A DINAMIKUS LÉLEKTANI MEGKÖZELÍTÉS

Ha arra akarunk választ adni, hogy ml a dinamikus lélektani megközelftés,

akkor érdemes Fenlehelre utalnunk, aid szerint a psziehoanaHtlkus lélektan
az a terület, amely többre vállalkozik, mint a jelenségek puszta leírása.
Apsziehikus jelenségeket úgy fogja fel, mint ellener6k Interakeióinak
ered6jét. Ez a megközelítés egyben genetikus is, mert nemesak a jelenségeket
tanulmányozza, hanem azokat az.eriket is, amelyek e Jelenségeket létrehozzák.
Nem egyszer6en eselekvéseliet-v.1IJtIPI, hanem azokat folyamatukban,
fejl6désfikben - progressziójukban és regressziójukban - kivánja megérteni
(Feniehelll)46).

A pszichollnlllitikus modell
Ebben a megközelítésben az a gondolat jelenik meg, hogy a megfigyelhetó emberi
magatartás felszíne mögött rejtett - a külso megfigyelo, de önmaga az egyén számára
is fel·nem ismert (tudattalan) motiváció húzódik meg, és ahhoz, hogy a másik ember
viselkedését megértsük, alakítsuk, fel kell tárnunk, meg kell ismernünk rejtett pszichikus
tartalmát.
AFreud nevével fémjelzett 00. "klasszikus pszichoanalizis" a neurotikus tünetképzések
mögött meghúzódó, rejtett, tudattalan pszichikus tartalmak feltárásán keresztül kísérelte
meg e túDetképzések megértését és kezelését.
Ez a megközelítés feltételezte, hogy a neurotikus tiineteknek jelentése van, és ez
szorosan kapcsolódik a beteg múltbeli élményeihez. Freud korai elképzelésében valamilyen
fijdalmas, traumatizáló élmény rejtett, tudattalan jelenléte válik tünetképzo erové.
,,A neurotikus beteg visszaemlékezések ben szenved, tiinetei, emlékezeti szimbólumai
bizonyos megrázó, traumatikus élményeknek" - ifja errol egy korai muvében (Freud 1909).
Ehhez a korai "trauma-tan" -hoz kapcsolódott a pszichoanalitikus kezelés feltáró-Iereagáló
(abreaktfv) modellje, amely szerint a múltbeli traumatizáló események visszaidézése,
feltárása kioldja azok tfinetképzo erejét.
Ez a modell arra ösztönözte Freudot, hogy egyrészt vizsgálja azt, hogy hogyan
rekesztódik ki a tudatból a traumatizáló élmény, majd mint rejtett tudattalan tartalom,
hogyan válik tfinetképzo erové, másrészt vizsgálja azt, hogy milyenfajta élmények
válnak traumatizál6vá. E vizsgál6dások nyomán fedezte fel az elfojtás mechanizmusát, a
tudattalan tartalomfeszito, dinamikai erejét és azt a tulajdonságát, hogy a felszinre töréssel
 A 8ZOCIÁLI!I MlJ1'IIKA IRÁNYZATAI A DINAMIKVS LtLu:TANI MEGKOZELtrú

lDnetképzés is helyettesit6 reprezentáció, és funkciója az, hogy egy kompromissziv
megjelenités révén a feszültséget zsilipelve meger6sftse az eredeti tudattalan tartalom
elfojtásAt. Ez a gondolatmenet utat nyitott a neurotikus tünetképzés pszichodinamikai
megértéséhez, és kiindulópontja volt a dinamikus lélektani alapokon nyugvó neurózis-
elmélet és pszichoanalitikus terépia további fejlMésének.
A vizsgálódások másik ágl\n, a traumatikus élménytartalom elemzése során jelent6s
felismerés volt az, hogy a valós traumatizációk mellett - azoknál nagyobb arányban
- olyan koragyennekkori fantáziák voltak megragadhatók, amelyekben tudatosan
nem akceptálható vágyak, törekvések és a korai jelent6s személyes kapcsolatokhoz
ffiz6d6 érzések, indulatok jelentek meg. Ez a felismerés a1apvet6en megváltoztatta
a traumatizációval kapcsolatos elképzelést,· mert a körülfrt egyszeri trauma helyébe
gyakrabban a korai jelentos (szül6i) kapcsolatokban megjelen6 mikrotraumatizációk
sorozatát álUtja (a korai kapcsolatok érzelmi kUmáját, min6ségét). Másrészt az elfojtott
tartalom elemzése azt mutatta, hogy az elfojtás mechanizmusa az egyén fejlMésében,
a szocializáció folyamatában kialakuló védekezési eszköz, amely révén az egyén a
szociálisan nem akceptálhafó, nem elfogadható vágyakkal, törekvésekkel szemben
védekezik egy sikeresebb alkalmazkodás érdekében.
folyamatát (Freud 1923). Ebben a modellben az "Osztön-Én> Én< Felettes-Én " hármas
tagolódásátúgy irja le, hogy abban a külvilágpercepcióját és arealitáskapcsolatotképvisel6
Én passziv, alárendelt funkciójú. Freud kifejezésével élve rendkivül mostoha szerepben
van, mert hérom gazdát kell szolgálnia: a külvilágot, a Felettes-Én-t és az Osztön-Én-t,
miközben az O.ntön-Én hajtja, a Felettes-Én korlátozza, és e nehéz helyzetben kell egy
egyensúlyfenntartó, kiegyenlft6 szerepet ellátnia. Ebben az egyensúlyfenntartásban fontos
szerepet játszanak az elhárltó mechanizmusok, amelyeknek egy részét Freud irta le, majd
kés6bblánya - Anna Freud - hires könyvében, az "Én és az elhárltó mechanizmusok"
cfmil munkájában egészitett ki (Freud A. 1946).
Már korábban utaltunk arra, hogy a nem akceptálható vágyak, törekvések az elfojtás
révén kirekeszt6dnek á tudatból, de az elfojtással nem vesztik el feszitó erejüket, és
mint rejtett, tudattalan impulzusok próbálnak visszatömi a tudat tartományába. Amikor
ez a feszültség veszélyes mértékben megnövekszik (az elfojtott tartalmak tudatközelivé,
"tudatelottes"-séválnak), veszélytjelz6 szorongásjelenik meg, és ez különféle védekezési
módokat, elhárltó mechanizmusokat aktivizál az elfojtás megerosftése céljából. A
feszültségek testi tünetbe átforditása jó példa erre, ahol gyakran látjuk azt, hogy a testi
tünet szimbolikus reprezentáció ja az elfojtott tartalomnak (pl. egy gyakran megalázott,
megfélemlftett feleségnél, akinek sokat kellett otthon nyelnie, láthattuk, hogy hisztériás

fejlMésfolyamatra irányult, amely révén a megszületésekkormég inkább biológiai' .., A különféle elhárltó mechanizmusok a hétköznapi emberi viselkedésben is

vizsgálódásnak eredményeként született meg a pszichoanalfzis ösztön- és. ·.önértékelési bizonytalanság kOmpenZlÍciójaegy túl harsány fellépéssel), de hangsúlyos,
fejl6déselmélete.
ElényMI
felismerést
az egyén
követoen
sikeresen
Freudalkalmazkodó
érdekl6dése szociális
az elfojtáslénnyé
tartalmára
válik. ésBnnek . preferált formában
arra al•••gombócérzés,
a ..•...•..
megfigyelhetok elsosorban
nyelési
(pl. azavar pszichopatológiai
sajátalakult
szándék, indulat tünetképz6désekbenjelenik
ki neurotikus másra
szervtünetként). meg (pl.
kivetítése: a projekció vagykóros
az
, vonatkoztatási illetve projekciós készség a paranoid reakciókat mutató egyéneknél).
Freud, mint feln6tt, neurotikus betegekkel foglalkozó orvos, a terápiás gyakorlatából
deduktfv úton épftett fel egy bonyolult pszichológiai fejl6déselméletet úgy, hogy eredeti A klasszikus pszichoanaUzis gondolatrendszerében a pszichoszexuális fejlMés
szándékában nem is szerepelt ilyen törekvés. Munkáiban SO~I'tetten érheto a biológiai elmélete fontos helyet foglal el, úgy is, mint a személyiségalakulás,
iskolázottságú orvos szemlélete. Ez különösen igaz a pszichoanalitikus ösztöneIméletre, ~zémélyiségfejlMés átfogó elmélete.
amely a szexuális ösztönnek kiemelt szerepet tulajdonft a személyiségfejlMés során és a
tünetképzések kialakulásában. Már utaltunk a freudi ösztön-fogalomnak a hajlékonyabb, szélesebb értelmezésére.
