Kivonatolta, összeállította és átírta

Biró László
2
Tartalomjegyzék:

Bekezdés…………………………………………………………… 4
1. fejezet Isten……………………………………………………... 6
2. fejezet Szellem, szellemvilág, szellemiség……………………... 11
3. fejezet Dualitás és duálok………………………………………. 23
4. fejezet Test, lélek, szellem……………………………………… 31
5. fejezet Lélek……………………………………………………. 36
6. fejezet Bukás és visszatérés…………………………………….. 54
7. fejezet Élet……………………………………………………… 58
8. fejezet Reinkarnáció - Testetöltés……………………………… 69
9. fejezet Karma és kegyelem…………………………………….. 81
10. fejezet Születéstől a halálig…………………………………….. 92
11. fejezet Halál…………………………………………………….. 99
12. fejezet Szenvedésektől a felemelkedésig………………………..108
13. fejezet Ellentét erők……………………………………………..119
14. fejezet Pokol, tisztítótűz és a mennyország……………………..126
15. fejezet Médiumok, próféták……………………………………..132
16. fejezet Anyag és az anyagi ember……………………………….143
17. fejezet A valódi szellemi érték…………………………………..146
18. fejezet Szférák…………………………………………………...157
19. fejezet Egyéniség, személyiség………………………………….170
20. fejezet Bűnök…………………………………………………….178
21. fejezet Szellemesítés……………………………………………..186
22. fejezet Jézus tanításaiból…………………………………………191
23. fejezet Gondolat, képzelet, elementálok…………………………201
24. fejezet Hit és ima………………………………………………...210
25. fejezet Gondviselés………………………………………………213
26. fejezet Szellemi bölcsességek……………………………………220
27. fejezet Megszállottság, szellemidézés…………………………...228
28. fejezet Szeretet…………………………………………………...234
29. fejezet Angyalok, tündérek, elemi lények………………………..239
30. fejezet Keresztény egyházak a szellemvilág fényében…………...247
31. fejezet Rendkívüli pszihikus képességek………………………...256
32. fejezet Civilizációk, óriások……………………………………...264

3
33. fejezet Utolsó idők………………………………………………..268
Források……………………………………………………………….279

Bekezdés

A könyv címét a szó szoros értelmében kell venni, mert a tartalma a spiritiszták-
szellemtanosok százötven éves munkájának eredménye. A könyv tartalma szinte teljes
terjedelmében a szellemvilág képviselőinek tanításait foglalja magába, melyeket író és
beszélő médiumok által adtak át az emberiségnek. Ez a munka, a Szentlélek szellemi
közösségének a megnyilvánulása Krisztus Urunk ígérete szerint. Az utolsó időkre a
megmérettetés előtt az emberiség meg kellett kapjon minden tudást a Földön, amelynek
segítségével megválthatja magát.
Az utolsó idők már Jézus életének korában elkezdődtek, ezt el is mondta egy
alkalommal a tanítványainak. Tehát az utolsó idők egy lassú érési folyamat, amelyben a
korszellemek változásával az emberiség mind nagyobb tudáshoz jut, értelmi és érzelmi
képességei csiszolódnak, befogadóképessége megemelkedik. Az ezernyolcszázas évek
derekán jutott végre arra az értelmi szintre, hogy a szellemvilág Jézus ígéretéhez híven
átadja nekünk tanításait. Nyilvánvaló, hogy sokféle szellemi tanítás van, attól függően,
hogy a médium és a köre milyen szellemi szinten áll, mert az anyagias, önző médiumok
bizony az "anyag urának" szolgáit szólaltatják meg és az ők tanításai annyit érnek, mint
az ókori hamis prófétáké.
Számunkra felfoghatatlan szellemvilági munka eredményeként a Kárpát-
medencében alakulhatott ki az a mag, akik elkötelezett hitük és hatalmas szellemi
tudásuk által, felállítottak egy mindenkori mércét a szellemvilági megnyilatkozások
számára. Ez a mérce azóta is az evangéliumok igazságtartalma. Ennél alább soha sem
adták és boldog vagyok, hogy én is ehhez igazodhatok. Ezt a fajta szellemvilági
közlésformát nevezték el "evangéliumi spiritizmusnak" vagy újabban szellemtannak.
A több mint százötven éves munka eredményeként egy kisebb könyvtárnyi
szellemtani irodalom gyűlt össze, amely bárki számára elérhető ingyen a világhálón. Én
is így jutottam hozzá. Ezt az egész irodalmat rágtam át és jegyzeteltem ki szorgalmasan.
Több kötetre való lényegi kivonatot készítettem belőlük. Közben megértettem sok-sok
összefüggést és mostanra mondhatom "összeállt a kép". Ezért vállaltam el, hogy a
kivonatok kivonatait rendszerezve összefűzzem, az egészet átírva értelmezzem és ebben a
könyv formában azoknak is átadjam, akik nem szellemtanosok.
Bőséges más irányú előtanulmányaim lehetővé tették, hogy összefüggéseiben
megértsem a titkos tanításokat is, így jó pár esetben saját szavaimmal is kifejtek és
megmagyarázok egyes nehezebben megérthető tanításokat. Az előtanulmányaim nélkül
nem lettem volna képes sok mindent megérteni, összefüggéseiben felfogni.
Mindent, amit leírok a könyvben, alátámaszt a szellemtani irodalom és a teozófia,
mint kisegítő anyag. Nincs szándékomban vitatkozni bárkivel is, mert ez nem az én

4
dolgom. Tényeket adok az olvasó kezébe és nem akarom meggyőzni semmiről, de
örülnék, ha elgondolkozna az olvasottakon, és még jobban örülnék, ha utána is nézne a
forrásművekben. Nem akarok semmit bizonyítgatni, hiszen Isten, a szellemvilág és a
lélek már a hit területéhez tartozik, ami vagy van valakiben, vagy nincs. Ezekhez a
dolgokhoz az értelmi világosságot mindenki magának kell megszerezze, sokszor
szenvedések és véres áldozatok árán megkeresnie. Aki maga nem keresi, soha sem fogja
megtalálni, a keresőnek viszont hatalmas segítséget nyújthat a könyv.
A látszólagos ismétlődéseket szándékosan nem szűrtem ki két okból. Először is a
tanítás módszertanában hasznos a fontos részek és kijelentések megismétlése, más
szavakban kifejezve, másrészt mivel rengeteg szellemi tanítást dolgoztam fel és fűztem
egybe, az összecsengések csak erősítik az igazságtartalmat.
A legfontosabb szempont, amit a könyv összeállításánál mindig is szem előtt
tartottam, az összevetés az evangéliumi igazsággal, amely számomra a mércét jelentette.
Legjobb tudomásom szerint semmi olyan rész vagy mondat nem került részemről a
könyvbe, mely ellentmondana Jézus tanításainak, bár nem vagyunk tökéletesek, én sem.
Elképzelhető, hogy valamit nem értettem meg kellőképpen, vagy valami elkerülte a
figyelmemet, ezért esetleges ellentmondás merül fel. Remélem nagyon kevés ilyennel
találkozik a kedves olvasó, de ha mégis, az jó jel és dicséretes az értelmi szintjét illetően.
Idézek egy pár mondatot az egyik szellemi közlésből, ahol azt is megjegyzi a tanító
szellem, hogy ne rejtegessük szellemi tudásunkat, ha szükségesnek látjuk írjuk le, vagy
mondjuk el, amit gondolunk, de óvakodjunk attól, hogy térítgessünk, vagy valakit
győzködjünk a mi igazságunkról. Ez nem a mi dolgunk, hanem a szellemvilágé, az
őrangyaloké és szellemi vezetőké.
"Az úgynevezett ezoterikus könyvek ellepték a piacot. Ezekben sok-sok tévedés,
tévelygés van, ami az ellentét malmára hajtja a vizet. Azoknak az írásoknak és azoknak a
könyveknek, amelyek viszont a magasabb szellemvilágból, Isten akaratából láthattak
napvilágot, Krisztus útmutatása alapján íródtak, nincsen keletjük, sőt meg sem
jelenhetnek. Ebben a káoszban nagy szükség lenne arra, hogy ezek a könyvek
nyilvánosságot kapjanak, hogy akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, azok
megelégülhessenek.
A közeljövőben, valami úton-módon, amíg az alkalom és a lehetőség fennáll, a már
kiadott könyveket, amiben munka, erő, idő fekszik, tegyétek elérhetővé azok számára,
akik ma még erősödést várnak, akik ma még keresik és kutatják az igazságot, akik ma
még, ezeken a gyöngyszemeken keresztül megmenthetőkké válhatnak."
Ezeknek a gondolatoknak a fényében készült el ez a könyv. Azt kívánom kedves
olvasóm, ne higgyél abban, amit leírtam, sőt bosszantson fel az a tény, hogy nem fűzök
forrásmű hivatkozásokat a leírtakhoz. Annyira bosszantson fel, hogy vedd elő a "kardod"
és nemes küzdelemben, győzzél meg az írottak ellenkezőjéről a megadott forrásművek
keretén belül. Garantálom, hatalmas győzelmet aratsz magad fölött, én pedig annyit
nyerek, hogy valakit magam fölé emeltem, tehát mindketten győzünk a szeretetben.
Amikor ezt a könyvet olvasod, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. A szellemvilág
számos tanulnivágyó tagját irányították melléd szellemi vezetőik, hogy veled együtt
tanulhassanak. Ők nem látják lelki szemeikkel a te fizikai testedet, nem hallják a
hangodat, de lélektestedet tökéletesen érzékelik és minden gondolatodat, érzelmedet
felfogják. Nincs titkunk előttük, de ők most tanulni jöttek hozzád, ezért gondolj
szeretettel rájuk, míg a könyvet olvasod.

Nagyvárad: 2013 augusztus 25. Szeretettel

5
 Biró László

1. fejezet

Isten

Mint ahogy az óra sem képzelhető el órás nélkül, ugyanígy a létező legpontosabb
óra, nevezetesen a világ órája sem képzelhető el egy hatalmas mester nélkül, aki ezt a
világórát elkészítette az összes billió és billió fogaskerékkel együtt, melyek tökéletesen
illeszkednek és kapcsolódnak egymáshoz. A világ órájának az emberi agy számára
elképzelhetetlen alkotóját hívjuk Istennek.
A vallások egyetértenek abban, hogy Isten egy szellem, de abban már nem értenek
egyet, hogy a legmagasztosabb szellemnek alakja van-e. Sokan úgy gondolják, hogy az
alak csak az anyagnál létezik, a szellemnél nem. Ez tévedés. Az anyag a szellemi dolgok
képe. És ahogy minden anyagi dolognak is van formája és alakja, éppúgy minden
szelleminek is, tehát Istennek is. Semmilyen alaktalan dolog nem létezik, sem az anyagi,
sem a szellemi világban. A szépség a forma teljessége, a szellemek birodalmában is Isten
a legteljesebb szépség, és így a legteljesebb alak is.
Isten mint önálló, gondolkodó és tervező lény egyben személyiség is. De a
személyiség, Én, nem létezhet forma és alak nélkül. Istennek tehát van arca és alakja,
ugyan ezt az emberek nem láthatják, de a szellemek igen. Mivel pedig Istennek
személyisége és alakja van, nem oly módon van mindenütt jelen, ahogy azt az emberek
gondolják. Noha a belőle áramló erő (Isten Szent Lelke) segítségével minden dologban és
eseményben jelen van, és minden létező a létét, fennmaradását és működését csak az
Istenből áramló életerőnek köszönheti: Ereje segítségével van összekötve minden
létezéssel. Semmi nem vonhatja ki magát befolyása alól. De mint szellemi személyiség
nincs mindenütt.
Istent mindentudónak nevezzük, mert Isten minden tényleges dolgot tud. Tudja a
múltat és a jelent. A jövőből pedig a sorsokat ismeri, amiket teremtményeinek
meghatározott. De azt nem tudja, ami a jövőben a teremtett lények szabad akaratú
döntésétől függ. Nem tudja előre, hogy fognak teremtményei szabad akaratukból ilyen
vagy olyan esetben dönteni. Ha Isten előre tudná a teremtmények szabad döntéseit, a
szabad akaratú döntés szabadsága megszűnne.
Isten tudása is, mint minden tudás, örökérvényű törvények alá van rendelve. Isten
számára ugyanazon okokból egyenlő kétszer kettő néggyel, mint bármely más szellem
számára. Az, hogy a teremtmények szabad akaratú döntéseit nem ismeri előre, még nem
jelenti Isten tökéletességének hiányát, hanem az akarat szabadságának szükségszerű
következménye, azaz a legmagasztosabb ajándéké, amit csak Isten a teremtményeinek
adni tudott. Ezért Isten sem tudja előre, hogy a teremtett szellemek közül hány pártol el,
és természetesen azt sem, hogy e szellemek közül kik fognak elpártolni. Ő csak az
elpártolás lehetőségét ismeri, melyet a szabad akarattal Ő maga adott.

6
 A vallási dogma azt tanítja, hogy az Egy Isten három személyben van. Azt állítja
tehát, hogy három olyan szellem van, akik valódi Istenek, és együtt mégis egy Istent
tesznek ki. Ez emberi tévhit és a legnagyobb bolondság. Nincs Szentháromság és nincs
hármas egység abban az értelemben, ahogy a dogma alapján tanítja az egyház. Isten
egyetlen személyiség. Isten csak az Atya. Minden más szent szellem Isten teremtménye.
Egyikük sem egyenlő az Atyával.
A Biblia és a történelem tanúsága egyértelművé teszi, hogy a Háromság ismeretlen
fogalom volt a bibliai időkben és még utána is jó néhány évszázadig. A három-
négyszázas években hosszas viták után fogadták el egy kezdeti formában, de csak az
1200-as évek zsinatjain tették a mai formájába ezt a dogmát.
A szellemi tanítások egyértelművé teszik, hogy a "Fiú" is teremtmény, egyike az
"elsőd" teremtésű szellemeknek, akik sohasem buktak. Ők kapták azt a feladatot, hogy a
bukás utáni káoszban rendet tegyenek. Ők hozták létre az első napköröket a legmagasabb
dimenziókban, majd a sorozatos bukás következtében dimenzióról-dimenzióra
ereszkedve az alsó napköröket, azaz univerzumokat. Mi most a hatodik, három dimenziós
napkörben (univerzumban) testesülünk, annak is az egyik kis "napocskája" egyik
legfejletlenebb, legelmaradottabb bolygócskáján, a Földön.
Krisztus számunkra elképzelhetetlenül hatalmas szelleme rendcsináló
tevékenységének eredménye a galaxisunk, benne a naprendszerünk és abban bolygónk
megteremtése a természettörvények által, ahol mi a bukott szellemek légiói ciklikusan
lehetőséget kapunk egy-egy civilizáció kialakítására a tanulás, tapasztalás és folyamatos
lelki fejlődés céljából.
A Szentlélek (Szent Szellem - az eredeti görögből tévesen fordítás miatt Szentlélek)
nem egy isteni entitás a szellemi tanítások szerint, hanem azoknak a tiszta szellemeknek a
közössége, akik hűségesen megmaradtak, illetve azok, akik buktak ugyan, de sikerült
felemelkedniük. Valamennyiük közös célja és feladata a bukottakat segíteni és felemelni
a legnagyobb áldozatok árán is, lásd az Üdvözítőnk megtestesülését. Rájuk utalt Jézus,
amikor az utolsó vacsorán elmondta tanítványainak, hogy még sok mindent el kellene
mondania nekik, de az értelmi szintjük még túl alacsony, hogy felfoghassák értelmét.
Megígérte nekik, hogy az utolsó időkben, amikor az emberiség értelmi szintje
ugrásszerűen megemelkedik, elküldi a Szent Lelket, hogy adja át az emberiségnek
teljességében az Ő tanításait.
A Szentlélek Isten akaratának végrehajtója a jelenkorban. Többen, nevezik a Szent
Szellemnek is, de a helyesebb kifejezés mégis a Szentlélek. A Szentlélek a szent
szellemek sokasága. Olyan szellemeké, akik a Szentlélekben már minden erejükkel -
amelyek Isten akaratát hordozzák - vannak jelen. A Szentlélek nemcsak a szent szellemek
sokaságát jelenti, hanem azoknak minden feltisztult, vagy örökkön - örökké tisztán
maradt erejüket is. A Szentlélek erejének senki és semmi ellenállni nem képes; sem
növény, sem állat, sem az emberi világ, sem pedig a szellemvilágban egyetlen lélek vagy
szellem sem. A Szentlélek óriási és csodálatos ajándéka Istennek és a mi Urunknak Jézus
Krisztusnak.
Sokféle háromság-fogalom létezik az emberiség történetében, de számunkra a
legfontosabb a kereszténység dogmatikus álláspontja. Ez a háromságtan azt tanítja, hogy
az Istenségben három személy létezik: az Atya, a Fiú és a Szentlélek; de ők a valóságban
mégsem három, hanem csak egy Istent alkotnak. E dogma szerint az Istenségen belül
mind a három személy egyenlő, mindenható, nem-teremtett és öröktől fogva létező.
A katolikus egyház kijelenti, hogy az athanasiusi hitvallás szavai szerint: "Isten az
Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek is, és még sincs három Isten, csak egy Isten!'.…

7
Ebben a Háromságban mind a három személy együtt-örökkévaló és együtt-egyenlő:
mindannyian egyformán nem-teremtettek és mindenhatók (Katolikus Enciklopédia). A
kereszténységben majdnem az összes többi egyház egyetért ezzel.
Az értelmes, gondolkodó ember számára ez érthetetlen, felfoghatatlan tézis. Erre a
vallási dogmatikusok egyszerű válasza: "a Szentháromság az emberi ész számára
felfoghatatlan isteni titok", amit természetesen nem illik bolygatni. Ez majdnem olyan
válasz, mint az egyszeri nőé, a "csak".
Sok teológus kutatta a Bibliában a Szentháromságra utaló kijelentést, vagy legalább
célzást, de ilyen nem létezik, sem az Ó-, sem az Újszövetségben, sőt még az egyházi
teológiában sem kapott hivatalosan helyet a negyedik századig. Valamikor ezidőtájt
jelent meg a fogalom a teológiában. Mi befolyásolta ? Az ősi világban, már Babilóniában
is dívott a pogány istenek imádata, akiket hármas csoportokban vagy triádokban
képzeltek el. Ez a befolyás már évszázadokkal Krisztus előtt, majd az ő idejében és a
halála utáni évszázadokban is éreztette hatását Egyiptomban, Görögországban, és
Rómában is. Az apostolok halála után pedig ezek a pogány hiedelmek kezdtek
beszivárogni a krisztusi hitbe.
A szellemtan filozófiája, a spiritológia álláspontja, a szellemvilág álláspontja. Ők
egyetlen emberek felé közvetített igazságot fogadnak el, a krisztusi igazságot.
Üdvözítőnk az utolsó vacsorán, amikor búcsúzott szeretett tanítványaitól azt mondta
nekik: "Még sok mondanivalóm lenne, de azt nem tudnátok elviselni", ezért megígérte
nekik, hogyha elérkezik az idő, "ama Vigasztaló, a Szent Szellem…mindenre megtanít
majd titeket". Ez korunkra már be is következett. Az 1850-es évektől kezdődően 150
éven át közvetítette a szellemvilág, ragyogó médiumok segítségével a krisztusi tanítások
kiegészítését.
Nagyon fontos a mai tisztánlátásra törekvő emberek számára, hogy tisztában
legyenek a Szent Szellem, vagy másképpen mondva a Szentlélek fogalmával, mert ezt a
dogmák követői képtelenek emberi ésszel felfoghatóan megmagyarázni. Rengeteg kötet
jelent meg ugyan a vallási irodalomban ezzel kapcsolatban, de az írók elkötelezettsége,
hatalmas lexikális tudása és ömlengő vallásos érzése a megértéshez nem elegendő. A
megértéshez egyszerűség és világosság szükséges, amely csak Istenben és a
szellemekben létezik.
Az ember szelleme világossággal született és az mindég meg is maradt benne,
hiszen Isten a saját képmására és hasonlatosságára teremtette az egész szellemvilágot.
Tehát valamennyien mindentudóknak születtünk, csak a bukással mindegyikünk tudata
elhomályosodott egészen a szellemi halál állapotáig. A szellemi fejlődés jóvoltából a
szellemek különböző mértékben sikerült megszabaduljanak a legsötétebb homálytól, ami
a tisztánlátásukat akadályozza. A megértés felismerése, bár egy külső gondolati vagy
eszme hatására történik, de nem külső, hanem belső folyamat, a lélek belsejében zajlik,
ahol egy megtisztult lélekrész lehetővé teszi, hogy a lélek felismerhesse önmagában a
gondolattal, eszmével kapcsolatos igazságot. Ezért senkit nem lehet megtanítani semmire,
míg a lelke nem kész az ismeretek befogadására. Mivel a Szentháromság dogmájáról a
tiszta lélektudatnak nincs ismerete, mert nem az isteni igazság, hanem emberi okoskodás
szüleménye, ezért megérteni lehetetlen.
A Szentlélekben benne van Isten akarata, ereje és úgyszintén benne van a mi
Urunk, a Jézus Krisztusunk életereje. A Szentlélek minden olyan erőt felszed, amely
tiszta, amely szeretettel, akarati tendenciákkal és jósággal telített. Sehol egy parányt el
nem hagy veszni Isten erejéből, jóságából, szeretetéből, kegyelméből. Mindent ural és
mindent fenntart; úgyis mondhatnánk, hogy a Szentlélek az Atya áldó keze, amelyen

8
keresztül az Ő jósága, szeretete kitöltetik az Ő teremtményeire, kitöltetik az egész
világmindenségre.
Ebből az erőből csak parányokat vettek az apostolok, és mégis csodálatos
cselekedetek véghezvitelére voltak képesek; ők is képesek voltak halottakat feltámasztani
és a leggyötrelmesebb betegségekből embereket meggyógyítani. A Szentlélek óriási és
csodálatos ajándéka Istennek és a mi Urunknak Jézus Krisztusnak. Mert ha Krisztus e
világra nem születik, az igazságot nem prédikálja, Isten akaratáról bizonyságot nem tesz,
akkor soha sem áramolhatott volna ki a Szentlélek ereje e világra. Ő ígérte meg és Ő
küldte el a Szentlelket vigasztalóként, erőforrásként, világosságként és irányítóként. A
Szentlélek világítja be azt az utat, amelyet Krisztus nyitott meg, hogy akik a későbbi
korokban élnek, azok is a földről a mennybe juthassanak. Így juthat a Szentlélek
világosságánál az emberiség az ígéret földjére, vagyis a mi Atyánk, Istenünk országába.

Emanuel Swedenborg a „Menny és pokol” című kötetében nagyon érdekes angyali

tanítást közöl. Ez a tanítás azt bizonyítja, hogy az az íge, miszerint Isten az embert a
maga hasonlatosságára és képmására teremtette, mennyire igaz, sőt nem csak az ember,
de az egész szellemi világ formára, alakra ezt tükrözi az analógia törvénye alapján.
"Hogy a menny egész kiterjedésében egy embert ábrázol, az még a világban
ismeretlen titok, de a mennyben teljesen ismert dolog. Ennek megismerése az abban élő
angyalok értelmének legfőbb feladata. Mivel tudják, hogy az egész menny társaságaikkal
együtt egy embert ábrázol, azért ők a mennyet a legnagyobb és isteni embernek nevezik.
Isteninek azért, mert az Úr Istenije alkotja a mennyet. Az angyalok ugyan a mennyet
egész kiterjedésébe nem ilyen alakúnak látják, mert az egész menny egy angyalnak sem
esik látókörébe (nincs külső rálátása), de viszont a távolfekvő társaságokat, amelyek sok
ezer angyalból állnak, ilyen alakban egynek láthatják. Ezért a társaságból, mint részből az
egészre következtetnek. Mert úgy az egész, mint a részek, a legtökéletesebb alakban
vonatkoznak egymásra. A különbség csak annyi, mint a nagyobb és a kisebb képmás
között.
Hogy az emberben a testrészek és a szervek, mintha csak egy volna,
együttműködik, az onnan ered, hogy benne legparányibb részecskét sem lehet találni,
amely a közös léthez ne járulna, vagy hasznot ne hajtana. Az egység használ saját
részeinek és a részek használnak az egységnek; mert az általános a részekből áll és a
részek az általánost képezik. Ezért azok egymásról gondoskodnak, egymásra utalva
vannak és ilyen alakban köttetnek egymással össze. A társaságok képezése a mennyekben
hasonló módon történik. Azok ott hasonló alakká, a haszonhajtás tekintetében
egyesíttetnek. Ezért az olyanok, akik az általánosnak hasznot nem hajtanak, a mennyből
eltávolíttatnak, mert azok idegenszerűek. Hasznot hajtani annyit jelent, mint az általános
jó érdekében másoknak javát akarni. Hasznot nem hajtani pedig annyit jelent, mit
másoknak nem az általános jó, hanem saját maga érdekében javát akarni. Ezek azok, akik
önmagukat mindenekfelett szeretik, amazok azonban, akik mindenek felett az Urat
szeretik."
Az analógia alapján az emberi test is ilyen tökéletes egység, sok trillió sejtnek az
együttműködő egysége. A szellemi-lelki tisztátalanság valójában egy hibás, beteg
információ halmaz, amely kiszakadt az analogikus egységből és öntörvényűen működik,
önzően, az egység kárára. Olyan mint egy számítógépvírus, amely mindent megfertőz,
amivel kapcsolatba kerül. Mellesleg, mivel mi emberek meglehetősen tökéletlenek
vagyunk, mindannyiunkban megvan ez a vírus. Ha a testet éltető energiák áramlása
bizonyos torlódások miatt lecsökken, az addig egészséges étertest meggyengül és sok

9
esetben a hibás információ beleíródik és agresszívan terjeszkedni kezd, ez pedig idővel
megjelenik a fizikai testben mint rákos daganat. Ezért mondhatjuk azt, hogy a fizikai
betegségek túlnyomó része lelki eredetű, tehát megszüntetéséhez a hibás gondolat és
érzelmi tartalmak eltávolítása szükséges.
Isten szellem, és minden, amit teremt, szintén szellem. Saját képére olyan
mérhetetlen mennyiségű szellemet keltett életre, hogy nincs oly földi számunk, mellyel
ezt csak közelítőleg is kifejezhetnénk. Hogy a végtelen nagy és mindenható Isten milyen
módon teremtette a szellemi világot, azt lehetetlen elmagyarázni. Ezt nem is kell tudnia
egy embernek.
Isten a világot nem egyszerre teremtette. Isten a nagy Alkotó, aki a végtelenül bölcs
törvények alapján a kicsiből megalkotja a nagyot, az egyből a sokat, a billió maggal
rendelkező fa magjából az új fa csíráját; aki a családot nem úgy teremti, hogy a szülőket
és gyerekeket egyszerre kelti életre, hanem először egy szülőpárt alkot, megadja nekik a
nemzőerőt, így a gyerekek születésével lassan nő a család, ebből a családból új családok
állhatnak elő a végtelenségig. Ugyanilyen módon járt el Isten szellemi teremtésében.
Minden törvény, melyet a földi életben látunk, a szellemi világban éppúgy megvan,
ez a túlvilágra vonatkozó minden tudás igazságalapja, függetlenül attól, hogy az ember
elfogadja vagy gúnyos mosollyal, hitetlenül elutasítja magától.
A férfi és nő kapcsolata, mely a természetben és minden élőlénynél megvan, a
szellemi teremtésben is ugyanilyen körben érvényes, érvényesnek kell lennie. Hiszen az
anyag csak a szellemiség megtestesülése, tehát csak a szellem egy másik állapota, ami a
szellemi törvényeket nem szünteti meg, hanem egy, az anyagnak megfelelő módon
működteti.
Ahogy a földi teremtményeknél is minden fajnál van hímnemű és nőnemű lény, úgy
a szellemi teremtésben is vannak férfi és női szellemek. A férfiszellemek száma
megegyezik a nőiekkel. Minden férfiszellemhez Isten törvénye szerint női szellem van
rendelve. Ők teljesen összeillők és egymás kölcsönös kiegészítésével és a hűséges
együttműködéssel Istentől kapott feladatukban találják meg legmagasztosabb személyes
örömüket. Az ilyen egymásnak teremtett szellempár megnevezése Duál. Ez annyit jelent,
hogy ketten, akik összetartoznak. Ezek azok a házasságok, melyek az égben köttetnek.
A férfi és nő párkapcsolatának ezen törvénye alól csak Isten kivétel. Tehát ugyanez
a törvény Isten első életre keltett teremtményére, Isten fiára, akit mi Krisztusnak
nevezünk, ugyanígy vonatkozik. Jézus leszületésével egy tiszta duálszellem öltött testet,
tehát Jézus értelemszerűen duálszellem volt, tökéletes belső harmóniában és egységben.
Bár férfitestben öltött testet, mert a munkája ezt kívánta meg, hiszen nőként egy durva
patriarchális társadalomban semmibe sem vették volna, soha párkapcsolatra nem vágyott,
nem is vágyhatott. Olyan volt az emberek között, mint egy angyal, androgün, azaz nem
nélküli és ezt lelki értelemben gondolom, nem fizikaiban.
Régebben Jézus faji hovatartozását nem firtatták, de Badiny Jós Ferenc felsorol egy
néhány érvet az Újszövetségből, amelyek azt bizonyítják, hogy nem volt zsidó, hisz
maguk a zsidók sem tartották Őt közéjük valónak, ráadásul a prozelita adó fizetésére is
kötelezték, amit az eredetileg nem zsidó vallásúakra róttak ki. Badiny pártus-hún-szkíta
származásúnak tartja. Érdekes módon még a szellemvilág közléseiben is két álláspontot
találtam. Az egyik Jézus faji hovatartozását kétségbevonhatatlanul zsidónak tartja, a
másik viszont kijelenti, hogy Jézusnak nem volt semmilyen faji, vérségi kötődése, mert Ő
a testetöltött kozmikus ember volt. Én ezt a másodikat gondolom igaznak.
Ő nem volt Isten, de ember sem. Minden földi emberi lénytől különbözött test-
lélek-szellem szempontjából. Szelleme duálszellem, az emberekéhez képest elképzel-

10
hetetlenül tökéletes harmonikus egységben, kiegyensúlyozottságban. Lelke a legtisztább
és a leghatalmasabb lélekerő, mely emberi testben valaha is testet ölthetett. A tökéletes
lélek pedig tökéletes testet épít magának, amely egészséges, arányos, erős és gyönyörű
minden szempontból. Amikor a tanítványok megkérdezték, hogyan nézhet ki Isten, Ő azt
válaszolta nekik, nézzék meg Őt és Istent fogják benne látni. Benne tökéletesen
megvalósult a saját képmására és hasonlatosságára teremtés analógiája.

Szükséges hogy Teremtőnkkel felvegyük az élő kapcsolatot. Hogyan lehet élő a

kapcsolat? Nem az az élő kapcsolat, amikor hetente egyszer szépen felöltözünk és
elmegyünk családunkkal a templomba, legtöbbször nem is belső indíttatásból, hanem
megfelelési kényszerből. Mit mondanak az emberek, ha nem megyek el? Hiába veszek
részt a szertartás formaságaiban, hiába gyónok és áldozok, attól még nem élő a kapcsolat.
A kapcsolat akkor válik élővé, amikor teljes belső indíttatásból hiszem, hogy van
Isten. Nemcsak hiszem, hanem tudom, hogy Ő itt van mindenütt, de leginkább a szívem
legmélyén. Élőnek, gondolatokkal, érzésekkel elérhetőnek hiszem, olyannak aki
mindenkinél jobban ismer és szeret, olyan aki előtt nem lehetnek titkaim. Bármit teszek
megbocsát. Teljesen bizalmasan közelíthetek hozzá, megszólíthatom bármelyik órában,
percben, mert soha nem zavarom, mindig türelmes és megértő velem szemben.
Elképzelem, hogy betölti jelenlétével a környezetemet, a szívemet és megszólítom,
őszintén beszélek hozzá. Kérem, hogy világosítsa meg elmémet, jusson el az értelmemig
a válasza, a tanácsa. Attól él ez a kapcsolat, hogy tevékenységeim, pihenésem közben is
minél gyakrabban gondolok rá és fordulok hozzá és nem győzöm megköszönni jóságát,
gondoskodását és segítségét. Állandóan figyelek és észreveszem a gondviselés
működésének kis rezzenéseit is. Ez a sok-sok bebizonyosodás vezet a meggyőződéshez,
amely olyan az ember tudatában, mint egy kőszikla, megingathatatlan.
A szeretethez való visszatérést az emberi szabad akarat állapotában kell megtenni.
Ez lehetetlen, ha nem szunnyad már benne egy szikrányi szeretet, amely mint kegyelmi
ajándék minden ember szívébe el van ültetve. Aki meggyújtja ebből a szikrából a
lelkében a szeretet lángját, az többé soha ki nem aludhat. De ezt az embernek magának
kell megtenni. És meg is tudja tenni, épp azért, mert Isten szeretetének szikrája az, ami
benne szunnyad és ez a szellem isteni része.
Amikor az emberben életre kel a Szellem - akkor Istennel is helyreáll a kapcsolata.
A  bennünk lévő Szellem csak akkor ébred életre, ha a szeretetet gyakoroljuk.
Sorsszerűen olyan helyzetbe jutunk, ahol - ha van bennünk jóindulat - szeretetből induló
tetteket vihetünk végre. Számtalan lehetőség volt és van, hogy lángra lobbantsuk ezt a
szikrát. Valóban nincs hiány az alkalomban, de mert ez a szabad akarat tette - el is
mulaszthatjuk. Ilyenkor a  Szellem csak szunnyad bennünk, de nem tud megnyilvánulni.
Tehát nincs meg Istennel a kapcsolat, és halottak vagyunk, még ha azt hisszük is, hogy
élünk.

2. fejezet

Szellem, szellemvilág, szellemiség

11
 A mi Urunk Jézus Krisztus azt mondta: "az én országom nem e világból való". Ha
ezt mondta, ez így is van, de ez feltételezi, hogy nem csak ez a fizikai világ létezik,
hanem egy másik világ is. Van látható és van láthatatlan. A láthatatlant többnyire tagadja
a testi ember, amíg valamilyen módon tudomást nem vesz róla, vagy az valamilyen
bizonyosságot nem szolgáltat a részére.
Ma is az emberiség nagy része tagadja Isten létezését, mert láthatatlan. Nagyon
vékony vonalak választják el egymástól a látható és a láthatatlan világot. És törvény,
hogy csak bizonyos feltételekkel lehet ezeket a vonalakat átlépni és ennek az átlépésnek
is meg vannak a maga törvényei. De mivel a mai ember ezeket az átlépési lehetőségeket
nem ismeri, ezért nem tudja, hogy ez a láthatatlan világ létezik, hogy van szellem. És
mivel a szellem - és a szellemek sokasága - láthatatlan az ember részére, ezért a
szellemek létezését is tagadja. A szellemvilág viszont, mivel a törvény ismeretében
eligazodik, megtalálja és mindig is megtalálta módját az emberekkel való
kapcsolatteremtésnek. Tehát a fejlődő ember számára is szükséges a törvény ismerete és
betöltése, főleg ezekben az utolsó időkben.
Szükséges, hogy a láthatatlan világ megnyissa a kapukat és felvonja az elválasztó
függönyöket és nekünk embereknek fogalmunk sincs, mekkora sziszifuszi összehangolt
munkát végez ezért a szellemvilág. A lélek, a gondolatok és érzések útján valósítható
meg az ember számára ez a kapcsolat. Ha, csak egyszerűen, elmélkedne azon, hogy mi
célból született ide és mit kell itt elvégeznie, amíg itt van? És érdekelné, hogy mi lesz és
hogyan tovább? Mi lesz, ha innen mennie kell? Mert letagadhatatlan tény, hogy aki a
földre születik, annak meg is kell halnia.
A látható világtól elzárt láthatatlan világ általában kétszer nyílik meg az ember
részére a születéssel és megnyílik az innen való távozással, a halállal. De be lehet lépni
ebbe a láthatatlan világba az érzés és a gondolat szárnyán is. Az ellentét mindent elkövet,
hogy az emberek érdeklődését a szellemiekről, a láthatatlanról, a szellemvilág
törvényeiről és igazságáról, a lélek igazságáról, az isteni igazságról elterelje. Ez olyan
mértékig sikerült az ellentétnek - az anyagi világ fejedelmének- hogy az emberiség ma
élő nagy része nem is hiszi, hogy ő szellem és lélek.
Az ember megfeledkezett arról, hogy ő Isten gyermeke, hogy ő halhatatlan szellem,
hogy ő isteni szikra, akinek képességei és csodálatos isteni tulajdonságai vannak. Tehát
az ember megfeledkezett a lélekről és csupán ennek a fizikai testnek hiszi és képzeli
magát. Rá kell jöjjön, hogy a test valójában csak a szellem eszköze, melyet használat után
eldob, vagy fölemel. Tehát szüksége van az embernek a láthatatlan világ tanítására és
még sem él ezzel a lehetőséggel. És mivel nem él ezzel, ezért csukódik be előtte a magas
világ, mert "nem dobálja a gyöngyeit a sertések elé.."
Az emberek többsége süket és vak minden szellemi dologgal szemben, mert
számukra minden csak a testiség, csak az anyag, az anyag imádata. Ezért halmozódnak
fel nagy vagyonok egyes helyeken. Ennek ellenére a szellemvilág folyamatosan figyeli
az emberi lelkek kis fényeit és ahol a legkisebb lehetőséget is látják, segítenek. Ennek
számtalan módja lehet, akár ez a könyv is, ha a kezedbe kerül.
Mikor a lélek testet ölt, és mint ember jelenik meg a földön, úgyszólván teljesen ki
van üresítve, hatások befogadására készen. Olyan a lélek ilyenkor, mint egy tartály,
amely az impressziók befogadására elő van készítve. Ez a tartály egyiknél nagyobb,
másiknál kisebb, aszerint, hogy kinek milyen hosszú tartamú és milyen változatos élet
van előírva.

12
 A földi élete folyamán az ember tartályába gyűlnek a tapasztalatok, emlékek,
élmények és amikor élete végére ér többnyire megtelik a tartály és a lélek is belefáradt a
cipelésbe. Amikor itt hagyja ezt az árnyék világot és átjut az árnyéktalan világba, azt a
feladatot kapja, hogy fogja a tartályt és válogassa szét a tartalmát, az értékeset külön az
értéktelentől.
Ebben a világban nincs a hamisságnak, az áligazságoknak létlehetősége, mert ez
árnyéknélküli világ. Árnyék ugyanis csak ott lehetséges, ahol tárgyak vannak. Éppen
azért nevezik a földi életet árnyékvilágnak. Ahol pedig árnyék és sötétség van, ott nem
lehet helyesen meglátni a tárgyak körvonalait. Itt azonban, ahol tárgyak nem lévén, az
árnyék hiányzik, a fény mindent keresztülvilágít. Azért ebben a világban még aki nem
rendelkezik is valami nagy benső világossággal, egészen másképp ítéli meg a dolgokat,
mint ahogyan megítélte a földi életben. Már a legelső nagy megdöbbenés, amikor arra
ébred halála után, hogy ő él, gyökeresen megváltoztatja a gondolkodását, egészen mássá
teszi a lelki világát.
Az emberi szellem a túloldalra jutva tehát elkezdi különválasztani a lelke
tartályában lévő eredményeket, és a legutolsó impressziókkal kezdve halad az elsőkig.
Azért kezdi a legutolsó impressziókon, mert azok még élénken élnek a lelkében, aztán
jön sorra a többi, hiszen egy emlékezetfüzérbe tartoznak, mint a gyöngyszemek. Ezen a
síkon, az érzem világában, ahol a szellem a lélek érzelemtestében él, minden emlék
érzelmi átélése hatványozottan erősebb mint a földi testben. Az érzelemtestben minden
érzelmet újra átél, örömöt, fájdalmat, azokat is, melyeket másoknak okoztunk. Átél
minden fájdalmat, amit akarva-akaratlanul okozott másoknak élete során. Fel kell
dolgozzon mindent és levonnia a következtetéseket, felismerve a tévedéseit, meg kell
bánnia azokat. Ilyenkor fogadkozik magában, hogy soha többé nem követi el ezeket a
vétkeket.
Így megy vissza a lélek szférabeli élete során a földi emlékeken a kezdet kezdetéig
úgy, hogy mire odakerül, már a rég elfeledett emlék is olyan élénken jelenik meg, mint az
utolsó. Ebből következik, hogy amíg a lélek földi életének egész tartalmát feldolgozza,
addig normális, illetőleg kedvező esetben legalább annyi idő telik el, mint amennyi ideig
ezek a benyomások belerajzolódtak a lelkébe, azaz egy földi élet hossza.
Vannak azonban olyan esetek, amikor egy nagy lelki teher feldolgozása kapcsán a
lélek sokkos állapotba kerül, leblokkol, nem bírja elviselni azokat a fájdalmakat és
lelkiismeret furdalást, melyeket másoknak okozott. Ilyen esetekben csak a Gondviselés
tud segíteni, mert ezen az akadályon a lélek magától sohasem tudna keresztüljutni. A
Gondviselés segítő keze elküldi ilyenkor őt más munkára, talán egy rövid ideig tartó
fájdalmas földi életre, hogy behegedjen a fájó seb, és azután mégis be tudja fejezni az ő
köteles munkáját.
Amikor a szellem válogatási munkájának a végére ér szomorúan tapasztalja, hogy
alig egy maroknyi értékeset talált a tartályában, amit megőrizhet, a többi pedig szellemi
szempontból eldobandó, haszontalan. A könnyebb megértés kedvéért tudni kell, hogy
csak a megszerzett szellemi kincsek rendelkeznek olyan rezgésszinttel, amelyek
felemelkedhetnek a kauzális síkra és juthatnak az "egyéniség" tarsolyába. Ezek örök
időkre a szellem birtokában maradnak, tehát egyáltalán nem mindegy a szellem jövője
számára, hogy az ember élete során milyen kincseket gyűjt, azaz inkarnációs lehetőségét
mennyire használta ki.
A teremtés folyamatában az emberi lét csak egy szakasz, habár a legfontosabb
állapot, mert ez idő alatt teszi meg azt az akarati döntést, hogy megtér, hogy visszatér az
atyai házhoz teljes szabad akaratából.

13
 Mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy a legtökéletesebb lényből való
keletkezés egyúttal a legnagyobb tökéletesség állapotát is jelenti. Az emberi létet nem
lehet lezártnak tekinteni. Tudatában kell lenni, hogy volt egy "előtte", és lesz egy "utána".
De ha minden formától meg akarunk szabadulni, az erre vonatkozó döntést az ember-lét
alatt kell megtenni. Ellenkező esetben visszaesünk egy olyan szakaszba, amelyet már rég
meghaladtunk.
Soha ne higgyük, hogy egy teremtő hatalom "véletlenül létrejött" termékei
vagyunk, aki önkényesen, több kevesebb hibával hozott létre. El kell higgyük, hogy ez a
teremtő hatalom a legtökéletesebb szeretet és bölcsesség, aki egyetlen célból teremtett
minket: hogy belénk sugározhassa szeretetét, azaz önmagát. Ezért földi időnket csak
átmenetinek tekintsük, mely alatt közelebb kerülhetünk az isteni Tervben előrelátott
visszatéréshez. Ez majd elvezet az eredeti állapothoz, hiszen a teremtő-erőtől a
legnagyobb tökéletességgel indultunk. Egyedül az legyen a célunk, hogy ismét azok
legyünk, akik kezdetben voltunk, tehát Istenből kilépett, a legmagasabb tökéletesség
fokán álló lények.
A halált úgy kell tekintenünk, mint átmenetet a szellemi életbe. A haldokló gyakran
egyszerre látja a két világot és kommunikál mindkét világ felé. Az "ezüst szál" elvágása
után a lélek elhagyja a fizikai testet. Sikerült megmérni a lélektest súlyát a meghalás
pillanatában, nem nyom többet huszonegy grammnál.
A köztes lét szellemei nem vesznek tudomást a szellemvilágról és a fizikai világ
szférájában maradnak. Főleg földi ember tudja elküldeni és felvilágosítani őket.
Általában 42-47 nap, míg a halott szelleme itt tartózkodik, utána átvezetik a szellemi
szférába, ahol otthona van. Ezekről majd részletesebben is beszélünk.
A halál után a szférában a szellemek találkoznak lélekcsoportjuk tagjaival, kivétel
nélkül mindenkit felismernek és megvilágosodik kivel, milyen szerepjátékokat vállalt a
földi életek során. Érdekes lesz felismerni ki volt férjünk vagy feleségünk, esetleg több
életben is, kik voltak gyermekeink vagy szüleink és így tovább. Más megvilágításba kerül
sok minden és új értelmezést kap. Megszűnik a földi értelemben vett családi kötődés,
más nézőpontból szemléljük a történéseket. Megszűnik például a szex és anyagias
kötődések érzése, mely a fizikai világ törvényszerű velejárója, de a szellemi életben
hatodrendű dolog. Nincs féltékenység, hiszen a leszületésekkel változnak a szereplők, a
partnerek, a rokoni felállás. Aki ebben az életben az apám volt, lehet a következő életek
egyikében a lányom, vagy az apósom lesz. Végtelen a szerepjátékok lehetőségeinek a
sora.
A fejlett szellem odafent már komoly feladatokat is elláthat őrszellem vagy segítő
szellemként, szellemi vezetőként egy alacsonyabb szférában. Nagyon fontos tudni, hogy
ezt a tisztséget olyan szellem töltheti be, aki maga is már legalább egyszer leszületett a
földre, ellentétben az angyalokkal, akik tiszta szellemiséggel rendelkeznek. Nagyon
fontos az is, hogy idő csak a fizikai világ számára létezik, odaát csak öröklét állapot van!
A Föld a megpróbáltatásokkal teli álmok hazája, itt kap lehetőséget és lesz próbára
téve a szellem, hogy kiélhesse hatalmi vágyait. Ha király vagy más hatalmasság szeretne
lenni földi életében, kap rá lehetőséget. A hatalmaskodásból és gőgből gyógyulni kezdő
lélek alkalmat kap, hogy megmutassa, hogy mennyit javult, a lelki szegény gazdagságot
kap, hogy a lelkét gazdagíthassa jó cselekedetekkel. A rút lélek szép testet kap, hogy
abban tanuljon szerény lenni. A tisztánlátók a megmondhatói, hogy a test szépsége
egészen más dolog, mint a lélek szépsége. A lélek minél fejletlenebb és alantasabb, annál
rútabb, visszataszítóbb, a fejlett szellemé viszont nagyon szép, tehát a lelki szépség foka a
lélek érettségétől és fejlődési állapotától függ.

14
 A leszületett lelkek, ha olyan testi szépséget kapnának, amilyen a lelkük, a
társadalomban nagy elkülönülések születnének, hiszen az alantasakat mindenki kikerülné,
elrekesztené. A Kegyelem viszont bölcsen "keveri a lapokat", ugyanis az a célja, hogy az
emberek összekeveredve tanulhassanak egymástól, vagy megpróbáltassák egymást a
fejlődés érdekében. Szóval a rút lélek szép emberi testet kaphat, hogy a jók közé kerülve,
alkalma legyen egy fejlettel valami módon összekapcsolódni és tanulni általa.
Ezek a fejletlen lelkek, akik megkapták vágyaik eszközeit, a hatalmat és a testi
szépséget, nem azért kapták, hogy visszaéljenek vele, hanem hogy hasznosan
felhasználják az emberek érdekében. Sajnos legtöbbször durván visszaélnek ezzel a
kegyelmi lehetőséggel és haláluk után szembesülnek tetteik következményeivel a
legapróbb részletekig. A nemezis állapotában átélnek minden fájdalmat, amit okoztak az
életben. Minél több emberrel szemben adósok, annál hosszabb a szenvedés ideje. Itt
belátják minden hibájukat, keserűen megbánják és megfogadják, hogy mindent
jóvátesznek, ha lehetőséget kapnak rá. Ezután torkig vannak az ilyen szellemek a
hatalommal és a szépséggel, soha többé nem kívánják, inkább koldus vagy csúnya ember
akar lenni valahány, pedig majd a fejlődésük egy bizonyos szintjén próbatételként újra
lehetőséget kapnak, de most már reszketve vigyáznak, nehogy ismét hibázzanak és
elszúrják életüket.
A lélek fejlődése vonalán különböző áldásokban részesül az ember: egyszer lehet
előnyös földi testben, szépségben része, egyszer lehet gazdag, egyszer okos, egyszer
semmiféle tehetségekkel nem rendelkezhetik, egyszer szerencséje van (ahogyan az
emberek ezt mondani szokták). Addig, ameddig szükséges, hogy a lélek kifejlődjék,
szenvedéseken kell keresztülmennie, de emellett nem egyszer nagyon kedvező
körülmények között vezeti őt sorsa, életről – életre felfelé.
Az ember nemcsak egy egyedülálló lény, mert a körülötte lévő és hozzátartozó
világ: fű, fa, ásványok, kőzetek, állatok, mint az ő elveinek, gondolatainak, érzéseinek
termékei, hozzá tartoznak az ő szelleméhez; ezek képezik az ő otthonát, az ő lelkének
tágabb, vagy szűkebb hazáját, amelyet végeredményben a természet alkotja körülötte.
Az emberből kilehelt levegőn, a belőle elhasznált anyagon, a köpeten, a belőle
eltávozó bélsáron, a vesék által kiválasztott vizeleten, a testéből kisugárzó párákon és
anyagokon, mindenen rajta van lelkének rezgésminősítése. Bár mindezt elhagyja maga
mögött az élete során és mindez szétbomlik elemeire, a minősítés törvénye összeállítja
ezeket és azután minden egyes kicsiny felbomlasztott molekulára az ő lelki arca van
rávésve. Mindenütt ott van amerre járt a földön, az éterben, a szellemvilágban.
Másképpen mondva, a lélekerő a mozgása során, akár a szellemvilágban, akár a földön
végig nyomon követhető az illető sík anyagában hagyott sajátságos rezgésminták révén.
Azok az anyagi fluidok, amelyekben az emberszellem munkálkodott, és amelyeket
gondolataival, érzéseivel, akaratával telített, áldást vagy átkot hoznak a földnek és a rajta
lévőknek aszerint, hogy azok áldással vagy kárhozatos elvekkel vannak átitatva. Ezek a
tudattalan részecskék, amelyben a lélek fluidikus erőinformáció lenyomatai vannak,
hatnak a tudatosra, mert visszakerülve a természet körforgásába, a napnak sugarai
elemeikre bontja őket és alkalmassá válnak más testek táplálására. Mivel az elemeire
felbomlott anyagban is megőrződtek az információs lenyomatok, az emberek vagy
szellemek, akik beszívják a levegőt, fölveszik az anyagot a természetből, az anyag révén
lelkük hatásokat kap, amely hatások jóra vagy rosszra befolyásolhatják őket. Tehát ebből
megérthető, mennyire összefügg minden és mennyire felelős az emberszellem minden
gondolatáért, érzéséért és akaratáért.

15
 Mivel a földön sokkal több a rossz, mint a jó, azt gondolnánk, hogy a természet
körforgásában lévő negatív információkkal telített anyag végül is teljes kárhozatba
sodorhatná az emberiséget, de nem így van, mert a jó létrezgése hatványozottan erősebb,
mint a rosszé, tehát egyetlen jó rezgésű ember, akár egy seregnyi rossz hatását
ellensúlyozni tudja.
A tisztátalan szellemek a rossz szándékú szellemek, akik rossz tanácsokat adnak,
egyenetlenkedést és bizalmatlanságot sugalmaznak, mindenféle álarc alá rejtőznek, hogy
minél jobban csalhassanak. Olyanokat környékeznek meg, akik gyenge jelleműek arra,
hogy sugalmazásaikra hallgatván a saját vesztükbe rohanjanak; mert nagy
megelégedésükre szolgál, ha látják amint sikerül hátráltatni a haladásban mindazokat,
akik a kísértések alkalmával elbuknak. Testetöltés után ezekből lesznek a bűnözők,
csalók, minden bűnre hajlandók, a rosszat minden ok nélkül cselekszik, mert kedvük telik
benne. Valóságos ostorai ezek az embereknek.
A tiszta szellemek végigjárták a szellemi a lépcsőzet minden fokát és levették
magukról az anyag minden tisztátalanságát. Miután elérték azt a tökéletességet, amit
valaha teremtett lény elérhet; nem kell már megpróbáltatásokat szenvedniük, sem
bűnhődniük, fel vannak mentve a testetöltés kötelezettsége alól. Istennek követei és
szolgái ezek a szellemek, akik egyetemes összhang fenntartásában teljesítik Isten
parancsolatait. Minden alájuk rendelt szellemnek parancsolnak, segítik őket a
tökéletesedésben, és kijelölik küldetéseiket. Kedves foglalkozásuk, hogy az embereket
megsegítsék, a jóra indítsák, vagy arra bírják őket, hogy vezekeljenek bűneikért, melyek
távol tartják őket az üdvösségtől. Az emberek néha angyaloknak, arkangyaloknak, vagy
szeráfoknak nevezik őket. Az emberek érintkezhetnek velük, de merészül képzelődnék,
aki azt állítaná, hogy azok állandóan rendelkezésre állnak!

Rudolf Steiner egyike volt azon keveseknek, akik valamilyen szinten olvasták az
Akasa-krónikát. "Az egyes népszellemek missziója" című előadáskötetében többször is
utal erre a forrásra. A kötet egy részében érthetővé teszi az angyalok fölött álló szellemi
hierarchia (arkangyalok, archék) működését és hatását emberi világunkra. Őbennük
élünk, az étertestük (inkarnált testük) beborítja az alája tartozó embercsoportot, népet
mint egy puha paplan.
A népszellemek az arkangyalok fokához tartoznak. Ők a maguk részéről az alájuk
tartozó nép éter vagy finomanyagi testét irányítják, ezen át hatnak az emberiségre. Ha
ezeknek a lényeknek a misszióját megismerjük, akkor azt is megmondhatjuk, mi egy nép.
Egy nép: összetartozó emberek csoportja, akiket egy arkangyal vezet. Egy nép
tagjai tőle kapják az inspirációt ahhoz, amit a nép tagjaiként gondolnak és cselekszenek.
Ha elképzeljük magunkban, hogy ezek a népszellemek egyéniségek és úgy különböznek
egymástól, mint az emberek a Földön, érthetőnek találjuk, hogy az alájuk rendelt népek
vezetése és irányítása jelenti ezeknek az arkangyaloknak (két fokozattal magasabb szint
az emberénél) egyéni életfeladatát.
Minden korszakban megtalálhatjuk a korszellemet (arché), aki beleszövődik a
népszellemek munkájába. Mivel ő már egy nagyobb erőkkel rendelkező entitás, mint a
népszellem, ezért a maga korában akár az összes népszellemet befolyásolhatja. A mai
materialista embernek a korszellem egészen absztrakt, realitás nélküli valami és nem
akarja elhinni, hogy ez a korszellem igazi szellemi lény. A „korszellem" szó mögött egy
valódi lény rejlik, éspedig olyan, aki három fokkal áll az ember-fok fölött.
A korszellemek korszakról-korszakra átadják egymásnak feladataikat. Minden
korban az egyik hat legerősebben, és adja meg annak a korszaknak a maga arculatát, ő ad

16
utasításokat a népszellemeknek. Azután a következő korszakban felváltja őt egy másik
korszellem, egy másik arché. Egy bizonyos számú korszak leforgása után a korszellem
továbbjutott a fejlődésben. Minden korszakban van egy ilyen korszellem, aki a korszak
végén átadja hivatalát utódjának, ez ismét az ő későbbi utódjának és így tovább. Amikor
a korábbiak elvégzik saját fejlődésüket, az újabb ciklusban ismét az jön sorra, aki
legrégebben volt soros, úgy, hogy egy későbbi korban, míg a többiek saját fejlődésüket
végzik, ismét megjelenik, mint korszellem, és az előrehaladott emberiségbe intuícióként
átadja azt, amit magasabb missziója számára megszerzett, tehát a korszellemek ciklikusan
váltják egymást az emelkedő fejlődési spirál mentén. A mai korszellemünk is visszajön,
újra fogunk vele találkozni.
A népszellemekkel, az arkangyalokkal ugyanazon a területen együttműködnek más
lények is, akik úgyszólván az arkangyalok rangsorában állnak, de egészen más,
robusztusabb tulajdonságokkal rendelkeznek. Ők az arkangyalfokon megállt
formaszellemek, akik lemondtak saját fejlődésükről, hogy az emberbe földi léte alatt a
népnyelvet beleplántálják.
Más hatalmas erők is működnek a népszellemekkel együtt, a
személyiségszellemek. Ők is az emberek bensejében dolgoznak, és egy bizonyos
gondolkodásmódot, a fogalmak egy egészen meghatározott formáját hozzák létre. A
gondolkodásmód tehát a korunkban a személyiségszellem megnyilvánulása. Ha tehát egy
népre tekintünk, akkor a legfőbb hatalom fölötte az arkangyal. Őrá hat a korszellem,
megadja parancsait az arkangyalnak, az továbbadja parancsait az angyaloknak, és ők
közvetítik azokat az egyes emberekhez. Ezen kívül általánosan hatnak külön minden
emberre a forma- és a személyiségszellemek.
Az élet örökös áramlása felveti a korszellemet, mint a folyam árja a hullámokat,
hogy annak lehanyatlása után egy másik korszellem emelkedjék fel a helyébe. Azok az
emberszellemek, akik egy-egy korban élnek, rendszerint olyan eszmekörbe tartoznak,
amelyik egy-egy adott korszellem jellemzője. Amikor a fejlődés folyamata felvet egy
korszellemet, amely rezgésminőségüknek leginkább megfelel, amelyben otthonosan érzik
magukat, akkor abban megszületnek.
Minden korszellemnek van egy sajátságos rezgésjellege, akárcsak a szellemvilág
minden egyes tagjának. A vonzás törvénye alapján minden korszellem hívására leginkább
azok a szellemek rezonálnak és óhajtják az inkarnálódást, akiknek rezgései hasonló
mintájuak. Például most a vaskor tetőfokán azok a lelkek, lélekcsoportok és népek élik
legjobban világukat, a legsikeresebbek, akik vaskori rezgésűek. Az aranykor rezgésével
rendelkező népek valóságos kálváriát, a Krisztusi utat járják ilyenkor.
Ahogyan a vegetáció évenként ciklikusan újraszületik, így váltja fel egyik
korszellem a másikat. Egy-egy hódító gondolat, amely hatalmába ragadta az emberek
felfogását és a társadalom felett uralkodott, lassan-lassan kiéli magát. És amikor
aláhanyatlik, és folyton süllyed az enyészet felé, az új korszellem eszméi már ott vannak
és felveszik a harcot a réginek eszméivel. Mivel pedig a régi korszellem már kiélte
magát, erőben gyönge, az új pedig még telve van duzzadó erővel, szükségképp az újnak
kell győzedelmeskednie a régi felett. Az evolúciónak óriási hullámzása ez, amely a
szellemek végtelen tömegeit veti felszínre és süllyeszti ismét alá a láthatatlanba,
amelyben a szellem csak annyi, mint a hullámzó tengerárban egyetlen fövényszem:
amikor a hullámhegy a napfényben fürdik és felemeli magával. Nem az egyéni lélek
hozza tehát magával a korszellemet, hanem a Világlélek hullámzása veti fel a
korszellemet s benne az egyéni lelkeket.

17
 Sok lélek, akik egy adott korszellemhez vonzódva kiélték magukat a korszellem
eszméiben, nemeziseik alatt belátják, hogy esetleg az eszme eltorzult, meghamisított,
hazug elveit szolgálták fanatikusan. (Gondoljatok például az inkvizítorokra.) Az ilyen
lelkek aztán szeretnék jóvátenni hibáikat és olyan testetöltést vállalnak, mely a
legnehezebb időkben, amikor a következő korszellem felemelkedése és a régi sűlyedése
történik. Hatalmas harcok időszaka ez és a lélek ebben veszi ki a részét, hogy segítse az
újat a megromlott régi helyébe. Egy eszmerendszer nem jó és nem rossz, olyan amilyen,
de az emberek beteges gondolkozásukkal el tudják rontani a jót is, hatalmas
szenvedéseket hozva az emberiségre. Ezért is váltakoznak állandóan az eszmerendszerek,
mert mindegyik szépnek, nemesnek és jónak indul, aztán az emberi hatalomvágy,
kapzsiság, önzés megrontja, míg kibírhatatlanná nem válik. Ez teszi szükségszerűvé,
hogy az emberiség segítsen magán egy újabb és jobb eszmeiséggel.
Mi is egy ilyen hullámvölgy harcosai és munkásai vagyunk. Az elmúlt évszázad
igen jó termőtalaja volt egy korszellemnek: a materializmusnak. Az azt megelőző kornak
üressége, a hit külső dogmáit kidomborító, de belsőleg tartalmatlan ígéretei, s ezekkel az
ígéretekkel sáfárkodó egyének törpesége lassan-lassan kioltotta az emberekben a hitet,
sivárrá tette az emberlelkek benső életét. A fejlődés szükségképp emelte fel a
materializmus hullámát és hozta napfényre, a földi világra, hogy megingassa az egyházi
hatalmakat. Rohamosan hódított tért a materializmus a tudományban, a társadalmi
felfogásban, a gazdasági, politikai és minden egyéb eszmekörben. Ez a korszellem sem
hibáztatható, mert szükségképen való következménye volt az azt megelőző elkorhadt,
elvénült korszellemnek.
Az egyének, akik a materializmusnak lángoló apostolaivá lettek, túlnyomórészt a
legjobb meggyőződésükkel mondták azt, amit mondtak. Azonban pusztán anyagilag
akarni boldogítani az embereket, Isten nélkül lehetetlen, ami máris megpecsételte a
materialista korszellem sorsát, amely így már megszületésekor magában hordozta a halál
csiráját. Az egyik korszellem halálának és a másik születésének határmezsgyéjén állunk.
Az új eszmerendszert bizonyságokkal alátámasztott idealizmusnak lehetne nevezni.
Ebben előtérbe kerül Isten és a szellemiség és Üdvözítőnk tanításai. A szellemvilág
gondoskodott e tanítások helyes értelmezéséről. Két korszakkal ezelőtt azt mondták:
„higgy, ember, és üdvözülsz.” A lemúló korszellem azt mondta: „ne higgy ember, élj
jól”; és az új korszellem ezt mondja: „ember, az örökélet be van bizonyítva, ott készítsd
meg a jó életet, ahol örökké fogsz élni, és annak érdekében áldozd fel ezt a te ideigvaló
életedet.”
Látnivaló tehát, hogy abban az óriási erőhullámzásban, amely korszakokat vet a
felszínre, és korszakokat merít alá a láthatatlanba, az ember, mint ható tényező annyi,
mint egy porszem.

Minél parányibb és primitívebb a növény és az állat teste, annál nagyobb tömeget

éltet belőle ugyanaz a szellemi mennyiség; a magasabb rendű állatok körében néhány
száz, a gerinceseknél 6-10, esetleg még kevesebb, értelmességben magasra kiemelkedő
állati egyéniség élete köti le az önmagukban zárt szellemi erőket.
A föld, víz, tűz és levegő szellemerői tartják egyensúlyban az egész világot.
Kollektív lelkek, hatalmas elemi szellemcsoportok ők, belezárva az öntudatbénító anyag
bilincseibe. Az ősi időkben is ismerték már az elemi szellemeket és élőlények alakjaival
szimbolizálták őket. A földszellemek jegye volt az oroszlán, a vízszellemeké a borjú, a
tűzszellemeké az ember és a levegő szellemeié a sas. A mélyre süllyedt szellemcsoportok

18
Isten büntető ostorai, akik földrengéseket, árvizeket, tűzkatasztrófákat, szélviharokat
okoznak, ha magasabb szellemi vezetőik karmikus okokból szabadjukra eresztik őket.
Az elemi szellemek az ősbukáskor lezuhant szellemcsoportok. A négy elem bárme-
lyike lehet életformájuk. Az elemi szellemcsoportok egyformán tartózkodhatnak a Föld
belsejében, a szilárd kéreg anyagában és felszínén, vagy a levegőben és az asztrális
burokban, de igazi működési területük a bolygók izzó belsejének az a középső rétege,
melynek delejes rezgésszáma az ő saját rezgésszámukkal azonos, amely rétegben tehát
legkönnyebben tudnak erőhatásokat kiváltani.
A vulkanikus kitörések rendszerint az elemi szellemek fejlődését jelentik. Ezek a
csoportok robbanásszerű kitöréssel löketnek fel a Föld felszínére, s rendesen magukkal
rántják a Föld izzó anyagának egy részét is. Vulkáni kitörés azonban nemcsak szellem
csoportok tömeges távozása alkalmával, hanem olyankor is keletkezhetik, amikor a földi
karmák jelentékenyen megsűrűsödnek, s az elemi szellemcsoportok e nyugtalanító
rezgések átvétele folytán rendkívül idegesekké válnak. Nyugtalanságukkal szintén
előidézhetnek vulkanikus kitöréseket.
Szellem tömegek milliárdjai hatják át a csillagvilágok belsejét, az erdőket, mély
tengereket, a levegőt és az asztrális világot. Végtelennek tetsző időkön át működnek az
elemi szellemek, viharokat keltve a légkörben, elektromos kisülések tűzijátékaiban
egymással kergetőzve, földrengésekben dübörögve, rombolva, zúgva, felhőket űzve,
vagy perzselő forróságot lehelve. Tevékenységükben nemcsak törvények ereje szabja
meg határaikat, de magasabb szellemi vezetők irányítása is. A magasabb szellemeknek,
angyaloknak egész légiója foglalkozik azzal, hogy elemi szellemcsoportok tevékenységét
irányítja; ők gondoskodnak a tömegkarmák lebonyolításáról az elementáris erők
foglalkoztatása által.
Az elemi szellemek értelmes lények, akik tudnak megfigyelni és következtetni.
Kivételes esetekben, ha magasabb szellemi vezetők ezt lehetővé teszik, a földi emberek
érintkezni is tudnak velük.
Az állatvilág legfőbb törvénye az, hogy az egyetlen zárt kört alkotó
szellemegyéniség, a csoport lélek soha sem inkarnálódik a fizikai testek tömegében
maradék nélkül, hanem egy része állandóan fennmarad az asztrál világban, ahonnan
vezeti és védi saját egyéniségének fizikai testben rejtőző töredékét. A csoportnak egyik-
másik tagja kidőlhet, elpusztulhat, de a szellemegyéniség él és fejlődik tovább a többi
testben. Minden állati élet hoz valami tanulságot, valami gyarapodást az egésznek. Így
születik meg az állati ösztön, mely nemzedékről nemzedékre őrzi a fészekrakás, tojás-
kiköltés, táplálékszerzés titkait és lelki kényszereit. Tehát az állatvilág minden csodája,
túlélési ismerete, tudása szellemi szinten tárolódik és őrződik meg, amit elpusztítani nem
lehet. Ezért, amíg legalább egy nemző pár létezik a földön, a csoportlélek inkarnálódhat
és a lehetőségek függvényében szaporodhat.
Az állat intelligenciája, emlékezése, szimpátiája sokkal intenzívebb mint a növényé
és a szellemi fejlődése könnyebben követhető. Ennek egy kritikus szintjén egy magasabb
rendű faj éltetésébe lép át, amely éppen fölötte áll, így lépésről-lépésre mind közelebb
kerül az emberhez. Ha a szabad szellemmé emelkedés legfőbb feltételét: a szeretetre és
odaadásra való fejlődés képességét megszerezte, a fejlődése ugrásszerűvé válhat,
átugorva a fejlődés több lépcsőfokát. Csak az érzékekkel felfogható világban nincsen
ugrás a fejlődésben, de az érzékeken kívül álló, szellemi fejlődésnek más törvényei
vannak, melyeket az anyag törvényeinek analógiáival magyarázni nem lehet.
A világon minden létező anyagban van élet és minden létező életben van szellem.
Évszázadoknak kell még elmúlniuk, míg az emberi értelem tiszta képet nyer az organikus

19
és anorganikus világban szétosztott kollektív szellemi erők titokzatos és nagyszerű
működéséről.
A Földön élő állatszellemek eredetükre nézve általában kétfélék. Az első csoport
tagjai az elemi szellemek csoportjából emelkedtek ki; ide tartozik általában minden
madár, minden futó rovar, a lepkék és a hidegvérű állatok. Ennek a csoportnak az a
legjellemzőbb sajátsága, hogy mindig tömegben jelenik meg a fizikai világban. Egyetlen
szellemiség több állati testben elosztva él; földi pályafutásuk befejezése után e
töredékszellemek ismét visszatérnek az asztrál világba, és szellemegységgé egyesülnek.
A kapcsolat mindig fennáll az elemi szellemcsoporttal, de öntudatlan és ösztönös.
Az állatszellemek másik nagy csoportja idegen világokból érkezik, s azért vállal itt
állati életet, hogy Földünkről ismét visszatérve régebbi alacsonyabb világába, ott
megközelíthesse az emberi fokozatot. A magasabb rendű háziállatok és általában a
gerincesek: kutya, majom, ló, s ezekhez hasonló fejlettségűek mind ilyenek. Ezeknek
szellemük szintén több részre oszolva él testben, de nem inkarnálódik az egész
szellemiség teljesen: öntudatosabb része mindig fennmarad az asztrál világban, hogy
védje és vezesse anyagba öltözött szellemtöredékét. A fizikai testből természetesen
teljesen hiányzik ennek a kapcsolatnak az öntudata.
Ismerünk a szellemvilágban olyan törvényszerűséget, hogy fejlett virágszellemek és
nagy faóriások szellemei, átugorván az egész állatvilágot, mindjárt emberszellemekké
inkarnálódhatnak, anélkül, hogy erről a bolygóról az átmenet megszerzése céljából el
kellene menniük. Ennek feltétele, hogy a szellemhez tartozó lélekrészecskék
valamennyien egyesülhessenek. Ez természetesen egy következő ciklusban történhet
meg.
Földi ember nem tudja meghatározni azt a fokot, amelyre lezuhanva, a bukott
szellem még megtarthatja szabadságát és akaratát, de bizonyos, hogy ha e foknál
mélyebbre zuhan, ezeket az igen értékes tulajdonságokat hosszú időre teljesen elveszti.
Ez az az éjszaka, melyben senki sem munkálkodhat - mondá Krisztus. A szellem méltat-
lanná válván a szabad akaratra, törvények béklyói alá kényszeríttetik. Hosszú utat kell
végigjárnia, míg leküzdi a szörnyű bilincsek eltipró erejét, és évmilliók hosszú sorának
elteltével szerezheti csak vissza elvesztett szabadságát és szabad akaratát.
Amikor a szellem a boldog szelleméletből testbe öltözik, tulajdonképpen élve
eltemeti magát. Mintha egy búvárruhában a tenger mélyére szállna, ahol nincs fény,
meleg és főként visszaemlékezés a napsugárral telt szabad, felsőbbrendű életre. A test
valóban a szellem bilincse. A fizikai test börtön, melyben megtanulunk vezekelni. Visel-
nünk kell a rabság minden terhét, hordoznunk kell a szenvedések súlyos igáját, mert ezt a
vezeklést önként vállaltuk, hogy általa ismét felemelkedhessünk. Börtön és templom
egyszerre: ez az emberi test.
Az asztrális test teljesen áthatja és körülbelül 50-60 centiméterrel nagyobb
terjedelemben veszi körül a fizikai testet; anyagszerű állománya nem veri vissza a mi
szemünk által érzékelhető fénysugarakat, hanem átbocsátja azokat, s ezért számunkra lát-
hatatlan. De annál intenzívebben fogja fel és váltja ki az érzelmi rezgéshullámokat: az
örömnek, fájdalomnak, vágynak, csodálkozásnak, vonzódásnak és idegenkedésnek
rezgéseit.
Érzelmi világunk gazdag színharmóniája asztrál testünkben végtelenül sok variációt
idézhet elő; a tisztán látók, akiknek van fogékonyságuk e parányi, rendkívül gyors
rezgések szín hatásai iránt, az asztrál testet tojás alakú, kerekded, üvegszerű hólyagnak
látják, melyben vízszintes rétegződés figyelhető meg. Ha az asztrál test egyensúlyi
állapota nyugtalanság, harag vagy bármilyen indulat, továbbá betegségi állapot esetében

20
felbillen, a vízszintes rétegek összekavarodnak és zűrzavaros nyugtalanság képét
mutatják, olyasformán, mint mikor egy pohár vízben különböző fajsúlyú olajok
rétegszerű elhelyezésüket rázás folytán egyszerre elveszítik.
A fizikai testnek van egy éterikus függvénye, mely az asztrál rezgések átvételére
alkalmas; ez az éterikus test a fizikait teljesen áthatja és körülveszi, közvetíti a rezgéseket
az asztrál és a fizikai testek között.
Amíg a szellemek az örökkévalóság láthatatlan régióiban tevékenykednek, nincs
nemük, nem érzik magukat férfiaknak vagy nőknek. Isten nem teremtett külön férfit és
nőt. Csak a szellemek gőgje és bukása volt a kettészakadásnak okozója. Mikor a
szétszakadás már megtörtént, Isten akarata és bölcsessége rendelte a nemek egymáshoz
vonzódását, mert szükség volt arra, hogy a különböző nemek egymást keressék.
A szerelem tehát legtisztább formájában: összetartozó két léleknek kölcsönös
becsülésen és szereteten alapuló egymáshoz vonzódása. Éppen olyan törvénye ez a fizikai
létformának, mint az anyag megmaradása, vagy a gravitáció. Ha az embereknek
sejtelmük volna a törvény szépségéről és intenciójának nemességéről, akkor a földi
életben mindenki csak egyetlenegy lényt tudna szeretni: azt, akihez örök kötelék által van
fűzve. A nemi különbözőség törvényével való visszaélés tehát egyik legdurvább és
leglealacsonyítóbb bilincse a szabad szellemnek.
A Föld szférájában a szellemek tapogatózva keresik egymást, mint a világtalanok a
sok között azt az egyetlen embert, akihez ő tartozik. Nagyon nehéz dolog ez. Elmúlt
életsorozatok karmái idegenekhez fűznek bennünket, és nem haladhatunk tovább, amíg
ily függő ügyeink vannak.
A nemi érzést büntetlenül elnyomni nem lehet. Sokan azt vallják, hogy a lélek
tisztasága aszketizmust követel. Krisztus a szüzességet nem szabta törvényül a szellemi
élet tisztasága elé. Mikor a házasság intézményének tisztaságáról beszél, minden szava a
lelkeknek amaz örök kapcsolatára vonatkozik, melyet a duálság törvénye fejez ki. Örök
kötelék van férfiú és nő között, s a házastársak egy testté, egy szellemmé lesznek, ha azok
találtak egymásra, akiket Isten szerkesztett egybe, ez pedig a duálokra vonatkozik.
Krisztus tehát soha és sehol sem jelentette ki a földi házasság felbonthatatlanságát. A
duál-törvényről részletesen számolok be egy másik fejezetben.

A láthatatlan világot bizonyos szempontból két részre oszthatjuk. Az egyik oldalon

élnek mindazok, akik buktak és a bűnnel és a dolgok át nem látásával nagy zavarokat
okoztak és okoznak ma is a világmindenségben, a másik oldalon a tisztán maradottak
vannak, akik Istennek hűséges szolgálói. Szolgálnak azért, mert szeretik Istent;
szolgálnak, mert szeretik testvéreiket és szolgálnak azért, mert tudják és látják, hogy csak
így jöhet el egy olyan világ, amikor ismét rend, békesség, öröm, boldogság lesz az
Istennek teremtett világaiban.
Ahol a rend uralkodik pontos felépítése van annak, hogy kire, mikor, milyen
munkát lehet bízni és mennyit. Kinek milyenek az adottságai egy bizonyos szinten, azaz
a képességei vagy a biblia nyelvén talentumai. A teremtő Isten és a tisztán maradottak
világosan látják ezt, tehát senkire nem bíznak olyan munkát, amelynek nem képes
megfelelni. Hihetetlen számú szellem végez így munkát a Szentlélek kötelékében,
különösen a bukás bekövetkezése óta, hogy az Istennek világaiban mindenütt helyreálljon
a rend és békesség. A Szentlélek közössége jóakaratú, szeretetteljes, az igazságot
szolgálni akaró szellemekből áll, akik mind-mind különböző fokozaton vannak.
Minél magasabbra fejlődik egy szellem, azaz minél tökéletesebbé válik, a
mindentudáshoz annál közelebb kerül, viszont minél inkább az anyaghoz tapad valaki,

21
annál inkább elveszti ezeket a szellemi meglátásokat, érzékeléseket, tudást. A test maga
is egy börtön, ami bizonyos fokig korlátozza a szellem tisztánlátását, a szellem
világosságát, a szellem múltbeli képességeit, ismereteit.
Itt a földön sajnos nem úgy van, mint a láthatatlan világban, ahol mindig a 
legalkalmasabb személy van egy bizonyos munka kivitelezésére kijelölve. Itt a földön
vezető pozíciókba többnyire olyanok kerülnek, akik az iskolai bizonyítványt fel tudják
ugyan mutatni, de a magukkal hozott belső tehetség, képesség hiányzik belőlük.
Különösen, ha hatalmi törekvésekről van szó, mivel az ilyen emberekből hiányzik az
alázatosság. Minél nagyobb a feladat, annál inkább szükségeltetik a lélek alázatossága.
A földi világban többnyire olyanok kerülnek hatalomra, vezető pozíciókba, akik
gőgösek, önzőek és érdekelvűek. Szellemi tisztánlátásuk korlátolt, emberismeretük nincs
és a mások helyzetébe nem tudják belehelyezni magukat. A pillanat hatása alatt
cselekszenek érdekeik és hasznuk kilátásának alapján. Önző határozataikkal sokszor
tömegeket juttatnak anyagi, vagy erkölcsi nyomorúságba és erre néha csak több év múlva
derül fény, amikor már javítani nem lehet a helyzeten.
Mikor valaki nagy veszélyt vagy nagy bajt idézhet elő valahol, de az még nincs
kiteljesedve, akkor többnyire a láthatatlan világ közbeiktat valakit vagy valakiket a
nagyobb világossággal és nagyobb alázatossággal rendelkező emberlelkek közül, hogy a
kárt némileg csökkentse, mielőtt az még teljes egészében kibontakozhatna. A
közbeiktatott személy helyzete rendkívül nehéz, mert mindazok, akik azt elrontották, meg
vannak győződve arról, hogy helyesen cselekedtek, vagy ha rájönnek arra, hogy mit is
cselekedtek, elismerni akkor sem hajlandók, hanem makacsul ragaszkodnak a rosszul
elindított dolgokhoz és ellene fordulnak azoknak, akiket az isteni Gondviselés
közbenjárókként, a bajok kiküszöbölése érdekében küldött.
Nehéz azoknak az emberlelkeknek a helyzete, élete, akik a jó érdekében
fáradoznak. Ezért volt és ezért van ma is szükség a mérhetetlenül sok áldozatra, mert akik
a bajt megakadályozni igyekeznek, áldozatul esnek azoknak, akik a bajt elindították, akik
a megkezdett útról letérni nem akarnak.

A földi világban sem a vallás, sem a tudomány békét nem terem, nincs békesség
sehol sem a földön, mert az emberek türelmetlenek egymás iránt a szeretet hiányából
fakadóan. Szeretetük pedig azért nincs, mert nincs bennük hit, s ahol hit nincsen, ott
nincsen igazság sem, mert a hit az igazság szelleméből fakad.
Akinek nincs békéje és szeretete, annak hite sincs; s az nem lehet az igazság
gyermeke. Akinek békéje nincs, azt az igazság szelleme nem taníthatja; az nem lehet
ennek a szellemnek tanítványa sem. Az igazság szellemének legnagyobb földi tanítója
Jézus Urunk volt és Őt követi a Szentlélek kötelékében médiumi úton megnyilatkozó
tanító szellemek sokasága.
Akit az igazság szelleme nem taníthat, azt a sátáni elv képviselői tanítják. Tanításuk
nem szellemi, hanem formai. Nem a békét, hanem a széthúzást és a békétlenséget
tanítják, a gyűlöletet, amely háborúságot szül, nem boldoggá, hanem a legnagyobb
mértékben boldogtalanná teszi az embert. Ez a szellemiség ellensége a hitnek és az
igazságnak, ő az idomítást hirdeti. Az anyag élvezetét és mindenhatóságát sugallja és
követőt valósággal beleragasztja az anyagba, mintha láncra verné, bilincsbe rakná őket.
Az igazság szellemétől minden kényszer, minden idomítás távol áll. Ő csak a hitet
hirdeti. Hinni azonban nem minden ember tud, azért hát a hitet nem is lehet az emberbe
belekényszeríteni, a hitnek magában az ember lelkében kell életre kelnie. Innen van, hogy
az az ember, aki saját tulajdon szellemének létezésében sem hisz, más szellemben sem

22
hihet, és az nem is értheti meg az igazság szellemének tanításait, mert az isteni szellemet
csak hinni, de kézzel megfogni nem lehet. A mennyben nincs anyag; a mennyet nem
lehet kézzel megfogni, de hinni és kiáramlásait megérezni, azt igenis lehet. Aki emberileg
helyesen akar tudni, annak itt lent kell maradnia, ahol tapintható dolgok vannak; aki
azonban fel akar emelkedni, annak idelent kell hagynia az emberi tudását és a hit
segítségével kell a magasba szárnyalnia. Az első az anyagi ember, a másik pedig a
szellemi ember kategóriájába sorolható.
Az emberi tudás nagy terjedelmű, de hiányzik ebből a tudásból az igazság szelleme!
A tudás a földi dolgok érdekében alkottatott. Aki a földi, anyagi tudással telíti magát, az
eme tudásán és a világon csüng, amelyből tudása való. Aki azonban hittel van telítve, az
ezzel a hitével azon az országon csüng, a honnan a hite származik. És akik ezen az
országon csüngenek, nem gyermekei többé e világnak, mert azok már legyőzték a világot
az ő hitük által! A tudás ugyanis nem győz meg semmiféle világot, hanem csak a
szellemet vonzza és viszi bele a világba, hogy abban földi dolgot alkosson; a hit ellenben
Istenhez vonzza, Istenhez vezeti a szellemet, hogy ott istenit alkosson!
Az igazság szelleme Istentől indult ki és hitet hozott Istentől az embereknek isteni
kegyajándékul. Az ajándékot azonban nem szokás erőltetni, hanem egyszerűen odaadják
annak, akinek örömet okoz annak elfogadása. Aki tehát kicsinyli ezt az isteni
kegyajándékot, az nem fogadja el, mert az ilyen ember büszke. A büszkeség pedig a
méregkeverőnek, az ördögnek egyik mérge! Az az ember, kiben a gőg, a kevélység benne
van, az ördög által van megmérgezve, mindazok pedig, kiket az ördög megmérgezett,
ellenségei az igazság szellemének s ellenségei az általa hozott ajándéknak: a hitnek, és
mivel az ajándék Istentől van: ellenségei Istennek is!
Ha Isten képviselői akarunk lenni a földön, hasonlóknak kell lennünk Jézushoz.
Amikor a tanítványok megkérték, hogy „Mester, mutasd meg nekünk az Atyát", ő így
szólt: „Nézzetek meg engem és akkor az Atyát látjátok", amikor meg arra kérték,
milyenek legyenek, hogy az üdvösséget megszerezhessék, azt mondta: "Legyetek
olyanok, mint a mennyei Atyátok." Krisztus semmit sem tett saját akaratából, hanem
mindig azt kérte az Atyától: Atyám, legyen meg a Te akaratod! És azt is mondta mindig:
Nem én magam cselekszem, hanem az én Atyám cselekszik én általam. Nem erőltette
egyetlen cselekedetét sem, hogy a hitetlen embereket megtérítse, hanem így imádkozott:
Atyám! Ha meg akarod tenni, tedd meg általam; és semmit sem tett, amit nem az Atya
cselekedett volna általa, miután akaratát teljesen alárendelte az Atya akaratának!
Krisztus százszorta többet is tehetett volna, mert hiszen a szellemek neki, a
Messiásnak, mindenkor rendelkezésére állottak, Ő azonban semmit sem tett az Atya
akarata nélkül! Épen ezért volt a mennyei Atyának igazi képviselője. Ha csak egyetlen
egy tettet is vitt volna véghez az ő saját akaratából, nem lett volna többé képviselője a
mennyei Atyának. Ehhez kell igazodjon minden földi keresztény ember, másképpen nem
az igazság szelleme, hanem az ellentét anyagi világa uralkodik fölötte.

3. fejezet

Dualitás és duálok

23
 Üdvözítőnk ama kijelentése alapján, hogy: "A házasságok a mennyben köttetnek!",
föltevődik a kérdés, hogy a földi testi házassági kötelék mennyire fedi ezt a valóságot?
Míg a szellem számára az anyagi világokon való testöltések csak rövid
próbaállomásokat képeznek az ő életében, ahol azt, amit a szellemi világban elméletileg
szemlélet és eszmecsere útján tanult, gyakorlatilag alkalmaznia kell, hogy az anyagival
vívott harcban leköszörülje, simítsa, acélozza, tisztítsa magát. Sok, sok évezredet töltött
el már mindegyikünk ebben a szellemvilágban és ha ismételten vissza is tért a földre vagy
valamely más bolygóra, úgy ezek mégis csak rövid látogatások voltak, összehasonlítva az
ő szellemi életének idejével.
Téved aki azt hiszi, hogy az elköltözött lelkek csak árnyékszerüleg, céltalanul
lebegnek ide s tova, otthon nélkül, test nélkül, nem foglalkozva egyébbel, csak azzal,
hogy Istent dicsőítsék vagy káromolják. Nem így van! Mihelyt a szellem elvált az ő földi
testétől, visszatér rég megszokott vidékekre, elfoglalja ismét az elhagyott helyet, épp úgy,
mint akárki valamely utazás után. Azok a szférák, melyek neki tartózkodási helyül
szolgálnak, nem ködszerűek, nem üres terek, hanem átszellemült világok átszellemült
szervezetekkel, ahol társadalmi körök, államok képződnek, ahol dolgoznak, terveznek,
élveznek. De mindent ahhoz a fokozathoz képest, melyhez az a szellem tartozik. Amit
megkedvelt a földön, az kedves marad neki a szellemvilágban is.
Minthogy a mi tulajdonképpeni lakhelyünk a szellemvilág, azért a mi gyökereink
mintegy erősen odatapadnak, míg az ágak a lombozatukkal belenyúlnak az anyagi
világba. Az a házasság, melyet a szívek kötöttek, mely igazi köteléke a lelkeknek, az
átnyúlik az örökkévalóságba is és ha el is választja őket a halál, azért a kötelék csak
meglazult, de fel nem bomlott. Ezt a szövetséget a szellembirodalomban való
újratalálkozás alkalmával újból ünneplik a szellemek, sőt az szellemileg fennmarad
továbbra is, még ha a visszamaradt földi polgár egy második, vagy akár még több
házasságot kötött is párja eltávozása után.
Duál-szellemekké lettünk valamennyien teremtve. Ha két ily duálfél találkozott a
földön a házassági szövetségben, akkor ez a házasság már régen, még pedig
megteremtetésük alkalmával meg lett kötve a mennyben és megmarad örökre. Még akkor
is, ha a két fél még fejletlen lelke képtelen felismerni duálfelét. Amikor ez a két lélek, az
érzelmi oldalak teljes kifejlődésével találkozhatnak egymással, már az első pillanatban
felismerik, hogy ők egymásnak lettek teremtve és elképezhetetlenül boldog és tevékeny
életet élnek együtt, mely áldás a környezet és az emberiség számára. Krisztus Urunk erre
utal a házasság kapcsán. Ezt értették félre és általánosították az összes földi
házasságkötésre a dogma elkészítői.
Ha fel is bomlott egy földi házassági kötelék, az eskü viszont egy életre kötelez. Ez
azt jelenti, hogy felelősséggel tartozunk azon lélekkel szemben, akivel szövetséget
kötöttünk. Továbbra is szeretnünk kell, mint felebarátunkat és segíteni őt, ha szükséges.
Meg kell mindent bocsátani neki és harag vagy gyűlölet nélkül engedni, hogy élje a maga
életét. Ezzel nagyon komoly karmikus kötelékeket oldhatunk meg és nem gyűjtünk hozzá
további adósságokat.
"Amit Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza" - figyelmeztette az
emberiséget Krisztus Urunk. És hogy ez a kijelentés törvénnyé váljon, Isten a házasság
lehetőségét adta az ember számára, hogy a gyermekek nemzésével fennmaradjon az
emberiség mindaddig, amíg az újra testelöltések révén majdan megtisztul vétkeiből és
visszanyerve elvesztett egységét ismét a boldog atyai ház lakójává válhat.

24
 A férfi asszony nélkül, asszony férfi nélkül nem képez egész embert, a férfi épp oly
félerő, mint a nő, és e kettő együtt képezi az embert. A szellem éppoly törvények között
létezik, mint az ember. Ugyan olyan az ítélete, felfogása, mint az embernek. A
mindenható Isten nem teremtett férfit és nőt, csak szellemet, aki "az Ő képére és
hasonlatosságára " - mint két erő egy lényegben lett alkotva, egy adó "férfiúi" és egy el-
fogadó "női" erőt.
A földi világ, a nagy és dicső világok utánzata. A földi törvények az égi törvénynek
hitvány másolatai, a férfi és nő a szétvált duálok alakját tükrözteti. A házasság a valami-
kori kettős egységnek tökéletlen mása. A férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi. Érzéki, gőgös
szellemek ők és éppen emiatt kell bűnhődniük. Ameddig a bűn tart, szétválasztva kell
élni a duáloknak. A teljes megértés, a legtisztább házastársi szeretet és a lelki benső
eggyéolvadás csupán az egymásra talált duálfeleknél található fel. Bármilyen boldogtalan
is a férfi és nő házassága, azért mégis, ha az Úr törvényében élnek és mindegyik fél el-
végzi a maga kötelességét, egy lépéssel közelebb jutott a valódi boldogsághoz.
Minél bűnösebb a szellem, annál feltűnőbb a nemisége, annál jobban riszálja és
kelleti magát, illetve kakaskodva nyomul. Minél süllyedtebb az emberiség, annál
élesebbek a határvonalak, amelyek férfit és nőt elválasztanak. Minél inkább távolodnak
egymástól lelkileg, annál gőgösebb lesz az egyik és ravaszabb a másik fél és
végeredményében annál többet szenved mindkettő.
A földi házasság már csak a szétszakadt, de ismét egymásra talált kettősök
frigyének utánzata. A nő hivatott arra, hogy a gonosz felemelt fejét letiporja. Erős
küzdelem folyik evégből a nő és a gonosz között, amelynek csak akkor lesz vége, ha a nő
minden szenvedést eltűr, és minden csábításnak ellenáll.
A földi házasság törvény, mert egymás javítását célozza. A gyermekek születése is
törvény, mert a szellemek tisztulását, javulását, haladását segíti. Akár a nő, akár a férfi a
másikat megcsalja, paráználkodik, az azért járó büntetés kétszeresét hívja ki maga ellen.
Nincs kivétel; a nő épp úgy felelős a törvény előtt, mint a férfi! Bűn a házasság, ahol a
szívnek nincs beleszólása.
A jó házasságban a férfi megismeri a női lélekben azt az eszményét, amit követnie
kell. A gyermek megismeri a legszebb érzést: a szülői szeretetet, és ha az ő ideje is eljön,
a példa nem hagyja hidegen, mert hasonló módon alapozza majd meg házi tűzhelyét,
mint szülei. Az eszmény férfinak nőnek egyaránt a békés, csendes családi élet, amelynek
alapja a női lélek. Az a női lélek, aki szeretettel, türelemmel viseli az élet apróbb-
nagyobb bajait, megpróbáltatásait.
Ne vonjuk ki magunkat a nehéz gondokkal, aggodalmakkal teli családi élet alól:
sem mi kényelemszerető férfiak, sem ti hiú, ragyogni óhajtó nők, mert a törvény súlyos
terhét érezteti velünk, ha nem érdekében, de ellene dolgozunk, mert a házasság a
törvényben való haladás egyik eszköze. Tehát, aki szellemét törvényesen fejleszteni,
lelkét a bűnöktől tisztítani akarja, az előtt a házasélet szükséges és elkerülhetetlen, mert
nélküle csak egyoldalú fejlődés érhető el. Szükséges a szeretet fejlesztésére, az
önfeláldozás eléréséhez. Szükséges, hogy a férfi és női szellemek közeledhessenek az
egykori duálegység felé, amit földi emberek között csak nagyon ritkán lehet elérni.
Szükséges, hogy a tiszta szeretet érvényre juthasson, és az érzékiséget elnyomja az
emberek között, a bűnök szaporodásának megakadályozására.

A két fő bűn, amely a szellemet a mennyei tisztaság állapotából, tehát a Mennyből

eltávolította: a gőg és az érzékiség. A gőg az Atyától szakította el, az érzékiség pedig a
lelki másától távolította el. Ebből természetszerűen következik, hogy a mennyei Atyjához

25
csak akkor térhet vissza, ha megtisztult a gőgtől, lelke másával pedig csak akkor olvadhat
össze, ha megtisztult az érzékiségtől.
Az egész természeti világban jelen van ez a dualizmus: nemcsak az élőlények
világában a kétneműségben, de az anyag és az erők világában is mint adó és elfogadó,
mint pozitív és negatív jellegű erő megnyilvánulás. Mindez pedig a duálok
kettéválásának produktuma. Hiszen maga az anyagvilág a bukás következménye, mert az
anyag a bukott szellemiség gondolat- és érzésvilágának megdermedt konglomerátuma;
természetes ennélfogva, hogy a szétvált duál-szellemek által produkált anyag is magában
rejti a duálfelek alaptulajdonságát: az adó és elfogadó természetet.
Minderről azonban itt a mélyben, az anyagban, a bűnben semmit sem tud az
emberszellem és a vak habzsolásban a szerelmet - a duális kapcsolatnak ezt az
elsalakosodott emlékét - szintén úgy tekinti, mint az anyagi javakat: csak minél többet
megszerezni belőle, csak minél többet kapni, s minél kevesebbet adni érte! Ezzel a
felfogással elsalakosítja az érzésvilágát. Ez maga után vonja a jóvátételek karmikus
szenvedéseit. A sok-sok szenvedés, csalódás felébreszti a lélek vágyát a jóra, a szépre, az
igazra, ezáltal felébred és megerősödik a lelki ismerete. Akiben ez megszületett, az még
mindig követ ugyan el bűnöket ezzel a szent érzéssel szemben, de minden félrelépés,
minden vétség ez ellen lelkiismeret furdalással jár.
A duál-törvényben csak akkor éri el az érettséget, amikor benne próbát állott, s egy
élettel tett bizonyságot amellett, hogy minden kínálkozó földi örömöknél többre és
nagyobbra értékeli a lelkében élő ideált. És ha semmit nem tud is a duál-törvényről,
mégis hűséggel kitart olyan házastárs mellett is, aki erre semmiképp sem érdemes, akitől
szeretet helyett csak csalódásban és szenvedésben van része. Kitart még akkor is, ha más
oldalról olyan csábítások érnék, melyek kárpótlással kecsegtetnek. Akinek a lelkében ez a
felébredt ideális, tiszta érzés ennyire erős, az megérett a duális kapcsolatra, s azt az Isten
megajándékozza azzal a legnagyobb áldásával, hogy összevezérli a lelke másával, s
ezáltal megnyitja előtte annak a boldogságnak csodavilágát, amilyet "szem nem látott, fül
nem hallott és szív nem érzett". A tiszta duál érzésnek birtokában a lelkek olyanok
lesznek, mint az Istennek angyalai a mennyben.
A duális kapcsolatról, mint szellemi-lelki törvényről nem is tud az emberiség, mert
csak házasságról tud, amit szentnek ismer el, és érzékiségről, amit bűnnek bélyegez. De
ezen nem is lehet csodálkozni, mert hiszen a duál-törvényről tulajdonképpen nem is
tudhat addig, ameddig a fejlődés rendjén azt a bizonyos színvonalat el nem éri –
mégpedig nem kulturális, még csak nem is értelmi, hanem érzelmi színvonalat. Mert
mindaddig nem is jelentkezik nála az a különös, megmagyarázhatatlan, minden
földiségtől mentes szellemi szomjúságérzet valami mennyei természetű kapcsolat után,
ami nem házasság, nem szerelem, annál kevésbé szexualitás.
A szellem csak azután képes teljes értékű munkát végezni, ha már a duálfelével
találkozott, mert amíg a két fél külön-külön vergődik az élet országútján, addig
kielégítetlen lelkével mindkettő csak tökéletlen, töredék munkát végezhet. Ennek az
érzésnek a kibontakozása azonban hosszú-hosszú fejlődés eredménye. A duál-törvény is
annyira egyszerű, annyira tiszta és annyira világos, hogy a tisztaszívűek előtt ez
természetes, magától értetődő igazság.
A léleknek meg kell érnie, mert ha fejletlen duálok találkoznak egymással, akkor a
lélekben lévő, bűnök, ferde vágyak és törekvések eltávolítják őket egymástól. Egy ilyen
találkozás csődje és drámája, annyira megviseli a feleket, hogy akár több utóbbi életen
keresztül képtelenek a másik nemmel kapcsolódni. Ezekből lehetnek apácák,
szerzetesek, esetleg melegek.

26
 A próbáknak ebben a világában minden lélek azért születik le, hogy mindennemű
káros tévelygésektől megszabadulhasson, megtérjen belőlük, éljen isten törvényének
megfelelő új életet. Ebből a célból majdnem rendszer az, hogy a rossz felé törekvő,
magukban rosszat hordozó szellemnek a jóban előrehaladottabb szellemeket kapnak
társul a Gondviseléstől, hogy a jó példa és a folytonos ráhatás következtében
megváltozhassanak, és káros tévelygéseiktől megszabadulhassanak. Az is előfordulhat,
hogy nem a tévedéssel terhelt lélek tér meg, hanem az ő megmentésére segítségül küldött
tisztább lélek esik áldozatul, és idő előtt elhagyja a földi síkot.
Nagyon hosszú útja van a mélyre bukott szellemnek, ameddig a duál-kapcsolatot
valamennyire is elérheti, amikor a duál-szellemek egymás vonzásának körzetébe beérnek.
Mert ameddig egymás vonzó körébe bele nem találhatnak, addig mindegyik fél olyannak
érzi magát, mint az elszórt magvacskák: egyedül valónak, magányosnak. Ameddig a
lélekben a szeretet még nincs akármennyire is kifejlődve, addig ott tiszta szerelmi
érzésről még csak beszélni sem lehet.
A mélyen bukott szellemek nagyon nehezen találnak egymásra. Évezredek, sőt
évmilliók tűnnek le a múlandóságba, és még mindig nem találkozhatnak, mert nem
képesek megismerni egymást a szorosan összetartozók. Annyira nem, hogy még ha
egymás mellett élnek, ha egymás mellett vannak is, a lelkük képtelen az őket
összekapcsoló magasabb rezdülésekre. Így a szellem süketen és vakon él ebben a vastag
burokban. Ezért van aztán, hogy még ha egymáshoz tartozó duálfelek élnek is egymás
mellett, ez csak annyi az ő számukra, mintha mindegyik egy-egy külön csillagzaton élne,
mert a lélek kiáltása, érzése, vágya nem képes áthatolni a körülötte képződött kemény
burkon. Ez a legsötétebb igazság, a legsötétebb valóság.
Nem az a dicsőség, ha valaki a szerelmet másban felébreszti és valameddig életben
tudja tartani, hanem az, ha ez a szerelem a saját lelkében kiképződött, mégpedig olyan
mértékben, hogy az egész életen keresztül ebben a ragyogó színben látja a másikat, és
ezen keresztül szeretni tudja azt minden hibája, gyarlósága, sőt bűne mellett is. Minél
hamarabb múlik ez a fajta érzés, annál gyengébb a lélek az ő duális felkészültsége
tekintetében. Ez annyit jelent, hogy az ilyen lélek, még ha a saját lelki másával találkozik,
sem tudja azt értékelni, s nem tudja benne azt a boldogságot megtalálni, amire vágyik. Ha
ez az érzés fejlett és maradandó, akkor a duál-pár megérzi és, ha ő is eljutott erre a
fejlődési szintre, válaszol. Legyenek ők akár más csillagzatok bolygóin, van közöttük egy
végtelenül hosszúra nyújtható fluid-szál, ami összeköti őket állandóan, így amikor
érzelmileg megérnek a kapcsolatra, érzésrezgések cserélődnek tudattalanul lelkeik között.
A fejlődés egy adott szintjén a Gondviselés ugyanarra a bolygóra vezeti őket. Többször
testesülhetnek meg egy családban, mint anya és gyermeke, vagy mint testvérek.
Kipróbáltatja velük a Kegyelem a szeretet többféle változatát (hogy szokjanak).
Abban az esetben, ha összekerülnek, de a lélek nem tiszta, és még sokoldalú
csiszolásra szorul, akkor a duálok sokkal hamarabb szétválnak, mint a nem duálok. Mert
amilyen nagy a vonzódás, a szeretet és a szerelem érzésének felgyulladása közöttük, a
szintén hasonló hibákból és tévedésekből származó megmerevedések a lelkükben éppen
olyan hatalmas ütközéseket válthatnak ki, amelyek nagyon fájdalmas és kínos lelki sebet
ejtenek egyiken is, másikon is. Ezután sokáig nem találkoznak, mert a lélekben a vonzást
ellensúlyozza a félelem egy újabb drámai ütközéstől.
Azonban azok a duálfelek, akik már némi fejlettségre tettek szert, s a tisztulásukat
egyik-másik részen el is végezték, és az Isten útján találkoznak - azaz mindkettő
megtérésben lévő és öntudatra ébredt szellemi állapotban van, ha van is még hátra
bizonyos lecsiszolnivalójuk, mégis nagyon boldogok és megelégedettek lehetnek, és a

27
Föld fokozatához képest nem erre a Földre való boldogságot élvezhetnek s a szeretetnek,
és szerelemnek nagy beteljesülését élik meg. Akik idáig eljutottak, azok áldásaivá válnak
a Földnek.
Amíg a lélek a maga emberi életében nincs érintve a szerelmi érzés által, vagyis
ameddig a duál-törvény úgyszólván a mélyben pihen, addig tulajdonképpen csak a test
vezeti őt életről életre, a test természettörvénye segíti a kibontakozáshoz, amit
érzékiségnek neveznek. Az érzékiség a maga idejében, azaz a fejlődés alacsony
fokozatán, mint előrelendítő és a fejlődést előmozdító tényező szerepel, de a fejlődés
magasabb fokozatán már bűn. Azonban, hogy ez az erőszakos érzés el ne
hatalmasodhassék, a Gondviselés mindenkor állított mellé egy bizonyos gátló és fékező
tényezőt, korlátokat.
Ha a férfi duál a haladottabb, és a női szellempárja alacsonyabb rendű, és a duál-
törvényben még nem nagyon haladott előre, akkor a férfinak igen sok csalódást kell
szenvednie és sok fájdalmat elviselnie, ameddig az ő női felét fel tudja emelni magához.
Ha pedig a női fél annyira el van esve, hogy nem is képes az ő férfi felét vonzani, akkor a
férfinak ezt a lelki részét sok ideig bezárva tartják az ő fejlődésében, hogy ne zavarja a
többi lelki oldalak csiszolásának munkáját. Ezekből nagyon sokszor szerzetesek lesznek,
vagy olyanok, akik sokat és nagyot tudnak tenni az emberiségért az önmaguk
feláldozásával, mégpedig legtöbbnyire magános életet élve. Ez alatt az elmaradott női fél
sokat szenved, sokat nyomorog, míg a Gondviselés angyalai fel nem ébresztik lelkében
azt az érzést, hogy keresse-kutassa a lehetőséget, hogy a nála magasabb rendű
férfiszellemet, az ő másik felét elérhesse. Ezekből lesznek a különböző testöltésekben
azok a nők, akik az ő lelki érzéseikben ösztönileg kifejlesztik magukban az erre való
felkészültséget, akik úgyszólván rabszolgáik lesznek a férjeiknek, kedveseiknek,
fiaiknak; akik nem keresik, hogy igazságos-e vagy igazságtalan az a bánásmód, amiben
részesülnek. A lélek kénytelen ezt így fogadni el és így dolgozni fel, hogy ilyen nagy
megalázottságban, ilyen nagy elvetettségben emelkedjék fel oda, ahol az ő duálfele van.
Azonban sokkal gyorsabb, úgyszólván álomszerű a férfinak a haladása, hogyha az ő
másik fele, a női fele magasabb fokozaton áll, mint ő. Annak a férfinak nyíltabb az
értelme, világosabb az ítélőképessége, fejlettebbek a lelki törekvései, és minden esése,
minden méltatlansága ellenére is sokkal könnyebb a felemelkedése, mint hogyha az a női
fele alacsonyabb fokozaton van. Sokkal boldogabb az az ember, aki az ő duálfelével már
találkozott, mert gyorsabb a haladása. Mert bár ütközéseket, nagy lelki gyötrelmeket
szenved, de mégis akarva nem akarva fejlődni kényszerül, mert mint valami tüzes
ostorral hajtja őt az az ismeretlen érzés, az az ismeretlen hatalom, amelynek nem tudja az
eredetét.
A férfi meg a női lélekfél addig, ameddig alacsony fokozaton áll, csak a maga
durva, test szerint való megnyilatkozásában képes magát kifejezni, és bűnössége folytán
az összekapcsolódást csak az érzéki vonzalomban tudja elképzelni és létrehozni. Az
ember önmagából semmit sem tud teremteni, felszínre hozni, csak azt, ami benne van.
Mihelyt azonban ebből az alacsony állapotból kiemelkednek, a léleknek a
kiegyenlítettségében, közös munkában, új alkotásban jelöli meg a fejlődésük útját, amely
munka egymáshoz köti őket és itt a befogadó női fél fejlettségi szintje a mérvadó. Ebből
következik, hogy bármely égitestnek, így a Földnek is, valamint a Földön élő
nemzeteknek, fajoknak, csoportoknak fejlettségi fokozatát az mutatja meg, amilyen
fokozaton annak a csoportnak a női lelkei állnak.
Mivel pedig a női természet arra van berendezve, hogy rajta áramoljék keresztül a
fejlődésnek, az átalakulásnak a lelke, azért őbenne semmi sem annyira állandó, hogy

28
rögzítve lehessen. A férfiban kell rögzítődnie, a férfinak kell azt a jót vagy rosszat, amit a
nő fluidjain keresztül elfogadott, kialakítania és feldolgoznia a világban. Ezért nem
vonhatja ki, de nem is képes magát kivonni a férfi a nő befolyása alól; tudtán és akaratán
kívül a rokonszenven, a szereteten keresztül befolyásolja őt a nő lelke, és a nő lelkén
keresztül az az elgondolás, az az irány, amit a nő követ, ami felé a nő kinyújtotta a kezét,
ami a nő lelkében mint vágy, mint gondolat, mint törekvés kialakult és megszületett.
Hiába emeli fel a fejét a férfi, hiába érzi magát nagyobbnak, bölcsebbnek,
tökéletesebbnek: azért nem több, nem nagyobb, nem tökéletesebb, mint a hozzá kapcsolt
nő, mert az a nő az ő kiegészítő része, és legtöbbnyire az a nő mutatja meg a férfi
tulajdonképpeni fokozatát, akivel házasságban, illetőleg érzelmi közösségben él. Mert az
a nő az ő gyermekeinek anyja, annak a nőnek a fluidjaiban van az ő lelki és testi otthona.
Az van mellette, annak a vágyai, törekvései inspirálják az ő vágyait és törekvéseit lelkileg
és testileg, akaratán kívül is.
Nem mindenki élhet a duáljával, de mindenki dolgozhat a duáljáért a házasságban,
a duál-törvényben, a szerelmi törvényben; mert hiszen a tökéletlen, éretlen duálfelek
hiába is találkoznak, a találkozásból a hasonló bűnök és tévedések folytán csak nagyobb
rombolás és szétesés származik, amelyekben mindkét fél zúzódásokat és sebesüléseket
szenved.
Az a férfi, aki az asszonyt, a feleséget a maga kiegészítő részének, az ő lélek
szerinti felének tartja, s azzal a szeretettel és megértéssel kezeli, mint a tulajdon énjének
egy részét, sokszorta gyorsabban halad előre a hitben, a szeretetben, a bölcsességben és a
lelki megvilágosodásban, mint hogyha a tudományokkal és az aszkézissel töri-zúzza és
kínozza magát, s ha éjt nappallá tesz és önmagát felőrlő munkát végez is csak azért, hogy
kiemelkedhessék a Föld légköréből - a duál-törvény tekintetében pedig fejletlen. A lélek
értelmi és érzelmi tartalmainak kiegyensúlyozottan kell fejlődni, mert ha az értelmi részt
az érzelmi kárára túlfejlesztjük, ez a duál-törvény elleni tett.
Az a férfi, aki a nővel szemben félreteszi az önmagát fölöttébb értékelő gőgöt, s a
nőhöz, aki őt szereti, szintén szeretettel, megértéssel, elnézéssel, sőt a hibáit nemcsak
megbocsátó, hanem észre sem vevő bizalommal közeledik, ezzel a nő lelkében
megelégedettséget és kielégítettséget tud létrehozni. Ez mindkettőnek a duál-értékét fel
nem becsülhető mértékben emeli. Azután az ilyen kielégített és megelégedett női érzések
a férfilélekben nyugodtságot, biztonságot, bölcsességet és világos látást ébresztenek.
Amikor fejlődése során a lélek úrrá lett anyagias vágyain és a testi érzékiségén
semleges életet kell élnie. Ez a semlegesség nem azt jelenti, mintha ezek számára
megszűnt volna a duál-törvény hatása, hanem csak azt, hogy számukra ez a törvény ezen
a világon lezáródott, mert az ő lelkük vágya, az ő lelkük kereső érzése nem a testben
keresi többé a kiegyenlítődést, hanem lélekben és szellemben. Az igazi semleges szellem,
aki nem a külső formában, hanem a lelke legbensőjében tagadta meg a világot, a testet; a
testen keresztül a mulandó világhoz való ragaszkodás minden szálát a bensőjében
szaggatta el, hogy ne kösse őt semmi a mulandó világ káprázatához, még ahhoz a
mulandó örömhöz és boldogsághoz se, amit a házasság vagy a család jelent.
Amikor már elérkezett a lélek ahhoz a beteljesüléshez, hogy a duálfelével együtt
egy zárt egészet képez, s már annyira tökéletes, hogy abban a szolgálatban, amelybe őt az
isteni Gondviselés állította, maradandót is képes létrehozni: akkor az örömnek, a
boldogságnak, a gazdagságnak és a hatalomnak olyan mértékét ismeri meg, amely
minden eddig ismertet sokszorosan felülmúl. A duálok tulajdonképpen csak akkor
ismerhetik meg egészen, és csak akkor nem téveszthetik el egymást, ha többé-kevésbé

29
mindketten megszabadultak azoktól a hibáktól, tévedésektől és bűnöktől, amelyek
elszakadásukat okozták.
Minél magasabb rendű valakiben a duális fejlettség, annál magasabb rendű és
fejlettebb ezen a részen az érzésvilága is, és annál igazabb, odaadóbb, hűségesebb és
tökéletesebb a szerelme. Minden lélekben ilyen a saját duális fejlettségének a színe,
pompája, az érzésének lángolása, és mindannak a sejtelmes csodavilágnak a kiépítése,
amit az ember szerelemnek nevez. Ez azé, aki érzi, nem pedig azé, aki felébresztette.
Az ideális társ utáni túlzott vágyakozás és túlfűtött álmodozás káros a lélek
számára, mert az embert tévedésbe, csalódásba sodorja bele, mert a valóditól, az igazitól,
a neki járótól legtöbbnyire eltereli a figyelmét, és így a lélek nem képes arra a munkára,
amit önmagán kell elvégeznie. Ha pedig ezt nem végezte el, akkor sokszor annak
ellenére, hogy olyan közel áll hozzá az igazi, hogy úgyszólván csak a kezét kellene érte
kinyújtania, mégsem nyújtja ki, ennélfogva elsuhan mellette az alkalom, hogy céljait,
vágyait csakugyan el is érhesse és megvalósíthassa.
A folyton megújuló izgalmakkal járó szerelmi örömök hajszolása kifosztja a lelket
az álmokból, és megszegényíti azt. Minél többet szeretett valaki, minél többre pazarolta
el a szerelmi érzéseit, annál szegényebbé lesz már a földi életében is, s annál szegényebb
lesz a szelleme a duál-törvényben. Az ilyen lelkek elsuhannak egymás mellett; egymás
mellett élhetnek, és mégsem tudják kifejleszteni önmagukban ezt a megérző képességet,
mert ez el van tompulva.
Mindebből az a tanulság, hogy az embernek a lelkét minden oldalról ki kell
képeznie, át kell alakítania, jobbá, igazabbá, tökéletesebbé kell fejlesztenie, tehát meg
kell térnie bűneiből. A duál-törvényben pedig meg kell szűnnie azoknak a
változatosságoknak, amik az embert érzékibbé teszik. De le kell az embernek mondania
arról is, hogy a házastársát a saját képére és hasonlatosságára akarja átalakítani; le kell
mondania arról a törekvésről és vágyról, hogy az ő bűnös, hibás, tévelygésekre hajló
természetéhez keresse azt, aki ahhoz hozzáilleszkedjék. Isten nem a bűnökhöz és
tévedésekhez alakította a duálfelet, mert a tökéletességre eljutott emberszellem másik fele
az, akivel majd találkozni fog.
Az egyenlő fokozatra jutott duálok összecsapódnak, megint eltávolodnak, majd
újból összesodorja őket az élet, hogy ismét eltávolodjanak egymástól; azonban
mindannyiszor egy fokkal mindig feljebb emelkednek, de egy fokkal mindig többet is
szenvednek. Az egymás iránt megmaradt érzés mindig arra indítja mindegyiket, hogy
hasonlót keressen ahhoz, akinek emlékét őrzi a lelkében. Főképp sokat szenvednek a
duáljukkal összetalálkozott női szellemek, mert az áldozatos életeknek egész sorozatát
élik végig, részben azért, hogy önmagukat minél tökéletesebbé és jobbá képezzék ki,
részben azért, hogy a közéjük állott akadályokat eldolgozzák.
Abban az esetben, ha igen nagy a két szellemfél között a fokozati különbség,
éspedig a női fél van magasabb fokozaton, akkor megeshetik, hogy a nő mint gyermekét
fogadja magához a duálfelét, hogy önmagából többet adhasson, hogy úgyszólván testileg
és lelkileg is felnevelhesse őt. Továbbá előfordul, hogy mint szerelmesek kerülnek össze,
s akkor, hogy az tiszta érzés maradhasson, a fejlettebb lélek még a házasságkötés előtt
eltávozik a szellemhazába. Csak az erősen fejlett duálok, akik már több próbát végigéltek
és mindenben levizsgáztak, élnek együtt végig egy-egy hosszabb vagy rövidebb emberi
életet. De ilyen esetben is bizonyos cél, bizonyos elvégzendő munka az, amit hivatva
vannak együtt elvégezni: az emberiségért valami nagyobb munkát vagy valami nagy
áldozathozatalt, amelyben egymást támogatva, egymást kiegészítve igyekeznek a
helyüket betölteni a földi életben.

30
 Ameddig a férfi meg a nő el nem fogadja az Isten kegyelmét és meg nem tér az
Isten törvényéhez, addig a duálok semmiképpen meg nem találhatják meg egymást. Ha
találkoznak is - mert hiszen a lebukott szellemeknek ebben a rajában nincsen kizárva a
találkozás lehetősége - nem ismerik fel egymást.
A nő lelkileg nagyobb, lelkileg kiépítettebb, dúsabb, mint a férfi, ennélfogva többet
képes eltűrni, többet tud megbocsátani, többet tud elfelejteni, mert az ő természete az
átalakulás, a fejlődés. Tulajdonképpen a fejlődés törvénye a nőben, az elfogadóban van;
azon keresztül hajtja előre az embert és a lelket; hiszen az egész természet úgy van
berendezve, hogy az adó fél az elfogadón keresztül jut mindig a jobbhoz, a
tökéletesebbhez.
A duálok tudatos egymásra-találásuk után sokszor újra felveszik a földi test terhét;
és ekkor egy pillanat alatt egymásra találnak, és soha többé el nem válnak, s nagyot
mozdítanak a haladás szekerén a Földön: a fejlődés új vonalát, új lehetőségeit nyitják
meg a földi emberek előtt. Van rá eset, hogy áldozatul is esnek, illetőleg földi életük az
áldozati oltáron hamvad el. Ezek mindig hoznak a világnak valamit a szeretetük
bőségéből; szeretetük gazdagságából bőkezűen ajándékoztak; a hit világosságát gyújtják
fel a tévelygők előtt, valamely igazságot hoznak felszínre és ragyogtatnak meg a földi
ember kereső szeme.

4. fejezet

Test, lélek, szellem

SZELLEM: öntudattal és szabad akarattal bíró isteni szikra, az ÉN, aki gondol, ítél,
alkot, tehát autonóm módon aktív;
LÉLEK: a szellem ereje, mely a szellem egyéniségének megfelelő érzések, vágyak,
képességek hordozója, tartálya, az így szerveződött célok kivitelezője, vagyis
automatikusan aktív mozgás, élet;
TEST: a szellem és lélek fokozata szerint minősült és szerveződött anyag, hogy ál-
tala eme kettő a lét különböző szintjein megmutatkozzék.
És ez a három mégis EGYSÉG. Egyik a másik nélkül nem gondolható. Szellem nél-
kül nincs teremtő, alkotó erő, erő nélkül nincs anyag. A szellem úgy viszonylik a lélek-
erőhöz, mint az erő a test-anyaghoz.
Az állatvilágnál csak a test és a lélek van adva, ami az emberszellemhez viszonyítva
óriási, csak Isten által pótolható különbség. Szellemet ugyanis csak Isten teremthet. A
szellem a halhatatlan isteni szikra, az értelmi, a szabad akarati lényeg, a lélek ennek ösz-
tönös erősugárzása, életelv-, érzésburok, az anyag pedig e kettőnek kifejeződése. Nem az
anyag szülte, evolválta tehát az előző kettőt, hanem pontosan ennek az ellenkezőjéről van
szó.
A test az összekötő híd a lélek és a fizikai világ között; viszont az idegrendszer az
összekötő kapocs a lélek és a test között. Az idegrendszer központja az agyvelő: itt törté-
nik az érintkezés a lélek és a test – és a test révén a lélek és a világ között. Az idegek az
érzékszervektől az agyvelőbe viszik a benyomásokat s az agyvelő közvetíti a lélekbe, – a

31
lélek pedig az agyvelő, illetőleg az idegrendszer révén osztja parancsait az érzékeknek és
a tagoknak. Így tehát az agyvelő a lélek orgánuma, eszköze, de nem maga a lélek!

A bukott szellemeken kívül sokan csak kíváncsiságtól vezérelve jöttek le, és itt
sikerült beszennyezni magukat, és felvenni a sötét energiákat. A szellemek tanulási
céljára lett létrehozva a fizikai sík, ahol a különböző fejlettségű szellemek egymás mellett
és egymástól tanulva tudnak fejlődni.
A szellem nem tud a magas rezgései miatt megnyilvánulni a fizikai síkon, így a
szellem ereje, a lélek az, aki jelen van a fizikai testben, mint egy „összekötőkapocs,
információs csatorna” a test és a szellem között. A fizikai test halála után a lélek
visszavonul az asztrál-síkra, ahonnan rendszeresen inkarnálódik a fizikai síkra egészen
addig, amíg a szellemnek feladata van. Amikor a szellem minden feladatát elvégezte,
megtisztult a bűn minden rétegétől összegyűjtötte azokat a tapasztalatokat, amire
szüksége volt, akkor a lélek visszahúzódik a szellem köré, és megszűnik, mint önálló lény
létezni.
Amikor mennyországról, szellemvilágról beszélünk, az tulajdonképpen a lélek
lakóhelye, ahova visszavonul az asztrálsíkra, a hét szféra egyikébe és azok egyik
rétegébe, ahova szellemi érettségük alapján itt a földön „bedolgozzák” magukat tetteik és
gondolataik alapján. Ilyenkor a szellem a felső-mentál, azaz kauzál-síkon vár türelmesen.

Isten az ember gondozására bízza a testet, hogy szellemének szolgáljon rendeltetése

elvégzésében. Hogyha az az Istentől reábízott testét gondozza, a jó Isten is segítségére
lesz. De ne akarja az ember az Istenre utalni azt a kötelességet, amivel az Isten őt bízta
meg és amiért az ember felelős az Atyának. Igenis felelős az ember az önhibájából,
gondatlanság, könnyelműség, mértéktelen életmód vagy vakmerő kockázat által
megrövidített, eljátszott életért. Részleges öngyilkosságul rovatik ez fel az embernek.
Vezetőszellemeink azt tanítják, hogy az ember nem tudhatja, milyen fontos
feladatot rótt rá Isten épp önhibájából megrövidített élete szakában. Az élet megszűntével
ez a feladat betöltetlenül marad, pedig ez néha felebarátjának jólétére, boldogságára
vonatkozhatik. Az igazságosság kérlelhetetlen törvénye pedig még a legkisebb
feldolgozatlan számot sem engedi el az embernek; kell tehát, hogy az ember az utolsó
egységig feldolgozza a reámért feladatot. Hogyha nem teszi meg ez életben, ki kell azt
pótolnia utólag egy másik létben. Az ilyen hátralékos adósokból kerülnek ki leginkább a
kora fiatalságukban elhalt gyermekek, kik így róják le tartozásuk maradékát.
Vegye ezt fontolóra minden ember. Tehát nagyot vétkezik akkor, amikor
helytelenül azt véli, hogy Istenbe helyezett bizalma felmenti azon kötelessége alól, hogy
a maga testéről gondoskodjon és épségben tartása felett őrködjön. Ebből is láthatjuk az
ősi népi bölcsesség igazságát: “Segíts magadon, s az Isten is megsegít.”
A szellemtani közlésekben, beleértve a Titkos tanításokat is, kevés szó esik a
mentálsík fölötti síkokról, ugyanis miután a lélek egyesül a szellemével, egy újabb
fejlődési ciklus indul be életében. A fejlődés mindig emelkedő spirálhoz hasonlítható, így
a ciklus, azaz spirálkör végén, kezdődik elölről, de már egy magasabb szinten.
Az alábbiakban bemutatom a teozófia álláspontját a létezési síkokról, aztán a végén
összevetjük a szellemtani közlésekből származó tudással. A teozófia a szanszkrit nyelven
írt ősi hindu teremtésfilozófiai hagyományt vette át és alakította át saját szájíze szerint a
XIX-ik századi nyugati világ számára.
Az emberről általában úgy beszélnek, mint akinek lelke van. Az ősi bölcsesség
tanítása azonban közvetlen megfigyelések eredményeként megfordítja ezt a kijelentést, és

32
azt állítja, hogy az ember szellem – amely az úgynevezett lélek (erő), vagyis értelem,
érzelem és tevékenység formájában nyilvánul meg és – akinek teste van. Valójában
azonban különféle testei vannak, amelyek tudatának hordozói és eszközei a különböző
világokban. Ezek a világok (vagy síkok) a térben nem különülnek el egymástól, hanem
áthatják egymást, így egyidejűleg vannak jelen körülöttünk, pontosan úgy, ahogy a víz is
áthatja az iszapot, vagy a levegő oxigénje is oldódik a vízben.
Ezek a természet anyagi oldalának világai és a különböző mértékű sűrűségük az
anyaguk összetételétől függ. Az ember egyidejűleg több ilyen világban él, de általában
csak a legalsóbb (a sűrű fizikai) világban öntudatos, a többiről csak álmában, vagy
elmélyült állapotban nyer némi tudomást. Az, amit halálnak neveznek, nem egyéb, mint a
legalsóbb világhoz tartozó eszközének vagy tudathordozójának – fizikai testének –
letevése, nincs nagyobb hatással rá, mint a fizikai emberre, ha leveti a kabátját.
Ezeknek a világoknak a teozófiai irodalomban használt elnevezései a legdurvábbtól
a finomabb anyag felé haladva a következők:
1 - fizikai világ, amelyben a szellem tudathordozója durvább színten a fizikai test és
a finomabb szintjén pedig az éteri test. Megnyilvánulás a harmadik dimenzióban.
2 - asztrális világ (túlvilág), a vágyak, a szenvedély, az érzelem és az érzés világa.
Itt a tudathordozó az asztráltest és megnyilvánulása a negyedik dimenzióban van.
3 - gondolati vagy mentális világ (mennyország), ennek két színtje van, az
úgynevezett alsó mentál (az értelem világa) és a felső mentál, melyet kauzális (okozati)
világnak is neveznek, ahol a felsőbb Énünk tartózkodik. E két szintet nevezik forma és
forma nélküli világnak is. A tudathordozók itt az alacsonyabb rezgésszinten a mentáltest,
a finomabb rezgésszinten a kauzális test. Megnyilvánulásuk az ötödik dimenzióban van.
4 - az intuíció (buddhi) világa vagy bölcsességi sík. A szellem erre a síkra
leereszkedve megalkotja a sík anyagából az üdvösségtestet, ez a szellem anyagi jellegű
testeinek legfinomabb, legragyogóbb formája a hatodik dimenzióban.
5 - a szellemi (atmikus, akarati, spirituális vagy nirvánikus) világ, itt jelenik meg a
lebimbózott szellemi entitás önálló tudatra ébredése még tudathordozó nélkül (még nincs
teste, csak lélekereje). A monád akarataspektusának megnyilvánulása (legyek!), az
emberi fejlődés legmagasabb szintje és ez a hetedik dimenzió világa.
6 - a monádi világ vagy az eredetek világa (Anupadaka) a nyolcadik dimenzióban.
7 - az isteni világ vagy a Logosz világa (Adi), az isteni megnyilvánulás világa. Ez
már a kilencedik és a kilencedik fölötti dimenziók világa ahova az emberi tudás már nem
tud fölérni, tehát képe sincs róla.
Az emberi szellem által megtapasztalható ezen hét sík mindegyike hét-hét sűrűségi,
illetve rezgésszintre oszlik. A valóságban ezek a síkok áthatják egymást. Valójában egyik
sík sem alacsonyabb, vagy magasabb a másiknál. A legsűrűbb síkot olyannak lehet
tekinteni, amelyben az anyag a leginkább összpontosított és ezért kevesebb teret foglal el,
mint a ritkábból álló. A hét sík, vagy inkább gömb anyaga tehát egymásba hatol és közös
középpontja van. Amint a világegyetem hét síkjának anyaga áthatja egymást, úgy van ez
az ember testeivel is. A fizikai test, lévén ez a legsűrűbb, egyben a legkisebb, az asztrális,
mivel az ritkább anyagú, már nagyobb teret foglal el és így tovább. Így érjük el végül a
legfinomabb anyagból álló világot – síkot – amit rendszerint „első síknak” neveznek.
Mulandó személyiségünk a fizikai, asztrális, alsóbb mentális tudathordozó
eszközökön keresztül működő magasabb Én része, tehát abból az ideiglenes - tehát egy
inkarnáció idejéig fennálló - eszközökből áll, amelyen keresztül a valódi ember
megnyilvánul. Ezek a testek ideiglenes eszközei az igazi embernek. Minden egyes
inkarnáció során új fizikai, asztrális és alsó mentális eszközöket-testeket építünk. A felső

33
mentális test a számtalan inkarnáció során azonban ugyanaz marad = ez a kauzális test és
a benne lakozó ember az Ego = Egyéniség. A kauzális testben maradnak fenn elmúlt
életeink tapasztalatai. Tehát a személyiség az Ego visszatükröződése a három alsóbb
testben.
A lélek fogalma megegyezik teozófiai értelemben az asztrális és mentális testeken
keresztül működő ember tudatával. Azt is mondhatnánk a lélek = egyéniesült tudatunk, a
tiszta értelem és fejlődésünk összes tapasztalata. Végül az emberi szellemet úgy
definiálhatnánk, mint az Egyetemes szellem atomja, amely az akarat, bölcsesség és a
teremtő tevékenység három aspektusát megnyilvánítva az alsóbb szinteken szerezhető
tapasztalatok érdekében egyéniesül. A lélek, a szellem magas-színtű eszköze minden
inkarnációjában új tudathordozó eszközöket hoz létre, melyeket az életciklus végén levet
egymás után, ezek pedig az entrópia törvénye szerint szétbomlanak alkotó elemeikre,
melyek aztán elkeverednek a megfelelő sík esszenciális anyagában.

A fentieket összevetve a szellemtani fogalmakkal, könnyen belátható, hogy nagy

különbség van a két teremtéselmélet között, de vannak közös vonások is és mi ezeket
keressük. A teozófia szerint a teremtett szellemek olyanok, mint a tudatlan, ártatlan
kisdedek, melyek az Atya kebelén tartózkodnak, majd egy beléjük oltott ösztön alapján
kiválnak az egységállapotból és tapogatózva megindulnak az egyéniesedés fejlődési
útján. Előbb mint monádok a hatodik síkon fölveszik magukra a sík anyagából erőként
hozzájuk kötődő ruhát (testet), aztán mint a növény a gyökérzetét, eresztik le permanens
részecskéiket síkról-síkra és öltöztetik fel mindegyiket sorban a síkok ruháiba. Amikor
elérték a fizikai síkot, kapják meg a lehetőséget, hogy a fizikai sík anyagát is magukra
vegyék.
Tehát a monád részeinek involúciós, leereszkedő útján előbb az akarati, majd az
intuíció ruháit ölti fel, majd leérve a mentál sík felső, kauzális vagy formanélküli
világába, ott letanyázik, mint a felsőbbrendű ÉN. Innen leereszkedve az alsó mentálon és
az asztál síkon olyan erőruhákat ölt fel, melyek együttesen alkotják a lelket, pontosan az
ÉN értelmi és érzelmi aspektusait. Hogy lejöhessen a fizikai síkra, előbb hologram
formájában kivetíti a fizikai világ finomabb, éteri tartományába a leendő fizikai test
formáját, azaz étertestét, majd a leszületés után beleépíti abba a fizikai világ anyagát. A
fizikai test a lélek számára egy eszköz, egy kabát, amelyet használat után levet magáról.
Amikor a lélek a fizikai síkon már mindent megtapasztalt, kilép az újraszületések
kerekéből (szamszara) és tudata lelkével együtt a felsőbb ÉN-nel egyesül. Ezután a
következő spirálban, a buddhikus és az akarati síkokon át visszatér a monádi állapotba,
de egy egészen más tudati szinten mint amilyennel elindult lefelé.
Ezekből láthatjuk, hogy náluk nincs bukás és felemelkedés Isten kegyelméből, csak
predesztinált leereszkedés és felemelkedés, ciklikusan a végtelenségig. Itt is leírja a
lélekrészecskék fejlődési útját az ásványi, növényi és állati világokon keresztül az
emberig és onnan tovább. Szerintük Isten tökéletlen, fejletlen szellemeket (monádokat)
teremtett, kik fejlődésük érdekében kénytelenek az anyagba síkról-síkra leereszkedni,
hogy tanulhassanak, tapasztaljanak, tehát fejlődhessenek.

Ezzel szemben a szellemtan kijelenti, hogy Isten, a Tökéletes, Önmagából csak

tökéletes teremtményeket hozhatott létre. Ezek a teremtmények megkapták a szabad
akaratot, mint isteni képességet. Ez lehetőséget adott nekik, hogy akár szembe is
fordulhassanak teremtőjükkel, és sajnos sokan meg is tették (talán 1%-a a teremtett elsőd
szellemeknek, az az egy juh a nyájból). A javulni és visszafordulni nem akaró elsődök és

34
a később teremtett és utánuk bukó embrió szellemek, a Teremtőtől folyamatos
eltávolodás miatt fokozatosan veszítettek rezgésszintjükből. Emiatt teremtéseik is mind
sűrűbb és durvább fluidokat képeztek környezetükben, míg felhasználva életerejük
maradék teremtő részét is, a szellem lélekereje sok-sok kis részecskére bomolva
elkeveredett az önmaga teremtett anyagban. Ekkor a szellem a maga síkján alvó állapotba
került, hisz elvesztette minden erejét. Ilyenkor a szellem elveszíti tudatosságát és a
szellemi halál állapotába kerül. Amikor Jézus, több esetben az élő emberekre is használja
a "halott" megjelölést, arra utal, hogy bár elérték az inkarnálódott ember állapotot, de a
szellemük még halott, mert a lelkének életerői még az anyag rabságában vannak.
A teozófia is vallja a reinkarnáció és a karma törvényét, de csak a mózesi "szemet-
szemért" robotikus szinten. A szellemek bukása és a folyamatos Isten-ember kapcsolat a
szeretet és a kegyelem törvénye által ismeretlen a teozófiában. Ugyancsak ismeretlen a
duál-törvény is. A nem-nélküli androgün állapot elérése szerinte a fejlődés eredménye
magas fokon. Az egész teozófia, bár eredetileg ősrégi szellemi közléseken alapszik, de
színvonaluk a szellemtannal szemben szegényes és hiányos, ezért a dogmásítási
igyekezet erőltetetté és sekélyessé tette. Ami pedig a legkiábrándítóbb benne, az a
fajelméletet, melyet hozzácsatoltak.
Nem akarok most több részletre kitérni, de nagyon fontosnak tartom, hogy
felállítsunk egy olyan modellt a két tan segítségével, amely valamennyire szemlélteti az
ember testeit a lélek fejlődése folyamán. Röviden.
Az inkarnálódott ember szelleme a kauzál síkon, a felső mentál forma nélküli
világában tartózkodik. Lélekereje a fejlődési szintjétől függően az alsó mentál és az
asztrál világ alacsonyabb vagy magasabb rétegeiben helyezkedik el, a fizikai sík
magasabb rétegeiben található éterteste és az alsókban pedig tulajdonképpeni fizikai
teste.
A szellemesítés két fokozatú folyamat, mert a felébredt lélek megkezdi fizikai
testének tisztítását, nemesítését, ugyanakkor önmaga is emeli folyamatosan a
rezgésszintjét, tehát asztrál és mentál tartalmai is tisztulnak, színesebbé, harmonikusabbá
és fénylőbbé válnak. A lényegesen megemelkedett rezgésszint finommá és annyira erőssé
válik, hogy a sötét, kemény és negatív tartalmak valósággal kirázódnak belőle, mert nem
bírják elviselni ezt a rezgésszámot. A fizikai test részecskéinél ugyanez a folyamat
játszódik le alsóbb szinten. A test számtalan más, elemeire szétesett lélek részecskéit
tartalmazza és élteti. A megemelkedett rezgésszám ezeknek sem kegyelmez, rázza őket
mint Krisztus a vargát. Ezekből is kihullnak a negatív tartalmak és a lélekrészecskék
fluidjai felszabadulnak. Ezzel a felemelkedő lélek lehetővé tette sok-sok szellemhez
tartozó részecske szellemesedését.
Minden szellemesedett tartalom felemelkedik a kauzál síkra. Amikor a lélek száz
százalékosan átvette a test fölötti uralmat, akkor rövid távon szellemesíti azt teljes
egészében. Ekkor a lélek teljesen átadja magát a szellemnek, amely megkezdi a lélek
tudatos kitakarítását és szellemesítését. A folyamat végén a lélek egyesül szellemével a
kauzál síkon.
A szellemi tanításokból nagyjából eddig a szintig tudtam kikövetkeztetni a lélek
fejlődési útját a teozófia segítségével. A fejlődés további folyamatát, amit a teozófia
ecsetel, a bölcsességi, akarati és monádi síkokon és testekben, a szellemtan nem
támasztja alá. Van arra kevés utalás, hogy a lélek és a szellem egyesülése után egy
magasabb boldogsági fokozatba emelkedik a szellem, azt viszont még kikövetkeztetni
sem tudom, hogy a duálok egyesülése, a lélek és szellem egyesülése előtt vagy után
következik be. Az viszont tudott, hogy a fejlődés egy szintjén a szellem el kell hagyja a

35
Földet. Fél-anyagi világokban, mint a Vénusz, Szaturnusz vagy Jupiteren kell
tevékenykedjen, esetleg más hasonló csillagvilágokban. Ha minden próbát kiállt juthat a
szellemi hierarchiában a napszellemek közé, már duál-párjával egyesülve.

5. fejezet

Lélek

Hogy a lélekről helyes fogalmunk legyen, fontos, hogy megértsük a test-lélek-

szellem hármasságának a lényegét. A szellem az örök. Akkor is létezik, ha léte
megnyilvánulatlan, de ekkor még nem kötődik hozzá erő és test. A lélek is egy ruha
valójában, asztrál és mentál összetevőkből álló intelligens erőhalmaz és információtároló
egyben. A lélek fluidikus állaga is anyagi jellegű, de nagyon finomrezgésű asztrál-
érzelmi és mentál-értelmi vagy gondolati összetevőkből.
A fizikai test kizárólag anyagi jellegű bio-ruha. Önállóan életképtelen, még ha meg
is van minden szerve. Élővé csak a lélek tudja tenni. Ha a lélek elhagyja a testet és az
agyi idegközpontban elszakad a kapcsolat, a test összeroskad és vége. A természet apró
teremtményei rövid időn belül szétbontják, mint egységet megsemmisítik és részecskéi
visszakerülnek a természeti erők körforgásába.
Most pedig lássuk a trializmus, a hármasság értelmét. A szellem, a teremtés
kezdetén, az első pillanatában, amikor megszületik a gondolat, hogy "legyek", nem tud
megnyilvánulni, ha nincs egy erőóceán körülötte, mint egy csodálatos burok. Ez Isten
Szent Lelke, maga az Élet. Tehát a Szellem a lélekerő nélkül megnyilvánulni képtelen.
Az első "legyek", az első teremtési aktus az isteni Ősvilágosság létrehozása kellett legyen
szükségszerűen. Ez az első anyag, az Ős-anyag.
Most, hogy már ismerjük a hármasság mindegyik összetevőjét, be kell látnunk,
hogy csak együtt hárman alkotnak egy működő egységet. A szellem lélekerő és anyag
nélkül nem tud megnyilvánulni, mert nincs mivel és miben megnyilvánuljon. A lélek
önmagában tehetetlen a szellem irányítása nélkül, anyag nélkül pedig nem tud hatásokat
létrehozni, mert nincs miben. A test, amint följebb láthattuk önmagában egy rongy, egy
kupac anyag. Itt tehát egy szükséges egymásrautaltságról van szó, a hármasság minden
összetevője nélkülözhetetlen, ezért így együtt alkotnak egy tökéletes egységet. Vigyázat,
ezt a hármasságot ne tévesszük össze a Szentháromsággal!
Isten szellem és teremtésével szellemeknek adott létet és életet a maga
hasonlatosságára, tehát teremtményei is teremtők saját lélekerővel ellátva és ők is
teremthettek az ősvilágosság, számunkra felfoghatatlanul finom anyagából. Amikor Isten
gyermekei, a szellemek önző módon kiváltak a rendből, lélekerejük lassan-lassan mind
jobban bepiszkolódott és rezgésszintje lefokozódott. Itt fontos megérteni, hogy nem a
szellem fokozódott le, mert őt tökéletesnek teremtették, ő megmaradt a szellemi síkon,
csak lelki erői buktak mind lejjebb és lejjebb, míg apró részecskékre foszlottak és az
anyag rabságába kerültek, saját téves teremtésük rabságába. A szellem pedig a maga
síkján tehetetlenül szendereg, mert megnyilvánulni nem tud, nincs ereje hozzá.

36
 A Kegyelem a természeti világok létrehozásával azt a lehetőséget teremtette meg,
hogy a bukott szellemek életerői ismét összegyűlhessenek, miután bejárták a természeti
világ minden fejlődési fokozatát és együtt adhassanak életet az embernek, aki már
felruházva a szabad akarat isteni tulajdonságával, megkezdheti az anyagból kiszabadulás
nehéz útját.
A lelket úgy is el lehet képzelni mint egy csodálatos gyémántot, amelyet szinte a
felismerhetetlenségig befed egy kemény burok. Amíg az ember lelke ebben a burokban
rejtőzik, az ember tudata a lelkét és szellemét illetően teljesen el van tompulva, fogalma
sincs, hogy ő valójában egy csodálatos istengyermek. Az inkarnációk során a burok
lehúzó, az anyag és az élvezetek imádatát sugalló erői uralkodnak ez ember tudatán. Ezek
beleviszik minden törvénytelen, bűnös gondolatba, érzésbe és cselekedetbe. Ezeknek
sajnos ára van, a szenvedések és betegségek fájdalmas megtapasztalásai a lélek burkát
nagyon megviselik. A burok kezd repedezni, hámlani, vékonyodni. Helyenként a
repedések mélyén már fölcsillan a lélek belső gyémántja. Eddig a felsőbb Én és a segítők
nem sokat tehettek a lélekért, de most, hogy hozzáférnek a gyémánthoz, információkkal
telített sugarakat bocsátanak bele, hatnak rá és létrehozzák benne a a lelkiismeretet.
Minden inkarnációnak az a feladata, hogy a lélek-gyémánt valamelyik oldalát tisztítsa
meg. Amikor a fejlődésében az emberi tudat eljut az önmegismerésig, az erények
gyakorlásáig, akkor a lélek tisztulása rohamosan felgyorsul.

A szellem és az anyag létezésük különbözősége miatt nem képesek egymásra

közvetlenül hatni. A mozdonyvezetőnek is szüksége van a gőz vagy az áram
energiaforrására ahhoz, hogy a gépét mozgásba hozza. Ha hiányzik az erőforrás vagy túl
gyenge, akkor a mozdony sem indul el. A mi esetünkben a mozdonyvezető a szellem. A
mozdony pedig a test, vagy az anyag. Ha a szellem meg akarja mozdítani az anyagot,
akkor ehhez egy energiaforrásra van szüksége. Ezt az erőforrást léleknek, ód-erőnek,
vagy egyszerűen életerőnek nevezzük. Minden ember, minden állat, minden növény,
minden kő, minden ásvány, minden víz, minden égitest, minden szellem és minden
egyéb, ami csak létezik, rendelkezik az lélekerővel. A lélekerő, más, régiesebb névén
óderő hordozója ennél fogva mindig a szellem. Ahol tehát anyag, ott élet van és ott ód is
van, ahol pedig ód van, ott van szellem is. Ez az Igazság, mert aki ezt képtelen felfogni,
az megreked a megértés útján és szellemi fejlődése megakad.
Minden szellemnek legalább annyi ódereje van amennyi a létéhez szükséges, de ha
testbe öltözik akkor egy plusz erőre is szüksége van a test működtetéséhez, másképpen
mondva a mozdonynak szüksége van egy bizonyos mennyiségű gőzerőre, hogy magát
meg tudja mozdítani, és egy megfelelő mennyiségű gőz hozzáadása szükséges ahhoz,
hogy a vagonokat is magával tudja húzni.
Hogy érthetőbb legyen, ezt az erőt, vagy energiát úgy képzeljük el mint egy
rezgésbeli információkkal telített fluidot (ködöt, felhőt), amely a szellemet körülveszi,
ami által a szellem hatni tud. Itt a földi testesülésben a mi kis szellemünket beburkoló
saját fluidunk a Földanya fluid-tengerében tevékenykedik, vele együtt pedig a Nap szerán
még finomabb tengerében, és így tovább, az egész világegyetemünk benne foglaltatik a
Teremtő Isten legmagasabb szintű fluidjaiban, a belőle kiáradó életerőben.
A test nem más, mint anyaggá sűrűsödött ód. Ez minden testre érvényes, nem csak
az emberre, hanem az állatokra, növényekre és ásványokra is. Az egész világegyetemben
nincsen olyan pont, amely ne lenne valamelyik égitest ód-kisugárzásában. Ha az isteni
életerő kisugárzás csak egy pillanatra is megállna, az egész teremtett világegyetem
eltűnne, megszűnne létezni.

