Második évfolyam, 1903 | Harmadik szám | p. 183-195.

A SUMÍR NÉP MÛVÉSZETE

II

l. GILGAMIS LÁNDZSÁJA

Úgy mûvészi becséért, de még inkább sajátszerûségénél fogva megérdemli itt a

bemutatást az úgynevezett Gilgamis-lándzsa is. (1. kép.) A szárastól együtt 80 cm. hosszú
roppant lándzsa-vég legnagyobb lapszélessége 14 cm. A lapon primitív kivitelben,
ágaskodó oroszlán látszik, sörényét pikkelyszerûleg odavetett vonalak jelzik; a száron levõ
négy lyuk pedig arról tanúskodik, hogy azokon át szögekkel volt a nyélre erõsítve. Magát
ezt a nyelet ugyan nem találta meg de Sarzec, hanem talált helyette, közel a lándzsavég
lelhelyéhez egy ólomlemezekbõl készült, három méter hosszúságú csövet, a mely minden
valószínûség szerint a belõle kikorhadt fanyél borítéka volt. A lándzsaszár manchette-jén
látható írásjegyek és az oroszlán állásából az következtethetõ, hogy a lándzsát nem föl,
hanem lefelé volt szokás tartani.

Néhány igen érdekes mûtárgyat szolgáltatott ugyane korból az Expedition Pennsylvanián

nifferi kutatása. Különösen figyelmet érdemlõ közülök Ur-Inlil-nek „az élet jóságos asszonya
"-hoz, Nin-din-dug istennõhöz intézett fogadalmi táblája. E tábla fölírásának három elsõ
sorát a 185. oldalon mutatom be, különösen figyelembe ajánlván itt a Nin-din-dug összetett
név kifejezésére szolgáló elsõ jegycsoportot, mint az emberiség történetében szereplõ
legelsõ monogrammot.* A kékes-szürke mészkõtábla két mezõre van beosztva, melyeknek
fölsõjén a teljesen csupasz Ur-Inlil, kezében egy kávés ibrikhez hasonlatos kehelylyel,
tiszteleg a trónusán ülõ s nyakig fölöltöztetett istennõ elõtt, a mely csoportosítás ugyané
mezõ másik oldalán ismétlõdik. Az eddig ismertetett ábrák alakjai egytõl-egyig dús hajúak
és sza-kálasak lévén, Ur-Inlilnek erõteljes vonásokkal megrajzolt alakján ugyanazért
szembeötlõ mindenek fölött, hogy teljesen kopaszra van nyírva, borotválva. Az a tanulság
ebbõl, hogy a sumíroknál épp úgy divatos volt a haj és szakái megnövesztése, mint a
nyiratkozás-borotválkozás, minélfogva ez az utóbbi mód nem mondható náluk
jellegzetesnek. Érdekes az alsó mezõ is, a melyen — már „kaunakés"-be öltözött - - két
férfi, fején az egyik valami kosárszerû hordó-készülékkel — egy kecskét és egy valóságos
magyar bürgét hajt. (3. kép.) Az úgy ezen, valamint számos más fogadalmi tábla közepén
mutatkozó nagy kerek lyuknak az volt a rendeltetése, hogy háncsot vagy más egyéb
kötõszerfélét fûztek bele s a táblát annál fogva akasztották föl a templomi tárház polcának
valamelyik fogasára. Úgy a tipus, mint a mûvészeti kivitel teljes egyöntetûségénél fogva
szintén Ur-Inliltõl származik, kétségtelenül a konstantinápolyi császári múzeum egyik - -
szintén két mezõre osztott fogadalmi táblája. (2. kép.) A fölsõ mezõben itt is egy - -
kezében kelyhet tartó -meztelen férfi alak áll a trónon ülõ istenség elõtt, a kit azonban tiarájának sajátosságánál s
a szakált jelzõ kezdetleges vonásoknál fogva már nem nõ-, hanem férfi-istennek, talán Nin-Girszu napistennek
kell tartanunk. A tábla bal oldala le van törve, de a megmaradt nyomok arra mutatnak, hogy az istenalak ott is
ismétlõdik. Az alsó mezõn bokrok közé menekülõ zerge látható, mögötte a kezében íjjat tartó s ugyancsak
tollbokrétás vadászszal.
E korszak mûvészetének ismertetését azzal a fogadalmi táblával hiszem legméltóbban zárhatni, a mely Ur-ninát
családjával együtt bemutatja. (4. kép.) Családjával mondom. Mert a fején áldozati kosarat emelõ s a többi alaktól
termete által is nagyon megkülönböztetett Ur-Ninával a tábla fölsõ mezõ-jen szembe állitott alakban én nem - -
mint Heuzey után általában tartják - - az õ leg-idõsb fiát, hanem a feleségét gyanítom. Érveim erre nézve:
ruházatának még az Ur-Nináénál is nagyobb dísze, gazdagsága, jobban kicsip-kézett több fodra, holott a többi
négy alaké egyszerû zsákburkony; bal vállára, sõt a karján alól is messze leömlõ dús hajzata, a többi, magát Ur-
Ninát sem véve ki, merõ tarfejû; meztelen jobb keblének feltûnõen nõies formája, végre a feje bal oldalánál
olvasható Lid-da név elsõ, „lid" szótagjának „tehén" jelentése. Igaz, hogy az õ neve mellett is ott van a „dumu" =
gyermek szó, de a név után s attól erõs vonal által elkülönítve, úgy hogy szinte a következõkre látszik utalni.
Ezek közül az elsõ Akurgal, Ur-Nina követõje az uralkodásban ; hozzá sorakoznak Lugal-hir (?), Dakurrani és
Murikurta, a dumu szó mindeniknél a név elõtt áll van. Az alsó mezõn, a be-végzett áldomás után trónján pihen a
derék király és jó családapa, hihetõleg gas-t „erjesztett italt" szürcsölgetvén a kezében tartott serlegbõl, melyet a
mögötte és elõtte álló két pohárnok, amott Szagantuk, emitt Danita, bizonyára szorgalmasan töltögettek. Emez
utóbbi méltóságos úr mögé ismét három kis királyfi sorakozik, kik közül a két elsõ most már olvashatatlan, a
harmadik pedig a Nina-kuturda névre hallgatott földi életében. Ezek is valamennyien tarfejûek. Ur-Ninának ezen
s még egy pár hasonló tábláján, az elõzõleg ismertetettekkel szemben kivált a ruházat tökéletesebb,
részletesebb kidolgozásában jelentkezik igen észrevehetõ haladás.