A pszichoszexuális fejl&lés pszichoanalitikus elmélete és ösztöntana sok félreértéshez .••Hasonló a helyzet a pszichoanalitikus fejl6déselmélet értelmezésével is, amelyels6sorban
vezetett az elmélet vulgarizálása, leegyszerusitése révén. Freud munkáinak gondosabb ]a személyiségformálódás kulcsmozzanatairól szól.
olvasása nyomán láthatjuk, hogy a Freud által leirt ösztön-késztetések (Iibidinális, Afejl6déselmélet kiindulóponlja az, hogy az újszülött, megszületésekor még nem
törekvések) valójában a szexuális ösztönnél ,,szélesebb sávúak", sokféle késztetést .'.rendelkezik az Én és a külvilág elhatárolásának képességével, igy az Én-határok
fednek és megjelenési, kiélési formájukban a szigor6bb értelemben vett ösztönöknél elmosódásával nem képes a külso és belso történéseket egymástól elválasztani. Ennek
hajlékonyabbak, képlékenyebbek. Lényeges volt azonban az az alapgondolat, hogy az ,nyomán a külvilágot úgy éli meg, mint önmaga részét, és élményei - Freud plasztikus
egyén, megszületésekor korlátok nélküli ösztön lény, akit a közvetlen szükségletkielégftés .,kifejezésével élve - "óceáni érzések". Ezek az élménymozzanatok késobb a gyermeki
igénye, az öromszerzés és kinkerülés elve vezérel, majd a szoros anya-gyermek mágikus gondolkodásban is felbukkannak (Ferenczi az omnipotencia, az archaikus
c

kapcsolatban a szüloi tiltásoknak a személyiségbe épitése (intemalizációja) nyomán 'mindenhatóság élményének nevezi ezt). Ezt a korai, Én-határok nélküli korszakot
képessé válik a szükségletkielégftés késleltetésére, illetve az ösztöntörekvések, nevezik a pszichoanalitikus irodalomban primer nárcizmusnak, amelyben önmagán kivül
transzformációjára, átformálására szoéiálisan elfogadhatóbb kiélési formák felé. A ,inincs tárgya az érdeklMésnek és érzelmeknek. A nagyon szoros biológiai-pszichológiai
szüloi tiltásoknak ezt az intemalizációját nevezte Freud Felettu-Én-képzlSdésnek, amely Jszimbiózisbana korai anyai kapcsolat szintén átmosódik az Én határain de az anya
jelentos fejl6désállomása a személyiség fejlodésének, belso differenciálódáslinak. Freud ·,gondozó, szükségletkielégfto funkciója révén megindul az Én és a Másik differenciálása,
munk4sságának utolsó szakaszában, az ún. ,,strukturális modell" -ben frta le az Én-fejlMés ..az Én-hatérok körvona\azódása és a gondozó kapcsolat min6ségének függvényében

40 41
 A SZOCIÁLIB MtJNKA IRÁNYUTAJ A DINAMIK1lIILtLaaAl'll MEGKöDLhts

alakul, formálódik az els6 korai jelentos érzelmi viszony, amelynek tárgya az anya (koraijÖD létre. E tijdalmas, traumatizáló korai élményeket a p6ciens elfojtja, igy azok
érzelmi tárgykapcsolat). :elfed6dnek, a fejlMési folyamat továbbg5rdül, de a fixáció révén rejtett sebezhet&éget
Freud a pszichoszexuális fejlodéselmélet keretében a fejlodést a szükségletkielégftés, ;hordoz tovább, majd a késlSbbiélet során a korábbi traumatizáló élményekhez hasonló
örömszerzés forrásainak válto:Waiban követi végig, de e fejlMésfolyamat tartalma .,élmények az eredeti infantilis konfliktust újraélesztik, aktivizálják úgy, hogy az elfojtott
nyilvánvalóan átfogóbb ennél. :élménytartalom felszfnre töréssel fenyeget és azzal, hogy az eredeti feléled6 konfliktussal
A komi kapcsolatban az anya gondozó, tápláló funkciójAttartja a legfontosabbnak, és :szemben mutatott infantilis viselkedési minták is újraélednek (regresszió lép fel).
az ehhez kapcsolódó, szájon keresztül történ6 szükségletkielégüJést (oraIitást). Fontosabb ••E .fenyegeto folyamattal szemben a páciens neurotikus védekezési mechanizmusokat
azonban ennél az, hogy a korai anya-gyermek kapcsolatban a kés6bbi érzelmi-kapcsolati; mobilizál, meger6sitve az elfojtást. A terápiás nnmkában való el6relépéshez a klasszikus
minták prototipusa jelenik meg, és ez a fejlodési szakasz az érzelmi kapcsolatokpmchoanalizis elengedhetetlenül fontosnak tartotta a traumatizáló múltbeli események,
épitésének fontos tanulási periódusa. Az anya - személyének érzelmi fontossága révén! fejlMési mozzanatok kiterjedt rekonstrukcióját.
- meger6sitésével és tiltúaival a viselkedés alakftójávli éS szociális szabé.lyközvetft6vé . .
válik. Korábban úgy gondolták, hogy önmagában a feltáró, rekonstruktfv munka,
Az Altalaközvetftettszabályok intemalizálódnak és szabAlyozórendszerként beépülnek a rejtett, tudattalan élménytartalom felszfnre hozása elegendO a neurotikus
a gyermek személyiségébe (Felettes-Én lciala1culása). Ebben a folyamatban kitüntetett védekezés, tünetképzMés felszámol6sához, de kés6bb nyilvánvalóvá YlUt, hogy
szerepet jAtszik a szabAlyelsajátftAsels6 nagy vállalkozása: a szobatisztDsági tréning a terápiás munka sokkal ös~, émyaltabb folyamat. Az els6 lépés ennek
(Freud által análisnak nevezett fejlMési periódus), amelyben e funkció kontrollja körül felismerésében a feltArássalszembeni aktiv védekezéssel, a páciens ellenálllisAval
keletkem indulatok és szabályozások mintát nyújtanak a kés6bbi agressziók kezeléséhez való foglalkozás volt.
és az autonóm személyiség formAlód6sához.Az ezt követo jelentos fejlodésperiódusban !;';
megjelenik a szexualitú genitális örömforrúának felfedezése, a nemi különbségek, !l"Freud úgy találta, hogy a rekonstruktlv, analitikus munkAval szemben a páciensben
szerepdifferenciák kitanulAsa,az érzelmi kötodések és rivalizációk egyre bonyolultabb í!,llénállú, indulatok keletkeznek úgy, hogy a tudattalan élménytartalmak feltArlisasorán
viszonyai között. 'i~ahhoz kapcsolódó korai érzések, indulatok jelennek meg a terápiás kapcsolatban.
Ennek terepét az a rivalizáció és han: nyújtja, amely az azonos nemd szülovel fo . 'iEZta jelenséget nevezte Freud indulatáttételnek. Úgy találta, hogy az analfzis sonm
a másik szül6 szeretetének megszerzéséért. Ez az ödipálisnak nevezett fejl6dés-periódusJ:memelen6 indulatáttétel feldolgozása, az azzal való tenipiás foglalkozás a terápiás munka
amely Freud szerint a neurotikus személyiségalakulás egyik legfontosabb fom\sa.·J91IcsmozZanata: út a traumatizáló 61ményekkorrekciója felé. Kés6bb két hires analitikus
Ezt követoen, hatéves kor köNI a gyermekek érdeklodése abels6 pszichés történésekr6 ?;ii a magyar származású Franz Alexander és munkatársa, Thomas Morton French -
a külvilág felé fordul; el&érbe kerül az intellektnAlis fejlodés, és nyugvópontra . .~ elemzését adta az indulatAttétellelfolyó terápiás munka hatAsmechanizmusAnak.
