A magyar szociológia az 1920-as

évektől az 1940-es évekig

A magyar szociológia a ’30-as, ’40-es években

• A két világháború között a 20. század eleji

intézményesülési „kezdetek” felszámolódása
• Szociológia mint szociográfia – népi írók,
faluszociográfiák
• szociográfia: nemcsak tudományos megismerés, hanem
„politikai tett” is
• 1945 után: kísérletek több hullámban a magyar
szociológia megteremtésére
 „A századelő magyar szociológusai kívülről és túlságosan gyorsan
hozták a gyógyszert, s mérőónjukat nem bocsátották eléggé mélyre
a magyar tengerben, az országismeret és népismeret gyönge lábon
állott náluk. A szándék derék volt, a munka hősi, de a magyarság
belső térképét csak ködös vonalakban látták” (Féja Géza)

Pedig már akkor is:

„ … megdöbbenve láttuk, hogy azt az élő magyar társadalmat, mely a
mi elmélkedéseinknek és cselekvéseinknek tulajdonképeni tárgya, sokkal
kevésbé ismerjük, mint a külföldet vagy akár egy csomó vad törzs állami
és társadalmi berendezéseit. (…)
Eme … benyomások és tapasztalatok hatása alatt fölfedeztük
Magyarországot. És ez a fölfedezés megremegtette úgy tudományos,
mint politikai lelkesedésünket. (Jászi Oszkár)
És már ebben az időszakban pl. Braun Róbert szociográfiái
A népi mozgalom és szociográfia
• népi mozgalom: az 1920-as, 1930-as években alkotó fiatal írók-költők-
társadalomkutatók-publicisták, aki a „magyarság sorskérdéseire”
mindkét hagyományos táborétól eltérő válaszokat kerestek („harmadik
út”)

• a szociográfia nehezen meghatározható: „ … megismerő,

megismertető, irodalmi és politikai műfaj volt. … a társadalompolitikai
esszé, a faluleírás, az országrészek leírása, egy-egy réteg életmódjának
ábrázolása egyaránt elfért benne, a hozzá fűződő ideológiai és politikai
elvárásoknak éppen azzal tehetett eleget, hogy elhatárolta magát az
akadémikus szociológiától.” (Némedi D.)
 A parasztság helyzete mint a magyar társadalom
legfontosabb problémája

A népi mozgalom legfontosabb nézetei

• a magyar társadalom igazi alapja a parasztság; jelenleg a

magyarság egyik legégetőbb problémája a paraszti
nyomorúság.

• a „nagymagyar”, birodalmi gondolatot fel kell adni. 

olyan magyar nemzeti identitásra van szükség, amely
segítséget nyújthat mind a belső „nemzeti sorskérdések”,
mind pedig a Duna-medence népei együttműködésének és
együttélésnek problémái megoldásában
Válság, reform
• társadalmi és morális válság egyszerre – jól példázza a kettős válságot
az „egyke” problémája

• a válság csak radikális reformokkal oldható meg, ezek között a

legfontosabb egyértelműen a földreform

• a reformokra mind a hagyományos „úri középosztály”, mind a „polgári

középosztály” képtelen  szükség van egy új, népi értelmiség és népi
középosztály felnevelésére
Mozgalom, tudomány, irodalom
„a politika a valóság ismerete nélkül kuruzslás, első
teendőnk a valóság feltárása kell hogy legyen. Hogyan?
– Menjünk a nép közé”.
(Kovács Imre)

Fontosabb népi írók a ’30-as években:

lllyés Gyula, Németh László, Féja Géza, Tamási Áron,
Veres Péter, Darvas József, Erdei Ferenc, Kovács Imre,
Szabó Zoltán
Fontosabb fórumaik: Tanú, Válasz folyóiratok
Jelentősebb népi szociográfiák és
tanulmányok

• Illyés Gyula: Pusztulás (1933)

• Illyés Gyula: Puszták népe (1936)
• Veres Péter: Az Alföld parasztsága (1936)
• Féja Géza: Viharsarok (1937)
• Kovács Imre: Néma forradalom (1937)
• Erdei Ferenc: Futóhomok (1937)
• Erdei Ferenc: Parasztok (1938)
• Szabó Zoltán: A tardi helyzet (1936)
 Két példa:
(1) Illyés Gyula: A puszták népe
 az uradalmi cselédek (Illyés saját származási közege) a nagybirtok
mezőgazdasági alkalmazottai
- társadalmi elszigeteltség, nagyon
rossz élet- és munkakörülmények
- szinte rendies viszonyok és
kiszolgáltatottság, akár testi fenyítés
(„Arculcsapásban a pusztai harminc–harmincöt éves
koráig részesül. Aztán rendszerint csak hátulról kap
a tarkóra vagy a nyakba …”)

