Új Kép (2006. December)

ISSN 1450-5010
ÚJ KÉP
Pedagógusok
ó g u s o k és
sszülők
zülők ffolyóirata
o l y ó i ra
2006 december
Pedagógusok és szülők folyóirata Tar ta lom
X. évfolyam 10. szám,
2006. december Köszöntő
Utcai Róbert: Megnyugvás a közénk érkező Megváltóban 3
Szerkesztőbizottság
/članovi uredništva: Tantárgyháló – 2007
Bori Mária, dr. Gábrity Molnár Felhívás az Új Kép X. tanulmányi versenyére 5
Irén, Hajnal Jenő magiszter, dr.
Hózsa Éva (irodalmi szerkesztő/ Tanulmányok, kutatások
književni urednik), dr. Illés Tibor Lovra Éva, Keiper Tímea és Misinszki Edit : Barangolás, avagy
(Eötvös Loránd Tudományegye- Macskovics Titusz felfedezése 7
tem), dr. Péics Hajnalka, Brenner J. János: Egy tudós két világa – Matijevics Lajos 17
Soós Edit (felelős szerkesztő/odgo-
vorni urednik), Szálas Tímea Tanármelléklet:
(szerkesztő/urednik), Szőke Anna, Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékezete
dr. Zsolnai Anikó (Szegedi Tudo- Vas István: Mikor a rózsák nyílni kezdtek 26
mányegyetem), Beszédes István Pejin Attila: Egy zentai ötvenhatos ereklyéről 27
(műszaki és művészeti szerkesztő/ Schmidt Mária: A pillanatokról, amelyekből egy nemzet áll össze… 29
tehnički i umetnički urednik). Beney Zsuzsa: November, 1956 31
A laptanács tagjai/Savet lista: Zalán Tibor: Az ősz pergése 31
Miskolczi József (elnök), dr. Bányai Parti Nagy Lajos: E-mail Móser Zoltánnak 31
János, dr. Pintér János (alelnökök), Döbrentei Kornél: A Kozmosz sebe 32
Grgo Francišković, dr. Horváth Wittner Mária: Emlékezés és emlékeztetés 33
Mátyás, Kucsera Géza, dr. Losoncz Bíró Mátyás: 1956 és a fiatalok – Fényképek a forradalomról 36
Alpár, Ninkov Irén, Pető István, Molnár Tibor: Az 1956-os forradalom eseményei
Priboj Potrebić Vesna, dr. Szöllősy a vajdasági magyar nyelvű sajtóban 39
Vágó László, Varjú Potrebić Tatja- Gruik Zsófia: Szabadság, szerelem… 49
na, dr. Zolnai Albert . Pomogáts Béla: „Mikor a rózsák nyílni kezdtek”
Lektor: Bálint Irén. – 1956 az irodalom emlékezetében 53
Rezümé/Rezime: Csete Örs: Folklórmotívumok egy ’56-os élettörténetében 70
Tiberije Kopilović, Szálas Tímea. Szőke Anna: Magyar emigránsok Kishegyesen 80
Szerkesztőség/Uredništvo: Pataki Tibor: Módszertani kérdések az 1956-os forradalom 93
24000 Subotica, Age Mamužića és szabadságharc tanításához 93
13/II., tel./fax: (024) 554-184, Mészáros Zoltán: ’56 taníthatósága – Gondolatok arról, hogy
e-mail: ujkep@tippnet.co.yu. hogyan érdemes 95
Kiadó/Izdavač: Jenei Szilveszter: Mennyből az angyal… 99
Vajdasági Módszertani Központ Verebes Ernő: Liberté ’56 – zenével 100
Szabadka, Vojvođanski centar za Ninkovné Kovacsev Olga: A szabadságért küzdő ember
metodiku Subotica. emlékére – 1956-os emlékmű Palicson 105
Elnök/Predsednik: Soós Mihály. Pomogáts Béla: Ötvenhat kései mérlege 108
Készült/Štampa: Grafoprodukt,
Szabadka/Subotica.
Az Új Kép az interneten:
www.ujkep.net Egyes szám. Ára 100 dinár.
www.ujkep.tippnet.co.yu
Köszöntő 3
Kaplan i profesor veronau-

Megnyugvás a közénk érkező Megváltóban ke se obraća profesorima,
roditeljima i đacima povo-
Utcai Róbert dom božićnih praznika. On
ističe koliko je važno da
Mi, emberek, mindig valamire vágyakozunk és várakozunk, szinte soha sem vagyunk čujemo božje reči bez obzi-
megelégedve saját helyzetünkkel. Ha valamit elérünk, igazából már egy másik cél ra na svu buku sveta, i da
megvalósítására koncentrálunk és azt gondoljuk, ha azt is sikerül megvalósítanunk, budemo dovoljno hrabri da
akkor végleg megnyugszunk. A fiatalok sóhajtozva várják a tanulmányok bevégzését, postupamo u duhu njegovih
hogy megszabadulva a diákélet izgalmaitól békés és kiegyensúlyozott életet kezdje- učenja.
nek. A megnyugvás helyett azonban az esetek többségében még csak ekkor kezdőd-
nek az élet pergősebb napjai, hisz a lakásszerzés, a megfelelő munkahely biztosítása,
a családalapítás és később a gyerekek nem kis kihívásokkal állítják szembe az adott
személyt. Napról-napra nyugodtságra, békére vágyakozunk, mégis azt vesszük észre
a mindennapok hajszájában, hogy vágyaink, álmaink és kívánságaink felülmúlnak
bennünket és meghaladva lehetőségeinket állandó stressz alá sodornak.
Vajon találhatunk-e tökéletes megnyugvást ezen a földön?
A Szeretet megtestesülésének az ünnepe a megnyugvás és megbékélés utáni
vágyunkat tölti be. Pontosan ezért válik karácsony számos ember legkedvesebb ün-
nepévé.
Az ünnepet megelőző adventi időszak liturgiájában három mozzanat kerül elő-
térbe: a várakozás, a reményteljes vágyakozás a megtestesült Igével való találkozásra
valamint a bűnbánat gyümölcseként élvezhető megnyugvás. Minél közelebb kerü-
lünk Krisztus születésének ünnepéhez, annál erősebb bennünk a vágy és a remény,
hogy zajos világunkban meghalljuk szívünk mélyén az angyalok lágyan csengő és
megnyugvást sugárzó énekét:
„… et super terram pax in hominubus bonae voluntatis.”

„… és a földön békesség a jóakaratú emberekben!”
A vallásosságunk, az élő Istenbe vetett hitünk nem szabad, hogy csupán egy gye-
rekkori ígéretet jelentsen számunkra (amit ráadásul a szüleink tettek meg helyettünk
keresztelésünkkor), hanem olyasvalamivé kellene, hogy váljon, ami által életünk
minden pillanatában kifejezzük készségünket Teremtőnk akaratának teljesítésére.
Más szóval: a vallásosságom egy életprogram, melyben szerető vezetőmnek elfoga-
dom Krisztust, aki a világunkba jött, emberként megszületett, és mindenben IGEN-t
mondok az Ő hívására.
Isten-hitünket életre váltjuk, amikor igyekszünk járni az általa elénk tárt úton,
mely az Istennek való teljes önátadás valamint az emberek szolgálatának ösvényén
vezet. Mind a mózesi törvények, mind a jézusi tanításokra alapozott egyházi előírá-
sok az Isten felénk hajló szeretetének jelei, melyek az emberek szolgálatában állnak.
Jézus földi élete folyamán számos esetben fellépett a képmutatók ellen, akik min-
denféle előírást aprólékosan betartottak, viszont az őszinte és szívből jövő Isten-hitet
háttérbe szorították, szinte teljesen elnyomták a lelkükben.
4 Utcai Róbert
Jézus felénk forduló szeretetének és örömet, békét, valamint szeretetet serkentő

tanításának fényében érdemes egy pillantást vetni magunkra és tetteinkre.
Népünk (sajnos!) „büszkélkedhet” azzal, hogy a csúnya beszédben, a károm-
kodások változatosságában a világ nemzeteinek élén áll. Gyakran a legszűkebb
(keresztény) környezetünkre is jellemző nemcsak a trágár beszéd, hanem az ártatlan
emberek befeketítése is. Mindkét eset előtt, szinte kivétel nélkül néma tanúként
állunk. Ilyenkor – Jézus tanításával ellentétben – magunkkal vagyunk elfoglalva
(nehogy kinevessenek vagy esetleg „szenteskedőknek” tartsanak), és nem gondolunk
arra, hogy mekkora felelősséggel tartozunk embertársainkért.
Jézus a világunkba jön, világosságot gyújt a bűn sötétségében tengődők számára
és bátran fellép azok ellen, akik a Mennyei Atya akaratát semmibe veszik. Teszi ezt
azért, hogy felhívja a figyelmüket magatartásuk veszélyére és ezáltal szebbé, örömte-
libbé, lakhatóbbá tegye a világot.
Az idei év karácsonyán, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar Szent Erzsébetre
irányítja a figyelmünket (születésének 800. évfordulóján), próbáljunk meg túllépni
önmagunkon. Tudatosítsuk magunkban, hogy felelősek vagyunk a világban egymá-
sért, hisz az üdvösség felé vezető úton nem egyedül haladunk! Isten Fia emberré lett,
hogy örömet, békét és szeretetet hozzon minden ember szívébe! Ne akadályoztassuk
Istennek ezen szándékát lustaságunkkal és a jóra való restségünkkel! Forduljunk
nagy szeretettel és türelemmel szükséget szenvedő embertársaink felé, merjük
lelkesíteni tévelygő barátainkat, akik keresik a Szeretet felé vezető utat, ám a világi
dolgok elhomályosítják látásukat! Istenbe vetett bizalmunkat és hitünket ne csupán
a parancsolatok mechanikus teljesítése, hanem sokkal inkább az önzetlen tetteink
gyakorlása által valósítsuk meg!
Bártan lépjünk fel most, karácsonykor is és az év minden napján a másokat meg-
vetők, az Istent és embert káromlók ellen, hogy szavunk és jó példánk valamint az
embertársainkért végzett közös fohászaink által is megszülessen Krisztus a szívek-
ben és terjedjen Isten országa!
Isten ma is közelít felénk, belép a világunkba hirdetve:
„… et super terram pax in hominubus bonae voluntatis.”

„… és a földön békesség a jóakaratú emberekben!”
Jelent-e ez számomra valamit, vagy a világ zaja elnyomja bennem az Isteni szót?
A közénk érkező Megváltó töltse el örömmel, szeretettel lelkünket, hogy rajtunk
keresztül megnyugvásra találjon a békétlen világ embere! Áldott ünnepeket kívánok!
Tantárgyháló 5
TANTÁRGYHÁLÓ – 2007
Felhívás az Új Kép X. tanulmányi versenyére

Az elmúlt évek hagyományától eltérően a soron következő Tantárgyháló tanulmányi
versenyt már most decemberben meghirdetjük. Ugyanis a tapasztalat azt mutatja,
hogy a tanévvégi „hajrá” és a felvételi vizsgák miatt nem mindenki tud részt venni
a versenyünkön, még ha ezt szeretné is. Ugyanakkor a tudományosság igényével
készülő, több tudományterületen való jártasságot és komoly utánajárást, számos for-
rásmunka konzultálását igénylő pályamunkák elkészítése több időráfordítással még
eredményesebb és színvonalasabb lehet.
A 2007. évi Tantárgyháló ismét más lesz az előző évinél. Az újításnak nem ne-
vezhető másság abban rejlik, hogy a 2004. évi versenyünkhöz hasonlóan a pókháló
szövögetését ismét a diákokra és tanáraikra bízzuk, vagyis nem a versenybizottság
által megszerkesztett hálót kell tanulmányozni, hanem az alább felsorolt témák közül
kell kiválasztani egyet, majd azt több szempontból körüljárni, tanulmányozni annak
vonatkozásait a különböző tantárgyak/tudományágak vetületeiben. Példaként szol-
gálhat az a két sikeres pályamunka, amelyet az Új Kép 2004. decemberi számában
közöltünk, illetve a www.ujkep.net weblapon is olvashatók.
A választható témák:
JÁTÉK, KORINTHOSZ, BOSZORKÁNYSÁG, SZÍV, MÉRFÖLD, KOCKA,

ÜVEG, SZÉL, VÁSÁR, TEST, VÉGTELEN
VIRÁG, KÖNYV, KÉP
A pályamunkák megírásánál a következő általános követelmények szerepelnek:
A felhasznált irodalom jegyzékének feltüntetése.

A pályamunkák tapintható formájú megjelenítését (is) igényeljük (ami persze nem zárja
ki a virtuális forma alkalmazását).
A világhálón elérhető információk ne képezzék az egyetlen forrást (azok kizárólagos
és kritikátlan alkalmazása – a legjobb esetben uniformizáláshoz vezet). Az Internetről
szerzett információk esetében szükséges feltüntetni az információ helyét és a dátumot,
amikor ráakadtak (ez a korrekt idézés formája a világhálóról). Továbbá juttassátok el
nekünk a honlap adott oldalának/oldalainak .mht kiterjesztésű lementett kópiáját CD-
n, mint a dolgozat mellékletét.
A tanuló környezetéhez kötődő jelenség, a lakóhelyhez (vidékünkhöz) kapcsolódó
tudós, kutató, művész, különleges mesterséget űző ember bemutatása a kiválasztott
témához kapcsolódóan.
6 Tantárgyháló
A pályamunka szerkesztésére vonatkozó kívánalmak:
Korrekt gépelés (helyesírási hibák kiküszöbölése, sorköz, sorkizárás, mellékjelek hasz-

nálata, szóközök betartása).
A cím és a tartalom egybeesése.
Szabatosság, érthetőség, világos megfogalmazás.
A szöveg tagolása.
Nem kötelezőek, de javíthatják a dolgozatok végső elbírálását:
a. Illusztrációk (képek, ábrák)

b. Idézetek
c. Táblázatok (pl. időrendi táblázat a függelékben)
d. A szövegben előforduló személyek rövid életrajzának közlése a függelékben.
Középiskolásoknak az előbbieken felül:
Hivatkozó láb- ill. végjegyzetek. (Az állítás forrásának megjelölése.)

Magyarázó láb- ill. végjegyzetek (pl. kevésbé ismert fogalmak megmagyarázása).
A munka eredményeként kialakított esszé, tanulmány, vers, vagy más szépirodal-

mi műfajú/formájú pályamunkát a szerkesztőségbe kell eljuttatni 2007. május 20-áig.
A versenybizottság az Új Kép júniusi számában közli a döntőbe jutók névsorát. A
jövő ősszel sorra kerülő döntőre Power Point prezentációt vagy plakátot kell készíteni
a választott témáról.
A verseny folyamatáról az Új Kép következő számaiban tájékoztatjuk az érdeklő-
dőket, illetve további információ e-mailen ujkep@tippnet.co.yu vagy a 024/554-184-
es telefonszámon kapható folyamatosan.
A Versenybizottság
Tanulmányok, kutatások 7
Rad studenata
Barangolás, avagy Macskovics Titusz Građevinskog fakulteta
koji je osvojio prvu nagra-
felfedezése* du na konkursu «Naučnost
Mađara u Vojvodini»,
koji je raspisao Generalni
Lovra Éva, Keiper Tímea és Misinszki Edit konzulat Republike
Mađarske u Subotici u
saradnji sa Ambasadom
Megleltük létünk kegyetlen paradoxonát, hogy miért is beszélünk tudományról, s az Republike Mađarske u
kinek mit jelent. Csak ki kell nyitnunk szemünket, máris süvít tudatunkba a felis- Beogradu.
merés, hogy akár a macskakövek alatt is meglelhetjük a legnagyszerűbb elmét, aki
alkotott, tett hozzá vagy vett el valamit kis világunkból. A holnap tudata már a teg-
napé, s a tudásunk a tegnap nagy elméinek agyszüleménye. Ne is menjünk messzire,
csak sétáljunk, és gyönyörködjünk a napsütésben, egy cseppnyi tudattalansággal,
hogy apró molekulákat lélegzünk be, amik már megannyi ős-tudós tüdejét is meg-
járták. Talán a festékszag sem véletlen, a tegnap pora Szabadka utcáin, sétapálcák és
növényi ornamentika, eklektika és szecesszió derűs bája. Ez is jelenthet valamit, egy
alkotás, ami naggyá tett valakit, valamit jelentett és talán jelenteni is fog egy jövőbeli
nemzedéknek. Elsétálunk az árkádok alatt, és lassan hasít tudatunkba a felismerés,
hogy fel kell néznünk, felszegett fejjel a homlokzatok tetejére, máris jobb, tisztább
tudattal a Korzó fáit kerülgetve. A céltalan tudomány mit sem ér, talán fel sem fog-
tuk, hogy mit is rejtenek a füsttől szürke falak. Apró csoda a tintapacában, az építész
fekete ironjában, az egyenes vonalak gomolygó kuszaságában. Ezt a kuszaságot
érzem a klasszicista stílusban, a kitörni kívánó állatot, a komolykodó lánykát, ki még
a babáját maga után húzza a porban, de már anyaszerepre készül, a sajgó hátú asszo-
nyok siralmait, és a tényt, hogy ennyi volt, megleltük lelkünk nyugalmát. Induljunk
Macskovics Titusz családi házának díszítése
* A dolgozat első díjas, a

Magyar tudományos-
ság a Vajdaságban
című pályázaton (esszé,
egyetemista kategória).
8 Lovra Éva, Keiper Tímea, Misinszki Edit
a téglagyárba, térdig az agyagban, vályogot, vizet, világot... és kik vagyunk, mit

teszünk, vajon nem csak képzeletünk gótikus vihara ez?
„Ha hozzáért a házak téglafalához, érezte-e még mindig a szikkadt sár dohos szagát?
Bolyongott-e Titusz az utcákon, lépteivel méregetve a szélességüket, tudta-e, hogy az iskolá-
ban nem taníthatják meg arra, milyen nehéz házat emelni ingatag talajon, melynek felszíne
alatt szeszélyes irányokban föld alatti vízerek áramolnak? Látta-e, hogy az Iskola utcában
az emeletes házak pincéibe beszivárognak a kutak a talaj agyagrétegein át, hogy a felszín
alatt áramló víz elfolyjon a Föld belsejébe? Tudta-e, hogy odalenn a talpa alatt – miközben
a városháza előtt áll, és figyeli reggelente a piacon vásárló asszonyokat – forrong a Föld
belseje?”1
Kérdezz, kérdezz, kérdezz..., de a választ csak magad leled, magadban, az abla-

kok üvegmozaikján keresztül szólít meg a fény, elfeledett macskakövek kopognak a
Szilasi Mór bérházának talpad alatt, s ó, a mozaikok, homlokdíszek, ajtókilincsek, de mi csak állunk, s nem
lépcsőháza leljük lelkünk igazságát, azt, hogy minek is nevezzük az embert, aki volt, van, alkot,
s alkotásaival lesz is még, míg áll az épület, szembefordulva az idővel, a vasútállomás
mindig siető órájával, hogy ezrek menjenek el mellette, s ne is sejtsék, hogy miket is
rejtenek a falak...
„Látta-e, hogy az évszakok váltakozásával a házak is színt, magasságot, sövényt, árnyat,

fényt cserélnek? Utazott-e Szabadkán kívül? Szorította-e repeső mellére a kezét, amikor a
budai csúcsokról eléje tárultak a sűrűn rakott pesti tetők? Álmodta-e, hogy ott sétál ezeken
a tetőkön, fölkapaszkodva, majd leereszkedve a ferde síkokon?”2
Mesebeli kérdezz-felelek, hát hová tűntek a szecessziós álmok, a sok-sok szín,

hajlékony egyenesek, vörösen izzó ablakszemek, ki lészen, aki élteti e szürke kö-
zeget, a siető taxiba ülőket, vakon botorkálókat a napfényen, talán a tegnap kere-
sése a padon ülve, az hozza a felismerést, hogy itt, valahol Szabadkán, 1851-ben
megszületett M ACSKOVICS TITUSZ (Titus Mačković), aki csak ült, s rajzolt... fekete kis
paca a merített selyempapíron, gimnáziumi évek Szabadkán, majd képzőművészeti
akadémia Aachenben, Zürichben és Bécsben, egy be nem fejezett szándék. 1870
környékén a városba való visszatérés: ekkortól vette kezdetét építészi pályafutása.
A szabadkai Történelmi Levéltárban 400-nál több épülettervét őrzik; ezek többsége
meg is épült. Épületeket minden akkor korszerűnek számító stílusban tervezett, a
neoreneszánsztól a neogótikán át a neobarokkig, majd könnyen alkalmazkodott a
szecesszióhoz, fölépítve a város egyik legnagyobb szecessziós bérpalotáját FAZEKAS
L AJOS részére. Közvetlenül a háborút megelőzően olyan szecessziós stílusú épületeket
tervezett, amelyek az akkoriban éppen szárnyait bontogató modernizmus jegyeit vi-
selték magukon. Lakó- és bérpaloták mellett tervezett földszintes házakat, istállókat,
1-8
Viktorija Aladžić: Az pajtákat, melléképületeket, de laktanyákat, iskolákat, vágóhidat is. Szabadka egyik
építő legsokoldalúbb építőjének bizonyult. Emellett vállalkozó volt, téglagyár-tulajdonos,
városi főépítész, majd hírlapszerkesztő is. 1919-ben hunyt el.
Barangolás, avagy Macskovics Titusz felfedezése 9
Valahogy a tegnap markában, még nem volt ez a kínos várakozás, sarat dagasztó
asszonyok homályos képe, vályogfalak tüdőt tépkedő mohás illata, vagy csak az
eklektika kacsingat az állomás felől, leülve egy sarokba a lépcsőfordulóban. Hol
vannak már a századforduló kopogó cipellői, a macskaköveken vágtató paripák,
csatakos hosszú utak, ahogy felemelik szoknyájukat esős időben, ernyő mögé rejtett
száradás.
„Látta-e a mester kezét, miként választja ki a fatörzset, amelyből majd széket farag? Könnybe
lábadt-e vajon a szeme, amikor a ház ablakában először látta nyílni a piros muskátlikat, az
üvegen pedig áttetszett a fehér csipkefüggöny rezdülése? Gyerekkorában rajzolt-e ujjával a
porba félrecsapott tetejű házakat nagy kéménnyel? Járt-valaha novemberben kinn a mezőn,
miközben a szél odafagyasztotta az esőcsöppeket az arcát övező hajtincsekre?”3
Egy kort idézünk, idézzünk arcokat, papír fölé görnyedő embert, vonalzókkal,
fekete tintával, mert itt kezdődik a tudás, egy kor képe téglákba ágyazva, keressünk
tudományt a porban, a házat építő emberek izzadságában, az építész petróleumlám-
pa-vakságában, az éjszakákon át tartó rajzolásban, összegyűrt, elrontott tervekben, a
mészben, vízben, üvegcserepekben, s akkor találunk reá, Macskovics Tituszra. Atlasz-szobor Stevan
Hiszek magamban, hiszek a földre hulló vakolatban, a tócsában, amit átugrani Milinković bérházán
készülök utam kezdetén, s hiszek az építőben, aki hit nélkül is naggyá lett, mert
csak egy hiányzott a szabadkaiak részéről, a bizalom, mégis ez nem akadályozta meg
abban, hogy Macskovics Titusz naggyá legyen, s épületei szerte a városban hirdessék
megfontolt bohémságát, mert paradoxonok világát tárja elénk, néha felbukkan a
klasszicista jelleg a puritán díszességével, majd a szecesszió süvít a szemünk előtt,
táncba híva suhogásával, könnyű lépteivel.
Kopog a cipőm sarka a ködben, a Petőfi utcában, halkan bontakoznak ki a fák és
a házak a hajnal tejszerű váladékából, talán a napsugarak is megcsillannak a levele-
ket borító könnyeken, az ősz első lehelete, fázósan húzom össze a kabátom a mellka-
somon, mellettem a századforduló ígérete, neobarokk semmittevés, a szobák súlyos
brokátfüggönyein át szűrődő fény, bérházak mély csendje, az alkotó lélegzete.
„S amikor aztán PEIĆ STIPAN házán elsőt rezzent a modernizmus, sajnálta-e, hogy nem fog
eléggé soká élni ahhoz, hogy ugyanazt a nemzetközi stílust követve építsen Szabadkán,
ami az egész világot összekapcsolja? Érezte, hogy az építők az új építési technológiák
elsajátításával minden stílust eltörölve elindultak egymás irányába? Vajon egy szép házra
vetett pillantása letörölte-e homlokáról a verejtéket és levette-e válláról a kellemetlen terhet,
mielőtt utoljára lecsukta a szemét? Megbékélt-e vajon?”4
K ÁDÁR I MRE háza, lobogó neobarokk tervek, majd neoreneszánsz felismerés,

boltívek ritka csodája, finom hálót sző az emlékezés és az idő a falakra, egy lépés s
B ILISICS D EZSŐ lép ki a múltból, bérháza kapuján át, kalapját leemelve köszön, s kezet
ráz Macskovics Titusszal, köszönve a kitűnő munkát. Egyre melegebb van, ahogy
szárad lassan fel a harmat, már nem is hull nedvesen a vakolat a házak faláról, ahogy
végighúzom a kezem összeaszott testükön.
Tér. Zihálva szedem a levegőt, ahogy végigrohanok a Fasizmus áldozatainak terén,

fellökve az elém tóduló korok hajnalát, egy percre megállva, kezemmel támasztva a
falat, hunyorogva a napfényben, egy perc, s folytatom a kalandozást. M ATKO VUKOVIĆ
utca, el szeretném érni a füzérdíszítésű hevedergerendát, de a KUNCZE Fivérek
bérpalotája nem enged csendes terroromnak, gyenge öklöm csapásainak, csak áll
neoreneszánsz vigyorával, s tekintélye a földbe tapos, félek továbbmenni, előttem az
elnagyolt rusztikusság, neoreneszánsz fintor, hívogat a kapu fogatlan szája, de hiába
keresem a megszokott helyeket, nem lelem sem a lépcsőházat, sem nyugalmamat a
helyén. Az udvari szárny végében, az árnyékszék mellett lépcsőház, nyugalom már az
utcán, id. VERMES NÁNDOR szelleme, szellemisége kísért házában. Kézfogások, tervek
suhogása, ahogy kiterítik az asztalra, magyarázatok, hogy mi ez a szokatlanság, hol
vannak már a régi szabályok, a stílusok tisztasága.
Elhagytam komor egyszerűségét, az utca másik feléről nézem magam, ahogy
távolodom, csüngök a kilincsen, kavarog a fejem a stílusok színes kötéltáncában, a
homlokzat kései eklektika, barokkos túlkapás, a reneszánsz jegyeivel. SZILASI MÓR
Aradszki Lukács részére bérháza, a tizenkilencedik század végén épült fel hamvaiból, főnixi repülése egy
tervezett bérház egyemeletes szárnyban teljesült ki, hagyományt teremtve. A lépcsőházat az udvari
szárnyban keresem, s lelem. Kedvemre barangolok, siklok a korlát kovácsoltvas hor-
golásán. Vajon milyen mesterek álmodhatnak acél horgolótűkkel, korlátot foltozva?
Megállok a kapuban, a lépcsőház templomillata után eretnek a Nap, eltakarom sze-
mem, úgy nézem a szemközti oldalt, táskámban a jegyzeteim keresve, nem tudtam
hirtelen, hogy hová kerültem: P ETAR R ADIŠIČ bérpalotája, tervei Macskoviccsal és a
Grundböck céggel közösen készültek. Jellegzetes stílusjegye a rusztikus megmunká-
lású földszint, a túlméretezett fényűző lépcsőház. Még mindig a kapuban állok, csak
nézem a házat, s nincs bátorságom bemenni, szorongatom kezemben jegyzeteim, s
próbálok okosnak látszani a papírok védelmében. Már hallom, ahogy kopog a cipőm
a csempén, tüdőm átjárja az elmúlt század illata, lassan ballagok fel a lépcsőn, min-
den hatalmas, mintha újra gyermek lennék, mindent lentről nézni, megszeppenve,
félősen, visszhang, hát visszhangozz ódon kúria, űzd el félelmem. Kiállok, s szaladok
a fényre, magammal húzva hangom megsokszorozott magányát.
„Tudta-e, hogy Szabadkán a házak majd szépen összeszoknak egymással a csillagszá-

rak mentén, amelyeket ősidőktől fogva az utak róttak beléje? Szomorú volt-e, amikor
MILINOVITS JÁNOSnak készített első emeletesház-tervét nem kivitelezték változtatás nélkül,
hanem a ház sarkán 1879-ben VÁGNER NÁNDOR terve szerint egy égetett agyagból készült
Atlasz-szobrot állítottak föl?”5
Futok, majd sétálok, s újra csak futnom kell, míg meg nem torpanok, autók, út, át
kell kelnem, mint régen, s nincs ki fogja kezem, nem várhatok a tegnap szellemére,
becsukom a szemem, s átballagok az úttesten, s úgy botladozom vakon, tapogatva
Atlasz balkont tartó izmait, a Rudić utca sarkán már majd egy évszázada erőlködő
férfit, kinek hátát a könyvtár terasza is nyomja. Ikrek volnának? Talán nem, csak erő
kell a népnek. STEVAN M ILINKOVIĆ bérháza mégis maga a kellem, a nőies báj, fedetlen
keblekkel mosolyognak a hajadonok a homlokzatról, édes mannájukat kínálva. A
klasszicista, egymástól, a megszokottól távolabb álló oszlopok meghatározó, vissza-

térő motívumai Macskovics Titusz építészetének. Szabadka központjában álló házai
a korai polgárosodás ígéretét hordozzák, az eredetileg is üzlethelyiségnek tervezett
földszint a tegnap igénye a mára, napernyős kisasszonyok bársony szalagja, selyem
cipőcskéi, a csilingelő kacaj, mikor egymásnak mutogatják kincseiket.
„Láthatatlan hosszú csápjai voltak-e Titusznak, amelyekkel végigtapogatta a házakat, a

tetőket és a kéményeket, megvizsgálva, hol legyen a majdani házak helye és tere, vagy
pedig lopva lapozgatta ágyában a más városok gazdag házainak rajzaival teli megsárgult
folyóiratot, amelyet a zöldségárus csak neki tett félre? Szeretett-e kocsival végigszáguldani a
városon, hogy szemei előtt egybefolyjon a házak képe, s ugyanaz az ablak hol az egyik, hol
a másik házon legyen? Látta-e, hogy az évszakok váltakozásával a házak is színt, magassá-
got, sövényt, árnyat, fényt cserélnek?”6
Felfelé kúsznak az árnyak, egyre kisebb a követő felismerés, groteszk árnyékom

bekúszik az ivókút rácsai közé, az államról lecsorduló vízzel együtt hirtelen tűnik el
a süllyesztőben, azután megint itt van, incselkedik a falevelekkel. Az őszi csendben
csak a körforgalom zaja hallatszik, egy-egy galamb oltja szomját, megtelepedik a
padok hívogató kényelmén, már fáradok, pedig még nincs itt a nap vége, várom a
nyár utolsó édes, meleg leheletét, a kabátot eldobni kényszerítő sugarakat, melyek
dühöngő áradatot korbácsolnak a békés eperfagylaltból. Oszlopok, korlátok csipkéje,
hűvös márvány, teraszok, s groteszk ördögfejek a balkonok félhomályában, hol van-
nak már az egymással játszadozó kis dundi puttók, arany szárnyaikon megcsillan a
fény, R AFAELLO angyalkái. Hallom a szökőkút csobogását, kéksége elringat. Szecesszió
a térdünk hajlatában, pihenni kell.
Lichtneckert Károly bérpalotája

Végig a Strossmayer utcán Macskovics Titusz első tervei, bizalmatlan polgárok epe-
lélegzete, megbúvok az árkádok alatt, onnan figyelem POPOVICS SIMON bérházát: az új
és régi szimultán megnyilvánulása, tükröződő üvegablak a neoreneszánszban. E stílus
nem jellemző építőnkre. Sétám során inkább az erőteljes, klasszicista gyökerekhez való
visszatérést tapasztaltam: masszív, erőteljes vonalvezetés, hangsúlyos oszlopok, de az
épületek légiessége mégis visszaköszön az apró részletekben, egy-egy belső dekoráció,
a felfüggesztett lépcsők testtelensége, korláton kapaszkodó árnyak, az ellentétes világ,
mely a szememben jellemzi őt. Nevezhetném mókamesternek is, de utazok a fejemben
tovább, lépegetek csendes ritmusban, az 1880-as, Aradszki Lukács részére tervezett
bérházig. Még ma is eredeti állapotában terpeszkedik a város szívében, mintha egy
pocakos úr szívná pipáját, kacagnom kell, de mégis csak tisztelettel, hiszen az eklekti-
Lichtneckert Károly ka komolysága innen sem hiányzik, s a gomolygó füst -gondolat- gombolyag elmémet
bérpalotájának terve simítja a gótika és reneszánsz felbukkanásával. Néha, mikor belépek egy romos lép-
csőházba, s hallom az elmúlt évszázad padlókoptató lépteit, vagy érzem a pincékben
megbúvó embereket, a gyomromat szorítja a gondolat, hogy merre tart a következő
nemzedék. Vajon látni fogják-e, érezni tüdejükben a múlt dohos illatát? Az Aradszki
bérházat 1981-ben restaurálták, hűen ragaszkodva az eredetiséghez. Megnyugodtam.
Visszaköszön Macskovics Titusz életútja is az általa tervezett házakban, tervező-
irodája édesapja, BENEDEK házában kapott helyet. Jellegzetes díszítése az erkélyekre
és a padláskoszorúkra összpontosul. Jelenlétük 1928 óta ad rusztikus hangulatot az
épületnek, a gazdagon díszített szellőzők még fenségesebbé teszik az igen impozáns
házat, az összhatás mégis kissé puritán, komolykodó funkciót szül.
Építőnk gondolatiságában egyaránt helyet kap a szögletesség, komolyság, a klasszi-
ka, és a szecesszió bohókás növényi ornamentikája, már majdnem giccsszerű díszített-
sége. A bécsi és darmstadti szecesszió ihlette bérpalota, ROZNOFSZKY JÓZSEF részére 1909-
ben, az irányzat egy újszerű megfogalmazását hirdeti. A díszítések háttérbe szorították
az ábrázolást, a vonalasan kígyózó minták szinte zabolátlanul átvették a hatalmat, s
néha még a tárgyak funkcióját is feláldozza az esztétikum oltárán. Ez a merészség,
színgazdagság az, amely építőnk szecessziós épületét is olyan megkapóvá teszi. A kapu
gyermekkorunk virágfüzéreit idézi, gyermekdalaink aranykapuja néz szembe velünk, s
ellenállhatatlan vágyat érzünk, hogy átbújjunk rajta. Mintha két gyermek tartaná, úgy
emelkedik az épület szimmetriája, ritmikusan lélegezve, félkör alakú erkélye csak úgy
hullámzik az árnyékok játékában. A szuszogása ritmusára a meg-megrezdülő falevele-
ket felkapja a szél, s apró tornádóként végigsöpri velük az utcát. Ahogy pihentetjük
szemünket az alsó szint szögletes ablakain, nem is hinnénk, hogy milyen stílusjegyeket
visel a palota, majd néhány pillanattal feljebb már jön a megnyugvás, az emelet boltíves
ablakai, és a középrizalit, mely magasabb és díszesebb a többinél. Kellemes csalódás,
jóleső fellélegzés, a fordulatok az orrunk előtt táncolnak.
Elhagyva a Strossmayer utcát , míg várakozok, hogy zöldre váltson a közlekedési
lámpa, figyelem az egyre gyűlő tömeget, ahogy rajzik be, s ki a mai Posta épületéből.
Újra csak az az érzésem, hogy lélegző épületet látok, néha mintha köhögne, ahogy
elindul a forgalom, s kendőt kell a számhoz szorítanom, hogy védje tüdőm buboré-
kait a portól, szmogtól, a városi közlekedés bűzös leheletétől. Már nincs az a múlt
századi hangulat, elveszik a zajban a szoknyák suhogása, a sétapálcák kopogása.
Az autók áradata lefújja a fejről a kalapot, tisztelgés a mai modernizmus előtt, óda
mindenhez, amit benzin hajt. Mégis impozáns épület, dr. WILHEIM A DOLF bérpalotája,
méreteivel térdre kényszeríti a befogadót. Az eredeti tervek eltűntek az évek folya-
mán, 1894-től tartják számon létezését, pontos adataink nincsenek, de feltételezik,
hogy megmaradt eredeti alakjában, bár a homlokzati síkot és az ablakok szabályos
ritmusát megbontja a sarok hiánya, egy kései kor igénye, mintha csak egy sajtdarab
lenne, könnyen leválik, s rajta a kivágott ajtó, gégemetszés egy egészséges emberen.
Az épület monumentalitását hangsúlyozza a szokatlan erkélynélküliség, az attikák
és a hozzáragasztott kiegészítések.
Az idő múlását csak az egyre melegedő időn észlelem, a kabátom feleslegességén,
s, hogy lassan érzem a lábam, az ereimben csordogáló vért, ahogy egyre inkább lüktet. Đuro Manojlović
Menekülnék a tömeg elől, szorosan simulok a házak falának, élvezem a szigorú szim- családi palotája
metriát, a kiugró íveket, a neoreneszánsz érzékiséget, próbálok eggyé válni vele.
„Vajon a teste más városok sokféle házainak felületeihez igazodva formálódott-e. Vajon a
sokféleségük élesztette-e föl a képzeletét és a vágyat, hogy ugyanazt áthozza Szabadkára?
Tudta-e, hogy Szabadkán a házak majd szépen összeszoknak egymással a csillagszárak
mentén, amelyeket ősidőktől fogva az utak róttak beléje?”7
SÜMEY FERENC bérháza csak néhány lépésnyire van a mai Posta épületétől, mégis
jellegében, hangulatában teljesen eltér az előzőtől. 1885-ben tervezte Macskovics,
és a reneszánsz épületek arányos monumentalitásával ruházta fel, a neoreneszánsz
stí luselemek is fellelhetők. Az egyenletes ablakritmusban, a díszítőelemekben, a
hom lokkövek megmunkálásában érhető tetten, de érdekes, hogy nincs egyetlen
felesleges elem sem a homlokzaton, s a szigorú szimmetria teszi még arányosabbá
és megkapóbbá.
Macskovics Titusz a funkcionalitás terén is szeretett volna kimagaslót alkotni,
eltávolodni az elmúlt évek sablonos beidegződésétől. Mindig fogékony volt az új ötle-
tekre. A müncheni geometrikus szecesszió hatására tervezte meg FAZEKAS LAJOS bérpa-
lotájának homlokzatát. Először tervezett épületet vasbeton födémekkel, bár a palota
nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, tetszetős és sablon nélküli volt, mégsem
funkcionális, hiszen egy adott térben kellett volna minél több lakást bezsúfolni.
„Mit tudott Tituszról a szintén építész Fazekas Lajos, amikor rábízta saját kétemeletes
bérpalotájának tervezését? Netán látta a Halbror Adolf-ház tervét, vagy olyasvalamit tudott
Tituszról, amiről másoknak nem volt tudomásuk? Azt hitte talán, hogy Titusz szebb palo-
tát képes alkotni, mint ő maga? Vajon rászolgált-e a bizalmára Titusz, amikor a müncheni
szecesszió mintáját követő homlokzattal emelt számára palotát akkor, amikor Európát még
a neobarokk uralta, s a szecesszió még csak akkoriban szerezte első hídfőállásait?”8
Mese, mese mátka, vajon mikor kiált le toronyszobájából a királyleány? A karcsú

építmény15 a R ADIĆ fivérek utcában úgy ékelődik a többi ház közé, mint egy faszilánk
a rönkbe, mintha hasítaná a teret. Gyermekkorom mesebeli kastélya 1911-ben készült
B ÍRÓ K ÁROLY kérésére, asszimetriája merőben eltér a megszokottól, a periférikus plasz-
tika beborít, azt a hatás kelti, hogy az épület ugorni készül, szinte kidagad a tömzsi
kis házak közül, szürkesége mégis visszatartja. A földszinti ablakok szegmens bolto-
zata klasszicista, komor jelleget ad, de az emelet ablakainak tört gótikus ívei, a rizalit
gazdag megmunkálása, a kiugró tornya ellensúlyozza ezt.
Még mindig a mesék harmonikus rezgőmozgása, a szimmetriát kölcsönző ördög-
fej mintázatú középrizalit vezet el a családi ház világáig, amely a növekedés színtere,
a mesék, a bújócska, az álmok, a függöny mögött megbúvó gyermekfejek világa.
Kedvem volna bemenni, de taszít a modern plakát, a sarkokból előbukkanó cégér, hol
van már a tiszta önzetlenség, a majdnem felnőttkor derűs bája. A neobarokk fakapu
már csak részleteiben látszik, feszítsük le a táblákat. Az 1892-ben átalakított épület
mára már csak hordozói szerepet tölt be, elveszíti lassan építészeti jellegét, pedig bi-
zarr módon keveredik itt az eklektika és a neobarokk, a középső rész, szintén neoba-
rokk stílusú tornya a hajdani, csipkeillatú reggelekre asszociáltat, porceláncsészékre,
az ezüst teáskannára a szobalány kezében, habpárnás ébredésre, a sűrű függönyök
mögött cikázó napfényre.
A hűvös kis utcából csak egy pillantást vetek a szökőkútra, a hívogató padokra,
még egyszer visszanézek, nyelvet öltök az ördögfejre, s kacagva átvágok a Szabadság
téren. Mögöttem magasodik a könyvtár, sárgás Atlaszai csak úgy görnyednek a bal-
kon súlya alatt, nem is kell ránéznem, behunyt szemmel képzeletben felszaladok
a lépcsőn, puha szőnyeg a talpam alatt, a kristálycsilláron megcsillan a fény…, de
előttem már a színház, a szecessziós városháza, s az 1881-ben, Macskovics Titusz
által tervezett saroképület, JOVAN DIMITRIJEVIĆ palotája, ami az első emeletes bérhá-
zak közé tartozott, neoreneszánsz stílusa jól megfér a szecessziós és klasszicista
épületekkel.
Mamusich Lázár palotája

„A Kossuth utcai homlokzat szimmetrikus a központi gyalogbejáróval, amelyet oszlopok-

kal hangsúlyoztak, és amelyek a hevedergerendát tartották. A homlokzat rizalitrészeit
gazdagabban komponálták. A földszinti szélső előugró homlokzatrészeket rusztikus
megmunkálással és félkörívben végződő nyílásokkal hangsúlyozták. Az emelet díszítését
szegélypilaszterek tették gazdagabbá. Az ablakok felett, a rizalitok közötti mezőben a szel-
vények háromszögletű timpanonnal váltakoznak. ”9
Már egy ideje érlelődik bennem a tudat, hogy hiába a holnap üvegpalotája, nincs
értelme a mai létnek, ha a tegnapit nem úgy őrizzük, mint egyik legnagyobb kin-
csünket. Olyan történeteket ismernek ezek a falak, miket felidézni is keserű, boldog,
de legfőképpen jó lenne. Eljött a nap jelenkori része, mikor nem vissza, hanem előre Mamusich Lázár
tekintek, nem az elmúlt század csodáját látom, hanem a ma keservét, hogy szürkére palotájának menyezete
festi tenyerem a lehulló vakolat...
Az épület homlokzatát 1984-ben felújították, s néhány másik épülettel együtt
műemlékké nyilvánították. Nyugalom, megint, talán.
A régi Kossuth utcában még néhány, az építőnk által tervezett épületbe botlok,
már nem lepnek meg, csak felidézik bennem a sétám eddigi állomásait. A legutolsó
épület a Korzón, Đ URO M ANOJLOVIĆ családi palotája, szokatlan alaprajza nem ido-
mul Szabadka más, impozáns épületéhez. A négy homlokzatú ház 1881-ben épült,
asszimetrikusan váltakoznak a hatalmas terek, a kis intim zugokkal, éltető közeget
adva a fény és árnyék játékosságának. Már-már elfeledtem a tegnap szellemét, de a
kongó üres lépcsőházban a mellkasomra telepszik a küszöb római szelleme, a kis
puttók arany szárnyaikkal lágyan hűtik kimelegedett testem, pedig nem is rohantam,
csak megérintettem minden lépcsőfokot, végigsimítottam a korlátot, hallgattam,
ahogy az üres térben visszhangzik a szívdobogás, lüktető vörös kis angyal. Ahogy
kilépek a kapubejáró félhomályából, hirtelen vakít a fény, másodpercekig csak a
cikázást látom, apró lidércfények az orrom előtt.
Átvágok a Raichle-parkon, tenyeremből iszom a csobogónál, megférünk a galam-
bokkal, morzsát szórok nékik, a maradék maradéka, mélyen beszívom az oxigént,
keresem a levelek és ágak között a Napot, követem a fénycsóvát, lassan kúszok felfelé
a lépcsőn, egészen a denevér pocakja alá, a kezdetekben még nem létező sarok-lépcső
tetejére.
1897/98-ban került sor Macskovics Titusz tervei alapján L ICHTNECKERT K ÁROLY
bérpalotájának építésére. Hat évvel korábban ő tervezte M AMUSICH L ÁZÁR palotáját
is, amely a házsor másik végén áll. Ebben az időszakban, 1884-1890 között, építőnk
a város főmérnöke volt, s részvényese az első szabadkai tégla- és cementgyárnak.
Mamusich, az akkori polgármester palotájának fényűző enteriőrje „tükröződik a
homlokzat megmunkálásában is. A sarkot külön hangsúlyozza a zárt erkély és to-
rony, míg a park felőli bejáratot a terasz emeli ki, amelyet két jón timpanonnal készült
jón oszlop tart.”10
S még mindig Lichtneckert palotájának lépcsőfeljárója, még egy lemetszett ház-
sarok, a múlt kigúnyolása, gótika és eklektika szimultán térhódítása, a különböző
anyagokkal fedett tető, a toronyépítmény s a szellőzők ritmikája olyan egységet
9
alkot, ami kiemeli a ház eleganciáját, tulajdonosának a társadalomban elfoglalt Városteremtők, 57.old
10
Városteremtők, 98.old
jelentős helyét. Ahogy méltóságteljesen szembenéz a vasútállomás épületével,

figyeli az órát, mintha kacagna az időn, öröklétének hamis tudatában. A lépcső-
ház légiességét nem csak a finoman megmunkált korlát adja, a hatalmas neogót
üvegablak elárasztja fénnyel, s néha a központi vitrázson átszűrődő fény a falakon
játszik vörös, kék színben. Lassan hagyom el álmaim palotáját, s a teljesség igénye
nélkül folytatom utam a Đuro Đaković utcán keresztül lassan botorkálva, néha
felpillantva a homlokzatokra, ismerős stílust, szellemiséget keresve az újra megje-
lenő bécsi szecesszió LENDVAY ERNŐ bérházán (1909) , a darmstadti szecessziót idéző
rizalitot és pártafalat. S a felismerés, az újraélése a gyermeki kíváncsiságnak,
megnyugvásnak, hogy olyan dolgokat fedezek fel most, amelyek mellett naponta
elmegyek, elmegyünk, s mégsem látjuk a csodát, amit Szabadka századfordulós
épületei adnak nekünk. Néha szinte erőszakosan gyötörnek, éles kontrasztot adva
az újszerű üvegpalotákkal, az építkezések habarcsillatával, a kiálló betonvassal,
nyílt törés a történelem alkarján. Ezekkel a gondolatokkal ballagok végig a Jovan
Zmaj utcán, új élményekkel gazdagodva, tágra nyílt szemmel, mert eddig nem
is értettem ezt a várost. Ítéltem s ítéltettem, rohantam levegőtlenül, de most, ha
végigsétálok a Dimitrije Tucović utcán, látom az ötletet, az eredeti gangos erkély-
megoldást DUŠAN P ETROVIĆ házán, amely a városban egyedülállóvá tette az épületet.
Az olasz példákra támaszkodva tervezett fényűző neoreneszánsz homlokzatot.
Besurranva a lépcsőházakba eljátszok a gondolattal, hogy milyen kevés is kell az
örömhöz, gyermeki ártatlanság a sarkok ragasztott díszeiben, a törött ablakon át
befújó késő őszi langyos szellőben.
Lassan befejezem a barangolást, utam utolsó állomása következik, a teljesség
igénye nélküli felfedezés, a meg nem említett épületek, egy-egy röpke gondolat. A
kis Korzó fáit kerülgetve már látom, hogy várnak, vidáman csacsogva a Pelivan előtt.
Fagylaltot rendelek, s melléjük ülök, utolsó állomás az Ostojić-Jakobcsics féle ház,
a mai cukrászda épülete. Kifáradtam, szárnyall szellemem, kötéltáncos a védelmet
nyújtó háló nélkül. Nagyokat hallgatunk, s csak élvezzük az ősz utolsó, legszebb
napsugarait.
Célunk nem az volt, hogy összefoglaljuk, csak mintegy felsorolásként közöljük
Szabadka egyik legtermékenyebb építészének, Macskovics Titusznak munkáit. A
város szellemiségét próbáltuk néhány mondatban kitárni, hogy nekünk mit jelent, s,
hogy Szabadka képe nem lenne ennyire meghatározó nélküle. Egy kicsit a lelkünk
levonata is ez, némi gondolatisággal, s kutatással együtt, de élményekkel és felfede-
zéssel a szívünkben.
Nagy segítség volt G. P. VUJNOVIĆ, V.A LANDŽIĆ, M. GRLICA Városteremtők (I, II) című
könyve. Felhasználtunk még levéltári adatokat, az idézetek V. Alandžić Az építő című
esszéjének töredékei (Ford. Túri Gábor. Üzenet, 1999. május-augusztus, 56.p.).
Tanulmányok, kutatások 17
Rad studenta Mađarskog