2. UR-INLIL FOGADALMI TÁBLÁJA

3. UR-INLIL FOGADALMI TÁBLÁJA

 4. UR-NINA ÉS CSALÁDJA

A második korszak, úgy látszik, nem volt kedvezõ a sumír mûvészetre. Legalább azon a két kultur-központon
nem, a hol eddig mélyebbre ható, alaposabb volt a kutatás. Nagyon háborús idõk jártak. A nép, illetve fejedelmei
közt folytonossá vált a villongás. Majd teljes vehemenciával megindult a semita invázió, gyakran
megakadályozván a békés foglalkozást s lerombolván, elpusztítván a multak emlékeit. Szembeötlõ mindamellett
a haladás, mely az ez idõszakból ránk maradt mûtárgyakon látható. Maga az írás tetszetõsebbé válik s
ellentétben a vonalak eddigi monotóniájával, kezd megalakulni az ékidom. Sõt megkezdõdik az ideogrammoknak
szótagjegyekké változása s az írásjegyek többé nem csupán sumír, hanem idegen nyelvre, nevezetesen a
semitára is alkalmazása. Mert kétségtelen, hogy azok a semita nyelvû fölírások is, a melyek Alu-sarsidtól,
Sárgontól, Naram-szintõl stb. a sémi népeknek ebbõl a még teljesen bárdolatlan és analfabéta korszakából ránk
maradtak, kizárólag sumír dubsar-ok „táblaírók" mûvei s pecséthengereiket, dombormûveiket szintén sumír
szobrászok készítették.

5. A KESELYÛ-TÁBLA -- 6. INTÍMÍNA EZÜSTSERLEGE -- 7. A KESELYÛ-TÁBLA

E korszakot az úgynevezett stéle des vau-tours, „keselyû-tábla", I-dingiranagin (a franciák olvasása szerint E-
anna-du) patíszinek diadal-emlékköve nyitja meg, a melynek számos töredéke közül itt pár darabot bemutatok.
(5. és 7. kép.) Az egyik töredéken karmaikban emberkoponyákat, kar- és lábszárakat tartó keselyûk röpködnek,
könnyen felismerhetõk szárnyuk állásáról, csupasz fejükrõl, görbe, nagy csõrükrõl s hosszú nyakukról. A
másikon már össze vannak gyûjtve s máglyákra halmozva a meztelen hullák, melyek közt fejükön áldozati
szerekkel megtöltött kosarakat emelõ férfiak — hihetõleg a zomo-tort végzõ boncok - - sürgölõdnek. A hullák
egytõl egyig nyírott, kerek fejûek, tehát sumí-rok, erõs vonásokkal, hajlott sasorral, mely az elõrenyuló homlokkal,
kidudorodó szemöldökkel egyetlen ívet képez. Úgy a részletekben, mint az összeállításban meglátszik ugyan,
hogy a szobrász az arányokkal és a távlattal még nem egészen volt tisztában; iparkodott azonban lehetõleg
utánozni a természetet s jól domborítani az idomokat.
 8. KAGYLÓ-MÛTÁRGYAK

