Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11.

Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11.
A „pedagógiai folklórként” terjedő képességfejlesztő, személyiségfejlesztő gyakor-

latok mellett a drámának tanításra kitalált és kidolgozott változataival is foglal-
koztak, iskolásan: ezt is tanulták a Drámapedagógia a hátrányos helyzetű tanulók
integrált nevelésének elősegítésére címmel megrendezett tanfolyamok hallgatói.
Tanítási dráma: a gyerekek drámát játszanak, a felnőtt pedig a közös játék során
tanít. Közös játékról van szó, mivel a felnőtt (akit nevezhetünk tanárnak, tanító-
nak, óvodapedagógusnak, foglalkozásvezetőnek – mindegy, ez a lényegen nem vál-
toztat) gyakran szerepben vesz részt a gyerekek tevékenységében. Feladja hétköz-
napi („tanári”) viselkedési mintáit, engedi, hogy személyiségéből mást is lássanak
a foglalkozás résztvevői, mint addig. A saját szerepjátékán keresztül szabályozhat,
információt vihet a játékba, viselkedésbeli és nyelvi mintát nyújthat, véleményeket
hívhat elő, provokálhat, de akár fegyelmezhet is szerepből.
A több mint húsz helyszínen – a teljes tantestület részvételével – megvalósított kép-
zés a tanítási drámába történő bevezetést szolgálta azzal, hogy egyes dramatikus
Drámapedagógiai
módszerek és technikák együttnevelési célú pedagógiai alkalmazására készítette fel
a résztvevőket. A kurzusok belső, a kipróbálást, gyakorlást célzó tervezési munkái
között olyanok is találhatók, melyeket érdemes megmutatni másoknak, „kifelé”.
műhelygyakorlatok
Ezek közül, vagyis dramatikus módszereket alkalmazó tanórák vázlataiból és teljes
drámaórák tervezeteiből adunk közre két válogatást: a Drámapedagógiai műhely-
gyakorlatok első és második füzetét. 1. rész
A játék segítségével tanítani lehet, mégpedig úgy, hogy a tanulási folyamat során a
résztvevők megkapják az elsődleges játékélményt, megélhetik a játék örömét – ezt
kívánják lehetővé tenni a kiadványban megjelentetett „dolgozatok”. A vázlatok,
tervezetek többsége adaptáció: az órák működőképessége és értéke kiadványaink
alapján is megállapítható, de magának az átalakításnak a szakmaisága, szakszerű-
sége csak úgy ítélhető meg, ha az eredetit is megnézzük.
Kaposi László
Drámapedagógiai műhelygyakorlatok
1. rész
Drámapedagógiai
műhelygyakorlatok
1. rész
Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság

Budapest, 2008
Készült a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program
2.1. intézkedés központi programjának „A” komponense keretében.
Szaktanácsadó és a kötet szerkesztője

Kaposi László
A szakmai műhelyt vezette

Wenczel Imre
Szakmai vezető
Kovács Gábor
Munkacsoport-vezető
Balogh Gyula
A fotókat készítette
Kaposi László
A borítón szereplő rajzot az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola (Berettyóújfalu)

tanulója, Gyökös Viktória készítette.
Borítóterv és tipográfia
Király és Társai Kkt.
© Kaposi László, szerkesztő, 2008

© Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság, 2008
Azonosító: 8/211/A/4/jgy/drama/1
ISSN 1789-2619 (Padtárs)

ISSN 1789-6363 (Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek)
ISBN 978-963-9795-30-3 Ö
ISBN 978-963-9795-19-8
A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi

forgalomba nem kerülhet. A felhasználás a jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás
célját nem szolgálhatja.
Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság

Felelős kiadó: Kerekes Gábor ügyvezető igazgató
1134 Budapest, Váci út 37. • Telefon: (06-1) 477-3100
Fax: (06-1) 477-3136 • E-mail: info@educatio.hu
Nyomtatta a Pátria Nyomda Zrt.

Felelős vezető: Fodor István vezérigazgató
Tartalom
Wenczel Imre: A drámapedagógiai műhelygyakorlatról szóló
kiadványhoz ....................................................................................................... 7
Igazgatók írták… ............................................................................................. 15
Gévai Imre: Ha drámai a helyzet – játsszunk drámát! ....................................... 17
Kollárics Ferenc: Életút-projekt. Zalavári András drámaórájának
feldolgozása ...................................................................................................... 23
Kiss Albert: „Maradjatok távol”. Török László drámaórájának
adaptációja ....................................................................................................... 30
Smolczer Tibor: Drámajátékok a szabadidő eltöltésére ....................................... 34
Szaszkó Sándorné: Drámajátékok matematikaórára ......................................... 37
Tanainé Szeghy Rita: Dramatikus tevékenység matematikaórán ..................... 43
Gyakorlatokból álló foglalkozástervek ...................................................... 49
Bereczki Gyuláné: Iskolás vagyok ..................................................................... 51
Drágulyné Teberán Mária: Ki vagyok én? ....................................................... 54
Smolczer Tiborné: Drámajátékok osztályfőnöki órán ........................................ 57
Dézsi Ágnes vázlata: Drámajátékok németórán ............................................... 60
Dézsi Ágnes: Drámajátékok osztályfőnöki órán ................................................. 64
Dramatikus elemek a tanórán a gyulaji iskolában
5
Wenczel Imre1
A drámapedagógiai műhelygyakorlatról
szóló kiadványhoz
Az a lehetőség, ami megadatott ebben a drámapedagógiai programban2,

annak majdnem minden szintjén és megvalósulási időszakaszában kivéte-
lesen jó gyakorlatot eredményezett. Az előkészítésben, a trénerek kiválasz-
tásában és képzésében, a tanfolyamok és a mentorálás lebonyolításában, az
országos és a regionális műhelyfoglalkozások gondozásában, eredményei-
nek felhasználásában, valamint azoknak a szakanyagoknak a létrehozásá-
ban, amelyek ebbe a kiadványba is bekerülhettek.
Nézzük a tényeket! Még jóval a HEFOP 2.1.1 pályázatának kiírása előtt
létrejött néhány olyan hiánypótló program, amely több mint húsz év jó gya-
korlatát használta arra, hogy az óvodától a felnőttoktatásig megismertesse
és megszerettesse minden fogékony tanítvánnyal és nevelővel a drámajá-
tékot. Ebből a munkából természetesen leginkább a Magyar Drámapeda-
gógiai Társaság vezetői és tagjai vették ki részüket. Azok a fejlesztők, akik
most személyes felelősséget vállaltak a program minőségéért, már régóta
magas színvonalon megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket
a pályázati kiírás megfogalmazott. Az elmúlt évtizedek alatt mindannyian
hozzájárultak a drámapedagógia magyarországi terjesztéséhez és fejleszté-
séhez. Ugyanakkor a projektbe oktatóként-trénerként bekerülő drámataná-
rokat is kiválogatta a képzők képzésében való részvétel feltételrendszere: a
hétköznapokban is drámatanárként dolgozó, sikeres pedagógusokról van
szó. Ez lehetett a „jó gyakorlat” alaptételének első megerősítése.
A szerző a győri Révai Gimnázium tanára – a programban a drámapedagógiai

1
műhely vezetője. (A szerk.)

2
A program a Drámapedagógia a hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelésének elősegí-
tésére (bevezetés a tanítási drámába: felkészítés egyes dramatikus módszerek és technikák együtt-
nevelési célú pedagógiai alkalmazására) című és alcímű 60 órás akkreditált tanfolyamra és
az azt követő 40 órás mentorálásra épült. A fenti képzés fejlesztői: Kaposi László, Lipták
Ildikó, Mészáros Beáta és Takács Gábor. A képzők képzését, vagyis a trénerek/mentorok
felkészítését Kaposi László, Lipták Ildikó és Mészáros Beáta vezette.
7
Drámapedagógiai mŰhelygyakorlatok ■ 1. rész
Maga a „tananyag” sem elvontan vagy könyvízűen, nem csupán elmé-

leti vitákban formálódott, hanem a mindennapok küzdelmei közepette.
Azok a kollégák, akik részben megtanulták, részben – munkájuk köz-
ben – felfedezték, „kitalálták”, újraformálták a drámapedagógia magyar-
országi változatait, igyekeztek mindig „csak” jól dolgozni az iskolákban, a
művelődési házakban, a (gyermek-) színházakban, bábszínházakban. Az
„ünnepnapokon” persze már többször is látványosan megmutatkoztak a
drámajáték pedagógiai, pszichológiai előnyei a tanulócsoportokkal való
foglalkozás során, például azokon a találkozókon, szakmai megbeszélése-
ken, amelyek a Magyar Drámapedagógiai Társaság szervezésében rendsze-
rint a Marczibányi Téri Művelődési Központban zajlottak. Magyarországon
a drámapedagógia valójában akkor lett szakmává, amikor „fölülről” még
nem támogatta senki ezt a nevelési-oktatás módszert, az iskolákban pedig
az igazgatók, nevelési igazgatóhelyettesek inkább csak megtűrték. Ha meg-
tűrték – tisztelet a kivételnek!
Tehát tulajdonképpen már rég készen állt egy olyan képzési struktúra,
amely alkalmas a hátrányos helyzetű tanulók integrációjának elősegítésére,
valamint egy letisztult, jól alkalmazható pedagógiai ismeretanyag pedagó-
gusoknak történő, gyakorlatorientált átadására. A szakma már kikövetelte
és meg is találta a helyét a diplomások posztgraduális képzésében, vala-
mint más formákban a tanítóképző főiskolák nappali és levelező tagozatain,
mostanában pedig talán már az egyetemeken is. És mivel volt, aki észrevet-
te, hogy itt az ideje azokkal is megismertetni a drámapedagógiát, akiknek
valószínűleg a legnagyobb szükségük van rá (kis iskolák, hátrányos hely-
zetű tanulók, forráshiányos intézmények; pedagógusok sikerélmény utáni
vággyal, tanulási/frissülési törekvésekkel, szorgalommal…), a jelzett intéz-
ményeket, óvodapedagógusokat, tanítókat, tanárokat „megkínálta” a kép-
zés/önképzés lehetőségével, azzal a 60 órás tanfolyammal, amelyet 40 órás
mentorálás, valamint bemutatkozási és publikációs lehetőség is követett.
Huszonkét település (többnyire község vagy kisváros) óvodájának, iskolá-
jának vezetősége és pedagógusközössége élt eddig a lehetőséggel. Ez a „si-
kertörténet” második eleme.
A drámapedagógiai műhelytalálkozókon részt vevő „iskolai követek”
(multiplikátorok) által közvetített egyik nagy hír az intézmények óvoda-
pedagógusainak, tanítóinak, tanárainak örömteli meglepetéséről szól:
a kollégák korábban ugyanis nem gondolták, hogy egy módszer ennyire
hatékony lehet. Azt sem gondolták, hogy ők maguk is képesek lesznek 60
órás tanfolyam után előbb a mentorok segítségével, majd dramatikus mód-
8
Wenczel Imre: A drámapedagógiai műhelygyakorlatról szóló kiadványhoz
szereket alkalmazó pedagógusként, önállóan, jó eredménnyel működni a

szakórán vagy azon kívül, olyan tanulóik körében, akik a szokásos tanítá-
si-nevelési módszerekre igen rosszul reagáltak. (Nem könnyű szakma ez:
a tanulás szakaszában bizony több pedagógus megijed tőle – többek közt
ezt is megtudtuk a műhelytalálkozókon.) A beszámolókból az is kiderül,
hogy a gyerekek pozitív visszajelzései inspirálóan hatottak a pedagógu-
sokra. És bár néhányan továbbra sem mernek komplex drámafoglalkozást
vezetni tanítványaiknak – lelkiismeretes, jó önismerettel rendelkező embe-
rekről van szó, akik nem szívesen kísérleteznek a tanítványaik kontójára–,
ma már minden olyan kolléga, aki részt vett ebben a képzésben, legalább
a dramatikus tevékenység egyik típusát, a gyakorlatokat, közülük főként a
szabályjátékokat valamiképpen beépíti saját munkájába.
A szemléletmód változott a legtöbbet. A 60 órás drámapedagógiai tanfolyam
után több igazgató nyilatkozott úgy, hogy vadonatúj tantestületet kapott.
Főképpen azok láttak rá erre az összefüggésre, akik maguk is részesei vol-
tak a tanfolyamnak. A korábban reménytelennek tűnő tanórai (közössé-
gi) helyzetek pedig a játékok nyomán egyre inkább megoldódni látszanak;
a tanulók közösségi magatartása jelentősen változott, a kommunikációs
képességük látványos fejlődésnek indult… A tananyag elsajátításában,
összefoglalásában, élményszerű, emlékezetes átadásában sokat segített a
drámapedagógia – tudtuk meg a multiplikátoroktól. Ez a program jó gya-
korlatának harmadik összetevője.
Természetesen szeretnénk látni, hogy milyen eredményekről tudnak
majd beszámolni 5–10 év múlva azok az intézmények, amelyeknek a neve-
lői most értek el oda, hogy immár képzett drámapedagógusként elkezdhet-
tek dolgozni.
Érdemes külön is szólnunk a programnak arról a szintjéről/szakaszá-
ról, amit már emlegettünk: a műhelytalálkozókról. A képzésben részt vevő
intézmények képviselői rendszeresen találkozhattak, és reméljük, a későb-
biekben is találkozhatnak egymással; átadhatják egymásnak a drámapeda-
gógiai képzés, a mentorálás és a saját gyakorlat tapasztalatait. Idézzük fel
itt egy műhelytalálkozóra hívó körlevél részletét, hogy lássuk, mire számít-
hattak ezen alkalmakon az érkezők!
„Rendezvényünkkel (és a későbbi műhelytalálkozókkal) célunk tovább-

ra is az, hogy megismerkedjenek a programban részt vevő intézmé-
nyek képviselői, az intézmények megismerhessék egymás munkáját,
az iskolák számot adhassanak gyakorlatukról, továbbá annak lehetővé
9
tétele, hogy az intézmények képviselői tanulhassanak egymástól, hasz-

nos tapasztalatokat meríthessenek egymás bemutató foglalkozásaiból,
a tapasztalatcserék nyomán multiplikátorként közvetíthessék az így
megszerzett információkat, tudást. Célunk az említettek mellett az év
végére egy kiadvány létrehozása, amelyben a dramatikus módszerek
alkalmazása kapcsán a mások számára is mintát vagy értéket, hasznos
tapasztalatot jelentő gyakorlatot tennénk közzé (ebben helyet kaphat-
nának gyakorlatsorok, komplex drámafoglalkozások vázlatai mellett a
tanítási dráma beépítési lehetőségei az iskolai pedagógiai programba,
de hasonlóképpen az alkalmazási gondok, problémák is).
Célja ennek a személyes találkozónak olyan szakmai együttlétek szer-
vezése és megtartása, melyek inspirációt adhatnak a dráma együttne-
velési célú, tanórai vagy tanórán kívüli alkalmazásához, kedvet a továb-
bi munkához.”
Beszámolók és újabb körlevelek összegzik a korábbi találkozókon történ-

teket, jelzik, hogy milyen (internet-) címeken érhetők el a bemutató foglalko-
zásokról készült képek vagy videofelvételek; hol tartanak azok a folyama-
tok, amelyek miatt érdemes volt elkezdeni a műhelytalálkozók szervezését.
Idézzük tájékozódásul a negyedik személyes műhelytalálkozóra hívó levél
idevonatkozó részletét!
„Az első ilyen találkozó a Magyar Drámapedagógiai Társaság jóvoltából