Egy tudós két világa – Matijevics Lajos* jezika i književnosti, koji
je dobio drugu nagradu
(1940–1983) u kategoriji studenata
na konkursu sa temom
Brenner J. János «Naučnost kod Mađara
u Vojvodini».
Matijevics Lajos 1940-ben született Szabadkán. Szülővárosában fejezte be az álta- Konkurs je raspisao
lános iskolát és a gimnáziumot. Az első nemzedékkel iratkozott be az újvidéki Generalni konzulat
Bölcsészettudományi Karon éppen megnyílt Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékre, Republike Mađarske u
huszonhárom évesen már magyartanár. Huszonhat évesen tanársegéd, és huszonki- Subotici u saradnji sa
lenc, amikor bölcsészdoktori oklevelet szerez. Negyvenhárom évesen rendes tanár, Ambasadom Republike
ek kor tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halálhírét munkatársai, diákjai értetlenül Mađarske u Beogradu.
fogadták.
Nagyon röviden így foglalhatjuk össze az egyre feljebb ívelő életútját. Tudományos
tevékenységét egyébként a kettős hozzáállás jellemzi: az egyik világa a népi világ
volt, az élő nyelvet kutatta, ebből gyűjtött tengernyi adatot, a másik világa viszont a
levéltárak magányos, titkos univerzuma volt. Mindkét téren jelentőset alkotott, s ez a
kettősség életén át végigkísérte. Sokat köszönhet neki a dialektológia, a néprajztudo-
mány, de a névtan és a nyelvművelés is. H AJDÚ M IHÁLY a következőket írja róla: „Idős
ember számára is jelentős életmű lenne ez a sok munka, pedig Matijevics Lajos alkotói
tevékenysége még csak ezután teljesedett volna ki”1
A gyenge fizikumú, ám kitűnő előmenetelű fiú sikert sikerre halmozott. Kitűnő
eredménnyel végezte el a gimnáziumot, sikeresen fejezte be a Bölcsészkar Magyar
Tanszékét, és rögtön munkához látott. Friss diplomásként az élet tengere Kishegyesre * A Magyar tudo-
sodorta. A kishegyesi általános iskolában tanított három éven át, eközben figyelte a mányosság a
körülötte élők nyelvét, szokásait, hétköznapi tevékenységét. Lejegyzett mindent, ami Vajdaságban című
körülötte, embertársaival történt. Emberek között, köztünk volt, s egyik pillanatról a pályázat második díjas
másikra közétette első kutatásainak eredményeit a Bölcsészkar Évkönyvében. Négy év dolgozata – esszé, egyete-
megfigyelése, jegyzetelése, sok-sok beszélgetése során szerzett tapasztalatait, élménye- mista kategória.
it „adta át” nekünk egy rövidke tanulmány formájában (Jegyzetek Kishegyes nyelvé- A pályázatot a Magyar
ről). Munkájában kitér a kishegyesi hangállomány alapos vizsgálatára, amihez egy kis Tudomány Ünnepe
szótárt is kapcsolt, a toldalékok kapcsolódási módjáról is írt, s ami a hétköznapi olvasó alkalmából a Magyar
számára a legérdekesebb, tanulmányához népi meséket, kiszámolókat is csatolt. Köztársaság szabadkai
Ezzel az első publikációjával jelezte a kollégáinak, a diákoknak, s legfőbbképp Fokonzulátusa hirdette
nekünk, hogy helyet kér magának a szakirodalomban. Egyre nagyobb hangsúlyt meg, együttműködve a
helyezett az élő nyelv kutatására, a nép szellemi tevékenységének megfigyelésére. belgrádi Nagykövetséggel.
Ekkor már tanársegéd a Tanszéken, s még harminc sincs, amikor doktorátust sze-
1
rez. Innentől egyenes az út: rengeteg tanulmánya jelenik meg vagy az Évkönyvben, Hajdú Mihály:
vagy pedig önálló kötetekben. Egyre nagyobb lélegzetvételű műveket ír. Egyik ilyen Matijevics Lajos. =
alkotása – amit doktori értekezésére épített – A vajdasági magyar diáknyelv című Magyar Nyelv, 1985.,
kötete, ami hatalmas anyaggyűjtésen alapult, s szótára még ma is kiváló példaként 81. évf., 249. o.
szolgál a hasonló témákkal foglalkozóknak. Ez a műve – majd pedig egy későbbi –,
a nyelvi rétegződés kérdésével foglalkozik. Hét éven át gyűjtött huszonhat helység
18 Brenner J. János
harmincnyolc iskolájában. Hatalmas mennyiségű szót és szókapcsolatot szótárazott,

amiket egytől egyig a fiataloktól, iskolásoktól hallott. Igyekezett továbbá feltárni a
diáknyelv keletkezését, mibenlétét, a diákszókincs gazdagításának módjait. Könnyen
ment neki a munka, hisz a tanulókkal megértő volt. Mindig is jó hangulatot tudott
teremteni vonzó személyiségével és közvetlenségével. Ezekre az erényekre szüksége
volt, hisz rengeteg adatközlővel dolgozott együtt: az iskolás gyerekektől, az idős öz-
vegyekig, bárkivel s bármikor.
Ám kanyarodjunk vissza A vajdasági magyar diáknyelvhez. Nem kívánom a
művet részletesen elemezni, bemutatni, azt azonban nem kerülhetem ki, hogy né-
hány érdekes szóanyagot ne mutassak be a szótári részéből. Talán azért sem, mert a
most felsorolásra kerülő példák mindannyiunkban felidéznek egy-egy közös múltat:
az iskolaéveket (olvasótól függ, hogy régmúltról vagy közelmúltról van-e szó...). Ki
ne emlékezne a matekórák vagy másképp a halál órák izgalmaira, amikor feszült fi-
gyelemmel vártuk a tudásfelmérők eredményeit, hogy vajon meglesz-e a hőn áhított
kettes, vagy netán kampó vagy búger lesz a vége? A kérdésen addig csikorgattuk a
fogaskereket, amíg megtudtuk: sikerült, meglett! Ez már döfi... – tettük hozzá! Ilyen
és ehhez hasonló szavakat, szókapcsolatokat gyűjtött össze Matijevics, s ezáltal a
tudományos tevékenységet, ha netán egy pillanatra is, de a nosztalgiával mint egyéni
élménnyel tudta elegyíteni, „könnyen fogyaszthatóvá” tenni.
A hetvenes évektől sorra jelennek meg tanulmányai, azaz rendszeresen publikál
a Hungarológiai Intézet és a Magyar Tanszék periodikumaiban. Most már nem egye-
dül, hanem kollégákkal, egykori tanárokkal, köztük a kiváló néprajzkutató P ENAVIN
O LGA tanárnővel és a tragikus sorsú nyelvész kollégával M IRNINCS JÚLIÁval dolgozik
együtt. Ők hárman indítják útjára a Vajdaság helységeinek földrajzi nevei című soro-
zatot. Az első füzeteket még hárman készítik, ám Mirnics Júlia váratlan halálával ő
marad Penavin Olga társszerzője.
Egészen a hetvenes évekig nem akadt olyan nyelvtudós, aki összegyűjtötte
volna Vajdaság földrajzinév-alakulatait. Itt-ott azonban már korábban megjelentek
a Délvidék bizonyos névalakulatait öszzefoglaló munkák, ezek azonban közel sem
voltak módszeresek és rendszerezettek, inkább csak az érdekesebb, feltűnő példákat
említették meg bennük. Egy igazán tudományos hozzáállásra volt tehát szükség,
ami Matijevicsék szaktudásában adva volt. Léptek is, amint megtehették. Céljuk
röviden így foglalható össze: a vajdasági helységek földrajzi neveinek begyűjtése
és feldolgozása. Fontos külön kiemelni, hogy a sorozat a Magyar Nyelv és Irodalom
Tanszék nyelvészi kutatásainak legelső eredménye volt, s mivel a munkából számos
egyetemi hallgató is részt vállalt, így a tervezet pedagógiailag is nemes célokat szol-
gált: igyekeztek megkedveltetni a gyűjtőket a nyelvjáráskutatással és más egyéb
nyelvészeti területekkel. A szorozat elsődleges és legfontosabb szerepét abban
látták, hogy az utókor számára megmentsék a folyamatosan pusztuló névanyagot.
Matijevics Lajos és kis csapata átlátta ezt a veszélyt, így talán még időben munkához
tudtak fogni. Igyekeztek az akkor még élő neveket begyűjteni, s ezt csak jól meg-
szervezett terepmunkával tudták elérni. A nyelvi, nyelvjárási anyag és a névalakok
egyéb jellemzőit rögzítették elsősorban. Így aztán ezek mind-mind megmaradhattak
számunkra. A kutatások eredményeit bárki és bármikor felhasználhatja, ha tele-
Egy tudós két világa – Matijevics Lajos 19
püléstörténettel, gazdaságföldrajzi kutatásokkal, vagy netán térfelszíni formákkal

kíván foglalkozni.
A sorozat füzetei az úgynevezett kommunák szerint készültek, azaz egy-egy
földrajzi egység névanyagát külön kötet tartalmazta. Ezeken az egységeken belül
húsz-harminc kisebb-nagyobb településre jártak el az adatgyűjtők, és fogtak hozzá
az óriási munkához. Általában negyven-hatvan adatközlőt szólaltatott meg a tíz-
húsz gyűjtő. A munka eredménye egy gazdag kettős névanyag lett – hisz szerbhorvát
adatközlőket is megszólaltattak –, egy kétnyelvű kiadvány, ami nemzetközi viszony-
latban is figyelmet érdemelt. Ha kezünkbe vesszük a füzeteket, azok bevezetőjéből
sok mindent megtudhatunk az adott táj jellegzetességeiről, földrajzi, gazdasági,
népességi adatairól. Külön adatokkal szolgálnak a szerzők a kisebb településekről is.
A bevezetés után következik maga az adattár: települések szerint, a betűrendezett
állománnyal.
Noha e munkájához munkatársaival együtt levéltárakat, régi térképeket kellett
böngészniük, ő maga nem hagyta ott teljesen a nép világát, az élő nyelv alakulásának
megfigyelését. Sőt, népmeséket, népballadákat és egyéb népi kisepikai alkotásokat
kezdett gyűjteni. KOVÁCS I LONÁval együtt adta ki a Gombosi népballadák című gyűj-
teményét, majd pedig hamarosan saját szerkesztésű gyűjteményét, a Tíz, tíz, tiszta
víz címűt. Már az alcímből kiderül, hogy jugoszláviai magyar válogatott népi mondó-
kákkal kíván megismertetni bennünket a szerző. A legtöbb mondóka azonban mégis
Vajdaságból származik.
Ebben az esetben is főleg abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a nép szellemi
javainak szinte mindegyike – hasonlóan a földrajzinév-alakulatokhoz – szájhagyo-
mány útján vándorolnak generációkról generációkra. A társadalmi-gazdasági hatások
azonban jelentősen hozzájárulnak ezeknek az emlékeknek a kihalásához. Matijevics
Lajos és lelkes csapata – azzal, hogy lejegyezték ezeket, újra „életet mentenek”,
megóvva így a teljes pusztulástól e szellemi-kulturális javakat. Elsőre talán kevesen
látják a mondókák, kiszámolók, ringatók óriási művelődési értékét, ám gondoljunk
csak bele, hogy ezek a kis művek egész életünkön át végigkísérnek bennünket: amíg
kisgyermekek vagyunk bennünket szórakoztatnak velük, később talán majd mi
szórakoztatjuk saját gyermekeinket. A látszólagos egyszerűség mögött óriási nyelvi,
történelmi, társadalmi értékek húzódnak meg. Kulturális-szellemi öngyilkosság lett
volna hagyni ezeket kárba veszni. Szerencsére akadtak olyanok, akik „gyűjtötték és
sajtó alá rendezték” őket!
Mondhatjuk azt is, hogy az 1970-es évek a nagy gyűjtések évei voltak. Ez nem
csoda, hisz Matijevicsék egyre nagyobb hangsúlyt helyeztek arra, hogy megkedveltes-
sék a tanítványokkal, kollégákkal a népi hagyományok, javak megismerésének ezen
módját. Egyre több lelkes munkatárs jött segítségükre, s gyűjtött megszámlálhatat-
lan népmesét, népballadát, népdalt, mondát és anekdotát. „Könnyű dolga” volt így
Matijevics tanár úrnak, ám az adatokat rendszereznie és ellenőriznie is kellett. Tíz
év komoly munka és odafigyelés gyümölcse lett így a Tíz, tíz, tiszta víz című könyve.
Persze precíz csoportosításokkal, rendszerezésekkel tárta elénk a művecskéket a
legegyszerűbbektől kezdve, a legbonyolultabbakig. Ezeket a felosztásokat a fejezetek
is tükrözik: kezdi a találós versikékkel, hintáztatókkal, ringatókkal, kiolvasókkal,
ugráltatókkal; folytatja a tréfás mondókákkal, állatmondókákkal; s a nyelvtörőkkel,

számolósdikkal, alkalmi mondókákkal fejezi be a felsorolást.
Ha belelapozunk Matijevics Lajos gyűjteményébe, rögtön láthatjuk, hogy abban
nem pusztán a mondókák kaptak helyet: tankönyv ugyanis ez a javából! A tanár
úr gondosan ismerteti velünk, hogy egyáltalán mi is a népköltészet, mi jellemzi,
milyen rejtett mondanivalóik vannak ezeknek a költeményeknek, de arra is választ
kaphatunk, hogy hogyan jelenik meg bennük a líraiság és a gyengédség. Kellő részle-
tességgel mutatja be a mondókacsoportokat, így megtudhatjuk például azt is, hogy a
hintáztató mondókák ritmusa kapcsolatban van magának a hintáztatásnak a lendü-
letével; vagy például azt, hogy a nyelvtörők nem csak tréfálkozásra, szórakoztatásra
szolgálnak, hanem fontos pedagógiai szerepük is van: a gyerekek így megtanulják a
szavak helyes kiejtését. Mondókáinkról olyan szép magyarsággal beszél, hogy öröm
olvasni tanulmányának minden szavát. Ennek ellenére mégsem kerüli a tudományos
terminusok használatát, de valahogy úgy rejti el őket a szövegekben, hogy fel sem
tűnik jelenlétük, s egyik pillanatról a másikra azt vesszük észre, hogy mi is „amatőr-
néprajzszakértők” lettünk. Hihetetlen, hogy Matijevics Lajos mennyire tudta, hogyan
kell a valódi tudományosságot mindannyiunk nyelvhasználatába ültetni, s újra:
„könnyen fogyaszthatóvá” tenni.
Ezzel a művével végleg lezárta a területi nyelvváltozatok tanulmányozását, elem-
zését, kisepikai javainak gyűjtését. Noha továbbra is az emberek között kutatott,
munkáiban inkább a társadalmi nyelvváltozatok, a rétegnyelvek felé fordult. Legelső
műveinek egyikéhez A vajdasági magyar diáknyelv szemléletmódjához tér vissza,
amiben a rétegnyelv sajátosságaival, szóállományával foglalkozott.
Ezekben az években a Forum Könyvkiadó Forum Kiskönyvtár címen sorozatot
indított. A Kiskönyvtár első kiadványa volt az Utca nyelve, Matijevics Lajos újabb
kötete, s az utolsó műve is ebben a sorozatban jelent meg, a Vizeknek szarváról, ami
Vajdaság magyar tulajdonneveiről szól.
Az Utca nyelvében már háttérbe szorul a nép szellemi-kulturális javainak gyűjtő-
munkája, ugyanis az élő nyelv utcai változatát tanulmányozta. Tanulmányának ele-
jén, érdekes módon, Matijevics rögtön azt határozza meg, hogy kikről nem ír könyvé-
ben: „(...) nem azokról (lesz szó), akik a beszédet trombitálásnak, prüttyögésnek vagy
köhögésnek nevezik, de azokról sem, akiket a körülményeik eleve nem kényszerítik
rá az igényesebb, választékosabb beszédre (...)”2, hanem azokról a városi, falusi, ta-
nyai emberek csoportjáról, akiknek nincs nyelvi igényük, így egymás között sajátos
módon kommunikálnak. Ezt a kommunikációt azonban csak figyelhetjük, elleshetjük
és vizsgálhatjuk – állítja a tanár úr –, ám teljesen megérteni sosem leszünk képesek.
Olyan nyelvként látja az utca nyelvét, amit az emberek egy sajátos csoportja alkot,
éltet és pusztít el majd valamikor. Matijevics kutatásának szemléletmód-változását az
is jelzi, hogy figyelmeztet bennünket arra, hogy a megfigyelt alanyoknak most már
nem az életével kíván foglalkozni, hanem sajátos kommunikációjukkal, s hogy ezt
2
Matijevics Lajos: Az kutathassa, ki kell lépnie az utcára. Az utcákon rögtön csavargókkal, naplopókkal,
utca nyelve. – Újvidék : tétlenkedőkkel, sarki ólálkodókkal találjuk szembe magunkat, vagyis olyanokkal,
Forum, 1979., 5. o. akiknél kialakult a köznyelvnek egy peremre szorult változata, vagyis az utcanyelv.
Ilyen nyelvváltozata lehet minden foglalkozásúnak – fejtegeti tovább Matijevics –,
városinak, falusinak, tanyasinak, ha eluralkodik rajtuk a nyelvi igénytelenség, vagy

pedig a nemtörődömség.
Persze a gond ott kezdődik – olvashatjuk ki a tanár úr szavaiból –, ha az utca
nyelve, szóhasználata, mondatalkotási struktúrái megjelennek mondjuk a családban.
Ezután a megállapítása után egyre inkább az az érzésünk, hogy egy nyelvműve-
lő olvasmányt tartunk a kezünkben. S valóban, ez a feltevésünk a későbbiekben
bebizonyosul, pláne akkor, amikor az És végül... fejezethez érünk. Noha ez a fejezet
egy átvett szövegrész a Magyar Szó egyik rovatából, komoly veszélyekre hívja fel nem
csak a hetvenes évek végi olvasó, hanem a mai figyelmét is. Maga a fejezet egyben a
kétnyelvűség problémájára próbál rávezetni bennünket, ami addig nem baj, amíg a
két nyelv – esetünkben a szerb és a magyar – szóállománya, mondatalkotási lehetősé-
gei nem keverednek egymáséval, másrészt pedig kitér a szleng szavak és kifejezések
megjelenésére a hétköznapi beszédünkben. Jogos tehát a félelmünk, ha egyre többen
fogalmaznak hasonlóképp: „(...) az én csálém szávet-tag az egyik opstinszki szizben.
Elintézte, hogy megkapjam a sztipit. Így a lóvé kérdése el van intézve. (...)”3 Noha
ezeken az „alkotásokon” olykor elmosolyodunk, koránt sem olyan humoros a helyzet,
sőt, a tanár úr figyelmeztet bennünket arra, hogy bárki kapható lehet erre a nyelvre:
észre sem vesszük, s már mi is így beszélünk.
Újvidék, Szabadka, Zenta, Zombor, Ada, Topolya, Verbász, Kula, Pacsér, Kishegyes,
Kikinda, Horgos, Kanizsa, Nagybecskerek, Feketics, Piros, Temerin, Eszék, Bezdán
– és más települések – utcanyelvét figyeli utazás közben, piaci alkudozás alkalmá-
val, mulatságokon, vendéglőben, munkahelyen, vagyis olyan helyeken, ahol nap
mint nap megfordulunk. Újra jegyzetel, rendszerez, típusokba sorolja a nyelvi jelen-
ségeket. Ezeket a típusokat aztán fejezetekbe sorolja, s nem éppen beszédes címeket
is ad nekik.
Azt kell mondanom, hogy nagyot téved az, aki azt állítja, hogy Az utca nyelve egy
puszta adattár. Előző művéhez hasonlóan ugyanis ez is egyfajta tankönyv, tanulmány
szépen megformált nyelvi köntösben. Habár szófordulatain, kifejezésein olykor-
olykor elmosolyodunk, meghökkenünk, fejezeteit a tudományosság itt is átszövi.
Olvasásakor szinte észre sem vesszük, hogy megismerkedtünk a legismertebb szóal-
kotási módokkal, a suksükölés buktatóival vagy éppen a szerb nyelv anyanyelvünkre
hatásának jellegzetességeivel. Ha valaki netán még nem olvasta volna ezt a könyvét,
az gyorsan tegye meg, mert különben sosem kap választ azokra a kérdésekre, ame-
lyeket Matijevics Lajos a fejezetek címében fogalmaz meg, vagyis sohasem derül ki
Mi lesz a macskából és a benzinből, vagy ki is az a Csini doki, aki csak egy kicsit sovi,
illetve hogy vajon ki is a Görög, Magyar és Júgó. Az első pár oldal átolvasása után
rögtön megtudhatjuk hogyan nevezi az utca nyelve a nőt (csaj, nőci, cura stb.), a férfit
(krapek, szivar, boj stb.), milyen elnevezéseket használ az utca a különböző emberi
szervekre (hidrofor – vese, villanytelep – szív, hólyag – tüdő stb.) satöbbi-satöbbi.
Hasonló hangvételű a következő kiadványa a Vizeknek szarváról című, ami
3
– mint már említettem – a Forum Kiskönyvtár-sorozat tagjaként jelent meg. Ezzel Matijevics Lajos: Az
a könyvével nem titkolt célja az, hogy a földrajzi nevek segítségével emberközelivé utca nyelve. – Újvidék :
tegye kis hazánkat, Vajdaságot. Ám hangsúlyozza azt is, hogy azokhoz is szól ez a Forum, 1979., 115. o.
kis könyv „(...) akik sosem járták (Vajdaság) széles falusi utcáit, nem leshették meg
szikeseinek virágzását, nem fújta szemükbe a szél a bácskai vagy bánáti homokot,
nem volt alkalmuk gyalogolni a szerémségi szurdokban, s nem ihattak felhúzott friss
vizet az alföldi hűs kutakból.”4 A hazaszeretet, a táj alapos ismerete, s nem kevésbé a
tudományosság alapszólamai jellemzik ezeket a gondolatokat.
Matijevics Lajos kincsesbányát látott Vajdaság földrajzi neveiben. Tudta ő, hogy
voltak kisebb-nagyobb expedíciók e kincsek begyűjtésére már korábban is, ám egy
átfogó akció addig még váratott magára. Lehet, hogy sokunkban újra megfogalma-
zódik a kérdés, hogy vajon mit érünk el azzal, ha a neveket begyűjtjük? A kérdés
teljesen jogos, ám ha jobban elmélyedünk a tanár úr munkájában, hamarosan – akár
magunktól is – választ kapunk. Az úgynevezett mikrotoponímiai nevek ugyanis el-
árulják a táj képét, jellegét, a talaj minőségét, a korábbi helyrajzi viszonyokat, a terep
természetes formáját, a határ történetét, tagolódását, a tagolódás változását, a művelés
módjának változását és még sok minden mást, amelyeket akár a végtelenségig so-
rolhatnánk. Az imént felvázolt gondolatok azonban nem csak erre a kötetére vonat-
koznak: mintegy kiegészítik a Vajdaság helységeinek földrajzi neveinél említetteket,
elsősorban. Így már mindenkinek világos, hogy miért van szükségünk a földrajzi
neveink alapos begyűjtésére, elemzésére.
Noha ez utóbbi munka a pusztán leíró adattárak közé tartozik, Matijevics Lajos
a Vizeknek szarváról-ban igyekszik más szempontok alapján elemezni az adattárból
kiválogatott helyneveket, toponímiai adatokat, vagyis a kissé nyers adattárat meg-
próbálja közérthetővé tenni. Ennek a munkájának is fő tulajdonsága a tudományos-
ság és a közérthetőség, valamint a haza szeretetének és ismeretének lágy ötvözése.
Nyelvtudósi zsenialitása ismét elénk tárul: képes ugyanis arra, hogy megszólítsa az
érdeklődőket, s hogy párbeszédbe elegyedjen velük, velünk.
Térjünk vissza azonban a nevekhez, s azokhoz, akik ezeket adják. A nép körében
kell keresnünk őket, vagyis Matijevics Lajos újra kérdezget, jegyzetel, de a levéltára-
kat is rendszeresen látogatja, és térképekkel veszi körül magát. Vajon mit akar azzal
elérni az ember, hogy mindent megnevez? – teszi fel a kérdést Matijevics Lajos, majd
rögtön megválaszolja: egyszerűen azt, hogy tájékozódjon. Ezért az egyszerű ember
nevet ad a területeknek a növényzete, állatvilága alapján, megnevezi a vidékeket, tá-
jakat, településeket, utcákat, dűlőutakat, a „kiemelkedéseket”, „bemélyedéseket” stb.
A kutatónak „csak” az a dolga, hogy begyűjtse és rendszerezze ezeket. Persze ekkora
mennyiségű adatot Matijevics Lajos sem tudott volna begyűjteni, ha nem áll mellette
egykori tanára, Penavin Olga és a lelkes csapat.
Röviden ismertetném a legérdekesebb, legmeglepőbb részeket, ugyanis nem ke-
rülhetem el azt, hogy ne mondjak pár szót erről a felettébb érdekes olvasmányról. Ki
hitte volna – én legalábbis nem igazán – hogy a különféle térszínformák a betyárok
neveit is hordozhatják? Pedig így van, s ez némiképp érthető is. Az egyszerű nép a
4
Matijevics Lajos: betyárokban látta a megmentőjét, ugyanis ők voltak azok a bátor lovagok, akik meg-
Vizeknek szarváról lopták a gazdagokat, és az aranyat a szegényeknek adták. Ezek közé a betyárok közé
: Földrajzi neveink. tartozott elsősorban Rózsa Sándor, akinek nevét a Ludas környéki térszínformák is
– Újvidék : Forum, őrzik, ám Angyal Bandit sem hagyhatjuk ki. Teljes alakja Gornja Rogatica népi elne-
1982., 8. o. vezésében mutatkozik meg, ennek a kis falunak a népi neve ugyanis Angyalbandi.
De létezik Angyalbandi-völgy Telecska határában, Angyalbandi-barlang a Telecskai-
dombok oldalában, sőt, ha ezeket a területeket alaposan bejártuk, megpihenhetünk

az Angyalbandi csárdában is. Pusztán a betyár elemet is hordozzák földrajzi neveink,
így létezik Betyár-határ, Betyár-völgy stb. – állítja Matijevics Lajos.
A tanár úr munkájában számba veszi a titokzatos „helynévóriásokat” is! Nos,
ebben a fejezetben azokat a névalakokat mutatta be, amelyeket a nép úgyszólván
„kölcsön vett” távolabbi vidékeken megjelenőktől. Ennek hátterében egyáltalán nem
kell meglepődnünk azon, hogy Újvidékről tíz perc alatt Sanghajba jutunk. Busszal!
Persze, mondanom sem kell, hogy az itteni Sanghaj, egy kisebb település a székváros
határában. Jómagam például Tokióban lakom! Helyesebben Szabadka város Tokió-
lakótelepében... Vagyis nem meglepő, hogy kis hazánkban létezik Brazília, Texas,
Vietnám, Gibraltár stb.
A Vizeknek szarváról 1982-ben jelent meg. Egy évre rá hirtelen megszakadt az
„egyre feljebb ívelő életút”. Ezzel együtt félbeszakadt egy készülőben levő kiadvány
munkája. Így a jövő tervei majdnem a semmibe vesztek a tanár úr váratlan halálával.
Matijevics Lajos haláláig nyelvtörténetet tanított az újvidéki Magyar Tanszéken.
Elsősorban a magyar nyelv múltja során bekövetkezett változásokat tanulmányozta,
figyelmét egyre inkább a vízneveink történeti alakulása kötötte le. Ennek szellemé-
ben kezdett hozzá a Bácska történeti víznevei című kötetének munkálataihoz. Ez
azonban posztumusz-kiadvány lett, egy korántsem befejezett mű, ami bár megjelent,
biztosan állítható, hogy nem a tanár úr elképzelései szerint látott napvilágot. Kollégái
fejezték be helyette, derül ki Penavin Olga szavaiból, aki hozzátette, hogy a teljes
adattár elkészítését, kiegészítését egy kollégákból álló csoport végezte el. A csoport
öt teljes napot töltött el Budapesten az Országos Levéltárban, hogy ellenőrizze, kiegé-
szítse a csonka művet. 1986-ban jelent meg a Bácska történeti víznevei, aminek min-
den egyes kiegészített címszava építőanyagként van jelen a kollégák, barátok emelte
„emlék-műben”. Ezt az „emlék-művet” Matijevics Lajos munkájának megbecsülésére,
személyének tiszteletére „alkották”, azzal, hogy befejezték. Ezt a tettet Penavin Olga
gondolatai is alátámasztják: „A korán elhunyt kolléga iránti megbecsülés és kegyelet
jeleként tettük ezt, hogy emléket állítsunk dr. Matijevics Lajosnak, a páratlan szor-
galmú gyűjtőnek, az ötletes feldolgozónak, aki nemcsak a nyelvtörténet diszciplínáját
művelte eredményesen, hanem a névtanét, a néprajzét is, mert így akarta és tudta
szolgálni a tudományt, s a tudományon túl a közös ügyet, s így akart »ösztönözni
másokat is a további kutatásokra.«”5
Penavin Olgától azt is megtudjuk, hogy Matijevics Lajos a névtani és a nyelvi moz-
zanatok vizsgálatát egy későbbi időpontban kívánta elvégezni, vagyis volt még terve.
Mindenesetre a tanár úr halála előtt hatalmas anyaggyűjtésbe fogott. A levéltárak
5
magányos világába zárkózva kutatott, több száz térképet böngészett át. Belátta, hogy Matijevics Lajos: Bácska
jóval több névanyag van, csak itt a Bácskában, mint amennyire ő maga számított: történeti víznevei.
erek, patakok, folyóágak, szakadások, tavak, mocsarak, árkok vannak, amelyek nevé- – Újvidék : Magyar
ről vajmi keveset tudunk! Ezek begyűjtése, rendszerezése a már említett okok miatt Nyelv, Irodalom és
– vagyis hogy egyáltalán megismerjük tájunkat, annak történetét, jellegzetességeit Hungarológiai kuta-
stb. – rendkívül fontos. tások intézete, 1986.,
A legtöbb adatot régi térképekből szerezte, óriási forrásanyagot – ezek jegyzé- 150. o. (Penavin Olga
két oldalakon át sorolhatnánk – mozgatott meg, lapozott át a tanár úr. Leginkább jegyzete)
IRODALOM: a magyar névalakokat tanulmányozta, de mivel tudta, hogy egy multikulturális,

multietnikumú közegben élünk, mint amilyen Bácska, nagy figyelmet szentelt a
Matijevics Lajos: Jegyzetek szerb, horvát, német, szlovák sőt a német és a latin névformák tanulmányozására,
Kishegyes nyelvéről. = A hisz ezek fontosak a magyar névalakok kiderítéséhez is.
Novi Sad-i Bölcsészeti Kar A legapróbb patakoktól a Palicsi-tóig Bácska szinte összes vizeit, ezek neveit átta-
Évkönyve, 1968., 2. évf., nulmányozta. Senki sem gondolná, hogy kis Bácskánknak ennyire gazdag vízrajza
619–634. o. van. Akár magyarok, szerbek, horvátok, bunyevácok, svábok, szlovákok, ruszinok
Matijevics Lajos: Tíz, tíz, tisz- vagyunk, mindannyiunk lételeme a víz. Víz nélkül egy napig sem élhetnénk. Életet
ta víz. – Újvidék : Forum, ad. Milyen furcsa, hogy a tanár úr az emberi lét nélkülözhetetlen forrásának, illetve
1976. neveinek begyűjtése során hozta meg kegyetlen döntését, itt hagyva mindent: a sike-
Matijevics Lajos: Az utca reket, kitűnő kiadványokat, a nagyszerű életművet... És ha már az életművet említem,
nyelve. – Újvidék : Forum, gondoljunk csak vissza Hajdú Mihály szavaira...
1979. Matijevics Lajos nem csak a tudomány nyelvén szólt hozzánk. Ha meghalljuk
Matijevics Lajos: Vizeknek nevét, elsősorban tudományos munkái, értekezései, tanulmányai jutnak eszünkbe,
szarváról : Földrajzi neveink. de nem feledkezhetünk meg szépirodalmi alkotásairól sem. Mondanom sem kell,
– Újvidék : Forum, 1982. hogy ebben a „világban” is jelentőset alkotott, hisz egy évvel halála előtt a Majtényi
Matijevics Lajos: Bácska tör- Mihály novellapályázaton első díjban részesült. Most már egyértelmű, hogy nyelvé-
téneti víznevei. – Újvidék : szeti munkái miért annyira közkedveltek, olvasmányosak. Arra volt képes, amire
Magyar Nyelv, Irodalom és sokan nem: szépirodalmi köntösbe öltöztette a tudományt.
Hungarológiai kutatások
intézete, 1986.
Hajdú Mihály: Matijevics *
Lajos. = Magyar Nyelv,
1985., 81. évf., 248–249. o. Matijevics Lajos tragikus körülmények között hunyt el 1983. október 21-én. Ez
Bányai János: Matijevics Lajos. a kis munka egyrészt életrajzi összefoglaló, másrészt pedig megemlékezés, hiszen a
= Tanulmányok, 1995., napokban volt Matijevics Lajos halálának huszonharmadik évfordulója.
31–32. o. Huszonhárom évvel ezelőtt nélkülözhetetlen szakembert veszített el az újvidé-
Papp György: Bácstopolya és ki Magyar Tanszék, másrészt pedig a vajdasági magyarság, azaz mindannyiunk.
környéke földrajzi neveinek Manapság rengeteg vita folyik arról, hogy mi, kisebbségben élő magyarok, hogyan
adattára. = Hungarológiai óvhatjuk meg kultúránkat, s a nyelvünket egyáltalán. Egyfajta létharc ez. Fenntartani
közlemények, 1976. valamit legjobban megőrzéssel lehet, ha megóvjuk pusztuló földrajzi neveinket,
Molnár Csikós László: A pusztuló népi szellemi javainkat – például könyvekben –, máris sokat teszünk, tet-
vajdasági magyar diák- tünk. Sokat, sőt rengeteget tett Matijevics Lajos és két világa ennek az egyre jobban
nyelv napjainkban. = zsugorodó vajdasági magyarságnak: pedagógiai célkitűzése volt, hogy az utókor is
Tanulmányok, 1995., léphessen, hisz nyelvében él a nemzet. Talán mindnyájunknak tennünk kell valamit,
43–45. o. hogy legyenek köztünk Matijevics Lajosok, olyanok tehát, akik értünk valóban tettre
Gerold László: Jugoszláviai készek, vagy pedig nekünk kell átvenni azt a szellemiséget, amit a tanár úr képviselt.
magyar irodalmi lexikon : Így soha nem lehet semmi bajunk.
(1918–2000). – Újvidék : Ő már lépett. Rajtunk a sor.
Forum, 2001.
Kalapis Zoltán: Életrajzi
kalauz. – Újvidék : Forum,
2003.
A megújuló energiaforrások szerepe napjainkban 25
56
26 Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékezete
E
zekben a napokban világszerte az 1956-
os magyar forradalom és szabadságharc MIKOR A RÓZSÁK NYÍLNI KEZDTEK
50. évfordulójára emlékezünk. Arra az
eseményre, amely a 20. századi magyar tör- Vas István
ténelem talán egyetlen általánosan nagyra
értékelt eseménye volt. A Magyar Nemzeti Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek,
Tanács 2005 szeptemberében a vajdasági Már nem voltunk fiatalok –
magyarság nemzeti ünnepévé is nyilvánította Házunk körül virágzó sírkeresztek,
október 23-át, amely napjainkban egyszerre Szívünkben sok friss halott.
örökíti meg – P OMOGÁTS B ÉLA szavaival
– „a nemzet akkori reményeit és fájdalmait, Tudtuk, hogy a boldogság lopott jószág,
a zajló történelmi idő eseményeit, a felkelt Akkor is, ha férj-feleség
ifjúság harcát, a rettenetes vereséget, a Nézi, hogy bomlanak bokron a babarózsák,
bénító megtorlást és a későbbi esztendők Fogják egymás kezét.
hűségét a forradalom öröksége és eszményei
iránt”. Sok hajszálad lett ősz éppen abban az évben –
Tanármellékletünk arra tesz reménytelen Emlékszel? volt is oka.
kísérletet, hogy a fél évszázaddal ezelőtti De ami fekete maradt, még feketébben
események egy-egy kiragadott igazságának Ragyogott, mint valaha.
s napjaink emlékezete egy-egy pillanatá-
nak megidézésével megragadja azokat a Szemedbe, a töretlen csodájú, vad tükörbe
mozzanatokat, amelyek egy nemzet sorsát Tört fényeket rejtett a rémület,
meghatározták. Ehhez hívtam segítségül És zavarosabb lett tiszta, haragos zöldje
a kortárs magyar líra négy költőjének egy S attól lett édesebb.
puskagolyóval átlőtt őszi levél ihletésében
született versét; a forradalom még élő tanú- Ujjongó áhítattal ébredtünk reggelente,
jának emlékezését és emlékeztetését; egy Te a kertre, én terád –
kiállítás hőseinek, a „pesti srácoknak” a pél- Ez az öreg nyarunk szelíden betemette
dáját; 1956 mozgóképi, irodalmi, néprajzi Velencét s Angliát.
megidézését; a forradalmi események iskolai
taníthatóságának módszertani kérdéseit; Mint furcsa ráadást vagy veszélyes messzeséget
egy színpadi mű és egy film zeneszerzőjének Kezdtük nézni a holnapot –
művészi útkeresését; az évforduló tisztele- Ez volt az a nyár, mikor a tél szele szíved
tére felavatott emlékmű üzenetét. Minden Koszorújába kapott.
írásban, képben, korabeli hírben, statisztikai
adatban, történelmi eseményben azt próbál- Volt vidámabb nyarunk s merészebb azelőtt,
tam megragadni, ami ötvenhat kései mérle- De emlékszel? ez volt a legszebb.
ge, fiataljaink számára pedig példa, érték és Némán kertünkbe hajoltak a szomszéd temetők,
hitvallás lehet. Mikor a rózsák nyílni kezdtek.
HAJNAL JENŐ,
a Tanármelléklet szerkesztője
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emlékezete 27
Ovih se dana širom sveta

Egy zentai ötvenhatos ereklyéről podsećamo pedesete godi-
šnjice mađarske oslobodi-
Pejin Attila lačke borbe i revolucije iz
1956. Na zbivanje koje je
1962. május 25-én B. G. zentai, hatodik osztályos általános iskolás tanuló egy üvegpa- predstavljalo jedini gene-
lackot fogott ki a Tiszából a csókai oldalon. Az üvegben egy 10,2 × 13,6 centiméteres ralno visoko vrednovani
papírdarab volt, rajta a következő szöveg: događaj mađarske istorije
XX veka. Nacionalni savet
1956. XI. 15. mađarske nacionalne
Magyarok! manjine je septembra
Segítség! 2005. proglasio 23. okto-
bar nacionalnim praznikom
Az oroszok nemsokára ki fognak végezni és társaimat is, mert Magyarok vojvođanskog Mađarstva,
vagyunk. Itt a Tisza Partján. Harcolunk a szabad Magyarországért! koji u današnjim danima
HAZÁÉRT! Míg elmentek megírtam ezt. Vizesüvegembe tettem. Kifogyott a – rečima Bele Pomogača
töltőtollam. Segítség! Véremmel írok! iskazano – u isti mah ove-
kovečuje „ondašnje boli i
Csongrádtól 3 km északra a füzesben nadanja nacije, događaje
Magyarok! Szabadítsatok ki! zbivajućeg se vremena,
borbu ustale omladine,
strahoviti poraz, paralizi-
rajuću odmazdu i vernost
potonjih godina prema
revolucionarnom nasleđu i
njegovim principima.”
Naš nastavni prilog čini
beznadežan pokušaj da
evociranjem pokoje iz
zbivanja od pre pedeset
godina otrgnute istine, te
ovovremenog sećanja na
pojedine trenutke, predoči
one momente koji determi-
nišu sudbinu jedne nacije.
Ovome u pomoć pak on
priziva u nadahnuću pušča-
nim metkom prostreljenog
jesenjega lista porođene
pesme četvorice pesnika
savremene mađarske
lirike; sećanje i podseća-
nje još živućeg svedoka
revolucije; primer „peštan-
28 Pejin Attila
skih momaka” – heroja A papírlap a Városi Múzeumba került, ahol egy dobozban elraktározva, sok más
jedne izložbe, književno, tárgyhoz, dokumentumhoz hasonlóan arra várt, hogy egyszer majd valamilyen for-
etnografsko i filmsko evo- mában a közönség elé kerüljön. Ez akkoriban még nem igazán volt aktuális, később
ciranje 1956; pitanja meto- pedig talán már nem tűnt érdekesnek. Tény az is, hogy a levél autentikusságának
dike potencijalne školske bizonyítása mind a mai napig elmaradt, a közeljövőben azonban remélhetően mó-
nastave o revolucionarnim dunkban lesz pótolni ezt a mulasztást.
zbivanjima; traženje ume- A műhelymunkán túl azonban – a közhiedelemmel ellentétben – a történészt-mu-
tničkog puta autora muzike zeológust is meg szokta érinteni a tárgy szellemi töltése, amely esetünkben rendkívül
jednog pozorišnog dela i megrázó. Hiszen gondoljunk csak bele, milyen parányi reménnyel utazott végig a
jednog filma; te poruku folyón az üzenet, míg eljutott Zentáig. Nos, a földrajzi távolság nem volt nagy; annál
u čast godišnjice otkriva- inkább az időbeli. Persze jó lenne tudni, hogy a fogságba esettek csoportja mégsem
nja jednog spomenika. jutott arra a sorsra, amit az ismeretlen levélíró segélykérésében állított. Amennyiben
U svakom napisu, slici, viszont ez mégis bekövetkezett, kívánatos lenne lenyomozni, kik voltak ők, hogy
onovremenoj vesti, statisti- legalább megemlékezzünk róluk. (Talán a levél mostani közlése is hozzásegíthet
čkom podatku, istorijskom ehhez.)
zbivanju on pokušava Az ötvenhatos események újraértékelése folyamatos kutatómunka, amit termé-
da predoči ono što pozni szetesen a vajdasági magyarság is figyelemmel követ, hiszen az egyetemes magyar
bilans pedeset i šestoj, a történelem nem ismer határokat. Emellett nálunk is mind gyakrabban jelennek meg
omladini našoj pak primer, szakmunkák, illetve önéletrajzi jellegű, visszaemlékező-múltbanéző írások, ami egy-
vrednost i kredo mogu biti. fajta leszámolás egy letűnt (ti. a titói) korszakkal, s folyik itt is e múlt eseményeinek
újraértékelése, olykor esetleg elhamarkodott átértékelése. Nagyon sok izgalmas adat
kerülhet még felszínre a korabeli magyar–jugoszláv kapcsolatokra vonatkozóan, ho-
gyan befolyásolta mindez az itt élők sorsának alakulását, s persze arról is, egyáltalán
hogyan élte meg a vajdasági magyarság ’56-ot. A mostani kerek, fél évszázados nagy
évforduló különösen aktuálissá teszi az ilyen munkálatokat, különösen azért, mert
láthatjuk, hogy ez a dátum még mindig nem foglalta el méltó helyét a nemzet törté-
nelmi emlékezetében; nincs összmagyar konszenzus, amely mintegy megszentelné
ezt a jubileumot, s akkor az – mint ilyen – a jövőben nem válna szentségtörő módon
a napi politika játékszerévé.
Nekünk, zentaiaknak mindenesetre itt van ez a levél, mint egyetlen ötven-
hatos ereklye: egy materiális kapcsolat közös magyar múltunk egy dátumával,
azon túl egy darabka tragikus, emberi sors. Csak rajtunk áll, hogy MI hogyan
viszonyulunk hozzá.
A pillanatokról, amelyekből
egy nemzet áll össze…
Schmidt Mária
Ötven évvel ezelőtt, 1956 őszén, a magyar nép világtörténelmet írt. Fellázadt a
zsarnokság ellen. Harcba szállt az idegen megszállókkal. Egy független és szabad
Magyarországért. Akkorra már tűrhetetlenné vált az élet Európának ezen a felén. A
kommunista utópia azt ígérte, hogy földi paradicsomot teremt, kizsákmányolásmentes,
egyenlőségen alapuló társadalmat, amit azonban megvalósított, az nem volt más,
mint egy ázsiai típusú zsarnokság. A szovjetek uralma, a quislingjeik által működ-
tetett totális diktatúra ellen az egész ország fellázadt. Mert tűrhetetlen volt az elnyo-
más, elviselhetetlen volt a terror, és fojtogatott a szabadság hiánya. […]
1956 forradalma óriási áldozatokat követelt. A magyar nép, a pesti srácok, halálos
sebet ejtettek a kommunizmuson. Olyan sebet, ami azonnal üszkösödni kezdett.
M ANSFELD P ÉTER, KÓSA F ERENC vagy F UTÓ JÁNOS társainak 1956-ban alig néhány nap
jutott. Ahogy jó száz évvel korábban a márciusi ifjakat, P ETŐFI, JÓKAI vagy VASVÁRI
társait a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje fűtötte, ugyanúgy a pesti srá-
cok küzdelme is a szabadságról szólt. A tét a puszta létezés, a gondolkodás és érzés,
a lélegzetvétel szabadsága volt. Ők voltak 1956 forradalmának legifjabb hősei. Nem
volt mit veszíteniük. Sokuk alig bírta cipelni a puskát. A kamaszok konokságával
lázadtak fel a szabadságért, egy félelem és szorongás nélküli életért. […]
Az 1956-os forradalom, szabadságharc és nemzeti felszabadító háború mindössze
két hétig tartott, mégis megrengette a világot. Megroppantotta a II. világháború után
létrehozott európai békerendszert. Lerántotta a leplet a szovjet típusú terrorrendsze-
rek rideg valóságáról.
A világ egyszer s mindenkorra kijózanodott a kommunista illúziókból. Mert
1956 után nem lehetett nem tudomásul venni többé, hogy a Szovjetunióban és a
fennhatósága alatt álló országokban tűzzel-vassal életben tartott illegitim, korrupt
és életképtelen rendszerek valójában népellenes, totális diktatúrák. Többé senki sem
áltathatta magát. […]
Ötven évvel ezelőtt az egész világ Budapestre figyelt. Ökölbe szorított kézzel ültek
a rádiókészülékek előtt a jóakaratú emberek Washingtontól Isztambulig, Berlintől
Montreálig, Londontól Tallinig, Varsótól Stockholmig, Bécstől Rómáig. Mert ez a
szűk két hétbe szorított élet-halál harc mindenki számára nyilvánvalóvá tette a
tényt, hogy egy kis nép szabadságharca a nagyhatalmi érdekek, és erőviszonyok
alapján kialkudott érdekszférák teremtette realitással szemben nem kaphat esélyt.
Megkönnyezték a vérrel borított budapesti utcákról érkezett tudósításokat. Aki tu-
dott segített, aki tehette, befogadta az üldözötteket, támogatta a menekülőket. Voltak,
különösen a szovjet megszállás alatt élők között, akik súlyos megtorlást kockáztatva
fejezték ki szolidaritásukat a magyar hősökkel. […]
30 Smidt Mária
HÍREK 1956-BÓL 1956 forradalma és szabadságharca legújabb kori történelmünk legfényesebb lap-
Október 23., kedd jai közé tartozik. A pártállami rendszer összeomlása a forradalom bitófára juttatott
miniszterelnökének, Nagy Imrének és mártírtársainak ünnepélyes újratemetésén,
A BUDAPESTI FIATALOK 1989. június 16-án, mindenki számára nyilvánvalóvá vált. Amint „népfelkeléssé”,
HATALMAS FELVONULÁSA illetve „forradalommá” minősült át az, amit több mint harminc éven keresztül
KEDDEN DÉLUTÁN „ellenforradalomnak” és „a fasiszta csőcselék lincselési tobzódásának” hazudtak,
illetve „sajnálatos eseményekké” tompítottak, abban a pillanatban köddé vált a
Kedden délelőtt egymás után Kádár-rendszer vérben fogant és a Vörös Hadsereg jelenlétével nyomatékosított
érkeztek a jelentések az egye- legitimitása. […]
temekről, főiskolákról, ame- A húszadik századi totális diktatúrákban csak az 1956-os magyar forradalom és
lyek arról számoltak be, hogy szabadságharc mert szembeszállni a mindenhatóvá vált állammal. Mert a bolseviz-
a fiatalok nagyobb szabású mussal nem lehetett megbékélni. Mert végső soron a nemzet megmaradásáról és az
felvonulásra készülnek. […] emberi méltóságról volt szó. Mert nincsenek kis nemzetek. A legerősebb, a leghatal-
A Budapesti Műszaki masabb erővel is muszáj szembefordulni, ha már tűrhetetlen a megalázottság. Mert
Egyetem fiataljai keddre virra- egy nemzet sorsát azok a pillanatok határozzák meg, amikor nemcsak sodródik a
dó éjszaka felhívással járták történelem árján, hanem ő maga a történelem.
végig a főváros üzemeit és Akkor, 1956-ban, egy pillanatra Magyarország úgy érezte, talán sikerülni fog.
gyárait. […] És egy pillanatra sikerült is. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Ezekből a pilla-
A fiatalok lelkes készü- natokból áll össze egy nemzet. Ezekből a nemzetekből áll össze Európa. Ezekből az
lődését megzavarta az a emlékekből lehet építkezni. Ezekre az eseményekre muszáj emlékezni.
közlemény, amely szerint a
belügyminiszter megtiltott Forrás: http://www.forradalom1956.hu/
minden felvonulást és gyűlést.
Ahogyan terjedt a hír, úgy
érkeztek a tiltakozások. […]
A Műszaki Egyetemen rövid-
del fél három előtt bejelen-
tették, […] hogy a miniszter
visszavonta utasítását. […]
Három óra előtt pár perccel
már több tízezren tolong-
tak a Petőfi szobor körül.
Felcsendültek a Kossuth-nóta
hangjai. A Lobogók között fel-
tűntek a lengyel nép zászlói is.
[…] Pontosan hármat mutatott
az óra, amikor az összegyü-
lekezett tömeg előtt S INKOVIT S
I MRE , a Nemzeti Színház
művésze elszavalta a Talpra
magyart. […]
A fiatalokhoz csatlakoztak
a Néphadsereg tisztjei is, csak-
nem 800 tiszt egy csoportban
vonult fel. Bem József tábor-
NOVEMBER, 1956 AZ ŐSZ PERGÉSE
Beney Zsuzsa Zalán Tibor
Puskagolyóval átlőtt ősz. A szív Móser Zoltán lyukas levelére

Helyén átlátszik a levél
Hiánya. pereg az ősz
őszben a levél
*
Nem penderültek össze szélei. vérbe pereg az ősz
A seb: időtlen őszi vérbe pereg a levél
Idő haldoklás és halál között.
vérben és szélben pereg az ősz
*
őszi vérben és szélben pereg a levél
Egy levélen egy évszak. Szemfedő. nok szobrát soktízezres tömeg
A zöld selyem árnyéka vagy vérben és szélben és lángban pereg az ősz vette körül. A tömegben ott
A hófehér hiány. őszi vérben és szélben és lángban pereg a levél voltak az egyetemistákon kívül
a gyárak, üzemek munkásai,
*
lyukas zászlók égnek a hivatalok dolgozói is. (...)
Meghalt, mielőtt lyukas és véres a levél Hatalmas lelkesedéssel fogad-
Lehullott volna. A halálos ták a résztvevők a Petőfi Kör
Golyó nélkül élne-e még? a lyukat nem tudja elfújni a szél hangoskocsiját, amelyik a Kör
tagjainak üdvözletét tolmácsol-
ta és hangszórón közvetítette a
E-MAIL MÓSER ZOLTÁNNAK fiatalok követeléseit. […]
A mintegy 50 000 főnyi
Parti Nagy Lajos tömeg, amely állandóan nőtt,
gyarapodott, elénekelte a
Zörögve, veckelődve összeszavazni mindent Himnuszt és a Szózatot,
honnan hová törekszel – ez se vers majd V E R E S P É T E R , a Magyar
mintha egy üvegpatkány ez egy levél Írók Szövetségének elnöke
vonná vemhes, törékeny a vers csak ismertette az Írószövetség
hasát az úton át, te áthullana rajta elnökségének határozatát és
kallódó levélasszony? csak átfújná a szél hét pontba foglalt követelését.
Petri György: át hangtalan […]
Egy őszi levélre ez a levél Percekig zúgott a taps,
egy tiszta jel amikor az emlékműre feltűz-
láttam egy tiszta lyuk ték a Kossuth-címert. Ezután
köszönöm nem lesi önmagát B E S S E N Y E I F E R E N C , a Nemzeti
gyönyörű nem kérdi nézed-e Színház művésze mondta el a
nincs mit írnom nem kell megírni Szózatot. […]
nem kell van Az Országház előtt a Kossuth
téren összegyülekezett hatal-
mas tömeg hosszú ideig együtt
maradt. […] A tüntetők köve-
32 Döbrentei Kornél
telték, hogy N A G Y I M R E elvtárs

beszéljen. Nagy Imre elvtárs A KOZMOSZ SEBE
este 9 óra körül rövid beszédet
mondott a Kossuth Lajos téren. Döbrentei Kornél
Az esti órákban a város több
pontján rendzavarásra került Válasz a Móser Zoltán küldte
sor. Különösen súlyosan ala- lyukas falevélre
kult a helyzet a Magyar Rádió
székházának környékén, ahol Az őszhatalmú időtől kihívó üzenet érkezett,
a megtámadott karhatalmi ala- sarjadás-erejű válasz rá a képzelet;
kulatok szorongatott helyzetük- kaptam egy talányos – virágtól, fától? – levetett,
ben fegyvert is használtak. Az Biblia-lapok közt imádságossá aszalt, szívforma levelet:
összeütközésnek halálos áldo- milliárdból egyetlenként önmaga,
zatai és sebesültjei vannak. nincs hozzá hasonló, csak hasonlata,
közepén viseltes űr a folt,
mint szívburkon golyó ha áthatolt,
szűziség szűk bejáratán ha átütött,
miként csírakopja konok ősrögöt,
megidéz ávósok vezényelte sortüzet
– ó, ezek a ruszki tankok mögött lappangó vacak-bátrak! –,
előtte még, hogy zárkamélyben csillagvizsgálója a szabadságnak
csak kivágott-címerű zászló lehet,
s a magyar életfa lombjába vackolódó Hold
nem éjszakát szül, virradat, amit kihord,
a vitorlát bontó Haza zátonyról nem zátonyra érkezett,
mert nem bitókról lopta le a kötélzetet,
e cirkli-terebélyű növényi seben
átduhhan a molekuláris tisztaság, mint a hó,
s a Szentlélek is átszáll könnyeden,
a Máriás lobogókkal suhogó,
bár bennünk minden pika a Kossuth-címerig ér,
eszünket búsítja eszme, de erünkben felvidul a vér,
s újra kigyúl a fáklyaüszök, mert az ország mégse a kárhozat hona,
nem ferde gerincet sugall a dőlt keresztű Szent Korona.
Vagy csupán a férgek hada rágta ki az utat
a Nagyistennek, ki szánva minket ide néz, és sírva mulat,
mert csak Ő sejti, mint dönti el, szabadságunk annyi maradt-e még,
mint e lyukon át ránkderengő kerek ég.
Budapest, 2006
Emlékezés és emlékeztetés
Wittner Mária
Immáron 14 éve emlékezünk az 56-os forradalom évfordulójára.