Igen érdekes darabja e korszaknak I. Inannatum zöldes dioritból faragon gahunatörõ mozsara; még inkább az
Intímina bronztalapzatú ezüst serlege (6. kép); néhány darab kagyló mûtárgy pedig szinte remekbe készültnek
mondható. (8. kép.) Kiváltkép csinos faragvány köztük a szökõ zergét ábrázoló darab; a többi is rajza elevensége
által tûnik ki.

A nagymennyiségû s legtöbbnyire mithologiai

motivumú pecséthengerek közül szintén bemutatok itt
egy pár darabot, megjegyezvén egyszersmind, hogy
valamennyijük fölírása semita nyelvû. (9—11. kép.)

Némikép zavarba vagyok iránta, hogy Naram-Szin

diarbekiri dombormûvû bazalt táblája e korszak
mûvészetének alkotásai közé beosztható-e.
Fölírásának archaizmusa teljesen ide utalja ; a stilizált
haj és szakál azonban, meg a rideg arc vonásainak
merevsége nagyon új-asszir mûízlésrõl tanúskodnak.
Ellenben kétségtelenül egykorú és sumír munka
Nárám-Szinnek az a sztéléje (14. kép), a melyet
Morgan talált Szusza romjai között, a hová hihetõleg
vagy Kudur-Nanhundi a Kr. e. XXIII., vagy pedig
Sutruk-Nanhundi a Kr. e. XII. századbeli elámi
becsapások alkalmával hurcolta el. A kidolgozás
teljesen egyezik a keselyû-tábláéval s mosolyra
gerjesztõen jellemzi, hogy a végtelen lapályhoz szokott
sumír mûvésznek milyen volt a fölfogása a
hegyvidékrõl.

Elerkeztünk a sumír polgárosodás és mûvészet

fénykorához, a Gudia korához. Elné-niult a csatazaj. A
semiták - - legalább egy idõre meglapultak Észak-
Babilon és Mezopotámiának szomszédos részeiben. A
Kingit, „a hazát" lakó sumír nép ismét visszatérhetett
békés foglalkozásaihoz, hogy ápolja a földmívelést,
meg a tudományt, ipart, mûvészetet. Az elõzõ idõk
zivatarát alig bizonyíthatná hangosabban valami, mint
az a tény, hogy Sirburlában és környékén Ur-Baunak
tizenegy templomot kellett újraépítenie.

Hogy a semita uralom megszakadatlan fönnállását

annál inkább evidenssé tegye, újabban néhány német
assziriolog - - példa rá Bezoldnak „Ninive und Babylon"
cím alatt néhány hét elõtt megjelent mûve - - azzal a
fogással él, hogy Gudiát Sárgon és Nárám-Szin elé
helyezi. A nifferi ásatások arról tanúskodnak azonban,
hogy Ur-Gur zikkuratjának alapzata a Sárgoné fölé van
lerakva, minél fogva Ur-Gurnak nagy idõvel, több
évszázaddal kellett Sárgon után élnie. Viszont a British
Museum 78., 12—18., 1. sz. fölírásában Ur-Ningirszu
fõpap udvari ötvöse Bau-ninan az Ur-Gur fia Dungi
jósorsaért tesz áldozatot, ez az Ur-Ningirszu pedig
Découv.

Pl. 37. No. 8—9. szerint a fia Gudiának, a ki

ennélfogva nem Sárgon elõtt élt, hanem Ur-Gurnál
legföljebb ha egypár évtizeddel volt idõsebb.

