Gergely István

Elektrotechnika

Qeneral
~ress
 Gergely István: Elektrotechnika

Lektorálta: Laczkovich Jánosné

© Gergely István - General Press

Borítóterv: Drobek Ödön

Felelős szerkesztő: Füleki Beáta

Javított kiadás

ISBN 963 9076 33 3

Kiadja a General Press Kiadó

Felelős kiadó: Lantos Kálmánné ügyvezető
Irodalmi és művészeti vezető: Lantos Kálmán
 Tartalomjegyzék

1. Ismerkedés az elektrotechnikával és az elektronikával... „ ...... „ „ „ „ „. „ ........... „ „ „ .15

1.1 Egy kis történelem „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „„ „ „. „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ .15
1.2 Villamosságtan, elektrotechnika, elektronika „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ .16
1.3 Az elektrotechnika műszaki tudomány „„„„„„„„„„ „„„„„„„„„„„„„„„„.17
1.3 .1 Az elektrotechnika, a matematika és a fizika kapcsolata „ „ „ „ „ „17
1.3 .2 Mértékegységek és prefixumok„ „ „ „ „„ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „„ „ „„ „ „ .18
1.3.3 Az összefüggések ábrázolása „„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„.„20
1.3.4 Szemléltetés és modellezés „„„„„„.„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„.„22
2. Kölcsönhatások és az anyag szerkezete„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„„.23
2.1 Az atom szerkezete és a villamos kölcsönhatás .„„„ „„.„„.„„„„„„„„„„„.23
2.2 A villamos tér és a feszültség „„.„„„„„.„.„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.27
2.2.1 A villamos tér „„„„„„„„„„„.„„„„„„„.„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„27
2.2.2 A feszültség .................... „ ....... „ .................. „ .. „ ................... „ .... 27
2.3 Az atom elektronjának energiája „„„„„„„„.„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„28
2.4 Az áramerősség és a mágneses kölcsönhatás „„.„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„30
2.4.1 Az elektromos áram„„„.„„„„„„.„.„„„„„„„„.„„„„„„„.„„„.„„„30
2.4.2 A mágneses kölcsönhatás .............. „ .. „ ........................ „ ........... „.30
2.4.3 A töltéshordozó sebessége „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„31
2.5 Rácsszerkezet és kötések „„„„„„„„„„„.„ .. „„.„„„„„„„.„„„„.„„„„„.„„„.32
2.5.1 A kristályrács„ .. „„ .. „„„.„„„„„„„.„„„„„„„„.„„„„.„„„„„.„.„„„32
2.5.2 Az ionos kötés .............. „ ................................. „ .......................... 33
2.5.3 A kovalens kötés „„„.„„„„„„„„„„.„.„„„„.„„.„„„.„„„„„„„„„„.33
2.5.4 A fémes kötés .„„„„„„„„„„„„„„ .. „„„„„„„„.„.„„„„„„„.„„ .... „.34
2.6 A szabad töltéshordozó hőmozgása „„„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„„.„„„„34
2.6.1 Az atomok és az elektronok hőmozgása„„„.„„„„„„„„„.„„„„.„.34
2.6.2 Az elektron termikus sebessége .„„„.„„.„„„„„„„„„„„„„„.„„„„35
2. 7 Ellenállás és vezetés „.„ ... „.„„„„ .... „„.„„„.„„„„„.„„„„„„„.„„.„„„„„„.„36
2.7.1 A vezetés „„„.„„„ .. „ .. „„„„ .. „„„„.„„„.„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„36
2.7.2 Az ellenállás mirit kölcsönhatás.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.36
2.8 Vezetők, félvezetők, szigetelők „„.„„„„„ ... „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„.37
2.8.l Energiaszintek kristályos anyagokban „„.„„„.„„„„.„„„„„„ .. „.„37
2.8.2 Szigetelők ................. „ ... „ ............................... „ ...................... „ .. 38
2.8.3 Félvezetők .................................. „ .............. „ ............................. „38
2.8.4 Vezetők ................................... „ .......... „ ... „ ....... „ ...... „ ................ 39
2.9 Az elektromos áram hatásai „„„ .. „„.„„.„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„„„.„„„39
2.10 A kölcsönhatások kapcsolata „„„„„„.„„„„.„.„„„. „„„„„.„.„„„„„„.„„„.40
3. Az egyszerű áramkör ............. „ ......... „ ... „ ... „ ............................ „ .. „ .. „ .... „ .......... „41
3.1 Az áramkör ............................................................................................... 41
3.2 Mérések az áramkörben ... „ .... „ ... „ ............... „ ....... „ ............... „ .... „ ..... „ .... 43
3.3 Ohm törvénye ................ „ ... „ .. „ .... „ ... „ ............... „ .. „ ........ „„ .................. „44
3.4 Az elektronika és az Ohm törvény„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„45
3.5 Az ellenállás meghatározása„„„„„.„„„„ .. „„„„„„„„.„„„„„„.„„„„„„„„ ..47
3 .6 Az ellenállás hőmérsékletfüggése „.„.„„ „.„.„„„ „„„„„„„„. „„„„„„„„„. „.49

5
 3.7 Az ellenállás mint alkatrész „„„„„„„„.„„„.„„„„„.„„„„„„„.„„„„„„„„„. 50
3.7.1 Az ellenállás szerkezeti felépítése„„„„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„. 50
3. 7 .2 Az ellenállás értékének beállítása . „ „ „„„ „ „ „ „„ „. „ „. „ „ „ .„ „ „. „. 51
3.7.3 Az ellenállás névleges értéke és tűrése„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„ 52
3.7.4 Különleges ellenállások „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„ 55
3.7.4.1 Termisztorok „„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„„ 55
3.7.4.2 Feszültségfüggő ellenállások„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 57
4. Munka, teljesítmény és hatásfok.„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„.„„„„„„„„. 59
4.1 Villamos munka ......................... „ ......... „ .. „ ..... „ .. „ .. „ .... „ ......... „ ............. 59
4.2 Villamos teljesítmény ............ „ .. „ ......... „ ... „ ..... „ .. „ ... „ ............................ 59
4.2.1 A teljesítmény meghatározása„.„„„„„„„„.„„„„„„„.„„„„„„„„. 59
4.2.2 A fogyasztók teljesítménye „„„„„„.„„„„„„„„„„.„„ „.„„„„„„„. 60
4.2.3 Ellenállások.terhelhetősége ........................ „ ........... „ .... „ .. „ ....... 61
4.3 Hatásfok ..................................... „ ..................... „ ........... „ ... „ ............. „ .... 62
5. Passzív villamos hálózatok„„„.„„„„„„„„„„„.„„„„„„„„.„.„„„„„„„.„„„„„„„„„ 65
5.1 A villamos hálózatok csoportosítása„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„„„.„ 65
5.2 Kirchhofftörvények ........ „ ......... „ .... „ ................................... „ ................. 65
5 .2.1 A csomóponti törvény „ „ „ „ „ „ „. „ „. „ „ „ „ „. „ „ „ „ „ „ „ „„ „ „ „ „. „ „ „ 65
5.2.2 A hurok törvény „„.„„„.„„„„„.„„„„„.„.„„„„.„„„„„„„„„„„„„. 66
5.3 Passzív kétpólusú hálózatok eredő ellenállása „„„„„„„„„„„„„.„„„ .„„ „. 67
5 .3 .1 Soros kapcsolás „„„„„.„„„„„„„„ „ .„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ „ 67
5.3.2 Párhuzamos kapcsolás„„„„„„„„„„„.„„„.„„„„.„„„„„„„„„.„„ .. 68
5.3.3 Vegyes kapcsolások „„„„.„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„„.„„„„„„ 69
5.4 Nevezetes passzív villamos hálózatok „„„„„„„„„.„„„„„„„„.„.„.„„„.„. 72
5.4.1 A feszültségosztó „.„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„„„ 72
5 .4.1.1 A feszültségosztás törvénye „. „ „ „ „ „ „„ „„ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „. 72
5.4.1.2 A feszültségosztó„„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„.„„„„„„„ 73
5 .4 .1.3 Potenciométerek „. „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „„ „. „ „ .„ „ „ „„ „ „ ... „. 74
5.4.1.3.1 A potenciométerek szerkezeti felépítése„„„„. 74
5.4.1.3.2 Potenciométer jellemzők„„„„„„„„„„„„„„„„. 75
5.4.1.3.3 Trimmerek .. „„„„„„„„.„„.„„„„„„„„„„„„„„„ 76
5 .4.1.4 A feszültségmérő méréshatárának kiterjesztése „„„„„„ 77
5.4.1.4.1 Az alapműszer „„„„„.„.„„„„„„„„.„„„„„„„„. 77
5.4.1.4.2 A feszültségmérő méréshatárának bővítése„.„ 77
5.4.2 Az áramosztó„„„„.„„„„„.„ .... „.„„.„„„„„„„„„„„„„„.„„„.„„ .... 79
5.4.2.l Az áramosztás törvénye„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„. 79
5.4.2.2 Az árammérő méréshatárának bővítése „.„„„„„„„.„„„ 80
5.4.3 A Wheatstone híd„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„ .. „.„„.„„ .... „ .. 83
6. Az áram hőhatása „„„„„„„„.„„„„„„„„„„„„.„„.„„. „„„. „„„„ .. „„„„„„„„„ „„. „ .„ 85
6.1 A villamos energia hőegyenértéke „„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„„. 85
6.2 A hő terjedése „„.„„„„„„„„:„„„„„.„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 86
6.3 Testek melegedése „„„. „„„. „„„„„„„„ .. „„ „„ .. „ .„ .. „ .. „„ .„„„„„„ .„„„„„ .. 87
6.4 A hőhatás alkalmazásai.„„„ .. „„„„„„„„.„.„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„ 88
6.4.1 Fűtés és melegítés „.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„„„.„. 88
6.4.2 Izzólámpák .. „„„„. „„ .. „„„„ „„„ .„„„„ „. „„. „„.„„„„„„„„„.„„„„. 88

6
 6.4.3 Vezetékek méretezése és az áramsűrűség ................................... 89
6.5 Biztosítók ...................................... „.......................................................... 90
6.6 Hűtőbordák méretezése ............................................................................ 92
6.6.1 A keletkezett hő meghatározása .......... „ ............................. „ .. „„. 92
6.6.2 A hő eltávolítása •........................................................................ 92
7. Aktív villamos hálózatok ............... „ ........ „ ............................................................ 95
7.1 Ideális és valódi generátor ........................ „ ..... „ ......... „ .. „ .. „ .................... 95
7.2 Feszültséggenerátorok helyettesítő kapcsolása ......................................... 95
7.3 Feszültséggenerátorok üzemi állapotai ... „ .. „„„„„.„ .. „„„ ..... „„.„„ ........... 96
7.4 Feszültséggenerátorok kapcsolása .............................. „ ... „ ....................... 98
7.4.1 Soros kapcsolás ........................................................................... 98
7.4.2 Ellenkapcsolás ...... „ .................................................................... 99
7.4.3 Párhuzamos kapcsolás .................... „.„ ....................................... 99
7.4.4 Vegyes kapcsolás ........................................................................ 99
7.5 Generátorok helyettesítő képei „ .... „ ..... „„„„„„„ .. „„ ....... „„ .. „ .... „„„.„„„100
7. 5 .1 A helyettesítő kép fogalma ....... „. „ ... „. „„ ..................... „ „ .. „ „ „ .. 100
7. 5 .2 A Thevenin helyettesítő kép ............................ „ ......................... 101
7.5.3 A Norton helyettesítő kép „ .......... „ .... „ .. „ .. „„„„„ .. „ .... „.„ .......... 101
7.5.4 A helyettesítő képek átszámítása ... „ .................................. „ .. „ ... 101
7.5.5 Az ideális generátorokjelleggörbéi„.„ ........................................ 102
7.5.6 Példák ...................... „ ................................................................. 102
7.6 A szuperpozíció tétele ............. „ ... „ .. „ ...................................................... 105
7. 7 Generátorok belső ellenállásának meghatározása „ ........ „ „ „ ..................... 106
7 .8 Generátorok teljesítmény viszonyai... .... „ .. „.„.„„„ .... „ ...... „ ..................... 106
7.8. l A generátor hatásfoka „„„ .... „ .... „ ... „„ .. „„ ........ „ ... „ ... „ .... „ ........ 106
7. 8 .2 A fogyasztóra jutó teljesítmény „ .. „ „ „ „ „ .................................... 107
8. Vegyi-elektromos folyamatok ... „ .................... „.„ ................................................. 109
8.1 Folyadékok vezetése .............. „ ................................................................. 109
8.2 Az elektrolízis„ .. „.„ ............ „„„ .. „ .... „ ............. „. „„ .. „ ................ „ ........ „ .. 110
8.2.1 Az áram vegyi hatása ............................. „„ ............. „ .. „ .............. 110
8.2.2 Faraday törvénye ........ „„ .. „.„ ... „ ....... „.„ .. „„„ .. „„.„„„„ „.„„ .„ ... 111
8.2.3 Az elektrolízis felhasználása .... „„„„„„ ...... „ .. „ ..... „ ....... „„„ .... „.112
8.2.3.1 Fémek kiválasztása .. „ .. „ ..................... „ ..... „„ .. „„„.„„ ... 112
8.2.3.2 Galvanizálás, galvanoplasztika ..... „ .. „.„„„„„„„„„„„„.112
8.2.3.3 Az alumínium eloxálása ....... „„„.„ ................................ 113
8.3 Elektrokémiai energiaforrások ............ „ .. „„„„„ .............. „ ........ „.„„„ ... „ .. 113
8.3.1. Galvánelemek„ .... „„.„.„„„„ .... „ ... „„.„ .. „„„„ ................. „ ..... „„113
8.3.1.1 Az elektrokémiai feszültségsor.„„ .. „ .. „ .......... „„ ..... „„„113
8.3 .1.2 A galvánelem működési elve ............ „„„„„ .. „„„.„„„ .... 114
8.3.1.3 A galvánelem műszakijellemzői..„.„„„ ..... „ ................. 115
8.3.1.4 A szárazelem„.„ ...... „ .. „„ ............. „.„„„„„.„„„„.„ ........ 116
8.3 .1.5 Különleges galvánelemek„.„.„.„„„ ...................... „ ... „ .. 117
8.3.1.6 Telepek „ ............. „„ ......... „ .. „ .. „„„.„ ....................... „„.118
8.3 .2 Akkumulátorok .. „„„„.„ .... „ .. „ .. „ ........... „ .. „„„„ ........ „ ............... 119
8.3 .2.1 Az akkumulátorok működése ........... „ ... „.„ .. „ ............... 119

7
 8.3.2.2 Akkumulátor jellemzők ................................................ 120
8.3.2.2.1 Cella feszültség ............................................... 120
8.3.2.2.2 Belső ellenállás és terhelő áramerősség .......... 121
8.3.2.2.3 Kapacitás, töltés- és energia hatásfok ............. 121
8.3.2.3 Az elektronikában használt akkumulátorok .................. 122
8.3.2.3.1 Az ólom akkumulátor ..................................... 122
8.3.2.3.2 Lúgos akkumulátorok ..................................... 122
8.3.3 Tüzelőanyag-elemek .................................................................. 123
8.4 Korrózió és korrózióvédelem ................................................................... 124
8.4.1 A kémiai korrózió ...................................................................... 124
8.4.2 Az elektrokémiai korrózió .......................................................... 124
8.4.2.1 A korróziós galvánelem ................................................ 124
8.4.2.2 Az elektrolitikus korrózió fajtái .................................... 125
8.4.2.3 Kóboráram korrózió ..................................................... 125
8.4.3 Korrózióvédelem ....„................................................................... 126
9. A villamos tér és jelenségei .................................................................................. 129
9.1 Erőhatás elektromos térben ...................................................................... 129
9 .1.1 Coulomb törvénye ...................................................................... 129
9.1.2 A térerősség ............................................................................... 129
9 .1.3 A villamos tér szemléltetése ....................................................... 13 0
9.1.4 A feszültség és a térerősség kapcsolata ...................................... 130
9.2 A villamos tér jelenségei.. ........................................................................ 131
9 .2.1 A villamos kisülés ...................................................................... 131
9.2.2 A csúcshatás ............................................................................... 132
9.2.3 Az elektromos megosztás ........................................................... 133
9.2.4 Elektromos árnyékolás ............................................................... 134
9.2.5 Az elektromos térerősség és az anyag kapcsolata ....................... 135
9.2.6 Megosztás szigetelő anyagokban ................................................ 136
9.2.6.1 A polarizáció ................................................................ 136
9.2.6.2 Átütés, átütési szilárdság .............................................. 137
9.2.6.3 Dielektromos veszteség ................................................ 138
9.2.6.4 Az elektrosztrikció ....................................................... 138
9.2.6.5 Ferroelektromos anyagok ............................................. 138
9.2.6.6 Piezovillamos anyagok ................................................. 139
9.3 A kapacitás .............................................................................................. 140
9 .4 A kondenzátor.......................................................................................... 141
9 .4 .1 A síkkondenzátor ....................................................................... 141
9.4.2 Kondenzátor megoldások ........................................................... 143
9 .4.2.1 Állandó kapacitású kondenzátorok ............................... 143
9.4.2.2 Változtatható kapacitású kondenzátorok ...................... 145
9.4.3 A kondenzátor energiája ............................................................. 145
9 .4.4 A kondenzátor veszteségei ......................................................... 146
9.4.5 Kondenzátorok kapcsolása ......................................................... 146
9.4.5.1 Párhuzamos kapcsolás .................................................. 146
9.4.5.2 Soros kapcsolás ............................................................ 147

8
 9.4.5.3 Vegyes kapcsolás .......................................................... 148
9.4.6 A kondenzátor feltöltése és kisütése ........................................... 149
9 .4.6.1 A feltöltés folyamata ..................................................... 149
9.4.6.2 A kisütés folyamata ....................................................... 150
9.4.6.3 Az időállandó ................................................................ 150
9 .4.6.4 A töltés és a kisütés különleges esetei ........................... 151
10. Elektromos áram különböző közegekben ............................................................ 153
10.1 Elektromos áram légüres térben .............................................................. 153
10.1.1 Az elektron mozgása homogén villamos térben ........................ 153
10.1.2 A tértöltés hatása ....................................................................... 155
10.1.3 Azemisszió ............................................................................... 156
10.1.3.l Az emisszió fogalma és fajtái ...................................... 156
10.1.3.2 A termikus emisszió .................................................... 156
10.1.3.3 A fotoemisszió ............................................................ 157
10.1.3.4 A szekunder emisszió .................................................. 157
10.1.3.5 A téremisszió ............................................................... 158
10.1.4 Az elektron belépése fémbe ...................................................... 158
10.1.5 A disszipáció ............................................................................. 159
10.2 Fémek vezetése ....................................................................................... 159
10.2.1 A töltéshordozók száma és sebessége ....................................... 159
10.2.2 Az ellenállás hőfokfüggésének magyarázata ............................. 160
10.3 Gázok vezetése ....................................................................................... 161
10.3.l A nem önálló kisülés ................................................................. 161
10.3 .2 A kisülés jelleggörbéje és az önálló kisülés .............................. 163
10.4 Elektromos áram félvezetőkben .............................................................. 165
10.4.1 Félvezető anyagok .................................................................... 165
10.4.2 A saját vezetés .......................................................................... 166
10.4.3 Félvezetők szennyezése ............................................................ 167
10.4.4 A szabad töltéshordozók mozgása a félvezető kristályban ........ 169
10.4.4.1 Mozgás erőtér hatására ................................................ 169
10.4.4.2 A diffúziós áram és a hőelem ...................................... 170
10.5 A mozgás irányára merőleges elektromos tér hatása .............................. 171
10.6 Az elektronika és a töltéshordozó sebessége .......................................... 173
11. A mágneses tér és jelenségei ............................................................................... 175
11.1 A mágneses kölcsönhatás ....................................................................... 175
11.1.1 A mágneses tér .......................................................................... 175
11.1.2 Az állandó mágnes .................................................... „ .............. 17 5
11.1.3 A mágneses indukció ................................................................ 176
11.2 Árammal létrehozott terek ...................................................................... 177
11.2.1 Vezetékek mágneses tere ............................................. „ ........... 177
11.2.2 Tekercs mágneses tere .............................................................. 178
11.3 A mágneses teret jellemző mennyiségek ................................................ 179
11.3 .1 Mágneses indukció és fluxus .................................................... 179
11.3.2 Gerjesztés .................................................................................. 179
11.3.3 Mágneses térerősség ................................................................. 180

9
 11.3 .4 Mágneses permeabilitás „ .. „ „ „. „ ........... „. „. „ „ ............... „. „. „ „ 180
11.4 Az anyagok viselkedése mágneses térben .......................... „ ...... „ .......... 181
11.4.l Elemi mágnesek, domének„„„.„„„„„ .. „ .... „„„„„„ .. „„.„„„.„„ 181
11.4.2 Az anyagok csoportosítása µr szerint „„ .. „„„„„„„„„„„„„„ „„. 182
11.4.3 A mágnesezési görbe„„„„„„„„„„„„„„„„„„ .. „ ..... „.„„„„„„„„ 183
11.4.4 A hiszterézis ............................................................................. 184
11.4.5 Az anyagok csoportosítása Hc szerint „„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 186
11.4.5.1 Keménymágneses anyagok„„„„„„„„„„„„„.„„„„„.„. 186
11.4.5.2 Lágymágneses anyagok „„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„. 187
11.4.6 A magnetosztrikció „„„„„„„„„„„.„.„„„„ „„„„.„„„„.„„„„.„ .„ 188
11.5 Mágneses körök „„„„„„„„„„„„„„„„.„„.„„„„„„„„„„„ .. „„„„„„„„„„„. 189
11.5 .1 Zárt és nyitott mágneses kör, a szórás „„„„„„„„„„„ „„„ „„„ „„ 189
11.5.2 A mágneses Ohm törvény „„„.„„„„„„„„„„„„.„ .. „„„.„„„„.„„ 189
11.5 .3 Példák mágneses körökre „„„„„„„„ ... „„ „„„„ .. „.„„„ .. „„„ .. „„. 191
11.6 Erőhatás mágneses térben „„„„„„„„„„„.„„ .. „„ .. „„.„ ... „.„„„„.„„„„„„. 193
11.6.1 A mágneses tér és az áram kölcsönhatása „„„„„„„„„„„„„„„„ 193
11.6.2 Erőhatás mágnes és ferromágneses anyag között „„ .. „„„ .„„„ „ 195
11.6.3 A mágneses tér hatása a mozgó töltéshordozóra „„„„„„„„„„„ 196
12. Az elektromágneses indukció „„„„„ ... „ ... „„„„„„„„„„„„ .. „.„„„.„ .. „.„„.„„„.„„ 199
12. l Az indukciótörvény„„„„„„„ .. „ .. „„ .. „„„„.„.„„„„„„„„„„„„.„ .. „„ .... „ ... 199
12.2 Mozgási és nyugalmi indukció„„„ .. „„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„ .. „„. 200
12.3 Örvényáramok ............ „ ........................................ „ ............ „ ...... „ ......... 202
12.4 Az önindukció ............................. „ ..................................... „.„ ............... 204
12.5 Az induktivitás energiája „„„ .. „ ... „„„„„„„„„„„„„ .. „.„.„ ... „.„ .. „„„„„„ 207
12.6 A szkinhatás ............................. „ .................... „ ....... „ ....... „ .................... 207
12.7 A kölcsönös indukció ..... „„„„„„„.„„„.„ .. „„„„„„„„„„.„„„„„„„„ ... „„ .. 208
12.8 Induktivitások kapcsolása „.„„ .. „„.„„„„„„„„„„„„ .. „ .. „ .. „„„„„„„.„„„. 209
12.9 Az induktivitás viselkedése az áramkörben „.„.„„„„ .. „„„„„„„„„„„.„ .. 211
12.9.l Folyamatok bekapcsoláskor „ .. „„ .. „„„„„„„„„ .. „ .. „.„„ ... „„ .. „. 211
12.9.2 Folyamatok kikapcsoláskor „„„„„„„„„„.„ .. „„.„„„„„„„„„„„„ 213
12.10 Az elektromágneses indukció felhasználása„„„ .„„„„„„ „„.„„.„„„ .„. „ 214
12.10.1 Villamos energia előállítása és átalakítása „„„„„„„„„„„„„„. 214
12.10.2 Elektromechanikus átalakítók „„„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„. 216
13.Váltakozó áramú áramkörök .. „„ .. „„„„.„„„ .. „ ... „„ .. „ ..... „ .. „„„„ .. „.„„„ .... „ ...... „ 219
13.l Váltakozó feszültség és áram„„„ ... „ ..... „ .. „„„„ ... „ .. „ ... „.„„.„„„„„„„„. 219
13 .1.1 A váltakozó feszültség és áram fogalma„ .. „ .... „.„„.„ .. „„ „ .„„ .. 219
13.1.2 Váltakozó mennyiségek ábrázolása ...... „ .. „ .. „„„„„ ... „„„„„ ..... 220
13 .1.2. l Ábrázolás vonal diagramban „„„„„„„„„.„ .„„„„„ „ „„ 220
13 .1.2.2 Ábrázolás vektor diagramban .... „„„„.„„„„„„„„ ... „„. 221
13.1.3 Váltakozó mennyiségek összegzése „„ .. „„„„„„„„„„ .. „„ ... „„„ 223
13 .1.3 .1 Összegzés vonal diagramban „ „ „ „ „„ „ „ „ „. „„ „ „ „ „ „ ... 223
13 .1.3 .2 Összegzés vektor diagramban„„„„ .„ .. „„„ .. „„ „„„ „ „„ 224
13 .2 Ellenállás a váltakozó áramkörben. „ „„ „„ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „ „. „ „. 226
13.2.1 Fázis viszonyok„„„„„„ ... „„„„„„„.„„„.„.„„„„„„„.„„„ .... „„ ... 226
13.2.2 A váltakozó feszültség és áram effektív értéke„„„.„.„.„„„„ .. „ 226

10
 13.3 Reaktanciák ............................................................................................ 228
13.3.l Induktivitás az áramkörben ....................................................... 228
13.3.1.1 Fáziseltérés a feszültség és az áramerősség között ...... 228
13.3.1.2 Az induktív fogyasztó teljesítménye ........................... 229
13.3.1.3. Az induktív reaktancia ............................................... 230
13.3.1.3.l Az induktív reaktancia fogalma„„„„ ... „„„ .. „230
13.3.1.3.2 Az induktív reaktancia nagysága „„„ .... „„.„„230
13 .3 .1.3 .3 Induktív reaktanciák kapcsolása „„„.„ ... „ „ .. „232
13.3.2 Kondenzátor az áramkörben „„„ .. „ ..... „ ... „„ .. „„„„ .... „„„„„„„.234
13.3.2.l Fáziseltérés a feszültség és az áramerősség között .„ ... 234
13 .3 .2.2 A kapacitív fogyasztó teljesítménye .„ .. „„„.„„„ ... „„ ... 23 5
13.3.2.3 A kondenzátor reaktanciája„ .. „ .... „ .. „.„„„ .. „.„„ .... „„.236
13.3.2.3.1 A kapacitív reaktancia meghatározása.„„„„„236
13.3.2.3.2 Kapacitív reaktanciák kapcsolása„„„„„„„„„237
13.4 Impedancia és admittancia .. „ .. „ ........................ „ .. „ ... „ .. „ ........ „ .... „ ....... 239
13.5 Összetett váltakozó áramkörök „„„„„„„„.„.„„„„„.„„.„„.„„„„„„.„„„„.240
13.5.1 Soros R-L kapcsolás .„„„ .. „ .. „„.„.„„„„„„„.„„„.„ ... „„„.„„„„„240
13.5.2 Párhuzamos R-L kapcsolás „.„„ .. „.„„.„ .. „„.„„„„ ... „„„„„„„„„242
13.5.3 A valódi tekercs mint R-L kapcsolás „„„.„„„ .. „.„„„„ .. „„„ ... „.244
13.5.3.1 A tekercs helyettesítő kapcsolása„„.„„.„„„.„ .. „„„„„.244
13.5.3.2 A tekercs veszteségének kifejezése „.„„„ ... „„ ... „„„„„245
13.5.4 Soros R-C kapcsolás „ ... „ .. „„.„ ... „„ ... „„ .. „„„„„„ .. „„ .... „„.„.„.246
13.5.5 Párhuzamos R-C kapcsolás.„ ... „ .. „ .... „„„„„„.„ .. „ .... „ .. „„.„„„.248
13.5.6 A valódi kondenzátor mint R-C kapcsolás .. „ .. „„„„„„.„„.„ .. „.249
13.5.7 A soros R-L-C áramkör.„ ... „„.„„„„„ .. „ .. „ ... „ .. „„„„„„„„„„ ... „250
13.5.8 A soros rezgőkör „„„„„„„„.„„„„„„„„„.„ .. „„„„„„ .. „„„„„„„„.251
13.5.8.l Kapcsolása és vektor diagramja „„„„ ..... „„„.„„„„„ .... 251
13.5.8.2 A rezonanciafrekvencia .. „ ................... „ .................... „251
13.5.8.3 Rezonanciagörbe és rezonancia-ellenállás „„„„„„ ...... 252
13.5.8.4 Jósági tényező és hullámellenállás „„„„„„„„„„„„„„„253
13.5.8.5 A soros rezgőkör felhasználása „„„„„„„ ... „.„ .... „„.„„254
13.5.6 A párhuzamos R-L-C áramkör„ .. „ ....... „ .. „.„ ... „.„.„„„„„„ .... „.256
13 .5 .10 A párhuzamos rezgőkör .......................................................... 25 7
13.5.10.l A párhuzamos rezgőkör impedanciája„„.„.„.„„„„„„257
13.5.10.2 A párhuzamos rezgőkör jósági tényezője .„„.„„„„„„258
13.5.10.3 A köráram „.„„„„„„„ .. „„ .. „„„„.„„„„„„ .. „ ... „„„„„„259
13.5.10.4 A párhuzamos rezgőkör felhasználása.„„„ .... „„„ ...... 260
13.5.11 A rezgőkör szabad rezgései„„„„„„„„„„„„„„„„„ ... „„ .. „„„„„261
13.6 Teljesítmények a váltakozó áramkörben„.„„„„„„„„„„„„„ ..... „„ ... „„.„.263
13.7 Fázisjavítás ......................... „ .. „ ............. „ ...... „ .. „ ... „ ...... „ ...................... 265
14. Elektromágneses hullámok ........................ „ ............... „ ............... „ ...................... 269
14.1 Az elektromos és a mágneses tér kölcsönhatása „„„„„„„„„ .... „„.„„.„„.269
14.2 Elektromágneses hullámok ...... „ ............. „.„ ...... „ ............ „ ... „ ................ 270
15. A transzformátor ........ „ ............. „ .......... „ ............ „.„ ............ „ ........... „ ..... „ ......... 273
15.1 A transzformátor szükségessége „„„„ .... „„„„„„„„„ ... „„„„„„„„„.„„.„ .. 273

11
 15 .2 A transzformátor elvi felépítése ....... „ .. „.„ „ „ .. „ „ . „ .. „ ..................... „ .... 273
15.3 Az ideális transzformátor működése ...................................................... 274
15.3.1 Üresjárási állapot ..................................................................... 274
15.3.1.1 A mágnesező áram ...................................................... 274
15.3.1.2 A primer és a szekunder feszültség nagysága ............. 274
15.3.1.3 A feszültségek fázisa .................................................. 275
15.3.1.4 A feszültség áttétel törvénye ....................................... 276
15.3.2 Terhelt állapot .......................................................................... 276
15.3.2.1 Az áram áttétel törvénye ............................................. 276
12.8.2.2 Az impedancia áttétel törvénye .................................. 277
15.4 A transzformátor veszteségei és hatásfoka ............................................ 278
15.4.1 Réz- és vasveszteség ................................................................ 278
15.4.2 Szórás ....................................................................................... 278
15.4.3 A transzformátor hatásfoka ...................................................... 279
15.5 Műszaki jellemzők ................................................................................. 279
15.5.1 Rövidzárási feszültség ............................................. „ „ .. „ „ ....... 279
15.5.2 Rövidzárási áram ...................................................................... ~80
15.5.3 Bekapcsolási áram .................................................................... 280
15.6 Transzformátor megoldások ................................................................... 281
15.7 A hálózati transzformátor méretezése .................................................... 282
15.7.1 A teljesítmények meghatározása .............................................. 282
15.7.2 A vasmag méretének meghatározása ........................................ 283
15.7.3 Az 1 V-ra jutó menetszám meghatározása ............................... 286
15.7.4 A menetszámok meghatározása ................................................ 287
15.7.5 A huzalátmérők meghatározása ................................................ 287
15.7.6 Ellenőrzés ablakkeresztmetszetre ............................................. 288
16. Többfázisú hálózatok .......................................................................................... 291
16.1 A többfázisú rendszer lényege és jellemzői ....................... „ ..••..•.•...••.••• 291
16.2 Láncolás ................................................................................................. 292
16.2.1 A csillag kapcsolás ................................................................... 292
16.2.2 A háromszög kapcsolás ............................................................ 293
16.3 A háromfázisú rendszer teljesítménye ................................................... 294
16.4 A villamos energia szállítása és elosztása .............................................. 295
16.5 A forgó mágneses mező ......................................................................... 296
17. Villamos gépek ................................................................................................... 297
17.1 A villamos gépek csoportosítása ............................................................ 297
17.2 Váltakozó áramú generátorok ................................................................ 297
17.2.1 Az egyfázisú generátor ............................................................. 297
17.2.2 A háromfázisú generátor .......................................................... 298
17.3 Egyenáramú generátorok ....................................................................... 298
17 .3 .1 Az egyenáramú generátor működése ........................................ 298
17.3.2 Az egyenáramú generátor gerjesztése ...................................... 299
17.3.2.1 Gerjesztés állandó mágnessel ..................................... 299
17.3.2.2 Külső gerjesztés .......................................................... 299
17.3.2.3 Öngerjesztésű generátorok .......................................... 300

12
 17.4 Egyenárrunú motorok ..................... „ .............. „ ....... „ ...... „ ........ „ ............ 302
17.4.1 Az egyenáramú motor szerkezete és működése „„„„„„„„„„„„302
17.4.2 Gerjesztési megoldások ................................... „„ ...................... 303
17.4.2.1 Gerjesztés állandó mágnessel „ .... „ ........ „ .... „„.„„ .... „.303
17.4.2.2 Külső gerjesztés „.„ ... „ .. „.„ .. „ .. „ .. „ .... „„ .... „ ..... „ .. „.„.304
17.4.2.3 Gerjesztés kapocsfeszültséggel....„ .. „ .. „ ... „ .... „„ .. „ ... „305
17.5 Az univerzális motor .... „.„.„ ........ „ ... „ .. „.„ .. „ .. „.„ .... „ .. „„„ ... „ .... „„ ... „.306
17.6 Váltakozó áramú motorok .„ .. „ ... „ ... „ ...... „.„ .. „ .... „.„ ... „.„ .... „ ..... „ ..... „.306
17.6.l A forgó mágneses tér ...... „„ ... „.„.„ ....... „ .. „ .. „ ... „.„ .... „.„.„„ .. „306
17.6.2 Háromfázisú aszinkron motorok .„ ...... „ .. „ .. „ ...... „„ .. „ .... „ ..... „.307
17.6.2.1 Az aszinkron motor működési elve ... „„ ... „ ..... „„ .... „ .. 307
17.6.2.2 A csúszógyűrűs motor .. „ .... „ .. „„ .... „ .... „ .......... „.„ ...... 308
17.6.2.3 A rövidrezárt forgórészű motor „ ... „ ... „.„ .... „ ... „ ...... „.309
17.6.2.4 A kalickás motor .„.„ .... „.„ .. „ ... „ ....... „„ ... „ ...... „ .... „„.309
17 .6.3 Segédfázisú aszinkron motorok.„.„.„ ... „ „.„.„„.„.„ ..... „.„.„ „ .... 310
17.6.4 Az árnyékolt pólusú motor .. „ ... „.„ ..... „ ... „ ... „ .. „.„ ... „ ..... „„ ... „.311
18. Az áram élettani hatása ... „ .. „ .. „ ... „„„.„.„„.„„.„„.„.„ ...... „ ... „.„„„ .. „ ..... „.„.„ .. „313
18.1 Az élettani hatás lényege .„ .. „ ... „ ... „ ... „ .. „.„ .. „ .. „„„ .... „.„ .. „ .... „ „ .. „ „ .. „ 313
18.2 Elektromos folyamatok a szervezetben .. „„ .......... „„ .. „ ... „„ .... „ .... „„ ... „.313
18.2.l A nátrium pumpa ..... „ ... „ .. „ ... „ ... „„.„ .... „ .. „ ... „.„ .. „ .... „„ ... „„„313
18.2.2 A kálium pumpa.„ ...... „.„.„ .. „ .. „„ ........ „ .. „ .. „„.„ .. „ ... „ .. „.„„ .. „314
18.2.3 Az ingerület továbbterjedése„.„ .. „.„„.„.„ .... „ ... „„ ... „ .... „ .... „„.315
18.2.4 Az elektromos ingerlés.„ „.„ „„ „„. „ „„ „.„ .. „. „„ „„ .. „ „.„ „ .. „ .. „„ 315
18.3 Az áramütés mértékét befolyásoló tényezők.„ ... „ .. „ .. „ „.„„ „ ... „ „„„ „.„„ 317
18.3.1 Elektromostényezők„ ... „„.„„.„ .. „„ .. „ ... „ ... „ .. „„„ .. „„ .. „„„.„„.317
18.3.1.1 Az áramerősség „„„.„ .. „„„.„ .. „„„ ... „ .. „ .. „ ..... „„.„„ .. „317
18.3.1.2 Az ellenállás„ .. „„.„„ .. „.„.„„„ ... „„„„.„.„ ... „ .... „ .. „.„„318
18.3.1.3 A feszültség ... „ ... „„.„ .. „.„ .. „ ... „ .. „ ... „ .. „.„ .... „„ ... „ ... „319
18.3.2 Nem elektromos tényezők„.„„.„.„ .. „ .. „ .. „ ... „ .. „.„„ .. „„.„„ ..... „320
18.3.2.l Az áramütés pillanata és időtartama.„ .. „ ... „ .... „„.„„.„320
18.3.2.2 A feszültség frekvenciája .. „ ... „„„ .. „ ... „ .. „ .. „„.„.„ .... „320
18.3.2.3 Az áram útja a testben„„ .. „ .. „ .. „ ... „ .. „.„ .... „ .... „„ ... „„321
18.3.2.4 Egyéb tényezők „„ ... „ .. „.„ .. „ .. „„.„ .. „ .. „.„„ .. „„„„„„.„321
19. Védekezés az áramütés ellen ..... „ ... „„„„.„„.„„„„.„„„.„ .. „„.„ ..... „„ .. „ .... „.„ ... „.323
19.l A balesetet okozó áramkör kialakulása„ .. „.„.„ .. „„.„ ... „ .. „ .. „„„„„ .. „„„.323
19.2 A villamos balesetek okai. .. „„.„ .. „„.„ ... „„„ ..... „ .. „„.„ .. „„„ ... „„ .. „„„ .. „325
19 .2 .1 Hibás emberi magatartás ........................................................... 32 5
19.2.2 Nem megfelelő műszaki megoldás„„ .. „.„.„ .. „ .. „„„ .... „„ .. „„ .... 326
19.3 Érintésvédelem ..... „ ..... „„„.„„„ .. „„.„„.„„.„„„.„.„„.„ ... „„„ .. „ ... „ .. „ .. „ .. 327
19 .3 .1 Az érintésvédelem célja és szabványa .„„ .. „ .. „ .. „ .. „ .. „„„ ... „ .... 327
19.3.2 Fontosabb fogalmak .. „ ... „ ... „ ... „.„„.„„„.„.„„ .. „„.„ ....... „„„ ..... 328
19 .3 .3 Érintésvédelmi módszerek ..... „ .. „ „„.„ „„ ....... „ „„ .. „ ...... „ .... „ „.329
19.3.2.l Védelem közvetlen érintés ellen.„ ... „ .. „ ... „.„ ... „.„ ...... 329
19.3.2.2 Védelem közvetett érintés ellen „ .. „ ... „„ .... „ .... „ ..... „„329
19.3.4 Hálózati rendszerek.„ ................................................................ 330

13
 19.3.5 Érintésvédelmi osztályok „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„. 331
19.3.5.1 Az érintésvédelmi osztály fogalma„„„„„„„„„„„„„„. 331
19.3.5.2 Nulladik érintésvédelmi osztály „„„„„„„„„„„„„„„„. 332
19.3.5.3 Első érintésvédelmi osztály „„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 332
19.3.5.4 Második érintésvédelmi osztály „„„„„„„„„„„„„„„„. 332
19.3.5.5 Harmadik-érintésvédelmi osztály„„„„„„„„„„„„„„„„ 333
19.3.6 Az I. osztály érintésvédelmi megoldásai „„„„„„„„„„„„„„„„„ 333
19.3.6.1 Védőföldelés.„„.„ ............. „ ..... „ ....... „ ..... „ .. „ ............. 333
19.3.6.2 Nullázás ...... „ ....... „ ........... „ ........... „.„ ... „ ................... 334
19.3.6.3 Áramvédő kapcsolás„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 335
19.3.7 A II. osztály érintésvédelmi megoldásai„„„„„„„„„„„„„„.„„„ 336
19.3.7.1 Kettős szigetelés„„„„„„„„„„„„„.„„„„„„.„„„„„„„„. 336
19.3.7.2 Védőelválasztás„„„.„„.„„.„„.„„„„„„„„„„„„„.„„„.„ 337
19.3.8 A III. osztály érintésvédelmi megoldásai „„„„„„„„„„„„.„„.„. 338
19.4 Elektronikai mérések és az érintésvédelem„„„„„„.„„„„„„„.„„„.„„„„. 339
19.4.1 Áramkörök összeállítása............ „ ... „ .................... „„ ........ „ ...... 339
19 .4.2 A védővezető zavaró hatása „„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„„ „„„ 340
19.5 Teendők áramütés esetén„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„ 342
19.5.1 A teendők sorrendje „„„.„.„„.„„„„„„„„„„.„„„„„„„„„„„.„„„ 342
19 .5 .2 Az áramütött kiszabadítása az áramkörből „„„„„„„„„„. „„. „„. 342
19.5.3 Elsősegélynyújtás„„„„.„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„„.„. 343

14
 1. ISMERKEDÉS AZ ELEKTROTECHNIKÁVAL ÉS AZ

ELEKTRONIKÁVAL

1.1 Egy kis történelem

A görögök már az ókorban észrevették, hogy a gyapjúval megdörzsölt borostyán-

kő a porszemeket, illetve a haj és gyapjúszálakat magához vonzza. A jelenséget a boros-
tyánkő görög neve (elektron) után elektromosnak nevezték el. Ismerték a mágneses jelen-
ségeket is, ugyanis Magnesia tartományuk hegyeiben, olyan vastartalmú ércet találtak,
amely csak a vasra, vagy egy másik mágneses tulajdonságokat mutató ércre volt hatással,
más fémekre és anyagokra nem. Ezt a vaskövet magnetitnek nevezték, és ebből származik
a mágnes szavunk.
A görögök ismereteit csak a XVII.-XVIII. században sikerült jelentősen továbbfej-
leszteni. Otto Guericke (1602-1686) magdeburgi polgármester feltalálta a dörzselektro-
mos gépet, amellyel sokkal erősebb kölcsönhatásokat lehetett elérni, mint a borostyánkő
megdörzsölésével (még szikra előállítására is alkalmas volt). Később Franklin Benjámin
(1706-1790) amerikai író, politikus és tudós sárkányt készített, amelyet zivatar idején a
magasba emelt, és élete kockáztatásával kiderítette, hogy a villám is elektromos jelenség,
a benne lejátszódó bonyolult fizikai folyamatot azonban megmagyarázni még nem tudta.
A fejlődést nagyban segítette Luigi Galvani (1737-1798) bolognai anatómusnak és
biofizikusnak az a megfigyelése, hogy a boncolt állatok izmai nemcsak akkor rándulnak
össze, amikor a közeli dörzselektromos gépen kisülés történik, hanem akkor is, ha az iz-
mokba szúrt két különböző fém egymással összeér. A megfigyelt és leírt jelenség alapján
Alessandro Volta (1745-1827) olasz fizikus készítette az első olyan generátort (galván
elemet), amellyel hosszabb időn át lehetett áramot fenntartani. A galvánelem tette lehető­
vé két német fizikusnak Georg Ohm-nak (1787-1854) és Gustav Kirchhoff-nak (1824-
1887) a róluk elnevezett áramköri törvények felfedezését.
A XIX. század elején Ampere (1775-1836) francia, Oersted (1777-1851) dán,
majd Faraday (1791-1867) angol fizikusok megállapították, hogy az elektromos és a mág-
neses jelenségek között szoros kapcsolat van. Munkásságuk alapján a német fizikusok kö-
zül Maxwell (1831-1879) elméleti úton bebizonyította, Hertz (1857-1894) pedig kimu-
tatta az elektromágneses hullámok létezését.
Ebben az időben sok olyan jelenséget és kölcsönhatást ismertek már, amelyet fel-
tételezésük szerint egy anyagi részecske okoz. Joseph John Thomson (1856-1940) angol
fizikus 1897-ben kimutatta, hogy ez egy negatív töltéssel rendelkező parányi részecske,
melyet elektronnak neveztek el.
A XX. század elején a megismert jelenségek alkalmazása is felgyorsult. Feltalálták
a rádiót, az elektroncsövet, a 40-es évek végén a tranzisztort, melyek egy új villamos
szakterületnek, az elektronikának a kialakulását okozták.

15
 1.2 Villamosságtan, elektrotechnika, elektronika

A villamosság ma már környezetünkben mindenütt jelen van. A rádió, a televízió,

a különféle háztartási gép, a telefonkészülék, a számológép, sőt a mérőműszerek többsége
is villamos elven működik. A villamosság azonban nemcsak technikai eszközeinkben for-
dul elő, hanem az élővilágban, sőt az élettelen természetben is. Az ember számára oly fé-
lelmetes, de egyben csodálatos villámlás pl. a legrégebben ismert villamos jelenség. Az
élőlények közül az elektromos rája, illetve az elektromos angolna áramütéssel kábítja el
áldozatát, és gyenge villamos folyamatok zajlanak le testünkben az izom- és idegrendszer
működése közben is. A sokkal erősebb külső elektromos folyamatok ezt könnyen megza-
varhatják, ezért az iparban és a háztartásban alkalmazott készülékek villamos egységei-
nek megérintése veszélyes.
Az elektromos és villamos elnevezések egyenértékűek. A nemzetközi szakiroda-
lom általában a görög eredetű elektromos kifejezést, a magyar nyelv inkább a villám szó-
ból származtatott villamos elnevezést használja.
Thomson felfedezése óta tudjuk, hogy az elektromosság az atomból származik, az
atomot alkotó részecskék alaptulajdonsága, és ennek következménye minden elektromos
és mágneses jelenség is. A villamos jelenségek legáltalánosabb törvényszerűségeit a fizi-
ka egyik ága, a villamosságtan vizsgálja, míg e jelenségek különböző technikai eszkö-
zökben történő hasznosításával az elektrotechnika, és az ebből kifejlődött különböző
villamos szaktudományok foglalkoznak.
Korábban az elektrotechnikát erős- és gyengeáramú részre osztották és az utóbbi-
val azonosították az elektronikát. Az elektronikust a nem elektronikustól azonban nem az
áram nagysága, hanem az áramvezető közeg különbözteti meg.
A vezetés létrejöhet fémekben (elsőrendű vezetők), folyadékokban (másodrendű
vezetők), valamint félvezetőkben,
gázokban és légüres térben (har- ELEKTROTECHNIKA
madrendű vezetők). Az elektro-
technikának azt a részét, amely
a félvezetőkben, a gázokban és a Áram Áram
légüres térben áramló elektro- folya- légüres
gázokban térben
dékokban
mos töltések által kiváltott jelen-
ségeket hasznosítja, elektroniká- ELEKTRONIKA
nak nevezzük (1-1.ábra), az ilyen
elven működő technikai eszközö- 1-1.ábra
ket pedig (dióda, tranzisztor stb.) Az elektrotechnika és az elektronika kapcsolata
elektronikusnak.
Az áramok szerinti megkülönböztetést termé-
szetesen alkalmazhatjuk az elektronikára is: nagy ára- ELEKTRONIKA
mok esetén teljesítményelektronikáról, míg abban az
esetben, ha az áramkört kialakító elemek mérete igen Teljesítmény- Általános Mikro-
kicsi, mikroelektronikáról beszélünk (1-2.ábra). A kis elektronika elektronika elektronika
méretek miatt az áramerősség is kicsi, milli- illetve
mikroamper nagyságrendű. 1-2.ábra
Az elektronika felosztása

16
 Az elektronikus készülékek (rádió, TV, telefon, számítógép, mérőműszerek,
irányító berendezések stb.) közös jellemzője, hogy
1. Alkatrészekből állnak. Az alkatrész egy berendezés olyan elemi egysége,
amely térfogatában tovább csak roncsolással osztható. Ha mégis megtesszük, eredeti
feladatára alkalmatlanná válik, megsemmisül. Az elektronika sokféle alkatrészt nagy
mennyiségben használ.
2. A működésükre jellemző elvek szerint megválasztott áramkörökből állnak.
Áramkörnek nevezzük a vezetővel összekapcsolt alkatrészeknek azt a rendszerét,
amelynek meghatározott elektromos funkciója van (erősítő, egyenirányító, szűrő stb.).
Az áramkörök közötti kapcsolatot a készülék tömbvázlata vagy blokksémája
mutatja meg.
Sajátos helyet foglal el az alkatrészek között az integrált áramkör. A benne kialakí-
tott áramköri elemek (ellenállások, tranzisztorok stb.) nem vehetők ki belőle, (nem is
ezekből állították össze), ugyanakkor az egész egy áramkört alkot. A benne lévő ellenál-
lások és tranzisztorok tehát elemei, de nem alkatrészei az integrált áramkörnek. Az integ-
rált áramkörre ezért egyszerre kell alkalmazni az alkatrész és az áramkör definícióját: az
integrált áramkör elektromos funkció ellátása alkalmas alkatrész.
3. Működésük közben valamilyen információt hordozó jelet használnak, és ennek
segítségével információt adnak, információt továbbítanak, vagy információt dolgoznak
fel. Az elektronika és az informatika ezért egymástól elválaszthatatlan, és emiatt az elekt-
ronika tanulása közben nemcsak a lejátszódó villamos folyamatot kell majd megismer-
nünk, hanem az információval összefüggő fontosabb fogalmakat is.