és segítségével Budapesten, a Marczibányi Téri Művelődési Központ-
ban volt 2007. március 17-én. Akkor leginkább a kapcsolatteremtéssel,
egymás intézményeinek, munkájának megismerésével és a ’műhely’
kiépítésével foglalkoztunk. Játszottunk, beszélgettünk, beszámolókat
hallgattunk meg, és feltérképeztük az adott idő alatt áttekinthető prob-
lémákat. Egy kérdéssorra is vártunk (kisebb-nagyobb mértékben kap-
tunk is) választ beszámolók formájában. A legértékesebb, részletes,
írásban is rögzített beszámolót a zalabériek hozták.
A második országos drámapedagógiai műhelytalálkozót (szintén a
Magyar Drámapedagógiai Társaság, valamint a suliNova munkatársa-
inak jóvoltából és segítségével) a suliNova által biztosított helyszínen
tarthattuk (Duna Office Center) Budapesten, 2007. április 20-án. Ekkor
már két drámajáték-foglalkozás részesei lehettünk. A ’kincs’, amit fo-
lyamatosan keres(t)ünk, akkor is magában a tanulási folyamatban rej-
lett. Vagyis a drámafoglalkozás tervezésének/vezetésének gyakorlati
10
megmutat(koz)ásában. Két foglalkozás demonstrációját láttuk, illetve

tapasztaltuk, utána értékes szakmai megbeszélést folytattunk. Talán
jellemző a műhelytalálkozó folyamataira, hogy az egymástól tanulás –
egymás tanítása összefüggésrendszerében itt ’láthatóvá válik’ az a kollé-
ga, aki később a kocséri műhelytalálkozó egyik szervezője/kiszolgálója.
Lakatosné Rozsnyói Anikó nem csupán ’otthoni’ foglalkozását demonst-
rálja sikeresen a műhelytalálkozón, hanem ’munkanaplót’ is ír…
A harmadik személyes műhelytalálkozón végre olyan intézményben
vehettünk rész, amelyben a hétköznapokban ’mindennapos’ a drámajá-
ték előfordulása tanórákon. Alsó tagozatos ’számolás’ tananyag feldol-
gozását láthattuk ’drámásan’ – Szaszkó Sándorné (Marika) dolgozott a
tanítványaival; illetve egy komplex dráma adaptációs foglalkozásának
részesei lehettünk Grünfelder Boglárka vezetésével. Újpetrei kollé-
gánk a Drámapedagógiai Magazinban megjelent Sztárok című négy-
tanáros foglalkozást adaptálta egy tanárra, 5. osztályosok számára,
ezt demonstrálta a találkozó résztvevőivel. A foglalkozás elemzésekor
érintettük az adaptáció módját; foglalkoztunk a téma, a típus, a fókusz,
a bevonódás szintjei, a tanári szerepbelépés fogalmaival, illetve azok
gyakorlati jelentőségével.”
A negyedik, személyes (zalabéri) rendezvény volt az első és egyben az

utolsó előtti regionális találkozó, amelyen kisebb intézményi csoportban,
szinte családias körülmények között foglalkozhattunk a drámapedagó-
gia alkalmazásával úgy, hogy azt saját közegében szemlélhettük. Ennek a
haszna jelenleg felmérhetetlen. Itt már másodszor láttuk, hogy a gyerekek
valóban akarnak és tudnak „drámás” tanórán dolgozni. Fontos, hogy ezt
ők játékként élték meg! Ez a megállapítás akkor is igaz, ha a bemutató fog-
lalkozások előkészítésekor hangsúlyt kapott a külső szemlélő(k)nek való
megfelelni akarás is.
Láthatóan sok-sok kreativitást, együttműködést, gyors reagálást elváró
program „fut” párhuzamosan a negyedik találkozó befogadó intézményé-
ben, a Zalabéri Általános Iskolában. Mindegyik lehetővé teszi bemutató
foglalkozások megtartását is. Talán éppen ezért volt annyira természetes
ez a „demonstrációs” nap számukra (és számunkra). Ujjné Szalai Júlia óvónő
és munkatársai bemutató foglalkozásukkal olyan szívmelengető népi gyer-
mekjátékdal-csokrot mutattak meg a műhely résztvevőinek, amely alapul
szolgálhat egy későbbi – fókuszált – drámajátékhoz. Az óvodások hihetet-
len kedvességgel, gyermeki jósággal nem csupán kiszolgálták, hanem át-
11
éléses jelenléttel végigjátszották a bemutató foglalkozást. Cseh Németh Zsu-

zsanna tanárnő és a munkáját segítő „beépített szereplő” kollégák nagy ívű,
súlyos problémákat érintő, komplex drámás adaptációs foglalkozásukkal
éppen arra mutattak példát, hogy a szakmailag felkészült, tanítványaival
gyakran játszó tanár milyen jól használható, sikeres tanítási-nevelési mód-
szer birtokába juthat a drámapedagógia alkalmazásával. A nyolcadikos ta-
nulók meglepő fegyelmezettséggel és az ügy iránti alázattal „dolgoztak” a
bemutató órán. Kiss Albert igazgató úr egy „D” típusú foglalkozás 20 perces
sűrítményének demonstrációjával szerzett élményt a jelenlévő kollégák-
nak. Ebben a játékban azokat a kivételes pillanatokat tapasztalhattuk meg
(többek közt), amelyeket a szimbólummá váló tárgyak, a színházi kellékek
használata és a helyzetek átélésének érzelmi többlete nyújthat a drámajá-
tékban.
A 2007. november 9-én Mikepércsen lezajlott rendezvény volt a terve-

zett program szerint a második és egyben az utolsó regionális találkozó,
amelyen az intézmények földrajzi elhelyezkedését vettük figyelembe a
szervezéskor. Az „élő”, személyes találkozók sorában ez az ötödik volt. Két
foglalkozás demonstrációját láthattuk és beszélhettük meg Mikepércsen,
mindkettőről videofelvétel készült. A helyszínt olyan intézmény biztosí-
totta, amelyik nincs benne a HEFOP IPR drámapedagógiai programjában.
Az ügy(ünk) iránti alázat, a szervezés/kiszolgálás színvonala azt mutatta,
hogy értelmes célokhoz általában megtalálhatók azok az emberek és intéz-
mények, akik segítenek, mert magukénak érzik a jó teleológiát rövidebb-
hosszabb időintervallumban egyaránt. (A szervező itt Nánási Sándor, a befo-
gadó intézmény a Hunyadi János Közoktatási és Közművelődési Intézmény
Művelődési Háza.) Gyarmati Attiláné (Pocsaj) a foglalkozását eredetileg ötö-
dik osztályos tanulók számára készítette. A tanárnő a görög mitológiába
vezeti be (dráma-) játékosan a tanulókat. Az óra címe: Odüsszeusz harca
az egyszemű óriással. Gulácsi Ilona (Derecske) azt tűzte ki célul, hogy tan-
órai játékával – a drámajátékban – „fellázítja az alsó tagozatos gyerekeket”
a környezetszennyezők ellen. A tanulók (és a demonstrációban részt vevő
kollégák is) a játékban közös cselekvéssel (szóval és tettel) tiltakoztak a mó-
kusok lakhelyének elpusztítása ellen… A drámapedagógia szemszögéből:
az alsó tagozatosoknak készült foglalkozás a környezetvédelem erősítését
célozta. A tanulók önként vállalt „küzdelemben”, feladatok teljesítésével
biztosíthatták (egy fiktív világban, de valóságos problémákkal szembe-
12
sülve) a mókusok életben maradását, illetve az erdő természetes élette-

rét. Megtanulhatták – többek közt – azt is, hogy mit jelent egy védett állat
„örökbefogadása”.
A 2007. november 30-án lezajlott rendezvény előkészítésekor megpróbál-

tunk még egyszer (utoljára?) mindenkit elérni, aki érdekesnek/érdemesnek
tartotta ezt a programot arra, hogy a tapasztalatcseréken részt vegyen ak-
kor is, ha már igen, és akkor is, ha még nem fejeződött be számára a tanfo-
lyam (és/vagy a mentorálás).
Három foglalkozás demonstrációját láthattuk és beszélhettük meg Buda-
pesten az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság biztosította
helyszínen, a Duna Office Center földszinti előadótermében. Mindhárom
foglalkozásról videofelvétel készült.
Tanainé Szeghy Rita tanárnő (a Zalabéri Általános Iskolából) olyan „drá-
más” matematikaóra demonstrációját mutatta meg a jelen lévő kollégáknak,
amely ötleteivel, kidolgozott módszertani hátterével inspirációt adhatott a
további tervezésre, ötleteket „hívott elő” a reáltárgyak „másféle” tanításá-
hoz. (Akkor bizony záporoztak a „reál” tantárgyat tanító kollégák ötletei.
Kérdés, hogy a multiplikátoroknak lesz-e kedvük/türelmük később leírni
mindazt, ami ott, a találkozón és a későbbi tanórákon – ebben a „játékkör-
ben” – eszükbe jutott…)
Részesei lehettünk a záró találkozón Baloghné Incze Melinda (Rábahídvég)
bemutató foglalkozásának. A „D” típusú drámaadaptáció demonstrációján
„Vendégségben (lehettünk) Bóbitánál”. A Török László által megálmodott
foglalkozás adaptációja alsó tagozatosok számára készült. A foglalkozással
kapcsolatos szakmai kérdések két legizgalmasabbja: „Mit tehetünk annak ér-
dekében, hogy játékostársaink (tanítványaink) elfogadják/akarják megismerni azt a
szituációt, amelyet a (dráma-) játék indításakor ajánlunk nekik?”, illetve „Hogyan
építhetünk fel egy képzeletbeli világot úgy, hogy az képes legyen bevonni a játszókat
az általunk ’teremtett’ fiktív világba?”.
Csáki Klára, a csengeri Petőfi Sándor Általános Iskolából egyszerűen el-
bűvölte „játszótársait”. (Az eredeti óra, Kuszmann Nóra munkája, A mi er-
dőnk címmel jelent meg a Drámapedagógiai Magazin 2002/2. számában.)
Érdekes, hogy ő is környezetvédelmi témában tartott foglalkozást. Kérdése
– játékával – a „tanulókhoz”: „Meddig tűrjük, hogy bárki szétdúlja természetes
környezetünket?”.
13
A záráskor/búcsúzáskor feltett kérdések, a folytatás igénylése, a műhely-

találkozók és a korábbi drámapedagógiai képzések dicsérete örömmel tölt
el mindannyiunkat, akik azért dolgozunk, hogy úgy találkozhassanak a
kollégák (sokan immár a barátaink) a drámajátékkal, hogy alkotóként – ün-
nepnapokon és hétköznapokon egyaránt – fel tudják használni újonnan
szerzett ismereteiket a gyerekek tanításakor, motiválásakor. Láthatóan ez
a projekt jó gyakorlatának negyedik mozaikdarabja.
A kiadvány, amely többek közt ezt az összegzést vagy bevezetőt is tartal-

mazza, arra ad kiváló lehetőséget, hogy az írásos dokumentációt összeállí-
tani hajlandó, mindennapos küzdelmeiről, sikerélményeiről hírt adni szán-
dékozó kollégáknak legyen hol publikálniuk – emlékeztetőül vagy azért,
hogy mindannyian okulhassunk belőle.
A műhelytalálkozók szervezése befejeződött ugyan (előkészítés, lebo-
nyolítás, információk összegyűjtése, visszajelzés, köszönetnyilvánítás), és
a kollégák, valamint a pályázat felelős vezetőinek egyéb tájékoztatása (be-
számolók, weblapokra feltöltött szöveges, képes és videós dokumentumok
formájában) már lezárult, mégis reméljük, hogy a program befejezése nem
jelenti a végét is. Mi, drámapedagógusok, keressük továbbra is a lehetősé-
geket, miként folytatható ez a rendkívül ígéretes kezdettel indult, jó ered-
ménnyel (akár közösségépítéssel is) kecsegtető tevékenység…
14
Igazgatók írták…
Gévai Imre3
Ha drámai a helyzet –
játsszunk drámát!
Miért a HEFOP?
Miért vág bele egy iskola abba, hogy egy uniós projekt keretében neve-
lőtestületileg ismerkedjen meg a drámapedagógia alapfogásaival és persze
más egyebekkel, amelyek a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók ered-
ményes oktatását-nevelését célozzák? Miért akar „drámázni” egy falusi kis
iskola éppen akkor, amikor bizony drámai a helyzet a magyar közoktatás-
ban, a kis falvakban pedig még inkább az: csökkenő gyereklétszám, iskola-
összevonások, pedagóguselbocsátások stb. Nos hát éppen azért játszik és
képezi magát az ember, hogy úrrá legyen a drámai helyzeten.
Kicsit pontosabban: az alábbi célok és remények megfogalmazása után
bátorkodtam a nevelőtestületet 2005 decemberében rávenni arra, hogy a
pályázatot benyújtsuk:
a) szakmai megújulás igénye és kényszere, tanulócsoportjaink összeté-
tele, a hátrányos helyzetű, alulmotivált gyerekek száma;
b) forrásbevonás – az eszközbeszerzés és a többletmunka díjazásának
lehetősége;
c) tapasztalatszerzés az uniós pályázatok írása, menedzselése terén;
d) az együttműködési készség, képesség fejlesztése, szakmai kapcsola-
tok építése iskolán belül és kívül;
e) későbbi uniós pályázatok sikereinek megalapozása.
A nevelőtestület elfogadva az érveket és célokat, nem kis kétellyel, de

