Római Jog VI. (601-627)

RÓMAI JOG - VI.
RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL)

1/72
601. AZ ÖRÖKLÉS EREDETE ÉS LÉNYEGE A RÓMAI JOGBAN
I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG
- azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülő
magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való
átszállását rendezik
- tárgya: csak az ember halálával kapcsolatos jogviszonyok (pl.: jogi személyé NEM)
- a halál elkerülhetetlen természeti tény: az öröklési jog egyidős a joggal, a legidőtállóbb
jogterület, de természetesen változik a halálhoz való viszonyulás változása miatt
II. ÖRÖKLÉS AZ ÓKORI RÓMÁBAN

- a pater familias hatalma alatt álló paraszti házközösség életének legfontosabb, nem
csak vagyonjogi jelentőségű mozzanata
- ma: individuális és vagyonjogi jelenség, az elhunyt vagyonának örökösre való átszállása
A) AZ ÖRÖKLÉS LÉNYEGE
- a családnak, a házközösségnek (familia proprio iure) fenn kell maradnia
- a család egységét a családfő testesíti meg: személyisége a halállal nem szűnik meg
- az örökösökben (és bizonyos értelemben az örökségben) folytatódik
archaikus jog
- a házközösség vagyonjogi tükröződése a consortium ercto non cito
(testvérörökösök vagyonközössége)
- míg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte e közösség megszüntetését, a régi
házközösség változatlan formában fennmaradt (a korábbi pater familias 
ellenére)
császárkor
- megindult a házközösségi kötelékek bomlása
- az öröklés individuális, vagyoni jellege került előtérbe
- hangsúlyeltolódás: vagyonátszállás, hagyaték megszerzése
- régi felfogás a iustinianusi jogban is: örökös = elhunyt személyiségének folytatója
B) A RÓMAI JOG ÖRÖKLÉSI RENDJE

törvényes öröklés
- szokásjog szerinti öröklés
- az elhunyt után a gyermekek  rokonok  nemzetség örököltek
- ez biztosította a családi sacra kultuszának és a vagyon kezelésének folytonosságát
gyermek nemléte esetén
- de a vagyon felaprózódását, méltánytalanságot is előidézhetett nagyobb számú
örökös esetén
végrendelkezés
- fokozódó igény a ~ lehetőségére
- valószínűleg már a XII táblás törvények előtt kialakultak a végrendeleti formák
- a törvényes öröklési rend előzte meg kialakulását
© Feco ’2003
RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL)
2/72
- fokozatosan fejlődött ki egyéb jogi formákból, nem rögtön kifejlett formájában

alakult ki
III. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG JELLEMZÉSE
- egyedülállóan eredeti, zseniális eredmények
- az öröklési jog fejlődését napjainkig érezhető módon meghatározták
- a rómaiak érdemei és újításai az öröklési jog területén:
a) EGYETEMES JOGUTÓDLÁS (SUCCESSIO UNIVERSALIS)

- örökös = elhunyt személyiségének folytatója
- minden vonatkozásban (in universum ius) az örökhagyó helyébe lép (succedit)
- az öröklés nem egyszerűen a hagyatéki vagyontárgyak átszállása (successio

singularis), hanem egyetemes jogutódlás (successio universalis)
- az örökös az örökhagyó mindazon jogait és kötelezettségeit egységes
vagyontömegként megszerzi, melyek nem szűnnek meg a halál ténye folytán
b) VÉGRENDELET (TESTAMENTUM)
- kialakulása nem a törvényes öröklés fogyatékosságainak következménye
- a római jog fejlesztette ki a végrendeletet jogintézménnyé, amely teljessé teszi a
tulajdonos rendelkezési jogát
- a szabad végrendelet kialakulása kettős értelemben is nagy eredmény volt:

 példa nélküli, korszakalkotó újítás
 a nemzetségi társadalom érdekeivel való szembeszállás (sértette a végrendelet
hiányában öröklő agnát rokonok és a gens érdekeit)
c) JELENTŐSÉGE
- az öröklési jog nagy jelentősséggel bírt az antik Rómában
- a magánjog legfontosabb területe volt
- oka: nagy vagyont leginkább öröklés útján lehetett szerezni
- az alapvető elméleti kategóriákat, fogalmakat (pl.: érvényesség, hatályosság) az
öröklési jog területén dolgozták ki a leginkább
© Feco ’2003
3/72
602. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG
I. AZ ÖRÖKLÉSI JOGVISZONYOK ALANYAI

- öröklés: halál esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás
(successio universalis mortis causa)
- az öröklési viszonyok alanyai:
a) ÖRÖKHAGYÓ (DE CUIUS)

- jogelőd, akinek halála esetén a vagyon átszáll a jogutódokra
- az elhalt (defunctus), aki után a jogutódlás bekövetkezik
b) JOGUTÓD (SUCCESSOR)
- az örökhagyó jogutódja lehet:
 ö r ö k ö s (heres) - egyetemes jogutód (universalis successor)
 h a g y o m á n y o s (legatarius) - különleges jogutód (singularis successor)
- az örökhagyó és a jogutódai nem egyidejűleg szerepelnek az öröklési viszonyban

1. (PASSZÍV) SZAKASZ
- az örökhagyó életében az öröklési jogviszony csak potenciálisan létezik
- a jogutód ekkor még csak várományos
- látens stádiumban lévő potenciális (intern) öröklési jogviszony az örökhagyó
és jogutódai között
2. (AKTÍV) SZAKASZ
- halál folytán (mortis causa) keletkező, extern jogviszony
- az örökhagyó mint elhunyt személy már nem szerepel a jogviszonyban
II. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG ÁLTALÁBAN

- a vagyon korlátozás nélküli átörökíthetősége törvény vagy végrendelet alapján
- az illetőre szálló vagyon korlátozás nélküli megszerezhetősége törvény vagy
végrendelet alapján
- az általános vagyonjogi jogképesség (ius commercii) része
- felosztás aszerint, hogy az öröklésre törvény vagy végrendelet alapján kerül sor:
a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG
 aktív forma: az öröklési jogviszonyban az illető örökhagyóként szerepel
 passzív: jogutódként
b) VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG

 aktív forma: örökhagyóként
 passzív: az öröklési jogviszonyban jogutódként szerepel az illető
© Feco ’2003
4/72
III. TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG

(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI)
a) TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉG

(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI ACTIVA)
TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

 minden önjogú római polgár
 a latinjogúak (Latini prisci, Latini coloniarii) valószínűleg saját joguk (ius
Latii) értelmében rendelkeztek erről
 peregrinus-ok (saját népjoguk szerint)
NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL:

 az önjogú rómaiak közül a Vesta-szűzek
 a latinjogúak közül a Latini Iuniani kategóriába tartozók
 a peregrinusok saját népjoguk szerint
 a peregrini nullius certae civitatis a ius gentium szabályai szerint
rendelkezhettek törvényes örökhagyói jogképességgel
b) TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉG

(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI PASSIVA)
TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

 minden önjogú római polgár
(azok is, akik éppen örökhagyójuk halála folytán váltak önjogúvá)
 latinjogúak (valószínűleg a ius Latii alapján)
 peregrinusok (saját joguk szerint)
NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL:

 pogány kor: Vesta-szüzek
 keresztény kor: eretnekek (haeretici) és hittagadók (apostatae)
 Latini Iuniani
 a peregrinusok saját népjoguk, a peregrini nullius certae civitatis pedig a
ius gentium szabályai szerint rendelkezhettek a jogképességgel
IV. A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG

(TESTAMENTI FACTIO)
a) VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉG
(TESTAMENTI FACTIO ACTIVA)
VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

(az örökhagyó a római jog szerint érvényes végrendeletet tehetett)
 az önjogú és cselekvőképes római polgárok
 latinjogúak: a cselekvőképes Latini prisci és a Latini coloniarii
 peregrinusok: (ki voltak zárva a commercium-ból) saját népjoguk szerint
rendelkezhettek, de ez a képességük nem minősült testamenti factio-nak
© Feco ’2003
5/72
NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL:

(a római jog szerint nem tehettek érvényes végrendeletet)
 hatalomalatti családtagok (personae alieni iuris)
 önjogú nők (mulieres sui iuris)
 serdületlenek (impuberes)
 őrültek (furiosi)
 tékozlók (prodigi)
 süketek (surdi)
 némák (muti)
 tanúképtelenek (intestabilis), archaikus kor [büntetésből ]
 eretnekek (haeretici), keresztény kor
 hittagadók (apostate)
 felségsértésért elítéltek gyermekei
 a gyászéven belül újraházasodott özvegyek
b) VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉG

(TESTAMENTI FACTIO PASSIVA)
VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

 a római polgárok
 minden latinjogú (Latini prisci, Latini coloniarii, és Latini Iuniani is)
 a peregrinusok csak saját helyi joguk szerint rendelkezhettek a képességgel, így
római polgár vagy latinjogú nem nevezhette ki őket örökösévé
NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL:

 a bizonytalan, pontosan meg nem határozott személyek
(personae incertae)
 a végrendelet készítése után születettek (postumus)
 az állam
 a jogalanyiságot szerzett személyegyesülések
 a nők öröklési képességét a lex Voconia (Kr.e. 164) (1) korlátozta, de utóbb e
képességük a férfiakéval azonossá vált
 az eretnekek (haeretici) [büntetésből ]
 a hittagadók (apostatae)
© Feco ’2003
6/72
603. AZ ÖRÖKLÉSI VISZONYOK TÁRGYA
I. A HAGYATÉK (HEREDITAS)
- az a vagyon, amelyet az örökhagyó összes, halál esetén átszálló vagyoni jogai és
kötelezettségei alkotnak
- az öröklési viszonyok tárgya
- általában az örökhagyó után hátramaradt vagyontömeg
- „herus” (úr)  „heres” (örökös)  „hereditas” (örökség)
- a hagyaték magában foglalja:

 az örökhagyó után maradt fizikai dolgokat, tárgyakat (az arra vonatkozó jogokat)
 az örökösökre átszálló jogokat (és az azok érvényesítésére szolgáló actio-kat)
 kötelezettségeket
 tartozásokat
- „amikor a hagyatékot perlem, minden dolog és kereset, amely a hagyatékban foglaltatik,
perbe van vonva” - Ulpianus
- hagyaték  az örökhagyót élete utolsó pillanatában megillető vagyonnal

- mivel a hereditas-t csak azok a vagyontételek alkotják, amelyek az örökhagyó halála
esetén átszállanak (a személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek NEM)
- a hagyaték TÍPUSAI a jogok (aktívák) vagy kötelezettségek (passzívák) túlsúlya szerint:

a) AKTÍV HAGYATÉK
- benne a jogok (aktívák) vannak túlsúlyban
b) PASSZÍV HAGYATÉK
- a kötelezettségek (passzívák) túlsúlya jellemzi
- „a hagyaték elnevezés magában foglalja a hátrányos hagyatékot is” – Pomponius
- pl.: túlterhelt hagyaték (damnosa hereditas)
- a hagyaték NEM TARTALMAZZA az örökhagyó:

 családi jogait (patria potestas, manus, tutela)
 birtokát (civilis ill. naturalis possessio)
 személyes szolgalmait
 eltartásra való jogát (alimentatio) vagy ilyen irányú kötelezettségét
 delictum-aiból eredő, pönális tartozásait
 személyéhez tapadó követeléseit
II. A HAGYATÉK RÉSZEI A JOGUTÓDLÁS SORÁN
1) ÖRÖKSÉG (HEREDITAS)
- a hagyaték azon része, amely az ÖRÖKLÉS (halál esetére szóló egyetemes
jogutódlás – successio universalis mortis causa) révén az egyetemes jogutódra
(ÖRÖKÖSRE) száll át
- a hagyatéknak a hagyományokkal csökkentett része 
© Feco ’2003
7/72
- az örökség mint vagyontömeg t a r t a l m a :

 az örökhagyóról az örökösökre átszálló összes aktív és passzív vagyontétel
 azok a vagyoni jogosultságok és kötelezettségek, amelyek az örökhagyót halála
pillanatában megillették, és a  ténye folytán nem szűntek meg
 nem tartoznak bele azok az aktívák (hagyományok), amelyeket az örökhagyó a

hagyatékból az örökség terhére harmadik személyek (hagyományosok)
javára rendelt
2) HAGYOMÁNY (LEGATUM)
- a hagyaték azon része, amely HAGYOMÁNYOZÁS (halál esetére szóló különös
jogutódlás – successio singularis mortis causa) révén a különös jogutódra
(HAGYOMÁNYOSRA) száll át
- a hagyomány t a r t a l m a :
 egyes aktív hagyatéki vagyontételek
 pl.: egy hagyatéki ékszer tulajdonjoga
 a hagyományos a neki juttatott vagyontárgyakat nem mint jogi egészet szerzi
meg: csak aktívákat kap, passzívák nélkül
- a hagyomány t í p u s a i :
a) TULAJDONKÉPPENI HAGYOMÁNY (legatum)
b) HITBIZOMÁNY (fideicommissum)
III. AZ ÖRÖKSÉG ÉS A HAGYOMÁNY VISZONYA

- a hagyományos (legatarius) a hagyományt (legatum) csak akkor szerezhette meg, ha az
örökös (heres) megszerezte az örökséget (hereditas)
- örökösnevezés nélkül a hagyományrendelés nem állhatott meg, mivel az örökösnek

kellett a hagyaték ügyeit lebonyolítania
- pl.: az örökös nem fogadta el az örökséget, a hagyományok megdőltek

- az örökléstől független volt a halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)
© Feco ’2003
8/72
604. A HEREDITAS IACENS ÉS A BONA VACANTIA EGYBEVETÉSE
NYUGVÓ HAGYATÉK URATLAN HAGYATÉK

(HEREDITAS IACENS) (BONA VACANTIA)
közös tulajdonságok a hagyaték (hereditas) fajtái
dologi jog: a tulajdon megszűnése a tulajdonos halálával
tágabb értelemben mindkettő uratlan hagyaték
res nullius: senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est)
a senki dolgai (tág értelemben vett uratlan dolgok)
uratlan hagyaték tágabb értelemben szűkebb értelemben;
uratlan aktív hagyaték uratlan passzív hagyaték
meghatározás az öröklés megnyílása (delatio) és a hagyatéknak
megszerzése (acquisitio) közé eső idő EGYÁLTALÁN NINCSEN ÖRÖKÖSE
alatt a hagyaték az önkéntes / házon
kívüli örökösök (heredes extranei)
szempontjából nyugszik (iacet) –
IDEIGLENESEN NINCS ÖRÖKÖSE
van örökös? ideiglenesen nincs egyáltalán nincs
sorsa a a cél, hogy egyszer lesz ura, CIVILJOG: nem rendezte
későbbiekben vagyonegységként összetartja; bárki elbirtokolhatta
PRAETORI JOG: az uratlan passzív
ebben az ideiglenes állapotban is hagyatékra csődeljárást rendelt el
önálló életet él (pl.: a rabszolgák CSÁSZÁKOR: a fiscus-ra szállt
szerzeményei gyarapítják) MODERN JOG: az örökös nélküli
hagyatékot az állam szerzi meg
sajátossága a praetor szükség szerint gondnokot
(cura) rendelhetett ki a kezelésére
© Feco ’2003
9/72
605. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG TÖRTÉNETE
I. A CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND (ARCHAIKUS KOR)
a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS
- kezdetben csak ezt ismerték
- a családfő vagyona kizárólag a szokásjog által előírt rend szerint szállt az utódokra
- az elhunyt után a gyermekek  rokonok  nemzetség örököltek
b) VÉGRENDELKEZÉS (KÖTÖTT/BEFOLYÁSOLT)
- csak fokozatosan alakult ki
- ez a jogintézmény sértette a nemzetségek vagyoni érdekeit
- a pater familias a végrendelet tételével megakadályozhatta a gens öröklését
- a 2 ellentétes érdek kiegyenlítése: a végrendelkezés első formái a népgyűlés /
hadsereg előtt nyilvánosan és szóban folytak le (testamentum in comitiis calatis)
- a gens szükség esetén befolyással lehetett az öröklésre
c) SZABAD VÉGRENDELKEZÉS
- elve később fejlődött ki
- meghonosította a fejlettebb végrendelkezés intézéményét
(testamentum per aes et libram)
- teljessé tette a magántulajdoni rend megszilárdulását, mivel ezáltal a római jog
elismerte a pater familias szuverenitását a tulajdonában álló vagyontárgyak felett
(halála esetére is korlátlan rendelkezést biztosított felette)
XII TÁBLÁS TÖRVÉNY

 a végrendeleti öröklést részesíti előnyben a törvényes örökléssel szemben
 a civiljogi rokonság szerinti törvényes öröklésre csak végrendelet hiányában
került sor
 alapvetően a házközösségi köteléken és az agnát rokonságon épül fel
 a kognát (pusztán vérrokonsági) kapcsolatok nem nyertek elismerést
agnatio: civiljogi rokonság, leszármazás és hatalmi köteléken alapuló rokonság

cognatio: tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság, vérrokonság
II. A PRAETORI ÖRÖKLÉSI REND (PRÉKLASSZIKUS KOR)

- a praetor új törvényes öröklési rendet épített ki
- a kognát rokonsági kapcsolatot is érvényre juttatta (az agnát mellett)
- új végrendeleti formát is kialakított (testamentum VII signis obsignatum)
- a civiljog szerint nem örökös személyt a praetor

 fikcióval sem tehette azzá
 de beutalhatta a hagyaték birtokába és megadhatta neki a hagyatéki javak használatát
és élvezetét 
 bonorum possessio: a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka
© Feco ’2003
10/72
 bonorum possessor: a hagyaték birtokába beutalt személy
- a bonorum possessor praetor általi védelme szerint megkülönböztetünk

 civiljogi örökössel szemben hatálytalan birtokba utalást
(bonorum possessio sine re)
 civiljogi örökössel szemben is hatályos birtokba utalást
(bonorum possessio cum re)
- az 1éves elbirtoklási idő letelte után mindkét esetben a beutalt személyek teljes jogú
civiljogi örökössé váltak,
- mivel a bonorum possessio bonitár tulajdont eredményező missio in possessionem volt
III. A CSÁSZÁRKORI ÖRÖKLÉSI REND (KLASSZIKUS ÉS POSZTKLASSZIKUS KOR)

- a civiljogi és praetori jogi egymás mellett kialakult és összefonódott öröklési rend nem
változott alapjaiban
A) KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLYOK LÉTREJÖTTE

- a kognát rokonok öröklési lehetőségeit bővítették
- pl.: anya és gyermekei közötti kölcsönös öröklés
- nem szüntették meg az agnát öröklés rendszerét
- praetori öröklési rendi tendenciákat erősítették
B) A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS ELŐRELÉPÉSE

- jelentős változás:
favor testamenti elve (Severusok korában)