vagy elfed6dnek az ösztöndinamikai történések egészen a pubertásig (latencia kor~~~fogásuk ,szerint a korai traumatizáló élmények egy tanulási folyamatot szakftanak
amelyben a genitális szexualitú és a nemi szerepviselkedés integréciója lezárul. pt~ ,~,kapcsolati magatartás alakutúéban, fejlodésében, és ez ahhoz vezet, hogy a
"fis&bi kapcsolati helyzetekben az egyén a rögzült, nem hatékony mintákat próbálja
Látható, hogy a ldasszi/cus pszichoanalizis egyre változó, egyre bonyolultabbá váló ,~qtalmazniés érzelmi-kapcsolati viszonyul_ is a régi helyzethez igazodik. A p6ciens
elméleti rendszerében átfogó keretet kínált az emberifejllJdés, személyiségala1cul ' .~ terápiás kapcsolatba is beviszi ezt a régi kapcsolati mintát indulatáttétel fOJ'lJlAjéban
és a fejl&Jés zavarainak (elslJsorban a neurotikus tünetkApzlJdésnek és (úgy viszonyulva az analitikushoz, mint élete korábbi jelentös szerepI6ibez). A terápia
személyiségzavaroknalc) megértéséhez. Az elméleti Iconstrulcción túl azonba~Csmozzanata azonban az, bogy a terápiás belyzetben az analitikus eltéfö módon
folyamatosanfejllJdtJ pszichoterápiás rendszert is kinált. "IÍ~yuI. mint a korábbi kulcsszemélyek, ugyanakkor ezt az eltéfö taPaSZtaIatOt
~Imem munk6jával úgy világfga meg, hogy· a páciensben élményslkon és kognitlv
A pszichoanalitikus terápia kezdeti feltAró-abreaktIv modellje a tapasztalatok alkonegyaránt korrekciójöhet létre egy belAtásosújmtanulú során (korrektlvemocionAlis
ismeretek szaporodAsAvalelégtelennek tdnt, és e belyett el&érbe került egy hosszab .. ... ... ). Az analfzisben ez a folyamat a kiterjedt rekonstruktlv munka, az ellenAllúok
_ az egyén fejl6déstört6netét mélységében rekonstruAló - analfzis, amely azon. ,./indulatáttétel feldolgozása, valamint a lassú feltáró technika (szabadasszoci6eiós
meglassftotta, megnyújtotta a terápia idejét (szemben az aktIVabb korai tecbnikéva ~.. .. ' Alomértelmezésstb.) miatt hosszú. intenziv 1II1JIIkát igényel, több éven keresztül
itt a szabad asszociációk, álmok, fantáziák értelmem feldolgoz6sl\n keresztül egy igeti.:4-S terápiás ülésben. A munUt nebezfti az is, hogy az analitikus munkában az
intenziv, rekonstruktfvmunkAbanlehetett a lényeges támpontokat megragadni). Apácien ~Ies feszültség az analitikusban is sajAtszemélyiségfejlMési gátjaiból fakadó
fejl6déstörténetének ilyen mélységli rekonstrukciójAt az a feltevés ösztönözte, hogy ~ érzéSeket,indulatokat mobilizálhat (viszontindulatAttétel).Ez tette indokolttAa sajAt
neurotikus tünetképz6d6s lényege egy személyiségfejlMésben létrejövo korai megrek " ,.fzisenalapuló, az analitikus személyiségét is épfto kiképzési programok bevezetését.
(fixáció), amely a fejlMést megzavaro koragyennekkori kapcsolati konfliktusok nyo ",~At-élményt'i kiképzés modelljét kés6bb más tenipiAsrendszerek is Atvették.

42 43
 A SZOCIÁLIS MllNKA IRÁNYZATAI
A DJNAMIXUS Lt1.EKTANJ MEGK07.Uht.s

Végigfutva a pszichoanalitikus elmélet ffibb csom6pontjain, láthatjuk, hogy egy \~~I~d.szoritani .m~ak a: alkalmazás terepein. Mindezekre sürgetoen szüksége volt, és
bonyolult, sok változáson itmen6 és ft:i1od6 eszmerendszerként itfogó k • '~'jJSZIchoanaliZls mmdezt többé-kevésbé készen felkfnilta.
kiniltapszichol6giaiéspszichopatol6giaijelenségekmegértéséhez. Ez az elméleU .;,I~I,Aí.pszichoanalitikus ~zmeren~~1 val~ szövetkezés azonban több mint egy
koherenciajelent6s vonzist gyakorolt az emberekkel foglalkozó szakmálcra, igy téfdekh~sig: nagyon tzgalmas, uJ és mély tsmereteket adott az emberi tnagatal1l\s
szoeiilis munkira is. i'iri~gat6tugóiról, rejtett motivációjáról és jelent6sen hozzájárult a pszichopatol6Jriai
lenségek megértéséhez is. Bár a klasszikus pszichoanalizis sok italakulison
Úgy gondolom, hogy 6.ttekintése nélkül nehéz lenne megértenünk a szociális esetm
ill és sok koncepci6ja megkérdojelezodött, a pszichodinamikai történésekre
azon modelljeit, amelyek dinamikus lélektani elveken alapulnak, de nehéz lenne meg'
a seglt6 munka sok más vonatkozását is, miután ez a gondolatrendszer sok aktuálisan i, tikus tünetképrodés folyamatára, elhárftó mechanizmusok muködésére,
Iltittételes jelenségekre) vonatkozó elképzelések idöállóak és jelent6sek. Az elmélet
érvényes elemet hordoz. Mindez indokolttá tette a terjedelmesebb ismertetést.
orban a pszichoanalitikus fejlodéselmélet és a terápia területén hozott alapvet6en
II késobbi években. '

A psdchoanalitikus modell
megjelenése a szociális munluíban
Még tiz év sem telt el Freud amerikai el6ad6körútja után, amikor a pszichoanalitik
ismeretek már megjelentek a szociálismunkisok gyakorlati képzésében. Az el
kurzusokat ebben a témában Mary JareU szervezte pszichiátriiban dolgozó szociili:'
munkisok szimira, majd képzési anyagként bekerült az egyik legjelent6sebb el
képz6intéztnény - a Smith College - tananyagiba. Ez a f6iskola jelenleg is muködik
a dinamikus lélektani modell alkalmazásának, valamint a klinikai szociális munk
egyik fellegvára.
Bár a pszichoanalizis iránti érdeklodés érthet6en a pszichiitriai szociilis Mi
jelentkezett eloször, a húszas és harmincas években rohamosan tért nyerve befolyisol'
a szociilis munka egészét, és talán nem túlzás azt mondani, hogy egy korai generáli
modellként uralta a szociális munka elméletét. Nem véletlen, hogy a szociilis mu:
.Il 'lIrra akanmk választ keresni, hogy milyen hitrinyt jelentett a pszichoanalitikus
lcepciók •egyeduralma a szociilis munkiban, akkor talán elsoként arra a gyakran
"ógáltnazott kritikára kell utalnunk, amely szerint a pszichoanalizis lesztikitette a
Imet a személyiségen belüli pszichológiai történésekre, és elhanyagolta a szociális
rCZétjélent6ségének mérlegelését a piciens életében.
EhheZ a problémihoz szorosan kapcsolódott a genetikus-rekonstruktiv megközelitésbol
~~~gsúlyittolódás a páciens múltja felé a jelen tényez6inek elhanyagolása mellett.
:íítfetáPiás módszer Passziv és rendkivül idoigényes volt, és a szociális munkában oly
tBóláthat6kÖ1'nyezeti nyomások közepette nagyon kevéstimasztékót nyújtott.
l-ps'Zic~oanalizis által kinált "betegség-gy6gyítás" modell, amely a diagnosztikus
.ölá SZemléletét alapvetlien meghatározta, a hangsúlyt a patol6gia keresésére tette,
,gnosztikus skatulyákba szorltotta a szociilis szakemberek gondolkodását és elmosta a
nai identitás és kotnpetencia határait. Ez utóbbit jól jellemzi az a görcsös igyekezet
lrel a diagnosztikus iskola a pszichoterápia irányába próbálta definiálni az esetmunka
ilitrilt.
<''r~

fejlodésében kulcsszerepet jitszó személyiségek többsége ezen az elméleti talaj

nevelkedett és az ebbol formál6d6 ,,diagnosztikai iskola" képviselojeként ismert (Ane,
Garett, Gordon Hamilton, Charlotte Towle, Louise Hand/er) vagy annak továbbviv6j
valamilyen formában (pl. Florence Ho/lis és Francis Turner a ,,pszichoszociilis modell
ben).
Ha megnézzük azt, hogy mit kinált a pszichoanalitikus elmélet a szociills m
szimár&, talán értheto az az eros és tartós elkötelezodés, amelyet a diagnoszti
iskola mutatott ebbe az irányba több évtizeden keresztül.
