1

Lukács ÍRÁSA SZERNTI evangélium

Görögből fordította dr Gyenis jánosné

Luk 1. Bevezetés

Luk. 1,1 Mivelhogy sokan kezdték [megkísérelték; igyekeztek] rendszerint

megírni [sorjában elmondani; vállalkoztak arra, hogy tudósítsanak bennünket]
azokról a dolgokról [eseményekről] amelyek minálunk beteljesedtek.1
Luk. 1,2 [Úgy], Amint nékünk előnkbe adták [továbbadták; ahogy ránk maradt
azoktól], akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái, [hirdetői] voltak az Igének.
Luk. 1,3 Tetszék énnékem [jónak láttam én] is, ki eleitől fogva mindeneknek
szorgalmasan, [pontosan] végére [utána] jártam, hogy azokról rendszerint írjak
[sorjában leírjam] néked, jó [tiszteletreméltó, nagyra becsült, igen derék]
Theofilus,
Luk. 1,4 Hogy megtudhasd,2 [megismerd, megértsed] azoknak a dolgoknak
[igéknek igazságát] bizonyosságát, [hogy meggyőződjél róla; megtudd a
kétségtelen valóságot, mennyire megbízhatók azok a tanok, és magad is
megdönthetetlen bizonyosságot szerezhess] amelyekre taníttattál.3

1
És a következő könyvében arról is ír, hogy ebben a könyvben kiről ír: „Első könyvemet
[beszámolómat] írtam, Theofilus, mindazokról, amiket [kezdettől fogva] kezdett Jézus
cselekedni és tanítani. Mind [addig] a napig, melyen fölviteték, amelyen [felemelkedett az
égbe], minekutána parancsolatokat [és megbízást, utasításokat, útbaigazítást] adott a
Szent Szellem által [a kiválasztott] apostoloknak, kiket választott vala magának” (Csel. 1,1-
2)
2
Megtudhasd (aszphaleia): - bizonyosság, megdönthetetlenség. Cáfolhatatlan
3
Taníttattál (katékheó): - elhangzik a fülekbe, tájékoztat (informál), oktat (nevel), tanít.
Tehát az Evangélium bizonyságtételei: „… pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy
Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében” (Ján. 20,31)
 2
Luk. 1,5 Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala [élt] egy Zakariás nevű
pap. Az Abia rendjéből [osztályából].4 Az ő felesége pedig az Áron leányai
közül való volt, [törzséből származott], és annak neve Erzsébet.
Luk. 1,6 És mind a ketten igazak [ (meg)igaz(ult)ak] valának az Isten előtt, kik
az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak. 5
Luk. 1,7 És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő [terméketlen;
magtalan] vala, és mind a ketten immár idős [élemedett (előrehaladott; hajlott)
korú] emberek valának [életük alkonya felé jártak].
Luk. 1,8 Lőn [történt] pedig, hogy mikor ő rendjének [osztályának] sorában
papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
Luk. 1,9 A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak
templomába [szentélyébe], jó illatot gerjesszen [illatáldozatot;
füstölőáldozatot mutasson be].
Luk. 1,10 És a népnek egész sokasága [kint várta és közben] imádkozott kívül
a jó illatozás [füstölés] idején.6

4
Zakariás pap Isten igéjének kijelentése szerint: „… az Abia rendjéből… pap…” (Luk.1,5)
volt, tehát Áron házából származott, ahogy erről a Krónikák könyve beszámol: (1 Krón.
23.13) Áron fiai leszármazottainak „rendjeik” voltak, Dávid és Sádók osztotta el őket az ő
tisztük szerint a szolgálatra: „Eloszták pedig őket sors által…. mert a szenthelynek
fejedelmei és Istennek fejedelmei valának úgy az Eleázár, mint az Itamár fiai közül valók”
(1 Krón. 24.5) Eleázár és Itamár Áron fiai voltak. (2Móz.28,1) És huszonnégy papi rendet
alakítottak ki – a huszonnégy papi fejedelem szerint – ebből: „…Abija…a nyolcadik” (1
Krón. 24.10) Ebből a rendből származott Zakariás, és az ő tiszte, ahogy az Úr, Jahve az
Örökkévaló megparancsolta Áronnak: „Ez az ő hivatalos rendjük szolgálatukban, hogy
bejárnának az Úr, Jahve az Örökkévaló házába sorban, az ő atyjuknak Áronnak rendelése
szerint, mint megparancsolta volt néki az Úr, Jahve az Örökkévaló, Izráel Istene” (1 Krón.
24.19) Tehát ők kiválasztottak voltak, akik az Isten házában szolgáltak a füstölő – az ige
más helyén: illattételre való – oltár mellett. (1 Krón. 6.49) A fentiekben leírtakból
megtudjuk, hogy Zakariás Áron leszármazottja volt, az Ároni nemzetségből származott, és
az ő felesége, Erzsébet szintén. Zakariáson – mint felszentelten – a kenet olaja volt. /Lásd:
2 Móz.29,21 / A kenet olaja pedig a Szent Szellem előképe, tehát Zakariás a Szent szellem
kenete alatt szolgált. Másképp nem is mehetett volna be az Úr jelenlétébe. Ezt a
szolgálatot, amit ő végzett, már a mózesi törvények meghatározták, mint örökkévaló
rendtartást Izrael népének. Már a szent sátorba illattételre való oltárt kellett tenni, ahogy az
Úr megparancsolta, és azon minden reggel és este jó illatú füstölőszert kellett a főpapnak
füstölögtetni. (2 Móz. 30).
5
Betartották az Úr parancsát: „Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, és (tartsátok
meg, és teljesítsétek azt), amint az Úr, Jahve az Örökkévaló a ti Istenetek parancsolta
néktek; ne térjetek se jobbra, se balra. Mindig (mindenben) azon az úton járjatok, amelyet
az Úr, Jahve az Örökkévaló a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen
dolgotok, és hosszú ideig (lakhassatok), és élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok
(birtokba vesztek)” (5 Móz. 5,32-33).
6
Zakariás szolgálatát a törvény így határozta meg: „És vegye tele a tömjénezőt eleven
szénnel az oltárról, amely az Úr, Jahve az Örökkévaló előtt van, és vegye tele a két markát
 3
Luk. 1,11 Néki pedig megjelenék az Úrnak, angyala, állván a füstölő
[illatáldozati] oltár jobbja felől.
Luk. 1,12 És láttára [a látványtól] megrettent [zavarba jött; megháborodott;
összezavarodott] Zakariás [és nyugtalanság], és félelem szálta meg őt.
Luk. 1,13 Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott
a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő
nevét Jánosnak.
Luk. 1,14 És lészen tenéked örömödre és vigasságodra [boldog leszel; és
ujjongani fogsz rajta], és sokan fognak örvendezni az ő születésén [világra
jövetelén];
Luk. 1,15 Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort,7 és részegítő [mámorító;
(bódító)] italt8 nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának
méhétől fogva.9
Luk. 1,16 És az Izrael fiai közül sokakat megtérít [visszafordít] az Úrhoz, az ő
Istenükhöz.

a porrá tört (illatos) fűszerekből való füstölőből, és vigye be a függönyön (a kárpiton)

belül. És vesse a füstölőt (tegye rá az illatáldozatot) a tűzre az Úr, Jahve az Örökkévaló
(színe) előtt, hogy befedje (beborítsa) a füstölő (illatáldozat) felhője a fedelet, amely a
bizonyság felett van, hogy meg ne haljon. Senki se legyen a gyülekezet (a kijelentés)
sátorában, amikor bemegy a szenthelybe (a szentélybe)… egészen az ő kijöveteléig…” (3
Móz. 16,12-13.17)
7
Bor oinosz: KJV: bor, (általában erjesztett ital; árpaital, sör); borivás; mámort keltő ital.
8
Részegítő (szikera): - héber eredetű [H7941] sékár = egy részegítő, mámorító, azaz
alaposan megerjesztett folyadék. Megrészegítő; erős bódító hatású, sörszerűen erjesztett
ital, amely készülhet szőlőből, árpából, vagy datolyából is.
9
Bemerítő János nazir volt, hiszen a nazir törvény szólt így: „Szólj Izráel fiainak, és
mondd meg nékik: Mikor férfi vagy asszony külön fogadást tesz, nazireusi fogadást, hogy
így az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szentelje magát: Bortól és részegítő italtól
szakassza el magát (tartózkodjék); borecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék, és
semmi szőlőből csinált (készült) italt se igyék, se új (friss), se aszú (szárított) szőlőt ne
egyék. Az ő nazireusságának egész idején át semmi afélét ne igyék (se egyék), ami a
szőlőtőről kerül (a szőlőtőről való), a szőlő magvától fogva a szőlő héjáig” (4 Móz. 6,2-4).
Isten így rendelkezett minden Őnéki szentelt ember felől: „És élt ebben az időben egy
férfiú Córából, a Dán nemzetségéből való, névszerint Manoah, kinek felesége magtalan
(meddő) volt, és nem szült. És (egyszer) megjelent az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak
angyala az asszonynak, és monda néki: Ímé most magtalan (meddő) vagy, és nem szültél;
de terhes leszel, és fiat szülsz. Azért most megójjad magad (mostantól fogva vigyázz), és
ne igyál se bort, se más részegítő italt, és ne egyél semmi tisztátalant. Mert íme terhes
leszel, és fiat szülsz… Istennek szenteltetett lesz az a gyermek anyjának méhétől fogva…”
(Bír. 13,2-5) És hogy ez minden olyan hívőre vonatkozik, aki teljesen az Úrnak szenteli
magát, azt az Újszövetség jelenti ki: „Annakokáért ne legyetek esztelenek
(meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne
részegedjetek bortól, miben kicsapongás van, (mert a borral léhaság jár együtt) hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel” (Eféz. 5,17-18).
 4
Luk. 1,17 És az Ő [színe] előtt fog járni az Illés szellemével és erejével,
[hatalmával; erő-megnyilvánulásával]. Hogy az atyák szívét a fiakhoz
(vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen,
makacs, csökönyös hitetleneket] az igazak [a megigazultak vagy
megigazítottak, igaznak nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára térítse,
vezesse]. Hogy készítsen az Úrnak [állítson az Úr elé] tökéletes [alkalmas;
felkészült] népet.10
Luk. 1,18 És monda Zakariás az angyalnak [hírnöknek, követnek]: Miről
tudhatom én meg ezt [a dolgot, miről fogom ezt felismerni]? Mert én vén [öreg]
vagyok, és az én feleségem is igen idős [előrehaladt a korban].
Luk. 1,19 És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten
[színe] előtt állok; és küldettem, hogy szóljak [beszéljek] veled, és ez
örvendetes dolgokat [ezt a jó hírt; örömhírt] jelentsem [meghozzam;
elmondjam; tudtodra adjam] néked.
Luk. 1,20 És ímé megnémulsz, és nem szólhatsz [nem fogsz tudni beszélni;
megszólalni; hallgatásra leszel azonban ítélve] mindama napig, amelyen ezek
meglesznek [amíg ez be nem következik; a beteljesedés napjáig]: mivelhogy
nem hittél az én beszédemnek [igéimnek], amelyek beteljesednek az ő
idejükben [majd, ha eljön az ideje].
Luk. 1,21 A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozik, hogy a templomban
késik, [hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben].
Luk. 1,22 És kijővén, nem szólhatott nékik [nem tudott (nem volt képes) velük
beszélni]; eszükbe vették azért [ebből rájöttek; megértették; fölismerték], hogy
látást látott [látomása volt] a templomban (a szentélyben); mert ő csak
[mutogatott, fejével] integetett nékik, és néma maradt.
Luk. 1,23 És lőn, hogy mikor leteltek az ő szolgálatának napjai, elment haza.
Luk. 1,24 E napok után pedig fogadott a méhében, [áldott állapotba jutott]
Erzsébet az ő felesége, és elrejtőzött [eltitkolta; (teljesen visszavonult)] öt
hónapig, mondván:
Luk. 1,25 Így cselekedett velem az Úr a napokban, amelyekben reám tekinte,
hogy elvegye az én gyalázatomat, [szégyenemet, melyet viseltem] az emberek
között, [és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított].
Luk. 1,26 A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől
Galileának városába, amelynek neve Názáret,

110
Őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm én
az én követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (hamar) eljön az ő
templomába az Úr, Jahve az Örökkévaló akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a
szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé, eljön (jön már), azt mondja Jahve az
Örökkévaló, a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (téríti), a fiak szívét
pedig az atyákhoz, hogy pusztulás ne sújtsa a földet, amikor eljövök” (Malak. 3,1; 4.6)
 5
Luk. 1,27 Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt
eljegyezve, [volt a jegyese]. A szűznek neve pedig Mária.
Luk. 1,28 És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe
fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
Luk. 1,29 Az pedig látván, megdöbbent [zavarba jött; összezavarodott] az ő
beszédén [igéjén], és elgondolkodott [fontolgatta], hogy micsoda köszöntés ez,
[hogy mit jelenthet ez]?!
Luk. 1,30 És monda néki az angyal: Ne félj [ne ijedj meg] Mária, mert
kegyelmet találtál az Istennél.
Luk. 1,31 És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét
JÉZUSNAK,11
Luk. 1,32 Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az
Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét, [trónját].13
Luk. 1,33 És uralkodik [királyként] a Jákób házán mindörökké [a
világkorszakokon át]; és az ő királyságának [országának; uralkodásának] vége
nem lesz!14
Luk. 1,34 Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, [hogyan
lehetséges ez] holott én férfit nem ismerek?
Luk. 1,35 És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és
a Magasságosnak [ereje árnyékoz meg, ragyogó ködbe burkol (borít) be

111
Így teljesedett be a Róla szóló prófécia: „Ezért ád jelt néktek az Úr, Jahve az
Örökkévaló maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek”
(Ésa. 7,14).
113
A próféták mind Őróla szóltak, és a próféciák Őbenne teljesedtek be. Kijelentést nyert,
hogy az örökkévaló Király fiúgyermekként fog megszületni: „Mert egy gyermek születik
nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak,
tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma
növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy
fölemelje és megerősítse (megszilárdítsa) azt jogosság és igazság által mostantól
mindörökké. Jahvénak az Örökkévalónak, a seregek Urának buzgó (féltő) szerelme műveli
(viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr, Jahve az Örökkévaló Jákóbnak, és
leesett (eljutott) Izráelben” (Ésa. 9,6-8) „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, Jahve az
Örökkévaló és támasztok Dávidnak igaz magvat (sarjat), és uralkodik, mint király, és
bölcsen cselekszik és méltányosságot, és igazságot cselekszik e földön… és ez lesz az ő
neve, amellyel nevezik őt: Az Úr, Jahve az Örökkévaló a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6).
114
A próféták már előre jelezték ezt: „Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki,
hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem
múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg” (Dán. 7,14) „És a sántát maradékká teszem,
az elszélesztettet (a gyengét) pedig erős nemzetté, és az Úr, Jahve az Örökkévaló uralkodik
rajtuk (fölöttük) a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké” (Mik. 4,7) Az apostolon
keresztül nyer kijelentést, hogy kiről szóltak az előző próféciák: „Ámde a Fiúról így
(szól): A te királyi széked (trónusod) óh Isten örökkön örökké (megáll). Igazságnak
pálcája a te országodnak (királyi) pálcája” (Zsid. 1,8).
 6
árnyékával; természetfölötti befolyással vesz körül] téged; azért ami születik is
szentnek hivatik, Isten Fiának.
Luk. 1,36 És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat, [áldott állapotba
jutott] az ő vénségében [öregségében]; és ez már a hatodik hónapja néki, akit
meddőnek [magtalannak] hívtak [neveztek]:
Luk. 1,37 Mert az Istennél semmi sem, [nincs olyan dolog amely] lehetetlen,
[mert Isten egyetlen szava (rémája: személyre szóló kijelentése) sem hiúsulhat
meg].15
Luk. 1,38 Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója
[(rab)szolgálóleánya]; legyen nékem [történjék velem; (váljék valóra)] a te
beszéded [(rémád): igéd, kijelentésed] szerint. És elméne ő tőle az angyal.
Luk. 1,39 Fölkelvén [fölkerekedett; útnak indult] pedig Mária azokban a
napokban, és nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
Luk. 1,40 És beméne Zakariásnak házába, és köszönté [üdvözölte] Erzsébetet.
Luk. 1,41 És lőn [történt], mikor (meg)hallotta Erzsébet Mária köszöntését,
[örömében] a magzat repesett, [felujjongott, megmozdult, rugdalózni kezdett]
az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Szellemmel;
Luk. 1,42 És fennszóval [hangos szóval így] kiálta, mondván: Áldott vagy te az
asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
Luk. 1,43 És honnét van [hogyan lehet] ez nékem [hogy történhet ez meg
velem], hogy az én Uramnak anyja (el)jön én hozzám?
Luk. 1,44 Mert ímé [képzeld csak el], mihelyt a te köszöntésednek szava
[üdvözlésed hangja] füleimbe hatolt [csengett], a magzat, örvendezéssel kezde
repesni [rugdalózni, ujjongva megmozdult] az én méhemben.
Luk. 1,45 És boldog az, aki hitt; mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki
mondott.
Luk. 1,46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem (egész lényem) az
Urat.
Luk. 1,47 És örvendez az én szellemem, és [ujjongásba tör ki] az én
megtartó,18 [üdvözítő] Istenemben.19
115
Jób megvallása Istennek: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem
fordíthat attól, a mit elgondoltál (és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne
valósíthatnál)” (Jób. 42,2) Jeremiás megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te teremtetted
(alkottad) a mennyet (eget) és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett (kinyújtott)
karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted, (és Neked)!” (Jer. 32,17).
118
Üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító,
gyógyító.
119
Mária megcselekszi az Igét, amit a Szent Szellem Dávidon keresztül mond: „Örüljetek
az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban, vigadozzatok (ujjongjatok) ti igazak
(megigazultak, igaznak nyilvánítottak)! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek (igaz
szívűek)” (Zsolt. 32,11) „Örvendezzetek (vigadjatok) ti igazak (megigazultak), az Úrban,
Jahvéban az Örökkévalóban; a hívekhez (Az igaz /megigazult/ emberekhez) illik a
 7
Luk. 1,48 Mert reá tekintett [meglátta] az ő (rab)szolgáló leányának alázatos
állapotát, [alacsony voltát]; mert ímé mostantól fogva boldognak
(szerencsésnek; áldottnak) mondanak [hirdetnek] engem minden nemzetségek
[és nemzedékek].
Luk. 1,49 Mert nagy [fenséges] dolgokat cselekedék velem a Hatalmas [a
Mindenható]; és szent az ő neve!20
Luk. 1,50 És az ő irgalmassága [könyörülete] nemzetségről nemzetségre
[nemzedékről nemzedékre] van, [száll; marad] azokon, akik őt tisztelik.21
Luk. 1,51 Hatalmas dolgot cselekedett, [megvalósította hatalmának uralmát]
karjának ereje által. [Karja bizonyságot tett hatalmáról; megmutatta erejét],
elszélesztette [szétszórta] az ő szívük gondolatában [szándékában]
felfuvalkodottakat, [a kevélyeket; gőgösködőket; akiket szívük gondolkodása
fennhéjázásra bírt].
Luk. 1,52 Hatalmasokat [a hatalom birtokosait; uralkodókat] dönte [vetette le;
taszít] le trónjaikról [fejedelmi székből], és alázatosakat [alacsonyakat;
megalázottakat; kicsinyeket] magasztalt [emelt] fel.
Luk. 1,53 Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat [bővölködőket] küldött
[bocsátott] el üresen [üres kézzel, éhesen].24
Luk. 1,54 Felvevé [fölkarolta; gondjába vette gyermekének] Izráelnek, az ő
szolgájának ügyét [gondját], hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról,
[amint megígérte atyáinknak].25
dicséret (Zsolt. 33,1)
220
Dávidon keresztül a Szent Szellem az Úr Nevéről ad kijelentést: „Tiszteljék
(magasztalják) a te nagy és fenséges nevedet, - szent az!” (Zsolt. 99,3) Mert: „Váltságot
küldött az ő népének (gondoskodott népe megváltásáról), elrendelte szövetségét örökre;
szent és fenséges az ő neve” (Zsolt. 111,9)
221
Mária a Dávid által kijelentett igazságokat vallja meg: „Mert amilyen magas az ég a
földtől, olyan nagy az ő kegyelme (szeretete) az őt tisztelők iránt” Amilyen könyörülő
(irgalmas) az atya a fiakhoz, olyan könyörülő (irgalmas) az Úr, Jahve az Örökkévaló az őt
tisztelők iránt. az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt tisztelőkön, és az ő
igazsága a fiaknak fiain. És az Úr, Jahve az Örökkévaló szeretete mindörökké az
istentisztelőkkel van, és igazsága még az unokáikkal is” (Zsolt. 103,11.13.17).
224
Így is van megírva: „A megelégedettek (jóllakottak) bérért (kenyérért) szegődnek el,
Éhezők pedig nem lesznek (de akik éheztek, folyton ünnepelnek)” (1 Sám. 2,5) Mert: „Az
oroszlánok szűkölködnek (sínylődnek), éheznek; de akik az Urat, Jahvét az Örökkévalót
keresik, (akik Úrhoz, Jahvéhoz az Örökkévalóhoz folyamodnak), semmi jót sem
nélkülöznek” (Zsolt. 34,11) Hát: „Adjanak hálát az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak az ő
kegyelméért (szeretetéért), és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért (az emberekkel tett
csodáiért), Hogy megelégíté (megitatta) a szomjúhozókat, és az éhezőket betöltötte jóval
(jól tartotta az éhezőket)!” (Zsolt. 107,8-9)
225
Az Úr ígéreteinek beteljesedéséről énekel Mária: „De te Izráel, én szolgám, Jákób, akit
én elválasztottam (kiválasztottam), Ábrahámnak, az én barátomnak magva. Te, akit én a
föld utolsó részéről hoztalak (a föld végén ragadtalak meg) és véghatárairól (annak
széléről) elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak
 8
Luk. 1,55 Nem feledi irgalmasságát, [amiképpen szólott, ígért, kijelentett volt
a mi atyáinknak], Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké, [amit
megígért a világkorszakokba (aionba) nyúlóan]!26
Luk. 1,56 Marada pedig Mária Erzsébettel mintegy három hónapig; azután
haza tére [otthonába].
Luk. 1,57 Erzsébetnek pedig betelt, [elérkezett] az ő szülésének ideje, és szüle
fiat.
Luk. 1,58 És meghallották az ő szomszédai [a környéken lakók] és rokonai,
hogy az Úr nagy kegyelmességet cselekedett ővele [milyen irgalmas volt
hozzá, hogy felmagasztalta irgalmában]; és együtt örültek [örvendeztek] vele.
Luk. 1,59 És lőn [történt pedig] nyolcad napon, eljövének, hogy körülmetéljék
a gyermeket; és az ő atyja nevéről Zakariásnak akarák őt nevezni.27
Luk. 1,60 És felelvén [tiltakozott] az ő anyja, monda: Nem; [Ne úgy hívjátok]
hanem Jánosnak neveztessék.
Luk. 1,61 És mondának [és így válaszoltak] néki: Senki sincs a te
rokonságodban, aki ezen a néven neveztetnék.
Luk. 1,62 És intének az ő atyjának, hogy minek akarja neveztetni?
Luk. 1,63 Az pedig [egy kis] (író)táblát kérvén, ezt írá (rá), mondván: János a
neve. És elcsodálkozának [meglepődtek] mindnyájan.
Luk. 1,64 És feloldódék [megnyílt] az ő szája és [megoldódott] nyelve azonnal,
és szóla, áldván [magasztalva] az Istent [dicsőítve beszélni kezdett].28
(kiválasztottalak) és meg nem útállak, (meg nem vetlek). Ne félj, mert én veled vagyok. ne
csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom
(győzelmes) jobbjával támogatlak” (Ésa. 41,8-10). Dávid így prófétál:„Megemlékezett az ő
kegyelméről és Izráel házához való hűségéről. (Mert hűséggel és szeretettel gondolt Izráel
házára); látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását” (Zsolt. 98,3)
226
Az Ábrahámnak tett ígéret így hangzott: „És nagy nemzetté (néppé) teszlek, és
megáldalak téged, és felmagasztalom (naggyá teszem) a te nevedet, és áldás leszel. És
megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz (gyaláz), átkozott lesz: és
megáldatnak te benned (és általad nyer áldást) a föld minden nemzetsége. És
megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod
között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te
magodnak te utánad” (1 Móz. 12,2-3; 17,7) És az Újszövetségben nyer kijelentést, hogy ki
az Ábrahám magja: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem
mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a
Krisztus” (Gal. 3,16).
227
Mert a törvény parancsa így hangzott: „Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok
minden férfigyermek nemzedékeiteknél (nemzedékről nemzedékre); akár háznál született,
akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való” (1 Móz. 17,12)
228
Beteljesedett a prófécia: „Azon a napon szarvat sarjasztok Izráel házának, és a te
szádat megnyitom közöttük, és megtudják, hogy én Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr.
Azon a napon megnyílik szád ott a megmenekült előtt, és szólasz, és tovább nem maradsz
néma; s leszel nékik csodajelül (intő jelül), és megtudják, hogy én vagyok az Úr, Jahve az
Örökkévaló” (Ezék. 29,21;24,27)
 9
Luk. 1,65 És félelem szállott minden ő szomszédaikra [félelem (riadalom,
ijedelem) támadt mindazokban, akik körülöttük laktak]; és Júdeának egész
hegyes tartományában elhirdettetének [szóbeszéd tárgyává lettek] mind e
dolgok [és erről az eseményről beszéltek].
Luk. 1,66 És szívükre vették [vésték] mindenek, akik (meg)hallák, [és
elgondolkodva] mondták: Vajon mi lesz e gyermekből [ugyan mivé válik még
ez a gyermek]? És az Úrnak keze vala [máris] ő vele.29
Luk. 1,67 És Zakariás, az ő atyja beteljesedett Szent Szellemmel, és prófétált
[jövendölt] mondván:
Luk. 1,68 Áldott [legyen] az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta [rátekintett
népére] és megváltotta30 az ő népét, [megváltást szerzett (készített) neki].
Luk. 1,69 És felemelte az üdvösségnek32 szarvát nékünk [elhozta ránk,vagy
nekünk az üdvösség erejét] az ő gyermekének [szolgájának], Dávidnak
házában.33
Luk. 1,70 Amint szólott [meghirdette; kijelentette] az ő szent prófétáinak szája
[az Ő szentjei] által, kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől;(világ)korszaktól] fogva
voltak.34

229
Úrnak keze (kheir): - a kéz (szó szerint vagy képletesen (erő, hatalom); képletesen: a
tevékenységre, hatóerőre utal. Átvitt értelemben: Isten keze = hatalma; hangsúlyosan Isten
alkotó-teremtő hatalma, amellyel a világot kormányozza, és különleges beavatkozásával
segíti az embert. Szellem szerint: Jézus, a Krisztus.
330
Megváltotta (lütrószisz): - váltságdíj kifizetése (átvitt értelemben). Visszavásárolt,
visszavásárlás. Váltságot szerez neki. A görög szó szószerinti jelentése: a bűn, a
céltévesztés kötelékeinek MEGOLD(oz)ÁS-ára utal. Kiváltás (rabszolga) felszabadítása.
332
Üdv, üdvösség: a görög szótéria szavak (amelyek pontosan megfelelnek a héber jásá;
jesuá jelentésének) tartalmazzák a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/;
oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatás;
333
A Szent Szellem a prófétákon keresztül így szól a Felkentről, a Messiásról: „Hűséget
esküdött az Úr, Jahve az Örökkévaló Dávidnak, nem tér el attól (nem másítja azt meg):
Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe (trónodra); Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát,
szövétneket szerzek az én felkentemnek (gondom lesz felkentem mécsesére). Ellenségeire
szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog” (Zsolt. 132,11.17-18) „Az ő idejében
megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan lakozik (biztonságban él), és ez lesz az ő neve,
amellyel nevezik őt: Az Úr, Jahve az Örökkévaló a mi igazságunk!” (Jer. 23,6) Az apostolon
keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy a Dávidnak tett ígéret kiről szólt:
„Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő
megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta lévén azért,
és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának
gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe
(trónjára)” (Csel. 2,29-30)
 10
Luk. 1,71 Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment, biztonságba
helyez], és mindazoknak kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak,
zaklatnak, üldöznek);
Luk. 1,72 Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal, és megemlékezzék
az ő szent szövetségéről,
Luk. 1,73 [Arról] az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi
(ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk.35
Luk. 1,74 Hogy megszabadulván [kiragadva] a mi ellenségeink [gyűlölőink]
kezéből, félelem nélkül [félelmet nem ismerve, Istent tisztelve] szolgáljunk
néki.
334
Péter apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy a prófétákon keresztül a Szent
Szellem szólt: „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent
Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2 Pét. 1,21)
335
Dávid próféciája: „Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről,
amelyet megszabott ezer nemzetségiglen (az ezer nemzedéknek parancsolt igére); Amelyet
kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről” (Zsolt. 105,8-9) Az Ábrahámnak tett
ígéret, és a neki ajándékozott szövetség: „Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős lett,
megjelent az Úr, Jahve az Örökkévaló Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten
vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes (feddhetetlen). És megkötöm az én szövetségemet
én közöttem és te közötted. (Megajándékozlak szövetségemmel): és felette igen
megsokasítlak téged. És arcára borula Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván: Ami
engem illet, ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz. És
ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert
népek sokaságának atyjává teszlek téged. És felette igen megsokasítalak téged; és népekké
teszlek (népeket támasztok belőled), és királyok is származnak tőled. És adom tenéked és a
te magodnak te utánad a te bujdosásod földét (hol jövevény vagy), Kánaánnak egész
földét, örök birtokul; és Istenük leszek nékik. És megállapítom az én szövetségemet én
közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök
szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad. Annakfelette
monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te
utánad az ő nemzedékei szerint” (1 Móz. 17,1-9) Az Úr újra-és újra megerősíti ígéretét: „Az
Isten pedig monda: Kétségnélkűl a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak
nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő
magvának ő utána” (1 Móz. 17,19) Ábrahám hitének próbája után esküvel erősíti meg Isten
az ígéretet: „És monda: Én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló:
mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak (és nem tagadtad meg tőlem a
fiad), a te egyetlenegyednek. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen
megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján
van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És
megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én
beszédemnek” (1 Móz. 22,16-18) Az ígéreteknek és próféciáknak, azok teljesülésének
valóságos tartalmát pedig az Újszövetség fejti ki: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak
és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te
magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3.16) „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám
magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29)
 11
37
Luk. 1,75 Szentségben, és igazságban [megigazulva élve] ő előtte, és [színe
előtt járva] a mi életünknek minden napjaiban [minden idejében].38
Luk. 1,76 Te pedig kis gyermek, a magasságos [Magasságbeli;
Legmagasztosabb; Legfelsőbb] Isten prófétájának hivattatol; mert az Úr [színe]
előtt jársz, hogy az ő útait megkészítsed [előkészítsed].39
Luk. 1,77 És az üdvösség [menekülés] ismeretére megtanítsad az ő népét, a
bűnöknek bocsánatában [azaz közöld vétkeik elengedését].
Luk. 1,78 A mi Istenünk nagy [mélységes] irgalmasságáért [szívéből fakadó
könyörületességéből], amellyel meglátogatott minket [s ez irgalommal reánk
tekintett a] a naptámadat [napfölkelte; a fölkelő fény] a magasságból [az
egekből],
Luk. 1,79 Hogy megjelenjék,40 [és világítson; beragyogja] azokat, akik a
sötétségben,41 és a halálnak árnyékában42 ülnek [sínylődnek; vesztegelnek;
337
Szentségben Alapjelentése: elkülönítettnek lenni. Szent az, amit kiemelnek a
mindennapi, világi használatból és szent célra rendelnek. A szentség eredete Istenben van,
és azoknak a tárgyaknak, helyeknek és személyeknek tulajdoníttatik, akik, ill. amelyek az
Ő szolgálatában állnak.
338
És hogy ezt hogyan tudjuk megvalósítani, arról így szól a Szent Szellem: „És
felöltözzétek amaz új embert, mely Isten (tetszése) szerint teremtetett igazságban és
valóságos szentségben”„… aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre
jobban megismerje őt” (Eféz. 4,24; Kol. 3,10)
339
Zakariásnak így jelenti be az angyal a születendő gyermek feladatát: „És az Ő előtte fog
járni [az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak színe előtt] az Illés [erősségem az Úr]
szellemével és erejével [hatalmával; erő-megnyilvánulásával]. Hogy az atyák szívét a
fiakhoz (vissza)térítse [visszafordítsa], és az engedetleneket [a meggyőzhetetlen, makacs,
csökönyös hitetleneket] az igazak [megigazultak vagy megigazítottak, igaznak
nyilvánítottak] bölcsességére [okosságára térítse; vezesse; az egész személyiség
„beállítottságát”, megváltoztassa]. Hogy készítsen az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak,
[állítson az Úr, Jahve az Örökkévaló elé] tökéletes [alkalmas; felkészült] népet” (Luk. 1,17)
Mert őbenne fog beteljesedni a prófécia, amelyet így hirdetett meg az Úr: „Ímé, elküldöm
én az én követemet, és megtisztítja (egyengeti) előttem az utat, és mindjárt (hamar) eljön
az ő templomába az Úr, Jahve az Örökkévaló, akit ti kerestek (aki után vágyódtok), és a
szövetségnek követe, akit ti kívántok. ímé, eljön (jön már), azt mondja Jahve az
Örökkévaló, a Seregeknek Ura. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja (téríti), a fiak szívét
pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal (hogy pusztulással
ne sújtsam a földet, amikor eljövök)” (Malak. 3,1; 4.6)
440
Megjelenjék (epiphainó): - ráragyog, azaz (szó szerint) láthatóvá vagy (átvitt
értelemben) ismertté válik. megjelenik, de nem köznapi értelemben; fényt ad; feltűnik,
felragyog, mint egy csillag. Megmutat, láttat, nyilvánvalóvá tesz, meglátszik,
441
Sötétség (szkotosz): - homályosság, azaz sötétség (szó szerint vagy képletesen); homály,
sötétség; alkony(at); a halál sötétsége; átvitt értelemben: homály = titok(zatosság),
rejtekezés; az ismeretlenség homálya.
442
Árnyék (szkia): - homály vagy egy árnyék (szó szerint vagy képletesen (erkölcsi botlás,
eltévelyedés sötétsége vagy egy sejtetés)). árnyék, sötét folt, melynek az, az oka, hogy egy
tárgy, vagy valami a fény útjába kerül, étvitt értelemben is. Árnykép, ami nem a valóság).
 12
lakoznak]. Hogy igazgassa [vezesse; irányítsa] a mi lábainkat [teljesen
kiegyenesítve lépteinket] a békességnek útjára, [abba az állapotba, amelyben
minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való
mentesség; boldogság, boldogulás]!43
Luk. 1,80 A kis gyermek pedig növekedik és erősödik vala szellemben; és a
pusztában [sivatagban; sivár, elhagy(at)ott, magányos helyen] volt, [élt;
tartózkodott] mind ama napig, amelyen megmutatta magát [bemutatkozott] az
Izráelnek [amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben; amelyen szolgálatba
lépett].
Luk. 2. Jézus születése

Luk. 2,1 És lőn [történt] azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat

[rendelet] adaték ki, hogy mind az egész [lakott] föld [a birodalom lakossága]
összeirattassék [a birodalom lakosságát számlálják össze].
Luk. 2,2 Ez az összeírás [népszámlálás] először akkor történt, mikor Siriában
Czirénius volt a helytartó [kormányzó].
Luk. 2,3 Mennek vala azért mindenek, hogy beírattassanak [följegyeztesse
magát; összeírják], kiki a maga városába.
Luk. 2,4 Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a
Dávid városába, mely Betlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és
háznépe közül való volt, [Dávid nemzetségéből származott];
Luk. 2,5 Hogy beirattassék [összeírják feleségével] Máriával együtt, aki néki
jegyeztetett feleségül, és várandós vala, [áldott állapotban volt].
Luk. 2,6 És lőn [történt], hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének
napjai, [elérkezett a szülés ideje].
Luk. 2,7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyezteti [fektette]
őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyük a vendégfogadó háznál [a
szálláson].
Luk. 2,8 Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn [a
szabad ég alatt] tanyáztak és vigyáztak [őrködtek] éjszaka [őrváltásról
őrváltásra] az ő nyájuk mellett [és éjnek idején őrizték nyájukat].
Látszat; értéktelen semmiség, hiábavalóság, jelentéktelen dolog.
443
Hogy beteljesüljenek a próféciák: „A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy
világosságot; akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény (világosság) ragyog fel
fölöttük!” „Így szólván a foglyoknak: Jöjjetek ki! És azoknak, akik sötétben ülnek:
Lépjetek elő (Jöjjetek a napvilágra)! Az utakon legelnek (útközben lesz élelmük), és
minden halmokon (még a kopár hegyeken is) legelőjük lesz: Nem éheznek, nem
szomjúhoznak, nem bántja őket délibáb és a nap (heve); mert aki rajtok könyörült, vezeti
(terelgeti) őket, és őket vizek forrásaihoz viszi (vezeti)” (Ésa. 9,2; 49,9-10) „És feltámad
(fölragyog) néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő
szárnyai alatt (sugarai gyógyulást hoznak), és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt
tulkok (mint a hizlalóból kiszabadult borjak)” (Malak. 4,2)
 13
Luk. 2,9 És ímé az Úrnak angyala hozzájuk jöve [egyszerre csak ott állt
előttük; ott termett mellettük; megjelent nekik], és az Úrnak dicsősége
[fényessége] körülvette [beragyogta; körülragyogta] őket: és nagy félelemmel
megfélemlének [nagyon megijedtek, megrémültek; és nagy félelem vett erőt
rajtuk].
Luk. 2,10 És monda az angyal nékik: Ne féljetek [mert meglátjátok, jó hírt
hoztam], mert ímé [(öröm)hírként] hirdetek [adok tudtul] néktek nagy örömet,
mely az egész népnek, és [minden népnek] öröme lészen:
Luk. 2,11 Mert született néktek ma a Megtartó [az Üdvözítő, Megmentő,
Szabadító], ki [maga az] Úr Krisztus [a Messiás], a Dávid városában.
Luk. 2,12 Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket [kisdedet;
újszülöttet] bepólyálva feküdni a jászolban.
Luk. 2,13 És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága [a
mennyei hadseregből], akik az Istent dicsérik, és ezt mondják vala:
Luk. 2,14 Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön
békesség, és jó akarat az emberekhez.
Luk. 2,15 És lőn [történt], hogy mikor elmentek [visszatértek] az angyalok
őtőlük a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind
Betlehemig, és lássuk meg e dolgot [ezt a kijelentést, Igét; ami történt],
amelyet az Úr megjelentett [megismertetett, tudtunkra és hírül adott] nékünk.
[Hogy hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr].
Luk. 2,16 [Gyorsan útra keltek], és elmenének azért sietséggel, és megtalálák
Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket [a kisdedet; az újszülöttet], ki a
jászolban fekszik vala.
Luk. 2,17 És ezt látván, elhirdeték [elmondták azt az üzenetet, azt a kijelentést],
ami nékik a gyermek felől mondatott vala.
Luk. 2,18 És mindenek, akik hallák, elcsodálkozának [megdöbbentek] azokon,
amiket a pásztorok nékik mondottak.
Luk. 2,19 Mária pedig mind ez igéket [kijelentéseket] megtartja [megjegyezte;
megőrizte; emlékezetébe véste], és szívében (bensőjében) forgatta, [mérlegelve
fontolgatta] vala [és el-elgondolkodott rajtuk].
Luk. 2,20 A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén
[magasztalták] az Istent mind azok felől, amiket [pontosan úgy] hallottak és
láttak, amint nékik megmondatott [ahogyan ő megüzente nekik].
Luk. 2,21 És mikor betölt [letelt] a nyolc nap, hogy a kis gyermeket
körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak [héber: Jehosua = Jahve az
Örökkévaló a szabadulás, a menekülés, az üdvösség], amint őt az angyal
nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében [még mielőtt Mária méhébe
fogadta volna].
Luk. 2,22 Mikor pedig betöltek [elteltek] Mária tisztulásának napjai a Mózes
törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
 14
Luk. 2,23 (Amint, és [ahogyan] megíratott [elő volt írva:] az Úr törvényében,
hogy: Minden elsőszülött [anyaméhet megnyitó] fiú(magzat) az Úrnak
szenteltessék), az Úr szentjének hivatik].
Luk. 2,24 És hogy áldozatot adjanak [mutassanak be], a szerint amint
megmondatott az Úr törvényében [az Úr törvényébe foglalt rendelkezés
szerint]: Egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.47
Luk. 2,25 És ímé [élt] vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon
volt, és ez az ember igaz [megigazult] és istenfélő vala, aki várta az Izráel
vigasztalását, és a Szent Szellem vala őrajta, és [lakott őbenne].
Luk. 2,26 És kijelentetett néki [kinyilatkoztatást kapott] a Szent Szellem által,
hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát
[Fölkentjét].
Luk. 2,27 És ő a Szellem indításából [ösztönzésére] a templomba méne, és
mikor a (kis)gyermek Jézust bevivék szülői, hogy őérette a törvény szokása
szerint cselekedjenek [törvény előírásának eleget tegyenek],
Luk. 2,28 Akkor ő [ölelő] karjaiba vevé őt, és [magasztalva] áldá az Istent, és
monda:
Luk. 2,29 Mostan bocsátod el, Uram, a te (rab)szolgádat, a te beszéded [igéd;
kijelentésed] szerint, békességben:
Luk. 2,30 Mert [már] (meg)látták az én szemeim a te üdvösségedet
[Üdvözítődet; megváltásodat; megmentő hatalmadat; szabadításodat],
Luk. 2,31 Amelyet készítettél [rendeltél] minden népeknek [nemzeteknek]
szeme láttára [és számára];
Luk. 2,32 [Hogy megjelenjék] világosságul [fényül] a pogányok [nemzetek]
megvilágosítására [hogy azt nemzeteknek leleplezd; kinyilatkoztasd], és a te
népednek, az Izráelnek dicsőségére.
Luk. 2,33 József [az ő apja] pedig és az ő anyja csodálkozának [megdöbbentek]
azokon, amiket ő felőle [a fiukról] mondottak.
447
A fiút szülő asszonyra vonatkozóan pedig így rendelkezett Isten: „Szólj Izráel fiainak,
mondván: Ha az asszony lebetegszik, és fiat szül, tisztátalan legyen hét napig; az ő havi
betegségének ideje szerint legyen tisztátalan. A nyolcadik napon pedig metéljék körül a fiú
férfitestének (szeméremtestének) bőrét” (3 Móz. 12,2-3) „Azután (még) harminchárom
napig maradjon otthon (az anya) a vértől való tisztulás miatt; semmi szent dolgot ne
illessen, a szent helyre se menjen be, míg el nem telnek az ő tisztulásának napjai. Mikor
pedig letelnek az ő tisztulásának napjai, fiú miatt vagy leány miatt, hozzon egészen
égőáldozatul esztendős bárányt, galambfiat vagy gerlicét bűnért való áldozatul
(vétekáldozatul), a gyülekezet (a kijelentés) sátorának nyílása (bejárata) elé a paphoz. És
áldozza meg (mutassa be) azt az Úr, Jahve az Örökkévaló (színe) előtt; és szerezzen néki
engesztelést; így lesz tisztává az ő vérfolyása után. Ez a törvénye a fiút vagy leányt szülő
asszonynak. Ha pedig nincs elég módja bárányhoz (de ha nem telik neki bárányra), vigyen
két gerlicét vagy két galambfiat, egyiket egészen égőáldozatul, a másikat bűnért való
áldozatul (vétekáldozatul), és szerezzen néki engesztelést a pap, és tiszta lesz” (3 Móz.
12,4.6-8).
 15
Luk. 2,34 És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez
vettetett sokaknak elestére [romlására; bukására] és feltámadására
[felemelésére; sokaknak elestére és talpra állítására, felébredésére] az
Izráelben; és jegyül [jelül], akinek sokan ellene mondanak; [ellenszegülnek].
Luk. 2,35 Sőt a te személyedet is általhatja az éles tőr [a széles, kétélű kard];
hogy sok szív [a szellemi életük központjának titkos] gondolatai
nyilvánvalókká legyenek [kiderüljenek; lelepleződjenek; (hogy nyilvánosságra
jöjjenek sok szívből (bensőből) az elgondolások, és lehulljon a lepel)].49
Luk. 2,36 És vala [ott] egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser
nemzetségéből [törzséből való]. (Ez sok időt élt [aki már igen öreg,
előrehaladott, élemedett korú volt], miután az ő szüzességétől fogva hét
esztendeig élt férjével [aki csak hét évig élt férjével hajadonkora után],
Luk. 2,37 És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala, aki nem távozik
el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal [könyörgésekkel]
szolgál vala éjjel és nappal.
Luk. 2,38 Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak [dicsőítette;
magasztalta az Istent; vallást tett az Isten mellett], és szóla ő felőle
mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták.50
Luk. 2,39 És mikor mindent elvégeztek [amivel] az Úr törvénye szerint
[tartoztak], visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
Luk. 2,40 A kis gyermek pedig növekedék [gyarapodik], és erősödék
szellemben, (be)teljesedve bölcsességgel [mely őt megtöltötte]; és az Istennek
kegyelme [jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] vala ő rajta.
Luk. 2,41 Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét [a
pászka-bárány] ünnepére [a szokásnak megfelelően].51
449
Őbenne teljesednek be a próféciák: „És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve
és botránkozás sziklája Izráel két házának (olyan szikla, amelybe belebotlanak), s tőr
(kelepce) és háló (csapda) Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek (megbotlanak) köztük
sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak (megfogja őket a csapda)!”
(Ésa. 8,14-15).
550
Az Úr is így rendelkezett az özvegyasszonyokal kapcsolatosan: „A valóban özvegy és
magára hagyatott (maradt) asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos (és
kitart) a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal” (1 Tim. 5,5)
551
Mert így hangzott Isten törvénye: „Ügyelj az Abib hónapra, és készíts (tarts) az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak a te Istenednek páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki
téged az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened Egyiptomból éjjel. Páskha gyanánt
(áldozatul) pedig ölj (vágj le) az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak a te Istenednek juhot
és ökröt (marhát) azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, Jahve az Örökkévaló a te
Istened, hogy oda helyezze az ő nevét, (hogy ott lakjék az ő neve). Ne egyél azzal, (ne
egyél mellé) semmi kovászost (kovászos ételt), hanem hét napon át egyél azzal
kovásztalan lepényeket, nyomorúságnak kenyerét, (mert sietséggel (sebtében) jöttél ki
Egyiptom földéről) hogy megemlékezzél arról a napról életednek minden idejében,
amelyen kijöttél Egyiptom földéről. És ne lásson senki kovászt hét napon át sehol a te
 16
Luk. 2,42 És mikor tizenkét esztendős lett, [szintén] fölmenének Jeruzsálembe
az ünnep szokása szerint;
Luk. 2,43 És mikor eltelének a(z) (ünnep)napok [hazafelé indultak, és] mikor
ők visszatérének [visszaindultak], a gyermek Jézus visszamarada
[hátramaradt] Jeruzsálemben [anélkül, hogy szülei tudták volna]; és nem vevék
észre sem József, sem az ő anyja;
Luk. 2,44 Hanem azt gondolván [abban a hitben], hogy az úti társaságban
[útitársaik körében] van, [már] egy napi járóföldet menének, és [csak azután]
keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
Luk. 2,45 És mikor nem találák őt [sehol], visszamenének [visszafordultak]
Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
Luk. 2,46 És lőn, [történt] hogy harmadnapra megtalálták őt [ráakadtak] a
templomban, a doktorok [tanítók; mesterek] között ülve, amint őket [hol]
hallgatta, [hol meg] kérdezgette.
Luk. 2,47 És mindnyájan, akik őt hallgatták, elálmélkodának [ámulatba estek,
meghökkentek, megdöbbentek, magukon kívül, extázisban / önkívületbe
kerültek] az ő értelmén [bölcsességén, és csodálkoztak okosságán] és az ő
feleletein.52
Luk. 2,48 És [szülei] meglátván [megpillantották] őt, elcsodálkozának, és
monda néki az ő anyja: Fiam [gyermekem], miért cselekedted ezt velünk? Ímé
atyád és én nagy bánattal [szomorúan] kerestünk téged.
Luk. 2,49 Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy
nem tudjátok-e, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én
Atyámnak dolgai [hogy Atyám házában kell lennem]?
Luk. 2,50 De ők nem értették [nem fogták fel] e beszédet [ezt az igét], amit ő
nékik szóla.
Luk. 2,51 És aláméne velük, és méne Názáretbe; és engedelmes vala
[alárendelte magát] nékik. És az ő anyja [gondosan] szívében tartá [megőrizte;
szívébe véste] mind ezeket a dolgokat [igéket, megnyilatkozásokat].