azért egyöntetűen támogatásáról biztosított a pályázat beadása ügyében.
3
A szerző a kocséri Gábor Áron Általános Iskola igazgatója. (A szerk.)
17
Most, hogy lassan a projekt utolsó szakaszába lépünk, röviden így érté-
kelhetem a remények valóra válását:
f) A szakmai megújuláshoz a három továbbképzés (hatékony integráció,
tevékenységközpontú pedagógiák, drámapedagógia), az azokat kö-
vető mentorálások és műhelymunkák erős indíttatást, sok-sok mód-
szert, ötletet, kapcsolatot adtak. Az összesen 120 órás tréning nagyban
megváltoztatta a nevelők szemléletét, módszertani kultúráját. Termé-
szetesen az, hogy a tanultakból melyik pedagógus mennyit visz át a
mindennapok gyakorlatába, az döntő mértékben az egyes nevelők el-
szántságán, személyiségén múlik. A külső körülmények – és itt nem az
iskolavezetés elvárására gondolok, sokkal inkább a tanulócsoportjaink
összetételére – egyértelműen abba az irányba hatnak, hogy a tanultakat
alkalmazni is fogjuk. A reményeink ezen a téren tehát beteljesedtek.
g) A forrásbevonás, a támogatás lehívása még nem zárult le. Az eszköz-
beszerzés részben megtörtént, egy tantermet bebútoroztunk, az isko-
lai honlapot elindítottuk stb. Nagy segítség ez az iskolának és a fenn-
tartónak.
h) A többletmunkát végző pedagógusok díjazása is folyamatban van,
bár a többletmunka több lett, mint terveztük, a díj pedig (a járulékok
levonása után) kevesebb, mint amennyinek látszott, de a nemzet nap-
számosaiként ezen már alig lepődik meg a tanárember... A reménye-
ink itt tehát részben teljesültek.
i) Az uniós pályázatok menedzselése terén is sikerült tapasztalatot sze-
rezni, bár e tapasztalatok többségéről szívesen lemondtunk volna.
A központi program csúszott (a szerződés aláírása rögtön fél évet).
A feladataink összetorlódtak, a kifizetések viszont elhúzódtak. Az ad-
minisztráció kínosan és feleslegesen sok. E téren inkább keserű csaló-
dásról, mint valóra vált reményekről adhatunk számot.
j) Valamennyi továbbképzés tréning jellegű volt, és valamennyin részt
vett az iskola összes nevelője. A sok-sok játékos gyakorlat, kooperatív
elem, önismereti és csoportdinamikai feladatok, szituációs gyakorla-
tok hihetetlen energiákat szabadítottak fel a tantestületben. (Volt sok
nagy röhögés is…). Az együttműködési, együttgondolkodási kész-
ség érezhetően fejlődött. Másfelől a két partneriskolával (Törtel és
Jászkarajenő), illetve a képző szakmai szervezetekkel, így a Magyar
Drámapedagógiai Társasággal is sikerült élő kapcsolatot kialakítani.
Céljainkat e téren is elértük.
18
Gévai Imre: Ha drámai a helyzet — játsszunk drámát!
k) 2007 nyarán a fenntartó községi önkormányzat iskolafelújításra nyúj-

tott be uniós pályázatot. Hogy az elbírálásnál szempont-e, pluszpont-e
az, hogy az iskola uniós szakmai projektekben már eredményesen
vett részt, ebben csak reménykedni tudunk…
Miért a dráma?
A pályázat elkészítése során be lehetett jelölni két továbbképzést, amely-
nek az iskola leginkább szükségét látja. A nevelőtestület természetesen de-
mokratikusan, írásban voksolt, az összegzés után pedig csak apró vezetői
„finomításra” volt szükség ahhoz, hogy két választható képzés közül az
egyik a drámapedagógia legyen.
Miért finomítottam az összegzésen? Egyfelől azért, mert egyrészt tud-
tam, hogy van a tantestületben két-három nevelő, akik már évek óta szeret-
nének alaposabban megismerkedni ezzel a módszerrel, akik már ismertek
több alapművet, sőt alkalmaztak is már egy-két módszert, játékot, s adap-
táltak már néhány óravázlatot. Tudtam, hogy ők biztosan érdeklődve, ak-
tívan vesznek majd részt a szakmai munkában, és abban is biztos voltam,
hogy a tanultakat alkalmazni is fogják a tanítás során. Nem volt kétséges,
hogy a drámapedagógiai mikrocsoportot Szaszkó Sándorné tanítónő és
Dr. Lakatosné Rozsnyói Anikó tanárnő fogja alkotni. Nem kellett csalódnom.
A továbbképzések, a mentorálások, a műhelyfoglalkozások során ők külö-
nösen aktívan kapcsolódtak be a munkába, és ami a legfontosabb, a min-
dennapi gyakorlat során mindketten példás törekvéssel és szép eredmé-
nyekkel alkalmazzák a drámapedagógia eszközrendszerét.
Másfelől pedig azért bátorkodtam ötvözni a demokratikus döntési me-
chanizmust a vezetői autoritással, mert azt reméltem a drámapedagógiai
képzéstől, hogy a motiváció felébresztéséhez, fenntartásához, az érzelmi
érintettség megteremtéséhez, a tanítás és a nevelés összehangolásához se-
gítséget fog nyújtani. Márpedig a mindennapok módszertanában az egyik
legégetőbb hiányt ebben látom. Hiába tudjuk, hogy az eredményes tanulás
elengedhetetlen előfeltétele a kellő motiváció, az érzelmi érintettség, még-
sem foglalkozunk vele. Azt várjuk el, hogy a gyerekek érdeklődve és szor-
galmasan tanuljanak olyan dolgokat, amelyek számukra egyáltalán nem
érdekesek, s az ő szemszögükből még csak nem is különösebben haszno-
sak. És a motivációhiány az esetek többségében egyenesen arányos a szo-
ciokulturális téren mutatkozó hiánnyal.
19
Ebben sem kellett csalódnunk. A 60 órás továbbképzésen elsajátított játé-

kok sokasága, a kipróbált módszerek és a megismert óravázlatok sora mind
kiválóan alkalmas arra, hogy az eltérő motivációs szintű gyerekek számára
érdekessé, átélhetővé tegyen egy-egy problémát, annak megoldását, egy-
egy tananyag elsajátítását.
A továbbképzés során a trénerek, Vatai Éva (Pécs), Török Dafti László (Sza-
badszállás), nagy szakmai tudással és ügyszeretettel igyekeztek minél töb-
bet átadni nekünk abból, amit ők tudnak és sikerrel alkalmaznak. Nemcsak
eleget tettek a kötelezettségeiknek – annál sokkal többet adtak. Köszönet
érte ezúton is.
Miért Kocsér?
Amikor a Budapesten zajló drámapedagógiai műhelymunkák során
felvetődött, hogy egy-két alkalom erejéig el kellene hagyni a fővárost (a
Marcibányi teret), különösebb gondolkodás nélkül ajánlkoztunk házigaz-
dának. A mentorálások során Kaposi László, a Magyar Drámapedagógiai
Társaság elnöke már járt nálunk ellenőrzés céljából, s az akkor látott órák-
ról jó véleménnyel volt. Miért ne mutatnánk meg útkereső próbálkozása-
inkat, hétköznapi igyekezetünket? Ha valakinek ötletet adunk, ha valaki
újabb ötletet ad, már nem lesz hiábavaló a találkozás.
Wenczel Imre, a műhelymunka vezetője körültekintő igyekezettel szervez-
te meg a találkozót (meghívók, visszajelzések, utazási lehetőségek, pontos
program). A nyári szünetben még el is látogatott Kocsérra, hogy megbizo-
nyosodjon a körülményekről. Mondta, hogy kell persze egy bemutatóóra
is. Mivel Rozsnyói Anikó a Marczibányi téren már levezetett egy komplett
drámaórát, egyértelmű volt, hogy most Szaszkóné Marikának kell majd a
„drámánkban” főszereplővé válnia. Így aztán ő talán kevéssé várta, mégis
elérkezett szeptember 15., péntek, a kocséri drámapedagógiai műhelytalál-
kozó napja.
Tamáskodtunk, ugyan hány iskolából vállalkoznak arra, hogy a „szél-
árnyékban” fekvő kis községünkbe ellátogassanak, már csak azért is, mert
néha kistérségi szakmai rendezvényekre sem tudjuk leküzdeni a 10-20 ki-
lométeres távolságokat, most pedig az ország minden tájáról hívtunk ven-
dégeket. Ahogy azonban sorban jelentek meg a küldöttségek, úgy fogytak
a kételyeink: igen, mindenki eljött. Tíz településről 26 vendég érkezett a
szakmai rendezvényre (Pocsaj, Zalabér, Szeged–Kiskundorozsma, Dabas,
20
Gévai Imre: Ha drámai a helyzet — játsszunk drámát!
Budapest MÁV-telep, Füzesgyarmat, Tiszabő, Bag, Gyulaj, Újpetre, Ko-

csér). Hihetetlen volt – és kicsit megható –, hogy még Zalabérből is eljöttek!
Iskolánk történetében ilyenre még nem volt példa, hogy országos szakmai
rendezvénynek adjunk otthont.
Igyekeztünk jó házigazda lenni – a résztvevők visszajelzései, köszönőle-
velei szerint talán sikerült.
A műhelymunkát szakmailag értékelni nem tisztem, de az tény, hogy az
eltervezett programelemeket maradéktalanul meg tudtuk megvalósítani:
hangulatteremtő játékok, igazgatói köszöntő, hangulatos filmetűd a pocsaji
tréningről, Szaszkó Sándorné bemutató órája, óramegbeszélés, Grünfelder
Boglárka újpetrei pedagógus adaptált drámajátéka, videofelvétel, szervezé-
si teendők. Külön öröm, hogy Szaszkó Sándorné dramatikus elemekkel át-
szőtt 3. osztályos matematika bemutatóóráját egyöntetű elismeréssel nyug-
tázták a vendégek az óramegbeszélés során.
Felkerültünk a térképre – ez volt az érzésünk. A drámapedagógia ma-
gyarországi szakmai térképén egy kis pötty lettünk. Ez pedig kétségtelen
jó érzés (különösen akkor, mikor nap mint nap azt érzi az ember, hogy
mindenestül le akarják törölni onnan – falustól, iskolástól, valóban minde-
nestül). Felkerültünk a térképre – jó érzés volt ezt megélni, még akkor is, ha
tudjuk, hogy a mindennapokban ez alig számít. Az elismerő hozzászólások
ellenére abban a 3. osztályban ugyanolyan dolgosak lesznek a matekórák
ezután is, mintha mi sem történt volna. Meg a 8.-ban is. De mégis…
Sok minden történt itt Kocséron néhány hónap alatt. Felbecsülhetetlen
szakmai segítséget kaptunk ahhoz, hogy eredményesebben, hatékonyab-
ban tanítsuk, neveljük a ránk bízott gyermekeket.
S közben még a térképre is felkerülhettünk!
21
Drámafoglalkozás a kocséri iskolában
22
Kollárics Ferenc4
Életút-projekt
Zalavári András drámaórájának feldolgozása
Forrás: Zalavári András: Életút-projekt. Drámapedagógiai Magazin 9.

szám.
Az átírt (az eredetitől eltérő) részeket dőlt betűkkel jelezzük.
Csoport: Nálunk átlagos 7. osztály, kb. 16 fő. Az osztály minimális drámape-

dagógiai jártassággal bír. Extrovertált csoport, zömében hátrányos helyzetű roma
tanulókkal. A figyelemfelkeltés nehéz, kellő motiválás nélkül valószínűleg a tanóra
sem sikerül. Nagyon szeretik a játékot, a kooperatív csoportmunkát: ha lehetne, ál-
landóan azt kérnék. Jelenleg szükségtanteremben tanulnak, mert épül az új iskolánk,
ezért a technikai adottságok minimálisak: tábla, kréta, fény, meleg.
Tanulási területek: értékek és normák, lakóhelyi társas kapcsolatok, magánélet
és közélet, érdekek, diszkriminált csoportok, előítéletek, konfliktus, indulatok, erő-
szak, felelősség
Téma: Egy önkormányzati képviselőnek az az ötlete támadt, hogy a község üre-
sen maradt házai közül valamelyikbe – átalakítások és nagy építkezések után (pályá-
zati pénzből megvalósítandó) – külföldről illegális bevándorlókat helyeznek el, ezzel
munkahelyet is teremtve a községben; a beruházás és ennek következményei.
Cél: az elvont erkölcsi értékek és az egyéni érdekek konfliktusának meg-
élése
Fókusz: Milyen változásokat hozhat az emberek véleményében, ha egy elvont
probléma testközelbe kerül?
Keret: a gyerekek egy falu utcájának felnőtt lakói
Kellékek: írószerszámok, a falu térképe, lakás-kártyák, ruhára tűzhető la-
pocskák, meghívó a falugyűlésre, információs kártyák a pletyka-játékhoz.
Adaptációs cél: a probléma áthelyezése városi környezetből falusiba
4
A szerző a gyulaji Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda igazgatója.
(A szerk.)
23
Kontextusépítés
1. Tervrajz. A község nagyméretű, vázlatos metszeti rajzának bemutatása
csomagolópapíron (1. melléklet). Helyszín: egy mai magyar falu.
2. Tanári narráció. A házak között tanácsi bérlakások is voltak, az önkormány-
zat eladta őket. Minden lakó élt a lehetőséggel. Maradtak még ingatlanok üresen és
eladatlanul.
3. „Lakásfoglalás”. Elmondjuk, hogy a tanulók a falu felnőtt lakóit fogják meg-
jeleníteni a játékban, akik egy utcában laknak, kvázi „szomszédok”. Lakásonként 1–4
ilyen lakóval számolhatunk. Gyorsan egyezzünk meg, hogy ki hol szeretne lakni!
A választást azzal erősítsük meg, hogy a lakó(k)nak átadjuk a lakás számát jelző
lapocskát (Kossuth u. 10., 12., 14. stb.)! Ha nem akad minden lakásnak gazdája:
tisztázzuk, hogy azok sem lakatlanok, de a játékunkban nem fognak megjelenni az
ott lakók.
4. Névválasztás. Mindenki kitalál egy nevet magának. A neveket beírjuk
a rajz megfelelő lakásaiba.
5. Egyéni/kis csoportos munka (max. 3 perc). A kapott kitűzőre min-
denki írja fel választott nevét, életkorát, foglalkozását! Ki-ki találjon ki ma-
gának két jellemző tulajdonságot!
6. Bemutatkozás: lakásonként, az előző pont eredménye szerint.
7. Meghívó. Közreadjuk a falugyűlésre szóló meghívókat (2. melléklet). Elmond-
juk, hogy ezeket a postaládáinkban találtuk. A téma már egy hete olvasható a
hirdetőtáblákon: az árak emelkedése miatt (közvilágítás, szemétszállítás stb.) a kom-
munális adót emelni szükséges; erről kellene megállapodnunk.
8. Térkijelölés. A falugyűlés helyszínéül szolgáló művelődési házat „alkot-
juk meg” nagy vonalakban. Tulajdonképpen csak az ajtó, illetve a lakók ülő-
helyeinek kijelölése fontos. A székeket ennek megfelelően rendezzük el.
9. Szerepbe lépés. Szituáció: a falugyűlés érdemi része már lezajlott, a közös
költség címén fizetendő új összegben hamar megegyeztek. A polgármester még egy
kis türelmet kért, mert egy önkormányzati képviselő jelezte, hogy pár szót szeretne
szólni az egybegyűltekhez. (Állapodjunk meg a szerepbe lépés, illetve a szerepből
kilépés egyértelmű jelzéséről!)
10. A tanár szerepben. A képviselő bemutatkozik, majd elmondja, hogy
az önkormányzat szociális bizottságának is tagja, és most, miután a lakók
már megegyeztek a közös költség összegében, szeretné kihasználni, hogy
együtt vannak, és így nem kell mindenkit egyenként megkeresnie. Ugyanis
a szociális bizottság új tervezetet készít a községben munkahelyteremtésre
24
Kollárics Ferenc: Életút-projekt
és egyben a kisiklott életpályájú emberek támogatására. Ennek sikerét se-

gíthetnék, ha kitöltenének egy kérdőívet. A „Befogadó falu” projekt majd ezek-
nek a faluszerte végzett felméréseknek az eredményei alapján ölt végleges formát.
11. Kérdőívek kitöltése. A tanár (továbbra is szerepben) kiosztja a kérdő-
íveket (3. melléklet). Ha szükséges, segít a kérdések helyes értelmezésében.
12. Összesítés. A kérdőívek kitöltése után (nem kell összeszedni őket,
mert így gyorsabb lesz a munka) a tanár egy kitöltetlen kérdőíven összesíti
a véleményeket. A tanár dönti el, hogy az összesítést még szerepben vagy
abból kilépve végezzük.
13. Pletykák. Eltelt pár hónap. A községben – mint mindig – sokféle men-
demonda kereng. Ezek közül most azokkal foglalkozunk, amelyek kapcsolódnak a
„Befogadó falu” projekthez. Mindegyik tényként tartalmazza, hogy a segítségre szo-
ruló falusi emberek társadalomba történő visszailleszkedését az önkormányzat speci-
ális munka biztosításával, a „külföldiek” ellátásával, gondozásával akarja segíteni.
Három csoportot alakítunk. Mindegyik kap egy-egy feladatkártyát.