Még elevenen él emlékezetemben az első (1989) megemlékezés, ott a Kossuth téren.
Hatalmas, lelkes tömeg, csillogó szempár, szinte minden ember kezében égő fáklya,
megvilágítva az arcok derűjét, a bizakodó tekinteteket, melyek egy igazabb jövőké-
pet sugároztak felénk. A hit eufóriája áthullámzott az emberi szíveken és reményteli
várakozással néztünk a jövő felé. Szebb lesz, jobb lesz, igazabb lesz, ez a hit töltötte
el szívünket és tudatunkat.
Aztán telnek az évek és az idő örök körforgásának törvénye szerint jönnek az
újabb évfordulók, emlékezések, melyek mára mintegy kötelező aktusként zajlanak,
szinte érzelmek nélkül. Az érzelmi hiányt pótolja a pályázati úton elnyert pénzkeret,
mert emlékezni is lassan csak pályázati úton lehet. Globalizált világ. Globalizált
emlékezet. I LLYÉS GYULA Egy mondat a zsarnokságról versének megrendítő sorai tó- A SZABAD NÉP
dulnak fel bennem. A zsarnokság, mely mindenütt jelen van, mellyel nap, mint nap SZERKESZTŐSÉGE KÖZLI:
együtt élünk a nap huszonnégy órájában, mára új arcot öltött. A zsarnok lemossa
vértől csöpögő kezét, és glaszékesztyűt húz rá, úgy érzi, mindent eltakar, de előbb A Szabad Nép üdvözli Budapest
még exhumálja a 45 évig temetett kapitalizmust a tőkével együtt. Rádöbben, hogy a népének hatalmas erejű
Marx-féle Tőke tőkésíthető. A pénzhatalom és a zsarnokság egy tőről fakadnak. A felvonulását és tüntetését
véres falu székházát is tataroznák, csak egy dologról elfeledkeznek, a víz mindent a szocialista demokrácia
levisz, de a bűnt azt nem, mert arról egyszer számot kell adni Isten ítélőszéke előtt. kibontakozásáért, közéletünk
Lehet pályázati pénzből emlékeztetni, de a mi emlékeinket nem lehet pénzre át- megújulásáért!
váltani, mert beleégették a lelkünkbe örökkön örökké. Nekünk ’56 szabadsága nem a Kommunista lelkiismere-
ma szabadosságát jelenti, hanem az elesett hősöket, kivégzett mártírokat, megalázott, tünket követve mélységesen
megnyomorított embereket. Mi nem csak 14 éve emlékezünk, mert az emlékezés nem elítéljük a karhatalmi szervek
pénzfüggő, mint ahogy parancsszóra sem lehet elfelejteni semmit. erőszakos fellépését. Követeljük
Az október 23-ára való emlékezés nem dátumhoz kötött, és nem kampányszerű, az azonnali felelősségrevonást!
mert életünk részévé vált minden fájdalmával együtt. A Szabad Nép szerkesztősége
2003. október megfogadja a pártnak és a
népnek, hogy egyetlen sorral
sem támogatja, hanem megta-
gadja azokat, akik sortűzzel,
terrorral felelnek a nép szavára
és követeléseire.
„Pesti srácok” a forradalomban

Vannak kifejezések, mint például a „pesti srácok”, amelyeket többnyire anélkül hasz-
nálunk, hogy pontosan tudnánk azok tartalmát.
1956 őszének fegyveres utcai harcait legnagyobbrészt fiatal, tizen- vagy huszon-
éves munkások – a 25 évesnél fiatalabb korosztály, a „pesti srácok” – vívták.
A felkelők – köztük a „pesti srácok” – lehetséges indítékai rendkívül változatos
képet mutattak. „Voltak, akik az egyetemisták 16 pontjának érvényesítéséért váltak
felkelőkké. Mások anyagi helyzetük javulását várták a forradalomtól. Olyanok is vol-
tak, akik hirtelen felindulásból ragadtak fegyvert. Egyeseket a Szabad Európa adásai
befolyásoltak. Csak néhányan voltak, akik önös célokért szálltak harcba.” – írja a
korszak egyik szakértője.
A fegyveres harc vállalásának indítéka lehetett a szocialista rendszer kategorikus
elutasítása is. De az indítékok közé sorolható a romantikus hazaszeretet és a kaland-
vágy, a basáskodó és kizsákmányoló hatalom gyűlölete és a sivár életkeretekből való
HÍREK 1956-BÓL
FORRÓ NAPOK A VIDÉKI
EGYETEMI VÁROSOKBAN
Hétfőn és kedden a vidéki

egyetemi városokban is
gyűléseken, felvonulásokon
követelte a fiatalság és – hoz-
zájuk csatlakozva – a városi
munkásság és az értelmiség a
következetes demokratizálást,
a teljes leszámolást a vissza-
húzó erőkkel.
„Pesti srácok” a forradalomban 35
kitörés öröme. Nélkülük az október 23-án kezdődött forradalom néhány napon belül
valamilyen kompromisszumba torkollott volna.
A fegyveres felkelőcsoportok mindenesetre jelentősen befolyásolták – közvetve
és közvetlenül – a politikai szférát. A felkelők hősies küzdelme adott nyomatékot
a forradalmi követeléseknek, önfeláldozásuk nélkül elképzelhetetlen lett volna az
októberi szovjet támadás visszaverése, SZTÁLIN és R ÁKOSI híveinek, követőinek eltávo-
lítása a hatalomból, a többpártrendszer kereteinek megteremtése, a semlegesség be-
jelentése. A felkelők legfőbb politikai célkitűzése a függetlenség és a „demokratikus
szocializmus” kivívása volt.
A „pesti srácok” szerepe és tevékenysége bármilyen jelentős és kivételes volt is,
nem szakítható ki a forradalom egész folyamatából.
A „pesti srácok” és a náluk idősebb felkelők primitív harceszközökkel – kézifegy-
verek, benzines palackok – szálltak szembe a szovjet tankokkal. Sikereikben termé-
szetesen a döntő tényező az volt, hogy a felkelők maguk mögött tudhatták a lakosság
gyakorlati támogatását.
A fegyveresek egy része október 30-ig a harcok alatt tanult meg a fegyverekkel
bánni, a fiatalok jelentős része a „Szabadságharcos Szövetség” keretein belül tanult
meg lőni. Akik pedig nem ismerték a fegyverek használatát, azoknak, aki értett
hozzá, megmutatta. Több szerencsétlenség következett be a fegyverekhez nem értő
és azzal játszó 13–15 éves gyerekek között, akiknek leszerelését november első nap-
jaiban is csak nagyon nehezen tudták végrehajtani.
A nehézfegyvereket katonaviselt hozzáértő személyek, sok esetben tényleges
katonák kezelték, de a „molotov koktélt” veszélyessége ellenére többnyire a fiatalabb
korosztályba tartozó fegyveresek, gyerekek használták.
A Terorr Háza Múzeum kiállítása az 1956-os forradalom és szabadságharc eddig
méltánytalanul elhanyagolt és elhallgatott metszetét kívánja bemutatni. A kiállítás
megrendezésével többek között választ kívánunk adni azokra a kérdésekre, hogy
milyen volt a forradalom időszakában a tizenéves kamaszok és a húszas éveik elején
járó fiatalok – a „pesti srácok” – élete, hogyan, milyen úton kerültek kapcsolatba a
forradalom és szabadságharc eseményeivel. Bemutatjuk, hogy mit jelentett ebben a
felnőttekre szabott világban gyereknek, fiatalnak lenni. NÉPFRONT ESTÉK
Az oly sokat emlegetett „pesti srácoknak” a világát – a felkelés és szabadságharc SZOLNOK MEGYÉBEN
„hétköznapjait” – szeretnénk hitelesen bemutatni, azokat a fiatalokat, akiknek a hő-
sies fegyveres harca nélkül a forradalom nem győzhetett volna. A népfront-bizottságok több
A forradalom és szabadságharc időszakában bekövetkezett veszteségek 44%-át a Szolnok megyei községben
„pesti srácok” korosztálya adja. Az életüket vesztett fiatalok – a teljes veszteség 21%-a népfront esték címmel isme-
– 19 éves, vagy annál fiatalabb volt, 4%-uk a 16-ik életévét sem élte, élhette meg. retterjesztő előadás-sorozatot,
A „pesti srácokat”, 1956 fegyveres felkelőit mutatjuk be, azokat, akik a forradalom kérdezz-felelek ankétot ren-
napjaiban a legelszántabbak voltak, s akik a győzelemért a legtöbb személyes kocká- deznek. Az előadások anyagát
zatot vállalták, akikre – ha itthon maradtak – többnyire a meghurcoltatás, a társada- mindenütt a dolgozó parasztok
lomból való kirekesztés, később pedig a még inkább fájó közöny vagy felejtés várt. kívánságait figyelembe véve
állítják össze.
Forrás: http://www.forradalom1956.hu/
1956 és a fiatalok
Bíró Mátyás
Vannak napok és hetek, amelyek kitörölhetetlenek az emberek tudatából és egy nem-

zeti közösség emlékezetéből. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ezen
időszakok közé tartozik. A mai magyar fiatalok, határon innen és túl, nem felejthetik
el ’56 szellemét, üzenetét, eseményeit. Hogy tanulhassanak belőle. A forradalomban
az akkori fiatalság az események motorja volt, kezdeményezéseik nélkül könnyen
a csírájában elfojtott megmozdulások közé tartozna 1956 is. Nem lehet és hagyni
sem szabad kiirtani a magyar szívekből azt a szellemet, melyet ’56 hagyott öröksé-
gül. Október 23-a jelkép, ezért kiáltották ki hazánkban, 1989-ben ezen a napon a
köztársaságot. Ezért határozott úgy az Országgyűlés 1991-ben, hogy e nap hivatalos
nemzeti ünnep legyen.
FÉNYKÉPEK A FORRADALOMRÓL
1956-ban a kommunizmusban felserdülő gyerekek, fiatalok követve az 1848-as

fiatalok példáját, fegyvert mertek fogni a túlsúlyban levő és hazánkat elnyomó szov-
jet erőkkel és hazai csatlósaikkal szemben. Ki mertek állni a terekre, össze mertek
kapaszkodni a felvonulásokon az utcán. Nem merészség volt ez, annál sokkal több.
Felelősség: a saját életükért, az országért, a családjukért, a jövőért. Nem tettek többet,
mint vállalták azt az embert emberré avató tulajdonságot, hogy valódi életet csak
szabadon lehet és szabad élni. Mi fiatalok ma talán már el sem tudjuk képzelni, hogy
milyen is lehet szabadság hiányában élni. Talán csak akkor, amikor a szabadosság
elkorcsosult felfogásának nevében próbálnak minket meggyőzni az alternatív élet-
formákról, a nemzeti elkötelezettség feleslegességéről, sőt veszélyéről. Ilyen esetek-
ben a jó érzésű emberekben, fiatalokban megkondul talán a vészharang, és felötlik
bennük, hogy valóban szabadságban élnek-e? 1956-ban nem volt kérdés, hogy fogság
az életük. Ez ellen cselekedtek, ezért kell megismernünk és továbbadnunk tetteiket,
és emléküket. A következőkben röviden felelevenítjük azokat az 1956-os októberi
eseményeket, amelyek az akkori fiatalsághoz kötődnek.
1956 október elején a magyarországi egyetemeken már sorra fogalmazták köve-
teléseiket a változást akaró diákok. A legaktívabbak a Műszaki Egyetem hallgatói
voltak. Október 22-i éjszakai gyűlésükön pontokba szedett követeléseik között a
legfontosabbak a következők voltak: a szovjet csapatok kivonása, új kormány alakí-
tása NAGY I MRE vezetésével, R ÁKOSI és társai bíróság elé állítása, általános, egyenlő és
titkos választások, új gazdaságpolitika, a munkásság létminimumának megállapítá-
sa, a kötelező beszolgáltatás eltörlése, a politikai és gazdasági perek felülvizsgálata,
a régi magyar Kossuth-címer visszaállítása és március 15-e nemzeti ünneppé nyilvá-
nítása. Arról is határoztak, hogy október 23-án békés felvonulást rendeznek köve-
teléseik alátámasztására és a Szovjetunióval szemben nagyobb önállóságra törekvő
Lengyelország támogatására.
1956 és a fiatalok 37
Október 23-án a fiatalok spontán kezdeményezése magával ragadta Budapest

lakóit, majd az egész országot. Az egyetemi hallgatók egy része a Petőfi-szoborhoz
vonult, a műegyetemisták többsége pedig egyenesen a Bem-szoborhoz indult. A
Petőfi-szobornál SINKOVITS I MRE, a Nemzeti Színház színésze tízezres tömeg előtt
elszavalta a Nemzeti dalt. Egy diák felolvasta a 16 pontot. A tömeg, amely egyre
hatalmasabbra duzzadt – a diákokhoz a délelőtti műszakból érkező munkások csatla-
koztak –, a Margit hídon át a Bem-szoborhoz vonult. A lengyelbarát, illetve Rákosi- és
Gerő-ellenes jelszavak mellett már a szovjet csapatok kivonulását követelő jelszavak
is elhangoztak.
A tüntetők a Bem-szobornál egyesültek. Egyesek kivágták a sarló-kalapácsos
címert a zászlókból. VERES P ÉTER felolvasta az írók kiáltványát, BESSENYEI F ERENC elsza-
valta a Szózatot, majd a Budapesten tartózkodó lengyel író, ZBIGNIEW H ERBERT üdvözöl-
te a tüntetőket. A tömeg ezután a Kossuth tér felé vette az irányt azt követelve, hogy
NAGY I MRE beszéljen a Parlamentnél. A tüntetők első csoportjai 17 óra körül értek a
Kossuth térre. Egy óra múltán már az egész teret betöltötte a kétszázezresre becsült
tömeg. 18 óra körül a tüntetők néhány kisebb csoportja a Dózsa György úti Sztálin-
szoborhoz indult, hogy ledöntsék a zsarnokság jelképét. Október 23-át, a forradalom
első napját követő napokban, a szabadságharc napjaiban a pesti és vidéki fiatalok is
felvették a harcot a szovjet csapatokkal szemben, százával maradva holtan az utcakö-
veken. Nincsen talán abban semmi túlzás, ha a magyar forradalom és szabadságharc
legnagyobb hőseinek a bátor magyar fiatalságot, köztük nem utolsó sorban a „pesti
srácokat” tekintjük. Róluk szólnak a következő verssorok is. Emlékezzünk rájuk és
ne csak ezen a napon!
GERŐ ERNŐ
Kenneth Klára: ANYU, TÜNTETNI MEGYEK! RÁDIÓBESZÉDE
Tegnap még, selymes szőke hajad […] mindent elkövetünk

Simogatta szelíd anyai kéz… annak érdekében, hogy orszá-
Ma fegyverrel a kezedben gunkban a szocializmust, a
A barikádra mész… legfontosabb, a legalapvetőbb,
Tegnap még féltél az iskolában, a leglényegesebb kérdésekben
Hogy a leckét nem tudod jól… a többi országokkal közös,
Ma? Orosz túlerővel szemben egységes marxi-lenini alapon,
A géppisztolyod szól… de a magyarországi sajátossá-
Csak tizennégy éves voltál gok, országunk gazdasági és
Vézna, kékszemű gyerek, társadalmi helyzete, a magyar
Bekiáltottál a konyhába: hagyományok figyelembe véte-
Anyu, most tüntetni megyek!!! lével építsük. […]
Olcsó mackóruhát viseltél, Munkás elvtársak!
Megtalpalt iskolacipőt. Dolgozók! Nyíltan meg kell
Emléked azóta már mondani: most arról van
Csodás legendává nőtt… szó, szocialista demokráciát
Mert soha, soha a világon akarunk-e, vagy burzsoá
Még nem harcolt ilyen sereg, demokráciát?
38 Bíró Mátyás
Halált megvető bátorsággal

Ennyi gyerek, magyar gyerek!
Szemben az orosz tankokkal
Mely mint dübörgő halál
Pillanatonként százakat
Irgalmatlanul lekaszál!
Drága kis testeken gázol
Páncélszörnyek hernyótalpa
Szovjet tankokra vér tapad
És ott feküsztök halva. Halva!
Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak…
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkossá váltak!
Ezt a vért nem mossa le
Évezredek ítélőszéke
És egy napon fegyvert ragad
A világnak minden népe!
Példát vesz Rólad kisfiú,
Te vézna iskolás gyerek,
Aki beszóltál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
HÍREK 1956-BÓL A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfor-
TIZENNÉGY dulóján legifjabb hőseink emlékére.
MAGYARORSZÁGON
NEVELKEDETT Forrás: http://1956emleke.hu/index.php?csz=266314
GYERMEK VISSZATÉR
SZÜLEIHEZ NYUGAT-
NÉMETORSZÁGBA
A gyermekek átadása a bécsi

magyar követségen rendkívül
szívélyes légkörben ment
végbe. A nyugat-németországi
Vöröskereszt megbízott meleg
szavakkal mondott köszönetet
a magyar kormány emberséges
és előzékeny magatartásáért,
amellyel lehetővé tette, hogy
a gyermekek, akik a második
világháborút követő zűrzavar-
ban szakadtak el szeretteiktől,
visszatérhessenek szüleikhez.
Az 1956-os forradalom eseményei

a vajdasági magyar nyelvű sajtóban
Molnár Tibor
Az 1956-os magyarországi forradalom megdöbbenést keltett a világban. Európa szí-

vében – a hidegháború közepette – egy nép megpróbálta kezébe venni sorsának irá-
nyítását: felkelt bel- és külföldi elnyomói ellen, hogy kivívja szabadságát és nemzeti
függetlenségét. A szuezi válság mellett világszerte a magyarországi hírek foglalták el
a lapok címoldalait. Az események nagy izgalmat keltettek a határon túli magyarság
körében: attól függően azonban, hogy melyik utódállamban éltek, a híreket külön-
böző tálalásban kapták, különböző információkhoz juthattak. A Jugoszláviában
élő magyarságnak volt – az ország különleges helyzetéből eredően – talán legjobb
rálátása a magyarországi eseményekre a többi „népi demokratikus” államban élőkkel
szemben. Ez elsősorban a vajdasági magyar nyelvű sajtó érdeme volt.
A VAJDASÁGI MAGYAR NYELVŰ SAJTÓ

AZ 50-ES ÉVEKBEN
A tájékoztatás valamennyi társadalmi rendszerben fontos szerepet töltött és tölt

be, mivel hatással van az emberek gondolkodásmódjának formálására. Az aktuális
hatalom ezúton igyekszik megnyerni elképzelései számára a tömegeket, úgy magya-
rázni az egyes eseményeket, ahogy az érdekeinek legjobban megfelel.
Az 50-es években egyre nagyobb teret hódított a rádió: az éteren keresztül jutot-
tak el a hallgatókhoz leggyorsabban a hírek, és már kezdett szárba szökkenni az új
médium, a televízió is. A sajtó, a napi- és hetilapok azonban még mindig megkerül-
hetetlenek voltak.
A II. világháborút követően Jugoszlávia a szocializmus útjára lépett, megkezdte az
új társadalmi rendszer felépítését. A hatalom e tevékenységnek rendelt alá mindent,
és ez alól a tájékoztatás sem képezhetett kivételt. Ezt úgy érték el, hogy a régi lapok
helyett újakat alapítottak. Az új lapok szerkesztői és újságírói a szocialista társadalmi
rendszer szellemében, a Párt által megszabott és ellenőrizett módon készítették az
újságokat. Ez természetesen elkerülhetetlenné tette a mindenkori cenzúrát is. NÖVEKSZIK A MONGOL
A Vajdaságban megjelenő magyar nyelvű hetilapok, és az egyetlen napilap is az NÉPI FORRADALMI PÁRT
említett célokat szolgálta. Az 50-es évek közepén a Vajdaságban három magyar nyel- TAGLÉTSZÁMA (TASZSZ)
vű hetilap jelent meg:
Az Unen című lap jelen-
– a 7 Nap mint a Szocialista Szövetség hetilapja; szerkesztőségének székhelye Szabadkán tése szerint a Mongol Népi
volt; Forradalmi Párt tagjainak és
– az Ifjúság mint a Népi Ifjúság Tartományi Vezetőségének hetilapja; szerkesztőségének tagjelöltjeinek száma a 12.
székhelye Újvidéken volt; pártkongresszus óta 18 száza-
– a Dolgozók mint a Vajdasági Tartományi Szakszervezeti Tanács hetilapja; szerkesztősé- lékkal megnövekedett.
gének székhelye Újvidéken volt.
40 Molnár Tibor
Egyetlen magyar nyelvű, „országos” napilapként az újvidéki Magyar Szó jelent meg
hivatalosan a Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének magyar nyelvű napilapjaként.
A jugoszláv lapok előnye a népi demokráciákban megjelenő lapokkal szemben az

volt, hogy nagyobb számú hírforrással rendelkeztek. A hazai hírforrások (TANJUG1,
JUGOPRESS) mellett felhasználták a szocialista országok távirati irodái (MTI, PAP,
CSTK, TASZSZ)2 és a nyugati hírügynökségek (Reuters, AFP)3 által közölt híreket
is. A jugoszláv lapoknak az 1956-os forradalom napjaiban magyar nemzetiségű vagy
magyarul jól beszélő saját tudósítójuk is volt Magyarországon. A magyarországi ese-
mények bemutatásában előszeretettel közölték – mivel az újvidéki szerkesztőknek
nem voltak e téren nyelvi nehézségeik – a budapesti rádió híradásaiban elhangzott
híreket is. Ugyanez vonatkozik a magyarországi lapokra is: hírközlő eszközeink fel-
használták a Szabad Nép, a Szabad Ifjúság, a Népszabadság egyes cikkeit.
A hetilapok megjelenésük dinamikájából kifolyólag egy-egy hét teljes híranyagát
közölték általában hírmagyarázatok alakjában. Ebből kifolyólag az 56-os események
követésére – ahol a helyzet sokszor percről percre változott – kevésbé voltak alkalma-
sak. Kivételt talán a szabadkai 7 Nap képez, melynek a forradalom során kiküldött
tudósítója tartózkodott Magyarországon, de ezek az írások is egy-két hetes időszakot
átfogó tudósítások.
A magyarországi 56-os történések vajdasági sajtóvisszhangjának követésére a
Magyar Szó napilapot értékeltük a legmegfelelőbbnek, habár az egyes események
bekövetkezése és a rájuk vonatkozó tudósításnak a lapban való megjelenése egy-két,
ritkábban – ha az újságíró akadályozva volt – akár három napot is késhetett. Ezeket
az újsághíreket olvasva, a történelmi tények ismeretében megtudhatjuk, milyen in-
formációkat hagyott meg a jugoszláv cenzúra a magyar napilap olvasóinak.
ELSŐ HÍREK A FORRADALOMRÓL

A Jugoszláviában vendégeskedő állami és pártküldöttség 1956. október 22-én fe-
HÍREK 1956-BÓL jezte be látogatását. Az egyhetes látogatás során a magyar delegáció – melynek GERŐ
VISSZAVONTÁK A BZ AM E RNŐ, K ÁDÁR JÁNOS és H EGEDŰS A NDRÁS is tagjai voltak – beutazta Jugoszlávia több
ABEND HÉTFŐ ESTI tagköztársaságát: jugoszláv állami és pártvezetőkkel folytatott tárgyalásokat, többek
SZÁMÁT (BIZALMAS!) között Titóval is. A tárgyalások mindkét fél számára fontosak voltak a kétoldalú kap-
(DPA) csolatok rendezése végett, Magyarország számára pedig külön azért is, mert a pártve-
zetés a jugoszláv mintát kívánta felhasználni az ekkor már szemlátomást zsákutcába
A Kelet-Berlinben megjelenő jutott magyarországi társadalmi viszonyok orvoslására. Az újvidéki Magyar Szó a
BZ am Abend hétfői számát, magyar delegáció látogatásáról és tárgyalásairól részletesen beszámolt, október 25-ig
amely a kelet-berlini lapok Magyarországgal kapcsolatosan más hírt nem is közöltek.
közül elsőként közölt bő kivo- A „hírzárlatot” – ami feltehetően annak következtében állt be, hogy a jugoszláv
natokat Gomulka vasárnap este politikai vezetést is váratlanul érték az október 23-án kezdődő magyarországi ese-
elhangzott beszédéből, minden
indokolás nélkül visszavonták.
1
(Bizalmas!) Telegrafska agencija nove Jugoslavije (jugoszláv hírügynökség).
2
Magyar Távirati Iroda, lengyel, csehszlovák, szovjet hírügynökség.
3
Brit és francia hírügynökség.
Az 1956-os forradalom eseményei a vajdasági magyar nyelvű satjóban 41
mények – a Magyar Szó 1956. október 25-ei Nagy Imre miniszterelnök felhívása a rend
helyreállítására című cikke törte meg.4 A cikk a beérkezett hírügynökségi jelentések,
valamint a budapesti rádió híradásai alapján részletesen beszámol az október 23-ai
és 24-ei eseményekről: közlik Gerő Ernő október 23-ai, és NAGY I MRE október 24-ei
rádióbeszédét is.
A szovjet csapatok segítségét kérték cím alatt a budapesti rádió jelentésére hivatkoz-
va közlik, hogy a szovjet csapatok fegyveresen is beavatkoztak5 a felkelés elfojtásába:
„… a Varsói Szerződés értelmében segítségért folyamodtak a szovjet csapatokhoz. A
szovjet alakulatok a kérésnek eleget téve részt vesznek a rend helyreállításában…”.6
A MAGYAR SZÓ BEL- ÉS KÜLFÖLDI HÍRÜGYNÖKSÉGEK,

VALAMINT A BUDAPESTI RÁDIÓ HÍRADÁSAIN ALAPULÓ
JELENTÉSEI 1956. OKTÓBER 27-E ÉS NOVEMBER KÖZÖTT
A jugoszláv kormány első hivatalos hírmagyarázatát október 27-én közölte a

Magyar Szó: BRANKO D RAŠKOVIĆ külügyi sajtószóvivő nyilatkozott a magyarországi
helyzettel kapcsolatban. 7 Nyilatkozatából kitűnik, hogy a jugoszláv vezetés helye-
selte a magyar kormány lépéseit: „… az, amit a mai vezetőség szükségesnek tart
megtenni, a széles néprétegek követelésének vonalán mozog.” A szovjet csapatok
beavatkozásával kapcsolatosan a következőket nyilatkozta: „Ha idejében számoltak
volna a tragikus budapesti eseményekhez vezető okokkal, akkor – meggyőződésünk
szerint – ezekre az eseményekre nem került volna sor.”
A Magyar Szó ugyanezen a napon közölte azt a hírt, mely szerint október 25-én az
újpesti Egyesült Izzóban megalakult az „első munkástanács”.8
Az október 28-ai szám már nyugodtabb hangvételű. Megalakult az új magyar kor-
mány című cikkében a budapesti rádió híradására hivatkozva jelenti, hogy megala-
kult a Nagy Imre vezette kormány.9 A harcok csillapodásáról is hírt ad, de figyelmez-
tet, hogy ez nem jelenti az összecsapások befejezését, hiszen még mindig tartanak a
szovjet csapatok hadműveletei. Hírül adja, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt jelezte a TÖBB MINT 21 MILLIÓ
Magyar Vöröskeresztnek: több ország segélyt ajánlott fel az országnak. FORINT ÉRTÉKŰ ÚJÍTÁST
Közben megkezdődtek a nemzetközi diplomáciai manőverek is. Erről ad hírt VEZETTEK BE A
az ENSZ székhelyéről – New Yorkból – az APF által közölt Az USA, Anglia és DIÓSGYŐRI
Franciaország a Biztonsági Tanács elé terjeszti a magyarországi eseményeket című cikk, KOHÁSZATBAN
amelynek zárómondata: „… a három nagyhatalom figyelmeztet a külföldi haderő
magyarországi akciójával előidézett helyzetre és a magyar nép jogának elfojtására”.10 A Lenin Kohászati Művekben az
Jellemző, hogy a jugoszláv sajtó – és a Magyar Szó is – következetesen végigkövette utóbbi három hónapban több
mint 330 újítást vezettek be,
amelyekből csaknem 8 millió
4
Magyar Szó (a továbbiakban: MSz), XIII. évf. 1956. okt. 25. 292. sz. forint megtakarítás érhető el.
5
Volna (Hullám) hadművelet.
6
Ua., mint 3
7
MSz, XIII. évf. 1956. okt. 27. 294. sz.
8
Ua., mint 5
9
MSz, XIII. évf. 1956. okt. 28. 295. sz.
10
Ua., mint 7
42 Molnár Tibor
külföldi hírügynökségek és saját tudósítója útján az ENSZ-ben Magyarországról foly-

tatott vitát, és tudósított is róla.
Érdekességként közlik az Olasz Kommunista Párt véleményét a Magyarországon
kialakult helyzetről.11 Minthogy a nyugat-európai kommunista pártok erős szovjet
befolyás alatt álltak, a cikk szerint a szovjet beavatkozásra az olasz kommunisták úgy
tekintettek, hogy arra a magyar nép és a szocializmus érdekében került sor.
A lap október 29-én megjelent Új kormánynyilatkozat a magyarországi eseményekről
című tudósítása Nagy Imre 1956. október 28-án délután a rádió által közvetített nyi-
latkozatát közli.12 Ennek legfontosabb mozzanataként a szovjet csapatok Budapestről
történő kivonásáról kötött egyezmény megszületését emeli ki: „… A magyar kormány
megállapodott a szovjet kormánnyal, hogy a szovjet csapatok azonnal megkez-
dik a kivonulásukat Budapestről, s az új karhatalom megalakulásával egyidejűleg
elhagyják a város területét. A magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a
Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatokról, többek között a
Magyarországon állomásozó szovjet haderő visszavonásáról a magyar–szovjet barát-
ság szellemében, a szocialista országok közötti egyenjogúság és nemzeti függetlenség
alapján.” Bejelenti az ÁVH megszüntetését is.13
Az 1956. október 30-ai Magyar Szó címoldalán TITO jugoszláv pártfőtitkárnak
az MDP14 Elnökségéhez intézett levele dominál, melyet a lap Csodálattal adózunk
mindazoknak, akik ma Magyarországon a tragikus harcot az újjászületés korszakává teszik
címmel közöl.15 A levélben Tito az előállt helyzetért Rákosit és Gerőt teszi felelőssé.
Felszólít a vérontás beszüntetésére, és arra inti a magyar kommunistákat, hogy őriz-
zék meg a szocializmus vívmányait. Támogatásáról biztosítja Kádár János és Nagy
Imre politikáját.
Ennek némileg ellentmond az ENSZ székhelyéről beérkezett jelentés, amely sze-
rint Jugoszlávia tartózkodott a szavazástól a Biztonsági Tanács azon ülésén, amelyen
a magyarországi helyzet megvitatásának napirendre tűzéséről döntöttek, mert „… a
magyar kormánynak időt kell adni a béke helyreállítására…”.16
Az MTI jelentése szerint a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást, a lap pedig
varsói forrásokra hivatkozva jelzi, hogy „… Gerő Ernő hívta meg a szovjet csapatokat,
hogy lépjenek közbe, amikor kitört a felkelés.”17
Ezen a napon híreket közölnek a nemzetőrség alakulásáról és a külföldi segélyek
Magyarországra érkezéséről. Érdekességként áttekintést adnak a moszkvai lapok
HÍREK 1956-BÓL
HABZÓ KÁVÉT FŐZ AZ
ÚJ ESZPRESSZÓGÉP
11
Ua., mint 7
12
A Kereskedelmi Gépi MSz, XIII. évf. 1956. okt. 29. 296. sz.
13
Berendezések Gyárának Ua., mint 10
14
műszaki vezetői olyan eszpresz- Magyar Dolgozók Pártja
15
szógépet szerkesztettek, amely MSz, XIII. évf. 1956. okt. 30. 297. sz.
16
nem gőzzel, hanem forró vízzel Ua., mint 12
17
főzi a kávét. Ua., mint 12
18
Ua., mint 12
írásaiból, melyek szerint „… ellenforradalmi puccsra került sor…”, de közlik a Szabad

Népnek a Pravda cikkére adott válaszát is.18
Október 31-én A koalíciós pártok együttműködésére alapozzák a kormányzást címen a
lap közli Nagy Imre október 30-ai rádióbeszédét, amelyben bejelenti az egypártrend-
szer megszűnését és az új, koalíciós nemzeti kormány megalakulását.19
Az 1956. november 1-jétől 4-éig tartó időszakban a Magyar Szó tudósított a
Magyarországon zajló eseményekről: az MSZDP20 megalakulásáról, M INDSZENTY
JÓZSEF hercegprímás kiszabadulásáról. Ebből az időszakból a legértékesebb tudósítá-
sokat a lap Budapesten tartózkodó újságírója, A PRÓ M ÁTYÁS küldte.
A MAGYAR SZÓ TUDÓSÍTÓJÁNAK JELENTÉSEI