1.3 Az elektrotechnika műszaki tudomány

1.3.1 Az elektrotechnika, a matematika és a fizika kapcsolata

Ez a könyv elsősorban azok részére készült, akik a megszerzett villamos alapisme-

reteket az elektronikai tanulmányaikban kívánják felhasználni. Az elektronikai jelenségek
megértéséhez szükséges sokféle villamosságtani és fizikai folyamatokkal ezért az elekt-
ronikának alárendelve foglalkozik. Igyekszik azokat részletesen megmagyarázni és rend-
szerezni. A fontosabb összefüggésekre egy vagy kétszeres keretezés, illetve vastag betűs
kiemelés hívja fel a figyelmet.
Egy elektronikus készülékben egymással szorosan összefüggő fizikai folyamatok
zajlanak le, amelyek összességét a készüléknek, mint rendszernek a működéseként értel-
mezünk. A működés megértését nagy mértékben nehezíti, hogy a folyamatok az ember
érzékszerveivel általában nem érzékelhetők, a fellépő állapotokra csak mérési eredmé-
nyekből következtethetünk. Rendszeresen meg kell ezért majd állapítanunk, hogy a he-
lyes működéshez milyen nevezetes feszültség- és áramértékek tartoznak, hogyan lehet
ezeket méréssel meghatározni, illetve azt, hogy az ettől való eltérés milyen hibára utal.
Erre szolgálnak a különféle mérőműszerek és mérési eljárások.

17
1.3.2 Mértékegységek és prefixumok

Mint minden műszaki tudományban az egyes mennyiségeket az ábécé betűivel je-

löljük az elektrotechnikában és az elektronikában is. Gyakran a görög ábécé kis és nagy
betűire is szükség van. A sokféle mennyiség miatt sajnos ugyanazt a betűt többször is
használni kell.
Más esetekben a mennyiség azonos, de a jele különböző. A megtett út, a távolság,
vagy valaminek a szélessége pl. mind hosszúságnak felel meg, ennek ellenére a hosszú-
ság jele általában az/, az út jele az s, a két tárgy közötti távolságé viszont ad betű.
A mennyiségeket dőlt betűvel jelöljük, és értéküket általában SI mértékegységben
adjuk meg.
Az SI (Systeme Intemational d' Unités) nemzetközileg elfogadott mértékegység-
rendszer 7 alap és 2 kiegészítő mértékegységet tartalmaz. E mennyiségek jele és mérték-
egysége az 1-1. táblázatban található. Ha egy mennyiség mértékegységét akarjuk meg-
adni, a jelét [ ] jelek közé kell tenni. Pl. [ l] = m, ami azt jelenti, hogy a hosszúság mér-
tékegysége a méter.

Mennyiség Mértékegység
Neve Jele Neve Jele
Hosszúság l méter m
Tömeg m kilogramm kg
Idő t szekundum s
Áramerősség I amper A
Hőmérséklet T kelvin K
Anyagmennyiség n mól mol
Fényerősség J„ kandela cd
Kiegészítő mértékegységek
Szög a, B, y stb. radián rad
Térszög (J) szteradián sr

1-1. táblázat.
Alap és kiegészítő SI mértékegységek

Az alapegységek szorzásával illetve osztásával a származtatott mértékegységeket

kapjuk, amelyeknek külön jele és neve is lehet. Néhány példa:

Sebesség: Jele: v .

' '
Szarmaztatasa: v = -út = -s .
idő t

Mértékegysége: [ v] = [s] = m.
[t] s

18
Gyorsulás: Jele: a.

, , sebesség v
Szarmaztatasa: a= ""-.
idő t

m
, 'k
M erte , [ ] [ v]
egysege: a =-=-=2·
m -;
[t] s s
Erő: Jele: F.

Származtatása: F = tömeg · gyorsulás = m·a.

Mértékegysége: [F] = [m]·[a] = kg·~= N (Newton, ejtsd: nyúton).

s

Munka: Jele: W.

Származtatása: W = Erő · út = F ·s.

Mértékegysége: [W] = [F]·[s] = N · m =Nm (nyútonméter).

1 Nm = 1 J (Joule, ejtése: dzsúl).

Teljesítmény: Jele: P.

, , p munka W
S zarmaztatasa: = - - = - .
idő t

Mértékegysége: [P] = [W] = I = W (Watt).

[t] s

Az utóbbi összefüggés átrendezésével a munka egy másik mértékegységét kapjuk.

[WJ = [P] · [t] = W ·s= Ws (wattszekundum), vagyis 1Nm=1J=1 Ws. Ezekben a mér-
tékegységekben adjuk meg a hő, a helyzeti, a mozgási stb. energiát is.
Mint látható egy származtatott mértékegységből újabb származtatható, a mérték-
egységekkel pedig ugyanúgy végezhető művelet, mint a mennyiségekkel.
Ha a mennyiség túl kicsi vagy túl nagy, a könnyebb kezelhetőség érdekében 10
egész számú pozitív vagy negatív kitevőjű hatványaival adjuk meg nagyságát. Ezeket de-
cimális (tízes) szorzóknak nevezzük és a gyakrabban előfordulóknak külön neve és jele
van. Pl. 1OOO m = 103 m = 1 km, ahol az 1000-et a mértékegység elé írt k betűvel, az ún.
előtaggal vagy prefixummal helyettesítjük, melyet kilo-nak ejtünk.
Az elektronikában előforduló mennyiségek nagyságrendje széles határok között
változik. A lo-1s_10+18 nagyságrendek között használt prefixumok nevét és jelét az 1-2.
táblázat tartalmazza.

19
 Szorzószám Neve Jele
1018 = 1 OOO OOO OOO OOO OOO OOO exa E
1015 = 1 OOO OOO OOO OOO OOO peta p
1012 = 1 OOO OOO OOO OOO tera T
109 = 1 OOO OOO OOO giga G
106 = 1 OOO OOO mega M
103 = 1 OOO kilo k
l0-3 = 0,001 milli m
10--6 = 0,000 001 mikro µ
l0-9 = 0,000 OOO 001 nano n
10-12 = 0,000 OOO OOO 001 piko p
10-15 = 0,000 OOO OOO OOO 001 femto f
l0-18 = 0,000 OOO OOO OOO OOO 001 atto a

1-2. táblázat.
Prefixumok

Érdemes megfigyelni és megjegyezni, hogy az új prefixum 1OOO-szeres értéknél

lép be, és a prefixum jele mindig nagy betű, ha a kitevő pozitív (kivétel kiló), és mindig
kis betű, ha a kitevő negatív! ·

1.3.3 Az összefüggések ábrázolása

A különböző mennyiségek közötti kapcsolatot sokszor csak koordináta-rendszer-

ben ábrázolva lehet kellően szemléletessé és ezzel érthetőbbé tenni. Leggyakrabban a fe-
szültség (U), az idő (t) és a frekvencia (j) függvényében kell áramot illetve feszültséget
ábrázolni. A tengelyek léptéke lehet lineáris és logaritmikus, így lin-lin, lin-Jog, log-lin és
Jog-log variációk fordulhatnak elő.
A logaritmus egy matematikai művelet és kitevő keresést jelent. Amikor a 10 · 10-
et 102, a 10 · 10 · 10-et 103 alakban írjuk, akkor hatványozunk. 10 a hatvány alapja, 2 és 3
pedig a kitevő, ami azt jelenti, hogy a 10-et ennyiszer kell szorzóul használni, hogy a hat-
ványozás eredményét 102-nél az 100-at, 103-nál az 1000-et megkapjuk. Logaritmus kere-
séskor ennek fordítottját végezzük: a hatványozás eredménye és a hatvány alapja ismert,
és a kitevőt keressük. A lglOO =? egyenlet pl. azt jelenti, hogy keressük azt a számot,
amelyre a 10-et kell emelni, hogy eredményül 100-at kapjunk. Az előzőek értelmében ez
2, vagyis lglOO = 2. Ennek mintájára lglO = 1, lglOOO = 3 és lgl = 0.
Példáinkban a hatvány alapja 10 volt, ezért ezt a kitevő keresést 10-es alapú loga-
ritmusnak nevezzük és !g-vel jelöljük. Sok természeti jelenség nem 10-es, hanem e alapú
logaritmus szerint megy végbe. Ezt megkülönböztetésül ln-el (logaritmus naturális) jelöl-
jük. Az e különleges, a rc-hez hasonló szám. Csak végtelen számú számjeggyel írható le,
és a számsorrendben nincs ismétlődés. Hat számjeggyel leírva:

e= 2,71828.

20
 Az 1-3.ábrán lineáris és logaritmikus léptékű tengely látható. Figyeljük meg, hogy
a logaritmikus tengely egy-egy beosztásához 10-szeres érték tartozik! Egy ilyen szakaszt
dekádnak (tizes egységnek) nevezzünk. A e. ábra egy dekád beosztását mutatja. A deká-
don belüli osztások nem egyenletes sűrűségűek.

a)
-10 0 10 20 30 40 50

-2 -1 0 1 2 3 4
10 10 10 10 10 10 10
b)
0.01 0.1 10 100 1000 10000

n+1
10" 10
e)
2 3 4 5 6 7 8 9 10

1-3.ábra
Lineáris (a) és logaritmikus (bés e) beosztású koordináta-tengely

Az ábrázolási mód megválasztása nagyon fontos, mert ugyanaz a függvény a kü-

lönböző léptékű rendszerekben teljesen más görbét ad (1-4.ábra), és a szabályok felisme-
rése is csak helyes léptékű ábrázolás esetén lehetséges. Már most érdemes azonban meg-
jegyezni, hogy a logaritmikus tengelyen ábrázolt mennyiség görbéje ugyanolyan, mintha
a mennyiség logaritmusát ábrázoltuk volna lineáris léptékben. A logaritmikus léptékű
10 y 10 y
1 1
1 1

lin-lin .\ lin-log
\

--
\
'\.
-.
~
x 0,1 x
0 1 2 3 4 5 s 7 8 9 10 o 1 2 3 4 s s 7 e g 10

10 y

\
\ - ...
'\ log-lin log-log

'
"" ... -
~
x 0,1 x
0,1 10 0,1 10

1-4.ábra
Az 1/x függvény különböző léptékben ábrázolva

21
tengelynek nincs 0 pontja (ez a logaritmus függvény miatt van így), ezért az x és y ten-
gely találkozási pontja a tengelyeken bárhova eltolható. Az ábrán pl. 0,1-nél találkoznak.
Néhány függvény annyira jellemző egy alkatrészre vagy áramkörre, hogy rátekint-
ve azonnal felismerhető melyikre vonatkozik. Mint egy fénykép megmutatja az alkatrész
vagy áramkör legfontosabb tulajdonságait, jellegzetességeit, ezért az U-I mennyiségek
grafikus kapcsolatát jelleggörbének vagy karakterisztikának nevezzük. Más mennyi-
ségek esetén külön megkülönböztető jelzőt is használunk, pl. áramerősítési jelleggörbe,
frekvencia átviteli jelleggörbe, iránykarakterisztika stb.

1.3.4 Szemléltetés és modellezés

A természettudományban nagyon sok olyan mennyiség, jelenség és folyamat van,

amelyet elképzelni, megérteni rendkívül nehéz, pontosan leírni, ábrázolni még nehezebb.
A villamos és mágneses tér pl. az érzékszerveinkre nem hat, de műszerekkel kimutatható.
Létezik, de nem látható. Ilyen esetekben használjuk a szemléltetést, amely a láthatatlant
próbálja láthatóvá, és ezen keresztül érzékelhetővé és érthetőbbé tenni. A villamos és
mágneses teret (mezőt) pl. vonalak rajzolásával tesszük elképzelhetővé. A valóságban a
térben nincs vonal, csak valamilyen kölcsönhatás, amelyet viszont nem lehet egy papírla-
pon ábrázolni.
Még nehezebb egy bonyolult rendszert és annak folyamatát megérteni, bemutatni.
Ilyen esetekben modelleket használunk. A modell a valóságot mindig csak közelíti, annak
valamely fontos jellemzőjét kiemeli annak érdekében, hogy a lényegi összefüggéseket
könnyebb legyen megérteni. Sokkal egyszerűbb pl. az atom szerkezetét és a vele kapcso-
latos kölcsönhatásokat elképzelni, ha az atomot alkotó részecskéket parányi golyóknak
tekintjük.
A modell és a szemléltetés a megismerés fontos eszköze, melyekre a tudományok-
ban, így az elektronikában is nagy szükség van. Sohasem szabad azonban elfelejteni,
hogy a modell a valóságot mindig leegyszerűsítve mutatja.

Ellenőrző kérdések és feladatok

1. Milyen fontosabb felfedezések és találmányok segítették az elektrotechnika kia-

lakulását és fejlődését?
2. Milyen kapcsolat van az elektrotechnika és az elektronika között?
3. Mit nevezünk elektronikának?
4. Milyen jellemzőkkel rendelkeznek az elektronikus készülékek?
5. Soroljunk fel információ megszerzésére, továbbításra és feldolgozásra szolgáló
elektronikus készülékeket, berendezéseket!
6. Mit nevezünk prefixumnak?

22
 2.KÖLCSÖNHATÁSOK

ÉS AZ ANYAG SZERKEZETE

2.1 Az atom szerkezete és a villamos kölcsönhatás

Az atom görög eredetű szó és oszthatatlant jelent. Ma már tudjuk, hogy az atom is
további részekre bontható, atommagból és elektronburokból áll. A mag protont és (az
egyszerű hidrogénatom kivételével) neutront tartalmaz, míg a burokban elektronokat
találunk (2-1.ábra).

Atommag Elektronburok

2-1.ábra
Az atom elvi felépítése

A rendszert a könnyebb megértés érdekében mindig leegyszerűsítjük, modellez-

zük. Az atommodell szerint az atom és alkotóelemei is parányi golyók: az elektronburkot
a mag körül kör vagy ellipszis pályán keringő elektronok alkotják. A modell a rendkívül
kis méretek miatt is szükséges. A legegyszerűbb hidrogén atom átmérője pl. 10-10 m, a
magjáé pedig csak IQ-15 m. Az arányok érzékeltetésére egy példa: ha az atommag alma
nagyságú lenne, a gombostűfej méretű elektron tőle kb. 1 km távolságban keringene.
Az atomot felépítő protont, neutront és elektront elemi részecskének nevezzük, és
közülük a proton és az elektron elektromos kölcsönhatásra képes.
A kölcsönhatás egymásra hatást jelent, és általában erőként nyilvánul meg,
amely valamilyen változást okoz. Többféle kölcsönhatás van: villamos, mágneses, gravi-
tációs stb. Számunkra a villamos és a mágneses kölcsönhatás a legfontosabb.
A villamos kölcsönhatás az atomot alkotó részecskék közti kölcsönhatás egyik
fajtája. Vonzó vagy taszító erőként nyilvánul meg. Ez a tulajdonság jellemző az adott ré-
szecskére. Nem szüntethető meg, és nem változtatható meg, vagyis állandóan van és
mindig ugyanakkora. Azt a részecskét, aminek elektromos kölcsönható képessége van,

23
elektromosan töltöttnek nevezzük. Azt mondjuk: töltése van, és töltésének nagysága ará-
nyos a kölcsönható képességével. A töltést Q-val jelöljük és coulomb-ban (kulomb, a
jele: C) vagy amperszekundumban (a jele: As) mérjük. 1C=1 As (1. 2.4 alfejezet).
A proton és az elektron kölcsönható képessége, vagyis elektromos töltése ellenté-
tes. A protonét pozitívnak, az elektronét negatívnak jelöljük. A neutron nem mutat elekt-
romos kölcsönhatást, töltéssel nem rendelkezik. Semleges, idegen szóval neutrális. A
mag a proton miatt pozitív töltésű.

F F F F

a)
o~

b)
-70
0
e)
-7 ~o

2-2.ábra
Kölcsönhatások protonok (a), elektronok (b), valamint proton és elektron között (e)

Proton és proton, illetve elektron és elektron között taszító, proton és elektron kö-
zött pedig vonzó erő lép fel (2-2.ábra), vagyis az egynemű töltésű elemi részecskék ta-
szítják, a különneműek vonzzák egymást.
A proton és a neutron tömege közel azonos (egységnyi), míg az elektron a proton
tömegének csak 1836-od része.
mproton
mproton ... mneutron ' és melektron = ~·

melektron = 9,1 . l0-31 kg.

Az eltérő tömegek ellenére a proton és az elektron elektromos kölcsönhatásának a

mértéke, vagyis a töltése azonos, csak ellentétes előjelű.

Qelektron = -Qprotow

A proton és az elektron töltése elemi töltés, mert ennél kisebb töltés nincs.
Minden elektromos töltés ennek egész számú többszöröse. Az elektron elemi töltését
q-val jelöljük.
1Qelektron = q = -1,6·10-19 Asi

Qproton = +1,6·10-19 As.

Az 1 As rendkívül nagy töltés, hiszen Q!q = 1 As/1,6 · l0-19 As = 6,25 · 1018 db

elektronnak vagy protonnak van 1 As töltése.
Egy atomban a negatív elektronok és a pozitív töltésű protonok száma azonos,
ezért az atom kifelé nem mutat elektromos kölcsönhatást, semleges.

24
 A magban található protonok számát a rendszám mutatja meg, a protonok és neut-
ronok számának összege pedig a tömegszámot adja. Mivel az elektron tömege elhanya-
golható a proton és a neutron tömegéhez képest, az atom csaknem teljes tömege a mag-
ban összpontosul.

Tömegszám = N proton + N neutron

Az elektronburok réteges felépítésű, és a magtól közel azonos távolságra keringő

elektronok ún. elektronhéjat alkotnak. A héjakat a magtól való távolság sorrendjében szá-
mozzák, vagy K, L, M stb. betűkkel jelölik (2-3.ábra).

- -0- -
_-=-o -o_Q
' ' ' -0 - '
K ~ Oo ' - - ''oO '
-~- ··O'
L ~oooo
______.---;
~
~
cc6o.
'
M , 0' , 0,
/
/
' 0 o - - - -_o „ .
'-o - ,... '
N , _ 0- O-O -0 , -
'' -o- - '
Mag: 32 proton+ 41neutron
Héj:2+8+18+4=32 elektron
a) b)
2-3,ábra
Az elektronburok réteges felépítésének elve (a). és a germánium atom
szerkezete (b)

Vegyi el H e Ne Si Cl K Cu Ge
Rendszám 1 6 10 14 17 19 29 32
Elektronok száma 1 6 10 14 17 19 29 32
K héi s oálya 1 2 2 2 2 2 2 2
összesen 1 2 2 2 2 2 2 2
L héi s oálya 2 2 2 2 2 2 2
o oálya 2 6 6 6 6 6 6
összesen 4 8 8 8 8 8 8
M héi s oálva 2 2 2 2 2
o oálva 2 5 6 6 6
d oálya 10 10
összesen 4 7 8 18 18
N héi s pálya 1 1 2
~-
p pálya 2
összesen 1 1 4
Vegyérték 1 4 0 4 1 1 1 4

2-1.táblázat Néhány atom elektronhéjának szerkezete

25
 Egy héjon legfeljebb

db elektron lehet, ahol n a héj sorszáma (K = 1, L = 2 stb.). Az első héjon így 2 · J2 =

2 · 1 = 2, a másodikon 2 · 22 = 2 · 4 = 8, a harmadikon 2 · 32 = 2 · 9 = 18 elektron lehet. A
héjak az első kivételével alhéjakra (pályákra) tagolódnak (2-1.táblázat és 2-4.ábra).

w
- - - - · - - - - - - - - - - - 4f -
- - - - - - - - - 5d
- 6s
- -·-------·· ------------ ·-- ------- -- --·--- 5p
- -------.--.-. • • • • • • • --- 4d - N 32db
N (4) - · ------ - ··-- --------- 5s

-----·--·-·--.-.---- 4p -

M (3)
--------•m • • • • •
----
·-
• • • • • • • • • ·-·---- 3d
4s -
------- - - --- 3p - M 18db
-

=-----~ ~·- •·-·~-=-~==-~=~= : ~

---------- ----------- -------- 3s -

L (21<_ ... L Bdb

K (1)
------·s p
-·------------

d
: --1s -
f
K 2db

2db 6db 10db 14db

2-4.ábra
Az elektronhéj szerkezete

Számunkra legfontosabb a külső héj legutolsó pályája, mert az ezen található

elektronok száma határozza meg az atom elektromos és vegyi tulajdonságait.
A pályákat s, p, dés fbetűvel jelöljük. Az s pályához legfeljebb 2, a p-hez 6, ad-
hez 10 és az f-hez 14 elektron tartozhat. Az első (K) héjban csak s, a másodikban (L) s és
p, az M-ben s, p és d, sőt az N-ben már fpálya is lehet.

Példa: Egy réz atomban 29 elektron, 29 proton és 35 neutron van. Mekkora a réz
rendszáma és tömegszáma?

Rendszám = protonok száma = 29.

Tömegszám= protonok száma+ neutronok száma= NP + Nn = 29 + 35 = 64.

26
 2.2 A villamos tér és a feszültség

2.2.1 A villamos tér

Az atom semleges. Minden anyag atomokból áll, ezért alap állapotban a testek is
semlegesek. Az elektron - proton egyensúly azonban megváltoztatható. Egy atomról
vagy testről a másikra viszonylag könnyen áttehető elektron. Ez a folyamat a töltés-
szétválasztás, és ezen alapszik minden villamos energiaforrás, sőt ennek következménye
az összes villamos jelenség is. A töltésszétválasztáshoz energia szükséges.
Szétválasztás után az elektrontöbblettel rendelkező atom vagy test negatív, míg az
elektron hiányos pozitív töltésű lesz. Az egyensúly elvileg a protonok számával is meg-
változtatható, azonban ehhez rendkívül nagy energia szükséges, mert a magon belüli köl-
csönhatások sokkal erősebbek. A gyakorlatban ezért mindig az elektron mozog.
Minden olyan test közelében, amelyben a protonok és az elektronok száma
nem azonos (a test elektromosan töltött), elektromos kölcsönhatás tapasztalható. A
térnek azt a részét, ahol ez a kölcsönhatás kimutatható villamos térnek vagy elektro-
mos mezőnek nevezzük.
Az elektromosan töltött testek is hatnak egymásra. Az elemi töltésekhez hasonlóan
az egynemű töltésű testek taszítják, a különneműek vonzzák egymást. Az erő mindig
olyan irányú, hogy a korábban szétválasztott elektromos töltéseket újra egyesíteni,
azaz kiegyenlíteni akarja.
A kiegyenlítődés a szétválasztással ellentétes folyamat, és ennek jelenségeit hasz-
nosítjuk a villamos energia felhasználásakor.

2.2.2 A feszültség

A villamos térbe helyezett töltésre erő hat, így az elmozdulhat és közben munkát
végezhet. A töltésnek tehát energiája, munkavégző képessége van. Ez az energia a ki-
egyenlítődési folyamat során teljes mértékben felszabadul, és megegyezik azzal az ener-
giával, amit a töltések szétválasztására fordítottunk.
Tegyünk a tér A pontjába Q töltést, és engedjük elmozdulni a B pontig! Ekkor a
töltés WAB munkát végez, és a kiegyenlítődési részfolyamatban a két pont közötti energia
különbsége, vagyis WAB energia szabadul fel. A töltést B-ből A-ba csak külső energia be-
fektetésével lehet visszavinni, és ehhez éppen WAB energia szükséges. Ha a térbe egység-
nyi töltést teszünk, vagyis a tér két pontja közötti munkavégző, illetve töltés kiegyenlítő
képességet 1 As-ra vonatkoztatjuk, akkor a tér egyik fontos jellemzőjét, az U-val jelölt
feszültséget kapjuk:

.. , A kiegyenlítődő töltések által végzett munka .

Feszu1tseg = , vagyis
A kiegyenlítődő töltések mennyisége

U= WAB.
Q

27
 A feszültség mértékegysége a V (volt), Volta olasz fizikusról. 1 V a feszültség a
tér két pontja között, ha 1 As töltés 1 J (1 Ws) munkát tud végezni.

1v ;= _!__!__,
1 As

Ha a munkavégző képességet egy kitüntetett ponthoz viszonyítjuk (ilyen a

végtelen vagy a föld), potenciálról beszélünk. A tér valamely két pontja között a fe-
szültséget a két pont potenciáljának különbsége adja, vagyis a feszültség potenciálkü-
lönbség. A példánkban szereplő térnek az A és B pontban potenciálja van, és e két pont
potenciáljának különbsége az UAB feszültség. Áramkörökben a feszültség, erőterekben
inkább a potenciál fogalmat használjuk.
Az elektronikában kis és nagy feszültség egyaránt előfordul. Például:

Rádió és TV vevőkészülékek antennái: 0,1 µV-10 mV

Magnetofon és lemezjátszó: 0,1 mV-10 V
Rúdelem és zsebtelep:: 1,5 Vés 4,5 V
Hálózati feszültség: 220 V (az új szabvány szerint 230 V).
TV készülékek képcsövei: 12-30 kV.

Példa: Mekkora a feszültség a tér két pontja között, ha 20 mAs töltést az A-ból a B-be
mozgatva 1,2 J munkát kell végezni?
U= WA 8 /Q = 1,2 J/20 ·l0-3 As= 60 V.

2.3 Az atom elektronjának energiája

Az atomban minden pályához meghatározott nagyságú energia tartozik. A magtól

távolodva az elektronok energiája nagyobb, ezért a legkisebb energiával a K héjon, a leg-
nagyobbal a legkülső héjon keringő elektronok rendelkeznek.
Az elektronok mindig a legkisebb energiájú szabad helyeket foglalják el az
atomban, ahol energiaveszteség nélkül keringenek. Ha az atom egyenként kapja meg
elektronjait, elsőként mindig a belső pályák töltődnek fel. A ne-
gyedik (N) héjtól kezdve lehetnek olyan pályák is, amelyekhez w1 Wa
kisebb energia tartozik, mint a maghoz közelebbi héj d és f pá- W2 -----1c-
lyáihoz (1. 2-4.ábra 4 s és 3 dvalamint 5 s és 4 d pályái). Wb
A héjak elektronjainak energiáját az energiaszinttel fe- W3 -----1c-
jezzük ki. A tapasztalat szerint két pálya, azaz két energiaszint
WC
között közbülső érték nem lehet, vagyis minden elektron csak w _ _ _ _ _..._
4
szigorúan meghatározott energiával rendelkezhet (2-5.ábra). A
lehetséges energiaszintek közötti tartományt, amelyet az 2-5.ábra
elektron sohasem vehet fel, tiltott sávnak nevezzük. W1-W4 megengedett
A megengedett és elfoglalt pálya neve betöltött, az szint,
elektron nélkülié betöltetlen. Az utóbbi csak külső pályáknál W~-Wc tiltott sáv

28
fordulhat elő. A 2-1.táblázat szerint pl. a szilícium (Si) atom K és L héja teljesen be-
töltött, sőt még az M héjnak az s pályája is. A p pályán azonban 6 helyett csak 2 elektron
van, így ez a pálya a d-vel együtt betöltetlen, és üresek az N, 0 stb. héjak pályái ís.
A legkülső héj elektronjait valencia vagy vegyérték elektronoknak nevezzük,
mert ezek határozzák meg az elem kémiai, sőt fénytani és elektromos tulajdonságait is.
Ha a külső héjon 8 elektron van (csak K héjjal rendelkezőnél 2), a héj telített. Ez az álla-
pot jellemzi a nemesgázokat (2-1.táblázat Ne). Az atom valencia elektronok nélküli ré-
sze az atomtörzs.
A telített héj kisebb energiájú állapotnak felel meg, mint a telítetlen, ezért az ato-
mok az egymás közötti kölcsönhatásokban a valencia elektronok leadásával vagy
elektron felvétellel olyan kapcsolatot (kötést) alakítanak ki, hogy a külső héjon telítettség
jöjjön létre. A kötésekben a telített állapot ellenére a héj külső pályái betöltetlenek
maradnak, hiszen az elektronok száma nem lesz több.
A betöltött pályák energiaszintjeit az atom elektronokkal történő bombázásával ha-
tározhatjuk meg. Behatolva az atomba, kiüthetünk mélyebben elhelyezkedő elektronokat,
melyek helyére a külső pályák elektronjai lépnek. Átmenetkor (belső pályára téréskor) az
elektronok a két pálya közötti energiakü-
lönbséget elektromágneses hullámként W4 W4_3
(fényként) lesugározzák (2-6.ábra). W -------------'---
3
W4_2 W3_2

ahol W a lesugárzott energia, h a Planck

fél e állandó,/ pedig a hullám frekvenciája. W1
Wm-n=h ·f

h = 6,625 · l0-34 Ws2. 2-6.ábra

Lehetséges átmenetek energiaszintek között
Az elektromágneses hullám frek-
venciája gyakran a fény tartományába esik. Ekkor fa fény színét fejezi ki. A vörös fény
kisebb energiájú, mint a zöld vagy a kék. A jelenség a modem fényforrások működésének
alapja.
Ahhoz, hogy egy elektront belső pályáról külső pályára vihessünk, a tiltott sávnak
megfelelő energiát kell vele közölni. Ha kevesebbet adunk, felveszi, de anélkül, hogy
más pályára térne azonnal lesugározza. Ha ennél többet, az új pályára tér (ezt nevezzük
gerjesztett állapotnak), de az ehhez szükségesnél nagyobb energiától most is sugárzással
szabadul meg. Ez is bizonyítja, hogy az atomban csak szigorúan meghatározott ener-
giaszintek lehetségesek.
Az atom csak nagyon rövid ideig marad gerjesztett. Amint lehet az ehhez tartozó
felesleges energiát lesugározza, és visszatér alap állapotba.
Az energiák a gyakorlatban megszokott értékekhez képest rendkívül kicsik, ezért J
vagy Ws helyett elektronvoltban (eV) mérik. 1 eV az az energia, amelyet egy elektron a
légüres térben 1 V-os feszültséggel gyorsítva ér el.

1eV=1,6 · l0-19 J = 0,16 aJ.

29
 A betöltetlen külső szinteket nagy energiájú elektromágneses (pl. röntgen) sugár-
zással vizsgálhatjuk. Ha az energia kellően nagy, az elektron felveszi ezt az energiát és
magasabb betöltetlen pályára tér, vagyis gerjesztett állapotba kerül. Ezen a pályán az
elektron energiája olyan nagy, a mag vonzása pedig olyan kicsi, hogy az atomtól könnyen
elszakítható. Ha a külső héj telítet-
len, kis energia is elegendő az átlé- Betöltetlen : Betöltetlen
péshez (még a hőmozgás is bizto-
síthatja), ha azonban a következő Részben
w
betöltetlen állapot egy új héjban
w- ======== betöltött
- - - - Betöltött
van, nagy energia szükséges hozzá
(2-7. ábra).
Az elszakadó elektronokat - - - - Betöltött - - - - Betöltött
szabad elektronoknak nevezzük,
mert elektromos térrel elmozdítha-
a) b)
tók, felgyorsíthatók, vagyis áram- 2-7.ábra
lásra késztethetők. A valencia elektron szabaddá válásához szükséges
Folyadékokban és gázokban energia betöltetlen (a) és betöltött (b) héj esetén
az elektron könnyen egy másik
atomhoz kapcsolódik, így az az atom, amelyről átment pozitív, a másik (amelyre került)
negatív töltésű lesz. A pozitív vagy negatív töltéssel rendelkező atomot vagy atomcso-
portot ionnak nevezzük, és villamos térrel az elektronhoz hasonlóan mozgathatjuk. A
töltéssel rendelkező és villamos térrel mozgatható részecskék közös neve: szabad töl-
téshordozó. A szabad elektronok és az ionok szabad töltéshordozók.

2.4 Az áramerősség és a mágneses kölcsönhatás

2.4.1 Az elektromos áram

A szabad töltéshordozók egyirányú mozgását (áramlását) elektromos áram-

nak nevezzük. Mértékét (intenzitását) az áramerősség fejezi ki, melyet 1 betűvel
jelölünk. Nagy az áramerősség, ha sok töltéshordozó áramlik át rövid idő alatt:

1 A erősségű az áram, ha 1 As töltés áramlik át 1 s alatt. Az összefüggés alap-

ján az áramerősség mértékegysége: As/s= A (amper, Ampere francia fizikusról).

2.4.2 A mágneses kölcsönhatás

A mozgó elektromos töltésnek az elektromos kölcsönhatáson kívül mindig mágne-

ses kölcsönhatása is van: az áramló töltéshordozók közelében mágneses tér keletkezik

30
(2-8.ábra), melynek erőssége arányos az áramerősséggel. Az áramerősség ezért egyben a
mágneses kölcsönhatás mértékét is kifejezi, sőt a gyakorlatban az áramerősséget éppen a
mágneses kölcsönhatás alapján mérjük.
1 A az áramerősség abban
az egymással párhuzamos két ve- Aramló elektronok

1-Pi~
zetékben, melyek végtelen hosz-
szúak, a légüres térben egymástól
1 m távolságra helyezkednek el,

~~
és a vezetékek minden 1 m-es
szakasza között 2·10-7 N erő hat
(1. még mágneses tér.
Az előző egyenletet átren-
dezve, a
2-8.ábra
Az áramló töltések körül mágneses tér alakul ki

összefüggés alapján kapjuk a töltés korábban megismert A ·s= As mértékegységét, va-

gyis az áramerősség alapmennyiség, a töltés pedig származtatott.

Jellemző áramerősség értékek:

Erősítők, vevőkészülékek bemenetén 1 nA-100 µA
Erősítők kimenetén 0,1-10 A
Készülékek hálózati árama 0,1-10 A
Ipari gépek 10 A-10 kA
Villám 1-200 kA.

2.4.3 A töltéshordozó sebessége

Legyen V térfogatunk és térfogategységenként n szabad elektronunk (2-9.ábra)!

Minden elektron q töltéssel rendelkezik, és a V térfogatban N = V · n darab szabad elekt-
ron van, melynek a töltése: Q = N · q. Mozduljon el az összes töltés t idő alatt éppen d tá-
volságra! Ekkor sebessége: v =dit, melyből t-t kifejezve t = d/v. Ezt az

I = Q összefüggésbe helyettesítve:
t

Q
!=-=-=--·
t d d
N·q N·q·v
~(...____ ___~,
d
N=V ·n
v ~----------3>- V=A ·d
Q A ·d·n·q
I =-t- = t - = A · n·q ·v - N ·v
Vegyünk észre egy nagyon fontos szabályt,
amelyre az elektronikus eszközök működésének
2-9.ábra
vizsgálatakor nagy szükségünk lesz! Az áramerős­ Az áramerősség meghatározása
ség egyenesen arányos a töltéshordozó sebessé-
gével (v-vel), és az áramló töltéshordozók számával (N-nel).

31
 A tapasztalat szerint a V térfogat bal oldalán egy elektront betéve, a jobb oldalon
egy elektron (természetesen egy másik) kilép. Ez a hatás a fény sebességével, vagyis
e = 300 OOO km/s sebességgel terjed. Az anyagban az elektron azonban csak a most meg-
határozott, a fénynél sokkal kisebb (áramerősségtől és anyagtól függően csak 0,001-
10 mm/s) sebességgel halad.

Példák:

1. Mekkora az áramerősség abban a zseblámpában, amelynek izzóján fél óra alatt

180 As töltés áramlik át?
1=Q/t=180 As/(0,5 · 60 · 60 s)= 180 As/1800 s= 0,1 A.

2. Mennyi töltés áramlik át 10 s alatt azon a műszeren, amelynek árama 100 µA?
Q = 1 · t = 100 · 10-6 A · 10 s = 10-3 As.

3. Mekkora az elektron áramlási sebessége abban az 1 mm2 keresztmetszetű réz-

huzalban, amelyben 1 A erősségű áram folyik?
Mivel N = V · n, és V =A · d, képletünk 1 =A · n · q · v alakban is felírható. Ezt v-
re rendezve:
1
V=--.
A-q·n

A = 1 mm2 = 10-6 m2. Minden anyag mólnyi mennyiségében 6 · 1023 db atom van,
amelynek most 64 g réz felel meg, és a réz sűrűsége 8,9 g/cm3. 1 m3 réz megfelel
8,9 · 106/64 = 0, 13 · 106 mólnak. Feltételezve, hogy atomonként 1 elektron szabad:
n = 0,13 · 106 · 6 · 1023/m3, azaz 0,78 · 1029 elektron/m3. A sebesség így:
v = 1/(10-6 · 0,78 · 1029 · 1,6 · 10-19) = 8 · l0-5 mis, vagyis kisebb mint 0, 1 mm/s.
Tanulság: A gyakorlatban előforduló áramerősségeknél fémekben az elektro-
nok rendkívül kís sebességgel áramlanak.

2.5 Rácsszerkezet és kötések

2.5.1 A kristályrács

A legtöbb elem és vegyület szilárd állapotban az atomok szabályosan rendezett,

térben elhelyezkedő hálózatában fordul elő, melyet kristályrácsnak vagy röviden csak
kristálynak nevezünk. Ha a teljes anyagmennyiség egyetlen kristályt alkot, monolit vagy
egykristályról, ha többet, polikristályról beszélünk.
A gyémánt ékkő vagy a tranzisztorok gyártásához használt szilícium kristály pl.
egykristály, míg az étkezési só polikristály.
A szabályos elrendeződés formája az anyagra jellemző, de néhány elem többféle
változatban is kristályosodhat. A gyémánt és a grafit pl. a szénnek különböző kristálymó-
dosulata.

32
2.5.2 Az ionos kötés

A kristályban a rendezett állapotot a molekulákon belüli kötésekhez hasonló köl-

csönhatások alakítják ki.
elektron átadás
Az atomokat egymáshoz
közelítve ionos kötés jön létre, ha w ~
az atomok különbözőek és az
egyiknek sok, a másiknak kevés
M --
• •••••••
valencia elektronja van. A telítő­
désre törekvés miatt az atom a ke-
L eeeeee ••
• •••••••
veset leadja és pozitív ionná, a
másik felveszi és negatív ionná K
------------- ---.-.-
--

alakul, majd az ionok közti von- --

zóerő összekapcsolja őket (2-10. Cl

és 2-11.ábra). Ilyen kötés van sok
vegyületben, pl. a konyhasóban 2-10.ábra
(NaCl). A kialakuló kristályrácsot Az ionos kötés kialakulása
ionrácsnak nevezzük.

a) b)
2-11.ábra
Az NaCI kristályrácsa térben (a),
és az atomok közti kölcsönhatás síkban ábrázolva (b).

2.5.3 A kovalens kötés

Azonos atomokból álló molekulákra (gázok) a kovalens kötés a jellemző. Ekkor az

atomok ionná alakulás nélkül kölcsön adják egymásnak valencia elektronjaikat, és így
azok felváltva mindkét atomhoz tartoznak. Ha az elem négy vegyértékű és képes kristá-
lyosodni, akkor a kötés molekulává alakulás nélkül is létrejön, és az atomok ún. atomrá-
csot hoznak létre. Ez jellemző a germániumra és a szilíciumra. A kialakuló atomrács má-
sik neve gyémántrács, mert a szén gyémánt módosulata is ilyen szerkezetű (2-12.ábra).

33
 . . .
A kötést létrehozó . . . .
valencia elektronok . · e· · . · · .
~®.· ®.:.~.· . '

® • ®®
......... .•.....•.
- •
®~®·®
• •
a) b) c)
2-12.ábra
A szilícium és a germánium kristályrácsa térben (a),
és az atomok közti kapcsolat síkban (bés c) ábrázolva

2.5.4 A fémes kötés

A kötések harmadik típusa a fémekre jel- A fém atom atomtörzse a rácsban

/
lemző, ezért a fémes kötés nevet kapta. A fémek
kristályos szerkezetű anyagok, és a rácsban az
atomok olyan közel helyezkednek el egymás
Oí 0°~ 0\0 ~OlC
o~ o
mellett, hogy a szomszédos atomok valencia
elektronjaikat közösen használhatják. Az elekt- C?\0.~0~~ootq
ronok így bármely atomhoz tartozhatnak, vagyis
b 0°.;rOo 0 d d
szabadok. Fémekben ezért sok (cm3-enként
1022 - 1Q23 db) szabad elektron található.
A szabad elektronok a kristályban sza-
bálytalan, ún. hő- vagy termikus mozgást vé-
geznek az atomok között (2-13.ábra).
0\o.)> l 0\ ad 0

Az atomtörzs szabad elektronja

2-13.ábra
Szabálytalanul mozgó szabad valencia
elektronok fémekben

2.6 A szabad töltéshordozó hőmozgása

2.6.1 Az atomok és az elektronok hőmozgása

A hőmérséklet nem más mint, az anyagi részecskék mozgásának mértéke. Kristá-

lyos szerkezetű anyagokban az atomtörzsek a hőmérséklettel arányos rezgőmozgást vé-
geznek, de a rácspontokat a kristály megolvadásáig nem hagyják el. A hőmérséklet csök-
kenésekor az atomtörzsek mozgása és energiája, ezzel együtt az anyag energiája is csök-
ken, és abszolút nulla fokon, melyet 0 K-nek (kelvin) nevezünk a mozgás teljesen meg-
szűnik. 0 K = -273,16 °C, és 1 K hőmérséklet változás 1 °C változásnak felel meg.

34
 Az atomtörzsek mozgási energiájából a szabad valencia elektronok véletlenszerű­
en felvesznek, és a kristályban ezzel arányos sebességgel száguldoznak. Mozgásuk a
rácspontokkal (atomokkal) és más elektronokkal történő ütközések miatt szabálytalan (2-
13. és 2-14.ábra). Ütközéskor az elektronok energiát
adnak át más atomtörzseknek. Így terjed (vezetődik)
a hő a test magasabb hőmérsékletű részéből az
alacsonyabba.
A hőmérséklettel arányosan rezegnek az atom-
törzsek ionos és kovalens kötésű kristályokban is,
amelyekben elvileg nincs szabad töltéshordozó, hi-
szen a valencia elektronok az atomtörzshöz erősen 2-14.ábra
kötődnek. Rezgés közben azonban néhány atom ak- A szabad töltéshordozók
hőmozgása
kora energiát szerezhet a szomszédaitól, hogy elek-
tronja szabaddá válhat. Minden anyagban található
ezért több-kevesebb szabad elektron, vagyis ideális szigetelő anyag nincs.

2.6.2 Az elektron termikus sebessége

Az elektronok hőmozgásból származó ún. termikus sebességét Maxwell határozta

meg. A tapasztalat szerint az elektronok sebességének átlaga arányos a hőmérséklettel:

Vr = ~2·:·T,
ahol Vy a termikus átlagsebesség, m az elektron tömege, T a hőmérséklet Kelvinben, k
pedig a Boltzman-állandó.
k = 1,38 · l0-23 Ws/K.

Szobai hőmérsékletet (kb. 300 K) behelyettesítve óriási, közel 105 m/s (100 km/s)
értéket kapunk, amely sokszorosa az előzőekben megismert, az áramerősséget és a mág-
neses kölcsönhatást meghatározó ún. sodródási vagy drift sebességnek.
vT átlag sebesség, melynek nagysága és iránya elektrononként különböző. Az ösz-
sze-vissza száguldó elektronok eredő mág-
neses kölcsönhatása ezért nulla. ·
A szabálytalan mozgás miatt az
anyagban az elektroneloszlás nem egyenle-
tes. Véletlenszerűen a testnek hol az egyik,
hol a másik végén lesz több elektron, vagyis
a két vége között szabálytalan (zaj) feszült-
ség keletkezik (2-15.ábra). A zaj az elekt-
ronikus készülékek működésében zavarokat
2-15.ábra
okoz. A hőmozgás által keltett szabálytalan (zaj)
feszültség

35
 2. 7 Ellenállás és vezetés

2. 7.1 A vezetés
A kristályra elektromos térrel hatva - melyet
legegyszerűbben a kristály két vége közé kapcsolt Eredeti pálya
feszültséggel hozhatunk létre - az elektronok a tér ~
hatására is elmozdulnak. A szabálytalan termikus
sebesség mellé ekkor egy tér irányú összetevő is
társul. Az elektronok a térnek megfelelő irányba v .
_ .. clnft --">
sodródnak, áramlanak (2-16.ábra). Áram alakul ki,
melyet sodródási, vagy drift áramnak, röviden csak _ .ábra
2 16
áramnak nevezünk, és azt mondjuk: az anyag vezet. Sodródás elektromos tér hatására
Vezetés - és elektromos áram - csak
olyan anyagokban lehetséges, amelyekben szabad töltéshordozók vannak.
A szabad töltéshordozók számától függően az anyagokat vezetőkre, félvezetőkre
és szigetelőkre osztjuk. Az egyes csoportok jellemzőit a következő alfejezetben vizsgál-
juk majd.

2. 7.2 Az ellenállás mint kölcsönhatás

A sodródó elektron az őt mozgató villamos térből energiát vesz fel, melyet a rács-
pontokkal ütközve lead. Ütközéskor az elektron lefékeződik, a kristály energiája pedig
növekszik, a hőmérséklete emelkedik. Az ütközések tehát korlátozzák a tetszőleges mér-
tékű felgyorsulást, akadályozzák a vezetést.
A kristálynak vagy bármely közegnek azt a tulajdonságát, hogy akadályozza
a szabad töltéshordozók áramlását, villamos ellenállásnak (rezisztencia) nevezzük,
és R-rel jelöljük. R mértékegysége: V/A = Q (ohm, Georg Ohm német fizikusról).
1 Q ellenállása van annak az anyagnak, amelyben 1 V feszültség hatására 1 A
erősségű áram alakul ki:

IQ= iv.
lA

Az elektronikában a nagyon kis ellenállástól kezdve a nagyon nagy értékűig min-

den előfordul. Néhány ellenállás érték:

Rövid vezetékdarab 1 µQ-100 mQ

Hosszabb vezetékdarab 0,1 Q-10 Q
Izzólámpák, melegítő készülékek 10 Q-1000 Q
Áramköri ellenállások 1 Q-10 GQ
Műanyagok 100 MQ-1000 GQ.

36
 A kis ellenállású anyag jól, a nagy ellenállású rosszul vezet, vagyis az ellenállás és
a vezetőképesség fordítottan arányos egymással. A vezetőképességet G-vel jelöljük, mér-
tékegysége 1/Q =S (szímensz, Siemens német fizikusról).

r::Il
L.:_KJ·
Az 1 Q ellenállású anyag vezetőképessége éppen 1 S. Ha a vezetőképességet egy-
ségnyi méretű (1 m hosszú és 1 m2 keresztmetszetű) anyagra vonatkoztatjuk, a fajla-
gos vezetést kapjuk. A fajlagos vezetést y-val jelöljük, mértékegysége 1/Qm. Néhány a-
nyag fajlagos vezetése a 2-21. ábrából olvasható le.