A három kártya tartalma: 1. Rémhírek a „befogadóház” leendő emberanyagáról.
2. Híresztelések arról, hogy az országban hány helyen próbálkoztak már
sikertelenül ezzel a módszerrel. 3. A „befogadóház” állítólag valahol a Pipacs utca
környékén létesül majd.
Feladat: a csoport rövid megbeszélés után álljon láncba, és így mutassa be
(szimulálja), hogyan terjed szájról szájra a hír, és miként színesedik közben!
14. Tanári narráció. Eltelt egy év. Az árak ismét nőttek, ismét szükséges-
sé vált a közös költségek emelése. Ezért ismét falugyűlést kellett összehívni.
15. Térkijelölés, szerepbe lépés: épp úgy, mint előzőleg. (A lakók végez-
tek a szükséges ügyekkel, a képviselő ezúttal is elmegy és szót kér).
16. A tanár szerepben. A közös képviselővel érkezik. Bemutatkozik, mint az
egy hónap múlva megnyíló befogadóház vezetője. Megköszöni a kérdőíveken
kinyilvánított pozitív hozzáállást, és elmondja: nem kis mértékben ennek
köszönhető, hogy éppen erre az üresen álló házra esett a választás…
17. Egész csoportos improvizáció (szerepben): hozzászólások, kérdések,
vélemények. Ha szükséges, az egész csoportos improvizáció után „megáll-
hatunk”, hogy szerepen kívül értékeljük a történteket.
18. Szituációs játékok. Peremfeltétel: A befogadóház megkezdte működését a
Pipacs utcában. 10 embernek munkát ad. Az új lakók és az utca régi lakói közt
nem történik sem atrocitás, sem komoly veszekedés, és a bűntények száma
sem emelkedik a környéken. (Az egyes szituációkat követően érdemes vis�-
szajelzést kérni arról, hogy mit éreztek közben a játszók.)
25
■ Improvizáció arról, hogyan jönnek be a falusi boltba a helybeliek a

bejárat előtti lépcsőn ücsörgő „foglalkoztatottak” között…
■ Új falugyűlés, téma a kínaiak letelepítése a községben. Az emberek
közt néhány befogadott is megjelenik, aki töri a nyelvet…
■ Térköz, elhelyezkedés a buszmegállóban, amint egymás után érkez-
nek a falusiak, illetve a „befogadottak”, akik kirándulni mennek…
■ Egyéb, a játszók által kitalált, hétköznapi kellemetlenségek.
Szükség esetén, a következő pont előtt álljunk meg egy röpke értékelésre.
19. Tanári narráció. Egy őrző-védő kft. képviselője egyenként felkereste
a lakókat, és ajánlkozott, hogy szolid díjfizetés ellenében megvédi őket a
befogadott „niggerek” által okozott kellemetlenségektől. Személyes megbízást
senki sem adott, közös döntés sem született. Ennek ellenére néhány nap
múlva, jó néhány lakó szeme láttára, a kft. formaruhás gorillái véresre-esz-
méletlenre vernek egy „niggert”, aki humorosnak szánt, félreérthető meg-
jegyzést tett egy mellette elhaladó nőre (nyelvi problémák).
20. Tablósor. Az egész csoport részvételével, állóképekben illusztráljuk
az előbb elmondott eseményt, kb. a következő részletességgel: 1. békés ut-
cakép, 2. a megjegyzés, 3. a verés, 4. közvetlen utána.
A tablók „kimerevítésekor” egy-egy szereplőt megkérhetünk, hogy egy
mondatban fogalmazza meg az általa alakított figura gondolatait. A verést
ábrázoló képnél viszont feltétlenül érdemes mindenkiről tisztázni, hogy a
tablón ki ő és mire gondol az ábrázolt pillanatban. (Gondolatkövetés)
A történet lezárása: erre sokféle lehetőség kínálkozik – attól függően,

hogy mekkora a játékkedv, illetve, hogy mennyi időnk maradt. Néhány le-
hetséges alternatíva:
■ Itt befejezzük a játékot, és megbeszéljük a tanulságait.
■ A lezárást szerepből végezzük: eljátsszuk az őrző-védő ajánlat és a verés nyo-
mán összehívott utcagyűlést. Tanári szerep lehet pl. a kft. igazgatójáé (egész
csoportos improvizáció, a tanár szerepben).
■ Egész csoportos improvizációval vagy tablókkal ábrázolunk egy bizal-
matlanságeloszlatónak szánt, a falusiak és a befogadottak számára szervezett
közös rendezvényt (például szalonnasütést vagy hasonlót).
26
■ A latin-amerikai szappanoperák stílusában bombasztikus hepiendet kanyarí-

tunk (stílusváltás).
■ Kis csoportos munkával, tetszőlegesen választott „műfajban” (tabló, jele-
net, újságcikk, rendőrségi jelentés stb.) ábrázoljuk, hogyan képzeljük az egy év
múlva előálló helyzetet.
Mellékletek
1. melléklet
Kurjantó község alaprajza a Pipacs utcával
27
2. melléklet
Meghívó
Kedves Kurjantói Polgár!
A kommunális adó összegének megállapítása céljából falugyűlést hívok össze.
Helye: a művelődési ház nagyterme. Időpontja: folyó hó 16-a, 18 óra
Megjelenésére feltétlenül számítunk!
Tisztelettel:
polgármester
3. melléklet
Kérdőív
Tisztelt Válaszadók!
Köszönjük, hogy rendelkezésünkre állnak, és ezzel segítik az önkormányzat mun-

káját! Őszinte, megfontolt, humánus válaszaikkal községünk szociális rehabilitációs
programjának megtervezéséhez és megvalósításához járulnak hozzá. Még egyszer:
köszönet az együttműködésért!
Jóravaló Béla s.k.

Polgármesteri Hivatal Szoc. Biz. vez.
28
Kérdőív
A „befogadó falu-befogadó ház-projekt” előkészítéséhez
1. Véleményük szerint lehet-e valaki önhibáján kívül menekült? __ __ igen nem
2. Rangsorolják az alábbi tényezőket abból a szempontból, hogy milyen mértékben
járulnak hozzá az illegális kivándorláshoz kialakulásához!
(A legnagyobb veszélyt jelentő, vagyis „az első számú ok” kapja az egyes
számot, és így tovább.)
............... helytelen nevelés ............... szegénység
............... rossz példa a családban ............... öröklött hajlamok
............... rossz példa a lakókörnyezetben ............... kilátástalan, egyhangú élet
............... rossz példa a baráti körben ............... szeretet nélküliség
............... segítség hiánya (nincs kihez fordulni a bajban) ............... egyéb okok
3. Mit gondolnak, mekkora az esélye, hogy új életet kezdjen:
egy külföldi menekült?........................................... %
egy börtönből szabadult?.................................. %
egy alkoholista?.................................................. %
egy drogos?......................................................... %
4. Mi lehet a visszaesések fő oka?
a) Alkoholistáknál:
b) Drogosoknál:
c) Bűnözőknél:
5. Helyesnek tartaná-e, ha a külföldiek társadalmunkba és községünkbe való
beilleszkedését közcélú munkavégzés biztosításával segítené az önkormányzat?
............... igen nem
6. Mit gondol, minden külföldi menekült gonosztevő?
7. Biztosan az a hibás, aki elhagyja a hazáját?
29
Kiss Albert5
„Maradjatok távol”
Török László drámaórájának adaptációja
Az eredeti óra a Drámapedagógiai Magazin 19. számában (2000/1.) jelent

meg.
Az adaptáció okai, céljai:

■ Az adaptáló tanár (osztályfőnök) tanítványai közül sok diák előítéletes.
■ Az óra az előítélet témakörét tárgyalja, amely problémával az osztály-
főnök gyakran foglalkozik.
■ Az adaptáló tanár nyolcadikos osztályfőnök – a serdülő korosztály
egyik típusproblémája a véleményformálás az emberekről.
■ Az adaptáció egyik célja, hogy a szükséges időkeretet 45 percre csök-
kentse.
■ (Az átalakítás célja, hogy a tervezet felvegye azt a formát és stílust,
amelyben a megvalósító drámapedagógus hitelesnek érezheti magát.)
Megjegyzés: A változtatásban mindazon megjegyzéseket töröltük, ame-
lyek (az eredeti publikációban) az óraterv létrejöttének körülményeit ma-
gyarázták.
Csoport: a drámában már nem teljesen járatlan 13-14 éves tanulók

Tér: a létszámnak megfelelő, mozgásra is alkalmas, tiszta padlójú (par-
kettás, műanyag- vagy szőnyegpadlós) terem
A játék időtartama: 45 perc
Eszközök: pléd, strandjátékok, a strandhoz illő zene (CD-lejátszó), cso-
magolópapírra öntött homok és rajta papír, műanyag és üveg szemét, üres
csomagolópapírok, vastag filcek, csomagolópapír a töpörödött öregasszony
körvonalaival, egy elhasznált, szakadt kabát
A szerző a zalabéri Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény,

5
Óvoda igazgatója. (A szerk.)
30
Kiss Albert:
Cél: annak vizsgálata, hogy miként változhat egy idegen emberről for-
mált vélemény – az előítélet
Keret: a tengerpart strandja, ahová jól szituált családok járnak nyaralni
Téma: egy tengerparton nyaraló család furcsa viszonyba keveredik egy
különös öregasszonnyal
Fókusz: Miért alakulnak ki és miként változnak meg előítéleteink?
Szerepek: a család tagjai; zöld aktivisták; az öregasszony
1. Tanári narráció
„Helyszín a Földközi-tenger partja napjainkban. Egy öttagú család pihen
a tengerpart strandján. Három éve halogatták a nyaralást, mert gyakoriak
voltak azok a hírek, amelyekben balesetekről, lopásokról, a gyermekek bán-
talmazásáról, elrablásokról számoltak be a nyaralók. A család harmadik
napja nyaralt problémák nélkül, a szülők megnyugodtak, a gyerekek gond-
talanul fürödtek és a parton homokvárat építettek.”
2. Térmeghatározás; egész csoportos improvizáció

Eszköz: pléd, strandjátékok, a strandhoz illő zene (CD-lejátszó)
Tanári instrukció: Jelenítsük meg a tengerparti strandon önfeledten,
gondtalanul nyaraló családjait!
3. Naplórészlet, plakát
A kislány naplót vezet a nyaraláskor, és a következőket jegyezte fel:
„Harmadik nap: nagyon sokat játszottunk anyuval és a testvéreimmel, lab-
dáztunk, tollasoztunk, vízicicáztunk. Délután nénik és bácsik jöttek plaká-
tokkal és némán mentek körbe-körbe. Anyu azt mondta, hogy ők a zöldek,
akik a sok szemét ellen tiltakoznak, amit a nyaralók dobálnak el a vízben
és a parton. Tényleg sok papír, műanyag pohár és cigarettacsikk van itt is,
ahol mi vagyunk.”
Eszköz: csomagolópapírra öntött homok és rajta papír, műanyag és üvegda-

rabok, üres csomagolópapírok, vastag filcek, tüntetéshez illő zene (CD-ről)
Tanári instrukció: Három csoportban készítsünk plakátot a környezet-

szennyezés ellen! Jelenítsük meg a zöldek néma tüntetését a szeméttel teli
homokkupac körül!
31
4. Tanári narráció
Újabb két nap telt el gondtalanul a tengerparton. A gyerekek sokat füröd-
tek, játszottak, a szülők a gyerekekkel együtt sétáltak, nagyokat beszélget-
tek, sokat nevettek, kacagtak.
5. Napló
A kislány így ír a továbbiakról: „Ötödik nap: A távolban feltűnt egy töpö-
rödött, sánta öregasszony. Szürke haját fújta a szél. Egy koszos és rongyos
kabát volt rajta. Valamit mormolt magában. Nem értettem, hogy mit mond.
Közben a szatyrából kivett vagy betett valamit. Nem tudom, hogy mit is.
Többször megállt és rám nézett. Olyan furcsa volt. Apuék azt mondták,
hogy maradjunk távol az öregasszonytól.”
Eszköz: egy elhasznált, szakadt kabát
6. Szerep a falon
Az öregasszony vélt tulajdonságainak összegyűjtése két csoportban:
■ 1. csoport: külső és belső tulajdonságok a gyerekek nézőpontjából
■ 2. csoport: külső és belső tulajdonságok a felnőttek nézőpontjából
A csoportbontásos munka után a játszók ismertetik a saját nézőpontjuk

szerinti gyűjtőmunka eredményeit, a töpörödött öregasszony vélt tulajdon-
ságait.
Szükséges: két csomagolópapír a töpörödött öregasszony körvonalaival
7. Állókép és gondolatkövetés
Tanári narráció: A család nyaralása lejárt és hazatértek. Sokat beszélget-
tek a szép élményekről, de a legtöbbet a töpörödött, sánta öregasszonyról.
Egyik hétvégén vendégük érkezett, akitől megtudták, hogy a töpörödött
öregasszony talpát fiatalkorában egy tengerparton eldobott üvegdarab vág-
ta el. Emiatt sántult meg és vesztette el a manöken állását. Öreg napjaiban
azt tűzte ki céljául, hogy felszedje az üvegdarabokat a homokból, nehogy a
gyerekek megvágják a lábukat.
Tanári instrukció: Jelenítsétek meg azt a pillanatot, amikor megtudtátok

a töpörödött, sánta öregasszony titkát! Az elkészült állókép egyes szereplő-
inek gondolatait (tanári irányítással) kihangosítjuk.
32
Kiss Albert:
8. Rögtönzés kis csoportokban

Egy évvel később a családtagok ismét a tengerparton járnak. Találkoznak
az öregasszonnyal – beszélgetnek. A jelenetek adjanak választ arra, hogy
vajon eljutnak-e ahhoz a kérdéshez, hogy „Segíthetünk szemetet szedni?”
Ha igen, miért és hogyan? Ha nem: miért és hogyan?
■ 1. csoport: gyerekek
■ 2. csoport: szülők
33
Smolczer Tibor6
Drámajátékok a szabadidő eltöltésére
Csoport: 5–8. osztályos tanulók; 8 lány, 12 fiú, akik egyhetes táborozásra