Az elsõ igazi szobor, melyet a képzõmûvészet ismer,

Sirbulának e korszakot megnyitó elsõ „ifjabb" patíszijét,
Ur-Baut ábrázolja. Kissé kezdetleges még s egyes
részletekben jóval mögötte áll a Gudia-féléknek,
igazolván azt a föltevést, mely e két patíszi közt 150 —
200 évre becsüli a korkülönbséget, Hanem már kész
szobor, s ez az egyszerû tény egymaga nemcsak a múlttal szemben tanúskodik a haladásról, hanem e mûvet a
késõ kor alkotásai közt is elõnyösen kitünteti. Kétezerötszáz évvel késõbb, mikor az asszir mûvészet fénykorát
élte, az õ királyszobrai csupán dombormûvek voltak csak, elõl kidolgozva, hátul azonban elnagyolva is alig.
Mintegy arra szánvák, hogy valamely falhoz támasztassanak. Ur-Bau szobra ellenben szabatosan, egyöntetûen
ki van dolgozva minden oldalán, tehát csakugyan szobor a szó valódi értelmében.

13. DUNGI PECSÉTHENGEREI

 14. NARÁM-SZIN KÕTÁBLÁJA

Még tökéletesebbek a Gudia-félék. Nem is említvén a Babelon „Histoire de l'Orient" címû munkájának IV.
kötetébõl ismeretes, ugyané korból való s bizonyára szintén Gudia mûvészeinek keze alól kikerült gyönyörû
„sumír lány "-t (15. kép), a melynek az õ hullámzó, leeresztett hajfonatával, pártaszerû fejékével, gömbölyû
arcával, fitos orrával, mandula idomú szemeivel, piciny szájával akárcsak valamely alföldi szép magyar lány ült
volna mintát. A többi Gudia-szobor is (18—22. kép) kész bizonyíték, hogy mûvészüknek már teljesen
hatalmában állott a vésõ s azt ügyesen tudta kezelni. Alaposan tanulmányozta a természetet, tudta arányosítani
a részleteket s életet tudott lehelni az otromba dioritba, a melybõl emberi alakokat varázsolt. Egynémelyik
szobron kiváltkép mintaszerûek a meztelen testrészek : a vastag rövid nyak, a ruha által födetlen hagyott izmos
váll és jobb kar; az erekben szinte lüktet a vér s a kezek és lábak ujjai minden izületükben, egész a köröm
feketéjéig kidolgozvák.

15. SUMIR LEÁNY

Kár, hogy ezeknek a szobroknak nagyobb része torzó, letörvén, hiányozván róluk a fej, mi által csökken némileg
az összhatás. Ezek a fejek jobbára szintén megkerültek ugyan-(16—17. kép) és belõlük a nép fajára is
következtetés vonható. Különösen jellegzetes az egyik fej, a maga túri süveg-szerû fövegével. Még különb az
egy zöldes szalonnakõbõl (stéatite) faragott, .4 cm. nagyságú, nyírott kerek fej (19. kép), a melyet Heuzey
természetes arányúvá nagyobbítván, mosolygó, gömbölyû kedves gyermekarcot ismert föl benne. A szürkés
mészkõbõl vésett, 6 cm. magas leányfej pedig (20. kép), halántékára omló pártaszalagjaival, kontvba szedett
hajával, finom arcvonásaival, szinte valóságos remekmû.
 16. SUMIR FEJ -- 17. SUMIR FEJ

18. GUDIA-SZOBOR

19. SUMÍR GYERMEKFEJ

Dungi idejében a kõfaragványok mellett kivált a trébelt és öntött bronz mûtárgyak készítése van elõtérben.
Ezeknek alakjainál Perrot és Heuzey különösen a ruha fodrainak, redõzetének gondos kidolgozását dicsérik s
ebben némi haladást látnak még a Gudia korával szemben is. Egyik igen szép maradványa a Dungi korszaknak
egy nõi alakot föltüntetõ bronz kanefora (21. kép), a melyet Rim-Szin is csaknem azonosan megismételt. Még
szebb Bau istennõ meztelen szobrocskája. Igen tetszetõsek s gondos kivitelûek azok a pecséthengerek is, a
melyek tõle és apjától ránk maradtak. (12—18. kép.)

20. SUMIR LEANYFEJ

 21. BRONZ KANEFORA DUNGI KORÁBÓL

Vele azonban véget ér a sumír mûvészet önállósága. Ismét elõtörnek a semiták,

megerõsödve vérrokonaik, a kanaaniták éppen megindult áradata által. A hosszú
küzdelem most már csakugyan az õ teljes diadalukkal végzõdik s a bár
származásáira, nézve elamita, mindazonáltal a még valódi sumír nemzetiség utolsó
képviselõjének tekinthetõ Rim-Szin, illetve Iri-Agu s ennek apja Kudur-Mabug
elamita fejedelem leveretése után Hammurabi a larszai királyság romjain fölépíti az
elsõ bábeli nagyhatalmasságot.

