VERSEK
WEÖRES SÁNDOR:
PARIPÁM CSODASZÉP PEJKÓ
Paripám csodaszép pejkó,
Ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
Nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
Odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
Odanéz a nap is százszor.
SZÁNCSENGŐ
Éj-mélyből fölzengő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-lingling –
Tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
- Kop-kop-kop– nyolc patkó.
Nyolc patkó- kop-kop-kop -
Csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
- Csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling –
Tél öblén távol ring.
TEKEREG A SZÉL
Tekereg a szél,
Kanyarog a szél,
Didereg az eper-ág:
Mit üzen a tél?
Fúj a szél, fúj a szél,
De morog a szél.
Apró ez a szoba,
Mégis belefér.
 
Széles világba
Fut a szél magába,
Nyakában a lába,
Sosem érsz nyomába.
A KUTYA-TÁR
Harap-utca három alatt
Megnyílott a kutya-tár,
Síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülü Aladár.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
Húsz forintért tarka kutya,
Tízért fehér kutya jár,
Törzs-vevőknek öt forintért
Kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár!
Kutyafülü Aladár!
GALAGONYA
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya magába.
Hogyha a hold rá fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya ruhája.
HARAGOSI
Fut, robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a Haragosi,
Din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
Din don diridongó.
Fut a havon a fakutya,
Vele fut a retyerutya,
Din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Leröpül a retyerutya,
Din don diridongó.
WEÖRES SÁNDOR:

A BIRKA-ISKOLA ERESZ ALÓL SEHALLSELÁT DÖMÖTÖR

Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.
Eresz alól fecske fia,
Ide néz oda néz.
Vane-e hernyó, hosszú kukac,
Ízesebb mint a méz?
Csőrét nyitja ám,
Buzgón, szaporán.
Kisbendőbe mindenféle
Belefér igazán.
Sehallselát Dömötör,
Buta volt, mint hatökör,
Mert ez a se hall se lát
Kerülte az iskolát.
Azt gondolta, hogy a pék
A pékhálót szövi rég,
És kemencét fűt a pók,
Abban sülnek a cipók.
Azt hitte, hogy szűcs az ács,
Zabszalmát sző a takács,
Sziklát aszal a szakács,
Libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg írt,

Ő csak ordítani bírt,
Megette a könyvlapot,
S utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötör

Buta volt, mint hatökör,
Mert ez a Sehallselát,
Kerülte az iskolát.
OLVADÁS

Csipp,
Csepp,
Egy csepp,
Öt csepp,
Meg tíz,
Olvad a jégcsap,
Csepereg a víz.
Zelk Zoltán: Este Jó
Este jó, este jó,
Este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
Együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
Víznótát fütyül,
Bogárkarika forog
A lámpa körül.
A táncuk karikás,
Mint a koszorú,
Meg is hal egy kis bogár,
Mégse szomorú.
Lassú tánc, lassú tánc,
Táncol a plafon,
El is érem már talán,
Olyan alacsony.
De az ágy meg a szék
Messzire szalad,
Mint a füst, elszállnak a
Fekete falak.
Nem félek, de azért
Sírni akarok,
Szállok én is, mint a füst,
Mert könnyű vagyok...
Ki emel, ki emel,
Ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
De már nem lehet...
Elolvadt a világ,
De a közepén
Anya ül, és ott ülök
Az ölében én.
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
Repülőgép amin jár,
Szél röpíti, az a gépe,
Így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
Megnézi a rádiót,
Belebúj a telefonba,
Lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
Fehér lesz a világ tőle,
Lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
Fehér már a város tőle:
Fehér már az utca,
Fehér már a muszka,
Pepita a néger,
Nincs Fekete Péter,
Sehol de sehol nincs más fekete,
Csak a Bodri kutyának
Az orra hegye -
És reggel az utca, a muszka,
A néger, a taxi, a Maxi,
A Bodri, a Péter
És ráadásul a rádió
Mind azt kiabálja,
Hogy esik a hó!
József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
Lehunyja sok szemét a ház,
Dunna alatt alszik a rét –
Aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
Alszik a bogár, a darázs,
Vele alszik a zümmögés –
Aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
S míg szendereg a robogás,
Álmában csönget egy picit –
Aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
Szunnyadozik a szakadás,
Máma már nem hasad tovább –
Aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a labda meg a síp,
Az erdő, a kirándulás,
A jó cukor is aluszik –
Aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg –
Golyót, megkapod, óriás leszel,
Csak hunyd le kis szemed –
Aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka –
Aludj el szépen, kis Balázs.
Ágh István: Virágosat álmodtam Veress Miklós: Vaseszű Mihók

Édesanyám, Megkérdeztem az apám,

Virágosat álmodtam, Hátha megmondja talán:
Napraforgóvirág Miből van a vas,
Voltam álmomban, Miből van a víz.
Édesanyám,
Te meg fényes nap voltál, Azt felelte az apám:
Napkeltétől Ezt se tudod, kiskomám!
Napnyugtáig ragyogtál. Vasból van a vas,
Vízből van a víz.

Megkérdeztem az anyám,
Hátha megmondja talán:
Miből van a só,
Miből van a sár.

Azt felelte az anyám:

Ezt se tudod, kiskomám!
Sóból van a só,
Sárból van a sár.

Most már én is okos vagyok,

Mindentudó szemem ragyog:
Apából van az apám,
Anyából van az anyám.
Én meg gyerekből vagyok.