Newton törvények – Erőtörvények

I. Az erő, különféle erőhatások

1. Erőhatás és erő fogalma
1.1. Erővektor, támadáspont, hatásvonal fogalma
Az erő a test/tömegpont és környezetének olyan kölcsönhatása, ami alak- vagy mozgásállapotvál-
tozást idéz elő. Az erő vektormennyiség, jele F.
𝐹 = |𝐹⃗ |
[𝐹] = 1 𝑁
𝑚
1 N-nyi az az erő, amely az 1 kg tömegű testet 1 s alatt 1 -ra gyorsítja fel.
𝑠
A támadáspont az a pont, amelyben az erő hat/kifejti hatását.
Az erő hatásvonala az az egyenes, amely mentén az erő hat. A hatásvonal az erő vektorára fektetett
egyenes. Az erő a hatásvonala mentén eltolható, ezzel az erő hatása nem változik.
1.2. Az eredő erő fogalma és kiszámítása
Az eredő erő az az egyetlen erő, amely hatásával helyettesíti a testre ható erőrendszert. Ugyanaz a
gyorsulást és szöggyorsulást idézi elő.
𝑛

𝐹𝑒 = ∑ 𝐹⃗ = ⃗⃗⃗⃗
𝐹1 + ⃗⃗⃗⃗⃗
𝐹2 + ⃗⃗⃗⃗⃗
𝐹3 +. . . ⃗⃗⃗⃗
𝐹𝑛
𝑖=1
Az erők összegzése:
• A paralelogramma szabály ismételt alkalmazásával: két erővektor eredője a
vektorjaik által meghatározott paralelogramma átlója.
• Az erővektorok összefűzésével. Ekkor az eredő erő az első erő kezdőpont-
jából az utolsó erő kezdőpontba mutató vektor.
• Az erők komponensekre bontásával, és ezek algebrai összegzésével, majd
az x és y irányú eredő erővektorokra a Pitagorasz-tétel alkalmazásával.
𝐹𝑒 = ∑ 𝐹⃗ = ∑ 𝐹
⃗⃗⃗⃗𝑥 + ∑ ⃗⃗⃗⃗
𝐹𝑦
𝐹𝑥 = 𝐹 𝑐𝑜𝑠 𝛼
𝐹𝑦 = 𝐹 𝑠𝑖𝑛 𝛼
2 2
𝐹𝑒 2 = (∑ 𝐹𝑥 ) + (∑ 𝐹𝑦 )
2. A rugalmas erő és erőtörvénye
a) Rugalmas alakváltozás
A rugalmas alakváltozás olyan alakváltozás, amely az erő megszűnte után visszanyeri eredeti alakját.
A rugalmas alakváltozás dinamikai feltétele, hogy a rugóerő mindig egyenesen arányos megnyúlás/ösz-
szenyomódás nagyságával, iránya azzal ellentétes
𝐹𝑟 = 𝐷∆𝑙 = 𝐷𝑥
⃗⃗⃗⃗
𝐹𝑟 = −𝐷∆𝑙⃗⃗⃗⃗
A rugalmas alakváltozásokat egy az adott testre jellemző rugóállandóval tudjuk leírni, amely az
adott test egységnyi hosszváltozásához szükséges erő nagyságát adja meg.
𝐹𝑟
𝐷=
∆𝑙
𝑁
[𝐷] = 1
𝑚
Az egyes anyagokra addig érvényes, hogy az erő egyenesen arányos a megnyúlás
mértékével, amíg a megnyúlás mértéke el nem éri az adott anyagra jellemző rugal-
massági határvonalat. Ezután következik egy folyási tartomány, ahol nagyon kis plusz