2.8 Vezetők, félvezetők, szigetelők

2.8.1 Energiaszintek kristályos anyagokban

Kristályosodáskor az atomok nagyon közel kerülnek egymáshoz, emiatt megvál-

toznak az elektronpályák és a 2.3 alfejezetben megismert energiaszintek is. Az eredeti
szint közelében annyi új energiaszint keletkezik, ahány atomot egymás mellé helyezünk,
vagyis ahány atom van a kristályban. A szintek felhasadnak, és nagyon sok atom esetén
sávvá alakulnak (2-17.ábra). A
legkülső héjon lévő (valencia) W
elektronok esetén a valencia
vagy vegyérték sávot kapjuk.
A felhasadás a betöltet-
len szintekre is kiterjed, ahol
normál körülmények között
nincs elektron. Ha lenne, sza-
bad lenne, ezért a betöltetlen
szintek sávját vezetési sávnak
nevezzük. Az ábrán a szagga-
tottan jelzett betöltetlen szint
felel meg a vezetési, az alatta
lévő pedig a valencia sávnak.
A sávok szélessége függ az
atomok közti távolságtól, me-
lyet a következő ábrákon x-
+
szel jelölünk. 2-17.ábra
Az energiaszintek felhasadása 4 és 9 atom esetén
Kristályos anyagokban
az atomok között a kristályoso-
dásra jellemző távolság van, melyet rácsállandónak nevezünk.
A vezetési sávba a valencia sávból vihetünk fel legkönnyebben elektront. Az ener-

37
 A vezetési sávba a valencia sávból vihetünk fel legkönnyebben elektront. Az ener-
giának legalább akkorának kell lennie, mint a valencia és a vezetési sáv közti tiltott sáv
szélessége. A tiltott sáv alapján az anyagokat három csoportba soroljuk.

2.8.2 Szigetelők

Szigetelőkben a tiltott w
sáv szélessége nagy, nagyobb
mint 3 eV (kb. 0,5 aJ), amelyet
Betöltetlen
szobai hőmérsékleten csak na-
gyon kevés elektron képes meg-
szerezni (2-18.ábra). A szige-
Betöltött Valencia
telő anyagokban ezért kevés sáv
szabad elektron van, az anyag ~~ Betöltött
vezetőképessége kicsi. Gyakor-
~:Z%~V2"'22'ZZZm==-

latilag nem vezet, szigetel. Ideá-

lis szigetelőben egyetlen szabad Rácsállandó x
2-18.ábra
töltéshordozó sincs. A gyakor- A szigetelők sávszerkezete
latban ilyen nem fordul elő, va-
gyis szigetelő anyagainkra in-
kább a rossz vezető elnevezést kellene használni.
Szigetelő anyagok a gázok, az olajok, a szilárd halmazállapotúak közül az üveg, a
műanyagok, a kerámiák, a csillám stb.

2.8.3 Félvezetők

Félvezetőkben a tiltott sáv szélessége kicsi (3 eV alatt van), ezért már szobai hő­
mérsékleten is viszonylag sok elektron feljut a vezetési sávba (2-19.ábra). Az anyag
gyengén vezet, fajlagos vezetőképessége a szigetelőkénél több nagyságrenddel nagyobb,
de még mindig olyan kicsi, hogy az anyag gyakorlati szempontból szigetelőnek tekinthe-
tő.
Félvezető tulajdonságok- w

.v'::~'"
kal rendelkezik nagy tisztaságú
állapotban a germánium (Ge), a
Betöltetlen
szilícium (Si), a szelén (Se), va-

-
lamint néhány vegyület, pl. a
galliumarzenid (GaAs), az indi- Valencia
umfoszfid (InP) stb. sáv
Félvezetőkben a szabad
töltéshordozók száma és az
anyag vezetőképessége a hőmér­
Rácsállandó x
séklettel arányosan növekszik. 2-19.ábra
A félvezetők sávszerkezete

38
2.8.4 Vezetők

A vezető anyagok kristályos szerkezetűek. A kristályban az atomok nagyon közel

vannak egymáshoz (a rácsállan-
dó kicsi), ezért a szomszédos w
atomok közösen használják va-
lencia elektronjaikat. A sávszer- Betöltetlen Vezetési
sáv
kezetben ez azt jelenti, hogy a •
közös elektron egyaránt tartozik Átfedés
a vezetési és a vegyérték sáv- Betöltött Valencia
hoz, vagyis a két sáv részben sáv
Betöltött
fedi egymást, és tiltott sáv nincs
(2-20.ábra). A kristályban sok
szabad elektron van, ennek kö- Rácsállandó x
vetkeztében az anyag jól vezet, 2-20.ábra
fajlagos vezetőképessége nagy. A vezetők sávszerkezete
Jó vezetők a fémek
(ezüst, réz, vas, alumínium stb.) és a grafit.
A 2-21.ábra segítségével hasonlítsuk össze a három csoport fajlagos vezetésének
nagyságrendjét!
20 18 16 14 12
1ö 10- 10- 1Ö 10- 10-10 10~ 10-<i 10-4 10-2 1 y
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1
:>
1---Fémek---t [1/Qm]
Polisztirol Kvarc üveg Porcelán Fa Szilícium Germánium h---1
\Ellenállás anyagok

Szigetelők ---'>x<"----F_é_lv_e_z_et_ő_k_ _~c__ '!_eze_tő_k___ _

2-21.ábra
Az anyagok fajlagos vezetése

2.9 Az elektromos áram hatásai

Attól függően, hogy a közegben áramló töltéshordozóknak melyik kölcsönhatását

tartjuk fontosnak, a gyakorlatban az elektromos áramnak mágneses, hő, fény, vegyi és
élettani hatását különböztetjük meg. A mágneses kölcsönhatás (!. később) a lényeges pl.
egy hangszórónál, mert ez mozgatja a membránt, bár tekercsében a benne áramló töltés-
hordozók ütközése miatt mindig hő is keletkezik, míg egy fözőlap fűtőspiráljában a mág-
neses kölcsönhatást elhanyagoljuk, mert az ütközések során felszabaduló hőenergia sok-
kal fontosabb.
Egy testet az elektromos áram magas hőmérsékletre is felhevíthet. Ekkor a test iz-
zásba jön és fényt bocsát ki. Ha a kibocsátott fény a fontos (pl. izzólámpa), akkor fény
hatásról beszélünk, és a vele együttjáró hő, de föleg mágneses hatást elhanyagoljuk.

39
 Ugyanígy a folyadékokban létrehozott áramnak sem a mágneses vagy hő hatása a
fontos (ezek is léteznek), hanem a közben bekövetkező vegyi változás. Ha ezt hasznosít-
juk, az áram vegyi hatásáról beszélünk (8.fejezet).
Nagyon fontos az élettani hatás. Igaz ugyan, hogy amikor testünkön áram folyik,
főleg hő és mágneses, esetleg vegyi és fény hatás lép fel, a legfontosabb mégis az, hogy
szervezetünkben az izom- és idegrendszer működését megzavarja, és ennek következté-
ben már nagyon rövid idő alatt is légzés-, illetve a szívbénulás következhet be, vagyis
halálunkat okozhatja. A kiváltott élettani hatást nevezzük áramütésnek. Jegyezzük meg,
hogy az elektromos áram veszélyes az emberi szervezetre, ezért a villamos készülékek
feszültség alatt álló részeit megérinteni nem szabad! Az áramütést érintésvédelmi eszkö-
zökkel és a szabályok betartásával kerülhetjük el!

2.10 A kölcsönhatások kapcsolata

1. Az elektromos kölcsönhatás az atomot alkotó két részecskétől a pozitív töltésű

protontól és a negatív töltésű elektrontól származik. Amíg az elektromos töltés áll, csak
elektromos kölcsönhatása van.
2. Ha a töltés mozog, az elektromos kölcsönhatása megmarad, de mágneses
kölcsönhatás is fellép. Mozgatni csak szabad töltéshordozókat lehet.
3. Ha a töltéshordozó nem légüres térben, hanem valamilyen közegben áramlik, az
elektromos és mágneses kölcsönhatás mellett egy újabb is jelentkezik, az ütközés. Ennek
két további következménye van:
a) A töltéshordozó szempontjából: Az anyag atomjai akadályozzák mozgását
(fékeződik), és ezt mint ellenállás érzékeli. Az ütközéskor energiát kell átadnia, ezért a
folyamatos áramlás csak külső energia befektetéssel (feszültséggel) tartható fenn.
b) Az anyag szempontjából: Minden ütközéskor energiát kap, a töltéshordozóknak
a villamos térből származó mozgási energiája benne hőenergiává alakul. Mivel van benne
szabad töltéshordozó, és azok az ellenállás ellenére áramlanak, az anyag vezet.

Ellenőrző kérdések

1. Mely atomi részecskék rendelkeznek elektromos kölcsönhatással?

2. Mely eszközökben van töltés szétválasztás és melyekben töltés kiegyenlítés?
3. Mit nevezünk feszültségnek és mikor 1 V a feszültség?
4. Mit nevezünk elektromos áramnak, és mikor 1 A az áramerősség?
5. Honnan ered a mágneses kölcsönhatás, és hogyan határozzuk meg a mágneses
kölcsönhatás alapján az áramerősséget?
6. Hogyan függ a szabad töltéshordozók száma az anyag szerkezetétől és a hőmér-
séklettől? Mi az ion?
7. Mit jelent a tiltott sáv, és hogyan csoportosítjuk ez alapján az anyagokat?
8. Mit nevezünk ellenállásnak?
9. Milyen kölcsönhatások vannak az áramló szabad töltéshordozó és anyag atomjai
között az ellenállás miatt, és milyen következményei vannak ennek?

40
 3. AZ EGYSZERŰ ÁRAMKÖR

3.1 Az áramkör

Egy anyagban, annak ellenállása miatt a töltésáramlás tartósan csak akkor marad
fenn, ha a töltéshordozóknak az ütközéskor elvesző energiáját rendszeresen pótoljuk, a
töltéshordozókat két ütközés között elektromos térrel felgyorsítjuk. A gyakorlatban ezt
egy generátor feszültségével biztosítjuk (3-1.ábra). A rendszert áramkörnek nevezzük.
összekötő vezeték

Mechanikai,
::::., Mechanikai,
hő,
vegyi stb.
energia
__;__> Generátor Fogyasztó _ _;__>hő, fény stb.
1--40------i
energia
Átalakító Átalakító
(töltés szétválasztó) (töltés kiegyenlítő)

3-1.ábra
Az áramkör felépítése

Az áramkör elemei a generátor és a fogyasztó, melyeket jól vezető anyagból ké-

szült huzal (vezeték) köt össze.
A generátor energia átalakító. A befektetett mechanikai, hő, vegyi stb. energiát a
villamos töltés mozgatására alkalmas energiává, vagyis villamos energiává alakítja oly
módon, hogy a töltéseket szétválasztja. Az erőművi generátorokban pl. mechanikai, a
zsebtelepben vegyi, a hőelemben hő, és a fényelemben fény energia választja szét a töl-
téseket, melyek a generátor egyik kivezetésén kilépve, majd az összekötő vezetéken és a
fogyasztón áthaladva a generátor másik kivezetéséhez áramlanak, ahol az ellentétes tölté-
sekkel találkoznak és kiegyenlítődnek. A generátor kivezetéseit kapcsoknak vagy
pólusoknak nevezzük.
A generátor legfontosabb jellemzője a feszültség, amely kivezetései között lép fel.
A feszültség készteti a töltéseket mozgásra, kiegyenlítődésre.
A feszültség polaritását nyíllal jelöljük. A nyíl a kiegyenlítődő pozitív töltéshordo-
zó haladási irányát
+pólus
jelöli, ezért a gene-
rátor pozitív pólusá- //
tól a negatív felé R
mutat (3-2. ábra). Zsebtelep
Egy generá- 4,5V
- pólus
tor feszültsége álta- Generátor Fogyasztó
lában állandó érté- Generátor Fogyasztó
a) b)
kű, de lehet változó
3-2.ábra
nagyságú is (3-3. Az áramkör elvi jelölése (a), és egy valódi áramkör (b)

41
ábra). Ha a változás ellenére a polaritása állandó, akkor egyenfeszültségnek, ha polaritást
is vált váltakozó feszültségnek nevezzük. Az utóbbinak az időbeni változás szerinti alakja
szinusz, háromszög, négyszög, fűrész stb. egyaránt lehet. Leggyakoribb a szinusz. A sza-
bályosan váltakozó feszültség ismétlődő szakaszokból, ún. periódusokból áll. Egy-egy
periódus megtételéhez Tperiódusidő szükséges (3.3. c. ábra).
u u u

a) b) e)
3-3.ábra
Állandó (a) és változó nagyságú (b) egyen, valamint szinuszos váltakozó fe-
szültség (e)

Először csak olyan áramkörökkel foglalkozunk, amelyekben a generátor állandó

nagyságú egyenfeszültséget szolgáltat. A váltakozó feszültséggel és árammal a későbbi
fejezetekben foglalkozunk majd. Most csak annyit jegyezzünk meg, hogy minél több pe-
riódus játszódik le 1 másodperc alatt, annál nagyobb a váltakozó mennyiség frekvenciája,
melyet f-fel jelölünk és Hz-ben (hertz) mérünk. Az elektronikában előforduló leggyako-
ribb rezgések frekvenciája kHz és MHz nagyságrendű.
A 3-2. a) ábrán a generátort egy áthúzott kör jelöli. Ez a generátor általánosan
használt rajzjele. A gyakorlatban sokféle generátort használunk, és a legfontosabb tulaj-
donságát a rajzjelével is kifejezzük (3-4.ábra). A b) ábra pl. a forgógépes, a c) az egyen
feszültségű, a d) a szinuszos válta-
kozó feszültségű, az e) az elektroni-
kus generátor, míg az f) ábra a gal- 0:: J_
vánelem (pl. rúdelem) rajzjelét mu-
tatja. Az utóbbi egyenfeszültségű.
A hosszú vonal jelöli a pozitív, a a)
T
b) e) d) e) f)
rövid a negatív pólust. 3-4.ábra
Az áramkör másik eleme az Generátorok jelölése
ellenállás, amely a rajta átáramló
töltések energiáját hővé, illetve a fellépő mágneses kölcsönhatás segítségével mechanikai
vagy más energiává alakítja vissza. A
gyakorlatban ezért fogyasztónak ne- K
vezzük, és rajzokon egy téglalappal je- K
löljük. Fogyasztó pl. az izzólámpa, a
villanymotor, a hangszóró, a vasaló u R u R
stb. v v
A generátor U feszültségének
hatására az áramkörben I áramerősség Nyitott áramkör Zárt áramkör
I =0 I ;t 0
alakul ki. Áram csak akkor van, ha
3-5.ábra
az áramkör zárt, vagyis a generátor Aram csak zárt áramkörben van
feszültsége a fogyasztóra kapcsolódik.

42
A gyakorlatban az áramkör nyitását vagy zárását kapcsolóval oldjuk meg (3-5.ábra).
Az áramerősség vektor mennyiség. Irányát a töltésáramlás közben kialakuló mág-
neses kölcsönhatás iránya alapján határozták meg. Jegyezzük meg, hogy az áram iránya
megegyezik a pozitív töltéshordozó haladási irányával, vagyis ellentétes a leggyako-
ribb töltéshordozónak (a negatív elektronnak) a haladási irányával (3-6.ábra)!
Az áramirány értelmezésének az elektronikában fontos szerepe van, ugyanis az
elektronikus eszközökben
pozitív és negatív töltéshor- > <
dozó egyaránt előfordul. Ér-
demes ezért a szabályt a 3-2.
ábra alapján más formában
is megjegyezni: az áram-
körben az áram iránya a
3-6.ábra
generátor pozitív pólusától
Aramirány pozitív és negatív töltéshordozó esetén
a fogyasztón át a negatív
pólus felé mutat.
Váltakozó feszültségű generátor esetén a töltéshordozók áramlási iránya periodi-
kusan változik, ezért a kialakuló áramot váltakozó áramnak nevezzük.

3.2 Mérések az áramkörben

A különféle mennyiségek mérésére használt műszereket egy körrel ábrázoljuk. A

körbe a mért mennyiség jelét, vagy a mért mennyiség mértékegységét kell írni.
Az áramkörben kialakuló áramerősséget árammérő műszerrel mérjük, melyet I-vel,
esetleg µA-rei, mA-rel vagy A-rei jelöljük. A műszernek az áramerősséggel arányos mág-
neses kölcsönhatást, vagyis az időegység alatt átáramló töltések mennyiségét kell mérni,
ezért a fogyasztóval sorba kell kapcsolni ( 3-7.a ábra).

U R
v

a) b) e)
3-7.ábra
Az áram- és feszültségmérő kapcsolása

A feszültségmérő az áramkör két pontja közötti töltés kiegyenlítő képességet (fe-

szültséget) méri, ezért párhuzamosan kapcsoljuk azzal az áramköri elemmel, amelyen a
fellépő feszültséget kívánjuk meghatározni. Ez általában a fogyasztó (b.ábra). A két mű­
szer együttes használatát, azaz a teljes mérőáramkört a e.ábra mutatja.
A mérőműszerek mutatóinak kitérését a műszerben kialakuló kölcsönhatások
okozzák, amelyhez energia szükséges. Ezt az energiát a műszerek a mérendő áramkörből
veszik, ezért annak eredeti állapotát megváltoztatják. Az árammérő akkor nem hamisítja

43
meg a mérést, ha nem akadályozza a töltéshordozók áramlását, vagyis nincs ellenállása
(Rm = 0). Mivel ez sohasem teljesíthető, olyan árammérőt kell választani amelyiknek az
ún. belső ellenállása rendkívül kicsi.
A feszültségmérő a b. ábra szerint akkor nem változtatja meg a viszonyokat, ha
rajta nem folyik áram, vagyis ellenállása végtelen nagy. Gyártani ilyet sem lehet, de arra
törekszünk, hogy belső ellenállása minél nagyobb legyen.

3.3 Ohm törvénye

Ohm német fizikus (1787-1854) az ellenállást a feszültségből és a hatására kiala-

kuló áramerősségből határozta meg. Azt tapasztalta, hogy egy áramkörben a két mennyi-
ség hányadosa jellemző az adott fogyasztóra és állandó érték:

nem függ sem a feszültségtől, sem az áramerősségtől (3-8.ábra). Ezt nevezzük Ohm tör-
vénynek, és e képlet alapján választották az ellenállás egységéül az 1 Q-ot.
R R
4+------- 4+-------
3
u 1 2 3 4
3
2 1 0,25 0,5 0,75 1 2

R=U/I 4 4 4 4
2 3 4 u 0,25 0.5 0,75 1

3-8.ábra
Az ellenállás nem függ a feszültségtől és az áramerösségtöl

Az összefüggés átrendezésével a törvény más alakban is felírható:

A második összefüggés tartalma szavakban: egy ellenálláson áram folyik, ha rajta

feszültség van. Az ellenállás árama egyenesen arányos a rajta lévő feszültséggel, és
fordítottan arányos az ellenállás értékével. Hasonlóan a harmadik képlet: ha egy R
ellenálláson 1 áramerősség folyik, akkor rajta U = 1 · R feszültségnek kell lenni, vagyis a
rajta mérhető feszültség egyenesen arányos az ellenállásával és az áramával.
Jegyezzük meg, hogy U, 1 és R összetartozó mennyiségek, vagyis az Ohm törvény
egy adott R ellenálláshoz tartozó áramerősség és feszültség kapcsolatát fejezi ki!
Az 1 = U!R összefüggés értelmében egy áramkörben nagy az áramerősség, ha a fo-
gyasztó ellenállása kicsi. Az ellenállást csökkentve olyan nagy áram alakul ki, hogy a ge-
nerátor vagy az összekötő vezeték károsodik. A túláram ellen a rendszert biztosítóval

44
védjük, melyet az áramkörben a fogyasztóval sorba
kapcsolunk (3-9.ábra). A biztosító olyan alkatrész,
amely a rá jellemző áramerősségnél az áramkört auto-
matikusan megszakítja.
R = 0 esetén nincs fogyasztó az áramkörben, és
ekkor 1 = oo, Ezt nevezzük rövidzárnak, mert a generá-
3-9.ábra
tor által szétválasztott töltések akadálytalanul és köz-
Biztosító az áramkörben
vetlenül a generátor kapcsai között egyenlítődnek ki. A
gyakorlatban minden anyagnak van ellenállása, ezért az áramerősség sohasem lehet vég-
telen, legfeljebb rendkívül nagy, vagyis ideális rövidzár nincs.
A végtelen nagy ellenállás (szakadás) sem fogyasztó, mert ekkor nem folyik áram
(! = 0), így nincs energia átalakulás sem (3-10. ábra).
Rövidesen látni fogjuk, hogy az Ohm törvény az elektronikában csak megkötések-
kel érvényes, mert nagyon sok alkatrész el-
lenállása függ a feszültségtől, illetve a rajta
átfolyó áramtól, másrészt vannak olyan alkat-
részek is (kondenzátor és induktivitás), ame-
lyekben az Ohm törvény ugyan érvényes, de
az áramkorlátozó hatást nem a töltéshordozó- Rövidzár Szakadás
nak a közeg atomjaival történő ütközése
(rezisztencia), hanem más kölcsönhatás ha- 3-10.ábra
tározza meg (1. később). A rezisztenciának, A rövidzár és a szakadás nem fogyasztó
vagyis R-nek a másik neve ezért ohmos el-
lenállás. Csak ez képes a villamos energiát mint fogyasztó, más hasznosítható ener-
giává alakítani.

3.4 Az elektronika és az Ohm törvény

Számításkor az Ohm törvény képletébe is SI alapegységekben kell behelyettesíte-

ni. Most Y-ban, A-ben és Q-ban kellene. Az elektronikában azonban általában Y-ok,
mA-ek és kQ-ok vannak, ezért az átváltást nem végzik el. Jegyezzük meg, hogy a feszült-
séget mindig Y-ban kell
behelyettesíteni, de az el- UM I [A]
lenállás megadható kQ-ban 0,4 10
1 1 0,05
is! Ekkor /-t mA-ben kap- m=tga = U0 =R =G
2 0,10
juk. Fordítva: /-t mA-ben
3
°· 10 3 0,15
helyettesítve R-et kQ-ban 0,2 R=20 Q
4 0,20
kapjuk. 0,1
Az 1 = U!R összefüg- 5 0,25
gést egy U-I koordináta- 6 0,30
2 3 4 5 6 u
rendszerben ábrázolva R ál-
landósága miatt olyan egye- 3-11.ábra
Az ellenállás jelleggörbéje egyenes

45
 nest kapunk, amelynek a meredeksége l/R, vagyis megegyezik a 2.7.2 pontban megismert
vezetőképességgel, G-vel (3-11.ábra). Nagy ér-
tékű R-hez ezért kicsi, kicsihez nagy meredek-
ségű egyenes tartozik (3-12.ábra).
0,4
Elektronikus eszközöknél az U-I kap-
csolat általában nem egyenest, hanem az esz- 0,3
közre jellemző görbét ad, amelyet ezért jelleg-
02
görbének vagy karakterisztikának nevezünk. ·
Azokat az elektronikus eszközöket és o, 1
áramköröket, amelyek karakterisztikája
egyenes, lineáris eszközöknek, illetve áram- 2 3 4 5 6 u
köröknek nevezzük, míg amelyeknél ez nem
teljesül nemlineárisnak. Nemlineáris eszkö-
zökre az Ohm törvény csak megkötésekkel 3-12.ábra
használható, hiszen I nem egyenesen arányos Különböző ellenállások jelleggörbéje

U-val. A görbe karakterisztika (nem állandó

meredekség) azt jelenti, hogy az ellenállás sem állandó, függ az eszközre kapcsolt fe-
szültségtől (3-13.ábra).
A nemlineáris jellegörbével ren-
delkező eszközökre kétféle ellenállás is
értelmezhető. Az eddigi, vagyis a görbe
Jelleggörbe
megadott pontjához tartozó U/l érték a
statikus vagy egyenáramú ellenállás Uo
Rst=-
(R 5J, amely most nem a görbe meredek- lo
ségétől függ, míg a görbe egy adott
pontjában a meredekséget is kifejező
ll.U/ M érték a dinamikus vagy válta-
kozó áramú (differenciális) ellenállás
(Rctin). Az elektronikus eszközök jel- Uo u
lemzőit a dinamikus ellenállás jobban Rdin ->---- < ti.U
--
kifejezi, mint a statikus.
A jelleggörbe egy adott pontjá-
ban a dinamikus ellenállást úgy hatá-
rozzuk meg, hogy a pont közelében
szimmetrikusan felveszünk egy nagyon legnagyobb meredekségű hely
kicsi ll.U szakaszt, leolvassuk az ehhez
tartozó Af-t, majd képezzük a kettő há-
nyadosát. A dinamikus ellenállás a ka-
u
rakterisztika görbesége miatt minden
pontban más értékű.
3-13.ábra
Vannak olyan eszközök is, ame- A statikus és dinamikus ellenállás értelmezése
lyeknél a jelleggörbe bizonyos szaka-
szán I fordítottan arányos U-val, a me-
redekség negatív (3-14.ábra). A jelleggörbének ezt a szakaszát ezért negatív ellenállású
szakasznak nevezzük.

46
Példák:

1. Mekkora feszültség van azon a 2,2 kQ-

os ellenálláson, amelyen 10 mA erősségű áram
!9
folyik?
U = I · R = 10 mA · 2,2 kQ = 22 V.
Felhasználtuk, hogy szabad V, kQ és mA mér-
tékegységet együtt használni. UA U9 u
negatív ellenállású
2. Mekkora ellenállása van annak a fo- """" szakasz
gyasztónak, amelyen 26 V hatására 17,3 mA
3-14.ábra
erősségű áram folyik?
Jelleggörbe negatív ellenállású sza-
kasszal
R =UJJ= 26 V/17,3 mA = 1,5 kQ.
1
3. Mekkora a 3-15.ábra jelleggörbéjének (mA]
M pontjában a statikus és dinamikus ellenállás? 4
,'.\ 1I

A statikus ellenállás: R 5 = UM/JM t 3

2 IM
R 5 = 2,5 V/1,8 mA = 1,38 kQ.
A dinamikus: Rct = 11U!Af.
11U= U2-U1 =3 V-2 V = 1 V
1 1

Af = 12-11 = 2,7 mA-1,2 mA = 1,5 mA 2 UM 3 4 u

Rct = 11U/Af = 1 V/1,5 mA = 0,66 kQ. M
--> - ---<-ól) __
Jól látható, hogy R 5 -::f. Rct·
3-15.ábra
Jelleggörbe a példához

3.5 Az ellenállás meghatározása

Egy anyagi rendszer (pl. huzal) ellenállása egyenesen arányos a hosszával, és for-
dítottan arányos a keresztmetszetével, ezen kívül függ még az anyagától és a hőmérsékle­
tétől. Állandó (szobai) hőmérsékleten az ellenállás:
d

<
ahol p (ró) az anyag fajlagos ellenállása, l a vezető
test hossza, A pedig a keresztmetszete (3-16.ábra). 3-16.ábra
A fajlagos ellenállás az egységnyi hosz- A keresztmetszet értelmezése
szúságú és egységnyi keresztmetszetű anyag el-
lenállását mutatja meg. Az adott anyagra jellemző állandó. A képletet p-ra átrendezve:

47
 2
R.-
p=- A , 1gy
' ' 'kegysege
merte ' SI -ben - m = Q m.
Q .-
l m

A gyakorlatban a keresztmetszetet praktikusabb mm2-ben mérni. Ilyenkor p mér-

tékegysége Qm helyett Qmm2/m, vagyis az 1 m hosszú 1 mm2 keresztmetszetű anyag
ellenállását jelenti. Az 1 Qmm2/m SI alap mértékegységben 1 µQm-nek felel meg. Né-
hány anyag fajlagos ellenállása a 3-1. táblázatban található.
A fajlagos ellenállás reciproka a 2.7.2 pontban már megismert fajlagos vezetés.
Jele: y.
Anyag Qmm2/m Qm
=M
ly Ezüst
Réz
0,016
0,0175
1,6.
1,75.
l0-8
l0-8
Arany 0,023 2,3·10-8
vagyis a nagy fajlagos ellenállású anyag faj-
Alumínium 0,028 2,8. l0-8
lagos vezetése kicsi. Az SI-ben megadott p
Vas 0,13 1,3. l0-7
érték megegyezik annak a kocka formájú
anyagtömbnek az ellenállásával, amelynek az Olom 0,208 2,08. 10-7
oldal éle 1 m, és az ellenállást a két szemben Manganin 0,43 4,3·10-7
lévő lap között mérjük. y a két lap közti Kanthal 1,39 1,39. l0-6
vezetőképesség.
Nagyon gyakori a kör keresztmetszet. 3-1.táblázat.
Néhány anyag fajlagos ellenállása
Ilyennel rendelkeznek a vezetékek és a teker-
cselő huzalok is, amelyeknek nem a sugarát,
hanem az átmérőjét (d) adják meg, mert ez könnyebben mér-
hető. A keresztmetszetet (kör terület) ezért nem az A = r2 · n,
Szigetelés
hanem az Vezető rész

3-17.ábra
Szigetelt vezeték
képlettel szokás kiszámítani. A két összefüggés r = d/2 miatt keresztmetszete
egyenértékű.
Nagyon fontos, hogy szigetelt vezetékeknél csak a vezető rész átmérője illetve ke-
resztmetszete számít, a szigetelést figyelmen kívül kell hagyni (3-17.ábra).

Példák:

1. Mekkora ellenállása van a 10 m hosszú, 1,5 mm2 keresztmetszetű réz vezeték-

nek?
R = p ·!/A alapján R = 0,0175 Qmm2/m · 10 m/1,5 mm2 = 0,116 Q.

2. Mekkora ellenállása van annak a tekercsnek, amelyet d = 0, 1 mm átmérőjű réz-

huzalból készítünk egy D = 5 cm átmérőjű hengerre? A szorosan egymás mellé csévélt
menetekből 20 mm hosszú tekercs keletkezik (3-18.ábra).

48
 A 20 mm hosszon N = 20/0, 1 = 200 menet 20mm
~---···--3>-

van. Egy menet hossza azonos a henger kerületé-

vel, k-val.
k = D · rt = 0,05 m · rt = 0, 157 m.
A 200 menet hosszúsága:
N· k = 200 · 0,157 m = 31,4 m.
A huzal keresztmetszete:
A = cf2 · n;/4 = 0, 12 · n/4 = 0,00785 mm2. d

Az ellenállás így:
2 31 4
R·p·..!__=0,0175 Qmm · • m =70Q. 3-18.ábra
A m 0, 00785 mm Tekercs adatok a példához

3. Hasonlítsuk össze az alábbi adatokkal rendelkező anyagokat fajlagos ellenállás

szerint! P1 = 8 Qmm2/m, P2 = 2 · 10-5 Qm, y3 = 40 OOO· l/Qm.

Az összehasonlításhoz azonos mértékegységek kellenek. Válasszuk az Qmm2/m-t!

Qm esetén a keresztmetszetet m2-ben mérjük. 1 m2 = 1OOO mm· 1000 mm, vagyis
106 mm2. A 2 · lQ-5 Qm így 2 · l0-5 · 106 = 20 Qmm2/m.
A harmadik érték a p = 1/y összefüggés alapján: p = 1/(4 · 104) = 0,25 · lQ-4 Qm,
amely 0,25 · 10-4 · 106 Qmm2/m = 25 Qmm2/m. Ez azt jelenti, hogy az elsőnek van a leg-
kisebb, és a harmadiknak a legnagyobb fajlagos ellenállása.

3.6 Az ellenállás hőmérsékletfüggése

Vegyünk egy darab fém huzalt és jelöljük a 20 °C-on mért ellenállását R0 -val! A
hőmérsékletetváltoztatva /'iR ellenállás változást tapasztalunk.

/'iR = R 0 · a ·11T, Anyag a [l/OC]

Ezüst +0,0038
ahol 11T = T - T0 a hőmérséklet változás (T0 az eredeti, Alumínium +0,004
T az új, magasabb hőmérséklet), a pedig az anyagra jel- Réz +0,0038
lemző állandó, a hőfoktényezö (Temperatúra Koeffici- Vas +0,0056
ens). Az a hőfoktényező megmutatja, hogy az adott Wolfram +0,0041
anyag 1 Q ellenállású darabja 1°C változás hatására Manganin +0,00025
mennyivel változtatja értékét. a mértékegysége 1/°C. Konstantán -0,000005
Néhány anyag a értékét a 3-2.táblázat tartalmazza. Kanthal +0,000025
Az új ellenállásértéket R = R 0 +/'iR alapján számít- Grafit -0,0002
hatjuk ki.
3-2. táblázat.
R = R 0 + R 0 · a · 11T, amelyből
Néhány anyag höfoktényezöje

49
 a értéke fémek esetén l0-3-10-4 l/°C nagyságrendű és előjele pozitív, amely azt
jelenti, hogy a hőmérséklet növekedésekor R értéke is növekszik, R0 -nál nagyobb lesz.
Számításokban ezért figyelni kell a és !!J.T előjelére!
Az összefüggésből követke-
zik, hogy a pozitív hőfoktényezőjű R
Anyag Ts [KJ
anyagok ellenállása csökken, ha hő­
mérsékletüket csökkentjük. Képle- Alumlnium 1, 14
>---- -~------

tünk azonban csak a -50 °C és Ón 3,69 --l

+200 °C közötti tartományban írja le Higany 4,17 !
helyesen az ellenállás változását, Ólom 7,26----i
ugyanis a csak ebben a tartomány- o 1 2 3 4 s 6 T
ban állandó. Nagyon alacsony hő- Ts [KJ
mérsékleten az ellenállás hirtelen
nullára csökken, és az anyag szupra- 3-19.ábra
vezetővé válik (3-19.ábra). Szupravezetés
A szupravezetőket előnyösen
használhatnánk nagy áramok veszteségmentes vezetésére. Erre azonban csak kivételes
esetekben kerülhet sor, mert az ismert anyagok szupravezető állapotához csupán néhány
kelvin hőmérséklet tartozik (0 K = -273,6°C), amelyet előállítani rendkívül nehéz és
költséges.
Jegyezzük meg, hogy az ellenállás kiszámítására használt R = p · //A összefüggés
csak akkor használható, és p értéke csak akkor állandó, ha a hőmérséklet is állandó!

3. 7 Az ellenállás mint alkatrész

3. 7.1 Az ellenállás szerkezeti felépítése

Az elektronikában ellenál-
lásnak nevezzük azt az alkatrészt
is, amelyet azért gyártottak, hogy
meghatározott mértékű áramkor-
látozó képességgel, vagyis ellen-
állással rendelkezzen.
Kivezető
Egy ellenállás hordozó-
ból, az ellenállást képező rosszul
vezető anyagból, kivezetőből és 3-20.ábra
védőbevonatból áll (3-20.ábra). Az ellenállás szerkezeti felépítése
A hordozó csaknem ki-
zárólag kerámia. Kisebb méreteknél tömör henger, nagyobbaknál cső, de előfordul a ha-
sáb forma is.

50
3. 7 .2 Az ellenállás értékének beállítása

Az ellenállások 1 Q-tól 10 GQ-ig terje-

ELLENÁLLÁSOK
dő, vagyis sok nagyságrendet átfogó értékét az
R = p · //A összefüggés alapján állítják be, és er-
re kétféle megoldás terjedt el (3-21.ábra).
A szigetelő hordozóra a vezető részt vé- HUZAL R8EG
kony ellenálláshuzalból feltekercselik (huzalel-
lenállás ), vagy vékony rétegben rágőzölögtetik
(rétegellenállás ). A gőzölögtetett réteg anyaga SZÉN FÉM
szén vagy fém, ma már gyakoribb a fémréteg-
ellenállás.
3-21.ábra
Léteznek ún. tömör ellenállások is, ame- Az ellenállások csoportosítása
lyeknél a vezetést a hordozóba kevert anyag a
teljes keresztmetszetben biztosítja. A tömör el-
lenállás Európában alig fordul elő. Ellenállás huzal
A huzalellenállás szükséges R értékét a huzal faj-
lagos ellenállásának és keresztmetszetének megválasztá-
sával állítják be (3-22.ábra), míg a menetek összeérését
kellő menetemelkedéssel és húzóerővel, .valamint védő­
bevonattal akadályozzák meg. A huzal anyaga manganin 0 Bilincs kivezetés 0
vagy NiCr, illetve FeCr ötvözet.
A rétegellenállás vezető anyaga régebben kizáró- 3-22.ábra
lag szén (korom) volt, ma általános a fém. Ennek megfe- A huzalellenállás felépítése
lelően szén, illetve fémréteg-ellenállás a neve. Az
ellenállás érték nagyságrendjét a felpárologtatott fém fajlagos ellenállásával és a réteg
vastagságával, a végleges értéket pedig spirál köszörüléssel állítják be (3-23.ábra). A
köszörülés hatására a hordozót borító henger felületből egy spirál alakú "szalag" lesz,
amelynek hossza nagyobb, keresztmetszete kisebb, így a köszörült menetek számától
függően az ellenállás értéke 1OOO-szeresre is megnövekedhet.
A védőbevonat feladata a vezető rész külső behatások elleni védelme. Különösen
rétegellenállásoknál van nagy jelentősége, ugyanis a rendkívül vékony fém vagy szén ré-
teg ellenállása mechanikai behatások vagy oxidáció miatt jelentősen megváltozna. Réteg-

a) b)
3-23.ábra
A rétegellenállás szerkezete köszörülés előtt (a), és köszörülve (b)

51
ellenállásokhoz lakk, huzalellenállásokhoz lakk, cement és zománc bevonatot alkalmaz-
n~ •
Az ellenállás felhasználását megkönnyíti, ha kivezetővel látják el. Ennek kikép-
zése bilincs, szalag vagy huzal lehet. A rétegellenállásokat általában huzal kivezetővel
látják el, mert ezt - főleg az axiális változatukat - lehet a legkönnyebben beépíteni.
Axiális változatnál a kivezetés az ellenállástest tengelyével megegyező irányú, radiálisnál
arra merőleges (sugár) irányú (3-24.ábra).

a) b) e)
3-24.ábra
A rétegellenállás axiális huzal (a), radiális huzal (b) és radiális szalag kivezetéssel (e)

A huzalellenállások-
nál gyakoribb a bilincs,
esetleg a huzalsodrat kive- Forrasztás
zető (3-22. és 3-25. b.ábra).
Egy ellenállás fekvő Nyomtatott panel
és álló helyzetben egyaránt
beépíthető. Fekvő helyzet-
ben az alkatrész és a panel
között általában kis távol-
ság (szerelési magasság) Vezető sáv
van, mely a hűtést meg- Szerelő lap
könnyíti. A 3-25.a.ábra ré- a) b)
tegellenállás beépítését mu- 3-25.ábra
tatja nyomtatott áramköri Réteg- és huzalellenállás beépítése
lapba. A huzalellenálláso-
kat nagy méretük és főleg nagy tömegük miatt (pl. csavarral) rögzíteni kell (3-25.b.ábra).

3. 7 .3 Az ellenállás névleges értéke és tűrése

A gyártás során előre meghatározott ellenállás értéket szeretnének elérni, azonban

általában ettől eltérő értéket kapnak. Az eltérés mértékét tűrésnek nevezzük, mely függ a
gyártástechnológiától, és a felhasznált anyagtól.
A tűrés megadása a névleges (a kívánt) értékre vonatkoztatva %-ban történik. Az
1 kQ 10% pl. azt jelenti, hogy az 1 kQ névleges értékű ellenállás valódi értéke 1 kQ
±10%, azaz 1±0,1 kQ, vagyis 0,9 és 1,1 kQ között bármilyen értékű lehet.
Régebben a 20%-os, ma a 10%-os és az 5%-os tűrés a jellemző, de nagy pontos-
ságot igénylő helyekre gyártanak 2, 1, 0,5, esetleg még kisebb tűrésű ellenállásokat is.

52
 A tűrés miatt nem érdemes minden értéket gyártani, (a 900 Q-os 10%-os tűrésű el-
lenállás pl. 900 Q és 990 Q között átfedné az 1 kQ-os 10%-os tűrésű értéktartományát),
ezért a tűréstől függően választják meg a lehetséges értékeket, az ún. értéksort, amelyet
minden nagy tömegben gyártott alkatrészre szabványosítottak.
A jelenleg használt IEC szabvány a 10%-os értéksort E 12-vel jelöli, mert egy de-
kádon belül (10-szeres értékek tartománya) 12 féle érték keletkezik. A 20%-osnál ennek
a fele: 6 (E 6-os sor), az 5%-osnál a kétszerese:
24 (E 24-es sor) fordul elő. Kisebb tűrésű az E6 E 12 E 24 E48 E 96
.---~---.~~___,.~~--,.-~~----.~~--.

E 48 és az E 96 sorozat (3-3.táblázat), sőt itt ±20% ±10% ±5% ±2% ±1%

előfordulnak még az E 192-es, valamint a ré-
gebbi szabvány szerinti E 60, E 120, E 240 és 3-3. Táblázat
E 480 sorozatok is. A szabványos értéksor tűrése
A dekádon belüli értékek úgy
108Q 132Q
keletkeznek, hogy 10-ből annyiadik -10%
120Q
+10%
gyököt kell vonni, ahány tagot aka-
runk. E 6-os sor esetén pl.
ViO = 1,468, E 12-es esetén pedig 100

m1
= 1,21. Az így kapott értékkel
~Átfedés
l-től kezdődően annyiszor kell
+10%
szorozni (és ha lehet kerekíteni), -;;g~0 100Q 110Q
ahány tag lesz. E 6-nál az 1,468 kere-
kített értéke 1,5 (E 12-nél változatlan 3-26.ábra
marad), így 1, 1 · 1,5 = 1,5, majd A 100 Q-os és 120 Q-os ellenállás türéshatárai
1,5 · 1,5 = 2,25 értéket kapunk. Ezt
kerekíteni kell 2,2-re. A következő érték: 2,2 · 1,5 = 3 ,3 stb.
Egy ellenállás tűrés miatti felső
határértékét a következő nagyobb érték E6 E 12 E 24 E6 E 12 E 24
alsó határa így jól megközelíti, sőt ±20% ±10% ±5% ±20% ±10% ±5%
bizonyos értékeknél kisebb átfedés is 1,0 1,0 1,0 3,3 3,3 3,3
keletkezhet. A 220 Q± 10% )-os ellenállás 1,1 3,6
legnagyobb értéke pl. 242 Q, a sorban 1,2 1,2 3,9 3,9
következő 270 Q±10%-os ellenállás 1,3 4,3
legkisebb értéke pedig 243 Q, vagyis 1,5 1,5 1,5 4,7 4,7 4,7
nincs átfedés. A 100 Q-os és 120 Q-os 1,6 5, 1
értékeknél viszont (3-26.ábra) 2 Q átfe- 1,8 1,8 5,6 5,6
dés van. Ugyanígy átfedés keletkezik az 2,0 6,2
ezeknél 10-szer, 100-szor stb. nagyobb 2,2 2,2 2,2 6,8 6,8 6,8
vagy kisebb értékeknél is.
2,4 7,5
A 20, 10 és 5%-os értéksorhoz
2,7 2,7 8,2 8,2
tartozó értékeket a 3-4. táblázatban talál-
3,0 9,1
juk, melyek 10 hatványaival szorozva kQ
és MQ értéket is jelenthetnek (pl. 1 kQ, 3-4.Táblázat
220 Q, 47 kQ, 10 MQ stb.). Szabványos E 6, E 12 és E 24 értéksor
A gyártás utolsó fázisában a védő-

53
dőbevonatra az ellenállás értékét kódolva 1 2 3 4
nyomtatják fel. A kód lehet egyszerű
(számkód) és bonyolultabb (színkód). .
Számkódos rendszerben az ellenállás
értéksoron belüli értékét számmal, a névle-
ges érték nagyságrendjét betűvel (R, k, M) Számérték
adják meg. A betűkód mindig a tizedesves- Szfnjelzés 1.ieave 2.ieave Szorzó Tűrés

sző helyére kerül. Például: 3M3'= 3,3 MQ, Fekete 0 x1Q

Barna 1 1 x 10Q ±1%
k33 = 0,33 kQ, 2R2 = 2,2 Q, 4K7 = 4,7 kQ Vörös 2 2 x 100Q ±2%
stb. Narancs 3 3 x1kQ
A tűrést korábban közvetlen módon Sáraa 4 4 x 10kQ
Zöld 5 5 x 100 kQ ±0 5%
(pl. ± 10%) vagy betűkóddal tüntették fel. A Kék 6 6 x1MQ
betűk jelentése: A= speciális, B = ±0, 1%, lbolva 7 7 x10MQ
C = ±0,25%, D = ±0,5%, F = ±1 %, G = Szürke 8 8 x100MQ
Fehér 9 9 x1GQ
±2%, J = ±5%, K = ±10%, L = ±15% és Aranv xO 1Q ±5%
M=±20%. Ezüst x001Q ±10%
A ma már gyakrabban használt szín- Színtelen ±20%
kódos jelölés esetén az ellenállástesten szí- Példa 1234
nes sávok (gyűrűk) vagy pontok találh~tók.
Megkülönböztetünk 4 és 5 sávos jelölési
rendszert.
-----.F=
====11. .111-1
......

'~~
4 sáv esetén az első kettő a számér-
téket, a harmadik a nagyságrendet (a szám-
Zöld: 5 Barna: 1 Bama:x 1O Q Vörös:± 2%
érték utáni nullák számát) a negyedik pedig
t:rték: 51 x 10Q =510 Q ±2%
a tűrést jelöli. (3-27.ábra). A leolvasást an-
nál a gyűrűnél kell kezdeni, amelyik a
3-27.ábra
kivezetéshez közelebb van, vagy sávja Négy színgyürüs jelölés
szélesebb!
Példa:
Határozzuk meg annak az ellenállásnak az értékét és a tűrését, amelyen sorrendben
kék, szürke, narancs és vörös színű gyűrűk vannak!
A kék 6-os, a szürke 8-as értéket jelent. A számérték így 68. A harmadik (narancs)
szín jelöli a nagyságrendet, amely most 3. Három nullát kell ezért a 68 után írni, vagy -
ami ugyanazt jelenti - 103-nal kell szorozni: 68000 = 68 kQ.

1 2 3 4 5
1 2 3 4 5

1 ~~ 1
Vörös:2 Fekete:O Zöld:5 Vörös:2 Vörös:± 2%
~rték: 205 00 = 20,5 k Q ±2%

3-28.ábra
őt szfngyürüs jelölés

54
 A tűrés a negyedik - vörös színű - gyűrű miatt ±2%.
Jegyezzük meg, hogy a számértéket tizedes vessző használata nélkül, a számje-
gyek egymás után írásáyal kapjuk! Ez a szabály az 5 gyűrűs jelölésre is érvényes,
amelyet az E 24-nél kisebb tűrésű sorozatoknál használnak. Ennél a számértéket az első
három gyűrűből lehet meghatározni (3-28.ábra), a színek jelentése megegyezik az
előzővel.
Egyes gyártók újabban 6. sőt 7. gyűrűt is használnak. Ezek az ellenállásra kapcsol-
ható feszültséget, illetve az ellenállás T c-vel jelölt hőmérsékletfüggését fejezik ki.
A Te hőfoktényező nem azonos az a
hőfoktényezővel, mert figyelembe veszi az el- Jel Te Színjel ±ppm/°C
lenállástest geometriai méreteinek változá- f%/°Cl (6.sáv)
sából bekövetkező ellenállás változást is. 0 0,02 Barna 100
/\ 0,01 Vörös 50
M ri 0,005 Narancs 15
T. - - -
e - R0 ·t..T' I 0,0025 Sárga 25
II 0,0015 Kék 10
ahol Ro az eredeti ellenállás, t..R pedig a !'>. T
hőmérsékletváltozásra bekövetkező ellenállás 3-5.táblázat
A hőmérsékletfüggés jelölése
változás.
A gyakorlatban használt ellenállások
Te értéke ± 1 · 1o-s 1/C és ± 5 · 10-4 1/°C között van,
melyet %/°C-ra, illetve ppm/°C-ra átszámítva adnak 10 M
meg. 1M
100 k
Te [%/0 C] "'.'Te [l/0 C] · 100.
10 k

A ppm rövidítés (part per million) milliomod 1k

0 0
részt jelent. Így az 1 Te [ppm/ C] = 106 ·Te [l/ C], il- 100
letve az 1 Te [ppm/0 C] = 104 · Te [%/0 C]. 10
Te pontos értékét a gyártó az ellenállástesten ge- 1
ometriai jellel vagy színkóddal közli. A geometria jel
0, 1
%/°C-ot, a színkód (5 sávos jelölésnél ez a 6. kiegészítő
1. típus 2. típus 3 típus
gyűrű) ppm/°C-ot jelent (3-5.táblázat).
Kivezetéstől, védőbevonattól és egyéb tulajdon-
ságoktól függően a gyárak típusjelzést használnak. Fon- 3-29.ábra
Az értéktartomány függ a típustól
tos tudni, hogy nem fordul elő minden ellenállásérték
minden típusban (3-29.ábra).

