Gyere El Corazónba

Sandra Marton
Gyere El Corazónba!
Andreát a cége Costa Rica-i kirendeltségére küldik dolgozni. Egy este ittas
főnöke rátör szállodai szobájában. A dulakodásnak szemtanúja lesz a jóképű, de
meglehetősen ellenszenves modorú Trevor, akit már másodszor sodor a lány
útjába a véletlen. Kölcsönös félreértések, gyűlölet és gyanakvás, sok keserű
tapasztalat árán derül ki, mit is jelentenek ők egymásnak...
Sandra Marton Gyere El Corazónba! (Romana 144.)
1. FEJEZET
Az a bizonyos este, amely fenekestő l felforgatta Andrea Miller életét,

pontosan ugyanú gy kezdő dö tt, mint a tö bbi az elmú lt ö t hó napban. A lá nyt
ennyi ideje helyezték a New York-i McCann, Flint és Emerson cég Costa Rica-i
kirendeltségéhez.
Andrea mint Edgá r Lithgow titká rnő je ledolgozta a nyolc ó rá t, aztá n rendbe
tette író asztalá t, és elkö szö nt. Szolgá lati kocsijá ba ü lt - a Ford az ú j á llá sá ban
kellemes rá adá s volt -, és néhá ny perc mú lva má r a szá llodá ja elő tt á llt meg. Itt
laktak az egyesü lt á llamokbeli alkalmazottak.
- Buenas noches, senorita! - kö szö ntö tte bará tsá gosan a portá s. - A szaká cs
ü zeni, hogy ma este a langusztá t ajá nlja figyelmébe.
Andrea elmosolyodott.
- Kö szö nö m, de én inká bb csirkés szendvicset ennék. Lenne szíves
megkérni Alejandró t, hogy egy ó ra mú lva hozzon fel kettő t a szobá mba?
- Természetesen, senorita Miller, boldogan.
É n vagyok a boldog, gondolta Andrea, hiszen még soha életemben nem,
kényeztettek el ú gy, mint itt.
Á tvette a postá já t, ismét rá mosolygott a portá sra, és a lifthez ment.
Megnyomta a hívó gombot, majd szemü gyre vette a kezében tartott borítékokat.
A nagyrészt reklá mkü ldemények kö zö tt meglá tta édesanyja levelét. Azon
nyomban felbontotta. Evelyn - keresztnevén szó lította anyjá t - azt írta, remekü l
van, és nagyon jó l érzi magá t Carsonékná l, akik fent laknak a Greenfield fö lö tti
hegyoldalban, és felvették há zvezető nő nek.
Andrea megvető grimaszt vá gott. A két Carson fiú annak idején azzal
szó rakozott, hogy meghívtá k a vö lgyben lakó lá nyokat egy kis autó ká zá sra,
aztá n erő szakoskodtak velü k. Ha valaki tiltakozni mert, vagy éppen a
rendő rséghez fordult, jó kora ö sszeggel elnémítottá k a panaszost. Ö ntelt
pimaszsá guk nem ismert hatá rokat.
2
A tová bbiakban anyja má r kellemesebb ú jsá gokró l szá molt be. Emma Sims
beleszeretett a jó képű , kedves Evans fiú ba. Nemsoká ra meg is eskü sznek. Nan
Richards a harmadik gyermekét vá rja, és még a hétvégeken is dolgozik, hogy
minél hamarabb megvehessek a kiszemelt há zat.
A lá ny a fejét csó vá lta. A legtö bb ember egész élete sorá n ugyanabban
reménykedik, ugyanazt kívá nja. Andrea nagyon szerette édesanyjá t, mégis
képtelen volt megérteni, miért elégszik meg azzal, hogy idegen embereket
szolgá l ki. Ö rü lt, hogy bará tnő i, Nan és Emma boldogok, de az ő szá má ra a
szakmai siker tö bbet jelentett bá rmi másná l.
A lift kö zben megérkezett, az ajtó kinyílt, s ő egy férfival nézett
farkasszemet, aki a felvonó egyik sarká ban á llt hetykén karba tett kézzel, és
szélesen mosolygott. Napbarnított, borostá s arcá ban szinte vilá gított zö ld
szeme.
- Espera usted a alguién?
Andrea felkapta a fejét. A férfi azt kérdezte, hogy vá r-e valakire. Talá n mély,
rekedtes hangja vagy a szá ja kö rü l bujká ló mosoly hozta zavarba a lá nyt, aki
ú gy dö ntö tt, nem szá ll be a liftbe.
Az idegen magas volt, vá lla széles, csípő je keskeny, arcéle spanyolosan
klasszikus. Lá tszott, hogy az orra valamikor eltö rhetett, de ez csak még
férfiasabbá tette. Ó cska há tizsá kja mellette hevert a fö ldö n. Poros csizmá t,
farmernadrá got és feltű rt ujjú , fakó inget viselt.
Minden nő , akinek van egy csepp magá hoz való esze, keresztü llá that ennek
a jó képű , a férfibü szkeségtő l majd szétfeszü lő , igazi latin-amerikai machó nak a
kihívó viselkedésén. Andrea sok hozzá hasonló fickó val talá lkozott, mió ta itt élt
San Jó séban. Isten tudja, honnan csö ppennek Kö zép-Ameriká ba, semmijü k
sincs, csak az ú tlevelü k. Kalandorok, mondjá k rá juk, de ká r ilyen regényesen
kicifrá zni. Csavargó k ezek, és nincs más gondjuk, csak a holnap. Ha pénzre van
szü kségü k, alkalmi munká t vá llalnak. A jó ég tudja, ez a pasas is hol
gereblyézett ö ssze annyit, hogy ebben a szá llodá ban tö lthessen egy éjszaká t.
- Quiere pasar, senorita?
3
- Por qué le interesa? - vá gott vissza Andrea. A férfi elvigyorodott.

- Ó , há t maga nem idevaló si - á llapította meg tö kéletes amerikai kiejtéssel.
- Eltalá lta. - Miért bosszantotta Andreá t, hogy noha kitű nő en beszél
spanyolul, az idegen mégis rá jö tt, hogy nem Costa Rica-i? - Ami a kérdését
illeti...
- Semmi kö zö m hozzá , hogy be akar-e szá llni a liftbe, vagy sem - szakította
félbe a férfi. - Félreértett engem, senorita. Egyá ltalá n nem zavar, hogy
megvá rakoztat. Egy ilyen szép hö lgyre szívesen á ldoz idő t az ember. De a
felvonó má r legalá bb két perce á lldogá l itt, és egészen biztosan tü relmetlenü l
vá rjá k valahol.
Andrea bizalmatlan pillantá st vetett rá . A legszívesebben azt vá gta volna a
fejéhez, hogy felő le aká r egész este liftezhet fö l-le, de aztá n belá tta, jobb, ha nem
folytatja a szó csatá t.
- Elnézést - mondta hű vö sen, belépett a fü lkébe, és rö gtö n há tat fordított az
idegennek.
A lift, mint mindig, most is méltó sá gteljes lassú sá ggal emelkedett fö lfelé. A
lá ny a há tá ban érezte a férfi tekinteté t.
- Mostaná ban érkezett Costa Ricá ba? - pró bá lkozott amaz ismét.
Andrea elhú zta a szá já t. Nos, szó sem lehet semmilyen tová bbi csevegésrő l.
Dacosan felszegte az á llá t, szemét az ajtó ra szegezte.
- Ebben az esetben, én szívesen... - folytatta az ismeretlen. Egek, milyen
makacs fickó !
- Kö szö nö m, de dolgom van.
- ...meghívná m egy italra, és mesélhetnék néhá ny nagyon érdekes dolgot.
Andrea megfordult.
- Mondtam má r, hogy dolgom van! - vá laszolta jeges hangon.
- Ma este koktélpartit rendeznek az ú szó medencénél. Egy fél ó ra alatt
lezuhanyozom és á tö ltö zö m. - Mintha meg se hallotta volna a lá ny szavait.
Megdö rzsö lte borostá s arcá t. - É s persze meg is borotvá lkozom. Napokig ú ton
voltam az orszá g belsejében, és...
4
Milyen érzés lenne, ha ez a szú ró s á ll megérintené a bő rét? A vá ratlan

gondolat Andrea arcá ba kergette a vért. Elfordította a fejét, és még egyszer
megnyomta a harmadik emelet gombjá t, mintha ettő l a lift gyorsabban haladna.
- Csak az idejét pazarolja- mondta élesen. Nemcsak az idegenre, sajá t
magá ra is haragudott. - A vá rosban biztosan talá l olyan nő ket, akik szívesen
meghallgatjá k a tö rténeteit. É n nem tartozom kö zéjü k.
A férfi halkan nevetett, mintha mulatsá gosnak talá lná a vá laszt.
- Nem érdeklik az izgalmas tö rténetek az ő serdő krő l?
- Ha azt hiszi, hogy vonzó dom a csavargó khoz, akkor téved.
Nyers szavai most elérték a kívá nt hatá st. A férfi szeme ö sszeszű kü lt, arca
elkomorodott.
- Figyelemre méltó a nyíltsá ga, senorita.
- Ezt má r mások is mondtá k.
A lift megá llt, a lá ny megkö nnyebbü lt só hajjal lépett ki a folyosó ra, de
azonnal meghallotta a há ta mö gö tt szaporá zó lépteket. A férfi kö veti. Tehá t
nemcsak makacs, hanem arcá tlanul pimasz is. Andrea mély lélegzetet vett,
aztá n dü hö sen há trapö rdü lt.
- Ide figyeljen - kezdte -, ha azt hiszi...
Belefagyott a szó . Az idegen nem ő t kö vette, éppen most nyitotta ki a sajá t
szobá ja ajtajá t. Felpillantott.
- Adió s, senorita - mondta hű vö sen. - Nem szolgá lt kü lö nö sebb ö rö mö mre,
hogy megismerhettem.
Sajnos semmilyen megfelelő csípő s vá lasz nem jutott Andrea eszébe. Sarkon
fordult, és emelt fő vel folytatta ú tjá t a sajá t szobá já ig. Sietve nyitotta ki és jó l
becsapta maga mö gö tt az ajtó t.
Á tvá gott a kis nappalin, és a há ló szobá ban az asztalra dobta a kulcsot.
Hangos só hajjal rogyott le egy székre. Bosszantotta, hogy ennyire felizgatja egy
ilyen nevetséges eset. Egész nap keményen dolgozott, és elő re ö rü lt a rá vá ró
nyugodt, békés estének. Nem ronthatja el egy szemtelen alak kö tö zkö dése.
5
Lerú gta lá bá ró l vilá gos színű kö rö mcipő jét, és nekilá tott, hogy a tö bbi
levelet is elolvassa.
Julié Squires, akit nemrégiben helyeztek á t New Yorkbó l Costa Ricá ba,
kérdezi, hogy Andrea eljö nne-e vele vasá rnap kirá ndulni Limó nba. Má r megint,
gondolta csü ggedten. Persze, elmegy, noha má r megtette a kö telező lá togatá st
ebbe a kö zeli kikö tő vá rosba. Julié valahogy nem talá lja itt a helyét, és ezt
Andrea á t tudta érezni. Costa Rica gyö nyö rű orszá g, az emberek szívélyesek és
bará tsá gosak, mégis az első hetekben nagyon magá nyosnak érezte ő is magá t.
Az utolsó borítékbó l egy színes meghívó kerü lt elő , amely a ma esti partira
szó lt. Andrea elhú zta a szá já t. Felá llt, kibú jt kö nnyű blézerébő l, és a szék
tá mlá já ra terítette. A partira természetesen nem megy el, a liftbeli férfi
szó rakozzék csak egyedü l.
Nem a tolakodó idegen miatt dö ntö tt így. Nem kedvelte a partikat. Ha
néhanapjá n mégis elment, egyedü l érezte magá t, mintha betolakodó , hívatlan
vendég lenne.
Keserű ség kö ltö zö tt a szívébe, amikor erre gondolt. Tü relmetlenü l dobá lta
le magá ró l a ruhá já t, és a fü rdő szobá ba ment, hogy lezuhanyozzon. Persze nem
kell lélekbú vá rnak lenni ahhoz, hogy megtalá lja szorongá sainak gyö kerét.
Alig tízévesen má r dolgozott azoknak az uraknak a há zá ban, akikhez az
anyja elszegő dö tt. Hétvégeken fekete ruhá ban, fehér kö ténykében italokat és
csipegetni való finomsá gokat szolgá lt fel, hogy egy kis borravaló t keressen.
Nagyon nem szívesen, csak anyja kedvéért vá llalta, hiszen ó riá si ö nfegyelemmel
el kellett viselnie, ha a vendégek kö zö tt a sajá t beképzelt osztá lytá rsaival
talá lkozott. Azó ta nincs olyan parti, ahová ö rö mmel menne el.
Mégis, alig néhá ny hó napja részt vett egy rendezvényen, épp itt a szá lló ban.
Ezt is a fő nö ke kifejezett kérésére tette, emlékezett kelletlenü l, mialatt
gesztenyebarna hajá t feltű zte a feje bú bjá ra, és megnyitotta a zuhany csapjá t.
- Az udvariassá g így kívá nja - magyará zta Mr. Lithgow félreérthetetlenü l. -
Nekem sincs sok kedvem az ilyen csacsisá gokhoz, de a New York-i vezető ség
6
ragaszkodik hozzá , hogy mindannyian jelen legyü nk. Ezzel is szorosabbra

fű zzü k a bará tsá g szá lait a Costa Rica-iakkal.
Andrea ugyan nem tudta, miként mélyíti el a bará tsá got a kö zö s italozá s, de
a cég fegyelmezett munkatá rsaként kénytelen volt eleget tenni a meghívá snak.
Rá adá sul személyesen Edgá r Lithgow vá lasztotta ki ő t erre az á llá sra, és nem
akart csaló dá st okozni fő nö kének.
A vidá man iszogató vendégek kö zö tt egyre kínosabban érezte magá t. Csak
á lldogá lt szü rke kosztü mjében, és megpró bá lt fesztelenü l viselkedni. Még Mr.
Lithgow sem tudta felvidítani. É ppen ellenkező leg, kifejezetten zavarba jö tt,
amikor a fő nö ke, kezében két teli pohá rral, odalépett hozzá .
- Kö szö nö m, nem kérek - há rította el a felé nyú jtott italt.
- Ne csacsiskodjon, Miss Miller! Egy kis puncs még nem a vilá g!
Andrea merő udvariassá gbó l megkó stolta az italt. Nagyon kellemesnek
talá lta az édes, friss, gyü mö lcsízű , tekintélyes mennyiségű rumot is tartalmazó
itó ká t. Néhá ny perc mú lva azonban érezte, hogy az alkohol a fejébe szá llt.
Ú gy lá tszik, berú gtam és rémeket lá tok. Ez a Mr. Lithgow majd felfal a
szemével, rá adá sul minden egyes kortyná l ú gy intézi, hogy hozzá érjen a
mellemhez, gondolta.
Milyen ostobá n viselkedtem, amikor Mr. Lithgow keze a há tamró l a
fenekemre siklott! - idézte vissza a kellemetlen kö zjá tékot. Nem kellett volna
rá ordítani. Az egész tá rsasá g minket figyelt. Elég lett volna egy kicsit arrébb
hú zó dni. Akkor Mr. Lithgow sem fenyegetett volna meg, hogy belö k a
medencébe, ha nem csillapodom le azonnal, tö prengett tová bb, mikö zben a
karjá t szappanozta.
Andrea a gyorsabb elő menetel reményében pá lyá zott a Costa Rica-i á llá sra,
és fel sem merü lt benne, hogy ez a nő s, ö tgyermekes, tisztes csalá dapa, szá mos
egyhá zi és jó tékonysá gi egyesü let védnö ke, ez a kopasz, há jas, vaksi férfi
veszélyes lehet rá nézve.
7
Elzá rta a csapot, és kilépett a zuhanyfü lkébő l. El kellett ismernie, hogy a

rossz emlékű fogadá s ó ta Mr. Lithgow-nak nem volt egyetlen kétértelmű
mozdulata sem.
Belebú jt hosszú , bolyhos fü rdő kö penyébe.
- Kö szö nd a szerencsecsillagodnak, hogy nem rú gott ki, amiért
nyilvá nossá g elő tt ordítoztá l vele! - suttogta a tü kö rképének fésü lkö dés kö zben.
Kopogtak.
Mi az, má ris eltelt egy ó ra? Végü l is nem kell felö ltö znie. Miért ne
vacsorá zhatna kö ntö sben? Ú gyis nemsoká ra lefekszik, és tová bb olvassa az
elő ző este elkezdett izgalmas regényt.
A kopogá s megismétlő dö tt, ezú ttal erő teljesebben. A lá ny kinyitotta az ajtó t.
- Buenas noches, Ale... - Nem tudta befejezni a mondatot. Só bá lvá nnyá vá lt a
meglepetéstő l. A szobapincér helyett Edgá r Lithgow á llt a kü szö bö n.
8
2. FEJEZET
Andrea igyekezett megő rizni az ö nuralmá t, noha jó l lá tta, hogy Mr. Lithgow
tü zetesen szemü gyre veszi nedves fü rtjeitő l kezdve a fü rdő kö peny aló l
kikandiká ló meztelen lá bujjá ig, és a homloká t rá ncolja. A lá ny nemigen lá tszott
fogadó képesnek, de nem is vá rt vendéget. Mindenesetre iparkodott legalá bb
egy bará tsá gos mosolyt az arcá ra erő ltetni.
- Mr. Lithgow, ez aztá n a meglepetés!
- Jó estét, Miss Miller! Bocsá sson meg, hogy így magá ra tö rö k, de csak maga
segíthet rajtam. Megengedi, hogy lediktá ljak egy rö vid feljegyzést?
- Most?
Lithgow széttá rta a karjá t.
- Tudom, hogy ez szabá lytalan, elnézést kérek. De csak pá r pillanatig
zavarná m, megígérem.
Andrea rá meredt. Persze hogy szabá lytalan, ső t tilos is. Egészen mostaná ig
még soha nem lá tta a fő nö két a szá lloda harmadik emeletén.
- Miss Miller?
A férfi nyilvá n elvesztette a tü relmét. Andrea még egyszer végigmérte,
mintha meg akarna győ ző dni ró la, hogy tényleg ez az ember-e az, akivel
naponta együ tt dolgozik, aztá n elmosolyodott.
- Természetesen, fá radjon be - tá rta ki az ajtó t.
Lithgow kö vette Andreá t, aki nyomban beleszimatolt a levegő be. Eddig még
nem vette észre, hogy fő nö ke arcvizet vagy kö lnit haszná l. Vagy talá n
valamilyen italnak van ilyen á tható szaga?
- Hol van a jegyzetfü zete, Miss Miller? Andrea tétová zott.
- Nem szoktam hazahozni...
- Sü rgő s az ü gy, Miss Miller, ne vesztegessü k az idő t! - Becsapta maga
mö gö tt az ajtó t. - Azt se szeretném, ha valaki hallgató zna, és fontos ü zleti
titkokat tudna meg.
9
A lá ny a fő nö kére bá mult, akit eddig olyan hű vö snek és

megkö zelíthetetlennek ismert.
- Valami baj van, Miss Miller?
- Nem, dehogy.
Megint az én ostoba képzelő désem. Biztosan az a férfi a liftben, az
idegesített fel, azért viselkedem most ilyen butá n. Ha Mr. Lithgow ivott is
valamit, az ő dolga. Ha egy feljegyzést akar diktá lni, az meg az enyém. É s nem
szabad kimutatnom, hogy egyá ltalá n nem tetszik, amiért munkaidő utá n keres
fel.
- Mindjá rt hozok levélpapírt. - A lá ny á tment a há ló szobá ba. - Itt tartom a
komó dban...
- Nem volt ott a partin, Miss Miller.
Andrea dö bbenten fordult há tra. Lithgow utá na jö tt, s olyan kö zel á llt hozzá ,
hogy a lá ny orrá t megcsapta a kellemetlen italszag. Elfintorodott.
- Nem mentem el. - Végignézett magá n, és ú gy érezte, ha most dolgoznia
kell, helyesebb, ha tisztességesen felö ltö zik. - Nézze, most jö vö k a zuhany aló l.
Foglaljon helyet a nappaliban, én néhá ny perc alatt magamra kapok valamit.
- Ne csacsiskodjon! - Mr. Lithgow elnéző en mosolygott. - Maradjon,
aranyom, ú gy, ahogy van! Nagyon is csinosan néz ki.
Aranyom? Andrea nyelt egyet. Há trá bb akart lépni, de az á gynak ü tkö zö tt.
- Jó , rendben van. Hozom a papírt, és el is kezdhetjü k.
- Egyetértek.
- Uram, elá llja az utamat! - Amikor a férfi kérdő n nézett rá , Andrea a fal
melletti fió kos szekrényre mutatott. - Onnan szeretném kivenni a papírt, de
nem férek hozzá , ha itt á ll elő ttem.
Lithgow rendü letlenü l mosolygott, és egy kicsit arrá bb lépett.
- Maga olyan karcsú . É s a jó emberek kis helyen is elférnek.
A lá ny egyre kellemetlenebbü l érezte magá t, de nyugalmat erő ltetett az
arcvoná saira.
10
- Nézze, Mr. Lithgow - mondta igen nyá jasan -, Alejandro minden percben
hozhatja a vacsorá mat.
- Nem fogja hozni. - A férfi jelentő ségteljesen kacsintott.
- Hogyhogy?
- A hallban talá lkoztam Alejandró val, és kö zö ltem vele, hogy késő bb fogunk
vacsorá zni.
- Ehhez nem volt joga! - há borodott fö l Andrea. Á tcsú szott Lithgow elő tt, és
ú gy tett, mintha nem venné észre, hogyan préselő dik hozzá a fő nö ke. - Azt
hiszem, jobb lesz, ha most tá vozik.
Lithgow elkapta a csukló já t.
- Még nem diktá ltam le a feljegyzést.
- Majd holnap az irodá ban.
A férfi le nem vette ró la a szemét. Andrea alig tudta leplezni egyre nö vekvő
félelmét. Mikor Lithgow végre elengedte a kezét, megkö nnyebbü lten lélegzett
fel.
- Rendben van, akkor majd holnap.
- Nem kaphatnék valami hideg italt, mielő tt elmegyek?
Azt má r nem, gondolta Andrea. Tű njö n el minél hamarabb, akkor talá n
elhiszem, hogy ez az egész meg se tö rtént.
- Miss Miller! Há lá s lennék, ha adna egy korty hideg innivaló t.
- Kérem, uram, hozok egy pohá r vizet. Lithgow ö sszerá zkó dott.
- Nem élek vele. Ebben mit tart? - A kis hű tő szekrényre mutatott.
- Kó lá t és narancslevet - felelt habozva Andrea.
- Jég van?
- Természetesen. - A lá ny lehajolt, és kinyitotta a hű tő t. - Mit parancsol?
Kó lá t vagy...
- Csak jeget, Andreá m - bú gta mö gö tte Lithgow, és alattomos arckifejezéssel
egy lapos ü veg gint hú zott ki a zsebébő l. - Ha maga nem jö tt el a partira, itt is
szó rakozhatunk.
Andrea lassan felegyenesedett.
11
- Mr. Lithgow, kérem, tá vozzék! - mondta nyugodtan, de kissé felemelte a

hangjá t.
- Igaza van, aranyom, a munka vá rhat holnapig. Miért nem hoz nekü nk
poharakat?
- Mr. Lithgow...
- Edgá r.
- Mr. Lithgow - ismételte Andrea elszá ntan -, holnap má r bá nni fogja. Miért
nem...
- É n csak azt bá nom, hogy ennyi idő t elvesztegettem, és csak néztem,
hogyan sétá lgat az irodá ban, ringatja a csípő jét, és kö zszemlére teszi a kebleit.
Má r régen rá kellett volna szá nnom magam arra, amit a helyemben minden férfi
megtett volna, ha ilyen nyíltan felkíná lkoznak neki.
A lá ny dö bbenten bá mult rá .
- É n soha...
- Á llandó kísértés kö zepette éltem - folytatta Lithgow halá los komolyan. Az
éjjeliszekrényre tette az ü veget, és egyre kö zelebb nyomult Andreá hoz. -
Hó napokon keresztü l azt hittem, ellen kell á llnom. - Felnevetett. - Aztá n
egyszerre felfogtam, hogy félreértettem a helyzetet. Maga nem akart engem
kísértésbe vinni, magá t ajá ndékba kapom.
- Vá rjon egy pillanatra! - A lá ny ó vatosan há trá lni kezdett.
- Maga a Teremtő ajá ndéka! - Lithgow most má r olyan kö zel nyomult hozzá ,
hogy Andrea majdnem rosszul lett az alkoholbű ztő l. - így akar engem
megjutalmazni annyi évi jó tékonykodá sért.
Ez az ember megő rü lt, de az is lehet, hogy ilyen sajá tsá gos a humora. Á m a
forró kéz a mellén egyá ltalá n nem volt humoros. A lá ny dü hö sen lesö pö rte
magá ró l.
- Kérem, azonnal hagyja el a szobá mat! - Remélte, hogy a férfi nem veszi
észre, mennyire reszket a hangja a félelemtő l.
Fő nö ke fö lényes tekintetet vetett rá .
12
- Maga elfeledkezik valamirő l. Nekem jogom van itt tartó zkodni, hiszen én
fizetem a szá llá sá t.
- A cég fizeti.
- Néző pont kérdése.
- Ez szexuá lis zaklatá s! Ö n is tudja, hogy ezt a tö rvény tiltja.
- Tö rvény! - Lithgow gú nyosan vigyorgott. - Ezt a sü letlenséget a tyú keszű
feministá k talá ltá k ki. De most nem az Á llamokban vagyunk, hanem az
édenkertben.
Ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy felvilá gosítsam: a tö rvény mindenhol
tö rvény, gondolta Andrea kétségbeesve. Lithgow vagy megbolondult, vagy be
van rú gva. Meg kell tő le szabadulnom, amíg még lehet.
Ó vatosan felmérte a tá volsá got az ajtó ig, de mielő tt megmozdulhatott volna,
fő nö ke elkapta és magá hoz rá ntotta. Alany felkiá ltott, és megpró bá lt
kiszabadulni. A vá gy és az alkohol meglepő erő t kö lcsö nzö tt a pohos férfi
amú gy vá nyadt karjainak.
- Nyomorult gazember! - lihegte Andrea. Sikerü lt ugyan ellö knie tá madó já t,
de az megrá ntotta fü rdő kö penye ö vét, és a kö ntö s két szá rnya szétcsapó dott.
- Elbű vö lő - vigyorgott Lithgow.
A lá ny zokogva rohant az éjjeliszekrényhez, és fejvesztve tapogató zott a
telefonkagyló utá n. A gines ü veg leesett, és csattanva tö rt ezer darabra a padló
kö vezetén. A férfi ekkor há tulró l elkapta, mindkét kezével megragadta a
dereká t, és magá val rá ntotta az á gyra.
- Te kis vadmacska! - lihegte, és má r lendü lt is Andrea fö lé.
- Eresszen el, vaddisznó ! - kiá ltotta a lá ny magá nkívü l, de ekkor a férfi szá ja
rá tapadt az ajká ra. Majdnem elá jult az undortó l, de ö sszeszedte minden erejét,
és rú gott, harapott.
Hirtelen nagy csattaná ssal kivá gó dott az ajtó .
- Mi folyik itt?! - reccsent egy kemény férfihang.
- Eresszen el! - Andrea lelö kte magá ró l Lithgow-t.
13
A férfi ö sszeszorított szájá val, dü htő l sá padt arcá val ú gy ü lt az á gy szélén,

mintha az ő erkö lcsei ellen intéztek volna tá madá st.
Andrea felugrott az á gyró l. Há lá san fordult megmentő je felé.
- Kö szö nö m, uram, a legjobbkor érkezett... - kezdte, de torká n akadt a szó . A
há ló szoba ajtajá ban a liftbeli férfi á llt, arcá ra kiü lt a megvetés.
- Lá tom, ő szintén beszélt. Tényleg más dolga volt ma este. - Gú nyosan
elnevette magá t.
Andrea elpirult.
- Ez magá nak dolog? - kérdezte felhá borodva.
Az idegen szemtelenü l méregette a lá ny zilá lt hajá t, az arcá n kigyú lt piros
foltokat, és az se kerü lte el a figyelmét, amit Andrea maga is elhű lve vett észre:
a fü rdő kö penye még mindig nyitva volt. Kapkodva hú zta ö ssze magá n.
A férfi kö rü lnézett a szobá ban. Andrea kö vette a tekinteté t, és maga is
szá mba vette a feldú lt á gyat, a sebtében székre dobá lt ruhadarabokat. S mindez
orrfacsaró gin bű zben.
- Miért, maga szerint micsoda, senorita? - érdeklő dö tt kifü rkészhetetlen
arckifejezéssel.
Andrea csomó ra kö tö tte az ö vet karcsú dereká n.
- Akinek van szeme, lá thatja, mi tö rtént! - folytatta a vá ratlan lá togató .
- Uram, fején talá lta a szö get!
Andrea és az idegen egyszerre fordult Edgá r Lithgow felé, aki az ingét má r
takarosan bedugta a nadrá gjá ba, és pá r szá l hajá t is gondosan lesimította tar
koponyá já ra. Az á gy mellett á llt, szá já t gú nyosan lebiggyesztette.
- Ső t egyben magyará zatot is ad a helyzetre - folytatta.
- Maga mirő l beszél egyá ltalá n? - csattant fel Andrea. Lithgow az idegenre
fü ggesztette seszínű szemét.
- Ez az ifjú hö lgy, Miss Miller pá r hó napja a titká rnő m. Amió ta velem
dolgozik, nagyon is á tlá tszó kö zeledési kísérleteivel zaklat, de én rá se
hederítettem.
14
- Tessék?! - Andrea csípő re tett kézzel bá mult fő nö kére. - Miket beszél itt
ö sszevissza? Maga...
- Uram, nekem csalá dom van, szeretem a feleségemet, a gyermekeimet, és
szá mos egyhá zi szervezetben tevékenykedem. - Lithgow a fejét ingatta. -
Megértő , emberséges beá llítottsá gom arra késztetett, hogy ú gy tegyek, mintha
nem venném észre, hogy Miss Miller minden lehető alkalommal hozzá m
dö rgö lő zik. De ma este, amikor meghívott a szobá já ba...
- Ez nem igaz! É n soha...
- Együ tt iszogattunk egy kicsit - Lithgow felsó hajtott. - Talá n nem is egy
kicsit, hogy ő szinte legyek. É s hagytam, hogy levegyen a lá bamró l, Isten
bocsásson meg nekem. Ő pedig...
- Aljas, hazug csirkefogó ! - Andrea neki akart ugrani, de az idegen férfi
lefogta. - Nem hívtam meg, és semmilyen itallal nem kíná ltam! Maga tö rt rá m,
maga patká ny! - sziszegte.
Az idegen elengedte Andrea karjá t. Kezét hanyagul zsebre vá gva az ajtó nak
tá maszkodott, és érdeklő déssel szemlélte az eseményeket. A lá ny bá rmennyire
dü hö s volt is, azért észrevette rajta, hogy megborotvá lkozott és á tö ltö zö tt.
Fehér vá szonnadrá got és vilá goskék inget viselt.
- Bizony, bizony, ez a régi nó ta. A nő azt á llítja, megerő szakoltá k, a férfi
pedig, hogy elcsá bítottá k. A kívü lá lló meg talá lgathat, mi az igazsá g.
Andrea megint elvö rö sö dö tt.
- Engem nem erő szakoltak meg.
- Persze hogy nem - erő sítette meg Lithgow.
- No, legalá bb ebben egyetértenek - jegyezte meg epésen az idegen. - Nem
tudom, mi tö rtént itt, de...
- Ez az ember...
- Miatta nem volt ideje arra, hogy velem talá lkozzék, senorita - szö gezte le a
férfi, és gú nyosan vizsgá lgatta Lithgow sá padt arcá t, finom angol szö vetbő l
szabott ö ltö nyét és arany Rolex ó rá já t. - Most má r legalá bb értem, miért ő t
vá lasztotta.
15
- Sejtelmem sincs, mit akar ezzel mondani - kö zö lte Andrea.