- modernizálódás / kapitalizálódás inkább

csak ront a helyzeten: formailag „bérmunkaviszony”, annak jó oldalai
nélkül ....
 Illyés Gyula: A puszták népe
összességében: szegregáció, mélyszegénység, kulturális
szakadék; sajátos értékrend és attitűdök, „másság”

- „A magántulajdonról például… a puszta egészen más

véleményt formál…”
- lassúság
- erőszak
…
„A parasztok jó, ha köszönésüket viszonozták.”
Illyés Gyula: A puszták népe
• erős, szuggesztív történetek – személyes érintettség
• aki kiemelkedik, az el is szakad:

„»Már a szagunkat sem bírod?« Valóban nehezen bírom, és pirultam

miatta; önvád mardosott, hitvány árulónak éreztem magam. A régi
kedves illatok kínzó szörnyekké váltak, és fojtogattak. A közös szoba
meghitt melege a második hazatértemkor az ajtóból szó szerint
visszalökött: az otthon fészekillata, amelyre a távolból úgy
vágyódtam…”
 Illyés Gyula (1902-1983)
„mezítlábas cselédgyerekből” – „írófejedelem”
- már a háború előtt az irodalmi elithez tartozik, baloldali
indíttatás, a Nemzeti Parasztpártban politizál,
országgyűlési képviselő, MTA tagja, majd kizárják,’56-os
szerepvállalás („Egy mondat a zsarnokságról”); 1961-től
újra publikál – és semelyik rendszerben nem esett
bántódása …
- tekintélyét nem kis részben A puszták népének is
köszönhette
Szabó Zoltán (1912-1984)
• paraszti ősök, de középosztályi helyzet
• „jobbról” érkezik a népi mozgalomba
• később szerepet vállal a Nemzeti Parasztpártban
• élesen szemben áll a kialakuló szocialista rendszerrel
• 1949-től élete végéig az emigrációban él, a Szabad Európa
munkatársa

szociográfia mint „kritika”:

„Egy kissé lelkiismeret akar lenni a szociográfia, nyugtalanság
keltője, a tények erejével riasztó kép a halogatóknak, akik még
mindig azt képzelik, hogy ráérnek.”
(2) Szabó Zoltán: A tardi helyzet
- inkább szociográfiai „felmérés”
- Tard: borsodi falu; felbomlóban lévő tradicionális világ
egy „felbomló közösség” - a reflektálatlan közösség helyébe
érdekvezérelt cselekvés, egyéni célok kerülnek

„A határ, oldalában a Coburg-birtokkal, nagyon szűk a tardi nép

számára. (…) A régi paraszti életnek a feltétele, hogy a család
önmagának termeljen – és elég földje legyen ahhoz, hogy amit
önmagának termel, az a maga számára elég is legyen – Tardon már
nincs meg. A tardi paraszttársadalom alakításában ez az egyik
legfontosabb és leginkább meghatározó tényező.”  paraszti
társadalmasodás lehetetlensége
 Szabó Zoltán: A tardi helyzet

- nagybirtok + rengeteg megélhetést nem nyújtó kis- és törpebirtok,

széttagolt földek

rengeteg gyaloglás, hajnaltól estig végzett munka (egy példa: napi 26 km
gyaloglás és 11 óra munka …)
summásmunka rendszere: a többség (főleg fiatalok, gyerekek is) gyakran
távolabb vállal munkát
- leszorított igényszint, krónikus nélkülözés, rossz táplálkozás, egészségtelen
életkörülmények, romló viszonyok
- nyomorúság a társadalmat is átalakítja: „szerkezetében félúton van a régi
közösség és egy ismeretlen új forma között...”
- a család „termelőközösség”, ezen kívül bizalmatlanság, egymással is
 Szabó Zoltán: A tardi helyzet
- jövőkép – gyerekek dolgozatai

egyéni stratégiák: a parasztság elhagyása 4/30 akar földműves lenni

„Levonta a következtetést: a parasztság nálunk mostohagyerek, tehát a

parasztságot el kell hagyni, nem a közösséget kell emelni, hanem az egyénnek
kell ebből a régi és mostohán kezelt közösségből kiemelkedni.” DE: „A
parasztságot elhagyni akaró parasztokat nincs réteg, amelyik felvegye. A
főváros, a könnyebb munka és nagyobb kereset hiú álom kell hogy maradjon a
tardiak számára, és meg kell maradniok abban a keretben, amely nekik jutott.”