érkeztek különböző helységekből
Cél: egymás nevének megtanulása, az összetartozás érzésének átélése
Játéktípus: névtanuló, ismerkedési, kapcsolatteremtő játék
Tér: a tábor ebédlője, körbe rakott székekkel kialakított üres tér
Idő: kb. 20 perc
Eszközök: fonalgombolyag, fedő
1. Név + tulajdonság
A székeken körben ülünk. A tanár azt kéri a gyerekektől, hogy minden-
ki mondja a keresztnevét és a keresztneve előtt egy olyan tulajdonságot,
amit önmagára jellemzőnek tart. A tanár kezdi a bemutatkozást, majd a
tőle balra ülő játékos folytatja. Mindenkinek valamennyi előtte levő nevet
is mondania kell (például: Testes Tibor – Testes Tibor, Bátor Béla – Testes
Tibor, Bátor Béla, Gyors Gyula…)
(Megjegyzés: ha a játékosnak nem jut eszébe alliteráló és általa felvállalható
tulajdonság, akkor mondjon olyant, ami nem alliterál! Az összecsengő kezdő szóta-
goknál sokkal fontosabb, hogy a játék résztvevői ne kellemetlen helyzetként éljék meg
a közös tevékenységet. A szerk.)
2. Zsipp-zsupp
Körben ülünk. Mindenki megkérdezi két szomszédja nevét. Ha a játék-
mester a kör közepéről rámutat valakire, s azt mondja, hogy „zsipp”, akkor
annak azonnal meg kell mondania a jobb oldali szomszédja nevét. Ha azt
mondja, hogy „zsupp”, akkor a bal oldali szomszéd nevét kell mondani. Ha
„zsipp-zsupp”-ot mond, akkor mindenki helyet cserél, senki nem maradhat
addigi szomszédja mellett. Ezután folytatódik a játék, mégpedig úgy, hogy
a szomszédok cserélődnek. Aki téveszt vagy nem tudja a szomszédja nevét,
esetleg sokat gondolkozik rajta, maga áll be a körbe játékmesternek.
6
A szerző a rábahídvégi Általános Iskola igazgatója. (A szerk.)
34
Smolczer Tibor: Drámajátékok a szabadidő eltöltésére
3. Pókháló-névjáték
Körben ülünk. A tanár indítja a játékot. Megfogja a gombolyag kezdő
szálát, mondja a saját szólító nevét, és átdobja a gombolyagot az egyik gye-
reknek a kör túloldalára. Ő is megmondja a nevét, és tovább dobja a gom-
bolyagot, és így tovább, amíg ilyen módon valamennyi játszó részese nem
lesz a hálónak. A hálót aztán le kell fejteni olyan módon, hogy fordított sor-
rendben dobja mindenki a gombolyagot annak a társának, akitől eredetileg
kapta. A visszadobásnál meg kell nevezni a fogadót.
Fontos, hogy a gombolyagot mindig a fonal fölött dobjuk. Visszadobásnál tekerjük
fel a fonalat. A játék ügyességet és figyelmet kíván.
4. Fedő-név
Körben ülünk. A tanár kezdi a játékot; a kör közepére áll, kezében egy
fedő. Élére állítva megpörgeti a fedőt, s közben mondja valakinek a nevét.
A megszólított gyereknek el kell kapnia a fedőt, amíg az pörög. Ha ez nem
sikerült, ő lesz a következő „fedőpörgető”, ha sikerül, visszaül a helyére.
5. Ritmusjáték
Körben ülünk, ritmusra csettintünk, tapsolunk. Egy csettintés a jobb kéz-
zel, egy csettintés a bal kézzel, egy taps elöl, egy a combon. A tanár kezdi a
játékot. Az első csettintésre mondja a saját nevét; a másodikra valakinek a
nevét a körből (utána taps, taps), majd következik a megszólított, aki szin-
tén mondja a saját nevét, aztán egy másik gyermekét és így tovább.
A játék tétje igazából a sikeres csoportos teljesítmény.
6. Szervusz-játék (tartalék játék)

Körben állunk, a tanár a körön kívül. Elindul egy irányban, majd meg-
érint valakit. Akit megérintett, ellenkező irányba indul. Amikor találkozik
a két játszó, kezet fog és bemutatkozik, például így: „Szervusz, Tibor va-
gyok.” – „Szervusz, Zoli vagyok.” Ezután a „Fussunk?” „Fussunk!” párbe-
széd következik. Most szabad csak elengedni a másik kezét, és vissza kell
futni az üres helyre, abba az irányba, ahonnan indultunk. A folytatásban az
marad a körön kívül, aki később érkezik a helyére.
35
Játékfoglalkozás a zalabéri óvodában
36
Szaszkó Sándorné7
Drámajátékok matematikaórára
Előzetes megjegyzések a foglalkozáshoz

Harminc éve tanítok az alsó tagozat négy osztályában, nagy felmenő
rendszerben. Ez óriási felelősség, hiszen úgy kell fejlesztenem minden te-
rületen a rám bízott gyerekeket, hogy megtalálják és megállják helyüket a
későbbiekben.
Az utóbbi években folyamatosan azt érzem, nem taníthatok tovább úgy,
ahogyan évtizedekig tettem, mert az nem elég hatékony. Manapság sokkal
több hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű és tanulásban akadályo-
zott gyerek érkezik az iskolánkba.
Személyiségemből fakadóan mindig sokat játszottam a tanulóimmal.
Ezt korábban ösztönösen tettem. A drámapedagógiai továbbképzés segí-
tett abban, hogy tudatosabban játsszak. Sok tanulást segítő játékkal és azok
alkalmazási lehetőségeivel ismerkedhettem meg. Az „A” típusú gyakor-
latokat azóta rendszeresen beépítem az óráimba. Főleg azért, mert azt ta-
pasztaltam, hogy ezeken az órákon derűsebb lett a légkör. Talán jobban is
kötődnek a gyerekek hozzám és egymáshoz, ezenkívül nagyobb türelem-
mel dolgoznak.
A játékos gyakorlatok nemcsak érdeklődőbbé tették őket, hanem meg is
szerették a matematikát. Könnyebb őket aktivizálni és motiválni, hiszen a
játék önmagában is motiváló tényező. A számolási rutint fejlesztő monoton
feladatok a játék során érdekesebbé és intenzívebbé váltak, ugyanakkor pi-
hentetőek és feszültségoldásra is alkalmasak. Nemcsak a jó tanulók jutnak
sikerélményhez, hanem a gyengébb képességűek is. Ez az én osztályomban
különösen fontos, hiszen a huszonhárom tanulóból kilenc gyerek jár külön
fejlesztő foglalkozásra, ebből kettő a speciális tantervű iskola anyagát végzi.
Körülbelül egy éve alkalmazom óráimon ezeket a gyakorlatokat. Időt,
energiát, nagy türelmet igényel. Az alapjátékok megtanítása nem volt
könnyű, de én nem bántam meg, hogy belevágtam: a tanulók többségé-
7
A szerző a kocséri Gábor Áron Általános Iskola pedagógusa. (A szerk.)
37
nek sokat fejlődött – többek között – az érzelmi/kooperatív kompetenciája

(együttműködés, kapcsolattartás) is. A játékok során „kézben kell tartani”
a gyerekeket, mert különben zűrzavarba fulladhat az egész. Tudatos ter-
vezést igényel az is, hogy mikor lelkesítsem, és mikor pihentessem őket.
Sok gyakorlással rutint lehet ebben szerezni. Ajánlom minden tanítónak,
próbálja ki!
Tantárgy: matematika
Osztály: 3. osztály
Helyszín: Kocsér, Gábor Áron Általános Iskola
Idő: 2007. szeptember 14.
Tananyag: a 2-es szorzó- és bennfoglaló tábla ismétlése
Feladatok: a szorzás fogalmának mélyítése; a 2-es szorzótábla memorizá-
lása; az egymásra figyelés fejlesztése
Az osztályterem átalakítása: a tanári asztalt oldalra húztuk, a padokat,
amennyire lehetett, hátra toltuk. Így lett akkora terünk, hogy játszani tud-
junk.
1. Szervezés
2. A házi feladat ellenőrzése

(Harmadik matematikakönyvem, 15. oldal, 3. feladat)
3. Célkitűzés
A tanár szövege: „A mai órán a 2-es szorzótábla birodalmába hívlak ben-
neteket!”
4. Rakétajáték
A tanár szövege: „Üljetek be a rakétába és csatoljátok be az öveket! A gé-
pünk a 2-es sorozat csökkenő sorrendben való mondásával indul.” A gye-
rekek oldalsó középtartásba emelik a kezüket, és váltakozó kézlendítéssel
mondják egyre gyorsabban a számokat: 20, 18, 16 14, 12, 10, 8, 6, 4, 2, 0.
Tanár: „Megérkeztünk! Belépőt kaptok, hogy a kapuban álló őr beenged-
jen titeket. Ne nézzétek meg!” (A gyerekek egy-egy számkártyát kapnak
– lefordítva –, melyeken ez áll: 2 tízes, 20, 1 tízes 8 egyes, 18, 1 tízes 6 egyes,
16 stb. Az egyik kártyán a 2-es sorozat számai helyi értékben bontott alakja,
másik kártyán a számok valódi értéke szerepel.)
38
Szaszkó Sándorné: Drámajátékok matematikaórára
5. Belépős játék
A tanár szövege: „Gyertek ki! Nézzétek meg a belépőtöket! Keressétek
meg a párotokat!” Például az egyik gyerek számkártyáján ez áll: 1 tízes 6
egyes, párjáén: 16.
A gyerekek elmondják, ki lett a párjuk és miért.
6. A Bumm! játék átalakított változata

„Alkossunk kört! Játsszuk a ’bummos’ játékot!” (A szabály: Mondjuk a
számokat egymás után, körben 20-ig, növekvő sorrendben! Amelyik gye-
rekre páratlan szám jut, az nem mondhatja ki, helyette bummot kell mon-
dania.)
Mikor végigértünk, a tanár szövege: „Bolyongjunk! Lábujjhegyen, némán
töltsd ki a teret! Tapsra állj meg! Keress magadnak új helyet a körben! Újra
’bummozzunk’!” (Ezt legalább kétszer ismételjük, hogy jobban rögzüljenek
a szorzótábla számai.)
7. Átalakított Sheriff-játék
„Töltsük meg a fegyvereinket a 2-es szorzótábla számaival!” (Lehajolunk
és mintha fegyvert húznánk fel, mondjuk: 2, 4, 6, … 20.) „Elkészültetek?
Először én leszek a sheriff, körbelövöldözöm a szorzótáblát, majd a próba
után élesben megy a játék. Rajta!”
Szabály: a kör közepén álló sheriff szorzással „rálő” – rámutat – egy gye-
rekre, ő gyorsan leguggol; a mellette jobbról és balról álló gyerekek össze-
lőnek az eredménnyel, a szorzattal, és a lassúbb helyet cserél a sheriffel. Ő
lesz az új – ideiglenes – játékvezető.
8. Kilépős játék
„Vége a kirándulásunknak, a kör közepére leraktam a kilépőtöket. Húz-
zatok, és keressétek meg az új párotokat, aki hazakísér titeket!” (Az egyik
számkártyán a szorzás szerepel, a másikon a szorzat.)
„Megtaláltátok a párotokat? Álljatok növekvő (szám)sorrendbe!” (Így az
első gyereknél az 1x2, a párjánál a 2 van…) A tanár további instrukciója:
„Induljunk haza, otthon egy rejtvény vár rátok!” (A gyerekek visszamen-
nek a helyükre.)
39
9. Rejtvényfejtés
A tanár lapokat oszt ki: „Fejtsétek meg a rejtvényt!”
A lapon ez áll:
4 · 2 5 · 2 1 · 2 3 · 2 6 · 2 8 · 2 9 · 2 7 · 2
T A I T Z S Z Ő
A tanár további szövege: „Írjátok a szorzások alá a szorzatot! Ha a szorza-

tokat növekvő sorrendben írjátok le, a betűjével együtt egy mondatot kap-
tok.”
Szorzatok:
Betűk:
A megfejtés ellenőrzése…
10. Őszanyó levele

Tanár: „Álljatok fel! Emeljétek magasba a kezeteket! Játsszuk el az uj-
jainkkal, hogyan hullnak a fáról a levelek!” A játék után a tanár további
szövege: „Üljetek le! Nézzétek csak, egy levelet fújt az asztalomra a szél,
Őszanyó írt nekünk. Gyertek, olvassuk el!”
Egy őszire színezett falevél hátuljára ezt írta a tanár: „Kedves Gyerekek!
Itt az én időm. Nagyon sok a munkám. Meg kell rendelnem a zsákokat is,
melyekbe a lehullott faleveleket rakhatjátok. Segítsetek kiszámolni, mennyi
kell! A borítékban megtaláljátok a lapokat, fogjatok össze, postafordultával
küldjétek el! Őszanyó.”
A tanár, szerepen kívül: „Forduljatok meg!” Az egymás mellett-mögött
ülő négy-négy gyerek alkosson egy-egy csoportot!” Így nem kell különö-
sebb rendezkedés. A tanár kiosztja a lapokat, a gyerekek csoportmunkában
oldják meg a kínált feladatokat.
40
Szaszkó Sándorné: Drámajátékok matematikaórára
Ez áll a lapokon:
1. csoport:
Egy fáról 2 zsák falevelet fújok le. Hány zsákkal fújok le 6 fáról? Rajzolja-
tok! Számoljatok!
2. csoport:
tok! Számoljatok!
3. csoport:
tok! Számoljatok!
4. csoport:
tok! Számoljatok!
5. csoport:
tok! Számoljatok!
6. csoport:
tok! Számoljatok!
Mikor látom, hogy a csoportok befejezték a feladatok megoldását, és

már csak a fák színezésével foglalatoskodnak, lassan elkezdek tapsolni. Ez
a koncentrációs játék jól bevált figyelemfejlesztő és fegyelmező eszköz is.
Szinte külön jelünkké vált. A gyerekek már tudják, ha ezt hallják, figyelni-
ük kell. A játék szabálya: egyet tapsolok, ők kettőt tapsolnak rá; ha én kettőt
tapsolok, ők egyet tapsolnak rá.
Tanár: „Mondjátok el, mi volt a feladatotok!” A csoportokból egy-egy gye-
rek elmondja a megoldást, a többi csoport tagjai kézfeltartással jelzik, ha
helyesnek tartják a megoldást.
11. A levél elküldése Őszanyónak

Tanár: „Gyertek, tegyük borítékba a lapokat! Ragasszuk le! Délután úgyis
mennem kell a postára, feladom.”
12. Üzenet játék

Tanár: „Gyertek ki! Alkossunk kört! Fogjuk meg egymás kezét! Kézszo-
rítást indítok körbe. Számolok közben. Vajon mikorra ér vissza hozzám?
Próbáljuk a másik irányban is!”
41
Néhány megjegyzés a bemutató foglalkozás és az értékelés

után
A bemutató előtt természetesen nagyon izgultunk a tanítványaimmal
együtt. Aztán elkezdődtek a játékok, és szinte elfelejtettük, hogy sokan ül-
nek hátul. Az óramegbeszélésen több elismerő és buzdító szót kaptam. Út-
ravalóul Kaposi tanár úr azt tanácsolta, hogy próbáljam ki egyetlen keretjá-
tékkal felépíteni az órámat. Megtettem, s a foglalkozás még eredményesebb
lett. Az őszanyós keretjátékot választottam. A drámajátékok alapjátékainak
sokféle variációját találtam már ki, és úgy gondolom, hogy valóban hatéko-
nyan lehet alkalmazni őket.
42
Tanainé Szeghy Rita8
Dramatikus tevékenység
matematikaórán
Életkor: 12 éves, 6. évfolyamos tanulók, 16 fő