37
 Gyakorlat az óderő látásához és megtapasztalásához
Óderő, vagy életerő központunk a testben a köldök-csakra tájékán van a hasban,
innen sugárzódik ki körkörös irányban. Ezt jól ismerik a keleti tanok, a japánoknál ez a
“hara”. A rituális öngyilkossági mód, a hara kiri pont ezen a ponton át végzi el a halálos
vágásokat.
Mi is megtapasztalhatjuk saját ódunk az említett központból való kisugárzását az
alábbi gyakorlattal. Természetesen a test ódjának legsűrűbb változatát láthatjuk
ködcsíkok formájában. Leginkább ujjaink és lábujjainknál szembetűnő, de kis
gyakorlással öklünk, karunk, vagy térdünk esetében is látjuk. Próbáljuk az ujjainkkal
először, háttal a fényforrásnak tartsuk magunk előtt kezeinket kinyújtott ujjakkal és
nézzük hunyorítva, leeresztett szempilláink szűrőjén keresztül az ujjaink végét.
Rövidesen látni fogjuk a belőlük kiáradó egyenes, ködszerű kisugárzást. Ha már jól látjuk
mozgassuk kezünket, fordítsuk, egyik-másik ujjunkat hajlísuk vissza, majd tárjuk szét.
Csodát fogunk látni, mert a sugarak iránya nem változik a köldökközponthoz képest
bárhogyan is tartsuk a kezünket. Ha kíváncsian eljátszadoztok az ód nézésével rájöttök,
hogy az ujjak végén megjelenő ód-oszlop nem is olyan rövid és nem is szürke mint a köd,
hanem benne van a szivárvány minden színe. Megfelelő fényviszonyok mellett én két
méternél hosszabbnak láttam. Ajánlott, hogy ennél a gyakorlatnál háttérként az ölünkre
terítsünk egy fehér anyagot, vagy egy papírlapot, amely az ód-oszlopok színösszetételét
érzékelhetőbbé teszi.
Ez egy hitet erősítő gyakorlat és emellett remekül el lehet szórakozni és
kísérletezgetni vele. Ebből is láthatjátok, hogy a kézrátétes gyógyítás és energia átadás
kézzel fogható és akár fizikai szemmel is látható tevékenységek.

A lélek párhuzamos élete

A lélek a szellem életereje, gondolati és érzelmi információs tározója. Mentál és
asztrál tartalmakból tevődik össze. Állaga fluidikus, mint egy képlékeny felhő, melynek
alakja és színei vannak. A legfantasztikusabb filmeket is túllépő képességei vannak.
Bármilyen formát felvehet, akárhány részre oszthatja magát, elnyújtózhat egyik bolygótól
a másikig, aztán más tetszés szerinti formát ölthet fel pillanatok alatt.
A krisztus utáni korra, mely egész terjedelmében a végidők kora,- hiszen amikor a
tanítványai megkérdezték Jézustól, mikor jön el a vég ideje, azt mondta nekik, hogy már
megkezdődött, csak a tanítványok még nem tudják - jellemző a karma-felhalmozódás
jelensége. Szóval, ha ezekben az időkben is csak egy testben születhetne le a lélek egy
időben, a rengetek felhalmozott adósság törlesztési kényszere miatt nem tudna a
végjátékra megfelelő eredményt elérni, így sokkal kevesebb szellem juthatna át a
minősítési törvény rostáján. Ezért megadatott az emberiség számára az a kegyelmi
lehetőség, hogy a lélek egyszerre hét részre is oszthatja magát és külön-külön
inkarnálódhat, akár mind a hét része is azonos időben. Ha a duál-szellemet vesszük
tekintetbe, úgy elméletileg tizennégy párhuzamos testetöltés is elképzelhető.
Ezek a testetöltések természetesen nemcsak a Földön történhetnek, hanem az
univerzum számtalan helyén, amelyek mindegyike, akárcsak a Föld egy-egy
nevelőintézet vagy iskola. A lélekrészt a maga kijavítani való hibáival mindig oda küldi a
Gondviselés ahol a legmegfelelőbbek a tanulási lehetőségek. Tehát ne gondoljuk, hogy
számunkra a Föld az egyedüli játszótér. Az inkarnáció végén a lélekrész kiönti a
zsákjának maradandó szellemi értékeit az össz-lélekbe. Az a hihetetlen rendezettség,

38
ahogyan ez a folyamat lezajlik a szellemvilág áldozatos munkája révén, az előttünk örök
rejtély marad.

A lélek összetétele
Az emberi lélek elképzelhetetlenül sok miniatűr-teremtményből, részecskéből
összeállított képződmény. Az ember sehogyan se tudja elképzelni, hogy az egész
teremtést a lelkébe rejtette. De majd halála után a Szellemi Birodalomban képes lesz
önmaga szemlélésére, és amit ott talál, azt az Isten iránti mély tisztelettel és szeretettel
szemléli. A mikor a fejlődésének egy meglehetősen magas szintjére eljutott, mikor már
képes befogadni a való igazság legapróbb részleteit is, akkor nyílik meg előtte az
ősemlékezés kapuja, ekkor láthatja meg saját tevékenységét a káosz megteremtésében, az
anyagbazáródást a lélek részecskéinek szétválásával, majd a lassú külön-külön
felemelkedését minden részecskének az ásvány, a növény, majd az állatvilágon át az
emberig, amikor már minden részecske együtt van.
Emberi érzékszervekkel a lélek nem észrevehető, azért nem is érthető, de a Szellemi
Birodalomban teljesen magától értetendő, természetesen a fejlődés egy bizonyos szintje
felett. A lélek élő és ő teszi elevenné a szellemi világokat. Élő mert Isten ereje árad át
rajta. Isten minden gondolata megtalálható bennük, amelyeket akaraterejével tett
formává. Isten megnyilvánulása az egész Teremtés, amelyben legnagyobb kiterjedésű
műve az emberi lélek, miniatűr kivitelben.
A "LÉLEK" fogalmát tisztázni kell, nehogy tévedésben éljünk. Isten teremtményei
a szellemek saját hasonlatosságára, képére teremtve, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy
azok is teremthessenek mint Ő, felruházta őket a saját erőivel, azaz isteni életerővel. A
szellem csakis ezen erők révén képes megnyilvánulni, teremteni. Nos ezt az egyéni
lélekerőt nevezzük léleknek, amely asztrál és mentális, azaz érzelmi és gondolati
összetevőkből áll.
Isten lényege a szeretet, aminek tevékenysége a szolgálat és ez van minden
szellembe beoltva, tehát a szellem, akit szabad akarattal ruházott fel a Teremtő, akkor él
és tevékenykedik a törvény szerint, amit Isten is betart, ha tevékenysége a szolgálat.
Szolgálja a legnagyobb szeretettel Istent és szellemtársait, ez mindennek az alfája és
Omegája. Amely szellem eltért a törvény igazságának betartásától, önzővé vált, már nem
akart szolgálni, hanem a saját elképzelései szerint kezdett teremteni lélekerejével.
Természetes, hogy mivel a szellemek tömegei tették ugyanezt, fittyet hányva a rendre és
a törvényre, teremtéseik egy hatalmas káoszt teremtettek maguk körül. Mivel a rendből
kiléptek a lélekerő-utánpótlás megcsappant, ahogy rezgésszintjük folyamatosan csökkent
csúsztak lefelé dimenzióról-dimenzióra. Minden dimenzióban otthagyták teremtéseiket,
amelyek várják, hogy majd a visszatérő teremtőikhez csatlakozhassanak.
Ami szellemi, az tönkre nem mehet. A valamikor Istentől kisugárzott erő
visszavonhatatlanul visszatér hozzá. Ami körülöttünk van, az a legkülönfélébb szellemi
fokon áll. A teremtés oka és célja, hogy a szellemit kiérlelődésre vigye, és a lélekerejük
tisztulásával a szellemeket visszavezesse a törvényes életbe, a szeretet általi szolgálathoz.
A szellemi lélekerő-szubsztanciák már bizonyos érettségi fokon állnak amikor mint
egyéni lélek éltethet egy emberi testet. E nélkül nem kapott volna engedélyt, hogy ember
legyen. De tökéletes lélekről még nem lehet beszélni. Habár a léleknek emberi a formája,
de mint lélek csak szellemi szemekkel látható. Ezt úgy kell érteni, hogy egy bizonyos
fokú érettség teszi lehetővé, hogy egy másik léleknek tisztánlátással látható legyen. A
Szellemi Birodalomban azonnal felismerik egymást a teremtett lények, és
gondolatcserével társalognak egymással. Az érzelmi síkon tartózkodásuk idején még a

39
nyelviség szétválasztó körülmény, mert itt még nem működik a teljes telepátia, csak a
gondolati mennyei síkon.
A lélek gondolkodik, érez és akar. Ezt a test nem képes megtenni amikor hiányzik
belőle a tulajdonképpeni élet - a lélek. Az emberi szervek teljesítik a funkciójukat, de
mindenkor a lélek ad nekik elevenséget, és hajtja őket. A lélek pedig az "én", aki ezeknek
a funkcióknak a tevékenységét meghatározza. Ezért a földi létért a felelőséget a lélek
viseli, és nem a test. De a lélek állandóan  fordított  módon gondolkodna és cselekedne,
ha nem társul melléje a Szellemi-szikra, amely igyekszik befolyást gyakorolni rá, és
maga alá akarja rendelni a lelket. Mindenben Isten akaratát követi, de kényszert soha nem
alkalmaz a lélekkel szemben. A lélek teljesen szabadon dönthet, hogy a szellem
vágyainak, vagy a test vágyainak tesz-e eleget. Tulajdonképpen ez a földi életpróba -
aminek eleget kell tenni, hogy valaki tökéletesen mehessen be a túlvilági birodalomba.
Sokat elmélkedtem azon, hogy a bukott szellem, hogyan merül és ragad bele saját
anyagi teremtésébe. Hogyan válik saját teremtésének a foglyává? A fentebbiek alapján
összeállt valamennyire a kép.
A szellem rendelkezik egy saját életerő halmazzal, ami nem más mint az egyéni
lélek. Az ősszellem, amíg betartja a "játékszabályokat", azaz nincs benne semmi önzés,
teremtéseit az isteni harmóniába illeszkedve, törvényesen végzi. A teremtési
folyamatokat, ha a saját erőivel is indítja be, de nem a saját, hanem a rajta szabadon
átáramló isteni erőkkel végzi, sőt egy-egy jól végzett munka során még többet is kap,
tehát erőben (lélekben) gazdagodik. Ezután még nagyobb méretű teremtésekbe foghat.
Így fejlődik lassan, míg akár naprendszereket, sőt galaxisokat is teremthet.
Ha viszont elbukik, mert az "agyára szállt a dicsőség", a saját útját akarja járni (mint
egy rákos sejt, amely öntörvényűvé válik), és a gőg Isten ellen fordítja, elvágja magától
az életerő utánpótlást. Ez őt még nem zavarja, mert ezeknek az ősszellemeknek
számunkra felfoghatatlanul hatalmas saját erejük volt, szinte kiapadhatatlannak látszó. Az
önzés csíráinak (gondolatokban és érzésekben) megjelenésével a lélek rezgésszintje
csökkent, mondjuk más hullámsávra került és az isteni tiszta szeretetrezgéseket már
képtelen volt fogadni. Egy alacsonyabb dimenzióba került, így elzárta magát az egyenes
utánpótlástól. Persze ez egy eónokig tartó hosszú folyamat eredménye. Az elzáródás sem
egyszerre történt, hanem a rezgésszint csökkenése függvényében.
Lényeg az, hogy folyamatosan teremtettek gondolatokkal és érzésekkel, mind
többet és többet. Az önzés növekedésével rezgésszintjük csökkent, durvább lett és amikor
átléptek egy bizonyos rezgéshatárt, alacsonyabb dimenzióba sorolódtak be. Amit a
felsőbb dimenzióban teremtettek, az mind ott is maradt abban a rezgés tartományban.
Mivel ezek a bukó szellemek teljesen öntörvényűen, minden rend nélkül teremtettek a
teremtmények kavalkádja egy valóságos káoszba fulladt, sorra minden dimenzióban.
Amikor a bukó szellemek egy adott szinten érzékelték, hogy teremtőerejük
utánpótlás hiányában kezd merülni, erősen megrendültek. Egyrészt a gőgből fakadó
éktelen dührohamok, másrészt a pánikszerű kétségbeesés viselte meg lelküket. Ezek a
lélek belsejében dúló villamos feszültségek a duál-feleket kezdték megviselni. Az őket
összekötő szinte elszakíthatatlan delejes kötés kezdett megbomlani, mikor a férfi és a női
lélekrész között meghasonlás és vádaskodások bontakozott ki. Ezután már kifele kezdtek
tekintgetni. Közben kialakult gondolataikban egy olyan illúzió, egy téves elképzelés,
hogy, ha szétválnak, akkor megkettőződik az erejük. Az első párnál, ahol a feszültség
elérte a kritikus értéket szétpattant ez a mágnes-delejes összetartó kapcsolat. Azt mondja
a tanító szellem, hogy olyan hatással volt a szellemvilágra ez a szétválás, mint egy óriási
tűzijáték robbanás. Beleremegtek a világok.

40
 Az elsőt aztán követték a többiek is. Voltak sokan, akik megtorpantak,
meggondolták magukat és visszatértek a törvényes rendhez. A szétvált duálok
egyedeinél, megjelentek az érzékiség jelei. Olyan villamos vonzások, amelyek más duál-
párjánál remélték a beteljesülést. Az érzéki vonzások is sok-sok duál-pár elszakadásához
vezettek és itt többnyire a női fél volt a kezdeményező, ezért okolja a patriarchátusi
szemlélet a nőt a bukásért, pedig valójában a bukás valódi elindítását a duál-pár teremtő
férfi oldala kezdeményezte. Majd a visszatérés viszont egyértelműen a női oldal érdeme
lesz, mert nélküle a férfi soha sem volna képes önerőből felemelkedni.
Ezután még jobban lecsökkent erővel teremtettek és ereszkedtek dimenzióról-
dimenzióra, amíg eljutottak a harmadik dimenzió szintjéig. Minden dimenzióban
otthagyták egy hatalmas káoszban a teremtéseiket. Ezt a lefokozódást úgy is lehet érteni,
hogy maguk a bukó teremtők kivettették magukat egy alacsonyabb rezgésszámú síkra.
Közben a törvényben maradt szellemek közössége megkezdte a rend helyreállítását
a káoszban. Létrehozták az első napkört az első síkon. A második síkon a második
napkört és abban a paradicsomi világokat, ahol már az elsőd szellemek teremtettek
náluknál kisebb "embrió" szellemeket, azzal a céllal, hogy ezek a kis tiszta szellemek
segítsenek visszatéríteni a bukottakat. Az eredmény az lett, hogy az embriószellemeknek
is (ezek mi vagyunk) legalább az egy harmada "elcsábult" és követte a bukókat.
Így mi is követtük a rossz példát. Teremtettünk "bolond módra", majd érzékien
elcsábulva mi is szétszakítottuk duálunkkal az összetartó köteléket és buktunk napkörről
napkörre, akárcsak a rádiófrekvenciákkal analogikusan az URH-tól a hosszú hullámig.
Így mi is kikötöttünk a hatodik napkör egyik legprimitívebb bolygóján. Mi most már a
felmenő ágban vagyunk hála Istennek és rövidesen lesz egy rezgésszint megmérettetés,
amely majd szétválassza a konkolyt a búzától. Aki nem éri el a minimális mércét az
kidobattatik és kezdheti elölről a leendő hetedik napkörben.
Szóval sikerült lefokoznunk rezgésszintünket az ásványi szintig. Ez olyan alacsony
rezgés, hogy mi nem is érzékeljük élőnek, pedig él, attól függetlenül, hogy az ember mit
gondol róla. Ezen a szinten a lélekerők annyira kimerültek, hogy a szellem, amely egy
magasabb okozati szinten (felső mentál vagy kauzál) létezik, már nem tud hatással lenni
saját lelkére. Mivel a szellem kizárólag a lelke által képes megnyilvánulni, ebben az
állapotban olyan mintha aludna, mint "Csipke Rózsika", de nem száz, hanem milliárd
évekig.
Mivel a lélek asztrál és mentál összetevőkből álló tudatos erőhalmaz, tudnunk kell
azt, hogy fluidikus jellegű, mint a víz vagy a levegő, csak sokkal magasabb létezési
rezgésszinten. Gyakorlatilag olyan alakot vesz fel, amilyent akar, beterítheti az egész
föld-felszint, de millió részecskére is szétválhat, aztán egyetlen akarati gondolattal ismét
összeálhat tetszőleges formába. Szóval úgy jártunk mint a szarka, amelyik sokat akart, de
nem bírta a farka. A lélek annyira kimerült és tehetetlenné vált saját teremtései között,
mint az a kőműves, aki addig rakja a falat maga körül, amíg a mozdulatlanságig beépíti
magát a saját épületébe. Természetesen ez egy káoszállapot, ha a szellemek összességét
tekintjük teremtéseikkel együtt.
Ezt a káoszállapotot, amelyet még a naprendszerünk létrejötte előtt hoztunk létre,
egyike az elsődöknek, talán maga Jézus szelleme szüntette meg. Először is a mai
naprendszerünk térségében, egy mainál sokkal tágabb körzetben beindított egy örvénylő
mozgást és egy belső vonzást. A hatalmas fizikai anyagmennyiség elkezdett keringve
örvényleni és összevonzódni egy középpont, a mai napunk felé. Tehát minden szellemi és
anyagi tartalom egy égitestbe került és az egyéni lelkek milliónyi darabra széthullva
kötődtek az anyagi részecskékhez, áthatva azokat. Kavarogtak, keveredtek egy

41
ősmasszában a természeti erők hatalma alatt. A megmérettetési időszakokban a napbók
kidobódtak azok a lélektömegek az anyaggal együtt, kik nem ütötték meg a rezgésmércét
és belőlük alakították ki a bolygórendszert ugyanazon a módon, ahogyan a központi
napot is létrehozták.
A naprendszereket kialakító elsődök nem magukban, úgymond "sajátkezüleg"
végezték ezt a munkát. Ők csak az erőt és irányítást biztosították, a többit egy "angyali"
hierarchia biztosította és biztosítja ma is a fenntartását.
Szóval szegény bukott lelkek részecskéi szét vannak szóródva az egész
naprendszerben és várják a szabadulást.
Tudom, nehéz megérteni ezt a kemény metafizikai tudáshalmazt, de szükséges,
hogy tovább léphessünk a felismerések útján, ezért egy másik formában is elmondom
nektek, hogy még érthetőbbé váljon.
Nem tudom, közületek, ki hogyan értelmezte a bukott szellemek anyagba záródását
és az onnan való kegyelmi kibontakozást. A "Titkos tanítások"-ban a szellem erejének,
azaz fluidjainak oly szintű elerőtlenedéséről beszél, hogy ezáltal saját teremtésével
önmagát szinte körbefalazva valósággal beledermed. Tehát minden anyagiban lélekerő
található, de az a kérdés, hogyan, milyen állapotúnak képzelhetjük el az anyagba zárt
lélekerőket?
Ezen már mások is sokat rágódhattak, mert olyan képzelgő véleményről is olvastam
valahol, hogy a bányászat során a megsértett, kőzetekbe zárt szellemerők, a
felszabadulásuk után nyomorék emberekként inkarnálódnak. Ez persze butaság.
A titkos tanításokat remekül kiegészítik Bertha Dudde közlései a lélek
összetételéről és számtalan részecskéjének anyagba záródásáról. Érthetővé teszi a lélek
összetételét és működését. Így már felfogható, hogyan lehettünk szikla, kristály, fű, fa,
virág, rágcsáló, dinó vagy éppen elefánt a lélek részecskéinek előéletében, esetleg a
teremtés különböző csillagvilágaiban. Ahogy a lélekrészecskék apránként felszabadul-
nak, lehetőséget kapnak a gondviselés által az egyesülésre. Ez végtelenül hosszú
folyamat. Amikor végre mind együtt vannak, kaphatják meg a lehetőséget az emberré-
válásra és a fejlődésük beteljesítésére, visszatérésre az atyai házhoz.
Ha ezeket megértettétek, akkor mindannyian gondolkozzunk el azon a hatalmas
felelősségen, amely most terhel bennünket, azaz lelkünket. Ha nem igyekszünk a végidők
próbatételén sikeresen túljutni, nem lesz felemelkedés. Lelkünk részecskéire bomolva
szóródik szét a salakként kivetett anyagban és egy újabb fejlődési ciklusban kezdheti a
magma és kőbezárt állapottól a fű, fa, virágon át...

Mivel bukása során a szellem síkról-síkra csúszott lefelé, mindegyiken teremtett

gondolataival és érzéseivel, mert ez a szellem természete. Akár az Atya, akivel
egylényegű, folyamatosan teremt megállás nélkül. Ezért van az, hogy nekünk is, ebben a
lefokozott állapotban is folyamatosan, megállás nélkül áramlanak a gondolataink, több
tízezer naponta. Mivel önzően, csak a saját örömére teremtett, teremtései (azokon a
síkokon, ezek létező valóságok és kizárólag a szellemhez tartoznak) a szellem lejjebb
csúszása után ott maradnak azon a síkon, akár örökkévalóságoknak tűnő időkig. Mivel
örök törvény, hogy a teremtmény egyedüli célja, hogy visszajusson teremtőjéhez, ezek a
hátramaradt teremtések is várakoznak a teremtőjük visszaemelkedésére.
Szóval olyan a helyzet, mintha egy utazás során a szellem, minden állomáson
hagyna egy batyut a megőrzőben. Amikor nagy sokára, bár ott nincsen tér és idő a mi
fogalmaink szerint, a szellem visszatér, minden állomáson meg kell álljon és ki kell
vegye a batyuját a megőrzőből. Most már tudja, mennyire fertőzöttek és károsak a batyu

42
tartalmai. Így nem is viheti tovább őket, mert ahova ő tart ott a rezgésszint magasabb,
ezenkívül mivel a saját teremtései, itt sem hagyhatja őket, nem szabadulhat meg tőlük.
Tudatában van annak, hogy további kemény munka áll előtte. Lelkének rezgéseit
meg kell emelje, az egész batyu tartalmát át kell sorra rezegtesse, átszellemesítse. A
megemelkedett rezgés a batyuban lévő durvább, keményebb tartalmakat meg kell puhítsa
és az egészet egy lelki alkímiai folyamat során olyan rezgésre kell emelnie, amely által
engedélyt nyer egy felsőbb síkra emelkedéshez. Az ólmot mindenütt arannyá kell
változtassa, ez a folyamat a szellemesítés alkímiai neve.
Itt a batyutörténet kezdődik elölről, mert itt már várja az itteni csomag, aztán tovább
és tovább. Minden állomás tartogat valamit a számára, amellyel meg kell küzdjön. Az
örök fejlődésben soha nincs megállás. Még a velünk érintkező és minket tanító
szellemvilág sem tudja, hol van ennek a fejlődési útnak a vége. Sokak szerint nincs is,
mert általunk, a tudattartalmaink bővülésével, gazdagodásával az Egység szintjét is
emeljük. Olyan mintha taszítanánk rúdjánál fogva egy szekeret és soha nem tudjuk
utolérni és ráülni.

Az egyedi lélek
Amíg az egyéni lélek kiformálódik, az egyes fluidikus lélekrészecskék az egész
teremtésen végigvándorolnak. Végül a lélek összekeresi minden részecskéjét - amely az
egykori szellemi szabadságban teremtő ős-lény birtokában volt. És az emberi létállapot,
az utolsó állomás a lélek útján az anyagi világban. Ez az állomás bizony emberi léptékkel
mérve elég hosszú időszak, egyes vélemények szerint egy precessziós nagyév, azaz
25920 év, de mindenképpen több tízezer éves időszakot ölel fel. Ezek az időszakok
ciklikusan újabb és újabb szellemlégióknak adnak lehetőséget a fejlődésre egy egy
civilizáció keretén belül.
Természetesen az egyedi lélek saját természete és lelki jellemzői által a rokonszenv
rezgései révén összekapcsolódik más lelkekkel és együtt alkotnak egy lélekcsaládot,
aztán ugyancsak rokonszenv alapján a családok is egyesülnek és alkotnak népeket, majd
tovább népközösségeket a szellemlégión belül. Vigyázat, a szellemvilágban ez a rend
alapja és semmi köze nincs a földi ember vérségi kapcsolataihoz, családi, nemzeti vagy
társadalmi kapcsolataihoz. Tehát az egyedi lélek számára adott egy hosszú fejlődési
ciklus, amikor annyiszor ölt testet ahányszor szükséges. A cél mindenki számára azonos,
megszabadulni végre az anyaghoz kötöttségtől, anyagi emberből szellemi emberré válni.
Ezt minden egyedi lélek a ciklus lezárása előtt be kell bizonyítsa egy próbatétellel,
kötelezően színt kell valljon, hogy kit akar szolgálni, az anyag urát, vagy az Atyát.
Azok a lelkek akik a megmérettetésen megbuktak, sajnos kivettetnek az iskolából
és egy sokkal nehezebb iskolába teszik át majd őket, hogy újrakezdhessék az egészet az
ábc-től kezdve. Majd ha másodjára sikerül befejeznie az iskolát, eljön az az idő a
tudatának fejlődése során, amikor visszanézhet múltjára és láthatja benne mindkét
ciklusban való szereplésének részleteit és rá kell döbbenjen, hogy az első mennyire
könnyebb volt, mint a második. Azt is látja, milyen kevés akarati erő és törekvés kellett
volna még, a kényelmesség és az anyag imádata helyett, hogy sikerüljön az első vizsgája
is. Azt is szomorúan tapasztalja, hogy azok a régi családjába tartozó szellemtársak, akik
sikeresen végezték az iskolát, most hatalmas erővel és tisztasággal rendelkező ragyogó
fénylények, egyesült duál-párok, akik a boldogság olyan fokán léteznek, melyet emberi
szavakkal leírni lehetetlen.
Az emberi lélek csak egy bizonyos érettségi foknál ismeri fel magát. Ezt az
érettségi fokot akkor érte el, amikor mint ember testet ölthet. Ezért az embernek már

43
tiszta én-tudata van, amit csak akkor veszthet el, ha visszasüllyed a legnagyobb
mélységbe, és ott már nem ismeri fel, hogy ki és mi volt. Az én-tudat a szellemhez van
kötve. A növényi vagy állati csoportlélek nincs szellemhez kötve, tehát őket nem a
szellem irányítja, hanem a természet angyali erői, akik ezt a feladatot kapták, együtt az
alattvalóikkal, a tündérekkel és a többi természetszellemmel, ezért én-tudatuk nincsen.
A szellemek, Isten képmására teremtett szabad akaratú lények mindegyike magán
viseli az isteni tudat egy-egy gondolatát, amely megszabja a szellem egyéni jellegét. Ez
soha nem változik meg a szellem örökkévaló életében, ez egy sajátságos egyedi
rezgésminta, amely megkülönbözteti minden más szellemtől, ez a szellemi név. Ha
bárhol megszólal vagy mentálisan elhangzik az univerzumban ez a név, a szellem
felismeri és kötelezően válaszol rá. Így érintkeznek a duálok is találkozásuk előtt. Minden
teremtés gondolati alapú, még az Istené is. Minden teremtmény rezgéseiben bele van
foglalva, mint egy védjegy a teremtőjének a neve.
Tehát a szellemvilágban rend van, ott nem lehet hazudni, vagy letagadni bármit is.
Minden mocskos teremtményből visszavigyorog teremtőjének arca és neve. Ebből érthető
ugye, miért fontos, hogy uralkodjunk gondolatainkon, érzéseinken és szavainkon? Bizony
nagy a felelősségünk, mert magunk után minden szennyet, piszkot mi magunk kell
eltakarítsunk, mert addig nem kapaszkodhatunk magasabb szférába.

Isten-gyermekség
A szellemek teremtésük után az ősvilágosságban Istennel azonosak és mérhetetlenül
boldogak voltak és teljes szellemtudati világosságban éltek. A bukott szellemeket az
isteni megváltási terv emeli a természeti világokon át az emberi állapotig, ahol megadatik
számára a szabad akarat. Továbbfejlődésével elérheti a legmagasabb célt, az "isten-
gyermekké" válást.
Ez hatalmas szellemi értéket jelent a mennyei világokban. A visszatért "tékozló fiú"
óriási tapasztalatokat szerzett, mert ő már mindent kipróbált, minden lehetséges útat
bejárt a bukástól a felemelkedésig. Ő már meggyőződött mindenről, mindenféle
tévelygést pontosan ismer és tudja mire vezet, mert már mindent kipróbált és
megszenvedett érte. Őt már nem lehet semmilyen formában elcsábítani, félrevezetni, mert
mindent lényegében ismer és tud a legapróbb részletekig. Ő már megbizonyosodott,
tapasztalt, bölcs és kipróbált "harcos", akiben a végsőkig meg lehet bízni. Földi
viszonylatban ilyenek voltak a székely fiatalok az egykori világi uralkodók testőrségében.
Szinte valamennyi nemesi cím a székely származásúak között ennek a megbízhatóságnak
köszönhető, hiszen ők soha nem vásárolták nemességüket, hanem kiérdemelték.
Ezt elérheti minden lény, aki  a Földön jár, és szabad akaratból komolyan erre
törekszik és ezzel elérte a boldogság legmagasabb  fokát, isteni hasonmássá lett, teljes
szabad akarattal teremthet és dolgozhat. Már nem Isten rendelkezik fölötte, mert a
gyermek azonosult az Ő akaratával és ezért mérhetetlenül boldog.
A hűségben maradt szellemek is szeretnék elérni a boldogságnak ezt a fokát, ezért
egyszer ők is meg kell tegyék az emberré válás, a testetöltés útját; sikeresen ki kell állják
a kísértések próbáját. Így juthatnak el az isten-gyermekség állapotába. Az angyallelkek a
fokozatuknak megfelelő mentál és asztráltestet, fantomot öltenek magukra, olyant amely
egy bizonyos érettségi fokot már elért, majd leszületnek és fizikai testüket maguk képezik
ki, lélekerejükkel építik tetszésük szerint.
Az angyal-ember is alá van vetve a testetöltést irányító törvényeknek, ők is
megkapják az emlékezettörlést, ők is elfelejtik, kik ők, honnan jöttek és mi a céljuk. Ki
vannak téve a rossz befolyásoknak, küzdeniük kell a testi ösztönök ellen. Többnyire

44
nehéz útjuk van és szabad akaratuk nem mondhat csődöt. Szerencséjükre Istenhez
kötődésük annyira erős és ezáltal annyi erőt nyernek, hogy szinte kivétel nélkül járják
szerencsésen végig életútjukat és vizsgáznak le eredményesen.
A teljes szellemesítés munkáját az angyal lelkek is elvégzik földi életükben,
akárcsak Jézus. A sötét erők főleg ezeken az embereken tombolják ki magukat. Nagy
szeretetük kitartással és türelemmel végzi ezt a munkát. Többnyire sikeresen
átszellemítik testüket, lelküket. Ez azt jelenti, hogy megváltják önmagukban a lélekhez
társuló, még szellem nélküli szubsztanciákat, és elviszik őket a teljes rendre - miközben
teljesítik azt a magas fokú missziót, amire magukat felajánlották.

A lélekrészecskék menete az anyagban

Anyagon az ítélet alatt lévő megsűrűsödött szellemi lélekerő fluidokat kell érteni.
Ezeket nevezzük lélek-részecskéknek, és a teremtés dolgait ezek elevenítik meg. A
teremtés minden dolgában van ilyen lélekrészecske, legyen az szilárd anyag, növény,
vagy állatvilág. Ezekből kikerülve megint egyesülést keresnek, hogy aztán egy új külső
formában, amely mindig jobban és jobban hasonlít az emberhez, egy egészet képezzenek.
Végtelenül sok idő elfut, amíg az egész teremtésen végigjárva összetalálkozik a sok
lélekrészecske, hogy már mint emberi-lélek, külső formát kaphasson. Az emberi test az a
külső burok, amely a lelket körülveszi. Feladata, hogy szolgálja a benne rejtőző szellemi
fejlődését, ez pedig a szabad akarattal megy végbe. A fejlődés végső célja visszatérni
Istenhez. Az Istennel ellenkező minden kívánságnak Isten felé törekvő érzéssé kell válni.
Ez az a "tudatos lelki munka" - amit a földi élet alatt kell elvégezni. Gyakorlatilag ezt úgy
kell érteni, hogy le kell győzni az állati ösztönöket, és az anyag utáni kívánságot, mert
ezek még az előző fejlődésekből maradtak vissza, és erősen tapadnak a lélekhez.
A lélek még egy rendezetlen szellemi, amit el kell vezetni a rendhez. És mert a
szabad akarat állapotában van, határozni tud önmaga fölött. Tehát, ha akar illeszkedhet a
rendhez, de erre nem kényszeríthető. Ahogyan a lélek a rendhez illeszkedik, olymódon
van az Istenből való szellemének lehetősége, hogy társuljon Hozzá.
Végtelenül hosszú ez az út, amit az egykor elbukott szellem megtesz, amíg mint
ember a szabad akarat állapotában megteheti a végső döntést. Ez az út annyira kínos,
hogy az embertől elvetetik a róla való visszaemlékezés. Mint embernek szabadon kell
döntenie és ha erről a kötött állapotáról ismerete volna, az befolyásolná gondolatait és
akaratát. Döntésre a félelem hajtaná, az pedig értéktelenné tenné a lélek számára a
döntést. Az ember szabadon, szeretetből szolgáljon, ezért járja a földi útját.
A létet nem emberként kezdtük, hanem örök idők óta létezünk és tökéleteseknek
lettünk teremtve. Hogy mint emberek ezekről a dolgokról nagyon keveset tudunk, annak
a gyenge szeretet az oka. Magas-fokú szeretettel már a legteljesebb ismeretben lehetnénk,
közel a beteljesedéshez. Istentől a Szentlélek által megkapunk minden számunkra
szükséges ismeretet, csak legyünk hajlandóak befogadni.
A fentebbi sorokból egyértelműen az derül ki, hogy Isten teremtményei, a
szellemek, a keleti és a panteista tanokkal ellentétben, nem Isten belsejében egyéniesült
részecskék, szikrák, hanem Tőle kívül-állóak. Ettől függetlenül az egységélmény az
Atyával természetes tudati állapot. Jézus, aki eljutott ebbe az állapotba, meg is mondta:
"én és az Atya egy vagyok." Volt idő, amikor én is azt gondoltam, amit a panteista
filozófia, hogy Isten az egész mindenség maga és minden teremtés csakis őbenne zajlik,
hogy az egész szellemi és anyagi világot magában foglalja.
Ezzel szemben világossá vált a szellemtan ismeretében, hogy minden teremtmény,
úgy Isten teremtményei a tiszta szellemek, mint később a szellemek jó vagy rossz

45
teremtményei, a teremtő szellemen kívül-állóak, de teljes mértékben hozzá tartoznak,
hiszen a teremtmények nem mások, mint a teremtő szellem élet vagy lelki erejének
kisugárzásai és annak eredményei.
Tehát mi emberek is, amikor gondolatainkkal, érzéseinkkel, szándékainkkal,
szavainkkal és cselekedeteinkkel teremtünk, azzal a teremtő lélekerővel - amit Istentől
kaptunk és folyamatosan újratöltődünk vele - a magunk körüli világban, annak minden
dimenziójára és teremtettjére kihatva, a teremtéseink és azok hatásai nem maradnak
bennünk, a lelkünkben, hanem kifele hatnak, aztán meg vissza , mint a bumeráng.

Az emberi lélek végtelenül hosszú fejlődési utat tesz meg mielőtt az emberi testbe
inkarnálódott, áthaladt az összes teremtett dolgokon, az ásvány, növény és állatvilágon át
az emberig. A léleknek számtalan részecskére osztva kellett éltesse ezeket a teremtett
dolgokat. A megszámlálhatatlan természeti forma, amelyet a lélekrészecskék éltettek,
hozzájárult a lélek fejlődéséhez, érleléséhez. Az érett részecskék, mint mágnesek
megtalálták egymást és egyesültek, összezáródtak. Az egyesült részek, minél nagyobbak
és többszörösen összetettekké váltak, annál magasabbrendű növényi vagy állati testet
voltak képesek éltetni.
A sátáni erők vonzásában lebukott emberi szellemek soha önerőből nem lettek
volna képesek fölemelkedni, ehhez volt szükség a káoszban a rend helyreállítására és a
természeti világ létrehozására, beindítására és isteni fenntartására. Így adta meg a
Kegyelem a lehetőséget az anyagba, ásványvilágba záródott lélekrészecskék
felszabadulására és a természeti körforgásban fejlődésre, egyesülésre. A természet
körforgásában a lélekrészecskék akaratlanul is szolgáltak Istennek, mert éltették a
természetet. Tehát az volt az isteni terv, hogy lassan életre hívja azt, ami addig halott volt
és tevékenységre adjon neki alkalmat a fejlődéshez.
Így lett a szellemi – apróka részecskeként – az egyes teremtett műhöz társítva, és
természettörvénnyel tevékenységre indítva. Bele volt építve abba a teremtett dologba,
nem tudott ellenállni – muszáj volt elvégezni a szolgálatot. Ezáltal olyan fejlődési fokot
ért el, amely mindig több szabadságot engedélyezett, és a lény végül a szabad akarat
állapotába került, ahol szabadon kellett döntenie, hogy ismét magasba akar-e törekedni,
vagy újból a mélységet választja.
Bár Isten a lényt segíti, hogy a magasra jusson, de nem kényszeríti, ha akarata lefelé
kívánkozik. A szabad akarattal való döntés a Földön az utolsó fejlődési állomás – amikor
a lélek emberi testben megszületik, és saját mérlegelése szerint használhatja szabad
akaratát. Ebben az állapotban az embernek fel kell ismernie, a fejlődés menete mekkora
kegyelem volt, és földi életét tudatosan ki kell használni. Erre a kegyelemre méltónak
kell lennie, és akarnia kell, hogy az utolsó, nagyon rövid időszakban célhoz jusson.
A földi életet arra kaptuk, hogy lelkünk megszabaduljon attól a bilincstől, amit
ősidőkkel ezelőtt Isten ellenfele rakott rá – de ennek a lélek maga volt az oka. Ezért a
megszabadulásban is vállalnia kell a maga részét, hogy ezután már szabad legyen, és az
Örökkévalóságban élhessen.
Ok és cél nélkül nincs semmi, a legkisebb dolognak, a legkisebb élőlénynek is van
feladata, amit el kell végeznie, erre bizonyos módon rákényszerül, mert a
természettörvény alatt áll minden, ami egy ellenállhatatlan kényszerítő erő. Így semmi
sincs a nagy Univerzumban rendeltetés nélkül. A végső cél és a végső rendeltetés
azonban az, hogy a szellemi lény szabaddá váljon, és az isteni Terv szerint ehhez az
egész teremtett világ hozzájárul, mert az egész természeti világ ezért lett létrehozva.

46
 Az emberi szabad akarat állapotában, a természettörvénynek már nincs az ember
alávetve. A lélek fejlődése saját szabad akaratának a függvénye, eldöntheti szabadon,
hogy melyik úrnak akar szolgálni, az anyagnak vagy Istennek. A szolgálatra nincs
rákényszerítve. A szolgáló szeretet az egyetlen kulcs, hogy ebből a börtönéletből
kiszabaduljon. Szeretetből kell szolgálnia és ezzel isteni eredetét tanúsítja. Ha ezt a
próbatételt nem állja ki szabad akaratból, nem használta ki a sok lehetőséget a szeretet
gyakorlására, amelyeket a cél elérésére kapott, akkor viselnie kell a következményeket.
Egy ismételt menetet kell kényszerűségből végigjárnia az egész Teremtésen át.
Ennek a megváltó periódusnak a végével, ami a mi civilizációs ciklusunk végét is
jelenti, becsukódnak a túlvilág kapui és a szellemnek két lehetősége marad: vagy ember
lesz az Új Földön, vagy mint részecskékre oszlott szellemi lesz száműzve az új
Teremtésbe.

A lélek oldalainak a fejlesztése

Minden testetöltése során a lélek el kell végezzen egy-egy életfeladatot. A
feladattól függően, bizonyos munka vagy foglalkozási körben kell tevékenykedjen és
abban kifejlessze képességeit. Ennek függvényében történik a szülők kiválasztása is.
Kézművesként, művészként, tudósként, vagy bármilyen más foglalkozási körben, a
léleknek csak egy bizonyos nyitottan hagyott része működik és fejlődik leginkább és ez
rányomja bélyegét a testi eszközeire is, amelyek úgy fejlődnek, hogy fő foglalkozásának
eleget tehessenek. A következő inkarnációra ez a lélekrész letakarva marad és egy másik
része kerül "munkába". Nekünk embereknek fogalmunk sem lehet arról, hogy valaki
előbbi életében mivel foglalkozhatott és milyen szintre jutott annak gyakorlásában. Most
legfeljebb következtetni lehet az ember hajlamait tekintve, de azt hogy melyik előbbi
életében, azt nem tudhatjuk.
A csodagyermekek rendszerint olyan szellemek, akik egy ilyen túlfejlett oldaluk
nyitva hagyásával lépnek az életbe. Egyoldalú fejlettségükkel már zsenge
gyermekkorukban bámulatba ejtik környezetüket. Bámulatos matematikai készséggel,
vagy zenei tehetséggel rendelkeznek. A legtöbb esetben azonban ezek a tehetségek idővel
elkallódnak, mert a végzet útja úgy van számukra kijelölve, hogy azon az oldalukon ne
fejlődhessenek tovább, hanem egy másik oldaluk kerüljön fejlesztés alá, mert az isteni
Gondviselés céltudatossága, gyöngédsége és gyermekei iránt való végtelen szeretete úgy
írja elő, hogy mindenki minden oldaláról a lehető legrövidebb idő alatt és a legcélszerűbb
eszközökkel fejleszttessék ki.
Az emberek azt szokták mondani, hogy a gyermekeket arra a pályára kell nevelni,
amelyre hajlamuk van. Szellemi szempontból azonban ez nem mindig helytálló igazság.
Ha megfigyelnétek az egyes eseteket, arra a sajátságos eredményre jutnátok, hogy az
emberek az életben túlnyomó százalékban olyan pályákra kerülnek, amelyek éppen nem
ízlésük szerint valók, ahová őket nem a hajlamaik, hanem az élet kényszere vitte. Ez így
is van bölcsen. Nem cél ugyanis, hogy valaki, aki előző életében a művészet terén magas
kiképzésben részesült, azonban a praktikus élettel szemben, vagy mondjuk a
gondolkodóképesség tekintetében visszamaradt, megint ugyanazon az oldalon fejlődjék
tovább, ellenben arra van szüksége, hogy a visszamaradt oldala kerüljön munkába. Ezért
van, hogy az élet, amelyet a gondviselés menetét intéző égi kezek bölcsen irányítanak,
igen sok embert, akik erőszakkal kapaszkodnának bizonyos irányokba, letérít abból az
irányból, és olyan térre kényszerít, ahol éppen nincsenek képességeik. Ennek kettős
haszna van. Először képességeket szerez, másodszor pedig az alázatosságban gyakorolja
magát.

47
 Amikor azután átkerül az árnyéknélküli világba és az égi kezek lebontják róla azt,
ami földi volt, az őrszelleme megelégedetten állapítja meg, hogy immár a másik oldala is
fejlettebb lett, és munkába lehet venni egy harmadik oldalát. A különféle képességeknek
ugyanis egymással harmóniába kell kerülniük, mert ha a képességek nincsenek is
magasra fejlődve, de egymást nem szárnyalják túl, a lélek egyensúlyi helyzete sokkal
jobban van biztosítva és az ilyen ember sokkal boldogabb, mint azok, akiknek egyik
oldaluk nagyon fejlett, másik, vagy többi oldaluk pedig elmaradt.

Az emberi lélekerő hatása az anyagra

Az ember az ő gondolataival és érzéseivel fluidokat termel, asztrális és mentális
tartalmakat, amely fluidok az anyagnak magasabb rendű, finomabb, éteribb formái. Ezek
a gondolatok és érzések, ezek a fluidok behatolnak az anyag parányai közé és megtelítik
azt. Azért nem közömbös, hogy egy tárgy kinek a használatában van, vagy kinek a keze
alatt készült el, mert minden részecskéjébe beíródik annak a személynek a lenyomata
bonyolult rezgésminta formájában.
A mesterember munkája, miközben elkészül, telítődik alkotója gondolataival,
érzéseivel és abban a házban, annál a családnál, ahova kerül folyamatosan alkotója
szellemi teremtményeit sugározza ki maga körül. Két ilyen tárgy vagy alkotás, bár
egymás mellé állítva semmi különbséget nem mutat a szemlélő ember előtt, de ha
szellemi látással néznénk meg a két munkát, olyan óriási különbséget látnánk a kettő
között, mintha az egyik aranyból, a másik meg ólomból készült volna.
Vannak esetek, amikor egy-egy alkotás hírhedté vált, például vannak óriási értékű
ékszerek, melyek mindenkire, aki csak birtokába vette, sorra veszedelmet, katasztrófát,
szerencsétlenséget hoztak. Ennek az az oka, hogy az ékszer valamikor valami szörnyű
véres tragédiának középpontjában állt, irtózatos halálfélelem, szörnyű gyűlölet és véres
halál környékezték valaha, és azok az érzések, amelyek ilyen elvetemült, vagy
szerencsétlen lelkekből előviharzottak, áthatották az anyagot és az fogva tartotta azokat
az érzéseket. Ha új birtokosa anyagias fejletlen lélek volt, az ékszer rezgései annyira
befolyásolták lelkének rezgéseit, hogy valósággal bevonzotta a szerencsétlenséget.

A lélek a földi életekben

Az biztos, hogy képesek vagyunk mindent legyőzni, ami súlyos sorscsapásként ér
bennünket. Mert egy ember sem kap több terhet, mint amennyit el tud viselni.
Mindenesetre Isten segítségének erejével - amely mindig rendelkezésünkre áll. Amikor
az ember csak a maga erejére akar támaszkodni, összetörhet az alatt amit az élete tartogat
számára. De hogy imádkozzon, és Istentől erőt kérjen - arra a nap bármely szakában
lehetősége van.
Az Istentől kapott erővel minden sors-csapást le lehet győzni. Mielőtt testbe
öltözött, maga adta meg hozzájárulását. Mert akarata ellenére senki nem kerül ebbe, vagy
abba a sorshelyzetbe. Szabadon döntött a földi út mellett. De mint ember mégis gyakran
kudarcot vall. Az akadályok legyőzhetetlennek tűnnek, míg Isten segítségét igénybe nem
veszi. Isten létét feltétlenül el kell fogadnia, ha nem akarja, hogy földi útja teljesen
hiábavaló legyen. Azért az első és legfontosabb dolog az Istenbe vetett hit.
Isten önmagában szeretet, bölcsesség, és mindenhatóság. Az ember először
ébresszen szeretetet magában, hogy hitet kaphasson. Mert a szeretet már önmagában
ERŐ. Ezért aki életét szeretetben éli, a legnehezebb sorscsapást is el tudja viselni, mert
Istentől erőt kap hozzá. Hívja ezért minden sorscsapásban Istent segítségül, és valóban

48
rátalál a kiútra. A legnehezebb élethelyzetben is az ember segítségére siet, hogy úrrá
lehessen helyzetén. 
A szeretet és szenvedés teszi salakmentessé a lelket. Ezért a szenvedésre
szükségünk van, mert bennünk a szeretet nem érte el azt a fokot, hogy a szenvedés
szükségtelenné váljon. Az élet nem hosszú, és egyszer hálásak leszünk érte, hogy lelkünk
átszellemülését sorscsapásokkal, szükségek, szenvedések, és különféle betegségekkel
segítette Isten. Csak nem szabad ellene lázadozni.

A lélek fejlődésének útja

Az emberi lélek tulajdonságai lassan-lassan bontakoznak ki azáltal, hogy a
Gondviselés sorra megengedi a lélek vágyainak megvalósulását. Mert a primitív
gondolkozású lélek kezdetben, csak az önzés alapján állva képes tanulni és munkálkodni.
Az önzés alapján állva ítéli meg a dolgokat, amelyekkel az élet neki szolgál, és úgy ítéli
meg, hogy ami neki jóleső, ami az ő testi énjének, vagy mondjuk, lelki vágyainak
kellemes, azt mindenáron megszerezni törekszik, míg azt, ami neki szenvedést okoz,
mindenáron elhárítani, és ha másképp nem megy, másra áttolni igyekszik.
Ezért az isteni Gondviselés minden ilyen ébredező emberi léleknek megengedi azt,
hogy mindent elérhessen, amire vágyik, hogy miután elérte, megtapintotta és
megtapasztalta, hogy az por és hamu, kiábrándulva belőle hátat fordítson annak. Isten
kegyelme megengedi minden embernek, aki a fejlődésnek még ezen a fokán áll, hogy egy
életében élvezhesse a föld gyönyöreit, amelyek özönnel tódulnak feléje, hogy amikor az
azokkal szükségképpen együtt járó gyötrelmek, szenvedések, csalódások, betegségek,
fáradalmak rázúdulnak, megértse, hogy helytelen irányba tévedt.
Egy másik életében megengedi a kegyelem, hogy gazdag legyen, mivelhogy a
tévedező lélek azt hiszi, hogy azzal mindent meg lehet vásárolni. És amikor elérte ezt a
vágyát, és látja, hogy ez a földi állapot az emberek irigységének, önzésének,
ravaszkodásának, fondorkodásának milyen óriási áradatát zúdítja feléje, bizonyos
undorérzés ébred benne. Egy másik életben megengedi, hogy hatalmas legyen, és
emberek felett uralkodjék. A hatalom tudatában leigázza az embereket, akiket alája
rendelt a végzet és amikor válaszképpen eljön a megaláztatás, sokszor a bosszú és nem
egyszer az erőszakos halál, akkor kiábrándul ebből a vágyból is és soha többé nem kíván
hatalmaskodni, soha többé nem kíván emberek fölé kerülni, hogy azok tőle függjenek.
Egy életében talán megengedi azt, hogy dicsőséget szerezzen, az emberek előtt
neve, fénye, ragyogása legyen. Talán valami képességet ad neki a Gondviselés, amely az
emberek előtt csillog. És amikor ezt is elérte, és látja, hogy az emberek hogyan
tolakodnak hozzája, hogyan hízelegnek, hogy minden emberi méltóságukat megtagadva
milyen szolgai módon keresnek egy kis sütkérezést az ő fényében, akkor a lelkében
lassan-lassan kezd ez a dicsőség szintén értéktelen dologgá válni. Kezd belelátni sok
ember üres lelkébe, és soha többé nem kíván dicsőséget és ragyogást, amely megrontotta
az emberekbe vetett hitét.
Amikor a lélek mindezekkel végzett, akkor érkezett el az időpontja annak, hogy a
szelleme fölébredjen. Akkor az önzés álláspontját elhagyva rátér az önzetlenség
álláspontjára, és a megítélés tekintetében nem a jólesőt keresi többé, hanem az igaz jót.
Ettől a pillanattól kezdve szolgál a felébredt egyéniség Istennek. A jót és a rosszat
gondosan különválogatja, a jót cselekszi, a jót magáévá teszi, az ellentétes elvet pedig
ellöki magától, és nem engedi a világban érvényesülni. A tiszta szeretetnek, az igazi
világosságnak csírái csak ekkor kezdenek kibontakozni a lélekben és ezekkel együtt
ébredezik a szellem öntudata.

49
 Az eddig a fokozatig eljutott szellem számára a szenvedés feleslegessé válik, mert
ha éri is szenvedés, az azért éri őt, hogy általa magára vegyen valamit a világ terheiből. A
szenvedés csak azok számára természetes, keserű orvosság, akik még a lelkük vágyait
hajszolják. Ezeknek szükségképpen szenvedniük kell, mert helytelen vágyaik
beteljesülését nyomon követik a szenvedések, hogy kiábrándítsák őket tévedező
vágyaikból. De aki Istennek dolgozik életének minden napjában, annál a szenvedésre,
mint nevelő eszközre, szükség nincs.

A világlélek
Föltevődik a kérdés, hogy a növényi vagy állati élőlény születésekor honnan jön és
pusztulásakor hova megy vissza az a tudás és alkotóképesség, amely életét jellemezte. Az
anyagias ember, akinek a képzelete képtelen az anyagtól elszakadni, ezt a képességet
kapásból a genetikával magyarázza, pedig itt sokkal többről van szó.
Ugyanígy tehető fel a kérdés az emberrel kapcsolatban is, aki egy inkarnációjában
folyton tanul, dolgozik és valamiben folyamatosan fejleszti magát. Élete végére tetemes
tudás és tapasztalathalmaz áll a rendelkezésére. Tegyük fel, a következő életeiben
lelkének egészen más oldalát kell fejlesztenie, egészen más dolgokat kell megtanuljon és
más irányban kiképeznie magát. Nos, mi történik ezekben az életeiben az előbbi tudás és
tapasztalathalmazokkal?
Az a tudás valahová lett, ha az egyénből el is tűnt. Az egyénben már nyoma sincs,
és az egyén talán testöltések sorozatán végig soha többé nem kerül ugyanabba a
foglalkozási ágba. Tehát egy bizonyos mennyiségű ismeret, tudás, bizonyos mennyiségű
mentális erő felszívódott a lelkébe, és elmúlt belőle, visszasugárzott oda, ahonnan
felszívta magába.
Hol van hát ez a végtelen bölcsesség, amely mindenütt megnyilatkozik? A
világlélekben. Egyszerűen ezt is mondhatnám: az Istennek mindent betöltő Lelkében.
Hiszen az ember is él és alkot. Azután meghal. Mindegyik életében felszív magába
ismereteket, s mikor meghalt, visszaadta azokat a világléleknek, így megy ez életek
sorozatán keresztül; mindazt, amit felszív magába a világlélekből, mint világosságot,
mint ismeretet, visszaadja, visszasugározza a világlélekbe.
Ezek szerint a tudományok, melyeket felszívott az élete során, mesterségek és
mindenféle más képességek az inkarnáció elmúltával elvesznek a lélekből, hisz a
világlélekbe kerültek vissza. Azonban valami mégis megmarad a lélekben éspedig egy
változás. A megszerzett ismeretek és tapasztalatok a lélek egy szektorát átvilágítják,
kiűzik belőle a sötétséget, a nem tudást, az alacsonyrendűséget. Tehát a lélekben terjed a
világosság, lassan világosodik a lélek minden rétege és a szellem lehetőséget kap, hogy a
tisztuló lelkén keresztül isteni erőket, üzeneteket és főként szeretetet juttasson a lélek
környezetébe.
Itt álljunk meg egy szóra. Ha a halál után visszafolyik minden tudás, megszerzett
képesség és tapasztalat a világlélekbe, mivel marad a szellem? Ezért nem kell aggódi,
hiszen a szellem, Isten gyermeke és fel van ruházva "gyárilag" a mindentudással. Nem az
emberek hibákkal, hiányosságokkal teli tudásával, hanem a legmélyebb isteni tudással.
De ez a tudás le van takarva előtte, mert ugye "kés, villa, olló, gyermek kezébe nem
való!". Csak annyi hozzáférése lehet az isteni tudás tárházához, amennyit a rezgésszintje
megenged, ez pedig a lélek fejlődési szintjétől függ.
Ezen kívül minden egyes megszerzett ismeretrendszerből megmarad még valami: a
tudáshajlam. Ez az amikor az embernek érzéke van valamihez, könnyen megért egészen
bonyolult dolgokat, könnyedén elsajátít egy idegen nyelvet, bár még nem is látott

50
mondjuk egy bonyolult óraszerkezetet, szétszedi és megjavítja. Ezt nevezik intuiciónak
is. Szóval, ha szakismerete nincs is, de érzéke lesz egy adott tudományágban.
A világlélek, amely mindenütt jelen van, minden atomot betölt, telve van
bölcsességgel, erővel. A világlélekből merít minden és mindenki, és neki ad vissza
mindent mindenki, amikor a belőle merített energiák elvégezték a lelkén a maguk
feladatát.
Mi tehát ez a világlélek? Tudjátok, hogy a szellemek, mint Istenből született szikrák
örök tevékenységben élnek, és a szellem örökké sugároz ki magából energiákat
gondolatok és érzések alakjában. Ezek fluidokat termelnek, és ezekből a fluidokból
állnak elő az anyagi világok. Tehát a kőzet, a föld, a tárgyak, és a testek mind-mind
gondolatok és érzések tömegeinek megmerevedett, megfagyott formái. Az anyagi világok
azonban csak elenyésző kicsiny részét teszik ki az anyagtalan mindenségnek. Nem
képzelhető el egyetlen atom sem, ahol Isten Szentlelke ott ne volna, mert ha nem volna
ott, megszűnnék magának az atomnak a léte. Ez tehát mind így együttesen egy lelki állag,
és ez a világlélek.
Ha az élet egy formában megjelenik, ha az a forma el is múlik, s az az élet-rész
visszatér a világlélekbe, már sokkal tisztább és életképesebb, mint azelőtt volt, mert az,
hogy bizonyos formában magát kifejezhette, erőteljesebbé tette.
A világlélek úgyszólván a legalacsonyabb életformákban nyilvánult meg a
legnagyobb tökéletességgel. Ennek pedig az a magyarázata, hogy ott még legkevésbé
befolyásolhatja a folyamatot a bukott egyéni szellem. Amint feljebb megyünk, ott már az
emberi lélek a maga akarásával, megromlott természetével, tökéletlenségével és
bűnösségével megrontja e megnyilatkozás tökéletességét. Ezért tökéletlen az ember
minden műve, még a zsenik művei is. Például nincs az a mérnöki tudás, amely egy olyan
épületet lenne képes alkotni, amely arányaiban, ellenálló-képességében, teherbírásában és
hajlékonyságában legalább megközelítene egy kalászos búzaszálat.
Nem mindegy, hogy a világlélek tartalmaiból milyen erőket töltünk le. Ha tudatosan
a szeretet és bölcsesség isteni erőit fogadjuk magunkba, és az alsóbbrendű akarásokat
megszüntetjük lelkünkben, azt tapasztalhatjuk, hogy életünk mintha könnyebb és
felemelkedettebb lenne, a karmikus viharok zónája fölé került és a gondviselő kegyelem
óvja az ütközésektől, szenvedésektől. A kötelező súlyos karmikus adósságok, melyeket
ebben az életben le kellene rójunk, csak finoman érintenek. Például mondjuk, meg
kellene súlyosan sebesüljek, talán az egész hátralévő életre kiható következményekkel,
erre egy jelentéktelen kis ütődéssel megúszom. Ezek szerint a karmaoldás nagyon
egyszerű, nem kell hozzá mester, gyógyító vagy guru, csak megfelelő rezgésszint. Válj
erényessé, nemessé, önzetlenné és élj a szeretet törvénye szerint és a kegyelem felülírja a
karmádat.
A szellemek és az emberek értékelésénél (kik szintén szellemek), nem a
cselekedeteket kell figyelembe venni, hanem két tényezőt: az érzések melegségét és
fejlettségét és az értelem világosságát. Mert cselekedetekben néha az emberszellemek, de
főképpen a földi emberek cselekedhetnek másképpen is, mint fejlettségi fokuk diktálná.
Néha a magas szellemiség cselekedhet színvonalához méltatlanul, más esetben egy
alacsony szellem is hozhat olyan áldozatot, amit nem várnánk el tőle. Ezért nem ítélhető
meg valójában cselekedetei alapján, hanem az értelem világosságából és az érzelmi
világának színességéből és melegségéből.
A magasabb rendű értékeknek alacsonyabb rendű célok szolgálatába állítása a
bukás, az emelkedés viszont abban áll, hogy az egyén az alacsonyabb rendű erőket,
értékeket, amelyek a birtokában vannak, átváltsa magasabb rendű, tisztább erőkre,

51
erényekre. A szellemvilág soha nem szűnik meg hangoztatni: soha magasabb rendű
értékeket az ember alacsonyabb rendű célok szolgálatába ne állítson. Azt, amit Isten
adott, akár lelkiekben adta, akár a természeti világban, ne használjátok se a magatok
dicsőségére és a magatok nagyságának emelésére, se olyan titkoknak a kikutatására,
amelyek nektek hasznot jelentenének, se semmi ellentétes célra.
Ellenkezőleg, azokat az erőket, amelyekkel rendelkeztek: a testi erőt, lelki erőt,
szellemi erőt, mindegyiket kivétel nélkül állítsátok magasabb rendű célok szolgálatába,
mert akkor azt teszitek, amit a világ Megváltója tett, aki lejött erre a földre, hogy „életet
leheljen a halálba, értelmet az életbe, szeretetet az értelembe és áldozatot a szeretetbe.”
És amit Ő tett egy egész nagy világért, azt fogjátok ti tenni kicsiben, a ti kicsiny
világotokban. Mert amikor az alacsonyrendű erőt magasabb célra használjátok, akkor
vele azokat az erőket, magatokat, mindazokat, akik veletek összeköttetésben vannak, és
mindazokat a természeti dolgokat is, amelyek azokkal az erőkkel összeköttetésben
vannak, egy-egy parányival magasabbra emelitek.
Tehát nem azért kaptál hatalmas fizikai erőt, hogy másokat bánts, vagy erőszakkal
megszerezd másoktól, amit magadnak akarsz. Nem azért kaptál jó észt, hogy másokat
félrevezess, becsapj. Ugyanez érvényes a szép emberi termetre, beszédkészségre,
ügyességre, tudásra és minden kiváló emberi tulajdonságra, amelyek csak a nemest, a
szépet és a jót kellene szolgálni. Ide tartoznak azok a "művészek" is, legyenek írók,
színészek, festők, szobrászok és filmesek, akik műveikkel megbotránkoztatnak, a rosszra,
a hamis élvezetekre csábítanak. Mindezek közül az egyik talán legkiemelkedőbb rossz
példa a sátánista irányzatok követőinek példája. Szegény kis lelkek, fel sem fogják, mit
tesznek. Fel sem fogják mi vár rájuk a szellemvilágban. Szerencsések lesznek, akiket a
nemezis utolér, pedig ezekre is szörnyű lelki kínok várnak.
Hogy könnyebben megértsétek, mondok egy példát. Egy író, aki mondjuk horror
könyveket írt, eltávozik az árnyék világból az árnyék nélküli szellemi világba. Itt utoléri a
nemezis, azaz tisztítótűz állapota. Egyes-egyedül van egy asztrálvilágbeli cellában,
senkivel sincs kapcsolata. Előbb egy pillanatra azt hiszi teljesen magára maradt, de aztán
félelmes lények jelennek meg. Rádöbben, hogy ezek félelmeinek plasztikusan élő figurái,
könyveinek borzalmas szereplői, teljesen élőben, mert ezen a síkon ez így működik, a
gondolatok és érzések itt élnek és működnek saját természetük szerint. A gyilkos öl, a
vámpír szívja az életerődet, a pók óriási és borzalmas, hasonlóan a kígyók, piranhák,
skorpiók és más démonizált állatok, melyek az író agyában születtek. Ezek üldözik,
harapják, vágják, boncolják, aprítják. Szóval borzalom, még elképzelni is ezt az állapotot.
Az író lelke rémülten menekül és próbálja menteni az életét, de nincs menekvés. Nincs
pihenés a lélekruhában, nincs álom, hiszen a lélektestnek nincs szüksége rá. Szóval, olyan
leki szenvedés és gyötrődés ez az állapot, hogy szeretné, ha végre már véget érne ez a
borzalom. Szeretne meghalni, de nem lehet, a lélek ugyanis halhatatlan. Ne feledjük el,
hogy a lélek asztrálteste az érzelemteste. A fizikai testben az érzések le vannak tompítva,
mert egy sűrű, durva rezgésű ruhát visel, de itt minden érzése, félelme, fájdalma,
fokozatokkal erősebb, mint a földi világban.
Sajnálom, hogy megbotránkoztattalak benneteket ezzel a látképpel, de tudnotok
kell, hogy semmi sem tart örökké. Amikor a szellem belátta, mekkora hibát követett el és
hogyan szúrta el ezt az életét, tehetségét pénzre és erénytelenségre váltva, elkezd
fogadkozni és imádkozni segítségért. Őszintén megfogadja, hogy soha többé nem fogja
ilyen szenny-művekkel bepiszkítani az emberi társadalmat. Belátja műveinek romboló
hatását, át is él mindent, hiány nélkül. Most gondoljátok el, mit jelent, ha a cellában,
mondjuk lehúzott huszonöt évet a szabadulásáig.

52
 Ha megfigyeljük az emberiség történetét, azt látjuk, hogy a dolgok az időben
történnek, úgy tűnik, a dolgokat, történéseket az idő hozta létre, pedig ez éppen fordítva
működik. Mindezek a történések hozták létre az időt, mint látszatot, mint káprázatot, és
mindez, ami valaha létesült, először az ember lelkében létesült; minden, ami valaha az
időben lett, az ember lelkében öltött először alakot. Csak egy használati tárgy is először, a
képzeletben, először a lélekben ölt alakot, annak a lelkében, aki azt készíti; az már készen
látja azt a lelkében minden részletével, és csak amikor a lelkében már készen áll, azután
nyúl az anyaghoz és alkotja meg az illető tárgyat.
Így minden, ami az időben létesült és létesül, tulajdonképpen az ember lelkében
létesül. Az, ami az anyagban megvalósul, csak vetülete annak, ami a lélekben
megszületett. Ami az ember lelkében mint gondolat, elképzelés létrejön, azt a
szellemvilág "fantomnak" nevezi. Ez egy olyan teremtett kép a gondolati síkon, amely
ösztönösen a megvalósulásra törekszik. Előbb a mentál, majd az asztrál síkon hangolja
össze a kedvező körülményeket a megvalósuláshoz. A megvalósulás sebessége a mentál
síkon azonnali, ezért mondjuk, hogy gyors, mint a gondolat. Ez azt jelenti, hogy, amint
megszületik a gondolat, az már meg is valósult azon a síkon. Az asztrálsík, az érzelmek
és a vágyak síkja. A gondolat a mentáltestből, ha elég erős, megrezegteti az asztráltest
legfelső rétegeitől kezdve az érzelemtest anyagát és abban hatást vált ki. A visszahatás
három féle lehet, tetszik, nem tetszik vagy közömbös. Az első kettő tettre késztet
valamilyen formában, a harmadik, pedig figyelmen kívül hagyja a gondolatot, nem
foglalkozik vele.
Abban az esetben, ha tetszik, az érzelemtestben kialakul a vágy rezgése, hogy
valósuljon meg a gondolat. Ez egy érzelmi töltést ad a gondolathoz, amitől az nagyon
megerősödik rezgés-intenzításban. Ez a megemelkedett rezgés hatni kezd az étertestre, az
pedig az agy idegállományán keresztül lehozza a tudatba. Ekkor történik meg, hogy
eszembe jutott valami. "Milyen jó lenne az a kicsi piros kocsi." Ezután a kicsi piros kocsi
mint elementál, megjelenik a felső síkokon és elkezd tevékenykedni. Egyetlen ösztön
hajtja, "megvalósulni". Harmonikus rezgésbe hoz mindent, ami a fizikai megvalósulást
elősegítheti, a fizikai kocsit, mint létezőt (gyárból, vagy eladótól), a pénzt a
megvásárlásához és még egy csomó kedvező körülményt, hogy az elképzelés
megvalósulhasson. Így születik meg minden a fizikai síkon.
Így az ember tulajdonképpen az ő képzelete által megalkotott világban él, és ez az ő
képzeletében megalkotott világ az, ami őt fogva tartja és ami hatást gyakorol rá, ami őt
szenvedteti. S amely hatás ellen a vak és süket emberszellem folyton-folyvást küzd, mert
azt hiszi, hogy kívülről jön az a ráhatás, holott ő maga alkotta meg azt a hozzá hasonló
százezrek és milliók hozzájárulásával. Az ő maga lelkében éltek és élnek mindannak a
csírái, fantomjai, ami csak létesült, lett légyen az anyagi, vagy lelki szervezet, kötelék,
kötelezettség, vagy nyűg.
Nem azt kell tehát lebontani, ami kint van a fizikai világban mint látható tárgy,
hogy az ember a nyomástól, a szenvedéstől megszabaduljon, hanem azt kell lebontani,
ami mindazt létezővé tette, tehát azt, ami a lélekben él. Nem azok a dolgok
szenvedtetnek, amelyek itt az anyagi világban körülvesznek minket, hanem azok az
érzések, vágyak, gondolatok, amelyek megalkották az anyagi világ dolgait. Az
anyaghozkötöttség nagyon sok lelki bajnak, szenvedésnek, betegségnek az oka és azok az
erők, amelyek az anyagi dolgokat létrehozták: a kapzsiság, a nyereségvágy, a vetélkedés,
a dicsőségvágy és nem egyszer az irigység: ezek minden anyagi létesítmény ősforrásai.

53
 Ami az időben létesült, szült-e az boldogságot? Legfeljebb múlandót, pillanatnyit,
ami az időben történik, csak fájdalom, gyötrődés, szenvedés, kiábrándulás, betegség, és
mindennek megpecsételője: a halál. Minden fizikai forma és megvalósítás az emberiség
életében, azt a rezgésszintet tükrözi, amellyel mindez megteremtődött, tehát a kollektív
teremtésünk. Csak akkor változhatnak kedvezően teremtéseink, ha képesek vagyunk
felemelni lelki rezgésszintünket.

6. fejezet

Bukás és visszatérés

A „Szellem, erő, anyag” című kötetben az ősbukás tárgyalásánál megállapítja, hogy

a két fő bűn, amely a szellemet a mennyei tisztaság állapotából, tehát a Mennyből
eltávolította: a gőg és az érzékiség. A gőg az Atyától szakította el, az érzékiség pedig a
lelki másától, duál-felétől távolította el. Ebből természetszerűen következik, hogy
mennyei Atyjához csak akkor térhet vissza, ha megtisztult a gőgtől, lelke másával pedig
csak akkor olvadhat ismét össze, ha megtisztult az érzékiségtől.
A gőgtől való megtisztulás útja a szenvedések és megaláztatások rengetegén vezet
keresztül, s akkor ér véget, amikor a szellem már minden gátlás nélkül felhasználható az
Atya akaratának végrehajtására. Ekkor leküldi őt az Atya egy áldozatos életbe, amelyben
éretlen lelkektől eredő gyötrelmek közepette, a szenvedések tüzében, vagy a szentnek
tartott Igazságért az életének feláldozásával kell bizonyságot tennie arról, hogy igenis
Istent szereti mindenekfelett, jobban, mint a saját életét. Ekkor gyógyult ki a lélek a
gőgből; ekkor nyerte vissza a tényleges összeköttetést az Atyával.
Ameddig a lélek még éretlen - tehát ameddig még benne az Istentől elválasztó fő
bűn: a gőg, erős - addig minden legkisebb vélt, vagy valódi sérelemre üt-vág maga körül,
ami végül is egy adok-kapok állapot és több testetöltésen át hathat. Ez kifárasztja a lélek-
erőket, hiszen ezen az alacsony rezgésszinten nem működik az isteni támogatás. A gőgje
és a harci kedve a sok ütközés és fájdalom hatására alábbhagy és lassan kezdi befogadni
az isteni kegyelem sugarait, majd a megtérés, azaz megváltozás misztikus csodája
megtörténik nála is.
A szellem szeme ekkor megnyílik, s egészen másvalakivé válik, mint aki azelőtt
volt, megszületik Isten kegyelmének csodavilágában, amelyben bár addig is benne élt, de
süket és vak, sőt halott volt annak csodáival szemben. Végre fölismeri, hogy minden, ami
létének keretét képezi, sőt maga a lét is Isten kimondhatatlan szeretetének bizonyítéka.
Mikor a szellem idáig jutott, akkor ezt a tudását tettekben is meg kell pecsételnie.
Ekkor leküldi őt az Atya egy áldozatos életbe, amelyben éretlen lelkektől eredő
gyötrelmek közepette, a szenvedések tüzében, vagy a szentnek tartott Igazságért az
életének feláldozásával kell bizonyságot tennie arról, hogy igenis Istent szereti
mindenekfelett, jobban, mint a saját életét, mert nem zúgolódik, nem lázadozik, nem
vádol, pedig tudja, hogy ártatlanul szenved; de ha Isten ezt kívánja tőle, legyen meg az ő
szent akarata. Ekkor gyógyult ki a lélek a gőgből.

54
 A másik fő bűntől, az érzékiségtől való megszabadulását a léleknek, a könyv egy
másik részében tárom fel, a mely a duál-törvényről és a duál-szeretetről szól

Isten az Atya, akié mind az egész teremtettség, s mi is teremtményei vagyunk,

gyenge, gyarló szellemek. Isten teremtette a szellemet a saját hasonlatosságára. Így a
szellem is, mint az Atya, folyton-folyvást teremt; szünet nélkül sugároznak ki belőle
erők, gondolatok, érzések, vibrációk. Amit a szellem kibocsát magából, az mind az ő
tulajdona marad, tehát minél jobban sokasodnak körülötte az ő produktumai, annál
hatalmasabb, annál több felett rendelkezik, tehát gazdagabb, annál többre képes, s annál
több az öröme, annál nagyobb a boldogsága.
Ez a szakadatlan gazdagodás, erősödés, növekedés volt az, ami a teremtettség egy
részénél az elhomályosodást okozta. Ez okozta azt, hogy önmagát olyan nagynak látta,
hogy nem látta meg a saját nagyságától az egyetlen Nagyságot, az Abszolútot, akiből
minden, tehát ő maga is származott.
Képzeljétek el tehát a bukást, mint felülről való folytonos alászállást. Az első
meghomályosodás folytán a szellem arról a síkról (dimenzióból), amelyben tiszta
korában élt, alásüllyed, s minden, amit ott fenn létesített, ott marad azon a magasabb
létszinten. A szellem teremtőképessége ezzel a süllyedéssel nem szűnt meg, csak
csökkent, tovább homályosodott az az őserő, az az őstulajdonság, amely őt
teremtőképessé tette. Így folytatódik tovább ez a bukásnak nevezett folyamat, mert hiszen
a bukás nem máról-holnapra következik be, hanem idővel nem mérhető
örökkévalóságokon keresztül folytatódik. Tehát minél mélyebbre száll a szellem, annál
gyarlóbbak az alkotásai, annál kevesebb örömöt tartalmaznak.
Minden egyes alászállással elveszti a szellem azt, ami az előző szinten az övé volt,
ami felett ott még rendelkezett, jóllehet az ő örökkévaló életében nem szűnnek meg ezek
az övéi lenni, csak ő válik meg tőlük, ő veszíti el a tudatát annak, hogy valaha milyen
óriási gazdagság, dicsőség, hatalom volt a tulajdona. Tehát minden elhagyott síkon ott
maradnak a teremtményei, őrá várnak, hogy visszatérjen és szellemesítse őket, tehát
felemelje magával azt a szellemesített lényeget, aminek a rezgései alkalmasak a
magasabb világba felemelkedéshez.
A bukás leereszkedő ívében van egy olyan létállapot, amikor testet ölthet mint
ember és lehetőséget kap, hogy meggondolja magát a lélek, lássa be, hogy a helytelen,
törvénytelen akarása rosszra vezet. Ezután sokan meg is fordulnak, elkezdenek
visszakapaszkodni oda, ahonnan lezuhantak. Mások viszont büszkeségük, gőgjük és
kétségbeesett gyűlöletük miatt, minden és mindenki, főleg Isten iránt, sűlyednek tovább.
Így száll alá a szellem a bukásba egészen addig, ameddig teremtő erői elapadnak és
a saját éltető erői az őt körülvevő anyagban szétfoszlanak apró darabkákra szakadva.
Hosszú-hossú érlelődés után jutnak a lélekrészecskék az isteni életerő hullámzásai által a
természet körforgásába, ahol ugyancsak hosszú út vár rájuk míg apránként
megszabadulnak az anyag bilincséből és egyesülhetnek. Majd csak ezután kerül a lélek
abba a helyzetbe, hogy emberi testet éltessen egy a Kegyelemtől kijelölt turnusban, egy
civilizációs ciklusban. Bizony, lehet sokáig kell várakozzon, de mi ez ahhoz a néhány
milliárd évhez képest, amíg tehetetlenül feküdt az anyag szorításában.
Egyetlen szellem útját néztük végig, amint felülről lefelé száll, a Mennytől a
kárhozatig. Ezt az utat egész szellemrajok tették meg, szellemek milliói és milliárdjai.
Ezeknek a szellemeknek minden egyes egyede a lelkéből, az énjéből életének minden
pillanatában sugározta ki azokat a gondolatokat, érzéseket és erőket, amelyek a
hasonlóság törvénye szerint összekapcsolódva szférákat, világokat, rendszereket

55
alkotnak. Ezek a fluidok hatalmas rétegként veszik körül azt a planétát, azt a bolygót,
amelyben egészen a kárhozatig alásüllyedt szellemek, mint koporsóban alusszák hosszú
álmukat.
Ezek a mentális és asztrális fluidok, amelyek a földet és a többi égitesteket is
körülveszik, az abban a világtestben holtan szunnyadó szellemek örökségei, amelyek
létrehozóik feltámadására várnak. Ezt az örökséget az utánuk következő szellemrajok
használják, sőt szaporítják a saját erőikkel. Így rétegeződnek a szférák folyton-folyvást,
magasabbról-alacsonyabbra, míg végül beburkolják azt a közös nagy koporsót, amelyben
a szférák alkotói pihennek.
Évek milliói múlnak, és a holt anyag lassan-lassan életet vesz föl, s helyet ad egy
magasabb rendű életformának: a növényi életnek, és ő maga is élővé válik azáltal, hogy a
növényi élet a gyökereivel belebocsátkozik, és felszívja magába. A holt szellem pedig ott
van mindezek mögött, és Várja a feltámadását. A növényi élet kibontakozása fokról-fokra
fölemészti a holt anyagot, és lépcsőfokul szolgál egy még magasabb rendű életformának:
az állati életnek. Az állati élet már gazdag megnyilvánulásokban, mozog, érez,
gondolkozik. Miből lett mindez? A holt szellem erőiből, fluidjaiból. A holt szellem pedig
ezek mögött is mindenütt ott van, feltámadására várva.
Aeonok és aeonok múlnak el, örökkévalóságok peregnek alá a végtelenség
tengerébe, míg végül Isten Lelke az ő leghatalmasabb szolgája: a Természettörvény által
megalkotja a halálból ébredő szellemi szikra számára az első lakóhelyet: az emberi testet.
Magasabb rendű testei: az asztrál- és a mentáltest azoknak a magasabb rendű világoknak
és szféráknak vetületei, amelyekben az ő hátrahagyott királyi vagyona vár reá; a test
legmagasabb részén, az agyban székel az Istenből való szikra: a szellem. A mély álom
kábulatából fölébredt isteni szikra kitörli szeméből az álmot, és bámulva néz körül. Nem
tudja, hol van; a múlt dicsősége és nagysága, hallatlan erőfeszítései és szenvedései, az
életek és halálok sorozata, mind-mind elmúlt dolgok, amelyek teljesen kitörlődtek
tompult tudatából. Csak áll, és vár.
Íme, a test, ez a csodálatos produktum, a legalsóbb rendű holt anyagtól kezdve a
legmagasabb rendű valóságig a Mindenség összes tényezőit tartalmazza. Miután pedig
minden létezőből tartalmaz magában, mindezeken keresztül kapcsolatban van az összes
erőrétegekkel, és azokban az erőrétegekben élő összes szellemekkel; kapcsolatban van az
alsóbb rendű élet összes egyedeivel, tehát kapcsolatban van az egész világmindenséggel.
Ebben a közösségben minden egyes egyénnek, minden élőnek, sőt minden egyes
paránynak legfőbb parancsa és törvénye ez: „Egy mindenkiért, és mindenki egyért”.

A szellemi mozgatóerő, az akarat elfajulásából keletkezik minden gonosz. Az

akarat elfajulása előidézi a gondolatok elfajulását; ez a fogalmak összezavarodását, ami
viszont eltorzult nézeteket, az ilyen nézetek elferdült megismerést és ez utóbbi
ellenmondást szül. Így áll elő az ellenmondás az akarat elfajulásából. Már pedig az
akarat: erő. Az ellenmondás tehát ennek az erőnek megnyilvánulása; törvénye: az
erőszak; s eredménye: a megsemmisítés!
Mivel minden anyagi dolgot szellemi mozgató erők teremtenek és alakítanak át,
maguk a mozgatók azonban elfajultak, a teremtés sem lehet egyenes, hanem ferde kell
hogy legyen, hasonlóan alkotójához. Itt a ferdeség alatt a szeretetből az önzésbe áthajlást
kell érteni mindenféle bűnös eltorzulásával együtt.
Ezen a zátonyra futott gondolkodásmódon még lehetne segíteni, ha engedné magát
visszafordíttatni; a rosszon azonban nem lehet, mert az a segítőt nem engedi a közelébe,
sőt még jobban megvadul, ha valaki merészkednék őt rosszaságánál fogva megragadni.

56
Így válik a kezdetben csak visszás ember később vad gonosztevővé. És vajon mi tette őt
gonosztevővé? Csak a büszkeség, mely nem engedte, hogy visszásságát beismerje. A
büszkeség rettenetes méreg, mely a kezdetben csak megtévedt embert a pokol vad
szolgájává alakíthatja át; olyanná, aki durvább magánál az ördögnél is. Az ilyen tudja,
hogy nincs igaza és igaztalanságának teljes tudatában rossz.
Az ilyenen nem lehet segíteni, mert vele szemben kárba vész minden szeretetbeli
szolgálat; az ilyennek puhító pácba kell kerülni, s egész kis örökkévalóságokon át benne
is maradnia, a teljes figyelmen kívül hagyás keserű megaláztatásainak kitéve. A
hosszútűrés és a figyelembe nem vevés Isten leghatékonyabb eszköze a
megátalkodottakkal szemben. A végtelenül hosszú idő felőrli a az ellenállást, lassan
belátja a szellem, hogy ebben a tehetetlenségi állapotban, önmagától képtelen bármit is
változtatni sorsán és vágyódni kezd valamiféle szabadító után. Ilyenkor irányítanak hozzá
kegyes, áldozatkész szellemeket, akik kapcsolatba lépnek vele és egy kis világosságot
visznek hozzá, amit követhet.
Súlyos betegségeknek erős gyógyszer kell; az isteni törvényben pedig a legerősebb
gyógyszer a figyelembe-nemvevés. Azt sokáig egyetlen lény sem állja ki, anélkül, hogy
meg ne puhulna ebben az irtóztató erős pácban. Isten hosszútűrése olyan végtelen, aminő
egyetlen teremtett lénynek sem lehet. Isten végtelen hosszútűrése alatt végül meg kell
puhulnia s teljesen szétolvadnia mindenkinek, bármilyen kemény is legyen.

Van egy időpont a haladás útján, amely időponttól fogva ez az út folyton gyorsuló
tempóban és folyton csökkenő fáradsággal és szenvedéssel jár, mégpedig olyan
szédületesen gyorsuló tempóban, amilyenről nekünk ez idő szerint fogalmunk sincs. Nem
az az időtlen idő kell a visszatéréshez, mint amennyi az alásüllyedéshez használódott fel.
Mégpedig két oknál fogva nem. Az alásüllyedés ugyanis nagyon lassan történt, mert az
Úr az ő Szentlelkével folyton-folyvást tartotta vissza a hűtlen fiakat, s állandóan vonta
vissza Magához őket. Ez az alásüllyedésüket nagyon meglassította, és hosszúra nyújtotta.
Ennek hatása alatt sokan az első hibás lépés megtétele után vissza is fordultak. A felfelé
való haladás alkalmával a Szentlélek ereje szintén folyton vonja, húzza az Atyához a
szellemeket, és minél közelebb vannak a mennyhez, annál nagyobb és erősebb ennek a
vonzásnak hatása. Tehát a felemelkedés sebessége mértani haladvány szerint növekedik.
Ez olyan mint a sebes folyó árjával szemben vagy vele úszni.
Ez az isteni hatványozódás olyan szédületes, boldogító, elgondolhatatlan gyors
haladást biztosít annak, aki egyszer a haladás útjára lépett, hogy már ennek az
elgondolásnak is meg kell százszoroznia a reménységünket, ezerszeressé tennie az
örömünket és végtelenné növelnie Isten iránt való szeretetünket. Ez az időpont pedig a
megtérés időpontja. A megtérés bámulatos, csodás titok. A lélekben egyszerre olyan
misztikus változás történik, amelynek csodás mélységét csak egyedül az Isten ismeri.
Mert aki még egy pillanattal azelőtt a sátáni erők eszköze volt, az egy pillanattal később
az isteni jó mellé áll, és magával ezzel a megfordulásával rést nyit azon a sötétségen,
amelyben addig élt. Tehát aki megtér, az rést nyit az Isten Lelkének, az beengedi az Isten
Lelkét a saját lelkivilágába, és attól fogva már csak egy dologra van szüksége: legyen
engedelmes. A Szentlélek attól fogva egyenes úton vezeti. Ne ő akarjon utakat és
módokat találni az üdvösségének elérésére, hanem bízza magát Istenre.

57
 7. fejezet

Élet

Világunkban minden rezeg, mozog. Soha nincs megállás. Nem létezik abszolút
nyugalmi állapot, mert az egyenlő lenne a megsemmisüléssel, a halállal. A szellem is
megállás nélkül tevékenykedik. Fáradtságot nem ismer. A fizikai létben a pihenés és
alvás szükséges, de nem a szellemnek, hanem a fizikai testnek. Ez a bio-ruha ugyanis
olyan mint egy akkumulátor. Használat közben lemerül, ezért pihennie és aludnia kell,
hogy újra feltöltődhessen, különben elpusztul, belehal a fáradtságba.
Az élet maga is egy állandó isteni erőkiáramlás, egy erőmozgás, amely mindent
áthat és mindent éltet. A tudósok azzal játszadoztak, hogy létrehozzák azt a leghidegebb
állapotot, amikor az atommag megdermed, és megáll benne a mozgás, azonban nem
vették figyelembe, hogy világunkban mindent az Egy Élete éltet, nem lehet semmit
elkülöníteni tőle. Amiből visszavonja erőit, az eltűnik, mintha nem is létezett volna. Ezért
világunk egy illúzió, az Ő illúziója. Addig létezik, amíg a rezgései éltetik. Ezeknek az
életrezgéseknek a tendenciája a fejlődés, növekedés és a folyamatos felfele emelés, egyre
magasabbra.
Minket szellemeket a saját képmására teremtett az Atya. Ezért kötelességünk, hogy
az Ő erőáramába, az életbe belemerülve együtt ússzunk az áramlattal és ne szembe vele.
A mi kis egyéni lelkierőnkkel nem kell mindenkit emelni. Elegendő, ha jó szándékkal és
erőbeosztással magunkat, a magunk rezgésszintjét emeljük. Egy halhatatlan lény nem
ismer nyugalmat, ellenben előrehaladást, változást és fejlődést igen.
Minden mozgásban van, semmi sem áll, minden rezeg. Az energia és az anyag
csupán különböző frekvenciájú rezgések manifesztációja. ”A megnyilvánulásban semmi
sem mozdulatlan”. Az egész Makrokozmoszban minden, rezgés, e rezgések pedig
különböző, rezgésszám tartományokban nyilvánulnak meg. Így az anyag, az energia, a
lélek az értelem és a spiritualitás, mindezek, csak különböző rezgés szinten rezgő
energiák.
Minél magasabb a rezgés frekvenciaszintje, annál magasabb az illető lény vagy
állapot szellemi szintje is. Bármi, ami a megnyilvánulásban létezik jól meghatározható
frekvenciaszinten, rezeg, mozog. Minden, ami a makrokozmoszban létezik,
meghatározott ütem szerint rezeg. Még egy számunkra mozdulatlannak tűnő dolog, mint
például egy darab kő is, valójában adott frekvenciaszinten rezeg. Ezeket a fizikai világ
megnyilvánulásaira vonatkozó elveket alkalmazhatjuk a lelki élet területén is, hiszen a
gondolatok, a lelkiállapotok, az akarat tulajdonképp mind-mind energetikai állapotok,
rezgések melyeket kisugárzunk magunkból, és amelyek kisebb-nagyobb hatást
gyakorolnak a környezetünkre.
A rezgés elve lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, hogy a Mindenható Atya
Birodalmából származó Legfelsőbb Isteni Energia rendkívül magas rezgésszámot

58
képvisel és hogy ez az a Mindenható Isteni energia, amely az egész Megnyilvánulásban
mindent lehetővé tesz.
Tudatunk rezgésének emelésével olyan erőket és képességeket ébresztünk
magunkban, amelyek létezéséről korábban tudomásunk sem volt. A szó szoros
értelmében „felébresztjük” az emberben rejlő jót, ekképpen mi magunk válunk
„gyógyszerré” a többiek számára – és áldássá az egész világ számára.
Minden dallamnak, kimondott hangnak, leírt jelnek vagy szimbólumnak megvan a
maga sajátságos rezgése. Ugyanígy eszközeinknek, ruházatunknak, butorainknak,
házunknak és környezetünknek is saját, csak rá jellemző rezgése van. Ezek a rezgések
sokkal erősebben befolyásolják az ember rezgéseit mint gondolnánk. A szellemi fejlődés
egyik feltétele a megemelkedett rezgésszám, s ezt nagyban segíti a tudatosan kialakított
harmonikus környezet.
Kineziológiai kísérletek, mérések és bekalibrálások alapján létrehoztak egy
táblázatot amely 1-től 1000-ig tükrözi a tudat állapotát a rezgésszámának a
függvényében, ahol az egyes az emberi lét legalacsonyabb fokát jelöli, az ezres pedig a
Krisztusi tudat szintjét. Az alacsony szintű rezgéstartományban az ember nagyon kevés
életenergiával rendelkezik ezért akaratlanul is elvonja környezetéből (energiavámpir),
vagy jobb-híján a Földanyától. A 200-as szinten éri el az energiakiegyenlítődés állapotát,
amikor már nem von el a környezetéből, de nem is ad. Ezután amint rezgésszintünk
emelkedni kezd csodálatos dolgot tapasztalunk, az energiaszint exponenciális függvénye
a rezgésszintnek. Olyanokká válunk mint egy-egy sugárzó antenna, amely jótékony
életenergiával árasztja el környezetét. Ennek egyik jele a gyermekek ösztönös vonzódása
és közeledése, csimpaszkodása egy magas rezgésű emberre.

Ma már az emberi tudomány is eljutott addig a megállapításig, hogy az anyag

önmagában véve nem létezik, hanem erők összetömörülése. Az anyag tehát
megsűrűsödött erőhalmaz. De mi az az erő, amely az anyagban el van temetve?
Ez az erő az élet. Élet él az anyagban is, habár az emberi szem és az ember
értelmének parányisága nem képes azt kimutatni. Végső soron az anyag a bukott
szellemiség gondolatainak és érzéseinek megsűrűsödött formája. Az élet Isten
akaratának, lélekerejének kiáradása az egész teremtett világra. Ez az élet, ez az erő,
amely mindenben benne van, szabadulni kíván a sűrű anyag rabságából, a feltámadást
várja, mint az írás mondja: „az egész teremtettség epedve és sóvárogva sóhajtozik a
feltámadás után."
A hegyek és a tenger, a levegő, a zúgó erdő és az ember teste, és minden, de
minden, végső eredményében börtöne annak az életnek, amely bele van zárva, és amely
mindenfelé végtelenül változatos formákon keresztül fejlődve és kibontakozva tör a maga
feltámadása után.
Az az erő tehát, amellyel az Atya elárasztotta és életben tartja a mindenséget, benne
van a holt anyagban is. De ugyanez a teremtőképesség benne él minden egyes teremtett
szellemgyermekében is. Minden egyes szellem, testben vagy testen kívül, gondolatoknak
és érzelmeknek végtelenül változatos, definiálhatatlanul sokszerű tömegét teremti
folytonosan, és ezek a gondolatok, ezek az érzelmi és akarati megnyilvánulások szintén
erők, amelyek megmozgatják a mindenséget, amelyek formát öltenek az éterben annyira,
hogy az a gondolat- és az az érzéstömeg, amelyet a földön élő emberek magukból
kisugároznak, alkotja meg a szférákat s bennük a földi életnek mását.
Hatalmas erőmennyiség ez, amelynek hatásai vannak nem csupán a lelkekre és
szellemekre, de a természeti erőkre is, amelyek az embereket körülveszik. Ezek a hatások

59
megtelíthetik a természeti erőket tiszta formákkal, de megtelíthetik tisztátalan, ellentétes,
kárhozatos formákkal is. Ezek az erők létrehozhatnak tisztító, átszellemesítő, átnemesítő
hatásokat és fluidokat, de jelenthetnek beszennyező, megkötő, kárhozatba vezető
hatásokat is.
Az emberiség szellemi-lelki fejlődésének szintje folyamatosan emelkedik. Mi ezt
alig érzékeljük rövidre szabott földi életünk miatt, de ha alkalmunk lenne
összehasonlítani a mai átlagembert a különböző történelmi korok átlagemberének értelmi
és érzelmi, azaz lelki fejlettségével, ez nyilvánvaló lenne. A médiák folyamatosan
óbégatnak és riogatnak bennünket, hogy az emberiség mennyire pusztítja a természetet,
hány állat és növényfaj pusztul ki. Ez mind manipuláció, mert az ellentét erőinek az
érdeke, hogy mi állandóan rettegjünk valamitől, állandóan haragudjunk és gyűlöljünk
valakit, bárkit.
Hogy mennyire pusztítjuk a természetet és bántjuk a Földanyát, azt csak ő
mondhatja meg és, ha valamit úgy kibillentettünk, hogy a kritikus szintet elérte, azonnal
működésbe lépnek a természet erőinek kiegyenlítő tevékenységei, melyek helyre rakják a
dolgokat. Tény és való, hogy az emberiség fejlődése folyamatos változásokat idéz elő a
természeti világunkban is.
A természeti környezetünk olyan, mint a pillanatnyi korszellemünk tükörképe.
Pontosan megmutatja az emberi átlaglélek fejlődésének állapotát, előnyeit a régebbi
korok emberiségével szemben, illetve hiányosságait, hibáit, téves elveit, melyek a
hatékony fejlődését akadályozzák.
A kipusztult állat és növényvilág rezgésszintje túlságosan alacsony volt a közben
folyamatosan fejlődő emberiség rezgésszintjéhez képest, ezért el kellett tűnjön az ember
környezetéből, viszont a számára hasznos és érzékeit gyönyörködtető növényeket és
állatokat maga az emberiség gondoskodása szaporította, nemesítette és tartotta fenn.
Átalakítva szinte az egész föld-felszint, alig maradtak olyan területek, ahol az ember
biztonságát nagyragadozók, és veszedelmes mérges csúszómászók vagy növények
veszélyeztetnék.
Ha nem lenne ez az érdekelvűségből fakadó őrületes egyenlőtlenség az anyagi
javak elosztásában, az emberiség felemelkedése nagyon hamar végbemehetne, mert a
természet világának mai állapota ezt támogatná és segítené. (Mondjuk nem kellene
rettegni, hogy meditáció közben ránk tör egy vérszomjas bengáli tigris, vagy megmar egy
királykobra.)

Az egész világmindenséget sugárzások és vibrációk járják át. Magát az anyagot is

sugárzások járják át és ezáltal az anyag szerkezete megváltozhat; a tömör lassan
fellazulhat és szerkezetében is megváltozhat. Hiszen a kemény anyag is folyékonnyá
válhat, a folyékony anyag pedig gőzzé, párává alakulhat át.
Mielőtt elment az Úr, mindent rendbe hagyott. Tanítványainak pontos utasítást
adott arra nézve, hogy a világ minden tájára el kell jutniuk, el kell juttatniuk az isteni igét.
Még-egyszer megismételte ígéretét is, hogyha Ő távozik elküldi a Szentlelket, hogy az
minden igazságra elvezethesse azokat, akik a Szentlélek befogadására hajlandók. A
tanítványokat megerősítette lélekben és igazságban, hogy  amikor ő, az Úr, már nincs
velük, a Szentlélek ereje képesítse őket a nagy munka  elvégzésére és ha földi hatalom
úgy kívánja, akkor életük feláldozására is, az igazságért, azaz a krisztusi igéért. A
Szentlélek az isteni és a krisztusi erőknek forrása, így ezzel az erővel az anyagi világot át
lehet alakítani és meg lehet változtatni.

60
 Az anyag szellemesítése nem azonos az anyag szétesési procedúrájával. A
szétesésben bizonyos fokú rothadás van mindenkoron, a szellemesített anyagnak viszont
minden paránya fénylővé, élettel telítetté válik és hatásaiban felfokozható és ezzel a
felfokozott hatással csodákat lehet véghezvinni, vagy ezeket az anyagrészecskéket
magasabb világokba lehet emelni.
Az ember járatlan a sugárzások és az erőhatások világában. Azokat az erőket,
amelyek élettel telítettek, amelyek intelligens gondolatokat, vágyakat vagy érzéseket
hordoznak, még nem; ezek a sugárzások és hatások teljesen ismeretlenek előtte, még a
mágusok tudása is csak használni tudja koncentrált akaraterővel, de a lényeget nem
ismeri.
A növény- és állatvilág, hatodik érzékszerve teljesen nyitott, ezt semmiféle
erőhatások meggátolni nem képesek. Ösztönnek nevezzük ezt, és az ösztönével pontosan
tájékozódni képes. Tájékozódni képes mindaddig, amíg a törvényeknek megfelelően,
azaz az ember által létrehozott káosz nélkül élheti az életét. Az ember tizedébe,
századába, ezredébe, milliomodában nem ismeri sem a természeti törvényeket, ezért
minden érzésével, gondolatával és egész kialakított erőszakos vágyvilágával újabb és
újabb zavarokat hoz létre az erők világában.
Erők özönében, erők sugárzásában, erők vibrációi között él az ember. Amit érzékel,
az annyi, hogy a sugárzás, vagy a rezgés kellemes vagy kellemetlen. Az anyag nem
vonatkoztatható el az erők világától. Magában az anyagban is latens erők, energiák
vannak, ezek szabadíthatók fel például tűz által, de ezek az erők kívülről is hathatnak az
anyag belseje fele és az anyag szerkezetét megváltoztatják.
Mikor a bukás bekövetkezett, ezzel a cselekedetével a teremtmény kilépett a
szeretet és igazság törvényköreiből, törvényen kívülivé vált. Tévesen azt hitte, hogy a
törvényen kívül nagyobb lesz a szabadsága, mert így nincs korlátozva, és nagyobb lesz
ismerete és tudása is. Tévedt! Az anyag börtönévé vált, mert nem volt képes többé tiszta
erőkkel áthatni, tehát nem lett szabadabb, tudása és ismerete pedig meghomályosodott.
A földön mindennek, fűnek, fának, állatoknak, víznek, talajnak, a légkörnek
kisugárzása van. Minden rezgéshullámokból épül fel. Amihez az ember közelebb vagy
távolabb esik, hatással van rá.
Szükséges, hogy az ember érdeklődési köre egyre szélesebbé váljon, ha nem,
beszűkül, ha viszont beszűkül, sem a kellő adások leadására, sem az adások felvételére
nem képes. Ha az ismeretekre nyitott vagyok, akkor nyilvánvaló, hogy egy szűrőnek kell
müködni bennem, hogy a rosszat kiszűrjem, hogy sorrend pontos legyen, hogy tudjam,
mi a lényegtelen, mi a fontos, mi a legfontosabb. Sohasem az a fontos, hogy én
érvényesüljek, hogy az én igazam jusson érvényre,  sohasem az a fontos, hogy rám az
emberek felfigyeljenek és dicsérjenek. Mindig az a fontos, hogy alázatos eszköze legyek
az isteni jónak, a jó vibrációinak, a jó kisugárzásainak, hogy minden tettemmel Istent és
az Ő nagyságát dicsérjem és semmiképpen ne önmagamat magasztaljam fel.

Isten egyik jellemzője a folyamatos tevékenység. Egyetlen pillanatra sem pihen. Ez

jellemzi az általa teremtett szellemeket is, ezért a szellemnek is örökké dolgoznia és
mozognia kell. Ez történt a bukás után is. Folyamatosan teremtettek akkor is, de mivel
megszakították kapcsolatukat a Rendfenntartóval, megszűnt a rend is a teremtéseikben és
így kialakult a káosz állapota. A teremtés folyamatosságát minden ember
megtapasztalhatja saját magán, ha megfigyeli gondolatinak és érzéseinek az áramlását.
Próbálja csak megállítani, ha tudja! Ez lehetetlen még az alvás állapotában is, sőt
kómában is folyamatos a teremtő gondolatok áramlása.

61
 Azután ebből a sűrű ködből lassanként sűrű világok keletkeztek, egészen odáig,
amikor már a szilárd anyagba szorult bele az az élet, amely az Istentől származott. Az
anyagi világ, úgy, amint van, nem más mint erők elraktározott, megmerevedett óriási
tömege, azoké az erőké, amelyek gondolatok, érzések és akarat-megnyilvánulások
formájában indultak útra.
Tehát a káosz a bukott szellemvilág teremtő tevékenységének az eredménye. A
hűséges elsődök kapták azt a feladatot, hogy a káoszban rendet teremtsenek. Ők hozták
létre az első napkört, amelyben ők voltak az ősnapok Logoszai (teremtői és fenntartói).
Az engedetlenek sorozatos bukásának eredményeként születtek meg a "Rendfenntartás"
eredményeként a további napkörök a folyamatosan csökkenő dimenziókban. Mi most a
harmadik dimenziós hatodik napkörbe tartozunk. Ez most a süllyedés legalsó dimenziója.
Mivel a szellemvilág közlései szerint a végidők után a hatodik napkörből a salak
kivettetik és majd egy hetedik megalakuló napkör anyagát fogja képezni, felmerül a
kérdés, mi is lesz annak dimenziójával? Nos a válasz egyszerű, azért beszélünk
felemelkedésről, mert a megtisztult Földanya egy magasabb dimenzióba fog lépni, a
harmadik dimenzió pedig megmarad a hetedik napkör számára.
Egy-egy olyan világ, mint ez a szegény Föld is, amely a maga anyagával az életnek
óriási tömegét zárja magába, olyan, mint egy sötét koporsó, amely kering a
mindenségben, besugározva a kívülről jövő élettel, amely kívülről jövő élet felébreszteni
vágyik azt az élettömeget, amely ebben az anyagban, mint halott pihen. Az Élet
koporsója ez a föld és az élet koporsói azok az anyagok, amelyek mindenféle
variációban, mindenféle megnyilvánulási formában együtt vannak rajta. Ezek a koporsók
nehezen engedik ki magukból az Életet, azt a drága halottat, amelyet magukba zárnak.
A kőzet, amely végső eredményben szintén csak erők konglomerátuma, érzések és
gondolatok megszilárdult holt anyaga, maga is él, az Élet ebbe is be van zárva. Mivel
pedig ebben a halál a legmélyebb, azért ez az életet nagyon-nagyon lassan, hosszú,
örökkévalóságoknak tekinthető időturnusok után tudja csak kiengedni magából. Egészen
titokzatos, emberi bölcsesség által soha meg nem fejthető átalakuláson megy keresztül az
az élet, amely az egyik koporsóból, a kőzet évmilliókig bezárt koporsójából egy új
koporsóba: a növény testébe juthatott bele. Mert az az életparány megint csak koporsóban
van. A növény teste sem egyéb még, mint az élet koporsója, mint ugyanannak az
anyagnak átalakult formája.
A növényi életet felszedi magába az állati élet, és ezáltal az a primitív élethullám,
amelynek a növényben csak egyetlen mozgási lehetősége volt: a növekedés, az állati
testben szabad mozgást nyer, de ez a forma is csak koporsója még az életnek. De az
életnek ebből a koporsóból is ki kell bontakoznia, hogy új koporsó várjon rá abban a
legtökéletesebb szervezetben, amely a földön a szellemet van hivatva magába fogadni, az
emberben.
Ezzel az az élethullám, amely az ember testét élteti, a legmagasabb-rendűvel lépett
összeköttetésbe, amivel egyáltalában összeköttetésbe léphetett: a szellemmel. Egyszerre
végtelenül kitárul a horizont az előtt az élethullám előtt, amely az ember földi életét tölti
ki. A gondolatoknak és érzéseknek elgondolhatatlanul nagy skálája, a szeretetnek és
gyűlöletnek végtelen változatos árnyalatai bontakoznak ki mind-mind ugyanabból az
élethullámból, amely élethullám az eddigi koporsókban elzárva pihent.
A szellemnek, akinek ilyen testet kell magára öltenie, feladata mindezeket a
kibontakozó érzéseket, gondolatokat, akarat-megnyilvánulásokat rendezni, minősíteni,
általuk magát fejleszteni, edzeni, tisztítani; és szellemesíteni azt az élethullámot is,
amelyet az élet leélése céljából eszközül, ajándékul kapott.

62
 Az ember nem nagyon szeret komoly dolgokról gondolkodni. Fantáziája és
gondolatvilága csapongó. Többnyire a földi dolgok és a jelenlegi pillanat érdekli és
gondolatai is e körül forognak. Sokat gondolkodik teljesen felesleges dolgokon, amelyek
nem vezetnek sehova. Gondolatai gyakran járnak embertársai körül is, túl kritikus, de
sohasem önmagával, hanem mindig másokkal szemben. Magát túlértékeli, másokat annál
inkább elmarasztal.
Ébren van és mégsincs ébren szellemi szempontból. Tulajdonképpen félig-meddig
átalussza, átszunyókálja életének éveit, évtizedeit. Sok esetben nem tud, nem is akar a
lélek fejlődése szempontjából lényeges és fontos dolgokra koncentrálni.
Nem a külső világot kell az embernek alaposan megismerni, nem is az a lényeges,
hogy a külső, az anyagi világ mindenféle dolgai között eligazodjon és jól informált
legyen, hanem az a fontos, hogy önmagát megismerje, mégpedig helyesen és annak aki és
ami ő maga. Megismerje azokat a negatív, mondhatom úgy is, bűnös tulajdonságokat és
vágyakat, amelyek cselekedeteit beindítják és mozgatják.
A bukott világok, így a földi világ élete is messze esik a tudatos, pláne az öntudatos
élettől. Élni látszik, de valójában nincs öntudatnál. A fizikai test halála után is az emberi
lelkek hosszabb, rövidebb időre elvesztik öntudatukat. Szükséges azonban, hogy ismét
öntudatra ébredjenek. Nemcsak azok a szenvedélybetegek, akik vegyi, kémiai hatásokkal
érik el a kábulat állapotát, hanem azok is, akiket szenvedély fűt dicsőségért, szereplésért,
hatalomért, hogy uralmat nyerjenek akár csak egy emberlélek, vagy az úgynevezett egész
világ felett. Ha öt évre, tíz évre nem, legalább egy pillanatig, egy percig ők legyenek a
helyzet magaslatán. Rájuk figyeljenek.
Az embert beszédje, cselekedetei, viselkedése, érdeklődési köre mutatja meg a
másik embernek. Nem az vagy embertestvérem, akinek hiszed, akinek tartod magadat.
Minél inkább meg akarod mutatni magadat, annál mezítelenebb leszel az igazság
tükrében. Ébernek gondolod magad, akinek figyelme rajta van a társadalmi szokásokon,
az ismert neveken, a pillanat történésein, de valójában nem vagy éber és életedet nem
éled öntudatosan. A létben benne vagy, de az élet sokszínű, sokrétű csodálatos világából
kimaradsz. Az élet nagy érték, de csak akkor, ha azt arra a célra használják fel, amiért a
teremtő Isten egy földi életre adta. Ha az életet pazarolod, ha az életet pusztítod magad
körül, ha beszédeddel többet ártasz, mint használsz, ha cselekedeteiddel átkára és nem
áldására vagy az Istenből áradó életnek, akkor nem sok haszna van a te életszeretetednek
és a te görcsös élethez való ragaszkodásodnak.
Az embernek több okból is ébernek kell lennie. Ébernek azért, hogy hallja lelkében
a mennyei szózatot. Ébernek azért, hogy észrevegye maga körül a ráleselkedő
veszélyeket. Ébernek azért, hogy meggondolatlan beszédjével és cselekedetével nehogy
barátok helyett ellenségeket szerezzen magának, amíg az úton van. Vagy az is
előfordulhat, hogy nem veszik őt komolyan, mert aki össze-vissza beszél, előbb utóbb
annak beszédjét az emberek nem veszik komolyan.
Azt is tudni kéne az embernek, hogy mikor, kire figyeljen oda. Mi az, amire
érdemes odafigyelni? Arra, amiből tanulni lehet, ami eligazítást ad. Arra, ami tanulságos,
azaz ami iránymutató, azaz ami egy ismeretnek, tudásnak a kibontakozását hozza, ami
érthetőbbé teszi előttünk és számunkra az érthetetlent. Ami számunkra érthetetlen az
megvalósíthatatlan is.
A rossz azért oly könnyen megvalósítható, mert az emberben sajnos még több van a
rosszból, a gyengeségből, az emberiből, mint a jóból. Ezért olyan ragadós a rossz példa

63
is. Ezért olyan veszélyes rossz társaságba kerülni. Igaz a társaságot többnyire úgy
válogatja meg az ember, hogy jól érezze magát köztük.
Az élet, még ha úgy néz is ki, semmit nem dob az ember ölébe. Ha ebben az
életében nem dolgozott meg érte, megdolgozott az előzőkben és most gazdálkodhat vele,
de ha nem beosztó, hanem könnyelmű és pazarló: elpazarolhatja. A természettörvény
szerint mindenért fizetnie kell az embernek. Semmi nincs ingyen, mindenért meg kell
dolgoznia. Ma talán még nem, de biztosan eljön az idő, amikor igen.
A bőség nemcsak gazdagságot jelent. Bőség, amikor az ember értelmi világa tiszta,
amikor képes átfogni a dolgok lényegét, az összefüggéseket, képességei, talentumai
vannak, amikor színes az érzésvilága. Tehát semmiben hiányt nem szenved. Ez szellemi
állapot.

A fizikai test elhagyása után a lélek az asztrál-világba költözik, itt van ugyanis az
igazi otthona. Ez a világ az érzelmek világa és itt a lélek számára akkor kezdődik a
tudatos élet, amikor a szellem már tud önmagáról és érzi, hogy létezik. Ez az ember lelke
fejlődésének kezdete.
Az ezt követő fokozat a ki nem elégíthető illúziók birodalma. Az asztráltestben
megjelennek a vágyak, szenvedélyek, és itt megismerheti a szellem, hogy milyen
szegényes dolog szenvedélyeknek élni. Mert itt a szenvedély lobog ugyan, de kielégülést
soha nem talál, mert minden szenvedélyillúziónak meg van a gyötrő ellenszere, ami a
kielégülést állandóan akadályozza, például a részeges nem ihat, a parázna pedig nem
paráználkodhat. Mi más lenne ez, mint az egyház által megrajzolt purgatórium? Joggal
nevezhetjük a szellemnek ezt az önmagában való gyötrődését tisztító tűznek, nemezisnek.
Minden érzelem, mely földi dolgokhoz tapad, itt gyötrelemnek forrása: vagyoni előnyök,
hírnév, hatalom, hiúság, érzékiség, telhetetlenség.
Hosszú idő múlva ezek a gyötrő érzések lassan eltompulnak. Az enyhülés örömét
az ilyen szenvedő szellemek számára mindig kívül álló erők hozzák meg. Most kezdi el
igazi szelleméletét az egyéniség. Már képes arra, hogy felkeresse azokat, akiket a földi
életben elhagyott. Rosszul esik neki, hogy szól hozzájuk, de nem kap választ: a földi
emberek egyszerűen keresztülsétálnak lényének ritkább anyagán. Gondolatokat
szuggerál, és észreveszi, hogy azt az emberek elfogadják. Földi emberek között élve,
helyzetének fizikai törvényeit nem ismerve úgy él, mint valami földi ember, holott az ő
állapotában evésre, alvásra nem lenne többet szüksége.
Ebben a fokozatban a lélek már megismerheti halálának körülményeit és ekkor
döbben rá, hogy mint szellem örök életű. Ilyenkor a lélek a szellembeli szabadságának a
tudatára ébred. Mivel az érzelmek világában van, sokkal tisztábbak és erősebbek az
érzelmei, rájön, hogy sokkal jobban szereti hozzátartozóit, mint ahogy életében érezte.
Szeretné meglátogatni őket, elújságolni nekik, hogy él, hogy semmi baja, jól érzi magát,
de az elhagyottak fájdalma, keserű bánata felerősödve visszhangzik a lelkében és
valósággal leblokkolja. Felelősséget érez értük és a hozzájuk kötődése nem engedni,
hogy eljusson a saját szférájába, a saját lakhelyére.
A szellem szabadságánál fogva eljuthat olyan helyekre, ahol zenét
hallgathat, ismerkedhet, tanulhat, tapasztalatokat gyűjthet. Így ismeri meg a szellem
lassanként az asztrál-világ törvényeit. Észreveszi, hogy csak erősen vágynia kell bizonyos
helyzetváltozásra s ez a vágy azonnal meghozza a beteljesülést. Valóban itt értjük meg,
hogy a földi élet csaknem semmi egyéb, mint iskola.
A földiséggel átitatott szellem akarata erőtlen, hite csekély, de a földiségtől
megszabadulva, akarata teremtő erővé válik. Rájön, hogy gondolatai rezgésével hatni tud

64
a földi emberekre. Erejét és akaratát kezdi használni az emberek jótékony
befolyásolására, segítésére. A szellem tehát fejlődésének ezen a fokán földi emberekhez
csatlakozik s igyekszik őket nemes elhatározásokra bírni. Szellemi vezetője segítségére
van ebben. Figyeli a magasabb szellemegyéniségeket, akikből sugárzik a szépség, erő,
boldog öröm, és vágynak olyanokká lenni. Igyekeznek minél több jót tenni, tudatosan
nevelik, erősítik önmagukat.
A fejlődésük magasabb fokán rájönnek, hogy teremtőképességüket a koncentráló
képességük fejlesztésével jelentősen növelhetik. A szellem tehát vágy és akarata által
megtanul teremteni előbb pusztán az önmaga örömére, majd emelkedett állapotaiban
viszont, mint az isteni világterv odaadó és hű munkása fogja végezni. A szellemvilágban
megállás nincsen. A szellem életének célja az örök cselekvés. Odaadó önfeláldozással
másokat jóra vezet, közreműködik karmák lebonyolításánál, kiegyenlítésénél.
A szellem most már egyéniségének teljes tudatára ébred. Megnyílik szellemi
látása és megismeri előző földi életeinek sorozatát szomorú tanulságaival együtt, amit az
emlékezés feltár előtte. A szellem vágyik levetni asztrál - testét. Bekövetkezik az
asztráltest halála s ezzel a szellem felemelkedik egy magasabb síkra: a mentális világba.
Második halál ez. Az asztráltestet tehát a szellem éppen úgy elhagyja, mint
annak idején a fizikai testet. Az asztráltest nem semmisül meg azonnal, hosszabb ideig él,
mert a szellem benne hagyja önmagának egy parányát. Olyan az, mint egy levetett ruha, a
szellem érzéseinek műszere volt, de amint a szellem kilépett belőle, a rezgések
megszűnnek benne. A szellem elhagyja az asztrál - világot, az érzelmek birodalmát, hogy
felülemelkedjen egy tisztább, derültebb, boldogabb régióba.
A szellemvilági élet egyik jellemzője a gazdaságosság. Nincs semmi sem
fölöslegesen, nincs pocséklás és a használt föltétlen eldobása. Ez történik a levetett
asztrál testekkel a "fantomokkal" is. Ezek használat után egy úgymond "kelléktárba"
kerülnek, ahol megőrzik őket. A lefele induló lelkek számára angyali szakértelemmel
kiválasztják a neki leginkább megfelelőt, az életfeladatát, vérmérsékletét, bolygóhatást és
más tényezőket figyelembe véve. Ha nem találnak neki egy éppen megfelelőt, akár több
fantom részeinek az összeszabásával készítik el a "szellemsebészek vagy
szellemmérnökök" azt, amely pontosan megfelel a céloknak, tehát rászabják a leendő
érzelemruháját. Néha céltudatosan adnak rá egy, mondjuk jobb minőségű fantomot, hogy
eljövendő életében a fantom is segítse a nagyobb megpróbáltatások idején. Máskor olyan
kap, amely egy bizonyos tulajdonságot megerősít benne, például egy impúlzív, izgága
jellemre egy nyugodt, csendes temperamentumú fantomot. Ezúton is láthatjátok, hogy a
lehetőségek végtelenek és a szellemvilág minden csodára képes.

A bolygók, a napok, de még a naprendszerek is hatással vannak egymásra vonzó

vagy taszító hatásokkal. Vannak időszakok, mikor egymás hatásait felerősítik vagy
lerontják, aszerint, hogy együttesen vagy ellentétesen hatnak. A Föld a naprendszerünk
egyik legalacsonyabb rezgésszámú bolygója. Létrehozásakor a többi bolygók
megépítésénél fennmaradt fluidok összegyúrásából keletkezett, ezért nem annyira pozitív
a kisugárzása, mint a többi, a mienknél fejlettebb bolygóé. Ezzel magyarázható, hogy a
Földről bármelyik bolygóra vissza lehet jutniuk az ide lehullott szellemeknek, ha el
tudták érni azt a fokozatot, amelybe annak a bolygónak természete tartozik.
Az alacsonyabb rendű bolygók, amelyek a Föld fokozatán alul vannak,
természetesen sokkal kisebb befolyást gyakorolhatnak a Földre, mert általános szabály,
hogy mindegyik bolygó a nála magasabb rendű bolygóra kevesebb hatással tud lenni,
mint a magasabb rendű az alacsonyabbra. És ez óriási segítségére szolgál a szellemeknek.

65
 A naprendszer bolygóiról földre jött lelkek magukon viselik bolygójuk természetét,
ezért bolygójuk állásai sokkal nagyobb hatásokkal vannak rájuk, mint a földi
szellemekre. Ez a tény gyakran megtéveszti az asztrológusokat, ezért az asztrológiát nem
vehetjük exakt tudománynak, mert nagyon nehéz itt egy általános érvényű igazságot
leszűrni.
Vannak azonban a Földön olyan testöltések is, az ún. determinált sorsok,
egy másik embernek, vagy esetleg egy egész csoportnak az érdekében jönnek létre. Ilyen
esetben az illető egyén sorsa nem az ő okozati törvénye szerint alakul és az asztrológiai
konstellációk itt egyáltalán nem válnak be - hanem annak a csoportnak, vagy annak az
egyénnek az okozati törvényébe kapcsolódik bele, akiknek, vagy akinek érdekében testet
öltött. Ezért soha egy dogmából ki nem szabad indulni az ilyen dolgok megítélésénél.
Tehát lehet az asztrológiát tanulmányozni, sőt helyes és jó dolog az, de a
nélkül a bizonyos megérzés nélkül, amit ti médiumitásnak neveztek, nem sok
eredményt lehet vele elérni. Sokszor vannak sorsok, amelyek azért alakulnak kedvezően,
mert az illető lélek időközben megtért, és ez által belépett egy magasabb szintű
törvényállapotba, a kegyelem törvényvilágába, ezt pedig semmi csillag vagy bolygóállás
nem mutathatja ki és számára érvénytelenné válik minden horoszkóp. És vannak
kedvezőtlenné vált eshetőségek is, ha letért az útjáról, tehát elszúrta az életfeladatát.
Ilyenkor az is előfordulhat, hogy súlyos betegség vagy balesettel próbálják jó észre
téríteni és ha nem megy, kiemelik egy hirtelen halállal.
Az egyik embernek anyagilag kedvez a sors, a másiknak lelkileg. Tehát vagy
anyagilag, vagy lelkileg áll a kedvező eshetőség, és rendkívüli eseteket kivéve, a kettő
egymás nélkül fordul elő. Ha most az ember megragadja az anyagit, akkor elesik a lelki
kedvezésektől, ha pedig megragadja a lelki kedvezést, mert az neki rokonszenvesebb,
akkor elesik az anyagi kedvezéstől, mert az egyik a másik mellett elsuhan. Ilyenformán
választhat az ember a szabad akaratával. Sajnos az átlagember nem érzékeli ezeket a
lehetőségeket és nem is él velük, de a népi hagyományokban nevelkedett parasztember
kivétel. Úgy a mezőgazdaságban, mint az állattenyésztésben szigorúan betartja ezeket az
íratlan szabályként leszűrt népi tapasztalatot.
Bizonyos időpontokban az égitestek kölcsönös erőhatásaiban vannak olyan
időpontok, időszakok, amelyeket a fekete mágiával foglalkozók kitapasztalnak és
felhasználják a saját céljaikra. Így vannak időpontok, amik az egészségre vagy betegségre
tudnak hatni, anyagi javakra, a földbe elrejtett kincseknek és nemes fémeknek
kikutatására, bányák felfedezésére alkalmasak. Ezek az időpontok kedveznek
az ilyen céloknak, azaz ezekben megvan az eshetőség az ilyen célok elérésére. De
ahogyan ezek a hatások létrejönnek, azonmód minden el is múlik, és keserű
számadás elé néznek azok, akik ezen az úton akarják az életüket feljavítani.
Mert ez is lopás, sőt sokkal súlyosabb lopás, mint amit a tolvaj a fizikai
síkon követ el.

Apát, anyát a lelkek választanak maguknak. Tőlük kaphatják meg a testbeöltözés

lehetőségét. Általuk születik meg a test, melyben a földi életfeladataikat e
legmegfelelőbben elvégezhetik. Biztosítják a nemét, faji jellegét, bőrszínét,
vérmérsékletét és genetikai jellegeit. A születendő lélek sokszor komoly befolyást
gyakorol a szülőkre, míg megesik egy "gumihiba", vagy egy megfeledkezés a
fogamzásgátlóról. Sok elhagyott, vagy árva gyermeket látunk a világban és tűnődünk,
miért ilyen kegyetlen velük a sors. Ezt el kell fogadni, mert ez a lélek választása, ebben

66
az életben így kellett lennie, hogy célját a lélek elérhesse, vagy karmikus adósságát
törlessze.
Apát-anyát tisztelni kell, még akkor is ha tetteikért nem tudunk büszkék lenni rájuk.
Tanuláshoz segítettek utunkon és hálásak kell legyünk, hogy elfogadták lelkünk kérését
fogantatásunkkor és testet adtak nekünk. Tiszteljük és becsüljük meg őket egész életük
folyamán, mert ez kötelező példamutatás kell legyen gyerekeink számára, ugyanis a
példamutatásnál jobb nevelő módszer nem létezik. Ahhoz, hogy majd, ha eljön a mi
időnk, kaphassunk, előbb adnunk kell önzetlenül és elvárások nélkül. Nagy igazság van
abban, hogy a sors forgandó, mert amit kapunk az életben, soha nem attól kapjuk, akinek
adtuk és ez így van rendjén.
Ha a családba gyermek születik, legyünk hálásak érte Istennek és legyünk
tudatában, hogy a kis lelket csak kölcsön kaptuk az Úristentől. Nem kell előre megszabni
az életpályáját, mesterségét. Nem általa kell megvalósítani erőnek erejével azokat a
célokat, eredményeket, melyeket mi magunk képtelenek voltunk életünk során elérni.
Meg kell mutassuk neki, melyek a mí elképzeléseink, de hagyni kell, hogy ő döntse el,
mit szeretne csinálni szívesen, miben szeretne kibontakozni. A jó szülő távolról is
figyelheti gyermeke lépteit, nem szükséges belecsimpaszkodni és magunk mellett tartani.
Ha sorsa távolra szólítja, szeretettel kell hagyni, hogy elmenjen és jó képet kell vágni
hozzá. Nem szabad keseregni, sajnáltatni magunkat, hogy mi lesz velünk öregségünkre.
Meg kell nyugtatni az eltávozó gyermek lelkét, mert sokat segítünk ezzel neki. Rendkívül
megkönnyíti az ilyen helyzeteket, ha a szülő és a gyerek is bízik a gondviselésben, mert
ez megszünteti a félelmet, az aggódást és a lelkiismeret furdalást.
Sorsjátékunk minden szereplője fontos számunkra, mindenkivel van valami
elrendezni, vagy közös tanulnivalónk. Mindenkiért felelősséggel tartozunk. Van akitől
tanulunk és van akit mi tanítunk ebben a szeretet iskolában. Hogy ki milyen fejlettségű
lélek, néha sejthetjük, de biztosan soha sem tudhatjuk, hisz ez le van takarva előttünk. Az
ember szellemi tudása nagyon korlátozott, mert ennek semmi köze az olvasottsághoz
vagy a diplomákhoz. Amikor itt hagyjuk az árnyékvilágot valamennyiünk előtt lepereg az
életfilmünk. Mindenki a saját filmjét látja, amelyben ő a főszereplő. Kívülről szemléljük
magunkat és érzéseinket ezerszeresen átéljük. A filmen minden cselekedettel vagy
mulasztással együtt megjelenik a szándék és ezt átéljük a bensőnkben. Itt nincs hazugság,
mellémesélés, kimagyarázkodás, csakis az igazság. Önmagunk bírái leszünk
valamennyien.
Az utolsó időkben kerülni kell a tömeget, a tömeges rendezvényeket, mert bármi
történjék, az biztonságot nem nyújthat, menedéket egyedül Isten nyújthat nekünk. Ha
nagy a baj a leendő természeti katasztrófák miatt, nem azt kell nézni a tömeg merre
megy, hanem Isten segítségét kérve, elfogadni akár egy szegényes odút, amelyet felajánl
nekünk. A hangos helyeket el kell kerülni, keresni kell a csendet. Lehet lesznek
sebesültek, betegek a közelünkben. Nem kell irtózni a vértől, a fekete sebtől. Kötelezően
segítenünk kell mindenkinek, akinek lehet. Örüljünk, hogy mi segíthetünk és nem rajtunk
kell segítsenek mások. Kivételt senkivel ne tegyünk!
Kegyelem alatt áll az, akitől mások szállást kérnek, hisz nem neki kell valakitől
menedékért könyörögnie. Kegyelem, hogy rászorulóknak nyújthat segítséget. El ne
szalasszuk Isten irgalmát meghálálni! Aki a ház kapuján kopogtat, úgy kell fogadni,
mintha magát Jézus Krisztust fogadná. Ne fogadjon el a segítségért cserébe semmit sem!
Ő már elvette jutalmát azzal, hogy jót tehetett. Aki a rászorulótól elfogad valamit, az nem
segített. Árut cserélt csupán. Ne erőltesse rá senkire a segítséget!

67
 Akit házában ér a veszedelem, az éjszakai sötétség ideje, onnan el ne menjen! Zárja
be jól az ajtókat, ablakokat és ezentúl senkit be ne engedjen, még ha barátok, vagy
testvérek hangjait hallaná akkor se. Még aki sírva esdekel, azt se, mert ez megtévesztés a
sátáni erők részéről. Akinek meg kell menekülnie ebből a veszedelemből, az biztos
helyen lesz, ha csak nem nyit ajtót a gonosznak. Aki meg kívül rekedt, annak úgy kellett
lennie. A három sötét napon megszűnik az idő. Események érzékelhetők, más nem. Azt
gondolhatja az ember, hogy nem is ezen a Földön van. A Menny és a Pokol egybeforr,
egymással két világ ütközik meg. A fenn és a lenn. A hatalmas energia lassan ereszkedik
le, különben elégetné az emberi testeket.
Ebben az időben nagy szükség lesz Isten erejére. Le kell csendesednie az elmének
és akarni kell beszélni Istennel. A hitben és az akarásban rejlik a párbeszéd lényege, a
többi pedig jön magától. Nem szabad félni, vagy aggódni, mert mindannyian az Ő
kezében vagyunk.
A tömeghisztéria hamarosan elborítja a Földet és ezekben az időkben a felébredt,
hívő emberek otthonukba csendesen húzódjanak el! Csak az a közösség szent, amely
Isten nevében gyűlik össze. A csendes elmélyedés és ima jót tesz az elmének, a hangos
zene megzavarja, felzaklatja. Sok fiatal rombolja tudatát olyan közösségben, amely nem
alkalmas a lélek építésére. Hét végén kötelezővé tették a csoportos találkozást, és az időt
zajban, zaklatott körülmények között töltik el. Kábítószerekkel próbálják örömtelen
életüket tartalommal megtölteni. Sok fiatal lélek haldoklik szellemileg ezekben az
időkben, pusztítják magukat.
Az emberek azt hiszik, hogy magányosak lesznek, ha elhúzódnak a tömegtől, a
haszontalan közösségektől, pedig a mai fiatalok közösségeiben tapasztalható a
legnagyobb magány. A fiatalok, nem éreznek felelősséget semmiért sem. Egymásra nem
figyelnek, mert társaik sem érdeklik őket. Nem vigyáznak a másikra, mert nem becsülik
saját életüket sem. Látja szemük, hogy a mellettük lévő elfogadja a kábítószert, de nem
tesznek ellene.
Észre kellene venni, ha mellettük szenved egy lélek. Isten megszentelte a
közösséget. Azért teremtett embereket a Földre, hogy egymást segítve végezzék
feladataikat, és megtisztulva foglalják el igazi hazájukat. A közösség magányosok
egymás mellett élésévé változott. Egy birkanyájban több az összetartás, mint közöttük.
Ezen a Földön minden lélek küldetése összefügg. Az ember felelős azért aki a
környezetében szenved és nem hajlandó legalább egy kis figyelmet szentelni neki. Szóba
kell állni vele, türelmesen meghallgatni panaszait, fájdalmait. Ha fizikailag nem is tudunk
rajta segíteni, de jó szándékunk és őszinte figyelmünk energiával tölti fel és jól érzi
magát utána. Aki érdeklődéssel fordul társai felé, annak élete könnyebb. Míg másokra fi-
gyel, a maga baját alig veszi észre. Megtapasztalja, hogy az élet valamennyiünk számára
küzdelem. A baj százféle lehet, de az ember arra született, hogy legyőzze a nehézségeket,
és a megoldásokban megtalálja Istent.
Ha szenved a lelke az embernek, kérjen segítséget a többiektől. Hogyan tegye?
Nem kell mást tenni, csak kinyitni végre a szemet. Lássa meg, ki nála szerencsétlenebb!
Menjen oda hozzá és beszélgessen vele! Ossza meg vele a problémáját is, így
gondolataikat kicserélhetik és a lelkek megkönnyebbülnek. Építsenek közösséget, ahol
vidámság, a hangos nevetés és a csendes elmélkedés lehetséges. Hallgassanak zenét,
amely valóban dallam. A jó zene gondolatokat ébreszt. Legyenek igényesek, válogatósak,
ne fogadják el a szemetet, ha mellette kincset is lelhetnek!
Hatalmas tömeg gyűlik össze a világ minden pontján ezekben az időkben,
tömegesen az utcára mennek. A tömegnek érdekes a természete. Az ember erősnek

68
képzeli magát benne. Tömegben az ember hasonlít a csordára. Ha az egyik állat valamitől
megriad, izmai megfeszülnek, és menekülni kezd. Viszi előre ösztöne, mely létéért
remeg. A csorda hömpölyögni kezd, és útját nem állhatja semmi sem. A rémült állatok
eltaposnak mindent. A félelemnek nagyobb az ereje, mint az észnek. A tömegben nem
lehet gondolkodni, csak sodródni. Ha valaki bekerül a közepébe, elveszett. Az utolsó
időkben nem szabad a tömegbe menni, még ha hangosbemondóval is hívogatnak, vagy
szólítak fel, akkor se. Otthon kell maradni, gyertyát gyújtani és imádkozni. Ahol a
tömegeknek osztják az élelmet, nem kell oda menni. Kell legyen otthon mindég egy kis
tartalék.
A kísértő lelkek fekete felhőként veszik körbe a tömeget. A kétségbeesett emberhez
csapatostól érkeznek a kísértő lelkek. Sugallataikkal még több félelmet ültetnek lelkébe.
Nem engedik gondolkozni a szerencsétlent. Úgy képzeljétek el a gonosz lelkeket, mint
piócát, mely vérrel teli gazdát keres életéhez. Idő és tér esetükben nincsen, csápjai segít-
ségével belekapaszkodik az embert körülölelő aurába. A karmok belefúródnak az emberi
burokba, ahonnan azonnal energiát vesznek le. Piócaként szívják azt az áldott és éltető
energiát. Az utolsó időkben a tömeget, melyet a félelemtől eltorzult emberi lelkek
alkotják, hatalmas felhőben kísérik a sötét lelkek. Egy-egy embert több száz is
körbevehet. Ezek a körülöttük lévőkre is igen veszélyesek, mert nagy erejük lévén
befolyásolják környezetüket. Hatalmukat vendéglátójuktól nyerték. Elengedni nem
szeretnék, és arra késztetik, hogy személyével, cselekedeteivel másokat is lefelé vigyen.

8. fejezet

Reinkarnáció - Testetöltés

A földi lét a bukott szellem anyaghoz kötött állapotának utolsó fejlődési fokozata.
Még most is az anyagi forma veszi körül, de a célja most már az, hogy az anyagot
legyőzze, és mint szellemi lény kilépjen az újraszületések kényszeréből. Végképp
elhagyva a földi hüvelyt, be kell lépjen a Szellemi Birodalomba. Ez csak akkor történhet
meg, ha szabad akaratából törekszik visszajutni oda, ahonnan valamikor szabad
akaratából eltávozott. Ehhez az isteni rend szerint kell élnie, azaz szeretet-életet kell
élnie.
Fel sem tudjuk fogni mekkora jelentősége van a földi életnek. A keleti tanok és a
teozófia nem tudnak a bukás tényéről. Szerintük a monád, az isteni szikra leereszti erőit,
hogy tapasztaljanak és fejlődjenek. Ha már eljutottak ezek az erők az emberi létállapotig,
fejlődésének akadálya egyedül a karma, így ők a kegyelemről nem tudnak. Az emberek
tudatában az a hit terjedt el, hogy jönnek-mennek az inkarnációk és amit most
mulasztottunk, majd bepótoljuk egy későbbiben. Ezért az emberek hozzáállása
meglehetősen langyos, nincs bennük semmi törekedés, pedig tudnunk kellene, hogy
pontos célja van minden életünknek és nem engedhetjük meg magunknak, hogy
tudatosan elszúrjuk bármelyik életünket. Áldásos lenne, ha a földi életen nem mennénk

69
közönyösen végig, hanem használva az értelem adományát, eljutnánk a Teremtő iránti
helyes beállítottságra, és helyes ismeretre.
Az egyik tanító szellem kifejti, hogy tévesen hisszük, hogy lelkeink egész
fejlődésük során a földhöz vannak kötve, mert az univerzum a mi "hazánk, otthonunk",
ebben a föld csak egy tanterem, amelybe egy ideig bejárunk, de nem szükségszerű, hogy
minden tanítási napot itt kell a lélek betöltsön. Ha egy lélek valamelyik inkarnációját
nagyon elszúrta és meg kell ismételnie a leckét vagy feladatot, meg kell várnia a
következő "vonatot", amelyre felszállhat. Az ismétlés azt jelenti, hogy az előzővel szinte
azonos körülmények kell legyenek. Népszellem, korszellem és sok más körülmény miatt,
lehet, hogy ötezer év sem elég kivárni a megfelelő feltételeket, viszont tétlenül kivárni, az
a szellem számára felér egy katasztrófával.
Megnyugtat a tanító szellem, hogy olyan iskola mint a föld, számtalan van az
univerzumban. Akik ezt a "programozást" irányítják a legmagasabb szintekről hangolva
össze ezt a folyamatot, megtalálják azt a bolygót, ahova beilleszthetik egy inkarnációra
ezt a szellemet. Az ismétlés körülményei sajnos többnyire sokkal nehezebbek, mint volt
ennek előtte a földön, ezért a szellem később keservesen megsiratja mulasztását és
esküvel fogadja, hogy ilyen vétket soha többé nem követ el. Aztán a következőben, ahol
a lélek egy másik oldalát kell fejleszteni, lehet megint elszúrja. Újabb átnevelő osztály,
újabb fogadkozások, amíg meg nem tanulja értékelni, amit a Kegyelemtől kapott.
A tiszta szellemek az által, hogy mindig a törvényben maradtak, megmaradtak
eredeti rendeltetésükben s az abban részükre kijelölt átalakulásokon is keresztülmentek.
Ezen átalakulásokat „erőcserének" nevezhetjük, mert ők valóban erőt cseréltek, amidőn
minden egyes jól bevégzett munkarészlet után lélekerejükben gyarapodtak.
Azon szellemek azonban, kik eredeti rendeltetésükhöz hűtlenné válva, Istentől
eltávolodtak és a természettörvények hatása és uralma alá kerültek, másféle
átalakulásokon kell, hogy keresztülmenjenek. Ezeket az átalakulásokat „anyagcseré"-nek
nevezzük. Ez anyagcsere törvényén alapul a szellemek emberré levése. A testbe öltözött
szellemek, minden jól teljesített anyagcsere (inkarnáció) után nyernek az anyag
tisztaságában és veszítenek burkolatuk sűrűségéből. Az anyagcserék számát az anyag
sűrűsége határozza meg, mely viszont a többé vagy kevésbé mély bukásnak a
következménye. Számukra a valódi szellemi haladás, csak akkor kezdődik el, amikor
anyagtól megszabadult tiszta szellemekké váltak. Ekkortól érvényes rájuk is az erőcsere
fogalma.
Az olyan szellemeknek, kik nem buktak le a legmélyebb mélységekbe, hanem
bűneiket hamarább belátták és visszatértek, kevesebb anyagcserén kell átmenniük, hogy
megint tiszta szellemekké lehessenek. Természetesen ezek a szellemek és főleg a
bukottak, óriási lemaradásban vannak a törvényben maradottakkal szemben. Mondjuk
ezek még őrszellemek, népszellemek szintjén vannak, amikor a többiek, a folyamatos
erőcsere révén lehetnek mondjuk bolygószellemek vagy napszellemek, de még többek is.

Legyetek tökéletesek, miként a ti Mennyei Atyátok is tökéletes! - mondja Krisztus.

Ez az egyetlen eleve elrendelés! És hogy milyen kacskaringós, vagy egyenes úton és
milyen életsorozatokon át érjük ezt el, hibarétegeinket lebontva, tisztulva és a szeretet
elvét betöltve, az csakis a szabad akaratunktól függ! Az anyag nem más, mint a szellem
érzelmeinek és gondolatainak a megnyilvánulása, és kizárólag a szellemtől függ, hogy
ezen megnyilvánulásai durva anyaggá sűrűsödnek, vagy fényenergiává szellemesülnek.
Különböző szellemi fokozatú, különböző szférabeli szellemek öltenek testet a
fizikai síkon, ezért tapasztalunk az emberek között óriási különbségeket életvitelben,

70
világnézetben, erkölcsi felfogásban, életcélokban. Inkarnációink értelme a következő: A
Gondviselés alkalmat nyújt nekünk, mélyre került szellemeknek, hogy szellemileg
emelkedhessünk, az anyag szeretetéből kiemelkedhessünk. Mert ez az önzővé, anyagiassá
vált szellemeknek a szférákban lehetetlen.
Miért kellenek ehhez a testetöltések?
Először azért, hogy a különböző szférabeli szellemek közötti óriási különbségek a
földi élet tartamára felfüggesztést nyerjenek. Az Isteni Kegyelem a mélyre bukott
szellemek torz megjelenését a földi tartózkodás idejére felfüggeszti. Elfogadható külsőt -
emberi testet - ad nekik, hogy a társadalom befogadja őket és javulhassanak. Mert
különben olyan csúf és riasztó külsejük lenne, hogy a társadalom visszautasítaná velük a
kapcsolatot. A magasabb szférákból testtöltő szellemeknél a helyzet fordított: ők a
sugárzó megjelenésüket rakják le és felveszik az "egyenruhát", az emberi testet, és így az
emberi élet tartamára hasonlókká válnak az alacsonyabb fokozatúakhoz. Közös nyelvet
használnak velük, az emberi beszédet és az evangéliumi szeretetet életükkel mutatják be.
Nem szavakkal, hanem az életükkel!
Másodszor - azért adja Isten kegyelme az emberi életet, mert a fizikai síkon az
egymással ellentétben lévőknek szeretetben fel kell oldódniuk és egymásért dolgozva
szellemileg fejlődniük. A múltat lefedi és az egymással harcban lévőket rokoni-családi
kapcsolatokba hozva, megkönnyíti a szeretetben való karmikus feloldódást.
Harmadszor - azért van szükség az emberi életre, hogy itt a hamis látszat ellenére
válassza és tegye ki-ki a jót! Csak így lesz szellemi értéke tetteinek! Mert a szférákban
megtanulja a szellem, hogy a rossz cselekedeteknek rossz következményei vannak. Ott
ezt a lelki testén keservesen megtapasztalja.
Még van egy negyedik ok, amiért az anyagiassá vált szellem csak az emberi életben
emelkedhet ki önző, anyagias felfogásából. Mert ha valaki alacsonyrendű elvek rabjává
válik, akkor a Kegyelem mély, szenvedtető szférába helyezi, hogy a szenvedések tűzében
rájöjjön, hogy helytelen elveket követ. Amikor a szférákban – a szenvedések tűzében – az
észretérítésnek ez az állapota elérkezik, akkor adja Isten a testetöltés kegyelmét. Anyagba
kell öltöznie! Mert a szférákban meggyőződött arról, hogy a jó elvét – a szeretet elvét –
kell követnie. Erről az anyagi életben – tisztán belső meggyőződésére utalva, a hamis
látszat ellenére - kell bizonyságot tennie.
Ha jól vizsgázik, halála után felsőbb szférába emelkedik. Ha rosszul vizsgázik,
halála után mélyebb szférába süllyed. Erősebb eszközök kellenek észretérítéséhez. Tehát
az önzővé, anyagiassá vált szellemnek – anyagba kell öltöznie! Hol máshol, mint az
anyagi létben lehet próbát tennie arról, hogy képes elszakadni az anyagtól? Ne tévesszük
össze soha a szellemi fokozatokat az emberi tanultsággal! Ezek egymástól élesen
különböző fogalmak! Lehet valaki tanult ember, aki halála után mélyebb szférába kerül
és lehet valaki tanulatlan ember, aki halála után magasabb szférába távozik. A szellemi
fokozat mindig az ember fejlettségét jelenti a szeretetelvben, az áldozat útján, a krisztusi
úton. Manapság a sátáni elv szándékosan vezeti félre az emberiség tudatát, azt sugallva,
hogy az emberi végzettség, diplomák és foglalkozás jellemzi a szellemi embert. Ez egy
hamis értékrend eredménye, amelyet az ellentét terjeszt megtévesztés céljából.

