avagy a főszereplő által megélt, és a környezetét érintő
nehézségek összevetése
A regény felépítése és gondolatlánc-szerű megfogalmazása miatt főleg a mű elején
nem teljesen egyértelmű az alaphelyzet. A részletek csak a regény olvasása során, apró jeleknek köszönhetően derülnek ki. Főbb szerepet kap a főszereplő belső vívódása, az, ahogy a fiatal gyerek a keresztény tanításokat próbálja feldolgozni, és az ebből származó problémák. Persze ezek is valóságosak, azonban szerintem megannyi tragikus körülményről csak elvétve esik szó. Ez persze nem írói hiba, sőt: mivel a regény legnagyobb része egy kisgyerek szemszögéből játszódik (aki ráadásul süketnémának van elkönyvelve, emiatt még kevésbé avatják bele a történésekbe), az, hogy a körülötte lévő eseményekről nem nyilatkozik precízen, további realisztikusságot kölcsönöz a regénynek. Sok probléma forrása a főszereplő feltételezett süketnémasága. Emiatt a környezete sokszor hátrányos megkülönböztetésben részesíti, gyakran fogalmaznak vele kapcsolatban nyersen, modortalanul. Ez még talán baj sem lenne, azonban a főszereplő valójában mindent hall, és ezek a felnőttek által elejtett, apró megjegyzések bizony komoly sebeket okoznak neki. A némaságot védtelenségként éli meg, nincs eszköze, amivel visszavághatna az őt ért támadásokra, persze hogy is lenne, ha elvileg egy szót se hall meg belőlük. Azonban van néhány szereplő, akik a feltételezett fogyatékossága ellenére rendszeresen kommunikálni próbálnak vele. Ilyen Mári, a bébiszittere, a testvére, Péter és a nagymamája is. Az őtőle hallott keresztény történetek és tanítások nagy hatással vannak a főszereplőre. Mivel még fiatal, és más forrásból nem értesül ezekről a dolgokról, nem tudja teljesen a helyén kezelni őket. Az élénk fantáziája miatt néhány dolgot elég sajátosan interpretál, pl. Isten szerepét, és azt hogy az ő életére ez hogyan van kihatással. Abból a szempontból viszont sikeres nagymama „térítése”, hogy a főszereplő kétségkívül vallásos lesz, hisz Istenben, és a keresztény alapeszméket is magáévá teszi. Ezért is lehet az, hogy nagyon zavarja az istenkáromlás. Többször is kitér rá, hogy mennyire nehezen viseli el, ha valaki gyalázkodik. Persze azok után, hogy nagymamája belénevelte, hogy az Úr nevét nem szabad hiába a szádra venni, nem meglepő, hogy ellenszenvesnek tartja. Tehát a főszereplő élete közel sem mentes nehézségektől, azonban, mint már fentebb említettem, sok probléma rejtve marad előtte, és ezek csak a regény olvasása során fokozatosan jelennek meg az olvasó előtt. Ilyen pl. a családban rejlő, ki nem mondott konfliktusok. Valójában a bátyja, Péter csak a féltestvére. Az édesanyjának volt egy előző házassága, amelybe azóta is visszavágyik. Az előző férjét munkatáborba deportálták a második világháború alatt, és már sosem tért vissza. Újraházasodott, de a második férje képtelen volt vele elfeledtetni a múltat, és ez egy folyamatos feszültségként van köztük jelen. A nő sem szexuálisan, sem érzelmileg nem vonzódik a férfihez, ami azért is kellemetlen, mert az új férje szereti őt, de tudja, hogy nem érhet az elődje nyomába. Irén, az édesanya titkolózva ugyan, de tartja a kapcsolatot előző férje édesanyjával. Ő az a bizonyos „negyedórás” nagymama, akivel csak addig lehet találkozni, míg nem indul a busza. Irén neki ismeri be, hogy még mindig szereti a fiát, és nem tud továbblépni. A nagymama sem tudta feldolgozni fia elvesztését, emiatt saját kézzel vetett véget életének. Az édesapa az alkoholizmusba menekül a családi problémák elől. Eleinte még csak Ágoston bácsival, a háztulajdonossal poharazgat reggelente, azonban az idő múltával egyre inkább a kocsma válik az otthonává, ott tudja csak jól érezni magát, hiszen a kártya és az alkohol feledteti a több szempontból is zátonyra futott életét. A főszereplő említi is: meg se lepődne, ha az édesapja egyszer csak meghalna kocsmázás közben, sőt, valószínűleg egyhamar meg se tudnák otthon, hiszen a többieket nem érdekelné, azt hinnék, hogy csak egy részeg a sok közül. Mikor a szülők elválnak Péter az édesanyjával, a főszereplő pedig az édesapjával tart, ami a fentebb említett háttértudás birtokában nem meglepő. Irén sosem volt képes úgy szeretni a főszereplőt, mint bátyját, Pétert, mivel Péter a múlt boldogságát, a főszereplő pedig a jelen nyomorúságát jelképezte számára. A különválás után a főszereplő csupán egyszer találkozott édesanyjával, édesapja temetésén, ahol kiderül, hogy Irén a főszereplőt tartja felelősnek Péter haláláért. Nem csak a szűk, családon belüli élet hordoz magában nehézségeket a főszereplőnek és családjának. A regény remek korképet fest a kommunizmus időszakáról, és annak megpróbáltatásairól. A családot vidékre költöztetik, ahol egy kulák házában kell élniük a tulajdonosokkal, Róza nénivel és Ágoston bácsival. Nagybirtokos paraszti mivoltukból fakadóan rendszeresen vegzálják őket, hiszen ők most a nép ellenségei. Ágoston bácsit egyszer el is viszik a rendőrök, de később kiengedik, mivel semmilyen bűntettet nem képesek rábizonyítani. Gyuri, a rendőr, aki elvitte, csupán parancsot teljesített, mégis meggyűlölik őt, hiszen az ő felelősségének tekintik a történteket. A családnak bele kell szokni a paraszti életbe, hiszen, mint megtudjuk, Irén pl. felsőbb társadalmi rétegbe tartozott korábban, most mégis naphosszat a földeken kell dolgoznia. Szerintem a gyakori hangulatingadozásai is a szokatlan élethelyzetnek köszönhetőek, mivel még ő sem tudja az elején valójában, hogy pontosan mennyire is rossz neki. A falu többi lakosát megismerve is elénk tárul a korszak több, visszataszító jellemzője. A férfiak a sikertelenséget és a nehéz anyagi helyzetet a kocsmában próbálják elfelejteni, pontosan úgy, mint a főszereplő édesapja. Megszokott dolognak számít, ha a férfiak részegen mennek haza esténként. A csapos, Feri, aki hivatása miatt köztiszteletben áll, (meg is kapja a „király” állandó jelzőt) valójában besúgó, és a pihenésre és gondtalanságra vágyó embereket hallgatja ki. A főszereplő némáságát védtelenségként éli meg, de ismerve a körülötte lévő emberek gyakran az élet több különböző terén beköszöntő problémáit, szerintem ez egyfajta védettséget is nyújt neki, hiszen így kevésbé értesül a különböző nehézségekről.