1956. OKTÓBER 25-E ÉS NOVEMBER 4-E KÖZÖTT
Az október 26-ai szám már saját tudósítója, Apró Mátyás október 25-ei keltezésű
telefonjelentését közli.21 Az újságíró október 25-én lépte át a jugoszláv–magyar határt
azzal a szándékkal, hogy Budapestre utazik. Ekkor azonban csupán Soroksárig jutott
el, ahonnét visszafordították. Közben azonban sikerült olyan emberekkel beszélnie,
akik szemtanúi voltak a budapesti harcoknak, és nyilatkozni tudtak az ott kialakult
helyzetről. Szeged és Budapest között személyesen látta a főváros irányába vonuló szov-
jet harckocsikat. Hogy lapját tudósítani tudja, Aprónak vissza kellett térnie Horgosra,
mivel Magyarországon nem működött a külföldre irányuló telefonösszeköttetés.
A lap 26-ai számában tájékoztat Gerő Ernő leváltásáról, és közli Kádár János
rádióbeszédét, melyben az „ellenforradalmárok” megjelenésére figyelmeztet. Közli
Nagy Imre rádióbeszédét is, amelyben felveti a szovjet csapatok Magyarországról
történő kivonásának lehetőségét és a két ország kapcsolatai új alapokra helyezésének
szükségességét.22
Apró Mátyás – tudósítása leadását követően – még október 25-én az esti órákban JÓ HÍREK
visszatért Magyarországra, és Kecskemétig utazott. Itt azonban – a Kecskeméten A HÁZIASSZONYOKNAK
lejátszódó harci cselekmények következtében – a bekerített városban rekedt, követ-
kező tudósítását csak október 28-ai keltezéssel a Magyar Szó az 1956. október 29-ei … forgalomba kerül a habzó
számában tudta közölni.23 Ekkor tájékoztat az október 26–27-ei kecskeméti esemé- szóda. Ezt a kitűnő vízlágyító
nyekről: a vörös csillagok, címerek leveréséről, a foglyok kiszabadításáról, majd az szert különösen vidéken hasz-
azt követő súlyos harcokról. Tudósításában kidomborítja a „jó szándékú, becsületes nálhatják jól, ahol általában
tömeg” és a „kisebb ellenforradalmi csoport” szerepét, amit a hivatalos álláspont is kemény vizek vannak.
képviselt. Az újságíró e tudósítását is Horgosról volt kénytelen elküldeni. Rövidesen megvásárolhat-
A kecskeméti harcok befejezését és az október 28-ai általános tűzszünetet kihasz- ják a háziasszonyok az Ipari
nálva a Magyar Szó tudósítójának sikerült bejutnia Budapestre. Innét október 31-én Segédanyaggyár Ultra nevű
mosogatószerét. […]
Ugyancsak a héten kerül
19
MSz, XIII. évf. 1956. okt. 31. 298. sz. az üzletekbe a Csillag nevű új
20
Magyar Szociáldemokrata Párt cipőtisztító paszta is, egyelőre
21
MSz XIII. évf. 1956. okt. 26. 293. sz. fekete, barna és fehér színek-
22
Ua., mint 17 ben állítják elő és dobozonkint
23
Ua., mint 10 3,30 forintos áron kerül for-
24
MSz, XIII. évf. 1956. nov. 1. 299. sz. galomba.
44 Molnár Tibor
küldte jelentését, amit a lap november 1-jei száma közölt Budapest utcáin címmel.24
Ez a jelentés hangvételében már lényegesen különbözik az október 28-aitól: szó sincs
már ellenforradalomról és ellenforradalmi elemekről. Az újságíró következetesen
forradalomról beszél kiemelve az ifjúság, a munkásság és a kommunisták részvé-
telét. Hangsúlyozza az eufórikus közhangulatot, amit a szovjet csapatok kivonulása
okozott. Tudósít a koalíciós kormány megalakulásáról és a pártok szerveződéséről,
valamint a Budapestet ért pusztításokról. Megjegyzi, hogy a főváros közbiztonságát
a rendőrség, a honvédség és a felkelők közös őrjáratai szavatolják, de több helyen
sor került ÁVH tisztek meglincselésére. A politikai élet pezsdülését véli felfedezni
a nagyszámú új lap megjelenésében. Kiemeli, hogy a felkelők nem kívánják a régi
rendszer visszatérését, de hogy egységes távlatot még nem látnak.
Meglátogatja Kecskemétet is, ahol hasonló helyzetet talál, mint a fővárosban:
újraszerveződnek a pártok, és visszakövetelik egykori székházaikat. A Budapest–
Kecskemét útvonalon ekkor – tankok helyett – csak a fővárosba élelmiszert szállító
teherautókat lehetett látni.
Reményét fejezi ki, hogy a munkásság nem engedi ki kezéből sorsának irányítá-
sát, és hogy a szocialista demokráciáért vívott harcból az értelmiség is hathatósan
kiveszi a részét.
Apró Mátyás következő tudósítása november 1-jei keltezéssel a lap november 2-
ai számában jelent meg A magyar kormány felmondta a Varsói Egyezményt címmel.25
E cikkben tájékoztatja a Magyar Szó olvasóit arról, hogy Nagy Imre magához kérette
Andropov szovjet nagykövetet. A tárgyalás során magyarázatot kért arról, hogy miért
érkeznek újabb szovjet katonai alakulatok Magyarországra. Közli a miniszterelnök
bejelentését, hogy felmondják a Varsói Szerződést, valamint hogy semlegességük ga-
rantálását az ENSZ-től és a nagyhatalmaktól várják. Ezután kitér a pártok, elsősorban
az FKGP26 és az MSZDP27 programjára. Tájékoztat K ELEMEN GYULÁval – az MSZDP
főtitkárával – folytatott beszélgetéséről is. A budapesti pártház ostromát nem említi,
de leírja, hogy a „Keleti pályaudvar előtti téren” – amely a Köztársaság tér – napok óta
egy földalatti rejtett börtönt keresnek, amelyben politikai foglyok raboskodnak.28
HÍREK 1956-BÓL A Magyar Szó tudósítójának a második szovjet fegyveres beavatkozás29 előt-
ÚJ HORGÁSZCIKKEK ti utolsó jelentését november 2-ai keltezéssel a Magyar Szó 1956. november 3-ai
száma közölte, melynek címe A nap hírei Budapesten, alcímei: Újabb szovjet egységek
Rövidesen új horgászcikkek Magyarországon – A Kilián-laktanya hősénél.30 Ebben a tudósításban szó esik az
kerülnek forgalomba. Ezek MSZMP31 megalakulásáról, valamint az újabb szovjet csapatoknak Magyarországra
közül legjelentősebb a hazai érkezéséről, amiről a magyar hatóságoknak pontos értesülései voltak. A tudósító
gyártmányú műanyag hor- azon igyekezete, hogy találkozzon M ALÉTER ezredessel – aki akkor a hadügyminisz-
gászbot, amely több méretben
készül. […] Bővült a horgász-
25
zsinórok választéka is és sokfé- MSz, XIII. évf. 1956. nov. 2. 300. sz.
26
le villantó került az üzletekbe. Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
27
Ua.. mint 20
28
Ua.. mint 21
29
Vihr (Forgószél) hadművelet
30
MSz, XIII. évf. 1956. nov. 3. 301. sz.
31
Magyar Szocialista Munkáspárt.
ter-helyettes posztját töltötte be – sikertelen maradt. A HM-ben32 várakozva az ott November 5., hétfő
összesereglett küldöttektől sok hasznos információt szerzett arra vonatkozóan, hogy JUGOSZLÁV LAP A
miként képzelik el az ország jövőjét. Ezeknek az embereknek véleménye Apró szerint MAGYAR FORRADALOM
„… Magyarországnak szabad, független, semleges országnak kell lennie, osztrák vagy ESEMÉNYEIRŐL
svájci mintára. De a jugoszláv példát is emlegették, sőt volt közöttük olyan is, aki sze-
rint Jugoszlávia, Magyarország és Lengyelország egy erős, semleges ország-csoport A Borba pénteki számában a
lehetne Európa szívében…”.33 magyarországi eseményekhez
Ezt követően már nem jelent meg a Magyar Szóban olyan Budapestről származó fűzött kommentárjában a többi
cikk, amelyet Apró Mátyás írt volna alá. között azt írja, hogy különböző
szocializmusellenes elemek
MAGYARORSZÁGGAL KAPCSOLATOS CIKKEK antiszocialista irányba akarják
A MAGYAR SZÓBAN 1956. NOVEMBER 5-ÉTŐL terelni az ország fejlődését.
A lap megállapítása mellett
A második szovjet beavatkozás kezdetét követően a jugoszláv sajtó ismét a buda- kiemeli, hogy ezek az erők
pesti rádió és a hírügynökségek tájékoztatására szorult, ugyanis újságíróik a szovjet kisebbségben vannak a magyar
támadást követően kénytelenek voltak elhagyni Budapestet. munkásosztállyal szemben, de
A Magyar Szó november 5-ei száma címoldalán hozza a Kádár János vezette kihasználják a Rákosi–Gerő-
Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulásának hírét, és közli prog- féle vezetés súlyos hibáit,
ramját.34 Ezen a napon adnak először hírt arról, hogy magyar menekültek léptek kézbe akarják venni a hatalmat
jugoszláv területre.35 és Magyarország antisztálinista
November 6-án a legfontosabb hír – az Egyiptom ellen megindított angol–francia fejlődését antiszocialista irány-
invázió mellett – az, hogy az ENSZ határozatot hozott, melyben követeli a szovjet ba akarják terelni.
csapatok kivonulását Magyarországról.36 A lap a továbbiakban arról
A Magyar Szó 1956. november 8-án ad hírt M ILENKO M ILOVANOV jugoszláv diplo- ír, hogy ezek az antiszocialista
mata tragikus haláláról.37 A lap nem írta meg, de a bizalmas diplomáciai iratokból csoportok élénk politikai
kiderült: Milovanov akkor vesztette életét, amikor november 5-én egy szovjet harcko- tevékenységet fejtettek ki,
csi „véletlenül” tüzet nyitott a budapesti jugoszláv nagykövetség épületére.38 Annak különböző programokat és
tudatában, hogy Nagy Imréék ekkor már a jugoszláv követségen tartózkodtak, elkép- követeléseket hoztak nyilvá-
zelhető, hogy az eset mennyire volt a véletlen műve – kizárt dolog, hogy a szovjetek nosságra, amelyekkel nyomást
ne tudták volna, hogy melyik a jugoszláv követség épülete. Ez figyelmeztetés volt gyakoroltak a kormányra.
szovjet részről: senki se érezze magát biztonságban, bárhol is húzta meg magát. Nem szabad lebecsülni azt a
A jugoszláv kormánynak a szovjet beavatkozást követő hivatalos álláspontját veszélyt, amely a magyar mun-
Branko Drašković külügyi szóvivő tolmácsolta, nyilatkozatát november 10-én közölte kásmozgalmat a régi magyar
a lap.39 Újságírói kérdésre, hogy a Magyarországon történtek után érvényben van-e az politikai élet ezen reakciós erői
részéről fenyegeti. A Borba
kifejezi azt a nézetét, hogy
32
Honvédelmi Minisztérium nem vezethet semmi pozitív
33
Ua.. mint 26 eredményre, ha engednek
34
MSz, XIII. évf. 1956. nov. 5. 303. sz. ennek a nyomásnak, mert ez
35
Ua.. mint 28 csak tovább bonyolíthatná az
36
MSz, XIII. évf. 1956. nov. 6. 304. sz. ország helyzetét. Kétségtelen,
37
MSz, XIII. évf. 1956. nov. 8. 306. sz. hogy a magyar munkásosztályé
38
Ormos Mária–Vida István (sorozatszerkesztők): Top secret – Iratok a magyar-jugoszláv kapcsolatok tör- az a történelmi feladat, hogy
ténetéhez. Magyar–jugoszláv kapcsolatok 1956. Budapest, 1995. ezt megakadályozza.
39
46 Molnár Tibor
a szovjet nyilatkozat, hogy minden népnek joga van döntenie belső berendezéséről,
Drašković ezt mondta: „Az említett nyilatkozatban kifejtett elvek mindenképpen
előmozdítják a szocialista országok közötti viszonyt.” Cáfolta a hírt, hogy a jugoszláv
hatóságok magyarországi menekülteket toloncoltak vissza.
A lap hírt adott az élet fokozatos normalizálódásáról a jugoszláv–magyar határon:
ekkor ezt jelentette a külföldi segélyek Magyarországra érkezése Jugoszlávián keresz-
HÍREK 1956-BÓL tül, ami a jugoszláv–magyar vasúti teherforgalom helyreállását is eredményezte.40
IHAROS MEGGONDOLTA Az 1956. november 16-ai szám címoldalán jelentette meg A szocializmus időszerű
MAGÁT! kérdéseiről és a nemzetközi helyzetről címmel a JKSZ főtitkárának, Josip Broz Titónak
a november 11-én Pulán a pártaktíva előtt megtartott beszédét.41 A beszédben a
Pénteken délután a Prága főtitkár részletesen kifejtette a jugoszláv pártvezetés véleményét és álláspontját a
mellett tartózkodó magyar magyarországi és lengyelországi eseményekkel, valamint a szuezi válsággal kapcso-
olimpiai sportküldöttség után latban. Magyarország viszonylatában a Rákosi–Gerő-klikk hibáit emelte ki, amelyek
utazott I H A R O S S Á N D O R , misze- megrontották a jugoszláv–magyar kapcsolatokat is. Nem tartja szerencsésnek a szov-
rint részt vesz a Melbourne-i jet beavatkozást, de „a cél szentesíti az eszközt” alapon a szocializmus megvédésének
olimpiai játékokon. A tervek érdekében helyesli, és a Kádár-kormányt támogatásáról biztosítja.
szerint Iharos Sándor elő- 1956. november 16-ától a jugoszláv lapoknak – így a Magyar Szónak is – GAVRO
reláthatólag segít majd a A LTMAN személyében ismét volt tudósítója Budapesten. A november 16-ától 23-áig tartó
magyar rádió közvetítéseinél időszakban Altman tudósításaiban az elhúzódó sztrájkról, a Központi Munkástanács
is. Iharos kíséretében hagyta tevékenységéről, a vásárlási lázról tájékoztatta a jugoszláv olvasókat.42
el Budapestet a vízilabdázó A fordulópont, a magyar történelem e szakaszának lezárása 1956. november 22-
D O M J Á N Á R P Á D . A két sportoló én következett be: Nagy Imrét és társait a szovjetek elrabolták, miután elhagyták a
szereléskiegészítéseket vitt jugoszláv nagykövetséget.
magával az olimpikonok szá- A jugoszláv sajtó ezt a hírt csak két nappal később, november 24-én közölte.43
mára. Ugyanakkor visszaren- A Magyar Szó 1956. november 24-ei címoldalán ezzel kapcsolatban két cikk jelent
delték Csehszlovákiából S Z Í V Ó S meg. Időrendi sorrendben az első – aminek még talán 23-án kellett volna megje-
I S T V Á N vízilabda-játékost, s lennie – az, amely a magyar és a jugoszláv kormány közötti megegyezésről tudósít,
a vezetők közül B AY B É L Á t, a címe: Szavatolták Nagy és társai személyi biztonságát.44 A másik már a Nagy-csoport
vívók volt állami edzőjét. elrablásáról tájékoztat – a külügyi államtitkár-helyettesre hivatkozva – diplomatikus,
Hírek vannak arról is, hogy burkolt formában: A JSZNK kormánya a baráti viszony durva megsértésének tekintené, ha
H E G Y I G Y U L A sem maradhat a a Magyar NK kormánya megszegné az egyezményt címmel, melynek alcíme Nem érkeztek
magyar olimpiai sportküldött- otthonukba Nagy Imre és társai.45 Az események valós történetét a lap belső oldalán
ség vezetője, s neki is haza közli Hogyan hurcolták el Nagyot és társait? címmel Altman telefonjelentése alapján.
kell jönnie azokkal együtt, aki- A következőket írja: „…Azonban már a nagykövetség épülete előtt, a Hősök tere és a
ket ugyancsak visszarendeltek. volt Sztálin út – most Ifjúság útja – sarkán az autóbuszba egy szovjet tiszt szállt be, a
Meg nem erősített értesülés szovjet biztonsági szervek gépkocsija az autóbusz mellé, egy másik pedig az autóbusz
szerint K U T A S I S T V Á N , a volt mögé állt, s kisvártatva a kocsisor a Gorkij utcában lévő szovjet városparancsnokság
OTSB oktatási hivatalának felé vette útját. Azt a két jugoszláv diplomatát, akik az autóbuszban tartózkodtak, és
vezetője a felelősségre vonás
40
elől kiszökött Magyarországról. Ua., mint 33
41
Ugyancsak megszökött S Z E P E S I MSz, XIII. évf. 1956. nov. 16. 314. sz.
42
G Y Ö R G Y rádióriporter is. Ua., mint 35
43
44
Ua.. mint 37
45
Ua.. mint 37
tiltakoztak a szovjet szervek eljárása ellen, a parancsnokság épülete előtt egyszerűen AZ 1956-OS
kidobták az autóbuszból. FORRADALOM
Kijelentésükre, hogy ily módon megsértik a jugoszláv és a magyar kormány között ESEMÉNYEI
létrejött egyezményt, a szovjet tiszt azt válaszolta, hogy neki semmi köze az egyez-
ményhez, és hogy parancsot kapott: vegye át ezeket az embereket. A jugoszláv dip- A RABSÁGBAN
lomaták tiltakoztak a szovjet tiszteknél egy harmadik fél beavatkozása miatt, amely SZENVEDŐ NEMZETEK
nem vett részt a jugoszláv és a magyar kormány között Nagy Imre és társai biztonsá-
gának szavatolásáról kötött egyezményben, és az egyezmény valóra váltásában. … A lengyel nemzet lazít most
A rendőrautókat két páncélkocsi cserélte fel, és az autóbusz Nagy Imrével és a a szeretett földjét fojtogató
többiekkel ismeretlen irányba eltávozott.”46 szovjet igán. A hősi magyar
nép pedig a Vörös Hadsereg
AZ 56-OS FORRADALOM SZEMTANÚJA: páncélosainak halált osztó
DOBRICA ĆOSIĆ tüzével száll szembe. Ezek a
hazafiak magánál az életnél is
A Magyar Szó 1956. november 8-ától december 3-áig közölte D OBRICA ĆOSIĆ szerb többre becsülik a szabadságot.
író folytatásos tárcáját Hét nap Budapesten címmel, amit a belgrádi Borbától vett át.47 És minden, a szabadságot
A tárca az író naplójegyzetei alapján készült, amit budapesti tartózkodása során ve- békében élvező ember ünne-
zetett, melynek kitűnő kritikája 2002-ben jelent meg TOMÁN L ÁSZLÓ tollából.48 pélyes kötelessége, hogy
Ćosić – a népfelszabadító háborút megjárt író, meggyőződéses kommunista – 1956. minden igazán hasznos eszközt
október 23-án érkezett Varsóból Budapestre. Magával hozza a lengyelországi esemé- megragadjon, hogy ne hiába
nyek benyomását, amelyek mély hatással vannak rá: bízik benne, hogy a szocializ- haljanak meg a szabadságért
mus képes megújulni a népi demokratikus államokban. Budapesten egy nemzetközi életüket feláldozók. Az Egyesült
írókonferencián kellett részt vennie a Kultúrkapcsolatok Intézetének vendégeként. Államok másokkal együtt e
Magyar írótársai invitálására részt vesz a Petőfi-szobornál szervezett nagygyűlésen, szellemben cselekedett ma,
ahol zavarba ejti a Kossuth-címer látványa: szerinte ez a nacionalizmus megnyilvá- amikor az Egyesült Nemzetek
nulása. Kételyeit tovább növeli a Sztálin-szobrot ledöntő tömeg eufóriája, valamint a Biztonsági Tanácsa elé vitte a
szovjetek kivonulását követelő jelszavak – ebben sovinizmust vél felfedezni. magyar kérdést.
Úgy látja, hogy a pártvezetés erőtlen és kételkedik a magyar kommunisták elköte- … A szovjet imperializmus
lezettségében. Retteg a magyarországi szocializmus, és általában a szocializmus sor- gyengesége mindinkább nyil-
sáért. Csak akkor nyugszik meg kissé, amikor értesül arról, hogy a jugoszláv vezetés vánvalóvá válik. Nem katonai
támogatja Nagy Imre kormányát. gyengeség ez, vagy anyagi
Elítéli a kommunisták ellen végrehajtott állítólagos atrocitásokat és lincseléseket, erők hiánya. Azért gyenge,
felháborodottan számol be a Köztársaság téri pártház ostromáról. Elismeri, hogy a mert egy természet ellen való
felkelés célja a függetlenség, de szerinte Magyarország szocialista jövőjét is felszá- önkényuralmat igyekszik élet-
molták. ben tartani azzal, hogy elnyom-
Október 31-én, egy Budapestre jugoszláv segélyt szállító repülőgép fedélzetén hagy- ja a véglegesen el nem fojtható
ja el Magyarországot. Tárcájában megfogalmazott végkövetkeztetése józan, szerinte az emberi vágyakat és eltitkolja
56-os magyarországi eseményekről a történelem fogja kimondani az utolsó szót. az igazságot, amit véglegesen
elrejteni nem lehet…
… A rabságban sínylődő
46
Ua.. mint 37 népek sohasem vonhatják két-
47
MSz, XIII. évf. 1956. nov. 7. – 1956. dec. 3. 306–329. sz. A Borba a Jugoszláv Kommunista ségbe azt, hogy bennünk igaz
Szövetség szerb–horvát nyelvű központi napilapja. és odaadó barátra lelnek, aki
48
Tomán László: Dobrica a vészben avagy Egy Velika Drenova-i Budapesten 1956 októberében. Aracs, I. osztozik vágyaikban. Tudniuk
évf. 2002. február 2. sz. kell, hogy számíthatnak
48 Molnár Tibor
javainkra, amelyek segítenek ÖSSZEFOGLALÓ

átvészelni a gazdasági átalaku-
lás éveit. … Legfőbb vágyunk, A vajdasági magyarság napilapja, a Magyar Szó 1956. október 25-e és 1956. no-
hogy ezek a népek, melyektől vember 24-e között követte nyomon, és tudósította olvasóit az 1956-os magyaror-
saját nemzetünk fiainak oly szági forradalom eseményeiről. A közölt információk legfontosabb forrásait a hazai
jelentős része származik, és külföldi hírügynökségek által közölt hírek, a budapesti rádió híradásai, valamint
visszakaphassák szuverén joga- a saját újságírók tudósításai képezték. A Magyar Szó közölt cikkeinek ismeretében
ikat és szabadon választhassák megállapítható, hogy a magyarországi eseményekről részletesen, a lehetőségekhez
meg kormányaikat… mérten tárgyilagosan tudósította olvasóit. Valamennyi írásból – a hivatalos jugoszláv
J. F. Dulles: Beszéd a állásfoglalást tükrözve – kitűnik a vérontás beszüntetésének óhaja és a békés, de-
dallasi Világpolitikai mokratikus kibontakozás igénye, valamint a magyarországi szocializmus sorsa iránt
Tanács előtt – 1956. októ- érzett aggodalom. A cikkek zöme támogatta az ország függetlenségét és a munkás-
ber 27. önigazgatás bevezetését Magyarországon, amivel – jugoszláv mintára – emberarcúvá
válhatott volna a szocializmus. Viszont – mint tudjuk – az emberarcú, önigazgatású
jugoszláv szocializmus sem kerülhette el sorát…
Elhangzott 2006. október 19-én Kecskeméten a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárának

VII. Levéltári Napján.
NAGY IMRE BESZÉDE

1956. OKTÓBER 30.
… A hazánkban mind széleseb- kabinetet létesít, amelynek a szovjet csapatoknak az

ben kibontakozó forradalom, tagjai: NAGY IMRE, TILDY ZOLTÁN, ország területéről való kivoná-
a demokratikus erők hatalmas KOVÁCS BÉLA, ERDEI FERENC, KÁDÁR sára haladéktalanul megkezdi
megmozdulása válaszút elé JÁNOS, LOSONCZY GÉZA és a szoci- a tárgyalásokat a Szovjetunió
állította hazánkat… áldemokrata párt által kijelölt kormányával.
Az ország életének további személyiség. A nemzeti kormány nevében
demokratizálása érdekében … A nemzeti kormány bejelentem, hogy a forradalom
az egypártrendszer megszün- felhívja a szovjet csapatok által létrehozott demokratikus
tetésével a kormányzást az parancsnokságát, hogy azonnal helyi önkormányzati szerveket
1945-ben újjászületett koalíciós kezdje meg a szovjet csapatok a nemzeti kormány elismeri,
pártok demokratikus együttmű- kivonását Budapest területéről. rájuk támaszkodik és támoga-
ködésének alapjaira helyezi. Egyidejűleg a nemzeti kormány tásukat kéri.
Ennek megfelelően a nemzeti közli az ország népével, hogy
kormányon belül szűkebb (Elhangzott 1956. októ-
ber 30-án 14 óra 30
perckor a rádióban)
Szabadság, szerelem…
Gruik Zsófia
„És kérdik, egyre többen kérdik,

Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”
(Márai Sándor: Mennyből az angyal)
A fönti címmel mutatták be Magyarországon október 23-án, a forradalom 50. évfor-

dulója emlékének szentelt történelmi filmet, amelyet megtörtént események ihlettek,
fiktív szereplőkkel, valós helyszínekkel és eseményekkel.
Egy héttel a premier után az egyik budapesti moziban a film végén megrendülés
ihlette döbbenet ül a nézőtéren. Emlékeznek az elhunytakra, mindazokra, akik kiáll-
tak a szabad világért. Önmagukért, gyermekeikért és unokáikért, értünk és azokért,
akik akkor még meg sem születtek. Abban a pár perc néma csöndben benne volt az azt a kérdést, hogy a gaz-
együvé tartozás, az emlékezés. dasági együttműködés terén
A nézőtér soraiban tizenpár éves lányka ül a szüleivel. ki kell küszöbölni a meglevő
A leány hangja türelmetlenül hasít bele a némaságba: „Ilyen idióta történetet komoly hibákat, hogy tovább
minek kellett végignéznünk? Húzzunk már a francba!” kell fokozni a lakosság anyagi
jólétét, hogy harcolni kell az
A SZOVJETUNIÓ államapparátusban megmutat-
NYILATKOZATA integritás tiszteletben tartásá- a gazdasági kapcsolatokban kozó bürokratikus eltévelyedés
1956. OKTÓBER 30. nak, az állami függetlenségnek a nemzeti szuverenitás, a ellen. […] A szovjet kormány
és szuverenitásnak, az egymás kölcsönös előnyök és az egyen- szem előtt tartva, hogy a
A Szovjet Szocialista belügyeibe való be nem avat- jogúság elve megsértésének szovjet alakulatok további
Köztársaságok Szövetsége kozásnak elveire építhetik. … bármiféle lehetőségeit. […] magyarországi tartózkodása
külkapcsolatainak megingatha- a Szovjetuniónak a többi szo- A szovjet kormány a szoci- ürügyül szolgálhat a helyzet
tatlan alapja volt és maradt az cialista országgal fenntartott alista országok kölcsönös biz- fokozottabb kiélesedésére,
összes államok békés egymás kölcsönös viszonyában követ- tonságának biztosítása céljából utasítást adott a katonai
mellett élésének, barátságá- kezetesen meg kell valósítani kész megvizsgálni a Varsói parancsnokságnak, hogy vonja
nak és együttműködésének a népek egyenjogúságának Szerződésben részt vevő többi ki a szovjet katonai alakulato-
politikája. … A szocialista lenini elveit. […] szocialista országokkal az ille- kat Budapestről, mihelyt ezt a
nemzetek nagy közösségéhez A szovjet kormány kész tő ország területén tartózkodó magyar kormány jónak látja.
tartozó országok, amelyeket megvitatni a többi szocialista szovjet csapatok kérdését. […]
a szocialista társadalom ország kormányával azokat A szovjet kormány szüksé- (Megjelent: Gál
felépítésének közös eszméi az intézkedéseket, amelyek gesnek tartja, hogy nyilatko- Éva–Hegedűs B. András
és a proletár nemzetköziség biztosítják a szocialista orszá- zatot tegyen a magyarországi (szerk.): A „Jelcin-dos-
elvei egyesítenek, kölcsönös gok gazdasági kapcsolatainak eseményekről. Az események szié”. Szovjet dokumen-
kapcsolataikat csakis a teljes további fejlesztését és erősíté- azt mutatják, hogy a magyar tumok 1956-ról. Budapest,
egyenjogúságnak, a területi sét avégett, hogy kiküszöbölje dolgozók… jogosan vetik fel 1993, 65–67. p.)
50 Gruik Zsófia
MAGYARORSZÁG A szülők láthatóan kínosan érzik magukat, igyekeznek mielőbb elhagyni a mozit,
KINYILVÁNÍTJA még mielőtt fényárba borulna a filmszínház nézőtere. A körülöttük ülők a fejüket
SEMLEGESSÉGÉT csóválják.
Nagy Imre A fenti esemény megtörténhetett volna akár egy (dél)vidéki moziban is.
rádióbeszéde Hivatásomból fakadóan (vagy a hivatásom köszönhető ennek az érdeklődés-
(1956. november 1.) nek), amikor gyereket látok méltatlan helyzetben, mindig mélyen elgondolkodom.
Meggyőződésem, hogy nem ő hibáztatható azért, amiért nem érti, nem érzi, mit
Magyarország népe! jelent, mit jelenthet számunkra az ünnep. Akár nemzeti megemlékezéseinkről, akár
A magyar nemzeti kormány hagyományos ünnepeinkről vagy családi évfordulóinkról van szó.
– a magyar nép és a történe- Ünnepeink a természet és a társadalom változásainak leképezései. A változá-
lem előtti mély felelősségér- sokkal, a változások folytonosságával, a múlttal, a jelennel és a jövővel való tudatos
zettől áthatva, a magyar nép kapcsolat lehetőségét hordozzák. A biztonságérzetet erősíti bennünk, hogy részei
millióinak osztatlan akaratát vagyunk a világnak, a társadalomnak, a történelemnek, az életnek. Az ünnepekre
kifejezve – kinyilvánítja a való készülés, az ünneplés a folytonosság megélését teszi lehetővé. Ami most van, az
Magyar Népköztársaság sem- elindult valahonnan, valamikor, és tart valamerre.
legességét. A magyar nép, Az ünnepeket elsősorban a családban kell megülni. Ahol méltón emlékeznek
a függetlenség és egyen- akár születésnapokra, akár hagyományos, akár nemzeti ünnepeinkre, ott a gyerek
jogúság alapján, az ENSZ valószínűleg nem fog tapintatlan megjegyzést tenni, nem fogja megtörni az ünnep
alapokmánya szellemének szentségét. Ha nem is érzi, hogy része annak a nagy-nagy időtlen egységnek, amely-
megfelelően, igaz barátságban ben nincs tér, nincs idő, csak összetartozás, talán akkor sem fogja mások ünneplését
kíván élni szomszédaival, lerombolni.
a Szovjetunióval és a világ Meggyőződésem, hogy ha egy gyermeknek nincs oka az ünnep szentségét megza-
valamennyi népével. Nemzeti varni, akkor nem is fogja azt tenni.
forradalma vívmányainak A gyerek nem hibáztatható azért, mert elutasítja magában a megemlékezéssel
megszilárdítását és továbbfej- járó folytonosságérzés átélését. Ezért csakis a felnőttek tehetők felelőssé, a szülők,
lesztését óhajtja anélkül, hogy a pedagógusok, és a társadalom, amelyet mi teremtettünk saját magunk és gyerme-
bármelyik hatalmi csoportosu- keink köré.
láshoz csatlakoznék. Az okok azonban nem abban keresendők, amiben általában szoktuk; amikor rá-
A magyar nép évszázados vasaljuk a gyermekre, hogy neveletlen és tiszteletlen. Az a lány, ott a moziban, nem
álma valósul meg ezzel. A for- tiszteletlen. Ott és akkor tiszteletlenül viselkedett. De valószínűleg ő is (mint annyi
radalmi harc, melyet a magyar más kortársa) előreengedi a nénit a sorban, és kedvesen visszamosolyog, ha rámoso-
múlt és a jelen hősei vívtak, lyognak a zsúfolt autóbuszon.
végre győzelemre vitte a sza- Ha egy-egy (vagy egy-kettő-három-négy…) alkalomból általánosítunk a gyermek
badság, a függetlenség ügyét! személyiségének egészére (és ha neveletlennek minősítjük, ezzel pont ezt tesszük),
Ez a hősi küzdelem tette lehe- csak a felszínes dolgokat látjuk.
tővé, hogy népünk államközi A fönti kis történet számtalan nevelésművészettel kapcsolatos kérdést felvet, ame-
kapcsolataiban érvényesítse lyekről a teljesség igényével lehetetlen beszélni.
alapvető nemzeti érdekét, a Miért közölte ez a lányka ennyire nyilvánosan méltatlankodását, miért nem
semlegességet. maradt csendben (a többiek lelki békéjét megőrizve), és később, mondjuk a hazafelé
Felhívással fordulunk vezető úton megoszthatta volna a szüleivel kételyeit.
szomszédainkhoz, a közeli Mi okozta azt, hogy ez a lány olyan mélyen fölindultan engedte szabadjára ellenér-
és távoli országokhoz, hogy zéseit, nem gondolva arra, milyen rossz érzést kelt a láthatóan megrendült több száz
tartsák tiszteletben népünk nézőben, ott a moziban.
megmásíthatatlan elhatározá-
Szabadság, szerelem... 51
Pontos válasz nincs, csak talánok, amelyek érthetővé és megérthetővé tehetik sát. Most valóban igaz az a szó,
ennek a tizenévesnek a viselkedését, és fölmenthetik őt azok alól a stigmák alól, hogy népünk olyan egységes
amelyekkel olyan előszeretettel dobálózunk, amikor valaki, különösen, amikor egy ebben az elhatározásban, mint
nálunk kiszolgáltatottabb – főként, ha egy gyerek –, nem úgy viselkedik, ahogy azt történelme során még talán
tőle elvárnánk. soha.
Rávasaljuk a gyerekre, hogy neveletlen, fegyelmezetlen, hálátlan és ünneprontó. Magyarország dolgozó
Hogy AZ ILYENNEK nincs helye a moziban és SEMMILYEN kulturális rendezvé- milliói!
nyen. Hogy ez a szemtelen kölyök MEG SEM ÉRDEMLI, hogy törődjünk vele. Védjétek és erősítsétek forra-
Pedig csak ha egészen kicsi erőt vennénk magunkon, és megpróbálkoznánk dalmi elszántsággal, önfeláldo-
ennek a „neveletlen”, „fegyelmezetlen”, „hálátlan” gyereknek a szemszögéből nézni a zó munkával, a rend megszilár-
filmet, a mozit, a családi kirándulást, az ötvenhatos forradalmat, akkor TALÁN meg- dításával hazánkat, a szabad,
látnánk azt, hogy a destruktív magatartás segélykiáltás, és mindig csak tünet. Jelzi független, demokratikus és
nekünk, hogy figyeljünk oda, valami nincs rendben. Hogy valami rosszul működik. semleges Magyarországot!
Tükre annak, ahogy mi, felnőttek hogyan viselkedünk egymással és a gyerekkel:
hogyan beszélgetünk, tiszteletben tartjuk-e egymás egyszeri individuumát.
A tizenévesek életének egyik legjelentősebb mozzanata a szabadság. Nem az a
fajta szabadság, amikor felelősség nélkül azt csinál mindenki, amit akar, átgázolva
másokon, hanem az individuum szabadsága. Az, hogy tisztelettel fordulok a másik
(és a gyerek!) személyisége felé, elfogadom őt, mint önálló emberi lényt. Ahogy elfo-
gadom a hajszínével és szemszínével, úgy elfogadom az egyéni öltözködési stílusával,
a számára kedves elfoglaltságokkal, az érzéseivel, a gondolataival, a viselkedésével
együtt. A destruktív magatartás jelzésértékű számomra. Azt jelenti, baj van, és oda
kell figyelnem. (De nem biztos, hogy be is kell avatkoznom, különösen nem draszti-
kus módszerekkel: büntetéssel, fenyegetéssel, megszégyenítéssel.)
Amikor a gyermek magatartásában, viselkedésében diszharmóniát veszek észre,
megértéssel és alázattal fordulok a gyermek felé; a felé az ember felé, akinek prob-
lémája van, ami aktuálisan túlnőtt rajta, és egyedül nem találja az utat a probléma
megoldásához.
Lehet, hogy ez a nagylány egész életében arra kényszerült, hogy autokratikus szü-
lei minden elképzelésének eleget tegyen. És most, a felnőttkor küszöbén, a lelkében
forrongó visszafojtott „én” megszületni vágyik.
Talán ez a lány a szerelmével szerette volna megnézni ezt a filmet. Talán a szülők
meg sem kérdezték, van-e más terve, programja aznap délutánra.
Ez nagyságrendekkel túlszárnyalja azt a tapintatlanságot, amit ez a gyerek oko-
zott a viselkedésével a filmszínházban. Hiszen a felnőtt pont arra mér végső csapást,
ami megszületendőben van: a gyermekben kialakuló felnőtt önállóságra. Azzal, hogy
megmondom a tizenévesnek, ezt kell csinálnod, mert én tudom, hogy mi a jó neked,
pontosan attól az autonómiától fosztom meg, amely a felnőtt személyiség lényege: a
szabad és felelős döntéshozataltól. És ha nem viseltetek kellő tisztelettel a felnőtté
cseperedő ember autonóm személyisége iránt, akkor nem is olyan nagy csoda, ha
ugyanez a gyermek olykor nem veszi figyelembe mások jóérzését. (Legtöbbször igen,
mert a gyerekek hihetetlen túlélőművészek és rendkívüli együttérzéssel fordulnak
mások felé, csak könnyebb észrevennünk azt a néhány alkalmat, amikor nem bírják
tovább cérnával.)
52 Gruik Zsófia
Sok ilyen és ezekhez hasonló „talán” merül föl bennem, amikor olyan történeteket
hallok, amelyekben a fiatalok neveletlennek, agresszívnak, tiszteletlennek minősít-
tetnek. Azt gondolom, hogy (a rendkívül súlyos mentális és pszichés megbetegedések
kivételével), a gyermeki magatartás- és viselkedésproblémák (Talán a felnőttkoriak
is, de a felnőtteket nem menti fel az a tény, hogy hogyan viselkedtek velük gyermek-
korukban, pusztán egyetlen oknál fogva: mert ők már felnőttek.) megjelenése miatt
egyértelműen a gyereket körülvevő könyezet tehető felelőssé.
A mai tizenévesek olyanok, amilyen a társadalom, amelyben élnek.
Jó lenne, ha hagynánk, hogy a gyerekeink szabadságban nevelkedjenek. Jó lenne,
ha mindig és minden körülmények között biztosítanánk számukra azt a mindenek
fölött álló személyes tiszteletet, amely kijár nekik, pusztán csak azért, mert ők-ők.
(Ennek a tiszteletnek az a lényege, hogy nem akarom én megmondani a gyereknek,
hogy mit kell tennie, hanem segítem őt abban, hogy megtalálja a saját útját. Egyrészt,
mert tényleg nem tudhatom, mi a jó neki, legfeljebb gondolhatom, hogy esetleg az,
ami nekem is jó vagy jó lett volna. Másrészt sokszor azt sem tudjuk, mi magunknak
mi a jó, hát hogyan adhatunk pontos recepteket a másikra nézve?) Ez az a tisztelet,
amelyet a gyereknek nem kell „kivívni”, „kiérdemelni”, hanem alanyi jogon jár neki.
Tudomásul veszem, hogy vannak gondolatai, véleménye a világról, van érdeklődési
köre és vannak tervei, amelyeket eszembe sem jut egy becsmérlő mozdulattal ér-
téktelennek tekinteni, hanem vele együtt építem be a kettőnk kapcsolatába (akár a
gyermekem, akár a kistestvérem, akár a tanítványom). Tehát figyelek rá. A gyermek,
aki megtalálja, megtalálhatja önmagát, annak önbecsülése lesz, és akkor mi is bízha-
KÁDÁR JÁNOS BESZÉDE tunk abban, hogy kellő tisztelettel fordul majd felénk, mások felé, a világ dolgai felé
1956. NOVEMBER 1-JÉN és ünnepeink felé is. Akkor már nem lesz oka az elfordulásnak, azzal a közösséggel
együtt fog ünnepelni, ahova tartozik.
… Népünk dicsőséges felkelése Ismét Márai szavaival élve:
lerázta a nép és az ország
nyakáról a Rákosi-uralmat, „… legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme.
kivívta a nép szabadságát Készülj föl rá, testben és lélekben.”
és az ország függetlenségét,
amely nélkül nincs, nem lehet Föl fog készülni.
szocializmus…
E súlyos órákban azok a
kommunisták, akik eddig is fogja a Magyar Köztársaság ságainak megfelelő módon... A hogy minden erővel, a kormány-
harcot vívtak a Rákosi-önkény- vívmányait: a földreformot, a párt lapot ad ki, melynek címe: zat megszilárdításával küzdjük
uralommal, számtalan igaz gyárakat, a bankok, a bányák Népszabadság. le a fenyegető ellenforradalom
hazafi és szocialista óhajának köztulajdonba vételét, népünk … Az új párt, az MSZMP és a külső beavatkozás veszélyét.
megfelelően elhatározták, vitathatatlan szociális és kultu- részt vállal a függetlenség és a […] Nem akarunk tovább függő-
hogy új pártot alapítanak. rális eredményeit. demokrácia megszilárdításáért séget! […]
Az új párt egyszer s minden- Védi és védeni fogja a vívott harcból, küzd népünk
korra szakít a múlt bűneivel! demokrácia és a szocializmus szocialista jövőjéért. […] Azzal (Elhangzott 1956. novem-
Védi és védeni fogja min- ügyét, amelynek megvalósítá- fordulunk az újonnan alakuló ber 1-jén 22 óra előtt a
denkivel szemben nemzeti sát nem idegen példák szolgai demokratikus pártokhoz, első- Szabad Kossuth Rádióban.
becsületünket, hazánk függet- másolásával, hanem országunk sorban a másik munkáspárthoz, Közli: Népszabadság, 1956.
lenségét. […] Védi és védeni gazdasági és történelmi saját- a Szociáldemokrata Párthoz, november 2.)
„Mikor a rózsák nyílni kezdtek”

1956 AZ IRODALOM EMLÉKEZETÉBEN
Pomogáts Béla
KÉT NÉZŐPONT
Mind az első, mind a második világháborús magyar regényirodalom esetében fel

lehet figyelni arra, hogy az elbeszélő irodalom bizonyos ritmuseltolódással követte
a történelmi eseményeket. Mégpedig két alkalommal adott képet róluk: két perió-
dusban, és e kettő között szinte egy teljes évtized telt el. Az első periódus magával
a történelmi eseményekkel egyidejű, ekkor a közvetlen beszámoló, a tapasztalatok,
mondhatnám, élményszerű összefoglalása történt meg. Az első világháború esetében
például TABÉRY GÉZA Át a Golgotán című frontregényében vagy K AFFKA M ARGIT Két
nyár című társadalmi rajzában, amely a háborútól szenvedő hátország életét és a
keserveit világította meg, vagy éppen TERSÁNSZKY Viszontlátásra drága című regényé-
ben, amely a hadi események lelki és erkölcsi következményeit örökítette meg.
A második alkalommal már magasabb nézőpontból, bizonyos tapasztalatok és ta-
nulságoknak a birtokában foglalta össze a regényirodalom ezeknek az eseményeknek
a történetét. Pontosabban értelmezni és magyarázni kívánta ezeket az eseményeket.
Ilyenek voltak Z ILAHY L AJOS első világháborús regényei: a Két fogoly és a Szökevény,
vagy azok a könyvek, amelyek Zilahy regényéhez hasonlóan az első világháborús
hadifogságnak egy szélesebb perspektívából történő ábrázolását adták. Így KUNCZ
A LADÁR Fekete kolostora, amely már túl kívánt lépni a közvetlen megfigyelés, ábrá-
zolás és élménybeszámoló körén. Ezt nagyon pontosan vette észre a harmincas évek
vége felé a párizsi kiadás alkalmából a kiváló francia filozófus és kritikus: DENIS DE
ROUGEMONT, aki Kuncznak ezt a könyvét a „bebörtönzési mítosz” példája- és remeke-
ként mutatta be. Nyilvánvaló, hogy egy könyv, amelynek az értelmezése során a mítosz
fogalma egyáltalán szóba kerülhet, másként mutatja be és magyarázza a történelmi
eseményeket, mint egy közvetlen tapasztalat alapján született regényírói alkotás.
Ugyanezt a kettősséget lehet megtalálni a második világháború után, amikor is
szinte az eseményekkel egyidejűleg olyan közvetlen és személyes beszámolók szület-
tek, mint NAGY L AJOS Pincenaplója, SZÉP E RNŐ Emberszag, K ASSÁK Kis könyv haldoklá-
sunk emlékére című személyes jellegű művei, DARVAS JÓZSEF Város az ingoványon vagy
az erdélyi A SZTALOS I STVÁN Író a hadak útján című írói krónikái. Évek, sőt évtizedek
teltek el, amíg a második világháborúnak egy nem közvetlen közelből, hanem már
bizonyos távlatból történő megítélésére egyáltalán sor kerülhetett. Először talán
SZABÓ PÁL Az Isten malmai és K ARINTHY F ERENC Budapesti tavasz című regényében,
később pedig olyan művekben, mint B ÓKA L ÁSZLÓ Alázatosan jelentem, SÁNTA F ERENC
Ötödik pecsét, THURZÓ GÁBOR A szent és leginkább C SERES TIBOR Parázna szobrok
című regényében. Ez utóbbi, a legkésőbben született, mutatta be leghitelesebben és
legárnyaltabban a második világháborús magyar részvétel eseményeit, indítékait és
54 Pomogáts Béla
A FORRADALOM FALUN következményeit. A regényirodalomnak ugyanis meg kellett küzdenie a világhábo-

rús tapasztalatok értelmezésével, és ez a folyamat nyilvánvalóan ki volt szolgáltatva
27-én Debrecenből jött ki a a politikai viszonyoknak, amelyek igen hosszú időn keresztül megakadályozták azt,
forradalmi bizottmányból egy hogy az irodalom valóságos történelmi távlatot tudjon teremteni, és hiteles számve-
küldöttség, hogy alakítsuk meg tést tudjon végezni.
mi is a forradalmi bizottmányt. Meg lehet figyelni tehát, hogy a nagy történelmi eseményekkel szinte egyidejűleg
[…] vagy nagyon rövidesen ezek után a közvetlen személyes mozzanatokat tartalmazó,
A bizottság tagjai általá- történelmi távlatot természetesen nem adó beszámolók következnek, majd eltelik
ban parasztemberek voltak, néhány esztendő, esetleg néhány évtized, közben megteremtődnek a kellő történelmi
középparasztok. Hát nem is (és politikai) távlatok, átalakul az írói szemlélet, bizonyos tanulságok fogalmazódnak
volt ott igazán kulák, a Tardi meg, és azután már ezeknek a birtokában egy nem annyira ábrázoló, leíró, inkább
volt egyedül kulák. […] A értelmező és bizonyos esetekben talán mitizáló szándékot kifejező irodalom mutatja
zöme pedig parasztemberekből be a nagy történelmi eseményeket.
állt. Mind ismert és tisztelt Az 1956-os forradalom ábrázolását tekintve erre a fajta kettősségre egyszerűen
emberek voltak. Tehát tényleg nem kerülhetett sor. Nem volt mód arra, hogy először az élmény és a valóság köze-
megbecsült emberek, a társa- lében az eseményekről közvetlenül beszámoló irodalom jöjjön létre, majd néhány
dalmi elfogadottságuk megvolt. esztendő múltán kialakuljon a történelmi események hiteles értelmezésének lehető-
Elrendeltük, hogy adják be sége, és ennek következtében egy távlatosabb szemléletet kifejező elbeszélő irodalom
a vadászfegyvereket… Akkor váltsa fel a korábbi, a valósághoz tapadó beszámolókat. Erre, minthogy a forradalmi
ezeket a vadászfegyvereket események értelmezése teljes mértékben alá volt rendelve a kommunista diktatúra
töltény nélkül kiadtuk a nem- erőszakosan érvényesített ideológiai és politikai érdekeinek, egyszerűen nem volt
zetőröknek, és azok cirkáltak lehetőség. Az ábrázolásnak az a ritmusa, a művek megszületésének az a természetes
a faluban, hogy ne legyen rendje, amely a nagy történelmi események megörökítését követően általában kiala-
semmi baj. Nem tudtuk, mit kult, az ötvenhatos forradalom szépirodalmi ábrázolásának esetében felbomlott és
csináljunk. Felhívtuk a polgári megszűnt.
bizottmányt, telefon már akkor
volt, hogy mit kell tennünk, AZ ESEMÉNYEK KÖZELÉBEN
mi a mi feladatunk. […] Hát
azt mondták, hogy ők nem Mégis, hogyan lehet rendezni azt a mennyiségi tekintetben kétségtelenül je-
tudnak semmit. […] Annyit lentékeny szépirodalmi anyagot, amely ötvenhattal foglalkozott? Már a forradalmi
azért tettünk, hogy határozatot napokban megkezdődött az események közvetlen ábrázolása, elsősorban a költészet
hoztunk, hogy a volt kulákla- nyelvén. Azokban a versekben, amelyeket TAMÁSI L AJOStól, BENJÁMIN L ÁSZLÓtól, SINKA
kásokat záros határidőn belül I STVÁNtól, K ASSÁK L AJOStól, L AKATOS I STVÁNtól és másoktól lehetett olvasni a forradalmi
adják vissza. […] Korábban az sajtóban, elsősorban az Irodalmi Újság híres november 2-i „forradalmi számában”.
egyik házba beköltözött a köz- Ezek a versek a közvetlen élmény birtokában, a személyes beszámoló rapszodikus
ségháza, azt átpakoltattuk a nyelvén adtak számot a forradalmi eseményekről: az ávéhás karhatalom gyilkos
dolgozókkal abba a helyiségbe, sortüzeiről és a felkelő ifjúság önfeláldozó harcairól. A november 4-i kádárista el-
amelyik nem magánlakás volt, lenforradalom után is számos költemény született, ezeknek azonban csak egy része
hanem egy irodahelyiség volt láthatott napvilágot.
korábban is. Akkor megjelent Voltaképpen VAS I STVÁN két versével lehetne példázni az ötvenhattal foglalkozó
a tanácstitkár, aki a szomszéd költészet lehetőségeit. Az egyik Az új Tamás című vers, amely nagyon hosszú ideig
községben lakott, de az nagy nem került a nyilvánosság elé, kötetben először az 1990-ben megjelent Válogatott
kommunista volt. És nem versekben volt olvasható. Ez a költemény a közvetlen vallomás hangján beszél arról
engedtük, hogy az iratokat a személyes katharzisról, amelyet a magyar forradalom adott: „Halottak napja. A
„Mikor a rózsák nyílni kezdtek” 55
határon át / Özönlenek idegen katonák. / Jönnek a hódítók s a gyilkosok – Magyar eltüntesse vagy elvigyen vala-
vagyok. / És nem vagyok többé Kettős, csak egy, / Bizonyosság dobbantja szívemet, / mit, tehát arra vigyáztunk.
S értelme lett a nemértett igéknek: / Te vagy az út, az igazság, az élet.” A másik pedig A faluban béke, nyugalom
a Mikor a rózsák nyílni kezdtek című költemény, amely nem közvetlenül foglalkozik a volt. Hozattam petróleumot,
forradalommal, azonban éppen a forradalom hősi halottainak a városban elszórt sír- mindenki megkapta a kettő
jaira utalva idézi fel a forradalmat magát: „Emlékszel? amikor a rózsák nyílni kezdtek, deciliter petróleumot, senki
/ Már nem voltunk fiatalok – / Házunk körül virágzó sírkeresztek, / Szívünkben sok nem kaphatott többet, mint
friss halott.” Ez a vers a költő korabeli köteteiben is megjelent, és elképzelhető, hogy amennyi járt. Semmi feszültség
az irodalompolitika talán felismerte a vers valódi utalásait. nem volt. Semmi ellenállás
Mindenesetre hozzátartozott a korszak természetéhez, hogy ha nem történt nyil- nem volt sehol. Tehát támadás
vánvaló utalás a forradalomra, ha nem nevezte meg valaki közvetlenül magát a forra- vagy más egyéb. Megmaradt
dalmat, akkor bizonyos türelmet tanúsított az irodalompolitika. Ilyen módon szőtte a rend.
át az ötvenhat utáni magyar költészetet a forradalom élménye és emléke. (Tátrai János tanító
Ugyanezek az élmények és emlékek jelentek meg teljesen nyíltan az emigráció visszaemlékezése a
irodalmában. Természetes dolognak tetszik, hogy az emigrációs irodalom egyik tiszagyulaházi esemé-
legfontosabb feladatának tartotta a magyar forradalom emlékének, örökségének nyekre)
fenntartását, egyszersmind a magyarországi könyvekben tapasztalt ferdítések és
hazugságok folyamatos cáfolatát. Ennek következtében figyelemre méltó személyes
tanúvallomások készültek. Néhány valóban emlékezetes költői műre, a többi között
M ÁRAI SÁNDOR Mennyből az angyal című nagy költeményére, továbbá FALUDY GYÖRGY,
K IBÉDI VARGA Á RON, A NDRÁS SÁNDOR, M AKKAI Á DÁM, GÖMÖRI GYÖRGY, HORVÁTH E LEMÉR,
K EMENES GÉFIN L ÁSZLÓ és mások verseire vagy néhány kitűnő könyvre gondolok, olya-
nokra, mint K ABDEBÓ TAMÁS Minden idők, D OMAHIDY A NDRÁS Tizenhat zár vagy D ÉNES
TIBOR Budapest nincs többé Budapesten című beszámolóira, valamint ACZÉL TAMÁS
Illuminációk című regényére, amely egy emberi sors személyes és mitikus értelmű áb-
rázolása során felidézi a forradalom eseményeit is. Az emigrációban igen sok regény
jelent meg a forradalom eseményeiről, az igazán nagy összefoglalás, a forradalom és
nemzeti szabadságharc igazi „eposza” azonban ott nem tudott megszületni.
Idehaza, Magyarországon viszont a jól ismert módon (erőszakos vagy manipulatív
eszközökkel) súlyos tilalom alá került a forradalom emléke. A költészet metaforikus
nyelvén személyes vonatkozásokban, a líra utalásos módján sokszor megjelent ez az
emlék, az elbeszélő irodalom azonban aligha vállalkozhatott arra, hogy hiteles képet
adjon 1956-ról. Közvetlenül a forradalom leverése után számtalan regény foglalko-
zott az ötvenhatos eseményekkel, ezek azonban kifejezetten az akkori propaganda
szolgálatában jöttek létre, ennek a propagandagépezetnek az érdekeit és előírásait
fejezték ki. BERKESI A NDRÁS Októberi vihar, D OBOZY I MRE Tegnap és ma, E RDŐS L ÁSZLÓ
Levelek Bécsbe vagy M ESTERHÁZI L AJOS Pokoljárás című akkori könyvei kifejezetten a
hivatalos propaganda szolgálatában álltak, és természetesen „ellenforradalomként”
ábrázolták az 1956-os eseményeket.
Ezeket a könyveket már akkor sem fogadta rokonszenvvel a magyar olvasó, el-
utasította őket az értelmiségi közvélemény. Ez az elutasítás még azokban a fanyalgó
kritikákban is megjelent, amelyek, noha természetesen hivatalosan méltatták e regé-
nyek politikai mondanivalóját, mindig megkeresték esztétikai gyengéiket, és végső
soron elutasították őket mint irodalmi műveket. Nyilvánvaló, hogy itt egyszerűen
56 Pomogáts Béla
NAGY IMRE a forradalmat leverő hatalom agitációs és propaganda érdekeinek a szolgálatáról és