- a végrendelkező akaratának a lehető legteljesebb mértékben érvényesülnie kell
- a végrendeletet kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg érvényben
maradjon
- az akarati elméletet (Willenstheorie) juttatta érvényre a nyilatkozati elmélettel
(Erklärungstheorie) szemben
- „a végrendeleti kikötéseknél inkább az akaratot, mintsem a szavakat kell
figyelembe venni” - Papinianus
C) IUSTINIANUS NOVELLÁRIS VÁLTOZTATÁSAI A KODIFIKÁCIÓ UTÁN

- az egész római öröklési jogot új alapokra fektette
- az agnát rokonság intézménye elavult
- a praetori bonorum possessio-ból kialakult törvényes öröklési rend
továbbfejlesztése 
- tisztán kognát törvényes öröklési rend létrehozása (az agnát elemek mellőzése)
végrendeleti rendszer:
- modernebb végrendeleti formák bevezetése
- érvényre juttatta a k ö t e l e s r é s z modern intézményeinek elveit az anyagi
mellőzhetetlenség alapján
© Feco ’2003
11/72
606. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI ÉS JOGALAPJAI

[MINIMUM TÉTEL LII.]
I. AZ ÖRÖKLÉS MEGSZERZÉSÉNEK JOGALAPJAI ÉS JOGCÍMEI

- a római öröklésnek 2 szakasza van:
1) AZ ÖRÖKSÉG MEGNYÍLÁSA VALAKI SZÁMÁRA (DELATIO HEREDITATIS)

- az örökhagyó halálával
- „megnyíltnak olyan örökséget nevezünk, melyet valaki elfogadván megszerezhet”
- az örökség megnyílásának 2 jogalapja volt:

 TÖRVÉNY
 VÉGRENDELET
- aszerint, hogy ezek közül melyik érvényesül, az örökség megszerzésének

3 jogcíme (causae acquirendae hereditatis) volt:
a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS (successio legitima / ab intestato)

- kizárólag a törvény határozta meg, hogy a hagyaték kire nyílik meg
- a végrendelet elsődlegessége után csak kisegítő jelleggel érvényesült
- csak végrendelet hiányában alkalmazták
b) (successio testamentaria)
V É G R E N D E LE T I Ö R ÖKL É S
- ha az örökhagyó után érvényes végrendelet maradt
- ez vált elsődlegessé
- a törvényes öröklést legtöbbször kizárta az érvényes végrendelet
c) (successio contra tabulas)

V É G R E N D E LE T E LL E NÉ R E VAL Ó ÖR ÖKL É S
- törvényi rendelkezés bizonyos személyeknek a végrendelet ellenére is
biztosítja a részesedést a hagyatékból
2) AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI (MODI ACQUIRENDAE HEREDITATIS )

- az öröklésre meghívott által
- azok a tények, amelyeknél fogva az öröklésre jogcímmel rendelkező személy
valóban örökössé válik
- aki az örökséget egyszer megszerezte, egyszer s mindenkorra örökös lesz, ez az
állapot nem szüntethető meg
- „semel heres semper heres” – aki egyszer örökös, az mindenkor örökös
II. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE A CIVILJOG SZERINT
1) HÁZON BELÜLI / SZÜKSÉGSZERŰ ÖRÖKÖSÖK (heredes domestici / necessarii)

- a házközösség tagjai
- az örökséget a halál tényénél fogva azonnal, elfogadó nyilatkozat nélkül (ipso
iure) szerzik meg, még akaratuk ellenére is
© Feco ’2003
12/72
- 2 csoportja van:
a) SAJÁT ÖRÖKÖSÖK (sui heredes / „suus-ok”)
- az örökhagyó hatalma alatt állott, halálával önjogúakká váló családtagok
- vissza nem utasíthatták az örökséget, de ha nem avatkoztak be a hagyaték
ügyeibe, távol tarthatták magukat az örökségtől
- se abstinere  beneficium abstinendi (praetor által)
b) ÖRÖKÖSSÉ NEVEZETT RABSZOLGÁK (servi testamento manumissi)

- az örökhagyó által végrendeletileg felszabadított és örökössé nevezett
rabszolgák, akik az örökössé váló kinevezést szintén kötelesek voltak vállalni
- helyzetük súlyosabb volt a suus-okénál, mivel a praetor az ő részükre nem
adta meg a beneficium abstinendi-t
2) HÁZON KÍVÜLI / ÖNKÉNTES ÖRÖKÖSÖK (heredes extranei / voluntarii)

- az örökség megszerzése csak 2féleképp volt lehetséges:
A) ELFOGADÓ NYILATKOZATTAL (aditio hereditatis)

cretio
- ősi, civiljogi szerinti
- alakszerű, ünnepélyes elfogadó nyilatkozat (actus legitimus)
- az örökhagyó házában, előírt szavakkal, tanúk előtt kellett megtenni
- a végrendeletbe foglalt utasítás szerinti határidőn belül (általában 100 nap)
pro herede gestio

- alakszerűtlen, vagy hallgatólagos akaratnyilvánítás
- ennek keretében az örökséget elfogadó személy „örökösként járt el”
(pro herede gessit)
B) ELBIRTOKLÁSSAL (usucapio pro herede)

- azok az örökösök szerezték meg így az örökséget, akik a hagyatékot cretio
nélkül vették birtokukba
- ez a lehetőség a hagyaték iránt jogosulatlanok számára is nyitva állt
- akkor, ha az örökhagyónak nem voltak szükségszerű örökösei, a házon kívüli
örökösök pedig még nem jelentkeztek
- ilyenkor a hagyaték jogosulatlan elfoglalója 1 év alatt elbirtokolta a
hagyatékot és megszerezte az örökösi minőséget
3) SPECIÁLIS ESETEK
- in iure cessio hereditatis
- az infans gyámja és a furiosus gondnoka részéről az ezek javára tett nyilatkozat
- az impuberes infantia maiores részéről a gyámi auctoritas-szal tett nyilatkozat
- a hatalomalatti a hatalomgyakorló számára megszerezhette az örökséget, ha az ő
felhatalmazásával vagy parancsára (iussum) járt el
- méhmagzat (nasciturus), akinek a javára a praetor ideiglenes bonorum possessio-
t (a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka) adott
© Feco ’2003
13/72
III. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE A PRAETORI JOG SZERINT

- az öröklésre nem civiljogi alapon jelentkező személyeket a praetor nem tehette örökössé
(még fikcióval sem) de adhatott számukra:
BONORUM POSSESSIO-t
 praetori birtokbautalás
 a felmenő és lemenő örökösöknek 1 éven, másoknak 100 napon belül kellett
kérelmezni a praetortól (agnitio bonorum possessionis)
 a praetori örökös (bonorum possessor) a hagyatéknak csak bonitár tulajdonosa lett,
mivel nem minősült civiljogi örökösnek (heres)
 ezért elbirtoklásra volt ráutalva (ld.: a hagyatékot nem cretio-val megszerző civiljogi
örökös)
- praetori jogi örökösök 3 csoportja:
1) CIVILJOGI ÖRÖKÖS JELENTKEZÉSE

- az kapott bonorum possessio-t, aki valószínűvé tette, hogy ő a civiljogi örökös
 civiljogi végrendeletet produkált
(bonorum possessio secundum tabulas)
 valószínűsítette törvényes öröklési jogcímét
(bonorum possessio intestati)
 a végrendelet ellenére akkor, ha bizonyította annak az alaki mellőzhetetlenség
megsértése miatti érvénytelenségét
(bonorum possessio contra tabulas)
- több örökös különböző jogcímeken történő jelentkezése esetén a praetori sorrend:

a) végrendelet ellenére való öröklés
b) végrendeleti öröklés
c) törvényes öröklés
2) CIVILJOGI ÖRÖKÖS NEM JELENTKEZÉSE

- a praetor bonorum possessio intestati-ban részesített olyan személyeket is, akik a
civiljog szerint egyáltalán nem voltak törvényes örökösök
- pl.: agnatio-n kívüli vérrokonok (cognati)
örökhagyót túlélő feleség (uxor) ill. férj (vir)
3) NEM CIVILJOGI ÖRÖKÖSÖK

- a praetor civiljogi örökösök létében bonorum possessio intestati-ban részesített
nem civiljogi örökösöket is
- pl.: emancipált gyermekeket
- ld.: PAPINIANUS: a praetori jog 3féle viszonyulása a civiljoghoz

- a praetor ugyanis bizonyos személyeket beutal a hagyatéki javak birtokába:
a) a civiljogi szabályok érvényre juttatása céljából

(adiuvandi iuris civilis gratia)
b) a civiljog hézagainak kiegészítése végett
(supplendi iuris civilis gratia)
© Feco ’2003
14/72
c)a merev civiljog kijavítása érdekében

(corrigendi iuris civilis gratia)
IV. A MEGNYÍLT ÖRÖKSÉG ÁTHÁRAMLÁSA (TRANSMISSIO)
- az öröklés megnyílása után de a hagyaték megszerzése előtt meghalt személy
elfogadási jogának továbbszállása örököseire bizonyos korlátozásokkal
- eleinte nem szállott tovább, majd csak kivételes esetekben ismerték el, Iustinianus-nál
már általános érvényre jutott
a) TRANSMISSIO THEODOSIANA
- II. Theodosius constitutio-ja
- a végrendeleti örökös a végrendelet felbontása előtt meghal
- lemenői megszerezhetik a jogelődjükre megnyílt, de meg nem szerzett örökséget
b) TRANSMISSIO IUSTINIANEA
- iustinianusi jog
- az öröklésre meghívott személy halála esetén annak jogutódai az eredeti delatio-
tól számított 1 éven belül elfogadó nyilatkozatot téve elődjük helyébe léphettek
V. A NYUGVÓ HAGYATÉK (HEREDITAS IACENS) ÉS

AZ URATLAN HAGYATÉK (BONA VACANTIA)
 ld. 604. tétel
© Feco ’2003
15/72
607. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK

ÉS MEGTARTÁSÁNAK AKADÁLYAI
AKADÁLYOK:
 incapacitas: az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség
 indignitas: örökségre való érdemtelenség
I. SZERZÉSKÉPTELENSÉG (INCAPACITAS)
- az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség
- a végrendeleti örökösök vonatkozásában
- az örökség megszerzésére képtelen személy: incapax
1) KÜLÖNBSÉG A SZERZÉSKÉPTELENSÉG ÉS AZ ÖRÖKLŐKÉPTELENSÉG KÖZÖTT:

 öröklőképtelenség: facultas ab intestato succedendi passiva, testamenti
factio passiva hiánya
 az öröklőképtelen személyre nézve eleve nem következik be delatio és az
örökrésze a növedékjog alapján a többi örököstárs között oszlik meg
 az incapax kinevezhető örökössé (részére megnyílik az öröklés), de az
örökséget nem / korlátozottan szerezheti meg
 az incapacitas megszűnt, ha annak okát a szerzésképtelen személy a cretio
határidején belül elhárította
 az incapax-ra nézve az érvényes végrendelet részben / egészben hatálytalan
2) A SZERZÉSKÉPTELENSÉG KATEGÓRIÁI (PRINCIPATUS KORA)

a) HÁZASULATLAN (CAELEBS) ÉS GYERMEKTELEN (ORBUS) SZEMÉLYEK
(I. CONSTANTINUS-IG)
lex Iulia de maritandis ordinibus (2.)

- caelebs: házasságra kötelezett korban lévő, de házasulatlan személy
- a törvény képtelennek nyilvánította arra, hogy a számára megnyílt
végrendeleti örökséget megszerezze
- a szerzésképtelenség megszűnt, ha a caelebs megházasodott
lex Papia Poppaea (3.)

- orbus: házasságban élő, de gyermektelen személy
- a törvény szerint csak felerészben szerezhette meg az örökséget
- a szerzésképtelenség megszűnt, ha az orbus-nak gyermeke született
b) FORMAHIBÁVAL FELSZABADÍTOTT RABSZOLGÁK (LATINI IUNIANI)

(IUSTINIANUS-IG)
lex Iunia Norbana (4.)

- a formahibával felszabadított rabszolga (Latini Iuniani) incapax
- sem végrendeleti örökös, sem hagyományos nem lehetett
- kivétel! : ha a cretio határidején belül megszerezte a polgárjogot
© Feco ’2003
16/72
- Latini Iuniani kategóriájának megszűnése = e kategória vége

c) FESLETT ERKÖLCSŰ NŐK (FEMINAE PROBROSAE)
- Domitianus: a feslett erkölcsű nő incapax
- az ellenkező bizonyítása esetén visszanyerték szerzőképességüket
- Iustinianus-nál a szerzésképtelenség egyetlen megmaradt esete
3) ELESETT ÖRÖKRÉSZ (CADUCUM, BONA CADUCA)

- a hagyaték incapacitas miatt üresen maradt része
- nem növedékjog tárgya lesz, hanem átháramlik az
 ugyanazon végrendeletben örökösnek kinevezett gyermekes családapákra,
 a gyermekes hagyományosokra, vagy
 a fiscus-ra
- caducorum vindicatio: a caducum-ra jogosultak igényüket ezzel a keresettel

érvényesíthetik
FELELŐSSÉG:
- a caducum-ot megszerző a hagyatéki tartozásokért csak annak erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelősség
II. ÉRDEMTELENSÉG (INDIGNITAS)

- örökségre való érdemtelenség; azok az esetek, melyekben az öröklésre érdemtelen
(végrendeleti vagy törvényes) örökös a megszerzett örökséget nem tarthatja meg
- a császárkor jogtudománya alakította ki a lex Papia Poppaea (3.) alapján:
- érdemtelen az az örökös, aki

a) az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta, esetleg megölte
b) az örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta
- érdemtelen személy: indignus

- a jog szerint az indignus az örökös, a végrendelet rá nézve hatályos
- de az örökség „elragadtatik tőle”, rendszerint a fiscus-ra háramlik
- elragadott örökség: bona ereptoria
FELELŐSSÉG:
- a bona ereptoria-t megszerző személy csak az örökös helyébe (heredis loco) kerül
- mivel az örökös továbbra is az indignus személy marad
- a hagyatéki terhekért így csak a reá szállt vagyon erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelősség
© Feco ’2003
17/72
608. A CIVILJOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS
- törvényes öröklés (successio ab intestato / legitima)

- 3 ÖRÖKLÉSI REND:
a) C I V I L J O G I TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND
- XII táblás törvény rögzítette
- alapvetően a házközösségi köteléken és agnát rokonságon épül fel
b) PR A E T O R I TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND ( BONORUM POSSESSIO INTESTATI)

- a praetori edictum-on alapul
- agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne
c) I U ST I N I A N U SI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg
- alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése)
- törvényes örökösök (heredes ab intestato)

- eredetileg a civiljogi rokonságot jelentette (agnatio)
- végül kizárólag a vérrokonság (cognatio) lett a törvényes öröklés alapja a házközösségi
és nemzetségi kötelékek bomlása miatt
I. A CIVILJOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS LÉNYEGE

- rendjét a XII táblás törvény rögzítette
- eszerint alapvetően a
 HÁZKÖZÖSSÉG (familia proprio iure) ill. ezek hiányában az
 AGNÁT ROKONSÁG (familia communi iure) örököl
SUI HEREDES ÖRÖKLÉSE

- s u i h e r e d e s („saját örökösök”): suus-ok, az örökhagyó hatalma alatt állott, s a
halálával ipso iure önjogúakká váló családtagok
- öröklésük eltér a többi rokon öröklésétől:
- nem egy tőlük független személy hagyatékát szerzik meg
- ők a házközösségi vagyonnak már a pater familias életében is quasi „lappangó”
tulajdonostársai voltak
- öröklésük inkább a (pater familias halála után is változatlanul fennmaradó)

házközösség belső viszonyaiban történt átrendeződés nem pedig a szó kimondott
értelmében vett öröklés
- „a javak feletti szabad rendelkezést nyerik el” – Paulus
- a pater familias  után az addigi házközösség (familia proprio iure) annyi új familia-
ra bomlott fel, ahány suus heres volt
- ezek a familia-k a testvérörökösök vagyonközösségének (consortium ercto non
cito) kötelékébe tartoztak
- addig, amíg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte a régi házközösség
megszüntetését és a házközösségi vagyon megosztását
© Feco ’2003
18/72
II. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK

- a törvényes öröklésre hivatottak 3 egymást követő OSZTÁLYBA/rendbe (ordo) tagolódtak
- a rendeken belül az egyes rokonok különböző FOKOKHOZ (gradus) tartoztak
- az egyes osztályok:
 sui heredes
 proximi agnati
 gentiles
A) I. OSZTÁLY: [ S U I H E R E D E S ]
- IDE TARTOZNAK:
 az örökhagyó manus-a alatt állott feleség (uxor in manu), aki saját jogon, de
mintegy filiae loco örökölt
 a családgyermekek (filii és filiae familias)
 az örökbefogadott (arrogatus, adoptivus)
 a manus-os házasságot kötött filius familias felesége és gyermekei, ha a filius
familias nem élte volna túl az örökhagyót, vagy az örökhagyó őt emancipálta
 az emancipált fiú gyermekei közül azok, akik az emancipatio előtt fogantak
(mivel még a nagyapa hatalma alatt születtek)
- NEM TARTOZNAK IDE:

 az emancipatio vagy adoptio útján a családfő hatalma alól kikerültek
 azok a lányok, akik manus-os házasságot kötöttek
 az emancipált fiúnak az emancipatio-ja után fogant gyermekei
KÉPVISELETI ELV / TÖRZSENKÉNTI ÖRÖKLÉS ELVE

- a rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit örökölnek, mint kieső
elődjük egymaga örökölt volna
- képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklők e joga
- pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei és
manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák) annyit
örököltek együttesen, mint a kieső apa és férj egymaga örökölt volna
- ez a t ö r z s e n k é n t (in stirpes) való öröklés
- DE: az örökhagyó gyermekei f e j e n k é n t (in capita) örököltek
B) II. OSZTÁLY: [ P R O X I M I A G N A T I ]
- a legközelebbi agnát rokonok
- csak akkor örökölhetnek, ha sui heredes egyáltalán nincsenek
- IDE TARTOZTAK AZ ÖRÖKHAGYÓ:
 teljes testvérei (germani), ezen belül:
 fivérei (fratres)
 nővérei (sorores); továbbá:
 apai féltestvérei (consanguinei)
 testvérek hiányában a távolabbi fokú agnát férfirokonai; pl.: olyan unokafivére,
aki még tagja az agnatio-nak
© Feco ’2003
19/72
- egyenlő részekben, fejenként (in capita) osztoztak a hagyatékban