Arra már elozoleg utaltunk, hogy a pszichoanalitikus elmélet az emberi magatartást
patol6giit átfogóan magyarázó, egyetlen koherens elméletként jelent meg a szinen ú:
hogy aligha lett volna megkerülheto egy olyan emberi problémákkal és nehézsége"·-
foglalkozó mesterségnek, amely éppen csak rilépett a professzionalizálódás útjára.
professzionalizilódásnak lényeges elofeltétele volt a 1cva/ifikólt képzés me,
és az új mesterség beintegrálása az etnberekkel foglalkozó más segit6 szakmák kl>: ppzzanataira tlimaszkodva, és a teljes rekonstrukcióra. gyökeres személyiségváltozásra
Korin felismerheto volt, hogy elméleti bázis nélkül nincs kvalifikilt képzés,
gyakorlati-módszertani eszköztir és érintkezési nyelv nélkül a szociilis munka nem
"t, ,'Anette Garett azt irja ezzel kapcsolatban, hogy értelmetlen az esetmunkát a
'. j)szichoterápiát61 megkülönböztetni, mert ha a kezelés a páciens érzelmi életére
irányu~ akkor az esetmunkát végzéS szociális szakember pszichoterapeuta (Garett
1949). Hasonlóiut vélekedik Gordon Hamilton, aki az esetmunkát döntoen terápiás
folyamatnak tekinti (Gordon 1950).
i I\z ötvenes években a klasszikus pszichoanalizishez viszonyitva némileg vilto:
ommal újra és újra felbukkan ez a törekvés. A diagnosztikus iskola egyik képviseloje,
'tin, három fonnájit különbözteti meg a pszichoterápiának: szupportív terápiát,
Jynek eszközei a környezeti manipuláció, érzelmi ventillálás, tanácsadás, és célja
,-
' . rbanszorongáscsökkentés és timogatás, intermedier terápiát, amely felhasználja a (
ikus megértést és részlegesen alkalmaz értelmez6-feltáró technikákat a tanicsadás
lett, és célja bizonyos mértéla1 belso változás elérése az alexanderi .értelemben
-~ ,kor,rektiv emocionális tapasztalat nyomán elsósorban az indulatittétel pozitiv
~yuIó pszichoanalitikus terápiót. A szociilis esetmunka az elso két terápiás vonulatot
~~Ii (Austin 1956).

44
45
 A 8ZOCIÁLII MUNKA IRÁNYZATAI A DINAMIKtJB LtLu::rANJ MKGKoDLfrjs

Két ismert analitikus pszichiáter - Joh" Spiegei és Roy Grinker - az '50-es évekbeli'I napjainkban is, és ez a fejl6désfolyamat jelentosen hatott a szociális esetmunkára is
a Chicagói Pszichiátriai I"tézetben éveken keresztül tartott tanfolyamokat pszichiátriaii állandóan meglijitva, korszeríisitve annak dinamikus lélektani vonulatát '
szociális munkások számára. Tapasztalataikat leirva, Grinker egy munkájában, amelynek A pszichoanalitikus elmélet bels6 fejlodésén túl jelentosek azok áz új irányzatok is
a "Pszichiátriai szociális munka" cimet választotta, esetmunka-módszerlcéntjelle~ amelyek a ~ pszichoanalfzisMl kiválva vagy attólleágazva jelentek meg. '
pszichoanalitikus jellegd terápiát ir le. Ebben a több szociális munIcatárssal közösen id
Az e~ Jel:nt6s ,~yzatok a ps~choanalitikus mozgalom be1s6 szakadása nyomán,
könyvében kiemeli a pszichoterápia interdiszciplináris jellegét, és nem tesz ldUönbsé~ abból kiváló, o"állo irinyzatokként Jelentkeztek. Két jelentos ilyen irinyzat született a
a szociális szakember és más segitok terápiás tevékenysége között (Grinker et. al. 1961)!,
. 6vek~: aj~"gi a1lalitilcus lélekta" és Adler i"dividuál-pszichológiája. BÚ' Jung
Az esetmunka és pszichoterápia viszonyának a kérdése a kés6bbiekben is gyakran vÍS8: irin~ta a dinam1kus lélektan szempontjából kétségtelenül jelentosebb, Ad/er hatása a
a szociális munka irodalmában. Láthatjuk majd a pszichoszociális modell szociális esetmunkÚ'a lényegesen nagyobb és ma is eleven.
2

hogy Florence Hol/is az általa leirt esetmunka-modellt "pszichoszociális terápia" név, { AdIer, hasonlóan Freudhoz, Bécsben praktizáló pszichiáter volt, aki 1902-ben
ismerteti (Hollis 1964), majd késobb Francis Turner hasonló elmen ir egy könyvet (Tum, 1 csatlakozott a pszichoanalitikus mozgalomhoz, majd fokozatos be1s6 távolodás után
1978), amelyben kiemeli Hollisnak azt az álláspontját, hogy a szociális !
1911-ben a pszichoanaUzisbez képest meglehet6sen eltéro, új irányzatot hozott létre~
a psziehoterápiás aspektusa fontos eleme a szociális szakember tevékenységének, és .~.Elméletében szakitva il kIaSSZikUS pszichoanalizis ösztön- és fejl6déselméletével a
pszichoszociális terápia a klinikai szociális munkát interdiszciplináris és terápiás
Igyennek fejlodése k~ a szociális tényezo~ a szüloi nevelési minták hatását hely~
helyezi. Ez az álláspont - mint annyi más koncepciója a psziehoszociális modellDi .•.az érdeklodés középpontjába. Ezzel a megkozelftéssel Adler utat nyitott a dinamikus
- a diagnosztikus iskolából és az azt megalapozó dinamikus lélektani. megközelitésl lélektan ún. ,,kulturális" irányzatainak, dc hatott a kés6bb megjelen6 humanisztikus
származtatható. r lélektani modellekre, igy Carl Rogers munkásságára is. '
1. AdIer ~atása ldU~sen jelentos volt a gyermekpszichológiai M1mka területén, mint

igazán elkülönftheto f~ának tekinti, a kés6bbiekben szerep-bizonytalanságb .ipmchoterápiát a ~zichoanalitikus terápiával hasonlftjuk össze, azt láthatjuk, hogy annál

arra ösztönözte miiveloit, hogy eltávolodva a szociális munkától, a pszichoteráp' 1~tlen tanácsadást, ~zuggeszti?kat, szupportiv, támogató lépésekel Módszertanilag
Ez
az esetmunka
a fajta megközelités,
háttérbe szorltásához
amely az esetmunkát
vezetett a aszociális
terápiás munkán
tevékenység
belül,egy
és n~.a. •..•.••
sokkal
n~elésl
akt.ivabb,
~nácsadól
direkt.ivebb,
munka jobban
módszertanának.
a jelen helyzetre
egyik koncentrált,
korai kimunkálója.
és gyakran
Ha alkalmaz
az adleri
tevékenység felé forduljanak. .~zel áll a késobb me&Jeleno pszichológiai tanácsadási technikákhoz (counseling-hez).
E~ zsargonmentes nyelvezete, józan, gyakorlatias megközelitési módja vonzó volt
Összességében a klasszikus pszichoanalizis eIs&orban a pszichodinamikai is\~,SZOClális m~k száméra is, Igy nem meglepo az adleri megközelités népszen1vé
és szemlélet épitése révén tudott értékáUóan hozzájárulni a szociális munka fejlodéséb, ,~á1ása a.tanácsadó1 munkában és agyennekvédelem területén. Hatása - külöDÖsen némel
ugyanakkor, mint segM eljárás, módszertanilag kevésbé felelt meg a szociál' ,n~e~~füIeten -: ma is }~lent6s. Adler jelentoségének megitélése mindezek ellenére,
munkafeladatok tennészetének és sok szempontból hátrányosan befolyásolta az esetmuil ',: ...onosen a pSZIchoanalitikusok részérol, nem túl kedvezo. Freud gunyorosan azt mondta
fejlodését és az esetmunkával foglalkozó szociális szakemberek érdeklodését, mivel·~l ~solatb~ hogy mindig kell a háziasszonyoknak is valamiféle pszichológia és
pszichoaoalitikus elkötelezodés eros intellektuMis és éIZeImi kötést jelentett egy (f;cIl~ csinált egy d~ent
szakmai közösség felé egy ZÚ't eszmerendszerben. Ez az er6s kötés egyúttal távol . t ~után a barmincas évektol a pszichoanalizis helyzete ElU'ÓpAban a nácizmus
jelentett a szociális munka egészétol Érdemes ennek kapcsán Freudot idézni aki igy irlDe&Jelenésével megne~züIt, j~l~tos képviseloi emigrál tak, els6sorban az Egyesült
,,Pszichoanalitikai mozgalom történetéhez" cimfi, 1914-ben irt tanulmányában: !~Hamokba, ~ol a pszlchoanahtlkus munka lehetoségei a legkedvez&bek voltak. A
szellemt ero beáramlásával a pszichoanalizis fejlodése felgyorsult 68 új jelentos
"Az ember addig eros, amig eros eszméket képvisel; 'atok jelentek meg. Ezek egy része fellendülést hozott a dinamikus léiektan és
tehetetlenné válik, mihelyt azzal szembehe1yezlr.e!lik".