határodban; és a húsból, amelyet az első napon estve megáldozol, semmi ne maradjon

reggelig. Nem ölheted (vághatod) le a páskhát akármelyikben a te városaid közül
(akármelyik lakóhelyeden), amelyeket az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened ád néked.
Hanem azon a helyen, amelyet kiválaszt az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened, hogy az
ő nevét oda helyezze (hogy ott lakjék az ő neve). Ott öld (vágd) le a páskhát estve,
napnyugtakor (naplementekor), abban az időben, amikor kijöttél Egyiptomból. Azon a
helyen süsd (főzd) és edd is meg, amelyet kiválaszt az Úr, Jahve az Örökkévaló a te
Istened; reggel pedig fordulj vissza és menj haza a te hajlékodba” (5 Móz. 16,1-7).
552
Ez pedig végig így volt az Úr Jézus földi tartózkodása, és szolgálatának ideje alatt: „…
És álmélkodnak, és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség…?” (Mát. 13,54)
És: „Csodálkoztak a zsidók ezen, és ezt kérdezték: „Hogyan ismerheti ez az Írást, hiszen
nem is tanulta?” (Jn. 7,15).
 17
Luk. 2,52 Jézus pedig gyarapodék [növekedett, fejlődött] bölcsességben és
testének állapotában [érettségben, termetében, és testmagasságban], és az Isten
és emberek előtt való kedvességben.
Luk. 3. Bemerítő János megtérést prédikál

Luk. 3,1 Tibériusz császár [Cézár] uralkodásának [kormányzásának]

tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a
helytartó [a kormányzó]. És Galileának negyedes fejedelme Heródes. Iturea és
Trakhónitis tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep.
Abiléné negyedes fejedelme meg Lisániás.
Luk. 3,2 Annás és Kajafás főpapsága alatt, a [papi fejedelmek idején], lőn
[szólt] az Úrnak szava [(rémája): kijelentése, Igéje] Jánoshoz, a Zakariás
fiához, a pusztában [a magányos, elhagyatott sivatagban].
Luk. 3,3 [Elindult] és méne a Jordán mellett lévő minden tartományba [bejárta
a Jordánt környékező egész vidéket] prédikálván [és hirdette] a megtérést [a
más felismerésre térést jelképező bemerítést, a gondolkozás megváltoztatását] a
bűnöknek bocsánatára [eltörlésére, a cél elvétésének megbocsátására].
Luk. 3,4 Amint meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek [az írott Ige]
könyvében, ki ezt mondja: (Segély)kiáltónak szava [hangja szól] a pusztában
[magányos, elhagyatott sivatagban]: Készítsétek meg az Úrnak útját,
egyengessétek [tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit.55
555
Ézsaiás így prófétál Bemerítő János szolgálatáról: „Egy szó (egy hang) kiált: A
pusztában készítsétek az Úrnak Jahvénak az Örökkévalónak útját (építsetek utat a
pusztában az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak), ösvényt egyengessetek (készítsetek
egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és
halom alászálljon (lesüllyedjen), és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává (és
a dombvidék síksággá). És megjelenik az Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége, és minden
(hús)test látni fogja azt; mert az Úr, Jahve az Örökkévaló szája szólt (az Úr, Jahve az
Örökkévaló maga mondja ezt)” (Ésa. 40,3-5). Bemerítő János a farizeusok kérdésére, hogy
ki ő, így válaszol, kijelentve, hogy az Ézsaiás által mondott prófécia őbenne teljesedett be:
„Monda: Én kiáltó szó [hang] vagyok a pusztában, a [sivatagban]. Egyengessétek az
Úrnak útját [készítsetek egyenes utat az Úrnak], amint megmondotta Ézsaiás próféta”
(Ján. 1,23). És Ézsaiás prófétál a Megváltóról, és a megváltásról, vagyis az Útkészítő utáni
eseményről: „Halld őrállóidat! Felemelik szavukat (hangosan kiáltanak), ujjonganak
egyetemben, mert (saját szemükkel) szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont
az Úr, Jahve az Örökkévaló (hogy visszatér az Úr, Jahve az Örökkévaló a Sionra (a harcos
vagy a diadalmas Egyházba)! Ujjongva (vígan) énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem
romjai (békesség alapja), mert megvígasztalá az Úr, Jahve az Örökkévaló népét, megváltja
(visszavásárol, visszavált, kiváltja Isten az ő népét) Jeruzsálemet. Feltűrte (kinyújtotta) az
Úr, Jahve az Örökkévaló szent karját minden népeknek szemei előtt (minden nép szeme
láttára), hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,8-10) Dávid is a
Megváltóról, és a megváltásról prófétál: „Énekeljetek az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett (mert csodákat tett);
megsegítette őt az ő jobb keze (szabadulást szerzett jobbja) az ő szentséges karja. Tudtul
 18
Luk. 3,5 Minden völgy [rés, szakadék] betöltetik [minden szakadékot töltsetek
fel; Teljék be minden hasadék]. Minden hegy és halom [domb, magaslat]
megalacsonyíttatik [hegyet és halmot hordjatok el]. És az egyenetlenek [a
göröngyös, durva; sziklás, zátonyos] egyenesekké [az elgörbült, kanyargós út
egyenessé], és a göröngyös utak simákká lesznek;
Luk. 3,6 És meglátja minden (hús)test az Istennek szabadítását [megmentő
hatalmát, üdvösségét, Üdvözítőjét].
Luk. 3,7 Monda azért a sokaságnak [a tömegnek], amely kiméne hozzá, hogy
általa bemeríttessék: Viperák [mérges kígyók] fajzatai [ivadékai], kicsoda intett
meg [ki figyelmeztetett] titeket, hogy a bekövetkező [az eljövendő] harag [a
fenyegető megtorlás] elől meneküljetek [fussatok]?
Luk. 3,8 Teremjetek azért megtéréshez [a más felismerésre téréshez; a
gondolkozás megváltozásához] méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok
magatokban: Ábrahám a mi (ős)atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten
ezekből a kövekből is támaszthat [életre kelthet] fiakat [gyermekeket; utódokat]
Ábrahámnak.
Luk. 3,9 Immár pedig a fejsze is rávettetett [rá van fektetve] a fák gyökerére:
minden fa azért, amely jó [nemes; kitűnő] gyümölcsöt [termést] nem terem,
kivágattatik, és a tűzre vettetik [dobatik].
Luk. 3,10 És megkérdé őt a sokaság [a tömeg], mondván: Mit cselekedjünk
tehát?
Luk. 3,11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Akinek két köntöse [ruhája] van,
egyiket adja annak [ossza meg azzal], akinek [egy] nincs; és akinek van
eledele, hasonlókép cselekedjék [ossza meg azzal, akinek nincs].
Luk. 3,12 És eljövének a vámszedők [vámosok] is, hogy bemerítse őket, és
mondának néki: Mester [tanító], mit cselekedjünk [mit tegyünk]?
Luk. 3,13 Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek [Semmivel se
hajtsatok (szedjetek) be többet annál, mint amennyi jogos], mint ami előtökbe
rendeltetett [mint amennyi meg van szabva; ami rendelve van; ami elő van
írva].
Luk. 3,14 És megkérdék őt a vitézek [katonák] is, mondván: Hát mi mit
cselekedjünk [mi pedig mit tegyünk]? És monda nékik: Senkit se háborítsatok
[bántalmazzatok; se ne erőszakoskodjatok; (zaklassatok); Senkinek
fenyegetésére ne legyetek; Senkit se félemlítsetek meg; Senkit se vádoljatok
hamisan], se ne patvarkodjatok [és meg ne zsaroljatok]; és elégedjetek meg
zsoldotokkal, [ellátásotokkal].

adta az Úr, Jahve az Örökkévaló az ő szabadítását (megmutatta szabadító erejét); a népek

előtt megjelentette (nyilvánvalóvá tette) az ő igazságát. Megemlékezett az ő kegyelméről
és Izráel házához való hűségéről (hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára); látták a
föld határai mind (és látták a földön mindenütt) a mi Istenünknek szabadítását” (Zsolt.
98,1-3).
 19
Luk. 3,15 [A nép nagyon nyugtalan volt, és] mikor pedig a nép [reménykedve;
feszülten] várt és szívükben [bensőjükben] mind azon gondolkoztak [egyre azt
fontolgatták; azon töprengtek; és mindenki tanakodott] János felől, hogy vajon
nem ő-e a Krisztus [a Messiás];
Luk. 3,16 Felele János mindeneknek [mindnyájuknak], mondván: Én ugyan
vízbe merítelek be titeket; de eljő [valaki], aki nálamnál erősebb
[hatalmasabb], akinek nem vagyok [elég] méltó, hogy sarujának kötőjét
[saruszíját] megoldjam [kifűzzem]: az majd bemerít titeket Szent Szellembe és
tűzbe:
Luk. 3,17 Kinek szórólapátja56 kezében van, [hogy rendet teremtsen szérűjén]
és [teljesen] megtisztítsa szérűjét; és a gabonát [a búzát] az ő csűrébe
[magtárába] takarja [gyűjti], a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Luk. 3,18 És még sok [más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget]
egyebekre is intvén [buzdította; bátorította; tanította] őket, hirdetve az
Evangéliumot [a győztes hadvezér érkezésének örömhírét] a népnek.
Luk. 3,19 Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle
[felelősségre vonta; megintette; megrótta] Heródiásért, az ő testvérének,
Filepnek [az ő testvérének] feleségéért és mindama gonoszságokért [gonosz
tettéért], amiket Heródes cselekedett [elkövetett],
Luk. 3,20 Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté
[börtönbe csukatta].58
Luk. 3,21 Lőn [történt] pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus
is bemeríttetett, és [mialatt] imádkozott, megnyilatkozik az ég,
Luk. 3,22 És leszáll Őreá a Szent Szellem [látható módon] testi ábrázatban,
mint egy galamb [galambhoz hasonló testi alakban], és szózat lőn [hang
hallatszott a] mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes [szeretett]
Fiam, te benned gyönyörködöm [elnyerted tetszésemet; benned telik kedvem
(jó tetszésem)]!59
556
Szórólapát: (ptüon): gabona szórására, a gabonaszem és a pelyva elkülönítésére
használták.
558
Mert azt mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét: „A te fiútestvéred feleségének
szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az” (3 Móz. 18,16) „Ha pedig elveszi
valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés(t követ el) az; az ő fiútestvérének
szemérmét fedte fel; magtalanok (gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 20,21).
559
Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok
(támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet
adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1) Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme
megnyugszik: bölcsességnek, szakételemnek, és ügyességnek, értelemnek Szelleme.
Ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek Szelleme.
Tanácsnak, előrejelzésnek és hatalomnak Szelleme. Erőnek, vitézségnek, bátorságnak
Szelleme. Az Úr, Jahve az Örökkévaló ismeretének, és tiszteletének Szelleme, a szentség
Szelleme” (Ésa 11,2)Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr, Jahve az
Örökkévaló
 20
Luk. 3,23 Maga Jézus pedig mintegy harminc esztendős volt, mikor tanítani
kezdett [amikor elkezdte működését, szolgálatát], ki, amint állítják vala
[köztudomás szerint; amint vélték (gondolták)], a József fia vala, ez pedig a
Hélié,
Luk. 3,24 Ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannáé, ez Józsefé,
Luk. 3,25 Ez Matthatiásé, ez Ámosé, ez Naumé, ez Eslié, ez Naggaié,
Luk. 3,26 Ez Maáté, ez Matthatiásé, ez Sémeié, ez Józsefé, ez Júdáé,
Luk. 3,27 Ez Joannáé, ez Rhésáé, ez Zorobábelé, ez Saláthielé, ez Nérié,
Luk. 3,28 Ez Melkié, ez Addié, ez Hosámé, ez Elmodámé, ez Éré,
Luk. 3,29 Ez Jóséé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
Luk. 3,30 Ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónáné, ez Eliákimé,
Luk. 3,31 Ez Méleáé, ez Maináné, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
Luk. 3,32 Ez Jesséé, ez Obedé, ez Boázé, ez Sálmoné, ez Naássoné,
Luk. 3,33 Ez Aminádábé, ez Arámé, ez Esroné, ez Fáresé, ez Júdáé.
Luk. 3,34 Ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Nákhoré,
Luk. 3,35 Ez Sárukhé, ez Ragávé, ez Fáleké, ez Eberé, ez Saláé,
Luk. 3,36 Ez Kajnáné, ez Arfaksádé, ez Semé, ez Noéé, ez Lámekhé,
Luk. 3,37 Ez Mathuséláé, ez Énókhé, ez Járedé, ez Mahalaléelé, ez Kajnáné,
Luk. 3,38 Ez Énósé, ez Sethé, ez Ádámé, ez pedig az Istené.

Luk. 4. Jézus megkísértetik

Luk. 4,1 Jézus pedig Szent Szellemmel telve, visszatért a Jordántól, és viteték a
Szellemtől a pusztába, [mert a Szent Szellem a pusztába vezette (irányította) őt]
Luk. 4,2 Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit
azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
Luk. 4,3 És monda néki az ördög. Ha [valóban] Isten Fia vagy, mondd e kőnek,
hogy változzék kenyérré.
Luk. 4,4 Jézus pedig felele néki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak
kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével, [kijelentésével,
Isten aktuális, frissen megelevenedett szavával].60A

mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)

660A
Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését –
csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem
mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3). „Mert az Istennek
beszéde, igéje működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb,
mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a
szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és áthatol az elme és a szellem, az
ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá
teszi a gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet központjának indulatait, és szándékait,
nézeteit, véleményét, és gondolkodását” (Zsid. 4,12).
 21
Luk. 4,5 Majd felvivén [felvezette] őt az ördög egy nagy magas hegyre,
megmutatá néki e föld [a lakott földkerekség] minden országait [a föld minden
királyságát] egy szempillantásban,
Luk. 4,6 És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat [ezt az
egész birodalmat] és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott [nekem lett
átadva, kiszolgáltatva], és annak adom, akinek akarom;
Luk. 4,7 Azért ha te [leborulsz a földre és hódolsz előttem, és] engem imádsz,
mindez a tied lesz.
Luk. 4,8 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van
írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
Luk. 4,9 Azután Jeruzsálembe vivé [vezette] őt, és a templom ormára
[legmagasabb pontjára; a templom párkányára] állítván, monda néki: Ha Isten
Fia vagy, vesd alá magad [ugorj le] innét;
Luk. 4,10 Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy
megőrizzenek [oltalmazzanak] téged.
Luk. 4,11 És: Kezükben [tenyerükön] hordoznak [és felemelnek kezeikkel]
téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe. 60
Luk. 4,12 Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az
Urat, a te Istenedet.
Luk. 4,13 És elvégezvén minden kísértést az ördög [a vádló, rágalmazó],
eltávozék tőle egy időre.
Luk. 4,14 Jézus pedig megtért [visszatért] a Szellemnek erejével Galileába, és
híre ment néki az egész környéken.
Luk. 4,15 És ő tanít azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén [és magasztalva]
mindenektől.63
660
A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét: „Mert azt
mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá (Ha az Urat
tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak). Nem illet (érhet) téged a veszedelem (baj),
és csapás nem közelget (nem férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt
felőled, hogy őrizzenek téged (vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (kézen
fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12). A sátán nem
tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így
figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha
valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban
van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet(tel való) kérkedés nem az
Atyától van, hanem a világból. És (pedig) a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az
Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17). „Mert mit használ az
embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében (az ő életében) kárt vall?
Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (életéért)?” (Mát. 16,26).
663
Isten királyságának hirdetését csodák, és jelek kísérik, ezt látva, magasztalta mindenki
az Urat: Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust felkente az Isten Szent
Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az
ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38). És azért a pogányok
 22
Luk. 4,16 És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint,
szombatnapon [heti pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás
napján] a zsinagógába, és felállt olvasni.
Luk. 4,17 És [odanyújtották], és adák néki az Ézsaiás próféta könyvét
[tekercsét]; és a könyvet feltárván, [és kiterítve a tekercset] arra a helyre nyita
ahol ez vala írva:
Luk. 4,18 Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a
[koldus] szegényeknek [a koldusoknak örömhírt vigyek], az Evangéliumot
hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes [az összetört] szívűeket
meggyógyítsam, hogy a foglyoknak [a raboknak] szabadulást hirdessek és a
vakok szemeinek megnyílását [és a vakoknak újralátást; látásuk
visszanyerését], hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat [elnyomottakat; a
megkínzottakat; a szétzúzott szívűeket; a megtörteket; hogy békességben
elbocsássam a megtörteket],
Luk. 4,19 Hogy (ki)hirdessem az Úrnak kedves esztendejét [az Úr
kiengesztelődésének, kegyelmének idejét].
Luk. 4,20 És behajtván a könyvet [összegöngyölítve a könyvtekercset], átadá a
szolgának, és leült. És a zsinagógában mindenek szemei Őreá valának
függesztve.
Luk. 4,21 Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti
hallástokra, [fületek hallatára].64

Galileájában szolgál az Úr Jézus, hogy beteljesítse ezt a próféciát is: „Kevés az, hogy
nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek megépítésére és Izráel megszabadultjainak
(szétszóratásban lévő megmaradottjainak) visszahozására: sőt a népeknek (a
pogányoknak) is világosságul adtalak, hogy üdvöm (szabadításom, helyreállításom,
gyógyításom, éppé tevésem… azaz: az üdvösségem) a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,6)
664
Ez pedig így lett megírva: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten, (Uramnak, Jahvénak az
Örökkévalónak) Szelleme van (nyugszik) én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, Jahve
az Örökkévaló, hogy a szegényeknek (az alázatosaknak) örömöt (örömhírt vigyek, és)
mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak
szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást); Hogy hirdessem az
Úr, Jahve az Örökkévaló jókedvének (kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása
napját. Megvigasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek (adjak) Sion gyászolóira (hamu
helyett fejdíszt), adjak nékik ékességet a hamu helyett, (gyászfátyol helyett illatos olajat),
örömnek kenetét a gyász helyett, (a csüggedés helyett öröméneket), dicsőségnek palástját
a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr Jahve az Örökkévaló
plántáinak (ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik Őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3). És az Úr
kijelentése: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (akit támogatok), az én választottam, akit
szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam ő belé, törvényt beszél
(változást hirdet) a népeknek (és döntésre késztet). Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló
hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek, és népnek szövetségévé teszlek,
pogányoknak (nemzeteknek) világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a
foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket” (Ésa. 42,1.6-7)
 23
Luk. 4,22 És mindnyájan bizonyságot [tanúságot] tőnek felőle [egyetértettek
vele; rábólintottak], és elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából
származtak [majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti, és
csodálattal hallgatták a gyönyörű szavakat, amiket mondott], és mondának:
Avagy nem a József fia-é ez?65
Luk. 4,23 És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nékem:
Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban
történtek, itt a te hazádban [szülővárosodban] is cselekedd meg azokat.
Luk. 4,24 Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő
hazájában [egyetlen prófétát sem fogadnak el a saját szülővárosában].
Luk. 4,25 És igazán mondom néktek, hogy Illés idejében sok özvegyasszony
volt Izráelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy
hogy az egész tartományban nagy éhség volt, [amikor az egész földön nagy
éhínség támadt];
Luk. 4,26 Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak
Sareptájába az özvegyasszonyhoz.
Luk. 4,27 És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok
közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán.
Luk. 4,28 És betelének mindnyájan haraggal [indulat, düh, harag töltötte be
őket] a zsinagógában, mikor ezeket hallották.66
Luk. 4,29 És felkeltek, [felpattantak], kiűzték [kikergették] őt a városon kívül
és vitték [felvonszolták] őt annak a hegynek szélére [a hegy peremére, a
szakadék széléig)], amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
Luk. 4,30 Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék, [keresztülment a tömegen,
és otthagyta őket].
Luk. 4,31 És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat
szombatnapokon [nyugalom napján; a heti pihenőnapon, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napján].

665
A zsidó nép mindig így nyilatkozik, mert azt hiszi, hogy ismeri Őt. Amikor az Úr
kijelenti, hogy Ő honnan való, a zsidók reakciója: „És mondának: Nem ez-é Jézus, a
József fia, akinek mi ismerjük atyját és anyját? Mi módon mondja hát ez, hogy: A
mennyből szállottam alá?” (Ján. 6,42). Mert aki azt hiszi, hogy ismeri Őt, az így
nyilatkozik: „De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljő a Krisztus, (róla) senki sem
tudja, honnan való” (Ján. 7,27). János bizonyságtétele így hangzik: Az Úr Szamáriában
hirdeti az Igét, majd: „Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába. Mert
Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége (nincs becsülete) a
maga (a saját) hazájában” (Ján. 4,43-44).
666
És azért öntötte el őket a düh, a harag, mert az Úr azt mondta, hogy nem a választott
népből valókhoz küldte Isten az Ő prófétáit, hanem a pogányokhoz, a nemzetekből
valókhoz, akik be is fogadták őket, és ezért áldást nyertek, és megtisztultak. Ugyanis:
Szidón kanaániták által lakott föníciai város. Szarepta: föníciai város Türosz és Szidón
között. Naámán pedig: szíriai hadvezér volt, azaz: pogány.
 24
Luk. 4,32 És csodálkoztak [megdöbbentek] az ő tudományán [az Ő tanításán],
mert beszéde [Igéje] hatalmas vala, és felzaklatta őket, mert hatalommal és
tekintéllyel beszélt.
Luk. 4,33 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi szellemtől megszállt
ember [akit egy démon tartott hatalmában], aki fennhangon [felsikoltva] kiálta,
Luk. 4,34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád [mi dolgunk egymással] názáreti
Jézus? Jöttél, hogy elveszíts [elpusztíts] minket [a vesztünkre jöttél]? Ismerlek
téged [tudom] ki vagy: az Istennek ama Szentje!
Luk. 4,35 És megdorgálá őt [ráparancsolt] Jézus, mondván: Némulj meg [fogd
be a szád] és menj ki ez emberből! És az ördög [a démon] azt a középre
vetette, és [odavágta őt közéjük, és] kiméne belőle, és nem árta néki semmit,
[semmi kárt nem tett benne; és semmi bajt nem okozott].
Luk. 4,36 És támada félelem mindenekben [rémület fogta el mindnyájukat, és
mindenkire nagy döbbenet ült], és egymással szólnak és beszélnek vala [és ezt
kérdezgették egymástól], mondván. Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és
(telj)hatalommal, [hatalomból fakadó tekintéllyel, és természetfeletti tettekben
megnyilvánuló erővel] parancsol a tisztátalan [gonosz] szellemeknek
[démonoknak] és azok kimennek?
Luk. 4,37 És elterjede a hír Őfelőle a környék [annak a vidéknek] minden
helyén.67
Luk. 4,38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon
napa [anyósa] pedig nagy hideglelésben feküdt [magas láz gyötörte, és szóltak
az érdekében Jézusnak], és könyörögtek neki érette.
Luk. 4,39 És Jézus mellé állván [fölébe hajolva], megdorgálá a hideglelést
[parancsolt a láznak], és az elhagyá őt [és az elmúlt]; és ő azonnal felkelvén,
szolgála nékik.
Luk. 4,40 A nap lementével [napnyugtakor] pedig, mindenek, akiknek
különféle betegeik valának [a különféle bajokban szenvedőket], Őhozzá vivék;
ő pedig mindegyikőjükre reávetvén [rátette] kezeit, meggyógyítá őket.
Luk. 4,41 Sokakból pedig ördögök [gonosz szellemek, démonok] is mentek ki,
kiáltozván [rikoltva, sikítva, ordítva] és mondván: Te vagy ama Krisztus, az

667
Az Úr Jézus isteni hatalma átsugárzott az Ő emberi testén is, hiszen: „… Ő (Isten)
dicsőségének visszatükröződése (kisugárzása), és az Ő valóságának (lényének) képmása.
Aki hatalma(s) szavával fenntartja (és hordozza) a mindenséget, aki (miután) minket
bűneinktől megtisztított, üle (a mennyei) Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3). A
démonok azért rettegtek, mert hitték, hogy egy Isten van, de az ő hitük halott, mert nem
tudják cselekedni Isten akaratát: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök
(démonok) is hiszik, és rettegnek. Akarod-e pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit
cselekedetek nélkül megholt?” (Jak. 2,19-20) //Megjegyzés: Galilea legészakibb részét Izráel
fogságba vitele után pogányokkal telepítették be, akiknek leszármazottai még itt éltek Jézus
korában (Mt 4,13–15). a déli részen lakó zsidók megvetették őket (Jn 7,52): Bibliai nevek és
fogalmak//.
 25
Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedi őket szólani [beszélni], mivelhogy
tudták, hogy Ő a Krisztus.69
Luk. 4,42 A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta [magányos, elhagyatott,
lakatlan] helyre méne; de a sokaság [a tömeg azonban] felkeresi őt, és hozzá
menének [és körülvették őt], és tartóztatták őt, hogy ne menjen el tőlük.
Luk. 4,43 Ő pedig monda nékik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nékem az
Istennek országát, [el kell mondanom az Isten királyságáról szóló örömhírt];
mert azért küldettem.
Luk. 4,44 És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.70

Luk. 5. A csodálatos halfogás

Luk. 5,1 És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult [és nagy tömeg vette
körül], hogy hallgassa az Isten beszédét [igéjét], Ő a Genezáret tavánál áll vala;
Luk. 5,2 És láta két hajót, [vagy két bárkát] állani a vizen [amely a part mentén
vesztegelt]: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő
hálóikat.
Luk. 5,3 És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy
vigye egy kissé beljebb a földtől [a parttól]: és mikor leült, a hajóból tanítá a
sokaságot.
Luk. 5,4 Mikor pedig megszűnt beszélni [befejezte a tanítást], monda
Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra.
Luk. 5,5 És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka
fáradtunk [keményen dolgoztunk; küszködtünk], még sem fogtunk semmit:
mindazáltal a te parancsolatodra [a te szavadra, igédre, kijelentésedre mégis]
levetem a hálót.
Luk. 5,6 És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be [olyan hatalmas
tömegű halat fogtak be, hogy] szakadoz vala pedig az ő hálójuk.
Luk. 5,7 Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek
és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy
csaknem elsüllyednek.

669
Már Ézsaiás így prófétált felőle: „És nem mondja (többé) a lakos (hogy) beteg vagyok!
A nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer” (Ésa. 33,24). Mert Ő az: „Aki
megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a
koporsótól (a sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged”
(Zsolt. 103,3-4).
770
Erről tesz bizonyságot az apostol is: „A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent
Szellemmel és hatalommal [erővel], ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket,
kik az ördög [a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló]
hatalma [zsarnoksága elnyomása] alatt voltak [akik az ördög igájában vergődtek]; mert az
Isten vala ő vele” (Csel. 10,38).
 26
Luk. 5,8 Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék [lábaihoz
borult], mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös [a célt eltévesztő] ember
vagyok, Uram!
Luk. 5,9 Mert félelem [elképedés, megdöbbenés, csodálkozás] fogta körül
[döbbentette meg] őt és mindazokat, akik ővele valának, a [nagy] halfogás
miatt, amelyet fogtak;
Luk. 5,10 Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak
társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva embereket
fogsz [halászni; emberhalász leszel].
Luk. 5,11 És a hajókat [a bárkákat] a szárazra vonván [kieveztek a partra],
elhagyták [otthagyták] mindenüket és követék Őt.71
Luk. 5,12 És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy
poklossággal [leprával] teljes [leprával borított] ember: és mikor meglátta
Jézust, arcra borulva kéré őt, mondván: Uram, [hatalmadban áll, hogy] ha
akarod, megtisztíthatsz engem [te képes vagy megtisztítani]!
Luk. 5,13 Jézus pedig kinyújtván kezét, illeté [megérintette] azt, mondván:
Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozék tőle a bélpoklosság a [lepra].
Luk. 5,14 És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem
eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te
megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnékik [Ez lesz nekik
a bizonyíték arra, hogy meggyógyultál].
Luk. 5,15 A hír azonban annál inkább terjedt Őfelőle; és nagy sokaság gyűlt
egybe [és emberek tömegei mentek hozzá; és nagy tömeg gyűlt (verődött)

771
Az erről szóló próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után
küldök (sok halászt hívatok), ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló hogy halászszák ki
őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből,
minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh Uram, Jahve Örökkévaló, én erősségem
(erőm), én bástyám (mentsváram) és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek
majd a nemzetek a föld határairól (legszéléről is), és ezt mondják: Bizony hamis isteneket
bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó (egyik sem ér
semmit)” (Jer. 16,16.19). Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta
Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz
fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli
oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra
folyt ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és
meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam
bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok
meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állnak
rajta Éngeditől (vadkecskék forrása / pogányok /) Énegláimig (a két borjú forrása / Izráel
/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger
halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10).
 27
össze], hogy Őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak az ő
betegségeikből.72
Luk. 5,16 De Ő félrevonult a pusztákba [gyakran elment egy elhagyatott
helyre, a sivatagba], és imádkozik.
Luk. 5,17 És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülnek a farizeusok és a
törvénynek tanítói [is, és hallgatták őt], akik jöttek Galileának és Júdeának
minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma [ereje] vala Ővele,
[rajta volt és ösztönözte] hogy gyógyítson.
Luk. 5,18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hoznak, aki gutaütött [béna]
vala; és igyekeznek azt bevinni és ő elébe tenni.
Luk. 5,19 De nem találván módot, hogy a sokaság [a tömeg] miatt miképp
vigyék őt be, felhágnak a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsátják őt alá
ágyastól Jézus elé a középre.
Luk. 5,20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te
bűneid [a te céltévesztésed].
Luk. 5,21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdtek tanakodni [fontolgatni;
okoskodni], mondván: Kicsoda ez [az ember], aki ily káromlást szól [aki Istent
gyalázza]? Ki bocsáthatja meg a bűnt [kinek van hatalma vétkeket elengedni az
egy Istenen kívül], hanemha egyedül az Istennek?
Luk. 5,22 Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat [ismerte, átlátta
gondolataikat; fontolgatásaikra rálátott], és felelvén, monda nékik: Mit
tanakodtok [miért gondolkodtok így; mit fontolgattok; mit okoskodtok] a ti
szívetekben?
Luk. 5,23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid;
vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

772
Ez a leprás odament az Úr Jézushoz, pedig a törvény kimondja: „Ha valamely ember
testének bőrén daganat, vagy tarjagosság (var), vagy fehér folt támad, és az ő testének
bőrén poklos fakadékká lehet (és poklos kiütés lesz belőle): vigyék el az ilyet Áronhoz, a
paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén
lévő fakadékot (kiütést). Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak
felülete mélyebben van az ő testének bőrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a
pap, tisztátalannak ítélje (mondja ki) azt. A poklos ember pedig, akin a fakadék (a kiütés)
van, megszaggatott ruhában és mezítelen fővel (és a haja gondozatlan) legyen, és a
bajuszát fedezze be (takarja el), és ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig
tisztátalan legyen, amíg rajta van a fakadék (a kiütés), tisztátalan az; csak ő maga lakjék
(egyedül), a táboron kívül legyen az ő lakása” (3 Móz. 13,2-3.5-46). Mert a törvény parancsa
szerint a gyógyulás csak Istentől lehet, ezért Istennek kell áldozatot bemutatni: „Ez legyen
a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz (és
amikor megtisztulva a pap elé kerül). A pap pedig menjen ki a táboron kívül, és nézze meg
a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék (és ha úgy látja, hogy meggyógyult
a poklos kiütésből): Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó
emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint (bíborfonalat) és izsópot” (3 Móz. 14,2-4)
 28
Luk. 5,24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e
földön megbocsátani a bűnöket, (ezzel a bénához fordult, és monda a
gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat [az ágyadat],
eredj haza!
Luk. 5,25 És az rögtön felkelvén [felállt] azok szemeláttára, felvevé amin
feküdt, és elméne haza, dicsőítvén az Istent.
Luk. 5,26 És az álmélkodás [ámulat] elfogá mindnyájukat [mindannyian
önkívületbe jutottak, és mindenki eksztázisban], dicsőíti az Istent, és betelének
[szent] félelemmel, mondván: Bizony [hihetetlen; megfoghatatlan, különös]
csodadolgokat láttunk ma!73
Luk. 5,27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevű vámszedőt, aki a
vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!
Luk. 5,28 És az mindeneket elhagyván [hátrahagyva], felkele és követé őt.
Luk. 5,29 És Lévi nagy lakomát készíte, [nagy vendégséget, nagy vacsorát
rendezett] néki az ő házánál; és vala ott nagy sokasága a vámszedőknek és
egyebeknek, akik ővelük letelepedtek volt [velük együtt dőltek asztalhoz].
Luk. 5,30 És köztük az írástudók [törvénytanítók] és farizeusok zúgolódnak [és
így panaszkodtak] az ő tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a
vámszedőkkel és a bűnösökkel?
Luk. 5,31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs
szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
Luk. 5,32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat [a megigazultakat] hívjam,
hanem a bűnösöket [a célt eltévesztőket] a megtérésre [arra, hogy az életük
megváltozzon; hogy más felismerésre, gondolkozásmód megváltozásra
térjenek].75
773
Hiszen a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Én, én vagyok, aki eltörlöm
álnokságaidat (gonoszságodat) önmagamért, és bűneidről (gonoszságodról) nem
emlékezem meg!” (Ésa. 43,25). Erről szól Mikeás próféta is: „Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátja a bűnt (a gonoszságot) és elengedi öröksége (népe) maradékának vétkét
(gonoszságát; büntetését)?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az
irgalmasságban (mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad)! Hozzánk térvén, könyörül
rajtunk (újra irgalmas lesz hozzánk); eltapodja álnokságainkat (igazságtalanságunkat).
Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket (céltévesztésünket)!” (Mik. 7,18-19).
Dávid is erről prófétál: „Áldjad én lelkem az Urat, Jahvét az Örökkévalót és el ne
feledkezzél semmi jótéteményéről (és ne feledd el, mennyi jót tett veled). Aki (Ő)
megbocsátja minden bűnödet (gonoszságodat), meggyógyítja minden betegségedet
(fogyatékosságodat, rosszullétedet). Aki megváltja életedet a koporsótól (a sírtól);
kegyelemmel (szeretettel) és irgalmassággal koronáz meg téged” (Zsolt. 103,2-4).
775
Tehát az Úr Jézus azért jött, hogy ezt a próféciát is betöltse: „Az elveszettet
megkeresem, s az elűzöttet visszahozom (az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet
(sérültet) kötözgetem (bekötözöm), s a beteget (a gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre
vigyázok…” (Ezék. 34,16). Pál apostol bizonyságtétele: „Igaz beszéd ez és teljes
elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse,
 29
Luk. 5,33 Azok pedig mondának néki: Mi az oka, hogy a János tanítványai
gyakorta böjtölnek és imádkoznak, valamint a farizeusokéi is; a te tanítványaid
pedig esznek és isznak?
Luk. 5,34 Ő pedig monda nékik: Avagy művelhetitek-e [tehetitek-e;
rábírhatjátok-e] azt, hogy a lakodalmasok böjtöljenek [rávehetnétek-e a
násznépet, hogy böjtöljön], amíg a vőlegény velük van?
Luk. 5,35 De eljőnek a napok, és mikor a vőlegény elvétetik [elragadtatik]
őtőlük, akkor majd böjtölnek azokban a napokban.
Luk. 5,36 És monda nékik példabeszédet is: Senki nem toldja az új posztó
foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja [eltépné] és az ó
posztóhoz nem illik az újból való folt.
Luk. 5,37 És senki sem tölti az újbort ó tömlőkbe; mert különben az újbor
megszakasztja [szétrepeszti a régi] tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is
elvesznek [kiszakadnak; tönkremennek].77
Luk. 5,38 Hanem az újbort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.
Luk. 5,39 És senki, aki ó bort iszik, mindjárt újat nem kíván [az nem akar újat],
mert azt mondja: Jobb az ó.

Luk. 6. Jézus Úr minden felett

Luk. 6,1 Lőn pedig a húsvét szombatját követő második szombaton, hogy a
vetések között [a gabonaföldeken] méne által és az ő tanítványai gabonafejeket
szaggatván [téptek a kalászokból] és azokat kezeikkel kimorzsolván, ettek.
Luk. 6,2 Némelyek pedig a farizeusok közül mondának nékik: Miért
cselekszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad [ami tiltva van, azt ami
nincs megengedve] cselekedni?
Luk. 6,3 És felelvén Jézus, monda nékik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett
Dávid, mikor megéhezett ő, és akik vele voltak?
Luk. 6,4 Mi módon ment be az Úrnak házába és vette el szent kenyereket és
ette meg és adott azoknak is, akik vele voltak, amelyeket pedig nem szabad
megenni, [ami nincs megengedve] hanem csak a papoknak.?
Luk. 6,5 És monda [kijelentette] nékik: Az embernek Fia ura a szombatnak is.78

megtartsa, meggyógyítsa, megszabadítsa) a bűnösöket, (a céltévesztőket) akik közül első

vagyok én” (1 Tim. 1,15)
777
ELIHU (jelentése: maga az Isten) így beszél Jóbnak az új tömlőről, (az újjászületett
emberről) és az újborról, aki a Szent Szellem: „Mert tele vagyok beszéddel (szavakkal);
unszolgat (szorongat) engem a bennem levő Szellem. Ímé, bensőm olyan, mint az újbor,
amelynek nyílása nincsen; miként (újbortól) az új tömlők, csaknem szétszakad (széthasad)”
(Jób. 32,18-19).
778
A törvény pedig csak annyit mondott: „Ha bemégy a te felebarátod vetésébe
(embertársadnak gabonája közé), kezeddel szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te
felebarátod vetésébe (embertársad gabonájába)” (5 Móz. 23,25). A sabbat, a nyugalom
 30
Luk. 6,6 Lőn pedig más szombaton is, hogy ő a zsinagógába [az összejöveteli
helyre] méne és tanít, és vala ott egy ember, akinek a jobb keze [a jobb karja]
száradt [béna; sorvadt] volt.
Luk. 6,7 Az írástudók [törvénytanítók] és farizeusok pedig leselkednek [a
hivatalból történő megfigyelést jelenti] ő utána [figyelték Jézust], ha vajon
gyógyít-e majd szombatnapon, hogy vádat találjanak ellene [okot akartak
találni ugyanis arra, hogy vádolhassák].
Luk. 6,8 Ő pedig tudván [ismerve] azoknak gondolatait [ismerte
fontolgatásaikat; belelátott gondolataikba, és látva szándékukat], monda a
száradt [a béna] kezű embernek: Kelj fel és állj elő [a középre]! És felkelvén,
előállt, [és odaállt].
Luk. 6,9 Monda azért nékik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-e szombaton
jót tenni, vagy rosszat tenni? Az életet megtartani, vagy elveszteni [életet
menteni, vagy pusztulni hagyni]?
Luk. 6,10 És körültekintve [végignézve] mindnyájukon, monda [a béna kezű]
embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Az pedig úgy cselekedék [szót fogadott], és
keze oly éppé [egészségessé] lőn, mint a másik, [meggyógyult a keze].
Luk. 6,11 Azok [a törvénytanítók és farizeusok] pedig eltelnek esztelenséggel
[azokat pedig esztelen indulat szállta meg; vak dühvel teltek el] és beszélgetnek
[és arról tanakodtak (váltottak szót) tanácskoznak] vala egymás közt, hogy mit
cselekedjenek Jézussal.79
napjáról pedig így rendelkezett Isten: „Hat napon át munkálkodjál (dolgozz), és végezd
minden dolgodat (mindenféle munkádat). De a hetedik nap az Úrnak, Jahve az
Örökkévalónak a te Istenednek szombatja (nyugalomnapja): semmi dolgot se tégy
(semmiféle munkát ne végezz) azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se
szolgálóleányod, se barmod (állatod), se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat
napon teremté (hat nap alatt alkotta) az Úr, Jahve az Örökkévaló az eget és a földet, a
tengert és mindent, ami azokban van. A hetedik napon pedig megnyugovék (megpihent).
Azért megáldá az Úr, Jahve az Örökkévaló a szombat (a nyugalom) napját, és megszentelé
azt” (2 Móz. 20,9-11). Hiszen Ő (a Teremtő) adta a szombatot, a nyugalom napját, amiről így
szól az Úr szava: „Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját (a hetedik napra
elkészült Isten a maga munkájával), amelyet alkotott vala, megszünék a hetedik napon
minden munkájától, (és megpihent). És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt;
mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten
(mivel azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után)” (1 Móz. 2,2-3).. Az
apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy a sabbat törvénye csak előképe a Krisztusban
való életnek: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat
miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság” (Kol. 2,16-17)
779
Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, [ellenségeim] és akik
életemre törnek, [leselkednek], és együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10). „Elkötelezetten,
szilárdan ragaszkodnak a gonosz, rosszindulatú károkozáshoz, rongáláshoz. Eldöntötték,
hogy csapdát rejtenek el. Azt gondolják, és mondják, azzal dicsekednek, hogy ki látja, ki
veszi észre őket? Álnokságokat koholnak [gonoszságokat, csalást terveznek]; a kikoholt
[kitalált, kiötölt] tervet végrehatják [kidolgozzák, véghezviszik, megvalósítják];
 31
Luk. 6,12 És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az
éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el [átvirrasztva az éjszakát].
Luk. 6,13 És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait és kiválaszta azok
közül tizenkettőt, akiket apostoloknak [kiküldötteknek] is nevez:
Luk. 6,14 Simont, akit Péternek is nevez, és Andrást, annak testvérét, Jakabot
és Jánost, Filepet és Bertalant,
Luk. 6,15 Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, aki Zelotesnek
neveztetik,
Luk. 6,16 Júdást, a Jakab fiát és Iskáriótes Júdást, aki árulóvá is lőn [aki
kiszolgáltatója (átadója) lett];
Luk. 6,17 És alámenvén ő velük, megálla a síkságon, és az ő tanítványainak
serege [tanítványainak nagy sokasága volt jelen] és a népnek nagy sokasága
[nagy néptömeg] egész Júdeából és Jeruzsálemből és Tírusnak és Sidonnak
tengermelléki határából, akik jöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyíttassanak
[meggyógyítsa, helyreállítsa, éppé tegye őket] betegségeikből [betegség,
fogyatékosság, rosszullét, nyavalya, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az
emberi szervezetben; Ártalom, baj, csapás, panasz; gyötrő, kínos betegségek].
Luk. 6,18 Akiket tisztátalan szellemek zaklattak, kínoztak, rendre meg-
gyógyultak.
Luk. 6,19 És az egész sokaság [az egész tömeg] igyekeszik vala őt illetni
[megérinteni]: mert erő származék [hatalom áradt ki; sugárzott] belőle, és
mindeneket meggyógyíta [meggyógyít, helyreállít, éppé tesz, betegségtől
megszabadít].81
Luk. 6,20 Ő pedig felemelvén szemeit, [tekintetét] az ő tanítványaira, monda:
Boldogok82 vagytok ti (koldus)szegények: mert tiétek az Isten országa, [az
Isten királysága].83
mindenikük keble, bensője és szíve kikutathatatlan [mély, rejtélyes, kikutathatatlan
kifürkészhetetlen; Titkos útjainkat ki tekinti át?” Átlátja az, aki ismeri az ember bensőjét, a
kifürkészhetetlen szívet]” (Zsolt. 64,6-7)
881
Így teljesült be a Dávid által mondott prófécia: „De az Úrhoz, Jahvéhoz az
Örökkévalóhoz kiáltanak szorultságukban (nyomorúságukban): sanyarúságukból (szorult
helyzetükből) kiszabadította őket. Kibocsátá az ő szavát (elküldte igéjét) és meggyógyítá
őket, és kimenté őket az ő vermeikből (és a sír mélyéről)” (Zsolt. 107,19-20)
882
Boldogok [(makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, (amely: jelenti a
hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja. Ez a
boldogság, az Istennel való közösségből fakad, és Isten ajándéka]
883
És hogy kik és miért boldogok, azt Ézsaiás prófétán keresztül jelenti ki az Úr: „Mert
így szól a magasságos (a magasztos) és felséges, aki örökké (örök hajlékában) lakozik, és
akinek neve szent. Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal (elnyomott,
szerencsétlen, nyomorulttal) és alázatos (szerény, szelíd) szívűvel is, hogy megelevenítsem
(életre keltsem) az alázatosok szellemét, és megelevenítsem (életre keltsem) a megtörtek
szívét (bensőjét)” (Ésa. 57,15). Mert: „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes és
[megsebzett] szellem; a töredelmes és [megtört] szívet, [bensőt], oh Isten nem veted te
 32
Luk. 6,21 Boldogok ti, kik most éheztek: mert megelégíttettek. Boldogok ti,
kik most sírtok: mert nevetni fogtok.84
Luk. 6,22 Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek [zaklatnak,
üldöznek], és kirekesztenek [amikor kizárnak a zsinagógákból, amikor
kiközösítenek, gyaláznak és bántanak titeket]. És szidalmaznak [amikor rosszat
mondanak rólatok; és megvetnek, csúfolnak, gúnyolnak] titeket, és kivetik
[kitörlik] a ti neveteket, mint gonoszt [mint gonosz nevet; és gonosznak
tartanak, megrágalmaznak és kiközösítenek titeket, mint holmi gonosztevőket;
mint valami szégyenletes dolgot, elvetnek], az embernek Fiáért.
Luk. 6,23 Örüljetek azon a napon és örvendezzetek [ujjongjatok; repessetek;
ugráljatok örömötökben]; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen
hasonlóképpen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik.85
Luk. 6,24 De jaj néktek [rossz lesz nektek], gazdagoknak [vagyonos;
bővölködőknek], mert [ti már] elvettétek [megkaptátok] a ti vigasztalásotokat.86
Luk. 6,25 Jaj néktek [rossz lesz nektek], kik beteltetek [most jóllaktok]; mert
éhezni fogtok. Jaj néktek, kik most nevettek; mert sírni és jajgatni [és
gyászolni] fogtok.87

meg!” (Zsolt. 51,19). Mert én arra tekintek, aki nyomorult, (aki szegény) és megtört
szellemű, és aki igéimet tiszteli” (Ésa. 66,2)
884
És: „Akik könnyhullatással vetnek, vigadozással (ujjongva) aratnak majd. Aki
vetőmagját sírva emelve megy tova vigadozással jő elő, kévéit emelve. (Aki sírva indul,
mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza)” (Zsolt. 126,5-6). „Mert az
Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést (Istenhez való
visszafordulást) szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2 Kor. 7,10).
885
És az apostol így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben
áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket.
Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (isteni Felségnek)
Szelleme. Amit amazok káromolnak (becsmérelnek; tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan,
de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14). Tehát: „… ha szenvedtek (szenvednetek kellene; ha
kínlódtok) is az igazság(osság)ért (megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb
mértékben szerencsések, áldottak) vagytok. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek (tőlük
való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés ne
fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek. (nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok,
ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel)” (1Pét 3:14).
886
Ámos így prófétál a „gazdagokról”: „Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és
akik elbizakodnak Szamaria hegyén; akik a népek elejének elei (a legkiválóbb nép
előkelői), és akikhez jő (akikhez folyamodik) az Izráelnek háza! Megesküdt az Úr Isten,
Jahve az Örökkévaló az ő életére (Önmagára); ezt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló, a
Seregek Istene: Útálom a Jákób kevélységét (büszkeségét, gőgjét, fennhéjázását, dölyfét)
és gyűlölöm (utálom, nem szeretem) az ő palotáit (erődjeit); azért prédára vetem
(kiszolgáltatom) a várost mindenestől” (Ámós. 6,1.8)
887
Mert Ézsaiás próféciája beteljesedik: „Azért így szól az Úr Isten, Jahve az Örökkévaló,
(az én Uram, az Úr): Ímé, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, ímé, szolgáim isznak, ti pedig
szomjúhoztok, ímé, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök! Ímé, szolgáim vígadnak
 33
Luk. 6,26 Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek [ha mindenki
dicsér titeket; ha az emberek hízelegnek nektek]; mert éppen így cselekedtek a
hamis [a hazug] (ál)prófétákkal az ő atyáik.88
Luk. 6,27 De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek
ellenségeiteket, [önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság
nyilvánuljon meg az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja].
Jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek [megvetnek, utálnak, főleg
zaklatnak, üldöznek],
Luk. 6,28 Áldjátok [Isten kegyelmébe ajánljátok] azokat, akik titeket átkoznak
[akik rosszat mondanak rólatok], és imádkozzatok azokért, akik titeket;
háborgatnak [akik bántalmaznak; rágalmaznak; gyaláznak; nyomorgatnak,
hamisan vádolnak].
Luk. 6,29 Aki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki
felső ruhádat elveszi, ne vond [ne tagadd] meg alsó ruhádat se.
Luk. 6,30 Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne
kérd [ne követeld] vissza.
Luk. 6,31 Úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak
veletek.89
Luk. 6,32 Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok
van, [micsoda kegyelem van általatok]? Hiszen a bűnösök [a célt eltévesztők] is
szeretik azokat, kik őket szeretik.
Luk. 6,33 És ha csak azokkal tesztek jól, akik veletek jól tesznek, mi
jutalmatok van, [micsoda kegyelem van általatok]? Hiszen a bűnösök [a célt
eltévesztők] is ugyanazt cselekszik.
Luk. 6,34 És ha csak azoknak adtok kölcsönt, akiktől remélitek, hogy
visszakapjátok, mi jutalmatok van [mit ér a nálatok lévő kegyelem]? Hiszen a
bűnösök [a célt eltévesztők] is adnak kölcsönt a bűnösöknek [a célt
eltévesztőknek], hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Luk. 6,35 [Ti még inkább többet tegyetek], és szeressétek ellenségeiteket, [Isten
szerinti szeretet nyilvánuljon meg, amely azok javát, üdvösségét munkálja] és
jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok
sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jól tévő a
háládatlanokkal és gonoszokkal.90

szívük boldogságában (ujjonganak örvendező szívvel), és ti kiáltani fogtok szívetek

fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok” (Ésa. 65,13-14).
888
A hamis prófétákról így szól az Úr: „Ők a világból valók, ezért a világ szerint
beszélnek, és a világ rájuk hallgat” (1 Ján. 4,5).
889
„Mert: Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek
tudatlanságát” (1 Pét. 2,15). És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele,
megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29). „Ne mondd: Megfizetek a
rosszért! Reménykedj az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban ő megsegít téged” (Péld. 20,22).
 34
Luk. 6,36 Legyetek azért irgalmasok [könyörületesek], mint a ti Atyátok is
irgalmas [könyörületes].
Luk. 6,37 Ne ítéljetek [ami azt jelenti: véleményt formál; felebarátaink
magatartásának megítélése, elbírálása. Kedvezőtlen mellékértelemmel elítél
bírál(gat), rosszall] és nem ítéltettek; Senkit se vádoljatok, és akkor titeket sem
vádolnak majd; megbocsássatok [adjatok felmentést másoknak], néktek is
megbocsáttatik [és titeket is felmentenek].91

