IRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ CSALÁDI MAGAZIN 2018.

December 12. KIADÓ: Galantusz Grafika

DIÓ MAGAZIN
Versek

Mesék

Érdekességek

Fejtörők

DIÓ MAGAZIN 1
 Ady Endre: Karácsonyi Rege
(előadja: Szabó Gyula, zene: Dr. Komáromi István)

DIÓ MAGAZIN 2 Online kiadás

 Tartalom A Dió Magazin egy interaktív PDF-ből és a magazinunk honlapjából áll, ahol
azokat a tartalmakat is megnézheted, amik a PDF-ben csak pár sorban jelennek
meg. Ami újdonság, hogy a magazin megvásárlásával a honlapon szinte az ös�-
szes eddig megjelent tartalmat böngészheted!
4. H. C. Andersen - A kis gyufaárus lány

Szemezgető
9. Októberi jeles napok 1 kép 1 vers rovat vezető
10. Titi Hajnalka meséje
13. Weinrauch Katalin verse
14. Bódai-Soós Judit meséje
17. Papa, mesélj! Sás Károly rovata Érdekesség: Sás Károly készülő E havi számunkban egy ara- Aranyosi Ervin
19. Weinrauch Katalin verse verseskönyvéből megint lehet ol- nyos anygyalkás teamécsest-
vasni egy aranyos verset itt a ma- artó elkészítését mutatjuk be Barkácsrovat:
20. Domahidi Klára verse
21. Sás Károly barkácsrovata gazinban! nektek!
22 Társasjáték Ügyesség: A 21. oldalon
23. Bódai-Soós Judit verse a barkácsoló kedvűek talál- Sás Károly
24. Sás Károly: verse nak maguknak elfoglaltságot.
Fotókuckó:
25. Espán Margaréta versei
26. Titi Hajnalka meséje Aranyosi Ervin: 1 kép 1 vers
27. Kovács Barbara oldalai
32. Vidéki Éva meséje a színekről A könyvsorozat már Somogyvári Zsóka
37. Domonkos Jolán verse 8 kis kötetet tartalmaz.
38. Kovács Barbara oldalai A Dió Magazin webol- Grafika:
39. Pósa Lajos vers dalán naponta olvas-
40. Orgován Irén versei hatod a könyvben még
41. Zenebonbon meg nem jelent verse-
42. Zsófotó ket, az őket ihlető kép- Ujréti Ágnes
pel!
Lapvezető:
Ez a példány önmagában szabadon másolható, ter-
jeszthető, de PÉNZÉRT semmilyen formában nem
árusítható! Ujréti János

DIÓ MAGAZIN 3 Online kiadás

H. C. Andersen - A kis gyufaárus lány
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő
utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény
kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor
elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasz-
nát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta
valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott,
egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy
suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha meg-
házasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a
kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom ké-
nes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szoronga-
tott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se
vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől
reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény.
Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke ha-
jára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga
áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis
teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá
húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az
isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast
se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se
jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain
besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb
réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál
DIÓ MAGAZIN 4 Online kiadás
gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, oda-
dörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a
kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidá-
man sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a
gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte,
mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt
nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is ki-
nyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a
gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszöglet-
ben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra,
tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal,
mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hó-
fehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán
edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával
töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba
egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdá-
csolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja,
s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott,
még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag ke-
reskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt,
s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecské-
ket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét,
hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a
sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen
az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált
közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagya-
nyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer
azt mondta „Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten
színe elé.”
Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy vilá-
gosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagya-
nyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal!
Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg
kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne
hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy ma-
rassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott,
mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép,
ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magas-
ra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm
van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszöglet-
ben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, meg-
fagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új
esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok
elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta
senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül,
amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.