'~ehiá~ terül~ de kevésbé érintette a szociális esetmunka fejlodését (pl az ún.
,freudiánusok - Karen Horney, Erich Fromm és az amerikai Harry Stack Sullivan _
Az eddig leirtak alapján könnyen gondolhatja azt az olvasó, hogy a eli
ássága), ~ ~Iatok - els6sorban az "Én-pszichológia" - igen jelent6s szerepet
lélektani megközelitésnek legfeljebb csak történeti jelentosége van a szociális m' ,ttak a szocláhs esetmunkában.
szempontjából, és több bonyodalmat okozott, mint amennyi haszonnal jÚ't a szociál
esetmunka fejl6dése során.
Ha a húszas-harmincas évek Idasszikus pszichoanalizisére telcintfinkvissza, akkor "Én-pszichológitz" is
jelent6sége a szoci4lis munkában
van ebben némi igazság (l* nem szabad elfelejtkeznüok a pszichodinamikai .
jelent6ségér&). Fontos látnunk azonban azt, hogy a dinamikus lélektan a -,íeud a stJUkturális modell kidolgozásával és az elháritó mechanizmusok els6 leirásával
pszichoanalfzis megjelenésének els6 id6szakától folyamatos fejlodést mutatott és .'.egtette a kezdeti lépéseket egy pszichoanalitikus Én-pszicho/6gia kimunkálásához.

46
47
 A SZOCIÁLIS MUNKA IRÁNYZATAI A Dnwmroa LiulcrANI MBGJCOZa.htS

Láthattuk azonban azt, hogy Freud számára az Én a fejlMésben késobb megjeleno és az Bár Erikson legjelent6sebb munkáit az ötvenes évek során frta (" Gyermekkor
Ösztön-Én-hez vagy a Felettes-Én-hez viszonyftva alárendeltebb szerepet játszó (azok és társadalom" 1950, "Identitás és életciJclus" 1959), fejl6déselméletét egészen a
dinamikus egymásrahatásától fiigglS) képz6dmény. '8o-ai évekig továbbépftette (Erlkson 1982). Az eriksoni fejlMéselmélet a korábbi
Freud, halálának évében egy német analitikus - Heinz Hartmann - korszakalkotó fejl6déselméletektlSl eltéroen a születéstol a halálig követi a pszichés változásokat és
munkájában ("Én-pszichológia és az adaptáció problémája" - 1939.) a klasszikus kfsérletet tesz arra is, hogy a belso ösztánfejlMést a kulturális, szociilis tényez6k
pszichoanalitikus felfogástól eltéroen azt vallotta, hogy az Én-funkciók (az észlelés; függvényében vizsgálja (ezért nevezi elméletét pszichoszociális fejl6déselméletnek).
emlékezet, gondolkodás, realitáskontroll) egészséges körülmények között az Erikson felfogásában a fejl&tés adaptációs kihfvások, krfzisek sorozatán keresztül zajlik,
ösztánimpulzusoktól függetlenül, konfliktusmentesen m4ködnek és primer autonóni és minden életkori periódusnak SlYátos életfeladata van. Ha "dióh6jban" megkfséreljük
funkciójuk az adaptáció biztosftása a külvilág felé. Fontos gondolat volt az is, hogy összefoglalni az Brikson által leirt fejlodési feladatokat, akkor az alábbiakat emelhetjük
ki:
az Én-apparátus velünk született, és az ösztön-fejIMést61 fiiggetlen, azzal párhuzamos
fejlMésutat fut be.
A '40-es években Hartmann és munkatársai az Én-funkciók elemzése során a kömyezeti - az elso életév során a kapcsolatban megjeleno alapbizalom kialakftása a gondozó
tényemk és az interperszonális kapcsolatok jelentoségét emelték ki az Én fejlMésében. A szülovel (kudarca, kapcsolati bizalmatlanság kialakulásához vezet);
külvilághoz való adaptáció és a realitás-kontroll megorzése mellett az Én fontos szerepel - a 2-3. év között az autonóm motoros készségek, fizikai skillek kialakftása
játszik a belso pszichikus történések szintézisében, a személyiség integrációjában. Ezen (kudarca inkornpetencia érzésekhez, bizonytalansághoz vezet);
a fonalon elindulva az Én-pszichológia új elképzeléseket alakftott ki a pszichotikuS - a 4-S. év között a kezdeményezlSképesség, asszertivitás kialakftása (kudarca
állapotok természetérol és kezelésükrol (Federn 1952)'1 búntudathoz vezet);
Az adaptfv viselkedés tényez6inek vizsgálata során fogalmazták meg azt a feltevésüket,! - a 6-12. -év között a tanuláshoz kapcsolódó komplex készségek kialakftása,
hogy az Én saját erovel, energiával rendelkezik a környezeti nehézségekkel, adaptáci{)j~ intellektuális hatékonyság (ku4an:a kisebbrendliségi érzésekhez vezet);
kihlvásokkal való megbirkózás során és ennek révén képes az egyén hatékony megbirkó7As1 - 13-18. év között az identitás és szerepek kialakftása (kudarca identitás- és
(coping) stratégiák kialakftására. szerepkonfúzi6hoz vezet);
- 19-2S. év között intim párkapcsolatok kialakftása (kudarca kapcsolati izolációhoz,
Az Én-pszichológia ezen új megközelitése a külvilági realitásokhoz való adaptácid! kötMési nehézségekhez vezet);
és a jelen nehézségek szerepére irányftotta a figyelmet, miközben az egyén akt! ~ 26-S0. év között stabil helytalálás a társadalomban, a következo generáci,
megküzdési képességét feltételezte. Ez a szemléletváltás, amely a pszichoanalfzi felneveléséhez kapcsolódó feladatok (kudarca az élelpUya megrekedéséb
ösztöndeterminációjú, múltba forduló, a személyiségen belüli történése stagnációjához vezet);
koncentráló pszichológiai modelljét egy interaktiv, realitásorientáh pszichológiéril: - SO. éven túl az éléttapasztalatok integrálása, a megfutott életpMya ak,
vál1ja át,jelent6sen hatott a szociális munkára, és a dinamikus lélektani megközeltté! elfogadása - ez a korábbi· kihfvások, krfzisek sikeres feldolgozásit fe
megújulását kinálta abban a periódusban, amikor a diagnosztikus és funkcionális (kudarca.. veszteségérzést, kiábrándultságot, cs6dérzéseket,
iskola közötti harcban kiélezMött az a kérdés, hogy a pszichoanalititoJ sikertelenségének érzését hangsúlyozza ki).
megközelftés mennyire tud megfelelni a szociális munkafeladatoknak.
· Erikson munkásságAt követ6en a feln6ttkor fejl&tési szakaszainak lefrására egy sor
Az Én-pszichológia modellje az 'So-es években, a magyar származású David Rapapo I fejl&tési modell született (Loevinger 1976, Vai/lant 1977, Levinson 1978, 1980). Fejl6dés-
munkássága révén a pszichoanalfzis elméletébe integrálódva rendkfvül népszertivé. v~lmélete jelent6s mértékben befolyásolta a krfziselméletet és a csalédterápia elméletét
az Egyesült Államokban, és igen gyorsan beépült a szociális esetmunka elméletébe IS. > (tranzitfv életesemények szerepe a krfzisek kialakulásában és a családi életciklus-
1958-ban Howard Parad szerkesztésében összefoglaló tanulmányköte1 jelent meg . ••,~odell). .
esebnunka Én-pszichológiai megkázeUtéllén'Sl "Én-pszichológia és dinamikus esebnunka '. Az Én-pszichológia további fejl6désében fontos szerepet játszott Leopold Be/lalc,
cfmen. A kötet szerkeszt6je - Parad - az Én-pszichológia a1kallll87J\sának e . '"aki munkatársaival a '70-es években átfogó vizsgálatokat végzett az Én-funkciók

úttöroje a krfzisintervenció
Én-pszichológiai területén.
megközelftése kfnálta(Az
az adaptációnak és a coping-mech~izmusokn
elso alkalmazható modellt a krfZlsellátásban !psziChopatoló~lem.