- Tényleg?
A lá ny mély lélegzetet vett.
- Most má r elég! Nem vagyok hajlandó a sajá t há ló szobá mban hadakozni
mindenféle aljas hazugsá g ellen.
Lithgow lerogyott az á gy végébe. Magá ba roskadt, arcá ra a teljes
kétségbeesés ü lt ki.
- Egészen fel vagyok dú lva - mondta halkan -, ilyen helyzetbe még soha
életemben nem kerü ltem. Tudhattam volna, amikor megkért, hogy jö jjek érte,
és kísérjem el a partira.
- Ebbő l egy szó sem igaz! - Andrea dü hö sen fordult az idegen felé. - Maga
szerint egy nő így ö ltö zik fel, ha partiba készü l?
Pillantá suk egy má sodpercre talá lkozott, és az idegen halá ntéká n lü ktetni
kezdett egy kis ér. Olyan pimaszul nézett a lá nyra, hogy szinte levetkő ztette a
tekinteté vel.
Andrea felemelt kézzel ugrott elé, de a férfi kö nnyedén elkapta a karjá t, és
ú gy megszorította, hogy tá madó ja felszisszent a fá jdalomtó l.
- Ma este, senorita, egyszer má r helytelenü l viselkedett egy férfival. Ne
tegye most ugyanezt egy má sikkal is!
- Maga... maga... - Felhá borodá sá ban nem talá lt szavakat.
Az á gy rugó i nyikorogtak, amikor Lithgow feltá pá szkodott. Hozzá juk lépett,
és megkö szö rü lte a torká t.
- Van csalá dja, senor? Bizonyá ra el tudja képzelni, mennyire aggó dom a
hozzá tartozó imért.
- Azt elhiszem - felelte az idegen. Mintha nevetés bujká lt volna a hangjá ban.
- Ez nem lehet igaz! - tö rt ki a kétségbeesés Andreá bó l. - Há t az egész vilá g
megbolondult? É s velem ki tö rő dik?!
- Ez a nő elhatá rozta, hogy tö nkretesz. Elment az eszem, amikor hagytam
magam idecsalogatni!
16
- Hazudik! - Andrea arca égett a tehetetlen dü htő l. - Hiszen a képére van

írva a rossz lelkiismeret. Még a hangja is elá rulja!
Az idegen férfi rá se hederített.
- Uram - fordult Lithgow felé -, azt kívá nja, hogy hallgassak a dologró l?
- Igen, mint férfi a férfitó l kérem, hogy tartsa titokban, amit lá tott és hallott.
- A szavamat adom, senor. - Lassan Andrea felé fordult. - Feltéve, hogy nem
a senoritá nak van igaza, és ö n hazudik.
Lithgow felindulá sá ban levegő utá n kapkodott, de az idegen olyan fagyos
tekintetet vetett rá , hogy nem mert megszó lalni.
- Kö szö nö m. Bíztam benne, hogy nem hagyja magá t becsapni ettő l a
gazembertő l - mosolygott Andrea félénken megmentő jére.
- Amennyiben a senorita kihívja a rendő rséget és feljelentést tesz, nem
érzem magamra nézve kö telező nek, hogy hallgassak. - Bará tsá gosan, de
sokatmondó an nézett a lá ny szemébe. - Ez a szá ndéka, ugye, senorita?
- A rendő rséget? - suttogta Andrea. Hirtelen teljesen kiszá radt a szá ja.
Megnedvesítette az ajká t.
- Vilá gos, mert ha az tö rtént, amit ö n á llít, értesíteni kell a ható sá got. É n
majd tanú sítom, hogy amikor a szobá ba léptem, az á gyon fekü dtek egymá s
karjaiban.
- Nem fekü dtü nk egymá s karjaiban! - Andrea falfehér lett. - Jobban mondva,
lehet, hogy ú gy lá tszott, mert ő erő szakoskodott...
- Ezt má r elmondta. A kérdés az, hogy hajlandó -e ugyanezt a bíró sá g elő tt is
kijelenteni.
Persze hogy hajlandó vagyok, gondolta a lá ny. Nemcsak feljelentem
Lithgow-t, hanem gondoskodom ró la, hogy a vá llalat vezető sége is tudomá st
szerezzen mindenrő l... De vajon kinek fognak hinni? Neki, egy kis senkinek,
vagy egy hozzá juk hasonló nak, aki az ő kutyá juk kö lyke?
- Vá rom a vá laszá t, senorita!
Andrea felnézett az idegenre, aki komoly arccal figyelte ő t.
- Nos, senorita Miller, melyikü knek higgyek?
17
Lithgow homloká n izzadsá g gyö ngyö zö tt. Andrea jó l megnézte magá nak,
hogy soha ne felejtse el. Ha fel kell adnia a harcot, legalá bb erre emlékezni
akart.
- Takarodjanak a szobá mbó l mind a ketten – suttogta fojtott hangon. -
Halljá k? Ki innen, de azonnal!
Megkö nnyebbü lt só haj szakadt ki Lithgow-bó l.
- Kö szö nö m, uram, nagyon kö szö nö m! - A kezét nyú jtotta az idegen
férfinak. - Ha bá rmikor tehetek valamit ö nért...
Az idegen nem vett tudomá st a feléje nyú jtott kézrő l.
- Nem rokonszenvezem az olyan férfiakkal, akik nem tudnak tisztességesen
viselkedni egy hö lggyel. - Undorral ö sszerá zkó dott. - É s visszataszító nak
talá lom a kihívó an viselkedő nő ket. Buenas noches, senorita! Remélem, soha
tö bbé nem talá lkozunk! - Sarkon fordult, és kisietett az ajtó n.
A tehetetlen indulat kö nnyei ö ntö tték el Andrea szemét.
- É n is ezt remélem! - kiá ltotta a lá ny, de a férfi má r eltű nt.
Andrea zokogva dő lt a falnak, s csak akkor pró bá lt meg uralkodni magá n,
amikor Edgá r Lithgow á llt meg elő tte.
- Nem szü kséges holnap bejö nnie az irodá ba, Miss Miller. Majd a
hivatalsegéddel ö sszecsomagoltatom a holmijá t. - Hű vö s, hivatalos hangot
haszná lt.
- Ezzel nem ú ssza meg! - A lá ny igyekezett leplezni meghö kkenését.
- Má r megú sztam. - Gú nyos mosollyal a szá já n tá vozott. A lá ny lehunyta a
szemét. Lithgow-nak sajnos igaza volt.
18
3. FEJEZET
Andrea nyugtalanul tö ltö tte az éjszaká t. Mire az első napsugarak betű ztek
az ablakon, ő má r ébren ü lt az á gyá ban. Elő ző este még csak kétségbe volt esve,
ma reggelre azonban má r eluralkodott rajta a felhá borodás. Minél jobban
belegondolt az ő t ért méltá nytalansá gba, anná l dü hö sebb lett.
Ö ltö zkö dés kö zben is egyre csak a tö rténtek já rtak a fejében. A fő nö ke porig
alá zta. Persze nem ú szta volna meg ilyen kö nnyen, ha az a jö ttment alak nem á ll
a pá rtjá ra. Megdö bbentő , hogy két férfi - még ha ennyire kü lö nbö znek is
egymá stó l - ismeretlenü l és azonnal képesek véd- és dacszö vetségre lépni.
Ú risten, mennyire undorodom ettő l az embertő l, gondolta, mikö zben a hajá t
kefélte. Micsoda szemét alak, s az idegen férfi mégis a pá rtjá ra á llt, ő t pedig
léha, hazug nő személynek tartotta. Szemtelen, beképzelt fickó , aki semmibe
veszi a nő ket. Ez má r a liftben kiderü lt. Késő bb ugyan megmentette, de alig
néhá ny perc mú lva a legelképesztő bb vá dakat vá gta a fejéhez. É lvezettel á llt
bosszú t, amiért Andrea visszautasította kö zeledését.
Mikö zben ezen morfondírozott, má r a folyosó n szaporá zta lépteit.
Megtorpant, mikor az idegen szobá já nak ajtaja hirtelen kitá rult. Szerencsére
csak a szobaasszony tolta ki éppen a tisztító szeres kocsit.
A lá ny gyors pillantá st vetett a szoba belsejébe: ü res volt, elő készítve az ú j
vendég fogadá sá ra. A férfi tehá t elutazott, á llapította meg. Ettő l a gondolattó l
kicsit megvigasztaló dott. Semmi esetre sem kívá nta ezt az embert viszontlá tni,
má r csak azért sem, mert félő volt, hogy egyszer elveszti az ö nuralmá t, s lekeni
neki azt a jó l megérdemelt pofont.
Andrea felgyorsította lépteit. Most, hogy az idegen eltű nt, talá n kö nnyebb
lesz szó t érteni Lithgow-val.
Má r hajnalban készen á llt a haditervvel. Egy kicsit elkésik az irodá bó l, hadd
higgye csak Lithgow, hogy engedelmeskedik neki, és egyá ltalá n nem megy be.
19
- Rendben van - mondja majd fő nö kének -, nem jelentem fel, feltéve hogy
visszahelyeztet a New York-i kö zpontba, és elő léptetnek igazgató sá gi
titká rnő vé .
É s ha nemet mond? Má s terve nincsen. Akkor kénytelen futni hagyni azt az
aljas fickó t, mert nem viselné el a szégyent, hogy a bíró sá g elő tt kelljen az ü gyet
kiteregetni.
De nem eszik ilyen forró n a ká sá t! Lithgow-nak sok a vesztenivaló ja, erre
Andrea hamar rá jö tt. É letbevá gó an fontos neki, hogy senki se tudja meg a
tö rténteket. Tegnap hosszan sorolta az idegen férfinak a sajá t érdemeit, és most
minden ö sszeomolhat egyetlen pillanat alatt. Ha szexuá lis zaklatá s miatt
eljá rá st indítanak ellene, a fő nö kének befellegzett!
- Buenos días, senorita. Felnézett az étlapbó l.
- Jó reggelt... - Mintha furcsá n nézne rá a pincér. Az imént a szobaasszony is
olyan kétértelmű én mosolygott.
Csak az hiá nyzik, hogy kényszerképzeteim legyenek, gondolta. Nem volt
semmi étvá gya, de most erő re lesz szü ksége. Nem vá rnak rá kellemes percek az
irodá ban. Ezért bő séges reggelit rendelt, és megivott há rom csésze méregerő s
ká vét. Amikor felemelkedett az asztaltó l, hirtelen megjelent a pincér, és
ezü sttá lcá n eléje tette a szá mlá t. Andrea só hajtva visszaü lt. Sose tudta, mikor
kell alá írnia a fogyasztá sró l készü lt jegyzéket, és mikor terhelik az ö sszeget a
cég keretére.
- Adjon egy ceruzá t - mondta a pincérnek, de az csak a vá llá t vonogatta. -
Vagy egy tollat, por favor.
A fiatalember zavartan á llt egyik lá bá ró l a má sikra.
- Sajná lom, senorita, nem segíthetek.
- No, nem baj. - Kotorá szni kezdett a tá ská já ban. - Valahol van egy ceruzá m.
- Ú gy értem, nem terhelhetjü k a reggelijét a szobaszá mlá já ra. - Andrea
elképedt arckifejezését lá tva, gyorsan hozzá tette: - Ez az utasítá s, senor Arondo
rendelkezett így.
20
A pincér kényszeredett mosolyá tó l Andrea há tá n végigfutott a hideg. Baljó s

elő érzete tá madt.
Néhá ny bankjegyet tett a tá lcá ra.
- Ha visszajö ttem, tisztá zzuk a dolgokat. - Igyekezett nyugodt, bará tsá gos
hangot haszná lni. Aztá n egyenesen a parkoló ba sietett, ahol a kocsit hagyta, de
a zö ld Fordot mintha a fö ld nyelte volna el. Zavartan nézett kö rü l.
Ú jbó l megborzongott. Lithgow lá tni sem akarja az irodá ban, a reggelijé t
készpénzzel kellett kifizetnie, a szolgá lati kocsi pedig kö ddé vá lt. Nem volt sok
képzelő erő re szü ksége, hogy lá ssa az ö sszefü ggéseket.
A fő nö ke nyilvá n má r intézkedett az elbocsá tá sá ró l, és megvonta a neki já ró
kedvezményeket. Andrea ö sszeszorította a szá já t. Ennyire biztonsá gban érzi
magá t Lithgow? Há t nem, ilyen kö nnyen nem fogja megú szni!
Autó val néhá ny perc alatt be szokott érni az irodá ba, gyalog fél ó rá ig tartott
az ú t. A levegő annyira pá rás volt, hogy mire a lá ny elért a kirendeltségbe,
alaposan megizzadt. Legszívesebben azonnal lezuhanyozott volna, hogy
hű vö sen és á poltan á llhasson Lithgow elé.
De erre most nincs idő , gondolta jobb, ha minél elő bb ennek a gyá va
féregnek a szeme kö zé nézek!
Benyitott fő nö ke elő szobá já ba. Dö bbenten hő kö lt há tra. A sajá t eddigi
író asztalá ná l Julié Squires ü lt.
Lithgow nem vesztegette az idejét, á llapította meg magá ban Andrea.
- Mr. Lithgow-val szeretnék beszélni - lépett az asztalhoz. Julié
kényelmetlenü l fészkelő dö tt a széken.
- Nincs a szobá já ban.
- Való ban?
- Komolyan mondom. Andrea karba tette a kezét.
- Akkor megvá rom.
- Csak néhá ny nap mú lva jö n vissza.
- Hallgasson ide! Tegnap ez még az én helyem volt. Emlékszik?
- É n nem is tudom...
21
- É n is épp ilyen nyá jas mosollyal és szemrebbenés nélkü l hazudtam, ha a

fő nö k valakivel nem kívá nt talá lkozni.
Julié megrá zta a fejét.
- Tényleg ez az igazsá g. Mr. Lithgow-nak reggel sü rgő s ü gyben el kellett
utaznia.
- Miféle ü gyben?
- Nem mondta.
- É s mikor jö n vissza?
- Fogalmam sincs ró la. - Julié a vá llá t vonogatta.
- Beszélnem kell vele - pró bá lta meggyő zni Andrea. - Kérem, mondja meg,
hogy hová ment!
- Eskü szö m, hogy nem tudom. - Julié ó vatosan kö rbepillantott, aztá n
á thajolt az asztalon. - Mi tö rtént? Senki sem értette, amikor Lithgow
bejelentette, hogy el kellett bocsá tani magá t.
- Ezt mondta? Julié bó lintott.
- Valamit itt hagyott a maga részére. Azt mondta, kü ldjem el a szá llodá ba a
holmijá val együ tt, de ha má r ú gyis idejö tt... - A nő kivett egy borítékot az
író asztal fió kjá bó l. Mintha ö sszebeszélt volna a szá llodai szobaasszonnyal és a
pincérrel, ugyanolyan zavartan mosolygott, mint azok. - Egy csekk van benne,
nagyon magas ö sszegrő l.
Andrea elpirult.
- Milyen jó l értesü lt!
- Mellette á lltam, amikor kiá llította. Akaratlanul is lá ttam...
A lá ny habozá s nélkü l feltépte a borítékot. Ejnye, Edgá r Lithgow nemcsak
meg akar félemlíteni, hanem huszonö tezer dollá rért meg kívá nja vá sá rolni a
hallgatá somat is, gondolta meglepve.
Julié a torká t kö szö rü lte.
- Most má r érti, mirő l van szó ...
- Hogyne. - Andrea hű vö sen bó lintott. Lassú , megfontolt mozdulatokkal
ö sszetépte a csekket, és a darabokat az író asztalra dobta. - Legyen szíves,
22
mondja meg Mr. Lithgow-nak, hogy a pénzét kö ltse orvossá gra! - Sarkon
fordult, és szilá rd léptekkel igyekezett elhagyni volt munkahelyét.
Alig lépett ki az épü letbő l, má ris megbá nta, amit tett. Mit ért el azzal, hogy
eltépte azt a csekket? Ha elfogadja...
Nem, képtelen lett volna rá . Mégis, akkor megvehetné a repü lő jegyét haza.
Ennek az á llá snak éppen az volt a nagy elő nye, hogy a cég szinte minden
megélhetési kö ltségét fedezte, s így Andrea majdnem a teljes fizetését
hazautaltatta édesanyjá nak.
Vá rjunk csak! Teljesen egyértelmű , hogy a cég végkielégítést és egy
repü lő jegyet tartozik neki fizetni. Kö vetelni fogja, ami neki já r. Lithgow á llító lag
néhá ny nap mú lva visszajö n. Addig még kitart a pénze.
Kihú zta magá t. Ragaszkodni fog hozzá , hogy megkapja, ami megilleti.
Teltek a napok, de Lithgow nem kerü lt elő . Ú j dél-amerikai piacokat kutat
fel a cég termékei szá má ra, kö zö lte Julié, amikor Andrea harmadszor telefoná lt.
Csak néhá ny hét mú lva vá rjá k vissza.
Mit tegyen? Munkavá llalá si engedély nélkü l nem kereshet á llá st. Az ellen
meg minden porciká ja tiltakozott, hogy az Egyesü lt Á llamok nagykö vetségéhez
forduljon segítségért, ahol minden bizonnyal egy fö lényes bü rokratá t kellene a
szá má ra oly szégyenteljes részletekbe beavatnia. Egy ilyen tisztviselő
feltehető en nem Lithgow kö reihez tartozik, de ő is csak férfi, és talá n éreztetné
vele a megvetését. Csakú gy, mint az az idegen a szá llodá ban.
A lá ny tö bbszö r á lmodott vele, és á lmá ban is azzal a hideg, lenéző
pillantá ssal méregette ő t, mint akkor este a szobá já ban. Fogalma sem volt ró la,
miért jelenik meg á lmá ban ez a férfi, aki egyá ltalá n nem érdekli, és a véleménye
is hidegen hagyja.
Kopogtak. Lassan felemelkedett a székrő l, és lesimította a szoknyá já t.
Sejtette, hogy lá togató ja lesz, hiszen reggel senor Arondó tó l kapott egy kis
írá sos ü zenetet, amelyben figyelmezteti, hogy fizesse ki az elmú lt heti szá mlá já t.
Andrea minden bá torsá gá t ö sszeszedve ajtó t nyitott, de nem a szá lloda
igazgató ja, hanem Alejandro á llt elő tte, kezében finomsá gokkal megrakott tá lca.
23
A lá ny megkö nnyebbü lten só hajtott fel.

- Itt valami tévedés tö rtént, Alejandro, én nem rendeltem semmit.
- Buenas noches, senorita! Meghoztam a vacsorá já t - kö zö lte a szobapincér
ragyogó mosollyal.
Bá rcsak való ban az ő vacsorá ja lenne! Ma este Andreá nak nem sok kedve
volt kimozdulni a szá llodá bó l, mégis meg kell tennie, ha nem akar éhen
maradni. Pá r nappal ezelő tt kénytelen volt belá tni, nem engedheti meg
magá nak, hogy a szobá já ba hozassa az ebédjét meg a vacsorá já t. Azó ta egy
ö nkiszolgá ló étterembe já rt étkezni.
- Nézze, én nem kértem...
Alejandro rá kacsintott, és gyorsan belépett.
- Remélem, ízleni fog a lepényhal. Friss fogá s... - mondta jó hangosan, és
gondosan becsukta maga mö gö tt az ajtó t.
Andrea zavarban volt.
- Mit jelentsen ez?
- Kellett valami ü rü gy, hogy beléphessek a szobá já ba, senorita! - Az asztalra
helyezte a tá lcá t. - Kü lö nben meggyű lhet a bajom a vezető séggel. Egyébként is
bizonyá ra éhes.
- Egy szó t sem értek.
- Pablo unokabá tyá m kü ldö tt.
- Az unokabá tyja? - Andrea visszafojtott lélegzettel figyelt.
- Senorita Miller, higgye el, én nem akarok bizalmaskodni, de... - a fiatal
pincér az ajká ba harapott - az emberek fecsegnek. Ú gy hallom,
ö sszekü lö nbö zö tt Mr. Lithgow-val, és ezért elbocsá tottá k.
- Ú gy is lehet mondani.
- Azt is suttogjá k, hogy... pénzre lenne szü ksége... - Alejandro arca lá ngba
borult.
- É s?
- Pablo, az unokabá tyá m hallott a tö rténtekrő l, és szeretne egy ajá nlatot
tenni ö nnek.
24
Andrea megdermedt.
- Ú gy? Szó val tenne egy ajá nlatot? - kérdezte metsző hangon.
- Pablo egy nagy há zban lakik, innen egy ó ra autó val. Pompá s, vidéki kú ria -
magyará zta lelkesen Alejandro -, van ú szó medence is meg há taslovak. Pablo
szerint ö n lenne a legmegfelelő bb hö lgy.
- Való ban? - A fiú nem vette észre, hogy Andrea remeg a felhá borodá stó l. -
El tudom képzelni! - Csípő re tett kézzel a fiatal pincér elé lépett. - Mondja meg a
maga Pabló já nak, hogy nem érdekel az ajá nlata! Micsoda arcá tlansá g! É s
nagyon meglep a maga viselkedése, Alejandro. Hogyan kö zvetíthet nekem ilyen
piszoksá got?
A pincér elsá padt.
- Sí - suttogta, a hangja megbicsaklott. - É n mondtam Pabló nak, hogy a
senorita titká rnő , de...
- Ú gy van - szó lt kö zbe a lá ny feldú ltan. - Mégis mostaná ban mindenki azt
hiszi, hogy...
- ...nem pedig á poló nő . De erre Pablo azt felelte, hogy nem á poló nő ként
kellene dolgoznia. Az ö reg Romeró nak van má r á poló személyzete. Az idő s ú r
tá rsalkodó nő t szeretne felvenni, aki felolvas neki, és elbeszélget vele. Csak
kü lfö ldi hö lgy jö het szá mítá sba, mert eddig még egyetlen helybéli sem bírta ki
mellette.
- Vá rjon csak! Félreértettem valamit. Miféle ö regú rró l van szó ?
- Nem fontos, senorita. Bocsá natot kérek a tolakodá sért. Alejandro az ajtó
felé indult, de Andrea megfogta a karjá t.
- Vá rjon, kérem! Magyará zza el szép nyugodtan, hogy mit akar az
unokabá tyja! Azt szeretné, hogy legyek a tá rsalkodó nő je?
- Pablo? - Alejandro elvigyorodott. - Nem, nem errő l van szó . Az
unokabá tyá m senor Romero sofő rje, senorita.
- Vagyis senor Romero megbízá sá bó l teszi nekem az ajá nlatot?
- Sí. Az ö regú rnak sok alkalmazottja van, de tá rsalogni csak Lindá val tud,
vele is csak néhanapjá n.
25
- Ki az a Linda? - Andrea teljesen zavarba jö tt az ú jabb és ú jabb nevektő l.

- Senor Romero mostohalá nya. - A pincér elhú zta a szá já t. - Az igazat
megvallva nem hiszem, hogy ö n rokonszenvesnek talá lná , viszont El Corazó n...
- El Corazó n? - ismételte tompá n Andrea, és leroskadt egy székre.
- Ez a neve a Romero csalá d birtoká nak, és a há znak is, ahol laknak. Pablo
azt mondta, hogy ö nnek kü lö n lakosztá lya lenne, fü rdő szobá val. - Lehalkította a
hangjá t. - É s tisztességes fizetést is kérhet. Pablo szerint má r senki sem marad
meg senor Romero mellett. Azt mondjá k, nehéz természete van.
Andrea tá gra nyílt szemmel hallgatta a fiú szavait. Fizetett tá rsalkodó nő nek
szegő djek? Cselédsors vá r rá m, mint anyá mra és a tö bbi greenfieldi lá nyra és
asszonyra?
- Senorita? - Alejandro vá rta a vá laszt.
Andrea nagyot nyelt. Legalá bb a repü lő jegy á rá t megkereshetné. Nem tudta,
de nem is érdekelte, hogy szü ksége lenne-e munkavá llalá si engedélyre. Legyen
ez senor Romero dolga...
Elborzadt a gondolatra, hogy egy gazdag ö regember szeszélyeinek legyen
kiszolgá ltatva. Viszont ha elutasítja az ajá nlatot, napokon belü l kiteszik az
utcá ra.
- Senorita, ha nem érdekli...
- De érdekel. - Andrea mély lélegzetet vett. - Kérem, mondja meg az
unokabá tyjá nak, hogy szeretnék talá lkozni senor Romeró val!
- A legnagyobb ö rö mmel! - Alejandro elégedett vigyorral kapta fel a tá lcá t,
és elviharzott.
26
4. FEJEZET
Pablo egy régebbi évjá ratú , de kifogá stalanul karbantartott Cadillac

limuzinnal vitte Andreá t Félix Romeró hoz. Ú tkö zben elmondta, hogy a lá nynak
ö sszesen há rom beszélgetésen kell majd megfelelnie, de ma csak az első re kerü l
sor.
- Senorita Linda elutazott, de amikor visszaérkezik, biztosan ő is kikérdezi -
magyará zta, míg a kocsi a poros ú ton dö cö gö tt -, bá r nem ő dö nt a felvételrő l. A
végső szó t senor Romero mondja ki, és természetesen senor Trevor.
- Ő meg kicsoda?
- Senor Trevor Martínez. - Pablo a visszapillantó tü kö rben Andreá ra nézett.
- Való já ban ő az igazi ú r El Corazó nban.
- Azt hittem...
- Valakinek á t kell vennie a vezetést, ha senor Romero megbetegedne.
Andrea kedvetlenü l dő lt há tra.
- Alejandro ezt nem említette. Gondolom, most azt fogja mondani, hogy
senor Trevor Martínez ugyanolyan nehéz ember, mint senor Romero.
- Egyesek szerint rosszabb - vallotta be Pablo. - senor Trevor régimó di
elveket vall, szá má ra az engedelmesség és a hibá tlan munka a legfontosabb.
Andrea lelki szemei elő tt megjelent egy magas, ő sz hajú spanyol férfi, akinek
arcvoná sait idő s kora és katoná s fegyelme olyan keményre faragta, mint egy
kő szikla. De a képzeletbeli arc szertefoszlott, amikor emlékeibő l elő tolakodott
egy jó képű , zö ld szemű férfi képe, akinek voná saira volt írva a meggyő ző dés,
hogy mindig neki van igaza.
- Szó val ő itt a mindenható ? - kérdezte kesernyésen. Pablo kuncogott.
- Így is lehet mondani.
Andrea lehunyta a szemét. Tehá t alá írok egy szerző dést arró l, hogy
egyszerre két spanyol grand szolgá latá ba szegő dö m. Rá adá sul ezeket az urakat
cseppet sem érdekli, hogy csakhamar a huszonegyedik szá zadba lépü nk. Miért
is hagytam magam rá beszélni erre az ő rü ltségre? Ennél bá rmi má s jobb lenne.
27
- Megérkeztü nk, senorita.

A lá ny nyugtalanul lesett ki a kocsi ablaká n. A hatalmas vaskapu lassan
kinyílt elő ttü k, és az autó begö rdü lt a birtokra. Andrea megborzongott.
El Corazó n - A Szív - regényes név, de a há zra egyá ltalá n nem illett. A nagy,
méltó sá gteljes épü let má r messzirő l tiszteletet parancsolt, letisztult vonalaiban
nem volt semmi érzelgő sség. Mennyire má s, mint a greenfieldi ú jgazdagok
hivalkodó villá i, tű nő dö tt Andrea.
A há z elő tt á polt pá zsit zö ldellt, a murvá val felszó rt utat kétoldalt színes
virá gá gyak szegélyezték. Széles má rvá nylépcső vezetett a verandá ra.
Mit keres ő itt? Most má r késő , nem kérheti meg Pabló t, hogy forduljon
vissza! Tú l kell esnie az első megbeszélésen. Utá na udvariasan megkö szö ni
senor Romeró -nak, hogy idő t szakított rá , és Pablo majd visszaviszi a vá rosba.
Aztá n sutba dobja maradék bü szkeségét, és a nagykö vetség segítségét kéri. Ez
még mindig jobb, mint cselédkedni.
Félix Romero a toló kocsijá ban ü lve vá rta Andreá t. A rá ncos arcú , dú s, fehér
hajú idő s férfi gö rbe ujjaival egy elefá ntcsontfejű botba kapaszkodott. Vizenyő s
szemével bizalmatlanul méregette a lá nyt.
- Tudomá sa van arró l, hogy én igényes munkaadó vagyok? - szó lalt meg
reszelő s hangon. - Hamar méregbe jö vö k, és nem bírom az ostobasá got.
- Való ban ezt hallottam ö nrő l - felelte udvariasan Andrea.
- Ha ná lam dolgozna, nagyon korá n kellene kelnie, hogy mire talá lkozunk,
be tudjon számolni nekem a vilá gban tö rtént fontosabb eseményekrő l. Azt is
megkívá nom, hogy csak értelmes emberekkel bará tkozzék.
- Ha ú gy dö ntenék, hogy ö nnél dolgozom, mindenképpen korá n kelnék,
mert ahhoz szoktam. Tá jékoztatná m a mindkettő nk szá má ra érdekes hírekrő l...
- Kis hallgatá s utá n hozzá tette: - É n olyan emberekkel bará tkozom, akik illenek
hozzá m. Biztosíthatom, hogy ezen a téren ugyanolyan igényes vagyok, mint ö n.
Nyugodtan nézett az idő s ú r szemébe. Tisztá ban volt vele, hogy csakis azért
mer ilyen hetykén vá laszolni, mert má r elhatá rozta, hogy nem marad itt.
28
Félix Romero szá ja megrá ndult. Andrea kis tű nő dés utá n megá llapította,
hogy mosolyog.
- Nos, lehet, hogy szerencséje van. Andrea szeme elkerekedett.
- Ú gy érti, megkapom az á llá st?
- Szó ljon Pabló nak, hogy hozza el a holmijá t San Jó sébó l! Teszek egy pró bá t
magá val.
- Engem meg se kérdez, hogy akarok-e ö nnel pró bá t tenni? Megint egy
mosoly á rnyéka suhant á t Romero arcá n.
- Azt javaslom, pró bá ljuk ki egymá st!
Andrea habozott. Kü lö nben miért is ne? Holnap ugyanú gy elmehet, mint ma.
A kezét nyú jtotta.
- Elfogadom az ajá nlatá t, senor.
Az ö regú r a lá ny kezére nézett, végü l megszorította, és bó lintott.
- Rendben van.
Néhá ny hét mú lva Andrea má r ö rü lt, hogy elfogadta Félix Romero ajá nlatá t.
Kitű nő ö sszhang alakult ki kö zö ttü k. Az idő s férfinak éles esze, érdeklő dő
természete volt, és szeretett a dolgok velejéig hatolni. Idő nként szá ndékosan
hangoztatott a meggyő ző désével ellentétes véleményeket, csak hogy a vitá t
elmélyítse, és minden szempontot megvilá gítson. Emellett sokat foglalkozott
pá rjá t ritkító orchideagyű jteményével. Szívesen mutogatta Andreá nak a
kü lö nbö ző , pompá s fajtá kat, és hosszan magyará zta eltérő tulajdonsá gaikat.
Senor Romero egy pillanatra sem bá nt ú gy vele, mint egy cseléddel. A lá ny a
fő épü letben kapott szobá t, nem a személyzeti szá rnyon. Az ö regú r ragaszkodott
hozzá , hogy együ tt ebédeljenek.
Félix Romeró val mégsem volt kö nnyű együ tt dolgozni. Gyakran szinte
ridegen viselkedett. A végletekig makacs volt és gő gö s. Ha a fejébe vett valamit,
kö rö mszakadtá ig ragaszkodott hozzá . Gyakran panaszkodott Andreá nak a
nevelt lá nyá ra és Trevor Martínezre.
- Hamarosan megérkeznek, és lesz alkalma megismerni ő ket - mondta egy
reggel a kö nyvtá rban.
29
- Biztos vagyok benne, hogy nagyon kedvesek.

- Ne haszná lja velem ezt a jó indulatú , leereszkedő hangot, mert utá lom!
Andrea só hajtott.
- Csak arra akartam célozni...
- Biztosíthatom, hogy téved. Linda csak sajá t magá val tö rő dik. A
legszívesebben egyá ltalá n nem jö nne El Corazó nba.
- Elő fordulhat, hogy egy fiatal lá ny nem érzi tú l jó l magá t egy ilyen
magá nyos helyen.
Félix eleresztette a fü le mellett a megjegyzést.
- Trevor meg azon munká lkodik, hogy amennyire csak lehet, megkurtítsa a
hatalmamat.
Andrea letette az ú jsá got, amelybő l az imént felolvasott.
- Miért mondja el ezt nekem?
- Lá tni fogja a sajá t szemével, hogyan viselkedik. - Félix tü relmetlen
mozdulatot tett. - Persze arra hivatkozik, hogy le akarja venni a vá llamró l a
birtok vezetésének terhét.
A lá ny bó lintott.
- Nem lehet, hogy tényleg csak segíteni akar ö nnek? Romero elnevette
magá t.
- Majd ha olyan ö reg lesz, mint én, tudni fogja, hogy minden lehetséges. De
az én unokaö csém esetében...
- Unokaö ccse? - vá gott kö zbe Andrea. - Azt hittem, idő sebb ember.
- Ahhoz mindenesetre elég idő s, hogy ki akarjon forgatni a vagyonombó l. -
Félix hangja most nagyon keserű en csengett. - Semmit nem tesz ö nzetlenü l, ezt
majd személyesen tapasztalhatja.
Andrea há tratolta a székét és felá llt.
- Mindenesetre ö rü lö k, hogy mó dom lesz megismerni a csalá djá t. Az ö regú r
reszelő sen felnevetett.
- Nem lesz sok ö rö me benne.
- De miért?
30
- Lindá nak nem fog tetszeni, hogy egy fedél alatt lakjon egy ná la sokkal
szebb nő vel. Trevor pedig eleve bizalmatlan mindenkivel, akirő l feltételezi,
hogy esetleg keresztezheti a szá ndékait. Biztos, hogy magá nak hamarosan
felmond.
A lá ny elkomorult. Megint elveszíti az á llá sá t?
- Ö n ezt tű rni fogja? - kérdezte gyorsan.
- Ne féljen. - Félix megveregette a lá ny kezét. - Most, kérem, nézzen utá na,
miért nem kapom meg a ká vémat, amit egy ó rá val ezelő tt kértem!
Andrea gondolataiba merü lve ment á t a nagy hallon. Csak az hiá nyzik, hogy
egy ö nző mostohalá ny és egy pénzsó vá r unokaö cs miatt megint elveszítse az
á llá sá t.
- Bravó ! - szó lalt meg mö gö tte egy gú nyos nő i hang.
Ijedten fordult há tra. Egy hú sz év kö rü li, magas, csinos lá nyt lá tott, aki
fenyegető en mosolygott. Ez tehá t Linda Vá zquez, Félix mostohalá nya.
- Maga aztá n ravasz nő , senorita. Szépen já tszotta a magá nyos, védtelen
lá ny szerepét! Részvétet akar kelteni a nevelő apá mban? Az itteni szolgá ló knak
nem jutna eszü kbe ilyesmi.
Andreá nak arcá ba szö kö tt a vér, de igyekezett bará tsá gosan mosolyogni.
- Nem vagyok szolgá ló , senorita. A nevem Andrea Miller, és senor Romero
ú j tá rsalkodó nő je vagyok. - A kezét nyú jtotta. - Maga bizonyá ra Linda.
A fiatal nő erő ltetetten elmosolyodott.
- É n senorita Vá zquez vagyok. - Elnézett Andrea keze felett. - A legjobb, ha
gyorsan ö sszeszedi a có kmó kjá t, amíg Pablo elő á ll az autó val.
- Elnézést, nem értem.
- El Corazó nban én veszem fel a személyzetet, és maga nem felel meg az
igényeimnek.
- Nem beszélné ezt meg a mostohaapjá val? - Andrea igyekezett higgadt
maradni. - Biztosíthatom, hogy ő elégedett velem...
- Ne fá radjon, Miss Miller! A mostohaapá m nem teljesen beszá mítható , ezt
mindenki tudja. Azt akarom, hogy azonnal tű njö n el.
31
Andrea nem tü rtő ztette magá t tová bb.