1
 erő befektetésével is nagy megnyúlást lehet elérni, majd egy felkeményedési szakasz, ahol kis meg-
nyúlásnöveléshez is nagyon nagy erőt kell befektetni, majd az anyagban szakadás következik be.
b) Hooke-törvény
A deformáció mértéke mindig egyenesen arányos a deformációt létrehozó hatással.
A, B, C és D a test anyagi minőségétől és geometriájától függő állandók.
Nyújtás és összenyomás
Nyújtás és összenyomás esetén az erő egyenesen arányos a megnyúlás hosszával.
𝐹~∆𝑙, 𝐹 = 𝐷∆𝑙
1
∆𝑙 ~ 𝐹, 𝑙,
𝐴
𝐹𝑙
∆𝑙 ~
𝐴
1 𝐹𝑙 E = rugalmassági modulus, Young modulus
∆𝑙 = ∙
𝐸 𝐴
∆𝑙 1 𝐹 F 1 ∆l
ε = l = relatív megnyúlás
𝜀= = ∙ = = 𝜎
𝑙 𝐸 𝐴 𝐸𝐴 𝐸 F
σ = A =mechanikai feszültség
F σmax = (A)
F
= szakítószilárdság
𝜎 = = 𝜀𝐸 max
𝐴
Ezek alapján a rugótörvény és a rugóállandó:
EA
F= ∙ ∆𝑙 = 𝐷∆𝑙
𝑙
EA
D=
𝑙
Csavarás
Csavarás esetén a forgatónyomaték egyenesen arányos a csavarási szöggel.
𝑀~𝜑, 𝑀 = 𝐶𝜑
Nyírás
Nyírás esetén az erő egyenesen arányos a nyírási szöggel.
𝐹~𝜑, 𝐹 = 𝐵𝜑
Hajlítás
Hajlítás esetén az erő nagysága egyenesen arányos az elhajlás mértékével.
𝐹~𝑥, 𝐹 = 𝐴𝑥
3. Gravitációs erő, nehézségi erő és súlyerő
3.1. Gravitációs erő
A gravitációs erő az általános tömegvonzás által létrehozott erő, nagysága a testek tömegével egye-
nesen arányos, támadáspontja a tömegközéppont, hatásvonala a két test tömegközéppontjait össze-
kötő egyenes, iránya mindig vonzó jellegű. Jele: 𝐹𝑔 .
3.2. Nehézségi erő
𝑚
A nehézségi erő a fölfelszín közelében szabadon eső testet, 𝑔 = 9,81 2 -mal gyorsítja. A nehézségi
𝑠
erő a gravitációs erő és a bolygó forgásából eredő centrifugális erő szuperpozíciója által jön létre.
Jele: 𝐹𝑛 .
Gyakorlati szempontból a Földi nehézségi erő nagysága jó közelítéssel a gravitációs erő nagyságával
egyezik meg.

