ANYÁK NAPI MŰSOR

2008. 3.-4. osztály

Bevonulás Halász Judit: Mit tehetnék érted c. dalára. 

 

(A 2. vsz. éneklése közösen)

Az ének befejezése után együtt elmondják József Attila: Amit a

szívedbe rejtesz c. versének első 4 sorát, majd leülnek.

„Amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt!

Amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt!”

1.  

Kedves Édesanyák, kedves Nagymamák!

A legdrágább, a legédesebb szó az Édesanya. Azt hiszem, nem

találnánk olyan költőt, aki ne írt volna az édesanyjáról, olyan
festőt, aki ne festette volna meg édesanyja arcát, és olyan
szobrászt, aki ne mintázta volna meg édesanyját. Az ember
ellágyul, megalázkodik, amikor az édesanyjáról van szó.
Költeményekben, legendákban, közmondásokban a legtöbbször
fordul elő az édesanyákra való hivatkozás. Ki ne ismerné nagy
magyar költőnknek, Petőfi Sándornak szép sorait, amit öccsének
írt édesanyjukról.

2.  

S anyánkat, ezt az édes jó anyát,                              

ó, Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!                           Mi
ő nekünk? Azt el nem mondhatom,                             
mert nincs rá szó, nincsen fogalom.
 

3. 

A legszebb szavak a világon az édesanyákról zengenek. Mégis sok

bánatvirágot kapnak a boldogság helyett.
 

4.

Miért van ennyi emlék, írás az édesanyáról? Csak régi, kedves

szokás ez az ünneplés és köszöntés, vagy pedig egy mély, belső
oka van ennek? Úgy érzem, a válasz csak az lehet: senkinek nincs
annyi befolyása a családra, a gyermekekre és általuk a
társadalomra, sőt az egész világra, mint éppen az édesanyának.
Ha igaz az, hogy olyan a kert, mint amilyen a kertész, akkor az
is igaz, hogy olyan a család, olyanok a gyermekek, mint amilyen
az édesanya. Szinte teljesen az édesanya lelkülete tükröződik
vissza gyermekének magatartásán. Feltétlenül érződni fog minden
ember életén, viselkedésén, amit kapott az édesanyjától. 
 

5.

Kedves Édesanyák!

Most, amikor szívünk szeretetével köszöntünk benneteket, a

köszöntés mellett újra szívetekre tesszük azt a nagy feladatot,
ami rátok vár a családban, a mi nevelésünkben. Viszont nagyon
hálásak vagyunk azért, hogy fáradoztok, jutalmat nem várva,
hűséges önmegtagadással végzitek feladataitokat a gyermekért, a
családért. Hányszor lemondtatok a magatok kényelméről, hogy
nekünk adjatok kényelmet?! Máskor kívánságaitokat tagadtátok
meg, csak azért, hogy a mi kívánságainkat teljesítsétek.
Mindezekre ma emlékezünk, amikor az édesanyákat, nagymamákat
ünnepeljük.
BRÓDY JÁNOS: NEHÉZ OKOSAN SZERETNI C. DALÁNAK 2.
VSZ.-ÁT  SORONKÉNT EGYRE TÖBBEN EGYÜTT MONDJÁK

                                                                  „
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó. 

Ahogy az örömmel az elfogadható.

Nehéz szeretni okosan, józanul. 

Szeretni sajnos senki sem tanul.”

  

6. 

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

Csupa virágból van, merő napsugárból…

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

7.

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

örömében sír az, aki e szót hallja.

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja

amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

8.

Drága vigasztalás ez a szó, ez a név.

Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom.

Nekem a legdrágább ezen a világon.

Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,

amikor kimondom: anyám, édesanyám.

9.

Angyali kisded anyjának lenni,

gügyögő hangra, gügyögve felelni.

Nyűgös síráson elkeseredni.

Be szép! (közösen)

Piciny kezecskét, lábacskát csodálni,

ébredést lesni, alvást várni.

Gyermekmosolyban gyermekként feledni,

bánatot elvetni, édeset nevetni.

Gyermekmosolyban gyermekké lenni.

Be szép! (közösen)

10. 

- Honnan jöttem?- kérdezte édesanyját a gyermek.

- Hol szedtél fel engem?

Az anya keblére vonta magzatát, majd könnyes mosollyal szólt:

- Szívemben rejtőzködtél kedvesem, mint örök vágy.

Jelen voltál játékaim babáiban. Leánykoromban, amikor

szirmait bontogatta lelkem, virágillatként lebegtél fölötte.
Szelíd lényed, úgy virágzott tagjaimban, miként felhő bíbor
fénye napfelkelte előtt. Arcodba nézek, és megfoghatatlan érzés
tölt el. Félelmemben, hogy elveszítelek, magamhoz
szorítlak erősen. A csodás varázslat két gyönge karomba zárta a
világ legdrágább kincsét. 
 

11.-12. (felváltva)

Anyád szemében ott a nap.

Sugarai rád hullanak, hogy nőj te szépen!

Anyád szemében ott a hold.

Beteg, ha voltál, rád hajolt a lázas éjben.

Anyád szemében ott a víz.

A könny, ha utat félrevisz, jaj! Baj ne érjen!

Anyád szemében ott a tűz.