- Nyilvá nvaló , hogy hallgató zott. Akkor pedig azt is tudja, mit mondott a
mostohaapja. Ő vett fel, és csak ő bocsá that el engem.
Linda szá razon felnevetett.
- Figyelemre méltó , milyen hamar megmutatja a karmait. Jó l felkészü lt erre
a kis munká ra?
- Mondtam, hogy a mostohaapja...
- A pénzt szeretné megkaparintani, igaz? Hallotta, hogy a mostohaapá m
gazdag, és nincs a szellemi képességei teljes birtoká ban...
Andrea Lindá ra meredt.
- Mivel gyanú sít itt engem?
- Minden este felhívom a mostohaapá mat telefonon. Amió ta maga itt rontja
a levegő t, egyebet sem hallok, mint hogy maga milyen szép, milyen kedves,
szellemes és okos. Csak ú gy á radozik magá ró l. - Linda má r nem mosolygott,
tekintete jeges volt. - Ha azt képzeli, hogy egy gringa kitú rhat a helyembő l...
Andrea nem elő szö r hallotta ezt a gú nynevet. Kö zép-Ameriká ban a spanyol
és az indiá n lakossá g elő szeretettel alkalmazza ezt a megvető elnevezést az
északiakra.
- É n senkit sem akarok kitú rni sehonnan - vá laszolta fegyelmezetten.
- A mostohaapá mat lehet, hogy á t tudja ejteni, de engem nem. senor
Martínezt meg semmiképpen. Ő azonnal á tlá t a szá ndékain.
Andrea érezte, hogy megint elpirul.
- Senor Martínez semmi kivetnivaló t nem talá lhat bennem.
- Ebbő l elég! - Nyers és rideg férfihang vetett véget a szó pá rbajnak.
- Kö szö nö m, Trevor, semmi kedvem ezzel a nő vel tová bb vitatkozni.
Andrea, mintha dará zs csípte volna meg, ú gy pö rdü lt há tra. A nyelve hegyén
volt a csattanó s vá lasz, de nem jö tt ki hang a torká n. Sajá t szívének
dö rö mbö lése zú gott a fü lében. Nem, ez nem lehet igaz! De igaz volt. Ő á llt ott
csípő re tett kézzel, há ttal a nyitott bejá rati ajtó nak. A beö mlő fény kiemelte
32
daliá s alakja kö rvonalait, de az arcá t sö tétben hagyta. Talá n ettő l tű nt olyan

félelmetesnek.
- Maga? - suttogta Andrea, és ö nkéntelenü l a falig há trá lt.
A csavargó , aki lehető vé tette Edgá r Lithgow szá má ra, hogy mindenétő l
megfossza, amiért olyan keményen megdolgozott, nem volt más, mint Trevor
Martínez, El Corazó n ura.
A lá ny lá zasan kutatott az agyá ban néhá ny védekező szó utá n, de képtelen
volt értelmesen gondolkodni. Némá n bá mult a férfira, akinek utolsó
talá lkozá suk ó ta tagadhatatlanul megvá ltozott a kü lseje. Szü rke ö ltö nyt, fehér
inget és csíkos nyakkendő t viselt. Cipő jét szemmel lá tható an nagyon drá ga
helyen vá sá rolhatta.
- Mit keres maga itt? - A kérdés ú gy csattant, mint az ostor.
- É n... - Andrea megnedvesítette kiszá radt ajká t. - Itt dolgozom.
- Az ö rdö gbe is! Tudja jó l, hogy nem így értettem. - Há tralépett, becsapta az
ajtó t, aztá n a lá ny felé indult. Léptei fenyegető en kopogtak a kő padló n. -
Kívá ncsi vagyok rá , hogyan tolakodott be ide, és szerezte meg az á llá st a
nagybá tyá m mellett.
Andrea tehetetlenü l meredt rá . Tú l nagy volt az elő bbi megrá zkó dtatá s.
Trevor Martínez most má r kö zvetlenü l elő tte á llt, és ugyanolyan vá dló
tekintettel nézte, mint azon a borzalmas estén.
Mi van velem? - ocsú dott fel Andrea. Csak nem hagyom, hogy ez a rémes
alak megint megfélemlítsen? Bá r a szíve a torká ban dobogott, nyugodt hangot
erő ltetett magá ra.
- Maga igazá n irigylésre méltó , senor. Nem mindenki rendelkezik ekkora
ö nbizalommal, hogy meg legyen ró la győ ző dve, mindig neki van igaza.
- Kérdeztem valamit, vá rom a vá laszt.
- Má r megkapta.
- Pró bá lja meg még egyszer, Miss Miller! Hogyan csempészte be magá t ebbe
a há zba?
- Ez nem kérdés, hanem gyanú sítá s - csattant fel haragosan a lá ny.
33
- Amikor Linda elmondta, hogy a nagybá tyá m felvett egy bizonyos Miss
Millert, azt hittem, tréfá l velem. Ismerem ezt a nő t, mondtam, annyira á poló nő ,
mint...
- A nagybá tyja tá rsalkodó nő nek szerző dtetett.
- Miért pazarolod az idő t, Trevor? Mondd meg ennek a nő nek, hogy szedje a
holmijá t, és tű nés! - szó lt kö zbe durvá n Linda.
- Elő bb vá laszt akarok kapni! - A férfi komoran bá mult Andreá ra. - Miss
Miller, addig innen el nem megy, amíg nem felel a kérdésemre.
- Nem tartozom magá nak semmiféle vá lasszal!
- Tudni akarom, hogyan férkő zö tt be ide!
- É n nem férkő ztem be sehová . Tudomá somra, jutott, hogy senor Romero
tá rsalkodó nő t keres és...
- É s meglá tta a nagyszerű alkalmat. Egy magá nyos, ö regember, gazdag,
beteg... - Trevor komiszul felnevetett. - Remek lehető ség egy olyan nő nek, mint
maga.
Andreá nak megint az arcá ba szö kö tt a vér.
- Ez szemenszedett hazugsá g!
- Nem, nem, maga épp olyan jó l tudja, mint én! - Trevor pimaszul mérte
végig, kedvtelve nézegette keblének izgatott hullá mzá sá t és dü htő l izzó arcá t. -
Nem vehetem zokon a bácsiká mtó l, hogy hagyta magá t félrevezetni, Miss Miller.
Igaz, hogy amikor utoljá ra talá lkoztunk, jobban érvényesü ltek a legelő nyö sebb
adottsá gai, de meg kell hagyni, felö ltö zve is nagyon vonzó .
- Micsoda? - Linda hangja elfú lt a felhá borodástó l.
- Nincs joga így beszélni ró lam! Fogalma sincs arró l, ki vagyok - vá gott
vissza felhá borodottan Andrea.
- Mindent tudok magá ró l. A maga fajtá ja a nő i vará zsá bó l és a
ravaszsá gá bó l ková csol fegyvert.
- Maga pedig egy hazug frá ter! Trevor felhú zta a szemö ldö két.
34
- Majdnem elfelejtettem, milyen ü gyesen tudja csű rni-csavarni a dolgokat,

ú gy tenni, mintha az á ldozata gazember lenne. De ez most nem fog sikerü lni,
velem hiá ba pró bá lkozik. Sajnos Félix bá csiná l má s a helyzet.
- Igazá n megható , mennyire aggó dik a nagybá tyjá ért, senor Martínez! -
Andrea ö sszefonta mellén a karjá t. - Persze ha ezt ő szintén tenné, senor
Romeró nak nem lenne szü ksége tá rsalkodó nő re.
- Miket beszél?!
- A nagybá tyja mellé kell valaki, aki felolvas neki és beszélget vele. De mivel
erre se magá nak, se senorita Vá zqueznek nincs ideje...
- így maga ajá nlkozott, hogy besegít - Trevor gú nyosan vigyorgott.
- Maga miatt kellett á llá st vá ltoztatnom. Az az ember, akinek maga olyan
lovagiasan a védelmére kelt, kirú gott az á llá sombó l.
- A maga viselkedése utá n nem volt má s vá lasztá sa.
- Az itteni á llá st a legjobb szá ndékkal fogadtam el, és a nagybá tyja meg van
velem elégedve.
- Azt elhiszem! Folytassa, kérem! Mesélje szépen el nekü nk, mi mindent
tesz a nagybá tyá mért!
Andrea habozott. Lehetséges, hogy Martínez most az egyszer végighallgatja?
A férfi nyugodtan vá rakozott, mintha való ban érdekelné a vá lasz. Mit
veszíthetek? - gondolta a lá ny, és mély lélegzetet vett.
- Sokszor kitolom a kocsijá n a kertbe, bemegyü nk az orchideá s házba is.
Szívesen beszél nekem a nö vény ritkasá gairó l.
- Való ban?
- É n nagyon szeretem a virá gokat, senor Martínez...
- Ennyi az egész? Tologatja Félix bá csit, és figyelmesen végighallgatja, mirő l
lehet felismerni egyenként mind az ö tszá z orchideá t?
Andrea hallgatott. Trevor hangjá nak éle nyugtalanította.
- Mondja csak, Miss Miller, mit tesz még a nagybá tyá m érdekében?
- Pontosan azt, amit megkívá n tő lem. Igyekszem ő t elszó rakoztatni.
Beszélgetü nk kö nyvekrő l, filmekrő l, megvitatjuk a politiká t.
35
Trevor gú nyosan felnevetett.

- Maga? Politiká ró l vitatkozik? Andrea nyelt egyet.
- A nagybá tyja szerint én kö zelebb hozom hozzá a vilá got.
- Ez tetszik magá nak, igaz? Jó érzéke van a vilá g, a fö ldi javak irá nt. Ha nem
lenne ízléstelenség ezt a szó t haszná lni a maga esetében, azt mondaná m, ebben
rejlik a fő erénye.
- Pimasz alak! - Andrea felemelt kézzel ugrott neki, de Trevor kö nnyedén
elhá rította az ü tést.
- Ezt má r egyszer megpró bá lta. Emlékszik?
- Semmit sem felejtettem el abbó l, ami azon az estén tö rtént! - A lá ny
kirá ntotta a karjá t Trevor kezébő l, szemét elö ntö tték a harag kö nnyei. - Rö gtö n
tudhattam volna, kivel van dolgom!
- Nagyon is jó l tudta - vetette oda Trevor hidegen. - Rö gtö n eldö ntö tte, hogy
nem érdemes egy percet sem rá m pazarolni a becses idejébő l, mert nem
hallotta a dollá rok csö rgését a zsebemben.
- Trevor, porfavor, mit jelentsen ez? - Linda elsá padt. - Volt valami kö ztetek
ezzel a nő vel?
- É ppen ellenkező leg, querida - Trevor á tkarolta Linda vá llá t. - Mikor
utoljá ra talá lkoztunk, Miss Miller levegő nek nézett. - Komor pillantá st vetett a
lá nyra. - Gyanítom, kedvesebb lett volna hozzá m, ha má r akkor tudja, ki vagyok.
- Most má r tudom, de a véleményem egy jottá nyit sem vá ltozott - vetette
oda Andrea. - Maga szemtelen, szű k lá tó kö rű , beképzelt, ö nző és kö zö nséges!
- Nem vagyunk az Egyesü lt Á llamokban, Miss Miller! - figyelmeztette
Trevor. - Ajá nlom, hogy vigyá zzon a nyelvére!
Bá r leplezni igyekezett, a férfiban forrt a dü h. Csak a keskenyre szű kü lt
szeme, keményen ö sszeszorított szá ja á rulkodott a benne forrongó
indulatokró l. A lá ny ettő l a kü lö nö s ö nfegyelemtő l jobban megijedt, mintha
Trevor ordítozni kezdett volna, mégis bü szkén kihú zta magá t. Ajká n megvető
mosollyal fordult a ház urá hoz.
36
- Való ban, senor Martínez, nem az Á llamokban vagyunk. Akkor ugyanis

nem merne így viselkedni. Az én hazá mban a nő knek is vannak jogaik.
- Az olyan nő knek, mint maga, csak annyi joguk van, amennyit a férfiak
odavetnek nekik! Ö t percet kap, hogy szedje a sá torfá já t. Ha ellenszegü l az
akaratomnak...
- Akkor mire számíthatok? - A lá ny szemtelenü l felvonta a vá llá t.
- Akkor hívom a rendő rséget! Andrea kacagott.
- Mivel akar vá dolni? Talá n azzal, hogy nem voltam kellő en alá zatos El
Corazó n urá val és parancsoló já val?
- Az unokaö csém nem a birtok ura!
Mindhá rman a hang felé fordultak. A kö nyvtá rszoba nyitott ajtajá n Félix
Romero toló kocsija gö rdü lt ki.
- Legalá bbis még nem! Mi folyik itt? - Az ö regú r haragosan koppantott a
botjá val.
37
5. FEJEZET
Trevor olyan ragyogó arccal sietett Félix felé, mintha nagybá tyja a
legbará tsá gosabb csevegés kö zepébe csö ppent volna.
- Ó , Félix bá csi, bocsá ss meg, ha zavartunk volna. Hogy vagy? Az ö regú r
felhú zta a szemö ldö két.
- Miss Miller miatt nem szü kséges színhá zat já tszanod. É n má r elmondtam
neki, milyen a viszony kö zö ttü nk.
- Há la istennek, az eszed a régi.
- Aminek te nem nagyon ö rü lsz, ö csém. Jobban szeretnéd, ha nem
vitatkoznék veled, amikor meglá togatsz.
Trevor felső hajtott.
- Tudod, ha egy mó dom van rá , mindig eljö vö k. De ő szintén szó lva,
szerettem volna, ha beleegyezel, hogy magammal vigyelek a caracasi há zamba.
- Hogy te rö gtö n betelepedjél El Corazó nba. - Félix arrébb gurította
toló székét. - De nem teszem meg neked ezt a szívességet, kedves ö csém.
- Ostobasá gokat beszélsz, magad is tudod.
- Egyá ltalá n nem.
- Most ne vitatkozzunk errő l, kü lö nö sen egy idegen elő tt! - mondta békítő en
Trevor.
- Ha Miss Millerre gondolsz - Félix megfogta Andrea kezét -, ő nekem nem
idegen. Ő olyan, mintha a lá nyom lenne.
Linda mély lélegzetet vett, de Trevor csillapító an a vá llá ra tette a kezét.
- Megható , hogy ilyen tö kéletes ö sszhang alakult ki kö ztetek alig néhá ny hét
alatt. Miss Miller nem vesztegeti az idejét.
- Ő tö bbet tö rő dik az én testi és lelki á llapotommal, mint ti ketten együ tt -
vá gott vissza mérgesen Félix, és megszorította Andrea kezét. - Most má r érti,
mit kell kiá llnom a sajá t há zamban?
Andrea Felixrő l lassan Trevorra emelte a tekinteté t. Persze tisztá ban volt
vele, hogy soha nem szabad elhamarkodottan ítélkezni, de ezt a férfit illető en
38
nehéz lenne tévedni. Ahá nyszor csak talá lkozott vele, kiderü lt, hogy
elviselhetetlenü l pimasz alak, aki elvá rja, hogy mindenki ú gy tá ncoljon, ahogy ő
fü tyü l.
Természetesen jobb, ha ő tá vol tartja magá t a csalá di civakodástó l,
kü lö nö sen azért, mert mind a két férfi a fejébe vette, hogy ő t is be kell vonni a
vitá ba. Elengedte Félix kezét.
- Jobb lesz, ha magukra hagyom ö nö ket. Talá n akkor szó t tudnak érteni
egymá ssal.
- Szavak, szavak! - Félix ingerü lten ü tö gette botjá val apadió t. – Itt nincs
mirő l beszélni. Az unokaö csém minden mesterkedése ellenére még én vagyok
az ú r a há zban! - Trevor felé irá nyította toló székét, aki ö sszefont karral,
hanyagul az ajtó félfá hoz tá maszkodott. - Jó l hallom, te elbocsá tottad az ifjú
hö lgyet?
- Ú gy van.
- Ki hatalmazott fel erre? - Az ö regú r elvö rö sö dö tt dü hében.
- Kérlek, Félix bá csi, hallgass meg egyetlenegyszer! - Trevor lekuporodott a
toló szék mellé, megfogta nagybá tyja kezét, és egyenesen a szemébe nézett.
Nagyon megható jelenet, gondolta Andrea. Ha nem tudná , amit tud, má r-
má r hajlamos lenne elhinni, hogy ez a férfi ő szintén szereti idő s rokoná t.
- Hogy bizonyítsam be neked, hogy én csak a javadat akarom?
- Mió ta érdekel téged, hogy mi jó nekem? Trevor megint só hajtott.
- Tudom, ez a nő bebeszélte neked, hogy ná la nincs alkalmasabb... Andrea
tü relmetlenü l kö zbelépett.
- Szíveskednének figyelembe venni, hogy én is itt vagyok? É n nem
erő ltettem magam senor Romeró ra, nem is akartam igazá n ezt az á llá st.
- Talá n erő szakkal kényszerítették magá ra? - gú nyoló dott Trevor.
- Miss Millernek kezdetben fenntartá sai voltak, és nekem is - vá gta el a vitá t
Félix. - Megá llapodtunk, hogy kipró bá ljuk egymá st.
- Igen, ehhez nagyszerű en ért. - Trevor alig tudta leplezni a felhá borodá sá t.
39
- Trevor, hagyd ezeket a szamá rsá gokat! Miss Miller nagyszerű

tá rsalkodó nő . Itt marad.
- Arró l szó sem lehet! Majd szerzek egy másikat.
- Nekem más nem felel meg!
- Ő viszont nem já tszhatja itt tová bb a tá rsalkodó nő szerepét - jelentette ki
éles hangon Trevor.
- Elegem van! - kiá ltott fel Andrea, és a két férfi kö zé perdü lt. Csípő re tette a
kezét, és keményen Trevorra nézett. - Az első pillanattó l kezdve, hogy magá ba
botlottam, beleavatkozik az életembe, és csak bajt hoz rá m. Ami pedig ö nt illeti,
senor - Félix felé fordult -, nagyon boldoggá tesz, hogy jó l érzi magá t a
tá rsasá gomban. De amikor arró l vitatkoztak, hogy elkü ldjenek-e vagy sem,
elfelejtettek megkérdezni engem, hogy akarok-e egy olyan há zban maradni,
ahol nem vagyok kívá natos.
Csend lett, majd kis idő mú lva Félix diadalmasan felkiá ltott.
- Ezt nevezem jellemnek! Hol talá lsz hozzá hasonló t?
Trevor há tragereblyézte a hajá t homloká bó l.
- Azt még nem tudom, de megoldom. Addig is Linda itt marad veled.
Rendben van, Linda?
Az ö regú r gú nyosan elhú zta a szá já t.
- É s vajon mirő l fogunk tá rsalogni? A legú jabb hollywoodi pletyká kró l?
Esetleg a nő i divatró l? Szép kilá tá sok, mondhatom.
- Má sró l is beszélgethetü nk, papa. - Linda hízelegve hajolt kö zelebb.
- É n nem vagyok az apá d. Há roméves voltá l, amikor elő szö r lá ttam anyá dat.
- É n csak azt gondoltam...
- Mondd csak, kedvesem, ki a kedvenc kö ltő d?
- A, engem ilyen irka-firka nem érdekel!
- Akkor kit szeretsz a kortá rs író k kö zü l? Linda megkö szö rü lte a torká t.
- Há t... szó val... nem nagyon szoktam olvasni.
- É s mi a véleményed az atomerő mű vekrő l? Linda a méregtő l piros arccal
fordult Trevorhoz.
40
- Mondd meg neki, hogy ne szeká ljon ezekkel a hü lyeségekkel!

Félix ú gy fordult a székével, hogy egyenesen Andreá hoz intézhette a szavait.
- Magá nak van kedvenc kö ltő je, Miss Miller?
- Kérem, senor Romero! Kö szö nö m, hogy a védelmébe vett, de most má r itt
az ideje, hogy csomagoljak. - Megsemmisítő pillantá st vetett Trevorra. - Higgye
el, ha tudtam volna, ki az unokaö ccse, sose tettem volna a lá bam a há zá ba...
- Legyen szíves, vá laszoljon a kérdésemre! Ki a kedvenc kö ltő je? Andrea
só hajtott.
- Emily Dickinson. Uram, ha megengedi, sietek...
- Harmadik vonalbeli romantikus kö ltő , csak a mélabú t képes kifejezni.
- Téved. Dickinson versei tele vannak élettel és szenvedéllyel! Az ö regú r
bó lintott.
- Mi a véleménye a nukleá ris energia hasznosítá sá ró l? Gondolja, hogy
megoldja a Fö ld mélyébő l szá rmazó fű tő anyagok rohamos csö kkenése miatt
jelentkező problémá t?
- Lehet, csak akkor ú jabb nehézségekkel kell szembenézni.
- É spedig?
Linda tü relmetlenü l csettintett.
- Ugyan! Ki tö rő dik ilyen sü ket dolgokkal? Semmi kö zü nk hozzá .
- Csak a tudatlan népség tart az atomerő mű vektő l - jelentette ki
ellentmondá st nem tű rő hangon Félix.
Andrea megü tkö zve kapta fel a fejét.
- Nagyon elhamarkodott a véleménye, senor. Minden értelmes embernek
tudnia kell, milyen kétes értékű ez a megoldá s. Mert vegyü k példá ul az
atomhulladék kérdését... - Zavartan elhallgatott. - A mostohalá nyá nak igaza van.
Ez nem a mi dolgunk.
- De bizony az! - Romero a székét Andrea mellé irá nyította. - Az ifjú hö lgy
mű velt és értelmes, haszná lja az eszét. Amíg nem talá lsz valakit, aki ugyanilyen
okos és szó kimondó , addig senorita Miller itt marad - jelentette ki
ellentmondá st nem tű rő hangon.
41
Trevor némá n vizsgá lgatta nagybá tyjá t, majd Andreá ra pillantott.

- Ú gyis csak rö vid idő rő l van sző - vetette oda mérgesen. - Remélem, addig
is ritká n futunk ö ssze.
Félix elégedetten somolygott.
- Az étkezések alkalmá val biztosan. Miss Miller velem ebédel és vacsorá zik.
- Ú gy! - Trevor arca meg se rezzent.
- É s természetesen nem az alkalmazottak lakrészében van a szobá ja. Trevor
le nem vette a szemét Andreá ró l.
- Nem szolgá ló , lá thatod.
- É n sok mindent lá tok, bácsiká m - Trevor nem nézett az ö regú rra. - Attó l
tartok, tö bbet is, mint amennyit Miss Miller kellemesnek talá l.
- Maga azt lá tja, amit lá tni akar! - csattan fel Andrea. - Nagyon is jellemző a
magá hoz hasonló férfiakra!
- A hozzá m hasonló férfiakró l beszél? - Trevor zsebre vá gott kézzel a
sarká n hintá ztatta magá t. - Vagyis a csavargó kró l. De hiszen azok a maga
szemében nem is léteznek!
- Az olyanokra gondoltam, akik a pénzü kkel pró bá ljá k elfeledtetni, milyen
kétes erkö lcsű ek.
- Maga tehá t nem becsü li a szegény embereket, és ú gy lá tszik, a gazdagokat
sem.
- É n nem ezt mondtam!
- De ú gy tesz, mintha kedvelné a nagybá tyá mat, annak ellenére, hogy ő
szemmel lá tható an tehető s. Az ő esetében nagylelkű kivételt tesz.
- Maga szá ndékosan kiforgatja a szavaimat.
Trevor lassú léptekkel Andreá hoz sétá lt, s olyan kö zel á llt meg elő tte, hogy
az orruk majdnem ö sszeért.
- Kö telességem megvédeni a bá csiká mat a mesterkedéseitő l - suttogta
olyan halkan, hogy más ne hallja meg. - Csak mi ketten tudjuk, mennyire kedveli
a jó mó dú férfiakat, igaz, aranyom?
A lá ny remegett a dü htő l.
42
Hogy gyű lö lö m ezt az embert! - gondolta. Az aljas célozgatá sait, a

hazudozá sá t. De nem szabad elveszítenem a tü relmemet. Ha most
megfutamodom, Trevor Martínez ú jabb győ zelmet arat felettem, azt pedig nem
engedhetem! Kerü ljö n, amibe kerü l!
- Gondoljon, amit akar - Andrea is lehalkította a hangjá t. - Szá momra Félix
véleménye a mérvadó .
Lá tta, hogy Trevor alig tud magá n uralkodni, de nem hagyott neki idő t a
vá laszra, megfogta az ö regú r toló székének fogantyú já t.
- Nincs kedve kimenni a kertbe, senor Romero? Jó t tenne egy kis friss
levegő . - Kedves, biztató mosollyal vá rta a vá laszt.
- Jó ö tlet, Miss Miller.
Andrea á tgö rdítette a toló széket a hallon a hatalmas ü vegajtó ig, amely a
kertbe vezetett. Amikor á tlépte a kü szö bö t, há tranézett. Trevor zö ld szeme
mintha mérgezett nyilakat kü ldö tt volna utá na.
Félix dü hö sen kopogott a botjá val.
- Miért á lldogá lunk itt? A kertembe akarok menni!
A lá ny mély lélegzetet vett, há tat fordított Trevornak, és kitolta a széket a
napsü tö tte kertbe.
Valamivel nyolc ó ra elő tt Andrea lefelé indult a lépcső n. A konyha felő l nő i
nevetést hallott, meg egy férfi hangjá t. Ú rrá lett rajta a félelem. Remegve á llt
meg az utolsó lépcső fokon. Megmarkolta a korlá tot, behunyta a szemét, és
néhá nyszor mélyet lélegzett.
Nem hagyja magá t! Végü l is nem oroszlá nbarlangba kell belépnie,
mindö ssze egy fennhéjá zó , gő gö s férfival kell megvívnia. Elég tapasztalt és
értelmes ahhoz, hogy tudjon uralkodni az idegein, ha az este nem lesz is
feltétlenü l kellemes.
- Ne felejtse el, Miss Miller - figyelmeztette Félix, amikor a kertbő l
visszatértek a há zba -, hogy ma nyolckor vacsorá zunk. Estélyi ruhá t vegyen fö l!
Andrea végignézett hosszú , fekete szoknyá já n, amelyhez krémszínű blú zt és
magas sarkú szandá lt vett fel. Egyetlen ékszere apró , arany fü lbevaló ja volt.
43
Egyszerű ruhá ja nyilvá n nem á llja majd az ö sszehasonlítá st Linda toalettjével,

de ez cseppet sem érdekelte. Zavarta azonban, hogy ebben az ö ltö zékben
valahogy kiszolgá ltatottnak érezte magá t.
Ezen morfondírozott, míg végigment a folyosó n. Mintha hívatlan
vendégként be akarna lopó zni egy partira, ahol való já ban felszolgá ló ként
kellene dolgoznia mint Greenfieldben.
Tudta, hogy ez ostobasá g, ám a szoká sos szigorú kosztü mjében
magabiztosabbnak érezné magá t egy ilyen viharosnak ígérkező este elő tt.
Elfintorodott. Minél jobban megismeri Trevort, anná l ellenszenvesebb neki.
Amit Félix ma délutá n mesélt neki ró la, még anná l is rosszabb, mint amire Pablo
felkészítette.
A ró zsá k kö zö tt ü ltek a kertben, amikor Romero beavatta ő t a részletekbe.
Hiá ba tiltakozott, hogy ez nem tartozik rá , Félix nem engedett.
- Az unokaö csém gondoskodott ró la, hogy magá ra is tartozzék - mondta.
Ezutá n hosszan mesélt bonyolult befektetésekrő l és fö ldvá sá rlá sokró l,
amelyek fö lkeltették a pénzsó vá r rokonok érdeklő dését.
- Soká ig a mostohalá nyomat tartottam a legmohó bbnak, de aztá n rá jö ttem,
hogy Trevor... - Félix gö csö rtö s kezét Andrea kezére fektette - ná la is rosszabb.
Néhá ny évvel ezelő tt megbetegedtem, akkor ideutazott, és á tvette El Corazó n
irá nyítá sá t. Csak addig, amíg jobban nem leszek, nyugtatott. É n akkor
gyö ngének, elesettnek éreztem magam, szü kségem volt segítségre, így
beleegyeztem. De azó ta sem adta vissza a birtok kezelését. Persze mindezt
értem és a birtok érdekében teszi, legalá bbis ezt á llítja. Trevor mindig fente a
fogá t El Corazó nra. Mindent elkö vet, hogy megkaparintsa.
- Azt akarja mondani, hogy kiforgatja ö nt a vagyoná bó l?
- Erre nincs szü ksége. Hiszen csak vá rnia kell, és az ö lébe hullik minden. -
Az ö regú r furfangosan mosolygott. - Legalá bbis ő azt hiszi.
Mikö zben a lá ny a délutá ni beszélgetésen merengett, valaki megveregette a
vá llá t.
- Jó estét, Miss Miller!
44
Andrea riadtan kapta há tra a fejét. Trevor surrant mö gé olyan zajtalanul,

mint egy macska.
- Senor Martínez... azt hittem, a kö nyvtá rszobá ban van.
Miért jö tt olyan zavarba, mint egy iskolá s lá ny? Meglepő dö tt, hogy ilyen
hirtelen ott termett a férfi, ennyi az egész.
De a torka ö sszeszorult. Az ö rdö gbe, miért ilyen piszokul jó képű ez a
Trevor?! Egy gazembernek nem így kell kinéznie, mint egy filmsztá rnak.
Legalá bb hasonlítana egy kicsit ahhoz az undorító Edgá r Lithgow-hoz. Ehhez
képest bá rmely nő megirigyelhetné csillogó hajá t és a hosszú szempillá któ l
á rnyékolt zö ld szemét. Fekete szmokingja nyilvá n méretre készü lt, mert
tö kéletesen simult széles vá llá ra, keskeny csípő jére.
- Csak nem tetszem magá nak? - kérdezte kihívó an, és furcsá n mosolygott.
- Azon gondolkodtam, ki lehetett az a szerencsés, aki a maga orrá t betö rte -
felelte hű vö sen.
A férfi felnevetett.
- Irigyli az illető t?
- Hogy talá lta ki? - Andrea negédesen mosolygott.
- Nos, egy fiatal fickó elő zte meg.
- Bizonyá ra, hogy megvédje egy hö lgy becsü letét.
- Volt egy kis nézeteltérésü nk.
- Ja, persze. Ú riemberek nem foglalkoznak a hö lgyek becsü letével.
- A baná nszá llító fehérhajó kon ritká n dolgoznak ú riemberek - kö zö lte
Trevor nyá jasan.
- Maga egy baná ngő zö sö n? Tehá t azok kö zé tartozik, akik néha szeretnek
elvegyü lni a dolgozó nép kö zö tt?
- Nem, én azok kö zé tartozom, akik szeretnek jó llakni - felelte komolyan
Trevor. - Ha az ember tizennyolc éves, legfeljebb egy baná nszá llító hajó n talá l
munká t.
- Mi a csuda? A kedves édesapja megvonta az ellá tmá nyá t a nyá ri vaká ció
idejére?
45
- Félix vonta meg.