UTOLSÓ SZÓZATA érvényesüléséről volt szó. Ezeket a könyveket ezért a legkevésbé sem tekinthetjük
1956 irodalmi ábrázolásainak, ellenkezőleg, úgy kell tudomásul vennünk őket, mint
Itt Nagy Imre beszél, a az irodalompolitika következményeit és a politikai élet szomorú epizódjait.
Magyar Népköztársaság
Minisztertanácsának elnöke. A SZÁMVETÉS IGÉNYE SZERINT
Ma hajnalban a szovjet
csapatok támadást indítottak Ugyanakkor már az ötvenes évek vége felé is kialakult egy olyan igény, amely meg-
fővárosunk ellen azzal a nyil- próbálta elhatárolni magát ezektől a propagandisztikus kiadványoktól, és valamilyen
vánvaló szándékkal, hogy meg- szenvedélytelen, közömbös ábrázolás által próbált szólni a forradalom eseményeiről.
döntsék a törvényes magyar Tehát az elfogulatlanság, a közömbösség, a semlegesség pozíciójának a kinyilvánítása
demokratikus kormányt. által próbálta megkülönböztetni magát az előbb említett propaganda-kiadványok-
Csapataink harcban állnak! tól. Olyan művekre gondolok, mint K AMONDY L ÁSZLÓ Fegyencek szabadságon című
A kormány a helyén van. Ezt elbeszélése, ez az akkor induló Kortárs egyik első számában látott napvilágot, és
közlöm az ország népével és a annak idején bizonyos vitát is kiváltott a hivatalos irodalomkritika részéről, amely
világ közvéleményével. elutasította az elbeszélés szándékos szenvedélytelenségét, semleges pozícióját. De
említhetnék olyan regényt is, mint MOLDOVA GYÖRGY Sötét angyal című művét, amely
(Nagy Imre utolsó egy fiatalember 1956-os kalandjairól szól, romantikus tálalásban, ugyanakkor élesen
rádióüzenetét 1956. megkülönböztetve magát a különböző propaganda-iratok kincstári szemléletétől. Ez
november 4-én reggel volt az első regény, legalábbis tudtommal, amely ezt a szót: „ellenforradalom”, nem is
5 óra 20 perctől sugá- írta le. Hozzá kell tennünk ehhez azt, hogy Moldova, sajnos, később megváltoztatta
rozta a Parlamentben a forradalommal kapcsolatos álláspontját. Tanulságos tény, hogy Malom a pokolban
berendezett stúdióból című ötvenhatos regénye első változatában, 1958-ból vagy 1959-ből, még igent mon-
a Szabad Kossuth dott a forradalomra, aztán tíz év múltán, amikor megjelent ez a regény, már „ellenfor-
Rádió.) radalmi” felkelésként mutatta be az eseményeket. Ebben az átalakulásban, állítólag,
K ARDOS GYÖRGY nek, a Magvető igazgatójának volt szerepe. Az imént említett személy-
telenebb, szenvedélytelenebb irodalmiságnak volt talán az utolsó példája GALGÓCZI
E RZSÉBET Közös bűn című regénye 1976-ban, amely részben ugyancsak az ötvenhatos
eseményeket ábrázolta. Ugyanakkor talán megnyitott egy új korszakot is. A közvet-
lenül a forradalom után születő irodalomban egészen különös helyet foglalnak el
D ÉRY TIBOR akkori művei. Közismert, hogy Dérynek milyen kimagasló szerepe volt a
magyar irodalom szabadságharcában 1953 és 1956 között, nevezetesen, milyen szere-
pe volt a forradalom szellemi előkészítésében, a Petőfi Körben és az Írószövetségben,
milyen szerepet töltött be a forradalom napjaiban és az Írószövetség nevezetes utolsó
közgyűlésén, midőn bátran kiállt az események „forradalomként” történő minősítése
mellett. Mint a hírneves szovjet író, SOLOHOV egy rágalmára válaszolva mondotta:
„Az igazságra való törekvése, az igazság fáradhatatlan kutatása az író legnehezebb
hagyománya. Kérdem Solohovtól, vajon nem gondolt-e arra, hogy más oka is lehet
annak, ha a magyar írók bátorsága nem vonult hadba az ellenforradalom ellen? Talán
egyszerűen az, hogy nem volt ellenforradalom. Ellenforradalom abban az értelemben,
ahogy a hivatalos politika megfogalmazta és átminősíti az október 23-án kezdődött
népi forradalom jellegét. Senki nem vitatja ebben az országban, hogy volt, aki kihasz-
nálta, volt, aki visszaélt a forradalommal, s hogy külföldön is, belföldön is akadtak,
akik a maguk üzleteit kötögették a népfelkelés cégére alatt. De az árnak irányát vajon
a szenny szabja-e meg, amelyet magával sodor?” Köztudomású az is, hogy Déryt az
elsők között hurcolta el a karhatalom, majd kilenc évi börtönre ítélték, amit hála
Istennek nem kellett letöltenie, minthogy a nyugati értelmiség, ezen belül a baloldali
értelmiség követelésére 1960. április 4-én amnesztiával szabadult.
Természetes dolog, hogy a börtönben és a börtönből szabadulva megpróbált szá-
mot vetni a saját forradalmi szerepével és a forradalomnak az emlékeivel. Volt egy
elbeszélése, amely mintegy a visszatérés feltételeként látott napvilágot: a Számadás
című elbeszélésre gondolok. Ennek a hőse, egy idős tudós mintegy önvádat érez
amiatt, hogy a tanítványait beavatta az igazságba, és ezzel fegyvert adott a kezükbe,
és később éppen ezekkel a fegyverekkel küldte őket a pusztulásba. Az önvád szorí-
tásában szánja el magát a menekülés öngyilkos kalandjára, tudatosan osztozni akar BIBÓ ISTVÁN
azoknak a fiataloknak a sorsában, akiket a történelmi vihar elsodort. „Felelős vagyok KIÁLTVÁNYA
– vallja – s mindenki ebben az országban azért, ami történt, s azért is, ami azelőtt tör-
tént, és ezután fog történni. […] A felelősséget pedig vállalni kell.” A felelősségtudat Magyarok!
Déry felfogása szerint a személyiség integráns része, az értelmiségi ember morális Nagy Imre miniszterelnök
igényességéből következik. a hajnali szovjet tárgyaláskor
Ebben az elbeszélésben semmi olyan nincs, ami miatt Déryt utólag megróhat- a szovjet követségre ment a
nánk. Az azonban kétségtelen, hogy bizonyos önkritikai szellem nyilvánult meg tárgyalások folytatására, és
benne, annak az értelmiségnek az önkritikája, amely úgy érezte, hogy felelős a onnan visszatérni nem tudott. A
forradalom áldozataiért. Mindezt a hatalom oldaláról úgy is lehetett olvasni, mint reggel összehívott miniszterta-
annak az értelmiségnek az önkritikáját, amely segített kirobbantani a fegyveres ese- nácson a Parlament épületében
ményeket. A hatalom mindenesetre ezt a számára kedvezőbb olvasatot választotta, és tartózkodó Tildy Zoltánon
ennek következtében kerülhetett sor arra, hogy ez a novella nyilvánosságot kapjon, kívül, már csak B. Szabó István
és megnyithassa az utat Déry többi művének a megjelenése előtt. és Bibó István államminiszter
Ezek az elbeszélések, például a Philemon és Baucis, ugyanakkor semmi nyomát tudott megjelenni. Mikor a
sem mutatják annak, hogy Déry a hatalommal egyezkedni próbált volna, és akár Parlamentet a szovjet csapatok
apró mozzanatokban is elfogadta volna azokat az értelmezéseket és magyarázatokat, körülfogták, Tildy állammi-
amelyeket a hatalom képviselt és megkövetelt. Ez az elbeszélés is a felkavart szen- niszter a vérontás elkerülése
vedélyekről beszélt, utcai harcokról, sebesültekről adott képet, s egy öregasszony végett megállapodást kötött
haláláról, akit akkor ér a gyilkos golyó, midőn orvoshoz siet, hogy beteg férjének velük, mely szerint ők meg-
hozzon gyógyulást. A halál értelmetlen és véletlenszerű, a történelmi összecsapás egy szállják az épületet, a benne
ártatlan család idillikus békéjét zúzza szét, a létezés örök rotációja mindazonáltal to- levő polgári személyek pedig
vább forog: és ebben már a történelem véres kegyetlenségével szembeszegülő emberi szabadon távozhatnak. Ő, a
remény mozzanata van jelen. megállapodáshoz tartva magát,
Dérynek e története a korábbi Niki című kisregény mondanivalójára felel. Itt egy eltávozott. Az Országgyűlés
ártatlan kutya halála példázta a zsarnokság kegyetlenségét. A Philemon és Baucis épületében egyedül alulírott
ugyancsak példázatos története éppen ennek ellenképére épül: az öregasszony meg- Bibó István államminiszter
hal, az öregek kutyája viszont világra hozza kölykeit. Ez a felelet persze kétellyel és maradtam, mint az egyedül
tragikus érzéssel terhes: a Nikiben a humánus értékek fennmaradásába vetett hit, itt törvényes magyar kormány
csupán a biológiai megújulás reménye korrigálja a szenvedést és a pusztulást. Déry egyetlen képviselője.
válasza mégis reménykedő, az élet, ha a biológiai létezés szintjén is, erősebbnek bizo- Ebben a helyzetben a követ-
nyult a halálnál, és mindig megújulásra hivatott. kezőket nyilatkozom:
E novellák mellett Déry Tibor egy másik utat is választott, mégpedig 1964-ben Magyarországnak nincs
megjelent G. A. úr X-ben című regényében, amelyet akkor óriási viták fogadtak. szándékában szovjetellenes
58 Pomogáts Béla
politikát folytatni, sőt teljes A regény értelmezése körül egészen elképesztő elméletek kaptak lábra, még az is
mértékben benn akar élni hangot kapott, erre utalt az az írói bevezető is, amelyet a könyv megjelenésének ér-
a kelet-európai népek ama deke indokolt, hogy Déry a polgári társadalmak várható következményeiről beszél.
közösségében, kik életüket Igazából mégsem volt félreérthető, hogy a regényben a szovjet típusú társadalom
a szabadság, igazságosság kap megsemmisítő bírálatot. Ennek a regénynek is voltak olyan félre nem érthető
és kizsákmányolásmentes mozzanatai, amelyek 1956-ra utaltak, igazából egy „kafkai abszurd” eszközeivel adva
társadalom jegyében akarják képet a forradalom eseményeiről. Éppen ez a „kafkai abszurd” volt az az eszköz,
berendezni. A világ színe előtt amelynek révén a forradalom mint történelmi élmény és tapasztalat egyáltalán szóba
visszautasítom azt a rágalmat kerülhetett.
is, miszerint a dicsőséges A regény F RANZ K AFKA mitológiáját idézi, illetve értelmezi át. Az emberiség jele-
magyar forradalmat fasiszta nének és további sorsának, lehetőségeinek filozófiai kérdéseivel viaskodik, egyszer-
vagy antiszemita kilengések smind az író személyes közérzetéről tesz vallomást. Az epikai koncepció mindkét
szennyezték volna be. A motívuma mögött a kommunista diktatúra és a levert forradalom tapasztalata áll.
harcban osztály- és felekezeti Már a regény megjelenése után is kételkedtek abban a kritikusai, hogy a bevezető
különbség nélkül részt vett néhány – Déryre kényszerített – mondata jelölné meg a történet helyes olvasatát.
az egész magyar nép, s meg- B ORI I MRE arra hivatkozott, hogy az X-ben érvényes szabadságfogalom valójában a
rendítő és csodálatos volt a szabadság klasszikus eszményének huszadik századi devalválásával azonos. A fel-
felkelt nép emberséges, bölcs idézett kép ezért a struktúrától függetlenül tükrözi a huszadik századi társadalmak
és megkülönböztetni kész némely jellegzetességeit, elsősorban a sztálinista-kommunista politikai gyakorlatot.
magatartása, mellyel csupán Ezt az álláspontot képviselte E GRI P ÉTER is, aki szerint X. társadalmának több vonása
a leigázó idegen hatalom és a sztálinizmus, ahogy ő nevezte: a szektariánizmus új típusú elidegenedésére utal.
a honi hóhérkülönítményesek Az X.-ben lefolytatott bírósági processzusok például a konstruált perekre emlékeztet-
ellen fordult. A néhány napi- nek, Ireneusz úr, a szegények nyakában lovagló gazdagok vezére pedig a zsarnokság
renden volt utcai igazságtételt, képmutató etikáját fejti ki, midőn a vezetők kiváltságait áldozatnak tünteti fel, a
valamint ókonzervatív erőknek tömegektől viszont aszketikus önfeláldozást követel, minthogy: „aki az életet szereti,
minden fegyveres erőszak nem lehet erkölcsös”. A szabadság és az igénytelenség elvének összekapcsolása, a
nélkül való jelentkezését a valóság voluntarisztikus kezelése szintén a „szektariánus”, azaz kommunista politika
kormány rövid úton megszün- tulajdonságai.
tethette volna. Az az állítás, Mindehhez hozzátehetjük azt, hogy egyértelműen az 1956-os forradalom sorsára
hogy evégből óriási idegen utal az az emlékezetes jelenet, amely során X. polgárai az ágyúk elé vonulnak, hogy
hadsereget kell az országba a gyilkos erőszak áldozataivá váljanak. Ez a kép azt a történelmi pesszimizmust mu-
behívni, illetőleg visszahívni: tatja, amely az írót a forradalom leverése után kerítette hatalmába.
komolytalan és cinikus. Éppen
ellenkezőleg, e hadsereg A PARABOLÁTÓL A RIPORTREGÉNYIG ÉS TOVÁBB
jelenléte a nyugtalanság és a
zavargások legfőbb forrása. Voltaképpen az ötvenes évek végéig, a hatvanas évek elejéig tartott az az időszak,
A magyar népet felszólítom, amikor az ötvenhatos forradalommal a magyar irodalom megpróbált valahogy szá-
hogy a megszálló hadsereget, mot vetni, akár a hivatalos elvárások jegyében a hatalom oldalán, mint agitációs-pro-
vagy az általa esetleg felál- paganda eszközrendszer, akár óvatosan vitatkozva a hivatalos hatalommal, rejtegetve
lított bábkormányt törvényes a maga mondanivalóját, utalásosan, példázatosan kifejezve a forradalom igazságait.
felsőségnek ne tekintse, s vele Ezután következett el az az időszak, amit legegyszerűbben a mentális elfojtások idő-
szemben a passzív ellenállás szakának nevezhetünk. A hatvanas évek elejétől kezdve egészen a nyolcvanas évekig
összes fegyverével éljen – kivé- ugyanis a forradalom emléke mintha eltűnt volna a magyar értelmiség gondolkodá-
ve azokat, melyek Budapest sából, következésképp a szépirodalom világából is.
Hogy mi okozta ezeket a mentális elfojtásokat, erre vonatkozólag sok mindent közellátását és közműveit érin-
lehetne mondani. Egyik oka volt, hogy enyhült a nyomás, véget értek a brutális tenék. Fegyveres ellenállásra
megtorlások, ennek volt jele a hatvanhármas amnesztia. Oka lehetett egy bizonyos parancsot adni nincs módom-
gazdasági fellendülés, az a szerény életszínvonal-emelkedés, amely országszerte, és ban: egy napja kapcsolódtam
különösen az értelmiség életében mindinkább érezhető volt. Mindenekelőtt pedig be a kormány munkájába, a
az, hogy az értelmiség mintegy meggyőződött arról, különösen az 1968-as „prágai katonai helyzetről tájékoztatva
tavasz” elfojtása után, hogy az úgynevezett „létező szocializmust” megdönteni amúgy nem vagyok, felelőtlenség
sem lehet. Úgy látszott, hogy a szovjet típusú társadalmi rendszer hosszú távra be- volna tehát tőlem a magyar
rendezkedett Közép-Európában, és a nyugati hatalmak ezt a rendszert nem kívánják ifjúság drága vérével rendel-
megrendíteni, ellenkezőleg, minden külpolitikai és emberjogi retorikával ellentét- kezni. Magyarország népe elég
ben, tulajdonképpen elfogadták az adott hatalmi realitásokat. vérrel adózott, hogy megmutas-
Ezt követően a forradalom emléke valóban háttérbe szorult, a magyar értelmiség sa a világnak a szabadsághoz
legnagyobb része egyszerűen nem kívánt emlékezni ötvenhatra, nem kívánt számot és igazsághoz való ragaszkodá-
vetni a forradalom eseményeivel és örökségével. Általában senki sem számított sát. Most a világ hatalmain van
arra, hogy a magyar forradalom öröksége – még a mi életünkben – egyszer ismét a sor, hogy megmutassák az
napirendre kerül, mint a politikai önazonosság kifejezésének és megalapozásának ENSZ alapokmányában foglalt
lehetősége. elvek erejét és a világ szabad-
Ám még a hallgatásnak ebben a korszakában is az irodalom megpróbálta a maga ságszerető népeinek erejét.
lehetőségei szerint fenntartani a forradalom emlékét. Regénymotívumként ugyanis Kérem a nagyhatalmak és az
jelen volt a forradalom, és ha nem születtek is olyan művek, amelyek közvetlenül be- ENSZ bölcs és bátor döntését
szélték volna el a forradalom történetét, kivált a forradalom eposzát, mégis sok olyan leigázott nemzetem érdekében.
regény vagy beszámoló jött létre, amelyben föllelhetők voltak a forradalom emlékei és Megállapítom egyúttal,
erkölcsi igazságai. Természetesen nem közvetlenül, nem a hagyományos valóságábrá- hogy Magyarország egyetlen
zolás eszközeivel, ellenkezőleg, egy utalásokkal és elvonatkoztatásokkal dolgozó re- törvényes külföldi képviselője
génypoétika eljárásainak segítségével. Minél elvonatkoztatottabb, példázatosabb volt és külképviseleteinek törvényes
a regény, annál szabadabban utalhatott 1956 eseményeire és erkölcsi igazságaira. feje Kéthly Anna állammi-
Mint Déry Tiborral kapcsolatban említettem, először az abszurd és parabolikus niszter.
irodalom kifejezési rendszerében volt bizonyos mód arra, hogy a forradalom emlékét
valaki felidézze. Ilyen példázatos társadalomfilozófiai regény volt K ARINTHY F ERENC Isten óvja Magyarországot!
Epepéje, amely egy abszurd világ ábrázolása révén bizonyos képet rajzolhatott meg a Budapest,
magyar forradalomról. Abban a meg nem nevezett képtelen városban, ahová a regény 1956. november 4.
hőse téved, ugyanis kitör, majd elbukik a forradalom, és mindez jól emlékeztet a ma-
gyar ötvenhat eseményeire. Ez az ábrázolásmód azt is jelezte, hogy a forradalommal
foglalkozó epikai alkotásnak nem lehet hőse maga a forradalmár, nem lehet hőse
olyan ember, aki tevőlegesen részt vett a forradalomban. A hősnek itt egyértelműen a
tanú és a szemlélő szerepe jutott, bizonyos mértékig a rezonőr szerep.
Az ötvenhat emlékét utalásos módon felidéző regények általában olyan szituáció-
kat állítanak elénk, ahol a regény hőse nem részt vesz a forradalomban, a fegyveres
harcban vagy a politikai szervezetek tevékenységében, inkább csak találkozik a for-
radalommal, érintkezik a forradalmi eseményekkel. A forradalmár pozíciójából nem
is született és nem is születhetett regény, a szemlélő, a megfigyelő és az emlékező
pozíciójából azonban igen. Szép példája ennek a pozícióválasztásnak JÓKAI A NNA
Napok című, 1972-ben megjelent regénye. Valójában tudatregény, főhősének, Oláh
Viktornak az életét adja elő a tudatregény eszközeivel, ennek hagyományai nyomán.
60 Pomogáts Béla
A MUNKÁS-PARASZT Ez a főhős maga is találkozik az ötvenhatos forradalommal, sőt élete végén, midőn
FORRADALMI KORMÁNY visszatekint, mintegy lelkileg és erkölcsileg lezárja saját zaklatott történetét, rádöb-
PROGRAMJA ben arra, hogy legnagyobb élményét ama forradalmi napok jelentették, és sorsának
igazságát a forradalom teljesíthette volna ki. A találkozáson, a szemlélő magatartásán
A Magyar Forradalmi Munkás- és pozícióján kívül itt már valamiképpen megjelenik az azonosulás motívuma.
Paraszt Kormány felhívása a Hasonlóképpen a szemlélő és a rezonőr helyzetéből tekinti át a forradalom esemé-
magyar néphez 1956. novem- nyeit Karinthy Ferenc 1982-ben közreadott regénye: a Budapesti ősz. Ez a regény már
ber 4. címében is egy régebbi Karinthy-regényre, a Budapesti tavaszra utalt, s párhuzamba
Magyarországon, november lehet állítani a két regény cselekményének szerkezetét, narratív megformálását, a
4-én, az események a reakciós magyar társadalomról adott képét is. Mindkét regény epikai konstrukciója arra a
erők teljes vereségéhez vezet- felismerésre épül, hogy Európa keleti felében a politika milyen végzetes módon hatá-
tek. A reakció és az ellenforra- rozza meg az emberi sorsok alakulását, s a történelem milyen közvetlenül irányítja,
dalom útját megtisztító Nagy mozgatja és dúlja fel az emberi élet legszemélyesebb dolgait, az ember intim világát,
Imre-kormány széthullott, és érzelmi életét. A Budapesti ősz valamiképpen válasz a Budapesti tavaszra: ugyan-
megszűnt létezni. annak a baloldali értelmiségi nemzedéknek a történetét mondja tovább, amelyről
Feltárultak a forradalmár tulajdonképpen Karinthy Ferenc valamennyi műve beszél.
munkásokon, közéleti szemé- Ehhez a baloldali értelmiségi nemzedékhez tartozik, ha nem is emberi sorsa, de
lyiségeken, békés lakosokon a vállalt eszméi és politikai tájékozódása következtében Páhy Gyula, a Budapesti ősz
reakció által elkövetett garáz- nyugtalan vándora, aki sorra járja az októberi napok szinte valamennyi történel-
dálkodások és megtorlások mi eseményének színhelyét a Bródy Sándor utcától a Köztársaság térig. Neki is az
súlyos képei. […] ötvenhattal foglalkozó elbeszélő irodalom jellegzetes szemlélő, megfigyelő és kom-
Az illegalitásból előkerülnek mentáló alakjai között van helye. Mindenütt jelen van, mindent lát, az ő egyéniségén
a rendszerhez, a szocializmus és tudatán átszűrve mutatja be Karinthy Ferenc a budapesti ősz mozgalmas és véres
nagy ügyéhez hű forradalmár történetét.
munkások, kommunisták, köz- A forradalom krónikáját voltaképpen Páhy Gyula rezonőri szemszögéből ismer-
életi személyiségek. hette meg az olvasó. Ebben a krónikában valóban rendre megjelennek a forradalom
A népi Magyarország forra- és szabadságharc emlékezetes eseményei: a rádió ostroma, a Kossuth téri sortűz, a
dalmi kormánya felhív minden Corvin közben és a Kilián laktanyánál folyó harcok, a Köztársaság téri véres esemé-
munkást, parasztot, értelmisé- nyek, a szovjet csapatokkal kötött fegyverszünet, végül a második szovjet katonai
git, egyetemistát, az ifjúságot, beavatkozás. Kétségtelen, hogy a maga korában, midőn a módszeres kádárista pro-
minden hazafit az országban, paganda és az országosan érvényesülő „elfojtásos” lelki mechanizmusok következté-
nyújtsanak széles körű ben főként az ifjabb nemzedékek szinte semmit sem tudtak a forradalom valóságos
támogatást a kormánynak és eseményeiről, ennek a krónikának ismeretközlő, felvilágosító szerep jutott. A regény
intézményeinek, és mindenki végén például olvasható volt NAGY I MRE miniszterelnök nevezetes november 4-i rádió-
a maga munkahelyén, a maga szózatának szövege, amely bejelentette a szovjet inváziót. Ennek nyomán mindenki
őrhelyén lásson hozzá köteles- megítélhette azt a hivatalosan terjesztett hazugságot, amely szerint a kormányfő kül-
ségei teljesítéséhez. […] földi: amerikai katonai beavatkozást kért, s e hazugság lelepleződése után véleményt
formálhatott a hivatalos propaganda egészéről.
A regény egészét mindazonáltal a történeti hitelesség tekintetében is bírálat érte,
természetesen csak az emigrációs sajtóban, ahol az ilyen kritika egyáltalán teret kap-
hatott. Így az Egyesült Államokban élő SANDERS IVÁN Hiányos krónika című írásában
(a Chicagóban megjelenő Szivárvány 1983. szeptemberi számában) mindenképpen
jogosan jegyezte meg, hogy a szenvtelen, rezonőri ábrázolásnak az a pozíciója, ame-
lyet az író szándékosan (s talán önmagát és művét védve) választott, bizonyos mér-
tékig eltorzítja a forradalmi események igazi történetét. A bírálat írója ezt a követ- A MAGYAR FORRADALMI
kezőképpen fejezi ki: „Nem a hitelességgel van baj, a regény tényanyaga csakugyan MUNKÁS-PARASZT
kikezdhetetlen, hanem annak elrendezésével, ››adagolásával‹‹, hangsúlyozásával, KORMÁNY PROGRAMJA
illetve háttérbe szorításával. Az író nemcsak arra ügyel szinte mániákusan, hogy
adatai ellenőrizhetően pontosak legyenek, hanem arra is, hogy kiegyensúlyozottan, 1. Nemzeti függetlenségünk és
tárgyilagosan ábrázolja az eseményeket. S mert a tárgyilagosság gyakran szenvte- országunk szuverenitásának
lenségbe siklik át, nem érezzük – nem érezhetjük – a regényben 56 októberének biztosítása.
mélységét, magasztosságát, pátoszát, félelmetességét.” 2. Népi demokratikus és szoci-
Igen, a történelmi krónikák hitelességéhez kétségtelenül hozzátartozik az ese- alista rendszerünk megvédése
mények megítélése, a historikus állásfoglalás is, és ez Karinthy regényéből, nyilván- minden támadás ellen. […]
valóan politikai adottságok és kényszerűségek következtében, de bizonyos mértékig 4. Szoros baráti viszony meg-
az írói egyéniség természete miatt is, elmaradt. Más kérdés, és erre az emigrációs teremtése minden szocialista
fogadtatás ugyancsak rámutatott, hogy a regénynek vannak esztétikai fogyatékossá- országgal, a teljes egyenjogú-
gai is, a jellemábrázolásnak azzal az árnyaltságával, amely Karinthy Ferenc néhány ság, a kölcsönös be nem avat-
kiváló elbeszéléséből ismerős, ezúttal nem találkozunk. A Budapesti ősz mindazo- kozás elve alapján. […]
náltal az első olyan hazai írói krónika volt, amely legalább megkísérelte felidézni az 6. A dolgozók – különösen a
ötvenhatos eseményeket. A hivatalos irodalompolitika elégedetlen is volt vele. munkásosztály – életszínvo-
Mélyebben és eredetibb látásmóddal közelít az 1956-os forradalom világához nalának gyors és jelentékeny
RÓNAY GYÖRGY utolsó (1978-ban, az író halála után megjelent) regénye: A párduc és a emelése. […]
gödölye. Ez a regény az író végső tanúságtételeként is olvasható, a teljes írói üzenet 10. A mezőgazdasági termelés
megfogalmazásaként, amely egy gazdag emberi sors és írói pálya végső bölcsessé- fejlesztése, a kötelező beszol-
gét: kialakított erkölcsi világképét mutatja. Ha tetszik, „filozófiai” és „etikai” regény, gáltatások megszüntetése,
mégsem száraz és elvont, egyáltalában nem tézisszerű, ellenkezőleg, élettel gazdag, az egyéni dolgozó parasztok
izgalmakban bővelkedő, mint a kor is, amelynek gyötrelmes krónikáját felidézte. megsegítése. A kormány
A magyar történelem egy emberöltőnyi korszakáról olvasunk: a harmincas évek határozottan felszámol minden
végétől a hatvanas évek végéig. E három mozgalmas és kegyetlen évtized történeté- törvénysértést, melyet a szövet-
ről, pontosabban a korszak nagy emberi és erkölcsi konfliktusairól. Rónay György kezeti mozgalom és a tagosítás
egy nemzedék történelmi tapasztalatát dolgozta fel, elfogulatlanul nézett a múlt területén elkövettek.
mélységes kútjába, s nagyfokú gondolati igényességgel vetett számot a helytállás és 12. Támogatja a kisipart és a
a mulasztás morális következményeivel. kiskereskedelmet.
A regény elsőszámú hőse, Stoll Aurél törvényszéki bíró a Rákosi-korszak egyik,
politikai perekben szereplő vérbírójának az alakmása. (Annak idején tudni vélték, A magyar kormány a rend
hogy a forradalom leverése után oly véres szerepet játszó Tutsek bíró alakja áll a és a nyugalom helyreállítása
regénybeli bíró mögött.) A bíró a hatalom utasításai szerint hozta meg ítéleteit, után tárgyalásokat kezd a
belső ellenkezéssel ugyan, de végrehajtotta a parancsot, kihirdette az előre elké- szovjet kormánnyal és a Varsói
szített ítéletet, és ezzel akasztófára küldött valakit, akit semmiféle bűn sem terhelt. Szerződés más résztvevőivel a
Megfélemlítették: közönséges eszköznek bizonyult a zsarnokság kezében, előbb- szovjet csapatok Magyarország
utóbb neki is be kellett látnia, hogy a törvényesség hivatott védelmezőjéből a hatal- területéről való kivonásáról.
mi önkény silány szolgája lett.
A bíró gondolkodását és magatartását az a logika irányította, amely a háborús Szolnok, 1956. november 4.
regényekből és emlékiratokból volt ismerős, s amely annyi szenvedést okozott az
emberiségnek. A „parancsra tettem” logikája ez, az a torz önigazolási rendszer,
amely a megfélemlítés és a gyávaság ördögi körében juthat érvényre. A bíró is ennek
a logikának a bűnös képviselője, egyszersmind áldozata volt, aki csak gyötrelmes
62 Pomogáts Béla
1956 – FORRADALOM számvetések után ébredhetett annak tudatára, hogy ez a hamis logika nem ment fel
ÉS SZABADSÁGHARC senkit sem a felelőség súlya alól.
A személyiség mélyebb világában megmozduló felelősségérzetet: az elszámo-
„Önként nem adhatjuk át a lás még halovány igényét a bíró először 1956 véres őszén érzékeli. Szabadságáról
hatalmat.” (Kovács István, MDP hazatérve találkozik a tüntető budapestiekkel, látja az utcai harcokat, tudomást
KV 1956. október 26.) szerez a Parlament előtti vérengzésről. Tapasztalatai hatására úgy érzi: „valami
döntő változás történt vele, egész életével: ami addig volt, menthetetlenül megszűnt,
„690 embert fogtunk el. 28 fonákjára fordult, a valóságosból átcsúszott a hihetetlenbe, ahol most már minden
éves volt a legöregebb. 14–18 megtörténhet, s mindennek, ami történik, az ő számára titkos, egyelőre még meg-
éves gyerekeket találtunk szá- fejthetetlen jelentősége van. Jelzéseket kap, egyiket a másik után, csak még nem
zával.” (Földes László MDP KV tudja, mi az értelmük, mit jeleznek; mi az, ami abban az irrealitásban, ahová az
1956. október 26.) élete átbillent, kibontakozóban van, megállíthatatlanul valamilyen beteljesedés felé
közeledik, csak éppen azt nem lehet még látni, mi bontakozik ki, mi lépked feléje
„Ha kivonulnánk és kerül hozzá percről percre érezhetőbb közelségbe. Egy mindenesetre bizonyos: a
Magyarországról, ez felbátorítaná régi szabályok érvénye megszűnt, az élet megszokott törvényszerűségei hatályukat
az amerikai, angol és francia vesztették.”
imperialistákat. Ezt gyengeségünk- Ez a váratlan és felzaklató élmény ébreszti fel benne a lelkiismeret-vizsgálat
nek fognák fel, és támadásba vágyát, amit azonban először elhárít magától, és csak később, már visszavonult-
lendülnének.” (Hruscsov az SZKP ságában, felidézve a múltat döbben rá arra, hogy ötvenhat októberének drámai
KB ülésén, 1956. október 31.) napjaiban vele is történt valami: „Hogy találkozott az utcán az Ítélet Angyalával,
de a bűnbánatot elmulasztotta. Az Ítélet azonban nem zúzta szét, csak lesújtotta a
„Miért nem hajtjuk végre földre. Az Ítélet irgalmas volt hozzá, az irgalmatlanhoz, és haladékot adott neki a
Lenin elvtárs tanítását, aki azt bűnbánatra. Most már érti. Most már készen áll rá, hogy az életét, mint egy férges
mondta, hogy a fehérterror gyümölcsöt, a tenyerére vegye és átnyújtsa valakinek.”
ellen háromszoros vörösterrort
kell alkalmazni.” (Ugrai VERSEKBEN ÉLŐ FORRADALOM
Ferenc, MSZMP Katonai Tanács,
1956. december 4.) A hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek végéig igazából nem az elbeszélő
próza, hanem a költészet tartotta fenn – a maga metaforikus nyelvén – a magyar
„A magyar forradalom a forradalom emlékezetét. Olyan költőkre gondolok, mint idehaza NAGY L ÁSZLÓ,
kommunizmus végének kezde- E ÖRSI I STVÁN, TORNAI JÓZSEF, K ALÁSZ M ÁRTON, O BERSOVSZKY GYULA, P ETRI GYÖRGY, ÁGH
te.” (Milovan Gyilasz, 1956.) I STVÁN, B ELLA I STVÁN, SZEPESI ATTILA, UTASSY JÓZSEF, NAGY GÁSPÁR, az emigrációban
FALUDY GYÖRGY, FÁY F ERENC, TOLLAS TIBOR, H ATÁR GYŐZŐ, SIKLÓS I STVÁN, A NDRÁS
„Amikor a szovjet-orosz SÁNDOR, GÖMÖRI GYÖRGY, HORVÁTH E LEMÉR, M AKKAI Á DÁM és mások. (A forradalom
tankok szétzúzták a magyar harmincötödik évfordulóján Ezerkilencszázötvenhat, te csillag címmel terjedelmes
forradalmat, valójában a világ antológiát szerkesztettem – M EDVIGY E NDRE segítségével – az 1956 emlékét őrző
egyedüli létező szabad és cse- költeményekből.)
lekvő tanácsait semmisítették Három költőre, illetve költői műre külön is szeretném felhívni a figyelmet. Nagy
meg.” (Hannah Arendt, 1958.) László, aki a második világháború után őszinte hittel és lelkesedéssel szegődött az
új társadalom eszméihez, az ötvenes évek elején, bulgáriai ösztöndíjas tanulmá-
„A nemzeti függetlenség és nyai végeztével hazatérve fedezte fel a magyar vidékre, a paraszti életre nehezedő
a társadalmi rend demokrati- elnyomást, és saját családjának és szülőfalujának rosszra fordult sorsát tapasztalva
kus felépítése: ez a magyarság fordult szembe a Rákosi-rendszer önkényével és hazugságaival. Az ötvenes években
vágya.” (Tamási Áron 1956.) már az „írói ellenzék” soraiban kereste a politikai vagy legalább az erkölcsi fordulat
lehetőségét. 1956 őszén lelkesen csatlakozott a forradalomhoz, majd a vereség után
a gyász színeivel fejezte ki keserűségét. Karácsony, fekete glória című versében adott
számot arról a személyes és közös fájdalomról, amit a forradalom veresége okozott:
Léleknek nem hozott békét

ó busa isteni angyal!
Vér-illatos a karácsonyfa,
– glória –
aggatva iszonyattal.
Foszforos tüzek emléke
perzsel, mint új pokolkör,
forog a város lángrózsában,
– glória –
csillagszóró ha fröcsköl.
Csillagig növő halálfa, „A rendszert az egész
ragyognak vér-zománcos magyar nép söpörte el. […] A
gömbjeid – szemem fájva zendül világon páratlan szabadságharc
– glória – volt ez, a fiatal nemzedékkel a
a holtak homlokához! népünk élén. A szabadságharc
azért folyt, mert a nemzet
A magyar líra fiatalabb – 1956-ban még diák vagy gyermekkorú – nemzedékeinek szabadon akart dönteni arról,
érzésvilágát fejezték ki P ETRI GYÖRGY és NAGY GÁSPÁR költeményei. Petri György, a hogy miképpen éljen. Szabadon
hazai szamizdat-irodalom bizonyára leginkább jelentékeny költője tizenhárom éves akar határozni sorsa, államá-
volt a forradalom idején, és később, amikor már lemondott arról, hogy versei hivata- nak igazgatása, munkájának
los nyilvánosságot kapjanak, versek egész sorában idézte fel a forradalom és a kivég- értékesítése felől.” (Mindszenty
zett miniszterelnök: Nagy Imre emlékét. A kis októberi forradalom 24. évfordulójára, József 1956.)
Karácsony 56, A 301-es parcelláról, valamint Nagy Imréről című verseiben szikár
szavakkal, a forradalom eltipróit támadó szarkazmussal és hőseit idéző szeretettel Forrás: http://www. forra-
beszélt ötvenhat szellemi és erkölcsi örökségéről. Nagy Imre emlékének áldozó versét dalom1956.hu/
a következőkkel zárta le:
emlékeznünk szabad
a vonakodó, sértett, tétova férfira,
akibe mégis
fölszivároghatott
düh, káprázat, országos vakremény,
mikor arra ébredt
a város: lövik szét.
Végül Nagy Gáspár ugyancsak gyermekként: kilencévesen élte át a forradalom ese-

ményeit. Öröknyár: elmúltam 9 éves című nagy politikai vihart kavaró versében (1984
októberében) félreérthetetlenül utalt Nagy Imre vértanú-halálára, 1986-ban közrea-
dott és politikai retorziókkal járó A fiú naplójából című versében pedig a forradalom
emléke körül gerjesztett hivatalos hazugságokat utasította el, azokat a hazugságokat,
amelyek ötvenhat emlékének besározásával próbálták (nem is egészen hatástalanul)
kitörölni a nemzet emlékezetéből a forradalom eseményeit és eszményeit:
64 Pomogáts Béla
1956 IGAZSÁGA …és a csillagos estben ott susog immár harminc

évgyűrűjével a drága júdásfa: ezüstnyár rezeg
„… Ezerhétszázhárom, susog a homály követeinek útján s kitünteti őket
nyolcszáznegyvennyolc és lehulló ezüst-tallérokkal érdemeik szerint illőn…
ötvenhat: …és ha jön a nyüszítve támadó gyávaság
egyszer minden száz évben a rémület hókuszpókusza? – akkor eljönnek ablakod
talpra állunk alá a szegényes alkuvások vénei-ifjai mint mindenre
kínzóink ellen…” elszánt hittérítők s beárad a dögszag: a teletömött
(Faludy György) gyomor békessége meg az ígéretekkel megtelt szemek
tócsafénye és fénytelen homálya…
„A magyar vér oly nagy
értéke Európának és a sza- ÖTVENHAT FELTÁMADÁSA
badságnak, hogy óvnunk kell
minden cseppjét.” (Albert A történelem végül elhozta az ötvenhatos forradalom szépirodalmi ábrázolá-
Camus, 1957) sának szabadságát is. A nyolcvanas évek második felében, midőn elsőnek éppen
Magyarországon bekövetkezett a szellemi és politikai erjedés, és leomlottak a cenzú-
„A legázolt, bilincsbe vert rának azok a korábban oly szilárdnak tűnő bástyái, amelyek az úgynevezett „három
Magyarország többet tett a T-s” művelődéspolitikai szerkezetet rákényszerítették a szellemi életre, természetes
szabadságért és igazságért, módon kezdődött meg a magyar forradalom történelmileg is hitelesebb ábrázolása,
mint bármelyik nép a világon az, aminek igazából közvetlenül 1956 után kellett volna megkezdődnie. Lassanként
az elmúlt húsz esztendőben.” bekövetkezett az ötvenhatos események nyilvános (és hivatalos) átértékelése, és
(Albert Camus, 1957) Magyarországon is nyilvánvalóvá lett a forradalom világtörténeti jelentősége, az, amit
a genfi emigrációban élő MOLNÁR M IKLÓS már közvetlenül a forradalom után „egy
„A magára maradt vereség diadalának” nevezett.
Európában csak úgy maradha- Az imént arról írtam, hogy a nagy történelmi események bemutatása nálunk álta-
tunk hívek Magyarországhoz, lában két periódusban, kettős ritmusban történt meg: először a közvetlen eseményvi-
ha soha és sehol el nem árul- lág ábrázolásának, később a történeti vizsgálódásnak, egy megváltozott szemléletnek
juk, amiért a magyar harcosok és a megszerzett történelmi távlatnak a jegyében. Az ötvenhatos forradalom irodalmi
életüket adták, és soha, sehol ábrázolása során ez a rend tulajdonképpen felbomlott: Déry elbeszélései és Rónay
– még közvetve sem – iga- György regénye voltaképpen a második periódus feladatait vállalták és végezték
zoljuk a gyilkosokat” (Albert el, vagyis az eseményeket, a tapasztalatokat próbálták értelmezni; Karinthy Ferenc
Camus, 1957) történelmi regényriportja pedig inkább eseménytörténetet adott. Azok a regények,
amelyek a nyolcvanas évek második felében tértek vissza a forradalom krónikájához,
ugyancsak inkább eseménytörténetet, közvetlen beszámolót próbáltak adni. Olyan
könyvekre gondolok, mint KONRÁD GYÖRGY Cinkos, SZAKONYI K ÁROLY Bolond madár,
SZALAY K ÁROLY Párhuzamos viszonyok, SIMONFFY A NDRÁS Rozsda ősz, GERGELY ÁGNES
Stációk című, egyébként vallomásosan költői regénye, és így tovább.
Már a kilencvenes évek végén került az olvasó elé BENEDIKTY TAMÁS (Horváth Tamás)
Szuvenir című kétkötetes regénye, amely a Corvin közi harcokról, a forradalom kitö-
réséről, majd leveréséről ad igen színes képet, miközben széles panorámán rajzolja
meg az 1956-os események hőseinek, résztvevőinek emberi sorsát, azokat a személyes
motívumokat, amelyek a fiatalokat a fegyveres harc vállalására késztették.
Külön jelentősége van NÁDAS P ÉTER Emlékiratok könyve című, 1986-ban megjelent
átfogó művének. Ennek a regénynek közvetlenül nem tárgya a forradalmi napok
története, csak motívumként, az elbeszélt nagyobb eseménysorozat egy részeként „Nem volt káosz, nem volt
van jelen a forradalom A temetések éve című fejezetben. Ugyanakkor, talán ez az a rablás, nem volt fosztogatás.
regény, amely erkölcsileg teljesen azonosul a forradalom szellemi örökségével. Nádas Tömeges bosszúálló emberölés
egy olyan fiatal életét jeleníti meg, aki kommunista funkcionárius családból szárma- sem történt — a néhány ÁVH-
zik, de akit mégis magával ragadnak a másik oldal igazságai, a személyiségnek az a tiszt nyilvános felakasztása
függetlensége, az emberi szolidaritásnak az az elemi ereje, amelyet a kommunista rendkívül mértékletességről és
berendezkedés áldozatai és ellenfelei képviselnek. Azok az igazságok, amelyek az körültekintésről tanúskodott.
ötvenhatos forradalomban felemelkedtek és nyilvánvalóvá váltak. A regény egy feje- Csőcselékuralom helyett majd-
zete felidézi az ötvenhatos utcai tüntetések, majd a forradalom jeleneteit, s mindez nem azonnal, a felkeléssel
azt fejezi ki, hogy az író belsőleg azonosult ezekkel az eseményekkel és a bennük egyidejűleg megalakultak a
részt vevő emberekkel. forradalmi- és munkástanácsok.
A regény gyemek-főhőse ötvenhat napjaiban ismeri fel azt, hogy igazán hol a E tanácsok megválasztása
helye, mit kell választania, és éppen saját családjával, az apja által képviselt politi- és működése legvilágosabb
kával szemben ki is mondja a „forradalom” szót: „mert nem voltam se tájékozatlan, jele volt a diktatúrával és
se érzéketlen, se ostoba, tudhattam és tudtam, hogy ez forradalom, benne vagyok, a zsarnoksággal szemben a
forradalom, amit az apám, ha itt lenne, látná, és tudtam azt is, ő nem lehetne itt, nem demokrácia és a szabadság
tudom hol lehet, valahol szégyenszemre meg kell bújnia, éppen ellenkezőképpen fellendülésének.” (Hannah
nevezne el nekem. És attól, hogy e két egymás mellé rendelt szó, ilyen tisztán és Arendt, 1958)
pontosan megfordult a fejemben, s rögtön eligazított az érzelmi különbségtevések
és azonosítások eladdig rettenetesnek, fullasztónak, kilátástalannak érzett zűrzava- „Amikor a szovjet-orosz
rában, két olyan szó, melyek értelmét, súlyát, politikailag körülhatárolható jelentését tankok szétzúzták a magyar
persze éppen az ő beszélgetéseikből és vitáikból ismerhettem meg ilyen koravénen, forradalmat, valójában a világ
de hangsúlyozom, abban a pillanatban, s számomra ez volt a forradalom, nem úgy egyedüli létező szabad és cse-
jutott eszembe, nem úgy kölcsönöztem ki a szótárukból, mint a politikai körvonalak- lekvő tanácsait semmisítették
kal rendelkező ellentétek fogalmi párosát, hanem a legszemélyesebben rám vonatko- meg.” (Hannah Arendt, 1958)
zott…” Úgy tudom, hogy a nyolcvankilences – Pozsgay Imre-féle – híres terminológiai
fordulat előtt ez volt az egyik olyan – az első nyilvánosság fórumán megjelent – könyv „A magyar forradalom a
Magyrországon, amely 1956-ra a forradalom kifejezést alkalmazta. kommunizmus végének kezde-
A forradalom érintőleges ábrázolásának egy másik kiváló (mondhatnám: klasszi- te.” (Milovan Gyilasz, 1956)
kus) példája O TTLIK GÉZA 1993-ban sajtó alá rendezett műve: a Buda. Ottlik nevezetes
regénye, az Iskola a határon közel három és fél évtizeddel korábban került az olvasó „A magyar forradalom…
elé, és megjelenését, valamint nemzetközi sikerét követve tudni lehetett, hogy írója győzelem a vereségben, mind-
a folytatáson dolgozik. A végül is az író halála után közreadott „második kötet” örökre egyike marad azoknak
ugyanabból a világból építkezik, mint korábban a kőszegi katonai alreáliskola növen- a ritka eseményeknek, amelyek
dékeinek életét feldolgozó epikus mű, mégsem lehet pusztán folytatásnak tekinteni, visszaadják az embernek
minthogy nem egyszerűen folytatja a történetet, inkább összefoglalja és befejezi. Az önmagába vetett hitét, és
új regény szerkezetét ugyanis nem az életrajzi (önéletrajzi) események kronologikus emlékeztetik… sorsa értelmére,
rendje szabja meg: Ottlik olyan eseményeket, tapasztalatokat is felidéz, amelyeket a az igazságra.” (Raymond Aron,
kőszegi iskolában élt át, ezenkívül beszámol a budai katonai főreáliskolában eltöltött 1966)
újabb négy esztendő történetéről, és hőseinek: Both Benedeknek (akinek alakját
egyes szám első személyben mutatja be), Medve Gábornak, Szeredy Dénesnek,
Hilbert Kornélnak és a többieknek a mozgalmas élettörténetéről is. A regény esemé-
nyei így a húszas évek elejétől a nyolcvanas évek közepéig ívelnek: több mint hatvan
mozgalmas történelmi esztendőt fognak át.
66 Pomogáts Béla
„1956 tragédiája… a szov- A regény belső rendjét nem a kronológia, hanem annak a személyes és bensősé-
jet rendszer lemoshatatlan ges világnak a felépítése szabja meg, amely a tapasztalatok, felismerések hatására a
szégyenfoltja marad örökké.” lélek benső övezeteiben, mondhatnám így is: a személyiség mélyvilágában kialakult.
(Borisz Jelcin, 1992) Ebben a tekintetben az írónak két alteregója van: a festő Both Benedek, aki mintegy
rezonőrként kommentálja a felidézett múltbeli eseményeket, és az író Medve Gábor,
„A rendszert az egész aki inkább Ottlik filozófiáját, mentalitását szólaltatja meg.
magyar nép söpörte el. […] A múlt, amit át kellett élni, és végül el kellett vele számolni, a huszadik századi
A világon páratlan szabad- Magyarország múltja, ott rejlik benne a trianoni sérelemérzet, a háborús megpróbál-
ságharc volt ez, a fiatal tatások, a Rákosi-féle zsarnokság szörnyű lelki nyomása, a reménytelenség amiatt,
nemzedékkel a népünk élén. hogy semmi sem akar jóra fordulni, s marad a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség, a
A szabadságharc azért folyt, félelem. Legfeljebb egy-egy futó, ám annál maradandóbb emlék: egy régi futóverseny,
mert a nemzet szabadon akart egy megbízhatónak bizonyult barátság, egy költői szerelem emléke ad vigasztalást. És
dönteni arról, hogy miképpen egy történelmi élmény: az ötvenhatos magyar forradalom több alkalommal is szóba
éljen. Szabadon akar határozni kerülő, megrendítő eseménysorozata, ahogy Ottlik mondja: „einsteini világvarázsla-
sorsa, államának igazgatása, ta”. „Október végén – válik hirtelen lelkessé az elbeszélés elégikus hangja – visszata-
munkájának értékesítése láltunk a gyerekkorunkba. Én úgy jártam az utcákat, mint nyolc-tízéves koromban. A
felől.” (Mindszenty József város tündökölt a boldogságtól. Mindenkinek volt hova hazamenni, egyszerre csak.”
1956) A magyar forradalom a Buda írója számára azt tanúsítja, hogy még van értelme az
ilyen szavaknak: szabadság, hazaszeretet, magyarság, emberi szolidaritás, önfeláldo-
„A harcban osztály- és fele- zás. Ötvenhat emléke mozgatja meg azt az „ingoványt”, amely a szerencsétlen tör-
kezeti különbségek nélkül vett ténelem és boldogtalan emberi létezés következményeként hatalmasodott el a lélek
részt az egész magyar nép, belső világában, a személyiség mélyebb rétegeiben.
s megrendítő és csodálatos A Buda, akárcsak korábban az Iskola a határon, az elégikus életérzés regénye,
volt a felkelt nép emberséges, és ennek az elégikus visszatekintésnek, múltat idézésnek az ötvenhatos forradalom
bölcs és megkülönböztetni kész emlékeinek írói életre keltése a legforróbb pillanata. A magyar forradalmat Ottlik
magatartása, mellyel csupán huszadik századi történelmünk magaslati pontjaként szemléli, olyan kivételes törté-
a leigázó idegen hatalom és nelmi csodaként tartja számon, amely vigasztalást és elégtételt adhat annyi kudarc,
a honi hóhérkülönítményesek mulasztás miatt. Ötvenhat emléke ezzel a személyes számvetések, a külső szemlélő
ellen fordult.” (Bibó István nézetéből készült krónikák és az abszurd történelembölcseleti parabolák világából a
1956) messze sugárzó erkölcsi példák és közösségi mítoszok magasába emelkedett: a Buda
írójához hasonlóan az egész nemzetnek így kellene róla gondolkodnia.
„A nemzeti függetlenség és 1956 emlékének legnagyobb szabású költői felidézése kétségtelenül JUHÁSZ F ERENC
a társadalmi rend demokrati- 1993-ban megjelent terjedelmes „lírai eposza”: a Krisztus levétele a keresztről. Juhász
kus felépítése: ez a magyarság nem itt érintette először a maga ötvenhatos emlékeit, közvetlenül vagy áttételesen
vágya.” (Tamási Áron 1956) szerepet kaptak ezek az emlékek a Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb
című költeményében, Halottak királya című történelmi eposzában vagy Halott fekete-
rigó című önéletrajzi versfüzérében. A Krisztus levétele – hozzájuk képest – a szám-
vetés könyve, az önvizsgálaté, egyszersmind válasz azoknak, akik heves szavakkal
bírálták azt, hogy a költő a hatvanas évek közepétől közel került az ACZÉL GYÖRGY
által képviselt irodalompolitikához. Juhász egy nyilatkozatában (Magyar Hírlap 1992.
nov. 14-én) a következőket jelentette ki: „Az én válaszom az ítélkezőknek ez a vers…
Ez az én ötvenhatom, mellyel nekem el kell számolnom. Ez az eposz nem esemény-
történet, nem politikatörténet, hanem inkább szenvedéstörténet, megváltástörténet,
kudarctörténet, tékozlástörténet. Vereség, halál, reménytelenség. Mindezeknek a
szövedéke.”
Valóban, a Krisztus levétele nem történelmi tabló, jóllehet igen gazdagon jelennek „Óriási hiba volt, és a nem-
meg szövedékében az ötvenhatos forradalom és szabadságharc emlékképei, hanem zetközi jog alapvető elveinek
mitikus számvetés a forradalom tragédiáival, magának a történelemnek a tragikus megsértése. Az az oroszfóbia,
voltával. Maga a kereszthalált halt Krisztus is a kínszenvedésekre ítélt és magára ha- amelyet most Kelet-Európában
gyott emberiséget jelképezi. Juhász költői eposza a magyarság és az emberiség folya- tapasztalhatunk, ezeknek
matos pokoljárását idézi fel, és a költő világképe értelmében a történelem váratlanul a hibáknak – Berlin, 1953,
érkező szabadító pillanatai, mint amilyen 1956 is volt, kudarcra vannak ítélve, igaz, Budapest, 1956, Prága, 1968
ezek a szabadító pillanatok mégis szükségesek ahhoz, hogy az ember el tudja viselni – a gyümölcse.” (Vlagyimir
a történelem iszonyú terheit. Putyin, 2000)
A magyar forradalomról nem kevés epikai beszámoló született, igaz, ezek között
igen sok olyan akad, amely konjunkturális érdekeket szolgált, természetesen 1989 Forrás: http://www.forra-
előtt (az ötvenes évek végén) másfajta érdekeket, mint 1989 után. Ugyanakkor a for- dalom1956.hu/
radalom és a szabadságharc nagyepikai feldolgozása, legalábbis abban az értelemben,
ahogy Jókai regényei képet adtak 1848-49-ről, Z ILAHY L AJOS művei az első és C SERES
TIBOR nagyregénye a második világháborúról, valójában elmaradt. Úgy hiszem, ilyen
nagyepikai feldolgozás már nem lesz, nem is lehet. A magyar forradalom története
továbbra is feldolgozásra vár, írói feladatként áll a jelenben előttünk, hiszen manap-
ság nagyon sokan beszélnek a forradalomról, de nagyon kevesen ismerik a forra-
dalom igazi történetét. Ezért valóban itt az ideje annak, hogy a forradalom emlékét
és örökségét a szépirodalom eszközeivel is birtokba vegyük, azonban ez talán már
nem valamilyen nagyepikai alkotásnak, nem egy regényeposznak a nagyívű szer-
kezetében történhet, hanem inkább az ismeretterjesztés, a tudományos kutatás, a
publicisztika eszközeivel.(Ezért is népszerűbbek manapság a forradalom történetével
foglalkozó „nonfiction” művek: dokumentumkötetek, riporteri nyomozások, szemé-
lyes beszámolók.) Ötvenhat története a magyar regény világában valójában részletek
és töredékek tükrében szemlélhető, és lehet, továbbra is töredékesen marad fenn:
bizonyára készülnek majd további töredékek is. Amit igazán meg kellene írni, az az,
hogy miként lett történelmünkből töredékek halmaza, hogy miként lett a történelmi
tudatunkból magából is töredék: hogy miként lett ötvenhatos emlékeinkből töredék.
Igazából ez lehet egy vérbeli posztmodern regényíró méltó feladata.
Berecz András–Gyulai Líviusz: Sinka-ének. „Sinka István – az »állásszagú bojtár«, »esők vőlegénye« – már
Budapest, 2006, Berecz Bt. nomád pásztorként is, ifjan a Parnasszusra kapaszkodott. Világirodalmi
B ERECZ A NDRÁS legújabb kiadványáról (a képeket metszette és rajzol- ritkaság. A magyar költészetben legmélyebbről felszakadt hang az övé
ta: G YULAI L ÍVIUSZ ), a Sinka-énekről, amely semmiképpen sem nevezhető – ezé a déren alvó, fekete szűrös, fekete sorsú, ragyogó szívű emberé.
hagyományos kiadványnak, hisz könyv is, CD-album is, no meg emléke- Nyelve nemcsak irodalmi, hanem nyelvészeti, néprajzi szentség is. A
zés is az 1956-os forradalomra, így vall: küszöbön, kutyák közt vacsorázó, de élni, szabadulni vágyó Sinka az
alulsó Magyarország egyetemes hangja, így aztán mérce is. Érdemes mögéjük, ravaszul, hogy aki hátradőlve hallgatja, vakarózhassék: ez
nagy ünnepeinket, így éppen az 1956-os forradalmat, de mindennapos most népdal vagy Sinka-vers? Sinka balladái irodalmunk élvonalába
kicsiségeinket is meg-megméricskélni benne. Verseiben már régóta tartoznak. Rám ezek hatottak legjobban. A Sár Imrék, Rozs Máték,
dallamokat hallok. Sok köztük a hat-nyolc szótagos dalforma. Vagy két Tatár Imrék, Boros Katik, Csahor Pálok, Zám Esztik sorsa. Olyan művek
éve elkezdtem ezeket a verseket Sinka szülőföldje, Bihar dallamaiba ezek, amiket egészséges közösség énekelne: ha ezek a költemények
belerakosgatni. Így kezdődött. Aztán népdalokat helyeztem elébük- élő közösségekben teret kapnának, törvényszerűen dalolnák.”
Folklórmotívumok egy ’56-os élettörténetében

Csete Örs
„Ott aztán megindultunk gyalog, de nem hiszem, hogy 100 méterre

mentünk volna, akkor jött egy hogyis hívják, egy katonai dzsip.
Megállt – »hova mentek?« Hát a srácot még ismertem fiatalabb ko-
rában, egy katonatiszt volt. »Hova mentek?« »Hát Tatára, hát hova
mennénk Jancsi?« Na azt mondja »ugorjatok fel«. Felugrottunk mi a
vipponra, csak ugye az volt a helyzet, hogy hát teli volt fegyverrel
meg mindennel. Hát egy kicsikét úgy borsózott a hátunk, mert tud-
tuk, hogy Tatán, a laktanya előtt el kell jönni, és azt feltételeztük,
hogy a ruszkik már ott lesznek. Hát ott is voltak ugye. Megállítanak
bennünket. A gyereknek milyen igazolványa volt, milyen se, mit
tudom én. Ölég az hozzá, hogy a ruszki jön, hátul aztán elkezd
kiabálni. Mit kiabálsz, én nem értek egy szót se, semmit se. Aztán
a vége az lett, hogy egy rakétát kért. Jó, adtunk neki egy rakétát.
Eljöttünk, be.”
1995 óta közel száz ’56-ossal, elsősorban egykori fegyveressel találkoztam azzal
a céllal, hogy sorsukat, élettörténetüket megismerjem, lejegyezzem. A beszélgetések
során a magnó mellett arcuk megörökítésére fényképezőgépet is használtam. 55 sze-
mély vallomása mára írásos formában is (körülbelül 1800 gépelt oldal terjedelemben)
rendelkezésemre áll.
Célom az 1956-os forradalomban részt vett személyektől általam felgyűjtött élet-
történetek alapján az alábbi kérdések megválaszolása.
Milyen motívumok jelenléte meghatározó a gyűjtött ’56-os élettörténetekben?