A teremtett világban Isten akarata működteti a ciklikus változások általi

felemelkedés törvényét, amely minden szellemi teremtményre, azaz szellemre érvényes.
Egyetlen szellemnél sem megengedett a fejlődés megállása vagy pangása. A szellemvilág
azt közli nekünk, hogy a fejlődésben nincs és nem is lesz megállás soha. Ez nem csak a
bukott szellemekre, de a tisztán maradottakra is érvényes.

71
 Hogy félreértés ne essék, nem a szellem, mint entitás változik, hisz őt Isten a maga
hasonlatosságára tökéletesnek teremtette, hanem a szellem életereje, azaz lelki ereje. Ez
az erő a bukással elhasználódott, lefokozódott, az emelkedés során viszont tisztul, gyűl és
szaporodik. Most képzeljétek el, ha mondjuk a bukás óta eltelt száz milliárd évben, a
bukottak épp csak hogy megvannak erőben, mekkora erők fejlődhettek ki azóta a tisztán
maradt szellemeknél, hiszen folyamatosan munkálkodnak azóta is.
A Szellemi Birodalomban a boldogság fokozatai nagyon különbözők. Ez a fok
mindig a lélek minőségétől függ. A szeretet foka meghatározza a boldogság fokát is. A
szeretetnek ezt a fokát már a Földön el lehet érni. Szeretetet minden ember gyakorolhat,
csak akarnia kell. Ha akarna minden ember üdvözülhetne.
Azok a lelkek, akik a testetöltés befejeztével szellemi szempontból még teljes
sötétségben vannak, többnyire fel sem fogják, hogy már meghatlak. A Föld anyagi javai
utáni vágyuk még mindig nagyon erős. Ezt a lelki állapotot csakis a szféra nemezisében
eltöltött idő képes feloldani. Itt kell rájöjjön, hogy az anyag múlandó és hozzá
ragaszkodni mértéken felül, káros a lélek fejlődésére. Teljesen téves felfogás azért
visszatérni a földre, hogy valaki a bűneiért vezekeljen. A lélek elképzelhetetlenül sokat
szenved a nemezisben a bűne miatt, vagy a bűnéért; tehát a szenvedése által sokat törleszt
a bűne következményeiből.
Ha javíthatatlan, szenvedésének állapota örökkévalóságokon át is tarthat, de ez már
nem reinkarnáció, ahogy a keleti tanok tanítják, hanem újból végtelenül hosszú, kínos
fejlődési folyamatot jelent a részecskékre feloldott lélek számára, amíg ismét eljut addig,
hogy mint ember megtestesülhet (talán sok-sok évmillióba is kerülhet).
Jézus Krisztus Megváltó Műve azért olyan jelentős, mert az egyetlen ajtó, amelyen
át a Világosság Birodalmába lehet jutni. És őt a túlvilágon is meg lehet találni, ezért nem
kell visszatérni a Földre. A karma-tan nem alkalmas rá, hogy magasra törjön a lélek.
Szellemi értelemben inkább egy langyos életvitelt diktál, nem ösztökél a tudatos
fejlődésre, nem ösztönöz arra, hogy felelősséggel tekintsünk életfeladatunkra.
Az a felfogás alakult ki, főleg a keleti tanok révén, hogy számunkra, szellemek
számára most a Föld az egyedüli "játszótér", ahova reinkarnálódhatunk. Az
univerzumban számtalan olyan hely és lehetőség van, mint itt a Földön. Rengeteg,
anyagi, fél-anyagi és szellemi világ szolgálhat a lelkek számára átnevelő osztályként,
ahol a lélek munkát és feladatokat kaphat, amelyek pillanatnyilag leginkább szolgálják
fejlődését. Tehát a kudarcot vallott lelkeket nem föltétlenül szükséges visszaküldeni a
Földre. A reinkarnáció tana, ahogy a keletiek hiszik, számunkra nem állja meg a helyét,
káros, mert gyengíti az ember akaratát, az átalakulási vágyát. Azzal kecsegteti, hogy
semmi gond, ha elszúrtam egy-két életet, jön másik, akkor majd bepótolom, még van
időm tökéletesnek lenni. Szóval a többszöri testetöltés korlátlan lehetősége langyossá
teszi az embert, hogy a lelkén dolgozzon, egyúttal veszélyes, mert nem veszik miatta
komolyan a földi út felelősségét. Olyan ismétlésekre számítanak, melyek soha nem
fognak bekövetkezni.
A Szellemi Birodalomban a boldogság fokát a világosság ereje határozza meg. És a
szabad akaratból elért világosság ereje meghatározza azt a működési területet, amelyet a
Szellemi Birodalomban kap. Ott most már növekedhet bölcsességben és erőben, tehát
boldogságban is. Tevékenysége abban áll, hogy világosságot és erőt vezessen a
világosság nélküli lényekhez, akik segítségre szorulnak akár a Földön, akár a túlvilágon.
A lélek a felső szférákból is inkarnálódhat, ha ezt maga akarja és az inkarnációt
valami nemes motívum megokolja. Akár segítségnyújtás a rászorulóknak, akár hogy egy
nagy vétket akar jóvátenni, ami lelkét eddig egy magasabb érettségi fok elérésében

72
akadályozta. Ezt a lélek saját szabad akaratából teszi meg. Viszont a lélek minden
újraszületésnél elveszíti a visszaemlékezését. Ezt a léleknek tudomásul kell venni. Ez
nagy veszéllyel jár, mert a fejlődési menetet éppúgy végig kell járnia, mint minden
embernek, és szabad akaratból akár a mélybe is lekerülhet. Mert testi ösztönei épp ott
lépnek jobban elő, ahol ugyanaz a kísértés éri, ami az előző inkarnációnál elbuktatta.
Tudnunk kell, hogy kedvünk szerint nem ismételhetjük meg az emberi létet a
Földön és téves az elképzelés, addig ismételgetjük, míg egyszer sikerül. Emiatt sok
ember lett hanyag és törekvéseiben langyos. A testbeöltözés kegyelmi állapot és nem
olyan, mint manapság a reklámokban, hogy "jár nekem, mert megérdemlem". Ez és az
ehhez hasonló téves eszmék, elképzelések akadályozták meg a Krisztus előtti
emberiséget, hogy a harmadik szféránál magasabb világot létrehozhasson érzéseivel és
gondolataival. Ezért Üdvözítőnk érdeme a szellemi áttörés megvalósulása és a harmadik
fölötti szférák létrehozása. Ezért képviselik az Ő tanai a keskeny utat, az egyedüli
lehetőséget az igazi felemelkedésre.
A szeretet-tevékenység határozza meg az érettség és ezzel a boldogság fokát is.
Őszinte törekvéseinkkel fejlődésünkben eljuthatunk a boldogság legmagasabb fokára,
elérhetjük az "istengyermekség" fokozatát.
A szellemi világban a felfelé fejlődés az anyagi környezettől független, mert csak
akkor lép magasabbra, ha lélek már megszabadult az anyag utáni vágyától. Ekkor már
nem is kívánja a földi tartózkodást, mert a szolgáló szeretetben való tevékenységre
ugyanolyan lehetősége van a túlvilágon is. Mintegy tagjává válik egy szellemi
munkaközösségnek, amely az anyagias felfogású ember számára megfoghatatlanul
tevékeny.
Az újra testbeöltözés tana, egy emberek által felállított tanítás, amely megfelel
vágyaiknak és azért újra és újra küzdenek érte. A Földre vezetett igazságot sokan nem
értik helyesen, és olyanra változtatják, ahogyan nekik kívánatos volna. Ez a dogmásítás
folyamata. Náluk még igen nagy a vágy az evilági értékek után, és ezért vigasztaló és
megnyugtató a gondolat, hogy még visszatérhetnek. De az ember szellemi fejlődésében
ez a tanítás akadályt jelent. Azért kell ismételten küzdeniük ellene azoknak, akiknek a
tiszta igazság terjesztése a feladatuk.
Amikor a vég előtti időben, a világosság lényeinek „megtestesüléséről” van szó —
az egyfajta misszió végbevitelét jelenti, mert nagy a Földön a szellemi ínség és ezek a
lények készek segíteni az embereken. A Szellemi Birodalomban maguk ajánlkoztak erre
a megváltó munkára és érdekes, hogy leszületésük után ők sem emlékeznek semmire. Ők
sem tudják kik és miért jöttek, de lelkük magas rezgése vezeti őket, lelkiismeretük éber és
szellemi vezetőik hozzájuk férnek sugallataikkal, irányításaikkal. Így szépen a feladata
felé terelődik, míg rátalál. Onnan tudjuk, hogy minden a sorsunk szerint történik, hogy
nem történnek véletlenek, figyelmeztetések, baleset stb.
A Földre jött a Világosság Birodalma és a sötétség birodalma. A szellemi küzdelem
a Földön, de ugyanúgy a Szellemi Birodalomban is folyik. A világosság lényei a szellemi
világosság fényével, a sátániak pedig a világi gazdagság fegyvereivel harcolnak. Az
anyagi javak, az érzéki élvezetek és az uralkodni akarás az embereket mindig nagyobb
mohóságba kergeti és akik hisznek benne, azok szellemét mindinkább elsötétíti. Hogy ki
lesz a győztes, az az emberre van bízva. A lelkek nincsenek kiszolgáltatva az ellenséges
erőknek, saját szabad akaratukból kötelezhetik le magukat, tehát önmaguk döntik el
eljövendő sorsukat. Az embereket csak a tiszta igazság mentheti meg, mert a legnagyobb
veszélyben vannak, hogy teljesen elvesznek a szellemi sötétségben.

73
 A mai ezoterikus írások legnagyobb részét az ellentét félrevezető erői bocsátják az
emberiség kezébe és annak fogalma sincs, mekkora a felelőssége ebben az életében, mit
jelent "elveszni a szellem sötétjében". Most már a vízcsapból is az ömlik, hogy vége egy
világciklusnak és következik egy új, egy szebb, jobb és felemelkedettebb az emberiség
számára, az úgymond felemelkedés az ötödik dimenzióba. Ez nevetségesen megtévesztő
eszme, hatásos eszköze az ellenerőknek, hogy az emberiség közel háromnegyedét
elbuktassák a végidők szétválasztódása előtti szabad-akarati döntések próbáin. Ekkor a
minősítési törvény a leértékelődött, bukott részt elkülöníti és várakozási, úgymond alvó
állapotba helyezi. Az emberiség ezen civilizációs fejlődési ciklusa ezzel lezáródott és
megkezdődik a Földanya tisztulási folyamata, melyben kiválasztódnak és kidobódnak
(mint salak) az ellenerőket és frissen bukottak lelkierőit magukba foglaló anyagok. A
lelkek fluidikus erői ebben a "katyvaszban" milliónyi darabkára hullnak és mások
lélekrészecskéivel összekeveredve, teljes tudatvesztéssel nyugszanak az anyagban.
A következő teremtési szakaszban, előbb egy új bolygó fortyogó magmájában,
majd a megszilárdult kéreg kőzeteiben kezdik az éledést az ásványi szintről, majd a
növényvilágba kerülnek és onnan továbbfejlődve évmilliárdok alatt jutnak a állatok
világába. Közben a felszabadult lélekrészecskék megtalálják egymást és egyesülnek. Ha
végül a lélek utolsó részecskéje is megkerült, valósul meg a lehetőség, hogy az új
lakóhelyen emberi testbe öltözhessen.
Ha ez a tudás eljutna az emberiség széles tömegeinek tudatába, megnőne a
felelősségtudat és sokkal több ember megmenekülhetne ettől a szomorú sorstól.

A lélekvándorlás elmélete, bár egyes emberi társadalmak tudatának alacsonyabb

szintjén elfogadható és szükséges, a szellemtani ismereteink alapján azonban nem
fogadható el, tehát elvetendő. Ennek ellenére még mindig jobb, mint a reinkarnációt
tagadó dogmák, vagy az ateizmus.
Nem a test inkarnálódik, hanem a lélek, a szellem tisztulni vágyó életereje. Amit
eónokon keresztül beszennyezett Istentől elfordult téves gondolataival, érzéseivel, azokat
az erőket újból tisztává kell tegye, át kell szellemesítenie. Mivel ezek az erők az anyagi
szintig sűlyedtek, a takarítást is itt kell megkezdje, hiszen lelkének sok-sok apró fluid
részecskéje az anyag fogságába esett.
A Kegyelem törvényvilágának működése lassan-lassan életre kelti ezeket a
részecskéket végigvezetve őket az ásványvilágtól az állatok világáig. Ha minden
részecske szabaddá vált és fokozatosan egyesült, akkor jutott el a lélek fejlődésének az
utolsó szakaszához, amely még az anyaghoz köti, az emberré válás lehetőségéhez és itt
jelenik meg először és működhet a lélek isteni tulajdonsága, a szabad akarat.
A gondviselés biztosítja számára a leszületés lehetőségét, hogy megismerhessen,
tapasztalhasson és fejlődhessen, mindaddig, amíg "teljes tisztaságot" hagyhat maga után.
A szellemvilág nagyon komolyan képzett entitásai, "szellemmérnökök",
"szellemsebészek" dolgoznak a lélek inkarnációjának létrehozásán. Ez nem egy varázslat,
hanem nagyon komoly szellemi munka eredménye. Először is egy asztráltestet, fantomot
készítenek elő neki. Hatalmas készlet áll rendelkezésükre, hiszen amikor a lelkek
visszatérnek a szellemvilágba és ott a mennyei-mentál szférába emelkednek,
asztráltestüket levetik, akárcsak annak előtte a fizikai testüket. Kikeresnek a lélek
számára egy megfelelőt, esetleg igazítanak rajta, ha szükséges, magyarul testre szabják.
A hologram szerű program kivetülése az asztráltestből a finom fizikai síkon, az maga az
étertest. Ebbe épülnek majd bele angyali irányítással a fizikai elemi részecskék,
kialakítva végül a fizikai testet.

74
 A "lipikák" megnevezésű szellemi entitások rendezik le a leszületések körüli
nagyon bonyolult feladatokat; milyen szülőkhöz, milyen körülmények közé, milyen
asztrológiai jegyben, napon, órában, népszellem, korszellem stb. Még elképzelni is nehéz,
milyen sokismeretlenes egyenlethez hasonlítható a helyzet, de mindég megoldják.
A lélek bár jelen van a fogantatástól kezdve és segíti, vezeti a magzat fejlődését, de
nem mindig tartózkodik ott, mert még nem kötött, ilyenkor a számára otthonként ismert
asztrál-világban van. A baba megszületésének, pontosabban a baba első felsírásának
pillanatában kapcsolódik végképp a testhez a lélek és ekkor végzik el rajta a
memóriatörlést és kezdi "tiszta lapokkal" az ember fizikai életét, bár kivételek lehetnek.
A lélek egyik-másik inkarnációjában esetleg súlyos sebeket szerzett vagy erőszakos
halált halt. Ezeket sokszor nehezen heveri ki. Olyan mély nyomokat hagy a lélekben,
hogy későbbi inkarnációiban a lélekemlékezet képes egy szúrás, vagy lövésnyomot a
baba testének hologramjára kivetíteni és az anyajegy vagy más formában megjelenik az
alakuló kicsi testen, tehát a lélek olyan, mint egy hardver, minden inkarnációjának
minden emlékét tárolja és megőrzi. Olyan eset is előfordult már, hogy egy lyukas szívvel
született gyermek szellemét előző életében szíven lőtték és ezt az emléket hozta magával
karmikus és minket nevelő okokból.

A halál és a test elvesztése után mindaddig helytelen érzések, gondolatok és vágyak

izgatják a szellemet, amíg fel nem találja magát új, szellemi hazájában. Amikor azonban
tudatára ébred szellemi képességeinek és a szellemi élet előnyeinek, akkor már nem
kívánatos előtte a testi élet, mivel most - nem érezvén korlátokat maga körül - sokkal
nagyobb szabadságot élvez, és jobban élhet vágyainak és érzéseinek, mint ahogyan azt a
testben tehette.
A tudatos testöltés előtt félelemmel és rettegéssel áll meg még a bizonyos tudással,
sőt bölcsességgel rendelkező szellem is, és csak az Istenbe vetett rendíthetetlen
bizalommal képes elvállalni a testetöltést. Olyan folyamat ez, mint mikor valaki alámerül
a hullámokba, s feje fölött összecsap a víz és, a víz fölött való egész lét megszűnik
számára. A lemerülés során magára veszi azokat a testeket, búvárruhákat, melyek
feladatának elvégzéséhez szükségesek. Fölveszi az asztrál testét, a testre-szabott
fantomot, majd kivetíti holografikusan és lerögzíti étertestét, majd az anyával
kapcsolódva, a fogamzás után kezdi el építeni legsűrűbb testét, a fizikai testet.
Az a cél, amiért a szellem testet ölt, csak néhány szellemnél tudatos, a túlnyomó
többségnél azonban nem tudatos, annyira, hogy a szellemek kilenctized része nem is tud
a saját testöltéséről. Ezeket a körforgás vezeti, amelybe őket a Minősítési-törvény dobja
bele cselekedeteik, gondolataik és érzéseik szerint. Isten kegyelme minden lélek számára
megadja az erőt és világosságot, amelyre szüksége van, hogy őt a fizikai világban,
amennyire csak lehetséges, boldogság és megelégedettség érzése vegye körül.
A halál után a lélek leveti anyagi ruháját, a fizikai és finomfizikai, azaz éteri testét
és azok visszakerülnek a természeti körforgásba. Az újratestetöltés folyamán a lélek
természetesen nem az előbbi élete után levetett anyagi összetevőkből öltözik fel újra,
hiszen bőven van anyag a környezetében. Olyan ez, mint amikor valaki a tengerbe
beledob használat után egy pohár ízétől, tisztaságától megfosztott vizet, ami eloszlik a
nagy víztömegben. A következő pohár merítésénél már valószínűtlen, hogy akár egy
molekulányi is legyen az előbbi pohár tartalmából.

Ameddig egy emberi lény fejletlen a testet-öltéseit nem ő maga irányítja, hanem az
őrangyala (őrszelleme, védőszelleme), mondhatni azt, hogy a szellemvilág viszi egyik

75
inkarnációból a másikba. Olyan mint egy rossz kisgyerek, aki még nem tudja mit
cselekszik, ezért nem kérik ki a véleményét, hanem úgy rendezik leszületéseinek sorát,
hogy számára a legelőnyösebb legyen előrehaladása szempontjából.
A fejlettebb szellemek esetén már változik a helyzet. Mivel a szellemvilágban ő már
tudatosan együttműködik őrszellemével, amikor úgy érzi egy belső erős késztetés miatt,
hogy eljött az ideje, jelentkezik őrszelleménél. Mellesleg a belső késztetés nem magától
jön, hanem a vágyat belevetítik a lelkébe, amikor meg vannak a feltételek, amikor
asztrológiai, korszellem, népszellem és minden más, számunkra ismeretlen szempontból
sínre kerülhet a testetöltés.
Szóval a szellem a késztetés hatására jelentkezett az őrszelleménél, aki már várja az
elkészített leendő életfilmjével, sorsvonalával. Ezt a filmet az őrszellem segítségével
állítják össze mindenkinek az úgymond “szakértő szellemi entitások”. Mire a film
elkészül, az entitások már összeállították a szellem számára a jövő “szőttesét”. Már tudott
a megszabott életfeladat, tudott a születési időpont, tudott a népszellem, korszellem,
szülők és a genetikai állomány, a nem, a bőrszín és a fizikai test alakja. A szőttest
számunkra elképzelhetetlen összehangolással állítják össze, benne a rengeteg karmikus
szellemi kapcsolódással, sorsfordító gócpontokkal és döntési váltópontokkal.
Ezt a bonyolult szőttest, mire megjelenik a leszületésre kész szellem, átalakítják
életfilmmé. A film fő vonala azt a jövőt mutatja, amelyiket a szellemnek követnie
kellene, ahhoz, hogy feladatát a legeredményesebben elvégezhesse. A döntési
csomópontoknál, megmutatják a szellemnek a saját döntései és választásai utáni
lehetséges jövőket, hogy megértse és az emlékezetébe vésse, miért jó az egyik vagy rossz
a másik útvonal.
Tehát láthatja döntéseinek pillanatát és a lehetséges következményeket. Mivel egy
komoly szerepjátékra készük, amelyben ő a főszereplő és számtalan mellékszereplő vesz
részt benne, akikkel neki dolga lesz az életben, a fontosabbakat bevésik a
lélekemlékezetbe, például a leendő férj vagy feleség képe, gesztusa, hangja, testi
megjelenése olyan erősen bevésődik, hogy legtöbbször már az első találkozásnál eldől a
közös sorsuk.
Az életfilm az összes szenvedést és megpróbáltatást is tartalmazza, amelyek a
szellemre várnak. Véd-szelleme, aki a védence karakterét, hiányosságait és
tökéletlenségeit mindenkinél jobban ismeri, nyomatékosan felhívja a szellem figyelmét
egy-egy nehezebb mozzanatra, amelynek legyőzése nagy ellenálló képességet és
akaraterőt kíván, olykor nagyobbat, mint amennyit védencében lát. Ilyenkor óva inti
védencét egy elhamarkodott inkarnációtól és többnyire azt tanácsolja neki, hogy még
végezze azokat a lélekerősítő gyakorlatokat, melyeket előírtak neki és várja ki, amíg
megfelelően megerősödik lelke a rá váró kemény megpróbáltatásra, ezzel lényegesen
megnövelve esélyeit.
Legtöbb esetben azonban a nemezisben átélt lelki szenvedések miatti döntései és
vágya, hogy jóvá tegye azt amit elrontott, hatalmas sarkalló erőként kényszeríti, sürgeti
és gyakran süketté teszi őket védő szellemük intésével szemben. Abban a szellemi
tudatállapotban képtelenek felfogni, hogy a testetöltéssel törlődik a tudata és az anyagba
zártan, annak számtalan ráhatása miatt a lélektudata elhomályosul, sőt bizonyos hibás
döntései miatt, akár el is hallgathat a lelkiismerete, ami azt jelenti, hogy csak komoly
beavatkozások, sebesülések, betegségek, kómák segítségével lehet a rossz útról
visszatéríteni.
Az anyagi test minden részecskéje emléklenyomatokkal van telítve, attól függően,
hogy élete során milyen emberektől származó fluidikos hatások rögződtek benne. Ez egy

76
végtelenül bonyolult rezgésminta formájában őrződik meg és ezt sugározza maga körül.
Az érzékeny lélek finom fluidikus részecskéi sajnos vevők erre az adásra és reagálnak rá.
Ezért is annyira kiszámíthatatlan sokszor a lélek ereje az adott feladathoz mérve, ezért a
sok elbukás.
Az okosabb szellemek hallgatnak a jóindulatú tanácsra, a kevésbé meggondoltak
pedig, akik nemcsak az anyagi szenvedéseket becsülik kevésre, hanem emellett még a
maguk erejét is túlbecsülik, megmaradnak elhatározásuk mellett, s úgy tesznek, mint
azok a diákok, akik felkészületlenül jelentkeznek az érettségire, csak annyi a különbség,
hogy a diákok egy évet, a szellemek pedig egy életet pazarolnak el.

A szellemvilág magasabb szféráinak lakói, ha küldetésben le kell ereszkedniük a

fizikai síkig, hogy ott hatásokat gyakorolhassanak, például egy médium által egy tanítást
közölhessenek velünk, olyan alakot kell öltsenek, amellyel itt megnyilvánulhatnak. Ha a
mennyei síkról ereszkednek le, fölveszik előbb az asztrál-ruhát, majd lejjebb bele kell
helyezkedniük egy finomanyagi, éteri öltözékbe. Többnyire a maguk hátrahagyott
szellemesített éteri "hüvelyüket" használják erre a célra. Ezt annyira képlékenyé
alakították, hogy pusztán a gondolatukra engedelmesen azt az alakot ölti fel, melyet a
szellem óhajt. Ez attól is függ hol és milyen fizikai embereknél van dolga. Lehet Szét,
Jupiter, Héra, vagy akárki az emberi szentek sorából.
Az éteri hüvelybe öltözve már képes nyilatkozni a médium által, sőt a médium
fizikai testének fluidikus anyagából is el tud vonni akkora mennyiséget, hogy mint fizikai
látvány is megmutatkozhasson. Ilyen esetben természetes fénynél alig látható, de
félhomályban teljesen fizikainak tűnik. Képes arra is, hogy például a kezét sűrűbben
materializálva képes kezet fogni valakivel, szóval a lehetőségek korlátlanok. Az ilyen
esetek akkor szükségesek, amikor a hitetlen, csak az anyagban élő és gondolkodó
embereket kell meggyőzni, hogy van túlvilág és a halál nem a vég, hanem egy átmenet
egy másik világba.
Az a tanító szellem, aki nagyon magas síkról kellene leereszkedjen a
megnyilvánulás céljából, megteheti, hogy pusztán akaraterejével, és ez mágia a javából,
működteti az éteri hüvelyt és általa valósítja meg a közlést, anélkül, hogy elhagyná a
maga síkját. Médiumi üléseken gyakran megesik az ilyen tanítás.

Egy testetöltésre készülő szellem nyilatkozik József médium által. Érzékletesen

meséli el utolsó életét s halálát, valamint a szenvedéseit a „tisztítótűzben”, melynek
hatására érlelődik meg benne a vágy és az elhatározás, hogy jóvátegye amit előbbi
életében elhibázott. Egy nehéz, vezeklő életet kért és kapott meg a Gondviseléstől.
Saját bevallása szerint alávaló ember volt előbbi életében, kinek kemény volt a
szíve és haszonleső a gondolata. Nem volt benne részvét és senkinek sem volt hajlandó
bármiben segíteni. Már felvállalta a következő nehéz életet, de még aggódik, sikerül-e
teljesítenie. Aztán elkezdi mesélni az életét.
Úrnak születet és nagy vagyon fölött rendelkezett. A szolgák hajlongtak előtte.
Keményszívűnek nevelték. Nem tudta, hogy a földi életen kívül, más élet is létezik.
Utálat fogta el, ha embereket, nyomorogni és szenvedni látott, de eszébe sem jutott, hogy
segítsen rajtuk. Aztán egy lovasbaleset véget vetett az életének.
Amikor magához tért egyedül találta magát, elhagyatva. Nagy fájdalmat érzett és
nem tudta testében vagy lelkében érzi a borzasztó fájdalmat. Segítségért kiáltott és nagy
sokára egy hang válaszolt és felrótta neki, hogy ő sem segített másoknak, akik rá voltak
utalva. Felvilágosította a hang, hogy viselkedésével megszegte a felebaráti szeretet

77
törvényét. Azt javasolta, ismerje be, bánja meg tiszta szívből és kérjen bocsánatot és
segítséget Istentől.
Nagyon sokáig tartott míg vétkei tudatára jutott. Aztán több ember jelent meg
előtte, akiket még életében bántott, megalázott és szeretetlen volt hozzájuk és
családjukhoz. Egyikük kifejezte elégedettségét, hogy így láthatja, nyomorultan
szenvedve az út porában az egykori zsarnokukat. Egy másik azt mondta, ő megbocsát
mindenért, amit ellenük vétett és azt tanácsolta imádkozzon, hogy világosodjon fel
elméjében, kik ellen és miben vétkezett. Ismerje be és bánja meg minden vétkét.
Ezután mennyi idő telt el, nem emlékszik, de eljutott oda, hogy belássa, ő a bűnös
és megérdemli a szenvedést. És csak azután kezdődtek a kínok, a megbánás fájdalmai,
melyek széjjelmarcangolják a lelket és a szellemet és mintha elpusztítanának mindent. Ez
addig tartott míg az utolsó vétkét is meg tudta bocsátani magának, ezzel a nemezis
állapota véget ért. A megbánás azt a kívánságot szülte, hogy hibáit jóvá tegye, adósságait
kiegyenlítse.
Tudja, hogy borzasztó lesz, amit el kell végezzen, nyomor és nélkülözések várnak
rá, sokszor éheznie is kell, de feltett szándéka, hogy helyt áll. Mindenki, akivel érintkezni
fog, akiktől néha jogosan segítséget kérhetne, könyörtelenül fog vele bánni, mégis
türelmesen és nyugodtan kell elviselni az életet.
Befejezésül azt mondta: " Egykor úr voltam, most szolga leszek-vagyok. Így van ez
jól, ha az úr nem teljesítette kötelességeit. Így van ez jól! Nagyon igazságos ez így!
Elmulasztottam szeretni. Ezért kell most megtanulnom a földön a szeretetet, mert szeretni
az ember csakis a földön tanulhat meg. Ezért kell nekem most ezt az új életben a földön
megtanulnom Isten segítségével és számítva, Megváltóm, a te segítségedre! Hiszen Te
vagy a szeretet látható példaképe. Remélem segítségedet. Légy velem!"

Aki azt hiszi, hogy a testetöltések sorozata úgy megy, mint egy futószalag, az
nagyon téved. Ez sokkal bonyolultabb folyamat és elképzelhetetlenül több szervezést és
összehangolást igényel, mint gondolnánk. Először is minden szellem Isten egy-egy
gondolata, a lélek legbelsőbb tartalmai, pedig tökéletesen rászabottak, tehát minden lélek
más és más, nincsen két egyforma és nem is lesz soha, mert az isteni teremtés nem
sorozatgyártás. Másodszor a bukás minden szellem esetében más és más időtartalmú,
szennyeződés-összetételű. A lelkek szennyezettsége, a rájuk rakódott kemény rétegek és
azoknak rétegezettsége, összetétele teljesen különböző. Harmadjára az eddig megtett
útjuk az emberré válásig is más és más. Negyedére, emberként a lélek csiszolódott,
kemény burka repedezett és a továbbiakban egyiknek itt, másiknak ott kell csiszolódnia.
Még sorolhatnánk hosszasan azokat a jellemzőket, melyek megadják minden lélek
egyediségét, de térjünk vissza a testetöltésekhez. Előbb azonban meg kell említenünk,
hogy az emberiség fejlődése ciklikus és tagolt jellegű. Ez a korszellemek és népszellemek
feladata. Minden szellem rezgése harmonizál valamelyik korszellemmel és
népszellemmel, természetesen a szellem fejlődésével a rezgései is változnak, ezért testet-
öltései egyik vagy másik korszellemhez vonzzák.
Általában a következő leszületéshez az életfeladat kapcsán igazodni kell ahhoz a
korszellemhez, melyhez vonzódik a szellem. Hasonlóképpen van ez a népszellemmel is.
A leszületéshez időzítés szükséges a korszellem miatt, mert lehet, hogy ki kell várni az
érkezését. A leszületés helye kötött a népszellemhez. Ezeken kívül megfelelő
vérmérsékletet, bolygóhatás jellegeket és sok minden mást kell mértani pontossággal
összeegyeztetni, hogy sikeres testetöltés jöhessen létre. Itt a siker alatt mindig a

78
maximális lehetőségek létrehozását kell érteni, melyek az életfeladat optimális evégzését
segítik.
Vannak periódusok, amelyek 2-3 esetleg 400 év alatt teszik meg útjukat, azaz
ennyire van szükség, hogy ismét alá lehessen merülni az anyagban! De vannak olyanok
is, amelyeknek 2-3 ezer évre van szükségük, míg ismét megjelenhetnek az anyagi síkon.
Minél mélyebbre esett valamely erő az anyag törvényébe, annál nehezebben tudja
megtenni az útját felfelé. Ezért hogyha a szellemek nem tudnak önmaguktól javulni,
amikor a velük kapcsolatban volt erők és anyagok megteszik a maguk periodikus
körforgását ezek újra magukhoz vonzzák őket, és így egyiknek talán ezer, másiknak
esetleg kétezer év múlva jut alkalma arra, hogy újra a felszínre kerülhessen.
A szellem sok esetben olyan mélyre bukott, hogy nagyon nehezen, csak nagy
sokára tud majd felszínre kerülni, ez az az állapot, amit "örök kárhozatnak" neveznek.
Az ilyen szellemnek meg kell várnia míg lélekrészecskéi a következő teremtési
korszakban ismét egyesülhetnek, hogy aztán emberré válhassanak.
A legnormálisabb eset a földkörüli szférák javuló szellemeinek esete, akik kb.
ugyanannyi időt élnek a szférákban, pihenő állapotban, mint amennyi ideig a földön
éltek, úgy, hogy kb. minden 100 - 150 évben testet öltenek. Vannak azonban gyorsabb
tempójú testetöltések is, 30-40-50 év múlva.
Ha az emberek nagy része megtérne, és megemelkedne rezgésszintje, akkor a
csillagoknak csak a jó hatása érvényesülne.  Ha a fele térne meg, már akkor is
megszűnnének a rossz hatások, mert a jók érvényesülnének. Sajnos az emberiségnek
háromnegyed része súlyosan hibás, ezért van, hogy a csillagok rosszabb befolyása
nagyobb mértékben érvényesülhet.
A testetöltések révén föltevődik a kérdés, hogy mivel minden újraszülető szellem
szétvált duálrész, ez mennyire befolyásolja azt, hogy milyen neműként születik le?
Szellemi szinten a szétvált duálok mindkét fele androgünként tekinthető, bár az egyikük a
női befogadó, a másik pedig a férfi adó része a duálnak. Az analógia törvénye alapján a
szétvált felek mindegyike is két pólusú, azaz adó és befogadó egyszerre, tehát semmi
akadálya, hogy férfiként vagy nőként szülessen le. A nemet mindig az életfeladat szabja
meg. A szellem mindig azt a nemet választja, amelyikben a feladatot a
legeredményesebben végezheti el. A szellemi tanítók szerint azért van egy kis eltolódás,
mert úgy a női, mint a férfi szellem szívesebben születik annak, amit a természete diktál,
de mivel a feladatok igénye is közbeszól, ezért elmondható, hogy nagyjából tíz
inkarnációból 6 : 4-hez arányos a saját természete javára.

A népek egy-egy összetartozó szellemcsoportot képeznek. Meghatározott

küldetésük van, meghatározott feladatot töltenek be a földi világban. A betöltendő
feladatot az adott nép rendeltetésének nevezzük. Amennyiben az adott nép végig viszi
rendeltetését, ez esetben befejezvén földi feladatukat más, magasabb szellemi régióban
folytatják útjukat. Jellemzően azonban az történik, hogy a magasabb rendű eszmére való
irányultság megfordul, és anyagi eszközökre fordítódik; fegyverekre, várakra, hadseregre,
földi értelemmel értéknek vélt kincsekre, aranyra, drágaságok felhalmozására.
Mindennek betetőzéseként kezdetét veszi az élvezetek árjában való elmerülés. Ezáltal az
anyag lekötötte a magasabb rendű cél szolgálatára kapott erőt.
A népet szellemileg úgy lehet a legmegfelelőbben meghatározni, hogy egy olyan
szellemközösség, akik egy népszellem (arkangyal) hatása alá tartoznak. A népszellemek
arkangyali szintű entitások, akik a rájuk bízott szellemcsoportért felelnek. Ők irányítják

79
és vezetik a népet. Úgy képzeljétek el a népszellemet mint egy nagy "kotlóstyukot",
akinek aurája, mint egy puha paplan betakarja "kiscsibéit", a szellemeket.
A nép sorsa már akkor meg van pecsételve, amikor földi szemmel a hatalom
tetőpontjára ért. Ez volt a sorsa a magyar királyságnak is Mátyás idejében. Volt olyan nép
is az úgynevezett történelemelőtti időkben, mely a kezére adott magasabb égi erőket
gonoszul használta fel és egy egész világkataklizmának kellett bekövetkeznie, hogy az
óceán fedje el őket, hogy belőlük még csak emlék sem maradjon. Ha szellemi mércével
mérve áttekintjük a mai nemzeteket, bizton megállapíthatjuk, hogy a mai sikeres nagy
nemzetek pozíciója, anyagi jóléte nem marad örökös, hiszen lázasan folytatják a szellemi
erők átutalását az anyagba…

Minden hetedik testetöltésnek rendkívüli jelentősége van, ezeket nevezik

"vasárnapi" testetöltéseknek. Minden leszületésnek pontos célja és feladata van a lélek
életében. Időtartalmuk sem egyenlő, melyik hosszabb, melyik rövidebb. A lényeg, hogy
folyamatukban és nem időben kapja a megismernivalókat, a haladásához feltétlenül
szükséges körülményeket. Bizonyos feladatok elvégzése komoly gondot okozhat neki, ha
sorozatosan rosszul teljesíti őket. Jön az újabb élet, újabb feladatokkal, de a lelket
nyomasztja az el nem végzett előbbiek terhe. Ezek a visszahúzó, gátoló felhalmozódások
egy idő után valósággal blokkolnák a lelket. Ezért a Kegyelem lehetővé teszi minden
lélek számára azt a bizonyos hetedik, azaz vasárnapi testetöltést.
Ebben az inkarnációjában a lélek pihenhet. Azokat a lélekrészeket, melyekben a
feszültséggócok létrejöttek most lezárják segítőink, már nem jelenthetnek terhet a lélek
számára. Kevesebb és könnyebb feldolgoznivalót kap erre az életre, mondhatjuk
zavartalan ez az élete. A kifejlődött képességei, lelki pozitívumai mind megvannak, tehát
testileg és lelkileg el van látva minden széppel és jóval. Az ilyen emberre mondják, hogy
neki minden sikerül, mindenki szereti. Ugyanakkor próbatétel is számára ez az élet.
Vigyáznia kell, hogy mire használja képességeit, mert a jóból is megárt, ha sok. A
próbatétel itt is a szokásos, a gőg, a hiúság és az önzés kísértéseinek kell ellenálljon.
A hetes testetöltés ciklus után, a lelkek megvalósított eredményeik alapján
besorolódnak egy-egy fejlettségi kategóriába. A következő ciklusban a különböző
kategóriák részvevői, külön utakon folytatják fejlődési útjukat. Tudnotok kell, hogy a
Kegyelem az első nekifutáshoz mindig a legkönnyebb akadályokat állítja fel és a szellemi
segítség is a legerősebb, tehát ilyenkor a legkönnyebb venni az akadályokat. A következő
hetes ciklusban azok, akik sikeresen zárták az előbbi ciklust, hasonlóan könnyű és
besegített hetes sorozatra számíthatnak, csak egy magasabb spirálban, magasabb szintű
feladatokkal.
A bukdácsolók, akárcsak a rossz tanulók lemaradtak az előbbi ciklusban. Pihentek
egy kicsit a hetedik életük során és most jön az újabb ciklus. Igen ám, de alkalmatlanok a
szorgalmasak csoportjával lépést tartani, csak visszahúznák őket. Ezért a gondviselés egy
másik, egy alacsonyabb színvonalon indítja őket, amely megfelel képességeiknek.
Viszont itt egészen mások a feltételek, mint az előbbi ciklusban. Itt már sokkal nehezebb
minden lépés, kínlódtató és szenvedtető minden feladat. Láthatjátok, hogy a földön a
rengeteg megtestesült szellem hányféle régióban, életmódban és szenvedtető
körülmények között kell éljen, tehát bőven van választék a testetöltéseket megszervező
entitások számára, hogy mindenkit oda helyezzenek, ahol számára pillanatnyilag a
legjobbak a feltételek a lélek fejlődéséhez.

80
 9. fejezet

Karma és kegyelem

A Karma lényege, hogy minden cselekedetnek (sőt gondolatnak, érzésnek és

akaratnak is) következménye van: jónak jó, rossznak rossz és az ember összes
cselekedeteinek következményeivel előbb, vagy utóbb feltétlenül találkozik, hogy a
következményt átélje, átszenvedje, vagy hogy előnyeit élvezze, ha a cselekedet
történetesen jó volt. Az ember tehát minden cselekedetéért vagy mulasztásáért felelős és
viselnie kell annak következményeit. Ha az ember rájön cselekedetének hibás voltára és
azt jóváteszi, ezzel feloldotta a vonatkozó Karmát és megszabadult annak kellemetlen
következményeitől. Ez az, amire az embernek törekednie kellene: hogy "elébe menjen"
Karmájának.
A végzet törvénye arra kényszeríti az embert, hogy tudatosan felelősséget vállaljon
életéért. A törvény nem dönt, csak kimondja: „ ha ezt teszed akkor ez történik, ha azt
teszed akkor az történik. Te vagy a Teremtő, te döntesz”. Mindenki azt kapja, amit
okozott. És valahányszor kap valamit, azt maga okozta! A végzet törvénye csupán
szembesít minket cselekedetünk következményeivel. „Ki mint vet, úgy arat!”
Az ok-okozat láncolata nem a születéssel kezdődőik, és nem a halállal ér véget.
Nem fehér lappal születünk, hanem hozzunk magunkkal összegyűjtött sorsunkat,
jellemünket. Isten nem jutalmazza meg a jót, és nem bünteti meg a bűnöst – a bűn
kizárólag a bűnt bünteti. Ha eltérünk a harmóniától, és bűnbe esünk, akkor ezt mi
okoztuk magunknak, és mi bűnhődünk érte.
Az ember rendeltetése az, hogy igaz valójának tökéletességét egyre tökéletesebb
formában kifejezésre juttassa. "Legyetek hát tökéletesek, amint a mennyei Atyátok",
mondotta Jézus a tanítványoknak, mikor megkérdezték, hogy milyenek legyenek, hogy
elnyerjék az üdvözülést. Azt, hogy ezt milyen úton érjük el, az a szabad választásunk és
egyben a végzetünk is! Fejlődésünket megfelelő gondolkodásmóddal elősegíthetjük, de
nem megfelelővel le is állíthatjuk, rendeltetésünknek azonban mindenképpen eleget kell
tennünk! Gondolataink és cselekedeteink által előidézett okok pontról pontra bevésődnek
lelkünkbe. Itt vezetik a mi karmikus számlánkat, amit egyik inkarnációból a másikba
magunkkal viszünk. Teljesen értelmetlen hát megfutamodnunk valamely nehéz helyzet
elől, hiszen ezzel a szituációval mindaddig konfrontálódni fogunk, míg meg nem oldjuk.
Az „örökletes bűn” azt jelenti, hogy minden inkarnációval saját örökünkbe lépünk.
Az örökletes és az eredendő bűn két külön fogalom. Az Ádám és Évától eredeztetett
eredendő bűn nevetséges félremagyarázás és az egyházi szellemiség homályának
eredménye. Egész fizikai világunk léte az eredendő bűn, a szellemek bukásának

81
eredménye, tehát sok-sok milliárd évvel korábbi történet, mint a bibliai. A bukott
szellemek Istentől elszakadt, természetellenes teremtése végső soron hatalmas káoszt
okozott. Ekkor kapták a hűséges elsődök a feladatul, hogy rendet csináljanak ebben a
káoszban. Így alakultak ki a napkörök és azok fokozatai, így jött létre végső soron az
egész számunkra látható, érzékelhető univerzum. Ez, ami számunkra érzékelhető, az a
százból az egyetlen eltévedt bárány erőiből fakadó teremtés, rendbe téve. Most
képzeljétek el, hogy a nagyon magas rezgésszinteken mi lehet, hiszen a kilencvenkilenc
is teremtett azóta szüntelen. Nincs rá emberi fogalom, amely kifejezhetné, mekkora
lélekerő a Szentlélek ereje.
Minden ember minden egyes inkarnációjában sorsközösségbe tartozik, ami
vonatkozik a házastársára éppúgy, mint a nemzetségére, fajára, családjára. Akár
autóbalesetről van szó, akár katasztrófáról, ezt a végzetet az érintettek a rezonancia
törvényének megfelelően vonzzák magukhoz. Az emberek negatív és pusztító
gondolatformái összegződnek, és háborúként, forradalomként, társadalmi
megmozdulásként, gazdasági válságként, összeomlásként jelenhet meg, ugyanez
érvényes bizonyos bűncselekményekre, járványokra, nagy katasztrófákra.
A végzet törvény azonban csak addig működik az ember életében, amíg saját
akarata szerint cselekszik. Mihelyt egyéni akaratát Isten akaratával egyesíti, és hagyja,
hogy ettől kezdve kizárólag az Ő akarata érvényesüljön benne, megszabadul a végzettől.
A fizikai síkon meg van engedve vágyaink kiélése, mert addig amíg vágyaink
vannak, addig nem tudunk elszakadni véglegesen az anyagi világtól, addig vissza kell
születnünk. Létezik az újraszületés, és az újjászületés fogalma. Újraszületés a
reinkarnációnk, amikor leszületünk a feladatunkat elvégezni. Újjászületés az, amikor itt a
fizikai síkon le tudjuk tenni vágyainkat, rossz tulajdonságainkat és kikerülünk a
„szamszara (létkerék)” körforgásából, és nem kell többé kötelezőszerűen leszületni a
földre. Komoly feladatokkal születünk le, és szellemi segítőink segítségével
megpróbáljuk végrehajtani feladatunkat, ami persze nem mindig sikerül a legjobban.
Nagyon fontos tudni azt, hogy miután egy korszakváltásban vagyunk benne, a
kamrafeltorlódások idejét éljük és egy életciklus már nem elég a sok karmikus feladat
elvégzésére. Krisztus előtt minden lélek egyszerre, csak egy testben születhetett le a
földre, hogy elvégezze életfeladatát. Ebben természetesen nem az egész lélek vett részt,
csak az a része, melyet éppen csiszolni kellett az adott testetöltésben. Kétezer éve
Krisztus segítsége révén lehetőségünk van arra, hogy a lelkünk mind a hét része
egyszerre, akár egyidőben a fizikai síkon jelen legyen. Mit is jelent ez? A
szellemvilágban a hetes felépítés érvényesül, a lelkünk is hét részre van osztva és most
meg van a lehetőség arra, hogy egyidőben akár a lelkünk minden darabja jelen legyen a
fizikai síkon, és végezze karmikus munkáját, és fejlődjön, tapasztaljon. Ez azt jelenti,
hogy egy duál (persze a duálok külön) szellem esetében elvileg lehetséges, hogy
tizennégy testetöltés legyen egyszerre folyamatban. Ebből már eleve következik, hogy a
közel hét milliárd egyidejű testetöltés egyáltalán nem ugyanennyi szellemet is jelent
manapság.
A változások világában élünk, itt még nincs végcél, vagy végigazság, itt minden
próba. Isten azért küldi az emberlelkeket a változások világába, hogy itt, mintegy
jelmezbe öltözve egy-egy kisebb-nagyobb munkát elvégezzenek, és ez az Ő
szellemvilágbeli előremenetelüket nagyban segíti. Minden szellem különböző feladatokat
kell megoldjon, ezért nem mindenki egy és ugyanabból a célból van a Földön, így nem is
ugyanaz a sorsa!

82
 Az élet kideríthetetlen titok, Istenből eredő princípium; és mert Istenből eredő, azért
azt a teremtett szellem a maga lényegében megismerni sohasem fogja. Eleget kísérletezett
az emberi nagyotakarás és az emberi gőg azzal, hogy életet produkáljon a halálból; de ez
balga és oktalan erőfeszítés, amely legfeljebb arra jó, hogy az ember a maga
jelentéktelenségének és semmiségének tudatára ébredjen.
A szellem Isten teremtésének a következménye, ennélfogva ő maga is azokat a
képességeket tartalmazza, amelyek Isten lényében vannak, és ezek közt, mint
legfontosabbat, a teremtőképességet. A szellem, akár anyagi testben, akár szabad
állapotban a „semmiből", önmagából gondolatokat és érzéseket termel ki. Ezek a
gondolatok és érzések erők, még pedig a leghatalmasabb, a legátütőbb és legintenzívebb
erők.
Isten is, mint szellem, csak gondolatokat és érzéseket teremt. Az ő gondolatai és
érzései a szellemek, akik az ő világosságburkukban a bennük lévő isteni szikrából
merített erővel továbbteremtenek gondolatokat és érzéseket. Ezek a gondolatok és
érzések az Istentől való eltávolodás folytán mindig sűrűbb és materiálisabb formában
jelenvén meg, létrehozták az anyagot. Előbb a finom, ritkább anyagot, amilyen volt a
Föld is valaha, és amilyenné ismét lennie kell, majd a további elhajlás és eltávolodás
folytán a kézzelfogható anyagot.
Az az egész anyagi teremtettség, amelyet szemlélhetünk, úgy, mint van, nem más,
mint gondolatoknak és érzéseknek megdermedt tömege. A hatalmas hegyek nem egyebet
jelképeznek, mint az emberi szédületes nagyotakarást, amellyel az Egeket akarja
megostromolni. A vérengző vadállatok az ellenszegülő és gonosz elvek által alkotott
fluidok materializációi. A természet szépsége, a virágok színpompája és mindaz, ami a
szemet és a lelket gyönyörködteti, a szép és nemes gondolatoknak a látható világban való
érvényesülése, amelyeket fogva tart és megmerevít az elfajulás és a gonosz
gondolatoknak anyagba-öltözése.
Nos, ha a szellem ilyen végtelenül hatalmas hatások létrehozására képes, mekkora
hatással lehet saját karmájára? Tegyük fel, hogy előbbi életeiben felhalmozott karmája,
mint Damoklész kardja függ a feje felett és várja, mikor csapjon le és törlesszen egy az
egyben, a fogat-fogért törvény alapján. Ha erre az életére a nemezis által jó útra térítve
született le és a szellemi vezetés megadja neki a lehetőséget, hogy olyan családba és
lehetőségek közé kerüljön, ahol a szép és jó erények, erkölcsök és gondolkozásmód
dominál, akkor sokkal magasabb rezgésű mentális és asztrális teremtményei lesznek, azaz
gondolatok és érzések. Ezek a mentális és asztrális elementálok, olyan lények, melyek
élni akarnak és egyetlen céljuk, hogy visszatérjenek teremtőjükhöz. Ezek folytonosan
összefutnak a karma elementál tömegeivel és erőket vonnak el tőlük, hiszen ők az
erősebbek, mert magasabb a rezgésszintjük. A karmikus teher ezáltal folyamatosan apad
és hatékonysága csökken. Az a lelkiállapot, amely a vonzás törvénye alapján bevonzaná a
karma-törlesztést már nem következhet be, ezért szép lassan szétfoszlik és az ok, amely
elindította, meg sem történtté válik. Ezt a folyamatot a Kegyelem ereje támogatja és
vezeti.
Igaz ez az ellenkező esetben is: ha az ember a rossz tettnek elkövetése után
sorozatosan rossz, helytelen és tisztátalan érzéseket és gondolatokat termel. Ezáltal a
folyamatosan teremtett elementálok rezgése rezonál a karma-teher rezgésével és vonzzák
egymást. Így a teher ereje és hatékonysága növekedik, a következmény lecsapási ereje is
megnövekedik, ugyanakkor a várható időpont mind közelebbivé válik. Tehát a karma
súlyosabban és hamarabb következik be.

83
 Hogy tehát a szellem a maga boldogságát igazán munkálhassa, ahhoz két dolog
szükséges. Az egyik az, hogy a szív, a lélek telve legyen a jóra irányuló törekvéssel, hogy
csak tiszta, igaz és nemes érzéseket és gondolatokat vetítsen ki a világba magából. A
másik pedig az, hogy önmagáról ne tartson semmit, hogy önmagát jelentéktelen senkinek
tekintse, amilyen valójában Istennel szemben, sőt amilyen még a tisztább és magasabb
szellemekkel szemben is, akiknek a teremtőképességük összehasonlíthatatlanul nagyobb
és boldogítóbb másokra meg önmagukra is.
Ezzel a két feltétellel, mint két kinyújtott kézzel meg lehet ragadni Isten
kegyelmének törvényét, amely felülemeli őt az ok-okozati törvény zúgó áradata fölé, és
annak viharai úgy suhannak el alatta, hogy azoknak a szelét csak mint leheletet érzi.

A szeretet nem azé, akinek adod, hanem az a tiéd. A virág illata sem azé, aki
leszakítja, hanem a virágé. Tehát az odaadott szeretet sohasem azé lesz, akinek adtad,
hanem a tiéd. Amely szeretettel te valakit szeretsz, amely szeretetet te bárkire
ráhalmoztál, az a szeretet mindig a tied marad, az a te lelkednek a színét, illatát viseli
magán, az nem veszett el soha a te számodra.
Nagyon fontos szabály az ember életében, hogy „ne menjen le a nap a te
haragoddal”, mert elég, ha a nappal hordozza az ő maga terhét. Egy nap az ember
életében annyi, mint egy élet. Amikor aludni tér, olyan, mintha meghalna; mikor pedig
eltávozik a földről, senki iránt se tápláljon haragot! És mint ahogyan az embernek halála
előtt mindent el kell rendeznie, és mindenkivel meg kell békülnie, éppen úgy elalvása
előtt is rendezzen el mindent, békéljen meg ki-ki haragosával, és az ő hozzátartozóival,
szeretteivel egyenlítsen ki mindent, amit lehet, még akkor is, hogyha nem ő a hibás.
Hiszen nem tudhatja, felvirrad-e holnapra az Isten kegyelme; nem tudhatja, hogy nem az
az érzés, nem az a szó lesz-e az utolsó, amelyet valakinek mondott, aki hozzá tartozó
volt, vagy akivel haragban volt és talán nem adatik már meg az alkalom, hogy azt a
tévedését helyrehozza, amely mint árnyék húzódik a napfény elé.
A harag, a bosszú a gyűlöletnek, a szeretet ellenségének az ereje; aki ilyen
érzésekkel megy át a szellemvilágba, s ezekkel az érzésekkel kénytelen szemlélni az ő
romba dőlt lelki épületét, az sokkal több szenvedést érez, mint az, aki még nem is tudja,
hogy mi a szeretet.
A hazugság lelke elválasztja az embert az embertől, széthinti a félreérést és a meg
nem értést. A hazugság szelleme mindent megmásít, mindent más formában mutat meg
az emberi értelemnek s az ember érzelmi világának. A hazugság szelleme azonban nem
kint van a természetben, nem a haragvó oroszlán formájában jár körül, hanem az ember
szívében van, a lelkében, a gondolat és érzésvilágában.
A hazugságnak mindig alakoskodnia kell. A hazugság mindig bujkál, mert bujkálni
kénytelen. A hazugságnak mindig kendőznie kell magát, mert hiszen az ember, ha látja,
hogy a kígyóval, a hazugság szellemével áll szemben, rögtön bezárkózik, és nem hisz el
neki semmit. A hazugságnak mindig az igazság árnyékában kell járnia, csak úgy szabad
megjelennie, mert a maga formájában sohasem jelentkezhetik. A hazugság sohasem
építhet az önmagában lévő erőre, mert neki ereje nincs, alapja nincs, mert a hazugság
szellemének nincs létjoga a földön. Hogy mégis él és van, ezt a létjogot az ember adja
meg neki, mert az ő erőiből él.
Ha el akarunk szakadni a hazugság szellemétől egy szó mutat rá a helyes útra:
szolgálni. Hordozzuk türelemmel egymás terhét, egymás keresztjét, egymás hibáit,
tévedéseit, és szeretettel szolgáljuk egymást, mert ha egymást szolgáljuk, Istent

84
szolgáljuk. Ahogyan gondolkozunk, érezünk és cselekszünk, az mutatja meg, kik
vagyunk.
A bírvágy hatalmas mozgatóerő a fejletlen szellem életében. Amit a szemével
meglát, azt a szívével rögtön megkívánja: ez a bírvágy. Ennek alapján születik meg az
ember lelkében az irigység. Az irigység továbbformálja a lelket és máris megszületik az
ember lelkében a fondorkodás, a csalás gondolata. Továbbfokozódva kifejlődik benne a
tolvajlás hajlama. A prédára, a zsákmányra lesés az ember lelkében a testiségnek egy
másik érvényesülési formája, amelyet a kapzsiság hizlal, a kapzsiság, amellyel az ember
könnyen, munka nélkül akar olyan előnyökhöz jutni, amelyekért más emberek
verejtékeztek, fáradtak, és az eredmény az ő ölébe hull.
Az önzés nem a testben, nem az anyagban van; az a lélekben keletkezett, és a
lélekben éli ki magát; az anyag csak eszköz ennek az érzésnek kiélésére. Istentől
eltávolodva a léleknek minden érzése megváltozik, a szeretet is éppen az ellenkezőjévé:
gyűlöletté alakul át. A szeretet vonz, a gyűlölet taszít. A gyűlöletnek első megnyilatkozó
formája, amelyet mindnyájan jól ismertek: az indulatosság, a bosszúság.
A gyűlölködő ember kifakadásától, lelkének megnyilatkozásától nemcsak a hozzá
hasonló emberszellemek szenvednek, hanem szenved tőle a teremtett világ minden
szerves élettel felruházott teremtménye, szenvednek az állatok, a növények, sőt még a
légkör is, mert az indulatos ember villamos kisüléseivel minden delejességet felrobbant
maga körül. A harag pedig magával hozza a gonosz beszédeket, a sértő, bántó
kifakadásokat, a tettleges bántalmakat, a kegyetlenséget, a bosszúállást, a gyilkosságot.
Ezeket az érzéseket a lélek magával hurcolja, ezekből nincs szabadulás a halál után sem.
Isten akarata sohasem irányul a rossz felé, a fájdalmak, a szenvedések
megteremtése felé. Isten akarata tehát a kegyelem, amellyel a megtérni szándékozó, vagy
a megtérésre megérett lelkeket Maga köré gyűjteni igyekszik, Isten akarata mindenütt
boldogító, napfényhez hasonló éltető elem, amely mindenfelé áldást hint szét, Isten
akarata azt célozza, hogy az ember lelkébe elültesse a szeretetet, és a szeretet után való
vágyakozást. Isten akarata belesugározza az ember lelkébe a jóra, a nemesre való
törekvést, és lelkesíti, bátorítja, kitartásra buzdítja a jóban, amikor harcolnia kell a
gonosszal, a hazugság lelkével. Isten akarata tölti meg az ember lelkét világossággal, az
igazság ismeretével. Ameddig Isten akarata nem érvényesülhet, addig az ember
tévelygésével poklot teremt magának.
Téves az a gondolat, hogy ha valaki gyilkolt, vagy embereket szenvedtetett, eljön az
idő, amikor az ő részére is bekövetkezik ugyanaz a fájdalom, és neki ugyanazt kell
végigszenvednie, amit ő okozott másnak, ezt sugallja ugyanis a keletiek karma törvénye.
Ez megegyezik Mózes "fogat fogért" igazságelvével. Ez érvényes is volt Krisztus idejéig,
amíg a rendet a természettörvény tartatta be. Isten akaratában, melyet Jézus tanításai
közvetítenek ezt nem találjuk meg sehol. Az úgymond visszafizetés törvénye módosult,
kegyelemtörvénnyé változott. Isten nem azt akarja, hogy mindent visszafizessünk, mind
egy szálig, hanem, hogy térjünk meg. Ismerjük be, hogy vétkeztünk, legyen bennünk az
őszinte megbánás és az a szándék, hogy jóvá akarunk tenni mindent. Lássuk be, hogy
saját erőből képtelenek lennénk a jóvátételre belátható időn belül. Kapcsolódjunk
őszintén és teljes bizalommal a gondviselő Istenhez és kérjük, legyen meg az Ő akarata.
Tegyük le szabad akarattal kezébe a sorsunk. Ez a megtérés. Ezután a Gondviselés a
karjaiba vesz és a karmikus adósságok folyama elzúg a talpunk alatt és legfeljebb a szele
érint meg. Amíg ide eljut a szellem, már valamennyit azért fizetett vissza a szellem,
például, ha mondjuk előbbi életeiben megölt párbajban húsz embert, lehet már egyszer őt

85
is megölték és másik életében csatában esett el, a megtéréssel viszont a többi elfelejtődött
a kegyelem hatása által.
Az Isten akaratában való megnyugvás nem tespedés, nem semmittevés, nem
gondnélküliség. Isten akaratában megnyugodni annyi, mint tanulni, tökéletesedni. Isten
akaratában megnyugodni annyi, mint abban a hitben élni és cselekedni.
Senki másért nem tehet semmit az ember, senki a másikat ki nem emelheti
szenvedő állapotából, meg nem másíthatja annak sorsát, még ha a legjobbat akarja is
neki, mindaddig, amíg a másik lélek azt a jobbat, azt az igazabbat önmagában el nem
ismeri, ameddig a lelke a valódi jónak és igaznak alá nem rendeli a saját vélt igazságait,
és ameddig az újonnan felismert jóba bele nem dolgozza magát. Ennek a könyvnek a
tartalma is, bár azzal a szándékkal készült, hogy segítsen nemzettestvéreimnek, semmit
sem ér azok számára, akiket nem tud felébreszteni és arra ösztökélni, hogy változzanak és
térjenek meg, éljenek Jézus Urunk tanításai és példamutatása szerint.
Ti, akik ezt olvassátok, mindannyian útmutatók lehettek a ti hitetekkel, és
világíthattok azok előtt a szellemek előtt is, akik a testbeöltözéshez; készülnek, meg azok
előtt is, akik már itt vannak testben, közöttük legelsősorban a ti legközelebbi hozzátok
tartozók előtt. Ha azt hiszitek egyedül lehettek valaha is, nagyon tévedtek, őr és védő
szellemeitek mellettetek vannak és még sokan mások a szellemvilágból, akiket a vonzás
törvénye a közeletekbe vonz. Amikor egy ilyen könyvet olvastok, melynek
igazságtartalma és rezgésszintje óriási, a tanulni vágyó szellemek tucatjai hallgatják és
figyelik gondolataitokat és el sem képzelitek mekkora örömet szereztek nekik, pusztán
azzal, hogy elolvassátok és elgondolkoztok rajta.
Az ember nem azért ölt testet hogy itt a bűneiért, tévedéseiért, hibáiért megfelelő
szenvedéseket és bűnhődéseket vegyen magára, és ezzel mintegy letörlessze azokat;
mennyire szegényes és mennyire tévedéssel teljes ez a felfogás! A Névtelen Szellem
megjegyzi: "Ti, akik Krisztus igazságát keresitek, és a szerint akarjátok újjáalakítani a
lelketeket, hagyjátok el ezt a pogány karma felfogást, mert a ti részetekre egészen más
világ nyílik meg, rátok egészen más jövő vár. A keleti tan igazsága a krisztusi igazsághoz
képest csak tapogatódzás a bizonytalanságban."
Most van a föld az átalakulás előestéjén, nincs végcél, nincs végigazság, mert itt
minden változásnak van alávetve, itt minden próba. Megpróbáltatás céljából vagyunk a
földre küldve, nem pedig azért, hogy érdem szerint éljünk jól és boldogan, vagy érdem
szerint szenvedjünk; azért vagyunk itt, hogy a lelkünk jóban-rosszban egyformán kihozza
magából azokat az örökkévalóságra szánt érzéseket, amelyeket az igazság törvénye
bevált. Az ember tehát nem mondhatja embertársára, hogy: „ez azért szenved, mert előző
életében biztosan ezt, vagy amazt cselekedte; ez most azért károsodott, mert előbbi
életében ő is megkárosított valakit; ezt most azért érte utól ez vagy amaz a
szerencsétlenség, mert valaha ő is ilyen szerencsétlenséget okozott másnak!”. Balga,
gyermekes felfogás ez, amely nemhogy világosságot, hanem éppen nagy homályosságot
vet a hitünkre és Isten számunkra felfoghatatlan bölcsességére.
Az ember nem akkor éli a próbát, amikor szenved a megpróbáltatás súlya alatt,
hanem akkor, amikor a lehetőségek kedveznek neki, hogy a hajlamait kiélhesse. Mielőtt a
lélek előtt Isten országának kapui megnyílnának, egy áldozatos életet vállalnia kell. Nem
azért, hogy vezekeljen, hanem azért, hogy Isten nevének dicsőséget szerezzen itt a
földön, próbára teszi kitartását, állhatatosságát, tűrőképességét és hitét. Ennek sincs
semmi köze a karmához. Ilyen életet nem vállalhat az, aki lélekben még gyenge, aki hiú,
aki gőgös, aki elbizakodott, aki önző, aki gyűlölködő, hazudozó, vagy istentagadó.

86
 A legnehezebb sorsban és a legragyogóbb életkeretek közt is vannak Isten küldöttei.
Minden emberi élet hordozza a keresztet, a felelősség terhét, mert ha nem cselekszik jól
és helyesen, akkor szemben találja magát a felelősségre vonó törvénnyel, az igazság
törvényével, és jaj annak, aki egyszer az igazsággal szembekerült! A próbák után ugyanis
hosszú, kínos hétköznapok következnek, amelyeket vezeklő életeknek nevezünk.
A régi elméletek alapján azt mondtuk a keletiekkel együtt, hogy az ember sorsa
előre el van rendezve, az ember csak keresztülhalad azon, ami a sors könyvében meg van
írva. Ezzel szemben, a sors könyvében sok minden meg van írva, aminek meg kellene
történnie, és nem történik meg. Az ember ugyanis gyarló, tévelygő természetével sok
feladatot, amelyet születése előtt már előre megszabtak számára, nem tud teljesíteni. Sok
minden megtörténik azután, aminek meg nem lenne szabad megtörténnie, ami elé Isten
odatette a tilalomtáblát, hogy azt az ember meg ne cselekedje.
A szellemek sokfélék, különböző fejlettségi fokozattal és mindahányan saját rájuk-
szabott feladattal öltenek testet a földön. Tehát nem mindenki egy és ugyanabból a célból
jön a földre, és így nem is lehet mindenkinek ugyanaz a sorsa a földön. Senki sem élhet
önmagának, senki sem vonulhat vissza az összemberiségtől és szellemiségtől, mert a saját
lelkének eredményét át kell adnia az összességnek, hogy fokozatosan kialakulhasson az
Isten akarata. Így minden ember össze van kötve a másikkal, továbbá minden élőlénnyel,
és azokon keresztül a természeti világgal és a világot fenntartó erőkkel. Senki sem
mondhatja, hogy ő nem tartozik az összességhez, tehát élheti a maga külön életét. Minden
szellemre, akit az Isten a létbe hívott, szükség van, mert minden szellemre feladat van
bízva, amelyet el kell végeznie.
Vannak életek, amelyek kizárólag tanulásra szolgálnak, s vannak életek,
amelyekben a megismert jót a gyakorlatban kell érvényesíteni. Amikor pedig már tudja a
lélek érvényesíteni, akkor jönnek az akadályok, a próbák. Ezek a próbaéletek, amikor azt
a jót és igazat, amelyet addig sikeresen vitt át a szellem az életbe, akadályokkal szemben
kell érvényesítenie.
A vezeklő emberlélek szűk korlátok közt mozog: az ilyen eshetőségekben szegény
életekben nem emelkednek fel magasságok, de nem is képződnek mély völgyek sem,
hanem, amint ti mondjátok, az élet taposó malmában kell viselni az élet terhét. Ha azután
az ember megértette a lelkébe felírt törvényt, s elvégezte földi feladatát, akkor a vezeklő
élet után pihenő élet következik, amelyben nem kell küzdenie a falatért, amikor a
léleknek nem kell nagy kérdéseket megoldania, nem kell nagy próbákat végigszenvednie,
amelyben nincsenek nagy csapások, nem állnak az útjába meredélyek, mélységek, hanem
simán, egyenesen vezet a lélek útja, mert szüksége van a pihenésre, hogy az ereje el ne
fogyatkozzék. Ezek után az életek után megerősödve, újabb nehéz munkához lát.
Amikor a lélek megerősödik a hitben, kisebb küldetéseket is vállalhat, amelyekben
talán mélyebben kell alámerülnie a saját lelki színvonalánál. Talán gyermekei, szülei,
ismerősei, szerelmesei lesznek azok, akik neki megpróbáltatásokat fognak okozni.
Amikor már erősnek érzi magát a lélek, következik a hetedik nap, a vasárnapi testöltés.
Ez részben próba, de nagy részben a szellem előhaladását szolgáló alkalom, mindazt a
szépet és jót, amit a szellem a hat napon keresztül fölszedett, mindazokat a lelki
értékeket, amelyeket a magáénak mondhat, gazdagon rárakja a testi megjelenésére, sőt a
Gondviselés még ennél is több széppel és jóval ajándékozza meg. A próba most abban
áll, hogy nem bizakodik-e el, nem halványodik-e el az Istenhez való ragaszkodása, az
igazsághoz való kapcsolódása, s nem fordul-e a szeretetével önmaga felé?! Ebben a
megjelenésében t. i. az élet királyának érzi magát az emberi lélek. A legszebb emberi

87
formát, egészséges, erős testet, fényes értelmet, az egyéniségét vonzóvá tevő testi és lelki
szépséget kap. A nagy sikerek zuhatagként árasztják el.
Isten azért küldi az embert az életbe, hogy itt mindenki elvégezze a maga feladatát.
Nagy felelősséggel jár az élet mind a szegénynek, mind a gazdagnak, mind a szolgának,
mind a parancsolónak. Az engedelmesség, az Isten törvényével szemben való alázatosság
az a varázsige, amely minden ajtót megnyit fölfelé; mindent kiegyenlít, mindennek föléje
emeli a földi embert.
Ma itt a változások világában való megtérés többet és nagyobbat jelent, mint ha a
szellemvilágban hosszú gyötrődések és kínlódások után megtanulnánk az igazság betűit,
és azokhoz alkalmazkodva fel tudnánk mutatni valami gyér eredményeket. Nincs tehát
egy merev karma-törvény, amelyet végig kell járnunk, hanem van az Isten kegyelmének
törvénye, mely mindent a javunkra fordít, ha az életet Istenbe vetett hittel és
engedelmességgel járjuk végig.
Halál után a szellem fölemelkedik és hálálkodva köszöni meg a megpróbáltatásokat.
Nem az örömöket köszöni meg, hanem a megpróbáltatásokat. Nem szükséges, hogy nagy
dolgokat vigyünk véghez, hogy erőnket felülmúló nagy cselekedeteket végezzünk.
Végezzük el életünk feladatait percről-percre, óráról-órára hűséggel és kitartással, mint
akik tudják, hogy életüket Isten szemmel tartja, és minden pillanatukról be kell
számolniok.
Az ok-okozat törvényének hatásait és beteljesedését két tényező befolyásolja.
Egyrészt a kegyelem törvénye, másrészt az emberi szellem magatartása és fejlődési
üteme. Az emberi szellemek három kategóriáját különböztetjük meg fejlettségük szerint.
Vannak szellemek és ez az első kategória, akár emberi testben, akár emberi test
nélkül, akiknek a lelkében még forr az ellenszegülés mérge, akikben még tombol az az
elfajult vad indulat, amely valaha az egek ostromlására ösztönözte a bukott elsődöket. Az
ilyen emberek, ha testben vannak is, felismerhetők arról, hogy telve vannak
rosszakarattal, gyűlölettel, és a fennálló renden és minden néven nevezendő igazságon
csak rontani szeretnének anélkül, hogy építeni akarnának helyébe. Ezek azok, akiknek
mindig és mindenben igazuk van és nem tűrik azt, hogy másnak valami igaza legyen
velük szemben. Ezek azok, akik ellene dolgoznak mindennek, ami tiszta, szent és igaz.
Ezek a társadalom salakja, a rotáció gördülő szekerét visszafelé húzók. Mert minden
egyes szellem, aki erre a földre van utalva, hozzá van kötve hosszabb-rövidebb pórázzal a
rotáció gördülő kocsijához. Ezekre az ok-okozati törvény súlyosbítóan hat.
A második kategória az átlagszellemek, vagy az átlagemberek tömegei. Ezek teszik
ki az óriási többséget, legalább nyolcvan százaléka az emberiségnek. Ezek is hozzá
vannak kötve a rotáció szekeréhez, de ezek kényelmesen fel is ülnek erre a szekérre, ők
nem kívánnak változtatni a meglévőn, nekik minden úgy van jól, ahogy van. Ezek azok,
akiknek nincs önálló véleményük, hanem mások véleményét hangoztatják, még pedig, ha
lehet úgy, hogy abból rájuk dicsőség származzék. Ezek azok, akik a saját családjukat
tartják a legjobbnak, az ő vérségi hozzátartozóikat a legnagyobb zseniknek és a
legkiválóbb embereknek. A saját hazájukat, fajukat és nemzetüket a világ legelső
nemzetének a legkiválóbb tulajdonságokkal megáldva, a saját vallásukat, vagy
felekezetüket az egyetlen üdvözülési lehetőségnek, mind a többit pedig kárhozatra vivő
irányzatnak. Ezek azok, akik a divatnak behódolnak, még pedig nemcsak a közönséges,
hétköznapi divatnak, de a jelszavak divatjának és mindennek, amit mástól látnak, és
mástól hallanak. Ezek azok, akik a legkönyörtelenebbek azokkal szemben, akik ezekkel a
divatos jelszavakkal, vagy áramlatokkal szembehelyezkedni mernek. Ezek a hétköznapi
lelkek, az átlagemberek, akikre nézve az ok és okozati törvény — amennyire élő és

88
szellemmel bíró egyéniségre nézve érvényesülhet — a lehető legtisztábban érvényesül. Itt
az ok az okozatnak körülbelül megfelel, mert ezek nem tesznek semmit, amivel
megjavítanák a következményeket, sem meg nem súlyosbítják túlságosan azokat, mivel
stagnálnak.
A harmadik kategória azoknak kicsiny csoportja, akik, bár azzal az ezer meg ezer
szállal, amivel egy ilyen szellemtársadalom össze van fűzve, szintén hozzá vannak kötve
a rotáció szekeréhez, de ezek eléje sietnek a rotáció gördülésének. Ezek azok, akik nem
találnak úgyan mindent jónak úgy, ahogy van, de világos értelemmel válogatják ki a jót a
rosszból, hogy a jót tiszta és igaz érzésükkel felerősítsék és a rosszal az ő képességeikhez
mérten szembeszálljanak. Ezek azok, akiket a divat nem ragad magával, mert ők már
világosabban látnak bele az igazság tükrébe, és a nagy jelszavak őket el nem kábítják,
hanem megvan a maguk véleménye és mástól véleményt nem kérnek kölcsön. Ezek azok,
akik a saját nemzetük hibáit meglátják és meglátják a másik nemzet erényeit. Ezek nem
gondolják, hogy az ő vérrokonaik a legkiválóbb emberek, sőt azokat, mivel közel állnak
hozzájuk, jobban és élesebben meg tudják ítélni. Ellenben, ha a vadidegenben látnak is
kiváló tulajdonságokat, teljes tárgyilagossággal föléje helyezik legközelebbi
vérrokonaiknak. Ezek azok, akik a vallást, amelybe beleszülettek, nem fogadják el kritika
nélkül, hanem abból is kiveszik azt, amit az ő meggyőződésük és lelkiismeretük igaznak
itél. És ezek azok, akik mindenkor találnak enyhítő körülményt arra, aki megbotlott, mert
nekik már talán sokkal több tapasztalat van a hátuk mögött a múltjukban, tehát nem
könyörtelenül elítélni, hanem felemelni és megbocsátani igyekeznek, mert ezt tanulták
Attól, aki szintén nem ítélni, de megbocsátani és felemelni jött a földre. Ezek azok, akik
már egyéniségek. És mivel ezek a rotáció szekerének eléje sietnek, annál a számtalan sok
szálnál fogva, amivel ahhoz hozzá vannak kötve, előrehúzzák a rotáció szekerét azzal a
sok-sok átlaglélekkel együtt, akik maguk nem hajlandók az előrehaladás érdekében
semmit sem munkálkodni. Ezek azok, akik tiszta és igaz érzéseket sugároznak ki a
lelkűkből és akik ezenközben nem veszik észre, hogy ők valakik volnának. És végül ezek
azok, akiket az ok-okozati törvény nem ér utol. Egyszerűen azért, mert ha tettek is
olyasmit, aminek eredményét és következményét fájdalmasan kellene elszenvedniük, de
mivel ők a rotáció gördülő szekerének eléje sietnek, azok a következmények, amelyek
súlyuknál fogva lassabban haladnak, nem érhetik utol őket.
A tanító Névtelen Szellem így fejezi be ezt a tanítást:
"Mi bizonyságot nyertünk, és ez a bizonyság adatik most nektek, földi embereknek,
a ti lelketek elpecsételéséül. Sem a tudományban, sem a természetben nem találtok ennél
erősebbet, hatalmasabbat, világosabbat, tisztábbat és maradandóbbat, mint amit mi
adhatunk nektek, földi embereknek, a ti megtartásotokra; mert amit mi adunk nektek, azt
a mi Urunk, a Jézus Krisztus nevében adjuk, az ő igazságát és világosságát gyújtjuk meg
a szívetekben. Ha valaki azt képzeli, hogy ezen felül adhat nektek, az tévedésbe visz
titeket, és ezt a tévedést sok szomorúsággal és fájdalommal kell megfizetnetek. Minden
egyes alkalommal, valahányszor hozzátok szólunk, akár emberi hangon keresztül, akár a
könyvek lapjain, az Isten Szentlelke hatol belétek."

A ma keresztényinek mondott nyugati világ számára az ember értelmi és érzelmi

színvonalát meghaladó magasabb szellemi forrásokból az isteni igazság törvényvilága
kijelentések formájában három lépésben nyilatkozott meg eddigi írott történelmünk
folyamán. Mindhárom lépés kijelentései a megnyilatkozásuk idejében élő emberiség
szellemi és lelki fejlettségéhez igazodott.

89
 Az első kijelentés a Mózes törvénye, az ok-okozati törvény, az Igazság törvénye,
vagy természettörvény. Ugyanez a keleti kultúrák számára mint a karma törvénye jelent
meg. Ennél tovább a Krisztusi tanítások nélkül nem is juthattak, csak közvetve a
kereszténység által.
A második kijelentés a Krisztus törvénye: a kegyelmi törvény. Ennek tükrében már
teljességgel a megbocsátó, jóságos Atya arculata tükröződik.
A harmadik kijelentés, amelyet a szellemek hoznak, a Szentlélek kijelentése, a
krisztusi kijelentés kiegészítése, amely azzal együtt alkotja Isten szeretettörvényét. Ennek
célja az, hogy mielőtt a menny kapui bezárulnának, megtérésre hívja fel mindazokat, akik
még bármi áron megmenthetők, mert a kegyelem korszaka lejár, s akkor elmúlnak
mindazok a kivételes lehetőségek, amelyeket ma még meg lehet ragadni s Isten
kegyelmébe kapaszkodva el lehet szakadni a kárhozattörvény vonzásától és ki lehet
emelkedni abból a tömegből, amely "a külső sötétségre" fog kerülni, "ahol lészen sírás és
fogcsikorgatás", s ahol minden munkálkodási lehetőség megszűnik.
Az isteni igazság törvényvilága három rétegű. Hogy ezt megértsük képzeljük el
hogy a teremtés első fázisa, tisztán szellemi jellegű, létrehozta az őstisztaságú
világrendet, ez képezi ma is a példabeszéd pásztorának kilencvenkilenc juhát, azaz azok
az istenfiak kik atyjuk mellett maradtak. Ezek törvényvilága az Isteni Törvényvilág
amelyben a delejes vonzás a jellemző erő, ez a felső szint. A bukott szellemek
folyamatosan süllyedve saját teremtésük foglyaivá váltak teljesen belemerevedve saját
gondolataik és érzéseik megkövesedett formáiba. Ők képviselik a pásztor elveszett juhát
és az ő világukban a Kárhozat törvénye érvényesül és mint működő erő a villamos
taszítás ereje.
E kettő között született meg Isten kegyelméből a Természet törvényvilága
amelyben az életáramlás lehetőséget nyújt a bukott világnak a lassú felemelkedéshez
végigjárva a fejlődés útját az ásványi léttől a fizikai életen át a lelki élet szintjéig. Az
anyagi világok tehát minden körülmények között a kegyelem megtestesítői, s az anyagi
testben való élet a kegyelem ajándéka. A természetet éltető erő nem oka semminek, ami
rossz, mert Isten túláradó szeretetének élethulláma ez, amely magához vonz mindent.
Az emberi lélek a legfejlettebb és legmagasabb rendű az őt körülvevő összes lelkek
között; az ő élete nem ösztönös, hanem öntudatos, mert benne öntudatra ébredt isteni
szikra él. Akaratában alkotóképes, erejében hatalmas nagyság. Mindenek fölé
rendeltetett, s mindenek alája rendeltettek a földön. A test azonban csak a
természettörvény által éltetett hüvely, melynek sorsa a mulandóság. A test összes javai
csak az évekkel lejáró rövid örömök, melyeknek utóíze mindig keserű. Múló minden,
amit a földi élet adhat, csupán egy maradandó, amit az okos lélek megszerezhet a földön
és megtarthat magának: a kegyelem megismerése és felhasználása.
Nincs a földön olyan messzeség és olyan mélység, ahová a kegyelem el nem juthat,
és ahonnan fel nem segíthet; nincs olyan erkölcsi tévedés, melyet a kegyelem helyre nem
hozhat, s át nem változtathat; nincs olyan bűn, melyet a kegyelem fel nem oldhat, ha
egyszer a tévelygő bűnös még földi testében felismeri azt, és szabadulni akar tőle.
A kegyelem felemeli, megtisztítja és megszenteli a benne hívők lelkét, mert a
kegyelem nem ítél, nem büntet, nem "szolgáltat igazságot", nem vet meg, hanem időt ád
a megtérésre, alkalmat a javulásra. A gyengét segíti és támogatja a jóban, az erőset
bátorítja, és munkába szólítja. És mindezt a földi élettel nyeri el az ember a jelenben.

A földi, fizikai élet az anyagban az anyagért a szellemesítés útján és egyszersmind

az anyagtól való megszabadulásért folyik. Minden testies törekvés mögött a lélek hibás

90
természete az indító erő, a kezdeményező, tehát a testben elkövetett bűnök a lelki testen,
mint fogyatékosságok, betegségek, fájdalmat okozó hiányosságok ütköznek elő. Ha nem
javulnak, akkor a kegyelmi erők elhagyják őket, és ők fokozatosan süllyednek a
szellemvilágban. Süllyedésükkel mindig rosszabbá és kellemetlenebbé válik részükre a
szellemi élet, míg végül kényszer-testöltés útján jutnak csak a földre.
A szeretet törvényvilágában, a kauzális világban az anyagnak semmi nyoma sincs,
ahol tisztán szellemi törvények uralkodnak. Az eszmék legtisztább régiói ezek, ahová
minden igyekszik. Itt minden tévelygés, minden szenvedés és fájdalom megszűnik. Isten
kegyelmén keresztül juthat ide minden lélek; senki a saját erejéből át nem lépheti e magas
szellemvilág küszöbét. A szeretet törvénye nem külsőséges, hanem belső, szellemi erő,
mely isteni magasságát az önfeláldozásban éri el, abban, hogy lemond az "én"
fogalmáról, az önboldogításról, hogy mások boldogításában nyerje azt vissza a szellem.
Az, aki fenn, minden törvények felett őrködik, bölcsen és igazságosan ítél, s akinek
odaadja az élet koronáját, az biztosan megérdemli azt. E törvény legfelső szintje az Isten
Országát jelképezi, ahonnan nincs visszatérés többé a földre.
Higgyen és reméljen minden földi ember! A sötét és homályos idők elmúltak, a
tudatlanság korszaka lejárt. Ez a világosság ideje, a kegyelem korszaka. A földi ember
kezében van már a Legteljesebb igazság az Isten igéjében. A Jézus Krisztus által adott
újszövetség az Isten szava az ember lelkéhez, amely mindenkit vár, mindenkit hív ebbe
az új szövetségbe. Mindenki beléphet az Isten által nyújtott kegyelmi törvénybe, ha
megtér bűneiből és elfogadja a szeretet törvényét vezető elvnek földi életében. Ezzel
kezében van az üdvösség, a boldogság és a boldogítás kulcsa. Ez az igazi, lélekben való
kereszténység tartalma.
A megpróbáltatások tüzében kiválik a lélekből minden, ami törvényes, és a
törvénytelen, mint salak, lemarad a lélekről. Béke és nyugalom honol a kegyelmi
törvényen keresztül megtisztult lelkek világában. Innen már nincs visszatérés a földre,
hacsak a szeretet áldozatkészségéből küldetést nem tölt be a lélek, hogy nála kisebb
értelmű és szeretetben gyengébb, boldogtalanságban vergődő testvérein segítsen. Ezek a
szellemek éppen úgy végigszenvedik és csalódják a földi életet, mint bármely más
szellem. Nincs semmi más ismertető jelük, mint nagyobb szeretetük, türelmük és
elnézésük embertestvéreik iránt, meg nagyobb hitük, reménységük és alázatosságuk
Istennel szemben.
Az igazság megismerése sok hiábavaló próbálkozástól és kísérletezéstől szabadítja
meg az embert. Azért az isteni kijelentéseken alapuló hitnek igazsága nagy fontossággal
bír az emberi lélek fejlődésére nézve és ebben a szellemtan megismerése pótolhatatlan.
A vonzás törvénye hozta létre a szférák világát ahol a szellemek rezgésszintjük
hasonlósága szerint illeszkednek be. A hasonlók szférájában tehát vagy boldogság, öröm,
béke és megelégedés honol, vagy szenvedés, csalódás, félelem, harag, bosszú és
kétségbeesés. Ezért a halál után vagy jobbra, vagy rosszabbra fordul mindenkinek az
állapota aszerint, hogy milyen érzésvilággal távozik a földről, s mit visz magával, mint
eredményt. A hasonlók világában hamarosan megismeri mindenki önmagát abban az
állapotban, amelybe került. A bűnökkel és hibákkal megrakott szellemek szférájában
ritkán fordul elő örvendetes viszontlátás még az egymáshoz tartozók között is. De annál
megdöbbentőbb - ami igen sűrűn előforduló eset - az ellenségek találkozása. Egymás
üldözése, bosszúja elől menekülnek kétségbeesetten ezek a szellemek. Javuló
állapotukban megpróbáltatásul sokszor a földön testesülnek s a Gondviselés olyan
kiszabott pályára tereli mindkettőt, ahol találkozniuk kell egymással, hogy alkalmat

91
nyerjenek a kiegyenlítődésre. Ezek azok a végzetes találkozások, melyek után vagy
emelkedés, vagy még mélyebb süllyedés következik.
Nem is tudja az ember, mily hatalmas ereje van az Isten igéjének, ha azt idejében
magáévá teszi. Nem tudhatja, nem láthatja a földön az anya, milyen óriási hegyet bont le,
milyen áthatolhatatlan akadályokat semmisít meg azzal, ha gyermekének lelkében
idejekorán elülteti a szeretetet, az istenfélelmet, az engedelmességet, a türelmet, a hitet és
a szerénységet. A gyermek lelkében megszilárdult istenhit csodát művel; kiegyenlíti,
elsimítja az akadályokat, amikor eljön a próba ideje és az ellenségtől, mint jó barát
búcsúzhat el, hogy fejlődése magasabb fokán már szeretetben találkozhasson vele.
Minden népnek, minden fajnak minden korban megvoltak a saját fejlettségéhez való
szellemi vezetői, kik ugyan különböző módon, de egyformán egy istenfogalmat és egy
halhatatlansági fogalmat hoztak a földre. A népfajok ezek szerint éltek, munkálkodtak,
fejlődtek, míg a szellemesülés fokához érve vagy alámerültek, vagy feljebb emelkedtek, s
eltűntek a föld színéről.

Tudjuk, hogy a betegségeknek, baleseteknek lelki okai vannak, lásd a rossz helyen,
rossz időben lenni helyzetet. A karmikus terhek is lelkiek, hiszen nem a test, hanem a
lélek hozza magával az előbbi testetöltéseiből. Az alábbiakban egy médiumi közlés
rávilágít arra, hogy például a veszettséget, mint büntetést, milyen karmikus teher
okozhatja.
Egy javakorabeli férfit megharapott egy kiskutya. Nem gondolta, hogy komolyra
fordulhat a dolog, ezért elhanyagolta a védőoltást. Kilenc hét múlva magas láz és heves
fejfájás kezdte gyötörni és iszonyodott a víztől. Az orvosa nem ismerte fel a tüneteket és
a férfi három nap múlva nagy kínok között veszettségben meghalt.
Eszter médium későbbi látomásában rideg, zord, barátságtalan vidéket lát.
Mindenütt sziklák, hasadékok és víz sehol. Viharos égbolt, villámokkal terhes felhők,
forró szelek süvítenek végig a barátságtalan vidéken. Az előtérben emberi alakot lát,
olyant mint egy eldarabolt szobrászmunka. Mikor az megmozdítja a fejét, tojáshéjszerűen
kezd lepattogzani róla az arcát borító réteg, amely olyan, mint valami megmerevedett
véres habtömeg. Amint az arc látható lesz, felismeri a férfit, aki veszettségben halt meg.
Az anyag, amely rászáradt, abból a habból képződött, amely betegsége alatt a szájából
bugyogott ki, úgy hogy egész testét beborítva mintegy ráfagyott. Ez sajátságos hatása a
természettörvénynek, mivel ezek az emberek és szellemek a betegség hatása alatt
dühöngenek, azért fagy rájuk (lélektestükre) ez a habszerű szürke anyag, amely őket
lefogja és megbénítja. Továbbtekintve több apró sziklaüregbe zárt és súlyosan leláncolt
szerencsétlen szellemet lát, kik vergődnek, és őrjöngve szeretnének szabadulni.
A médium tudatában megvilágosodik, hogy ezek a szellemek valaha fekete
mágiával foglalkoztak és ez az ő bűnhődésük; akik pedig meg vannak bilincselve, azok
úgy látszik kényszer-testetöltés előtt állnak. Sorsuk borzalmas szenvedés lesz: veszettség
általi halál, vagy nyavalyatöréses élet vár rájuk, melyekre nem lesz orvosság a földön.
Ezért nem óvhatta őrszelleme a mi emberünket sem, pedig meg lehetett volna menteni, ha
nem ez a sorsa. Az ő esetében láthatóan a kegyelem, mérlegelve, hogy ebben a testet-
öltésében jóratörekvő ember volt, sokat imádkozott és nagyon érdekelték a szellemi
dolgok, az árnyéknélküli oldalon megszabadult bilincseitől és a sziklaodú fogságából és
lehetővé vált számára, hogy megszabaduljon ebből a szférából.

92
 10. fejezet

Születéstől a halálig

A gyermekek születése lehetővé teszi a föld légkörébe jutott szellemeknek az

újjászületést és tisztulást. Ha a szülő próbára lesz téve gyermekei részéről, ne zúgolódjon
Isten ellen, mert tőle semmi rossz nem származhat, mindig csak jó. A rossz gyermek által
saját rosszasága lesz megbüntetve, melyet elkövetett ebben, vagy egy másik létezésében,
szüleivel szemben. A gyermek és a szülő egy Atyának gyermekei, s azonos irányban kell
haladniuk, azonos célért kell lelkesedniük, ez pedig a szeretet.
A gyermek testi és szellemi nevelése a szülő első és legszentebb feladata, melyet a
földön testelöltött szellem elvégezhet. Nincs összhang, ha nincs szeretet. A családi élet
kell, hogy a szeretetnek meleg fészke legyen, ahol Isten törvénye él és uralkodik a
szívekben. A szülők egymás iránti szeretete a gyermekek szívében termékeny talajra talál
és kibontja a szeretet és hála legszebb virágait.
A gyermek szelleme szülőkre van bízva, hogy lelkét megtisztítsák a bűnöktől.
Értelmét fejlesszék, akaratát, erejét növeljék és szívében a szeretet érzését, minden szép,
jó és tiszta iránti lelkesedését felébresszék, hogy az élet megpróbáltatásaival szemben
erősen felfegyverkezve álljon, és megharcolhassa a kemény harcot az ellentét
csábításaival szemben. Gyermekeink szellemi fejlődése, józan, körültekintő gondosko-
dást, benső szeretetet, jó példát, mindent megfigyelő, mindent meglátó, semmit el nem
néző nevelést igényel, mert a kisgyermek apró hibái, a felnőtt ember bűneivé válnak, ha
azok vele együtt nevelődnek fel. Ne legyünk elnézők.
Iparkodjunk lelkileg nevelni, nem testileg, mert a test napról napra változik, de a
lélek örökéletű, és a rápazarolt fáradság meghozza gyümölcseit, melyeket örömmel élvez
a szülő, gyermek, testvér és barát. A szülők egymást és gyermekeiket tanítsák meg Isten
örök törvényére: a szeretetre, elnézésre, megbocsátásra, és jó példa által a javulásra, hogy
saját boldogságuk elérését a mások boldogításában keressék. Töltsük be gyermeki és
szülői kötelességeinket is, mert a gyermeki szeretet és hála, a szülők lelkének földi
jutalma.
Sokszor hónapokig, sőt évekig vele van egy megszületni vágyó szellem az anyával,
vagy az apával, míg egyszer az alkalom beállhat a kapcsolódásra. Többnyire az anyával
jár az ilyen szellem, mert hiszen természetes, hogy először az anyával kell kapcsolódnia
és asszimilálódnia a hasonló gondolatok és érzések révén, amelyek a láthatatlan világban
a tájékozódás elemeit képezik. Ez a kapcsolódás az emberi testből kisugárzó életdelej
vonzása folytán következik be, amely nem állandó, hanem folyton meg-megújuló
folyamat, illetőleg rezgés.
Ezt a kiáramló életdelejességet (lelki vonzalmat) megérzi az ember, mielőtt még
beszélne valakivel, elég ha csak közelében van és a kiáramlásából máris megérzi, hogy az
illető rokonszenves-e, vagy ellenszenves az ő számára. Ezek a kiáramlások egymást
keresik és egymáshoz tapadnak; és minél több az ilyen összetapadás, annál gazdagabb az
élet. Nélküle pedig az élet mindenesetre szegényes és kevésbé változatos, mert kevesebb
hatást vált ki. Ebből megérthető, hogy a szellemvilág miért nem javasolja vagy támogatja
az elvonuló magányos remeteéletet, vagy a cölibátust, hiszen ezek szegényítik, nem
gazdagítják a lelket.

93
 A titkos tanításokban részletesen elmondja a tanító szellem a szellemek vonzásának
és taszításának delejes és villamos jelenségét. A legtökéletesebb delejes vonzás az isteni
életerő vonzása. Ez tartja össze az egész rendezett univerzumot az atomi szinttől kezdve a
leghatalmasabb meta-galaxisokig. Hasonlóan tiszta delejes erő kapcsolta egybe a mi
bukott duál-szellemünket is. A szétszakadás után jelent meg a duális világ lefokozott
vonzó és taszító ereje, mely a szétvált szellemek egész teremtésére rányomta bélyegét.
Tehát minden anyagiban jelen van, a bukott lélekerőkben is, akárcsak a delejes erők. A
delejes erők nélkül az anyagi világ rendje megszűnne, az egész szétesne és káoszba
fordulna, ezért vannak ott minden létezési szinten.
Mondhatjuk sarkítva, hogy a szeretet és az önzés erői vannak jelen és
munkálkodnak az anyagi világban. A szellemi fejlődés elején még dominálnak az önzés
villamos erői, majd lassan a fejlődés során a szeretet kibontakozásával mind nagyobb tért
hódítanak az emberi lélekben és kapcsolatokban a delejes szereteterők.
A duális anyagi világban, amelyben a természettörvények uralkodnak, amelyek
egyik legjellemzőbb megnyilvánulása a fajfenntartás, különös fontossággal bír az adó és
elfogadó természetnek a kiáradása, amelyek ha egymásban rokonszenvet találnak akkor
közöttük bizonyos összeolvadás következik be. Ezért az ivarérett és párosodásra kész
egyedek, valósággal kivirulnak, sugárzóak, vonzókká válnak, amíg párjukat meg nem
találják. A rokonszenv az előfeltétele annak is, hogy elhelyezkedhessenek a megszületni
akaró szellemek a leendő anyánál.
Azok a magas szellemek, akik ezt a folyamatot intézik, igen jól ismerik ezeket az
áramokat; osztályozni és megmérni tudják ezeket, szóval bánni tudnak velük. A
megszületéshez talán szellemi rokonszenv nem is szükséges, de fluidáris rokonszenv,
azaz testi vágy és vonzalom igen, bár ezt is kijátszotta manapság az emberiség a
mesterséges megtermékenyítés révén. Ebben a testi vonzódásban a két fél fluidjai
összekapcsolódnak, akár közös lelki érzés, akár csupán ösztöni érzés idézi elő ezt az
összekapcsolódást. A kétnemű embereknek ebbe a rezgésébe kapcsolódik bele a
harmadik és a maga fluidjaival erősen részt vesz ebben az együttrezgésben. Ebben az
együttrezgésben az anya tulajdonképpen csak vezető közege a további életkapcsolódás-
oknak.
Az ember megszületése sokkal nagyobb titok és sokkal mélyebb misztérium, mint
ahogyan azt az ember csak elképzelni is képes. Vannak például rendkívüli esetek, amikor
a szellemvilág különös beavatkozásokra is képes. Elmondják a tanításokban, hogy
vannak helyzetek, amikor a férj bizonyos rajta vagy kívülálló okból fakadó döntése miatt,
egy előre láthatóan halálos kimenetelű harcban kell részt vegyen, viszont a szellemvilág
számára végtelenül fontos egy utód nemzése a későbbiekben. Ebből a célból van egy
olyan lehetőség, hogy a nő méhében található egy különleges képességű sejt, amelyet, ha
aktiválnak szellemi úton, megnyílik egy kapcsolódás alkalmával és magába fogad egy
hím ivarsejtet, azt megőrzi és táplálja, amíg eljön a megfelelő idő, talán három-négy év
múlva, amikor megvalósítják a pete megtermékenyítését szellemi erők segítségével. Ezek
azok a csodák, amire aztán az egyházi emberek leleményessége sugallatra talál
magyarázatot.
A szellemnek szabad akarata ugyan szükséges a megszületéshez, de csak akkor
születhetik meg, ha reá nézve az idők teljessége elérkezett, ha tehát egy felsőbbrendű,
láthatatlan és észrevehetetlen bölcsesség az élet megkezdéséhez hozzájárulását megadja.
Olyan rejtetten működő erő ez, melyet a legmagasabb szellemegyéniségek is csak
hatásaiban tudnak megvizsgálni. Szent titok ez, melybe földi embernek belelátnia igen
nehéz.

94
 A fejletlen primitív szellem, aki még szinte ösztönös életet él, az önzés mély fokán,
még nem szólhat bele testetöltésébe. Őt még irányítják és vezetik az inkarnációt rendező
szellemi entitások. Amint tudata elért egy bizonyos szintet, megváltozik a helyzet. A
szellem csak akkor születhetik meg, ha szellem voltának, előző életeinek és legközelebbi
feladatainak teljes és tiszta öntudatával már rendelkezik. A szellem mindig maga építi
meg fizikai testét. A földi életbe való leszállás elhatározása sohasem fájdalmas. A
szellem mindig örömmel jelenik meg a Földön, mert az alacsony szellem élvezi, a
magasabb pedig látja a lehetőséget a felemelkedésre. A születés tehát mindenkor a fejlett
szellem szabad akaratának következménye.
Egy nagy szellemcsoport, melynek minden tagja egykor a Földön élt,
emelkedésének jutalmául azt a gyönyörű hivatást nyerte, hogy a megszületni készülő
szellemeknek útját megkönnyítse. Ezek körülzárják a fejletlen, habozó szellemet; delejes
erejükkel az eszmélet világosságát gyújtják fel benne, és mintegy rákényszerítik, hogy
életet sóvárogjon, életet kérjen. Amint a vágy elég erőssé válik benne, hogy tetté
érlelődjék, a láthatatlan szellemi vezetők segítséget nyújtanak a tényleges
kapcsolódáshoz.
A földi élet nem a születéssel kezdődik, hanem a kapcsolódással (megter-
mékenyűléssel). Amely pillanatban a láthatatlan szellem erejének sugárzásával hozzá-
kapcsolódott az anya testében talált petéhez, akkor megkezdődött az ő anyagi élete; többé
nem pusztán szellem, hanem anyagban élő szellem.
A Földön életet kezdő szellemeket három csoportra oszthatjuk. Az első csoport
tagjai azok, akik a Földön még sohasem éltek és rendszerint idegen bolygóról érkeznek a
földi szférába. Ezek lehetnek olyanok, akik alulról emelkedtek a földi testetöltés
lehetőségének rezgésszintjéig, mások viszont magasabb rezgésszintű világokból (például
a Marsról, Vénuszról) buktak vissza erre a szintre. Ezek a szellemek olykor évezredekig
kell megfigyelő szerepben lenniük, amíg a földtől idegen rezgésszintjüket harmonizálni
tudják a földi emberével, míg az itteni viszonyok teljes ismeretébe jutnak. Így is hét
magasabb szellemi entitás segíti kapcsolódásukat és leszületésüket. Az ötödik hónap után
a segítők visszavonulnak, csupán egyikük marad őrangyalnak mellette. Ezután az anya
többnyire megérzi a magzat tőle idegen rezgéseit és nehezen viseli áldott állapotát.
A megszületés után a gyermekszellem, gyámoltalan, félénk, visszahúzódó. Tehe-
tetlen, habozó egyéniség; olyan, mint a műveletlen falusi ember, aki hirtelen fényes úri
társaságba keveredett. Nem mer másokhoz közeledni, önálló akarata igen csekély. Ha a
megszületett szellem igen gyenge és a rossz befolyásoknak könnyen enged, akkor
segítőinek egyike leszületik melléje ugyanabba a családba testvérül, hogy jobban
megközelíthesse és védhesse a földi életben.
A felsőbb világokból bukottak nem szívesen jönnek a Földre, nem is akarnak itt
megszületni, de fajsúlyuk kényszeríti őket a leszállásra. Nagyon szomorúan, teljes
reménytelenséggel bolyonganak sokáig, míg lassanként felcsillan előttük az emelkedés
vágya, s csak azért akarnak megszületni, hogy új életük lépcsőjén ismét felemel-
kedhessenek elhagyott hazájukba. A megszületni készülő, ilyen magasból lezuhant
szellemek élete nagyon szomorú. Az egész idő számukra egy nagy megbánás.
Azok a szellemek, akik már többször éltek ezen a Földön, s akiket karmájuk
kényszerít vissza a fizikai világba, adják a Földön élő emberek legnagyobb százalékát. A
kevésbé fejlett szellemek nem túlságosan vágyakoznak visszajönni; az ilyeneknek hosszú
időre, néha évszázadokra van szükségük, hogy vágyat érezzenek tartozásaik lerovására.
Mikor elérkezett az új élet megérlelésének időpontja, a szellem teljes öntudattal
végiggondolja következendő életét, megválasztja a céljainak legjobban megfelelő

95
környezetet és akarva, vágyva indul az új küzdelmek elé. Előre látja minden szenvedését,
még legborzasztóbb küzdelmeit és gyakran természetes halálát is; igen, a szellem
mindezekre öntudatosan vállalkozik és mindig tudja, sokszor a legapróbb részletekig,
hogy mi vár reá a földi életben.
A szellem fejlettségétől függ, hogy mennyi lelkierővel indul neki vállalt
hivatásának: az erősek boldogan sietnek, a gyengék habozva, húzódozva kezdenek hozzá
az új élethez, s idegen szellemi vezetőknek kell őket körülzárniuk és állandóan arra
kényszeríteniük, hogy a lelkükben felébredt gondolat ki ne hamvadjon. Minél fejlettebb
egy szellem, annál gyorsabban visszatér az életbe. Általánosságban 20-30 év múlva, de
gyakran 2-3 év múlva, vagy ritkább esetekben egy év elteltével már megkezdődhetik a
szellem új fizikai élete. A fejlettek bekapcsolódása igen gyors; a bekapcsolódással semmi
erőfeszítés sincs.
A bekapcsolódás után következő öt hónapban az ehhez a típushoz tartozó,
születendő szellem bámulatosan tevékeny. Felkeresi társait, akikkel az életben dolga lesz;
segít nekik s igyekszik átvenni rezgéseiket, hogy annak idején, ha majd az életben talál-
kozni fog velük, könnyen felismerhesse őket. Tehát, amikor "deja vu" érzésünk van
valakivel szemben, akivel még nem találkoztunk, az nem a múlt életeink hatása, mert az
jól le van zárva, nehogy bekavarjon ebbe az életbe, henem az öt hónapig tartó
szellemként felkészülés eredménye.
Teljes öntudatát a szellem a hetedik hónap elteltével kezdi elveszíteni, de még
mindig érintkezik szellem testvéreivel és képes munkát vállalni. Innentől kezdve mind
jobban kapcsolódik az anya szelleméhez és most már közös erővel fejlesztik a testet.
A nyolcadik hónap vége felé az öntudat egészen homályos és mégis, ennek a
hónapnak a végén - pontosan a születést megelőző harmincadik napon -, a szellemnek
még egyszer alkalma nyílik, hogy egy rövid időre teljesen kikapcsolva, teljes szellemi
öntudattal átgondolja helyzetét. A fejlettebbek felhasználják az alkalmat: elbúcsúznak a
szellemvilágban visszahagyott társaiktól, új kapcsolatokat keresnek és további életfel-
adatokat vállalnak. Mindent még egyszer és utoljára meg kell gondolniuk. Vannak
olyanok is, akik megbánják elhatározásukat és erről a fordulóról visszatérnek. De sokszor
megtörténik, hogy ehhez már nincs elég erejük; tehát megszületnek és a születés után
fordulnak vissza, egy hó, egy év vagy valamilyen más, rövid idő eltelte után.
A születés pillanatában a szellem teljesen passzív szerepet tölt be. A szellem csak
az első életév után költözik be véglegesen földi otthonába, a fizikai testbe.
Az anya petéiben hét-nyolciziglen bizonyos formák vannak elraktározva, és ebben a
dologban a legcsodálatosabb az, hogy ugyanannak az anyának a testében különböző
petékben egymástól igen különböző életformák rejlenek. A nagy látókörű szellemi ve-
zetők meg tudják ítélni, hogy melyik forma legalkalmasabb arra a célra, amely a
születendő embernek élethivatása. Ezért a kapcsolódást olyan módon intézik, hogy az a
legalkalmasabb időpontban történhessék meg, amikor ugyanis a szellem céljainak
legjobban megfelelő pete leválik. Amennyiben az alkalmas pillanat tovatűnt, a
kapcsolódás nem történhetik meg a következő hónapokban, hanem néha évekig várni
kell, míg ugyanaz a típusú pete útnak indul. A női petefészek baloldali vezetékeinek felső
és belső oldalán van egy különös szerepre hivatott, parányi sejt; ez az ondószálacskákat
befogadja, bezárja, hónapokig vagy néha évekig is sértetlenül megőrzi s csak idegen
szellemi behatásra bocsátja útnak. Az anya megtermékenyülése tehát, rendkívüli
esetekben, bekövetkezhetik jóval az apa halála után is, s az ilyen kapcsolódás által
megszületett gyermek mégis az elhunyt apa gyermeke. Csodálatosak az isteni életerő
megnyilvánulási formái.

96
 Megszámlálhatatlanul sok lélek várakozik rá, hogy testbe öltözhessen. Ezért van
szükség a mindig újabb nemzedékre. Szükséges, hogy emberek jöhessenek a világra,
akikben a földi utolsó periódus idejére a lelkek tartózkodási helyet kaphatnak. Tehát,
hogy egy lélek testet kaphasson, ahhoz szükséges a földi ember készsége a párosodásra,
szaporodásra. Tehát a férfi és nő kapcsolatkötésének az oka, az új élet ébresztése. A mai
emberiség szereti a párosodás örömeit, de az egyesülés szellemi célját nem szándékszik
betölteni. Kitalált minden módokat és eszközöket, hogy a fogamzást meggátolja. Ennek
következménye hogy hiába vár, sok lélek nem tud testet ölteni.
Ezek a lelkek földközelben tartózkodnak, és igyekeznek egyesülésre bírni az
embereket, mert többnyire ez történik, amikor az emberek egymást szeretik. A szeretet
ösztönző erő, amelyből új élet születik. A két ember egymás iránti szeretetére szükség
van, hogy leszületendő lélek megfelelő szülői környezetben élhessen, nevelkedhessen,
hogy életfeladatát sikeresen elvégezhesse. A szeretet hiányában is születhetnek
kapcsolatok és abból gyermekek, mindig a megfelelő életfeladattal.
Amikor a lelkek nem jutnak testbeöltözéshez, mégis a közelben tartózkodnak,
sürgetik leendő szüleiket a testi egyesülésre, felébresztik bennük a nemi vágyat, a testi
ösztönöket. Óriási felelősséget visel az, aki szeretet nélkül, csupán szenvedélyből
közösül. Ilyenkor a fejletlen lelkek szinte tolonganak várva, hogy egyikük
kapcsolódhasson az anyával. És többnyire ezek a lelkek vannak most túlsúlyban a
földön. Ezért válik az emberi nem mindinkább szellemnélkülivé, mert kevés szeretet van
az emberek között és nagyrészük szeretet nélkül fogant a világra.

Az emberek nem is képzelik, hogy milyen nagy felelősséget vesznek magukra,

mikor a szerelem megszólal bennük. A szerelem kínjával együtt nő felelősségük minden
azután elkövetendő cselekedetükért, mert immár felelősek azért az emberért, aki ezen a
nagy érzésen át egykor hozzájuk kapcsolódni fog! Minden gondolatuk kihat annak
életére, fejlődésére, boldogságára és egész jövőjére.
Az a szellem nem egy gyermeknek a szelleme, hanem ősrégi, magában álló,
fejlődni vágyó intelligencia, talán régibb és sokszor fejlettebb, mint maguk a szülők, akik
életet fognak neki adni. Karmikus törvények kívánják és Isten előre elhatározza, hogy
kapcsolat létesüljön közöttük.
Vannak tiszta lelkek, akik a születendő gyermek nevelését már akkor megkezdik,
mikor kezüket először teszik szerelmesük kezébe. Amikor a megszületendő gyermek
szelleme már kapcsolódott az anyához, a szülő felelőssége sokkal erőteljesebben
domborodik ki. A kapcsolódás után tehát már nem elég, ha a szülő jót cselekszik és a
tiszta erkölcsű élet rezgéseinek harmóniájával segíti gyermekét, hanem egyénileg kell reá
gondolnia, lelkileg folyton érintkeznie kell vele. Az anya szeretete könnyűvé teszi a
szellem akklimatizálódását és elhelyezkedését a Földön. Egymást nem szerető párok
egyesüléséből születni súlyos karma, melynek rettentő bilincseit egészen a sírig
hordozzák a szerencsétlen utódok.
Mikor a kis test világra jő, már az sem elég, ha az anya érintkezésbe lép a gyermek
szellemével. Ilyenkor még mindig hatnak rá idegen erők, nagy szellemi mozgalom van
körülötte és sokan igyekeznek eredeti szándékaitól eltéríteni, életének fonalát idő előtt
elszakítani. Ez az az idő, amikor az anyának igazán segítenie kell. Legyen erős hitű és na-
gyon szerető. Küzdenie kell idegen szellemekkel; olyan szeretetrezgéseket kell kiváltania
és a gyermek asztrális testének átadnia, amelyek annak egész életében meg fognak
maradni.

97
 Helyesen cselekszik tehát az az anya, aki gyermekét maga szoptatja, s igyekszik
gyermekének bölcsője mellett mindig őrt állani. Ezáltal mintegy delejes kört von köréje
és megőrzi gyermekét az idegenek káros befolyásától azzal a csodálatos erővel, amit csak
az aggódó anyai szív melegsége tud kisugározni. Csak olyanokkal érintkezzék, akik őt
szeretik, mert ezeknek jelenléte erősítően fog a gyermekre hatni. Nagyon fontos a
gyermek életére nézve, hogy az anya lelkében vallásos legyen. Az anya érezze, hogy
emberek között él, és ahogyan ő az emberekkel szemben viselkedik, ugyanúgy fog érezni
az emberek és a világ iránt a kisded is, aki szülőjének minden lelki rezdülését megérzi.
A szavak csengésében benne van a gondolat szépsége és rezgési harmóniája; amit
tehát a gyermek először hall, az tiszta és emelkedett gondolat legyen, mindig nemes,
szép, nyugodt formában. Sohasem volna szabad a családi élet meghittségében a szavakat
gőgicsélően elferdített alakban használni, mert a tiszta értelmet csak a szép hangzás
adhatja meg.
A szülő akkor méltó gyermekére, ha megérzi, hogy nem gyermek van a kezében,
hanem egy hozzá kapcsolódott, különálló fejlett szellemegyéniség, aki szeretetet ad és
szeretetet kér. A gyermek nem a szülőé, hanem Istené.
Le ne törjük az adakozás vágyát a gyermekben, mert ez Krisztus legszebb ajándéka
a lelkében. Önző és irigy lesz élete előrehaladottabb korában, ha elveszik tőle ezt az
ajándékot. Sok gyermeknek a lelke tele van dallal, a tavasz himnuszával: a szülők
idegesen megintik, ha nevet, s szomorúságot, hűs közönyt, fekete árnyékot vetnek rá, pe-
dig örök karma hull annak fejére, aki kitörli a gyermek lelkéből a daloló mosolyt! Örülni
kell, ha vidámság sugárzik róla; a felnőttek tőle tanulhatnának őszinteséget és közvet-
lenséget.
Legyünk jó barátai, játszótársai, bizalmas hívei a gyermeknek! Ne szavakkal
neveljük, hanem cselekedetekkel és életmóddal. Legyünk jók és akkor a gyermek is az
lesz. Őrizkedjünk a ki nem mondott, irigy és gonosz gondolatoktól, mert ezek szavak
nélkül is keresztül rezegnek a gyermek lelkén és annak érzékenységében kárt tesznek,
ezek a rezgések ott állandósulnak és a mi karmánk lesz, ha ingerült, haragos gyermek
kerül ki a kezünk alól. A legnagyobb bűn ez, mellyel a gyermek ellen vétkezni lehet; akik
ilyen érzéseket nyernek szomorú örökségül, azok később visszaadják azokat szülőiknek.
A gyermek asztrál teste úgy van hangolva, mint a szülőjéé. Éppen ezért sokkal
biztosabban átveszi a szülők rezgéseit, érzéseit és ki nem mondott gondolatait, mint egy
idegen. A nevelés legnagyobb súlya tehát azon van, hogy amilyen életet él a szülő,
amennyire telve van a szülő lelke derűvel, szépséggel és nemes eszmények őszinte
szolgálatával, annyira gazdag örökséget kap tőle az a másik szellem, aki őt mesteréül
választotta az élni tudás iskolájában.
Aki elkényezteti a gyermeket anyagiakban, szerencsétlenné teszi azt, mert önzést
ébreszt benne és szenvedni fog, ha az élet nem adja meg neki azt, amire vágyik. Lemondó
legyen a gyermek; ne követeljen semmit, de boldogan örüljön mindennek, amit kap. In-
kább nélkülözések között éljen, de szellemiekben kapjon többet, hogy erős, öntudatos
harcossá válhassék és Krisztus ragyogjon minden cselekedetében.

A föld számára nagy fontossággal bír az idő. Az idő három részre osztható minden
ember életében és a föld életében is: múltra, jelenre és jövőre. A három közül a
legfontosabb a jelen, mert ez az az idő, amit az ember a változásra, a fejlődésre, a saját
megtérésére használhat fel. De tulajdonképpen egyiket a másiktól teljesen elkülöníteni,
vagy elzárni nem lehet. Az egyik kapcsolódik a másikkal, az egyik belefolyik a másikba.

98
 Vannak múltban élő emberek és vannak jövőbe néző emberek. Ez nem probléma,
mert időnként ez is szükséges, csak a fontos, hogy a jelen kor embere a múltban el ne
akadjon, vagy a jövőt, tehát a változást annyira ne kívánja, hogy a jelen feladatáról és
munkájáról elfeledkezzék.
A múltból okkal és céllal az isteni Gondviselés mindig csak bizonyos emlékeket,
útmutatást enged a felszínre jutni, a többit, ami zavaró lenne, ami a jelen munkájában
gátolná, azt letakarja, arról elfeledkezteti az embert. Az előző élet, életek sorozata szintén
okkal és céllal le van zárva és nem bölcs dolog a lélek mélységeiből regressziós
hipnózissal a régmúltat keresni és felszínre hozni. Mert ami akármilyen ok miatt a
felszínre kerül, azzal nem mindig tud az ember megbirkózni. Vannak ott olyan fájdalmas
dolgok, amelyek nagyon zavarólag hatnának a jelen munkájára. Néha -ez nem általános,
de- őrületbe is kergethetik az embert. Képzeljetek el egy-egy helyzetet, amikor a
regresszió által valaki rájön, hogy a felesége egy előbbi életében az anyja volt, vagy a
mostani férje egyik múlt életében a gyilkosa.
A jövőből viszont az embernek csak annyit kell, kellene ismernie, hogy honnan
hova tart, miért van itt, mit kell a közeljövőben, tehát még ebben, az Istentől kapott új
testetöltésében elvégeznie, tehát mi az életfeladata. Az előrelátó bölcs ember mérlegeli
életének dolgait és előrelátóan terveket készít a jövőt illetően, azokat táplálja, csiszolgatja
gondolataival, érzéseivel és folyamatosan megteremti magának, legyen az egy kicsi piros
autó, vagy gyermekeinek esküvője.
Az anyag a földi életnek a szükséges járuléka, nagyon fontos, hogy az ember minek
tekinti az anyagot. Mit lát az anyagban? Az a célja, hogy anyagot gyűjtsön és
felhalmozzon? Sajnos az emberiség nagy része feláldozza múló napjait, erejét,
egészségét, tehetségét, alkalmait arra, hogy anyaggal vegye körül magát és anyagot
gyűjtsön.
Ezzel az anyagot egyáltalán nem szellemesíti, hanem sűríti és magát is nem
felszabadítja és megszabadítja az anyagtól, hanem gúzsba köti. Anyagba ágyazza magát,
amely végső soron a jövőben oda fog vezetni, hogy az anyagba merevedik, tehát olyan
pokoli állapotot készít a jövőben a maga részére, amely kikerülhetetlenül bekövetkezik.
Kárhozat lesz a végső eredmény.
Tehát tudnia kellene az embernek, hogy életének múló napjait minek érdekében és
hogyan használja fel. Szükséges az anyagban való munkálkodás addig, amíg az ember a
megélhetésért dolgozik. Az a fontos, hogy az ember ne legyen az anyag rabja, hogy a
napjai folyamán csak ezen járjon minden gondolata, teljesen lefoglalja elméjét, nem
hagyva a szellemiek számára egy percet sem. Sajnos az emberek öreg korukra sem
tudnak leállni, pedig ebben a korban kellene gondolkozásmódjuknak átfordulni a szellemi
gondolkozásra, hogy még idejében mentsék, ami még menthető lelkük fejlődésének
érdekében.
A múltból tanulni kell, hogy bölccsé váljék az ember. A jelent bölcsen kell
felhasználni, és akkor a jövő beérik, csodálatos, örömteljes, boldogító lesz. Sajnos az
emberiség java része az anyagiakra tékozolta talentumait, az Istentől leszületéskor kapott
tiszta erőket. A szellemi építkezésére kapta pedig őket, az anyag legyőzésére, de mit tett
ezekkel a tiszta erőkkel? Az anyaghoz, pénzhez kötötte magát velük és átjátszotta őket a
sátáni erők kezébe. Ami pedig elmúlt, visszahozni nem lehet. Amit pedig elpazaroltak,
az többé nincs. Majd csak szellem állapotban döbbennek rá erre az igazságra, amikor a
minősítési törvény kezére kerülve besoroltatnak, ahová valók.

99
 11. fejezet

Halál

Bizonyára hallottatok arról a homályos állításról, hogy az ember rendelkezik valami

halhatatlannal, amit léleknek neveznek, és ami feltehetően túléli a test halálát. Ez a való
igazság: az ember lélek, és van teste. A test nem az ember, csak a ruhája. Amit halálnak
neveztek, az a viseltes öltözék levetése, és nem jelenti nagyobb mértékben az ember
megszűnését, mint kabátjának levetése. Az biztos, hogy az ember az, akit szerettek, és
nem a ruházata.
Halhatatlan lények vagyunk, mivel lényegünkben isteniek vagyunk, éltünk már
régmúlt korokban is, mielőtt felöltöttük ezt a testnek nevezett ruházatot, és korszakokon
át fogunk élni azután is, hogy az szétporlad. Neked, aki ezt olvasod, szintén van egy
természetes vagy fizikai tested, amelyet látsz, és egy másik, egy belső tested, amelyet
nem látsz. Ha leveted a fizikait, még megmarad az a másik, finomabb eszköz: szellemi
testedbe vagy öltözve.
Nemcsak a halálnak nevezett módon veted le azt a sűrű anyagú kabátot, hanem
minden éjjel, amikor elalszol, egy kis időre kibújsz belőle, és szellemi testedben
barangolod be a világot – ebből a sűrű anyagú világból láthatatlanul –, de világosan
láthatóan azon barátok számára, akik éppen akkor használják szellemi testüket. Mivel
minden test csak a saját szintjén levőket látja, fizikai tested csak a többi fizikai testet,
szellemi tested pedig csak a többi szellemi testet látja. Ha visszaveszed kabátodat, azaz
visszatérsz sűrűbb testedbe, és ebben az alacsonyabb világban ébredsz, néha megtörténik,
hogy marad valami emléked – habár rendszerint jelentősen torzított – arról, amit láttál,
amikor valahol máshol voltál, és ezt élénk álomnak nevezed majd
Mindazonáltal érintkezésbe léphetünk a szellemvilággal, megvizsgálhatjuk azt, de
csak szellemi testünk segítségével, amelynek szintén vannak érzékszervei, mint a fizikai
testünknek. Az első dolog, amit megtudunk, hogy a halál nem az élet vége, ahogy
tudatlanul feltételeztük, hanem csak egy lépés az élet egyik állapotából a másikba. A
fizikai test a szellem és a fizikai világ összekötő eszköze. A test, mint eszköz nélkül az
ember nem lenne képes érintkezésbe lépni a világgal, befolyást gyakorolni rá és
benyomásokat szerezni onnan.
Fizikai testünkkel csak a fizikai világot, míg "szellemi testünkkel" a szellemi világ
dolgait láthatjuk és érinthetjük. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ez semmilyen
értelemben nem egy másik világ, hanem egyszerűen ennek a világnak egy finomabb
része. Az az ember, akire eltávozottként gondolsz, valójában még veled van. Amikor
egymás mellett álltok, te a fizikai testben, ő a szellemi tudathordozójában, nem vagy
tudatában jelenlétének, mert nem látod őt, de ha alvás közben elhagyod fizikai testedet,
teljes és tökéletes tudatossággal mellette vagy, együttlétetek ugyanolyan teljes, mint
régen volt. Így alvás közben boldog vagy azzal, akit szeretsz, és csak az ébrenlét óráiban
érzed a különváltságot.
Meg kell szabadulnunk az elavult eszmék tévedéseitől. A halott nem ugrik át
hirtelen egy lehetetlen mennyországba, és nem zuhan egy még lehetetlenebb pokolba. A
halál nem változtatja meg az embert. Ugyanaz az ember a halálát követő napon, mint a

100
halála előtti napon, ugyanazokkal az érzelmekkel, ugyanolyan beállítottsággal és
intellektuális fejlettséggel. Az egyetlen különbség, hogy elvesztette fizikai testét.
Ebben a szellemi világban nincs szükség pénzre, élelem és hajlék már nem
szükséges, ebben a finom anyagban, szellemi testében ide-oda vándorolhat akarata
szerint, ha szereti az erdő, a tenger és az ég szépséges tájait, meglátogathatja tetszése
szerint a legmesésebb földi helyszíneket. Ha kedveli a művészetet, egész idejét a
legnagyobb művészek remekműveinek szemlélésével töltheti, ha zenész, a világ
legjelentősebb zenekarait keresheti fel, vagy egész idejét azzal töltheti, hogy hallgatja a
legnevezetesebb előadókat. Bármi is volt a Földön különleges élvezete vagy hobbija,
most a legteljesebb szabadságában áll, hogy teljesen annak szentelje magát.
Ha élvezetei ebben a világban alacsonyrendűek és durvák voltak, nem lesz képes
abban a világban kielégíteni vágyait. Az iszákos olthatatlan szomjúságtól fog szenvedni,
mivel többé már nincs teste, amelynek segítségével csillapíthatná, a falánk nélkülözni
fogja az asztali örömöket, a fösvény nem talál többé összegyűjthető aranyat. Az ilyen
emberek tagadhatatlanul szenvednek, de csak azok, akiknek hajlamai és szenvedélyei
durvák és fizikai természetűek.
Látnak bennünket a halottak, és hallják mindazt, amit mondunk? – lehetne kérdezni.
Kétségtelenül látnak bennünket abban az értelemben, hogy tudnak a jelenlétünkről,
tudják, hogy boldogok vagyunk-e vagy boldogtalanok, de nem hallják a szavakat, amiket
kimondunk, és fizikai tevékenységünk részleteinek nincsenek tudatában. Ennél fogva az,
amit a halott ember láthat belőlünk, csak a szellemi testünk, amelynek felismerése
azonban neki nem okoz nehézséget.
Amikor úgynevezett alvó állapotban vagyunk, tudatunk azt a testet használja, így a
halott számára mi ébren vagyunk. Ha átvisszük tudatosságunkat a fizikai testbe, a
halottnak úgy tűnik, hogy álomba merültünk, mert bár még lát bennünket, már nem
fordítunk rá figyelmet, és nem vagyunk képesek érintkezésbe lépni vele. Számukra az
egyetlen különbség, hogy velük vagyunk éjjel, és távol vagyunk tőlük nappal, amikor
viszont velünk voltak itt a Földön, éppen fordítva volt.
Ha örvendünk, nyomban észreveszik, de nem feltétlenül ismerik az öröm okát, ha
szomorúság lesz úrrá rajtunk, rögtön észreveszik, és osztoznak abban, még ha nem is
tudják, miért vagyunk szomorúak. Mindez természetesen ébrenlétünk óráira vonatkozik,
mert amikor alszunk, társalognak velünk, mint hajdan a Földön. Itt, a fizikai életben el
tudjuk rejteni érzelmeinket, a magasabb világban ez lehetetlen.
Talán még megkérdezed, hogy nem zavarja-e a halottakat az itt maradottakért való
aggódás. Néha megtörténik, és az ilyen aggódás késlelteti fejlődésüket; ezért amennyire
csak lehetséges, ne adjunk erre okot. A halottnak teljesen fel kell szabadulnia az
elhagyott élet minden gondja alól, hogy teljesen az új létezésnek szentelhesse magát,
amelybe most belépett.
Vajon mi történik a gyermekekkel ebben az idegen, új szellemi világban? Ők talán
a legboldogabbak mind közül, akik ide belépnek, és ők érzik talán otthon magukat
legteljesebben és leghamarabb. Ne felejtsük el, hogy nem veszítik el szüleiket,
testvéreiket és játszópajtásaikat, akiket szeretnek. Egyszerűen csak nappal helyett az
általunk éjszakának nevezett időszak alatt játszanak velük, nem éreznek veszteséget vagy
elkülönülést. A mi nappalaink alatt soha nem maradnak egyedül, mivel ott is éppen úgy,
mint itt, összegyűlnek, és együtt játszanak. Játszadoznak a páratlan gyönyörűségekkel telt
elíziumi mezőkön.
És mi történik azokkal a piciny csecsemőkkel, akik túl fiatalok ahhoz, hogy játszani
tudjanak? Ne féltsétek őket, mert sok halott anya várja türelmetlenül, hogy keblére

101
ölelhesse őket, fogadhassa őket, és szerethesse, mint a sajátját. Ezek a kicsinyek azonban
csak rövid ideig pihennek a szellemi világban, visszatérnek ismét a Földre, nagyon
gyakran ugyanahhoz az apához és anyához.
Abból az életből, amelyben mi emberek is élünk, egyetlen kapun át van kijárás,
amelyen keresztül mindenki eltávozik, és ez a halál. Ennek az életrétegnek még egy
kapuja van: a születés, amelyen keresztül a lélek az anyagtalan életből az anyagi életbe
lép. A halál az árnyék, az élet a fény.
A testetöltött lelkek, legyenek egyszerű munkások, bírók, művészek vagy írók,
számukra is egy szép nap kitárul a halál kapuja és a halál lerántja róluk mindazt, amit a
föld rájuk ruházott. A munkást megfosztja családjától és azoktól, akik őt szerették, vagy
megbecsülték; elveszi tőle azt a kis vagyont is, amit gyűjtött, és ott áll meztelenül,
minden érték nélkül a halál kapuja mögött. A bíróról letépi a bírói palástot, a címet, a
rangot, a tekintélyt, amit mind magáénak hitt, amiről mind azt hitte, hogy az az ő
nagyságának, kiválóságának volt a jutalma, és ott áll a mellett a másik mellett
összeverődő térdekkel és fogvacogva, meztelenül, várva a továbbiakat. Az a művész, az
az író, akikre ez a világ ráruházott mindent, amit csak kívántak maguknak, a halál
egyetlen gesztusával meztelenre vetkőztetve, a földön szerzett tudás nélkül, még a
művészi érzéktől is megfosztva, a vagyonból, a rangból, a közbecsülésből, hírnévből
kivetkőztetve, mind ott állnak meztelen, fázva, dideregve a halál folyosójában, amelyen a
halál fagyos szele zúg végig, várva az ítéletet, a minősítést.
Méltán remeg hát az ember a halál megjelenésekor; méltán vágyik vissza az életbe
még akkor is, ha az az élet nyomorúsággal, betegséggel, szegénységgel és
szenvedésekkel volt megrakva, mert nem tudhatja, hogy a halál folyosóján és ott, ahol az
ítéletet kimondják felette, mi következik rá? A halál magatartása attól függ, hogy az
ember a kegyelemből adott fizikai életben igazi értékeket vásárolt-e a rábízott „hamis”
gazdagságon, azaz lelki kincseket vásárolt-e, vagy pedig olyan értékeket, amelyeket „e
világ” tart értékeknek, amilyen a hírnév, rang, pénz, intellektuális fölény stb. Ezeket mind
e világ adja, és ezeket a halál mind egy pillanat alatt vissza is veszi a szellemtől.
Az alábbiakat egyik ülésen a halál egyik csodálatos angyala tanítja:
"Minden ember lelke, amikor a halál szele meglegyinti, és a halál kapujához
érkezik, megremeg, hiszen óriási változást hoz az ember életében, lelki világában. A halál
két fázisból áll. Az egyik amikor a test, a fizikai burok leválik a lélekről, a másik pedig,
amikor az étertest (fluidikus test) szétszedetik. Ellenkező az előjel, amikor valaki
megszületik, mint amikor meghal.
Legtöbb embernél nekünk a halál angyalainak kell mindkét fázisnál segítséget
nyújtanunk. Szükséges a jelenlétünk a halálnál mindkét esetben, és annyi segítséget
nyújtunk mindenkinek, amennyi szükségeltetik; sem többet, sem kevesebbet. Minél
érettebb és tisztultabb egy ember lelkileg, annál kevesebb segítséget kér vagy igényel.
Az előbb említett két fázis minden embernél különbözőképpen megy végbe.
Természetes dolog az, ha a test megöregszik, ami a halált elősegíti, meggyorsítja, és
többnyire, bár nem minden esetben, az agóniát is megrövidítheti, tehát a lélek többnyire
könnyebben válik ki a fizikai testéből, mint fiatalon. Ez egyeseknél bizonyos fokú
éberséggel, másoknál viszont teljes tudatvesztéssel jár. Ezzel azt akarom mondani, hogy
idős korban, vagy hosszas betegség alatt, a halálra való felkészüléssel ez bizonyos fokú
tudatossággal vagy éberséggel járhat azoknál, akik szellemi emberekké váltak. Ellenben
minél testiesebb egy ember, minél inkább tagadja, hogy a fizikai test halála után is van
élet a láthatatlan világban, egy másik síkon, annál nehezebb, annál hosszadalmasabb a
testtől való elválásuk.

102
 Megnehezedik ez akkor is, ha a halál hirtelen vagy erőszakos módon következik
be, vagy az illető önkezűleg vet véget földi életének, ugyanis az életszalag
elszakadásakor ezekben az esetekben a lélek nagyon nagy fájdalmakat érez, amihez
képest a fizikai fájdalmak eltörpülnek. Ha az emberek tudatában lennének annak,
mekkora fájdalmat okoznak, akár áldozataiknak, akár önmaguknak, soha nem oltanák ki
a más vagy önmaguk életét. Ne feledjük el, hogy a gyilkos a nemezisben hatványozottan
átérzi áldozatának minden fájdalmát, sőt lehet évtizedekig gyötrődik miattuk.
A legtöbb ember nincs felkészülve lélekben a halálra, mert nem foglalkozik annak
gondolatával, nem gondol a saját halálára, pedig elvégeztetett dolog Istennél, hogy aki
megszületett, annak meg is kell halnia. Ez törvény, amit semmiféle tudományos
feltalálással, pénzzel, hatalommal kijátszani nem lehet.
A halál első fázisa a fizikai test levetése. Ha bizonyos fokú éber állapotban esik is át
rajta valaki, a részegséghez hasonló állapotba jut a lélek. Ha a lelkiismeret nem gyötri
túlságosan az egyént bűneiért és mulasztásaiért, akkor egy időre elszunnyadhat. Ez
rendszerint hosszasan betegeskedőknél fordul elő; a halál folyamatát megelőzőleg nagy
fokú nyugalom lesz urrá az emberen és elszunnyad.
Ezután veszi kezdetét a halál folyamata, vagyis egyre vékonyítjuk az életszalagot,
ami vagy a természetes szakadáshoz, -ez a jobbik eset- vagy annak általunk való
elvágásához vezet. Ez az a pillanat, amelyet senki éber állapotban elviselni, végigélni
nem tud. Közvetlen a halált követően a fizikai erők egy komoly hányada, és bizonyos
lelki erők még a kötöttség állapotában maradnak a fizikai testben. Ezért az életszalag
elszakadása után gyengeség keríti hatalmába a lelket. Tulajdonképpen már a haldoklás
folyamata is legyengítette, de az életszalag elszakadása is erőveszteséggel jár. Ez egy
ájuláshoz hasonlítható állapotot okoz, ami hosszabb, rövidebb ideig tarthat.
Minél tisztább életet élt, minél szellemibb ember volt valaki, annál könnyebben
megy át a halál folyosóján. A halál folyosóját ugyanis, mint sötétséget tapasztalja meg a
lélek. A halál folyosóján való átjutást mindenki másként éli meg, másként érzékeli.
Vannak, akik halál-közeli élményből felébredve, arról tesznek tanúbizonyságot, hogy
fényt láttak. Nos ez nem a halál folyosója. Aki a halál folyosójának sodrásába kerül,
semmiféle fényt nem lát, mert ott sötétség van és onnan visszatérni már nem lehet. A
halálközeli élményt megélt ember esetében, szelleme távolabb húzódott a testétől, de az
életszalag még nem szakadt el, és ebben az állapotban láthatja a fényt. Az elszakadt
életszalagot az Úr Jézus Krisztus volt képes a maga tiszta erőivel ismét összekötni úgy a
saját, mint Lázár esetében.
Tehát, amikor a lélek az életszalag elszakadása után a fizikai testből kikerül, az
öntudatvesztéssel jár, amiből felébredve azt érezheti, hogy szűk folyosón megy
keresztül, vagy sebes, gyors folyású folyón sodródik lefele. Megint más úgy érezheti,
hogy megreked, mintha valahova erősen beszorították volna és még mozdulni sem képes.
Olyan állapot ez a lélek részére, mint mikor az embernek lidérces álma van, amiből
szeretne felébredni, de képtelen rá. Ebben az állapotban majdnem mindenkinek
segítségre van szüksége. Ha ezen átjutott a lélek, akkor érkezik el számára annak
felismerése, hogy már meghalt, de vannak, akik a halál folyosójából kikerülve sem
ismerik fel, hogy mi is történt velük. Mindez azonban nincs helyhez kötve, ez a gondolat-
és érzésvilágban megy végbe, úgy mint amikor az ember alszik és álmodik.
Ha a már testét levetett emberlélek fizikai helyhez kötődik, akkor ilyenek -ahogy ti
mondjátok- kísértetek lesznek. Helyhez kötöttek, emberies módon gondolkodnak,
emberies elgondolások irányítják cselekedeteiket, tehát úgy viselkednek, mintha még
fizikai testük lenne. Itt mindig mi, a halál angyalai vagyunk azok, akik arról a helyről,

103
ahova az illető kötődik elvisszük a láthatatlan világnak egy olyan helyére, ahol
számunkra a legkönnyebb lesz a második erőrétegből, tehát a fluidikus éteri erőrétegből,
testéből való lassú és folyamatos kivetkőztetése.
Amikor valakit emberies, anyagias gondolkodása miatt létrejött állapotából nehéz
kimozdítani, vagy elhamvasztották, akkor sok esetben bár fizikai teste nincs, mégis
különböző fizikai fájdalmakat érez a lélek. Ezért sem ajánlatos a hamvasztás azoknál,
akik kevésbé szellemi emberek. Depresszióhoz hasonlatos alvó állapotban akarnak
maradni, ezért ezek a lelkek túlvilági kórházakba, szanatóriumokba kerülnek és ott
bizonyos kezelési folyamatokon esnek át. Nekünk, a halál angyalainak titkos, zárt
műhelyeink vannak, amelyekben az étertest lazítási folyamatait elvégezzük, amely aztán
idővel elősegítheti a gyógyulásukat.
A fejlettebb lelkek, akik viszont segítség és beavatkozás nélkül ébrednek öntudatra,
és tisztában vannak, hogy mi történt velük, azok már maguk is segítséget nyújtanak
nekünk és együttműködnek, hogy étertestüktől megszabadítsuk őket, ami által a maguk
szenvedési idejét megkönnyítik, megrövidítik. Azoknál, akik ehhez nem járulnak hozzá,
ez a folyamat olyan, mint az eleven nyúzás, mert ezeket az erőket akaratuk ellenére kell
nekünk fellazítani, leszedni, hogy aztán a későbbiek folyamán könnyebbséghez
juthassanak. Ha sehogy-sem boldogulunk az ilyenekkel, lázálmokat bocsájtunk rájuk; ez
a nemezis. Félelmetes képek, például az általuk legyilkolt emberek vagy állatoknak a
képe gyötri őket. Tehát azokat a képeket sűrítjük, aminek fájdalmas látása révén végül is
kénytelenek felébredni annak tudatára, hogy hol vannak, mit is tettek és mi is történik
velük. Ha együttműködnek velünk, akkor újabb ilyen lázálmok nem szükségeltetnek a
számukra. Ha makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy nem az ő hibájuk, nem az ő bűnűk,
amit megcselekedtek, hanem mások tehetnek arról, másokat okolnak érte, akkor a
nemezis nagyobb hatóerővel újra előveszi őket. Ez a folyamat addig ismétlődik, amíg
végre a sok szenvedés és gyötrelem, ami tulajdonképpen bűneik, ellenállásuk,
makacsságuk következménye, meg nem töri őket.
A halál mindenből kivetkőzteti az embert és ez egy bizonyos fokig fájdalmas
folyamat még azok részére is, akik az Úrban éltek, és az Úrban haltak meg. Sok esetben
az ember úgy hiszi, hogy szép halála volt annak, akit álmában ért a halál, vagy amikor
valaki a szívéhez kapott és meghalt. Ez csak a ti oldalatokról nézve látszik így. Tény,
hogy minél rövidebb az előkészítő folyamat a halálra a földi világban, annál nehezebb
lesz a fizikai halál utáni állapot ideát. Ugyanis mind a két erőrétegtől: a fizikai testtől és
az éteri testtől kell megszabadulnia. Ezenkívül a lelkiállapotát is át kell állítani a földi
gondolkozásmódról a szellemvilágira, ki kell söpörni mindent belőle, ami nem az
árnyéknélküli világba való.
Jó, ha az ember minden nap gondol a halálra, fizika testét pedig rendben tartja,
egészségét igyekszik megőrizni, nem azért, hogy élvezze az édes életet, hanem, hogy
munkáját és feladatát elvégezhesse. Szükséges, hogy az ember vakmerőségével, túlzott
merészségével, ne veszélyeztesse fizikai életét. Minden tekintetben maradjon az arany
középúton, mert ha önhibájából előbb hal meg, mint az kijelöltetett a számára, az nagy
felelősséget hárít rá ideát az elszámolásnál. Ne vigyen semmit túlzásba, sem evést, sem
ivást, sem a nemi ösztönöket, ne vigye túlzásba a munkát, de ne legyen
kényelemszerető sem, ne hagyja el magát, mert akkor nem végzi el az élet által rárótt
feledatokat sem. Ezek ideát mind megnehezítik a halál után a helyzetét."

„A halál birodalmában időzöm - mondja Eszter médium egyik látomásában. Ez a

földi élet árnyékvilága. Minden verőfénynek és ragyogásnak, amiben a földi élet

104
bővelkedik, itt van az árnyoldala, itt van a halál, a temetés, a halálfélelem és mindazok az
eszmék, gondolatok és érzések, amelyekkel ezek a fogalmak összefüggnek. Ez az a világ,
amelybe a megholt lélek tér azokkal az emlékképekkel, amelyeket földi élete során
gyűjtött.
Az emlékezet fonalán rendre fel vannak fűzve mindazok a cselekedetek, amelyeket
a lélek földi, testi életében véghezvitt, jók és rosszak egyaránt. Akinél ezen a fonálon az
igaz jónak, az Istenben véghezvitt cselekedeteknek túlnyomó tömege van felfűzve, annál
Isten kegyelme lefödi a nem-kivánatos emlékeket, amelyeket a lélek törvénytelenül (nem
a földi, hanem a szeretet törvénye ellen vétkezve) követett el, hogy pihenése békés és
nyugodalmas legyen. Amikor a „Nyugodjék békében” kívánságot mondjuk egy
embertársunkra, akkor ezt kívánjuk neki.
Annál azonban akinél igen gyéren voltak a jó cselekedetek, erre az emlékezet
fonalára felfűzött rossz és törvénytelen cselekedetek emlékei folyton ráncigálják az
emlékezet fonalát, minélfogva az ilyen lelkeknek békességük és nyugalmuk nincsen. Ez a
hatás nagy és keserű fájdalmakat vált ki a lélekben, ezért ez arra sarkallja, hogy bármi
áron és újra testhez juthasson, hogy jóvátétellel semlegesíthesse ezeket a hatásokat. Az
ilyen lélek sokszor hosszú-hosszú időt (olykor évezredeket) tölt el ebben a halál
birodalmában, a nemezis állapotában, míg az, aki jót cselekedett és Krisztus tanításai
szerint élt, egy pillanat alatt átsuhan ezen a birodalmon, hogy a saját szférájába
emelkedjék fel.
A lélek bármilyen nemes szándékkal és akarattal is ölt testet, itt a fizikai síkon a
felejtés fátyolán át képtelen felismeri, mi volt a feladata és életcélja. Kénytelen ott és
olyan körülmények között élni, ahova a "nagy kertész ültette". Felsőbb akaratának
ösztönös, lelkiismerete által diktált végrehajtásában legtöbbször hátráltatják és sokszor le
is blokkolják ellentétes irányú törekvéseikkel azok a lelkek, kikkel együtt kell éljen.
Az én működésem lehetőségét is meg akarta gátolni az én környezetem érzés- és
gondolatvilágának, sőt cselekedeteinek is szinte áttörhetetlennek látszó szövedéke. Én
azonban Isten kegyelmével és az Őáltala adott eszközökkel keresztültörtem ezen a
szövevényen és sok lélekben – főként a közvetlen hozzám-tartozók lelkében – életre-
ébresztettem és cselekvőképessé tettem az Istenbe vetett hit világosságát. Minden ilyen
ütközés szükségképpen harccal és fájdalommal jár. Minden szakítás visszahat és
fájdalomérzéseket ébreszt. Így azoknak a szálaknak az elszakítása is, amelyeken nekem
kellett keresztültörnöm, hogy életem célját és rendeltetését betölthessem, szükségképpen
fájdalmas érzést keltett az illetők lelkében, mert hiszen minden szakadás és minden hiány
(folytonossági hiány) gyötrő érzést ébreszt a lélekben."
Mi, akik azt a bizonyos keskeny szellemi utat tapossuk, tudatában vagyunk, hogy
sokan elmaradtak tőlünk, akár legszűkebb baráti körünkből, kapcsolatkörünk az
emberekkel teljesen megváltozott. Ez a rezgésszintek kialakult különbsége és
diszharmóniája miatt történt meg szükségszerűen. Számunkra a legfontosabb, hogy
egykori baráti szeretetünket őrizzük meg lelkünkben, attól függetlenül, hogyan történt az
elválás. Ez érvényes a felbomló házasságokra is. A megőrzött szeretetérzésünk
láthatatlanul is kihat az egyének lelkére és bármennyire is elleneznék a mi szellemi
törekvéseinket, beoltódik általunk lelkük és ha nem is ebben, de a következő életükben
virágra fakad és meghozza gyümölcsét.