- Nem értem. - Andrea hangjá bó l kicsengett a megü tkö zés.
- Nem is fontos. - A férfi témá t vá ltott. - Beszélni szerettem volna magá val,
való já ban a szobá já ban, de...
- De tudta, hogy ú gyis becsapom az ajtó t az orra elő tt.
- Az igazsá g az, hogy elkéstem. Hallottam, hogy kijö n a szobá já bó l...
- Nem tudom és nem is érdekel, mirő l akart velem beszélni. Nincs mit
mondanunk egymá snak, senor Martínez.
- Pontosan errő l van szó , Miss Miller. Szerintem van.
- Maga téved. Ha jó l emlékszem, a bá csiká ja azt mondta, nyolckor tá laljá k a
vacsorá t.
- Majd vá rnak egy kicsit.
- Ó , igen, így beszél El Corazó n igazi ura!
- Ha jó l értem, ez célzá s akar lenni.
- Ma délutá n a nagybá tyja vilá gosan elmondta nekem, hogy ő a birtok igazi
gazdá ja.
- É s persze ez magá nak elő nyö s, igaz?
- Azt jelenti, hogy megtarthatom az á llá somat.
- Amíg nem kerítek megfelelő utó dot. Andrea jó kedvű en nézett Trevor
szemébe.
- Ha talá l ilyet.
- Ennyire biztos magá ban? - A férfi is bará tsá gosabb arckifejezéssel nézett
rá .
- Sok tekintetben igen.
- Nem kell védekeznie. Az ö nbizalom tiszteletre méltó tulajdonsá g. Csak
nem vagyok hozzá szokva az olyan kü lsejű nő k esetében, mint maga.
- É n meg azt nem szoktam meg, hogy sértegessenek.
Andrea sarkon fordult, és tová bbindult a folyosó n. Trevor utá na lépett, és
megmarkolta a vá llá t.
- Meddig akarja a sértett á rtatlansá got já tszani?
46
- Eresszen el!
- Addig nem, amíg nem beszéltü nk.
- Nincs mit megbeszélnü nk, senor Martínez! Jaj, mit csiná l?! Megpró bá lt
kiszabadulni, de Trevor volt az erő sebb. Betuszkolta a lá nyt egy sö tét szobá ba,
becsapta maguk mö gö tt az ajtó t, és Andreá t a falhoz szorította.
- Elő szö r is tanulja meg, hogy végighallgat!
- Maga egy szö rnyeteg! Undorító zsarnok!
- Vigyá zzon! - intette Trevor vészjó sló szelídséggel. - Nem ajá nlom, hogy
sértegessen.
- Jó l tudom, milyen ember maga, senor Martínez! Nem tudja kivá rni, hogy
Félix elkö ltö zzö n az élő k sorá bó l, most rö gtö n kell magá nak a birtok.
Trevor nagyot nevetett.
- Ezt ő mondta magá nak?
- Tehá t nem tagadja?
- Ideges? Félti a bá csim pénzét?
- Attó l vagyok ideges, hogy egy ilyen alakkal, mint maga, kell egy fedél alatt
élnem. Megvetem magá t. Eresszen el!
- Azonnal, csak elő bb tisztá zunk néhá ny dolgot.
- Példá ul mit?
- Amíg itt lakik, tisztelettudó an kell velem beszélnie.
- Arra maga nem szolgá lt rá .
- É s lehető leg ne veszekedjü nk!
- Az nem fog menni.
Trevor két tenyerébe vette Andrea arcá t.
- Jó l figyeljen - rivallt rá nyersen. - A nagybá tyá m beteg, és nem akarom,
hogy az á llapota egy ilyen kis boszorká ny miatt rosszabbodjék.
- Miattam? Nem én rendeztem a délutá ni jelenetet.
- Mindenesetre mindkettő nknek igyekeznü nk kell, hogy Félix jelenlétében
udvariasan beszéljü nk egymá shoz.
47
- Megható , hogy a legkisebb részletre is odafigyel, ha Felixrő l van szó . -

Andrea félrehajtotta a fejét, és gú nyosan Trevorra mosolygott.
Miért nem engedi má r el? Fá j, ahogy az á llá t markolja, és zavarja ez a
kö zelség, a férfi testének melege, illata.
- Nem lesz kö nnyű , de maga ü gyes lá ny, majd ú rrá lesz a nehézségeken.
- Há t nézze, senor...
- Trevornak hívnak.
- Csak nem képzeli, hogy valaha is így szó lítom?
- É n Trevor vagyok, maga meg Andrea. A jö vő ben így szó lítjuk egymá st
Félix bá csi jelenlétében.
- Tehá t rá jö tt, hogy ha meg akarja tartani nagybá tyja jó indulatá t, taná csos
tisztességesen bá nnia velem.
- Ne beszéljen butasá gokat!
- De igazam van, ugye? Trevor vá llat vont.
- Bá nom is én, gondoljon, amit akar!
- Ne beszéljen ilyen hangon velem!
- Ezt hogy érti?
- Mintha egy buta gyerek lennék, aki kettő ig sem tud szá molni. Ki nem
á llom ezt a hangot!
- Igaza van. Maga nem buta, és tá volró l sem gyerek.
Trevor leheletszerű en megsimogatta a lá ny nyaká t. Andrea érezte, hogy a
szíve vadul megdobban.
Ekkor má r tudta, mit forral ellene a férfi, és megpró bá lt elfordulni, de
elkésett. Trevor megcsó kolta, keményen, kö vetelő ző n, kö zben tová bbra is erő s
kézzel szorította a falhoz.
A lá ny védekezni akart, de mintha hirtelen á ramü tés érte volna. Dö bbenten
figyelte, ahogy a vére forró hullá mokban lü ktet végig az ereiben. Néhá ny
értelmetlen szó t suttogott, és ajka szétnyílt.
- Andrea - susogta Trevor, ő pedig bá gyadt só hajjal karjá t a nyaka kö ré
fonta. Ekkor a férfi há tralépett, má r csak Andrea csukló já t tartotta. Egy
48
má sodpercig farkasszemet néztek, aztá n szinte egyszerre kaptá k el a

tekintetü ket.
- Trevor? - szó lította meg félénken Andrea.
A férfi a keze fejével megtö rö lte a szá já t. Ennél érthető bben nem lehet
megvetést kifejezni.
- Az ö rdö g vinne el! - tö rt ki belő le a dü h, sarkon fordult, feltépte az ajtó t, és
egyedü l hagyta a lá nyt a sö tétben.
49
6. FEJEZET
Andrea a zuhany alá á llt, és teljesen kinyitotta a csapot. Hagyta, hogy az erő s
vízsugá r rá zú duljon. Ezredszer gondolta végig, hogyan csó kolta meg Trevor.
Aztá n ú jbó l elhatá rozta, nem engedi, hogy felmondá sra kényszerítse. Mert csak
ezért csó kolhatott meg, dü hö ngö tt, mikö zben a hajá t samponozta. Nem sikerü lt
kiutasítania engem a há zbó l, ezért a megfélemlítés legő sibb fegyveréhez nyú lt,
amellyel á ltalá ban a nő ket engedelmességre lehet kényszeríteni.
Há trahajtotta a fejét, hogy leö blítse a hajá t. Velem ezzel nem megy semmire,
dö ntö tte el. Trevornak ugyan sikerü lt egy pillanatra elterelni a figyelmé t, de
jobban teszi, ha még egyszer nem pró bá lkozik, mert akkor majd
megtapasztalhatja, hogyan védekeznek a greenfieldi lá nyok.
Só hajtva zá rta el a vizet, és kilépett a zuhanyozó bó l. Nem tudta, meddig
szá ndékozik Trevor a birtokon maradni. Remélte, hogy egy szép napon, reggeli
kö zben Félix kö zli vele: az unokaö ccse elutazott. Addig kitér az ú tjá bó l.
Ma szabadnapot kapott.
- Huszonnégy ó rá val szabadon rendelkezik - kö zö lte Félix, amikor
megá llapodtak -, de egy perccel se legyen tö bb. Nem tartozik rá m, hogyan tö lti
el a napjá t, ha pontosan ér vissza.
- Magá tó l értető dik, uram.
Mit kezdhetek autó nélkü l? - fontolgatta, mikö zben a hajá t szá rította egy
tö rü lkö ző vel. É s ha lenne is kocsija, hová mehetne? Az a poros ú t, amelyen idá ig
jö ttek, ú gy tű nik, nem vezet sehová . Bemehetne San Jó séba, de ez érthető
okokbó l nem csá bította.
Viszont El Corazó non pompá san eltö lthetné ezt a napot. Alejandro nem
tú lzott, amikor annyira dicsérte a birtokot. Az ó riá si ú szó medence mellett
kényelmes napozó á gyak á lltak. A kert is gyö nyö rű , ragyogó színekben pompá zó
tró pusi madarak csivitelnek a fá k virá gba borult á gai kö zö tt.
50
A kö nyvtá rszobá ban angol és spanyol nyelvű mű vek garmadá ja sorakozik a

polcokon. A zeneteremben zongora van és CD-lejá tszó , hatalmas
lemezgyű jteménnyel.
Á m ha mégse lenne kedve olvasni, zenét hallgatni vagy ú szni, sétá lhat és
lovagolhat is. Pompá s lovakat tartanak a birtokon, Andrea pedig még
kamaszkorá ban Greenfieldben megtanult lovagolni az ottani híres lovardá ban,
amikor fizetség fejében elvá llalta az istá lló k takarítá sá t.
Felvette fehér fü rdő ruhá já t, a tü kö r elő tt eligazította a vá llpá ntokat, és
szigorú szemmel vizsgá lgatta a szolid kivá gá st.
Végü l eldö ntö tte, hogy mégsem marad a birtokon. Olyan helyen akarta
tö lteni a napot, ahol nem talá lkozhat a há zbeliekkel. Volt a kö zelben egy
kristá lytiszta tó , hó fehér homokparttal. Egyik délutá n, Félix sziesztá ja alatt
véletlenü l arra sétá lt. Egy bougainvilleá val és leanderrel szegélyezett ú tra
tévedt, s má r vissza akart fordulni, amikor a szellő meglebbentette az indá kat. A
lá ny á tkukucská lt a bokrokon, és megpillantotta a zafírkék vizet meg a
kó kuszpá lmá k á rnyékolta szikrá zó fö venyt. A tó fodrozó dó színén
szivá rvá nyosan tö rt meg a napsugá r.
Andrea há trafésü lte és befonta még kissé nedves hajá t. Má r egy ó rá ja
napozhatna a tó parton, de jobbnak talá lta kivá rni, míg mindenki befejezi a
reggelizést. Nem akart semmit kocká ztatni. Egy vá ratlan talá lkozá s Trevorral
elronthatná az egész napjá t.
Az ó rájá ra nézett, kilenc mú lt. Kimerészkedett a szobá já bó l. Elhatá rozta,
hogy keres magá nak valami jó olvasnivaló t a kö nyvtá rban, a konyhá bó l vá laszt
néhá ny szép gyü mö lcsö t, és levá g pá r szelet sajtot. Aztá n egy nyugodt, békés
nap idejére elfelejti Trevort.
Kikukkantott az ablakon. Linda egy piros alig bikiniben éppen a medence
felé indult, tö rü lkö ző jét és napolajá t a napozó á gy mellé tette.
Trevor a kert felő l érkezett, és sortot viselt.
Andrea visszafojtotta a lélegzeté t az izmos, napbarnított férfitest lá ttá n.
Trevor olyan kö nnyedén, ruganyosan já rt, mint a telivér paripá k. Nyilvá n ki is
51
haszná lja elő nyö s kü lsejét, gondolta. Most a férfi megtorpant, ö sszerá ncolta a
szemö ldö két, majd fö lnézett a há zra.
Andrea rémü lten ugrott há tra. Persze Martínez nem lá thatta meg, hiszen a
fü ggö nyö k ö ssze voltak hú zva, és az ablakü vegen megtö rtek a napsugarak,
mégis ú gy érezte, Trevor egyenesen a szemébe néz.
- Elment az eszem! - mondta fennhangon, és ú jbó l kilesett. A férfi néhá ny
má sodpercig mozdulatlanul á llt, aztá n megrá zta a fejét, a kezét zsebre vá gta, és
tová bb ballagott a medence felé.
Mégiscsak nevetséges, hogy ez az alak lassan teljesen megő rjít, gondolta
Andrea, de képtelen volt elmozdulni az ablaktó l. Trevor most megá llt a
napozó á gy mellett, és valamit mondott Lindá nak. Az bó lintott, és a napolajra
mutatott. A férfi elmosolyodott, fogta az ü veget, a tenyerébe ö ntö tt belő le, s
gondosan kenegetni kezdte Linda vá llá t. Az jó leső en nyú jtó zott, mint egy
macska, majd ö sszefogta dú s, sö tét sö rényét, hogy a nyaká ra is jusson az
olajbó l. Keble lá tható an emelkedett és sü llyedt.
Andrea gyorsan elfordult az ablaktó l, felkapott a székrő l egy bő pó ló t,
magá ra hú zta, és kiment a szobá já bó l.
A tű ző nap felforró sította a homokot. Hogy ne legyen annyira melege,
Andrea a lá bfejével idő nként belepaskolt a hű vö s vízbe. Ez nagyon kellemes,
á llapította meg magá ban. Kiemelte a vízbő l a lá bá t, és figyelte, hogyan
szá radnak meg rajta egy pillanat alatt a vízcseppek, és peregnek le a finom,
fehér homokszemek. Egy idő utá n felü lt és kö rü lnézett. Milyen gyö nyö rű itt!
Ó rá k ó ta nem lá tott egy lelket sem, csak a tarka színekben tü ndö klő kolibrikat,
amint hosszú , vékony, hajlott cső rü kkel a virá gok kelyhébő l nektá rt
szü rcsö ltek.
Ilyen helyen még kö nyv nélkü l is kellemesen telik az idő !
A lá ny jó leső en só hajtott, és lehunyta a szemét. Szívesen kortyolt volna
valami hideg italt, de semmit nem hozott magá val, mert miutá n meglá tta az
enyelgő pá rt, a lehető leggyorsabban elhagyta a há zat. Minél hamarabb jó tá vol
akart lenni tő lü k.
52
- Halá lra akar itt égni?

Andrea ö sszerezzent. Trevor á llt mellette terpeszá llá sban, csípő re tett
kézzel, arcá n kifü rkészhetetlen kifejezés.
- Maga meg halá lra akar ijeszteni?
- Kö szö nje meg, hogy erre já rtam. Néhá ny perc, és pecsenye lett volna
magá bó l.
A lá ny felnézett. Megmentő je most is sortban volt, csak magá ra vett egy
inget, amelyet nem gombolt be, izmos melle és lapos hasa meztelenü l maradt.
Andrea rá pillantott a kö ldö kére és a selymes sző rzetre, ami kibú jt a nadrá g ö ve
aló l.
Hirtelen zavarba jö tt.
- Semmi kö ze hozzá , hogy mit csiná lok - csattant fel mérgesen, és fel akart
á llni, de Trevor letérdelt mellé.
- Ő szintén mondom magá nak, Miss Miller, nekem teljesen mindegy, ha
maga ú gy akar kinézni, mint egy sü lt csirke. De ha megbetegszik, annak a
nagybá tyá m lá tja a ká rá t. Engedje le a vá llpá ntjá t!
- Tessék?
- Jó l hallotta. - Trevor kivett egy kis tubust az inge zsebébő l, és lecsavarta a
kupakjá t. - Való színű leg má r késő , mégis bekenem napvédő krémmel.
- Ne fá radjon. É n... Ó ! - Andrea levegő utá n kapkodott, amikor Trevor
szétterítette vá llá n a hű vö s krémet. - Hú , de hideg!
- Maga tehet ró la. Forduljon meg!
Nem volt mit tenni. A lá ny titokban belá tta, hogy Trevornak igaza van.
Ö sszeszorította a fogá t és engedelmeskedett. Figyelte, hogyan nyom ki a férfi
egy ú jabb adag krémet a tenyerébe. Most a nyaká t vette ó vatosan kezelésbe.
Ujjai kö nnyedén kö rü ljá rtá k a kulcscsontjá t, aztá n á tvá ndoroltak a karjá ra. A
lá ny megborzongott.
- Kö szö nö m, elég.
- Nézze csak meg a lá bá t!
- Mi van vele?
53
- Fekü djö n vissza!

- Nem, azt hiszem... - Visszafojtotta a lélegzetét. Combjá n érezte Trevor
érintését, simogatá sá t. Szamá rsá g, miket képzelek be magamnak! Egyszerű en
csak rá keni a napkrémet...
Felü lt, és félrelö kte Trevor kezét.
- Azt mondtam, elég. Lehet, hogy Lindá nak jó lesik, ha simogatja és
tapogatja, de én... - Egy pillanatig egymá sra néztek, aztá n Andrea zavarba jö tt. -
Ne fá radjon tová bb, ú gyis vissza akartam menni a há zba. - Ezzel talpra ugrott.
- Leskelő dö tt? - Trevor szeme vidá man csillogott.
- Eszemben sem volt - jelentette ki mérgesen Andrea, és lesö pö rte a
homokot a fü rdő ruhá já ró l. Aztá n a part felé indult, ahol a pó ló já t hagyta. -
Véletlenü l lá ttam meg magukat az ablakbó l.
- Linda még gyerek.
- Na, na!
- Há roméves korá ban én altattam esténként.
- Nem érdekel, mit csiná lt vele akkor, és az sem, hogy most hogyan
szó rakoznak.
- De mégis zavarja, hogy együ tt lá t minket. Andrea kisimított az arcá bó l egy
hajfü rtö t.
- Engem ugyan nem zavar!
- A, persze. Magá t csak a nagybá tyá m lelki és testi á llapota érdekli.
- Való ban. Ma viszont szabadnapom van, és maga zavar a pihenésben. -
Andrea a hó na alá csapta a holmijá t, és faképnél hagyta lá togató já t.
- Vá rjon egy pillanatra!
- Viszontlá tá sra, senor!
- A fenébe, azt mondtam, vá rjon!
- É n meg azt mondtam, hogy... - Trevor elkapta a karjá t. - Jaj! Ez fá j!
- Persze hogy fá j. Rettenetesen leégett. Andrea gú nyosan mosolygott.
- Ne aggó djék, holnap idő ben a helyemen leszek a nagybá tyja mellett.
- Ez a kö telessége.
54
- Ami pedig a bő rö met illeti, én soha nem égek le.

- Itt mindenki leég, kü lö nö sen az idegenek, akiknek az a nyaralá s, ha
pecsenyére sü lnek.
- Talá n kiment a fejébő l, senor, hogy én nem a szabadsá gomat tö ltö m itt. É n
itt alkalmazá sban á llok. Nem magá ná l, hanem a nagybá tyjá ná l.
- É ppen ez az, amit vitatok. A birtokot ugyanis én igazgatom.
- Tudom.
- Kémkedik, nyomoz, Miss Miller? Szeretné megtudni, mekkora Félix
vagyona?
Andrea elrá ntotta a karjá t.
- A nagybá tyja beszélt a megá llapodá sukró l.
- Ú gy érti, tá jékoztatta arró l, hogy én csak azt a napot vá rom, amikor El
Corazó n végre az enyém lesz? - Trevor lá tta, hogy Andrea elbizonytalanodik, és
ettő l szemmel lá tható an jó kedvre derü lt. - No, mi az, angyalká m? Azt hiszi, nem
tudom, hogy Félix mindenkinek, aki hajlandó meghallgatni, rá m panaszkodik?
- Egyá ltalá n nem panaszkodott. Egyszerű en felsorolta, mi mindent
kaparintott má r meg.
- Akkor maga azért bosszankodik, mert rá jö tt, hogy megelő ztem!
- Azért jö tt utá nam, hogy sértegessen?
- Maga utá n jö ttem? Fogalmam sem volt, hogy itt pirítja magá t. - Trevor a
fejét csó vá lta. - Ez a tó a kedvenc helyem. Akkor fedeztem fel, amikor apá m
idekü ldö tt, hogy tö ltsek el egy vaká ció t a nagybá tyá mná l. Még félig-meddig
gyerek voltam. - Mosoly futott á t az arcá n. - Amikor megérkeztem, Félix ú gy
mustrá lgatott, mint egy ritka á llatfajtá t. Hosszas tű nő dés utá n annyit mondott,
hogy reméli, tudok illedelmesen viselkedni. Aztá n sarkon fordult, és rö gtö n el is
felejtette, hogy a vilá gon vagyok.
Andrea kívá ncsian kapta fel a fejét.
- Addig nem is ismerte? Hiszen a nagybá tyja! Trevor megvonta a vá llá t.
- Félix tulajdonképpen a nagyapá m testvére. Apá mat sohasem szívelte,
kü lö nö sen miutá n anyá mat feleségü l vette.
55
- Miért? - bukott ki Andrea szá já n a kérdés. Má r nem tudta visszaszívni,

pedig bosszantotta, miért érdekli minden, ami ezzel a férfival kapcsolatos.
- Félix a csalá d fejének tekintette magá t. Azt hiszem, a vagyona miatt, amit a
tehenészetével meg a ká véü ltetvényeivel szedett ö ssze. Ő adta ki a parancsokat,
és a tö bbiek engedelmeskedtek. - Trevor lassú léptekkel megindult a part
mentén. Andrea csatlakozott hozzá . - Apá m volt az egyetlen kivétel. Ő t nem
érdekelték sem a tehenek, sem a ká vécserjék. Festő szeretett volna lenni. - A
homokot rugdosta. - De nem volt vá lasztá sa. A szü leit kicsi gyermek korá ban
elvesztette. Félix nevelte fel. S mivel Felixnek nem voltak gyermekei, azt hitte,
apá mban megtalá lta El Corazó n ö rö kö sét.
Trevor elhallgatott. Végü l Andrea megkö szö rü lte a torká t.
- É s aztá n?
- Egy ideig rendben mentek a dolgok. Apá m Felixszel együ tt dolgozott a
birtokon, ő bonyolította le az ü zleti utakat. Egy ilyen alkalommal, az Egyesü lt
Á llamokban, Bostonban ismerte meg anyá mat.
Ez megmagyará zza tehá t Trevor folyékony angolsá gá t, futott á t Andrea
agyá n, és a szeme sarká bó l rá pillantott. Egy Costa Rica-i férfi és egy feltehető en
ír szá rmazású amerikai asszony kapcsolatá bó l szü letett nagyszerű keverék.
Bizonyá ra apjá tó l ö rö kö lte uralkodni vá gyó természetét, anyjá tó l a jó
beszélő képességét. Elő nyö s kü lsejét pedig való színű leg mindkettő jü ktő l.
- Mire gondol, Andrea?
A lá ny elpirult, és gyorsan elfordította a tekinteté t. A tavat nézegette.
- Megpró bá ltam elképzelni, milyen érdekes lehet, ha az embert ennyire
kü lö nbö ző kultú rá bó l szá rmazó szü lő k nevelik.
- Apá m meghalt tízéves koromban, de akkor má r egyedü l nevelt engem.
- É s az édesanyja?
- Semmit sem tudok ró la. Még egészen kicsi voltam, amikor egy szép napon
otthagyott minket, és soha tö bbé nem jö tt vissza.
- Otthagyta magukat? - Andrea megtorpant, és a férfira nézett. - Nem értem.
Trevor lehajolt, és egy marék homokot vett a kezébe.
56
- Pedig szó szerint ez tö rtént. - Az á llá n megrá ndult egy kis izom, míg ujjai
kö zö tt á tpergette a homokot. - Anyá m ú gy vélte, hogy a Romero csalá ddal
megü tö tte a fő nyereményt. Apá m pedig, aki olyan á rtatlan volt, mint egy
gyerek, azt hitte, hogy anyá m szerelme erő t ad neki, és végre a festészetnek
szentelheti az életét. Ezt kö zö lte Felixszel, aki azonnal kitagadta. Amikor anyá m
megtudta, hogy férje a Romero vagyont felcserélte egy á lomra, becsomagolt, és
visszautazott az Á llamokba.
- De há t csak talá lkozott vele azó ta? Mégiscsak az anyja.
- Ő sosem volt igazi anya. Azt a kilenc hó napot kaptam tő le, amíg kihordott.
- Keserű en ö sszeszorította a szá já t. - Ő mindig tudta, mit akar, és azt is, hogyan
érje el.
Andrea egy darabig képtelen volt megszó lalni. Végü l felemelte a kezét, hogy
vigasztaló an a férfi karjá ra tegye.
- Trevor, én...
De Martínez arcá ra rá fagyott a megvető kifejezés.
- Ká r, hogy nem maradt itt, bü szke lenne rá m. É n nem vagyok olyan, mint
az apá m. É n elveszek mindent, aminek ő há tat fordított.
Andrea megü tkö zve engedte le a kezét.
- Még akkor is, ha Felixtő l kell elvennie, amit akar? Trevor sö tét pillantá st
vetett a lá nyra.
- Most elmesélem magá nak, hogy siheder koromban a vilá g végére futottam
el innen.
- A baná nszá llító hajó ... - Andrea habozva ejtette ki a szavakat.
- Az is, meg vagy fél tucat egyéb felemelő munkahely, ahol csak annyit
kerestem, hogy egyik napró l a má sikra megéljek. Nem volt szü kség észre, csak
erő s karokra. Szerencsére azzal rendelkeztem.
Andrea ezt készségesen elhitte. A férfi teste tö kéletesen kidolgozott, bő re
barná ra égett. Nagyon erő s, ezt érezte, mikor á tö lelte. Gyorsan elfordult, hogy
elrejtse piruló arcá t.
57
- Most má r megértek egy-két dolgot - szó lalt meg, de nem nézett Trevorra. -
Amikor kiderü lt, hogy nem boldogul az életben, elhatá rozta, hogy
megkaparintja El Corazó nt.
Majdnem elharapta a nyelvé t, amikor a férfi magá hoz rá ntotta.
- Amikor Félix meggyanú sított ezzel, má r régen rendelkeztem sajá t
vagyonnal.
- É s arra hogyan tett szert? Baná nrakodá s kö zben?
- Tö bbek kö zö tt - vá gta oda Trevor gorombá n.
- Kívá ncsi lennék rá . - Andrea kiszabadította magá t. - Csak azt ne higgye,
hogy ez utá n a megható tö rténet utá n megértem, miért fontosabb magá nak El
Corazó n, mint a nagybá tyja!
- Az egészet azért mondtam el, hogy végre felfogja, ismerem az olyan nő ket,
mint maga. Egyszer csavargó nak, másszor haszonleső nek nevezett. Meg
hazugnak is. Kétszer pofon akart vá gni. Kihagytam valamit?
- Csak azt kapta, amit megérdemelt.
Trevor haragja hirtelen elpá rolgott. A szeme kü lö nö sen csillogott.
- Egy héttel ezelő tt, azon a bizonyos estén, majdnem megtette. -
Jelentő ségteljesen hangsú lyozott minden egyes szó t.
Andreá nak az arcá ba szö kö tt a vér.
- Mit akar ezzel mondani?
- Mindketten igyekeztü nk udvariasak lenni a má sikkal, mégis...
- É n megpró bá ltam, de...
Trevor két kezébe vette Andrea arcá t. Az ujjai szinte égették a lá ny bő rét.
- Amikor megcsó koltam, éreztem, hogy talá n mégis kijö nnénk egymá ssal -
szinte suttogott, s kö zben Andrea szemébe nézett.
Ő érezte, hogy a szíve gyorsabban ver, mégis nyugodtan szó lalt meg.
- Tévedett.
- Nem hiszem. Kü lö nben most nem pirult volna el.
- Ostobasá g! É n egyszerű en...
58
- Nem, nem, édesem. Maga nem egyszerű en ilyen vagy olyan. Ső t maga
egyá ltalá n nem egyszerű , de nem á m! -Trevor most á tö lelte. - Nem csoda, hogy
az ö regú r ú gy el van bű vö lve magá tó l.
- Ostobasá gokat beszél.
- Mondjuk, kezdhetnénk az udvariassá ggal. Aztá n szép lassan tová bb
javíthatná nk a kapcsolatunkat.
- Nincs szá ndékomban.
A férfi ekkor lehajolt, és nagyon gyengéden megcsó kolta Andreá t.
- Elég udvarias vagyok?
Tekintetü k talá lkozott. Hiszen nem is zö ld a szeme, gondolta tétová n a lá ny.
Sö tét, mint a dzsungel.
Trevor megint fö lé hajolt. Most má r kö vetelt a csó kja. Ajka megnyílt, és
Andrea érezte, hogy a szenvedélye olyan tü zes, mint a tró pusi nap felettü k.
Só hajtva viszonozta a csó kot, kezét a férfi meztelen mellére csú sztatta.
Trevor néhá ny érthetetlen szó t susogott, és szorosabban hú zta magá hoz.
Andrea érezte a férfi nyelvét a szájá ban, s mint a forró lá va futott szét ereiben a
vér. Mellbimbó ja szinte fá jdalmasan megmerevedett.
- Trevor - esdekelt reszketve -, hagyd abba...
- Szeretem, ahogy kimondod a nevemet.
A férfi a lá ny nyaká t csó kolgatta, kö zben spanyol szavakat suttogott,
amelyeket Andrea csak félig-meddig értett. De tudta, mit akar Trevor, és ő is
ugyanazt akarta.
Nem! Mi bú jt belé egyszerre? Ez egy ö nző frá ter, az ilyeneket mindig
megvetette. Bosszú san elrá ntotta a fejét.
Ebbő l elég, akarta mondani, de nem jö tt ki hang a torká n. Nyelt egyet.
- Ebbő l elég volt, Trevor! - nyö gte nagy nehezen. A férfi vá gytó l fá tyolos
szemmel nézett le rá .
- Igazad van - szó lt rekedten -, ennek így nincs értelme. - Kiegyenesedett,
tekinteté t elfordította a lá nyró l. - Ideje, hogy valami értelmesebb dologgal
foglalkozzunk.
59
- Azt akarod elérni, hogy felmondjak. Elő bb fenyegetté l, most a csá bítá ssal
pró bá lkozol.
- A fene tö rő dik az á llá soddal! Andrea keserű en felkacagott.
- Bá r én is ezt mondhatná m! De sajnos nem tehetem, és ezt neked
kö szö nhetem. Annak, ahogy a szá llodá ban viselkedtél. Ha visszagondolok...
- Sajná lom - szó lt halkan Trevor -, hogy nem azt tettem, amit kellett volna.
Akkor minden má sként alakul. De te olyan hű vö sen, olyan megkö zelíthetetlenü l
á lltá l ott a liftben, mint egy szobor. É n pedig épp akkor érkeztem vissza egy
há romhetes ú tró l az orszá g belsejébő l...
- Lehet, hogy nem hiszed el, de nem érdekel.
- A vá rostó l néhá ny kilométerre bedö glö tt a terepjá ró m. - Andrea egyik
hajfü rtjét csavargatta az ujja kö ré. - Ú gy néztem ki, mint egy bozó tlakó .
- Nem hallod? Nem érdekel!
- Pedig szerintem érdekes. Gondold el, drá gá m, ha akkor jobb benyomá st
teszek rá d...
- Ez csak akkor sikerü lt volna, ha be se szá llsz abba a nyavalyá s liftbe!
Trevor elnevette magá t.
- Szeretem az eleven, tü zes nő ket.
- É n viszont ki nem á llhatlak!
- Nem baj. Csak ismerd el, ha kedvező bb kö rü lmények kö zö tt ismerkedü nk
meg, te má r rég lefekü dtél volna velem.
- Te tényleg megbolondultá l! - fortyant fel Andrea.
- É s egy együ tt tö ltö tt éjszaka utá n má r nem lehetne harag kö zö ttü nk.
- Elképesztő en szemtelen vagy!
- Nem, csak ő szinte, nem ú gy, mint te. Haragszol rá m, mert megzavartalak
azzal a fickó val a szobá dban.
- Eletemben nem lá ttam még ilyen piszok, alá való frá tert! Ha ezt
elmondaná m Felixnek!
- É s mit akarsz neki elmondani? Hogy kiismertelek?
- Idehallgass...
60
- Hogy azzal vá dollak, szép, kívá natos, minden porciká dban igazi nő vagy? -
Trevor a fejét rá zta. - A bá csiká m ö reg, beteg, de nem ostoba. Mit gondolsz,
miért vett fel?
- Mert tud velem beszélgetni.
- Ugyan má r! É s nem is vak. Melyik férfi ne szeretne maga mellett lá tni egy
szép és okos nő t? - Végigfuttatta ujjait a lá ny nyaká n, megfogta az á llá t, és
mélyen a szemébe nézett.
- É n is így vagyok ezzel, mert én se vagyok kü lö nb a nagybá tyá mná l, meg az
a szerencsétlen alak sem, akit a szobá dban talá ltam. Csak én keresztü llá tok
rajtad.
Andrea elsá padt. Kö zel á llt a sírá shoz.
- Gyű lö llek! - sziszegte, s a hangja reszketett. Kétségbeesve kereste a
szavakat, hogy a férfi értésére adhatja, mennyire megveti, undorodik tő le, de az
ú jbó l magá hoz hú zta és megcsó kolta.
- É n nem foglak megvá sá rolni. - Hü velykujjá t végighú zta a lá ny alsó ajká n. -
Megvá rom, amíg ö nként jö ssz az á gyamba.
Még egy futó csó kot nyomott Andrea szá já ra, megfordult, és olyan hanyagul
sétá lt el a part mentén, mintha csak az idő já rásró l vá ltottak volna pá r szó t. A
lá ny megsemmisü lten á llt és nézte, hogyan tű nik el a messzeségben. Végü l
kezét a szá jához emelve utá na kiá ltott:
- Trevor!
A szél egy porfelhő vel együ tt elvitte a hangjá t. A tá volodó alak megtorpant,
majd megfordult.
Andrea nagy levegő t vett.
- Engem nem fogsz megkapni - kiá ltotta -, soha, ha ezer évig élsz, akkor
sem!
61
7. FEJEZET
Ezt a szemtelenséget! Mit képzel magá ró l Trevor Martínez?!

Andrea félrehajtott egy indá t az ú tjá bó l. Az utacská t szinte teljesen benő tte
a bozó t. A szél idehozta a kerti virá gok magvait, és azok is dú san tenyésztek a
pá rá s, tró pusi vidéken.
A lá ny kénytelen-kelletlen rá dö bbent, hogy való ban Trevor az igazi ú r El
Cora-zó nban. Még soha nem talá lkozott senkivel, akiben a pimaszsá g és a latin-
amerikai ö nhittség ilyen zsarnoki formá ban ö ltö tt volna testet.
É s még részvétet is képes kelteni maga irá nt! - bosszankodott. Persze
korá ntsem vagyok meggyő ző dve ró la, hogy gyermek- és ifjú korá nak
szívszaggató tö rténete igaz. Ő szintén szó lva nem is vagyok rá kívá ncsi.
Egyébként az én gyerekkorom se volt valami vidá m.
Trevor tulajdonképpen jó mó dú csalá dban nő tt fel. Tá rsadalmi osztá lyá nak
ö sszes jellegzetes tulajdonsá gá val rendelkezik, kivéve a felelő sségérzetet. Ö vé a
vilá g, és persze a neki tetsző nő k is. Elvá rja, hogy elá juljanak a
megtiszteltetéstő l, ha á gyba bú jik velü k.
Andrea keserveset só hajtott. Mi dolgom van még El Corazó nban? - kérdezte
magá tó l. Bá r annyi pénzt nem keresett, amelybő l repü lő jegyet tudna vá sá rolni,
futja néhá ny napos tartó zkodá sra San Jó séban. Mostanra Lithgow má r biztosan
visszaérkezett. Felkeresi, és kö veteli, ami já r neki.
Andrea sajná lta, hogy ilyen hirtelen bú csú t kell mondania Felixnek, de az
emberi méltó sá ga és ö nérzete forgott kocká n. A vilá g Lithgow-jai és Martínezei
ú gy vélik, hogy bizonyos jogok csak ő ket illeti meg. Nos, tévednek, mert neki is
vannak jogai, és ezeknek most érvényt szerez.
Elszá ntan lépett be a kö nyvtá rszobá ba. Félix a székében ü lt, és egy kö nyvet
olvasott. Amikor Andrea kissé akadozva kö zö lte vele, hogy felmond,
megértéssel hallgatta.
- Igaza van. Maga szép, fiatal nő , ne pazarolja az idejét egy aggastyá nra.
Egyébként ú gysem lenne má r soká ig szü kségem a szolgá lataira - tette hozzá .
62
- Tehá t amú gy is elbocsá tott volna?

