Móricz Zsigmond: Tragédia

Móricz Zsigmond a parasztok nehéz és fájdalmas életét mutatja be a Tragédia című novellájában. Az
író rendszeresen írt műveiben a szegény emberekről, életükről és mindennapi problémáikról,
amelyek nem mindig vidám történetek.

A Tragédia című novella egy egyszerű paraszt emberről szól, akiről az derül ki, hogy nagyon szegény,
mindig az evésre gondol, folyamatosan éhezik és utoljára a saját esküvőjén lakott jól de akkor sem
teljesen. Kis János jellegtelen karakter, kapáló napszámosként dolgozik a Surudy birtokon. Senki se
törődik vele, még a saját fia sem aki ételt hozott neki a mezőre. Ugyanakkor ő sem foglalkozik a fiával,
hiszen nem hagyott neki maradékot a levesből. Saját édesapjával is hasonló volt a viszonya, egy
étellel kapcsolatos vitát követően nevetve figyelte végig apja halálát.

Ez az emberi sors már önmagában tragédia, de a valódi tragikus cselekmény akkor kezdődik, amikor
megtudja, hogy teljesült vágya és meghívást kaptak a Sarudy-lány esküvőjére. Egész nap azon
gondolkozott, hogy milyen ételeket és azokból mennyit fog elfogyasztani. Eddigi életében éhezett,
úgy gondolja, hogy ezen a lakodalmon eljön az ő ideje és bepótolhatja hosszú évek éhezését. A
novella második része az elfogyasztott étekről és azok mennyiségéről szólnak. Olyan adagokról,
amelyet egy emberi gyomor képtelen befogadni és feldolgozni. Ezt ő is érzi, de nem hagyja abba az
evést egészen addig még a szervezete fel nem lázad. Minden áron le akarta nyelni azt a falatot, amit
gyomra már nem bírt befogadni és ez a húsdarab és Kis János makacssága volt a címben szereplő
tragédia valódi okozója.

Sajnálatra méltó a novella főhőse, szomorú történetet ismerhettünk meg. Tragikus az élete, családi
kapcsolatai, folyamatos éhezése, sorsa, amelyet a mű utolsó mondata jól szemléltet: „Senki se vette
észre, hogy eltűnt, mint az sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.”

285
 Móricz Zsigmond: Tragédia

A novella Kis János parasztember vívódását meséli el, amely a földbirtokos lányának esküvője és az
evéssel kapcsolatos reményei köré épül. A főszereplő jelleméről annyit tudunk meg, hogy jellegtelen
személyiségű, rosszkedvű napszámos, amolyan „láthatatatlan ember” volt, aki a faluját élete során
tízszer sem hagyta el, nem igazán voltak önálló gondolatai, egyedül az evés érdekelte igazán.

A novella egyetlen történetet ír le röviden, egy tipikus esküvői eseményhez kapcsolodó

cselekéménysort jelenít meg. A Sarudy-lány másnapi lakodalmának említésével kezdődik a mű, ezzel
indul a probléma kibontakozása. A főhős egész nap erre a lakodalomra készül, gondoltai csak e körül
forognak, egész életében csak egyszer lakott jól igazán így folyamatosan azt tervezgeti, hogy milyen
ételből mennyit fog enni a lakodalomban. Az esemény napján már egész nap nem eszik, csak arra
készül, hogy annyit fog enni amennyi belé fér, kieszi munka adóját a vagyonából.

A szereplők tekintetében a történet elején megjelenik a műben a fia, egy rövid visszaemlékezés
erejéig az apja, a feleségével való szegényes kapcsolata. További szereplők említés szintjén a Sarudy-
lány illetve az apja aki meghívta napszámosait az esküvőre.

A cselekmény előkészítése, expozíciója egészen addig tart ameddig a Kis János meg nem érkezik a
lakokadalomba. Ez a szakasz viszonylag hosszú, közel a teljes novella fele.

A bonyodalom és a mű tetőpontja viszont rövidebb részben jelenik meg. Amikor ráébred arra, hogy
hiába tervezgette egész nap (és egész életében), hogy egyszer hihetetlenül sokat fog enni, már az
első fogásnál jó lakottságot érez, ettől megijed és elkeseredetten tömi továbbra is magába az
ételeket. Ezen a ponton érezhetjük először azt, hogy hamarosan elkerülhetetlen lesz a tragédia, mert
nem akarja abbahagyni az evést. A harmadik fogásnál be is következik, torkán akad egy fövetlen
húsdarab. Utolsó erejével az eperfa tövében sikerül felköhögnie a torkából, de hihetetlen
makacssága miatt újra lenyeli a falatot. Ez újra megakad a torkán, amely a végzetét okozza.

Mohósága és egyszerű, önfejű gondolkozása lett a veszte, ezzel a fordulattal zárul a novella. De az
igazi tragédia nem a fulladásában rejlik, hanem abban, hogy senki nem vette észre, hogy eltűnt. Nem
csak az nem tűnt fel senkinek, hogy megfulladt, hanem az sem, hogy élt valaha. Sorsa, élete és halála
tipikus történet az egyszerű emberek tragédiájáról.

Laudeter

Az javítót elemzést elküldtem google dokumentumban.