LBellak 12 lén ~ fr(Beiilf!
Én-funkClót le: et al. 1973).

Erik Erikson dolgozott ki az ötvenes években az Én-funkclók feJlMésérol. Világa és a külVilág eldifferenClálását teszi lehet6vé. A megnöYekv6 szorongás
és az azzal szembeni védekezés a realitás észlelésének torzftásához v'
0A;SZOCiáIiS
munka szempontjából igenjelent6s hatású az a f~I~lmélet, ame -. realitás~I!t, amel~ a kül,?1ág adekvát észlelését, valamint az egyén bels6

48 49
I
 A DINAMIKUll IhncrANI MEGKÖ7ELiTú
A~'M1JNKA DtÁNYZATAI

A ielditáskontrol1 súlyos elvesztését pedig pszichotikus éllapotokban láthatjuk, Bel/ak az Én-funkciók hatékony, adekvát múk~ése kapcsán bevezeti az "Én-en~" i
amikor téveszmék, hallucinációk jelennek meg; "én-gyengeség" fogalmát. Ebben a felfogásban benne rejlik az a feltevés, hogy az Én ilye
- ftéloképességet, amely feltételezi az ok-okozati összefüggések és konzekvenciák jellemzoi az Én-funkciók fejl6dését61 lényegesen függo, karaktervonásként megjelene
felismerését, a kognitfv funkci6k megfelelo érettségét FejlMési"érési zavarok, állandó jellemzok. Fontos látni azonban azt, hogy feszültségekre, krlzisállapotokban a
kognitfv deficit és a kognitiv m1lködés zavarai érinthetik ezt a funkciót; Én-funkciók elégtelen mfiJcödése átmeneti jellegii lehet.
- a külvilág és a self realitásának érzékelését, amely magábafoglalja a külso Bár az Én-funkciók szisztematikus vizsgálata inkább a pszichiátriai, klinilt
valóság és önmBglUlk - pl. saját testérzéseink - realitásként való megélését. pszichológiai vizsgélatok részét képezi, e funkciók mérlegelése fontos a szociál;
A realitásérzés zavarainál a külvilág történéseinek megélése val6sziniitlenné, esetmunka gyakorlatában is (Id elso interjú az esetmunka során).
idegenné válhat (derealizációs élmények) vagy önmagunk. megélése illetve saját Bellak munkásságának jelentöségét nemcsak az Én-funciók és azok pszichopatológil
élményeink válnak idegenné (deperszonalizációs élmények); vonatkozásaihoz kapcsolódó kutatásai adják (amelynek keretében olyan jelenti
_ impulzuskontrollt, az indulatok, érzelmek adaptIv feldolgozását, a frusztrációs módszertani fejlesztések is szerepelnek mind a pszichodiagnosztikai munkában egyi
helyzetekbenk.eletk.ezo feszültségek megfelelo kezelését. Az impuIzuskontroll legismertebb projektfv teszt - a TAT - értékelési rendszerének továbbfejlesztése,
elégtelensége .váratlan, kirobbanó inadekvát i,ndulatokhoz, öngyilkossági módszer különbözo életkori csoportokra adaptált változatainak kimunkálása), hanem a
késztetésekhez, túlkontrollálása pedig élménymegélési zavarokhoz, gádáshoz az úttörlS jelentöségii munka is, amelyet a pszichoterápia tefületén végzett.
vezethet; Azt már korábban láttuk a pszichoanalitikus terápia kapcsán, hogy a passziv , rendkivi
_ tárgykapcsolatok alaldtásának képességét ;... megfelelo érzelmi köt6dési idoigényes terápiás munka nemigen felelt meg annak a követelménynek, hogy szélE
készséggel, az interperszonális kapcsolatok bajlékonyságával. Mint késobb lá1ni igényeket elégitsen ki reális terápiás idokereteken belül.
fogjuk, e funkció fejlödését sokan kulcsfontosságúnak látják, az egészséges A terápia idejének lerövidftésére már a klasszikus pszichoanalizis fejlMésének kon
személyiség alakulásában és az itt jelentkezo nehézségek súlyos korsZakában is folytak kisérletek aktiv technikák bevezetésével (Stekel, Ferenczi, Ran
személyiségzavarokhoz vezetnek (Id. tárgykapcsolat-elméletek a dinamikus ífumkásságában), majd a már emlitett Franz Alexander és Thomas Morton Frenc
lélektani iskolákon belül); "Pszichoanalitikus terápia" cimú munkájukban (1946) utat nyitottak a dinamikus lélektat
_ a gondolkodási folyamatok érettségét, a racionális, logikus gondolkodást Ezzel, elveken nyugvó rövid, idohatáros pszichoterápiák fejllklésének.
szemben az infantilis, éretlen gondolkodás, az érési folyamatok zavadból adódóan' Az ezt követo években - különösen a '6()"as, '70-es évektöl - a dinamikll
vágyl!kkal, indulatokkal megszfnezett gondolkodás (primet;processthinking) súlyoS' rövidpszichoterápiák gyors fejlödését láthattuk. E fejllklésen belül egy polarizálódás vo
logikai torzitásokhoz, surltésekhez, gondolkodási zavarokhoz, bizarrériákhoz; megfigyelhet6: kialakult a dinamikus rövid pszichoterápiák egy radikális vonulata, amel
vezethet. Érzelmi, indulati megterhel6dések koncentrélási, emlékezeti, az idöhatárok között kfsérletet tesz egy igen aktiv, bár körüHrt (fokális) feltáró munkár
nehézségeket, a problémamegoldó képesség besziikülését eredményezhetik - pV, az ellenállás és indulatáttétel feldolgozása mel1ett (Malan 1963, 1976, Sifneos 197~
krizisállapotokban gyakran láthatjuk ezt;! 1979, Mann 1973, Davanloo 1978) és kialakult egy eklektikusabb, kompromissziveb
_ adaptIv regressziót az Én szolgé1atában, ahol a regresszió, szemben a Freud éltal' vonulat, amely a rekonstruktiv vállalkozás és az indulatáttételekre koncentráló feldolgoú
elhárltó mechanizmusként leirt viselkedésfellazulással, egy friss, eleven, kreatlv mellett vagy helyett - a dinamikai megértés fontosságát elfogadva - szupportfv, támogat
viszonyulás fokozottabb beleéloképesség mel1ett (Id. miivészi alkotókészség); . mozzanatokra és az indulatáttétel pozitiv elemeire támaszkodó terápia leheto8égét kere:
_ olyan védekezo funkciókat, amelyek szemben a klasszikus pszichoanallzis által (Bellak és Smal/1965, Wolbug 1980).
leirt neurotikus védekezéssel inkább adaptfv, Én-védo jellegiiek (pl. az eljöv~ Bár a dinamikus rövidpszichoterápiák fejlMése jelenleg is gyors ütemben tart és egyr
halélunk állandó tudatának elutasftása, kirekesztése);
újabb modelljei jelennek meg (pl. Strupp és Binder 1984, Budman és Gurman 198~
_ ingerhatárokat a túl eros, elárasztó belso és küls6 ingerekkel szemben. A nemi hatásuk a szociális esetmunka gyakorlatára mérsékeltebb. Ez alól képez kivételt Bella
hatékony határok excesszfv izgalmi állapotokat és kimerülést eredményezhetnek; és Small idézett munkája, amely jelent6sen hatott az Én-pszichológiai model1en alapul
_ autonóm funkciókat annak biztositására, hogy az Én feszültségterhesl szociális esetmunka gyakorlatára.
konfliktuóms helyzetekben is megorizhesse adaptiv mfiJcödését; E megközelités jeles képviseloje Eda Goldstein, aki "Én-pszichológia és szociáli
_ kompetenciát és hatékonyságot az egyén adott fejlettségi szintjén. MegterheJ, munka gyakorlat" cimii munkájában (Goldstein 1984) ennek az elméleti és módszertat
feszültségek esetén nagyon lényeges szempont az egyén. coping-kapaci
modellnek korszeru összefoglalását adja. Goldstein az esetmunka során megkülönbö:ztc
megbirkózási képessége és az, hogy ilyen helyzetekben hógyan k6pes meg'- . Én-szupportiv és Én-módositó megközelitést. Bár könyvében nem irja le, mégis úgy tuni!
problémamegoldó kapacitását, hatékonyságát; hogy a szociális esetmunkában inkább az Én-szupportfv eljárásoknak van lehetoség.