- DE: a fokban közelebbi agnát rokon léte akkor is kizárta a távolabbit, ha a
közelebbi agnatus nem fogadta el az örökséget
- a civiljogi törvényes öröklési rend tehát nem ismerte a successio graduum-ot, a
távolabbi fokú rokon belépését közelebbi létében
C) III. OSZTÁLY: [ G E N T I L E S ]
- a nemzetség (gens) tagjainak öröklése
- akkor, ha sem suus heres, sem proximus agnatus nem volt
- ez a kategória a köztársasági kor vége felé eltűnt a nemzetségi szervezettel együtt
III. A CIVILJOG TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI RENDJÉNEK SAJÁTOSSÁGAI
1) AGNÁT ÖRÖKLÉSI REND

- kivétel: uxor in manu öröklése
- ennek keretében a kognát rokonság önmagában véve semmilyen jelentőséggel nem bírt
2) NEM ISMERTE A SUCCESSIO GRADUUM ET ORDINUM INTÉZMÉNYÉT

A) SUCCESSIO GRADUUM
- a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló
agnatus számára
- a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva:
- ha a meghívott proximus agnatus nem tudta/akarta elfogadni az örökséget,
a távolabbi fokban levő agnatus nem örökölhetett
B) SUCCESSIO ORDINUM
- a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló
gentiles számára
- a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva:
- ha volt agnatus és az nem fogadta el az örökséget, úgy a következő osztály (rend)
tagjai, a gentiles sem örökölhettek
- a gentiles csak akkor örökölhetett, ha nem voltak sem suus-ok, sem agnatus-ok
- a civiljog szerint egy hagyaték csak egyszer nyílt meg

- az egyetlen delatio alapján csak a legközelebbi rokon örökölhetett
- így a hagyaték viszonylag könnyen uratlanná válhatott (bona vacantia)
- ilyenkor nem volt akadálya, hogy adott esetben valamelyik agnát rokon vagy más
személy (persona extranea) elbirtoklás útján mégis megszerezze a hagyatékot
3) IN IURE CESSIO HEREDITATIS

- az agnatus joga arra, hogy az örökség elfogadása (heres-szé válása) előtt az erre
irányuló jogosultságát 3. személynek in iure cessio útján átengedje
- az, akinek örökrészét átengedte, örökösi minőséget nyert
- e jog kizárólag a proximi agnati csoportjába tartozó törvényes örökösöket illette meg
(de még őket sem, ha végrendeleti úton lettek kinevezve örökössé)
© Feco ’2003
20/72
- az örökség megszerzése után in iure cessio hereditatis-nak már nem volt helye
- bizonyos fokig pótolta a successio graduum et ordinum hiányát
© Feco ’2003
21/72
609. A PRAETORI JOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS
- PRAETORI JOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS: bonorum possessio intestati

- a praetori edictum-on alapul
- agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne
- a praetor nem hivatalból hívta fel az örökösöket a bonorum possessio-ra, hanem azt
kérni kellett illetve lehetett az edictum-ban megszabott határidőn belül
- itt tehát nem egyetlen, hane több, egymást követő delatio volt
- a praetor a házközösség és az agnát rokonság öröklése mellett biztosította a kognát
rokonság öröklését is (bizonyos mértékben előnyben részesítette)
- bonorum possessio (hagyatéki javak birtokába való beutalás) útján 4, egymást követő
ÖRÖKLÉSI OSZTÁLY tagjai örökölhetnek:
 bonorum possessio unde liberi (gyermekek)
 bonorum possessio unde legitimi (törvényes örökösök)
 bonorum possessio unde cognati (vérrokonok)
 bonorum possessio unde vir et uxor (túlélő házastársak)
I. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK
I. OSZTÁLY - GYERMEKEK
BONORUM POSSESSIO UNDE LIBERI
- IDE TARTOZNAK:
 a sui heredes (köztük az örökhagyóval manus-os házasságban élt feleség is)
 az emancipált fiúk (sui ficti-vel suus-nak tekintette őket a praetor)
 az emancipált fiúk emancipatio után fogant gyermekei
- NEM TARTOZNAK IDE:

 a más pater familias által örökbefogadott gyermek
 a manus-os házasságot kötött leány, mert ezek az új házközösségükben / agnatio-
jukban nyertek öröklési jogot
 kivétel:
 az örökbefogadó pater familias-uk emancipálta őket
 az örökhagyó egykori filia familias-a feletti manus az azt gyakorló férj
halálával vagy a manus-t megszüntető aktussal (diffarreatio,
remancipatio) megszűnt
II. OSZTÁLY - TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSÖK

BONORUM POSSESSIO UNDE LEGITIMI
- IDE TARTOZNAK:
 a sui heredes
 a proximi agnati csoportja
 egy ideig a gens tagjai is
© Feco ’2003
22/72
- ha nem voltak gyerekek (liberi), vagy nem jelentkeztek a bonorum possessio-ra,

a praetor azt a civiljogi törvényes örökösök részére nyitotta meg
- a sui heredes közül azok, akik a bonorum possessio-ra gyerekként (liberi) az 1.
éven belül az I. osztályban is jelentkezhettek volna (pl.: az örökhagyó fia/lánya), a
2. év folyamán már csak a II. osztály 1. csoportjába tartozókként jelentkezhettek
- a proximi agnati a II. osztályba csak akkor jelentkezhetett, amikor egyáltalán nem
volt suus heres (mivel ők a hagyatékot ipso iure megszerezték)
III. OSZTÁLY - VÉRROKONOK

BONORUM POSSESSIO UNDE COGNATI
- ha törvényes örökösök (legitimi) sem voltak / nem jelentkeztek
- ilyenkor a praetor az öröklést az összes vérrokon (cognati) részére lehetővé tette
- módszer: a közelebbi vérrokon léte kizárta a távolabbi bonorum possessio-ját
- kizárólag a fokközelség számított

- azonos fokú rokonok egymás között egyenlő arányban (in capita) örököltek
- függetlenül attól, hogy lemenők (descendentes), felmenők (ascendentes) vagy
oldalági rokonok (cognati collaterales) voltak
- így elsősorban az I. fokú rokonok (gyermekek és szülők), ilyenek hiányában a II.

fokú rokonok (unokák, nagyszülők, testvérek) örököltek, stb.
- nem érvényesült a ius repraesentationis
- a suus-ok 3., a fiktív suus-ok 2., a vérrokonok egyéb csoportja 1. ízben
jelentkezhettek
- a 6. foknál távolabbi oldalági rokonoknak a praetor nem adta meg a bonorum

possessio-t (1 kivétel) gyakorlati okokból
- OLDALÁGI ROKONOK között örököltek az örökhagyó

 testvérei és azok gyermekei, unokái, stb. (2., 3., stb. fok)
 nagyszüleinek és szüleinek testvérei (4., 5. fok)
 elsőfokú és másodfokú unokatestvérei (4., 6. fok)
 másodfokú unokatestvérének gyermekei kivételesen (7. fok)
- 7. fokú EGYENESÁGI ROKONOK öröklése gyakorlatilag kizárt

- a törvénytelen gyermek természetes apja után nem örököl, de az anya utáni
öröklés: a praetor nem tett különbséget a törvényes és törvénytelen gyermek között
- a praetor itt vezette be a SUCCESSIO GRADUUM ET ORDINUM lehetőségét

- ha a közelebbi rokon (cognatus) nem tudja elfogadni az örökségét, a távolabbi
fokú rokon örököl (successio graduum), ha pedig erre ő sem képes, az elfogadás
joga a következő rendre száll átt (successio ordinum)
IV. OSZTÁLY - TÚLÉLŐ HÁZASTÁRSAK

BONORUM POSSESSIO UNDE VIR ET UXOR
- a túlélő házastárs örököl, ha a kognát rokonok sem jelentkeztek
© Feco ’2003
23/72
- ha a feleség nem volt uxor in manu, csak az örökhagyó összes agnát és kognát
rokona után jelentkezhetett a praetor-nál
II. A CSÁSZÁRKORI JOGSZABÁLYOK KIEGÉSZÍTŐ SZEREPE

- a kognát rokonság jelentőségének erősödése a törvényes öröklés rendjében
- a klasszikus kor 2 senatus consultum-ja civiljogi örökösökké tette a gyermekeket az
anyjuk után és az anyát gyermeke után
- így a bonorum possessio unde legitimi (II.) osztályába léptette őket
- korábban a praetori edictum őket csak a bonorum possessio unde cognati (III.)
osztályába hívta meg öröklésre
SC TERTULLIANUM (I.)
- Hadrianus uralkodása alatt
- a 3 gyermekes ingenua és a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi
törvényes örökös lesz,
- de megelőzik az öröklésben az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való testvérei
- hátrányosan szabályozza az anya örökését a gyermek után
- Iustinianusig az anyát a gyermeke (1. fokú egyenes ági rokon) utáni öröklésben még a
gyermek apai féltestvérei (2. fokú oldalági rokon) is megelőzték
SC ORFITIANUM (II.)
- Marcus Aurelius uralkodása alatt
- az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg
- a gyermeket elsősorban az anya testvéreivel (proximi agnati) szemben juttatta kedvező
helyzetbe
© Feco ’2003
24/72
610. A IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS

[MINIMUM TÉTEL LIII.]
- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg

- DIGESTA: a 118. (Kr.u. 543) és az ezt kiegészítő 127. novella (Kr.u. 547) új alapokra
helyezte a törvényes öröklés rendjét
- alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése)
- a novellák szerint a törvényes öröklésre 4 OSZTÁLY volt meghíva:

 lemenők (descendentes)
 felmenők (ascendentes) és a teljes testvérek (germani)
 apai és anyai féltestvérek (consanguinei ill. uterini) és a féltestvérek gyermekei
 összes többi távolabbi oldalrokon (cognati collaterales)
I. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK
I. OSZTÁLY -
LEMENŐK (DESCENDENTES)
- az örökhagyó összes lemenői (pl.: gyermekek, unokák, dédunokák)
 a vér szerinti gyermekek (a törvénytelenek csak anyjuk után)
 az örökbefogadottak
ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) sui heredes: szükségszerű örökösök, akikre nézve nyugvó hagyaték nincs
2) nem sui heredes: (pl.: emancipatus és gyermekei) a hagyatékot csak

elfogadó nyilatkozat útján szerezhetik meg
3) KÉPVISELETI ELV érvényesül: a távolabbi lemenők együttesen annyit kapnak,

mint kieső elődjük (in stirpes örökölnek)
II. OSZTÁLY -
FELMENŐK ÉS TELJES TESTVÉREK (ASCENDENTES, GERMANI)
- felmenők (ascendentes)
- teljes testvérek (germani)
1) ha az örökhagyó után szülők + teljes testvérek maradtak: ők fejenként
egyenlő arányban (in capita) örökölnek
2) ha a teljes testvéreknek gyermekeik is vannak, azok kieső elődjük helyén a

képviseleti elv alapján együttesen örökölnek annyit, mint kieső elődjük (in
stirpes)
3) a teljes testvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhetnek
© Feco ’2003
25/72
4) teljes testvérek létében a szülőknél távolabbi fokú felmenők nem

örökölhettek
5) de ha az örökhagyó után kizárólag felmenők maradtak, akkor a dédszülők is

örökölhettek a iustinianusi szabályok szerint (szemben a praetori joggal)
6) ez esetben a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint (in lineas) oszlik meg, s a
közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését
7) ha az egyik ágon egy adott fokon nincs senki, akkor az egész hagyaték a
másik ág azonos fokát illeti
8) egy ágon belül a felmenők fejenként (in capita) osztoznak
III. OSZTÁLY -
APAI ÉS ANYAI FÉLTESTVÉREK (CONSANGUINEI, UTERINI) ÉS GYERMEKEIK
- apai féltestvérek (consanguinei)
- anyai féltestvérek (uterini)
- az elhalt féltestvérek gyermekei
1) a féltestvéreket a teljes testvérek kizárják az öröklésből
2) az elhalt féltestvérek gyermekei megelőzik az egyéb 3. fokú oldalági

rokonokat (pl.: nagybácsi)
3) a féltestvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhettek
4) az elhalt féltestvérek gyermekeinél a képviseleti elv érvényesült
IV. OSZTÁLY -
ÖSSZES TÁVOLABBI OLDALROKON (COGNATI COLLATERALES )
1) e vérrokonok a 6. fokon túl is örökölhettek
2) a közelebbi fokúak kizárták a távolabbi fokúakat, tehát a képviseleti elv itt

nem érvényesült
3) az azonos fokú oldalági rokonok között az öröklés fejenként (in capita)

történik
4) a túlélő házastárs törvényes öröklési jogát Iustinianus nem szabályozta, így a

bonorum possessio unde vir et uxor szabálya élt tovább (de a túlélő
© Feco ’2003
26/72
házastársat a törvényes öröklésben az örökhagyónak most már a legtávolabbi

kognát rokona is megelőzte)
5) a rászoruló özvegy nőnek (vidua inops indotata), amennyiben a férje után

közös gyermekük maradt, Iustinianus részleges haszonélvezetet (¼ rész)
biztosított a hagyatékon
6) az özvegy nő nem tekinthető rászorultnak, ha kapott hozományt vagy
donatio propter nuptias-t
7) ha a férj közös gyermek nélkül halt el, a hagyatéknak ugyanezen részét az

özvegy tulajdonul kapta
II. A IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

DOGMATÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE
- gyökeresen új öröklési rend
- alapja a kognát rokonság
- a civiljogi elvek közül egyedül 1 érvényesült továbbra is: a sui heredes számára nem
volt nyugvó hagyaték
A NOVELLAE kiemelkedő dogmatörténeti jelentőségei:

- véglegesen és teljesen megszüntette az agnát rokonok öröklését
- évszázadokon át képviselte a testvérek, férfiak és nők öröklési egyenjogúságát szemben
a középkori (feudális) öröklési jogi szabályokkal
- így a modern törvényes öröklési rend alapja lett
- bevezette a törvényes özvegyi haszonélvezetet
- hiányosság: a túlélő házastársat még a praetori edictum-nál is hátrányosabban kezelte
- e kérdést külön nem is szabályozta, így a bonorum possessio unde vir et uxor
intézménye annak ellenére fennmaradt, hogy a bonorum possessio többi eseteit
Iustinianus öröklési tárgyú novellái eltörölték
III. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS A POLGÁRJOGOT NYERT LIBERTINUS UTÁN

- a római jog értelmében sem felmenői, sem oldalrokonai nem lehettek
- ezek hiányát a római jog a patronus öröklési jogának a törvényes öröklési rendbe való
beiktatásával pótolta
- a libertinus civis utáni öröklési rend fejlődése:
A) CIVILJOG
- a libertinus után végrendelet híján örökölnek
 sui heredes
 patronus vagy annak agnát rokonai, ill. gentilis-ei
B) PRAETORI JOG
- a PRAETOR BONORUM POSSESSIO INTESTATI-t adott
 liberi
 legitimi (a felszabadított suus-ai), ezek híján a
 patronus, ill. ennek agnatus-ai, és a
© Feco ’2003
27/72
 cognati (a libertinus lemenői) részére

 a patronus családja
 a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor)
 a felszabadító kognát rokonai részére
C) IUSTINIANUSI JOG
- a libertinus után örökölnek
 a lemenők
 a patronus és gyermekei
 a patronus oldalrokonai
 a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor)
- a libertinus utáni öröklés lényege, hogy utána csak lemenői és túlélő házastársa
örökölt, az utóbbit azonban a patronus családja megelőzte
IV. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGES CSALÁDTAGOK

 az örökhagyó (pl.: pater familias)
 az örökhagyó felesége: uxor in manu
 az örökhagyó fia: filius familias
 az örökhagyó lánya: filia familias
 az örökhagyó örökbefogadott gyermeke: adoptivus
 az örökhagyó emancipált gyermeke: emancipatus
 az örökhagyó unokái: nepos
 az örökhagyó dédunokái: pronepos
 az örökhagyó fiútestvérei: fratres
 az örökhagyó lánytestvérei: sorores
 az örökhagyó fiútestvérének gyermekei: fratris liberi
 az örökhagyó lánytestvérének gyermekei: sororis liberi
 az örökhagyó apja: pater
 az örökhagyó anyja: mater
 az örökhagyó apjának fiútestvérei: patrui
 az örökhagyó apjának lánytestvérei: amitae
 az örökhagyó anyjának fiútestvérei: avunculi
 az örökhagyó anyjának lánytestvérei: materterae
 az örökhagyó nagyszülője: avus
 az örökhagyó apai nagyszülője: avi paterni
 az örökhagyó apai nagyapja: avus paternus
 az örökhagyó apai nagyanyja: avia paterna
 az örökhagyó anyai nagyszülője: avi materni
 az örökhagyó anyai nagyapja: avus maternus
 az örökhagyó anyai nagyanyja: avia materna
 az örökhagyó apai dédszülője: proavi paterni
 az örökhagyó anyai dédszülője: proavi materni
© Feco ’2003
28/72
611. MIT JELENT AZ, HOGY VALAKI IN STIRPES, IN CAPITA VAGY IN

LINEAS ÖRÖKÖL? HOL ÉRVÉNYESÜLNEK EZEK AZ ELŐÍRÁSOK?
I. IN STIRPES ÖRÖKLÉS
1) MEGHATÁROZÁSA
- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor a
rokonsági fokban távolabb állók
együttesen annyit örökölnek, mint
kieső elődjük egymaga örökölt volna
= törzsenként való öröklés, képviseleti elv
- képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklők e joga
- a távolabbi fokon lévők elődjük helyébe lépnek, és kieső elődjük részén osztoznak
2) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI
a) CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND
- I. osztály (sui heredes): a kieső suus-ok helyén
- pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei és
manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák)
annyit örököltek együttesen, mint a kieső apa és férj egymaga örökölt volna
b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (liberi) az emancipált fiúkat és gyermekeiket a praetor suus-nak
tekintette (sui ficti) - ebből a képviseleti elv következik
c) IUSTINIANUSI ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (descendentes): a távolabbi lemenőknél
- II. osztály (germani): teljes testvérek gyermekeinél
- III. osztály: elhalt féltestvérek gyermekeinél
II. IN CAPITA ÖRÖKLÉS
A) MEGHATÁROZÁSA
- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az
azonos fokon állók együttesen,
fejenként ugyanannyit örökölnek,
egyenlő arányban
B) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI
a) CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND
- I. osztály (sui heredes): az örökhagyó gyermekei
- II. osztály (proximi agnati): a legközelebbi agnát rokonok
b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (liberi): ha egyenlő fokon állnak
© Feco ’2003
29/72
- II. osztály (legitimi): a suus-ok vagy agnat-ok között egyenlő fokon