2
 3.3. Súlyerő
Egy test súlyán azt az erőt értjük, amellyel a test az alátámasztást nyomja, illetve a felfüggesz-
tést húzza. A súly és a kényszererő (nyomóerő vagy kötélerő) ellenerőpárt alkot. Jele: G.
Súlytalanság állapotában a testre a nehézségi erőn kívül semmilyen más erő nem hat. Ez azt
jelenti, hogy a test nem nyomja az alátámasztást, és nem húzza a felfüggesztést. Ez akkor
következik be ha a test nincs gravitációs térben, vagy szabadon esik.
4. Disszipatív erők
A disszipatív erők olyan nem konzervatív erők, amelyeknél a végzett munka függ a megtett úttól,
így a mozgás energiát von el a rendszertől.
4.1. Súrlódás
a) Tapadási súrlódás
A tapadási súrlódási erő addig lép fel, amíg az egymással érintkező felületek relatív sebessége 0,
tehát nem mozdulnak el egymáson. A tapadási súrlódási erő nagysága a testre ható többi erő eredőjé-
vel azonos, iránya pedig azzal ellentétes. Nagyság tehát mindig akkora, amekkora kell a rendszer egyen-
súlyban tartásához.
𝑆0 = ∑ 𝐹
A tapadási súrlódási erő maximuma a tapadási súrlódási együttható és a testre ható nyomóerő
szorzata. A tapadási súrlódási együttható az érintkező testek anyagi minőségétől függő állandó. Értékét
abban a helyzetben tudjuk vizsgálni, amikor a súrlódási erő maximális és a testre ható erők eredője 0.
Ekkor a test még éppen nem csúszik meg, vagy éppen megcsúszik.
𝑆0 𝑚𝑎𝑥 = 𝜇0 𝐹𝑛𝑦
𝑆0
𝜇0 = 𝑚𝑎𝑥
𝐹𝑛𝑦
b) Csúszási súrlódás
A csúszási súrlódási erő akkor lép fel, ha az érintkező felületek relatív sebességgel rendelkeznek,
tehát elmozdulnak egymáson. A csúszási súrlódási erő értéke állandó, nem függ a test sebességétől és
az érintkező felületek nagyságától, csak az anyagi minőségtől. A csúszási súrlódási erő oka a felületi
érdesség, értéke a csúszási súrlódási együttható és a nyomóerő szorzatával egyezik meg, iránya a se-
bességgel ellentétes. Általánosságban elmondható, hogy a csúszási súrlódási együttható és erő kisebb,
mint a tapadási súrlódási együttható és erő.
𝑆 = 𝜇𝐹𝑛𝑦
𝑆 < 𝑆0 𝑚𝑎𝑥
𝜇 < 𝜇0
A csúszási súrlódás káros hatásai:
• Tárgyak mozgatásánál, eltolásánál/húzásánál nagyobb erővel kell dolgozni.
• Tengelysúrlódás csökkenti a járművek motorjának hatásfokát, és károsítja a tengelyt.
A csúszási súrlódás pozitív hatásai:
• ABS fékezési rendszer: éppen a megcsúszás határán tartja a járművet, így nagyobb a fékerő
hiszen a tapadási súrlódási erő maximuma mindig nagyobb, mint a csúszási súrlódási erő. To-
vábbá irányítható marad a jármű.
• Lehetővé teszi a földfelszíni mozgásokat pl.: járás.
c) Gördülési súrlódás
Gördülési súrlódás akkor lép fel, ha egy forgástest felületen gördül.
A gördülési súrlódás oka a felületi deformáció.
𝐹𝑔 = 𝜇𝑔 𝐹𝑛𝑦

3
 4.2. Közegellenállási erő
Közegellenállási erő levegőben és vízben mozgó testekre hat, iránya mindig a mozgás sebességével
arányos, iránya azzal ellentétes.
Nagy sebességű testeknél a közegellenállási erő nagysága egyenesen arányos a test közeg-
hez viszonyított sebességének négyzetével, a közeg sűrűségével, a test „A” homlokfelületével
és a test „k” alakellenállási tényezőjével (ez a test áramvonalasságát jellemzi, legkedvezőbb a
csepp alak és a Zsukovszkij-profil). Nagy sebességű mozgások esetén a testet a test mozgása
által a közegben létrejövő örvények lassítják.
𝐹𝑘 = 𝑘𝐴𝜌𝑣 2
Kis sebességű mozgásoknál a közegellenállási erő a sebességgel egyenesen arányos. A közegellen-
állási erő fellépésének oka a test és a közeg közti súrlódás, és a közegben kialakuló lamináris áramlás
(= áramló közeg belső mozgása). Kis sebesség esetén fellépő közegellenállási erő a Stokes-erő.
Stokes-erő r sugarú, v sebességű gömb alakú folyadékcsepp mozgásakor a levegőben (𝜂 éta a le-
vegő belső súrlódását jellemző állandó):
𝐹𝑆𝑡 = 6𝜋 ∙ 𝜂 ∙ 𝑟 ∙ 𝑣
5. Kényszererők
5.1. Nyomóerő
A nyomóerő a támasztó felület által a testre kifejtett erő, iránya merőleges a felületre.
5.2. Kötélerő
A kötélerő a kötél által kifejtett erő/ a kötélben ébredő erő, irány mindig a kötél irányába mutat
(csak húzni tud).
5.3. Tengelyerő
A tengelyerő támadáspontja a tengely, nagyságát és irányát a többi erő szabja meg.
6. Egyéb erőfajták
6.1. Coulomb-erő
A Coulomb-erő két töltés között fellépő erő, nagysága egyenesen arányos a töltések nagyságával és
fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével. Azonos töltések közt taszító, ellentétes tölté-
sek között vonzó kölcsönhatás jön létre.
𝑄1 𝑄2
𝐹=𝑘 2
𝑟
6.2. Lorentz-erő
A Lorentz-erő a mágneses mező által mozgó töltésekre kifejtett erő. Homogén, B indukciójú mág-
neses mezőben az indukcióvonalakkal 𝛼 szöget bezáró áramjárta vezetőre ható erő nagysága 𝐵𝐼𝑙 sin 𝛼.
𝐹𝐿 = 𝐵𝐼𝑙 𝑠𝑖𝑛 𝛼 = 𝐵𝑣𝑞 𝑠𝑖𝑛 𝛼
7. Tehetetlenségi erő szerepe gyorsuló rendszerekben
Gyorsuló vonatkoztatási rendszerekben Newton I. és II. törvénye a hagyományos módon felírva
nem teljesül, be kell vezetnünk a testre a rendszer gyorsulása miatt ható fiktív/inercia vagy más néven
tehetetlenségi erőket. Az inercia erők nagysága mindig a megfigyelt test tömegének és a rendszer gyor-
sulásának szorzatával egyezik meg, iránya pedig a rendszer gyorsulásával ellentétes.
7.1. Haladó vonatkoztatási rendszer
Haladó vonatkoztatási rendszerre jó példa az egyenes pályán haladó vonat. Ha a vonat EVE mozgást
végez, akkor a földre helyezett labda a sínek mellől szemlélve EVE mozgást végez, a vonatról nézve
nyugalomban van. Ha ugyanez a vonat változtatja a sebességét, akkor a labda sínek mellől szemlélve
ugyancsak EVE mozgást végez, ám a vonat már nem ugyanazzal a 𝑣0 sebességgel halad, így a gyorsuló
rendszerből nézve a labda változó mozgást fog végezni, tehát csak a tehetetlenségi erők bevezetésével
tudjuk Newton törvényekkel leírni a mozgását.