Egyetlen személy élettörténetében mely motívumok tekinthetők folklórelemeknek is
egyúttal?
I.
Mondandóm első felét húsz interjúra támaszkodva készítettem el. Munkám során
a szöveget folklórszövegként kíséreltem meg értelmezni, tehát nem vizsgáltam a
szöveg által közvetített történelmi valóság „igaz vagy nem igaz” voltát, a történet és a
megtörtént valóság kapcsolatát stb.
A vizsgált 20 élettörténet egyik fontos kapcsolódási pontja, hogy valamennyinek
központi eleme (átlag 31%-os szövegterjedelemben) az, hogy egy történelmi esemény
köré szerveződnek. A történetek – és az élet – logikája alapján azt is mondhatnám,
hogy minden, ami ezt megelőzi előzmény, és minden, ami ezt követi, következmény.
Az persze minden élettörténetről nagyjából elmondható, hogy minden esemény az
előzőek eredménye és a későbbiek pedig annak következményei, ám ’56-os elbeszélő-
Folklórmotiívumok egy '56-os élettörténetében 71
im maguk is úgy vélik – s ezt meg is fogalmazzák –, hogy ’56-os szerepük sorsdöntő
egész életükre nézve.
I. A forradalom előzményei a hős életében

II. A forradalom a hős életében
III. A forradalom következményei a hős életében
A hősök élettörténete felosztható másképpen is, s nem véletlenül nevezem őket

„hősök”-nek. Az ’56-osok a forradalom előtt ugyan olyan átlagemberek, mint legtöb-
bünk. Azzal vállnak „hőssé”, hogy egy nem hétköznapi (értsd: „történelmi”) pilla-
natban kiemelkednek a hétköznapokból – így a továbbiakban maguk is újabb „nem
hétköznapokat” generálnak. A „hős” ebben az értelemben a „történelmi személyiség”
szinonimája – szemben a „nem hősök”, a kiemelkedni képtelen vagy nem kívánó hét-
köznapi személyiségek világával. Aki „nem hétköznapokat” generál, az a történelmet
nem csupán elszenvedi, hanem alakítja is.
A hősök élete hétköznapokra és nem hétköznapokra oszlik. A „nem hétköznapok”
világa a hős tevékenységének valódi terepe.
I. A hétköznapok világa 1. (A forradalom előzményei a hős életében)

II. A nem hétköznapok világa (A forradalom és következményei a hős életében)
III. A hétköznapok világa 2.
Az általam kutatott húsz személy átlagolt életkora 1956-ban 24 év volt. Többségük

tehát addigra már túljutott a gyermekkor, az ifjúkor évein, és a felnőttkorban járt.
A gyűjtött történeteknek közös jellemzője, hogy élettörténetek. Így szerepelnie kell
bennük az élettörténetek alappilléreinek.
Születés
Születés helye, ideje
Gyermekkor
Alapfokú tanulmányok
Elfoglaltságok
Ifjú kor
Közép- és felsőfokú tanulmányok
Elfoglaltságok
Felnőtt kor
Házasság, katonaság
Gyermek
Munkahelyek
Elfoglaltságok
Öreg kor
Nyugdíjba vonulás
Elfoglaltságok
72 Csete Örs
Az élettörténetek menetében további, csak az ’56-osokra jellemző egyezéseket is

feltételeztem. Úgy véltem, a „nem hétköznapok világa” két, egymástól jól elkülönülő
részből áll: a forradalomból és annak következményeiből. De meddig terjednek a for-
radalom következményei? Abszolút értelemben a mai napig, ám az egyes személyek
életét vizsgálva megállapítható, hogy a börtönévek (vagy a forradalom) után kivétel
nélkül egy erős, a hétköznapokba visszaintegrálódni kívánó törekvés jelenik meg az
életpályákban. És előbb vagy utóbb az említett integráció sikeresen megtörténik.
Ennek jele általában a hős munkahelyi elismerése, előléptetése vagy akár az is, hogy
megszűnik jogfosztottsága (útlevelet kap, stb.).
E kettő – valamint a „hétköznapok világa” – is tovább bontható egyrészt aszerint,
miképpen kerül bele valaki a forradalomba, és ott mit cselekszik, másrészt a forrada-
lom után mi a sorsa, illetve később hogyan jut vissza a „hétköznapokba”.
A továbbiakban – az összes szöveg ismeretében – feltevéseket fogalmaztam meg
arra vonatkozólag, hogy melyek azok az életútmotívumok, amelyek a már említettek-
nél árnyaltabban leírják egy-egy ’56-os életútját, cselekedeteit. Ezek megfogalmazá-
sakor feltételeztem, hogy mindegyik motívum tipikus.
A gyűjtött ’56-os szövegek alapmotívumaiként 10 motívumot találtam – ezeket
legkevesebb 11 személy (illetve annál több) említ, tehát ezek legalább 55%-osan jel-
lemzők. Ha ebbe beemeljük azokat a motívumokat, amelyeket a vizsgált 20 személy-
ből legalább 7 (vagyis 35%) említ, rekonstruálható egy tipikus ’56-os élettörténet. A
felosztásban a zárójelben lévő számok azt illusztrálják, a vizsgált húsz személyből
hány említ az egyes fő önéletrajzi elemek alá sorolt élettörténet motívumokat.
Hétköznapok világa 1.
A hős születése (19)
A hős iskolába jár (18)
A hős dolgozik (18)
A hős megházasodik (7)
A hős bevonul a katonaságba (10)
A hős katona (7)
A hős kiemelkedik környezetéből (8)
A hős politikailag tájékozott (10)
Nem hétköznapok világa
A forradalom a hős életében
A hős értesül a forradalomról (13)
A hős találkozik a tömeggel (9)
A hős belép a csoportba (9)
A hős megszerzi harci eszközét (14)
A hős megsemmisíti az ellenséget (8)
A hős foglyul ejt valakit, elfoglal valamit (10)
A hős szemtanúja egy vagy több akciónak (11)
A hős elfoglal valamit (7)
A hős rövid időre hazatér (10)
A hős véglegesen elhagyja a csoportot (10)
A hős hazatér (10)

A hős visszatér a munkahelyére (11)
A forradalom következményei a hős életében
A hőst elfogják (17)
A hőst szabadon bocsátják (8)
A hőst fizikailag bántalmazzák (8)
A hős ellene mond a hatalom képviselőjének (7)
*
A hőst halálra ítélik (9)
*
A hős cellatársát kivégzik (7)
A hősön segít egy fogva tartó (8)
A hős munkát kap a börtönben (14)
A hős kiszabadul (11)
A hős első hétköznapi tevékenysége (7)
A hőst a munkahelyek elutasítják (7)
A hőst kiközösítik, megalázzák (10)
A hőst megsegítik (11)
Hétköznapok világa 2.
A hős munkahelyet talál (14)
A hős utána olvas 1956-nak (9)
Megjegyzem, hogy a „hőst halálra ítélik”- és a „hős cellatársát kivégzik”-motívu-

mok reprezentatív jelenléte annak köszönhető, hogy a húsz vizsgált élettörténetből
tíz, egykori halálraítéltek története. A láthatónál jóval több motívumot vizsgáltam
meg, (itt csak a 7 említéses, illetve ennél gyakoribbakat mutatom be), de ezek ismer-
tetésébe – idő hiányában – most nem foghatok bele.
A hadd hívjam fel a figyelmet néhány összefüggésre.
Majd minden interjú a születési idő – és általában a hely – meghatározásával (19
említés) kezdődik. Mintegy nyitó formulaként kapcsolódik a születéshez az alapfokú
iskolák, ritkábban a családi környezet megnevezése.
A „hős dolgozik”-motívum említése természetes módon magas (18 eset), figyelem-
re méltó, hogy a munkatevékenység ennyire pillérként működik, hiszen a „hős a bör-
tönben munkát kap”-motívumot is 14 esetben említik – majdnem kétszer annyian,
mint az őt követő második legmagasabb említettségű rabság-béli motívumot. Több
hősnek bír inkább pozitív, mint negatív tapasztalatokkal az éppen hogy csak megin-
duló élete, azaz míg 8-an „kiemelkednek környezetükből” – addig összesen csak 3-an
„ütköznek a rendszerrel”, illetve 4-üket éri méltánytalanság. A katonaság említettsé-
gének mértéke (10 esetben) a férfiak nagyobb számarányának (16 férfi és 4 nő), vala-
mint annak köszönhető, hogy többeknek (6 főnek) ez a státusza, illetve foglalkozása
az ’56-ot megelőző időben. A hősök fele véli magát „politikailag tájékozottnak” (10
említés) ezzel mintegy már előzetesen tudatossá téve ’56-os fellépésüket.
13-an beszélik el, hogyan „értesültek a forradalomról” – e pillanat olykor részletes
környezetrajzzal, az utoljára végzett „hétköznapi tevékenységgel” maradt meg az em-
lékezetben. Sokan „találkoznak a tömeggel” (9 említés), de ebből számukra kevéssé
következik az, hogy „együtt haladjanak a tömeggel” (5 említés), hanem inkább az,
74 Csete Örs
hogy „belépjenek egy csoportba” (9 említés). A forradalom ismert helyszínei közül a

Bem téri tüntetésen való részvételüket említik legtöbben (6 esetben). Többen vélik
magukat „szemtanúnak” (11 említés), mint ahányan maguk is „megsemmisítik az
ellenséget” (8 említés). A „harci eszköz megkapásáról vagy megszerzéséről” magától
értetődő módon a hősök zöme beszámol (14 említés), ami lehet fegyver, de akár – egy
újságíró számára – a nyomdagép is. Elsősorban a katonáknál fordul elő, hogy a „for-
radalmárok ellenségnek vélik” (5 említés) – köszönhetően annak, hogy az egyenruha
hasonlított az ávósokéhoz. A hős tevékenységének eredménye, hogy 10 említettséggel
„foglyul ejt valakit” vagy „elfoglal valamit”. Érdekes, hogy az élettörténetek felében
(10 említés) fordul elő az, hogy a „hős rövid időre hazatér”. És rendszerint ezt úgy
jelenítik meg, hogy egy nőhöz (anya, feleség, lánytestvér) tér haza. Ám csak 5 eset-
ben emelik ki a csoporthoz való visszatérés motívumát. A hősök fele számol be arról,
hogy „végelegesen elhagyja a csoportot” (10 említés) illetve hogy „hazatér” (10 emlí-
tés). 6-an emelik ki, hogy harci eszközüket letették vagy elrejtették. A „munkahelyre
való visszatérés” (11 említés) kísérlet a hétköznapokba való visszatérésre – mintegy a
„beolvadásra” – és a visszatérők között is akadnak, akiket megfenyegetnek a forrada-
lomban való részvételük miatt, vagy akik úgy érzik, hogy keresni fogják.
Megfigyelhető, hogy majdnem mindenkit „elfognak” (17 említés), de ennek felét
(8 említés) nemsokára „szabadon is bocsátják”. Ez persze nem jelenti azt, hogy ké-
sőbb egy részüket ne fognák el ismételten (6 említés). Hőseim közül csak hárman
disszidálnak, de rövid idő múltán – Kádár amnesztiájában bízva – mindhárman
hazatértek, vesztükre – mindhármójukat halálraítélték. Megjegyzendőnek vélem,
hogy 5 esetben említik a „besúgóval való találkozást”. A hősök közül többeket a ki-
hallgatások során „fizikailag bántalmaztak” (8 említés), az egyetlen pofontól kezdve
a kínvallatásig. Elsősorban a halálraítélteket jellemzi, hogy „kínzó vagy akasztó esz-
közzel találkoznak” (6 említés), szintén rájuk jellemző a „hóhérral való találkozás”
említése (4 esetben). Érdekes, hogy kétszer többen említik, ha „egy fogva tartó segít
rajtuk” (8 említés), mintha ők segítenek egy rabtársukon (4 említés). Meglepő volt,
hogy majdnem mindenki, aki börtönbe került említi azt, hogy ott munkát kapott (14
említés) míg csak egy részük számolt be arról, hogy kiszabadult (11 említés).
Kiemelésre méltó, hogy a beilleszkedés során a hősöket közel ugyanannyian aláz-
zák meg (10 említés), ahányan segítik (11 említés). Rendkívül érdekes, hogy 9 sze-
mély azóta is utána olvasott ’56-nak, igyekezvén így elhelyezni és értelmezni utólag
magát és cselekedeteit a történelemben.
Véleményem szerint a 14% és 25% között említett (3–5 esetben előforduló) mo-
tívumok már ritkának tekinthetők illetve az egyszer – kétszer említett motívumok
katalogizálása szükségtelen. (Ilyen motívumfajta összesen 26 található.) Azonban
meg kell jegyeznem, hogy a például ide sorolt „a hős részt vesz a Petőfi szobornál”
c. motívum bizonyos, hogy sok egykori ’56-ost érint – csak a vizsgált szövegekben
fordult elő ritkán. Vagyis számomra ebből az is következik, hogy a vizsgálatot – újabb
szövegek bevonásával – célszerű megismételni, esetleg a gyűjtést kiszélesíteni.
A motívumok sorrendje természetesen változó és számtalan kombinációs lehető-
ségben egymással szorosabb kapcsolatba is léphetnek.
A motívumok feltárása és a húsz személyre vonatkoztatott egyenkénti lebontása

alkalmat ad arra is, hogy megvizsgáljam: kiknek, mely személyeknek az élettörténete
teljesíti be legtöbb egyező ponton a feltételezett motívumsort (vagyis kinek tipikus a
története az általam feltételezett kereten belül) és kinek legkevésbé. Izgalmas vizsgá-
latok lehetősége nyílhat, ha a „tipikusnak vélt” motívumsort egy-egy szociológiailag
meghatározott csoporttal (’56-osok, történelem szakos egyetemisták stb.) állítatnánk
össze és az ’56-os történetek motívumainak feltárását az így rendelkezésre álló motí-
vumsor alapján ismételten elvégeznénk.
Sok kérdés megválaszolatlan. A leginkább például az, hogy a húsz élettörténet
motívumai és részletező történetei milyen kapcsolatban állnak egymással, azaz mely
motívumokhoz kötődik jobban kibontott történet. A motívumok hasonlósága meny-
nyiben jelenti az egyazon motívum alá sorolt kibontott történetek hasonlóságát? A
fellelhető igaz történetek mennyiben hasonlóak más gyűjtésekből származó katona-
történetekkel? Van-e közös motívumkincsük? Milyen összefüggések vannak az egyes
motívumok alá sorolt történetek és azok terjedelme között?
II.
Dolgozatom második felében egy részletesebben feldolgozott életútinterjú alapján

felvillantok néhány fellelt folklórelemet. A vizsgált élettörténet motívumainak be-
mutatását előadásomban elhagyni kényszerülök, mert azok analízise az élettörténet
ismeretét feltételezné, ennek hiányában azok megismertetése (egymásra épültségük
okán) túl hosszas kifejtést igényelne. A folklór elemek kiragadása a történetből így
(legalábbis) merészségnek tűnhet.
Néhány tény választott hősömről. Vasi Ferenc 1936-ban született Tatán, bevonu-
lása előtt segédmunkásként a Megyevill nevű vállalatnál dolgozik, amely a falvak
villamosításával foglalkozik. 1955. november 10-én vonul be katonának, az eszter-
gomi tüzérezredhez kerül, lövegkezelő. November 4-én reggel a Budapest – széli
Jutadombon védőállást foglal el a tüzéralakulat, két szovjet katonai oszlopot enged-
nek elhaladni előttük, a harmadikkal tűzharcba kerülnek – az eredmény 11 szovjet
és ávós halott. A harc alatt Vasi kézifegyverét használja. 1957. márciusától Vácon tölti
katonaidejét leszereléséig, 1957. november 10-ig. 1958. júliusában, az ún. „Mecséri és
társai”-perben (amely 52 vádlottjával a legnagyobb per volt a megtorlás idején) letar-
tóztatják, első fokon tíz, másod fokon négy évre ítélik. 1961. március 21-én szabadul.
Elhelyezkedése nehézkes, később a munka mellett leérettségizik. 1970-től postai
kézbesítő, majd postatiszt, 1995-ös nyugdíjba vonulásáig. 1999-ben elhunyt.
Vizsgálható-e folklorisztikai szempontból Vasi Ferenc élettörténete? Meg vagyok
győződve arról, hogy a válasz: igen. A továbbiakban néhány motívum azok közül,
amelyeket Vasi élettörténetében – elmondása alapján – folklórmotívumoknak vélek.
„És az érdekessége az volt tulajdonképpen, hogy hát ide kellett menni Tatára,
a Kultúrházba. Akkor nem az volt a divat, hogy bemennek a laktanyába, hanem
amelyik laktanyába vezényelték, illetve hívták be a srácokat, onnan kijöttek tisztek,
tiszthelyettesek és azok kísérték be. Bementünk a Kultúrházba. Hát ugye persze ott
mindjárt bezárták a kaput, kifelé nem lehetett jönni, inni nem volt szabad és a többi,
76 Csete Örs
és a többi. És az érdekesség az volt ebben, hogy hát akkor még ez volt a szokás, hogy
a lányok búcsúztatták a srácokat. Tehát odajött a lány és egy ilyen nemzeti színű
kokárdát tűzött ki a /fiú/ mellére. Hát én hozzám is odajött egy csinos kislány, érde-
kes, tatai volt de nem ismertem, nem tudom, hogy menekült meg… Jól beledöfte ide
a mellembe! Mondtam, hogy – Kislány ez nem jót jelent, ha az embernek a mellibe
bökik a kokárdát! Ez valami, valami rossz ómen!”
A hős a motívum lejátszódásakor még nem tudja a jövőt. Egy leány kokárdát tűz
a mellére és ezzel megszúrja hősünket. A kokárda nem csak március, a forradalom
szimbóluma, hanem a hazáé is, azzal, hogy a leány a hős mellébe döfi, mintegy a szíve
fölé helyezi a kokárdát, de bántó, fenyegető módon. A hős vallomása szerint ekkor
a lányhoz fordul, és ezt mondja neki: „Kislány, ez nem jót jelent, ha az embernek a
mellibe bökik a kokárdát. Ez valami rossz ómen!”
Frazer jut az eszembe, aki az Aranyágban leírja az utánzásos vagy analógiás mági-
áról szólva, hogy a hasonló hasonlót hoz létre. Illetve arról is szól, hogy az egymással
érintkezéses (szimpatetikus) kapcsolatban lévők szétválásuk után is kapcsolatban
maradnak egymással. Persze elképzelhető egy más értelmezés is, tekinthető a mellbe-
döfés megsebesítésnek vagy akár rontásnak is. Fel kell idéznem Pócs Éva gondolatait.
1
Pócs Éva: Néphit. In „Az előjelek nagy része két mindennapi jelenség véletlen egymásra következésének
Dömötör Tekla (szerk.): téves ok–okozati összefüggésként való állandósulása, amely a mindennapi mágiához
Népszokás, néphit, népi hasonlóan működik a hiedelemrendszerben. Még fokozottabban a mágia rendszerébe
vallásosság. Magyar és gyakorlatába illeszkednek azok az előjelek, ahol analógiás kapcsolat áll fenn a jel
Néprajz VII. Budapest, és jelentése, a jelenlegi és a bekövetkező esemény között. ”1
1990, Akadémiai „Hát az mindjárt olyan szomorúan kezdődött, olyan esős idő volt, esett az eső előt-
Kiadó, 636. p. te is, akkor is. És hát ugye megindultunk be a laktanyába, ami a Dobogókő úton volt.
2
Berze-Nagy János: És érdekesség az volt, hogy az egész társaságot – hát gyakorlatilag mi ottan húszan,
Mese. In A magyarság harmincan… Minket a temetőn keresztül vezettek, ahol probléma nem volt, mert jó
néprajza III. Budapest, kemény volt az út. A többit pedig – el lehet képzelni civil ruhába, fél cipőbe! – ugye
1935, Királyi Magyar mellette lévő rendes út, ami olyan dűlőútszerű volt – kocsik jártak rajta, minden –,
Egyetemi Nyomda, idáig, ilyen tíz, tizenöt centis kátyúban vezették keresztül. Beérünk a laktanyába.”
275. p. A vonatról leszálló társaságot kétfelől vezetik be a laktanyába. Hősünk szerint
az éneklő fiúkat a temetőn keresztül, a többieket a dűlőúton. A temetőben jobb volt
az út minősége, mint a kátyús úton. Megjegyzem, hogy a Jutadombiak perében 52
vádlott szerepelt, a temetőn keresztül húszat, harmincat vezettek. A nagyságrendeket
hasonlónak vélem, s bár hősünk nem kommentálja, az előjel, az ómen itt is – vélemé-
nyem szerint – jelen van. Ezt kell feltételeznem, mert ezt megelőzően már kiderült
Vasiról, hogy gondolkodása, világképe számon tartja és olykor nevesíti is a mágikus
elemeket.
„A halottak eltemetése után az élők és halottak világa között az egyik legfonto-
sabb határvonal az élők faluja és a »halottak faluja«, a temető közt húzódott: a ha-
lottasház ideiglenes rendszabályai itt állandó jelleggel itt érvényben voltak. Minden
innen származó tárgy tisztátalannak, az élőkre nézve veszélyesnek számított; tilos
volt a temetőben játszani, étkezni, vagy a sírról földet, virágot hazavinni.”– írja Berze
Nagy János 2
„Megpróbáltunk az egyik ávós házhoz – a Motilnak nagy ismeretsége volt – be-

menni. Hát, fogadtak is, mindjárt megterítettek. Ott mindjárt összefutottak az asszo-
nyok, hogy vagyunk, miképp vagyunk. Hát engem annyira nem ismertek, hát csak
két napig voltam ugye ottan, de a Motilt azt jobban ismerték, mert az még korábban
velük kezdte ott a játékot. A vége aztán az lesz, hogy na, aludjunk itt. Igen ám, de
egyszer csak megszólalt a telefon. Bejelentkezett a férjem uram, egy ávós ezredes,
hogy jön haza. Ugye mindjárt megkérdeztem, hogy - Merre van a mosdó? – Kihívtam
a Motil Józsit. Mondom – Te Józsi tűnjünk innen a büdös francba! Ez bejön és meglát
itt három katonát, ez nem nagyon fogja megkérdezni, mit keresünk itt a nők között.
Itt félreérthető dolgok vannak, inkább menjünk a francba!”
A menekülés során a szállást nem kapó három katona, egyikük ismeretsége révén
megpróbál az egyik ávós tiszti lakásba bemenni, ahol egyikük korábban őrszolgálatot
látott el. Nem csupán beengedik őket, hanem meg is terítenek számukra, s az asszo-
nyok kérdezgetik őket. A hős megjegyzi, hogy arra számít, hogy ott fognak aludni. A
megcsörrenő telefonba az ávós férj jelzi, hogy nemsoká érkezik haza. Hősünk társát
a mosdóba hívja és javasolja neki, hogy gyorsan tűnjenek el, mert a hazatérő ávóstól
a helyzet félreérthetősége okán tartaniuk kell.
A motívum népmesei párhuzama eltéveszthetetlen:
„Avval bement a kastélyba, ott vót a virágbul lett királylány.
– Tudom, miért jöttél, Alkalmas, mer’ a virágbul lett királyfinak kellenék! El is
megyek hozzá szívesen, de először meg kell birkóznod a kétfejű sárkánnyal!
– Ha mán én eljöttem, én meg is birkózok vele. Mikor jön haza az urad?
– Nemsokára itthon lesz, mer’ idegenszagot érez, de ebbe a pillanatba itthon is
lesz.”3
Vagy másik:
„Megkerülték a kastélyt, egy domb mellett elbújtak és ott meghúzódva hallgatóz-
tak. Mikor a sárkány elment hazulról, János rögtön az asszonyhoz ment. […] Avval
ott kellett hagyni a feleségét, mert a sárkány jött haza.”4
„Ugye olyan volt, hogy hát kajánk nem volt. Valahogy meg köll oldani a kaját.
Akkor ugye egy bolt előtt ott álltak sorba az asszonyok. Akkor aztán hogyishívják…–
3
ott beálltam oda a sorba. Mondták, hogy »jaj vitéz úr, menjen előre«. Hát jutott 1 kiló A virágbul lett királyfi.
kenyérre volt hármunknak pénzünk. Mondom a srácoknak „gyerekek nagyon keserű In Görög Veronika:
a kenyér üresen”. Paraszt néninek odaköszöntem: »Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szalonnafa. Varsányi
Néném asszony megengedi azt, hogy hát bemenjünk, hogy megegyük itt a kajánkot, cigány népmesék.
ne itt kint a hidegbe?« Mert ugye november 7-én akkor már bizony elég hideg van. Budapest, 1992,
Sőt, akkor már november 8-a volt! Na aztán erre szépen mondta, hogy jöjjünk be. Akadémiai Kiadó, 139.
Elővettük nagy kegyesen ugye a kenyeret, fölszeltük ugye. Azt mondja »csak kenye- p. A mese típusa: AaTh
rük van?« Na jól van, hozott be kolbászt, szalonnát meg mindent. Na, jól teliraktuk 409 B* (516).
4
magunkat, még adott az útra.” Az égig érő fa. In Illyés
A három hősnek nem volt mit ennie. A hős vélhetően a tiszteletteli megszólítással Gyula: Hetvenhét
nyeri el az asszony bizalmát, s az így engedi be őket a házába, s tartja őket jól. magyar népmese.
„Egyes mesékben a hős öregasszonyra talál, akit hogy célja elérésére minél jobb Budapest, 1993, Móra
felvilágosítást kapjon, tiszteletből így szólít meg: »Adjon Isten, öreganyám!«. Erre az Könyvkiadó, 67. p.
asszony így felel: »Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál!« Az öregasszony erre
78 Csete Örs
a hőst kötelességszerűen fiává fogadja és ellátja a szükséges útbaigazításokkal.”– írja

Berze Nagy János 5
„Megy, megy, hát csak beért egy városba. De annak is még csak a szélire. Ott meg
volt egy kicsi ház. Bement abba a házba. Ott meg egy öreg cigányasszony volt.
– Adjon Isten, édesanyám!
– Adjon Isten neked is, fiam! – mondja – Hová vándorolsz?
– Hát – mondja – a szegény ember erre is elvetődik, arra is elvetődik, tudod hogy
van. A szegény ember megy mindenfelé.
– Ülj le fiam!
– Nohát, e szegény cigányasszony éppen kalácsot dagasztott az asztalon és bele-
köpött a lisztbe.”6
„Másnap reggel elindultunk hazafelé. És a…– ahol a vasút keresztezi az utat vagy
fordítva – mindegy – a bakter azt mondja »hova mennek vitéz urak?« Hát megyünk
haza. »Na várjanak – azt mondja –, menjenek oda be.« Na jól van, bementünk a
bakterológushoz ugye, a bakterhoz ugye az épületbe. Körülnéztünk, mondom »csak
nem, hogy beköp bennünket, aztán még csodálkozunk, hogy nincs szerencsénk?«
Nem, jött egy vonat. Kiment, leállította egy piros zászlóval, mondta, hogy »itt van ez
a három katona, vigyétek el őket.« Úgy hogy volt három kalauz, mozdonyvezető, a
fűtő meg mi, három katona az egész vonaton. Behoztak – a dunaalmási bekötőútra.
Ott megállítottuk a vonatot – intettünk, hogy álljon meg, mert mondták, hogy csak
intsünk nekik.”
A tokodi üveggyárból elindulva hőseink a bakterral találkoznak ott, ahol „a vasút
keresztezi az utat, vagy fordítva”. A bakter behívja őket az épületbe, hőseink attól
5
Berze-Nagy János 1935, tartanak, hogy fel akarja adni hármójukat. Tévednek, mert az érkező vonatot egy
i. m. 271. p. piros zászlóval megállítja és a három kalauzt, a mozdonyvezetőt és a fűtőt arra kéri,
6
Vízi Péter és Vízi Pál. hogy vigyék tovább a három katonát. Nem lehet tudni, hogy hőseink vasúton vagy
In Görög Veronika: országúton kívántak eredetileg továbbhaladni, valószínűbbnek az tűnik, hogy az or-
Szalonnafa. Varsányi szágúton, mint addig is. Keresztúthoz érkeznek, és az ott szolgálatot teljesítő bakter
cigány népmesék. segítségével a gyorsabb – és biztonságosabb – vasúton haladhatnak tovább.
Budapest, 1992, „A „szent hely” eredeti értelemben olyan hely, ahol a »természetfölötti« az embe-
Akadémiai Kiadó, reknek »megnyilvánul«. […] Hasonló értelemben lehetett szent hely szerepe a kereszt-
53–54. p. A mese típu- útnak is. A keresztúton – amelynek a görög mitológiából nyomon követhetően »halot-
sa: AaTh 303 (300) ti«, »túlvilágba vezető út« jelentése van – jósolni, a halottakat, kísérteteket meglátni
7
Pócs Éva 1990, i. m. és »tudományba«, »boszorkányságba« beavatást nyerni egyaránt lehetett.”7
619–620. p. Őszintén remélem, hogy rátaláltam valamire Vasi Ferenc igaz történetében, amely
8
Propp, Vlagyimir e folklór terület még kevéssé kifejtett része. Ennek feltárásához kontroll csoportot
Jakovlevics: A mese kellett választanom – vagy legalábbis olyan csoportot, amelyet vizsgálva feltérképez-
morfológiája. Budapest, hetem az ’56-os igaz történetek motívumait, struktúráját. Munkámhoz döntő támo-
1975. gatást jelentett Propp8 tündérmese morfológiájával foglalkozó könyvének elolvasása.
Örülök, hogy mindezt az általam gyűjtött anyag felhasználásával végezhettem el.
Bevallom: nem hittem volna, hogy általa sokkal többet fogok megtudni az ’56-osokról
– és magáról az emberről is.
AZ ÉV SZÁMOKBAN
Népesség száma: 9 883 210 fő 1 kg burgonya: 1,60,- Ft (boltban),

Házasságkötések 2,20,- (piacon)
száma: 96 133 1 kg alma: 3,30,- Ft (boltban),
Válások száma: 12 479 4,30,- (piacon)
Éves születésszám: 192 810 Kenyér : 3,- Ft
Éves halálozási szám: 104 236 Zsemle, kifli: 0,40,- Ft
1 kg cukor: 10,60,- Ft
Havi átlagjövedelem: 1 171,- Ft 1 l világos sör: 5,- Ft
Munkások átlag 1 kg sertéshús: 26,60,- Ft
havi bére: 1 194,- Ft 1 db tojás: 1,50,- Ft
1 db Kossuth cigaretta: 0,12,- Ft
Fogyasztási árak:
Férfi öltöny: 1 180,- Ft Egy főre jutó havi kiadások:
Női szövetruha: 280,- Ft Hús, húsfélék: 55,22,- Ft
Kerékpár : 800,- Ft
Motorkerékpár: 7 000,- Ft Forrás: Demográfiai Évkönyv. CD melléklet
Napilap: 0,60 Ft (KSH, 2004); Magyarország népesedése
Átszállójegy: 0,70,- Ft 1956 (KSH Statisztikai időszaki közlöny 14/1958);
Statisztikai évkönyv 1957 (KSH 182/1959).
Magyar emigránsok Kishegyesen

Szőke Anna
Én nem lehetek kívülálló, nem szemlélhetem kívülállóként az 56-os eseményeket.

Jómagam az 1956-os események idején nyolcéves gyermek voltam. Szülőfalum
Kishegyes, akkor még színtiszta magyar településnek számított. Szüleim,
szomszédaink, ismerőseink suttogva vagy hangosan, mindenhol a forradalomról
beszéltek. „Szegény magyar testvéreink” – hangzott el a legtöbbször. Most már
tudom, hogy a budapesti eseményekkel egyidejűleg megmozdult a határon túli
magyarság legnagyobb része.
A címben kihangsúlyozott magyar jelző, nem csak az emigránsok etnikai jellegét
szándékozik hangsúlyozni, ennél többről van szó. Mi, vajdaságiak, ha úgy tetszik
délvidékiek, a közelmúltban szerb emigránsokkal is találkoztunk. Akkor is, ma is
a magyar menekültekkel kapcsolatban így fogalmaz a lakosság: 1956-ban magyar
menekültek érkeztek. Az 1991 és 1995 között idetelepült szerb menekültekről más
megvilágításban beszélnek: több száz menekültet kaptunk. A két megfogalmazás
sok mindent takar.
A szovjet és a kelet-európai kommunista rendszereknek az 1990-es években be-
következett bukását követően a kutatók előtt megnyíltak a volt szovjet és a jugoszlá-
viai levéltárak. A történészeknek lehetőségük nyílt az addig érthető okoknál fogva
titokban tartott releváns dokumentumok feldolgozására. Tény és való, hogy megrázó
adatok láttak napvilágot. Ezek a dokumentumok azonban nem szólnak arról, hogy
az egyszerű „kisember” hogyan vállalt sorsközösséget a menekültekkel. Ők ma sem
a hivatalos emlékezet forrásai.
Pontosan ötven év múlt el az 56-os magyar forradalom és szabadságharc óta,
amelyben a vajdasági magyarság akkor közvetlenül vagy közvetve érintett volt. Fél
évszázad elmúltával idézem fel a történések kishegyesi és részben vajdasági vonat-
kozásait.
Személyes visszaemlékezés
Esténként fogtuk a kisszéket, sámlit, pokrócot és indultunk szüleimmel a másik

utcára a rádió híreit hallgatni. Kevés rádiókészülék volt még akkor a faluban. Aki
rendelkezett ilyen készülékkel, az kitette az utcai ablakba, s az egybegyűltek hallgat-
ták az akkor legjelentősebbnek számító hírközlő orgánumok közül a Szabad Európa
Hangját és a londoni BBC-t. A felnőttek aggódva hallgatták a híreket. Mélységesen
együttéreztek a forradalmárokkal. Mi, gyerekek csak azt éreztük, hogy valami
nagyon nagy baj van. A lakosság többsége az említett rádióállomások híradásaiból
naprakészen követte az eseményeket. A Magyar Szó napilapot akkor még kevesen
olvasták, kivéve a vasárnapi számot. Nem volt még szokásban a rendszeres újságolva-
sás. Hiányzott rá a pénzkeret is, de ettől sokkal lényegesebb tényező volt, amiért nem
az újságból követték az eseményeket, hogy nem hittek a nyomtatott sajtónak, függet-
Magyar emigránsok a vajdasági Kishegyesen 81
lenül attól, hogy a magyarországi események a jugoszláv lapok címoldalára, a hírek

élére kerültek. Mindemellett a nyugati rádióállomásokból érkező hírek számítottak
hiteles hírforrásnak. A Szabad Európa Rádió reményeket keltett az emberekben.1 A
szerb nyelven megjelenő újságokat, a szerb nyelv ismeretének hiányában, amúgy is
kevesen olvasták, s a „jugoszlávság” is ekkor még gyerekcipőben járt. Egyébként is
gyűlölték a kommunizmust. Az újságok pedig csak azt írhatták meg, amit a belgrá-
di hatalom eszmeisége megengedett. Ezért nem hittek az újságoknak. Az Újvidéki
Rádió egy hétre előre közzétett műsorából pedig nem világlik ki – most így utólag
elemezve – hogy voltak-e rendkívüli változások a műsorrendben. Feltételezhető,
hogy a Magyarországról érkező jelentések a rendes hírműsorokban (reggeli hírek és
a sajtószemle, esti Hangos híradó, esetleg a délutáni Időszerű téma) hangzottak el.2 A
fentebb említett nyugati rádióállomások együttérző hangneme megfelelt a vajdasági
magyarság érzelmeinek. A határon túli magyarok ezt a forradalmat úgy élték meg,
mint a kommunizmus (és a Szovjetunió) elleni felkelést. A régi öregek féltek, hogy
az új rendszer eltörli évszázados hagyományainkat, hogy az iskolákban, a kulturális
élet területén csírájában elfojtják majd a nemzeti tudatot. Tudták, hogy ahol eltűnik
a karácsony meg a húsvét a családi ünnepnapokból, annak a társadalomnak előbb
vagy utóbb, de vesznie kell. E tények felismerésének tudatában a forradalom nemzeti
jellegét helyezte előtérbe a határon kívüli magyarság. Számukra teljesen más üzene-
te volt, mint ahogyan a jugoszláv kormány a kezdetekor értékelte az eseményeket.
Tulajdonképpen szimpatizált a forradalmárokkal. Ennek ellenére azonban tény
marad, hogy a jugoszláv vezetés már a forradalom kitörésének napján katonailag
1
megerősítette az ország északi határát, s több hónapig állandó készültségben voltak Mészáros 2006, 11.
az egységek.3 p.: „A Szabad Európa
„A jugoszláv kormány támogatta a változásokat, mert partnert vélt felfedezni a Rádió álláspontja nem
magyarokban. Idővel azonban Titóék rájöttek, hogy az 56-os események, nem az az USA álláspontja
a forradalom, amelyekből majd egy szocialista ország fog születni, hiszen a nép a volt, és akkoriban nem
kommunizmus ellen lázadt fel és harcolt. Többpártrendszert hirdettek. A szabad ellenőrizték elég ala-
választásokra vonatkozó demokratikus irányultság ellentétes volt a JKSZ elveivel.4 posan a rádió műsorát,
Miután ezt meglátta a jugoszláv kormány, Moszkvával közösen részt vett a leverésé- ezért tudósíthatott és
be.”5 Így történt a forradalom kétarcú megítélése a belgrádi kormány és TITO részéről. kelthetett reményeket.”
2
A délvidéki magyarok ezt pontosan tudták, érezték, bár erről hivatalos nyilatkozat Markovics–Majtényi
1977-ig, VELJKO M IĆUNOVIĆ könyvének megjelenéséig, nem látott napvilágot. H RUSCSOV 2006, 173. p.
3
és M ALENKOV 1956. november 2-3-i titkos brioni találkozója még a történészek előtt Frankovics 2006, IV. p.
sem volt ismert.6 A körülmények megváltozásáról híradás nélkül is értesült a vajdasá- 4
Jugoszláv Kommunista
gi magyarság. Benne volt a levegőben. A nép „büdös kommunistáknak” – jellemezte Párt
5
a belgrádi hatalmat s kiszolgálóit. T[óth]. T[ibor].: Mit
Az amúgy is gyenge lábakon álló bizalom a belgrádi hatalommal szemben novem- jelent nekünk 1956? A
ber 22-én, NAGY I MRE kiadatásának napján, gyökereiben ismét megrendült. Hét Nap körkérdése.
E felvezető gondolatok után, engedjék meg, hogy A LBERT C AMUS szavait idézzem: Hét Nap, XIII. évf. 42.
„Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk, feledve (2006. október 18.) sz.
vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erőfeszítéseinket, szolidaritá- 6. p.
6
sunkat egy végre egyesülő Európában. Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, Mićunović 1977, 21. p.
párhuzamosan az ellentmondás és a halál erőivel, amelyek elhomályosítják a törté-
82 Szőke Anna
nelmet – bontakozik az élet és a meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas

mozgalma, melyet kultúrának nevezünk, és amely a szabad alkotás és a szabad
munka terméke.”7 Történészek és politológusok dolga, hogy megírják a történtek
számvetését. Én az 56-os forradalom fél évszázados évfordulóján az emberi felemel-
kedés hatalmas mozgalmáról és az egyszerű ember nagyságáról szeretnék írni. Nem
számvetést és nem mérlegkészítést. Az 56-os forradalom jugoszláviai vonatkozásaival
kisgyermekkorom óta foglalkozom az oral history módszerével. Kutatásaim során
sikerült megszólaltatnom néhány idős személyt azok közül, akik felnőttként álltak
kapcsolatban a menekültekkel, továbbá elmesélte menekülésük szomorú történetét a
faluban megtelepedett két család egyetlen, ma is élő résztvevője, SIMONYIK M ÁRIA. Az
emlékkép kapcsán számos beszélgetést, élményt elevenítettem fel, immár hivatalos
adatközlés formájában.
A tudósítások – napjainkban is – többnyire az ausztriai menekülttáborokról
szóltak. A közelmúltig a jugoszláviai befogadó központok és a menekülttáborok nem
kapták meg létezésük méltó feltárását a különböző kutatásokban.
2000-ben, a Szabadkán megalakult Nyitott Távlatok Civil Szervezet, s ezen belül a
Délvidéki 56-os Műhely a forradalom jugoszláviai vonásának feltárását tűzte ki célul.
Azóta több tudományos konferenciát szervezett a témával kapcsolatban. Íme néhány
címszó:
1. Az 56-os magyar forradalom és szabadságharc délvidéki vonatkozásai. 56 és a 21. század

magyar nemzetstratégiai összefüggései. (Nemzetközi tudományos tanácskozás, 2001.
november 3.)
2. Mi lett az 56-os menekültekkel Jugoszláviában? (Szaktanácskozás Szabadkán, 2003. novem-
ber 08.)
3. Hihetetlen, de igaz! (A szabadkai Nyitott Távlatok megemlékezése Zomborban 1956-ról,
2004. november 16.)
4. Nagy Imre-tanácskozás Szabadkán (Ötödik alkalommal tisztelegtek a mártír miniszterel-
nök eszméi előtt, 2006. július 01.)
1956 végén és 1957 elején több tízezer menekült hagyta el Magyarországot a

volt Jugoszlávián keresztül. 19 851 fő a regisztrált menekültek száma, de azokkal
együtt, akik csak néhány napot töltöttek ott átutazóban, hogy Ausztráliába vagy
Olaszországba menjenek 34 ezerre tehető a számuk.8
A akkori Jugoszlávia területén 36 tábort hoztak létre, a legtöbbet Szerbiában és
Horvátországban. Az embertelen körülményeiről elhíresült gerovói tábor Rijekától
mintegy 50 km-re volt. De Macedóniában is, Krusedolban emberhez méltatlan
7
Albert Camus 2006, 6. körülmények uralkodtak. Vajdaságban a legnagyobb menekülttáborokat Palicson,
p. Zomborban, Nagybecskereken és Fehértemplomon (Bela Crkva) alakították ki.
8
http://www.radio. Interjúalanyaim felnőttként élték meg a menekültek érkezését Kishegyesre, ebbe
hu/index.php?cikk_ a közép-bácskai faluba.
id=65600 Az október 23-ai budapesti tüntetés hírére a magyar-jugoszláv határőrség igyeke-
9
A. Sajti 2006, 15. p. zett hermetikusan elzárni a határt a menekülők elől, a vonatok sem közlekedtek.9 Az
október 23-át követő napokban többen is szerettek volna átlépni a déli határrészen,
ellenben a jugoszláv határőrök visszatoloncolták őket és csak illúzió, hogy embersé-

