A Pál utcai fiúk

A Pál utcai fiúk Molnár Ferenc ifjúsági regénye. Első közlése 1906-ban, a Tanulók Lapja című ifjúsági
folyóiratban folytatásokban történt. Könyvalakban először a Franklin-Társulatnál jelent meg, 1907-
ben. Magyarországon az egyik legolvasottabb és legnépszerűbb regény, kötelező olvasmány általános iskola
ötödik osztályában. Külföldön a legismertebb magyar regény: számtalan nyelvre lefordították, sok országban
(például Olaszországban, Brazíliában, Lengyelországban és Japánban) kötelező vagy ajánlott iskolai olvasmány.
A könyv máig ható nemzetközi népszerűsége arról tanúskodik, hogy olvasói szerint örök élethelyzetekről szól,
bárhol, bármikor történhetett volna.
A regény főszereplői – Áts Feri, Boka János, Geréb Dezső, Nemecsek Ernő – olyan karakteres emberi
viselkedési mintákat mutatnak, amelyeket a név puszta említése felidéz, és a könyv annyira ismert, hogy ezeket a
neveket gyakran használják emberi jellemek tömör leírására. A szereplők nevén kívül fogalommá váltak a
regényből például a „gittegylet”, az „einstand” vagy a „grund” szavak is.

Történet
Az 1888 márciusában Budapesten játszódó regény a Pál utcai fiúk és a vörösingesek csapatának egymással
szembeni hadakozását írja le. A középiskolások megvédik a játszóterüket a kis Nemecsek Ernő segítségével, aki
életét áldozza a grundért. Nem sokkal a győzelem után derül csak ki, hogy a fiúk játszóterére házat építenek.
I. fejezet: Egy szép márciusi napon a természetrajzórán (12 óra 45 perckor) a tanár kísérlete közben minden diák
már az óra végét várja. Boka a zsebtintatartójával bíbelődik, Csele a könyvlapjait rendezgeti, Csónakos ásít egy
nagyot (nem kell meglepődni), Weisz morzsáktól szabadul meg, Geréb csoszog a pad alatt, Barabás a könyveit
pakolgatja. Egy zongoraverkli vidám hangja behallatszik a terembe. A tanár Csengeyvel bezáratja az ablakot.
Csónakos egy papírgombócot gurít Nemecseknek, akit arra kér, hogy adja tovább azt Bokának. „Délután
háromkor közgyűlés. Elnökválasztás a grundon. Kihirdetni.” Kicsöngetés után Csele alkudozni kezd a
törökmézárussal. Eddig minden egy krajcár volt, most meg minden kettő lett. Még a diákabrak (összetevői:
mogyoró, mazsola, aszalt szilva, malagaszőlő, cukordarabka, mandula, szentjánoskenyér-törmelék, utcai szemét
és légy) is, ami a fiatalok kedvencévé vált. Geréb ötletét (kalapodavágás) Boka János csöndesen leinti, békít az
okos, 14 éves fiú. Csónakos kocsisfüttyel üdvözli a társaságot. Nemecsek elmeséli, hogy a Múziumban (Magyar
Nemzeti Múzeum kertjében) tegnap a Pásztorok einstandot csináltak.

„Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni
merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az `einstand` tehát hadüzenet is. Egyszersmind az
ostromállapotnak, az erőszaknak, az ököljognak és a kalózuralomnak rövid, de velős kijelentése.”
– Részlet a regényből[3]
Nemecsek, Richter, Weisz, Kolnay és Barabás a Nemzeti Múzeum kertjébe mentek. Azt játszották, hogy
mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, amely már oda van gurítva, akkor az
megkapja az összes játékszert. Nemecsek nyert (ezen össze is veszett egyik pajtásával), de a Pásztor-
testvérek elvették a nyereményét. A fiúk hallatlan szemtelenségnek tartják az esetet, még Boka is felháborodik az
ügyön. Délután találkoznak a grundon, ott erről is beszélni fognak.
Hazafelé Csónakos és Nemecsek dohányport (tubákot) töm az orrába, nagyokat tüsszentve indulnak hazafelé.
II. fejezet
A grund bérházaktól határolt üres telek, rajta fatelep. A farakások között 50–60 kis szűk utca található,
a vadszőlővel befutott házikóban gőzfűrész működik, a telep tót őre, Janó az egyik csenevész eperfa tövében
összetákolt apró fakalibában lakik. Ez a terület a Pál utcai fiúké, ahol mindenkinek rangja van: kapitányok,
főhadnagyok és hadnagyok rohangásznak játék közben. Közlegény – Hektoron, a tót nagy fekete kutyáján kívül
– csak egy van: Nemecsek. Ő érkezik elsőnek a grundra, bereteszeli az ajtót, rögtön a dühösen ugató kutyára lesz
figyelmes. A farakások tetejére a fiúk erődöt építettek, a középső citadellán piros-zöld zászló leng. A kis szőke
óvatosan az erőd közelébe megy, majd felmászik rá. Közben önmagát biztatva többször is ezt mondja: Ne félj,
Nemecsek!
Odafenn megpillantja a rettenetes Áts Ferit, mindnyájuk ellenségét, a füvészkertiek vezetőjét, aki gúnyosan
ismétli a kisfiú által mondottakat. A zászlót, amit a Csele nővére varrt, magával viszi a vörösingesek vezére.
Nemecsek – aki pityeregve szóvá teszi, hogy miért csak ő egyedül közlegény – beszámol a többieknek a
történtekről, Boka intézkedik, hogy új zászlójuk (bár piros-fehér, mert a Csele nővérének elfogyott a zöld
anyaga) legyen. Önmagát is megbünteti János (mert nem zárta be az ajtót), neve bekerül a fekete noteszbe, a
fiúknak imponál a szigorúsága, meg az, hogy önmagával sem kivételez. Kolnay és Barabás összevesznek, hogy
kinek a kalapjába kerüljenek a szavaztok. Végül elnököt választanak (Csele kalapja az „urna”), mégpedig
teljhatalmú elnököt, akinek majd minden parancsát vakon kell teljesíteni. Boka János 11 szavazatot kap, Geréb
Dezsőre hárman voksolnak. Boka azt tervezi, hogy meglátogatják a füvészkertieket, mielőtt azok jönnének
ismét.
III. fejezet
A haditerv másnap délután, a gyorsírási óra után kész lett. Három fiú (Boka, Csónakos és Nemecsek) elmegy
a Füvészkertbe, otthagyják a névjegyüket, egy piros papírra írt szöveget. „Itt voltak a Pál utcai fiúk!” Elindulnak,
negyedóra alatt kiérnek a Füvészkerthez. A kőfalon nehéz lett volna bejutni, de hátul egy akácfa segítségével
átmásznak a deszkapalánkon. A hídon két vörösinges őrködik, a szigeten lesz a füvészkertiek gyűlése. A
(mesterséges) várromig lopakodva jutnak el a sötétben, bár az őrségváltás közbeni füttyök és a Füvészkert
őrének esti sétája megijesztik őket. A várromnál 8 (fából és ezüstpapírból készült) tomahawkra bukkannak, Áts
Feriék fegyvertára lehet itt. A tavon egy csónakkal eveznek a szigetig. Közben Nemecsek véletlenül a vízbe esik.