3.7.4 Különleges ellenállások

3.7.4.1 Termisztorok

Az előzőekben megállapítottuk, hogy egy ellenállás értéke függ a hőmérséklettől,

a változás iránya pedig az a hőfoktényező előjelétől, és a hőmérsékletváltozás irányától.

55
 A konstantán (mint a neve is mutatja) csaknem állandó a értékkel rendelkezik. Eb-
ből a különleges ötvözetből, nagy stabilitású ellenállásokat készítenek. Sajnos nem for-
rasztható (a kanthal sem), ezért helyette inkább a manganin ötvözetet használják, amely
jóval nagyobb, de a többi anyaghoz viszonyítva még elég kicsi a értékkel rendelkezik (!.
3-2.táblázat).
Azokat az ellenállásokat, amelyeknél a előjele pozitív, pozitív hőfoktényezőjű,
(idegen kifejezéssel Pozitív Temperatúra Koefficiens-ű) anyagoknak, illetve a kezdő
betűk alapján röviden csak PTK-nak nevezzük. Ilyen az összes fém, főleg a tiszta vas.
Negatív a esetén (Negatív Temperatúra Koefficiens) NTK a nevük. Így viselkedik a
grafit, az összes félvezető anyag, valamint a folyadékok.
Az ellenállásokra mint alkatrészekre az NTK vagy a PTK megkülönböztető jelzőt
azonban csak akkor használjuk, ha a értéke nagy. Az NTK és a PTK ellenállás - rajzjele
a 3-30.ábrán - az erősen hőmérsékletfüggő ellenállások cso-
portjába tartozik, melyeket termisztoroknak nevezünk.
Az NTK ellenállása hideg állapotban nagy, melegen
viszont kicsi. Emiatt melegen vezető ellenállásnak is neve-
zik. A PTK ezzel ellentétesen viselkedik. A másik neve a) b)
ezért hidegen vezető ellenállás. 3-30.ábra
A PTK (a) és az NTK (b)
A termisztorok különböző porokból (fémvegyületek,
rajzjele
fémoxidok és félvezetők) készülnek. Az ellenállásuk több
nagyságrenddel változik, és a változást diagramban adják
meg (3-31.ábra), mert a értéke nem állandó, és emiatt nem írható le az R = R0 ·(!+a· D.T)
összefüggéssel.

R[Q]
R[Q] 107
106 106

10 5 105
4
10 10 4
103 103
102 102
10 10

-40 -20 0 20 40 60 80 100 120 140 160 T [C'] -40 0 40 80 120 160 200 T [C']

a) b)
3-31.ábra
Az NTK (a) és a PTK ellenállásának változása (b)

Egy termisztor kialakítás szerint tárcsa, rúd és gyöngy (üvegtokos) lehet (3-
32.ábra). Az ellenállás változás oka szerint az NTK termisztorokat két nagy csoportra
oszthatjuk:
1. Az ellenállás változását kizárólag a környezet hőmérsékletének változása okoz-
za, a rajtuk átfolyó nagyon kicsi áram melegítő hatása elhanyagolható. Ezek a mérő vagy
érzékelő termisztorok. Méretük és tömegük kicsi, ezért hőmérséklet mérésére és érzékelé-
sére használjuk.

56
 0 0
r-r---------1,._ Aktlv rész
- - f-

üveg tok

Huzal kivezető
0 0

a) b) c) d)
3-32.ábra
Tárcsa (a), fémlapra szelt tárcsa (b), rúd (c) és üvegtokos gyöngy termisztor (d)

2. Az ellenállás megváltozását a termisztoron átfolyó áram hőhatása váltja ki (sza-

bályozó vagy fütött termisztorok). Ezeket fóleg bekapcsolási áramlökések korlátozására
(motorok, különleges izzólámpák, elektroncsövek fütése), jelfogók meghúzásának, vagy
elengedésének késleltetésére, ritkán feszültség stabilizálásra használjuk.
A PTK termisztorok jellemző felhasználási területe: hőmérsékletmérés,
higanygőzlámpákban gyújtó ellenállás, villanymotorok túlmelegedés elleni védelme stb.

3.7.4.2 Feszültségfüggő ellenállások

A feszültségfüggő ellenállás (Voltage Depedent Resistor) rövidített neve VDR,

vagy varisztor. A VDR összepréselt szemcsés szilíciumkarbid (SiC) és kötőanyag égeté-
sével (zsugorításával) készül, a szerkezete porózus.
A VDR ellenállása
egy bizonyos feszültségig R
állandó, e felett hirtelen
csökkenni kezd. Az árama
emiatt kezdetben egyenle-
tesen növekszik, majd a
jelleggörbe meredekké vá- 1mA
lik (3-33. ábra). A kisebb
feszültségű VDR-ek jel- u u
leggörbéje meredekebb. A a) b)
jelleggörbe szimmetrikus, 3-33.ábra
nem függ a feszültség po- A VDR ellenállásának változása (a) és jelleggörbéje (b)
laritásától.
A VDR-eket tárcsa és rúd
formában gyártják (3-34.ábra).
A különleges ellenállások
közé tartozik még a fotoellenál-
lás és a mágneses teret érzékelő
ellenállás, melyekkel az elektro-
a) b) c)
nikai tanulmányaink során ismer- 3-34.ábra
kedünk majd meg. Tárcsa (a) és rúd (b) formájú VDR, valamint a VDR rajzjel
(c)

57
Ellenőrző kérdések és feladatok

1. Lehet-e villamosságot és villamos energiát előállítani?

2. Milyen két fö részből áll az áramkör, és mi ezek feladata?
3. Hogyan határozzuk meg az áram irányát a töltéshordozó alapján és az áramkör
alapján?
4. Hogyan kapcsoljuk be az áramkörbe az árammérőt és a feszültségmérőt?
5. Milyen a jó feszültségmérő és a jó árammérő?
6. Az Ohm törvénynek három matematikai alakja is van. Milyen fizikai tartalmat
fejeznek ezek ki?
7. Mit nevezünkjelleggörbének és milyen jelleggörbéje van az ellenállásnak?
8. Mit jelentenek a következő fogalmak: lineáris elem, nemlineáris elem, negatív
ellenállás, dinamikus ellenállás?
9. Hogyan határozható meg az ellenállás a vezető részadataiból?
10. Mit nevezünk fajlagos ellenállásnak, és milyen mértékegysége lehet?
11. Mi a különbség az átmérő és a keresztmetszet között?
12. Hogyan függ az ellenállás a hőmérséklettől?
13. Mit nevezünk hőfoktényezőnek? Mekkora fémek esetén az értéke?
14. Mikor nevezzük az ellenállást termisztomak?
15. Hogyan érhető el huzalellenállásnál és rétegellenállásnál a kívánt érték?
16. Miért értéksor szerint készítik az ellenállásokat?
17. Milyen értékek vannak az E 12-es értéksorban?
18. Milyen tulajdonságokkal rendelkezik a konstantán?
19. Mi a különbség a PTK és az NTK között?
20. Hol használunk PTK és NTK ellenállásokat?
21. Mi a VDR és milyen célra használjuk?
22. Lineáris elem-e az NTK, a PTK és VDR?

58
 4. MUNKA, TELJESÍTMÉNY ÉS HATÁSFOK

4.1 Villamos munka

Az áramló töltések energiája a fogyasztóban a felhasználási célnak megfelelő

energiává alakul. Az energiát a töltés kiegyenlítő hatás mértéke vagyis a feszültség, és az
átáramló töltés mennyisége határozza meg. Mivel a generátor U feszültsége 1 As töltés
munkavégző képességét mutatja meg, és felhasználáskor Q töltés áramlik át, az elfo-
gyasztott villamos energia Q -szor nagyobb:

IW=U·QI.

A gyakorlatban Q helyett inkább az áramköri mennyiségek (U és 1) ismertek. Q-t

az 1 = Qlt összefüggésből kifejezve és behelyettesítve:

A munka mértékegysége: V ·A· s = W ·s = Ws (vattszekundum). 1 Ws = 1 J =

1 Nm. Nagyobb egységei a wattóra (Wh) és a kilowattóra (kWh). Ekkor az időt órában
mérjük. 1 Wh = 3600 Ws, 1kWh=1000 · 3600 Ws = 3,6 · 106 Ws.
A felhasznált villamos energiát fogyasztásmérővel mérjük, mely minden lakásban
megtalálható. A műszer az U · I szorzattal arányos sebességgel (U = 230 V) egy tárcsát
forgat, mely egy számlálóval van kapcsolatban. A számláló annál többet mutat, minél
gyorsabban forog a tárcsa, vagyis minél nagyobb a fogyasztó árama (J ), illetve minél to-
vább van bekapcsolva a fogyasztó.

4.2 Villamos teljesítmény

4.2.1 A teljesítmény meghatározása

A teljesítményt a P = W/t összefüggésből fejezhetjük ki:

U·l·t
P = -W = - - . A z egyszerus1test
",, l ,
e vegezve:
t t

Felhasználva, hogy U = J · R , majd behelyettesítve: P = U · I - I · R · I, vagyis

59
 Ugyanez 1 = UIR helyettesítésével: P = U · I = U · U, vagyis
R

Mindig azt az összefüggést célszerű használni, amelyhez az áramköri mennyisé-

gek ismertek. Az utóbbi kettő azt mutatja, hogy adott R ellenállású fogyasztó esetén a
teljesítmény a feszültségnek, illetve az áramerősségnek a négyzetével arányos (4-1.ábra)
p p
[W] [W]
5 u2 2,5
P=-
4 R 2
3 1.5
2
0,5

2 3 4 5 u 1o 20 30 40 50 I
[V] [mA]

4-1.ábra
A teljesítmény négyzetesen arányosan a feszültséggel és az
áramerősséggel

Egy áramkörben a villamos teljesítményt a fe- Feszültség tekercs,

Áram tekercs """
szültségnek és az áramerősségnek a megmérésével,
majd ezek összeszorzásával határozhatjuk meg, de
közvetlenül is megmérhetjük wattmérővel. A wattmé- u R
rőnek két tekercse van. Az áram tekercs a fogyasztó v
áramát, a másik a fogyasztón lévő feszültséget méri
(4-2.ábra). A műszer ezek szorzatát képezi, és muta- 4-2.ábra
tója a szorzattal arányosan tér ki. A wattmérö bekötése

4.2.2 A fogyasztók teljesítménye

Minden fogyasztóra megadható egy Pmax teljesítmény, amelynél nagyobbat átala-

kítani nem képes. Ha többet kapcsolunk rá károsodik. P max értékét a fogyasztón feltünte-
tik. Pl. 40 W-os izzó, 800 W-os fózőlap, 2,5 kW-os villanymotor.
Az elektromos készülékek ellenállása a gyártó által beállított konkrét érték, ezért
teljesítményüket a rákapcsolt feszültség a P = [fl/R összefüggés alapján automatikusan
meghatározza. Elsősorban emiatt nem szabad egy 12 V-os készüléket 24 V-tal, vagy egy
110 V-osat 220 V-tal működtetni. Mivel a teljesítmény négyzetesen függ a feszültségtől,

60
a kétszer nagyobb feszültséghez nem kétszer, hanem négyszer nagyobb teljesítmény tar-
tozik. A fogyasztó megengedett teljesítményéhez tartozó feszültséget üzemi vagy üze-
meltetési feszültségnek nevezzük. Jellemző értékei: lakásokban 230 V, üzemekben
230 Vés 400 V, járművekben 12 V vagy 24 V.
Érdemes megjegyezni, hogy a legújabb szabvány a hálózati feszültség értékét
230 V-ban határozza meg. Az új értékre az áttérés fokozatosan történik (az erőműveknek
a feszültséget évente 2 V-tal kell növelni), és 2000-től egész Európában mindenütt már
230 V lesz. A hosszú átállási idő lehetővé teszi, hogy a korábban gyártott készülékeket
egy darabig még használni lehessen, elhasználódásuk vagy elavulásuk miatt addig úgyis
kikerülnek a használatból. 1995-től csak olyan készülék hozható kereskedelmi forgalom-
ba, amely 220 V-tal és 230 V-tal egyaránt működtethető.

4.2.3 Ellenállások terhelhetősége

Az elektronikus berendezés alkatrészeivel (a tranzisztorokkal, ellenállásokkal

stb.) általában nem kívánunk teljesítményt átalakítani, ennek ellenére bennük az
elektromos teljesítmény egy része hővé alakul, amelyet az általában csak sugárzással
képes eltávolítani (disszipálni). Alkatrészeknél ezért teljesítmény helyett terhelhető­
ségről beszélünk.
A terhelhetőség az alkatrészek fontos jellemzője, melyet Pd-vel jelölünk. Pd az a
legnagyobb elektromos teljesítmény, amely az alkatrészben hővé alakulhat.
Az ellenállásoknál a terhelhetőséget kifejező P d-nek csak szabványosított értékei
vannak. Pct-t elsősorban az ellenállás geometriai mérete és a védőbevonat anyaga hatá-
rozza meg. A nagyobb méretű ellenállásnak általában a terhelhetősége is nagyobb. Szab-
ványos kisebb értékek: 1 W, 0,5 W, 0,25 W, 0,1 W és 0,05 W. 1 W-nál nagyobb
terhelhetőségű ellenállások is léteznek (pl. 2 W, 4 W, 6 W, 8 W, 10 W stb.), de ilyeneket
ma már ritkábban használunk.
Számításokban mindig a szabványos értékekhez (a lehetséges következő nagyobb-
hoz) kell kerekíteni. Ha. számításunk szerint az áramkörünkhöz pl. 1 kQ-os 0,28 W tel-
jesítményű ellenállás szükséges, akkor ezt nem szabad végeredménynek elfogadni, mert
ilyen terhelhetőségű nincs. Nem választhatjuk
a 0,25 W-os szabványos értéket sem, mert bár 1
nagyon közel van a 0,28 W-hoz, túlterhelődik
és megég. Ilyenkor a következő nagyobb
szabványos értéket, esetünkben a 0,5 W-ot
kell választani.
Pd-t a fogyasztó áramának és feszültsé-
gének összeszorzásával, Pd = U ·I-vel számít-
hatjuk. Rendezzük ezt át /-re!

I = pct.
u
u
Pd a fogyasztóra jellemző állandó ér- 4-3.ábra
A disszipációs teljesitmény görbéje
ték, ezért az összefüggést a jelleggörbe ábrá- hiperbola

61
zolására használt koordináta- 1
rendszerben ábrázolva hiperbo- [A]
lát kapunk (4-3.ábra). A hiper-
bola pontjai megmutatják, hogy
mekkora lehet adott feszültség
esetén a legnagyobb áramerős­
ség, adott áramerősségnél pedig 0,15
a legnagyobb feszültség. Olyan
összetartozó U és 1 értékek, 0,1 100Q
amelyek a görbe felett helyez-
kednek el, nem fordulhatnak elő,
0,05
vagyis ez tiltott terület.
Az 4-4.ábra a 47 Q-os és
a 100 Q-os ellenállások jelleg-
2 3 4 5 6 7 8 9 10 u M
görbéjét mutatja. A koordináta-
rendszerben a 0,25 W-os és a 4-4.ábra
0,5 W-os teljesítményhez tarto- Disszipációs görbék és ellenállás jelleggörbék
zó hiperbola is fel van tüntetve.
Jól látható, hogy a 100 Q-os 0,5 W-os ellenállásra legfeljebb 7,07 V kapcsolható, és
ekkor az árama 0,0707 A lesz. A kettő szorzata: 0,5 W.

4.3 Hatásfok

Minden átalakító - így a fogyasztó is - a

betáplált villamos energiának csak egy részét ké-
pes a kívánt formájú energiává alakítani. Az Átalakító
energia egy része nem hasznosítható más energiá-
vá alakul, mely veszteségként jelentkezik (4-
5.ábra). A veszteséget Wv -vel jelöljük. A haszno-
Wveszteség
sított Wh energiát a befektetett Wbe energiához vi-
szonyítva a hatásfokot kapjuk: 4-5.ábra
A betáplált energia egy része nem
hasznosítható

Wh < Wbe ezért a hatásfok kisebb l-nél: ri < 1. A hatásfokot %-ban is megadhat-
juk. ri =1jelentia100%-ot (nincs veszteség), az ri = 0,07 pedig 7 %-otjelent.
A hatásfok értelmezhető teljesítményre is:

62
 A villamos készülékek hatásf9ka általában jó. Egy villanymotor pl. 60-80 %-os, a
transzformátor 80-99 %-os hatásfokkal üzemel, azonban vannak kis hatásfokkal működő
készülékek is. Az izzólámpa fényre vonatkoztatott hatásfoka pl. csak kb. 4 %.
A nem hasznosítható energia általában hőenergiaként veszik el. Ennek következ-
ménye a motor, a transzformátor, a vezeték, az izzólámpa stb. melegedése is. Érdemes
megjegyezni, hogy a villamos energia hőenergiává mindig teljes mértékben átalakítható,
legfeljebb a keletkezett hőenergiát nem tudjuk 100%-ban hasznosítani. Egy kávéfózőben
pl. minden betáplált villamos energia hőenergiává alakul, azonban ennek egy része nem
a víz, hanem a kávéfóző házának, ezen keresztül a környezetnek a melegítésére
fordítódik. A hatásfoka így csak 30-60 %.

Példák:

1. Mekkora ellenállása van a 230 V-os 100 W-os izzónak?

P = U2/R alapján R = U2/P = (230 V)2/100 W = 529 Q.

2. Mennyi villamos energiát fogyaszt a 800 W-os villanyrezsó 5 óra alatt?

W= P· t = 800 W · 5 · 3600 s= 14 400 OOO J = 14 400 kJ, illetve:
14 400 OOO J = 14 400 OOO Ws = 14 400 kWs = 4 OOO Wh = 4 kWh.

3. Mekkora feszültség kapcsolható a 2,2 kQ-os 0,25 W-os ellenállásra?

P=U2/R-ből U=.JP·R =J0,25W·2,2·10 3 Q =~550V 2 =23,45V. Fontos:
Teljesítmény számításakor mindig SI alapegységekben kell behelyettesíteni, vagyis a kQ
-ban, mV-ban vagy mA-ban megadott értékeket Q-ra, V-ra és A-ra kell átalakítani!

Ellenőrző kérdések:

1. Hogyan számítjuk ki az áramköri adatokból a villamos munkát és teljesítményt?

2. Milyen mértékegységeit használjuk a villamos munkának és a teljesítménynek?
3. Milyen felépítésű és hogyan mér a wattmérő?
4. Mit nevezünk üzemeltetési feszültségnek és milyen jellemző értékei vannak?
5. Milyen szabványos terhelhetőséggel rendelkeznek az ellenállások?
6. Mit nevezünk disszipációs görbének és milyen matematikai függvény írja le?
7. Mekkora a villamos berendezések hatásfoka?
8. Átalakítható-e teljes mértékben a villamos energia hőenergiává?

63
 5. PASSZÍV VILLAMOS HÁLÓZATOK

5.1 A villamos hálózatok csoportosítása

Azt az áramkört, amelyben több fogyasztó vagy generátor található, összetett

áramkörnek vagy villamos hálózatnak nevezzük. Az áramköri elemek sorosan és pár-
huzamosan, majd az így kialakított rendszerek ismét sorosan és párhuzamosan kapcsolód-
hatnak egymással.
Energia szerint aktív és passzív hálózatot különböztetünk meg. Passzív az a háló-
zat, amelyben csak fogyasztó található, míg az aktív generátort is tartalmaz. Az elő­
zőekben megismert egyszerű áramkör a legegyszerűbb aktív hálózat.
Csoportosíthatók a hálózatok pólusok szerint is. Pólusnak nevezzük a hálózatnak
azt a pontját, amelyet azért hoztunk létre, hogy oda újabb áramköri elemet csatla-
koztassunk. Az elektronikában alkalmazott hálózatok általában 2 vagy 4 pólussal rendel-
keznek, melyeket ezért kétpólusoknak, illetve négypólusoknak nevezünk. Kétpólus pl. az
ellenállás, vagy a generátor, de négypólusok az erősítők, mert 2 bemeneti és 2 kimeneti
pólussal rendelkeznek. A két- és négypólus is lehet aktív és passzív is, Ohm törvénye
alapján lineáris és nemlineáris. Ebben a fejezetben elsősorban passzív lineáris
kétpói usokkal foglalkozunk.
A szabad pólusok megszüntetését lezárásnak nevezzük, melyet legkönnyebben
egy ellenállással, vagy egy generátorral valósíthatunk meg. Az egyszerű áramkörben a
generátort mint aktív kétpólust pl. egy ellenállás (a fogyasztó), az ellenállást mint passzív
kétpólust pedig a generátor zárja le.
Nevezetes lezárás a szakadás és a rövidzár. Szakadás esetén a pólusokra végtelen
ellenállás kapcsolódik (lényegében szabadon maradnak), míg a rövidzár ellenállása nulla.

5.2 Kirchhoff törvények

5.2.1 A csomóponti törvény

Egy tetszőlegesen bonyolult hálózat bármely elemére külön-külön alkalmazható az

egyszerű áramkörnél megismert Ohm törvény, hiszen ez az összetartozó U, I és R
mennyiségek közötti kapcsolatot mutatja meg. Több elemből álló rendszerben a
Kirchhoff törvények nyújtanak segítséget.
Kirchhoff!. törvénye párhuzamos (elágazó) áramkörökre vonatkozik. Az elágazás-
nál csomópont keletkezik (5-1.ábra). A törvény értelmében a csomópontba befolyó ára-
mok összege megegyezik az onnan elfolyó áramok összegével:

65
 Ha az áramokat irányuk alapján előjellel látjuk el, pl. a Csomópont
11
befelé folyót pozitívnak, a kifelé folyót pedig negatívnak tekint-
jük, akkor a be- és kifolyó áramok összege nulla lesz: -~---.a::-~---,

fi + 12 + h -1 = 0, vagy tömörebben: r.J = 0.

Az 1. törvényt csomóponti törvénynek is nevezzük.
Rajzokon a csomópontot kb. 2 mm átmérőjű befeketített 5-1.ábra
körrel jelöljük. A csomópont egyben az elektromos kötés helyét Kirchhoff 1. törvénye
is jelöli. Elágazásoknál (5-2.a ábra) mindig egyér-
telmű, hogy kötés van, ezért a számítógéppel
készített kapcsolásokban ma sok esetben nem te- / Nincs kötés 2
szik ki a csomópont jelét. Háromnál több vezeték - - + - - - - 1 t - - -
találkozása esetén a pontot feltétlenül ki kell
tenni, mert ez különbözteti meg a kötés nélküli 3 4
kereszteződést az elektromos kötéstől. A b. ábrán
pl. a 3-as vezeték keresztezi az 1 és 2 jelűt, de a) b)
nem érintkezik vele, míg a 4-es az 1-eset csak ke- 5-2.ábra
A csomópont jelölése
resztezi, a 2-essel viszont összeköttetésben van.

Példa: Mekkora az 5-3.ábrán 15 értéke, és milyen irányú?

Tételezzük fel, hogy 15 kifelé folyik. A csomóponti
törvény értelmében: 11 + 12 + 14 = h + 15 + 16, vagyis 12 =1A

0,2 A+ 1 A+ 1,5 A= 2,5 A+ 15 + 0,5 A. 13 =2,SA

Összevonva: 2,7A=3A+15, amelyből 15 = -0,3 A. A 14=1,SA

negatív előjel azt jelenti, hogy az 15 áram a feltételezésünkkel
ellentétes irányba, vagyis a csomópont felé folyik. 5-3.ábra
Kapcsolás a példához

5.2.2 A hurok törvény

Kirchhoff II.törvénye soros kap- R1 R2 R3

csolásra (hurokra) vonatkozik, másik ne-
ve ezért hurok törvény.
Bármely zárt hurokban az U1 U2 U3
~ ~ ~
áramköri elemeken lévő feszültségek
előjel helyesen vett összege nulla. Tö-
U=U 1+U 2+U3
u--;:;.
mörebben:

"f.U=O.
5-4.ábra
Egyszerű soros kapcsolásra (5- Kirchhoff II. törvénye
4.ábra) a törvényt az alábbi formában
szoktuk alkalmazni:

66
 Szavakban: A sorba kapcsolódó fogyasztókra jutó (azokra eső, azokon fellépő,
illetve mérhető) feszültségek összege megegyezik a generátor feszültségével.
Az Ohm és a két Kirchhoff törvény az elektronika leggyakrabban alkalmazott tör-
vényei.
Példa: Az 5-4.ábra szerinti áramkört építjük fel, melyben R1 = 2,2 kQ, R2 = 1 kQ
és R 3 = 1,5 kQ. Az R2 ellenálláson 0,5 V mérhető. Mekkora feszültség van a többi ellen-
álláson, és mekkora a generátor feszültsége?
A megoldáshoz az Ohm törvényt és a két Kirchhoff törvényt egyaránt fel kell
használni. Az Ohm törvény értelmében az R2 ellenálláson 12 = U2!R 2 = 0,5 V/1 kQ
= 0,5 mA áram folyik. A soros kapcsolás miatt nincs elágazás, ezért a csomóponti tör-
vény értelmében minden ellenálláson (és a generátoron is) ugyanekkora áramnak kell
folyni, vagyis: 1 = / 2 = 0,5 mA. Ismét az Ohm törvényt alkalmazva:

U1=1·R 1 =0,5 mA · 2,2 kQ = 1,1 V, és

U3=1·R 3 = 0,5mA ·1,5kQ=0,75V.
A hurok törvény szerint: U= U 1 + U2 + U3 = 1,1V+0,5 V + 0,75 V = 2,35 V.

5.3 Passzív kétpólusú hálózatok eredő ellenállása

5.3.1 Soros kapcsolás

Az elektronikában leggyakrabban ellenállások kapcsolódnak össze, melyek együt-

tes (eredő) hatása egyetlen ellenállással helyettesíthető. Ezt az ellenállást a bonyolult
áramkör eredő ellenállásának nevezzük. Soros kapcsolás keletkezik, ha az egyik ellenál-
lás végéhez a másik kezdetét kötjük, és ezt az eljárást a lánc szemeihez hasonlóan az
utolsó ellenállásig ismételjük. Párhuza-
mos kapcsolás esetén az összes ellenál- +
lásnak először a kezdő végét, majd a
másik végét kötjük össze egymással.
Soros kapcsolásban (5-5.ábra) 1=azonos
ugyanakkora áram folyik át minden állá-
son, hiszen nincs elágazás. A hurok tör- u
vény értelmében: v

Minden ellenállásra külön-külön

érvényes az Ohm törvény is:
5-5.ábra
A soros kapcsolás eredője

67
 Behelyettesítve, majd a közös J-t kiemelve:

Az egyenletet átrendezve:

U/I éppen az eredő ellenállás, vagyis

Szavakban: A sorosan kapcsolt ellenállások eredőjét az ellenállások összegzé-

sével kapjuk, ami azt jelenti, hogy az eredő nagyobb bármely elem értékénél.
Azonos ellenállások esetén az összefüggés tovább egyszerűsödik:

ahol n az ellenállások száma.

5.3.2 Párhuzamos kapcsolás

Párhuzamos kapcsolásban (5-6.ábra) a feszültség azonos minden ellenálláson, az

eredő áramot pedig a csomóponti törvény alapján határozhatjuk meg:

u
v

U =azonos

5-6.ábra
A párhuzamos kapcsolás eredője

68
 Alkalmazva minden ágra az Ohm törvényt, majd behelyettesítve:

l=-
u
R

u u u u
-=-+-+-.
R R1 R 2 R 3

A feszültséget kiemelve és az egyszerűsítést elvégezve:

1 1 1 1
-=-+-+-+
R R1 R1 R3

A képlet nem az eredőt, hanem annak reciprokát adja, ezért reciprokos képletnek
is nevezik. Azonos ellenállások esetén alakja egyszerűbb:

R= R1.
n

Jegyezzünk meg egy szabályt! A párhuzamosan kapcsolt ellenállások eredője

mindig kisebb a kapcsolást alkotó legkisebb ellenállásnál is.
Két ellenállás esetén az eredő képlete könnyen kezelhető alakra rendezhető:

A reciprokos számítási műveletet sokszor csak jelöljük: R = R 1 x R2•

Olvasva: az eredő egyenlő R 1 replusz R 2, ami azt jelenti, hogy az összegzést az el-
lenállások reciprokával kell elvégezni, majd az így kapott eredmény reciprokát kell
venni.

5.3.3 Vegyes kapcsolások

A vegyes kapcsolásokat a sorosan vagy párhuzamosan kapcsolódó elemek ösz-

szevonásával belülről kifelé haladva egyszerűsítjük (5-7.ábra).
A valóságban az ellenállások nem az ábrán látható szabályos rendben, hanem tel-
jesen szabálytalanul helyezkednek el. Az áramkört a jobb áttekintés érdekében ilyenkor
rendezett formába kell átrajzolni (5-8. és 5-9.ábra), amelyhez kellő gyakorlat kell, de sok
gyakorlással a rendezés gondolatban is elvégezhető.

69
 5-7.ábra
Vegyes kapcsolású hálózat egyszerűsítése

A B

5-8.ábra
Egy hálózat lerajzolása rendezett formába

5-9.ábra
Szabályos, de nem rendezett kapcsolás átalakítása

Vannak bonyolult hálózatok, amelyek ezzel a módszerrel nem alakíthatók át, mert
az áramkör legalább egy ellenállása a többivel sorosan és párhuzamosan is kapcsolódik.
Ilyenkor csillag-delta vagy delta-csillag átalakítást kell alkalmazni, majd az egy-
szerűsítést az előzőek szerint (belülről kifelé haladva) kell folytatni. Az átalakítás módját
az 5-10.ábra kapcsolásán mutatjuk be.
A kapcsolás átrajzolása után jól látható, hogy az A-B-C pontok között háromszög
(delta), az A-C-D pontok között pedig csillag alakban helyezkedik el 3-3 ellenállás. Bizo-
nyítható, hogy a két forma mindig együtt jelentkezik. Ha csak az egyik van, a hálózat áta-

70
 R2
R2
A

Rs Rs

E
D D
5-1 O.ábra
Csak átalakítással egyszerűsíthető kapcsolás

lakítás nélkül is rendezhető. Bizonyítható az is, hogy egy háromszög vagy delta kapcsolás
mindig átalakítható csillaggá, és fordítva. Mi a háromszög kapcsolást alakítjuk csillaggá,
mert ez egyszerűbb (5-11.ábra).

A e

5-11.ábra
Delta-csillag átalakítás

Az A, B és C pontokba 2-2 db ellenállás csatlakozik. Ezekből és a harmadik el-

lenállásból képezhetők a csillag kapcsolás RA, R8 és Re ellenállásai:

R - R1 ·R3
B - 'i.R '

A hálózat az átalakítás után rendezhető és egyszerűsíthető (5-12.ábra).

R2
A A Rs
A

Rs
Rs Rs

E E E
D D D

5-12.ábra
A hálózat rendezése átalakítás után

71
Példák:

1. Mekkora az 5-7.ábrán látható kapcsolás eredő ellenállása, ha az ellenállások ér-

téke: R 1 = 3 kQ, R 2 = 6 kQ, R3 = 2 kQ, R 4 = 1 kQ és R 5 = 4 kQ?
RA = R 1x R2 = 3 · 6/(3 + 6) = 18/9 = 2 kQ.
R8 = RA + RJ = 2 + 2 = 4 kQ.
Re= R 8 x R 5 = 4 · 4/(4 + 4) = 16/8 = 2 kQ.
R =Re+ R4 = 2 + 1=3 kQ.

2. Mekkora áram folyik az előző példa kapcsolásában az R 3 ellenálláson, és mek-

kora lesz Rrn a feszültség, ha a hálózatot 24 V-os feszültséggel tápláljuk?
A teljes áram: UIR = 24 V/3 kQ = 8 mA. Ennyi folyik az R4 ellenálláson is, ame-
lyen az Ohm törvény értelmében U4 = l · R4 = 8 mA · 1 kQ = 8 V feszültség van. A hurok
törvény szerint így Re-re U - U4 = 24 V - 8 V = 16 V jut. Re a párhuzamosan kapcsoló-
dó R5 és RB eredője, így ezeken is 16 V van, vagyis UR5 = 16 V.
R4 után az áram elágazik. R5-ön 15 = U51R 5 = 16 V/4 kQ = 4 mA folyik, így Rrra
l - 15 = 8 mA- 4 mA = 4 mA jut.
RJ feszültsége: U3 = R 3 · h = 2 kQ · 4 mA = 8 V. Emiatt az R 2 ellenállásra (és R 1-re
is) 16 V - 8 V = 8 V jut.

3. Sorba kapcsolunk egy 100 Q-os 1 W-tal és egy 200 Q-os 4 W-tal terhelhető el-
lenállást. Mekkora feszültséggel táplálható a kapcsolás, ha az ellenállások nem károsod-
hatnak?
A soros kapcsolás miatt az áramerősség közös az ellenállásokon. Ennek keressük a
maximumát. Azt az áramerősséget, amely még éppen nem okoz károsodást egyik ellenál-
láson sem.
P = J2 · R alapján a 100 Q-os ellenálláson l = ~ P/ R = ~1 W/100 Q = 0, 1 A, míg a
200 Q-oson l = ~4 W/200 Q = 0,141 A folyhat legfeljebb. Mivel a kisebbet kell válasz-
tani, a megengedett ért~k 0, 1 A.
A két ellenállás sorosan kapcsolódik, ezért eredője 100 Q + 200 Q = 300 Q. A rá-
kapcsolható feszültség legfeljebb U = l · R = 0, 1 A· 300 Q = 30 V lehet.

5.4 Nevezetes passzív villamos hálózatok

5.4.1 A feszültségosztó

5.4.1.1 A feszültségosztás törvénye

Az Ohm és Kirchhoff törvényeket nevezetes kapcsolásokra alkalmazva további

fontos törvényszerűségeket állapíthatunk meg.
Ellenállások soros kapcsolásából vezethető le a feszültségosztás törvénye (5-13.

72
 !
ábra). Ekkor az ellenállásokon azonos az áram-
erősség, miközben R 1-en U1, Rrn pedig U2 fe-
szültség lép fel. Külön-külön felírható az Ohm R1 U1
U =U 1 +U 2
törvény: u
I = U11R 1 és I = U2 /R 2 . A két egyenletet v
összevonva: R2 !U 2.------...,
~~ l*=~I
5-13.ábra
A feszültségosztó elve
Tanulság: Soros kapcsolásban az egyes
ellenállásokon fellépő feszültségek úgy aránylanak egymáshoz, mint az ellenállások
értékei.

5.4.1.2 A feszültségosztó

A feszültségosztás törvényén alapszik az elektronika egyik gyakran alkalmazott

áramköre a feszültségosztó.
A feszültségosztó egy négypólus. A legegyszerűbb esetben két sorba kötött ellen-
állásból áll (5-14.ábra). A rendszer A és B pontja közé feszültséget kapcsolva (ez a négy-
pólus bemenete) áram alakul ki, és az ellenállásokon feszült-
ség lép fel. Kirchhoff II. törvénye értelmében a két feszült- A a------.

~
ség összege mindig megegyezik a tápláló generátor feszült-
ségével. Kimenetként bármelyik ellenállás felhasználható,
mi most az R2 ellenállás C és D pontjait választjuk. ube
Terheletlen állapotban ideális osztóról beszélünk. Ek- v
kor Uki = UR2• UR2 = I · Rz és l = Ubel(R 1 + Rz), ezért uki
v
Bn--------vD

5-14.ábra
A feszültségosztó

Jegyezzük meg, hogy Rz-vel azt az ellenállást je-

löljük,amelyről a feszültséget levesszük!
Ha az osztót terheljük, a terhelő-ellenállás (Rt) Rr
vel párhuzamosan kapcsolódik (5-15.ábra), vagyis R2 he- ube
~~ v

5-15.ábra
ellenállásunk lesz, amely kisebb, mint R 2, ezért a terhelt Terhelt feszültségosztó

73
osztó kimeneti feszültsége is mindig kisebb, mint az ideálisé.

Példák:

1. Határozzuk meg annak a feszültségosztónak a kimeneti feszültségét, amelyben

R 1 =400 kQ, Rz = 600 kQ és Ube = 12 V!

2. Mekkora feszültséget mérhetünk az előző példa feszültségosztójának kimenetén

200 kQ belső ellenállású műszerrel?
A műszer az osztót 200 kQ-mal terheli, ezért R 2 helyett az új ellenállás:

R2 ·R1 = 600·200 =l 50kQ, és

Rz +R1 600+200

150
uki = 12· = 3,27 v.
400+150

Ennyit mutat a műszer is, több mint 50%-kal kevesebbet a valódi értéknél.
Tanulságként jegyezzük meg, hogy egy áramkör valamely elemén a méréssel meg-
állapított feszültség csak akkor közelíti a valódi értéket (az eltérés 10%-nál kisebb), ha az
ellenállásánál a műszer bemeneti (belső) ellenállása legalább 10-szer nagyobb! Az elekt-
ronikus mérésekhez ezért kis terhelő hatású (nagy bemeneti ellenállású) feszültségmérő
szükséges.

5.4.1.3 Potenciométerek

5.4.1.3.1 A potenciométerek szerkezeti felépítése

A potenciométer olyan feszültségosztó, amelynek osztásaránya egy csúszó érint-

kező (E) segítségével szabályozható (5-16.ábra). Az érintkező helyzetétől függően az
osztó elemeinek megfelelő R 1 és R 2 ellenállások értéke változik, de összegük azonos ma-
rad. A bemeneti feszültséget a kezdő (K)
és a vég (V) pontok közé kell kapcsolni, a v
kimeneti feszültség pedig a K-E pontokról
vehető le.
Utie
Az ellenálláspálya kialakítása az
előzőekben megismert módon történhet,
így megkülönböztetünk huzal (5-17.ábra)
és réteg potenciométert (5-18.ábra). A ré- R1 + R2 = R = állandó
teg általában szén, esetleg fém, újabban
cermet. A cermet fémek, fémoxidok, szi- 5-16.ábra
likátok és oldószerek keverékéből égetés- A potenciométer elve

74
se! kialakított kopásálló réteg. A hordozó általában Rugós kivezető
bakelit lap, nagy teljesítményű huzal potenciomé- E o---:;n,mm;z:~ Csúszó érintkező
tereknél kerámia. V Ellenállás huzal
Az ellenállástestet a védelem érdekében ba- szigetelő lapon
Ko----il
kelitből, vagy fémből készült házba zárják, amely
Tengely
egyben a felerősítést is biztosítja.
A réteg potenciométerek csúszó érintkezője
grafit vagy fém, amelyet rugó szorít az ellenállás-
hoz. Az érintkező mozgatása egy tengely forgatásá- 5-17.ábra
val, vagy egy kar egyenes vonalú. elmozgatásával A huzal potenciométer elve
lehetséges. Az utóbbi esetben toló potenciométerről
beszélünk.

Csúszó érintkező

Fém érintkező

K E v
a) b)
5-18.ábra
A forgó (a) és a toló (b) réteg potenciométer elve

5.4.1.3.2 Potenciométer jellemzők

Egy potenciométer legfontosabb jellemzői:

- az ellenállás érték,
- a terhelhetőség,
- az elfordulási szög, illetve tolóút, valamint
- a szabályozási jelleggörbe.
Egy potenciométer ellenállása alatt a két szélső kivezetése között (K-V pont) mér-
hető ellenállást értjük, amely az érintkező helyzetétől függetlenül állandó (R 1 és R2
összege). Gyakori az E 6-os értéksor (1, 2,2, 3,3, 4,7, 6,8), de az E 12-es is előfordul.
A terhelhetőség - az állandó értékű ellenálláshoz hasonlóan - a potenciométerre
kapcsolható legnagyobb teljesítményt jelenti. Jellemző értékek: 0,25 W, 0,5 W, 1 W,
2 W, 3 W réteg, és 1 W, 2 W, 3 W, 4 W, 10 W, 25 W, 100 W huzal potenciométer ese-
tén. Felhasználáskor figyelembe kell venni, hogy ez az érték a teljes ellenállásra vonat-
kozik. Ha ennek csak egy részét használjuk ki (a csúszkáig), a terhelést arányosan csök-
kenteni kell. Ez másképpen azt jelenti, hogy a potenciométer terhelő árama sohasem lehet
nagyobb, mint a névleges terhelhetőségből és ellenállásból számított érték.
Pl. az 1 W-os, 1 kQ-os potenciométerre legfeljebb U = .J P · R = ~ = 31,6 V

75
kapcsolható, és a potenciométer árama a csúszka egyik állásában sem lehet nagyobb
I= U/R = 31,6 V/1kQ=31,6 mA-nél.
Az elfordulási szög a potenciométer tengelyének a két szélső helyzet közötti elfor-
dulása fokban kifejezve. A kezdő (K) helyzetet akkor kapjuk, amikor a potenciométer
tengelyét (a tengelyvég felől nézve) az óramutató járásával ellentétes irányban ütközésig
forgatjuk. A véghelyzet (V) hasonlóan érhető el, de az óramutatóval megegyező irányban
kell forgatni. Az elfordulás szöge (a.) általában 220°-300°között van. Gyakori a 270°-os
és a 290°-os érték.

K v
a) b)
5-19.ábra
Az elfordulási szög (a) és a tolóút (b) értelmezése

Toló potenciométereknél elfordulási R

szög helyett a tolóutat adják meg, amely a [%]
100 t - - - - - - - - - - - - - = - - - - - ; > " 7 "
csúszka két szélső helyzete közti távolság mm-
ben (5-19.ábra).
A szabályozási jelleggörbe megmutatja,
hogy az elfordulási szög, vagy a tolóút függvé- 60

nyében hogyan változik a K-E pontok között az

ellenállás, illetve a potenciométert feszültség-
osztóként használva a kimeneti feszültsége.
Megkülönböztetünk:
OL.-6o..._~-==::::_-------~
0% 20% 40% 60% 80% Helyzet
1. A vagy lineáris
2. B vagy logaritmikus és 5-20.ábra
Potenciométer jelleggörbék
3. e vagy fordítottan logaritmikus

jelleggörbéket (5-20.ábra). A logaritmikust főleg hangerő szabályozásra használjuk.

A szabályozási jelleggörbe csak terheletlen kimenet esetén egyezik az A, B vagy C
betűvel megadottal.

5.4.1.3.3 Trimmerek

A trimmerek egyszerű kivitelű potenciométerek, amelyeket áramkörök beállítására

használunk. A technikai kialakításuk csak korlátozott számú beavatkozást tesz lehetővé.
Kezelő szervük is egyszerű, általában csavarhúzóval lehet a kívánt értéket beállítani.

76
 A trimmerek legfonto- v
sabb jellemzője megegyezik a
hagyományos potenciométerek
@
E Bakelit lap
jellemzőjével, de terhelhetősé­
gük általában kicsi (0, 1-
0,3 W), és csak az E 6-os ér- / K
téksorral gyártják. Rétegellen-
Ellenállás réteg / · @
állásos változatuk a gyakori (5- Érintkező Huzal
kivezető
21.ábra). A kisebb ohm érté-
kűek huzalból készülnek, ezek 5-21.ábra
maximális terhelhetősége kb. Réteg trimmer potenciométer
1 w.

5.4.1.4 A feszültségmérő méréshatárának kiterjesztése

5.4.1.4.1 Az alapműszer

Egy műszer méréshatárának megváltoztatását a méréshatár kiterjesztésének vagy

bővítésének nevezzük, mert az új méréshatárhoz mindig nagyobb mért érték tartozik. Azt
a műszert, amelyiknek a méréshatárát kiterjesztjük alapműszernek nevezzük. Mivel a mé-
réshatárt csak bővíteni lehet, ajó alapműszer méréshatára (alap méréshatára vagy alap ér-
zékenysége) kicsi.
Minden alapműszer egy Rm ellenállással rendelkező fogyasztónak felel meg. A
műszer végkitéréséhez (alap méréshatárához) meghatározott nagyságú feszültség (Um) és
áramerősség Um) tartozik. lm az az áramerősség, amely az alapműszer mutatóját végkité-
résbe lendíti, Uin pedig az a feszültség, amely ekkor a műszer Rm ellenállásán fellép. Um
és lm az alapműszer feszültségre, illetve áramra vonatkoztatott alapérzékenysége. Um, lm
és Rm összetartozó értékek:

R = Um
m I
m

Az elektronikában leggyakrabban alkalmazott Deprez vagy lengőtekercses műsze­

reknél Um = 50-200 mV és lm= 10-1000 µA. Legyen Um = 100 mV és lm= 100 µA! Ek-
kor a műszer ellenállása:

3
R = U m = 100 · 10- V = 10 3 Q = I kQ.
m lm 100· 10-6 A

5.4.1.4.2 A feszültségmérő méréshatárának bővítése

Az előző példában szereplő alapműszer feszültség és áramerősség mérésére egya-

ránt használható. Ha az alap méréshatárhoz tartozó Um értéket növeljük, akkor az alap-
műszerből a gyakorlatban is jól használható feszültségmérő, lm növelésekor pedig áram-
mérő lesz.

77
 A feszültségmérő méréshatárának bővítése a feszültségosztó elvén történik oly
módon, hogy a műszerrel sorba kötünk egy ellenállást (5-22.ábra). Ez az áramkörben a
műszer előtt van, ezért előtét ellenállásnak nevezzük. A rendszerre U feszültséget kap-
csolva a műszer végkitérésekor lm áram folyik, és közben az előtét ellenálláson URe• a
műszeren pedig éppen Um feszültség lép fel. A hurok törvény értelmében:

ahol U az új méréshatárhoz tartozó feszültség.

Azt, hogy az új méréshatárhoz tartozó u
n=-
URe - :e> -- Um Um
feszültség hányszorosa az alap méréshatár fe-
szültségének a kiterjesztés mérőszáma (n) mu-
tatja meg. u

5-22.ábra
A feszültségmérő méréshatárának
bővítése

n általában egész szám (pl. 2, 3, 5, 10 stb.), de előfordul más nevezetes, de nem

egész szám is (pl. .JiO = 3,1622776).
Terjesszük ki a példában szereplő alap műszerünk méréshatárát pl. 10 V-ra! Ekkor

1
n = !!..___ = O = 100.
um 100· 10-3

A soros kapcsolás miatt lm mindkét ellenálláson átfolyik, így a hurok törvény új

alakja:

Használjuk fel, hogy U m = 1m · Rm, és helyettesítsünk be n képletébe!

" , n = Re + Rm , ame 1yb"o1

1m-me 1egyszerusJtve
Rm

vagyis az előtét ellenállásnak nem n-szer, hanem csak (n-1)-szer kell nagyobbnak lenni
az alapműszer ellenállásánál.

78
 A példa szerint Re= (n -1) · Rm = (100-1) · 1 kQ = 99 kQ-os ellenállás kell. Ve-
gyük észre, hogy az előtét ellenállás miatt a feszültségmérő ellenállása a méréshatárral
arányosan növekszik!
Több méréshatár esetén minden méréshatárhoz más-más Re tartozik, melyeket a
méréshatárváltó kapcsoló választ ki (5-23.ábra). Az a) ábra kapcsolásában minden mérés-
határhoz külön előtét tartozik, míg ab). ábra olyan megoldást mutat, amelynél a kisebb
méréshatárhoz tartozó előtét ellenállás része a nagyobbikhoz tartozónak.

R01 = O Re4=R1 +R2 +R3

Re,=R1 Re,=R1 +R2 +R3+R,i
Re3=R1+R2
u u
a) b)
5-23.ábra
Feszültségmérő több méréshatárral

5.4.2 Az áramosztó

5.4.2.1 Az áramosztás törvénye

A másik nevezetes hálózat az áramosztó, amely Kirchhoff I. törvénye alapján az

ellenállások párhuzamos kapcsolásából vezethető le.
A párhuzamos kapcsolás miatt az ellenállásokon azonos 1 = r 1 + r2
(U) feszültség van (5-24.ábra). Ennek hatására az egyik ellenállá-
son 11 = UIR 1, a másikon pedig 12 = UIR 2 áram folyik. Fejezzük ki
az egyenletekből a közös mennyiséget, a feszültséget! []
U=l 1 ·R 1 és U=l2 ·R 2 ,melyekbőll 1 ·R 1 =lz·R 2 . R2
1
A képletet átrendezve:

~.
~
5-24.ábra
Az áramosztó

Tanulság: Párhuzamos kapcsolás esetén az áramerősségek fordítottan arányo-

sak az ágak ellenállásaival. A csomópontba befolyó áram az ellenállásokon megoszlik,
a nagyobb ellenálláson kisebb, a kisebb ellenálláson nagyobb áram folyik.
Ez az áramosztás törvénye, és ezt használjuk fel az árammérő méréshatárának ki-
terjesztésére.