990
És hogy kinek adjunk, ha kér, arról így szól az Úr: Bár az Úr áldása van az Ő népén, de:
„Ha mégis szegénnyé lesz (elszegényedik) valaki a te atyádfiai (testvéreid) közül
valamelyikben a te kapuid közül (valamelyik lakóhelyeden) a te földeden (abban az
országban), amelyet az Úr, Jahve az Örökkévaló a te Istened ád néked. Ne keményítsd meg
a te szívedet (és ne légy keményszívű), be se zárjad kezedet (ne légy szűkmarkú) a te
szegény atyádfia előtt (szegény testvéreddel szemben). Hanem örömest nyisd meg a te
kezedet néki (és légy hozzá bőkezű), és örömest (szívesen) adj kölcsön néki, amennyi elég
az ő szükségére (amennyire szüksége van), ami nélkül szűkölködik (amiben szükséget
szenved). Bizonyára adj néki (szívesen), és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor
adsz néki (és ne essék rosszul az, hogy adsz); mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr,
Jahve az Örökkévaló a te Istened minden munkádban, és mindenben, amire kezedet veted.
Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest
nyisd meg kezedet (légy bőkezű) a te szűkölködő (nyomorult) és szegény atyádfiának
(testvérednek) a te földeden (országodban)” (5 Móz. 15,7-8.10-11). És „Ha pénzt adsz
kölcsön az én népemnek, a szegénynek, aki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelező
(ne légy neki uzsorása); ne vessetek (ki) reá uzsorát” (2 Móz. 22,25). „Ne végy ő tőle
kamatot vagy uzsorát, hanem tiszteld a te Istenedet (és engedd), hogy megélhessen
melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet.
Én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom
földéről, hogy néktek adjam Kánaán földét, és Istenetek legyek néktek” (3Móz. 25,36-38).
Mert: „… az igaz (az igazzá nyílvánított) irgalmas (könyörületes) és adakozó” (Zsolt.
37,21).
991
És így folytatja az apostol: „Ne szóljátok meg [ne mondjatok rosszat egymásról, és ne
rágalmazzátok] egymást atyámfiai [testvéreim]. Aki megszólja [rosszat mond, vagy
rágalmazza] atyjafiát [testvérét], és aki kárhoztatja [megítéli] atyjafiát, az a törvény ellen
szól [Isten útmutatása, tanítása, - amelyet az Igében jelentett ki - ellen beszél, és a törvényt
sérti meg], és a törvényt ítéli meg. Ha pedig a törvényt ítéled meg, nem megtartója
[cselekvője, megvalósítója], hanem bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényhozó, [a
törvényadó és az ítélőbíró] aki hatalmas [aki hatalommal bír] megtartani és elveszíteni:
[aki megmenthet és elveszthet; aki üdvözíthet]. Kicsoda vagy te, hogy hogy ítélkezel a
másik felett?” (Jak. 4,11-12). „Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod [elítéled; megbírálod] a
más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. [saját Ura állítja talpra, vagy ítéli el] De
meg fog állani [talpán], mert az Úr által képes, hogy megálljon. [hatalmas ereje van az
Úrnak arra, hogy megerősítse; felállítsa]” (Róm. 14,4) „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled
el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a
te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat]. Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a
Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10) „[ezért] Nincs hát
 35
Luk. 6,38 Adjatok, néktek is adatik [több, mint gondolnátok]; jó mértéket,
megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak [öntenek az emberek] a ti
öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.92
Luk. 6,39 Példabeszédet [példázatot] is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-e a
világtalant? Avagy nem mindketten a verembe [gödörbe] esnek-e?
Luk. 6.40 Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes
lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere. [Aki pedig teljesen felkészült, az lesz
olyan, mint a mestere].
Luk. 6,41 Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a
gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre?
Luk. 6,42 Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd
vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem
látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután
gondolj arra [és akkor majd elég jól (és elég élesen) látsz ahhoz], hogy kivesd a
szálkát, amely a te atyádfia [a te testvéred] szemében van.
Luk. 6,43 Nem jó fa az [nincsen nemes fa], amely romlott [rothadt] gyümölcsöt
terem; és nem romlott [nem rothadt] fa az, a mely jó [nemes; (kitűnő)]
gyümölcsöt terem. [Mert a jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt. Ugyanígy
rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt].
Luk. 6,44 Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg; mert a
tövisről [tüskebokorról; a bogáncsról] nem szednek fügét, sem a szederindáról
[csipkebokorról] nem szednek [nem szüretelnek] szőlőt.94
Luk. 6,45 A jó ember szívében jó dolgok vannak, és azokból jó dolgokat hoz
elő. A gonosz ember szívében azonban gonosz dolgok vannak, és azokból
gonosz dolgokat hoz elő. Mert amivel csordultig van (amitől túlárad) a szív,
azt szólja (azt beszéli) a száj].95
számodra mentség, [menthetetlen vagy] bárki vagy is, te ember, aki ítélkezel. Mert amikor
[amiben] mást elítélsz, [más felett ítélkezel] magadat marasztalod el, [magadra mondasz
ítéletet] hiszen ugyanazt műveled [hasonlókat teszel] te is, ítélkező. [miközben ítélkezel]”
(Róm 2,1) „Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el nem jő az Úr, aki
egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit,
rejtelmeit; titkos dolgait]. Másrészt megjelenti [földeríti; nyilvánvalóvá teszi;
kinyilatkoztatja; nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [bensőknek]
tanácsait; [szándékait, akaratát] És akkor mindenkinek az Istentől lészen a dicsérete. [majd
mindenki megkapja az elismerést az Istentől]” (1 Kor. 4,5)
992
És: „A mással jóltevő [ajándékozó, bőkezű] ember megkövéredik [gyarapodik,
bővelkedik]. És aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld. 11,25).
994
Jakab apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Avagy atyámfiai (testvéreim),
teremhet-e a fügefa olaj magvakat (olajbogyót), vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy
forrás sem adhat sós és édes vizet. (Testvéreim! Nem képes a fügefa olajbogyót teremni,
és nem lehetséges, hogy a szőlőtő fügét teremjen)” (Jak. 3,12).
995
Hát ezért: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg, és [gondosan óvjad] szívedet,
mert abból indul ki [abból származik, és fakad (minden virágzó, sikeres, prosperáló] élet”
 36
Luk. 6,46 Miért mondjátok pedig nékem [hívtok segítségül így]: Uram! Uram!
Ha nem teszitek, amiket mondok?
Luk. 6,47 Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédemet, [igémet] és
azokat megtartja [és engedelmeskedik a szavaimnak, és azok szerint cselekszik],
megmondom néktek, mihez hasonló.
Luk. 6,48 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és
kősziklára vetett fundamentumot [és a kősziklára alapozott]. Mikor aztán árvíz
lett [áradás jött], beleütközött a folyóvíz abba a házba [ostromolta a folyó azt a
házat; Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra], de azt meg nem
mozdíthatta [de nem volt rá ereje, hogy megingassa, és nem tudta
megrendíteni]: mert kősziklán épült.
Luk. 6,49 De az az ember, aki hallja a szavaimat, és nem engedelmeskedik
azoknak, az ahhoz az emberhez hasonlít, aki alap nélkül (alapkőtől
függetlenül), a földre építette a házát. Amikor jött az árvíz, és nekiütközött az
ár, a ház azonnal összeomlott, és az egész elpusztult, romhalmazzá vált.95
Luk. 7. A kapernaumi százados hite

Luk. 7,1 Mikor pedig minden ő beszédeit [rémáját = Igéjét, Isten aktuális,
frissen megelevenedett szavának kijelentését] a nép hallatára elvégezte [és
befejezte], beméne Kapernaumba.96
Luk. 7,2 Egy századosnak (rab)szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt
[akit nagyra értékelt, és akit nagyon kedvelt], igen rosszul lévén, már haló
félben vala [mert rosszul lett és gonoszul szenvedett, és nagyon beteg volt, és
már-már haldoklott].
Luk. 7,3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit
[néhány júdeai vallási vezetőt], kérvén őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az ő
(rab)szolgáját [mentse meg a rabszolga életét].
Luk. 7,4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen [buzgón és nagy igyekezettel]
kérék őt, mondván: Méltó [megérdemli], hogy megtedd néki;
Luk. 7,5 Mert szereti a mi nemzetünket [a mi népünket], és a zsinagógát is ő
építtette nékünk.
Luk. 7,6 Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a
háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén néki: Uram, ne
fáraszd magad; mert nem vagyok méltó [és nem vagyok arra érdemes], hogy
hajlékomba [az én házamba] jöjj [hogy fedelem (háztetőm) alá betérj];
(Péld. 4,23-24).
995
Dávid pedig így prófétál erről: „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a harcos vagy a
diadalmas Egyház legvége, végső határa, amit nem lehet megrázni, rendíthetetlen” (Zsolt. 125,1)
996
A pusztai kísértés után Galileába költözött, ahogy erről Máté beszámol: „És odahagyva
[elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [letelepedett] a tengerparti Kapernaumban, a
Zebulon és Nafthali határain” (Mát. 4,13)
 37
Luk. 7,7 Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek [és méltónak] arra,
hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd [csak szólj egy igét, egy
vezényszót], és meggyógyul az én szolgám.
Luk. 7,8 Mert én is hatalom alá vetett [hatalommal, tekintéllyel rendelkező]
ember vagyok, és vitézek vannak alattam [és nekem is vannak alárendelt
katonáim]; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak:
Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
Luk. 7,9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsodálkozék ő rajta; és hátrafordulván
monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen [nagy] hitet Izráelben
sem találtam!
Luk. 7,10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg (rab)szolgát már
egészségben találák.97
Luk. 7,11 És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai
sokan menének ő vele, és nagy [nagy tömeg] sokaság.
Luk. 7,12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak
vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegyasszony vala; és a városból
nagy sokaság volt ő vele [jókora tömeg kísérte].
Luk. 7,13 És látván őt az Úr, megkönyörült rajta [megszánta, megsajnálta,
megesett a szíve rajta], és monda néki: Ne sírj.
Luk. 7,14 És oda menvén, illette [és megérintette] a koporsót; a vivők pedig
megállnak. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl [kelj életre]!
Luk. 7,15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.
Luk. 7,16 És elfogá mind azokat a félelem [a rémület, riadalom, és ijedtség], és
dicsőiték [magasztalják] az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk;
és: Az Isten megtekintette [meglátogatta] az ő népét. [Eljött Isten, hogy
segítsen az Ő népének].98
Luk. 7,17 És kiméne ő felőle [és elterjedt róla] e hír az egész Júdeába, és a
körül való minden tartományba [és az egész környéken].
Luk. 7,18 És Jánosnak mindezeket elmondják [és hírül vitték, (beszámoltak
mindezekről)] a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván,
[magához hívott, és]
Luk. 7,19 Elküldé Jézushoz [az Úrhoz], mondván: Te vagy-e az, aki eljövendő
vala, vagy mást várjunk?

997
És beteljesült a prófécia: „Elküldte igéjét, meggyógyította, és a sír mélyéről
kimentette...” (Zsolt. 107,20)
998
Egy előképben mutatja be a Szent Szellem azt a hatalmat, amivel felruházta Isten az Ő
Fiát. Illés feltámasztja egy özvegyasszony fiát. Ezzel azt is bemutatja Isten Igéje, hogy az
emberek elhiggyék, a próféta (az Úr Jézus) szájában az Ige igazság: „Ekkor Illés fogta a
gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés:
Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy,
és hogy igaz a te szádban az Úr, Jahve az Örökkévaló igéje!” (1Kir. 17,23).
 38
Luk. 7,20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek [odamentek Jézushoz],
mondának: Bemerítő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-e az,
aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?
Luk. 7,21 Azon órában pedig sokakat gyógyít meg betegségekből
[fájdalmakból, gyötrő bajokból; őket verő ostoroktól], csapásokból, tisztátalan
[gonosz] szellemektől [szabadított meg], és sok vaknak adá meg szeme világát
[és adta vissza a látását].
Luk. 7,22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg
Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik
[és látnak], a sánták járnak, a poklosok [a leprások] megtisztulnak, a süketek
hallanak, a halottak feltámadnak, a koldusszegényeknek az Evangélium
prédikáltatik [hirdettetik].
Luk. 7,23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik, aki el tud
fogadni engem; aki miattam tőrbe nem esik, és el nem botlik.99
Luk. 7,24 Mikor pedig elmentek a János [hírvivő] követei, kezdé mondani a
sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába [a sivatagba, a
magányos, elhagyatott helyre]? Hogy szél ingatta, [széltől hajlongó] nádszálat
[lássatok]?
Luk. 7,25 Hát mit látni mentetek ki? [Finom], puha [előkelő] ruhákba öltözött
embert-e? Ímé a kik drága [pompás; előkelő; és fényűző] öltözetben és
gyönyörűségben vannak [és bőségben, fényűzésben, pompában és kényelemben
élnek], a királyok palotáiban vannak.
Luk. 7,26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-e? [azt láttatok]. Bizony [sőt]
mondom néktek, prófétánál is nagyobbat [prófétát is felülmúlóbbat].
Luk. 7,27 Ő az, aki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én [hírvivő]
követemet, [angyalomat] a te orcád [a te megjelenésed] előtt, ki elkészíti [aki
rendbe hozza] előtted a te útadat.100
999
Az Úr Jézus szolgálatának eredményeként beteljesedtek a próféciák: „Megelevenednek
(életre kelnek) halottaid és holttesteim fölkelnek (föltámadnak a holttestek): serkenjetek föl
és énekeljetek (ébredjetek, és ujjongjatok), akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet
(a világosság) harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” (Ésa. 26,19). „És meghallják
ama napon a siketek (is) az írás beszédeit, és a homályból és sötétből (a homály és a
sötétség után) a vakoknak szemei (pedig) látni fognak. És (újra) nagy örömük lesz a
szenvedőknek az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban, és a szegény emberek vígadnak
Izráel Szentjében” (Ésa. 29,18-19). „Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne
féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint
szarvas a sánta (és szökellni fog), és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és
patakok (erednek) a kietlenben (a pusztában)” (Ésa. 35,4-6).
1100
Mert bemerítő Jánosban beteljesült a prófécia, amely így lett megírva: „Ímé, elküldöm
én az én követemet, és megtisztítja előttem az utat. És mindjárt eljön az ő templomába az
Úr, Jahve az Örökkévaló, akit ti kerestek, és a szövetségnek követe, akit ti kívántok; ímé,
eljön, azt mondja Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura” „Ímé, én elküldöm néktek
 39
Luk. 7,28 Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól születtek,
egy sincs nagyobb [fontosabb, nagyszerűbb] próféta Keresztelő Jánosnál; de
aki (leg)kisebb az Isten országában [Isten királyságában], nagyobb őnála.
Luk. 7,29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adnak az
Istennek [azzal, hogy] bemerítkeztek a János [bemerítésével];
Luk. 7,30 A farizeusok [elkülönülő, kirekesztően vallásos emberek szektája]
pedig és a törvénytudók [a törvényismerők] az Isten tanácsát [Isten akaratát
elvetették, és] megvetették, [az Isten szándékát semmibe vették] ő magukra
nézve, nem merítkeztek be ő tőle [ő általa].
Luk. 7,31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek [ennek
a nemzedéknek] embereit? És mihez hasonlók?
Luk. 7,32 Hasonlók a piacon [a vásártéren] ülő [üldögélő] gyermekekhez, kik
egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk [furulyáztunk, és fuvoláztunk]
néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket [siratót; gyászdalt] énekeltünk
néktek, és nem sírtatok [nem zokogtatok, és nem siránkoztatok].
Luk. 7,33 Mert eljött Bemerítő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és
ezt mondjátok: Ördög [gonosz szellem; démon] van benne [démon vette
birtokába].
Luk. 7,34 Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a
falánk [a nagyétkű] és borivó [iszákos; részeges] ember, a vámszedők és
bűnösök [a célt eltévesztők] barátja.
Luk. 7,35 És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól.
Luk. 7,36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék [és ebédre
hívta őt]; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leült enni [ledőlt az
asztalhoz].
Luk. 7,37 És ímé a városban egy asszony, aki bűnös, [céltévesztett] vala, mikor
megtudta, hogy ő a farizeus házában leült, [asztalhoz dőlt] enni, hoza egy
alabástrom szelence drága kenetet.
Luk. 7,38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az
ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené
drága kenettel.

Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak Jahvénak az Örökkévalónak nagy és félelmetes

napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne
jöjjek, és meg ne verjem e földet átokkal” (Malak. 3,1; 4,5-6). Ézsaiás is róla prófétálva
mondotta: „Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak Jahvénak az Örökkévalónak
útját, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék,
minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen (elgörbült, azaz kanyargós)
egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr, Jahve az Örökkévaló dicsősége, és
minden (hús)test látni fogja azt; - Az üdvözítő (megmentő, szabadító Isten), az Úr, Jahve
az Örökkévaló maga mondja ezt” (Ésa. 40,3-5).
 40
Luk. 7,39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában:
Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti [aki őt érinti],
hogy bűnös, [céltévesztett].
Luk. 7,40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm
néked. És az monda: Mester [Tanító], mondjad.
Luk. 7,41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel
[ötszáz dénárral (1 dénár értéke egy munkás napszámának felelt meg)], a
másik pedig ötvennel.
Luk. 7,42 És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek
[kegyelemből] elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt
jobban?
Luk. 7,43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom [és úgy vélem], hogy
az, akinek többet [több adósságot] engedett el. És Jézus monda néki: Igazán
ítéltél [helyesen válaszoltál].
Luk. 7,44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-e ez asszonyt?
Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adtál: ez pedig könnyeivel
öntözi az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
Luk. 7,45 Engem meg nem csókoltál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem,
nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni.
Luk. 7,46 Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené
meg az én lábaimat.
Luk. 7,47 Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert
igen szeretett; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
Luk. 7,48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
Luk. 7,49 És akik együtt ülnek vele az asztalnál, kezdék magukban mondani:
Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?
Luk. 7,50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott [üdvözített,
megmentett] téged. Eredj el békességgel!

Luk. 8. Használd azt, amit kaptál

Luk. 8,1 És lőn ez után, hogy ő jár vala városonként és falunként, [tanítván]
prédikálván és hirdetvén az Isten országát [az Isten királyságáról, Isten
uralmáról szóló örömhírt, az Evangéliumot], és vele [volt] a tizenkettő.
Luk. 8,2 És némely asszonyok, akiket tisztátalan [gonosz] szellemektől
[szabadított meg] és betegségekből gyógyított meg, [a magdalai] Mária, aki
Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög [hét gonosz szellem, hét démon]
ment ki,
Luk. 8,3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének [tiszttartójának,
intézőjének, gondnokának] felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az
ő vagyonukból szolgálnak néki.
 41
Luk. 8,4 Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe [nagy tömeg csatlakozott
hozzá], és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat107 által:
Luk. 8,5 Kiméne a magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben
némely esék az útfélre, [az út szélére]; és eltapostatik, [vagy] az égi madarak
megeszik, [fölcsipegetik] azt.
Luk. 8,6 És némely esék a kősziklára, [köves talajra]; és mikor kikelt, [amikor
kihajtott], elszáradt, mert nem vala nedvessége.
Luk. 8,7 Némely esék a tövis, [a szúrós bogáncs] közé; és a tövisek [a szúrós
bogáncsok] vele együtt növekedvén, megfojtják azt.
Luk. 8,8 Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt [mikor felnövekedett,
és szárba szökött], százannyi hasznot [százszoros termést] hoza. Ezeket
mondván, [emelt hangon] kiált vala: Akinek van füle a hallásra, hallja [meg].
Luk. 8,9 És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet [mit jelent] e
példázat [mi a példabeszéd értelme]?
Luk. 8,10 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának [az
Isten királyságának] titkait [megismerjétek, és] értsétek; egyebeknek [a
többieknek] példázatokban [adatik], hogy látván nem lássanak, és hallván ne
értsenek [és belátásra ne jussanak].109
Luk. 8,11 A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde [az Isten igéje].
Luk. 8,12 Az útfélen valók pedig azok, akik hallják [és meghallották az igét;
aztán eljő az ördög [a vádló, a rágalmazó, a félrevezető, az ellenség], és
kikapja [kiragadja; kitépi] az igét az ő szívükből [a bensőjükből, a szellemi
életük központjából], hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek.
Luk. 8,13 És a kősziklán [a köves talajon] valók [a sziklás földbe esettek] azok,
akik mikor hallják [és meghallják, és megértik], örömmel [ujjongással] veszik
[elfogadják, és befogadják] az igét. De ezeknek nincs gyökerük [mert nem
1107
Példázat (parabolé): Példabeszéd: A héber szerint: Másál. Ezek sajátos hasonlatok,
vagy képes beszédek, melyek azon kívül, amit mondanak, még mást is jelentenek; a rejtett
értelmű, közvetett kifejezés minden formáját jelenti. A görög szerint parabolé. egymás
mellé állítás; összehasonlítás, hasonlat; példa, példázat; jelkép; allegória; talány. -
összevetés; Valamennyire jellemző a rejtélyes, titokzatos. Két síkon értelmezhető rövid
történet, melynek valódi és szellemi jelentését egymás mellé helyezik, vagy párhuzamba
állítják azért, hogy abból tanulságokat vonjanak le.
1109
Ézsaiás kérdésére, hogy ha nem hisznek neki, így válaszol az Úr: „És monda: Menj, és
mondd ezt e népnek. Hallván halljatok, és ne értsetek, s látván lássatok, és ne ismerjetek.
Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne
halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon” (Ésa. 6,9-
10). „Mert tanács-vesztett (tanácstalan) nép (tanácstalan nemzet) ez és nincs bennük
értelem (és ezért értelmetlen)” (5 Móz. 32,28). Ezékiel így prófétál arról, hogy miért nem
látnak és hallanak: „És lőn az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szava (igéje) énhozzám,
mondván: Embernek fia! Pártos ház (engedetlen nép) közepette lakol, kiknek szemeik
vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők
pártos ház (mert engedetlen nép ez)” (Ezék. 12,1-2).
 42
gyökerezik meg bennük], akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig
[amikor nehézségek jönnek, többé már nem hisznek Istenben] elszakadnak
[elfordulnak, elpártolnak tőle].
Luk. 8,14 És amelyik a tövis [a szúrós bogáncs] közé esett, ezek azok, akik
hallották [az igét]. De elmenvén, a (földi)élet [és a megélhetés miatti
aggodalomtól, és] gondjaitól [a megélhetésről való gondoskodás, és törekvés
miatt], vagy gazdagságától [a vagyoni javak bőségétől] és gyönyörűségeitől
[élvezeteitől, és vágyaitól] megfojtatnak, [úgyhogy gyümölcsérésig nem jutnak]
és gyümölcsöt nem teremnek [és nem érlelnek].
Luk. 8,15 Amelyik pedig a jó [alkalmas, és megfelelő] földbe esett, ezek azok,
akik a meghallott igét tiszta [igaz] és jó [őszinte] szívvel [hallgatják, és]
megtartják [megőrzik azt, és birtokukba veszik, és ragaszkodnak hozzá], és
gyümölcsöt teremnek béketűréssel [türelemmel, kitartással, és
állhatatossággal].110
Luk. 8,16 Senki pedig ha gyertyát [vagy lámpást, vagy mécsest] gyújt, be nem
fedi azt valami edénnyel, [vagy vékával], sem az ágy alá nem rejti; hanem a
gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra; vagy a mécses tartóra] teszi, hogy akik
bemennek, lássák a világosságot, [a fényt].
Luk. 8,17 Mert nincs oly titok [titkos, elrejtett helyen lévő dolog], mely
nyilvánvalóvá ne lenne [ami ismertté, jól láthatóvá, nyilvánvalóvá ne válna, és
elő ne kerülne]; és nincs oly elrejtett [eldugott, elrejtett, titokban tartott] dolog,
mely ki ne tudódnék [és ismertté ne válna], és világosságra ne jőne [amely
napvilágra, és nyilvánosságra ne kerülne].112
Luk. 8,18 Meglássátok azért [és vigyázzatok], mi módon [és hogyan]
hallgatjátok [az igét]: mert akinek van, annak adatik; és akinek nincs, még
1110
Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket: „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott
jőni (mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják
beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként
veszik azokat ajkukra (pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük (és az eszük) pedig
nyereség után jár” (Ezék. 33,31). És azért életbevágóan fontos a „mag”, vagyis Isten Igéje,
mert: „Az ő (Isten) akarata szült minket az igazságnak (a valóságnak) igéje által, hogy az
ő teremtményeinek mintegy első zsengéje legyünk. Ezért… szelídséggel fogadjátok a
beoltott igét, amely megtarthatja a ti életeteket (és amely megtarthat benneteket). Az
igének pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván
magatokat (és hogy be ne csapjátok magatokat). Mert ha valaki hallgatója az igének és
nem megtartója (cselekvője), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az
ő természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal
elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,18.21-24).
1112
A prédikátor így beszél erről: „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz,
minden titkos (és eltitkolt) dologgal, akár jó, akár gonosz (vagy rossz) legyen az” (Préd.
12,16). És: „Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is
világosságra hozza. Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat
is” (Jób. 12,22)
 43
amijét gondolja is, hogy van, [hogy az övé, hogy birtokolja], elvétetik tőle,
[elragadják tőle].
Luk. 8,19 [Egyszer] jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai (testvérei), de
nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.
Luk. 8,20 És [ezért] tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai [a
testvéreid] künn [kívül] állnak, téged akarván látni.
Luk. 8,21 Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai,
[testvéreim] ezek, akik az Isten beszédét [az Isten igéjét] hallgatják, és
megcselekszik [és tetté is váltják] azt.
Luk. 8,22 Lőn [történ] pedig egy napon, hogy beméne [beszállt] a hajóba ő és
az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És
elindulnak, [elhajóznak].
Luk. 8,23 De hajózásuk közben elszenderedék [és álomba merülve elaludt]; és
szélvész [szélvihar, szélroham, forgószél] csapott le a tóra, és [a hajó kezdett
vízzel megtelni, és] megmerülnek, és veszedelemben valának [és veszélyben,
veszedelemben forogtak].
Luk. 8,24 És hozzá menvén, felköltik [felébresztették] őt mondván: Mester,
Mester, elveszünk [teljesen elpusztít a vihar]! Ő pedig felserkenvén, [felkelt]
megdorgálá a szelet és a víznek habjait [és ráparancsolt a hullámokra]; és
megszűnnek, [azok lecsillapodtak, és megszűnt a háborgás, megszűnt a tenger
hullámzása], és lőn csendesség [és lett szélcsend].
Luk. 8,25 És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel [megrettenve;
rémülten és döbbenten] csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez,
hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és [azok] engednek [és
engedelmeskednek] néki?115
Luk. 8,26 És eveznek a Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával
átellenben, [Galileával szemben a Genezáreti-tó túlsó partján] van.

1115
Már Dávid így prófétál: „De az Úrhoz Jahvéhoz az Örökkévalóhoz kiáltanak az ő
szorultságukban (az ő nyomorúságukban), és sanyarúságukból kivezeti őket (és
kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá (és lecsendesítette) a szélvészt, hogy
csillapodjék, és megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És örülnek, hogy
lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és a kívánt kikötőbe vezette őket” (Zsolt.
107,28-30). „Serkenj fel! Miért alszol Uram, Jahve Örökkévaló?! Kelj (ébredj) fel, ne vess
(ne taszíts) el minket örökké (és végképp)!” „Kelj fel, Uram, Jahve Örökkévaló (lépj elő),
haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen (és szállj szembe dühös
ellenségeimmel); serkenj (kelj) fel mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet (szolgáltass
igazságot nekem)!” (Zsolt. 44,24; 7,7). Hiszen Te vagy: „Aki hegyeket hoztál létre erőddel,
és hatalmat öltöttél magadra; Aki lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a
nemzetek háborgását” (Zsolt. 65,7-8). Hát: „Uram, Jahve Örökkévaló Seregeknek Istene! …
Te uralkodol a tengernek kevélységén (a dühöngő tengeren); mikor az ő habjai
felemelkednek (ha hullámai tornyosulnak), te csendesíted le azokat” (Zsolt. 89,9-10).
 44
Luk. 8,27 És mikor ő kiment a földre, [partra szállt], jöve elébe [szembejön
vele] a városból egy ember, kiben ördögök [gonosz szellemek] voltak sok időtől
fogva [és akit már régóta démonok szálltak meg, és birtokoltak], sem ruhába
nem öltözött, [ruha nélkül volt], sem házban nem lakott [nem maradt meg],
hanem a sírboltokban.
Luk. 8,28 És mikor meglátta [észrevette] Jézust, felkiálta, [hangosan
felüvöltött, felsikoltott] és lábai elé esék néki, [leborult eléje, a földre vetve
magát], és felszóval monda [és azt ordította]. Mi közöm van nékem te veled,
[mit akarsz tőlem] Jézus, felséges Istennek Fia [mi közöm hozzád, mi dolgod,
mi bajod van velem]. Kérlek téged, ne gyötörj, [ne kínozz, ne bánts] engem.
Luk. 8,29 Mert [Jézus] azt parancsolá annak a tisztátalan szellemnek, hogy
menjen ki az emberből. A gonosz szellemek (a démonok) már régóta
hatalmukban, fogva tartották őt, ezért az emberek láncokkal és lábbilincsekkel
kötözték meg és őrizték őt. Ő azonban mindig letépte magáról a láncokat, és a
gonosz szellem (a démon) a pusztába (a magányos, elhagyatott sivatagba)
űzte, [hajszolta, és kergette].
Luk. 8,30 Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió
Mert Sok gonosz szellem költözött bele, és sok démon tartotta megszállva.
Luk. 8,31 És kérék őt [könyörögnek Jézusnak], hogy ne parancsolja nékik,
hogy a [feneketlen] mélységbe menjenek.
Luk. 8,32 Vala pedig ott egy nagy disznónyáj [egy nagy konda], legelészve [és
turkálva] a hegyen; és [a gonosz szellemek; a démonok] kérék őt [és
könyörögnek Jézusnak], hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És
megengedé nékik.
Luk. 8,33 És minekutána kimentek az ördögök [a gonosz szellemek; a
démonok] az emberből, bemenének a disznókba [és megszállták a disznókat];
és a disznónyáj [a konda] a meredekről a tóba rohant, és megfulladt.
Luk. 8,34 A pásztorok pedig, [a kanászok, akik legeltették őket] látván mi
történt, elfutnak, és elmenvén, hírré adák, [elhíresztelték] a városban és a
falukban.
Luk. 8,35 Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve
találák az embert, kiből az ördögök [a gonosz, ördögi szellemek, a démonok]
kimentek, felöltözve és eszénél, [ép elmével], a Jézus lábainál; és
megfélemlének, [nagyon megrémültek; megrettentek].
Luk. 8,36 Elbeszélék pedig nékik azok is, akik látták, mi módon szabadult meg
az ördöngős [akiben a gonosz szellemek voltak, a démontól megszállott, a
démonizált].
Luk. 8,37 És kéré őt a Gaderénusok körül való tartományok egész sokasága,
hogy ő közülük menjen el, mert felette igen félnek vala [mert nagy félelem lett
úrrá rajtuk]: ő pedig beülvén a hajóba, visszatért.
 45
Luk. 8,38 Kéré pedig őt az az ember, akiből az ördögök [az ördögi, gonosz
szellemek] kimentek [akiből kiűzte a démonokat], hogy ő vele lehessen [hogy
hadd menjen vele]; de Jézus elbocsátá őt, mondván:
Luk. 8,39 Térj vissza házadhoz, [térj haza], és beszéld el, mely nagy dolgokat
tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy
dolgokat cselekedett Jézus, [hogy milyen nagy jót tett] ővele.
Luk. 8,40 És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert
mindnyájan várják vala őt.
Luk. 8,41 És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki a zsinagógának
[a helyi zsinagógának] feje [vezetője, elöljárója] volt; és Jézus lábai előtt
leesvén [a földre borulva], kéré őt, hogy menjen be az ő házába;
Luk. 8,42 Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és
az halálán volt, [haldoklott]. Mikor pedig ő méne, a sokaság [a tömeg]
szorongatá, [tolongott, összezsúfolódott és szorosan körülvette] őt.
Luk. 8,43 És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és
bár minden vagyonát, [minden pénzét] az orvosokra költötte, [az orvosokra
fecsérelte], de senki nem tudta, [senki nem volt képes] (meg)gyógyítani,
Luk. 8,44 Hátulról hozzá járulván, illeté [és megérintette] az ő ruhájának
peremét [ruhája szélét; szegélyét; felsőruhájának szegélybojtját]; és azonnal
elálla vérének folyása.
Luk. 8,45 És monda Jézus: Ki az, aki engem illete [ki érintett meg]? És mikor
mindnyájan tagadták, monda Péter, és akik ővele valának: Mester, a sokaság
nyom és szorongat téged, [hiszen az emberek tolonganak körülötted], és azt
mondod: Ki az, aki engem illete, [aki megérintett]?
Luk. 8,46 Jézus pedig monda: Illetett, [megérintett] engem valaki; mert én
észrevettem [és éreztem], hogy erő származik ki tőlem [hogy erő áradt ki
belőlem].
Luk. 8,47 Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban [hogy nem
maradt észrevétlen], reszketve [és remegve] előjöve és előtte leesvén [és földre
borulva], megjelenté [és elmondta] néki az egész sokaság [az egész nép] előtt,
miért illette, [miért érintette meg] őt, és hogy azonnal meggyógyult.
Luk. 8,48 És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott
[meggyógyított, éppé tett] téged; eredj el békességgel [és maradj egészséges].118
1118
A törvény magyarázza meg, hogy miért csak titokban, hátulról férkőzött az asszony az
Úr Jézushoz. Hiszen a törvény kimondja, hogy: „Mikor asszony lesz magfolyóssá és
véressé lesz az ő magfolyása a testén (a vérfolyás a testében), hét napig legyen az ő havi
bajában (hét napig számít havi tisztulásban levőnek), és valaki (és mindenki aki) illeti azt
(és érinti őt), tisztátalan legyen estig. Mindaz is, amin hál (és fekszik) az ő havi bajában
(havi tisztulása idején), tisztátalan legyen és mindaz is, amin ül, tisztátalan legyen. És
hogyha sok napig tart az asszonynak az ő vérfolyása a havi bajának idején kívül (is), vagy
ha a folyás a havi bajon túl (a havi tisztulás idejénél tovább) tart: valameddig az ő
tisztátalanságának folyása tart, úgy legyen (akkor tisztátalan legyen folyásának egész
 46
Luk. 8,49 Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga
fejének [a zsinagóga vezetőjének, elöljárójának] házától, mondván néki:
Meghalt a leányod; ne fáraszd, [ne zavard tovább] a Mestert, [a tanítót]!
Luk. 8,50 Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak
higgy, és megtartatik, [életben marad és meggyógyul a lányod].
Luk. 8,51 Bemenvén pedig a házba [a lakásba], senkit nem bocsáta [nem
enged] be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
Luk. 8,52 Sírának pedig mindnyájan, [jajgatnak, és zokogva] gyászolják azt; ő
pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.
Luk. 8,53 És kinevették [és kigúnyolták] Őt, tudván [és tisztában voltak vele,
hiszen látták], hogy meghalt.
Luk. 8,54 Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta,
mondván: Leányzó, kelj [ébredj, és támadj] fel!
Luk. 8,55 És visszatért annak szelleme, és azonnal fölkele; és ő parancsolá,
hogy adjanak néki enni.
Luk. 8,56 És elálmélkodnak [és nagyon meg voltak döbbenve; és magukon
kívül, extázisban / önkívületben voltak] annak szülei; ő pedig megparancsolá
[és szigorú parancsot adott], hogy senkinek ne mondják, ami történt.119

Luk. 9. Az apostolok küldetése

Luk. 9,1 Minekutána pedig összehívta [magához] Jézus az ő tizenkét

tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen [minden gonosz
szellem, démon felett], és betegségek [és minden baj, és csapás] gyógyítására.
Luk. 9,2 És elküldé őket, hogy prédikálják [és hirdessék] az Isten országát [az
Isten királyságát, királyi uralmát], és betegeket gyógyítsanak [és minden
beteget éppé tegyenek, és helyreállítsanak].
Luk. 9,3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat [se botot], se
táskát [se tarisznyát], se kenyeret, se pénzt; se két-két; [azaz egy váltás]
(alsó)ruhátok se legyen.

idején), mint havi bajának (éppoly tisztátalan, mint havi tisztulásának) idején, tisztátalan
az. És mindaz is, aki illeti azokat (bárki ér hozzá azokhoz), tisztátalan lesz, mossa meg
(mossa ki) azért a ruháit, és mosódjék meg vízben, és tisztátalan legyen estvéig” (3 Móz.
15,19-20.25.27).
1119
A kislányt siratók, az izraeli szokásoknak megfelelően cselekedtek, ahogyan erről Isten
igéje szól: „Jeremiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő
férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, amelyek szokásossá lettek Izráelben,
s ímé azok meg vannak írva a Jeremiás siralmaiban (és el is rendelték ezt)” (2 Krón.
35,25). És mert látták, hogy meghalt, ezért a testi ember csak így gondolkozik: „Mint a víz
kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: Úgy fekszik le az ember és nem kél fel (ha
egyszer lefeküdt); az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból (nem
serkennek föl alvásukból)” (Jób. 14,11-12).
 47
Luk. 9,4 És valamely házba bementek, ott maradjatok [ott szálljatok meg], és
onnét induljatok tovább.
Luk. 9,5 És valakik be nem fogadnak [és ahol nem látnak szívesen] titeket,
kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról [ellenük szóló
tanúságtételül; ez figyelmeztetés lesz majd a számukra],
Luk. 9,6 [Az apostolok tehát útnak indultak, és] kimenvén bejárták a falukat
[és jártak faluról falura], hirdetvén az Evangéliumot [az örömhírt, a győztes
hadvezér érkezésének jóhírét], és gyógyítván [és meggyógyítva a betegeket]
mindenütt.120
Luk. 9,7 Meghallá pedig Heródes, a negyedes fejedelem mindazokat, amik
őáltala történtek: és zavarban [és kétségek közt] volt [és nyugtalankodott, és
nem tudta, mitévő legyen], mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János
támadt fel [hogy János kelt életre] a halálból [a halottak közül];
Luk. 9,8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg [hogy Illés jött vissza]; mások
meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
Luk. 9,9 [Így töprengett], és monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét
[lefejeztettem]: kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik
vala őt látni [és kereste a módját, és igyekezett keresni az alkalmat, hogy
láthassa].
Luk. 9,10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszéltek [és részletesen
beszámoltak] Jézusnak mindenről, amit cselekedtek. És azokat maga mellé
vévén [és magával vitte őket, és] elvonult [teljesen különvonultak] magánosan
[egy csöndes tájékra] a Bethsaida nevű városnak puszta helyére [magányos,
elhagyatott pusztájába].
Luk. 9,11 A sokaság [a tömeg] pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel
fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról [Isten királyságáról; királyi
uralkodásáról], és akiknek gyógyulásra volt szükségük, [a betegeket]
meggyógyítá.
Luk. 9,12 A nap pedig hanyatlani kezdett [már közeledett az este; a nap már
lemenőben volt]; és a tizenkettő őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a
sokaságot [a tömeget], hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba
[településekre] megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen
vagyunk [ez egy lakatlan hely].

1120
És hogy ez a parancs a minden korban élő tanítványokra is vonatkozik, azt Pál
apostolon keresztül mutatja be a Szent Szellem. Az apostol Antiókiába megy Barnabással,
de: 1. nem egyedül ment hirdetni az Igét. 2. ahol nem fogadták be az Igét, ott az Úr Jézus
parancsa szerint cselekedtek. Erről így számol be Isten Igéje: „A zsidók azonban
felindítják (felingerelték ellenük) az Istentisztelő és tisztességbeli (tekintélyes) asszonyokat
és a városnak eleit (előkelőit), és üldözést támasztanak Pál és Barnabás ellen, és kiűzik
őket határukból. Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikoniumba”
(Csel. 13,47-52).
 48
Luk. 9,13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának:
Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk, és
mi veszünk eledelt az egész sokaságnak [ennek az egész népnek].
Luk. 9,14 Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő
tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével, [ötvenfős
csoportokban].
Luk. 9,15 És akképpen cselekedének, és leültették [letelepítették] valamennyit
[és mindenki ledőlt].
Luk. 9,16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe
emelvén szemeit, megáldá azokat [felnézett az égre, és hálát adott értük], és
megszegé [megtörte azokat]; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé
tegyék [hogy osszák szét az embereknek].
Luk. 9,17 Evének azért és megelégednek [jóllaktak] mindnyájan; és felszedik,
ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral [tizenkét kosarat töltöttek meg a
maradék darabokkal].122
Luk. 9,18 És lőn, mikor ő magában imádkozik, vele valának a tanítványok; és
megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság [a tömeg]?
Luk. 9,19 Ők pedig felelvén, mondának: Egyesek Bemerítő Jánosnak;
némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi [az ősi] próféták közül
támadt fel valamelyik.
Luk. 9,20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig
Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának [az Isten Felkentjének, akit Isten
küldött].
Luk. 9,21 Ő pedig reájuk parancsolván [szigorúan megtiltva], meghagyá, hogy
ezt senkinek ne mondják [hogy erről senkinek se szóljanak];
Luk. 9,22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és
megvettetni [és el kell vettetnie] a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól [a
törvénytanítóktól, és a törvénymagyarázóktól, akik elutasítják, és nem ismerik
el], és megöletni, és harmadnapon feltámadni [és életre kelni].