paraszti közösség bomlása - de a polgári társadalom is kialakulatlan -

zsákutca
 Erdei Ferenc (1910-1971)
- makói hagymakertész család
- ’30-as évek elejétől megjelennek szociográfiai jellegű írásai
- ’30-as évek közepétől a marxizmus felé mozdul el
- 1937-1943: nagy szociográfiák és tanulmányok – Futóhomok
(1937); A magyar paraszttársadalom (1942)
- 1944-1956: a koalíciós, majd a kommunista kormányok
tagja (földművelésügyi miniszter, igazságügy-miniszter)
- 1956: szerepvállalás a Nagy Imre-kormányban, szovjet
letartóztatás
- 1956 után tudományszervezői tevékenység, tanácsadói
szerepben befolyás az agrárpolitikára (kollektivizálás), nem
lép be a pártba

- A magyar társadalom a két világháború között (1943/44,

megjelenik 1976)
 Szociográfiák

• részben személyes-családi indíttatás

• középpontban a parasztság átalakulásának szükségessége
→ „felszabadulása”
• a parasztság „polgárosodása”
• tanyás mezőváros mint a parasztpolgárosodás
legkedvezőbb környezete → korszerűen gazdálkodó
parasztság lehetősége
• ennek ideáltípusa a „Három város” (Futóhomok, 1937)
Átmenet lehetősége egy szabadabb paraszti társadalom felé a
lakás és a termelő funkciók elválasztásával:

ezek „szerencsés további fejlődés esetén kialakíthatják

a magyar földművelő polgárságot és az »igazán város«
mezővárost mint a magyar társadalom egyedül
lehetséges továbbfejlődő formáját. Ma még
átalakulásban vannak, városoknak még nem egészen
városok, polgáriaknak nem egészen polgáriak, csak
útban vannak mindkettő felé.”
Erdei diagnózisa a magyart parasztság
állapotáról: a „megfagyott hordó”

„A télen át hordóba fagyott víz akkor is hordóalakú jég formájában marad

együtt, ha az abroncsot és a dongákat leverik róla és a tavaszi nap melegen süt
rá. Egyszer majd elolvad, de… föloldásához nem elég a hordó szétbontása,
hanem állandó és kitartó napsütés kell hozzá.
(…) a magyar paraszt szilárd formába kövült tömbjének a föloldásához eddig
csak annyi történt, hogy a dongák és az abroncsok egy része levált és (…) félig-
meddig tavaszi napsütésbe került. A parasztságról leváltak a rendi jogszabályok
és megváltozott körülötte a gazdasági-társadalmi légkör. Azonban sem a
parasztságot körülvevő szabálykeretek nem változtak meg tökéletesen – ma is
számtalan rendi konvenció érvényes a magyar társadalomban – sem a
társadalom szerkezetisége nem alakult át tökéletesen – ma sem egészen
polgári osztályszerkezetű a magyar társadalom.”
(A magyar paraszttársadalom, 1942)
 Megkésett modernizáció – és egy kalandos
életű struktúramodell-kísérlet

„ … ide kívülről és felülről tört be a termelés kapitalista rendszere (…)

E kapitalizált társadalmakban mégsem kizárólag a történeti rendi
társadalom szerkezet folytatódott tovább a megváltozott gazdasági
alapokon, hanem új társadalomelemeket is képzett a kapitalista
termelés, azonban ezek is lényegesen különbözők lettek az eredeti
kapitalista társadalmak hasonló rétegeitől. (…) A rendi társadalom
kötetlenebb elemeiből és igen nagy részben idegenekből állott össze ez
a polgári társadalom, s mint külön, modern társadalomszerkezet
szerveződött meg a tovább élő történeti társadalomszerkezet mellett.”

(A magyar társadalom a két háború között, 1943/44 )

  Megkésettség, rendies elemek és viszonyok tovább élése a
magyar társadalomban:
történelmi-nemzeti (rendies) és modern polgári (osztályjellegű)
szerkezet egymás mellett

Történelmi nemzeti társadalom  Modern polgári

társadalom
tört. arisztokrácia polgári arisztokrácia
úri középosztály polgári középosztály
nemzeti kispolgárság kispolgárság
munkásság
----------------
Történelmi népi társadalom
parasztság
Bibó István (1911-1979)

„S mit vésnek fel majd az én fejfámra?