Néha a lélek már előre tudja, hogy el kell menjen, de a testi tudata még nem.
Gyakran előfordul, hogy az ember előre jelzi hozzátartozóinak, ismerőseinek, hogy nem
fog sokáig élni. Ilyenkor sokan megváltoznak viselkedésükben. Kedvesebbekké,

105
megértőbbekké válnak. Sokszor, mintha éreznék, hogy nem lesz több lehetőségük az
életben, meglátogatnak, esetleg felhívnak, látszólag oktalanul bizonyos személyeket,
kiket sokáig mellőztek életükből. Van aki végigjárja gyermekkora kedvenc helyeit,
azokat a helyeket, ahol életének boldog napjait élte, elbúcsúzik ismerőseitől, bocsánatot
kér, haragosokkal kibékül. Nagyon nagy kegyelem ez a sorstól, hogy erre lehetőséget ad,
időt, helyet, élethelyzetet!

A szellemnek az emberi test halála után 42-48/49 napja van, hogy haza térjen a
szellemi hazájába, abba a szférába, ahova tartozik, ez idő lejárta után a fényfolyosó
lezárul, és ha a szellem nem tért haza, akkor a köztes létben ragad, ahol létezéséhez
energiára van szükség. A következő okok miatt maradhat egy szellem a létköz világában:
a rokonaival, szeretteivel akar maradni, hogy gondjukat viselje továbbra is;
hozzátartozóinak fájdalma és hiányérzete is marasztalja; túlzott ragaszkodásuk testükhöz,
ingatlanjaikhoz; ha a halála miatt okol valakit és "igazságot" akar szolgáltatni; esetleg
félnek a számonkéréstől; ha balesetben halt meg, lehet fel sem fogja, hogy vége az
életének. Vannak olyan esetek is, amikor rájön, hogy test nélkül nincs fájdalom, sokkal
szabadabban mozoghat, mint azelőtt és kiélheti azokat a vágyait, melyeket fizikai
testében nem tehetett meg.
Ezek a szellemek fejlődési szintjüktől függően válhatnak energiavámpírokká,
megszálló szellemekké, jobb esetben kopogtatókká, egyes tragikus helyszínek, épületek
őrzőivé, vagy csak olyan lézengőkké az asztrál világ eme alacsony síkjain, akikben
olykor évszázadokig nem tudatosodik, azaz képtelen elfogadni, hogy már meghalt. Ők
még nem juthatnak a tisztítótűz (nemezis) szenvedésekkel gyógyító állapotába. A
szellemiekben korlátozott tudatuk foglyaivá váltak és önszántukból nem léphetnek
tovább, míg a Kegyelem nem nyúl le értük és helyezi őket, akár egy lélekgyógyító, akár a
nemezis állapotába, esetleg egy olyan inkarnációba, amelyben kilendül ebből a nihilista-
materialista állapotból. Annyi szellemit felszed magába, hogy halála után ösztönösen-
tudatosan kerülje el a megrekedést a köztes állapotban.
Mellesleg az energiavámpírok valójában léteznek, de nem úgy, ahogyan mi
gondoljuk, Az asztrál-világ legalsó síkjain közteslétben megrekedt szellemei közül a
legagresszívabb és legprimitívebb szellemi lényei teszik más, gyengébb akaratú
szellemtársaikkal szemben. A fizikai síkra levetítése valótlan.

A halál bekövetkeztének áldásos megelőző időszaka a haldoklás. A hirtelen halállal

szemben itt a haldokló fel tud készülni az eltávozásra, rendbe tudja tenni a dolgait a
fizikai síkon, el tud búcsúzni szeretteitől.
A hét segítő szellem a halál pillanatában lezárja a fizikai látást és hallást és
megnyitja a szellemit. Ezt az eltávozó szellem észre sem veszi és ha nem elég tudatos,
tudomásul sem veszi, hogy már nincs az élők sorában; mondjuk mi ezen az oldalon, de ő
igencsak jól érzi magát, nem fáj semmi, mindent lát és hall környezetében. Csak akkor
kezd gyanús lenni számára a helyzet, amikor azt veszi észre, hogy a közelében lévő
hozzátartozói egyszerűen nem veszik észre, átnéznek rajta, ha szól nem hallják, sőt
átmennek rajta. Ha még tudattalan és mondjuk megunja a helyiséget, melyben van és ki
akar menni, megvárja, míg valaki ajtót nyit és mellette kisurran, pedig ha tudná, milyen
képességei vannak testének, egyszerűen átnézne, majd átlépne a falon, sőt akár
repülhetne, de úgy is mint a gondolat, áthelyezhetné magát tetszés szerint bárhová.

106
 Az ember szelleme a test fizikai halála, azaz elhagyása után a köztes lét állapotában
találja magát, aztán elvezeti valaki a szerettei közül, vagy az őrangyala a saját szférájába,
abba a lakhelybe, melyet gondolataival és érzéseivel ő maga épített élete során.
A fizikai testet a halál után a mi kultúránkban többnyire eltemetik, mert a lélek a
köztes lét állapotában még kötődik testéhez, még ha egy sírban is fekszik. A fejletlen
lélek esetében a test megsemmisítése hamvasztással nagy lelki fájdalommal jár. Ennek
gyakran vannak hátrányai is, mert a testéhez kötődő lélek nehezen tud megválni tőle, sőt
gyakran dönt úgy, hogy itt marad a köztes létben a teste mellett. Az anyaghoz és fizikai
testéhez kötött ember e láthatatlan fluidikus kötődés miatt nem szívesen hagyja el a
helyet, ahova temették. Sokáig őgyeleg tanácstalanul a temetőben, mert nem tudja hol a
helye, mit tegyen. Ezért valós az a hiedelem, hogy a temetők környékén kóbor szellemek
érzékelhetőek.
Ha ragaszkodásunkkal és fájdalmunkkal itt tartjuk a maghalt szeretett lényt a fizikai
síkon, akkor az a legrosszabb, amit tehetünk vele. El kell küldeni a fénybe szeretettel,
nem szabad bánatot mutatni bármennyire fáj az elvesztése. Még a gondolatainkkal is itt
tarthatjuk, így a gondolatinkban is el kell engedni. Ha elment, a másik síkról úgyis teljes
rálátása lesz életünkre.
A fejlettebb lelkeknél viszont kimondottan ajánlatos a hamvasztás, mert a fluidikus
kötelék megsemmisül és a szellem testtel kapcsolatos kényszerképzetei megszűnnek.
Sokkal szabadabban tud elfordulni az anyagi világtól és elhagyni a köztes lét világát.
A lélek miután a saját szférájában túljutott a nemezis, azaz tisztítótűz állapotán,
nagyon sokoldalú munkában lehet része. Vannak, akiket oktatásra küldenek szellemi
iskolába, vagy a fizikai síkra. Ilyenek például Karsay István szellemtani előadásai is, ahol
a hallgatóság mellett sok esetben több száz szellemi lény van, és figyel, tanul, bepótolja,
amit a fizikai síkon elmulasztott. Vannak, akik szellemi munkavégzésre mennek, alsóbb
szférákba költöznek segíteni társaikat, vagy egyszerűen láthatatlanul segítik a fizikai
síkon maradt társaikat, családtagjaikat.

A teozófia irodalmában megemlítik, hogy a misztika világában, ami az igazi titkos

ezoterikus világ, amelyben a titkos beavatások folynak, vannak felemelkedett mesterek és
tanítványok, akik pszihés képességeiket rendkívüli módon képesek kifejleszteni. Képesek
a harmadik szem megnyitására és ezzel a tisztánlátás megszerzésére, valamint a teljesen
tudatos testelhagyásra. A tanítvány a mestere és társai jelenlétében lép ki testéből, hogy
az asztrális síkon valamilyen feladatot elvégezzen, kizárólag a jó érdekében. Egy képzett
tanítvány kilépéskor mesterével folyamatos telepatikus kapcsolatban marad, aki őt látja
és utasításokat ad neki. Ugyanakkor képes akár materializálni magát vagy bármely
testrészét, ha a szükség úgy kívánja. A munkavégzés történhet úgy a fizikai, mint az
asztrális síkon, úgy az "élők", mint a "holtak" között.
Esetenként előfordul, hogy a halottat a földhöz köti az aggódása szeretteiért, vagy a
rendezetlen dolgai, adósságai. Ilyen esetekben, többször szükségessé vált, hogy a segítő
őt képviselve, bizonyos mértékig cselekedjen a fizikai síkon, és gondoskodjék helyette
ügyének rendezéséről, ami aggasztotta őt. Egy példaestben egy tanítványi csoport kísérelt
meg segíteni egy szegény embernek, két fiatal gyermekével kapcsolatos aggodalma miatt,
akiket támogatás nélkül hagyott árván, mivel anyjuk már korábban elhalálozott.
A gyermekekre árvaházi sors várt. Kérdezték az aggódó szellemet, van-e valakije
még, aki esetleg magához vehetné a gyermekeket. Mondta, hogy van egy öccse, de
tizenöt éve megszakadt a kapcsolat közöttük és fogalma sincs hol található, ha még él. A
nyomok bizonyosan csekélyek voltak, de érdemesnek látszott követni őket. Végül

107
megtalálták a testvért. Vezető ács volt egy eléggé virágzó üzletágban, házas, de
gyermekek nélkül, habár komolyan vágytak rá, ezért úgy látszik, hogy ő volt éppen a
megfelelő ember a szükséghelyzetben.
Közvetíteni kellett számára a szükséges információkat és szerencsére elég fogékony
lélek volt ahhoz, hogy az álmában háromszor elévetített látványt, mármint bátyja halálát
és a gyermekei sorsát felfogja. Közölték vele álmában a lakóhelyet, címet és a
házvezetőnő nevét, aki a gyermekeket gondozta. Rendkívüli mértékben hatott rá ez a
visszatérő látomás, és komolyan megvitatta feleségével, de elfoglalt ember lévén, úgy
határozott végül, hogy nem engedhet meg magának egy napi munka veszteséget egy
látomás miatt. Ezután a segítők egyike írt egy levelet az embernek, részletezve bátyja
halálának körülményeit, és a gyermekek helyzetét, pontosan úgy, ahogy látta álmában.
Miután a fivér megkapta ezt a megerősítést, többé már nem tétovázott, hanem a
következő napon elindult a megjelölt városba, ahol a szívélyes házvezetőnő tárt karokkal
fogadta. Könnyű volt előzőleg a segítőknek meggyőzni őt, amilyen jó lélek volt, hogy
tartsa néhány napig magánál a gyermekeket, azon eshetőségre számítva, hogy valami
adódhat számukra, és örökké hálás volt magának, hogy így tett. Az ács visszavitte
magával a gyermekeket, boldog otthont biztosított nekik, és a halott apa többé már nem
aggódva, örömmel ment tovább felfelé vezető útján.
A fő tevékenység, amelyet a segítők az újonnan meghaltak számára végeznek, a
megnyugtatás és vigasztalás, és az, hogy megszabadítják őket rettenetes, de alaptalan
félelemtől, amely nemcsak szükségtelen szenvedést okoz nekik, hanem késlelteti
magasabb szintekre való továbbhaladásukat, valamint, amennyire csak lehetséges
megértetik velük az előttük álló jövőt.

Sok ember, akinek a rezgésszintje az átlagnál magasabb, már halála órájában

megkapja a szellemi látás lehetőségét, mielőtt elvágnák az élete fonalát. Ilyenkor látja a
boldog jövendő szellemi országát és régebben eltávozott szeretteit, ismerőseit. A
haldokló ilyenkor boldogan mosolyog, szinte fény árasztja el az arcát. Néha beszél is
hozzájuk. Ez is egy kegyelmi állapot, melyet ki kell érdemelni.
Például A. J. Davis amerikai látnok-médium feljegyezte egy kisgyermek
haláltusáját, amikor előbb mereven fölfele tekintett, majd megkérdezte az édesanyját,
hogy mi a neve annak a szép országnak, melyet lát a magas hegyeken túl. Jobb híján a
szülők azt felelték, hogy a mennyország. Aztán kérte szüleit segítsenek átjutni a
hegyeken, mert oda hívják. Később kérte szüleit, ne búsuljanak miatta, mert eljött érte az
erős ember, aki átviszi a hegyeken. A halál angyala, a legszebb az angyalok között ekkor
lecsókolta a gyermek fiatal lelkét, annak fonnyadt testéről.

12. fejezet

Szenvedésektől a felemelkedésig

Az életteher alól senki sem vonhatja ki magát, akár szegény, akár gazdag. Isten nem
tesz több terhet a vállunkra, mint amennyit elbírunk, de annyit viszont feltétlenül

108
odapakol nekünk amennyit szükségesnek talál! Minden szenvedésnek az a célja, hogy a
jobbat, az igazabbat, a tökéletesebbet abba a felmart, égő sebbe, amelyet a szenvedés váj
a lélekbe, átültessük, a vérkeringésbe és ezáltal a jobbat diadalra vihessük. Ez az összes
szenvedésnek magyarázata és célja. Hiszen a vad fának is fáj, ha levágják a vadhajtását,
felhasítják a fa héját, és a nemes fának is fáj, amikor kivágják belőle a szemet, és a vad fa
hasított kérgébe beillesztik. És ennek a műveletnek meg kell lennie, mert lassan elérkezik
a gyümölcsérés ideje, és addigra szelíd oltás eredményének meg kell lennie.
Így van ez az emberi életben is.   A földi élet a próbatétel ideje. Mint amikor egy
szülő asszony, aki nem tudja fájdalmai és gyötrelmei közt, hogy miért szenved, de amikor
megszülte gyermekét elfelejtkezik a fájdalmáról, mert az öröm kárpótolja őt
szenvedésiért. Semmiféle szenvedés nem vész kárba, különösen nem a méltatlanul
elviselt szenvedés.
Minden igaz szeretetnek a megbántása, minden szépnek és igaznak a
megsemmisítése rombolás Isten kertjében és meggyalázása Isten templomának. Bűn
elvenni mások javait, de még nagyobb bűn megfosztani a hitétől, Isten iránti bizalmától!
Ezért egymás hitét kíméljük, egymás meggyőződését ne bántsuk, mert ha igazabbat,
jobbat, rendíthetetlenebbet, értékesebbet nem tudunk helyette adni, akkor sokkal
nagyobbat vétkezünk, mint hogyha embertársaink anyagi javait vettük volna el.
Azért kell az embernek ütközéseket elszenvednie, hogy a benne lévő hibák és
tökéletlenségek napfényre kerüljenek, és a szellem minden egyes ütközésből levonhassa
azokat a tanulságokat, amelyekre a továbbhaladáshoz szüksége van. A tévelygő lelkeknek
szükségük van arra, hogy fájdalmas megtapasztalást szerezzenek, szükséges, hogy
megtalálják azt a keskeny utat, amivel a nagyobbra, a tisztábbra, az igazabra juthatnak. A
jó és az igaznak való vágynak szomjúságot kell ébresztenie az emberi lélekben.
A Föld nem a jólét, nem a dőzsölés, nem a mulatság, de nem is a szenvedés és jajok
hazája, hanem a szeretet iskolája. Ide kell jönni a szellemeknek, hogy szeretetet
tanuljanak. Azért kell emberi testet ölteniük, hogy ezzel az egyenruhával ellátva
közeledhessenek egymáshoz, akiket érzéseik, gondolkozásuk, eszméik nagyon messze
elválasztanak egymástól a szellemvilágban.
Az élet kötelességeket szabott elénk és azoknak meg kell felelni. Első és fő
kötelessége az embernek az, hogy kutassa, keresse mindennek az okát, mindennek a
célját. A kutatás rávezeti az embereket a gondolkodásra, a gondolkodás az eredményre és
vele azt az igazi gazdagságot szerzi meg az ember, mely senkitől el nem vétetik, a
meggyőződést.

Általában az emberi élet, az emberi lét nem az örömök állapota. Embernek lenni
annyit jelent, mint szenvedni. Az emberek sokszor panaszkodnak a szenvedések miatt.
Panaszkodnak a másik emberre, aki nekik a szenvedést okozza, a végzet ellen, amely
tőlük ezt vagy azt megtagadta, az Isten ellen, aki nem adta meg azt, amit kértek, minden
és mindenki ellen, csak önmaguk ellen nem. Pedig mindenki csak önmagától szenved.
Mondjuk, valaki mélyen megbántott, és bennem az indulat úgy felforr, hogy órákig,
napokig nem tudok attól a kínzó állapottól megszabadulni, ami a sértettséggel jár. Vajon
csakugyan az a szó okozta a szenvedést? Nem, hanem a lelkemben élő gőg, amelyet az a
szó érintett. Ez a bennem lévő rossz szenvedted engem, nem pedig az a szó, amely csak
egy pillanatig tartott csupán, és azután nyomtalanul elveszett a világűrben. A lelkemben
meglévő rossz elv szenvedtet, az a szó csak előhívta azt az elvet.
Nézzünk egy másik példát. Szeretek valakit, és valami oknál fogva — vagy esetleg
minden igaz ok nélkül felébred a lelkemben a féltékenység. Kínzó, gyötrő érzés. Lehet,

109
hogy semmi okom nincs rá, de még ha van is oka, az az ok rajtam kívül álló dolog, s nem
az kínoz, hanem a lelkemben élő rossz. A külső hatás csupán fölébresztette a lelkemben a
fenevadat: az önzés és érzékiség együttes gonosz érzését. Tehát nem az a külső
körülmény, hanem a magam érzése okozta a szenvedést.
Végső elemzésben még a testi fájdalmak és betegségek is a saját megromlott erőink,
nem pedig külső hatások következtében álltak elő, úgyhogy minden szenvedés, ami miatt
a testbeöltözött szellem panaszkodik, önmagában találja meg a gyökerét, azaz őbenne van
az, ami szenvedteti. És ennek így is kell lennie, mert a szellem bukása során, de
felemelkedése kezdetétől nagyon sok negatívumot teremtett érzéseivel és gondolataival.
Ezek a teremtések térnek vonzódva vissza teremtőjükhöz, aki felemelkedni a legjobb
szándéka ellenére sem tud addig, amíg teremtményeit meg nem tisztította, szelleme-
sítette, ami rengeteg szenvedésbe, könnybe és áldozatba kerül.
Úgy képzeljük el, hogy ezek a fluidikus teremtmények belehatolnak, belekapasz-
kodnak a szellem lélektestébe. Amint pedig ezek az erők hozzátapadnak, természetesen
szenvedtetik őt; szenvedteti az érzékiség, a gőg, a harag, az anyaghoz kötöttség stb.
Éppen azért kellett a testbe öltöznie, hogy minderről tudomást szerezzen, hogy ezeket az
erőket sátáni tendenciájuktól megtisztítsa, hogy mint visszaszerzett vagyonnal, mint tiszta
erőkkel és hatásokkal léphessen fel a következő, magasabb szintre.
Így nő ki az emberszellem lassan-lassan a testből. Lassan-lassan átalakítja,
megtisztítja az alsóbb rendű erőket, s e közben fokozatosan kifogynak az énjéből azok az
erőrészek, amelyek ennek a mindenségnek sátáni, alantas erőivel kapcsolatot létesítenek.
Lassanként elfogy az ember alsóbb rendű természete, mindig könnyebb és könnyebb lesz
a dolga. Feljut addig a színvonalig, ahol már tisztább erőket hagyott hátra lefelé
haladtában, amelyek már nem igényelnek olyan vért verejtékező munkát és fáradtságot,
hogy egészen megtisztulhassanak. A vért verejtékeztető út végül diadalútra válik.

A szellemvilág szempontjából tekintve a lélek leghatékonyabb nevelőeszköze a

szenvedés, ugyanis a jómód, a hatalom és a bőség megkeményíti a fejletlen lelkeket.
Növekedik a gőgjük, hiúságuk és csökken bennük az együttérzés, a segítőkészség és a
kegyesség. Ezeket a kemény és tűhegyes kinövéseit a léleknek puhítják, tördelik és
csiszolják a szenvedések, megpróbáltatások.
Tehát a szenvedés növeli és fejleszti a lélek érzékenységét, nemesedését. Ezért
fogadjuk el zokszó nélkül megpróbáltatásainkat, mert a panasz a hálátlanság és a szellemi
tudatlanság jele. Nem tudhatja egyikünk sem, pontosan miket vállaltunk el leszületésünk
előtt, és a szellemvilág milyen eszközöket használ a felkészítésünkre. Egy biztos, ők nem
vagdalkoznak vakon, mint mi, ők azt teszik, amit a Szeretet számunkra a
legmegfelelőbbnek tart.

A szellem az egyén erőközpontja, Istennek egy önálló gondolata, amely mindenkit

mindenki mástól megkülönböztet. Ez az Isten teremtésének egyik eredménye. Ezt a
szellemmagot, ezt az isteni szikrát, ezt a gondolatot körülburkolja az Isten teremtésének
első aktusával létrehozott életprincípium, az az életerő, amelyet Isten Magából
kisugárzott, és állandóan kisugároz.
Amikor a szellem megteremtetése után önálló működésbe lép, önmagából erőket
sugároz ki, amelyek ebben az őt körülvevő életrétegben kétféleképp minősülnek,
mégpedig érzelmi és értelmi szférát alkotnak körülötte, asztrál- és mentál-réteget, vagy
testet. A szellem, mint mindezeknek az életrétegeknek központja és éltetője, önmagából
folyton-folyvást vibrációkat bocsát ki. Ezek a vibrációk mint sugárzások áthatolnak az

110
érzelmi szférán, az értelmi szférán és megvalósulásra törnek, amennyiben a szellem a
félanyagi, vagy az anyagi világban él. Ez a sugárzás megszakítás nélkül folyton tart, s
csak akkor szűnik meg, ha a szellemre a bűnök tömegei következtében teljes bénulás
következik be.
Tehát a szellem hatásokat vált ki rezgéseivel, a mentál síkon, mint gondolat, az
asztrál világban, mint érzés a finomanyagi, az éteri síkon, mint akarat nyílvánul meg.
Innen a fizikai test agyi idegcentrumába jut, ahonnan a cselekvést irányítani tudja a
fizikai testben. A külső hatásokra ugyanezen az úton, de fordított irányban működik az
áttétel. A fizikai test érzékszerveivel észlel valamit és az idegrendszeren át közvetíti az
agyba, onnan az észlelés az étertesten át az asztráltestbe, ahol megjelenik az érzet, innen
pedig továbbítódik a gondolattestbe, amelynek az okozati síkján a szellem tartózkodik.
Ha fejlődésében a szellem elérte a tökéletességet, a lélekteste is a kauzál síkra
emelkedik, akkor az ő összes külső szférái, rétegei megszűnnek, felszívódnak,
átminősülnek, áthasonulnak, s a szellem ismét egyszerűvé, egylényegűvé változik,
úgyhogy végül ismét egyetlen ragyogó fénypalást veszi körül, amely az ő egyedüli
tulajdonságát tükrözi: a hálával telített szeretetet.
Az aura egy erőburok, amely arra szolgál, hogy a szellemet és a szellem lelki testeit
megvédje külső szellemi, lelki és fluidáris betolakodások ellenében. Ez mint rugalmas,
erőteljes ellenálló közeg védi az értelmi és az érzelmi réteget a maga munkálkodásában,
és gátul szolgál idegen, kóbor szellemekkel szemben, akik ebbe semmiképp nem képesek
behatolni, hacsak a szellem maga meg nem nyitja nekik az utat. Az egészséges szellem
mentes az ilyen külső behatásokkal szemben.
Mit értünk egészséges szellem alatt? Egészséges szellem az, aki nincs
megfertőztetve. A szellem érzései és gondolatai addig egészségesek, ameddig azok az
igaz jót, az igazságot tükrözik, és azt sugározzák ki önmagukból. Az ilyen szellemnek
egyetlen hajszálát sem lehet meggörbíteni, mert az igazság ellenállhatatlan lenyűgöző
halalom és olyan védő páncél, amelyen keresztül az ellentétnek semmi néven nevezendő
fegyvere nem hatolhat át.
Ez az erőburok, az aura olyan szerepet tölt be a lélekkel szemben, mint a test külső
bőre, az epidermis a testtel szemben. A test epidermise is rugalmas, erőteljes anyag,
amely megvédi a test bensőjében történő folyamatokat, a külső hatások ellen, s a test
benső funkciói zavartalanul működhetnek mindaddig, ameddig ez a külső réteg
egészséges. De mihelyt ez meg van gyengülve, sérülve, vagy betegedve, akkor a test már
könnyebben ki van téve a fertőzésnek. A test a lélek vetülete, a lélek pedig a szellemé.
Mint ahogy nincs teljesen egészséges test, mert mindegyik magában hordozza
azokat a lehetőségeket és hajlamokat, amelyek bármikor utat nyithatnak valamely
betegségnek, úgy a föld színvonaláig lehullott szellemek is mind betegek, mert magukban
hordják azokat a hajlamokat, amelyek bármikor megnyithatják a lélek külső védőburkát,
és beengedhetik a lélek benső világába azokat a fertőzéseket, amelyek benne romboló
hatásokat fejthetnek ki.
Vegyünk egy esetet. Az ember kíváncsisága és tudásvágya korlátlan. Ha tudatában
egészséges lenne, például lelke át lenne teljesen itatódva Jézus tanításaival és az Isten
iránti szeretettel, hiába próbálná bárki is elhitetni, hogy nincs Isten, hatástalan maradna.
A beteg szellem számára az igazság homályos fogalom. Az őt környező világ minden
benyomására figyelmes, minden behatásra megnyitja a lelkét, mert képtelen megítélni mi
a jó és mi a rossz, mert nem tudja mi válik javára, vagy ártalmára. Mondjuk valakitől egy
istentagadó eszmét hall és elfogadhatónak látja az érvelést, esetleg rokonszenvesnek az
érvelőt és máris hozzáköti gondolatait az eszméhez. Elkezd olvasni, kutatni, beszélgetni

111
másokkal az eszméről. Közben a mentál-testbe beépült gondolatok révén erőtényezővé
válik ez az eszme. Az asztráltestben az eszme érzelmekkel töltődik fel és arra ösztökéli
az embert, hogy fanatikusa legyen az eszmének, terjessze, harcoljon érte. Tele akarja
hinteni a világot a felismerésével. Így terjed lélekről-lélekre a fertőzés és válik milliókat
megmozgató áradattá, és ez nem az eszme hibája, hanem a beteg léleké, aki védtelen volt
a fertőzéssel szemben.
Pontosan ugyanígy, de fordított irányban működik a beteg lélek gyógyulási
folyamata is. Mondjuk hall egy nemes eszmét és elgondolkozik a hallottakon, összegyűjti
a hasonló gondolatokat, amelyeket hallott vagy olvasott róluk valamikor. Az eszme
felerősödik mentális testében és erőcentrummá alakul. Mind rokonszenvesebbé válik
előtte, azaz az érzelmi szféráját is megnyitja az eszmének. Miután maga is megszerette az
eszmét, kutat, olvas, emberekkel osztja meg a gondolatait, hogy meggyőződjön az eszme
igaz voltáról, hogy kételyei eloszoljanak.
Bizonyos idő múltán már ő érvel másoknak, ő hirdeti az Isten igazságát, ő teszi ki
magát annak, hogy gúnyolják, hogy megmosolyogják; és habár az fáj is neki, de mégis
hirdeti azt, amit immár végérvényes igazságnak, biztos, szilárd dolognak ismert meg. Így
válik egy ember egyetlen lélekparánynak befogadásával hívő, bátor és lelkes
tanítványává, szolgájává annak az igazságnak, amely egyedül alkalmas arra, hogy a beteg
lelkeket egészségesekké tegye.
A krisztusi igazsággal beoltott szellem nemcsak a lelkében tisztul meg és válik
egészségessé, hanem még a testében is. Hiszen amint mondtam, a lélek a szellem
vetülete; ha tehát a szellem a tiszta igazság erőit sugározza ki, akkor a közbülső réteg: a
lélek is megtisztul. És amint a szellem tisztává és ragyogóvá tette a lelket, az ő vetületi
rétegét, úgy a megtisztuló lélek is tisztává és egészségessé teszi az ő vetületi anyagát: a
testet. Ahogyan a tiszta sugárzás eloszlatja a lélekből a tisztátalanság, a fertőzöttség
felhőit, ugyanaz átjárván a testi réteget is, állandó hatásával felbontólag hat a testben
besűrűsödött fluidokra is, s a testet, a vastag anyagot, — amely szolgai módon követi a
belső erők megmozdulását — felszabadítja azoktól a szabad cirkulációt, szabad mozgást
akadályozó tespedő anyagrészektől, amelyek azt addig beteggé tették.
Az emberek rosszul táplálkoznak, lelküket mindínféle gonosz érzések hevítik.
Irigység, bosszú, gőg, dicsőségvágy. Ezek az idegszellemben mind pusztításokat visznek
véghez, aminek következménye, hogy az ember idegessé, hirtelen - haragúvá, heves
természetűvé válik. Az ilyen természet mindenféle gyulladást és lázas betegségekre
alkalmas talajt teremt.
Azután az érzékiség is oka mindennemű lelki és testi nyavalyának. Minden ilyen
jellegű visszaélés az idegszellemre, az idegekre, s a vérre hat és különféle kiütések,
rosszindulatú daganatok, sebek, kelések és elnyálkásodás formájában mutatkozik. Például
a pubertáskorú fiataloknál gyakori pattanásos arc vagy testrészek egyik oka lehet a sok
érzéki fantáziálás.
A kegyetlenkedés, a gőg, a számítás, amely csak a maga hasznát keresi és a
testiség ezer meg ezerféle nyavalyái mindenféle meghűléseket, és ebből
származó bajoknak a következményeit hozzák létre. A restség, a falánkság, a részegség,
az ínyencség a gyomor, máj, vese és a belek mindenféle megbetegedéseit, és a szív
megnagyobbodását okozzák. A hidegszívűség, a szeretetlenség, a zsarnokoskodás
mindenféle kínzó nyavalyákat és hasogatásokat okoz az egész testben.
Vannak azonban olyan betegségek is, amelyek hosszú küzdelemnek az eredményei,
a léleknek fáradtságai. Olyan emberek állapota, akik ilyen fáradt lélekkel jönnek az
anyagi világra. Ezeknél a leggyakrabban fellépő betegség a tüdőbaj, vérszegénység,

112
gyengeség, rövidlátás, szembetegségek, fül - és gégebajok. Akik sokáig nagy titkot
hordoznak magukban: azoknak a félénkség az egyik jellemző pszihés betegségük.
A szellemek az első - második szférában majdnem mind betegek. Nincs közöttük
olyan, akinek valamely fájdalma ne volna addig, amíg a test képzetében érzi
magát. A szellemek különösen a harmadik szférában  nagyon sokat szenvednek
különböző betegségektől, ameddig a teljes megismerés világosságára nem jutnak, és csak
azok gyógyulhatnak meg, akik megtérnek, vagy akiknek egyáltalában van a lelkükben
olyan gondolat és érzés elrejtve, amely ha felszínre kerül őket bizonyos igazságok
megismeréshez juttatja.
Ezek apró dolgoknak látszanak, mégis nagy fontosságuk és nagy horderejűek. Ha az
emberek, de főleg az orvosok ismernék a fizikai betegségek lelki okait, sokkal kevesebb
lehetne a beteg ember, emellett az egészségügy is sokkal hatékonyabban gyógyíthatná
természetes eszközökkel a betegeket. Természetesen ezt próbálja minden eszközzel
megakadályozni a sátáni erőket szolgáló gyógyszeripar.
Akinél harmónia van a lélek és az idegszellem között, vagyis akik
meglehetősen meg vannak békélve az életük körülményeivel, környezetükkel,
érzéseikkel, gondolataikkal, azoknál a természetes álom ideje alatt komoly öngyógyítási
folyamatok zajlanak. A nappali gondok, kétségek, félelmek, amiket az ember átérez, az
álom alatt lassan átszűrődnek és kicserélődnek a benső lelki hatásokkal. És ha ezek
erősebbek a testből jövő átsugárzott fájdalmas és letargikus érzésnél, akkor újult erővel és
új, egészséges életakarással ébred fel az ember. Egy nyugodtan átaludt éjszaka után
teljesen meggyógyulhatnak a betegségek, olyan átalakulás következik be, amely az egész
szervezetre a külső életben is domináló hatással lehet!

Ebben a földi világban minden ember beteg, kivétel nélkül. Mindenkinek szüksége
van testi és lelki orvosra egyformán. Minden testi baj és betegség oka a lélekben van és
minden szenvedés csak tisztító fájdalom, amelynek az a célja, hogy tisztítsa a lelket.
Ezáltal a szellem lassan megvilágosodik és egy adott fejlődési rezgésszinten rájön, hogy
nincs már mit megtisztítson, teste és lelke tökéletesen egészséges, nincs már szüksége
fájdalmakra, mert sikerült elvégezni a földi jóvátétel iskoláját.
A földi orvostudomány teljesen az anyagba ragadt és tévutakon jár. Nem is lesz
igazi tudomány, míg a lélekkel nem foglalkoznak, míg nem ott keresik a fizikai bajok
okát. Egy istenszerető és a szellemvilág létét elfogadó orvos, halála után a lélektestében
lehetőséget kap a lelki betegségek megfigyelésére. Szellemi látással nézheti az aurákat és
bennük azokat a foltokat, elváltozásokat, melyek kivetítve a fizikai testre létrehozzák a
betegséget. Láthatja a lélekben az elváltozások okait jelentő téves és bűnös gondolatok,
érzések gócait, az energiapangások keletkezésének szűkületeit, melyek a lélekből
átíródnak az éter-testbe, aztán idővel az anyagi testbe.
Aki a gyógyító tudomány szolgálatában állott a földön, a szellemvilágban is ezt
fogja folytatni. Ott tevékenykednek a tiszta lelkű gyógyító orvosok közelében. Ihleteket
sugallnak nekik, és láthatatlanul segédkeznek neki a műtőkben, a rendelőkben. Az orvos
rezgésszintje mérvadó a segítségadásban. Ha alacsony, anyagias és hitetlen, semmi
remény hogy neki fentről segíthessenek, mert a lélekburka kemény és kizár minden
hozzáférést a belső tartalmakhoz. Braziliában van egy csodadoktor. Isten Jánosának
nevezik. Naponta több száz beteget műt és gyógyít, ma már egy komoly klinikát
működtet és a világ minden tájáról özönlik hozzá a sok beteg. Ez az ember táltosi
médiumitással rendelkezik és több mint húsz szellemvilági gyógyító tevékenykedik
általa.

113
 A betegségek egy részét tekinthetjük, büntetésnek, tisztulásnak, vagy karmikus
jóvátételnek is. Nagyon helyesen tenné mindenki, ha a betegsége kapcsán meditálna,
imádkozna és kérné az értelmi világosságot, hogy megértse, mit akar a betegsége neki
mondani. Mire akarja felhívni a figyelmét? Valamit lélek szinten rosszul gondolt vagy
érzett? Mit kell megváltoztasson az életében? Valamit megbocsásson magának vagy
másnak, valakit vagy valamit elengedjen? Lehetne sorolni a kérdéseket, de az a lényeg,
hogy tudatosan keressük a válaszokat, csak elmélkedjünk, imádkozzunk a válaszért.
Jézus azt mondta, aki keres, talál. Amíg nincs válasz, nem ismerem az okot, enélkül
pedig a betegség nem múlik el, vagy néha-néha visszajön, hogy figyelmeztessen, valamit
elszúrok az életemben.
A lélek különböző oldalai analogikus összefüggésben vannak a test részeivel és
szerveivel. Ha vesszük a fáradtságot és utána nézünk, megismerhetjük ezeket az
összefüggéseket, de csak ha a józan észre hallgatunk is tudhatjuk, hogy a szív
betegségeinek lelki eredete abban rejlik, hogy a lélek valamikor megsértette a szeretet és
érzelem törvényét, s most törleszti vissza tartozását. Hasonlóképpen valamennyi szerv
betegsége elárulja, hogy a lélek melyik tökéletlensége okozza. Tehát nem elegendő, ha
elfogadjuk, hogy a betegségek valamilyen régi hibát helyrehoznak, hanem meg kell
keresni az igazi lelki okot, hogy önvizsgálattal és az erények fejlesztésével tehessünk
ellene.
Mi emberek senki másért, csakis önmagunkért szenvedünk. Minden szenvedés okát
a lelkünkben kell keressük, még a balesetekét is. Egyetlen kivétel élt a földön, az
Üdvözítőnk, csak egyedül ő szenvedett ártatlanul, mert semmi köze nem volt a bűnhöz,
csak ő szenvedett másért.
Jegyezzük meg, hogy egy hajszálnyi fájdalmat sem szenvedünk el ártatlanul, hanem
minden fájdalom igazságos visszafizetés az Atya bölcs törvényei értelmében, amelyek
jók és üdvösségre vezetnek.

Az anyagi felemelkedés egy nemzet életében, ami az általános jólétben, valamint

politikai, gazdasági és katonai hatalom formájában nyilvánul meg, nagymértékben a
háttérbe szorítja a szellemi fejlődést és felemelkedést és ez nagyon káros a nemzet
számára. Ebben az anyagi bőségállapotban ugyanis mindenre van idő és pénz, csak a
szellemiség hanyatlik, nem az intellektus, hanem az a törekvés, hogy Istenhez közelebb
kerülhessünk.
Az emberi lélek is, ameddig tévelygéseinek és bűneinek szabad terük van a
világban, ameddig még a testi jólétet, előnyt, örömöt és boldogságot talál, gondol-e
Istenre, szüksége van-e addig a szabadítóra, segítőre, aki őt kiemelje az ő állapotából?
Nem, a test és a vér boldog és megelégedett a tévelygések világában, mert hiszen a test és
a vér nem kíván egyebet, mint hogy válogatott ételekkel jóllakjék, és hogy mindennel,
amit az érzékein keresztül élvezhet, kielégülhessen. Tehát ameddig még lehetősége van,
hogy mindazt megszerezhesse, addig nincs szüksége a szellemiekre.
Minden lélekben a szenvedés, a megpróbáltatás győzi le az anyagi világ felé való
vágyakozást és így van ez a nemzetek esetében is. A csalódásokon szerzett keserű
könnyek mossák el azokat a vágyakat a lelkekben, amelyek elszakíthatatlan szálakkal
kötözik az anyagi világhoz és annak örömeihez. Így tehát a külső szenvedésekre
szüksége van az emberi léleknek, mint ahogyan szüksége van az aranynak a maga
természetes állapotában a tüzes kemencére, hogy megtisztulhasson, kiolvadhasson a
salakból.

114
 Szükség van arra, hogy Isten a népet akár több száz évig is elnyomatva tartsa, hogy
addig megérhessen a nép lelkében a szabadulási vágy, de nem az anyagi síkon, hanem
szellemileg fölfele emelkedve, amíg eljut arra a szellemi felismerésre, hogy minden
anyagi múlandó és értéktelen. Nem a bosszú, a revans, vagy a revizió jelenti a megoldást,
hanem megtérésünk, ami az anyagitól való elfordulásunkat jelenti a szellemi értékek
irányába.
Az élet egy folyamatos változás és mindig egyirányú, azaz mindig csak előre halad
és soha semmi sem tér vissza egy régebbi állapotba. Aki mégis megpróbálja
visszaforgatni a változások kerekét az reménytelenül küszködik és ha valamilyen
eredményre is jutna, az sohasem lesz olyan mint a régi. Ezért a szellemi ember nem
foglalkozik a múlttal, csakis a jelennel. Tehát nagyon fontos tudnunk, hogy a rengeteg
történelmi és régészeti kutatás, az a rengeteg munka, hogy bebizonyítsuk, kik vagyunk,
honnan jöttük és milyen dicső, minden népnél rangosabb múltunk és hatalmunk volt,
szellemi szempontból értéktelen fáradozás, mert a nemzet szellemi fejlődését
visszahúzza, elviszi a gőg , a büszkeség és a hiúság felé, ezek pedig lefele húzó bűnök.
Az anyagi embert büszkévé, elégedetté és boldoggá tehetik egy időre ezek a kutatási
eredmények, de a rezgésszintjét csökkentik.
Nem büntetésképpen, nem a karma törvénye szerint kerül egy nemzet elnyomott
szolgai állapotba, hanem szükség van erre a szenvedésre, hogy lehulljanak róla a gőg és
hiúság anyaghoz kötő bilincsei. Amikor a nép látja, hogy testi törekvéseinek, vágyainak
nincs tere, nincs lehetősége: akkor fordult befelé. Az ő atyáinak Istenéhez, felküldve oda
imádságát, sóhajtását és könyörögve, hogy segítse meg őt s vezesse bármerre, csak
szabadítsa meg szenvedéseitől.
A lélek fejlődésének a célja, hogy életei során kigyomlálván magából a rossznak
még a csíráit is és megerősödve a jóban, a sikeres próbatételek után, minél hamarabb egy
magasabb létállapotba emelkedhessen ki e földi világból. Ugyanez a cél érvényes a
népekre, nemzetekre is. Csak addig tart a szenvedés és megpróbáltatás míg nem tanul
belőle és nem változtatja meg gondolkodás és viselkedésmódját. A nemzet
szellemesedésével együtt, vagy megváltoznak a külső körülményei, vagy rövid időn belül
kiemelődik egy magasabb létsíkra.

Az emberi élet rövid, tehát teljes erővel ki kell azt használnunk, minél hamarabb a
szellemi útra kell térnünk és ez belső és külső megpróbáló küzdelmekkel jár.
A küzdelmekben és a tisztulási időszakokban (Te, aki ezt a könyvet elolvasod most
ilyenbe léptél, hiszen másképp a kezedbe sem kerülhetett volna ez a könyv!) belső és
külső erők is hatnak az emberre. Ilyenkor a szellemvilág figyelme ránk terelődik és
megkezdődik a küzdelem a fény és a sötétség erői között lelkünk birtoklásáért.
A harcnak és megpróbáltatásnak ebben az időszakában néha oly keserűséget érzel
feltörni bensődben, amilyent azelőtt nem éreztél. Ezt alsóbbrendű lények okozzák, akiket
azért bocsátottak hozzád, hogy a megpróbáltatás kelyhét színültig töltsék. Hogy miért? -
kérdezed, - miért teszik a nehezet még nehezebbé? Léteznek olyan törvények, amelyekről
még semmit sem tudunk. Ilyen törvény az, hogy a szellemet érettségének bizonyos fokán
a már külön-külön legyőzött ellenfelek együttesen kell, hogy megtámadják, így téve őt
próbára. Minden megpróbáltatás, amelyben egykor gyengének bizonyult és elbukott,
ismét megkísérti, mégpedig - ha időközben szellemileg megérett is - olyan alakban,
amelyet éppen olyan nehéz lesz leküzdenie, mint a korábbi kísértést, amelyben elbukott.

115
 Megtérni annyit jelent, mint eltérni az addigi úttól; nem jelent tehát tökéletességet,
de jelenti a szakítást a megismerés-nélküliség korszakában leélt múlttal. Vagyis jelenti
azt, hogy az eddigi helytelen és téves utakat elhagyva, ezentúl tiszta és igaz gondolatokat
és érzéseket kíván a világba kibocsátani, amelyek a harmóniát megteremthetik benne és
környezetében.
Jézus azt mondta, hogy “nem elég a bűnös tettektől tartózkodni, hanem a bűn
gondolatát kell kiírtani.” „Legyetek alázatosak és kicsinyek, mert Én szelíd és alázatos
vagyok”. Minden egyes szava egy-egy, a lélekben belül elhelyezett feszítő erő a
rárakódott külső erőrétegek szétbontására, az érzékiségnek, a gyűlöletnek, a gőgnek, az
önzésnek, az anyag szeretetének a lefejtésére.
Világosan rámutatott a gyógyulás módjára: „Ne gondolj rá; öld meg a gondolatot
magadban, az első érzésmegmozdulást, amely téged a bűnös irányba vezetne!”
A megtérés nem más, mint Isten kegyelmének egyik megnyilatkozási formája.
Boldogok azok, akik a megtérés munkájában munkálkodnak. Boldogoknak nevezem
azokat, akik nemcsak a saját lelkük megtérésének munkáját végzik, de az ő lelkük
szeretetéből, az Istentől ingyen kegyelem gyanánt nekik juttatott világosságból
továbbadhatnak azoknak, akik azt igénylik. Mert ezek munkatársai a Kegyelemnek. Az
alázatosság az önmagunk értéktelenségének tudata. Ez az, amit a kegyelem szeret, amivel
a kegyelem összefér, amivel a kegyelem együttlakni képes.

Ahhoz, hogy az ember áldozatot tudjon hozni, a saját téves, rossz, gyenge, gyarló,
bűnös természete ellen kell mennie. Tulajdonképpen ezért kell áldozatot tudni hozni,
hogy a lelki fejlődés más emberek életében is bekövetkezhessen, a jóra fogékonnyá
váljanak, a jót megismerjék, azt kövessék, és cselekedjék, jóra átalakult emberi lelkek
legyenek. Ha ez az eredmény nem születik meg az ő áldozata ellenére, az áldozat értéke
akkor is fentáll részére, de elveszett azok számára, akiknek a fejlődését ez az ádozat
csodálatosan elősegíthette volna. Van rá eset, amikor egyszerűen a jónak továbbterjedését
és továbbterjesztését segítheti elő egy-egy áldozatot hozni tudó emberi lélek.
Minden megtérés áldozat eredménye, az áldozat az a gyökér, amelyből a megtérés
virága kihajt. Ha az emberszellem bizonyos fokot elért, semmiképp sem bír tovább felfelé
haladni, csak a megtérés által. Mindenkinek meg kell térnie; akit a természettörvény
vezet, erről az automatikus útról, amelyen eddig haladt, át kell térnie egy új útra, amelyen
merőben ellenkezők a feltételek, mint voltak addig, amíg a természettörvény dajkálta a
szellemgyermeket. A megtérés egy pillanat műve az életben, amely pillanatról nincs
tudomásunk, ritkán tudatos ez a pillanat, csak többnyire egyszer csak észrevesszük
magunkon, hogy valahogy megváltoztunk, másképp szemléljük a dolgokat, másképp
döntünk, másképp ítéljük meg, mint eddig. Észrevesszük önző gondolatainkat és ez
zavar, ezért fölülbíráljuk őket. Döntéseinknél a közösség és mások érdekeit kezdjük a
magunkké elé tenni, mikor döntünk valamiben.
A természettörvény uralma alatt az ember arra vágyott, ami neki kellemes volt, a
megtérés hatása alatt pedig le kell mondania arról, amit mint élvezetet az anyagi élet
kínál, mert neki magának is meg kell tanulnia az áldozathozatalt. Mert az áldozat nem
más, mint mindazoknak a dolgoknak megtagadása, amiket a természeti ember mint
élvezeteket igényel magának.
Amint megtér, egyszerre tudatára döbben annak, hogy hiszen ő nemcsak anyag,
hanem lélek is, és mint ilyennek, el kell számolnia mindarról, amit érzett, gondolt,
cselekedett, és amit még ezután fog érezni, gondolni és cselekedni. Aki tudatára ébredt
annak, hogy ő szellem, az már be is lépett a szellem-világba.

116
 Tehát amikor az ember megtér, s elhatározza, hogy mostantól fogva másképp fog
élni, mint ahogyan eddig élt, ezzel máris belépett a szellemvilágba, mert szellemi
szempontból felébredve tudatossá válik. Megérti, hogy felelősséggel tartozik minden
gondolatáért, szándékáért és cselekedetéért. Már most földi életében kezdi lelkileg
feldolgozni a megtérés előtti életszakasz emlékeit. Megállapítja, hol hibázott, ki ellen
vétett, megbánja és igyekszik jóvátenni mindent. Bocsánatot kér és megbocsát, úgymond
térdig lejárja a lábát, csak kiegyenlíthesse a tartozását azokkal szemben, akikkel szemben
valaha igazságtalan volt. Már most életében elvégzi annak a munkának egy részét, ami a
halála után a szellemvilágban várna rá.
Hátralévő életében nagyon vigyáz, megszűri a benyomásokat és nem ítélkezik
embertársain, mert belátja, hogy ők is tökéletlenek, mint ő. Társaságát megválogatja,
rossz, lehúzó kapcsolatait megszakítja. Lelkében megnő a vágy a jó után, gondolatai és
érzései kitisztulnak. A teste is megtisztul, meggyógyul, mert megerősödik, kiveti
magából a salakot. Ez azt is eredményezheti, hogy a szellemvilági segítői az ember
halálának az időpontját megváltoztatják, kitolják. Ez a természetes magyarázata annak,
hogy a megtért ember egy élet alatt két, sőt három élet eredményét is elérheti.
De vannak még egyéb nyereségei is. Nagy nyeresége az, hogy így két vagy három
élet eredményét egy életben érve el, nem kell a megszületés és meghalás egyaránt kínos
procedúráján keresztülesnie, amelyek mindegyike a szellem teljes elaléltságát vonja maga
után hosszú időre. Másik nagy nyeresége az, hogy a szellemnek nem kell a
megszületéstől a test kifejlődéséig eltelő évtizedeket tétlenül szemlélnie, — mert amíg a
test fejlődik, a szellem úgyszólván tétlenségre van kárhoztatva, értékes munkát nem
végezhet. És ami mindennél fontosabb, nem kell átvészelnie azt az időszakot, amelyet
serdülő korszaknak neveztek. Mert ez a testbeöltözött szellem legveszedelmesebb
korszaka, mivel az érzés- és vágyvilága ebben a korszakban veri a legmagasabb
hullámokat. Ez az a korszak, amelyben az emberlélek a legvadabb szélsőségekre
hajlandó, amikor a legjobban befolyásolható, a jóra is, meg a rosszra is, de mert a földi
emberek túlnyomó részben — körülbelül 80%-ban — inkább a rosszra befolyásolhatók,
azért ez az a kor, amely az elbukás eshetőségeit óriási százalékban magában hordja. A
legtöbb ember ebben a korban bukik el. A legtöbb ember élete ebben a korban vesz ferde
irányt, és válik más emberek gonoszságának eszközévé.
Figyeljétek meg, hogy azok, akik igazán, lélekben és igazságban megtérnek, ha
magas kort érnek el, egészen mentesek szenilitástól, mert a megtisztult lélek és test
megtisztult szervei mindvégig híven szolgálják az őket uraló szellemet.
Mikor aztán megtér a szellemvilágba, s a lelkében ott az aggodalom azok miatt,
amiket a megtérése előtti időben cselekedett, boldog meglepetéssel tapasztalja, hogy már
a földön elvégezte azt a munkát, amely a szellemvilágban várt volna rá. Ezért nem vár rá
hosszú ideig tartó feladat, nem kell itt hosszú időt töltenie, hanem éppen csak annyit,
amíg az elmúlt élet fáradtságát kipiheni. A földre pedig nem napszámos munkára megy
le, hanem olyan munkát fog végezni, mint az, akinek a szavára annakidején megtért.
Lemegy a földre azért, hogy megtanuljon áldozatot hozni.
A földön, ahol mindennek árnyéka van, és semmi sem szemlélhető a maga igazi
valójában, az áldozat fogalmát sem látják az emberek a maga tisztaságában. Ezt a szót is
annyi sok más dologra alkalmazzák, amiket mindennek lehet nevezni, csak éppen
áldozatnak nem.
Hogy az áldozatnak mikor van igazi szellemi értéke, azt legmegragadóbban az Úr
Jézus Krisztus mutatta meg tanítványainak, amikor a jeruzsálemi templom bejáratánál
szemlélték, hogy a gazdagok hogyan adják adományaikat a ládába. Akkor jött egy

117
szegény özvegyasszony, aki két kis pénzt dobott a ládába. És az Úr előszólítván
tanítványait ezt mondta: „Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindenkinél
többet adott, mert mindezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az ajándékokhoz, ez
pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt, odavetette”.
Az áldozatot nem az adomány nagysága határozza meg, hanem az, hogy mennyit
vont el magától az illető. Az áldozat fogalma ott kezdődik, amikor valaki a
természettörvényt megtagadja, amikor egy eszméért az életösztön, az élet kedvezései
ellenére cselekszik.
Ha valaki hazája iránt való szeretetből önként otthagyva kényelmét, otthonát, a
harctérre megy, akkor egy eszméért ment el önmagát feláldozni; már kezdi az áldozat
célját megismerni. Amikor valaki a társadalom mélyén nyomorban sínylődő, szenvedő,
gyötrődő emberekért teszi ki magát üldöztetésnek, bebörtönzésnek: ez már az áldozat
komoly formája. Ez már olyan egyéniség, aki az áldozat iskolájában sokat tanult. Akik
hajdan az arénák porondján vadállatok karmai közt vesztették el életüket Krisztusért,
azok áldozók voltak, mert az ő példájuk nyomán ezrek ébredtek fel, tértek meg. Ezek
mind hatalmas eszközei voltak az Úrnak abban a világban, amelyben az áldozatot
tanítják.
Áldozatok ma is vannak. Kell is, hogy legyenek. Azok pedig, akik még missziójuk
előtt állnak, felöltik a szellemvilágban a föld fojtó légköréhez való búvárruhát, az áldozati
bárány ruháját, és úgy szállnak alá a földre egy vagy több gyenge emberszellem mellé
kísérőül az életúton. Ezek az áldozati bárányok szenvednek és hallgatnak, tűrnek és
vigasztalás nélkül is kitartanak nehéz állomásaikon. Nem ütnek zajt az életükkel és
csendben távoznak a földről. Nem magasztalják őket hangzatos gyászbeszédek, nevük
nem szerepel a hírlapok tudósításaiban, s hamar elfelejtik őket azok is, akik csak
felületesen ismerték őket. De akik közelről nézték végig, vagy talán éppen okozták
szenvedéseiket, azoknak a lelkébe belevésődik az áldozati bárány képe, a tőle való
elszakadás megnémítja őket, és egyszerre csak fölébrednek a természeti élet kábulatából.
Meglepik a környezetüket azzal, hogy hirtelen elszakítják a világi kapcsolatokat, nem
törődnek többé a konvenciókkal, nem törődnek a tömegvéleménnyel, és imádkoznak,
sírnak, egyszóval megtért emberekké lesznek.
Az ilyen áldozati bárány lelkének teljesen fejlettnek és nyitottnak kell lennie a
transzcendentális világ felé, azaz a lelki érzékszerveinek fejletteknek kellett lenniük,
amelyekkel a magasabb világ jelenlétét megérzi, mert ennek a megérzése nélkül képtelen
lenne a gyötrelmek elviselésére. Áldozati bárány tehát nem lehet olyan lélek, aki még a
természettörvény uralma alatt áll; még az olyan sem, aki az átmeneti szférából való,
hanem csak olyan, aki abból a világból való, amely már teljesen mentes a föld porától és
az ingadozástól.
Az ilyen áldozat mindig óriási jelentőségű, még ha csak egyetlenegy ember
érdekében történik is. Azért az áldozati bárányok előtt, hogy az erejük el ne hagyja őket,
a legkétségbeejtőbb pillanatokban megnyílik a magasabb világ. Így a kisebbek is: a
mártírok, a vértanúk kivétel nélkül mind kapcsolatban álltak a magasabb szellemvilággal,
s ez a magasabb szellemvilág megnyilatkozott nekik azért, hogy a szörnyű gyötrelmek
pillanataiban világosan lássa a lélek, hogy csak a test pusztul el, de az örökéletű szellem
számára nyitva áll a menny kapuja, amelyen túl az örök boldogság int feléje.

Felemelkedés azt jelenti, hogy rezgésünket emeljük. Mivel minden gondolat, szó,
érzelem és cselekedet rezgés, a felemelkedés a gondolataink megtisztítását, érzelmeink
letisztulását és a legtökéletesebb jóság eléréséhez szükséges cselekedet kiválasztását

118
foglalja magába. Amikor elfogadjuk azt, hogy először lelkek vagyunk és az isteni
egységnek részét képezzük, akkor kezünkbe vesszük a sorsunkat. Felismerjük, hogy az
isteni alkotóval együtt teremtők vagyunk.
Azok az emberek, akik manapság felemelkednek, a Földön maradást és az
emberiség szolgálatát választják. Az öröm, a mások iránti feltétel nélküli szeretet és a
velük való egység érzése által földi mennyországot teremtik maguknak.
Minden egyes gondolatnak, érzésnek, szónak vagy cselekedetnek rezgésszáma van,
ami vonzza azokat az eseményeket, embereket és szituációkat, amelyek ugyanezen a
hullámhosszon rezegnek. Ezért amit kibocsátunk magunkból, azt vissza is kapjuk és így
biztosítva van az, hogy az életünk külső körülményei pontosan tükrözzék a belső
folyamatokat. Bele kell néznünk az élet által elénk tárt tükörbe és viselkedésünkön kell
változtatnunk, nem a tükörképen.
Most a Földön hihetetlen lehetőség kínálkozik arra, hogy a fénybe
emelkedhessünk, mert most olyan kegyelmi időszakban élünk, amikor az emberiség
minden eddigi szellemi értéke a kezünkbe adatott. Számtalan út és lehetőség áll a
rendelkezésünkre, csak szabad akarat döntése, hogy akarunk-e emelkedni vagy nem.
Hatalmas szellemi segítő erőket mozgósított számunkra a szellemvilág, akik alig várják,
hogy megszólítsuk őket. Enélkül nem tehetnek semmit, mert a szabad akaratunkat nem
hághatják át, azt tiszteletben kell tartaniuk. Ugyanígy a sötétség erőinek is. Mindkét erő
arra törekszik, hogy szabad akaratunkat befolyásolva mi magunk döntsük el, melyik
oldalra állunk, az anyagot, vagy a szellemet választjuk. Ez a döntésünk fogja majd
sorsunk alakulását megszabni.
Nem az aszkézis vagy önző elvonulás a legmegfelelőbb eszköz a lelki fejlődéshez,
hanem az Isten és felebaráti szeretet gyakorlása, embertársaink önzetlen segítése a
felemelkedésben. A családi és emberi kötelékek megtisztítása, nemesítése, a hazugságok
nélküli tisztességes, becsületes élet sokkal, de sokkal hatékonyabb az ember szellemi
fejlődése szempontjából, mint bármilyen önsanyargatása a testiségnek.

13. fejezet

Ellentét erők

A földi világ nem mennyei világ, hanem a bukottság sötét világa, ahol Isten
akaratából a sötétség erői uralkodhatnak az emberiségen, akik az "ellentét kezére vannak
adva". Az ellentét fogalma azokat a szellemi erőket foglalja magában, akik az első
bukáskor Istennel szembe helyezkedtek tudatosan és most ebben napkörben
tartózkodnak, ahol most mi is élünk sötét praktikáikkal minél több szellemet
visszatartanak a fejlődéstől, maguk mellé akarnak állítani. Őket nevezi a köznyelv Sátáni
erőnek, ördögöknek, sötét erőnek, a szellemtan csak egyszerűen az ellentét erőinek.
Itt a mi világunkban hatalmas, számunkra láthatatlan, harc folyik értünk a
fényesség angyali erői és a sötétség sátáni erői között. Az egyik felemel, a másik
visszahúz az anyag, a sötétség rabságába. Az isteni szándék és az Őt szolgáló fényerők
meg akarnak menteni minket ebből a rabságból, de szabad akaratunk ellen semmit sem

119
tehetnek, ezt tiszteletben kell tartaniuk. A tékozló fiút csak figyelik és segítik a jó irányba
fordulni, amilyen szinten befogadó a szellemiekre, és ez a kulcsa a megtérésének, mert
amíg jól megy dolga, eszébe sem jut a szellemvilág, a szellemiség és a szerető Atya.
Ehhez le kell süllyedjen a disznók vályújáig, a megaláztatásig, a szenvedésekig. Csak, ha
már kiitta a keserű poharat, jut el a vágyig, hogy elég volt már ebből, merre keressem az
igazi lelki békét és boldogságot.
Isten visszatérítési terve tökéletes és hosszan-tűrő. Engedi eltévelyedett gyermekeit
minden rosszat kipróbálni, megtapasztalni. A látszat ellenére az ellentét is az Ő akarata
szerint végzi áldatlan dolgait. Bármilyen eszközt bevethet, hogy hatalmában tarthassa az
emberi lelket. Hízelgéssel és hazugságokkal csábíthatja, fenyegetheti, megtiporhatja
testileg és lelkileg. Számára a legveszedelmesebb ellenfelek a hatalma megtartásában a
szellemvilág fényvivői. A munkájuk hatása képes leginkább felébreszteni a szunnyadó
emberiséget, lásd Krisztus életét és munkásságát. A sátáni erők kétségbeesetten küzdenek
minden lélekért, mert ez az erőbeni fogyásukat, hatalmuk csökkenését jelenti. Túloldalt
pedig örömujjongásra sarkall minden egyes lélek megmentése.
A megmentett lélek hatalmas szellemi érték Isten és a szellemvilág számára, ez az
"istengyermekség" mindennél boldogabb állapota. Az a lélek, aki már mindent
megpróbált, aki megtisztította és szellemesítette testét-lelkét, már soha el nem csábítható,
ő egy teljesen biztos ponttá vált a szellemvilág szemszögéből nézve. Ezért helyezi az
Atya tékozló fiát az asztalfőre és húzza az ujjára a hatalom gyűrűjét.
A jelen végidőkben az ellentét erői uralkodnak az emberiség legalább két harmadán
és a szellemi közlés szerint a harc az emberiség nagyjából nyolc százalékáért folyik, akik
a lezárás előtti utolsó pillanatig esélyesek a saját maguk megváltására.
Mivel a földön több a rossz, mint a jó, ezért az elmúlt évezredek alatt
elkövetett sok bűn és gonoszság felgyülemlett és hat a világra, és így a világ elindult a
lejtőn. Az emberek süketek és vakok a szellemi dolgokkal szemben és nem érzékelik a
magasabb világok szellemi sugallatait, aminek segítségével vissza lehetne tartani, meg
lehetne menteni a mélységbe, a szakadékba való zuhanástól. A mának élnek és a mát
kívánják minden lehetőségével együtt kihasználni a maguk részére.
Az ellentét az elvekkel, eszmékkel, vágyakkal, elgondolásokkal befonja a Földre
születőket. És az ilyen vágyak miatt az ember törvénytelen eszközökhöz nyúl, amiket az
ellentét siet a kezére adni és amiket az ellentét kínál fel neki. "Csak rajta, szerezd meg
magadnak, ezért élsz, egyszer élsz, nyugodtan fogyaszd el, nyugodtan edd meg,
nyugodtan igyál, nyugodtan dorbézoljál, nyugodtan lustálkodjál, csak annyit dolgozzál
amennyi a legszükségesebb, köznek magadból ne sokat adj, ellenben annál
követelődzőbb légy, ha kell tüntess, ha kell kiabálj, ha kell erőszakkal vedd el, de
mindenképpen szerezd meg, mert megérdemled, jogod van hozzá! Ha most még nincs, ne
aggódj, módosítjuk a törvényeket és az alkotmányt tetszés szerint, mert az emberek
buták, fogalmuk sincs, mit csinálunk mi itt a háttérben."
Azt ellenben nem mondja az ellentét az embernek, hogyha valami felett rendelkezni
akar, azért keményen meg kell dolgoznia, ezért erőket kell felégetnie, azért helyette
valamit adnia kell, semmi a Földön nincsen ingyen, minden, amit az ember kaphat, azért
árat kell fizetnie. Az ember azt hiszi, hogy amikor az erőiből nem ad, mert a törvényt
kijátssza, megmásítja, mert az igazságot hazugsággá változtatja, akkor nem
kell fizetni érte. Micsoda óriási tévedés ez! Mert ha előbb nem, utóbb kell fizetnie.
Az ellentét, mivel ilyen hatalmas a Földön, azokat is megkeresi, megtalálja,
akik őt nem szolgálják híven, akik őt elutasítják. Az ilyeneknek rendszerint nagyon
megnehezíti az életét és az életkörülményeit, részükre mindig újabb és újabb

120
nehézségeket támaszt. Ezeket az emberlelkeket megszégyeníti, kipellengérezteti; ezeknek
nem hagy békét, hogy az emberek köréjük gyűlhessenek, és egy kissé
megmelegedhessenek. És ami a legszomorúbb, hogy az ellentét ezeket, legtöbbnyire a
halálig gyötri.
Az ellenerő ismeri minden belső gondolatunkat, és azon keresztül próbál meg
eltéríteni tiszta szándékainktól. Ismeri belső mély, és féltett titkainkat megkörnyékez, és
azok teljesítésével akar eltéríteni tiszta szándékainktól. Felborítja életünket, hogy a sok
probléma mellett ne tudjunk a kijelölt utunkon haladni a sok gond miatt, és még hosszú a
sor a sok praktika és ügyeskedésben. És ekkor még nem is beszéltünk azokról a sötét
lelkekről (ártó szellemek), akik a fizikai síkon maradtak, és szándékosan ártani akarnak a
másik, földi testben dolgozó léleknek.
De fontos azt is megjegyezni, hogy nemcsak a sötét erő (ellentéterő) van ránk
hatással, hanem meg vagyunk próbálva a tiszta szellemvilág részéről is, mert azokat a
tulajdonságainkat, ahol még gyengék vagyunk próbára teszik, és sok esetben ez is a sötét
erő mesterkedésének tudjuk be, mert olyan dolog történik velünk, amit nem szerettük
volna, pedig a mi érdekünkben történt az.

Csodálatos dolog az élet, mindennél csodálatosabb! Minden, ami él vibrál, erőket

bocsát ki magából. A legcsodálatosabb erők forrása a mi Atyánk Istenünk. A leg-
csodálatosabb a Belőle áradó életnek ereje. Az életerő nemcsak a földi ember számára
megfejthetetlen, hanem még a magas, tiszta világok lakói számára is. Az életerő
kiáradásához a legfontosabb tényező a szeretet, ami nélkül élet nem jöhet létre.
Minden, ami él, erőket bocsát ki magából. A kérdés azonban az, hogy milyen
erőket? Az erőket minőségük és hatásfokuk szerint lehet osztályozni. Az anyagi világok,
a csillagok, az égitestek szintén erős kisugárzással, erőket bocsátanak ki magukból. Ezek
a kisugárzások hatással vannak a földön élők életére is. Általában véve, az ember életét
nem az égitestek állása és kisugárzása határozza meg, hanem az, hogy az ember mit kezd
azokkal a hatásokkal, mert a sugárzások ugye erőket képviselnek. A kérdés az, hogy mi-
lyen erőket erősít fel és milyen erőket nyom el önmagában a megtérése által. A megtérés
folyamata mindig jó erőket vonz, és jó erőket erősít fel.
Az élőkből kisugárzó erők nagy hatással vannak az egész világmindenségre. Minél
erősebb a kisugárzás, természetesen annál messzebbre és távolabbra hat, - ez fizikai
törvény. Mivel Istenből a legerősebb, a legtökéletesebb erők áramlanak ki, ezt semmi
meg nem gátolhatja, ezért Isten az Ő erői által mindenütt, az egész teremtett
világmindenségben jelen van, még az úgynevezett halál birodalmait: a pokoli világokat, a
kárhozat világait is átjárja és élteti.
A halál kábulatából újra ébresztett, bukott teremtmények, az új életkörülmények
között hatásokat kezdenek kibocsátani magukból. A belőlük áradó erőkisugárzás minden
helyzetben és minden pillanatban hatással van a körülöttük lévő életre. Nemcsak az
emberre, hanem hatással van az egész természeti világra. Tehát, hogy egy-egy égitesten,
mint a Földünk is, milyenné válik a növényzet és az állatvilág, hogy mennyi ideig van
fent a Nap, milyen hosszúak az éjszakák, milyen ódikus kisugárzása van annak az
égitestnek, ez mind-mind az ott élők erőkisugárzása következményeként áll elő. Ez a
kisugárzás erőteljesebbé tehető, ha a gondolatok koncentráltak.
Amikor indulatos, haragos, gyűlölködő valaki, amikor a bosszú hajtja, amikor
másoknak rosszat kíván, és azt szavakkal kifejezésre is juttatja, tehát átkozódik; azzal
sokkal inkább a maga ellensége, mint annak, akinek azt kívánja. Tudniillik mindaz, amit
mint rosszat kibocsátott a világba, az megtéve körforgását, mint bumeráng tér vissza

121
hozzá. A Törvény rögzíti mindazt, ami az ember érzés- és gondolatvilágában van, és amit
az ember a természeti világra és embertársaira kibocsát.
Minden bűn ellen a legjobb orvosság a lelkemben kialakított, megerősített,
felfokozott szeretet érzése, amely engem áldozathozatalra, és az öntúlértékelésem fel-
adására képesít. Így nem értékelem túl magamat, nem gondolom azt, hogy nélkülem egy
munkakör vagy egy család nem létezne, nem gondolom azt, hogy én nagy és sokat jelentő
tényező vagyok a világmindenségben, az emberi társadalomban, vagy a családban,
hanem csak eszköznek tekintem magam Isten kezében, akin keresztül tisztább erők,
nagyobb világosság, tudás és ismeret folyhat bele a világba.
Az ember az állatvilágból is hasznot akar húzni. Az állatvilág természetes ösztöne
szerint az ember szolgálatára van, de az ember gonoszul és rosszul bánik vele, aminek
következményeként az állatvilág fellázad ellene, így egyre mérgesebbé, egyre ve-
szélyesebbé válik az ember életére nézve. Ez nem csak attól van, hogy veri, kínozza őket,
hanem ahogyan az állat iránt érez. Az éhező kóbor kutyával, vagy más szerencsétlen
állattal mit sem törődnek, mert azért nem éreznek felelősséget, hisz az nem az övék.
A Természettörvény, ami egyenlő az igazságtörvénnyel, a karma törvényével,
mindent pontról pontra összegyűjt és regisztrál. Ami késik, nem múlik. Minél tovább
hagyja futni a törvény a bűnöst, később annál rosszabb lesz sorsa. A hazugsággal is így
van az ember. Azért, akik itt a Földön a hazugság szellemét teszik uralkodóvá az életük-
ben, azok a túlvilágon olyan labirintusban találják magukat, amiből nem találnak ki. Sőt a
labirintusok némely esetben nagyon keskenyek és olyan alacsonyak lesznek, hogy csak
kúszva lehet bennük tovább jutni, mert olyan nagy ott a sötétség, hogy egyáltalán nem le-
het bennük tájékozódni.
Nincs a világon az a hazugság, amire egyszer világosság ne derülne, és akkor annak
az egyénnek nemcsak az igazság törvénye előtt, hanem szellemtestvérei előtt is meg kell
szégyenülnie. Ezért nem kell az embernek túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítania
annak, hogy a gonoszoknak, a bűnben élőknek minden sikerül, hogy az élet mintha
mindent a kezükre játszana: egészségesek, sikeresek, mert egyszer nagy árat fognak
mindezért fizetni.
Még az is számottevő, ha például az alvás idején az ember úgy fekszik az ágyában,
hogy északnak van a feje és délnek a lábai, mert ez megkönnyíti azoknak az erőknek
áramlását, amelyek éjszaka tisztítják az ő szervezetét. Azután az is fontos, hogy a Nap
járásával keljen és feküdjön, ugyanis a Nap olyan erőket sugároz a Földre, amelyek
megkönnyítik az ember életét.
Törekedjünk arra, hogy az Isten ingyen kegyelméből rendelkezésünkre álló tiszta
erőkhöz hozzájuthassunk. Legyen tiszta a lelkivilágunk és akkor ezeket a tiszta erőket
képesek leszünk magunkhoz vonzani, befogadni és hasznosítani. Ügyeljünk minden
mozdulatunkra, minden arc- és szemjátékunkra, minden szavunkra, minden beszédünkre.
Továbbá ügyeljünk érzéseinkre, szeretetünket ne vonjuk meg senkitől; sem
embertársainktól, sem a környező világtól. Éljünk békességben önmagunkkal és
felebarátainkkal, akkor hatalmas és csodálatos gazdagságra tehetünk szert, ami majd
boldoggá tesz bennünket.

Rend a lelke mindennek! Rend szükséges a fejlődéshez is. Ha nincs rend, a fejlődés,
a szellemi fejlődés elakad, stagnál, sőt az is előfodulhat, hogy visszafejlődés következik
be. Tehát nincs előbbrejutás.
Istennek két alapvető tulajdonsága, amellyel az egész világot felépítette, alkotta:  az
igazság és a szeretet. E kettőt sem ismeri az ember, s ha itt-ott felrémlik előtte, akkor

122
azonnal tagadni kezdi, vagy kiforgatja úgy, hogy az igazság emberi lesz, a szeretet pedig
önzővé válik. Ebből kifolyólag új és új káoszt teremt. Tehát az isteni igazság és szeretet
helyett, a maga igazságát és önző szeretetét alkalmazza, ami által  kiismerhetetlen káosz
keletkezik az emberi lélekben is. Ennek örökös elégedetlenség,  békesség hiánya lesz a
következménye, az pedig  embertársi kapcsolataiban is káoszt hoz létre. Ezért, az
emberek fejlődése, minden isteni beavatkozás ellenére is, az utolsó időkben erősen
megtorpant, és az ember a visszaforgó erők martalékává vált. Az igazság helyett a
hazugság ül tort a társadalmakban, emberi kapcsolatokban, beszédben, megnyilván-
ulásban,  a szeretet helyett pedig a hihetetlen önzés, a kapzsiság, és mindennemű érték
elprédálása és korlátlan elrablása folyik.
Szükséges, hogy az ember a legnagyobb értékként az isteni, a krisztusi igazságot
tegye uralkodó elvvé, eszmévé az életébe. Semmilyen körülmények között, semmilyen
erőszakos hatásra ne pártoljon el az isteni igazságtól.
Az önző ember nem azért fárad, hogy szebb, jobb, hogy értékesebb legyen a világ,
hanem,  ha az egész világ tönkremegy is, a lényeg az, hogy abból neki most
pillanatnyilag valami előnye származzon. Ha bele pusztul az egész világ, ha minden fa
kihal, ha mindent eláraszt  a piszok, a szenny, akkor is csak az érdekli, hogy neki
pillanatnyilag,  miből, milyen előnye származik. Ez dominálja a társadalmakat, ez
dominálja az emberi lelkeket, és éppen ezért hűlt ki a földön a szeretet. Soha annyi
gonoszságot, annyi szörnyűséget nem követtek el, mint a szeretet nevében.
 A kegyelem törvénye lejáróban van, a kapuk záródnak. Már csak itt-ott vannak
Isten és Krisztus által kiküldött munkások a Földön, viszont a szellemvilág intése,
tanításai szinte minden házban jelen vannak a viágháló jelenléte révén. Szinte minden
közösség, akár egy-két tagja révén megismerheti az igazságot Jézus tanításai révén. A
Biblia Újszövetségi része a világ minden nyelvén, a legnagyobb példányszámban kiadott
mű, tehát senki sem mondhatja, amikor a kapu elé kerül, hogy sajnálom, nem hallottam
róla. Ott már nem lehet hazudni vagy letagadni, ott minden látható, a szellem maga
szembesül minden pillanattal, amikor lehetősége lett volna az igazság megismerésére, de
nem tette, mert nem volt benne haszna. (Amúgy is, kit érdekel?)
A szembesítés után besorolódik és érdekes módon a szellemvilág egy rövid időre
teljes szellemi világosságban részesíti, hogy teljesen tisztán láthassa a maga kicsinységét
és szellemi éretlenségét, hogy megértse, mekkora lehetőséget kapott az utolsó időkben a
Kegyelemtől, amellyel nem tudott élni, és most szabad akaratából elkövetett hibái miatt
bukik. Ez a tudat őrjítő fájdalmat okoz ezen lelkek számára. Fájdalmas üvöltésüktől zeng
a szféra. Most már megbánnák, elviselnék, ha fát hasítanának a hátukon azt is, de nincs
már több lehetőség, mert a kapuk záródnak.
A feltartóztathatatlan erővel a Föld felé hatoló világosság nem akarja átsugározni és
felhígítani a sötétséget, hanem kényszeríti kiélni és felemészteni önmagát. A sötétség
őrült káoszban kavarog, mind szűkebb térre szorul, és ezért kénytelen a Föld felületén
tovább terjedni, mint a tűz lángja, mely körülnyaldossa a Földgolyót. Amikor a mozgási
lehetőség már oly kicsi lesz, hogy nem tud hová terjedni, tehetetlen haragjában a Föld
mélyébe fúródik, és ott más, sötét erőkkel egyesülve, elemi csapásokat és kataklizmákat
idéz majd elő.
Ez a kép a vaskor sorsát tükrözi. Amikor a vaskori szellemiség teljesen szétterjedt
és gőgösen uralkodik az egész emberiségen, olyan lépéseket fontolgat az emberiség ellen,
melyek mind lejjebb és lejjebb viszik a rezgésszintjét, míg végül felemészti önmagát.
Persze az emberiség fölötti uralom sem elég neki, a világot, a mindenséget is uralni

123
akarja, de a teljesen sűrűvé és nehézzé vált fluidjaik valósággal a föld felszínéhez
préselik őket, a szférák magasságairól legfeljebb álmodozhatnak.
Az utolsó időkben nagyon nagy szüksége van a hitben élők seregének arra, hogy
hitük mindenképpen rendíthetetlen maradjon. Az ellentét gonosz erői akkora nyomást
gyakorolnak az emberlelkekre, hogy hosszú távon mindenki összeroppanna, kivétel
nélkül. A módszereik annyira rafináltak és olyan széles skálán mozognak, hogy nincs
lélek, mely ellenálljon nekik. A Gondviselés szándékosan engedte meg a sátáni erőknek
ezt a tobzódását, mert Neki kipróbált lelkekre van szüksége, olyanokra, akik nem
ingadoznak, akik nyíltan megvallják, melyik urat akarják szolgálni. A szenvedések és a
nyomorgattatások idejét viszont lerövidíti, mert nem engedi értelmetlenül szenvedni
gyermekeit. Csak addig fog tartani a megpróbáltatások nyomása, amíg az utolsó lélek is
színt vall és elkötelezi magát az anyagnak vagy a szellemnek.
Az ellentét szolgálói még csak próbálgatják az emberek hitét a krisztusi
tanításokban, A négy evangélium mellé előszedték az apokrif evangéliumokat is, mint
Mária és Júdás evangéliumát ás más nem hitelesített és zavaros dolgokkal megkevert
írásokat. Azt kezdték állítani, hogy Júdásnak az volt a küldetése, hogy árulja el Jézust,
persze nem téve hozzá, hogy mennyire az anyag szeretete élt benne, és mindezt harminc
ezüst pénzért cselekedte. Azok közül, akik az Isten engedelmével e földi világban
megszülethetnek, senki nem jön azzal feladattal vagy küldetéssel, hogy a bűnt, a rosszat,
a gonoszat cselekedje, vagy hogy bármilyen körülmények között gyilkossá váljon. Tehát
sem Júdás, sem senki a világon ilyen feladattal, hogy öljön, gyilkoljon, romboljon,
hazugságot terjesszen, bűnöket kövessen el egy magasabb cél érdekében, nem születik.
Ez a hitetlen világ koholmánya.
Mivel a szellemi értelemben vett kereszténység alapjait Jézus Urunk és tanításai
jelentik, nyilvánvaló, hogy az ellentét ezeket az alapokat kezdi el feszegetni, tehát első
számú célpontja a támadásoknak Jézus és emberi családja.
Ennek érdekében cselekszenek, és látni fogjuk az elkövetkezendő időkben, hogy
mindig újabb és újabb koholmányokat fognak  az Úr személyéről az emberiség elé tárni. 
El akarják vetetni a keresztény világtól azt a tényt, hogy Krisztus az Isten Fia volt. Arra
akarnak építkezni, hogy csak ember Fia volt,  nagyon is ember. Olyan, mint egy a
próféták küzül, akinek emberies vágyai lehettek.
A földön élők bukott szellemek a bukás következtében kiléptek a duális egységből,
ezzel szemben az Úr, mivel soha nem bukott és a magasságok magasságának lakója és
irányítója volt,  a duális egységből soha ki nem lépett. Aki pedig a duális egységből ki
nem lép, az - az Írás szerint - nem  fertőztetheti meg magát asszonnyal. Ami azt jelenti,
hogy a saját erőit, más elfogadó erőkkel nem kapcsolhatja össze, mivel duális felével zárt
burkot, azaz egységet alkot; tökéletes a harmónia, tökéletes az adó és elfogadó erők
keringése, így teljes az egység. Tehát ebbe az egységbe, egy harmadik, erőivel  soha be
nem léphet, mint  az megtörtént azoknál, akik a bukás, a bűn következtében elváltak saját
duális felüktől.
Mária Magdaléna, bár keveset mond róla a Szentírás, mégis nyilvánvaló, hogy az
Urat   nagyon szerette, de nem szerelemmel, hanem azért, mert megbocsátotta bűneit.
Egyedül az Úr volt képes arra, hogy a bűnöket megbocsássa, így Mária Magdalénát
kiemelte abból a fertőből, amelyben élt, és ezzel új életet, új lehetőséget nyitott számára.
Ettől a pillanattól: a gyógyulás pillanatától, Mária Magdaléna nem ismert többé férfit.
Magdaléna tulajdonképpen egy női névvé alakult, de eredetiségében a származása helyét
jelöli; magdalai, azaz Magdalából való, magdalai Mária. Tehát az elmondottakból
nyilvánvaló, hogy az isteni tulajdonságokkal rendelkező Emberfia semminemű házassági

124
kapcsolatot Mária Magdalénával nem létesíthetett és ebből a kapcsolatból gyermek sem
származhatott.
Mára az Úr külső formáját is megtámadták, egyik oldalon azt bizonygatva, hogy
külseje korának zsidó emberi formájának felelt meg, más oldalon állítva, hogy  az
arcvonása, bőrének színe, hajának gyapjassága, egész külseje az afrikai faj jellemzői
voltak. Jézus Krisztus egyetlen népcsoporthoz, egyetlen fajhoz nem tartozott, mert Isten
Fia volt, mert küldött volt, mert soha nem bukott, így nem tartozhatott a földhöz, és
egyetle földön élő népcsoporthoz sem. Mindenek felett állt és mivel elérte a tökéletesség
fokozatát és a jót teljes tökéletességében bírta, ezért ha itt a földön megjelent is, az egész
külső megjelenése csakis ennek a tökéletes jónak megfelelő szép kellett, hogy legyen.
Az ellentét erőinek munkálkodását bizonyítja az egész “Da Vinci kód” körüli
propaganda és ebbe még a Vatikán is besegített. Bevetettek mindent, hogy az emberiség
köztudatába minél erősebben beleégessék ezt a nyilvánvaló félrevezetést. Sajnos
mostanság sok “szellemei tanító”, tudatosan vagy tudattalanul kötelezte el magát az
ellentét szolgálatára, félrevezetéssel, összezavarással és megbotránkoztatással. Ha
tudatosan teszik, nagy bűnt követnek el, mert sok embernek akadályozzák vagy vezetik
kátyúba a fejlődési útját.
Megpróbálják elhitetni velünk, hogy Jézusnak testvérei voltak, csak azt nem
tisztázzák, hogy abban a korban az "atyafiakat" "testvéreknek" nevezték az ősi
nagycsalád mintára. Ma is unokatestvéreknek nevezzük legközelebbi rokonainkat.

Az ellentét fegyvere a sötétség, az isteni erőké a világosság. Az ellentét, a sátán a

sötétség terjesztésével igyekszik befolyását és emberek fölötti hatalmát növelni és
legfőbb eszköze a hazugság. Megfigyelhetjük, hogy a mindennapi életben manapság a
hazugságok, amelyek embereket, családokat döntenek romlásba, az úgynevezett
konvencionális hazugságok, az apró-cseprő, úgynevezett megengedett füllentések
mennyire elárasztják, mennyire beárnyékolják, mennyire elsötétítik az emberi életet!
Az emberek egymásnak szépet mondanak, de gonoszt gondolnak, egymás
jóhiszeműségét a végsőkig kihasználják; a hazugságot még az arcukra is ráfestik, hogy
másnak lássanak, mint amik. Ne higgyük, hogy az apró, konvencionális hazugságok
olyan nagyon ártatlan kis dolgok! A hatalmas tölgyet is apró kis férgek támadják meg, és
idő múltán mégis annyira megőrlik, hogy az a sok métermázsás tölgy egyszerre csak
lezuhan és megszűnik élni. Az apró férgek nagyobb kárt tudnak okozni, mint a
veszedelmes dúvadak, amelyek elől könnyebb elmenekülni.
Szellemi szemekkel tehát az egész vonalon meglátni az ellentétnek eszközeit, mert
más eszköze alig van, mint a hazugság és az erőszak; ahol erőszakkal nem tud célt érni,
ott mindenféle formában érvényesíti a hazugságot.

Isten maga sem tehet mindenkinek igazat, mert nem mindenki igaz. Isten csak
törvényesen működhetik. Azért bosszankodik az ellenszegülés szelleme Isten munkája
miatt, mert az ellen semmit sem tehet, mivel a törvény erősebb nála; s azért fél a
törvénytől és Istentől. Az ellenszegülés szelleme Istennek nem szeretetből, hanem
félelemből szolgál; mert szolgálnia neki is kell Istennek, mivel Isten elől nem menekülhet
el; Isten törvénye mindenütt eléri őt.
Az ördög az embernek is szolgál, de nem félelemből, hanem önzésből, mert ebből a
szolgálatból haszna van; szolgálja mindazzal, amit az anyagi világ nyújthat, a léprement
embertől pedig megkapja lélekerejét, amelyet, ha magához láncolhat, az az ő erejét
növeli. A tiszta emberi szellemmel szemben, akire hatni képtelen, nincs semmi esélye;

125
megérzi rajta a törvény szagát (a törvényes szellem fluidáris kisugárzását, delejességét) és
menekülésre fogja és örül, ha a tiszta szellem nem kötözi meg őt, hogy számadásra vonja
őt üzelmeiért. Ezt Krisztuson kívül minden tanítványa és nagyon sok más tiszta szellem,
akik az Ő ereje által működtek megcselekedte.
Ha az ő erejével eltelt tanítványok egy gonosz szellem által megszállott emberhez
közelednek, a szellem a megszállt által kiáltani és könyörögni fog, hogy engedjék
békében tovább, mert hiszen az ördög is szereti a békét, ha ő maga nem is tudja azt
megadni. Az ilyen ördög-embernek csak ott hangos a szava, ahol a törvénytől nem kell
félnie; de amint a törvény közeledik hozzája, örvend, ha ép bőrrel menekülhet.
Ezen időkben új szellemek öltöttek testet a földön, akiknek Isten feladatul adta,
hogy az ördögöt ne engedjék el, hanem fogják el, s tanítsák ki: mit tegyen, hogy ő is
emberré lehessen? Ámbár kevesen lesznek, kik ilyen hatalommal fognak bírni a földön,
de ezek a kevesek mégis sok ördögöt fognak hatalmukba keríteni.

14. fejezet

Pokol, tisztítótűz és a mennyország

Krisztus az ő evangéliumában így szólt: „Békülj ki ellenfeleddel, míg az úton jársz,

nehogy a bíró elébe hurcoljon, s a bíró átadjon a porkolábnak, hogy börtönbe vettessél;
bizony mondom néked, hogy onnan addig ki nem jössz, míg az utolsó fillért is meg nem
fizeted". Azt is mondta Krisztus más helyen: „Az én Atyám házában sok hajlékok
vannak". Úgy is van; a szellemek ezeket a hajlékokat celláknak nevezik és a
mindenségben számtalan ilyen cella van. Ha az ember földi életére kapott feladatait nem
teljesítette, vagy csak részlegesen, egy cellába zárják őt, amelyet a „hallgatás cellájának"
nevezhetünk; ez az ő túlvilági sínylődő helye, amelyen ráér állapotáról gondolkozni.
A cellában, teljesen elkülönítve a szegény lélek bensőjében a beléje vetített
fénysugár felvillanása után felébred a nemezis, azaz a tisztítótűz állapotának öntudata,
mely fokozatosan növekedik, alakot s formát ölt benne; egyik rémkép a másik után merül
fel vergődő lelke mélyében. Ezek a rémek pedig nem egyebek, mint a szellem bűneinek
plasztikus alakjai, amelyek azután mindig fenyegetőbben és fenyegetőbben emelik fel
fejüket, mígnem teljes elnyeléssel fenyegetik szellemét, mintha csak meg akarnák
bosszulni magukat a szegény lélek vétkei és mulasztásaiért s addig kínozzák őt, míg be
nem ismeri őket.
Az emberi életben a lélek, telve hibás gondolati és érzelmi tartalmakkal, képtelen
felismerni gondolatainak, érzéseinek, szavainak és cselekedeteinek valós következ-
ményeit. Mindenre talál magyarázatot, kifogást, lehetőleg minden helyzetben jónak
tünteti fel magát és a szándékait. A szellemvilágban viszont nincs magyarázkodás és
mellébeszélés. Minden felmerülő emlék a maga ok-okozati valóságában jelenik meg a
lélek előtt, aki mivel asztrális, érzelemtestében van minden bánatot, fájdalmat
hatványozottan érez át, főleg melyeket ő okozott másoknak.
A beismeréssel azonban még nincs vége a dolognak, mert a rémalakok még csak
most jutnak valójában a szemrehányás és önhibáztatás, az önvád és önigazolás követelő
hangjaihoz. A szegény lélek pedig a nemezis ezen állapotában a félelem verejtékét

126
izzadja; majd a hideg rázza, majd forrósága van, s nem tud szabadulni lázától. Mert
valóságos gonosz láz az, ami a szegény lelket ilyenkor hatalmába kerítette, s addig
olvasztja, s rázza, míg csak szilárdan fel nem teszi magában, hogy minden rosszat jóvá
tesz és bármi áron is kibékül minden ellenségével. Elviselhetetlen a nemezisnek ez
állapota és alkalmas a legmegátalkodottabb lélek megpuhítására, sőt képes az ilyen
lélekből még a gyűlölet legutolsó szikráját is kioltani.
A nemezis tartama különböző, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó; aszerint, amint
több vagy kevesebb olyan alakot kell előszólítania, melyeknek a szegény lélekkel
számadásaik vannak. Nemezis nélkül, nem jönne létre a jóvátétel, mert a bukott szellem
igen gyenge ahhoz, hogy ellenségeivel önként kibéküljön; előbb meg kell kínoztatnia,
hogy erre képes legyen.
Isten nem haragszik, nem büntet, s nem bocsát meg; a bűn ítéli el és küldi a
börtönbe az embert, és csak ha mindent megfizetett s ellenségei megbocsátottak neki,
akkor bocsátott meg neki Isten is, és akkor lesz igazzá Isten előtt. Ekkor ugyanis már
Istennek nincs mit megbocsátania neki, mert a bocsánatot önmaga kiérdemelte azáltal,
hogy mindenkivel szemben igazzá lett. És ekkor már feljebb is emelkedhetik.
A nemezis nem ragadja meg az olyan szellemet, akiben jónak legkisebb szikrája
sincs meg. A nemezis csak az olyan szellemet ragadja meg, amelyik a rosszal szakítani
akar, hogy a jóhoz forduljon. Ehhez eljön a nemezis, hogy segítsen neki a rosszal való
szakításban, a bűn kiirtásában, amidőn szeme elé varázsolja a bűn rémképeit a maguk
természetes alakjában, hogy iszonyat őket látni.
Jó annak az embernek, akit halála után mindjárt elér a nemezis; jó neki, mert az
nem volt rossz ember; de jaj annak, aki hosszú időn át pihenés nélkül bolyongani
kénytelen és sehol nyugalmat, sehol békét nem talál! Jaj annak az embernek, akit
túlvilági bolyongásaiban a nemezis kikerül; és kétszeresen jaj az ilyen szegény léleknek,
mert az még a túlvilágon is bűnt bűnre halmoz! Ezek a szegény lelkek a világ
szerencsétlenségei; ők az emberek fülbesúgói, akik mindazon szenvedélyekre ösztönzik,
melyeknek a földön maguk is rabjaik voltak. Mindenütt találhatók ilyen szellemek, ahol
emberek vannak; a házakban, az utcán, a világ minden helyén. A bűnös emberek
leghívebb követői ők azért, mert nem lehetnek el emberi szenvedélyek nélkül, de nem
lévén anyagi testük ahhoz, hogy szenvedélyeiknek hódoljanak, a hasonló
szenvedélyeknek hódoló embereknél tartózkodnak, velük együtt élveznek.
Ők azok, kikről az Úr azt mondja evangéliumában, hogy bolyongásaik és
szenvedéseik közepette várva várják azt az órát, amikor olyan emberhez köthetik
magukat, kiknek szenvedélyeik nekik rokonszenvesek. Ezek a szegény szellemek azok,
akik az embereket megszállják és számtalan esetben a legnagyobb romlásba taszítják,
mert attól az embertől, akiben nincsen meg a jóakarat a bűneiből való megtérésre, el sem
távolíthatók.
Az van igazán megbüntetve, akit a büntetés utol nem ér; aki mint szellem
büntetlenül kénytelen a földön bolyongani, keresve keresvén az emberek között valakit,
akihez magát hozzáköthesse, hogy régi bűnös vágyainak tovább áldozhasson! Az ilyen
szellem van megbüntetve azért, mert nemcsak nem szabadul meg a bűntől, de még bűnt
bűnre halmoz, miáltal bűnterhe mindig nagyobb és nagyobb s végül oly nagy lesz, hogy
tovább már nem bírja és összeroskad alatta erőtlenül, tehetetlenül.
Ezt a szerencsétlen szellemet aztán, mivel már akarata nincs, a természeti elemek
megragadják és érzés nélkül, öntudat nélkül ide-oda űzik a mindenségben, mígnem a
természet viharai annyira szét nem rázzák őket, hogy megérnek a szellemi nyomorultak
menedékháza számára, hogy ott várják be a megváltó nemezist.

127
 Ez a szellemi pokol állapota. A pokolban, a nyugalomnélküli állapotban azonban
semmi sem tisztul, mert nem is tisztulhat; ott minden érzéketlen és kihalt; a szegény
léleknek semmi sem fáj; szakadatlanul bolyong egyik helyről a másikra, s bűnt bűnre
követ el egymásután, szünet nélkül. Ez a pokol, a hol örömujjongással követik el a bűnt.
Ebben a pokolban a fájdalom nem oly nagy és nem oly állandó, mint a nemezisben, a
tisztitótüzben. Ott csak egyhangúság, bűn s mindig bűn és iszonyú sötétség van.
Azok a szegény lelkek, a kik a pokol állapotában vannak, nem ismerik a jót, csak a
gonoszt s annál inkább tetszelegnek a gonoszban, mentől gonoszabb az; sőt örvendenek a
gonosznak és annak, ha minél több embert a gonoszságra csábíthatnak. A pokolban öröm
van: öröm a bűn felett, épen úgy, amint a mennyben öröm van a jó miatt; mert menny és
pokol ellentétek ugyan, de nem az öröm és fájdalom ellentétei. Fájdalom csak a
nemezisben, a tisztítótűzben van, hol a gonosz elsöpörtetvén, a szegény lélek megtisztul.
A pokolban van a halál; a tisztítótűzben a születés; a mennyben az élet. Ez a
szellemek háromféle állapota: lebuknak a halálba, és a halálból újra születnek az örök
életre.
A sötétség fejedelmének elsőrendű létérdeke, hogy engedelmes hadserege minél
lassabban fogyjon el. A történelem folyamán még főpapi palástok mögül is úgy
intézkedik, hogy csak minél kevesebben értsék meg az ő tudományának halálos
ellenmérgét, az Isten Igéjét. De ki sem részletezhető az a körmönfontság, amivel
képviselőin keresztül bomlasztja, mérgezi, lassítja a világosság kibontakozását, az ember
helyes ismeretre jutását! A Föld lakosai különböző sűrűségű és erősségű kötelékekkel
vannak a sátánnal és az ő angyalaival összekötve. Van aki még durva bűnök súlyos
láncaival, - van, aki már csak egészen gyenge kötelékkel van vele kapcsolatban.
Bizonyára sok fájdalmas sóhaj szállt már el a bűnben elbukó ember ajkáról: miért
kell így összevegyülve lennünk: jók, jobbak, rosszabbak, gonoszak, sátánian gonoszak!
Miért kell szenvednünk egymástól?
Az ok egyszerű, a jók állandó megpróbáltatásban lévén vagy megerősödnek
jóságukban, vagy visszacsúsznak, ugyanakkor a náluk rosszabbak látván a jók
magatartását, jellemét és kiegyensúlyozott életét, megelégelve a saját szenvedtető
sorsukat a jó példán okulva előbb eltöprengenek, majd lassan változni kezdenek. Ez csak
itt a földön van így, a szellemvilág szigorú rendjében mindenki oda kerül ahova
rezgésszintje szerint besorolódik.
Ha Isten olyan lenne amilyennek az Ószövetség bemutatja, haragvó és bosszúálló a
bukott szellemsereget már az elhajlásuk és ellenszegülésük pillanatában egyetlen
gondolatával megsemmisíthette volna, ehelyett egészen mást tett. Lakóhelyekké rendezte
azt a káoszt, ami a bukottak törvénytelen munkálkodása folytán előállt, elvégezte, tehát a
megváltás első fizikai alapfeltételeként megalkotta a Földet.
Az Úr Jézus megváltó tevékenységét nem lehet véres golgotai áldozatának tényére
redukálni, amint ezt a keresztény felekezetek teszik. Tehát a világteremtés,
emberteremtés, törvényadás, földre jövetele, tanító munkája és véres bizonyságtevő
halála, valamint a Szent Szellem által való egyházépítés, - mind egyformán fontos alkotói
az úr megváltói munkájának.
A megváltás mindaddig tart, míg csak az utolsó tékozló - bukott angyal = bűnös
ember - is vissza nem kerül az atyai házba, a „mennyek országába”.
A feltámadás a mi Urunk Jézus példamutatása szerinti élet megvalósítása! Ha egy
lélekben sok van Megváltónkból, vagyis sok van az Isten és embertársak szeretetéből,
önzetlen áldozatkészségéből, alázatból, igazságból, megbocsátásból, életszentségből és

128
semmi ezek ellenkezőjéből, - akkor ez a lélek feltámadt, és már ebben az életben átment a
halálból az Életbe.
A fizikai testnek feltámadásáról az Isten Igéje szerint szó sem lehet, - és nem értjük
miért használják az egyházak az apostoli hitvallásban a „testnek feltámadása”
fogalmazást. Testnek feltámadásáról csak abban az esetben beszélhetünk, ha test alatt
„lelki testet” értünk.
Amit mi sátánnak vagy ördögnek nevezünk, az nem egy szellemi hatalmasság,
amely mint valamely sötét ellenisten irányítaná az ő hadseregét az emberiség ellen való
támadásra. Csak a képzelet szüleményei, hiszen minél mélyebbre süllyed a szellem, annál
tehetetlenebb és képtelenebb a működésre, mert a szellemek bukásuk folytán tehetetlenül
az anyagba záródnak bele. És így az anyagban vannak összetömörítve az ellentétes erők,
úgy hogy azt lehet mondani, hogy az anyag az ellentétes erők fészke. Tehát ezek a
személytelen erők, amelyeknek kibocsátói régen a halálban szenderegnek, itt vannak
ebben az anyagi világban, az anyagban szétszóródott lélekfoszlányok alakjában.
Ezek az energiák érzésbeli és értelmi elemekkel vannak telítve, mert asztrális és
mentális tartalmuk van. Ezek a tartalmak képesek médium által értelmesen
megnyilatkozni, holott ezek a lélekerők nem személyek, csak személyekből kisugárzott
erők. Éppen azért azonban, mivel ezek az erők szellemek lelkéiből sugároztak ki, a fluid
legparányibb része is magán viseli a kibocsátó szellem karakterét (értelmi, érzelmi és
akarati jellegeit).
Ennek a világnak, és általában az ilyen alantas világoknak szellemi atmoszférája
tehát telítve van ilyen (fluidikus) erőáramlatokkal, amelyek gondolatokat és érzéseket
hurcolnak magukkal, amelyek a hasonlóság törvénye folytán kapcsolódni kívánnak, és
kapcsolódnak is élő egyének gondolataival, érzéseivel és felerősítik azokat. Amennyiben
pedig az egyéni lélek ezeken uralkodni nem törekszik, ezek ellen tudatosan fel nem veszi
a harcot, ezek az erők hatásukban, fokozatosan erősödni fognak, mindig kárhozat-
osabbakká lesznek, és az egyént fokról-fokra mélyebb színvonalra vonszolják le.
Mihelyt egy kis hibát észrevesz valakiben a sátáninak nevezett erőáram (sátáni elv),
amely „mint ordító oroszlán széjjeljár, keresve, hogy kit nyeljen el”, rögtön kéznél van,
odakapcsolódik a lelkéhez, és felerősíti azt az érzést, amely már ott is sötéten lát, ahol
még egészen világos van. Hogy jobban megértsétek, a hajlamokat keresik az emberben a
dűhre, haragra, gyűlölködésre, gőgre, hiúságra és a paráznaságra. Ha ezek közül
valamelyik megjelenik az ember érzés és gondolatvilágában, azonnal megjelennek a
megfelelő érzés és gondolatformák, melyek élők és rendelkeznek korlátozott
intelligenciával, szóval keveset tudnak, de azt jól csinálják.
Egy példával is szolgál a tanítószellem. Egy fiatal pár előbb korlátlan szerelmet és
vonzódást érez egymás iránt, majd a házasság hétköznapjaiban az érzés mérséklődik.
Most már észreveszik egymás hibáit, és szóvá is teszik, ami veszekedéseket, sértéseket és
mind nagyobb elégedetlenséget szül. Ennek hatására a lelkek eltávolodnak egymástól.
Észrevétlenül bevonzzák érzéseikkel és gondolataikkal a sátáni erőket, melyek teszik a
dolgukat és az egész házassági kapcsolatot szenvedéssé változtatják.
Végülis nem történt semmiféle szellemi beavatkozás az életükbe, de a lelkükben
lévő fejlődési elégtelenségek csírái alacsony rezgéseikkel a vonzás törvénye alapján
kötődtek azokhoz a fluidikus erőáramlatokhoz, melyek a sátáni elvet képviselik és azok
kifejtették áldatlan hatásaikat a fejletlen lelkekre. A sátáni elv erőáramlatai tehát
semmiképpen nem okolhatók az általuk előidézett lelki rombolásokért. Ők léteznek, mert
mi hoztuk létre őket és végzik a dolgukat természetük szerint.

129
 Az egyéni lélek az egyedüli felelős a sátáni elvekhez kapcsolódásért, de hosszú
távon hasznos számára ez a kapcsolódás, mert lerombol benne olyan megkövesedett
hibás tartalmakat, melyek visszahúzzák a fejlődésben. Ahhoz, hogy szebbet, jobbat
építhessünk, a régi elavultat le kell bontani, aztán az újat még meg is kell próbáltatni
szilárdságában. Így szolgálja Istent és az embert a sátáni elv. Az emberiség, fejlődésével
és rezgésbeli felemelkedésével, saját maga fogja szép lassan lebontani és szellemesíteni
minden porcikáját a sátáni elvnek.
Most a civilizációnk végjátékára lehetőséget kapott egy nagy tömeg sátáni erők
szolgálatában álló szellem a testetöltésre, hogy kitombolhassa magát gonoszságában.
Hasonlóképpen a Fény erői is leküldik az ő képviselőiket a végső megpróbáltatásban
segíteni az emberiséget. Korunk erkölcsi sötétségének ez az egyik oka, mert a sátáni erők
elegendő nekik munkálkodó szellemet tudtak mozgósítani, hogy a földön a totális
hatalmukat megvalósíthassák. Ehhez nagyon sok fejletlen szellemnek is testetöltési
lehetőséget ad a szellemvilág.
Az az isteni cél, hogy felgyorsuljanak az események és a sátáni elvet képviselő
emberi szellemek türelmetlensége és túlzott akarása közel hozza a vég bekövetkeztét. Ez
abban a pillanatban történik meg, amikor az utolsó emberi lélek is elkötelezte magát és
állást foglalt. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy inkább a borzalmas vég, mint a vég nélküli
borzalom.
Az emberiség tehát ilyen sűrű, sötét, viharzó, gondolatokkal és érzésekkel telített
fluid-világban él; olyan sűrű ködben, amely elhomályosítja minden egyes ember látását, s
így egyik sem ismerheti fel a másiknak lelkében a testvért. Ebben a sűrűségben
botorkálnak, ebben a sötétségben ütnek-vágnak maguk körül, és sokszor nem tudják,
hogy éppen azt sebzik halálra, aki a lelkükhöz a legközelebb áll.
A gondolatok síkja vagy dimenziója a mentálsík, ami azonos a mennyország
síkjával. A gondolat az ember vagy szellem élő teremtménye. Mentális látással látható
formája, nagysága és intenzitása van. Úgy képzeljétek el mint egy kis energiafelhő
korlátozott tudatossággal, attól függően, milyen gondolaterővel és céllal teremtődött. Ha
a gondolat megismétlődik, a következő felhőcske a vonzás törvénye alapján egyesül az
elsővel és az elementál megnövekedik. Az elementál ösztönös céljai, életben maradni,
növekedni, hatni és visszahatni teremtőjére (mint a bumeráng).
Minél többször ismétlődik meg a gondolat és minél részletesebben, árnyaltabban,
például az a kis piros kocsi, amelyről álmodozunk, mind részletesebb és határozottabb
formát fog ölteni mint elementál, növekedik és hatóereje jelentősen emelkedik. Kivetíti
magát a fizikai éteri síkra és hatni kezd annak érdekében, hogy álmunk megvalósuljon.
Képzeljétek el, hogy a szellemi sötétségben élő emberek egy csoportja, mondjuk
egy nagyon gonosz társaság kitalálja, hogy ők egy hasonlóan gonosz szellemi entitás
uralma alatt állnak. Folyamatosan rá gondolnak, hozzá imádkoznak, neki áldoznak
emberi életeket. Gondolhatjátok, hogy ez az elementál hatalmasra növekszik, főleg ha
évezredeken át tisztelik és imádják. Már olyan erőt képvisel, hogy az egész emberiség
gondolkodásmódjára hatást gyakorolhat és kiváltja a még több rágondolást, sőt az
emberiség nagy részét annyira a mentális igájába hajtotta, hogy csak neki szolgál. Lehet,
hogy Sátánnak, Belzebubnak vagy Ármánynak nevezik az emberek, de tény, hogy bár
öntudatos, intelligens és céltudatos teremtmény, nem szellem, mert szellemet csak Isten
képes teremteni, ezt pedig az emberiség teremtette. Ilyen teremtmény Jehova és a
Magyarok Istene is. Bármilyen hatalmasra megnőttek, amint egy új korszellem hatására
az emberiség megvonja irántuk az érdeklődést és a tiszteletet, az idő multával erejük
folyamatosan felélődik és apad, méretük és erejük csökken, míg mint egy fátyolfelhő

130
eloszlik a végtelen mentális óceán tömegében. Emlékezete marad csak meg az emberiség
tudatában, mint Zeusz, Astarte, Széth, Ozirisz és sokan mások esetében. Azt, hogy
némely ilyen isteni méltósággal felruházott személy, valamikor a mitikus történelem
idején élő, inkarnált lény volt, az nem változtat a helyzeten.

Az olyan ember számára, aki önfejűsége folytán az ördög szolgája lett (mondjuk
egy wu-du sámán vagy egy fekete mágus), nincs más kilátás, mint az, hogy kárhozatában
addig epedjen reménytelenül, míg Isten kegyelme és könyörülete valamikor behatol az ő
reménytelen pusztaságába is és egy követet küld hozzá, az elkárhozotthoz, aki egy csepp
reménységet önt beléje s reményt ad neki arra, hogy van még egy Isten, aki iránta is
könyörülettel van. Időről-időre azután mindig több reménycseppet szív magába s ez
végre feltámasztja benne azt a hitet, hogy őt az ördög nem kötheti meg örökre, tehát
kárhozatának is vége kell, hogy szakadjon. (Amíg idáig eljut, több ezer év is eltelhet.)
És amikor már elég sokáig sóhajtozott megváltás után vágyakozó hitében, akkor
Isten az ő könyörületességében elküld hozzá egy elhalt embert, aki már jobban lát, mint ő
és aki kivezeti őt lelke pusztaságából a hajnalodó világosságra, a szürke szellemek
birodalmába. Ezektől azután megtanul sírni, amit olyan sokáig nem tudott s megtanul
imádkozni. Amikor pedig már ebben az országban eleget imádkozott és sírt, akkor Isten
egy más követet küld hozzá, aki őt a tükör elé vezeti, hogy nézze meg magát benne. Egy
valóságos tükör-országban találja magát most, s ott ragadja meg őt a nemezis erős keze,
amely alatt egészen széttörik és felolvad a bűnbánatban és fölteszi magában, hogy soha
sem végzi többet az ördög munkáját, hanem az Úrnak lesz hű szolgája.
Azt mondja egy helyen a tanító szellem, hogy jaj azoknak a lelkeknek, akiket
haláluk után nem ragad meg a nemezis törvénye, másképpen mondva, nem kerülnek a
tisztítótűzbe. Ez nem külső tűzként kell elképzelni, hanem egy lélekben dúló belső
tűzként. Pontosabban a cellába zárt lélek teljesen magára maradva, asztrál, azaz
érzelemtestében minden lelki fájdalmat, a legenyhébbet is hatványozottan erősebbnek és
kínzóbbnak érez mint fizikai testében. Annyira égő fájdalomnak érzi, hogy ezért jutott a
szellemvilágból a keresztényi vallásos köztudatba a tisztítótűz fogalma.
A vallási dogma, ebből következtetve azt a hitet sugallja, hogy a pokol olyan mint a
tisztítótűz, de sokkal súlyosabb és öröklétig tartó szenvedés, egy állandó tűzben égés. Ez
téves felfogás a tanító szellem szerint, mert a pokoli állapotban nincsen szenvedés, csak a
megátalkodott rossz és gonoszság. Itt a lelkiismeret halott. A szellem szinte vetélkedik a
többi hozzá hasonlókkal, hogy milyen körmönfont gonoszságot vihet végbe, akár egymás
között és ellen, akár kifelé a testesült világ felé. Számukra ezek a gonosz tettek jelentik a
dícsőséget és ugyanakkor a közöttük lévő hierarchia kialakulását és változását.
Ezek a szellemek,- ahelyett, hogy egy-egy megtestesülés után a nemezis
törvényében valamennyire megtisztulnának és a következő életet új lapokkal és
megtisztult erőkkel kezdenék folyamatosan fejlődve, - gyűjtik a rossz karmát, halmozzák
a bűnöket és az adósságokat, melyeket csak nagyon sok keserves szenvedés árán
oldhatják fel, ha majd eljön az ideje.
Most pedig, mi a titka annak, hogy végül mégiscsak elegük lesz a pokoli állapotból?
Erre is megadja a szellemi tanítás a magyarázatot. A szellemek közötti gonosz
versengésben, valóságos farkastörvény uralkodik, gyakran megküzdenek egymással a
pozíciókért, a hatalomért. Egymásnak feszülnek, gyötrik egymást és fáradnak. Akik ereje
felőrlődött és legyengültek, valósággal prédájává válnak a többieknek. Porig alázzák,
gyötrik és elszívják a maradék életerejüket is (innen ered a vámpírság fogalma). Amikor
a gőgös szellem mondjuk, már kétezer éve szenved ebben az alsó rendű megalázott

131
állapotban, érthető, hogy eljön az idő, mikor elege lesz és szabadulni szeretne. Ha az őt
figyelő őrszellem látja, hogy a lélek eljutott a várt kritikus állapothoz, akkor lép közbe és
vetíti bele a remény első sugarát, amely aztán lassan megindítja a lélekben a változásokat.

15. fejezet

Médiumok, próféták

A láthatatlan és látható világ, Isten és ember között az összeköttetést a médiumi

képesség teszi lehetővé. A médiumi képesség gazdag és szép ajándék az emberiség
számára. Az olyan médiumi tevékenység, mely egész életen át tart, a legszebb
élethivatás, amire ember földi életében vállalkozhat: ezek a médiumok méltán Isten
templomának felszentelt papjai a Földön. A médiumi képesség sok életen át fokozatosan
és tudatosan fejlesztett egyéni tulajdonság és képesség.
Mielőtt elvállalhatna egy földi hivatást, a szellemi életnek ősi törvénye, mélyenjáró,
nagy bölcsessége szerint a médium szellemének próbát kell kiállania. Isten átadja őt
idegen szellemektől érkező rezgéshatásoknak bizonyos kísértési időre. A médium
szellemét körülfogják nagy szellemerők, akiket úgy szoktunk jellemezni, hogy ők azok,
akik az ellentét nevében működnek. A médiumnál azt akarják elérni, hogy az anyagi élet
előnyeinek kiszínezésével letérítsék őt a nemes hivatás útjáról; kiváltságos földi
helyzetet, fényt, gazdagságot és ünnepeltetést ígérnek neki, mámoros örömök kelyhében
megcsillantják előtte a könnyű élet rubint borát s rábeszéléssel hatnak rá, hogy
szolgálatukba szegődjék (lásd Krisztus megkísértését is).
A próbát sikeresen kiálló szellemeknek hosszú tanulmányi időre van szükségük.
Mindenről tudniuk kell már a szelleméletben, amit később az embereknek nyújtani
akarnak. Meg kell ismerniük a test fizikai törvényeit éppen úgy, mint az asztrál világ, a
mentális és kauzális test titkait. Tudniuk kell használni az anyaghoz kapcsolódás rejtett
kulcsait; világosan meg kell érteniük a delejes erőáramlatok, látási gócpontok működését,
a világtért betöltő bolygóvilágok egyensúlyát és felsőbb szellemi vezetését. Előbb
próbaidős segédszolgálatot végeznek, majd a tanulmányi idő lejártával, immár teljesen
felkészülten, kapcsolódhatnak földi életre.
Azt a médiumot, aki hivatását még szelleméletében vállalta, a földi élet első
szakaszain a szellemi vezetők észrevétlenül képezik ki a szolgálatra. Az ilyen ember
fiatalságában szinte észre sem veszi, hogy rejtett erőkkel rendelkezik; legfeljebb arról
lehet életének különös rendeltetését felismerni, hogy gyakran leselkednek rá
életveszélyek. Van szellemcsoport, mely mintegy vadász-szenvedéllyel üldözi az
Istennek szentelt életet, de a médium őriző angyala és a médiumi jelenségek közös
védőszelleme az orozva intézett támadásokat mindig kivédi. Rejtett tudományokról, a

132
szellem életének sajátságos természetéről csaknem semmit sem kell tanulnia; mikor a
legalkalmasabb pillanat elérkezik, médiumitása egyszerűen jelentkezik és igen rövid idő
alatt teljes fejlettségében áll a magasabb erők rendelkezésére.
A földi életben vállalt és kért médiumi képességet rendszerint földi emberek
fejlesztik ki delejezés által. De igen gyakran megtörténik az is, hogy a fejlesztés munkáját
átveszik a szellemi vezetők és maguk delejeznek. Fontos tudnunk, hogy ebben a médium-
képző munkában a hipnózisnak semmi szerepe sem lehet.
Az idegen szellem, amikor felénk közeledik, asztrál testének kisugárzó rez-
géshullámával teszi magát felismerhetővé, saját hullámhosszúságát mintegy
transzformálni kénytelen, hogy azt a médium asztrál-rezgésének hullámhosszával
egyeztesse. A médium így megérzi a ráható erőt és kifejezésre juttathatja, ha akarja, azt a
szándékát, hogy saját testét átengedje-e vagy sem. A médium akarata nélkül mani-
fesztálás nem történhetik. A kilépés úgy történik, hogy a médium szelleme a nyúltagyban
megszünteti a testtel való kapcsolatot, s ettől a pillanattól kezdve a testtel csupán egy
éterikus anyagból álló finom szalag (fluid-szalag) által marad összeköttetésben, amely
szalag a médium asztrális testét a fizikai testtel a gyomorüreg alatt levő plexus solarison
át köti össze. A médium szelleme a kapcsolódás ideje alatt nem távozhat el messzire,
hanem a test északi oldalán helyezkedik el, mert a Föld delejes (mágneses) kisugárzása őt
erre a helyre kényszeríti.
Az idegen szellem bizonyos esetekben, például a beszélő médiumoknál, a homlok
táján kapcsolódik be egy olyan agysejt által, amely nincs mindenkinél kifejlődve; ez az
agysejt két finom idegszál által össze van kötve a jobb és bal halántékcsont alatt el-
helyezett másik két agysejttel, melyek az agy felett való uralom átvételére szolgálnak.
Törvényes kapcsolódáshoz mindkét vezetőszellemnek, tehát a médium és a manifesztáló
szellem védőszellemének jelenléte szükséges.
A médium művészete abban áll, hogy teljesen ki tudja kapcsolni szellemét a
testéből és maradék nélkül átadja azt egy idegen egyéniségnek. A szellemvilág tagjai
közül csak azok vehetik át a médiumot, akik hasonló delejes rezgések kifejtésére
képesek, akik abban a bolygórendszerben élnek, amelyben a médium is él.
Fejlődő médiumok rendszerint először írnak s csak bizonyos idő múlva alakulnak át
beszélő médiumokká; ha a médiumi képesség megszűnőben van, akkor viszont a beszélő
médiumitás előbb íróvá fejlődik vissza, s csak azután szűnik meg. Az író médiumírás a
kapcsolódásnak könnyebb faja, mert a manifesztáló szellem nem az agy feletti teljes
uralmat veszi át, csak a mozgató idegek feletti uralmat. A szellem sohasem az egész kart
foglalkoztatja, hanem csak a mozgatóidegeket.
A beszélő médiumitás ennél jóval tökéletesebb és biztosabb megnyilatkozási
formula. Az idegen szellem rendszerint azon a nyelven beszél, amelyet a médium
magánéletében leggyakrabban használ, s amit a jelenlevők is értenek, mert a manifesztáló
szellem, ha elég magas fokon áll, nem szavakat vagy szóképeket sugároz, hanem gon-
dolatformákat.
Az író médiumok rendszerint teljesen birtokában vannak fizikai öntudatuknak, csak
éppen az írást végző karjuk nem engedelmeskedik akaratuknak. A médium sokszor nem
is sejti, hogy mit ír; a papírost nem látja, a szavak egymásutánjának értelmét sem figyeli.
A médiumitásnak ezt a faját gépiesnek nevezzük. Vannak azonban olyan médiumok, akik
a leírandó gondolatot mintegy hallják, mintha azt a fülükbe súgná, vagy agyukba
sugározná valaki. Adelma író médium például írás közben oda se figyelve társaloghatott
a jelenlévőkkel.

133
 Az ellentétszellemek sajnos minden médiumi tevékenység mellett állandóan őrt
állnak, igyekeznek zavart előidézni vagy megtévesztéseket megrendezni. A médium
vezető szelleme ezért delejes kört von a médium köré, és azon nem engedi át az ártó
erőket. E rezgések körén át alacsonyabb szellemek nem tudnak a médiumhoz férkőzni.
A médiumi képesség elképzelhető legtökéletesebb foka a gépies beszélő
médiumitás. Hosszú életek fáradságos önfegyelmezése, önzetlen szeretetmunka és
gazdag, mély, tiszta lelki élet vezetnek el a szolgálatnak erre a leggyönyörűbb fokára.
Magas szellemegyéniségek rendszerint még a szelleméletben kiválasztják médiumukat,
segítenek neki testét felépíteni és segítségével végzik nagyszerű földi munkájukat. Az
ilyen magas szellemek, akik a Nap tiszta szférájában élnek, nem is tudnak alacsonyabb
rendű médiumokon keresztül megnyilatkozni.
A médium vezető szelleme örök felelősséggel tartozik eszközének biztonságáért és
harmonikus fejlődéséért. A szellemi vezető ezért néha igen nagy erőfeszítést végez, hogy
az idegen hatásokat leküzdje és védettjét megmentse azoknak a szellemcsoportoknak
káros beavatkozásától, amelyek az egyén haladását éppen úgy elgáncsolni igyekeznek,
mint az emberiség küzdelmes előretörését. De vigyázniuk kell a médiumok
magánéletének minden lépésére, hangulataikra, vágyaikra és ösztöneikre is, mert amilyen
színű és minőségű a médiumok asztrál-sugárzása, olyan szellemek kapcsolódnak hoz-
zájuk.
A médiumok is emberek, s ahogyan ajándékba kapják nagyszerű képességeiket,
éppen úgy el is veszíthetik azokat. A médiumi képesség megszűnését a médium
bukásának nevezzük. Leginkább akkor következik be, ha képességeiket meg nem
engedett célokra használják fel. Ha e célok között akármilyen formában helyet kap az
anyagi haszonszerzés, akkor a médium nemcsak elveszti erejét, hanem fokozott
felelősségénél fogva igen súlyos új karmát vesz magára, amiért hosszú életeken át
keserűen kell később vezekelnie. Az ilyen médiumot a szellemi vezetők elhagyják, s nem
jelentkeznek többé. Ha aztán nem elég erős arra, hogy felismerje szánalmas helyzetét,
akkor kóbor szellemek médiumává válik, akik szomorú szerepekre használják fel.
Megfigyelhetjük, hogy leginkább azok a médiumok jutnak ilyen sorsra, akiknek
képességeit emberek fejlesztették ki.
Grünhut Adolf a „Tanulmányok a spiritizmus köréből” című könyvében bemutatja
egy Alajos nevezetű médium felkészítését szellemvilági eszközökkel. Alajos médium
még 1866-ban ismerkedett meg a „szellemekkel való érintkezés lehetőségével. Alajos
ugyanis francia leckéket vett egy Piacet nevű francia születésű nyelvmesternél, a kiváló
kopogtató (typtologiai) médiumnál. Egy alkalommal Piacet a leckeóra alatt egy 12 éves
csodaleányt emlegetett, akinek ajkai által állítólag elhalt emberek lelkei nyilvánulnak
meg. Egy napon el is mentek a leány szülőinek házához. Ülés után egyről-másról
beszélgetve tudakozódott, mily módon jutott a leány e csodás adományhoz. A leány
habozás nélkül el is mondta. Hazaérkezvén azonnal hozzáfogott ő is a kapott utasítások
nyomán a kísérlethez.
A kísérlet egy hajszálon függő gyűrűvel történt, melyet egy pohárba lógattak, ami
valójában egy egyszerű ingakísérlet. Kérdés hangzik el és a gyűrű koppanva ad választ
sorba minden kérdésre. A próba sikere gyakorlásra késztette, míg szinte társalgott a
gyűrűt mozgató szellemmel. Többre vágyott. Megkérdezte, próbálkozhat-e médiumi
írással és igen volt a válasz. Gyakorolta és írómédiummá vált, de a kis társaság ülésein
nem gyakorolta. Minden vágya az volt, hogy beszélő médium lehessen. Csak ritkán
nyilatkoztak általa a vezető szellemek és utasításokat adtak Alajos fejlesztését illetően,
delejezések által.

134
 Egy alkalommal Adelma írómédium által kapták az utasítást, hogy tartsanak
naponta sötét szeánszokat, mert a vezető szellemek által irányított asztrál-törvények ezt
követelik. Előbb naponta fél órát tartott, majd egy órára növelték a tartalmát és a vezetők
megszabták, kik vehetnek személy szerint rész az ülésen. Rövid megnyitóima után Alajos
egy kereveten foglalt helyet és a többiek félkörben körülülték és a lámpát leárnyékolták.
Ahogy a lámpát lecsavarták, Alajos nyomban érezte, amint két kéz megragadja
karjait, azokat nyomkodja, forgatja, hajlítja, s ide-oda ráncigálja. A körülötte levő
sötétség mintegy megelevenedett: zörrenés, suttogás, csoszogás hallatszott. Látott
különféle fényjelenségeket, cikázó elektromos vonalakat, fénycsóvákat, pontocskákat,
mozgó, gőzölgő felhőket. Gyakori jelenség volt egy emberfeletti nagyságú férfifej, még
pedig oly közelségben, hogy a homlokán kunkorodó hajfürtöket tisztán kivehette. Mintha
ez a szellem az alárendelt, munkáló szellemeket dirigálná. Egyik helyen pedig állandóan
látott egy nagy fénylő, rezgő pontot, mely azt a benyomást keltette, mintha erről a pontról
indulna ki az összes ott lejátszódó műveletek ellenőrzése.
Amíg ezek a látomások Alajos előtt elvonultak, azalatt folyton dolgoztak rajta a
láthatatlan lények: nyomkodták, forgatták, ide-oda hányták, vetették, mint egy élettelen
tárgyat. Jéghideg kezei mellett néha egész teste izzadásban volt, máskor meg az egész
teste hidegre vált. Majd rövid, artikulátlan hangokat kezdtek kilökni a szájából. S
ilyenkor a szeánsz végeztével Alajos nem bírta kinyitni a száját. Csupán jelek által
tudathatta, hogy nem bír szólani. Akkor írás által Antal révén utasításokat kaptak, melyek
delejezésre, delejezett víz ívására, vagy azzal való mosakodásra stb. vonatkoztak.
Egy napon, Alajos transzállapotba esett. S mivel ettől kezdve már csak félhomály
volt rendelve, mindent megfigyelhettek, ami rajta történt. Leírhatatlan dolgokat vittek
végbe a láthatatlanok Alajos minden egyes testrészével Nincsen olyan gimnasztikai
gyakorlatmód, mely egy ülő vagy fekvő emberi test által kivihető, amelyet a szellemek
Alajossal nem végeztettek volna. Az Alajosnál megindult médiumi beszédet eleinte csak
arra használták fel a szellemek, hogy a médium körül végbemenő jelenségeket
megmagyarázzák, s egyben tudassák, hol és mily módon kívánják közreműködésüket és
rendíthetetlen bizalmat kértek a megszeppent résztvevőktől.
A szóbeli nyilatkozatok Alajosnál eleinte szakadozottan, nehézkesen, dadogón
jöttek. Alajos teljes automata volt a szellemek kezében. Ehhez szükséges, hogy a médium
szelleme a testből kilépve teljesen tétlenül (passzív) maradjon, hogy az Idegen szellemet
ne zavarja. Ez a testelhagyás egy ebben tapasztalatlan szellem számára még ijesztő, mint
az úszást tanuló gyermek, aki a mély vízbe kerül. Egy másik oka a beszéd nehézségeinek
a testének kiképezetlensége. Ne feledjük, a született médiumok testét már magzat
korában kezdik alakítani, többnyire annak a szellemnek a segítségével, aki leginkább
nyilatkozni fog általa. Mondhatni a médium testi-lelki adottságait rászabják a vezető
szellem igényeire. Egy született médiumnak ez az életfeladata, testetöltésének ez a fő
célja, például Eszter médium esetében, aki a Névtelen Szellem közvetítője volt.
A vezetők félhomályt rendeltek el, mihelyt előrehaladottabb, szakértelemmel bíró
szellemek munkája: a gége és hangszalagok megmunkálása válthatta fel az alantas
szellemek durva munkáját. Egymásután órák hosszáig csináltatták végig Alajossal a
hangnemek minden diapazonját, a legvékonyabbtól a legvastagabbig. Végre azután olyan
bőgő, ordító hangok lökettek ki Alajos szájából, hogy szinte megreszkettették az ablakot.
E hanggyakorlatok nyilván a gége és a hangszalagok bővítését, hajlíthatóságát célozták.
A hangmesterek után következtek a nyelvmesterek. Csupa mássalhangzóból
összetett szavakat — például krzsb, pzsrk, brzbzs, stb. — kelepeltettek Alajossal sebes
egymásutánban úgy, hogy valami csehnek a nyelve is aligha bele nem bicsaklott volna

135
ilyen nyelvficamító gyakorlatokba. De ezzel aztán be is volt fejezve Alajos szervezetének
médiumi fejlesztése.
Alajosnál, a passzív és teljesen automatikus médiumnál a szellem csak a maga
nyelvén nyilatkozhatott meg, mivel nem uralkodott a médium szellemén, hanem csupán
beszélő szervein. Így történt, hogy Alajos által, aki csakis a magyar és német nyelvet
bírta, különböző nyelvű szellemek idegen nyelveken: angol, skót, dalmát és különféle
keleti nyelveken beszélhettek. A mechanikus médium felébredésekor nem bír
visszaemlékezéssel s nem érez semmit abból, ami általa lejátszódott.

A jövendölést az emberek leginkább úgy értelmezik, mint Istentől elrendelt jövendő

sorsot, elkerülhetetlen végzetet, de ez nagyon téves felfogás, mert bármilyen
jövendölésről is legyen szó, az csak feltételesen van rendelve számára. Az hogy a látomás
milyen fokon teljesedik be, az elsősorban a lélek fejlődési fokától függ és a szabad
akarati döntéseitől. Az ember az elvégzendő életfeladatait, mielőtt leszületett, ugyancsak
szabad akaratából vállalta el. Mellesleg nem kell nagy fontosságot tulajdonítanunk a
jóslásoknak, még ha nagyon ígéretesek és fényesek is, vegyük inkább csak intéseknek és
sarkallásoknak és tegyünk meg mindent, hogy a legjobbat, nemesebbet kihozhassuk
magunkból.
Tehát a jövendölés vagy jóslás csak valószínűség jelentőségű. Minél magasabb
szellemvilági szintről jön, annál nagyobb a valószínűség mértéke. Maga Isten is ilyen
formában látja a jövőt. Mivel tökéletesen ismeri a szellem természetét, szokásait,
gondolkodásmódját, reakcióit és minden más körülményt, nagyon pontos valószínűséggel
becsli meg a jövőt, de arra a végső pontot az ember szabad akarati döntése teszi fel. Ezért
kell törekedni egy pozitív jóslatnál, hogy tegyünk meg mindent a beteljesedése
érdekében. A negatívnál pedig mérlegeljük eddigi életünket, gondolkozásmódunkat és
változtassunk rajta egy akarati döntéssel. Egy ilyen akarati döntés, amely révén lényeges
változás állhat be életünkbe, olyan, mint egy vasúti csomópont, ahol a mi szerelvényünk
az akarati "váltó" átállításával, más vágányra kerül, azon a vágányon pedig, amelyiken
egy szerencsétlenség várna ránk, nem teljesedik be a ránk váró katasztrófa. Ha rövid idő
múlva visszaesünk régi állapotunkba, a lecsökkent rezgésszintünk miatt megint
aktiválódhat a szerencsétlenséghez vezető okozati vagy karmikus lehetőség. Ez az a
helyzet, melyre azt mondjuk valakire, hogy nem kerülhette el a sorsát.
A szellemvilág fényküldöttei, akik a Szentlélek tanításait adják át az emberiségnek
alaposan felkészülnek a munkára. Már leszületés előtt ki vannak osztva a szerepek. A
megfelelő szellemek felvállalják a médiumok szerepét, ők lesznek a közvetítő csatornák a
magas fejlettségű szellemek számára. A médiumitásra felkészítés megkezdődhet már az
anyaméhben, de megtörténhet akár életének egy előrehaladottabb szakaszában is.
A sátáni erők is résen vannak, mert sejtik, hogy valami rendkívüli fog történni, ami
számukra veszélyes. Tömegesen tódulnak a kísértő lelkek a médium közelébe, hogy
valami hiányosságába, gyengéjébe belekapaszkodhassanak, hogy valamiképpen
megronthassák. Sajnos sok médium elbukik a kísértők hatására, legtöbbször a hiúság és a
beképzeltség által. Azok a fejlett szellemek, akik felvállalják a médiumi munkát,
akárcsak az igaz próféták, megingathatatlanok. Erős hitükkel és Istenhez kötődésükkel
minden támadást kivédenek, minden kísértésnek ellenállnak.
A nagyon fontos médiumi közlések, mint például Márk és Máté evangéliumainak
szellemei magyarázatai, különleges levédett légkört igényeltek, mert ilyenkor tódulnak
csövestől a sötét erőkkel munkálkodó szellemek. Minden eszközt bevetnek, hogy
megzavarják a folyamatos közlést. Számukra az lenne a legelőnyösebb, ha valamilyen

136
csellel kijátszva az őrző szellemek figyelmét, a médium közelébe juthatnának. Ezt úgy
védik ki a fejlett vezető szellemek, hogy egy energiaburkot vonnak a médium köré. Egy
látómédium, aki szintén jelen volt a közlésnél, látta a burkot, amely számára úgy nézett
ki, mint a cukrászdák kirakatában a süteményekre ráborított üvegharang.
Az energiaburok magas rezgésű, az alacsony fejlettségű szellemek számára
áthatolhatatlan akadály, mely a behatolni kívánó illetéktelent már három méter
távolságból érzékeli és nagy erővel ellöki. Így biztosították a közlés nyugalmát és
tisztaságát.
Bárki tud ilyen burkot létrehozni mentális ráhangolódással és puszta akaratával, a
lényeg, hogy működjön az ember képzelete és higgyen abban, hogy amit elképzelt,
akaratával meg tudja valósítani, még ha nem is látja, vagy érzékeli a burkot. Az energia-
vámpírok ellen is hasznos védekezés. Egyszer egy vezetett meditációban
megtapasztaltam a saját magam által készített burkot. A meditációban létrehoztam, űlök
benne, majd elfog a kíváncsiság, milyen kívülről és már kint is voltam, rajta feküdtem
hason és nagyon élveztem, mert akár egy lufi rugalmas tapintású volt, de ellenálló, mint
egy jól felfujt, opálosan átlátszó gumimatrac.
Az ellentét számtalan módon támogatja az őt szolgáló embereket, hogy a téves
eszmék elterjedjenek és az emberiség minél nagyobb sötétségbe jusson. A legrosszabb az
egészben, hogy elhiteti az emberekkel, hogy az isteni igazságért dolgoznak. Úgy lép fel,
hogy a világosság angyalának álcázza magát és olyan körmönfont módon terjeszti a
hamis eszméket, hogy bennük sok igazság keveredik egy kevés hazugsággal. Sokszor
ember legyen a talpán aki ezt kibogozza, de a távlatokban félreviszi az emberiséget,
elfordítja őket az igaz értékektől. Lásd az inkvizíció működése, a keresztes és más
háborúk, hódítások, emberi fajok megtizedelése, mind-mind Isten és Jézus nevében
történtek. Pedig a Szeretet azt tanítja, "ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel".
Mivel Isten maga a szeretet, hozzá közeledni csak szeretet útján lehet, az önzetlen
szeretetén. Ezt fordítja át az ellentét az emberek tudatában hamis szereteté, önszereteté.
Minden civilizációs ciklus, avagy megváltó periódus vége felé túlteng a sötétség. Isten
ezt megengedi az ellentétnek, mert őt sem akadályozza szabad akaratában, az pedig
kétségbeesetten küzd, hogy minél több lelket a hatalmában, az anyag bűvöletében
megtartson.
Az isteni igazságot az emberiség csakis a szellemi közlések segítségével ismerheti
meg, mert erre az elferdült emberi tudás képtelen, viszont többször is figyelmeztet a
szellemvilág, ne fogadjunk el jóhiszeműen semmiféle szellemi közlést addig, amíg nem
világítottuk át a jézusi tanítások fényében. Arról van szó, hogy a kör vagy közösség
szellemi szintje, amelyben a médium közvetít, meghatározza a tanító szellemek
rezgésszintjét is. Tehát magas rezgés, tiszta szellemeket, a közepes pedig közepeseket
vonz be. Az alacsonyt nem is említem ebben az esetben.
A közepes tanító szellem elmúlt földi életében, mondjuk keresztény papként nagyon
jól prédikált, viszont mint lélek, még fejletlen, az ő igazsága még tele van téves
eszmékkel, messze áll a megtisztult szellemek tudásától. Ez a szellem a médiumon
keresztül elmond egy látszatra szép beszédet, akár szívrehatót, akár dörgedelmeset, aztán
ha átvizsgáljuk Krisztus szellemében, rájövünk, hogy több sebből is vérzik, tehát
elfogadhatatlan. Az SZBE egyik ülésén, a nagy tudású körvezető a szellemmel közölte,
hogy beszédében hol és miben tévedett. Csak ennyi kellett, a szellem mintha kifordult
volna önmagából, szörnyű haragra gerjedt, ordibált, átkozódott, olyannyira, hogy a
transzban lévő médiumot gyorsan fel kellett ébreszteni, nehogy kárt tegyen magában.

137
 Az az érdekes az egészben, hogy a szellem, amikor jelentkezett a beszédre, és a
felsőbb irányítók ezt megengedték neki, teljesen jóhiszeműen tartotta beszédét, meg sem
fordult fejében, hogy beszédével másokat félrevezet, tehát bűnt követ el. A kör szellemi
vezetője később közölte, hogy szándékosan vezette a kör elé a szellemet és hagyta
megnyílvánulni, mert éppen ez volt az aznapi tanítás lényege, felismerni a hamis
prófétákat. Jézus Urunk azt mondta "gyümölcséről ismerszik meg a fa", lám a fejletlen
szellem, már a próbán kiborult és "gyümölcsei" őt, mint fejletlen fát minősítették. A téves
eszmék, gondolatok terjesztésével ő is jóhiszeműen szolgálta a sátáni erőket.
Isten ellenfele épp ott tudja zűrzavart okozó játékait folytatni, ahol az emberek
gondolkodása még zavaros. Tehát megvan rá az alap, hogy mindig nagyobb tévedést
lehet terjeszteni. Mert az emberek nem vesznek maguknak fáradtságot, hogy valaminek
utánajárjanak, és minden gondolkodás nélkül elfogadják a legvaskosabb tévedéseket is! 
Amíg teljes komolysággal nem vágyódnak az emberek a világosságra, az igazságra,
addig az ellenfél minden felismerés nélkül hatást tud gyakorolni rájuk. Az utolsó időben a
Sátán minden eszközzel küzd, hogy a lelkeket megszerezze - és ezzel elveszítse. Trükkje:
a lelket tévedésbe kergeti, hogy azt higgye, a helyes úton van. Közben az utakat úgy
összezavarja, az emberek észre sem veszik, hogy az a mélységbe vezet.
Egy igazi, a világosságból való lény mindig Jézus Krisztusra utal, mindig az Ő
Megváltó Művét említi. Soha nem követel külsőségeket - templom, vagy oltár építését -
hanem az embereket arra tanítja, szeretettel önmagukat alakítsák át Isten templomává. Az
igazi világosságbeli szellem rejtett utalásokat nem tesz, hanem kihirdeti, amit minden
embernek tudnia kell. Az igazi világosságbeli lény nem követel órákig tartó forma-imát,
hanem arra indítja az embereket, lépjenek Jézus Krisztussal eleven kapcsolatba, gondold,
érezd és tedd azt, amire Ő tanított.
Hogy a legtöbb ember mégis elfogadja a tévedést, az abból adódik, hogy a tévedés
akár anyagi, akár szellemi téren bizonyos előnyöket ígér. Az emberek állandóan a maguk
előnyét keresik. Az igazságot nem szeretik magáért az igazságért. Nekik valami előny
kell, ami az igazsághoz kapcsolódik, és csak azután hajlandók azt elfogadni.
Most az utolsó időkben nagyon sokféle szellemi közléssel találkozunk, főleg 2012-
vel kapcsolatban árasztottak el velük a világhálón. A tanító szellem világosan közli, hogy
ha olvassuk ezeket a közléseket, két szempontra legyünk figyelmesek, attól függetlenül,
hogy ki mondja. Ha tiszta forrásból érkeztek, kiemelik a vég biztos bekövetkeztét és
benne Krisztus Urunk szerepét. Minden más, ötödik dimenziós felemelkedéssel, idegenek
beavatkozásával és az emberiség tudatosodási szintjének túlbecsülésével kapcsolatos
mese az ellentét cseles munkáját tükrözi. Az egész emberiségre értelmezett felemelkedés,
vagy űrhajókon kimentés, csalfa félrevezetések. Ehhez a börtöntöltelékek és más alja
népség, nagyon rövid időn belül, velünk egy szintre kellene jusson, majd valamennyien
fel a csillagos égig. Nevetséges utópia.
A fejlődés törvénye nem így működik. A Kegyelem a megtisztított bolygón beindít
egy civilizációt a fejlődés útján. Bizonyos szellemvilági közlések szerint a mi
civilizációnk hatvan milliárd lelket számlál, mások szerint ennél kevesebbet, tizenkettőt,
húszat, de a lényeg az, hogy egy egész szellemlégió kötődik ehhez a civilizációhoz. Az
indulásnál felhasznál egy magot a régiből, ennek genetikai állományából szaporodik fel
lassan az emberiség, aztán beindul a fejlődés kereke, aranykor, ezüstkor, rézkor és végül
a vaskor. A vaskor végére a messiási munka és a szellemvilág odaadó segítségének
eredményeként, az értelmében és érzelmében nagyon magasra kifejlődött emberiség,
megkap minden tudást, ami a felemelkedéséhez szükséges. Egyrészt felelevenedik
minden ősi, elveszettnek hitt tudás, másrészt a szellemvilág beteljesíti Jézus Urunk

138
ígéretét. Elmond mindent nekünk, amit Jézus korában az emberiség még képtelen volt
felfogni ésszel. Tehát adott minden, mindent a szánkba rágtak, csak csinálni kell.
Amikor a vaskor végén az ellentét nagyon elkanászosodik az igazakkal, a
szeretetben élőkkel szemben, akkor eljön az idő, hogy minden ember, kivétel nélkül
olyan helyzetbe kerül, hogy színt kell vallania. El kell kötelezze magát Isten vagy Sátán
mellett. Amikor ez a folyamat a végére ér és az utolsó ingadozó lélek is szint vallott,
abban a pillanatban "lehúzzák a rolót". Érvénybe lép a minősítési törvény, szétválasztódik
a "konkoly a búzától". Életbe lép a lelkek szétválasztódásának a pillanata. Csak így lehet
felfogni a felemelkedést, amit eddig gátolt és visszahúzott egy nehéz teher, most már
megkönnyebbedve emelkedhet, a teher pedig süllyed vissza, ahonnan jött, az anyagba.
Nagyon nagy a tét, a szellemek, őrangyalaink is ordítják a fülünkbe, de az emberek
nagyobbik része süket és vak, teljesen megtévedve rohan az anyagiak, az önös érdekei
után. A szellemvilágról, az isteni igazságról hallani sem akarnak, pedig, ha belelátnának a
borzalomba, mely lelkeikre vár, megrettennének attól, hogy lelkük darabokra fog hullani
és az anyagba keveredve kivettetik a földről, hogy majd jó néhány milliárd év múlva
kezdje elölről a fejlődését az ásvány, növény, állat és ember vonalon a szabad szellem
állapotáig. A szellemvilágnak volnának eszközei, hogy feltárja előttük az igazságot, de
akkor a megtérésük nem a teljesen szabad akarat, hanem a félelemből fakadna és ezt a
Kegyelem nem akarja. Ő csak a szabad akaratukból megtért tékozló fiait várja, mert
tudja, hogy a bukottak is megtérnek egyszer, hisz az Ő türelme végtelen.
Ebben az életében minden egyes lélek felelőssége óriási, mert ebben a civilizációs
felállásban valószínűleg már nem kaphat több szerepet, nincs több ismétlési lehetősége.
A rosszat magunk és mások ellen tudjátok, hogy gondolattal, szóval, cselekedettel és
mulasztással tehetjük meg. Az első hármat még jóvá tehetjük, de a mulasztás vétke a
legsúlyosabb, mert elveszítjük általa talán az egyetlen lehetőséget, ami a
rendelkezésünkre állt.
Évekig gyötrődtem és kerestem a lehetőségeket a civilizációnk átmentésére.
Természetesen rengeteg "korszakalkotó" alternatív ötlet létezik, de ezek anyagba ragadt
emberi megoldásokat javasolnak. A szellemtani tudás oldaláról nézve gyermeteg és szűk
látókörű vélemények.
Nem veszik figyelembe, hogy itt a fizikai síkon a különböző fejlettségű lelkek
kavalkádja él és teszi a dolgát legjobb tudása szerint. Sokuk már eljutott fejlődésében arra
a szintre, hogy számukra a felemelkedés megvalósítható, de mi lesz a többiekkel, akik
remekül érzik magukat a Sátán markában, meg vannak elégedve kényelmes
életkörülményeikkel és rá se tesznek a szellemiekre. Kit érdekel? Mi hasznom belőle?
Most egy ilyen lehúzó nehéz batyuval az a kevés felemelkedésre alkalmas nem tud
mit kezdeni, egyszerűen nem lehet a batyutól megszabadulni. A batyu is akar
változásokat, de csak a maga módján, az anyagi jólét számára kedvező változásában. 
A fejlettebb réteg folyamatosan kezdeményez, megpróbálja akár áldozatok árán is
feljebb emelni a batyut, de az mindég visszahúzza és törvény szerint ez a visszahúzó erő
exponenciálisan aránylik a felemelő erőhöz, tehát minél magasztosabb, spirituálisabb,
annál durvábban, keményebben áll ellent neki.
Figyelembe kell vennünk ezen kívül a Greshem törvény hatását is, amely szerint, ha
egy társadalomban egyszerre két pénznem is van forgalomban, akkor mindig a rosszabbik
kerekedik felül és teljesen elnyomja a jobbat. Ez azt jelenti, hogy civilizációnkban
törvényszerűen a jók, a nemesek, a becsületesek maradnak mindég alul, ebben a
felállásban sohasem győzhetnek, tehát LEHETETLEN a felemelkedés.