- III. osztály (cognati): azonos fokú vérrokonok egymás között függetlenül
attól, hogy lemenők (descendentes) vagy felmenők (ascendentes)
c) IUSTINIANUSI ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (descendentes): a lemenők, ha azonos fokon vannak
- II. osztály (ascendentes, germani): ha az örökhagyó után szülők + teljes
testvérek maradtak és az egy ágon belüli felmenők is
- IV. osztály (cognati collaterales): az azonos fokú oldalági rokonok között
- féltestvérek közt
- az összes oldalrokonok között, az azonos fokon állók között
III. IN LINEAS ÖRÖKLÉS
A) MEGHATÁROZÁSA
- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az
örökhagyó után csak felmenők maradnak, és a
felmenők öröklésénél a hagyaték
az apai és anyai ág között egyenlően oszlik meg
- az ágon belül az ott lévők fejenként osztoznak
- a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését
- ha az egyik ágon nincsen senki, a másik ág osztozik az egész hagyatékon
B) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI
- egyedül Iustinianus-nál van jelen
- II. osztály (ascendentes, germani): ha csak felmenők maradtak az örökhagyó
után, a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint oszlik meg, s a közelebbi felmenő léte
kizárja a távolabbi felmenő öröklését
© Feco ’2003
30/72
612. A TESTAMENTUM FOGALMA ÉS TARTALMA

[MINIMUM TÉTEL LIV.]
I. A RÓMAI VÉGRENDELET FOGALMA

- végrendelet (testamentum, tabulae)
- halál esetére szóló, alakszerűségekhez kötött, örökösnevezést tartalmazó,
egyoldalú, visszavonható akaratnyilvánítás
- a végrendelkezés, a végrendelet formális, ünnepélyes jogügylet (negotium sollemne)
- a Modestinus-féle definíció megfelel a jogügylet modern (pandektista) fogalmának:

- „a végrendelet akaratunknak jogszerű formában való kijelentése arról, amiről azt
szeretnénk, hogy a halálunk után történjék”
- a meghatározás tartalmazza
 az akaratot (voluntas)
 a nyilatkozatot (sententia)
 a joghatásra (öröklésre) irányulást
 az akaratnyilatkozat szigorú alakszerűségeit (iusta sententia)
II. A RÓMAI VÉGRENDELET TARTALMA
- minden római végrendeletnek tartalmaznia kellett

 az örökös kinevezését (heredis institutio); emellett előfordult még
 kitagadás (exheredatio)
 az örökös helyettesítése (heredis substitutio)
 hagyományrendelés (legatum, fideicommissum)
 gyámrendelés (tutoris datio)
 rabszolga-felszabadítás (manumissio testamento)
1) ÖRÖKÖSNEVEZÉS (HEREDES INSTITUTIO)

- a végrendelet nélkülözhetetlen eleme (essentiale negotii)
- a római végakarati intézkedést ez teszi végrendeletté
- az egész végrendelet érvényessége az örökösnevezés érvényességétől függ
- Gaius: „caput et fundamentum testamenti” (kezdete és alapja a végrendeletnek)
a) szigorú formai előírások

- az örököst
 latin nyelven
 ünnepélyesen (sollemni more)
 bizonyos „parancsoló és egyenes szavakkal” (imperativa et directa verba)
kellett megnevezni
- pl.: „Titius heres esto.” (Titius legyen az örökösöm.)
b) tartalmi korlátozások
- a civiljog szerint valószínűleg az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett
szabadon, ha nem voltak suus heres-ei
© Feco ’2003
31/72
- ha voltak, azoknak kellett örökölniük

- módosítás: az örökhagyónak a suus-okat a végrendeletben örökössé kellett tennie
(institutio) vagy ki kellett tagadnia (exheredatio)
- mellőzésük (praeteritio) esetén a végrendelet érvénytelenné vált
c) meghatározott személy követelménye

- az örököst nem szükséges név szerint megjelölni
- de alapvető követelmény volt, hogy pontosan meghatározott személy (certa
persona) legyen kinevezve
- érvénytelen pl.: „a temetésemre elsőnek érkező személy legyen az örökösöm”
- örökösnek több személy (coheredes) is rendelhető volt

- osztályrészeiket meg kellett határozni (az enélkül kinevezett örökösök (heredes
sine parte scripti) egyenlően részesültek a hagyatékból)
d) végrendeleti öröklés az egész hagyatékban

- ha az örökhagyó az örökös részarányát a hagyaték egy részére korlátozta
- a végrendeleti öröklés mint successio in universum ius a kikötés ellenére az egész
hagyatékban bekövetkezett
- szemben a modern öröklési jogokkal (a végrendelet által érintetlenül hagyott
részben a törvényes öröklési rend szerint megy végbe az öröklés)
2) AZ ÖRÖKÖS HELYETTESÍTÉSE (HEREDIS SUBSTITUTIO)

- a római végrendelet másik fontos rendelkezése lehetett
- 3 formája alakult ki:
a) közönséges örökös-helyettesítés
- akkor, ha az örökösnek nevezett személy valamilyen okból nem válhat örökössé
- a végrendelkező őutána egy/több helyettes örököst (substitutus) is rendelhetett
b) serdületlen gyermek részére

- az apa rendelt számára örököst
- arra az esetre, ha a hagyatékot megszerző gyermek még serdületlen korában
(mielőtt még végrendelkezhetne) elhalna (substitutio pupillaris)
- utóöröklés
c) őrült gyermek részére

- a iustinianusi jog szerint rendelhető részére is örökös (substitutio quasi
pupillaris) hasonló feltételekkel
- akkor, ha az őrült gyermek haláláig őrült marad, s így végrendeletet sem tehet
- a valódi helyettes (substitutio vulgaris) örökléssel szemben ez UTÓÖRÖKLÉS:

- ekkor az örökhagyó egy másik személy helyett maga nevez ki örököst
- „L.T. legyen az örökösöm. Ha L.T. nem lenne örökösöm, úgy S. legyen az

örökösöm. Ha nem lenne örökösöm, vagy lenne ugyan, de serdületlenül halna el,
örökösöm G.S. legyen.”
© Feco ’2003
32/72
613. A TESTAMENTUM FORMÁI

[MINIMUM TÉTEL LV.]
A római végrendelet formáinak történeti fejlődése.
I. ARCHAIKUS ÉS PRÉKLASSZIKUS CIVILJOG VÉGRENDELETI FORMÁI

- szóbeliség és nyilvánosság a jellemző
1) TESTAMENTUM IN COMITIIS CALATIS

- a comitia calata-n tett végrendeletben a pater familias csupán jogutódját
jelölte ki halála esetére
- az arrogatio-ból fejődött ki:
- önjogú személy örökbefogadása a comitia calata előtt tett nyilatkozata alapján
[nincs és nem is lehet gyermeke]
- így filius familias-t és egyben suus heres-t is szerzett, akire a törvényes öröklési
rend szerint vagyona maradhatott
- a császárkor előtti időkben kiment a gyakorlatból
2) TESTAMENTUM IN PROCINCTU
- procinctus: „öv”
- a hadba vonult római polgárnak katonatársai előtt tett nyilvános végrendelete
- a hadsereg lépett a népgyűlés helyére (az ügyletet a katonatársak tanúsították)
- a köztársasági kor végére elavult
3) TESTAMENTUM PER AES ET LIBRAM

- mancipatio útján lezajló végrendelkezés
- érvényre juttatta a végrendelkezési szabadság elvét
- préklasszikus kortól a legáltalánosabb végrendeleti formává vált
- az örökhagyó színleges vételárért eladta a hagyatéki vagyont (mancipatio

familiae) halála esetére egy emberének = ÖRÖKSÉGVEVŐ (familiae emptor)
- őt 5 serdült római polgár tanú és a libripens jelenlétében az örökhagyó szóbeli
utasításával (nuncupatio) felkért, hogy halála után adja ki az örökséget az általa
megjelölt személyeknek
- a nuncupatio-t felváltotta az írásba foglalás viaszostáblára (tabulae) a biztonság

ill. a nyilvánosság kizárása érdekében
- a végrendeleti táblák (tabulae testamenti) hitelességét a tanúk, a libripens és a
familiae emptor által lepecsételt zsinór biztosította
- a táblák önmagukban nem minősültek végrendeletnek
- csak a mancipatio megtörténtét bizonyították
II. PRAETORI JOG

- rugalmasabb szabályok
- kialakul az írásbeli végrendelet
© Feco ’2003
33/72
4) TESTAMENTUM SEPTEM SIGNIS OBSIGNATUM

- a mancipatio alakiságát a felek fokozatosan elhagyták
- a végrendelkező már csak a táblákat kezében tartva közölte, hogy végakarata
ezekben van leírva, majd a jelenlévők a táblákat lepecsételték
- a familiae emptor és a libripens már csak tanú szerepet töltött be
- a familiae emptor már nem minősült az örökhagyó egyetemes jogutódjának
 a praetor azt a személyt utalta be a hagyatéki birtokba (a mancipatio-tól

függetlenül), aki az érvényes végrendeleti táblákat felmutatta
- érvényességi kellékek:
 7 pecsét
 7 aláírás
- Antoninus Pius emelte civiljogi erőre: a végrendeletet a civiljogi örökössel
szemben is hatályosnak ismerte el
III. CSÁSZÁRKORI JOG
5) FIÓKVÉGRENDELET (CODICILLUS)
- Augustus uralkodása alatt alakult ki
- CODICILLUS: eredetileg a végrendeleti örökösökhöz írt levél; az ebben foglaltak
betartása csak az örökös lelkiismeretére, hűségére volt bízva (fideicommissum)
- a principátus idején elismerték a végrendelet utólagos kiegészítéseként 
- cognitio extra ordinem útján peresíthetővé vált
- JELENTŐSÉGE: az örökhagyó anélkül változtathat a végrendeleten, hogy az minden

alkalommal ez előírt formaságok szerint újra kellene alkotnia
- ELTÉRÉSEK A TESTAMENTUM-HOZ KÉPEST:

 nem tartalmazhat örökösnevezést és kitagadást
 mentes a formakényszertől
 több is hátrahagyható belőle
- FAJTÁI:
a) VÉGRENDELETBEN MEGERŐSÍTETT FIÓKVÉGRENDELET
(codicillus testamento confirmatus)
- a testamentum részének számított
- annak érvényességétől függően állt ill. dőlt meg
b) NEM MEGERŐSÍTETT FIÓKVÉGRENDELET
(codicillus non confirmatus)
- érvényessége független a végrendelettől
c) VÉGRENDELET NÉLKÜL HÁTRAHAGYOTT FIÓKVÉGRENDELET
(codicillus ab intestato)
- a törvényes örökösöket kötelezte
d) ALAKSZERŰ FIÓKVÉGRENDELET
IV. IUSTINIANUSI JOG

- a végrendelkezésnek több új formája alakult ki
© Feco ’2003
34/72
- ekkor jött létre a mai törvénykönyvekben megtalálható 2 fő típus is

6) KÖZVÉGRENDELET (TESTAMENTUM PUBLICUM)
- 2 formája van:
 hatósági jegyzőkönyvbe vétel (testamentum apud acta conditum)
 okiratnak császári megőrzésre való átadása (testamentum principi oblatum)
7) MAGÁNVÉGRENDELET (TESTAMENTUM PRIVATUM)

- 2 formája van:
A) KÖZÖNSÉGES MAGÁNVÉGRENDELET
- a szabályait II. Theodosius fektette le
a) ÍRÁSBELI VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM PER SCRIPTURAM)
- 7 serdült, cselekvőképes és római polgár férfitanú előtt kell felmutatni
- ők aláírásukkal és pecsétjükkel igazolják, hogy a végrendelet az
örökhagyó akaratát tartalmazza
- az örökhagyónak mindenképpen alá kell írnia (subscriptio)
- ha az örökhagyó írástudatlan / vak (caecus) a subscriptio pótlására egy
8. tanú (általában a tabularius) is kell
- süket (surdus) és néma (mutus) esetén sajátkezűleg kell írnia
SC LIBONIANUM (III.)
- a visszaélések elkerülése végett a végrendelet süket/néma írójának tett
juttatás csak e résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz hatályossá
b) SZÓBELI VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM SINE SCRIPTURA)
- elegendő az örökhagyó akaratkijelentése 7 tanú megszakítás nélküli,
együttes jelenlétében (unitas actus)
- süket (surdus) és néma (mutus) nem tehet szóbeli végrendeletet
c) HOLOGRÁF VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM PER HOLOGRAPHAM SCRIPTURAM)
- az örökhagyó végig sajátkezűleg írt és aláírt végrendelete
- III. Valentinus rendelete alapján tanúk nélkül is érvényes volt
- ez a forma a modern jogokban napjainkig tovább él
B) KIVÁLTSÁGOS MAGÁNVÉGRENDELET
- a jogrend csökkentette a tanúk számát és egyéb alakiságokat (ius singulare)
bizonyos méltánylást érdemlő körülmények fennállásakor
- kiváltságos végrendeletek:
a) JÁRVÁNY IDEJÉN TETT VÉGRENDELET

(testamentum tempore pestis conditum)
nem volt szükség a tanúk együttes jelenlétére
© Feco ’2003
35/72
b) FALUHELYEN TETT VÉGRENDELET

(testamentum ruri conditum)
5 tanú elegendő volt
c) SZÜLŐK GYERMEKE JAVÁRA TETT VÉGRENDELETE
(testamentum parentum inter liberos)
nem volt szükség tanúra
d) A KATONA VÉGRENDELETE
(testamentum militis)
mentes az alakiságoktól és a szigorú anyagi jogi előírásoktól
V. A VÉGRENDELETEK TÍPUSAI (NOCH EINMAL)
1) TESTAMENTUM IN COMITIIS CALATIS

A COMITIA CALATA ELŐTT TETT VÉGRENDELKEZÉS
2) TESTAMENTUM IN PROCINCTU
KATONAI VÉGRENDELKEZÉS
3) TESTAMENTUM PER AES ET LIBRAM

MANCIPÁCIÓS VÉGRENDELKEZÉS
4) TESTAMENTUM SEPTEM SIGNIS OBSIGNATUM

7 PECSÉTES VÉGRENDELKEZÉS
5) CODICILLUS
FIÓKVÉGRENDELET
6) TESTAMENTUM PUBLICUM
KÖZVÉGRENDELET
7) TESTAMENTUM PRIVATUM
MAGÁNVÉGRENDELET
© Feco ’2003
36/72
614. A TESTAMENTUM ÉRVÉNYESSÉGE ÉS HATÁLYOSSÁGA

[MINIMUM TÉTEL LVI.]
A VÉGRENDELETEK ÉRVÉNYESSÉGE
I. A VÉGRENDELET ÉRVÉNYESSÉGÉNEK FOGALMA

- egy végrendelet akkor jön létre érvényesen, ha az önmagában is ép végakarat és
annak alakszerű megnyilatkozása összhangban van egymással és ha a joghatáshoz
kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába
- jelentős eltérések a s z e r z ő d é s i é r v é n y e s s é g t ő l :
1) A SZERZŐDÉSNÉL LÉNYEGESEN SZIGORÚBB ELŐÍRÁSOK

- a teljes érvényességhez szükséges:
 a végakarat megfelelő formában és tartalommal eszközölt kinyilvánítása
 utóbb ne következzenek be olyan tények, amelyek érvénytelenné tennék,
megdöntenék a végrendeletet
- pl.: ne kerüljön sor a végrendelet visszavonására
- a hibátlan végrendelet (testamentum iure factum) érvényessége egészen a
végrendelkező haláláig bizonytalan
- a végrendelet érvénytelensége lehet (a szerződésekkel szemben):

a) eredeti és
b) utólagos is
2) A SZERZŐDÉSNÉL ENYHÉBB ELŐÍRÁSOK

- a favor testamenti elve
- ez a princípium a mai jogokban is elfogadott
- kettős jelentőséggel rendelkezik:
A) TÖREKVÉS ARRA, HOGY LEHETŐLEG MÉG A HIBÁSAN LÉTREJÖTT

VÉGRENDELET SE MINŐSÜLJÖN ÉRVÉNYTELENNEK
- azért, hogy a végrendelkező akarata minél inkább érvényre jusson
- az olyan kikötéseket, amelyek a szerződéseknél a jogügylet egészét
érvénytelenítik, a végrendeletnél általában ki nem kötöttnek kell tekinteni
(pro non scripto habetur)
- a jogügylet érvényessége ezek nélkül vizsgálandó 
- a végrendeleteknél gyakran találkozunk részleges érvénytelenséggel
- pl.: a törvényellenes vagy erkölcstelen feltétel a favor testamenti értelmében
nem írottnak, ki nem kötöttnek tekintendő – a végrendelet ettől még érvényes
B) „A VÉGRENDELETEKNÉL A VÉGRENDELKEZŐK AKARATÁT MINÉL

TELJESEBBEN KELL ÉRTELMEZNI”
- olyan körülményekre is ki kell terjeszteni, amelyekre az a szöveg szó szerinti
jelentése alapján nem vonatkozik (interpretatio extensiva)
© Feco ’2003
37/72
- a végrendelkező vélhető igazi akaratát kell a lehető legteljesebben érvényre

juttatni
II. AZ ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET
- ha a végrendelet fogalmi elemeinek egyike
a jogrend által meghatározott jelentősebb hibában szenved,
a jogügylet a törvény előírása folytán
nem alkalmas a célzott joghatás (öröklés) kiváltására és így
nem végrendeleti, hanem törvényes öröklésre kerül sor
- a szerződésekkel szemben a végrendeletek érvénytelensége

 utólagosan is bekövetkezhet
 minden esetben abszolút
- a végrendelet mint jogügylet érvénytelenségi kategóriái:

 feltétlen (semmisség, pl.: hibás végrendelet) és feltételes (megtámadhatóság, pl.:
akarathibában szenvedő és az anyagi mellőzhetetlenséget sértő végrendeletek)
 civiljogi és praetori jogi
 eredeti és utólagos
 teljes és részleges
 abszolút és relatív
 orvosolható és orvosolhatatlan
1) EREDETILEG ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET (TESTAMENTUM IRRITUM)

- az a végrendelet, amelytől az akarat, a nyilatkozat vagy a joghatáshoz
kapcsolódás valamely eredeti hibája miatt a jogrend megtagadja a joghatások
kiváltásának képességét
- így nem kerülhet sor successio secundum tabulas-ra
- az érvénytelenség oka ilyenkor magában a végrendeletben rejlik (causa
invaliditatis intrinseca)
- 3 csoport:
a) AKARATHIBA MIATT
- érvénytelen a végrendelet, ha megtételekor az örökhagyó
 tévedésben (error) volt
 megtévesztésnek (dolus malus) esett áldozatul
 erőszak (vis ac metus) hatása alatt állt
- az érvénytelenség feltételes: arra az érdekelt félnek minden esetben
hivatkoznia kellett (modern „megtámadhatóság”)
b) NYILATKOZATI HIBA MIATT

- érvénytelen a végrendelet, ha
 nem tesz eleget a végrendeletekkel szemben támasztott alakszerűség
követelményeinek (formai okok) – végrendelkezési formakényszer
megsértése  NEM BEFEJEZETT VÉGRENDELET
 nem vagy nem megfelelően nyilatkozik a törvényes örökösök bizonyos
csoportjáról (tartalmi okok) – sértette a mellőzhetetlenség szabályait
(nem ill. nem megfelelően nyilatkozott a végrendelkezés időpontjában
életben lévő suus heres-ekről)  MELLŐZŐ VÉGRENDELET
© Feco ’2003
38/72
c) JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS HIBÁJA MIATT