Csónakos (nevéhez híven) őrzi a csónakot, míg Boka és Nemecsek végrehajtja a küldetést. Itt megpillantják
Gerébet, aki árulójukká vált, elmondja a grundot eddig birtokló gyerekek szokásait, titkait. A vörösingeseknek
labdaterület kell, ezért nyílt háborúban akarják megszerezni a nagyvárosban ritka, üres telket. Egy időre
elhagyják a tisztást a füvészkertiek, ekkor teszi ki Boka a Pál utcai fiúk üzenetét, majd eloltja a lámpát. A
vörösingesek üldözni kezdik a három fiút, akik gyorsan áteveznek a túlpartra, majd az üvegházba menekülnek.
Nemecsek óvatlanul gyufát lobbant, Boka kiüti a kezéből, de már későn, Áts Feriék észreveszik őket. Nemecsek
az aranyhalas medencébe bújik, Csónakos egy polc alá hasal, Boka a nyitott ajtó mögé áll. A három Pál utcai fiú
Szebenics tévedéseinek köszönhetően megússza a dolgot. Lóvasúttal küldik haza a kis szőkét, aki aznap este
kétszer is „megfürdött”.
IV. fejezet
Másnap délután egykor az iskolában vége a tanításnak, a gyerekek hazafelé készülődnek. Nemecsek titokzatos,
Csónakos nagyokat lódít a Füvészkertben átéltekről. Boka közli a Pál utcaiakkal, hogy délután kettőkor lesz
megbeszélés erről. Rácz tanár úr hívatja a gittegylet tagjait. Kifaggatja őket a tanári szobában, az
egyletalapítással, a gittrágás fortélyaival kapcsolatban. Weisz az alapító elnök, Kolnay a pénztárnok, Barabás a
pecsétőr, Nemecsek a titkár, Csele a zászlótartó, Richter és Leszik bevallják „bűneiket”. A sírás meghatja a tanárt,
de döbbenete az előkerült egyleti tárgyak (sima és okmánybélyegek, bélyegző, pénz – tagdíj, picike kis drótnyelű
piros-fehér-zöld zászló, amin mellesleg ez a felirat ékeskedik,,Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem
leszünk!'') miatt egyre csak nő. A tanár mosolyogva megnézi a pecsétnyomót: „Gittgyűjtő Egyesület, Budapest,
1889”. Feloszlatja a gyerekek szerveződését, büntetésből magaviseletből valamennyi fiú „szabályszerűt” fog
kapni. Weisz pedig kevésbé szabályszerűt, mert ő volt az elnök. Nemecsek a kihallgatás közben friss gittre
bukkan a tanári szoba egyik ablakában, titokban kikaparja, tehát a kis csapat meg van mentve. Boka nem szívleli
az egyletet, gusztustalannak tartja, és már megijed, hogy a grundról volt szó. Délután háromkor, találkoznak a
grundon, és újjáalakítják a gittegyletet.
A közgyűlésen éppen Nemecsek akar szólni, amikor meglátja Gerébet, amint az a tót kunyhójához sompolyog. A
kisfiú otthagyja a közgyűlést, és Geréb után oson. Kihallgatja, hogy az áruló szivarral kínálja Janót, meg akarja
vesztegetni a férfit, hogy az kergesse el a Pál utcai fiúkat. Új gyerekek jönnek majd a grundra, akik a tótot
gazdagon meg fogják jutalmazni. A gittegylet tagjai félreértik Nemecsek újabb elrohanását, aki Bokához akar
menni a rémisztő vesztegetési kísérlet hírével. Gyávának tartják Ernőt, kizárják az egyletből, és csupa kisbetűvel
írják be a nevét az egylet jegyzőkönyvébe: „nemecsek ernő áruló!!!
Nemecsek lélekszakadva fut a Kinizsi utca felé, ahol Boka lakik egy kis, szerény földszintes házban. Elmondja
az elnöknek a kis közlegény, hogy mit hallott és látott az imént. Boka és Nemecsek Geréb után futnak, de a
klinikánál megállnak, mert a kis szőkére köhögőroham tör. Boka Geréb után kiált, de a fiú – bár nevetve
visszafordul feléjük – nem áll meg, eltűnik előlük. Nemecsek sírva fakad, mert félti a grundot, Boka szemében is
könnycseppek csillognak.
V. fejezet