Bibó István. Élt: 1945-1948”

politikaelmélet, történet-szociológia
A 2. világháború után annak keresése, hogy mi vezetett ideáig

nemzetállam, népszuverenitás, nemzeti önrendelkezés, nacionalizmus,

demokrácia

 ennek problémái ellentmondásai és kelet-európai „zsákutcái”

 Bibó István
• kálvinista, kisnemesi, Habsburg-ellenes hagyományokat őrző
család, értelmiségi háttér
• szegedi és külföldi egyetemi tanulmányok
• felesége Ravasz Boriska
• a zsidóüldözés idején menlevelek kiállítása, később illegalitás
• 1945-től politikai szerepvállalás
• 1956: a Nagy Imre-kormány tagja, börtönbüntetés
• 1963-tól a KSH könyvtárában, publikációs tilalom
• temetés, emlékkönyv – Bibó mint „közös nevező” a népi-nemzeti
és a demokratikus ellenzék között …
A kelet-európai kisállamok nyomorúsága (1946)

„Abban a görcsös félelmi állapotban, mely elhiszi, hogy a szabadság

előrehaladása veszélyezteti a nemzet ügyét, nem lehet élni a
demokrácia javaival. Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz,
mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a
más fajúaktól…”
Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar
történelem (1948)

- az alkat-vita „vakvágányai” helyett: a hibás politikai

döntések társadalmi-történeti-társadalmi összefüggései,
elitek kontraszelekciójának okai

- 1867: téves helyzetértékelés, a „kiegyezés zsákutcája”

- realista és lényeglátó politikai vezetők helyett: „hamis

realisták” és „túlfeszült lényeglátók”
A társadalmi hatás

• Társadalmi fejlődés megrekedése

• Modernizálódó értelmiség és polgárság helyett: „úriemberi réteg”, amely
„zárt és mozdulatlan”, előjogaira büszke, „felfelé követelődző, lefelé
rangtartó”, fél a változástól, társadalomszemlélete hierarchikus →
„keresztény középosztály”
• 1918/19: önbeteljesítő jóslat; tapasztalatai megerősítik a demokratikus
fejlődés és a nemzeti érdek szembeállítását …
• És mindez ráadásul megágyaz az antiszemitizmusnak is:
„a magyar parasztot azért igazgatták aránylag igen magas százalékban tőle alkatban
többé-kevésbé különböző német származású hivatalnokok, s búzáját azért vásárolták
alkatban tőle többé-kevésbé különböző zsidó kereskedők, mert a hozzá alkatban közelebb
álló magyar urak s az általuk berendezett társadalom olyan volt, amilyen volt”
A zsidókérdés Magyarországon 1944 után (1948)

zsidókérdés = antiszemitizmus kérdése

De:
nem elég annak hangoztatása, hogy a magyarság nagy
többsége nem vett részt a zsidóság üldözésében, kevés
az antiszemitizmus megnyilvánulásainak rituális
elítélése - ki kell mutatni azt is, hogy a magyar
társadalom milyen működési zavarai egyengették az
utat a holokauszt felé
Háttér: Politikai antiszemitizmus
megerősödése Mo-n

• 1867 után jogegyenlőség

• erős asszimiláció
• ehhez képest 1. vh után antiszemitizmus nagyon megerősödik,
1938-tól zsidótörvények – jogegyenlőség visszavonása, 1944-re
teljes jogi kirekesztés
• holokauszt – a magyar állam és a magyar lakosság aktív
részvételével …
Társadalmilag meghatározott „rossz
tapasztalatok”
• előítélet
• zsidók és a nem zsidók kölcsönösen egymásról szerzett tapasztalatai:
sérelmektől vezérelt, indulatokkal terhelt, egyoldalú tapasztalatok,
amelyek a társadalom működéséből adódnak
• A feleket egymásmellé szervező helyzetek torzak
• Különbségek a társadalmi lehetőségek igénybevételében és az
értékrendhez való viszonyban
• „[…] az egész környezetnek – antiszemitáknak és nem antiszemitáknak
– a zsidókról való tapasztalatai egyneműek: az antiszemiták rémképei
a nem antiszemitákkal közös tapasztalatok torz és ferde értékeléséből
erednek, de anyagukban azonosak”
Társadalomfejlődési zavarok
„egyenetlen vagy megrekedt fejlődésű” országok; különösen ahol
„a modern nemzeti érzés és a modern demokratizmus”
szembekerül egymással → válság, félelem, bűnbakkeresés …

Itt fokozottan igaz, hogy

• Ezek a társadalmi helyzetek társadalmi szabályszerűségként
ismétlődő tulajdonságokat alakítanak ki, és ezek a tapasztalatok
épülnek rá az előítéletekre
• Tehát nem elég önmagában sem a helyzeteket megszüntetni,
sem az előítéleteket felszámolni
• És a fő felelősség az „erősebb félé” – vagyis az antiszemitáké …
 Összefoglalás

• ‘20-as évek: „törés”; magyar szociológia intézményeinek

felszámol(ód)ása
• ‘30-as évek: a parasztság helyzetének előtérbe kerülése
• szociográfia: irodalom és szociológia határvidékén; irodalmi
értékű leírások és valódi tényfeltárás
• Erdei: egy „gyümölcsözőnek” bizonyuló szerkezetelmélet
• Bibó: a demokrácia problémáinak „történetszociológiai”
feldolgozása