DIÓ MAGAZIN 5 Online kiadás

Kellár F. János Immánuel - A Mikulás éjszakája
Eljött megint a Mikulás éjszakája, kint pedig nagy pelyhekben kez-
dett hullani a hó.
A kis kunyhó kéményéből szürkés füst szállt fel, az ablakból pedig
gyertya pislákolása szűrődött ki a sötét erdőszéli ösvény felé. Bent
pattogott a tűz, s egy kisfiú sziluettje kezdett el táncolni a szoba fa-
lán. A fiúcska pont az ablakhoz sietett és fürkészni kezdte a sötét-
ségbe burkolódzott hegyoldalt. Várta a Mikulást!
Szegény család volt, édesanyja és édesapja olykor csak késő éjjel
ért haza, ilyenkor a fiúcska vigyázott a kistest-
vérére. Húgocskája már aludt, de a fiú idén
elhatározta, hogy nem fekszik le, s megvárja
a Mikulást, hogy számonkérje. Ugyanis évek
óta hiába írt neki hosszú listákat kívánságai-
ról, mindig csak egy marék mogyorót és há-
rom szem zsírpapírba csomagolt csokoládét
kapott. Pont olyat, amilyet a szatócsboltban is
kapni lehet az öreg Varjú bácsinál.
Már éjfélre járt, mikor hó ropogtatva csizmák
közelítettek a házikóhoz, de a kisfiú az ajtó-
ban való dobbanásokra sem kelt fel. Elaludt.
Szülei érkeztek haza, s míg édesanyja aludtte-
jet mert egy fazékból, édesapja az ölében ágyba vitte őt.
Mikor megébredt már fent volt a nap. Izgatottan futott a csizmács-
kájához, s csalódottan öntötte ki a földre a marék mogyorót és a
három zsírpapírba csomagolt csokoládét. Egyből eleredt a könnye,
s hiába vigasztalta édesanyja, nem múlt a kisfiú bánata. Elhatároz-
ta, hogy csalódottságát azonnal megírja a Mikulásnak. Miközben
egy darabka csomagolópapírra betűket kezdett kanyarítani, édes-
anyja szomorú némasággal figyelte őt. Mikor elkészült, gondosan
DIÓ MAGAZIN 6 Online kiadás
összehajtotta a levélkét és az ajtóhoz sietett.
–Biztos, hogy a szél tudja hova kell vinnie a levelemet? - kérdezte
vékony kis hangján édesanyját a fiú. Anyja csak bólintott, s azzal a
kisfiú kiszaladt a ház elé és magasba dobta a teleírt papírdarabot.
Este alig jött szemére álom, csak arra tudott gondolni, hogy vajon
üzenete eljut-e majd a Mikuláshoz.
Éjjelre nagy hóvihar kerekedett, messziről sípolt és csattogott az
északi szél.
A kisfiú felriadt álmából, s felült az ágyában, ahol
mellette testvére aludt. Felkelt, és óvatos léptekkel
az ajtóhoz lopakodott. Olyan érzése volt, mintha va-
laki állna kint a kunyhó előtt. Kétségbeesve nézett
szülei irányába, de ezen az éjjelen elnyomta őket az
álom. Végül összeszedte minden bátorságát és rés-
nyire kinyitotta az ajtót. Kis szemei kikerekedtek
mikor meglátta hatalmas piros öltözékében, hosszú
subájában, a föléje magasodó fehér szakállú alakot.
– Mehetünk? - kérdezte a mély hang, de a kisfiúnak
nem jött szó nyelvére. – Hát nem azt írtad, hogy
eleged van és te akarsz választani?
A kisfiú csak bólogatott és érezte megremegnek lá-
bai, majd megfordult vele az egész szoba.
Egy nagy ágyban, nehéz paplanok közt tért magához. A szoba vé-
gében hatalmas fotelben ült a Mikulás, s körülötte ezer meg ezer
levél. A kisfiú sokáig csak ijedten nézelődött, mikor is a Mikulás rá
sem nézve megint kérdést formázott érces hangjával.
–Mehetünk?
A kisfiú kétségbeesve ugrott ki az ágyból és félénken visszakérde-
zett.
–Hová?
A Mikulás egy ideig még kezében forgatta az egyik levelet, majd
az egyik kupac felé hajította, s felpillantott a szemüvege alól.
–Hát választani.
A kisfiúnak akaratlan is mosolyra görbült a szája, s egy-
ből elfelejtette kínzó kérdéseit arról, hogy mi történt, hol
van, vagy hogy miként is jut majd haza. Csak lelkesen
bólogatott, amire a Mikulás kinyitotta az egyik hatalmas
plafonig érő szobaajtót és kilépett rajta. A kisfiú sietve utána
eredt, de a levélkupacoknál megtorpant. Csillogó kis szeme-
ivel csak bámulta a sok levelet. Volt, amit újság szélére írtak,
volt, amit csodás cirádás levélpapírra. Az ajtó, melyen a Miku-
lás kilépett elnémult nyikorgásából, a kisfiú pedig csak tovább
bámulta a sok levelet. Végül nem bírt parancsolni kíváncsisá-
gának, s leemelt egyet az egyik halom tetejéről. Egy kislány so-
rait kezdte olvasni, aki kistáskát és hajas babát kért.
Aztán egy másik rakásból vett fel egyet, melyben valaki azt
kérte, hogy legyen egy kistestvére, mert rettentő magányos éj-
jelente az üres ágyban. A következőben másvalaki könyörgött
a Mikulásnak, mert szerette volna, ha apukája hazamenne és
újra egy házban élnének mindannyian. A kisfiú elcsodálkozva
kapkodta fel a leveleket s olvasott beléjük. Volt, aki beteg kis
lábának kért gyógyulást, hogy szaladhasson, egy másik gyerek
anyukát és apukát kért, hogy ne legyen többé árva. A kisfiú
értetlenül és kétségbeesve túrta a hatalmas levéltornyot mikor
megint felnyikorgott a hatalmas ajtó. A Mikulás komótosan
lépkedett melléje.
– Tudod, szólalt meg az öreg hang, ez a kupac az, amit nem tu-
dok teljesíteni. Erre ugyanis nincs hatalmam. Én csak kistáskát
DIÓ MAGAZIN 7 Online kiadás
és hajas babát tudok ajándékozni. Sőt! Van, hogy az sem olyan
egyszerű.
A kisfiú csak mozdulatlan meredt maga elé és pirinyó kezecs-
kéivel belekapaszkodott a hajlott korú fehérszakállas ruhájá-
ba, aki lágyan megsimogatta a kisfiú fejét, majd átvezette őt
az ajándékok végeláthatatlan termébe. A kisfiú elámult a
távoli mennyezetig tornyosuló csodálatos dolgok láttán.
Hintaló, pettyes labda, kisvasút, bicikli. Minden volt itt,
mit csak megálmodhat egy évtizedet még meg nem élt kis elme.
– No rajta hát! - szólt a Mikulás – Bármit! - mondta szelíden
letekintve a pöttöm emberkére.
A kisfiú pedig óvatosan odalépdelt az egyik polchoz és megfon-
toltan keresgélni kezdett. Szebbnél szebb ajándékokat tett félre,
jobbnál jobb játékokon nyúlt át, s egyre jobban csak kutatott.
Egyre csak gyorsabban, egyre csak zaklatottabban. Kétségbe-
esve kezdett futkározni az egyik polctól a másikig, a Mikulás
pedig egész megdöbbenve figyelte a fiúcskát, aki végül egyszer
csak megállt.
– Sikerült? - kérdezte a Mikulás a gyermeket, de ő csak állt né-
mán.
– Tegnap, felelte végül a kisfiú – a tűzre vetettem három zsírpa-
pírba csomagolt csokoládét. Nem lett volna szabad. - mondta
alig hallható elcsukló hangon.
– Zsírpapírban csokoládé? - kérdezett vissza elképedve a Mi-
kulás.
– Tudod, olyan, mint ami a Varjú bácsinál van - nézett fel a
kisfiú.
A Mikulás próbálta leplezni csodálkozását, s mosolyogva elin-
dult az egyik polc felé.
– Ugyan már! Mutatok én neked ezerszer különb édességeket,
mint a te csokoládéd, mely zsírpapírban ázik. De még be sem
fejezte a mondatot, nagy csattanást hallott, s a kisfiú kifutott
a teremből, kifutott a házból, s a
hószakadásban csak szaladt - sza-
ladt, hátra sem tekintve többé. Oly
sebesen, ahogy csak pirinyó lába-
itól tellett, egészen addig, amíg lá-
bai azt nem mondták:
– Elég lesz kisfiú. Most már elég!
S a kisfiú, mint mikor nagyszülei-
nél a lágy ölelő dunyhák közé ve-
tette magát, átölelte a fehér gúnyá-
ba öltözött tájat és elmerült a puha
hó ölelésében.
Az ágyacskájában riadt fel, ahol
mellette testvére aludt. Gyorsan
DIÓ MAGAZIN 8 Online kiadás
felült és csak forgatta szemeit a
hold által beragyogott szobában.
Majd felkelt és a szüleihez sietett,
ám ezen az éjjelen elnyomta őket
az álom. Aztán odarohant kiscsiz-
májához és belenyúlt. Három zsír-
papírban ázó csokoládét emelt ki
belőle, s ettől neki újfent egyből
eleredt a könnye.
Eljött megint a Mikulás éjszakája,
kint pedig nagy pelyhekben kez-
dett hullani a hó.

December: Karácsony
hava
A keresztények számára a ka-
rácsonyi ünnepkör advent első
vasárnapjával kezdődik, és
egészen vízkeresztig tart. Az
advent eredete a 4. századig
nyúlik vissza és számos jelkép,
valamit szokás, hagyomány
kapcsolódik hozzá. Az adventi
időszak a karácsony (december
25.) előtti negyedik vasárnap-
pal veszi kezdetét és karácso-
nyig tart.
FELADAT!
Ha ismersz saját településed-
re jellemző népi időjóslást, írd
meg nekünk, s megjelentetjük
a Dióban!
DIÓ MAGAZIN 9 Online kiadás
1
December 6..
Miklós napja
Szent Miklós püspök nevéhez szá-
mos legenda fűződik. Az ajándé-
kozás szokása a 19. század végén
terjedt el Magyarországon és a mo-
dern magyar néphagyomány sze-
rint december 5-én éjjel látogatja
meg a gyermekeket a Mikulás, ha
az elmúlt évben jól viselkedtek.
2
December 13..
Halottak napja
Szent Lúcia vagy Luca a ke-
resztények által az 5. század
óta tisztelt szűz és vértanú. A
középkorban közkedvelt szent
volt, legendája több művészt
megihletett. Lúcia védőszentje
a szembetegségben szenvedők-
nek és vakoknak, a bűnbánó
utcanőknek, valamint a hegyes
szerszámokkal dolgozóknak
3
December 24..
Karácsony böjtje
Ádám-Éva napján a hagyomá-
nyoknak megfelelően készítették
el a karácsonyi asztalt. Jellegzetes
karácsonyi ételeket ettek ilyen-
kor. Az ételek maradékát, a ka-
rácsonyi morzsát nagy becsben
tartották és különböző mági-
kus célra használták fel. A kará-
csonyfa állításának szokása a 19.
században honosodott meg ha-
zánkban. Korábban ún. termő-
ágat vittek a házba.
 Titi Hajnalka: A farkas és a négy barát
Messze földön valahol, egy hó lepte erdőségben, Motyogta a galád, azzal útnak indult,
Élt együtt négy igaz barát boldogságban, szeretetben. A zord, hideg tájon napokat vándorolt.
Barátságuknak a híre, messze földre is eljutott, Azt hitte, ott mindjárt lábai lefagynak,
S bizony irigyelték őket, szelíd állatok és vadok. Mégsem engedhetett az időjárásnak!