- Dehogy. Kilencvenkét éves vagyok. Elfá radtam. Elég volt.
- Ó , én biztos vagyok...
- Kérem, Miss Miller, kíméljen meg az ilyenkor szoká sos kö zhelyektő l!
Eleget éltem, és nem vagyok ugyan vallá sos, mégis hiszem, hogy az élet nem ér
véget. Valami ú jrakezdő dik. Egyetért velem? Andrea tétová zott.
- Mindenesetre elgondolkodtató feltevés, uram. Félix furfangosan
mosolygott.
- Igen, az. Vaya con Dió s, Miss Miller. Pablo beviszi San Jó séba.
A szobá ja felé menet Andrea Linda Vá zquezzel talá lkozott. A lá ny testhez
simuló , lá ngvö rö s ruhá t viselt. Mesterkélt hangon szó lította meg Andreá t.
- A jö vő ben a szabadnapjá n legyen szíves a személyzeti lépcső t haszná lni!
Andrea kedvesen rá mosolygott.
- A jö vő ben maga nyugodtan elmehet a pokolba! - felelte nyá jasan. Meg volt
elégedve. Kivonulá sá t kellő en méltó sá gteljesnek talá lta.
Andrea dacbó l vagy bü szkeségbő l legszívesebben ott vett volna ki szobá t,
ahol elő ző leg lakott, de szerény pénzébő l nem futotta olyan elő kelő szá llodá ra.
Megkérte Pabló t, ajá nljon neki egy megfelelő helyet.
- Ami tiszta, de azért olcsó - tette hozzá .
Pablo kívá ncsian tekintgetett há tra a visszapillantó tü kö rben, de nem
kérdezett semmit.
- É rtem, senorita, megoldjuk.
A panzió , ahová Pablo vitte, tiszta és olcsó volt, de sajnos lehangoló an
kopott és szegényes.
Majdcsak kibírom, biztatta magá t a lá ny. De vajon mennyi idő re lesz
szü ksége, hogy megegyezzék volt fő nö kével?
Bejelentés nélkü l nyitott be az irodá ba, azt remélve, vá ratlan
felbukkaná sá val talá n sikerü l elbizonytalanítania Lithgow-t, de csak Julié
Squirest talá lta ott.
63
- Mr. Lithgow ma há zon kívü l van - vilá gosította fel Andreá t, amikor
magá hoz tért a meglepetéstő l. Suttogó ra fogta a hangjá t. - Mi tö rtént? Olyan
hirtelen tű nt el!
- É s most megint itt vagyok - há rította el a kérdést Andrea. - Holnap reggel
há ny ó rakor talá lkozhatom Mr. Lithgow-val? Minél korá bban, anná l jobb!
Má snap a fő nö k komoly arccal fogadta író asztala elő tt.
- Nem tudom, mit akar elérni a lá togatá sá val, Miss Miller, de
biztosíthatom...
- Ö n tartozik nekem egy s má ssal - szakította félbe rö gtö n.
A férfi elsá padt. Andrea alig tudta visszatartani a nevetését. Kicsit vá rt,
mielő tt belefogott volna gondosan kitervelt mondandó já ba.
- Mr. Lithgow, vagy eleget tesz a kö veteléseimnek, vagy olyan kellemetlen
helyzetbe hozom, hogy azt is megbá nja, hogy a vilá gra jö tt.
Lithgow tar fején kö vér verejtékcseppek gyö ngyö ztek.
- Hiá ba fenyeget... - alig jö tt ki a hang a torká n. Andrea elmosolyodott.
- Elő szö r is, kérem a végkielégítésemet! - A lá ny az ujjain vette szá mba, mi
mindenre tart igényt. - Má sodszor egy ajá nló levelet...
- Tessék? - Lithgow szinte ö sszeroskadt a székében.
- Harmadszor egy repü lő jegyet az Á llamokba. - Elvezettel figyelte a
rettegést volt fő nö ke szemében. - Mégpedig azonnal.
- Természetesen - bó lintott Lithgow, akinek a megkö nnyebbü léstő l
visszatért a szín az arcá ba.
Andrea helyet foglalt az író asztal elő tti széken, amin olyan sokszor ü lt
azelő tt, mikor ez az ember diktá lt neki. Most derű sen szemlélte, amint idegesen
zongorá zik ujjaival az asztalon, mikö zben a telefonon utasítá sokat ad Julie-nak.
A Lithgow-féle férfiak természetesnek veszik, hogy a nő kkel szemben
mindig ő k vannak fö lényben, megkö vetelik az engedelmességet és a hozzá juk
való tö kéletes alkalmazkodá st. De végü k van, ha egy nő szembeszá ll velü k, és
megvédi a jogait. Andrea má r Greenfieldben sok tapasztalatot szerzett a gazdag,
64
elkényeztetett fiatalemberekkel kapcsolatban, de Lithgow-nak, a tisztesség

bajnoká nak aljas tá madá sá t nem tudta kivédeni.
Trevor is lerohant azzal a csó kkal, emlékezett vissza, és idegesen
megmarkolta a szék karfá já t. Szégyellte magá t, hogy nem védekezett
erélyesebben.
- Mindent elintéztem, Miss Miller. - Andrea felpillantott. - Miss Squires
gondoskodik a repü lő jegyérő l. Az ajá nló levelet fél ó rá n belü l megkapja. A
csekket sajnos kicsit késő bb tudjuk á tadni, mert szü kség van a New York-i
kö zpont jó vá hagyá sá ra. - Lithgow egyre gyorsabban beszélt, má r-má r hadart,
mert lá tta, hogy Andrea a homloká t rá ncolja. - Elfelejtette, hogy ma ü nnepnap
van az Á llamokban? Ú gy vélem, csü tö rtö kre minden meglesz.
Tehá t nem á lltak rosszul a dolgok, a lá ny mégis csaló dottnak érezte magá t,
mert alig vá rta, hogy itt hagyja Costa Ricá t, és visszatérhessen a megszokott,
biztonsá gos hazai fö ldre.
- Miss Squires fel fogja hívni, amint megkapjuk az engedélyt.
De a napok csak mú ltak. Egy délutá n aztá n Andrea tü relme elfogyott.
Felhívta Lithgow irodá já t, és a fő nö kö t kérte a telefonhoz.
- Mondjá k meg neki, hogy vagy tudok vele személyesen beszélni most
azonnal, vagy késő bb má r csak az ü gyvédemmel tá rgyalhat.
Pillanatokon belü l meghallotta Lithgow hangjá t.
- Miss Miller - mondta a férfi mézédes hangon -, tudom, milyen tü relmes
volt eddig...
- Tö bb, mint tü relmes - vá gott kö zbe keményen a lá ny. - De maga visszaél a
tü relmemmel, és rabolja az idő met.
- New York még nem hagyta jó vá az ö sszeget. - A férfi nagyot nyelt. - Kérem,
ne tegyen semmilyen elhamarkodott lépést!
- Elhamarkodott lépést? - Andrea gú nyosan felnevetett. - Napok ó ta csak
arra vá rok, ami já r nekem. É s maga elhamarkodott lépésekrő l beszél?
- Azonnal intézkedem. Egy ó rá n belü l meg fogja kapni a pénzét.
65
Letette a kagyló t. No jó , ú gy lá tszik, rendező dnek a dolgok, csak egy kicsit

erő szakosnak kell lenni, á llapította meg magá ban elégedetten a lá ny. Nagyon
szeretett volna má r elutazni innen, és elfelejteni mindent, ami az utolsó
hetekben tö rtént vele.
Ledő lt az á gyá ra, arcá t a kezébe temette. Fő ként Trevorra nem akart
gondolni, meg arra, há nyszor tette magá t nevetségessé elő tte.
Kopogtak. Andrea megkö nnyebbü lve ugrott talpra. Ú gy lá tszik, Lithgow
kézbesítő vel kü ldi el a csekket. Ragyogó arccal szaladt az ajtó hoz és felrá ntotta.
Trevor á llt elő tte.
- Jó napot, Andrea!
- Trevor... Mi... miért...?
- Meg kell beszélnü nk néhá ny dolgot, méghozzá zavartalanul.
Zavartalanul? Ebben a kutyaó lná l alig nagyobb szobá ban, amelynek a felét a
rozoga á gy foglalja el? Titokban ú jra megcsodá lta Trevor férfiasan szép arcá t,
széles vá llá t és keskeny csípő jét a kifakult farmerban.
- Mit akarsz? - sziszegte Andrea.
- Mondtam má r. Beszélnü nk kell egymá ssal. - A férfi kö rü lnézett a
szobá ban. - Nem ilyen lakosztá lyhoz szoktá l, igaz?
A gú nyos hangtó l a lá ny zavarba jö tt.
- Nem maradok itt soká ig - felelte tartó zkodó an.
- Ez biztos.
- Á ruld el, miért jö ttél, aztá n tű nj el innen! Trevor kö zelebb lépett
Andreá hoz.
- Nem fog soká ig tartani. Nehéz, kemény hetem volt, tehá t essü nk tú l a
dolgon minél hamarabb!
A férfi arca való ban fá radtnak tű nt, szeme alatt mély kariká k éktelenkedtek.
- Min kellene tú lesnü nk?
Trevor vá lasz helyett ismét kö rbejá ratta a szemét a szobá n. Csú fondá ros kis
mosollyal vette szemü gyre a kopá r falakat, a padló évtizedek ó ta koptatott
66
kö veit és az egyetlen széken elhelyezett bő rö ndö t, mivel szekrény nem volt a

berendezési tá rgyak kö zö tt.
- Szép kis szá llá s, angyalká m!
- Azért jö ttél, hogy sértegess?
Trevor lassan Andrea felé fordult. Tekintete nem sok jó t ígért.
- Félix meghalt.
- Tessék? - A lá ny egy pillanatig nem fogta fel a szavak értelmét.
- Há rom napja, á lmá ban érte a halá l.
- Istenem! Nagyon sajná lom. - Andrea hangja elcsuklott.
- Elhiszem. - Trevor á llá n egy izom idegesen megrá ndult.
A lá ny zsebkendő utá n kotorá szott, mert szemét elö ntö tték a kö nnyek.
- Azt mondta nekem, má r elfá radt. Errő l beszéltü nk, mikor elbú csú ztam
tő le.
- Aha. Há t még mirő l beszélgettetek?
- Má r nem emlékszem pontosan. A férfi csípő re tette a kezét.
- Pró bá lj szépen visszaemlékezni! Nem volt szó valami ú jrakezdésrő l? A
lá ny meglepő dve pillantott fel. Miért olyan mérges Trevor?
- Igen, beszéltü nk ilyesmirő l.
- É s neked mi volt errő l a véleményed?
- Az, hogy remélem, igaza van, és hogy az én fejemben is megfordult má r
ilyesmi.
- Te boszorká ny! - Trevor jó l megrá zta. - Mindö ssze az lep meg, hogy
Felixre bíztad a végrendelete megvá ltoztatá sá t, és nem magad cipelted be hozzá
Tomá st és Inést.
- Engedj el! - Andrea kiszabadította magá t. - Mi kö ze ehhez a kertésznek és
a há zvezető nő nek? É s mivel vá dolsz te engem tulajdonképpen?
- Ő k ketten tanú sítottá k a kézzel írt zá radék hitelességét, amely egy ó rá val
a tá vozá sod utá n készü lt.
- É s ez miért tartozik rá m? Trevor keserű en felnevetett.
67
- A zá radék rö vid, de ö rvendetes: Andrea Millerre hagyom szeretett

birtokomat, hogy mindkettő nk szá má ra legyen ú jrakezdés.
Andrea megmarkolta a szék tá mlá já t.
- Nem hiszem el! - Elviselhetetlennek érezte Trevor ellenséges tekintetét.
- Félix mindenestü l rá d hagyta El Corazó nt, szívem, a há zzal, a fö lddel, az
á llatokkal együ tt. Még a konyhai fazekakat is.
Andrea torka ö sszeszorult.
- Nem - suttogta pá r pillanat mú lva -, ezt nem tehette.
- Há t, nem lett volna szabad megtennie, de megtette. Ha azonban azt hiszed,
eltű rö m, hogy te...
- É n nem hiszek semmit... - vá gott a szavá ba gyorsan Andrea.
- Addig hízelegtél az ö regú rnak, amíg...
- Te nem tudod, mit beszélsz! Fogd má r fel, hogy én soha, de soha...
- Nem kapod meg El Corazó nt! Mindent elkö vetek ugyanis, hogy ezt
megakadá lyozzam
- Utoljá ra mondom - Andrea szeme szikrá zott a haragtó l -, soha nem
kértem semmit Felixtő l, és semmit sem akarok tő le elfogadni.
Megint kopogtak. A lá ny kelletlenü l nyitott ajtó t. Egy fiú á llt a félhomá lyos
folyosó n, kezében egy borítékot tartott.
- Bocsá nat a zavará sért, senorita, de senor Lithgow a lelkemre kö tö tte, hogy
késedelem nélkü l adjam á t ezt ö nnek.
Andrea á tvette és tü relmetlenü l felszakította a borítékot. Mindaz benne
volt, amire oly régó ta vá rt.
Becsukta az ajtó t, és nekitá masztotta a homloká t. Lithgow megtartotta a
szavá t. Holnap reggel má r messzi já rhat Trevor Martíneztő l. Ami a legú jabb
fejleményeket illeti... Lehunyta a szemét. Neki nem kell El Corazó n, semmi
esetre sem!
Természetesen Trevor nem hisz neki. Nos, biztosan van hivatalos mó dja
annak, hogy valaki lemondjon egy ö rö kségrő l. Otthon majd felkeres egy
ü gyvédet, és megbízza ezzel.
68
- Te jó ég, micsoda szívtelen bestia vagy! Sok nő vel talá lkoztam, de ilyen
kö nyö rtelen, pénzéhes perszó ná t életemben nem lá ttam.
Andrea keze ö kö lbe szorult, s elfordult, hogy ö sszeszedje magá t. Elege volt a
védekezésbő l. Pillanatokon belü l kidobja Trevort a szobá já bó l.
- Ezt leejtetted. - A férfi egy borítékot nyú jtott felé.
Edgá r Lithgow neve á llt a borítékon, és tele volt szá zdollá rosokkal. Andrea
elsá padt.
- Tudom, miket képzelsz, Trevor, de tévedsz. Martínez há tborzongató an
nevetett.
- Nem, drá gá m, veled kapcsolatban még egyszer sem tévedtem. - Elkapta
Andrea kezét, és kö zelebb rá ntotta magá hoz. - Mindö ssze az zavar, hogy olyan
kíméletesen bá ntam veled, amikor utoljá ra talá lkoztunk. De á ltalá ban az olyan
nő k, mint te, sosem kapjá k meg, amire rá szolgá ltak!
- Nagyon tévedsz. Az olyan nő k, mint én, mindig elnyerik jutalmukat.
Pontosan ezért fogadom el, amit a bá csiká d nekem szá nt.
Kitépte magá t a férfi kezébő l, és há tat fordított neki. Az igazsá gtalansá gtó l
meg a kétségbeesésétő l kö nnyek szö ktek a szemébe. Ö klével mérgesen
szétmá zolta ő ket. Gyorsan lecsapta a bő rö nd tetejét, és leemelte a székrő l.
- Hová igyekezel? - kérdezte Trevor.
- A birtokra. - A lá ny hangja reszketett. Tízig szá molt magá ban, mielő tt
folytatta volna. - El Corazó n má r az enyém.
- Elsieti a dolgot, hö lgyem! Elő bb ismertesd el a bíró sá ggal Félix
végrendeletét!
- Akkor mit taná csolsz? Menjü nk most el egy bíró hoz, és kérjü k ki a
véleményét? Szerinted Félix Romero engedte volna, hogy az ö rö kö se egy kopott
fogadó ban hú zza meg magá t, míg unokaö ccse, akire semmit sem hagyott, abban
a há zban terpeszkedik, ami soha nem lesz az ö vé? Képzelem, miket fognak írni
ró lad a pletykalapok!
Trevor elsá padt.
69
- El Corazó n az enyém! - vetette oda nyersen. - É s ha azt hiszed, hogy aká r

tíz percre szem elő l tévesztenélek, tévedsz!
- A há z szép nagy, én pedig nem vagyok kicsinyes. Megtarthatod a
lakosztá lyodat, amíg kitérsz az utambó l! - Ezzel kilépett a szobá bó l.
Mérgében észre sem vette, milyen nehéz a bő rö ndje. Mire leért a hallba, má r
ú gy érezte, mintha egy rakomá ny téglá t cipelne. Ujjai sajogtak, a csukló ja
lehorzsoló dott, a vá lla pedig le akart szakadni.
Trevor tö kéletesen tisztá ban volt ezzel. Mö gö tte ballagott, hamisan
fü työ részett, és esze á gá ban sem volt segíteni.
Rendben van, nincs is szü kségem rá , gondolta a lá ny. É ppen elég kínos, hogy
vele autó zik vissza El Corazó nba. Természetesen hívhatna egy taxit is, de azért,
mert ö rö kö lt, nem kell két kézzel szó rnia a pénzt! Kü lö nben is, a Cadillac tá gas
kocsi, majd ő ü l az egyik sarká ba, Trevor meg a má sikba, rá se kell nézniü k
egymá sra.
A szá lló portá sa érdeklő dve nézte, ahogy Andrea épp az ő irá nyá ba
vonszolja a bő rö ndjét. Aztá n Trevort vette szemü gyre, aki kö zö nyö sen sétá lt a
nő mö gö tt. Kicsit megcsó vá lta a fejét, de ő sem segített.
- Buenas tardes, senorita.
- Jó napot! - lihegte Andrea, és letette a koffert. - Kérem a szá mlá mat!
Fizetett, aztá n nekigyü rkő zö tt, hogy most má r két kézzel pró bá lja a bő rö ndö t
elcipelni. A portá s megszá nta.
- Hívok egy fiú t, senorita, hogy segítsen.
Andrea Trevorra pillantott. A férfi hanyagul ü lt egy széken, és a kö rmeit
nézegette.
- Kö szö nö m, senor, nincs rá szü kségem - mosolygott a lá ny erő ltetetten. -
Egyedü l is boldogulok.
Mély lélegzetet vett, és imbolyogva elindult a bő rö nddel a kijá rat felé.
Valahogy kinyitotta az ajtó t, ső t sikerü lt még Trevor orra elő tt becsapnia. Ez
volt az egyetlen ö rö mteli pillanat az elmú lt ó rá ban.
70
De hol lehet a Cadillac? Pablo biztosan a háztö mbö t kerü lgeti, mert nem
talá lt parkoló helyet. Ledobta a koffert, és reménykedve nézett kö rü l.
Rettenetesen meleg volt.
- Jobban vagy? - szó lalt meg mö gö tte Trevor. A lá ny felpillantott.
- Hozzá m szó ltá l?
- Miért, van valaki má s a kö zelben?
- Kö szö nö m a kérdésedet, igen. Akkor gyere utá nam! Igyekezz!
- Hé! Hová mész?
- Az autó hoz.
- É s Pablo?
- Az anyjá hoz utazott a tengerpartra. - Trevor csú fondá rosan nevetett, és
ment tová bb.
Andrea hatalmas só hajjal nekifohászkodott a bő rö ndnek. Néhá nyszor fel-
felkapta a fejét, hogy lá ssa, merre tart Trevor, aztá n má r csak botorká lt
leszegett fejjel.
- Micsoda megá talkodott nő vagy te!
Andrea ijedten torpant meg. A férfi elő tte á llt, egyik kezével elkapta a
koffert, a má sikkal pedig Andreá t tolta maga elő tt a kö nyö kénél fogva.
- Bosszantani akarsz?
- É n téged? Egyedü l cipelem a bő rö ndö met, és te bosszankodsz? Ezt nem
egészen értem.
- Mit nem értesz ezen? El Corazó nba indulsz, és nem meghívott vendégként,
hanem mint a birtok tulajdonosa. Addig duruzsoltá l a nagybá tyá mnak, amíg rá d
hagyta a birtokot. Minden okom megvan a bosszankodá sra.
- É n nem duruzsoltam senkinek. Ezt kikérem magamnak!
- Há t persze, ehhez értesz!
- Vajon Linda is ennyire ö rü l majd nekem? - érdeklő dö tt Andrea édes
mosollyal.
- Linda a temetés utá n Miamiba utazott.
- Szó val kettesben leszü nk a há zban? - Andrea arcá ró l lehervadt a mosoly.
71
- Ugye milyen regényes? Te meg én és a bő rö ndö d utazunk az autó mmal a

naplemente felé.
- Az én autó mmal - helyesbített Andrea. - A Cadillac El Corazó n ingó sá gai
kö zé tartozik, tehá t az enyém. - Kü szkö dve igyekezett kiszabadulni Trevor
marká bó l. - Nem kértem tő led, hogy vidd a bő rö ndö t, és semmi másra sem
foglak megkérni... Mit csiná lsz itt? - kérdezte felhá borodva, amikor a férfi
majdnem nekilö kte egy poros, nem tú l bizalomgerjesztő kocsi oldalá nak.
- Kinyitom az autó mat.
- Errő l az ó cska terepjá ró ró l beszélsz?
- Ez egy erő s, teherbíró autó .
- Bá nom is és! Felő lem aká r repü lhet is, mint egy madá r! É n ebbe nem ü lö k
bele.
- Akkor itt maradsz!
Andreá nak való já ban semmi kifogá sa nem volt a terepjá ró ellen. Attó l félt,
hogy Trevor mellett kellene ü lnie, ami ezen a kanyargó s, rá zó s ú ton nem volna
szerencsés.
A férfi kinyitotta az ajtó t.
- Szá llj be! Kü lö nben gyalog kell menned.
72
8. FEJEZET
Nem sokkal napnyugta utá n érkeztek a birtokra. Andrea ú gy érezte, nem

maradt egyetlen ép csontja sem. Lélegzetét visszafojtva lesett ki a há zra,
melynek most csak tekintélyes kö rvonalait tudta kivenni.
Mit keresek én itt? - kérdezte magá ban elszoruló szívvel. Félix rá m hagyta El
Corazó nt. Most mit tegyek?
Trevor kiszá llt.
- Hová vigyem a bő rö ndö t?
Andrea tétová zott. A repü lő térre, a legelső New York-i gépre, szerette volna
mondani.
- A régi szobá m megfelel - szó lalt meg nagy nehezen, majd ő is
kiká szá ló dott a kocsibó l, és megindult a lépcső felé. A bejá rat elő tt megá llt, és
bevá rta Trevort.
- Az étkezéseket majd ú gy idő zítjü k, hogy ne zavarjuk egymá st - mondta. A
férfi lassú mozdulattal letette a bő rö ndö t.
- É n hét ó rakor reggelizem, tizenkettő kor ebédelek, és hatkor vacsorá zom.
Te pedig egy ó rá val késő bb - jelentette ki Andrea, és megfordult, hogy belépjen
a há zba. Trevor azonban elő tte termett, tenyerét a csukott ajtó ra tá masztotta.
- Nincs jogod itt parancsokat osztogatni! - nézett keményen a lá nyra.
- Egyá ltalá n nem parancsoltam, mindö ssze javaslatot tettem egy
idő beosztá sra. Végü l is te sem akarsz tö bbet talá lkozni velem, mint én veled.
- Elfelejted, hogy El Coraző n még az enyém. Andrea dacosan felszegte a
fejét.
- Félix végrendelete szerint...
- Félix végrendelete szerint is enyém a birtok. Csak a zá radékban szerepel a
neved.
- Szó val csak a zá radékban? - Andrea elmosolyodott. - Ha nem tévedek, a
zá radék a végrendelet érvényes részét képezi.
73
- Nem érvényes, ha az ö rö khagyó a zá radék készítésének idő pontjá ban

szellemileg nem volt beszá mítható .
- Jobb ö tleted nincs? Egyszerre csak eszedbe jut, hogy Félix szenilis volt?
Bá rki megcá folhatja. Sok fiatal megirigyelhette volna az eszét. El sem tudod
képzelni, hogy azért tett meg ö rö kö sévé, mert kedvelt?
Trevor durvá n felnevetett.
- Persze hogy kedvelt.
- Ne légy kö zö nséges! Kilencvenéves mú lt!
- Egyetlen férfi sem lehet olyan ö reg, hogy ne vegyen észre egy olyan nő t,
mint te.
- Má r megint sértegetsz.
- Bó knak szá ntam. - Trevor a má sik kezével is az ajtó ra tenyerelt, így a lá ny
a két karja kö zé szorult. - Nincs olyan épeszű férfi, aki képes neked ellená llni.
- Trevor...
- É n sem. Megbolondítottad a balfá cá n Lithgow-t és szegény Félix bá csit. Ki
tudja, talá n én is elveszítem a fejem, és akkor még az is megeshet, hogy
á tengedem neked El Corazó nt.
- El Corazó n má r az enyém.
Trevor elfú jt egy fü rtö t a lá ny homloká bó l.
- Talá n.
- Biztosan.
- Vannak bizonyos lehető ségek, amelyeket még nem vettél szá mba. Andrea
megdermedt.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Isten malmai lassan ő rö lnek Costa Ricá ban is. - Ujjá val kis kö rö ket rajzolt
Andrea ajká ra. Aztá n lehajolt, és a fü lébe sú gta: - De ne aggó dj, lesz mivel
eltö ltenü nk az idő t.
A lá ny a bő rén érezte Trevor meleg leheletét. Megpró bá lta eltolni magá tó l a
férfit.
- Kérlek, hagyd abba!
74
- Nem hiszem, hogy ezt akarod - sú gta Trevor.

Szinte tapintani lehetett a csö ndet, amely kö rü lvette ő ket. A pillantá suk
ö sszekapcsoló dott.
- Imá dom a szádat - mormogta a férfi, s karjá ba vette a lá nyt, aki érezte
szívének vad dobogá sá t. - Szép vagy, querida. Gyö nyö rű . - Gyengéden csó kolta
meg az ajká t, mégis szenvedély izzott benne, s ettő l Andrea megrettent.
Kibontakozott az ö lelésbő l.
- Most mivel pró bá lkozol? El akarsz csá bítani, vagy az ö rö kségemre
pá lyá zol? Trevor nem bá ntó dott meg. Megfogta a lá ny á llá t, és kényszerítette,
hogy a szemébe nézzen.
- Az attó l fü gg, milyennek talá llak az á gyamban. Andrea kihú zta magá t. A
vará zslat véget ért.
- Semmi esélyed, hogy a birtok a tiéd legyen.
A bő rö ndjéért nyú lt, és megnyomta a csengő gombjá t. Egy idő sebb asszony
nyitotta ki az ajtó t.
A lá ny nem engedte, hogy a csomagot kivegye a kezébő l, maga cipelte fel a
lépcső n, egyenesen a régi szobá já ba, és becsapta maga mö gö tt az ajtó t.
É jszaka rosszul aludt. Hajnalban egy kakas kukorékolá sá ra riadt fel.
Kimerü ltnek érezte magá t, szeme elő tt az elmú lt napok eseményeinek képei
kavarogtak. Mozdulatlanul fekü dt, ú gy gondolta, talá n így legyő zheti szinte
ellená llhatatlan vá gyá t, hogy elmenekü ljö n innen, el a birtokró l, el Trevortó l.
Ennek a férfinak kü lö nö s tehetsége van ahhoz, hogy kibillentse ő t az
egyensú lyá bó l. Má r a puszta léte is nyugtalanító .
Remélem, ma kiszellő ztethetem a fejem egy kicsit, fohá szkodott magá ban,
mikö zben farmerba, pó ló ba bú jt, s a dereká ra csatolta tá ská s ö vét. Ha
szerencsém van, estig nem is fogom lá tni.
Néhá ny perccel mú lt fél hét. A konyhá ban iszik egy csésze ká vét, és
csomagol magá nak némi elemó zsiá t. Kajá nul somolygott magá ban. Mire Trevor
megjelenik a reggeliző asztalná l, ő má r vagy mérfö ldnyire lesz innen.
75
- Buenos días - kö szö ntö tte ragyogó arccal Inés. Csak ú gy ö mlö tt a szá já bó l
a szó , mennyire ö rü l, hogy a senorita visszajö tt.
Legalá bb valaki, gondolta Andrea. Ivott egy jó erő s ká vét, és a tá ská já ba
rakott néhá ny gyü mö lcsö t meg pá r darab kekszet. Indulá s elő tt belemarkolt az
asztalon á lló tartó ba, és egy csomó kockacukrot tö mö tt a zsebébe.
Meleg, bará tsá gos reggel volt. Hó napok ó ta tartott a jó idő . Egy pillanatra
megá llt az ajtó ban, és élvezte a friss, fű szeres illatú levegő t.
Minden kellemetlenség ellenére jó volt ú jra a birtokon lenni. Ez a felismerés
ő t magá t is meglepte. Keresztü lgá zolt a harmatos fü vö n.
Most má r minden az ö vé, a há z, a kert, az á llatok, a lá tó hatá r szélén éppen
csak felsejlő hegyvonulatig futó , végelá thatatlan legelő k... minden.
A kö zelben felnyerített egy ló . Egy kanca volt a csikó já val. Fejü ket felé
fordítottá k, és bá rsonyos szemü kkel kö vették a lépteit.
- Jó reggelt! - kö szö nt nekik. A kanca hegyezte a fü lét, kö zelebb lépdelt, és
ó vatosan elvette a cukrot Andrea tenyerérő l. Ő elmosolyodott, és megsimogatta
az á llat selymes pofá já t. - Megismersz, ha majd ú jra talá lkozunk? - suttogta a
fü lébe és nevetett, mikor a kanca fú jt egyet, és a fejét rá zogatta. - Jó kislá ny!
Halkan dú dolva ballagott az istá lló k felé. Ma nyeregbő l akarta szemü gyre
venni a birtokot.
Odabent a félhomá lyban kedvtelve szívta be a széna és a lovak illatá t.
Hunyorogva vá rta, hogy a szeme megszokja a gyér vilá gítá st. Aztá n végigsétá lt a
kö zépső folyosó n. A boxokban az á llatok fel-felnyerítettek. Olykor megá llt,
megsimogatta az orrukat, és cukorral kíná lta ő ket.
Hirtelen valaki felrá ntotta és azonnal be is csapta a bejá rati ajtó t. Andrea
rémü lten ugrott há tra.
- Felméred az á llatá llomá nyt?
Trevor durva hangon szó lt hozzá , és kihívó arckifejezéssel nézett rá , a
lá nynak mégsem ettő l á llt el a lélegzete. A férfi hihetetlenü l jó l nézett ki. Ő is
pó ló t és farmert viselt. Az ó cska, agyonmosott nadrá g szemérmetlenü l feszü lt a
combjá n és a csípő jén.
76
- Vagy teljes leltá rt csiná lsz? Andrea elpirult.

- Ellenő rzö l?
- A kü lső istá lló kná l voltam, éppen Diabló t csutakoltam...
- Diablo? - kacagott fel Andrea. - Egy igazi Martínez csakis ö rdö g-nek
hívhatja a lová t!
- Szó val ott csutakoltam, amikor lá ttam, hogy az egyik legjobb kancá nkat
pró bá lod magadhoz édesgetni.
- É n csak...
- Nocsak, mondtam magamban, a senorita istá lló ró l istá lló ra megy, hogy
megszá molja a lovakat. Talá n segítségre van szü ksége...
Andrea felszegte a fejét.
- Nevetséges vagy.
- Miért nem kérdezted meg tő lem az adatokat? Szívesen odaadok mindent,
a marhalajstromokat is.
A lá ny há tat fordított neki, és gyors léptekkel kifelé sietett.
- Csak nem sértő dtél meg? Tö bb ö nfegyelemre lesz szü kséged azokban a
kö rö kben, ahová hamarosan kerü lsz.
- Majd ha taná csra szorulok... - Andrea há trafordult. Trevor olyan szorosan
á llt vele szemkö zt, hogy a lá ny orra hegye szinte megérintette a mellén feszü lő
pó ló t. Az istá lló szaga ö sszekeveredett a férfi bő rének illatá val. É rezni lehetett a
testébő l á radó meleget.
Megtá ntorodott. Kü lö nö s, mégis természetes vá gy fogta el. Amikor Trevor
megfogta a vá llá t, s a tekintetü k talá lkozott, Andrea tudta: elég egy szó , egy
mozdulat, és elveszett.
Mélyet lélegzett.
- A lovakró l akartá l mondani valamit. - Sikerü lt fegyelmezett hangot
haszná lnia.
Trevor á llá n megrá ndult az izom.
77
- Igen - vá laszolt kis szü net utá n, és oldalra lépett. - Arabs telivéreket
tenyésztü nk, mert ezek kö nnyen alkalmazkodnak az itteni éghajlathoz. Ezért
mi...
- Mi? - kérdezte Andrea gú nyosan. - Ú gy érted, hogy Félix.
- Nem. Ú gy értem, ahogy mondom. Meglehető sen sok pénzt és idő t
fektettem má r El Corazó nba.
- É s most természetesen be akarod sö pö rni a nyereséget. Mellettü k
felnyerített egy ló , s Trevor megveregette a nyaká t.
- Mondtam má r, angyalom, tö bb ö nfegyelmet! Pró bá ld magad egy kicsit
visszafogni!
- Nem akarom magam visszafogni - gurult méregbe Andrea.
- Az itteni jobb kö rö k nem fogjá k értékelni ezt a modort. Vagy inká bb
modortalansá got. Végtére is csak egy gringa vagy.
A lá ny bosszú san toppantott.
- Utá lom ezt a szó t! Mintha bocsá natot kellené kérnem azért, mert amerikai
vagyok.
- Nem kell bocsá natot kérned - nevetett Trevor.
Andrea só hajtott. A férfi elkomolyodva nézett rá . Tekintete elidő zö tt az
ajká n, a keblén. Azutá n sarkon fordult, és végigsétá lt az istá lló n.
- Tehá t fő leg arabs lovaink vannak. Jelenleg nyolc mén, huszonnégy kanca,
hat csikó és nyolc herélt.
Andrea szó rakozottan kö vette. Hallotta a hangjá t, de a szavak értelmét nem
fogta fel. Az iménti szó vá ltá son já rt az esze.
- Szó lj, ha untatlak!
- Nem - felelt sietve a lá ny -, dehogy. Persze, én nem értek a lovakhoz, csak
szeretek lovagolni.
- Nos, egy birtokon magá tó l értető dő dolog a lovaglá s, de ná lad, gondolom,
kü lö nö s jelentő séggel bír. Elő feltétele annak az életnek, ami felé tö rekszel.
Andrea szeme villá mokat szó rt.
- Képtelen vagy felfogni, hogy egyszerű en csak szeretek lovagolni?
78
- Igazad van, erre képtelen vagyok.

- Csaló dá st kell okoznom neked, mert ez az igazsá g.
- Kívá ncsi vagyok, mit fogsz legjobban élvezni az ú j életedben. Az
embereket, akikkel majd megismerkedsz, vagy a bá lokat a Vadá szklubban.
- Utá lom a bá lokat.
- De miért? - Trevor gonoszul vigyorgott. - Talá n a gazdag ö regurak, akik
fizették a lovagló leckéidet, estélyi ruhá ra má r nem akartak á ldozni?
- A lovagló leckékért én fizettem, mégpedig azzal, hogy istá lló t takarítottam.
Szerettem a lovakat, és lovagolni akartam. Arra vá gytam, hogy egyedü l
vá ghassak á t az erdő n, ahol senki sem tudja, hogy a hegyen lakom-e, vagy a
vö lgyben. É n sokat szenvedtem azért, mert lá ttam, hogyan robotol az anyá m
idegen emberek kényelméért.
- Ez bizony nem lehetett szép gyermekkor.
Andrea bizonytalanul sandított Trevorra. Vajon most is gú nyoló dik? De a
férfi arca komoly maradt.
- Há t, nem volt az. - Felsó hajtott. - Anyá m nagyon kemény munká val kereste
a kenyerü nket. - Dacosan kapta fel a fejét. - Egyébként én is.
Egy darabig hallgattak, aztá n a férfi szó lalt meg metsző hangon.
- Es milyen keményen dolgoztá l azért a pénzért, amit Lithgow kü ldö tt
neked a szá llodá ba?
- Jó sá gos ég, tudtam, hogy ez még há travan! - El akart fordulni, de Trevor
megakadá lyozta.
- Nem olyan nehéz kérdés ez, hogy ne tudná l vá laszolni.
- A végkielégítésem volt. Lithgow elutazott ú gy, hogy nem fizette ki. Ezért
kellett á llá st vá llalnom Felixnél. Amikor visszajö tt, és én panaszt tettem,
elkü ldte a pénzt.
- Ennél hihető bb tö rténetet is kitalá lhattá l volna, angyalom!
- A fene egye meg, ez az igazsá g! Nagyon dü hö s voltam rá , hogy nem
kaptam meg a csekket. Való színű leg a sajá t zsebébő l elő legezte meg azt a pénzt.
Kü lö nben pedig nem tartozom neked semmiféle magyará zattal.
79
Farkasszemet néztek, aztá n Trevor bó lintott.