4
 7.2. Forgó gyorsuló vonatkozási rendszer
Forgó gyorsuló vonatkozási rendszer szemléltetéséhez nézzünk egy egyszerű egyenletes körmoz-
gást, ahol egy m tömeget forgatunk egy kötéllel. Ekkor az m tömegű test külső pontból szemlélve
egyenletes körmozgást végez, tehát a rá ható erők eredője a centripetális erővel egyezik meg. Ha vi-
szont a test mozgását a tengelyből nézve vizsgáljuk, úgy, hogy a megfigyelő szögsebessége azonos a
test forgásának szögsebességével, akkor a testet nyugalmi állapotba látjuk. Ezért a tengelypontból
nézve a test mozgásának leírásához be kell vezetni a centrifugális erőt, melynek nagysága a centripe-
tális erő nagyságával azonos, iránya pedig azzal ellentétes.
d) Centrifugális erő
A centrifugális erő a forgó gyorsuló vonatkoztatási rendszerben ható inercia erő, melynek nagysága
a centripetális erő nagyságával azonos, iránya pedig azzal ellentétes.
𝐹𝑐𝑓 = −𝐹𝑐𝑝

II. Newton törvényei

1. Newton I. törvénye – Tehetetlenség törvény
Kölcsönhatás mentes állapotban a test mozgásállapota változatlan. Minden test megtartja mozgás-
állapotát (nyugalmi állapot, egyenes vonalú egyenletes (EVE) mozgását) mindaddig amíg más test en-
nek megváltoztatására nem kényszeríti. Newton I. törvénye inerciarendszerekben érvényes.
1.1. Tehetetlenség, Testek tehetetlensége
A tehetetlenségen az egyes testek önálló sebességváltozásra való képtelenségét értjük.
Testek tehetetlenségén azt értjük, hogy önmagukban képtelenek saját mozgásállapotuk megváltoz-
tatására, mozgásállapotváltozásukhoz külső erőhatás/kölcsönhatás szükséges.
1.2. Tömeg, mint a tehetetlenség mértéke
A test tehetetlenségének mértéke a tömeg, amely a testre ható erők eredőjének és a test gyorsu-
lásának hányadosa. A tömeg skalármennyiség, jele: m.
𝐹
𝑚=
𝑎
[𝑚] = 1𝑘𝑔
1.3. Inerciarendszer
Inerciarendszernek tekintünk minden olyan rendszert, amelyben Newton I. törvénye érvényesül,
tehát magára hagyott test, amely nem lép kölcsönhatásba más testekkel, megőrzi mozgásállapotát.
Földi mozgások vizsgálatakor a Föld inerciarendszernek tekinthető. Csillagászati számítások esetén
inerciarendszernek az állócsillagokhoz rögzített koordinátarendszereket tekintjük.

