MIKSZÁTH KÁLMÁN: 

A NÉHAI BÁRÁNY

NOVELLA ELEMZÉS – HÁZI DOLGOZAT

Mikszáth írói pályakezdését nagyban segítették hírlapírói munkái is:

tárcák, glosszák kerültek a kortárs lapok oldalaira. Általuk vált a tömörítés
mesterévé. Cikkeinek új hangvétele kezdetben nem volt túl népszerű, de a
Szegedi Naplónak a szegedi árvízről írt tudósítása nagy sikert hozott. A néhai
bárányban ezt tökéletesen használja fel! Az 1870-es évek újságírói “tanuló
éveit” lezárja és megkoronázza az 1881-ben megjelent A jó palócok és a Tót
atyafiak címet viselő novelláskötet. A néhai bárány A jó palócok novella
füzérének egyik gyöngyszeme.

A novella szerkezete klasszikusan egyszerű. Az előkészítésben a Bágy

folyó megárad, sodorja magával a szegény emberek “kincseit”, mindennapi
munka eszközeiket; mindenki menti, ami menthető. ,,Gerendák, ajtók és mindenféle
házi eszközök úsztak a hullámokon, szakajtó, zsúp és ablaktábla. (Egész házakat mosott el a
víz valahol!) Azután jött egy petrence, utána pedig valami négyszögletes tuskót gurítottak a
habok…” A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a szépen festett tulipános láda
megjelenik a kis báránnyal, de el is tűnik hamarosan.  ,,Nem tuskó biz az, de
tulipántos láda, s nini, egész csuda, milyen szépen ül ott a tetején egy picike bárány.”
,,Nézték egy darabig, hogy majd csak előbukkan a kanyarodónál, de meg nem láthatták.
Elnyelte nyilván a sötétség, vagy hogy talán Sós Pál uram fogta ki útközben a csáklyával...”

A kibontakozás Sós Pál személyéhez kötött, valószínű nála tűnt el a láda és a

bárány, nála, valahol középen. Neki csáklyája is volt, ő a gyanúsított. A
nyomozással a történet fokozatosan halad a tetőpont felé; Sós Pál és a kis
Boriska személyes találkozása; a lelepleződés drámai pillanata már maga a
megoldás. Sós Pál volt a tettes! ,,Esküszöm kendtek előtt, itt a szabad ég alatt, az egy
élő Istenre... A gallérzsinór megereszkedvén a rántásban, magától oldózott, s a nehéz új
ködmön kezdett lassan-lassan lefelé csúszni, mígnem a csípőktől egyszerre lecsapódott a
földre.”

Ahogy a novella szerkezete áttekinthető, úgy a tér és időszerkezet is ezt követi.

Egy falu Bodok, és egy folyó, a Bágy a helyszín. A hitelességet növeli, hogy
egy-két szomszédos települést is megemlít. A falu bemutatása egyaltalán nem
tájleíró jellegű, inkább balladai. Csak abból sejtjük kik és hogyan élnek itt, amit
a folyó hordalékként visz magával, a szépen festett tulipános láda már feltűnő,
különös darab. Az elején Csuri Jóska lép színre, akiről azt hihetjük, hogy egy
falubeli parasztember, s később derül ki, hogy ő a falu katolikus papja.  ,,No, ha
most ez egyszer ki nem csap az a patak, s ki nem önti a bodokiakat, mint az ürgét, akkor
mégis jó dolog keresztény katolikus falunak lenni - lutheránus vidéken.”

Károlyi Kristóf Menyhért

A történet rövid idő alatt lejátszódik, a harangok félre verésétől az áradásig, a
láda és a bárány eltűnésétől a végkifejletig csak pár nap.
A szűk tér, a rövid idő, a kevés szereplő segít növelni a feszültséget, amely
végig jelen van a novellában népmesei, népballadai fordulatokkal, szaggatott
előadásmóddal fokozva azt.

A szereplők köre is szűk, a három tagú család, Mihály és két leánya, Sós Pál és
néhány epizód szereplő és a tömeg, mintha statiszták lennének, mégis jelen
vannak és segítik a főszereplőknek kideríteni az igazságot. ,,Ami igaz, igaz, lehet az
öregnek is tarka macskája, mert a "nagyitalú" Mócsik György, a gózoni szűcs olyasfélét
mondott a minap itt jártában, hogy ebben a dologban, ha nem volna lakat az ő száján... Ki
tudhatja hát? De az már egyszer mégis bolond beszéd, az ezüsttallérokról.”

Talán szokatlannak tűnik azt mondani, a picike bárány is „szereplő személy” a

leírás szerint, kicsi, törékeny, fehér - az ártatlanságot jelképezi küllemével;
védtelenségével, amolyan “Isten báránya”, de mégis valóságos, a kis Boriskáé.

Annál nagyobbat csattan a végkifejletben megjelenő jellemzés, amikor a gallér-

zsinór megereszkedvén, magától kioldódott és a nehéz új ködmön kezdett lefelé
csúszni, a földre... Igazi népballadai fordulat; érezzük, hogy Sós Pál tolvajlása, a
bárány áldozattá válása teszi oly súlyossá a ködmönt! Mikszáth közelsége a
szereplőkhöz, mesterségbeli tudása es érzelmei alkotják a katarzist, mely
Boriska felismerésében éri el a tetőpontot. „Esküszöm kendtek előtt, itt a szabad ég
alatt, az egy élő Istenre... A gallérzsinór megereszkedvén a rántásban, magától oldózott, s a
nehéz új ködmön kezdett lassan-lassan lefelé csúszni, mígnem a csípőktől egyszerre
lecsapódott a földre. Boriska sikoltva egy szökkenéssel termett a leesett ruhadarabnál.”

Az elbeszélés művészi formája prózába öntött népballada. Ebben csendül

fel az a tiszta Mikszáthi hang, amely meghódította a közönség szívét és ezen az
úton haladva vált mesterévé a rövidebb prózai műfajoknak. 
Varázslatos stílusával, melynek ereje az ábrázolás tömörsége, akár tájról, akár
emberről van szó, Mikszáth először szakít a romantikában használt patriarchális
idill eszményítésével, s üt meg egy olyan hangot, amely a valóságos élet
keménységét, küzdelmes voltát is bemutatja. Ezt az életet jól ismeri, ezért
hiteles.
Hitelességét e novellában is megmutatja. Ő maga is állandó szereplő. A
megfigyelő a tudósító, aki tényszerűen meséli a történetet, s ha néha-néha kinéz
e szerepből, együtt érző humorral, vagy komoly kritikával illeti hőseit. Kortárs
művészeink közül Berecz András szokott hasonló stílusban történeteket
mesélni.

Károlyi Kristóf Menyhért