139
 Csak egyetlen megoldás létezik, az amiről Üdvözítőnk beszélt "elválasztani a
konkolyt a búzától". Ezt pedig csak a Teremtőnk teheti meg az Ő kegyelmi eszközeivel.
NINCS MÁS ÚT!!!

Hogy átfogóbban és konkrétabban lássátok a médiumi képességek kibontakozását

és működését Johannes Greber könyvéből veszek két világhíres példát a húszas évekből.
Ezek annyira elhíresült médiumok voltak, hogy az akkori tudomány képviselői is
felfigyeltek rájuk és teljesen ellenőrzött körülmények között vizsgálták meg
médiumításuk jelenségeit. Az ilyen jellegű, látványosságot is ígérő jelenségek
láthatóságához halvány vörös fény vagy félhomály szükséges. Elsőnek lássuk a varsói
Kluski médium képességeit:
Kopogó hangok vagy ütések, melyek a tárgyak belsejéből hangzottak.
Levitáció. Nem csak az asztal borult és emelkedett fel, hanem a médium és a
résztvevők közül is néhányan a talaj fölött lebegtek néhány lábbal.
Fantomok előállítása részleges vagy teljes formában. A részleges materializációk
zöme számos fej volt. Ezek a materializációk szinte azonnal megjelentek a médium, ám
még gyakrabban a résztvevők mögött vagy között, akik a médiumtól távol ültek.
Esetenként láthatatlan, de lépéseikről, a padló recsegéséről hallható fantomok jelentek
meg, akiknek élő, lágy keze és ujjai megérintették az arcot, kezet és egész testet. Képesek
voltak kérésre akár egy tizenöt kilós bronzszobrot is a terem egyik végéből a másikba
vinni. Látható jelenségek történtek, egy mozgó kéz, melyen még a pórusok is láthatóak
voltak, egy közelhajló arc, miközben a lélegzete is érzékelhető és ehhez hasonlók.
Az állatfantomok közül leggyakrabban mókusok, kutyák és macskák látszottak.
Egy alkalommal egy oroszlán jött, máskor egy nagy madár, egy sólyom vagy ölyv. A
mókus természetesen ugrált körbe az asztalon. A kutya farkcsóválva szaladt az asztal
körül, felugrott a jelenlévők ölébe, és megnyalta arcukat. Az oroszlán fenyegetőbben
viselkedett: farkával csapkodott, eközben a bútorokhoz is hozzáért. Az ölyv körberepült,
közben szárnyaival csapkodta a falakat és a bútorokat. Amikor végül leereszkedett a
médium vállára, vakuval lefényképezték, mivel a médium előtt egy készenlétbe állított
fényképezőgép volt.
A fantomok paraffinformákat készítettek. Amikor észrevették az asztalon a
paraffinnal töltött vasfazekat, látható élvezettel nyúltak hozzá, és kérésre egészen
speciális és komplikált helyzetű formákat készítettek. Kezüket a paraffinba mártották, és
hagyták, hogy a kesztyűszerű formák az asztalra hulljanak.
A teleportálás is gyakori jelenség volt. Dematerializáltak és materializáltak a
szellemek. Eltűntek bizonyos tárgyak, máskor megjelentek. Egy alkalommal maga a
médium tűnt el a lepecsételt teremből. Amikor rátaláltak békésen aludt egy másik
szobában.
A hőmérséklet jelentős csökkenését lehetett mindig tapasztalni az ülésteremben.
Az ülés végére már borzongató lett a hűvösség.
Az, hogy nem csak az emberek, hanem az állatok szelleme is materializálódhat,
érthetővé válik akkor, ha tudjuk azt, hogy az állat halálakor az állatszellem ugyanolyan
módon válik el a testtől, mint az emberi szellem és az emberi test, különbség egy
állatszellem és egy emberszellem között csak a fejlettség fokában van, de nem a szellem
lényegében magában. Az állatokban alacsonyabb lélekrészek testesülnek meg, az
emberekben pedig olyanok, akik már magasabbra jutottak fejlettségi fokukban.

140
 Most pedig lássuk a másik nagy médiumegyéniséget, a brazil Mirabellit, aki
univerzális médium volt. A médiumitás mindenféle megnyilvánulási lehetőségére
alkalmas:
Beszélő médium. Transzállapotban az anyanyelvén és a különféle hazai
dialektusokon kívül a következő nyelveken beszél: német, francia, holland, angol, 4 olasz
dialektus, cseh, arab, japán, orosz, spanyol, török, héber, albán, afrikai dialektusok, latin,
kínai, újgörög, lengyel, szír-egyiptomi dialektusok és ógörög. Normál állapotában csak az
anyanyelvén beszél. Transzállapotban előadást tart olyan dolgokról, melyekről emberként
semmit sem tud. Előadásai az orvostudomány, jogtudomány, szociológia,
nemzetgazdaság, politika, teológia, pszichológia, történelem, természettudományok,
asztronómia, filozófia, logika, zeneelmélet, spiritizmus és okkultizmus, valamint az
irodalom területét foglalják magukba.
Mirabelli írómédium is. Transzállapotaiban 28 különböző nyelven írt, méghozzá
olyan sebességgel, amit normál állapotú írásnál senki nem tud elérni, így például 15 perc
alatt 5 oldalt írt lengyelül, 20 perc alatt 9 oldalt csehül, 12 perc alatt 4 oldalt héberül, 40
perc alatt 25 oldalt perzsául, 15 perc alatt 8 oldalt kínaiul, 32 perc alatt 3 oldal hieroglifát,
melyet eddig még nem sikerült kibetűzni, és így tovább.
Mirabelli fizikai médium. Mirabelli biliárdozott, anélkül, hogy a dákót érintette
volna. Ezt saját kedvtelésére tette. Egy koponya az állkapcsát mozgatta, és a fejére tett
kalap úgy mozgott, mintha üdvözlésként megemelné. Megjegyzendő, hogy a fizikai
jelenségek a legtöbb esetben az alacsonyabb-rendű, ha nem is mindig gonosz
szellemlények hatásai. A jó szellemek általában nem bocsátkoznak olyan kísérletekbe,
csak kivételes esetekben vesznek részt ilyen jellegű dolgokban, ha ez összefügg egy Isten
által kitűzött céllal, például ha egy Istent keresőnek akar ezzel bizonyítékot adni a
túlvilági szellemi lények létezéséről.
Mirabelli mint apportmédium gyakran teleportálta magát. Egy esetben egy vasuti
állomáson eltűnt a baráti körből és rövid idő múlva értesítette őket, hogy egy másik
városban van, 90 kilométerre onnan. Az is bebizonyosodott, hogy két perccel az eltűnése
után már ott észlelték a jelenlétét. A vizsgálóbizottság egyik összejöveteléről sok tudós
jelenlétében Mirabelli úgy tűnt el a gyűlésteremből, hogy bilincseit nem oldotta ki, és az
ajtókon és ablakokon lévő bilincseket nem sértette meg. A médiumot egy szomszédos
szobában találták meg, még mindig transzban volt és vallási himnuszokat énekelt.
Mirabelli mint materializációs médium. Egyik esetben az egyik jelenlévő tudós
meghalt leánykájának a szellemét jelenítette meg materializálva, akit apja a keblére
ölelhetett és mások is megtehették vele. A kérdésekre értelmes és pontos válaszokat
adott, majd felröppent és a nézők csodálatára úszkált közöttük a levegőben.
Több ilyen esetet is följegyeztek és minden esetben megállapítható volt az a tény,
hogy a materializálódott szellem nem egy szobor vagy hologram, hanem élő emberi test,
minden jellegével és képességével.
Hogy a materializálódott szellemi lények az emberi test összes szervével
rendelkeznek, azon alapul, hogy a szellem ezekkel a szervekkel szellemileg rendelkezik.
Csak arra van szüksége, hogy az emberi ód segítségével megfelelően sűrítse, és így egy
emberi test materiális formájában láthatóvá tegye. A magasabbrendű szellemek ódjának
kellemes az illata, lehet ózon (fenyő), rózsa, vagy más illat, a materializált alacsonyrendű
szellemeké pedig büdös, a dögszag és az égő kén elviselhetetlen szagáig.

Mindig lesznek igazi próféták, akik Isten megbízásából a vég bekövetkezését

hirdetik. De olyan hamis próféták is lesznek szép számmal, akik Isten ellenfele

141
megbízásából beszélnek és megpróbálják Isten közléseit elerőtleníteni. Az embereknek
ígéreteket tesznek az általános felemelkedésre, de a biztos végre nem utalnak, hanem
megpróbálják azt elkerülhetőnek beállítani. Az emberek szívesebben hallgatják Isten
ellenfelét, mert az megkérdőjelezi a hamarosan bekövetkező pusztulást, a régi elmúlását,
és az új érkezését. Az emberekkel elhiteti, hogy maguk határozhatják meg jövőjüket.
Elhiteti, hogy fel lehet tartóztatni az Isteni Megváltó Terv kivitelezését - vagy más
irányba lehet fordítani. Ez is a vég jeleihez tartozik.
A végidőben sok hamis próféta lesz, és a sátáni erők által létrehozott csodáikkal az
embereket meg akarják zavarni. Nem hirdetik a végpusztulást, hanem folytonos földi
jólétet és felemelkedést ígérnek. Csodáik majd abban állnak, hogy az földi , anyagi
növekedést mutatják, az embert megszédítő anyagi haladást. Jövendölésük a gazdagság, a
megtiszteltetés, és földi eredmények ígérete.
Meg kell figyelni azokat, akik azt állítják magukról, hogy Isten igazságának
képviselői, vezetők és tanítók, akik egy szellemi irányzat képviselői, maguk hogyan
viszonyulnak az isteni parancsolatokhoz, az Isten és felebaráti szeretet parancsához. Azt
kell megfigyelni, ők maguk hogyan valósítják meg azt, amit tanítanak. Ez lesz a döntő.
Az igazi ember nem akar soha előtérbe jutni, nem akar földi előnyöket, nem akar
elismerést, dicsőséget vagy tekintélyt, magas állást elérni. Csendben, szerényen szolgálja
Istent, érzi, egyedül az igazság vezet Istenhez. Az emberek iránti szeretete pedig arra
készteti, hogy azokat is Istenhez szeretné vezetni. Ahol a magát Isten szolgájának nevező
embernél hiányoljátok a szeretetet, ott a szellemi javakat is utasítsátok vissza.
Mindenkinek joga és kötelessége, hogy mindent megvizsgáljon, amit mint igazságot eléje
terjesztenek.
Sok lesz a hamis próféta. Különösen azoknak nem szabad hinni, akik a vég
bekövetkeztét tagadják. A téves közlések biztos jele, hogy a Jézus Krisztus által való
Megváltó Művet nem említik vagy letagadják. Ezen mindig lemérhető az igazság.
Amint látjátok, jóformán eddig csak a médiumitásról esett szó és a prófétákról alig.
A régi bibliai időkben a médiumokat prófétáknak nevezték és a prófétálások voltak a
médiumi közlések. Az, hogy léteztek igazi és hamis próféták, annak a magyarázata
egyszerű. Itt feljebb említésre került, hogy a médium a vonzás törvénye alapján olyan
szellemeket vonz magához, amilyen a rezgésszintje. Tehát egy érdekelvű, anyagias és
kapzsi próféta a sátáni, a hazugság és félrevezetés erőit vonzotta be és azok tanácsait
közvetítette, a tiszta lelkű próféta pedig a tiszta szellemvilág képviselőit, akik az
igazságot közvetítették. Az igazi prófétákat nem is szerette a megromlott erkölcsű és
gondolkodású emberiség, mert ők nyilvánosan szemükbe merték mondani az igazat, ezért
szinte kivétel nélkül megölték őket.
A próféták nagyon kis része, nagyon fejlett szellemek inkarnációja volt, akik
fejlettségüknél fogva képesek voltak bizonyos szinten látni és olvasni az Akasha
Krónikában, ők már sokkal többek voltak, mint a médiumok. Olyanok voltak a próféták
között, mint a fehér holló.
A próféták jósoltak, azaz jövendőt mondtak, gyógyítottak és szellemek üzeneteit
közvetítették hozzátartozóiknak. Az akkori világ szinte semmibe sem fogott bele a
próféta megkérdezése nélkül, ezért nagy volt a befolyásuk és a hatalmuk a
társadalomban. A hamis próféták, önzésüknek köszönhetően, a hazug és rossz indulatú
szellemek játékszereivé váltak. Közléseik megbízhatatlanok és félrevezetőek lettek, ezért
nagyon sokan az életüket vesztették a megbízóik elégedetlensége és haragja miatt.
Voltak jövendölő kultuszhelyek, melyek híre és neve mindmáig fennmaradt. Ilyen
volt a delphoi jósda is, ahol a delphoicától jóslást kértek az emberek, a jövendőjükre, a

142
sorsukra voltak kíváncsiak. A jósnő azt felelte: - Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a
sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned
vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és
változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.
Ennek értelmét az alábbi figyelmeztetések fejezik ki:
- Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat!
- Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet!
- Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat!
- Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet!
- Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat.

16. fejezet

Anyag és az anyagi ember

Minden anyag megszilárdult szellemi. És az egész földi anyagi világ nem más, mint
az egykor Istentől kisugárzott szellemi erő, amely az ős-kezdetben nem tett eleget
rendeltetésének. A teremtés a legkülönfélébb fejlődési fokon álló szellemiből tevődik
össze. A fejlődés a legkeményebb kőzettől a növényen és állaton keresztül fel az emberig
folytatódik.
Az anyag nem érzéketlen és nem holt. Az a mozdulatlanság, amelyet mi az
anyagnak feltételezünk, csak a mi rövid földi tartózkodásunk miatt látjuk így. Túl rövid
ideig, hogy láthassuk az anyag felbomlását és erővé átalakulását. Nem jelent semmit az
anyag számunkra, amíg a mi lelkünkhöz hozzá nincs kapcsolódva, de mihelyt a
lelkünkhöz van kapcsolva, nem az állapota bír fontossággal, hanem az a hatása amit ránk
gyakorol.
Ahol anyag ott lélek, s ahol lélek van, ott szellemek is vannak, de az anyagba zárt
szellemek nem tudatosak. Ettől függetlenül az anyagban lévő lélekrészecskék, ha
alacsony szinten is, de sugározzák magukból a bennük rejlő érzéseket és gondolatokat és
ezek hatással vannak a bennük emberként munkálkodó felébredt szellemekre. Ha a
szellem ezt a hatást kísértésnek ismerve fel, annak ellenáll vagy magasabb
megismerésével helyesbíti, akkor ő győzött az anyag lelke, vagyis a kísértés felett.
Fordított esetben az anyagból sugárzó kísértések uralkodnak a szellemen. Tehát az
anyagba zárt szellem önmaga tudatosan semmi hatást nem gyakorolhat a felébredt
szellemre, hiszen tudattalanul várja az ébredést, de az anyagba zárt részecskéi igen.
Hogy a fizikai testen keresztül mit valósítunk meg az anyagi életben, azt-e,
ami a testünknek kedvez, vagy azt, ami a mi isteni énünknek kedvez, függ
hogy maga a test anyaga is finomabbá vagy durvábbá váljék.
Jézus a kárhozatos erőtömeget vette magára (a világ bűneit) az emberi testtel
és ezt szellemesítette át. Az Ő teste is anyag volt, de minden részét átsugározta az isteni
szeretet, így egy pillanatig se adott helyet azoknak az ösztönöknek, amelyek a testen
keresztül tudatossá váltak az Ő lelke előtt. Megtisztította ezeket az erőket, hogy ezek az

143
erők neki engedelmeskedjenek a földi szférák alacsonyabb fokozatán is. Elvette a
gonosztól a hatóerőket, megsemmisítette azoknak a hatásait, és szolgálata alá helyezte az
Isteni eszméknek.

A földi ember a szemeit csak a világra irányítja. Csak a földi kincseket, a testi
vágyak kielégítését keresi. Csak azon a területen mozog, ahol az anyag uralkodik, és
halálra hallgat minden szellemit. Pedig a test csak beburkolja azt, ami a halál után
megmarad. A test a léleknek csak rövid ideig a tartózkodási helye. A léleknek a földi
életben érlelődni kellene, de a túlzottan anyagias beállítottság miatt elsatnyult állapotban
megy be a szellemi birodalomba és úgy fogja ott érezni magát, mint egy analfabéta az
iskolások között.
Amíg az ember folyton csak anyagi javakra áhítozik és csak az anyagi világ
számára alkot és teremt, addig az anyag rabszolgája és a sátáni erőket szolgálja akaratán
kívül is. Az anyag imádatától a lélek finom anyagias burkot von maga köré a vonzás
törvénye által, amely mindaddig homályban, szellemi tudatlanságban tartja, amíg sok
szenvedés után a buroktól apránként meg nem szabadul.
Az életerőt szellemi javak gyűjtésére kellene fordítani. Kincseket kellene gyűjteni
az örökkévalóság számára. A mulandó javakról szabadon kellene lemondani, hiszen az
örökkévalóságba úgy sem viheti magával az ember. Az emberi szellem tökéletesebb
minden anyagnál, mégis maga és a lelki üdve fölé emeli fontosságban. Az ember szolgál
az anyagnak - ahelyett hogy az anyag szolgálna neki. Ez azt jelenti, hogy a benne lévő
lélek számára előkészíti a halált. Majd amikor bemegy a túlvilági birodalomba - sűrű
burok veszi körül, amelyet a világosság egyetlen sugara sem képes áttörni és a lélek ettől
mondhatatlanul szenved, mindaddig, amíg fel nem oszlik a burok körülötte, de ez sajnos
az örökkévalóságokig is eltarthat.

Két nagy csoportra oszlik a földön élő emberlelkek sokasága: testi emberekre, és
lelki emberekre. Az emberi szellem kibontakozásának útján, ameddig még a testi ember
állapotában van, addig mindig csak kapni kíván; attól fogva pedig, hogy szellemi emberré
válik, a kötelesség az ő vállaira nehezedik, és neki kell folyton adnia anélkül, hogy azért,
amit ad, viszontszolgálatot követelhetne azoktól, akiknek a természete még csak az, hogy
kapjanak és elfogadjanak.
Azok a szűk embercsoportok, akik elfogadják a szellemvilág tanításait és életüket
ennek hatására meg tudják változtatni, az igazi krisztusi tanításokhoz tudják igazítani,
szellemi szempontból mérhetetlenül gazdagok. Ők már semmi képpen nem tartozhatnak
az anyagi emberek csoportjába. Ez nekik annyival könnyebb, mert ők már tudják, hogy
csak az az övék, amit odaadnak másnak. Azt is tudják, hogy nem ingyen adják, amit
adnak, sőt azt is, hogy ha nem adják önként, a törvény elveszi azt tőlük erővel.
Az órák, napok és évek alkalmakat hoznak magukkal, éhes és szomjas alkalmakat,
amelyek mint valami élő lelkek kérő és kérdő tekintettel állnak meg egy pillanatra a
szellemiekben "gazdagok" mellett, várva, hogy juttasson nekik is abból, amit a
gondviseléstől kaptak. Ha azután ezek az alkalmak nem kapják meg az erőt, a
világosságot, melegséget és cselekedetet, amelyre vártak, elsuhannak, elvonulnak a
múltba. De a múltban, mint sötét pontok vádolnak, és nyugtalanítják a lelkiismeretet. Az
idő múlásával az alkalmak újból visszatérnek, de már nem kérőleg, nem várakozó
tekintettel, hanem fenyegetően és elveszik erővel, ami őket illeti.
Ha viszont az alkalmakat az ember legjobb érzése szerint kielégíti, azok a múltba
távolodva ragyogó csillagokként világítanak áldva és dicsérve. Minél több ilyen

144
csillagocska világítja meg a múlt egét, a jövő annál kevesebb természeti követelést és
annál több szellemi adományt tartogat az ember számára. Azt is tudjuk Üdvözítőnk
tanításaiból, hogy a természeti ember sorsa a halál, a szellemi ember sorsa pedig az
örökélet.
A testi ember büszke a külső megjelenésére; büszke és hiú a testi erejére, ha férfi,
hiú a szépségére, ha nő. Megkívánja, hogy mások neki hódoljanak. A testi, vagy
természeti ember, miután a testére van a legnagyobb gondja, az anyagi javak után
kapkod, főképp a mindenható pénz után, amelyről úgy vélekedik, hogy vele mindent
megszerezhet, ami csak jó és kívánatos a földi világban. Ebbeli igyekezetében nem
válogatós. Ha látja, hogy mások ugyanarra törekednek, akkor képes másokat félregázolni
az útból, képes másokat megcsalni, megrövidíteni, sőt képes érte másoknak még az
életére is törni.
A testi ember, miután minden öröme a testből ered, ezeket az örömöket hajszolja.
Az ínyencség, az érzékiség, a legképtelenebb cselekedetekre ösztönzik. A természeti
ember sokat ad a külsőre, mert hiszen neki ez az egyetlen, ami létezik. Ennél fogva a
mindenkori divat hódolója, mégpedig nemcsak a külső divatnak, hanem a jelszavak
divatjának is. Neki mindenről tudnia kell, amit az úgynevezett „társaság" számon tart,
ezért mindig jól értesült. A természeti ember megkívánja, hogy őt tiszteljék; ezért a
címek, a rangok kívánatos dolgok előtte. A testi embernek mindig „igaza van", mert
hiszen önmagáról van a legjobb véleménnyel. Miután a természeti ember mindenképp
érvényesülni kíván, és miután keresi a magas rangúak társaságát, ennélfogva, hogy
előttük érvényesülhessen, képmutatáshoz és hazugsághoz kénytelen folyamodni, azaz a
saját gondolatait és érzéseit eltakarja. Felfelé mindig a legragyogóbb arculatát mutatja, és
csak jót, csak hízelgőt mond annak, aki felette áll.
A természeti embert a világon senki és semmi meg nem mentheti, és fel nem
emelheti. A természeti ember olyan, mint a tengerbe bocsátott kő; az a maga akaratából
többé felfelé emelkedni nem tud, hanem folyton süllyed, le egészen a fenékig. Az írás
úgy emlékezik meg a kétféle embertípusról, mint élőkről és holtakról: a szellemi ember
élő, a természeti ember holt.
A szellemi ember nem törődik az emberek véleményével, nem a mulandóért, hanem
az örökkévalóért él és dolgozik. A szellemi ember nem tesz különbséget ember és ember
közt; és ha meg is adja a császárnak, ami a császáré, de csak annyit, és nem többet. Nem
szennyezi be kitisztított szívét hazugsággal és képmutatással, ennélfogva nem hízeleg a
gazdagoknak, és nem igyekszik kellemes arcot mutatni a hatalmasoknak. Mert az ő
szemében nincs olyan hatalom a földön, aki előtt megszégyenítse az Igazságot. Az általa
igaznak ismert igazságot megvallja, és mellette bizonyságot tesz. Ennélfogva a szellemi
ember erkölcsi bátorsággal rendelkezik
Amikor a természeti ember szellemi emberré lesz, amikor a Krisztus a szívébe
költözik, azt a pillanatot nevezzük megtérésnek. Ez a pillanat senki által sem ismerhető
fel; még magának az érdekelt emberléleknek sincs róla pontos tudomása.

Legyen tudatos bennünk, hogy minden múlandó. Hogy egy múlandó testet
hordozunk. Hogy amint elérkezett a földről való távozás órája, mindent el kell hagynunk.
Hogy csak a LELKÜNK marad meg és pedig olyan felfogásban, amit itt a földön
magunknak kialakítottunk. A lélek a túlvilágra is magával viszi, hogy milyen viszonyban
van a világgal. Hogy ott is épp úgy csüng az anyagon, ahogyan a földön tette - vagy épp
úgy lenézi, ahogyan a földön tette. Kínos lesz az a sors, ha minden gondolatunk az anyag

145
volt. Azt a földön hagyjuk - és a szellemi birodalomban szegénynek és nyomorultnak,
nincstelennek érezzük majd magatokat.
Akit nem terhel meg az anyaghoz való kötődés - az könnyedén és boldogan lendül
fölfelé, mert gondolkodása és szemlélete már a földön szellemi irányt vett. A világ csak
látszat-javakat ad; ezeknek nincs maradandó értékük. Ha vonzását nem győzzük le
magunkban - rabszolgájává tesz. Annak kell felismernünk - ami; tehát látszat-értéknek.
Az emberi lélek számára a legnagyobb veszélyt az anyag utáni sóvárgás jelenti. A
mohóság a földi javak után. Ez a mohóság igen nagy a földön és annál jobban növekszik,
minél jobban közeleg a vég. Az emberek szellemben teljesen vakok, és gondolkodásuk
téves. Csak a világért dolgoznak és tesznek valamit, - de lelkükkel nem törődnek. Éhezni
hagyják lelküket, az egyetlen értéket bennük. Pedig minden anyagi elmúlik és elmegy.
Az ember nem szolgálhat egyszerre két úrnak, a testnek és a szellemnek; nem járhat
két úton, a testén és a szellemén; nem lehet két célja, a menny és a pokol, mert ezek
ellentétek, s nagyon messze vannak egymástól. Előbb-utóbb minden embernek
választania kell, hogy melyik urat akarja szolgálni, Istent vagy Sátánt, a szellemnek vagy
a testnek az urát.
Az evangéliumok nem a testi, hanem a szellemi emberhez szólnak, de a történelem
folyamán a testiség, nem értette meg Krisztus szavait, de nem is szándékozott megérteni,
mert nem támasztották alá hatalmi és anyagi bűnös szándékait, ezért kiforgatták és a
legaljasabb dolgokat műveltek a neve alatt.
Krisztus nem adott külön-külön evangéliumot a gazdagoknak és a szegényeknek;
hanem csak egyet adott és pedig a szegényeknek, mert csak a szegényeknek van
szükségük segítségre. A gazdagok, akik el vannak telve az ő gazdagságukkal, nem
kívánkoznak ezen adomány után. Csak ha megtanulják belátni azt, hogy mindenben
szükséget szenvednek, hogy gazdagságuk semmit sem ér, s magukat a szegényekkel
egyenlőknek tartják és őket testvéreiknek nevezik, akkor részesülnek abban az
adományban, melyet az Úr ama szegények számára adott, kik magukon nem tudnak
segíteni, hanem a segítséget felülről várják.

17. fejezet

A valódi szellemi érték

Krisztus evangéliumában óvja az embereket mondván: „Ne ítéljetek a külszín

után!" Az emberek mégis mindenkit megítélnek, aki nem olyan, mint ők. Valójában
azonban csak a testét ítélik meg; mert szellemét nem ismerik; nem tudják, hogy ennek
vagy annak az embernek testében miféle szellem van. Amidőn tehát a külső látszat
szerint a test után ítélnek, egyszersmind elítélik az egész embert is, testével, szellemével
együtt. Krisztus így nem cselekedett! Krisztus a szellemet ítélte meg, a testet azonban
felsegítette. Azért egészen más a Krisztus ítélete, mint az embereké és azért fognak sokan
csalódni, akik azt hiszik, hogy Krisztus ítélőszéke előtt előnyben fognak részesülni, azt
hívén, hogy ő is az ember külső viselkedése után ítél, amely Isten és a felebarátok iránti
szeretetet színlelt ugyan, melyről azonban a szellem semmit sem tudott.

146
 Bizony Krisztus a szellemet fogja megítélni, mely a valódi szeretetről semmit sem
tudott s azért csodálkozni fognak az ő ítéletén! De a csodálkozás semmit sem használ;
menni fognak oda, ahova tartoznak s ott lesz elég idejük, hogy az ítéletről
gondolkozzanak: vajon igazságos volt-e? Ha azután hosszú idő multán belátják, hogy az
ítélet igazságos volt, észre térnek, és azt fogják mondani: de hát miért is nem értettem
meg akkor, amikor még ember voltam, az evangélium szavát, melynek pedig oly világos
és tiszta a szelleme! És akkor haragudni fognak önmagukra, hogy azt, ami olyan tiszta és
világos, nem tudták megérteni! De amint a csodálkozás nem használt semmit, úgy nem
használ a harag sem; ami megtörtént, az elmúlt s azon változtatni nem lehet! De egyet
mégis meg lehet tenni: megismételheti, s akkor jobban csinálhatja a dolgát.
A megismétlés útja minden bűnös számára nyitva áll; az isteni könyörületesség
törvénye minden bűnösnek megengedi, hogy arra rálépjen s jóvá tegye azt, amit egykor
rosszul cselekedett. Ha aztán újból rászánja magát, hogy testet öltsön, már nem fogja
elfeledni és annak emlékezetét is magával vinni a testbe: hogy ha mint ember
megszületett a földön, Istenét nem a könyvekben, nem a rögben, hanem önmagában kell
keresnie! És ha egész földi életében egy szemernyi új dolgot sem fedezett fel, és ha egy
homokszemnyit sem tanult, de megtalálta Istent önmagában s megtanult Istenével
önmagában beszélni, akkor a világnak minden találmánya és bölcsessége már benne van,
sőt ennél még több fölött is rendelkezik, mert akkor minden dolgoknak Teremtője él
benne és csak az ilyen ember az igazi keresztény!
Az ember anyagi javakra minden fáradság és küzdelem nélkül: örökség, ajándék,
hagyaték, szerencsés üzlet, vagy sorsjáték útján is szert tehet, ellenben szellemi javakat
csak munka, fáradság és küzdelem által szerezhet. Másrészt viszont az anyagi javakat
elveszítheti csalás, sikkasztás, rablás, spekuláció, szerencsétlenség, vagy elemi csapások
által, de a szellemileg szerzett javak elidegeníthetetlen tulajdonai maradnak mindörökké.
Jézus tanácsa, hogy “Ne gyűjtsetek olyan kincseket, melyeket megesz a rozsda meg
a moly...” pont erre figyelmeztet és int. Nem is az a baj, hogy néha valamire hajtunk és
megszerezzük, mert ez a mi teremtésünk. A baj ott kezdődik, amikor minden
figyelmünket és teremtő erőnket csak erre használjuk. Egyszerűen nem tudunk leállni.
Életünk egy mókuskerékké válik, amiből nincs kiszállás, hacsak vezetőink egy-egy
balesettel, vagy betegséggel ki nem emelnek egy időre, hogy legyen időnk átgondolni
dolgainkat. Ilyenkor van esélyünk egy másik kerékvágásba állni, gondolkodásunkat és
életünket megváltoztatni.
Elmúlik minden, amit az ember a földi világban alkotott, múlandó minden
vivmánya az emberi tudományoknak, amelyekre az ember olyan büszke. A tudomány,
amióta a föld áll, folyton-folyvást erőlködött, és igyekezett behatolni a titkok mélyébe, de
mivel rossz helyen kezdte kutatását, sohasem jutott messzebbre az első betű
felismerésénél.
A tudomány az a törekvés és módszer, amely az Istennek az anyagba írott
törvényrendszerét akarja kibetűzni. Isten törvénye, Isten igazsága benne van az anyagi
világban mindenütt; benne él az élő szervezetben. Isten törvényei, a természettörvények
minden atomban feltalálhatók.
A mai emberi tudomány reménytelenül küszködik, kutat és keres a lényegi
igazságok után. Esélye sincs, hogy az első lépésnél többet megtegyen a nagy titkok
megfejtésének az útján, mert csak az okozatot képes szemlélni, csak az anyagot látja, az
anyagban gondolkozik. Az okot, a szellemet, az anyag létrehozóját képtelen megérteni,
ezért elvet mint kutatási lehetőséget ebbe az irányba.

147
 Két féle gondolkodásmód létezik, az egységben látó analogikus és a részekre bontó
analitikus világszemlélet. Bár az analogikus gondolkodásmód az egyedüli lehetséges
megközelítési módja az isteni igazságnak, az élet titkának, az alkímiának, a mágiának és
a misztikának, amiből sok minden megfejthető, mai világunk korszelleme mégis az
analitikus gondolkozásmódot támogatja. Ez úgy törekszik megismerni a létezés és az élet
titkait, hogy szétszed mindent a legapróbb darabokra. Ezeket kutatja, vizsgálja, ezért
felaprózza magát szakosodott tudományágakra, hogy még alapvetőbben kutathasson.
Hatalmas sziszifuszi munkát végez értelmetlenül, mert a részekből az egészre
következtetni csak az elvetett analogikus, egységben látó gondolkozással lehetne, ezért
őrlődik saját eszmei kelepcéjében. Ha elfogadná a szellemet, mint alapvető princípiumot
és az anyagot, mint a szellem teremtményét, sokkal kevesebb erővel, sokkal messzebbre
jutnának a kutatásokban.
Sajnos az ember hiú és gyenge, mihelyt a végtelen tudásból a kezdőbetűt
megtalálta, máris önérzetesen veri a mellét, és máris megkívánja az ünnepeltetést, a
magasztaltatást, máris önmagát állítja mindenek fölé. Pedig az ember alkotása az
örökkévalóság erőihez mérten csak annyi, mint a tengerparton játszadozó gyermekek
fövényből épített várai. Jön egy hullámverés, és elseper mindent. A gyermek továbbmegy
máshová játszani, és hamar elfelejti, hogy ő ott valaha valamit alkotott.
Egykor elmúlik a Föld is, mert miután az anyag maga sem más, mint egekbe törő,
lázadó szellemek gondolatainak és érzéseinek terméke, amikor ezek az érzések, ezek a
gondolatok kivonatnak az anyagból — mert megtisztulnak és magasabb világba, az
örökkévalóság világába szárnyalnak fel (szellemesednek)— akkor megszűnik ez az egész
anyagi világ is. S ahogyan megszűnik a föld, úgy szűnnek meg az ég többi csillagai, a
bukott szellemek többi iskolái. „Ég és föld elmúlnak" — mert ezek ideig valók — „de az
én beszédeim semmiképpen el nem múlnak”, mert „az én beszédem lélek és élet" mondta
Jézus.
Az embernek az a titáni erőlködése, amellyel mindent meg akar tanulni, tökéletesen
értéktelen és meddő erőfeszítés, mert minden tudomány és minden bölcsesség benne van
a szellemben magában teremtése óta, hiszen Isten a legtökéletesebb szellem,
szellemgyermekeit a saját hasonlatosságára tökéletesnek teremtette. Az ember szelleme a
mindentudás birtokosa és ha sikerül megszabadulnia az anyag bilincseitől, minden
tudomány, minden bölcsesség és minden igazság meg fog világosodni tudatában. Tehát
az emberi szellem a fejlődése során nem okosodik vagy válik bölcsebbé a megszerzett
képességek és tudás révén, hanem lehántva tudatáról a sok-sok homályosító fátyolt, azaz
lélekerői tisztulásával, mind jobban és jobban kezdi visszanyerni emlékezetét arról a
tudásról, amelynek öröktől fogva birtokosa. Jellemző erre az “Áhá!” élmény, amikor
olvasunk vagy hallunk valamit, amivel még sohasem találkoztunk, de bevillan, hogy ezt
már tudjuk, milyen egyszerű, hogy nem jutott eddig eszembe?
Sok szellemiekkel foglalkozó ember hajlamos arra, hogy túlértékelje önmagát más
embertársaihoz képest. Azt hiszik, mert olvasottabbak, okosabbak, egészségesebbek és
bőségesebben élnek, ez magasabb szellemi szintre predesztinálja őket. Ezért hajlamosak
megítélni, lenézni, esetleg lesajnálni olyan embereket, kik szerintük “kevesebbet
nyomnak a latban”. Pedig itt soha nem tudhatjuk a szellemtestvéreink igazi értékét, mert
ez le van zárva látásunk elől.
A számunkra visszataszító nyomorék, mosdatlan koldus is lehet nálunknál sokkal
magasabb fokon, ha most éppen egy nehéz karmikus adósságot fizet, vagy
megpróbáltatik a magasabb szellemi lépcsőfokra emelkedés előtt. Az ilyen önmagukat

148
túlértékelők, másokat elítélők haláluk után keserűen szembesülnek valódi, lecsupaszított
szellemi értékükkel.
Mert milyen gyorsan múlnak el a földi élet kevés évei, és mennyire
megszégyenülve fog akkor ott állni a gőgös, hiú, becsvágyó szellem kivetkőzve összes
külső előnyeiből, a maga pőre mezítelenségében. És feleszmélve, maga köré tekintve,
meglátja majd, hogy más szellemek - kiknél értelmiség tekintetében önmagát sokkal
magasabbnak tartotta, magasan állnak fölötte s őt belső érték, erkölcsi magasság,
szellemiség tekintetében messze, sokszor igen messze túlszárnyalták.
Aki azonban józanul és szigorúan ítéli meg önmagát az megóvja magát az
elvakultságtól, mely eszes emberhez nem méltó és megismerve saját gyengeségeit,
figyelmét csak arra irányítja, hogy kiirtsa a saját hibáit.
Az emberi tudomány nem más, mint a föld viszonyaihoz való alkalmazkodás
rendszere. Innen van, hogy a földi tudományban tudósok, ha átkerülnek a szellemi
világba, tudatlanok és teljesen elmaradottak lehetnek szellemi szempontból, annyira
elmaradottak, hogy őket nem egyszer olyan szegény földi emberszellem veszi
pártfogásába, akinek a földön még csak az ABC megtanulására sem volt alkalma.
Tehát az emberi tudás, a tudomány önmagában, szellemi tekintetből, egészen
jelentéktelen dolog. Mivel a földi ember a földi tudományoknak túlzott fontosságot
tulajdonít, ez számára elháríthatatlan akadályául szolgálhat a testvéri szeretet és az
alázatosság megerősödésének. Pedig mindenkinek, aki szellemileg haladni akar, minden
hátsó gondolat nélkül magáévá kell tennie azt a gondolatot, hogy ő, még ha, a társadalmi
rangfokozat legmagasabb polcán állana is, semmivel sem különb, mint az a nagyon
szegény ember, akinek az emberi „műveltséghez” vajmi kevés köze van, aki lent a
szennyben és a piszokban mások legalantasabb munkáit végezve tengeti életét.
Ebből is láthatjuk, mennyire téves az elképzelésünk a szellemi ember fogalmáról.
Az érdekelvű gondolkodásmód egy hamis értékrendet tart fenn a szellemi dolgokkal
kapcsolatban. Ezt az ellentét sugallatára teszi a társadalmi élet minden síkján. A
társadalmi pozíciók elérése nem a tisztesség és becsület, hanem a hazudozás, lopás és
ámító szerepjátszás függvénye. Ugyanez az érdekelvű gondolkodásmód emeli ki a
társadalom "írástudói" közül azt a réteget, akiket kinevez a szellemiség fő-fő
hordozóinak, példaképeinek, megbecsült tekintélyeinek, akik ennek az érdekelvű vezető
struktúrának a "megmondó" alakjaivá válnak. Számukra veszélyes, hogy a társadalom
széles tömegei ráébredjenek az igazi értékrend áldásos hatására, mert ez a hamis
alapokon fekvő struktúra bukását jelentené, ezért akarják minden áron szellemi
sötétségben tartani az emberiséget. Ezek egyáltalán nem szellemi emberek.
A szellemi embereket nem a szavaik, hanem a cselekedeteik jellemzik. Ők soha
sem tesznek olyat embertársaiknak, amit nem szeretnék, ha mások tennének velük. Életük
legfontosabb feladatának tekintik, hogy az alacsonyabb rezgésszámú erőket magasabb
rezgésszintre emeljék, bár lehet, hogy ezt tudattalanul teszik. A szeretet gyakorlásának
Isten és felebaráti vonatkozását tudatosan irányítják és teszik.
Az embert két nagy teher gátolja a haladás útjában. Az egyik az, hogy nagyon akar,
és mindenképpen igyekszik az ő félrefejlődött egyéniségét érvényre juttatni. Aktív akar
lenni ott is, ahol teljesen passzívnak kellene lennie. Ez a nagy aktivítás arra ösztönzi az
embert, hogy az egyszer hallott, felfogott, vagy elfogadott, jól vagy rosszul megértett
igazságot azonnal keretekbe foglalja, lerögzítse, pontokba, rendszerekbe osztályozza.
Ezzel a nagy akarással aztán észre sem veszi, mikor fordul el a szellemiségtől, és válik
csak a külsőnek, a keretnek, a dogmának, a tradíciónak őrévé.

149
 A másik nehéz megterheltetése az embernek az az aggodalom, amely őt arra
készteti, hogy kivont fegyverrel álljon a keretek, a dogmák, az előítéletek, tradíciók és
minden néven nevezendő külső formák védelmére, hogy valamiképp azokon csorba ne
essék, valamiképp a megszokotton változtatás vagy módosítás ne váljék szükségessé.
A fáradt, tévedező gondolkodás természetes következménye ez. Hasonlatos ez
ahhoz, mint ha valaki balga módon a nap sugárzó, ragyogó világosságát akarná
tartályokban felfogni, hogy legyen neki akkor is, amikor a nap leáldozott. A nap pedig
reggel felkel, megteszi a maga útját az égbolton, arany sugaraival élettel önti el az egész
tájat, amely felett végigvonul.
A szellemi világosság is olyan a szellemek számára, mint a nap világossága a
természeti világ számára. Az anyagi ember azonban nem tárja ki a lelkét a szellemi
világosság elé, azaz nem állítja félre az emberi énjét, nem rázza le magáról az emberi
gondokat, aggodalmakat, vetélkedéseket, ambíciókat, irigységet és egész sorát azoknak a
terheknek, amelyek a testéi. Hanem mindezeket folyton magával cipeli, és ezek megkötik
őt és megakadályozzák abban, hogy a szelleme kitárja egész felületét a szellemi
igazságnak. E helyett az ember a szellemi világosságot meg akarja kötni, formába akarja
rögzíteni, és ha egy újabb világosságrészecske közeledik hozzá, gyanakodva és
aggodalmaskodva szemléli, féltékenyen őrizve tartályát, amelybe a régi világosságot
bezárta.
Pedig ha azt a tartályt megnyitná, meglepve tapasztalná, hogy a világosság nem
hagyta magát megfogni. Amint a napnak fénye eltávozik a bezárt falak és a bezárt
tartályok közül is, ha a nap elvonult: ugyanúgy a szellemi világosság is azonnal elillan,
mihelyt a dogma, a keret, a szabályzat, szóval az emberi rendszerképzés meg akarja
rögzíteni.
A szellemi világosságot is úgy kell fogadni, ahogyan a természet fogadja a nap
világosságát: kitárni eléje a lelket, a szellemet, hadd ragyogjon rá a világosság, hadd
hassa át, hadd végezze el azt a szent, átalakító, titkos, benső munkát, amely a szellemet
növeli, fejleszti, színessé, ragyogóvá teszi. Anélkül, hogy az ember maga gondoskodnék
szorgos gondoskodással arról, hogy az ő szellemi nagyságát megnövelje.
Ezért tanácsolja az Üdvözítőnk, hogy legyünk olyanok mint a kisgyermekek. Ők
még mindég és mindenre nyitottak, nincsenek korlátaik, hogy ezt vagy azt nem fogadom
el. Nincsenek korábbi, nevelésből fakadó bebetonozott hiedelmeik, melyek gátolják a
befogadó és elfogadó képességüket. Az ilyen emberekkel Jézus urunk sem tudott mit
kezdeni. Elmondta a saját véleményét és ha erős korlátokat tapasztalt, nem szállt vitába,
nem erőltette a maga igazát, egyszerűen megjegyezte, hogy "legyen a te hited szerint".
A keleti ember igénytelen, türelmes, misztériumokra hajlamos. A nyugati ember
gyorsan, kapzsin, mindent azonnal tudni akar, és ebben a nagy kapkodásban eltéved; nem
tud hosszan elmélkedni, a misztériumok világában időzni és felfedezéseket tenni. Így a
misztériumok világa többnyire idegen marad a számára. Tudás és tudatlanság, ismeret és
babona, két ellenkező pólus. A nyugati ember ezt gyakran összetéveszti, összekeveri.
Misztériumok nélkül nem lehet lelki életet élni. Lelki élet nélkül pedig az ember csak
látszatéletet él. Élni látszik, de lélek szerint halott. Az ilyen emberekre mondja az Úr,
hogy „a halottak csak had temessék az ő halottaikat.”
Lélek és igazság szerint kell élni, de az igazságot az embernek a misztériumok
világából kell merítenie. A misztériumok nem bontakoznak ki csak úgy maguktól a
kíváncsiságtól hajtott ember előtt, és nem nyílnak ki az erőszakosak és követelődzők előtt
sem. A titkokat, az isteni csodálatos titkokat többszörös sűrű fátylak fedik, és az
embernek hittel és bizakodva, türelmes várakozással kell a misztériumok kitárulkozása

150
elé menni. Valaha, a régi kultúrák emberei jobban értették ezt. A főpap nemcsak a
külsőben viselt nagy méltóságot és tisztséget, hanem valóban beavatott volt a születés és
a halál misztériumának titkaiba. Ismerték a beavatás pontos előírását, mert hiszen embert
beavatni Istennek titkaiba nagy-nagy felelősség.
Krisztus a bűnbocsánat legnagyobb misztikusa. Egyáltalán a legnagyobb misztikus.
Az anyaghoz való nagy ragaszkodás, az anyag gyűjtése, halmozása mindent kiöl az
ember lelkéből, ezért a magasabb láthatatlan világ hallgat előtte. Nem nyilatkozik meg
neki, nem tud oda belépni, nem tud onnan erőket, tudást, a valóságnak megfelelő
ismeretet lehozni.
A misztériumok világában, a mágia világában minden úgy mutatkozik meg, ahogy
van. Amit az igaz, a tiszta, az önzetlen érzésekből tettek az áldozati oltárra, annak füstje
csodálatos arany és ezüst permetként szállt fel a teremtő trónusához. A sötét indulatoktól
vagy önzéstől indítva adott áldozat füstje viszont sűrűn, feketén gomolyogva szállt alá. A
misztériumok világából, a fehér mágia világából tud, vagy tudhatna az ember minden jót
meríteni magának, mert a mágia világa a láthatatlan erők világa.
Mindent, ami él vagy élni látszik, mindent, ami mozog, láthatatlan szellemi erők
irányítanak. Minden a szellemből, annak köntöséből, azaz annak erőállományából, vagyis
a lélekből indul ki. Az érzéseket, a vágyakat és a gondolatot leállítani nem lehet. Az
érzések, gondolatok és vágyaknak ez a különböző minősége a színek egész kavalkádját
hozza létre, amelyek vagy csodálatosan foszforeszkálnak vagy tompán, mondhatnám
lesújtóan jelentkeznek az asztrál és mentáltestek aurájában. Ezek a színek mutatják meg a
teremtményben lévő érzések és gondolatok helyességét vagy helytelenségét; a
helytelenség bűnhöz vezet, a bűn pedig már a betegségnek csíráit hordozza magában.
Ezek a sűrű gomolyagok előbb csak gombostűnyi nagyságú pontokat, összetapadásokat
alkotnak, hogy aztán a hasonló a hasonlóhoz vonzva lavinává kerekedjen és amikor ezek
a fajta erő-pontocskák így naggyá nőnek, akkor az, aki ezeket a bűnös gondolatokat,
érzéseket kibocsátotta magából, minden uralmát elveszíti felettük, és az erők
játéklabdájává válik.
Milyen sokat kellett megtennie a kelet embereinek azért, hogy az isteni
igazságokhoz hozzáférhessen, közelebb juthasson, és az igazság megajándékozhassa
ismerettel, békességgel, nyugalommal, a dolgok kivárni tudásával, megelégedéssel. Íme
Krisztuson keresztül, a nyugati embernek megadatott egyszerű szavakban mindaz, amiért
a keleti embernek nehezen kellett megküzdenie. A misztériumok világához is közelebb
juthatna az ember a helyes Szentírás ismereten keresztül. De csak a szavakat, a
gondolatok külső köntösét látja. A betű pedig öl.
Mi a legnagyobb titok az ember részére? Önnönmaga. Hiszen nem tudja, honnan
jön, hova tart, milyen életek állnak mögötte, miben vizsgázott jól és miben bukott el.
Nem ismeri saját természetét, és nem is kívánja megismerni. Meg van elégedve
önmagával úgy, ahogy van. Különbnek, jobbnak, többnek, értékesebbnek tartja magát
nemzet szerint is, és emberként is. A másik ember satnya, fejletlen, gyengébb oldalát
hasonlítgatja össze az ő esetlegesen tisztább vagy egy kicsit fejlettebb oldalával. Titok
előtte, ki is ő? Mi végett van a világon? Milyen utat is kell bejárnia? Mi a munkája és
feladata?
Nem véletlenül, hanem okkal és céllal van az ember előtt lezárva a múlt és titkos
fátylak, misztikus fátylak takarják el előle a jövőt. Minden rossz az emberből jött elő, a
hitetlenségéből, rossz szándékából, rossz irányválasztásából és abból, hogy lekicsinyítette
és lekicsinyli az isteni igazságokat, az isteni világosságot, amely eligazíthatná az élet
útvesztőiben. A baj az, hogy látják a bajt, de nem változtatnak, hanem kitartanak mellette

151
makacsul. Az igazság ellenében a rosszhoz makacsul ragaszkodni és kitartani hazug,
helytelen, téves, tévelygő gondolatok, irány, elv, elgondolások mellett, ez kimeríti a bűn
fogalmát. Tehát nem a véletlen műve lesz a vulkánok kitörése, a földmozgások, a
földrengések, az éhínségek, a pusztító viharok, az orkánok, a szárazság vagy az árvizek,
mert az ember azt kapja vissza, amit beleadott.
Az embert ne tévessze meg az az ismerete, hogy kegyelmi korszakban él és ezért
nem érheti őt semmi veszedelem, hanem kövessen el mindent, hogy cselekedetei,
gondolatai, érzései, vágyai, egész élete, az Isten előtt kedves legyen és, hogy ő maga
ajándék legyen, ne pedig átkára legyen másoknak. Az átok maga is misztérium az ember
előtt, mágia, erőknek megkötése. Ha valaki rászolgált, az átok megfogja. Ha nem,
visszaszáll arra, aki az átkot kimondta.
Jól tenné a nyugati ember, ha visszatérne az egyszerűséghez és igénytelenséghez,
jól tennék ha itt nyugaton az egyházak és vezetőik felfigyelnének arra, amit a láthatatlan
világ kínál. Az egyházakból elillant a misztérium. Mindent betűről betűre akarnak
megmagyarázni, mindent a megszokott rituálék szerint gyakorolnak, mindent erősen
lecövekelnek, változtathatatlanul lerögzítenek, vagy éppen ellenkezőleg, a fürdővízzel a
gyermeket is kiöntik.
A szellemtannal foglalkozók egy része késztetést érez, hogy a számára érthető és
általa elfogadott szellemi tanításokat továbbadja, terjessze. Vállaljon fel áldozatokat is, ha
kell. Ne sajnáljon fáradtságot, időt, sőt még anyagiakat sem, csak minél több emberhez
eljuthassanak a tanítások, minél többen megkaphassák ennek a fajta szellemi
felemelkedésnek a lehetőségét. Mellesleg ezt tették az apostolok annak idején, később a
misszionáriusok, sőt napjainkban a Jehova Tanúi is, mindenki a “maga igazát” igyekszik
terjeszteni.
Nincs is ezzel baj addig, míg a vezérelv a szeretet és az önzetlenség, de amint az
önzés, hiúság és a gőg megjelenik a szándék degradálódik és bűnbe fordul. Ezért a
szellemi vezetők, szerénységre és alázatosságra intenek. Figyelmeztetik a
szellemtanosokat, hogy a szellemtan terjesztése nem az ő dolguk, hanem a szellemeké.
Egyedüli feladatuk csupán az önmagukon való munkálkodás, az önnemesítés, a tudásuk,
az erkölcsi és az akaraterőik gyarapítása.
Maradjanak abban a szűk, szerény keretben, amelyet a bölcs és jóságos Gondviselés
szabott ki számukra. Ne bocsátkozzanak egetverő hódító hadjáratokba. Az eleven
példaadásnál nincs hatalmasabb hódító fegyver. Azzal győzött Urunk és Megváltónk,
azzal győztek az apostolok is. A példaadással kell meghódítani a világot; elsősorban a
szűkebb családi környezetben, ismerősök körében s folyton szélesebb körben adjanak
példát, mint ahogy a vízbe dobott kő mindinkább tovább terjedő hullámgyűrűket idéz elő.
Az eleven példa ellenállhatatlanul hódít.
Minden munka, amit az ember Isten szolgálatában végez, csak akkor nyeri el
jutalmát, ha az ember semmi jutalomra nem gondol, és mindent csak Isten iránti
szeretetből, csak az Isten gyermekei, az ő testvérei iránti szeretetből tesz. Mert aki
önmaga iránti szeretetből, jutalomra való kilátásból tesz valamit, az azt gondolja: adok,
hogy te is adj: az ilyen ember kufárkodni akar Istennel, az ilyen aljas önző; már pedig
önzőt az Isten nem használhat a maga szolgálatában.
Lukács evangéliumának szellemi magyarázatában van egy kis rész, amelyben a
tanító szellem néhány tanácsot ad azoknak, akik ezt a fajta szellemi tudást bizonyos
fokon megszerezték és birtokolják. Jézus mondta a tanítványoknak: „Néktek adatott,
hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példabeszédek által szólok". Ezzel
értésükre adja, hogy nem mindenki értelme érett meg ennek a tudásnak a befogadására.

152
 A gyermekek értelme is, bizonyos korig a valóságot csak mesék formájában képes
felfogni. A mesékben is az örök igazság, a jó és a rossz küzdelme és a jó győzelme van
képekben elrejtve. Így a gyermek lelkébe legkisebb korától beoltódik a jóság, az
erkölcsösség és az áldozatkészség eszméje. Jézus a példabeszédeit az emberiség azon
részének szánta, akik értelme a mai kor emberéhez képest még gyermekcipőben járt.
Az utolsó vacsora alkalmával Jézus elmondta tanítványainak, hogy még sok
mindent el kellene mondania, de mivel még képtelenek felfogni, ezért majd az utolsó
időkben elküldi a Szent lelket, hogy átadja az emberiségnek ezt a tudást. A mai napokra
ez a tudás el is jutott hozzánk, közel százötven év médiumi közvetítései révén.
Most pedig lássuk a szellemvilági tanácsokat a szellemi úton járók számára:
“Működjetek felvilágosítólag ott, ahol sötétség uralkodik, működjetek csillapítólag
ott, ahol rikító fény meghamisítja a tiszta látást. De ne kényszerítsetek senkit, ne
gyakoroljatok nagyon is közvetlen befolyást senkire, mert a megismerésnek minden
egyéni szellemből magából kell kifejlődnie.
Ne fukarkodjatok a ti tudásotokkal, de ne erőszakoljátok azt rá másokra, hanem
hintsétek el a magot, ahol csak lehet, szóval, tettel és érvekkel. A gyökérverést és
csírázást azonban bízzátok Istenre. Ezzel teljesítettétek is kötelességeteket. Ha ennél
többet akarnátok tenni, a mag csírázásának erőszakos elősegítésével felkeltenétek az
ellentmondás szellemét, félénk lelkekben kételyt és aggodalmat támasztanátok, a
megátalkodottakban pedig gúnyt, becsmérlést és káromlást.
Ne titkoljátok tudásotokat, hadd világítson, de ne kérkedjetek vele, mintegy
feltűnési vággyal fitogtatva azt, mert ez már felfuvalkodás és eltávolítja tőletek az
embereket. A tudás leghatékonyabb tanító eszköze a példamutató élet és nem az ha
fűnek-fának beszélünk róla, ha kell, ha nem. Az igazi tanító nem csak mondja, hanem éli
azt amit tanít.
Aki ellenszegül a megvilágíttatásnak, akár aggodalmaskodásból, akár gőgből, az
nem nyerheti el a világosságot, mert ez még nem érett meg arra, hogy azt befogadhassa,
ennek az akarata még álokoskodások által, a szofizmák által van lenyűgözve, ezért vitába
szállni velük nem szabad."
Leszületés előtt szellemünk felvállalt egy életfeladatot és erős fogadalmat tett
szellemi vezetői jelenlétében, hogy végrehajtja feladatát. Az életfeladat terheihez és
megpróbáltatásaihoz elegendő erőt is kapott és nagyon sok kísérő és kísértő szellemet is,
akikhez sorsunk valamilyen formában kötődik, akikhez elvarratlan karmikus szálak
fűznek. A gondviselés mellénk rendelte őket, hogy tanulhassanak tőlünk és példánkból
okulhassanak. A fejlett szellem sohasem pihenhet, ha törvényesen akar élni,
munkálkodnia kell önmagán és másokért.
A fejletlen, gyarló ember környezete többnyire hasonló fokozatú szellemekből áll,
amelyek mindegyikéhez karmikus szálak kötik, tehát elintéznivalója van kivétel nélkül
mindegyikkel. Természetesen ő ennek nincs tudatában. Környezete az ő lelke nyitott
oldalának mozaiktükre, melyek megmutatják vétkes hajlamait, szenvedélyeit, melyek
mindegyikét egy vagy több személyiség képvisel környezetében. Ha arra az elhatározásra
jut, hogy megjavul, megváltozik, akkor az ember jellembeli változásai révén a tükörkép
is változik, kicserélődnek a szereplők a környezetében.
Például egy szellemi sötétségben levő hitetlen, materialista, aki csak a test élvezeteit
hajszolja, csak a testnek él, egyszerre nem lehet szellemi emberré. Amikor először kezd
figyelni arra, hogy hátha mégis igaz az a mese, hogy a lélek halhatatlan és a test halála
után tovább él, azonnal eszébe jut a felelősség, mely reánehezedik, és amelyet magával
kell cipelnie a túlvilágra is. Ennek a felelősségérzetnek első felébredése egyszersmind

153
első támadás azokkal a szellemekkel szemben, akik saját hitetlenségükkel, sőt
istentagadásukkal szemben találják most a hatalmukban tartott, illetőleg általuk vezetett
ébredező emberszellemet. Ezek a szellemek jelen vannak úgy az asztrál, mint a fizikai
síkon, ahol ők az eddigi elvtársai, akik meg vannak botránkozva, hogy mi történt
társukkal és erőnek erejével igyekeznek megtartani a régi közös elveik mellett.
Az ébredező hitnek megszilárdítására irányuló komoly szándék és erős akarat
fontos tényezője annak, hogy megküzdhessünk a hitetlenség szellemeivel, s
lefegyverezhessük őket. Az Isten végtelen bölcsessége sohasem engedi meg, hogy a
hitetlen szellemek seregéből erősebb ellenfél tartsa az embert hatalmában, mint
amilyennel ő istenadta józan eszével és akaratával meg ne küzdhetne. Az ébredező és
erős kézzel védett hit a hitetlenség szellemeinek nem eltávolítását, csak meggyengítését
vonja maga után. Nem is távolodhatnak el az ember mellől, mert a karma törvényénél
fogva vannak kapcsolatban vele, s együtt kell haladniuk. Mert ezen a téren sincsen
véletlen. Minden ember kísértőinek van valami bűnös viszonylatból származó számadása
az illetővel, akinek környezetében, mint szellemnek, meg van engedve tartózkodnia, s
kipróbálnia az erejét rajta azért, mert egykor fordított viszony volt közöttük, s amaz volt
az ő kísértőjük akár mint ember, akár mint szellem.
Hinni csak az tud, aki megérzi az ő semmiségét és tehetetlenségét, s el tudja
fogadni, hogy van egy teremtő s kormányzó erő, melynek minden teremtett lény létezését
köszöni s melyre neki támaszkodnia kell. Aki azonban azt hiszi, hogy önmagától is képes
valamire, s minden, ami vele történik, az ő munkájának eredménye, annak gőgje és
elbizakodottsága csak hosszú idő múlva képes annyira megadni magát, hogy az erős hit
fegyverével védekezhessék kísértőivel szemben. Tudjuk, hogy minden ember gőgös és
elbizakodott, s ez az oka annak, hogy igen sok szellemi ellensége van. De ha egyszer
nehéz küzdelem árán hitében mégis annyira megerősödött, hogy törvény szerint
hozzákapcsolt kísértőinek nemcsak ellen tud állani, hanem képes azokat a jó útra is
téríteni, — akkor elkövetkezik számára az a kegyelmi időszak, amikor szellemi vezetői
feladatot adhatnak neki azokkal a szellemtestvéreivel szemben is, akikkel nincs
számadása, kiegyenlítése.
Addig, míg csak azokkal a kísértőkkel harcoltak, akiket saját hibáik, vétkeik
vonzottak és kötöttek hozzájuk, tulajdonképpen maguknak szolgáltak, karmikus
adósságaikat törlesztették. De ha ezzel a munkával már elkészültek, s képesek a hozzájuk
vezetett többi testvéreikért is dolgozni, munkálkodni, — ezt a munkát már a szó szoros
értelmében az Úrnak és az Úr dicsőségére, örömére végzik.
Minden istenhivő, szellemileg öntudatra ébredt, s öntudatosan gondolkozó és
szellemileg munkálkodó embernek egy bizonyos, meghatározott számú szellemtestvér
van kiosztva azzal a feladattal, hogy vele szemben a térítés, javítás munkáját elvégezze.
Addig, amíg ezt hiánytalanul nem teljesítette, a testbe öltözött szellem nem végezte el azt
a feladatot, amire vállalkozott. Az egyik ember előbb, a másik később ébred fel szellemi
öntudatára. Ez sem véletlen, ennek is megvan a maga magyarázata. Az evangéliumi
szőlőmunkások csoportjai különböző időben állottak munkába, s fogtak hozzá az Úr
szőlőjének munkálásához, és azért mégis egyformán kapták meg a bérüket. Igen, mert ő
tudja, hogy kinek a számára mikor érkezett el a munkába állás ideje és számára nem a
munkálkodás mennyisége, hanem az eredménye a fontos, még ha az utolsó órában is
születik meg.
Csak a harmonikus, lassú és óvatos haladás érleli valójában a szellemet, s csak az
így érlelődő és erősödő emberek számíthatnak arra, hogy szellemi vezetőik segítségével

154
valódi érdemeket fognak tudni szerezni maguknak az örök életre, azoknak a testvéreiknek
szellemi előhaladása révén, akik rájuk voltak bízva.
Önmagát nem szolgálhatja az ember, kell tehát, hogy valamely urat szolgáljon;
vagy Istent, vagy Istennek szolgáját, az ördögöt - és akinek szolgál, az gondoskodik róla.
Isten szolgálatában csak azt találja meg az ember, amire szüksége van; nem többet, és
nem föltétlenül azt, amire vágyik, de az ördög szolgálatában megtalálhat mindent a
fizikai síkon, amit csak óhajt, s ezt azért teszi, hogy az ember készségesen szolgálja őt.
Tehát az isteni rendeltetés becsületes útján az ember csak azt találja meg, amire szüksége
van és nem többet; az ördög eszköze a bűn által azonban azt is megtalálja, amit óhajt.
Nagyon sok ember kerülhet ez által a sátáni erők rabságába, mert az emberek
önzőek és kapzsik, mindig többre vágynak, mint amennyire szükségük lenne. Itt ne egy
Falstaff-i egyezségre gondoljatok, hanem az agyaghoz kötődésre, ami nem más mint az
állandó odafigyelés és a hozzá ragaszkodás. Fel sem fogja az ember ez mekkora erejű
bilincs az ember lelkén, Minél több van, annál több kell, bármi áron, a ragaszkodás pedig
sokszor nevetséges. Próbáljátok csak kilökni a szemétbe a nagyi valamelyik széthasznált
konyhaeszközét, hogy vesztek helyette újat és megértitek.
Szükséges, hogy mindenki dolgozzon és tevékenykedjen, mert ez kell biztosítsa
jövedelmének, megélhetésének forrását. Ezzel minden embernek meg kell elégednie.
Vágyhat többre és jobbra, de tudnia kell, hogy azért arányosan többet kell nyújtani és
dolgozni. Hasznos tanács a mértékletesség betartása, nem szabad többet használni, mint
amennyit a szolgálat biztosít. Teljesen beteg gondolkozásmód a fogyasztói hozzáállás,
amely nem ismeri a kivárást, amikor az összegyűlt takarékból vásárol az ember. A
fogyasztó türelmetlen, most azonnal kell neki amit megvágyott, erre a sátáni erők
lehetőséget nyújtanak az uzsora révén, így a szegény emberke fölveszi a kölcsönt és a
csapdájukba kerül, mert ezután a havi bevételének tetemes része a sátáni erők markába
kerül. Tovább nem ragozom, mert mindenki ismeri a helyzetet.
Testetöltéskor minden ember talentumokkal, azaz erővel és képességekkel születik.
Pont annyit kap, amennyi életfeladata elvégzéséhez szükséges, hiszen ahol "rend" van ott
nincs pocsékolás. A vagyonba születés sem véletlen. Ezt azért kapja a szellem, hogy
gyarapíthassa vele talentumait, amit úgy kell érteni, hogy szellemi szempontból nem a
vagyon gyarapításával nő a talentumok száma, hanem a vagyon segítségével elvégzett
nemes és önzetlen cselekedetek által, amit felebarátainkért és a közjóért kell feláldozni.
Nem az a jó, ha minden vagyonunkat szétosztjuk a szegényeknek, hanem ha okosan
kihasználjuk a lehetőségeket, melyeket a vagyon tud nyújtai, például biztonságos
munkahelyek teremtése, a közösségi élet és kultúra támogatása, bizonyos önhibájukon
kívül nyomorba jutott családok és árvák megsegítése, felemelése és még sorolhatnánk.
Hasonló a helyzet, ha valaki rendkívüli értelmi vagy művészi képességgel, tanítói
vagy vezetői életre születik, a talentumát csak úgy szaporíthatja, ha képességét kizárólag
a köz javára fordítja valamilyen formában. Tehát mindkét esetben a testetöltésbe fölösen
lehozott erő és képesség azért adatott, hogy a közjóért többet tehessen a szellem, mint egy
átlagember. Ezt ő vállalta fel születése előtt, megfogadva, hogy velük csak a jót szolgálja.
Aki életfeladatáról megfeledkezve ezeket az előnyöket önző módon csak a maga
előnyeire, hasznára fordítja, az szellemi szempontból olyan, mintha a kapott erőket
kidobta volna az ablakon, elpocsékolta a szellemi kincseit, ahelyett, hogy gyarapította
volna őket. Halála után, amikor számon kérik a talentumait, rájön, hogy úgy viselkedett
életében, mint egy tolvaj és az ítéletet maga a szellem hozza meg saját maga fölött.
Aki ezt a könyvet végigolvassa és megérti, arra mondhatjuk, hogy szellemi ember.
Azokra érvényes, hogy amit a szellemvilágtól kapunk, mint tanításokat, azok szellemi

155
kincsek "melyeket nem esz meg a rozsda és a moly". Akik csak úgy elolvasgatják és a
kukába lökik, fogalmuk sincs arról mekkora a felelősségük és az adósságuk a
szellemvilággal szemben, ezekért a kincsekért. Valamikor, leszületésünk előtt
könyörögtünk ezekért a lehetőségekért, és most megkaptuk. Senkinek sem kerülnek
véletlenül ezek az anyagok a kezébe. A kincsek megkapása önmagában értéktelen
lelkeink számára, csak akkor változik értékké, ha átadjuk másoknak is, bárkinek. Lehet
egy barát, családtag, rokon vagy ismerős, esetleg Róza néni a szomszédból. Hogyan kell
ezt csinálni? Finoman, puhatolózva lehet feldobni a témát. Ha ellenvetés, ellenállás
tapasztalható, azonnal más témára kell váltani, olyanra, ami az illetőnek megfelel.
Számtalan módja van a magok elhintésének és aki meg sem próbálja, soha nem fogja
megtudni, mekkora kincs úszott el az orra előtt. Ezért is a legnagyobb emberi vétek a
múlasztás, mert ez már nem tehető jóvá, mint a többi.
Megvilágosodás az, amikor az ember élményszinten rájön, hogy a saját szelleme és
Isten mindig is egy volt, csak ennek az egységnek nem volt tudatában!
A megvilágosodottak azzal, hogy azt mondták, hogy Isten mindennel azonos, vagy
Isten semmivel sem azonos, mindkét esetben egy igazságot fogalmaztak meg.
A megvilágosodott átéli saját szelleme és a Világszellem egységét. A
megvilágosodás egy különleges tudatállapot változás. Általa éli át az ember, hogy
minden, amit eddig másnak, rajta különállónak hitt, valójában a fel nem ismert önmaga.
Krisztusig a megvilágosodás azt jelentette, hogy ellobban az „én” és „nem én”
kettősége, és az ember személytelenül visszaolvad a Világszellembe. Krisztus óta egy
jelentős változás történt: Most már nem a személytelen felolvadás a cél, hanem a tudatos
eggyé válás Istennel, az „éntudat” megtartása mellett.
A megvilágosodás során a belső tér fokozatosan egybeolvad a külső térrel. Eggyé
válnak, ott és akkor ismerjük fel, hogy sohasem voltak elválasztva, sohasem voltak
különállók, mindig egy és ugyanazok voltak.
A megvilágosult tudja: ahhoz, hogy a világon ne legyen többé szenvedés, a szívedet
kell megváltoztatni, nem a világot.
A megvilágosodottakat lehetetlen rabszolgává tenni, mert ők ép oly boldogok a
rabszolgaságban, mint szabadként! A megvilágosodott tudja, hogy a gyémánt, mindaddig
kő, amíg az ember fel nem ruházza értékkel! A megvilágosult nincs kiszolgáltatva sem az
életnek, sem a halálnak, sem a növekedésnek, sem a pusztulásnak, sem a sikernek, sem a
bukásnak, sem a szegénységnek, sem a gazdagságnak, sem a dicsőségnek, sem a
szégyennek.
A szellemi törvények az átlagember segítői, amíg nem látja tisztán, hogy mikor mi a
helyes, addig ezek segítik döntéseiben. A megvilágosodottak nem a törvények szerint
cselekednek, hanem – kozmikus tudatuk lévén – egy adott szituációban mindig látják,
hogy mi az összes létező javát szolgáló tett, és azt teszik, gondolják, vagy mondják.
Nagyon szemléletes Karsay István humoros meglátása, hogy megvilágosodáskor az
ember olyan, mint egy betörő, aki előbb elmegy létrát lopni, majd felmászik az emeletre,
betöri az ablakot és bemegy. Később észreveszi, hogy a földszinten nyitva volt az ajtó. A
legviccesebb benne, hogy később rájön, hogy a saját lakásába tört be!

Az egész három dimenziós fizikai világ, melyben az ember él, érzékszerveivel

észlel és kezével megérint, az mind szuggesztió, más néven illúzió. Gondoljuk csak
végig, miért van ez így? A természet, a tárgyak és bármi anyagi, a gondolatok
szüleményei. Maguk a konkrét építmények is előbb a gondolattestben (mentáltest)
születtek meg mint formák, majd az érzelemtestben (asztráltestben) kialakul a vágy, hogy

156
a formák életre keljenek. Ekkor megjelenik a láthatatlan világban az építmény
gondolatformája körülvéve az érzelemtest erővel telített fluidjaival, mint egy fantom.
Most már csak a szellem akarata szükséges, hogy a forma a fizikai síkon is
megvalósulhasson. A gondolattestben a leghatékonyabb teremtő működés a szellem
képzelete, a végrehajtója pedig az akarat.
Szuggesztiók a falvak, a városok; szuggesztió az egész kultúra és civilizáció,
szuggesztió az anyag maga, — mert hiszen mi más hozta létre az anyagot, mint azok a
gondolatok és érzések, amelyeket a bukott szellemek magukból kisugároztak — ezek a
fluidok tömörültek össze anyaggá. Tehát az anyagvilág gondolatoknak és érzéseknek
vetülete: szuggesztió.
Szuggesztió az emberi test; mert hiszen ezt a lélek alkotta a maga gondolat- és
érzéstömegével, mint az annak kifejezésére szükséges szervet, műszert, mint ahogyan az
egyes szerveket a gondolat és az érzés a maga szükséglete szerint fejlesztette és fejleszti
ma is. Tehát szuggesztió az egész élet, s ez a szuggesztió nyomja, sajtolja, szenvedteti, és
gyötri az embert. Szuggesztió maguk a szférák is, mert hiszen a bennük lakó szellemek
gondolatai és érzései vannak a szférákban összetömörülve és képezik a szférák anyagát.
Mindezek a szuggesztiók tartják együtt és tartják fogva a bennük lévő szellemeket.
Miután pedig ez a szuggesztió mint kényszer veszi körül a szellemet, amely
megkötözi a szabad akaratát, keresnie kell, hogyan lehet ez alól a szuggesztió alól
szabadulnia? Úgy, hogy ezekből a létesítményekből, amelyek itt vannak, ki kell vonnia
azt az erőt, ami ezeket létrehozta. A gondolatok és érzések ereje alakult át anyaggá, tehát
a gondolatokat és érzéseket kell kiszabadítani az anyagból (az anyag szellemesítésével).
Ha kivonja az anyagból a gondolatokat és érzéseket, akkor az anyag mint füst és pára
elenyészik, és azzá lesz, ami volt a teremtés előtt: semmivé.
El kell hát szakadni az anyagtól; ki kell vonni az érdeklődést az anyagból! Nem kell
engedni, hogy az anyag és az anyagi lét, azaz az a látszat öröm, amelyet az anyag nyújt az
embernek — aki szintén anyag — igézete alatt tartsa az embert. Ez az igazi szabadság, ez
az igazi függetlenség! Erre a nagy szabadságra úgy juthat el az ember, ha fokról-fokra,
lépésről lépésre kivonja erőit az anyagból, ha nem ragaszkodik szeretetével az anyaghoz.
Természetesen ez nem megy egyszerre, csak fokozatosan lépésről-lépésre.

18. fejezet

Szférák

Minden szellemcsoport körül bizonyos szféra alakul az ő gondolataikkal és

érzéseikkel megtelítve. A szellemek az ő gondolataik és elveik szerint vonzatnak
csoportokba; tehát ha az elveik és az érzésviláguk közös, akkor egy csoportot képeznek.
Egy-egy ilyen szellemcsoport, ha megkapja a lehetőséget, hogy újraszülessen, bejárva így
egy fejlődési útját a léleknek, vagy feljebb emelkedik vagy a föld felszíne alatti világba
dobatik vissza. A felemelkedés valóban egy jól meghatározható, a föld légkörében
beazonosítható helyekre juttatja a szellemeket. Ezeket a légköri helyeket nevezzük
szféráknak, de nevezhetjük őket létsíkoknak is. A magasabb rendű és szeretetelvvel

157
telített gondolatok és érzések magasabb, az önzéssel, és anyagiassággal telítettek pedig
alacsonyan elhelyezkedő szférákat hoznak létre a föld felszínéhez viszonyítva.
Tulajdonképpen nem is abban van a földnek ereje, ami a földben benne van, a
kötött princípiumokban, hanem a felszabadult princípiumokban, a felritkult, szellemesült
anyagokban. Ezek képezik azokat az erőket, amelyek a föld életét fenntartják, és mindig
nagyobb és intenzívebb világossággal látják el. A jóra törekvő emberek testetöltésük
folyamán, szeretetükkel, önzetlenségükkel és a jó cselekedeteikkel megnövelik
rezgésszintjüket, amely automatikusan egy magasabb létsíkra sorolja be őket. A növényi
és állati világ azon részei, melyeket az emberszellem áthatott az ő rezgés-kisúgárzásával
az élete folyamán, vele emelkednek, abba a szférába, ahova ő emelkedett. Természetesen
ezek is testet öltenek újra és újra az anyagi világban, de minden egyes megjelenés
alkalmával tökéletesebb, jobb, igazabb kifejezési formát öltenek. Ez az anyagba való
alámerülés és folytonos minőségi emelkedés mindaddig ismétlődik, míg az életelv
annyira meg nem tisztul, hogy felszabadul a föld vonzóerejétől.
Minden ember napról-napra építi szférabeli otthonát, mert minden ember naponta,
alvás alatt a szférákba viszi szellemi eredményeit, így alakulnak ki fokról fokra a szférák.
Jézus tanítása, hogy "ne múljék el nap a te haragoddal", azt jelenti, hogy ha estig nem
oldottam fel magamban a harag érzéseit, azokat viszem fel a lelki otthonomba és a harag
hajlékát építem magamnak. Ez pedig tragikus jövőt jelent számomra és még csak
szemrehányást sem tehetek senki másnak.
Az általános ismeret hét szférát tart számon, de mielőtt rátérnénk a szférák
megismerésére meg kell jegyeznünk, hogy hét szellemi szféra van és mindegyikük hetes
rétegezettségű, tehát minden szférának hét különböző rezgéstartománya, azaz létsíkja van
tehát a szférák valós összlétszáma hétszer hét, azaz negyvenkilenc.
Mivel a könyvet magas szintű szellemi tanításnak szántam, ezért a szférákról több
forrásmű összevonásával igyekszek a lehető legalaposabb megismerést és megértést
biztosítani, ezért az általánosan ismert szférát gömbgyűrűnek vagy egyszerűbben
gyűrűnek nevezem és a bennük található rétegeződött tartalmakat szféráknak, mert a
szférákat úgy is lehet értelmezni, hogy a Földet hét légköri gömbgyűrű veszi körül és
minden gömbgyűrűben hét szellemszféra található. Sok szellem, aki e körökben
tartózkodik, azt hiszi, hogy valamely csillagban lakik, holott az csak szféra, a Föld és a
Nap közötti gömbtérségnek egy része. Ezek a szférák mint kis világrészek a Föld és a
Nap közötti térségben vannak; magukban foglalják az egész föld térképét, feltaláljuk
bennük mind az öt világrészt, a Föld minden nemzetét és vallását.

Első gyűrű

Ez a testi emberek világa. A léleknek minden gondolatát és érzését az ösztön

irányítja, magasabb, szellemibb törekvések itt még nem találhatók. Az értelem kizárólag
az önzést szolgálja. Az első gyűrű szférái még annyira anyagiak, annyira sötétek, annyira
burkoltak, hogy a benne tartózkodó szellemek alig vannak az értelemnek magasabb
fokozatán, mint az álom-állapotban élő ember értelme. A lélek minden törekvése oda
irányul tehát, hogy az élet javait a maga részére megszerezhesse, s a legteljesebb
mértékben kihasználhassa.
Itt az érzések nyersek, durvák; harag, bosszú, kegyetlenség, erőszak, testiség és az
anyag imádása jellemzi e szférák lakóit; gőgös, dacos lelkek otthona ez a légkör. Ez
fogadja magába azokat a fejlődő szellemeket is, akik még nem régen kerültek a fizikai
világ felszínére. Másrészt azokat a szellemeket, akiknek lelkében még a nyerseség,

158
durvaság, erőszakosság, kegyetlenség, zsarnokság és uralomvágy, érzékiség,
bálványimádás, anyagelvűség, teljes hitetlenség, testiség, mind erős tényezők. Az
ellenségek gyakran találkoznak itt, egymás bosszúja elől menekülnek. Testet öltve a
gondviselés olyan pályára állítja őket, hogy alkalmat nyerjenek a kiegyenlítődésre.
Szellemei tehetetlenek önmagukkal és állapotukkal szemben, mert megdermedve és
megbénulva sokszor életteleneknek érzik magukat, mivel az életerejük amellyel segíteni
tudnának magukon, meg van merevedve. Számukra a megszületés, amely csak hosszú-
hosszú idő múlva következhetik be, valóságos mennyországi állapotot jelent.
Ez a gyűrű a purgatórium színhelye. A földfelszíntől két kilométer magasságig
terjed, a viharfelhők zónája. Itt vannak fluidikus formában a vérengző vadállatok,
valamint a halált okozó mérgező növények és azok a fűnemüek, melyek nem válnak
hasznára sem állatnak, sem embernek (gazok).
 
1. légköri gyűrű - 1. szféra
E pokolnak nevezhető szféra tulajdonságai: a fajtalanság és érzékiség bűnei.
Pokolnak nevezzük e szférát; pokol alatt a bűn és gyötrelem helyét értjük, melynek e
szféra teljesen meg is felel. A szellemek itt fizikailag is szenvednek, lelki testük oly sűrű,
hogy fizikai szenvedést éreznek. Itt a szellemek még az evés, ivás emberi szükségletét
érzik, anélkül, hogy kielégíthetnék. Gyakran megtörténik, hogy e szellemek egyes
csoportjai áttörik e szférát és lerohannak a Földre. Ezek aztán azok a kísértők, akik ordító
oroszlánokként járnak körül, keresvén, hogy kit nyelhessenek el. Ördögöknek nevezik
őket.

1. légköri gyűrű - 2. szféra

Ez a szféra gyilkosságot, háborút, párbajokat rejt magában és szintén pokol. Az első
szféra kemence forróságából igen hideg, nedves szférába jutottunk; a természet kihalt,
kopár. Borzasztó kimondani is, hogy a gyilkolás mániává, a gonosz szellemek általi
megszálltsággá válhatik.

1. légköri gyűrű - 3. szféra

Lakói öngyilkosok. Szintén pokolnak nevezhető. Ez a szféra olyan mint valami
nagy gyógyintézet. Itt igazi beteg szellemek vannak, akik őrültségben, képzelgésben,
csalódásokban szenvednek. Borzongató nyugalom és csend uralkodik itt, mint valami
határtalan betegszobában. Sűrű köd tölti be a levegőt, mintha ez a köd magukból a
szellemekből áradt volna ki, mintha azok zavaros gondolatai lennének. Itt a szellemekkel
mint tébolyodottakkal és betegekkel bánnak és könyörülő szellemek szeretettel ápolják
őket, míg rossz cselekedeteik tudatára nem ébrednek. Egyedül az őrültség menti az
öngyilkosságot, semmi más.

1. légköri gyűrű - 4. szféra

Rablók, tolvajok, hazugok szférája; pokol. Ez a szféra tele van útvesztőkkel,
rendetlenséggel, tisztátalansággal. Az ember egyáltalán nem tud tájékozódni benne és ez
a zűrzavaros látvány nagyon kellemetlen. A nagy mocsarak és ingoványok mérföldekre
terjednek. Zöld rétet látunk, rá akarunk lépni és posványba süllyedünk; majd ismét
útvesztőben találjuk magunkat, tele tüskés bozóttal, melyből kitalálni igazán művészet.
Ezeket mind a hazugság hozta létre. Minden virág hamis vagy utánzott; ha hozzá akarunk
nyúlni, szétmállik, semmivé lesz. A víz, mely tisztának látszik, tele van kígyókkal és

159
békákkal; mindenütt csalódás! A hazugságnak és a csalárdságnak posványa mindenre
rátapad.
A hazugság szellemeinek egészen sajátságos lelki testük van; burokjuk tele van
ráncokkal; ezekbe a ráncokba van beleírva minden hazugságuk, melyet mindenki
olvashat. A tolvajokkal, betörőkkel, rablókkal éppen így van. Minden lopott tárgy, legyen
az bár a legkisebb, itt ismét előkerül. Őrök vannak itt, kiknek kötelességük mindenre
felügyelni és rendet tartani. Olyan ez körülbelül, mint a földön a szigorú rendőrség, és
ezeknek az őröknek semmi sem kerüli el figyelmét.

1. légköri gyűrű - 5. szféra

Istentagadók, nihilisták, anarchisták. Ez is pokolnak nevezhető. A belépés ebbe a
szférába nagyon szomorú; valóságos orkán dühöng itt és a levegő mégis oly nehéz és
sűrű. Nincs fű, nincs virág, nincs madár e sziklás vadonban. A lények vagy szellemek,
kik e szférában laknak egymás mellett elmennek anélkül, hogy látnák egymást; vakok!
Láttam itt királygyilkosokat, vérontó forradalmárokat; öregek voltak, nagyon öregek,
vakok, süketek; tagjaikban égető fájdalom volt, úgy ültek barlangjaik előtt dideregve a
viharban. Mindig előttük állt a nyaktiló és a vérfürdő, mit ők rendeztek.

1. légköri gyűrű - 6. szféra

Az önzés, fösvénység, a pénzvágy hazája, pokol. Mikor beléptünk e szférába, hó- és
jéghegyekkel voltunk körülvéve, azt hittem, hogy az északi póluson vagyok. Minden meg
volt fagyva és dermedve. Ez az önzők szférája, akik szeretetének tárgya egyedül a pénz
és az »Én« volt; akiknek szívét sohasem dobogtatta meg a felebaráti szeretet melege;
akiknek markát sohasem nyitotta ki adakozásra a könyörületesség, akiknek pénz volt az
Istenük.

1. légköri gyűrű - 7. szféra

A vad népek szellemei. Pogány birodalom. A vad, civilizálatlan népek szellemeit
foglalja magában, az úgynevezett emberevőkét. A vad emberfajok szellemei a bűnök és
az engedetlenség következtében olyan mélyre süllyedtek, hogy szellemi tulajdonságaikat
elvesztve, az állathoz hasonlóan olyan életet élnek, mint az állatok. Aki gyilkolni akar,
ellenfelét nem tudja megölni, csak árthat és fájdalmat okozhat neki; mert a fizikai
fájdalmat érzik e szellemek anyagias lelki testüknél fogva.

Második gyűrű

A második gyűrű minden szférája már finomultabb érzésvilágú szellemek hazája. A

vad ösztönök, amelyek az első szférákban még tudattalanok, itt már részben tudatosakká
válnak s így veszítenek hatásaikból. Az első szféráknak gőgje, uralomvágya,
zsarnokoskodása, mindenki felett való rendelkezésvágya a második gyűrűben némi jónak
az elvégzéséhez, bizonyos eredményekhez köti az uralkodás lehetőségét. De a törvény
csak egyszer engedi meg a győzelmet. A következő fordulónál a győzőkből legyőzöttek
lesznek. A legyőzetés fájdalma és keserűsége tehát új igazságot termel ki a lélekből, és
más úton-módon igyekszik megkeresni vágyainak kielégülését.
Az elégedetlenek már nem forralnak bosszút, a gyűlölet nyilvánosan nem
tombolhat, és gyilkosságig nem fajulhat, hanem helyette megszületik a furfang, a
ravaszság; az a törekvés, hogy ésszel kerekedjék egyik a másik fölé. Itt már csak
lappangva vannak meg a szenvedélyek, gyávává lesz, elbújik, meghunyászkodik, de

160
lelkében ott él az elégedetlenség és a tehetetlen bosszú, mert a saját szenvedésének okát
még mindig másokban keresi.
A második gyűrű szféráiban mozgalmas az élet, sokkal élénkebb és változatosabb
életet élnek, mint az első gyűrű szellemei. A lelki vágyak kezdenek bontakozni, a gőgből
bontakoznak a finomabb árnyalatok: a hiúság, a büszkeség, a becsvágy, stb. Heves,
könnyen hivő, lobbanékony, lelkesedő, szenvedélyes természet itt az uralkodó, de az itt
élő szellemek engedelmességet színlelő, ravaszságra, kétszínűségre, hazudozásra,
pártoskodásra hajló természetükkel minden alkalmat igyekeznek felhasználni, hogy
terhes állapotuktól menekülhessenek, és helyébe lehetőleg a kívánatosat megszerezzék.
Az indulatok, a szenvedélyek dominálnak az egész vonalon és ebből kifolyólag a
sértegetések és rágalmak hazája ez. Csalások és lopások itt szintén itthon vannak. A
szépről és a jóról azonban van már bizonyos fogalmuk, ennélfogva a kendőzésnek, az
aranynak, a drágaköveknek, a fényűző öltözködésnek nagy a kelendősége e szellemeknél.
A földi világ igen nagy hányadát ez a gyűrű szolgáltatja, mert ez a legnépesebb.
Keresik Istent és imádkoznak is Hozzá, de még a félelem érzete készteti őket
imádkozásra. Van itt a vallásoknak mindenféle fajtája, a pogányoknak mindenféle
ceremóniája, felékesített bálványok és mindenkitől vak engedelmességet követelő
törvények. A fejlődő pogány lelkeknek, úgyszintén az egy Istent követőknek nagy táborai
külön-külön csoportokba tömörülve élik itt a maguk életét. A szellemi élet ébredezőben
van. A két nembeli szellemek egymáshoz való viszonya sok fájdalmat terem a földi
életben. A szerelmi lángolás féltékenységgel, bosszúval, érzékiséggel, hűtlenséggel s
ennek minden következményével együtt erős izgalomban tartja ezeket a lelkeket; nem
egyszer gyilkosság vagy öngyilkosság vet véget hányatott életüknek.
A légkörben a troposzféra közép-szintjéig terjed, hat kilométer magasságig, ami az
esőfelhők zónája. Itt vannak fluidikus formában azok a ragadozó állatok, melyek már
nem támadják meg az embert, valamint a rovarok, férgek, hüllők és azok a növények,
melyek az állatok táplálására alkalmasak, de az embernek nem.

1. szféra: Az ortodox katolikusok, dogmatikusok birodalma.

2. szféra: Az evangélikus hitágazatok minden felekezete.
3. szféra: Az izraeliták szférája.
4. szféra: Az iszlám, a mohamedánok szférája.
5. szféra: Buddhisták és brahmánok.
6. szféra: Indiánok, kik a nagy Szellemet imádják és a perzsák.
7. szféra: Kínaiak és japánok.
A Föld 2. légköri gyűrűjét a kasztok vagy a dogmák körének nevezném. Ott még
emberi törvények és fogalmak uralkodnak, vallási ortodoxia a maga szertartásaival,
formaságaival. Minden vallásfelekezet külön világot alkot magának; mindent, amit a
Földön anyagiasan gondoltak és emberileg fogtak fel, azt itt tükröződésekben és
képekben feltaláljuk, miket a szellemek maguknak hitük és fogalmaik útján teremtettek.
E szférákban vannak a szellemtan legnagyobb ellenségei, akik meg akarják akadályozni
az igazság kinyilatkoztatását a Földön. Azok, akik tudatlanságukban és önfejűségükben
az újra testet öltést tagadják. Fontos dolog tudni, hogy a 2. gyűrű szféráinak szellemei
legalább a kétharmad részét teszik ki a földön élő emberiségnek!

Harmadik gyűrű

161
 Alig észrevehető az átmenet a második gyűrűből a harmadikba, mert a felfogás
azokról a dolgokról, melyek a második gyűrűben uralkodó tényezők voltak, ugyanaz. A
hit és tudomány előrevilágít, segíti és oktatja azokat, akik hajlandók voltak levetni
egyéni, önző vágyaikat, hogy a többiekkel testvéri közösségben együtt munkálkodjanak a
törvényben. Amit a második gyűrű szféráiban olyan nagyra tartottak, a földi csillogást és
a testnek kedvező ösztönöket, elhagyják, mert felismerik káros és visszahúzó hatásaikat.
Ez a gyűrű bár szebb, jobb, kényelmesebb, tisztább, üdébb és egészségesebb a 2.
gyűrűnél, meleg otthon, pihenőhely, és tanulóhely. Az egyszerűség, a szorgalom, a
munka s az ezzel együtt járó őszinteség és becsületesség világa ez. Most már
megismerték ezek a szellemek a rosszat rossznak és a jót jónak, ennélfogva a jót
megbecsülik, és ahhoz ragaszkodva fejlesztik tovább. A nem keresztény vallások
képviselői, akik a legtisztábbat hozták magukkal a földről is itt találhatóak.
Az egyszerű életmód, a kevéssel való megelégedés, a szegénység mint élet-keret itt
kezd a lelkek számára kívánatossá válni, mert belátják, hogy ez az a fejlesztő állapot,
amelyben hitük és csekély megismerésük folytán mindig több és több eredményt tudnak
elérni. Belátják azt is, hogy a szeretetet nem lehet kierőszakolni, hanem meg kell érte
dolgozni; belátják, hogy a hatalmaskodás nemcsak előnyöket és jogokat jelent, hanem
kötelességeket is ró az emberre. Kezdik tehát megtanulni ezeket a kötelességeket és arra
törekszenek, hogy az igaz úton járjanak.
Megismerik és megszeretik a munkát és ha nem is mindig nagy kedvvel, de mégis
dolgoznak. Megtanulják tisztelni a törvényt, és nem igyekeznek többé azt kijátszani. Ezek
közül kevesen vergődnek magasabb állásokba az emberi életben. Az egyszerű, becsületes
gondolkozású és őszintén érző emberek ebből a szférából kerülnek ki. Jó családapák és
anyák, kik a gyermekeik iránt való szeretetben érik el boldogságukat a földön. Tiszták,
rendesek, takarékosak, szorgalmasak. Sokszor éppen a munka és a felettébb való
szorgalom az, ami elvonja őket a lelkük fejlődésétől. Nem lángolnak hevesen, de nem is
hűlnek ki olyan hamar és a családi életben oldódik fel minden szeretet érzésük. A faji
összetartás nagy bennük; hűen ragaszkodnak ahhoz a csoporthoz, amelybe születtek, és
így jó hazafiak, a hagyományokhoz ragaszkodók. Mindamellett nem mentesek a gőgtől, a
dactól, a dicsvágytól, bírvágytól, fösvénységtől, irigységtől, haragtól, bosszútól,
testiségtől és az anyag túlértékelésétől.
Meg lehet itt találni mindent, ami a földön van, amit mint jót és kívánatosat a
földről eltávozott szellemek emlékeikben magukkal vittek. Így megvannak mindenféle
intézmények és törekvések, munkák, amelyeket a földön élők szerettek. Bizonyos
tekintetben a művészet is ki van fejlődve, de a hazug csillogás, értéknélküli szépség itt
már elmúlik, elkopik, megszűnik. Minden célszerű, egyszerű, tiszta, pihenő és fejlődő
szellemek hazája ez, akik a nehézen, a fájdalmason, a nagy szenvedéseken már túl
vannak. A légkörben még a földi test alakját viselik a szellemek. Ez a szféra a troposzféra
felső szintjéig terjed, 16 km magasságig. Idáig terjed a purgatóriumi állapot. Ez a bárány
és fátyolfelhők magassági szintje.
Ide tartoznak azok az állatok, amelyek egymást pusztítják ugyan, (mint pld. a
halak), de az ember táplálására használhatók és a táplálkozás céljára használt vadak is,
valamint a megszelídíthető állatok, a kitenyésztett háziállatok, az ember segítői. Ide
tartoznak a kitenyésztett és táplálékul szolgáló növények, gyümölcsök és virágok.
A három alsó gyűrű mintegy külső, szellemi burkát képezi a föld anyagának és
semmi hiábavaló nincs a természetben. Az állati lélek az ember fokozatához legközelebb
álló értelmi állomás lefelé. Így az állatnak az emberhez való ragaszkodása és szeretete
természetes visszhangja annak a magasabbrendű értelemmel párosult szeretetnek,

162
amellyel az ember hajol le az alacsonyabb-rendű életformához. Az egész természet
tükörképe a benne élő testesült szellemeknek. Az állati lelkek tömegei az emberi lélek
tulajdonságait mutatják. Az állati lélek minden egyes befejezett élettel magasabb
fokozatot és magasabbrendű megjelenés formát nyer. A halál után pedig a szférában
álmodozó, azaz nem öntudatos életet él. Az állati lelkek jó vagy rossz tulajdonságokkal
való telítése az emberi lelkek természetének haladásából vagy süllyedéséből
szükségképen következik.

3. légköri gyűrű - 1. szféra

Természetvizsgálók, kik Istent tagadják. Itt buja, tropikus természet uralkodik. A
fák, virágok és a természet szépségei mind a földieknek tükröződései, mintegy lelkei az
anyagi természetnek. Az élő, a létező természet lényegéül mindig a szellemet tekintsétek,
mint létező és élő lényt.

3. légköri gyűrű - 2. szféra

Azoknak a bölcsészeknek lakhelye, kik Istent tagadják. A természet olyan, mint e
légkör első szférájában. A szellemek itt többnyire mély gondolatokba merülve, sokan
hangosan beszélnek önmagukkal, vagy vitatkoznak egymással.

3. légköri gyűrű - 3. szféra

Ledérség, élvvágy; hitetlenség. Ez az úgynevezett nagyvilági szféra. Azoknak az
embereknek a szellemei tartózkodnak benne, akik a Földön a társadalom legmagasabb
osztályaihoz tartoztak. Gazdagok, műveltek voltak, sem nyomort, sem szükséget nem
ismertek, úsztak minden földi élvezetben és tulajdonképpen semmiféle vallásuk sem volt,
minthogy Istenre sohasem gondoltak, lelki üdvükkel nem törődtek. Ez a
lelkiismeretlenség, a könnyelműség világa. Ebben a szférában pompás paloták vannak
tele műkincsekkel; mindez légköri letükröződés a Földről. Ott a tükröződésekben, a
paloták, a drágaságok, a fényűzés délibábjaiban élnek e kincsek egykori tulajdonosai,
amelyeken egész szívvel csüggtek. Itt kell megtanulniuk, hogy a birtok, a tulajdon csak
üres ábránd, mert e képek a legkisebb érintésre széjjelfoszlanak.

3. légköri gyűrű - 4. szféra

Gőg és elbizakodottság. E szférába belépni rendkívül nyugtalanító, a levegő fojtó,
folytonosan változik a túlságos meleg és a túlságos hideg között. A legfeltűnőbbek e
szférában a nagyszerű kártya- és légvárak, melyek minden pillanatban összeomlanak. Itt
a Föld mindenféle állású embereinek szellemét lehet találni. Arisztokratákat, ügyvédeket,
hírlapírókat, polgárokat, parasztokat, mindazokat, akik makacs gőgben voltak vétkesek,
elbizakodottságukban magukat jobbnak tartották másoknál és sohasem akartak engedni.
Itt állnak elbizakodottságuk kártyavárai, amelyeket gőgjükben építettek. Minden kártyán
kép vagy írás látható, amiből az illetőnek élete és fennhéjázó gondolatai megismerhetők.
Ebben a szférában minden szellemnek együtt kell laknia, a zsidónak éppúgy, mint a
kereszténynek, a fejedelemnek úgy, mint a parasztnak. Minden gőg a maga sajátsága
szerint alakul itt ki és megvan mindeniknek a maga kártyaháza, amely minden
pillanatban ismét összeomlik. Ebből a szférából kerülnek ki azután a legmegalázóbb újra
testet öltések a Földön a legszegényebb emberek közepette. A szellemileg gőgös gyakran
hülye lesz vagy nyomorék koldus.

3. légköri gyűrű - 5. szféra

163
 Hamis eskü, házasságtörés. Az emberek hamar készek az esküre. Isten nevében
szüzességet és hűséget fogadnak, olyanokra kötelezik magukat, amiket később megtartani
nem tudnak. Hamisan esküsznek és Isten nevét hűtlenségre és hitszegésre használják.
Ebben a szférában szintén minden vallás és társadalmi állás képviselve van. A 2. légköri
gyűrűben a vallási fanatikusok és álszenteskedők, a farizeusok tartózkodnak; ebben a
szférában pedig az egyháznak azok a szolgái, akik esküszegők voltak, érzéki életet éltek
és azokban a dolgokban, amelyeket képviselniük kellett volna, nem hittek; a házassági
esküt megszegők is itt bűnhődnek. Itt vannak mindazok, akik Istennek hűséget esküdtek,
de fogadalmukat megszegték.

3. légköri gyűrű - 6. szféra

Elmebajosok gyógyintézete. Ez a beteg és bűnbánó szellemek üdülőhelye. A
könyörületesség szellemei idehozzák a tébolyodottak szellemeit. A levegő tiszta és üde és
fényesen süt a nap. A pompás erdőkben sok virág tenyészik és kedves madárkák
énekelnek.

3. légköri gyűrű - 7. szféra

A jók, a megtérések és az újra testet öltések fokozata. Ebben a szférában gyűlnek
össze e légköri gyűrű szféráiból a megtért szellemek, hogy magukat az újra testet öltésre
előkészítsék, mert ez a jó és egyszerű emberek szférája, kik a Földön meghalnak.

E most leírt 3. légköri gyűrű az ő szféráival mind az újra testet öltés törvénye alatt
áll, mert mindnek van valami jóvátenni és levezekelni valója a Földön; e nélkül a
vezeklés nélkül nem mehetnek be a 4. légköri gyűrűbe.

Negyedik gyűrű

Illatos, puha, könnyű légköre van ennek a gyűrűnek. Kemény munkások dolgoznak
itt és állítják össze a természetet irányító erőket. A szépség itt kezdődik a vonalak
harmonikus elrendezésében, a színek pompájában. Mély érzések titokzatos szépségekkel
gazdagítják ezt a világot, mert itt megszűnt az anyag hatalom lenni. A szellem ura
múltjának és jelenének, s minden megtisztulva, eszményesítve található itt meg új
ragyogásban.
A szellemek természete itt is sokféle, sokoldalúak és találékonyak a szép és jó
elfogadtatásában. Ha szükséges, áldoznak is; nem rettennek vissza a szenvedésektől,
bátrak és kitartók, akaraterősek és tántoríthatatlanok. A 4. szférában a szellemek még egy
utolsó próbával teljesen elszakadhatnak a földi fogalmaktól. A vallás fogalmai, itt
teljesen megtisztulnak a külsőséges alakiságoktól. Ezért itt már nincs felekezet, csak
vallás, az Igazság Vallása.
Ez még nem Isten Országa, csak a menny előcsarnoka. A 4. gyűrű szféráiból nem
vonzza többé le a szellemeket a földön való testöltés törvénye. Egy nagyon szeretett
hozzátartozóért való áldozatként, esetleg egy magasabb fokozat eléréséért vállalhatják
mégis a testetöltést. A negyedik szféra mintegy mennyországát képezi a földnek, mert a
negyedik szférában minden eszményesítve van meg, ami a földön létezik.
Szerelmi érzésük a testiségtől és mindenféle érdektől mentes tisztább rajongás; a
lélek érzése ez már, a duálfél öntudatlan keresése és vonzása, akivel egyet képezve a
legteljesebb harmóniát teremtheti meg a lélek maga körül. A test levetésekor boldog
felébredésben van részük.

164
 A 4. gyűrű a légkörtan szerint a sztratoszféra kb. 24 km magasságáig terjed a
légkörben. A menny előcsarnoka, a szépség a 4. gyűrűben kezdődik. Itt a szellemek egy
utolsó próbával teljesen elszakadnak a földi fogalmaktól és belenövekednek az isteni
törvénybe. Itt a szellem nem azért engedelmeskedik a törvénynek, mert nem akar
összetűzésbe kerülni vele, hanem azért mert lelkének meggyőződésévé vált.
Ebben a szférában készülődnek a szellemek, hogy belépjenek Isten országába, a
békesség honába, ahonnan nincs fájdalma visszatérés, hacsak nem az áldozatkész
szeretetben. Itt már nem vonzza a szellemeket a reinkarnáció törvénye, a körforgás
törvénye nem létezik többet a számukra.
A 4. gyűrű a föld igazságának a szellemesített hazája. Itt már jelen van a szépség, a
jóság, Istenbe vetett hitük itt már tudássá válik. A 2. gyűrű szféráinak eszményesített,
ragyogó állapota, ragyogást visz a 2. gyűrűbe, sok szellem megy oda segíteni.
A 4.szféra szellemeinek testetöltéskor át kell hatolni az előző három szférán, és
ezeknek a szféráknak az anyagát magára kell vennie, hogy a föld természetével
kapcsolódjék. Sokan közülük gyógyítani, tanítani jönnek le a földre.

4. légköri gyűrű - 1. szféra

Boldog szellemek szférája és oktatási helye. E 4. gyűrű szellemei nem állnak többé
vezeklőkként a törvény által követelt testet öltések alatt; ha újra testet öltenek, az
önkéntes misszióvállalás. Az a képességük és alkalmuk is megvan, hogy utazásokat
tehetnek a bolygókra. Ez a gyógyító erő, a gyógyító tudományok és a könyörületesség
szférája, azokat a könyörületes szellemeket foglalja ez magában, akik humánusan
működtek és az emberiség szenvedéseit gyógyítani törekedtek. Semmiféle bűn vagy
nagyobb hiba ide be nem juthat. A szellemi értelem felébredésének a szférája ez. Itt
szorgalmasan tanulják a növénytant és a gyógyító tudomány minden ágát. Azért a
növényvilág is egészen csodaszép és gazdag itt.

4. légköri gyűrű - 2. szféra

Magnetizmus, szellemi adományok, médiumok. Ez a szféra a negyedik légköri
gyűrű temploma; annak minden szelleme itt gyűl össze, hogy a tisztán látó szellemek
tanításainál és látományainál jelen legyen. Itt Isten lényéről s előttünk még teljesen
ismeretlen dolgokról, más világokról és napokról kapunk oktatást.

4. légköri gyűrű - 3. szféra

Az oktatókat és tanítványokat foglalja magában. Azok a szellemek vannak itt, kik
szóval és tettel Istent szolgálják. E szféra szellemei békét hoznak a Földre, küzdenek a
háború és a viszály ellen és az ember szívére hatnak.

4. légköri gyűrű - 4. szféra

Tudomány. Ez a tudomány és komoly tanulmány szférája. Itt a szellemnek minden
eszköz rendelkezésére áll ahhoz, hogy magát tudományosan kiművelje, hogy a
parányokat, monádokat, a dolgok keletkezését tanulmányozza. A tudomány minden ága
képviselve van itt. Úgy tűnik, mint valami dicső egyetem, amelyben magasabb
szellemeket oktatnak.

4. légköri gyűrű - 5. szféra

Ez főleg a delejes és villamos erők és ódfény szférája. A delejes és villamos erők
tűzkemencéjében vagyunk, annak ódfényével. Itt lehet polaritásokat tanulmányozni.

165
Innen a szellemek fluidjai segítségével áramok mennek a Földre, amik az embereknek
egészséget, idegerőt visznek és amelyek főleg a gyomorra hatnak. E szféra szellemei a
Vénusz és a Mars bolygó lakóival kapcsolatot tartanak.

4. légköri gyűrű - 6. szféra

A jók lakhelye és a béke otthona. Ezt a szférát mennyországnak nevezhetnénk, ez a
béke és a jóság birodalma; innen mennek a béke szellemei a Földre, hogy az emberek
szívét jóra indítsák. Sokan jönnek ide olyanok, akik a Földön sokat szenvedtek.

4. légköri gyűrű - 7. szféra

A Vénusz befolyása és védelme, az akaratra hat, előkészítő fokozat az újra testet
öltésre. Amire a szellemeknek a tanuláshoz szükségük van, azt megadják nekik. A
legtöbb találmányt előbb a légkörben készítik el a szellemek és csak azután hozzák a
Földre. A légköri gyűrűkben van annak az iskolája, amit az embernek a Földön kell
tanulnia.

Ötödik gyűrű

Itt leheletkönnyűvé lesz minden. Itt megszűnik a teher, a súly, inkább minden a
felfelé emelkedés érzetét kelti. Ez a gyűrű a pihenés, a tiszta szellemi érzések és
kiengesztelt, helyrehozott tévedések feldolgozásának a helye, a bűnbocsánat világa.
Ebben a szférában van a szellem első halvány visszaemlékezése a paradicsomi állapotra.
Itt a szellem már észreveszi, hogy bármilyen eszményi magaslatára emelkedjék is az
igazságnak, az egyén igazságának el kell tűnnie Isten igazságában, amely az áldozatos
szeretet. Ebben a szférában válik a szellem igaziból szellemé! 
Minden lélek elfárad, mire ideér, és pihenni vágyik, megtisztulása és teljes
újjáalakulása következik be. Mivel ez a hely a tanulásnak, a pihenésnek és felfelé
fejlődésnek a szférája, és így gyakorlati munka alig van, ennélfogva e szféra lakói
megnyugvást, hitet, vigasztalást, szeretetet sugároznak ki magukból így ez a gyűrű
egészséget, gyógyulást, üdítő álmot hoz a betegnek.
Testet is öltenek szeretteikért, a földön hallgatag, magukba zárkózott, mély-érzésű,
éles értelmű, tiszta életű, erkölcsös emberekké lesznek, akik szeretik a mély bölcseletet, a
tudományt; egyszerűek, szerények, áldozatkészek. Az anyag nem befolyásolja őket és
éppen ezért az úgynevezett praktikus életben nem sok sikert érnek el és könnyen
lemondanak mindenről, ami földi. Az ozonoszféra alsó szintjén található 45 km
magasságig ez a gyűrű.

5. légköri gyűrű - 1. szféra

Gondolatvilág és értelem, felfedezések. Olyan szellemek lakják, kiknél az értelem
túlsúlyban van, s akik az ember gondolkozására hatnak. Az itteni szellemek főleg a fény
hatását és a hang erejét tanulmányozzák. Ők az igazság képviselői és a hamis nézetek
kiírtói.

5. légköri gyűrű - 2. szféra

Felfedező utazók. Ebből a szférából született Kolumbusz a Földön. Az itteni
szellemek szeretnek utazni, felkutatják a Földet, a szférákat és a bolygókat. Mindazok,
akik a felfedező utazásokra nagy hajlammal bírnak és arra még életük veszélyeztetésével
is készek, ebből a szférából jönnek.

166
 5. légköri gyűrű - 3. szféra
Természettudósok és csillagászok. A Nap és az Oroszlán befolyása alatt. A Földön
életre kelti a lángészt. Ebből a szférából küldték ki a Földre Galileit, Newtont és minden
híres csillagászt s általában minden Istentől megáldott nagy tehetséget; itt kutatnak és
tanulnak, hogy aztán a Földet tudományukkal gazdagítsák. Itt a szellemeknek minden
eszközt és módot megadtak, hogy a csillagászatot és a csillagokat tanulmányozzák.

5. légköri gyűrű - 4. szféra

A zene birodalma, ahol a tiszta szellemek, az emberszeretet és erkölcs hordozói. A
Beethoven, Bach, Mozart, Haydn, Wagner stb. szférájában vagyunk; mindazokéban, kik
a tiszta, magasabb zenét, a szellemszférák hangjait a Földre hozták. Azonkívül még azok
a szellemek is itt vannak, kiknek működését a Földön az emberszeretet és magas erkölcs
jellemzi.

5. légköri gyűrű - 5. szféra

Költészet és az írás művészete. Itt a képzelet, a toll és a szó erejét találod.
Shakespeare, Milton, Schiller és mindazoknak a költőknek szférája ez, kik tisztán
idealisták voltak és nemcsak költők, hanem erényesek és nemes lelkűek is voltak. Minden
költő öntudatlan médium, művei saját és idegen gondolatok vegyüléséből jönnek létre,
megérzik és meghallják a hangokat, melyek őket környezik, azt mondják róluk, hogy
élénk fantáziájuk van. A fantázia a szellemek gondolatainak tükröződése az emberek
agyában.

5. légköri gyűrű - 6. szféra

Művészet, a tehetségek szférája. Ebben a szférában képzik ki magukat a tehetségek.
Innen küldenek le a Földre oly férfiakat, mini Phidias, Michelangelo, Canova stb., hogy
az embereket a magasabb művészet remekeivel Istenhez térítsék és hogy a magasztosról
fogalmuk legyen. Itt a szépség tökéletes, mert szellemileg tiszta. Szellem csak ritkán ölt
testet a Földön ebből a szférából, mert, bár különösen fog hangzani: a hús elrontja az
igazi esztétikailag szépet és tökéletest.

5. légköri gyűrű - 7. szféra

Bemenet a 6. légköri gyűrűbe. Ez a szféra mindazoknak a szellemeknek gyülekező
helye, akik a tökéletesség bizonyos fokát már elérték és akiknek a 6. légköri gyűrőbe a
bemenetel meg van engedve.

Hatodik gyűrű

Itt ismét hangos és ragyogó az élet; erős, kifejlett és kipihent szellemek ezek, akik
tudatos munkát vállalva dolgoznak előbb az alsóbb szférákon, s később testet öltve a földi
életben jelennek meg mint emberek, még pedig mindig a legnehezebb helyeken, a
legveszélyesebb pontokon. Nem félnek, nem rettegnek, mert erőseknek érzik magukat
Krisztusban. Lelkükben az alázatosság, a türelem, az elnézés, szívükben a szeretet ki nem
alvó lángja lobog, mert hisznek a jó s az igaz diadalában. A föld ritkán szereti őket.
Sokszor egyedül, társtalanul, egyetlen megértő lélek nélkül róják végig földi útjukat, mert
ők mindig előőrsei, fáklyahordozói egy jobb, igazabb kornak, mely elkövetkezendő. S

167
mivel fizethet a föld az ilyeneknek? Szenvedéssel, megvetéssel, gyalázattal, gúnnyal, és
kínos halállal.
Az igazság ismerete, a szabadság korlátlan hatalma, a szeretet lángolása határtalan
cselekvési vággyal tölti el a szellemeket. A tudásvágy, ismeretszomj, cselekvési vágy
hatalmas erővel sarkallja őket. Dolgoznak előbb az alsóbb szférákon és később
testetöltve, a földi életben jelennek meg mint emberek, mindig a legnehezebb helyeken.
Nagyon sok névtelen szellem születik le, a legtöbben ismeretlenek, akik nem
keresik saját dicsőségüket. Tűrnek, szenvednek és inkább vértanú halált halnak, mintsem
feladják. Amikor egy nehéz küldetés után visszatérnek szellemi hazájukba a 7. szférába
jutnak!
Áldozati bárányok sorsát választják, nem „Isten haragját” kiengesztelni, hanem a
gonosz erejét megtörni; mert nem Istennek van szüksége erre, hanem a szegény, bűnben
alásüllyedt embernek és gyámoltalan szellemnek. Ezek a szellemek tudják, mi vár reájuk
a földi testben és tudatosan vállalják mindazt a szenvedést, nehéz megpróbáltatást, ami a
jónak és igaznak sorsa itt a földön. Eszméiket ritkán érti meg, és ritkán fogadja be az a
korszellem, melyben élnek.
Minden népnek, minden nemzetnek voltak és vannak ilyen kimagasló szellemi
nagyjai, akik tűrnek, szenvednek s inkább a vértanúhalált választják, semhogy az
igazságnak egyetlen pontját is feláldoznák. Ez a kitartás, hűség, tántoríthatatlanság
jellemzi az egész szféra természetét. A Föld légkörében az ozonoszféra felső szintjéig 85
km magasságig terjed ez a szféra.

A 6. légköri gyűrű a 7 szférájával:

Az 1. szférát a Nap uralja. Csak tiszta, jó szellemek vannak itt. Ez a szellemi
vezetők szférája, kik főmozgatói a szellemi kinyilatkoztatásoknak és a pszichikai
tüneményeknek; itt vannak a tiszta médiumok vezetői. A fényelemi lelkek otthona.
2. szféra. Itt a Jupiter uralkodik és a szeretet szellemei, hivatásuk a duálokat
összehozni, égi házasságot kötni, az isteni és szellemi szeretet magjait vetni el a Földön.
3. gyűrűben. A földelemi lelkek otthona.
3. szféra. Itt a Nap uralkodik és a hit szellemei, kik Istenért harcolnak; ezek a
szenvedésben és a kétségbeesésben a vigasztalás valóságos angyalai, Isten erejének a
szellemei. Levegőelem és levegőelemi lelkek otthona.
4. szféra. A Jupiter uralkodik és a remény szellemei, kik az embereknek váratlanul
segítséget hoznak; ezek valóságos csodaszellemek, kik a betegségeket meggyógyítják,
örömöt és boldogságot hoznak a Földre. Növényelem és növényelemi lelkek otthona.
5. szféra. A Nap uralkodik és a jóság és könyörületesség szellemei, kiengesztelik a
gonoszt és nem kárhoztatják. Itt a szerencsétlen vigaszt, a hontalan nyugalmat lel, a
szegényt felüdítik és felruházzák. Vízelem és vízelemi lelkek otthona.
6. szféra. A Jupiter és az ész szellemei uralkodnak. E szellemeknek nehéz feladat a
Földre menniük, ahol nem szívesen hallgatják őket; mert csak az az értelmes, aki ment
minden előítélettől. Ezek a szellemek gyakran büntetést, fenyítést visznek a Földre.
Tűzelem és tűzelemi lelkek otthona.
7. szféra. A Nap uralja. Ez a szféra a gyűrű minden szellemének gyülekező helye,
ahol a szellemeket szétosztják. Sokan a 7. gyűrűbe, mások misszióútra mennek.

Hetedik gyűrű

168
 A hetedik gyűrű nagy, általános központi főállomás az egész napköziség számára.
Nemcsak a földről és a föld szféráiból jövő szellemek, hanem a jupiter-szellemek, sőt a
napszellemek elosztó és tartózkodó helye is ez. Ennek a szférának a sugárzása hatja át és
köti össze a nap bolygóinak egész szellemi világát; olyan interplanetáris nagy állomás ez,
ahol mint semleges területen mindennek és mindenkinek keresztül kell haladnia, mielőtt a
Nap szféráiba jutna. Innen valamennyi bolygóra lehet útlevelet, azaz minősítési fluidokat
kapni. Óriási forgalom van itt; és mégis tökéletes harmónia.
A föld szféráinak a világossága is innen táplálkozik, minek következtében ebben a
világosságban mint tükörben mindaz láthatóvá válik, ami csak a földön történik.
Hatalmas központja ez a tudásnak és ismereteknek. A 7. gyűrű szféráival igen ritkán
kaphat a föld lakója kapcsolatot, mert sem érzelmi, sem természetes kapcsolat nem tartja
őt többé össze a földdel. A hetedik szférával bezárul a földi ember szelleme előtt a
látóhatár, mert ezt a szférát már így nevezhetjük: „Isten Országa”. Ezek már a boldogság
helyei, hol az anyagtól teljesen mentes élet vár a lélekre. Itt a szellem a saját erőiben,
fluidjaiban él, melyekből akaratával olyan alakot formálhat, amilyen az Ízlésének
megfelel. Alacsonyabb fokozatú szellemek előtt éppen úgy láthatatlan, mint a szellemek
a földi testben élők előtt.
Itt várják meg egymást a duál-szellemek, ha nem volt alkalmuk egymással útközben
találkozni, mert ezen a szférán túl már nem lehet elváltan élni. A duálfelek érzéseik,
gondolataik, vágyaik és természetük hasonlóságáról okvetlen felismerik egymást; de
sajnos, sokszor hosszú idő telik el, míg a hiányzó fél fel tudja magát küzdeni erre a
szellemi magaslatra. Ez a sík a légkörtani ionoszféra és exo-szférában található, a Földet
körülvevő legmagasabb légkörben.
Ezeken felül még két szféra van: a Nap szférái. Ezeknek azonban sem természetét,
sem szellemi fokozatát nem tudná el sem képzelni a földi ember, azért ezekről bővebben
írni teljesen felesleges volna.

Az 1. szféra: A duálok újra találkoznak, megismerik egymást és együtt mennek a

fesőbb napkörbe, hogy az utat mind a hat napkörön át az ősvilágosságig megtegyék, ahol
azután végre a duálok őseredetüknek megfelelően egyesülnek. Ez a szeretetre nézve a
boldogság szférája, mert a szellemek itt felismerik egymást.
2. szféra: Családi egyesülések. Itt mindazok a szellemek találkoznak, kiket nem
testi, hanem szellemi szeretet fűzött össze. Mindaz a szeretet egyesül itt, mely önzetlen,
hű és tiszta volt. Ez a szellemek egyesülésének a szférája, kik a Földön a szellem igaz
szeretetével testvéresültek, akiket önzetlen szeretet fűzött össze. A hús törvénye itt
teljesen megszűnik. Egyedül a szellemi szeretet egyesíti a szellemeket családokká.
3. szféra: Oktatási szféra. A tanulásnak soha sincs vége. Magasabb szellemek a
napkörökből tanítják itt azokat a szellemeket, akik előkészülnek az 5. napkörbe való
belépésre. Mi most a hatodik napkörben vagyunk.
4. szféra: Az igazak és a jók szférája, akik még egyszer, mielőtt a napkörbe
lépnének, a Földön missziót vállalnak.
5. szféra: Védőszellemek. Ebből a szférából kap mindenki, aki a Földön születik
védőszellemet, akinek őt vezetnie kell.
6. szféra: Itt vannak mindazok a szellemek, akik mint embriószellemek csak kis
botlást követtek el, akik e botlásukat a Földön rövid inkarnációban, gyermekekként
levezekelték; azért ezt a szférát a gyermekek, az angyalok szférájának is nevezhetjük.

A gyermekek szférája

169
 A gyermekek szférája igazi tündérvilág. Ide kerülnek a meghalt gyermekek lelkei.
Minden gyermek lelke egy fatörzsből kivájt tartóban érkezik szunnyadó állapotban, aztán
felébrednek és kikelnek ebből a tartóból. Tavasz van, gyönyörű virágos rétek, rengeteg
kedves kicsi állat, melyekkel játszani lehet, de vannak mackók, nagyra nőtt, mozgó
ólomkatonák és barátságos állatok tömege, melyek mindegyike beszél. Itt még cukorból
és mézeskalácsból készített házak is vannak, megvan minden, ami a gyermekek számára
valóságos paradicsomi állapotot jelent.
Gyönyörű tó tavirózsákkal, melyek levelei megbírják a gyermektesteket és tiszta,
kellemes fürdővíz, melyben nem lehet elmerülni és belefulladni, még huncut kis békák is,
melyek incselkedve ugranak el, ha a gyermekek meg akarják fogni őket. Van oroszlán és
más vadállat is rendtartás céljából, mert ha a gyermekek olyat tesznek, ami nem helyes,
egy kicsit rájuk ijesztenek egy fogvicsorítással, morgással.
Itt, ebben a szférában a rendet a tündérek tartják fenn, ezek vigyáznak a
gyermekekre, ezek adnak életet az állatfantomokba és ha rakoncátlan, vásott gyerekek
kerülnek ide, elviszik őket más, nekik megfelelő helyre. A gyermekszellemek csak addig
maradnak ebben a szférában, amíg betelnek minden széppel és jóval, kipihenték magukat
és vágyakozni kezdenek a saját felnőtt világuk után. Ilyenkor aztán a tündérek elvezetik
innen őket.
Föltevődik a kérdés, miért kell meghaljanak a gyermekek? Mi a célja Istennek a
gyermekhalállal? Ennek több oka is lehet. A szellemek egy része a tisztítótűzben óriási
lelki szenvedéseknek van kitéve. Egyesek szinte összeroppannak lelkileg. Hogy kár ne
történhessen a lélekben, a gondviselés kegyelme kiveszi a szenvedések cellájából és
biztosít neki egy rövid, boldog gyermeki inkarnációt, amely leteltével ide kerül, ebbe a
tündér világba, ahol kipihenheti magát a lélek. Ezután ismét a cellába kerül, hogy
folytassa a vezeklést, megbánást, míg őszinte belső késztetést nem érez, hogy mindent
jóvátegyen, mit bűnös életében elrontott.
Másrészt a gyermekhalálnak karmikus okai is vannak a szülőkre nézve. Lehet
valamikor eldobták gyermeküket, vagy elhanyagolták, éheztették, és most, amikor
felébredt a lelkekben a felelősségtudat és a gyermek utáni vágy és szeretet, elveszik
tőlük, hogy szenvedve érezzék, mit jelent igazi szülőnek lenni. Más esetben a
gyermekhalál célja, hogy az istentagadó szülőket megrázza és felébressze. Lelkükben
megrendülve fel kell lelkükben ébredjen a hit és a remény, hogy gyermekük, nem
semmisült meg, mert több mint anyag. Először életükben kezdenek érdeklődni a
szellemvilág iránt és kezdik keresni a lehetőségeket, hogy felvehessék a kapcsolatot
gyermekük lelkével. Ez a drámai törés életükben megváltoztatja gondolkodásmódjukat és
lassan Isten fele fordítja lelküket.

19. fejezet

Egyéniség, személyiség

170
 A tudat és élet azonos, egy dolog két neve belülről és kívülről nézve. Nincs élet
tudat nélkül, nincs tudat élet nélkül. Ha nagyjából kettéválasztjuk őket gondolatban és
analizáljuk, amit tettünk, azt találjuk, hogy a befelé fordult tudatot az élet névvel
neveztük és a kifelé fordult életet a tudat névvel.
Ha figyelmünket az egységre szegezzük, azt mondjuk: élet; ha a sokféleségre
szegezzük, azt mondjuk: tudat, és elfeledjük, hogy a sokféleség az anyaghoz tartozik, az
anyag a lényege, a visszatükröződő felület, amelyben az Egy Sokká válik. A tudatosság
kisebb-nagyobb volta függ az őt beburkoló fátyol vastagságától és sűrűségétől, amely őt
társaitól különálló élő dologgá teszi. Semmisítsd meg gondolatban ezt a fátylat és
ABBAN vagy, amibe minden ellentét beleolvad, a MINDENBEN.
A tudat és az anyag kihatással vannak egymásra, mert az egésznek az alkotóelemei,
mindkettő megjelenik, amint széthúzódnak, mindkettő eltűnik, amint egyesülnek. Nem
létezik két olyan különálló valami, hanem csupán az AZ két különvált, de
elválaszthatatlan aspektusa, amely a kettő nélkül megnyilvánulatlan, amely nem tud
megnyilvánulni csak az egyikben vagy a másikban, és egyformán megvan mindkettőben.
Hatnak egymásra, mert egy egység elválaszthatatlan részei, amely mint kettősség
nyilvánul a térben és időben.
A „szakadék” akkor jelenik meg, amikor mi egy teljesen anyagtalan „szellemre”
gondolunk és egy „testre”, amely teljesen anyagi – azaz két dologra, amelyek egyike sem
létezik. Nincs olyan szellem, amely ne volna anyagba burkolt: nincs anyag, amely ne
volna szellem által lelkesített.
A fizikainál egy sokkalta finomabb anyagban – a mentális anyagban – sokkalta
jobban látható a tudat teremtő ereje, mint a fizikai világ sűrű anyagában. Az anyag sűrűvé
vagy ritkává válik, és változtatja összetételeit és formáit, a benne tevékeny tudat
gondolatainak megfelelően. Az ilyen tapasztalatok megnyitják az elmét az anyag
metafizikai fogalma számára, és képessé teszik arra, hogy azonnal észrevegye az anyag
kölcsönzött valóságát és nemlétét.

Te az vagy, aki léte legmélyén mindent tud. Ez a részed a te Igaz Valód, sem
testeddel, sem gondolataiddal, sem érzéseiddel s még csak az élettel sem azonos. Az
életjáték értelme éppen az, hogy felfedezd ezt az Igaz Valót. Ez az egyetlen igazán fontos
felfedezés, melyet ebben az életben megtehetsz. Igaz Valód szerint halhatatlan vagy és
tökéletes.
Amint kapcsolatba lépsz Igaz Valóddal, és egyre inkább ebből az Igaz Valóból
élsz, egód fenyegetve fogja érezni magát, mert szeretné az elkülönültség illúzióját
fenntartani. Ne harcolj az ego ellen, hanem tedd barátoddá! Mondd el neki, hogy az
elkövetkezendő változások egyáltalán nem jelentik az ő végét. Segíts neki felismerni,
hogy ő is része Istennek, aki sokság-ként jelenítette meg magát. Mihelyt egód
megszabadul félelmétől, örömmel segít, hogy az utolsó lépést megtehesd: hogy eljuthass
önmagadhoz, a lét egységébe, hogy akként élhess, aki valójában vagy.
Ki vagyok én? Amikor belenézek a tükörbe, egy testet látok, és azt mondhatom: "ez
az én testem". Én a tökéletes halhatatlan tudat vagyok. Része vagyok az egyetlen,
mindent átfogó tudatnak. Mindig is voltam, mindig is leszek, mert VAGYOK! Az
egységből jövök, és a sokságon át úton vagyok vissza az egységbe.
Az ember a fizikai testével az anyagi világban végzi a tevékenységét. A földi élet
viszonyai, benyomásai, ütközései az érzékszervek és az idegrendszeren át jutnak az
agyba és onnan a lélektestbe, amely kettős természetű, asztrál és mentális összetevőkből

171
áll. Ezek az információk tehát felemelkednek a lélek tárházába, és mint tapasztalatok,
eredmények, hatások a szellemi tudatban osztályozódnak és rétegeződnek.
Mindaddig, míg ez a folyamat tart, az őrszellemek, akik az egyén evolúcióját
vezetik, időnként, megállapítják, hogy a léleknek melyik oldala maradt még homályban,
melyik része maradt fogyatékos, gyenge, beteg a lélek többi részéhez viszonyítva. Ez a
megállapítás képezi alapját a következő testöltés szükségességének. Tehát az ilyen
érésben lévő szellem tudatának, mindannyiszor, amikor testet ölt, csak egy része marad
nyitva a testi énben, az a része, amely még fogyatékos, gyenge, beteg, amely
megerősítésre szorul.
Az ember a legtöbbször beteg szellem; illetőleg a szellemnek egy beteg oldala az,
amit a testetöltött szellemből szemlélhetünk. Nem a szenvedések növelik és fejlesztik az
egyént, hanem az ezek segítségével bekövetkező megtérés, megváltozás. A szellemi
énnek ez a fogyatékos része a testben rendszerint ütközéseket szenved, éppen úgy, mint
mikor a testetek egy része sérült, vagy beteg, azt tapasztaljátok, hogy mindig a sérült,
vagy fájós részt ütitek meg. Természetes, hogy ez csak látszat, mert hiszen az egészséges
újjatokat is megütitek, de miután az egészséges nem annyira érzékeny, tehát az a kicsiny
ütés, vagy érintés a tudatotokba sem jut, ellenben a beteg rész ütődése felhívja a
figyelmeteket a fájdalom révén arra, hogy ott baj van, amely gyógyítást igényel. Nos, a
lélek beteg oldalaival is így van. Amely oldalakon a lélek meggyógyult, ott nem érzi az
érintéseket, de amely oldala a léleknek még beteg, amely még fogyatékos, azon a
legkisebb érintésre is fájdalmat éreztek.
Az ember ne akarjon túlságosan; még a jót se akarja túlságosan, mert nem tudhatja,
hogy a Jó Isten tervében benne áll-e az, amit ő akar, soha nem lehet tudni, hogy
hosszútávon milyen eredményt hoz, nem-e pont ellentéteset mint remélte. És jusson
eszébe, hogy még a saját öntudatának is csak egy kicsiny részével rendelkezik, hisz a
léleknek csak egy kis része van nyitva és az is a fejletlen, tökéletlen rész. Mi az útja
annak, hogy az a fogyatékos lélekrész, amely a testben él, mint ego, meggyógyulhasson
és egészséges, erős részévé legyen annak a felsőbbrendű énnek, amely talán túlnyomó
részében erős és egészséges?
Az emberi ego, felsőbbrendű tudatával egy kis ajtón keresztül összeköttetésben van.
Miután a felsőbbrendű tudat, azaz az egyéniség sok-sok élet világosságát, tapasztalatait,
erőit összegyűjtötte már magában, míg az a kis lélekrész, amely a földi testben él, gyenge
és gyarló, ezt a két tudatot elválasztó kis ajtót kell megnyitni. És akkor azok a rég
megszerzett és összegyűjtött tapasztalatok, az a nagyobb világosság, a kis ajtón keresztül
leszivároghat, lesugározhat az emberi énbe, az emberi személyiségbe, azaz az ember
lelkének világosságot és erőt kölcsönözhet.
Ha valami nehéz probléma áll előttetek, azt szoktátok mondani: „aludjunk rá
egyet”. És valóban úgy is van, hogy nem egyszer megtörténik, hogy kínzó problémák,
nehéz feladatok, amelyekkel az éber tudat gyötri magát, és nem tud vele dűlőre jutni, egy
átaludt éjszaka után egyszerre nem tűnnek fel olyan megoldhatatlanoknak. Sőt nem
egyszer az is megtörténik, hogy a felébredés pillanatában az ember készen találja
lelkében a módokat és az utakat, amelyeket követnie kell; és ezek a módok és utak
valóban helyeseknek is bizonyulnak. Mi történt? Az álom ideje alatt a kereső, kutató
emberi lélek nagy vágyakozásával megnyitotta azt a kis ajtót, és régen gyűjtött szellemi
értékeinek segítségével és világosságával megtalálta a megoldás formáját és lehetőségét.
Tulajdonképpen az egész földi életnek az a célja, hogy az ember ezt a kis ajtót
igyekezzék nyitva tartani, hogy a magasabb rendű énből mindig sugározhasson alá
világosság az alsóbbrendű énbe, mert ez az a világosság, amely az alsóbbrendű ént

172
megismerteti azokkal a módokkal, ahogyan önmagán segíthet, ahogyan önmagát
gyógyíthatja, erősebbé és világosabbá teheti.
A legtöbb ember azonban nemcsak, hogy nem nyitja meg ezt a kis ajtót, de nem is
tud róla, hogy van egy felsőbbrendű tudata. Ennek következtében beteg lelkét nemcsak
hogy nem gyógyítja, de még betegebbé teszi, mert azokat az ütközéseket, amelyek neki
fájnak, amelyek lelkének beteg voltára figyelmeztetik, mindenképpen kikerülni és
elhárítani törekszik.
Aki ezekkel szemben az alsóbbrendű, emberi tudata és a felsőbbrendű, szellemi
tudata közti ajtócskát minden igyekezetével kitárja, az minden alkalommal sokkal
könnyebben tud magán segíteni; minden alkalommal hamarabb megtalálja betegségére a
gyógyszert, hamarabb és több erőt meríthet magának az önmegtagadásra, az alázatosság
gyakorlására, mert onnan merít, ahol több van.
Ehhez járul még az is, hogy aki a felsőbbrendű tudatával az összeköttetést
szándékosan fenntartja, ezen a felsőbbrendű szellemi tudaton keresztül a nála magasabb
életszinten mozgó lényeknek, tisztább szellemeknek erősítését, világosságát, melegségét
is megérezheti. Így igazolódik az be, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs,
attól még az is elvétetik, amije van, azaz amivel bírni vél. Vagyis, aki megnyitotta ezt az
ajtócskát, és tőkéjéből merít az ő lelke betegségének gyógyítására, az még az ő szellemi
tudatán felül álló magasabbrendű erőkből is kap segítséget és gyógyulása rohamos lesz,
nagyobb erőfeszítések és öngyötrések nélkül. Míg ellenben, aki ezt az ajtócskát bezárja,
az nemcsak a saját összegyűjtött tőkéjéből és erejéből nem meríthet, de elzárja magától
azokat a magasabb forrásokat is, amelyek szellemi tudatán keresztül neki segíthettek
volna.
Tanulni annyit jelent, mint felfedezni, hogy az ember legbelül már mindent tud, és
megélni, amit felfedezett. Az élet értelme tapasztalatokat gyűjteni, mely tapasztalatokból
felismerések lesznek - ez az egyetlen, amit életemből magammal vihetek.
Az a feladatom, hogy amit megtanultam, azt megéljem. Nem holt tudást kell
gyűjtögetni, hanem tudatomat tágítani, egyre szélesebbé és szélesebbé, mígnem mindent
átfogóvá válok. Az élet értelméhez tartozik az is, hogy tanuljak, hogy taníthassak, és
ezáltal a hozzám közel állóknak segítségére legyek.

Elvégeztetett dolog Istennél, hogy akik a tiszta felemelkedett szabad szellemek

világát, rezgésszintjét még nem érték el, azoknak meg kell születniük a földön, hogy
hiányosságaikat pótolják, tévedéseiket, hibáikat jóvá tegyék. Akinek viszont meg kell
születnie az anyagi és fél-anyagi világokon, annak törvényszerűen meg is kell halnia. Az
újraszületés lehetőséget nyújt a szellemeknek egyrészt tanulni, fejlődni, az anyagtól és a
lelki terhektől megszabadulni, másrészt levizsgázni mindabból amit a szellemi világba
elméletben már megtanultak; életükkel kell igazolniuk, hogy megértek az elméleti tudás
gyakorlati kivitelezésére is. Ezért a földi világ nem más mint egy komoly munkatér és
iskola.
Az emberek többsége boldogságra vágyik itt a földi világban is, de itt csak a
múlandó testi én elégülhet ki, de a szellemi, a felsőbbrendű én éhes és szomjas marad. A
földi világ csak torz képe, csak torz vetülete a szelleminek. Tehát amit az ember
kívánatosnak vél az anyagi világban, az szellemi szempontból teher és kötöttség, mely a
szellem szabadságát akadályozza, valósággal gúzsba köti.
Amíg a lélek habzsolja az anyagi élvezeteket, a szellem tehetetlenül vár. A lélek
annyira belemerült az anyagba, hogy fluidikus aurája megkeményedett és képletesen
mondva, mint egy páncél teljesen betakarja, egyetlen rést sem marad szabadon, melyen át

173
a szellem hatni tudna rá. Ekkor olyan élet vagy életek sora következik, amelyekben a
szenvedések, betegségek, nélkülözések egész sora puhítja a lélek megkeményedett
kérgét, mindaddig, amíg itt-ott felrepedezik. Ez azt jelenti, hogy megjelennek benne azok
a vágyak, hogy legyen már vége ezeknek a szenvedéseknek és a lélek keresni kezdi a
megszabadulás lehetőségét. Ezek az erős érzések megrepesztik a burkot és a szellem
most már hozzáfér erőihez, azaz saját lelkéhez és kezd hatásokat gyakorolni rá. Első
dolga, hogy felébreszti benne a hitet, annak a hitét, hogy létezik egy mindennél és
mindenkinél nagyobb hatalom, Isten, akinek a kegyelme segíthet rajta. Így jelenik meg a
hit az emberi lélekben, amely hozzáköti ehhez a hatalomhoz, ez reménnyel tölti el, hogy
idővel minden jóra fordul.
Eljön az idő, amikor rájön, hogy ez a Hatalom gondoskodik róla és a a hozzá
kapcsolódó lelkekről, tehát csak el kell engednie magát és hagyni, hogy beteljesüljön a
gondviselés. Mikor megtapasztalja, hogy ez működik a hite átalakul és
megbizonyosodássá válik. Közben a burok rohamosan gyengül, foszladozik és a lélek
mind több és több oldala engedi magába a fényt.
Ilyenkor még a lelki ruházaton, az aurán még tisztán elhatárolhatóak szellemi
látással, a bűnök és az erények, egyrészt mint sötét szürke vagy fekete, esetleg vörös
foltok, másrészt az áttetsző, a csakrák színéhez igazodó élénk színű világos felületek,
vagy sávok. A tiszta szellemek aurája teljesen átlátható, átvilágított és tündöklően fényes.
A bűn foltossá, tisztátalanná teszi a szellem auráját; megsötétíti, kilyuggatja azt, büdössé
és olyan keménnyé teszi, hogy az szinte páncélként veszi körül a szellemet.
Szükséges minden változni akaró szellem számára az erények megszerzése. Az
erény nem más, mint a léleknek egy-egy kis területe, ahol a szellem már uralmat nyert a
bűn, a lélekben lerakódott bűnös salak felett. Tehát az erények arról tanúskodnak, hogy a
lélek aurájában megjelennek a fényes pontok, esetleg foltok. Minél kiterjedtebbek ezek a
fényes foltok a lélek felületén, annál erényesebb, ami a gondviseléstől vezérelt életét a
Kegyelem által minél boldogabbá, könnyebbé és szebbé változtatja.
Ezért az ember legfőbb feladata a földön, hogy minél több erényt megszerezzen,
ehhez a leghatásosabb eszköz az önismeret gyakorlása. Tehát meg kell ismerkednie
önmagával. Meg kell ismernie lelkének azon rejtett tulajdonságait is, melyeket nem
szívesem mutat meg másoknak. Az erények gyakorlása az, ami ilyen bőséges termést hoz
a szellemvilágban a lélek részére. Minden, amiért az ember nehezen és fáradságosan
dolgozott és küzdött a földön, az ide, a szellemi világba takaríttatik be. Tehát a földi
életben még nem láthatók a megszerzett lelki eredmények.
A keresztény ezoterikában hét erényt tanítanak. Ezekből három isteni erény, ezek a
hit, a remény és a szeretet, melyek kibontakozását a lélekben az angyali hierarchiák
fejlesztő munkája segíti és irányítja. A további négy emberi erény, a bölcsesség, az
igazságosság, a bátorság és a mértékletesség megszerzéséhez elég az ember szándéka,
akarata és kitartása, ezért nevezik őket sarkalatos erényeknek, mert csak tőlük függ a
szabad akarati felemelkedés.
Az embernek mindent aszerint kellene néznie és mérlegelnie, minden lépését
aszerint kéne megtennie, hogy az az ő halhatatlan, örökéletű szellemének a javára vagy
annak kárára van-e. Az erények megszerzése nehéz és küzdelmes munka. Az élet nem
adja könnyen azokat, ezért új és új próbák elé állítja, újra és újra vizsgáztatja az embert,
hogy az az erény, amit a magáénak vél, a valóságban is az övé-e? Mindig szűkebbek
lesznek azok a helyzetek, amiben az embernek vizsgáznia kell. Először tág téren
vizsgázhat, és csak egyszerű dolgokból. Ha azt a próbát kiállta, akkor fordul az élet
kereke, és olyan helyzetek, állapotok közé kerül, ahol a vizsga már sokkal nagyobb

174
akaraterőt, sokkal nagyobb igazságismeretet, sokkal nagyobb kitartást és szorgalmat
kíván tőle.
Ebben a folyamatban először a külső rétegnek kell leválnia a lélekről.  Az embernek
nem lehet más az imádkozása, mint hálaadás mindazért, amit Isten neki ingyen
kegyelemből ad, és kérés, hogy mindazt, amit még képtelen az Úr akarata szerint
megcselekedni, annak megtételére képesítse őt. Az ember előbb csak hall az erényekről,
majd megismeri őket elméleti szinten, végül a gyakorlatba teszi őket. Ezután jön a
próbatétel. A próbán, a tűzkeresztségen minden embernek át kell esnie, és abban
bizonyságot kell tennie arról, hogy értékei már nem talmi, hanem valódi értékek; hogy a
testetöltései során szerzett nehéz tapasztalatok eredményeként már rendelkezik kellő
szellemi bölcsességgel, helyes ön- és emberismerettel, és képes helyesen bánni szellemi
értékeivel is.
Mint mindenre, az erényekben való megpróbáltatásra is meg kell érnie a léleknek,
mert ha el van telve magától a lélek az eredmények láttán, valósággal hivalkodik vele,
dicsekszik és felhívja magára az ellentétet szolgáló emberek figyelmét és azok rácsapnak,
kereszttűzbe veszik, kiforgatják szavait, összezavarják míg meghasonlik. Abbahagyja
eddigi önmegismerő és erényfejlesztő munkáját és visszasüllyed a "normális" emberek
szintjére.
Van ezzel kapcsolatban egy esettörténet a szellemtanosok berkeiben, amelyben egy
kiváló szellemtanos annyira beképzelte magáról, hogy ő már milyen nagy tudású és
tökéletes, hogy alig várta az alkalmat, hogy ezt bebizonyíthassa. A sors meg is adta neki
ezt a lehetőséget, amikor a városba érkezett egy híres, talán jezsuita prédikátor, aki
előadást tartott a híveknek. Emberünk is elment, majd a beszéd után alkalom került egy
komoly beszélgetésre kettőjük között. A prédikátor, akinek lexikális felkészültsége és
beszédkészsége magasan felülmúlta emberünkét, valósággal lehengerelte őt. Akkora
hatással volt rá, hogy összeomlott benne minden, amit a szellemtanból nyert, a dogma
diadalt aratott fölötte. Említették később az őt ismerők, hogy buzgó, templomba járó hívő
emberré vált és messze elkerülte a szellemtanos közösséget.
Éppen ezért az alázatosság szürke köpönyege az, amivel az ellentét elől el lehet
takarni ezeket a megszerzett képességeket és tulajdonságokat. Az alázatos ember nem
feltűnő, nem kihívó, nem dicsekvő, nem gőgös, nem hiú, nem erőszakos, nem kérkedő,
nem dölyfös, nem fennhéjázó. Az alázatosság hét erényből épül fel, de ez a hét erény a
lélekben különböző fejlődési szinteken is létezhet. Vannak tulajdonságok, amelyek
erősebbek a lélekben, míg mások gyengébbek; fontos azonban, hogy az alázatosságra
törekvő ember, az alázatosság mind a hét erényével legalább egy bizonyos fokig
rendelkezzen. Mert ha bármelyik is hiányzik a hét közül, akkor azon az oldalon védtelen
a lélek és az ellentét ezt látja és pontosan itt támad, sajnos sikeresen. Ezért az ember
részére a legnehezebb az alázatosság megszerzése. Ezt csakis a négy emberi sarkalatos
erény megszerzése teszi lehetővé. Sok sikertelen próba hozza meg azt az érést a lélek
számára, hogy az alázatot elfogadja és gyakorolni tudja.
Az erények elsajátítására azért van szükség, hogy a lélek meggyőződésből,
megértve a magasabb szellemi ok-okozati összefüggéseket, az ember ne álljon ellene a
gonosznak gonosszal. Isten kezében csakis az alázatosak, a tiszta szívűek használható
eszközök. A megszerzett tulajdonságok és képességek az alázatosság hiányában az
embert újra gőgbe sodorják. Többet képzel maga felől, és sok esetben eljut arra a pontra,
hogy úgy érzi, nincs is szüksége Istenre, mert ő maga formálja életét, a maga akarata és
elképzelése szerint valósíthat meg mindent, és még a természetet is a maga uralma alá
hajthatja.

