17.

A közigazgatás szervezete: államigazgatás és önkormányzati alrendszer

1. Államigazgatási alrendszer

Az államigazgatás közigazgatási feladatokat valósít meg, általában az állami feladatoknak azon körét,
amelyeknek nincs közvetlen, lokális kötődése, amelyek nem tekinthetőek helyi közügyeknek.

Az államigazgatás felülről szerveződik, szervezeti rendjére, működésére a Kormány meghatározó befolyást

gyakorolhat mely a jogalkotási jogkörben és a szervezet átalakítási jogban mutatkozik meg.

A központi közigazgatási szervek az államigazgatási szervezetrendszer meghatározó elemei. Jelentőségük egy

részét az adja, hogy:

- illetékességük az egész országra kiterjed

- ezeknél a szerveknél összpontosulnak a közigazgatás stratégiai és operatív jellegű döntési hatáskörei

- tevékenységük túlmutat a közigazgatás keretein, kihat az egész állami, társadalmi működésre

A központi szervek rendszere nem homogén.

A központi közigazgatási szervek 2006-ban új, egységes törvényi szabályozást kaptak. Ennek okai:

- A közigazgatás központi szerveinek száma, feladat- és hatásköre a rendszerváltás óta folyamatosan

növekedett, ami egy túlméretezett, túlcentralizált struktúrát eredményezett.

- Ennek a szervezetnek hibája a túlpolitizáltság mellett a pazarlás, és a működési hatékonyság hiánya.

- A folyamatos átalakítás során egy instabil központi szervezetrendszer alakult ki. Az országos főhatóságok
között jelentősek a jogállásbeli különbségek.

- Ezek a szervek a legváltozatosabb elnevezéseket kapták: hatóság, főfelügyelet, intézet, tanács. Igy a központi
szervek számát nehéz meghatározni.

Az államigazgatás legfelsőbb szintű irányítását a Kormány gyakorolja, melyben a miniszterelnöknek van

meghatározó szerepe. A kormányfőt a parlamenti többségi elv alapján a kormányprogram egyidejű elfogadásával
választja meg az Országgyűlés. A Kormány a miniszterelnök kinevezésével és eskütételével alakul meg.

Országos szinten a Kormány mellett minisztériumokat, és nem minisztériumi jogállású központi szerveket
kell megemlíteni. A minisztériumok létesítése az Országgyűlés feladata. Élükön miniszter áll, aki a Kormány
tagja. A vezető tisztségviselők az államtitkárok. A miniszter általános politikájának keretei között állandóan
irányítja az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágait, és az alárendelt szerveket, valamint ellátja a
Kormány és a miniszterelnök által meghatározott feladatokat. Törvényben, vagy kormányrendeletben kapott
felhatalmazás alapján feladatkörében eljárva önállóan vagy más miniszter egyetértésével rendeletet alkothat,
amely törvénnyel, kormányrendelettel és az MNB elnökének rendeletével nem lehet ellentétes.

A területi államigazgatási szerveket dekoncentrált, vagy centrális alárendeltségű szerveknek nevezzük. A

központi államigazgatási szervek alatt állnak, fő tevékenységi körük a hatósági jogalkalmazás, egyedi
közigazgatási ügyek eldöntése.

Települési szinten az államigazgatási feladatokat általános hatáskörrel a jegyző látja el. Megvalósítja az őt
foglalkoztató önkormányzat működéséhez kapcsolódó feladatokat is.
2. Önkormányzati alrendszer

Az állami decentralizáció eredménye a helyi- települési igazgatást jelenti, melynek kulcseleme a széleskörű
önállóság, a helyi autonómia.

A helyi önkormányzaton kívül léteznek még:

- szociális önkormányzatok
- kamarák (megvalósítják a tagok érdekképviseletét az állammal szemben, és ellátnak igazgatási feladatokat is.
- kulturális (intézményi) önkormányzatok (felsőoktatás önkormányzatai)
- média önkormányzatok
- egyesületi jog alapján létrejött önkormányzatok
- vallási közösségek (egyházak) önkormányzata
- érdekképviseleti önkormányzatok (szakszervezetek)

A modern önkormányzatiság több elméleti kiindulási pontra is visszavezethető.

1. A francia felfogás szerint a helyi hatalom az államhatalom önálló része, a központosítás ellenpólusa.

2. A klasszikus német felfogás szerint az önkormányzatokban a közvetlenül választott testületek útján a

polgárokat be lehet vonni az államéletbe.

3. Az angol local goverment nincs az államigazgatással szembehelyezkedő önkormányzati igazgatás, hanem

utóbbi egy köztes forma az állam és a társadalom között, amely saját felelősséggel, önállóan igazgat.

Magyary szerint az emberek területi alapon történő szerveződése hozza létre azt a közösséget, amely
önkormányoz. Az önkormányzatok működése átfogó jellegű, általános igazgatást végeznek.
Az önkormányzati igazgatás nem szünteti meg a közigazgatás egységét, a helyi önkormányzatok állami
igazgatást is végeznek.

Rudolf von Gneist kétféle önkormányzat fogalmat definiált:

- olyan közjogi, jogi személy, melyet megillet az önkormányzás joga
- az önkormányzás sajátos határozatok (döntések) meghozatalának folyamatát is jelenti.

A helyi önkormányzás jellemzői:

- az önkormányzati igazgatás lényeges része a közigazgatásnak
- az önkormányzatiság a demokrácia, a jogállam elengedhetetlen tartozéka
- az önkormányzatoknak hatalomkorlátozó funkciója is van
- az önkormányzatok a decentralizáció megvalósulási formái
- az önkormányzatok erősítik a közösségi érzetet
- a polgár érzi, hogy beleszólhat a közigazgatási egységek összetételébe, ezáltal könnyebben azonosulhat velük

Grünwald Béla szerint az önkormányzat a szabadság elvét képviseli a közigazgatásban azáltal, hogy az állam
megengedi, hogy egyes polgárai nemcsak a törvények alkotásában hanem az állami tevékenységben is részt
vegyenek.