1122
Dávid így prófétál az Úr Jézus tetteiről: „Mindenki szemei tereád vigyáznak (mindenki
várakozva néz rád), és te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a te kezedet, és
megelégítesz minden élő(lény)t ingyen (kegyelmesen). Igaz az Úr, Jahve az Örökkévaló
minden ő útjában, és minden dolgában kegyelmes (és minden tette jóságos)” (Zsolt. 145,15-
17). Hát: „Dicsérjétek az Urat… Nagyok az Úrnak cselekedetei (tettei); kívánatosak
mindazoknak, akik gyönyörködnek azokban, (kikutathatják, akiknek csak kedvük telik
benne)… Eledelt ad az őt tisztelőknek; megemlékezik az ő szövetségéről örökké” (Zsolt.
111,1-5).
 49
Luk. 9,23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni,
tagadja meg (ön)magát, és vegye fel az ő keresztjét [az ő kínkaróját]123 minden
nap és [úgy] kövessen engem.124
Luk. 9,24 Mert aki meg akarja tartani [meg akarja menteni] az ő életét, elveszti
[romlásba viszi] azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja [az
megmenti] azt.
Luk. 9,25 Mert mit használ [mi haszna van abból] az embernek, ha mind e
világot megnyeri [és megszerzi] is, ő magát pedig elveszti [romlásba viszi, és
elpusztítja], vagy magában kárt vall [önmagának kárt okoz, és veszteséget
szenved]?
Luk. 9,26 Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet [az én szavaimat,
Igéimet], az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével,
és az Atyáéval és a szent angyalokéval.
Luk. 9,27 Mondom pedig néktek bizonnyal [igazán], hogy vannak az itt állók
közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják [nem tapasztalják meg],
mígnem meglátják az Istennek országát [az Isten királyságát; királyi uralmát
eljönni hatalommal].
Luk. 9,28 És lőn e beszédek [e szavak elmondása] után mintegy nyolcad
nappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre
imádkozni.
Luk. 9,29 És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata [az Ő arcának színe,
az Ő jelenléte, az Ő külső, látható alakja] elváltozék [és más lett], és az ő
ruhája [csillogó, és ragyogóan, sugárzóan] fehér és fénylő lőn [és fényben
ragyogott; fehéren tündöklött, s villogó fehéren szikrázni kezdett].
Luk. 9,30 És ímé [egyszerre két férfi tűnt fel], és beszél vala ő vele, kik valának
Mózes és Illés;
Luk. 9,31 Kik dicsőségben megjelenvén [dicsőségben voltak láthatók],
beszélik vala az ő halálát [s Jézus elmeneteléről beszéltek, és megmondták az Ő
halálának végbemenetelét], melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.

1123
Vegye fel az ő kínkaróját minden nap. Azaz: Nem önmagának él, nem a saját
akaratának, vágyainak, érzelmeinek, és gondolatainak a beteljesítésére összpontosít,
hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá.
képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás.
1124
Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy mit jelent az Úr Jézus kijelentése
a gyakorlatban: „Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket
szenvedélyeivel] megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24). Erre mutat
példát Pál apostol, amikor azt mondja, hogy: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon
ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (énemet, egómat) és szolgává teszem; [és rabságba
(rabszolgaságba) vetem (kényszerítem) leigázom] hogy míg másoknak prédikálok,
[tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon
méltatlanná ne legyek. [Magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre]” (1Kor. 9,27).
 50
Luk. 9,32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor
felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
Luk. 9,33 És lőn, mikor [már indulni készültek] azok, [és mialatt azok
elválóban voltak, és] eltávoztak őtőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó
nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot [három sátrat], egyet
néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
Luk. 9,34 És mikor ő ezeket mondá, felhő [és köd] támada és azokat
beárnyékozá [és árnyékba borította be, és ragyogó köd burkolta be,
természetfölötti befolyással vette körül őket]; ők pedig megfélemlének, mikor
azok bementek a felhőbe [és nagyon megijedtek, és megrémültek, amikor a
felhő körülvette őket, és amikor a felhőbe jutottak].
Luk. 9,35 És szózat lőn [és egy hang hallatszott] a felhőből, mondván: Ez amaz
én szerelmes Fiam [akit kiválasztottam], őt hallgassátok [és rá hallgassatok].
Luk. 9,36 És mikor a szózat lőn [és mikor a hang keletkezett], találtaték Jézus
csak maga. Ők pedig hallgatnak, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem
mondának azokban a napokban.
Luk. 9,37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak [lejöttek], sok nép
méne elébe [és hatalmas tömeg várta Jézust].
Luk. 9,38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged,
tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem [egyetlen gyermekem ő]:
Luk. 9,39 És ímé a szellem [elkapja, és megtámadja], megragadja őt és hirtelen
[hangosan] kiált [rikolt, sikít, felordít]. És [rángatja, gyötri, marcangolja, és]
szaggatja őt, és annyira [megkínozza] hogy tajtékot túr [és habzik a szája], és
nehezen megy el tőle [és nehezen hagyja el őt], szaggatván [miután
meggyötörte, összetörte, és agyonkínozta] őt.
Luk. 9,40 És kértem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták [nem
volt rá hatalmuk, képtelenek voltak rá].
Luk. 9,41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség
[eltévelyedett emberek, kificamodott, elfordult, elcsavarodott és romlott
nemzedék]! Meddig leszek köztetek [meddig kell még veletek maradnom], és
meddig tűrlek [meddig hordozlak] titeket, [és meddig kell még türelmesnek
lennem veletek, és titeket elszenvednem]? Hozd [vezesd] ide a te fiadat!
Luk. 9,42 Amíg pedig az [a fiú még feléje tartott, és amíg] odaméne azon
közben az ördög [a gonosz szellem, a démon] földhöz üté azt [leteperte, és a
földre vetette, megtépte], és megrángatá [és megrázta, és szaggatni és
marcangolni kezdte]. De Jézus megdorgálá a tisztátalan [gonosz] szellemet, [és
ráparancsolt], és meggyógyítá [megszabadította, helyreállította, és éppé tette]
a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.126
1126
Mózesen keresztül már így hangzik a prófécia a hitetlen nemzedékről: „Gonoszak
voltak hozzá (elromlottak), nem fiai (már), a maguk gyalázatja; romlott és elvetemült
(hitvány, fonák és hamis) nemzedék (ez)” (5 Móz. 32,5).
 51
Luk. 9,43 Elálmélkodnak pedig [az emberek] mindnyájan [és megdöbbentek]
az Istennek nagyságos erején, [és elámultak Isten nagyságán]. Mikor pedig
mindnyájan csodálkoznak mind azokon, amiket Jézus cselekedék, monda az ő
tanítványainak:
Luk. 9,44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket, [és jól jegyezzétek meg,
amit most mondok; véssétek eszetekbe ezeket a szavakat]. Mert az embernek
Fia [árulással] az emberek kezébe fog adatni, [és elkerülhetetlenül meg fog
történni, hogy kiszolgáltatják].
Luk. 9,45 De ők nem érték e mondást [ezt a kijelentést], és el vala rejtve előlük
[hogy fel ne fogják; el volt az leplezve előlük], hogy ne értsék azt [hogy ne
tudják felfogni]; és féltek [nem merték] őt megkérdezni e mondás felől [e
kijelentés értelméről].
Luk. 9,46 A tanítványok egymás között vitatkozni kezdtek, és vetélkedés
csúszott be közéjük a felől, hogy ki közöttük a legnagyobb.
Luk. 9,47 Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát [és vitaindító
fontolgatását], egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,
Luk. 9,48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben,
engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött;
mert aki legkisebb [a legjelentéktelenebb] mindnyájan ti közöttetek, az lesz
nagy.127
Luk. 9,49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te
nevedben ördögöket [gonosz szellemeket, démonokat hajt ki, és] űz; és eltiltók
őt [megtiltottuk neki], mivelhogy téged nem követ mi velünk.
Luk. 9,50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk,
mellettünk [és velünk] van.
Luk. 9,51 Lőn pedig, mikor az idő elközelget [elérkezett], hogy ő felvitessék
[amikor közeledett felemeltetésének ideje, hogy visszamenjen a mennybe],
eltökélte magát [szilárdan elhatározta a szívében], hogy Jeruzsálembe megy,
Luk. 9,52 És követeket külde az ő orcája [az Ő személye] előtt; [és miután a
küldöttek útra keltek] és elmentek, [megérkeztek] bementek egy szamaritánus
faluba, hogy néki szállást készítsenek.
Luk. 9,53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.

1127
Dávid ismerte Urát, és ilyen megvallást tesz, példát adva Krisztus népének: „Uram,
nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra (nem kevély a tekintetem),
és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó csodadolgok után (nem törekszem arra,
ami túl nagy és elérhetetlen nekem); Sőt (csitítottam) lecsendesítem és elnémítom
magamat, (legbelső énemet, mint anya a gyermekét). Amilyen az elválasztott gyermek az
anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én legbelső énem” (Zsolt. 131,1-2).
 52
Luk. 9,54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának:
Uram, akarod-e, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg
[hogy pusztítsa el] ezeket, mint Illyés is cselekedett?129
Luk. 9,55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket [rájuk szólt, és megfeddte
őket], mondván: Nem tudjátok minémű szellem van ti bennetek:
Luk. 9,56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek
életét, hanem hogy [megmentse, és] megtartsa [üdvözítse]. Elmenének azért
más faluba.
Luk. 9,57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek
téged Uram, valahová [bárhová is] mégy!
Luk. 9,58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk [odújuk, vackuk] van,
és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová
lehajtania.131
Luk. 9,59 Monda pedig másnak [egy másiknak]: Kövess engem. Az pedig
monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb [először] elmenjek és
eltemessem az én atyámat.
Luk. 9,60 Monda pedig néki Jézus: hagyd a holtakra, hogy temessék el
halottaikat, te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát [az Isten királyságát].
Luk. 9,61 Monda pedig más [egy másik] is: Követlek téged Uram; de előbb
engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak
[a családomtól; házam népétől].
Luk. 9,62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra
tekint [és hátrafelé nézeget], nem alkalmas az Isten országára [az nem való az
Isten királyságába].132

1129
Aház király Illés prófétát üldözte: „És hozzá külde egy ötven ember előtt járó
főembert, az alatta való ötven emberrel (egyik parancsnokát ötven emberével). És mikor
ez hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda néki: Isten embere, a király azt
parancsolja: Jöjj le! Felelvén Illés, monda az ötven ember előtt járó főembernek (az ötven
ember parancsnokának): Ha én Isten embere vagyok, szálljon tűz alá az égből, és
emésszen meg téged (vegyen magához) és az alattad való ötven embert. És tűz szálla alá
az égből, és megemészti (magához veszi) őt és az ő ötven emberét. És ismét külde őhozzá a
király más ötven ember előtt való főembert, mind az ötven férfival egybe, aki szóla és
monda néki: Isten embere, a király azt parancsolja, hogy hamar jöjj alá! És felele Illés, és
monda nékik: Ha Isten embere vagyok, szálljon tűz az égből alá, és emésszen meg (vegyen
magához) téged és a te ötven emberedet. És Istennek tüze szálla alá az égből, és
megemészti (magához veszi) őt és az ő ötven emberét” (2 Kir. 1,9-12).
1131
A prófécia így szól az Úrról: „Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság
idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas, aki (csak)
éjjeli szállásra tér be (vándorként)? Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi (mint a
riadt ember, mint akit megbénít a félelem); mint a vitéz (mint az olyan férfi), aki nem tud
segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, Jahve Örökkévaló, és mi a te nevedről
neveztetünk; ne hagyj el minket!” (Jer. 14,8-9).
 53
Luk. 10. A hetvenkét tanítvány elküldése

Luk. 10,1 Ezek után pedig [kiválasztott; kijelölt], kirendelt, [szolgálatba

állított] az Úr másokat is, hetvenet [hetven tanítványt], és elküldé azokat
kettőnként az ő orcája [a maga személye] előtt, minden városba és helyre [és
helységbe], ahová ő menendő vala [ahova Ő menni készült].133
Luk. 10,2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés;
[Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön
munkásokat az ő aratásába.
Luk. 10,3 Menjetek el [és jegyezzétek meg]: Ímé, én elbocsátlak titeket, mint
bárányokat a farkasok közé.
Luk. 10,4 [Az útra ne vigyetek magatokkal, és] ne hordozzatok erszényt
[pénzes zacskót], se táskát [se tarisznyát], se sarut; és az úton senkit ne
köszöntsetek.
Luk. 10,5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség [épség;
jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] e
háznak!
Luk. 10,6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességetek azon marad
[és megnyugszik rajta]; ha nem, ti reátok tér vissza.
Luk. 10,7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők
adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára [a maga bérére]. Ne járjatok
házról-házra [tilos házról-házra járnotok].134
Luk. 10,8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek,
amit előtökbe adnak.
Luk. 10,9 És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és [hirdessétek, és]
mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa [az Isten királysága,
uralma].
1132
Egy előképben így szól az Úr azokhoz, akik már Krisztusnak szentelték az életüket: Az
egész időn át, amelyre az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szentelte magát, megholtnak
testéhez be ne menjen. Se atyjának, se anyjának, se fiú- se leánytestvéreinek holttestével
meg ne fertőztesse (tisztátalanná ne tegye) magát, mikor meghalnak, mert az ő Istenének
nazireussága (mert Istennek szentelt haj) van az ő fején. Az ő nazireusságának egész
idejében szent legyen az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak, (és az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak legyen szentelve, a világtól el legyen különítve)” (4 Móz. 6,6-8).
1133
És így folytatódik a kijelentés: „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogysem az
egynek (és jobban boldogul kettő, mint egy); mert azoknak jó jutalmuk vala az ő
munkájukból (és fáradozásuknak szép eredménye van). Mert ha elesnek is, az egyik
felemeli a társát. Jaj pedig az egyedül valónak (az egyedülállónak), ha elesik, és nincsen,
aki őt felemelje. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a
hármas kötél nem hamar szakad el” (Préd. 4,9-10.12)
1134
Pál apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az
evangéliumot [az örömüzenet, a jó hírt] hirdetik, [és prédikálják] az evangéliumból [az
örömüzenetből, a jó hírből] éljenek” (1 Kor. 9,14)
 54
Luk. 10,10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak,
annak utcáira [vagy a piacára, és tereire] kimenvén, ezt mondjátok:
Luk. 10,11 Lerázzuk még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt,
bizonyságul ellenetek; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa
[királysága, Isten uralma] elközelített, [közel jött hozzátok].135
Luk. 10,12 Mondom pedig néktek, hogy a Szodomabeliek állapota tűrhetőbb
[elviselhetőbb, kibírhatóbb] lesz ama napon, hogysem azé a városé.
Luk. 10,13 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és
Sídonban lettek [és történtek] volna azok a csodák [erő megnyilvánulások, és
támadtak volna azok a hatalmas jelek], melyek te benned lettek, [amelyek
tebenned támadtak, és amelyek nálatok történtek], régen zsákban és hamuban
ülve megtértek volna [és régen más felismerésre tértek volna, és
gondolkodásmódot változtattak volna].
Luk. 10,14 Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota [elviselhetőbb
lesz a helyzete, a sorsa] az ítéletkor, hogysem néktek.
Luk. 10,15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, és [azt
hiszed, hogy a Mennybe emelkedsz], a pokolig fogsz lealáztatni, [a holtak
országáig szállasz alá].
Luk. 10,16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet [elutasít],
engem vet meg [engem utasít el]; és aki engem vet meg [engem utasít el], azt
veti meg [azt utasítja el], aki engem elküldött.
Luk. 10,17 Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, [és ujjongással
jelentette], mondván: Uram, még az ördögök [a gonosz szellemek, a démonok]
is engednek [és engedelmeskedtek] nékünk [meghódoltak] a te neved által,
[amikor a nevedben rájuk parancsoltunk]!
Luk. 10,18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az
égből, [amint villámként zuhant, és bukott le a mennyből].139
1135
Hirdessétek, hogy: „…megjelent [eljött és látható lett és feltűnt, felragyogott] az Isten
[megmentő], üdvözítő kegyelme, [jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] minden
embernek” (Tit. 2,11).
1139
Ézsiás is prófétál erről, ezt kérdezve: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal
fia!? Levágattál (és lehulltál) a földre, aki népeken tapostál (népek legyőzője)! Holott te
ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet (a
trónomat), és lakom a gyülekezet hegyén (és odaülök az istenek hegyére) messze északon.
Felibök hágok a magas felhőknek (és fölmegyek a felhők csúcsára), és hasonló leszek a
Magasságoshoz, (a Felségeshez)” (Ésa. 14,12-14). János apostolon keresztül jön a felelet:
És lőn az égben viaskodás, (háború támadt a mennyben). Mihály és az ő angyalai
viaskodnak vala (és harcra keltek) a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala (és harcra
kelt) és az ő angyalai; De nem vehetnek diadalmat (és nem tudott felülkerekedni), és az ő
helyük sem találtaték többé (mert nem volt maradása) a mennyben. És vetteték a nagy
sárkány, ama régi kígyó (és levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó), aki neveztetik
ördögnek és a sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti (és megtéveszti), vetteték
a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben (és
 55
Luk. 10,19 [Figyeljetek rám]! Ímé adok néktek hatalmat [felhatalmazást,
tekintélyt], hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, [a lábatok alá tiporjátok].
Hatalmatok van az ellenség minden ereje fölött, mert hatalmat adok, hogy
minden ellenséges erőn és hatalmon úrrá legyetek; és semmi nem árthat
néktek.140
Luk. 10,20 De azon ne örüljetek, hogy a gonosz szellemek néktek engednek
[hogy a szellemek alátok vannak rendelve]; hanem inkább azon örüljetek, hogy
a ti neveitek fel vannak írva, [be vannak vésve] a mennyben.
Luk. 10,21 Azon órában örvendezett [ujjongott, ugrált az örömtől] Jézus a
Szent Szellemben és monda: Hálákat adok [dicsérlek; magasztallak,
dicsőítelek, és áldalak téged] Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy
elrejtetted [titokban tartottad, eltitkoltad] ezeket a bölcsek és értelmesek elől,
és a kisdedeknek [a gyermekeknek, a kiskorúaknak] megjelentetted [felfedted,
és feltártad, leleplezted, kinyilatkoztattad, kijelentetted]. Igen Atyám, mert így
volt kedves te előtted [így láttad jónak, és mert így határoztál, és döntöttél.
Luk. 10,22 Mindent nékem adott [átadott] az én Atyám: és senki sem tudja,
[senki sem érti], kicsoda a Fiú, csak az Atya. És kicsoda az Atya, hanem csak a
Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni [akinek a Fiú akarja kinyilatkoztatni,
és aki elől a leplet el akarja vonni; akinek a Fiú fel akarja tárni, nyilvánvalóvá
akarja tenni, ki akarja jelenteni].143
Luk. 10,23 És a tanítványokhoz fordulván, monda ő maguknak, [csak nekik]:
Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok.144
Luk. 10,24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni,
amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.145

hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben), amely ezt mondja vala: Most
lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának
hatalma; mert a mi atyánkfiainak (a mi testvéreink) vádolója levettetett, ki vádolja vala
őket éjjel és nappal a mi Istenünk (színe) előtt” (Jel. 12,7-11).
1140
Már Dávid így prófétál az új teremtésről: „Oroszlánon és áspiskígyón jársz (és
eltaposod az oroszlánt és a viperát), megtaposod (és eltiprod) az oroszlánkölyköt és a
sárkányt (és a tengeri szörnyet)” (Zsolt. 91,13). És Pál apostolon mutatja be a Szent Szellem,
hogy a fenti prófécia a látható világ szintjén is működik. „Mikor pedig Pál nagy sok
venyigét szedett (és összegyűjtött egy csomó rőzsét) és a tűzre tette, egy vipera a melegből
kimászva, (a kezébe mart, és) az ő kezére ragadt. De néki, minekutána a kígyót lerázta a
tűzbe, semmi baja sem lőn” (Csel. 28,3.5)
1143
Ugyanis: „Az Istent soha senki nem látta. Az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van
[és nyugszik], Ő jelentette [és nyilatkoztatta] ki, hirdette meg félreérthetetlenül, és tette
nyilvánvalóvá Őt” (Ján. 1,18).
1144
Salamonnak mintegy előképül mondja Sába királynője: „Boldogok az embereid, és
boldogok azok a szolgák, akik állandóan előtted állnak, és hallgatják bölcs szavaidat” (1
Kir. 10,8)
1145
Péter apostol bizonyságtétele: „Amely üdvösség (és megmenekülés) felől tudakozódtak
és nyomozódtak (és keresték, kutatták és vizsgálták) a próféták, akik az irántatok való (a
 56
Luk. 10,25 És ímé egy törvénytudó [egy törvénytanító] felkele [felállt],
kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet
vehessem [hogy az örök élet örököse lehessek]?
Luk. 10,26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? [mit szab
meg a törvény] mint olvasod [hogyan értelmezed]?
Luk. 10,27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből [teljes bensődből] és teljes lényeddel, és minden erődből és teljes
elmédből [és minden gondolatoddal; és teljes értelmeddel] és szeresd a te
felebarátodat [a legközelebbi embertársadat, és szomszédodat is], mint
önmagadat.
Luk. 10,28 Monda pedig annak: Jól [helyesen] feleltél; ezt cselekedd, és élsz.
Luk. 10,29 Az pedig igazolni akarván magát [és keresve a maga igazát], monda
Jézusnak: De ki az én felebarátom [ki az én legközelebbi embertársam]?
Luk. 10,30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá
Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók [útonállók, haramiák] kezébe esék, akik azt
kifosztván [véresre verték] és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyják
félholtan.
Luk. 10,31 Történetesen pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt bár
látta, elkerülte [és átment az út másik oldalára, és elment mellette].
Luk. 10,32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta
[megnézte és], elkerülte [és ő is átment az út másik oldalára, és elment].
Luk. 10,33 Egy szamaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és
mikor azt látta, [megszánta; megesett rajta a szíve; megsajnálta, és]
könyörületességre indult.
Luk. 10,34 És hozzájárulván, bekötözi annak sebeit, olajat és bort töltvén
azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára [a saját állatára], vivé a
vendégfogadó házhoz, és gondját viseli néki [és ápolja].
Luk. 10,35 Másnap pedig elmenőben két (ezüst)pénzt [két dénárt] kivévén, adá
a gazdának [a fogadósnak], és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen
fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
Luk. 10,36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja [legközelebbi
embertársa] volt annak, aki a rablók [a haramiák, az útonállók] kezébe esett?
Luk. 10,37 Az pedig monda: Az, aki [aki irgalmas szívű volt iránta, és]
könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen
cselekedjél.146
nektek szánt) kegyelem felől jövendöltek (és prófétáltak). Nyomozódván (vizsgálták), hogy
mely vagy milyen időre (és körülményekre) jelenté [azt] ki a Krisztusnak őbennük levő
(őbennük lakozó, és működő) Szelleme. Aki eleve (és előre) bizonyságot tett a Krisztus
szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről (a megdicsőülésről)” (1Pét 1:10-11)
1146
Pál apostol így ír erről: „Mert az egész törvény ez egy igében teljesedik be: Szeresd
felebarátodat [a másik embert; embertársadat, a hozzád legközelebb levőt, minden
embert], mint [saját] magadat” (Gal. 5,14). Ez a királyok Királyának törvénye: „Ha
 57
Luk. 10,38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy
Márta nevű asszony pedig befogadá őt házába, és [szívesen vendégül látta].
Luk. 10,39 És ennek vala egy Mária [nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál
leülvén, hallgatja vala az ő beszédét, [az Ő igéjét].
Luk. 10,40 Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban [és a sok
készülődés teljesen lefoglalta, és sürgött-forgott a sok felszolgálásban];
előállván azért, monda: Uram, nincs-e arra gondod [és nem törődsz azzal],
hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad
azért néki, hogy segítsen nékem.
Luk. 10,41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy
és sokra igyekezel [és sokat töröd magad, és sok mindenre van gondod, és az
zaklatottá tesz]:
Luk. 10,42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el
nem vétetik őtőle [azt, amelyik örökre megmarad].147

Luk. 11. Légy világosság a világ számára!

Luk. 11,1 És lőn [történt egy alkalommal hogy Jézus imádkozott, és] mikor ő
imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte [befejezte], monda néki egy az ő
tanítványai közül: Uram, taníts [meg] minket imádkozni, miképpen János is
megtanította az ő tanítványait [az ő követőit].
Luk. 11,2 Monda pedig nékik: Mikor [és valahányszor] imádkoztok, ezt
mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg [és legyen
szent] a te neved. Jöjjön el a te országod [a Te királyságod, a Te királyi
uralmad, és nyilvánuljon meg a Te hatalmad]. Legyen [és valósuljon] meg a te
akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.148
Luk. 11,3 A mi mindennapi [és a létfenntartáshoz szükséges] kenyerünket add
meg nékünk naponként [és minden nap].149
ellenben megtartjátok (betöltitek) a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed
felebarátodat, mint tenmagadat, jól (helyesen) cselekesztek” (Jak. 2,8). Annakokáért a
törvénynek betöltése a szeretet. [Tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]” (Róm.
13,8-10).
1147
Mert: „Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek
(és letelepednek), a te lábaidhoz, és hallgatják (és befogadják) a te beszédeidet” (5 Móz.
33,3). Dávid is ír az egyetlen szükséges dologról: „A bölcsesség kezdete az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak tisztelete; jó belátása van mindenkinek, aki ezt gyakorolja (és
a józaneszűek mind eszerint élnek); és azok dicsérete megmarad mindvégig, (örökre)”
(Zsolt. 111,10).
1148
Dávid megvallása és buzdítása: „Országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat
beszélik. A te országod örökre fennálló (örökkévaló) ország, és a te uralkodásod
nemzedékről nemzedékre (tart)” (Zsolt. 145,11.13).
1149
Agur is így imádkozik: „… táplálj engem hozzám illendő eledellel (adj annyi eledelt,
amennyi szükséges). Oszd ki nekem a törvény szerint nekem járó kenyeret” (Péld. 30,8)
 58
Luk. 11,4 És bocsásd meg [és engedd el] nékünk a mi bűneinket [vétkeinket,
tévedéseinket, hibáinkat]. Mert mi is megbocsátunk [és elengedjük] mindeneknek
[minden ellenünk vétkezőnek, és azoknak, akik rosszat tesznek nekünk], akik
[ezért] nékünk adósok [aki nekünk tartozik]. És ne engedd, hogy kísértésbe
essünk; de szabadíts [ments meg, óvjál, és védjél, és őriz] meg minket a
gonosztól [a rossz, káros, gonosz, rosszakaratú ördögtől].151
Luk. 11,5 És monda nékik: Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy
éjfélkor [az éjszaka közepén], és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön
három kenyeret,
Luk. 11,6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie
[és nincs mit elébe tegyek];
Luk. 11,7 Az pedig onnét belülről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts [ne zaklass,
ne zavarj, és ne háborgass] engem: immár az ajtó be van zárva, és az én
gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok
néked?
Luk. 11,8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az
barátja, de annak tolakodása [szemtelensége, és alkalmatlankodása] miatt
felkél és ad néki, amennyi kell [amire szüksége van].
Luk. 11,9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és
találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Luk. 11,10 Mert aki kér, mind kap [és elnyer, hozzájut]; és aki keres, talál; és a
zörgetőnek megnyittatik.
Luk. 11,11 Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér [kenyér
után sóvárog, és vágyakozik], és ő talán követ ád néki? Vagy ha halat, vajon a
hal helyett kígyót ád-e néki?
Luk. 11,12 Avagy ha tojást kér [ha tojás után sóvárog, és vágyakozik], vajon
skorpiót ád-é néki?
Luk. 11,13 Ha azért ti gonosz [rossz, káros] létetekre [ti, akik rosszak vagytok,
akik romlást árasztó életet éltek] tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni,
mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle
[sóvárogva, és vágyakozva] kérik.152
1151
Az apostol bátorítása: Isten nem kísért: Ezért: „Senki se mondja, mikor kísértetik
(amikor kísértésbe jut): Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal (a gonosztól)
nem kísérthető, (és) ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor
vonja és édesgeti (csalogatja) a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt
szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz” (Jak. 1,13-15)
1152
És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet kérni: „… Mert
azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt
hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk] de maga a Szellem esedezik [jár közben]
miérettünk kimondhatatlan [összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen
elmondott beszéddel] fohászkodásokkal [szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan
sóhajtozásokkal]. [S Ő], Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, [mit
 59
Luk. 11,14 És [egyszer azután] ördögöt [egy gonosz szellemet; egy süketnéma
démont] űz vala ki [egy emberből], mely néma vala [aki azelőtt nem tudott
beszélni]. És lőn, [hogy], mikor kiment az ördög [a démon], megszólala a
(süket)néma [és elkezdett beszélni]; és csodálkozék a sokaság [a tömeg].
Luk. 11,15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebub [a legyek, a
férgek ura; a szemétnek, a trágyának, a bálványáldozatnak az ura] által, az
ördögök [a gonosz szellemek, a démonok] fejedelme [segítsége] által űzi [és
hajtja] ki az ördögöket [a démonokat].
Luk. 11,16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánnak [sőt követeltek]
tőle.
Luk. 11,17 Ő pedig tudván [ismerve] azoknak gondolatát [mert átlátott rajtuk],
monda nékik: Minden ország [és minden királyság, és minden birodalom],
amely magával meghasonlik [és amelyben megosztás van, és önmaga ellen
harcol], elpusztul [és semmivé lesz]; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik.
[És az a család, amely önmaga ellen harcol, szétesik].
Luk. 11,18 És a Sátán is, ha ő magával meghasonlik [és önmaga ellen harcol],
mi módon állhat meg az ő országa [és hogyan maradhatna fenn a királysága]?
Mert azt mondjátok, hogy én a Belzebub által [Belzebub segítségével] űzöm
[és haj(í)tom] ki az ördögöket [a gonosz szellemeket, a démonokat].
Luk. 11,19 És ha én a Belzebub által [ha Belzebub segítségével] űzöm [és
haj(í)tom] ki az ördögöket [a démonokat], a ti fiaitok ki által [kinek a
segítségével] űzik ki [haj(í)tják ki őket]? Annakokáért ők maguk lesznek a ti
bíráitok [és így ők maguk bizonyítják, hogy nincs igazatok].
Luk. 11,20 Ha pedig Isten ujjával [Isten hatalmával] űzöm [és haj(í)tom] ki az
ördögöket, [a démonokat, a gonosz szellemeket, akkor] kétség nélkül
elérkezett hozzátok az Isten országa [és nyilvánvaló, hogy eljött hozzátok Isten
királysága].
Luk. 11,21 Mikor az erős fegyveres [teljes fegyverzetben] őrzi az ő palotáját,
amije van [a vagyona], békességben [biztonságban] van;
Luk. 11,22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén [rá tör, és megtámadja őt
valaki, aki még nála is erősebb] legyőzi őt, minden fegyverét [a teljes
fegyverzetét] elveszi, melyhez bízott, és amit tőle zsákmányol, elosztja.154
kíván; mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése;
akarata] szerint [Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a
szentekért” (Róm. 8,26-27).
1154
A prófétán keresztül így szól a Megváltó: „Elvétethetik-é a préda az erőstől (el lehet-e
venni a zsákmányt a hőstől), és megszabadulhatnak-e az igazak foglyai
(megmenekülhetnek-e a foglyok az erőszakostól)? Igen, így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló, az erőstől (a hőstől) elvétetnek a foglyok is, és megszabadul (megmenekül) a
kegyetlen (az erőszakos) zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg (perlőiddel én
fogok perelni), és én tartom (én szabadítom) meg fiaidat. És etetem nyomorgatóiddal
(elnyomóiddal) az önnön húsokat, és mint a musttól, vérüktől megrészegednek, és
 60
Luk. 11,23 Aki velem nincs, ellenem van, [és aki nem velem dolgozik, ellenem
dolgozik]; és aki velem nem takar [aki velem nem gyűjt, az] tékozol [és
széjjelszór].
Luk. 11,24 Mikor a tisztátalan [gonosz] szellem kimegy az emberből, víz
nélkül való helyeken jár [száraz sivár helyeken vándorol, és bolyong],
nyugalmat [felüdülést, csillapodást] keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja:
Visszatérek az én házamba, ahonnét kijöttem.
Luk. 11,25 És oda menvén [amikor visszamegy], kisöpörve és felékesítve
[kicsinosítva, rendbe hozva, és feldíszítve] találja azt.
Luk. 11,26 Akkor [tüstént elsiet, és útra kél, és] elmegy, és maga mellé vesz
más hét szellemet, magánál gonoszabbakat, és [és ezek mind] bemenvén ott
lakoznak [behatolnak, letelepednek, és ott élnek]; és annak az embernek utolsó
[az utóbbi] állapota gonoszabb [és rosszabb, nyomorúságosabb, nehezebb,
veszélyesebb] lesz az elsőnél [a korábbi állapotánál].156
Luk. 11,27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a
sokaság közül [a tömegből, és] monda néki: Boldog [és szerencsés az az
anya]méh, amely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál, [és amelyek
tápláltak].
Luk. 11,28 Ő pedig monda: Sőt [még]inkább [azok az igazán] boldogok akik
hallgatják [megértik, és felfogják] az Istennek beszédét [Igéjét ], és megtartják
[és megőrzik] azt [és engedelmeskednek].157
Luk. 11,29 Mikor pedig egyre nagyobb sokaság [egyre nagyobb tömeg]
gyülekezett [tódult] hozzá; [és mikor a tömeg összetorlódott mellette], kezdé
mondani: E nemzetség [ez a nemzedék] gonosz [káros, veszélyes, ellenséges,
ártalmas]: jelt kíván [csodajelt követel], de (csoda)jel nem adatik néki, hanem
ha Jónás [galamb] prófétának ama jele;
Luk. 11,30 Mert miképpen Jónás [galamb] jelül volt [jellé vált] a
Ninivebelieknek [gondtalanság sarja; maradandó ivadék; a nap lakhelye],
azonképpen [és úgy jel] lesz az embernek Fia is e nemzetségnek [ennek a
nemzedéknek].158

megtudja minden (hús)test (mindenki), hogy én Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr;

megtartód (a te szabadítód) és megváltód, Jákóbnak erős Istene!” (Ésa. 49,24-26).
1156
És hogy soha ne maradjon üres a házatok, azért: „Mint most született, [mint újszülött]
csecsemők, a tiszta, [csalárdságtól mentes, szellemi] hamisítatlan [megtéveszthetetlen] tej
[az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi / Igei eledel] után vágyakozzatok, hogy azon [és
általa] növekedjetek [az üdvösségre, amíg majd megmenekültök]” (1Pét 2:2)
1157
És: „Az igének pedig megtartói (és cselekvői) legyetek és ne csak hallgatói, (és be ne
csapjátok) megcsalván magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem
megtartója (és cselekvője), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő
természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte (ugyan) magát és elment, és azonnal
elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,22-25)
 61
Luk. 11,31 A Délnek királynéasszonya [királynője] felkél [feltámad] majd az
ítéletkor [a válságos helyzetben] e nemzetség [és e nemzedék] férfijaival, és
kárhoztatja [elítéli] őket: mert ő eljött a földnek széléről [a föld végső
határáról, a föld legvégéről], hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és ímé
nagyobb van itt Salamonnál.159
Luk. 11,32 Ninive férfiai az ítéletkor [a válságos helyzetben] együtt támadnak
majd fel e nemzetséggel [ezzel a generációval, nemzedékkel], és kárhoztatják
[és elítélik] ezt. Mivelhogy ők megtértek [megváltoztatták a
gondolkodásmódjukat, és visszatértek, visszafordultak Isten felé] a Jónás
[galamb] prédikálására [igehirdetésére]; és ímé nagyobb van itt Jónásnál.160
Luk. 11,33 Senki pedig, ha gyertyát [vagy lámpást, mécset, világot] gyújt, nem
teszi rejtekbe [nem teszi rejtett helyre, hogy eltakarja], sem a véka alá [hogy
elrejtse], hanem a gyertyatartóba [vagy a lámpatartóra, a mécstartóra, a
mécslábra állítja], hogy [a belépők] akik bemennek, lássák a világosságot [a
ragyogást, sugárzást, a fényt].
Luk. 11,34 A testnek [a személynek] lámpása [mécsese, világa] a szem: ha azért
a te szemed [és a te tekinteted] őszinte [nyílt, egyenes, egyszerű, becsületes,
tettetés nélküli, érthető, tiszta], a te egész tested [egész személyed, egész
lényed] is világos [fénylő, ragyogó, és fénytelt] lesz; ha pedig a te szemed
gonosz [rossz, káros, rosszakaratú, rosszindulatú, amelynek oka a
boldogtalanság áradása, ömlése], a te tested [egész személyed, egész lényed] is
sötét, [fény nélküli, és tudatlanságban lévő].
Luk.11,35 Meglásd [vigyázz] azért, hogy a világosság [a fény], mely tebenned
van, sötétség [homályosság, vakság, és tudatlanság] ne legyen.
Luk. 11,36 Annakokáért ha a te egész tested [egész személyed, egész lényed]
világos [fénytelt; és fénylő, ragyogó], és semmi részében sincs homályosság
1158
Jónás jele: a halálból /a cethal gyomrából/ feltámadt: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló
pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában
három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak az ő
Istenének a halnak gyomrából. Az Úr, Jahve az Örökkévaló pedig parancsot adott a
halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre” (Jón. 2,1-2.11).
1159
Sába királynőjéről így szól Isten Igéje: „Sába királynője hallotta Salamon hírét, azért
eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel. Megérkezett Jeruzsálembe
Salamonhoz igen tekintélyes kísérettel és tevékkel, amelyek balzsamot, töméntelen aranyat
meg drágakövet hoztak. Beszélt vele mindenről, amit kigondolt. De Salamon megfelelt
minden szavára. Nem volt egyetlen olyan rejtélyes szó sem, amelyikre Salamon ne tudott
volna megfelelni” (2Krón. 9,1-2)
1160
Jónásról így szól a Szent Szellem: „És felkele (és elindult) Jónás, és elméne Ninivébe
az Úr, Jahve az Örökkévaló szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek,
háromnapi járó föld (három nap kellett a bejárásához). És kezde Jónás bemenni a városba
egy napi járóra (egynapi járásra), és kiálta és monda (és ezt hirdette): Még negyven nap,
és elpusztul Ninive! A Niniveiek pedig hivének Istenben, és böjtöt hirdetnek, és nagyjaiktól
fogva kicsinyeikig zsákba öltöznek (vagyis zsákruhát öltött a város apraja-nagyja)” (Jón. 3,3-5).
 62
[és nincsen benne egyetlen sötét, és tudatlanságban lévő rész sem], olyan
világos [fényes, fénylő, és ragyogó] lesz egészen [és teljesen], mint mikor a
lámpás [vagy mécses] megvilágosít [megvilágít, és beragyog] téged az ő
világosságával [mint amikor a mécs fénybe borít téged a fényével, mintha a
villám fénye világított volna meg].162
Luk. 11,37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus,163 hogy ebédeljen nála.
Bemenvén azért, leült enni [és asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt].
Luk. 11,38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt
előbb nem mosdott meg [hogy Jézus étkezés előtt nem merítette vízbe a kezét].
Luk. 11,39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak
külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal [és csordultig
tele vagytok rablásvággyal, kapzsisággal] és gonoszsággal.
Luk. 11,40 Bolondok, [esztelenek, balgák], aki azt teremtette, ami kívül van,
nem ugyanaz teremtette-e azt is, ami belül van?
Luk. 11,41 Csak adjátok alamizsnául [adományképpen] ami benne van; és
minden tiszta lesz néktek.
Luk. 11,42 De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát [a tizedet] az
(illatos)mentától, rutától [a kaporból] és minden paréjtól [és minden
veteményből, és minden zöldségféléből]. De hátra hagyjátok [figyelmen kívül
hagyjátok, mellőzitek, és elhanyagoljátok,] az [igazságos] ítéletet [a döntést],
és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem
elhagyni [figyelmen kívül hagyni, és elhanyagolni].165
Luk. 11,43 Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek [és többre tartjátok] az
előlülést a gyülekezetekben, [a főhelyet a zsinagógában, a gyülekezés helyén],
és a piacokon [a vásártéren; és a tereken] való köszöntéseket.
Luk. 11,44 Jaj néktek képmutató írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok!
Mert olyanok vagytok, mint a [jeltelen, és felismerhetetlen sírboltok, és mint a
rég beomlott] sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon
járnak, nem tudják, [ezért mit sem sejtve járnak felettük].
Luk. 11,45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester,
mikor ezeket mondod, minket is bántasz, [és sértegetsz].
Luk. 11,46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan
[elviselhetetlenül nehéz és nyomasztó] terhekkel terhelitek meg az embereket,
1162
Dávid már így prófétál Róla, aki elhozta a világosságot: „Mert te gyújtod meg az én
szövétnekemet (te gyújtasz nekem mécsest); az Úr, Jahve az Örökkévaló, az én Istenem
megvilágosítja az én sötétségemet (fénysugarat ad nekem a sötétségben)” (Zsolt. 18,29).
1163
Farizeus: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos (elkülönült,
elzárkózó; elválasztó). Kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja, szektája.
1165
És a prófétákon keresztül pedig így szólt az Úr – és szól ma is – minden hívőhöz:
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr, Jahve az Örökkévaló
te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot (törekedj
szeretetre), és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8).
 63
de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek, [nem nyúltok hozzá, és meg sem
érintitek] azokat a terheket.
Luk. 11,47 Jaj néktek! mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok
ölték meg őket.
Luk. 11,48 Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen
azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek.169
Luk. 11,49 Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök őhozzájuk prófétákat
[Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket], és apostolokat,
[követeket]; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek [és
kiűznek, kiutasítanak, és kérlelhetetlenül, és folyamatosan üldöznek];
Luk. 11,50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől, és [e nemzedéktől] minden
próféták vére, amelyet e látható világ alapjának levetésétől / elvetésétől fogva
kiontottak.170
Luk. 11,51 Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett [akit
meggyilkoltak] az [áldozati] oltár és a templom között: bizony, mondom
néktek, számon kéretik e nemzetségtől.171
Luk. 11,52 Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek [mert magatokhoz
ragadtátok, és lefoglaltátok] a tudománynak [az ismeretnek] kulcsát, [amely
Isten ismeretére vezet]: ti magatok nem mentetek be, [nem használtátok], és
akik be akartak menni, azokat meggátoltátok [megakadályoztátok, útját
álltátok].172
1169
Nehémiás ilyen megvallást tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek
engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat
meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot
követtek el” (Nehem. 9,26)
1170
Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, Jahve az Örökkévaló, az
ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején (idejében küldött nekik üzenetet
követei által), mert kedvez vala az ő népének (mert szánta népét) és az ő lakhelyének. De
ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit (kijelentését) megvetették, és prófétáival
gúnyt űztek; míglen az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak haragja felgerjede (oly
magasra nem csapott) az ő népe ellen, s többé nem vala segítség (nem volt mentség)” (2
Krón. 36,15-16).
1171
Kain gyilkossága pedig így történt: „Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak:
Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káin a testvérére, Ábelra, és
meggyilkolta” (1Móz. 4,8). És ez azért történt, mert: „Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot
Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő
ajándékairól Isten, úgyhogy hite által még holta után is beszél” (Zsid. 11,4). Káinról szóló
bizonyságtétel: „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük
egymást; Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolta az ő testvérét. És
miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig
igazak” (1 Ján. 3,11-12).
1172
Pedig: „Jaj azoknak, akik az Úrtól, Jahvétól az Örökkévalótól mélységesen elrejtik
tanácsukat (akik el akarják titkolni tervüket az Úr, Jahve az Örökkévaló elől), és akik a
sötétségben szoktak cselekedni (sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják): Ki lát
 64
Luk. 11,53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók [a
törvénymagyarázók] és farizeusok [a vallási vezetők] kezdenek felette igen
ellene állani [rettentően neheztelni, és nagyon feldühödtek rá] és őt sok dolog
felől kikérdezgetni, és faggatni.
Luk. 11,54 Ólálkodván ő utána [és kelepcét állítottak neki], és igyekezvén
valamit az ő szájából kikapni, [hogy valamely szaván, mely száját elhagyja,
megfoghassák], hogy vádolhassák őt.