- az akarat és a nyilatkozat hibátlan, összhangban vannak, de
- a végrendelet mégsem képes kiváltani a célzott joghatásokat, az öröklést
- esetei:
 hiányoznak a feltételek, amelyek alapján az örökhagyó/örökös az öröklési
jogviszony alanya lehetne s ezáltal akaratnyilatkozataik joghatást
válthatnának ki (alanyi okok)
 maga a joghatásra irányulás szenved hibában; pl.: a jogutódlás tilos
feltételhez van kötve (tárgyi okok)
2) UTÓLAGOSAN ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET (TESTAMENTUM RUPTUM)

- „megdőlt végrendelet”
- az érvénytelenségi ok a végrendelet érvényes létrejötte után merül fel
- mivel ekkor a végrendelet már kész, lezárt, ez az ok azon kívüli, külső természetű
(causa invaliditatis extrinseca)
- ugyanúgy érvénytelennek, semmisnek számított (testamentum nullum), mintha
eredeti érvénytelenségi okban szenvedett volna
- 3 csoport:
a) VISSZAVONT VÉGRENDELET
- TESTAMENTUM RUPTUM szűkebb értelemben és szubjektív alapon
- az akarat utólagos megváltoztatása miatt érvénytelen
- az érvénytelenség szubjektív oka
- a római jog szerint véglegesen megdőlt, érvényességét nem nyerheti vissza
- a visszavonás lehetséges
 újabb érvényes végrendelet készítésével (posteriore testamento)
 a korábbival ellentétes akarat kinyilvánításával (contraria voluntate)
b) MELLŐZŐVÉ VÁLT VÉGRENDELET

- TESTAMENTUM RUPTUM szűkebb értelemben és objektív alapon
- alaki mellőzhetetlenség: az örökhagyónak nyilatkoznia kellett a
végrendelkezés időpontjában életben lévő suus-airól
- ha utólag suus heres került az örökhagyó hatalma alá a végrendeleti
nyilatkozat hibássá (hiányossá) vált, a végrendelet megdőlt
- pl.: a végrendelkezés gyermek (suus heres) született („utószülött” postumus)
- pl.: az örökhagyó fiának halálával/emancipatio-jával unoka lett suus utólag
c) LÉTALAPJÁT VESZTETT VÉGRENDELET (TESTAMENTUM IRRITUM FACTUM)

- a joghatáshoz kapcsolódás hibája miatt
- utólagos tények folytán léte alapját veszti
- pl.: ha az örökhagyó büntetés vagy capitis deminutio folytán elveszti
végrendelkezési képességét a végrendelet érvénytelenné válik (megdől)
A VÉGRENDELETEK HATÁLYOSSÁGA
I. A VÉGRENDELET HATÁLYOSSÁGÁNAK FOGALMA
© Feco ’2003
39/72
- hatályos az a végrendelet, amelynek alapján ténylegesen is öröklésre kerül sor,

melynek alapján tehát az örökös elfogadja és megszerzi az örökséget
- a végrendelet a végrendelkező halála (dies a quo) előtt eleve nem léphet hatályba
- nem lép feltétlenül hatályba az örökhagyó halálát követően sem (pl.: a nevezett
örökösök közül senki sem éri meg az örökhagyó halálát)
- ha az örökös nem fogadja el az örökséget, a végrendelet az örökhagyó halálakor
hatályba lép, de az aditio elmaradása folytán hatályát is veszti
- DE: a végrendelet nem hatályosul a hatályba lépés dacára, mert a rendelkezések nem
valósulnak meg ténylegesen
- hatálybalépés csak akkor lehetséges, ha a végrendelet kezdettől fogva érvényes
II. A HATÁLYTALAN VÉGRENDELET

- amíg az örökhagyó meg nem hal, a végrendelet hatálytalan
- az örökhagyó halálakor sem lép hatályba a végrendelet, ha
 az összes örökös még az örökhagyó életében meghal – eredeti hatálytalanság
 az örökös szerzésképtelenné vált – utólagos hatálytalanság
- a hatálytalanság itt is csak az érvényesség keretén belül értelmezhető

- mivel érvénytelen jogügyletnél fel sem merülhet a hatályosság
- Gaius-nál érezhető a különbség az érvénytelenség és hatálytalanság között:

- „amennyiben az újabb végrendeletben nevezett örökös az örökség elfogadása előtt
meghalna, a pater familias után törvényes öröklésnek van helye, mivel egyfelől
érvénytelen a korábbi végrendelet, hiszen a későbbi megdöntötte azt, másfelől a későbbi
hasonlóképpen hatálytalan, mert annak alapján nem került sor öröklésre”
© Feco ’2003
40/72
615. A TESTAMENTUM ÉS A CONTRACTUS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK

EGYBEVETÉSE
A CONTRACTUS A TESTAMENTUM
ÉRVÉNYTELENSÉGE ÉRVÉNYTELENSÉGE
az érvényesség
akarat, nyilatkozat, joghatáshoz kapcsolódás
kellékei
a contractus akkor jön létre a testamentum akkor jön létre
érvényesen, ha a felek akarata és érvényesen, ha az önmagában is ép
nyilatkozata önmagában véve ép, a végakarat és annak alakszerű
nyilatkozatok külön-külön megnyilatkozása összhangban van
az érvényesség
összhangban vannak egymással, a egymással és ha a joghatáshoz
definíciója
nyilatkozatok továbbá egymás között kapcsolódás nem ütközik a jogrend
is találkoznak, ha a joghatáshoz valamely tilalmába
kapcsolódás nem ütközik a jogrend
valamely tilalmába
ha a jogügylet (szerződés/végrendelet) fogalmi elemeinek egyike (3) a jogrend
az érvénytelen
által meghatározott jelentősebb hibában szenved, a létrejött jogügylet érvényte-
jogügylet
len, mert a törvény előírása folytán nem alkalmas a kívánt joghatás kiváltására
ennek közvetlen törvényes és nem végrendeleti
nem keletkeztet kötelmet
következménye öröklésre kerül sok
1. feltétlen és feltételes
2. eredeti és utólagos
érvénytelenségi 3. teljes és részleges
kategóriák 4. abszolút és relatív
5. orvosolható és orvosolhatatlan
6. civiljogi és praetori jogi
feltétlenül érvénytelen/semmis feltétlenül érvénytelen/semmis
szerződés (contractus nullus) végrendelet (pl.: hibás végrendelet);
megszületésekor olyan súlyos hibában semmisséget okozó akarathibák:
szenved, amely miatt nem alkalmas a  a tévedés (error)
célzott joghatások kiváltására, és így  a színlelés (simulatio)
jogilag nem létezőnek minősül  a megfélemlítés (metus)
1. FELTÉTLEN ÉS
feltételesen érvénytelen/megtámad- feltételesen érvénytelen/ megtámad-
FELTÉTELES
ÉRVÉNYTELENSÉG
ható szerződés (contractus ható végrendelet (pl.: akarathibában
rescissibilis): hibája nem olyan súlyos, szenvedő és az anyagi
ezért az ilyen jogügylet csak akkor mellőzhetetlenséget sértő
válik semmissé, ha egy megtámadási végrendeletek)
aktus folytán (pl.: a fél kérelmére
megadott exceptio, in integrum
restitutio) alkalmatlannak bizonyul a
célzott joghatások kiváltására
2. EREDETI ÉS a szerződés érvénytelensége kizárólag a végrendelet lehet
UTÓLAGOS eredeti lehet, mivel érvénytelenségi ok 1. eredetileg érvénytelen
ÉRVÉNYTELENSÉG csak a szerződéskötés időpontjában (testamentum irritum)
merülhet fel, az érvényesen létrejött az akarat/nyilatkozat/joghatáshoz
szerződés utólag nem válhat kapcsolódás valamely eredeti hibája
érvénytelenné miatt a jogrend megtagadja a
joghatások kiváltásának képességét
© Feco ’2003
41/72
2. utólagosan érvénytelen (megdőlt)

(testamentum ruptum)
az érvénytelenségi ok a végrendelet
érvényes létrejötte után merül fel;
ugyanúgy érvénytelennek
(testamentum nullum), mintha eredeti
érvénytelenségi okban szenvedett
volna; 3 csoport: visszavont,
mellőzővé vált és létalapját vesztett
végrendelet
ha a szerződés érvénytelensége
3. ABSZOLÚT ÉS abszolút, mindenkire vonatkozik a végrendelet minden esetben
RELATÍV ha relatív, csak az egyik vagy másik abszolút,
ÉRVÉNYTELENSÉG félre nézve áll be (pl.: gyámolt gyámi mindenkire vonatkozik
auctoritas nélkül kötött szerződése)
4. CIVILJOGI ÉS
a semmisséget okozó okokat általában a civiljog, a megtámadhatóságot
PRAETORI JOGI
ÉRVÉNYTELENSÉG
eredményező okokat pedig általában a praetori jog állapította meg
© Feco ’2003
42/72
616. A SUCCESSIO CONTRA TABULAS
I. A VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS INDOKA

- szülő-gyermek kapcsolat a legszorosabb emberi kapcsolat
- ősi erkölcsi norma: ez a kötelék (officium pietatis) teljesen, véglegesen sohasem
szűnhet meg 
- a gyermek, a szülő (és a testvér) megtámadhatta az olyan végrendeletet, amely őt még a
törvény által biztosított kötelesrésztől (debita portio) is megfosztotta
- így érvényesíthette a végrendelet ellenére való öröklés iránti igényét
II. A VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS LÉNYEGE

- successio contra tabulas
- az örökhagyó végakaratának érvényesülését bizonyos körülmények fennforgásakor
a törvény különös szabálya részben/egészbe kizárja
- a végrendeleti és a törvényes öröklés szabályai ütköznek össze egymással:
- a törvényes örökösök egy privilegizált csoportja (az örökhagyó legközelebbi
családtagjai, rokonai) megelőzik/kiszorítják a végrendeletben nevezett örökösöket
- a mellőzhetetlenség 2 fajtája aszerint, hogy a törvényes örökösök a végrendelet ellenére
milyen jogalapon örököltek
 ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG
 ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG
III. AZ ALAKI, FORMÁLIS MELLŐZHETETLENSÉG

- a végrendelkezőnek valamilyen formában meg kellett emlékeznie suus heres-eiről
 vagy örökössé nevezés (institutio heredis)
 vagy kitagadás (exheredatio) formájában
- a suus-okról a végrendeletben nem lehetett hallgatni = m e l l ő z h e t e t l e n e k voltak

- betartásával a suus-ok még nem feltétlenül örökölnek, tehát gyakorlatilag (anyagilag)
mégis mellőzhetők, kizárhatók az öröklésből
1) AZ ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG A CIVILJOGBAN

- a szabály a civiljogban született meg
- előzmény: régebben az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett szabadon, ha
nem voltak suus-ai, ha ugyanis voltak, a törvény szerint mindenképp azoknak
kellett örökölniük
- módosult: a végrendeletben örökössé kellett tenni vagy ki kellett tagadni őket
A KITAGADÁS (EXHEREDATIO)
- az előírt alakszerűségeknek megfelelő kitagadással a pater familias teljes
mértékben betartotta az alaki mellőzhetetlenség szabályait
- e jogával korlátlanul élhetett, még indokolnia sem kellett azt
- ugyanolyan előírt, ünnepélyes módon ment végbe mint az institutio heredis
- de további kötöttségek is jellemezték:
© Feco ’2003
43/72
a) a filius familias kitagadása, mellőzése (praeteritio)

- csak egyenként és név szerint megnevezve lehetett
- az exheres esto formulával
- a végrendelet teljes érvénytelenségét vonta maga után
b) a filia familias-ok és suus-á előlépett unokák kitagadása

- nemcsak név szerint, de együttesen is kitagadhatóak (inter ceteros)
- a mellőzésük csak a rájuk vonatkozó részekben tette érvénytelenné a
végrendeletet
c) a postumus kinevezése/kitagadása
- postumus: az örökhagyó végrendelet készítése után született gyermeke;
- incerta persona  eredetileg megdöntötte a végrendeletet, mivel nem volt
kinevezhető/kitagadható
- préklasszikus kor: a postumus előzetes kinevezése / kitagadása
- ekkortól a végrendelet csak akkor vált érvénytelenné, ha ez elmaradt
2) AZ ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG A PRAETORI JOGBAN

- a civiljogi mellőzhetetlenség köre kiterjedt az örökhagyó összes vér szerinti
leszármazójára (sui heredes + sui ficti is mellőzhetetlen alakilag)
- módszer: bonorum possessio contra tabulas megadása révén
IV. AZ ANYAGI, LÉNYEGI MELLŐZHETETLENSÉG

- a végrendeletben a suus-okat nem csak megemlíteni kell
- mindenképp meg kell kapniuk a hagyaték egy bizonyos, törvényileg meghatározott
részét = k ö t e l e s r é s z (debita portio)
1) AZ ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG KIALAKULÁSA

- a császárkor elején alakult ki
- a KÖTELESRÉSZ (debita portio) iránti igény elismerésekor
- kötelesrészre jogosultak (a hagyatékból bizonyos hányadot kellett kapjanak):
 lemenők (adoptív gyermekek is), ezek hiányában
 felmenők, ezek hiányában
 testvérek
 teljes testvérek
 apai féltestvérek, de csak akkor, ha rovásukra turpis persona volt
örökössé kinevezve
- a kötelesrész mértékét a quarta Falcidia mintájára a jogosult törvényes
örökrészének ¼ részében (quarta) határozták meg
2) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI
- akkor, ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultak vmelyikét kellő indok nél-
kül kitagadta vagy semmit, illetve a kötelesrésznél kevesebbet juttatott neki
- az illető a sérelem orvoslásáért a 100 személyes bírósághoz (iudicium
centumvirale) fordulhatott
© Feco ’2003
44/72
- ha a bíróság a panaszt elfogadta, fikcióval (a kisemmíző örökhagyó őrült volt)

érvénytelenné nyilvánította a végrendeletet
- vindictam spirans actio: csak az igényében sértett személy indíthatta
- 5 éven belül volt megindítható (a megtámadhatóság tipikus római jogi példája)
- szubszidiárius kereset: nem volt megindítható akkor sem, ha a kötelesrészre
jogosultnak egyéb jogsegély is rendelkezésére állt
- a 100 személyes bíróság ítélete csak praeiudicium volt

- pernyertesség esetén a panaszló a rendes örökösi keresettel (hereditatis petitio)
követelhette a maga teljes törvényes örökrészét
- QUERELA INOFFICIOSAE DONATIONIS VEL DOTIS: a kötelesrészt csorbító ajándék

vagy hozomány (amellyel az örökhagyó a vagyonát elidegenítette)
érvénytelenítésére szolgáló kereset
V. A MELLŐZHETETLENSÉG A IUSTINIANUSI JOGBAN
1) A MELLŐZHETETLENSÉG SZABÁLYAI A IUSTINIANUSI JOGBAN

- Iustinianus: 115. novella
- az anyagi mellőzhetetlenség intézményének lényeges módosítása
- alaki és anyagi mellőzhetetlenség egybekapcsolása
a) AZ ALAKI ÉS AZ ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG ÖSSZEFONÓDÁSA

- a lemenők és a felmenők alakilag/anyagilag mellőzhetetlenek voltak
- akkor, ha örökössé is ki kellett nevezni őket és a kötelesrészt is biztosítani
kellett számukra
- Iustinianus kiterjesztette ezt az apai hatalom alatt nem álló lányokra
- tehát anyagilag mellőzhetetlenek:
 lemenők
 felmenők
 testvérek
 apai hatalom alatt nem álló leányok
 női lemenők
b) KITAGADÁSI OKOK
- a iustinianusi jog taxatíve felsorolta a kitagadási okokat a lemenőkre és a
felmenőkre nézve
- azért, hogy a korábbi bírói mérlegelés lehetőségét megszüntesse
- pl.: az örökhagyó elhanyagolása, élete ellen törés
- a kitagadás okát a végrendeletben fel kellett tüntetni
- hagyatéki per: a végrendeleti örökösnek kellett az ok valóságát bizonyítania
c) A KÖTELESRÉSZ ARÁNYA
- Iustinianus felemelte a törvényes örökrész 1/4-éről annak 1/3-ára
- ha a kötelesrészében sértett törvényes örökrésze még a hagyaték 1/4-ét sem
érte volna el, úgy a törvényes örökrész fele jelentette a kötelesrészt
© Feco ’2003
45/72
- pl.: az örökhagyó vagyonát 5 gyermek örökli törvényesen, így 1 gyermek

örökrésze mindössze a hagyaték 1/5-e
© Feco ’2003
46/72
2) A KÖTELESRÉSZ IRÁNTI IGÉNY JOGI TERMÉSZETE
a) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI (1)
- akkor, ha a kötelesrészre jogosultnak az örökhagyó semmit sem hagyott
- ennek hatására a végrendelet már csak (az illető kötelesrészre jogosultra
vonatkozó részében) részlegesen minősült érvénytelennek
- préjudiciális: csak a kötelesrészre jogosult által személyesen, határidőn
belül és csak a végrendeleti örökösök ellen indítható in personam actio
- klasszikus jog: ha a kötelesrészre jogosult QUERELA-ja sikeres volt, civiljogi
örökössé vált
b) RENDES HAGYATÉKI KERESET

HEREDITATIS PETITIO (2)
- a kisemmizett örökös, kötelesrészre jogosult követelhette
 kötelesrészének, őt megillető hagyatéki vagyonrészének
 teljes törvényes örökrészének kiadását
- akkor volt indítható, ha a QUERELA sikeres volt
- in rem actio, a rei vindicatio-hoz hasonlít
- a kötelesrész iránti igény a klasszikus korban kettős természetű:
 a querela-t tekintve kötelmi jogi
 végeredményben dologi jogi, valóságos örökösi igénynek nevezhető
c) ACTIO SUPPLETORIA (3)

- Iustinianus vezette be
- a megrövidített örökös követelhette ezzel a neki juttatott hagyatéki résznek a
kötelesrész mértékére való kiegészítését
- akkor, ha a kötelesrészre jogosult számára az örökhagyó juttatott valamit a
hagyatékból, de ez nem érte el a kötelesrész mértékét
- az igény csak a kötelesrészre irányul (a juttatás annak mértékére való
kiegészítésére), nem a teljes törvényes részre
- tisztán kötelmi jogi igényt érvényesítő in personam actio
- ennek felperese nem szerezhet örökösi pozíciót, csak egyfajta hagyatéki
hitelezőként léphet fel
- ezzel jött létre a KÖTELESRÉSZ sui generis jogintézménye
- elszakadt a törvényes öröklés modelljétől
© Feco ’2003
47/72
617. A TÖRVÉNYES RÉSZ, A KÖTELESRÉSZ ÉS A QUARTA FALCIDIA