Nemecsek szobra a Füvészkert pálmaházában

Két nappal később a Füvészkertben azt jelenti az összegyűlt vörösingesek előtt
Szebenics Áts Ferinek, hogy eltűnt a fegyvertárukból a Pál utcai fiúk piros-zöld zászlaja.
Egy lábnyomot is találtak, amely még a Wendauer lábnyománál is kisebb. Geréb, a kém
jelentést tesz arról, hogy harc nélkül is megszerezhetik – megvesztegetéssel – a grundot.
Áts Feri rápirít Gerébre, Feri nyílt harcban, nem alattomosan akarja megszerezni a
labdaterületet. Gerébet befogadják a füvészkerti srácok maguk közé, a vezér kezet fog vele, Dezső hadnagyi
rangot kap. Ezután a támadási tervük részletei következnek. Amikor Geréb gyávának nevezi a Pál utcaiakat,
akkor egy hang megszólal egy nagy fa tetejéről:
„ – Még meg kell tőled kérdeznem valamit. Nem gondolod, hogy a Pál utcaiak sejtik, hogy te hozzánk tartozol?
– Nem hinném – felelt az új hadnagy. – Még ha itt is volt valaki közülük a múltkor, mikor a piros cédulát a fára
tűzték, nem láthatott a sötétben.
– Tehát nyugodtan mehetsz be közéjük holnap délután?
– Nyugodtan.
– Nem fognak gyanítani semmit?
– Nem. És ha gyanítanának is valamit, nem merne szólni egyik sem, mert mind fél tőlem. Nincs azok közt egy
bátor fiú sem!
Egy éles hang vágott egyszerre közbe:
– Dehogy nincs!”
– Részlet a regényből

A nagy fa tetejéről Nemecsek mászik le, s meglepően bátran szól a vörösingesekhez.

Nemecsek monológja –

– Igen, Nemecsek. Én vagyok. És ne kutassák, hogy ki lopta el a Pál utcai

zászlót a fegyvertárból, mert azt én loptam el. Itt van, ni! Nekem van az a kis
lábam, ami még a Wendauer lábánál is kisebb. És nem szóltam volna, fenn
maradhattam volna a fa tetején, amíg maguk mind el nem mentek volna, hiszen
ott gubbaszkodtam már fél négy óta. De mikor Geréb azt mondta, hogy köztünk
nincs egy se, aki bátor volna, hát akkor gondoltam: „Megállj, majd én
megmutatom neked, hogy akad még a Pál utcaiak közt is bátor fiú, ha nem
más, hát a Nemecsek, a közlegény!” Itt vagyok, kérem, kihallgattam az egész
tanácskozást, visszaloptam a zászlónkat, most tessék, csináljanak velem, amit
akarnak, verjenek meg, csavarják ki a kezemből a zászlót, mert magamtól
ugyan oda nem adom. Tessék, tessék, csak rajta! Hiszen én egyedül vagyok,
maguk meg tízen vannak!

Áts Ferinek megtetszik a kis legény, befogadná maguk közé, de Nemecsek nem áll kötélnek.
A Pásztorok kicsavarják a vezér utasítására a kisfiú kezéből a zászlót. Büntetést is kell kapnia
a kis szőkének, de nem akarják bántani: csak megfürdetik. Ernő meg volt hűlve, s már napok
óta köhögött, de nem szól erről, tűri, hogy a két Pásztor belenyomja a sekély vizű tóba.
Hangos röhögés támad a vörösingesek között, még Geréb is nevet rajta. Nemecsek újra szól
az őt kigúnyoló fiúkhoz, s a gonosz vidámság helyébe a tisztelet csendje ereszkedik.

Nemecsek monológja
De akkor elébe állt Geréb, széthúzta vigyorogva a száját, és kevélyes fejbólintással ezt
kérdezte tőle:
– Jó volt?
Nemecsek ráemelte nagy kék szemét, és felelt:
– Jó volt – mondta csöndesen, és hozzátette: – Jó volt, sokkal jobb volt, mint a
parton állni, és kinevetni engem. Inkább újesztendeig a vízben ülök nyakig, mint
hogy összeszűrjem a levet a barátaim ellenségeivel. Én nem bánom, hogy a vízbe
nyomtatok. A múltkor magamtól pottyantam a vízbe, akkor is láttalak a szigeten,
az idegenek közt. De engem meghívhattok magatok közé, hízeleghettek nekem,
adhattok ajándékot, amennyit csak akartok, semmi közöm hozzátok. És ha még
egyszer a vízbe nyomtok, és ha még százszor és ezerszer a vízbe nyomtok, akkor is
eljövök ide holnap is meg holnapután is! Majd csak megbújok valahol, ahol nem
vesztek észre. Nem félek én egyikőtöktől sem. És ha eljöttök hozzánk a Pál utcába,
elvenni a földünket, hát majd mi is ott leszünk! És meg fogom nektek mutatni,
hogy ahol mi is tízen vagyunk, ott másképpen fognak veletek beszélni, mint ahogy
én most itt beszélek. Könnyű volt velem elbánni! Aki erősebb, az győz. A Pásztorok
ellopták a golyóimat a Múzeum-kertben, mert ők voltak az erősebbek! Most meg
beledobtatok a vízbe, mert ti vagytok az erősebbek! Könnyű tíznek egy ellen! De én
nem bánom. Engem meg is verhettek, ha úgy tetszik. Hiszen ha akartam volna,
nem kellett volna a vízbe mennem. De én nem csaptam fel közétek. Inkább
fojtsatok vízbe, és verjetek agyon, de én ugyan nem leszek áruló, mint valaki, aki
ott áll, ni... ott...
Kinyújtotta a karját, és Gerébre mutatott, akinek most a torkán akadt a nevetés.

