szemeinket becsukjuk, kezünket ökölbe zárjuk) Csirát hajtott a sötétben. ( Továbbra is guggolunk, de szemünket kinyitjuk, és egyik kezünk mutatóujjat fölemeljük. Az lesz a kis csira.)
Elindult a napfény felé,
Kidugta a földből fejét. (A kinyújtott mutatóujjunkkal azonos karunkat elkezdjük szép lassan fölemelni.) Növekszik, növekszik, Ágacskává cseperedik. (Miközben a karunkat egyre magasabbra nyújtjuk, a guggolásból kezdünk fölállni.) Magasabb lesz évről-évre, (Már majdnem teljesen fölálltunk.) Megvastagszik a törzse, (Egyenesen állunk, karunk magastartásban, de csak a mutatóujjunk van kinyújtva, a többi meg ökölben.) Újabb ág hajt ki belőle, (Most a másik karunkat is magastartásba emeljük.) Majd még sok-sok kis ág. (Mindkét karunk magastartásban, ujjaink széttárva, nyújtózkodjunk jó magasra.) Így nőtt fel végre, Állat, ember örömére. (Karjainkkal, törzsünkkel hajladozzunk jobbra-balra mint a szélben a faágak.)