175
 A földi élet okkal adatik. Az embertől elvárja a szellemvilág, hogy ne csak tanuljon,
de tudjon is, hogy az örökös tanulóból végre mesterré lépjen elő, hogy minden, amit a
kezére adtak, az ásványi, növényi és állatvilágbeli erők vele együtt tisztuljanak,
emelkedjenek, szellemesedjenek.

Az emberi társadalomban a túltengő gazdagság az egyik oldalon, a kiáltó nyomor a

másik oldalon nem abból ered, hogy az egyik ember tehetségesebb és becsületes
szorgalommal többet kereshet meg, mint a másik, hanem abból, hogy a szükségletén tul,
konjunktúrák kihasználásával, furfanggal vagy erőszakkal ragadja el másoktól a
szükségeset is, csak hogy önmagát feleslegekkel lássa el. Ennek az elferdült és
természetellenes tevékenykedésnek hoszszú- hosszú időkön át való folytatása hozta létre
azt az állapotot is, hogy némely ember már beleszületik a nagy gazdagságba, míg a másik
ember a nyomorba születik bele.
A szeretet legelső parancsa: „Adni, adni, adni!” Abban, hogy adok, nem kizárólag
az a cél érvényesül, hogy a felebarátomnak legyen, hanem egyszersmind az a cél is, hogy
én, aki adok, megszabadítsam magamat mindentől, amire a szellemnek szüksége nincs.
Mert valójában az az enyém, amiről lemondok, amit odaadok.
Míg a lélek ragaszkodik valamihez, pl. anyagi javakhoz, egyénekhez, kedvenc
eszmékhez: mindaddig oda van kötve azokhoz a dolgokhoz, amelyekhez ragaszkodik.
Amilyen mértékben le tud mondani, abban a mértékben oldozgatja el azokat a szálakat,
amelyek őt megkötözve tartják. Amilyen mértékben képes magát (rossz érzések nélkül)
megszabadítani a fölösleges anyagi javaktól, olyan mértékben szabadulnak fel lelki erői,
amely erők azokhoz a javakhoz hozzá-tapasztották őt. Amilyen mértékben le tud
mondani kedvenc eszmékről, pl. dicsőségvágyról, hírről, emberek megbecsülése után
való törekvésről, olyan mértékben szabadítja fel lelkének azokat az erőit, amelyek az
ilyen gondolatokhoz leláncolva voltak.
Ha valaki azt, amit szeretett, odaadta másnak, akkor az erő, amit az a szeretett dolog
lekötve tartott, felszabadult, az övé lett. A szellemi világban ezek a folyamatok nagyon is
láthatók és érezhetők. Azok az emberszellemek, akiknek lelki erői ennyire kötve vannak
még javakhoz, vágyakhoz, egyénekhez, a föld légkörében alacsonyabb szférák lakóivá
lesznek, akik mint szellemek is ugyanúgy jelennek meg, mintha emberek volnának.
Ugyanabban a testi alakban, azaz a szellemvilágban is tömöreknek látszanak.
Ahogyan a szellem lemondani megtanul, ahogy az erőit fokozatosan eloldozgatja
azoktól a jelenségektől, tárgyaktól, személyektől, eszméktől, amelyek őt olyan mereven
kötve tartották, abban a mértékben válik fokozatosan fehérebbé, átlátszóbbá, lassanként
átalakul, ködszerű, fehér, finom fluid-burokká válik, kezdi elveszíteni rögzített emberi
alakját. Ha a szükség úgy kívánja, felveheti egykori emberalakját, ha akarja, ami azonban
rá nézve mindenkor terhet jelent. Az ilyen szellem szabaddá lett, mert eloldozta magát
azoktól a dolgoktól és helyektől, ahová mint ember vagy szellem, magát odakötötte.
Ezért fontos a haladni kívánó szellemre nézve a minden formaságoktól és
dogmáktól való mentesség. Annak aki a Szentlélek munkása kíván lenni, szakítania kell
formákkal, dogmákkal, keretekkel; annak benn a lelkében kell éreznie azt az igazságot,
amely legvégső fokon a szeretet. Mindnyájan az örökkévalóság munkásai vagyunk,
parányok, jelentéktelen kicsiny szellemek; és mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy
adjunk, adjunk és adjunk. Kétszeres jót cselekszünk vele: jót cselekszünk vele azzal,
akinek adtunk, és még nagyobb jót cselekedtünk magunknak: mert minden, amit
odaadunk és minden, amiről lemondunk, akkor válik igazán a mienkké.

176
 A földi életben az ember igazi szellemi értékeit felismerni lehetetlen emberi
megközelítéssel. Látva egy egész életpályát bizonyos következtetéseket le lehet vonni
ugyan, de még a fejlett szellem sem alkothat tiszta képet a másik emberről. Az asztál
világban a szellemi látással már más a helyzet, a lélekruha magán viseli a szellem
fejlődési jellegeit. Látszik rajta, hogy értelmi vagy érzelmi világa a fejlettebb-e, tisztán
láthatóak rajta gondolatai és érzései, olyan a szellemi látás előtt, mint a nyitott könyv.
Az az érdekes, hogy azt az embert, akivel talán egy életet éltünk együtt a fizikai
világban, levetkőzve a fizikai külsőségeket, bár felismerjük mint szellemet, de egészen
másképp fest lélekruhájában mint gondoltuk. Később egy újra testetöltésben, ha
találkozunk, képtelenek vagyunk abban a valójában látni, mint szellemet, annyira meg
van változva a kinézete, megjelenése és minden más jellege, amit a szellemvilágból
ismerünk. Sőt, maga az ember sem ismerne rá a saját személyiségére abban a valakiben,
aki azelőtt két vagy három inkarnációval élt, annyira más és más én jelentkezik egy-egy
földi létben, annyira eltérő az az előbbi énnek életétől.
Miután tehát ez így van, a legnagyobb mértékben óvakodnunk kell a határozott
véleményalkotásoktól. De különösképp óvakodnunk kell attól, hogy valakivel szemben
— akár vélt igazságunk birtokában is — ártó vagy bántó cselekedetet engedjünk meg
magunknak. Nagyon óvakodjunk attól, hogy valaki ellen vétkezzünk, mert nem
sejthetjük, hogy abban a maszkban, abban az emberruhában nem egy olyan valaki áll-e
előttünk, aki valaha a szívünknek nagyon kedves és drága volt; és amikor ez az élet
bevégződik, keserű fájdalommal tekintünk vissza a múltra, hogy olyat bántottunk meg,
akiért egykor talán képesek lettünk volna magunkat feláldozni.
Még rosszabb lehet a helyzet, ha olyan valakit bántunk meg, aki talán valaha az
ellenségünk volt, mert nincs kizárva, hogy abban az emberruhában azért kerültünk vele
össze, mivel a közöttünk kiegyenlítésre váró feladat talán az egyetlen karmikus kötelék
volt, ami még minket a földhöz kötött. Ahelyett, hogy megoldva utolsó kötelékünket,
kiszállhattunk volna a szamszara kerekéből, fölöslegesen növeltük inkarnációink számát
és késleltetjük megszabadulásunkat az anyag bilincseitől.

Osho szépen kifejti egy helyen az egyéniség és a személyiség közötti különbséget.

"Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a
nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. Ha nem dobod el a
személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. A társadalom nem képes
tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség
minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár.
A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak.
A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha
megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az
oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikünk oroszlánnak születik, csakhogy a
társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz
belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon
kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig
olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért
van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet
követel."
Ezt azért idéztem, hogy felvázoljam nektek szellemtani vonatkozásban is ezt az
igazságot. Szeretném, ha minden olvasóm tisztában lenne azzal, hogy manapság milyen

177
könnyen játszanak az emberek ezekkel a szavakkal, ugyanis a személyiség az anyagi
ember, viszont az egyéniség a szellemi ember, akit nem köt az anyag bilincse.
A személyiség mindég csak egy inkarnációra vonatkozik, tehát a múlandó fizikai
életünk jellemzője. Tartalmazza minden jó és rossz lelki tartalmainkat, melyek
megnyilvánulnak az életünk során. Az egyéniség viszont a kauzális testünkben
tartózkodó felsőbb énünk jellemzője, egyedisége. Az ő létezési szintjén olyan magas a
rezgésszám, hogy semmi rossz nem nyilvánulhat meg benne, ártatlan boldog gyerekként
létezik.
Mindegyik inkarnáció fő életcélja, hogy a lélek bizonyos homályos és érdes részét
csiszolgassa lehetőleg tükrösen simára. A személyiség halála után ebből kizárólag csak
ami jó megszerzett tulajdonság kerülhet a kauzális testbe, avagy az egyéniségbe. Az ide
beépülő lelki pozitívumok itt örökre megmaradnak, soha el nem vesznek, mert ezekből
épül fel a sok-sok személyiség munkája és szenvedésekkel szerzett tapasztalatai nyomán
a csodálatos, senki máshoz nem hasonlítható egyéniségünk.
A fejlődés során az inkarnálódó személyiség mind jobban kezd hasonlítani az
egyéniséghez. Amikor eljut, hogy azonossá váljon vele és azt megélje a fizikai világ
próbatételei között is, megszűnik számára a leszületések kényszere. Ezután is
vállalhatnak leszületéseket, de ezek kivétel nélkül áldozatvállalások a hátramaradt
szeretteiért, szellemcsaládjáért, vagy az emberiségért.

20. fejezet

Bűnök

Istennél és a tiszta szellemeknél még a bűn fogalma sem létezik. A világban csak
egy Abszolútum (Isten) van, és a VAN, mint fogalom. Amikor belehelyezkedel az
Abszolútba, akkor a NINCSEN számodra nem létezik, mert te az Abszolútban bent vagy,
te magad vagy az Abszolút.  De amikor relatívból, a duális világból nézed a dolgot, akkor
ott áll egymás mellett a két ellentétes fogalom, a VAN és a NINCSEN. Mivel mi már
ennek a két végletnek a szülöttei vagyunk, ezért a mi értelmünkben a VAN mellett ott
van a NINCSEN is.
A mi életünk benne van a VAN - ban, ezt tudjuk, de mint emberek az abszolútba
nem tudunk belehelyezkedni, mert bennünk van a Halál Törvénye, a NINCSEN törvénye.
Felfogásunkban a NINCSEN is van, és tulajdonképpen amikor a NINCSEN VANNÁ
lesz a számunkra, akkor már megvan a fénynek az árnyéka.
Istentől való eltávolodás tette lehetővé a NINCSEN fogalmát. És így a rossz, a bűn
tulajdonképpen egy "nincs". De mivelhogy a szellem a "van és nincsent" lehetővé tette, a
NINCSENNEK életet adott, ezért a NINCSEN hatalommá vált a felfogásban. Mert a
VAN az egyedüli igaz, az a valóság. Amikor a szellem a NINCSEN felé fordul és
elfogadja a lehetetlent, és megpróbálja lehetővé tenni, beleviszi a lehetetlennek a
gondolatát a lehetőségbe, ezzel a NINCSENT lehetőséggé teszi és megvalósítja.
Mi a hazugság? A NINCSENNEK a materializációja.  És ki adja meg neki a
materializációt? A VAN. (Vagyis a szellem) És mert lehetővé teszi, s a VAN

178
LÉNYEGÉT megfertőzi a NINCSEN FOGALOMMAL, ezzel árnyék képződik. Hiszen
az ősbukás lényege is ezen fordul meg. A szellem a Nincsent lehetővé
teszi, és Vanná akarja tenni. Ezért a bűn nem Isten akarata, mert ez nincs Isten
lényegében. A tévedő szellem a sötétségből, vagyis a Nincsenből veszi magához és akarja
továbbfejleszteni a Vanban.
Azt hiszi az ember, hogy amit úgy nevez: sátán, és ördög az létezik?  Ez nincs
a maga valójában, csak elvei vannak, de ezek az elvek is, mivel nem az
Abszolútumból jöttek, valójában nem léteznek, mert nincs, és nem is lehet
örök életük. Ezeket csak Isten engedi létezni, mert önmaguknak nincsen életük.
A bukás nem zuhanás, hanem fokról fokra történő süllyedés. A sátáni elvnek csak
az emberen keresztül van betekintése a mennybe, maga az elv onnan van száműzve az
anyag fogságába. Csak a szellem élete által juthat felszínre.

Isten nevelő módszere nem a bűnnel, hanem a bűnössel foglalkozik; s ha a

bűnt el is ítéli, nem ítéli el a bűnöst. Hanem azt mondja neki: "Térj meg, adok neked időt,
módot, lehetőséget a megjavulásra." Körülveszi őt a bűnbocsánat ígéretével, a
megjavulás lehetőségével, melyek áldásként hullnak a bűnös lélek életének útjára. Csak
egyet tűz ki feltételül: hogy higgyen az Isten Fiában, a Szeretetben, a Kegyelemben,
abban, hogy a szeretet minden, mert hiszen a szeretet Isten.
A megtéréshez nem kellenek nagy világrengető tettek, jótékonysági gesztusok,
bőven elegendő, ha az ember becsületesen végzi a rászabott munkát és szeretetben él
családjával, környezetében. Minél több rosszat tud elviselni úgy, hogy ezért jót ad,
anélkül, hogy harag, bosszú vagy ítélet érzései emésztenék a lelkét, annál nagyobb fokú
lelkének tisztulása, nemesedése.
Büntetéssel, bűnhődéssel és vezekléssel valamit jóvátenni túlhaladott
álláspont. Semmit jóvá nem tehet az ember; a megtörténtet meg nem történné tenni nem
lehet. A szenvedés azért, mert valakinek szenvedést okoztál, nem tesz jobbá
tégedet, csak a szenvedés szaporodik általa a földön. Ezzel a módszerrel a
szenvedésekből sohase juthatna ki az ember. Ettől a keleti okoskodástól meg kell
szabadulni az embereknek.
Ameddig a végidő elérkezik, addig mindazoknak, akiket az Úr lelke
megihletett, akiknek a lelkét átvilágította isten Világossága: dolgozniuk kell, hogy minél
kevesebben jussanak a "külső sötétségre". Mert senki se tudja, hogy nem jut-e oda, aki az
ő szívének drága volt, akihez a hála kötötte hozzá, akinek lekötelezettje volt.

Igaz, hogy minden ember ki van téve az alacsony szellemek támadásainak, de

mégis mindenekelőtt a médiumok. Először azért, mert könnyebben befolyásolhatók, s
mert a médium ártalmatlanná tétele által az egész kör érintve van, működése
megbéníttatik. Hisz a csatában a katona is inkább tisztet vesz célba, mint közkatonát,
mert ebben többet árthat az ellenfélnek. Ezért a médium tudatában kell legyen annak,
hogy ellenségektől van körülvéve. Állandóan figyelnie kell gondolatait és érzéseit és
ellenőrizni, tőle származnak-e. Ha nem, azonnal kivetni őket. Az ellentét próbálkozik és
ha nincs kibe kapaszkodnia, elhagyja örökre, nem vesztegeti tovább az idejét.
Föltevődik, miért van az ember, különösen pedig a médium minden fedezet nélkül
céltáblául kiszolgáltatva az alacsony szellemek gonosz szándékainak. Isten nem engedi
meg, hogy kárörvendő, alacsony szellemek tetszésük szerint bárkit is áldozatul
kiszemelhessenek. A gonosz elemek ez isteni törvények által korlátok közé szoríttatnak,
melyeket soha át nem hághatnak. Akiben kevélység, önhittség, fennhéjázás, beteges

179
ambíció nincsen, az ellen az összes szellemek együttvéve sem tehetnek semmit. A
törvény iránt hű tiszta szellem megemelkedett rezgésszintje olyan pajzsként működik,
amelyet semmi rossz elem át nem törhet; nyílai lepattognak róla. Ez egyetemes törvény.
De ha valamely embert, mondjuk médiumot hiúság, dicsvágy, durva önzés, vagy éppen
kevélység tart megszállva, akkor a hasonló lelki beállítottságú szellemeknek törvény
szerint ajtót és kaput nyit.
Ha egy ember szelleme kíváncsiságból, butaság vagy más okból hallgat a sötét erők
alacsony szellemeinek sugallatára és engedelmeskedik neki, ezzel uralmat enged szabad
akaratából maga fölött annak a szellemnek. Annak hálójában értelme, ítélete
elhomályosul és ezáltal védőszellemét megtagadja. Ilyen esetben a védszellem mély
szomorúságba merülve befedi arcát; védencének szabad akaratát megkötnie nem szabad,
aki magát tőle önként elszakította és a gonosz szellemhez fordult. Neki nem szabad a
rossz szellem jogkörébe sem benyúlnia, ebben gátolja a törvény, és várnia kell
védencének hívását, amikor a megtérésre való elhatározás benne megmozdul. De még
ekkor sem szabad az ő túlnyomó erejével a rossz szellemet elkergetnie, hanem csak erő-
fluidum átvezetésével, bátorító szavakkal és intésekkel védencének erejét acéloznia,
bátorságát növelnie. Mert harcolnia magának az embernek kell, mert csak azt mondhatja
tulajdonának, amit kiküzd magának; ezt azután az egész örökéleten keresztül megtartja,
ezt semminemű hatalom tőle el nem veheti.

A Föld a kísértés helye. Hamis kívánságainkkal a kísértéseket mi hoztuk létre. Saját

akaratunkkal alkottuk meg őket, s a sok torz forma most készítőjét ostromolja. Nincs
hatalmunk felettük, menekülnénk előlük és Istentől várjuk, hogy szabadítson meg saját
teremtéseinktől. A Mindenható ismeri lelkeinket, és azt adja nekünk, ami fejlődésünkhöz
leginkább kell.
A kísértéseink lelkeinkről beszélnek, segítségükkel önmagunkra ismerhetünk.
Sokféle kísértés kínoz bennünket. Szeressük ezeket! Tekintsük útjelző tábláknak a
nehézségeket! Aki testben él, egy sem lehet kísértés nélkül. A kísértést nem nehéz
felismerni. Kísértés az, amit önmagunkért, mások ellen akarunk megcselekedni. Ha
megtesszük, romlásba, ha ellenállunk, szabadságba és békébe vezet.
A kísértésnek igen érdekes a természete. Amíg futunk előle, addig csaholó
kutyaként követ. Ha megállunk és szembe fordulunk vele, néhány pillanatig farkasszemet
nézhetünk. Erő erővel ütközik meg. Saját akaratunk küzd a bennünk lévő istenivel. Ha
meghalljuk Atyánk, a lelkiismeret szavát, győztünk, de az aki csak önmaga hangjára fi-
gyel, az elveszett. A vicsorgó eb kerül ki a küzdelemből fölényesen, és újból menekülésre
kényszerülünk. Világunkban nem lehet kísértés nélkül élni. Tanulni jöttünk, nem pihenni.
Jöttünk, hogy megszelídítsük a csaholó kutyákat, hogy a vad jószágokból legyenek kezes
állatok.
Ne fogadjunk el emberektől kiváltságokat, mert földi testnek ahhoz nincsen joga.
Nem szabad félni, főleg a megélhetés miatt, hiányt nem szenvedhetünk semmiben! Amit
Isten ad, az romolhatatlan, amit ember kezéből veszünk el, annak sokáig nem örülhetünk.
Ne várjunk jutalmat semmiért sem, akkor kevés kísértést kell elszenvednünk! Ne
akarjunk hatalmat mások felett, de legyünk urak lelkeinken! A szolgálat hatalma a
legnagyobb rangot adja viselőjének.
Az utolsó időkben nagy kísértések jönnek. Mindnek ugyanaz a gyökere. Arra akar
rávenni minket, hogy magunkat társaink elé helyezzük. Kemény megpróbáltatások
jönnek. Például egy sátáni erők által gerjesztett szükségállapot és éhínség idején, nem
mindegy hogyan viselkedünk, az önzés vagy az önzetlenség viselkedésmintáját követjük-

180
e. Sokféle bűnt ismerünk ezen a Földön, de mindnek egy az eredője: az emberi akarat,
amelyet mindig megelőz a szándék. Ezért a szellemvilág elbírálása nem is annyira a
cselekedetet tartja fontosnak, hanem az azt elindító szándékot, hiszen ez tükrözi a lélek
rossz hajlamait, bűnös elgondolásait és érzéseit.
A technika elkényeztetett bennünket. Mindent gépesítettünk, így az elektromos
áram számunkra nélkülözhetetlen. Amikor a feszültség megszakad, leáll az élet.
Nagyvárosokban megszűnik a forgalomirányítás. A káoszban a gépjárművek
használhatatlanok lesznek. Nagy értékké válik a kerékpár, és boldog, akinek lába a
gyaloglásról még nem szokott le. Az adatok elvesznek. Amivel magunkat feleslegesen
körbe vettük, az omlik fejünkre. Nagy értéke lesz a mechanikus eszközöknek. Újra
használni kényszerülünk a kezeinket. Az idősek ebben vezethetnek minket. Viharok,
rengések rongálják meg az épületeinket, amiket gépekkel már nem javíthatunk meg. Rá
kell térni az önellátásra és ebben a legtöbbet az öregek segíthetnek, tehát becsüljük meg
őket a nehézségek közepette is. Most Noé napjait éljük és ha azt tesszük amit ő tett,
embertársaink kinevetnek és megszégyenítenek. A túléléshez a legnagyobb lelki támaszt
és erőt az evangéliumok és a szellemtani ismeretek adhatják, ezért ajánlott elmélyülni
bennük.
Majd mind nagyobb számban jelennek meg a hamis próféták, akik Jézus nevében
vezetik félre a népeket. Legyünk éberek, figyelünk oda, mit és hogyan mondják.
Engedik-e, hogy szóba álljanak velük az emberek, válaszolnak-e a felmerült kérdésekre?
A hamisság ugyanis nem szereti a kérdéseket. Ne higgyünk azoknak kik üvöltve
szavalják a jézusi igéket. Az igazság csöndes, ereje önmagában teljes, nincs szüksége
hangerőre. A hamisság sokbeszédű, az igazság egyszerű. A hazugság ámít, az igazság
megvilágít. A hazugság kényelmes, az igazság követel. A hazugság üvölt, az igazság
csöndes.

Isten nem kívánja a bűnös halálát, azaz megsemmisülését, hanem módot ad a

javulásra, időt enged a megtérésre. De a bűnös legyen készen a nagy számadásra, ha
ennek ellenére nem javul, sem számláját nem törleszti, a saját bűnei kényszerítik a
szellemet az alacsonyabb-rendű világok lakójává lenni, hol az élet zordsága, a természet
kegyetlensége és a hozzá hasonló bűnösök vadsága könnyeket fakaszt még a
legelvetemültebb lélek szeméből is. Azonban ha fluidjai annyira megpuhulnak, hogy
ismét a Föld légkörébe kerülhet, itt már jobban meg tudja becsülni a kevés jót is, és
boldognak érzi magát, hogy a kárhozat mélyéről megszabadult.

Minden keresztény ember, aki imádkozni szokott, azt mondja az Úr imájával, hogy:
„ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”. Csakhogy az ember
elmondja ezt gépiesen és fel sem fogja, mit jelent ez a pár szó. Azok az emberek, akik
egyáltalán nem gondolkodnak szellemiekben és hitük nincs, hanem benne élnek az
anyagban, rendszerint azt hiszik, hogy ők nagyon jó emberek. Tehát még csak nem is
ismerik fel a gonoszt, amely pedig mindenféle alakban él a szívükben.
Hogyan harcoljon egy fejletlen ember a lelkében található gonosz ellen, ha fogalma
sincs, mi a gonosz. A gonoszt tehát előbb meg kell ismerni. A gonosz gondolatok,
érzések és szándékok formájában él a lélekben. Szükséges, hogy az emberi lélek
kísértésbe jusson, és a kísértésben elbukjék, mert amikor elbukott, akkor megismerte a
gonoszt, hogy az gonosz, és elveti magától. Vagy legalábbis küzd és harcol ellene, mert
megismerte a bűnt és a kísértőt, akitől óvakodnia kell, és aki ellen harcolnia kell. S
megismerte magában mint hajlamot, amelyet ki kell magából irtania.

181
 Az ellentét szelleme azonban annyiféle formát, megjelenési alakot, álarcot,
annyiféle árnyalatot dolgozott ki magának, hogy amikor az ember az egyik formában már
felismerte és tartózkodik tőle, a másik alakban még mindig nem ismeri föl, és újból
elbukhat miatta. Az ellentét szelleme az összes bűnök összes árnyalatain keresztül
annyiféle álarcban jelenhet meg, hogy az embernek végtelen időkig kellene tanulnia, míg
tapasztalati úton végül mindig felismerhetné, hogy a kísértő, vagyis az ellentét szelleme
mikor szól hozzá, úgy, hogy tulajdonképpen a maga erejéből sohasem lenne készen ezzel
a tanulással.
Ezért küldte Isten az ő szent Fia által ezt az üzenetet, hogy ezt kérjék Tőle: „Ne
vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól”, mert Isten mindent megtehet,
Isten azonban senkit akarata ellenére nem kényszerít semmire, csak ha az ezt kéri tőle.
Tehát azt kéri Tőle az ember az Úr imájában, hogy engedje el neki a kísértővel való
gyakorlati tapasztalati út végeláthatatlan hosszú kálváriájának megjárását és, akár egy
szellemi műtéttel, irtsa ki a lelkéből a gonoszt. Mert ha az a beteg rész ki van operálva,
akkor a kísértő hiába kísért, nincs aki feleljen a szavára.
Közkeletű kifejezések azok, hogy „Isten büntet, Isten bosszúálló”, és más effélék;
de mindezt ne higgyétek, Isten nem büntet, Isten nem áll bosszút. Isten minden határon
túl szeret, Isten csak jó, és ami Tőle ered, az csak jó, boldogító és örömöt keltő. A
szegénység, a betegség, a gyötrődés és a szenvedések mindenféle válfaja nem Istentől
ered, azt mind az ellentét szelleme, a bűn hozta létre. Hogy ez a világ telve van
nyomorral, bűnnel, gyötrődéssel, azt nem Isten adta, az itt van, az itt vár feldolgozásra,
mert az emberiség saját teremtése és mivel létét neki köszönheti, az átváltozást, a
szellemesedést is csak tőle várhatja.

A hiúság a gőgnek egy cseppfolyóssá vált formája. A gőg olyan, mint a jég:
kemény, érdes, durva, szögletes; a vele való ütközés kínos; azért ez a bűn azonnal
felismerhető. A hiúság ellenben olyan, mint az olvadó jégnek a leve, amely beszivárog az
építménybe a szemmel alig látható vékony repedéseken is, s idő telik, idő múlik, és mind
mélyebben és mélyebben hatol be, s romboló hatása csak akkor ismerszik meg, amikor az
építmény már kezd omladozni. A hiúság így szivárog be a lélekbe, mint jóleső édes
méreg. A lélekben mind több és több gyülemlik fel belőle, ott elterpeszkedik és elvégzi a
maga romboló hatását.
Az ember tudja, hogy a fejlett szellem fő jellemzője a szeretet, ezért hiúsága arra
készteti, hogy ilyennek tüntesse fel magát, igyekszik kellemes lenni a másikkal szemben;
neki jóleső dolgokat mondani, őt dicséretekkel elhalmozni még akkor is, ha belül
egyáltalában nem érez semmit abból, amit mond. Ez nem tartozik az erények közé, ez
kétszínűség, amely soha nem marad rossz következményei nélkül. A szeretetet nem jó
sokat hangoztatni; a szeretet gyakori hangoztatása rendszerint éppen annak a hiányát
árulja el, mert ami nagyon hangzik, ami nagyon kong, az üres.
Aki a szeretetet nem értelmezi helyesen, az a jótékonyság gyakorlását is
helytelenül, tévesen, emberileg fogja értelmezni. Ha ad valamit, elvárja a köszönetet és az
elismerést, de ugyanakkor számontartja, mint olyan erényt, melynek gyümölcsét majd
halála után learathatja. Kettős kalmárságot végez tehát, amikor elfogadja a földön a neki
kijáró dicséretet, tiszteletet, elismerést és hálát, és előre számít arra a jutalomra, ami a
túlvilágon vár reá.
Mindaz a jótétemény, amely áldozat nélkül történik, az igazság mérlegén olyan
pehelykönnyű, hogy azt még csak meg sem mozdítja. Tartsunk önvizsgálatot, vizsgáljuk
meg kritikus szemmel minden, úgymond jótéteményünk ok-okozati összefüggéseit,

182
nézzük meg mennyit nyomnak a latban. Inkább szégyenüljünk meg itt magunk előtt, mint
az árnyék nélküli világban a szellemvilág, Isten angyalai és törvénye előtt.

Krisztus a közönséges gyilkosság és ölés mellett, ahová a háború a párbaj és a

súlyos testi büntetések is tartoznak, még három faját említi az erkölcsi ölésnek: a
rágalmazást, a szidást vagy elátkozást, a megbecstelenítést vagy kirekesztést. Minden
erkölcsi gyilkosság kegyetlenebb és fájdalmasabb a fizikainál, mert az életet lassanként
emészti fel és a lélekben több inkarnáción keresztül is ható maradandó sérüléseket okoz.
Ez tovább hat a túlvilágon is és a testöltésekben vannak anyagi következményei még
harmad, negyed íziglen is.
Könyveket lehetne írni az erkölcsi gyilkosságok horderejéről és hatásairól, hogyan
tartóztatják fel évszázadokig haladásukban a szellemeket, családokat, vagy egész
népeket. Hogyan gyakorolják a szellemvilágból a legborzasztóbb befolyásokat az
emberekre bosszúból, amennyiben a megszálltságoknak ezek az okai, mígnem végre
hosszas küzdelmek és szenvedések után a szellemek kibékülnek és megbocsátanak
egymásnak. Az ilyen "bosszúálló" szellemekből kihalt minden felebaráti szeretet, az
ilyenek fúriákká, démonokká lesznek és végtelenül nehéz őket kiengesztelni és
megjavítani. Ezek a bűnök mérges sebeket fakasztanak a szellemben, melyek csak
hosszas, súlyos vezeklések által gyógyíthatók.
Az erkölcsi ölést többnyire szavakkal, valamint elítélő, sértő magaratásával és
cselekedeteivel teszi az ember felebarátjával szemben. Néha egyetlen szóval
szétrombolhatja életét egy egész családnak, mely viszont össze van kapcsolva sok vele
rokonszenves szellemmel, akiknek mindegyikében ezáltal felkeltettétek a viszonzás
vágyát.
Hányszor használja nyelvét az ember, melynek célja, Istent dicsőíteni, a felebarátot
tanítani, vigasztalni és felemelni, becsmérlésre, kigúnyolásra, rágalomra és átkozásra. A
legtöbb embernek fogalma sincs, hogy gondolatai, szavai, elvei, érzései élő lények a
maguk világában és csak egyetlen célt ismernek létükben, visszatérni a teremtőjükhöz és
a hatást amellyel létrehívta őket visszaadni neki. Tehát a szellem, ami szemetet, szennyet
ki tud termelni életében gondolataival és érzéseivel, a túlvilágon azok között kell éljen, ez
törvény. Aki szeretetet teremt, annak a háza szeretettéglákból épül, aki pedig gyűlöl és
átkozódik folyamatosan, annak háza maga lesz a pokol, amelyet nem hagyhat el a
következő testetöltésig.
Ha tehát gonoszságot művel a földön, úgy azt meg kell találnia odaát; mint saját
teremtményei környezni fogják őt. Ezt magával hozza a teremtés törvénye. Valamint a
teremtő Istent körülveszik az Ő művei, úgy hasonló történik minden teremtő szellemmel.

Amikor Jézus Urunk azt mondta, hogy „a gonosznak ne álljatok ellene gonosszal”
és „ha valaki arcul üt téged, fordítsd feléje a másik orcádat is”, ezek nem parabolák, ezek
olyan valóságok, amelyeket csak csodálni lehet, de földi embernek teljesítenie alig.
Sohase felejtsük el, hogy Benne Isten szólt az emberhez; az ő szava Isten szava volt, az ő
szava a gyermekeit féltő, a gyermekeit minden határon túl szerető mennyei Atya szava
volt az ő gyermekeihez.
Amikor valaki arcul üt, a gonosz erőkkel megtöltött fluidoknak egész felhőjét
árasztja előbb ránk. Hiszen egy feldühödött embernek még a közelléte is kínos. Amikor ő
tettleg bántalmaz, és mi nem ütünk vissza, az a fluid-tömeg, amely azzal az ütéssel
odatapadt hozzánk, megszűnt a kárhozatos hatalmak vagyona lenni, az a mienk lett,
amikor nem válaszoltunk hasonlóval.

183
 Amikor igazságtalanságot és gonoszságot látunk, jogosan felháborodunk, elönt a
harag és olyan érzések, gondolatot, hogy akár tettlegesen is elégtételt vegyünk a
gonoszon. Ezzel sajnos rosszat teszünk, mert kisugárzó gondolati és érzelmi erőinkkel az
ellentét erőit növeljük.
Az erők furcsa módon átfordulhatnak, átalakulhatnak világunkban. A dühös,
haragos ember rezgésszintje meglehetősen alacsony, az aurája pedig a tisztánlátó ember
számára olyan mint egy tüskés sündisznó, amelyből valóságos energialövedékek csapnak
ki, többnyire a haragosa felé. Ez valójában egy lélek szintű tettlegesség. Mivel alacsony
rezgésszinten robbannak ki belőle ezek az energiák, hamar kifárad az ember egy
dühöngés után.
A szellemi ember, aki mondjuk egy ilyen dühöngés célpontja, ha tudatos a fentebbi
jézusi tanácsok igazságát tekintve, nem veszi fel a kesztyűt. Elviseli a felé lövellő
hatalmas energiaáradatot, befogadja aurájába ezeket a lövedékeket és itt, ebben a sokkal
magasabb rezgésszintű közegben a másik lélek belehajigált lelki tartalmai (erők) egy
számunkra szinte felfoghatatlan alkímiai folyamat során (az ólom arannyá válik),
átváltoznak. A hatványozottan nagyobb és magasabb rezgésű erők között átlényegülnek.
Fölveszik a szellemi ember sajátságos létrezgésének frekvenciáját, és teljesen
hozzáidomulnak, a sajátjává válnak. Ha nem így lenne, sőt a kesztyű felvételével még
fokoznánk mi is ezen alacsony energiakvantumok teremtését, azok itt az alacsony
szférákban belefolynának az ellentét hatalmas erőtáraiba, erősítve azok erejét.
Tehát a JÓ így képes gyengíteni az ellentét erőit, egyszerűen megfosztja az
utánpótlástól, hiszen az ellentét erő-quantumai nem Istentől közvetlenül nyert erők,
hanem az emberek útján közvetített erők. Minden önző, gőgös, hiú, gyűlölködő, haragos,
dűhös stb. gondolatunkkal, érzésünkkel az ellentét erőit gyarapítjuk.

Amikor egy gőgös, hiú és becsvágyó szellem, aki itt nagyra tartotta magát,
vagyona, műveltsége, tehetsége, okossága vagy testi szépsége miatt, átjut a “túlsó partra”
és elveszíti minden külsőségét, amelyekre olyan büszke volt a földön, lélektestében úgy
érzi magát, mint akit pőrére vetkőztettek és rá kell döbbenjen, hogy a szép külső alatt
torz, fejletlen, csúnya test rejtőzik. Ráadásul szembesül sok olyan szellemmel, akiket ő
lenézett a földi világban és most rá kell döbbennie, hogy valamennyien sokkal különbek
nála, belső érték, erkölcsi magasság és szellemi vívmányok tekintetében messze
túlszárnyalják. Arra is ráeszmél, hogy a földön egy látszatvilágban élt, ahol semmi nem
az, aminek látszik. Gyakran megesik, hogy egy azok közül, akiket a földi életben
semmire sem tartott, úton-útfélen megalázott és kihasznált, veszi gondjaiba és segíti
ráeszmélni a szellemi valóságra és eljuttatni a saját szférájába.
A földi ember tudatában is világos, hogy a jó cselekedetek kövezik az üdvösségbe
vezető utat. Népmeséink kivétel nélkül az erkölcsöt, a lelki tisztaságot, az önzetlen
segítőkészséget és az önmegtartóztató mértékletességet tanítják. Sok mesében elhangzik
az a tanítás, hogy “jó helyébe jót várj”. Ezt az igazságot Üdvözítőnk is elmondja abban a
példabeszédében, amelyben egy lakomáról van szó, ahova a gazda előbb meghívja
gazdag rokonait, szomszédait és előkelő barátait, de a meghívást különféle ürüggyel
mindegyik visszautasítja. Végül összeszedi az út széléről a szegényeket, csonkabonkákat,
sántákat s vakokat és őket ülteti az asztal mellé. Itt a szellemi és a földi értékrend közötti
különbséget láthatjuk. Az előbbi meghívottak iránti gesztus értéktelen szellemi
szempontból, mert amit adtál, azt visszakapod egy viszontmeghívással, de a szegények és
a segítségre ráutaltak meghívása már önzetlen nemes cselekedet, nincs elvárás, sem
viszonzás a meghívottak részéről.

184
 Intő szózat ez azoknak az embereknek, akik hajlamosak csak azt tenni, ami illő, ami
célszerű és anyagi hasznot hozó, de nem törődnek azzal, ami szellemi szempontból, az
önzetlen szeretet szempontjából egyszerűen csak jó. Amikor valamit tesznek, máris
viszonzásra gondolnak és nem az igazságosság, emberszeretet és könyörületesség vezeti
őket. Aki a legnyomorultabb, az kell az anyagi javak adományozásánál, a vigasznál és a
felvilágosításnál a legközelebb álljon.
A fentebbi példabeszédében Jézus Urunk azt is értésünkre adja, hogy el ne
zárkózzunk azok elől, akik másféleképpen gondolkodnak mint mi. Ha meghallgatásra
találunk náluk, nekik is adhatunk a szellemi kincseinkből annyit, amennyit képesek
befogadni. Egy másik példabeszédében, amelyben a magvetőről szól, azt tanácsolja, hogy
szórjuk a magot, azaz osszuk meg tudásunkat, akivel lehetséges. Így is a magok nagy
része az út szélére és a terméketlen köves talajra hull, egy más részét a madarak
csipkedik fel, de egy kis rész, amelyik jó talajba jutott, a fáradtságot hatványozottan téríti
meg, mert azokból a magokból 40-60-80-szoros termés születik.
Arra az egyházaknál szokásos hibára is utal, amikor a közös imádkozások kizárólag
az egyház élő vagy elhalt híveiért történik. Ez önzésszámba megy, ez olyan ima, amely
csereberéhez hasonlatos és lehúzó, mert az ilyen hátsó gondolatok megfosztják az imát
minden értékétől, minden erejétől, minden áldásától. Imádkozni kell az összes emberért,
akár az egyházhoz tartoznak, akár nem. Legtöbbet azonban azokért kell imádkozni, akik
a legnyomorultabbak, mert ezek vannak arra leginkább rászorulva!

Az utolsó időkben az egyik legnagyobb nyomorúságot a Föld állapotára az

érzékiség okozza. Mert az érzékiség, főleg a nemi érzékiség, annyira behálózza az ember
lelkét, hogy nem tud szabadulni tőle. Az érzékiségen keresztül az ellentétnek, a sátánnak
olyan vegykonyhájába nyúl bele az ember, amely újabb nyomorúságokat hoz a Földre, és
az ember életébe.
Vannak felfelé irányuló és lefelé irányuló, azaz visszahúzó erők. A visszahúzó,
lefelé rotáló erőknek területeket hoznak létre, amelynek elzárva kellene maradniuk a
bukott teremtményektől. Az érzékiség ezeket a csapokat nyitja meg és a világba olyan
mennyiségű visszaforgó, szennyes erőtömeget és hatalmat képviselő erőket enged bele,
amelynek egyre rosszabb és rosszabb állapotokat hoznak létre az életében. Egyre
nagyobb kísértésnek teszik ki ezek az erők az embereket; egyre jobban felfokozzák a
bennük lévő bűnös hajlamokat. Felerősítik az istentagadást, a gőgöt, az önzést, mely
nyomorúságot, békétlenséget, háborút hoz a földre.
Már tömegesen vannak olyan lelkek testben, akiknek még nem volt itt, vagy
egyáltalán a nem lehetett volna itt az idejük a testetöltésre. A természettörvény nem alkot
újat, hanem a meglévőt használja fel. A civilizációnkat alkotó szellemlégió tömegéből
születhetnek le a lelkek és a vonzás törvénye alapján, tisztátalan kapcsolatokból
fogamzáshoz, tisztátalan lelkek kapcsolódnak és kötődnek.
Aki magasabb világokból ölt testet a Földön, a Föld jelenlegi fertőzöttsége folytán
mindenütt az ellentétes erőkkel találja magát szemben, ami az Ő jóra való törekvését
gátolja, ezért nagy áldozatvállalás az ő leszületésük. Már nem lehet azt mondani, hogy az
ember paráznaságon keresztül csak bizonyos vérbajoknak esik áldozatul, hanem mindaz,
ami a Földre, amint betegség, dögvész, járványok, éhínségek bekövetkeznek azok eredete
is ide vezethető vissza.
A Titkos tanításokban a Névtelen szellem részletesen elmagyarázza, hogy egy
közösülés során, ahol az asztrál és mentáltestek valósággal egybefolynak, hiszen az
állaguk fluidikus, azaz folyékony és kavargó, meglehetősen sok részecskéjük

185
kicserélődik vagy energetikai-információs lenyomatot hagy a másikban, amelyet az egész
életén keresztül hordozni fog, mint a számítógép egy betelepített programot, amely
működni akar. Sokféle nemi kapcsolat sok ilyen szennyeződést okoz a testekben. Ezek
mint a vírusszerű programok folyamatosan befolyásolják az egyén életét, a gondolatait és
az érzéseit. Újabb kapcsolatokkal tovább is adódnak ezek a lelki vírusok, akárcsak a
fizikai szinten a betegségek. A genetikával együtt az utódok sajnos ezt is megkapják a
szülőktől, ami nagyon károsan befolyásolhatja az utód életét.
Ebből érthető, hogy a tisztátalan nemi életű átlagember szülők nem számíthatnak
magas szférákból leereszkedő szellemre a gyermekükben. Fent a leszületéseket szabályzó
és levezető entitások tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy kit-hova lehet irányítani,
ezért a nagyon tiszta szellemek, csak tiszta kapcsolatokból születhetnek.
A mai világunkat irányító, az ellentét szolgálatában álló sötét erők is pontosan
tudják mennyire fontos a testi-lelki tisztaság az emberiség spirituális felemelkedéséhez,
ezért vetették be ellenünk a számtalan TV csatorna szennyáradatát, az erkölcstelenség, a
másság és a bujaság bódító fegyverét, mely nagyon sok ember lesüllyedését és bukását
okozza. Fájó és bosszantó ezt látni, de fentről nézve ez egy remek próbatétel az "igazak"
számára.

21. fejezet

Szellemesítés

Az anyag is csak fluid, azaz megsűrűsödött lélek-erőhalmaz, mint minden más

létező, csak mi emberek érzékeljük egy részét szilárdnak és keménynek. Gondoljátok
meg, azt tanultuk annak idején, hogy az anyag atomi szintjén állandó mozgás van, egy
őrületesen gyors mozgás. Arra tanítottak, hogy az elektronok keringenek az atommag
körül. Bár ez modellezés szempontjából szép és jó, de ez lehet rezgés is, hiszen ezt még
senki sem látta, csak feltételezik. Ebből elméletet gyártottak és tanítják. Ez is csak
elmélet mint a nagy "bumm". Azt már végképp nem tudja a tudós társadalom, hogy az
anyag elemi szintjén mi generálja és tartja fenn a mozgást? Bármit is mondanak, az csak
merő feltételezés, hiszen az anyaghoz kötött korlátozott tudásukból nem telik többre.
Képtelenek az anyag mögé látni.
A materialista elveikkel, melyekből dogmákat faragtak pontosan úgy lekorlátozták
tudásukat, mint annak idején a keresztény egyházak a maguk hitét. Azzal, hogy kivették a
leglényegesebb elemet a dogmákból, a reinkarnációt, valósággal kiherélték a hívők
számára adott tudást, ezért a dogmák keretében élő és gondolkodó hívő soha nem
világosodhat meg, ritkán juthat el legalább a harmadik szférába. Legtöbbjük a
"pogányokkal", azaz nem keresztényekkel együtt a második szférában éli szellemi életét,
pontosan ezért.
Visszatérve az anyaghoz, tudni kell, hogy az erő, amely az atomi mozgást végzi
megállíthatatlanul, az maga az életerő, amely két forrásból táplálkozik, egyrészt Isten
Szent Lelkének az állandó pulzáló kisugárzása, amely nagyon magas rezgésszámú tiszta

186
szeretetenergia, másrészt az anyagba zárt szellemi részecskék fluidjainak lélekerő
kisugárzásai.
Tehát jegyezzétek meg, mert ez végtelenül fontos, ahol anyag van ott szellem is van
ilyen vagy olyan formában. Ha az említett két forrásból eredő energiaáramlás megszűnne
egy pillanatra egy térségben, ott minden anyag nyomtalanul eltűnne. Látjátok, ebből
egyenesen következik az a megállapítás, hogy egy illúzió világban élünk, amelyet a
szellemek gondolatai és érzései teremtettek meg és ugyanazok is szüntetik meg a létét.
Szeretném, ha megértenétek ezt a részt, mert nekem ehhez át kellett rágnom magam
a teozófián és az egész szellemtanon, míg szellemi vezetőim szinte a végére hagyva
vezettek Bertha Dudde médiumi közléseihez. Számomra akkor állt össze a kép, ekkor
értettem meg összefüggéseiben is a titkos tanításokat. Ezért vállaltam, hogy gyengécske
írói vénámmal, megteszek mindent, hogy könyvbe foglaljam a felismeréseimet és
elvezesselek titeket is ahhoz az örömhöz, melyet az összefüggésrendszer megértése
okozott. Legyen áldott minden olvasóm, aki idáig eljutott.
Újból visszatérve az anyaghoz, tudjuk, hogy az anyag a bukott szellemek
gondolatainak és érzéseinek megkövült állapota, - és ezt nem győzöm ismételni -
amelyekben apró kis lélekerő-foszlány formában ott rekedtek a bukottak lelki erői. Ezek
önmaguktól kiszabadulni nem tudnak, tehát sorsuk meg van pecsételve. Amikor a
hosszantűrő isteni bölcsesség jónak látja és elérkezett az ideje, az addigi életenergia
kisugárzását megnöveli egy Kegyelmi fölös mennyiséggel, amely minden bolygó
anyagain áthatolva, mint a tenger hullámai kezdik el életre kelteni az anyagba ragadt
részecskéket. A sugárzás jellege minden adott esetben, bolygónként változhat, ezért az
anyagba ragadt részecskéknek csak azon részét szólítja meg, akik rezonálnak erre a
frekvencia minőségre, hiszen a szellemek a teremtéskor hét féle sugárminőség egyikében
születtek (akár a szivárvány hét színe).
A nagyon mélyre süllyedt szellem részecskéi többnyire olyan érzéketlenné váltak,
hogy nem érzékelik ezt a szeretetteljes ébresztgető simogatást, de akad köztük olyan is,
amelyik felébred, befogadóvá válik és magába engedi a fényt, az életet. Az ilyen
részecske kifényesedik és pulzálni, élni kezd. A felébresztési folyamat hatványozódási
törvénye alapján ez a részecske a titkos tanítások szerint száz másik részecskét tud
felébreszteni, hogy azok is befogadókká váljanak a Kegyelem beáradására. Aztán a száz
mindegyike újabb százat ébreszt fel és ez így megy a végtelenségig.
Amikor az isteni terv beteljesedett és vége lett a kiáradó kegyelmi időszaknak, a
végtelenül sok felébredt részecskét alávetik a minősítési törvénynek, amely csak azokat a
részecskéket engedi tovább a fejlődési természettörvénybe, amelyek rezgése egy
bizonyos határ fölött van. Az elégtelen rezgésűektől visszavonja a törvény ereje a fölös
életerőt és visszasüllyednek az alvó állapotba. Meg kell várják a következő
erőhullámzást, amely ciklikusan ismétlődik meg bizonyos időszakonként.
Most lássuk mi történik az életre kelt lélekrészecskékkel itt a Földanyán. Az
ébresztés ugye az ásványvilágban történt? Amint a szellemvilág természetangyali
teremtményei alkalmasnak látják a feltételeket, sok kicsi apró természeti lény
szolgálóikkal együtt megteremtik a növényvilágot, majd rövidesen az állatvilágot is,
szép sorjában. Mivel a szellemvilág nem pocsékol, előbb csak itt-ott egy-egy
szaporodóképes példányt vagy párt. Az most lényegtelen, hogy a vízben-e vagy a
szárazföldön. Tény viszont az, hogy ezt a kezdeti növényvilágot a Földanya lelke éltette
és a természet angyalai irányították a fejlődését.
Amint a földön megjelenik a növényi élet, a földbe eresztett gyökereken át az
ásványi anyagokkal együtt felveszi a megszabadult és felébredt lélekrészecskéket is és

187
bekapcsolja őket az élete körforgásának folyamatába. Az áldott napsugárzás újabb erőket
ad a részecskéknek, ezáltal fejlődnek és erősödnek. A növény pusztulásával visszakerül a
talajba, de már minőségben javulva, így lehetőséget kap, hogy a következőkben egy
magasabb rendű növény testébe épüljön be, ahonnan majd egy állati testbe is juthat.
Világosan érthető a fejlettségtől függő beépülés egy élő szervezetbe, ha elgondoljuk,
hogy az elfogyasztott növényi táplálék legnagyobb része, úgy, ahogy van kiürül a
szervezetből, és csak az hasznos az állati test számára, ami bele tud épülni.
A lélekrészecskék egyesüléséről egy másik részben foglalkozunk, ezért most nem
szólunk róla. Inkább figyeljük a részecske további útját a szellemesedés felé. Szóval a
részecske bejárja az egész ásványi, növényi és állati világot és folyamatosan fejlődik,
amíg elér egy felső határhoz, innen már számára nincs tovább. A természeti erők csak
idáig emelhették. Innen már csak egyetlen lény emelheti fel, az ember. Ezért említi a
szent írás, hogy a növényi és állati világ alig várja, hogy az ember tegye a dolgát a
földön.
Fejlődése kezdetén, az ember sem tehet túl sokat, mert még ő is a természeti
törvény hatása alatt él és működik, de idővel megjelenik az ő lelkében is a szeretet
csírája. Kezdi szeretni családját, környezetét, állatait, növényeit. Ezek a felemelkedett
érzései és gondolatai erősen megrezegtetik testének anyagi részecskéit, környezetét és
mivel erős életerő rezgések, a környező világokban itt-ott rokonrezgésekre lelnek, egyes
lélekrészecskék rezonálva válaszolnak. Ezek azok a részecskék, amelyek jellemző "színe"
megegyezik az emberi lélekével. A lélekrészecske rezgése hozzáigazodik az őt
megszólaltató lélekhez és a rezonancia ereje kiragadja az anyag rabságából, csatlakozik a
vonzás törvénye alapján a lélekhez.
Tehát ez a szellemesítés folyamata. Amit az előbb bemutattam, az egy fejletlen
ember lelkének szellemesítő tevékenysége volt, de képzeljetek el egy fejlett lelket, aki
hatványozottan több és magasabb frekvenciájú életerő rezgéssel végzi itt a földön a
dolgát. Testének és környezetének minden atomját átrezegteti, de keményen. Mintha
rostálná az anyagot, válnak ki folyamatosan belőle tömegesen a felszabaduló
lélekrészecskék és csatlakoznak hozzá. Áldás az ilyen ember a Földanya ásványi,
növényi és állati világai számára.
A szellem alsóbbrendű erőket emelt fel a felsőbbrendű erők világába és azokat a
saját tulajdonaivá tette, és amikor átlép a halál kapuján, azoknak az erőknek
környezetében ébred fel, amelyeket legyőzött, amelyeket átszellemesített. Ezek az erők
attól fogva az ő szolgálata alá van rendelve, velük ő hatni tud, segítséget tud nyújtani
szenvedő, küszködő testvéreinek. És miután most már nagyobb vagyona-talentuma van,
nagyobb munkát végezhet, és sokkal több örömet szerezhet magának és másoknak, mint
akinek kevesebb vagyona van, és kevesebb munkát végezhet.
A földi élet célja tehát röviden az anyag szellemesítése. Az anyag
szellemesítésének módja pedig: az alsóbbrendű erőknek felsőbbrendű erőkké
minősítése. Azt még hozzá kell fűzni, hogy a felemelt lélekrészecskék más bukott
szellemekhez tartoznak, akik majd egy eljövendő ciklusban kaphatnak emberi lelket a
lélekrészecskék egyesülése után, ehhez természetesen minden részecske együtt kell
legyen. Az őket szellemesítő emberi lelkek különbözőek voltak, más-más
rezgésminőséggel és szinten, ezért ahány részecske, annyiféle szellemesítő hatás
eredménye, amelyek az összetett lélek jellemzőit befolyásolják. Most már felfoghatjuk
milyen sokoldalú és bonyolult egy lélek, teljesen egyedi és csodálatos érzés ennek az
értelmi felismerése.

188
 Még annyit hozzá kell fűzzek, hogy az a részecske, melyet az emberi lélekerő
szellemesített, kikerült a természet körforgásából, ő már jó helyen van, neki csak várnia
kell a többiekre, akiknek még járniuk kell a természet erőinek ciklikus táncában.
Nyilvánvaló, hogy a nagy ciklus végére, ha csak egyetlen részecske hiányzik az egészből,
a lélek elveszti a lehetőséget, hogy a következő ciklusban emberré válhasson és ez sajnos
az emberiség felelőssége, az ő kollektív lelkét terheli.
Talán egy kicsit nehéz elképzelni, hogy a szellemesítés gyakorlatilag hogyan
nyilvánul meg, ezért egy másik változatban is leírom, mert a téma megértése kulcskérdés
a szellemtan tanításaiban. Szerintem könnyebb megérteni a rezgések szemszögéből
nézve. Világunk egy rezgés-kavalkád minden dimenziósíkon, hiszen mi is sokdimenziós
lények vagyunk, de most csak a fizikai síkon tudatosak. A tanítás szerint a halott anyag is
él, csak rezgésszintje annyira alacsony, hogy mi halottnak érzékeljük.
Van egy örök törvény: "Minden teremtmény egyedüli végcélja, hogy visszatérjen
teremtőjéhez." Tehát, amit a szellemvilág teremtett velünk együtt, igyekszik vissza
hozzánk, és mi, a hozzánk visszatért és szellemesített teremtményeinkkel együtt vissza
Istenhez. A lélekerők fluidikusak és könnyen keverednek. Nem szükséges, hogy testileg
is érintsünk valamit vagy valakit, elegendő, ha auránk érintkezik és áthatja egymást.
Eközben az érintkező fluidikus örvénylő, kavargó részeink hatással vannak egymásra. Az
alacsonyabb rezgésű magához hasonló érzéseket és gondolatokat kelt a másikban, a
magasabb viszont mondjuk békét és szeretetet sugároz. Azt gondolnánk, ezek most
valamilyen módon kiegyenlítik egymást és valahol közös nevezőre jutnak, de nem így
van, mert a magasabb rezgésszint hatványozottan nagyobb erővel rendelkezik. Ha száz
alacsonyabb rezgésszintű egyén mellett állna, akkor is legyűrné valamennyi negatívumát.
Bárhol jár, bármit érint ezzel a megemelkedett rezgésszinttel életet juttat mindenbe
és mindenkibe. A tárgyak, növények, állatok és emberek rezgésszintjére jótékony,
felemelő hatást gyakorol. A megemelkedett rezgésszint az első háromból olyan hatást
vált ki, hogy fluidikus lekötött életerejük egy része felszabadul és a szférákba emelkedik,
de hova? Abba a fenti lakhelybe, a vonzás törvénye alapján, amelyet a magas rezgésű
szellem már lent a földi síkon építget. Legyen az cipő, szék, pohár vagy bármilyen
használati eszköze, növényei, kutyája, vagy más állatai, mind-mind feljuttaják életerejük
megszellemesített részét ebbe a lakhelybe. Ezt nevezem "habarcsnak".
És mi a helyzet a "téglákkal"? Ezeket az emberek teremtményei, az érzések és
gondolatok képezik. Az ilyen lélek bárkivel lép kapcsolatba magas rezgésszintjével jó
érzéseket és kellemes gondolatokat ébreszt az emberek lelkében. Ha közelébe kerül, még
a legmorcosabb ember lelke is felenged egy kissé. Mivel sok jót cselekszik önzetlenül,
folyamatosan árad a hála érzése irányában. Rengeteg jó és nemes gondolatot, érzést
szabadít fel embertársaiból. Ezek is élő teremtmények és minél magasabb rezgésszintűek,
annál hatalmasabb az erejük. És mit gondoltok, hová tartanak? Bizony, ugyanabba a
lakhelybe, amiről az előbb tettünk említést.
Gondoljátok el, mekkora erők, igazi kincsek "melyeket nem esz meg a rozsda és a
moly" várnak erre a szellemre. Mekkora hála, boldogság és szeretet veszi őt körbe.
Bármikor, tetszése szerint megjeleníthet bárkit és bármit, ami megszellemesítve nála
jelen van. Ezt az állapotot a szellemvilág sem tudja nekünk elmagyarázni, vagy lefesteni
kellőképpen, mert nincsenek nekünk, embereknek szavaink és színeink hozzá.

Az emberi lélek összeállítása ugyanúgy megy végbe, ahogyan végbement a

feloszlatása. A teremtés dolgain átment, és megérlelődött részecskék összegyűltek. A kő,
növény és állatvilág újra szabaddá tett minden részecskét, amely egy bukott szellemhez

189
tartozott. Ezek egyesültek, és megalkották az ember lelkét. Tehát a lélek egy bukott
szellem életereje, aki a kiindulásához visszatér, ha az utolsó akarati próbát - amely a
szabad akaratának függvénye - megállta.
A lélek az anyagi testben egy testi burokban van. A test még a fejlődés kezdetén
álló, megszámlálhatatlan szellemi szubsztanciából áll. Minden anyag - a fejlődés
kezdetén álló szellemi, amely érettebb szellemit rejt magában. Az "anyag" tehát még
hosszú út előtt áll, amíg maga is testet ölthet mint "lélek".
A fizikai testünkben számtalan apró más szellemekhez tartozó lélekrészecske van
állandóan, amelyek fejlődési vagy visszafejlődési sorsát a bennük lakozó egyedi lélek
rezgésszintje határozza meg. Az alacsony rezgésszint lefokoz, durvábbá tesz, a magasabb
pedig felemel, szellemesít.
A már felszabadult lélekrészecskék, ne feledjük el, nem anyagi természetűek, tehát
az ő síkjukon nincs téridő, viszont egylényegűségüknél fogva óriási közöttük a vonzerő.
Amint felszabadultak az anyag kötöttségéből, mint olyan mágnesek, amelyek a téridő
híján, az univerzum bármelyik szegletéből azonnal megtalálják egymást, örök időkre
összekötődnek, ha egy későbbi emberi bukás nem cincálja megint darabokra őket. Ebből
értelemszerűen következik, hogy a növényvilág alacsony szintjein kezdik az
egyesüléseket és közösen alkotnak mondjuk egy sejtet, aztán ezek a sejtek is
egybesülnek, így együtt már képesek egy valamivel magasabb rendű növényi, vagy állati
szervezet része lenni. Más szóval a lélekrészek a szabadulásuk elején milliónyi kis
növényi életet éltetnek, majd néhány százezer rovart, aztán több ezer hüllőt, a vége felé
pedig mondjuk tizenkét macskát vagy kutyát, majd egy-két elefántot és legvégül egy
primitív embert szabad akarattal.
Az a lélek, aki az átszellemítést testével is végbeviszi, a többi, még részecskékből
álló léleknek minden részecskéjére sok olyan erőt sugároz, amely annak a még hátralevő
fejlődési menetére nagy hatással van. Tehát a lélek az átszellemesített testét is átviszi a
túlvilágra, és ott az átszellemített anyagokat, mint erőket sugározza azokra az őslényre,
akihez tartoznak. Ezek a lények majd sokkal rövidebb idő alatt teszik meg a maguk
fejlődési útját, mert földi tartózkodásuk alatt ez a kiérlelődött szellemi - amelyet az
egykor benne lakó lélek már megváltott - most megakadályozza, hogy mint emberek
visszazuhanjanak a mélységbe. Sőt, olyan hatást gyakorol a lélekre, hogy fokozott
törekvésre serkenti.
Tehát, amit a lélek egy élete során átszellemesít és felemel magával az égi
lakhelyére, azt továbbsugározza, azoknak a szellemeknek, akikhez a felemelt lélekrészek
tartoznak, ezért az adás-kapás törvénye bőségesen, hatványozva kárpótolja erőkkel. Itt
meg kell érteni, hogy az anyag szellemesítése egy áttranszformálási folyamat, amely
során az anyag erővé válik, mint a fa égésekor, amikor hőenergia, azaz meleg keletkezik.
A szellemesített anyag energia, azaz erő, ezért tud a lélekerőhöz kapcsolódni, tehát nem
olyan a szellem számára, mint egy hátizsák, amelyet továbbcipel, hanem olyan mint egy
hűséges kutya, mely boldogan követi a gazdit.
Ezért tekintse az ember igen nagy feladatának, hogy a testét is átszellemítse.
Tegyen meg mindent, hogy a saját lelke mellett ezt a másik lelket is segítse, akinek a
szubsztanciái a földi élet alatt az ő anyagi testében szolgáltak. A halál óráján elpusztul a
földi anyag. De az átszellemített test a lélekhez csatlakozik, majd mint erő ismét ahhoz az
ős-szellemhez árad, akihez tartozik. Az jelentős segítséget érez, és majd emberi
állapotában soha nem zuhan a mélységbe, mert ezt átszellemített szubsztanciái
megakadályozzák.

190
 A földi élet alatt tehát nemcsak a magunk lelkét érlelhetjük, hanem egy másik ős-
szellemet is gyorsabb érlelődésre segíthetünk. Ha ez a megváltás nem megy végbe, a test
is elindul a maga útján - feloszlik és elenyészik. Így valamilyen formában
megszámlálhatatlan kicsi, és még kisebb élőlénynek tesz szolgálatot. Útja így hosszabb,
de egyszer majd ezek a szubsztanciák is összegyűlnek, és az ő testbe-öltözésük is
végbemegy.
Végül pedig mi történik az anyaggal, amelyből sikerült szellemesíteni minden
lélekerőt? Egyszerű a válasz, eltűnik, mintha sohasem létezett volna. A szellemi bukás
nagyon lassú, talán több évmilliárd évig tartó folyamatként zajlott le, hiszen az isteni
életerő fékezte, lassította, próbálta megállítani, próbálta jobb belátásra téríteni a
szellemeket. A szellem dimenzióról dimenzióra "küzdötte" le magát és minden síkon
folyamatosan teremtett, hiszen tapasztalatból tudjuk, hogy gondolataink folyamatosan
pörögnek, megállíthatatlanok.
Az emelkedés során a szellem, amint síkról síkra kapaszkodik, ott vár rá egy kupac
régi, elfeledett teremtése, amely másra sem vár, csak visszatérhessen teremtőjéhez, hogy
az szellemesítse. Tehát a szellemesítés nem csak a fizikai síkon, de sorra minden
dimenzióban meg kell történjen kötelezően, mert a felemelkedés feltétele az, hogy a
szellem maga után tisztaságot és rendet hagyjon, csak akkor léphet tovább.
Ebből érthető meg Jézus kijelentése, hogy az egész világ elmúlhat, de az Ő szavai
soha nem múlnak el. Ez azt jelenti, hogy a szellemesítés folyamata lassan kezdi
kissebbíteni, megszűntetni az anyagi világot, a finomanyagit is beleértve, míg teljesen el
nem tűnik síkról-síkra.
Ebből érthető az is, hogy a nagy "bumm"- nak nevezett tágulása az anyagi
világegyetemnek, ha eljutott a csúcsponthoz, megfordul a mozgások iránya és az egész
rendszer kezd lassan összehúzódni, amíg a szellemesítés révén teljesen el nem tűnik.
Ezért a Teremtés olyan, mint egy hatalmas pulzáló ciklus, mint egy isteni lélegzetvétel.
Isten teremtményei, a szellemvilág teljesen megtisztulva, minden szellem
egyéniségében csodálatosan kibontakozva fogja tükrözni azt a gondolatot, melyet Isten
beléhelyezett a teremtésekor. Még elképzelni sem lehet azt a boldogságállapotot,
amelyben az isteni síkra felemelkedett duál-szellemek élnek majd.
Hogy lesz-e majd újabb ciklus, újabb isteni kilégzés, azt csak a Jó Isten tudja
egyedül.

22. fejezet

Jézus tanításaiból

Megfigyelhetitek, hogy a könyv és a könyv tanításainak az alapját az evangéliumi

spiritizmus szellemi közlései képezik, amelyek alapja és mindenkori mércéje a jézusi
tanítások. Nem az a célom, hogy Jézus Urunk életét és tanításait részletezzem, mert erről
számtalan könyv és írás született. Csak kiemelek párat a tanításaiból, melyekről a

191
szellemi tanítók külön beszélnek. Ezenkívül megemlítek tényeket a földi munkáját
illetően.

Magára vette a világ bűneit

Amikor leszületünk lelkünk a "Föld porából” felépíti anyagi testünket. Minden

porszem, minden vízcsepp információhordozó. Önálló létének minden emléke meg van
őrizve. Ha tudod hogyan kérdezz felelevenítheted egész eddigi életét. A benne rejlő
információk bonyolult rezgésminták formájában tárolódnak és hatnak a környezetre.
Tehát minden emberi szenny és bűn amely benne megőrződött mint emlék, valósággal
sugárzik belőle és ha azt egy lélek a testi ruhájába felölti hatással lesz rá.
Képzeljétek el, hogy a testünk minden alkotóeleme többnyire alantas sugárzó
hatásokkal ostromolja lelkünket. A gyilkos részeink ölni akarnak, a paráznák
paráználkodni, a tolvajok lopni, a becstelenek csalni, hazudni és így tovább. Tehát
lelkünket a sugallatszerű hatások állandó kavalkádja ostromolja, melyek forrása a fizikai
test. Hasonlóképpen erős hatással van a lélekre minden olyan környező élő és élettelen
lény vagy dolog, amelyre a lélektest aurája kiterjed. Az aurák egymásba-hatolása
ugyancsak információátadást jelent, akárcsak a testek egymásba olvadásakor egy
szerelmi aktus alkalmával.
A fejletlen lélek valósággal vergődik e hatások miatt, tudtán kívül enged e
hatásoknak és aztán majd megissza a levét. Törvény, hogy ha a lélek szellemesedik, azaz
rezgése megemelkedik, akkor ez a hatalmas rezgés kirázza a test fizikai anyagából is a
nála durvább rezgéseket, információkat. Így a fizikai test összetevői is szükségszerűen
szellemesednek.
Képzeljétek el Jézus hatalmas szellemesítő munkáját. A hatalmas rezgésszintjével
az egész emberiség addigi anyagban megőrződött mocskát, gonoszságát, önzését
erkölcstelenségét felülírta és szellemesítette, azaz megváltotta, megkönnyítve az utókor
dolgát. Ezért mondja a Szentírás, hogy ”magára vette a világ bűneit”. Tehát Jézus Urunk
mondhatni nagytakarítást végzett a Földön, tisztába tette az anyagot a végjátékra, hogy
fölösen ne terhelje az emberi lelkeket.
A dogma tévesen úgy értelmezi, hogy Krisztus megváltotta az emberiség bűneit,
minden egyes ember személyes bűneit. Milyen jó is lenne sokak számára, akik fejletlen
lélekkel halmozzák a bűn és a karma terheit. Bár tudják, mekkora szenvedésadósságot
halmoznak fel, felelősségtudatuk még gyenge és szeretnének kibújni tetteik felelőssége
alól. A dogma pontosan ezek számára hoz megkönnyebbülést, de félrevezeti őket, mert
hazudik nekik. Ezért kellett folyamatosan magyarázni és értelmezgetni Krisztus Urunk
világos és kristálytiszta tanításait, hogy a dogmák megrendelői és készítői
lelkiismeretüket elaltathassák és azt tehessék, amit anyagi és hatalmi érdekeik kívántak.
Krisztus senki bűneit meg nem váltotta, mert azt minden szellem saját maga kell
megtegye, amikor eljön annak az ideje. Jézus Urunk a "játszóteret" takarította ki és
megadta minden ember számára azt a tudást, amely az egyéni megváltást lehetővé teszi.
Példamutatással és nagyon találó plasztikus képekben tanítással mutatta meg, hogyan
szabadulhat meg az ember az anyag és az anyag urának hatalmából, bilincseiből, hogyan
válhat az anyagi emberből szellemi emberré, hogyan jutat a halálból az örök életbe.
Az emberi lélek fejlődése a legmélyebb önzéstől a legmagasabb fokú önfeláldozó
szeretetig kell haladjon, tehát a fejlődés kulcsfontosságú tényezője a szeretet, amit
Krisztus előtt nem tanított még senki. Sokfelé, leginkább keleten tanították ugyan a
reinkarnációt és a karmát és sok más lélekfejlesztő és testleigázó gyakorlatot, de a

192
szeretetet nem. Ezért a Föld körül csak az alsó három szféra alakulhatott ki, ami azt is
jelentette, hogy egyetlen szellem sem léphetett ki véglegesen az újraszületések
körforgásából.
A legmagosabbak is, mint például Buddha szelleme is megrekedt a harmadik szféra
felső részében. Ő vállalta, hogy Péter apostol személyében testet ölt és Jézus
tanítványaként végzi el utolsó inkarnációját. Jóval később ő volt az a Névtelen Szellem,
aki a szellemi tanítások legnagyobb részét átadta nekünk. Ez a könyv is neki köszönheti
létét, mert jó része lényegi kivonat a több mit tizenöt kötetre rugó tanításaiból.
Jézus szellemi tevékenysége hozta létre a magasabb szférákat a negyediktől a
hetedikig. Ezt úgy valósította meg, hogy mentális-gondolati és asztrális-érzelmi keretet
létesített ezeknek a szféráknak, mondhatni bekalibrálta a síkok rezgésbeli határértékeit.
Úgy képzeljétek ezt el, mint a hosszú, rövid és ultrarövid hullámok skáláit a rádiózásban.
Ott is valakik meg kellett szabják, hogy melyik hullámhosszal kezdődik és melyikkel
végződik az adott skála. Azután a felemelkedő lelkek rezgésszintjük szerint besorolódtak
a megszabott rezgéshatárok közé valamelyik szférába.
Egy helyen megemlítik a tanító szellemek, hogy bizonyos időközönként, de
leginkább a Jézushoz köthető ünnepek idején a szférákban megjelenik a krisztusi
szereteterők kiáradása, amely áthatja fentről lefelé az összes szférát, békét, szeretetet,
felüdülést hozva minden szellem számára. A szellemvilág repesve várja az ilyen
alkalmakat, amikor a legbűnösebb lelkek is a megnyugvás áldásában részesülnek egy
rövid időre.

Engedjétek, hogy a kis gyermekek jöjjenek énhozzám

„Engedjétek, hogy a kis gyermekek jöjjenek énhozzám; és őket meg ne tiltsátok,

mert ilyeneké az Istennek országa". Itt az Üdvözítő általánosságban szól gyermekekről.
Ki a gyermek? Aki hisz az Atyában s annak engedelmeskedik. Aki Istenben, mint
Atyjában nem hisz, Neki nem engedelmeskedik, az nem tekinthető gyermeknek, az
atyátlan istentagadóra nézve tehát nem létezik az Isten országa.
A kisgyermek, aki kétségek nélkül hisz a szüleinek és őket szereti ezt a tökéletes
bizalmi állapotát nem sokáig tudja megőrizni születése után, mert az emberi nevelés
hatására rövisesen megszűnik. Tehát a személyiség az újraszületés kezdeti, még ártatlan
gyermekkorában van ebben az állapotban, amire Jézus tanítása utal. Felnőtt korában csak
akkor érheti el megint ezt az állapotot, ha megtér, azaz újjászületik.
Szellemi gyermekek, aminőket az Üdvözítő ért ezen kép alatt, akik részére nyitva
az Isten országa, azok, akik érett megismeréssel, a szellem-országban táplált szilárd
elhatározással most új pályát akarnak kezdeni. Akik az őket akadályozó vagy károsító
múlttal szakítanak, s alázatos, a gyermek gyámoltalanságát felismerő fogékonysággal
örömest tanulni kezdenek. Álszemérem nélkül beismerik, hogy mi hiányzik nekik és
törekszenek a szellemet, amennyire csak lehetséges, isteni befolyásokra nézve
alkalmazkodó és fogékony állapotban megtartani, mint a gyermek.

Oda ne menjetek, ha azt mondják nektek: íme itt, íme amott!

Sok vallási fanatikus gondolja, hogy épp az ő vallása a legmegfelelőbb az Isten

országának megtalálására, az igazi út a felemelkedéshez. Sajnos nagyon tévednek, mert
minden szellem mint egyéniség, minden szellemcsoport mint össz-egyén, - legyen az
akár nép, vallásfelekezet vagy tudományos iskola - kénytelen saját útján járni, hogy elérje

193
az üdvösséget. Megfeledkeznek arról, hogy ami az egyiknek üdvös és hasznos, az a
másiknak káros lehet, mert a szellemtermészetek épp úgy, mint a testiek különbözők, és
hogy az a szer, mely az egyiknek betegségét meggyógyítja, a másiknál talán betegséget
idézne elő.
Azért mondja Krisztus Urunk: „Oda ne menjetek, ha azt mondják nektek: íme itt,
íme amott;" hanem kövessétek azt a meggyőződéseteket, mely a hit világosságából fakad
- s ezt kérjétek! Ne higgyétek, hogy valami különös vallásformában található az üdv, ne
keressétek azt itt vagy amott, hanem emelkedjetek fel ahhoz a hithez: hogy az Isten
országa mindenütt, rátok nézve pedig csak saját szívetek belsejében található fel.
Csakis a „hasonlóság" örök természettörvénye szerint választott eszközök fogják
előmozdítani a szellemek megváltozását s őket elvezetni a tökéletesedéshez. A vonzás
törvénye minden szellemnek, vagy szellem-csoportnak bevonzza azt a vallásformát,
amire azon a szinten éppen szüksége van, erről őrszellemeik gondoskodnak. Tehát a
forma, mellékes, bármelyik egyházról legyen is szó, csak az a fontos, hogy a helyeset és
igazat keresse az ember.

Az Isten országa

Az Isten országa, melyről oly gyakran szól az Üdvözítő s melynek eljöveteléért

imádkozni tanít bennünket, az a nagy örök törvény, mely uralkodik úgy a szellemi, mint
az anyagi világon is. Ez a törvény, vagy ahogy az Üdvözítő itt nevezi: „az Isten országa",
nem feltűnést keltve érkezik el, mint külső hatalom, mely birtokba veszi a földet s annak
lakóit, hanem mint egy mag, egy csira az emberi szívben jelenik meg. Ha kibontakozhat a
szívben, mint lélekrezgés, megváltozik általa az ember magatartása, gondolatai és érzései.
Megnyílik a szellemiség felé, kibontakozik benne az önzetlen szeretet és az
áldozatkészség. Jellemző még az is az ilyen felébredt lélekre, hogy a szellemi tudás, az
isteni igazság iránti szomjúsága olthatatlanná válik. Ezekre utal Jézus, amikor azt
mondja, hogy aki kopogtat, annak kinyittatik és aki keres az talál.
Az isteni ország terjedését a sötét erők munkája akadályozza. Így a földön jelenleg
az emberiségnek csak egy kisebb része valósítja meg szívében az Isten Országát a
végidők bekövetkeztéig, a többi viszont az anyag világát és urának szolgálatát választja,
ezért a minősítési törvény szét fogja választani őket, akár aratás után az ember a konkolyt
a búzától.

Isten fia, ember fia

Jézus megkérdezi egy alkalommal a tanítványaitól "kinek tartanak engem az

emberek"? Egyesek Illésnek, mások egynek a próféták közül, felelték, csak Péter a
tanítványok közül felelte, hogy ő Istennek fia. Az emberek ellenben az ember fiának
tartják, de, hogy mit jelent az istenfiúság és mit jelent, hogy az ember fia, azt már nem
értik. Nem elég csak mondani, hogy elfogadom Krisztust, hanem az embernek életével
kell bizonyságot tenni arról, hogy ki is az ő mestere. Nemes lelki tulajdonságokban kell
hasonlóvá válnia Jézus Krisztushoz és ő is beáll azok sorába, akik áldozatot hoznak azok
érdekében, akik ma még nem ismerik Krisztust
Azért adatott Krisztusnak minden hatalom égen és földön, hogy a lezárt világok
nyitva maradjanak és a megtért emberi lelkek hazatalálhassanak. Hazatalálhatnak, mert a
legegyenesebb, a legrövidebb és a legkevésbé szenvedés-teli utat mutatja a mi Urunk. A
bűnnek mindig fájdalmas, szomorú, gyötrelmes következményei vannak. Tehát az

194
ellentét által mutatott út a kárhozatba, a bűn nehézségekbe, fájdalmakba, gyötrelmekbe
vezet.

Ti vagytok a világ sója

Akik a dolgok szellemi törvényét nem kutatják, — mert ilyen törvények létezésében
sem hisznek — nem tudják megfejteni, mi az oka annak, hogy az általános erkölcsi
romlottság mindig jobban terjed és uralkodik a földön.
Mi fejlődni vágyó emberek nem vagyunk tudatában, de a szellemvilági segítőink
látják, hogy egyetlen egy ébredező s javulni vágyó szellemtanos körül is milyen nagy
küzdelme indul meg a jó és rossz szellemeknek. Bár a kísértő rosszak szám-szerint sokkal
többen vannak, mégis csodálatos látni, amint egy szellem, ha kitart a jó mellett, hogyan
képes meghátráltatni akár egész seregét a rossznak. Az erőhatványozódás eredménye-
ként, a keveseknek is hatalmas a szellemi ereje és tartja az egyensúlyi állapotot. Tehát
nem szükséges több jót leküldeni, mint ahányan vannak, mert ezek is elegendőek állni a
sarat és kiegyenlíteni az erőket. A Rend világa nem pazarol erőket és tökéletesen végzi a
dolgát.
Egyelőre elég, ha a rossz emberek, a gyenge és sötét- lelkű földi szellemek között
csak úgy vagyunk itt-ott elszórva, mint a só az ételben, melyet azonban titokban,
láthatatlanul mégis csak át- meg átjár, és megízesít. „Ti vagytok a világ sója”, mondá az
Úr az evangélium szavai szerint. Azért hát ne is aggasszon, de annál kevésbé térítsen el
feladatainktól annak a látása, hogy mennyire terjed a világon a szellemi sötétség és
ellenszegülés. Egy hajszálnyira sem terjed jobban, mint ahogy az Atya bölcsessége azt
jónak látja, s egyetlen egy ébredező, javulni vágyó szellemmel sem küld le kevesebbet a
földre, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy mint a só el legyen hintve közöttük.

A tékozló és a hűséges fiú

A tékozló fiú történtének kapcsán tudjuk, hogy a bukott fiú, az az egy elveszett
bárány végigjárva azt az utat, amelyet mi is meg kell tegyünk, visszatér a szerető
Atyához, aki nem csak megbocsát neki, hanem a többi, hozzá hű fiai fölé emelve a fő
helyre ülteti és elhalmozza kegyeivel. Az egyik, már asztalnál ülő fia, aki hűségesen
megmaradt az Atya mellett, felháborodik és kérdőre vonja az Atyát ezért a kivételező
bánásmódért.
Ez a fiú azokat a szellemeket ábrázolja, akik a bukástól és ennek következ-
ményeitől való félelmükben nem vétkeztek ugyan a törvény ellen, de nem is végeztek
valami nehéz munkát. Akik a könnyű munkakörök egy sorozatán keresztül felemelkedtek
egy bizonyos magasságig de türelmességre és áldozatra még nem képesek. Ezen
szellemekben még csak az Atya és a jó, rokonszenves testvérek iránti szeretet van meg,
nem pedig a nem rokonszenves, velük ellenségeskedő testvérekkel szemben.
Ebből meg kell értenünk, hogy a tiszta szellemek világa sem tökéletes minden
szinten. Ők is folyamatos, vég nélküli fejlődés alatt állnak, mint mi, csak más szinten. Ha
mi is feljutunk az ők szintjükre, hozzájuk képest óriásira növekszik a szellemi értékünk
velük szemben, mert mi már ki vagyunk próbálva. Mi már megtapasztaltunk mindent, de
mindent. Minket már nem lehet megkísérteni, elcsábítani, hiszen fülitől-farkáig ismerünk
mindent; a bukást okozó tévesen használt teremtőerő elvesztésétől, az anyagbazártságon
és a Sátán rabigáján át, egészen a szellemi felemelkedésig.
Ha az emberszellem felemelkedik az ő szintjükig, elnyeri az "istengyermek" rangot.

195
 Jézus imája a Földanyához

Valószínűleg rajtam kívül még sokakban felmerült a kérdés, hogy a szellemi

közlések kizárólag a mennyei Atyát említik, mint férfi-jang minőséget és az anyai-női-jin
aspektusról szó sem esik. Sokáig zavart ez a kérdés, de most az Esszénus Béke
Evangéliumban megtaláltam rá a választ a jézusi tanításban. A Teremtő Atyára mint a
legmagasabb szellemi létezőre, Akitől minden származik, Aki akaratával és az Igével
(gondolatával) teremtett mindent, csakis a ható és kiáradó férfi-jang tulajdonság a
jellemző. A teremtésében viszont kibontakozik a duális állapot és ebben a legmagasabb
földi női princípium, a Föld Anya, illetve a Nagy Boldogasszony. Ő is egy hatalmas
teremtett szellemi entitás a befogadó és tápláló női tulajdonságokkal felruházva.
Amíg az emberiség szellemi fejlődése nem tette lehetővé a szellemi Atya létének
megértését, addig is szükség volt hitre, de csak kézzelfogható szinten lehetett
elfogadtatni. Ezért vezette rá a szellemvilág az akkori emberiséget a Föld Anya
tiszteletére. Ez tette lehetővé a matriarhátus sok ezer éves békés uralmát a földön. Ezt
zúzta szét lassan a vaskor férfi-centrikus erőszakos térhódítása és uralma.
Márk evangéliumából kiderül, hogy Jézus nem csak a mennyei Atyát imádta,
hanem "szokása szerint" gyakran járt fel az olajfák hegyén lévő Astarte (Boldogasszony
szűzanya) templomba és az éjszakáit is ott töltötte, ahol a mágus főpap Zakariás,
Keresztelő Szent János édesapja volt, rokona Jézusnak. A mennyei Atya iránti tisztelet
nem zárja ki a Földanya, mint Nagyboldogasszony iránti tiszteletet. Jézus tisztában volt
azzal, hogy a földi életben "porból leszünk és porrá válunk", a Földanyától nyerjük
nemcsak a fizikai testünket, de az egész "játszóterünk" a Földanya testében és aurájában
zajlik. Az aurája maga a földi atmoszféra, a levegőburok, mely védi az emberiséget
minden káros sugárzástól és behatástól, amelyben ugyanakkor a szférák helyezkednek el.
Gondoljátok el, ha nem védene a levegőburok, a rengeteg meteor (hullócsillag) mind
becsapódna a földfelszínbe és a felszíni életet lehetetlenné tenné.
Jézus a Béke Evangéliumában kifejti, hogy a Földanya az elemi erőket képviselő
angyali entitások segítségével óvja és gyógyítja az emberiséget. Minden testi gyógyulás a
Földanya angyalainak a tevékenysége nyomán valósul meg.
Amilyen módon megadta tanítványainak a mennyei Atyához szóló imát, ugyanúgy
tanította meg nekik a Földanyához forduló imát is, amint az alábbi idézetben átadom
nektek.

"Imádkozzatok így a ti Mennyei Atyátokhoz:

"Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a Te Neved.
Jöjjön el a Te országod.
Legyen meg a Te akaratod,
Mint a Mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
És bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk azoknak,
akik ellenünk vétkeztek.
És ne vígy minket a kísértésbe,
de szabadíts meg minket a gonosztól.

196
 Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség,
most és mindörökké, Ámen."

Föld Anyátokhoz pedig ekképpen imádkozzatok:

"Mi Anyánk, ki a Földön vagy,

szenteltessék meg a Te Neved.
Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod,
Miként Te benned, azonképpen bennünk is.
Ahogyan mindennap elküldöd a Te angyalaidat,
úgy küldd el őket hozzánk ma is.
És bocsásd meg a mi bűneinket,
miképpen mi is jóvá tesszük mind azt,
amit ellened vétkeztünk.
És ne vígy minket a betegségbe,
de szabadíts meg minden rossztól,
mert tiéd a Föld, a test és az egészség. Ámen."

Legyetek olyanok mint mennyei Atyátok

Amikor a tanítványok megkérdezték az Üdvözítőt, milyenek legyenek, hogy

eljuthassanak a mennyek országába, azt felelte nekik: "Legyetek olyanok, mint mennyei
Atyátok". Ez annyit is jelent, legyenek igazak. Az igazak élete három alapkövön
nyugszik, három törvényen, amely nélkül semmit sem lehet kezdeni: szeresd Istent
mindenek felett; szeresd felebarátodat, mint tenmagadat; áldozz fel mindent, hogy
mindent megnyerhess.
Hárommillió ember közül talán csak egy szereti Istent mindenekfelett. Miért? Oda
tudnád-e adni Istenért édes atyádat, anyádat, feleségedet, gyermekeidet, vagyonodat,
mindenedet? Mindaddig amíg csak egy kötődésed is van ehhez az anyagi világhoz, addig
vissza kell kötelezően születned.
Krisztus a felebarát alatt nemcsak a feleségedet vagy férjedet, szüleidet,
gyermekeidet, barátaidat értette, hanem minden embertársadat. Azt is mondta, hogy ha
csak azokat szereted, akik veled jót tesznek és téged viszont szeretnek, ez nem érdem.
Azokat kell szeretned, akik veled rosszat cselekszenek. Szeresd ellenségedet. Ebből tűnik
ki, mennyire vagy képes önmagadat megtagadni a felebaráti szeretetben. Őrizkedjél a
gőgtől, ne tartsd magad jobbnak másnál, mert mindnyájan ugyanabból az ősforrásból
eredtünk és végre Isten előtt ismét egyenlőknek kell lennünk. Ismerd el testvéredet
minden emberben.

Az én országom nem e világból való

Krisztus ezt mondta evangéliumában: „Az én országom nem e világból való". S

talán nem mondott igazat? Ő a béke Fejedelme, a béke angyala lejött a háborúnak, a
szellemi és anyagi forradalmaknak és felforgatásoknak erre e világára, lehetett-e hát az Ő
országa ebből a világból való? Ezért parancsolta mindig apostolainak Ő, a béke

197
Fejedelme: „Legyetek békességesek egymás között!" Ő tanította őket a béke megőrzésére
s ők kimentek a küzdelem és háború, a lázongás és türelmetlenség világába, s hirdették a
békét.
Nem volt nekik egy nyugodt órájuk sem, s mégis békében voltak s békében haltak
meg, mert béke volt bennük, béke volt velük; békéjük volt Istennel és az Ő szent fiával,
Jézussal, a világ minden nyugtalansága közepette is. Ő tanította őket a békét megőrizni, s
ők meg is tanulták azt, mert ők sem voltunk e világból valók. Mesterük meg is mondta
ezt midőn így szólt: "Ha e világból valók lennétek, a világ is szeretne titeket, mint a
magáét; de így gyűlöl titeket a világ, épp úgy, mint engemet. Nektek azonban, dacára
annak, hogy gyűlöltek vagytok, mégis szeretnetek kell a világot, rendeltetéstek, az édes
béke érdekében, amelyet azoknak adjatok, kik el akarják azt fogadni."
Ez a régi tanítás mindig új, jegyezzük hát jól meg magunknak s ne erőltessük reá
olyasvalakire a békét, aki nem akarja azt elfogadni! A föld gyümölcsei sem mind
egyformák; e világ talaja olyan gyümölcsöket is terem, melyek korábban, s olyanokat is,
melyek későbben érnek meg, tehát korábban vagy későbben élvezhetők; ezt tudják az
emberek jól.
De vajon az emberek nem a mennyei Atyának gyümölcstermés céljából elültetett
vetőmagjai-e? Egyik ember is korábban érik és korábban élvezhető, mint a másik; de
azért valamennyinek mégis meg kell érnie a számára kijelölt talajban, mert azért van
odaültetve. Azért ne vessük meg azt, akinek ideje még nem jött el, hogy a békére érett
legyen, mert az csak másfajta vetőmag, mint mi vagyunk.

Az ember nem szolgálhat egyszerre két úrnak

Az ember nem szolgálhat egyszerre két úrnak, a testnek és a szellemnek; nem járhat
két úton, a testén és a szellemén; nem lehet két célja, a menny és a pokol, mert ezek
ellentétek, s nagyon messze vannak egymástól! Ekként nem szolgálhat az ember
egyszerre az egyszerűnek és a pompásnak; a szerénynek és a kevélynek; az együgyűnek
és a tudósnak sem, mert egyik nem érti a másiknak beszédét. Már pedig az evangélium
igéje mindenki számára csak egy; nem alkalmazkodik a különféle emberekhez, hanem a
különféle emberek kell, hogy alkalmazkodjanak az egyhez, mert csak egy szellem van
benne. Olyan szellem, melyet mindenki megérthet, aki benne igazságot keres,
megértésére törekszik és alázattal szolgálja. Krisztus nem adott külön-külön
evangéliumot a gazdagoknak és a szegényeknek; hanem csak egyet adott és pedig a
szegényeknek, mert csak a szegényeknek van szükségük segítségre.

Isten országa elközelített hozzátok!

„Isten országa elközelített hozzátok!" Ez égi üdvözlettel köszöntötte Krisztus az

embereket. És Isten országa, ahol csak béke és öröm van, hol nincs egymás közötti
különbség, csakugyan itt van; oly közel, hogy majdnem kézzel elérhető. De nem szabad
neki bevonulnia a perpatvar és békétlenség ezen világába; csak egyes (szeretetben)
hatalmasok szívébe vonulhat be, akik magukhoz tudják azt ragadni. Akik hiszik, hogy
van mennyország, és akik hitük segítségével mindent legyőznek.

Ne ítéljetek a külszín után. 

198
 Krisztus evangéliumában óvja az embereket mondván: „Ne ítéljetek a külszín
után!" Az emberek mégis mindenkit megítélnek, aki nem olyan, mint ők. Valójában
azonban csak a testét ítélik meg; mert szellemét nem ismerik; nem tudják, hogy ennek
vagy annak az embernek testében miféle szellem van. Amidőn tehát a külső látszat
szerint a test után ítélnek, egyszersmind elítélik az egész embert is, testével, szellemével
együtt. Krisztus így nem cselekedett! Krisztus a szellemet ítélte meg, a testet azonban
felsegítette.

Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek

„Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek

példabeszédek által szólok", mely megfejti azt a sokszor hangsúlyozott ellenvetést: mért
kellett az emberiségnek csaknem kétezer esztendeig várni erre az új kinyilatkoztatásra,
mért lett megengedve az a sok tévedés, sőt mért lettek ezek a tévedések a példabeszédek
által még elő is mozdítva?
Mivel a Jézus korában az emberiség átlag értelmi szintje a maihoz képest nagyon
alacsony volt, nem adhatott részletesebb felvilágosítást az általa átadott igazságokról, úgy
ahogy az evangéliumok is csak egy kis részét tartalmazzák Jézus élete történéseinek. Azt
mondja Péter apostol szelleme, aki Márknak médiumi úton diktálta le az evangélium
szövegét, hogy ennyit láttak szükségesnek, ahhoz, hogy a bekövetkező két évezredben ne
legyen még nagyobb zavar a dogmák által. Úgy látszik az isteni tervbe belefért annyi
téves változtatás is, amennyit a dogma készítői elkövettek.
Az idézet első része a mai szellemtanosoknak szól és arra int, hogy működjenek
felvilágosítólag ott, ahol sötétség uralkodik, működjenek csillapítólag ott, ahol rikító fény
meghamisítja a tiszta látást, de ne kényszerítsenek senkit, ne gyakoroljanak nagyon is
közvetlen befolyást senkire, mert a megismerésnek minden egyéni szellemből magából
kell kifejlődnie, hogy ahhoz megfelelő módon simulhasson.
Akik megingathatatlan szilárd alapul fogadták el a keresztény szellemi álláspontot,
azok, akik elviselni képesek a vakítóbb világosságot is, arányítva azokhoz, akiknek arról
még csak példabeszédekben lehet szólni. Ne fukarkodjanak a tudományukkal, de ne
erőszakolják azt rá másokra, hanem hintsék el a magot, ahol csak lehet, szóval, tettel és
érvekkel. A gyökérverést és csírázást azonban bízzák Istenre.
Ezzel teljesítettétek is kötelességeteket. Ha ennél többet akarnátok tenni, a mag
csírázásának erőszakos elősegítésével felkeltenétek az ellentmondás szellemét, félénk
lelkekben kételyt és aggodalmat támasztanátok, a megátalkodottakban pedig gúnyt,
becsmérlést és káromlást. Hadd világosítson csak a ti világosságotok, ne rejtsétek azt el,
mintha szégyellnétek.
De ne kérkedjetek vele, mintegy feltűnési vággyal fitogtatva azt, mert ez már
felfuvalkodás és eltávolít tőletek némely embert, akit az a csendes szerény lámpácska,
mely a ti ablakotokból világosságot árasztana az útra, oda édesgetett és talán
maradandólag odavonzott volna.
Aki ellenszegül a megvilágíttatásnak, akár aggodalmaskodásból, akár gőgből, az
nem nyerheti el a világosságot, mert ez még nem érett meg arra, hogy azt befogadhassa,
ennek az akarata még álokoskodások által, a szofizmák által van lenyűgözve (vitába
szállni velük nem szabad).

Ne vígy minket a kísértésbe

199
 Az útjainkat keresztező kísértések a leghatalmasabb köszörűkövek, melyek a
rajtunk levő csorbákat és érdességeket simára fenik. Tehát ne rejtőzködjünk, ne fussunk
előlük, hanem álljunk szembe velük és küzdjük le vasakarattal. Kísértés nélkül a bennünk
levő gyengeségek és hibák csak még inkább elburjánoznának.
Midőn Megváltónk a Miatyánkba felvette: „ne vígy minket a kísértésbe”
szavakat, nem azt akarta azzal kifejezni, hogy megkérleljük mennyei Atyánkat, hogy azt,
amit bölcsessége számunkra jónak látott rendelni, megmásítsa, s távol tartsa tőlünk a
kísértést, ezt az erőmérőt, aminek minden szellem alá van vetve akaraterejének
kipróbálása végett, s amely alól még Krisztus Urunk sem volt felmentve. Nem. Ezzel azt
kérjük jóságos Atyánktól, hogy szellemünk annyi erőt találjon önmagában, hogy képes
legyen magát az érzékek és szenvedélyek igája alól felszabadítani, hogy martalékul ne
essék az ellentétesek kísértésének, hogy a kísértés rajta ne diadalmaskodhassék.

Ha ketten-hárman összegyűltök az én nevemben…

Az egyik médiumi közlésben nem kevesebbről van szó, mint a szellem önmagát
sokszorosító képességéről. Itt nem a lélek hetes felosztódásáról van szó, amikor
egyidejűleg akár hét fizikai testben inkarnálódhat, hanem egy olyan képességéről a fejlett
szellemnek, amikor önmagát sokszorosítva egyszerre több helyen lehet jelen és végezhet
munkát a világegyetem számos helyén. Tehát akár száz vagy sokkal több egyéniségmását
elküldheti tapasztalatokat szerezni egyidejűleg a bolygó különböző helyeire, más
szomszédos bolygókra, más naprendszerekbe és más világokba, és ezt mind egyszerre. A
jó hír, hogy erre mindannyian képesek leszünk, ha elérjük ezt a fejlődési szintet.
A fejlett szellemeknek ez a képessége megvilágít egy tényt Jézus életével és
tanításaival kapcsolatban. Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus olykor, ha szükségét
látta, alkalmazta szellemének bilokációs képességét, ami azt jelenti, hogy képes volt
emberi testében egyszerre két helyen is lenni. Ez különben ismert fogalom a mágusi
gyakorlatban, a rendkívüli képességek kifejlesztésénél.
Krisztus Urunk, mielőtt eltávozott volna a fizikai világból, tett egy ígéretet: "Ha
ketten-hárman összegyűltök az én nevemben, ott leszek én is."
A fentebbi szellemi közlés fényében válik érthetővé az ígéret igazsága, mert Ő soha
sem mondott lehetetlent vagy hamisat nekünk. A szellem, aki a sűrű fizikai testét is
többszőrösíteni képes, mire nem képes a szellemi testében. Ahogyan az egyszerű fejlett
szellem is képes egyszerre több száz egyéniségmást létrehozni és szétküldeni a
csillagvilágokba minden felé dolgozni és tapasztalni, miért ne lenne képes Krisztus
Urunk hatalmas elsőd létére mindenütt, de mindenütt ott lenni, ahol az ő nevében
összegyűlnek.
Az őskeresztények, akik még hűen követték az apostolok nyomdokait, valójában
kis-létszámú médiumi körök voltak, ahol a beszélő médiumok által gyakran maga
Krisztus szelleme beszélt a kör tagjaihoz, szeretettel bíztatta és nevelte őket. Mit
képzeltek, mi adta a sok ezer őskereszténynek azt a lelki erőt, amely segítségével
felvállalták bátran a legnagyobb kínzásokat és szenvedéseket a hitükért. Kérdezem,
melyik egyház képviselői lennének képesek a híveik lelkében ezt a hitet előidézni.
Megjegyzem, soha senki, amióta az egyházak léteznek. Sőt pontosan fordítva történt
minden, ők zúdították az emberiség nyakába a szenvedések elképzelhetetlen tömegét az
erőszakos térítéseikkel, valamint hatalmuk kiterjesztése és megtartása érdekében.

200
 Az életszalag összekötése

Egyik alkalommal a tanító szellemek sorában megjelent a "halál angyala" és nagyon

értékes információkat adott át a munkájáról, mely egyrészt a fizikai test elhagyása az
életfonál vékonyításával vagy elvágásával, másrészt az étertest leválasztása a lélektestről.
Ezen kivül érthetővé tette a feltámasztás és feltámadás fogalmakat.
Az vált érthetővé számomra a közlése alapján, hogy Krisztus Urunk mielőtt
bevonult volna Jeruzsálembe, befejezte testének szellemesítését, így erői olyan tiszták
lettek, hogy az emberiség története során Ő volt az egyedüli, aki képessé vált egy
elszakadt életszalag megkötésére. Erre az angyalok hierarhiája sem képes. Képes volt
összekötni Lázár életszalagját, ahogyan később a sajátját is. Ettől hidalt le leginkább a
hitetlen emberiség. Az akkori mágusok, próféták és misztikusok tisztában voltak vele,
hogy ez a képesség csakis Isten keze-munkája lehet, mert se előtte, sem utána soha
senkinek sem sikerült, legyen bár misztikus vagy képzett mágus. Tehát, ha
meggondoljuk, a krisztusi tett, amiért még ma is mindenki elismeri isteni képességeit,
nem a kereszthalál és az azt megelőző szörnyű kínzások, amit a keresztény egyházak
elsődlegesnek tekintenek, hanem a feltámadás ténye az életszalag összekötése által.
Feltámadása után fölvette megint megszellemesített fizikai testét, amely már
félanyagi fénytestté vált, de akarata szerint materializálni tudta, ha szükség volt rá. Így
jelenhetett meg emberi fizikai formában a tanítványai előtt és így bizonyíthatta a
"hitetlen" Tamásnak, hogy sebei megvannak, tehát valóban Ő jelent meg, teljes testi
valójában. A mennybemenetelekor ugyanígy láthatóvá tette fizikai formáját emelkedése
közben, hogy a látvány élménye megmaradjon az emberiség emlékezetében és kétség ne
legyen affelől, miképpen távozott a földről.

23. fejezet

Gondolat, képzelet, elementálok

A teremtés dolgai mindaddig öntudat nélkül vannak, míg az egyes erőrészecskék

össze nem tevődnek a természet világában emberi lélekké, mert akkor megint én tudattal
rendelkeznek - mint valamikor. Az én tudattal egyidőben az emberi lélek visszanyeri
gondolkodóképességét is. De van benne egy aprócska szeretet-szikra is, amely a
gondolatokat illetően világosságot tud gyújtani benne. Ezért újból isteni erők ébredhetnek
benne, olyanok, amiket valamikor birtokolt, de bukásával elveszített. Csak mikor az
ember tudatosan tudja, hogy Isten teremtménye, és megmaradását csak az biztosítja ha az
isteni erő átáramlik rajta - csak ekkor igyekezik az erőt hasznosan értékesíteni, és gondol
rá, hogy az erőt állandóan növelje magában.
Az anyagi világ állandó akadályozója a szellemi gondolatok érkezésének, ezért az
ember szíve csak akkor fogadhatja be őket, ha hátat fordít a világnak. A világi gondolatok
a szellemi gondolatokat visszanyomják és megakadályozzák, hogy az ember szívéig
eljussanak. Ezért mondta Jézus, hogy az anyagi ember szellemi szempontból, halott
ember.

201
 Az ember felelős gondolatanyagáért, mert a szabad akarat vagy védekezik a
gondolatok ellen - amelyek körülveszik - vagy utat enged nekik. Az akarat pedig olyan,
amilyen az ember lénye - vagy anyagi, vagy szellemi beállítottságú. Ettől az irányzattól
függ minden - a gondolkodása, cselekvése, lelkének jelenlegi és jövendő sorsa, és ez
lehet dicsőséges, és lehet rettenetes.
A világ tehát veszélyt jelent az ember akarata számára. De kell hogy létezzen. A
lélek általa jut el a tisztánlátásra, hogy döntést tegyen a világi, és a Szellemi Birodalom
között. Mindkét világ létezik, de az ember csak az egyiket akarhatja, és ezt az egyet maga
határozza meg. Ha az anyagi világot választja, lelke ehhez tapad. Ha a szellemi világot
választja, akkor ez lesz tartózkodási helye, amikor földi vándorlása befejeződött, és
elhagyja a testet.
Önmagában a gondolat nem az ember saját produktuma. Nem az ember hozza létre,
hogy kisugározza önmagából, hanem a gondolat árad hozzá, mint a szellemi világból való
erő. De tudnotok kell, hogy a test halálával gondolkodástok nem szűnik meg. A lélek
gondolkodása folyamatos. De lehet zűrzavaros, vagy teljesen hamis, ha érettségi állapota
még alacsony. Tehát a lélek nem múlik el, tehát tovább gondolkodik, érez és akar.
Az ember gondolatai olyan áramlatok, amelyek jöhetnek a Világosság
birodalmából, de a Sötétség hazájából is, pedig az ember azt hiszi, hogy saját szellemi
terméke az amit gondol. A gondolat szellemi erő, amely soha meg nem szűnik, és ezért
minden gondolatnak valami hatása van! Vagy NEGATÍV, ha a Sötétség Birodalmából
jön és valaki felfogja - vagy POZITÍV, ha a Világosság Birodalmából indult, és nyitott
emberszívre talál.
Az embert a gondolathullámok mindig körülfogják, de csak azt a gondolatanyagot
veszi föl magába, ami akaratának megfelel. Az ember képes védekezni a nem-kívánt
gondolatok ellen, amelyek nincsenek kedvére. Csak Istent kell röviden védelemért kérnie,
és a Világosságbeli lények védőburokkal vehetik körül. Az ember meg tudja figyelni
önmagát, és tud védekezni az olyan gondolat hullámok ellen, amelyek számára
elfogadhatatlanok. Az ember akarata dönti el, hogy milyen lények találnak bejárásra nála.
Nagyon felelősségteljes hivatal úgy kapni a szellemi javakat, hogy azt embertársainak
továbbadja. És csak azok az emberek tehetik meg, akiknek komoly a szándékuk, hogy
csak tiszta igazságot kaphassanak és terjeszthessenek.
Az lehetetlen, hogy az ember gondolatokat hozzon létre - de a hozzá áramló
gondolatokat felfoghatja és értékesítheti. Minden embernek megvan a lehetősége, hogy
teljesen ismeretlen problémákat forgasson, és meg is oldjon magában - ha engedi magába
folyni a gondolatáramlásokat, amelyek a szellemi világból érintik. Tehát az értelmi
gondolkodás nem tud gondolatot szülni - de a gondolathullámokat - amelyek az embert
körülveszik - kiválaszthatja és magába veheti. A hozzá áramló gondolat-hullámokat az
értelem visszaszoríthatja - vagy befogadhatja. Olyan a szabad akarat, mit a rádióvevő, azt
az adót fogja, melyre magát képes behangolni.
Ebből érthető meg az a tény, hogy mivel az emberi szellem a világlélek óceánjában
létezik, semmi, de semmi olyan nem juthat eszébe, ami már ne létezne ebben a
gondolatóceánban. Ő csak akarata révén megengedheti, hogy érdeklődési köre, vagy
pillanatnyi problémája bevonzza azokat a gondolatokat, melyek most nála éppen
időszerűek, tehát semmi olyat nem agyalhat ki a szellem, ami kizárólag csak tőle
származna, mint gondolat. Lehet különleges, ritka, teljesen egyedi gondolat, de nem az
övé, hanem a világléleké.
Folytonosan a legkülönfélébb gondolathullámok keringenek körülöttünk. A
gondolatok a szellemi világból kiinduló sugárzások, amelyek mint hullámok vesznek

202
körül, hogy akaratunknak megfelelően, magunkba vegyük, vagy visszautasítsuk őket.
Olyan sugárzások ezek, amelyek megérintik a gondolkodás szerveit, és ha mi készek
vagyunk rá, tevékenységre indítják, igen ám, de a gondolkodás szerve nem az agy, hanem
a mentál-test, a lélek gondolatteste. Az agy csak egy eszköz, a fizikai testnek nevezett
biorobot egy fontos része, mely a felsőbbrendű testből érkező parancsokat teljesíti,
ugyanakkor az öt érzékszerv által észlelteket továbbítja a mentál-test felé.
A jó és rossz erő mindig mint gondolathullám nyilvánul meg, a gondolatok soha
nem gyakorolnak kényszerítő befolyást, csakis az ember akaratának megfelelően képesek
előre nyomulni és lesznek elfogadva, vagy visszautasítva. A szellemi problémák
megoldásához elengedhetetlen, hogy a gondolkodószervek együttműködjenek a szívvel,
mert minden szellemi a szívhez veszi először az utat és a szeretetben élő szív
mondhatatlanul gazdag lesz szellemi erőben. Ugyanígy az ember, akiben ez a szeretet
lakik, megnöveli szellemi tudását, és a legteljesebb ismeretben él. Tehát az Isten iránti
beállítottsága a mérvadó hogy az ember milyen gondolat-anyagot enged hatni magára. A
jó és rossz erők egyaránt azon fáradoznak, hogy a maguk számára az ember
gondolatvilága hozzáférhető legyen, és az hajlandó legyen mindazt magáévá tenni, amit
neki nyújtanak
A földi törekvésű embernek is nagy gondolat-gazdagsága lehet. De ez
szükségszerűen nem jelent világosságot is, mert ez a tudás a halál pillanatában
kialszik. Míg a Szellemi Birodalom közvetítésével kapott tudás a lélek birtokában marad,
mert eltörölhetetlen érték. Tehát közvetítő által, Istentől a Földre érkezett tiszta szellemi
erő. Az embert arra nem lehet rákényszeríteni, hogy szellemi erőkkel kapcsolatot tartson.
Ez a szabad akarat tevékenysége. Ebből következik, hogy a gondolati tevékenység akkor
is adott számára, amikor nincs kapcsolatban a tudó erőkkel. De ekkor csak korlátolt a
képessége, és csak tisztán földi kérdések megoldására képes. Amint szellemi kérdések
vetődnek fel, mindig a szellemi erők tevékenykednek. A földi kérdésekhez viszont csak
az emberhez társuló életerőre van szükség - habár az ember azt hiszi, mindig az értelmi
tevékenység old meg minden problémát.
A túlvilági tudatlan és hazug erők elhitetik az emberrel, hogy az eredményt tisztán
értelmével szerezte meg, mert az a törekvésük, hogy a szellemi hatást letagadják, és
elpusztítsák az isteni gondviselésbe vetett hitet. Ennek következtében az ember úgy látja
magát, mint minden gondolatának létrehozóját, és az őt támogató erők még megerősítik
ebben. Finoman sugallják neki és ő el is hiszi és bizonyosságként veszi.
Amíg az értelem szellemi dolgokat a szív meghallgatása nélkül akar megoldani,
addig nehezen jut az igazság közelébe. Az értelmi gondolkodás végeredményben - testi
működés. A szív viszont az érzelmek székhelye. Az isteni szeretet-szikrát is a szív rejti
magában - ezzel a szellemet is, ami Istenből való rész bennünk. Hogy a gondolat a
szívben született-e, vagy az értelem produktuma - az az ember szeretetképességétől függ.
Minél mélyebben tud szeretni az ember, annál tisztábban szállnak fel szívéből a
gondolatok, és jutnak tudatába. Ezzel szemben az értelmi gondolkodás a testi szerv
működése, tehát az emberhez áradó életerő használata. Tehát el kell választani egymástól
az értelmi gondolkodást, a szívbeli gondolkodástól.
Saját gondolatot az ember nem képes megteremteni magának. Erre teljesen
képtelen, épp azért, mert a gondolat szellemi erő. Ezt az erőt pedig először a Szellemi
Birodalomból kell megkapnia. Csak akinek nincs erre vonatkozó ismerete, hiszi azt hogy
gondolatait önmaga termeli. Az embert minél jobban leköti az anyagi világ, annál
közömbösebb az igazság iránt, annál kevésbé vágyódik rá - és ezért gondolkodás nélkül

203
mindent elfogad, amit igazságként eléje adnak. Vagy a másik lehetőség, hogy mindent
visszautasít, mert szíve nem kívánja megtudni az igazságot.
A szellemi olyan valami, ami megmarad. Ezáltal az igazság birodalmához tartozik.
Vele szemben a földi múlandó - tehát sötétség, és a hazugság birodalmához tartozik. Mert
az anyag csak az éretlen szellemit rejti magában, az igazságot nem ismeri fel, és ezért
száműzve marad. Amíg földi javakra áhítozik, az ember soha nem áll az igazságban, és
eme vágya által a hazugság fejedelmének ad hatalmat maga fölött. A hazugság addig
uralkodik fölötte, amíg földi javakra törekszik. Gondolkodása is téves lesz, mert a
hazugság fejedelme elsősorban a gondolkodásra igyekszik hatni, hogy aztán majd
teljesen eltávolíthassa az igazságtól.
A gondolat energia. Ha valaki gondolkodik, rezgés keletkezik a mentál-testben
amelyben: a gondolat minősége határozza meg a színt, a gondolat természete határozza
meg a formát, a gondolat határozottsága határozza meg a körvonalak tisztaságát. Egy
tisztán intellektuális és személytelen gondolat – például ha valaki algebrával vagy
geometriával foglalkozik – a mentális anyagra korlátozódik. Ha viszont a gondolatban
van valami önző vagy személyes vágy, a mentális anyagon kívül asztrális anyagot is von
maga köré. Továbbá, ha a gondolat spirituális természetű, és ha azt szeretet, törekvés
vagy mély és önzetlen érzés hatja át, akkor még a mentálsík fölötti bölcsesség sík
ragyogásából és dicsőségéből is belép valamennyi.
Minden határozott gondolat kétféle hatást hoz létre: először egy sugárzó rezgést,
másodszor egy lebegő formát, a sugárzó rezgés nem a gondolat tárgyát hordozza, hanem
annak jellegét. Minél magasabb rezgésszinten alakul ki, annál nagyobb erővel és
energiával rendelkezik, és amikor erős és kitartó akarat irányítja, a leghatalmasabb
eszközként használható.
Mind a gondolatvágy formákat, mind a tisztán mentális gondolatformákat
mesterséges elementáloknak nevezik. Mind a mentális, mind az asztrális elementál-
eszencia(fluid), amely saját félig intelligens élettel rendelkezik, nagyon könnyedén
válaszol az emberi gondolat és vágy által keltett hatásra. Ezek a mesterséges elementálok
így egy időre egyfajta élőlényekké válnak, erős aktivitással rendelkező lényekké,
amelyeket az a gondolat éltet, amely megteremtette őket. Ha valaki egy másik emberre
gondol, akkor a leírt módon egy kicsiny arcképet hoz létre.
Egy gondolatforma élettartama függ: annak kezdeti erősségétől és annak
táplálásától, amit a gondolat ismétlése biztosít, akár a létrehozója, akár mások részéről.
Létezését ezzel az ismétléssel folyamatosan meg lehet erősíteni, az olyan gondolat, amely
felett töprengenek, nagy formaszilárdságot ér el. A hasonló jellegű gondolatformák
vonzódnak egymáshoz és kölcsönösen erősítik egymást, ami egy formát nagy energiájúvá
és erősségűvé tesz. Ráadásul úgy tűnik, egy ilyen gondolatforma ösztönszerűen vágyik
arra, hogy meghosszabbítsa életét, és visszahat megteremtőjére, arra törekedve, hogy
kiváltsa belőle azon érzelem megújulását, amely őt megteremtette.
Minden ember mágnesként is működik, amely magához vonzza a mások sajátjához
hasonló gondolatformáit, így vonz magához kívülről energia-megerősítéseket. Az
ugyanarról a témáról való hosszas gondolkodás rendkívül erős gondolatformát hozhat
létre. Egy ilyen forma sok évig megmaradhat, és egész idő alatt egy valóban elő lény
megjelenésével és erejével rendelkezhet.
Minden ember egy gondolatformákból álló nyomot hagy maga után, ebből
következik, hogy amikor végigmegyünk az utcán, más emberek gondolatainak
tengerében járunk. az ember nem felelős azért a gondolatért, amely beúszik az elméjébe,

204
felelős viszont azért, ha felveszi, foglalkozik vele, majd pedig felerősítve újból kiküldi
azt.
Ha a gondolatforma egy másik személyre irányul, akkor az odamegy a
célszemélyhez. Ha az érintett személy aurájában van olyan anyag, amely képes szimpátia
alapon a gondolatforma rezgéseire válaszolni, akkor a gondolatforma az illető közelében,
vagy akár az aurájában fog maradni, és amint erre alkalom nyílik, automatikusan kiürül.
Másrészt, ha az érintett személy aurájában nincs válaszolásra képes anyag, akkor a
gondolatforma egyáltalán nem képes rá hatni. Ezért visszapattan róla, olyan erővel, amely
arányos azzal az energiával, amellyel a forma nekiütközött, aztán visszatér
megteremtőjéhez, és abba csapódik be. A tiszta szív és elme a legjobb védelem az
érzelmek és a gondolatok ellenséges támadásával szemben.
Ha a gondolat elég erős, akkor a távolság egyáltalán nem játszik szerepet, viszont
egy gyenge és szétszórt gondolat egy korlátozott területen kívül nem hatékony. A
határozatlan gondolatok és érzelmek határozatlan felhőkként jelennek meg. A határozott
gondolatok vagy érzelmek tisztán lehatárolt formákat hoznak létre. Több ember egyesített
gondolatainak ereje mindig sokkal nagyobb, mint különálló gondolataik erejének
összessége, sokkal inkább szorzatukként fogható fel.
Az ismétlődő zajok az asztrális és a mentális testben pontosan olyan hatást keltenek,
mint az ökölcsapások a fizikai testben. A fizikai testben az eredmény fájdalom, az
asztrális testben ingerlékenységet, a mentális testben a fáradtság érzését és a tiszta
gondolkodás képtelenségét jelenti.
Egy rendkívüli energiájú és koncentrációjú gondolat, legyen az áldás vagy átok, egy
elementált kelt életre, Erejét csakis azzal lehet jelentős mértékben semlegesíteni, hogy
ellentétes törekvésű gondolatokat küldünk utána.
A felhalmozódott romboló hatású gondolatformák bomlasztó közegként hatnak, és
gyakran siettetik a fizikai síkon a pusztulást, „szerencsétlenségeket”, természeti
megrázkódtatásokat, viharokat, földrengéseket, árvizeket vagy bűntényeket,
betegségeket, politikai megrázkódtatásokat és háborúkat okoznak.
Egy ember gondolatai és érzelmei nemcsak saját magára és másokra hatnak, hanem
átitatják a körülötte levő élettelen tárgyakat, még a falakat és a bútorokat is. Ezeket a
fizikai tárgyakat öntudatlanul magnetizálja, és így azok képesek hasonló gondolatokat és
érzelmeket sugározni más emberekhez, akik a hatókörükben tartózkodnak.
Véssük eszünkbe, hogy az asztrális világ tele van más emberek gondolataival és
érzelmeivel, és hogy ezek szüntelen nyomást gyakorolnak, állandóan bombáznak minden
egyes asztrális testet, hogy felerősítsék az övékhez hasonló rezgéseket. Amikor mentális
fáradtságról beszélünk, az a valóságban helytelen kifejezés, mert az agy, nem pedig az
elme az, ami kifárad. Az elme kifáradása nem létezik.
Mivel a mentális test közvetlenül gondolatátvitel útján képes kommunikálni,
anélkül, hogy a gondolatokat akár szavakba öntené, a nyelvi korlát már nem létezik a
mentális síkon, ahogyan az asztrális világban még megvan. A mentális testben az ember
megszabadul a különálló érzékszervek korlátozásaitól, és minden pontjában fogékony
minden rezgésre. A tobozmirigy az úgynevezett harmadik szem maradványa. Ez a szerv
arra hivatott, hogy a fejlődés folyamán újra felébredjen. Akkor az a szerv lesz, amely a
gondolatot telepatikusan átviszi egyik agyból a másikba.
Ha az ember magas és szent dolgokhoz rögzített gondolatokkal alszik el,
automatikusan a mások hasonló erőfeszítései által létrehozott elementálokat fog maga
köré vonzani, ennek következtében álmai tiszták és magasztosak lesznek.

205
 Át kell alakítsuk gondolkodásunkat. Eddig engedtük, hogy az élet körülményei
állandóan negatívan befolyásolják lelkünket. Mindennapi gondjaink súlyként nehezedtek
ránk és sokszor megmérgezték napjainkat. Hány értékes percet töltöttünk félelemmel és
aggódással és hány értékes pillanatot engedtünk elmúlni, miközben keseregtünk kicsiny
és sokszor jelentéktelen dolgaink fölött.
Küzdenünk kell a romboló gondolatok ellen, mert ezek beteg gondolatformák,
melyek beborítanak és tönkreteszik az életünket. A gondolatok formát öltenek odafenn. A
gondolat a maga létsíkján élő lény, elementál és a vonzás törvénye irányítja, mert oda
vonzódik, ahova bevonzzák. Számára nincs tér és idő, ezért amit bevonzunk, a
gondolatvilág bármelyik tájáról hozzánk csapódhat. Annyian jönnek, hogy a látó számára
borzalmas látványként fürtökben kapaszkodnak és lógnak a mentál-aurán. Ezeknek
egyetlen hatásuk van, az a gondolat, ami őket életre keltette. Akibe belekapaszkodtak,
arra hatással vannak, ha nem is tud róla, de a lelke érzi és szenved tőlük. Például a harag,
a gyűlölet, az irigység és az ezekhez hasonló érzések, normálisan enyhe lefolyásúak
lehetnének, de a csatlakozott "vendégek" a saját rezgésükkel felerősítik, annyira, hogy
esetenként ez az őrjöngésig fokozódhat és nagyon durva cselekedetekhez vezethet.
A gondolatformák ostroma még hagyján, de van ennél sokkal rosszabb befolyás is.
A világban sok lélek kering, akik nem ölthetnek testet, de engedélyt kaptak, hogy minket
kísértsenek. Ezek figyelik a formában élőket. Gondolatainkat több ezer kilométerről
érzékelik. Számukra tér és idő nem létezik. Cselekedni nem tudnak, náluk a tettet a
gondolat helyettesíti. Azonnal megérzik a negatív energiát, amit az emberi tudat a világba
kibocsát. Csapatostól sereglenek köréje. Nagy hangzavart csapnak körülötte. A pokoli
lármát fülünk nem észlelheti, ám lelkünk igen. Ha a haragra gyűltek közelünkbe, még
több haragot érzünk. Ha bánat, kishitűség, amit a magunk tudatával megalkottunk, ezeket
erősítik a kísértő lelkek. Feladatuk, hogy egyre lejjebb húzzanak minket. Valamikor ezek
is testben éltek, de bűneik miatt már nem kaphatnak újabb leszületésre lehetőséget.
Rajtuk a rossz megcsontosodott, a javulásra képtelenek, mert akaratuk a jóra nincs
ezeknek, ezért akaratlanul is a sátáni erők szolgálatában állnak.
Ha rossz gondolatok gyötörnek bennünket, mondjuk ezt: Jézus nevében távozz
tőlem! E parancsnak engedelmeskednek azok a lelkek, amelyek szándékaikkal környé-
keznek minket. Az Ő hatalma segíthet csak ilyen esetben. Fontos, hogy felismerjük a
rossz gondolatainkat. Ha nyugtalanságot érzünk, kérdezzük lelkünket, mi rágja
bensőnket. Mivel mi hoztuk létre a gondolatot a lelkünkben, a válasz is onnan fog
érkezni. Ne adjunk energiát a kísértőknek, mert megölnek bennünket! Üdvözítőnk
segítségével lehetséges ezektől tökéletesen megszabadulni.

Azok a téves elvek, hiedelmek és helytelen emberi igazságok, melyeket az ember

földi életében kigondol és embertársai felé terjeszt, azokkal egykor meg kell
küzdenie. Mert hiába tér meg a szellemvilágba, a szellemvilágból nem tehet többé
semmit, még ha meg is bánja őket. Addig ameddig ő azokat itt, a fizikai világban le nem
rombolja, azok élni fognak.
Kicsit ezt úgy kell elképzelni, mint amikor egy éhes ember a hentesüzlet kirakata
előtt áll, nézi a finom sülhúsokat, kolbászt, de nem tud jóllakni, mert az üvegfal
elválasztja a finomságoktól. Amikor bent volt az üzletben régebben és lett volna
lehetősége jóllakni, akkor mással töltötte az idejét, például a vásárlók piszkálásával,
kötekedéssel, hazugságokkal. Most hiába áll az üzlet előtt, nem tud bemenni, sóvárog, és
várja a lehetőséget, hogy újra bemehessen az "üzletbe", és megfogadja, hogy most igazi
dolgokkal fog foglalkozni, ami fontos a számára.

206
 Gondolatainkkal élő elementálokat hozunk létre, melyek addig élnek, míg teljesítik
a feladatukat, illetve amíg mi magunk nem semlegesítjük őket. Negatív gondolataink
nagatív hatással lesznek ránk, és ebben a legveszélyesebbek a mágikus rontó gondolatok.
Sok ember nem jön rá, hogy miért kap sorscsapásokat, pedig valamelyik életében
tettével, gondolatával olyat tett, aminek most viseli el a következményeit. A visszahatás
törvénye szerint akkor tudjuk csak visszakapni, hatása alá kerülni, amikor adott minden
lehetőség, és sokszor ere csak 2-300 év múlva lesz alkalom.

Mindaz, ami körülvesz bennünket, materializált elképzelés, megvalósított

gondolatkép. Előbb ki kell gondolnom valamit, s az csak azután valósulhat meg. A
gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Minden gondolat egy teremtés, amelynek
meg kell valósulnia.
A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, engem
szolgál és nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas.
Ennélfogva minden jó, úgynevezett negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen
jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé.
Visszatekintve életünk eddigi eseményeire, láthatjuk, hogy valamennyi
kívánságunk megvalósult, mely kellő ideig foglalkoztatta tudatunkat. Ez sajnos negatív
vágyainkra is igaz. A félelem, az aggodalom stb. pontosan azt vonzza magához, amitől
fél az ember, hiszen ilyenkor tudatunkat a félelmeinkkel és gondjainkkal foglalkozó
gondolatok töltik meg. A félelemérzet gondoskodik arról, hogy ez a gondolat újra meg
újra aktiválódjon. Ilyen esetben csak a gondolati fegyelem és a rendszeres lelki higiénia
segít, amely során a nemkívánatos gondolatokat azonnal kellemes gondolatokká
transzformáljuk, még mielőtt sorscsapásként manifesztálódhatnának.
A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntő különbség az,
hogy az előbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit! A
vágyak megfogalmazása akarati kérdés, amely mögött nincsen hit. A hit pedig nem más,
mint a belső bizonyosság, hogy amit kívánok, az meg is valósulhat.

Hét lépés a pozitív gondolkodástól a pozitív életig

1. Pozitív gondolkodás. Felismerni, hogy minden jól van, ahogy van, mert minden
engem szolgál és nekem nyújt segítséget. Figyelmesen és kitartóan végigmenni az
életúton. Teljes bizalommal, jó humorral, oldottan tenni, amit tenni kell. Hálatelt szívvel
felismerni a látszat mögötti valóságot, és biztonságban élni a lét teljességében.
2. Pozitív érzés. Nyíltan és őszintén olyannak elfogadni az embereket, amilyennek
megismertük őket. Bizalommal viseltetni érzéseink iránt, és ismerni értékeinket, a
teljességben élni. Az életet csak szemlélni, de nem ítélni, nagy szeretettel hagyni, hogy az
történjen, aminek meg kell történnie.
3. Pozitív akarat. Akarnunk kell tanulni és megérteni, megbocsátani és helyesen
cselekedni. Azt kell akarnunk, amit tennünk kell! Meg kell hallanunk, mit akar az élet, és
saját akaratunkat el kell engedni, és hagyni, hogy az Ő akarata beteljesüljön!
4. Pozitív beszéd. Meg kell tanulnunk, hogyan fejezzük ki magunkat világosan, és
véget kell vetnünk a szavak inflálódásának. Meg kell tanulni, hogy kéretlenül senkinek ne
adjunk tanácsot, és hallgatni is meg kell tanulni. Szavaink és cselekedeteink legyenek
őszinték, bátorítsunk és vigasztaljunk, mondjunk köszönetet és áldást.
5. Pozitív cselekvés. Megfontoltan, jó érzékkel és körültekintően cselekedjünk.
Legyünk szeretetteljesek, konstruktívak és segítőkészek. Legyünk tekintettel másokra,

207
legyünk megbízhatóak és állhatatosak, függetlenül mások elvárásától. Legyünk
felelősségteljesek és öntudatosak mindenben, amit teszünk. Tanuljunk meg adni és kapni,
és a „belső vezetőre" hallgatva a megfelelő pillanatban azt tenni, amit kell. Tudatosan és
mértékkel a legmegfelelőbbet fogyasztani. Örömmel és szabadon elfogadni és
méltányolni mások szabadságát.
6. Pozitív tudat. Az igazság és a valóság felismerésével éljünk önzetlen, harmonikus
életet. Rendszeresen vonuljunk vissza magányunkba, és szakítsunk időt az imára és a
meditációra. Egész létünket irányítsuk a Legmagasabb felé. Ismerjük fel a pillanatnyi
helyzetet, és éljünk értelmes életet.
7. Pozitív élet. A szellemi törvények figyelembevételével gondtalanul és higgadtan
éljük az életünket, azzal a felismeréssel, hogy minden mind-egy. Ápoljuk harmonikus
kapcsolatainkat, és örüljünk a legkisebb dolognak is. Örüljünk, hogy élünk, de legyünk
készen bármely pillanatban a távozásra. Ameddig itt tartózkodunk, addig éljünk
tisztességes, mintaszerű, egészséges életet.

Energiavámpírok

A legtöbb lelki támadást a környezetünk erőire való fogékonyságunk és az általunk

létrehozott negatív energiák okozzák. Mindannyian rendelkezünk azzal a képességgel,
hogy pozitív, illetve negatív energiákat sugározzunk ki magunkból, és azzal a
képességgel is, hogy elzárkózzunk az ilyen energiák elől. Csakis mi magunk vagyunk a
felelősek azért, hogy pozitív vagy negatív energiákat teremtünk vagy fogadunk be.
Társadalmunkat két negatív érzelem, a félelem és a depresszió uralja és ezek
tesznek érzékennyé bennünket a lelki támadásokra. Néhány ember egyszerűen a puszta
jelenlétével elszívja a környezetében lévő védtelen személyek energiáit. Ezek a
személyek gyakran látszólag baráti viszonyban vannak áldozataikkal, akiken
egyértelműen megfigyelhetőek az energia elszívásnak klasszikus jelei. Tipikus tünetek:
általános kimerültség, motiváció és energia hiány, kóros soványság, sápadt arcbőr,
általános gyengeségérzet. Az ilyen áldozatok általában könnyen befolyásolható emberek.
Az energia-vámpírok többsége jóhiszemű, normális ember. Olyan boldogtalan
emberek ők, akik áldozataik energiaforrásainak telepatikus megcsapolásával okoznak
nekik sérüléseket. Ha elválasztjuk egymástól az „áldozatot” és a „vámpírt” azonnali
pozitív változásokat eredményez az áldozat életében. Energiavámpírnak minősül, aki
folyamatosan megköveteli, hogy időt és figyelmet fordíts rá, különösen akkor, ha a vele
töltött idő után kimerültnek érzed magad.
A lelki támadások különböző forrásokból eredhetnek, ezek közül talán a
legáltalánosabb manapság a civilizációs szemét, amely a sajtóból, médiából és a
reklámokból ered. A földi sík közelében ragadt testetlen szellemek is jelentősen
befolyásolhatnak gyengébb lelkületű embereket. A fekete mágiás ártó szándékú
gondolatok és átkok kivetítése bizonyos célszemélyekre gyakran halálos kimenetelű is
lehet. A legveszélyesebb viszont a démoni erők hatása. Ezek sosem voltak emberek – a
tiszta gonoszságot testesítik meg. Fő céljuk, hogy hatalmukba kerítsék az emberek testét,
és lelkét.
Barátaink, család, munkatársak vagy szomszédok negatív gondolatai és érzelmei is
felelősek lehetnek egy-egy lelki támadásért. Fontos megértenünk, hogy a halottaknak, ha
továbbra is fenn akarják tartani földhöz kötött állapotukat, élő személyek energiáját kell
megcsapolniuk. Általában azon személyek válnak az ilyen energiaelszívás áldozataivá,

208
akiket az elhunyt a legjobban szeretett. A halottak nincsenek tudatában annak, hogy mit
tesznek, és mire ráébrednek erre, már nem tudnak változtatni rajta.
Ha tiszták és nemesek a gondolataid és hited van, olyanná válik a rezgésszinted,
hogy az ártó szándékú szellemek nincs mit kezdjenek veled, nem tudnak aurádba
kapaszkodni, ráadásul fenti segítőid hozzád férnek hited által és óriási védelemben
tartanak. Számodra a gondot inkább embertestvéreid jelentik. Lehetnek rokonok, közeli
vagy távoli ismerősök, munkatársak, vagy egyszerűen útitársak egy hosszabb utazás
során.
A legintenzívebb energiakifejtés a koncentrálás, ez pedig nem más mint az
odafigyelés, tehát aki tudatosan vagy tudattalanul el akarja szívni az energiádat, annak a
legfőbb célja, hogy figyelmedet elragadja. Ilyenkor, ha egy kicsit is tudatos vagy,
észreveszed, hogy közérzetileg jól esik vagy lefáraszt az odafigyelés. Ha álmosnak és
fáradtnak érzed magad a beszélgetés közben, biztos lehetsz abban, hogy szívják az
energiádat, életerődet. Ha olyan a beszélgetőtárs és a téma, hogy felüdít, felemel,
valósággal sziporkázol tőle, az jó. Ez nem leszívás, hanem szellemi feltöltődés. Honnan?
Hát onnan ahol van bőven energia, Istentől, ezért érzed magad nagyon jól.
A védekezésnek több módja van. Legtöbben a mentális energia védő burkot
használják, képzeletben lezárják energiatestüket a másikkal szemben. Amikor a másik
ösztönösen érzi, hogy elakadt az az áramlás, ami neki jól esett, feláll és otthagy. Ezt én
önző magatartásnak tartom.
Van egy sokkal szellemibb módszer is, amivel magadnak és neki is jót teszel. Ha
figyelsz, azonnal, néhány mondat után rájössz, hogy kivel van dolgod. Tégy úgy mintha
továbbra is elragadtatással vagy együttérzéssel figyelnéd, de ezt csak színleld. Gondolj
arra, hogy ez a szegény embertestvéred szomjazik. Hát adj neki, de ne a magadéból, hisz
van bőven életenergia, csak tudatosan le kell csatolni. Képzeld, hogy megnyitod
koronacsakrádat és a tenyereid csakráit és engeded, hogy átömöljön rajtad az energia,
amelyet észrevétlenül felé irányítasz. Érdekes, hogy nem csak számára, de számodra is
olyan lesz mint egy vitaminbomba. Mikor érzed, hogy elég, találj egy ürügyet és fejezd
be a beszélgetést vagy, válts egy olyan témára, ami neki idegen és ekkor ő fejezi be
gyorsan.

A képzelőerő

A képzelőerő óriási hatalom. Hiszen tulajdonképpen mindent, az egész látható

világot, az egész bukott mindenséget a képzelőerő hozta létre. A képzelőerő nem más,
mint az Istentől a teremtés alkalmával nyert teremtőerőnek lefokozott, csökevényes
megnyilatkozása.
A lélek gondolata és érzése teremt a láthatatlanban gondolatformákat és
érzésformákat. A képzelőerő megmozgatja az asztrális és mentális világ rétegeit, és
abban a pillanatban kiváltja a hatást, amely pillanatban a szellem azt magából kibocsátja.
Azonban az anyag a maga lassú mozgástörvényével csak sokára és nehezen alakul a
képzelőerő és a szellemben lévő akarat által kibocsátott sugárzás nyomán.
Az ősbukás abból támadt, hogy a szellemek a képzelőerejükkel önző módon, saját
akaratuk szerint akartak teremteni, figyelmen kívül hagyva a törvényeket, melyeket Isten
önmagára és teremtményeire is kiszabott. Ezáltal meghomályosult a ragyogó világ, benne
sűrűsödések keletkeztek, amelyekben még több tere nyílt a képzelőerő csapongásának. A
képzelőerő azután alkotott tovább. A homály nőtt, a világosság fogyott, bukott világok,
szenvedtető állapotok jöttek létre, fokról-fokra mind sűrűbbek, mind zavarosabbak, mind

209
homályosabbak. És végeredményében mindezt a teremtőerő elfajulása, a képzelőerő
tévedezése hozta létre.
Tehát ez a világ, amelyben itt élünk, amely csupa homály, csupa sűrűség, csupa
köd, végeredményben a képzelőerő produktuma. És ma is mi sűríti tovább, az elferdült
gondolkozás, az elfajult képzelődés, amely megvalósulásra tör. Így sűrűsítik,
homályosítják, s teszik a képzelőerő hatalmával mindnehezebben elviselhetővé az életet
azok, akik nem tanulták meg a képzelőerejüket féken tartani, nem tanulták meg ezt a
képzelőerőt irányítani. Mert ez a leghatalmasabb erő, amellyel az életet ragyogóvá,
dicsővé és boldoggá lehet tenni, de amely, ha féktelenül érvényesülhet, pokollá,
kárhozattá, sötétséggé teszi az életet.
A képzelőerőnek az akarattal való céltudatos működtetése óriási lelki eredményeket
hozhat részünkre. Ha a képzelőerőnket folyton-folyvást, úgyszólván megszakítás nélkül -
akár otthon, akár idegenben, akár munkálkodva, akár pihenve - ráirányítjuk Istenre és a
szellemvilágnak igazságaira, akkor ez megszokássá, természetté válik. Ezáltal egy
csatorna nyílik meg a magasabb világokból, amely csatornán keresztül a magasabb
világok világossága, ereje, tisztasága - eleinte csak lassan - alászivárog, később pedig már
hatalmas zuhatagban ömlik alá a lelkünkbe.
Ez az áram megtisztítja, megerősíti, és fölemeli a lelkünket és megakadályozza,
hogy találkozzunk azokkal a karmaszerű következményekkel, amelyekkel egyébként
találkoznunk kellene. A magas szintű, rajtunk átáramló isteni életáram kisugárzik
auránkból és jótékony, felemelő hatással van egész környezetünkre. Szellemi szemekkel
tekintve az ilyen magasabb erők által átsugárzott lélek keze nyoma fénylőn ott marad
mindenen, amihez nyúl; szeretettel és segíteni vágyással telített tekintete nyomán
fölpezsdül az élet, s körülötte eloszlik a homály; és mint ahogy a csillagos égen a
csillagoknak fényudvaruk van, úgy válik fénylővé egy-egy ilyen lélek a szellemvilág
előtt.
Akik varázslással, fekete mágiával foglalkoznak, azok is tudnak erőket irányítani,
de kárhozatos, ártalmas, szenvedtető erőket, vagy azok, akik hipnózissal vagy
delejezéssel foglalkoznak, ezeknek erői még nem szükségképp a magasabb világok erői,
hanem inkább a maguk erői, a saját irányított alsóbbrendű erőik, amelyeket átvisznek egy
másik lélekre és egy másik testre. Mindezeknél az eredmények könnyen ártalmára
válhatnak a hatások kibocsátójának, ugyanis látva saját elért eredményeiket, többnek,
fontosabbnak hiszik magukat, azt hiszik a szellemvilágnak parancsolhatnak, ezzel
elzárják magukat pontosan ettől a kapcsolattól.
Más az, aki tartálya ezeknek a magasabb rendű erőknek. Az magának nem
tulajdonít semmit, sőt talán még legtöbb esetben nem is tudja, hogy rajta keresztül isteni
erők áramlanak. Ha valami eredményt lát, sohasem tulajdonítja magának, mert úgy érzi,
hogy ő csak közvetítő közeg, akinek éppúgy nincs érdeme, mint nincs érdeme a tollnak,
amellyel a költő ír, vagy a vésőnek, amellyel a szobrász dolgozik. Maga Jézus Urunk a
gyógyításai során sem mondta soha, hogy Ő gyógyította meg a beteget, csak annyit
mondott, hogy "a te hited gyógyított meg téged". Soha nem mondta, hogy az a csodálatos
tudás, amelyet átad, az Tőle származik, mert tisztában volt vele, hogy a Tiszta Forrás
általa nyilatkozik az emberiség számára.