Drámabeli előképzettség: harmadik éve tanulnak drámát, heti egy al-
kalommal
Cél:
■ a prímszámoknak a szokott mechanizmusoktól eltérő, kevésbé unal-
mas megtanulása, gyakorlása;
■ a légzéstechnika fejlesztése;
■ a ritmusérzék fejlesztése;
■ az artikuláció javítása;
■ a prímszámok és az összetett számok megkülönböztetése;
■ a koncentráció megteremtése, az egymásra figyelés.
Idő: az óra első felében (20-25 perc időtartamban)
Hely: a Zalabéri Általános Iskola 6. osztályának tanterme
1. Ki vagyok én?
A játékosok kimennek a teremből, majd egyenként jönnek vissza. Az aj-
tóban a vezető mindenkinek feltűz a hátára egy cédulát, amin egy szám
áll (természetesen minden cédulán más-más szám található, 100-nál kisebb
prímszám). A játékosok szabadon mozoghatnak a teremben. Feladatuk: tár-
saikhoz intézett, igen, nem, is feleletekkel megválaszolható kérdésekkel
kideríteni, hogy milyen szám áll a saját cédulájukon. Amint valaki azono-
sította magát, leveheti a céduláját, majd tovább segít társainak, válaszadó-
ként. (Példa: Páros vagyok? Osztható vagyok hárommal? Húsznál kisebb
A szerző a Zalabéri Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény,

8
Óvoda pedagógusa. (A szerk.)
43
vagyok? Stb.) (A Kaposi László szerkesztette Játékkönyv9 című füzetben található

játék módosított változata.)
Csoportos gyakorlatok következnek a prímszámok tanulásához. (Wenczel Imre:
Gyakorlatok a magyar nyelv tantárgy tanításához című munkája alapján). A prím-
szám és az összetett szám fogalmának felelevenítése után közös munkával a táblára
kerülnek a prímszámok.
2. Artikulációs gyakorlat
Tanár: „Ismételjétek egy levegővel, ugyanazzal a hangerővel, amit mon-
dok: 2, 3, 5, 7, 11, 13, 17, 19, 23, 29, 31, 37, 41, 43, 47, 53, 59, 61!”
3. Taps a prímszámok kimondásakor

Mondjuk a számokat 1-től, és a prímszámok kimondásakor tapsoljunk!
4. A prímszámok és az összetett számok

megkülönböztetése
Mondjuk a számokat 1-től, és a prímszámok kimondásakor tapsoljunk,
az összetett számok kimondásakor dobbantsunk!
Az előző három gyakorlatot együtt, majd kánonban is lehet végezni.
5. Bumm!
Körben ülünk és sorban elkezdünk számolni. Az első játékos egyet, a má-
sodik kettőt mond és így tovább. Akire prímszám jut, annak a szám helyett
bumm-ot kell mondania. Például: 10, bumm, 12, bumm 14, 15, 16, bumm stb.
(vagy olyan szám, amelynek második számjegye prím, pl.: 10, bumm, bumm,
bumm 14, bumm, 16, bumm stb.) Aki téved, az kiesik.10
6. Király-bíró
A játszók körben ülnek. Két kiemelt hely van a körben: a királyé és a bí-
róé (a bíró a király balján foglal helyet). A többi játékos rangját (pozícióját)
számokkal jelöljük. A ranglétra tehát így néz ki: király, bíró, egyes, kettes,
hármas stb. A rangok a székeket jelölik, ráadásul azokat nem szabad játék
9
Játékkönyv. Kerekasztal Színházi Nevelési Központ – Marczibányi Téri Művelő-
dési Központ, 2002. Szerk.: Kaposi László.
10
A Bumm! c. játék más változatban – más oktatási tartalommal – szerepel már
kiadványunkban. (A szerk.)
44
Tanainé Szeghy Rita: Dramatikus tevékenység matematikaórán
közben ismételten közölni. A játszók célja: minél feljebb kerülni a ranglét-

rán (vagyis közelebb a királyi székhez).
A játékot a király kezdi: megnevezi saját magát, és mond mellé egy má-
sik rangot, de ez a rang csak a bíró vagy prímszám lehet. Például: király
kettes. Ekkor a kettes számú (rangú) játékos következik. Megnevezi saját
magát, majd hozzátesz egy másik rangot (például: kettes ötös). A játékot
értelemszerűen a kettes játékos által megnevezett folytatja, és így tovább.
Aki téveszt (a játék alapváltozatában hibának számít: olyan rangot-számot
hívni, amilyen nincs a körben, a visszahívás és az is, ha valaki nem szólal
meg időben), az az utolsó helyre kerül, míg a többiek, az alatta lévők eggyel
előre ugranak a ranglétrán (mindenkire, királyra, bíróra is érvényes a sza-
bály). Vagyis a csoport egy részének változik ilyenkor a rangja, és ezekre a
változásokra is figyelniük kell a játékosoknak.
A játék ritmusát tapssal megadva sokkal nehezebb a játék. A ritmus a
következő: taps térden, taps kézzel, jobb kéz könyökből felemel, bal kéz kö-
nyökből felemel, az egyik kéz felemelésére kell mondani a saját rangot, a
másikra a hívást (hibának számít, ha valaki kiesik a ritmusból).11
(Megjegyzés: a fenti játékok alkalmasak a szorzótáblák tanulására is. Ebben az
esetben természetesen a megfelelő szorzótábla számsorával játsszuk azokat. A Ki-
rály-bíró játék is alkalmas erre a célra, ha a rangok nem egyesével, hanem a szor-
zótábla számaival változnak. Pl. hármas szorzótábla esetén király, bíró, három, hat,
kilenc stb.)
Játékok a síkidomok, testek nevének tanulásához
A következő játékok kiválóan alkalmasak arra, hogy a síkidomok és tes-

tek nevét megtanulják a gyerekek. A játékokhoz minden játszó ruhájára
feltűzzük egy síkidom vagy test rajzát. Az idom neve lesz a játékos „neve”.
Mivel az a célunk, hogy a síkidom vagy test nevét megtanulják a diákok,
kezdetben a kép alá az idom neve is felkerülhet. (Az alábbi, adaptált játékok
eredeti változatai a Játékkönyvben találhatók.)
Az idézett műben található játék módosított változata. (A szerk.)

11
45
Név-kör
Körbe állunk. Labdát dobunk, s különböző (a csoportvezető által szaba-
don variálható) szabályok szerint mondjuk a „neveket”. Például:
■ Aki kapja a labdát, az a saját „nevét” mondja.
■ Annak a „nevét” mondjuk, akitől kaptuk a labdát.
■ Annak a játékosnak a „nevét” mondjuk, akinek dobni fogjuk a labdát.
■ Három „nevet” mondunk: akitől kaptuk, a sajátunkat, majd annak a
nevét, akinek dobjuk a labdát.
Megadhatjuk a játék alapját jelentő tempót is. Aki téveszt vagy nem szó-
lal meg időben, az kiesik.
Név-lánc
Kört alkotunk (ülve vagy állva). Fontos, hogy mindenki láthassa az ös�-
szes résztvevő jelét. Továbbra is a síkidomok nevét használva a vezetőtől
jobbra ülő játékos bemutatkozik. A szomszédja megismétli az előző „nevet”,
majd a sajátját mondja. A mellette ülő így már a sajátjával együtt három
„nevet” mond, a következő négyet és így tovább. Az utolsó játékosnak a
legnehezebb, neki kell a legtöbb „nevet” memorizálnia, így – a kudarcok
elkerülése végett – olyan tanulót válasszunk utolsónak, akinek jó a memó-
riája. A játék (esetleges) ismétlésénél más legyen a kezdő játékos.
Név-sor
Két párhuzamos vonalban állnak a résztvevők, arccal egymás felé. Az
egyik sor végén álló játékos kezd: a vele szemközt állóhoz lép, kezet fognak,
bemutatkoznak.
Utána az eredetileg mellette állóhoz jön vissza, vele fog kezet, neki mu-
tatkozik be. A továbbiakban hasonló cikcakk vonalon haladva ér a folyosó
elejére, ahol beáll saját sorába. Amikor az első játékos a folyosó közepénél
tart, akkor indul a második (a másik sor első embere). Folyamatosan játs�-
szunk, amíg az eredeti elhelyezkedést vissza nem kapjuk!
Név-tár
A csoport szétszóródik a teremben. Adott jelre mindenki elindul és an�-
nyi emberrel fog kezet a rendelkezésre álló idő alatt, amennyivel csak lehet.
Minden egyes kézfogásnál be kell mutatkozni. A játékosok feladata: a kö-
46
Tanainé Szeghy Rita: Dramatikus tevékenység matematikaórán
tött játékidő alatt a lehető legtöbb nevet (továbbra is síkidomokról van szó)
kell megjegyezniük, vagyis minél több „nevet” begyűjteni névtárukba.
Zsipp-zsupp12
Körben állunk. Mindenki megkérdezi két szomszédja „nevét”. Ha a já-
tékmester a kör közepéről rámutat valakire, s azt mondja, hogy zsipp, akkor
annak meg kell mondania a jobb oldali szomszédja „nevét”. Ha azt mond-
ja, hogy zsupp, akkor a bal oldali szomszéd nevét kell mondani. Ha zsipp-
zsupp-ot mond, akkor mindenki helyet cserél, senki nem maradhat addigi
szomszédja mellett, majd folytatódik a játék, csak a szomszédok változtak.
Aki téveszt vagy nem tudja szomszédja „nevét”, esetleg sokat gondolkozik
rajta, maga áll be a körbe, játékmesternek.
Játékok a szorzótáblák tanulására
Számfuttatás
Kört alakítanak a résztvevők (ülve is játszható). A játék során több szám-
sort fogunk egyidejűleg futtatni, mindegyiket a vezető indítja. A játszók
feladata, hogy csak a sorrendben előttük lévő hangjára koncentráljanak, s
arra, hogy a tőle hallott számnál nagyobbat, az adott számsorban követke-
ző számot mondják. Ha a számsor elért a tizedik elemig, akkor a számolást
újra kell kezdeni. Ha a játszók pontosan tízen vannak, akkor fontos, hogy
a vezető ne mindig az adott szorzótábla első elemét mondja, mert akkor a
játszóknak mindig ugyanazt a számot kell mondaniuk.
■ Szervezésbeli variáció: nem a vezető indítja az összes számsort, ha-
nem éppen az a játékos, akinek a körön kívül sétáló irányító (a csoport
egyik tagja) megfogja a vállát.
■ Külső jel nélkül is bárki indíthat újabb számsort.
Név-kör
Körben állunk. Labdát dobunk, és aki dobja a labdát, annak szorzatot, aki
kapja, annak az eredményt kell mondania, például: dobó: 6x7 – kapó: 42.
A Zsipp-zsupp játék valóban névtanulásra szolgáló változata is szerepel kiadvá-

12
nyunkban. (A szerk.)
47
Aki dobja a labdát, az egy számot mond, aki elkapja, annak a számszor-
zat alakját kell mondania.
Aki téveszt, vagy nem szólal meg időben, az kiesik. (E szabály alkalma-
zása csak akkor szerencsés, ha versenyt is akarunk.)
A játék elején pontosan meg kell adni, hogy melyik szorzótáblával dolgo-
zunk. A szorzás helyett az összeadás és a kivonás gyakorlására is alkalmas
játék.
Tanítási dráma a gyulaji iskolában
48
Gyakorlatokból álló foglalkozástervek
Bereczki Gyuláné13
Iskolás vagyok
Tanulási terület: kapcsolatteremetés, szorongás-, feszültségoldás, be-

szédfejlesztés
Cél: ismerkedés, feszültségoldás az 1. iskolai héten
Életkor: 1. osztály
Helyszín: tanterem
A csoport jellemzői: Az a csoport, amelynek a vázlat készült, 9 főből
áll: 7 fiú és 2 lány. A többség halmozottan hátrányos helyzetű. Csonka csa-
ládban él 4 tanuló, a szülők 70%-a munkanélküli. A csoport tagjai drámai
előképzettséggel nem rendelkeznek. Mindnyájan ugyanabból az óvodai
csoportból érkeztek az iskolába, így nem ismeretlenek egymás számára.
1. Névrögzítős játék mozgással

Körben állunk. Egy tanuló mozgással mutatja az óvodai jelét, közben
mondja (például): „Labda” voltam, de most már Vivien vagyok. A többiek
utánozzák a mozgását, társukra néznek és együtt mondják: Vivien vagy. A
játék addig tart, amíg mindenki bemutatkozik.
2. Kapcsolatteremtő játék
A gyerekek zenére körbejárnak. Ha a zene elhallgat, utasításra minél
gyorsabban kell a feladatot elvégezni. Például: Érintsd meg a barna hajú
társadat! Fogd meg a szőke hajú társad bal kezét a jobb kezeddel stb.!
3. Sziámi
Ld. Kaposi L.: Játékkönyv!
A szerző a Mezősasi Általános Iskola pedagógusa. (A szerk.)

13
51
Sziámi
(együttműködés párban, koncentráció)
Nehézségi fokozat: Könnyű játék, „jégtörő”, oldó szerepe lehet; akár
az egymást még nem ismerők első foglalkozásán is alkalmazhatjuk.
Leírás: A résztvevők párokat formálnak. Egy általuk választott ponton
(testfelületen) a párok „összenőnek” (például egymás felé eső vállukat
vagy karjukat összeszorítva mozognak). Az egyetlen szabály: az össze-
szorított testrészek nem válhatnak el a játék során – mintha ketten egy
test lennének. A pároknak mindenféle jel, megbeszélés nélkül kell mo
zogniuk, megállniuk, kedvük szerint újra elindulhatnak, leülhetnek, leha
jolhatnak stb. A játék végén kérhetjük a résztvevőket, hogy mutassák
be párosuk legnagyobb attrakcióját.
4. Székfoglaló
„Jobbra tőlem van egy szék!”
Aki mellett jobbra, üresen van egy szék, azon ütemesen „dobol”, és köz-
ben egy társának a nevét mondva maga mellé hívja.
5. Zsák búza
Lazítás, levezetés. (Ld.: Kaposi L.: Játékkönyv)
Zsák búza
(lazítás)
Életkor: Formanyelvi változtatással még a felső tagozatban is alkal-
mazható – a kisebbek (7-8. évig) számára találjunk ki kerettörténetet,
például mondjunk mesét az egérről, aki kirágta a zsákot.
Körülmények: Szőnyeg vagy szőnyegpadlós terem szükséges.
Leírás: Azonosulásra épülő lazító játék. Karnyújtásnyi távolságra, kör-
ben állnak a résztvevők. A játékvezető által adott instrukció: nyújtsuk-
feszítsük a testünket, játsszuk azt, hogy tömött (búzás-) zsák vagyunk.
A zsák valamilyen oknál fogva kilyukadt, és most folyik belőle a búza.
Ahogy ürül a zsák (lassan, nagyon lassan peregnek ki a magok, felül
már alig van benne, most már a derekánál is fogy belőle stb.), úgy lazu-
lunk el mi is. Végül a zsák – csaknem üresen – ott marad a földön.
52
Bereczki Gyuláné
: Iskolás vagyok
Megjegyzés: Fontos a lassúság, a folyamat koncentrált követése. A ve-

zető (ha ez neki éppen fontos) ellenőrizheti a végtagok lazaságát („me-
sei keretben”: maradt-e még búza a zsákban).
Tanítói kommentár
Az iskolai élet nagy változást hoz a gyermekek életében. A drámajátékok
megkönnyítik a tanulók számára a szocializációs folyamatot. Ennek során
a gyermekek sikerélményhez jutnak, oldódik a szorongásuk, magabizto-
sabbá, aktívabbá válnak. Az említettek mellett ezek a játékok fejlesztik a
beszéd- és utasításértést.
53
Drágulyné Teberán Mária14
Ki vagyok én?
Csoportos barkochba
Csoport: 10-11 éves korú tanulók (4. osztályosok), 13 fő, 7 fiú, 6 lány; drá-
más előképzettségük nincs; a tanulók fele jó szociális és kulturális közegből
jön, míg a másik fele hátrányos, illetve halmozottan hátrányos körülmé-
nyek közül.
Cél: logikai játék, szituációs játék segítségével a „Kereszténység kialaku-
lásától” a „Fényes  esztendőkig” témakör összefoglalása, rendszerezése
Tantárgy: a játék magyar nyelv és irodalom órára készült
I. Az óra indítása titkosírással