Luk. 12. A vallásos képmutatás

Luk. 12,1 Ezenközben mikor sok ezerből álló [megszámlálhatatlan] sokaság,

[tömeg] gyűlt egybe [és gyűlt össze körülötte], (úgy)annyira, hogy egymást
[csaknem] letapossák [legázolták]. És kezdé az ő tanítványainak mondani:
Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat [és vigyázzatok, óvakodjatok, és
őrizkedjetek] a farizeusok kovászától, [az elkülönülő, elzárkózó, kirekesztően
vallásos férfiak zárt csoportjától, szektájától, a mindent átjáró, megerjesztő
emberi magatartásától, és tanításától], mely a képmutatás [tettetés, színlelés,
és megtévesztés].
Luk. 12,2 Mert nincs oly rejtett [eltakart, elleplezett] dolog, mely napfényre ne
jőne [nyilvánvalóvá ne válna, és le ne lelepleződne, amely ismertté ne válna];
és oly [elrejtett] titok, mely ki ne tudódnék.174
Luk. 12,3 Annakokáért amit a sötétben mondtatok, a világosságban fog
meghallatszani [és fényes nappal lesz elhíresztelve, és a fényben halljátok majd
vissza]; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban [a belső szobában, és amit a
zárt falak közt fülbe súgtok], azt a házak tetején fogják [hatalommal] kihirdetni
[és nyilvánosan ismertté tenni].
Luk. 12,4 Mondom pedig néktek, én barátaimnak [bizalmas társaimnak]:
Nehogy féljetek [mert tilos megijednetek, és megrémülnetek, vagy
megriadnotok] azoktól, kik a testet [az élő szervezetet] ölik meg [és pusztítják
el], és azután többet nem árthatnak; [mert azon túl többet nem tehetnek
veletek].
Luk. 12,5 De megmondom néktek, kitől féljetek [ijedjetek meg]: Féljetek [és
rémüljetek, és riadjatok meg] attól, aki minekutána megöl [és elpusztít], van
minket és ki ismer minket?” (Ésa. 29,15). „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig (apraja-
nagyja) mindnyájan telhetetlenségnek (nyerészkedésre) adták magokat; a prófétától fogva
a papig mindnyájan csalárdságot űznek (hamisságot művel). És hazugsággal
gyógyítgatják az én népem leányának romlását, (könnyelműen) mondván: Békesség,
békesség, és nincs békesség!” (Jer. 6,13-14).
1174
A mindenkori hívőket így figyelmezteti az Úr: „Mert minden cselekedetet az Isten
ítéletre előhoz, minden titkos (titkolt) dologgal, akár jó, akár gonosz (vagy rossz) legyen
az” (Préd. 12,16). Ő az. Aki: „Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a halálnak
árnyékát is világosságra hozza, (és napvilágra hozza a homályos dolgokat)” (Jób. 12,22)
 65
arra is hatalma [lehetősége, szabadsága, és felhatalmazása], hogy a gyehennára
[a Siralom-völgybe] vessen. Bizony, mondom néktek, ettől féljetek.175
Luk. 12,6 Nemde öt verebet meg lehet venni két filléren [két krajcáron]? És
egy sincs azok közül Istennél [Isten szemében] elfelejtve.
Luk. 12,7 De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak [és mind meg
vannak számlálva]. Ne féljetek azért [ne aggódjatok, ne ijedjetek meg], sok
verébnél drágábbak [értékesebbek, különbek] vagytok.
Luk. 12,8 Mondom nektek: hogyha valaki elismeri az emberek előtt, hogy
hozzám tartozik, arról az Emberfia is elismeri Isten angyalai előtt, hogy hozzá
tartozik, és magáénak vallja;
Luk. 12,9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten
angyalai előtt.178
Luk. 12,10 És ha valaki valamit mond [legyen az akár kijelentés, tanítás,
prédikáció, vagy prófécia] az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de
annak, aki a Szent Szellem ellen szól káromlást [és a Szent Szellemet gyalázza
azzal, hogy Róla valótlanságot terjeszt, és állít, az Istent káromolja, és], meg
nem bocsáttatik.
Luk. 12,11 Mikor (és valahányszor) pedig a zsinagógákba [vagy a
gyülekezetekbe] visznek benneteket, és a fejedelmek [egy ország első embere
elé] és hatalmasságok [vagy más hatóságok, és felsőbbség] elé [hurcolnak], ne
aggodalmaskodjatok [nehogy azon tépelődjetek, hogyan és mivel védekezzetek],
mi módon vagy mit szóljatok védelmetekre, vagy mit mondjatok;
Luk. 12,12 Mert a Szent Szellem azon órában [a maga idejében] megtanít
titeket, mit kell mondanotok.180
1175
Már Ézsaiás így bátorítja Isten mindenkori népét: „Hallgassatok rám, kik tudjátok (és
ismeritek) az igazságot, te nép (én népem), kinek szívében van törvényem (ki szívébe zárta
tanításomat)! Ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek
(és ne rendüljetek meg)! Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a
gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom
nemzedékről nemzedékre. Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó
embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű (aki a fű sorsára jut)?!” (Ésa. 51,7-8.12)
1178
Dávid is erről prófétál: „És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem
szégyenülök meg” (Zsolt. 119,46). A feltámadott Úr ígérete: „Aki győz, az fehér ruhákba
öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az
én Atyám előtt és az ő angyalai előtt” (Jel. 3,5).
1180
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak: Kérlek Uram, Jahve Örökkévaló nem vagyok én ékesen szóló
sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert
én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok. Az Úr, Jahve az Örökkévaló pedig monda néki: Ki
adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká?
Nemde én, az Úr, Jahve az Örökkévaló? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és
megtanítlak téged arra, amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12). Jeremiáshoz is így szól az Úr:
„Ne mondd ezt: Ifjú (fiatal) vagyok én; hanem menj mind azokhoz, akikhez küldelek téged,
 66
Luk. 12,13 Monda pedig néki egy [valaki] a sokaság [a tömeg] közül: Mester,
mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.
Luk. 12,14 Ő pedig monda néki: Ember, ki tett engem köztetek (döntő)bíróvá
vagy osztóvá?
Luk. 12,15 Vigyázzatok, óvakodjatok, tartózkodjatok és őrizkedjetek
mindenféle kapzsiságtól. Mert az ember élete nem attól függ, hogy milyen
nagy a vagyona. Mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona
tartja meg.181
Luk. 12,16 És monda nékik egy példázatot [hasonlatot], szólván: Egy gazdag
[jómódú, vagyonos] embernek bőségesen termett a földje.
Luk. 12,17 Azért magában okoskodik [ekkor így gondolkozott és latolgatta,
mérlegelte, és így tanakodott magában], mondván: Mit cselekedjem? Mert
nincs hová takarnom [betakarítanom, és begyűjtenem] az én termésemet.
Luk. 12,18 És monda: Ezt cselekszem: Az én csűrjeimet [magtáraimat]
lerontom [lebontom], és nagyobbakat építek; és azokba takarom [és oda
takarítom be, és ott fogom tárolni] minden gabonámat [termésemet] és az én
javaimat.
Luk. 12,19 És [azután majd elégedetten] ezt mondom magamnak: Sok javaid
vannak sok esztendőre eltéve [mert annyi jó dolgot halmoztál fel, ami több
évre is elegendő lesz]. Tedd magadat kényelembe [pihenj], egyél, igyál,
gyönyörködjél, és [örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s élj jól, élvezd az
életet]!
Luk. 12,20 Monda pedig néki az Isten: Bolond [esztelen, ostoba, öntelt, és
meggondolatlan], ez éjjel elkérik [visszakövetelik tőled] a te életedet, amiket
pedig készítettél [a vagyon, amit összegyűjtöttél; amit felhalmoztál, és mindaz,
amit szereztél], kiéi lesznek?

és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled
vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek) téged! Mond az Úr, Jahve az
Örökkévaló. És kinyújtá az Úr, Jahve az Örökkévaló az ő kezét, és megilleté (megérintette
a) számat, és monda nékem az Úr, Jahve az Örökkévaló: Ímé, az én igéimet adom a te
szádba!” (Jer. 1,7-9).
1181
Attól kérte valaki, hogy ossza meg vele testvére az örökséget, aki azt tanította, hogy:
„… aki törvénykezni [pereskedni] akar veled és elvenni a te alsó ruhádat [tunikádat],
engedd oda néki a felsőt [köntösödet] is” (Mát. 5,40). És az apostol kifejti, hogy miért: „De
valóban nagy nyereség az Isten tisztelete, (a hívő élet), megelégedéssel; Mert semmit sem
hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit; De ha van élelmünk és
ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg
tőrbe, (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe (meg pusztulásba) és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a
pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat
általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak)” (1 Tim. 6,6-10)
 67
Luk. 12,21 Így van dolga annak [és így jár az], aki kincset takar magának [aki
elraktároz, és felhalmoz], és nem az Istenben gazdag.182
Luk. 12,22 Monda pedig az ő tanítványainak: Annakokáért mondom néktek, ne
aggodalmaskodjatok [nehogy tépelődjetek] a ti életetek felől [és ne
nyugtalankodjatok megélhetésetek miatt, hogy], mit egyetek; se a ti testetek [a
ti személyetek] felől, mibe öltözködjetek.
Luk. 12,23 Az élet több [jelentősebb, és értékesebb], hogysem az eledel [és
fontosabb a tápláléknál], és a test [a személyetek], hogysem az öltözet [mint a
ruházat].
Luk. 12,24 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem
nem aratnak; kiknek nincs tárházuk, sem csűrjük [és nincs raktáruk és
magtáruk]; és az Isten eltartja [gondoskodik róluk, táplálja] őket: mennyivel
drágábbak [különbek, értékesebbek, és fontosabbak] vagytok ti a madaraknál?
Luk. 12,25 Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával [vagy
nyugtalankodásával és tépelődésével] megnövelheti [megnyújthatja] termetét
egy arasszal [vagy csak egy órával meghosszabbíthatná az életét]?
Luk. 12,26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, és a legkisebbre
sincs hatalmatok, és még az egészen kis dolgokban is tehetetlenek vagytok, mit
aggodalmaskodtok [és tépelődtök] a többi felől?
Luk. 12,27 Tekintsétek [és figyeljétek] meg a [mezei] liliomokat, mi módon
növekednek: nem fáradoznak [nem gürcölnek, nem vesződnek és nem
dolgoznak keményen] és nem fonnak [és nem szőnek]: de mondom néktek:
Salamon minden [az ő teljes királyi] dicsőségében [és méltóságában] sem
öltözött úgy, mint ezek közül egy.
Luk. 12,28 Ha pedig a füvet [vagy a mezei virágokat], mely ma a mezőn van,
és holnap kemencébe vettetik [melyeket máról holnapra kemencébe dobják],
így ruházza az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek [ti kételkedők]!
Luk. 12,29 Ti se kérdezzétek [és ne arra törekedjetek, és ti se azt keressétek],
mit egyetek vagy mit igyatok; és nehogy kételkedjetek [és nehogy aggódjatok,
vagy nyugtalankodjatok, és félelem és remény közt ne lebegjetek].
Luk. 12,30 Mert mind ezeket a világi pogányok [a világi emberek keresik, és]
kérdezik [mert mindezekre csak a világ nemzeteinek törekvése irányul]; a ti
Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.

1182
Tehát: „Ne fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen (hús)testi
eszességedtől szűnjél meg (és a magad belátásából hagyd abba)” (Péld. 23,4). Mert: „Siet a
marhakeresésre (a vagyonszerzésre) a gonosz szemű ember (vagyont akar szerezni a
kapzsi ember); és nem veszi észre, hogy szükség jő reá (de nem tudja, hogy ínségbe jut)”
(Péld. 28,22). Dávid is így ír: „Bizony árnyékként jár-kel az ember; bizony csak hiába
szorgalmatoskodik (hiába vesződik); rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat (és
ki fogja hasznát venni)!” (Zsolt. 39,7).
 68
Luk. 12,31 Csak [inkább] keressétek [törekedjetek, és igyekezzetek, és
kívánjátok] az Isten országát [és az ő királyságát], és ezek mind megadatnak
néktek, [és elétek lesznek téve ráadásként].183
Luk. 12,32 Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett [elhatározása, és örömmel való
döntése] a ti Atyátoknak, hogy néktek adja [néktek ajándékozza] az országot [a
királyságot, a királyi hatalmat].
Luk. 12,33 Adjátok el amitek van, [a tulajdonotokban lévő vagyonotokat], és
adjatok alamizsnát [a rászorulóknak, részvétet és szánalmat érezve, és
könyörületességet gyakorolva]. Szerezzetek [és készítsetek] magatoknak oly
erszényeket [amelyek kimeríthetetlenek], melyek meg nem avulnak [amelyek
nem rongyolódnak el, és nem mennek tönkre], elfogyhatatlan kincset a
mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti
[és nem tudja tönkretenni].
Luk. 12,34 Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek [a ti bensőtök,
szellemi életetek központja] is.
Luk. 12,35 Legyenek a ti derekaitok [csípőtök] felövezve [körülövezve,
ruhátok övvel leszorítva, hogy menni tudjatok], és szövétnekeitek [lámpásotok,
vagy mécsetek] meggyújtva.
Luk. 12,36 Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat
visszavárják, mikor jő meg a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget,
azonnal megnyissák néki.
Luk. 12,37 Boldogok [és szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az
életük] azoknak a (rab)szolgáknak, kiket az úr, mikor [megérkezik, és] haza
megy, vigyázva [ébren, virrasztva és készen talál] talál. Bizony mondom
néktek, hogy felövezvén magát [és ruháját övvel leszorítja, hogy dolgozni
tudjon, és], leülteti azokat [asztalhoz fekteti őket,], és előjövén, szolgál nékik.
Luk. 12,38 És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor
[azaz: a négy őrségre osztott éjszakának bármelyik szakaszában érkezik, és] jő
meg, és úgy találja őket, boldogok azok a (rab)szolgák!
Luk. 12,39 Ezt pedig [értsétek, és] jegyezzétek meg, hogy ha tudná [tisztába
lenne vele] a ház gazdája, mely órában jő el a tolvaj, vigyázna [ébren,
virrasztva őrködne], és nem engedné, hogy az ő házába törjön.
Luk. 12,40 Ti is azért legyetek készek [ti is álljatok készenlétben]: mert amely
órában nem gondolnátok [amikor nem várjátok, és amikor nem számítotok rá],
abban jő el [és érkezik meg] az embernek Fia.

1183
Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak,
mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3). Hiszen Ő, Isten az: „Aki megadja táplálékát a
baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9). Ezért:
„Semmi felől (és semmiért) ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben
minden alkalommal (mindenkor) hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat (kéréseiteket) az
Isten előtt” (Fil. 4,6).
 69
Luk. 12,41 Monda pedig néki Péter: Uram, nékünk mondod-e ezt a példázatot
[hasonlatot], vagy mindenkinek is?
Luk. 12,42 Monda pedig az Úr: Kicsoda hát a hű [és megbízható] és bölcs
[okos, értelmes, és eszes] sáfár, kit az úr gondviselővé tőn [akit kijelöl] az ő
háza népén. [Aki meleg szeretettel és vigasztalással igazgatja, és intézi a
rábízottak sorsát, gondot visel rájuk], hogy adja ki nékik élelmüket
[gabonarészüket, - élelemfejadagjukat] a maga idejében [az elrendelt, és
megfelelő időben]?
Luk. 12,43 Boldog az a (rab)szolga, akit az ő ura, mikor [megérkezik, és] haza
jő, ilyen munkában talál!
Luk. 12,44 Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé
teszi őt [és az ilyenekre egész vagyonát is rábízza].186
Luk. 12,45 Ha pedig az a (rab)szolga így szólna az ő szívében [az ő
bensőjében]: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; és kezdené verni a
(rab)szolgákat és (rab)szolgalányokat, és enni és inni és részegeskedni:
Luk. 12,46 Megjő [megérkezik] annak a (rab)szolgának az ura, amely napon
nem várja, és amely órában nem gondolja, [amikor nem is sejti és amikor nem
is számít rá], és kettévágatja őt, [kegyetlenül megbüntetve], és a hitetlenek [a
megbízhatatlan, és hűtlen, álnokok] sorsára juttatja.
Luk. 12,47 És amely szolga tudta [és ismerte] az ő urának akaratát, [de
mégsem állt készen] és nem végezte el, [sőt nem is fogott hozzá teljesítéséhez],
sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg, [sok verést
kap, és azt nagyon megbotozzák];
Luk. 12,48 Aki pedig nem tudta [nem ismerte és nem értette meg], és
büntetésre méltó [verést érdemlő] dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik
[és az kevesebb verést és botütést kap]. És valakinek sokat adtak, sokat
követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle [és attól többet
kérnek számon].187
1186
Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Úgy tekintsen [számítson;
értékeljen] minket [számoljon velünk minden] ember, mint Krisztus szolgáit
[parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; mint a más irányítása ALATT EVEZŐ valakit; Nehéz,
kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személyt] és Isten [szent] titkainak
sáfárait, [gondnokait; intézőit]. Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [a gondnokokban;
intézőkben, aki a megbízó (tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a
hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze:
gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy mindenik
hűnek [megbízhatónak] találtassék, [és bizonyuljon]” (1 Kor. 4,1-2).
1187
Már a mózesi törvény így prófétál az engedetlenség következményéről, arról, hogy a
sátán hatalma alá kerül: „Hogyha vétkezik valaki, és cselekszik valamit az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak valamely parancsolata ellen, amit nem kell cselekedni, ha
nem tudta is: vétkessé lesz (és bűn terheli), és hordozza az ő vétségének terhét” (3 Móz.
5,17). És: „Akkor, ha a bűnös (verést,) ütleget érdemel, vonassa (fektesse) le azt a bíró, és
üttessen arra maga előtt annak bűnössége szerint való számban (amennyit a bűne miatt
 70
Luk. 12,49 Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássak [tüzet dobjak a
Földre]: és mennyire szeretném, ha az már lángra lobbant volna, ha már
lángolna.
Luk. 12,50 De van egy alámerítkezés számomra, amelybe alá kell meríttetnem,
és mennyire gyötrődöm, míg ez be nem teljesedik.
Luk. 12,51 Gondoljátok-e, [és azt hiszitek], hogy azért jöttem, hogy békességet
adjak e földön, [hogy békességet, háborítatlanságot, jólétet, a veszély érzetétől
való mentességet, és boldogságot hozzak e földre]? Nem [semmiképpen sem],
mondom néktek; sőt inkább meghasonlást [megosztást; széthúzást].
Luk. 12,52 Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban [egy családban],
akik meghasonlanak [egymással], három kettő ellen, és kettő, három ellen
Luk. 12,53 Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a
leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa
ellen [fordul, és szembeszáll].188
Luk. 12,54 Monda pedig a sokaságnak [a tömegnek] is: Mikor [és
valahányszor] látjátok [és észreveszitek], hogy napnyugatról felhő támad,
azonnal ezt mondjátok: Záporeső [égzengéssel kísért vihar, és zivatar] jő; és
úgy lesz.
Luk. 12,55 És mikor halljátok fúni a déli szelet, ezt mondjátok: Hőség lesz
[égető hőség jön]; és úgy lesz.
Luk. 12,56 Képmutatók [kétszínűek], a föld és az ég arculatát meg tudjátok
vizsgálni, és jelenségeit felismeritek; miért nem ismeritek föl akkor mindazt,
ami most történik, és ezt a jelen (ezt a mostani) időszakot hogy-hogy nem
vizsgáljátok meg?
Luk. 12,57 És miért nem tudjátok magatoktól eldönteni, mi az igaz?
Luk. 12,58 Mikor pedig a te ellenségeddel [a peres féllel] a fejedelem [az
elöljáró, vagy a bíró] elé mégy, igyekezzél az úton megmenekedni tőle.
[megszabadulni tőle, és még útközben kibékülni, és békésen megegyezni vele],
hogy téged ne vonjon a bíró elé, és a bíró át ne adjon téged a poroszlónak [a
börtönőrnek] és a poroszló, [a börtönőr] a tömlöcbe [fogságba] ne vessen
téged.
Luk. 12,59 Mondom néked, hogy nem jössz [és nem jutsz, és nem szabadulsz]
ki onnét, mígnem megfizetsz mind az utolsó fillérig, [amíg le nem hámlik
rólad a leprától származó utolsó pikkely is].190
megérdemel)” (5 Móz. 25,2)
1188
A próféta már előre figyelmeztette Isten népét: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a
tanácsadóban (ne bízzatok a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak
ajtaját (még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a
fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen támad, a
meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6).
1190
Ne arról beszélj, hogy mit tett, vagy nem tett a másik ember: „Ne állj ki
elhamarkodottan, amikor perelsz, mert mit csinálsz majd a végén, ha ellenfeled
 71

Luk. 13. Változtassátok meg a szíveteket!

Luk. 13,1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának
a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette [az
áldozat vérével összekeverte].
Luk. 13,2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-e, hogy ezek a
Galileabeliek bűnösebbek [célttévesztőbbek] voltak valamennyi Galileabelinél,
mivelhogy ezeket szenvedték?
Luk. 13,3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek [ha meg nem
változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, és ha más
felismerésre nem tértek], mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek [és mindnyájan
úgy fogtok elpusztulni, mint ők].
Luk. 13,4 Vagy az a tizennyolc, akire rászakadt [rádőlt, ráesett] a torony
Siloámban [a Siloám (a küldött) tavánál], és megölte őket, gondoljátok-e, hogy
bűnösebb volt [vagy többel tartozott, többel volt adós] minden más
Jeruzsálemben lakó embernél?
Luk. 13,5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek [ha meg nem
változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok, és ahogy éltek, ha más felismerésre
nem tértek], mindnyájan hasonlóképpen elvesztek [és mindnyájan úgy fogtok
elpusztulni, mint ők].191
Luk. 13,6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája
szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
Luk. 13,7 És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt
keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja [és használja] a
földet is hiába?
Luk. 13,8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez
esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
Luk. 13,9 És ha [jövőre] gyümölcsöt terem, jó, [akkor meghagyjuk]; ha pedig
nem, azután vágd ki azt.

megszégyenít? A magad perét pereld ellenfeleddel, de a más titkát ne fedd föl, mert aki
hallja, szidalmaz téged, és rágalmazásod nem vonhatod vissza” (Péld. 25,8-10)
1191
Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „Mivel megutálta (és megvetette és
visszautasította) e nép Siloahnak (a küldöttnek) lassan folyó (és csendesen folydogáló)
vizét, és Recinben és Remalja fiában gyönyörködik (és örvendezik)” (Ésa. 8,6). Ezért
mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, Jahve az
Örökkévaló, az Úr. Térjetek meg (változtassátok meg gondolkozásmódotokat, és ahogy
éltek), hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek (céltévesztett állapotok)
miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és
szellemetekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát
- így szól Jahve az Örökkévaló, az én Uram, az Úr, - térjetek hát meg és éljetek” (Ezék.
18,30-32).
 72
Luk. 13,10 Tanít vala pedig szombatnapon [a nyugalom napján, a heti
pihenőnapon, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napján] egy
zsinagógában.
Luk. 13,11 És ímé vala ott egy asszony, kiben betegségnek szelleme lakott
tizennyolc esztendőtől fogva [és akit már tizennyolc éve gyötört a betegség
szelleme]; és meg volt görbedve [annyira, hogy] teljességgel nem tudott
felegyenesedni.
Luk. 13,12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá [és magához hívta őt, így szólva
hozzá], és monda néki: Asszony, feloldattál [és szabad vagy, mert
megszabadultál, fel vagy old(oz)va] a te betegségedből!
Luk. 13,13 És reá veté [rátette] kezeit; és azonnal felegyenesedik, és dicsőíté
az Istent.
Luk. 13,14 Felelvén pedig a zsinagógafő [a zsinagógavezetője, elöljárója],
haragudva [fölháborodva, és méltatlankodva a felett való bosszúságában],
hogy szombatnapon [a nyugalom napján] gyógyított Jézus, monda a
sokaságnak [a tömegnek]: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon
jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon [ne a
nyugalom napján].
Luk. 13,15 Felele azért néki az Úr, és monda: Képmutató, [kétszínű]
szombatnapon nem oldja-e el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól,
és nem viszi-e [és nem vezeti-e el] itatni?
Luk. 13,16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött [és fogva
tartott] ímé tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből [és nem
szabad szombatnapon feloldani bilincsétől, a kötelékből] szombatnapon [a
nyugalom napján]?
Luk. 13,17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülnek mindnyájan [ellenfelei],
kik magukat néki ellenébe veték [akik vele szembeszegültek]; és az egész nép
örül vala mindazokon a dicsőséges dolgokon [és mindazoknak a csodáknak],
amelyek őáltala lettek [amelyeket ő vitt véghez].193

1193
A törvény így hangzott: „Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De
a hetedik nap az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak, a te Istenednek szombatja
(nyugalomnapja). Semmi dolgot se tégy (és semmiféle munkát ne végezz) azon se magad,
se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod (se állatod), se jövevényed,
aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremté (és alkotta meg) az Úr, Jahve az
Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon
pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr Jahve az Örökkévaló a szombat, (a nyugalom)
napját, és megszentelte (elkülönítette) azt” (2 Móz. 20,9-11). És Mózesen keresztül jelenti ki
Isten, hogy a nyugalom napja, a szabadítás napja: És megemlékezzél róla, hogy szolga
voltál Egyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened
erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te
Istened, hogy a szombat napját (a nyugalom napját) megtartsad” (5 Móz. 5,13-15). És azért
adta az Úr, hogy felismerjék Őt. „És adtam nékik szombatjaimat (a nyugalom napjait) is,
 73
Luk. 13,18 Monda pedig Jézus: Mihez hasonló az Isten országa [az Isten
királysága]? És mihez hasonlítsam azt [mivel is vessem össze]?
Luk. 13,19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő
kertjében; és felnevelkedett [és felnőtt], és lett nagy fává, és az égi madarak
fészket raktak annak ágain.194
Luk. 13,20 És [így folytatta, és] ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten
országát [az Isten királyságát]?
Luk. 13,21 Hasonló a kovászhoz,195 melyet az asszony vévén, három mérce196
lisztbe [keverte, és] elegyítette [rejtette, várva], mígnem az egész megkel.
Luk. 13,22 És városokon és falvakon megy vala által, tanítva Jeruzsálembe
menve.
Luk. 13,23 Monda pedig néki valaki: Uram, csak néhány ember fog
megmenekülni? Ő pedig monda nékik:
Luk. 13,24 Igyekezzetek bemenni [küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek arra,
hogy bejussatok] a szoros [a szűk, és keskeny] kapun: mert sokan, mondom
néktek, igyekeznek bemenni [és keresik majd a bejutást] és nem mehetnek [és
nem tudnak, mert nem lesz rá erejük].
Luk. 13,25 Mikor már a gazda [a ház ura] felkél és bezárja az ajtót, és
kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni [és elkezdtek odakint állva
dörömbölni az ajtón], mondván: Uram! Uram! nyisd meg [az ajtót] nékünk; és

hogy legyenek jegyül köztem és ő közöttük (annak jeléül, hogy köztük vagyok, és) hogy
megtudják, hogy én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló, az ő megszentelőjük (és aki
elkülöníti őket)” (Ezék. 20,12)
1194
A prófécia pedig így szól az Úr Jézusról és az Ő testéről, a kihívottak gyülekezetéről:
„Így szól az Úr Isten Jahve az Örökkévaló az én Uram, az Úr: Majd én magam török (és
tépek) le a magas cédrus hegyéről egy ágat, (egy gyenge hajtást), és elplántálom, (és
elültetem) egy magasba emelkedő hegyen. Izráel magasságos hegyén plántálom (és
ültetem el) őt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos (és pompás) cédrussá
nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak (és lombjának)
árnyékában fognak lakozni. És megismeri (és akkor majd megtudja) a mező minden fája,
hogy én, az Úr, Jahve az Örökkévaló tettem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát
magassá; megszárasztottam a zöldellő fát, és zölddé (virulóvá) tettem az aszú (a kiszáradt)
fát. Én, Jahve az Örökkévaló, az Úr szólottam és megcselekedtem (mert amit én, az Úr,
Jahve az Örökkévaló megmondok, azt meg is teszem)” (Ezék. 17,22-24)
1195
Kovász: (dzümé): jelentése: Erjedés; kenyér készítéséhez használt ,,savanyított
kenyértészta” (a kenyérdagasztás és szakasztás után a tálban visszamaradt nyers tészta,
amelyet kis lágy cipóalakban meghagynak, és amit a következő sütésnél, mint erjesztő
anyagot használnak) ami a dagasztott kenyértésztát megkeleszti. Képletesen: magatartás,
vagy tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt
valamilyen irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban; a mindent
átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai.
1196
Mérce: (szaton): űrmérték száraz anyagok mérésére, kb. 12 liter
 74
ő felelvén, ezt mondja néktek: [nem ismerlek titeket]. Nem tudom, honnét
valók vagytok ti;
Luk. 13,26 Akkor [hiába] kezditek mondani: Te előtted [a Te színed előtt]
ettünk és ittunk, és a mi [széles] utcáinkon [és piacainkon, és tereinken]
tanítottál;
Luk. 13,27 De ezt mondja: Mondom néktek, [nem ismerlek titeket, és] nem
tudom, honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, [akik
elhatároltátok magatokat tőlem, és külön útra tértetek], akik hamisságot
[igazságtalanságot; gonoszságot, istentelenséget] cselekesztek! [Akik nem
vagytok hívők, mert hiányzik belőletek az ige, és nem az ige szerint éltetek].
Luk. 13,28 Ott lesz sírás [jajgatás, és siránkozás] és fogak csikorgatása, mikor
látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten
országában [az Isten királyságában], magatokat pedig kirekesztve [kiutasítva,
és kívülre vetve, mert ti ki lesztek onnan zárva].
Luk. 13,29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az
Isten országában letelepednek [és asztalhoz dőlnek az Isten királyságában].201
Luk. 13,30 És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik
utolsók lesznek.
Luk. 13,31 Ugyanazon napon jövének ő hozzá némelyek a farizeusok közül,
mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.
Luk. 13,32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának
[annak a ravasz embernek]: Ímé ördögöket [gonosz szellemeket, démonokat]
űzök [és haj(í)tok] ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon
elvégeztetem [és harmadnap elérkezek a végcélba, és befejezem, és
véghezviszem].
Luk. 13,33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem
lehetséges, [és nem engedhető meg] hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen
el.
Luk. 13,34 Jeruzsálem! Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat [az Isten nevében
szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket, akik Isten előtt állnak, Isten
jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket], és megkövezed azokat, akik
tehozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a
tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok!
Luk. 13,35 Ímé pusztán hagyatik néktek [elhagyatott lesz] a ti házatok [a ti
templomotok]; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem
2201
Mert beteljesül az Írás, amely kimondja: „És teszem minden hegyemet úttá (mert
minden hegyen utat készítek), és ösvényeim magasak lesznek (kimagaslanak az
országutak). Ímé, ezek messziről (messze földről) jönnek ímé, amazok észak és a tenger
felől (és nyugat felől), és amazok Sinnek földéről! Ujjongjatok egek, és föld örvendezz
(vigadozz), ujjongva énekeljetek (törjetek ki ujjongásba) hegyek; mert megvígasztalá
(megszánta) népét az Úr, Jahve az Örökkévaló, és könyörül szegényein (a
nyomorultakon)!” (Ésa. 49,11-13)
 75
eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében [az Ő
hatalmával, és tekintélyével]!203

Luk. 14. Krisztus követése,

Luk. 14,1 És lőn [vagyis történt] mikor a főfarizeusok közül egynek [az egyik
vezetőjének] házához ment szombatnapon [a nyugalom napján, amely a heti
pihenőnap, a világi elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] kenyeret enni
[bement ebédelni], azok leselkednek vala Őutána [megfigyelték, és szemmel
tartották őt].205
Luk. 14,2 És ímé egy vízkóros ember vala [és állt meg] Őelőtte.
Luk. 14,3 És felelvén Jézus, szóla [és elkezdett beszélni] a törvénytudóknak és
a farizeusoknak, mondván: Szabad-e [megengedett-e] szombatnapon [a
nyugalom napján] gyógyítani?
Luk. 14,4 Azok pedig hallgatnak. És Ő megfogván [és kézen fogva] azt [a
beteget, és rátette kezét], meggyógyítá [majd elküldte], és elbocsátotta.
Luk. 14,5 [Azután így szólt a törvénytanítókhoz és a farizeusokhoz], és monda:
Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre [vagy a fia] a kútba [vagy egy
gödörbe] esik, és nem vonja [nem húzza-e] ki azt azonnal szombatnapon [a
nyugalom napján]?
Luk. 14,6 És nem felelhetnek vala Őellene semmit ezekre, [mert nem tudtak
erre mit felelni].
Luk. 14,7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak [a meghívottaknak, és a
vendégeknek], mikor észre vevé, mi módon [és hogyan keresik maguknak], és
válogatják a fő helyeket [a díszhelyeket, az első helyen fekvést], mondván
nékik:
Luk. 14,8 Mikor valaki lakodalomba [egy esküvői vacsorára] hív, ne ülj [és ne
dőlj le] a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló [vagy egy
nálad fontosabb, és előkelőbb, egy megbecsülésnek örvendő, tisztelt, tiszteletre
méltóbb] embert is hívott meg az,
Luk. 14,9 És eljövén [mikor megérkezik] az, [és hozzád lép], aki mind téged,
mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd [és add át] ennek a helyet!
És akkor szégyennel [és szégyenszemre] az utolsó helyre fogsz [kerülni], és
ülni [és akkor neked szégyenkezve a legutolsó helyet kell elfoglalnod].
Luk. 14,10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj [dőlj] le az utolsó helyre;
hogy mikor eljő [és belép majd] az, aki téged meghívott, ezt mondja néked:
2203
Amíg a Dávid által mondott prófécia be nem teljesedik: „Áldott, aki az Úr, Jahve az
Örökkévaló nevében jön! Megáldunk titeket az Úr, Jahve az Örökkévaló házából” (Zsolt.
118,26).
2205
Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, és akik életemre törnek,
együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10). „Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy
titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?” (Zsolt. 64,6).
 76
Barátom ülj feljebb [ülj előbbre egy jobb helyre]! Akkor néked [becsületed], és
dicsőséged lesz minden asztaltársad előtt, akik veled együtt ülnek, [mindazok
előtt, akikkel együtt dőltél asztalhoz, és így a többi vendég tisztelni fog].
Luk. 14,11 Mert mindenki, aki magát felmagasztalja [és fölemeli],
megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és fölemeltetik].206
Luk. 14,12 Monda pedig annak is, aki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát
készítesz [és adsz], ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag
szomszédjaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék
néked [mert akkor ezzel már megkaptad jutalmadat].
Luk. 14,13 Hanem mikor lakomát készítesz [ha vendégséget rendezel], hívd a
szegényeket [a nincsteleneket, a koldusokat], csonkabonkákat [nyomorékokat,
bénákat], sántákat, vakokat:
Luk. 14,14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked [mert
nincs miből visszafizetniük, nincs miből viszonozniuk]; mert majd
visszafizettetik néked [és meglesz a jutalmad] az igazak [a megigazultak]
feltámadásakor.207
Luk. 14,15 Hallván pedig ezeket egy [vendég] azok közül, akik ővele együtt
ülnek vala, monda néki: Boldog az, aki eszik kenyeret az Isten országában [aki
Isten országának, Isten királyságának a vendége; aki az Isten királyságában
lakománál fog ülni].
Luk. 14,16 Ő pedig [így válaszolt, és] monda annak: Egy ember készíte nagy
vacsorát, és sokakat [sok vendéget] meghíva;
Luk. 14,17 És elküldé (rab)szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a
hivatalosoknak [a meghívottaknak]: Jertek el, mert immár minden kész
[minden elkészült]!
Luk. 14,18 És mindnyájan egyenlőképpen kezdék magukat mentegetni. Az első
monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, [kénytelen vagyok
kimenni, hogy megnézzem], hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki
engem!
Luk. 14,19 És másik monda: Öt [pár] iga [igavonó] ökröt vettem, és elmegyek,
hogy azokat megpróbáljam [most megyek kipróbálni]; kérlek téged, ments ki
engem!
2206
Azt tanácsolja a Szent Szellem, hogy: „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek
hatalmas (erős) keze alatt, hogy felmagasztaljon (megdicsőítsen, és felemeljen) titeket
annak idején (a maga idejében, a megfelelő időben” (1Pét 5,6).
2207
Hanem: „Oszd meg kenyeredet az éhezővel… Mert: ha kenyeret adsz az éhezőnek, és
jól tartod a nyomorultat, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan
lesz, mint a déli napfény. Az Úr, Jahve az Örökkévaló vezet majd szüntelen, kopár földön is
jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás,
amelyből nem fogy ki a víz” (Ézs. 58,7-11). Hát: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha
módodban van, hogy megtedd! Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el,
jöjj holnap, majd akkor adok!” (Péld. 3,27-28).
 77
Luk. 14,20 A másik pedig monda: Feleséget vettem [most nősültem, most
házasodtam], és azért nem mehetek.
Luk. 14,21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá [és jelentette] ezeket
az ő urának. Akkor megharagudván [és haragra gerjedt] a gazda [a ház ura és
megparancsolta, és] monda az ő szolgájának. [Siess, és] eredj hamar a város
[útjaira], és az utcáira és szorosaira [tereire és sikátoraira, és az
útkereszteződésekre], és a szegényeket, csonkabonkákat [nyomorékokat],
sántákat és vakokat hozd be ide, [és vezesd be ide a koldusokat a
mellékutcákból].
Luk. 14,22 És [később jelentette, és] monda a szolga: Uram, meglett
[megtörtént, megtettem] amint parancsoltad, és mégis van hely.
Luk. 14,23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a
sövényekhez [és a kerítésekhez; és az ösvényekre], és kényszeríts [és unszolj]
bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam.
Luk. 14,24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak
közül [akiket meghívtam] meg nem kóstolja az én vacsorámat.
Luk. 14,25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság [és hatalmas tömeg kísérte
Jézust]; és megfordulván, monda azoknak:
Luk. 14,26 Ha valaki hozzám jön, és nem szeret jobban engem, mint a saját
apját, anyját, feleségét, gyermekeit, és testvéreit, sőt az életénél is jobban, az
nem lehet a tanítványom, mert nem képes a tanítványommá válni.
Luk. 14,27 És valaki [nem veszi fel] nem hordozza az ő keresztjét [kínoszlopát,
azaz: nem tagadja meg önmagát], és énutánam jő, nem lehet az én tanítványom
[mert nem képes a tanítványommá válni].
Luk. 14,28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először
leülvén felszámítja [kiszámítja] a költséget, ha van-e mivel elvégezze [hogy
telik-e mindenre a befejezésig]?
Luk. 14,29 Nehogy minekutána fundamentumot [alapot] vetett, és elvégezni
nem bírja [teljesen befejezni nem képes], csúfolni [és gúnyolni] kezdje őt
mindenki, aki látja,
Luk. 14,30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta
véghezvinni [nem volt képes teljesen befejezni]!
Luk. 14,31 Vagy valamely király, [harcra készül egy másik királlyal szemben],
és mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, [ha az egyik
király elindul, hogy egy másik királlyal csatában mérje össze erejét] nemde
leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-e azzal, aki ő
ellene húszezerrel jött [és harcolhat-e tízezer emberrel az ellen, aki húszezerrel
jön ellene]?
 78
Luk. 14,32 Mert ha nem tudja felvenni a harcot ellene, akkor követeket küld az
ellenséghez, amíg a másik király még távol van, és békét kér.210
Luk. 14,33 Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden
[anyagi és szellemi] javaitól, [a körülményeitől, birtokaitól, a számára
lehetséges, megengedett dolgoktól, saját kezdeményezéseitől, az nem képes,
ezért] nem [is] lehet az én tanítványom.
Luk. 14,34 Jó [alkalmas, megfelelő; hasznos, kiváló, és előnyös] a só: de ha a
só megízetlenül [ha elveszti az ízét, akkor ostobának bizonyul, és bolonddá
válik], és akkor mivel sózzák meg [hogyan tudják azt visszaadni]?
Luk. 14,35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas [és nem megfelelő, vagy
hasznos]: kivetik [és kidobják] azt. Akinek van füle a hallásra, hallja [az hallja
meg].212
2210
Már a prófétán keresztül így figyelmeztet az Úr: „Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz
hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van. És: Irányítás kell a
hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó” (Péld. 24,6). A prédikátor pedig azt
mondja, hogy: „Ilyen bölcsességet is láttam a nap alatt, és nagyon rám nehezedett:
Tudniillik, hogy egy kicsiny város volt, és abban kevés ember volt, és eljött az ellen
hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített. És találtatott abban
egy szegény ember, aki bölcs volt, és az ő bölcsességével a várost megszabadította; de
senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről (és nem törődtek tovább vele). Akkor
ezt mondtam: Többet ér a bölcsesség a hatalomnál, de a szegények bölcsességét mégis
megvetik, és nem hallgatnak beszédükre. (pedig) A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább
hallgatni, mint az ostobák közt uralkodónak a kiabálására. (mert) Többet ér a bölcsesség
a harci eszközöknél…” (Préd. 9,15-20)
2212
Jóbon keresztül pedig így szól a Szent Szellem: „Vajon ízetlen, sótalan étket eszik-e az
ember; avagy kellemes íze van-e a tojásfehérnek (vagy a nyers tojásnak)? Iszonyodom
érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér (és mint a romlott étel)!” (Jób.
6,6-7). A törvény kimondja, hogy: „Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a
te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te
áldozatodhoz sót adj (Minden áldozatodat sóval mutasd be)” (3 Móz. 2,13). És hogy kik az
áldozati ajándékok, arról így beszél Pál apostol,: „… emlékeztetvén titeket az Istentől
nékem adott kegyelem által, hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a
Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a
Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16). Így inti Pál
apostol a mindenkori hívőket: „Bölcsen viseljétek magatokat a kívül valók (kívülállók)
irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván (a kedvező alkalmakat jól
használjátok fel). A ti beszédetek mindenkor kellemetes (kedves) legyen, sóval fűszerezett;
hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek (és hogy így
mindenkinek helyesen tudjatok felelni)” (Kol. 4,5-6). Az Úr Jézus figyelmezteti tanítványait
– kijelentve azt is, hogy mit jelent a só –hogy a Szent Szellem ereje – nélkül nem tudnak
eredményesen tanúskodni mellette: „És velük összejövén (és amikor együtt volt velük),
meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (ne távozzanak el) Jeruzsálemből,
hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem. Hogy János
ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap
múlva. (és) Vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és lesztek nékem tanúim
 79

Lukács evangélium 15. fejezet: Öröm a mennyben

Luk. 15,1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá [és köré gyűltek] a vámszedők és a
bűnösök [a célt eltévesztők] mind [és mindnyájan igyekeztek Jézushoz], hogy
hallgassák őt.
Luk. 15,2 És zúgolódnak [és így morgolódtak, és méltatlankodtak egymás közt]
a farizeusok [az elkülönült, elzárkózó; kirekesztően vallásos emberek] és az
írástudók [a törvénymagyarázók], mondván: Ez [az ember] bűnösöket
[céltévesztőket] fogad magához, [elfogadja őket], és [érintkezik] velük, és
együtt eszik.213
Luk. 15,3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:
Luk. 15,4 Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet azok
közül elveszt, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a [magányos, elhagyatott]
pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt?
Luk. 15,5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén [és örömében
örvendezve, vidáman].
Luk. 15,6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédjait, mondván
nékik: Örvendezzetek [és ünnepeljetek, és vigadjatok] én velem, mert
megtaláltam az én juhomat [az én bárányomat], amely elveszett vala.
Luk. 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm [és ujjongás] lesz a
mennyben [a mennyek országában] egy megtérő bűnösön [egy céltévesztett
észre térésén, ha az más felismerésre tér és aki megváltoztatja az életét],
hogysem kilencvenkilenc igaz [megigazult] emberen, akinek nincs szüksége
megtérésre [a gondolkodásmód megváltoztatására; nincs szüksége arra,hogy
más felismerésre térjen; és nincs szüksége arra, hogy megváltoztassa az
életét].214
Luk. 15,8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája [tíz ezüstpénze] van, és
egy drakhmát [egy ezüstpénzt, ami körülbelül egy napi munkabérnek felel meg]
elveszt, nem gyújt-e gyertyát [vagy lámpást, vagy mécset; nem gyújt-e világot],
és nem sepri-e ki a házat, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja?

úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső

határáig” (Csel. 1,4-5.8). Már a prófécia így hangzott, mert:„Nektek tudnotok kellene, hogy
az Úr, Jahve az Örökkévaló, Izráel Istene Dávidnak és fiának adta Izráel királyságát,
sónak szövetsége (a Szent Szellem ereje) által” (2Krón. 13,5).
2213
Hiszen Isten már a prófétán keresztül kijelentette ezzel kapcsolatos akaratát: „Hiszen
nem kívánom én a bűnös, céltévesztett ember halálát - így szól az én Uram, az Úr, Jahve
az Örökkévaló, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ezék. 18,23).
2214
Az Úr Jézus azért jött, hogy ezt a próféciát is betöltse: „Az elveszettet megkeresem, s az
elűzöttet visszahozom (az eltévedtet visszaterelem), s a megtöröttet (és sérültet)
kötözgetem (és bekötözöm), s a beteget (és a gyengét) erősítem; a kövérre és az erősre
vigyázok…” (Ezék. 34,16).
 80
Luk. 15,9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédjait,
mondván: Örüljetek [és örvendjetek] én velem, mert megtaláltam a drakhmát
[az ezüstpénzemet], melyet elvesztettem vala!
Luk. 15,10 Ezenképpen, mondom néktek, [hogy ilyen öröm, és] örvendezés [és
ujjongás] van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös [céltévesztett] ember
megtérésén, [egyetlen gondolkozását megváltoztató céltévesztett emberen, aki
más felismerésre tér, aki megváltoztatja az életét].
Luk. 15,11 [Azután így folytatta], és monda: Egy embernek vala két fia;
Luk. 15,12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám
eső részt! És az megosztá köztük a vagyont.
Luk. 15,13 Nem sok nap [nem sok idő] múlva aztán a kisebbik fiú
összeszedvén mindenét, messze vidékre [egy távoli, messze tartományba]
költözik; és ott eltékozlá [elpazarolta, elfecsérelte, szétszórta] vagyonát,
mivelhogy tobzódva élt, [kicsapongó életet folytatott, és léhán, feslett életet
élve, és züllött életmódot folytatott].
Luk. 15,14 Minekutána pedig mindent elköltött, és [elpazarolt, és elpocsékolt],
támada nagy éhség [nagy éhínség] azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni
[nélkülözni].
Luk. 15,15 Akkor elmenvén, hozzá szegődött annak a vidéknek egyik
polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni.
Luk. 15,16 És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal [azzal a
szentjánoskenyérrel], amit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki.
Luk. 15,17 Mikor aztán magába szállt, [és így bánkódott] monda: Az én
atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben [és hány béres dúskál
ennivalóban], én pedig éhen halok meg!
Luk. 15,18 Fölkelvén [útra kelek, és] elmegyek az én atyámhoz, és ezt
mondom néki: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és te ellened.
Luk. 15,19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam; tégy
engem olyanná, mint a te béreseid közül egy!
Luk. 15,20 És felkelvén [fölkerekedett és útra kelve], elméne az ő atyjához.
Mikor pedig még távol volt, [már messziről] meglátá őt az ő atyja, és megesett
[és megindult] rajta [és elszorult] a szíve [megszánta, és megkönyörült rajta],
és [elébe futott, és] oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.
Luk. 15,21 És monda néki a fia: Atyám, [hibáztam], és vétkeztem az ég ellen és
te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hívattassam!
Luk. 15,22 Az atyja pedig monda az ő (rab)szolgáinak: [Siessetek], és hozzátok
ki a legszebb [a legdrágább, az eredeti] ruháját, és adjátok fel rá; és húzzatok
gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira!
Luk. 15,23 És előhozván a hízott tulkot [a hízott borjút], vágjátok le, és együnk
[lakomázzunk], és vigadjunk.
 81
Luk. 15,24 Mert ez az én fiam meghalt, [halott volt], és feltámadott [életre
kelt]; elveszett, és megtaláltatott [ím megkerült]. Kezdenek azért vigadni.
Luk. 15,25 Az ő nagyobbik [az idősebbik] fia pedig [ezalatt] a mezőn vala: és
mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és táncot.
Luk. 15,26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozza, mi dolog az
[és hogy mi történik itt]?
Luk. 15,27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatta a
hízott tulkot [a hízott borjút], mivelhogy egészségben nyerte [és kapta] őt
vissza.
Luk. 15,28 Erre ő megharaguvék, és nem akart bemenni. Az ő atyja
annakokáért kimenvén, kérleli őt.
Luk. 15,29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva
szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam [és meg nem szegtem
és soha meg nem kerültem]: és nékem soha nem adtál egy kecske fiat [vagy
kecskegidát; kecskegödölyét sem], hogy az én barátaimmal vigadjak [és
mulathassak].
Luk. 15,30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki paráznákkal [parázna nőkkel,
cédákkal, szajhákkal] emésztette föl [ette, és tékozolta el]a te vagyonodat,
levágattad néki a hízott tulkot [a hízott borjút].
Luk. 15,31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és
mindenem a tiéd!
Luk. 15,32 Vigadnod és örülnöd [és örvendezned] kellene hát, hogy ez a te
testvéred meghalt [mert halott volt], és feltámadott [életre kelt
(megelevenedett)]; és elveszett, és megtaláltatott.