_ szintetizál6-integratlv funkcióját, a pszichikus muködés belso koherenciáján
mivel az Én-módositó esetmunka idoigényesebb, kevésbé felel meg a szociális munk
a személyiség komponáltságának, összerendezésének biztositására. E funkd
feltételeinek. Látható azonban az is az esetpéldákból, hogy nincs éles határ a kl
. zavara belso káoszhoz, inkoherenciához, a személyiség fellazulásáhöz vezethet.

5
 A 8ZOCIÁLIB MUNKA IRÁNYZATAI
A DINAMIKUS Ltu:rcrANI MEGKOZELfTEs ~
<1 megközelftés között és Goldstein egy súllyal Én-szupportfv kliensvezetés keretében is
alkalmaz idonként Én-módosító techniká1cat. e) a kliens érzéseinek verbalizálása, ventillációja és ennek facilitálása;
d) a kliens kurrens helyzetére és kapcsolataim fókuszálás (a kliens segitése abban,
Osszehasonlftva a kétféle megközelitést, Goldstein az alábbiakat emeli ki: hogyjobban megértse helyzetét, annak.objektív, külso tényezoit, jobban megértse
saját viselkedése természetét és annak hatását másokra, és hogy miért viselkedik
- az Én-szupportlv megközelltés fókuszában a kliens kurrens viselkedése áll, bár egy adott helyzetben úgy, ahogy viselkedik, és hogy képes legyen érzéseinek,
bizonyos mértékig a múlt történéseinek feltárása is jelentoséggel bfr. A segito attitiídjének, az önmagáról alkotott képnek az értékelésére). E fókusz a kliens
munka fókusiában az "itt és most"- események éllnak és az egész segito munka és környezete közötti problémákat racionálisan, "pro és kontra" mérlegeléseken
keresztül ragadja meg;
realitás-orientélt (a konfliktusmentes Én-funkciók erositése, az adaptiv védekezés,
e) a kliens viselkedésének dinamikus tényezoire irányuló tükrözés (a védekezési
coping-stratégiák, problémamegoldó kapacitás mobilizálása, a szociális tániogató
hálózat és a források erosítése). Ezzel szemben aZ Én-módositó megközelftés módok és a vis,elkedés alakulásában szerepet játszó motivurnok megértése) _
ennek során a segito gyakran konfrontáltatja a klienst viselkedése ellentmondásos,
többet foglalkozik a jelen és a múlt kapcsolatával, a viselkedés tudattalan és
maladaptfv mozzanataival, amelyek egy részét nem is tekinti problémás
tudatelottes tényczoivel.
viselkedésnek. A segito id6nként értelmezi a viselkedés mögött meghúzódó rejtett
- A véltozás természetét vizsgl\lva azt láthatjuk, hogy szemben az Én-módositó okokat is a kliens számára;
megközeUtéssel,amely a tudattalan konfliktusok feltárásán keresztül a személyiség
j) a segito ösztönzi a klienst arra is, hogy jelen viselkedése múltbeli gyökerein
megváltoztatására irányul, az Én-szupportlv megközelftésben a cél a kliens adaptiv
is gondolkodjon, hogy felismerhesse azokat az irracion'iis érzéseket, félelmeket,
funkcióiban bekövetkezo változás. Ebben az autonóm Én-funkciók Cl'Ositése,a
múltbeli konfliktusokat és a személyiség fejlodését akadályozo azon mozzanatokat,
megfelelo coping-stratégiák tanulása és pozitiv megefOsitése,a problémamegoldó amelyek a kliens jelen viselkedését befolyásolják.
kapacitás fejlesztése, a konfliktusok semlegesftése a konfliktusmentes területek
~sitésével, a korrektfv emocionális tapasztalatok felhas~.lása _(poziti~ i. .A. támogató, ~irek~v, érzelmi ventillá!ó technikák a kliens kurrens helyzetére
mdulatáttételes mozzanatokra épftés a kapcsolatokban), valammt komyezett fókuszálással együtt adják az Én-szupportfv mtervenciók gerincét A dinamikus tényezok
i
feltételek javftása szerepel. , •és •a múlt ~leváns mozzanatainak feltárása csak részlegesen, óvatosan alkalmazott,
- A segito kapcsolat az Én-szupportfv megközelitésben inkább a kapcsolat .•...
hllngsúllyal inkább az Én-módositó megközelitésben szerepel.
realisztikus elemeit hangsúlyozza és kevésbé érintjük a kapcsolat indulatáttételii A7:. itt vázolt É~-~v intervenciókat gyakran egészftjük ki edukatfv elemekkel
vonatkozásait. •.(pl. \'}selkedés skillJemek gyakorlása, szerepjáték, modeUtanulás stb.) illetve kognitiv
iF strukturáIás, problémakezelési stratégiák alkalmazásával (Id problémamegoldó
Alkalmanként a pozitiv indulatáttétel mozzanatai keriilnek elotérbe (pozitiv autoritás ~.'•.eseun.un~a-modellek, kognitiv viselkedés-módositás és kompetenciafejlesztés
vagy szüloszerep a kliens érzelmi támogatásában, Cl'Ositésében).Ezt egészftik ki a' )technikái) ..
szociélis JDUDkafeladatokbóladódó egyéb szerepek (pl. érdekképviseleti funkciót ellátó 0 . Goldstem fontosnak tartja a környezeti tényezókJr.elfoglalkozást is - a szociális
segitonél). ii tám~~tó hál6zat feIhasználását és a források, alkalmak bovftését -, mindazt, amit a
Az Én-módositó megközelftésnél a segito kapcsolatban az indulatáttétel megjelenése i S~OCl~Smunka esetmenedzselési olda.1áDaktekintünk.
s feldolgozása fontos szerepet játszik. ' ..Y égJ~a e modell ffibb.el?,életi és móds~~i csomópontjain, világosan láthatjuk,
A segito munkában alkalmazott "pszichológiai technikák" lefrásasorán Goldstein Hollis., ....
~~gy a 80-as évekre a SZOCiálisesetmunka dinamikus lélektani vonulata is asszimilálta
tiárahivatkozik (Hol/is 1964), akirol tu<ljuk,hogy a diagnosztikus iskolából kinöv6 ~mm~ a tapasztalat~t, amely a szociélis munka gyakorlatában felhalmozódott, tekintet
ektikus "pszichoszocil\lis ter6pia" irányzatának megalapitója, és akinek munkássága;,tilkül .~ hogy mIlyen forrásból vagy mely esetmunka-modellbol származtatható.

.es szálonkötödik
-modellek
a dinamikus
termékenyen
lélektani
hatottak
iskoIákboz.
egymásraEz (hasonló
az utalásjelzi
hatások
azt, hogy
kimutathatók
akülönféle.!,
az !~óds~.
gytftnik, ~~gy
mtegrácló..
az ~gyes ,,iskolák"
_ között nincsenek merev határok, és megin~.. . ~

J9t)~~~· és a szociélis esetmunka problémamegoldó modellje között (perlman

É~IÓgia ,.nem
;.'
...•. d}-
<. A.kls~lnénk ~.
meg roVlden bemutatni azokat
""'J!k= kln•••••••.••
az új árarnlatokat,
••••••• - reljos•azkép,
1••••amelyek utóbbi
ha
\ Goldstein által idézett technikák: ; :;=:lentosen befolyásolták a dinamikus lélektan, pszichopatológia és pszichoterápia

bátoritás); • .! Elsoso:rbanazun•••t~~ol~tilSkola és~ ••se!f-p.mchológuz"azakétjelen s

hl'.1 direkt befolyásolás ,--~~"'71.,.••••••
'7tió" tanácsadás' '
. .