gesen bántak velük.
A Magyar Szó napilap október 31-én még nem ad hírt a menekültekről. Idézem:
„A jugoszláv–magyar határon teljes a rend. Légi úton érkezik a segély Budapestre.”
November 4-ét követően megindult a menekültáradat a déli határszakasz felé. Eleinte
csak néhány százan érkeztek, a hónap végére azonban már több ezerre növekedett a
számuk. Az elmondások szerint néhány nap elmúltával a jugoszlávok magyarul tudó
határőröket biztosítottak az északi határszakaszra. Erről hivatalos adatok nincsenek,
ezért könnyen meglehet, hogy ez is csak illúzió. A néphagyomány idővel megszépíti
a tényeket. Amikor a szovjet fegyveresek 1957 januárjában hermetikusan lezárták az
osztrák-magyar határt, Jugoszlávia maradt a menekülés egyetlen útja. Az emelkedés
200 százalékos volt, majd létszámuk februárban a januárihoz képest a tízszeresére
emelkedett. Ettől kezdve jelentősen megnőtt a déli szomszédos ország területére ille-
gálisan átjutók száma. „Tito tömbön kívüli kommunista állama külpolitikai okokból
ekkor már betartotta a nemzetközi menekültügyi egyezmény előírásait, és biztosítot-
ta a továbbutazás lehetőségét is a magyaroknak.”10
A Magyar Szó hasábjain először november 22-én olvashatunk a menekültekről:
„Az ENSZ főtitkár értesülései szerint 34 000 személy menekült el Magyarországról.”
Kishegyesre az első menekültek 1956 november második felében érkeztek vonat-
tal, Szabadka irányából. „Az volt az érzésünk, hogy nem készültek a menekülésre.
Kis szatyorka volt náluk, az iratokat hozhatták magukkal, meg néhány fényképet.
Fénykép mindenkinél volt.”
Elhelyezésükről a Kommunista Párt Községi Szervezete és a Belügyi Osztály
gondoskodott. Átmenetileg a Verbász felé vezető úton, a falu határában lévő Pecze-
kastélyban szállásolták el őket. Akkor még az épület állaga kifogástalan volt, hiszen
alig nyolc év telt el, hogy a hatalom megfosztotta minden vagyonától P ECZE F ERENC
földbirtokost.
A befogadó központ létszáma állandóan változott. Innen szállították tovább
őket a menekülttáborokba, mígnem a maguk által megjelölt helyre távozhattak. A
jugoszláv hatóságok külön ügyeltek arra, hogy a többségében magyarok által lakott
településekre érkező menekülteket csak átmenetileg szállásolják el. A megüresedett
kastélyban átlagban 100–150 fő tartózkodott. Az adatközlők visszaemlékezéseiből,
akik barátságban voltak az itt menedéket keresőkkel, az derül ki, hogy nem minden-
ki politikai megfontolásból távozott szülőföldjéről. Egy részük a jobb élet reményében
keresett magának új hazát.
A falu lakossága rokonszenvvel fogadta az érkezőket. Mégis, a kapcsolattartás
egyirányú volt. Az itt élő magyarság félt otthonaikban fogadni őket. Friss volt még
a megtorlások emléke. Amilyen örömmel fogadták a bevonuló magyar honvédeket
1941-ben, olyan drága árat fizettek 1944 után. Több tízre tehető azoknak a férfiaknak
a száma, akiket Tito partizánjai elhurcoltak és sohasem tértek vissza. 1956-ban még
nem halványodtak a szerb hatalom terrorjának emlékei. S itt volt a szomszédtelepü-
lés, ahonnan elűzték a sváb lakosokat, s helyükre az ismeretlen, idegen montenegró-
10
iakat hozták. A Nagy Imre ügy is izgalommal töltötte el Kishegyes lakosságát, és csak Hegedűs 2006, 18. p.
tovább fokozta kételkedésüket a belgrádi kormánnyal szemben. Ezért történhetett
84 Szőke Anna
meg, hogy otthonaikba nem merték befogadni nemzettársaikat. A Pecze kastélyhoz

viszont rendszeresen kijártak a helybeliek és lehetőségeikhez mérten segítették az
ott-lakókat. Nem így a helybéli kommunista vezetők. Magyar nemzetiségük létére is
pejoratívan vélekedtek róluk.
Más volt a helyzet Bácsfeketehegyen (Feketić), amelynek lakossága felekezeti ho-
vatartozását tekintve református közösség. Kiváló püspökük s egyben lelkipásztoruk
is, ÁGOSTON SÁNDOR (1882–1960) a haladás, a műveltség szimbóluma volt a faluban.
Neki köszönhető, hogy a második világháborút követő megtorlások nem érintették
Bácsfeketehegy magyarságát. Ágoston püspök úr 1944-ben, amikor bejöttek az oro-
szok, nyíltan kiállt az őslakosság mellett, megvédte a magyarokat az atrocitásoktól.
Széles látókörű, jó politikus volt. Ez biztonságot jelentett a bácsfeketehegyi reformá-
tus közösségnek. Talán ennek tudható be, hogy Bácsfeketehegyen elég sok család
fogadott be magyar menekülteket. Nyíltan erről sohasem beszéltek. Ezt természetes
kötelességüknek tekintették.
A menekültek legtöbbjük azonnal indult tovább, de voltak, akik még sokáig ott
maradtak a családoknál. A közvélemény nem stigmatizálta őket menekülteknek,
ellentétben Kishegyessel, ahol mindössze két család telepedett le, és ötven év elmúl-
tával is jegyzik (szájhagyomány): ők 56-os menekültek.
BARANYI A NTAL , kishegyesi lakos 1922-ben született, a befogadó központ közvetlen
közelében lakott. Még most is, nyolcvannégy évesen elérzékenyül a téma felelevení-
tésekor: „Testvéri szeretettel fogadtuk őket. Az asszonyok ingyen főztek rájuk. Mi
mindent megtettünk, hogy jól érezzék magukat.”
A hazájukat elhagyó emberek az akkori közlekedési eszközökön érkeztek: vonat-
tal, autóbusszal és teherautóval. A vonattal érkezőket a községházára irányították,
az autóbuszok és a teherautók célirányosan érkeztek. A községháza udvaráról lovas
kocsin, az ún. „ordenáncos” kocsival szállították őket a faluszéli befogadó központ-
ba. Ezt a távolságot KOCSIS GYÖRGY parádés kocsis napjában többször is megtette, de
mindig reggel korán (hajnali órákban), és késő este. Napközben nem fuvarozta a
menekülteket. Ennek két oka lehetett: talán azért, mert napközben a közméltóságok
hivatalos programjait kellett teljesítenie, vagy nem szerették volna, hogy a lakosság
nap, mint nap szembesüljön az érkezőkkel. Sokan voltak, akik gyalogosan vágtak
neki a 2 km-es útszakasznak. A befogadóközpontban 18 kérdést tartalmazó űrlapot
kellett kitölteniük. Teljes személyi adataik mellett, azt is fel kellett tüntetni, hová,
mely külföldi országba szeretnének menni.
A menekültek fogadását a helyi Kommunista Párt és a belügyi titkárság szervezte.
Ez utóbbi főnöke, JEREMIJA JANIĆ rendőrparancsnok, minden nap meglátogatta az ott
lakókat és több órát töltött köreikben. Janić úr beszélt magyarul, ez megkönnyítette
a kommunikációt közte, a menekültek és a lakosság között. Akik Kishegyesre érkez-
tek nagyon intelligens emberek voltak. Többnyire fiatalok, 18 és 40 év közöttiek. Az
akkori hatalom szerette volna, ha a diplomások, például a mérnökök itt maradnak
Jugoszláviában. De senki sem választotta ezt a lehetőséget. Ki magánéleti gondok
miatt, ki politikai nézete miatt, távozni óhajtott. Túl közel volt Jugoszlávia földrajzilag
és eszmeileg is Magyarországhoz.
Janić úr ragaszkodott a menekültek jogaihoz, nagyon keményen kiállt az érdekük-
ben. A köztudatban úgy emlékeznek rá, mint aki senkinek sem adta ki a központot
elhagyók (továbbutazók) nevét. A levéltári kutatások eredményei azonban mást

bizonyítanak, a jugoszlávok ígéretet tettek a magyar félnek, miszerint betekintést en-
gednek az emigrációt választó menekültek névsorába. Megígérték azt is, ha a magyar
fél konkrét bűncselekmény alapján, a nemzetközi szokásoknak megfelelően valaki
kiadatását kéri, ez elől sem fognak elzárkózni.11
A befogadó központ belső életébe és rendjébe csak részben van betekintésünk.
Mivel tél volt, a paraszti munkák csak a házkörüli tevékenységre korlátozódtak, ju-
tott idő a tábor lakóira is. A fiatalok éltek is ezzel a lehetőséggel és kijártak hozzájuk
társalogni. Néhány órára (órahosszára) kikérhették őket. Janić úr, vagy az ő megbí-
zottjai felírták ki kit vitt el, s mennyi időre. A vendégfogadó fiatalok lelkére kötötték,
hogy szépen bánjanak velük, és ne itassák le őket. Legkésőbb 7 órára vissza kellett
érni. A környék lakosságának java része meghívta őket disznótoros vacsorára. Tél
volt, a disznóvágások ideje. Ezt a kérelmet, mivel a távolmaradás meghaladta az esti
hét órát, írásban kellett benyújtani.
A látogatók az épületbe (a kastélyba), ahol a menekültek aludtak, nem léphettek
be, csak a kastélyt övező parkban társaloghattak. Egyetlen szerelemről tudunk, ami
itt alakult, s évek multával házassággá formálódott. NEUGEBAUER TERÉZ, kishegyesi
nagylányt vőlegénye két év múlva vitte ki Kanadába, amikor státusa Kanadában ren-
deződött. Moziba csoportosan járhattak. A nyugati westernfilmeket kedvelték, talán
azért, mert Magyarországon ezeket nem vetítették. Külön kultúrműsorokat nem
szerveztek részükre, de a tábori beszélgetések, a napközi együttlétek felejthetetlen
élmény maradt az itt-lakóknak.
A tábor mindennapjait: főzés, élelem, orvosi ellátás, és minden egyebet az ÁFZS
(Áfézsé) szervezte.12 A szerb szó rövidítése jelentette az Áfézsét. Nagyon rossz hír-
ben álló szervezet volt. A második világháború után ők voltak azok, akik rendőri
kísérettel hajtották végre a beszolgáltatást. Brutális módon kínozták a jobb módú
11
parasztgazdákat. Bár 1956-ra már leváltották a háború utáni vezetőséget, s SZILÁGYI A. Sajti 2006, 16. p.:
H ILDA személyében új elnököt választottak, a szövetségről kialakított képet nem „Konkrétan tudjuk,
lehetett feledtetni. Tartottak attól, hogy megbosszulják. Még napjainkban is, ha va- hogy egy 276 névből
lakiről felemlítik áfézsés múltját (napjainkra már kihaltak), rossz szájízzel beszélnek álló, hazatérni nem
utódaikról is. Tehát közreműködésük csak nehezítette a bizalom kialakulását. A ’45 kívánó menekültek
utáni félelem még ott élt az emberekben. Amikor önkéntesek alkalmazására is sor névsorát tartalmazó lis-
került a menekültek ellátása érdekében, kezdett lassan oldódni a távolságtartás. A tát a jugoszlávok 1956
helybeli fiatalok előbb vállaltak szolidaritást a központban elhelyezettekkel, mint decemberében átadtak
szüleik, vagy általában az idősebbek. Azok féltek. Nem a hatalomtól, hanem a bosz- Magyarországnak, amit
szúálló szerb néptől. Idővel azonban erősebbnek bizonyult a sorsközösség vállalása a ebből a szempontból
múlt hozadékától. Pokrócot, takarót, meleg holmit gyűjtöttek, s juttatták ki a táborba. átvizsgált mind a
Pártjukat fogták a nincstelen, üres kézzel érkezett menekülteknek. Közben a fiatalok Katonai Ügyészség,
szervezkedni kezdtek falun is, városon is. Íme néhány idézet adatközlőimtől, hogy mind pedig a
érezzük a pillanat hangulatát: Legfelsőbb Ügyészség.”
12
Antifašistički savez
„Szervezkedtünk, hogy hogyan tudnánk nekik segíteni. Ha lett volna valami út [aki žena = Antifasiszta
irányítja – arra gondol], mi mentünk volna. Csaknem minden fiatal jött volna.” Nők Szövetsége
„Az én férjem kijárt borotválni, megnyírni őket.”
„Dr. Kiss Márton orvos is rendszeresen meglátogatta a tábort.”
86 Szőke Anna
„A kishegyesiek annyi élelmet vittek, alig tudták megenni.”

„Egy jugoszláv küldöttség ott volt Budapesten, meghúzódtak a nagykövetségen, amikor
visszajöttek, nekünk a főiskolán, Újvidéken így meséltek erről: Tudják mi volt ott? Eddig
még soha nem látott hősiesség. A keleti világban ilyen még nem volt. Semmi mást nem
akartak, csak azt, hogy az oroszok menjenek haza és szűnjön meg a kizsákmányolás.
Csodálkoztak a szerbek a maroknyi magyarság bátorságán.”
„Azt mondták, bárhová kerülnek is, de oda vissza nem.”
„Úgy tudom, az is itt volt, aki Mindszentyt kiszabadította.”
Hivatalos adatok szólnak arról, hogy 54 ÁVH-s tiszt érkezett Jugoszlávia területé-
re. A visszaemlékezések szerint a Pecze-kastélynál három tiszt is tartózkodott és hét
katona, csak a rangfokozatuk volt levéve.
A szabadkai gimnazistákon – akik csoportosultak, és arról beszélgettek, hogy ho-
gyan segíthetnének a magyar forradalmároknak – bosszút állt a hatalom. A forrada-
lom kitörésekor és még november hónapban is hagyták őket szervezkedni. Úgy tűnt,
hogy senki sem figyel rájuk, figyelmeztetés sem érkezett. Röplapokat írtak nemzeti
érzelmű feliratokkal: Segítsünk magyar testvéreinken, s ehhez hasonlókat. A megdöb-
benés, a váratlan fordulat januárban érte őket. Akikről kiderült, hogy szervezkedtek,
a második félévben (január 15-én kezdődött) magaviseleti indokra hivatkozva, nem
vették vissza a gimnáziumba. Erről értesítették a vajdasági középiskolákat, mert bár-
hol próbálkoztak, sehol sem fogadták őket. Valójában sohasem mondták ki a konkrét
okot, de osztálytársaik tudták. Ezek általában szegény sorsú diákok voltak, akik álla-
mi ösztöndíjon tanulhattak. Akiket nem távolítottak el a gimnáziumból, megvonták
tőlük az ösztöndíjat, s ellehetetlenítették további boldogulásukat. Többségük idővel
külföldre távozott. Nevük ismert, néhányan még élnek közülük, nevük közzététel-
éhez nem állt módomban belegyezésüket kérni.
Újvidéken nem szervezkedtek a középiskolások. Az Óvóképzőben és a gimnázi-
umban csak sustorogtak a diákok, kérdezni senkit sem mertek. Más volt az újvidéki
közeg, mint a szabadkai. Minden középiskolában működtek az Ifjúsági Szervezetek,
így az említettekben is. Ezek kétnyelvű szervezetek voltak, az ünnepségek, tanács-
kozások szerb nyelven folytak. 1956 novemberében összehívták az Ifjúsági Szervezet
tagjait – tulajdonképpen minden tanuló odatartozott –, s az értekezleten kollektíven
el kellett ítélniük a magyar forradalmat. Ez az értekezlet eltért a szokványostól, két
nyelven folyt: szerbül és magyarul. Megértették a diákokkal, hogy ami most történik
Magyarországon, az ellenforradalom, a haladás ellen van, s azokat a fiatalokat odaát
el kell ítélni. Próbálták megértetni mindenkivel, hogy igen is, be kellett avatkozni a
Szovjetuniónak.
A repülőből szórt röpcédulákat az elemi iskola tanulói gyűjtötték össze, s adták
le pedagógusaiknak. Ezzel kapcsolatban a tanulókat kikérdezték az otthoni hoz-
záállásról, szüleik forradalomhoz való viszonyulásáról. Két nyolcadikos tanuló így
emlékezik vissza a történtekre: „Bejött a titkárnő az osztályba, s közölte, hogy kettőn-
ket hívat az igazgató. Megszeppenve mentünk az irodába. Az igazgató elvtárs arról
faggatott bennünket, hogy a hittanórán (a hittanon) elhangzott-e valami a forrada-
lomról? Beszélt-e a plébános erről? Elmondtuk, hogy nem sokat, csupán annyit, hogy
Magyarországon most forradalom van, és jaj, szegény magyaroknak. Erre az igazgató

azt válaszolta: Úgy kell nekik.”
Az ellátással, élelmezéssel szorosan kapcsolatban állt a „szaglászás” a párt részé-
ről. A Szövetkezeti otthonból minden nap kijárt a táborba S. K. hölgy, természetesen
felső utasításra, hogy érdeklődjön, minden rendben van-e, segítsen az étel kiosztásá-
nál, s közben figyeljen mindenre. Ezekről a látogatásokról azután napi rendszeresség-
gel jelentést kellett neki készíteni, amit archiváltak.
A Kishegyesen letelepedett két család férfitagjai – a férjek – kishegyesi születésű-
ek voltak: P ETRI F ERENC és SIMONYIK A NTAL.
A második világháború idején, mint magyar honvédek ragadtak Magyarországon.
Ott megnősültek, s úgy gondolták, itt az alkalom a hazatelepedésre.
Simonyik Antalné, szül. SZALMA M ÁRIA, 1931-ben született. Így emlékszik vissza:
„Tizenhárman vótunk testvérek. Én Mórahalmán szógátam, amikor megismerkedtem

az urammal. A húgomékkal keltünk útra 1957. január 21-én. Az állami gazdaság
13
lovai hoztak bennünket, mert az uram ott vót kocsis. Éjszaka indultunk. A Kígyós Város a mai
folyón fölszedték a hidat, s mi belefordultunk. Sötét vót, nem láttunk. A kocsi eleje Horvátországban,
leszakadt. Ott maradt mindenünk. Bementünk egy házhó, gyüttek a határőrök és Karlovac megyében.
mondták, hogy menjünk, majd ők vigyáznak ránk. A majorban lévő szomszéd fője- Károlyvárostól 18 km-
lentett bennünket, onnan tudták, hogy mink elindultunk. A határőrök Tavankútra re, a Kulpa bal partján
vittek bennünket. Ott egy éjszakát töltöttünk. A Pali fiam akkó vót hét éves, az Anti emelkedő sziklán áll
meg hat hetes. Tavankútrú bevittek bennünket Palicsra. Ott megkérdezték, hogy hova Ozaly vára. Zsigmond
akarunk menni. Az uram kérte, hogy hagyjanak bennünket, mer mi csak Kishegyesre 1398-ban gróf
szeretnénk menni, de nem lehetett. Levittek bennünket Fijuméba (Rijéka). Három Frangepán Miklósnak
napig utaztunk jéghideg vagonokba. Megfagyott a pelenka. Az vót a szerencse, hogy adta, majd rokoni kap-
sokat pakótam. Fijuméban egy hotelban szállásoltak el bennünket. Ott tíz napig csolatok révén 1550-től
vótunk. Ott is hideg vót, nem tüzetek. Nappal a nagyszobát fűtötték, nappal minden- a Zrínyieké lett, akik
kinek ki köllött menni a szobájábú, abba a nagy szalonféleségbe. Öt kisgyerek vót. Az 1671-ig, gróf Zrínyi
orvos kérte, hogy a kisgyerekeket tegyük a kályha mellé. Székekre tettük őket. Nem Péter kivégzéséig birto-
vót hun megfürdetni a gyerekeket. A kis popsija tel gyütt piros kiütéssel. Éjszaka úgy kolták. A trianoni szer-
tettem tisztába, hogy a pokrócot a fejemre húztam, az uram meg tartotta, s az alatt a ződésig Zágráb várme-
sötétben. gye Jaskai járáshoz tar-
Tíz nap után Ozaljba13 szállítottak bennünket, ott vót a Zrínyi vár. Ott má jobb vót. tozott. Ma 7 932 lakosa
Vót meleg szoba, fürdőszoba. Ott szeretettel fogadtak bennünket. Tűrhető vót az étel van. Itt született 1620-
is. A gyerekekre minden nap kaptunk egy liter tejet. Szegény falu vót, de jó emberek ban gr. Zrínyi Miklós
éltek. A nácselnikunk (parancsnok) megkérdezte, hogy haza szeretnénk-e menni? horvát bán, költő és
Akkó kiadták a papírokat, azokkal Zágrebba köllött az uramnak jelentkezni. Ezután hadvezér. Itt született
teherautón visszavittek bennünket Tavankútra. Az uram bátyja gyütt értünk. A 1643-ban Zrínyi Ilona,
tavankúti rendőrök má tudták, hogy érkezünk, ők értesítették a családot. Egy bajsai II. Rákóczi Ferenc
család is velünk vót. Nem tudom mi lett velük, mer aztán elváltak az útjaink. Március édesanyja, Munkács
18-án érkeztünk Kishegyesre. Anyósomékná laktunk, majd december 23-án ideköl- várának védője.
töztünk a szegínyházba.
A testvéreim közül még öten élünk. Nem mindegyiket tudom, hogy hová lett. A
húgomék, akikkel együtt indultunk, ők Amerikába, Denverben telepedtek le. Egy
88 Szőke Anna
kifőzdében kezdett dolgozni. Még ő dolgozott, az ötéves kislánya belefulladt ott a

tóba. Sohasem tudta kiheverni. Őnekik nem köllött Rjékára menni. Őket Eszékre
vitték, s 1957 októberében indultak Amerikába. Eszéken lógerban (táborban) vótak
elszállásolva, de jó bántak velük. Szeretettel fogadták őket. Egy testvérem Erdélybe
menekült, mer az ő felesége meg odavalósi vót. A két legidősebb nővéremrű nem tud-
tunk semmit. Ők is elindultak valamerre, de nem jelentkeztek sohasem. 1956 óta nem
tudjuk hová lettek, élnek-e, halnak-e?
Öt és fél évig nem mehettem haza. 1962. december 29-én kaptam meg a jugoszláv
állampolgárságot. Amikor átvettem, kiszaladt a számon: De jó, most mehetünk haza.
A komandír (rendőrfőnök) meg rám ordított, hogy: Magának az előbbre való, mint az
hogy szavazhat. Nagyon megijedtem. Azt hittem, hogy visszaveszi a papírt.”
E visszatekintő dolgozat nem kíván értékítéletet hozni. 1956 őszét, s 1957 tavaszát
nem szándékozik megidealizálni, csupán arról szeretne tudósítani, hogyan örökítette
és örökíti tovább szájhagyomány útján ötven év elteltével a nép, az egyszerű ember a
hallgatás évtizedeit. Nem a múlt rekonstruálását szerettem volna, hanem annak meg-
értését kezdeményezni. Az események megismerése erősítse az emberek történeti
tudatát. Az emlékezet vagy gazdagodik vagy szegényedik. Mi az előzőt szeretnénk.
A Szabad Európa Rádióval kapcsolatban ma az a nézőpont, hogy hangvétele lázító
volt. „Az senkinek sem tartozott elszámolással.”
Az ENSZ-iratokból kiderült, hogy a költségeket kis kivétellel a jugoszlávoknak
kellett állnia. 7 millió 191 ezer 500 dollár fedezetlen kiadása volt Jugoszláviának az
ENSZ Menekültügyi Főbizottsága szerint. Ausztriának, ahova persze sokkal több
menekült ment, mindössze 993 ezer 515 dolláros fedezetlen kiadása van.14 A szám-
adatokból az derül ki, hogy Jugoszlávia mégiscsak szocialista ország volt, egy kicsit
bizonytalan képet mutatott az ENSZ-nek, meg a nyugati országoknak.
Ötvenhatnak ma is vannak megfontolandó örökségei: szabadok voltunk-e mi itt
Tito kirakatországában, látszatjólétben és látszatszabadságban, miközben a délvidéki
magyarság a körmönfont politika gépezete alatt fél évszázad elmúltával a felére csök-
kent. Elnyelte a jól kidolgozott asszimilációs program.
1956 MINT A NEMZETTUDAT RÉSZE

A magyar nemzeti ünnepek erejéről kívántam megbizonyosodni 1956 kapcsán.
Többnyire a fiatalokra fókuszáltam vizsgálódásom során. Szerettem volna megálla-
pítani, hogy a kishegyesi fiatalok tudatában él-e a magyar múlt és jelen, létezik-e
valamilyen folytonosság, vagy csak mozaikokból áll össze nemzettudatuk. Ismerik-e
a magyar kultúra legalapvetőbb összetevőjét?
14
http://www.radio. A magyar nemzeti ünnepek ismeretéről szóló kérdést a megkérdezetteknek nyílt
hu/index.php?cikk_ formában tettük fel. Tény, hogy a beszélgetés alapja a megkérdezettektől egy bizo-
id=65600 nyos alapvető tudást igényelt a magyar történelemről és kultúráról.
Korosztálytól és iskolai végzettségtől függetlenül a következő eredmények szü-
lettek:
A magyar nemzeti ünnepek közül a legtöbben augusztus 20-át ismerik.

Legismertebb magyar nemzeti ünnepeink nem élnek a köztudatban. A megkérdezet-
tek önmaguktól nem jönnek rá, tehát nem érzik sajátjuknak a magyar nép nemzeti
ünnepeit. Ha segítséget kaptak, például: márciusi ifjak, Petőfi, március 15 – ilyen
esetben hozzávetőlegesen a megkérdezettek 60 százaléka rájött a helyes feleletre. A
puszta kérdésre, hogy sorold fel a magyar történelem jeles napjait, mint említettem
augusztus 20. van az első helyen, második a trianoni békeszerződés dátum nélkül.
Évszám sem szerepel, csupán annyi, hogy az első világháborút követően jött Trianon.
Nem sorolják fel az aradi vértanúk kivégzésének napját, továbbá az 1956-os forra-
dalom kitörésének napját még csak évszakhoz sem kötik. Tartalmát ennek az egy
eseménynek tömören megfogalmazták: az oroszok ellen irányult, hogy hagyják el
Magyarországot.
Egynél több nemzeti ünnepet általában a gimnáziumi és a felsőoktatásban részt-
vevők soroltak fel. Legkevesebb ismerője két vagy több magyar nemzeti ünnepnek
a megkérdezettek közül a szakiskolát végzettek között van. A főiskolai, illetve az
egyetemi végzettségűek között különbséget kell tennünk a műszaki pálya és a bölcsé-
szettudományi karon végzős hallgatók között. Az utóbbiak ismerete a legalaposabb.
Azután, az sem mellékes, hogy hol járnak közép-és főiskolára?
A korosztályra – korra – vonatkozó ismeretek vizsgálata az alábbi eredményt
mutatja: a kor növekedésével növekszik az ünnepek ismerete is, ami arra enged
következtetni, hogy az iskolákban és családban nem esik elég szó róluk, illetve egy-
általán nem foglalkoznak a magyar nemzet ünnepeivel. A harminc éven felülieknél
lassan növekedni kezd, ez a korosztály legalább két ünnepet megnevez, s az ötven
év felettiek nemzeti identitás elemei erősebben vannak jelen, és tudatosabban, mint
a fiataloknál.
Korosztálytól és iskolai végzettségtől függetlenül ki kell emelnünk azokat a fia-
talokat, akik valamilyen magyar párthoz tartoznak, vagy a néptánc-mozgalom aktív
szereplői. Ők minden nemzeti ünnepünket ismerik.
Szomorú szájízzel kell megemlítenem és tudomásul vennünk, hogy a
Magyarországra leggyakrabban látogatóknak a nemzeti ünnepeinkre vonatkozó tájé-
kozottsága sokkal gyérebb, mint azt reméltük volna. Nem azokra gondolok, akik ott
végzik tanulmányaikat, illetve kulturális tevékenységet fejtenek ki. A kereskedéssel,
shoppingolással foglakozók 99 százaléka egyetlen jeles napi nemzeti ünnepet sem
ismer. Idézet a válaszok többségéből: Tudom, hogy valamilyen ünnep van náluk, de
nem foglalkozom vele.
Pozitív korrelációt vélek felfedezni a magyar nyelvű oktatás és a két vagy több
magyar nemzeti ünnep ismerete között. A tudatlanság, az ismeretlenség enyhíté-
sére felhozhatjuk mentségül a jugoszláv és a szerb kommunista párt 1956 utáni
nemzetiségi politikáját, amikor meghirdette a jugoszláviai magyarok anyanemzettől
önállósult nemzetiségi-etnikai tudatának doktrínáját. „ A mai vajdasági magyarok
nem ugyanazok, mint az anyanemzeti magyarok. A vajdasági magyaroknak van saját
eredetük, történelmi múltjuk, hagyományaik és különállóságuk, kultúrájuk, amely
különbözik az anyaországétól, és nem annak része. Megmaradt ugyan még a magyar
anyanyelvük, ezzel a vajdasági regionalizmushoz kell kötődjenek, az önigazgatású
90 Szőke Anna
szocializmus értékeit kell, hogy ápolják, és kizárólag a délszláv-szerb szellemi életbe

kell, hogy bekapcsolódjanak a testvériség-egység szellemében.” 15
A kutatás eredményén túl, a legszomorúbb tapasztalat az volt. Amikor visszakér-
deztek a meginterjúvolt fiatalok, de miért kell ezt neki tudni, mi haszna származik
belőle?
Megjegyzés: Hivatalos adatok szerint 1958 januárjában a Jugoszláviába menekült
magyarok száma 19 851 volt. Ebből 2 766 fő visszatelepült Magyarországra, 16 016
Nyugatra távozott, végleges érvénnyel pedig 620 személy telepedett le Jugoszláviában.
A többiek közül 101-en megszöktek, valamint 9-en életüket vesztették, 339-en pedig
akkor még valamelyik táborban tartózkodtak.16
Néhány cím a Magyar Szó 1956. október 23-a

és 1957. június 30-a között megjelent
Magyarországra vonatkozó cikkeiből 17
1956
Okt. 24. Hazaérkezett a magyar pártküldöttség; Az osztrák–magyar határ megnyitása

Okt. 25. Nagy Imre, az új miniszterelnök felhívása; A budapesti rádió első híre az esemé-
nyekről
Okt. 28. Kijárási tilalom
Okt. 31. A jugoszláv–magyar határon teljes a rend
Nov. 7. A magyar kormány segélyfelhívása a szocialista országokhoz
Nov. 16. Tito pulai beszéde; A magyar események visszhangja
Nov. 22. Az ENSZ-főtitkár értesülései szerint 34 000 személy menekült el Magyaror-
szágról
Nov. 25. Nagy és társai elhurcolásának visszhangja
Nov. 27. Még mindig nem állt helyre az összeköttetés Magyarországgal; Nem vesznek fel
postai küldeményt
Nov. 29. Megkegyelmeznek a visszatérőknek
Dec. 2. Ausztria nem adja át a kiskorú menekülteket
Dec. 4. Megállapodás a magyar menekültekről; Helyreállt az utasforgalom Magyarország-
gal, naponta három vonat Kelebiánál
Dec. 9. 141 menekültet saját kívánságára visszaszállítanak Magyarországra
Dec. 11. Még mindig nincs telefonösszeköttetés Magyarországgal
Dec. 12. A magyar menekültek jegyzéke, akik el akarják hagyni Jugoszláviát
Dec. 17. 150 ezer magyar menekült Ausztriában – Az osztrák külügyminiszter segélyt kér
számukra
1957
15
Mirnics 2002, 12. p. Jan. 6. Menekültek
16
Hegedűs 2006, 18. p. Jan. 9. A menekültügyi főbiztos képviselője Beográdban
17
Popin 2006, 113–241. Jan. 12. Az ENSZ menekültügyi küldöttje Novi Sadon – zsúfoltak az osztrák táborok,
p. lassan megy a továbbszállítás
Jan. 18. 4 800 magyarországi menekült Jugoszláviában – az utóbbi 48 óra alatt mintegy
ezer
Jan. 22. Újabb magyar menekültek; Senkit sem kényszerítenek vissza
Jan. 26. Jugoszlávia segélyt kért a magyarországi menekültek ellátására – tiszteletben
tartják a menekültek jogait; 11 ezer menekült Jugoszláviában
Febr. 1. Több mint 15 ezer magyarországi menekült Jugoszláviában
Febr. 6. Újból határsávot létesítettek – tömegesen kíséreltek meg határátlépést
Febr. 14. Jugoszláv-magyar hazatelepítő bizottságot alakítottak
Febr. 15. Menekültügyi hivatal nyílt Beográdban
Márc. 7. Norvég vendégek Beográdban – egy befogadó központba is ellátogatnak
Márc. 12. Svédország 200 menekültet fogad be Jugoszláviából
Ápr. 4. Nyugat-Németország befogadja a német származású magyarországi menekülte-
ket
Ápr. 14. 200 000 személy hagyta el Magyarországot – Münnich Ferenc bejelentése
Ápr. 27. Nehézkesen halad a magyar menekültek elszállásolása – kormányunk mindent
megtesz a kielégítő megoldás érdekében
Május 9. Franciaország 1 500 magyar menekültet fogad be
Május 15. Június végéig 3 000 magyar menekült távozik hazánkból
Jún. 14. 1 500 magyar menekült tért vissza
Jún. 30. Tizenhárommillió dollárt költöttek Ausztriában a magyar menekültekre
Adatszolgáltatók IRODALOM
(zárójelben születési
évszámuk) A. Sajti Enikő: ’56-os mene- Hegedűs Attila: Mićunović, Veljko: Moskovske
kültek Jugoszláviában. A Magyar menekültek godine. 1956/58. Zágráb
Arnold Irén (1942) magyar–jugoszláv haza- Jugoszláviában. A Mirnics Károly: A délvidéki,
Bakanics József (1940) telepítési bizottságok magyarok vére. A Hét a Vajdaságban élő magyar
Baranyi Antal (1922) tevékenysége 1956/19- Nap 1956-os melléklete. politikai és értelmiségi elit
Bartha Júlia (1939 57-ben. Bácsország, 3. 17–19. p. viszonyulása az 1956-os
Kollár Ilona (1937) (2006) 15–19. p. Markovics-Majtényi magyar forradalomhoz és
Komáromi János (1930) Camus, Albert: A magyarok András: Az ötvenhatos szabadságharchoz az 1990-es
Papp Erzsébet (1944) vére. A Hét Nap 1956-os forradalom és az Újvidéki évek előtt. Jugoszláv–szerb
Petri András (1954) melléklete, 2006 októbe- Rádió. Létünk, 3. 165– politikai háttéresemények-
Simonyik Mária (1931) re, 6. p. 174. p. kel. Aracs, 1. (2002. febru-
Szűcs Mihály (1931) Frankovics György: Nagy Mészáros Zoltán: 1956, ár) sz., 5–14. p.
Török Károly (1924) Imre „menedékjoga”. egy spontán mozgalom. Popin, Vladimir: 1956 – A
Magyar Szó, 2006. okt. Bácsország. 3. (2006) sz. belgrádi és a vajdasági sajtó
21–22. Hétvége, IV. p. 2–14. p. tükrében. Újvidék, 2006,
Forum Könyvkiadó.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadság-

harc 50. évfordulójára számos alkalmi kiad-
vány, folyóirat-emlékszám jelent meg. Ezek
közül az alábbi kettőre külön is felhívnánk a térképekkel kíván Magyarország modern torlás időszakába is. Időhatárait így 1953
figyelmet: kori történetének egyik legizgalmasabb, (Sztálin halála) és 1963 (a nagynak mondott
Baráth Magdolna–Feitl István–Izsák legdrámaibb esztendejéről hű és objektív amnesztia) jelöli ki. Miként a sorozat (Nemzet
Lajos–Palasik Mária–Stemler Gyula–Varga képet adni. és emlékezet) korábbi darabjai, ez a kötet is
Zsuzsanna: Krónika 1956. Budapest, Szakolczai Attila (szerk.): 1956. Budapest, a vizsgált téma szakirodalmának legfontosabb
2006, Kossuth Kiadó. A kötet részletes krono- 2006, Osiris Kiadó. A könyv bepillantást darabjaiból válogat. A kötet használatát
lógiával, a történéseket bemutató több száz enged a forradalom közvetlen előzményeibe, magyarázó lábjegyzetek, mutatók, valamint
dokumentummal, képekkel, plakátokkal, a leverését követő restaurációba és a meg- annotált bibliográfia is megkönnyíti.
Módszertani kérdések az 1956-os forradalom

és szabadságharc tanításához
Pataki Tibor
Múlt egy van, ám róla számtalan diskurzus alakult ki. A múltnak egynél több tör-
ténete létezik, elvben annyi, ahány történész, történetírói iskola vagy politikai rend-
szer, mely leírja és magyarázza azt.
A magyarországi politika, különösen a világháború után kiépült kommunista
rendszer, közvetlenül is beavatkozott a történelem oktatásába, s másképp fogalmaz-
va: a „történelem nem az élet tanítómestere, hanem a politika szolgálólánya lett”.
A 1989-es rendszerváltás után a tanárok többsége azt remélte, hogy – egyfajta
történelmi igazságszolgáltatás nyomán – végre egyensúlyba kerül a történelem tan-
tárgy szaktudományos és ideológiai oldala, a tudománytól remélve azt az egyértelmű,
ideológiai hazugságoktól mentes tudást, amelyet hitelesen tudnak majd átadni tanít-
ványaiknak.
Az 1956-ban történteket ellenforradalomként tanították az iskolákban egészen az
említett időig, ha egyáltalán tanították. Az 1990–91-es tanév átmeneti történelemtan-
könyve már forradalom és szabadságharc címszó alatt tárgyalta 1956-ot.
Az ún. rendszerváltozás után sincs a tanároknak egyszerű dolguk. A hivatalos
tankönyvjegyzéken 38 nyolcadikos és több mint ötven középiskolai történelemkönyv
szerepel az anyaországban, bár nem mindegyik valódi tankönyv, vannak köztük
munkafüzetek és feladatlap-gyűjtemények is.
A tankönyvek ’56 történelmi jelentőségének megítélésében lényegében nem kü-
lönböznek, de az események tálalásában annál inkább. A 8. osztályban a tankönyvek
nagyobb része csupán az események rögzítésére szorítkozik, illetve a forradalom han-
gulatát igyekszik érzékeltetni. A középiskolások történelemkönyvei viszont kevésbé
alapoznak a hangulati elemekre, annál inkább próbálkoznak az események részletes
rögzítésével, az összefüggések és előzmények bemutatásával.
A mai gyakorló pedagógusban gyakran felmerül a kérdés, valójában el tud-e jutni
a tananyagban az 1956-os forradalomig? Be tudja-e osztani a történelmi anyagot oly
módon, hogy maradjon idő a 20. század második felére? Az elmúlt 20 évben a történe-
lemtanítás struktúrája annyira megváltozott, hogy szinte egy tanév eseménytörténeti
anyaga halmozódott fel. Még egy tanítási esztendő nem áll rendelkezésre. Megoldás
csakis a tananyag átstrukturálása lehet. Érdemes az 1900–1945 közötti egyetemes
történelem anyagát leszűkíteni, és több időt szánni a magyar történelem 1945–1956
közti időszakára.
Az elmúlt időszakban lábra kapott egy olyan téves nézet, mintha 1956 egy
reformkommunista népfelkelés lett volna. Az esemény tanításának egyik legnagyobb
módszertani nehézsége, hogy a diákokkal elhitessük, ez nem így történt! Tények
és történetek sokaságát, kivégzési listákat, képeket, filmrészleteket kell bemutat-
ni, hogy milyen sokszínű politikai paletta sorakozott fel a szabadságharc mellett.
94 Pataki Tibor
MOZIFILMEK 56-BÓL Forráselemzéseket kell végeztetni ’56 követeléseiről, a kormányprogram-tervezetek-

ről, hogy kikristályosodjon a diák előtt, mit akart akkor az ország.
Az 1956-ban Magyarországon A forradalom érdekes személye NAGY I MRE. Jó alkalom, a forradalom miniszterel-
forgatott játékfilmek: nöke személyén keresztül bemutatni, mi az egyén szerepe és felelőssége a történelmi
folyamatokban. Érdekes Nagy Imre összetett személyiségét értékeltetni a diákokkal:
A császár parancsára mint sodródó politikust, padlássöprő kommunistát, R ÁKOSI ellenzékét, BERIJA embe-
[rendező: Bán Frigyes; opera- rét, forradalmárt, hőst, mártírt, szentet stb. A rendkívüli ellentmondások és szél-
tőr Badal János, forgatókönyv: sőségek teszik őt érdekessé és alkalmassá arra, hogy azt tegye a diák, amit a tanár
Barabás Tibor, szereplők: leginkább szeretne – gondolkodjon! Érdekes alakját összevetni a többi tragikus sorsú
Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, miniszterelnökkel: BATTHYÁNY L AJOS, TISZA I STVÁN, TELEKI PÁL kormányfőkkel, akik
Somogyi Erzsi, Makláry Zoltán, így vagy úgy „belehaltak” a politizálásba. Végtelenül fontos elemezni K ÁDÁR JÁNOS
Pálos György, Kállai Ferenc, szerepét. Világosan tisztázni kell a kádári árulás kérdéskörét! Ennek tükrében lehet
Molnár Tibor, Sütő Irén]. egyébként csak Nagy Imre szerepét is tisztázni, hisz Nagy Imre inkább meghalt,
mintsem hogy legitimizálja ezt a hazaárulást. Ez teszi őt hőssé.
Hannibál tanár úr [ren- Fontos rávezetni a diákokat a nemzetközi és belföldi összefüggések lélektani
dező: Fábri Zoltán; operatőr folyamatára is. SZTÁLIN halála, Nagy Imre első miniszterelnöksége, az osztrák állam-
Szécsényi Ferenc; forgatókönyv szerződés, a remény felcsillanása, a diktatúra elbizonytalanodása, majd a remény
Fábri Zoltán, Gyenes István, elvesztése, a Varsói Szerződés, Nagy Imre félreállítása, a Rákosi-rezsim megerősödése
Szász Péter, szereplők: Szabó stb. Néhány téveszmét fontos elkerülni: a forradalom nem fejeződik be november 4-
Ernő, Kiss Manyi, Makláry én. Utána még igen sok fontos esemény történik: munkástanácsok, néma tüntetés.
Zoltán, Apor Noémi, Selmeczi 1956 tanításának hátránya az ún. „nemrég volt” politika, de ugyanakkor ez előny
Mihály, Somogyvári Rudolf, is, hisz még igen sok emberrel találkozhatunk azok közül, akik az akkori események
Mensáros László, Ascher résztvevői, átélői, kárvallottjai voltak. Feltétlenül szükséges a diákokkal gyűjtőmun-
Oszkár, Szendrő József, Bárdi kákat, interjúkat készíttetni. Sok a kép, a film. Ezekhez mindenképpen megfigyelési
Ödön, Barsi Béla, Rajczy Lajos, szempontokat kell adni. Nagy a sajtóanyag is. Kitűnő házi feladat ezek elemezgetése,
Misoga László, Kálmán György, a bennük való búvárkodás. Végezetül a tanár feltétlen meséljen személyes élményei-
Gobbi Hilda, Greguss Zoltán, ről. Ha élt, akkor arról, ha nem, a szülei, ismerősei történeteiről.
Buttykay Emmi, Bessenyei
Ferenc ].
Keserű igazság [rende-

ző: Várkonyi Zoltán; operatőr
Hegyi Barnabás; forgatókönyv
Kövesi Endre, Nádasy László,
Várkonyi Zoltán, szereplők:
Bessenyei Ferenc, Gábor
Miklós, Szemere Vera, Ruttkai
Éva, Sinkovits Imre, Kálmán
György, Molnár Tibor, Ascher
Oszkár, Benedek Tibor, Németh
Margit, Bárdy György, Bánhidi
László, Békés Itala, Máthé
Erzsi, Temessy Hédi].
’56 taníthatósága
GONDOLATOK ARRÓL, HOGY HOGYAN ÉRDEMES
EGY ÚJ TÉMÁT TANÍTANIA DIÁKOK ÉS TANÁROK
ÖRÖMÉRE ÉS HASZNÁRA IS
Mészáros Zoltán
Az 1956-os évforduló sok mindent felvetett. Az iskolákban erről tudomást ugyan kell
venni, de mégis arra kell törekedni, hogy a lehető legjobban megismerjük, és lehe-
tőség szerint átadjuk a valóságról, pontosabban az egykori valóságról megtudható
információkat. Mindazonáltal szelektálnunk is kell, hiszen 1956-ról egyre több az
adat, amit átlátni történelemtanárként lehetetlen (hiszen még a kutatók sem tudnak
mindent átlátni). Óvakodnunk kell attól, hogy az 1956-tal kapcsolatos különböző
emlékezéskultúrák kizárólagos hatást érjenek el bennünk, de attól is, hogy az azok
közötti különbségek, ellentétek megbénítsák ítélőképességünket. Józan ésszel kell
mérlegelnünk az információkat, és mindazt, ami eljut hozzánk ’56-ról.
1956-ról tudnunk kell, hogy a diákjaink többségének ez is csak egy lecke, egy a Szakadék [rendező:
sok közül, azonban azt is tudnunk kell, hogy 1956 közelsége, a visszaemlékezések Ranódy László; operatőr
frissessége, esetleg a visszaemlékezők jelenléte nagyobb esélyt ad erre, hogy megra- Pásztor István; forgatókönyv
gadjuk a diákok fantáziáját, úgyszintén könnyebben kielégíthetjük információéhsé- Darvas József, szereplők:
güket. Tanárként arra kell törekednünk, hogy felmerüljön ilyen igény, mindazonáltal Bihari József, Bessenyei Ferenc,
azt is tudnunk kell, hogy nem áll közel mindenkihez a 20. század, és nem kell eről- Sinkovits Imre, Bara Margit,
ködnünk, hiszen ezzel éppen az ellenkező hatást érnénk el. Dajka Margit, Horváth Teri,
Azt hiszem két dologtól mindenképpen óvakodnunk kell. Az egyik a túlzó pá- Molnár Tibor].
tosz. Tudnunk kell, hogy diákjaink nagy része híján van az információknak, így, ha
1956-ról pátosszal beszélünk, azt a jobbik esetben nem értik, a rosszabbikban pedig Csodacsatár [rendező:
lesajnálják, megutálják, a legrosszabb esetben pedig közömbös sőt nevetséges lesz Keleti Márton; operatőr Pásztor
nekik az, amiről beszélünk. Sajnos a kilencvenes években a különböző 56-os szerve- István; forgatókönyv Méray
zetek veszekedéseikkel sokat rontottak a helyes mérlegelésen, gesztusaikkal, pedig Tibor, szereplők: Feleki Kamill
egész egyszerűen nem tudtak szimpátiát kiváltani, sőt… Mégis bízhatunk, hogy ezek Kiss Manyi Mányai Lajos
az információk nem jutottak el diákjainkhoz. Mindazonáltal nem árt, ha letisztáz- Pongrácz Imre Sinkovits Imre
zuk magunkban, hogy hol húzódnak a törésvonalak. A másik véglet a kiüresedett Ungváry László Schubert Éva
faktográfia. Minden leckét úgy is elő lehet adni, hogy a történelemtanár nincs jelen Gózon Gyula Puskás Ferenc].
benne, adatokat sorolhatunk, halmozhatunk fel, a legnagyobb tartózkodással is. Így
volt ez – amire az idősebb kollégák emlékezhetnek – amikor az offenzívák garma- Mese a 12 találatról
dával kellett diákjaikat traktálniuk. Erről a társadalom nem történész felének csak a [rendező: Makk Károly; opera-
kellemetlen érzés maradt meg, hiszen a kifejtett tényanyag úgy ahogy volt, törlődött tőr Eiben István; forgatókönyv
a memóriából. Ha tehát 1956-tal kapcsolatban is a faktográfiába menekülnénk, akkor Békessy István, Jeney Imre,
hasonló eredményt érnénk el. Az elmúlt rendszerekben szocializálódott generációk Bacsó Péter, Szász Péter,
ma is unalmasnak, fárasztónak tartják a II. világháború egészét, noha fontos lenne szereplők: Somló István, Psota
ismerniük, nem csak az eseményeket, hanem az akkor élő emberek elképzeléseit és Irén, Darvas Iván, Peti Sándor,
az akkor ható ideológiákat is. Ne tegyük tehát 1956-tal kapcsolatban ugyanezt, óva- Tolnay Klári, Ruttkai Éva,
tosan bánjunk a tényekkel! Zenthe Ferenc, Balázs Samu].
96 Mészáros Zoltán
Találjuk tehát meg 1956-tal kapcsolatban is, a személyes hangvételt, merjünk