Luk. 16. Az igazi gazdagság

Luk. 16,1 Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag [egy vagyonos]
ember, kinek vala egy sáfára [egy intézője, egy vagyonkezelője]; és az
bevádoltatik nála, hogy javait [és vagyonát] eltékozolja [és elfecsérli].
Luk. 16,2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te
sáfárságodról [és számolj be gondnokságodról, a te intézőségedről, és a
vagyonomról, és a vele való gazdálkodásodról]; mert nem lehetsz [és nem
maradhatsz] tovább sáfár [intéző, vagyonkezelő].
Luk. 16,3 [Az intéző, a sáfár így gondolkodott, és] monda magában: Mit
műveljek [és mitévő legyek], mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot
[az intézőséget]? Kapálni [és ásni] nem tudok [és nem bírok, mert nincs erőm];
koldulni [és kéregetni] szégyellek!
Luk. 16,4 Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom [hogy
amikor elmozdítanak, és leváltanak a sáfárságból, a gondnokságból; amikor
 82
az úr elcsap az intézőségből, barátaim legyenek], és befogadjanak engem
házaikba.
Luk. 16,5 És magához hívatván az ő urának minden egyes adósát [egyenként],
és monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak?
Luk. 16,6 Az pedig monda: Száz bátus216 olajjal. És monda néki: Vedd a te
írásodat [az adósleveledet], és leülvén hamar írj ötvenet.
Luk. 16,7 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig
monda: Száz kórus216A búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat [az
adósleveledet], és írj nyolcvanat.
Luk. 16,8 És [még] dicséri [is] az úr a hamis [a hűtlen, és tisztességtelen] sáfárt
[intézőt], hogy eszesen [és körültekintően] cselekedett [és hogy okosan
csinálta, és megfontoltan járt el]. Mert e világnak [ennek a világkorszaknak]
fiai eszesebbek [és megfontoltabbak] a világosságnak fiainál [mint a fény fiai] a
maguk nemében [a saját nemzedékükben].217
Luk. 16,9 Én is mondom [és azt ajánlom] néktek, szerezzetek magatoknak
barátokat a hamis mammonból [azaz: a hamis mammonnal, és használjátok a
világi vagyont, hogy „barátokat” szerezzetek magatoknak], hogy mikor
meghaltok [hogy mikor az elfogy az életidő], befogadjanak [és magukhoz
fogadjanak] benneteket az örök hajlékokba [az örök sátrakba, az elkezdődött
világban].
Luk. 16,10 Aki hű [megbízható, és becsületes] a kevesen [a legkisebb,
legapróbb, legcsekélyebb dologban], a sokon [a nagy dolgokban] is hű

2216
Bátus (batosz): folyadékok mérésére használt űrmérték, kb. 37 liter.
2216A
Kórus: (korosz): véka, száraz anyagok űrtartalmának mérésére egy kórus kb. 393 liter.
2217
Már Dávidon keresztül kijelentést nyer, hogy ki az Úr, és minek vagyunk sáfárai,
intézői, és vagyonkezelői: „Az Úré, Jahvéé az Örökkévalóé a föld s annak teljessége (és
minden, ami betölti); a föld kereksége s annak lakosai (a rajta lakók)” (Zsolt. 24,1). És: „(Ő,
az Úr) megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot (arról),
hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Erről (Róla) a próféták mind
bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi, (bűnbocsánatot nyer) az ő neve által
mindenki, aki hisz Őbenne” (Csel. 10,42-43). Ezért: „Erős bizonyságot teszek Isten, azaz
Krisztus Jézus előtt, - ki eleveneket és holtakat fog elkülöníteni, és szétválasztani, - arról,
hogy ő meg fog jelenni és királyságra lép. Hirdesd [tedd nyilvánosan ismertté] az igét, [az
evangéliumot], állj elő vele [buzgón, és lankadatlanul] alkalmatos, és alkalmatlan időben.
Ints, [érvelj, győzz meg] buzdíts [biztass, bátoríts] teljes béketűréssel [türelemmel,
állhatatossággal, kitartással] és tanítással [hozzáértéssel, tudománnyal]” (2 Tim. 4,1-2).
Mert mindnyájunknak számot kell adnia sáfárságáról: „Mert nékünk mindnyájunknak meg
kell jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk. A szó igazából azt
jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló.
(„Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye, trónja] előtt, hogy
kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (személyében) cselekedett, vagy jót,
vagy gonoszt [rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány
dolgokat]” (2 Kor. 5,10).
 83
[megbízható, és becsületes] az; és aki a kevesen [a legkisebb, legapróbb,
legcsekélyebb dologban] hamis [igazságtalan], a sokon [a nagy dolgokban] is
hamis [igazságtalan] az.
Luk. 16,11 Ha azért a hamis mammonon hívek [hűségesek megbízhatóak, és
becsületesek] nem voltatok [és nem kezeltétek hűen a világi vagyont], ki bízná
reátok az igazi kincset [a valódi, és valóságos gazdagságot]?
Luk. 16,12 És ha a másén hívek [hűségesek megbízhatóak, és becsületesek]
nem voltatok, ki adja oda néktek [azt] ami a tiétek?
Luk. 16,13 Egy szolga sem szolgálhat [és senki sem lehet rabszolgája] két
úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat
szereti [a másiknak teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik
[alárendeli magát, és rendelkezésére áll, és tiszteli], és a másikat megveti
[lenézi, és lekicsinyli]. Nem [lehetséges, mert nem vagytok képesek] szolgálni
az Istennek és a mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek
és a fösvénységnek, és kapzsiságnak].219
Luk. 16,14 Hallák pedig mindezeket a [kapzsi] farizeusok [a kiemelkedően és
kirekesztően vallásos emberek] is, kik pénzszeretők [fukar, kapzsi pénzsóvárak]
valának; és csúfolják, [és kinevették, kigúnyolták] őt.
Luk. 16,15 És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat
megigazítjátok [megigazultaknak mutatjátok]; de az Isten ismeri a ti szíveteket
[mert belelát szívetekbe, a bensőtökbe]: mert ami az emberek közt magasztos
[és ami az emberek szemében nagy érték, és nagyra becsült], az Isten előtt
utálatos [és megvetést érdemel].220
Luk. 16,16 A törvény és a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személyek, akik Isten jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket]
Bemerítő Jánosig valának. Az időtől fogva az Istennek országa [királysága, és
uralma] hirdettetik, [Isten királyságának jó hírét, győzelmi hírét hirdetik], és
mindenki erőszakkal tör abba, [mindenki teljes erejéből igyekszik bejutni oda].
2219
És hogy az Úr mit ért mammonon, azaz bálványon, azt János apostolon keresztül fejti
ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a [látható világot], evilágot, se azokat, amik a
evilágban vannak. Ha valaki az evilágot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert
mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, [vágya, szenvedélye] és a szemek
kívánsága, és az élet, a [földi élet] kérkedése [és az élettel való kérkedés és a megélhetés
fitogtatása, kérkedő életforma, és az élet kevélysége] nem az Atyától van, hanem a
világból. És a világ elmúlik [elmúlóban van], és annak kívánsága [vágy, szenvedély] is; de
aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17). Hát: „házasságtörő
nemzedék, nem tudjátok, nem vagytok tisztába vele, hogy a vonzalom, a barátkozás evilág
rendszerével ellenkezés Istennel. Tehát, akinek szándékában áll, hogy a világgal
barátságban éljen, az ellenségévé válik Istennek” (Jak. 4,4)
2220
Mert: „… ti… kívülről igazaknak [megigazultaknak] látszotok ugyan az emberek előtt
[az emberek szemében], de belül rakva vagytok [bensőtök tele van] képmutatással
[kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással, és
gonoszsággal]” (Mát. 23,28).
 84
Luk. 16,17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a
törvényből egy pontocskának elesni, [egyetlen vessző is elveszne].222
Luk. 16,18 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik [azaz
házasságtörést követ el]; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül,
paráználkodik [szintén házasságtörést követ el].223
Luk. 16,19 Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba
[finom lenvászon ruhába], és nap, mint nap fényes lakomát rendezett, és dúsan
lakmározott, és pompában vigadott]:
Luk. 16,20 És vala egy Lázár nevű [szegény, magával tehetetlen] koldus, ki az
ő kapuja elé volt vetve [aki ott feküdt a gazdag kapubejárata előtt], fekélyekkel
tele, [fájdalmas gennyes sebekkel borítva].
Luk. 16,21 És azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló
morzsákkal, abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült; de
csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták az ő sebeit.
Luk. 16,22 Lőn pedig, hogy meghala a [szegény, nincstelen, nélkülöző] koldus,
és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és
eltemettették [elhantolták].

2222
Dávid próféciájában kerül kijelentésre, hogy kitette a kijelentést: „Uram, Jahve
Örökkévaló! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt.
119,89). Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg
örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és
minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az
Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a
fű, elhullt (elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa.
40,6-8). Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az
embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a
mező) virága. Megszárad (elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr, beszéde megmarad
örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek
hirdettetett” (1Pét 1,24-25). Mert: „… az Úr, Jahve Örökkévaló kegyelme öröktől fogva való
és örökkévaló az őt tisztelőkön (mert az Úr, Jahve az Örökkévaló szeretete mindörökké az
istentisztelőkkel van), és az ő igazsága (igazzá nyilvánítása) a fiaknak fiain (még az
unokáikkal is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő
parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek
teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18)
2223
Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban
vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok]
nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék, [a feleség ne
hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül,
vagy béküljön meg [rendezze el a nézeteltérést] férjével; és a férj se bocsássa el, [nehogy
elhagyja] a feleségét” (1 Kor. 7,10-11).
 85
224
Luk. 16,23 És [amint ez] a pokolban felemelé az ő szemeit [az ő tekintetét],
kínokban lévén [és kínok között gyötrődve], és látá [megpillantotta, és
észrevette, a feltűnő, megjelenő, és láthatóvá váló] Ábrahámot távol, és Lázárt
annak kebelében, [ölében].
Luk. 16,24 És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam [és szánj
meg engem], és bocsásd el [és küld el] Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét
vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem [fájdalmasan
szenvedek, és kínlódok, és iszonyúan gyötrődöm] e lángban.
Luk. 16,25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, [jusson eszedbe], és emlékezzél meg
róla, hogy te javaidat elvetted [megkaptad, és hogy milyen jó dolgod volt] a te
életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait [éppen úgy, mint Lázár a
bajokat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és hogy kijutott neki a
rosszból]. Most pedig ez [ő] vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel [te pedig
szenvedsz, és a te osztályrészed pedig a gyötrelem].
Luk. 16,26 És mindenekfelett [mindezekben], mi köztünk és ti közöttetek nagy
közbevetés van [egy hatalmas áthághatatlan szakadék tátong], úgy, hogy akik
akarnának [és hajlandók volnának] innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek
[nem képesek rá, mert nem lehetséges számukra], sem azok onnét hozzánk át
nem jöhetnek [mert nem képesek rá, mert nem lehetséges számukra, mert innen
nincs átkelés].
Luk. 16,27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el [és
küld el] őt az én atyámnak házához;
Luk. 16,28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik,
[figyelmeztesse őket, és beszéljen a lelkükre] hogy ők is ide, e gyötrelemnek [e
kínzó fájdalomnak] helyére ne jussanak
Luk. 16,29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák
azokat, [és hallgassanak rájuk].
Luk. 16,30 Ama pedig [tovább erősködött], és monda: Nem úgy, atyám
Ábrahám; hanem ha a halottak közül [feltámad, és úgy] megy valaki hozzájuk,
megtérnek [más felismerésre térnek, és megváltoztatják gondolkozásmódjukat]!
Luk. 16,31 Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak,
[még] az sem győzi meg őket [és még annak sem adnának hitelt, és még annak
sem hisznek majd], ha valaki a halottak közül feltámad.

2224
Dávid így beszél a pokolról: „Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség
árjai rettentettek engem; A pokol, a sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek
rám” (2 Sám. 22,5). Mert nagy én rajtam a te kegyelmed (hiszen annyira szeretsz engem),
hogy kiszabadítottad az életemet a mélységes pokolból (azaz: a sír mélyéből)” Zsolt. 86.13.
A Példabeszédek is említi: „Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye, éppoly
telhetetlen az emberi szem, és úgy az embernek szemei meg nem elégednek” (Péld. 27,20). A
keresztény lexikon így ír a Pokolról, vagy HÁDÉSZ-ró: Megfelel a héber seolnak, amit
sírnak fordítanak. (Keresztény lexikon).
 86
Luk. 17. Botrányok, botlások, bűnre csábítások

Luk. 17,1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, [és

elkerülhetetlen] hogy botránkozások, [botrányok, botlások, bűnre csábítások]
ne essenek [és hogy kelepcék ne készüljenek]; de jaj annak, aki által esnek [aki
azokat készíti, és aki által eljönnek].
Luk. 17,2 Jobb [és elviselhetőbb volna] annak, ha egy malomkövet vetnének a
nyakába, és ha a tengerbe vetnék, hogysem mint egyet e kicsinyek közül
megbotránkoztasson, [és tőrbe csaljon, hitszegésre (aposztáziára) vagy
elégedetlenségre csábítson, botlásba és bűnbe vigyen].226
Luk. 17,3 [Vigyázzatok, és ügyeljetek magatokra; óvakodjatok tőlük], és
őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia [a te testvéred] vétkezik
ellened, [hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért, figyelmeztesd], és
dorgáld meg őt; és ha megtér [ha megbánja, és más felismerésre tér, és ha
gondolkozását megváltoztatja], bocsáss meg néki.
Luk. 17,4 És ha egy napon [vagy ha naponta] hétszer vétkezik ellened [és
hibázik, vagy mulasztást követ el, vagy megsért], és egy napon hétszer te
hozzád tér, mondván: Megbántam [más felismerésre jutottam]; megbocsáss
néki.227
Luk. 17,5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed [és erősítsd] a mi
hitünket!228
Luk. 17,6 Monda pedig az Úr: Ha annyi [és ha akkora] hitetek volna, mint a
mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának [vagy ennek a feketeszederfának]:
Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál [és eressz gyökeret] a tengerbe; és
engedne [engedelmeskedne, és szót fogadna] néktek.229
2226
Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy miért szükséges hogy
botránkozások (hamis tanok és tanítások) legyenek, amelyek megosztást, szakadást
hoznak a nyájban: „Mert szükség, [és kell is] hogy szakadások [viszály, pártoskodás,
meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek köztetek, [a ti körötökben] hogy a
kipróbáltak [és állhatatosak, megbízhatóak, hitelesek] nyilvánvalókká (és láthatókká)
legyenek [hogy megismertessenek; kitűnjenek] ti köztetek. [ugyanis a megbízhatók csak
így tűnnek ki közületek]” (1 Kor. 11,19).
2227
Péter apostol pedig: „… monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem
vétkezni [mulasztást elkövetni, hibázni], és [kell] néki megbocsátanom? Még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer
[vagy hetvenszer hétszer] is” (Mát. 18,21-22). Úgy töltöd be Isten akaratát, ha
megbocsátasz, hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne
gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat (és honfitársadat) nyilván (és
bátran), hogy ne viseljed az ő bűnének terhét (és hogy ne légy részes a vétkében)” (3 Móz. 19,17).
2228
Növeljed: (prosthes hémin pistin): adj nekünk még hitet.
2229
És az Úr Jézus kijelenti, hogy mitől növekszik a hit: „Azért [tehát] a hit hallásból van,
[az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által, [azaz Krisztus (beszéde; igéje,
rémája = kijelentése által]. Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig
 87
Luk. 17,7 Kicsoda pedig ti közületek az aki, ha egy (rab)szolgája van, és az
szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő
[és jöjj ide hamar], ülj [dőlj] asztalhoz?
Luk. 17,8 Sőt nem ezt mondja-e [inkább] néki: Készíts vacsorámra valót, és
felövezvén230 magadat, szolgálj [fel] nékem, míg én eszem és iszom; és azután
egyél és igyál te?
Luk. 17,9 Avagy megköszöni-e [netán hálával tartozik-e] annak a
(rab)szolgának, hogy azt művelte [hogy megtette], amit néki parancsolt [hogy
megtette rendelkezéseit]? Nem gondolom [és nem hinném].
Luk. 17,10 Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek [és ha
teljesítettétek mindazt], amik néktek parancsoltattak [és amit rendeltek nektek],
mondjátok, hogy: Értéktelen, haszontalan, [semmirekellő, alkalmatlan]
rabszolgák vagyunk, akik nem hoztunk hasznot, csak annyit tettünk, amit
tartoztunk megtenni.231
Luk. 17,11 És lőn [az történt], hogy mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő
Samária és Galilea között haladt át.
Luk. 17,12 És mikor egy faluba beméne, szembejött vele tíz bélpoklos [tíz
leprás] férfi, kik távol megállnak:
Luk. 17,13 És felemelik szavukat [és kiáltozva kérték], mondván: Jézus,
Mester, [irgalmazz nékünk; szánj meg minket, és] könyörülj rajtunk!
Luk. 17,14 És mikor őket [észrevette], és meglátta, monda nékik: Elmenvén
mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, [az történt], hogy míg
odamennek, megtisztulnak.
Luk. 17,15 Egy pedig ő közülük, mikor [észrevette, és] meglátta, hogy
meggyógyult, visszatért, [fennhangon] dicsőítvén az Istent nagy szóval [és
Istennek hangos dicséretével az ajkán];
Luk. 17,16 És arccal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az [az ember]
Samáriabeli vala.
Luk. 17,17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-e meg?
Hol van a többi kilenc?

Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17)

2230
Felövez: (peridzónnümi): körülövez, ruhát övvel leszorít, hogy dolgozni / menni
tudjon.
2231
Pál apostol megvallása: „Mert ha az evangéliumot [az örömüzenetet; a jó hírt]
hirdetem, [és prédikálom; és evangelizálok] nem dicsekedhetem, [nem dicsekvés az
nekem] mert szükség [és kötelesség] kényszerít engem, [mivel kényszer alatt vagyok,
kényszer nehezedik rám]. Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot [az örömüzenetet; a jó
hírt] nem hirdetem, [nem prédikálom]. „Mert ha [szabad] akaratom szerint [jó kedvvel]
önként [önszántamból; készségesen] teszem [és művelem; cselekszem] ezt, jutalmam van;
[bért kapok] ha pedig akaratom nélkül, [nem önszántamból; hanem kényszerűségből;
akaratom ellenére] sáfársággal bízattam meg, (csak megbízott intéző, tiszttartó vagyok)”
(1 Kor. 9,16-17).
 88
Luk. 17,18 Nem találkoztak [és nem akadt más] akik visszatértek volna
dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?
Luk. 17,19 És monda néki [az Úr]: Kelj föl, és menj el: a te hited téged
megtartott [megmentett, meggyógyított].232
Luk. 17,20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten
országa, felele nékik és monda: Az Isten országa [az Isten Királysága] nem
szemmel láthatólag [nem szembetűnő módon] jő el. [Mert az Isten országa nem
úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá, és nem megfigyelhető
módon jön el. Természettudományos értelemben nem vizsgálható, nem lehet
tudományos kutatás tárgyává tenni, és nem úgy jön el, hogy az ember azt
kiszámíthatná].233
Luk. 17,21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az
Isten országa [az Isten királysága, királyi uralma] közöttetek van].
Luk. 17,22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok [és
szeretnétek] látni akár egyetlen egyet az ember Fiának napjai közül, és nem
láttok.
Luk. 17,23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; de ne
menjetek el [oda], és ne kövessétek [és ne fussatok utána]:
Luk. 17,24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik
[és megvilágítja az eget]; úgy lesz [és olyan lesz] az embernek Fia is az ő
napján.

2232
Mert meg van írva, hogy: „Kegyelmes, irgalmas és könyörületes az Úr, Jahve az
Örökkévaló, késedelmes a haragra (mert türelme hosszú) és nagy kegyelmű (és szeretete
nagy). Jó az Úr, Jahve az Örökkévaló mindenki iránt (mindenkihez), és könyörületes (és
irgalmas) minden teremtményéhez” (Zsolt. 145,8-9). Ezzel a gyógyítással az Úr Jézus újabb
lehetőséget adott a papoknak arra, hogy Őt felismerjék, hiszen a leprát, a poklosságot csak
Isten gyógyíthatta meg: „Szóla ismét az Úr, Jahve az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak,
mondván: Ha valamely ember testének bőrén daganat, (var) vagy tarjagosság, vagy fehér
folt támad, és poklos kiütés lesz belőle a bőrén: vigyék el az ilyet Áronhoz, a paphoz, vagy
egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő (kiütést), és
fakadékot. Ha a szőr a fakadékban (a kiütésben) fehérré változott, és ha a fakadéknak
felülete mélyebben van az ő testének bőrénél (a kiütés felülete bemélyed a bőrébe): akkor
poklos fakadék (poklos kiütés) az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje azt” (3 Móz.
13,1-3). „A poklos ember pedig, akin a fakadék van, megszaggatott ruhában (a haja
maradjon gondozatlanul) és mezítelen fővel legyen, és a bajuszát fedezze be (takarja el), és
ezt kiáltsa: Tisztátalan, tisztátalan! Mindaddig tisztátalan legyen, amíg rajta van a
fakadék (a kiütés), tisztátalan az; csak ő maga (egyedül) lakjék, a táboron kívül legyen az
ő lakása” (3 Móz. 13,45-46). És: „Ez a poklos emberre vonatkozó törvény, amikor
megtisztulva a pap elé kerül: menjen ki a pap a táboron kívülre, és ha úgy látja a pap,
hogy meggyógyult a poklos ember a poklos kiütésből, akkor hozzanak a pap parancsára a
megtisztulni akaróért két élő tiszta madarat, cédrusfát, bíborfonalat és izsópot” (3 Móz. 14,2-4).
2233
Kiszámíthatná: Az eredeti görög szó csillagászati szakkifejezés, arra utal, hogy az
ember a csillagászati jelenségeket meg tudja figyelni, előre ki tudja számítani.
 89
Luk. 17,25 De előbb [még] sokat kell néki szenvednie és megvettetnie e
nemzetségtől [mert kell, hogy ez a nemzedék elvesse, és elutasítsa őt, mint
olyant, aki a próbát nem állja meg].
Luk. 17,26 És miként a Noé napjaiban lett [és ahogyan a Noé napjaiban
történt], úgy lesz az ember Fiának napjaiban is.
Luk. 17,27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek mindama napig, amelyen
Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte [és
mindenkit elpusztított].
Luk. 17,28 Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett [történt]; ettek, ittak,
vettek [vásároltak], adtak [eladtak], ültettek, építettek;
Luk. 17,29 De amely napon kiment Lót Szodomából, tűz és kénkő esett
[kéneső hullott] az égből, és mindenkit elvesztett, [elpusztított]:
Luk. 17,30 Így történik majd azon a napon is, amelyen az Emberfiáról a lepel
lehull, és lelepleződik.236
Luk. 17,31 Az nap, aki a háztetőn lesz, és az ő holmija [az ő javai] a házban, ne
szálljon le, hogy elvigye; és aki a mezőn, azonképpen ne forduljon hátra [és ne
térjen vissza].
Luk. 17,32 Emlékezzetek Lót feleségére!237

2236
Noé napjairól így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „És (amikor) látá az Úr, Jahve az
Örökkévaló, hogy megsokasult (elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és (hogy
az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, és) hogy szíve
gondolatának minden alkotása (is) szüntelen csak gonosz. A föld pedig romlott (és mind
romlottabb) vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a
földre (és látta), és ímé meg vala romolva (megromlott), mert minden (hús)test
megrontotta vala az ő útját (mert mindenki rossz útra tért) a földön. Monda azért Isten
Noénak: Minden (hús)testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással
telt meg általuk: és ímé elpusztulnak a földdel egybe (a földdel együtt)” (1 Móz. 6,5.11-13).
„És oda vesze minden földön járó / mozgó (hús)test, madár, barom, vad, és a földön
nyüzsgő minden csúszó-mászó állat (minden féreg); és minden ember. Mindaz (meghalt),
aminek orrában élet lehelete vala, a szárazon valók közül (ami a szárazföldön élt), mind
meghala. És elpusztult minden (élő), állat, amely a föld színén vala (minden élő), az
embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig; mindenek elpusztultak a
földről; és csak Noé marada meg, és azok, akik vele valának a bárkában” (1 Móz. 7,21-23).
Ezékiel prófétán keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy mi volt az ok, amely
kicsapongó, züllött élethez vezette őket: Az volt a bűne… Szodomának: kevélység, eledel
bősége és gondtalan békesség volt nála… (de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem
fogta meg), és a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos
dolgokat műveltek, azért (elfordultam), magukra hagytam őket, amikor ezt láttam” (Ezék.
16,49-50)
2237
Az Úr angyalai kivitték Lótot, és vele élő családját, mielőtt elpusztult a bűn városa:
„Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg
sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! De a: Mögötte menő felesége
hátratekintett, és sóbálvánnyá lett” (1 Móz. 19,17.26).
 90
Luk. 17,33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, [saját magát üdvözíteni]
elveszti [elpusztítja, tönkreteszi, megsemmisíti, romlásba viszi] azt, és valaki
elveszti azt, megeleveníti [életre szüli, feltámasztja] azt. [És: Ha valaki azt
keresi, hogyan menthetné / tarthatná meg a maga számára az életét, az
elpusztítja, azaz: halálra adja az életét. Aki pedig elpusztítja, vagyis halálra adja
az életét, az életben tartja / feltámasztja / életre kelti].
Luk. 17,34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az
egyik felvétetik [egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak
nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő
közül másféle, másfajta, idegen].
Luk. 17,35 Két asszony őröl együtt [ugyanazon a helyen]; az egyik felvétetik
[az egyiket magukhoz veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik
elhagyatik [a másik elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta,
idegen].
Luk. 17,36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik [az egyiket magukhoz
veszik, Isten elfogadja, magáénak nyilvánítja], és a másik elhagyatik [a másik
elvettetik, mert az egyik a kettő közül másféle, másfajta, idegen].
Luk. 17,37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik:
ahol a test [ahol a dög, az élettelen test, a hulla], oda gyűlnek a saskeselyűk [a
saskeselyűk: a démonok szimbólumai].240
Luk. 18. A hamis bíróról és özvegyasszonyról;

Luk. 18,1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig [és mindenkor,
minden időben, szüntelen] imádkozni kell, és meg nem restülni [nem szabad
belefáradniuk, meglankadniuk, kimerülniük, és nem szabad feladniuk; az
imádkozásban hanyagokká ne legyenek; és nem szabad elcsüggedni;
elmulasztani, kihagyni, hibázni, elhanyagolni].241
2240
A tanítványok kérdésére még egyértelműbb választ ad az Úr, kijelentve, hogy ahol a
testi ember nem született újjá, vagyis halott (ptóma=holttest): „…Mert a saskeselyű…
Fiai vért (életet) szívnak, és ahol dög van, mindjárt ott terem” (Jób. 39,33) Hiszen aki nem
születetett újjá, az még mindig bűneiben van, akiről azt mondja a Szent Szellem: „Az az
Isten nélkül élő kínozza önmagát egész életében, és [minden nap gyötrődik, reszket,
remeg]. És az erőszakoskodó [könyörtelen, kegyetlen, szívtelen] előtt is rejtve van az ő
esztendeinek száma. A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a
pusztító! Sorsa, hogy keselyűk falják fel a testét, jól tudja, hogy pusztulás fenyegeti,
merthogy Isten ellen emelte (nyújtotta ki) a kezét, s szembe mert szegülni a Mindenhatóval
(és erősködött a Mindenható ellen)” (Jób 15,20-21.25).
2241
Ezért így buzdítja a mindenkori hívőket az apostolon keresztül a Szent Szellem: „…
legyetek a könyörgésben [imádságban] állhatatosak [szorgalmasok; kitartók;
ragaszkodók]” (Róm. 12,12). És az apostol minden gyülekezetben így buzdítja a hívőket:
„… szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus
Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz. 5,16-18).
 91
Luk. 18,2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem tisztelt és
embert nem becsült. [és az emberekkel nem törődött, és nem érdekelte, hogy
mit gondolnak róla az emberek].
Luk. 18,3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, [aki gyakran]
elméne ahhoz [és azt hajtogatta], mondván: Szolgáltass nekem igazságot az
ellenségemmel szemben.
Luk. 18,4 Az pedig nem akará [nem volt rá hajlandó; vonakodott] egy ideig; de
azután monda ő magában: Jól lehet, Istent nem tisztelek és embert nem
becsülök [az emberekkel sem törődöm, és nem érdekel, hogy mit gondolnak
rólam].
Luk. 18,5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony,
hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül, mivel folyton zavar
engem, igazságot szolgáltatok neki.
Luk. 18,6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis [igazságtalan,
Isten nélkül élő] bíró!
Luk. 18,7 Hát az Isten nem áll-e bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá
kiáltanak [segítségért] éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk. [nem
szolgáltat-e igazságot az ő választottainak? Vajon várakoztatja-e őket]?
Luk. 18,8 Mondom néktek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. Mindazáltal
[csak az a kérdés, hogy] az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-e hitet e
földön?
Luk. 18,9 Néhányuknak pedig, akik meg voltak győződve arról, hogy igazak,
hogy ők megigazultak, a többieket pedig lenézték, és megvetetették, ezt a
példázatot is mondá:
Luk. 18,10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus
[elkülönülő, kirekesztően vallásos férfiak zárt csoportjába tartozó], és a másik
vámszedő [adószedő].
Luk. 18,11 A farizeus megállván, [odaállt előre, emelt fővel, és] ily módon
[magának beszélve a következőket] imádkozta magában: Isten! hálákat adok
néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek [mint a többi ember,
akik], ragadozók, [zsarolók, uzsorások, harácsolók, rablók] hamisak
[gonoszok, becstelenek, igazságtalanok, csalók], paráznák [házasságtörők],
vagy mint ím, e vámszedő is.
Luk. 18,12 Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát [tizedet] adok mindenből, amit
szerzek.
Luk. 18,13 A vámszedő pedig távol állván [megállt hátul], és még szemeit
[még a tekintetét] sem akarja [és nem merte] vala az égre (fel)emelni, hanem
veri vala mellét, [és így könyörgött] mondván: Isten, légy irgalmas nékem
bűnösnek [a célt eltévesztőnek. Könyörülj rajtam, és engesztelődj ki velem]!241A
2241A
Erre azt válaszolja az Úr: „Micsoda népség az, amely tisztának tartja magát, pedig ki
sem mosták szennyéből! Micsoda népség az, amely kevély szemű és fennhéjázó tekintetű!”
 92
Luk. 18,14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább
hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki
megalázza magát, felmagasztaltatik.242
Luk. 18,15 Vivének pedig hozzá kisgyermekeket [csecsemőket]243 is, hogy
illesse azokat [hogy kezét rájuk tegye, és megérintse őket]; mikor pedig a
tanítványok ezt [észrevették], és meglátták, megdorgálák azokat [rájuk szóltak,
korholták, és elutasították] őket.
Luk. 18,16 De Jézus magához híván őket, [hagyjátok] monda: Engedjétek,
hogy a kisgyermekek én hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket [és ne
akadályozzátok, és ne tartsátok vissza őket]; mert ilyeneké az Istennek országa,
[az Isten királysága].
Luk. 18,17 Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát,
mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.
Luk. 18,18 [Jézus elé járult], és megkérdé őt egy főember, [egy előkelő ember]
mondván: Jó Mester, [Tanító] mit cselekedjem, [és milyen jótettet hajtsak
végre], hogy elnyerhessem [és örökölhessem] az örökéletet?
Luk. 18,19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki
jó, csak egy, [az egyetlen] Isten.
Luk. 18,20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál [azaz ne kövess el
házasságtörést]; ne ölj; ne lopj; hamis tanúbizonyságot ne tégy [és ne
tanúskodj hamisan], tiszteld [és becsüld] atyádat és anyádat.
Luk. 18,21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam [és
ezektől magamat megőriztem].
Luk. 18,22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van
benned [és még egyvalami hiányzik belőled]: Add el mindenedet, amid van, és
oszd el a szegényeknek [és oszd el a nincstelenek között], és kincsed lesz
mennyországban; és [azután] jer, kövess engem.
Luk. 18,23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék, [és eltávozott]; mert
igen gazdag vala.244
Luk. 18,24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily
nehezen [és kelletlenül] mennek be az Isten országába [az Isten királyságába],
akiknek gazdagságuk, [vagyonuk, pénzük] van!

(Péld. 30,12-13).
2242
Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer”
(Péld. 29,23). Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az
alázatost megtartja” (Jób. 22,29).
2243
Csecsemőket (brephosz): Az Újszövetség ezt a kifejezést alkalmazza a még meg nem
született magzatra, az újszülöttre, az ennél valamivel idősebbre, és a frissen újjászületett
hívőkre.
2244
Pedig meg van írva: „Aki bízik az ő gazdagságában, (elbukik), és elesik; de mint a fa
ága, az igazak, a megigazultak, (akiket Isten igaznak nyilvánított) kivirágoznak” (Péld. 11.28)
 93
Luk. 18,25 Mert könnyebb [és egyszerűbb] a tevének a tű fokán átmenni,
hogysem a [jómódú, vagyonos] gazdagnak az Isten országába, [Isten
királyságába] bejutni [és bemenni].
Luk. 18,26 Akik pedig ezt hallották, mondának [hát akkor]: Ki üdvözülhet [és
ki menekülhet meg]?
Luk. 18,27 Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, [és képtelenség],
lehetséges az Istennél.245
Luk. 18,28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk [és mindenünket
hátrahagytuk], és követtünk téged!
Luk. 18,29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs,
aki elhagyta házát [családját, háznépét], vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy
feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, [az Isten királyságáért],
Luk. 18,30 Aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, [ezen a világon], a
jövendő világon pedig örök életet.
Luk. 18,31 [És félrevonta a tizenkettőt], és maga mellé vévén őket, monda
nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek
Fián, amit a próféták megírtak.
Luk. 18,32 Mert a pogányok [a más nemzetekből valók] kezébe adatik
[elárulják, és kiszolgáltatják, átadják], és megcsúfoltatik, [kigúnyolják, és
kinevetik] és meggyaláztatik, [undorral, megvetéssel, szégyenletesen,
gyalázatosan, utálatosan, gonoszul bánnak vele, és bántalmazzák] és
megköpdöstetik [és leköpik];
Luk. 18,33 És megostorozván, [megkorbácsolván] megölik őt; és harmadnapon
feltámad.
Luk. 18,34 Ők pedig ezekből semmit nem értének [semmit sem fogtak fel]; és a
beszéd [az Ige, a kijelentés] ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel [és ez a
beszéd olyan homályos volt előttük, hogy nem értették meg] a mondottakat
[hogy mit akart vele mondani].
Luk. 18,35 Lőn [történt] pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak [koldus] ül
vala az út mellett koldulván [és kéregetett].
Luk. 18,36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, [hogy nagy tömeg
megy el mellette, kérdezősködött], és tudakozódik, mi dolog az [és hogy mi
történt]?
Luk. 18,37 Megmondák pedig [tudtára, és hírül adták] néki, hogy a
Názáretbeli Jézus [halad], és megy el arra.
2245
Már Mózesen keresztül hangzik a kijelentés: „Avagy az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak lehetetlen-e valami?” (1 Móz. 18,14). Jób megvallása: Isten nem változott:
„Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit
elgondoltál (és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál)” (Jób. 42,2) Jeremiás
megvallása: „Ah, ah, Jahve Örökkévaló Uram Isten! Ímé te teremtetted (alkottad) a
mennyet (eget) és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett (kinyújtott) karoddal,
és semmi sincs lehetetlen előtted (Neked)!” (Jer. 32,17).
 94
Luk. 18,38 [Erre üvölteni kezdett], és kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia,
könyörülj rajtam!
Luk. 18,39 Akik pedig elől mentek, [rászóltak; korholták; csitították], és
dorgálják őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább [annál hangosabban] kiálta:
Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
Luk. 18,40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék [hogy vezessék] azt
hozzá; és mikor közel ért [amikor odaért], megkérdé őt,
Luk. 18,41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda:
Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön [hogy ismét lássak; hogy újra
föltekintsek rád].
Luk. 18,42 És Jézus monda néki: Láss, [tekints föl] a te hited téged megtartott
[meggyógyított].
Luk. 18,43 És azonnal megjöve annak szeme világa [rögtön föltekintett], és
[csatlakozott hozzá], követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt
látván, dicsőséget ada az Istennek.246

Luk. 19: Használd, amit Istentől kapsz

Luk. 19,1 Ezután Jerikóba ért, és áthaladt, és keresztülment a városon.

Luk. 19,2 És ímé [élt] vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak; és az
fővámszedő [az adószedők elöljárója, vámfőnök] vala, és gazdag [vagyonos
volt].
Luk. 19,3 [Szerette volna], és igyekezett Jézust látni, ki az; de a sokaságtól [a
tömeg miatt azonban] nem láthatta, mivelhogy termete szerint kis ember
[alacsony termetű] volt.
Luk. 19,4 És előre futván felhágott egy eperfüge fára, [egy vadfügefára] hogy
őt lássa; mert arra kellett elmennie.
Luk. 19,5 És mikor [odaért], és arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt,
és monda néki: Zákeus, hamar [sietve] szállj alá [szállj le]; mert ma nékem a te
házadnál kell maradnom [és ma a te házadban kell megszállnom].
Luk. 19,6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá [és befogadta] őt.
Luk. 19,7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódnak, mondván hogy: Bűnös
[céltévesztett] emberhez ment be szállásra.
Luk. 19,8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden
vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit

2246
Így teljesült be a prófécia: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló megnyitja a vakok szemeit, az
Úr, Jahve az Örökkévaló felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr, Jahve az
Örökkévaló az igazakat (a megigazultakat)” (Zsolt. 146,8). Hát: „Mondjátok a remegő
szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet,
Ő jő, és megszabadít titeket! Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei
megnyittatnak” (Ésa. 35,4-5).
 95
patvarkodással elvettem [kizsaroltam, hamis ürüggyel, vagy csalással
elvettem], négy annyit adok helyébe [és a négyszeresét adom vissza neki].
Luk. 19,9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak!
Mivelhogy ő is Ábrahám fia.247
Luk. 19,10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa
[megmentse; üdvözítse], ami elveszett.
Luk. 19,11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot,
mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal
megjelenik [feltűnik, megmutatkozik, nyilvánvalóvá válik, hamarosan
megvalósul] az Isten országa [az Isten Királysága, királyi uralma].
Luk. 19,12 Monda azért: Egy nemes ember [egy magas rangú, előkelő ember]
elméne [elutazott] messze tartományba [egy távoli országba], hogy országot
vegyen [hogy királyi méltóságot szerezzen] magának [és hogy ott királlyá
koronázzák], aztán visszatérjen [hazájába].
Luk. 19,13 Előszólítván azért tíz (rab)szolgáját, ada nékik tíz gírát [vagy tíz
minát]248 és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök
Luk. 19,14 Az ő alattvalói pedig gyűlölték őt, és követséget küldének utána, [a
távoli vidéken élőkhöz, és ezt üzenték] mondván: Nem akarjuk, hogy ő
uralkodjék mi rajtunk [hogy ő legyen a király].
Luk. 19,15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után [amikor megszerezte a
királyi méltóságot és visszatért], parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a
pénzt adta, hívják ő hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
Luk. 19,16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád [vagy minád] tíz
gírát [vagy minát] nyert.

2247
Már a törvény kimondta, hogy aki egy másik ember ellen vétkezik, az az Úr ellen
vétkezik: „Mikor vétkezik valaki, és hűtlenséget követ el az Úr, Jahve az Örökkévaló ellen,
tudniillik (azzal, hogy) eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott, vagy attól
elrabolt holmiját, vagy zsarolja felebarátját. Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja,
vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy
vétkezik vele. Ez történjék: Mivelhogy vétkezett, és adóssá lett, térítse vissza az elrablottat,
amit rabolt, vagy a zsaroltat, amit zsarolt, vagy a reá bízottat, ami reá bízatott, vagy az
elveszettet, amit megtalált. Vagy akármi legyen, amire hamisan esküdött, fizesse meg azt
teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, akié volt,
bűnbevallásának (és a jóvátételi áldozat) napján” (3 Móz. 6,2-5). És aki vétkezett, annak
mit kell tennie: „Szólj Izráel fiainak: hogy ha férfi, vagy asszony bármilyen vétket követ el,
egy másik ember ellen, az az Úrral Jahvéval az Örökkévalóval szemben válik hűtlenné, és
így adós lesz. Vallja meg azért az ő bűnét, amelyet elkövetett, és fizesse meg a kárt, amit
okozott, (így térítsék meg adósságukat) teljes értékében, azután toldja (még) ahhoz annak
ötödrészét, és adja annak, akinek kárt tett (és úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak
vele)” (4 Móz. 5,6-7).
2248
Mina (gíra) (mna): száz drakmával egyenlő súly- és pénzegység. Értéke kb. száz
napszám. Hatvan mina (gíra) egy talentum.
 96
Luk. 19,17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon jó [és derék] (rab)szolgám;
mivelhogy kevesen voltál hű [és megbízható], legyen birodalmad [és legyen
hatalmad, fennhatóságod] tíz városon.
Luk. 19,18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert (öt
gira hasznot hozott).
Luk. 19,19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad [és uralkodj te
is] öt városon.249
Luk. 19,20 És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol a te gírád, melyet egy
keszkenőben [egy kendőbe kötve őriztem], és eltéve [félretéve] tartottam;
Luk. 19,21 Mert féltem tőled, mivelhogy kemény [szigorú, rideg, merev,
könyörtelen] ember vagy; elveszed, amit nem te tettél el [és azt is behajtod,
amit nem fektettél be], és aratod, amit nem te vetettél.
Luk. 19,22 Monda pedig annak: A te szádból [a saját szavaid alapján] ítéllek
meg téged gonosz, [haszontalan, semmirekellő, hitvány, gyáva] (rab)szolga.
Tudtad, hogy én kemény [rideg, merev, könyörtelen, és szigorú] ember vagyok,
ki elveszem, amit nem én tettem el [és behajtom azt is, amit nem fektettem be],
és aratom, amit nem én vetettem;
Luk. 19,23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én
megjövén, kamatostól [és nyereséggel] kaptam [és szerezhettem] volna azt
vissza?
Luk. 19,24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok
annak, akinek tíz gírája van.
Luk. 19,25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
Luk. 19,26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van,
adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle.
Luk. 19,27 Sőt ennek felette [és azon kívül] amaz én ellenségeimet is, kik nem
akarták, hogy én ő rajtuk uralkodjam, [hogy királlyá legyek felettük] hozzátok
ide, és öljétek meg [és vágjátok le itt] előttem [és négyeljétek fel őket a szemem
láttára].
Luk. 19,28 És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe.
[továbbhaladt Jeruzsálem felé].
Luk. 19,29 És lőn [azaz történt], mikor közelgetett Béthfágéhoz és
Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hivatik, elkülde kettőt az ő
tanítványai közül,

2249
Az apostolok fejtik ki a példázat értelmét: „Kiki, amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy
sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. [Görög szerint:
(hekasztosz): mindenki (kathósz lambanó) ahogyan befogadta magába (khariszma): a
kegyelmet - a Szent Szellemet, és megnyilvánulását - úgy (diakoneó): szolgáljon Isten
(kharisz) kegyelmének (poikilosz): változatos, különféle, megnyilvánulásával, mint
(kalosz): jó, hasznos (oikonomosz): intéző” (1Pét 4,10) .
 97
Luk. 19,30 Mondván: Menjetek el az átellenben levő [a szemben fekvő] faluba;
melybe bemenvén, [és amikor beértek] találtok egy megkötött vemhet [egy
megkötött szamárcsikót], melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt,
hozzátok [és vezessétek] ide.
Luk. 19,31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak:
Mert az Úrnak szüksége van reá.
Luk. 19,32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik mondotta.
Luk. 19,33 És mikor [és miközben] a vemhet [a szamárcsikót] eloldák,
mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet [a szamárcsikót]?
Luk. 19,34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá
Luk. 19,35 Elvivék [elvezették] azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a
vemhére vetvén [ráterítették a szamárcsikóra], Jézust reá helyhezteték
[felültették rá].
Luk. 19,36 És mikor ő méne, [az emberek] az ő felsőruháikat az útra teríték.
Luk. 19,37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a
tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni [és magasztalni] az
Istent fennszóval [hangos kiáltással] mindazokért a [hatalmas tettekért], és
csodákért, amelyeket láttak;
Luk. 19,38 Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a
mennyben, és dicsőség a magasságban!250
Luk. 19,39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki:
Mester, dorgáld meg [és utasítsd rendre; korhold meg; intsd le] a te
tanítványaidat!
2250
És a próféták mind ezt az eseményt hirdették. Zakariás így ír erről: „Örülj (örvendj)
nagyon, Sionnak leánya, örvendezz (ujjongj, és hirdesd), Jeruzsálem leánya! Ímé, jön
néked (érkezik hozzád) a te Királyod; igaz (ártatlan, szent) és szabadító (Aki megtart,
(biztonságban megőriz, megment, kiszabadít, üdvözít, mert diadalmas) Ő; szegény
(alázatos) és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén (szamárcsikó hátán)” (Zak.
9,9). Ézsaiás is erről prófétál: „Ímé, az Úr, Jahve az Örökkévaló hirdette mind a föld
határáig (hírül adta a föld széléig): Mondjátok meg Sion leányának, (jön már Szabadítód,
Megmentőd, Üdvözítőd) ímé, eljött szabadulásod, ímé, jutalma (szerzeménye) vele jő, és
megfizetése (munkája eredménye) Őelőtte! És hívják (nevezik) őket szent népnek, az Úr,
Jahve az Örökkévaló megváltottainak, és téged (pedig) hívnak: keresett (sokat látogatott)
és nem elhagyott városnak (mert nem leszel elhagyatott)” (Ésa. 62,11-12). Egy előképben
bemutatott prófécia teljesült be: „….Azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló: Királlyá
kentelek téged Izráelen (Fölkentelek téged Izráel királyává). Akkor nagy sietséggel kiki
mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére (a lépcsőre) és
megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik (Jéhu= Ő, Jahve az Örökkévaló a
király)!” (2 Kir. 9,12-13). Dávid pedig így prófétál: „Ez a nap az, amelyet az Úr, Jahve az
Örökkévaló rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh Jahve Örökkévaló Uram, segíts
most; oh Jahve Örökkévaló Uram, adj most jó előmenetelt. (Ó Jahve Örökkévaló Uram,
adj szerencsét)! Áldott, aki jő az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevében; áldunk
titeket, akik az Úr, Jahve az Örökkévaló házából valók vagytok!” (Zsolt. 118,24-25)
 98
Luk. 19,40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek
elhallgatnak, a kövek fognak [hangosan] kiáltani.
Luk. 19,41 És mikor közeledett [és közelebb ért], látván a várost, síra azon
[sírva fakadt rajta].
Luk. 19,42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani
napodon is, amik néked a te békességedre valók, [amikor bekövetkezett az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás]! De most elrejtettek a
te szemeid elől.
Luk. 19,43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot
építenek [és sáncot húznak és ostromfalat építenek ellened], és körülvesznek
[körülzárnak; bekerítenek] téged, és mindenfelől megszorítanak
[szorongatnak; és mindenfelől ostromolnak] téged.
Luk. 19,44 És a földre tipornak téged, [és földig lerombolnak, és a földdel
egyenlővé tesznek] és a te fiaidat te benned [akik tebenned laknak]; és nem
hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te
meglátogatásodnak idejét, [nem ismerted fel azt az időt, (azt a kijelölt, és
elrendelt időszakot) amikor Isten eljött hozzád, hogy megmentsen téged].251
Luk. 19,45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni [kikergetni] azokat [az
árusokat], akik adnak és vesznek vala abban,
Luk. 19,46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza
[legyen]; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Luk. 19,47 És tanít vala minden nap a templomban. A főpapok [a papi
fejedelmek] pedig és az írástudók [törvénymagyarázók] és a nép előkelői [a
nép vezetőivel azon voltak], és igyekeznek vala őt elveszteni [elpusztítani].
Luk. 19,48 De még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert
az egész nép - hallgatva őt - rajongott érte.252

Luk. 20. Jézus hatalmának eredete;

Luk. 20,1 És lőn [történt] azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet
tanítá a templomban, és az Evangéliumot [az örömhírt] hirdeti, előállnak

2251
És így szól az Úr: „Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá
(romhalmazzá) lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé (erdős magaslattá)”
(Mik. 3,12). „Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek
láttára idegenek emésztik (és tarolták le), és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak” (Ésa.
1,7).
2252
De azt mondja az Úr: „És eljöttök, és megálltok előttem e házban, amely az én
nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk…Vajon latrok barlangjává lett-e
ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok (majd én is annak
nézem), azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Jer. 7,10-11).
 99
[megjelentek, és hozzáléptek] a főpapok [a papi fejedelmek] és az írástudók
[törvénymagyarázók] a vénekkel egybe [a vének társaságában],
Luk. 20,2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, [miféle
felhatalmazással, és] micsoda hatalommal [milyen hatalom birtokában]
cselekszed ezeket? Vagy ki az, aki néked ezt a hatalmat [ezt a felhatalmazást]
adta?
Luk. 20,3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek;
mondjátok meg azért nékem:
Luk. 20,4 A János bemerítése mennyből vala-e, vagy emberektől?
Luk. 20,5 Azok pedig tanakodnak [és így fontolgattak; okoskodtak] maguk
közt, mondván: Ha ezt mondjuk: Mennyből; azt fogja mondani: Miért nem
hittetek tehát néki?
Luk. 20,6 Ha pedig ezt mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket:
mert meg van győződve, hogy János próféta, [Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személy] volt.
Luk. 20,7 Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét vala.
Luk. 20,8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda
hatalommal [és micsoda felhatalmazással] cselekszem ezeket [a dolgokat].
Luk. 20,9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála
[ültetett] szőlőt, és kiadá azt [bérbe] munkásoknak [szőlőműveseknek], és
hosszú időre elutazék, [idegenbe távozott].
Luk. 20,10 És annak idején [a kellő időszakban] elküldé (rab)szolgáját a
munkásokhoz [a szőlőművesekhez], hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből;
[hogy adják oda neki a részét a szőlő terméséből] a munkások pedig azt
megvervén, üresen bocsátják el [és üres kézzel elkergették].
Luk. 20,11 És még másik (rab)szolgát is külde; de azok azt is [csúffá tették], és
megvervén és meggyalázván, üresen bocsátják [és űzték] el.
Luk. 20,12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, [és
sebesre verve] kiveték [kidobták].253
Luk. 20,13 Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én
[szeretett] szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik [és vele szemben
majd csak megváltozik viselkedésük].