- Igazad van.
Ú jbó l csend lett. A férfi megkö szö rü lte a torká t.
- A lovakró l beszéltü nk. - Megvakarta az utolsó boxban á lldogá ló ló fü lét. -
Sajnos a heréltek számá t eggyel nö velnü nk kell. Az egyik ménnel az utó bbi
idő ben gondjaink vannak.
- Ezért kell kiherélni?
- Ú gy lá tszik, nincs má s vá lasztá sunk. Diablo majd megő rü l a kancá kért.
Veszélyes ö nmaga és a tö bbi á llat szá má ra.
Andrea nyelt egyet.
- É s ha... engednétek a vá gyainak?
Mi van velem? - gondolta. Lovakró l beszélgetü nk, mégis mintha másró l
lenne szó . Olyan furcsá n néz rá a férfi, ő pedig olyan nehezen kap levegő t.
- É n megpró bá ltam - felelte Trevor halkan -, de a kancá k hallani sem
akarnak ró la. Diablo szenvedélye tú l viharos.
- Nos - pró bá lkozott ó vatosan Andrea -, amit te elhatá rozol, azt á ltalá ban...
A férfi figyelmesen nézte, aztá n elnevette magá t.
- Nem á ltalá ban, hanem mindig véghezviszem. É s nem vagyok kívá ncsi a
véleményedre.
- Pedig van véleményem.
- Gondolom, azért já rtad végig az istá lló kat, és vizsgá ltá l meg mindent
személyesen.
- Lovagolni akartam.
Trevor lassan nyú jtó zott, kezét a há tsó nadrá gzsebébe mélyesztette.
- Ú gy lá tom, két legyet akartá l ü tni egy csapá sra: leltá rt készíteni az
á llatá llomá nyunkró l, és alaposan szemrevételezni a birtokot.
- Nem a ti á llatá llomá nyotok.
- É n csak udvariasan akartam kifejezni magam. Igazad van, legyü nk nyíltak:
az enyém! É s azt taná csolom, vésd jó l az agyadba, a birtokon semmi sem
80
vá ltozik, amíg a végrendeletet a bíró sá g jó vá nem hagyja. É s jobb, ha tudod,

hogy az elmú lt ö t évben minden vitá s kérdés az én javamra dő lt el.
- Ebben nem kételkedem. Félix elmondta nekem, milyen céltudatosan
szorítottad ki mindenbő l, hogy megszerezd magadnak a birtokot.
- Szó val ezzel tö mte tele a fejedet?
- Félix ö reg volt, de nagyon is tudta, mit beszél. Tö kéletesen á tlá tta, mi a
szá ndékod.
- É s az eszedbe sem jutott, hogy engem is megkérdezz a véleményemrő l?
Neked csak az szá mít, amit Felixtő l hallottá l?
- Szerinted hazudott?
- Mit érdekel az téged!
- Igazad van, egy cseppet sem érdekel. É s most eredj az utambó l!
- Miért, hová akarsz menni? - Trevor szeme villá mokat szó rt.
- Semmi kö zö d hozzá!
- Má r hogyne lenne. El Corazó n még az enyém. Itt az tö rténik, amit én
mondok. Andrea a falig há trá lt. Szikrá zott kö zö ttü k a levegő .
- Bebizonyítsam, hogy jogom van a birtokra? - kérdezte a férfi fenyegető
hangon.
Andrea szíve hevesen dobogott, de uralkodott a hangjá n.
- Valahá nyszor nem a kedved szerint alakul egy beszélgetés, elkezdesz
ijesztgetni!
- Te ezt ijesztgetésnek nevezed?
- Miért, nem az?
- Talá lhatná nk megfelelő bb kifejezést - nevetett halkan Trevor.
- Ebbő l elég! - emelte fel a hangjá t Andrea. - Nem vagyok olyan
hangulatban...
- Dehogynem. Az első naptó l kezdve olyan hangulatban vagy! -
Bará tsá gosan á tö lelte a lá ny vá llá t.
- Kö zö nséges alak...
81
Trevor csó kkal fojtotta belé a szó t. Egy olyan férfi tapasztalt, érzéki csó kja
volt ez, aki megszokta, hogy a nő k engedelmeskednek neki. De Andrea
elhú zó dott tő le.
- Rajta - biztatta derű sen Trevor-, egy kis ellená llá s kellemes színt
kö lcsö nö z a dolognak!
- Engedj el!
- Ezt nem gondolod komolyan.
- Mit tudsz te arró l, hogy én mit gondolok, Trevor Martínez? Olyan
á tkozottul biztos vagy magadban...
Andrea legnagyobb bosszú sá gá ra érezte, hogy hiá ba akarja visszatartani, a
szeme megtelik kö nnyel, és lassan végigfolyik az arcá n. Trevor dö bbenten
bá multa. Még soha nem lá tta sírni. Ebben a pillanatban a lá ny jobban gyű lö lte,
mint bá rmikor. Kiderü lt há t, hogy gyenge és esendő ő is.
- Te sírsz? - kérdezte Trevor bizonytalanul.
- É n nem szoktam sírni!
A férfi a keze fejével simogatta le Andrea arcá ró l a kö nnycseppeket.
- Akkor ez mi? - érdeklő dö tt szelíden.
- Butasá g. - Kö nnyei most má r patakokban ö mlö ttek. Lehunyta a szemét.
-Rendben van! Gyö nyö rkö dd ki magad, mert tö bbé ilyet nem fogsz lá tni!
- A pokolba is! - Trevor hangja kissé berekedt. Megfogta Andrea á llá t, és
kö zelrő l vizsgá lgatta az arcá t. - Nem akartalak megríkatni, csak... - Az ajká ra
nézett. - Csak meg akartalak csó kolni.
Andrea védekezhetett volna, lett is volna rá oka, de vad, legyő zhetetlen
szenvedély kerítette hatalmá ba. Lá bujjhegyre á llt, karjá t szorosan Trevor nyaka
kö ré fonta.
A férfi vá gyakozva suttogta a nevét, erő sen magá hoz szorította, és ú jra meg
ú jra megcsó kolta. Andrea hozzá simult, combjá val a lá bá t szorította.
Mindkettő jü k szíve ő rü lten, egyszerre dobogott.
A lá ny beletú rt a férfi dú s hajá ba. Titokban oly régó ta vá gyott erre! Minek is
tová bb tagadnia? Trevornak igaza van, erre vá r hosszú napok, hetek ó ta, talá n
82
azó ta, mió ta él. Akarta, hogy megérintsék egymá st, a karjá ba szeretett volna
bú jni, érezni, mennyire kívá nja az is ő t.
De ennyi nem volt elég, kö zelebb akart kerü lni hozzá , bő rét sajá t bő rén
érezni és eggyé vá lni vele.
Trevor kitalá lta a gondolatá t.
- Querida, querida mía... - Lá zas gyorsasá ggal a pó ló ja alá csú sztatta a kezét,
és kikapcsolta a melltartó já t. Andrea felkiá ltott, amikor a férfi a meztelen
mellbimbó já hoz ért, s ú gy érezte, nem bírja tová bb elviselni a sü rgető vá gyat.
- Trevor... - dadogta. É rzéseit képtelen volt szavakba ö nteni.
- Vigyá zz!
Ostorcsapá sként csattant a kiá ltá s. Andrea rémü lten nyitotta ki a szemét.
Patá k félelmetes dü bö rgését hallotta, és rettegve felkiá ltott, amikor meglá tta,
hogy egy ó riá si fekete mén horkantva, vérben forgó szemmel rohan feléjü k a
boxok kö zö tti folyosó n.
Trevor villá mgyorsan megragadta az ő rjö ngő á llat kö tő fékét. A ló
felá gaskodott, és vadul kirú gott.
- Trevor! - kiá ltotta rémü lten Andrea. A férfi maga mö gé lö kte a lá nyt,
akinek tarkó ja keményen csattant az első box pá rká nyá n. Tö bbé nem lá tott
semmit. Elvesztette az eszméletét.
83
9. FEJEZET
Valahonnan, nagyon tá volró l, mintha egy sü rgető hang a nevén szó lítaná .
Minden erejét ö ssze kellett szednie, hogy ki tudja nyitni a szemét, olyan
szö rnyen nehéznek érezte a szemhéjá t. Trevor hajolt fö lé komoly arccal,
tekintete elsö tétü lt az aggodalomtó l.
A férfi megkö nnyebbü lten só hajtott fel.
- Nincs semmi baj, querida, má r jobban vagy.
Ez azért tú lzá s, gondolta Andrea. Fogalma sem volt, miért hasogat annyira a
feje, azt meg végképp nem értette, miért tartja Trevor a karjá ban. Csak azt
tudta, hogy most békében és biztonsá gban érzi magá t.
Megnedvesítette kiszá radt ajká t.
- Mi tö rtént velem?
- Beü tö tted a fejed a falba, és elá jultá l.
Andrea a homloká t rá ncolta. Lelki szemei elő tt hirtelen megjelent a
hatalmas á llat, amint Trevor felé rú g.
- A ló ! - rebegte kétségbeesve, és megpró bá lt felemelkedni. - Az ég
szerelmére, a ló !
A férfi gyengéden magá hoz ö lelte, megsimogatta a há tá t, és spanyol
szavakat duruzsolt a fü lébe, mintha egy rémü lt gyereket nyugtatgatna.
- Ne aggó dj, Diabló t má r elzá rtá k.
- Te nem sebesü ltél meg?
- Kutya bajom. Diablo elszabadult a lová sz kezébő l. Még egyszer nem
fordulhat elő ilyesmi.
Andrea megnyugodva fészkelte be magá t Trevor erő s karjai kö zé.
- Olyan jó itt veled - suttogta.
A férfi tenyerébe fogta a lá ny arcá t.
- Figyelj ide, kedvesem, nem szabad elaludnod! Lehet, hogy agyrá zkó dá sod
van.
84
- Nem hiszem. Csak a fejem fá j egy kicsit. Itt van egy dudor - tapogatta a
tarkó já t a lá ny.
- Hadd lá ssam! - Trevor ó vatosan simította el a selymes fü rtö ket. -
Szerencsére nem vérzik. Otthon majd alaposabban megvizsgá lom.
Andrea bó lintott, de azonnal feljajdult a fá jdalomtó l.
- Ne félj, querida - ö lelte á t gyengéden a férfi. - Majd teszü nk rá egy
jégtö mlő t. Mire megjö n az orvos, nyoma sem lesz ennek a kis dudornak.
- Semmi szü kség orvosra! Most meg mit csiná lsz?!
- Mégis mit gondolsz? Természetesen hazaviszlek.
- Nem kell engem cipelni. Tudok já rni.
- Remélem is, édesem, de amíg az orvos nem ad engedélyt, jobb, ha semmit
nem kocká ztatunk. - Trevor a vá llá val kilö kte az istá lló ajtó t.
- De én tényleg jó l vagyok! Nyugodtan letehetsz.
- Szó sem lehet ró la! - mondta a férfi kedvesen mosolyogva azon a hangon,
amit Andrea jó l ismert, és azt jelentette: É n, Trevor Martínez dö ntö ttem, és jó l
teszitek, ha engedelmeskedtek. - Ne ficá nkolj! Vagy annyira kellemetlen, hogy a
karomban tartalak? Légy szíves, kapaszkodj a nyakamba!
Andrea kelletlenü l szó t fogadott. Trevor bó lintott.
- Jó kislá ny.
Hatá rozott léptekkel indult a há z felé, meg se kottyant neki Andrea sú lya. Ő
pedig boldogan elengedte magá t, érezte Trevor testének férfias illatá t, szívének
szabá lyos dobogá sá t. Amikor rá mosolygott, a lá ny lélegzete elakadt.
- Ne félj, kicsim, nagyon fogok rá d vigyá zni.
Volt idő , amikor nem így beszélt, gondolta Andrea, de aztá n elhessegette a
kellemetlen emlékeket.
- Querida, valami baj van? Nem érzed jó l magad?
A sebesü lt képtelen volt vá laszolni, mert hirtelen forogni kezdett vele a
vilá g. Trevor felgyorsította lépteit, amikor észrevette, hogy alany feje a vá llá ra
hanyatlik.
- Ines! - kiá ltotta, ahogy a há zhoz ért.
85
A há zvezető nő futva érkezett az elő csarnokba. Felsikoltott az eléje tá ruló

lá tvá nytó l.
- Két aszpirint kérek és egy jégtö mlő t! – kiá ltotta Trevor spanyolul,
mikö zben kettesével vette a lépcső fokokat. - É s hívd az orvost, jö jjö n azonnal!
Trevor belépett Andrea kellemesen hű vö s, lefü ggö nyö zö tt szobá já ba.
Amikor ó vatosan letette a lá nyt az á gyra, az kinyitotta a szemét. A férfi
megkö nnyebbü lten igazította feje alá a pá rná t, aztá n meggyú jtotta az
éjjeliszekrényen á lló lá mpá t. Ines má r hozta is a jeget és a gyó gyszert.
- Kö szö nö m. Most pedig nézzü k meg alaposabban azt a sérü lést. - Ó vatosan
megtapogatta a duzzadt helyet. - Nagyon fá j?
Ugyan sajgott egy kicsit, de Andreá t bő ven ká rpó tolta Trevor gyö ngéd
figyelmessége. É s akkor eszébe jutottak a baleset elő tti pillanatok, amikor a férfi
megérintette a keblét. Csodá latos, részegítő érzés volt...
Visszahanyatlott a pá rná ra.
- Kitű nő en érzem magam - nevetett. - De most szeretnék egy kicsit aludni.
- Nem alhatsz, amíg az orvos meg nem vizsgá lt. - Trevor maga felé
fordította Andrea arcá t. - Hadd lá ssam a szemedet! Nézz a vilá gossá g felé,
kérlek! Az agyrá zkó dá st meg lehet á llapítani abbó l, ahogy a pupilla viselkedik
erő s fény hatá sá ra.
- Az én szemem teljesen rendben van.
- A te szemed gyö nyö rű szép.
Andrea boldogan nézett Trevorra, aki eltű nő dve rá ncolta a homloká t.
- Csak azt nem tudom eldö nteni, mogyoró barna-e, vagy inká bb...
Pillantá suk talá lkozott. A férfi lá tható an zavarba jö tt. Felá llt, megkö szö rü lte a
torká t.
- Ne hú zzam széjjel a fü ggö nyö ket? Andrea egy pillanatig hallgatott.
- Jó ö tlet - suttogta, aztá n leengedte szempillá it.
- Nehogy elaludj!
A lá ny nem akarta, hogy Trevor még egyszer a szemébe nézzen. Ki tudja, mit
olvasna ki belő le?
86
A férfi visszaü lt az á gy szélére.

- Mesélj nekem valamit! Amíg hallom a hangodat, legalá bb tudom, hogy
ébren vagy.
- Mirő l meséljek?
- Aká rmirő l. Példá ul arró l a kislá nyró l, aki szabadidejében istá lló t
takarított. Mit szeretett ez a kislá ny a lovakon kívü l?
- Te mit gondolsz?
- Babá zott? Vagy inká bb amolyan kis vadó c volt, aki lehorzsolt térdekkel,
vérző tenyerekkel boldogította anyuká já t?
- Igazi rosszcsont voltam - nevetett Andrea. - Kará csonyra mindig babá t
kaptam. Anyá m azt gondolta, ha fő ző cskét já tszom, meg a babá t ö ltö ztetem,
olyan szelíd, jó kislá ny leszek, mint a tö bbi.
Trevor ú gy vigyorgott, mint egy kamasz.
- De nem lettél az, igaz?
- Nem én! Soha nem tudtam megérteni, hogy épeszű gyerek inká bb egy
élettelen bá buval já tszadozik, amikor az erdő ben is csavaroghatna, vagy...
- ... vagy lovagolhatna. - Fejezte be a mondatot Trevor, és megfogta Andrea
kezét. - Hogy minél tá volabb legyen azoktó l a szívtelen kö lykö ktő l, akik folyton
azt juttatjá k az eszébe, hogy a mamá ja csak egy há zvezető nő .
Andrea elkomolyodott. Megpró bá lta kiszabadítani a kezét, de nem sikerü lt.
- Nem is tudom, miért meséltem el ezt.
- Talá n mert fontos neked, hogy tudjam. Andrea elpirult.
- Nem akarom sajná ltatni magamat.
- Ez eszembe se jutott. Viszont kezdem má r érteni, miért vagy olyan,
amilyen. Nagyon is hasonló élmények értek engem is gyerekkoromban.
- Téged? Hiszen te ebben a házban nő ttél fel.
- Igaz. De valaki nap mint nap emlékeztetett rá , hogy mélységes há lá val
tartozom neki, amiért magá hoz vett.
- Félix? - Andrea nem akart hinni a fü lének.
87
- Má r régen nem haragszom rá . Félix nem tudott a gyerekekkel bá nni. Nem

csoda, hetvenéves is elmú lt, amikor egy kamasz fiú nevelése szakadt a nyaká ba.
- Te pedig fellá zadtá l, és elszegő dtél a baná nszá llító hajó ra. Trevor arca
felderü lt.
- Valahogy így. Amikor betö ltö ttem a tizennyolcadik évemet, Félix kö zö lte,
hogy most má r tartsam el magam. A birtokon kellett dolgoznom, ez nem lett
volna baj, de megá llá s nélkü l parancsokat osztogatott, amit nagyon nehezen
tű rtem. Egy nap ú gy dö ntö ttem, nem leszek a cselédje. Fogtam a há tizsá komat,
és leléptem.
- De visszajö ttél.
- Sokkal késő bb.
- Azért talá n vannak szép emlékeid is az itteni évekrő l.
Trevor gú nyosan felnevetett.
- Talá n neked vannak szép emlékeid... honnan is?
- Greenfieldbő l. - Andrea eltű nő dö tt. - Természetesen, hiszen nincs semmi,
ami csak fehér, vagy csak fekete.
- Ez igaz. Mellesleg muszá j volt visszatérnem, mert Félix megbetegedett.
- Beszélt nekem errő l. - Andrea kis ideig hallgatott, majd kibö kte: - Azt
mondta, azért jö ttél vissza, hogy elvedd tő le a birtokot.
- Félix bá csi abban a hitben élt, hogy bosszú t akarok á llni rajta, mert olyan
igazsá gtalan volt apá mmal. Nem tévedett tú l nagyot, mert...
Kopogtak.
- Senor Martínez?
Kö vérkés férfi lépett a szobá ba, kezében fekete tá ská t tartott.
- Borgas doktor! - Trevor felpattant, és a kezét nyú jtotta. - Há lá san
kö szö nö m, hogy ilyen gyorsan idefá radt. - Andreá ra mutatott. - senorita
Millerrel tö rtént egy kis baleset, beü tö tte a fejét. Szeretném, ha megvizsgá lná .
Andrea kelletlenü l elhú zta a szá já t.
- Teljesen jó l vagyok. Kicsit fá jt a fejem, ennyi az egész.
88
- Ennek nagyon ö rü lö k. - Az orvos Trevorra nézett. - Kérhetném, hogy

hagyjon magunkra, senor?
Trevor bó lintott és kiment. Borgas elmosolyodott.
- Senor Martínez nagy szeretettel veszi ö nt kö rü l, senorita Miller.
- Csak ez a buta baleset aggasztja.
- Ú gy gondolja? Szeretném megvizsgá lni ö nt, hogy mihamarabb
megnyugtathassam a senort. - Borgas doktor kinyitotta a tá ská já t. -
Megkérném, hogy nézzen a fény felé.
Hamar kiderü lt, hogy Andreá nak semmi komolyabb baja nem tö rtént.
- Biztos ebben, doktor ú r? - kérdezte Trevor, amikor az orvos beszó lította.
- Teljesen - mosolygott Borgas. - A senoritá nak ma még pihennie kell, de
holnapra kutya baja. Folytathatja a rendes napi tevékenységét.
Má snap reggel Andrea bá tortalan kopogtatá sra ébredt. Inés hozza a
reggelit, tű nő dö tt á lmosan. Trevor az elő ző nap is tá lcá n kü ldette fel a
szobá já ba az ebédet és a vacsorá t. Ú gy lá tszik, elfelejtette, hogy ma má r nem
kell pihennie, és a napjá t nem azzal szokta kezdeni, hogy az á gyban reggelizik.
- Tessék - kiá ltotta, és lerú gta a takaró já t. - Kérem, Inés, vigye az ebédlő be a
tá lcá t... Trevor! - Andrea a férfira bá mult, aztá n gyorsan á llá ig hú zta a paplant. -
Mit keresel itt?
- Jó reggel, querida! Hogy érzed magad?
- Kö szö nö m, nagyon jó l.
- Van kedved a zö ldben reggelizni? Gondoltam, egy ilyen szép reggelen a
szabad ég alatt ká vézhatná nk.
- A teraszra gondolsz?
Trevor olyan izgatottnak lá tszott, mint egy kisfiú .
- Tudok egy jobb helyet. Hajlandó lennél egy rö videbb ú tra azon az ó cska
terepjá ró n? - Megnyerő mosolyt vará zsolt az ajká ra. - ígérem, hogy kikerü lö m a
ká tyú kat.
Andrea elnevette magá t.
89
- Aha. Szó val legalá bb beismered, hogy akkor nem véletlenü l rá ztad ki a
lelkem!
Trevor is nevetett, majd hirtelen elkomorodott. Zö ld szeme is elsö tétü lt.
- Nos, mi a vá lasz? Elkísérsz, querida?
Andrea érezte, hogy szíve a torká ban dobog. Felismerte a veszélyt, de ha
Trevor a fejébe vesz valamit, nem taná csos ellenszegü lni.
- Rendben van - suttogta.
Miutá n Trevor meggyő ző dö tt ró la, hogy Andrea kényelmesen ü l a kocsiban,
elindultak. A há tsó ü lésen egy nagyobbacska elemó zsiá s kosá r foglalt helyet.
Egy domb tetején megá lltak, kiszá lltak. A lá ny megbű vö lten nézte az alattuk
elterü lő vö lgyet, a dú san zö ldellő nö vényeket, a virá gban á lló narancsfá kat,
melyeknek bó dító illatá t elhozta feléjü k az enyhe, meleg szellő .
Kortyoltá k a ká vét, fahéjas sü teményt ettek hozzá .
- Szeretném, ha a birtok minden zegét-zugá t megismernéd - mondta
Trevor, mikor visszaü ltek az autó ba. - De most, ha egyetértesz, elő szö r
megmutatná m neked a legeslegszebb helyeket.
- Olyan szép itt ú gysincs, mint a tenger.
- Még anná l is szebb! Andrea megfenyegette az ujjá val.
- Figyelmeztetlek, hogy akkor valami egészen kü lö nlegeset kell mutatnod.
Trevor indított, és a kocsi rá zkó dva bukdácsolt le a domboldalon.
- Kérlek, szó lj azonnal, ha tú l gyorsan hajtanék, vagy ha fá jni kezdene a
fejed!
- Hidd el, nagyszerű en érzem magam.
É s ez nem is tú lzá s, gondolta a lá ny, mikö zben a hegyek felé robogtak. Talá n
még soha életében nem érezte magá t ilyen jó l, mint most.
Lopva mustrá lgatta a mellette ü lő férfit. Miért tesz ilyen boldoggá , hogy vele
lehetek? - tű nő dö tt. Egyre nehezebb elhinnem, hogy valaha az ellenségem volt.
Má r nem is bosszantjuk egymá st! Vagy talá n nem is haragudtam rá igazá n?
Csak biztonsá gosabbnak lá tszott gyű lö lni és megvetni, mint... mint mit is?
- Miért hallgatsz ilyen nagyokat? Andrea zavarba jö tt.
90
- Csak arra gondoltam... milyen csodaszép El Corazó n. - Az ajká ba harapott.

- É s ó riá si.
Legszívesebben visszaszívta volna a szavait. Trevor biztosan azt hiszi, hogy
arra kívá ncsi, pontosan mennyit ér a birtok. De a férfi nem szó lt semmit, csak
jó kedvű en mosolygott.
- Sokkal nagyobb, mint képzeled. É s most rö gtö n meglá tod a legszebb
darabká já t. - Leá llította a motort. Kü lö nleges csö nd vette kö rü l ő ket. - Van
kedved egy ö tperces gyalogtú rá ra?
Andrea bó lintott. Trevor kiugrott az autó bó l, á tment a má sik oldalra, és
udvariasan kisegítette a lá nyt. Kézen fogta, majd elindultak, és a keskeny
ö svényen egy sű rű erdő be értek.
- Hol vagyunk? - á lmélkodott Andrea. A férfi szeme ragyogott.
- Ez az eső erdő .
- Eső erdő - ismételte Andrea. - Vará zslatos szó .
- Nézz fel a fá k koroná ja fö lé, és mindjá rt megérted, honnan kapta a nevét.
Trevor á tkarolta Andrea dereká t, míg a lá ny a felhő ket bá multa, melyek olyan
alacsonyan vonultak, hogy félő volt, megakadnak az á gak csú csain. - El
Corazó nban kevés az erdő . - Tová bb vezette a lá nyt a kanyargó s kis ú ton. -
É ppen emiatt az erdő miatt kerü ltem elő szö r ö sszeü tkö zésbe Felixszel.
- Hogyhogy?
- Nagyon jó á rat kíná ltak érte.
- Ki akarta megvenni?
- Egy bú torgyá r, amely ritka délszaki faanyagokbó l drá ga bú torokat készít.
- Megakadá lyoztad az eladást? Hogyan sikerü lt? Trevor mosolya elá rulta,
hogy még most is bü szke magá ra.
- Megfenyegettem Felixet, hogy ráuszítom a kö rnyezetvédő ket. Ő csak
nevetett, amíg el nem magyará ztam neki, hogy sok ezer dollá rjá ba kerü lhet, ha
az Erdő bará tok Egyesü lete bíró sá g elé viszi az ü gyet.
- így az eső erdő megmenekü lt.
- A birtok legszebb darabja. Gyere, nézd meg te is!
91
Trevor elő reengedte Andreá t. A lá ny néhá ny lépés utá n megtorpant.

Visszafojtott lélegzettel pillantott kö rü l, mintha attó l félne, a betolakodó
megtö rheti a vará zst. Az ö svény egy kis tisztá sra vezetett. Kü lö nleges, sohasem
lá tott gyö nyö rű fá k alkottak kö rü lö tte á thatolhatatlan, égbe nyú ló falat. Az
ö sszefonó dott koroná kon madarak szá zai repdestek csivitelve, csicseregve,
egymá ssal perlekedve. A napsugarak nem tudtak á thatolni a levelek
szö vedékén, de kettő zö tt erő vel tű ztek a tisztá sra, felragyogtak benne a
hibiszkuszcserjék virá gainak pompá s színei, a magá nyosan á lló , nyílegyenesen
az ég felé tö rő kirá lypá lma hatalmas, kiterjesztett leveleinek harsá ny zö ldje, és
szivá rvá nyos sziporká kat vetettek a lá vakö vek, pá frá nyok kö zö tt csordogá ló
patak vizén. A levegő ben szitakö tő k raja billegett, és méhek zsongtak.
Andrea elragadtatva kiá ltott fel.
- Igazad van, még soha nem voltam ilyen gyö nyö rű helyen!
- Bizony, querida. - A férfi gyengéden há trasimított egy hajfü rtö t a lá ny
homloká bó l, de kö zben az ajká t nézte. - Soha életemben nem lá ttam ilyen
tö kéletes szépséget.
- Trevor - suttogta a lá ny elcsukló hangon -, azt hiszem, itt az ideje, hogy... A
férfi felemelte Andrea á llá t.
- Mondtá k má r neked, hogy madonna arcod van?
- Beszélnü nk kellene egymá ssal - rebegte Andrea, és nem nézett Trevor
szemébe. - Sok mindenben tévesen ítéltü k meg egymá st...
- Emlékszel, mit mondtam neked, amikor megismerkedtü nk? - Elő rehajolt,
és szá já val megsimogatta Andrea ajká t. - Ha még aznap éjjel együ tt aludtunk
volna, biztosan nem gondolunk egymá sró l annyi sü letlenséget. Te megismertél
volna engem, én meg téged olyannak, amilyennek az Isten teremtett minket.
- Azt hiszem - tétová zott Andrea -, hogy...
- É n meg azt akarom, hogy tudd, mit hiszek én! - vá gott kö zbe tü relmetlenü l
a férfi, és mohó n megcsó kolta. - Azt hiszem - suttogta aztá n szinte Andrea
szá já ba, mely még égett a csó kjá tó l -, hogy belepusztulok, ha nem érinthetem
meg még egyszer a kebledet!
92
A lá ny feje há tracsuklott, mikor Trevor a nyaká t kezdet csó kolgatni.

- Ha csak rá d gondolok, megő rü lö k. É jszaka á lmatlanul há nykoló dom az
á gyban, és arró l á brá ndozom, hogy meztelenü l fekszel a karomban, bő rö d
perzsel a vá gytó l, és reszketsz a gyö nyö rtő l, mikor a testemet a magadén érzed.
Andrea alig hallható an felsó hajtott.
- Mondd, hogy te is ugyanígy kívá nsz engem! Annyira szeretném hallani,
querida!
A lá ny a szemébe nézett. Hogyan tagadhatná le sajá t érzéseit? Talá n má r
azó ta kívá nja ezt az embert, amió ta ismeri. Harag és veszekedés mit sem
vá ltoztathatott szíve legmélyébe rejtett érzésein, épp ellenkező leg, csak fokozta
a sü rgető vá gyat.
- Mondd ki má r!
- Nagyon kívá nlak! - susogta Andrea, és á tkarolta a férfi nyaká t.
Trevor halkan, diadalmasan felnevetett. Féktelenü l magá hoz rá ntotta, és
vadul csó kolni kezdte a lá nyt. Aztá n felemelte, és egy sü ppedő , puha
mohaá gyhoz vitte, lefektette, és maga is mellé heveredett. Andrea kezét a férfi
mellére csú sztatta, hogy érezze lü ktető szívdobogá sá t, ő pedig a lá ny fö lé hajolt,
beletú rt a hajá ba, és ú jra meg ú jra megcsó kolta.
- Szebb vagy, mint amilyennek megá lmodtalak! - megsimogatta Andrea
keblét, és becézni kezdte á gaskodó mellbimbó it. A lá ny szinte gö rcsö sen
kapaszkodott belé.
- Vetkő ztess le! - kérte halkan.
Trevor szeme felragyogott, aztá n szó t fogadott. Csak a bugyit hagyta
Andreá n.
- Gyö nyö rű vagy! - kiá ltotta felindultan. Arcá val ciró gatta keblének
érzékeny bimbó já t. A kicsit borostá s bő r leírhatatlanul izgató érintésétő l
Andrea halkan felnyö gö tt.
- Megcsó kolhatom ő ket, querida?
93
Nagyon lassan kö zeledett. Elő szö r csak forró lehelete sú rolta Andrea keblét.
Amikor nyelvével megérintette, a lá ny felkiá ltott, és amint Trevor a szájá ba
vette a mellbimbó já t, minden gá tlá sa szertefoszlott.
Reszkető kézzel nyú lt a férfi inge alá .
A férfi hirtelen felü lt, és ledobta magá ró l az inget.
- így jobb lesz. - Hangjá bó l sü tö tt a vá gy.
Andrea arcá val ciró gatta Trevor bozontos mellkasá t. A férfi elő bb spanyolul
suttogott valamit, aztá n angolul is megismételte. A lá ny arca lá ngra gyú lt, és
szinte kiá ltva vá laszolt.
- Igen, igen!
Trevor tü relmetlenü l megszabadította utolsó ruhadarabjá tó l is, aztá n csak
gyö nyö rkö dö tt benne.
- Nagyon soká ig vá rtam arra, hogy így lá thassalak. - A hangja elfú lt az
izgalomtó l. Lassan simogatni kezdte Andrea nyaká t, keblét, hasá t. Aztá n
megérintette a legtitkosabb helyeket is. - Olyan nagyon kívá nlak!
- A tied vagyok! Vegyél el! - A lá ny nem bírta tová bb elviselni a vá rakozá s
feszü ltségét. Kitá rta a karjá t.
A férfi egy pillanat alatt ledobta ruhá it, a lá ny fö lé térdelt, és szenvedélyes
csó kokkal borította.
- Mi amor! Szerelmem!
Andrea magá hoz hú zta a férfit, aki a nevét suttogta, amikor magá évá tette.
- Most má r az enyém vagy! - mondta Trevor komolyan, aztá n megmozdult.
Mielő tt a csú cspontra értek, a lá ny má r tudta, hogy menthetetlenü l szerelmes
Trevor Martínezbe.
94
10. FEJEZET
Andrea a teraszon ü ldö gélt az asztal mellett, és idő nként kortyolt egyet a
ká véjá bó l.
Milyen gyö nyö rű reggel! - gondolta.
Tulajdonképpen nincs ebben semmi rendkívü li, mert a Costa Rica-i reggelek
az évnek ebben a szaká ban mindig csodá latosak. Mégis mostaná ban a nap
egészen sajá tsá gos színekben tü ndö kö lt, s a levegő t enyhe, balzsamos illat
tö ltö tte be.
A nyá ri eső s évszak a vége felé já rt, kö zeledtek a szá razabb ő szi napok.
Mindenü tt pillangó k libegtek, olyanok, mintha színpompá s kis felhő k volná nak.
A lá ny egyszerre két erő s, meleg kezet érzett a vá llá n.
- Jó reggelt! - szó lalt meg Trevor kellemes, mély hangja. - Hogy aludtá l,
querida?
Andrea felnézett rá , és rö gtö n rá jö tt, hogy nem az idő já rá s vá ltozott meg,
hanem ő nézi más szemmel a vilá got. Mégpedig azért, mert napró l napra
szenvedélyesebben szereti ezt a férfit, aki pedig nemrégiben még eskü dt
ellensége volt. Ezért lá tja a napsü tést ragyogó bbnak, a lepkéket elbű vö lő bbnek.
Andrea kicsit elfogó dottan mosolygott, kezét a vá llá n nyugvó kézre tette.
- Hiszen tudod, hogyan aludtam - felelte halkan.
Trevor lehajolt, és szá jon csó kolta, aztá n helyet foglalt az asztal má sik
oldalá n.
- Ma reggel nehéz szívvel hagytalak magadra - mondta, s kezet csó kolt
Andreá nak. - Boldogan maradtam volna veled, hogy hajnalban még egyszer
szeresselek.
- Ha jó l emlékszem, ez megtö rtént.
- É n is emlékszem, csakhogy napkeltéig még egy hosszú ó rá nk lett volna...
- Lehet, hogy butasá gnak tartod, de nekem nagyon fontos, hogy a
személyzet ne lá sson meg, amikor kijö ssz a szobá mbó l. Borzasztó lenne, ha
megtudná k, hogy mi ketten...
95
Trevor á thajolt az asztalon, és egy csó kkal belefojtotta a szó t.