79
5.4.2.2 Az árammérő méréshatárának bővítése

Az árammérő méréshatárát az áramosztás törvénye alapján bővítjük ki: az alapmű­

szerrel párhuzamosan kapcsolunk egy Rs ellenállást (5-25.ábra), amelyet sönt ellenállás-
nak nevezünk. A kiterjesztés mérőszáma most:

1 =Is +lm
1
n=-
lm

A párhuzamos kapcsolás miatt a mű­

szeren is és a sönt ellenálláson is Um feszült-
ség van. A sönt árama Is = I - lm, így
5-25.ábra
U m =lm· Rm és Um =Is· Rs = (l - lm)· Rs· Az árammérő méréshatárának kiterjesztése

A feszültségek azonossága miatt:

(! - lm)· Rs = I m · Rm. Mindkét oldalt /m-mel osztva:

I m ·Rm vagyis __
I-I m_.R I m ·Rm
Im ' Im s Im

Felhasználva, hogy n =_!_,és /m-mel egyszerűsítve (n -1) · Rs = Rm, amelyből

lm

~
~·
Rst= oo
A sönt ellenállásnak tehát (n-1 )-szer kisebbnek kell Rs, 1mA
lenni a műszer belső ellenállásánál, és emiatt a méréshatár
kiterjesztése után kapott árammérő eredő belső ellenállása 10mA
kisebb lesz.
100mA
Több méréshatárral rendelkező műszer kapcsolását
mutatja az 5-26.ábra. A legkisebb méréshatárban nincs sönt
(Rs = ezért a méréshatár megegyezik az alapműszer 1
00 ) ,

méréshatárával (a példa szerinti 100 µA-rei). A nagyobb

t
méréshatárok 10 hatványai szerint következnek. Ez a kap- 5-26.ábra
csolás elvileg helyes, azonban csak kellő óvatossággal Árammérő több méréshatárral
használható.
Tételezzük fel, hogy a kapcsoló a legnagyobb (a 100 mA-es) méréshatárban áll, de
a mutató csak a 8-as osztásig tér ki (! = 8 mA). A pontosabb leolvasás érdekében auto-
matikusan 10 mA-es állásba kapcsolunk, hiszen itt 80%-os lesz a kitérés. A kapcsoló át-
váltása közben azonban az érintkező egyik söntöt sem kapcsolja be, így a teljes áram a
műszerre jut, és túlterhelődik. Az átváltás közben fellépő túlterhelődés megakadá-
lyozására többféle módszer is lehetséges.

80
 1. Előírjuk, hogy méréshatárt váltani csak akkor szabad, ha előtte az áramkört
megszakítottuk, pl. az egyik csatlakozó mérővezetéket kihúztuk. Ez nehezíti a mérést,
áramütéses balesetet, esetleg zárlatot okozhat, és ha egyszer is tévesztünk, az a műszer
végzetét jelenti.
2. A kapcsolóra egy mechanikus reteszt szerelünk, mely az átváltást csak kioldott
állapotában teszi lehetővé, és ebben a helyzetben egy külön kapcsoló a mért áramkört au-
tomatikusan megszakítja. Ezt a megoldást több gyártó cég is alkalmazza.
3. Olyan különleges méréshatárváltó kapcsolót használunk, amelynek mozgó érint-
kezője átváltás közben mindkét szomszédos álló érintkezővel összeköttetésben áll, és
csak pontosan az adott méréshatárba ugrasztva szakítja meg a másikat. Ilyen kapcsoló lé-
tezik, azonban használat közben az érintkező kopása miatt az érintkezése bizonytalanná
válhat, és ekkor az alapműszer ugyanúgy túlterhelődik, mint az első megoldásnál.
4. Az 5-27.ábra szerinti Ayrton (érton) söntöt használjuk, melynél a sönt mindig
bekapcsolva marad, helyette a mért áram áramköre szakad meg. Ez azzal az előnnyel is
jár, hogy a műszer pontosságát a
kapcsoló érintkezőjének átmeneti
ellenállása nem befolyásolja, hi-
szen ez nem része a söntnek.
Az Ayrton söntnek is van
azonban hibája.
-A sönt a méréshatár-váltó
kapcsolóval sohasem kapcsolható 1mA
le a műszerről, ezért a műszer alap
méréshatára nem használható ki. 1
Ehhez egy külön kapcsolót, vagy
t
külön csatlakozót (esetleg mindket-
tőt) kell beépíteni. 5-27.ábra
-A sönt kiszámítása bonyo- Árammérő Ayrton sönttel
lultabb, mert nagyobb méréshatá-
rokban a kisebb méréshatárokhoz tartozó söntellenállások a műszerrel sorba kapcso-
lódnak (előtét ellenállások lesznek), így megváltoztatják az alapműszer belső ellenállását.
Az Ayrton söntöt hibái ellenére nagy megbízhatósága miatt gyakran használjuk.
Számítása az alábbi elv alapján történik:
a). A legkisebb méréshatár megválasztása. Ez a műszer alap méréshatárának 3-10-
szerese kell legyen (az ábrán 100 µA helyett 1 mA).
b ). A méréshatárokhoz tartozó n értékek kiszámítása.
c). A legkisebb méréshatárhoz tartozó sönt kiszámítása. Ez egy fontos érték (a
söntök eredő ellenállása), melyet jelöljünk R-rel!
d). A következő méréshatárban az előző sönt két részre oszlik. Egyik rész lesz az
új méréshatár söntje, a másik rész a műszer Rm ellenállását növeli. Az utóbbi miatt az új
sönthöz tartozó feszültség is nagyobb lesz. Az 5-27.ábrán pl. a legnagyobb méréshatár
(1 A) söntje R4 , a többi ellenállás (R 3 + R2 + R1) pedig előtét. A jelölt méréshatárban
(100 mA) a sönt R4 + R3 , és csak R2 + R 1 az előtét, míg a legkisebb méréshatárban előtét
ellenállás nincsen, a sönt viszont R 1 + R2 + R3 + R4 értékű.
Nézzünk egy konkrét példát! Az alapműszer adatai: Um = 100 mV, lm= 100 µA!

81
 A számított belső ellenállás: 0,1 V/0,1 mA = 1 kQ. Az első, azaz legkisebb mé-
réshatár az alap méréshatár háromszorosa, vagyis 300 µA legyen, majd 1 mA, 3 mA és
10 mA-es méréshatárok következzenek! Jelöljük a legkisebb méréshatárhoz tartozó kiter-
jesztést n 1-gyel, a nagyobbakat sorra n2, n3 stb.-vel! Az n értékek:
0,3 mA: n 1 = 300 µA/100 µA= 3
1 mA: n2 = 1000 µA/100 µA= 10
3 mA: n3 = 3000 µA/l 00 µA= 30
10 mA: n 4 = 10 OOO µA/100 µA= 100.

A söntök eredő ellenállása: R = ~ = OOO = OOO = 500

1 1
n.
n1 -1 3-1 2

Nagyobb méréshatárokban az R = 500 11-os teljes sönt az 5-28.ábra szerint két

részre (RA-ra és R 8 -re) oszlik. R 8 lesz az új sönt, a műszer belső ellenállása pedig RA-val
megnövekszik. Használjuk fel hogy Rs-n ugyanakkora feszültség
van mint RA + Rm-en, hiszen párhuzamosan kapcsolódnak! Rm

Is helyére Is= I - /m-et helyettesítve az új összefüggés:

Mindkét oldalt /m-mel osztva, és felhasználva, hogy n =!/lm:

5-28.ábra
Kapcsolás a sönt
számításához

Az ábra szerint RA + R 8 = R, vagyis éppen a söntök eredő ellenállása, amelyből

RA = R - Rg. RA helyére helyettesítve:
(n-1) ·R8 = R-R8 + Rm, vagyis n· R8 -R8 = R-R8 + Rm, amelyből

_R+Rm .
RB - az ÚJ sönt.
n

Ez az összefüggés minden méréshatárra és n-re érvényes, ezért:

1 mA: R8 = (500+1000)/10 = 150 Q.
lmA
3 mA: R83 mA = (500+1000)/30 = 50 n.
10 mA: R8 = (500+1000)/100 = 15 Q.
lOmA
Figyeljük meg ismét az 5-27. és 5-28. ábrát! R8 méréshatáronként R4, R4 + R3,
R4 + R3 + R2 és R4 + R3 + R2 + Ri, vagyis a legnagyobb méréshatár kivételével nem
egyezik a kapcsolást alkotó ellenállásokkal. Ezek értékét kivonással lehet meghatározni.

82
 R4=R8 =15Q.
IOmA
R3=R8 -R8 =50-15=35Q.
3mA IOmA
R2=R8 -R8 =150-50=100Q.
lmA 3mA
R1 = R - R8 = 500 - 150 = 350 Q.
lmA
A négy ellenállás összegének R értékét kell adni. Ellenőrizzük le! R4+R3+R2+R1=
15+35+ 100+350 = 500 Q, vagyis helyesen számoltunk. U5 = (1- lm) · Rs alapján kiszá-
mítható az egyes méréshatárokban a műszeren fellépő feszültség is.

5.4.3 A Wheatstone híd

A híd olyan négypólus, amelyben az áramköri elemek értékét úgy választjuk meg,
hogy a kimeneti feszültség nulla legyen. Ezt nevezzük a híd kiegyenlített állapotának.
Most csak az ellenállásokból felépített legegyszerűbb híddal, az ún. Wheatstone
(vitszton) híddal foglalkozunk, melyet az 5-29.a ábra szerint ábrázolunk.
Ab ábrán jól látható, hogy R 1 és R2 , illetve R4 és R3 azonos feszültségről táplált
feszültségosztók, és Ube a hídnak mint négypólusnak a bemeneti feszültsége. Kiegyenlí-
téskor az osztók terheletlenek, mert Uki = UA- U8 = 0, így nem folyik áram. Ez akkor
teljesül, ha a két osztó kimeneti feszültsége azonos, vagyis: UA = U8 .

a) b)
5-29.ábra
A Wheatstone híd

Alkalmazzuk a feszültségosztás törvényét!

Egyszerűsítsünk Ube-vel és rendezzük át az egyenletet!

R3·(R1 + R2) = R2 · (R3 + R4), amely kifejtve: R3·R 1 + R3 · R2 = R2 · R3+ R2 · R4
R2 · R3 mindkét oldalon megtalálható, így

83
 Figyeljük meg az a) ábrát és alkossunk szabályt! A Wheatstone híd kiegyenlített
(kimeneti feszültsége nulla), ha az egymással szemben lévő hídágak ellenállásainak
szorzata azonos.
A Wheatstone hidat főleg alkatrészek és nem elektromos mennyiségek (hőmérsék­
let, kis elmozdulás stb.) mérésére, ritkábban olyan esetekben használjuk, amikor egy bo-
nyolult négypólus valamely két pontja között (tápláló feszültség ellenére is) nulla feszült-
séget kívánunk elérni.
Ellenállás mérésre használható Wheatstone híd kap-
csolását mutatja az 5-30.ábra. A kimeneti feszültséget egy
nagy érzékenységű műszer, a G galvanométer érzékeli, és R1
helyére kell tenni az ismeretlen Rx ellenállást. RN hitelesen Ube ---o-1
szabályozható ún. normál ellenállás, amelynek beállított ér- \/
téke egy skálán pontosan leolvasható. Kiegyenlítéskor

5-30.ábra
Ellenállás mérésre alkalmas
híd

R4 és R3 hányadosa nevezetes érték, az ún. hídáttétel (pl. 0,01, 0, 1, 1, 10, 100

stb.). Rx ezért könnyen számítható: a kiegyenlítéskor leolvasott RN értékét kell szorozni a
hozzá tartozó hídáttétellel.

Ellenőrző kérdések:

1. Mit fejez ki Kirchhoff csomóponti és hurok törvénye?

2. Hogyan számítható ki a sorosan és a párhuzamosan kapcsolt ellenállások eredő
ellenállása, és mekkora az eredő az összekapcsolt ellenállások értékéhez viszonyítva?
3. Hogyan egyszerüsítünk vegyes kapcsolásokat?
4. Melyik nevezetes hálózat működik a hurok, és melyik a csomóponti törvény el-
vén?
5. Milyen jellemző változatai vannak a potenciométereknek?
6. Mit jelent potenciométereknél a lineáris és a logaritmikus jelleggörbe?
7. Mit nevezünk trimmemek?
8. Milyen jellemzői vannak egy alapmüszernek?
9. Hogyan lehet a feszültségmérő és az árammérő méréshatárát kiterjeszteni?
10. Mit fejez ki a kiterjesztés mérőszáma?
11. Mikor kiegyenlített a Wheatstone híd?
12. Mire használjuk a Wheatstone hidat?

84
 6. AZ ÁRAM HŐHATÁSA

6.1 A villamos energia hőegyenértéke

A fűtő' és melegítő készülékekben a villamos energia hőenergiává alakul, és a fo-

gyasztókban közvetlenül nem hasznosítható energia is általában hőenergiaként veszik el.
A villamos- és hőenergia közti kapcsolatot Joule francia fizikus vizsgálta, ezért az
általa felfedezett összefüggést Joule törvényének nevezzük. Joule a méréseket olyan kí-
sérleti berendezésen végezte, amelynek hővesztesége rendkívül kicsi, vagyis hatásfoka
100 %-nak tekinthető.
Az energia-megmaradás törvénye értelmében a befektetett villamos energia meg-
egyezik a melegített test által felvett hőenergiával:
Anyag e íkWs/kg°Cl
Olom 0,13
Ezüst 0,23
A hőenergiát a fizika Q-val jelöli (ugyanúgy
Vörösréz 0,39
mint mi az elektromos töltést), ezért
Vas 0,46
Qfe1 = wbe- Alumínium 0,9
Levegő 1
Qfe1 a melegített test adataiból határozható Jég 2,1
meg: Víz 4,18

6-1.táblázat
Néhány anyag fajhője
i
ahol dT a hőmérséklet változása (dT= T2 - T1), ma i

melegített anyag tömege, e pedig a fajhője. A fajhő megmutatja, hogy mennyi energia
szükséges 1 kg anyag hőmérsékletének 1 °C-szal történő emeléséhez. e mértékegysége:
kWs/kg°C. Néhány fontosabb anyag fajhője a 6-1.táblázatban található.
Figyeljük meg, hogy a fémek melegítéséhez kevesebb energia kell, mint a levegő­
höz vagy a vízhez!
A betáplált energia az elektromos adatokból a Wbe = U · I · t összefüggéssel számít-
ható.
Nagyon tanulságos a Pbe = f2 · R összefüggés, amely szerint a befektetett hőtelje­
sítmény az áramerősség négyzetével arányos. Ezért melegszenek erősebben a vezetékek
nagyobb áramerősségnél, és ezért olvad el a szál az olvadó biztosítóban túláram esetén.
Mivel a keletkezett hő R-rel is egyenesen arányos, azonos áramerősség esetén egy áram-
körnek azon az elemén keletkezik több hő, amelynek nagyobb az ellenállása. Ezzel ma-
gyarázható laza kötési pontokban a vezetékvégek és csavarok, ponthegesztéskor a két
összenyomott lemez érintkezési pontjainak, ívhegesztéskor a hegesztőpálca végének, il-
letve a pillanatforrasztó huzaljának a melegedése.

85
 Példa: Mennyi idő alatt melegít fel egy 230 V-os villanyrezsó 1,5 liter vizet
16 °C-ról 80 °C-ra, ha hatásfoka 60% és a rezsó árama 2,3 A?
A víz felmelegítéséhez Q = c · m · !J.T = 4, 18 kWs/kg°C · 1,5 kg· (80 °C - 16 °C) =
4,18 · 1,5 · 64 kW s = 401,2 kWs energia szükséges.
A 60%-os hatásfok miatt azonban Wbe = Wfell'YJ = 401,2 kWs/0,6 = 668 kW s villa-
mos energiát kell felhasználni, amely 668 OOO Ws.
W= U· !· t alapján ehhez t = Wl(U· !) = 668 OOO Ws/(230 V · 2,3 A)= 1262 s idő
kell, ami 1262/60 = 21,04 percnek felel meg.

6.2 A hő terjedése

A hőenergia eljutását az egyik rendszerből a másikba a hő terjedésének nevezzük.

A hő mindig a magasabb hőmérsékletű helyről (ez a hőforrás vagy melegítő készülék) a
kisebb hőmérsékletű hely felé (a melegített test vagy közeg felé) terjed. A terjedés veze-
téssel, áramlással és sugárzással, illetve ezek kombinációjával történhet.
Vezetéssel terjed a hő szilárd anyagokban. Ezek atomjai és szabad elektronjai a
hőmérséklettel arányosan rezegnek (2.6.1 pont), és ez a mozgási energia a test hőenergiá­
jának felel meg. Az energiát a száguldó szabad elektronok ütközéskor átadják egyik
atomról a másikra, ezért azok az anyagok vezetik jól a hőt, melyekben sok szabad elekt-
ron van, vagyis amelyek elektromosan is jó vezetők. Ilyenek a fémek.
Vezetéssel terjed a hő pl. a villanyrezsóból az edény falába, majd abból a melegí-
tett folyadékba, a forrasztópákából a forrasztócsúcson át a forrasztandó alkatrészbe, vagy
egy tranzisztor hűtésekor a tranzisztorból a hűtőbordába. A vezetés feltétele, hogy az
anyagok felülete egymással jól érintkezzen.
Áramlással terjed a hő folyadékokban és gázokban. A magasabb hőmérsékletű
helyen a molekulák intenzívebben mozognak, ezért több helyre van szükségük. Az anyag
kitágul, sűrűsége kisebb lesz. A melegebb és kisebb sűrűségű anyag felfelé áramlik, he-
lyére pedig a hidegebb kerül.
Főleg áramlással terjed a hő a fűtőkészülékekből a szoba hidegebb részei felé, il-
letve egy hűtőbordából a környezetbe. A leadott hőmennyiség arányos a test felületével,
de függ annak helyzetétől is. Mi-
vel az áramlás függőleges irány-
ban történik, a radiátorok lapjait,
illetve a hűtőbordát függőlegesen
kell elhelyezni (6-1.ábra). Hűtőborda

A sugárzással történő ter- 0

jedéskor az energiát elektromág- 0
neses sugárzás viszi egyik helyről
a másikra. A terjedéséhez nincs
szükség közvetítő közegre, ezért a
0 0

terjedés légüres téren át is lehet-

a) b)
séges. Így jut el hozzánk a Napból 6-1.ábra
is a hőenergia. A hűtőborda helyes (a) és hibás elhelyezése (b)

86
 Egy testről lesugározható hőteljesítmény egyenesen arányos a test hőmérsékleté­
vel és a sugárzó felület nagyságával, de függ annak színétől is. A fekete felület erőseb­
ben sugároz. A hűtőbordákat ezért feketére festjük, és olyan festéket használunk, amely
nem akadályozza a hő kijutását a belső részekből a külső felületre.
Vegyük észre, hogy a gyakorlatban a hő általában többféle módon terjed egyszer-
re! Egy hűtőbordából pl. áramlással és sugárzással is, egy beforrasztott ellenállásból fö-
leg áramlással és sugárzással, de beforrasztott kivezetésein át kis mértékben vezetéssel
is.

6.3 Testek melegedése

Egy test hőmérséklete a betáplált P elektro- T

mos teljesítmény hatására az 6-2.ábra szerint vál- [°C Tmax
tozik. A hőmérséklet kezdetben lineárisan, majd 4 oo
egyre kisebb mértékben növekszik, végül egy 300 P =állandó
Tmax hőmérsékletnél a növekedés megáll. Ennek
az a magyarázata, hogy a test a felvett hőenergia 200
egy részét azonnal lesugározza, és a sugárzás ará-
100
nyos a hőmérsékletével. Egy bizonyos Tmax hő­
mérsékleten a felvett és a lesugárzott energia meg-
egyezik egymással, ezért a test hőmérséklete nem 100 200 t [sl
emelkedik tovább. Tmax arányos a betáplált P tel-
6-2.ábra
jesítménnyel, vagyis nagyobb teljesítmény esetén Testek melegedése
a test hőmérséklete magasabb lesz (6-3.ábra).
Minden ellenállásra, illetve melegítő rendszerre megadható egy Tmax érték,
amelynél hőmérséklete nagyobb nem lehet, különben károsodik. A fogyasztók 4. fejezet-
ben megismert teljesítménye is elsősorban Tmax miatt korlátozott, és ez határozza meg a
Pd disszipációs teljesítményt is.
A disszipáció egészen pontosan azt a teljesítményt jelenti, amelyet a fogyasztó
nem képes a kívánt formájú (mechanikai, fény
T
stb.) energiává alakítani, és ez az energia a fo- i·ci T max
gyasztóban az átalakítás során hővé alakul. 400 -------- · -- Pmax
T4 p
Egy testből a hő föleg sugárzással és áram- ,________ 4
lással távozik el. A távozó hőmennyiség mindkét 3oo T3 P
3
esetben egyenesen arányos a felület nagyságával 200
és a test hőmérsékletével. Tanulságok: ---------- F2
1. Azonos Pd esetén a nagyobb Tmax érték- 100 _ ; . . - . . . . - - - - - - P1

kel rendelkező fogyasztó mérete kisebb.

2. Nem baj, ha egy ellenállás melegszik, de 100 200 t [s)
hőmérséklete a megengedett értéket nem haladhat-
ja meg.
3. Ha egy test hőmérsékletét alacsony érté- 6-3.ábra
ken szeretnénk tartani, akkor nagy felületűre kell A hőmérséklet arányos a betáplált
teljesitménnyel

87
készíteni, magas hőmérsékletet pedig kis felülettel lehet elérni. A nagy teljesítményű
tranzisztorok hőleadó felületét pl. hűtőbordával növeljük meg, a nagy hatásfokú halogén
izzólámpák izzószála viszont kettős wolframspirálból készül, mert így a hő kis térfogatra
koncentrálódik. A szál hőmérséklete az ugyanakkora elektromos teljesítmény ellenére
magasabb, így fénye is erősebb.

6.4 A hőhatás alkalmazásai

6.4.1 Fűtés és melegítés

A villamos energiát leggyakrabban fűtésre, illetve anyagok melegítésére használ-

juk. A hőátadás alapján a készülékek közvetlen és közvetett fűtésűek lehetnek.
Közvetlen fűtésnél a berendezésnek közvetlenül abból a részéből vesszük ki a hőt,
amelyben az áram is folyik. Pont- és ív~egesztőnél pl. az összeérő pontokon átfolyó áram
melegíti fel a lemezeket, illetve a hegesztőpálcát. Közvetlen fűtésű az elektronikus mun-
kákhoz használt pillanatforrasztó páka is. Az ónt az a kb. 1,5 mm2 keresztmetszetű huzal
olvasztja meg, amelyben az áramerősség 30-50 A.
Közvetett fűtésű csaknem az összes háztartási T
készülék (a boyler, a kávéfőző, a vasaló, a villanyre-
zsó) és a hagyományos forrasztópáka. A merülőfor­
ralót is ide kell sorolni, mert a megérinthető spirál
formájú fém része a belső melegítő száltól elektro-
mosan elszigetelt, a hő csak a szigetelő rétegen
átjutva, vagyis közvetett módon képes kifejteni
hatását. A közvetett fűtésű készülékek külső hőmér­
séklete a 6-3.ábrával ellentétben a 6-4.ábra szerint
változik, mert a hő csak késve jut a test felszínére. 6-4.ábra
A testnek hőtehetetlensége van. A közvetett fűtésű test melegedése

6.4.2 Izzólámpák

Az izzólámpát lakások és munkahelyek világítására, valamint villamos készülé-

kekben üzemi állapotok jelzésére használjuk. A lámpában az elektromos energiát egy
wolframszál izzása alakítja át fénnyé.
A wolfram olvadáspontja az összes fém között a legmagasabb (3420 °C), így az
alkalmazott 2400-2800 °C-os hőmérsékleten még elég nagy mechanikai stabilitással ren-
delkezik, és fényre vonatkoztatott hatásfoka is kielégítő (kb. 3%).
Az egyszerű izzólámpák izzószála légritkított térben helyezkedik el (6-5.ábra),
amely megakadályozza a szál oxidációját (elégését) és hűtését. A körte formájú burából
a hő csak sugárzással távozhat. A vákuum miatt a wolfram viszonylag gyorsan párolog,
ezért a szál hamar megszakad (az izzó kiég), az üvegburára lecsapódó vékony fémréteg
pedig akadályozza a fény kijutását.
Gáztöltésű izzólámpában a páro\gás csökkentésére argon vagy kripton gázt hasz-
nálnak, melyek hővezető képessége kicsi, és (mert nemesgázok) nem lépnek reakcióba a

88
wolframmal. A gáztöltésű izzót magasabb hőmérsékleten üze- Volfram szál
meltetjük, ezért hatásfoka jobb, élettartama viszont közel azo-
nos a hagyományos izzóéval. -Üveg búra
Még jobb hatásfokkal rendelkeznek a halogén izzók,
Légüres tér
amelyeknél a töltőgáz halogén elemet Gódot vagy brómot) tar-
talmaz. A jód a gázzal együtt cirkulál a búrában. Megköti a bu- Foglalat
ra falára rakódott wolframot, majd a szál legmelegebb, vagyis a
legvékonyabb részén lerakja. A szál hőmérséklete ezért még "l:l:l:'JI!J7'--- SzigetelO

magasabb lehet, elérheti a 3200 °C-ot. Az erős hősugárzás Alsó kivezetö

miatt a környezet hőterhelése is nagyobb, ezért a halogén izzók
burája kvarcüvegből készül. 6-5.ábra
Az izzólámpa szerkezete
Halogén izzót használunk gépjárművek fényszóróiban,
vetítőgépekben és újabban asztali lámpákban is.

6.4.3 Vezetékek méretezése és az áramsűrűség

A generátort a fogyasztóval összekötő vezetéknek,

még ha kicsi is, de ellenállása van (Rv)· A fogyasztón
ezért P = f2 · R, a vezetéken pedig Pv= f2 · Rv hőteljesít­
mény keletkezik. P v a vezetéket melegíti, ezért veszteség-
nek tekintjük. Ha kis veszteségre törekszünk, illetve, ha el Ug u
szeretnénk kerülni a vezetékek káros melegedését, ellen- v
állásukat csökkenteni kell.
U=Ug-Uv
A vezeték hossza és anyaga általában adott, ezért
csak a keresztmetszetét lehet változtatni. A keresztmetszet 6-6.ábra
meghatározását a vezeték méretezésének nevezzük, amely A vezeték ellenállása miatt
felhasználásától függően feszültségésésre és melegedésre a fogyasztóra kisebb
történhet. feszültség jut
Feszültségesésre méretezzük az energiaszállító
vezetékeket, mert ellenállásuk miatt a fogyasztóra kisebb feszültség jut (6-6.ábra). A
csökkenés mértéke fogyasztótól függően csak 2-5% lehet. Világítás estén pl. 2%. Az
Ohm törvény értelmében a vezetéken Uv= 1 · Rv feszültség lép fel, és a hurok törvény ér-
telmében a fogyasztón a generátor feszültségénél éppen ennyivel lesz kevesebb.
A tekercseket melegedésre mé-
retezzük, mert az egymás melletti mene-
tekben keletkező hő nehezebben tud eltá-
vozni. A huzal hőmérséklete magasabb
lesz, és emiatt károsodhat.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a
-
-~
...
vezeték melegedését a benne kialakuló
áramsűrűség jobban kifejezi, mint az el-
lenállása vagy árama. Az áramsűrűség a
vezeték egységnyi keresztmetszetére
jutó áramerősség (6-7.ábra). A jele: J. 6--7.ábra
Az áramsürüség értelmezése

89
 Bl
Az áramsűrűség gyakorlatban használt mértékegysége A/mm2, vagyis a kereszt-
metszetet mm2-ben kell behelyettesíteni. A kedvező értékek 2-4 A/mm2 között vannak.
Tekercseket általában 2,5 A/mm2-es értékkel méretezünk, mesterséges (pl. ventillátoros)
hütés esetén a 3-4 A/mm2-es érték is megengedett.

Példák:

1. A lakás melletti garázs világítását 4 db 100 W-os izzóval szeretnénk meg-

oldani, és egy 1,2 kW-os motort is működtetni kívánunk. A garázs 18 m távolságra van a
lakás elosztó dobozától. Milyen vezetéket vásároljunk?
Világítási hálózatban legfeljebb 2%-os feszültség csökkenés engedhető meg, ami
230 V esetén 230 V · 0,02 = 4,6 V-ot jelent. Ennyi juthat a vezetékre. A fogyasztók eredő
teljesítménye: P = 4 · l 00 W + 1200 W = 1600 W.
Az áramerősség:/= PIU= 1600 W/230 V == 6,95 A. A vezeték hossza kétszerese
a távolságnak l = 2 · 18 = 36 m, és ellenállása legfeljebb R == U!I= 4,6 V /6,95 A == 0,66 Q
lehet. Réz vezeték esetén A == p · l!R == 0,0175 Qmm2/m · 36 m/0,66 Q == 0,95 mm2-es
keresztmetszet szükséges. Szabványos nagyobb érték 1 mm2.

2. Mekkora átmérőjü huzalt válasszunk tekercseléshez, ha a tekercsben 0,5 A-es

áramnak kell folyni?
Átrendezve a J ==!!A összefüggést, A == l/J == 0,5 A/2,5 A/mm2 = 0,2 mm2.
A == d 2 · rc/4, így

/,Á ~
d=~'+·-;;=4·
0,2 mm
re
2
=0,5mm.

6.5 Biztosítók

A biztosító a villamos berendezést és az energia szolgáltató hálózatot védi a

túláramtól és a zárlati áramtól. Túláramról beszélünk, ha egy áramkörben az áramerősség
az előírt énékhez képest (túlterhelés vagy egyéb okok miatt) megnövekszik. A zárlati
áram vezetékek nem kívánatos összeérésekor lép fel, és az üzemi áram 100-1 OOO-szeresét
is elérheti.
Elektronikus készülékek és áramkörök védelmére Wichman (vihman) rendszerű
olvadó biztosítót használunk, amely foglalatból és betétből áll. A foglalatnak további két
része van: tartó aljzat és fej (6-8.ábra).
A müanyag aljzat általában a palástján kialakított csavarmenet és anya segítségé-
vel rögzíthető a készülék vázára. A végén és oldalán található kivezetésekre a vezeték
forrasztással köthető. A fej megérinthető része műanyag, ennek belsejében az aljzathoz

90
 Hálózat felöl
A védett áramkör felé
Fej Betét Aljzat

6-8.ábra
A Wichman biztosító szerkezete

menetesen vagy bajonett zárral illeszkedő fém persely

tém "''' / """homok
található. A biztosító betét egyik vége közvetlenül az alsó
kivezetéshez, másik vége a fej perselyén keresztül az
oldalsó kivezetéshez csatlakozik. Érintésvédelmi okokból
a hálózat felőli vezetéket az alsó, az elmenőt az oldalsó
~;
,\
,l
Olvad~
szál\ Üvegcső
kivezetésre kell forrasztani.
A betét háza üveg, ritkán kerámia. Emiatt üvegcsö- 6-9.ábra
ves biztosítónak is nevezik. A cső végeit egy-egy fém sap- A biztosító betét szerkezete
ka zárja le, melyeket az olvadószál köt össze (6-9.ábra).
Nagyobb áramú betéteknél az ívoltás érdekében a csövet kvarc homokkal töltik ki. Ez
nemcsak hűti a megolvadt szálat, hanem azzal, hogy a megolvadt szál helyére hull, az ív
hosszát is megnyújtja.
A megszakítható feszültség értékét alapvetően a betét hossza határozza meg.
Ehhez igazodik a foglalat mérete is. A betétek általában 5 mm átmérőjűek és 20 mm
hosszúak, így legfeljebb 250 V-ig használhatók. Az 5 x 20 mm-es méreten kívül 5 x 25,
5 x 30, 6,3 x 32, 8 x 40, 8 x 50 stb. méretek is előfordulnak. Az utóbbi pl. 1,2 kV-ig
használható. A feszültség értékét a fém sapkán tüntetik fel a névleges áram értékével és a
működési sebesség jelével együtt.
A biztosító névleges árama az az t [s]
áramérték, amellyel terhelve a betét még 10000
nem olvad ki. Ezt az olvadószál anyaga, 1000
mérete és formája határozza meg. A 100
névleges áram értéke szabványosított: 32, 10 -

40, 50, 63, 80, 100, 125, 160, 200, 250,

315, 400, 630 és 800 mA, illetve 1, 1,25, 0.1
1,6, 2, 2,5, 3,15, 4, 5, és 6,3 A, de előfordul 0.01
a 8, 10, 12,5 és 16 A-es érték is.
2 5 6 7 8 9 10 1/1 n
Rövidzárlat esetén nagyon rövid ide-
ig (a szál megszakadásáig) a névleges ér- 6-1 O.ábra
téktől függetlenül a biztosítón óriási áram Biztosító kioldási jelleggörbék
folyik keresztül. A megszakítható legna-
gyobb áram a betét méretétől, az ívkioltó anyagtól és a tokozástól függ. Egy 100 mA-es
5 x 25 mm-es üvegcsöves betéttel pl. legfeljebb 35 A szakítható meg. E felett a ház és a
védett készülék is károsodhat. Ugyanekkora kerámia tokozású betét 1500 A megszakí-
tására képes.

91
 Egy biztosító működési sebességét a kiolvadási jelleggörbe mutatja meg. A víz-
szintes tengelyen a terhelő és névleges áram hányadosa (Illn), a függőlegesen az idő van
feltüntetve s-ban. A tengelyek logaritmikus léptékűek. Egy koordináta rendszerben a
gyártási szórás miatt általában két görbét találunk. Az egyik a minimális a másik maxi-
mális kiolvadási időt mutatja. Az üvegcsöves betéteket gyors, ultragyors, normál (vagy
közép lomha), lomha és szuper lomha jelleggörbével gyártják (6-10.ábra). A normál se-
bességű jele N, a gyorsé F, az ultragyorsé FF. A lomhát T, a szuperlomhát pedig TT be-
tűvel jelölik.
Példaként vizsgáljuk meg egy lomha t [s]
biztosító működését a 6-11.ábra alapján. A 10000
névleges áram 1,5-szörösével terhelve mini- 1000
mum kb. 1 óra múlva, 2-szeresen minimum 100 Maximum
4 s, maximum 120 s, 4-szeresen minimum 10

40 ms, maximum 3 s múlva olvad ki.

Az olvadó szálnak kicsi, de nem elha- 0. 1
nyagolható ellenállása van, emiatt rajta üzem o.0 1
közben feszültség lép fel. Kis áramú betétek- 0·001 ,__- - - - - - -- - - - --~!/ln
1 15 2 4 5 5 7 9 91 0
né! a feszültségesés nagy. Ezt kis feszültségek '
biztosításánál feltétlenül figyelembe kell 6-11.ábra
venni. Egy 32 mA-es biztosítónál pl. 5-10 V, Egy lomha biztosító kiolvadási értékeinek
a 100 mA-esnél 2-3 V, az 1 A-esnél már csak tartománya
0,2-1 V lép fel névleges terhelés esetén.

6.6 Hűtőbordák méretezése

6.6.1 A keletkezett hő meghatározása

Az üzemeltetés során keletkező hő károsító hatását legegyszerűbb módon az alkat-

részre szerelt hűtőborda segítségével akadályozhatjuk meg. A hűtőborda méretezésének
első lépése a keletkező hőteljesítmény meghatározása. A disszipálandó hő az alkat-
részben (dióda, tranzisztor stb.) elektromos teljesítményből keletkezik, melyet az alkat-
részen átfolyó áram és a közben rajta fellépő feszültség szorzata határoz meg: Pd = U · !.
Ez az összefüggés minden hőt termelő eszközre igaz.

Példa: Egy teijesítmény diódán 8 A erősségű áram folyik, miközben rajta 0, 72 V feszült-
ség lép fel. Mekkora teljesítmény szabadul fel benne hő formájában?
Pd = U · l = 0,72 V · 8 A= 5,76 W.

6.6.2 A hő eltávolítása

A keletkezett hő elvonását (disszipálását) biztosíthatja maga az alkatrész is, na-

gyobb teljesítmény esetén azonban hűtőborda, esetleg mesterséges hűtés (pl. lég- vagy
vízhűtés) szükséges. A hűtőborda a hőleadó felületet növeli meg.

92
 A hűtendő alkatrészt a 6-1.ábra szerint fel kell erősíteni a hűtőbordára. Ezt az al-
katrész kialakítása általában megkönnyíti, a diódákat például csavaros kivezetéssel látják
el. A hő vezetéssel jut a hőforrásból Gelen esetben a diódából) a hűtőbordába, onnan pe-
dig áramlással és sugárzással a külső térbe. A hőforrásnak a hűtőbordával szorosan és
teljes felületével kell érintkezni, és a hőátadást szilikon olajjal, vagy hővezető pasztával
kell javítani. Hűtőborda alkalmazása esetén mindig ügyelni kell a következőkre:
1. A hőforrás háza általában az elektromos alkatrész egyik elektróda kivezetése is.
A feszültség ezért rákerül a hűtőbordára, és annak felerősítésekor zárlat keletkezhet. A
zárlatot a hőt termelő alkatrész és a hűtőborda közé tett vékony szigetelő lappal (csillám-
mal, vagy elektromosan szigetelő, de hőálló műanyaggal) akadályozhatjuk meg. A szige-
telőnek jó hővezetőnek kell lenni! Az elektromos szigetelők általában jó hőszigetelők is,
ezért olyan anyagot kell választani, amely elektromosan szigetel, de jó hővezető.
2. A hő bármekkora hűtőborda esetén is csak akkor tud eltávozni, ha a levegő
áramlását szellőző nyílásokkal biztosítjuk. Felesleges pl. nagy felületű hűtőbordát hasz-
nálni, ha az egészet egy teljesen zárt doboz belsejében helyezzük el.
A kivonható hőteljesítmény függ a hővezetésben résztvevő anyagok hőellenállásá­
tól. A hőellenállás (R1h) az anyagok fontos hőtechnikai jellemzője. Rth megmutatja, hogy
a hővezető anyag két pontja között mekkora hőmérséklet különbség lép fel °C-ban 1 w
hőteljesítmény elvezetésekor:

Pd a disszipálandó teljesítmény, AT pedig az átadása közben fellépő hőmérséklet

különbség. Rth mértékegysége °C/W.
A hővezetés és az elektromos áram között sok hasonlóság van. R1h pl. az ellenál-
lásnak, !i.T a feszültségnek, P d pedig az áramerősségnek felel meg, vagyis a fenti képlet
az Ohm törvény R = U/I alakjával egyezik ..
A gyakorlatban R 1h-t általában több hőellenállás összege adja. Jelöljük az alkatrész
belseje és tokjának külső felülete közti hőellenállást Rcvel, a tok és hűtőborda közötti
szigetelőét R5-el, a borda és a környezet kö-
zötti értéket pedig Rb-vel! Az eredő ekkor: Tt Ts
Tok Szigetelő Hűtőborda

Figyeljük meg a 6-12.ábrát! Jól lát-

ható, hogy a hurok törvény is alkalmazható: a ~---~----->!E------ó>

feszültségnek megfelelő hőmérsékletek össze-

adódnak, AT = !i.T1 + AT2 + AT3 lesz. AT ép- ~T
-<::--------
pen a belső hőforrás és a környezet közti hő­
6-12.ábra
mérséklet különbség: AT = Tf-Tk. A hőellenállások kapcsolása
Sajnos a számítás csak akkor végezhe-
tő el, ha a hőellenállásokat ismerjük. Rct az
alkatrész katalógusában, R5 -t a csillám vagy szigetelő katalógusában és Rb-t a hűtőborda

93
adatai között kell keresnünk. Jellemző értékek: R 1 = 1,5 - 90 °C/W, R5 csillám esetén 0,3 -
1 °C/W, a hűtőborda Rb értéke pedig 0, 1 -
100 °C/W között van. A megadott értékek csak Rth
akkor érvényesek, ha a felületek jól érintkeznek [oC/Wl 100 - -
egymással. Ezért kell a felületeket jó hővezető 70
olajjal vagy pasztával bekenni. Négyzet alakú (a 50
oldalú) alumínium lap hőellenállása a 6-13.ábrá- 40
ból olvasható le. 30
20 -

Példa:
10
7
Mekkora alumínium lap szükséges a dióda 5 0,5 mm
5, 76 W-jának disszipálásához, ha a környezeti hő­ 4 _ 1 mm
mérséklet 25 °C, a hőtermelő kristály megenge- 3
2mm
2
dett hőmérséklete 175 °C, a dióda tokjának hőel­
lenállása 1,8 °C/W, a szigetelő csillámé pedig
0,5 °C/W? 2 4 6 8 101214161820 a[cm]
A hőmérséklet különbség:
6-13.ábra
~ T = 175 °C - 25 °C = 150 °C.
Négyzet alakú alumínium lemez
A dióda és a csillám eredő hőellenállása: höellenállása
1,8 + 0,5 = 2,3 °C/W.
A szükséges hőellenállás:
R1h = ~T!Pct = 150 °C/5,76 W = 26 °C/W. A hűtőborda hőellenállása így legfeljebb
26 - 2,3 = 23,7 °C/W lehet. 1 mm-es lemezből ehhez legalább kb. 5. 5 cm-es alumínium
lap szükséges. 0,5 mm-es lemez is használható, hiszen a hőellenállás alig függ a le-
mezvastagságtól, a görbék egybeolvadnak.

Ellenőrző kérdések:

1. Hol és hogyan hasznosítjuk azt, hogy a keletkezett hő az áramerősség négyzeté-

vel arányos?
2. Hogyan terjed a hő? Mi jellemzi az egyes terjedési módokat?
3. Melegedhet-e egy ellenállás?
4. Mit jelent a közvetlen és közvetett fűtés? Magyarázzuk meg példával!
5. Miért jó hatásfokú a halogén izzó?
6. Milyen elvek alapján méretezzük a vezetéket, és az egyes elveket mikor alkal-
mazzuk?
7. Mekkora áramsűrűség jellemző a tekercsekre?
8. Mi a szerepe olvadó biztosítókban a kvarchomoknak?
9. Mit jelent a biztosítón feltüntetett áramerősség érték?
10. Milyen kioldási sebességű biztosító betétek vannak, és hogyan jelöljük ezeket?
11. Mit jelent a hőellenállás?
12. Milyen hasonlóság van a hővezetés és az elektromos vezetés között?
13. Milyen helyzetű legyen a hűtőborda?

94
 7. AKTÍV VILLAMOS HÁLÓZATOK

7.1 Ideális és·valódi generátor

Egy aktív villamos hálózatban az ellenállásokon

kívül legalább egy generátor is található. Energiatermelő
hálózatnak is nevezzük, mert bizonyos pontjai között fe-
szültség van, és ezek a pontok egy valódi generátor kive-
A
zetéseihez (kapcsaihoz) hasonlóan viselkednek. Ha pl.
egy feszültségosztót a 7-1.ábra szerint egy dobozba zá- ,
runk, akkor a felhasználó a dobozt az A és B pont alap- i
ján generátornak fogja tekinteni.
A generátorról eddig feltételeztük, hogy feszült-
sége a rákapcsolt fogyasztó ellenállásától függetlenül ál-
landó, vagyis ideális áramköri elemnek, feszültséggene- 7-1.ábra
rátornak tekintettük. A gyakorlatban alkalmazott gene- Aktív hálózat
rátorok nem ideálisak: feszültségük terheléskor csökken.

7.2 Feszültséggenerátorok helyettesítő kapcsolása

Egy valódi generátor mindig valamilyen anyagból készül, aminek ellenállása van.
Ez az ellenállás a generátoron belül, annak szerkezeti részeiben elosztva található, ezért
belső ellenállásnak nevezzük, és Rb-vel jelöljük. A generátor tulajdonságainak megválto-
zását Rb okozza.
Thevenin tétele: Egy valódi generátor, vagy bármilyen aktív kétpólusú háló-
zat viselkedése pontosan leutánozható egy ideális feszültséggenerátorból és egy
ehhez kapcsolódó Rb ellenállásból álló hálózattal, melyet a generátor, illetve az aktív
kétpólus helyettesítő kapcsolásának nevezünk.
Jegyezzük meg!
1. A helyettesítő kapcsolás egy alkatrész vagy egy áramkör viselkedését
ideális áramköri elemekkel utánozza le. A helyettesítő kapcsolás elemei tehát nem
alkatrészek.
2. Az elektronikában alkalmazott egyetlen alkatrész sem ideális, ezért viselkedését
csak helyettesítő kapcsolása segítségével tudjuk megvizsgálni!
3. Minden bonyolult áramkör vagy alkatrész helyettesítő kapcsolása 5 féle ideális
áramköri elemmel felrajzolható. Eddig két ilyen elemet ismertünk meg. Az ellenállást,
amely R nagyságú áram korlátozó képességgel (rezisztenciával), és a feszültséggenerá-
tort, amely állandó nagyságú U0 feszültséggel rendelkezik. Az ellenállás szélsőséges érté-
kei a rövidzár és a szakadás. Ha ezeket külön elemeknek tekintjük, akkor 7 féle ideális
áramköri elem van.

95
 Egy valódi feszültséggenerátor az előzőek alapján U0 feszültséget szolgáltató ide-
ális generátorral és ezzel sorosan kapcsolódó Rb belső ellenállás-
sal helyettesíthető (7-2.ábra). Az U0 feszültséget forrásfeszült-
ségnek vagy belső feszültségnek, ritkán elektromotoros erőnek
nevezzük. Az elektromotoros erő valójában a töltésszétválaszt-
áskor végzett munka, amelynek okozataként lép fel a
hasznosítható belső feszültség.
Terheléskor (7-3.ábra) az Rb belső ellenállás az R1 terhelő
ellenállással feszültségosztót alkot. A generátor kivezetésein
(kapcsain) emiatt U0 -nál kisebb ún. kapocsfeszültség jelenik meg. 7-2.ábra
A feszültséggenerátor
Uk :s Uo.
helyettesítő kapcsolása

7-3.ábra
A valódi generátor feszültsége terheléskor csökken

A hurok törvény értelmében U0 = URb + URt· URt megegyezik Uk-val, ezért Uk =

U0 - URb· URb helyére 11 · Rb-t helyettesítve:

vagyis a kapocsfeszültség a terhelő árammal arányosan csökken.

7.3 Feszültséggenerátorok üzemi állapotai

Egy feszütséggenerátornak terheléstől függően üresjárási, rövidzárási és terhelt

üzemi állapotát különböztetjük meg.
Az üresjárási vagy terheletlen állapothoz
R1 = 00 terhelő
ellenállás tartozik (7-4.ábra). Ekkor
11 = 0, és Uk = U0 -
0 · Rb = U0 , vagyis terhelet-
len állapotban a kapocsfeszültség megegyezik a
forrásfeszültséggel: Uk = U0 • Az U0 forrásfe-
szültség ez alapján olyan elektronikus feszültség-
mérővel mérhető meg a kapcsokon, melynek be-
meneti ellenállása Rb-nek sokszorosa. Ekkor a
műszer csak elhanyagolható mértékű terhelést
okoz. 7-4.ábra
Üresjárási állapot

96
 ·.··~··-'+--0-~
Üresjárásban a generátor nem végez munkát,
hiszen árama nulla.
A másik szélsőséges eset a rövidzárás, mely
R1 = 0 esetén lép fel (7-5.ábra). Ekkor az áramkörben
csak az Rb belső ellenállás van, ezért az áramerősség Ovuo
11 = U0 /Rb lesz. Rb nagyon kis értéke miatt a rövidzá-
rási áram rendkívül nagy (ezért kell a biztosító).
Rövidzáráskor a kapocsfeszültség nulla, mert:

7-5.ábra
Rövidzárás
Emiatt a rövidzáron nem keletkezik teljesít-
mény, a generátor által szolgáltatott U0 · 11 teljesítmény a generátor belső ellenállásán tel-
jes mértékben hővé alakul.
A generátor legjellemzőbb üzemi állapota a ter-
helés (7-6.ábra). Ekkor R1 nem nulla, de nem is vég-
telen: 0 < R1 < oo, Az áramerősség és a kapocsfe-
szültség:

Az egyes üzemi állapotok közötti átmenetet a

7-7.ábrán figyelhetjük meg. Terheléstől függően a
7-6.ábra
kapocsfeszültség Uk = U0 -11 · Rb szerint nulla és U0
Terhelés
között változik.

uk
Üresjárás . Ideális feszültség!lenerátor
Rt =oo Terhelés
1t=0 lt· Rt
uk = uo

7-7.ábra
A generátor üzemi állapotai

Vegyük észre, hogy a belső ellenálláson átfolyó áram veszteségi teljesítményt hoz
létre, amely a generátor melegedését okozza! A jó feszültséggenerátor belső ellenállása
rendkívül kicsi.