Főképp néhány gonosz. Nem hitték, hogy igaz, Tudta, ez bíz’ így van ezen a vidéken,
Közülük leginkább az, ki a legnagyobb gaz: Ehhez szokott itten, minden szerencsétlen.
Neve pedig mi más, Bendegúz a farkas, Így neki is illett összeszedni magát,
Kinek a rossz híre igencsak hatalmas! Ha máris meghátrál, hogy nyer velük csatát?

- Majd én megmutatom, nem lesz béke ott sem! Csak egy cél vezette, hogy megegye őket.
A barátság sem más, mint múló érzelem. Így gyengítheti el, a kételkedőket:
Az sem tart örökké! - biztos volt ő abban- Védtelenek lesznek és a nagy magányban,
Nincsen igaz barát, senkinek a bajban! Hamarabb helyük lesz a farkas zsákjában.

DIÓ MAGAZIN 10 Online kiadás

 Ezzel a nagy tervvel haladt egyre tovább, - Drága gyermekeim, tegyetek jót velem,
Mígnem elérte a négy igaz barát házát. Megfagyott a lábam, no és mindkét kezem...
Akkor aztán elbújt, egy közeli üregbe, Engedjetek, kérlek engem kicsit beljebb,
Hogy szokásaikat innen megfigyelje. Hogy a kandallónál én is melegedjek.

Várt egy napot, kettőt, de okosabb nem lett, Összenézett mindjárt a négy igaz barát:
Ebben a helyzetben hatásos terv kellett! - Az anyóka hangja ilyen karcossá vált?
Egy valamit neki is tanított a róka: Gyanakodni kezdtek, hisz átéltek pár dolgot,
Ésszel győzni mintha sokkal könnyebb volna! De ez a hang nem is női hangnak hangzott...

Ámde a farkasnak nem volt ravasz esze, Ellenben huncutságot láttak ők nem egyett,
Csak a jó ég tudja, mi is került bele, Bizalmatlanul hát egymásra is néztek,
Abba a kőkemény farkas koponyába... S úgy döntöttek, bár őt el nem utasítják -
Terv alapján nem ért a róka nyomába! Nem engedik beljebb, csak a kezét s lábát.

Hanem akkor éjjel, különöst álmodott:

Nem messze egy nénét, rőzsét gyűjteni látott. - Hallod- é anyóka, kicsi a mi házunk.
Nehezen hajbókolt a hó lepte vidéken, Mi is a tűz mellett szorosan tanyázunk,
S a négy igaz barát segítette éppen. Ott a macska ajtón, dugd be lábad s kezed,
S hagyd ott bátran addig míg felmelegszenek!
Kipattant a farkas szeme azon nyomban:
- Hogy lehet, hogy erre még nem is gondoltam? Úgy is tett a farkas, be is dugta mindjárt,
Csak a jóságuk lehet mindnek gyenge pontja, Azt hitte, így elkaphatja valamelyik nyakát...
A végüket mi más, ha épp nem ez okozza? És jót falatozhat akkor azon nyomban,
Aztán pedig él majd ebben a kis lakban.
Érezte szájában a győzelem ízét,
Nem vehette el a rossz idő sem kedvét! Bedugta hát elülső, és a hátsó lábát,
Szerzett egy takarót, s azt magára rakta, Összenézett ismét a négy igaz barát:
S úgy beszélt, mintha egy öreg néne volna: Nem láttak még nénét ekkora karmokkal,
S szőrrel beborított méretes mancsokkal!

DIÓ MAGAZIN 11 Online kiadás

 Hamisságot éreztek, s úgy gondolták nem árt,
Hogyha elvégeznek egy hirtelen próbát:
Nyuszi a lábait gyorsan megkötözte,
Maci pedig mindjárt kiment, hogy meglesse.

Akkor aztán Süni, hozta a nyújtófát,

S úgy ellátta helyben a farkasnak baját,
Hogy amikor végül mégis elengedték,
Hét napon át futott, ők meg csak nevették!

Azóta békében él a négy jó barát,

Minden gonosz messzire kerüli a házát!
Nagy kincs az életben az igaz barátság,
S jó barátra lelni igazi kiváltság.

DIÓ MAGAZIN 12 Online kiadás

 Weinrauch Katalin: Tegnap, ma…

Amióta iskolás
az unokám, kis Balázs, Ma megint csak folytatja,
egyre csak kérdez; szelíden kér, úgy mondja:
minden nap egy új kérdés, – Segíts szavaddal!
s válaszolni oly nehéz, Könyvből valók e sorok:
íme, itt épp ez: a föld gömbölyű s forog,
az évszakok változók,
– Nagy gondban vagyok, mama, éjt követ nappal…
tanár néni azt mondja: Tanítják, tudom, hiszem…
a tegnapok holnapja, De hogy forgunk, nem érzem:
az mindig a ma! sose kóválygott fejem,
Tibike is állítja mint körhintán ha ültem,
– neki az apja mondta –, ahol mindig szédültem…
hogy a holnap tegnapja S ha a föld tényleg forog,
– hinnéd? –, az is ma! hogyhogy le nem potyogott
Mama, ez oly bonyolult, róla senki sem…?
szerinted igaz? Válaszolj nekem!
Tegnap volt, holnap lesz ma…
Mondd, nem hamis az?! Elég, elég, kis Balázs!
Hisz a naptár e szerint, Mindent megértesz, meglásd,
elejétől végéig, csak várj, higgy nekem:
csupa mából áll, tanár néni megtanít,
legyen szerda vagy péntek, a tanulás okosít,
mind ma… Egyet nem értek: meglásd, türelem!
hibás a naptár?!

DIÓ MAGAZIN 13 Online kiadás

 Bódai-Soós Judit: Andris és Asztra
Amikor a téli esték sötétsége egyre nagyobb és nagyobb falatokat harap le a nappalokból, mi mást is tehetne a gyermek, mint hogy anyja ölébe
kucorodik és mesét hallgat? Andris is éppen ezt tette a hideg, decemberi estéken. Édesanyja meséi varázslatos világokba repítették a kisfiút, olyan
helyekre, ahol hírből sem ismerték azt a kínzó szegénységet, amiben ők éltek.
Andris édesapja már olyan régen meghalt, hogy a fiúcska szinte nem is emlékezett rá. Azóta édesanyjával tengődtek kettecskén, és bizony azt is
kétszer meg kell gondolniuk egy-egy keményebb téli estén, hogy gyújthatnak-e villanyt, ha egy kicsit erősebben kell fűteniük. Vajon lesz-e elég
pénzük kifizetni ezt a számlát is, meg amazt is?
Mégsem búslakodtak sokat, inkább beburkolóztak egy jó meleg takaróba, és elrepültek mesevilágba. Ott szabadon szárnyalhattak, bármit megte-
hettek, sosem éheztek, sosem fáztak. Andris azokat a meséket kedvelte legjobban, amik a csillagokról szóltak. Ilyenkor
az ablakhoz húzódott, és amíg édesanyja mesélt, ő a csillagos eget bámulta. Teljes odaadással szeretett minden csilla-
got.