Állapodjunk meg itt egy kissé. Kivált mióta a Morgan által Szusza romjai közt
fölfedezett Hammurabi-féle törvényeket Winckler népszerû kiadásban
megismertette, az utóbbi idõkben sok szó esett nálunk is Hammurabiról. S szerte
ismétlõdik róla Wincklernek az a kijelentése, hogy „õ volt Amraphel". Heuréka!

Fölteszem, hogy Winckler magyar excerptálói tisztában vannak magukkal Amrafel

egyéniségére nézve. Mégis talán nem lesz itt felesleges, iránta egy kis közelebbi
tájékozás.

Mózes I. könyvének XIV. része tudvalevõleg az Ábrahám korában, még Sodorna és

Go-morra elpusztulása elõtt történt sziddimi csata körülményeit beszéli el. A Jordán-
völgy fejedelmei Elam királyának, Khédorlaomernek tizenkét éven át adófizetõi
lévén, a tizenharmadikban megtagadták az adót. Hogy õket megbüntesse s újból
adófizetésre szorítsa : Khédorlaomer a tizennegyedik évben haddal megy rájuk,
magával vivén — kétségtelenül mint hûbéreseit — Thidált (a Septuaginta szerint
Targhalt) a gojim, Ariokhot Elazár és Amrafelt (szintén a Septuaginta szerint
Amarpalt) Sinar királyát. Ez az utóbbi volna az a szentírásbeli alak, a kit Winckler (s elõtte jó 25 évvel Halévy)
Bábel nagy királyával, Hammurabival azonosít. Ha a Szentírás vonatkozó kortani adatait egybeállítjuk : ennek a
sziddimi csatának, azok szerint, a Kr. e. 2060—2075. évek közt kellett esnie.** Amrafelnek tehát ugyanekkor
kellett élnie.

Lássuk most már, hogy e megállapítással szemben Hammurabi korára nézve mit tanulunk a babiloni kútfõkbõl.

A mezopotámiai leletek egyik legértékesebb darabja az úgynevezett „bábeli nagy király -liszta", mely a régi
birodalom utolsó fejedelmétõl, Kandalanu-tól (meghalt Kr. e. 525-ben) kiindulva, föl egészen a Kr. e. XXIV.
évszázad második feléig, Bábel valamennyi királyának nevét, uralkodásuk tartamának kitüntetésével s õket
dinasztiánkint csoportosítva, szakadatlan sorrendben tartalmazza. A liszta itt-amott kissé hézagos ugyan, a több
mint harmadfél ezer éven át vastag földréteg alatt korhadó kõtábláról némely helyt lekopván az írás ; más
oldalról rendelkezésre álló adatok segélyével azonban sikerült eme hézagok lényegesebbjeit teljesen kitölteni. S
habár különösen a kasz-szita dinasztia tagjainak névsora és sorrendje tekintetében még mindig nincs meg az
apo-diktikus pontosság: a kortani megállapítás, nagy egészében, kifogásolhatatlanul szabatos. Peiser,
Gutschmid és Rost mellett kiváltkép nagy az érdeme e kronológiai kérdés tisztázásában Lehmannak, kinek
megállapításaihoz Berozus és Kalliszthenesz ismert adatai is teljesen hozzá-illenek.

A bábeli királyság, mint kezdetben még csupán a város szûkebb területére szorítkozó vazallus-fejedelemség, e
királyliszta szerint Kr. e. 2360-ban alakulván, tizenegy tagot számláló s tintiri vagy uru-azagi nevet viselõ elsõ (A.)
dinasztiája 304 éven át, Kr. e. 2056-ig uralkodott. S ennek a dinasztiának volt Hammurabi a hatodik tagja a Kr. e.
2249—2194. közé esõ ötvenöt uralkodasi évvel, minélfogva a szid-dimi csatának a bibliai kortanból rezultálódó
idõpontja elõtt jó 125—130 évvel már nem élt.