97
 7 .4 Feszültséggenerátorok kapcsolása

7 .4.1 Soros kapcsolás

Az ellenállásokhoz hasonlóan a generátorok is összekapcsolhatók. Az összekap-

csolt rendszert telepnek ne-
vezzük. Megkülönböztetünk
+
soros, párhuzamos, ellen és ve-
gyes kapcsolást. Az összekap-
csolás a feszültséget és a belső
ellenállást megváltoztatja.
Soros kapcsolás esetén
az egyik generátor pozitív pólu- +
sához a másik negatív pólusát U e = U 1 + U 2 + U3
kapcsoljuk (7-8.ábra). A fe- 7-8.ábra
szültségek ekkor összeadódnak, Generátorok soros kapcsolása
az eredő feszültség:

Soros kapcsolást használunk, ha nagyobb feszültségre van szükség. Ilyen kapcso-

lással állítjuk elő a rádiókészülékek táplálásához, illetve a gépkocsi üzemeltetéséhez
szükséges feszültséget is elemek, illetve az akkumulátorban elemi cellák összekapcsolá-
sával.
Általában azonos feszültségű pl. 1,5 V-os elemeket kapcsolunk össze, ezért a ke-
letkező telep eredő feszültsége

lesz, ahol U egy elem feszültsége, n pedig az összekapcsolt elemek száma. Egy zsebte-
lepben pl. 3 db 1,5 V-os elem van, ezért feszültsége: 3 · 1,5 V = 4,5 V. A 9 V-os rádióte-
lepet 6 db 1,5 V-os elem, a 12 V-os akkumulátort 6 db 2 V-os cella alkotja.
Soros kapcsoláskor összeadódnak a belső ellenállások is. Azonos elemek esetén az
eredő belső ellenállás n-szeres lesz:

Mivel a feszültség és a belső ellenállás is n-szeresre növekszik, a telep rövidzárási

árama és terhelhetősége változatlan marad, megegyezik a telepet alkotó elemek terhelhe-
tőségével.

98
7 .4.2 Ellen kapcsolás

Az ellenkapcsolást szembe kap-

csolásnak is nevezik. Olyan soros kap-
csolásnak felel meg, amelyben csak
két generátor van, és ezek azonos pó-
lusaiknál vannak összekötve (7-9. áb- U1
ra). Az eredőt a két feszültség különb-
sége adja:
Ue =U2- U1 Rbe =Rb1+ Rb2
Ue = U2- U1 vagy 7-9.ábra
Ue= Ui- U2, Generátorok ellenkapcsolása

és polaritása megegyezik a nagyobb feszültségű generátoréval. Ha U1 = U2, akkor Ue = 0.

A belső ellenállások ellenkapcsolásban is összeadódnak, hiszen sorba kapcsolódnak.
Az ellenkapcsolást ritkán alkalmazzuk, azonban az elvet bonyolultabb áramkörök
vizsgálatakor felhasználjuk.

7 .4.3 Párhuzamos kapcsolás

Párhuzamos kapcsolás esetén az azonos

pólusokat kötjük össze (7-10.ábra). Csak azonos
feszültségű generátorokat szabad így ·összekap-
csolni, különben a nagyobb feszültségűt a kisebb
állandóan terhelné.
Az eredő feszültség megegyezik az össze- u0 v
kapcsolt elemek feszültségével, vagyis nem válto- v
zik: Ue = U0 marad.
Párhuzamosan kapcsolódnak a belső ellen-
állások is, ezért eredőjük kisebb lesz, és az így
kialakított telep nagyobb árammal terhelhető. n db 7-10.ábra
azonos elemet összekapcsolva Rbe = Rb /n lesz. Generátorok párhuzamos kapcsolása

7.4.4 Vegyes kapcsolás

Vegyes kapcsolást használunk, ha nagyobb feszültség mellett nagyobb terhelő

áram is szükséges. A soros elemek száma a feszültséget, a párhuzamosan kapcsolódó
ágak száma a belső ellenállást és ezzel az áramerősséget határozza meg. Ue = n5 · U0 és
Rbe = n5 • Rb/np, ahol n5 a soros elemek, np pedig a párhuzamos ágak száma.
A 7-11.ábrán látható telep 1,5 V-os és 0,18 Q belső ellenállású elemek esetén pl.
4 · 1,5 = 6 V-os feszültséggel és áganként 4 · 0, 18 Q = 0, 72 Q belső ellenállással rendel-
kezik. Az eredő belső ellenállás 0, 72 Q/3 = 0,24 Q lesz a párhuzamosan kapcsolódó
három ág miatt.

99
 +
7-11.ábra
Generátorok vegyes kapcsolása

7 .5 Generátorok helyettesítő képei

7 .5.1 A helyettesítő kép fogalma

Vegyünk egy olyan generátort, amely az üresjárástól a rövidzárásig mindenféle ál-

lapotot tartósan elvisel! Mérjük meg kapocsfeszültségét, valamint terhelő áramát külön-
böző értékű terhelő ellenállásoknál! A mért áram és feszültség értékeket a terhelő ellenál-
lás függvényében ábrázolva a 7-12.ábrán látható görbéket kapjuk. Az R1 tengely logarit-
mikus léptékű, és R1 értéke Rb-hez viszonyítva van feltüntetve.

0.01Rb 0.1Rb R1=Rb 10Rb 100Rb 1000Rb R1 0.001Rb 0.01Rb 0.1Rb R1=Rb 10Rb 100Rb Rt
--+ R1>> Rb Rt<<Rb ~
Feszültséggenerátor Áramgenerátor
a) b)
7-12.ábra
A feszültség (a) és az áramerősség változása (b)

A 7-12.a. ábra szerint nagy terhelő ellenállásoknál a generátor kapocsfeszültsége

közel állandó, és majdnem megegyezik a forrásfeszültséggel, vagyis úgy viselkedik, mint
egy ideális feszültséggenerátor. A 7-12.b. ábra (mely ugyanehhez a valódi generátorhoz
tartozik) viszont azt mutatja, hogy kis terhelő ellenállásoknál a generátor árama az állan-
dó, és ez az áram csaknem megegyezik a rövidzárási árammal. Kis terhelő ellenállásoknál
tehát állandó áramú generátort kapunk.
Az állandó áramot szolgáltató generátort áramgenerátornak nevezzük. Az
áramgenerátor a harmadik ideális áramköri elem, amit eddig megismertünk.
A feszültséggenerátoros és az áramgenerátoros viselkedés ugyanannak a generátor-

100
nak két különböző állapota. Attól függően, hogy melyik jellemző rá, a generátor helyette-
sítő kapcsolása is más. Megkülönböztetünk feszültséggenerátoros vagy Thevenin, és
áramgenerátoros vagy Norton helyettesítő képet.

7.5.2 A Thevenin helyettesítő kép

A Thevenin vagy feszültséggenerátoros helyettesítő kép azonos a 7-2.ábrán meg-

ismert helyettesítő kapcsolással. Nagy teljesítményű rendszerekben ez a gyakoribb, mert
ekkor az alkalmazott terhelő ellenállások értéke sokkal nagyobb a generátor belső ellenál-
lásánál. Így viselkedik például a lakásban kiépített villamos hálózat, készülékekben és a
zseblámpában a telep vagy az akkumulátor. A Thevenin képet gyakran használjuk aktív
hálózatok átalakításához és számításához is.

7.5.3 A Norton helyettesítő kép

Áramgenerátoros vagy Norton féle helyettesítő kapcsolást

használunk, ha a terhelő ellenállás sokkal kisebb, mint a belső el-
lenállás (7-13.ábra). Ekkor a belső ellenállás párhuzamosan kap-
csolódik az 10 áramot szolgáltató ideális áramgenerátorral. lo
Az 10 áramot forrásáramnak nevezzük, amely terhelet-
len állapotban az Rb belső ellenálláson áthaladva U0 = 10 · Rb ka-
pocsfeszültséget hoz létre. Ez megegyezik a Thevenin kép üres-
járási feszültségével. 7-13.ábra
Aramgenerátoros
A forrásáram irányát nyíl mutatja. Az ábra szerinti esetben
helyettesítő kapcsolás
a felső kivezetés a pozitív.

7 .5.4 A helyettesítő képek átszámítása

A feszültséggenerátoros vagy Thevenin és az áramgenerátoros vagy Norton helyet-

tesítő képek egymásba átszámíthatók. Az átszámítás azon alapszik, hogy a helyettesítő
képek ugyanarra a valódi ge-
nerátorra vonatkoznak, ezért a
két kapcsolásban a belső el-
lenállásoknak, az üresjárási /\
feszültségeknek, ennek követ- lo
keztében a rövidzárási ára-
moknak is azonosaknak kell
lenni. Rb = R
A Thevenin-Norton át- Thevenin b Norton

alakítás az áramok alapján Uo

1 =-
z Rb
történik. Thevenin képnél a
rövidzárási áram: lz = U0 /Rb·
Ez felel meg a Norton
kapcsolás 10 forrásáramának. 7-14.ábra
A fordított, vagyis a Norton- A Thevenin és Norton kapcsolás egymással egyenértékű

101
Thevenin átalakításkor a feszültségeket használjuk fel. A Norton kapcsolás üresjárásban
Uu = / 0 · Rb feszültséget szolgáltat, amely megegyezik a Thevenin kép U0 forrásfeszült-
ségével. A belső ellenállásokat nem kell átszámítani, mert értékük nem változik (7-14.áb-
ra).

7.5.5 Az ideális generátorok jell~ggörbéi

Figyeljük meg a 7-7. ábrát! Ha a. feszültséggenerátomak nem lenne belső ellenállá-

sa, kapocsfeszültsége a terhelő áram értékétől függetlenül U0 , vagyis állandó maradna.
Ezt most az / 1 tengellyel párhuzamos pontozott vonal jelzi. Ugyanezt az U és I tengelyek
felcserélésével ábrázolva egy függőleges egyenest kapunk, amely az ideális feszültségge-
nerátor jelleggörbéjének felel meg (7-15.a ábra).
Most vegyünk egy ideá-
lis áramgenerátort, és terheljük 1 t
meg egyre nagyobb ellenállá-
sokkal! Mivel árama mindig 10
marad, kapcsain egyre na-
gyobb (Uk = 10 · R1) feszültség
lesz. Ábráz~ljuk most uk füg-
gvényében / 1 -t! A feszültség
b)
tengellyel párhuzamos egye- a) _ .ábra
7 15
nest, az áramgenerátor jelleg- Az ideális feszültség- (a) és áramgenerátor (b) jelleggörbéje
görbéjét kapjuk (b ábra).
Jegyezzük meg, hogy azok az el.ektronikus eszközök, amelyek jelleggörbéje közel
függőleges, feszültséggenerátorként, míg amelyeké csaknem vízszintes, áramgenerátor-
ként viselkednek, és helyettesítő kapcsolásuk is ennek megfelelően Thevenin, illetve
Norton rendszerű. Az elektronikus eszközök többsége áramgenerátoros jelleggörbével
rendelkezik (pl. a tranzisztorok is), ezért az áramgenerátoros helyettesítő kapcsolásra a
későbbiekben sokszor szükségünk lesz.

7.5.6 Példák

1. Egy feszültséggenerátor forrásfeszültsége 6 V, belső ellenállása 0,2 Q. 20 Q-

mal, majd 1 kQ-mal megterhelve mennyi lesz az árama és a kapocsfeszültsége? Szabad-e
ilyen értékű terhelő ellenállásokat használni?
A kapocsfeszültséget Uk = U0 - 11 · Rb, az áramot / 1 = U0 /(R 1+Rb) alapján számíthat-
juk. Az áramok
20 Q esetén: / 1 = 6 V /(40 Q + 0,2 Q) = 6 V /20,2 Q = 0,297 A.
1 kQ esetén: / 1 = 6 V/(1000 Q + 0,2 Q) = 6 V/1000,2 Q = 0,00599 A= 5,99 mA.
A kapocsfeszültségek:
20 Q esetén: Uk = 6 V- 0,297 A· 0,2 Q = 6 V- 0,059 V = 5,941 V.
1 kQ esetén: Uk = 6 V- 0,00599 A· 0,2 Q = 6 V- 0,0012 V = 5,9988 V.
Mindkét terhelő ellenállás használható hiszen több mint 100-szor nagyobbak Rb-
nél. Emiatt a feszültség alig csökken, csaknem 6 V marad.

102
 2. Számítsuk ki az előző generátor Norton helyettesítő képének adatait!
A belső ellenállások megegyeznek, ezért a Norton helyettesítő képben is 0,2 Q az
értéke. A forrásáram a Thevenin kép rövidzárási áramával egyezik, amely / 0 = U0 /Rb
alapján/0 = U0 /Rb= 6 V/0,2 Q = 30 A.

3. Egy generátor üresjárási feszültsége 30 V, belső ellenállása 60 kQ. Mennyi lesz

a terhelő áram, ha 1 Q-ot, 100 Q-ot, majd 1 kQ-ot kapcsolunk rá? Milyen következtetés
vonható le az eredményekből?
A forrásfeszültség megegyezik az üresjárási feszültséggel (30 V-tal), ezért az ára-
mok /t = U0 l(Rt+Rb) alapján:
1 Q esetén: / 1 = 30 V/(0,001 kQ+60 kQ) = 30 V/60,001kQ=0,49999 mA.
100 Q esetén: lt = 30 V/(0,1 kQ+60 kQ) = 30 V/60,1kQ=0,4991 mA.
1 kQ esetén: /t= 30 V/(1 kQ+60 kQ) = 30 V/61kQ=0,4918 mA.
Az áramerősség közel állandó (kb. 0,5 mA) maradt annak ellenére, hogy a terhelő
ellenállás három nagyságrendet változott. Ezt a generátort áramgenerátorként használtuk,
hiszen Rt << Rb.
Tanulság: A nagy belső ellenállású feszültséggenerátor áramgenerátorként vi-
selkedik! Szükség esetén egy feszültséggenerátorból úgy készíthetünk áramgenerá-
tort, hogy belső ellenállását egy vele sorba kapcsolt nagy értékű ellenállással megnö-
veljük.

4. Számítsuk ki a 7-16.ábrán A
látható kapcsolásban az R 1 ellenál-
R2 =1,SkQ
láson lévő feszültséget!
Az ábra egy Wheatstone hidat R3 =2,2kQ
ábrázol, amelynek kimenetén a mű­
szert R 5 helyettesíti. A híd valószí- R 4 =4,7kQ
B
nűleg nincs kiegyenlítve, ezért U80
;" 0, R 5-ön áram folyik és a hídága-
U = 12V
kat alkotó feszültségosztók terheltek.
A feladat ezért csak csillag-három-
szög átalakítással, vagy az Ohm és 7-16.ábra
Kapcsolás a példához
Kirchhoff törvények többszörös fel7
használásával felállított sokismeret-
lenes egyenletrendszer segítségével oldható meg. Mindkettő eléggé bonyoh.;1lt, ezért
inkább a Norton vagy a Thevenin helyettesítőképet célszerű használni. Mi a Thevenin
átalakítást választjuk.
R 1 szempontjából az A és B kapcsok egy aktív kétpólust alkotnak, amely a Theve-
nin tétel értelmében egy ideális feszültséggenerátorral és egy ellenállással helyettesíthető,
és R 1 lesz ennek a terhelő ellenállása:. Ha a generátor U0 és Rb adatai ismertek, a keresett
feszültséget a feszültségosztás alapján már könnyű kiszámítani.
A forrásfeszültség meghatározása. Hagyjuk az A-B kapcsokat szabadon, majd az
így keletkezett hálózatot egyszerűsítve (7-17.ábra) határozzuk meg a kimeneti feszültsé-
get!

103
 R2 és R 5 eredője: R25 = R2 + R5 = 1,5 kQ + 1kQ=2,5 kQ. Az ezzel párhuzamo-
san kapcsolódó Rras rész eredője: R 325 = R3 x R25 = 2,2 · 2,5/(2,2 + 2,5) = 1, 17 kQ. A
teljes eredő: Re=~+ R325 = 4,7 kQ + 1,17 kQ = 5,87 kQ.
A teljes áram: /= U!Re = 12 V/5,87 kQ = 2,04 mA. Ez azonos~ áramával, ezért
~= I · R 4 = 2,04 mA· 4,7 kQ = 9,588 V.

R325 -ön U-~ = 12 V- 9,588 V = 2,412 V feszültség van, amely az R25 -ös ágon
2,412 V/2,5 kQ = 0,965 mA-t hoz létre. R5-ön 0,965 mA · 1kQ=0,965 V feszültség van.
U0 = UAB = ~ + Uzs = 9,588 V + 0,965 V = 10,553 V.

A
A

D B

7-18.ábra
A belső ellenállás meghatározása

A belső ellenállás meghatározása: Helyettesítsük a

generátort rövidzárral, majd számítsuk ki az így
keletkezett hálózat A és B pontja közti ellenállást!
Az átalakítást a 7-18.ábra mutatja. Vegyük észre,
hogy az A és C pont összekötődött, ennek következtében
az ellenállás hálózat jelentősen megváltozott!
R34 = R3 x ~ = 2,2 · 4,7/(2,2 + 4,7) = 1,498kQ.
R345 = R34+R5 = 1,498 + 1 = 2,498 kQ. 7-19.ábra
Rb = R345 x Rz = 2,498 · 1,5/(2,498 + 1,5) = 0,937 kQ. A kapcsolás átalakftás után
A helyettesítő kapcsolás (7-19.ábra) alapján R 1
feszültsége: Ui=rfo · R 1/(R 1+Rb) = 10,553 · 1/(1 + 0,937) = 5,448V.

104
 7.6 A szuperpozíció tétele

A szuperpozíció egy eljárás, amelynek során a hatásokat egyenként határozzuk

meg, majd ezek eredőjét képezzük. Aktív hálózatokra alkalmazott tétele a következő: ha
egy hálózatban több generátor is van, akkor ezek együttes hatása a hálózat adott el-
lenállásán úgy határozható meg, hogy a generátorok hatását egyenként vesszük fi-
gyelembe, miközben a többi generátort rövidzárral helyettesítjük, majd az így kapott
eredményeket összegezzük.
A szuperpozíció tétele is bonyolult A
aktív hálózatok számítását könnyíti meg. Al-
kalmazását egy viszonylag egyszerű, de az
elektronikában gyakran előforduló példán a
7-20.ábra segítségével mutatjuk be.
Kérdés: mekkora az A és B pont kö-
zött a feszültség?
B
A két generátor a B ponthoz képest
ellentétes polaritással hat. A tétel értelmében
Uj hatását a 7-21.a, lJ2-ét a 7-21.b. ábra 7-20.ábra
szerint kell figyelembe venni. Mindkettőnél Példa a szuperpozíció tételéhez

.R, Ri
A A

R2
/\
uki uki
/\
v
U2
B B
a) b}
7-21.ábra
A két generátorhoz tartozó kapcsolás

egy-egy feszültségosztó keletkezik, azonban az osztókat tápláló feszültség, és az osztók

alsó tagja (amelyről a feszültséget levesszük) különböző. Uj-nél Rrről, lJ2-nél pedig R 1-
ről. A tétel értelmében:

azonban a generátorok polaritása ellentétes, ezért a második tag előjele negatív. Behe-
lyettesítve, és a számítást elvégezve:

10 2
uk.
1 =3·---12·--=2 s-2=0 s v.
2+10 2+10 ' '

105
 Az első tag az [fi, a második az Uz feszültségű generátortól származó +2,5 V-os,
illetve -2 V-os kimeneti feszültség, melyek eredője +0,5 V. A pozitív eredmény azt
jelenti, hogy Ui hatása erősebb, ezért lki polaritása megegyezik Ui polaritásával.

7.7 Generátorok belső ellenállásának meghatározása

A generátorok belső jellemzői ( Uo és Rb) elektromos mennyiségek, melyeket leg-

egyszerűbb módon méréssel lehet meghatározni. A belső ellenállás mérését nehezíti,
hogy mérés közben a generátor feszültsége is rájut a műszerre vagy Wheatstone hidas
mérésnél a híd csatlakozó pontjaira, és ez hamis eredményt, sőt műszer károsodást okoz-
hat. Rb-t ezért közvetett módon, mérési eredményekből számítással határozzuk meg. A
mérés két részből áll.
Először a generátor belső ellenállásánál sokkal nagyobb belső ellenállású feszült-
ségmérővel kell kapocsfeszültséget mérni. Ez az üresjárási állapotnak felel meg, ezért a
műszer a generátor forrásfeszültségét ( Uo-t) mutatja. A második lépésben a generátort
meg kell terhelni, és az ft terhelő árammal együtt mérni kell a kapocsfeszültséget ( lk-t)
is. A terhelésnek akkorának kell lenni, hogy a kapocsfeszültség 10-20%-kal csökkenjen,
vagyis ennyivel legyen kisebb az üresjárásinál. A számítás ezután az lk = Uo- Ii · Rb ösz-
szefüggés alapján történik. A képletet átrendezve:

Példa: Mekkora belső ellenállása van annak a zsebtelepnek, amelynek kapocsfe-

szültsége terheletlen állapotban 4,5 V, 0,2 A-rei terhelve pedig 4,28 V?
Rb = ( Uo- li)lfi = (4, SV-4,28 V)/0,2 A= 0,22 V/0,2 A= 1,1 Q.

7 .8 Generátorok teljesítmény viszonyai

7 .8.1 A generátor hatásfoka

Terheléskor a generátor nem minden energiája jut el a fogyasztóra. Az energia egy

része a generátor belső ellenállásán hővé alakul (7-22.ábra). Vizsgáljuk meg a rendszer
hatásfokát, majd a fogyasztóra jutó teljesítményt!
A generátor Pg = Uo · I, teljesítményéből a terhelésen Pi= lk · It hasznosítható tel-
jesítmény keletkezik. A hatásfok:

106
 uk helyére a feszültségosztással számított
értéket helyettesítve:
U. Rt
rt= o R1+Rb = Rt '
Uo Rt +Rb

vagyis a hatásfok R1 és Rb arányától függ.

Az összefüggést R1 függvényében ábrá-
zolva a 7-23.ábrán látható görbét kapjuk. Fi-
gyeljük meg, hogy R1= Rb esetén a hatásfok 0,5
7-22.ábra
(50%), és csak R1>> Rb esetén közelít 1-hez Teljesítmények az áramkörben
(100%-hoz)! A villamos energia szállítása és
felhasználása során az R1>> Rb állapot elérésére
törekszünk, mert ekkor a hatásfok is nagy.

T]

1.0------~---------------

0.8-+-------+ ___j---=..J--~:-:---==l=-==i::==t===t===roo,
··--r----- ----j--- -----

0.6 --~,-c--+--+-------L--~----+-----__J__----+------+------,
0.5
0.4 --+--+----~--J--~--~ 1

7-23.ábra
A hatásfok és a terhelés kapcsolata

7.8.2 A fogyasztóra jutó teljesítmény

Helyettesítsük a P1 =Uk·11 összefüggésben lévő / 1 és Uk helyére az / 1 = Uo ,

Rb+Rt
és Uk = 11 · R1 kifejezéseket!

Különböző R1 értékeket felvéve ábrázoljuk Pct R1 függvényében (7-24.ábra)! Fi-

gyeljük meg, hogy a görbének R1= Rb esetén maximuma van. A generátorból ekkor jut a
legnagyobb teljesítmény a fogyasztóra. Az Rt = Rb esetet illesztésnek nevezzük, és ek-
kor

107
 u2
p =-0-
max 4Rb

------------····---

··- --'-------~~----.'...._- - - - - - · - - - - ~~----·- ------'-~----.....,~

7-24.ábra
A hasznosítható teljesítmény és a terhelés kapcsolata

Uk = ~0 , a legnagyobb teljesítmény pedig, amelyhez 50%-os hatásfok tartozik:

2
P.t --~ •
4·Rb

A villamos energia felhasználása során sohasem akarjuk az erőművekből a legna-

gyobb teljesítményt kivenni (helyette a hatásfok legyen nagy). Sok elektronikus berende-
zésnél viszont a nagy nehezen megszerzett vagy előállított teljesítményt szeretnénk ma-
ximális mértékben felhasználni. Még akkor is, ha ez csak 50%-os hatásfokkal lehetséges.
Egy erősítő vagy egy antenna pl. generátornak tekinthető, és az a jó, ha a legnagyobb tel-
jesítmény jut belőle a hangszóróra, illetve a vevőkészülék bemenetére. Az erősítőt a
hangszóróhoz, illetve az antennát a vevőkészülék bemenetéhez ezért illeszteni kell, va-
gyis R 1 = Rb állapotot kell választani. R 1 most a hangszórónak, illetve a készülék bemene-
tének, Rb pedig az erősítőnek, illetve az antennának mint generátornak a belső
ellenállása. Ha egy erősítőnél azt akarjuk, hogy a hatásfok is nagy legyen, akkor Rb-nél
kevéssel nagyobb Rcre van szükség. Mint az ábrák is mutatják a hatásfok görbéje itt még
meredeken emelkedik, a teljesítmény viszont csak kis mértékben csökken.

Ellenőrző kérdések:

1. Mit nevezünk helyettesítő kapcsolásnak?

2. Milyen üzemi állapotai lehetnek egy generátornak, mit jelentenek ezek?
3. Milyen célból kapcsolunk sorba, párhuzamosan és vegyesen generátorokat?
4. Milyen tulajdonságai vannak egy áramgenerátornak?
5. Hogyan számítható át egymásba a Norton és Thevenin helyettesítő kép?
6. Hogyan határozható meg egy generátor belső ellenállása?
7. Hogyan függ a generátor hatásfoka és teljesítménye a terhelő ellenállástól?
8. Mi az illesztés és mi jellemzi? Mikor alkalmazzuk és mikor nem?

108
 8. VEGYI-ELEKTROMOS FOLYAMATOK

8.1 Folyadékok vezetése

A vegyületek többségében (sókban, savakban és lúgokban) az atomokat ionos kö-

tés kapcsolja össze molekulává. Ionos kötés keletkezik, ha az egyik atom lead elektront
és pozitív ionná, a másik pedig ennek felvételével negatív ionná alakul, majd az ionokat a
vonzóerő összekapcsolja. Az ionos kötésű molekula semleges, hiszen az összekapcsoló-
dott ionok ellentétes, de azonos nagyságú elektromos töltés-
sel rendelkeznek.
Só, sav vagy lúg feloldásakor a molekulák az oldatban
ionjaikra szakadnak szét. Például a szilárd halmazállapotú
konyhasó (nátrium-klorid) feloldásakor a molekulák pozitív
nátrium (+Na) és negatív klór (-Cl) ionra bomlanak fel, és - ~ - - Ef:::::\
mindkét ion egyszeres elemi töltéssel rendelkezik. Bonyolul- = ~ _-- ~- =
tabb vegyület esetén az ionok több atomból (atomcsoportból) - - - - - --
is állhatnak. A rézszulfát (CuS0 4) például pozitív réz (++Cu)
és negatív szulfát (--S0 4 ) ionra disszociál, és mindkét ion 8-1.ábra
kétszeres elemi töltéssel rendelkezik (8-1.ábra). A rézszulfát disszociációja
A molekulák ionokra bomlási folyamatát disszociá-
ciónak, az ionokat tartalmazó oldatot pedig elektrolitnak nevezzük. Az elektrolit is
semleges, mert benne a pozitív és negatív töltések mennyisége azonos.
Helyezzünk az elektrolitba két fémlapot
(elektródát) és kapcsoljunk rájuk feszültséget (8- +
2.ábra)! A negatív ionok a pozitív elektróda (az Anód Katód
anód), a pozitívak a negatív elektróda (a katód) felé Elektrolit

....
mozdulnak el. Áram alakul ki, melyben egyszerre
.... -o.-
.._., --"o.-
mindkét szabad töltéshordozó részt vesz. Folyadé-
kokban tehát nem elektronok, hanem ionok a töltés-
hordozók. "
A 2. fejezet szerint az áramerősséget az io- '0"--
nok száma (most a disszociáció mértéke) és sebes- i.-1me1-_-o.-
sége határozza meg. A disszociáció függ a feloldott
anyag fajtájától és mennyiségétől (az oldat kon- 8-2.ábra
centrációjától), valamint az oldat hőmérsékletétől. Ionok mozgása elektrolitban
Az oldatok általában már szobai hőmérsékleten is
sok iont tartalmaznak, ezért viszonylag jó vezetők. Magasabb hőmérsékleten több mole-
kula disszociál, vagyis a szabad töltéshordozók száma a hőmérséklettel arányosan növek-
szik, és az oldat ellenállása csökken.
Az ionok tömege és mérete több ezerszer nagyobb mint az elektronoké, ezért több-
ször ütköznek az oldat atomjaival vagy molekuláival, és így sokkal kisebb sebességgel
áramlanak, mint fémekben az elektronok. A hőmérséklet emelkedésekor az ütközések

109
száma, ennek következtében az oldat ellenállása is növekszik.
Vegyük észre, hogy a két hatás az elektrolit ellenállását ellentétesen befolyásolja
(a töltéshordozók száma csökkenti, az áramlási sebességük csökkenése növeli! Az ionok
száma azonban nagyobb mértékben nő, mint ahogy a sebességük csökken, ezért - a fé-
mekkel ellentétben - a folyadékok ellenállása a hőmérséklet növekedésekor csökken.

8.2 Az elektrolízis

8.2.1 Az áram vegyi hatása

Az elektroliton áthaladó áram vegyi elváltozást okoz, melynek eredménye az oldó-

szertől, a feloldott anyagtól és az elektródák anyagától függ! Először tiszta vízzel és pla-
tina elektródokkal kísérletezünk, mert a platina nem lép vegyi reakcióba az elektrolittal.
A tapasztalat azt mutatja, hogy kis
mértékben a tiszta víz is vezet, ami azt je- +
lenti, hogy benne is vannak ionok. A vizs- Anód Hidroxil
Katód
gálatok kimutatták, hogy a víz néhány mole- Kivált oxigén / ion
kulája pozitív hidrogén (+H) és negatív hid-
roxil (-OH) ionra disszociál. A +H ion azon-
nal egy semleges vízmolekulához (H 20)
kapcsolódik, amellyel egyszeres pozitív töl-
tésű hidroxónium iont (+H 30) alkot. A ve-
zetést a hidroxil és hidroxónium ionok
okozzák.
Az -oH hidroxil ion a pozitív anód '
Hidroxónium ion Kivált hidrogén
felé vándorol, ahol egyetlen elektronját csak
közvetett módon tudja leadni (8-3. ábra). 8-3.ábra
Előbb +H és kétszer negatív oxigén (- -O) A víz vezetése és felbontása
ionná alakul, és az oxigén ion ad le két
elektront. Ezzel semleges oxigénné alakul, és +
az anódon parányi buborékok formájában ki-
válik. A +H ion egy víz molekulához kapcso- Anód Katód
lódva +H 3 0 ionná alakul, és a két hidroxó-
nium ion (az eredeti és ami a hidroxil ionból
keletkezett) a negatív katód felé vándorol, és
ott elektront vesz fel. A semlegessé vált hid-
rogén atom elszakad a víz molekulától és az
elektródán kiválik.
Vegyük észre, hogy elektromos áram
hatására a víz alkotóelemeire (oxigénre és
hidrogénre) bomlik szét! Ez az elektrömos
vízbontás. Hidrogénből kétszer annyi válik 8-4.ábra
ki, mint oxigénből, ezért a katódon kétszer Réz kiválasztása vegyületéböl
annyi gáz fejlődik, mint az anódon.

110
 Tegyünk most a vízbe rézszulfátot! CuS0 4 oldat keletkezik, melyben a kevés
+H 3 0 és -OH ion mellett sok + +cu és - -S0 4 ion is lesz (8-4.ábra). Az elektródákra
feszültséget kapcsolva a pozitív réz ion a katód felé áramlik, ahol elektront vesz fel és
semleges réz atommá alakul. A CuS0 4 molekula ezzel megszűnik. Az anód felé áramló
és magára maradt - -S0 4 ion a víz két +H 3 0 ionjától elvesz egy-egy +H iont és ezekkel
kénsavvá egyesül, melynek molekulája disszo-
+
ciált állapotban marad. A két hidroxónium ion-
hoz tartozó és magára maradt két -OH ionból Anód Katód
ekkor 1 db +H (majd +H 3 0), 1 db -OH és 1 db
- -O ion keletkezik. A - -O ion az anód felé
vándorol, ahol elektronjait leadja és semleges
oxigénként kiválik.
Ebben a folyamatban a katódon réz, az
anódon pedig oxigén vált ki, az oldat rézszul-
fátja pedig kénsavvá alakult. Figyeljük meg,
hogy az áramot az elektrolitban az ionok, az
elektródákban és a külső vezetékekben pedig
az elektronok mozgása hozza létre (a katódnál
elektron megy az oldatba a réz ion semle- 8-5.ábra
gesítéséhez, az anódon pedig két elektront ad A réz átvándorlása az anódról a katódra
le az oxigén)!
Cseréljük most ki az elektródákat vörösrézre! Anyag Felvett e
A katódon most is réz válik ki. Amikor azonban az elektron jmg/Asj
elektrolitból egy réz ion eltávozik, az anódon nem Ezüst 1 1,118
válik ki oxigén, hanem helyette az anód felé áramló Olom 2 1,074
és magára maradt szulfát ion az anódról egy réz ato- Arany 3 0,681
mot visz az oldatba (8-5.ábra). A réz az elektronjait Cink 2 0,339
az anódon hagyja és ionként lép az elektrolitba. Az Réz 1 0,659
anód tehát egyre vékonyabb lesz, a tömege csökken, a Réz 2 0,329
katódé pedig ugyanennyivel növekszik. Vas 2 0,286
Ebben a folyamatban az elektrolit vegyi Hidrogén 1 0,0104
összetétele nem változott meg, az elektródák anyaga
Alumínium 3 0,093
azonban a pozitívról a negatívra vándorolt.
Oxigén 2 0,083
A vegyületek molekuláinak villamos áram-
mal történő felbontását és a keletkezett elemek 8-1.táblázat
kiválasztását elektrolízisnek nevezzük. Elemek elektrokémiai egyenértéke

8.2.2 Faraday törvénye

Az elektrolízissel kiválasztható anyag mennyiségét Faraday (feredéj) olasz fizikus

határozta meg. Az elektródákon kivált anyag tömege egyenesen arányos az áramerősség­
gel és az idővel:

m =e · 1 · t.

111
 Ez a kiválási vagy Faraday féle törvény. e anyagtól függő állandó, az elektroké-
miai egyenérték, melyet mg/As-ban adnak meg (8-1. táblázat). Egy elemnek vegyértéke
szerint többféle elektrokémiai egyenértéke is lehet. A táblázat pl. az egy és két vegyérté-
kű rézét is megadja.
Az 1 · t szorzat az átáramlott töltések mennyiségének felel meg, ezért a törvényt
úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a kiválasztott anyag mennyisége az elektroliton átáram-
lott töltések mennyiségével arányos.

8.2.3 Az elektrolízis felhasználása

8.2.3.1 Fémek kiválasztása

A kohászatban az elektrolízist fémek vegyületeiből történő kinyerésére használják.

A magnéziumot, a káliumot és a nátriumot pl. megolvasztott sóiból, az alumíniumot pe-
dig oxidjából elektrolízissel vonják ki.
Az alumíniumoxid (Al 2 0 3) a bauxit nevű ásványban található nagy mennyiségben.
Ennek vegyszeres tisztítása után kapják a timföldet. Az alumíniumoxid, vagyis a timföld
szigetelő anyag, ezért kriolitban (Na 3AlF 6 ) oldják fel, melyből hatalmas kádakban grafit
elektródákkal választják ki a fém alumíniumot. Az alkalmazott 4-6 V-os feszültség hatá-
sára 20-100 kA-es áramerősség alakul ki, és magas hőmérséklet keletkezik. Az alumíni-
um ezért olvadt állapotban gyűlik össze. a kád alján.
Elektrolízist használnak a réz gyártásához is. Az ércből kohászati úton kinyert réz
ugyanis sok idegen anyagot tartalmaz, melyek tulajdonságait lerontják. Villamos célra
csak nagy tisztaságú (99,9-99,99%-os) réz használható.
A tisztítás hatalmas elektrolizáló kádakban történik a 8-5.ábra szerint. Az elektrolit
valamilyen réz vegyület. Az anód elektróda a kohóréz, a katód egy nagy tisztaságú réz
lap. Áram hatására a réz átvándorol a katódra, az idegen anyagok pedig iszap formájában
az anód alatt rakódnak le.

Példa: Mennyi villamos energia szükséges 1 kg alumínium kinyeréséhez, ha az alumíni-

um kohó 6 V-tal működik?
Az alumínium elektrokémiai egyenértéke 0,093 mg/As. Az m =e· I · t összefüg-
gést 1 ·t-re rendezve, majd behelyettesítve: 1 · t = m/c = 1 · 1000/0,093 = 10 752 As töl-
tésnek kell átáramlani. W = U · I · t alapján ehhez W = 6 V · 10 752 As= 64 512 Ws
(17,92 kWh) energia szükséges. Meglehetősen sok, ami azt jelenti, hogy az alumínium
előállítása eléggé költséges.

8.2.3.2 Galvanizálás, galvanoplasztika

Tárgyak felületének fémmel történő bevonását elektrolízis útján galvanizálásnak

nevezzük. A bevonat a tárgyat szebbé és a külső hatásokkal szemben ellenállóbbá teszi.
A vasat pl. nikkellel vagy krómmal, a rezet ezüsttel vagy arannyal szokták bevonni.
Jegyezzük meg, hogy a bevonandó tárgyat mindig katódként (negatív pólus-
ként) kell bekötni! Elektrolitként a fémek vízben oldódó sóit használják, melyek több-
sége erősen mérgező, ezért a munka- és környezetvédelmi szabályokat szigorúan be kell

112
tartani.
Bevonhatók nem vezető anyagok (pl. műanyagok) is, ha előzőleg felületüket veze-
tővé tesszük. Erre a célra vezető lakkokat, grafitot vagy fémgőzölést használnak. Az
elektrolízissel felvitt réteg felveszi a tárgy formáját, az eljárást ezért galvanoplasztikának
nevezzük.
Galvanoplasztikai úton készül pl. a hanglemez prés szerszáma, amely az eredeti
felvételt tartalmazó lakklemeznek a negatívja, vagyis a barázdák helyén kiemelkedések
vannak.

8.2.3.3 Az alumínium eloxálása

Az eloxálás az alumínium elektrolitikus úton történő mesterséges oxidálását jelen-

ti. Elektrolitként kénsavat, sósavat, krómsavat vagy ezek keverékét használjuk. Az
eloxálandó tárgyat az eddigiekkel ellentétben anódként kell használni, mert ott szabadul
fel az oxigén (8-4.ábra).
Az alumínium nagyon aktív fém, ezért kinyerése után az oxigénnel azonnal reakci-
óba lép. Szerencsére a felületén keletkezett nagyon vékony Al 20 3 réteg megvédi a to-
vábbi oxidációtól.
Eloxáláskor ennek a rétegnek a vastagságát 10-20 µm-re növeljük. A réteg nagyon
kemény, kémiailag ellenálló, jól színezhető, és jó szigetelő.
Az elektronikában az eloxálást műszer előlapok és készülék felíratok készítésére,
valamint az elektrolit kondenzátor pozitív elektródájának előállítására használják.

8.3 Elektrokémiai energiaforrások

8.3.1. Galvánelemek

8.3.1.1 Az elektrokémiai feszültségsor

A kémiai reakciók egy része +

ún. redoxreakció, mely elektronátme-
nettel jár: az egyik elem vagy ve- +
gyület felvesz, a másik lead elektront.
Ha egy anyag lead elektront, oxidáci-
óról, ha felvesz, redukcióról beszé-
lünk. Elektronleadás csak akkor lehet-
séges, ha van olyan anyag, amely ezt
felveszi, vagyis oxidáció és redukció
csak együtt és csak egyidejűleg mehet
végbe. 8-6.ábra
Egy anyag és egy oldat között Oldódáskor az anyag ionként megy az oldatba, ezért
potenciálkülönbség (feszültség) kelet- közte és az oldat között feszültség keletkezik
kezik, ha oxidáció vagy redukció

113
történik, mert az anyag az oldatba csak ionos állapotban léphet, vagyis elektront kell
leadnia vagy felvennie. Ha elektronját leadja pozitív ionná alakul, ezért az oldat pozitív,
az oldatba merülő anyagtömb pedig· (amelyről az ion az oldatba lépett) a rajta maradó
elektronok miatt negatív lesz (8-6. ábra). Elektron felvételnél fordított polaritás kelet-
kezik. A folyamat csak addig tart, amíg az oldat és az anyag (pl. fém) közötti feszültség
olyan nagy nem lesz, hogy a kialakuló elektromos kölcsönhatás a további redukciót vagy
oxidációt meg nem akadályozza. Az ekkor fellépő potenciálkülönbség az oldattól, kis
mértékben annak töménységétől, és föleg a bele mártott anyagnak (az elektródának) attól
a tulajdonságától függ, hogy
oldáskor hány elektront ad le 0,85
1,68
vagy vesz fel. Nem nemes fémek

_J~ l_J __J -~r- _

1,20 0,8 0,74
A kialakuló feszültség
közvetlenül nem mérhető,
mert a méréshez használt és Au Pt Hg Ag c cu H -0,23 .
o --1--1- - 1-1 · --- ---- -·
Ni Cd Fe Zn AI Mg K Li

-0,40
az oldattal érintkező vezető -0,4':_0,76
anyag is elektródává válik: Nemes fémek
-1,66
közte és az oldat között is
-2,37
végbemegy a folyamat. Emi-
att csak a két elektróda kö- -2,93_3,05

zötti feszültség különbsége

határozható meg. 8-7.ábra
A gyakorlatban viszo- Az elemek feszültségsora
nyítási alapnak a hidrogént
(H 2 ) fogadták el, melynek potenciálja ezért 0 V. A többi anyagot ehhez viszonyítva
összeállítható az elemek elektrokémiaHeszültségsora (8-7.ábra). Amelyik elem a hidro-
génnél jobban oldódik negatív, a kevésbé oldódó pedig pozitív potenciálú lesz.
E kémiai folyamatok felhasználásával elektromos feszültségforrások (generátorok)
készíthetők, melyek a vegyi energiát elektromos energiává alakítják, és amelyek műkö­
dési elvük szerint lehetnek galvánelemek, akkumulátorok és tüzelőelemek.
A galvánelemekben lejátszódó folyamatok okozzák a fémek felületét károsító
elektrokémiai korróziót is, mellyel a 8.4 alfejezetben ismerkedünk meg.

8.3.1.2 A galvánelem működési elve

A galvánelem nevét Galvani olasz biofizikusról kapta, aki a vegyi-elektromos áta-

lakulás közben kialakuló feszültséget 1786-ban felfedezte. A galvánelemben a felhaszná-
lás során az oldat és az oldatba merülő elekfróda között megfordíthatatlan (irreverzíbilis)
vegyi folyamat megy végbe, aminek következtében az egyik elektróda elfogy, és az oldat
vegyi összetétele megváltozik. Nagy előnye viszont, hogy a rendszer az összeállítása után
azonnal feszültséget szolgáltat. A galvánelemet emiatt elsődleges vagy primer elemnek is
nevezik.
A galvánelem valamilyen oldatból (elektrolitból) és ebbe merülő két különböző
anyagból (elektródából) áll. Célszerű olyan anyagokat választani, amelyek a feszültség
sorban távol vannak egymástól, mert ekkor az elem (vagy cella) feszültsége nagyobb
lesz.

114
 Az első használható galvánelemet Volta olasz +
fizikus készítette. A Volta-féle elem réz (Cu) és cink (Zn)
elektródákból áll (8-8.ábra). Az elektrolit hígított kénsav Cu ~·:4 v o,76? Zn

(H2 S04 vizes oldata). ----~-

A 8-7. ábrából leolvasható, hogy a réz +0,34 V, a
- +~-~
cink pedig -0, 76 V-os potenciállal rendelkezik az oldathoz
képest. Az elem feszültsége ezért: +-<o69
- _
~-
~ -
- -

U= 0,34 V -(-0,76 V) = 0,34 V + 0,76 V = 1,1 V,

üveg edény Elektrolit
és természetesen a réz lesz a pozitív, a cink pedig a negatív
8-8.ábra
polaritású elektródája a generátornak. A Volta elem szerkezete
Az elemre fogyasztót (pl. izzót) kapcsolva azt ta-
pasztaljuk, hogy az áramerősség és a feszültség fokozatosan csökken. Ez a közben
lejátszódó vegyi folyamattal magyarázható.
Az elektrolitban a kénsav disszociált állapotban 2 db +H és 1 db - -S0 4 ionra bo-
ntva található. A potenciálsor alapján a cink szívesen ad le, a réz pedig szívesen vesz fel
elektront, azonban ez csak közvetett módon lehetséges. A cink atomonként két elektront
hagy az elektródáján, és ++zn ionként megy az oldatba, ahol az - -S0 4 ionnal cinkszul-
fátot képez. A 2 db pozitív +H ion a réz elektródánál elektron felvétellel semlegesítődik,
és mint gáz parányi buborékok formájában (a réz elektródát beborítva) kiválik. Réz
helyett így hidrogén merül az oldatba, és a feszültség csak 0 V -(-0,76 V) = 0,76 V lesz.
Hasznosítani rendesen ezt sem tudjuk, mert a hidrogén az elektródát az oldattá! részben
elszigeteli, ezzel a hasznos felületet és az áramerősséget csökkenti.
A jelenséget átpolarizálódásnak nevezzük, és bekövetkezését valamilyen módon
(pl. a pozitív elektróda állandó mozgatásával) meg kell akadályozni. Ezt végzi el helyet-
tünk a depolarizátor, amely minden ma használatos galvánelem fontos része.
Vegyük észre, hogy az elem használata közben a cink elektróda egyre fogy, a
H2 S04 pedig az elektrolitban cinkszulfáttá (Zn S04) alakul! Közben az elem feszültsége
csökken, az elem kimerül.

8.3.1.3 A galvánelem műszaki jellemzői

A galvánelemek fontos műszaki jellemzője a névleges kapocsfeszültség, a belső

ellenállás, a legnagyobb terhelő áram, a töltéstartalom
és a töltéssűrűség. u
A névleges feszültséget alapvetően az elektró- [VJ
15
dák anyaga határozza meg. Elméletileg a két anyag fe- ·
szültségsorban feltüntetett feszültségének a különbsé-
ge, azonban kis mértékben függ az anyagok tisztaságá-
tól, megmunkálásának módjától, valamint az elektrolit 0,5
anyagától, koncentrációjától és hőmérsékletétől is.
Az elem feszültsége nem állandó, terhelés köz- 2 3 4 t [óra]
ben lassan csökken. A változás módját mutatja meg a
kisütési görbe (8-9.ábra) 8-9.ábra
A galvánelem kisütési görbéje

115
 A belső ellenállást és a legnagyobb terhelő áramot az elem felépítése, az elektró-
dák mérete, valamint az elektrolit töménysége és hőmérséklete határozza meg. A
nagyobb elektródájú elem belső ellenállása kisebb, terhelhetősége nagyobb.
Töltéstartalom (kapacitás) alatt azt a töltésmennyiséget értjük As-ban, amelyet az
elem a használatba vételtől kezdve a lemerüléséig az áramkörön átáramoltat. Ez is az
elektródák anyagától és méretétől függ. Nagyobb mérethez nagyobb kapacitás tartozik.
A töltéssűrűség azt mutatja meg, hogy az elem egységnyi térfogatában (1 dm3)
vagy egységnyi tömegében (1 kg) mennyi töltés van. As/dm3-ben vagy As/kg-ban adják
meg. A mai korszerű elemek töltéssűrűsége (és energiasűrűsége is) viszonylag nagy,
amelyet kisebb sűrűségű elektróda anyagok (grafit, magnézium stb.) alkalmazásával ér-
nek el.

8.3.1.4 A szárazelem

A ma leggyakrabban használt galvánelem elvét Leclanché (löklans) francia fizikus

fedezte fel 1867-ben. Az elem pozitív elektródája grafit (szén), a negatív (mely egyben az
edény is) cink, az elektrolit pedig a kénsavnál kevésbé veszélyes ammónium-klorid, köz-
napi nevén szalmiáksó (NH 4Cl) és cink-klorid (ZnC1 2)
oldat keveréke (8-10.ábra). Fém sapka
Az elem depolarizátora barnakőpor (Mn02 ), Grafit rúd
melyet grafitporral keverve erősítenek a szénrúdra. Az
elem feszültsége:
Depolarizátor
Uc- Uzn = 0,74 - (-0,76) = 1,5 V.
Cink serleg
Terhelés közben a pozitív elektródán most is (negatfv elektróda)
hidrogén szabadul fel, amely reakcióba lép az oxigén
leadására képes barnakőporral és víz keletkezik: Elektrolit

8-10.ábra
A szárazelem szerkezete
Az oxigént pótolni lehet a levegőből is, ha a
depolarizátorba parányi csatornákat képezünk, amelyet a levegő átjárhat. Ilyen megoldá-
súak a különleges célra készült, nagy méretű, és emiatt hosszú élettartamú ún. oxigén
légző elemek.
Működés közben az elektrolit összetétele is megváltozik, mert a grafit felé haladó
ammónium ionok semlegesítődnek, majd az így keletkezett ammónia a vízzel ammóni-
um-hidroxiddá alakul:

A szalmiáksót keményítőben oldják fel, így sűrű, ragacsos anyag keletkezik, ezért
az elektrolit nem folyik ki. Innen az elnevezés: száraz elem. Az oldat párolgását szurok
lezárással csökkentik.