Asztra egészen apró csillagocska volt. Kíváncsi, vidám teremtés. Legszívesebben a vén Csillag Apó közelében kerin-
gett, és az ő meséit hallgatta. Csillag Apó a Földről mesélt Asztrának és az emberekről. Teli volt színes, vidám törté-
netekkel, de sok-sok szomorú, fájdalmas mesét is ismert. Asztra szívből kacagott, és szívből zokogott – minden egyes
történetet mélyen átélt. Csillag Apó meséin keresztül nagyon megszerette az embereket.

Ebben az évben, Karácsony szent estéjén úgy adódott, hogy Andris édesanyja Asztráról mondott mesét kisfiának, a
csillaggyermek pedig a vén Csillag Apótól éppen Andris történetét hallgathatta meg.
A kis csillagról szóló mese kiröppent az ablakon, és elindult a sötét ég felé. A kisgyermekről szóló mese pedig a világűrt átszelve a Föld felé vág-
tatott. Aztán fél úton összeütköztek. Csillag Apó váratlanul elhallgatott, és Andris anyukája se mesélt tovább. Asztra a Földet bámulta, Andris az
eget, és ebben a pillanatban hidat vert közéjük az egymás iránti szeretet. A szeretet, ami mindig Karácsonykor a legerősebb, most megszilárdult,
és úttá vált, mely összekötötte az eget a földdel.
Andris és Asztra megbabonázva csodálták a jelenséget, majd mindketten ráléptek az útra, és elindultak egymás felé. A találkozás életük legcsodá-
latosabb élménye volt. Kézen fogva ballagtak végig az úton Asztra otthonához, ahol Andris megismerkedhetett Csillag Apóval és a világűr szám-
talan más, szebbnél szebb csillagával. Ajándékot is kapott tőlük, mégpedig egy nagy zsák csillagport.
– Mit kezdjek én ezzel? – kérdezte Asztrától.
– A csillagpor fényt ad a sötétben, meleget a hidegben – felelt mosolyogva a kis csillag. – Soha többé nem kell fáznod, és félned a sötéttől.
Ismét kézen fogták egymást, és most Andris otthonához mentek el együtt. A kisfiú bemutatta Asztrát az anyukájának, majd ő is megajándékozta
a csillagot. Egy szép karácsonyi dalt adott neki. Előbb egyedül, aztán édesanyjával együtt énekelték el a dalt, és addig ismételték, amíg Asztra meg
DIÓ MAGAZIN 14 Online kiadás
nem tanulta.
Lassan elérkezett az éjfél. Andris és Asztra elbúcsúztak egymástól. A kis csillag visszament az égre, aztán eltűnt a kettőjüket összekötő út. Ám azt
mindketten tudták, hogy csak az út tűnt el, mert a kettőjüket összekötő szeretet eltéphetetlen, örökre megmarad.

DIÓ MAGAZIN 15 Online kiadás

Mesehallgatás
Meséljünk minél többet a gyerekeknek! Mert a mesék megtanítják
az élet legfontosabb dolgaira azt, aki elég nyitott.
Hogyan volt ez régen? Így zajlott a népmesék hallgatása, ilyen
volt a hatása.

“Hogy mondta el 1938-ban a Nyírségben a 86 éves Fedics Mihály gyermek-

korának mesélő szokásait? „Régibe nem vót lámpa, a fonóba is kandallónál a tűz
világított, azt ülték körül az asszonyok … Összejöttek a férfiak is. Gubájuk volt
mindnek, összehajtották, a ház földjére letették, oszt ráült, vagy pediglen
némelyiknek tetszett, elterítette, oszt ráhasalt. Danoltak ezek a férfiak, mesélget-
tek ott a földön. Csendesség vót. Én meg legtöbbet mindig a sutba hallgattam, oszt
mindent szedtem a fejembe belőle….Mikor ölfát vágtam, erdőirtásnál mesélget-
tem, meg én is tanultam. Van itt egy nagy kunyhó, belefértünk hetvenen. Ebben a
kunyhóban mesélgettünk egész éjszaka. Aki mesélt, néha elkiáltotta magát élesen:
csont! akkor osztán, ha feleltek rá, hogy: cserép! akkor mondta tovább, ha csak ket-
ten-hárman, mán akkor nem mondta, mert mese alkalmával egyiket is, másikat
is elnyomta az álom, mert hát dolgokban voltunk egész nap. De én, ha hétszámra
mondta volna, se tudtam a szemem lezárni…” A szenvedélyes mesetanuló és me-
semondó vallomása ez, s egyben hiteles elbeszélése a pihenő- és a munkaalkalmak
mesemondási szokásainak, legalábbis fő vonásainak, s legalább egy-két évszázad-
ra visszamenően”
(Balassa-Ortutay: A népmesék tartalmi és formai kérdései)
Kérdés:
• Ti hogyan szoktatok mesét hallgatni?
• Hogyan szerettek mesét hallgatni?
• Ma hogyan történik a mesehallgatás?
• Írjátok meg nekünk!