A titkosírás szövege a táblán olvasható:
„A gésynétzserek lótásálukalaik seynéFgikődnetzse”
A rejtvényt legelőször megfejtő tanuló fogja a titok kulcsát ismertetni

(megoldási idő: 2 perc).
II. Csoportos barkochba

A játéknak a), b) és c) nehézségi fokozatai vannak. A különböző szintű
feladatokat külön-külön oldatom meg a tanulókkal.
a) 5 tanuló kimegy a teremből, majd egyenként jönnek vissza. A hátukra

egy-egy történelmi személy nevét tartalmazó cédula kerül. Feladatuk: társa-
ikhoz intézett, igen-nem felelettel megválaszolható kérdésekkel kell kiderí-
teni, hogy milyen név áll a saját cédulájukon.15
14
A szerző a gyulaji Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda igazgatója.
(A szerk.)
Az adott játék formailag hasonló, tartalmilag eltérő – matematikai tárgyú – alkal-
15
mazása szerepel kiadványunkban.
54
Drágulyné Teberán Mária: Ki vagyok én?
Névkártyák: István király, Szent Margit, Szent Erzsébet, Szent László, IV.
Béla. Ha az adott játékos kiderítette, hogy kinek a nevét viseli a hátán, ak-
kor is maradjon játékban: segítse válaszaival a többi kérdezőt! (5 tanuló – 5
perc)
b) Újabb 5 tanuló megy ki a teremből. Szintén egy-egy névkártyát tűzünk

a hátukra. Ebben  az esetben a gyerekek nem a saját kérdéseikre kapott vála-
szokból derítik ki, hogy kinek a nevét viselik, hanem a beszélgetésekből,  il-
letve a hozzájuk intézett kérdésekből tudják kihámozni a megfejtendő ne-
vet. Példa: Hány napi járóföldre táborozik a tatár sereg, szerzetes uram?
(Ez a változat nehezebb az előzőnél – és ez a játszók kiválasztásánál fontos
szempont lehet.)
Névkártyák: II. Szilveszter pápa, Szent Gellért, Julianus barát, Nagy Lajos
király, Szilágyi Erzsébet (5 név – 5 perc)
c) Két játékos kimegy a teremből. Az osztály tanulói döntik el, hogy ki-
ket személyesítsenek meg. A két játékosnak külön-külön kell elmondani,
hogy kinek  a szerepét osztottuk a másikra. Itt úgy kell beszélgetést kez-
deményezniük, mintha a másik neves személyiséggel találkoztak volna.
Például a cselekedeteiről, feladatáról, fontos döntéséről kell tudakozódni,
érdeklődni. Mindkét játékosnak úgy kell irányítani a beszélgetést, hogy
társa is rájöjjön, hogy ki is ő valójában.
(A három változat közül ez a legnehezebb! Érdemes olyanokat kiválasz-
tani ehhez a játékhoz, akik képesek összefüggő mondatokat alkotni a témá-
val kapcsolatban.)
A kiosztott szerepek (például) lehetnek a következők: Julianus barát – IV.
Béla; Szilágyi Erzsébet – Hunyadi Mátyás
Az óra második – fő – részét a nyelvtani, helyesírási, fogalmazási feladatok töltik ki.
III. Záró játék

Az óra legvégén ismét játszunk.
Keresem a párom16
A játékban az egész osztály részt vehet. A témával kapcsolatos nevek,
események, évszámok szerepelnek a kártyákon. Minden tanuló kap egy-
egy kártyát. Adott jelre a tanulók megkeresik egymást az egymáshoz tarto-
16
Saját ötlet. (A szerző)
55
zó kártyák alapján. Ha gyorsan megtalálták egymást, úgy minden gyerek

más kártyát kap, és így keresi társát. Nehezíteni lehet a játékot azzal, hogy a
végén a tanulóknak az események időrendi sorrendjébe kell állniuk. (Ennél
a játéknál biztosítani kell a megfelelő teret a mozgáshoz.)
Nevek: Szent István, Hunyadi János, Nagy Lajos király, Szilveszter pápa stb.
Események: koronázás, tatárdúlás, déli harangszó, Corvinák stb.
Időpontok: 1000, 1241, 1456 stb.
 
56
Smolczer Tiborné17
Drámajátékok osztályfőnöki órán
Csoport: 17 tanuló; 5. osztályosok (11-12 évesek); 10 lány, 7 fiú; a csoport

szeptembertől került össze két település iskoláiból; 10 tanuló busszal érke-
zik az iskolába, 7 tanuló helybeli
Cél: az együttműködési képesség fejlesztése (ismerkedés a közösséggé
formálódás reményében)
Játéktípus: kapcsolatteremtő, ismerkedő, interakciós, ritmusjátékok
Tér: tanterem, középen üres tér
Időintervallum: kb. 20 perc
Helyszín: Prinz Gyula ÁMK Általános Iskola, Püspökmolnári, 5. osz-
tály
Eszközök: 17 db szék, 18 db kindertojás
1. Miben vagyunk egyformák?

Tanár: „Álljatok fel! Olyan játékot játszunk most, ahol az azonos külső (és
benső) tulajdonságaitok alapján kellene elhelyezkednetek a székek által ki-
jelölt területre, míg elszámolok 5-ig. Játsszunk egy próbajátékot! Menjenek
a megadott területre a... püspökmolnári tanulók!”
Játék: „Menjenek a területre azok, akik…
■ szőke hajúak,
■ szemüvegesek,
■ csíkos pulóveresek,
■ farmert viselők,
■ téli hónapokban születtek,
■ szeretik a banánt,
■ rövid hajúak,
■ két házi állatot tartanak otthon…”
A szerző a rábahídvégi Általános Iskola pedagógusa. (A szerk.)

17
57
2. „Tekintetváltós” játék
Tanár: „Alakítsunk kört! A játékot némán, hangadás nélkül játsszuk!
Mindenki, aki a körben áll, jobbra indítja el a tekintetét, közvetlenül a mel-
lette állóra tekint rá először, és sorra minden arcra rá kell pillantania. Aki-
vel a tekintetünk találkozik, azzal némán helyet cserélünk, és újra jobbra
tekintünk.”
3. „Anya, Pálma, Elefánt”

Tanár: „Egy új játékot játszunk. Három szoboralakzat, az Anya, a Pál-
ma és az Elefánt 3-3 gyerek kapcsolatából fog kialakulni. Hogy tudjátok,
melyek ezek, hárman bemutatjuk mindegyiket (a tanár két tanulóval de-
monstrálja az alakzatokat). Bemutatáskor célszerű úgy dolgozni, hogy min-
dig a tanár van középen.
Anya: középen az Anya mintha főzne, jobbra és balra tőle két oldalán két
tanuló az anya térdét átölelve térdel.
Pálma: középen áll a fa: egy tanuló, a karjai magas tartásban, tőle balra és
jobbra egy-egy tanuló a karjával derékszöget formáz, a pálma ágaként.
Elefánt: középen egy tanuló az orrát fogva, a másik kezét a hajlított karon
kinyújtva, ormányt mutat, míg két oldalán egy-egy tanuló ovális kéztartás-
sal az elefántnak (fejétől a derekáig) a fülét formálja meg.
Tanár: „Mindenki megjegyezte a szoboralakzatot? Úgy fogjuk játszani,
hogy először rámutatok valakire a kör közepén állva, és mondom: ’Anya’.
Akire rámutattam, ő lesz a szobor közepe, és a tőle jobbra, balra álló gye-
rekek lesznek a segédalakok. Míg én megfordulok a saját tengelyem körül,
ki kell alakítaniuk a szoborcsoportot. Ha nem sikerül a szobrot pontosan
megalkotni, akkor az, aki középen állt, helyet cserél velem, s ő fogja a kö-
vetkező szobrot kérni. Játsszunk néhány próbajátékot!…”
4. Karmesterjáték
Ld. Kaposi L.: Játékkönyv, 32. oldal
Karmesterjáték
(koncentráció, utánzóképesség fejlesztése, egész csoport együttmű-
ködése)
Leírás: Ki irányítja a mozgást? Egy résztvevőt kiküldünk a teremből,
a többiek körbe állnak. Ezután a bent maradók választanak egy moz-
gásirányítót – az ő mozdulatait fogják a későbbiekben – minél ponto-
sabban – utánozni. Az irányító mindenféle mozdulatot tehet (például
58
Smolczer Tiborné: Drámajátékok osztályfőnöki órán
megsimítja a haját, összekulcsolja a kezét, keresztbe teszi a lábát, de

akár konkrét jelentés nélküli mozdulatokat is). Arra kell ügyelnie, hogy
a mozdulatokat követhető sebességgel hajtsa végre. A kitaláló feladata
az, hogy a csoport együttes mozgását figyelve megnevezze az irányí-
tót. Ha sikerül neki, akkor az irányítóból kitaláló lesz, és a társaság új
irányítót választ. (Ellenkező esetben a kitaláló marad még egy játékra
– új irányítóval.)
Megjegyzés: A játék előtt mondjuk el, hogy a tekintetek is elárulhatják
azt, amit a játékban titkolni igyekszünk. Amennyiben mindenki egyide-
jűleg az irányítót figyeli, nagyon könnyű lesz a kitaláló dolga. Nagyobb
létszámú csoportnál két tippje is lehet a kitalálónak. Ha a csoport nem
pontosan dolgozik, akkor nagyon nehéz rájönni, ki irányítja a moz
gást...
Megjegyzés: A csoportnak nagyon együtt kell működnie, taktikusan ki

kell cseleznie a figyelőt. Éppen ezért nem néznek nyíltan a karmesterre.
Pótjáték: Kindertojás-adogató
Tanár: „Álljunk körbe! Most mindenkinek a bal kezében egy ’kinderto-
jás’ van. Első ütemre átvesszük a jobb kezünkbe a tojást, a második ütemre
a tőlünk jobbra álló bal tenyerébe tesszük, míg mi is kapunk a bal tenye-
rünkbe egy másik tojást. Először lassú, egyenletes tempóban adogatjuk, ké-
sőbb gyorsítunk. Ha leesik valahol a tojás, akkor megállunk, és kezdjük a
játékot elölről.”
Összegzés
A próbajáték kivételével mindegyik játékot az osztályfőnöki órán ját-
szottuk. Legnehezebben a „Tekintetváltós” játékot értették meg a tanulók.
A mozgásos, cselekvéses játékok élvezetesek voltak számukra, nagy él-
mény igazán a „Karmester” játék volt – mindenki „játékmester” szeretett
volna lenni.
Az óra célja megvalósult, hiszen a játékok együttműködésre késztették a
tanulókat, akiknek végig figyelniük kellett egymásra a játék folyamán.
59
Dézsi Ágnes18 vázlata
Drámajátékok németórán
Csoport: 5–6. osztályos, németet tanuló diákok, 10 fő

Cél: a tanult téma (testrészek és ruhadarabok) szókincsének ismétlése,
mélyítése németül; az E/1. és E/2. személyű birtokos névmások használa-
tának gyakorlása; a német nyelvű beszéd és beszédértés fejlesztése a téma-
körben – szó, mondat, szöveg szintjén
Tér: akkora szabad tér a tanteremben, hogy körben állva vagy ülve elfér-
jen a csoport
Idő: az óra első fele, kb. 20-25 perc (a 7. játék ebbe az időtartamba feltehe-
tőleg nem fér bele)
A játékok forrásai: Kaposi L.: Játékkönyv; Drámás továbbképzés –
Zalabér, 2006. október 20–21.
1. Név-lánc
A csoport minden tagja egy németül ismert nevű testrészt választ ma-
gának névként, ezt memorizáljuk a Játékkönyvben leírt Név-lánc játék min-
tájára. (Itt és a következő három játékban is használjuk a német főnevekre
jellemző névelőket!)
Név-lánc
(névtanulás, memóriafejlesztés)
Életkor: Nagyobb létszámú csoportoknál (a sok név miatt) csak 8-9 év
fölött.
Körülmények: Mivel a nevek az arcok nélkül is megjegyezhetők(!), fon-
tos, hogy körben ültessük le a társaságot, így mindenki láthatja az ös�-
szes résztvevő arcát. (Kérjük is: figyeljék a játszók a többiek arcát.)
Nehézségi fokozat: Nagyobb létszámú csoport esetén teljes névvel
nehéz feladat – helyette megelégedhetünk az utónévvel.
A szerző a Zalabéri Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény,

18
Óvoda pedagógusa. (A szerk.)
60
Dézsi Ágnes: Drámajátékok németórán
Leírás: A vezetőtől jobbra ülő játékos bemutatkozik (teljes névvel).