- Kedves, régimó di és szeretetre méltó kislá ny vagy.
Aki meglepő dolgokat tud mondani, gondolta Andrea, mert eszébe jutott,
milyen dö bbent arcot vá gott Trevor, amikor arra kérte, hadd tartsa meg a sajá t
szobá já t.
Ez azon a napon tö rtént, amikor egymá sra talá ltak. Hosszú ó rá kat tö ltö ttek
ö sszesimulva az erdei tisztá son, és kö zben felszabadultan beszélgettek
mindenfélérő l, simogattá k egymá st, csó kokat vá ltottak. Aztá n még egyszer
hosszan, szenvedélyesen szeretkeztek. Egy ö rö kkévaló sá g utá n tértek csak
vissza a való sá gba. Má r a lemenő nap vö rö s sugarai szű rő dtek á t a fá k
szö vevényes á gain, amikor hazaindultak.
A kapuban Trevor á tö lelte és megcsó kolta Andreá t.
- Szó lok Inesnek, hogy vigye á t a holmidat az én szobá mba!
- Nem, errő l szó sem lehet!
A férfi mosolyogva vont vá llat.
- Ahogy akarod. Te magad is megmondhatod neki.
- Félreértesz. Nem akarok a szobá dba kö ltö zni.
- De miért? Ez lenne a természetes.
- Mindenki megtudná , hogy mi... - A lá ny zavarba jö tt, nem talá lta a
szavakat.
- Hogy mi ö sszetartozunk. - Trevor vá rakozó an nézett rá .
- A személyzet imá dja a pletyká t, és igen szigorú an ítélkezik. - Andrea a
férfihoz simult. - Tudom, hogy csacsisá g, de én így érzem.
Trevor magá hoz szorította, és gyengéden megcsó kolta.
- Ahogy te jó nak talá lod. Majd sö tétedés utá n besurranok hozzá d, és még
napkelte elő tt eltű nö k. Megfelel?
Andrea nem mert ellentmondani. Megsimogatta Trevor arcá t, aki most má r
szenvedélyesen csó kolta.
- Olyan kü lö nö s, terá d vá gyom, mégis mintha tö bb nő t kívá nnék egyszerre.
Te mindig más vagy, mint amit vá rok, de mindig elbű vö lsz.
96
Míg Trevor a reggeli ká véjá t kortyolta, Andreá nak - mint az elmú lt

napokban oly sokszor - megint ez a megjegyzés jutott eszébe, de most sem
sikerü lt kibogozni az értelmét. Trevor tö bb, kü lö nbö ző nő t említett. Biztosan
sok nő vel volt má r dolga.
Ma éjjel, amikor á lmosan bú jt meg a férfi karjá ban, és hallgatta nyugodt,
egyenletes lélegzését, a lá nyt még egy gondolat nyugtalanította. Vajon nincs-e
ö sszefü ggés Trevor érzelmei és a kö zö tt, hogy mindená ron magá nak szeretné El
Corazó nt?
Nem, ez lehetetlen! Az első perctő l kezdve ő szintén vá gyó dtak egymá s utá n,
igaz, hogy semmi pénzért ki nem mutattá k volna.
A napokban beszélt egy jogá sszal, aki elmagyará zta, hogy a birtok jog
szerint mindaddig az ö vé, amíg a bíró sá g másként nem dö nt. Andrea hirtelen
rá dö bbent, hogy neki nem kell El Corazó n. A szíve mélyén ezt má r abban a
pillanatban tudta, amikor Trevor beszá molt neki Félix elképesztő
végrendeletérő l. Rö gtö n meg is mondta neki, de aztá n ö sszevesztek,
gorombasá gokat vá gtak egymá s fejéhez, és tö bbé nem esett szó errő l.
Félix dö ntése elhibá zott és kegyetlen. Nem vele akart jó t tenni, hanem
Trevort akarta vérig sérteni. É s ezt tette Andrea is. Ő is el akarta venni tő le a
birtokot, pedig az a férfit illeti. Nemcsak azért, mert ő Félix rokona, hanem mert
szereti ezt a fö ldet, amely - ameddig a szem ellá t - az ő keze munká já t dicséri.
- Hahó ! - Trevor á tnyú lt az asztalon, felemelte Andrea kezét és megcsó kolta.
- Minden rendben?
Mió ta együ tt vannak, egy szó val sem említetté k a végrendeletet. Talá n a
férfi is attó l félt, hogy ez a lehetetlen helyzet veszélybe sodorhatja tö rékeny
boldogsá gukat. Minden elrendező dne, gondolta a lá ny, ha ő most rö gtö n
megmondaná , hogy a birtok egyedü l a férfit illeti.
Felsó hajtott, mint akinek nehéz teher nyomja a lelkét.
- Valamit meg kell beszélnü nk.
- Felixnek igaza volt - nevetett Trevor. - Te tö bbet beszélsz, mint életem
ö sszes nő ismerő se együ ttvéve.
97
- É ppen Felixrő l és a végrendeletrő l van szó . Trevor rö gtö n elkomorult.

- Arró l má r nincs mit beszélni. - Megint azon a bará tsá gtalan és rideg
hangon szó lalt meg, amelyet Andrea má r kezdett elfelejteni.
- Hogyne lenne! Nem szabad ú gy tennü nk, mintha El Corazó n... - megakadt.
Azt akarta mondani, hogy ne tegyenek ú gy, mintha a birtok való ban neki já rna,
de megrettent a férfi tekintetétő l. -...nem nyomná a lelkü nket - fejezte be
tétová n a mondatot, és nagyon szerencsétlennek érezte magá t.
Trevor há tralö kte a székét.
- Majd ha eljö n az ideje, foglalkozunk vele! Elfelejtetted, querida, hogy egy
fiestá ra vagyunk hivatalosak? - A kezét nyú jtotta Andrea felé.
Bá r neki igazá n nem volt kedve semmilyen mulatsá ghoz, most mégis ú gy
érezte, jobb lesz, ha a napot sok ember tá rsasá gá ban tö ltik, és nem maradnak
kettesben. Gö rcsö s mosolyt erő ltetett az arcá ra, felá llt, és megfogta Trevor
kezét.
- Biztosan nagyon kellemes lesz - mondta, és csendben imá dkozott, hogy
ú gy legyen.
A fiestá t egy kö zeli faluban tartottá k. A poros utat Andrea má r ismerte, csak
eddig azt hitte, hogy El Corazó n vasrá csos kapujá ná l ér véget. Most derü lt csak
ki, hogy az ú t az eső erdő n keresztü l elvezet egészen a Csendes-ó ceá nig. Mialatt
a terepjá ró ban zö tykö lő dtek, Trevor megmutatta neki az ú t menti, szinte
teljesen egyforma kis telepü léseket.
- Olyan apró k, ú gy megbú jnak a lombok kö zö tt, hogy alig lehet észrevenni
ő ket.
Ampá ra nagyobb falunak szá mított. Négy hosszú , nyílegyenes utcá já ban
gipszstukkó val és mű má rvá nnyal díszített, fedett torná cos há zacská k
sorakoztak. A fő téren pá lmafá k kö zö tt régi templom á llt, amelyet még a
hittérítő k építtettek. Az ü nneplő be ö ltö zö tt lakossá g ott nyü zsgö tt a téren.
Attó l a néhá ny szó tó l eltekintve, amit a falucská kró l mondott, Trevor az
egész ú ton hallgatott. A falu végén, egy fa á rnyéká ban parkoltak le. Andrea ú gy
98
érezte, valahogy oldania kellene a feszü ltséget. Kicsit tétová zott, mikor Trevor
ki akarta segíteni a kocsibó l, majd kezét a férfi vá llá ra tette.
- Ami a birtokot illeti, nem akartalak felbosszantani, mindö ssze...
- Megmondtam, hogy nem akarok errő l beszélni!
- De...
- Helyesen mondta Félix. Egy idevaló si nő soha nem viselkedne ú gy, mint te.
- Ma má r másodszor hivatkozol Felixre velem kapcsolatban. - Andrea
megvá logatta a szavakat, mert tudta, hogy ó vatosnak kell lennie. - Nem
tekintem bó knak.
Trevor kifejezéstelen arccal hallgatott, aztá n felsó hajtott.
- Sajná lom, querida, nem akartalak megbá ntani.
- Nem sértő dtem meg. Csak egyszerű en nem értelek. Ha te hivatkozhatsz
Felixre, nekem miért nem szabad? Ismerem a véleményedet ró la és a
végrendeletrő l. Azt is megértem, hogy má r a gondolata is kihoz a sodrodbó l,
viszont...
- Nagyszerű ! Most akkor végig kell hallgatnom ezt a mű kedvelő , gringa
fejtegetést? Csak az idő det fecséreled, az egészbő l egy fikarcnyit sem értesz!
Andrea elsá padt mérgében.
- Ez igaz! - tö rt ki indulatosan, és a nyomatékot ö klével adta Trevor vá llá n. -
É n tényleg nem értelek téged. De hogy is érthetnélek? Te vagy a legmakacsabb
fickó , akivel életemben talá lkoztam. Keresztezték az ír konoksá got a déliek
hatalmi má niá já val, és tessék, itt az eredmény!
Trevor elnevette magá t.
- Elég legyen! - A lá ny tajtékzott. - Hogy mersz te, Trevor Martínez kinevetni
engem?
A férfi egyszerű en leemelte ő t a kocsi lépcső jérő l, és egy csó kkal
elhallgattatta. Andrea mérge azon nyomban elszá llt. Nem bontakozott ki az
ö lelésbő l a csó k utá n sem.
- Querida, még egyszer bocsá natot kérek. Igazad van, meg kell beszélnü nk a
dolgokat. Má r csak azért is, mert holnap visszaérkezik Linda.
99
Andreá t felkavarta a hír, mert a boldogsá gtó l el is felejtkezett Félix

mostohalá nyá ró l. Pedig Linda má r akkor sem szenvedhette ő t, amikor még csak
Félix alkalmazottjaként lakott a há zban. Mit szó l majd, ha megtudja, hogy ő
ö rö kö lte a birtokot, és Trevor is ő t szereti?
- Andrea? Nagyon sokat gondolkoztam Felixrő l és a végrendeleté rő l, és
végü l elhatá rozá sra jutottam - jelentette ki Trevor derű sen.
- É n is.
- De ne itt beszéljü k ezt meg, édesem! - Futó csó kot lehelt a lá ny ajká ra. -
Rettentő en szeretnék kettesben lenni veled - vallotta be a férfi rekedt hangon. -
De most mindenekelő tt a polgá rmestert kell ü dvö zö lnü nk. - Karjá t Andrea
vá llá ra tette, és lassan megindultak a fő tér felé. - Régi bará tom. A fiestá t a
kislá nya tízedik szü letésnapjá ra rendezték.
Andrea nevetett.
- Egy egész falu kivonul, hogy egy gyerek szü letésnapjá t megü nnepeljék?
- Minden alkalom kapó ra jö n. A honfitá rsaim szeretnek enni és tá ncolni, és
imá djá k a bikaviadalt.
Az is lesz? - Andrea kétségbeesett.
- Nem, azt nem akarom lá tni! Tudom, hogy a spanyolok szeretik. Azt
mondjá k, olyan, mint a kö ltészet. Trevor harsá nyan nevetett. Andrea bosszú san
méregette.
- Ha most megint az kö vetkezik, hogy csak egy gringa beszélhet így...
- É n csak azon nevetek, ahogy te elképzeled a Costa Rica-i bikaviadalt -
kuncogott a férfi, és szorosabban ö lelte magá hoz Andreá t. - É n másként lá tom a
dolgot.
- Nem érdekel. Gyű lö lö m a bikaviadalokat.
- Fogadjunk, hogy megvá ltoztatod a véleményedet, ha egyszer részt veszel
rajta.
- Soha!
- Mit veszíthetsz? Elviszlek a bikaviadalra, és ö t perc utá n eldö ntjü k, ki
nyerte meg a fogadá st.
100
- Ha csak egy percig is nézem, má ris te vagy a vesztes.

- Ú gy is jó . - Trevor megá llt, és maga felé fordította Andreá t. - Nos, miben
fogadunk? - Ú gy vigyorgott, mint egy vá sott kö lyö k. - Valami komoly dolog
legyen a tét, nem gondolod, querida?
Andrea lélegzete elá llt. El Corazó n, gondolta. Trevor El Corazó nban akar
fogadni!
- Valamiben, ami mindkettő nknek becses! - A férfi kezébe vette Andrea
arcá t, és a szemébe nézett. - Szerintem a tét az legyen, hogy egy éjszaká t az én
á gyamban tö ltesz - sú gta a fü lébe.
- Tessék?
- Ha elveszíted a fogadá st, az én á gyamban kell maradnod egész éjszaka,
mégpedig estétő l reggelig.
- De akkor mindenki megtudja, hogy...
- .. .hozzá m tartozol. No és? Aztá n meg épp most mondtad, hogy biztosan te
nyered meg a fogadá st.
Andrea még mindig megü tkö zve bá mult rá .
- É s én mit kapok, ha nyerek?
- Mindent, amit szemed-szá d kívá n, querida. - Azzal karon fogta a lá nyt, és
nekiindultak az ü nnepi forgatagnak.
A polgá rmester bű bá jos, fekete szemű kislá nya igen komoly arccal, kicsit
elfogó dottan ü dvö zö lte Trevort, de amikor kibontotta a csomagot, amelyet a
férfi neki hozott, ö rö mében ugrá lni kezdett, és Trevor nyaká ba csimpaszkodott.
- Nagyon helyes maci. - Andrea nevetve csó vá lta a fejét, és még akkor is
mosolygott, amikor ismét elvegyü ltek a tö megben. - Hogy talá ltad ki, minek
ö rü lne?
Trevor a vá llá t vonogatta.
- Amió ta elolvasta a Micimackó t, imá dja a medvéket.
- Aha.
- Mit jelentsen ez az aha, senorita?
101
- Azt, hogy nem is vagy annyira szemtelen, beképzelt macho, mint

amilyennek tartottalak.
- Hihetetlen, de ez a nő bó kol nekem! - Trevor megá llt, és a mellettü k
elhaladó férfinak megü tö gette a vá llá t.
- Amigo, esta mujer, el amor mío éppen egy bó kot mondott nekem. Maga
ezt hitte volna?
Az idegen nevetett, Andrea pedig lesü tö tte a szemét.
- Jaj, de neveletlen vagy! - suttogta. De a csodá latos szó egyre a fü lében
csengett. A szerelmem, ezt mondta rá Trevor.
- Mi ez? - kérdezte, és beleszimatolt a levegő be. Egy nagydarab asszonysá g
legyező vel szította az izzó faszéndarabokat egy jó kora, vasbó l készü lt rost alatt,
melyen legalá bb tízféle finomsá g sistergett, sercegett. É tvá gygerjesztő illatok
terjengtek a levegő ben. Trevor megnyalta a szá já t.
- Mit kó stoljunk meg elő szö r, a dará lt hú ssal tö ltö tt leveles tésztá t, az
empanadá t, vagy inká bb egy galló t? A pú posa is csá bító . Te mit mondasz?
- Szó hoz sem tudok jutni - nevetett Andrea. - Amió ta Costa Ricá ban vagyok,
elő vigyá zatossá gbó l megmaradtam a gringo ételek mellett. Vá lassz helyettem
is, hadd legyen meglepetés!
- Ezer ö rö mmel, querida.
A végén mindent kipró bá ltak: a hú sos és mazsolá s tésztatekercseket, a
tortillá t, a sajttortá t.
Az idő csak ú gy repü lt. Trevor egy ezü stmű vesnél egy pá r gyö nyö rű en
megmunká lt fü lö nfü ggő t vá sá rolt Andreá nak. A lá ny rö gtö n felpró bá lta.
- Tetszik? - kérdezte, és forgatta a fejét, hogy a napfény megcsillanjon a
kariká kon.
- Te tetszel - felelte mosolyogva a férfi.
Kora délutá n a templom elő tt mexikó i dalokra tá ncolt a nép. Trevor a kö rt
formá ló tá ncoló k kö zé hú zta Andreá t, de az nevetve tiltakozott. Egyszerre
fü lsiketítő bő gés hallatszott.
- Mi volt ez?
102
Trevor mosolyogva fogta á t a lá ny dereká t.

- Ú gy lá tszik, kezdő dik a bikaviadal.
Andrea jó kedve rö gtö n elszá llt. Ká r volt beleegyeznie, hogy megnézzék,
gondolta, de most má r nem volt visszaú t. Az emberek jó kedvű en tü lekedtek, és
magukkal sodortá k ő ket is.
Végü l az aréná hoz érték. Nem nagyon hasonlított az igazi aréná khoz, mert
csak a legelő egy részét kerítették el erre a célra. Egy sová ny, fekete bika
á lldogá lt unottan a térség kö zepén, és á lmosan pislogott a délutá ni napfényben.
Két fiatalember hallatlanul bü szke arckifejezéssel ugrá lt a kö zö mbö s á llat kö rü l,
és idő nként egy piros abroszt lengetett az orra elő tt. Trevor nevetve karolta á t
Andrea dereká t.
- Felemelő és csupa kö ltészet - sú gta a fü lébe. - Ugye ezt mondtad?
- Jó , jó , ezek csak viccelnek. De majd meglá tod, ha belép a matador.
- De há t ő k a matadorok - nevetett Trevor. - A fiú k addig rá zogatjá k az
abroszt, amíg el nem unjá k a dolgot, ő k, vagy a bika. Akkor a gazda visszaviszi
az á llatot az istá lló ba. A legények tanú sá got tettek bá torsá gukró l a kislá nyok
elő tt, és a bika is henceghet, a teheneinek.
- Biztos, hogy ennyi az egész?
- Bizony, querida. Ez az a bikaviadal, amit mi szeretü nk.
- Ez még nekem is tetszik. Má r sajná lom, hogy annyira ellenkeztem. Trevor
a tekintetét kereste.
- É n nem. Elfelejtetted a fogadá sunkat? Andreá nak egyszerre nagyon
melege lett.
- Hamarosan indulunk haza, querida.
A férfi olyan magá tó l értető dő en fogta meg a karjá t, mintha Andrea a
tulajdona lenne. A lá nynak elá llt a lélegzete. A fiesta még mindig érdekes volt,
de az ő gondolatai má r má shol já rtak. Mi vá r rá El Corazó nban? Vajon miért
talá lta ki Trevor ezt a fogadást? Tudhatta, milyen kínos helyzetbe hozza ő t, ha
veszít.
103
Hangos durrogá ssal megkezdő dö tt a tű zijá ték. Színes tű zvirá gok nyíltak ki
sziporká zva a bá rsonyosan sö tét esti égen.
A lá ny lehunyta a szemét, ú gy suttogta:
- Csodá latos.
Nagyon késő n érkeztek vissza El Corazó nba. A há z sö tétbe burkoló zott, a
személyzet má r régen pihenni tért. Trevor ó vatosan kinyitotta a kaput, és
lá bujjhegyen indultak a lépcső n fö lfelé.
Az utolsó lépcső fokon a férfi tű nő dve megá llt.
- Á tgondoltam a fogadá sunkat. Megérteném, ha nem akarná d betartani.
Ezzel végképp elbű vö lte a lá nyt.
- Ezt szeretnéd? - kérdezte Trevor kis idő mú lva.
- Azt szeretném, ha a karodban vinnél a szobá dba - suttogta Andrea.
A férfi arca felragyogott, és a karjá ba kapta édes terhét. Az ajtó csendesen
becsukó dott mö gö ttü k.
Trevor csó kokkal borította a lá ny nyaká t és a keblét, becéző szavakat
suttogott a fü lébe, keze tü relmetlenü l matatott blú zá nak gombjain.
Andrea szaggatottan lélegzett.
- Trevor... ó , Trevor - pihegte ú jra és ú jra.
A férfi levette ró la a blú zt, kikapcsolta a melltartó já t, és a fö ldre hajította.
Andrea teste izzott a só vá rgá stó l a csó kok és simogatá sok alatt. Reszketett,
amikor Trevor térdre ereszkedett elő tte. A férfi vá llá ba kapaszkodott, amíg az
megszabadította szoknyá já tó l, alsó nemű jétő l. A lá ba megrogyott, amikor érezte,
hogy Trevor á tfogja a csípő jét, magá hoz hú zza és csó kolja, csó kolja.
Aztá n a férfi hirtelen felegyenesedett, gyorsan ledobá lta magá ró l a ruhá t,
majd az á gyhoz vitte Andreá t. Ezen az éjszaká n vad és gá tlá stalan szenvedéllyel
szerette. Izmai megfeszü ltek a gyö nyö rben, ö lelése olykor szinte fá jt.
Fö lemelte a lá ny karjá t, és a feje fö lö tt a pá rná hoz szorította. Andrea teste
megfeszü lt, mint az íj, s felkiá ltott a gyö nyö rtő l, amikor a férfi belehatolt.
Kiszabadította a kezét, Trevor hajá ba markolt, ú gy hú zta magá hoz. Á tvette
104
mozgá sá nak egyre gyorsuló ritmusá t, s lá bá t a csípő je kö ré fonta, hogy eggyé

olvadjanak.
- Querida! Nézz rá m! - kö nyö rgö tt a férfi elfú ló hangon, s amikor a lá ny
rá emelte a tekintetét, elérkezett a beteljesü lés pillanata.
Andrea kiá ltá sa, amely egyszerre volt feloldó dá s és ígéret, betö ltö tte a forró
éjszaká t.
105
11. FEJEZET
Andrea mélyen, á lom nélkü l aludt Trevor karjá ba fészkelő dve. Ahogy
kö zeledett a hajnal, mocorogni kezdett. Nem ébredt fel, de a férfi mellébe fú rta
az arcá t, és szorosabban ö lelte á t. Mintha á lmá ban pró bá lná visszatartani, hogy
ne tudjon elmenni mellő le.
- Itt vagyok veled - sú gta Trevor, s futó csó kot nyomott Andrea homloká ra.
Ő felsó hajtott.
- Hamarosan felkel a nap - dü nnyö gte.
A férfi mosolygott, egy pillanatra magá hoz szorította kedvesét, aztá n nagyot
á sított.
- Nagyszerű . Aludj csak tová bb!
Andreá nak eszébe jutott az elvesztett fogadá s. Ines biztos meglá tja, hogy
együ tt mennek le reggelizni, a szobalá ny pedig felfedezi a érintetlen á gyat a
szobá já ban.
- Trevor, figyelj... Igaz, hogy fogadtunk, de...
- Te meg vesztettél!
- Tudom, de nem lehetne mégis...
- Querida! - A férfi felkö nyö kö lt. A hajnali derengés furcsa fényt vetett az
arcá ra. - Reggeli kö zben mindent megbeszélü nk. A jö vő ben nem kell
szégyenkezned, ha az á gyamban tö ltö d az éjszaká t, ezért kezeskedem.
- Megint fogadni akarsz, hogy ú jbó l veszítsek?
- Most egyikü nk se lesz vesztes - felelte Trevor, és futó lag megérintette a
lá ny keblét, aztá n keze a tulajdonos biztonsá gá val Andrea csípő jére siklott. -
Feltéve, ha rá szá nod magad, hogy életed há tralevő részét a karomban tö ltö d.
Andrea szíve nagyot dobbant az ö rö mtő l. Igazam volt, Trevor szeret, és
feleségü l akar kérni, gondolta.
- De ez nem a megfelelő alkalom, hogy ezt megbeszéljü k. - A férfi a lá ny fö lé
kerekedett. - Valami jobb jutott az eszembe. Neked nem, mi amor?
106
- De, nekem is - vá laszolt elfú ló hangon Andrea, s hagyta, hogy a szenvedély

forgó szele magá val sodorja.
Amikor má sodszor is felébredt, má r ragyogó an sü tö tt a nap. Csaló dottan
á llapította meg, hogy egyedü l van.
Az ó rá ra pillantva riadtan felü lt. Tényleg ilyen késő van? Nem csoda, hogy
Trevor magá ra hagyta, elvégre a birtokon mindenki korá n kel. Ma biztosan
sietve intézi a legsü rgő sebb tennivaló kat, hogy a reggelinél megkérje a kezem,
gondolta a lá ny, és elö ntö tte a boldogsá g. De azon nyomban az ajká ra fagyott a
mosoly, mert eszébe jutott, mi lehet Trevor sietségének oka. Ma érkezik Linda.
Só hajtva bú jt ki az á gybó l. Hogy is felejthette el! Remélhető leg Trevor majd
megnyugtatja Félix mostohalá nyá t, megérteti vele, hogy Andreá tó l nem kell
tartania. Természetesen soha nem lesznek bará tnő k, de talá n sikerü l békésen
egymá s mellett élniü k.
Fő leg akkor, ha Linda megtudja, hogy Andrea Trevorra íratja El Corazó nt.
Alig vá rta, hogy kö zö lhesse ezt az elhatá rozásá t a férfival. Elképzelte meglepett
arcá t, amint meghallja a dö ntését.
Egy tö rü lkö ző t csavart maga kö ré, és a tü kö r elé lépett. Meghö kkenve
vizsgá lgatta magá n a szerelmes éjszaka kisebb-nagyobb nyomait. Soha nem volt
még ilyen telt és piros az ajka, a szeme ragyogott a boldogsá gtó l.
Lehunyt szeme elő tt leperegtek az éjszaka eseményei, tö bbszö r is felidézte
Trevor gyengéd becézéseit, a pillanatokat, amikor mi amor-nak szó lította.
Hihetetlen, hogy ez az elbű vö lő en szeretetre méltó férfi nem is olyan régen az
ellensége volt!
Persze mindennél csodá latosabb lett volna, ha egyszer is kimondja:
szeretlek. De érthető a tartó zkodá sa. A férfiak szívesebben mutatjá k ki az
érzéseiket, mint beszélnek ró luk. Trevor sem kivétel.
Andrea a tartó ra dobta a tö rö lkö ző t, és kö nnyű léptekkel visszatért a
há ló szobá ba.
A ruhá i gyű rö tten hevertek egy széken, mégis ezekbe kell bú jnia, hogy a
tiszta holmiért á tmehessen a sajá t szobá já ba. Ekkor vette észre, hogy a fió kos
107
szekrényen gondosan ö sszehajtott farmer és tiszta pó ló fekszik, rajta egy

levélke:
Jó reggelt, querida! A szobádból akartam neked tiszta ruhát hozni, de
rájöttem, hogy szívesebben látnálak az én holmimban. A teraszon várlak, sok a
megbeszélnivalónk.
Andrea lehunyta a szemét. Trevornak igaza van, gondolta, és a levelet az
ajká hoz emelte. Szeretlek, sú gta a szíve. Gyorsan belebú jt a szá má ra vagy négy
szá mmal nagyobb ruhá kba, felhajtotta a nadrá g szá rá t, ujjaival beleszá ntott a
hajá ba, azutá n mezítlá b leszaladt a lépcső n.
Ebben az ó rá ban rendszerint nyugalom uralkodott a há zban, mert mindenki
ment a dolga utá n. Trevor ilyenkor szokott kilovagolni, hogy ellenő rizze az
á llatokat és a ká véü ltetvényt. Néha a kö nyvtá rban maradt, az ü zleti kö nyveket
tanulmá nyozta, de ma biztosan nem ezzel foglalkozik.
Andrea, ajká n boldog mosollyal, nesztelenü l á tvá gott az elő csarnokon.
- De há t ez egyszerű en nevetséges! Hogy engedhetted ezt meg, Trevor?
A nő i hang a kö nyvtá rszoba félig nyitott ajtajá n szű rő dö tt ki. Andrea ú gy
érezte, mintha egy vö dö r jeges vízzel ö ntö tték volna nyakon. Csak nem Linda
érkezett meg ilyen korá n?
- Ugyan má r, ki hiszi ezt el? Az ü gyvédeid biztosan nem!
Andrea a falnak hanyatlott. Semmi kétség, ez Linda hangja, kemény és éles,
mint mindig.
- É s még te mondtad nekem, hogy nyugodjak meg, mert a zá radék semmit
sem jelent!
- Linda, kérlek, hallgass meg! - Trevor tü relmesen, nyugodtan beszélt.
- Nem! - kiá ltotta a lá ny indulatosan. - É n eddig mindig mindenkit
meghallgattam. É s mire mentem vele?
- Linda, mi amor, nyugodj meg, és pró bá lj megérteni!
Mi amor. Andrea nagyot nyelt. Így szó lította Trevor gyengéden ő t is. De nem
izgatja fel magá t, amiért Lindá nak is ugyanezt mondja, bizonyá ra a kö zeli
108
rokonokra is haszná ljá k ezt a kedveskedő megszó lítá st. Minden a hangsú lyon
mú lik.
- É n elhittem neked, hogy Félix bő kezű en fog ró lam gondoskodni, de nem
így tö rtént. Elhittem, hogy soha nem lesznek anyagi gondjaim...
- Na és? Cserbenhagytalak én valaha?
Andrea az ajká ba harapott. Nem lenne szabad hallgató znia. Semmi kö ze
ezekhez a csalá di ü gyekhez, melyek ennyire kihozzá k Lindá t a sodrá bó l. De
mitévő legyen? Tá rja ki a kö nyvtá r ajtajá t, kö hö gjö n jó hangosan, vagy inká bb
osonjon vissza a szobá já ba, és vá rja meg, amíg Trevor megkeresi?
- Semmi joga sincs El Corazó nra! Ezt te is ugyanolyan jó l tudod, mint én!
Kihallatszott Trevor só hajtá sa.
- Persze hogy tudom.
Andrea rémü lten a szá ja elé kapta kezét. Egy percig sem hitte, hogy azért,
mert egymá séi lettek, Trevor egyszerre ö rü lni fog, hogy Félix rá hagyta a
birtokot. Mégis rossz volt hallani, mennyi keserű ség van a hangjá ban.
Hirtelen ú gy érezte, mintha a fel s alá já rká ló Linda magas sarkú cipő jének
kopogá sa á tszakítaná a dobhá rtyá já t. Szinte lá tta maga elő tt, amint a férfi elé
á ll.
- É s mit tudsz felhozni mentségedre?
- Semmit - felelte színtelen hangon Trevor.
- Hogyhogy? Nézd, én nem is á lmodtam arró l, hogy Félix rá m hagyja El
Corazó nt, de természetesen mindketten arra szá mítottunk, hogy téged tesz meg
ö rö kö séü l. Kinek jutott volna eszébe, hogy meggondolatlanul odafirká l egy
zá radékot, és ezzel megfoszt téged mindattó l, ami megillet? S az egészet egy
kalandornő miatt!
Andrea lá ba megroggyant. Az ö klébe harapott, hogy ne kiá ltson. Nem, nem,
ez nem lehet igaz! Linda nagyon izgatott, és Trevor nyugtatni pró bá lja. Most
mindjá rt megtiltja neki, hogy ilyen sértő hangon beszéljen arró l a nő rő l, akit
szeret.
109
- Te nagyon tévedsz - jelentette ki Trevor hatá rozottan. Andrea sírva fakadt

a megkö nnyebbü léstő l.
- Nem tévedek. Félix má r nem volt beszá mítható .
- Ugyan, Linda, te is tudod, hogy az esze az utolsó pillanatig vá gott, mint a
borotva.
- Majd az ü gyvédeink bebizonyítjá k az ellenkező jét.
- Persze, és jó l megszedik magukat rajta. - Andrea hallotta, hogy Trevor
idegesen já rká l. - Egyedü l ő k szoktak az ilyen ü gyekbő l hasznot hú zni.
- É rtem. - Linda hangja hidegen csattant. - Ez a nő befurakodott a csalá dba,
és elhitette Felixszel, hogy jobban a szívén viseli a sorsá t, mint mi.
- Való színű leg így tö rtént. Persze neki nem á llt mó djá ban, hogy ú gy
kiismerje Felixet, mint mi - nevetett fel keserű en Trevor.
- De végü l mégis elhalá szta El Corazó nt az orrod elő l! Por Dió s, Trevor,
most mi lesz velü nk?
- Gondoskodni fogok ró lad ugyanú gy, mint eddig.
- É s ez a nő itt fog terpeszkedni a birtokon?
- Andreá nak hívjá k.
- Andrea! - Linda hangjá bó l sü tö tt a megvetés. - Ronda kü lfö ldi név. Rosszul
leszek, ha kimondom!
- Lehet, de okosabb lenne, ha hozzá szokná l.
- Ugyan minek? É pp most mondtad, hogy nem viszed perre az ü gyet.
- Való ban. - Trevor egy pillanatig habozott. - Helyette elveszem feleségü l.
- Miii?! Ezt az ö rö kségvadá szt? Megő rü ltél?! Trevor nevetett.
- Ellenkező leg. Még soha nem voltam ennyire észnél.
- Mondd, hogy ez egy rossz tréfa! Tudom, hogy nagyon vá gyó dsz El
Corazó nra, de annyira nem lehetsz kétségbeesve, hogy ehhez a bajkeverő ,
alattomos, kü lfö ldi perszó ná hoz kö sd az életedet!
- Ü lj le, Linda! Megmagyará zom neked, miért dö ntö ttem így - mondta
Trevor kedvesen.
- Nem szü kséges, nem vagyok hü lye. Elveszed, és tiéd a birtok.
110
- Való ban, ez lesz a végeredmény.

- Nem, Trevor, ez képtelenség, ennyire nem lehet vá gyó dni valami utá n!
- Pedig így van. - Aztá n suttogó ra fogta a hangjá t. - Nem tudod elképzelni,
micsoda vá gy ég bennem!
Andrea kezét még mindig a szá já ra szorítva ellö kte magá t a faltó l. Hallotta,
hogy Trevor tová bb beszél, de má r nem értette a szavait. É s ez így jó , nem kell,
nem szabad tö bbet hallania.
Felrohant a lépcső n, kulcsra zá rta maga mö gö tt az ajtó t, és zokogva
nekidő lt. Kö nnyes arcá t a pó ló ja ujjá ba tö rö lte. Hirtelen végignézett magá n,
aztá n undorral tépte le és a sarokba hajította Trevor ruhá it. Gyorsan a sajá t
holmijá ba ö ltö zö tt, farmert és valami blú zt kapott magá ra.
Egy pillanat mú lva meggondolta magá t. Nem, nem fog kö nnyektő l maszatos
arccal, fésü letlenü l kiosonni innen, hanem tisztességgel, méltó sá ggal tá vozik,
ú gy, ahogy érkezett. Kinyitotta a szekrényt, és gondosan kivá lasztotta a
megfelelő ö ltö zéket.
Valamivel késő bb má r hó fehér vá szonszoknyá ban, nap sá rga
selyemblú zban és kö rö mcipő ben csomagolt. Utoljá ra berakta kedvenc
farmernadrá gjá t, és némi nehézség á rá n lezá rta a bő rö nd tetejét.
Kiegyenesedett, és remegő kézzel megigazította a hajá t. Most még Trevor elé
kell á llnia, hogy kö zö lje vele, tudja, hogy mit akart neki mondani...
Nem, ilyen á llapotban nem talá lkozhat vele! Képtelen lenne még vitá ba is
bocsá tkozni.
- Andrea?
A szíve akkorá t dobbant, hogy azt hitte, megfullad. Trevor á llt az ajtaja elő tt.
- Andrea! - A férfi megrá zta a kilincset. - Bent vagy?
A lá ny kétségbeesetten tekingetett kö rü l, mintha a szoba rejtett kijá ratá t
keresné. A hang odakint egyre tü relmetlenebbé vá lt.
- Csak nincs valami bajod, mi amor?
Ekkor Andrea bü szkén, felemelt fő vel ajtó t nyitott. Trevor olyan elbű vö lő
kedvességgel mosolygott rá , hogy bá rki lépre ment volna.
111
É n má r tö bbé nem! - gondolta a lá ny, és végtelen szomorú sá g fogta el.