DIÓ MAGAZIN 16 Online kiadás


Papa, mesélj! - kérleltek az
unokáim elalvás előtt.
A gyerekkorodról mesélj!... és
elkezdődött az időutazás, az em-
lékezés.
Nem meséket mondtam, hanem
azokat az eseményeket, melye-
ket átéltem.
December van. Ugye várjátok már a hóesést?
Az első hónak mindig is nagyon örültek a
gyerekek.
Mi is ujjongva köszöntöttük a fehérbe öltö-
zött természetet.
Megcsodáltunk a nagykabát ujján egy hók-
ristályt a csikorgó hidegben.
Nekem volt egy nagyítóm, még azzal is meg-
vizsgáltam. Érdekes volt látni, hogy minden
hópihe más.
Az osztályterem ablakából figyeltük, hogy a
fákon egyre vastagodik a hó.
A tanórák szünetében már a délutáni szán-
kózást terveztük.
Emlékezetes maradt, hogy az első szánkózás-
kor rozsdacsíkos volt a szánkók nyoma.
Decemberről sok élményem van:
- a tél természetátalakító látványa
- a téli sportok
- a Mikulás...
Kis gyerekkoromban nagyon komolyan vet-
DIÓ MAGAZIN 17
tük, hogy ajándékot csak tiszta, fényesre bok- te...
szolt (a cipőkrém neve) cipőcskékbe rak a Mi- A karácsony esti vacsorák hangulata, a meghitt
kulás bácsi. Ki kellett rakni őket a bejárati ajtó beszélgetések, a vidámság örökre bennem ma-
elé a verandára vagy a „tiszta szoba” ablakába. radtak.
Elalvás előtt még megnéztük nem járt-e már Leírhatatlan élmény volt hallgatni a nagyszülők
erre a Mikulás. történeteit arról, hogy milyen volt a szent este
Tudtuk persze, hogy éjszaka hozza az ajándékot akkor amikor ők kicsik voltak.
amikor a gyerekek alszanak. Gondoljatok bele, az ő idejükben nem volt még
Micsoda öröm volt megtalálni kora reggel a teli villany csak mécses és petróleum lámpa. Ke-
cipőket! mence adta a meleget.
Majdnem mindig volt virgács is az egyik cipőcs- Szerencsére mind a négy nagyszülőm ott ült az
kében. Szinte mindig a fiúkéban. asztalnál.
El is csodálkoztunk miért tudja a Mikulás, hogy Vacsora után a titokba burkolózott szobából
valamikor „rossz fát tettünk a tűzre”. csengőszó hallatszott, gyertyák fénye szűrődött
De hát a télapók mindent tudnak.
December nagy ünnepe a karácsony. Elmesé-
lem milyen volt nálunk a „szent este”.
Amikor még óvodás voltam elvittek engem és a
testvéremet a nagyszüleimhez.
Azt mondták, hogy sok a dolguk a vacsora fő-
zéssel és az ünnepi asztal megterítésével.
Mi majd hazajövünk nagymamával és nagy-
papával. Természetesen szépen felöltözve.
Úgy mondtuk, hogy „vasárnapi ruhában”. Nagy-
szüleim is ünneplőbe voltak öltözve.
Az esti hóesésben, gyéren világító utcai lámpák
fényében ballagtunk haza.
A „nagy asztal” szépen megterítve, a legszebb
evőeszközökkel várt bennünket.
Apró fenyőágak és karácsonyi mintás papírszal-
véták is jelezték, hogy a legnagyobb ünnep es-
téje van.
A szomszéd szobát titok, sötétség és csend fed-
Online kiadás
ki.
Végre megnyílt az ajtó! Mindannyian átmentünk. Egy plafonig érő,
gyönyörűen feldíszített fenyőfa fogadott bennünket.
Körbeálltuk és karácsonyi dalokat énekeltünk. Édesapám csillagszórókat
is meggyújtott.
Az öregek sírtak...talán a múlt családi emlékei csaltak könnyet a szemükbe.
Nagyszüleim emlékeivel képzeletben velünk voltak az ő nagyszüleik is.
A karácsonyfa alatt szép dobozokban ajándékok voltak. Mindenki kapott
valamit a „Jézuskától”.
Azon az estén nem kellett korán lefeküdni. Társasjátékoztunk,
dominóztunk, beszélgettünk, boldogok voltunk.
Tizenegy óra után felkerekedtünk és indultunk a templomba éjféli misére.
Nem is tudom már, hogy az éjszakai séta a hóesésben vagy a csillogó
templombelső volt rám maradandó hatással...

Most aludjatok jól!

Álmotokban üljetek a nagy karácsonyi asztalhoz és beszélgessetek a
dédszüleitekkel és ük szüleitekkel.
Büszkék lesznek rátok...

DIÓ MAGAZIN 18 Online kiadás

 Weinrauch Katalin: Tejföl

Cicamica álmában
a Tejúton sétál, Se bögre, se fakanál…
megbotlik a nagy ködben, most aztán mit tegyek?
lába előtt kis tál. Tálba mártom mancsomat,
– Majdnem lábamat törtem, majd tejfölös leszek!
minek ide tálka? Panaszosan feljajdul
Tejfölt öntöttek bele, buta kis macskája,
nem jöttem hiába! föl is ébred álmából
Jobbra tej és balra tej, a saját hangjára.
mindenfelé, körbe, Oda van a szép álom:
mégis tejfölre vágyom, Tejút, tejföl, tálka!
csakhogy kell egy bögre, – Gazditól kap tejecskét,
markomba meg fakanál, így már nem sajnálja.
azzal meregetném
csuprocskámba a tejfölt
s kényeskedve enném.

DIÓ MAGAZIN 19 Online kiadás

Domahidi Klára: Sárból virág

Megláttam egy kis virágot,

ki a sárból alig látszott.
Mégis széppé tette a helyet,
ahol megszületett.
Óvatosan kikerültem,
engedtem, hogy rám nevessen.
Virítson, s legyen élmény:
elhozta a lelki békém.

DIÓ MAGAZIN 20 Online kiadás

 Legyél Te is ezermester!

S zak ad j el a v ir tu ál i s valóság tól

nag yszer ű dolgok at fából!
és kész íts

Gyertyatartó készítése fából

Minimális költségvetésből nagyon sok játékot csinálhatsz otthon is!

A szerszámszükséglete sem sok, mert kell egy 3-4 mm-es rétegelt lemez,
10x10 mm-es léc, 50 (60) mm-es vörösrézkorong (barkácsboltban, dekorációs
boltban kapható), 5 mm-es rétegelt lemez, faragasztó, teamécses, 5 mm hosszú,
vékony fémcsavar A részletes leírást és a sablont a honlapunkon találjátok.

DIÓ MAGAZIN 21 Online kiadás

 Erre csörög a dió.
A gyermekek kiolvasással fogót választanak maguk közül és azt ingerkedve csalogatják, mi-
közben előle odébb-odébb futnak és ezt a dalocskát éneklik.

Erre csörög a dió, Erre meg a mogyoró.

Gyere pajtás, fogj meg engem,
Itt állok az ajtófélen.
Itt állok az ajtófélen.

Ha a fogónak sikerül valakit elkapnia, az áll be fogónak és a játék meg dal újr
kezdődik.A vers végével egymás kezét megpaskolják.

DIÓ MAGAZIN 22 Online kiadás

Bódai-Soós Judit
Ajándék újra

Megjött a Mikulás. Lesz benne megint csak

Mit hozott? Mit cipel? sok finom édesség,
Mi van a zsákjában? kis játék, nagy játék –
Ajándék ezrivel? gyereknek ékesség.

Nézzük meg, bontsuk ki! Az öreg Mikulás

Ne várjunk reggelig! azt mondja: kívánjunk,
Hátha a zsákocska eljön majd jövőre,
még egyszer megtelik. s teljesül a vágyunk.