EGYBEVETÉSE
TÖRVÉNYES RÉSZ KÖTELESRÉSZ QUARTA FALCIDIA

(DEBITA PORTIO)
az örökség azon része, mely az anyagi mellőzhetetlenség az örökös a hagyaték ¼-ét
az örököst végrendelet egyik formája; a végrendelet hagyományoktól (legatum)
nélkül, a törvényes öröklés ellenére a törvényi mentesen kapja meg annak
szerint megilleti rendelkezés által biztosított megakadályozására, hogy a
meghatározás örökrész a hagyatékból a hagyományok kimerítsék a
vérrokonok számára hagyatékot és így az örökös
esetleg visszautasítsa az
örökséget
a civiljogi törvényes öröklési

kialakulása a császárkor elején Kr.e. 40 – Lex Falcidia
rend kora (XII táblás törvény)
törvényes öröklés végrendelet ellenére való végrendelet ellenére való
az öröklés
(successio legitima) öröklés öröklés
rendje
(successio contra tabulas) (successio contra tabulas)
A szokásjog alapján: Az örökhagyó minden örökösnek alanyi
 gyermekek  vérrokonai: jogon járt Kr.e. 40 után
 rokonok   lemenők (adoptív
 nemzetség gyermek is) 
alanyai
 felmenők 
 testvérek (teljes és
apai féltestvérek is)
3 féleképp történik az a jogosult törvényes a hagyaték ¼

öröklés: örökrészének ¼-e (quarta); (hagyománymentes) része
1. in stirpes: törzsenként Iustinianus felemelte 1/3 –ra;
2. in capita: fejenként ha a kötelesrészében sértett
az örökség, a
3. in lineas: áganként törvényes örökrésze még a
rész mértéke
hagyaték ¼-ét sem érte volna
ezeken belül pedig egyenlő el, úgy a törvényes örökrész
(legalábbis törvény által meg- fele jelentette a kötelesrészt
határozott) mérték szerint
SC Tertullianum 1. kötelességsértő a lex Falcidia alapján a
a 3 gyermekes ingenua és a 4 végrendelet elleni panasz praetor iussum-mal
gyermekes libertina anya (querela inofficiosi kényszeríthette az örököst a
gyermekei után civiljogi testamenti) hagyaték elfogadására
törvényes örökös lesz (joggal való visszaélés elleni
jogsegélyek, 2. rendes hagyatéki kereset szabály)
kapcsolódó SC Orfitianum (hereditatis petitio)
jogszabályok az anya után gyermekeit ha a hagyományok több mint
mindenkit megelőzően 3. actio suppletoria a ¾-ét kimerítették a
civiljogi öröklés illeti meg hagyatéknak, az örökösnek
joga volt a hagyományokat a
quarta Falcidia mértékéig
csökkenteni
© Feco ’2003
48/72
618. A COLLATIO ÉS A IUS ADCRESCENDI AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN
0. AZ ÖRÖKÖSTÁRSAK JOGVISZONYAI, JOGI HELYZETE

- több örökös örököstársak (coheredes) joga az örökség eszmei hányadára korlátozódik
- közöttük:
 dologi jogi szempontból tulajdonközösség (condominium)
 kötelmi jogi szempontból kvázi-kontraktuális viszony: véletlen közösség keletkezik
(communio incidens)
- az örököstársak az örökségben levő különböző jogokat és kötelezettségeket

hányadrészeik arányában szerzik meg
- de az oszthatatlan követelések és tartozások egyetemlegesen illetik és terhelik őket
- a közösség megszüntetését bármelyik örököstárs kérheti
- ha ezt békés úton nem tudja elérni: actio familiae herciscundae áll a rendelkezésére
I. AZ OSZTÁLYRA BOCSÁTÁS (COLLATIO)

- az örökhagyótól még életükben kapott ingyenes juttatásoknak (ajándék, hozomány,
stb.) az örökségbe való beszámítása az örökhagyó lemenői (örököstársak) által
= a juttatások/vagyontárgyak osztályra bocsátása (collatio bonorum) 

- létrejön egy eszmeileg kiegészített hagyatéki érték
- ezt kellett megosztani végül
- alapja: méltányosság
- az osztályra bocsátás esetei:
a) COLLATIO EMANCIPATI
- a praetori edictum vezette be
- az emancipált volt köteles az emancipatio és a hagyaték megnyílásának időpontja
közötti időben szerzett vagyonát osztályra bocsátani
b) COLLATIO DOTIS
- a házaságot kötött filia familias volt köteles hozományát osztályra bocsátani
c) COLLATIO DESCENDENTIUM
- posztklasszikus jog
- a lemenők kötelesek voltak általában minden ajándékot osztályra bocsátani
- amely a szülői vagyonból való részeltetés jellegével bírt
- pl.: kiházasítás, üzletalapítás
II. A NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI)

- több örökös esetén
- az örökség megszerzéséig mindegyik örököstárs igénye, joga az egész hagyatékra
vonatkozik, mértékét csak az korlátozza, hogy másik örökös is létezik
© Feco ’2003
49/72
- a megmaradó örökösök azon joga, hogy a megürült hagyatéki részek a többi

örökös örökrészét arányosan növelték
a) MEGÜRÜLÉS:
- az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeiről nem intézkedett
- a végrendeletileg kinevezett vagy a törvényes örököstársak egyike/másika kiesett
- pl.: az örökség elfogadása előtt meghalt, elvesztette öröklési képességét vagy nem
fogadta el a hagyatékot
b) A NÖVEDÉKJOG SZABÁLYAI:
- már a hagyaték megnyílása (delatio) előtt is érvényesül várományi jelleggel
- az örökségnek az örökösök általi megszerzése (acquisitio) után nincs helye
- a növedékjog érvényesülésének az örökhagyó saját akaratából (ex voluntate)

való LESZŰKÍTÉSE:
 a kieső örökös helyére helyettes örököst nevezett ki
 a növedékjogot egyetlen örököscsoportra korlátozta
(a hagyaték egy részére több örököst nevezett ki hányadaik meghatározása
nélkül, míg a hagyaték többi meghatározott részeire más örökösöket rendelt;
ha az örököscsoport egyik tagja kiesik, annak örökrésze csak a csoport többi
tagjának részét növeli; a többi örököscsoport részét nem érinti)
- törvény alapján (ex lege) NEM ÉRVÉNYESÜLT A NÖVEDÉKJOG:

 transmissio-nál:
a helyettes öröklést (substitutio) is lerontja
 indignitas esetében:
az örökrész nem az örököstársak részeit növeli, hanem általában a fiscus
szerezte azt meg (bona ereptoria)
 incapax elesett örökrésze (caducum) tekintetében
azt az ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkező pater
familias, ennek hiányában pedig a fiscus kapta meg
- maga az örökös nem mondhatott le a növedékjogról

- ha ugyanis örökrészét megszerezte, növedékjoga is fennállott
- Gaius: "aki egyszer egy örökrészre nézve örökössé lett, a kiesők részét akarata
ellenére is megszerzi, azaz a kiesők örökrészei önmaguktól, az illető akarata
ellenére is hozzánőnek az ő örökrészéhez”
- a növedékjog érvényesülésének kógens jellege összefügg a semel heres, semper

heres elvével: aki egyszer örökös lett, az e minőségétől nem szabadulhatott meg
© Feco ’2003
50/72
619. A SUBSTITUTIO, A TRANSMISSIO ÉS A IUS ADCRESCENDI
I. AZ ÖRÖKÖS HELYETTESÍTÉSE (HEREDIS SUBSTITUTIO)

- a római végrendelet egyik fontos rendelkezése
- 3 formája alakult ki:
a) közönséges örökös-helyettesítés
- akkor, ha az örökösnek nevezett személy valamilyen okból nem válhat örökössé
- a végrendelkező őutána egy/több helyettes örököst (substitutus) is rendelhetett
b) serdületlen gyermek részére

- az apa rendelt számára örököst
- arra az esetre, ha a hagyatékot megszerző gyermek még serdületlen korában
(mielőtt még végrendelkezhetne) elhalna (substitutio pupillaris)
- utóöröklés
c) őrült gyermek részére

- a iustinianusi jog szerint rendelhető részére is örökös (substitutio quasi
pupillaris) hasonló feltételekkel
- akkor, ha az őrült gyermek haláláig őrült marad, s így végrendeletet sem tehet
- a valódi helyettes (substitutio vulgaris) örökléssel szemben ez UTÓÖRÖKLÉS:

- ekkor az örökhagyó egy másik személy helyett maga nevez ki örököst
- „L.T. legyen az örökösöm. Ha L.T. nem lenne örökösöm, úgy S. legyen az

örökösöm. Ha nem lenne örökösöm, vagy lenne ugyan, de serdületlenül halna el,
örökösöm G.S. legyen.”
II. A MEGNYÍLT ÖRÖKSÉG ÁTHÁRAMLÁSA (TRANSMISSIO)

- az örökség megszerzésének egyik módja és jogalapja
- az öröklés megnyílása után de a hagyaték megszerzése előtt meghalt személy
elfogadási jogának továbbszállása örököseire bizonyos korlátozásokkal
- eleinte nem szállott tovább, majd csak kivételes esetekben ismerték el, Iustinianus-nál
már általános érvényre jutott
a) TRANSMISSIO THEODOSIANA
- II. Theodosius constitutio-ja
- a végrendeleti örökös a végrendelet felbontása előtt meghal
- lemenői megszerezhetik a jogelődjükre megnyílt, de meg nem szerzett örökséget
b) TRANSMISSIO IUSTINIANEA
- iustinianusi jog
- az öröklésre meghívott személy halála esetén annak jogutódai az eredeti delatio-
tól számított 1 éven belül elfogadó nyilatkozatot téve elődjük helyébe léphettek
© Feco ’2003
51/72
III. A NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI)

- több örökös esetén – örököstársak (coheredes)
- az örökség megszerzéséig mindegyik örököstárs igénye, joga az egész hagyatékra
vonatkozik, mértékét csak az korlátozza, hogy másik örökös is létezik
- a megmaradó örökösök azon joga, hogy a megürült hagyatéki részek a többi

örökös örökrészét arányosan növelték
a) MEGÜRÜLÉS:
- az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeiről nem intézkedett
- a végrendeletileg kinevezett vagy a törvényes örököstársak egyike/másika kiesett
- pl.: az örökség elfogadása előtt meghalt, elvesztette öröklési képességét vagy nem
fogadta el a hagyatékot
b) A NÖVEDÉKJOG SZABÁLYAI:
- már a hagyaték megnyílása (delatio) előtt is érvényesül várományi jelleggel
- az örökségnek az örökösök általi megszerzése (acquisitio) után nincs helye
- a növedékjog érvényesülésének az örökhagyó saját akaratából (ex voluntate)

való LESZŰKÍTÉSE:
 a kieső örökös helyére helyettes örököst nevezett ki
 a növedékjogot egyetlen örököscsoportra korlátozta
(a hagyaték egy részére több örököst nevezett ki hányadaik meghatározása
nélkül, míg a hagyaték többi meghatározott részeire más örökösöket rendelt;
ha az örököscsoport egyik tagja kiesik, annak örökrésze csak a csoport többi
tagjának részét növeli; a többi örököscsoport részét nem érinti)
- törvény alapján (ex lege) NEM ÉRVÉNYESÜLT A NÖVEDÉKJOG:

 transmissio-nál:
a helyettes öröklést (substitutio) is lerontja
 indignitas esetében:
az örökrész nem az örököstársak részeit növeli, hanem általában a fiscus
szerezte azt meg (bona ereptoria)
 incapax elesett örökrésze (caducum) tekintetében
azt az ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkező pater
familias, ennek hiányában pedig a fiscus kapta meg
- maga az örökös nem mondhatott le a növedékjogról

- ha ugyanis örökrészét megszerezte, növedékjoga is fennállott
- Gaius: "aki egyszer egy örökrészre nézve örökössé lett, a kiesők részét akarata
ellenére is megszerzi, azaz a kiesők örökrészei önmaguktól, az illető akarata
ellenére is hozzánőnek az ő örökrészéhez”
- a növedékjog érvényesülésének kógens jellege összefügg a semel heres, semper

heres elvével: aki egyszer örökös lett, az e minőségétől nem szabadulhatott meg
© Feco ’2003
52/72
620. HELYTÁLLÁS A HAGYATÉKI TARTOZÁSOKÉRT.

KIELÉGÍTÉSI SORREND AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN
[MINIMUM TÉTEL LVII.]
I. HELYTÁLLÁS A HAGYATÉKI TARTOZÁSOKÉRT
1) A HAGYATÉKI TARTOZÁSOK
- az örökös az örökhagyó halálával annak egyetemes jogutódja lesz
- az örökhagyó összes, nem személyhez tapadó alanyi jogai és kötelezettségei az
örökség megszerzése pillanatában reá szállnak
- „az örökös ugyanolyan joggal és hatalommal bír, mint az elhalt” – Ulpianus
A) CONFUSIO
- az örökhagyó és az örökös között valaha fennállott jogviszonyok az öröklés
tényével megszűnnek
- pl.: valaki olyan telek tulajdonjogát örökölte, amelyen őt idegen dologbeli jog
(szolgalom) illette meg vagy egy telektulajdonos örökölt olyan személy után, aki a
telken fennálló valamilyen idegen dologi joggal rendelkezett, az öröklés folytán a
ius in re aliena m e g s z ű n t (a 2 dologi jog az örökös kezében egyesült)
- a dologi jogok confusio-ja a tulajdonos szempontjából a növedékjog (ius

adcrescendi) érvényesülését jelenti
- a confusio alakzata az ipso iure liberatio közé tartozik
B) CONSOLIDATIO
- a confusio legfontosabb esete
- a tulajdonjog és haszonélvezet egyesülése
C) AZ ÖRÖKÖS FELELŐSSÉGE (3)
a) ULTRA VIRES HEREDITATIS FELELŐSSÉG

- a hagyaték erején túlmenő felelősség
- öröklés  hagytéki vagyon összevegyült az örökös vagyonával
- az örökös minden vagyonával (az örökléskor meglévő és öröklött vagyonával
egyaránt!) korlátlanul felelős a hagyatéki hitelezőknek
- éppúgy, mint saját korábbi hitelezőinek
- ma: az örökös felelőssége a hagyatéki hitelezőkkel szemben általában csak a
hagyaték erejéig áll fenn (korlátolt felelősség)
b) CUM VIRIBUS HEREDITATIS FELELŐSSÉG

- modern jogrendszerek: az örökös a hagyatéki tartozásokért elsősorban a
hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel
- kielégítést tehát csak ebből lehet követelni
- pl. a római jogban: az örökös felelőssége a beneficium inventarii esetében
© Feco ’2003
53/72
c) PRO VIRIBUS HEREDITATIS FELELŐSSÉG

- ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai és azok hasznai nincsenek
az örökös birtokában
- ilyenkor az örökös rendszerint egész vagyonával
- de csak az örökség erejéig felel
2) A TÚLADÓSODOTT HAGYATÉK ÖRÖKÖSÉNEK VÉDELME

- jogeszköz a hagyatéki hitelezőkkel szemben
- a túladósodott passzív hagyaték (damnosa hereditas) örököse öröklésekor olyan
helyzetbe került, hogy a hagyatéki hitelezők meglévő vagyonára is rátehették a
kezüket (ultra vires miatt) – VÉDELEM
- archaikus szemlélet: örökös = örökhagyó személyiségének folytatása, sui heredes

= pater familias  korlátozott felelősséget nem tudják elismerni
- praetori közbeavatkozás, segítség, de
- az örökös védelmének csak pótmegoldásai alakultak ki:
A) A TARTÓZKODÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM ABSTINENDI)

- a házon belüli / szükségszerű örökösöknek (sui et necessarii heredes)
- mivel a hagyaték túladosodása esetén infamia-val járó, csődszerű végrehajtás
fenyegette őket
- amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (nem
rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felől), akkor ellenük a
hagyatéki hitelezőknek nem adott keresetet
B) A MEGGONDOLÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM DELIBERANDI)

- a házon kívüli / önkéntes örökösöknek (extraneus et voluntarius heres)
- a hitelezők sürgetése esetén (ha az interrogatio in iure eljárás keretében
sürgették az örökösöket az elfogadó nyilatkozat megtételére) az
örökösök 100 nap gondolkodási időt kaptak
- emellett a praetor IN INTEGRUM RESTITUTIO-t adott az örökösnek akkor, ha

az fenyegetés / megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot
+ a hitelezők az ultra vires hereditatis felelősség alapján az örökösnek az
örökség megszerzésekor meglévő vagyonát is követelésük kielégítésére
használták fel
C) A LELTÁROZÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM INVENTARII)

- Iustinianus teremtette meg az örökös felelősségének a hagyatékra való
korlátozását a leltározás kedvezményével
- ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülését követő 30 napon
belül a mai közjegyzőnek megfelelő hatósági személy (tabularius)
közreműködésével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást az
elkövetkező 60 nap alatt be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a
leltárba (inventarium) felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt
© Feco ’2003
54/72
- a leltározás kedvezményét igénybe vevő örökös felelőssége

 cum viribus hereditatis: a hagyatéki tartozások véletlen elpusztulásáért
nem felelt
 pro viribus hereditatis: felelt az általa elidegenített, elfogyasztott stb.
hagyatéki javak erejéig
- ha nem vette igénybe a leltározás kedvezményét, ultra vires hereditatis

felelt a hagyatéki hitelezőkkel szemben
3) A HAGYATÉKI HITELEZŐK VÉDELME

- jogeszköz a túladósodott örökössel szemben
- a hagyatéki hitelezőket is fenyegette a veszély hogy az örökség eladósodott
örökösre száll, mert így a meglevő és a hagyatéki vagyon összekeveredése miatt a
hagyatéki hitelezők a kielégítés szempontjából egy sorba kerültek az örökös
hitelezőivel
- aktív hagyaték esetén nagy méltánytalanságot jelentett volna a hagyatéki
hitelezőkre nézve
AZ ELKÜLÖNÍTÉS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM SEPARATIONIS)

- a praetor megadta a hagyatéki hitelezőknek az elkülönítés lehetőségét
- a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a
hagyatéki vagyont az örökös vagyonától (separatio bonorum) oly módon,
hogy a hagyatéki vagyont elsősorban az ő követeléseiknek a kielégítésére
tartotta fenn, őket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekről
- a hagyatéki vagyonból az örökös hitelezői akkor kaphattak valamit, ha a hagyatéki
hitelezők és a hagyományosok követelései teljes mértékben kielégítést nyertek
- a hagyatéki hitelezők követelései mindig megelőzték a hagyomány iránti igényeket
NEM KAPHATTA MEG A BENEFICIUM SEPARATIONIS-T

 a hitelező, ha az örökössel tárgyalásokba bocsátkozott
 a hitelező, ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett
 a hitelező, ha a hagyaték megszerzésétől számítva 5 év eltelt
 az örökös hitelezői
II. KIELÉGÍTÉSI SORREND AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN

- az örökösök a hitelezők és a hagyományosok követeléseit általában olyan sorrendben
kötelesek kielégíteni, amilyen sorrendben azok igényeiket érvényesítették
- DE: voltak ún. PRIVILÉGIZÁLT KÖVETELÉSEK - ezeket az egyéb követeléseket
megelőzően kellett kielégíteni; pl.:
 temetés költségei
 hagyatéki eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségek
- a kielégítési sorrend:
 privilegizált követelések
 hagyatéki hitelezők jelentkezésük sorrendjében
 kötelesrészre jogosultak
 hagyományosok
© Feco ’2003
55/72
 az ezután fennmaradó hagyatékon osztozkodhattak az örökösök
© Feco ’2003
56/72
621. BENEFICIUMOK AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN
I. A TÚLADÓSODOTT HAGYATÉK ÖRÖKÖSÉNEK VÉDELME

- jogeszköz a hagyatéki hitelezőkkel szemben
- a túladósodott passzív hagyaték (damnosa hereditas) örököse öröklésekor olyan
helyzetbe került, hogy a hagyatéki hitelezők meglévő vagyonára is rátehették a kezüket
(ultra vires miatt) – VÉDELEM
- archaikus szemlélet: örökös = örökhagyó személyiségének folytatása, sui heredes =

pater familias  korlátozott felelősséget nem tudják elismerni
- praetori közbeavatkozás, segítség, de
- az örökös védelmének csak pótmegoldásai alakultak ki:
1) A TARTÓZKODÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM ABSTINENDI)
- a házon belüli / szükségszerű örökösöknek (sui et necessarii heredes)
- mivel a hagyaték túladosodása esetén infamia-val járó, csődszerű végrehajtás
fenyegette őket
- amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (nem
rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felől), akkor ellenük a hagyatéki
hitelezőknek nem adott keresetet
- az örökössé nevezett rabszolgák (servi testamento manumissi) részére a praetor
nem adta meg ezt a kedvezményt, szemben a suus-okkal
2) A MEGGONDOLÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM DELIBERANDI)
- a házon kívüli / önkéntes örökösöknek (extraneus et voluntarius heres)
- a hitelezők sürgetése esetén (ha az interrogatio in iure eljárás keretében
sürgették az örökösöket az elfogadó nyilatkozat megtételére) az örökösök 100
nap gondolkodási időt kaptak
- emellett a praetor IN INTEGRUM RESTITUTIO-t adott az örökösnek akkor, ha az

fenyegetés / megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot
+ a hitelezők az ultra vires hereditatis felelősség alapján az örökösnek az örökség
megszerzésekor meglévő vagyonát is követelésük kielégítésére használták fel
3) A LELTÁROZÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM INVENTARII)
- Iustinianus teremtette meg az örökös felelősségének a hagyatékra való korlátozását
a leltározás kedvezményével
- ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülését követő 30 napon belül
a mai közjegyzőnek megfelelő hatósági személy (tabularius)
közreműködésével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást az
elkövetkező 60 nap alatt be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a
leltárba (inventarium) felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt
© Feco ’2003
57/72
- a leltározás kedvezményét igénybe vevő örökös felelőssége

 cum viribus hereditatis: a hagyatéki tartozások véletlen elpusztulásáért nem
felelt az örökös
 pro viribus hereditatis: felelt az általa elidegenített, elfogyasztott stb.
hagyatéki javak erejéig
- ha nem vette igénybe a leltározás kedvezményét, ultra vires hereditatis felelt a

hagyatéki hitelezőkkel szemben
II. A HAGYATÉKI HITELEZŐK VÉDELME

- jogeszköz a túladósodott örökössel szemben
- a hagyatéki hitelezőket is fenyegette a veszély hogy az örökség eladósodott örökösre
száll, mert így a meglevő és a hagyatéki vagyon összekeveredése miatt a hagyatéki
hitelezők a kielégítés szempontjából egy sorba kerültek az örökös hitelezőivel
- aktív hagyaték esetén nagy méltánytalanságot jelentett volna a hagyatéki hitelezőkre
nézve
4) AZ ELKÜLÖNÍTÉS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM SEPARATIONIS)
- a praetor megadta a hagyatéki hitelezőknek az elkülönítés lehetőségét
- a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a
hagyatéki vagyont az örökös vagyonától (separatio bonorum) oly módon,
hogy a hagyatéki vagyont elsősorban az ő követeléseiknek a kielégítésére
tartotta fenn, őket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekről
- a hagyatéki vagyonból az örökös hitelezői akkor kaphattak valamit, ha a hagyatéki
hitelezők és a hagyományosok követelései teljes mértékben kielégítést nyertek
- a hagyatéki hitelezők követelései mindig megelőzték a hagyomány iránti igényeket
NEM KAPHATTA MEG A BENEFICIUM SEPARATIONIS-T

 a hitelező, ha az örökössel tárgyalásokba bocsátkozott
 a hitelező, ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett
 a hitelező, ha a hagyaték megszerzésétől számítva 5 év eltelt
 az örökös hitelezői
© Feco ’2003
58/72
622. JOGSEGÉLYEK AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN
I. A CIVILJOGI ÖRÖKÖS KERESETE (HEREDITATIS PETITIO)

- a civiljogi tulajdonos tulajdoni keresetének (rei vindicatio) mintájára alakult ki
- hereditatis petitio / hereditatis vindicatio
- „rendes” hagyatéki kereset
- a kisemmizett örökös, kötelesrészre jogosult követelhette
 kötelesrészének, őt megillető hagyatéki vagyonrészének
 teljes törvényes örökrészének kiadását
- akkor volt indítható, ha a QUERELA sikeres volt
- in rem actio, a rei vindicatio-hoz hasonlít
1) A KERESET TÁRGYA
- mindannak a kiadása, amit az alperes a hagyatékból megszerzett
- ennek megfelelően a hereditatis petitio irányulhatott:
a) az alperes birtokában lévő

 EGÉSZ HAGYATÉK KIADÁSÁRA
az összes hagyatéki dolog és azok összes járulékai
 EGYES VAGYONTÁRGYAK KIADÁSÁRA
a hagyaték minden növedéke, jövedelmei
b) mindazon vagyontárgyakra, amelyek eladás / csere folytán a hagyatéki

tárgyak helyébe léptek (pl.: az eladott hagyatéki kert árából vett lakóház)
- NEM képezték a hereditatis petitio (in rem actio) tárgyát:

az örökhagyó követelései , melyeket az örökös a megfelelő reá szállott
in personam actio-kkal hajthatott be
2) A KERESET SZEMÉLYEI
- FELPERES: civiljogi örökös (heres)
- ALPERES: az, aki a hagyatékot (vagy a hagyatékhoz tartozó dolgot) birtokolja
pro herede vagy pro possessore:
a) PRO HEREDE BIRTOKOL

- aki jó/rosszhiszeműen magát örökösnek vallja
- pl.: az a törvényes örökös, aki a végrendelet érvényességét kétségbe vonva
magát tekinti örökösnek
b) PRO POSSESSORE BIRTOKOL

- aki a perben a praetor előtt a felperes által feltett kérdésre kitérő választ adott
- tehát birtoklását nem indokolta meg, de nem is volt hajlandó a hagyatéki
tárgyat kiadni és így a felperes öröklési jogát vitatta
© Feco ’2003
59/72
- aki liti se obtulit (más helyett vállalta az alperes szerepét a perben) vagy
dolo malo desiit possidere (rosszhiszeműen túladott a dolgon, hogy a per
során ne találhassák meg nála)
3) A BIZONYÍTÁSI TEHER
- a felperest terhelte
- akinek a delatio-t kellett bizonyítania
- acquisitio bizonyítása csak heredes extranei esetén merült fel és csak a kifejezett
elfogadó nyilatkozat (cretio) tekintetében
- a kereset megindítása ugyanis a hagyaték elfogadására utaló magatartásnak
minősült (pro herede gestio)
- az alperes saját örökösi minőségét vagy a hagyaték / hagyatéki tárgy birtoklásának
jogcímét bizonyíthatta
4) AZ ÍTÉLET
- az interesse megfizetésére marasztalta az alperest
- kivétel: az alperes által birtokolt hagyatékot / hagyatéki részt a bíró által
előírtaknak megfelelően természetben kiadta
5) A KERESET JOGI HATÁSAI
SC IUVENTIANUM (IV.)
- Hadrianus idején keletkezett
- Iuventius Celsus filius consul javaslatára
- részletesen szabályozza a pervesztes alperes kötelezettségét a hagyatéki vagyon
kiadása tekintetében
A) AZ ALPERES FELELŐSSÉGE A GYÜMÖLCSÖKÉRT

a) jóhiszemű alperes (birtokos)
- természetben kell kiadnia azokat a hagyatéki vagyontárgyakat, amelyek
a litis contestatio-kor megvannak
- a meglevő gyümölcsöket is (fructus exstantes)
b) rosszhiszemű alperes (birtokos)

- ezenfelül köteles megfizetni a litis contestatio előtt vétkessége miatt
elpusztult gyümölcsök értékét
- vagy amelyeket beszedni vétkesen elmulasztott (fructus percipiendi)
B) AZ ALPERES FELELŐSSÉGE A KÁRÉRT

a) jóhiszemű alperes
- az elveszett, elpusztult, megrongálódott hagyatéki vagyontárgyak
esetében a rei vindicatio-hoz hasonló
- a litis contestatio előtti károkért nem felelt
- a litis contestatio után csak az ő vétkessége folytán keletkezett károkért
b) rosszhiszemű alperes
- minden kárért felel
- a litis contestatio előtt vétkesen okozott károkért
© Feco ’2003
60/72
- a litis contestatio után keletkezettekért (vis maior-ért is!), melyek a

felperesnél nem következtek volna be
© Feco ’2003
61/72
C) AZ ALPERES BERUHÁZÁSAINAK (IMPENSAE) MEGTÉRÍTÉSE

a) jóhiszemű alperes
- követelheti a szükséges, hasznos és fényűző beruházásait is
b) rosszhiszemű alperes
- csak a szükséges és hasznos beruházásait igényelheti
- fényűző beruházások esetén csek elviteli joggal (ius tollendi) bír
II. A PRAETORI JOGI ÖRÖKÖS JOGSEGÉLYE (INTERDICTUM QUORUM BONORUM)
2) INTERDICTUM QUORUM BONORUM

- a praetori jogi örökös (bonorum possessor) a hagyatéki dolgokat ezúton
követelhette attól, aki azokat
 pro herede
 pro possessore birtokolta vagy
 dolo desiit possidere
3) INTERDICTUM ADIPISCENDAE POSSESSIONIS

- a praetori jogi örökös ezt az interdictumot a civiljogi örökös ellen kérte
- ha cum re hatállyal utalták be, akkor a civiljogi örökös nem védekezhetett azzal,
hogy örökös
- visszaszerző hatályú interdictum
- szűkebb körű védelmet biztosított a hereditatis petitio-nál:
- csak az alperes által birtokolt hagyatéki dolgok kiadására irányult
4) HEREDITATIS PETITIO UTILIS

- Iustinianus megadta a bonorum possessor-nak ezt a keresetet
- fictio: a bonorum possessor = civiljogi örökösként kezelve
III. EGYÉB KERESETEK AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN
5) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI
- a kötelesrészre jogosult indíthatja
- akkor, ha a kötelesrészre jogosultnak az örökhagyó semmit sem hagyott
- préjudiciális: csak a kötelesrészre jogosult által személyesen, határidőn
belül és csak a végrendeleti örökösök ellen indítható in personam actio
6) ACTIO SUPPLETORIA
- Iustinianus vezette be
- a megrövidített örökös követelhette ezzel a neki juttatott hagyatéki résznek a
kötelesrész mértékére való kiegészítését
- akkor, ha a kötelesrészre jogosult számára az örökhagyó juttatott valamit a
hagyatékból, de ez nem érte el a kötelesrész mértékét
- tisztán kötelmi jogi igényt érvényesítő in personam actio
7) ACTIO FAMILIAE HERCISCUNDAE

- az örököstársak közösségét szünteti meg
© Feco ’2003
62/72
623. A LEGATUM
I. FOGALMA
1) TÁGABB ÉRTELEMBEN VETT HAGYOMÁNY

- az örökhagyó a hagyatékából egyes jogokat az örökösre szálló vagyon
csökkentésével 3. személyeknek juttat (csak jogokra érvényes)
- a halál esetére szóló egyes jogok megszerzésének esetei:

 szűkebb értelemben vett hagyomány (legatum)
 hitbizomány, a legatum császárkori változata (fideicommissum)
 előzőeknek az egyetemes jogutódlás gondolatával kombinált formái
 részhagyomány (partitio legata)
 egyetemes hitbizomány (universale fideicommissum)
 halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)
 halál esetére szóló egyéb juttatás (morti causa capio)
2) SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT HAGYOMÁNY (LEGATUM)

- olyan halál esetére szóló juttatás, amelyet az örökhagyó végrendeletében
rendel a hagyományos javára, az örökösök vagy az egyik meghatározott
örökös terhére
- a hagyomány mint végrendeletileg hagyott ajándék a hagyományos

vagyonának növelése az aktív hagyaték terhére, ami megnyilvánulhat a
hagyatékban lévő:
 dologi jogok (tulajdon, szolgalom) átruházásában illetve alapításában
 kötelmi jellegű juttatásokban; ez történhet:
 követelés átruházása (legatum nominis)
 adósság elengedése (legatum liberationis) révén
 örökös terhére új kötelem alapításával (legatum obligationis)
- Florentinus:
„A hagyomány a hagyaték megcsonkítása, miáltal a végrendelkező abból, ami a
maga egészében az örökösé lenne, valakinek valamit juttatni kíván.”
- a hagyomány megszerzésére csak akkor van mód, ha a végrendelet

 érvényes (nem szenved semmilyen eredeti/utólagos hibába)
 hatályos (a hagyománnyal megterhelt örökös elfogadja az örökséget)
- különben a végrendelettel együtt a hagyomány is érvénytelenné/hatálytalanná

válik (és azt a törvényes örökös nem köteles tiszteletben tartani)
3) A JOGVISZONY ALANYAI
a) VÉGRENDELKEZŐ (testator)
b) MEGTERHELT ÖRÖKÖS (heres)
© Feco ’2003
63/72
c) HAGYOMÁNYOS (legatarius)
© Feco ’2003
64/72
II. A LEGATUM FORMÁI (4)

- első 2 a legatum 2 eredeti és alapvető formája
- utóbbi 2 az előbbiek válfajaként jött létre
1) DOLOGI HAGYOMÁNY
(LEGATUM PER VINDICATIONEM)
- az örökhagyó végakarati intézkedése folytán a hagyományos (legatarius) dologi
jogi jogosultságot szerez
- pl.: tulajdonjog, haszonélvezet
- ennek alapján a hagyományos közvetlenül in rem actio-t kap, amellyel bárkitől
követelheti a hagyomány tárgyának kiadását, aki azt magánál tartja
- rendelésének mintaszövege:
- „T.-nak adom, hagyományozom S. nevű rabszolgámat.”
2) KÖTELMI HAGYOMÁNY
(LEGATUM PER DAMNATIONEM)
- a hagyományos (legatarius) csak kötelmi jogi jogosultságot szerez
- az örökhagyó az örököst azzal terheli meg, hogy a hagyomány tárgyát adja ki a
hagyományosnak illetve az előírt szolgáltatást teljesítse
- a hagyományos ilyenkor csak kötelmi keresetet kap az örökössel szemben
- nem, vagy nem azonnal szerez dologi jogot
- jogsegélye az actio ex testamento (régi civiljogi in personam kereset)
- ezzel a kötelmi hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadására
- a marasztalás duplum-ra megy
- a hagyomány tárgya lehet dolog vagy követelés
- az örökös (adós) és a hagyományos (hitelező) között kvázi-kontraktuális kötelem
jön létre
„Kötelezem örökösömet, hogy S. nevű rabszolgámat adja ki T.-nak.”
3) ELŐHAGYOMÁNY
(PRAELEGATUM)
- az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére dologi (esetleg
kötelmi) hagyományt
- actio familiae herciscundae útján volt érvényesíthető
„L. kapja meg előzetesen S. nevű rabszolgámat.”
4) SPECIÁLIS KÖTELMI HAGYOMÁNY