áramlat, a~ely
befolyásolja. napjaink dmamlkus lélektam gondolkodását a legjelentösebben
a) támasmyújtás technikái (szimpatikus odafordulás, akceptl\lás, megelOSftés'I.' .•..••... ~
 A 8ZOCIÁUS MVNJCA IRÁNYZATAI
Ha az új elméleti áramlatok viszonylit vizsgáljuk a szociális esetmunkával, akkor azt
láthatjuk, hogy az Én-pszichológia hatása egészen a '70-es évekig jelentos volt, annak
ellenére, hogy újabb és újabb konkurens irányzatok bukkantak fel az esetmunkában (pl.
viselkedéslélektani megközeHtés,problémamegoldó modellek megjelenése).
A '70-es években a közösségi munka felé fordulás és az esetmunka iránti érdeklodés
visszaesése megtorpanást eredményeZett a dinamikus lélektani megk.özeHtéstovábbi
fejlodésében is, igy nem meglep6, hogy e jelentlSs új áramlatok csak késve jelentek
meg a szociális esetmunka területén, és nem tudtak beintegrálódni az esetmunka
praxis-elméletébe, annak ellenére, hogy a '8()..as években a klinikai szociális munka
fellendülésével a dinamikus lélektani megközelités is reneszánszát éli (1982-ben a hires
Smith College-ben tartották a pszichodinamikus szociális munka második nemzetközi
konferenciáját, ahol olyan neves szakemberek jelentek meg, mint a konferencién elnöklo
Louise Bandler, vagy a zéró összegzést nyújtó Florence Hollis, és az eloadók közt szereplo
Francis Turner, vagy Zofia Butrym - valamennyien a szociális munka kiemelkedo
képviseloi).
f' ~ kutatásokhoz,
A tárgykapcsolati
és talán iskola gyökerei
nem túlzás viss~lnakhogy a akezdeti
azt mondam, há~ lépéseket
elotti pszic~litikus
ebbe az Irányba
a pszichoanalfzis "budapesti iskolája" tette Hermann Imre munkássága révén, aki a
"megkapaszkodási ösztön"-nel kapcsolatos kutatásaiban eloször foglalkozott a legkorábbi
érzelmi kapcsolati viszonyokkal (Hermann 1943).
, A '40-es, '50-es években indultak meg azok a pszichoanalitikus vizsgálatok Angliában,
amelyek a legkorábbi érzelmi-köt6dési minták kialakulására irányultak és vizsgálták azt,
hogy a korai érzelmi tárgykapcsolatok sérülései hogyan érintik a személyiség fejlMését
(Melanie Klein, Fairbairn, Winnicott és Guntrip). ,
A pszichoanalitikus elméletek fejlodésének másik vonulatát az Én-fejlodés és belso
differenciálódásfolyamatát feltáró "Self-pszichológia" képviselte a '60-as, '70-es években
(Mahler, Jacobson, Kohut).
A két irányzat szintézise a '70-es évek végén, illetve a '80-as évek elején jelenik
meg Kernberg munkáiban. .
Ha megnézzük azt, hogy mit hoztak ezek az új áramlatok, akkor azt láthatjuk, hogy
a klasszikus pszichoanalfzis az érzelmi-kapcsolati minták alakulását elsosorban késobbi
fejlodési szakaszban - az ödipális fázisban - tartja döntonek a személyiségfejlodés
szempontjából, és az itt jelentkezo kapcsolati konfliktusokat tartja lényegesnek a
neurotikus személyiség-a1akulásbanis.
A tárgykapcsolati iskola a figyelmet ezzel szemben a legkorábbi kapcsolati minták
tanulmányázására fordftotta, és úgy látta, hogy e korai fejlodésben a kapcsolati
mintát nagyban befolyásolja a gondozó anyáról alkotott belso kép, valamint annak
torzitásai. A gyennek a kapcsolatban nem a reális személyhez, hanem a fantáziájában
reprezentálthoz viszonyul, és ez a viszonyulás a késobbi jelentos érzelmi kapcsolatokra
is generalizálódik. -
-
A Self-pszichológia modellje ettol eltér6en nem az érzelmi tárgykapcsolat alakulását
teszi a figyelem középpontjába. hanem az egyén önmagáról alkotott, belso képének
alakulását, integrálódásának folyamatát.
54
A DJNAMIXVB ÚLEKTANI MEGKöZELh'ts
Mindkét elmélet, a korai személyiségfejlodés folyamatának újszeru lefrásán túl,
jelentlSsen hozzájárult a személyiségzavarok kialakulásában szerepet játszó fejlodési
tényezok megértéséhez és új pszichoterápiás eljárások kidolgozásához a súlyos
személyiségzavarok -kezelésében _(ltfelanie Klein a gyerekek játékterápiájának eiYik
úttöroje volt, akinek munkásságát Winnicott vitte tovább, Fairbairn és Guntrip a
súlyosparanoid kórképek megértésében játszott fontos szerepet, Jacobson a depressziók
pszichoanalitikus terápiájában ért el kiemelkedo eredményeket, Mahler az autisztikus,
pszichotikus kórképek megértésében és kezelésében, Kohut a narcisztikus
személyiségzavarokban, Kernberg pedig a borderline-kórképek, súlyos személyi-
ségzavarok kezelése során).
Bár arra itt nincs módunk, hogy ezeket a szociális esetmunka gyakorlata szempontjából
kevésbé releváns, ugyanakkor meglehetosen bonyolult modelleket részletesebben
bemutassuk, egy szellemes esetillusztráció segitségével talán érzékeltetheto a
megközelftésbeni különbség (St.Clair 1986):
Képzeljük el, hogy Hamupipókének súlyos házassági konfliktusai vannak a
Herceggel és ezért pszichoant,z/itikushoz fordul.
Egy Idasszikus analitikus úgy fogná fel a házassági konfliktust, hogy annak gyökere
az, hogy Hamupipoke 4-5 éves kora között, az ödipális fejlodésperiódusban
elfojtotta az apa iránti szexuális vágyait és az anyával szembeni rivalizációs
törekvéseket,de mivel feldolgozásuk elégtelen volt, az infantilis,rögzült ambivalens
érzések a jelen kapcsolatában feléledtek és kapcsolati konfliktusokat indukálnak.
A tárgykapcsolati iskola képviseloje ezzel szemben azt gondolná, hogy
Hamupipoke problémája az anya korai elvesztésébol, az akkori deprivációból
származnak. Ez a vesztesség okozza azt, hogy a nokhöz éles ambivalenciával
viszonyul: egyeseket túlzott módon idealizál (Tündérkeresztanya), másokat, mint
,,rosszakat", élesen elutasit (mostohaanya és tnostohatestvérek). A házasságába is
beviszi ezt a polarizált, torzftott érzelmi viszonyt: egy ideig túlzóan idealizálja a
Herceget, majd a problémák nyomán élesen elutasftásba fordul, amint az, mint
reális személy, nem tud az idealizációnak megfelelni.
A "Self-analitikus" viszont azt gondolja, hogy a ro probléma Hamupipoke rejtett
ÖDértékelésiproblémája, belso bizonytalansága, ami miatt állandó megerosftést
keres és olyan ideál-mintákat, akikkel fantáziában fuzionálhat, azonosulhat, és
akiktlSlmegerosftést követelhet (TÜDdérkeresztanya,Herceg és az analitikus a
terápiában). Ha ez a grandiózus megerosités a reális kapcsolatban elmarad,
szemben.
narcisztikus sérelemként éli meg, és hatalmas düh keletkezik a más~
Bármelyik megközelftést is alkalmazzuk, a terápiás munkában kulcs probléma a
hatalmas indulatok, amelyek a korai kapcsolati minta feléledése nyomán aktivizálódnak és
rávetülneka terapeutára. Ezeknek az indulatoknak és a feléledo infantilis konfliktusoknak
55
 A IIZOCIÁUII MtJNK.\ IRÁNYZATAI

szakembernek. Úgy tiinik, hogy a szociália esetmrmkába leginkább a dinamikus

1J
éramIatai viszont jelent& segftséget nyújtanak abban, hogy megértsük a hangsúlyos
. pszichopatológiai történéseket.
lélektani meglrözeUfb Én-szupportiv vonulata éplthet6. be. A dinamikus lélektan
. legt\jabb
feldolgo7Asa pszichoterápiás vlillalkozás, és ez rendszerint nem feladata a szocililis
. Ezen ismeretek fontossAg6t jelzi az is, hogy a korszerd képzési programokban
megtalAIhatjuk a dinamikus lélektani ismereteket megalapozó kurzusokat Od Polans/r.y
1982).

56