DIÓ MAGAZIN 23 Online kiadás

 Sás Károly: PULYKA
Kitaláltunk egy jó mókát,
utánoztuk pulyka hangját.
De, hogyha már kitaláltuk,
azon nyomban kipróbáltuk.
Pulykakakast megkerestük,
mondókánkat el is kezdtük.
Úgy mondtuk, hogy blub-blub-blubla,
szebb a páva, mint a pulyka.
DIÓ MAGAZIN 24
Mérges lett a tarka pulyka,
összes tollát felborzolta.
A feje is vörösebb lett,
bőszen felénk közeledett.
Pedig biztos nem láthatta,
szebb-e nála az a páva.
Látott viszont másik pulykát,
bokrok között büszkén sétált.
Pulykakakas, az is tarka,
tollát gyorsan felborzolta.
Kiabáltak, veszekedtek,
fitogtatták erejüket.
Veszekedést, ahogy kezdték,
olyan gyorsan befejezték.
Mérgük elszállt, tovább mentek,
ennivalót keresgettek.
Néztük a nagy madarakat,
utánoztuk a hangjukat.
Mondtuk újra: blub-blub-blubla,
ránk se nézett a két pulyka.
Ránk se néztek, mert rájöttek,
be akarjuk csapni őket.
„Hamis az a blub-blub-blubla,”
így gondolta a két pulyka.
Online kiadás
Espán Margaréta:Éj
Leszállt az Éj a fű ölén,
homályos árnyakkal jön felém.
Szemében milliárdnyi csillagtüzek égnek,
s a Hold lesz ragyogó koronája fejének.
Letekint fényével némán a világra,
lopva beles a leány ablakába.
Ezüst koszorút fon lágyan homlokára,
így pillantva be oly féltett álmába.
Továbbsurran aztán sötét fák lombján át,
míg meg nem leli a legény ablakát.
Álmát kémleli, majd jókedvvel legyint:
az ő álmában bizony az a lány kering.
Mint a kém, ki jól végezte dolgát,
oson tovább a rengeteg erdőn át.
Betekint odúba, barlangba, fészekbe,
megpillantja róka urat óvatosan lépkedve.
Elkíséri útjára az éjjeli vadászt
- Én majd őrködöm, te csak lakomázz!
Huncut fény ül ki csillogó szemébe,
nem mint annak, ki most kerül terítékre.
DIÓ MAGAZIN 25
Mint álomból riadás, oly hirtelen ér: De kihunyt lassan a nap perzselő sugara,
közelgő léptek neszét hozza a szél. előbújt rejtekéből az egek sötét ura.
Talán most indul keserű útjára egy nyugtalan lélek, Büszkén trónolt újfent a fák tetején,
talán ördögök hada jön, kóborló lidércek. jótettét nem látta más, csak én.
Otthagyja hát bűntársát a koronás király,
s reszkető fénnyel indul el a hang után.
De nem ördög volt, nem egy lélek, mely háborog -
a sötétben egy magányos legény vándorolt.
Menedéket keresett, hol meghúzhatja magát,
de rég bezárta már minden ház ablakát.
Aludt már felnőtt, gyerek, a börtön rabja,
nem volt már ébren kutya sem, hogy megugassa.
Egy elhagyott viskó, egy szakadt szalmazsák,
ez a jussa annak, ki elhagyja otthonát.
Megsajnálta királyunk a szegény vándort,
s alvó teste köré sűrű fátylat vont.
Égtenger testével szorosan ölelte át,
vigyázta jámboran törékeny álmát.
Ottmaradt hajnalig, míg fel nem kelt a Nap,
s nem aratott fölötte ismét diadalt a pirkadat.
Online kiadás
Titi Hajnalka: Az olvasás öröme
Egyszer volt, hol nem volt, messze északon Fehérmackóföldön, nem messze Mikulás birodalmától, élt egy bájos kis
mackó, akit mindenki csak Hógolyónak nevezett, mert éppen olyan fehér és kerek volt, akár egy frissen gyúrt hógolyó.
Mondanom sem kell, nem volt nála kedvesebb és szeretetreméltóbb macigyerek egész Fehérmackóföldön! Hógolyó nagyon szerette a meséket,
fura mód azt képzelte, hogy ha rácsücsül a mesekönyvekre, ő maga is belekerül a mesékbe és átélheti azokat. Ámde hiába ült a mesekönyvekre,
nem történt semmi...
Maci mama meg- megmosolyogta kis mackóját, szerette volna ha aprósága vágya beteljesül, de a mesekönyvekből nem bújnak csak úgy elő a
mesék, olvasni kell belőlük! Ezért aztán, mivel máshogy nem lehetett segíteni, olvasott is neki minden este egy szép mesét. A betűkön át lépeget-
ni, csak út a mesék világába, az igazi élmény a képzeletben kezdődik. Amikor Hópehely elképzelte a történetet, csodás érzés volt! Valószínűleg
ezt hívták, az olvasás örömének!
Közeledett a karácsony. Hógolyó nem vágyott semmi másra, csak egy aprócska csodára, ami a mesekönyvből lép elő és szabad szemmel is lát-
hatja. Így aztán- mivel írni és olvasni még nem tudott- gondolatban kérte Mikulást, hogy idén nem kér egyebet, csak egy picike csodát.
Mikulás szerencsére a gondolatokból is ért, kiváltképp ha jó gyerekről van szó. Márpedig Hógolyó nagyon jó gyerek volt, s úgy döntött megér-
demli azt a kicsike csodát. Sőt, még egy külön meglepetéssel is készült!
Fehérmackóföldön minden macigyerek izgatottan várta a Mikulást. Az a nap tele volt varázslattal, mindenki tudta! Tudta ezt Hógolyó is. Akkor
ismét rácsücsült a mesekönyvre hitte, hogy Mikulás teljesíti a kívánságát. És láss csodát, úgy is történt! Egy apró erdei tündér lépett ki a könyvből
és táncolni kezdett. Hógolyó elbűvölve nézte a régen várt varázslatot. Olyan szép volt! A tündérke mosolygott és belefeledkezve a produkciójába
táncolt, és táncolt, mintha csak erről szólna az élet... A tündérek élete biztosan erről is szól, de a macik gyomra, ha korogni kezd, megszűnik a világ
és semmi másra nem tudnak figyelni. Márpedig most Hógolyó gyomra kezdett morgolódni! Abban a pillanatban eltűnt a tündérlány. Hógolyó
nem volt szomorú, éppen elég volt az amit látott. Mikulás teljesítette a vágyát.
Maci mama finom ünnepi vacsorát készített, még ízletes mézeskalács is volt az asztalon. A macik nagyon szerették a pocijukat, oda voltak min-
den egyes falatért! Főleg, ha maci mama főztjéről volt szó! De ne feledkezzünk meg Mikulásról, neki még volt egy ajándéka Hógolyó számára.
Közeledett a lefekvés ideje. Hógolyó kérlelni kezdte mamáját, hogy olvasson egy mesét:
– Jól van Kincsem!- felelte maci mama- Csak keresd ki, melyiket szeretnéd!
A bájos kis mackó nem egyszer a képek alapján választott mesét, mert ez a mesekönyv tele volt csodaszép képekkel. Így tett most is. De valami,
más is történt ekkor. Amikor ránézett egy sorozat betűre ezt látta: „ Tigris és Micimackó”.
Nagyra nyíltak szemei döbbenetében. Még egyszer odanézett, kicsit lejjebb: „ Egyszer volt, hol nem volt...” Megint nagyra nyíltak a szemei
meglepődésében. Akkor hirtelen megértette, hiszen tud olvasni!! Ez volt hát Mikulás második ajándéka! Nem kell többé megkérni maci ma-
mát, hogy olvasson, mától menni fog egyedül!! Annyira boldog volt!
Ez volt számára a legnagyszerűbb ajándék, amit csak kaphatott! Végre ő is tudott a betűk útján járni, hogy átélhesse az olvasás örömét!

DIÓ MAGAZIN 26 Online kiadás

A kíváncsi csillagocska - Karácsonyi mese
(mese és rajz: Kovács Barbara)