2253
És hogy kikről szól a példázat, arról tesz bizonyságot a Krónikák könyve: „És az Úr,
Jahve az Örökkévaló, (őseiknek), az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején
(idejében), mert (szánta), és kedvez vala az ő népének és az ő lakhelyének. De ők az Isten
követeit kigúnyolták, az ő beszédeit (és kijelentését) megvetették, és prófétáival gúnyt
űztek; míglen az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak haragja felgerjedt az ő népe ellen, s
többé nem vala segítség” (2 Krón. 36,15-16). És erről tesz bizonyságot István vértanú a
szanhedrin előtt: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat,
akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá
lettetek” (Csel. 7,52).
 100
Luk. 20,14 De mikor azt [a fiút] meglátták a munkások, [a szőlőművesek],
tanakodtak, és [megbeszélték] egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek,
öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!
Luk. 20,15 És kivetvén [kidobva] őt a szőlőből, megölték. Mit cselekszik azért
a szőlőnek [a szőlőskertnek] ura azokkal?
Luk. 20,16 Elmegy és elveszti [elpusztítja] azokat a munkásokat,
[szőlőműveseket], és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották,
mondának: Távol legyen az! [Szó sem lehet róla].254
Luk. 20,17 Ő pedig reájuk tekintvén, [és végignézve rajtuk] monda: Mi az
tehát, ami meg van írva: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, és
visszautasítottak, és a próbán elvetettek], az lett a szeglet fejévé [a sarokkővé]?
Luk. 20,18 Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik [össze fog zúzódni]; akire pedig
ez esik reá, szétmorzsolja [és agyonzúzza] azt.255
Luk. 20,19 És igyekeznek vala a főpapok [a papi fejedelmek] és az írástudók
[törvénymagyarázók] kezeiket ő reá vetni [és elfogni] azon órában; de félének a
néptől; mert megérték, hogy ő ellenük mondta e példázatot.
Luk. 20,20 Ezután állandóan szemmel tartották őt, és cselvető kémeket küldtek
utána, hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, és kiszolgáltassák és
átadhassák, a hatóságnak, a helytartó hatalmának.
Luk. 20,21 Kik [a kémek] megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te
helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz [és nem nézed senki
személyét; nem a külsőre vagy tekintettel], hanem az Istennek útját igazán [az
igazsághoz ragaszkodva; az igazság alapján] tanítod:
Luk. 20,22 Szabad-e [megengedett-e] nékünk adót fizetnünk a császárnak,
vagy nem?
Luk. 20,23 Ő pedig észrevévén [felismerve] álnokságukat [ravaszkodásukat;
mélyére látott alattomosságuknak, és] monda nékik: Mit kísértetek engem?
Luk. 20,24 Mutassatok nékem egy pénzt [egy dénárt]; kinek a képe és felirata
van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

2254
És az apostol teszi világossá a példázatot: „Ezért Jézus is, hogy megszentelje a népet
tulajdon vére által, a városkapun kívül szenvedett” (Zsid. 13,12).
2255
Ez a prófécia is az Úr Jézus Krisztusban teljesedett be: „Ezért így szól Jahve az
Örökkévaló az én Uram, az Úr: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága
sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16). Dávid is erről a kőről
prófétál: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek (elutasítottak, visszautasítottak),
szegletkővé lett! Az Úrtól, Jahvétól az Örökkévalótól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink
előtt” (Zsolt. 118,22-23). Ézsaiás pedig hirdeti, hogy ki ez a kő: „Jahvét az Örökkévalót, a
seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek (akkor ő is megszentel). És
Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának,
s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek (és megbotlanak) köztük sokan, s
elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e bizonyságtételt, és
pecsételd be e tanítást (tanítványaimba)” (Ésa. 8,13-16).
 101
Luk. 20,25 Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a
császárnak, és ami az Istené, az Istennek.
Luk. 20,26 És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván
az ő feleletén, elhallgatnak.
Luk. 20,27 Hozzá menvén pedig a sadduceusok256 közül némelyek, akik
tagadják, hogy van feltámadás, és megkérdék őt,
Luk. 20,28 Mondván: Mester, Mózes megírta [előírta] nékünk, ha valakinek
testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak
testvére elvegye annak feleségét, és támasszon magot [utódot] az ő
testvérének.257
Luk. 20,29 Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok
nélkül;
Luk. 20,30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az is magzatok nélkül halt
meg;
Luk. 20,31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és
nem hagytak magot, és meghaltak.
Luk. 20,32 Mind ezek után pedig [végül] meghalt az asszony is.
Luk. 20,33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülük? Mert mind a
hétnek felesége volt.
Luk. 20,34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és
férjhez adatnak:
Luk. 20,35 De akik méltókká tétetnek, [akik célba érnek] hogy ama világot
elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez
nem adatnak.
Luk. 20,36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és
az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.258

2256
Sadduceus (Szaddúkaiosz): vallási felekezet, (szekta) de elsősorban politikai párt volt,
amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolta.
2257
A mózesi törvény kimondta. hogy: „Ha testvérek laknak együtt, és meghal egyik
közülük, és nincs annak fia (fiúgyermeke): a megholtnak (az elhunytnak) felesége ne
menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt
magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban. És majd az elsőszülött, akit
szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből”
(5Móz. 25,5-6).
2258
Vagyis az Úr Jézus Krisztus fiai, hiszen az Úr kijelentette, hogy: „… Én vagyok a
feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is él” (Ján. 11,25). A jövendő világra
csak azok lesznek méltók, akik újonnan, Istenből születtek: „Valakik pedig befogadák őt,
hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy
Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a
(hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem
Istenből születtek” (Ján. 1,12-13).
 102
Luk. 20,37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette [tudtul
adta, közölte] a csipkebokornál [a tüskebokornál], mikor az Urat Ábrahám
Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.259
Luk. 20,38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert
mindenek élnek ő néki, és Őbenne mindenki él.
Luk. 20,39 Felelvén pedig némelyek az írástudók [törvénymagyarázók] közül,
mondának: Mester, jól [helyesen, pontosan] mondád!
Luk. 20,40 És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.
Luk. 20,41 Monda pedig nékik: Mi módon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak
fia?
Luk. 20,42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az
én Úramnak, ülj le jobbomon,
Luk. 20,43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
Luk. 20,44 Dávid azért Urának mondja őt, mi módon fia tehát néki?260
Luk. 20,45 És az egész nép hallására [és miközben az egész nép hallgatta őt,
így szólt], és monda az ő tanítványainak:
Luk. 20,46 Oltalmazzátok meg magatokat [őrizkedjetek, és óvakodjatok] az
írástudóktól [a törvénymagyarázóktól]. Akik hosszú [és díszes] köntösökben
akarnak járni, és szeretik [és szívesen veszik] a piacokon [és a tereken] való
köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első ülést, [a zsinagógákban szeretik a
főhelyeket] és a lakomákon a főhelyeket [szó szerint: az első helyen fekvést];
Luk. 20,47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből [látszatra,
színlelésből] hosszan [hosszadalmasan, terjengősen] imádkoznak; ezek
súlyosabb ítélet alá esnek.

Luk. 21. fejezet: Mindenkor legyetek készen!

2259
Ez pedig így történt. Mózes elmenekülve Egyiptomból, a Midianiták földjére jutott, és
mikor: Mózes pedig őrzi (és legelteti) vala az ő ipának (az ő apósának), Jetrónak, a
Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez,
Hórebhez. Ott megjelenék néki az Úr, Jahve az Örökkévaló angyala tűznek lángjában egy
csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor (tűzben) ég vala; de a csipkebokor
meg nem emésztetik vala (mégsem ég el). S monda Mózes: Odamegyek, hogy lássam e
nagy csodát, miért nem ég el a csipkebokor. És látá az Úr, Jahve az Örökkévaló hogy oda
méne megnézni, (kiáltott neki) és szólítá őt Isten a csipkebokorból, (a csipkebokor
közepéből) mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok. És monda: Ne jöjj
ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld . És
monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak
Istene. Mózes pedig elrejté az ő orcáját, mert fél vala az Istenre tekinteni” (2 Móz. 3,1-6).
2260
Dávid próféciája pedig így hangzott: „Monda az Úr, Jahve az Örökkévaló az én
Uramnak: Ülj az én jobbomon (a jobb kezem felől), amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a
te lábaid alá” (Zsolt. 110,1).
 103
Luk. 21,1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok [hogyan] hányják, és
[dobják] az ő [áldozati] ajándékaikat a perselybe.
Luk. 21,2 [Észrevett ott], és láta pedig egy szegény özvegyasszonyt is, hogy
abba két fillért vete, [két fillért dobott].
Luk. 21,3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy
mindenkinél többet vete, [többet dobott a perselybe]:
Luk. 21,4 Mert mind ezek az ő fölöslegükből vetettek Istennek az [áldozati]
ajándékokhoz: ez pedig az ő szegénységéből minden vagyonát, amije volt,
[ami megélhetésére kellett, mind bevetette], oda vetette.261
Luk. 21,5 És mikor némelyek mondának a templom felől, hogy szép [és
gyönyörű] kövekkel és [fogadalmi] ajándékokkal van felékesítve, [díszítve],
monda:
Luk. 21,6 Ezekből, amiket láttok, jőnek napok, melyekben kő kövön nem
marad, mely le nem romboltatnék, [és ami el ne pusztulna].
Luk. 21,7 Megkérdék pedig őt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? És
mi lesz a jel, [hogy ez elkezdődik] mikor mind ezek meglesznek.262
Luk. 21,8 Ő pedig monda: Meglássátok [ügyeljetek, és vigyázzatok], hogy el ne
hitessenek [hogy meg ne tévesszenek; el ne tévelyítsenek, és nehogy
félrevezessenek, és tévútra ne vigyenek] benneteket: mert sokan jőnek el az én
nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő [az alkalmas / megfelelő
idő, a kijelölt, elrendelt idő(pont)] elközelgett; ne menjetek azért utánuk [és ti
ne kövessétek őket].263

2261
Már a Törvényben ezt ígéri az Úr: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy
legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja Jahve az
Örökkévaló, a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem
árasztok reátok áldást bőségesen. És megdorgálom érettetek a kártevőt, és nem veszti el
földetek gyümölcsét, és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja Jahve az
Örökkévaló, a Seregeknek Ura. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek; mert
kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura” (Malak. 3,10).
2262
Már a próféták előre szóltak ezekről, kijelentve az elkövetkezendő dolgok okát is: „…
ti miattatok mezővé szántatik a Sion (felszántják a Siont, mint a mezőt), és kőhalommá
(romhalmazzá) lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé, (erdős magaslattá)”
(Mik. 3,12). Jeremiás így hivatkozik Mikeás próféciájára: „A móreseti Mikeás prófétált…
mondván: Ezt mondja Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura: A Siont megszántják, mint
szántóföldet (fölszántják, mint a mezőt), és Jeruzsálem elpusztul (romhalmaz lesz), és e
háznak hegyét erdő növi be (a templomhegy pedig erdős magaslat lesz)” (Jer. 26,18). Én
pedig: „… Elfordítom tőlük arcomat, és meggyalázzák szent helyemet. Rablók hatolnak be
oda, és meggyalázzák. És idehozom a leggonoszabb népeket, és birtokba veszik a házakat.
Véget vetek az erőszak kevélységének, és meggyalázzák a szentélyeket. Rettegés jön, s
keresnek békét (de hiába) és nincs” (Ezék. 7,22.25).
2263
Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr: „Ezt mondja Jahve az Örökkévaló, a
Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a (nektek prófétáló) prófétáknak szavait (beszédét),
akik néktek prófétálnak. Elbolondítnak titeket (hiábavalóvá tesznek benneteket): az ő
 104
Luk. 21,9 És mikor hallotok háborúkról [harcokról] és zendülésekről
[forrongásokról, zavargásokról, zűrzavarról, tumultusról. Amikor háborúk
zaját és lázadások hírét halljátok, és felfordulásokról hallanátok], meg ne
félemljetek [ne rettenjetek meg, és nehogy megrémüljetek, nehogy megteljetek
félelemmel, és reszketéssel]; mert ezeknek meg kell lenni [szükségszerű, hogy
megtörténjenek] előbb, de nem jő mindjárt [azonnal, rögtön] a vég [de ezzel
még nincs itt megvalósulás, beteljesedés, célba érkezés, bevégzés, azaz a vég].
Luk. 21,10 Akkor monda nékik: Nemzet, nemzet ellen támad, és ország, ország
ellen;
Luk. 21,11 És minden felé [és minden helyen] nagy [hatalmas, rendkívüli,
óriási] földindulások [földrengések lesznek,rázkódik és remeg a föld, nagy
földlökések, kozmikus rengések mennydörgés kíséretében, a levegőben
szélviharok] lesznek. És éhségek [éhezés; éhínség; éhhalál] és döghalálok
[járványos és nagy területen elterjedő, fertőző, halálos betegségek]. És
rettegtetések [rettenetes / ijesztő / rémes látvány, rémkép; borzalmas, félelmet
keltő jelenség vagy esemény, és félelmetes látványok vagy tünemények] és nagy
[hatalmas, rendkívüli, óriási hangok], és jelek lesznek, és [támadnak] az égből
[és különös jelek tűnnek fel az égen].264
szívüknek látását szólják (látomását hirdetik), nem az Úr, Jahve az Örökkévaló szájából
valót (nem azt, amit az Úr, Jahve az Örökkévaló adott)” (Jer. 23,16). Már Ezékielen
keresztül is így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó
farkasok: vért ontani, az életeket elveszteni (embereket elpusztítani, nyereségvágyból)
hogy nyerekedhessenek nyereséggel. És prófétái mázolnak nékik mázzal (mázolják a
habarcsot): hiábavalóságot látnak, s jövendölnek hazugságot (jósolgatnak) nékik,
mondván: Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten! Holott az Úr, Jahve az Örökkévaló
nem beszélt (nem szólt)” (Ezék. 22,27-28). És Jeremiáson keresztül is figyelmezteti népét az
Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem
parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük (nem is szóltam hozzájuk); hazug látomást,
varázslást (hiábavaló varázsigéket), hiábavalóságot és szívbeli (és maguk koholta)
csalárdságot jövendölnek (prófétálnak) néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők (mégis
úgy igyekeztek, és) futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja
Jahve az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek
benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók
álmaira. Mert ők hamisan (hazugságot) prófétálnak néktek az én nevemben: Nem
küldöttem őket, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).
2264
Már a prófétákon keresztül így szólt az Úr a bekövetkezendőkről: „Fenyegető
jövendölés Egyiptom ellen. Ímé az Úr, Jahve az Örökkévaló könnyű felhőre ül (és száguld
az Úr, Jahve az Örökkévaló gyors felhőn), és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak (és
meginognak) előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve (bensője) megolvad
őbennük (és megdermed keblükben). És összevesznek az egyiptomiak az egyiptomiakkal,
és egyik hadakozik a másik ellen (testvér testvér ellen), kiki felebarátja (és ember
embertársa) ellen, város, város ellen, és ország, ország ellen. Oda lesz Egyiptom
bátorsága, tanácstalanná lesz. Kérdezgetik majd a bálványokat és a szellemeket, a
halottidézőket és a jövendőmondókat. És kiszolgáltatják magukat az egyiptomiak kemény
 105
Luk. 21,12 De mind ezeknek előtte kezeiket reátok vetik [és kezet emelnek
rátok], és üldöznek titeket, [üldöznek, zaklatnak, megfigyelnek, beépülnek
közétek, és bíróság előtt vádolnak], adván a gyülekezetek elé [kiszolgáltatnak;
átadnak benneteket a zsinagógáknak], és tömlöcökbe [és börtönbe vetnek] és
királyok és helytartók elé visznek [és királyok és vezetők elé hurcolnak] az én
nevemért.
Luk. 21,13 De ez alkalom lesz néktek, hogy tanúbizonyságot tegyetek.
Luk. 21,14 Tökéljétek [határozzátok] el azért a ti szívetekben [a ti
bensőtökben], hogy nem gondoskodtok [és nem töprengtek] előre, [hogy
miként védekezzetek, vagy] hogy mit feleljetek védelmetekre:
Luk. 21,15 Mert én adok néktek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud
ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem, azok, akik nektek
ellenszegülnek.265
úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtuk, szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, a
seregeknek Ura” (Ésa. 19,1-4). Azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló, mert: Én
megindítom (és megrendítem) az eget és a földet. És ledöntöm a királyi trónokat, és
megtöröm a népek királyainak erejét. Felforgatom a harci kocsikat a harcosokkal együtt,
elhullnak a lovak a lovasokkal együtt; az emberek egymás kardja által esnek el” (Agge.
2,21-22). És: „… ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek
(és nincs biztonságban sem az eltávozó, sem a hazatérő), mivelhogy nagy a nyomorúsága
mindazoknak (és mert sok gyötrelem szakadt mindazokra), akik e földön laknak. Annyira,
hogy egy nemzetség (egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet) és egyik város a
másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az isten gyötri őket minden sanyarúsággal
(mindenféle nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok (és erősek) legyetek, kezeiteket le ne
eresszétek (és ne lankadjatok el), mert a ti munkátoknak (a ti tetteiteknek) jutalma van” (2
Krón. 15,5-7). És én: „Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és
füstoszlopokat. A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az Úr, Jahve az
Örökkévaló nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az
Úr, Jahve az Örökkévaló nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az
Úr, Jahve az Örökkévaló ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr,
Jahve az Örökkévaló” (Jóel. 3,3-5). A Jóel által mondott prófécia pedig így teljesedett be:
„Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap
elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan
felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én szellememet!” És ezt mondva meghalt”
(Luk. 23,44-46).
2265
Már az Ószövetségben is így bátorította az Úr az Övéit: „És monda Mózes az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló sem tegnaptól,
sem tegnapelőttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és
nehéz nyelvű vagyok. Az Úr, Jahve az Örökkévaló pedig monda néki: Ki adott szájat az
embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr,
Jahve az Örökkévaló? Most hát eredj, és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra,
amit beszélned kell” (2 Móz. 4,10-12). Jeremiáshoz is így szól az Úr: „Az Úr, Jahve az
Örökkévaló pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú (és fiatal) vagyok én; hanem menj
mind azokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld (és hirdesd) mindazt, amit parancsolok
néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak (és megmentelek)
 106
Luk. 21,16 Elárulnak [kiszolgáltatnak] pedig titeket [még a] szülők és testvérek
is, a rokonok és [a bizalmas, kedves] barátok is; és megölnek [halálra adnak,
és kivégeztetnek] némelyeket ti közületek.
Luk. 21,17 És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt [mindenki gyűlölni fog,
ellenszenvet érez, megvet, utál, és főleg zaklat, és üldöz majd titeket] az én
nevemért, [azért mert az én nevemet valljátok].
Luk. 21,18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el, [nem pusztul el, és nem
semmisül meg].
Luk. 21,19 A ti béketűrésetek266 által [állhatatosságotokkal; kitartásotokkal]
nyeritek meg267 életeteket; (Kitartó hittel megmentitek az életeteket).268
Luk. 21,20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve [hogy
Jeruzsálemet hadseregek kerítik be], akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő
elpusztulása.
Luk. 21,21 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak [és meneküljenek] a
hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból, [akik a városban
vannak, költözzenek ki onnan, és távozzanak belőle]; és akik a mezőben [akik
pedig vidéken vannak], ne menjenek be abba.
Luk. 21,22 Mert azok a bosszúállásnak [az igazságszolgáltatásnak] napjai,
hogy beteljesedjenek mindazok, amik megírattak.
Luk. 21,23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban;
mert nagy szükség lesz e földön, [nagy nyomorúság, és szorongattatás szakad
a földre], és harag e népen [harag sújtja majd a népet].
Luk. 21,24 És elhullanak fegyvernek [harci kardnak] éle [és a hatalom szája]
által, és fogva vitetnek [és fogságba hurcolják őket] minden pogányok
[valamennyi nemzet] közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen
betelik [megvalósul, beteljesül] a pogányok ideje, [kijelölt, elrendelt
korszaka].269

téged! Mond az Úr, Jahve az Örökkévaló. És kinyújtá az Úr, Jahve az Örökkévaló az ő

kezét, és megilleté (és megérintette a) számat, és monda nékem az Úr, Jahve az
Örökkévaló: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!” (Jer. 1,7-9).
2266
Béketűrésetek (hüpomoné): alatta maradás, várakozás, helytállás valakivel, vagy
valamivel szemben; eltűrés, elviselés, kitartás, ellenállás, megmaradás valami mellett,
állhatatosság, merészség. Szó szerint azt fejezi ki: valami (teher, nehézség,
megpróbáltatás) alatt megmarad, várakozik, a helyét nem hagyja el, kibírja… stb.
2267
Nyeritek meg: ktamoai szó jelentései: megszerez, elnyer, megvásárol, birtokba vesz,
birtokában tart, birtokol.
2268
Már a prófétán keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne higgyetek a barátnak;
ne bízzatok a tanácsadóban, (sem a jó ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be
szádnak ajtaját (és még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit
mondasz). Mert a fiú bolondnak tartja atyját (és gyalázatosan bánik apjával), a leány
anyja ellen támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek saját háznépe az
ellensége” (Mik. 7,5-6).
 107
Luk. 21,25 És lesznek [természetfölötti] jelek a napban, holdban és
csillagokban. és a földön pogányok szorongása [rettegése, aggodalma] a kétség
[a hiány, szükség, nehéz helyzet, bizonytalanságból eredő állapot miatt] miatt,
mikor a tenger [a változékony, nyughatatlan nemzetek, akik nem ismerik az
igaz Istent] és a hab [hányódik,a hullámverés, és a szökőár] zúgni fog [dörög,
zeng, zúg, visszhangzik,harsog].270
Luk. 21,26 Mikor az emberek elhalnak [eláll a lélegzetük, elalélnak,
megdermednek, tanácstalanná, tehetetlenné válnak, elvesztik bátorságukat] a

2269
Mert Ézsaiás így szólt a testi Izráelhez: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint
tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos
ítélet árad rád” (Ézs. 10,22). Már Mózesen keresztül hangzott a kijelentés: „És amiképpen
örvendezett az Úr, Jahve az Örökkévaló rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított
titeket: akképpen fog örvendezni az Úr, Jahve az Örökkévaló rajtatok, hogy kiveszt és
kipusztít titeket; és ki fogtok gyomláltatni arról a földről, amelyre te bemégy, hogy bírjad
azt. És szétszór téged az Úr, Jahve az Örökkévaló minden nép közé, a földnek egyik
végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te nem
ismertél, sem a te atyáid: fát és követ” (5 Móz. 28,63-54). Aszáf pedig így imádkozik: „Aszáf
zsoltára. Oh Isten, pogányok (törtek örökségedre), és jöttek be örökségedbe,
(meggyalázták), és megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá
(romhalmazzá) tették. Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szentjeid húsát
a föld vadjainak. Ontották vérüket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, aki eltemette
volna őket. (Csúffá), és gyalázattá lettünk szomszédjaink előtt, csúfságul és nevetségül a
körültünk lakóknak” (Zsolt. 79,1-4). „Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud
minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved
öröktől fogva. Miért engeded, Uram, Jahve Örökkévaló hogy letévedjünk utjaidról? Miért
engeded, hogy a szívünk kemény legyen, s ne féljen téged? Fordulj szolgáidhoz, örökséged
nemzetségeiért! Szent néped csak kis ideig birtokolta szent helyedet, azután ellenségeink
taposták. Olyanok lettünk, mintha sohasem uralkodtál volna rajtunk, mintha nem a te
nevedről neveztek volna el” (Ésa. 63,16-19). És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja
az Úr: „De mindaz, aki az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nevét hívja segítségül,
megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte
az Úr, Jahve az Örökkévaló, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr,
Jahve az Örökkévaló!” (Jóel. 2,32). Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion
hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének,
amely Korintusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott
és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk
és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2).
2270
Dávid is erről az időről prófétál: „Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te
igazságodban, (és félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk) üdvösségünknek
Istene, (szabadító Istenünk). E föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma,
(hiszen Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken); Aki hegyeket épít
erejével (és aki hegyeket hoztál létre erőddel), körül van övezve hatalommal, (mert
hatalmat öltöttél magadra); Aki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik (és hullámaik)
zúgását, és a népek (nemzetek) háborgását. Ezért félnek jeleidtől még a föld határain
lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod” (Zsolt. 65,6-9). Ézsiás próféciája is
 108
félelem [rémület, riadalom, és ijedtség] miatt és azoknak [reszkető] várása [és
a rossz előérzet, az előrelátott kellemetlenség, és annak megsejtése] miatt, amik
e föld kerekségére [az emberek által lakott világra] következnek [megtörténik,
rátör, fenyeget, rátámad, és a földkerekségre zúduló szörnyűségek várásától].
Mert az egek erősségei [összetartó erői] megrendülnek [rázkódnak, inognak,
hányódnak, megtántorodnak].271
Luk. 21,27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni [megjelenni,
megmutatkozni, és megérkezni] a felhőben, [nagy erővel] hatalommal [és erő-
megnyilvánulással] és nagy dicsőséggel [fényben, és ragyogásban].272
Luk. 21,28 Mikor pedig ezek [a dolgok] kezdenek meglenni,
nézzetek[egyenesedjetek] fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti
váltságtok [a teljes felszabadítás, szabadon bocsátás ideje. Igen,
egyenesedjetek fel az addigi csüggedt állapot alól feloldozva, mert közeledik a
testből való kiszabadítás ideje.273
ezekről az időkről szól: „Mert az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket (és
világosságukat), sötét lesz a nap támadásakor (sötét lesz a fölkelő nap), és a hold fényét
nem tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt (megbüntetem a világ gonoszságát), és
a gonoszokon vétküket (a bűnösök bűnét), és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és
az erőszakoskodóknak gőgjét megalázom. Drágábbá (ritkábbá) teszem az embert (a
halandót) a színaranynál, és a férfit (az embert) Ofir kincsaranyánál. Ezért az egeket
megrendítem, és megindul helyéről a föld is, Jahvénak az Örökkévalónak, a seregek
Urának búsulása (féktelen haragja) miatt, és felgerjedett (izzó) haragjának napján” (Ésa.
13,10-13).
2271
Ézsaiás így prófétál ezekről az eseményekről: „Széthull az ég minden serege,
összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a
szőlőről, ahogy lehull a fügefáról (a hervadó lomb)” (Ésa. 34,4).
2272
Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Amikor eljő majd, hogy
megdicsőíttessék az Ő szentjeiben [azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét (és
csodálatos hatalmát) megmutassa szentjeiben, vagyis bennetek], és csodáltassék [és
csodálat tárgya legyen] mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak
hitele volt ti nálatok) ama napon” (2 Thess. 1,10). És akkor teljesedik be a prófécia, amely
azt mondja: „Harci paripákhoz hasonlók, mint a mének, úgy száguldanak. Hangjuk, mint a
harci szekereké, amelyek a hegyek magasára hágnak; pattog, akár a lobogó tűz, amely
fölemészti a tarlót, mint egy hatalmas, harcra kész nép. Előtte remegnek a népek, minden
arc elsápad. Száguldanak, mint a hősök, mint a harcosok, megmásszák a falakat. Biztosan
haladnak útjukon, nem térnek le ösvényükről. Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga
útján jár. A fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet föltartóztatni őket. Betörnek a
városba, felfutnak a falra; bemennek a házakba, az ablakon keresztül behatolnak, mint a
tolvaj. Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a
csillagok elvesztik fényüket. Az Úr, Jahve az Örökkévaló hallatja szavát serege színe előtt.
Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az
Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt?”
(Jóel. 2,4-11).
2273
De nemcsak a mi szabadulásunk történik meg, hanem: „… maga a teremtett világ is
megszabadul [hogy a teremtett világot is fel fogja szabadítani] a romlandóság
 109
Luk. 21,29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és
minden fákat:
Luk. 21,30 Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy
már közel van a nyár.
Luk. 21,31 Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok
meg, hogy közel van az Isten országa, [az Isten királysága].
Luk. 21,32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség [ez a nemzedék] el nem
múlik [nem hal ki], mígnem mind ezek meglesznek [míg mindezek meg nem
történnek].
Luk. 21,33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim [az én igéim]
semmiképpen el nem múlnak [semmiképp sem veszítik érvényüket].274
Luk. 21,34 De vigyázzatok [ügyeljetek] magatokra, hogy valamikor meg ne
nehezedjék a ti szívetek [a szellemi életetek központja] dobzódásnak
[másnaposságtól, mámortól, ami szellemi-lelki csömört, undort,
kiábrándultságot, szellemi kábultságot is okozhat]. Részegségnek és ez élet
gondjainak [a jelenlegi létezéshez kapcsolódó gondoknak] miatta [vagy a
megélhetés gondjainak aggodalmának, a megélhetésről való gondoskodás, és
törekvés miatt], és váratlanul [hirtelen, rajtaütésszerűen, és kelepceképp;
készületlenül] reátok ne jöjjön [és nehogy hirtelen lepjen meg titeket, és
készületlenül ne érjen benneteket] az a nap:
rab(szolga)ságától [szolgai állapotából] az Isten fiai dicsőségének szabadságára [és átjut
az Isten fiainak dicsőséges szabadságába]. Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ
együtt [egyetemben] fohászkodik [sóhajtozik, nyög, nyöszörög.] és vajúdik [szülés
fájdalmaiban kínlódik] mind idáig [mostanáig]. Sőt Nemcsak ez [a világ] hanem maguk a
Szellem zsengéjének birtokosai [mint a Szellem teljességéből az első részlet], mi magunk
is [akik bensőnkben hordozzuk a Szellem zsengéjét] fohászkodunk [sóhajtozunk,
nyögünk] magunkban [bensőnkben]. Várván a fiúságot [egy fiú helyére helyezést, azaz
hogy méltóvá tétessünk az apa teljes jogaiba, kiváltságaiba, és méltóságaiba való
belépésre] a mi testünknek megváltását [a holttestünkből való, váltság általi
megszabadítást]. Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli,
ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem
kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van
elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk]”
(Róm. 8,21-24). Ezért kiált fel így az apostol, de a megoldásra is rámutat: „Óh én nyomorult
ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem e halálnak testéből, (e
holttestből)? „Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül”
(Róm. 7,24)
2274
Dávid így prófétál az igéről: „Uram, Jahve Örökkévaló! Örökké megmarad a te igéd a
mennyben, (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89). Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy
minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit
kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt
a fű, elhullt (mert elhervadt) a virág, ha az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szele
fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (mert elhervadt) a virág; de
Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).
 110
Luk. 21,35 Mert mintegy tőr, [vagy csapda, hurok, háló, vagy egy olyan trükk,
fortély, amellyel az embereket megtéveszti, vagy tőrbe csalja] úgy lep meg
[kikerülhetetlenül megrohan, és rátör] mindeneket [mindenkire], akik az egész
föld színén [föld, mint látható világ felszínén] lakoznak [tartózkodnak].275
Luk. 21,36 Vigyázzatok, és [éberen virrasszatok] azért minden időben,
[minden időszakban, imádkozván], és kérvén, és [könyörögve], hogy méltókká
tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket [és hogy kimenekedjetek
mindazokból], amik bekövetkeznek, [amik elkerülhetetlenül meg fognak
történni, és ami még körül fog venni], és megállhassatok az embernek Fia előtt
[odaállhassatok az Emberfia színe elé]!
Luk. 21,37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén,
a hegyen [tölti az éjszakát, és ott tartózkodott], mely Olajfák hegyének
neveztetik.
Luk. 21,38 És kora reggel hozzá megy vala [hozzá sietett] az egész nép, hogy
őt hallgassa a templomban.

Luk. 22. Készüljetek fel a nehézségekre!

Luk. 22,1 Elközelgetett [eljött] pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely

húsvétnak mondatik, [és amelyet páskának is neveztek].276
2275
Mert azokra, akik nem a Szent Szellemmel teljesek, hanem a világi emberek szerint –
azaz a hústest szerint – élnek: „Rettegés, verem és kelepce fenyeget téged, föld lakója!
Mert aki a rettentő hír elől menekül, verembe esik, és aki kijön a veremből, kelepcébe
kerül. Megnyílnak a magas ég csatornái, és megrendülnek a föld alapjai. Recseg, ropog a
föld, darabokra törik a föld, inogva reng a föld! Ide-oda tántorog a föld, mint a részeg, (és
meglódul, mint a kaliba), düledezik, mint a kunyhó! Ránehezedik vétke, és elesik, nem is
kel föl többé. Azon a napon megbünteti az Úr, Jahve az Örökkévaló a magasság seregét a
magasságban, és a föld királyait a földön. Egy csomóba gyűjtik őket, mint foglyokat a
verembe. Börtönbe zárják, és hosszú idő múlva megbüntetik őket. Elpirul a sápadt hold,
szégyenkezik az izzó nap, mert Jahve az Örökkévaló, a Seregek Ura lesz a király a Sion
hegyén és Jeruzsálemben, és vénei előtt ragyog dicsősége” (Ésa. 24,17-23).
2276
Így hangzik a szabadulás / a húsvét ünnepéről / szóló prófécia „Szóljatok Izráel egész
gyülekezetének (egész közösségének), mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen
magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, (családonként és) házanként egy bárányt.
Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való (a legközelebbi)
szomszédjával együtt vegyen a személyek száma szerint. Kit-kit ételéhez képest számítsatok
a bárányhoz (és vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud megenni a bárányból). A
bárány ép, (hibátlan) hím, egy esztendős legyen. A juhok közül vagy a kecskék közül
vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel
községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban,
ahol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg
azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyék meg azt.
Ugyanazon az éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan
kenyeret keserű füvekkel. Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre,
 111
Luk. 22,2 És a főpapok [a papi fejedelmek] és az írástudók [a
törvénymagyarázók] keresnek vala módot, [és törekednek megtalálni, hogy
milyen módon, és] hogyan öljék meg [hogyan végezzék ki] őt. Mert féltek
[ugyanis] a néptől [a tömegtől, a köznéptől].277
Luk. 22,3 Beméne [behatolt] pedig a Sátán [az ellenség, üldöző, vádoló]
Júdásba [Júdásnak a szívébe], ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek
számából vala, [egyike volt a tizenkettőnek];
Luk. 22,4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal [a papi fejedelmekkel] és a
vezérekkel [a templomőrség parancsnokaival], mi módon [és hogyan] adja őt
nékik kezükbe [hogyan adja át, és szolgáltatja ki nékik].
Luk. 22,5 És azok örülnek [és örömmel fogadják], és megszerződének
[megállapodtak vele és megígérték], hogy pénzt adnak néki;278
azt égessétek el. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok
lábaitokon és pálcáitok (vagy bototok) kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az
Úr, Jahve az Örökkévaló páskhája az” (2 Móz. 12,3-11). És arról is rendelkezi az Úr, hogy
mikor kell ezt az ünnepet megtartani: „Megtartsátok azért ezt a dolgot, (ezt az igét)
rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre. És mikor bementek a földre, melyet
az Úr, Jahve az Örökkévaló ad néktek, amint megmondotta vala (és ahogyan megígérte):
akkor tartsátok meg ezt a szertartást” (2 Móz. 12,24-25).
2277
Már Dávid így prófétált erről: „Mert felőlem szólnak elleneim, [ellenségeim] és akik
életemre törnek, [leselkednek], és együtt tanácskoznak” (Zsolt.71,10). „Eltökélték magukat
a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?
Álnokságokat koholnak (és terveznek, titokban tartják tervüket, és) a kikoholt tervet
végrehatják; mindenikük keble és szíve kikutathatatlan (mert kifürkészhetetlen az ember
belseje és szíve)” (Zsolt. 64,6-7).
2278
Zakariás próféta már így szól az Úr Jézust eláruló felől: „És mondám nékik: Ha jónak
tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba (vagyis tartsátok
meg)! És harminc ezüstpénzt fizettek béremül” (Zak. 11,12). Júdás egy rabszolga áráért adta
el az Urat, mert meg van írva, hogy: „Ha (rab)szolgát öklel meg (és öklel föl) az ökör
vagy (rab)szolgálót: adassék azok urának harminc ezüst siklus (harminc ezüstpénz), az
ökör pedig köveztessék meg (és verjék agyon kővel)” (2 Móz. 21,32). Pál apostolon keresztül
kijelentést nyer, hogy az ökör az apostolokat jelképezi: „Mert a Mózes törvényében meg
van írva: Ne kösd fel [és ne kösd be] a nyomtató ökörnek száját. Avagy [talán] az ökrökre
van-e az Istennek gondja? Avagy nem érettünk mondja-e általában? Mert mi érettünk
íratott meg…” (1 Kor. 9,9-10). Az Urat elárulóról így prófétál Dávid: „Veszedelem van
bensőjében (és romlás uralkodik benne); s nem távozik annak teréről a zsarnokság és
csalárdság. Mert nem ellenség szidalmazott (és nem az ellenség gyaláz) engem, hisz azt
elszenvedném. Nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem (és nem gyűlölőm hatalmaskodik
rajtam), hiszen elrejtettem volna magamat az elől (előle elrejtőzném). Hanem te, hozzám
hasonló halandó (magamfajta ember), én barátom és ismerősöm, Akik együtt édes
bizalomban éltünk (és akivel meghitt barátságban voltam); az Isten házába (együtt)
jártunk a tömegben (és a gyülekezet körében)” (Zsolt. 55,12-15). Az is kijelentést nyer, hogy
kitől származott Júdás: „Aki a bűnt (aki eltéveszti a célpontot, a céltévesztést), cselekszi,
az ördögből van; (az ördögtből származik) mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik
(már kezdetben elvétette a célpontot)” (1 Ján. 3,8).
 112
Luk. 22,6 Ő elfogadta az egyezséget, és kedvező alkalmat keresett arra, hogy a
kezükre adhassa (és kiszolgáltathassa) őt, amikor nincs jelen a sokaság.
Luk. 22,7 Eljöve [elérkezett] pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg
kelle öletni a húsvéti báránynak [amikor fel kellett áldozni a húsvéti bárányt, a
pászkabárányt];
Luk. 22,8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el
nékünk a húsvéti bárányt [a húsvéti vacsorát], hogy megegyük.
Luk. 22,9 Ők pedig mondának néki: [Mi a kívánságod], hol akarod, hogy
elkészítsük?
Luk. 22,10 És ő monda nékik: Ímé, mikor [megérkeztek, és] bementek a
városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt
abba a házba, amelybe bemegy.
Luk. 22,11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja [ezt üzeni] néked a
Mester: Hol van az a szállás [az a teherleoldó hely], ahol megeszem az én
tanítványaimmal a húsvéti bárányt [a húsvéti vacsorát. a pászkát]?
Luk. 22,12 És ő mutat néktek egy [szőnyegekkel borított] nagy [emeleti]
vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.
Luk. 22,13 Elmenvén pedig, úgy találák, amint mondta nékik; és elkészíték a
húsvéti bárányt [a húsvéti vacsorát, a pászkát].279
2279
A pászkabárányról, annak leölésének – helyéről és idejéről –valamint elfogyasztásának
módjára vonatkozóan nagyon részletes parancsot ad az Úr: Előhívta (összehívta) tehát
Mózes Izráel minden (összes) véneit és monda nékik: Fogjatok (hozzá) és vegyetek
magatoknak bárányt családjaitok szerint (és nemzetségenként) és öljétek meg (és vágjátok
le) a pászkát. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, amely az edényben van,
és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, amely az edényben van;
ti közületek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig. Mikor általmegy
(átvonul) az Úr, Jahve az Örökkévaló, hogy megverje az Egyiptombelieket és meglátja a
vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr, Jahve az Örökkévaló az ajtó mellett
(és kihagyja az Úr, Jahve az Örökkévaló azt az ajtót) és nem engedi, hogy a pusztító
bemenjen öldökölni a ti házaitokba (és titeket is csapással sújtson). Őrizzétek meg ezt az
igét. örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak). És mikor bementek a földre,
melyet az Úr, Jahve az Örökkévaló ad néktek, amint megmondotta (és ahogyan
megígérte) vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást. Mikor pedig a ti fiaitok
mondandják néktek: Micsoda (és mit jelent) ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok:
Pászka-áldozat ez az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak aki elment az Izráel fiainak
házai mellett (és kihagyta Izráel fiainak a házait) Egyiptomban, mikor megverte az
Egyiptombelieket, a mi házainkat pedig (megkímélte, és) megoltalmazta. És a nép
meghajtá magát és leborula. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, amint
megparancsolta vala az Úr, Jahve az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak; úgy cselekednek
(és úgy jártak el)” (2 Móz. 12,18-28). És: „Nem ölheted le (nem szabad levágni) a pászkát (a
pászkaáldozatot) akármelyikben a te városaid közül (akármelyik lakóhelyeden), amelyeket
az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened ad néked. Hanem azon a helyen, amelyet
kiválaszt az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened, hogy az ő nevét oda helyezze (és hogy
ott lakjék az ő neve). Ott öld le a pászkát (és ott vágd le a pászkaáldozatot) este,
 113
Luk. 22,14 És mikor eljött az idő [és eljött az óra], asztalhoz üle [asztalhoz
dőlt, asztalhoz feküdt], és a tizenkét apostol ő vele egyetembe, [az apostolokkal
együtt].
Luk. 22,15 És monda nékik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt [ezt pászka-
bárányt, húsvéti vacsorát] megenni veletek, mielőtt én szenvednék:
Luk. 22,16 Mert mondom néktek, hogy [innentől] többé [már] nem eszem
abból, míglen beteljesedik az Isten országában [amíg az, az Isten
királyságában el nem jut a teljességre].
Luk. 22,17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt,
és osszátok el magatok között:
Luk. 22,18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom [mostantól fogva] a
szőlőtőkének gyümölcséből [a szőlőtő terméséből], míglen eljő az Isten
országa [az Isten királysága].
Luk. 22,19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé
[megtörte], és adá [átnyújtotta] nékik, mondván: Ez az én testem [személyem,
teljes lényem, erőm], mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én
emlékezetemre.
Luk. 22,20 Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: ez
a pohár értetek (és helyettetek) ömlő vérem által az Újszövetség.280
Luk. 22,21 De ímé [nézzétek] annak a keze, aki engem elárul [aki kiszolgáltat,
és átad], velem [az én kezemmel együtt] van az asztalon.
Luk. 22,22 És az embernek Fia jóllehet [csakugyan] elmegy, amint
elvégeztetett [és elrendeltetett]: de jaj annak az embernek, aki által elárultatik
[aki kiszolgáltatja]!
Luk. 22,23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajon ki lehet az ő közöttük,
aki ezt meg fogja tenni?
Luk. 22,24 [Ezután] támada pedig köztük versengés [vita] is, hogy ki
tekinthető köztük nagyobbnak.

napnyugtakor, abban az időben (és időpontban), amikor kijöttél Egyiptomból. Azon a

helyen süsd és edd is meg, amelyet kiválaszt az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened;
reggel pedig fordulj vissza és menj haza a te hajlékodba” (5 Móz. 16,5-7).
2280
És beteljesült a prófécia, amelyben azt ígérte az Úr: „Eljön az, az idő - így szól az Úr,
Jahve az Örökkévaló -, amikor újszövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem ama
szövetség szerint, amelyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, amelyen kézen fogtam őket,
hogy kihozzam őket Egyiptom (beszűkülés, szorongatás, fogság; e világ) földéből. De akik
megrontották az én szövetségemet, noha én férjük maradtam, azt mondja az Úr, Jahve az
Örökkévaló. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön
az ideje - így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló -: Törvényemet a belsejükbe helyezem,
szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé
egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, Jahvét az
Örökkévalót, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az Úr, Jahve
az Örökkévaló -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre” (Jer. 31,31-34).
 114
Luk. 22,25 Erre ő így felelt nekik: A királyok uralkodnak népeiken, és akik
hatalmuk alá hajtják őket, jótevőknek hívatják, neveztetik magukat.
Luk. 22,26 De ti nem úgy [és ne így cselekedjetek]: hanem aki legnagyobb
köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb; és aki fő [aki vezet], mint aki
szolgál.
Luk. 22,27 Mert melyik nagyobb, az-e, aki asztalnál ül [aki asztalhoz dől],
vagy aki szolgál? Nemde aki asztalnál ül [aki asztalhoz dől]? De én ti köztetek
olyan vagyok, mint aki szolgál.281
Luk. 22,28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok [és kitartottatok] én
velem az én kísértéseimben [azokban a támadó élű próbálkozásokban, amikor
megpróbáltak ellenem szóló adathoz, bizonyítékhoz, nyilatkozathoz jutni];
Luk. 22,29 Én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot
[és én rátok hagyom örökségül a királyságot, a királyi hatalmat, ahogyan az
én Atyám örökségül hagyta rám azt],
Luk. 22,30 Hogy egyetek [és éljetek] és igyatok [szívjátok magatokba] az én
asztalomon [az én asztalom mellett] az én országomban [az én
királyságomban, a királyi hatalmat], és üljetek királyi székeken [trónon ülve,
és helyet foglalva], ítélvén [elbíráljátok magatartását, és kiválogatjátok] az
Izráelnek tizenkét nemzetségét [Izráel tizenkét törzsét].282
Luk. 22,31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy
megrostáljon [és megrázzon], mint a búzát;
Luk. 22,32 De én imádkoztam [könyörögtem] érted, hogy [adott helyzetben] el
ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén [megfordulva visszatérj],
és a te atyádfiait erősítsed [támogasd, és tápláld].
Luk. 22,33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöcre,
mind halálra menni!