A szomszédja megismétli az előző nevet, majd a sajátját mondja. A mel
lette ülő így már a sajátjával együtt három nevet mond, a következő
négyet és így tovább. A vezető marad utolsónak, az első „körben” az ő
feladata a legnehezebb, neki kell a legtöbb nevet memorizálnia. A játék
ismétlésénél, újabb, ellenőrző „köröknél” már a többieknek is a teljes
„név-láncot” kell elmondaniuk.
Megjegyzés: A játékkal kapcsolatos tapasztalat: előfordulhat, hogy
a résztvevők csak addig figyelnek a nevekre, amíg sorra kerülnek, az
utánuk következők nevét már nem jegyzik meg. Ezért érdemes gyor-
san végigfuttatni a játékot még egyszer – ellentétes irányban. Az „el
lenpróbát” (akár) előre is bejelenthetjük. Nemcsak a neveket, más isme
reteket is rögzíthetünk a játékkal: például a foglalkozást, a születési
helyet, a kedvenc időtöltést stb.
2. Név-tükör
A velünk szembejövő „nevét” kell mondanunk.
3. Név-kör
Most egy-egy ruhadarab nevét választjuk magunknak névként. Dobáskor
mondjuk a saját „nevünket” és azon társunkét, akinek dobjuk a labdát!
Név-kör
(névtanulás, koncentráció)
Leírás: Körjáték – labdát dobunk, s különböző (a csoportvezető által
szabadon variálható) szabályok szerint mondjuk a neveket. Például:
■ Aki kapja a labdát, az a saját nevét mondja.
■ Annak a nevét mondjuk, akitől kaptuk a labdát.
■ Annak a játékosnak a nevét mondjuk, akinek dobni fogjuk a labdát.
■ Három nevet mondunk: akitől kaptuk, a sajátunkat, majd annak a ne
vét, akinek dobjuk a labdát.
Megjegyzés: Ne a teljes névvel játsszuk, úgy például a legutolsóként
említett változat lassú (és unalmas) lesz! A névtanulást szolgáló játékok
után ismétlő vagy „ellenőrző” játékként alkalmazhatjuk. Megadhatjuk a
játék alapját jelentő tempót is, aki téveszt vagy nem szólal meg időben,
az kiesik.
61
4. Kulcsos játék
Amíg a kulcscsomó körbeér, három testrészt vagy ruhadarabot kell meg-
nevezni a középen álló játékos utasítása szerint. (Ha olyan szót mond vala-
ki, ami már elhangzott, ő kerül középre.)
Kulcsos játék
(koncentráció, hallásérzékelés fejlesztése; mindezek mellett nyelvi já-
ték is lehet)
Életkor: 9–12 év közöttieknek.
Leírás: A játékosok körben ülnek, egyvalaki középen áll csukott szem-
mel. A többiek nesztelenül egy kulcscsomót adogatnak körbe. Ha a
kör közepén álló játékos meghallja a kulcsok zörgését, akkor odamutat
(abba az irányba, ahonnan a zajt hallotta). Ha az irányt eltalálta, akkor
megadhat egy betűt, s a rajtakapott játékosnak annyi idő alatt, míg a
kulcs egyszer körbeér, öt tárgyat kell mondania a megadott kezdőbe-
tűvel. Ha a rendelkezésre álló idő alatt nem tud öt tárgyat megnevezni,
akkor ő kerül a kör közepére.
Megjegyzés: Nyelvi játékként játszva a „rajtakapott” feladata különbö-
ző szófajokhoz köthető; nagyobb csoportlétszám esetén 5-10 szó lehet
a feladat.
5. Társválasztás
Cédulákat osztok ki, melyekre öt testrész és öt ruhadarab nevét írtam.
Az első játékos felolvassa a sajátját, és aki úgy gondolja, hogy a nála levő
párosítható vele, az jelentkezik és felolvassa azt. A következő játékhoz így
alakulnak ki a párok (például sapka–fej, hát vagy kar–kabát stb.).
6. Ez a fülem…
Mást mondunk és mást mutatunk. (Ebben a játékban csak akkor veszek
részt játékosként, ha valaki hiányzik, és páratlanul vannak a gyerekek.
A játék közben nem javítok nyelvi hibákat; a párok spontán megszólalását
és beszédértését, illetve nem verbális kommunikációját figyelem, esetleg
jegyzeteket készítek. A játékban használt mondatmodelleket természetesen
a gyerekek már ismerik, de ha szükséges, az óra második felében visszaté-
rek a típushibákra.)
62
Dézsi Ágnes: Drámajátékok németórán
Ez a fülem
(koncentráció)
Keress magadnak egy társat! A játék abból áll, hogy valamelyik test-
részedre mutatva egy másik testrészed nevét kiáltod el. Például mi-
közben azt mondod: „Ez a szemem”, az orrodra mutatsz. A társad erre
a saját fülére mutat, s azt mondja: „Ez az orrom.” Ekkor te a kezedre
mutatsz, s azt mondod: „Ez a fülem.” Mindig azt a testrészt kell meg-
nevezned, amire a társad mutatott. Majd elválik, hogy milyen sokáig
bírjátok anélkül, hogy belezavarodnátok ebbe a különös kezem-lábam-
fejem koordinációba...
(Drámapedagógiai Magazin 1999/2. szám. Szerkesztette: Kaposi László)
7. „Divatbemutató”
Egy szoborjáték alapján: a „modellek” felöltöztetése a behozott ruhada-
rabokból (maximum 5 új dolog kerülhet fel a pár egyik-egyik tagjára), a
„modell” öltözékének bemutatása. Azért terveztem páros gyakorlatnak,
mert öltözködés közben segíthetik egymást a szövegalkotásra való felké-
szülésben…
Irodalomóra a kocséri iskolában
63
Dézsi Ágnes19
Drámajátékok osztályfőnöki órán
Csoport: 4. osztály, 20 tanuló

Cél: a véletlenen alapuló társválasztás elfogadása a barátságon, szimpá-
tián alapulóval szemben; a társsal való együttműködés gyakorlása; egymás
alaposabb megismerése
Tér: a 4. osztályos terem, középen üres tér
Idő: kb. 20 perc
A játékok forrásai: Kaposi L.: Játékkönyv; Drámás továbbképzés – Zala
bér, 2006. október 20-21.
1. Kapcsolódás
Teljesen szabad mozgás, amíg a zene szól. Instrukciók azokra a pillana-
tokra, amikor a zene elhallgat:
■ Kapcsolódj össze azokkal (érintsd meg azokat), akik hozzád legköze-
lebb állnak, alkossatok 4-5 fős csoportokat!
■ …, alkossatok 3-4 fős csoportokat!
■ …, alkossatok 2-3 fős csoportokat!
■ …, alkossatok 2 fős csoportokat!
Kapcsolódás
(csendreflex, koncentráció, együttműködés, ismerkedés, érintés, társ
választás)
Nehézségi fokozat: Idősebbek számára (középiskolásoknál is, de a fel-
nőtt tanfolyamok résztvevőinél még gyakrabban) a mozgás – a gátlá-
sok miatt – problémát jelenthet.
Leírás: Zene szól, vidám hangulatú, táncolható muzsika. A játékosok
úgy mozognak a zenére, hogy bejárják a rendelkezésükre álló teret.
19
Ld. az előző jegyzetet!
64
Dézsi Ágnes
: Drámajátékok osztályfőnöki órán
Amikor a zenét megállítjuk, mindenki azon a helyen és abban a pózban

kell, hogy maradjon, amelyben a csend érte (mozgásstop). A szünetek
alatt instrukciókat adhatunk, például a következő sorrendben: „Mozgás
közben ujjaiddal érintsd meg a melletted elhaladók kezét!”; „A vállak
súrlódjanak egymáshoz!”; „A hátak érintkezzenek!”; ”Válassz ki valakit,
s a kisujjatok kapcsolódjék egymásba. Együtt mozogjatok tovább!”;
„Együtt táncoljatok tovább!”
Megjegyzés: Az egyes instrukciók között az azoknak megfelelő szintű
kapcsolatok létrejöttéhez – természetesen – időt kell hagyni. Szükség
esetén beszéljük meg a történteket, illetve adjunk segédutasításokat
(ezekkel akár a játékkal kapcsolatos gátlásokat is oldani lehet).
2. Ez a fülem…
(Játékleírás: ld. kiadványunkban az előző vázlatot!)
Az első játék végén kialakult párok játszanak együtt. A játék hangsúlyo-
san a koncentrációról, a testkontrollról, valamint a non-verbális és verbá-
lis kommunikációról szól – és nem mellékes a humor valamint a mozgás
sem...
3. Társválasztás
Játék összecsavart ugró- és gumikötelekkel. A mozgásszükséglet, a vi-
dámságigény, a kíváncsiság kielégítésén túl az osztályfőnöknek azok a pil-
lanatok a legfontosabbak, amikor a gyerekek meglátják az éppen aktuális
párjukat. Az első reakciók, aztán a következő játékra való ráhangolódás
(vagy éppen a hárítás), az abban való részvétel adják majd a további osz-
tályfőnöki feladatok alapjait.
4. Tükörjáték
A legfontosabb a másikra való összpontosítás, az utánzás, az elfogadás
és a mozgás; emellett a koncentráció, az egész csoport együttműködése, az
empátia, a tekintettel való kommunikáció.
Tükörjáték
(koncentráció, utánzóképesség fejlesztése, empátia, együttműködés
párokban)
Leírás: A pár tagjai egymással szemben állnak, olyan távolságban,
hogy kinyújtott karjuk (pontosabban az ujjhegyük) összeérjen. Egyikük
65
az irányító, aki elmozdulhat, fintort vághat, gesztikulálhat. Társának fel-

adata: mintha ő lenne a tükör, utána csinálni – a lehető legpontosab-
ban, szinte vele együtt végezni – az összes mozdulatot (ha az irányító
balkézzel mozdult, akkor a szemben lévő jobbal teszi ugyanezt stb.). A
fokozatosság elvét betartva előbb lassú kézmozdulatokat tükrözzünk,
később gyorsabbakat, majd akár az egész testre kiterjedő mozdulatso
rokat is.
A játék nehezebb változatai: az irányító szerepét megbeszélés, illet-
ve külön jelzések nélkül veszik át és adják vissza a játszók; szituációk
páros tükrözése – négy játékos vesz részt benne. Az első páros (meg
egyezve a szituációban) kezdeményez, a második pedig igyekszik mi
nél pontosabban tükrözni a látott mozdulatokat.
Megjegyzés: Haladóknak helyszínt vagy szituációt is megadhatunk.
5. Kapu – a szabadulás útja

Ld. a Játékkönyv leírását!
A szabadulás útja
(koncentráció, egész csoport együttműködése, empátia, kommuniká-
ció tekintettel)
Életkor: 11-12 év felett.
Nehézségi fokozat: Nehéz játék – az előző játéknál írtaknak megfele-
lően – a mimika „befagyasztása”, a tekintettel közölt üzenetek értelme-
zése-fejtése miatt.
Leírás: Egymástól kb. fél-fél méterre, körben áll a társaság, egy játékos
a kör közepén. A körből egy vagy két irányban („kapun”) lehet kimenni.
A kör közepén álló nem tudja, hogy melyik az az egy vagy két út, ép-
pen ezt kell kitalálnia. Ha rossz felé indul, akkor a játékosok karjukkal
elzárják az utat. A játék lényege: mindenki összpontosít a feladatára,
a pillanatnyi szerepétől függően tekintetével – és csak azzal – hívni
(vonzani) vagy küldeni (taszítani) próbálja a kör közepén álló játékost.
A kitalálónak (hogy kitaláljon) a „lelki rést” kell megkeresnie.
Megjegyzés: A kitalálónak – a csoportlétszámtól függően – több tippje
is lehet.
66
Dézsi Ágnes
: Drámajátékok osztályfőnöki órán
6. Fusson az, aki…!

Az ismert játék alkalmazása kapcsán az az egyik cél, hogy mindenki
megnyilatkozhasson, s ne csupán külsődleges jellemzőket (ruházat, haj
stb.), hanem azoknál valamivel többet, egy-egy fontosabb információt, bel-
sőre utalót is megtudhassunk egymásról – mindemellett fontos a feszültsé-
get oldó, levezető mozgás.
67

Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11.

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11.

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11.

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Integrációs Pedagógiai Műhely Füzetek 11.

A „pedagógiai folklórként” terjedő képességfejlesztő, személyiségfejlesztő gyakor-

Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság

Szaktanácsadó és a kötet szerkesztője

A szakmai műhelyt vezette

A borítón szereplő rajzot az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola (Berettyóújfalu)

© Kaposi László, szerkesztő, 2008

ISSN 1789-2619 (Padtárs)

A kiadvány ingyenes, kizárólag zárt körben, oktatási céllal használható, kereskedelmi

Kiadja az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság

Nyomtatta a Pátria Nyomda Zrt.

Dramatikus elemek a tanórán a gyulaji iskolában

Az a lehetőség, ami megadatott ebben a drámapedagógiai programban2,

A szerző a győri Révai Gimnázium tanára – a programban a drámapedagógiai

műhely vezetője. (A szerk.)

Maga a „tananyag” sem elvontan vagy könyvízűen, nem csupán elmé-

szereket alkalmazó pedagógusként, önállóan, jó eredménnyel működni a

„Rendezvényünkkel (és a későbbi műhelytalálkozókkal) célunk tovább-

tétele, hogy az intézmények képviselői tanulhassanak egymástól, hasz-

Beszámolók és újabb körlevelek összegzik a korábbi találkozókon történ-

„Az első ilyen találkozó a Magyar Drámapedagógiai Társaság jóvoltából

megmutat(koz)ásában. Két foglalkozás demonstrációját láttuk, illetve

A negyedik, személyes (zalabéri) rendezvény volt az első és egyben az

éléses jelenléttel végigjátszották a bemutató foglalkozást. Cseh Németh Zsu-

A 2007. november 9-én Mikepércsen lezajlott rendezvény volt a terve-

sülve) a mókusok életben maradását, illetve az erdő természetes élette-

A 2007. november 30-án lezajlott rendezvény előkészítésekor megpróbál-

A záráskor/búcsúzáskor feltett kérdések, a folytatás igénylése, a műhely-

A kiadvány, amely többek közt ezt az összegzést vagy bevezetőt is tartal-

A nevelőtestület elfogadva az érveket és célokat, nem kis kétellyel, de

k) 2007 nyarán a fenntartó községi önkormányzat iskolafelújításra nyúj-

Ebben sem kellett csalódnunk. A 60 órás továbbképzésen elsajátított játé-

Budapest MÁV-telep, Füzesgyarmat, Tiszabő, Bag, Gyulaj, Újpetre, Ko-

Drámafoglalkozás a kocséri iskolában

Zalavári András drámaórájának feldolgozása

Forrás: Zalavári András: Életút-projekt. Drámapedagógiai Magazin 9.

Csoport: Nálunk átlagos 7. osztály, kb. 16 fő. Az osztály minimális drámape-

és egyben a kisiklott életpályájú emberek támogatására. Ennek sikerét se-

Három csoportot alakítunk. Mindegyik kap egy-egy feladatkártyát.

■ Improvizáció arról, hogyan jönnek be a falusi boltba a helybeliek a

A történet lezárása: erre sokféle lehetőség kínálkozik – attól függően,

■ A latin-amerikai szappanoperák stílusában bombasztikus hepiendet kanyarí-

Kurjantó község alaprajza a Pipacs utcával

Kedves Kurjantói Polgár!

A kommunális adó összegének megállapítása céljából falugyűlést hívok össze.

Helye: a művelődési ház nagyterme. Időpontja: folyó hó 16-a, 18 óra

Megjelenésére feltétlenül számítunk!

Köszönjük, hogy rendelkezésünkre állnak, és ezzel segítik az önkormányzat mun-

Jóravaló Béla s.k.

Török László drámaórájának adaptációja

Az eredeti óra a Drámapedagógiai Magazin 19. számában (2000/1.) jelent

Az adaptáció okai, céljai:

Csoport: a drámában már nem teljesen járatlan 13-14 éves tanulók

A szerző a zalabéri Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény,

Óvoda igazgatója. (A szerk.)

2. Térmeghatározás; egész csoportos improvizáció

Eszköz: csomagolópapírra öntött homok és rajta papír, műanyag és üvegda-

Tanári instrukció: Három csoportban készítsünk plakátot a környezet-

A csoportbontásos munka után a játszók ismertetik a saját nézőpontjuk

megsimítja a haját, összekulcsolja a kezét, keresztbe teszi a lábát, de

Leírás: A vezetőtől jobbra ülő játékos bemutatkozik (teljes névvel).

Amikor a zenét megállítjuk, mindenki azon a helyen és abban a pózban

az irányító, aki elmozdulhat, fintort vághat, gesztikulálhat. Társának fel-