5
 1.4. Inerciarendszerek egyenértékűsége
A Galilei féle relativitás elv kimondja, hogy egy inerciarendszerhez képest egyenes vonalú egyenle-
tes (EVE) mozgást végző rendszer szintén inerciarendszernek tekinthető.
1.5. Gyorsuló vonatkoztatási rendszerek
A gyorsuló vonatkoztatási rendszerek nem tekinthetők inerciarendszereknek, mert nem tudjuk
meghatározni azt a hatást, amely a rendszerben lévő testek mozgásállapotát megváltoztatja. Erre
példa, hogy gyorsuló járműveken az utasok hátra, míg fékező járműveken előre mozdulnak el.
1.6. Példák Newton I. törvényére
Ha az erő nagyon rövid ideig hat, akkor nem fejti ki a hatását a testre, tehát ∆𝑡 → 0 esetén 𝑎 = 0.
• Ha a terítőt nagyon gyorsan rántjuk ki a teríték szinte mozdulatlan marad.
• Porrázáskor a port nem képes gyorsítani az erő, így az távozik szőnyegből.
• Almafa megrázásakor az alma helyben marad, míg az ág elmozdul, így megszűnik az ág és az
alma közti kölcsönhatás, az alma leesik.
• Golyóval átlőtt üvegen csak lyuk keletkezik, míg ugyanezt az üveget a focilabda betöri.
Ha pedig az erőhatás nagyon nagy felületen oszlik el az erő nagyságához képest, hatása szintén
elhanyagolható.
• Ha diót törünk egy ember fején úgy, hogy azt egy téglára helyezzük, akkor a dió összetörik az
ember feje pedig ép marad.
2. Impulzus
2.1. Impulzus, Lendület, Mozgásmennyiség
Test impulzusán a test tömegének és sebességvektorának szorzatát értjük.
𝐼⃗ = 𝑚𝑣⃗
𝑚 𝑁
[𝐼] = 1𝑘𝑔 = 1
𝑠 𝑠
2.2. Impulzus-változás, Impulzus törvény
A testre ható erők eredője az impulzus időegységre eső megváltozásával egyenlő. A test impulzu-
sának megváltozása az erőhatás és az erőhatás idejének szorzatával egyezik meg, ez az érték a testre
ható erőlökés.
𝛥𝐼⃗ = ∑ 𝐹⃗ ∙ 𝛥𝑡
𝛥𝐼⃗ ∆(𝑚𝑣⃗)
∑ 𝐹⃗ = =
𝛥𝑡 ∆𝑡
2.3. Pontrendszer impulzusa
Pontrendszer impulzusát a pontrendszert alkotó tömegpontjok impulzusainak vektori összege adja.
𝑛

𝐼⃗𝑝𝑜𝑛𝑡𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟 = ∑ ⃗𝐼⃗𝑖
𝑖=1
∆𝐼⃗ = 𝐼⃗𝑝𝑜𝑛𝑡𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟 − 𝐼⃗𝑝𝑜𝑛𝑡𝑟𝑒𝑛𝑑𝑠𝑧𝑒𝑟
𝑒𝑙ő𝑏𝑏𝑖 𝑘é𝑠ő𝑏𝑏𝑖
3. Newton II. törvénye – A dinamika alaptörvénye
3.1. A dinamika alapegyenlete tömegpontra
A tömegpontra ható erők eredője és az általuk létrehozott gyorsulás egymással egyenesen arányos,
hányadosuk állandó. Ezen állandó a test tehetetlenségének mértéke, a tömeg. Az erők eredőjének irá-
nya megegyezik a gyorsulás irányával. (Inerciarendszerben érvényes.)
∑ 𝐹⃗ = 𝑚𝑎⃗