2281
És Pál apostol az Úr Jézus kijelentése szerint szolgál: „Mert én, noha mindenkivel
szemben [és mindenkitől] szabad [és független] vagyok, magamat mindenkinek
(rab)szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem” (1 Kor. 9,19). Dávid ismerte Urát, és
ilyen megvallást tesz, példát adva Krisztus népének: „Grádicsok éneke (zarándokének);
Dávidtól. Uram, Jahve Örökkévaló, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak
magasra (nem kevély a tekintetem), és nem jártam nagy dolgok után, erőmet haladó
csodadolgok után (nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem); Sőt
(csitítottam) lecsendesítem és elnémítom magamat; legbelső énemet (mint anya a
gyermekét). Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek,
olyan bennem az én legbelső énem” (Zsolt. 131,1-2). Mert: „Az embernek kevélysége
megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23).
2282
És: „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe (az én trónusomon) üljön
velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében (az ő trónusán).
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!” (Jel. 3,21-22).
 115
Luk. 22,34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas,
míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.283
Luk. 22,35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska [vagy
tarisznya] és saru nélkül, volt-e valamiben fogyatkozástok, [hiányotok,
nélkülöztetek-e valamit]? Ők pedig mondának: Semmiben sem.
Luk. 22,36 Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van, elővegye,
hasonlóképen a táskát; és akinek nincs [kardja], adja el felső ruháját, és vegyen
szablyát [vásároljon kardot].
Luk. 22,37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak [ami így van
megírva] be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok [és a bűnösök, a
törvényszegők] közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is, [ami
felőlem elrendeltetett] elvégeztetnek [az most beteljesedik].284
Luk. 22,38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya [két kard]. Ő
pedig monda: Elég, [megfelel].
Luk. 22,39 [Ezután eltávozott onnan], és kimenvén, méne az ő szokása szerint
az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.
Luk. 22,40 Mikor pedig odaért a megszokott helyre, így szólt hozzájuk:
Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.
Luk. 22,41 És ő, és eltávozék [eltávolodott] tőlük mintegy kőhajításnyira; és
térdre esvén [térdre borulva így], imádkozék,
Luk. 22,42 Mondván: Atyám, ha akarod, [vedd el] és távoztasd el tőlem e
pohárt; mindazáltal ne az én akaratom [vagy vágyam], hanem a tiéd legyen!
Luk. 22,43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
Luk. 22,44 És haláltusában lévén [harcában, küzdelmében, és gyötrődésében],
buzgóságosabban [elszántabban, odaadóbban, kitartóbban, állhatatosabban]
imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a
földre hullanak.
Luk. 22,45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz
menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,
Luk. 22,46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok,
nehogy kísértésbe essetek.285
2283
És ez így került megírásra: „Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen,
aki nékem társam! Így szól Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort
és elszélednek a juhok, én pedig még a bojtárokra is kezet emelek, és a kicsinyek ellen
fordítom kezemet” (Zak. 13,7).
2284
És ez így lett megírva: „Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a
hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, (önként ment a halálba) és a bűnösök
közé számláltatott; (és hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják) pedig ő sokak bűnét
hordozta, és a bűnösökért imádkozott!” (Ésa. 53,12).
2285
Az Úr Jézus szenvedése, rettegése, és haláltusája volt a legnagyobb kísértés számára,
de ebben sem bukott el. Erről így tesz bizonyságot az apostol: „Ki az ő hústestének
napjaiban [testi élete idején] könyörgésekkel és esedezésekkel, [oltalomkéréssel] erős
 116
Luk. 22,47 És mikor még beszél, ímé sokaság [tömeg] jöve, melynek az méne
előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz
[és Jézushoz lépett], hogy őt megcsókolja.
Luk. 22,48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el [és szolgáltatod
ki] az embernek Fiát?
Luk. 22,49 Látván pedig azok, akik ő körülötte valának, ami következik [hogy
mi készül], mondának néki: Uram, vágjuk-e őket fegyverrel, [odavágjunk a
karddal]?
Luk. 22,50 Egyikük oda is csapott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb
fülét.
Luk. 22,51 Megszólalva pedig Jézus, monda: Elég eddig [hagyjátok abba]. És
illetve, [megérintve] annak fülét, meggyógyította [és helyreállította] azt.
Luk. 22,52 Monda pedig Jézus azoknak, akik ő hozzá mentek [amikor
odaléptek hozzá], a főpapoknak [az ellene kivonult papi fejedelmeknek], a
templom tisztjeinek [templomőrség vezetőinek] és a véneknek: Mint valami
latorra, úgy jöttetek szablyákkal [úgy vonultok ki ellenem, mint valami rabló
ellen kardokkal] és fustélyokkal [és botokkal]?
Luk. 22,53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket
nem vetétek én reám [és nem emeltetek rám kezet]; de ez a ti órátok [és a
sötétség hatalmának ideje], és a sötétségnek hatalma [és itt leplezi le magát a
sötétség hatalmassága].
Luk. 22,54 Megfogván [és megragadva] azért őt, elvezették, és elvivék
[bekísérték] a főpap házába.286 Péter pedig követi vala távol [messziről].
Luk. 22,55 És mikor tüzet gerjesztettek [tüzet gyújtottak] az udvar közepén, és
ők együtt leültek [és körülülték], Péter is leült ővelük [leült közéjük].
Luk. 22,56 És meglátván őt egy szolgálóleány, amint a világosságnál ült,
szemeit reá vetvén [szemügyre vette, és figyelmesen megnézve], monda: Ez is ő
vele vala!

kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes [akinek hatalma van]
megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő Istentiszteletéért” (Zsid. 5,7). Mert
nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, (betegségeinken,
fájdalmainkon, gyengeségeinken, erőtlenségeinken) hanem aki megkísértetett
mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt, (a céltévesztést)” (Zsid. 4,15).
„Amennyiben ugyanis őt magát is megkísértették szenvedésekkel, képes azokon segíteni,
akik kísértést szenvednek” (Zsid. 2,18).
2286
És Dávid így prófétál erről: „Még az én jóakaróm [a barátom] is, akiben bíztam, aki
kenyeremet (velem együtt) ette, fölemelte sarkát ellenem (és alattomosan ellenem támadt)”
(Zsolt. 41,10). Jeremiás is erről szólt: „Orrunk lehelete (éltető leheletünk), az Úr, Jahve az
Örökkévaló felkentje megfogattatott (és foglyul esett) az ő vermeikben, akiről azt
(gondoltuk, és) mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között, (és hogy oltalma
alatt élhetünk a népek között)” (Siral. 4,20). És Júdásról így szól a prófécia: Jó szándékúak
a baráttól kapott sebek, de csalárd a gyűlölködőnek a csókja” (Péld. 27,6).
 117
Luk. 22,57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
Luk. 22,58 És egy kevéssel azután [rövid idő múlva] más látván őt, monda: Te
is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
Luk. 22,59 És úgy egy óra múlva más valaki erősíti, [és határozottan állította]
mondván: Bizony [ez az igazság] ez is vele vala: mert Galileából való is.
Luk. 22,60 Monda pedig Péter [ismét tagadva]: Ember, nem tudom [és nem is
értem, hogy], mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, [hirtelen]
megszólalt a kakas.
Luk. 22,61 És hátra fordulván az Úr, tekinte [és ránézett] Péterre. És [eszébe
jutott, és] megemlékezék Péter az Úr szaváról [Igéjéről], amint néki mondta:
Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.
Luk. 22,62 És kimenvén Péter, keservesen, elkeseredetten sírt, [zokogott, és
jajgatott].
Luk. 22,63 És azok a férfiak, akik fogva tarták [akik őrizték] Jézust, csúfolják
[és gúnyolják] vala, vervén, [és ököllel ütve] őt.
Luk. 22,64 És [majd] szemeit betakarván [eltakarván], arcul csapdossák őt, és
kérdezték őt, mondván: Prófétáld meg ki az, aki téged ver [ki ütött meg téged]?
Luk. 22,65 És sok egyéb dolgot mondának néki, [és káromló szájjal trágár és
becsmérlő szavakkal] szidalmazván őt.287
Luk. 22,66 [Amint megvirradt], és amint nappal lett, egybegyűlt a nép véneinek
tanácsa, főpapok, [a papi fejedelmek] és írástudók [a törvénymagyarázók]: és
vivék [elővezettették] őt az ő gyülekezetükbe [a nagytanácsba, a
Szanhedrinbe],
Luk. 22,67 [S ott felszólították], mondván: Ha te vagy a Krisztus [a Felkent, a
Messiás], mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem
hiszitek:
Luk. 22,68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem szabadon nem
bocsátotok.
Luk. 22,69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja
felől [a hatalomból fakadó erő jobbján].
2287
Ézsaiás is megprófétálta ezeket az eseményeket: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten (az
én Uram, Jahve az Örökkévaló, az Úr) megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen,
hátra nem fordultam (és nem hátráltam meg). Hátamat odaadám a verőknek (és hagytam,
hogy verjék a hátamat), és orcámat a szaggatóknak (hogy tépjék a szakállamat), képemet
(arcomat) nem födöztem (és nem takartam) be a gyalázás és köpdösés előtt. És az Úr Isten
(az én Uram, Jahve az Örökkévaló, az Úr) megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg
(és nem maradok gyalázatban), ezért olyanná tettem képemet (arcomat), mint a kova(kő),
és tudtam, hogy szégyent nem vallok!” (Ésa. 50,5-7). Egy előképben is bemutatja a Szent
Szellem az Úr gyalázását: „Kitátották ellenem szájukat, gúnyolódva, megvetéssel
gyalázkodva arcul csapdostak mindnyájan, erőiket összevonva szövetkeztek ellenem.
Kiszolgáltatott engem az erős, hatalmas Isten a gonosznak, és az (Isten nélküliek kezébe
taszított engem” (Jób. 16,10).
 118
Luk. 22,70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig
monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
Luk. 22,71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra
[bizonyítékra, vagy tanúvallomásra]? Hiszen mi magunk hallottuk az ő
szájából.

Luk. 23. A keresztút

Luk. 23,1 És fölkelvén [felkerekedve elindult] az ő egész sokaságuk, vivék [és

vezették] őt Pilátushoz.
Luk. 23,2 És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet
félrevezeti [megzavarja], és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő
magát ama király Krisztusnak mondja.
Luk. 23,3 Pilátus pedig megkérdé őt, mondván: Te vagy-e a zsidók [a júdeaiak]
királya? És ő felelvén néki, monda: Te mondod!
Luk. 23,4 Monda pedig Pilátus a főpapoknak [a papi fejedelmeknek] és a
sokaságnak [a tömegnek]: Semmi bűnt [vétséget] nem találok ez emberben.
Luk. 23,5 De azok erősködnek [és annál hevesebben állították], mondván: A
népet felzendíti [és fellázítja tanításával], tanítván az egész Júdeában, elkezdve
Galileától mind idáig.
Luk. 23,6 Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajon galileai ember-e ő?
Luk. 23,7 És mikor megtudta, hogy ő a Heródes hatósága [fennhatósága] alá
tartozik, Heródeshez küldé őt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala
[Jeruzsálemben tartózkodott] azokban a napokban.
Luk. 23,8 Heródes pedig Jézust látván igen megörült: mert sok időtől fogva
kívánta őt látni, mivelhogy sokat hallott ő felőle, és reménylé, hogy majd
valami csodát lát, melyet ő tesz [az ő szeme láttára].
Luk. 23,9 Kérdezé pedig őt [hosszasan] sok beszéddel; de ő semmit nem felele
néki.
Luk. 23,10 Ott állanak vala pedig a főpapok [a papi fejedelmek] és az
írástudók, teljes igyekezettel [hevesen és nagy erővel] vádolván őt.
Luk. 23,11 Heródes pedig az ő katonáival egybe [katonai kíséretével együtt]
semminek állítván és kicsúfolván őt, minekutána felöltöztette fényes ruhába,
visszaküldi Pilátushoz.
Luk. 23,12 És az napon lőnek barátok [kötöttek barátságot] egymással Pilátus
és Heródes; mert azelőtt ellenségeskedésben [és haragban] valának egymással.
Luk. 23,13 Pilátus pedig a főpapokat [a papi fejedelmeket], főembereket és a
népet [összehívta] egybegyűjtvén,
Luk. 23,14 Monda nékik: Idehoztátok nékem ez embert, mint aki a népet
félrevezeti: és ímé én ti előttetek kivallatván, semmi olyan bűnt [vétséget] nem
találtam ez emberben, amivel őt vádoljátok:
 119
Luk. 23,15 De még Heródes sem; mert titeket őhozzá igazítalak [őhozzá
küldtelek]; és ímé semmi halálra való [semmi halált érdemlő] dolgot nem
cselekedett [nem követett el] ő.
Luk. 23,16 Megfenyítvén azért őt, elbocsátom [szabadon bocsátom].
Luk. 23,17 Kell vala pedig elbocsátania [szabadon engedni] nékik ünnepenként
egy foglyot.
Luk. 23,18 De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt [öld meg,
veszítsd el Őt], és bocsásd el [és engedd szabadon] nékünk Barabást!
Luk. 23,19 Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a
tömlöcbe.
Luk. 23,20 Pilátus azért ismét felszólalt, el akarván bocsátani [szabadon]
Jézust;
Luk. 23,21 De azok ellene kiáltanak, [és tovább ordítoztak] mondván: Feszítsd
meg! Feszítsd meg őt! [Kínkaróra vele]!
Luk. 23,22 Ő pedig harmadszor is [odafordult hozzájuk] monda nékik: Mert mi
gonoszt [mi rosszat] tett ez? Semmi halálra való bűnt [semmi halálra méltó
vádat] nem találtam ő benne; megfenyítvén azért őt, elbocsátom [és szabadon
eresztem]!
Luk. 23,23 Azok pedig nagy fennszóval sürgették, kérvén [és hangos
kiáltásokkal követelték] hogy megfeszíttessék [kivégezzék]; és az ő szavuk és a
főpapoké erőt vesz vala [és kiáltozásuk győzött].
Luk. 23,24 És Pilátus [ekkor úgy döntött, hogy] megítélé, hogy meglegyen,
amit kérnek vala [hogy legyen meg a követelésük].
Luk. 23,25 És elbocsátá [szabadon engedte] nékik azt, aki lázadásért és
gyilkosságért vettetett a tömlöcbe, akit kértek vala; Jézust pedig
kiszolgáltatá [átengedte, átadta] az ő akaratuknak.288

2288
Márk bizonyságtételében kerül kijelentésre, hogy kit szimbolizál Barabás, hiszen a
sátán az, aki fellázadt Isten ellen, és „embergyilkos” volt kezdettől fogva. Így maradt a
zsidó nép a sátán fogságába: „Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani
nékik, akit épen óhajtanak (és akit ők kívántak). Vala pedig (a fogságban) egy Barabás
nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, akik a LÁZADÁS alkalmával (és idején)
GYILKOSSÁGOT követtek vala el. És a sokaság (felmenve Pilátus elé) kiáltván, kezdé
kérni Pilátust arra, amit mindenkor megtesz vala nékik. Pilátus pedig felele nékik,
mondván: Akarjátok-e, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát? Mert tudja vala, hogy
irigységből adták őt kézbe (és szolgáltatták ki Jézust) a főpapok” (Márk. 15,6-14). És meg
van írva, hogy: „Aki igaznak mondja (igaznak nyilvánítja) a bűnöst (a gonosz ártó árulót),
és kárhoztatja (törvény előtt felelősségre vonja, bíróság elé idézi, vádolja, és ítéletet mond,
vagyis elítéli, és alávaló, tisztátalannak nyilvánítja) az igazat (az ártatlant, a szentet),
utálatosság az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak egyaránt mind a kettő” (Péld. 17,15). És
kijelentésre kerül az is, hogy miért üldözik a nemzetek a zsidó népet: „Aki igaznak mondja
a bűnöst (a gonosz istentelent, az Isten nélkül élőt), azt átkozzák a népek, és kárhoztatják
(arra dühösek, és haragszanak) a nemzetek” (Péld. 24,24).
 120
Luk. 23,26 Mikor azért elvivék [elvezették] őt, egy Cirénebeli Simont
megragadván, ki a mezőről jöve, arra tevék a keresztfát [azaz a kínkarót],289
hogy vigye Jézus után.
Luk. 23,27 Követé pedig őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága
[tömege], akik [jajgatva] gyászolják és siratják őt.
Luk. 23,28 Jézus pedig hozzájuk [és feléjük] fordulván, monda: Jeruzsálem
leányai, ne sírjatok [ne zokogjatok, és ne jajgassatok] én rajtam, hanem ti
magatokon sírjatok [jajgassatok, és zokogjatok], és a ti magzataitokon [a ti
gyermekeiteken].
Luk. 23,29 Mert ímé jőnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a
meddők, és amely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
Luk. 23,30 Akkor kezdik [kiáltani], és mondani a hegyeknek: Essetek mi
reánk; és a halmoknak: Borítsatok [és rejtsetek] el minket!290
Luk. 23,31 Mert ha a zöldellő [az életerős] (élő)fán ezt művelik, mi esik a
száraz, [elszáradt] (halott)fán?
Luk. 23,32 Vivének pedig két másikat is, két gonosztevőt ő vele, hogy
megölessenek [hogy vele együtt végezzék ki őket].
Luk. 23,33 Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének
mondatik, ott megfeszítik [kivégezték] őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz
felől, a másikat balkéz felől.
Luk. 23,34 Jézus pedig [így könyörgött], és monda: Atyám! Bocsásd meg
nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének
reájuk sorsot.
Luk. 23,35 És a nép megálla nézni. Csúfolják [gúnyolják, és nevetik] pedig őt a
főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket [másokat] megtartott
[megmentett, és megszabadított], tartsa [mentse, és szabadítsa] meg magát, ha
ő a Krisztus, az Istennek ama választottja, [a Kiválasztott].

2289
Kereszt (sztaurosz): - egy cölöp vagy oszlop (függőlegesen felállítva), azaz egy pózna
(mint egy kivégzőeszköz halálbüntetésnél); egyenesen álló, vagy bevert karó, cölöp,
gerenda. - képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás;
2290
És így szól az Úr: „Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá
(romhalmazzá) lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős heggyé (erdős magaslattá)”
(Mik. 3,12). „Országotok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek
láttára idegenek emésztik (és tarolják le), és pusztaság az, mint ahol idegenek dúltak”
(Ésa. 1,7). Már Mózesen keresztül hangzott a kijelentés: „És amiképpen örvendezett az Úr,
Jahve az Örökkévaló rajtatok, hogy jót tett veletek és megsokasított titeket: akképpen fog
örvendezni az Úr, Jahve az Örökkévaló rajtatok, hogy kivesztek és kipusztultok; és ki
fogtok gyomláltatni arról a földről, amelyre te bemégy, hogy bírjad azt. És szétszór téged
az Úr, Jahve az Örökkévaló minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik
végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket, akiket sem te nem ismertél, sem a te atyáid:
fát és követ” (5 Móz. 28,63-54).
 121
Luk. 23,36 Csúfolják [tréfálkoznak, kinevetik, gúnyolják] pedig őt a vitézek [a
katonák] is, odajárulván és ecettel [savanyú bort, borecettel] kínálván őt.
Luk. 23,37 És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak [júdeaiaknak] ama
Királya, szabadítsd [és mentsd] meg magadat!
Luk. 23,38 Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó [héber]
betűkkel: Ez a zsidóknak [a júdeaiaknak] ama Királya.
Luk. 23,39 A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt,
[és e szavakkal gyalázta] mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd [és
mentsd] meg magadat, minket is. Hát miféle Krisztus vagy te? Krisztus vagy-e
te?
Luk. 23,40 Felelvén pedig a másik, [rászólt, , rendreutasította, megrótta]
megdorgálta őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet
alatt vagy!
Luk. 23,41 És mi ugyan méltán [jogosan, és igazságosan]; mert a mi
cselekedetünknek méltó [megérdemelt] büntetését vesszük: ez pedig semmi
méltatlan dolgot nem cselekedett [semmi rosszat, vagy gonoszat nem követett
el].
Luk. 23,42 És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz
a te országodban, [a Te királyságodban]!
Luk. 23,43 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma [még ezen a
napon] velem leszel a paradicsomban.
Luk. 23,44 Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban
[az egész földön] mind kilenc órakorig [mert a nap világossága kihagyott].
Luk. 23,45 És meghomályosodék [elsötétedik] a nap, és a templom kárpitja [a
Szenthelyet és a Szentek Szentjét elválasztó kárpit a jeruzsálemi Templomban]
középen ketté hasada.
Luk. 23,46 És [hangosan] kiáltván Jézus nagy [messze hangzó] szóval, monda:
Atyám, a te kezeidbe teszem le az én szellememet. És ezeket mondván,
meghala, [kilehelte, kibocsátotta szellemét].291

2291
Dávid Zsoltárát idézi az Úr: „Kezedre bízom [kezedbe ajánlom, helyezem] szellemem,
te váltasz [te mentesz] meg engemet, oh Uram, Jahve Örökkévaló, hűséges [igazságnak
Istene, igaz erős, hatalmas] Isten” (Zsolt. 31,6) A próféták azokról a természeti
jelenségekről prófétálnak, amik kísérik a megváltás megtörténtét, kijelentve, hogy ez a nap
az Úr napja: „A nap (elsötétül), és sötétséggé válik, a hold pedig vérré, (és vérvörös lesz)
minekelőtte eljő az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak nagy és (félelmetes), rettenetes
napja” (Jóel. 2,31). „Tömegek, tömegek! (hatalmas tömeg van) a döntés völgyében! Mert
közel van az Úrnak napja a döntés völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok
bevonják (elvesztik) fényüket; Az Úr, Jahve az Örökkévaló pedig megharsan a Sionról és
megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr, Jahve az
Örökkévaló az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!” (Jóel. 3,14-16).
„Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat” (Ésa. 50,3). Ekkor
törte fel a Bárány a hatodik pecsétet: „Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta,
 122
Luk. 23,47 Látván pedig a százados, ami történt, dicsőíté az Istent, mondván:
Bizony ez ember igaz vala.
Luk. 23,48 És az egész sokaság [az egész tömeg], mely e dolognak látására
ment oda, [amely erre a látványra verődött össze] látván azokat, amik
történtek, mellét verve megtére.
Luk. 23,49 Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából
követék őt, távol állának, nézvén ezeket.292
Luk. 23,50 És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli [a
nagytanács, a Szanhedrin tagja], jó [derék] és igaz férfiú,
Luk. 23,51 Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében [aki nem
értett egyet a többiek határozatával és eljárásával], Arimatiából, a zsidók
városából [a júdeaiak egyik városából] való, ki maga is várja vala az Istennek
országát, [az Isten királyságát];
Luk. 23,52 Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus (holt)testét.
Luk. 23,53 És levévén azt, begöngyölé [becsavarta, betekerte] azt gyolcsba, és
helyezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.
[És a sír szájára nagy követ hengerített].
Luk. 23,54 És az a nap péntek vala, és szombat [a nyugalom, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás napja] virrada rá.293
és ímé nagy földindulás lőn, (nagy földrengés támadt) és a nap (elsötétült), és feketévé lőn
mint a szőrzsák (mint egy fekete szőrcsuha), és a hold egészen olyan lőn, mint a vér” (Jel.
6,12).
2292
Erről is prófétál Dávid: „Szeretteim és barátaim félreállnak csapásomban; rokonaim
pedig messze állnak, elhúzódnak tőlem” (Zsolt. 38,12).
2293
A korabeli temetkezési szokás szerint a holttestet vászoncsíkokba pólyálták. És tették
ezt azért, mert a törvény parancsa így hangzott: „Ha valakiben halálos ítéletre való bűn
van (és főbenjáró vétket követ el), és megölik (és kivégzik), és felakasztatod azt fára. Ne
maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem (okvetlenül) temesd el azt még azon a napon.
mert átkozott Isten előtt, aki fán függ; és meg ne fertőztessed (és ne tedd tisztátalanná) azt
a földet, amelyet az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened ad néked örökségül” (5 Móz. 21,22-
23). Az Úr Jézus testének ilyen módon való temetésével teljesedett be az Ézsaiáson
keresztül mondott prófécia: „És a gonoszok (a bűnösök, a céltévesztők) közt adtak sírt
néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot (és
nem követett el gonoszságot), és álnokság sem találtatott szájában (és nem beszélt
álnokul)” (Ésa. 53,9). A katonák nem törték el az Úr Jézus lábszárait, és így beteljesedett a
Dávid által mondott prófécia is: „Sok baja van az igaznak, a megigazult embernek, mert
sok szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, és gyötrődésben van része, de
valamennyiből kimenti az Úr, Jahve az Örökkévaló. Megőrzi minden csontját, egy sem
töretik meg azokból” (Zsolt. 34,20-21). A tömeg mellét verve –sírva, és gyászolva ment haza,
ezzel beteljesedett ez a prófécia is: „A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig
kiöntöm (kiárasztom) a kegyelemnek és könyörületességnek Szellemét, és reám tekintenek,
akit átszegeztek (akit átdöftek), és siratják (és úgy gyászolják) őt, amint siratják az
egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után. Azon a napon
nagy siralom (és olyan nagy gyász) lesz Jeruzsálemben, amilyen volt a hadadrimmoni
 123
Luk. 23,55 Az őt követő [és kísérő] asszonyok is pedig, kik vele Galileából
jöttek, megnézék a sírt [a sírboltot], és hogy miképpen helyeztetett el az ő
(holt)teste.
Luk. 23,56 Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat [illatszereket] és
[drága] keneteket.
Luk. 23,57 És szombaton [a nyugalom napján, ami a világi elfoglaltságoktól
való megnyugvás napja] nyugovának a parancsolat szerint.

Luk. 24. Az Úr Jézus megjelenik a választottainak.

Luk. 24,1 A hétnek első napján [a nyugalom lezárásának napján] pedig kora
reggel [mikor még alig hajnalodott,] a sírhoz [a sírbolthoz] menének, vivén az
elkészített fűszerszámokat [az illatszereket], és némely más asszonyok is velük.
Luk. 24,2 És a (záró)követ a sírról [a sírbolt elől] elhengerítve találák.
Luk. 24,3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus (holt)testét.
Luk. 24,4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, [és tanácstalanul
megzavarodva álltak] ímé két férfiú álla melléjük fényes [fénylő, villogó,
ragyogó] öltözetben;294
Luk. 24,5 És mikor ők megrémülvén [félve, és reszketve] a földre hajták
orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?
Luk. 24,6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek,
még mikor Galileában volt,
Luk. 24,7 Mondván: Szükség [és szükségszerű] az ember Fiának [elárultatni],
és átadatni [és kiszolgáltatni] a bűnös [a céltévesztett] emberek kezébe [és
hatalmába], és megfeszíttetni, [és kínoszlopra fölfeszíttetni] és harmadnapon
feltámadni.
Luk. 24,8 Megemlékeznek azért az ő szavairól [az Ő kijelentéséről].
Luk. 24,9 És visszatérvén a sírtól, [a sírbolttól,] elmondták [és hírül adták]
mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
Luk. 24,10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja
Mária, és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak.

siralom a Megiddo völgyében” (Zak. 12,10-11).

2294
Ezek az asszonyok voltak Jézussal akkor, mikor városról városra járt, és szolgált. Ők
voltak haláláig a keresztnél, és ők mentek először a sírbolthoz is: „És némely asszonyok,
akiket tisztátalan (gonosz) szellemektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, aki
Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög (hét démon) ment ki. És Johanna, Khúzának, a
Heródes gondviselőjének (egyik főemberének) felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony,
kik az ő vagyonukból szolgálának néki” (Luk. 8,2-3). És ezek az asszonyok voltak ott,
amikor az Úr Jézus holttestét behelyezték a sírboltba: „Visszatérvén pedig, készítenek
fűszerszámokat [illatszereket] és [drága] keneteket. És szombaton [a nyugalom napján]
nyugodnak a parancsolat szerint” (Luk. 23,56-57).
 124
Luk. 24,11 De az ő szavuk [beszédük, Igéjük] csak üres beszédnek
[fecsegésnek, ostobaságnak, hihetetlen történetnek, és haszontalan mesének]
látszék azok előtt [az ő szemükben, a véleményük szerint]; és nem hivének
[nem adtak hitelt] nékik.
Luk. 24,12 Péter azonban felkelvén elfut a sírhoz, [a sírbolthoz], és behajolván
látá, hogy csak a lepedők [a gyolcsszalagok] vannak ott; és elméne, magában
csodálkozván e dolgon [és megdöbbenve az eseten].295
Luk. 24,13 És ímé azok [a tanítványok] közül ketten [elindultak], és mennek
vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira,296
[hatvan stádiumnyira] vala, melynek neve vala Emmaus.
Luk. 24,14 És beszélgetnek maguk közt mindazokról, amik történtek.
Luk. 24,15 És lőn, hogy amint beszélgetnek [és tanakodtak], és egymástól
kérdezősködnek, [együtt vitatták a történteket], maga Jézus hozzájuk menvén,
[melléjük szegődött], és velük együtt megy vala az úton.
Luk. 24,16 De szemüket akadályozta, és visszatartotta valami attól, hogy
felismerjék.
Luk. 24,17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással
váltotok jártotokban? [Miről beszélgettek egymással útközben]? És miért
vagytok szomorú [és komor] ábrázattal? [És miért vagytok olyanok, mint akit
szomorúság, és nyomasztó teher tölt be, és ami az arcotokra is kiül].
Luk. 24,18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te
vagy-e jövevény [csak te vagy az egyetlen idegen] Jeruzsálemben, és nem
tudod minémű dolgok lettek abban [mi történt ott] e napokon?
Luk. 24,19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki:
Amelyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és
beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt.297
Luk. 24,20 És mi módon adák [és szolgáltatták ki] őt a főpapok [a papi
fejedelmek] és a mi főembereink [a mi elöljáróink] halálos ítéletre, és
megfeszítik őt, [és kínkaróra vonták].
Luk. 24,21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani [mert Ő
készült felszabadítani] az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja,
hogy ezek lettek [és történtek].

2295
Dávid így prófétál az örömhírt vivő asszonyokról: „Az én Uram, az Úr, Jahve az
Örökkévaló ad szót, [beszédet] az örömhírt [győzelmi hírt] vivő asszonyok nagy
csapatának [nagy seregének]” (Zsolt. 68,12).
2296
Futamatnyira (sztadion): hosszmérték (kb. 180-190 m).
2297
Hiszen így hangzott Isten ígérete Mózesen keresztül: „Prófétát támasztok nékik az ő
atyjokfiai közül, olyat, mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nékik
mindent, amit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én
nevemben szól, én megkeresem azon (és azt én felelősségre vonom)!” (5 Móz. 18,18-19).
 125
Luk. 24,22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek [és
megzavartak] minket, kik [kora hajnalban] jó reggel a sírnál [a sírboltnál]
valának;
Luk. 24,23 És mikor nem találták az ő (holt)testét, haza jöttek, mondván, hogy
angyalok jelenését [megjelenését] is látták, kik azt mondják, hogy ő él.
Luk. 24,24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz [a
sírbolthoz], és úgy találák, amint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.
Luk. 24,25 És ő monda nékik: Óh balgatagok [nem gondolkodó értelmetlenek]
és rest szívűek. [Lassú, közömbös, tompa a bensőtök] mindazoknak elhívésére,
amiket a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek]
szóltak!
Luk. 24,26 Avagy nem ezeket kellett-e szenvedni [nem volt-e szükségszerű
elviselni, eltűrni, és elszenvedni ezeket] a Krisztusnak, és úgy menni be az ő
dicsőségébe [az Ő méltóságába, ragyogó fényességébe, és így megdicsőülnie]?
Luk. 24,27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza
[és értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik
őfelőle megírattak.298
2298
Ő fiúgyermekként fog belépni a világba: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik
nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős
Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és
békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és
megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. Jahvénak az
Örökkévalónak, a seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt!” (Ésa. 9,6-7). Az lesz a jel,
hogy beteljesedett az ígéret, hogy szűztől fog születni: „Ezért ad jelt néktek az Úr, Jahve
az Örökkévaló maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,
aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14). Ez a gyermek Dávid magvából származik:
„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló és támasztok Dávidnak
igaz magvat, és uralkodik, mint király, és bölcsen cselekszik és méltányosságot és
igazságot cselekszik e földön. Az ő idejében megszabadul Júda, és Izráel bátorságosan
lakozik, és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt: Az Úr, Jahve az Örökkévaló a mi
igazságunk (a mi megigazulásunk)!” (Jer. 23,5-6). Ő király lesz: „És az én szolgám, Dávid
lesz a király ő rajtuk, s egy pásztora lesz mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint
járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik” (Ezék. 37,24). És egyben próféta is lesz:
„Prófétát támaszt néked az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened te közüled, a te atyádfiai
közül olyat, mint én: azt hallgassátok” (5 Móz. 18,15). De – mondja – Ézsaiás. „Ki hitt a mi
tanításunknak, és az Úr, Jahve az Örökkévaló karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint
egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége
(amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna), és
néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos! Utált (és megvetett) és az emberektől
elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált
(és megvetett) volt; és nem gondoltunk (nem törődtünk) vele. Pedig betegségeinket ő
viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi (pedig) azt (gondoltuk), és hittük, hogy
ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől (hogy Isten csapása sújtotta és kínozta)! És ő
megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta
 126
Luk. 24,28 Elközelítenek pedig a faluhoz, amelybe mennek vala; és ő úgy tőn,
mintha tovább menne.
Luk. 24,29 De kényszerítik [unszolták és kérték, és erősen marasztalták] őt,
mondván: Maradj velünk, mert immár beesteledik, és a nap lehanyatlott!
Beméne azért, hogy velük maradjon.
Luk. 24,30 És lőn, mikor leült [asztalhoz telepedett, asztalhoz dőlt] velük, a
kenyeret vévén megáldá, és megszegvén, [megtörvén], és nékik adá, [nékik
nyújtva, odaadta].
Luk. 24,31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerik őt; de ő eltűnt
előlük [láthatatlanná vált számukra].

van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő

útára tértünk (mindenki a maga útját járta); de az Úr, Jahve az Örökkévaló mindnyájunk
vétkét őreá veté (őt sújtotta mindnyájunk bűnéért). Kínoztatott, pedig alázatos volt, és
száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely
megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg! Fogság és ítélet nélkül hurcolták
el, és kortársainál ki gondolt arra (és ki törődött azzal), hogy kivágatott az élők földéből,
hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok
mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem
találtatott szájában. Az Úr, Jahve az Örökkévaló akarata volt az, hogy betegség törje
össze; hogyha önmagát áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr,
Jahve az Örökkévaló akarata az ő keze által jó szerencsés lesz (és célhoz jut vele). Mert
szenvedése folytán látni fog (és gyötrelmeitől megszabadulva látja őket), és megelégszik,
ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli (ő hordozza el). Azért
részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra
adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért
imádkozott!” (Ésa. 53,1-12). Dániel is őróla, és az Ő haláláról prófétál: „A hatvankét hét
múlva pedig kiírtatik a Messiás és senkije sem lesz…” (Dán. 9,26). Mózes prófétálja meg,
hogy hogyan végzik ki a Messiást: „És monda az Úr, Jahve az Örökkévaló Mózesnek:
Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és
feltekint arra, életben maradjon. Csinált azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És
lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra (nem a póznára),
életben marada” (4 Móz. 21,8-9). És azt az örömhírt kell hirdetni, hogy maga a mindenható
Isten jött el, hogy meghaljon, és megjutalmazza örök élettel azokat, akik ezt elhiszik:
„Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó
Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr,
Jahve az Örökkévaló Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és
megfizetése Ő előtte” (Ésa. 40,9-10). Isten igéje azt is kijelenti, hogy miért kellett testet
ölteni Istennek, és miből szabadította meg azokat, akik ezt elhiszik: „Mert illendő vala (az
volt méltó Istenhez), hogy akiért minden (akiért van a mindenség) és aki által minden (és
aki által van a mindenség), sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét
szenvedések által tegye tökéletessé. Mivel pedig a gyermekek (hús)testből és vérből valók,
ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halála által működésképtelenné tegye
azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a
haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,10.14-15).
 127
Luk. 24,32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-e [nem hevült-e,
nem lobbant-e izzó lángra] a mi szívünk [a mi bensőnk] mi bennünk, mikor
nékünk szóla [amikor beszélt hozzánk] az úton, és mikor magyarázta nékünk,
és [amikor feltárta, megnyitotta, kifejtette előttünk] az Írásokat.
Luk. 24,33 És felkelvén [útra keltek] azon órában, visszatérének Jeruzsálembe,
és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának.
Luk. 24,34 Kik ezt mondják vala: Valóban feltámadott az Úr, és [láthatóan]
megjelent Simonnak!
Luk. 24,35 És ezek is részletesen elmondták, mi történt az úton, és miképpen
ismerték meg ők a kenyér megszegésérő, [megtöréséről].
Luk. 24,36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttük, és
monda nékik: Békesség néktek!
Luk. 24,37 Megrémülvén pedig és félvén, [mert azok megrettentek,
zavarukban és félelmükben azt gondolták], és azt hitték, hogy valami szellemet
látnak.
Luk. 24,38 Ő azonban így szólt hozzájuk: „Miért rémültetek meg, és mit
vagytok zavarban. És miért támad kétség, okoskodás, fontolgatás,
aggodalmaskodás a szívetekben?
Luk. 24,39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok:
[érintsetek, és] tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a szellemnek nincs
húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van!
Luk. 24,40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
Luk. 24,41 Mikor pedig még nem hisznek az öröm miatt, és csodálkoznak [és
álmélkodnak], monda nékik: Van-e itt valami ennivalótok?
Luk. 24,42 Ők pedig adnak néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
Luk. 24,43 Ő pedig elvette és szemük láttára megette.
Luk. 24,44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek [igék], melyeket szóltam
[és beszéltem] néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni
mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál [az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknél] és a zsoltárokban én
felőlem.
Luk. 24,45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket [szellemi
felfogóképességüket], hogy értsék az írásokat.
Luk. 24,46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett [átélni,
megtapasztalni; elviselni, eltűrni, és] szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a
halálból [a halottak közül] harmadnapon:
Luk. 24,47 És prédikáltatni [és hirdetni kell] az ő nevében [az Ő hatalmával, és
tekintélyével] a megtérésnek [a gondolkozásmód megváltoztatását, hogy más
felismerésre térjenek] és a bűnök [a céltévesztés] megbocsátását minden
pogányok [minden nép, az összes nemzetek] között, Jeruzsálemtől elkezdve.
Luk. 24,48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Ti vagytok erre a tanúk].
 128
Luk. 24,49 És ímé én [kibocsátom], és elküldöm ti reátok az én Atyámnak
ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [tartózkodjatok, és
várakozzatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [amíg a
mennyből jövő hatalmat nem öltöttétek magatokra].299
Luk. 24,50 Kivivé [kivezette] pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit,
megáldá őket.
Luk. 24,51 És lőn, hogy míg áldá őket,300 tőlük elszakadván [elválva, és
eltávolodva], felviteték [felemelkedett] a mennybe.

2299
Az Atya ígérete pedig így hangzott: „És lészen az után, hogy kiöntöm Szellememet
minden (hús)testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak;
ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm
azokban a napokban az én Szellememet” (Jóel. 2,28-29). Már Ézsaiás így prófétál a Szent
Szellem kiáradásáról, és annak eredményéről: „Végül kiárad ránk a Szellem a magasból,
és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik; És lakozik a pusztában
jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön; És lesz az igazság műve békesség (mert az
igazság békét teremt), és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban” (Ésa.
32,15-18). És a továbbiakban Ézsaiás prófétán keresztül is hangzik az ígéret: „Ti vagytok az
én tanúim, így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló; és szolgám, akit elválasztottam (és
szolgáim, akiket kiválasztottam), hogy megtudjátok (és megismerjetek) és higgyetek
nékem (higgyetek bennem) és megértsétek, hogy én vagyok, előttem Isten nem alkottatott,
és utánam sem lesz! Én, én vagyok az Úr, Jahve az Örökkévaló, rajtam kívül nincs
szabadító. Én hirdettem (és én mondtam meg), és megtartottam, és megjelentettem (hogy
megszabadítalak, nem valamelyik idegen isten), és nem volt idegen isten köztetek, és ti
vagytok az én tanúim, így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, hogy én Isten vagyok.
Mostantól fogva is én az leszek (ezután is csak én leszek), és nincs, aki az én kezemből
kimentsen (kiragadjon); cselekszem, és ki változtatja (ki másíthatja meg) azt meg? Így szól
(ezt mondja) az Úr, Jahve az Örökkévaló a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek
(érdeketekben) küldöttem el Bábelbe, (Babilóniába, és letörök minden zárat), és
leszállítom mindnyájukat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba”
(Ésa. 43,10-14). (Megjegyzés: az Ószövetség minden Igéjében, ahol az ÚR szó szerepel, a héberben mindenütt a
JHVH, vagyis Jahve szó szerepel). És: „vizet öntök (árasztok) a szomjúhozóra (a szomjas földre),
és folyóvizeket (patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra
(utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (sarjadékaidra). És növekednek, mint fű között
(mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál (csatornák mentén). Ez azt
mondja: én az Úré, Jahvéé az Örökkévalóé vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti (Jákób
nevére hivatkozik), és a másik önkezével írja: az Úré, Jahvéé az Örökkévalóé vagyok, és
hízelegve (dicsekedve) Izráel nevét említi. Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, Izráelnek
királya és megváltója, Jahve az Örökkévaló, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az
utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse meg és
hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém. (Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja
meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam); és jelentsék meg (és
mondják el) a közeli és távoli jövőt. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e
meg és nem jelentém előre? (Hiszen régóta hirdettem, megmondtam). Ti vagytok tanúim!
Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál (kőszikla), nem tudok (róla)!” (Ésa. 44,3-7).
 129
Luk. 24,52 Ők pedig [leborulva, és] imádva őt, visszatérének nagy örömmel
[és ujjongással] Jeruzsálembe.
Luk. 24,53 És mindenkor [mindig, folyamatosan, állandóan] a templomban [a
szent helyen] valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.

János apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki tette az ígéreteket: „Szellemben valék
ott (elragadtattam) az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót (hatalmas hangot),
mint egy trombitáét. Megfordulok azért, hogy lássam a szót (milyen hang szólt hozzám),
amely velem beszél; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét
gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába (palástba) öltözve, és
mellénél aranyövvel körülövezve. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy
holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az
Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak
a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel. 1,10.12-13.17).
3300
És mert az Úr mi főpapunk, így prófétál róla Mózes, egy előképben bemutatva, hogy az
áldozat bemutatása után történt mindez: „Azután felemelé kezeit Áron a népre, és megáldá
azt és leszálla, miután elvégezte vala a bűnért való áldozatot, az egészen égőáldozatot és
a hálaáldozatot” (3 Móz. 9,22).