116
 Vegyük észre, hogy az elem működése Fém sapka (+)
közben mindig a negatív elektróda fogy el Grafit rúd
(oldódik fel), az elektrolit pedig hígul! Ezzel Műanyag lezáró
magyarázható, hogy idővel az elem háza (a ne- 1--..l.!..ln--- Bitumenes zárópapír
gatív elektróda) kilyukad, és az elektrolit kifo- Cink serleg
lyik, károsítva ezzel a működtetett elektronikus ------- Depolarizátor
készüléket. Az elhasználódott elemet ezért ki Elektrolit keményítőben
kell venni a készülékből. Tanácsos ezt akkor is Itatóspapír
megtenni, ha az elem jó, de a készüléket hosz- Acél borítás
szabb ideig nem használjuk.
A mai elemek cink házát itatóspapír, ezt ~IJl:=;J!!i~
'-;: Acél kivezetés (-)
pedig acél köpeny veszi körül, melyek megaka-
dályozzák az elektrolit kifolyását (8-11.ábra). 8-11.ábra
A szárazelemnek jelentős önkisülése Elektrolit kifolyás ellen védet szárazelem
van, ezért hosszabb ideig tartó tárolás közben is
kimerül, száraz meleg helyen tárolva pedig az elektrolit kiszárad.

8.3.1.5 Különleges galvánelemek

Egy Leclanche rendszerű szárazelemből nyert villamos energia sokkal drágább a

hálózati energiánál, ezért a gyártók igyekeztek az elem tulajdonságait javítani. Így alakul-
tak ki a ma már egyre gyakoribb alkálimangán ún. tartós elemek, amelyek elektrolitja
kálilúg (KOH), az elektródák helye pedig fel van cserélve: belül van a negatív elektródát
alkotó cink paszta KOH oldattal átitatva, és kívül a
pozitív mangándioxid edény (8-12.ábra). A nagy Acél burkolat és
pozitív kivezetés
elektróda felület és tömeg biztosítja a nagyobb ter-
Külső védőburkolat
helő áramot és élettartamot.
Az alkálimangán elemek önkisülése elhanya- Depolarizátor
golhatóan kicsi, és alacsony hőmérsékleten (-20 °C- KOH oldat itatóspapírben
ig) is működő képesek. Negatív elektróda paszta
Kivezető tüske
Még nagyobb töltés- és energiasűrűséggel
rendelkezik a higanyoxid, az ezüstoxid és a lítium Szigetelő zárópapír

elem.
A higanyoxid elemet hallókészülékekben és
fényképezőgépekben használjuk. Sajnos tömege elég 8-12.ábra
nagy. Az elemet (8-13.ábra) formája A tartós elem szerkezete

miatt gombelemnek is nevezik. Az Acél kivezetés

elem légmentesen lezárt acélházban
/Műanyag szigetelés
foglal helyet, amely a megbízhatósá-
Hg + HgO + KOH paszta
gát is növeli (nem folyik ki). Az (+elektróda és depolarizátor)
elektrolit KOH oldat, a negatív elekt-
róda cinkpor, a pozitív pedig higany- _ _ _ _ _""....,,_ _„"KOH oldat itatóspapírban
oxid, amely egyben a depolarizátor is. ~ ~inkpor (negatív elektróda)
A higanyoxid rossz vezető, ezért hi- Acél ház (negatív kivezetés)
gannyal vagy grafittal keverik. Az
8-13.ábra
elem üresjárási feszültsége: 1,36 V.
A higanyoxid gombelem szerkezete

117
 A higany mérgező anyag. Környezet károsító hatása miatt újabban más anyagok-
kal helyettesítik.
Kvarcórákban alkalmazzák a szintén gomb formájú miniatűr ezüst-oxid elemet,
amelynek szerkezete a higany-oxid elemével azonos, de a pozitív elektróda ezüst-oxid. A
feszültsége: 1,5 V.
A gombelemek fordított kivitelben is készülhetnek ( pozitív kivezetés a ház).
A lítium elem pozitív elektródája lítium, a negatív Mn0 2, az elektrolit pedig líti-
umperklorát oldat. Feszültsége igen nagy: 3 V. Drága, de energia-sűrűsége a legnagyobb,
ezért nagy megbízhatóságot igénylő helyeken (pl. orvosi készülékek, automata fényképe-
zőgépek) használják. A fontosabb galvánelemek feszültségének változását a 8-14.ábra ha-
sonlítja össze.

u
M
3 Lítium

2 Ezüstoxid
~~;;:::====::::~;:;:;::::~==::.=::=.:.:...:......::"-.::.·~::::::.~H::!!!;!iganyoxid
Hagyományos --- .
---..._
cink-grafit Alkáli mangán

10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 t[óra]

8-14.ábra
Az elemek feszültségének változása azonos terhelöáram esetén

8.3.1.6 Telepek

Galvánelemek összekapcsolásával telepek alakíthatók ki. Általában nagyobb fe-

szültségre van szükség, ezért az elemeket sorba kapcsoljuk. Ilyen készen kapható telep a
3 V-os bottelep (2 db szárazelemből áll), a 4,5 V-os zsebtelep (3 db szárazelemből áll) és
a 9 V-os rádió telep, amely 6 db téglatest formájú szárazelemből van összeállítva (8-15.

Lezáró papír
Bitumen

összekötés

Szárazelem

Szigetelő papír

Papír ház

a)
8-15.ábra
A 3 V-os bottelep (a), és a 4,5 V-os zsebtelep (b) szerkezete

118
és 8-16.ábra). A galvánelemet a rajzokon nem a generátor általános jelével, hanem egy
rövid és egy hosszabb vonallal jelölik. A hosszabb vonal jelöli a pozitív pólust.

+
- TVT n Ház

/ K i vezető
huzal

Szi getelö
- a) b)
8-16.ábra
A 9 V-os rádiótelep (a), és egy elemének szerkezete (b)

8.3.2 Akkumulátorok

8.3.2.1 Az akkumulátorok működése

Az akkumulátorok olyan vegyi-elektromos átalakítók, amelyekben a lejátszódó ve-

gyi folyamatok - a galvánelemekkel ellentétben - megfordíthatók.
Egy akkumulátorban alap állapotban azonos tulajdonságú elektródák merülnek az
elektrolitba, ezért közöttük feszültségkülönbség nincs. Az elektródákat elektrolites po-
larizációval tehetjük különbözővé, melyhez villamos energia szükséges. Ez az eljárás a
feltöltés. Az akkumulátor csak feltöltés után szolgáltat villamos energiát, emiatt másodla-
gos vagy szekunder elemnek nevezzük. Az akkumulátor villamos energia tároló.
A töltéssel ellentétes művelet a kisütés, amelynek során az elektródák anyaga visz-
szanyeri eredeti állapotát, és közben visszakapjuk a feltöltéskor betáplált villamos
energia nagy részét.

R
U=O

Pb S04 Pb
H 2 S04 oldat
Alap (lemerült) állapot Töltés Kisütés

8-17.ábra
Az akkumulátor működési elve

119
 A feltöltéskor és a kisütéskor lejátszódó vegyi folyamatot az ólom akkumulátoron
mutatjuk be, amelynél kisütött állapotban két ólomszulfát elektróda merül hígított kén-
savba (8-17.ábra).
Mivel az elektródák azonos anyagúak, nem lesz köztük potenciálkülönbség, nem
keletkezik galvánelem. A kivezetésekre külső generátort kapcsolva áram alakul ki, és
közben vegyi változás történik. A negatív pólus ólom-szulfát elektródja fém ólommá, a
pozitívé pedig ólom-oxiddá alakul. Az eddig azonos elektródák minősége megváltozik,
(polarizálódnak), és emiatt a rendszer a generátor lekapcsolása után galvánelemként vi-
selkedik.
A töltéskor betáplált energia teljes mértékben sohasem kapható vissza, de az elekt-
róda-folyamatok segítésével az arány javítható. A két elektródát ezért különbözőre, a fel-
töltött állapotnak megfelelőre készítik. Az ólom akkumulátor pozitív elektródája ólom
rács, mely ólom-oxiddal van kitöltve, ezért színe barna. A negatív elektróda tiszta ólom,
a színe emiatt szürke. Az elektrolit hígított kénsav (H 2 S04 ). A működés közben
lejátszódó teljes vegyi folyamat:

Töltés
2 Pb S04 + 2 H 2 0 ~---- Pb + Pb 0i + 2 H1 S04
Kisütés

Mint látható a sav koncentrációja töltéskor növekszik, kisütéskor csökken, ezért

koncentráció méréssel az akkumulátor energia tartalma ellenőrizhető.

8.3.2.2 Akkumulátor jellemzők

8.3.2.2.1 Cella feszültség

Az akkumulátorokból a galvánelemekhez hasonlóan telep alakítható ki. Az akku-

mulátor telep egy egységét cel-
lának nevezzük. Gyakori a soros u
kapcsolás, amelynél a telep fe- (V]
szültsége az összekapcsolt cellák / Feltöltve
feszültségének összege. Az ólom
akkumulátor egy cellájának fe- 2+_'-_-_-_-__-__- _ - _ - - - - - - - - -
szültsége 2 V.
A cella, és ennek követ-
keztében a telep feszültsége is
függ az igénybevétel módjától (a
töltéstől és a kisütéstől), vala-
2 3 4 5 6 7 a t [óra]
mint a kisütés mértékétől. A
frissen töltött akkumulátor cella 8-18.ábra
feszültsége terheléskor kis mér- Az ólom akkumulátor feszültségének változása
tékben, de gyorsan csökken,
majd - a galvánelemekkel ellentétben - a teljes kisütésig közel állandó marad. Az ólom

120
akkumulátomál pl. 2, 1 V-ról 2 V-ra csökken, és kisütöttnek kell tekinteni, ha a kapocsfe-
szültség eléri az 1,8 V-ot (8-18.ábra).
A töltéshez kicsivel nagyobb feszültség szükséges, és a feltöltött állapothoz köze-
ledve a töltőáram csökken. Ha az áramot ugyanakkora értéken tartjuk (a töltő feszültséget
megnöveljük), az elektrolitban található víz elbontódik, és heves pezsgés közben gáz
(hidrogén és oxigén) fejlődik. A feltöltött akkumulátort ezért a töltőről le kell kapcsolni,
különben mechanikai deformáció, a légmentesen zárt gombakkumulátoroknál pedig rob-
banás következhet be. A bontáskor keletkezett hidrogén és oxigén keveréke durranógázt
alkot. Nagyobb akkumulátorok töltésekor ebből olyan nagy mennyiség keletkezhet, hogy
a töltő helyiségben a legkisebb tűz vagy elektromos szikra is súlyos robbanást okozhat.

8.3.2.2.2 Belső ellenállás és terhelő áramerősség

Egy akkumulátor belső ellenállása a vele megegyező méretű galvánelem belső el-
lenállásához viszonyítva sokkal kisebb, ennek következtében az akkumulátor nagyobb
árammal terhelhető és veszteségei is kisebbek.
A belső ellenállás értéke mérettől függően 1 - 0,0001 Q között van. A maximális
terhelő áram emiatt több száz, esetleg 1000 A is lehet, azonban a károsodások elkerülése
érdekében a tartós túláramot (pl. röv\dzárlat) el kell kerülni.

8.3.2.2.3 Kapacitás, töltés- és energia hatásfok

A kapacitás az akkumulátorból kivehető töltés mennyiségét jelenti, és amperórá-

ban (Ah), kisebb akkumulátoroknál mAh-ban adják meg. A betáplált töltés sohasem
nyerhető vissza teljes mértékben, mert:
1. Kismértékű túltöltés mindig van, és az erre fordított töltést nem kapjuk vissza.
2. Töltés közben már a teljes feltöltés előtt is keletkezhetnek gázok, ha túl nagy az
áramerősség. A töltést ezért csak lassan, az adott akkumulátorra megengedett vagy annál
kisebb áramerőséggel (és a gyártó által előírt utasítás szerint) szabad elvégezni. Ha a pon-
tos értéket nem ismerjük, általában megfelel a kapacitás 10-zel történő osztásával kapott
áramérték. Pl. egy 450 mAh-s akkumulátort 450110 = 45 mA-rel szabad tölteni.
3. A károsodások elkerülése érdekében a legtöbb akkumulátort nem szabad telje-
sen lemeríteni, a kisütést a cellafeszültség csökkenésekor (ólom akkumulátomál pl.
1,8 V-nál) abba kell hagyni. A töltés egy része ezért az akkumulátorban marad.
4. Mindig van kismértékű önkisülés, ami miatt az akkumulátor terhelés nélkül is
elveszti töltését. Azokat az akkumulátorokat (ilyen az ólom akkumulátor is), amelyek
túlkisütésre érzékenyek, rendszeresen ellenőrizni és tölteni szükséges akkor is, ha csak ~.
raktárban állnak.
A kivehető és a betáplált töltés arányát a töltés- vagy Ah hatásfok mutatja meg:

n Qkisütés
·1Ah = - - - .
Qtöltés

A fentiek ellenére egy akkumulátor töltés hatásfoka igen jó: 80-90%. A töltés ha-
tásfokhoz hasonlóan értelmezhető az energia vagy wattóra (Wh) hatásfok:

121
 'Yl wkisiltés
·1wh=---
fftö1tés

Felhasználva, hogy W= U · I · t és I · t = Q, W= U · Q, így

Ez kisebb mint a töltés hatásfok, hiszen Ukis. < Utölt.· Jellemző energia hatásfok:
60-80%. Az elvesző 20-40%-nyi energia az akkumulátorban hővé alakul.

8.3.2.3 Az elektronikában használt akkumulátorok

8.3.2.3.1 Az ólom akkumulátor

Ez a leggyakoribb akkumulátor, de az elektronikában ritkán használjuk. Előállítása

és üzemeltetése nagyobb kapacitás esetén is viszonylag olcsó, ezért gépjárművekben az
indítómotor és a gyújtás működtetéséhez, vasúti kocsikban a világítás táplálásához,
illetve nagy biztonságot igénylő helyeken (vészvilágítás, vagyon védelmi berendezések)
használják. Hasonló céllal alkalmazzák elektronikus berendezésekhez, pl. telefon köz-
pontokban, illetve számítógépek szünet-mentes tápegységéhez is.
Az ólom akkumulátor nagy hibája, hogy rázkódásra eléggé érzékeny, használati
helyzete kötött, élettartama kicsi, tömege nagy, a tömegegységre vonatkoztatott kapacitá-
sa és energiája viszonylag kicsi (18 Ah/kg, illetve 35 Wh/kg).

8.3.2.3.2 Lúgos akkumulátorok

A lúgos akkumulátorok élettartm;na 3-4-szerese az ólom akkumulátorénak. A teljes

kisütést is elviselik, és túltöltésre sem érzékenyek. Karbantartást alig igényelnek, élettar-
tamuk nagyobb, és önkisülésük is alig van. Feszültségük azonban kisebb. Az elektrolitjuk
20-25%-os kálilúg (KOH) oldat, az elektródák többféle anyagból készülhetnek.
Az acél vagy Ni-Fe akkumulátor pozitív elektródája pl. nikkel-hidroxid (Ni(OHh),
a negatív pedig vas (Fe). Feszültsége 1,3.5 V. Működésekor az alábbi vegyi folyamat
megy végbe:

Töltés
)t
2 Fe(OH)z + 2 Ni(OH) 2 Fe + Ni(OH)3
E
Kisütés

A Ni-Fe akkumulátort ma már kevés helyen használjuk, míg a belőle származtatott

nikkel-kadmium (Ni-Cd) akkumulátor az elektronikában a leggyakoribb. Ennek negatív
elektródája kisütött állapotban vas helyett kadmium-hidroxid (Cd(OH)z) rácsos tartóban,
a pozitív elektróda szintén rácsos tartóban nikkel-hidroxid (Ni(OH)z), az elektrolit
anyaga KOH oldat (8-19.ábra).

122
 A nikkel-kadmium akkumulátor cella Leforrasztás Pozitív kivezetés
feszültsége töltés után 1,22 V-ra esik, és kisü- Szelep
tés közben kis mértékben ugyan, de tovább
csökken. Energia hatásfoka kb. 60%, töltés ha- Fémház
tásfoka 70-80%, fajlagos kapacitása 22 Ah/kg,
illetve 32 Wh/kg. A belső ellenállása 0,01- Pozitív elektróda
0,001 Q. Jóval drágább, de könnyebb is az
Negatív elektróda
ólom akkumulátomál.
Az akkumulátor töltése közben gáz kép- KOHoldat
ződik. A gáz a feltöltő nyílás záró kupakján
található parányi lyukon vagy speciális szele-
pen át távozik. Teljesen zárt kivitel esetén a összekötés a házzal
keletkező kevés gázt kémiai úton kötik meg,
míg nyitott kivitel esetén az elektrolitból elpá- 8-19.ábra
rolgó vizet rendszeresen pótolni kell. A nikkel-kadmium akkumulátor szerkezete
A lúgos akkumulátorokat elsősorban
olyan hordozható mérőműszerekben és rádió adó-vevőkben használjuk, melyeket a
230 V-os hálózattól távol eső helyeken kell üzemeltetni. A gomb formájú akkumulátoro-
kat rádióvevőkben, foto villanókban és más kis teljesítményű készülékekben használjuk.
Az ezüst-cink akkumulátor energia tartalma még ennél is nagyobb, és sokszor tölt-
hető, az ára azonban magasabb. A negatív pólus cink, a pozitív ezüst-peroxid (Ag202).
Feszültsége 1,5 V, hatásfoka 95% (Ah), illetve 90% (Wh). Kapacitása rendkívül nagy:
90 Ah/kg, illetve 150 Wh/kg, ezért olyan helyeken al1:<:almazzák, ahol kis méret mellett
nagy energiatartalom szükséges.

8.3.3 Tüzelőanyag-elemek

Ezek az elemek a betáplált fűtőanyag kémi- +

ai energiáját közvetlenül alakítják villamos energi-
ává. A fűtőanyag (hidrogén, propán-bután, alkohol
stb.) mely valamilyen oxidálószerrel (oxigén, hid-
rogén-peroxid) egyesülve oxidálódik. A folyamat
hidegen, jelentősebb hőfejlődés nélkül megy vég-
be, és közben villamos energia keletkezik (8- H2 ~
20.ábra). Vannak magasabb hőmérsékleten (400-
1OOO °C) üzemelő cellák is.
Elektrolit
A porózus szerkezetű elektródák nem vesz-
nek részt a folyamatban, csak az áram kivezetését,
illetve a fűtő és oxidáló anyag bevezetését bizto-
sítják. A folyamatot az elektródákba épített katali- 8-20.ábra
zátorok (platina és nikkel) segítik. A cella feszült- A tüzelőanyag elem elve
sége megoldástól függően 0,7-1,8 V.
A tüzelőanyag elem rendkívül drága, de kis mérete és tömege ellenére sok energiát
képes tárolni, hatásfoka pedig a galvánelemek kb. 40%-os hatásfokával szemben 90% kö-
rül van. Az amerikai Apolló űrhajókon alkalmazott 250 kg tömegű tüzelőanyag elemet,

123
pl. csak 1500 kg tömegű ólom akkumulátorral lehetett volna helyettesíteni, nem is be-
szélve arról, hogy a működése közben keletkezett vizet is fel lehetett használni.

8.4 Korrózió és korrózióvédelem

8.4.1 A kémiai korrózió

Az anyagok kémiai hatások miatt bekövetkező károsodását korróziónak nevezzük.

Megkülönböztetünk kémiai és elektrokémiai korróziót.
A kémiai korróziót az anyagoknak a környezetükben található más anyagokkal tör-
ténő vegyi reakciója okozza. A vas pl. a levegő oxigénjével vasoxiddá (Fe 3 0 4 ) alakul, a
nemesfémnek tartott ezüst pedig a levegőben található nagyon kevés kénnel alakít ki ké-
miai kötést és ezüstszulfiddá (Ag 2S) alakul, mely a tárgyak felületén fekete bevonatot ké-
pez.
A réz is reakcióba lép a kénnel. A gumi egyik alkotóeleme kén, ezért a rézvezeté-
kekhez csak akkor használható gumi szigetelés, ha a huzalt előtte beónozzák.
A legtöbb fémet a savak és lúgok is megtámadják, valamilyen vegyületté alakítják,
illetve a felületüket feloldják. A fémből készült tárgyakat festéssel vagy olyan fémbevo-
nattal (pl. galvanizálással felvitt króm vagy nikkel réteggel) védhetjük meg, amely a kor-
róziónak ellenáll.

8.4.2 Az elektrokémiai korrózió

8.4.2.1 A korróziós galvánelem

Elektrokémiai korrózió esetén a tárgy felületének valamely részén galvánelem ke-

letkezik, mely az elemen belül anyagvándorlással és vegyi átalakulással járó kémiai vál-
tozást okoz. Ezekkel a folyamatokat az elektrolízisnél és a galvánelemek működésénél
már megismerkedtünk, ezért itt már csak a galvánelemek kialakulásával, azok változatai-
val, valamint a fellépő káros hatásokkal kell foglalkoznunk.
Az elektrokémiai korróziót okozó galvánelem működését +
a 8-21.ábrán figyelhetjük meg. Ilyen elem ott keletkezik, ahol
bármilyen két különböző fém egymással és valamilyen folya-
dékkal érintkezik. Az ábrán az egyik fém vas, a másik réz, az --
elektrolit víz, az érintkezést pedig egy külső vezető biztosítja. - • • -•
A 8-7 .ábra szerint a vas kevésbé nemes fém, mint a réz, -- · · _-
ezért a vas elektróda pozitív, a réz pedig negatív polaritású lesz.
Még a feszültséget is meghatározhatjuk: cu Fe
8-21.ábra
U = +0,34 V -(-0,44 V) = 0,8 V. A korróziós áram kialaku-
lása
Az elem elektródái azonban most össze vannak kötve,
ezért áram alakul ki. Az elektroliton belül folyó áramot korróziós áramnak nevezünk.

124
 A korróziós áram az őt létrehozó galvánelem belsejében vegyi változással járó
elektrolízist okoz. A vas kétszer pozitív ionként az elektrolitba lép, és a víz hidroxil
ionjaival előbb vashidroxiddá (Fe(OHh), majd a jól ismert rozsdává (FeO(OH)) alakul.
A pozitív réz elektródánál hidrogén válik ki, amely vagy buborék formájában eltávozik
mint gáz, vagy a levegő oxigénjével egyesülve vízzé alakul, növelve ezzel a folyamat
fenntartásához oly fontos elektrolit mennyiségét.
Vegyük észre, hogy az elektroliton belül annál az elektródánál, amelynél a
korróziós áram kilép (az elektródától az elektrolit felé folyik) az elektróda anyaga
elfogy (korrodálódik), míg a másik elektróda nem károsodik!

8.4.2.2 Az elektrolitikus korrózió fajtái

Az elektrolitikus korrózió leggyakoribb változata a kontakt vagy érintkezési korró-

zió. Mindenütt fellép, ahol két különböző fém érintkezik egymással és valamilyen elekt-
rolittal. Az elektrolit általában víz, amely esőként vagy a levegőből lecsapódva jut a fé-
mekre. Kontakt korrózió lép fel pl. alumínium és réz vezetékek kötéseinél, réz vagy alu-
mínium lemezek és az ezeket összekötő acél csavarnál, az ezüst érintkező és sárgaréz tar-
tója között stb.
A 8-22.ábra a
réz, illetve az alumí-
nium lemezzel érint-
kező acél csavarnál
fellépő korróziót mu-
tatja be. Figyeljük
meg a korróziós áram
irányát, és vegyük í
1
észre, hogy réz esetén Korróziós áram

a vas csavar, alumí-

nium esetén pedig az 8-22.ábra
Kontakt korrózió réz és vas. valamint vas és alumínium esetén
alumínium tárgy kor-
rodálódik!
Kontakt korrózió lép fel mikro méretekben olyan anyagok felszínén és kristályai
között is, melyet különböző anyagú kristályok alkotnak. Ez a kristályközi korrózió. Ilyen-
kor egyszerre nagyon sok parányi korróziós elem keletkezik, melyek először csak az
anyag felületét károsítják, majd egyre mélyebbre hatolva az egész anyagot tönkreteszik.
Ez a korrózió jellemző az acélra, melyben tiszta vas és vaskarbid (Fe 3 C) kristályok van-
nak egymás mellett. Az acél emiatt akkor is erősen korrodálódik, ha nincs a közelében
más fém csak nedvesség.

8.4.2.3 Kóboráram korrózió

A talaj a benne található nedvesség és a sokféle vegyület miatt elektrolitnak tekint-

hető,ezért viszonylag jól vezet. A villamos energia felhasználása során, a különféle meg-
hibásodások miatt gyakran előfordul, hogy az áram nem az erre kiválasztott fém vezeték-
ben, hanem a vele kapcsolatban lévő földben folyik. Ez az áram az áramosztás törvénye

125
értelmében a talaj vezetőképessége szerint szétoszlik és számunkra ellenőrizhetetlen uta-
kon halad, melyet ezért kóboráramnak nevezünk. A kóboráram a földbe fektetett víz- és
gázvezetékek fém csövein, valamint az elektromos földkábelek fém védőburkólatain
okozhat gyors korróziót.
A kóboráramot nem kor- _ _ _ _L_ég-=-vez_e_t_ék_ _ _ _ _ _ _ _ _"""""_ _
róziós galvánelem, hanem vi- ;>r
szonylag nagy külső feszültség
hozza létre, mely a talajban az
áramerőséggel arányos elektro-
lízist okoz, és ennek következ-
ménye a korrózió. Mivel az
elektrolízis az anódot károsítja
(azt az elektródát, amelynél az
áram az elektrolit felé folyik), a
talajban lévő tárgy felülete. ott
korrodálódik, ahol az áram be- 8-23.ábra
lőle kilép. Nagyon erős kóbor- Kóboráram korrózió villamos sín esetén
áram korrózió léphet fel egyen-
feszültséggel üzemelő nagy áramú berendezések közelében, pl. a villamos sínek alatti
csöveken (8-23.ábra).

8.4.3 Korrózióvédelem

A korrózió által évente okozott kár csak milliárdokban fejezhető ki. Ahol csak le-
het igyekszünk ezért kialakulását megakadályozni, vagy mértékét csökkenteni.
A legegyszerűbb védelem a festés. Erre a célra a felületre jól tapadó, a felületet a
környezettől légmentesen elzáró, a savaknak és a lúgoknak jól ellenálló festékeket és lak-
kokat használunk, melyeket ecsettel vagy festékszórással lehet a felületre egyenletes ré-
tegben felhordani. A bevonandó felületnek tisztának kell lenni. Egyre gyakrabban hasz-
nálunk műanyag bevonatot, mely mártással vagy fúvással, huzal esetén extrudálással vi-
hető fel. A beégethető műanyag bevonatok rendkívül tartósak.
A vasat az elektrokémiai korrózió ellen leggyakrabban ón, horgany, nikkel, króm
vagy kadmium bevonattal védjük. Az ón és a horgany olvadáspontja alacsony, ezért egy-
szerűbb esetben megolvasztják és a bevonandó tárgyat belemártják, a huzalt pedig áthúz-
zák rajta. Az elektronikában a réteget inkább galvanizálással viszik fel, mert így szebb
felület érhető el, és a bevonat vastagsága jobban szabályozható. A nikkelt és a krómot el-
sősorban esztétikai okok miatt használják, mert szép fényes bevonatot ad.
A védelem élettartamát a
bevonat anyaga, vastagsága és
minősége határozza meg. A túl
vékony bevonat sérülékenyebb,
hamarabb lekopik, és ha nem
elég ellenálló a környezeti ár-
talmak is gyorsabban eltüntetik. a) b)
Ha a bevonat valahol megsérül, 8-24.ábra
A vas korróziója ón és horgany bevonat esetén

126
és a sérülést víz éri, korróziós galvánelem keletkezik, amely új folyamatot indít el.
A tárgynál nemesebb bevonat esetén (pl. a vasat nikkel vagy ón réteg borítja) a
korróziós galvánelem árama a tárgyat károsítja, a tárgy felületén viszonylag gyorsan egy
mély kráter keletkezik (8-24.a ábra). Ha a tárgy a nemesebb (pl. cink bevonat vason), ak-
kor a galvánelem a bevonatot károsítja, és a tárgy mindaddig ép marad, amíg a bevonat
nagy felületen vagy t~ljesen el nem tűnik (8-24.b ábra).
Az elektrokémiai kontakt korróziót kétféle módon akadályozhatjuk meg. Ha az
egymással találkozó felületeknek nem kell elektromosan érintkezni (pl. réz és alumínium
lemez mechanikai rögzítése acél csavarral), akkor a csavar és a lemezek közé műanyag
szigetelőt kell tenni,
amely a korróziós galván-
elem áramkörét megsza-
kítja, ezért anyagvándor-
lás sem lép fel (8-25.a
ábra). Ha elektromos kö-
tés is szükséges, akkor a
réz és az alumínium közé
olyan alá~étet kell tenni, Speciális aláté
amelynek egyik oldala
réz, a másik pedig alumí- b)
a)
nium és a kötést az alátét- 8-25.ábra
nél lakkréteggel kell be- Védekezés a kontakt korrózió ellen
vonni. Az alátét elhélye-
zésénél ügyelni kell arra, hogy a réz felőli oldala
a rézzel, a másik az alumíniummal érintkezzen
(8-25.b ábra). A csavar és a lemezek közti korró-
ziót a műanyag alátét aka~ályozza meg.
A kóboráram korróziót a kóboráram kiala-
kulásának megakadályozásával, illetve segédve-
zető alkalmazásával előzhetjük meg. A segédve-
zető a védett tárgyat fémesen összeköti azzal a Cső

vezetővel, amelyből a kóboráram kilép, így csak 8-26.ábra

áram belépési helyek lesznek, a segédvezető - a A segédvezető az áram kilépési helyeket
megszünteti
tárgy és a föld mint elektrolit közötti - kilépési
helyeket megszünteti (8-26. ábra).
Vas tartály
Földben lévő vagy vizet tartalmazó tartályoknál ma se-
gédanódos vagy segédfeszültséges aktív korrózióvédelmet hasz-
nálunk. A segédanódos a gyakoribb, mert nem igényel külön Aktfvanód
villamos energiát. Ilyet használunk a háztartási villanybojlerek-
nél is. A rendszer működését a 8-27. ábra mutatja.
A segédanód a védett anyagnál sokkal kevésbé nemes
fém, általában magnézium, melynek elektrokémiai potenciálja -
2,37 V. A védett vas tartályé -0,44 V, vagyis olyan galvánelem
keletkezik, melynek feszültsége -0,44 V-(-2,37 V) = 1,93 V. A
segédelektróda fémesen össze van kötve a tartállyal, ezért a kor- 8-2 7.ábra
Aktív anódos védelem

127
róziós galvánelem az elektroliton át elég nagy áramot hoz létre. Az áram a segédanódnál
lép az oldatba, ezért ez károsodik. Lassan elfogy, feláldozza magát azért, hogy a másik
elektródát, vagyis a tartályt megvédje. A segédelektróda tömege elég nagy, ugyanakkor
nem drága, ezért 1-2 éven át olcsó és automatikusan működő biztos védelmet nyújt. A
megadott idő után cserélni kell. Földbe helyezett
nagy méretű tartályokhoz is használható, de u
+
ilyenkor több segédelektródát kell a tartály köze-
lében a földbe helyezni, és ezeket egymással és a
tartállyal összekötni.
Az aktív védelem másik fajtájához külső
segédfeszültség és segédelektróda is szükséges,
ezért viszonylag drága. Az elektróda általában
grafit, melyet anódként kell bekötni (8-28.ábra).
A feszültségnek nagyobbnak kell lenni, mint a
közben kialakuló galvánelem feszültsége, mert Vas tartály Talaj Grafit anód
csak ekkor lesz a grafit áram kilépési, a tartály
pedig áram belépési pont. 8-28.ábra
Tartály védelme segédfeszültséggel

Ellenőrző kérdések:

1. Mit jelentenek a következő fogalmak: disszociáció, elektrolit, elektróda,

elektrolízis?
2. Hol történhet vegyi változás az elektrolízis során?
3. Milyen jellemző felhasználásai vannak az elektrolízisnek?
4. Mitől függ az elektromos árammal kiválasztott anyag mennyisége?
5. Mit jelent a galvanizálás és az eloxálás?
6. Milyen célra használjuk a galvanizálást és az eloxálást?
7. Hogyan keletkezett az elemek feszültségsora?
8. Milyen részei vannak egy galvánelemnek?
9. Mire szolgál a depolarizátor?
10. Mi a különbség az egyszerű szárazelem, az elektrolit kifolyás ellen védett elem
és a tartós elem szerkezete között?
11. Mely galvánelemek és miért veszélyesek a környezetünkre?
12. Mi a lényege az elektrolites polarizációnak és mire használható?
13. Miért szekunder elem az akkumulátor?
14. Milyen fajtái vannak a korróziónak és mit jelentenek ezek?
15. Hogyan keletkezik a korróziós galvánelem és melyik elektródát károsítja?
16. Az ón vagy cink bevonat védi jobban a vas tárgyak felületét? Miért?
17. Hogyan működik az aktív anódos védelem?
18. Miért károsítja a kóboráram a földben lévő csővezetéket?

128
 9. A VILLAMOS TÉR ÉS JELENSÉGEI

9.1 Erőhatás elektromos térben

9.1.1 Coulomb törvénye

A 2. fejezetben megállapítottuk, hogy a térnek azt a részét, amelyben a villamos

kölcsönhatás kimutatható villamos térnek vagy elektromos mezőnek nevezzük. Most azt
fogjuk megvizsgálni, hogy az elektromos kölcsönhatás következtében milyen erő lép fel,
és milyen jelenségek játszódhatnak le a térben és a térbe tett anyagban. Csak a nyugvó
villamos töltésektől származó hatásokkal foglalkozunk. Fejezetünk címe emiatt elektrosz-
tatika is lehetne, ugyanis a fizikában a villamosságtan nyugvó töltésekkel foglalkozó ré-
szét így nevezik.
Az elektromosan töltött részecskék és testek hatnak egymásra. Az egynemű tölté-
sű testek taszítják, a különneműek vonzzák egymást. Az erő nagyságát Coulomb hatá-
rozta meg. E törvény alapján (9-1.ábra) az erő egyenesen arányos a töltések nagyságával,
és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével:

.__
I __
F = ±k · Qi .2Q2 1, ahol /k =
___._
r ...
1
4·n·E
/.

A ± előjel az erő irányát (taszító vagy vonzó) fejezi ki. Q1 és Q2 a töltések nagy-
sága, r a köztük lévő távolság, és E a teret kitöltő anyagra jellemző ún. dielektromos
állandó, mellyel a következőkben részletesen foglalkozunk majd. Légüres tér esetén

k = 9·109 N·m
2

(A ·s) 2 '

ami azt jelenti, hogy két 1 As nagyságú, és egymástól 1 m

• - F•
r
•e
-<E-------,;>
távolságra lévő töltés között rendkívül nagy (9 · 109 N) erő
9-1.ábra
hat. Coulomb törvénye

9.1.2 A térerősség

A villamos mező érzékszerveinkkel nem, de a térbe helyezett elektromos töltéssel

kimutatható. A tér a töltésre erővel hat. Ha a térbe egységnyi (mégpedig pozitív) töltést
teszünk, vagyis az erőt +1 As-nyi töltésre vonatkoztatjuk, akkor a villamos teret jellemző
legfontosabb mennyiséget, az E-vel jelölt térerősséget kapjuk:

~
L]]'

129
 A térerősség vektormennyiség. Iránya megegyezik a pozitív töltésre ható erő irá-
nyával. Mértékegysége a képlet alapján N/As, de a gyakorlatban inkább a V/m-t használ-
juk (9.1.4 pont). 1N/As=1 V/m. A képlet alapján a térerősség értelmezhető úgy is, mint
az 1 As pozitív töltésre ható erő.
Vegyük észre, hogy a villamos teret akkor is szétválasztott töltések hozzák létre,
ha ezek helyét nem ismerjük! Ezt másként úgy fejezhetjük ki, hogy a villamos tér for-
rása (okozója) az elektromos töltés. A villamos tér vizsgálatához használt 1 As pozitív
töltést próbatöltésnek nevezzük.

9.1.3 A villamos tér szemléltetése

A nem látható villamos tér

szemléltetésére erővonalakat haszná-
lunk. Az erővonalakat úgy rajzoljuk,
mintha azok a pozitív töltésről indul-
nának és a negatívon végződnének.
Különálló (egymástól végtelen tá-
volságra lévő) töltések erővonalai
sugár irányúak (9-2.ábra). Pozitív 9-2.ábra
töltésnél a végtelenbe tartanak, nega- Különálló pozitív és negatív töltés tere

9-3.ábra
Pozitív és negatív töltések, valamint két pozitív töltés tere

tívnál a végtelenben lévő pozitív töltésekről érkeznek. 1:..l++++++++I~

Egymáshoz közeli töltések terét mutatja a 9-3.ábra.

A térerősség nagyságát az erővonalak sűrűsége v vvvvvvvv 1/
mutatja meg. A töltések közelében nagyobb a térerősség,
ezért itt az erővonalak is sűrűbbek. ~,__
'..:. )__.\,...-- -- - - -_.! 1.-'
___
\
Ha a térerősség állandó érték, homogén térről Homogén tér
beszélünk. A homogén tér erővonalai azonos sűrűségű­
9-4.ábra
ek és egymással párhuzamosak (9-4.ábra). Párhuzamos lemezek között
homogén a tér

9.1.4 A feszültség és a térerősség kapcsolata

Vegyük a számunkra legkönnyebben kezelhető homogén teret, melyet két egymás-

sal párhuzamos lemezzel állíthatunk elő (9-5.ábra)! A lemezek töltését töltés szétválasz-

130
tással hozzuk létre, ezért töltésük azonos, de ellentétes. A kiegyenlítődésre törekvés miatt
a d távolságban elhelyezkedő lemezek között U feszültség, a térben pedig E térerősség
van.
Helyezzünk Q pozitív töltést a pozitív lemez mellé! Éppen F = Q ·E nagyságú
erő hat rá, amely a negatív lemezig képes mozgatni. Elmozdulás közben a tér W = F · d,
azaz W = Q ·E· d munkát végez. Az előzőek alapján W/Q a lemezek közti feszültség, va-
gyis U = WIQ =E· d, és ebből
>

[[!]]] E=JL
d

A jelenség megfordítható: A lemezpárra U feszültséget kap-

csolva közöttük E= U/d térerősség alakul ki.
Az összefüggés alapján a térerősség N/As helyett közvetle- ---;>
nül a praktikusabb V/m mértékegységben adódik. lV/m = 1 N/As, 3>---
mert u ---->
---
F·dW
-- -
u Q Q F·d F
E=-=-:=--=--•- 9-5.ábra
d d d Q·d Q' A térerősség
meghatározása
vagyis a két összefüggés egymással egyenértékű. homogén térben

Példák

1. Mekkora a térerősség az egymástól 1 mm távolságra lévő alumínium lemezek

közötti térben, ha közöttük 150 V-osfoszültség mérhető?
E= U/d= 150 V/0,001m=150 OOO V/m = 150 kV/m = 1,5 kV/cm.

2. Az előző példában szereplő térbe 0,02 As töltést teszünk. Mekkora erő hat rá?
E= F/Q alapján F =E· Q = 150 OOO V/m · 0,02 As= 3000 N (rendkívül nagy).

3. Mekkora a feszültség a tér két pontja között, ha 20 mAs töltést az A-ból a B-be
mozgatva 1,2 J munkát kell végezni?
U= WAB/Q = 1,2 J/20 ·10-3 As= 60 V.

9.2 A villamos tér jelenségei

9.2.1 A villamos kisülés

A tapasztalat szerint az elektromosan töltött testek egy bizonyos idő után

elveszítik töltésüket. A jelenséget kisülésnek nevezzük. Mivel a töltött állapot az el-
lentétes töltések szétválasztásával jött létre, kisüléskor a szétválasztott töltések egyen-

131
lítődnek ki. A kiegyenlítődést a nem megfelelő szigetelés, és a levegő ionizációja okozza.
Számunkra most az utóbbi a fontosabb.
Ionizációkor a levegőben pozitív és negatív ionok (ionpárok) keletkeznek, melyek
közül a test a vele azonos töltésűeket a környezetéből eltaszítja, az ellentéteseket pedig
magához vonzza, és azok a töltöttséget fokozatos megszüntetik.
Gázokban az ionizációt okozhatja: 1. A kozmikus sugárzás
2. A föld gyenge radioaktív sugárzása
3. A magas hőmérséklet.
Az első kettőt emiatt ionizáló sugárzásnak is nevezik. A magas hőmérséklet izzó
testet vagy lángot jelent, melynek közelében nagyon sok ion található.
A kisülésnek két fajtáját különböztetjük meg. Az egyik a lassú tünemény nélküli,
amikor csak a töltöttség megszűnését tapasztaljuk, a másik a szikra, amely rövid idő alatt
játszódik le, és fény, esetleg hang jelenség ·is kiséri. Ilyen gyors, hirtelen lejátszódó kisü-
lés a villám is. A fényt és a hangot a kisülés közben áramló elektromos töltések, vagyis a
gáz vezetése okozza.

9.2.2 A csúcshatás

Egy vezető testet elektromosan feltöltve a töltések a test felszínén helyezkednek

el. A töltések ugyanis egymással kölcsönhatásban vannak (taszítják egymást), és mert a
test vezető, elmozdulásra is képesek. A töltések mennyiségét a felülettel elosztva a D
felületi töltéssűrűséget kapjuk, melynek mértékegysége As/m2:

~
~·

Gömb felületen az eloszlás

egyenletes (D mindenütt ugyanakko-
ra), szabálytalan felületen azonban a
csúcsos részeken több töltés gyűlik
össze. A töltések ugyanis a lehető
legmesszebbre taszítják egymást. 9-6.ábra
Ez a csúcshatás, és emiatt lesz Gömb és csúcsos test elektromos tere
a csúcson a legerősebb az elektromos
kölcsönhatás (9-6.ábra), legnagyobb a térerősség, és ezért innen indul a kisülés is.
Tanulság: Egy töltött test közelében a térerősség nem a töltés nagyságától, ha-
nem a felületi töltéssűrűségtől függ. ·

Csúcs
Szigetelő lap ~ón

9-7.ábra
J.~ Helyes

Forrasztás nagyfeszültségü áramkörben

132
 A jelenséget villámhárító készítésére, valamint nagyfeszültségű áramkörökben
szikraköz kialakítására használjuk fel, a nemkívánatos kisüléseket pedig csúcs nélküli
(legömbölyített felületű) alkatrészek és forrasztások alkalmazásával (9-7.ábra) tudjuk el-
kerülni.

9.2.3 Az elektromos megosztás

Helyezzünk egy semleges, de vezető test közelébe egy elektromosan töltöttet! A
töltött a semleges test minden protonjára
és elektronjára erővel hat. A protonok a
kristályrácsban kötöttek, ezért a helyükön Semleges vezető test
maradnak, de mert a test vezető, a szabad
elektronjai elmozdulnak. A test egyik vé-
ge ezért pozitív, a másik negatív lesz (9- Elektronok
8.ábra). A test (bár összességében nincs >
töltése), elektromos kölcsönhatást mutat,
kifelé nem semleges. A jelenséget villa-
9-8.ábra
mos megosztásnak nevezzük. Elektromos megosztás vezetőkben
Vegyük észre, hogy a megosztott
test pozitív töltésű része az elmozduló
elektronokra vonzó erővel hat, ezért csak a töltött +
test kölcsönható képességével arányos mennyiség
mozdul el. Éppen emiatt a töltött test eltávolítása + + +
után a megosztás megszűnik, az egyensúly vissza-
áll.
Az elektromos megosztásnak fontos szerepe
van a kondenzátorok működésében, és sok villa-
mos jelenség is ezzel magyarázható. Két példa:
1. Zivataros időben az elektromosan töltött
felhő a közelében lévő minden testre megosztó ha-
tást gyakorol. Az épületekre, a fákra, a szabadban
álló emberre egyaránt (9-9.ábra). Pozitív felhő ese- 9-9.ábra
tén az ember felső testében és a fák csúcsaiban A megosztó hatás megszűnése után
elektronok gyűlnek össze. Ha most villám formájá- az elektronok visszaáramlanak a
ban a felhő töltései a magasabb fán keresztül kie- földbe
gyenlítődnek, a megosztó hatás egy pillanat alatt
megszűnik. A fától távolabb álló emberben felgyülemlett elektronok ekkor hirtelen
visszaáramlanak a földbe, és ezt áramütésként (villámcsapásként) érzékeli annak ellenére,
hogy a villám nem bele, hanem a fába csapott.
2. Válasszunk szét töltéseket üvegrúd papírral történő megdörzsölésével! Az üveg
pozitív, a papír negatív töltésű lesz. Ehhez hasonló történik fésülködéskor a fésű és a haj
között, illetve műszálas ruhák egymáshoz vagy más anyaghoz történő dörzsölésekor. Az
elektrosztatikus feltöltődésnek nevezett folyamatban sokszor olyan sok töltés választódik
szét, hogy kisüléskor szikra is keletkezik. Ha a kisülés testünket is érinti, enyhe áramütést
okoz.
Érintsük most az üvegrudat a környezettől elszigetelt vezető testhez, pl. egy alu-

133
 Érintsük most az üvegrudat a környezettől elszigetelt vezető testhez, pl. egy alu-
mínium hengerhez! A töltések egy része a hengerre megy, a henger az üvegrúddal azonos
(pozitív) töltésű lesz, feltöltődik. Bármilyen meglepő, ugyanezzel az üvegrúddal (és az
elektromos megosztás felhasználásával) a henger negatívan is feltölthető.
Közelítsük a pozitívan töltött üvegrudat a hengerhez, de a 9-8.ábra szerint ne érint-
sük hozzá! Az üveg a vezető hengerben megosztást hoz létre. Kössük most össze a hen-
gert a földdel (pl. érintsük meg)! Az elmozdult elektronok helyére a földből elektronok
mennek, melyek megszüntetik a henger pozitív végének töltöttségét, ugyanakkor a test
egészében elektron felesleget okoznak. Az összekötést megszüntetve, majd az üvegrudat
eltávolítva ez a felesleg a hengeren elosztódik, és negatív töltöttséget eredményez.

9.2.4 Elektromos árnyékolás

Nem mutatható ki elektromos kölcsönhatás a térnek azon a részén, amelyet vezető

anyaggal veszünk körül, és ezt a földdel összekötjük. A tér erővonalai a vezető felületén
végződnek, ezért belül nem lesz elektromos mező. E hatás alapján lehet erőtér mentes
(elektromosan árnyékolt) térrészt létrehozni, illetve megakadályozni, hogy a mező a tér-
részből kijusson (9-1 O.ábra). Állandó intenzitású elektromos tér esetén az árnyékoló felü-
let vastagsága bármekkora lehet, - lényeg az, hogy vezető legyen - gyorsan változó te-
reknél azonban a fal vastagsága is fontos.
Zárt vezetö felület
(doboz)

Árnyékolt
külsö ->---
térrész

9-10.ábra
Elektromos árnyékolás

Az elektronikában gyakran alkalmazunk elektromos árnyékolást, mert az áramkö-

rök működése közben elektromos tér keletkezik, és ennek segítségével az áramkörök köl-
csönösen hatnak egymásra, zavarják egymást. Gyorsan változó (nagyfrekvenciás) te-
reknél a zavaró hatás jelentős. Ennek megakadályozására a nagyfrekvenciás tranzisz-
torokat fémtokba zárják, és a tokot külön kivezetik, a kritikusabb alkatrészeket pedig
fémserleggel borítják be (9-11.ábra).
Elektronikus készülékekben a zavaró tér általában nem a földhöz, hanem az áram-
kör egy kitüntetett pontjához képest keletkezik, ezért az árnyékoló serleget és a tranzisz-
tor tokot is ezzel a közös ponttal kell összekötni. A panel pontnak vagy test pontnak
nevezett közös pont az áramkörnek és a készüléknek a legnagyobb felületű és vezető
anyagból készült része.

134
 A fém házzal
Árnyékoló serleg
összekötött /

kivezetés / Tranzisztor

Szigetelő

Fém ház
(árnyékolás)
lreJil li
9-11.ábra
Elektromos árnyékolás tranzisztornál és szerelt áramkörnél

Árnyékoló hatást fejtenek ki a járművek fém karosszériái, a vasbeton falak, sőt a

víz és a vastagabb földréteg is. Ezzel magyarázható, hogy a hordozható rádióvevők autó-
ban, vasbeton épületben, barlangban stb. nem vagy gyengébben szólnak.