Zsófi sehogy sem tudott elaludni. Már régóta forgolódott, de csak

nem jött álom a szemére. Ágya az ablakkal szemben állt, innen pont
a csillagokkal telehintet bársonyos égboltra látott. Nagyon szerette
nézni a fénylő holdat, a sziporkázó csillagokat. Most is egyre ki-
tekintgetett. Volt egy olyan furcsa érzése, mintha onnan, az égről,
a kinti éji világból őt figyelné valaki, és ez nagyon izgalmas és jó
volt. Minél tovább nézte az éjszakát, annál biztosabb lett benne,
hogy valaki igenis őt nézi. Az a kis csillagocska, az ablak felső sar-
kában, mintha hunyorogva kacsintgatna felé. Zsófi még nézegette
egy ideig, de a csillagocska többször nem kacsintott, és nem is
történt semmi. Zsófi egyre álmosabb lett, majd elaludt. Reggelre
meg is feledkezett az egészről. Hanem aztán másnap este minden
ugyanúgy történt. A csillagocska huncutkodva hunyorgott Zsófi-
ra, és nem is csak egyszer, hanem egészen addig folyamatosan, míg
a kislány el nem aludt.
Hajnalban komor felhők úsztak az égre, és napokig el sem mentek,
csak öntötték magukból fáradhatatlanul a szürke, unalmas, hideg
esőt. Zsófinak nagyon hiányzott a csillagocska, sokszor gondolt rá még napközben is. Aztán egy napon nagy szél kerekedett, és ragyogó tisztára
söpörte az égboltot. Olyan szorgalmas volt, hogy még a legapróbb felhőfoszlányt is messzire kergette. Zsófi alig várta az estét. Amikor ágyba bújt,
azonnal észrevette a csillagocskát, pedig az nem is ott volt, ahol lenni szokott, hanem máshol. Mintha sokkal közelebb jött volna. Biztos, hogy ő
volt, Zsófi megismerte kíváncsi hunyorgásáról. Meg sem lepődött, amikor a csillagocska megszólította.
- Szia! Mit csinálsz? - kérdezte csilingelő hangon egyre közelebb jőve.
- Téged nézlek. - válaszolta Zsófi. - Régen láttalak, hiányoztál!
- Én itt voltam, de az a sok dagadt felhő eltakart. Megpróbáltam átbújni rajtuk, de túl hidegek és vizesek voltak, féltem, hogy elázom, ha közéjük
furakodom, és a végén még megfakul a fényem. Ezért megpróbáltam megkerülni őket, hogy találkozhassak veled megint. Annyi mindent szeret-
nék kérdezni tőled!
- Akkor jól láttam, hogy közelebb jöttél! - örvendezett Zsófi.
- Mit csinálsz olyankor, amikor nem látjuk egymást? - érdeklődött a csillagocska.
- Oviba járok, ott játszani szoktam. Meg itthon is játszom.
DIÓ MAGAZIN 27 Online kiadás
- Mi az, hogy játszani? Hogyan kell olyat csinálni?
- Azt úgy kell, hogy játszani kell! Vagyis... igen, játszani úgy kell, hogy játszunk és
kész. Érted?
- Nem. Mutasd meg! - kérlelte Zsófit a kiscsillag, majd elgondolkodva hozzátette:
- Mit gondolsz, tudnék én is játszani?
- Biztosan tudnál, játszani nem nehéz, a legkönnyebb és a legjobb dolog a világon!
Játszani mindenki tud... csak ide kéne jönnöd hozzám, én mindig játszanék veled!
- Bárcsak odamehetnék! Akkor fényes nappal is együtt lehetnénk, és mindent
megtudnék, amire kíváncsi vagyok, minden játékot megtanulnék, mindent meg-
nézhetnék, kipróbálhatnék....- sorolta kívánságait a csillagocska, s közben egyre
lejjebb csúszva az égről mind közelebb evickélt az ablakhoz. Egyszer csak megbil-
lent, és zuhanni kezdett.
- Jaj, végem van, lezuhanok! - sikoltotta.
- Segítség! - kiáltott fel Zsófi az ablakhoz ugorva. - Lezuhan a csillagocskám, segít-
sen valaki!
Ekkor egy ezüstös holdsugár nyúlt ki szépen a föld felé zuhanó csillagocskáért, finoman, puhán elkapta, és óvatosan visszahelyezte az égre.
- Nagyon szeretnél a földre kerülni csillagocska? - kérdezte Hold apó a megszeppent kiscsillagtól.
- Igen! Mindent látni és tudni szeretnék, ami a Földön van. Én földi csillag szeretnék lenni, és Zsófival szeretnék játszani mindig!
- Hm-hm. - hümmögte elgondolkozva Hold apó. - Talán van rá mód, hogy teljesüljön a kívánságod. De arra még várnod kell egy kicsit.
- Köszönöm! - csilingelte a csillagocska.
- Köszönöm! - suttogta Zsófi már félálomban.
Amikor reggel felébredt, hópelyhek libegtek az ablak előtt, az eget dundi hópaplanok borították. Egész nap esett a hó. Közeledett a karácsony. A
hóesés másnap sem állt el, és aztán sem. Mire beköszöntött a karácsony este, vastag hóbundába öltözött minden odakint. Zsófi azóta sem látta
csillagocskáját.
Amikor megszólaltak a karácsonyi kiscsengők, és Zsófi a szobába lépett, első pillantása a csillagszórós karácsonyfa csúcsán üldögélő karácsonyi
csillagra esett. A szíve nagyot dobbant örömében. Ő az! Az ő kíváncsi csillagocskája! Nem lehetett nem megismerni, ilyen kedvesen, ilyen hun-
cutul, ilyen meleg fénnyel, ennyi szeretettel csak ő tudott ragyogni! Hát sikerült, mégiscsak sikerült a Földre kerülnie! És amikor anya, meg apa
nem figyelt, Zsófi titkon rákacsintott a csillagocskára, az meg vissza őrá. És Zsófi tudta, hogy nagyon boldog napok várnak rájuk.

DIÓ MAGAZIN 28 Online kiadás

 Illusztráció: Titi Hajnalka
DIÓ MAGAZIN 29 Online kiadás
DIÓ MAGAZIN 30 Online kiadás
DIÓ MAGAZIN 31 Online kiadás
 Domahidi Klára:
Télapó-mese
Csíp a hideg, de nem bánom,
rajtam van a nagykabátom.
Tél van, minden csupa hó,
holnap indul Télapó.
A szarvasok még pihennek,
holnap hosszú útra kelnek.
A nagy puttony telerakva
készen áll az indulásra.
Télapó még gondolkodik:
ki ne felejtsen valamit.
Átnézi a csomagokat,
hogyha jó vagy, te is kaphatsz.

DIÓ MAGAZIN 32 Online kiadás

 Vidéki Éva: A színek palotája

Messze, messze a hatalmas , hófödte hegyek között volt egy gyönyörű üvegpalota. Ebben a palotában éldegélt a Piros, a Sárga, a Kék, a Fehér meg
a fekete. Boldogan élhettek volna, ha a mindennapjaikat nem árnyékolja be a folytonos vita, veszekedés. Mindig azon perlekedtek, hogy a Világ
számára melyikük a legfontosabb.
Csengett-bongott az üvegpalota a folytonos kiabálástól. Csak a Fekete ült csendben, szomorúan.
Egyszer azonban a szokottnál is hatalmasabbat zendült az üvegfal. Fény árasztotta el a báltermet, majd apró csillagokká szelídült és a terem kö-
zepén egy aranyhajú tündér jelent meg. Ruhája olyan színekben tündökölt, amelyeket a Színek még sohasem láttak, mégis ismerősnek tűntek.
A tündér intett a varázspálcájával és arra kérte a Színeket, hogy meséljék el szépen, egymás után, hogy miért tartják magukat a legfontosabbnak
a Világon.

A Piros meséje:
Megfestem a cseresznyét,
a meggyet, a málnát.
Befestem a pipacsot mezők szép virágát.
Hideg őszi alkonyon pirítom az eget.
Forró kályhának ölén,
Én adok meleget.

A Kék meséje:
Kék színű a folyó,
a tenger, a patak,
Kék habok közt csendben,
hajók ringanak.
És amikor kékre megfestem az eget,
kismadár dalolja: Itt van a Kikelet!