S nem javítunk ezen a discrepantián, ha egyet csavarítunk is a dolgon. A különben teljes kortani szabatosság
elismerése mellett vita tárgya nevezetesen a lisztáról, hogy elsõ két (A. és B.) dinasztiája közül melyiké az idõbeli
elsõbbség. A táblán tagadhatatlanul a Hammurabi dinasztiája áll legfölül s utána jön a 368 uralkodasi évvel
szintén tizenegy tagot számláló Sisku-dinasztia, melyet aztán, 576 3/4 évvel, a kasszita-uralom követ.
Megoldatlan talány azonban, hogy míg az A-dinasztia valamennyi tagja, nevében is, csupa semita és pedig
kanaanita: a tizenegy Sisku-király közül legalább is nyolc sumír nevet visel. Mikép egyeztethetõ ez össze azzal
az állítással, hogy Ham-murabi teljesen kiirtotta, vagy beolvasztotta a sumirságot s Babylonban végkép
megalapította a semita hegemóniát ? Föltûnõ az is, hogy míg az A-dinasztia valamennyi tagjától került elõ több-
kevesebb fölírás: a siskuiak közül mindeddig egyetlenegytõl sincs; holott ha ezek voltak a késõbbiek, az õ
emlékeiket õrzõ törmeléknek amazoké fölött álló réteget kellene képeznie szükségkép. A sisku-emlékek e teljes
hiá-nyozásának kimagyarázására nem szolgálhat az a föltevés sem, hogy elpusztították a kassziták, mert nem
adja okát, hogy mért nem tették ugyanezt az elõzõ kor semita és semita-sumír maradványaival. Ellenben a még
sumír hegemóniát föltételezõ sisku-dinasztiának adván az elsõbbséget, e részben is sokkal megállóbbá válik az
a megfejtés, hogy a sumír-uralmat megtörõ Hammurabi és utódai iparkodtak annak emlékét is megsemmisíteni.
A Hammurabi-féle dinasztia elsõ helyre állításában még nagyobb bökkenõt képez azonban Asurbanipal egyik
adata, a melynek kronológiai teljes hitelessége és szabatossága általánosan el van ismerve. Nyolcadik hadjárata
alkalmával, Kr. e. 645-ben ugyanis Asurbanipal egész Elamot bebarangolván-földulván, annak fõvárosában
Szuszában megtalálta, s onnan nagy diadallal hazaszállította erechi Nana „az istenanya" bálványképét. Hogy az
asszírok mily nagy fontosságot tulajdonítottak ennek a leletnek, kitûnik már csak abból is, hogy vele Asurbanipal
legalább hat fölírásán eldicsekszik, kiemelvén róla egyszersmind, hogy ugyanaz a szent kép, a melyet Elam
egyik ó-kori királya, Kudur-nanchundi, 1635 évvel elõbb, tehát 645 + 1635 = Kr. e. 2280-ban vitt el Erechbõl.
Hogy bál-ványának elhurcolásával Kudurnanchundi éppen Erechet tüntette ki: ez a körülmény arra utal, hogy az
õ idején Babilonban ez a város vitte a vezérszerepet. Ugyanerrõl tanúskodik a Nimród-, helyesen Gil-gamis-
eposz, melynek abban a földolgozásban, a hogy ránk maradt, éppen Erech királyainak, kiváltkép Szin-gasidnak
az elamitákkal való küzdelmei szolgáltatták a történelmi hátteret. A Kudur-nanchundi betörését jelzõ Kr. e. 2280.
évnek ennélfogva még az erechi dinasztia korában kellett esnie. S miután Hammurabi kortársa, sõt éveken át
hûbér-ura Rim-Szin az erechit követett larszai dinasztiának nem is elsõ, hanem éppen utolsó tagja volt és
legalább 30 évig uralkodott: a Hammurabi trónra léptének idejét (Kr. e. 2248.) a Kr. e. 2280-tól elválasztó 82 év
nem elégséges a közbeesõ események befogadására.

22. GUDIA-SZOBOR

Mint mondtam, a bábeli A. és B. dinasztia kortani egymásutánja iránt még nem

hangzott el a meg-felebbezhetetlen döntés. Ha tehát az imént vázolt érvek elõtt
zászlót hajtva, a siskuiaknak adjuk az elsõbbséget: Hammurabi korával a Kr. e.
1881 —1826. évek közé, tehát a sziddimi csata bibliai dátumánál kétszáz-
kétszázötven évvel késõbbre jutunk le.