(LEGATUM SINENDI MODO)
- az örökhagyó csak arra kötelezte az örököst, hogy tűrje, hogy a hagyományos a
legatum tárgyát elvihesse
- nem adásra, csak tűrésre kötelezett
- az actio ex testamento ilyenkor az örökös ellen ad faciendum-ra (az elvitel
tűrése) ment, nem ad dandum-ra
© Feco ’2003
65/72
„Örökösöm köteles legyen megengedni, hogy L. elvihesse és bírhassa S. nevű

rabszolgámat.”
III. AZ SC NERONIANUM ÉS A LEX FALCIDIA (4)
SC NERONIANUM (V.)
- Nero idején keletkezett
- minden, a rendelési alakszerűségek hibája miatt érvénytelen legatum érvényes
marad kötelmi hagyományként
ELŐZMÉNY:
- az archaikus jogban a mintaszövegeknek pontosan megfelelő formában,
parancsoló szavakkal kellett rendelni
- a szigorú alakiságok elhanyagolása a legatum érvénytelenségét vonta maga után
LEX FALCIDIA
- Kr.e. 40
- elrendelte, hogy az örökös a hagyaték ¼-ét hagyományoktól mentesen kapja meg
- ez a ¼ a quarta Falcidia
- cél: annak megakadályozása, hogy a hagyományok kimerítsék a hagyatékot s így
az örökös esetleg visszautasítsa az örökséget
- ha a hagyományok a hagyatéknak több mint ¾-ét kimerítétték, az örökösnek joga
volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni
© Feco ’2003
66/72
624. A LEGATUM ÉS A FIDEICOMMISSUM EGYBEVETÉSE
LEGATUM FIDEICOMMISSUM
jelentése hagyomány hitbizomány
meghatározása olyan halál esetére szóló juttatás, amelyet alakszerűtlenül (végrendelet tételétől
az örökhagyó végrendeletében rendel a függetlenül) rendelt hagyomány,
hagyományos javára, az örökösök vagy az juttatás azzal, hogy írásban/szóban
egyik meghatározott örökös terhére felkérte a hagyatékból részesülő személyt,
hogy a neki juttatott vagyonból juttasson
valakinek valamit, vagy hogy egy
rabszolgát szabadítson fel;
e kérelem teljesítése eredetileg csak a
felkért személy hitére (fides) volt bízva
formaságok kötött jelleg formai szabadság
megszerzésére csak akkor van mód, ha a alakszerűségtől mentes; végrendelet
végrendelet érvényes és hatályos tételétől független, írás/szóbeli
tartalmi szabadság
pl.: az egyébként öröklésképtelen
személyek (pl.: incerta persona) javára
rendelt hitbizomány is érvényes volt
a jogügylet alanyai 1. végrendelkező 1. örökhagyó
testator 2. hagyatékból részesülő személy, aki a
2. megterhelt örökös rendelést teljesíti valakinek a javára
heres fiduciarius
3. hagyományos 3. a hitbizomány alanya, aki a hagyatékból
legatarius a hb. útján részesül vmilyen juttatásban
fideicommissarius
hatálya dologi hatály mindig kötelmi hatályú

legatum per vindicationem a legatum per damnationem szabályai
praelegatum szerint nyert elbírálást
kötelmi hatály eredetileg a lex Falcidia nem vonatkozott
legatum per damnationem rá, de az SC Pegasianum kiterjesztette rá a
legatum sinendi modo hatályát (az incapacitas szabályait is
kiterjesztette a fideicomissumokra a
családjogi törvények kijátszása ellen)
jogsegély a lex Falcidia alapján a praetor iussum-mal eredetileg nem volt peresíthető a kérelem
kényszeríthette az örököst a hagyaték teljesítése, ez csak a felkért személy hitére
elfogadására (fides) volt bízva
(joggal való visszaélés elleni szabály) DE: Augustus óta extra ordinem
peresíthetővé vált
megszerzése 2 időpont lényeges:
1. dies legati / fideicommissi cedens:
a hagyományos joga megnyílásának ideje; ez az örökhagyó halálával következett be
2. dies legati / fideicommissi veniens:
a hagyomány megszerzésének időpontja, az örökös örökségének megszerzése
(acquisitio); ennek időpontjában a hagyományos dologi jogot, kötelmi hagyománynál
kötelmi keresetet szerez meg
iustinianusi jog egyesítési folyamat lezárult
a hagyomány (legatum) és a hitbizomány (fideicomissum) teljesen egyenértékű;
mindkettőt végrendeletben / alakszerű codicillus-ban (fiókvégrendelet) kellett rendelni
ha a hagyomány tárgyát képező dolog megvan a hagyatékban, minden
hagyományosnak a tulajdoni kereset (rei vindicatio) is rendelkezésére áll, enélkül csak
kötelmi keresettel (actio ex testamento) lehet perelni
© Feco ’2003
67/72
625. A DONATIO INTER VIVOS, A DONATIO MORTIS CAUSA ÉS A

MORTIS CAUSA CAPIO EGYBEVETÉSE
DONATIO INTER MORTIS CAUSA MORTIS CAUSA CAPIO

VIVOS DONATIO
jelentése élők közötti halál esetére szóló halál esetére szóló
ajándékozás ajándékozás egyéb juttatás
alapvető a jogügylet által kiváltott a jogügylet által kiváltott joghatás feltétele az örökhagyó
különbség joghatás nem függ senkinek halálának bekövetkezte
a halálától
meghatározása az ajándékozó vagyonát a megajándékozó és az őt minden olyan halál esetére
csökkentő, a megajándéko- túlélő megajándékozott szóló juttatás, amely nem
zott vagyonát növelő, bőke- közötti alakszerűtlen esett az öröklés vagy a halál
zűségből tett olyan ingyenes megállapodással létrejövő, esetére szóló egyéb különös
juttatás, amelyet a megaján- az örökléstől független jogutódlás 3 típusának (lega-
dékozott elfogadott ingyenes juttatás tum,fideicommissum,mortis
causa donatio) fogalma alá
leggyakoribb esete a
condicionis implendae
causa datum –
olyan feltétel tűzése az örö-
kös/hagyományos számára,
amely 3. személynek
bizonyos előnyt jelent
besorolása, KÖTELMI JOG KÖTELMI / ÖRÖKLÉSI JOG ÖRÖKLÉSI JOG
hatálya a kötelmi hatályú lex Cincia KÖTELMI JELLEG (ezt a juttatást az incapax
szabályozza alakszerűtlen megállapodás nem szerezheti meg, az
(bizonyos mértéken túli (pactum), az örökléstől érdemtelen nem tarthatja
ajándékozások tilosak;) függetlenül érvényesül meg; fideicommissummal
ÖRÖKLÉSI JELLEG megterhelhető)
az ajándékozó túléléséhez
(condicio suspensiva) kötött
ajándékozás;
a lex Cincia nem érinti;
öröklési szabályok igen
szabályozások lex Cincia: lex Falcidia (quarta Falcidia); lex Falcidia (quarta Falcidia)
bizonyos mértéken túli az ajándékozásnak az
ajándékozás tilos; szankciója ajándékozó haláláig tartó
nincs; bejelentési kötelezett- visszavonhatósága; az
ség nagy értékű ajándéko- incapax nem szerezheti meg
zásnál (500 solidus felett)
példa ’A’ egy uncia aranyat alkalmazása eredetileg condicionis implendae
ajándékoz ’B’-nek akkor, ha az ajándékozó causa datum:
súlyos beteg volt, vagy valaki rabszolgáját végren-
egyébként is veszélyben deletileg olyan feltétellel sza-
forgott az élete badította fel, hogy az bizo-
nyos összeget fizessen egy 3.
személynek; amit a 3.
személy kap, halál esetére
szóló juttatásnak minősül
(mortis causa accepisse)
© Feco ’2003
68/72
626. ÖRÖKLÉSI JOGI TÁRGYÚ SENATUS CONSULTUMOK
I. SC TERTULLIANUM
- Hadrianus uralkodásának idején keletkezett
- a törvényes öröklés szabályzása a császárkorban
- a 3 gyermekes ingenua és a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi
törvényes örökös lesz
- de megelőzik az öröklésben az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való testvérei
- hátrányosan szabályozza az anya örökését a gyermek után
- Iustinianus-ig az anyát a gyermeke (1. fokú egyenes ági rokon) utáni öröklésben még a
gyermek apai féltestvérei (2. fokú oldalági rokon) is megelőzték
II. SC ORFITIANUM
- Marcus Aurelius uralkodása alatt keletkezett
- a törvényes öröklés szabályzása a császárkorban
- az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg
- a gyermeket elsősorban az anya testvéreivel (proximi agnati) szemben juttatta kedvező
helyzetbe
III. SC LIBONIANUM
- magánvégrendeleten (testamentum privatum) belül a
- közönséges magánvégrendelet (testamentum per scripturam) szabályzása
- a visszaélések elkerülése végett a végrendelet süket/néma írójának tett juttatás csak e
résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz hatályossá
IV. SC IUVENTIANUM
- Hadrianus uralkodása idején keletkezett
- Iuventius Celsus filius consul javaslatára
- a civiljogi örökös keresetének (hereditatis petitio) jogi hatásait szabályozza
- részletesen szabályozza a pervesztes alperes
 kötelezettségét a hagyatéki vagyon kiadása tekintetében
 felelősségét a gyümölcsökért
 felelősségét a kárért
 beruházásainak (impensae) megtérítését
V. SC NERONIANUM
- Nero uralkodása alatt keletkezett
- minden, a rendelési alakszerűségek hibája miatt érvénytelen legatum érvényes marad
kötelmi hagyományként
ELŐZMÉNY:
- az archaikus jogban a mintaszövegeknek pontosan megfelelő formában, parancsoló
szavakkal kellett rendelni
© Feco ’2003
69/72
- a szigorú alakiságok elhanyagolása a legatum érvénytelenségét vonta maga után

VI. SC PEGASIANUM
- Kr.u. 70 körül keletkezett
- a fideicommissum szabályainak formai és tartalmi szigorítása
- a lex Falcidia szabályának kiterjesztése a hitbizományra
- ezzel lehetővé vált, hogy az örökös a hagyaték negyedét megtartsa (quarta Pegasiana),
ha az örökhagyó még ennyit sem juttatott részére
- ha az örökös ilyen lehetőség mellett sem volt hajlandó a hagyatékot elfogadni, a
hitbizomány biztosítása érdekében a senatusi határozat a lex Falcidiához hasonlóan
megadta a lehetőséget arra, hogy a praetor (iussum-mal) kényszerítse az örököst a
hagyaték elfogadására
VII. SC TREBELLIANUM
- Kr.u. I. században keletkezett
- elrendelte, hogy a hagyaték mint hitbizomány kiadását követően a hagyatéki hitelezők
részére a hitbizományos ellen utilis actio-k biztosíttassanak
- kimondta, hogy a hagyatéki követelések érvényesítésére szolgáló keresetek a
hitbizományost illessék
- ezzel a hitbizományos az örökös helyzetébe (heredis loco) került
- ha a hitbizomány az egész hagyatékra vonatkozott, úgy az örökösnek csupán a heres
elnevezés maradt meg
© Feco ’2003
70/72
627. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG TOVÁBBÉLÉSE
I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN

- a feudális magánjogban a vagyon 2 alapvető részre oszlott:
 ősi / öröklött
 szerzeményi vagyon
- a hűbéri jogok a végrendelkezést a szerzeményi vagyonra korlátozták

- az ősi vagyonra nézve a végrendelkezés teljesen ki volt zárva
- francia és német jogterületen:
a) ha voltak lemenők, az ősi vagyont az ELSŐSZÜLÖTTSÉGI ELV (primogenitura)
értelmében a legidősebb fiú örökölte
b) lemenők nemlétében az ÁGI ÖRÖKLÉS ELVE (paterna paternis, materna
maternis) érvényesült
c) örökösök híján a KORONA HÁRAMLÁSI JOGA (devolutio) jut érvényre
- a hűbéri korszak öröklési jogának jellegzetességei:

 a vagyon eredet szerinti kettéosztottsága
 a végrendelkezési szabadság szűk körre szorítása
 a paterna paternis, materna maternis elv
 a törvényes öröklésnek rendek szerinti differenciálódása
 az uralkodó illetve a korona háramlási joga
- a római végrendelet intézményét a német jogterület jogrendszerébe a kánoni jog vitte be
- általában mindenhol megnyilvánul az egyház törekvése: a végrendeleti jog saját
szabályozása alá vonása
II. AZ ÖRÖKLÉSI JOG FEJLŐDÉSE AZ ÚJKORBAN

- a francia forradalom azonnal felszámolta a feudalizmus öröklési jogának
alapintézményeit
- megteremtette a lehetőségét annak, hogy a RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG INTÉZMÉNYEI-ben rejlő
elgondolások közül egyesek újból érvényre jussanak; pl.:
 a végrendeleti alakszerűségek iustinianusi rendszere, a kötelesrész
 az özvegyi haszonélvezet, az örökös-helyettesítés, az utóörökös-nevezés
 a lemenők osztályra bocsátási kötelezettsége
 a heredes extranei-re vonatkozó adicionális hagyatékmegszerzési rendszerét (a
hagyaték a szükségképpeni örökösök kivételével csak elfogadó aktussal sze-
rezhető meg) több állam jogrendszere kizárólagos főszabállyá tette pl.: ABGB
 máshol a heredes domestici sajátos helyzetéből adódó ipso iure öröklési rendszer
érvényesül (pl.: a magyar Ptk., a francia Code civile, BGB)
- a törvényes öröklési rend középkori/újkori fejlődésében nagy szerepet játszott a

GERMÁN SZOKÁSJOG-ból eredő parentéla-rendszer, mely a magyar Ptk-ban is
érvényesül
a) PARENTÉLA: az azonos fokú felmenőket és összes leszármazóikat magában foglaló
ún. felmenői csoport
© Feco ’2003
71/72
b) PARENTÉLÁRIS ÖRÖKLÉS: a közelebbi parentéla kizárja a távolabbit, ezért pl.:

testvér vagy leszármazója létében a nagyszülő nem örökölhet
- a TÚLÉLŐ HÁZASTÁRS törvényes öröklési pozíciója nagy fejlődésen ment keresztül
- a iustinianusi Novellák törvényes öröklési rendje szerint a túlélő házastársat megelőzték
az elhalt házastárs legtávolabbi oldalrokonai is, az özvegyi quarta pedig csak a
rászorult nőt illette meg
- az újkorban már kedvező helyzetben: a lemenők pozíciójával konkurrál
III. AZ ÖRÖKLÉSI JOG RENDSZERÉNEK ÖNÁLLÓSULÁSA
a) ÖRÖKLÉSI JOGANYAG A „DOLGOKRÓL” (DE REBUS) SZÓLÓ RÉSZBEN

- glosszátorok és kommentátorok idején
- átvették a iustinianusi institució-rendszert
b) DOLOGI ÉS KÖTELMI JOG ELHATÁROLÁSA

- a koraújkori jogtudósok differenciáló tevékenységének hatására
- XVI. század: JOHANN APEL jogtanár a régebbi ius ad rem fogalom általánosításá-
val megvetette a dologi jog és a kötelmi jog modern elhatárolásának alapját
- XVII. század: VINNIUS holland jogtudós, a dologi és a kötelmi jogi jogosultságok
mint abszolút és relatív szerkezetű jogok elvi szembeállítása
- az öröklési szabályok már a tágabban értelmezett dologi jog keretében
helyezkedtek el
- bizonyos rendszertani önállósággal rendelkeztek
- az öröklési jog elhatárolódása megindul, de az 1. ptk-kban (pl.: Code Civil,
ABGB) még a régi, összeolvadt koncepció tükröződik)
c) AZ ÖRÖKLÉSI JOG ELHATÁROLÓDÁSA A DOLOGI JOGTÓL

- XVII. század: DOMAT
- XVIII. század: POTHIER
- 1807: HEISE – a pandektarendszerre épülő munkájában az öröklési jog a magánjog
önálló, a családjogot követő fejezeteként nyert elhelyezést
- 1838: PUCHTA – pandektatankönyv, az öröklési jog magánjogon belüli önállósága
d) A PANDEKTA-RENDSZEREN ÉS MAGÁNJOGON BELÜLI ÖNÁLLÓSULT ÖRÖKLÉSI JOG

- a pandektisták önállósították
- a XIX. századi német pandektisztikában szilárdult meg véglegesen
- ezt törvénykönyvben rögzítették
 1865: szász Ptk
 1896: BGB
 1907: svájci ZGB
 magyar Ptk-ban is önálló részt kapott
- SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV:
 a pandekta-rendszer logikailag olyan, mintha az embereket szőkékre, barnákra,
férfiakra és gazdagokra osztanánk
 az öröklési jog (halál esetére vonatkozó jogviszonyok) szembeállítása a dologi és
kötelmi joggal (élők közötti jogviszonyok) logikai hibákat rejt
© Feco ’2003
72/72
 mert az abszolút-relatív szerkezetű jogviszonyok az öröklési jogban is

szerepelnek, nem csak a dologi és kötelmi jogban
 mert a vagyonjog 3 fő területének felosztása így nem egységes principium
divisionis alapján történik
© Feco ’2003

Római Jog VI. (601-627)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Római Jog VI. (601-627)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

RÓMAI JOG - VI.

RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL)

601. AZ ÖRÖKLÉS EREDETE ÉS LÉNYEGE A RÓMAI JOGBAN

II. ÖRÖKLÉS AZ ÓKORI RÓMÁBAN

B) A RÓMAI JOG ÖRÖKLÉSI RENDJE

- fokozatosan fejlődött ki egyéb jogi formákból, nem rögtön kifejlett formájában

a) EGYETEMES JOGUTÓDLÁS (SUCCESSIO UNIVERSALIS)

- az öröklés nem egyszerűen a hagyatéki vagyontárgyak átszállása (successio

- a szabad végrendelet kialakulása kettős értelemben is nagy eredmény volt:

602. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG

I. AZ ÖRÖKLÉSI JOGVISZONYOK ALANYAI

a) ÖRÖKHAGYÓ (DE CUIUS)

- az örökhagyó és a jogutódai nem egyidejűleg szerepelnek az öröklési viszonyban

II. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG ÁLTALÁBAN

b) VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG

III. TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG

a) TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉG

TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL:

b) TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉG

TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL:

IV. A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG

VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL:

b) VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉG

VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL:

603. AZ ÖRÖKLÉSI VISZONYOK TÁRGYA

- a hagyaték magában foglalja:

- hagyaték  az örökhagyót élete utolsó pillanatában megillető vagyonnal

- a hagyaték TÍPUSAI a jogok (aktívák) vagy kötelezettségek (passzívák) túlsúlya szerint:

- a hagyaték NEM TARTALMAZZA az örökhagyó:

II. A HAGYATÉK RÉSZEI A JOGUTÓDLÁS SORÁN

- a hagyatéknak a hagyományokkal csökkentett része 

- az örökség mint vagyontömeg t a r t a l m a :

 nem tartoznak bele azok az aktívák (hagyományok), amelyeket az örökhagyó a

III. AZ ÖRÖKSÉG ÉS A HAGYOMÁNY VISZONYA

- örökösnevezés nélkül a hagyományrendelés nem állhatott meg, mivel az örökösnek

- pl.: az örökös nem fogadta el az örökséget, a hagyományok megdőltek

604. A HEREDITAS IACENS ÉS A BONA VACANTIA EGYBEVETÉSE

NYUGVÓ HAGYATÉK URATLAN HAGYATÉK

605. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG TÖRTÉNETE

I. A CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND (ARCHAIKUS KOR)

XII TÁBLÁS TÖRVÉNY

agnatio: civiljogi rokonság, leszármazás és hatalmi köteléken alapuló rokonság

II. A PRAETORI ÖRÖKLÉSI REND (PRÉKLASSZIKUS KOR)

- a civiljog szerint nem örökös személyt a praetor

 bonorum possessor: a hagyaték birtokába beutalt személy

- a bonorum possessor praetor általi védelme szerint megkülönböztetünk

III. A CSÁSZÁRKORI ÖRÖKLÉSI REND (KLASSZIKUS ÉS POSZTKLASSZIKUS KOR)

A) KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLYOK LÉTREJÖTTE

B) A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS ELŐRELÉPÉSE

favor testamenti elve (Severusok korában)

C) IUSTINIANUS NOVELLÁRIS VÁLTOZTATÁSAI A KODIFIKÁCIÓ UTÁN

606. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI ÉS JOGALAPJAI

I. AZ ÖRÖKLÉS MEGSZERZÉSÉNEK JOGALAPJAI ÉS JOGCÍMEI

1) AZ ÖRÖKSÉG MEGNYÍLÁSA VALAKI SZÁMÁRA (DELATIO HEREDITATIS)

- az örökség megnyílásának 2 jogalapja volt:

- aszerint, hogy ezek közül melyik érvényesül, az örökség megszerzésének

a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS (successio legitima / ab intestato)

c) (successio contra tabulas)

2) AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI (MODI ACQUIRENDAE HEREDITATIS )