- No végre, édesem. Má r kezdtem aggó dni. A szobá mban nem talá ltalak, és
amikor itt az ajtó t pró bá ltam... - A homloká t rá ncolta. - Miért vagy ilyen
elegá ns?
Ki fogom bírni, képes vagyok megtenni, bá torította Andrea ö nmagá t.
Udvariasan Trevorra mosolygott.
- Hogy érted?
- Azt gondoltam, kilovagolhatná nk a hegyekbe. Még nem lá ttad a
ká véü ltetvényeket. - Trevor zavart arckifejezéssel vizsgá lgatta a lá nyt. - Persze
ha holnapra akarod halasztani...
- Holnap nem - rá zta a fejét nevetve Andrea, de a szeme szomorú maradt. A
tü kö rhö z ment, és megigazította blú za gallérjá t. - Nem hiszem, hogy
mostaná ban megnézném a ká véü ltetvé nyeket, vagy bá rmi má st itt.
Trevor ajka elkeskenyedett, s néhá ny lépést tett a lá ny felé.
- Mi folyik itt?
- Mire gondolsz?
- Ne beszélj mellé! Tudni akarom, mi tö rtént! - emelte fel a hangjá t a férfi.
- Nyugalom! É s ne pró bá lj engem hibá ztatni! É ppen elégszer kértelek, hogy
beszéljü nk egymá ssal.
- Hiszen ebben egyetértettü nk. Sok megbeszélnivaló nk van! Nagyon komoly
ü gyek. Erre idejö vö k, és itt talá llak ebben a szerelésben, egy becsomagolt
bő rö nd tá rsasá gá ban!
- Nem én tehetek ró la, Trevor! Tegnap annyira kértelek, hogy beszéljü nk
végre a dolgainkró l. Ha adtá l volna alkalmat rá , most megértenél.
- Itt á llok a rendelkezésedre. Hallgatlak. - A férfi arcá n kis mosoly suhant á t.
Andrea a szemébe nézett, de a hideg, sö tét tekintettő l megrettent. Mitő l kellene
még félnie? Jobban má r nem tudja megsérteni.
Mégis, mit tehetek egy szívtelen emberrel? Csak azt, hogy én is szívtelennek
mutatom magam, hatá rozta el, s mély lélegzetet vett.
- Elutazom.
112
Trevor egy ö rö kkévaló sá gnak tű nő szü net utá n szó lalt meg.
- Hová ?
- Hagyjuk ezt! Nem szeretnék belemenni a részletekbe. - Az á gyon fekvő
bő rö ndjéhez ment. - Nagyon kellemes volt itt, csakhogy...
- Kellemes?!
Andrea egy pillanatra lehunyta a szemét, de rémü lten ki is nyitotta, mikor
meghallotta, hogy Trevor dö ngő léptekkel felé indul.
- Kellemes? - ismételte a dü htő l reszketve. Két kézzel ragadta meg Andreá t,
és kényszerítette, hogy nézzen rá .
A lá ny megijedt a haragtó l szikrá zó szempá rtó l, de eldö ntö tte, nem enged.
Elő veszi azokat a rejtett lelki tartalékait, amelyekbő l a nehéz helyzetekben
mindig erő t tudott meríteni.
- Tudom, azt akartad, hogy addig maradjak itt, amíg a végrendelet érvénybe
nem lép. - Nyugodt, jeges hangon szó lalt meg. - Való ban, egy darabig egész
érdekesnek talá ltam az ittlétemet, de most, hogy bekö szö ntö tt a rossz idő ...
- Az ö rdö gbe a végrendelettel! Mondd, te teljesen megő rü ltél? Mi kö ze az
idő já rá snak hozzá nk?
- Hozzá nk? - ismételte gú nyosan Andrea. - Mit akarsz ezzel mondani?
- Nagyon is jó l tudod! - vá gott vissza Trevor rekedt hangon. - Azt hogy
szeretlek, és te is szeretsz!
- Szerelem! - nevetett Andrea. - Igazá n nagyon kedves, ső t hízelgő ,
azonban... Trevor olyan gyű lö lettel nézett rá , hogy a lá nynak kiszá radt a torka.
- Mindig tudtam, hogy jégszívű , pénzsó vá r bestia vagy. - Olyan hízelgő volt a
férfi hangja, mintha bó kolna.
- Mit képzeltél?! Te tényleg komolyan azt hitted, hogy ha elcsá bítasz, én
azonnal lemondok arró l, ami az enyém?
- Te egész idő alatt csak azt a bizonyos célt akartad elérni, amit má r akkor
magad elé tű ztél, amikor ide betetted a lá badat, igaz?
Andrea érezte, hogy mindjá rt elsírja magá t.
113
- Egyszer má r megmondtam neked, hogy az olyan nő k, mint én, mindig

megkapjá k, amit megérdemelnek!
Hosszan hallgattak. Végü l Trevor egész kö zel hú zta magá hoz.
- Adok neked egy jó taná csot, kicsikém. Ne fordulj ü gyvédhez! Bú jj el,
menekü lj, mert mindenképpen ő k lesznek az erő sebbek! - Ellö kte magá tó l a
lá nyt, és az ajtó felé indult. - Megkérhetném Pabló t, hogy vigyen ki a
repü lő térre, de te képes lennél még ő t is elcsá bítani, Haszná ld a terepjá ró t, és
hagyd a parkoló ban! Majd késő bb érte megyek.
Ezzel becsapta maga mö gö tt az ajtó t.
114
12. FEJEZET
Andrea csomagokkal megrakodva érkezett haza manhattani laká sá ba. A

tisztító bó l hozott ruhá kat gondosan elhelyezte egy szék tá mlá já n, majd a kicsi
konyhá ba ment, és felgyú jtotta a villanyt.
Nincs igazi nyá r, gondolta, mikö zben az egyik zacskó bó l a hű tő be rakta a
tejet, a narancslevet. Amikor ö t hó nappal ezelő tt megérkezett Costa Ricá bó l, azt
hitte, szép, enyhe tavasz vá rja. Ezzel szemben á prilisban hideg szél fú jt,
má jusban meg folyton esett az eső . Jú niusban kitö rt a ká nikula, amely még az
edzett New York-iakat is megviselte. Jú lius végén, napokon á t zuhogott,
való sá gos ö zö nvíz zú dult a vá rosra, amit csendes, de á llhatatos szitá ló eső zés
kö vetett.
- Pocsék idő ! - há borgott Irene, Andrea egyik ú j kolléganő je. - Bá r a Costa
Rica-i eső s évszak se lehetett sokkal kellemesebb.
Andrea bó logatott, aztá n ó vatosan má sfelé terelte a beszélgetést, mint
mindig, ha Costa Rica kerü lt szó ba. Senkinek se tű nt fel, milyen kö vetkezetesen
kerü li, hogy az ott tö ltö tt hó napokró l meséljen. Mindenki el volt foglalva a sajá t
dolgaival. Megfigyelte, hogy az emberek szívesebben beszélnek magukró l, mint
hogy má sokat meghallgassanak. Ez az á ltalá nos emberi gyarló sá g most jó l jö tt
neki.
Még az édesanyja sem kérdező skö dö tt sokat.
- Hamarabb jö ttél vissza, mint vá rtalak - á llapította meg, de az okokró l nem
faggatta.
Így aztá n nem mondta el anyjá nak á llá sa elvesztésének szö rnyű tö rténetét,
és azt sem, hogyan kerü lt a birtokra. Mindö ssze azt vá laszolta, hogy San José-i
kikü ldetése a tervezettné l rö videbb ideig tartott.
A szokott kérdésre: É s milyen volt Costa Ricá ban? Rendszerint nyá jasan
csak annyit mondott: Nagyon kellemes.
115
Elő szö r habozott, mikor anyja érdeklő dö tt, vajon já rt-e olyan szép, nagy
birtokon, amelyeket a filmeken lehet lá tni. Aztá n rá szá nta magá t, és mesélt neki
El Corazó nró l.
- Csodá latos lehet! - Evelyn só hajtott. - É s kié ez a mesebeli birtok? Andrea
szó tlanul meredt anyjá ra. Az enyém, gondolta, és maga is megijedt.
Lelki szemei elő tt vá ratlanul megjelent Trevor. Rémü lten érezte, hogy a
torka ö sszeszorul. Elő kapta zsebkendő jét, és a szá já ra szorította.
- Bocsá ss meg! - Alig jö tt ki hang a torká n. - Ú gy lá tszik, megfá ztam.
- Ki tudja, mi mindent lehet ö sszeszedni a dzsungelban - vélte Evelyn, s
ezzel le is zá rtá k a kényes témá t.
Andrea bekukucská lt a hű tő be, valami finomat keresett magá nak vacsorá ra.
Elfintorodott, majd talá lomra kiemelt egy ö sszefagyott dobozt.
- Zö ldséges lasagne - olvasta hangosan. Lefejtette a csomagolá st, és a
mű anyag tá lat a mikrohullá mú sü tő be tette.
Alapjá ban véve teljesen mindegy, mit eszem, gondolta, míg a há ló szobá ba
tartott, hogy ruhá t és cipő t vá ltson. Mió ta megjö ttem Costa Ricá bó l, mindennek
fű részpor íze van.
Só hajtva hú zta fel a farmerjá t, és hozzá egy bő pó ló t. Ú jabban semminek
nem tudott ö rü lni, még az ú j á llá snak sem. Pedig azzal igazá n szerencsés.
Tö bbet is fizetnek, mint az elő ző helyén, és nagyobb a felelő sség is.
Biztosan ez az utá latos idő az oka, morfondírozott, amikor a tá lat a mikró bó l
kivette. Elő szö r a hő ség, aztá n a szü ntelen eső , ettő l aká rki bú skomorrá vá lik.
Leü lt az asztalhoz, és villá já val étvá gytalanul piszká lgatta a tá nyéron gő zö lgő
szü rke masszá t.
Jó , jó , ez mégsem elég ok ahhoz, hogy nap mint nap ilyen levertnek érezze
magá t. Semmi nem indokolja. Ragyogó á llá st kapott, takaros kis laká sban él.
Hamarosan itt az ő sz is, és kezdő dik a színhá zi évad. Egymá st érik a nagyszerű
hangversenyek. Irene fő nö ke, aki igazá n kedves, szerény, de hivatá sá ban
hatá rozott, célratö rő férfi, nemrégiben megkérdezte, nem lenne-e kedve
kiá llítá sra menni vele.
116
- Menj el! - biztatta Irene. - Nagyon rendes, rokonszenves fickó . Bizonyá ra

az, gondolta Andrea, és eltolta a tá nyért maga elő l. De csakú gy, mint kö zép-
amerikai ú tja elő tt, most se vá gyott semmilyen kapcsolatra. Kü lö nö sképpen
nem egy olyan férfival, aki kicsit emlékezteti Trevorra.
Csak éppen nem Trevor, gondolta keserű en. Nem tudná megdobogtatni a
szívét egy mosollyal, egy gyengéden elsuttogott szó val.
- A fenébe!
Tü relmetlenü l felugrott, és a gusztustalan étket a szemétbe dobta. Mi van
ma velem? Trevor, mindig csak Trevor! Miért nem tudom má r kiverni a
fejembő l? Hiszen nem volt egy ő szinte szava, a férfias bá já t ő is csak arra
haszná lta, hogy elszédítsen. Gyengédsége hazugsá g volt, szép szavai hamisak.
Nem mintha ez most má r szá mítana. Hiszen arra is rá jö tt, hogy ő sem szerette
Trevort. Elbű vö lte ő t a férfi remek kü lseje meg az a hamis vará zs, amely
kö rü lvette. De kö ztü k nem volt igazi szerelem, mondogatta magá nak sokadszor,
mikö zben á tment a nappaliba, és leü lt az író asztalá hoz. Bá r hitt volna az első
benyomá sá nak! Sok idő t és szomorú sá got takaríthatott volna meg.
Sebaj, hamarosan véget ér minden, ami Trevorral kapcsolatos. Erélyesen
kihú zta a legfelső fió kot, elő vett egy vastag borítékot, és egyenként maga elé
rakosgatta a hivatalos iratokat. Félix végrendeletét érvényesnek nyilvá nítottá k.
Széthajtotta az errő l szó ló levelet, és legalá bb tizedszerre ú jra elolvasta.
Fehéren feketén kimondja, hogy a birtok végérvényesen az ö vé. Trevor
kifogá st emelt, de elutasítottá k, így elvesztette a birtokot, s nem is tett tö bb
erő feszítést, hogy megvá ltoztassá k a dö ntést. Az igazsá gszolgá ltatá sró l szerzett
rossz tapasztalatai győ zedelmeskedtek az Andrea irá nti gyű lö lete fö lö tt.
Egyedü l az ü gyvédek hú znak hasznot a peres ü gyekbő l, szokta mondogatni.
Ezért hullott El Corazó n Andrea ö lébe minden bíró sá gi hercehurca nélkü l. Ez is
azt bizonyítja, hogy helyesen ítélte meg a férfi való di céljá t. Trevornak nem a
birtok megszerzése volt a fontos, az apjá ért akart bosszú t á llni. Andreá t pedig
nem gyű lö lte annyira, hogy pereskedésre dobja ki a pénzét miatta. Az együ tt
tö ltö tt éjszaká kat meg má r régen elfelejtette.
117
Erre a gondolatra ö sszefacsarodott a szíve.

- Ebbő l elég! Csak nevetségessé teszed magad! - fakadt ki hangosan.
El Corazó n az ö vé, de mit ér vele? Csak az elveszett boldogsá gra
emlékeztetné szü ntelen. Mit tegyen? El is adhatná , de nem tudná elviselni a
gondolatot, hogy egy idegen já rja be a lova há tá n a most má r oly tá voli birtokot.
- Megvan! - csapott a homloká ra.
Mi is volt a neve annak a szervezetnek, amelyet Trevor említett neki? Azok a
természetvédő k, akikkel Felixet megfenyegette, amikor az ö reg el akarta adni
az eső erdő t. Erdő védő k? Nem, nem... Megvan! Erdő bará tok Egyesü lete! Jö vő
héten megszabadulok El Corazó ntó l és mindentő l, ami vele ö sszefü gg, gondolta
elégedetten.
De a dolog korá ntsem ment olyan simá n.
- Az Erdő bará tok Egyesü letének kívá nom adomá nyozni El Corazó nt -
kö zö lte má snap az ü gyvédjével telefonon.
- Tessék? Nem hallom jó l. Rossz a vonal, senorita, ú gy értettem, mintha azt
mondta volna, hogy el akarja ajá ndékozni El Corazó nt.
- Pontosan. Kérem, vegye fel a szervezettel a kapcsolatot, és készítse elő a
szü kséges iratokat!
Az ü gyvéd még a telefonon keresztü l sem tudta leplezni, hogy véleménye
szerint Andrea megő rü lt. - Gondolja á t még egyszer! - ismételte unos-untalan.
Végü l a lá ny elunta a huzavoná t, maga hívta fel az egyesü letet, és
megkérdezte, elfogadná nak-e néhá ny ezer hold terü letet Costa Ricá ban.
Hetekig izzottak a telefonká belek San Jó sé és New York kö zö tt, Andrea
megszá mlá lhatatlan papírt írt alá . Két hó nap utá n végre elkészü lt az
adomá nyozá si okirat, amely az Erdő bará tok Egyesü letét nevezte meg El
Corazó n ú j tulajdonosaként.
Egy péntek délutá n az egyesü let titká rnő je a munkahelyén kereste Andreá t
telefonon.
- A képviselő nk éppen New Yorkban tartó zkodik, Miss Miller. Reméljü k,
hogy holnapra ö ssze tudunk hívni egy sajtó konferenciá t.
118
- Szó sem lehet ró la! - szö gezte le igen hatá rozottan Andrea. - Nagyon
vilá gosan kö zö ltem ö nö kkel, hogy kerü lni akarok minden feltű nést.
Egy pillanatig csend volt.
- Biztos benne, Miss Miller? Valamilyen formá ban szeretnénk kifejezni
elismerésü nket, és nyilvá nosan megkö szö nni az ö n rendkívü li nagylelkű ségét.
- Azzal fejezik ki legjobban, ha megő rzik a birtokot eredeti á llapotá ban -
felelte Andrea, s kö zben lehunyta a szemét. Maga elő tt lá tta a lovakat, a
hegyeket, majd Trevort, amint karjá ban viszi ő t egy hű vö s erdei tisztá sra. -
Kérem, tartsá k be a megá llapodá sunkat - Andrea hangja kicsit elcsuklott -, és
hagyjá k meg El Corazó nt olyannak, amilyen volt, amilyen most is...
- ...és amilyen mindig is marad! - szó lalt meg egy mély hang.
Andrea megriadva pillantott fel. Irodá já nak kü szö bén Trevor á llt. Sö tét
ö ltö nyt, fehér inget, mintá s nyakkendő t viselt. Ugyanaz a tö kéletes, magabiztos
elegancia, mint amikor meglá tta ő t El Corazó nban. Akkor rö gtö n megérezte a
belő le sugá rzó erő t és szenvedélyt, amely ezt a férfit a birtok nyilvá nvaló urá vá
tette.
Andrea kezébő l kiesett a telefonkagyló .
- Trevor...? - dadogta.
A vá ratlan lá togató mosolygott.
- Szervusz, Andrea!
A lá ny gö rcsö sen ö sszekulcsolta kezét az ö lében.
- Mit keresel te itt?
- Lefogytá l - mondta felelet helyett a férfi. Uralkodj magadon, figyelmeztette
magá t Andrea.
- Tudod, Trevor, az ember soha nem lehet elég gazdag és elég karcsú .
- De lehet, querida. Az ember lehet ú gy gazdag, hogy a pénzt hatalomnak
tartja, ú gy haszná lja, mint egy korbá csot, amellyel az embereket meghó dolá sra
kényszeríti. - Egy izom megrá ndult az á llá n. - Félix bá csi ennek volt a
nagymestere.
- Azért jö ttél, hogy a nagybá tyá dró l beszélgessü nk?
119
Trevor má r az író asztal mellett á llt, a helyére tette a telefonkagyló t, és

kö nnyedén megsimogatta Andrea arcá t. A lá ny visszatartotta a lélegzeté t, és
kétségbeesettben pró bá lta lekü zdeni a vá gyat, hogy a ciró gató kézre szorítsa az
ajká t.
- Lefogytá l - ismételte halkan Trevor.
- Igen. É s gazdag is vagyok.
- Nem, nem vagy gazdag. - Gyengéden megérintette Andrea nyaká t, aztá n
kezét a lá ny lá zasan dobogó szívére fektette. - Itt ugyanolyan szegény vagy,
mint én.
A lá ny ellö kte a kezét.
- Nem tudom, mirő l beszélsz! - Egyre mérgesebb lett. - É n aztá n nem
vagyok szegény. Talá n elfelejtetted, hogy én nyertem meg az El Corazó nért
vívott csatá t?
- É n nem harcoltam ellened, querida.
- Miért jö ttél ide?
Trevor megfogta a kezét, és felhú zta a székrő l.
- Jó l tudod, miért.
- Nem! - Andrea dacosan felszegte a fejét. - Azt akarod, hogy kitegyenek az
á llá sombó l? A porta nem jelentett be téged, és feltételezem, hogy nincs belépő d.
Ennél a vá llalatná l komoly elő írá sok szabá lyozzá k a magá nlá togatá sokat.
- Való ban, én magá nlá togató vagyok, mi amor. Andrea szíve nagyot
dobbant.
- Ne mondd ezt nekem tö bbet! - szó lt erő tlenü l.
- Miért ne? - Trevor megcsó kolta a kezét. - Az én szívemben te vagy a mi
amor. Ez soha nem fog megvá ltozni.
- Linda a te szerelmed - vá laszolt indulatosan Andrea, s maga se tudta,
miért szaladt ki a szá já n. Csak nevetségessé teszi magá t. Má r kezdte sejteni,
miért jö tt Trevor. - Te tudsz ró la, mi tö rtént El Corazó nnal? - kérdezte,
mikö zben a férfi tekintetét kereste.
- Elajá ndékoztad. Persze hogy tudok ró la. Andrea elhú zta a kezét.
120
- Most pedig néhá ny bó kkal, hízelgő szó val rá akarsz venni, hogy
vá ltoztassam meg az elhatá rozá somat, és adjam neked a birtokot.
- Csak egy kérdést akartam neked feltenni. Miért ajá ndékoztad el a birtokot,
amiért olyan hatalmas erő bedobá ssal harcoltá l?
- É n? - Andrea keserű en felnevetett. - É n soha nem akartam magamnak El
Corazó nt. Te voltá l az, aki... - Zavartan elhallgatott, mert észrevette, hogy tö bbet
mondott, mint amennyi szá ndéká ban á llt. - Mindegy, nem tartozik rá d - zá rta le
a kérdést, és el akart fordulni, de Trevor megfogta a csukló já t, és nem engedte
elhú zó dni.
- Aznap, amikor elszaladtá l...
- É n nem szaladtam el.
- Elszaladtá l, mint egy megrémü lt gyerek. É s én olyan ü tő dö tt voltam, hogy
elengedtelek. Akkor mondtad, hogy te soha nem engem akartá l, hanem csak a
birtokot.
- É letemben nem mondtam ezt!
- Ó , mi amor. - A férfi lehajolt, és gyengéden megcsó kolta az ajká t. A lá ny
rö gtö n elfordította a fejét, de legnagyobb bosszú sá gá ra a szíve mégis
gyorsabban kezdett verni. - Valahogy kordá ban kell tartanunk az éles nyelvedet
- suttogta Trevor, és Andrea szemébe nézett.
- Te ö ssze akarsz zavarni, mert azt hiszed, hogy meggondolom magam, és
rá d íratom a birtokot. De erre ne szá míts!
- Jaj, édesem, há t ez a mi bajunk! - á llapította meg a férfi, és karjá t Andrea
dereka kö ré fonta. - É n azt hittem, pontosan tudom, te mit akarsz. Te meg abban
voltá l biztos, hogy érted, én mit miért teszek.
Andrea igyekezett kiszabadítani magá t.
- Vilá gosan hallottam, mirő l beszéltetek Lindá val azon a bizonyos napon.
Ne pró bá ld meg elhitetni velem, hogy bá rmit is rosszul értettem!
- Há t, elég hosszú idő re volt szü kségem - felelt Trevor komolyan -, amíg
képes voltam higgadt fejjel végiggondolni a tö rténteket. Rá jö ttem, hogy
121
kihallgattad a beszélgetésü nket a kö nyvtá rszobá ban, és sajnos mindent

félreértettél.
- Csak az idő det vesztegeted, Trevor. El Corazó n nem lesz a tiéd.
- Nem bizony. - Gyengéden magá hoz hú zta a tiltakozó Andreá t. - É s
szerencsére te má r minden papírmunká t elvégeztél helyettem is.
Andrea megü tő dve kapta fel a fejét.
- Mirő l beszélsz?
- A rengeteg hivatalos iratró l, amivel egy adomá nyozá s já r, édes
egyetlenem. - Trevor ö sszekulcsolta a kezét Andrea há tá n, és csibészesen a
szemébe nevetett. - Természetesen ezt az én ü gyvédeim is elintézték volna.
Ugyanis elloptad az ö tletemet, mi amor. - Megcsó kolta a lá nyt. - É s ezért is
szeretlek.
- Trevor... te megő rü ltél? Egy szó t sem értek.
- Pedig olyan egyszerű , querida. Emlékszel arra a fiestá ra, amikor sikerü lt
téged rá vennem arra, hogy az egész éjszaká t az á gyamban tö ltsd?
- Fogadtunk, és én vesztettem. - Andrea elpirult.
- Má snap meg akartam kérni a kezed.
- Ó , igen, hallottam, amit Lindá nak mondtá l. - A puszta emlékezéstő l is
végigfutott a lá ny há tá n a hideg.
- Igen, elmondtam Lindá nak. Tudom, hogy te elkényeztetett kis
szö rnyetegnek tartod...
- Nagyon udvariasan szó lva.
- Talá n az is, de olyan szerencsétlen szegény. Ne haragudj rá! Légy
megbocsá tó ! Ne aszerint ítéld meg, milyen most, hanem pró bá ld magad elé
képzelni azt a kicsi lá nyt, aki kétségbeesetten vá gyó dik apai szeretetre, de Félix
a legapró bb kedveskedését is mereven visszautasítja.
- Ezért keresett ná lad menedéket - á llapította meg hidegen Andrea.
- Igen. Megszerettü k egymá st, mintha igazi testvérek lennénk. Megígértem
neki, hogy mindig gondoskodni fogok ró la.
122
- Ez mind nagyon érdekes, csak semmi kö zö m hozzá . Mindenesetre nem

fekszem le tö bbé veled, és El Corazó nt sem kapod meg tő lem.
- Ejnye, az ö rdö gbe is, nem hallasz?! Nekem nem kell a birtok!
- Mindig is magadnak akartad.
- Egy ideig talá n. De te rá ébresztettél arra, hogy csak az apá mon esett
igazsá gtalansá got akarom megbosszulni. - Trevor megsimogatta Andrea hajá t.
-A fiestá n vilá gosodott meg elő ttem minden.
- Most má r kö nnyű ezt mondani. Akkor miért nem szó ltá l?
- Azt terveztem, a reggeliné l megpró bá lom szavakba ö nteni, mennyire
szeretlek, és megkérlek, légy a feleségem. - Lehajtotta a fejét. - De attó l
tartottam, nem hiszel nekem, míg véget nem vetü nk az El Corazó nért folyó
harcnak.
Andrea megnedvesítette kiszá radt ajká t. Szíve vadul dö rö mbö lt a bordá in,
de még mindig nem mert hinni Trevornak. Kö nnyekkel a szemében ismerte fel,
hogy becsapta magá t. Szereti ezt a férfit, és mindig szeretni fogja, még ha
csaló dnia kell is benne.
- Igazad van - szó lalt meg végü l -, nem hittem volna neked.
- De eszembe jutott a legjobb megoldá s. Az Erdő bará tok Egyesü letének
akartam ajá ndékozni El Corazó nt.
- Tessék?
- Említettem neked, hogy olyan sok pénzt keresek, amennyit a nagybá tyá m
egész életében együ ttvéve sem lá tott. Hatalmas baná nü ltetvé nyeim vannak, és
sajá t hajó immal szá llítom a termést Euró pá ba. Ká vét és cukorná dat is
termesztek a sajá t birtokomon Venezuelá ban. Tö bbszö r kihú ztam szegény Félix
bá csit a csá vá bó l. El Corazó n elú szott volna, ha nem fizetem ki az adó ssá gait.
- Ezt nekem nem említette - lepő dö tt meg Andrea. Trevor só hajtott.
- Tú l bü szke és ö nfejű volt ahhoz, hogy aká r csak magá nak is bevallja, ha
tévedett. Tartok tő le, hogy a csalá dban akad még ilyen makacs fickó ! - Á tö lelte
Andreá t. - A fiestá n minden megvilá gosodott. Rájö ttem, hogy téged nem érdekel
123
a pénz, soha nem is érdekelt. Rá ébredtem, hogy te vagy a legelbű vö lő bb tü ndér,

egy csupa szív angyal. Ná lad jobbat nem kívá nhat magá nak férfi!
Most má r tényleg kö nnyben ú szott Andrea szeme.
- Mégsem tiltakoztá l, mikor Linda odavetette, hogy ö rö kségvadá sz vagyok!
Trevor haragosan csó vá lta a fejét.
- Nem tagadom, hogy Linda mindenféle sü letlenséget fogott rá d, de én
kö zö ltem vele, hogy te vagy az életem értelme, és hogy ő nem értheti, mennyire
vá gyó dom utá nad.
Andrea halkan zokogott.
- Ha tudná d, mit éreztem, amikor Linda ezeket a szö rnyű ségeket mondta!
Rá adá sul azt hittem, hogy igazat adsz neki. Szerettem volna meghalni.
- Akkor mégis szeretsz! - Trevor szeme ragyogott.
- Persze hogy szeretlek. Csak attó l féltem... - Andrea megrá zta a fejét. - Nem
tudtam má sra gondolni, csak arra, milyen rettenetesen megbá ntottá l.
- Ebben te sem maradtá l adó som. - Trevor még szorosabban ö lelte
magá hoz. - Bocsá ss meg, szerelmem! Nem lett volna szabad kételkednem
benned.
Andrea a boldogsá gtó l kigyú lt arccal ö lelte á t a férfi nyaká t.
- Nem fog neked hiá nyozni El Corazó n?
- É s neked New York?
- Ha te velem vagy, nekem semmi sem hiá nyzik!
- Ezzel én is pontosan így vagyok.
Soká ig tartottá k á tö lelve egymá st, majd a férfi megszó lalt.
- A kö rnyezetvédő k olyan gonddal vigyá znak majd a birtokra, hogy még
Félix is elégedett lenne. Mit gondolsz, egyetértene a mi ú jrakezdésü nkkel?
Andrea gyengéden megciró gatta Trevor arcá t.
- Szent meggyő ző désem, hogy tud ró la, és ö rü l neki.
- Egy dologban szá z szá zalékig igazat adok neki: ő mindig okos nő nek
tartott téged.
124
Trevor á tkarolta Andrea vá llá t, és együ tt sétá ltak ki a fü stkö dtő l terhes New
York péntek esti forgatagá ba. Andrea mégis ú gy érezte, El Corazó n fű szeres
virá gillatú fuvallata leng kö rü lö ttü k..
125

Gyere El Corazónba

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Gyere El Corazónba

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Sandra Marton

Az a bizonyos este, amely fenekestő l felforgatta Andrea Miller életét,

- Por qué le interesa? - vá gott vissza Andrea. A férfi elvigyorodott.

Milyen érzés lenne, ha ez a szú ró s á ll megérintené a bő rét? A vá ratlan

ragaszkodik hozzá , hogy mindannyian jelen legyü nk. Ezzel is szorosabbra

Elzá rta a csapot, és kilépett a zuhanyfü lkébő l. El kellett ismernie, hogy a

A lá ny a fő nö kére bá mult, akit eddig olyan hű vö snek és

- Mr. Lithgow, kérem, tá vozzék! - mondta nyugodtan, de kissé felemelte a

A férfi ö sszeszorított szájá val, dü htő l sá padt arcá val ú gy ü lt az á gy szélén,

- Sejtelmem sincs, mit akar ezzel mondani - kö zö lte Andrea.

- Hazudik! - Andrea arca égett a tehetetlen dü htő l. - Hiszen a képére van

A pincér kényszeredett mosolyá tó l Andrea há tá n végigfutott a hideg. Baljó s

- É n is épp ilyen nyá jas mosollyal és szemrebbenés nélkü l hazudtam, ha a

A lá ny megkö nnyebbü lten só hajtott fel.

- Ki az a Linda? - Andrea teljesen zavarba jö tt az ú jabb és ú jabb nevektő l.

Pablo egy régebbi évjá ratú , de kifogá stalanul karbantartott Cadillac

- Megérkeztü nk, senorita.

- Biztos vagyok benne, hogy nagyon kedvesek.

Andrea nem tü rtő ztette magá t tová bb.

daliá s alakja kö rvonalait, de az arcá t sö tétben hagyta. Talá n ettő l tű nt olyan

- Majdnem elfelejtettem, milyen ü gyesen tudja csű rni-csavarni a dolgokat,

Trevor gú nyosan felnevetett.

- Való ban, senor Martínez, nem az Á llamokban vagyunk. Akkor ugyanis

- Trevor, hagyd ezeket a szamá rsá gokat! Miss Miller nagyszerű

- Mondd meg neki, hogy ne szeká ljon ezekkel a hü lyeségekkel!

Trevor némá n vizsgá lgatta nagybá tyjá t, majd Andreá ra pillantott.

Hogy gyű lö lö m ezt az embert! - gondolta. Az aljas célozgatá sait, a

Egyszerű ruhá ja nyilvá n nem á llja majd az ö sszehasonlítá st Linda toalettjével,

Andrea riadtan kapta há tra a fejét. Trevor surrant mö gé olyan zajtalanul,

- Félix vonta meg.

- Megható , hogy a legkisebb részletre is odafigyel, ha Felixrő l van szó . -

má sodpercig farkasszemet néztek, aztá n szinte egyszerre kaptá k el a

A kö nyvtá rszobá ban angol és spanyol nyelvű mű vek garmadá ja sorakozik a

- Halá lra akar itt égni?

- Fekü djö n vissza!

- Ami pedig a bő rö met illeti, én soha nem égek le.

- Miért? - bukott ki Andrea szá já n a kérdés. Má r nem tudta visszaszívni,

Ezt a szemtelenséget! Mit képzel magá ró l Trevor Martínez?!

- Tehá t amú gy is elbocsá tott volna?

elkényeztetett fiatalemberekkel kapcsolatban, de Lithgow-nak, a tisztesség

Letette a kagyló t. No jó , ú gy lá tszik, rendező dnek a dolgok, csak egy kicsit

kö veit és az egyetlen széken elhelyezett bő rö ndö t, mivel szekrény nem volt a

- A zá radék rö vid, de ö rvendetes: Andrea Millerre hagyom szeretett

- El Corazó n az enyém! - vetette oda nyersen. - É s ha azt hiszed, hogy aká r

- Ugye milyen regényes? Te meg én és a bő rö ndö d utazunk az autó mmal a

Nem sokkal napnyugta utá n érkeztek a birtokra. Andrea ú gy érezte, nem

- Nem érvényes, ha az ö rö khagyó a zá radék készítésének idő pontjá ban

- Nem hiszem, hogy ezt akarod - sú gta Trevor.

- Vagy teljes leltá rt csiná lsz? Andrea elpirult.

- Igazad van, erre képtelen vagyok.

Farkasszemet néztek, aztá n Trevor bó lintott.

vá ltozik, amíg a végrendeletet a bíró sá g jó vá nem hagyja. É s jobb, ha tudod,

A há zvezető nő futva érkezett az elő csarnokba. Felsikoltott az eléje tá ruló

A férfi visszaü lt az á gy szélére.

- Má r régen nem haragszom rá . Félix nem tudott a gyerekekkel bá nni. Nem

- Ennek nagyon ö rü lö k. - Az orvos Trevorra nézett. - Kérhetném, hogy

- Csak arra gondoltam... milyen csodaszép El Corazó n. - Az ajká ba harapott.

Trevor elő reengedte Andreá t. A lá ny néhá ny lépés utá n megtorpant.

A lá ny feje há tracsuklott, mikor Trevor a nyaká t kezdet csó kolgatni.

Trevor á thajolt az asztalon, és egy csó kkal belefojtotta a szó t.

Míg Trevor a reggeli ká véjá t kortyolta, Andreá nak - mint az elmú lt

- É ppen Felixrő l és a végrendeletrő l van szó . Trevor rö gtö n elkomorult.

Andreá t felkavarta a hír, mert a boldogsá gtó l el is felejtkezett Félix