szubjektívek lenni, de ne vigyük túlzásba. Törődjünk a tényanyaggal, azonban ne
engedjük, hogy maga alá temessen bennünket. Legfőképpen azért tanítsuk – ha
tanítjuk –, mert látunk benne fantáziát, értelmet, vagy bármi mást, amit fontosnak
tartunk. Ha ez nincs így, ha nem vagyunk meggyőződve róla, hogy érdemes tanítani
az 1956-os forradalmat, akkor csak említsük meg, hiszen nem kötelező 1956-tal fog-
lalkozni a szerbiai tantervek alapján (csupán az általános iskolák 8., a középiskolák 4.
évének egyik utolsó leckéjében kell megemlíteni). Ebben az írásban ahhoz próbálunk
ötleteket adni, hogyan tudnánk minél jobban és – nem utolsó sorban – okosabban
1956-ot tanítani. Fontos kiemelnünk, hogy az alább kifejtett gondolatok csupán gon-
dolatok, nem többek. Javaslatok, amelyeket remélem, érdekesnek találnak, de egyál-
talán nem kell őket felhasználni és nem kell (sőt semmiképpen sem kell) az egyedüli
jó, racionális stb. megoldásnak tekinteni.
„ELŐSZÖR A TUDÁS, UTÁNA A PRODUKCIÓ” 1
Azt hiszem, az első kérdés 1956-tal kapcsolatban az lenne, hogy honnan is kellene
összeszedni róla a releváns információkat. Ez nem könnyű feladat. Nem szégyen az,
ha tudásunk csekély ezzel a témával kapcsolatban, hiszen az elmúlt évtizedben nem
igen tettek azért az illetékesek, és a társadalmi viszonyaink nem voltak olyanok, hogy
bőséggel ellássanak bennünket a legjobb információkkal. Az sem szégyen, ha nem
a 20. század áll közel egy-egy történelemtanár szívéhez (hiszen sokat tettek azért az
elmúlt évtizedek, különösen a titóizmus idején, hogy ez ne így legyen). Mégis egy tör-
ténelemtanárnak kötelező informálódnia, és legalább az alapokkal tisztában lennie,
az sem baj, ha a tisztánlátást, nemtudásunk beismerésével kezdjük.
Ebben az esetben kezdetként ROMSICS IGNÁC Magyarország története a XX. század-
ban (Budapest, 2000. Osiris kiadó) című kötetét javasolnánk. Ez a kötet sokfélekép-
pen használható, a 20. századi magyar történelemhez, ill. Magyarország történetéhez.
Az 1956-tal foglalkozó fejezet örvendetesen rövid, azonban hiányossága, hogy ez a
fejezet nem strukturált. Maga a téma megköveteli, hogy jól megismerkedjünk az
előzményekkel így az 5. fejezetet, a Rákosista diktatúra címűt, mindenképpen el kell
olvasni (333–382. p.). (És nem csak 1956 miatt, hanem azért is, hogy Magyarország
történetének e fontos szakaszával is tisztában legyünk, de azért is, mert ennek megis-
merése által, még világosabb lesz az egykori Jugoszlávia e szakaszának a története.)
A következő lépés az lenne, hogy az események kronológiáját letisztázzuk ma-
1
Hózsa Éva tanárnő gunkban. Ehhez különböző úton-módon juthatunk hozzá, de a legjobb, ha magunk
egyik kedvenc mondá- állítjuk össze a magunk kronológiáját. Nagyon jó az, ha egy .doc fájlt nyitunk, és
sa a tanításról általá- lajstromba vesszük, mit tudunk. Ez azért is jó, mert könnyen bővíthető, és láthatjuk,
ban. miként növekszik tudásunk. Mindezzel kapcsolatban arra vigyázzunk, hogy előadá-
sunk ne szorítkozzon az események felsorolására, mert ettől szenvednének legjobban
a diákjaink.
'56 taníthatósága 97
A következő fontos feladat az lenne, hogy megismerkedjünk elsősorban a buda-

pesti színhelyekkel. Át kell gondolnunk az események térbeliségét, és az hasznos
lenne, ha legalább egyszer, amikor eljutunk Budapestre, megpróbálnánk két köze-
linek tűnő pont között egy gyalogutat tenni. Egy konkrét eléképzelésünk lenne az
események térbeliségéről.
Nem szabad megfeledkeznünk a vidék forradalmáról sem, de a diákok kímélé-
se érdekében jó lenne, ha pl. csak egy központra koncentrálnánk, arra, amelyiket
jobban ismerjük. (Értelemszerűen a Délvidéken Szeged jó színhelynek tekinthető,
a Szegeden történt eseményeknek különösen nagy szerepük van a történések elin-
dításában.) Ha érdekel a dolog bennünket, akkor akár minden évben más helyszínt
vehetnénk sorra.
Végül vérmérsékletünk és érdeklődésünk alapján tudjunk meg információkat az
eseményekről. Akit a hadtörténet érdekel, foglalkozzon az akkor használatos tankok-
kal, repülőkkel, ütegekkel, egyenruhákkal. Ez különösen jó választás, mivel az kéz-
zelfogható dolgok tetszeni szoktak a diákoknak, elsősorban a fiúknak. Aki irodalmi
érdeklődésű, kedvére válogathat a már publikus versek közül, érdemes utánanézni a
korszak pesti humorának, akinek pedig örömet okoz, az kiemelheti a kommunizmus
abszurdumait, bátran meríthet a rákosi korszak irodalmából. Ezenkívül számos érde-
kes részletkérdés létezik: a perek, a sortüzek, a megtorlás, a nyugati hatalmak viszo-
nyulása stb. Egy-egy szakiskola profiljához is igazodhatunk, hiszen jelentek már meg
publikációk 1956 kórházairól, mentőiről, de az akkori divat, és az akkori technika
sem ismeretlen. Sőt 1956 kapcsán szinte az egész magyar történelem felidézhető. A
Bem- és Petőfi-szobornál 1848, a T-34-es tankokkal kapcsolatban a II. világháború, a
forradalom-ellenforradalom vita kapcsán, minden 20. századi ideológia stb. stb. Tehát
bőven akad érdekesség mindenki számára, azonban minden érdekességgel nem fog-
lalkozhatunk, hiszen ez maga lenne az unalom diákjaink számára.
A jó alapozás végét az jelentheti, ha megpróbálunk forrásokat olvasni. A leg-
melegebben ajánlhatom, a rövid, néhány nap alatt elolvasható 1956 lépésről lépésre
(Kortárs krónika. Válogatta és szerkesztette: NÓVÉ BÉLA. Budapest 2001, Krónika
Nova Kiadó) című könyvet. Ebben a szövegek a szabatosság legjobb mértéke szerint
válogatottak, és „méretre vágottak”. Ha van kedvünk, a már megjelent memoáriro-
dalommal is megismerkedhetünk. Akik részletesebben érdeklődnek a források iránt,
más, teljesebb szöveggyűjteményeket is találhatnak.
Mindezeken a „stációkon átesve”, biztosak lehetünk abban, hogy már megvan a
tudásunk a produkcióhoz. Természetesen a fenn vázolt „útvonal” csak az egyik lehet-
séges. Számos más publikáció létezik, a dokumentumfilmekről, tévében sugárzott
visszaemlékezéseken át, az internetes tartalmakig. Ezek felhasználása közben arra
figyeljünk, hogy ne dőljünk be valamilyen leegyszerűsítő vélekedésnek. Ugyancsak
figyeljünk oda az 1956-ról létező két emlékezéskultúrára, és tájékozódjunk mind a
reformkommunista, mind a kommunista ellenes oldalról is. Nem gond – hiszen a
tanár is ember – ha az egyik, vagy másik emlékezéskultúra szimpatikusabb számunk-
ra, azt azonban nem tehetjük, hogy tudomást sem veszünk más vélekedésekről, vagy
nézőpontról, eközben pedig mind a történészi látószög, mind pedig a tanári hivatás
azt diktálja, hogy korrektek legyünk. Korrektek az akkori szereplőkkel, korrektek a
ma élő visszaemlékezőkkel, és legfőképpen korrektek a diákjainkkal.
98 Mészáros Zoltán
Az interneten kutatva nagyon jó, ha célozva keresünk, sok jó adat található az

egyes személyek életrajzáról, és bőséges útmutatást kapunk, ha újabb szakirodalom-
mal kívánunk megismerkedni.
A legfontosabb azonban az, hogy tanárként rátaláljunk valamire, ami nekünk is
érdekes, mert csak így tehetjük érdekessé a dolgot diákjaink számára. Óvakodjuk
attól, hogy minden évben ugyanúgy, ugyanazt mondjuk el, mert az így kialakuló
rutin, noha kényelmes, mégis a kiüresedés felé vihet bennünket.
A PRODUKCIÓ
Minél többet tudunk az 1956-os forradalomról, annál jobb órát tarthatunk, de

ne próbáljunk mindent elmondani, és mindent átadni. Próbáljunk szabatosak lenni,
ami mást jelent egy általános iskolában, mást jelent a szakirányú oktatásban és mást
jelent egy gimnáziumban. Önmagunk fegyelmezésére az egyik legjobb eszköz, ha
megpróbálunk egy PowerPoint-prezentációt készíteni, esetleg diákjainkkal együtt
csinálhatunk ilyet. Óránk sikeréhez okvetlenül szükséges, hogy szabatosságot eről-
tessünk magunkra, de az is, hogy ahol lehet, hagyjuk beszélni a forrásainkat. (A
képek mellett idézeteket, jó mondatokat is gyűjtenünk kell!) Nem árt, ha nyitunk egy,
az 1956-tal kapcsolatos irattartót is, és oda elteszünk mindent, amit ezzel a témával
kapcsolatban találunk (egyébként ez nem rossz módszer 1848-cal, 1456-tal vagy 1703-
mal kapcsolatban sem, ha fontos nekünk, hogy ne ismételgessük magunkat minden
évben).
A „produkciónk” sikeréhez szükséges képeket gyűjtenünk. A képek egyik legjobb
forrása az új képes történelem sorozatban megjelent FÖLDESI M ARGIT és SZERENCSÉS
K ÁROLY írta Rebellis tartomány című könyv (Budapest, 1998, Magyar Könyvklub–
Helikon Könyvkiadó). Minden fontos helyszínről és minden fontos szereplőről talá-
lunk képeket, határtalan lehetőségek állnak rendelkezésünkre, diákjaink ügyessége
e téren meg fog lepni bennünket.
Az adatok gyűjtésébe (tehát nem csak a képek gyűjtésébe) bevonhatjuk diákjain-
kat is. Ezzel motiváljuk őket, önmagunknak is segítünk. Közben rettentően fontos
dolgokra is megtaníthatjuk őket: hogy jegyezzék fel, jegyezzék meg képeik, idéze-
teik forrását, hogy vegyék számításba kitől, és mikorról való egy-egy kép, idézet.
Ezzel nem csak történeti tudatukat alakítjuk, hanem felelős információfogyasztókat
nevelünk. Az 1956-tal való foglalkozás egyben abban is segíthet, hogy szakítsunk a
klasszikus tanárszereppel, és a tudás átadása helyett egy kicsit a tudás – a sajátunké
is – megszerzésének segítői legyünk. Ebbe a szerepbe bizony minél előbb bele kell ta-
nulnunk, hiszen ha tudomást veszünk róla, ha nem, körülöttünk információrobbanás
zajlik, és ha egyik-másik diákunk valami iránt érdeklődik, pillanatok alatt „lepipál”
bennünket. Azt azonban a javunkra is fordíthatjuk, ha akad valaki, akit éppen 1956
érdekel.
És végül egy nagyon fontos dolog. Tanári hivatásunknak akkor teszünk inkább
eleget, ha érdeklődést keltünk, nem pedig akkor, ha minél több tudást próbálunk
átadni. Hiszen – és ez egy jókora paradoxon – minél több tudást akarunk átadni,
annál kevesebbet sikerül, és minél nagyobb érdeklődést váltunk ki, annál inkább
'56 taníthatósága 99
sikerül több tudást átadnunk. Az egyszerű tudásátadás kora már lejárt, hatékonysága
oly csekély, hogy már nem is lenne értelme így tanítani. 1956 és a vele kapcsolatos
információ „árapály”, ezt a kérdést is felveti. Foglalkozni 1956-tal azért is érdemes,
mert ráirányíthatja figyelmünket új módszerekre, amelyek hatékonyan alkalmazha-
tók más témákkal kapcsolatban is. Hiszen a frissítés, és érdekessé tétel ráfér minden
„nemzeti szempontból fontos”, de az ilyen értelemben kevésbé fontos témákra – csú-
nya szóval – tananyagokra is. Tanárra és diákra is.
MENNYBŐL AZ ANGYAL…
Versek és dalok ’56-ról
Jenei Szilveszter zeneszerző-énekes

vallomása
1956. október 23. – november 7. Tizenhat versei. Aztán vannak köztük olyan versek,
nap. Alig két hét. Ezalatt zajlott le a forra- amiket csak ma mertek papírra vetni.
dalom. Történelmünk legutolsó és a legtra- Ezek az én verseim. Az én októbe-
gikusabb forradalma. remről.
Az a forradalom, amiről csak töredé- Legyen ez emléke a hősöknek, hogy
kes emlékeim vannak. Hét évesen akkor 1956 dicsősége tovább éljen azok szívében
kezdtem a második elemit. Anyám testvé- is, akik az akkori eseményeket már forrada-
reimmel együtt nem engedett ki az utcára, lomnak tanulják a történelemkönyvből…
zsíros kenyéren, meg krumplin éltünk, az
utcáról puskalövések hangja hallatszott.
Apám minden reggel egy szál puskával
elindult őrizni a téeszt, ahogy ő mondta, a
„nép vagyonát”.
Azt mondták később az iskolában, hogy
ellenforradalom volt. Még a főiskolán is így
tanították a „tudományos szocializmus”
című tantárgyban.
Nagyon sokára került a kezembe olyan
iromány, ahol másként olvastam róla. És
nagyon sokára jutottam el odáig, hogy
keresni kezdtem a szabadságharcról szóló
verseket. Ezeket találtam.
Ezek a versek elvétve lelhetők fel is-
kolai könyvekben. Talán nem mindegyik
igazán „irodalmi” alkotás. Egy részük is-
meretlen poétáké, akik vérrel és könnyel
írták az események napján. Más részük
a világba szétszóródott emigráns költők
Liberté ’56 – zenével

Verebes Ernő
Képzeljünk el egy álruhás királyfit, akinek álruhája oly tökéletes, hogy aki azt viseli,
már nem is királyfi. Az viszont már nem a képzelet szüleménye, hogy vagyunk itt,
nem is kevesen, akik úgy hordjuk magunkon közelmúltunk és jelenünk mindennap-
jait, mintha nem is mi viselnénk ezeket, nem is mi léteznénk bennük, csupán valami
madzagon rángatott bábok, melyekkel furcsa és kiszámíthatatlan események játsza-
doznak. De akadnak olyanok is, akiknek legalább egyszer sikerült kibújniuk saját
történelmi álruhájukból, s ha rövid időre is, de lecserélhették azt egy saját maguk
által kiszabott, testhezállóbb holmira.
SZŐCS GÉZA, erdélyi író, a kilencvenes évek közepén megjelentetett egy könyvet
Liberté ’56 címmel, amelyből, tíz év után – most érett meg rá a helyzet –, filmforga-
tókönyv született. Ennek a megrendezésére VIDNYÁNSZY ATTILÁt, Magyarországon élő,
kárpátaljai rendezőt kérték fel, de az is lehet, hogy ő maga javasolta ezt a szöveget,
mint lehetőséget. Minderről a múlt év decembere óta tudok, lévén, hogy Attila szólt,
számít zenei közreműködésemre. Azután következett hét hónap szünet, már el is
könyveltem, hogy na, ebből se lesz semmi. Akkor felhívott, és közölte, hogy kellene
már a zene, kellenének a dalok. Derült égből villámcsapás. Első kétségbeesésemben,
úgy tűnt, most aztán nekem kell álruhába bújnom, s megkeresnem magamban azt
Liberté '56 – zenével 101
a bizonyos királyfit. Azt a királyfit, akinek személy szerint, vajmi kevés köze van FILMEK 1956-RÓL
ötvenhathoz, mégis, valamilyen formában ott volt akkor, mert nemcsak mint király-
finak, de mint hazafinak is, ott kellett lennie. Meg kell keresnem azt a király(haza)fit, A TEMETETLEN HALOTT – NAGY
akinek ilyen-olyan forradalmi megmozdulásai hajótörést szenvedtek ugyan 2000. ok- IMRE NAPLÓJA. Színes, fekete-
tóber 5-én és 2004. december 5-én, de aki még képes talán egy újabb-régire, s ebbéli fehér magyar–szlovák–lengyel
hitében senki sem ingathatja meg. történelmi dráma, 139 perc,
Elutaztam Debrecenbe, ott találkoztam az íróval, a rendezővel, s egy-két színész- 2004. Rendező: Mészáros
szel, akik majd játszanak a filmben, s később a filmforgatókönyvből adaptált színda- Márta. Szereplők: Jan Nowicki
rabban is, melynek a Csokonai Színház ad otthont. (Nagy Imre), Horváth Lili (Nagy
Futtában átvettük a forgatókönyvet: alapszínek, alaphangulatok – alap-abszurd. Erzsébet), Moór Marianna
Majd néhány aggodalmas szó az alapítványokról, amelyektől valamilyen pénz kell, (Égető Mária), Andorai Péter
hogy érkezzen, különben el sem kezdődhet a forgatás. Majd jött E PERJES K ÁROLY, aki- (Münnich Ferenc), Cserhalmi
vel Vidnyánszky nyomban elsietett KÓSA úrhoz, Debrecen polgármesteréhez, hátha György (Orvos), Kulka János
ő tud segíteni (mint később kiderült, tudott is), jómagam pedig hazautaztam Szőcs (Kállai Gyula), Mácsai Pál
Géza szövegével, amelyben huszonkét dalszöveg bújt meg várva a megzenésítést. (Vida Ferenc). Tartalom: Nagy
Hangpróbát, halláspróbát nem sikerült tartani a szereplőkkel, hisz majdnem min- Imre élettörténete a 20. száza-
denki nyári szabadságát töltötte még (a színész különben is azért van, hogy ad hoc is di történelem alaptörténete. Ő
megvalósíthassa önmagát, még zeneileg is – később megbizonyosodhattam arról, hogy volt az első kommunista veze-
ők valódi álruhás királyfiak, öreg királyok, királykisasszonyok és anyakirálynék). tő, aki egy nemzeti forradalom
Mindez július közepén történt, a forgatásnak augusztus hetedikén kellett kez- – az ’56-os – jelképe, minisz-
dődnie. terelnöke, aki felmondta a
Varsói Szerződést, kiállt a több-
pártrendszeren nyugvó demok-
ráciáért. Sokan úgy vélik,
hogy 1956-ban vállalt szerepe,
majd halálig vállalt hűsége
102 Verebes Ernő
a forradalom eszméjéhez Viszonylag régóta nem írtam dalokat. Ezért egy ideig csak olvasgattam a
nem következett az életútból, Kádárnak, Nagy Imrének, Maléter Pálnak, Malinyin tábornoknak vagy a magyar
kommunista meggyőződéséből, forradalmárokhoz átállt orosz katonának, Pávelnek szánt dalszövegeket, s arra gon-
moszkvai múltjából, hogy doltam, egyáltalán miért kell e hősöknek énekelniük, hisz itt nem egy musical készül,
valami rendkívüli katarzis, mint az eredeti terv szerint (ahogy később megtudtam, A NDREW LLOYD WEBBERt kérték
titok történt vele. „Személyes volna fel a zeneszerzésre), csak egy alacsony költségvetésű film, dalokkal, egy szál
okom is van arra, hogy ezt a zongora kíséretével. Ami tehát az éneklést illeti, esetleg Pável és szerelme Suzan, egy
filmet megcsináltam: gyerek- fiatal és csinos kanadai újságírónő, jöhetne számításba. Ők az írói fantázia szülemé-
koromban ismertem meg Nagy nyei, nekik még megbocsátható lenne néhány nóta. Viszont ötvenhat valós főszerep-
Erzsébetet. Végigkövettem lői, akik függetlenül attól, hogy hősök, mártírok, vagy rendszerkiszolgálók voltak,
hányatott sorsát, amikor s akik ma már, így vagy úgy, de történelmi távlatok szoborgyanús figurái, nos, ők
magányosan, kitaszítva élt, vajon hogyan szólalhatnának meg dalban, anélkül, hogy – akár a király új ruhájában
majd elszánt harcát az apja –, mezítelennek ne látszanának?
rehabilitálásáért. Nagy Imrével De tudtam, hogy mindez kisszerű aggodalmaskodás. Különösen ahhoz képest az,
is többször találkoztam, máig amilyen nagyszerű maga a történet, mind a megélt, mind a megírt. A zenében, közhe-
emlékszem kedves, joviális lyesen is, meg amúgy is, mindenki rálelhet saját igazi énjére, ez néha kimondottan jót
alakjára. Nálam lehetett őt tesz, kiváltképp, ha politikus az ember. Jót tesz neki, még így, „post mortem” is. Hogy
először nyilvánosan látni, a például Kádár János (Eperjes Károly) csak úgy, beledalol a világba: soha jobb alkalom
Napló-filmsorozat második arra, hogy e költészetté érett forradalom előzményeit: a betonból kiöntött értékren-
részében (Napló szerelmeim- det és a múzsa szerepét játszó kultúrterrort a maga abszurditásában ábrázolhassa az
nek), emlékszem az eufórikus ember. Vagy ott van a szikár termetű repülőtiszt, Maléter Pál, aki „sírrepülőnek” titu-
fogadtatásra, amikor hajlott lálja magát, és hittel vallott halk szavakkal fest horrorisztikus képet Magyarországról.
alakja föltűnt a vásznon.
Régóta készülök arra, hogy
filmet készítsek róla” – vallja
Mészáros Márta.
BOLYGÓTŰZ. Fekete-fehér jugo-

szláv–magyar játékfilm, 105
perc, 2002. Rendező: Vicsek
Károly. Író: Deák Ferenc.
Operatőr: Halász Gábor.
Dramaturg: Csiki László. Vágó:
Mogor Ágnes. Díszlettervező:
Úri Attila. Jelmeztervező:
Dobi Korpa Jolanda. Zene:
Lengyel Gábor. Producer:
Kántor László, Mester István.
Gyártásvezető: Szohár Ferenc
(Magyarország), S. Gordán
Klára (Szerbia–Montenegró).
Produkciós főkoordinátor: Siflis
Zoltán (Szerbia–Montenegró).
Szereplők: Magyar Attila,
Liberté '56 – zenével 103
Azután a lelkiismeret furdalásának kínjait elviselni nem tudó, ezért törve-zúzva Szloboda Tibor, Nagypál Gábor,
mulató Malinyin, a Magyarországon „ideiglenesen” tartózkodó szovjet hadsereg ve- Szilágyi Nándor, Albert János,
zérkarának egyik tábornoka, Maléter második világháborús bajtársa, majd ötvenha- Kovács Frigyes, Káló Béla,
tos hóhéra. Egy pap, aki csak azért jelenik meg, mert úgy gondolja, nélküle a Jóisten Szorcsik Krisztina, Eva Ras.
sem lenne jelen. De ott van a miniszterelnök, Nagy Imre is szerényen induló, lassan Tartalom: 1956 novemberében
felpörgő dalával, melynek a vége apoteotikus keringőzés a halállal, miközben ő még sokan menekültek át a Titó-i
egyszer összeszámolja népét. Vajon hány magyar élhetett a földön, mióta e nemzet Jugoszláviába, és szembesültek
létezik? Hány százmillió? Hány milliárd? S azok most mind itt vannak? Hisz min- az „emberarcúnak” nevezett
denkinek itt kell lennie! Vagy mindannyian egy legendás forradalmár, Féllábú Jancsi szocializmussal. A film hősei
képében reinkarnálódtak, aki megtestesítője a szabad lelkű, betyárbecsületű vándor- egy bunyevác földműves tanyá-
nak, kenyértelen proletárnak, szűkkeblű polgárnak, hűvös értelmiséginek, hívőnek ján találnak átmeneti menedé-
és istentagadónak, pártosnak és pártatlannak, s akit Földes László (Hobó) alakít, egy ket, és ott, valamint a közeli
balladával ölelve fel e „szent rebelliót”? Szabadkán, régóta fülledő
Valóban, hányan kellett lenniük, hogy sokan legyenek? családi és társadalmi közegben,
És akkor mért ne énekelhetnének még mások is, például Katinka, Nagy Imre a helyi belbiztonsági tisztek
unokája, orosz katonák, magyar védők, a Pál utcai fiúk, mint égből pottyant városi felügyelete alatt várnak sorsuk-
gyerekek, majd Balassi Bálint fehér díszmagyarban a fekete levesre várva, vagy éppen ra. Egyikük az 1942-es bácskai
a darabbeli rendező lány, egy Mária-jelenség, aki a politikailag ismét csak túlérett mészárlás résztvevője, később
mából igyekszik irányítani az eseményeket. Igen, énekelhetnek, énekeljenek ők ávós, aki most forradalmárnak
mind, megáldozva a magyarországi közelmúlt e szeletkéjével. adja ki magát, a házigazdát
Ilyesmik jutottak eszembe, míg egyre inkább úrrá lett rajtam a kétely. Furcsa, de azonban a régi emlékekkel pró-
megnyugtató volt azt hinnem, hogy ennyi idő alatt, nemhogy a megírásra, de még bálja zsarolni. Csendőri múltját
annak belügyes fia, forrada-
lomban játszott szerepét egy
naiv hitű ifjú igyekszik tisztáz-
ni, akárcsak saját sztálinista
előéletét a vezeklő értelmiségi.
A végkifejlet mindannyiunk
számára tragikus…
ÉRTÜNK HALTAK MEG.

Dokumentumfilm, 50 perc,
2006. Rendező: Vicsek Károly
(Újvidék). Operatőr: Hoffmann
Artúr, Siflis Zoltán. Vágó:
Enzsel István. Producer: Szohár
Ferenc. Gyártó: CINTMART,
Budapest. Tartalom: Ez a doku-
mentumfilm azt tárja fel, hogy
az 1956-os magyar forrada-
lomnak milyen visszhangja és
hatása volt a titói Jugoszlávia
bel- és kisebbségi politikájára.
Továbbá arra keresi a választ,
104 Verebes Ernő
hogy hogyan viszonyultak, egy alapfokú azonosulásra is képtelen vagyok. Aztán királyfiságomtól s álruhámtól
miként foglalkoztak műveikben megszabadulva – lángra lobbanó ingét dobhatja le így az ember –, egy óvatlan pilla-
a vajdasági magyar alkotók a natban végül is nekifogtam, és sikerült dalba foglalnom ezt a lírai groteszket, ezeket a
forradalom eseményeivel. mindig megújuló igazságokat. S közben reménykedtem, hogy nem kell pironkodnom,
amikor az első változatot bemutatom a társulatnak.
ÉLETEM… MINT ÉGŐ FÁKLYA. A forgatáson az a meglepetés ért, hogy a rendező engem is felküldött a teherautó-
Dokumentumfilm, 54 perc, ra, mely a Kossuth-nótát énekelve, a „forradalom” helyszínére indult. Ott játszottam
2002. Rendező: Katyi Antal egy régi „Csepelre” felállított zongorán, fellobogózott fiatalokkal körülvéve.
(Marosvásárhely). Tartalom: Akkor, azon az úton, mely a debreceni városközponttól a forgatás helyszínéig,
Mojszesz Márton (szül. 1941 egy katonai repülőtérig tartott, találkozott először, és ért össze az a színészekből,
Nagyatád, Románia) mint statisztákból, hangosokból, fényesekből, öltöztetőkből és sminkesekből álló csapat,
középiskolai diák közvetlenül amely ezt követően, még két hétig élt együtt ebben a forgatókönyvnyi forradalomban.
a második világháború után Aki ott volt és főleg, aki először volt „ott”, láthatta, hogy filmet készíteni erről a do-
röpcédulákat terjeszt a román logról mennyire a feltétlen jelenlét függvénye. Pontosan annyira, mint Vidnyánszky
és a szovjet diktatúra ellen. Az Attilának megálmodni egy sajátos képi világot, és azonmód jelenvalóvá tenni azt.
1956-os forradalom kitörésekor Filmet készíteni erről a dologról ugyanannyira a feltétlen jelenlét függvénye, mint
többedmagával eldönti, hogy olyan őszintén elénekelni egy dallamot, hogy a királyfi kilépjen álruhájából, s kide-
csatlakozik a budapesti felke- rüljön, mégis királyfi. Filmet készíteni erről a dologról csaknem annyira a feltétlen
lőkhöz. Elindulnak a román– jelenlét függvénye, mint amennyire ötvenhat, az akkori jelenlét függvénye volt.
magyar országhatár felé,
de szándékukat nem tudják
megvalósítani. Letartóztatják,
hosszú időn át börtönben síny-
lődik, ahol brutális kínzások-
nak teszik ki. A börtönből való
szabadulása után sem élhet
emberhez méltó életet. Amikor
idegrendszere felmondja a
szolgálatot, végzetes döntésre
szánja el magát…
A cikket a
szerző, Verebes
Ernő fotóival
illusztráltuk,
melyeket az
1956-os esemé-
nyeket felidéző
Liberté ’56 című
film forgatásán
készített.
A szabadságért küzdő ember emlékére

1956-OS EMLÉKMŰ PALICSON
Ninkovné Kovacsev Olga
Az 1956-os palicsi emlékmű alkotója SZARAPKA TIBOR (Szabadka, 1963) szobrászmű-

vész. A vajdasági képzőművészeti élet fiatalabb nemzedékéhez tartozó jeles alkotó az
újvidéki Művészeti Akadémián végzett 1992-ben. Eddigi pályafutása egybeesik szülő-
földjének és a környező országoknak XX. század végi globális politikai, gazdasági és
társadalmi változásaival, valamint a nagy migrációval, melynek során sok tehetséges
fiatal hagyta el térségünket. Míg a rossz idők viharai másokat messzi partokra sodor-
tak vagy elhallgatattak, ő a művészetből alkotott árbocba kapaszkodva maradt meg.
Talán azért is jó, hogy egy ilyen emlékmű elkészítésének megrendelése őt illette meg.
Ez azonban nem az első köztéri alkotása. A megrendelések sora a szakmai sikerek
106 Ninkovné Kovacsev Olga
A JUGOSZLÁV KAPCSOLAT. után következett be. Első önálló tárlataival ugyanis – 1995-ben Szabadkán, 1999-ben
Dokumentumfilm, 25 perc, Veszprémben, Szabadkán és Szentesen – kivívta az avatott közvélemény elismeré-
2005. Rendező: Goczán sét: 2000-ben a szabadkai Dr. Bodrogvári Ferenc Díjjal és az újvidéki Forum Díjjal,
Flórián (Budapest). Vágó: majd 2003-ban a topolyai Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjjal tüntették ki.
Koncz Gabriella. Szerkesztő: Akkori munkásságára a fából faragott elemek, vagy a fa és a fém összekapcsolásából
Méry Zsuzsa. Produkciós született szobrok a jellemzőek. Művészete újszerű, egyéni, és korának hangulatához
vezető Szerbiában: S. Gordán hű vizuális poézis. Szimbolikus értékű, hogy a gyér vajdasági szobrászat egyik úttörő-
Klára. Producer: Sárközy jének A LMÁSI GÁBOR nak, aki önéletrajzának a Szobortalan égaljáról jöttem címet adta,
Réka. Gyártó: 1956-os Intézet éppen Szarapka Tibor készítette emléktábláját 2003-ban Tóthfaluban. A második
Közalapítvány, Budapest. megrendelés Szabadkán .....-ban a valamikori Ivo Lola Ribar Általános Iskola a Gróf
Tartalom: Ez a film emberi Szécshényi István névre való átkereszteléséhez kötődik. Az előzőhöz hasonlóan itt
sorsokat villant fel azok közül, is két egyszerű, arcképet és feliratot tartalmazó emléktábláról van szó. Két nagyobb,
akik 1957 telén-tavaszán és a művészi szabadságnak több helyet biztosító megrendelés 2006-ban jött létre. Ez
Jugoszlávián át hagyták el a palicsi emlékmű és a SZÉP F ERENC nek szentelt alkotás, amelyet a szabadkai Szent
Magyarországot, és azok közül Teréz-templom előtt helyeznek majd el.
is, akik segítettek a menekül- Az 1956-os, két országot összekötő események emlékére készült köztéri alkotás
teknek. a palicsi parkban került leleplezésre. Mérete emberléptékű, nem haladja meg egy
átlagember magasságát és már ezzel is az egyszerű emberek sorsáról szól közvetlen,
A filmek oktatási célra a monumentalitásra nem igyekvő módon, a kevesebb, a több gondolattól vezérelve.
Vajdasági Magyar Művelődési Alapját két fehér, szabálytalan durva kő képezi, melyek között alig tenyérnyi egyenes
Intézetből (24400 Zenta, Posta rés húzódik. A szobrász elmondása szerint, ez volt kezdő alapötlete. A masszív, fa-
utca 18., telefon: 024-816-79, ragatlan tömbök közötti szabályos keskeny űr, az anyag mesterséges egymástól való
villámposta: info@vmm.org)
kölcsönözhetők.
A szabadságért küzdő ember emlékére 107
elválasztásáról szól, a kövek közelsége pedig az egybe tartozást jelképezi. Az űr egy-

ben a határ, amellyel mi is nap mint nap találkozunk szellemi és anyagi értelemben
vett variációkban, így a szobor alapüzenete univerzális. Az emlékmű konkrét esethez
kötődését az elülső oldalon levő, a két kőre erősített, Antal Mihály szabadkai öntő
által öntött bronztáblán szerbül, magyarul és angolul olvasható következő szöveg
határozza meg:
1956–2006
A szabadságért küzdő ember emlékére
Az 1956-os magyarországi forradalom idején Palicson befogadó tábor állt.
Ez a szobor közös emlékezetünk jelképe.
Az adott tartalomhoz kötődik a tábla felső vonalán elhelyezett három, tárt szár-
nyú, vízszintes testhelyzetű, kissé fejjel felfelé irányuló, «szarapkás» bronzmadár, a
szabadság jelképe. A hármas elrendezés a három dimenzióra utal, az elülső, teljes
madár utáni mélydombormű technikával készült, míg a harmadik szárny az árnyé-
kát képviseli. Így a közismert tartalom mellett ez a valós dolgok utazása az élmény
és az emlékezett mezsgyéjén. Szarapka Tibornak csak gratulálni lehet ezekért a
lélek-madarakért! Két észrevételt azonban meg kell hagyni: éppen és csakis a madár
motívum miatt a park valamely másik pontján kellett volna elhelyezni az emlékmű-
vet, távolabb a most csak pár lépésnyire levő szökőkúttól. Annak közepén ugyanis
A NA B EŠLIĆ (Bajmok, 1912) szobrásznő 1964-ben idehelyezett vadlúdjai láthatók. A
madaras szoborművek túlzott közelsége eszmei és esztétikai értelemben is zavaró. A
másik hiányos körülmény a táblán levő szöveg nehéz olvashatósága. Szarapka eredeti
tervén a szárnyak nem takarják a szöveget, itt viszont egy részét igen, s még lehajolva
is nehéz olvasni. Ugyancsak kár, hogy az emlékművet elhelyezők nem követték a
szobrász elgondolását abban, hogy a kompozíciót még legalább egy méterrel mélyeb-
ben helyezzék el, illetve távolabb a beton sétánytól, ami az emlékmű szükséges intim
terét szolgálta volna; másrészt, hogy a megvilágítás nem lentről jön, hanem a fák
koronájának magasságából. Az utóbbi két hiba valamivel kisebb az előző kettőnél,
és az alkotó és a kivitelezők közötti közreműködésében létrejött hiányosságok bizo-
nyítéka. Milyen kár (de még ki lehetne javítani). Amúgy örömmel tapasztalni, hogy
az emlékmű bal oldalán egy kisebb bronztáblán a megrendelő, a Vajdasági Magyar
Szövetség és az Aracsi Harangok Alapítvány mellett, a művész neve is szerepel. A
szabad művészet zászlaja alatt haladó, halk szavú, komoly művészetet maga után
hagyó Szarapka Tibor neve, akinek lelkét megérintette az emlékmű leleplezésének
pillanatában egy, a madarakon simogatóan átsuhanó meleg kézmozdulat.
A MAGYAROK VÉRE
ALBERT CAMUS Ötvenhat kései mérlege
(részletek)
Nem tartozom azok közé, akik
azt kívánják, hogy a magyar Pomogáts Béla
nép újra fegyvert fogjon, beves-
se magát egy eltiprásra ítélt Ötvenhatnak… vannak ma is megfontolandó hagyományai: eszméi és eszményei…
felkelésbe – a nyugati világ Az irodalom mutatta fel leginkább tisztán ezeket a nagy eszményeket. Az irodalom,
szeme láttára, amely nem taka- éspedig nemcsak a forradalom napjaiban, hanem a november 4-ei szovjet és kádárista
rékoskodnék sem tapssal, sem „ellenforradalom” után is, és nemcsak a magyar irodalom, hanem a világirodalom is.
könnyel, hanem hazamenne, Két messzehangzó példát idéznék fel. Az első TAMÁSI Á RON szövege, a Gond és hitval-
felvenné házi papucsát, mint a lás, amelyet a Magyar Írószövetség 1956. december 28-án tartott közgyűlése (utána
futball-szurkolók a vasárnapi nyomban feloszlatták a szövetséget!) fogadott el közös nyilatkozatként. […]
kupamérkőzés után. A másik… ötvenhatos dokumentum, hogy így mondjam, „kívülről” érkezett: a
Túl sok a halott már a magyar világirodalom felől. A LBERT C AMUS, a Nobel-díjas nagyszerű francia író tett ebben a
történelemben, és az ember magyar forradalom mellett: mellettünk tanúvallomást, valójában Európa lelkiismere-
csak saját vérével takarékos- teként. A magyarok vére című írása a magyar forradalom és szabadságharc brutális
kodhat. A magyar vér oly nagy leverése után született, és arra utal, hogy a nyugati világ legjobb szellemei akkor (job-
értéke Európának és a sza- ban, mint manapság) mélyen megértették és kifejezésre juttatták a magyar ötvenhat
badságnak, hogy óvnunk kell jelentőségét: világtörténelmi jelentőségét. […]
minden cseppjét. Tamási Áron nyilatkozata és Albert Camus vallomása ma is érvényes tanúvallo-
Azok közé sem tartozom, akik mások az ötvenhatos magyar forradalom mellett. Ha tehetném, ezt a két írást nyom-
úgy hiszik, alkalmazkodni kell, tatnám ki röplap formában (nem csak magyarul, hanem, mondjuk, angolul, németül,
ha átmenetileg is, bele kell franciául, oroszul, románul, szlovákul, szerbül!) és osztogatnám a közelgő félévszáza-
törődni a rémuralomba. Ez a dos évforduló ünnepségein idehaza és külföldön – elsősorban a fiatalok között, akik
rémuralom szocialistának neve- számára remélhetőleg, a szabadság fogalma még jelent valamit.
zi magát, nem több jogon, mint
ahogyan az inkvizíció hóhérai
keresztényeknek mondták
magukat.
Ebben a jubileumi évben, a
magyar szabadságharc 20-ik
évfordulóján kívánom, hogy a
magyar nép néma ellenállása
megmaradjon, erősödjék, és
mindenünnen támadó kiál-
tásaink visszhangjával elérje
a nemzetközi közvélemény
egyhangú elutasítását az elnyo-
mókkal szemben.
És ha ez a közvélemény nagyon
is erőtlen és önző ahhoz,
hogy igazságot szolgáltasson
egy vértanú népnek, ha a mi
Ötvenhat kései mérlege 109
hangunk túlságosan gyenge,

kívánom, hogy a magyar ellen-
állás megmaradjon addig a pil-
lanatig, amíg keleten az ellen-
forradalmi államok mindenütt
összeomlanak ellentmondásaik
és hazugságaik súlya alatt.
A legázolt, bilincsbe vert
Magyarország többet tett a
szabadságért és igazságért,
mint bármelyik nép a világon
az elmúlt húsz esztendőben.
Ahhoz, hogy ezt a történelmi
leckét megértse a fülét betö-
mő, szemét eltakaró nyugati
társadalom, sok magyar vér-
nek kellett elhullnia – s ez a
vérfolyam most már alvad az
emlékezetben.
A megmaradt Európában
csak úgy maradhatunk hívek
Magyarországhoz, ha soha és
sehol el nem áruljuk, amiért
a magyar harcosok életüket
adták, és soha, sehol - még
közvetve sem igazoljuk a gyil-
kosokat.
Nehéz minekünk méltónak
lenni ennyi áldozatra. De meg
kell kísérelnünk, feledve vitáin-
kat, revideálva tévedéseinket,
megsokszorozva erőfeszítésein-
110 Ötvenhat kései mérlege
ket, szolidaritásunkat egy végre

egyesülő Európában.
Hisszük, hogy valami bontako-
zik a világban, párhuzamosan
az ellentmondás és halál erő-
ivel, amelyek elhomályosítják
a történelmet – bontakozik az
élet és a meggyőzés ereje, az
emberi felemelkedés hatalmas
mozgalma, melyet kultúrának
nevezünk, s amely a szabad
alkotás és a szabad munka
termése.
A magyar fiatalok, munkások
és értelmiségiek, akik mellett
annyi tehetetlen bánattal
állunk ma, tudják mindezt,
s ők azok, akik mindennek
mélyebb értelmét velünk meg-
értették. Ezért, ha balsorsuk-
ban osztozunk – miénk a remé-
nyük is. Nyomorúságuk láncai
és száműzöttségük ellenére
királyi örökséget hagytak ránk,
melyet ki kell érdemelnünk: A
szabadságot, amelyet ők nem
nyertek el, de egyetlen nap
alatt visszaadtak nekünk!
(A Nobel-díjas fran-
cia író a forradalom
huszadik évfordu-
lóján emlékezett a
magyarok harcára.)
111
CONTENTS AND SUMMARY
Róbert Utcai: Finding Reconcilement in the Redeemer Arriving among Us (p. 3)

In the light of Christmas the chaplain and teacher of Divinity addresses teachers,
parents, students in his writing. He emphasizes the importance to listen to God’s
words in us and to be brave enough to live and act according to his teachings in all
walks of life. He wishes a blessed Christmas season to all.
Teacher’s Supplement (p. 25)

Nowadays the 50th anniversary of the Hungarian revolution and war of independ-
ence of 1956 is being commemorated all over the world. It is probably the single great
event of the 20th century Hungarian history to be generally evaluated as such. The
National Council of the Hungarian Ethnic Minority declared the 23rd of October to
be one of the national days of the Vojvodina Hungarians.
By evoking some moments of the events that happened half a century earlier and
some moments of present remembrances the Teacher’s Supplement makes a hopeless
effort to capture the points that determined the fate of a nation. It tries to achieve its
goal with the help of poems of four Hungarian modern lyric poets that were inspired
by the theme of an autumn poem with a bullet hole; the remembrance and reminder
of a witness still alive; the example of the heroes of an exhibition called „the guys
from Pest”; the evocation of 1956 in motion pictures, literature, ethnology; the meth-
odological issues of the teachability of the revolutionary events; the artistic search of
ILLUSZTRÁCIÓK JEGYZÉKE
A belső borító a Time magazin

1957. január 7. címoldalának
felhasználásával készült 1
Michelangelo: Madonna Della Scala
(Firenze) 3
Elefántcsont diptychon, Kr. u. IV. sz.
(Firenze) 4-5
Luca Della Robbia: Cantore 6
Michelangelo: Rabszolga I-II. 19, 21
Szarapka Tibor 30, 106, 107
Móser Zoltán 31
Gyulai Líviusz 68-69
Anna Margit: Kiabáló (1956) 111
112
Az Új Kép a composer of a theatre play and a film. In each text, picture, contemporary piece of
megjelenését a 2006. news, statistical data, historic event the Supplement tries to grip what could be the late
évben támogatja: balance of ’56 and an example, value and creed to our youth.
Éva Lovra, Tímea Keiper és Edit Misinszki: Wandering – Discovering Titusz

Macskovics (p. 7)
The essay won the first prize in the student category at the contest with the theme
“Hungarian Science in Vojvodina” and it was written by the students of Architecture.
The contest was organized by the Consulate of the Republic of Hungary in Subotica
in cooperation with the Embassy of the Republic of Hungary in Belgrade.
János J. Brenner: The Double World of a Scientist – Lajos Matijevics (1940-1983)

TARTOMÁNYI (p. 17)
OKTATÁSI ÉS The second-prize winner essay in the student category at the contest with the
MŰVELŐDÉSI theme “Hungarian Science in Vojvodina” written by the student of Hungarian Langua-
TITKÁRSÁG ge and Literature.
és a
VAJDASÁGI SZÁMUNK SZERZŐI
PEDAGÓGIAI
INTÉZET A Tanármelléklet felkért szerzői:
SZÜLŐFÖLD ALAP C SETE Ö RS néprajzkutató PATAKI TIBOR történelemtanár

GRUIK Z SÓFIA pedagógus P EJIN ATTILA történész, muzeológus
M ÉSZÁROS Z OLTÁN történelemtanár POMOGÁTS B ÉLA irodalomtörténész
MOLNÁR TIBOR levéltáros SZŐKE A NNA néprajzkutató,
NINKOVNÉ KOVACSEV O LGA óvodapedagógus
művészettörténész VEREBES E RNŐ zeneszerző
Illyés Közalapítvány
CIP-Katalogizacija u publikaciji
Biblioteka Matice Srpske, Novi Sad
37 (05)
Új Kép : pedagógusok és szülők folyóirata / felelős szerkesztő Soós Edit.

– 1. évf., 1.sz. (1997) – . – Szabadka : Vajdasági Módszertani Központ, 1997-.
– Ilustr. ; 23 cm
Deset puta godišnje. – Rezimei na srpskom jeziku.

ISSN 1450-5010

Új Kép (2006. December)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Új Kép (2006. December)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Új Kép (2006. December)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ISSN 1450-5010

Kaplan i profesor veronau-

„… et super terram pax in hominubus bonae voluntatis.”

Jézus felénk forduló szeretetének és örömet, békét, valamint szeretetet serkentő

„… et super terram pax in hominubus bonae voluntatis.”

Felhívás az Új Kép X. tanulmányi versenyére

JÁTÉK, KORINTHOSZ, BOSZORKÁNYSÁG, SZÍV, MÉRFÖLD, KOCKA,

VIRÁG, KÖNYV, KÉP

A pályamunkák megírásánál a következő általános követelmények szerepelnek:

A felhasznált irodalom jegyzékének feltüntetése.

A pályamunka szerkesztésére vonatkozó kívánalmak:

Korrekt gépelés (helyesírási hibák kiküszöbölése, sorköz, sorkizárás, mellékjelek hasz-

Nem kötelezőek, de javíthatják a dolgozatok végső elbírálását:

a. Illusztrációk (képek, ábrák)

Középiskolásoknak az előbbieken felül:

Hivatkozó láb- ill. végjegyzetek. (Az állítás forrásának megjelölése.)

A munka eredményeként kialakított esszé, tanulmány, vers, vagy más szépirodal-

* A dolgozat első díjas, a

a téglagyárba, térdig az agyagban, vályogot, vizet, világot... és kik vagyunk, mit

Kérdezz, kérdezz, kérdezz..., de a választ csak magad leled, magadban, az abla-

„Látta-e, hogy az évszakok váltakozásával a házak is színt, magasságot, sövényt, árnyat,

Mesebeli kérdezz-felelek, hát hová tűntek a szecessziós álmok, a sok-sok szín,

K ÁDÁR I MRE háza, lobogó neobarokk tervek, majd neoreneszánsz felismerés,

Tér. Zihálva szedem a levegőt, ahogy végigrohanok a Fasizmus áldozatainak terén,

„Tudta-e, hogy Szabadkán a házak majd szépen összeszoknak egymással a csillagszá-

klasszicista, egymástól, a megszokottól távolabb álló oszlopok meghatározó, vissza-

„Láthatatlan hosszú csápjai voltak-e Titusznak, amelyekkel végigtapogatta a házakat, a

Felfelé kúsznak az árnyak, egyre kisebb a követő felismerés, groteszk árnyékom

Lichtneckert Károly bérpalotája

Mese, mese mátka, vajon mikor kiált le toronyszobájából a királyleány? A karcsú

Mamusich Lázár palotája

„A Kossuth utcai homlokzat szimmetrikus a központi gyalogbejáróval, amelyet oszlopok-

jelentős helyét. Ahogy méltóságteljesen szembenéz a vasútállomás épületével,

Rad studenta Mađarskog

harmincnyolc iskolájában. Hatalmas mennyiségű szót és szókapcsolatot szótárazott,

püléstörténettel, gazdaságföldrajzi kutatásokkal, vagy netán térfelszíni formákkal

ugráltatókkal; folytatja a tréfás mondókákkal, állatmondókákkal; s a nyelvtörőkkel,

városinak, falusinak, tanyasinak, ha eluralkodik rajtuk a nyelvi igénytelenség, vagy

dombok oldalában, sőt, ha ezeket a területeket alaposan bejártuk, megpihenhetünk

IRODALOM: a magyar névalakokat tanulmányozta, de mivel tudta, hogy egy multikulturális,

Ovih se dana širom sveta

NOVEMBER, 1956 AZ ŐSZ PERGÉSE

Beney Zsuzsa Zalán Tibor

Puskagolyóval átlőtt ősz. A szív Móser Zoltán lyukas levelére

telték, hogy N A G Y I M R E elvtárs

Immáron 14 éve emlékezünk az 56-os forradalom évfordulójára.

„Pesti srácok” a forradalomban

Hétfőn és kedden a vidéki

Vannak napok és hetek, amelyek kitörölhetetlenek az emberek tudatából és egy nem-

1956-ban a kommunizmusban felserdülő gyerekek, fiatalok követve az 1848-as

Október 23-án a fiatalok spontán kezdeményezése magával ragadta Budapest

Tegnap még, selymes szőke hajad […] mindent elkövetünk

Halált megvető bátorsággal

A gyermekek átadása a bécsi

Az 1956-os forradalom eseményei

Az 1956-os magyarországi forradalom megdöbbenést keltett a világban. Európa szí-

A VAJDASÁGI MAGYAR NYELVŰ SAJTÓ

A tájékoztatás valamennyi társadalmi rendszerben fontos szerepet töltött és tölt