DIÓ MAGAZIN 33 Online kiadás

 A Fehér meséje:
Hóval borítom be
a nyugvó Világot.
Konyhában a rostán
lisztet szitálok.
Fehér vitorlákkal
hasítom a szelet
Szelíd bárányfelhők
dicsérnek engemet.
Tisztaságom láttán kinyílik a Világ.
Az én színemet hordja,
sokezernyi virág.

A Sárga meséje:
Megfestem a pitypang
sárga bóbitáját,
ki májusnak idején
nyitja ki virágát.
Megölelem én a sárga kiscsibéket,
minden csöppnyi kacsát
a tóig kísérek
Napból szövök fátylat
az ébredő tájra,
Mézzel mosolyt csalok
gyermekek arcára.

Végül a Tündér a Feketét hívta. Szegény lehajtott fejjel, szomorúan lépett elé és csak ennyit mondott: Én nem érek sokat. Csak bánatot, szomo-
rúságot szórok szét a Világon. Ha az én ruhámat öltik magukra az emberek látom, hogy sokat sírnak.
A Tündér szelíden megsimogatta a Fekete fejét, majd így szólt: Látom, hogy rajtad kell legelőször segítenem. Kérlek nézz a földre és válaszolj!
Milyennek látod a frissen felszántott harasztot?
Feketének- Válaszolt a Fekete.
DIÓ MAGAZIN 34 Online kiadás
 A Tündér folytatta: A haraszt életet dajkál Sok-sok apró magocskát véd mindaddig, amíg nem válnak elég erőssé ahhoz, hogy szárba szökjenek.
Most pedig hajolj meg és kérd fel a Sárgát és járjatok el együtt egy igazi vad csárdást!
A két szín csodálkozva fogta meg egymás kezét, de alig értek egymáshoz félelmetes erő kerítette őket hatalmába. A szél vadul fújni kezdett. A fe-
kete felhők között sárga villámok cikáztak. A Fekete és a Sárga egyre vadabbul járták táncukat mindaddig, míg a lábuk nyomán, nagy cseppekben
eleredt az eső. S miután megitatták a szomjas földet a Tündér intett a varázspálcájával és a két szín elengedte egymást.
Most pedig kedves Feketém- mondta a Tündér-, öleld át szelíden Kék testvérkédet, majd szökjetek fel együtt az égre! Húzzatok rá sötétkék bár-
sonyt, hogy az emberek álma lágy és nyugodt legyen! Ha ez teszitek a csillagok is fényesebben ragyognak.
Az éjszaka elmúltával a Tündér magához szólította a Pirosat a Sárgát és a feketét. Fessétek meg együtt a fák kérgét, a diót, a gesztenyét! Ne feled-
kezzetek meg a medve bundájáról sem! A három testvér lába nyomán pedig megszületett a Barna.
Miközben a Piros, a Sárga és a Fekete küldetését végezte, a Tündér megbízta a Kéket és a Sárgát, hogy új színt teremtsenek, a Zöldet. A Tündér
ezzel a varázsigével küldte útjukra Őket:

Zöldre festjük mezők füvét,

Erdők ágát, levél szárát.
Tó tükrében békalencsét,
Sáska hátát, gyík palástját.

Mikor a színek visszatértek az üvegpalotába a Tündér még mindig tartogatott feladatot számukra.
A Piros és a Sárga megfestette a narancsszínű lángnyelveket és a hamvas rózsabarack héját. A Kék és a Piros megalkották a Lilát, miközben ezzel
a varázsigével indította útjukra a Tündér:

Megérintjük csendesen
az orgona fürtjét,
venyigéjén érleljük
szőlő édes nedvét.
Szilvának lágy kabátot
terítünk hátára,
cseppnyi ibolyát teszünk
bokrok hűs aljára.

A Fehér és Fekete sűrű hófelhőket festettek fel az égre és a gyerekek nagy örömére eleredt a hó.
A tél végeztével pedig a Fehér és a Piros megfestették néhány fa és bokor virágát. Lábuk nyomán létrejött a Rózsaszín.
DIÓ MAGAZIN 35 Online kiadás
Ím már megtanulták a színek azokat az árnyalatokat, melyek a Tündér ruháját díszítették. A Tündér pedig küldetése végeztével elbúcsúzott tőlük.
A színek pedig köszönetképpen szivárványt festettek az égre. Soha nem vitatkoztak ezután, mert megértették, hogy csak együtt képesek gyönyö-
rűvé varázsolni a Világot.

DIÓ MAGAZIN 36 Online kiadás

 Domonkos Jolán: Télapó érkezett
Zúzmarás szakállal A szánkó megrakva,
Télapó érkezett. Rajta ég csodái,
Hozta a puttonyát, Valaki felzokog,
Kacagott sok gyerek. Az övé hiányzik.

Édesség a szánon, Ott van az leghátul,

Mosoly az arcokon. Elbújni nem tudott,
Hullott a szívekre Nézzed csak, pici lány,
Sok finom izgalom. Tiéd a legnagyobb!
2013. december 1.
Szeretet morzsái
Jól becsomagolva,
Bontsuk ki lelkünkkel,
Szórjuk meg fahéjjal...

DIÓ MAGAZIN 37 Online kiadás

DIÓ MAGAZIN 38 Online kiadás
 Pósa Lajos : KARÁCSONYKOR

Fényes égből, Mennyországból,

Szálljatok le, angyalok!
Zöldleveles, aranydiós
Karácsonyfát hozzatok!
Karácsonyfát, ragyogót,
Zörgő-börgő mogyorót,
Ezüstcsengős barikát,
Selyemszőrű paripát.
Fényes égből, Mennyországból,
Szálljatok le, angyalok!
Kis fiúknak, kis lányoknak
Egy-egy könyvet hozzatok!
Hadd kiáltsák: jaj de szép!
Legyen benne mese, kép,
A hazáért imádság,
Magyar érzés, szabadság.
Fényes égből, Mennyországból
Szálljatok le, angyalok!
A didergő szegényeknek
Meleg ruhát hozzatok!
Nagykabátot, nagy kendőt,
Vastagtalpú cipellőt.
Tüzelőfát, angyalok,
Azt is, azt is hozzatok!

DIÓ MAGAZIN 39 Online kiadás

 Orgován Irén : Jaj! De cuki ez a lány

Jaj! De cuki ez a lány!

Bűbájos, csupa szív, egy aprócska kincs.
Nagyapó is szeret, meg is enged mindent neki.
Nagymami!
Úgy elkényezteti.
Apró kis kezek mik a ráncos kezét fogják.
De ki simul a szívük, ha az unokát látják.
Begyógyul minden seb, nem fáj már a hát se.
Térdre rogy ha kell.
Gyí pappi, gyí gyorsan rohanjunk el!!
Nagymami meg rohan mosolyog a drága milyen büszke az unokájára.
Hatalmas a szeretet mit egymásnak adnak, mert az unoka…
Unoka a legnagyobb kincs.

DIÓ MAGAZIN 40 Online kiadás

 Zenebonbon

Titi Hajnalka - A lusta sárkány

Mesemondó: Titi Hajnalka
Weboldal

Juhász Katalin - Repül a hógolyó (Gyerekdal - Éneklő

évszakok)
Zeneszerző és ének, a bevezető vers írója: Juhász Katalin
Közreműködik: Horpácsi Bernadett

DIÓ MAGAZIN 41 Online kiadás

 Somogyvári
Zsóka

Fotókuckó
Nézd meg a többi képet is itt!

DIÓ MAGAZIN 42 Online kiadás