De ha Mózes kortani adata sem egyik, sem másik módon nem is illik a történelmi
keretbe: akárhol vette legendájának a magvát, szinte meghökkentõ az a különbeni
tájékozottság, a melyet tanúsít. Kézen fekvõ ugyanis, hogy az õ négy királyának
legfõbbike, Khédorlaomer senki más, mint Rim-Szin apja, a történelmi Kudur-
Mabug, a kirõl saját fölírásaiból tudjuk, hogy csakugyan ura volt Martu-nak, azaz a
Földközi tenger keleti partvidékének s abban - - természetesen -a Jordán-völgynek.
Nem igényel bõvebb taglalást nevezetesen, hogy a bibliai Khé-dor az elamita
Kudur egyszerû eltorzí-tása. Több nehézséget okoz a bibliai név Laomer tagja,
mely a másik név Mabug részével csakugyan nem kvadrál. Azonban szintén Asur-
banipal egy Lagamaru nevût is említ azok közt az istenek között, „kiket Elam
királyai speciálisan tiszteltek", többi isteneiket a köznép imádatának engedvén át.
Egyszerû ebbõl az a következtetés, hogy Kudur-Mabugnak éppen ez a Lagamar volt ily speciális istene, a kit
egyebek közt azzal is kitüntetett, hogy nevét alkalomadtán a magáéhoz kapcsolta.

Hogy Elazar a Larsza, Ariokh pedig a Rim-Szin sumír Iri-Agu nevének az egyszerû el-torzítása: arra nem
szükséges a szóvesztegetés. Épp így kétségtelen, hogy a ,,pogányok" vagy a „gojim" név alatt csak a Babilon
északi tartozékát képezõ Gutinin guti = kuti népe értendõ. Ezek királya Targhul nevének a khéta
névösszetételekben is gyakran elõforduló Tar-chu istennévei való frappáns hasonlatossága pedig arról
tanúskodik, hogy a kuti-, valamint a khéta-nép sem semita, sem árja nem volt, hanem az ural-altáji családnak
ahhoz az ágához tartozott, a melyet némelyek már nálunk is „alarod" néven emlegetnek.

Hogy Mózes, illetve azok a szent írók, kik az õ nevén szereplõ könyveket megszerkesztették, a Sinár, Sinear név
alatt általában Babilont, speciálisan Bábelt értették : tanúság arra nézve I. Móz. XI., a mely szerint a bábeli torony
is épp ugyanott épült.

Hanem Amrafel. Ez a bibliai alak már nemcsak kortanilag, de etimologice sem talál össze Hammurabival, kit a
kétnyelvû királyliszta szerint Kimtu-rapastunak még talán igen, Amrafelnek azonban soha nem neveztek. Mind a
mellett akad itt is némi Ariadne-fonalunk. Hammurabi apjának ugyanis Szinrosuballit volt a neve, Szin egyik
mellékneve viszont Amarbanda-anna, "az ég hatalmas erejû bikatornya" vagy röviden Amar ,,a fiatal bölénybika"
volt s ezek a nevei a tulajdonképenit helyettesíthették is. Megvan rá ennélfogva a lehetõség, hogy Szin-muballitot
köznyelven Amar-niuballitnak vagy rövidesen, a toldalék elsõ és hátsó szótagjának kihagyásával Amarbalnak is
nevezték", mint a hogy nevét a Septuaginta is adja.

A bibliai Amrafel tehát, ha egyáltalában a babiloni királyok valamelyikével, csupán Szinmuballittal azonosítható, a
ki a Kingi-ki-Bur-bur, azaz egész Babilon nagykirályának, Rim-Szinnek szintén va-zalja lévén, ha a sziddimi
hadjárat valóban megtörtént,abban hûbérura oldalán s annak apja Kudur-Mabug fõvezérlete alatt csakugyan
részt vehetett. A nélkül természetesen, hogy e hadjárat tényleges ideje a bibliai kronológiával szükségkép
találkozzék s egyéb körülményei a Szentírásban elõadottakkal egyezzenek. A mint hogy bizonyára nem
komolyan veendõ Ábrahámnak az a virtuskodása (l. Mózes XIV. 14—16.) sem, hogy Khédorlaomer és társainak
az öt ellenkirály fölött gyõzedelmeskedett s zsákmánynyal megrakodtan hazafelé iparkodó hadait
háromszáztizenkilenced magával vitézül megrohanta és szétverte.

Noha azonban az Amrafellel való személyazonosságnak egyébiránt meglehetõsen prekarius érdemét

Hammurabitól ezekben el is kellett vitatnom: csakugyan õ volt az, a ki Bábelt az elõbbi jelentéktelenségébõl
kiemelvén, Elõ-Ázsia politikai és kulturális intézményeinek irá-nyozását végképen benne és a semiták kezében
összpontosította. S az államélet mozgalmainak vezetésével ezek veszik át a vezérletet a mûvészetben is, hogy
aztán azt elposványo-sítsák. Ettõl kedve megszûnik e tájakon az egészséges természetszemléleten alapuló
naturalizmus s helyébe a formák merevsége, a majdnem hieratikus stilizálás lép. Nem ecsetelhetném ezt a
fordulatot találóbb színekkel, mint hogy ismertetésem záradékaképen -- idézem itt Tiele a kitûnõ assziriologus
szavait:

"... az ó-khaldeai mûvészet alkotásai oly magas tökélyûek voltak, hogy a késõbbiek túl nem haladták, sõt csak
ritkán közelítették meg azokat. Itt tehát ugyanazzal a tünettel találkozunk, mint Egyiptomban hol p. o. a
szobrászat a IV. dynasztia korában oly fejlettséget ért el, a mely mellett minden késõbbi visszamaradt s a
legrégibb mûtermékek oly becscsel bírnak, milyet a következõ századok egyiptomi szobrászati munkái távolról
sem igényelhetnek ... S én nem fojthatom el azt a sejtelmet, hogy ennek oka a fajkülönbözésben rejlik. Azok a
mûvészek, kik Sznofru király szobrait vésték, épp oly kevéssé voltak semiták, mint -minden valószínûség szerint
s az ábrázolt alakok arcjellegébõl is következtetve - - azok a szobrászok, a kik Gudiát megörökítették. Egyiptom
népét utóbb a semita elemek mindinkább áthatották, átalakították s ennek a semita befolyásnak, jellegnek
túlsúlyra emelked-tével egészen lehanyatlott a mûvészet, mely aztán csak a — bizonyára nem semita vérrel
elegyedett népfajból származó - száiták alatt vergõdött ismét az ó-birodalom fénykorára emlékeztetõ virágzásra.
Ugyanígy az ó-khaldeus mûvészet is. Anyja volt a babiloninak és asszírnak. Babilon és Asur semitái azonban
utánzásnál többre nem vitték és soha nem alkottak e téren valami oly eredetit, a mely az ó-khaldeus mellé volna
állítható. S minél mész-szebb esnek azoktól az õs központoktól, melyekben az egykor oly magas fejlettségû
mûvészet hagyománya élt: annál selejtesebbek csinálmányaik. Bizonysága ennek Asszíria, hol a semita vér
tisztább maradván, Babilonnak messze mögötte maradt a mûvészetben s bizonyságai Fönicia, Palesztina meg
Arábia ... Midõn a semiták az általuk legalább nagyjában mégis megõrzött hagyományokat az árjáknak: a
perzsáknak és görögöknek átszolgáltatják, akép-zõmûvészet terén csak akkor indul meg újabb fejlõdés".
(„Babylonisch-Assyrische Geschichte" 587—588. lap.)

A hollandi tudós nem habozik tehát, magát a görög klasszikus mûvészetet is sumír alapra visszavezetni. S midõn
az árja föllépést csak a közbensõ semita után következteti : implicite azt is beismeri egyszersmind, hogy ez a
sumír nép uralaltáji volt. A mi vérrokorrunk, ha mindjárt a hetvenhetedik nagybátyánk is. A komoly, nem csupán
sportszerû magyar tudomány mégis közönyösen tekint reá; tudomást sem akar venni róla. Holott éppen az õ
hivatása, talán kötelessége volna, hogy élére álljon annak a mindinkább erõsbödõ mozgalomnak, a mely e nagy
múltú nép emlékezetét a sok ezer éves sírból életre serkenteni iparkodik.

GALGÓCZY JÁNOS

* Valamivel késõbb túllicitált ezen is Ur-Nina családi táblafölirása, melyen a legifjabb királyfi, Nína-ku-tur-da nevének négy
ídeogrammja van monogrammá egyesítve.

**

A Salamon-féle templom építésének kezdete Josephus adatai szerint Kr. e. 957 év

az Egyiptomból kijövctel óta eladdig lefolyt idõ (I. Kir. VI., 1.) 480

az Egyiptomban lakás tartama (II. Móz. XII., 40.) 430

Jákob kora a beköltözés idején (I. Móz. XLVII., 28.) 130

Izsák kora Jákob születésekor (I. Móz. XXV. 26.) 60

Izsák születésének éve tehát a Kr. e 2057 év. Minthogy pedig a sziddimi ütközet Izsák születése elõtt, de — a szentirás
elbeszélésének sorrendjébõl gyanít-hatólag — már Sára asszony egyiptomi flirt-je s ott a Faraóval való kalandja (I. Móz.
XII) után történt, a csata évét körülbelül Izmáel születésével vethetjük egybe.

PÖRGE GERGELY VÁZLATKÖNYVÉBÕL

Közreadja a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem Könyvtára, 2002