24. fejezet

210
 Hit és ima

A hit olyan dolgok valósága, amelyeket nem látunk. Az igaz ember azért él a hitből,
mert valóságnak tartja azokat, amelyeket nem lát, és amelyeket neki az Isten küldöttei,
valamint a lélek benső bizonyossága tárnak fel. Igazságnak tartja az Isten igéit, amelyek a
szentírásban vannak lefektetve, annak dacára, hogy azok csupán ígéretek, csupán
reménységek, és olyan dolgokról való tanítások, amelyeket kézzel megfogni nem lehet.
Mindezeket igazságnak tartja az igaz ember, ellentétben mindazzal, ami a szeme előtt
van, ami előtte kívánatos, amit megszerezni a földi ember nagyon szeret, mert az ő testi
énjének kedvez.
Röviden: a hit az igaz embert arra képesíti, hogy lemondjon a ma öröméről, amely
bizonyos, a holnap ígéretéért, amelyet csak kilátásba helyeznek előtte. És még
rövidebben: a hit az Istenhez való csatlakozás: ahhoz az Istenhez, akit nem látunk. A hit
az az erő, amely összeköti a teremtményt a Teremtővel és összeköti a lelket azokkal az
igazságokkal, amelyek a Teremtőből folynak, és ezáltal mind több és több ilyen
igazságnak készíti meg az utat abba a lélekbe, amelyben a hit gyökeret vert.
A hit a haladás első feltétele. A hit nem jelent „elhívést”, mert az elhívés valaminek
az elfogadása azért, mert azt valaki mondta, tehát a tekintély kedvéért, vagy a hely
kedvéért, ahonnan az elhangzott. A hit erő, az elhívés gyengeség.
Az Úr Jézus sem kívánt vakhitű embereket; nem azt kívánta, hogy az emberek
valamit elhiggyenek, hanem azt mondta: „zörgessetek és megnyittatik nektek, kérjetek és
kaptok, keressetek és találtok”. Neki becsületes jóakarattal, tudnivágyással kutató és
kereső lelkekre van szüksége, olyanokra, kik még éhesek, és az ő igazságából táplálkozni
kívánnak, nem pedig olyanokra, akik jóllakottak és kényelemből, hogy ne kelljen
mozdulni sem, inkább elhiszik azt, amit mástól hallanak, mint hogy maguk keressenek,
kutassanak, hogy az igazságról meggyőződést szerezzenek.
Amikor a szellemvilág minket valamire megtanít, fegyvert ad a kezünkbe, amellyel
az élet harcát biztosabban, könnyebben, gyorsabban, eredményesebben vívhatjuk meg.
Aki ezt a fegyvert elfogadja, az előrehalad és kevesebb fáradsággal éri el a célt. Aki ezt a
fegyvert nem fogadja el, az lemarad, és egykor, nagyon soká, elölről fogja elkezdeni,
hogy ismét az elemi ismereteken elindulva jusson ezeknek az igazságoknak a küszöbéig.
Az igaz hit: a valós, a meglévő, a létező dolgokban való rendíthetetlen hit. A
reménység pedig, hogy amit az igaz hit feltételez, az valósággá is válik. Tehát egyenlőre
még csak hiszi az ember, de később reménységével valóra válthatja, vagyis reménykedik
abban, hogy eljön az az idő, amikor a hit az ismereten keresztül tudássá válik. Tudni és
ismerni fogja a meglévő dolgokat. Az igaz hit nemcsak feltételezi, hanem biztosra veszi,
hogy az egy igaz Isten létezik. Rendet tart fent, kormányozza a világmindenséget és
minden teremtményére kivétel nélkül gondja van.
Az emberek többnyire nem ismerik helyesen a mi Urunkat, a Jézus Krisztust, mert
vagy Istennek tartják, vagy pedig nagyon is embernek. Holott, Ő mindkettő: az Isten Fia
és az ember Fia is. Magáról is így beszélt, amíg a földön járt. Isten Fiának is nevezte
magát és az ember Fiának is. Isten Fia a többi emberrel és minden bukottal szemben azt
jelenti, hogy isteni tulajdonságai soha be nem szennyeződtek, hanem megmaradtak
eredeti, tiszta isteni állapotukban. Ember Fia volt azért, mert emberré lett minden
bukottért, minden bűnösért. Az Ige, vagyis az isteni lényeg megszületett, testbe öltözött.

211
Leereszkedett, szó szerint a legmagasabb világból és a hatod naprendszerek egyik
legalacsonyabb bolygójára, vagyis a földre született.
A harminc esztendő elteltével a magára vett szennyes földi erőket áttisztította,
szellemesítette és azok most már az isteni tulajdonságaitól fénylettek; ezért léphetett ki a
világba, hogy az isteni lényeget, az Igét széthintse e világba, hogy Általa a Föld lakói
megtérhessenek.
A mai világban az emberiség nagy része hitetlen. Éppen ezért, mivel nincs igaz
hite,  azaz nem tud az igaz,  meglévő,  valós dolgokban rendíthetetlenül hinni, ezért a
rosszat, a gonosz dolgokat cselekszi, azaz nem tér meg. Mivel az emberiség nagy része
hitetlen és az utolsó időket éljük, tehát a hátralévő idő rövid, ezért az emberiség több mint
kétharmada a korszak- záráskor elkárhozik.
Ezek a kárhozatra ítélt lelkek a jelenkorban mindent elkövetnek, hogy a hitben
élőket a helyes útról letérítsék azáltal, hogy bennük bizonytalanságot keltsenek, a valóság
felől. Ezért az utolsó időkben nagyon nagy szüksége van a hitben élők seregének arra,
hogy hitük mindenképpen rendíthetetlen maradjon. És ha az utolsó idők gonoszainak, és
hitetleneinek nagy támadását meg nem rövidítené az Úr, egyetlen emberlélek sem tudna
megmaradni hitének ereje által az igaz, a krisztusi úton. Egyetlen emberlélek sem. Ezért
rövidül majd a szenvedések és a nyomorgattatások ideje. A bölcs embernek igyekeznie
kell gyorsan beérkezni, hitben megerősödni az igazán nagy próbák és kísértések idejére.
Az ellentét már megkezdte az emberek keresztény hitének rombolását és a
gyökérnél kezdte a fa megingatását. Krisztust, mint egyéniséget igyekeznek
hitelteleníteni. A valóságot elferdítve, félremagyarázva megtéveszteni az emberek hitét.
Bevetik a médiába, hogy megtalálták Krisztus és családjának a sírhelyét, aztán, mikor
kiderül, hogy nyilvánvaló hazugság, elhallgatnak. Előássák Mária és Júdás evangéliumait
és a buta nép beveszi. A még tapasztalatlan és tudatlan keresők közül talán többen
elolvassák ezeket, mint a négy hiteles valóságtartalmú evangéliumot. Kétségbe vonják
Krisztus "istenfiúságát" és csodáit. Szóval a tartóoszlopokat döngetik erősen. Ugyanakkor
úgy állítják be, hogy Jézus is ember volt, mint mi mindannyian, élt ő is nemi életet és
lehettek utódai is. Erre épül a "Da Vinci kód" propaganda értékű hazugsága is. Lássuk
csak, a Jézus szintjén, hogyan is állunk a dualitással?
A földön élők bukott szellemek, akik a bukás következtében kiléptek a duális
egységből, vagyis az adó és elfogadó félt összetartó burok kettészakadt és ezáltal a
bukottak számszerint többen, de  valós értékben megkicsinyültek. Ezzel szemben az Úr,
mivel soha nem bukott és a magasságok magasságának lakója és irányítója volt,  a duális
egységből soha ki nem lépett. Aki pedig a duális egységből ki nem lép, az - az Írás szerint
- nem  fertőztetheti meg magát asszonnyal. Ami azt jelenti, hogy a saját erőit, más
elfogadó erőkkel nem kapcsolhatja össze, mivel duális felével zárt burkot, azaz egységet
alkot; tökéletes a harmónia, tökéletes az adó és elfogadó erők keringése, így teljes az
egység. Tehát ebbe az egységbe, egy harmadik, erőivel  soha be nem léphet, mint  az
megtörtént azoknál, akik a bukás, a bűn következtében elváltak saját duális felüktől.
Tehát az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az isteni tulajdonságokkal rendelkező
Emberfia semminemű házassági kapcsolatot Mária Magdalénával nem létesíthetett és
ebből a kapcsolatból gyermek sem származhatott.
A tudósaink akármilyen felfedezést tegyenek is, számukra a láthatatlan világ
hallgat és nem nyilatkozik, nem nyilvánul meg előttük, pedig megnyilvánulhatott volna
megfelelő eszközökön keresztül. A médiumi munkának hihetetlenül sokféle
megnyilvánulása van. Sajnos úgy a vallások vezetői, mint a tagság soraiban a többség
hitetlen, vagy vakon hisz, ezért az egyházak odvas fához hasonlatosak lesznek, amiben az

212
emberek ugyan kapaszkodnak, de csak a külsőben, csak a ceremóniákban, a betűben. 
Ezért  a biztosan eljövő nagy, pusztító vihar gyökerestől csavarja majd ki ezeket az 
odvas fákat,  maga alá temetve mindazokat, akik a külsőben hittek, bíztak, reménykedtek,
akiknek hite nem igaz hit volt, a reménységük nem az igaz hitből táplálkozott, a
szeretetük nem az Istennek szólt, hanem a bálványoknak.

Az igazi ima a szellemi tanító szerint erőteljes cselekvésből áll, fáradhatatlan

munkából, abból, hogy a számunkra adott lehetőségek szerint, minden rendelkezésünkre
álló eszközzel hozzájáruljunk önmagunk nemesítéséhez, javításához és az emberiség
megsegítéséhez. Sem a hit, sem a bűnöktől való tartózkodás, önmagában nem elegendő
az üdvösség eléréséhez, csakis a kettő egyesítve az erőinkkel, akaratunkkal és
képességeinkkel a közhasznú célok érdekében lehet igazán eredményes, mert ezen van
Isten áldása.
Az, hogy az imát milyen szófüzérrel, milyen testi pozícióban, milyen helyeken vagy
milyen időpontokban mondja az ember, annak semmi jelentősége sincs. Azok mind
formaságok, amelyek nem Istenhez és a szellemiséghez, hanem a bálványimádáshoz
tartoznak, ezért legtöbbjüket a szellemvilág nem is veszi figyelembe.
A könyörgő, vagy kérő imák többnyire a hitetlenségből, az emberi butaságból és az
Isten iránti bizalmatlanságból fakadnak. Isten és a szellemvilág, akik dolgainkat és
életünket gondviselik, minden pillanatban pontosan tudják mire van leginkább szüksége
lelkünknek és azt menetrendszerinti pontossággal meg is adja nekünk. Nem többet,
mindég csak annyit, amennyire szükségünk van. Ezek ismeretében mi a csudáért kell
könyörögni?
Őrangyalunk, más néven vezető szellemünk, ha szükségesnek látja, továbbít ugyan
némely kérést, de az ő feladata, hogy megóvjon első sorban önmagunktól, a saját rossz
döntéseinktől és azoktól a külső ütközésektől, hatásoktól, melyek letérítenének vállalt
életfeladatunk teljesítésének útjáról. A feladata viszont az is, hogy minden olyan
helyzetbe, ütközésbe, karmikus adósságfizetésbe belekényszerítsen, melyek az életfeladat
részei.
A hívő ember bizonyosságszerűen tudja, hogy Isten létezik. Valósnak, élőnek és
örökké jelenlévőnek tartja. Tudja, hogy Ő maga a Szeretet, a türelem, a megértés, az
ítéletnélküliség és a megbocsátás. Tudja, hogy bármikor, bármilyen formában és
körülmények között Hozzá fordulhat bizalmasan. Nem hisz, hanem megéli a hitet. Úgy
beszél Istenhez, mint jelenlévő édesapjához. Megosztja vele gondolatait, gondjait,
aggodalmait minden kendőzés vagy magyarázkodás nélkül. A hibáit e beszélgetés során
beismeri, megbánja és megfogadja, hogy többé nem vétkezik és amennyire lehet jóvá
teszi.
Tudja, hogy amire szüksége lehet, a gondviselés megadja neki kéretlenül is, ezért
imabeszélgetéseiben soha nem kér semmit, csak hálásan megköszöni még a kapott
rosszat is. Tudja, hogy Isten nem büntet, de szembesít folyamatosan belső lelki
tartalmainkkal, hiszen minden, de minden a környező világunkban és emberi
kapcsolatainkban olyan, mint egy tükör, mely megmutatja lelkünk tisztátalan oldalait.
Bármi rossz ér minket, az a lelkünkben rejtőző rosszat tükrözi és megmutatja merre kell
keresgéljük lelkünk bugyraiban a tisztítani való tartalmakat, legyenek, a gőg, a hiúság
vagy a paráznaság megnyilvánulásai.
Imánk legyen az odafigyelés a szeretteinkre, az emberekre, állatokra és az egész
természetre. Legyünk megértőek, türelmesek és segítőkészek. Az embereknek leginkább
nem anyagiakra, hanem lelki támaszra, meghallgatásra, jó tanácsokra van szükségük.

213
Fontos, hogy az odafigyelés ideje alatt ne vegyük magunkra a felebarátunk keserveit,
panaszait. Legyünk pártatlanok és ítéletmentesek. Egyetlen dolog sugározzon belőlünk, a
szeretet. Tehát nem az ajakima, hanem a cselekvő szeretet és jó szándék az igazi ima.

25. fejezet

Gondviselés

A földi világba azért kerültünk - hogy a földi világban a szellemi világot keressük.
Ez az egyedüli igazi életfeladatunk. Ha ezt tesszük, minden mást megkapunk hozzá. Az
isteni Gondviselés jóvoltából, minden más elrendeződik körülöttünk. Csak lelkünk
üdvösségéről kell gondoskodnunk, és a többiről - a testi jólétről átveszi a gondoskodást
Atyánk. Minden elrendeződik, ami nekünk nagy megerőltetéssel járna, hogy magunk
végezzük el. Minél jobban átadjuk magunkat, minél inkább bízunk abban, hogy a
gondviselés megsegít, annál nagyobb hatással tudnak ezek az erők megnyilvánulni
életünkben. Tehát a gondviselés működésének egyedüli akadálya a mi butaságunk és
hitetlenségünk.
A földi életben hiába keressük a Gondviselést, mert ennek birodalma "nem e
világból való." Gondolatainkat és érzéseinket az Ég felé kell fordítsuk, oda, ahonnan
származunk. Viszonzásul onnan megkapjuk azokat a lehetőségeket, erőket, javakat,
melyekre föltétlen szükségünk van, esetleg egy picivel többet, de nem sokat, mert az lelki
fejlődésünk kárára szolgál, mert az anyagiak felé vezeti gondolatainkat és érzéseinket. Ha
érezzük a földi életben a gondok, bajok szinte érthetetlen módon való megoldódását,
sejthetjük, hogy a Gondviselés gépezete beindult. Ettől a hála érzése tölti el a lelkünket,
ez pedig arra kell ösztönözzön, hogy még nagyobb hittel és bizalommal kötődjünk az
Atyához és legjobb tudásunk szerint végezzük lelkünk megtisztításának munkáját, a
szeretetelvek gyakorlását.
Amire szellemileg és testileg szükségünk van, megkapjuk kérés nélkül is,
valósággal az ölünkbe hull minden. Azok a könyvek, emberek, tanítások kerülnek mindig
a közelünkbe, akikre-amikre éppen szükségünk van. Annyi pénzt kapunk, sokszor az
utolsó pillanatban, amennyire éppen szükségünk van.
El kell mondjam nektek a Gondviselés első igazi megtapasztalását, amikor
számomra élő igazsággá változott. Drága szüleim egyszerű székely parasztemberek
voltak. Édesanyám egy időben, mikor még egyetemre jártam, elkezdett kertészkedni a
háztájiban és a piacon, mint magántermelő értékesítette a zöldségeit, gyümölcseit. Akkor
még élt anyai nagyanyám és húga, a kis apáca nénikém. A pénzt anyám egy fiókban
gyűjtögette. Nem számolgatta, így egy idő múlva már nem is tudta mennyi gyűlt össze.
Történt a nyolcvanas évek végén, hogy tíz év után a házasságom tönkrement és
válásra került a sor. A lakást csak úgy tarthattam volna meg, ha kifizetek egy nagyjából
húsz év összkeresetének megfelelő összeget. Semmi esélyem nem volt, hogy a lakást
megtarthassam. Elkeseredésemben anyáméknak azt mondtam, itt hagyok mindent és én is
kiszökök nyugatra, mint sokan mások ismerőseim közül. Anyámék, nőkül hárman,
nekiálltak imádkozni (néha Édesapám úgy is hívta őket gúnyosan, hogy

214
"szentháromság"), utána jött az ötlet, számolják meg az összegyűlt pénzt. Csak ámultak,
lejre pontosan az az összeg volt a fiókban, amennyi a követelés összege. Édesanyám
másnap már hozta is az örömhírt és a pénzt. És akkor még nem is álmodtam, hogy valakit
tartogat számomra a sors, aki méltó párom lesz a hátralévő életemben és számára ez a
lakás maga a paradicsom, imád élni benne. Mindenkinek az életében vannak ilyen
csodák, csak nem mindenki veszi észre.
Az emberek teljesen képtelenek arra, hogy a mindenségben uralkodó isteni
igazságosságról helyes fogalmat alkossanak maguknak. Isten kegyelme egyetlen
szellemet sem visz előre; Ő „csak” azokat az eszközöket adja meg neki, melyek
használata mellett - ha kellőképpen megerőlteti magát - előbbre haladhat. Minden eszköz,
kegyelem; de erre a kegyelemre minden szellemnek, aki előre akar haladni, méltónak is
kell lennie, mert ezen eszközök kihasználása nélkül előhaladás nem képzelhető. Ezért
tanácsolta Jézus Urunk is, hogy az éhezőnek nem halat, hanem horgászbotot kell a
kezébe adni.
A szellem aki millió fokozaton bukott lefelé, hasonló utat kell megtegyen visszafelé
is. Sok-sok testetöltés tapasztalata és szenvedése révén kell megtalálja a helyes utat,
amelyen előbbre juthat. A keskeny út csak a megváltás által található meg, ami azt
jelenti, "megváltozás". A megváltás tehát a régi szokások, gondolkodásmód, életcél
megváltoztatása. Ezt senki helyettünk nem teheti meg. A dogma félreértette Üdvözítőnk
szerepét az emberiség megváltása kapcsán. Nem váltotta meg az emberiséget bűneitől,
hanem a kezébe adta az eszközt a megváltáshoz, a tudást a tanításai révén és a saját
példáját az evangéliumok által. Az emberiségnek csak ennyire volt szüksége. Nem vált
meg a bűneitől senki senkit, minden embernek meg kell váltania önmagát. A Kegyelem
segített rajtunk és elküldte nekünk Jézust, Ő pedig elmondta és megmutatta mit kell
tegyünk, hogy eljuthassunk a mennyek országába. A többi rajtunk múlik. Hogy ezután ki-
ki mennyi felső segítséget kap, az is rajtunk múlik, ahogy az is, mikor sikerülnek végre a
vizsgáink és fejezzük be sikeresen a földi szeretet iskolát.
Ahogy a szellemi bukás a szabad akarat által valósulhatott meg, ugyanígy a
felemelkedés is a szabad akarat helyes irányba fordulása és erősödése révén történhet. A
nemezisek tisztító hatása folyton erősíti a lélekben az elhatározást, hogy erősebb akarattal
és nagyobb kitartással fog dolgozni és küzdeni a következő életében azért, hogy
életfeladatát sikeresen elvégezze. Ebből is látszik, hogy a népi bölcsesség mekkora
szellemi igazságokat rejt magában: "Segíts magadon és az Isten is megsegít!"
Sokan vannak azok az emberek főleg a szegénysorú nélkülözők között, akik a
végtelen jóságú Atyát nagyon igazságtalannak tartják, mert gazdagokat és szegényeket,
magasabb és alacsonyabb rangúakat helyezett a földre, ezek azonban nem gondoltak arra,
hogy a földön az emberiség milyen tökéletlen és ahányan vannak, annyiféle fejlődési
szinten állnak, mert nincs két egyforma közöttük. Ezek a különböző fokozatok
természetesen különböző életfeladatokat igényelnek. Ez a szűk látókörűség, leginkább a
keresztény vallások dogmáiból kihagyott reinkarnáció és karma ismeretének hiánya miatt
van. Ha az emberek tudatában lennének a reinkarnáció és a karma törvényének
működésével, világos lenne számukra, hogy, ha valaki például egyik életében király volt,
hatalmaskodó zsarnok, kegyetlen és embertelen, hatalmas karmát halmoz fel életében,
mert káros ténykedése sok embernek okoz szenvedéseket. Következő életeiben a törvény
kényszerítő erővel olyan életekbe sodorja, amelyekben ő kerül alárendelt szerepekbe és
átélheti a hozzá hasonló zsarnok testi-lelki kínzásait, és fizetheti karmikus adósságait.
A föld gazdagjai és hatalmasai sohase tekintsék érdemnek, hogy magas rangban,
szerencsés életkörülmények között születtek, mert szellemük se nem gróf, se nem herceg,

215
se kastélyai nincsenek, se pénze nincs; szellemük kincseit csak az erkölcsi tulajdonságok
képezik és a többi mind elenyészik a testtel együtt. Ha tehát Isten e földön magasra
helyezte őket, úgy ezt a szellemre nézve próbának és a földi nemzedék között végzendő
missziónak kell tekinteni, mert ilyen esetben többnyire sok földi lélek van az övéikkel
összekötve, házi népek, béresek, alkalmazottal, munkások stb.
A gazdagok többnyire hiúk és gőgösek, büszkén fitogtatják családfáikat, emlegetik
felmenőiket, azt gondolván, hogy azok most a szellemek világában is hatalmasok és
előkelők és majd előkelően fogadják őket haláluk után. Ezek balga emberies hiedelmek
és semmi valóságalapjuk sincs. Őseik azóta talán többször is öltöttek testet alantas
szolgaként vagy nyomorgó nincstelenként. Még az is meglehet, hogy a mostani nagyúr,
aki olyan büszke valamelyik felmenőjére, éppen most rugdosta ki az udvarából azt a
rongyos, tetves koldust, akiben éppen ősének szelleme inkarnálódott.
A szegények ne legyenek elkeseredve szegény sorsuk miatt, ne irigyeljék és
gyűlöljék a hatalmasokat és gazdagokat, hanem maradjanak alázatosak és elfogadók
sorsuk iránt. Nekik is kötelező az emelkedés, de nem az anyagiakban, hanem a
szellemiekben. Szolgáljanak szeretettel a föld magasabban álló embereinek; tegyék ezt
Isten iránt való szeretetből. Nemes gondolataik, jó érzéseik és emberséges önzetlen
cselekedeteik jelentsék számukra a gazdagságot a földi életben.
A pénz a megpróbáltatás eszköze az ember számára. Akinek pénze van és azt nem
úgy használja, amint kötelessége lenne, próbatételét rosszul állta meg. A másik ember,
aki szegény és a nélkülözések alatt görnyedezve irigykedve tekint gazdag embertársaira,
a megpróbáltatást hasonlóképpen nagyon rosszul állja meg. Hogy a két próbatétel közül
melyik a nehezebb, azt a földön eldönteni nem lehet. Ez csak a számadástétel alkalmával
dől el és az ember csak akkor látja be, hogy a pénz nem egyéb, mint haladásának egyik
eszköze. Adni, segíteni, támogatni, ez a pénz hatalma. s ha egykor majd számadásra kell
megjelenni, bizony szükség lesz olyan testvérekre, akik tanúskodni fognak az örök bíró
előtt.
Amikor Jézus Urunk azt mondta, hogy "szegények mindig lesznek veletek.."
akkor az elmúlt kétezer esztendő alatt az emberiségnek erre számítania kellett. Szükséges
lett volna, hogy az emberiség mindent elkövessen annak érdekében, hogy minden korban
és minden társadalmi rendszerben a lehető legkevesebb legyen a szegények száma és
hogy a szegénység az idők végezetére ne növekedjék, hanem fokozatosan csökkenjen. De
nem ez történt, mert az emberiség vagyoni széttagozódása és a különbségek egyre
nőttek.
A szegénység egyik oka tehát a tékozló természet, amit Istentől kapott az
életfeladata elvégzéséhez elpazarolja, eltékozolja. Mindent, amit a teremtmény Isten
szeretetéből kapott, azt meg kellett volna becsülnie. Az ember amellett, hogy tékozol,
nem becsüli meg az Istentől kapott talentumot és ahelyett, hogy egy talentumon kettőt,
hármat vagy ötöt szerezne, elássa azt, azaz az anyagi halmozásra és élvezetekre
használja.
Ha az embernek nincs vagyona, mert könnyelműen eltékozolta, más utakat, más
módszereket kell találnia ahhoz, hogyan tud munka nélkül gyorsan, lehetőleg minél
nagyobb gazdagságra szert tenni. Bár az igazi gazdagság a szellemi vagyon, de az anyagi
ember erről nem tud semmit, mert nem is akar tudni. Számára a hatalom alapja az anyagi
gazdagság, ezért minden erejével és igyekezetével arra törekszik, hogy anyagi javait
gyarapítsa, hatalmát mások fölött erősítse. Ebben az életmódban az erkölcsök és az
erények folyamatosan csökkennek, majd el is tűnnek az életéből. Az önző, érdekelvű

216
gondolkozásmód hatalomvágya és kapzsisága folyton növeli maga körül a szegénységet
és a nyomorúságot.
Ezenkivül nő a keserűség, elégedetlenség és a gyűlölet is körülöttük. Ezért
körülveszik magukat falakkal, fegyverforgatókkal, kiszolgáló személyzettel, akik nélkül
egy tapodtat sem tesznek. Ez növeli a költségeket, ami még durvább elnyomást
eredményez Minden ellenállást a legkegyetlenebb módszerekkel torolnak meg, ami a
belső társadalmi ellentéteket mélyíti és végül a diktátor bukásához vezet. Ha betelik a
sorsuk, ők sem számíthatnak kegyelemre.
Egy ilyen hódító típusú lélek a szellemvilágban nagyon nehéz terheket kell cipeljen,
mindazokat az anyagi javakat, melyeket másoktól elvett nyomasztják a lelkét. Mindaz
amit előnynek, dicséretesnek gondolt, amiért feláldozott minden szellemit, főleg a
szeretetet, értéktelen kacat és szégyenteljes teher számára. A lélek egy ilyen nemezis
után, soha többé nem akar "király" lenni, inkább szolga vagy napszámos.
Az isteni akarat a teremtményt azzal a céllal küldi a földi életbe, hogy szerezzen
magának igaz barátokat, gyűjtsön szellemi értékeket. Már régóta megszűnt a Földön az az
állapot, amikor az emberek anyagilag egy szinten voltak a régi kultúrákban, amíg azok el
nem romlottak, mert nyilvánvaló, hogy amikor az emberekben a kapzsiság és az önzés
felszínre tör és megerősödik, akkor elromlanak a társadalmak.
A kultúra sohasem azonos a civilizációval. A két dolog egészen más. Civilizált
körülmények között élni más, mint ha az embernek szellemi, kulturális igényei vannak és
ezért a szellemi kultúráért, tudásért, ismeretért, művészetért áldozni hajlandó. Mert ha az
ember azokra a dolgokra, amik növelhetnék ismeretét, tudását, jó szándékát, nem
hajlandó áldozni, csak fosztogat, akkor nyilvánvaló, hogy a társadalmak lezüllenek, lásd
a civilizációnk mai állapotát, amikor egy érdekelvű hamis értékrend szerint züllesztik
tudatosan az emberiség sokszínű kultúráját.
A társadalmat egyelőre a középréteg tartja el és ő biztosítja a kultúra fennmaradását
is, de a folyamatosan növekvő terhek idővel megroppantják ennek a rétegnek is a gerincét
és végül csak két réteg marad, egy szűk felső és egy széles nyomorgó alsó réteg. Ami
régen egy uradalomban lejátszódott kicsiben, most nagyban, az egész emberi társadalmat
magába foglalja. A szegények tüntetni, majd lázongani kezdenek, amit a hatalom
hazugságokkal, félrevezetéssel, uszításokkal hárít, majd beveti a legmodernebb fegyveres
eszközeit és legázol minden ellenállást és népet is, ha szükségesnek látja.
A szegénység nem egy szükségszerű állapot. Tehát nem kellene ennek így lenni,
hogy a Föld lakosságának jelentős része beteg, éhezik vagy éhen hal. Mindez azért van,
mert az emberiség önző, és ezért a képességeit, tudását, anyagi javait nem használja a
közösség javára. Tehát amiről valaha álmodoztak az emberek, hogy egyenlőség,
szabadság, testvériség lesz, ez megvalósíthatatlan az ember bűnös természete miatt. De
voltak szegények azért is, mert míg az egyik ember szorgalmas, a másik lusta, vagy az
egyik ember hajlandó fáradozni, a másik viteti magát. Tehát nyilvánvaló, hogy a
gazdagság, szegénység állapotai ezért is fennállnak.
Nos, hát fordul a kocka és a ma gazdagjaiból lesznek a holnap szegényei. Mert ez
nehéz karmát eredményez a ma gazdagjai számára, mert a gazdag ember, amíg élt, nem
jött rá, hogy amije van, azt azért kapta Istentől, hogy azzal segítsen másokon. Az igazság
törvénye szerint akinek vagyona van, azzal, akinek szellemi képességei vannak, azzal,
akinek igazságérzete van, azzal kell segíteni embertestvéreit, a társadalmakat. Tehát ha
bármilyen talentuma van valakinek -az Írás szerint- ezzel a talentummal úgy tud magának
több talentumot szerezni, ha a köznek az előbbre jutását, szellemi felemelkedését

217
elősegíti és ismerethez, tudáshoz, egészséghez, emberhez méltó élethez juttat minden
embert bőrszínre, fajra való tekintet nélkül.
Egy valamit mindig pontosan látnunk kell: a pénz a Sátán leghatalmasabb földön
anyagi formát öltő fegyvere. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy a sátáni elv a pénz által
testesül meg közöttünk a legteljesebb mértékben. A Sátán ruházta fel a leggonoszabb
szellemmel, mely az ember lelki fejlődésének legrafináltabb ellensége, kerékkötője lett.
A emberiség számára korunk bálványaként emelkedett fel, mert engedte, hogy pórázon
vezesse őt. A pénzbálvány kolosszális méretűvé növekedett. Csápjai milliónyi
polipkarként fogják közre az emberiséget. Szorít, megfojt, milliók fulladoznak
szövevényébe gabalyodott testtel és lélekkel. S valaki mennél nagyobb vagdalkozásokkal
akar szabadulni gyilkos öleléséből, azt annál erősebb mérgező erőkkel kötözi meg. Ellene
küzdeni ma a legnehezebb feladatot jelenti az embernek, mert pénz híján nem tudja
fenntartani életét. Az embernek a pénz hatalmától kell megváltania magát. Ez is az utolsó
idők egyik utolsó nagy küzdelme lesz.
Az ellene való küzdelemnek az első lépése a démon nevén nevezése. A pénz a
Sátán, a halál. Bálvány - ez a neve. Gőgre, hazugságra, irigységre, gyűlöletre, haragra,
élvhajhászatra, hatalomvágyra nevel. Meg kell nevezni és tudatosítani, hogy nincs
hatalma felettünk. Nem más, csak eszköz, mely sajnos szükséges rossz ahhoz, hogy
fenntartsuk életünket, de nem több. A mértékletesség elvét kell követnünk és bízzunk a
gondviselésben, ne törekedjünk többre, mint amennyi szükséges, mert az mindig kikerül.
Ez csodálatosan működik, ha hiszünk benne.
A pénz hatalma elleni hatásos fegyver a közöny. Ne ragadjon magával bennünket
sem a bőséggel kecsegtető lehetőség, sem az, ha olykor-olykor nélkülöznünk is kell egy
keveset. A pénz gúzsbakötő hatalmát csak így semlegesíthetjük, s szabadok tőle csak így
lehetünk. Ne akarjunk belőle se túl sokat, se túl keveset!
Tudjuk a falatot megvonni magunktól, lemondani a feleslegről mások érdekében, de
tudjuk elfogadni is azt, amit felkínálnak nekünk. Szabad a pénztől csak akkor lehetünk,
ha magunkban elértéktelenítjük, azaz sem fel, sem túlzottan le nem értékeljük. Nem
sanyargatni kell a testet, de nem is dédelgetni! A mérték megtalálásának elve nem
vakfegyelmet és vasszigort jelent. Csak az elegendőt, az éppen eleget. Ezt keressük meg!
Mi az, ami számunkra a legszükségesebb lehet? Ennivaló, ruha, fedél a fejünk felett. A
társadalomból nem kiszakadnunk és tőle nem félrevonulni kell, hanem éppen benne élve,
folytonosan ellenállva a kísértésnek kell másként élnünk, mint azok, akik még
tévelyegnek.
Akik a szellemi úton járnak, sose váltsák pénzre a lelki értékeket, mert ebből a
földön a legnagyobb bűn ered. Pénzt sose követeljenek, de elfogadhatnak felajánlásokat
bizonyos nemes célok megvalósítása érdekében, esetleg gyűjthetnek ilyen célból, de saját
részre belőle semmit nem vehetnek igénybe. Mindenkinek, a szellemi tanítóknak is
biztosít a gondviselés olyan jövedelmet, amelyből meg lehet élni.
Osszuk szét mindig a feleslegeinket, adjuk oda azoknak, akik szegények,
nincstelenek. De mindezt úgy tegyük, hogy - amennyire csak lehet - titokban történjen és
hálát ne várjuk el! Ne halmozzunk semmiből se többet, mint ami a szükségletünk.
Fokozatosan tanuljuk meg, mi az, amire testünknek szüksége van és a túlzásoktól,
torkosságtól, falánkságtól mindenképpen óvakodjunk.
Még egy példát emelek ki az egyik nagy szellemtanos életrajzából.
Dr. Grünhut Adolf orvosi praxist folytatott az 1800-as évek második felében. Már
pályája kezdetén megismerkedett és ezután rendszeresen alkalmazta a homeopata
gyógymódokat. Hasonlóképpen egyike volt azon keveseknek, akik a delejezést (u.a. mint

218
a prana nadi, reiki, kézrátétel…) szakszerűen alkalmazták. Ennek óriási szerepe van a
médiumok felkészítésénél és működésük közben. Képes volt felismerni az emberekben a
médiumi adottságokat és szellemi vezetés segítségével azokat kibontakoztatni és
esetenként a tökélyre vinni. Sokáig a köztudat elől rejtőzködve munkálkodott, de aztán
egy per kapcsán nyilvánosság elé került szellemtanos mivolta. Ezután olyan időszak
következett életében, amikor megtapasztalta a gondviselés csodálatos és következetes
működését. Erről szólnak az alábbi megemlékezései.
"A sajtóper révén kipattant spiritistaságom meglepte ugyan művelt pácienseimet,
háziorvosi állásaimat azonban meg nem ingatta, hanem bizony a rendelő óráimra járó
ambuláns betegek végképpen kimaradtak, mintha a föld nyelte volna el őket, hiába
vártam a járó-betegeket. Ez pedig rám nézve tetemes jövedelemcsökkenést jelentett és e
jövedelemcsökkenés annyival inkább érzékenyen sújtott, mert alig egy évvel előbb
folyton emelkedőben levő praxisomnál fogva a város központja felé törekedve, az eddigi
házbért majdnem háromszor meghaladó drágább lakást béreltem, mely után majdnem
300 forintos adót is kellett fizetnem.
A jó Atya gondoskodott a mi mindennapi szükségleteinkről is. Vezetőszellemeink
ugyanis mindenféle füvekből és virágokból egy herbatea-félét komponáltak, amelyet ők
„gyógy-tea” néven Ment Franciska médium révén ismertettek meg velünk, s amelyet
delejeznem kellett. Azt üzenték, hogy e keverék sok idült betegséget képes gyógyítani, és
nagy kelete lészen a testi bajokban szenvedők sorában. Adelma gyógyító médiumitási
ténykedése ugyanis akkortájt delelőpontján állott, és a világ minden tájékáról fordultak
hozzá tanácsért a szenvedő emberek; Adelma vezetőszellemei pedig széltében rendelték
ezt a teát. Annyi-felől érkeztek hozzám a megrendelések, hogy a délutáni órákban — az
előbbi rendelés helyett — alig tettem egyebet, mint hogy a teát mérlegeltem, kevertem,
delejeztem, csomagoltam és postára küldtem. Szakadatlanul jöttek a kül- és belföldi
megrendelések és a megrendelők pedig nem győzték eléggé dicsérni a tea csodás hatását;
valószínű azonban, hogy inkább a delejes erőben rejlett a gyógyhatás, mint a füvekben.
Ez az égből nyílott jövedelmi forrás több mint három éven ál pótolta az ambuláns
praxis megcsappanásából keletkezett hiányt. Sokszor csak az utolsó percben jött, midőn a
befolyt készpénz végképpen elfogyott. És ez az utolsó perc sohasem hagyott cserben. A
manna folyton hullott, de csak a szükség mértékéhez képest — egy-egy napra. A
tisztességes megélhetés mindig megvolt, sohasem hiányzott a betevő falat, csak a
fölöslegesre, úri passziókra nem telt. Hogyha egy kikerülhetetlen nagyobb kiadás
szüksége merült fel, akkor meg oly csodával határos, bő jövedelmi forrás nyílt meg,
amiről nem is álmodtunk.
Vaksággal megvertnek vagy megátalkodottnak kellett volna lennünk, ha Isten kezét
fel nem ismertük volna ennyi kézzelfogható jelenségben, midőn százakra menő esetben a
segítség mindig az utolsó percben érkezett meg. Egy napon a vacsora után azzal a
kijelentéssel lepett meg a feleségem, hogy egy krajcárja sincsen a másnapi reggelire. Azt
hitte ugyanis, hogy nekem van, de bizony nekem sem volt egy árva fityingem sem. Ám
ez egy cseppet sem csüggesztett minket, sőt jóízűt nevettünk a dolgon, azon tanakodva,
vajon honnan jön az éj folyamán a reggelire való? Nyugovóra tértünk, s álmunkat mi sem
zavarta. Hajnal felé felköltöttek mély álomból, s kocsin vittek egy a Nádor utcában lakó
fiatal angolhoz, aki hirtelen megbetegedett. Az illető egy dúsgazdag angol gépgyáros fia
volt, akit apja a pesti fiókraktárhoz küldött gyakornokul. A páciens angolos bőkezűséggel
honorálta kora reggeli vizitemet, úgy, hogy abból nemcsak a reggeli, hanem majdnem
egy hétre való költség kitellett.

219
 Három álló évig járatott a bölcs Atya ebbe a kurzusba, melyben a Hozzá való
bizalom megszerzése volt a főtantárgy. Felismertem, hogy Isten gondoskodik arról, aki őt
szolgálja, de nem úgy, hogy az szabja meg Istennek a költségvetést, hanem ellenkezőleg:
Isten szabja meg és alkalmazkodjék az ember. Mindezt felismerve végre odajutottam,
hogy, nem hunyom be este szememet anélkül, hogy hálát ne rebegjek Istennek minden
megpróbáltatásért."

Egy helyen azt mondja a szellemi tanító, hogy a földi világba azért kerültünk, hogy
itt a szellemi világot keressük. Ha erre az igazságra rá tudunk ébredni és Isten országát
keressük, megnyílik számunkra a gondviselés "bőségszarúja", ami azt jelenti, hogy
megszűnik számunkra a létért való küzdelem. Ha lelkünk üdvösségéről gondoskodunk
magunk, a többit átengedhetjük az Atyának, a testi jólétünkről ezután Ő gondoskodik.
Átveszi a földi élet gondjait. Ennek az a feltétele, hogy élő kapcsolatba kerülhessünk
Vele, élnünk kell a "legyen meg a Te akaratod " lelki állapotát.
Isten országát természetesen nem az ember anyagi világában kell keresni, mert
Jézus megmondta, hogy "Birodalma nem e világból való". Gondolatainkat el kell
szakítani az anyagtól és fölfele tekinteni az igazi hazánk felé, ahova egyszer úgyis vissza
kell térnünk. Ha bizalommal átengedjük magunkat neki, földi módon gondoskodik
rólunk, megad mindent, amire a földön szükségünk van, de szellemi javakkal mértéken
túl ellát bennünket. Ezáltal kikerülünk a sátáni erők hatalmából.
Ez a való igazság. Ezt évek óta tapasztalom nap mint nap, csodálatosan működik.
Mint mindenben a kezdet a nehéz, le kell győzni az egó zsigeri félelmét, hogy "de akkor
mi lesz, ha nem én irányítom a dolgaimat"? Számára olyan érzés mint az első ejtőernyő
ugrás, a biztos támasz elengedése. Ezt csak a hit megerősödésével érhetjük el. Az egó
bizalmatlan, nehezen engedi ki a gyeplőt a kezéből. Hiába mondjuk gépiesen, hogy
"legyen meg a Te akaratod", ez még távol áll a torokcsakra rezgésszintjétől. Előbb az egó
bizonyítékokat akar, meg akar győződni, hogy az elengedéssel megmarad-e a biztonsága.
Ezért keressetek bizonyítékokat. Hagyjátok az egót végezze a dolgát és figyeljetek,
főleg a mindennapok gondjai, kísértései, nehézségei, látszólagos kilátástalanságai
szolgáltatnak remek meggyőző példákat az élő gondviselésről. Ilyenkor szellemi
vezetőink is kitesznek magukért, mert gondjainkat úgy rendezik mint a pinty, de ezt
folyamatos odafigyeléssel észre kell venni és hálásan megköszönni. Ez nálam úgy
beindult annak idején, hogy egyéb imát sem mondtam többé, csak hálát és köszönetet. Az
egó teljesen megadta magát. Elmúlt életemből a félelem és az aggódás, már nem
vergődök semmiért és sokszor megkapom, amire szükségem van, mielőtt még eszembe
jutna.
Mindig figyelem életem hullámvölgyeit, a nehéz helyzeteket, melyektől régebben
valósággal begörcsöltem, úgy féltem tőlük, most pedig teszem a dolgom félelem nélkül,
majd elégedetten és boldogan veszem tudomásul, hogy ezt is sikeresen "megoldottuk" és
hálát mondok érte. Ezt tegyétek ti is, ha gond és félelem nélküli életre vágytok.
Higgyétek el, MŰKÖDIK!!!

26. fejezet

220
 Szellemi bölcsességek

A szeretetet nem jó sokat hangoztatni; a szeretet gyakori hangoztatása rendszerint

éppen annak a hiányát árulja el, mert ami nagyon hangzik, ami nagyon kong, az üres.
Névtelen Szellem

A hiúság a gőgnek — hogy úgy fejezzem ki magamat — cseppfolyóssá vált

formája. A gőg olyan, mint a jég: kemény, érdes, durva, szögletes; a vele való ütközés
kínos; azért ez a bűn azonnal felismerhető. A hiúság ellenben olyan, mint az olvadó
jégnek a leve, amely beszivárog az építménybe a szemmel alig látható vékony
repedéseken is, s idő telik, idő múlik, és mind mélyebben és mélyebben hatol be, s
romboló hatása csak akkor ismerszik meg, amikor az építmény már kezd omladozni.
A hiúság így szivárog be a lélekbe, mint jóleső édes méreg. A lélekben mind több
és több gyülemlik fel belőle, ott elterpeszkedik és elvégzi a maga romboló hatását.
Névtelen Szellem

Fiam, bölcsesség csak az a tudás, amelyet a szeretet szentelt meg. A bölcsesség

nem „gőg és tudomány”, hanem megismerés és szeretet.
Névtelen Szellem

Az Isten szeretete és az alsóbb világok hálája és köszönete képezi a mindenségnek,

ennek a végtelen szervezetnek erőkeringését. Egy szervezet addig egészséges, míg
benne az erők áramlása akadálytalanul megy végbe. Mihelyt az erők áramlásának valami
gát áll útjába, azon a helyen betegség következik be. Az egész mindenség ilyen óriási
szervezet.
Névtelen Szellem

Gyermekeim, a földön szenvedni kell! Nem azért, mintha a jóságos Atyának — aki
gyermekeit szereti, és szenvedésükért sajnálja őket — kedve telnék abban, hogy az ő
gyermekei szenvedjenek, vagy mintha a jóságos Atya egyáltalán a törvény szigorával
sújtaná a bűnös szellemet, hanem egyszerűen azért, mert az Atya szereti gyermekeit, haza
akarja őket vezetni az atyai hajlékba. Hogy pedig ez bekövetkezhessék, meg kell
tisztítania a lelküket mindattól, ami arra rárakódott a bukás, a törvénytelenségek és a
bűnök folytán.
A szenvedés tehát nem azért van, mert a bűnösnek bűnhődnie kell, mert az Atya
Szeretet, nem pedig szigorú ítélőbíró. A szenvedéseknek ez az értelmezése teljesen
összefér az ő mindenható jóságával és örök szeretetével, hogy azok kizárólag csak mint
gyógyszerek és mint eszméltető, ébresztő alkalmak szolgálnak a bukott teremtettség
feljavítására.
Tehát a szenvedés hivatása csak addig tart, ameddig belőle a szellem a neki
szükséges tanulságot kivonta. Ha a tanulság a lelkében már élő erővé vált, akkor az a
szenvedés, amely a tanulságot szolgáltatná, a kegyelem útján eltöröltetik. Mert — mint
az írás mondja — „az Isten nem kívánja a bűnösnek halálát, hanem azt akarja, hogy a
bűnös megtérjen és éljen; gonoszságairól emlékezet nem lészen, hanem minden bűnei
megbocsáttatnak neki”.
Névtelen Szellem

221
 Ezt a földi és anyagi világot az önzés törvénye mozgatja. A minden bukott lélek
mélyén élő önzés az a hatalmas motor, amelyet az anyagi világ fejlődésének szekerébe
befog a magasabb bölcsesség, hogy azt a fejlődés útján előreterelje. Nézzétek csak meg:
minden, ami ebben a látható világban emberi értelem és emberkezek által létesült,
tulajdonképpen az önzés produktuma. Mindenki, az ellenszolgáltatásért, az anyagiakért, a
hiúsága kielégítéséért, a dicsőségért, a magasztaltatás reményében, szóval a mammonért,
az önzés motorjától hajtva, végzi azt az együttes munkát, amely a földi élet formáit
megalkotja.
Névtelen Szellem

Mi az igazság? Mi igaz? Az igazság a dolgok legbenső lényege. Az igazság minden

atomban benne van. Az igazság a szükséghez képest önmagát törvényekre osztva tart
fenn rendet a káoszban és tart fenn rendet egy halott világ mindenféle létesítményében.
Az igazság az, ami életben tartja a világot; az igazság az, amiből minden él, még a
hazugság is, mert az igazság nélkül nem is élhetne meg. Az igazság az, ami örök életre
szól; minden egyéb csak látszat, csak hazugság. Az igazság parázs, eleven szén, a
hazugság pedig papírrongy, amellyel le lehet ugyan takarni ideig-óráig az igazságot, de
azt az igazság előbb-utóbb keresztülégeti és még ragyogóbb fényben tündököl.
Az igazság az Istennek egyik aspektusa. Azért olyan hatalmas, azért olyan
legyőzhetetlen, azért olyan reménytelen vele szemben minden néven nevezendő
küzdelem, mert Isten Maga az igazság. Isten Maga van jelen ott, ahol az igazság van.
Névtelen Szellem

Az Isten bölcsessége egészen más, mint az emberek bölcsessége, és az Isten

igazsága más, mint az emberek igazsága. Isten igazsága a kegyelem, az emberek igazsága
pedig a megtorlás. Az emberek nem tudnak elképzelni mást, mint csak büntetést és
megtorlást a bűnért, hibáért, vagy vétekért. Isten pedig soha nem gyakorol mást, mint
kegyelmet, bocsánatot, szeretetet a bűnösökkel szemben. Hiszen az Istennek munkálkodó
szellemek vezetőelve is ez: mindig a megkínzott lélek siet segítségére az ő kínzójának,
mihelyt az megtér, vagyis a jót elfogadni képes.
Névtelen Szellem

A hit olyan dolgok valósága, amelyeket nem látunk. Az igaz ember azért él a hitből,
mert valóságnak tartja azokat, amelyeket nem lát, és amelyeket neki az Isten küldöttei,
valamint a lélek benső bizonyossága tárnak fel. Igazságnak tartja az Isten igéit, amelyek a
szentírásban vannak lefektetve, annak dacára, hogy azok csupán ígéretek, csupán
reménységek, és olyan dolgokról való tanítások, amelyeket kézzel megfogni nem lehet.
Mindezeket igazságnak tartja az igaz ember, ellentétben mindazzal, ami a szeme
előtt van, ami előtte kívánatos, amit megszerezni a földi ember nagyon szeret, mert az ő
testi énjének kedvez. Röviden: a hit az igaz embert arra képesíti, hogy lemondjon a ma
öröméről, amely bizonyos, a holnap ígéretéért, amelyet csak kilátásba helyeznek előtte.
És még rövidebben: a hit az Istenhez való csatlakozás: ahhoz az Istenhez, akit nem
látunk. A hit az az erő, amely összeköti a teremtményt a Teremtővel és összeköti a lelket
azokkal az igazságokkal, amelyek a Teremtőből folynak, és ezáltal mind több és több
ilyen igazságnak készíti meg az utat abba a lélekbe, amelyben a hit gyökeret vert. A hit a
haladás első feltétele. A hit nem jelent „elhívést”, mert az elhívés valaminek az

222
elfogadása azért, mert azt valaki mondta, tehát a tekintély kedvéért, vagy a hely kedvéért,
ahonnan az elhangzott. A hit erő, az elhívás gyengeség.
Az Úr Jézus sem kívánt vakhitű embereket; nem azt kibánta, hogy az emberek
valamit elhiggyenek, hanem azt mondta: „zörgessetek és megnyittatik nektek, kérjetek és
kaptok, keressetek és találtok”. Neki becsületes jóakarattal, tudnivágyással kutató és
kereső lelkekre van szüksége, olyanokra, kik még éhesek, és az ő igazságából táplálkozni
kívánnak, nem pedig olyanokra, akik jóllakottak és kényelemből, hogy ne kelljen
mozdulni sem, inkább elhiszik azt, amit mástól hallanak, mint hogy maguk keressenek,
kutassanak, hogy az igazságról meggyőződést szerezzenek.
Amikor mi benneteket valamire megtanítunk, fegyvert adunk a kezetekbe, amellyel
az élet harcát biztosabban, könnyebben, gyorsabban, eredményesebben vívhatjátok meg.
Aki ezt a fegyvert elfogadja, az előrehalad és kevesebb fáradsággal éri el a célt. Aki ezt a
fegyvert nem fogadja el, az lemarad, és egykor, nagyon soká, elölről fogja elkezdeni,
hogy ismét az elemi ismereteken elindulva jusson ezeknek az igazságoknak a küszöbéig.

Névtelen Szellem

Mert, embertestvéreim, a munkálkodásban nem az a fontos, amit én dolgozom a

munkán, hanem amit az az elvégzett munka dolgozik az én lelkemen. Már pedig az a
munka, amelyet jó kedvvel, derült kedéllyel, a múltat elfeledve, a jövőben bizakodva,
rugalmas lélekkel végzek, az én lelkemen sokszorta nagyobb mértékű javítást, csiszolást,
fejlesztést, finomítást végez, mint a karmának a szenvedései, amelyeket vakon,
öntudatlanul, lehorgasztott fővel és nem egyszer zúgolódó lélekkel cipelek az élet
homályos útjain.
Névtelen Szellem

Az anyagi világ teremtése.

A szellem Isten teremtésének a következménye, ennélfogva ő maga is azokat a
képességeket tartalmazza, amelyek Isten lényében vannak, és ezek közt, mint
legfontosabbat, a teremtőképességet. A szellem, akár anyagi testben, akár szabad
állapotban a „semmiből", önmagából gondolatokat és érzéseket termel ki. Ezek a
gondolatok és érzések erők, még pedig a leghatalmasabb, a legátütőbb és legintenzívebb
erők.
Isten is, mint szellem, csak gondolatokat és érzéseket teremt. Az ő gondolatai és
érzései a szellemek, akik az ő világosságburkukban a bennük lévő isteni szikrából
merített erővel továbbteremtenek gondolatokat és érzéseket. Ezek a gondolatok és
érzések az Istentől való eltávolodás folytán mind sűrűbb és materiálisabb formában
jelenvén meg, létrehozták az anyagot. Előbb a finom, ritkább anyagot, amilyen volt a föld
is valaha, és amilyenné ismét lennie kell, majd a további elhajlás és eltávolodás folytán a
már előttetek is kézzelfogható anyagot.
Az az egész (anyagi) teremtettség, amelyet szemléltek, úgy, mint van, nem más,
mint gondolatoknak és érzéseknek megdermedt tömege. A hatalmas hegyek nem egyebet
jelképeznek, mint az emberi szédületes nagyotakarást, amellyel az Egeket akarja
megostromolni. A vérengző vadállatok az ellenszegülő és gonosz elvek által alkotott
fluidok materializációi. A természet szépsége, a virágok színpompája és mindaz, ami a
szemet és a lelket gyönyörködteti, a szép és nemes gondolatoknak a látható világban való
érvényesülése, amelyeket fogva tart és megmerevít az elfajulás és a gonosz
gondolatoknak anyagba-öltözése.

223
 Névtelen Szellem

Mit ért a “MEGTÉRÉS” szó alatt a Névtelen Szellem?

A megtérés pedig nem azt jelenti, hogy valaki megkeresztelkedett, nem azt jelenti,
hogy valahová felavatták, nem azt jelenti, hogy szóval és hanggal hirdeti azt, hogy ő
megtért, hanem jelenti azt, hogy ő szakított a múltjával; jelenti a csendben és
békességben való, Istennek tetsző munkálkodást.
Megtérni annyit jelent, mint e l t é r n i az addigi úttól; nem jelent tehát
tökéletességet, de jelenti a szakítást a megismerés-nélküliség korszakában leélt múlttal.
Vagyis jelenti azt, hogy az eddigi helytelen és téves utakat elhagyva, ezentúl tiszta és igaz
gondolatokat és érzéseket kíván a világba kibocsátani.
Jézus azt mondta, hogy “nem elég a bűnös tettektől tartózkodni, hanem a bűn
gondolatát kell kiíratni.” „Legyetek alázatosak és kicsinyek, mert Én szelíd és alázatos
vagyok”. Minden egyes szava egy-egy, a lélekben belül elhelyezett feszítő erő a
rárakódott külső erőrétegek szétbontására, az érzékiségnek, a gyűlöletnek, a gőgnek, az
önzésnek, az anyag szeretetének a lefejtésére. Világosan rámutatott a gyógyulás módjára:
„Ne gondolj rá; öld meg a gondolatot magadban, az első érzésmegmozdulást, amely
téged a bűnös irányba vezetne!”
Névtelen Szellem

Óva intelek titeket attól, hogy a szeretetet sokat hangoztassátok, és síppal-dobbal

hirdessétek, mert a szeretet olyan félénk madár, amely elrepül onnan, ahol nagy a zaj. A
szeretetnek az a tulajdonsága, hogy kevés szava van; és mihelyt a szeretetről sok szó esik,
félő, hogy az a szeretet hiányának vastag palástja akar lenni. Tehát nem beszélni kell róla,
hanem érezni kell a lélekben.
Névtelen Szellem

A szellemi mozgatóerő, az akarat elfajulásából keletkezik minden gonosz. Az

akarat elfajulása előidézi a gondolatok elfajulását; ez a fogalmak összezavarodását, ami
viszont eltorzult nézeteket, az ilyen nézetek elferdült megismerést és ez utóbbi
ellenmondást szül. Így áll elő az ellenmondás az akarat elfajulásából. Már pedig az
akarat: erő. Az ellenmondás tehát ennek az erőnek megnyilvánulása; törvénye: az
erőszak; s eredménye: a megsemmisítés.
Tanító szellem

A büszkeség rettenetes méreg, mely a kezdetben csak megtévedt embert a pokol

vad szolgájává alakíthatja át; olyanná, aki durvább magánál az ördögnél is. Az ilyen
tudja, hogy nincs igaza és igaztalanságának teljes tudatában rossz.
Az ilyenen nem lehet segíteni, mert vele szemben kárba vész minden szeretetbeli
szolgálat; az ilyennek puhító pácba kell kerülni, s egész kis örökkévalóságokon át benne
is maradnia, a teljes figyelmen kívül hagyás keserű megaláztatásainak kitéve.

Tanító szellem

A szeretet nem azé, akinek adod, hanem az a tiéd. A virág illata sem azé, aki
leszakítja, hanem a virágé. Tehát az odaadott szeretet sohasem azé lesz, akinek adtad,
hanem a tiéd. Amely szeretettel te valakit szeretsz, amely szeretetet te bárkire

224
ráhalmoztál, az a szeretet mindig a tied marad, az a te lelkednek a színét, illatát viseli
magán, az nem veszett el soha a te számodra.
Tanító szellem

Nagyon fontos szabály az ember életében, hogy „ne menjen le a nap a te

haragoddal”, mert elég, ha a nappal hordozza az ő maga terhét. Egy nap az ember
életében annyi, mint egy élet. Amikor aludni tér, olyan, mintha meghalna; mikor pedig
eltávozik a földről, senki iránt se tápláljon haragot! És mint ahogyan az embernek halála
előtt mindent el kell rendeznie, és mindenkivel meg kell békülnie, éppen úgy elalvása
előtt is rendezzen el mindent, békéljen meg ki-ki haragosával, és az ő hozzátartozóival,
szeretteivel egyenlítsen ki mindent, amit lehet, még akkor is, hogyha nem ő a hibás.
Hiszen nem tudhatja, felvirrad-e holnapra az Isten kegyelme; nem tudhatja, hogy nem az
az érzés, nem az a szó lesz-e az utolsó, amelyet valakinek mondott, aki hozzá tartozó
volt, vagy akivel haragban volt és talán nem adatik már meg az alkalom, hogy azt a
tévedését helyrehozza, amely mint árnyék húzódik a napfény elé.
Tanító szellem

A hazugság lelke elválasztja az embert az embertől, széthinti a félreérést és a meg

nem értést. A hazugság szelleme mindent megmásít, mindent más formában mutat meg
az emberi értelemnek s az ember érzelmi világának. A hazugság szelleme azonban nem
kint van a természetben, nem a haragvó oroszlán formájában jár körül, hanem az ember
szívében van, a lelkében, a gondolat és érzésvilágában.
A hazugságnak mindig alakoskodnia kell. A hazugság mindig bujkál, mert bujkálni
kénytelen. A hazugságnak mindig kendőznie kell magát, mert hiszen az ember, ha látja,
hogy a kígyóval, a hazugság szellemével áll szemben, rögtön bezárkózik, és nem hisz el
neki semmit. A hazugságnak mindig az igazság árnyékában kell járnia, csak úgy szabad
megjelennie, mert a maga formájában sohasem jelentkezhetik. A hazugság sohasem
építhet az önmagában lévő erőre, mert neki ereje nincs, alapja nincs, mert a hazugság
szellemének nincs létjoga a földön. Hogy mégis él és van, ezt a létjogot az ember adja
meg neki, mert az ő erőiből él.
Tanító szellem

A bírvágy hatalmas mozgatóerő a fejletlen szellem életében. Amit a szemével

meglát, azt a szívével rögtön megkívánja: ez a bírvágy. Ennek alapján születik meg az
ember lelkében az irigység. Az irigység továbbformálja a lelket és máris megszületik az
ember lelkében a fondorkodás, a csalás gondolata. Továbbfokozódva kifejlődik benne a
tolvajlás hajlama. A prédára, a zsákmányra lesés az ember lelkében a testiségnek egy
másik érvényesülési formája, amelyet a kapzsiság hizlal, a kapzsiság, amellyel az ember
könnyen, munka nélkül akar olyan előnyökhöz jutni, amelyekért más emberek
verejtékeztek, fáradtak, és az eredmény az ő ölébe hull.
Tanító szellem

Az önzés nem a testben, nem az anyagban van; az a lélekben keletkezett, és a

lélekben éli ki magát; az anyag csak eszköz ennek az érzésnek kiélésére. Istentől
eltávolodva a léleknek minden érzése megváltozik, a szeretet is éppen az ellenkezőjévé:
gyűlöletté alakul át. A szeretet vonz, a gyűlölet taszít. A gyűlöletnek első megnyilatkozó
formája, amelyet mindnyájan jól ismertek: az indulatosság, a bosszúság.

225
 A gyűlölködő ember kifakadásától, lelkének megnyilatkozásától nemcsak a hozzá
hasonló emberszellemek szenvednek, hanem szenved tőle a teremtett világ minden
szerves élettel felruházott teremtménye, szenvednek az állatok, a növények, sőt még a
légkör is, mert az indulatos ember villamos kisüléseivel minden delejességet felrobbant
maga körül. A harag pedig magával hozza a gonosz beszédeket, a sértő, bántó
kifakadásokat, a tettleges bántalmakat, a kegyetlenséget, a bosszúállást, a gyilkosságot.
Ezeket az érzéseket a lélek magával hurcolja, ezekből nincs szabadulás a halál után sem.

Tanító szellem

Az ember nem akkor éli a próbát, amikor szenved a megpróbáltatás súlya alatt,
hanem akkor, amikor a lehetőségek kedveznek neki, hogy a hajlamait kiélhesse. Mielőtt a
lélek előtt Isten országának kapui megnyílnának, egy áldozatos életet vállalnia kell. Nem
azért, hogy vezekeljen, hanem azért, hogy Isten nevének dicsőséget szerezzen itt a
földön, próbára teszi kitartását, állhatatosságát, tűrőképességét és hitét. Ennek sincs
semmi köze a karmához. Ilyen életet nem vállalhat az, aki lélekben még gyenge, aki hiú,
aki gőgös, aki elbizakodott, aki önző, aki gyűlölködő, hazudozó, vagy istentagadó.

Tanító szellem

A szülő akkor méltó gyermekére, ha megérzi, hogy nem gyermek van a kezében,
hanem egy hozzá kapcsolódott, különálló fejlett szellemegyéniség, aki szeretetet ad és
szeretetet kér. A gyermek nem a szülőé, hanem Istené.
Tanító szellem

Le ne törjük az adakozás vágyát a gyermekben, mert ez Krisztus legszebb ajándéka

a lelkében. Önző és irígy lesz élete előrehaladottabb korában, ha elveszik tőle ezt az
ajándékot. Sok gyermeknek a lelke tele van dallal, a tavasz himnuszával: a szülők
idegesen megintik, ha nevet, s szomorúságot, hűs közönyt, fekete árnyékot vetnek rá, pe-
dig örök karma hull annak fejére, aki kitörli a gyermek lelkéből a daloló mosolyt! Örülni
kell, ha vidámság sugárzik róla; a felnőttek tőle tanulhatnának őszinteséget és közvet-
lenséget.
Tanító szellem

A gyermek asztrál teste úgy van hangolva, mint a szülőjéé. Éppen ezért sokkal
bíztosabban átveszi a szülők rezgéseit, érzéseit és ki nem mondott gondolatait, mint egy
idegen. A nevelés legnagyobb súlya tehát azon van, hogy amilyen életet él a szülő,
amennyire telve van a szülő lelke derűvel, szépséggel és nemes eszmények őszinte
szolgálatával, annyira gazdag örökséget kap tőle az a másik szellem, aki őt mesteréül
választotta az élni tudás iskolájában.
Tanító szellem

Vannak múltban élő emberek és vannak jövőbe néző emberek. Ez nem probléma,
mert időnként ez is szükséges, csak a fontos, hogy a jelen kor embere a múltban el ne
akadjon, vagy a jövőt, tehát a változást annyira ne kívánja, hogy a jelen feladatáról és
munkájáról elfeledkezzék.
Tanító szellem

226
 A földi élet a próbatétel ideje. Mint amikor egy szülő asszony, aki nem tudja
fájdalmai és gyötrelmei közt, hogy miért szenved, de amikor megszülte gyermekét
elfelejtkezik a fájdalmáról, mert az öröm kárpótolja őt szenvedésiért. Semmiféle
szenvedés nem vész kárba, különösen nem a méltatlanul elviselt szenvedés.
Minden igaz szeretetnek a megbántása, minden szépnek és igaznak a
megsemmisítése rombolás Isten kertjében és meggyalázása Isten templomának. Bűn
elvenni mások javait, de még nagyobb bűn megfosztani a hitétől, Isten iránti bizalmától!
Ezért egymás hitét kíméljük, egymás meggyőződését ne bántsuk, mert ha igazabbat,
jobbat, rendíthetetlenebbet, értékesebbet nem tudunk helyette adni, akkor sokkal
nagyobbat vétkezünk, mint hogyha embertársaink anyagi javait vettük volna el.

Tanító szellem

A Föld nem a jólét, nem a dőzsölés, nem a mulatság, de nem is a szenvedés és jajok
hazája, hanem a szeretet iskolája. Ide kell jönni a szellemeknek, hogy szeretetet
tanuljanak. Azért kell emberi testet ölteniük, hogy ezzel az egyenruhával ellátva
közeledhessenek egymáshoz, akiket érzéseik, gondolkozásuk, eszméik nagyon messze
elválasztanak egymástól a szellemvilágban.
Tanító szellem

Szükség van arra, hogy Isten a népet akár több száz évig is elnyomatva tartsa, hogy
addig megérhessen a nép lelkében a szabadulási vágy, de nem az anyagi síkon, hanem
szellemileg fölfele emelkedve, amíg eljut arra a szellemi felismerésre, hogy minden
anyagi múlandó és értéktelen. Nem a bosszú, a reváns, vagy a revízió jelenti a megoldást,
hanem megtérésünk, ami az anyagitól való elfordulásunkat jelenti a szellemi értékek
irányába.
Tanító szellem

A lélek fejlődésének a célja, hogy életei során kigyomlálván magából a rossznak

még a csíráit is és megerősödve a jóban, a sikeres próbatételek után, minél hamarabb egy
magasabb létállapotba emelkedhessen ki e földi világból. Ugyanez a cél érvényes a
népekre, nemzetekre is. Csak addig tart a szenvedés és megpróbáltatás míg nem tanul
belőle és nem változtatja meg gondolkodás és viselkedésmódját. A nemzet
szellemesedésével együtt, vagy megváltoznak a külső körülményei, vagy rövid időn belül
kiemelődik egy magasabb létsíkra.
Tanító szellem

A feltartóztathatatlan erővel a Föld felé hatoló világosság nem akarja átsugározni és

felhígítani a sötétséget, hanem kényszeríti kiélni és felemészteni önmagát. A sötétség
őrült káoszban kavarog, mind szűkebb térre szorul, és ezért kénytelen a Föld felületén
tovább terjedni, mint a tűz lángja, mely körülnyaldossa a Földgolyót. Amikor a mozgási
lehetőség már oly kicsi lesz, hogy nem tud hová terjedni, tehetetlen haragjában a Föld
mélyébe fúródik, és ott más, sötét erőkkel egyesülve, elemi csapásokat és kataklizmákat
idéz majd elő.
Tanító szellem

Büntetéssel, bűnhődéssel és vezekléssel valamit jóvátenni túlhaladott

álláspont. Semmit jóvá nem tehet az ember; a megtörténtet meg nem történné tenni nem

227
lehet. A szenvedés azért, mert valakinek szenvedést okoztál, nem tesz jobbá
tégedet, csak a szenvedés szaporodik általa a földön. Ezzel a módszerrel a
szenvedésekből sohase juthatna ki az ember. Ettől a keleti okoskodástól meg kell
szabadulni az embereknek.
Tanító szellem

Ne fogadjunk el emberektől kiváltságokat, mert földi testnek ahhoz nincsen joga.

Nem szabad félni, főleg a megélhetés miatt, hiányt nem szenvedhetünk semmiben! Amit
Isten ad, az romolhatatlan, amit ember kezéből veszünk el, annak sokáig nem örülhetünk.
Ne várjunk jutalmat semmiért sem, akkor kevés kísértést kell elszenvednünk! Ne
akarjunk hatalmat mások felett, de legyünk urak lelkeinken! A szolgálat hatalma a
legnagyobb rangot adja viselőjének.
Tanító szellem

27. fejezet

Megszállottság, szellemidézés

A test beteges ösztönei, mint a kábítószer, az ital és a paráznaság, de sok mást is

említhetnénk, olyan erővel hat egy gyenge akaratú szellemre, hogy az képtelen ellenállni
neki. Ha a test ösztöneivel még egy gonosz szellem, egy "megszálló" is egyesül, akkor
reménytelenné válik az ember helyzete, mint ezen hatalom rabszolgája tehetetlenül
vergődik annak bilincseiben.
Hogyan válik egy szellem megszállóvá? Vegyünk egy példát, egy notórius
részegeskedőt. Semmi más nem érdekli az életben, csak a pia. Feláldoz mindent az italért,
családot, becsületet, önérzetet, szóval mindent. Eljön az ő ideje is, amikor a lélek kiszáll a
testéből. Amikor a köztes létben magához tér, látja, hogy minden rendben, nem fáj
semmi, csak rettentően szomjas, hiányzik a megszokott italadagja. Egyet gondol, irány a
kocsma. Furcsa neki, hogy elmennek mellette az emberek és nem látják, ha szól, nem
hallják, szóval nem érzékelik jelenlétét. Bizonyára tudatosul valamennyire, hogy valami
nagyon megváltozott, de érzi, hogy él, és nagyon szomjas.
A kocsmában őgyeleg és élvezi az ital éteri illatát, de döbbenten veszi észre, hogy
nem tudja megfogni a poharat vagy az üveget, képtelen inni. Meglátja az egyik asztalnál
régi ivócimboráját. Megkörnyékezi, szól hozzá, de semmi visszajelzés. Aztán észreveszi,
hogy vannak még mások is hozzá hasonlóan láthatatlanok, ismeretlenek, figyeli őket.
Aztán látja. Hogy az egyik miután kivárta, hogy valaki jól lerészegedjen, egyszer csak

228
hozzákapcsolódik, belépik annak a testébe, háttérbe szorítva annak lélektestét élvezi a
mámort és folyton arra ösztökéli az embert, hogy még igyon.
Gyakorlással és tapasztalatszerzéssel végül ő is eléri, hogy ivócimboráját
megszállja. Folyamatosan sugallja neki, milyen jól esne egy kis ital, hogy joga van rá,
mert ő dolgozik meg érte, senkinek semmi köze mikor és mennyit iszik. Végül annyira
uralkodni tud rajta, hogy teljesen a háttérbe szorítja annak lélektestét. Az emberek pedig
csodálkoznak, mennyire megváltozott ez az ember, mintha nem is ő lenne, pedig ő az, de
csak testileg, a testet pedig nem ő, hanem más irányítja.
A gonosz szellemnek nincs hatalma az olyan ember fölött, aki nem érzéki, mert az
olyan ember szabad, természeti ösztöneinek parancsolója. Amint azonban az ember csak
némiképpen is aláveti magát az érzéki ösztönöknek, akarata mindig gyengébb és
gyengébb lesz, s a természeti ösztönök uralkodnak fölötte. Már pedig ha az emberi akarat
a természeti ösztönöknek sem bír ellenállani, hogy állhatna ellen a gonosz szellem
hatalmának? Az az ember, aki egyszer ez alá a járom alá került, teljesen a testi
ösztönöknek adja át magát.
Az, aki az ilyen életet egyszer megszokta, semmitől sem riad vissza, hogy bűnös
ösztöneit állandósíthassa, mert az ösztönök folyton éreztetik vele igényeiket, s akaratát
arra hajlítják, hogy kielégítse őket. Ha a gonosz szellem hozzákapcsolja magát, vele él,
vele élvez; eggyé lesz vele úgy, hogy az ember nem is tudja, hogy egy ilyen gonosz társa
van, aki helyette gondolkozik és rendelkezik, s azt véli, hogy ő gondolkozik, ő
rendelkezik arról, ami jó és kellemes a testének, annak, amit saját énjének gondol!
A test csak egy darabig bírja ki azt, hogy teljesen kielégíttessék, és csakhamar eljön
az ideje annak, hogy bágyadt, tunya, beteg és veszendő lesz. Az ilyen ember azután
kétszeresen szenvedi a rabszolgaság fájdalmait; s nemcsak teste, hanem szelleme is
súlyos fájdalmakat szenved, mert szelleme a testtel nagyon is össze van nőve, mintegy fel
van benne olvadva.
A gonosz szellem, aki magát az ilyen emberrel összekötötte, szintén szenved,
szintén érzi a fájdalmakat s szeretne tőle megszabadulni, hiszen amint az ital élvezetét,
ugyanúgy a testi betegségek fájdalmait is érzi. Erre azonban képtelen, mivel már nagyon
is erősen összenőtt vele. Ráncigálja tehát az összekötő kötelékeket és az ember emiatt
még inkább szenved. Ha azután a gonosz szellem látja, hogy áldozatától nem
szabadulhat, öngyilkos gondolatokat sugalmaz neki, mert tudja, hogy az általa
megszállott ember halála ismét szabaddá teszi őt. Tekintsetek ki a világba s látni
fogjátok, mennyi ilyen megkínzott ember dobja el a saját életét, mielőtt a betegség
teljesen tönkre tenné!
Milyen sok ember lett már gonosztevővé, csakhogy a test ösztöneit kielégíthesse,
amelyek nemcsak a telhetetlenségben és tobzódásban, nemcsak a bujaságban, hanem a
nagyravágyás, a fényűzés és minden lehető kényelem utáni vágyakozásban is
jelentkeznek! Az egyszerű ember a legszabadabb a földön, mert az nem rabszolgája sem
ínyének, sem a bujaságnak; sem a fényűzés és kényelem utáni hajszának, amit a modern
világ olyannyira magasztal.
Az anyagi világ és abban minden anyagi test a bukott szellemek teremtésének
eredménye, ezért tisztátalan. Ez azt jelenti, hogy olyan érzelmi és gondolati tartalmakkal
van szennyezve, melyek károsan befolyásolják sugárzásukkal a testetöltött emberi lelket.
Leszületéskor a lélek feltöltődik tiszta forrásból származó erőkkel, de az élete során a rá
hatással lévő embertársak mentális és asztrális teremtményei, illetve az anyag kisugárzása
beszennyezik ezeket az erőket és nagyon megnehezítik ellenálló képességét a
kísértésekkel szemben.

229
 A test ösztönei olyan erőszakot képeznek, amelyek már magukban is sok dolgot
adnak egy gyenge szellemnek. Ezeknek az ösztönöknek a századik ember sem tud
ellenállani; de ha a test ösztöneivel még egy „gonosz szellem" is egyesül, mely ezen
ösztönöktől vonzatva, látszólag ésszerű módon, az ember előtt elfogadhatókká igyekszik
tenni azokat, akkor az ember egy olyan erő hatalmába jutott, amely őt szellemileg és
testileg leigázza, rabjává teszi.
A gonosz szellemnek nincs hatalma az olyan ember fölött, aki nem érzéki, mert az
olyan ember szabad, természeti ösztöneinek parancsolója. Amint azonban az ember csak
némiképpen is aláveti magát az érzéki ösztönöknek, akarata mindig gyengébb és
gyengébb lesz, s a természeti ösztönök uralkodnak fölötte. Már pedig ha az emberi akarat
a természeti ösztönöknek sem bír ellenállani, hogy állhatna ellen a gonosz szellem
hatalmának ?
Vigyáznunk a bennünk megmozduló legkisebb gerjedelemre is és igyekeznünk kell
magunkat a test ösztöneitől minden erőnkkel függetleníteni, nehogy általuk elgyengítve, a
gonosz szellem hatalmába kerítsen bennünket. Ezért maradjunk egyszerűek, ne
vágyakozzunk a más javaira, asszonyára, kényelmére, életmódjára, inkább adjunk mi
példát az egyszerűségre, alázatra. Ne csak testünkben, de szellemben is legyünk
egyszerűek. Ne hajoljunk meg a minket lenéző emberek előtt és ne adjunk nekik szellemi
adományunkból, hacsak ők nem kérik alázatosan, mert a szellemi kincseket nem azért
kaptuk, hogy mint gyöngyöket a disznók elé vessük.

Egy barátom megkérdezte, lehetne-e valamit médiumi úton megtudni egy pár héttel
ezelőtt elhunyt közös ismerősünk túloldali állapotáról, sorsáról. A tanításokból tudjuk,
hogy a szellemvilág nem szívesen támogatja az effajta érdeklődést. Itt alább egy idézet
Báró Vay Adelma médium közléseinek egyik kötetéből: „A vezetőm tanításaiból tudom,
hogy a nemrég elhunytak szellemének megnyilatkozása kínos rosszulléttel járó
transzállapotot hoz létre, főképp az olyan nemrég elhaltaké, akik nem nagyon éltek lelki
és szellemi életet, ennélfogva még mindig erősen a testi fogalmakhoz vannak kötve.”
Tudjuk, hogy a médiumitás (közlések) minősége mindig a szellem fejlettségi
szintjének függvénye. Ő mint egy tükör közvetít, de nem mindegy milyen a felülete. Ha
rücskös, barázdált, esetleg görbe, a fényt ugyan visszaveri, de a kép viszont csapnivaló.
Ezért mondta Pál, hogy „tükör által homályos a fény”. Ha a médium lelki fejlettsége
magas szintű és nagyon magas rezgésszinten létezik, a tükör felülete simává és fényessé
válik, ezáltal a közvetítés pontosabb és megbízhatóbb.
Az ilyen médium olyan szintű felső szellemi védelmet kap, ami megvédi őt az
alacsonyabb rezgésszintű szellemek tolakodásától, kiválasztja számára azt az entitást,
akire éppen szükség van a szellemi munkához, vagy tanításhoz és létrehozza a
kapcsolatteremtést.
Amennyire egy szellemi embert le tud fárasztani egy anyagias, vagy érzéki ember
dumája, képzeljétek el, hogy transz állapotban, amikor a médium érzékelése talán
százszor magasabb mint a mienk, milyen teher a nagyon durva rezgésszint jelenlétének
elviselése. Nem csoda, hogy a magasabb szellemvilág óvja a számukra kincset jelentő
értékes médiumi lelkeket az ilyen helyzetektől. A fejletlen lelkű médiumok bevállalják,
de nagyon gyenge a tükrözésük, alig van valóságtartalma, sőt mivel rezgésszintjük
alacsony, bevonzzák a hasonló rezgésszintű szellemeket, akik tódulnak és szinte
tolakodnak a lehetőségért. Sokszor szórakoznak azzal, hogy megtévesztik és félrevezetik
az őszintén érdeklődőket.

230
 A szellemvilág alsó szférái nagy részben hasonló felépítésűek, mint a földi
világ. Hermész Triszmegisztosz nagyon szépen megfogalmazta: "Való igaz, nem
kétséges és bizonyos: ami lenn van, egy és ugyanaz, mint ami fenn van.".
A szellemvilág közléseiből kiderül, hogy a "mennyei szférákban" az azonos
felfogású, érdeklődési körű és azonos fejlettségi szintű szellemek vannak együtt,
ellentétben a földi világgal, ahol minden típusú ember (szellem) megtalálható feladataik
és fejlődésük érdekében.
Létezik azonban a szellemvilágnak egy különleges része, amit "köztes létnek",
"szürke zónának" is említenek. Ez a terület azoknak szellemeknek a gyülekező helye,
akik nem mentek tovább a felsőbb, tisztább szférákba, hanem valamilyen oknál fogva
itt maradtak a fizikai világhoz közel. Ezek nagy része tudatlanságból, vagy
szenvedélybetegségtől gyötörve, kíváncsiságból, anyagi vagyonuktól történő
függés miatt nem mentek tovább, így ezen a területen mindenféle típusú szellem
megtalálható, akik valamilyen szinten hatással tudnak lenni fizikai síkon lakókra.
Ezek a szellemek, melyek a mi síkunkon tartózkodnak általában csak akkor tudnak
megszállni minket, ha gondolati úton, vagy cselekedeteinkkel magunkhoz
vonzzuk, behívjuk őket. Ha tisztán élünk, akkor ilyen veszély nem fenyeget
minket, ekkor a jó szellemek segítségére lehet számítani, mert közösen dolgozunk velük,
csak nem vesszük sokszor ezt észre.
Vannak azonban nagyon veszélyes találkozási pontok, és ilyen a szellemidézés.
Amikor felelőtlenül behívjuk őket kíváncsiságból, akkor nem is gondoljuk, hogy
mekkora baj származhat belőle. Ebben az esetben megnyitunk egy kaput a két világ
között, ahol egy idézéskor több ezer szellem is jelen van, és várja a lehetőséget, hogy
megnyilvánuljon.  
Komoly előkészület és védelem kell egy ilyen szellemidézéshez, de nagy részében
felesleges, mert a meghalt szerettünket megzavarhatjuk szellemi munkájában, főleg ha
friss a gyász, és még neki is most kell beilleszkednie szellemi lakóhelyére. Ráadásul az
sem biztos, hogy idézéskor az a szellem jelenik meg akit megidéztünk, hanem egy másik,
aki a nekünk fontos információkat "lehívja", és azzal téveszt meg minket. Ilyen
idézéskor, ha valaki nincs védelem alatt (és miért lenne, ha felelőtlenül, érdeklődésből
kísérletezünk vele) könnyen összeszedhet egy - két megszálló szellemet, akik
megkeserítik földi életét, de sok esetben a halálát is okozhatják. Ne felejtsük el, hogy a
szellemidézés közben a megjelent szellemek az emberek lélektesteit látják, tehát olvasnak
gondolataikban, érzelmeikben. A tapasztalt gonosz szellemek úgy játszhatnak az
emberrel, ahogy akarnak. Keverik az igaz információkat a hazuggal és a legokosabb
embert is úgy átverik, mint a pinty.
Egy helyen a tanító szellem kifejti, hogy a sötét erőket kiszolgáló, azaz végül is a
sötét erőket képező szellemek hadában is sok negatív értelemben vett fejlődési szint is
létezik. Jézus kivételével nem született le olyan ember a földre, aki ellenállhatna például
a nagyon fejlett démoni lelkeknek. Úgy sepernék el mint a tollpihét, könnyedén
taszítanák a kárhozatba lelkét, de a Gondviselés már a kezdetektől életbe léptetett egy
"játékszabályt". Minden leszületett szellem, csak olyan ellenfeleket kaphat, amelyekkel
meg is tud küzdeni. Mindenki leszületéskor akkora megtisztított életerő tartalékkal jön a
földre, amennyire szüksége lehet az életfeladatának az elvégzéséhez. A kísértőket,
melyeket őrangyala közelébe enged úgy választja ki, hogy erőben a védence
ellenállhasson, kitarthasson és sikeresen megküzdhessen velük.
A megszálló szellem nincs tekintettel a megszállt testre, ha a halálát okozza annak,
akkor vígan továbbmegy, és keress magának egy másik testet, és könnyen talál, mert

231
mindig van olyan, aki behívja. Egy alkoholistát megszálló szellem képes a testet halálra
itatni, majd utána vígan odébbáll, keresve a következő áldozatát.

Johannes Greber spiritizmusról szóló könyvében leír egy különleges megszállásos

esetet, amely már szinte a "horror" irodalomba illő. Egy evangélikus lelkész
följegyzéseiből ismerte meg az esetet, mely egy német faluban játszódott le az 1840-es
évek elején. Az egyházi irodalom az ilyen eseteket "ördögűzésnek" nevezi.
Gottliebin Dittus, fiatal lány, tudtán kívül „mélytranszos médium” volt. Hogy
milyen módon vált azzá, nem tudni, de valószínű, hogy testvéreivel az úgynevezett
asztaltáncoltatást űzte, és veleszületett medialitását ezen az úton bontakoztatta ki egyre
erősebben. Az öntudatlanság akkor lépett fel nála, amikor saját szellemét egy idegen
szellemlény kiűzte belőle, és ez a szellemlény vette birtokába. Az első megnyilatkozás
előbb kopogások, majd mind erősebb dörömbölés formájában jelentkezett. Gyakran
hallatszott visszatérő dörömbölés és kopogás a kamrában, a szobában és a konyhában. Ez
a Dittus testvéreket éppúgy megrémítette, mint a ház felső emeletén lakókat.
Blumhardt lelkész csak futólag hallott a dologról, és nem szentelt neki különösebb
figyelmet. A kísértetjárás már több mint két éve tartott, amikor a dörömbölés olyan
szörnyű lett a házban, hogy már a távoli szomszédok is úgy hallották, mintha a házban
iparosok dolgoztak volna. Erre a lelkész hat megbízható emberrel elmentek a házhoz
őrködni az éjszaka folyamán. Ezen az estén tehát hét férfi volt annak tanúja, hogy három
órán belül 25 ütés hallatszott a kamra egy bizonyos helyéről, melyek olyan erősek voltak,
hogy egy üres szék felugrott, az ablakok csörömpöltek, és a plafon vakolata leesett. Az
egész falu lakossága szintén érzékelte a szörnyű ütéseket, melyek kívülről úgy
hallatszottak, mint a szilveszteri lövések.
A következő napon Blumhardt lelkésszel közölték, hogy Gottliebin ájultan fekszik,
szinte halálán van. A lányt egy másik házba vitték, remélve, hogy megszűnnek a
jelenségek, de tévedtek, folytatódtak tovább.
A lány merevgörcsös transzban szenvedett órák hosszú során át és a lelkész
megpróbálta rávenni, imádkozzon, kérjen Jézustól segítséget. A lány magához tért,
elmondta az imát és látszatra jobban lett. A beteg néhány óráig nyugodt volt. Aztán a
görcsök még sokkal szörnyűségesebb módon ismétlődtek. Ezután Blumhardt hangosan
imádkozott, és Jézus nevét említette. Gottliebin forgatta a szemét, szétvetette kezeit, és
olyan hangot hallatott, amit idegen hangnak kellett tartani, nem is csengése miatt, hanem
kifejezései és a beszéd közti viselkedése miatt. Azt mondta: „Ezt a nevet nem bírom
hallani.” Az összes jelenlévő elszörnyedt. Végül a lelkész megkérdezte tőle: "- Nincs a
sírban nyugalmad? - Nincs - válaszolta ő. - Miért nem? Válasz: Ez tetteim bére. Két
gyerekemet megöltem, és a szántásban elástam. – Nem tudsz magadon segíteni? Nem
tudsz imádkozni? Válasz: Nem tudok imádkozni. - Nem ismered Jézust, aki a bűnöket
megbocsátja? Válasz: Ezt a nevet nem bírom hallani. - Egyedül vagy? Válasz: Nem. - Ki
van veled? A hang késett a válasszal, majd hirtelen kimondta: A Leggonoszabb."
A beszélő ezután a varázslatra panaszkodott, amiért ő az ördög szövetségese lett.
Már hétszer megszökött, de többször nem megy. Megkérdezte, hogy imádkozhat-e érte,
amit ő rövid gondolkozás után megengedett. Értésére adta, hogy nem maradhat Gottliebin
testében. Úgy tűnt, hogy bánatosan esedezik, majd akaratossá vált. Megparancsolta neki,
hogy hagyja el testét, mire Gottliebin erősen az ágyra csapta a kezét. Ismét szabad volt.
Néhány nappal később megismétlődött a megszállottság. Olyan volt, mintha ezt
több száz démon hajtotta volna végre, hisz a személy arca minden alkalommal
megváltozott, és új, fenyegető kifejezést öltött Blumhardttal szemben. A férfiak is, akiket

232
állandóan magával vitt, kaptak néhány ütést, ökölcsapást, de azt nem látták, hogy kitől. A
démonok azt mondták, hogy Blumhardt ellen nem tehetnek semmit. Gottliebin tépte a
haját, verte a mellét, fejét a falhoz csapkodta, és minden lehetséges módon megpróbálta
magát megsebesíteni. Úgy tűnt, mintha a jelenetek egyre szörnyűbbé válnának és mintha
Blumhardt beavatkozása még csak rontott volna a dolgon. Azok az állapotok, melyeket
mintha démonok hoztak volna létre, gyakoribbak lettek. Így például Gottliebin egy
éjszaka álmában úgy érezte, hogy egy égő kéz fogja meg a nyakát, mely súlyos égési
sebeket hagy hátra. Mire a nagynénje, aki ugyanabban a szobában aludt, a lámpát
felgyújtotta, a lány nyakán körben már égési hólyagok keletkeztek. Ezen kívül éjjel-
nappal ütéseket kapott testére és fejére, vagy megfogták a lábát, így a lány az utcán vagy
a lépcsőn, ahol éppen volt, elesett. Így állandóan púpokat és más sérüléseket szerzett.
Egy napon a beteg sápadtan állított be, hogy elmondjon valamit, amit eddig
szégyenérzete miatt eltitkolt. Olyan szenvedésről számolt be, ami minden szerdán és
pénteken fogta el, és ami olyan fájdalmas és erős vérzéssel járt, mely ha abba nem marad,
akkor a halálát fogja jelenteni. Többször kísérelt meg öngyilkosságot, késsel, kötéllel, de
szerencsésen megúszta.
Egy este 8 órakor hívták Blumhardtot, aki a lányt vérben úszva találta. A beteg
váratlanul újabb rohamot kapott, éppúgy mint máskor, amikor démonok szállták meg.
Ekkor azonban a démonok teljes haragja és tombolása kitört. A démonok üvöltése a lány
által, szinte elnyomta a pap imáját. Egyesek kétségbeesve, mások gyűlölködve dühöngtek
a lelkész erőit növelő és őt védő tiszta szellemek ellen, akik távozásra kényszerítik őket.
Elsősorban az bosszantotta őket, hogy a lelkész ellen nem tehettek semmit, akora volt a
védelme. A legtöbb démon, aki 1842 augusztusától 1843 februárjáig, és ez után
kinyilatkoztatást adott, azokhoz tartozott, akiknek leghőbb vágyuk az volt, hogy a sátán
bandájából megszabaduljanak. A legkülönfélébb nyelveken fejezték ki magukat, de a
legtöbb nyelv nem európai volt.
1843. február 8.-án a kórtörténet új szakasza kezdődött. Hiszen ettől kezdve
megnyilatkoztak a szellemek dematerializációs és materializációs tevékenységei.
Számtalan dolgot varázsoltak be Gottliebinbe, hogy megöljék. Azzal kezdődött, hogy
homokot és kis üvegdarabokat hányt. Ezután mindenféle vasdarabok, nevezetesen régi,
elgörbült deszkaszögek következtek. Egyszer a lány hosszú fuldoklást követően, tizenkét
szöget hullatott az elé tartott mosdótálba. Ezután különböző mérető és alakú cipőcsatokat,
gyakran olyan nagyokat, hogy felfoghatatlan volt, miképpen jutottak át a torkán.
Volt egy különösen nagy és széles vasdarab is, amitől a lélegzete is elállt, és több
percig holtra váltan feküdt. Ezenkívül gombostűk, varrótők, kötőtűdarabok, néha
egyenként, néha nagyobb tömegben, papírral vagy rugóval összefogva. Gyakran úgy tűnt,
mintha a kötőtűket keresztülhúzták volna a fején, egyik fülétől a másikig. Egyszer
többujjnyi hosszúságú darabok jöttek ki a füléből; egy másik alkalommal kézrátétellel
érezhető volt és hallani is lehetett, ahogy a tűk összetörtek, elhajlottak vagy elfordultak.
Egyszer acéltűk haladtak át kis szakaszokban a torkán és a száján jöttek ki, máskor
vasból voltak, elhajlíthatónak tűntek és háromszor-négyszer meghajlítva, de egészben
jöttek ki a száján. Egyszer 15 ilyen tű egyszerre jött ki az orrából, olyan hevesen, hogy
beleálltak Gottliebin odatartott kezébe.
Egy alkalommal öreg, ujjnyi hosszúságú, hajlott drótdarab látszott a nyelvében is,
hosszú időbe és sok fáradságba került, míg teljesen ki lehetett szedni őket. Teste körül, a
bőr alól szintén két, többszörösen elgörbült drótdarab került elő. Nemegyszer, ahogy ez
máskor is gyakran előfordult, a lány elájult. Felsőtestének minden részéből fél és egész
gombostűk kerültek elő, mintegy harminc. Részben keresztben, részben függőlegesen

233
jöttek ki, néha egyenesen a szívgödörből. Felsőtestéből más dolgok is előkerültek, a
legkülönbözőbb tűk, üvegdarabok, kavicsok, sőt egyszer egy hosszú vasdarab is.
Az összes ilyen tárgyat csak imádság közben lehetett eltávolítani belőle. Vér soha
nem folyt, sebet sem okozott. De egy darabig még fel lehetett ismerni a helyet, ahol
kitüremkedett a tárgy. A fájdalomtól hajtva a késsel felvágta a bőrét; és ezeket a sebeket
szinte alig lehetett meggyógyítani. Élő állatok is kikerültek a szájából: sáskák,
denevérek, békák, sőt egyszer egy sikló is. A sikló ezután megsebesítette a nyakán, majd
olyan erősen belemart a lábába, hogy a vérzés alig állt el.
1843 decemberében Gottliebinnek eleredt az orra vére, és szinte nem is akart
elállni. Ahányszor egy tál tele lett vérrel, újból elkezdődött. Felfoghatatlan, hogy
maradhatott életben ilyen hihetetlen vérveszteség után. Feltűnt, hogy a vérnek igen erős
szaga és mindig különös, fekete színe volt. Egy másik alkalommal, Gottliebin a szoba
közepén ült, egy vödör volt előtte, ami félig volt vérrel. A szoba teljes hosszában, előtte
és mögötte egy nagy vértócsa volt. Őt magát annyira belepte a vér, hogy ruháját szinte
nem lehetett felismerni. A vér élénken patakzott mindkét füléből, szeméből, orrából, sőt
feje tetejéből is a magasba freccsent a vér. Egy rövid, mély ima elállította a vérzést.
A legrosszabb az volt, hogy ezen a napon a sötét beavatkozások kiterjedtek
Gottliebin félvak öccsére és egy másik lánytestvérére is, így hármukkal kellett az
elkeseredett harcot végigküzdenie a lelkésznek. Amilyen nagy volt fáradozása,
ugyanakkora volt az isteni védelem is. A megszálló démoni szellem olyan
szörnyűségesen hörgött és kornyikált, hogy azt lehetett gondolni, a gyalázkodók ezrei
egyesültek benne. Egyedül azt lehetett tenni, hogy jól lefogták, hogy ne tudjon semmit
tenni a benne lévő démon. Éjjel 12 óra körül a lány szájából több alkalommal, egy jó
negyedóra hosszat a kétségbeesés sikolya olyan megrázó erővel tört fel, mintha a ház
dőlne össze. Ennél iszonyatosabbat elképzelni sem lehet.
Az aggódás és kétségbeesés kijelentései mellett a démoni hangba óriási ellenkezés,
Isten elleni kihívás is vegyült, jeléül annak, hogy ő szerepét nem olyan alantas módon
hagyja abba, mint a többi bűnös, hanem bizonyos fokig tisztelettel megy a pokolba. A
gonoszság, elkeseredés, dac és fennhéjázás ilyen szemléletes keverékét igazán nehéz
valahol is meglátni. Végre hajnali két óra körül az állítólagos sátánangyal felüvöltött, míg
a lány feje és felsőteste a szék támlája felett hátrahajlott, de olyan hanggal, amit emberi
torok számára lehetetlennek tűnik és a következő szavakat mondta: Jézus a Győzedelmes!
- Jézus a Győzedelmes! A démonok hatalma és ereje minden pillanatban, szemmel
láthatóan, egyre jobban megtört. A démon egyre csendesebb és nyugodtabb lett, egyre
kevesebb mozgásra volt képes, és végül, de csak reggel 8 óra körül, úgy eltűnt, mint
ahogy egy haldokló élete kihuny. Ezzel végetért a kétéves küzdelem.
Amit Blumhardt átélt, az a gonosz és alantas szellemi lények emberi médiumon
keresztül adott kinyilatkoztatása volt. Ha nem törődött volna a Gonosz hatalmában lévő
médiummal, akkor a szerencsétlen vagy a bolondokházába jut, vagy öngyilkossággal vet
véget az életének. Az elmegyógyintézetek megszállottjai nagyrészt az alantas
szellemvilág áldozatai. És ez a hihetetlen hatalom tevékenykedik gyakran az
öngyilkosoknál is.

28. fejezet

Szeretet

234
 A szeretet egyenlő a szenvedéssel és az áldozathozatallal. Az emberek kedvelik a
kényelmet. A küzdelmet kerülik, így nem ismerik meg az igaz szeretetet. A szenvedés
igazsága a tiszta szeretet, és elpusztul, ami nem ebből épül fel. Tekintsük Üdvözítőnk pél-
dáját és tanuljunk meg szeretni! Amikor a másik cselekedetében találunk hibát, előbb
vizsgáljuk meg a miénket, ne legyünk elnézőek és legyünk következetesek. Ha a
magunkét kijavítottuk, adjunk példát másoknak. Ne engedjük, hogy tévedéseikben
éljenek, és ne bánjuk, ha szavainkért keserű epét öntenek fejünkre.
Az utolsó időkben sokan egyedül maradnak. Meglehet, hogy szobájukban egyedül
vannak, mégis többen vigyázzák lépteit, mintha népes társaság venné körbe. Ne féljünk
az egyedülléttől, mert a magány megszentel minket! Sosem vagyunk egyedül, csak a
szem állít korlátot elénk. Senkit sem hagynak magára. Ha szobánkban ülünk és egyedül
érzzük magunkat, ne nyúljunk a televízió, a rádió gombjához! Ne szaladjunk telefonhoz,
ismerősök száma után kutatva! Ne kiáltsunk a szomszédhoz! Kezdjünk el beszélgetni
Istennel! Szólítsuk meg és figyeljünk arra, hogy mit mond nekünk! Istennek nincs
szüksége a beszédre, de nekünk igen.
Fontos, hogy megfogalmazzuk Neki érzéseinket. Magunknak használunk ezzel.
Nem kellene pszichológushoz járnunk, ha a benső orvoshoz fordulnánk. Némelyik
tanácsot is ad, amit legtöbb beteg a füle mellett elenged. Nem az orvos szavát akarják
hallani, gondjaikat kívánják valakivel megosztani. Nem vásárolhatunk figyelmet.
Figyelmet csak cserélni lehet. Előbb adni kell. Kiárasztani a világba, oda nyújtani, ahová
szükséges. Ha így teszünk, biztosak lehetünk, hogy hozzánk is megérkezik idejében.
Nézzünk a lelkünkbe erővel, és kérdezzük meg, adtunk-e társainknak elegendő
figyelmet? Észrevettük-e, ha homlokát ráncolva elhúzódott csendesen? Odaültünk-e
akkor melléje, vagy saját dolgainkat tettük előbbre, hogy azzal végezzünk idejében?
Legyünk őszinték Istenhez! Higgyük el, nagy szükségünk van erre! Sok negatív
érzés rágja a lelkünket. Ezeket magunkba temetjük és úgy hisszük, ezzel
megmenekültünk, pedig így kerülünk a legnagyobb bajba. Az eltemetett érzések gejzír
módjára feltörnek és megégetnek bennünket. Ne szégyelljük bűneiteket! Vigyük Isten
elébe! Kérjük, hogy segítsen nekünk kimondani, amit érezünk! Ne legyünk magunkhoz
kíméletesek! Ne próbáljuk becsapni magunkat!
Nagyon nagy szükségünk van a vigaszra. A vigasz nem azonos a süket hallgatással.
A vigasz egyenlő a türelmes figyelemmel. A vigasz erőssége az igazság. Ha hallgatjuk a
szenvedő baját, teljes figyelemmel tegyük! Félig bekötöztük már sebeit ezzel. Ne
szakítsuk félbe, ha szavait értelmetlennek hisszük! Gondoljunk arra, hogy Isten minket is
meghallgatott, és türelmes csendjével gyógyított! Nem kell ahhoz beszélni, hogy
másoknak vigaszt adjunk. Sokszor elég a jelenlétünk vagy kezünk melege. Bajokat
gyógyszerrel nem lehet gyógyítani, de jó szóval a lélek sebeit be lehet kötözni.
Beszéljünk Teremtőnkről embertársainknak. Aki nem akar hallani Istenről, ne
erőltessük! Az Atya szabadságot adott az embernek, mi sem vehetjük azt el senkitől sem.
Bízzuk a lélekre, hogy tapasztalatát miként éli meg! Ne avatkozzunk a másik döntésébe,
a dolgunk nem ez! Adjuk meg számára, ami szükséges, a többit végezze el! Óvakodjunk
az erőszaktól! Isten nem erőlteti rá magát senkire. Akik erőszakosan térítenek, egyik sem
Istentől jött el. Óvakodjunk a kiabálóktól, és mi se szóljunk hangosan! Ha elég közel
megy embertársunkhoz, meghallja hangunkat.

235
 A szeretet annak az egyetemességnek minél intenzívebb átérzése, hogy egy vagyok
mindenkivel és mindennel. És minél több valakinek a szeretete, annál több örömet tud
neki nyújtani minden, ami a teremtettségben őt körülveszi. A szeretet mindenben minden.
A szeretet tehát nem csupán két ember viszonya egymáshoz. A szeretet egyetemes
életáram, ugyanaz a lényeg, ami az Istenből sugárzik mindenre és mindenkire, egyaránt
sugárzik igazra és igaztalanra, tisztára és tisztátalanra, élőre és élettelenre.
Az igazi szeretet arra kényszerít, hogy nyitott szívvel járjunk a világban és a mi
szívünk szerető érzéseivel, tiszta és magasztos gondolataival árasszuk el mindazt, ami a
mi szűk látókörünket körülveszi, hogy ezáltal egy paránnyal, hozzájáruljunk a bilincsbe
vert élet feltámadásához.
Az emberiség formába burkolt vetülete a szellemiségnek, a felebaráti szeretet
materializált, földi alakba öntött parancsolata a szellemi szeretet kötelezettségének, ezért
az emberre nézve kivétel nélkül kötelező. Ez a parancs éppoly parancs, mint az írott
törvények, amelyek a földön uralkodók, azzal a különbséggel, hogy az írott törvények
áthágását a földi életben, a szeretet parancsának megszegését pedig a majdani szellemi
világban kérik számon.
Érdekes, hogy a földi törvényekbe azt is belefoglalták, hogy a törvény nem ismerete
nem mentesít a felelősség alól, ha áthágjuk. A szellemvilágban ez nincs így, mert egy
elkövetett bűn esetében teljesen külön kategóriába számít a tudatosan és a tudattalanul
elkövetés. Ezek szerint a társadalom minden tagjának kötelezően ismernie kellene az
összes törvényt, nehogy akaratlanul is áthágja valamelyiket, tehát a törvénykező hatalom
gyakorlatilag arra sújt le, akire akar és ezzel egy alapvetően igazságtalan állapotot teremt
a társadalomban, valósággal támogatja a visszaéléseket és a korrupciót.
A szellemvilágban más a helyzet. Ott nincs hazugság, megtévesztés, spekuláció. A
törvények, melyek az isteni Igazságból fakadnak egyszerűek, világosak és félre-
érthetetlenek és minden lélek mélyén ott vannak. A lélek tisztulásával mind erősebb a
hatásuk és ezt a hatást lelkiismeretnek nevezzük. Ez vezeti a lelket a megismerés és
tudatosodás felé, amely az utolsó időkben erősen kibontakozóban van. Ezért hozta létre
nekünk a szellemvilág a szellemtant is, hogy lámpást adjon azok kezébe, akik lelke
megérett arra, hogy átjutva majd a túlsó partra, könnyen eligazodjon. Ne téblábaljon
csodálkozva, hogy vajon mi történt vele, fel se fogva talán évekig, hogy már meghalt,
hanem tudatosan keresse a kapcsolatot és végezze a dolgait, melyek reáhárulnak abban a
létformában.
Az emberi szervezet egy csodálatosan megalkotott gazdasági együttes, egy
bámulatos és emberi értelemmel soha végig nem kutatható bölcsességgel megalkotott
egység. Ebben az emberi szervezetben minden egyes kicsiny sejt önálló életet él, és
mégis minden egyes sejtparány gazdasági együttesben él a többi millió és millió sejt-
paránnyal. Ebben az egységben egy áramlat kering folyton, amely minden egyes
sejtparányt felkeres, és ellátja azt a szükséges táplálékkal, oxigénnel, és ami a
legfontosabb: ellátja az élettel, vagyis azokkal a láthatatlan erőkkel, amelyekről az anyagi
tudomány tudni nem akar.
Minden egyes sejtparányt felkeres ez a csodálatosan működő áradat, a véráram, és
percről-percre ellátja azt a szükségletekkel, hogy tovább tudjon élni. Ha egyetlenegy
pillanatra kikapcsolódik a sejtparány, és nem kapja meg a szükséges életerőt, meghal, és
akkor ez a bámulatos együttes azonnal új akciót kezd, hogy azt, ami meghalt, kikülönítse
az élő sejtek közül.
Az egész világmindenség egy nagy ember, amelyben minden élő egy-egy
sejtparány. Mindegyik önálló életet él, és mindegyik szükséges a többinek az életéhez,

236
rejtett szálakon keresztül mindegyik össze van kapcsolva mind valamennyivel. És
mindegyik össze van kapcsolva a középponttal, a szívvel, ahonnan az élet soha meg nem
szűnő áradatban árad, amely áramlás minden egyes sejtparányt felkeres, mindegyiket
ellátja a szükséges életerővel, hogy élni tudjon önmagának és a többinek.
Isten ez az örök középpont. Belőle árad az az örök áramlás, amely az életet
hordozza. És ha egy sejtparány, egy lélek, egy egyén el akarja magát különíteni ettől az
életáramtól, halottá lesz, és ebben az óriási szervezetben azonnal megindul egy
csodálatos folyamat, amely a halottá lett sejtparányt az életnek abból a formájából
kikülöníteni törekszik. Így különítődtek ki mindazok, akik buktak, és így különül majd ki
az idők végezetén az a tömeg, amely magát ettől az egyetemes életáramtól függetleníteni
és elszakítani törekszik, — hogy ne gátolja többé az élők együttes munkáját és haladását,
és ne fertőzze meg azt. Éppen úgy történik ez, mint ahogyan az élő testi szervezetből a
holt részeket a szervezet kikülöníti.
Isten a szeretet, és az az áramlás, amely Belőle árad a szeretet. Ez a Szeretet
köztünk megjelent, és mint világosság köztünk lakozott, de a sötétség Őt fel nem
foghatta. Krisztus a szeretet, Krisztus az élet, Krisztus az Atya által alábocsátott életáram,
amely életet ad a világnak. Ő mondta: „Én és az Atya egy vagyunk.” Az Atya a szeretet,
tehát a Fiú is a szeretet. Azt mondja az írás: „Akinél van a Fiú, annak élete van, akiben
nincsen az Istennek Fia, nincsen annak élete.” Aki ezt a szeretetáramot, ezt az eszmét, ezt
az igazságot, ezt az életet, amely az Atyától jött, be nem fogadja, halott az szellemileg, és
nem maradhat többé az élők közt. Krisztus azért jött, hogy életet adjon. Valakiben nincs a
Krisztus, valakiben nincs ez az életáram, az csak tengődik e világon, és aki Nélküle
szűkölködik, az sötét és halott. A szeretet tehát a lélekből előtörő és ellenállást nem
ismerő erő, amely továbbrezeg, és életet ébreszt maga körül, életet ont, életet, örömöt
áraszt. A szeretet belső természet; annak van, akit az Isten vele megajándékozott.
Ha valahol a szeretettel megáldott lélek megjelenik, az emberek megérzik a
szeméből sugárzó belső derűből, a hangjának rezgéséről a láthatatlan erő lágy
simogatását. Rajta keresztül a felsőbb világ magasabb rendű erői áradnak az emberekre, s
éppen úgy, mint ahogyan az illatos virág nem tehet arról, hogy illatozik, ha nem
cselekszik is semmit, mégis örömöt és boldogító érzést áraszt maga körül.
Az isteni és krisztusi szeretetnél nagyobb, tisztább és boldogítóbb erő az egész
teremtett világmindenségben nem létezik. Alkot, fenntart, boldogít és az egyetlen erő,
amivel az elhatalmasodott, gonosz és fertőzött erőket felbontani lehetséges. Minden más
erő elenyésző ehhez a csodálatos építő és boldogító erőhöz képest.
Az ellentétes erők ütközése robbanásszerű, például dühös indulatok formájában
felfokozzák egymást és az ellentétes szavakból és érzésekből tettek keletkezhetnek. A
szeretet erői viszont másképp működnek. Nem állnak ellent az ellentétes erőnek, így a
robbanás idejét kitolják és az erejét csökkentik. Alkalom nyílik a rossz, gonosz töltetű
indulatok, érzések, törekvések leszerelésére, csillapítására; a rossz természetű ember
lenyugtatására. Tehát a szeretet az egyetlen erő a világmindenségben, amely minden
erővel szemben robbanás nélkül hasznosítható. A szeretet a haladást, az építkezést
szolgálja. Összhangot, békességet, nyugalmat, harmóniát teremt és összhangot visz a
formákba, ami által a forma széppé, csodálatossá válik. Mert az isteni jónak természetes
köntöse a szép, a harmonikus.
Minden érzés közül a legnagyobb, a legértékesebb, a legboldogítóbb és a
leghasznosabb a szeretet. Maga Isten is szeretetből teremtette az ő teremtményeit és az
őket körülvevő világmindenséget is. Az igazság arra szolgált, hogy ezt a harmóniát,
örömet, boldogságot, amelyet a szeretet adott: megőrizze. Ha a teremtményben ez van,

237
akkor ezt sugározza ki magából a környezetére, ami által a környezet, tehát az egész
természeti világ is boldoggá, békéssé, örömteljessé, fényessé, csodálatossá válik.
A bűnben megmerevedett emberlelkek természetét azért nehéz megváltoztatni, mert
nincs bennük szeretet. Így bűneikben egyre megátalkodottabbá, egyre makacsabbá
válnak. Ragaszkodnak a maguk tévhiteikhez és igazához, amely még-csak nem is
hasonlít az Igazsághoz. Ahhoz, hogy az emberben a rossz legyőzettessék, magának az
embernek kell akaraterejével, szabad akaratával szembe és ellene fordulnia a saját
megerősödött, kialakult rossz természetének és ez mindenkinek nehezére esik.
A szeretet kitartó, a szeretet nem gyorsan égő láng, hanem folyamatos izzás. A lélek
természete izzásban van. A lélek melegségében bármikor meg lehet melegedni bárkinek.
Olyan, mint a szünet nélkül melegítő kályha, amely mellett bárki megmelegedhet és az ő
lelkében is kezd kibontakozni a szeretet. Ha valakinek nincs szeretete, az olyan, mint a 
jégcsap: hideg, rideg, kemény, megváltoztathatatlan.
A mai világban több az értelmileg fejlett, mint az érzelmileg fejlett lélek.
A legnagyobb gyötrelmeket, szenvedéseket házaspárok, családok, nemzetek, népek
életében az értelmileg fejlett, de érzelmileg fejletlen emberlelkek idézték elő. Tehát az
érzelmi és az értelmi szintnek egyensúlyban kell lenni.
A szeretet az egész Világegyetemet összetartó erő. János evangéliuma Isten
fogalmát egy szóval fejezi ki. Ezt mondja: "Az Isten – Szeretet". A szellemi bukás
eredményeként ez a tökéletesen tiszta szeretetállapot, melyet minden teremtett szellem
megkapott az Atyától, kezdett elhomályosodni a szellemek tudatában és átfordulni az
önzésbe. Nagyon hosszú merülő folyamat eredménye, amikor a szeretet helyét a szellem
tudatában teljesen átvette az önzés.
Talán a legvilágosabban és legérthetőbben mutatja be Makk István, hogy a szellem
felemelkedése a Kegyelem útján, a szellemi állapotban lehetetlen, csak a fizikai síkon, az
emberi élet kegyelmi állapotában lehetséges. Erre adja Isten a testetöltés kegyelmét. Ez
az emberi élet értelme és célja. Minden más célt követni – céltévesztés!
Az alábbiakban több kritérium alapján szemlélteti a szeretet fejlődési sorait a
legmélyebb szinttől a legmagasabbig:
A szeretet első fejlődési sora a bukás mélyszintjétől fokozatosan kibontakozva:
- Legmélyebb szint – csak én! – durva egoizmus,
- majd – én és mások! – finom egoizmus,
- azután – mások és én! – az igaz szeretet kezdete,
- végül – csak mások! – a szeretet magas foka.
A szeretet második fejlődési sora:
- Kegyetlen önzés
- Durva önzés
- Enyhe önzés
- Önzetlenség
- Áldozatosság
- Önfeláldozás.
A szeretet harmadik fejlődési sora:
- Súlyos áldozatok igénylése másoktól
- Enyhébb áldozatok igénylése másoktól
- Nem igénylek áldozatokat másoktól
- Kisebb áldozatokat hozok másokért
- Nagy áldozatokat hozok másokért
- Önfeláldozó élet másokért és a Krisztusi eszméért.

238
 A szeretet negyedik fejlődési:
- Csak önmagamat szeretem
- Családomban önmagamat szeretem
- Családom szeretetében fokozatosan feloldódik önmagam szeretete
- Szeretetem kitágul mindazokra, akiket ismerek
- Szeretetem kitágul azokra is akiket nem ismerek
A szeretet ötödik fejlődési sora:
- Önmagamban a testet szeretem
- Önmagamban a lelkieket szeretem
- Önmagamban az örök szellemet szeretem
A szeretet hatodik fejlődési sora:
- Másban a testet szeretem
- Másban a lelkieket szeretem
- Másban az örök szellemet szeretem
A szeretet hetedik fejlődési sora:
- Családom tagjait alárendelem magamnak
- Családom tagjaiban önmagam tükröződését szeretem
- Családom tagjaiban a szépet, lelkieket szeretem
- Családom tagjaiban: szellemtestvéreimet – örök útitársaimat szeretem, akikkel az
örök szellemi fejlődésben a szeretet kibontakozását építem.
Végül a szeretet nyolcadik, lezáró fejlődési sora. A duál-szeretet fokozatai a bukás
mélyszintjétől fokozatosan kibontakozva:
- Duál-páromat alárendelem magamnak
- Duálomban önmagam tükröződését szeretem
- Duálomban a szépet, lelkieket szeretem
- Duálomban örök útitársamat – szellemem örök másik felét szeretem, akivel a
szellemi fejlődésben, vele örök egységben, a duál-szeretet örök kibontakozását építem.

Ezeket a szeretetfokozatokat kell lépésről-lépésre, testetöltésről-testetöltésre

önmagamban élő valósággá tennem, hogy a bukás mélyszintjéről a mennyei szférák
magasságába emelkedhessek.

29. fejezet

Angyalok, tündérek, elemi lények

Angyalok

Az őrangyalok olyan hatalmas, többdimenziós szellemlények, akik kísérnek

bennünket földi tartózkodásunk idején. Segítenek abban, hogy próbatételeinket
megértsük, könnyebben átvészeljük. Finoman figyelmeztetnek, ha eltérünk attól a tervtől,
ami miatt vállaltuk a leszületést erre a bolygóra. Angyali védelmezőt minden egyes
személy kap, aki erre a planétára inkarnálódik, de nem mindenki veszi igénybe! Sőt, az

239
emberek általában nem is tudnak arról, hogy rendelkeznek egy "nekik kirendelt"
segítséggel a szellemi világból.
Az angyaloknak tilos beavatkozniuk védencük sorsába, amíg az nem jelzi, hogy
igényt tart rá. Csak akkor léphetnek közbe, ha az a személy, akit őriznek életveszélybe
kerül, de még nincs itt az ideje a távozásának. Sokat hallottunk már csodás
megmenekülésekről, amikor senki sem emlékszik arra, hogy tulajdonképpen mi is történt
a veszély pillanatától kezdve a megmenekülésig - nos, ilyenkor az őrangyalok avatkoznak
közbe. Minden egyéb esetben tiszteletben tartják a szabad akaratot.
Akkor sem szólnak ránk, ha butaságokat csinálunk. Azért is fontos naponta
jeleznünk feléjük, hogy igényt tartunk szolgálataikra, mert akkor a legegyszerűbbtől a
rafinált módozatokon át képesek a segítségünkre lenni, mert tökéletes ismerői annak a
tervnek, amit védencük leszületés előtt állított össze. Így magánéleti dolgainkban többet
tudnak rólunk, mint mi magunkról. Sokat segíthetnek egy-egy vitás ügy, vagy viszály
rendezésében, ha erre külön megkérjük őket. Munkájuk hatékonysága tőlünk is függ,
ugyanis nekik is szükségük van a szeretet energiánkra. Ne habozzunk időnként
kinyilvánítani szeretetünket és hálánkat a segítségükért!

Az angyal szempontjából a fejlődésnek három nagy fokozata van, amelyen

keresztül az isteni életerő átmegy: a tudat-alatti, amelyben ösztönösen vagy vakon
nyilvánul meg ez az erő; az öntudat és a magasabb tudat. Az első fokozaton az isteni
törvény iránti engedelmesség ösztönszerű és vak; a másodikon az intelligencia különböző
fokain történik, és a harmadikon olyan tökéletes, mint az elsőn, de nem ösztönszerű,
hanem tudatos.
Az ember, mint az isteni erőnek és tudatnak hordozója és megnyilvánítója, a
formával azonosítja magát azért, hogy szellem és anyag a lehető legszorosabb viszonyba
kerüljön egymással. Fokozatosan megszerzi az uralmat az anyag fölött, amelybe be van
zárva; fölébredt akaratának dinamikus ereje által az anyagot szellemesíti és ami egykor
bebörtönözte, most megszerzi neki a szabadságot, mert engedelmes szolgájává válik. Az
angyal viszont a forma helyett a minden forma mögötti Isteni életerő tudatos részeként
látja magát és az anyagot a működő életerő egyfajta megnyilvánulásaként érzékeli.
Minden angyal ösztönösen szeretetteljes, bár szeretetük sokkal személytelenebb az
emberénél. Fölismerve az életek közös eredetét és a cél hasonlóságát, ragaszkodásuk
tárgya felé személytelen szeretetet árasztanak, amelyben tisztelet is van. Az angyalok
életében nincs semmi olyan, ami megfelelne az emberek által mutatott fizikai
vonzódásnak. Szeretetüket egymás, az emberek és a természet iránt a színek élénk
felvillanásával, az aurák kiterjesztésével és összevegyítésével mutatják meg.
Jellegben és képességben nagy eltérések vannak az angyalok között; ezek nagyrészt
fejlődésbeli helyzetük különféleségéből, az elemekkel való kapcsolatukból és a
teremtéskor kapott egyediségből fakad. Emberek és angyalok ugyanabból az egy közös
forrásból származtak el, a fejlődő élet sok vonalának egyikén keresztül, amelyek száma
legalább hét. Értelmük és tudásuk jóval nagyobb az emberénél, mert ők nem buktak.
Az angyalnak, aki többnyire az asztrális és mentális világban tudatos, minden forma
látszólagos, anyagtalan és változó, a szilárd anyagot is energiaként érzékelik. Az emberi
birodalomnak sokkal valószínűbb elérni az élet és forma feletti uralmat, mint az
angyalinak, mert az ember sokkal mélyebben merült el a formában. Az ember ugyan
súlyosan fizet ezért, de célja dicsőséges, mert mind az angyali, mind az emberi
képességeknek a birtokába kerül.

240
 Az ember egyesítette magában az élet és a forma funkcióit. Az angyal ellenben az
élet-oldalra összpontosítja figyelmét, és úgy játssza szerepét a rendszer gazdálkodásában,
hogy nem az anyaggal vagy a formával azonosítja magát, hanem a mindkettő mögötti
élettel. Mind az angyalok, mind az emberek funkciója az, hogy megelevenítse az élet
fejlődését az ösztönöstől a teljes öntudat megnyilvánulásáig.
Az angyalok választanak ki, specializálnak és építenek minden atomot, amelyből az
emberi testek összetevődnek. Mielőtt elhelyezné a testben az atomot, az angyal vagy
természetszellem egyesíti az atommal életerejét és tudását, ezáltal specializálja és
serkenti, hogy válaszolni képesebb állapotba kerüljön. Ezután engedi csak meg, hogy az
atom elfoglalja természetes helyét a testben típusa, vagy rezgésének mértéke és az erő
sajátos vonala szerint, amely odavonzza őt a helyére. Hasonló folyamatok mennek végbe
a természet minden birodalmában és mindegyiknek egy-egy természetszellem vagy
angyal a végrehajtója, az anyag típusának és a sűrűség szintjének megfelelően, ahol a
munka folyik.

Az étertest, avagy az energia test egy aranyló fényháló, amely beburkolja és átszövi
fizikai test minden részét. Ez a fényháló igazából egy kozmikus, univerzális fényháló
része, amely minden lelket összeköt, mondhatni „behálóz”. Apró fényfonatai mindenhez
és mindenkihez kapcsolódnak – az egészen lassan rezgő ásványi világtól, a növényi, állati
és emberi világon keresztül, a gyorsan rezgő angyali és isteni világig.
Az étertest a fizikai test tervrajza, mely a lélektestből vetítődik ki holografikusan.
Apró fényrostjai az egész idegrendszer alapját képezik. Tulajdonképpen ez tárolja a
fizikai test létrehozásának tökéletes térbeli tervrajzát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha
nagyításban néznénk, az étertestet apró fénypontok sokaságának látnánk, amelyek térbeli
helyzete a test minden egyes sejtjének helyét megszabják. Az angyalok vezette
természetszellemek ebbe a hálóba építik bele a sejteket, kialakítva a szerveket. Az ő
feladatuk, hogy az építkezés során számon tartsák, milyen minőségű anyagra van szükség
és hova mennyit kell juttatni. Elképzelhetetlenül sok munkát igényel a mi "biorobotunk"
felépítése és fenntartása. A nagyképű materialista tudósaink szerint az anyag önmagától,
a DNS alapján szerveződik formába és működteti önmagát és arról, hogy fogalmuk sincs,
mi az élet, mélyen hallgatnak.
Ha étertest egészségesen működik és nem akadályozzák pangó energiablokkok, az
energiák szabadon áramolnak szakavatott angyali segítséggel, akik elvégezve munkáikat
fenntartják a test erőnlétét és egészségét. Egy egészséges és kifinomult étertest képes
egészségesen tartani valamennyi szervrendszerét. Az étertest magába szívja a csakrákon
keresztül a külső forrásokból nyert energiát, majd olyan anyaggá változtatja, amellyel
fizikai testet táplálja és amely eltérő módon rezgő energiahullámokon jut el a különböző
szervrendszerekbe.
Az egészség és az életerő mértéke az étertestben dől el. A betegség is itt kezdődik.
Ha étertestben nincs elegendő életerő, akkor a fizikai testben sem lesz. Éppen ezért a
gyógyítás és a fizikai test fejlesztésének kezdőpontja az étertestben található, nem pedig a
fizikai testben. Minden gyógyulásnak először itt kell történnie a lélek és a gyógyító
angyalok szeretetteljes segítségével.
Az étertestbe áramló összes energia a szervrendszerek angyali irányítóihoz kerül
elosztásra. Éteri energiánkat négy forrásból gyűjtjük össze: a spirituális és mentális
fénysugarakból, érzelmi áramlatainkból és fizikai energiasugarainkból. Az így összeálló
energiahullámok áramlását nagyban befolyásolják élményeink, emlékeink és hiedelmeink

241
is. Betegség akkor keletkezik, amikor az egyik csatornán valamilyen akadály keletkezik
és emiatt nem áramlik kellő mennyiségű energia.
Energiarendszerünk irányítói az étertestben lévő energiaközpontokból – csakrákból
– dolgoznak. Minden egyes központ energiaörvényekből alakul és ezek szolgálnak az
egész energiarendszer alapjául. Ez a hét központ a gerincvelő mentén helyezkedik el.
Mindegyik energiaörvénynek külön színe és saját frekvenciája van. Amint fejlődni
kezdenek, fokozatosan összhangba kerülnek a lélek színével és frekvenciájával. Ez az
összhang az, ami segít a gyógyulásban és a fejlődésben és megvéd a betegségektől.
A gyógyító angyalok segítenek megváltoztatni a beteg étertest mintáit, színeit és
rezgéseit, amelyek nincsenek kellő összhangban a lélekkel, mert valamilyen baleset,
környezeti stresszhatás, vagy egyéb ok miatt megsérültek. A gyógyító angyalok
segítségével a szervrendszer gyorsabban regenerálódik, színei és tónusuk tisztább és
erőteljesebb lesz.

A formaszellemek hatalmas, az arkangyaloknál nagyobb szellemi entitások, akik a

népszellemekre és népekre hatnak olyanformán, hogy őket a fejlődés bizonyos, általuk
megszabott irányában előrevigyék. Az angyalok egy része, akik a formaszellemek
munkáját és parancsait teljesítik minden ember asztráltestébe beépítenek bizonyos
képeket a formaszellemek szándékának megfelelően. Tehát az emberi asztráltestekben
olyan képeket hoznak létre, amik a jövő emberi együttélésben egészen határozott
társadalmi viszonyokat hoznak létre. Az az alapelv hat, hogy a jövőben egyetlen ember se
nyugodjék a boldogság élvezésekor, amíg mellette mások boldogtalanok.
Van egy másik impulzus is, aminek szempontját követve végzik alakító
munkájukat, éspedig, hogy a jövőben minden ember minden emberben egy rejtett Istenit
lásson. Amikor ez megvalósul, nem lesz szükség többé vallási kényszer alkalmazására,
legalábbis az Angyalok munkája impulzusának ez képezi az alapját: a vallási élet teljes
szabadságát árasztani az emberekre. És egy harmadik képforma is alapvető: megadni az
embereknek annak a lehetőségét, hogy a gondolkodás útján jussanak el a szellemhez,
azaz az értelmük segítségével jussanak a hitről a megbizonyosodásra.
Az angyalok ezen munkálkodását többnyire az alvás ideje alatt láthatjuk asztrál
tisztánlátással, de az anyagias emberek ébrenléti állapota is alvás szellemi szempontból,
tehát annak ellenére, hogy látszólag ébren vannak, a legfontosabb dolgokat illetően
életüket átalusszák. Ha tudatosan járunk az életben, sok-sok alvó emberre találunk.
Hagyják menni a dolgokat a világban, anélkül, hogy azok érdekelnék őket, hogy
törődnének velük, anélkül, hogy kapcsolódnának vele.
A sötét erők érdeke, hogy az embert kizökkentsék szellemi útjából. Érdekük, hogy
az embernek fogalma se legyen az angyali hierarchia létéről és munkájáról. Ezek az erők
úgy érik el céljukat, hogy az emberek szabad akaratát befolyásolják. Az ember számára
sötétséget támasztanak szabad akaratának gyakorlását illetően, amennyiben, engedelmes
jó lénnyé akarják változtatni, azonban automatikus biorobottá akarják tenni őt, szabad
akarat nélkülivé. Ezért szándékozik a háttérhatalom, amely az embereken uralkodó sátáni
erők legfelsőbb képviselője a földön, az emberiség létszámát jelentősen lecsökkenteni, a
maradékot pedig becsippezett zombivá alakítani, akik egyedüli feladata, szolgálni az
elitet.
Az arimáni (Ármány) lények is ellene dolgoznak az angyali ébresztésnek. Nem arra
törekszenek, hogy az embert szellemivé tegyék, hanem arra, hogy az emberben a szel-
lemiségének a tudatát is kiöljék. Arra törekszenek, hogy arról a nézetről győzzék meg az

242
embert, hogy tulajdonképp csak egy tökéletesen kifejlődött állat (egy fogyasztó, akit csak
az anyagiak érdeklik - azaz, kaja, pia, szex, pénz, kocsi és tető a feje felett).

Az egyik angyali tanítás a kauzális világról beszél. Ez a felső mentálsík, ahol a

felsőbb Énünk tartózkodik. Ez a sík a gondolati világ legmagasabb rezgésszintjein
található. Ez a szellemi egyéniség síkja, melyet nem kell sehol keresni, mert itt van
bennünk és körülöttünk, csak más hullámsávon, ezért nem érzékelhetjük a mi
"hosszúhullámú" vevőkészülékünkkel.
Tetetöltéseink emlékei, tapasztalatai a lélek "merevlemezén" híven megőrződnek,
de innen a kauzál testbe, csak azok a szellemi kincsek juthatnak, amelyek rezgésszintje
üti a mércét. Gondolhatjátok, hogy egy fejletlen szellem sok-sok életen keresztül szinte
semmit nem tud felvinni erre a magasztos világba, mint saját eredményét, melyért
megdolgozott, szenvedett és áldozatot hozott.
Az Öröm Országa ez, álomország, Isten Országa. Túl van az emberi értelem
határain. Minden örömmel teli, örömujjongás tölti meg a levegőt, öröm által élnek és
lélegzenek a benne lakó angyali és felemelkedett emberi lények. Az egész országot
áthatja a reggel, a harmat, a rügyek és a virágok frissessége. Könnyedén lebegnek ott az
angyalok, az öröm szárnyain repülve, a természet örök mosolyt hordoz, folyton megújuló
mosolyt; kacagás csendül az erdőkön és völgyeken át, az örök tavasz feletti örömujjongás
gyanánt.
Ebben az országban minden hatalom, igazság, munka, élet – az öröm révén jut
kifejezésre. Az alacsonyabb fokon álló embernek a fejlettebbhez kell csatlakoznia az
Öröm Országában: kettőjüknek együtt kell haladniuk annak zöldellő tájain át. Amint a
fejletlenebb ember szemei kinyílnak, egyik csoda a másik után tárul ki előtte. Földi szem
nem láthatja, földi fül nem hallhatja ennek az országnak szépségét vagy csodáját és
zenéjét; egyetlen fejletlen földi ember keze sem képes igazán leírni annak csodáit és
szépségét, annak elragadtatását és ujjongó örömét. Ez az az ország, ahol minden földi
boldogság megszületik, egyetlen rezdülése ezer boldog órát szül a lenti világon. Útszéli
virágai a legpompásabb földi virágok szülei, az esti szellőben hajladozó fák pedig isteni
dallamokat küldenek az emberek alacsonyabb rendű füleinek.
Ez a szép völgyek, tornyosuló magaslatok, hatalmas mélységek, a nagy
szakadékok országa, ahol minden szikla és kő ezer drágakővel van díszítve; ahol a föld
színe visszatükrözi az ég minden árnyalatát, és a föld minden kis részecskéjében külön
életet él. Ebben az oly távoli és mégis közeli országban lakik az ember halhatatlan része
vagy ÉN-je. Ott jár egész nap, angyali rokonai társaságában, amelyeknek mindegyike
örömtől lelkes, maga a megtestesült öröm. Ott nincsenek távolságok, mert az egész világ
a lába előtt van, ott nem múlik az idő, mert övé az örökkévalóság. Ilyen az az ország,
ahol az emberek lelke lakozik. Ilyen az ember spirituális otthona.
Ez a Fény Országa, ahol minden fényből van; itt nincsen formaként felismerhető
forma, de mégis, az összes formák lényege gyanánt ismerhetők fel a jelenségek. A
szépség elragadtatást vált ki, bár nem a szépség megjelenési formáját vagy alakját, hanem
magát a SZÉPSÉG-et látjuk. Ezért nevezzük a kauzális síkot formanélküli világnak. Itt
mindennek a lényegi esszenciáját érzékeljük.
Az örökös örömnek ebben az országában nincsenek szavak, hiszen az emberek és
angyalok lelkének nincsen szüksége a szavakra, hiszen gondolatok sincsenek ott, mert a
gondolatok csak az eszmék felbontott részecskéi csakúgy, mint ahogyan a szavak is csak
a gondolatok alkatrészei. Mondhatjuk, ez az eszmék világa.

243
 Itt minden olyan tudás jelen van, amelyet az emberek gondolkodás révén
szerezhetnek meg, de a gondolkodás szüksége nélkül; itt van az egyetemesen sugárzó
legmélyebb szeretet is, amelyet valaha is érezhetnek, de ez nem egy középpontból vagy
részecskéből sugárzik ki, hanem mindent áthatóan, feltétlenül jelen van. Az a zene,
amelyet mi ismerünk, csak gyenge, távoli visszhangja a nagy Mindenség egyetemes
zenéjének.
Az alacsonyabb világok minden eszméje itt élő valóság, amely villanásszerűen
tökéletesen érthető minden lehetőségében, a születéstől a végső kifejezésig és érettségig,
és ezen túl az erő halványulásáig, sőt haláláig. Születés – érettség – halál, ez a három itt
egyként ismert.
Az Öröm Országában csak egy illat van, a lenti világ minden illatának esszenciája,
mely mindnyájukat tartalmazza. Az angyalok eljönnek az alacsonyabb világokba minden
férfihez és nőhöz, életük minden szakaszában elhozzák illatukat, az örök extázis
aromáját. Ezek felébreszthetik minden ember szívében a vágyat ez után az illat után,
megadhatják nekik azt a tudatot, hogy van egy mennyei otthonuk, megmutathatják nekik
elméjük tükrében saját égi Én-jük képét – saját halhatatlanságuk vízióját.

Az angyaloknak vagy "déváknak", ahogyan a keletiek nevezik őket, legalább annyi

típusuk van, ahány emberi faj létezik, és mindegyik típusban a képességek, az értelem és
az általános fejlettség sok szintje létezik, és így együttesen több száz változatról
beszélhetünk.
Az angyalokat kilenc rendbe sorolják, a keresztény egyház a következő
megnevezéseket használja: Angyalok, Arkangyalok, Trónusok, Uralmak, Hercegségek,
Erények, Hatalmak, Kerubok és Szeráfok. Ezek közül hét a nagy sugarakhoz tartozik,
amelyekből a Naprendszer épül fel, kettőt pedig kozmikusnak nevezhetünk, mert közösek
néhány más rendszerrel.
Vannak a zenének is angyalai, akik zenében fejezik ki magukat úgy, ahogyan mi
szavakkal fejezzük ki magunkat. Vannak szín-angyalok is, akik izzó színárnyalatok
kaleidoszkópszerű változásaival fejezik ki magukat. Vannak olyan angyalok is, akik
illatokban élnek és azokkal fejezik ki magukat. Az angyali fejlődés módszerét főként a
szolgálat jelenti, ezért egy olyan szertartás, mint a mise rendkívül jó lehetőség a
szolgálatra, és ezt készségesen el is végzik. Az angyalok által teljesített szolgálat nagyon
sokféle, de közülük csak kevesen lépnek kapcsolatba az emberi lényekkel, főleg a
vallásos szertartásokkal kapcsolatban.
A keresztény szertartásokban megidézett angyalok spirituális fejlődésükben sokkal
magasabb szinten állnak, mint mi emberek. Egyik angyalnak sincs olyan fizikai teste,
mint nekünk, legalsóbb fejlődési szintjükön testük az asztrális. Az ezek fölöttiek az alsó
mentális szinten, aztán mások a felső mentális szinten tevékenykednek. E szint fölött még
négy ennél magasabb szintfokozatban léteznek és benépesítik naprendszerünk felső
szféráit. Fölöttük már olyan óriási entitások találhatóak mint a bolygói szellemek sergei.
A dévák(angyalok) sohasem válnak emberré, a legtöbbjük már túl is van ezen a
szinten, de vannak néhányan, akik a múltban emberi lények voltak.
A dévák teste cseppfolyósabb, mint az emberé, és sokkal nagyobb kiterjeszkedésre
és összehúzódásra képes. Van egy bizonyos tüzes tulajdonsága is, ami világosan
megkülönbözteti őket az emberektől. A dévák aurájának színei inkább lángszerűek, mint
felhőszerűek. Az emberé úgy néz ki, mint egy különlegesen ragyogó és finoman izzó
gázfelhő, a déváé pedig, mint egy lángtömeg.

244
 Az angyalok sokkal inkább kitöltik aurájuk határait, és teljes aurájukban élnek. Míg
az emberi aura anyagának több mint 90%-a a fizikai test határán belül van, addig a
déváknál ez az arány sokkal kisebb.
Általában óriási nagyságú emberi lényekként jelennek meg. Hatalmas tudással és
erővel rendelkeznek, és a legnagyszerűbb megjelenéssel. Úgy írják le őket, mint sugárzó,
tündöklő teremtményeket sok ezernyi színárnyalatban, akik a szivárványhoz hasonlóan
változtatják színeiket. Fenséges, parancsoló arckifejezésük van, nyugodt energiát és
ellenállhatatlan erőt testesítenek meg.
Az angyalok ugyanúgy gondolatformákat hoznak létre, mint mi, de az ő
gondolatformáik általában mindaddig nem annyira konkrétak, mint a mieink, amíg magas
szintet nem érnek el. A természetük jobban általánosító, és állandóan nagyszerű terveket
szőnek. Színnyelvet használnak, ami talán nem annyira határozott, mint a mi beszédünk,
de bizonyos tekintetben többet fejezhet ki.
Az ő birodalmuk és a mienk a spirituális mester szintjénél magasabban síkon fut
össze. Semmit sem tudunk az angyalok munkájának szabályairól és korlátairól. Sokkal
több tevékenységi területük van, mint amit el tudunk képzelni.

Tündérek
Egyre több és több ember jut el a felettébb sokkoló felismeréshez: hogy a föld és
valamennyi erőforrása nem árucikk, hanem fajaink élőhelye. Megszámlálhatatlan éve
osztozunk ezen a környezeten tündér szomszédjainkkal, de későn ébredtünk rá, hogy a
tündérek és természet szellemek azok, akik fenntartják bolygónkat, miközben mi
gondatlan viselkedésünkkel romboljuk örömforrásait. Az emberi lények arroganciája
iszonyattal tölti el a tündéreket. Csak akkor láthatjuk és működhetünk együtt velük, ha
félretesszük kevélységünket és hitünket, hogy mi vagyunk a teremtés koronái.
A tündérek valóságosan látják az élet áramlását mindenben. Mi a formák világában
élünk anélkül, hogy értenénk a formák mélyén megbúvó életet. Az a világ, amelyben ők
élnek, nem gyakorol közvetlen hatást megszokott érzékszerveinkre. Nem lehet
megérinteni, tapintani őket, de természetesen láthatók tisztánlátással.
A tündérek az emberekével párhuzamos, bámulatos evolúciós fejlődés képviselői. A
tündérek viszonya az angyalokhoz ahhoz hasonló, mint amilyen az állatoké az emberhez.
Szinte valamennyi tündér a természetben zajló folyamatokhoz kapcsolódik, és ez sok
angyal esetében is így van. Amennyivel az angyalok intelligensebbek az emberi
lényeknél, úgy a tündérek is sokkal értelmesebbek és fejlettebbek, mint az állatok.
Általában véve elmondhatjuk, hogy a tündérek magasabb evolúciós fokon állnak, mint az
állatok. A tündérek evolúciós láncának alacsonyabb szintjein levő lényeket hívjuk
elementáloknak, mivel életformájuk kevésbé rendezett, szinte nincsenek érzéseik, és
persze nincs gondolatviláguk. Ezek általában aprók, ám méretük széles határok között
mozoghat, jellemzőik és feladataik pedig még ennél is változatosabbak.
A tündérek étertesttel rendelkeznek, ami valójában a fizikai test finomanyagi, éteri
állapota. Nekünk is van ilyen testünk, de a sűrű fizikai testünkben vagyunk tudatosak. A
tündérek az éteri testben tudatosak, viszont a nálunk fejlettebb angyali lények az
asztráltestükben tudatosak. Az angyalokat látni csakis az asztrális tisztánlátás
képességével lehetséges, de a tündéreket néha igen perifériás látást használva, a szemünk
sarkából nézve.
A kertekben a tündérek nap mint nap kapcsolatba kerülnek az emberekkel, akik
többnyire mit sem tudnak az ott levő tündérekről. A tündérek ugyan tudják, hogy az
emberek ott vannak, de mivel azok részéről nincs visszajelzés, hát törődnek a saját

245
dolgukkal. Azonban mindig figyelnek a gyerekekre, különösen az aprókra, mert nagyon
vonzódnak hozzájuk – ők lévén azok az emberek világában, akik a legjobban
hasonlítanak rájuk.
A tündér rendelkezik valamilyen, az emberéhez hasonló érzékeléssel. Ez azonban
nem kitüntetett érzékszervekből – szem, fül – érkező ingerekkel működik, inkább azt
lehet mondani, hogy teste tetőtől talpig érzékszerv, és mégis nagyon élénk képzetekkel
képes szolgálni. Mondhatni elmerül a dolgokban, amik érzeteket keltenek benne. Vannak
szemhez hasonló szervei és odafordul, ha valamit alaposabban szemügyre akar venni, ám
elég jól észleli azt is, ami a háta mögött van, mivel egész teste érzékeli annak
kisugárzását.
Érzékei között megtalálható a szaglás is - egész testén keresztül-, mivel édes illatú
virágok kigőzölgéseiben szokott fürdeni, sőt ilyen célra olyan virágokat is használ, amik
számunkra teljesen szagtalannak tűnnek. Így hát e tekintetben nem, hogy gyengébb,
hanem inkább kifinomultabb érzékei vannak, mint nekünk. Nem érzékel ízeket, mert
rövidke élete során nem eszik, de természetesen érzékeli a hangokat és felfigyel a zenére
– ismét csak egész testével. Van ugyan neki valamiféle fülnyílása, néha még hegyes fülei
is, de a hangokat egész testén érzékeli, és a fülek valami módon a hangok értelmezését
szolgálják.