Ha csüggednél, szívedben tűz lobogjon, égjen!

 
13.

Az év legszebb hónapjában, a virágok havában köszöntjük a

nagymamákat is. Ezen a napon egy kedves, gyermeki szó minden
rosszat elfelejtet velük, mindent széppé tesz.

14.

Te olyan jó vagy, s oly erős, nem fáradsz el soha.

Mondd mitől oly nagy és hős minden szelíd nagymama?

Hogy el nem fáradsz sohasem, mondd meg miként lehet?

Ugye, ha kell csodát tesz varázsló jobb kezed?

Száz bajnak gyógyszerét tudod, pedig doktor sem vagy.

Mondd meg, mikor tanultad meg nagy okosságodat?

15.

Mondd nagymama! Tündér vagy-e, vagy tán égi angyal?

Te mindig csak velünk törődsz, sohasem magaddal.

Mondd nagymama! Minden ember olyan jóságos, mint Te?

S a türelem, a szelídség minden felnőtt kincse?

16.

Gyerekek! Mivel tartozunk hát nekik?

Hogy arca derűs, szeme vidám legyen.

Szót fogadjatok mindig neki.

Most szeresd!- amíg még lehet.

Mindent úgy sem tudsz visszafizetni soha.

De adj neki valamit még

ma!                                       Öleld át és mondd neki:
Szeretlek Nagymama!

17.

Nagymamácskám, mit segítsek, hogy ne fáradj, légy mind

frissebb?

Megtennék én mindent érted, minden gondtól kímélnélek. Hogy

vidáman élj sokáig, s ifjan lássad unokáid.

18.

Anyukám! Nagyikám!

Ha egyszer nagy leszek, hosszú lajtorját fabrikálok, rajta

csillagokért égig megyek. Minden zsebem teli tömöm üstökösökkel,
csillagokkal. Iskolástársaim között szétosztom gazdag
marokkal. Nektek a holdat hozom le, a nagy teli holdat az
ölömben. Hadd világítsa életeteket, hogy engem minél tovább
szerethessetek.

  

19.

A gyermek úgy jön világra, mint egy koldus, pedig mennyi aranya
és gyöngye van. Nagy oka van, hogy álruhában érkezik. Icipici
csupasz koldus, aki tökéletesen tehetetlennek tetteti magát - így
koldulja a mérhetetlen anyai szeretet gazdagságát.

20. 

A gyermek tökéletesen szabad volt a növekvő hold kicsi

országában. Nagy oka van, hogy feladta szabadságát. Elcserélte
a végtelen boldogságok termével, ami ott van az anyja szíve
sarkában, mert tudta, hogy minden szabadságnál édesebb, ha
megöleli, és karjába szorítja.

21.

A gyermek a tökéletes boldogság országában lakott, és nem

ismerte a könnyeket. Nagy oka van, hogy mégis a könnyeket
választotta. Mosolyog, hogy meghódítsa anyját, de a szánalom és
a szeretet kettős bilincsét piciny, könnyes tragédiáiból fonja.
 

22.

Az édesanyák csodás személyek. Szívükben dobog az egész világ.

Lesi óhaját a gyermekének, ezért boldogok az édesanyák!
Édesanyádat becsüld és szeresd! Addig vagy boldog, amíg
láthatod. Ne érje bánat és ne sértegesd, amit csak tudott,
mindent megadott.

23.

A legdrágább kéz a földön az én anyám keze.

Az egész világ ölelését adta át vele.

Benne volt a madártollak pelyhes puhasága,

A nap melegével volt teli simogatása.

Anyám mikor megfogta még apró kezemet,

Boldog melegség töltötte el az egész szívemet.

Ha végighúzta arcomon, éreztem az áldást,

A fáradt ujjaiban sajgó minden kis kiáltást.

Tudtam, hogy simítása örök bátorítás,

Marka, ha kell finom, biztató szorítás.

24.

Az anyai szív olyan, mint a kút.

Minden belefér, öröm-rágalom.

Ezer harcot vív, bocsátani tud.

Ott, a kút mélyén ül a fájdalom!

25.

Az ő könnyei befelé folynak.

Ha megsérted, kérj bocsánatot!

Rossz emlékei mind elmosódnak,

mindig ezt érzed mikor átkarol.

 
26.

Van ház, ahová tartozom. Más otthonba sose térek.

Bármely családhoz, minden házba csak, mint idegen lépek.

Valakiket: a szüleimet, eléggé meg nem áldhatom.

Valakinek, ha százszor élek, adósságom le nem róhatom.

27.

Anyának lenni a legszentebb dolog. Így volt mindig és lesz, míg a

Föld forog. Egy anya tudja csak, hogy mi az élet titka, ő lát bele
meg sem született álmainkba. Ő életünk örök védelmezője.
Bármikor életét áldozza értünk, azt is megadja, amit soha nem is
kértünk. Ő az, ki mindhalálig önzetlenül szeret, tőle kapjuk a
legtöbbet: az életet. Vigyázzatok hát rá, ahogy ő vigyáz minket!
Óvjuk, ahogy ő óvja lépéseinket! Mutassuk meg mit jelent nekünk,
hisz ha ő nem volna, akkor ma mi sem létezünk!