Szivárvány kártya 4.

– Családi forgolódós (36 db-os)

A lapokról egy család tekint ránk: apa, anya és a gyerekek - egy fiú és egy
lány. Nincs két egyforma kártya: minden figura nézhet jobbra, balra vagy
előre, a jobb vagy bal kezében tart valamit (táskát, kosarat, babát, labdát),
vagy üres a keze, illetve más-más színű az alsó és a felső ruhája (ebből
szintén nincs a paklin belül két egyforma kombináció!). A kisebbek a
színekkel ismerkedhetnek a játék során, a nagyobbak a többi szempont
figyelembe vételével, az irányokkal is.

A kártya képi világa egyszerűnek tűnik, hiszen csak 1-1 emberalak jelenik
meg egy lapon. De a látszat csal: éppen egyszerűsége teszi bonyolulttá!
Hiszen a nagyon hasonló lapok között viszonylag kis különbségeket kell
észrevenni - ezért fokozott figyelmet, fejlett analizáló képességet igényel a
játék. Éppen ezért célszerűnek tartottuk, ha ezen a kártyán nem
alkalmazunk kiegészítő figurát. Célunk az volt, hogy a figyelem
koncentrálódni tudjon, a lényegre fókuszálhasson. Ez nem jelenti azt, hogy
ne játszhatnánk 72 lapos, más paklival kombinált játékokat (három paklival
is kombinálhatjuk majd), de kiegészítő figurákat a többi kártyán helyeztünk
el.

Játék közben ügyeljünk arra, hogy a jobb-bal irány meghatározása legyen

egyértelmű! Egyszerűbb, ha a gyerek saját testéhez viszonyítva határozza
meg a jobb és a bal irányokat (ezzel igazán saját ,,oldaliságát"
gyakorolhatja). Sokkal nehezebb, ha a jobb és bal irányokat a figurák
testhelyzetéhez képest kell meghatároznia, hiszen ez még egy gondolatilag
elvégzett térelfordítást is megkövetel! Természetesen az utóbbi az igazi, s
törekednünk kell arra, hogy erre a szintre lehetőleg minden gyerek még
óvodás korban elérkezzék. Aki ilyen szabállyal is könnyedén, tévedések
nélkül, nagy gyorsasággal képes játszani a kártyával, annak nagy
valószínűséggel irányvesztési gondjai nemigen lesznek későbbi élete során.
(mindannyian tudjuk, milyen nagy szerepe van ennek az írás-olvasás
előkészítésében, a diszlexia megelőzésében!)

Játékszabályok:

1. Rakosgató játék (3-10 évesig)

Játszható, egyedül, vagy társakkal. Különböző szempontok szerint

csoportosíthatóak a kártyák. Hagyjuk, hogy először tetszés szerint
rakosgassák a gyerekek, fedezzenek fel szempontokat ehhez. Később
adhatunk szempontokat, vagy ők is adhatnak egymásnak:
Gyűjtsd össze:
- akinek a felső ruhája piros...
- az egyszínű ruhában levőket...
- a jobbra nézőket...
- akinek a bal kezében van valami...
- akinek üres a keze...
- a férfiakat...
- aki szoknyában van, stb.

Adhatunk két szempontot is:

- akinek a balkezében van valami és előre néz...
- stb.

Minden esetben érdemes meg is számlálni, miből hány darabot találtak -

igen érdekes matematikai felfedezéseket tehetnek így a gyerekek! Ez a
szempont elsősorban a nagyobbak számára lehet izgató probléma! (a
számlálás a 3, 6, 9, 12-es számkörben fog mozogni.)

2. Sorozat játék (5-10 évesig)

Játszható egyedül vagy társakkal. Tetszőleges képekkel kezdve a játékot
mindkét irányba olyan kártyák kövessék egymást a kirakás során, melyek
csak egy-egy tulajdonságukban különböznek az előzőtől!

3. Hiba a sorban (3-7 évesig)

Játszható kettesben vagy csoportosan. Egymásnak 4-6 képből álló csoportot
raknak ki az asztalra, melyek valamely tulajdonságukban egyeznek - de
egy ,,kilóg" ezek közül! Melyik a ,,kakukktojás"? (pl.: anya, kezében
kosárral, de egyikük kezében nincs semmi - előre néző figurák, de egy balra
néz - egyszínű ruhájú emberek, de egy valakin kétféle színű ruha van - stb.)
A ,,kakukktojás" megtalálásához először fel kell fedezni a figurák közötti
azonosságot, majd a ,,kilógó" egyben a különbséget!

4. ,,Hunyó játék" (4 -10 évesig)

Játszható kettesben, vagy csoportosan. Egy gyerek kimegy vagy elfordul - ő
a ,,hunyó".
A 6 x 6-os mezőben leterített lapok közül a többiek kiválasztanak egyet. Jól
megfigyelik a tulajdonságait. Amikor a ,,hunyó" visszajön, barkochba
kérdéseket tesz fel, amelyekre a többiek ,,igen"-nel vagy ,,nem"-mel
válaszolhatnak.

A kérdezőnek így rá kell jönnie, melyik képre gondoltak a többiek.

Könnyíthető a játék azzal, hogy mindig összeszedjük azokat a kártyákat,
amelyekről kiderült, hogy olyan tulajdonságot tartalmaznak, melyet a
válaszadó gyerekek elvetettek. (Pl.: ,,Üres a keze?" - ,,Nem!": Ebben az
esetben összeszedjük és félretesszük azokat a kártyákat, amelyeken a
figurák mindkét keze üres. Stb. Így a játék végére az az egy lap marad az
asztalon, amelyikre gondoltunk!)
Nagyobbakkal nehezíthető a játék, ha nem vehetnek el lapokat, csak
gondolatban kell elvégezni a szelektálást. Ezzel nagyságrendben
megnehezítjük a gyerekek dolgát! (Elsősorban iskolásoknak ajánlom,
óvodában csak 1-1 különösen éles eszű gyerekkel játsszuk így, akinek a
fenti játékok nem jelentenek már kihívást!)

5. Mi változott meg? (4-10 évesig)

Játszható ketten, vagy csoportosan: az asztalra 2 vagy több kártyából álló
sor teszünk ki. Egy gyerek kimegy, vagy elfordul, mi pedig átcseréljük egy
vagy több kártya helyét a sorban, esetleg kiveszünk egy, vagy több kártyát,
s kicseréljük a pakliban lévő más kártyákra, esetleg ,,beszúrunk" egy-két
plusz kártyát a sorba, stb.

A játék nyilván annál nehezebb, minél több kártyából áll a kirakott sor,
minél több - más-más szempontú - változtatást eszközölünk a sorban, és
minél apróbb a változás mértéke. (ha egy üres kezű, előre néző apa figurát
egy kislányra váltjuk fel, amelyiknek a bal kezében baba van, és balra néz,
az nyilván sokkal könnyebben észrevehető, mint ha egy jobbra néző fiú
figurát, akinek a bal kezében labda van - egy másik fiú figurára cseréljük,
akinek szintén a bal kezében van a labda, de balra néz! Stb.) A résztvevők
ügyessége és gyakorlottsága határozza meg a játék nehézségi fokát!