Elemi lények
Az elementális lények léteznek, és körülöttünk élnek. Szokták őket természet-
szellemeknek is nevezni. Fajtáik és feladataik számosak és szerteágazóak: minden
természeti folyamatban részt vesznek, tulajdonképpen ők alkotják a minket körülvevő
érzéki világot. Ha egy mondattal szeretnénk kifejezni a feladatukat, azt mondhatnánk,
hogy az elementálok az Isten által létrehozott természeti világ teremtési tervének
végrehajtói itt a Földön. Ők a kapocs a felsőbb világok és a fizikai sík között. Létezési
síkjuk, az éteri világ ennek megfelelően a legközelebb van az emberhez. Így a szellemi
érzékelés első élményei is hozzájuk kötődnek - éteri látással már láthatóvá válnak az
ember számára is.
Fontos tudnunk, hogy csak két síkon léteznek; éteri és asztrális testük van, fizikai
testtel és ÉN-tudattal viszont nem rendelkeznek. Fejlődés tekintetében ily módon valahol
az ember és az állat között vannak. Az állatnak fizikai, éteri és asztrális teste van, az
embernek pedig Én-tudata is. Emiatt az elementálokkal való kommunikáció is más, mint
amit az ember megszokott. Ők az ÉN hiányában képtelenek felfogni a racionális érvelést
és a gondolatokat. Csak az asztrális test természetének megfelelően, érzelmekkel átitatott
imaginációs képeket értenek meg. Hiba lenne azonban azt képzelnünk, hogy az
elementálok "butábbak" lennének nálunk. Sok képviselőjük (például a pánok) az embert
messze meghaladó intelligenciával, tudással és munkabírással rendelkezve végzi a
reábízott feladatot.
Az elementálok csoportokba rendezésénél az egyik fő szempont az, hogy melyik
halmazállapotú elemmel van dolguk. Eszerint megkülönböztetünk föld-, levegő-, víz- és
tűz-elementálokat. Vannak ezen osztályozásba nem tartozó természetszellemek is.
Érdekes megjegyezni róluk, hogy az ember által érzékelt formájuk mindig változik.
Az esetek többségében valóban manó-, sellő-, faun- vagy tündérformát öltenek, hogy
ezzel is megkönnyítsék az ember dolgát, azonban éteri és asztrális energiaformákból,
spirálokból állnak, ami a közönséges ember számára teljességgel megfoghatatlan. Így az
elementálok a kedvünkért emberhez közeli, humanoid formákat vesznek föl. Mivel

246
hosszú idő óta élnek velünk, mondhatjuk, hogy "ránk alakultak", ezzel is segítve azt,
hogy felismerjük őket és kommunikáljunk velük.
A föld-elementálokat szokás más néven gnómoknak, törpének, manóknak,
koboldoknak nevezni. Feladatuk a Földön fellelhető szilárd halmazállapotú tárgyakhoz
köti őket. Nekik köszönhetjük az anyagi megvalósulást. Az elementálok közül ők a
legintelligensebbek. Tudatosak, figyelmesek, képesek egy pontra fókuszálni.
Szerepük szerint ők juttatják el a növényekbe a tápanyagot, és szabják meg azok
növekedési irányát is. Érdekes módon a holdfázisok nagyban befolyásolják érzelmeiket.
Teliholdkor rossz hangulatban leleddzenek, újholdkor viszont jókedvük van.
A faunok a "fák szellemei", a fák növekedését segítő föld-elementálok. Egészséges
fánál a faun spirálszerűen áthatja a fát, a lombtól egészen a gyökérig. A faun
meghatározott irányba tereli a gyökerek és az ágak növekedését. Amikor egy fa kiálló
ágait lenyesik, és az ember által kitalált képre alakítják, a faun szenved. Amikor a faun
elhagyja a fát, a fa elpusztul.
A víz-elementálok a mondák sellői, nimfái és udinéi. Minden folyékony és víznemű
szubsztanciában megtalálhatóak. Tudatuk álomszerű állapotban van, kevésbé éberek és
tudatosak, mint a földszellemek. Feladataik közé tartozik a folyadékok áramlásának
fenntartása a növényekben. Segítségükkel játszódnak le a levelekben a kémiai
asszimilációs folyamatok, és ők tartják fenn a folyadékháztartást is. A sellők felelnek a
kisebb vizek élővilágának és összhangjának a fenntartásáért.
A levegő-elementálok a tündérek vagy szilfek. A légnemű és gázjellegű dolgokban
vannak jelen. Hozzájuk tartozik a növények ősképének beleszövése az egyedi növénybe.
Ennek köszönhetjük, hogy az egyéni vonásokon túl az egy fajba tartozó növények
hasonlítanak egymásra. Ha ők nem lennének, akkor a növényeket nem lehetne fajok
szerint csoportosítani, mert egyik sem hasonlítana a másikra.
A levegő szellemei rokonszenvvel viseltetnek a madarak iránt.
A tűz-elementálokat szalamandereknek nevezik. Szerepük az, hogy a hőt eljuttassák
a növényekbe, és biztosítsák a Föld belső hőjét. Hozzájuk tartozik az átváltozás
minősége. A múzsák magasra fejlődött tűz-elementálok. A "szférák zenéjét" hozzák le a
Földre. Hangversenyeken ott táncolnak a zenészek feje fölött. Szívesen ihletik meg az
arra érzékeny embereket új zenei művek alkotására.
Különleges elementál-csoport az ember érzékelését segítő elemi lények. A
szaglásnál a föld, az ízlelésnél a víz, a tapintásnál a tűz, a látásnál a levegő, a hallásnál
pedig a víz és a levegő elementáljai együttesen segédkeznek az embernek. Nélkülük nem
lennénk képesek az érzéki világ észlelésére.
Mivel a mai emberiség teljesen elvesztette kapcsolatát az éteri világgal és annak
lakóival, hajlamos úgy élni és viselkedni, mintha azok nem is léteznének. Ez azonban
nagy hiba! Az elementálok körülöttünk élnek, részt vesznek a minket érintő
folyamatokban, és elsősorban értünk dolgoznak. Hálával és szeretettel kell rájuk
gondolnunk, még ha nem is érzékeljük őket. Fontos, hogy úgy tekintsünk a minket
körülvevő világra, hogy mindenben ott vannak a természetszellemek. Még ha nem is
látjuk őket, képzeljük csak el! Át kell hatnunk a világot szellemiséggel, hogy az
elementálok felszabadulhassanak. Ha nem váltjuk meg szellemesítéssel őket, az ellenerők
hatása alá kerülnek. Ilyenkor eredeti feladatukat nem tudják végrehajtani, hanem a
gonosz munkájában segédkeznek.

247
 30. fejezet

Keresztény egyházak a szellemvilág fényében

Már a Biblia első fejezeteiben is arról van szó, hogy Isten beszél az emberekkel. És
ha tovább olvassátok láthatjátok, hogy a zsidó nép és a túlvilág szellembirodalma között
naponta megvolt a találkozás, ahogy bárki kérdést intézhetett Istenhez, és választ is
kapott, ahogy a nép vezetői semmibe nem kezdtek a jó szellemvilág utasítása nélkül. A jó
szellemvilág ma is arra áhítozik, hogy eljöjjön hozzánk. A régi időkben és ma is a
médiumok, akiket prófétáknak neveztek voltak azok az eszközök akik a hidat képezték a
két világ között. Akkoriban a prófétaság fogalma magába foglalta nemcsak a
médiumokat, hanem a tisztánlátókat is, akik a jövőbelátás képességével rendelkeztek.
Ezek nagyon magas fejlettségű lelkek kellett legyenek, akiknél megnyílt az Akasha
olvasásának lépessége. Az asztrális látással aránylag tökéletlen, torzított és szakadozott a
látás minősége, de a mentális látás tökéletes. Majd bővebben esik szó erről a könyv
megfelelő részében.
A próféta olyan személy, akiből nem saját szelleme, hanem más szellemi lény
beszél. Ha a prófétákon keresztül az igazság szellemei nyilatkoznak meg, akkor ezeket
igazi vagy valódi prófétáknak hívjuk. Ha viszont a hazugság szellemei, tehát a gonosz
szellemek, akkor a Biblia őket hamis prófétáknak nevezi. Tehát akiket a bibliai időkben
prófétáknak hívtak, azokat ma médiumnak nevezzük. Az Ó- és Újszövetség összes nagy
személyisége nagy médium volt. A médiumokat a legrégebbi időkben látóknak is
nevezték, mivel az egyéb médiumi képességeiken kívül legtöbbször a tisztánlátás
adományával is rendelkeztek. Csak később merült fel a próféta elnevezés. Minden
helyiségben volt ilyen látó vagy próféta.
A médiumok nagy megbecsülésnek örvendtek. Nem csak a világi uralkodók
fáradoztak azon, hogy minél nagyobb számú médium vegye őket körül, hanem az egyes
tehetős családok is tartottak a túlvilág megkérdezésére médiumot, akit papnak neveztek.
Ezek a legtöbb esetben olyan médiumok voltak, akiket ma planchettamédiumnak
neveznétek. A szellemvilág megkérdezésére orákulumtáblát használtak, mely a
kinyilatkoztatási sátor orákulumtáblájának mása volt.
Emberileg érthető, hogy a médiumok azoknak a javát próbálták szolgálni, akiknél
laktak. De ebben rejlik a nagy veszély is. Törekvésük során, hogy kenyéradó uruknak
csak kellemes dolgokat mondjanak, néhányan attól sem riadtak vissza, hogy a számukra
átadott igazságot eltitkolták, és hazug dolgokkal helyettesítették. Így hazug próféták
lettek. Ezzel kiváltak a jó szellemvilággal folytatott kapcsolatból, és a Gonosz eszközei
lettek, még ha médiumi működésüket látszatra Isten nevével nyelvükön űzték is.
Különösen azok a médiumok, akik a világi zsarnokok szolgálatában álltak, estek gyakran
áldozatául ennek a kísértésnek.
Volt olyan időszak, amikor szinte nem is volt a Jó szolgálatában álló médium.
Kármel hegyén Illés próféta mint Isten egyedüli prófétája Baal 450 és Asera 400
prófétájával állt szemben. Tehát az akkori világban nem csak a zsidók, de valamennyi
vallási gyülekezet kinevelte a maga médiumait. A fenti számadat viszont azt tükrözi,
hogy milyen kevés volt az igaz próféták száma. Az Ószövetséget olvasva a legtöbb ember

248
a bemutatott rengeteg szörnyűséggel kapcsolatban nagy tévedésben van, mert le van írva,
hogy a kánaáni szkíta népeket a zsidó törzsek istenük parancsára irtották ki írmagostól,
nevezetesen hét népet adott a kezükre, hogy ne csak az embereket, asszonyokat,
gyermekeket ne kíméljék, de minden állatukat is pusztítsák el. Na, most kérdezem, ki
által szólhatott Jehova az ő népének, és kiknek a népből, a pásztoroknak, nőknek? Nem, a
vezetőknek a próféták által.
Tudjuk, hogy két féle prófétát ismertek, igazit és hamisat. Gondoljátok, hogy egy
zsarnoki vezetés szereti az igazit, aki a szemükbe mondja nyíltan, hogy mennyire
bűnösök, aljasok és hazugok? Mi lett az ilyen igazi megingathatatlan próféták sorsa?
Ugyanaz, mint később Jézusé. Akiket elfogadtak és szerettek, azok a hamis próféták
voltak mindig, mert ők hízelegve mindig azt "közvetítették" istenük nevében, amit azok
hallani akartak. Az ilyen próféták kivétel nélkül a sátáni erők szolgálatában álltak, még
ha nem is volt tudomásuk róla kit szolgálnak. Később az evangéliumokban Jézus meg is
mondta a zsidó írástudóknak, ki az ők istenük és azok meg is "hálálták" Neki az
igazmondását.
Ha képesek lennének a bibliaolvasó tömegek ezt megérteni, többé nem kapcsolnák
össze az Ó és Újszövetséget és nem mosnák össze a jóságos Atyánk fogalmát a zsidó
nemzet saját gyűlölködő és vérengző nemzeti istenével.
Mivel a médiumítás a pogányoknál is ismert és elfogadott jelenség volt, nem esett
nehezükre az őskereszténnyé válás. A pünkösdkor megnyilatkozó Szentlélek hatására
valamennyi tanítvány megkapta a médiumítás képességét, amely elkísérte őket egész
életük folyamán. Megmondta nekik az Üdvözítő, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek
az Ő nevében, ott lesz Ő szellemben és megnyilatkozik általuk. Az őskeresztények is ezt
művelték később. Kisebb csoportokban jöttek össze, körbe űltek, megfogták egymás
kezét és imádkoztak. A körben űlő médium pedig közvetítette a megjelenő szellem
tanításait, személyekre szóló utasításait, gyógyító tanácsait. Mit képzeltek, ha ezeknek a
szegény egyszerű embereknek nem változott volna megbizonyosodássá a hite, vállalta
volna sorsát a cirkuszi arénákban, vagy égő fáklyaként kiszenvedni a császári kertben? A
szellemvilág segítsége velük volt az utolsó pillanatig hatalmasan megerősítve
lélekerejüket.
A bibliafordítók számtalan helyen alkalmazták az a Szentlélek kifejezést, ahol a
görög szövegben Szent Szellem olvasható és ez nemcsak az adott hely rossz értelmezését
okozza, hanem a Szentlélek szót olymódon eltorzítja, hogy így arra a hibás
következtetésre juthattak, hogy a Szentlélek isteni személy. Isten birodalmában csak egy
korlátlan uralkodó van, akinek akarata minden eseménynél mérvadó. Ő az Isten, - vagy
ahogy néha a Biblia nevezi, Isten Szelleme, vagy a Szentszellem. A többi szellem, akiket
szintén Isten szellemeinek, vagy szent szellemeknek nevezünk, csak Isten végrehajtó
szervezete, az Ő szolgái és szolgálói. Bizonyos fokig egy sok tagból álló, nagy
kormányzótestületet képeznek, akik noha egyéni lényként önállóak, és egymástól
különböznek, de egy egész részeként az a Szent Szellem vezeti őket, aki a szellemvilágot
megalkotta.
Johannes Greber keresztény papként találkozott a spiritizmussal és a szellemvilágtól
magas szintű tanításokat kapott, melyeket a „Kapcsolatok Isten szellemvilágával” című
könyvében tesz közzé. Leírja, hogy keresztény papként mindég is érdekelték a vallási
kérdések. Szeretett volna bizonyosságot nyerni, hogy az, amit eddig hitt és tanított
igazak-e. Sokat kérdezgetett és a szellemvilág rendre válaszolt kérdéseire. Megdöbbenve
tapasztalta, hogy az eltérések számosak és jelentősek.

249
 Aztán megtudta, hogy a katolikus egyház óvja a híveit a "kinyilatkoztató
spiritizmustól". Tehát pont attól, amivel az igazság keresői először találkoznak. Hiszen
aki hozzá hasonlóan a spiritiszta összejöveteleket az őskeresztények módján valódi
istentiszteletként tartja, az azért teszi, hogy a jó szellemvilággal kerüljön kapcsolatba.
Remélte, hogy tőlük megkapja az emberek életének legfontosabb kérdéseire a teljes
igazságot.
Azt, hogy az „egyházak” óvnak a „kinyilatkoztatási spiritzmustól”, az ő
szempontjukból nézve teljesen magától értetődő. Hiszen ha fennáll annak a lehetősége,
hogy az embereket Isten szellemei ma is bevezetik a közvetlen kinyilatkoztatásokkal az
összes igazságba, akkor az egyház alapjai inogni kezdenek, mert elveszítik híveiket.
Hiszen mikor az emberek az igazságot keresik, nincsenek már a vallás szolgálóira utalva,
hanem Isten szellemvilágával találkozva megtalálják ugyanazt a közvetlen utat az igazság
forrásához, mellyel az emberiség a bibliai időkben rendelkezett. Maga a létfenntartás az
az ok, amiért az egyház szolgái általában is ellenzik a spiritizmust, de különösen az
úgynevezett „kinyilatkoztató spiritizmust”, amelyet mi "evangéliumi spiritizmusnak",
vagy röviden "szellemtannak" nevezünk.
Az evangéliumok, még a Jánosé is, mediális úton íródtak, tehát az evangélisták
valamennyien médiumi képességekkel rendelkeztek. Márknak Péter apostol szelleme
diktálta le az evangélium szövegét és azt Márk gépies írással rögzítette. Ugyanígy
diktálta le az 1800-as évek vége felé Antal médium által az evangéliumának szellemi
magyarázatát is a mostani időkre. Ennek az utolsó részéből emeltem ki azokat a
gondolatokat, melyek által a keresztény papsághoz szól.
„Mit mondott az Úr, mikor tőlünk elbúcsúzott?
Ezt mondta: „Hátrahagyom nektek az én szeretetemet; szeressétek egymást úgy,
mint ahogy én szerettelek titeket! Hátrahagyom nektek az én tanításaimat; tanítsátok
egymást úgy, mint ahogy én tanítottalak titeket! Az én vigasztalásomat adom nektek;
vigasztaljátok egymást úgy, mint ahogy én vigasztaltalak! Megosztottam veletek erőimet;
erősítsétek tehát ti is egymást, úgy amint én erősítettelek! A felebaráti szeretet
gyakorlását parancsoltam nektek; segítsétek egymást úgy, mint ahogy én segítettelek!
Halálba megyek érettetek; áldozzátok föl magatokat ti is egymásért úgy, amint én
föláldozom magamat érettetek! Ezt tegyétek az én emlékezetemre".
Ezt a velünk elköltött utolsó vacsora alkalmával mondotta Ő nekünk és mi
megfogadtuk és műveltük is azt. Összegyűltünk itt, vagy ott a tanítványok házaiban, s
együtt ettünk és ittunk. Elmondottuk egymásnak gondjainkat; beismertük hibáinkat,
kételyeinket; elpanaszoltuk szorongattatásunkat és fájdalmainkat, és közöltük egymással
örömeinket, eredményeinket, megismerésünket, de szellemi adományainkat is
(médiumitás). Ekképpen tehát gyakorlatilag emlékeztünk meg Mesterünk szavairól,
melyeket nekünk emlékül hagyott, s melyeknek követését meg is parancsolta nekünk.
Mivé lett azonban idővel az Úr ezen dicső hagyománya? A keresztények most is
járulnak az Úr asztalához, de gondolataikat nem cserélik ki egymással, és a szeretet
cselekedeteit sem művelik utána. Összejönnek anélkül, hogy megismernék egymást, s
szétmennek anélkül, hogy tudnák: tulajdonképpen mi is a célja összejövetelüknek. Ők
csak puszta formaságot műveltek, melynek szellemét azonban meg nem értik, ilyen
alakjában nem is érthetik meg!
Krisztus azt monda: „Veletek leszek mindannyiszor, valahányszor szeretetben
összegyűltök, szeretettel kicserélitek gondolataitokat; beismeritek egymásnak hibáitokat
szeretetben; s támogatjátok és fölsegítitek egymást kölcsönösen szeretetben". És Ő meg
is tartotta ígéretét. Eljött hozzánk valahányszor összegyűltünk szeretet-vendégségeinken.

250
Gyakran láttuk és mindig éreztük Őt, sőt többször hangját is közvetlenül hallottuk,
amikor egyik vagy másik tanítványon át megszólalt. Éreztük Őt, és örültünk Neki, Ő
pedig velünk örült; a Vigasztaló megvigasztalt minket, s mi követtük tanácsait.
Így volt ez, kedves emberek akkor, amikor még Krisztus emlékét nem hamisították
meg! Ma már csak névleges keresztények vannak, de krisztusi tanítványok nincsenek
többé! Oh, ti igaztalan sáfárok, súlyos felelősség terhel titeket azért, amit Krisztus
emlékéből csináltatok. Keresztényeket fognak tőletek követelni, s nem tudtok ilyenekkel
beszámolni, mert odaát az igazság országában semmit sem adnak a névre, s nem látszat,
hanem a valódi tartalom szerint ítélnek! Számot kell adnotok arról, hogy mit
cselekedtetek az Úrnak javaival — és félek, félek, hogy nem lesztek reá képesek! Pedig
jaj nektek, ha nem tudtok beszámolni róla! Hosszú, hosszú szünidőt kell tartanotok, míg
megint szabad lesz ebbe a földi iskolába jönnötök, hogy feladataitokat elölről
ismételjétek!
Bizony, bizony nem ismerek már rá az én gyülekezetemre! Nem átallja, hogy
engem „első pápájának" nevezzen. Micsoda rágalom! Én soha sem voltam pápa; sohasem
laktam palotában; sohasem tartottam udvari istállókat és fogatokat; soha sem volt
felfegyverzett testőrségem; soha sem viseltem háborút, sem erőszakot nem követtem el
testvéreim lelkiismeretén; hanem szerettem őket, mint ahogy Uramat szerettem;
türelemmel voltam irányukban, mint ahogy az én Uram türelemmel volt irántuk s
feláldoztam magamat érettük, mint ahogy Uram feláldozta magát!
Nem hordoztam aranyból való, drágakövekkel díszített pásztorbotot, hanem egy
fabottal jártam; nem viseltem drága ruhákat, hanem egyszerű maradtam, mint az én
Uram; senkit sem átkoztam meg, aki nekem ellentmondott, hanem imádkoztam érettük
éjjel és nappal, hogy Isten világosítsa meg őket!
Ezektől az igaztalan sáfároktól azért vétettek el az összes erőadományok, mert
valamennyit meghamisították! Újból látom a régi idők egész képét! Látom a zsidók régi
feslett papságát a kereszténység modern papságában visszatükröződni! Azért nem lehet
ebbe a régi redves tömlőbe új szellemet önteni, mert nem lenne képes azt megtartani,
szétszakadna és tartalma: a szellem, széjjelfolyna belőle. (Ezért nem tudta a keresztény
egyházak egyike sem befogadni a spiritizmust és tiltják tőle a népeket.)
Nektek hivatásbeli papoknak, önkéntes és örömteljes papokká kellene minden
családfőt nevelnetek; ők azután majd megtisztítanák családjuk tagjait és Isten szolgáivá
képeznék ki őket. Ti azonban féltékenyek voltatok méltóságtokra; kizárólagos szolgái
akartatok lenni Istennek, s nem akartátok megengedni, hogy más is szolgáljon Neki és
éppen ez az, ami bukástokra vezetett titeket!
Ti nagy arányokban dolgoztatok, tömegesen gyártván erőszakkal a keresztényeket,
akik közül azonban egy sem ér semmit sem. Inkább dolgoztatok volna kicsinyben és ma
bámulnátok a jó keresztények számát. Ahány családapa van, annyi apostol lenne; ahány
anya van, annyi jámbor asszony lenne; amennyi gyermek van, annyi Krisztus tanítvány
lenne ma. Mesterségeteket hamisan fogtátok föl, mert anyagi mesterséget csináltatok
belőle, s mialatt megtöltöttétek zsákjaitokat, elveszítettétek értelmeteket, nem is beszélve
a szellemi adományokról, melyeket már régen eljátszottatok.
Jaj nektek, jaj nektek, ti írástudók és farizeusok! Szellem nélküli formai vallásotok
égetni fog benneteket a számadás napján, amikor be kell majd számolnotok mind arról,
amit életetek folyamán alkottatok, s meg kell látnotok, hogy mint néz ki az, amit
alkottatok abban az országban, ahol a látszat semmit sem jelent; ahol csak a szellem
mérlegeltetik és az általa termett gyümölcs számít! Sírni tudnék miattatok és szeretnék
segíteni rajtatok, ha lehetne! "

251
 A szellemvilág küldöttei, az igaz emberek, akik valami szépet, jót, könnyebbséget,
tudást, ismeretet, világosságot hoztak az emberiségnek, a sötétség erői képtelenek voltak
elviselni. Az embereket ellenük befolyásolták, uszították. Ha egy igaz ember megjelenik
és észreveszik működését, először meg akarják téveszteni, aztán zsarolni, majd
megfélemlíteni, hogy aztán börtönbe juttassák, megkínozzák és arra kényszerítsék, hogy
vonja vissza elveit, állításait és mondja, hogy azt rosszul hitte, rosszul gondolta. Ez volt
minden próféta, sőt Krisztus sorsa is.
A mai ember megkezdte a szent íratok kiforgatását. Azt állítják, hogy az Úr maga
kérte Júdást az árulásra. Minden tanítványának meg volt a maga gyarló természete. Júdás
gazdag, föníciai kereskedő család sarja volt. A későbbiekben elszegényedtek, de
Júdásban véghetetlen erővel élt a vágy, hogy amit elvesztett, hogy ami nincs már, az újra
legyen. Az Úr tisztában volt Júdás természetével, tudta, hogy milyen nagy próba Júdás
számára az a rábízott pénz, amiből szükségleteiket fedezték, ha nem kaptak valahol
ingyen szállást, vagy ha nem kínálta meg őket egy jó-szándékú ember eledellel. Három és
fél éven keresztül gyötörte Júdást a kísértés: nála az erszény, mikor lesz ott az alkalom,
hogy vágyának indíttatására, elvegye ami nem az övé. Júdásnak volt néhány álmatlan
éjszakája is, mielőtt elment az írástudókhoz, a farizeusokhoz. A felkínált harminc
ezüstpénz hihetetlen értéknek tűnt előtte!
Ezért hatott a kísértő Júdásra is. Dehogy kérte őt az Úr, hogy árulja el őt, sőt
figyelmeztette és így még visszafordulhatott volna, mikor azt mondta tanítványainak az
utolsó vacsorán: „Bizony mondom nektek, egyiketek elárul engem.” És miután
tanítványai sorra kérdezték: „Csak nem én Uram? Júdás is megkérdezi: csak nem én
Mester? De te vagy” - felelte az Úr. Az Úr látta, mennyire készen áll szándéka
végrahajtására, mennyire felzaklatott, alig várja a pillanatot, hogy mikor tud kisurranni
észrevétlenül. És nem ébredt Júdás, mert amikor az ember bűnt akar elkövetni, a bűn édes
kábulatában csak azt érzi, most szerezhető meg az, amire vágyik.
Egy ember sem születik Isten kegyelméből e világra azért, hogy a rosszat
cselekedje. Tehát ilyen nincs, hogy egy ember azért születik, hogy gyilkos legyen, hogy
bűnt kövessen el. Még akkor sem, ha így a másik valamikor ellene elkövetett karmáját
beteljesítené. A gondviselés erre mindig megtalálja a megfelelő lelkeket, kikkel
összehozza azt, akinek ebben az életében fizetnie kell.
A lélek azért lesz emberré, hogy itt a földön öntudatosan élje életét. Itt keressen,
kutasson és jöjjön rá isteni származására, hogy miért él, mi az élete célja, a feladata, mit
kell megvalósítania, mi a fontos, mi a kevésbé fontos és mi a lényegtelen. A testi élet
befejezése után, a léleknek a szellemvilágban is öntudatra kell ébrednie, hogy képes
legyen átvizsgálni életének hetven, nyolcvan, vagy kilencven esztendejét, amit a földön
töltött. Mérlegelnie kell, hogy mennyi jót vagy rosszat tett. A szellemvilágban az ember
azt aratja, amit földi életével vetett. Aki búzát vet, az búzát arat, aki konkolyt vet, az
konkolyt arat. Aki elárulta az igazságot, az árulója marad annak egy örökkévalóságra,
miként Júdás neve is örökre eggyé lett az árulással.
Érdekes, amikor fizikailag megvakul az ember, akkor mindent elkövet, hogy
visszanyerje látását, de amikor szellemileg vak, már kevésbé van azon, hogy a szellemi
vakságát okozó hályogtól megszabaduljon. Jobb neki a sötétség. Az Úr szavaival: "az
emberek jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot."
Az ember saját magát veri meg szellemi sötétséggel, mivel hisz a babonáknak, hisz
a hazugságnak és elveti az isteni lényeget. Az evangéliumi spiritizmust is összekeveri a
babonával és meg van győződve, hogy gyenge, pislákoló hitével az igazságnak nemcsak

252
várományosa, hanem birtokosa is. Megkötözi magát a dogmákkal, és nem lehet
eltántorítani téves felfogásától; például nem képes felfogni, hogy Mária nem lehetett Isten
anyja, mert Isten öröktől fogva van, ő a kezdet és a vég, tehát neki nem lehet anyja. De
sok mindent nem lehet megmagyarázni az embernek, mert nem hajlandó odafigyelni a
valóságra, az igazságra, a lényegre.
Akik a mi Urunk, a Jézus Krisztus igazságát megváltoztatják, akik az Írásokat
kiforgatják, jaj azoknak testvéreim! Eleven parazsat gyűjtenek fejükre, és az ő tűzük ki
nem alszik, az ő férgük meg nem hal, mert Isten beszéde, Isten igazsága, Isten
kijelentései, a mi Urunk és a Jézus Krisztus tanításai ellen vétettek. Ezzel a kicsiket
megtévesztették, a bizonytalankodókat még jobban elbizonytalanították, a kishitűek
kevéske hitét is elvették, így ezeknek nincs mire támaszkodni, nincs akibe
kapaszkodhatnának a nehézségek idején.

A teste szerint mindenki meghal, aki él. A feltámadás mindenki számára biztos, aki
vágyódik a lélek életére. Akik nem hisznek a feltámadásban, azok nem is vágyódnak
lelkük életére, és csak a földi élet kívánatos nekik. Ezt kívánják, amennyire csak lehet,
meghosszabbítani. Meghalnak ők is testileg, de ha lelküknek nincs élete - örökké a
halálban marad, habár a föltámadás egyszer nekik is biztos lesz. Aki lelke életét keresi, és
törekszik rá, az biztos lehet hogy a testi halál után az örök életre talál. A földi
árnyékvilági élet múlandó, véges, viszont az árnyék nélküli világban a lélek élete örök,
ott nincs vég, csak állapotok. Üdvözítőnk határozottan megkülönbözteti az anyagi és a
szellemi ember lelkének szellemvilági állapotait. Az előbbi szellemi szempontból halott,
a második, pedig élő. Ez azt jelenti, hogy az anyagi ember lelke a szellemvilágban
használhatatlan, tehetetlen, mint egy tetszhalott, a szellemi emberé pedig tevékeny és
sokféle hasznos munkát végez a fejletlen lelkek felemelésében, segítésében, tanításában.
Jézus Krisztus feltámadása állandó problémája az embereknek. Egyrészt mert
kételkedni akarnak benne, másrészt, mert a "test" föltámadását akarják belőle levezetni.
Azt hiszik ugyanis, hogy Jézus harmadnap szintén testben támadt föl. Még nem világos
előttük, hogy Jézus csak azért lett látható előttük, hogy őket a hitre segítse. Látni viszont
mindig a SZELLEMI-TESTET LÁTTÁK, amely szellemi szemeiknek látható lett.
Kereszthalála által földi testének minden szubsztanciája átszellemült. Tehát az "ember"
Jézus szellem-ruhában volt, amikor láthatóan a tanítványok elé lépett. Mivel mi még
fejletlen és tökéletlen szellemek vagyunk hús-testünk a halál után elenyészik, és
szubsztanciái újabb formákat elevenítenek meg a természet körforgásában, mert még a
fejlődés kezdetén állnak.

Péter apostol szelleme Antal médium által "Márk evangéliumának szellemi

magyarázatában egy helyen ezeket mondja:
"Mi régi tanítványok, akik Krisztussal éltünk, állandóan általa vezettettünk és
tudtuk, hogy ki mozgat és vezet bennünket, ennek dacára soha sem merészkedtünk azt
mondani, hogy csalhatatlanok vagyunk! Mert emberek valánk s dacára
önfeláldozásunknak, még mindig volt egy kis önakaratunk. Az ember akarata pedig
mindenkor bűnös, mert az ő akaratával soha valóban igazat nem művelhet, amíg ember.
Azért nagyon merész dolog, ha valaki más emberekkel szemben csalhatatlannak
állítja be magát, s ezen kijelentéséért súlyos felelősséggel is tartozik. De eme képzelt
hatalmi tökélynek hirdetése nagy gyengeségnek is a jele. Jele annak, hogy egy nagy
misztérium, mellyel a világot oly soká hitegették, lejárta magát és haldoklik; minthogy

253
azonban ennek még a gyanúját is el akarják hárítani, tehát új megtévesztéshez nyúlnak s
nagy lármát csapnak. (Itt a pápai tévedhetetlenség rendeletbe iktatására utal.)
Így teszi minden hamis dolog önmagát tönkre, és amikor erőszakkal fel akar
egyenesedni, saját pusztulásán dolgozik! Azért hangoztattam előttetek, ti új tanítványok,
olyan nyomatékosan az Úr régi szavát: Ne akarjatok több lenni, mint a ti mesteretek,
Jézus. Ne erőszakoljatok életre egy mesterkélt kereszténységet; azt úgysem tudnátok
tartósan életben tartani, mert mindennek el kell halni, ami embertől való; hanem legyetek
Mestereteknek, Jézusnak, igaz tanítványai, aki önmagától semmit sem alkotott, hanem
engedte Általa a mindenható Atyát alkotni. Azért múlik el ég és föld hamarább, mint az ő
igéi!
Minden, amit az igazi jézusi kereszténységhez az emberek hozzátettek s rajta
átalakítottak, el fog múlni; csak a tannak szelleme marad fenn örökre, mert az Istentől
való! És az az ember, aki valamely isteni művet emberi erőszakkal akarna véghezvinni,
gonosztevővé válnék s ezen erőszak közepette neki magának kellene elpusztulnia! Az
emberek tapasztalták ezt, mert mindez megtörtént már a földön.
Mindazok, kik így tettek és tesznek gonosztevők lettek és gonosztevők lesznek,
mert nincs igazság, nincs szeretet bennük s nincsen békéjük. Antikrisztusok ők, akiknek
Krisztus művében semmi részük nincsen! És ha előállnak, s azt mondják, hogy Krisztus
nevében ezt meg azt tették, Krisztus azt feleli nekik: „Nem ismerlek titeket; távozzatok
tőlem, ti gonosztevők!"
Az ember bölcsessége - balgatagság! Az ember csak véli, de nem tudja, hogy
szándéka igazán jó és alkalmas-e arra, hogy idővel jó gyümölcsöt teremjen. Azt hiszi,
hogy van ereje művének véghezvitelére, s íme alig fogott hozzá, máris akadályokba
ütközik, melyeket aztán le akarva győzni, elveszíti a szeretetet. Haraggal és gyűlölettel
küzd azok ellen, kik munkájában zavarják; ellenségeskedés és békétlenség lesz a
következménye, és a mű telítve van gonosz méreggel!
S ne higgyétek azt, amit mi, régi tanítványok hittünk: "Ha a fény elveszett, minden
elveszett!" Az evangélium hirdeti nektek, hogy éppen a fényre következett sötétség
támasztotta fel a hitet. Az emberi ész ma élesebb, mint akkor volt, de az emberi
csökönyösség ugyanaz maradt! Sőt éppen az élesebb ész oka a nagyobb
csökönyösségnek, mert nem vagyunk olyanok mint a kis gyermekek. Ha azonban a
sötétség el fog jönni és ti, kedves tanítványok, azt vélitek, hogy a csata elveszett, meg
fogtok győződni róla, hogy csak akkor lesz még igazán megnyerve! Mert a sötétség
csodálatos eszköze annak, hogy a legcsökönyösebb embert is a hitre vezesse, a
legbátrabbat és legvitézebbet is megremegtesse és a legmegátalkodottabbat is könnyekre
fakassza!
Bizony, bizony, szomorúan áll a dolga az olyan embernek, aki önmagát nem akarja
megismerni; aki nem akarja lelkiismeretének javító hangját meghallani és azokat a
következményeket kiszámítani, amelyek rossz életmódjából származnak!
Ha a világ nagy mezőjét áttekintjük, akkor láthatjuk, hogy mennyire tele van a világ
gyommal (rosszal), és hogy mennyire kell szenvedniük ennek a gyomnak nyomása alatt a
szegény elnyomott isteni ültetvényeknek. Minél inkább engednek ezen gyom
nyomásának, s minél inkább meghunyászkodnak alatta, annál inkább elnyomatnak általa.
Isten ezt megengedte; látta az ő növényeinek szenvedését s engedte őket elnyomatni is;
de agyonnyomatni nem engedi őket. A föld színéről teljesen eltűnniük nem szabad, mert
a föld arra teremtetett, hogy isteni növényeket és nem hogy örökké gyomot teremjen.
Azért kell időről-időre aratni és rostálni azzal a nagy rostával, melyet az igazság
szellemei és az ő szolgáik, a büntetés szellemei kezelnek. Azért ismétlem az Úr régi

254
szavát, hogy tudja meg minden ember: hogy az Örökkévalónak elhatározott akarata a
gyomnak kiirtása! Már pedig hol nincsen gyom ezen a világon? Nincs a földön olyan
intézmény, amelyet el ne lepett volna! Az Úr már régen látja kertjében a gyomot s már
régen részvétteljesen kérdi az Atyát: nem kellene-e gyomlálni? De az Atya nem adta meg
hozzá az engedelmet, mert a rosszal együtt a jó növények is kitépethettek volna, még
mielőtt megértek volna, és mert Isten úgy akarja, hogy aratás előtt minden megérjék, a jó
növény éppen úgy, mint a gyom; az első, hogy megőriztessék, az utóbbi, hogy
elégettessék.
A föld már eddig is sok aratási éven ment keresztül és még sokon fog átmenni,
amíg a gyomtól teljesen megszabadul! Minden napon van aratás, kedves emberek;
mindennap kiküldi aratóit a Mindenható, hogy az egyeseket arassák le. De hosszabb
időközökben vannak nagy aratások is, amikor sok-sok arató működik egyszerre és sok-
sok érett kalászt aratnak le és tiszta mezőt kell teremteni utánuk az új állapotok új
művelésére.
Figyeljétek csak meg, oh emberek, a ti világotoknak állapotait! Lássátok meg a
rossznak túltengését s kénytelenek lesztek magatok ezt mondani: valóban a rossz elérte
tetőpontját s megérett a tűzre! Vártok, oh emberek, egy ítéletnapra? Az általános ítéletre?
Én azt mondom nektek: Nézzetek magatok körül s lássátok meg, hogy az a nap, és az az
Ítélet mennyire szükségessé lett! Nem tudván segélyt és menekülést találni, csodát
vártok. Nézzetek magatok körül, oh emberek, mert a csoda már közel van hozzátok! Az
emberek kívánják és mégis reszketnek ettől a csodától, mert erősebb, mint ők; érzik, hogy
a csodában emberfeletti erő lakozik és csak akkorra kívánják, ha már az emberi erő
képtelen a rossznak a világból való eltávolítására.
A csoda, amely egy éjszakán át fog létrejönni, nem hirtelen való, hanem általatok
már régen (szellemi síkon) előkészített csodaként fog megjelenni a világban!"

Ugyancsak ebben a szellemi magyarázatban Péter szelleme kitér az utolsó kenet

szellemi jelentőségére is :
"Az emberek egy különös hitet eszeltek ki maguknak - s azzal akarnak üdvözülni?!
Sőt mi több, talán még a mennybe is akarnak vele jutni?! Pedig milyen sok anyagcserén
(inkarnáción) kell még addig keresztülmenniük! Erre nem gondoltak, mikor maguknak
azt a könnyű hitet kieszelték! Némelyek még könnyítettek is a dolgon; - azt vélik, hogyha
halálos ágyukon a lelkésznek fülébe meggyónják bűneiket, s feloldozást és utolsó kenetet
kapnak tőle, egyenesen a mennybe kell jutniuk, nem lévén többé bűnük, mert hiszen a
lelkész levette s nincs több szenny rajtuk, mert a lelkész a szentelt olajjal lemosta róluk.
De van ám anyag, sok olyan anyag rajtuk (anyaghoz kötöttség), amire senki sem
gondolt, az anyaggal pedig nem lehet a mennybe menni! Ha erre még életükben
gondoltak volna, akkor, amikor még munkaképesek voltak, világossá lett volna előttük,
hogy mily nehéz az anyag és hogy mennyire földre húz a súlya. Annak azonban, aki a
mennybe akar jutni, nem szabad anyagi súlyának lenni.
Az oda fel való utazásában minden súlyát el kellett veszítenie, mert a mennyben
csak az erőt mérlegelik, - az anyag csak a földön és az alsóbbrendű világokban számít.
Valamiképpen pedig a földön csak az számít, ami anyagilag mérhető, épp úgy a
mennyben csak az érvényes, aminek erőbeli (lelki) értéke van. Menny és föld ellentétek,
egészen különböző mértékeiknek is kell tehát lenniük. 
Azért van az, hogy mindazok, akik már a földön hozzáfognak ahhoz, hogy
elkészüljenek a menny számára, jelentéktelen, a világ mérlegén semmit sem nyomó
emberek; az emberek azt mondják róluk: „ezek nem nyomnak semmit a latban". Súlyuk

255
ugyanis csak a nehezeknek van; - ezek a nagyok, a súlyosak a földön; a többiek nem
számítanak; egyszerűen nem is vesznek tudomást róluk!
El fog majd jönni az ideje annak s meghozza azt a tanulságot, hogy ezekkel is
számolni kell; ezeket a súlytalanokat is meg kell kérdezni, nekik pedig felelniük fog
kelleni és el kell mondaniuk azt, amit tudnak. És bizony ha ezek tudásukat
nyilvánosságra hozzák, a modern tudománynak nagy része össze fog omlani a
jelentéktelen, súlytalan emberek kijelentésének erejétől. Ez a tanulság már elhatároztatott
és ez az idő már közel van!”

A mágikus erők kifejlesztésével és az önsanyargatással, amit hindu fakírok, jógik

végeznek, magasabb szférákat elérni nem lehet. Bár az anyagi test fölötti hatalmat elérik
rengeteg gyakorlással és munkával, a harmadik szféra fölé nem tudnak felemelkedni,
mert lelküket nem fejlesztették kellő képpen. A mesterségesen előidézett testi
érzéketlenség nem viszi előbbre e lélek fejlődését. A léleknek szüksége van a
fejlődéséhez a sokoldalú érzelmi és értelmi hatásokra, megtapasztalásokra, hogy
harmonikusan fejlődhessen. Az önsanyargatók és aszkéták ellenben életmódjukkal
megvonják a lélektől ezeket a sokoldalú hatásokat.
Ezek a hatások lehetővé teszik, hogy a jó és rossz sokféle árnyalata elkülönülhessen
egymástól, a sokoldalú tapasztalattal a lélek bölcsebbé válhasson. A szellemvilág szerint
sokkal értékesebb, gazdagabb szellemi szempontból egy egyszerű családos,
sokgyermekes becsületes, jóravaló ember élete, mint egy barlanglakó magányos aszkétáé
vagy fakiré, aki évekig imádkozik és meditál.
Az emberi szellemnek szüksége van arra, hogy újra és újra visszatérjen a földre és
tanuljon, tapasztaljon. Ez nagyon sok leszületést jelent, ezért a természettörvény
fajfenntartási ösztöne valósággal kényszeríti az emberiséget, hogy tegyen eleget a
törvénynek, adjon lehetőséget a leszületni vágyó lelkeknek. Az aszkéták és a cölibátust
fogadók kivonják önös célból magukat ez alól a törvény alól, pedig testük ösztönösen
kivánja és akarja, tehát magatartásukkal a törvény ellen vétenek, mint azok is, akik a
fogamzásgátlás valamelyik módszerét alkalmazzák.

31. fejezet

Rendkívüli pszihikus képességek

A tisztánlátás és hallás, a tudatos testelhagyás és asztrálutazás, valamint a telepátia,

olyan képességei az embernek, melyek mindenki számára természetszerint adottak, de
kibontakozásuk függ a lélek fejlődési szintjétől. Ahhoz, hogy tudatosságom az asztrális, a
mentális, esetleg a felső mentális kauzális síkra emelhessem, és ott tevékenykedhessek,
rezgésszintemet bizony odáig fel kell emelnem, nem csak felugrándozva, hanem stabilan.
Ugyancsak ide tartozik minden féle mágikus képesség, az elemek uralása, például a
lebegés és a vízen járás, a teleportáció, a materializálás, a bilokáció, amikor valaki két
helyen is megnyilvánul egyszerre, és minden más pszihikus képesség. A medialitás, azaz

256
a kommunikáció a szellemvilággal vagy csatornázás, a prófétálás, amely már a medialitás
magasabb foka, amikor bizonyos szintű hozzáférés alakul ki az Akasha Krónikával, a
"mindentudás" különböző fokozatai szintén pszihikus képességek.
Ezeket lehet tanulni és gyakorolni, néha jelentős eredmények is mutatkozhatnak, de
a szellemvilági tanítók óvnak ezektől az okkult fejlesztő gyakorlatoktól. Nem ajánlatos
játszadozni velük, mert ez olyan mint a palackba zárt szellem története, ha a lélek még
nincs kellően kifejlődve, nem tud uralkodni a képességek révén megjelenő eredményeken
és azok tönkretehetik az életét, esetleg az őrületbe kergetik. Például a kundalini
gyökérenergiák időelőtti felébresztése maradandó károsodásokat vagy halált is okozhat.
A mediális képesség erőltetett gyakorlása, amikor még a lélek tisztasága hiányzik, olyan
csatornázást eredményez, amelyen a szellemvilág söpredéke nyilvánítja ki magát.
Ilyenkor gyakran szereznek olyan megszállókat, akik életük végéig megkeseríthetik
mindennapjaikat.
Tehát amikor a szellem elérte azt a fejlődési szintet, ahol képes uralni a pszihikus
képességeit, leszületéskor meg is kapja őket, de ők, akárcsak a fehér hollók, az emberek
között alig vehetők észre. Ők nem szemfényvesztők, nincs bennük hiúság, nem
kérkednek képességeikkel, mert tudják, hogy a sötét erők valósággal vadásznak rájuk.
Látszatra szürke kis emberekként élik életüket és pszihikus képességeik szinte
láthatatlanok, észrevétlenek még a közvetlen környezetük számára is.
Itt érdekességként megemlítem, hogy az alkimiával, mágiával és misztikával
foglalkozó tanulók, a magoncok egyik legkeményebb próbatétele a Kylkhor
megteremtése. Ez egy olyan elementál-lénység, amelyet hosszantartó és megfeszített
képzelettel és akaraterővel materializál a magonc. A létrehozott lény intelligens, önálló
akarata és személyisége van és ha akarata felülkerekedik alkotójával szemben, azt meg is
ölheti. Tehát itt is az bizonyosul, hogy időnek előtte nem szabad a pszihikus
képességekkel játszani, mert az életünkbe kerülhet.
Az emberiség tudatszintjének mostani ugrásszerű megemelkedése rövidesen mind
nagyobb és nagyobb számban tehetné lehetővé ezen pszihikus képességek megjelenését
és ez kötelezően be is következhetne, ha a sátáni elv hagyná, de nem hagyja. Tisztában
vannak a sötét erők is, mi történhetne, ha minden szűkebb közösségben megjelenne egy-
két tisztánlátó, aki látja és felismeri őket, pedig jól beszivárogtak és befészkelték magukat
a "jók" közé, mert így a leghatékonyabb a bomlasztó munkájuk.
Ők is kutattak és keresték a számukra megfelelő megoldást és meg is találták, ezzel
egyszerre két legyet is ütöttek egy csapásra. A fluros fogpaszta bevezetésével az egyik
leghatékonyabb mérget juttatják be az emberi szervezetbe nap mint nap. A fluór
elsősorban az endokrin (mirígy) rendszert támadja meg, amely a test működésének
legmagasabb elvű vezérlő rendszere, tőle függ minden, ezért legyengülésével az emberek
megbetegedési valószínűsége a csillagokig szökött. Másrészt viszont az agyalapi és a
tobozmirigy állapotának a romlása lehetetlenné teszi a pszihikus képességek
megjelenését.
Jézus Urunk az Ő tiszta erőivel valamennyi pszihikus képességet uralta. Ha
figyelmesen elolvassátok az evangéliumokat, azt tapasztalhatjátok, hogy tanításai során
valamennyit gyakorolta és be is mutatta legalább egyszer a tanítványainak. Soha nem
kérkedésből, hiúságból és nyilvános hatáskeltésből tette, csak élt velük, ha a helyzet úgy
alakult. Imái beszédek voltak valóban az Atyával, mert ilyenkor Jézus rezgésszintjét
képes volt a kauzális sík fölé emelni. Amikor valakivel beszélt látta annak felsőbb énjét, a
legapróbb részletekig látta szellemi bukását, emelkedésének részleteit, erősségeit,
gyengéit, tehát múltját, jelenét és jövőjét. Sorolhatnánk a mágikus képességeket,

257
melyeket kinyilvánított ténykedése során, de ezeket bárki felismerheti, ha az
evangéliumokat elolvassa.
A pszihikus képességeket illetően elég kevés anyaghoz jutottam hozzá, amelyeket
ismereteitek gyarapításához felhasználhatnék, de nem is ez a könyv eredeti célja, ezért,
mivel a médiumitásról és a prófétákról külön fejezetet állítottam össze, csak a tisztánlátás
és a materializálás témáját mutatom be részletesebben.

Tisztánlátás

A tisztánlátás képessége, mint az emberiség öröksége minden egyes emberben

látensen megvan, és azok, akikben már megnyilatkozik, egyszerűen kissé előttünk járnak
ebben az egy sajátosságban a többiekhez képest. A fény és a hang is rezgések és
végtelenül nagy frekvenciatartományban mozoghatnak. Ezekből a fizikai szem és fül,
csak egy végtelenül pici tartományt érzékel. Lehetséges fejleszteni ezt az érzékelést, de
adott is lehet születéstől fogva, hogy magasabb rezgéstartományokban is működjön.
Az átlagember tudatossága a fizikai testre korlátozódik, de ha tudatosságát fel tudja
emelni az éteri, asztrál, vagy akár a mentális szintre, az érzékelést abban a testben végzi,
amelyben éppen tudatossága van. A felsőbb rezgésű asztráltestünk érzékelése nincs külön
szervekhez kötve, mondhatni a test minden pontja érzékel mindent, tehát gömbszerűen
egyszerre mindent láthat maga körül, fölött és alatt. Az érzékelés hatékonysága a toboz
mirigy fejlettségétől függ és lényeges, ugrásszerű növekedés tapasztalható a kígyótűz
(kundalini) felébresztésével.
A mentális sík látása egészen más törvények szerint működik, mivel ebben az
esetben már nem beszélhetünk külön érzékekről, mint látás és hallás, hanem inkább
feltételeznünk kell egy általános érzéket. Ha bármilyen tárgy észlelési körébe kerül, azt
azonnal és teljesen megérti, mondhatni, látja, hallja és érzi azt, és mindent tud, ami
tudható arról, egyetlen pillanatnyi művelet által.
Az éterikus látás megjelenésekor, azt tapasztalja a látó, hogy a szilárd anyagok
csaknem átlátszóvá válnak. Képes akár egy téglafalon keresztüllátni, mert a téglafal
állaga nem látszik sűrűbbnek, mint egy lágy ködé. Pontosan le tudja írni egy zárt doboz
tartalmát, vagy elolvasni egy lezárt levelet. Ha a képesség tökéletesen kifejlesztett, akkor
teljesen irányítása alatt áll, és akkor tetszés szerint állhat a szokásos látásmódról az
éterire, pusztán szeme fókuszának változtatásával. A szilárd talaj, amelyen az ember jár,
bizonyos fokig áttetszővé válik számára, úgyhogy képes lefelé egy jelentős mélységig
lelátni, amennyire képesek vagyunk lelátni eléggé tiszta vízben. Az emberek és állatok
testei átlátszók számára, úgyhogy megfigyelheti a különböző belső szervek működését, és
bizonyos mértékig megállapíthatja betegségeiket.
A kiterjedt látás lehetővé teszi számára, hogy észlelje az elementális vagy egyéb
teremtmények különféle osztályait, akiknek testei a sűrűbb éterikus anyagból állnak.
Ebbe az osztályba tartozik szinte valamennyi tündér, gnóm és manó. A
természetszellemek óriási birodalma főleg asztrális birodalom, de van egy jelentős
ágazata, amelyik a fizikai sík éterikus részéhez tartozik. Egy másik tény a színérzékelés
kiterjedése. Képessé válik néhány teljesen új szín látására.
Az asztrális látás nagyban különbözik az éterikustól. Például, ha felváltva, mindkét
látással néznél egy emberre, mindkét esetben látnád a kabátja hátán levő gombokat, csak
ha éterikus látással néznéd, akkor azokat rajta keresztül látnád, de ha asztrális látással
néznéd, nemcsak így látnád, hanem úgy is, mintha az ember mögött állnál. Ha éterikusan
néznél egy fakockát, mindegyik oldalán felirattal, olyan lenne, mintha a kocka üveg

258
lenne, úgyhogy átlátnál rajta, és visszafelé látnád a feliratot a túloldalon, míg a jobb- és
baloldalon egyáltalán nem lenne számodra világos, hacsak nem mozdulsz el, mivel
oldalvást látod. Ha azonban asztrálisan nézed, minden oldalát egyszerre látod, és mindent
a helyes módon, mintha az egész kocka ki lenne terítve előtted, és belsejének minden
részecskéjét is látnád, nem a többin keresztül, hanem mindent kiterítve. Nézhetnéd másik
irányból is, derékszögekből minden irányban, amit csak ismerünk.
Az ember mindent teljesen új szempontból lát, teljesen kívülről nézve bármit, amit
valaha elképzelt volna. A legcsekélyebb nehézség sem merül fel többé egy csukott
könyvben bármelyik oldal elolvasása során, mivel most nem az összes többi, előtte vagy
utána levő oldalon keresztül nézi, hanem egyenesen azt nézi, mintha csak az lenne az
egyetlen látnivaló oldal. Egy fal vastagsága, vagy a közbülső falak száma a megfigyelő és
a tárgy között jelentős különbséget okoz az éterikus látás tisztaságában, míg semmilyen
különbséget nem okoz az asztrális látás számára, mivel az asztrális síkon nem lépnek a
megfigyelő és a tárgy közé.
Minden szilárd test belsejében minden pont teljesen nyitott a látnok tekintete előtt, ő
minden tárgynak nemcsak a belsejét, valamint külsejét látja, hanem asztrális ellentétpárját
és emellett az asztrális auráját. Az asztrál látásmód megmutatja növények és állatok
auráját, az utóbbi esetben vágyaikat és érzéseiket, bármilyen gondolatuk legyen is, azok
nyíltan megmutatkoznak szeme előtt. Emberi lényekkel foglalkozva képes lesz látni az
aurát, egészen az asztrális testig. Ha ránéz egy személyre, az asztrális aura foszforeszkáló
ködével körülvéve fogja látni őt, ragyogó színek minden fajtájának felvillanásával, a
színárnyalat és ragyogás állandó váltakozásával, ahogy a személy gondolatai és érzései
változnak. Az asztrális aura a látó számára nemcsak az adott pillanatban áthaladó érzelem
átmeneti eredményét mutatja meg, hanem színeinek elrendezése és aránya egy
viszonylagos nyugalmi állapotban jelzi tulajdonosának általános állapotát és jellemét.
A gondolat igazi otthona a mentális síkon van, és minden gondolat először ott
nyilvánul meg, mint a mentál-test rezgése. Ha azonban az egy önző gondolat, vagy
érzelemmel vagy vággyal kapcsolódott össze valamilyen módon, akkor azonnal leszáll az
asztrális síkra, és asztrális anyagú, látható formává válik. Így gyakorlatilag az átlag ember
egy asztrális látás előtt olyan, mint egy nyitott könyv.
Hatással lesz a látóra az elementálok látványa, amely örökké körülötte kavarog
gyakran fenyegetően. Megfigyeli majd a természetszellemek sokféle törzsét munka vagy
játék közben, néha képes lesz tanulmányozni egyre növekvő gyönyörűséggel az angyalok
ragyogó birodalmának néhány alacsonyabb rendje nagyszerű fejlődését.
Talán még ennél is jobban izgatják majd az asztrális világ emberi lakói, akiket két
nagy osztályra osztva talál majd; azokat, akiket élőknek nevezünk, és azokat a többieket,
akik határozottan még élőbbek, de akiket mi olyan ostobán halottaknak nevezünk
tévesen. Mivel nemcsak látja a halottakat, hanem beszélhet is velük, aminek ők gyakran
vehetik hasznát, adhat nekik tájékoztatást, iránymutatást, ami a felbecsülhetetlen értékű
számukra. Az az ember, aki teljes mértékben bírja ezt a képességet, sokféle módon lehet
élők és holtak segítségére.
Egy másik csodálatos eredmény, amit az asztrális tisztánlátás teljes élvezete az
ember elé tár, hogy többé már nincs megszakítás a tudatosságban. Ha éjjel lefekszik,
elhagyja fizikai testét, hogy az pihenjen, amire szüksége van, mialatt ő a sokkal
kényelmesebb asztrális hordozóban megy a dolgára. Reggel visszatér, újra belép fizikai
testébe, anélkül, hogy elveszítené tudatosságát vagy emlékezetét a két állapot között, így
képes élni, mondhatni, kettős életet, ami mégis egy, és hasznossá teheti magát az egész
idő alatt, ahelyett, hogy létezésének egyharmadát elveszítené, üres tudatlanságban.

259
 Egy másik különös erő, amelynek birtokában találhatja magát, a legparányibb
fizikai és asztrális részecske bármilyen kívánt méretre való nagyításának képessége, mint
egy mikroszkóp. Ennek segítségével a tudomány által feltételezett elméleti molekula és
atom látható és élő valósággá válnak a tanulmányozó számára. Hasonló módon a látás
kiterjedése hihetetlenül megnövelhető, mint távolbalátás. A látó akaratával változtathatja
a fókusz beállításával a látás módját.
A fent bemutatott képességek az egyszerű tiszán-látás “teljes” állapotát mutatták be,
a valóságban viszont szinte fehér holló számba vehető a tisztánlátók azon része, aki idáig
eljutott a fejlődésben. A nagy többség csak részleges tisztánlátó a képességek nagy
palettáját nyújtva, de ezzel most ne foglalkozzunk. Fontos, hogy tudjátok, milyen
magaslatokra juttathat el a szellemi fejlődés. Mindannyian birtokosai vagyunk ezeknek a
képességeknek, rejtve bennünk lappangnak. Idő előtti megjelenésük inkább átok mint
áldást jelenthet a lélek számára. Ez többnyire karmikus büntetés lehet, mert valamikor a
próbán visszaéltünk vele. Ezt vegyétek figyelmeztetésnek, ne erőltessétek a képesség
megszerzését, mert pokollá tehetitek általa az életeteket. Majd minden meglesz a maga
idejében, ha eljutunk a megfelelő fejlődési fokra.
A szellemi tanítások óvnak attól, hogy test és lélekölő gyakorlásokkal siettessük a
képességek kibontakozását, akárcsak a Kundalini felébresztését időnek előtte. Éljük az
életünket szerényen, türelmesen és alázattal és teljesedjünk ki a szeretetben, mert ez
százszor értékesebb mint az aszkétikus életmód. Bízzuk a Kegyelemre a képességek
dolgát, mert ha megértünk rá, megkapjuk a képességeket a szükséges erővel és
védelemmel együtt. Ez erkölcsi fejlődésünk követelménye kell legyen, ennek a foka dönti
el, mikor vagyunk készen, mikor bízhatnak ránk ilyen képességeket. Előtte
mindenképpen egy próbatételnek leszünk kitéve, valószínűleg kapunk egy részleges
érzékelési képességet és számtalan csábító lehetőséget, hogy saját hasznunkra
visszaéljünk vele.
A tisztánlátás térben már egy ritkább és nehezebb módja a látásnak. Az asztrális
látás ereje által, ha valaki teljességében birtokolja, gyakorlatilag bármit képes látni térben
ezen a világon, amit látni kíván. A legtitkosabb helyek felnyílnak tekintete előtt,
közbejött akadályok nem léteznek előtte. Ha az asztrális testben való mozgás képességét
is megkapja, gond nélkül elmehet bárhová, és láthat bármit, a bolygó korlátai között.
Többféle módja van a térbeni tisztánlátásnak. Asztrális áram segítségével is
működik a tisztánlátás. Lehetséges létrehozni az asztrális anyagban egy meghatározott
összekötő vonalat két helyszín között, ami úgy működik, mint egy távíróvezeték rezgések
továbbítására, aminek segítségével minden látható, ami a másik végén történik. Ez
előállítható energiaátvitellel az akaraterő által, vagy a tudatosság kauzál síkra emelésével
föntről lefele kényszerítő erő alkalmazásával. Természetesen erre csak a nagyon fejlett
lelkek képesek. Az első módszernek a hátránya, hogy a távíró vonal szétzilálódhat, sőt
egy eléggé erős asztrális áram, ami történetesen keresztezi, lerombolhatja ösvényét, de ha
az eredeti akaraterő kellően határozott, ennek eshetősége csak ritkán merülhet fel.
Megfigyelhető, hogy rendszerint ez esetben a látnok egyáltalán nem hagyja el
fizikai testét, nincs szó sem asztrális testének, sem az ő bármelyik részének kivetítéséről
afelé, amire látása irányul, egyszerűen készít magának egy ideiglenes asztrális
teleszkópot és el tudja mondani, mit lát megfigyelésének művelete alatt. Ez egy csőlátás
előnyeivel és hátrányaival. Mindent élesen látsz és hallasz ezen az asztrális teleszkópon,
de nem fókuszálhatsz másfele, nem tudsz közelebb hozni, vagy távolítani képeket. Ha
nem a megfelelő irányból látsz rá a célpontra, egy másik ilyen vonalat kell létrehozz,
megfelelő irányultsággal.

260
 Egy gondolati forma kivetítése által is létrejöhet a látás. Itt bizonyos fokú irányítást
követel meg a mentális síkon. A látó, fenntartott képzeletével egy élő gondolatformát,
elementált alkot és odaképzeli magát az adott helyszínre, amit látni akar. A
gondolatforma jelenik ott meg és együttérző rezgéssel tart fenn kapcsolatot a látóval és
neki tetszés szerint kivetíti a látnivalót. Ha valami megzavarja a kapcsolatot, az
megszakad és ha folytatni szeretné, új gondolatformát kell létrehoznia. Csaknem olyan
jól lát, mintha látna, ha ő maga állna gondolatformája helyén. Az alakok, amelyeket néz,
életnagyságúaknak és közelieknek tűnnek számára. Minthogy az ember tudatossága még
a fizikai testben van, képes hallani és beszélni, miközben képességét gyakorolja
Az asztrális testben történő utazás által is megvalósulhat a térben látás. Itt a
tisztánlátásnak egy teljesen új változatával találkozunk, ahol a látó tudatossága már nem
marad többé fizikai testében, hanem áthelyeződik arra a helyszínre, amelyet vizsgál.
Ebben az esetben az ember teste vagy alvó, vagy transzállapotban van, és az ember
szervei nem állnak rendelkezésre a látás alatt, úgyhogy a látottakról való minden
beszámolót és a részletekre való minden további rákérdezést el kell halasztani, amíg az
utazó visszatér erre a síkra. Másrészt a látás sokkal teljesebb és tökéletesebb; az ember
mindent hall és lát, ami előtte történik, és tetszés szerint, szabadon közlekedhet az
asztrális sík nagyon tág határai között.
Láthatja és tanulmányozhatja a síknak az összes többi lakóját, a szeme elé táruló
helyszíneken, mintegy képes részt venni társalgásban akarata szerint ezekkel az asztrális
lényekkel. Ha ráadásul megtanulja, hogyan materializálja magát, akkor képessé válik
távoli fizikai eseményeken vagy társalgásokban részt venni, és egy távollevő barátnak
megmutatni magát tetszése szerint. Az asztrális test használata által az ember egészen
szabadon és gyorsan tud bármilyen irányba mozogni, és gond nélkül képes megtalálni
egy térképen megjelölt bármilyen helyet, anélkül, hogy akár előzőleg ismerte volna a
helyet, vagy bármely tárgyat anélkül, hogy előzőleg kapcsolatot létesített volna vele.
Ugyancsak képes készséggel magasra emelkedni a levegőben, hogy egy madártávlatnyi
pillantást vessen az országra, amelyet szemlél.
Annak az embernek, aki teljes mértékben birtokolja a tisztánlátásnak ezt a negyedik
típusát, gond és költség nélkül látogathatja a Föld összes szép és nevezetes helyeit és
hozzáférhet a világ valamennyi könyvtárához. Mindenekfelett, csatlakozhat a láthatatlan
segítők seregéhez, valóban nagyszabású hasznos segítséget nyújtva. Megvannak a
veszélyei is, különösen a gyakorlatlanok számára, a különböző fajta gonosz lények miatti
veszély, akik megfélemlíthetik vagy bánthatják azokat, akik megengedik maguknak,
hogy elveszítsék bátorságukat, hogy bátran szembenézzenek velük.
A mentális testben történő utazás által – ez egyszerűen az utóbbi típusnak egy
magasabb rendű, mondhatni, dicsőbb formája. Az alkalmazott eszköz többé már nem az
asztrális test, hanem az elme-test, egy hordozó, ami a mentális síkhoz tartozik. Aki ebben
működik, hátrahagyja asztrális testét a fizikaival együtt, és ha bármi okból meg kívánja
mutatni magát az asztrális síkon, nem saját asztrális hordozójáért küld, hanem akaratának
egyszerű cselekményével materializál egyet átmeneti igénye szerint. Ha a tisztánlátó
bármit tud arról az emberről, akit keres, akkor nehézség nélkül meg fogja találni, mivel
minden embernek van egyfajta saját zenei akkordja (hangzata), ahogy nevezhetjük, ami
az ő kifejeződése, mint egészé. Ha a látó tudja, hogyan fogja fel és szólaltassa meg ezt az
akkordot, az rokonszenv-rezgés által nyomban felkelti annak az embernek a figyelmét,
bárhol is legyen, és azonnali választ fog kiváltani részéről. Az, hogy az illető élő vagy
éppen halott, nem okoz egyáltalán különbséget. Ha a keresett személy idegen a

261
keresőnek, akkor szüksége van valamire, egy személyes dologra, ami hozzá tartozott, és
amelyet áthat annak személyes magnetizmusa.
Más bolygókra való átjárás vagy annak részletesebb látása az eddig bemutatott
tisztánlátási rendszerek egyikével sem lehetséges, mert itt már egy megemelkedett
kozmikus tudatossági szint szükséges.
Tisztánlátást időben – azaz a múlt és a jövő olvasásának képességét – az összes
többi változathoz hasonlóan különféle emberek nagyon eltérő fokozatokban
birtokolhatják. A gyakorlott ember képes követni egy múltbeli drámát, visszafelé és előre
olyan kiterjedésben, ami kívánatosnak látszik. A távoli múlt részletes látása esetén a
történéseket a látók az akasha feljegyzésekben olvassák. Az asztrál látásmód ebben az
esetben nem kielégítő, mert csak torzult visszaverődéseket képes átadni, összefüggések és
folyamatosság nélkül.
A mentális látásnál egészen mások a körülmények. Ott teljes és pontos a feljegyzés,
és lehetetlen bármilyen hibát véteni elolvasásánál. A dolgok természetéből fakadóan
lehetetlen, hogy bármilyen beszámoló tökéletes legyen, mert az ott látottak és
tapasztaltak kilenc-tizede nem fejezhető ki fizikai szavakkal egyáltalán, ezért minden
kifejezés csak részleges lehet. A tisztánlátónak hosszú és alapos gyakorlásra van
szüksége, mielőtt pontosan le tudja írni alacsonyabb síkon, amit a magasabb síkon lát. A
legtökéletesebb kép is végtelen távol van a valóságban attól, hogy másolata legyen annak
a jelenségnek, amit ábrázol, a festmény semmit sem közvetíthet nekünk a tenger
morajából, a virágok illatából, a gyümölcs ízéből, a lerajzolt felszín puhaságából vagy
keménységéből.
Az egyszerű fejletlen mentális látás olyan, mintha kívülről néznél egy mozifilmet.
Gyakorlott látó esetében azonban egészen más a helyzet. Például, ha valaki látni akarja
Julius Caesar partraszállását Britanniában, akkor egy pillanat alatt úgy találja magát, mint
aki nem egy képet néz, hanem a tengerparton áll a légionáriusok között, körülötte
lejátszódik az egész jelenet, minden tekintetben pontosan úgy, mint ahogy látta volna, ha
ott állt volna életnagyságban azon az őszi reggelen, i.e. 55. évben. Mivel amit lát, az csak
egy visszatükröződés, a szereplők természetesen teljesen öntudatlanok felőle. A látó
irányítani tudja az előtte zajló dráma haladási sebességét, egy egész év eseményei
megismétlődhetnek előtte mindössze egy óra alatt, vagy bármelyik pillanatban le tudja
állítani az együttes mozgást, és bármelyik sajátos jelenetet ki tudja merevíteni, mint egy
képet, amilyen hosszan csak akarja.
Nemcsak lát, mintha jelen lett volna, hanem hall és ért mindent, amit azok az
emberek mondanak, tudatában van gondolataiknak és indítékaiknak, és a sok lehetőség
közül egyik legérdekesebb nyílik meg az előtt, aki megtanulta elolvasni a feljegyzéseket,
hogy tanulmányozhatja a régmúlt korok gondolkodását, nyelveit. Fölülvizsgálhatja
tetszés szerint a történelem bármely epizódját, úgy, hogy mindent lát, hall és megért.
Ha érdeklődése nyomán olyan jeleneteket tekint meg, amelyekben ő maga vett részt
egy korábbi születésében, visszavetheti magát az időben abba a régmúlt életébe, és
teljesen megtapasztalhatja újból annak a történelem előtti múltnak a gondolatait,
érzelmeit, örömeit és bánatait, de meg kell őriznie képességét, hogy akarata szerint
visszatérjen jelen személyiségébe.
Kétség sem fér ahhoz, hogy akármi történik most, az a múltban elindított okok
eredménye, így ami a jövőben fog történni, az olyan okok következménye, amelyek már
működésben vannak. Ha a tudatosságunkat a mentális síkra emeljük, sokkal messzebb
látjuk cselekedeteink következményeit. Nemcsak láthatjuk arról a síkról így teljes
mértékben minden cselekedet következményét, hanem azt is láthatjuk, hogy hol és

262
milyen módon lépnek közbe és módosítják más, látszólag vele semmilyen kapcsolatban
nem lévő cselekmények eredményei. Minden jelenleg akcióban levő ok következményei
világosan láthatók, és hogy a jövő, ahogy akkor lenne, ha teljesen új okok nem
merülnének fel, nyitva áll tekintetünk előtt.
Új okok természetesen felmerülnek, mivel az ember akarata szabad, de az
átlagemberek esetében szabad-akaratuk használata figyelemre méltó pontossággal előre
kiszámítható. Többnyire csak az élet bizonyos döntési "csomópontjain" van jelentősége a
szabad akaratnak. Előrehaladottabb ember esetében, aki már kezébe vette sorsának
irányítását, jövője még a mentális síkon sem láthatók, csak mint valószínűségek sorozata.
Valójában nem egy, hanem néhány jövő rajzolódik ki szemünk előtt annak szükségessége
nélkül, hogy képesek legyünk meghatározni, hogy melyik valósul meg közülük, önmagát
beteljesítve. A buddhikus-bölcsességi síkon valamilyen módon, ami itt lent teljesen
kifejthetetlen, a múlt, a jelen és a jövő ott valamennyien egyidejűleg léteznek.
A tisztánlátás kifejlesztésének tökéletesen biztos módja, teljes energiával rálépni a
morális és mentális fejlődés ösvényére, amelynek egyik szakaszán ez és más magasabb
képességek önként kezdenek megmutatkozni. Van még egy gyakorlat, amelyet
valamennyi vallás egyaránt ajánl, amelyet, ha óvatosan és tiszteletteljesen alkalmaznak,
semmilyen emberi lénynek nem ártanak, és amelyből a tisztánlátásnak egyik nagyon
tiszta típusa fejlődik ki némelykor; ez a meditáció gyakorlata.
A fizikai síkon kötelező magas erkölcsi normák, elvártak az asztrális és a mentális
síkokon is, hogy a tisztánlátó soha, semmilyen körülmények között ne használja azt a
képességet, amelyik tudástöbbletet ad számára, saját maga számára világi kedvezmények
elősegítésére, sőt bármilyen módon nyerészkedésre és hogy soha ne végezzen
„bemutatót”, azaz ne tegyen olyat, ami kétségbevonhatatlanul bizonyítja a kételkedőknek,
hogy ő olyasmivel rendelkezik ami nekik szokatlan képességnek tűnik. A megnövekedett
képesség nagyobb felelősséget jelent.

Materializáció és visszaalakulás

Az alábbiakban betekintést nyerünk a felemelkedett mesterek, a Bölcsesség

Mesterei és azok tanítványainak munkálkodásába. A szellemi fejlődés a tudatosság
fejlődése. Azon a szinten állunk a saját fejlődésünkkel, ahol éppen tudatosak vagyunk.
Mi, nagyon kevés kivétellel a fizikai szinten állunk. Amikor tudatosságunk igazán
fejlődni kezd, előbb az asztrális, majd a mentális, utána a kauzális síkon válik tudatossá,
tehát ott is tudatosan működhet. A Bölcsesség mesterei a kauzális feletti, bölcsességi
síkon tevékenykednek és számunkra szinte felfoghatatlan dolgokat tesznek az emberiség
fejlődésének érdekében. Ezek a meseterek nem inkarnálódott lények. Ha számunkra
láthatóan megnyilvánulnának, angyaloknak vagy fénylényeknek néznénk őket. Ha valaki
asztrál-utazása során, fejlettsége révén tudatos abban a világban és ha meg van benne a
vágy, hogy tevékenykedjen a jóért, az emberi lelkek megsegítéséért, felveheti vele a
kapcsolatot a mester. A hóna alá nyúl, segíti, tanítja és irányítja tudatos munkáját az
asztrál világban.
Nekik értelmetlen és erőpazarlás a tudatukkal az alacsonyabb síkokon
munkálkodni, erre valók a haladó tanítványok. Őket segítik és irányítják. Tudnotok kell,
hogy a lélek mikor kivetül a fizikai testéből, transzban vagy álmában, ha tudatos az
asztrális világban, ott pontosan olyan tudatosan tevékenykedik mint a fizikaiban és
minden emlékét lehozza a fizikai testbe is. Ugyanez érvényes a fentebbi síkok
tudatosságára is.

263
 A segítők esetében, akik materializációra is képesek, gyakran előfordul, hogy
nagyon veszélyes színtereken kell a mentési munkát elvégezni. Föltevődik a kérdés, ha a
materializált test vagy testrész mondjuk megsérül egy tűzben, van-e hatása a hátrahagyott
fizikai testre? A gyakorlat azt bizonyítja, hogy nincs ilyen káros következmény. Annak
belátásához, hogy ez miért van így, figyelembe kell vennünk, hogy a materializációnak
legalább három jól körülhatárolható változata van.
Van materializáció, amelyik nem látható fizikai szemmel, bár anyagi. Ilyen
jellegűek a láthatatlan kezek, amelyek oly gyakran átkarolnak valakit, vagy
megsimogatják arcát egy szeánszon. Ilyenek néha fizikai tárgyakat hordoznak a
levegőben vagy kopogtatnak az asztalon.
Van materializáció, amelyik, bár látható, nem anyagi, a szellem-alak, amelyen
keresztül az ember keze úgy hatol át, mint az üres levegőn keresztül. Néhány esetben ez a
változat nyilvánvalóan homályos és felfoghatatlan, míg más esetekben megjelenése
olyannyira teljesen normális, hogy tömörsége nem vonható kétségbe, amíg valaki meg
nem próbálja megragadni.
Van tökéletes materializáció, ami látható is és anyagi is, amelyik nemcsak viseli az
eltávozott barát külső megjelenését, hanem szívélyesen kezet is ráz a jól ismert öleléssel.
A segítő esetében mindig a leggondosabban ügyelnek arra, hogy több erő ne
kerüljön felhasználásra, mint amennyi feltétlenül szükséges valamilyen kívánt eredmény
eléréséhez. Néha csak a kar szilárd, hogy érintse, és testének többi része, habár
tökéletesen természetesnek látszik, jóval kevésbé tapintható, mint a keze. Van egy másik
megfontolandó dolog is. Ha teljes materializáció történik, akár élő, akár halott az alany,
bizonyos fajta fizikai anyagot kell összegyűjteni a cél érdekében. Egy spiritiszta
szeánszon a médium éterikus másának igénybevétele történik nagymértékben, néha még
fizikai testéé is, mivel feljegyeztek eseteket, amelyek során súlya jelentősen kevesebb
volt, mialatt ilyen jellegű megnyilvánulás történt.
Tehát ha elérhető egy médium, ez a materializálás legegyszerűbb módja. Így, ha
például a materializált test kezét krétával dörzsölik, a kréta ezután a médium kezén
található, mégha ő egész idő alatt gondosan egy fülkében van is bezárva, olyan
körülmények között, amelyek eleve kizárják bármilyen fondorlat gyanúját. Ha
megsebeznek egy materializált alakot, a sérülés a médium testének megfelelő részén
pontosan újra megjelenik.
A segítő esetében, aki talán több ezer kilométerre testétől végzi a munkáját, a saját
testéből elvonni a fluidikus anyagot a materializációhoz lehetetlen. Más testétől elvonni
annak szabad akarati engedélye nélkül még a legnemesebb cél érdekében is tilos. Ezen
felül, teljesen szükségtelen, mivel kéznél van a legkevésbé veszélyes módszer, amit a
segítők mindig alkalmaznak, ha materializáció látszik kívánatosnak, éspedig a környező
éterből, sőt fizikai levegőből való sűrítmény, olyan mennyiségű, amely feltétlenül
szükséges. Ez a fortély, habár kétségtelenül távol áll a szeánszon megnyilvánuló átlagos
lény képességétől, nem jelent nehézséget az okkult kémia tanulmányozójának.
A segítő esetében a fizikai testnek egy pontos újbóli előállítása történik valójában,
de ezt egy mentális törekvés hozza létre olyan anyagból, ami teljesen idegen azon test
számára, és többé már nem képes arra hatással lenni, ami a visszaalakulást illeti, mintha
csak az embernek egy közönséges márványszobra lenne. A lángokon való áthatolás, vagy
a magas ablakpárkányról való leesés sem rémíti meg a segítőt, és annak ellenére, hogy
materializálódott, képes minden kellemetlenség nélkül egy süllyedő hajóba lemenni.

264
 32. fejezet

Civilizációk, óriások

Sokat foglalkoztatott a gondolat, hogy miként és mikor jelent meg a rossz irányú,
önző gondolkodásmód a mi civilizációnk történelmében. Az ősi források egyöntetűen
állítják, hogy nem mindég volt az ember gondolkozásmódja ilyen érdekelvű, hazug és
önző. Lám a mai társadalomban is megtalálható minden árnyalat a jó és rossz között.
Sajnos az arányok nagyon eltolódtak a rossz irányába. Tehát mi történt a korszellemek
változása során?
Arról is tudomásunk van, hogy egy civilizáció egy bizonyos szellemlégió
fejlődéséhez kötődik. Egy adott civilizáció, például most a mienk, végigjár egy fejlődési
utat a földön, és amikor eljut egy olyan szintre, ahol már nem lehet tanulni többet, csak a
rossz hatalma erősödik meg annyira, hogy igazságtalanul szenvedteti a jót, ilyenkor már
nincs értelme tovább folytatni, a szellemvilág érvénybe lépteti a minősítési törvényt,
amely elvégzi a szellemek szétválasztódását. A szellemek elhagyják a földi iskolát és
mindenki besorolódik eredményei és rezgésszintje szerint. A Földanya ezek után
tűzözönnel, özönvízzel vagy földindulással megtisztul az emberiség által hátrahagyott
szennyeződésektől, majd beindul rajta a természetvilág élete. Felkészül arra, hogy a
következő szellemlégiót fogadja és egy újabb civilizáció otthona legyen.
Az új civilizáció egy félretett magcsoporttal kezdődik, aztán majd idővel az
elszaporodásuk és az elvándorlásuk lehetővé teszi, hogy minél több szellem ölthessen
testet. A magcsoport az előbbi civilizáció szellemileg kiválogatott példányiból áll, a jók
közül kiválasztottakból. Őket telepítik elsőként a földre, ők képviselik a leendő
civilizáció alap-génállományát, bár génmódosítások is lehetségesek.
A civilizációs ciklus négy korszakra van osztva az ősgnózis, a misztika szerint. Az
első az aranykor, ezt követi az ezüstkor, a rézkor és befejező része a vaskor. A
szellemlégió sokféle szellemből áll, mindegyik harmonizál rezgéseiben valamelyik
korral, ezért testetöltéseik a vonzás törvény hatására leginkább a megfelelő korban
történnek, viszont ez nem törvény. Az elvándorlások révén rengeteg kis szigettársadalom
alakul ki, amelyek nagy része egyáltalán nem érintkezik másokkal. Itt rengeteg lehetőség
áll a szellemvilág számára, hogy más és más korszellem hatása érvényesülhessen egy
ilyen szigetközösségben. Élhetnek itt-ott akár vaskori módon is. Minden esetre az
aranykorban az ő sajátságos arculata dominál a Földön.
Ahogyan szaporodik az emberiség létszáma, mind jobban kezdi belakni a földet. A
szigettársadalmak érintkezni kezdenek. Kialakul a kereskedelem és vele együtt az
érdekelvűség és az érték-felhalmozódás. Ez egy olyan haszonelvű gondolkozásmód
kialakulásához vezet, mely olyan mint a vírus, megront mindent, ami eddig szép, jó és
erkölcsös volt az emberiség számára. Jöttek a korszellemek, változtak a korok és mind
nagyobb tömegek, népek kapták meg a fertőzést. A szkítáknál, akiknél még éltek az
aranykori emlékek, ha lefokozódva is a hagyományaikban, tudott volt, hogy erőnek
erejével meg kell akadályozni minden Közel-keletről származó beszivárgást, mely olyan
mint a métely, mindent megrohaszt maga körül. Valójában az egész ismert történelmünk
egy hatalmas küzdelem, amelyben reménytelenül vívta a harcát a jó a rosszal, a jónak

265
ugyanis esélye sincs a rosszal szemben, hiszen mások az eszközei, más a lelki
beállítottsága. Ők mindég csak védekeztek, soha nem támadtak. Föltevődik a gondolat,
hogy a szkíták-húnok hatalmas tömegei miért nem söpörték és pusztították ki írmagostól
a számukra rosszat képviselő népeket. A válasz egyszerű és ez érvényes most is
nemzetünkre, mert nem vagyunk lelkileg képesek rá, nem vagyunk és nem is leszünk
olyanok, mint ők.
Tehát a következő civilizáció is eljut majd a vaskorba a maga fejlettségével, a maga
hibáival, hiányosságaival, technikájával. A Föld lakossága ott is megszaporodik, hogy
minél több szellem vehessen részt a végjátékban, majd nekik is lezárulnak a kapuk.
Megmérettetnek és besorolódnak ők is mint mi nemsokára. Nem marad utánuk csak por
és hamu és a Földanya újból megtisztítja magát, hogy fogadhassa a következő
szellemlégiót. Az ősi írásokban csak néhány ciklusról esik említés, de valójában
számtalan ciklus követi egymást már évmilliók óta a Földön, csak, akár az egyéni szellem
leszületése estén, kitörlődik az emlékezete a régieknek, hogy az emlékezet ne zavarja a
fejlődését.
A szellemlégiók, amelyek egy-egy civilizáció inkarnált népességét alkotják, nem
mindig azonos világlélek-feladattal végzik fejlődési ciklusukat és a légió szellemi
összetétele sem azonos. Tehát a civilizációk között számos eltérés lehetséges. Hogy két
példát említsek, egyik esetben például a mi helyzetünkben, egy végtag elvesztése
végleges, hacsak orvosilag vissza nem illesztik a levágott végtagot, viszont megfelelő
genetikai módosításokkal lehetséges a végtagok újra kinövése az étertest hologramja
alapján, akárcsak a gyík leszakadt farka, amint visszanő. A másik jellemző eset a testalkat
méreteinek különbözősége, úgy mint testmagasság, vagy a fej alakja, amely lehet kerek,
vagy csákány alakú.

Nagyon érdekelt mindég az óriások mesebeli, vagy mitikus léte. Erről nagyon kevés
konkrétumot lehet tudni, a mítoszoknak és a meséknek a mai ember nem ad sok hitelt. A
világhálón sok minden található, amelyek nagy része állítólag kamu, de sok olyan lelet is
előkerült, amely egyértelműen bizonyítja az óriások múltbeli létezését. Az a
meggyőződésem, hogy valamikor a történelem előtti időkben, talán közvetlen előttünk
létezett egy civilizáció, az óriás termetű emberek civilizációja, sőt valószínűleg létezett
több ilyen is a millió évek során.
Még nem találkoztam olyan könyvvel, amely valamely lényegeset mondott volna
az óriásokról, kivéve Durnvalo Melchizedek "Az élet virágának ősi titka" című kötetét,
melyben az egyiptomi Thoth közöl mediálisan egy néhány információt az ember szellemi
fejlődése és a testmagasság összefüggéséről. A könyvben megemlíti a hathorokat és a
bibliai Metatront, akik a legmagasabb fejlődési szinten voltak. Nyilvánvaló, hogy az
óriások, ha léteztek, akkor civilizációt alkottak a földön és egyáltalán nem olyanok
voltak, mint amilyeneknek beállítják a mai bugyuta filmekben. Amit itt leírok az
óriásokról, mindaz, ami leszűrődött bennem az eddigi kutakodásaim folyamán.
Thoth szerint a Földön öt teljesen különböző szint vagy életminőség létezik,
amelyeken minden emberi lénynek végig kell haladnia. Amikor elérkezünk az ötödik
szinthez, egy átalakuláson megyünk keresztül, amely az ismert élet minden lehetőségét
felülmúlja. Ez volna a normális fejlődési minta.
Ezen tudatszintek mindegyike sok olyan aspektussal bír, amely teljesen különbözik
a többiekétől. Először is, különböző kromoszómaszámok társulnak az egyes fejlődési
fokozatokhoz. Az emberi tudatosság első szintjéhez 42+2 kromoszóma tartozik; a
másodikhoz 44+2; a harmadikhoz 46+2; a negyedikhez 48+2; az ötödikhez pedig 50+2.

266
 Minden szintet meghatározott testmagasság jellemez. (Ez alighanem viccesen
hangzik azok számára, akik még nem hallottak erről.) Az első, 42+2 kromoszómát
tartalmazó lépcsőfokot a megközelítőleg 1,2 – 1,8 m közötti testmagasság jellemzi.
Ausztrália őslakói valamint Afrika éa Dél-Amerika bizonyos törzsei ebbe a kategóriába
tartoznak.
A 44+2 kromoszómával rendelkező második szint az, amelyet mi mondhatunk
magunkénak. Magasságunk 1,5 – 2,1 m között van, egy kevéssel magasabbak vagyunk
mint az előző csoport. A 46+2 kromoszómát tartalmazó szint megszakítja a valóságot
azáltal amit talán egységnek, vagy Krisztus-tudatnak nevezhetünk. E kategóriához
körülbelül 3 – 4,8 m közötti testmagasság járul. A negyedik szintet 9 – 10 m közötti
magasság jellemzi.
A legutolsó lépcsőfokban a tökéletes ember eléri a 15 – 18 m közötti magasságot és
52 kromoszómával rendelkezik. A kártyapaklik 52 lapja valószinüleg az emberi
lehetőségek csúcspontjára, az 52 kromoszómára utal. Metatron, a tökéletes ember –
amellyé válni fogunk – kék volt és 16,7 m magas.
Ezek szerint fény derül az óriások létezésének a titkára. Tehát az ember
átlagmagassága a tudatossági színt függvénye. Ha elfogadjuk hogy egy civilizációs ciklus
nagyjából megfelel egy eonnak, azaz egy precessziós nagy évnek, amely 25920 évnek
felel meg, ez azt jelenti, hogy itt a földi játszótéren ezen idő leteltével fokozatosan
lecserélődnek a játékosok. Más lélekcsalád csoportok következnek a színpadon az új
civilizációban. Közben a színpad kellékei is változnak, a Földanya minden játékhoz egy
annak tökéletesen megfelelő arculatot vesz fel, alkalmazkodik az új játékosok
korszelleméhez és tudatszintjéhez. Pontosabban azt tükrözi vissza hűségesen.
A mi szellemlégiónk, akik most még a porondon vagyunk, sok-sok lélekcsaláddal,
egyes források szerint 14, mások szerint viszont 60 milliárd lélekből áll, szóval jó sokan
vagyunk. A játék végén, minden egyes játékos lelkének tartalma a kollektív tudatot
gazdagítva, lehetővé válik egy kiértékelés. Ekkor hatályba lép a minősítési törvény,
amely nemcsak a szellemlégió egészét, de a lélekcsaládokat, sőt külön-külön minden
lelket besorol a végleges rezgésszintje szerint a neki megfelelő kategóriába. Ez egy
szétválasztódást eredményez. A fejlődés természetesen mindenki számára folyik tovább
egy új ciklusban, de különböző játéktereken a minősítési kategóriáknak megfelelően.
A minősítési törvény kategóriái a különböző tudatossági szinteket jelentik. Ezek
szerint a nagyon alacsony szintűek, akik az önzés és az anyagiasság rabjai egy olyan
világba lesznek irányítva, amely a hozzájuk hasonlók játéktere. Itt találkoznak más bukott
tanulókkal, olyanokkal mint ők és olyanokkal, akik egy alacsonyabb rendű iskolában
annyira jutottak, hogy elnyerték a jogot, hogy ezen a játszótéren tanulhassanak tovább.
Nyilvánvaló, hogy a bukottak rendelkeznek több tapasztalattal, nagyobb tudással és ők
veszik át a vezető szerepet ezeken a játszótereken és irányítják a fejlődést, természetesen
gyakran visszaélve helyzetükkel. Ezen a játszótéren is ugyanaz a testmagasság és
kromoszóma szám lesz jellemző mint a régi iskolájukban, amelyből kibuktak.
Ugyanakkor az anyagi test sűrűsége is változatlan, tömör és nehéz.
Akiket a minősítési törvény felemel egy magasabb tudatossági szintű világba azt
tapasztalják, hogy testük magassága és kromoszóma száma megemelkedett, sűrűsége
enyhült, könnyebbé és ritkábbá vált. Érzékelésük finomodott, pszihikusabbá vált. Már
nem csak az anyagot, de az amögötti energiákat is érzékelik és tudatukkal befolyásolni
tudják. Akik ezen a játszótéren is sikeresen szerepeltek egy újabb minősítési folyamat
után egy új ciklusban egy félanyagi világba, megemelkedett testmagassággal és
kromoszóma számmal inkarnálódnak a hozzájuk hasonlókkal együtt.

267
 A történelem tanulsága szerint előfordulhatott olyan állapot is, amikor ezek a
különböző világok fedték egymást, a nagyon alacsony tudatszintű és termetű emberkék
között megjelentek a “hatalmasok”, például a hathorok Egyiptomban. Úgy néz ki, hogy a
hatalmas emberszobrok a királyok völgyében nem is annyira az emberi fantázia
szüleményei, hanem híven tükrözik az akkori hatalmasságok méreteit, mellesleg a
mögöttük sziklába vájt templom bejárta és termei is méretre szabottak. Valószínűleg az
volt a vállalt feladatuk, hogy az akkori emberiség tudatszintjét emeljék és indítsák el őket
civilizációs útjukon. Amikor kitűzött céljukat elérték szépen eltűntek az emberiség
életéből.
Egy másik aspektus is van az óriásokkal kapcsolatban. Az ősemlékezet számon
tartja, hogy előttünk is volt egy civilizációjuk és magas tudatszint ide, vagy oda bizony
ők is vakvágányra futtatták fejlődési útjukat. Hatalmas háborúkban pusztították egymást
és gyakorlatilag szinte kihaltak a ciklusuk végén. A mi szellemlégiónk megjelenése után
még sokáig inkarnálódtak közénk egyes tagjai az óriásoknak, valószínűleg karmikus
okokból, ezt mese és mondavilágunk hűen megőrizte. Ők nálunknál sokkal magasabb
tudatosságúak lévén, esélyük sem volt a mi vad távoli őseinkkel szemben, akik előbb
háborúztak velük, majd folyamatosan pusztítva őket, a végén már vadásztak a
maradékaikra, míg el nem tűntek véglegesen.
Természetesen a valóság, ami “odaát van” ennél sokkal bonyolultabb. Mindezekkel
együtt működik a fejlődésnek egy ciklikussága, az úgynevezett aranykor, ezüstkor, rézkor
és vaskor körforgása. Ezek is a tudatossággal kapcsolódnak össze. Valószínűnek tartom,
hogy mindegyik kor azt teszi lehetővé, hogy a játékban résztvevő szellemcsaládokból
csak azok a lelkek, akik e korszellemmel rezonálnak, születhessenek le, a többiek
kivárják a nekik megfelelő korszellem eljövetelét. A végjátékon aztán aki csak teheti
részt vesz boldogan, hogy kihasználhassa még az utolsó lehetőséget. Az ilyenkor és ide
testesülésnek három feltétele van a szellemi tanítás szerint: nagyon sok fejletlen és
alacsony rezgésszintű szellem kap alkalmat, akik rezonálnak a vaskor elsötétült
szellemiségével; azok, akiknek még esélyük van a szellemvilág szemszögéből nézve,
hogy megváltsa önmagát, ha az utolsó pillanatban is; és azok az áldozatot hozó magas
rezgésszámú szellemek, akik felvállalták, hogy segítenek az előbbiek felemelésében
példamutatással, szeretettel és áldozatos fénymunkával.

33. fejezet

Utolsó idők

Azért oly nagy a földön a Krisztustól való elszakadás, mert az emberek már csak
név szerint keresztények, a krisztusi tan szellemétől idegenek! És mi az oka a mai
szellemi és erkölcsi sötétségnek? Az, hogy kevés a jó, és sok a rossz példa! Azok, akik
önhatalmúlag magukhoz ragadták azt az előjogot, hogy ők táplálják a földön élő lelkeket
ezzel a mennyei kenyérrel, maguk sem akartak ezzel a táplálékkal élni, a megváltó
parancsolatot teljesíteni, ennél fogva nem is voltak képesek az embereket a keresztény

268
életmód követésére bírni. A példa a legjobb tanító, a legjobb magyarázat; a tettnek kell
bizonyságot tennie a tan hasznáról, a haszon pedig vonzza az embereket, hogy elfogadják
és kövessék a tant.
Az emberek látták ezt a fogyatékosságot és nem hittek szavaiknak, mert másként
beszéltek, mint ahogy cselekedtek. Az a mester, aki nem tudja a tanulónak gyakorlatban
megmutatni, amire tanítani akarja, az nem ér semmit. Mert az ilyen megrontja a tan
lényegét s a tannal együtt félrevettetik. Nem az Isten veti félre az alkalmatlan tanítókat.
Ők maguk teszik lehetetlenekké magukat életmódjuk által! A tanítványok nem becsülik
őket, mert nem látnak bennük a magukéinál jobb tulajdonságokat, belátják, hogy nem
tanulhatnak tőlük semmit, s így válnak azok nélkülözhetőkké.
Így megvan az ízetlenné vált egyháznak a földön a maga következménye, a maga
beteljesülése a hit ellentétében - a hitetlenségben; a megváltás ellentétében - a bukásban;
az eggyé levés ellentétében a szakadásban! S ez egyház atyái okozták ezt a szakadást. Ők
a világ kedvéért megfeledkeztek a szellemről, a mammon kedvéért Istenről, a viszály
miatt az egységről! Ők szívükben materialisták, ateisták és felekezetieskedők lettek, akik
csak a saját énjüket imádják. Így tehát hogyan fordulhatnak ők a mennyhez, a menny
őstörvénye nem védheti őket, mert nem éltek ebben a törvényben. Az ő joguk az
ellentétben gyökerezik, s innen nyerhetik azt!
Ami ma történik, azt a mindenkori egyházi vezetők okozták és ami élni nem képes,
annak meg kell halnia, át kell változnia; örökké csak az élhet, ami igaz! Aki mást
cselekszik, mint amit beszél, az hazugságban él, ennek pedig meg kell halnia, át kell
változnia, ha lejárt az ideje.
A fejsze már a fák gyökerére vettetett. Nem először, mert hiszen ha ismernénk az
emberiség igaz történetét, a korokat és korszakokat, akkor láthatnánk, hogy az emberiség
már hányszor és hányszor érkezett arra a pontra, amikor a romlása olyan méreteket öltött,
hogy tovább várni már nem lehetett, és a fejszének, vagyis a törvénynek egészen a
gyökerekig kellett lehatolnia.
Ez az újkori vaskor, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele előtt hat-nyolcszáz évvel
vette kezdetét. Kétezer évvel ezelőtt, Krisztus Urunk nyilvános fellépését megelőzően, az
elviselhetetlenségig nehézzé, és keservessé vált emberi élet. Az Úr megjelenésével, és az
ő hatalmas áldozata révén a Föld, valamint az egész bukott világ új lehetőséget, új
alkalmat kapott, hogy az ember megtérjen és éljen. Ez a kor, amelyben élünk, annyira
mérgezetté, romlottá, használhatatlanná vált napjainkra, hogy ez így tovább már fent nem
tartható.
Szellemi szempontból nézve olyan az egész föld, mint egy szemétdomb, mindazzal
a szeméttel, mocsokkal, amely ebben a vaskorban, még a magát vaskeménynek tartó
embert is majd megőrli és megemészti. Miért? Azért, mert még ilyen hosszú-hosszú idő
után sem jött rá az ember, hogy meg kell térnie! Mert igen, megtérés a jelszó! Elhagyni
a bűnt, mert csakis ezáltal lehet a haláltól, a rothadástól, a romlástól megszabadulni.
Romlott az az ember, akinek nem a természet csodálatos szépsége, a virágok
színének változatossága, a föld termésének íze, zamata adják ezt az örömet, hanem a sötét
lebujok, ahol olyan zenét hallhat, amelynek hatására szinte érzi, hogy ereiben lüktet a vér,
és még azt a kis összeszedettségét is elveszíti, amivel megőrizhetné józanságát,
koncentrálóképességét.
Minél több ember lelkében növekszik a romlás, annál inkább tönkremegy a világ;
abban a szépség, a jóság, az emberek segítőkészsége, az anyagi javak, a szellemi, az
erkölcsi értékek, és a pénze is. Hisz mindezt a napjainkban tapasztalhatjuk. Nézzük csak
mi lett a pénzből, ami valaha valós értékek hordozója volt? Csak papír, amely semmit

269
nem ér, mert nincs mögötte az az érték, aminek lennie kellene. Régen a pénz mögött
bizalom is volt, mert tudták, hogy az valós értéket képvisel. Mindennek a csalással, a
korrupcióval, a manipulációkkal, már jó pár száz esztendeje véget vetettek. Amihez a
romlott lelkületű, a romlott érzés- és gondolatvilágú ember hozzányúl, annak előbb-utóbb
romlás lesz a sorsa, abba beleköltözik az elmúlás. Krisztus nélkül, az Ő megváltó
munkája nélkül, ebből a romlásból, ebből a rothadásból, ebből a halálból, ebből a
kárhozatból, nincs feltámadás. Nem vallásokhoz, illetve azok külső ceremóniáihoz kell
ragaszkodni, amit az emberek az elmúlt évszázadok alatt hoztak létre, hanem a
lényeghez, az Úr Jézus Krisztus igéihez. Azt kellene mértékként használni, és törekedni
arra, hogy az ember aszerint éljen.
Valahogy a legtöbb ember elbódul, és furcsa alvó állapotban van, azaz nem igazán
éberen éli át az életét, nem igazán tudja, mi történik körülötte. Nem igazán látja a célt.
Nem igazán tudja, honnan várja a világosságot, vagy, hogy egyáltalán jön-e a világosság?
Vagy már annyira megszokta a sötétséget, hogy jobban szereti, mint a világosságot.
Mi ennek az orvossága? A szembenézés önmagunkkal. Nézzünk az igazság tükrébe,
és legyünk őszinték önmagunkhoz, legyünk elismerők másokkal szemben, a magunk
mulasztásaival, tévedéseivel, hibáival, bűneivel szemben pedig legyünk beismerők!

Hogy mikor következik be a civilizációs ciklusunk vége, azt senki sem tudhatja.
Azt válaszolta Jézus is a tanítványainak, hogy „a pontos időt az Atya tudja egyedül”. Így
minden időpont a "világvégére", emberi gondolatok műve mindenféle
következtetésekkel. Annyit tudunk Üdvözítőnktől, hogy a változások már Jézus
megjelenése előtt elkezdődtek.
A lelkek érettségüknek megfelelően szellemi szférákban tartózkodnak, amikor
nincsenek a fizikai testben. A szellemi szférák hét különböző fejlettségű részből állnak és
mindegyik rész ugyancsak hét alsíkra tagolódik. A földi síkon tartózkodnak a testetöltött
szellemekkel együtt az ellenerők is, melyek a záráskor a Föld anyagából el lesznek
távolítva teljesen, a Föld megtisztul az ellenerős, sötét lelkektől. Ezek kidobódnak a Föld
anyagából tűzhányók és egyéb természeti jelenségek következményeként. A sötét
szellemi erők egy külső napkörre kerülnek száműzetésre. Az 1-es szférában tartózkodó
lelkek követik őket, az ő sorsuk is ugyanaz lesz, mert alkalmatlannak bizonyultak a
megtérésre, az Isteni Törvények befogadására, megélésre.
A Föld komolyabb – hirtelen bekövetkezendő – átváltozásakor a 3. szféra lakói
mély álomba merülnek, és onnan Isten kegyelme ébreszti fel őket a változások után, és ők
visszaköltöznek a megtisztult földre, itt fognak újra testet ölteni, olyan korokban,
melyekkel a lélek rezgései rezonálnak.. (A lelkek szellemalakban fognak álomba
merülni.)
A Föld mellett kialakul majd egy kisbolygó, és erre a bolygóra lesznek száműzve a
2. szféra megpecsételt lelkei, vagy egy meglévő bolygóra elkülönítve. Miután a Föld
emberi lakosságának a 80%-a ide tartozik, sokan, akik nem kapták meg a pecsétet,
száműzve lesznek az 1. szférabeliekkel és a sötét erővel együtt a külső napkörre.
Most folyik az emberek „megpecsételése”, ami azt jelenti, hogy nagy próbák elé
vannak állítva a földi emberek, amikor kötelezően szint kell vallani önmagukról,
tetteikkel megmutatják igazi Énjüket a külvilág, és a szellemi vezetők felé. Most a
gonosz erő szabadjára van engedve szándékosan, mert aki ilyen körülmények között is
helyt tud állni, az méltó arra, hogy „megpecsételtessék”, és megmeneküljön. A szellemi
segítők most azon dolgoznak, hogy az IDŐPONTOT kitolják, és minél több lelket
megmentsenek!

270
 A Föld szellemi tisztulása után, miután helyreállt minden természeti működés az
anyagi világban, a 3. szféra felébresztett lelkei testetöltenek a Földön, és elkezdik további
munkájukat a leendő aranykorban. Ami régen az 1-es szféra volt, annak a helyét most
átveszi a mennyei 4. szféra, így a földön dolgozó lelkek ebbe a szférába mennek át a
fizikai test halála után, és onnan fognak visszaszületni, és fejlődni tovább a megtisztult
Földre. Tehát így kell érteni tudatváltást, az emberiség rezgésszintjének az általános
megemelkedését, de semmiképpen nem ebben a civilizációs ciklusban, hanem a
következőben. A 2.szféra megpecsételt lelkei akik megmenekültek a szellemi haláltól, ezt
az időszakot egy másik bolygón töltik, és ott fejlődnek tovább, és szenvednek
törvényszerűen, de még így is jobban jártak, mint a többi testvérük, akik száműzve lettek
a hetedik kialakuló napkörébe!
A Biblia szerinti ezer év múlva, amit nem kell földi éveknek tekintenünk, a „Sátán
eloldatik fogságából” időszak fog következni, ami szintén hosszabb időszakig fog tartani.
Itt gyakorlatilag a sátáni elvekkel szennyezett szellemi lények azok, akik gondolataikkal,
tetteikkel újra jelen lesznek a földön egy újabb megpróbáltatás céljából, és egyben
próbára teszik a fizikai síkon élő szellemi lényeket tisztaságukban. Ennek a
"szabadonengedésnek" a hatására változnak a korszellemek és a korok, múlik el lassan a
szellemi fény és tisztaság az aranykorból, az ezüst és rézkoron át a vaskor sötétségébe,
ahol a legnagyobb a szellemi romlás és elsötétedés.
Azok a szellemi lények, akik ki lesznek dobatva a hatodik napkörből átkerülnek a
hetedik napkörbe, ahol geológiai szférákba kerülnek, apró darabkákra szétforgácsolódott
erőik le lesznek kötve az anyagba, és onnan fognak újra előlről kezdeni mindent.
Számtalan figyelmeztetés érkezett már a szellemi oldalról az Utolsó Idők
bekövetkeztéről. Lázas igyekezettel folyik az ˝Elszórt kalászok˝ begyűjtése. Az ember
látszatos világában nem tudható, hogy szellemileg ki milyen fokozaton van. Az elért
eredmények mutatják meg, mire jutott és aszerint alakulnak a továbbiak. A haladás
mindig egy bizonyos időhöz van kapcsolva, melyben minden rendelkezésre áll, hogy az
azon a világon élők végrehajthassák a kitűzött feladataikat. Olyan egy civilizációs ciklus
egy szellemlégió számára, mint az egyéni lélek számára egy testetöltés. A fejlődési
turnusok különböző hosszúak az egyes világokon, mert mások a lehetőségek és a bennük
munkálkodók is. Semmi sem egyforma mindenütt, az egészet a Fejlődés-törvény intézi
aprólékosan, különböző módszerekkel, a cél azonban azonos: a tökéletesedés előbbre
vitele.
A korszakvégek utolsó időiben minden felgyorsul, valósággal pörög az élet, mintha
a napok lényegesen lerövidülnének. A jó és a rossz is keresi helyét az emberi lelkekben,
mert élni, hatni kívánnak. A végső mérlegelésnél derül ki, mi építhető tovább és mi nem,
ha a lélek elpazarolta a lehetőségeket. Az elválasztásnak be kell következnie, ezért a
lelkek és csoportok útjai szétválnak. A lemaradók láthatják, hogy az Istentől kapott erőket
ők hogyan használták a még rosszabbra, és a testvéreik ugyanezekkel az erőkkel hogyan
emelkedtek Ez rettenetes a számukra! Még a visszamaradott szellemük is képes az
összehasonlításra, az elpazarolt lehetőségek felismerése újabb fájdalmakkal jár. Ezt
fokozza, hogy abban az újabb korban vissza kell süllyedniük a Természet-törvény bontó,
oldó, hosszas és még szörnyűbb állapotába, mert más már nem segít, csak ez!
Sokan, óh de sokan lesznek, akik a vészjeleknél döbbennek rá arra, hogy másként
kellett volna élniük, de már nem lesz idő az évezredes, vagy évszázados elmaradások
helyrehozására. A Föld mostani Utolsó Ideje bizony viharosnak ígérkezik. Ebből
igyekszik a szellemvilág kimenekíteni azokat, akiknek ez már fölösleges megpróbáltatás
lenne és segítik azokat, akik a sorstársaiknak vigaszt, segítséget, lelki bíztatásokat

271
nyújtanak. Ők már az elválasztottak közé tartoznak és elég erősek ahhoz, hogy
szolgáljanak másokat! Az elválasztottak biztonságban lesznek, ezen viharos időkben a
Föld olyan kiválasztott területén, mely a zavaraival, csapásaival, természeti és társadalmi
bajokkal nem lesz annyira terhes, mint másutt.
Ezek a világok csak ideiglenes lakóhelyei a szellemcsoportoknak, amint betöltötték
azt a fejlődésüket, amelyet az a világ tud a számukra nyújtani, akkor lakóhelyet
cserélnek. A Föld nem eredőhelye vagy végállomása a szellemeknek, sem testetöltve,
sem a szféráiban szabadon.
A szellemek a Mindenség vándorai. Mindenütt más vár rájuk és mást tanulnak meg.
A szellem hazája és otthona az egész Mindenség, de ˝belakni˝ csak a fejlődése
folyamatában tudja. Sorra látogatja, ismeri meg otthonának ˝helységeit,˝ addig nem
mehet át egyik ˝helyről˝ a másikra, míg az előzőt tisztán, rendben nem hagyja maga után
az őt követők számára.

Az elkövetkezendő időkben az emberek rá lesznek kényszerítve arra, hogy állást

foglaljanak. Megkapnak majd minden lehetőséget arra, hogy elfogadják a Fény és az
Igazság útját, de a szabad akarat törvénye révén nekik kell választaniuk. Ezért az
elkövetkező években nagy egyenlőtlenség lesz az emberek életében: azok, akik a Fény és
az élet útját választották, hihetetlen csodákat fognak látni, amik velük és a körülöttük
lévőkkel történnek meg; azok, akik azt választották, hogy a sötétség és a negatívizmus
harmadik dimenzióbeli börtönében maradnak, megtapasztalják, ahogy e börtön láncai
szorosabbra húzódnak és egyre korlátozóbbak lesznek, mígnem a rabok gyötrelmükben
felkiáltanak. Néhányan ezután úgy döntenek, hogy megadják magukat, és ők még
meglátják az utat, kivezetik majd őket a sötétségből a Fényre. De sokan továbbra is
beleragadnak saját szokásaik és elavult gondolkodási módjuk csapdájába, és mivel
azonosulnak ezzel, nem képesek kitörni az anyag rabságából.
Mihály arkangyal arra figyelmeztet, hogy a választás tényét komolyan kell venni,
mert a vég eljövetele és az emberiség szétválasztódása a küszöbön áll, elkerülni nem
lehet, nincs még egy leszületési lehetőségünk addig. Kezdjünk el most, ebben a percben
úgy élni, mintha ez lenne az utolsó napunk a fizikai létben. Teremtsük meg a békénket a
világgal – keressük a megbocsátást és hozzuk harmóniába az összes be nem végzett
dolgainkat embertársainkkal. Ne vegyünk részt többé olyan tevékenységekben vagy
feladatokban, melyek nem mindenki legjavát szolgálják, ne támogassuk tovább az önzés
erőit. Csodálkozni fogunk, hogy milyen sok ember, téma és probléma fog egyszerűen
csak eltűnni az út mentén, ha egyszer a legmagasabb Gondviselés gondjaira bízzuk
magunkat.
Legyünk csendes megfigyelők, ne vegyünk részt a mindennapossá vált értelmetlen
párbeszédekben. Beszéljünk bölcsen és meggondoltan, hogy legyen jelentősége és hatása
annak, amit mondunk, és így a körülöttünk lévők meghallgatnak és odafigyelnek ránk.
Éljünk azzal a biztos tudással, hogy minden tökéletes, minden pontosan az, aminek lennie
kell. Ot vagyunk, ahol lennünk kell és azt tesszük, amit tennünk kell és ehhez megkapunk
mindent a Gondviseléstől, amire szükségünk lehet.

A Sátán a végidőben egy emberen keresztül úgy tud működni, mintha megtestesült
volna. Úgy mint Jézus, az ember, aki magát Istennek tejesen átadta, hogy Isten rajta
keresztül közvetlenül tudott beszélni és működni. Épp így adja át az eljövendő
Antikrisztus magát a Sátánnak. Az Antikrisztus nagy hatalmú világuralkodó lesz, akit

272
minden nemzet örömmel fogad, mert ígéretet tesz, hogy a természeti katasztrófa miatt
lecsökkent életszínvonalat a leghamarabb visszaállítja.
A Sátán az eddigi ravasz megtévesztő módszerekkel hat az Antikrisztuson
keresztül, ezért az embereknek először dolgos megmentő képében mutatkozik. A többi
ember közül kimagaslóan magas értelmével tűnik ki. Miután megszerezte az emberek
bizalmát, és a világ feletti hatalmat, fokozatosan elkezd a hittel kapcsolatos ügyekkel
törődni. Elsőként eléri, hogy minden vallás egyetlen állam, vagy világvallásba
tömörüljön, és mindezt Krisztus követésének álcázza. Ehhez megszerzi az egyházak
támogatását is, akik egyenként abban a hiszemben élnek, hogy a világvallásban az ő
nézeteik lesznek a meghatározók. De csalódni fognak, mert az Antikrisztus nem a hívők
egységét akarja elérni, sokkal inkább az a célja, hogy az Istenben való bármilyen hitet
lerombolja. Az egész ökumenikus vallási mozgalom, ezt készíti elő.
A Sátán tudja, hogy a leghatalmasabb ellenfele Jézus Krisztus, hogy csak ő
válthatja meg az embereket, hogy csak általa lehet eljutni Istenhez. És mivel minden
egyes Jézus által megváltott lélek egy-egy emberveszteséget jelent a hatalmából, ezért
különösen Jézus Krisztus ellen lép fel. A Sátán az Antikrisztus által akarja végérvényesen
elérni, hogy a Jézusba vetett hit megszűnjön, és már nem csak csellel, hanem embertelen
eszközök alkalmazásával próbálkozik.
Kegyetlen, kíméletlen módszerei által minden ember választás elé kerül. Mindenki,
aki a világot és a javait szereti, könnyen lemond a Jézus Krisztusba vetett hitéről, de ezzel
a lelküket romlásba taszítják - és csak azok, akik Jézus Krisztust mint Megváltót
felismerték, és komoly áldozatot hoznak azért, hogy szeretet parancsait teljesítsék, - csak
ezek fognak hűségben megmaradni Jézushoz. Ezek megvallják őt a világ előtt, még akkor
is ha a hitük miatt az Antikrisztus halállal fenyegeti őket.
Az Antikrisztus el fog jönni, és vele a közeli vég minden jele. Mert ahogy
megkezdődik a hitért folyó harc, biztosan számolhatunk a közeli véggel is, amely nem
sokat várat magára, mert ez a küzdelem olyan keménységgel, brutalitással folyik le, hogy
Krisztusnak kell szellemi formában eljönnie, hogy véget vessen a jók
megpróbáltatásának. A hitért való küzdelem kegyetlen lesz, olyan formát ölt, mint eddig
még soha. Minél szilárdabban ragaszkodnak az emberek a hitükhöz, annál brutálisabban
fog az ellenfél eljárni, hogy azt kiírtsa. De a hívők mértéken felüli erővel rendelkeznek,
mert mellettük áll a szellemvilág, ugyanúgy mint az őskereszténység idején.
Eljön az idő, mikor minden hitbeli tanítást megtámadnak, minden szelleminek hadat
üzennek, mikor egy fennálló szellemi irányzatnak sem kegyelmeznek - megtámadják és
rágalmazzák őket. Tudjátok mit jelent, hogy nyíltan állást kell foglalnunk, és ezzel
egyidőben a legnagyobb földi szükséggel kell hogy szembenézzünk? Minél közelebb van
a vég, annál hevesebben lángol fel a harc a fény és a sötétség között.
A harc minden ijedelmét akkor éljük át először, amikor a Jézus Krisztusba vetett hit
fenyegetve lesz, ha követői válnak a támadások célpontjaivá. Az emberektől hitük nyílt
megvallását követelik, és a hit megtagadását a legbrutálisabb eszközökkel fogják
kikényszeríteni. Ekkor tör ki először a szükség és nyomorúság, az az idő, melynek
lerövidítésére ígéretet tett az Úr. A lelkek, akik ezt és az ehhez hasonlókat olvassák,
tudatosan kell készüljenek. Tudniuk kell, hogy a gondviselés a terhekkel arányosan
emelkedik, és amikor azt hisszük, nincs tovább, csodák születnek, hihetetlen csodák azok
számára, akik megingathatatlanok és kitartanak az eljövendő nehéz és nélkülözésekkel
teli időkben.
A vég hirtelenül és váratlanul érkezik, mert az idő betelt, és eljött az aratás ideje. A
Föld alapos tisztogatáson megy keresztül, ezért meg kell semmisíteni mindent, ami

273
képtelen a szellemi életre. Előtte kiválasztják azt a keveset, akikben még van élet
szellemi értelemben, mert az Atya nem engedheti, hogy áldozatul essenek a gonosz
tombolásának. Az ellentét ideje lejárt és ő jól kihasználta az idejét, hogy megrontsa az
embereket.
Már kevés ideig élhet az emberiség a megszokott normális körülmények között,
mert hatalmas természeti csapások érik a földfelület legnagyobb részét és óriási káosz
keletkezik. A természeti csapások területén az emberek mindenüket elvesztik, óriási lesz
a pusztulás mindenütt. Az emberi áldozatok száma megszámlálhatatlanul nagy lesz. Ez a
hatalmas dráma meg kell rendítse az emberi szíveket, hogy a nagy szükségben legyenek
segítőkészek embertársaikhoz és gyakorolhassák önzetlenül a felebaráti szeretetet.
Minden többiről gondoskodik a Gondviselés. Röviddel ezután vége lesz az életnek az
egész Földön és következik a nagy leszámolás ideje.
Akik túlélik a természeti katasztrófákat két csoportot alkotnak. Az alacsony
rezgésszintűek lelkei az anyagba kerülnek a sátáni erőkkel együtt, a kiválasztott kevesek
pedig élve elragadtatnak és ők lesznek azok az emberek, akik magként megtartva majd át
lesznek helyezve a felújult Földre, hogy beindítsák a következő civilizáció aranykorának
társadalmát.
Amit az ilyen-olyan forrásokból hallunk, hogy felemelkedünk az ötödik dimenzióba
és az emberiség élhet tovább az Új Földön, az szemenszedett hazugság, az ellentét
erőinek hitegetése, megtévesztése. Csak egy szűk csoport lesz hívatva, hogy élve
megússza és elragadtatsék, hogy genetikai állományát átmentse a miutánunk következő
szellemlégió számára, akik hozzánk hasonló esélyekkel alapíthatnak majd civilizációt és
járhatják végig azt a fejlődési utat, amelyet mi is végigjártunk és most fejezünk be.
Utánunk a Földanya teljesen tisztába teszi magát, a nyomainkat is eltörli, hogy ne zavarja
a következő emberiség fejlődését. Majd a ciklusuk vége felé ők is elgondolkozhatnak
azoknak a leleteknek a láttán, amelyek majd előkerülnek, melyeket mi hagytunk hátra.
A vég bekövetkeztéig az ember szabad akarata dönt a maga sorsáról, mert sem
Isten, sem ellentét nem alkalmaznak kényszert. Az Ég erői megindulnak! Kozmikus
változásokat lesznek. Ezeket bevezető jeleknek kell tekintsük. Hamis illúzió, hogy
imával, imaláncokkal, búcsújárásokkal a vég elodázható, vagy elkerülhető. Senki és
semmi nem menthet meg, csak mi saját magunkat. Valóban - a végtől senkinek nem
kellene félnie, csak azon fáradozzon, hogy szeretetben éljen. De az emberből hiányzik a
szeretet, azért mindig mélyebbre merül. És ezzel maga vonzza magához a vég
bekövetkezését.
Az utolsó időben kemény küzdelem lángol fel Jézus Krisztus ellen. Az ellentét erői
kérlelhetetlen harcot indít mindenki ellen, akik hisznek Jézus Krisztusban, és ezért a világ
előtt mindenkinek nyíltan meg kell őt vallania. Megvallani pedig csak az tudja, aki
szavait elfogadja és a szeretettörvény szerint él.
A kozmikus változások megjelenése előtt tapasztalni fogjuk, hogy nagy
nyugtalanság hatalmasodik el emberen- állaton egyaránt. Ez a legelső jel. Az ezutáni
rövid időszakot ki kell használnunk, mert ez még a kegyelem rövid ideje. Még
segíthetünk az embereken bölcsességgel, hittel és példamutatással. Figyelmeztetni kell
őket az eljövő végidőkre és megmutatni az utat, Krisztus útját, amely még az utolsó
percig a saját megváltásukhoz vezetheti őket. Szeretetet, vigaszt és lelki támaszt
nyújthatunk embertársainknak.

A Föld egy nagy iskola, amelybe különböző képességű és szorgalmú diákok járnak.
Ezek a diákok az emberszellemek. A szellemvilágban, a szférákban a szellemek

274
csoportokra elkülönülve élnek és tevékenykednek. Az elkülönülés a rezgésszint
függvénye. A szférák rezgéstartományok és a szellemek saját rezgésszintjük szerint
besorolódnak valamelyik tartományba. A különböző szférákban tartózkodó szellemek
egymással nem érintkezhetnek, mert el vannak zárva egymástól. Kivételes esetekben,
tanulás céljából őrangyaluk segítségével meglátogathatják hozzátartozóikat, de ez
leginkább fentről le történhet meg.
A földön viszont együtt vannak az összes szférabeliek. A fizikai testben nem látható
a fejlődési rezgésszintjük mint az aura színeiben és azok formáiban. Legtöbbször
fogalmunk sincs, ki milyen fejlettségű szellem és a látszat folyton megtéveszt. Szóval
ebben a földi iskolában az isteni gondviselés céljából együtt van mindenki, a rosszak és
fejletlenek, hogy tanuljanak a jobbaktól, azok pedig, hogy megpróbáltassanak a krisztusi
szeretet- igazságok gyakorlásában. Törvényszerűen eljön az az idő, amikor a rosszak
nagyon elkanászosodnak, tanulni egyáltalán nem akarnak, csak egyetlen dolgot élveznek,
gyötörni és kihasználni a jókat.
Amikor beérik a pillanat, hogy nincs már mit tanuljanak egymástól a jó és rossz
diákok, a jók igazságtalan gyötrése pedig nem Isten szándéka szerint való, akkor a
törekvőket a hanyagoktól el kell választani. A szétválasztódás szükségszerűen be kell
következzen. Még az emberi gyakorlatban is vannak kicsapások és olyan iskolák is,
amelyek mint nevelőintézetek működnek a rossz természetű, összeférhetetlen diákok
számára. Isten bölcsességével sem férhet össze, hogy azok a diákok, akik az osztályt
sikeresen kijárták és le is vizsgáztak, együtt kelljen maradniuk, azokkal a rossz
tanulókkal, akik nem hogy képtelenek levizsgázni, de lejjebb is buktak egy osztállyal.
Ezek egy másik iskolába kerülnek, egy alacsonyabb, primitívebb, ridegebb törvényű
iskolába, amelyben elölről kezdhetik, amit itt elmulasztottak, vagy ami még rosszabb, a
tanultakat arra használták, hogy másoknak ártsanak.
Tehát az olyan szellemeket, akik talán életek során keresztül csak az önzésnek, az
anyag szeretetének éltek, hitetlenül, telítve gyűlölettel, gőggel, hiúsággal és más bűnös
tulajdonságokkal, ezzel átadva magukat a sötét erőknek, a szétválasztódás után a
"kárhozatra" mennek. Egy újabb teremtési ciklusba kerülnek, a hetedik napkörbe,
amelyet egy hosszú lelki halál előz meg.
A mi Urunk azt mondotta, hogy elválasztja a juhokat a kosoktól, és jobb keze felé
állítja az egyik, bal keze felé a másik csoportot. És akiket a bal keze felé állított, azokat
elküldi az „örök” gyötrelemre. Ez az örök gyötrelem jelenti a szellem számára egy
úgynevezett örökkévalóságig tartó (szellemi) halált.
Most az utolsó időkben kegyelmi időszakot élünk. A szellemeknek és itt az ember
is beleértendő, az erőburkolatuk a lélek. Sajnos az emberiség legnagyobb részénél
alacsony rezgésszintű, durva és kemény. Ha csak az emberiségen múlna, soha nem tudna
kikecmeregni az anyag bilincséből, képtelen lenne lélekruháját megtisztítani,
szellemesíteni. Szóval esélye sem lenne az emberiségnek felemelkedni és szabad
szellemmé válni. Ezért az isteni Kegyelem, Isten Szent Lelkének egy jellegzetes
kisugárzása, egy hatékony tiszta lélekerő, de nevezhetjük életerőnek is, amely átjárja
lüktető pulzálással az univerzumot, kiárad most az emberiségre is. Az univerzum léte
Isten életerejétől függ, mert ez élteti, ez tartja fenn létezését. E nélkül az egész univerzum
egy pillanat alatt semmivé válna, mintha sosem létezett volna. Tehát alapból Isten Szent
Lelke tart fenn és működtet mindent. A Kegyelem viszont egy plusz erőmennyiség,
amely azt a célt szolgálja, hogy a bukott szellemvilág egyéni lelkeire legyen hatással.
Olyan mint egy nagyhatású vízágyú, amely az emberi lelkek kemény burkolatát
bombázza állandóan. Puhítja, tördeli, koptatja a lélekburok durva rétegeit. A

275
legmegátakodottabb gonoszevő lelkén is vághat nyílásokat, idézhet elő repedéseket,
melyeken keresztül a felsőbb én és a szellemi segítők hatásokat gyakorolhatnak a lélekre,
pontosabban, beindíthatják a lelkiismeret működését.
Azt mondja a szellemvilág, hogy nemsokára a "kapuk záródnak". Ez azt jelenti,
mint a gyermekmondóka, "aki bújt, az bújt", nincs tovább számolás. A Kegyelem
befejezi áldott működését. A termés a csűrökbe került és jön a cséplés ideje, amikor
szétválasztódik a konkoly a búzától.  Mihelyt Isten kegyelme átengedi terét a törvénynek,
a törvény automatikusan érvényesül, és mindenki azt aratja, amit vetett.
Az van az írásokban, hogy: "Térjetek meg, mert az idő közel van", ezt pedig emberi
fogalom szerint kell érteni. Már megfigyelhető a lelkek elkülönülése a társadalomban. Az
elkülönülés és a kapuk záródása után, be fog következni az anyag átalakulása is. A
Földanya meg kell tisztuljon a sok szennytől és salaktól, melyet az emberiség termelt ki
főleg az utolsó évszázadban. Az a rengeteg emberi fluidikus hatás, amely beíródott az
anyag atomi színtű memóriájába, amely megfertőzte az anyagot és az anyagot állandó
súgárzó negatív hatásokra készteti, meg kell szűnjön. A Földanya tisztulása anyagi is, de
elsősorban lelki tisztulás kell legyen. Hatalmas kataklizmák végzik ezt a tisztító munkát.
Magyarul mondva, kő kövön nem maradhat. Földrészek sűlyednek, mások kiemelkednek,
hatalmas tűzhányók és rengések alakítják át a földfelszínt, míg a lelkileg szennyezett
anyag el nem tűnik teljesen a felszínről. Majd minden lenyugszik és a természeti erők az
angyali hierarchia irányításával, megkezdik felépíteni a Föld új arculatát, növény és
állatvilágát, amely boldogan várja urát és parancsolóját, az embert, a következő
civilizációt megalapító szellemlégió emberét.
Az Új Földön az emberiség aranykorban fog élni. Nem tudja mi az önzés, nem csak
hiszi a krisztusi tanításokat, hanem azok szerint fog élni. Senki nem akar rosszat tenni
embertársainak, vagy a rá bízott növény és állatvilágnak. Nem lesznek emberi
intézmények, rendőrség, katonaság, kórházak, iskolák és mégis csodálatosan fog
működni minden, Gondoljátok meg, mi történne, ha csak egy is bekerülne ide azok közül,
akik folyton arra törekedtek, hogyan vegyék el a másét és hogyan ragadjanak magukhoz
mindent. Az történne, mint a kosár almával, melyek közé betesznek egy rosszat, minden
megrohadna körülötte. Ezt nem, hogy Isten, de a józan ész sem engedheti meg. Ezért
jelenti ki a Szentírás, hogy a sátáni erők, majd csak évezredek múlva lesznek újra
szabadon engedve.
Azt diktálja a bölcsesség, hogy most tegyünk meg mindent, nem holnaptól kezdve,
hanem e pillanattól, hogy lélekben úgy éljünk, mintha máris az Új Földön élnénk.
Végezzük a mindennapi fizikai életünk kötelezettségeit, de adjuk meg Istennek, ami
Istené. Adjuk át Neki lelkünket bizalommal, gyakoroljuk az emberi erényeket tudatosan,
figyeljük gondolatainkat és minden megjelenő rosszat, már csírájában fojtsunk el. Ne
engedjük, hogy érzelmek társuljanak hozzájuk, mert akkor megerősödnek és nem mi
őket, hanem ők uralnak majd minket.
Küldjük szét szerető gondolatainkat, maradjunk távol a tömeg megnyilvánulásoktól.
Segítsünk embertársainknak, akármilyen útra is lettünk irányítva, legyen az fizikai,
értelmi vagy spirituális és őrizzük meg, amennyire lehetséges megemelkedett
rezgésszintünket. Mindig maradjunk megfigyelők, mindig legyünk szív-központúak.
Ügyeljünk a gondolataitokra és a szavainkra. Gyűljünk össze szerető beszélgetésekre a
hozzánk hasonlókkal, abból a célból, hogy megerősítést nyerjünk szellemiségünkből.
Tudnunk kell azt, hogy ahol mi összegyűlünk, a szellemvilág képviselői is ott vannak.
Nekünk, az Aranykor előcsapatának, a Fény munkásainak, nem mindennapi
küldetésünk van, gondjukat kell viselnünk azoknak, akik lelki táplálék után kutatnak.

276
Szellemi feladataink vannak, ezért soha ne érezzük bűnösnek magunkat azért, mert
fizikailag nem veszünk részt a rászorultak etetésében és gondozásában. Mi nem a fizikai
test táplálását kell szolgáljuk, hanem a lélekét, azt a szellemi kincset kell nyújtsuk
embertársainknak "melyet nem eszi meg a rozsda és a moly".
Ne engedjük, hogy a minket körülvevő médiából és a tömegtudatunkból hömpölygő
félelem és negativítás hatással legyen a tudatosságunkra. Ügyeljünk a gondolatainkra és
tartsuk kézben érzelmeinket, gondosan figyeljük azokat az eseményeket, melyeket
előidézünk életünkben, figyeljük, hogy milyen hatással vagyunk a körülöttünk lévő
emberekre.
Döntő fontosságú annak felismerése, hogy energikus, lüktető, rezgő energiaforrások
vagyunk és minden egyes percben, nappal és éjjel árasztjuk magunkból az érzelmi és
értelmi gondolkodási formákat, melyek nagy hatással vannak a körülöttünk lévőkre; tehát
legfőképpen rajtunk múlik, hogy kárára, vagy hasznára vagyunk környező világunknak.
Sokkal több kozmikus energia áll rendelkezésünkre, mint ezelőtt valaha. Sokkal több
magasabb birodalmakból származó segítség áll rendelkezésünkre, mint ezelőtt valaha.

A "világvége" gondolata mindig foglalkoztatta az emberiséget. Bekövetkezte

körülményeiről, idejéről a  legkülönbözőbb jóslatok, vélemények, tudományos és fantázia
leírások láttak napvilágot egészen napjainkig. Sokszor pontosan meghatározott időpontok
is elhangzanak, még manapság is.
A lelkileg-szellemileg gondolkodó ember a szellemi öröklét, valamint testetöltések
célja és törvényszerűségei ismeretében - bár tudja az anyag végességét - az isteni Akarat
megvalósításának folyamatában gondolkodik, él és cselekszik. Számára a "világvége"
nem az amúgy sem létező isteni harag és bosszú végítélete, hanem a Fejlődés-törvény
szabta korszakonkénti megmérettetés, mondhatni vizsga, az Igazság-törvény betöltése
alapján.
A szellemi tanítások több évtizede figyelmeztetik erre a testetöltött emberszellemet,
különösen a szellemi szakirodalom médiumi közlések alapján létrejött könyveiben, ahol
az "Utolsó Idők," vagy "korszakzárás, megmérettetés" kifejezést használják, az ijesztő,
félreértéseket adó "világvége" kifejezés helyett.
Az elanyagiasodott  ember lelkülete messze eltávolodott Istentől, és az így
keletkezett hiányt bizonytalanságban, félelemben, nyugtalanságban éli meg. Minél
messzebb távolodott, annál inkább, a végén már mindentől fél. Pedig leginkább
önmagától kellene tartania. Az Istenhez közelállóknak csak a mélységes béke, nyugalom,
bizakodás létezik. Ismeretes a tanítás: ˝A szellemi világban pazarlás nincs˝, ott minden
felhasználásra kerül, így a rossz is a jónak érdekében!
Isten soha meg nem semmisíti a Belőle való életet! Szellem nem semmisülhet meg!
Az állapotváltozás más. Az anyagi test halála nem a kegyetlen eltörlése valaminek,
hanem felszámolása egy olyan helyzetnek, melytől már nem várható jó eredmény.
Elérkezett a szükséges átalakítás ideje, hogy utána létrejöjjön a jobb, mely elvárható. Ez a
lényege a korszakzárásnak. Számtalan figyelmeztetés érkezett már a szellemi oldalról az
Utolsó Idők bekövetkeztéről.
Minden égitest, a rajta lévő Természettel együtt, egy bizonyos időre megérik. Az
elért eredmények mutatják meg, mire jutott és aszerint alakulnak a továbbiak. A haladás
mindig egy bizonyos időhöz van kapcsolva, melyben minden rendelkezésre áll, hogy az
azon a világon élők végrehajthassák a kitűzött feladataikat. A fejlődési turnusok
különböző hosszúságúak az egyes világokon, mert mások a lehetőségek és a bennük
munkálkodók is. Semmi sem egyforma mindenütt, az egészet a Fejlődés-törvény intézi

277
aprólékosan, különböző módszerekkel, a cél azonban azonos: a tökéletesedés
előbbrevitele.
Amely ˝világ˝ (civilizáció) ideje lejár, nagyobb lendülettel kezdődik a számbavétel:
mire érett meg az a világ, az eredmény és az idő mérlegében mennyi valósult meg az
elérhetőkből, ki hol tart az érés-folyamatában. Az együttes az egyedekből áll, tehát
részletes felmérés szükséges. Van egy bizonyos ˝mérce,˝ melyen alul nem, de felül már
lehetséges a továbblépés azoktól, akik már semmiképpen nem érnek el valami jót,
megálltak, sőt visszaléptek a saját fejlődésútjukon.
A végső megmérettetés nyomorúságok és bizonytalanságok, sok szenvedés között
érkezik el. Addig az igyekvők még mindent megtehetnek, elérhetnek. Számba vehető
értékeik azok, melyekkel Urunk ismertetett meg minket, és melyet legalább közepes
eredménnyel megtettek. Ez a mérce! Ennél alacsonyabb érték az új Föld-alakulásban már
kevésnek számít! Hogy ez mikor és hogyan következik be, azt senki nem tudja. Az
"elégteleneket" a Gondviselés más világok körülményei közé teszi, amelyek már sokkal
nehezebbek. Itt már a Kegyelem sokkal szigorúbban bánik velük, mert nem engedheti,
hogy elvesszenek.
A Földnek is mint minden világnak emelkednie kell, ez törvény. Vele együtt
kellene emelkednie az emberiség átlag-rezgésszintjének is, de erre sajnos jelenleg csak az
emberiség jó egyharmada képes, ennyien ütik a mércét. Ha körbenézünk világunkban azt
tapasztaljuk, hogy az erkölcsi romlás fokozódik, mind nagyobb embertömegek veszik át
a hamis értékrendet és eszük ágában sincs a szellemiek és Krisztus igazsága felé fordulni.
Ők azok, akik visszafele húzzák a fejlődés szekerét. Az is igaz, az utolsó időkre az
alacsony fejlettségű szellemek sorából rengetegen kapták meg a testetöltés lehetőségét,
ezt bizonyítja, hogy az emberszaporulat a legprimitívebb emberek sorában a
legmagasabb. Őket mint egy kényelmetlen élősködő terhet cipeli a társadalom a hátán.
Ennek az állapotnak vet véget a minősítési törvény életbe lépése, amikor a "kapuk
záródnak". A törvény szétválassza a konkolyt a búzától és leveszi a visszahúzó terhet a
fejlődőképesek válláról. Így szétválasztva, az emberiség mindegyik része ott folytatja
örök fejlődési útját, ahova besorolódott rezgésszintje szerint.
A ˝végítélet˝ érvényes az anyagra, tehát a Földre is, hiszen az emberi civilizáció
által hátrahagyott szellemi szennyezés a rengeteg negatív gondolat és érzés által, el kell
tűnjön a Föld felszínéről, a Földanya meg kell tisztuljon, hogy fogadhassa majd a
következő civilizáció előőrseit. Botorság ehhez időpontokat kitalálni, emberi határidőket
szabni ennek a folyamatnak, mivel egyedül Isten az, Aki erről dönt, és egyedül Ő látja azt
is, minden körülményeivel és várható következményeivel együtt, hogy annak
bekövetkezte mikor a legcélszerűbb.
Az emberiség legalább két harmada szellemi szemszögből nézve halott, mert csak
az anyag létezik számára. Olyan mintha egy kábító és andalító álomban lenne, amiből
nem is szeretne felébredni. Az ébrenlét ugyanis felelősséggel, kemény munkával,
lemondásokkal, áldozat-hozatallal jár. Ez sokaknak nem kedves, pedig szellemileg
tudják, mit kellene tenni és hogy a tétlenség súlyos következményekkel jár, de a test, az
anyag hatalmában tartja őket.

A minket tanító szellemvilág határozottan kijelenti, hogy civilizációnk ciklusának a

vége biztosan be fog következni. Amit most élünk emberként az a végjáték. Egy utolsó
lehetőség, hogy mentsük, ami menthető. Azért jelenti ki ilyen határozottan a szellemvilág
a vég tényét, hogy vegyük komolyan, készüljünk fel rá. Nincsenek már további testetöltés
lehetőségek, hogy majd akkor jóvá tegyük, bepótoljuk, amit most elhanyagoltunk. Arra is

278
figyelmeztet, hogy minden olyan szellemi közlés, amely ezt tagadja, vagy
kikerülhetőnek, mérsékelhetőnek, elodázhatónak állítja be az előttünk álló helyzetet, az
az ellentét szolgálatában teszi ezt, még akkor is, ha teljesen jóhiszeműen gondolja.
Az emberiség egy negyede (25%) éri el azt a rezgésszintet, hogy emelkedhet, de
sajnos a két harmada (66%) kibukik ebből a földi életiskolából. A fennmaradt rész (8%),
aki még ingadozik. Ezekért folyik a szellemi harc. Az ellentét erői, foggal-körömmel
kapaszkodnak beléjük, meg akarják tartani őket az anyag és a sötétség fogságában, a
Szentlélek erői pedig minden lehetséges áldozatot meghoznak azért, hogy minél több
lelket megmentsenek a bukástól. Valóban nagy áldozatot hoznak, mert az ellentét és a
hatalmában élők nem nézik őket jó szemmel, minden eszközt bevetnek, hogy
ellehetetlenítsék, elhallgattassák, eltiporják őket, hogy életüket pokollá tegyék. Ezért
figyelmeztet minket, szellemtanosokat is, hogy ne verjük nagy dobra, amivel
foglalkozunk, nem kellenek reklámok és kerüljük a tömeget.
Akik valójában a jót és a fejlődés útján előbbre-vivőt hoznak embertársaik számára
és azok szellemi felemelkedésén fáradoznak, azokat a kor, amelyben élnek nem kedveli.
Ezek az egyének mellőzik a maguk korát: ők a sötétségben a lámpagyújtogatók, a kor
úttörői, akik ösvényt vágnak a bűn és a sötétség rengetegében, náluk vannak az igaz
talentumok. Az emberiség nagy része tudomást sem akar szerezni róluk, vagy ha hallanak
róluk akkor nevetség tárgyává teszik őket, és nem kérnek abból, amit az emberiség
felemelkedése céljából e világra hoztak.
Mindenért: háborúkért, rablásokért, emberi életért, elfajult ízlésekért, helytelen
elgondolásokért, mindenért felelnie kell az embereknek! Minden embernek szembesülni
kell azzal, amit valaha Isten törvénye, a felebarátai és önmaga ellen vétett. Minél többet
vétet Isten törvénye ellen, annál nehezebb a sorsa; minél többet vétet önmaga ellen, a
következő fordulónál, a következő testi életben annál szegényebbek lesznek a
lehetőségei. És éppen elég valakinek rendbe hozni egy emberrel elrontott kapcsolatát,
képzeljétek el, hogy milyen nehéz állapotba kerül az, aki csoportok, társadalmi osztályok,
népfajok, nemzetek ellen vétet!
Az átalakulás pillanata úgy fog jönni, mint egy lopó, a mikor senki sem gondol rá!
Amikor az a pillanat elérkezik, minden megáll; akkor mindenki az igazság törvénye
szerint minősíttetik.

Források

Allan Kardec - Szellemek könyve

Amerikai szellemkutatók - Szellemi tanítások - Gyűjtemény
Annie Besant - A gondolaterő
Annie Besant - A tudat kibontakozása
Annie Besant - Gondolatformák
Annie Besant - Karma, ok-okozat törvénye
Annie Besant - Reinkarnáció, az újraszületés törvénye
Arthur E, Powell - A mentális test és a mentális világ
Arthur E. Powell - A kauzális test

279
Arthur E. Powell - Az asztrális test
Arthur E. Powell - Az éterikus test
Az utolsó óra munkásaihoz I-IV
Badinyi Jós Ferenc - Jézus a pártus herceg
Barbara Ann Brennan - Gyógyító kezek
Báró Vay Adelma_Szellem, erő, anyag
Báró Vay Adelma_Szférák a Föld és Nap között
Berta Dudde összes szellemi közleménye
C. W. Leadbeather - A láthatatlan világok élete - Az asztráltestek világa
C. W. Leadbeather - A túlvilág
C. W. Leadbeather - Gyászoló embertársainknak
C. W. Leadbeather - Láthatatlan segítők
C. W. Leadbeather - Látható és láthatatlan ember
C. W. Leadbeather - Tisztánlátás - Ihletve látás
C. W. Leadbeather - Világunk rejtett oldala
Csehi István - A természet napszámosai
Csung Jüan - Csikung - elmélet és gyakorlatok 1-4
David Howkins - Erő kontra erő
Diana Cooper - Kisértekezés a felemelkedésről
Domokos László - A szellem élete
Don Miguel Ruiz - Négy egyezség
Dora van Gelder - Az igazi tündérvilág
Dr. Doreen Virtue - Őrangyalod üzenete
Drunvalo Melchizedek - Az élet virágának ősi titka 1-2
Edmond Bordeaux Székely - Esszénus Béke evangélium
Égi Világosság - Szellemtani folyóirat
Emanuel SwedenborG - Mennyei titkok
Emanuel Swedwnborg - Menny és pokol
Franz Bardon - Az igazi beavatás útja
Grünhut Adolf_Tanulmányok a spiritizmus köréből 1-2
János Evangéliumának szellemi magyarázata - Adelma írómédium által
János Jelenéseinek szellemi magyarázata - Adelma írómédium által
Johannes Greber - Kapcsolat Isten szellemvilágával
Jókai István - Az igazság szabaddá tesz
Karsay István - Előadásanyagok gyűjteménye
Karsay István - Tanítások
Karsay István - Élményeim gyűjteménye
Karsay István - Szellemi hírlevelek
Karsay István - Szellemtani alapismeretek 1-4
Karsay István - Szellemtudomány alapjai
Kurt Tepperwein - A szellemi törvények
Launa Huffines - Angyali gyógyítók
Lukács Evangéliumának szellemi magyarázata - Erzsébet írómédium által
Makk István - Az örök fejlődés kozmikus útja 1-4
Mallász Gitta - Beszélgetés az angyallal
Márk Evangéliumának szellemi magyarázata - Antal médium által
Máté Evangéliumának szellemi magyarázata - Antal médium által
Misztériumok - Különös élmények és jelenségek Eszter médium útján

280
Nérei Ödön - A szellemtan_1929
Névtelen Szellem közleményei 1-3
Névtelen Szellem - A kegyelem törvényvilága
Névtelen Szellem - Duáltörvény
Névtelen Szellem - Elszórt kalászok 1-2
Névtelen Szellem - Evangéliumi spiritizmus 1-3
Névtelen Szellem - Ezoteriák 1-2
Névtelen Szellem - Karma és kegyelem
Névtelen Szellem - Titkos tanítások 1-3
Reiner Ágoston - Keresztény Hittan útkeresőknek
Rudolf Steiner - A földfejlődés szellemi valós háttere
Rudolf Steiner - A karma megnyilvánulásai
Rudolf Steiner - A láthatatlan ember
Rudolf Steiner - A Szellemvilág küszöbén
Rudolf Steiner - Az ember és a föld élete
Rudolf Steiner - Az ember és világ
Rudolf Steiner - Érzéki világ és szellemi világ
Rudolf Steiner - Mit tesz az angyal az asztráltestünkben
Rudolf Steiner - Az egészségről és a betegségről
Rudolf Steiner - Az egyes népszellemek missziója
Rudolf Steiner - Az ember és világszellem működése a természetben
Szellemi közlések, tanítások - Karsay István gyűjtése
Szellemtani gondolatok - Biró László összeállítása
Tanítások a végső időkről - Szerző ismeretlen
W. T. Stead - Julia levelei - Világosság a túlvilágról

A forrásművek letöltésének lehetőségei a világhálóról

Valamennyi forrásmű letölthető a világhálóról, én is így jutottam hozzájuk.

A szellemtani művek az alábbi két oldalról tölthetőek le:

http://data.hu/dir/wqa1frzgei6922

http://sbk.gportal.hu/

A teozófia íróinak művei innen tölthetők le:

http://www.teozofia.hu/index.php?fent=olvasnivalo

281
 Óriási letöltési lehetőség.
Az alábbi oldalakról szinte mindent letölthetsz ami lehetséges.
A címletek száma jóval meghaladja a 2000-et.

http://www.sorsod.hu/ezoterika.htm

http://www.napturul.hu/letoltes/_a-z.htm

http://www.csendszava.com/index.php/koenyvek-hu

http://www.ujkorklub.hu/load/konyveink/38-1-3#.UGC-qrIaOZA

http://data.hu/dir/t9g4ub5urg87270?pid=3612024477

http://tttweb.hu/index.php?rovat=ekonyvek

http://www.4shared.com/dir/7Q4FIKhi/sharing.html#dir=33974850

http://sbk.gportal.hu/

http://www.spiritualitas.hu/archivum/szellkoz_archivum.php

http://www.karsayalarm.hu/axovey/oldalnev/karsayalarm/weblap/cikkek/nyelv/magyar/k
ategoria/17/cf/1

282