A kis hős – aki a mai este igazi férfivá vált – elindul a híd felé. A két őrnek Áts Feri parancsot ad, hogy
tisztelegjenek Nemecsek előtt. Ezután mindannyian feszes vigyázzba kapják magukat, s úgy tisztelegnek a kisfiú
előtt. Gerébnek mindenki hátat fordít, el is somfordál a helyszínről. A két Pásztor is büntetést kap az einstand
miatt a vezértől: ruhástul – engedelmesen – beleültek a vízbe nyakig. Hogy a többiek ne nevessenek, Feri
hátraarcot parancsol nekik, majd elvezeti a csapatot a szigetről.
VI. fejezet
KIÁLTVÁNY!!!

MOST MINDENKINEK TALPON KELL LENNI!

BIRODALMUNKAT NAGY VESZEDELEM FENYEGETI,
ÉS HA NEM LESZÜNK BÁTRAK,
AZ EGÉSZ TERÜLETET ELVESZIK TŐLÜNK!
VESZÉLYBEN A GRUND!
A VÖRÖSINGESEK MEG AKARNAK BENNÜNKET TÁMADNI!
DE MI OTT LESZÜNK, ÉS HA KELL,
ÉLETÜNKKEL IS MEGVÉDELMEZZÜK BIRODALMUNKAT!

MINDENKI TELJESÍTSE KÖTELESSÉGÉT!

AZ ELNÖK
Boka kiáltványt függesztett ki a grundra a közelgő háborúról, és a fiúk lelkesedve várták a parancsnokot. János
mindent elmondott, valamennyien felesküdtek a csapatra. Az elnök elmondta a haditervet, és azt is, hogy
Nemecsek lett a hadsegédje. Ez ellen a gittegylet tiltakozott, de Bokát nem érdekelte az egylet. A kis Nemecsek
azonban – aki már nagyon beteg volt és minduntalan köhögésrohamok törtek rá – nem akarta, hogy Boka is
megvesse, hát elmondta, hogy miért is tartják őt gyávának. János megígérte, hogy a háború után tisztázza
Nemecseket. Bár a kis közlegény szomorú volt, hogy az ő becsületének ügyét elnapolták, engedelmesen
teljesítette a tábornok utasításait. Megérkezett Geréb, és könyörgött Bokának, hogy fogadják vissza, de a Pál
utcaiak vezetője nem engedte vissza a fiút, aki sírva elment.
Miután egész délután gyakorlatoztak, kimondták, hogy aki a másnapi háborúból hiányzik, az szószegő. A
gyakorlat után a gittegylet sürgős közgyűlést hívott össze, mert az elnök elfelejtette rágni a gittet, ami kiszáradt.
Ezt akarták megtárgyalni, de megérkezett Geréb apja, aki tudni akarta, hogy a fia valóban áruló-e vagy sem. A
kis Nemecsek, aki a láztól már nem is volt magánál, azt mondta, hogy Geréb nem áruló. Geréb apja boldogan
tért haza, Boka pedig hazakísérte Nemecseket, aki már alig állt a lábán, és hallucinált a láztól.