6
 3.2. A dinamika alapegyenlete pontrendszerre
Pontrendszerre ható külső erők eredője megegyezik a pontrendszer össztömegének és a tömeg-
középpont gyorsulásának szorzatával. Tehát pontrendszer gyorsulásakor a tömegközéppont gyor-
sulásával számolunk.
∑ 𝐹⃗ = ∑ 𝑚 ∙ 𝑎⃗
Tömegközéppont kiszámítása diszkrét pontrendszernél a tömegpontok koordinátáinak súlyo-
zott összegzésével történik, kiterjedt testek esetén pedig integrálással.
∑ 𝑚𝑖 𝑥𝑖 𝑚1 𝑥1 + 𝑚2 𝑥2 + 𝑚3 𝑥3
𝑥𝑇𝐾𝑃 =
∑ 𝑚𝑖 𝑚1 +𝑚2 + 𝑚3
∑ 𝑚𝑖 𝑦𝑖 𝑚1 𝑦1 + 𝑚2 𝑦2 + 𝑚3 𝑦3
𝑦𝑇𝐾𝑃 =
∑ 𝑚𝑖 𝑚1 +𝑚2 + 𝑚3
∑ 𝑚𝑖 𝑧𝑖 𝑚1 𝑧1 + 𝑚2 𝑧2 + 𝑚3 𝑧3
𝑧𝑇𝐾𝑃 =
∑ 𝑚𝑖 𝑚1 +𝑚2 + 𝑚3
3.3. Törvény impulzusváltozással
Pontrendszerre ható külső erők eredője megegyezik a pontrendszer időegységre vonatkoztatott
impulzusváltozásával.
𝛥𝐼⃗ ∆(𝑚𝑣⃗)
∑ 𝐹⃗ = =
𝛥𝑡 ∆𝑡
3.4. Törvény impulzusváltozással állandó tömeg esetén
𝛥𝐼⃗ ∆(𝑚𝑣⃗) 𝑚 ∙ ∆𝑣⃗
∑ 𝐹⃗ = = = = 𝑚𝑎⃗
𝛥𝑡 ∆𝑡 ∆𝑡
A testre ható erők eredője az impulzus idő szerinti deriváltjával egyezik meg.
𝑑𝐼⃗ ̇
∑ 𝐹⃗ = = 𝐼⃗(𝑡)
𝑑𝑡
3.5. Erőlökés
Erőlökésen az erőhatás és az erőhatás idejének szorzatát értjük.
4. Newton III. törvénye – Hatás - ellenhatás törvénye
Testek kölcsönhatásánál az erők mindig párosával lépnek fel. Ezen erők azonos nagyságúak, közös
hatásvonalúak és ellentétes nagyságúak. Ezt nevezzük ellenerőpárnak. Egyik erő az egyik, másik erő a
másik testre hat.
4.1. Erő-ellenerő párok:
• súly és kötélerő/nyomóerő
4.2. Példák
• Ha az álló csónakból kiugrik valaki, akkor a csónak és a kiugró személy ellentétes irányba kez-
denek el mozogni.
• Sípcsontvédő/bokszkesztyű nélküli küzdelem mindkét félnek fáj.
5. Newton IV. törvénye – Erőhatások függetlenségének elve
A testre ható erők egymástól függetlenül fejtik ki hatásukat, új erő fellépése nem módosítja a többi
erőt.
5.1. Erők szuperpozíciójának elve
Ha a testre 2 vagy több erő hat, akkor a testre ható eredőerőz az egyedül jelenlévőnek képzelt erők
vektori összege adja meg.
III. Kísérlet, gyakorlat, fizikatörténet
1. Huygens
Huygens vezette le az egyenletes körmozgás gyorsulását megadó erő, a centripetális erő képletét,
bizonyította, hogy az egyenes vonalú mozgás pályájának megváltoztatásához erő szükséges.