9.2.5 Az elektromos térerősség és az anyag kapcsolata

Eddig feltételeztük, hogy az elektromos mező légüres térben alakul ki. Megállapí-
tottuk, hogy egy töltött test közelében a térerősséget (E) nem a töltés nagysága (Q), ha-
nem a felületi töltéssűrűség (D) határozza meg. A két mennyiség között a teret kitöltő szi-
getelőanyagra jellemző mennyiség teremt kapcsolatot:
Anyag Er
Papír 1,6-2
Polisztirol 2,5
PVC 2,8-4,5
E az anyagtól függő dielektromos állandó vagy
Polietilén 2,2-2,4
permittivitás, mellyel a Coulomb törvénynél már Üveg 3-6
találkoztunk.
Csillám 5,6-8
A gyakorlatban a különböző anyagok viselke-
Alumíniumoxid 6-9
dését a légüres térhez viszonyítjuk, ezért E-t két részre
Kerámiák 10-100 OOO
bontjuk:
9-1.táblázat.
Anyagok dielektromos állandója

E0 a vákuum dielektromos állandója, Er pedig relatív dielektromos állandó.

Eo =8,86·10-12 As.
Vm

135
 Er egy szám, amely megmutatja, hogy a térerősség hányszor kisebb, ha vá-
kuum helyett valamilyen szigetelő anyag van a térben. Légüres tér esetén Er = 1, és
közel ennyi (1,0006) levegőnél is. Néhány anyag Er értékét a 9-1.táblázat tartalmazza.
A fentiek alapján a szigetelőanyagot dielektrikumnak, D-t pedig dielektromos
eltolásnak is nevezik.

9.2.6 Megosztás szigetelő anyagokban

9.2.6.1 A polarizáció

A szigetelőkben elvileg nincsenek

szabad töltéshordozók, ezért az előzőleg
megismert megosztás sem hozható létre.
+ Dipólus

Atomi és molekuláris méretekben azonban

változás történik: az elektromos tér az
elektronok pályáit deformálja (9-12.ábra). +
Az erősen elnyújtott pálya miatt az
elektron a pozitív lemez közelében (a
magtól távol) hosszabb, a negatívnál pedig
(a maghoz közel) rövidebb ideig tar- \ Új pálya
tózkodik. Az atom egyik fele ezért pozitív, ' Eredeti pálya
a másik negatív lesz. Polarizálódik, di-
pólussá alakul (9-13. ábra). 9-12.ábra
Szigetelőanyagokban tehát a meg- A polarizáció magyarázata az atommodell
alapján
osztás mikro (atomi vagy molekuláris)
méretekben megy végbe.
Megkülönböztetünk ,- -- - - 888
elektron, ionos és dipólus 0 0 0 1

polarizációt.
Az elektron polari-
OOO 888 +
záció az előbb megismert ! ' OOO -888'
módon atomi méretekben 0 0 0 8881
minden szigetelőanyagban
végbemegy.
O O Ü_. ..i

~ 888:
Az ionos polarizá-
Alap állapot Elektromos térben
ció ionos kötésű moleku-
9-13.ábra
lákból álló szigetelőanya­ Az elektromos térben a szigetelő molekulái polarizálódnak
gokra, pl. néhány kerámi-
ára, a csillámra és az üvegre jellemző. Ezek molekulái alap állapotban semlegesek és a
térben szabálytalanul helyezkednek el. Elektromos tér hatására a molekulát alkotó ionok
a tér erejével arányosan messzebb kerülnek egymástól. A molekulák megnyúlnak, és a tér
irányába fordulnak (9-14.a ábra).
A műanyagok és a víz molekulái alap állapotban is dipólust alkotnak (polárosak),
de a dipólusok rendezetlenül helyezkednek el. Az elektromos tér a dipólusokat rendezi
(9-14.b ábra). Ez a dipólus polarizáció.

136
 A polarizáción alapszik az átütés, a
dielektromos veszteség, az elektrosztrik-
ció, a ferroelektromosság és a piezovilla-
mosság is.
Polarizáció hatására anyagtól füg-
gően az anyag optikai tulajdonságai (fény-
törés, fényáteresztő- és fénypolarizáló ké-
pesség stb.) is megváltozhatnak. Ezt hasz-
náljuk fel folyadékkristályos kijelzőkben b)
számok és egyéb jelek megjelenítésére. A
változás csak az elektródák által meghatá-
rozott térrészre terjed ki, ezért a kijelzett
minta formáját az elektróda alakja hatá- 9-14.ábra
rozza meg (9-15.ábra). A leggyakoribb ki- Ionos (a) és dipólus polarizáció (b)
jelzők 7 aktív elektródát (szegmenst)
tartalmaznak. Pl. a B, C, F és G Atlátszó elektróda
1
Uveg / (szegmens)
szegmensek aktiválása, a 4-es számot j
adja.
A/ G D

Ha a polarizációt okozó fe-

szültség hosszabb ideig hat, a fo-
lyadékkristályban vissza nem fordít- /

ható változások következnek be. A Rendezett dipólusok

ém (közös elektróda)
kijelzőt ezért csak periodikusan vál-
tozó polaritású feszültséggel szabad 9-15.ábra
működtetni. A folyadékkristályos kijelző elve

9.2.6.2 Átütés, átütési szilárdság

Egy polarizált anyagban a térerősséget növelve Anyag E lkV/cm]

a polarizáltság tovább fokozódik. Az elektron pályája Levegő 21
egyre elnyújtottabb lesz, végül az elektron leszakad az Száraz papír 25-40
atomról. Szabad töltéshordozó lesz, melyet a nagy tér- Titánoxid 20-100
erősség felgyorsít. A száguldó elektron útja során üt-
Alumíniumoxid 100-150
közik erősen polarizálódott más atomokkal, így azok
Transzf. olai 80-200
elektronja is szabaddá válik. A szabad töltéshordozók
PVC 100-300
száma emiatt lavina-szerűen megnövekszik, és a szi-
Polietilén 200
getelő jó vezetővé válik. A folyamat egy kritikus tér-
erősségnél és hirtelen (általában fény és hangtüne-
Polisztirol 220-500
ménnyel kísérve) következik be. A jelenséget átütés-
9-2. táblázat
nek, azt a legnagyobb térerősséget pedig, amelynél a
Anyagok átütési szilárdsága
szigetelő még nem üt át, átütési szilárdságnak ne-
vezzük.
Néhány anyag átütési szilárdsága a 9-2.táblázatból olvasható le kV/cm-ben. Az ér-
tékek 20 °C hőmérsékleten és normál légköri nyomáson érvényesek.

137
9.2.6.3 Dietektromos veszteség

A polarizációhoz energia szükséges, melyet az anyag a villamos térből vesz fel. A

felvett energia a szigetelőanyagban elnyelődik és melegedést okoz, ezért polarizációs
veszteségnek nevezzük.
A veszteség függ az anyagtól és a polarizáció szaporaságától. Ha az elektromos tér
irányát gyakran változtatjuk, minden irányváltozáskor a polarizáció iránya is megfordul,
ezért a veszteség jelentős lehet. A polarizációs veszteség a szigetelőanyagok fontos nagy-
frekvenciás jellemzője.
Kis veszteséggel ren-
delkezik a polietilén, a tef- Elektróda
lon, a polisztirol és néhány PVC fólia
kerámia. A nagyfrekvenciás N~~~ciá~md~~p=z:i5

kábelek belső szigetelője

ezért általában polietilén.
Nagy veszteségű a bakelit és
A változó térerösség helye
a PVC. Ezt a veszteséget
használjuk fel pl. a PVC he- 9-16.ábra
gesztéséhez: a fóliát nem az A PVC hegesztö elve
összeszorító elektródák, ~a­
nem a nagyfrekvenciás térből a PVC-ben elnyelődött energia melegíti fel (9-16.ábra).
Minden szigetelőanyag tartalmaz kevés szabad töltéshordozót, ezért kis mértékben
vezet. Ez is veszteség, melyet átvezetésnek nevezünk. Az átvezetési és a polarizációs
veszteség együtt a szigetelőanyag dielektromos vesztesége.

!Dielektromos veszteség = polarizációs veszteség+ átvezetéij.

9.2.6.4 Az elektrosztrikció

Polarizáció közben az atomok és molekulák mérete is változik, amely az adott test

méretének megváltozásával jár. A méretváltozás arányos a térerősséggel. Ha a méretvál-
tozás nem függ a tér irányától (pl. mindkét polaritásnál a test hossza vagy vastagsága nö-
vekszik), elektrosztrikcióról beszélünk. Az elektrosztrikciós hatás nem fordítható meg,
vagyis az anyag méretének megváltoztatása (pl. összenyomása) nem okoz polarizációt.

9.2.6.5 Ferroelektromos anyagok

Ferroelektromosnak nevezzük az anyagot, ha a polarizáció mértéke nem arányos a

térerősséggel, illetve a dipólusok rendezettsége az elektromos tér megszűnése után is
megmarad: a szigetelő "emlékszik" a térre. Az első ilyen anyag, amelyen észlelték a fer-
roelektromos jelenséget a Seignette (szenyett) só (NaKC 40 6 · 4 H20) volt, de így visel-
kedik a báriumtitanát (BaTi03) és néhány cirkónium, nióbium és tantál vegyület
(PbZr0 3 , KNb0 3 , LiTao3· stb.) is. A ferroelektromosság mértéke függ a hőmérséklettől,
és az anyagra jellemző Curie (küri) hőmérséklet felett megszűnik.

138
 A ferroelektromos anyagok különleges változatai az elektrétek. Bennük az erős
polarizáció a tér megszűnése után is tartósan megmarad. Az elektréteket meleg állapotban
erős elektromos térben polarizálják.
A elektrétek környezetükben elektromos megosztást hoznak létre, ezért feszült-
ségkeltésre is alkalmasak (9-17.ábra). Ezt a jelenséget hasznosítják az elektrét mikrofo-
nok.

Ferroelektromos anyag Elektróda +

(elektrét)
- !. !. !. !.

~1
+ + + + + + +
e>

U=O
9-17.ábra
Feszültség létrehozása elektréttel

9.2.6.6 Piezovillamos anyagok

A ferroelektromos anyagok többségénél elektrosztrikció (elektromos tér hatására

méret változás), és ennek fordítottja is fellép: mechanikai deformáció (húzás, nyomás,
hajlítás vagy csavarás) hatására az anyag polarizálódik. A polarizáció az anyag felszínén
feszültséget hoz létre. Ez a piezovillamos jelenség (9-18.ábra). Fontos: minden piezovil-
lamos anyagnál elektrosztrikció is fellép, de nem minden elektrosztrikcióra képes anyag
piezovillamos.
A keletkezett fe-
F Ag bevonat +
szültség arányos a defor-
mációval, polaritását pe- ~
dig a deformáció iránya + + u
határozza meg. A fordí-
tott folyamatban, vagyis
amikor az anyagban
elektromos tér hatására· a) b)
elektrosztrikció lép fel, a 9-18.ábra
A piezovillamos anyagban deformáció hatására feszültség
deformáció iránya függ a keletkezik (a), feszültség hatására pedig elektrosztrikció lép fel (b)
polarizációt kiváltó
feszültség polaritásától. Az egyik esetben az anyag pl. hosszabb vagy vastagabb, ezzel el-
lentétes polaritásnál rövidebb vagy vékonyabb lesz.
A legismertebb piezovillamos anyag az előbb említett ferroelektromos Seignette
só, de ilyen tulajdonságot mutat a kvarc (Si0 2) és sok ferroelektromos kerámia is. A
kvarcnál lejátszódó folyamatot a 9-19.ábra mutatja.

139
 _mzabályos hatszög 1J F +
.{). F

~ss
~~(
~
Alap állapot 1J F + .{). F
a) b) e)
9-19.ábra
Piezovillamos hatás kvarcnál. Alap állapot (a), a nyomás (b) és a húzás (e) hatása

A kvarc ionos kötésű kristály, melyben az ionok szabályos hatszögben helyezked-

nek el, az ellentétes töltésű szilícium és oxigén ionok ezért semlegesítik egymást. Erő ha-
tására a rács deformálódik, és az egyik oldalon az oxigén, a másikon a szilícium ionok
hatása lesz nagyobb. A 9-19.b ábra szerinti esetben pl. felül két oxigén és egy szilícium
van, ezért a kristály felső fele negatív, az alsó - ahol fordított az arány - pozitív. A
c ábra az ellentétes irányú deformáció eredményét mutatja. Ekkor a felső szilícium és az
alsó oxigén ion kiegyenlítetlensége miatt jön létre feszültség.
Vegyük észre, hogy mindkét irányú deformációnál 1-1 töltés nincs kiegyenlítve,
ezért a keletkezett feszültség ugyanakkora, de ellentétes! A kristályon fellépő feszültséget
több ilyen rács sorba kapcsolódó feszültsége adja.
A piezovillamos jelenség alapján működik sok jelátalakító (pl. a kristálymikrofon,
a lemezjátszó hangszedője stb.) és a gázgyújtó is. Mikrofonokban és hangszedőkben apa-
rányi deformáció 1-1 OOO mV-os feszültséget kelt, míg a gázgyújtó hasáb formájú tömbjé-
ben keletkező feszültség elérheti a 40 kV-ot is.
A feszültség hatására bekövetkező elektrosztrikciót villamos jel mechanikai jellé
történő átalakítására használjuk (pl. piezo hangszórók, zümmögők, ultrahang előállítók
stb.), míg a piezovillamos anyagok két hatását együtt a rezgő- és szűrőkvarcokban
(elektromechanikus sávszűrők) alkalmazzuk. Az utóbbiakban a jobb hatásfok érdekében
a tápláló váltakozó feszültség frekvenciája megegyezik a mechanikai rendszer rezonancia
frekvenciájával.

9.3 A kapacitás

Az elektromos töltést egy testen (annak felületén) helyezhetjük el. Minden test al-
kalmas töltések befogadásra, tárolásra. A testeknek ezt a tulajdonságát töltés befogadó
képességnek, idegen szóval kapacitásnak nevezzük és C-vel (capacitás) jelöljük.
Egy rendszer kapacitása annál nagyobb, minél több töltés tehető rá kis feszültség
mellett:

[]].
140
 A töltésnek és a feszültségnek a hányadosa (a kapacitás) jellemző az adott
rendszerre, és csak annak szerkezeti kialakításától, és a benne található dielektri-
kumtól függ.
Az összefüggés alapján a kapacitás mértékegysége AsN.

1 AsN = 1 F (farad).

Az elnevezés Faraday nevéből származik, aki az elektrolízisen kívül az elektromos

és mágneses térrel is foglalkozott. 1 F kapacitása van annak a rendszernek, amelybe
1 As töltést téve 1 V feszültség lép fel.
Az 1 F igen nagy kapacitás, ezért a gyakorlatban csak kisebb (µF, nF, pF) értékek-
kel találkozunk. Jegyezzük meg, hogy minden testnek van kapacitása!

Példa: Mekkora kapacitása van az 1 cm sugarú gömbnek?

C = Q!U = D ·A!U = E0 · Er ·E · AIU. Felhasználva, hogy A = 4 · r2 ·re (a gömb fel-

színe), és E= U!d, amelynek most E= U!r felel meg, a C = E0 · Er · 4 · r ·re összefüggést
kapjuk. A kapacitás tehát egyenesen arányos a gömb sugarával. r = 1 cm esetén:
C=8,86 ·lQ-12 ·1 ·4 ·lQ-2 ·3,14=1,11 ·1Q-12f=l,llpF.

9.4 A kondenzátor

9.4.1 A síkkondenzátor

A kapacitás jelentősen megnövekszik, ha a töltések d

< --------->
tárolására használt vezető test mellé egy másikat helye- Fegyverzetek
zünk. A töltés tárolására készített technikai eszközöket '-/ A
kondenzátoroknak (sűrítőknek) nevezzük. A kondenzá- + '- felülettel
+
torok legegyszerűbb változata a 9-20.ábrán látható síkkon-
+
denzátor. + Dielektrikum
A két sík fémlemez (fegyverzet) között szigetelő +
(dielektrikum) van. Határozzuk meg a rendszer kapacitá- +
+
sát! Az A felületen Q = D ·A töltés van, így:

Q D·A E ·E ·E·A
+ u -'>
C=-=--= o r .
u u u 9-20.ábra
A síkkondenzátor felépítése
Az E = U!d összefüggést felhasználva és az egysze-
rűsítéstelvégezve:

141
vagyis nagy a kapacitás, ha a kondenzátor fegyverzetei közel vannak egymáshoz, felüle-
tük nagy, és a szigetelőanyag nagy dielektromos állandóval rendelkezik. Jegyezzük meg,
hogy A -ba a felületeknek csak az a része tartozik, amelyek egymással szemben vannak!
Az ellenállás után a kondenzátor az elektronika másik leggyakrabban használt al-
katrésze. Az ideális kondenzátor a negyedik eddig megismert áramköri elem.
Rendezzük át a C = Q/U összefüggést U-ra!

[8Jl
Ez az összefüggés a kondenzátor fegyverzetei között fellépő feszültséget mutatja
meg. Hatására a dielektrikumban E térerősség alakul ki, amely a szigetelőben polarizá-
ciót, nagy térerősség esetén átütést okoz. A dielektrikum anyagától és vastagságától
függő azt a legnagyobb feszültséget, amelynél a kondenzátor dielektrikuma még biz-
tosan nem károsodik, a kondenzátor névleges feszültségének nevezzük. A kapacitás
és a névleges feszültség a kondenzátor legfontosabb jellemzője, ezért a kondenzátor
házán is feltüntetik. Az összefüggés harmadik alakja:

Ez a C kapacitású kondenzátorban az U feszültség fellépése mellett tárolt töltések

mennyiségét mutatja meg. A töltések bevitelét (felhalmozását) a kondenzátor feltöltésé-
nek, az ezzel ellentétes folyamatot (a töltések eltávolítását) a kondenzátor kisütésének ne-
vezzük. A feltöltött kondenzátor egyik fegyverzetén pozitív, a másikon negatív töltések
vannak, melyek kölcsönösen feltételezik egymást, és mennyiségük azonos (+Q, illetve -
Q). Ez az állapot Q mennyiségű töltés szétválasztásával keletkezett, ezért kisütéskor (a
töltések kiegyenlítődésekor) éppen Q töltés áramlik át, és ezzel mindkét oldal töltöttsége
megszűnik. A kisütés a fegyverzetek vezetővel vagy ellenállással történő összekötésével
lehetséges.

Példák:

1. Mekkora kapacitása van annak a kondenzátornak, amelyet egymástól 1 mm tá-

volságra levő 2 db 20x20 cm-es alumínium lemez alkot? Mennyi lesz a kapacitás, ha a
lemezeket 10 cm-rel eltoljuk egymáshoz képest?

A lemezek között levegő van, ezért Er = 1.

d = I0-3m,A =20cm·20cm=400cm2= 4· I0-2m2.

4
C=E ·E ._'.i_=886·10- 12 ·1· · IO-Z =3544·10- 12 F =354,4pF.
o r d , 10-3 ,

A lemezek eltolása után az egymással szembenéző felületek éppen a felére csök-

kennek (9-21.ábra), így a kapacitás is fele lesz: 177,2 pF.

142
 < 20 cm
---------~

Aktlv rész
9-21.ábra
Síkkondenzátor a példához

2. Mennyi töltés van a 2,2 µF-os kondenzátorban, ha fegyverzetei között 200 V fe-
szültség mérhető?

Q= C· U=2,2· 10--{iF ·200V=4,4· J0-4As.

9.4.2 Kondenzátor megoldások

9.4.2.1 Állandó kapacitású kondenzátorok

A gyártás során arra törekszenek, hogy az adott kapacitás mellett a kondenzátor

geometriai mérete minél kisebb legyen. A fegyverzeteket ezért vékony alumínium fólia
vagy ezüst réteg alkotja, a dielektrikum pedig levegő helyett olyan vékony műanyag
fólia, kerámia vagy oxidréteg, amelynek relatív dielektromos állandója nagy. A
fegyverzeteket gyakran
henger formájúra készítik
vagy feltekercselik, illet-
ve több rétegű síkot al-
ol:~
kalmaznak (9-22.ábra). A
Sík Hengeres Tekercselt Többrétegű sík
tekercselt és a többrétegű
forma a fegyverzetek 9-22.ábra
mindkét oldalát kihasz- Kondenzátorok szerkezeti kialakítása
nálja, ezért az aktív fe-
lület csaknem kétszeres.
Megkülönböztetünk:
- papír és metall-papír,
- polisztirol,
- poliészter és metallizált poliészter,
- polipropilén és metallizált polipropilén,
- kerámia, és
- elektrolit kondenzátorokat.
A papír és a polisztirol kondenzátor általá-
ban tekercselt kivitelű (9-23.ábra), a poliészter és 9-23.ábra
A papír kondenzátor szerkezete
a polipropilén többrétegű sík is lehet. A metal-
lizált változat azt jelenti, hogy a kondenzátornak
nincs külön fegyverzete, azt a dielektrikum két oldalára felpárologtatott alumínium vagy
ezüst réteg alkotja. Mérete emiatt kisebb.

143
 A kerámia kondenzátoroknak két jellegzetes szerkezeti felépítése van: az egyik a
tárcsa, amely a sík változatnak felel meg, a másik a henger, amelynél egy kerámia cső
külső és belső palástjára felvitt ezüst
bevonatok mint koncentrikus henge- Kerámia
/ Ezüst bevona~
rek alkotják a fegyverzeteket (9-24. Ezüst ....
bevonat
ábra). A fegyverzetek könnyebb kive- - -
zetése érdekében a belső réteget az
egyik oldalon a külső felületre is ki-
\Kerámia cső
hozzák. Kivezető
Ez eddig megismert összes ~Kivezető
kondenzátor a dielektrikum anyagáról
kapta a nevét. Az elektrolit konden- a) b)
zátornál azonban ez a szabály nem ér- 9-24.ábra
vényes, mert az elektrolit nem dielekt- Tárcsa (a) és csö (b) kerámia kondenzátor
rikuma a kondenzátornak, hiszen az
vezető folyadék. Ez a kondenzátor a nevét a működési elvről kapta, és dielektrikuma oxid
réteg.
Bolyhosított alumínium
Az elektrolit kondenzátornak

~~~,::;.,._m)
(rövidített nevén ELKO) két alap tí-
pusa létezik. A hagyományos alumí-
nium, és a korszerűbb tantál ELKO.
Az alumínium változatnál a
pozitív fegyverzet alumínium fólia,
amelynek felületét vegyi kezeléssel ~Elektrolit
< (itatós parpírban)
érdesítik (bolyhosítják), majd oxidál-
ják. Az aktív felület (A) így 10-16-
szorosra növekszik, a vékony ( 10-3_
10-9 mm vastag) oxidréteg pedig na-
gyon jó szigetelő, a relatív dielektro- 9-25.ábra
mos állandója kb. 10. A másik (nega- Az elektrolit kondenzátor szerkezete
tív) fegyverzet csak folyadék (elekt-
rolit) lehet, mert csak ez képes a bolyhosított felületet pontosan követni, kivezetőnek
pedig kezeletlen alumínium fóliát használnak (9-25.ábra). Az elektrolitot itatóspapírban
tárolják, a párolgást az elektrolitba kevert glycol-lal csökkentik. A fenti megoldás le-
hetővé teszi, hogy a kis méret ellenére a kapacitás óriási (1-10 OOO µF) legyen.
Az oxidréteg vastagsága legfeljebb 0,7 µm lehet, ezért 450 V-nál nagyobb névle-
ges feszültséggel nem gyártható.
Az alumíniumon kívül újabban tantált használnak. A tantál kondenzátor pozitív
elektródája tantálpor, dielektrikuma pedig tantálpentoxid. Az elektrolit nagy vezetőképes­
ségű sav, vagy a pozitív elektróda oxidjára felvitt félvezető tulajdonságú mangánoxid
(szilárd dielektrikum). Ugyanakkora kapacitás sokkal kisebb geometriai méretek mellett
alakítható ki, mint alumínium elkónál.
Az elektrolit kondenzátorok polarizáltak, a pozitív pólust mindig az oxidált elekt-
ródára (anód) kell kapcsolni.

144
9.4.2.2 Változtatható kapacitású kondenzátorok

Az elektronikában változtatható ka- Állórész

pacitású kondenzátorokra is szükség van. A
kapacitás változtatása általában az egymás-
sal szembenéző fegyverzetek elforgatásával
történik (9-26.ábra). A dielektrikum általá- e növekszik
ban levegő, miniatűr kivitelnél polietilén fó-
lia.
Forgórész
A kapacitás az elfordulási szög függ-
Hatásos felület
vényében többféle módon változhat, melyet a)
b)
a lemezek alakja határoz meg. 9-26.ábra
Áramkörök kapacitásainak kiegyenlí- A forgó kondenzátor elve (a) és rajzjele (b)
tésére szolgálnak a trimmer kondenzátorok.
Ezek kapacitása kicsi (0, 1-30 pF), és a kívánt értéket csavarhúzóval lehet beállítani.

9.4.3 A kondenzátor energiája

A feltöltött kondenzátorban elektromos töltés, fegyverzetei közt pedig feszültség

van, ezért mint egy generátor energiával rendelkezik. Az energiát a 4.1 alfejezet szerint a
W = Q · U összefüggés szerint kellene kiszámítani, azonban Q és U most kölcsönösen
függ egymástól. A tárolt energia pontos meghatározásához ezért végezzünk egy gondolati
kísérletet!
Tegyünk a kondenzátorba egymás után 1-1 elektront (9-27.ábra)! Az első után a
feszültség Va, az energia pedig q· Ua lesz. A következő hatására a feszültség Va-val
növekszik, vagyis 2 · U0 lesz, ezért ennek energiája már q · 2 · Ua. a harmadiké q · 3 · Ua
stb. lesz. Az elektronok energiái egy-egy téglalap területének felelnek meg, és az eredő
energia ezen területek összege, vagyis a Q alapú és U magasságú derékszögű háromszög
területe. Egy adott Q1 töltést és a hozzá tartozó Ui. feszültséget kiválasztva a W= Q1 · Ui.
szorzat egy téglalap területét adja. A háromszög területe, vagyis a tárolt energia ennek
éppen a fele:

1 u
W=-·Q·U.
2

A Q= C · Uösszefüggést helyettesítve:

u ....,._....,,...,.......;,......,...,,..'"'=""'~7~5,...,9•1--0...._Q~
Nagy feszültség és nagy kapacitás esetén az \ Elektronok
energia is jelentős. Ezt használjuk fel pl. fotózáskor a 01 száma
villanókészülékekben. 9-27.ábra
Az energia meghatározása

145
 A kondenzátor a töltését és energiáját hosszú ideig megőrzi, ezért egy feltöltött
kondenzátor halálos áramütést okozhat. A balesetet a nem használt kondenzátor kisütésé-
vel (kivezetéseinek rövidrezárásával) előzhetjük meg.

Példa: Mennyi energia és töltés van a fotózásra használt villanókészülék kondenzátorá-

ban, ha annak kapacitás~ 500 µF, és 450 V-ra van feltöltve?

W= L C· u2 =L500·10-6 F·4502 v2 = 50 6 Ws.

2 2 '

0= C · U= 500 · 10-6 F · 450 V = 0,225 As.

9.4.4 A kondenzátor veszteségei

A feltöltött kondenzátor egy bizonyos idő után elveszti töltését, magától kisül. Az
önkisülést a dielektrikum nem tökéletes szigetelése, vagyis végtelennél kisebb ellenállása
okozza. A kiegyenlítődés a kondenzátoron belül, a dielektrikumon át történik, ezért átve-
zetésnek nevezzük.
Az átvezetés mértékét a dielektrikum szigetelési ellenállásával
Rsz-szel fejezzük ki. A gyakorlatban alkalmazott kondenzátoroknál
Rsz = 104-1015 Q, általában 106 Q felett van.
A fegyverzetek közti feszültség polaritását periodikusan cserél-
getve (váltakozó feszültségű üzem) jelentős polarizációs veszteség is
fellép, mely a szigetelőanyag melegedését okozza. Az átvezetés és a
polarizációs veszteség együtt a kondenzátor eredő veszteségét adja. 9-28.ábra
Jegyezzük meg: az átvezetés egyen- és váltakozó feszültségen A kondenzátor
egyaránt fellép, a polarizációs veszteség viszont csak váltakozó fe- helyettesítő
szültségen jelentős! kapcsolása
Az eredő veszteséget a kondenzátorral párhuzamos kapcsolódó
ellenállással fejezzük ki (9-28.ábra). Rv mindkét veszteséget tartalmazza. Ez a kondenzá-
tornak mint alkatrésznek az egyszerűsített helyettesítő kapcsolása.

9.4.5 Kondenzátorok kapcsolása

9.4.5.1 Párhuzamos kapcsolás

A kondenzátorokat az ellenállásokhoz hasonlóan sorosan, párhuzamosan és vegye-

sen kapcsolhatjuk.
Párhuzamos kapcsolásban a kondenzátorokra azonos ( U) feszültség jut. Hatására a
kapacitásukkal arányos töltés halmozódik fel (9-29. ábra). Az eredő töltés az egyes kon-
denzátorok töltésének összege: O= 0 1 + Qi + OJ. A töltést a kapacitással és a feszült-
séggel kifejezve: 01 = Ci · U,
Qi=Ci·U,
OJ=C3·U.
Így O= C1 · U+ Ci· U+ C3 · U, amelyből
0= U "(C1+ Ci + Cj).

146
 Mindkét oldalt U-val osztva: +
0

u
v_

A bal oldali Q/U éppen a kapcsolás eredő U =azonos

kapacitását adja, ezért

9-29.ábra
Kondenzátorok párhuzamos
Szavakban: Párhuzamos kapcsolásban a ka- kapcsolása
pacitások összegződnek. Az eredő nagyobb a kap-
csolást alkotó bármelyik kapacitásnál. Azonos kapacitások esetén: C = n · C 1.

9.4.5.2 Soros kapcsolás

Soros kapcsolásban (9-30.ábra) az összekapcsolt kondenzátorok töltése lesz azo-

nos. Tegyünk pl. az A ponton az első kondenzátor lemezére ldb elektront. A lemez nega-
tív lesz, és megosztó hatást gyakorol a mellette lévőre: elektronját az összekötő vezetéken
keresztül a következő kondenzátor lemezére taszítja. A hatás továbbterjed az utolsó kon-
denzátorig, és a B kivezetésen át egy elektron a generátor pozitív pólusára távozik. Min-
den kondenzátorban így azonos töltés (1 db elektron) tárolódik, és kapacitásától függően
U 1, U2 és U3 feszültség lép fel. A feszültségek összeadódnak:

c1 c2 C3

~ -1+ Q ~11+ Q
9
A feszültségeket a kapacitással és a töltés-
9
-1 +
sel kifejezve:
e
D" - u +
A

A közös Q-val egyszerűsítve: Q =azonos

1 1 1 1
-=-+-+-
e c c2 c3
1

9-30.ábra
Az összefüggés nem az eredőt, hanem an- Kondenzátorok soros kapcsolása
nak reciprokát adja. Jegyezzük meg, hogy a soros
kapcsolás eredője mindig kisebb, mint a kapcsolást alkotó legkisebb kapacitás! Számítá-
sokban nem érdemes az értékeket faradra átszámítani. pF-ban, nF-ban és µF-ban egyaránt
számolhatunk (az eredőt is ebben kapjuk), de azonos mértékegységet kell használni.
Két kondenzátor esetén a rendezés után egy matematikailag sokkal egyszerűbben
kezelhető összefüggést kapunk:

147
 Azonos kondenzátorok esetén az eredő: C = C 1/n.

Figyeljük meg, hogy az összefüggések alakja hasonlít az ellenállások kapcsolásá-

nál megismertekre, de a reciprokos most nem a párhuzamos, hanem a soros kapcsolás
eredőjét adja.

9.4.5.3 Vegyes kapcsolás

Vegyes kapcsolásokat az ellenállás hálózathoz hasonlóan belülről kifelé haladva

egyszerűsítünk
(9-31.ábra).

9-31.ábra
A vegyes kapcsolás lebontása

Példák:

1. Mekkora a 9-32.ábrán látható kapcso-

lás eredő kapacitása? 1C1C~4
0

~2
c 1 =600 pF
C2 = 0,024 µF

lY
A kapcsolásban pF, nF és µF értékek
egyaránt előfordulnak. Ilyen esetben minden
értéket vagy alapegységre (F-ra), vagy a leg-
célszerűbb mértékegységre (most nF-ra) kell
9-32.ábra
átszámítani, és az eredményt is ebben kapjuk. Kapcsolás a példához
Az új értékek: C 1 = 0,6 nF, C2 = 24 nF,
C3 = 10 nF és C4 = 2 nF. C3 és C4 párhuzamos eredője 10 nF + 2 nF = 12 nF. Ez kap-
csolódik sorosan Cz-vel, és az eredőjük: 24 · 12/(24+ 12) = 8 nF.
A teljes eredő: 0,6 nF + 8 nF = 8,6 nF.

148
 ~1
2. Mekkora a 9-33.ábrán Ci kapacitása?
C1 és l2 sorosan kapcsolódik, ezért töltésük azonos.
11-:: Cz =0,3 µF

~J ~15V
2
G-ben Q= l2 · U= 0,3 · 10--6 · 15 = 4,5 · 10--6 As töltés tá-
rolódik. A soros kapcsolás miatt a feszültségek összegződ­
nek, így C1-en: U= 60 V-15 V = 45 V van, a kapacitása
pedig:
9-33.ábra
C1 = Q!U = 4,5 · 10--6/45 = 0, 1 · 1Q--6 F = 100 nF. Kapcsolás a példához

9.4.6 A kondenzátor feltöltése és kisütése

9.4.6.1 A feltöltés folyamata

A C kondenzátort az U 0 feszültségű generátorról

egy R ellenálláson át fogjuk feltölteni, majd kisütni, úgy
ahogy ez a valóságban is történik (9-34.ábra). R ugyanis
akkor is van, ha külön nem építjük be, hiszen az összekö-
tő vezeték és a generátor is belső ellenállással rendelke-
zik.
Alap állapotban a K kapcsoló a 2-es helyzetben
áll. Ekkor a kondenzátor töltetlen, így nincs feszültsége 9-34.ábra
Kapcsolás a töltés és a kisütés
sem. Uc = 0. A kapcsoló átváltásakor Uo feszültség kerül vizsgálatához
az R és C elemekből álló soros hálózatra, de Uc
továbbra is nulla marad, hiszen a kondenzátor Uc
még üres, és feltöltéséhez idő szükséges. A most
is érvényes Uo = 0R + Uc hurok törvény így
Uo = UR-re egyszerűsödik, vagyis a bekapcsolás
pillanatában a teljes feszültség az R ellenállásra
jut, és árama / 0 = Uc,IR lesz. Ez az áram tölti C-t,
amelynek feszültsége nulláról indulva a beszál-
lított töltések mennyisége szerint emelkedik.
Rövid idő múlva a kondenzátornak Uc
feszültsége lesz, az ellenállásra jutó feszültség
pedig éppen ennyivel csökken. 0R = Uc,-Uc
lesz, és ezzel arányosan csökken árama, azaz a
töltő áram is. A kisebb áram miatt a töltődés és
Uc növekedésének üteme is csökken, és Uc csak
végtelen idő múlva éri el Uo értékét (9-35.ábra).
Ekkor az ellenállásra jutó feszültség és áram is
nulla lesz.
Vegyük észre!
l. A bekapcsolás pillanatában, vagyis töl-
tetlen állapotban a kondenzátor rövidzárként vi- 9-35.ábra
selkedik. Az áramot csak a vele sorosan kapcso- A feszültség és az áramerősség
lódó ellenállás korlátozza. változása töltéskor

149
 2. A kondenzátor csak a generátor feszültségének eléréséig töltődik.
3. Feltöltött állapotban áram nem folyik, a kondenzátor szakadásként viselkedik.
Az áramnak és a feszültségnek a változása matematikai formában is felírható:

9.4.6.2 A kisütés folyamata

A kapcsoló alap helyzetbe történő visszaváltásakor az áramkör a generátorról le-

kapcsolódik, és olyan zárt áramkör keletkezik, amely csak a sorosan kapcsolódó R és C
elemekből áll. A feltöltött kondenzátor ekkor U0 feszültségű generátorként viselkedik.
10 = U0 /R áram alakul ki, mely a kondenzátort R-en át kisüti. Az áram a töltő áramhoz ké-
pest ellentétes irányú. A kondenzátor töltése és feszültsége, ennek következtében a kisütő
áramerősség is csökken, és t = oo idő múlva mindkettő nulla lesz (9-36.ábra).

9-36.ábra
A feszültség és áramerősség változása kisütéskor

Figyeljük meg, hogy az áramerősség a bekapcsolás pillanatában a legnagyobb fel-

töltéskor is és kisütéskor is! Ha R-et csak az összekötő vezeték ellenállása helyettesíti 10
rendkívül nagy lehet, és a kondenzátor károsodhat. 100 V-os feszültség és 0,01 Q-os el-
lenállás esetén egy pillanatig pl. 100 V/0,01 Q = 10 OOO A erősségű áram folyik.

9.4.6.3 Az időállandó

Az időállandó a töltődés és a kisütés fo-

uc
lyamatát jellemző mennyiség. A jele: 't (tau).
Tételezzük fel, hogy töltődés közben az áram
állandó (10 ) marad! A teljes feltöltéshez ekkor
Q = e . uo töltés és Q = 10. t miatt t = Qllo
idő szükséges (9-37.ábra).
Ezt az időt R · C határozza meg, mert

t=R= C.Uo = C·Uo ·R R·C.

't =R ·C
10 uo uo
R
9-37.ábra
Az időállandó értelmezése

150
 A kezdeti / 0 áramértékkel tehát R · C idő alatt és egyenletesen növekedve érné el a
feszültség az U0 értéket, és az áram is ennyi idő alatt csökkenne nullára. Ez az idő nem
függ a feszültségtől, csak a kapcsolási elemek értékétől, vagyis az R · C szorzat az
áramkörre jellemző mennyiség. Ezt nevezzük időállandónak, a jele: 't. 't mértékegysége
az előzőek alapján: s.

lh=R·cll.
A valóságban 't idő alatt a kondenzátor csak U0 (1-l/e)-ig vagyis U0 63%-áig töl-
tődik fel, illetve U0 /e-ig azaz U0 37%-áig sül ki (9-38.ábra). Emlékeztetőül e= 2,7172.

0,63 U0

't=R·C 't=R·C
a) b}
9-38.ábra
Az időállandó töltéskor (a) és kisütéskor (b)

A gyakorlatban a folyamatot 5't idő

Uc
után befejezettnek tekintjük. Az ehhez tartozó
100%
idő a feltöltési, illetve kisütési idő (9-39.áb-
ra).
Az elektronikában az időállandó segít- 63%

ségével tudjuk megmagyarázni azokat az elté-

37%
réseket, amelyeket az áramkörök az ugrássze-
rűen változó feszültségen vagy áramerős­
ségen okoznak, sőt a kondenzátor R5z szige-
4't 5't 6't t
telési ellenállását is meghatározhatjuk 't alap- Feltöltési - kisütési idö
ján. Ez úgy történik, hogy a kondenzátort fel-
töltjük valamekkora feszültségre, és megmér- 9-39.ábra
jük mennyi idő alatt csökken ez le a 63%-kal. A feltöltési és kisütési idő értelmezése
Ekkor t = 't és R 5z = 't/C.

9.4.6.4 A töltés és a kisütés különleges esetei

Az előzőekben a kondenzátort Uc = 0 feszültségről indulva töltöttük és ugyaneny-

nyire sütöttük ki. Elektronikus áramkörökben gyakran előfordul, hogy az U0 feszültséggel
feltöltött kondenzátorra más feszültségű generátort kapcsolunk, és ennek feszültségétől

151
 fN - - - --,_.....,_,....,...._~-- -

a) b) e)
9-40.ábra
A feszűltség és áramerősség változása kisütéskor

függően továbbtöltés, kisütés, illetve ellentétes kisütés majd feltöltés valósul meg (9-40.
ábra).
Figyeljük meg, hogy az a) esetben a 6 V-os kondenzátort 15 V-tal továbbtöltjük!
A növekedés 9 V, és az időállandó is erre vonatkozik, vagyis 't-hoz 0,63 · 9 V = 5,67 V-
os növekedés és 6 V + 5,67 V = 11,67 V tartozik. Ab) esetben a 6 V-os generátor "tölti"
a 15 V-os kondenzátort, vagyis kisütés történik. A változás most is 9 V, de 't-nál
0,37 · 9 V = 3,33 V-os a csökkenés, vagyis 6 V + 3,33 V = 9,33 V lesz a feszültség.
Nagyon érdekes a c) változat, amelynél a +6 V-ra töltött kondenzátor előbb kisül,
majd-15 V-ra töltődik. A változás 21 V, 't-nál 0,63 · 21V=13,23 V, melyet most +6 V-
tól indulva számoltunk, így 't-nál a feszültség 6 V - 13,23 V = -7,23 V. Érdemes megje-
gyezni, hogy amennyiben a pozitív és negatív feszültség értéke azonos, a görbe a t ten-
gelyt kb. 0, 7 't-nál metszi.

Ellenőrző kérdések:

1. Mit nevezünk térerősségnek és milyen mértékegységei vannak?

2. Milyen jelenségek játszódhatnak le villamos térben, és mi ezek lényege?
3. Hogyan változtatja meg a térerősséget a dielektromos állandó?
4. Mi történik az anyagban polarizációkor és átütéskor?
5. Mit jelent az elektrosztrikció, a ferroelektromosság és a piezovillamosság?
6. Mitől függ egy kondenzátor kapacitása?
7. Milyen jellemző kondenzátor megoldások vannak?
8. Milyen jellemzői vannak egy kondenzátornak?
9. Hogyan határozható meg a kondenzátorban tárolt töltés és energia?
10. Hogyan határozzuk meg a kondenzátorok eredő kapacitását soros, párhuzamos és ve-
gyes kapcsolás esetén?
11. Hogyan változik egy kondenzátor feszültsége és árama feltöltés és kisütés közben?
12. Mit fejez ki, és hogyan határozható meg az időállandó?

152
 10. ELEKTROMOS ÁRAM KÜLÖNBÖZŐ
KÖZEGEKBEN

Ebben a fejezetben az elektrotechnika és az elektronika közti kapcsolatot

alaposabban megvizsgáljuk, és az eddig szerzett ismeretek birtokában választ keresünk az
! .fejezetben felvetődött nagy kérdésre: Miért a vákuumban, a gázokban és a félveze-
tőkben áramló töltéshordozók által okozott jelenségeken alapszik az elektronika?

10.1 Elektromos áram légüres térben

10.1.1 Az elektron mozgása homogén villamos térben

A következőkben légüres tér alatt olyan teret értünk, amelyben csak a mi kísérleti
töltéshordozóink, mégpedig szabad elektronok találhatók. A gyakorlatban ilyet megvaló-
sítani nem lehet, az elérhető vákuum mértéke 10-4-10----0 Pa. Ekkora légritkításnál a tér
minden cm3-ében még 10s-1010 db molekula található, de ezek zavaró hatása már
elhanyagolható, ezért ütközések nélküli ideális áramlást tételezhetünk fel.
Alakítsunk ki a 10-1.ábra szerinti homogén villamos teret! A lemezek között
E= U/d térerősség lesz. Helyezzünk egy elektront a negatív elektróda (katód) mellé,
melyre így F = q ·E erő hat! Az elektronnak azonban tömege is van, és Newton törvénye
szerint F = m · a tehetetlenségi erő is hat rá. A két erő egymással egyenlő: q ·E = m ·a,
amelyből a gyorsulás:

+ E =J:!...
q·E <----- + d
a---.
m _ q _F <--i= : F = q ·E
Tanulság: A légüres térben mozgó töltés-
o-+ < _v~t--....
hordozót az elektromos tér gyorsítja. -+
Ha az elektron kezdősebessége nulla, t idő +
- - ----<- +
múlva v = a· t sebességre képes felgyorsulni. Hatá- --~ +
rozzuk meg értékét a pozitív elektróda (anód) eléré- d
sekor! <---- --- -7>

A gyorsulva befutott utat a d = :!.. · t 2 összefiig- u <>+_ ___,

2
gés adja, amelyből t = ~ 2 ~d futási idő adódik. Ezt a 10-1.ábra
Elektron mozgása homogén
elektromos térben
v = a· t összefüggésbe helyettesítve:

~ VN
v=a·t=a·v-;;-=v---;;-=..;2·a·d=v2·--;;;·d=
~ ~ ~2·q·E·d
m .

153
 E helyére E= Uld-t behelyettesítve, majd d-vel egyszerűsítve:

~
v=-y--;;;-·u,
vagyis a végsebesség nem függ az elektródák közötti távolságtól csak a feszültségtől,
annak négyzetgyökével arányos: v - JU. Látható az is, hogy nagy tömegű töltéshordozó-
nak (pl. ionnak) kisebb a gyorsulása és a végsebessége is.
Legyen a feszültség 1 V! Behelyettesítve és a számítást elvégezve:

2 · l, 6 ' 10- 19 As · 1 V = 5 93 · 1os m/s

V=
9, 1. 10-31 kg ,

értéket kapunk, mely olyan nagy, hogy már a relativisztikus hatások is érvényesülnek. A
relativitáselmélet értelmében m növekszik, ezért 1 V-nál a sebesség csak 5,29 · 105 m/s
lesz, és az elektron a 300 OOO km/s értéket (a fény sebességet) soha nem képes elérni (10-
2.ábra). Kiszámítható, hogy ehhez (a relativisztikus hatások nélkül) 511 875 V kellene.
v
[m/s]
8 300 OOO km/s
3· 10

5,29 · 10 5 m/s
10 v 1,875 · 10 6 mis
8 10 2 v 5,928 · 10 6 m/s
1,64·10
10 3 v 1,872 · 10 7 m/s
10 4 v 5,84 · 10 7 m/s
v
;:~~: ~ ~: :~:
10 5
~- 5,84· 10 7 10 6 V

10 6 u [V]
10-2.ábra
A sebesség változása a relativisztikus hatás miatt

Az 1 V-hoz tartozó sebesség értékét a mozgási energia W = .!. ·m · v2 összfüggésbe

2
helyettesítve az 1 eV-hoz tartozó energiát kapjuk, amelyet a 2. fejezetben ismertünk meg:

2
1
-·m·v 2 1
-·9
-31 s rn -19
Ws =0, 16 aJ.
W = 2 = 2 , 1·10 kg· ( 5, 93·10 -s ) = 1, 6·10

Kiszámítható az a feszültség is, amely az elektronnak a termikus sebességre gyor-

sításához szükséges. A termikus átlagsebesség (2.6.2 pont):

Vr =
~ amelynek azonosnak kell lenni v--;;;-·
v----;;;-, ~ U -val. V =

154
 ~
·q k·T
= -·U,amelybőlU--.
m q

Szobai hőmérsékleten (300 K) ennek 26 mV felel meg, vagyis 26 mV feszültség

kellene az elektron ugyanakkora sebességre történő gyorsításához, mint amennyivel a
kristályban a hőmozgás miatt rendelkezik. A 26 mV-ot ezért termikus feszültségnek
nevezzük és UTh-val jelöljük:

Ezt az összefüggést érdemes

megjegyezni, mert az elektronikus
alkatrészek működésének vizsgála-
takor többször is szükségünk lesz u
rá! 10-3.ábra
A 2.4.3 pont szerint az áram- A jelleggörbe alakja, ha az áramerősség .JO-tól függ
erősség egyenesen arányos a töltés-
hordozó sebességével, ami most ..Jü -val arányos. Légüres térben ideális viszonyok mel-
lett ezért az áramerősség is a feszültség 112-ik hatványától függ, vagyis az áramerősség
nem az Ohm törvény szerint (nem lineárisan) változik (10-3.ábra).

10.1.2 A tértöltés hatása

Sok töltéshordozó esetén a térben elhelyezkedő és mozgatni kívánt elektronok ún.

tértöltést alkotnak, így az anódról induló erővonalak egy része nem a katódon, hanem raj-
tuk végződik (10-4.ábra). Az anódhoz közelebb lévő elektronok "elárnyékolják" a teret a
messzebb lévőktől, így a katódhoz közeli elárnyékolt térrészbe kevesebb erővonal jut be
(a térerősség kisebb), és az itt tartózkodó elektronok nem, vagy csak kis mértékben
gyorsulnak. A térerősséget (E) növelve (b ábra) az erővonalak száma és ezzel a
vezetésben részt vevő elektronok száma (N) megnövekszik. N tehát arányosan növekszik
a feszültséggel. Mivel az
áramerősséget N és v szor- E = kicsi E = nagy
zata határozza meg, az áram- - - ·· ·-< - /
erősség N miatt U-val, v mi- OO O~
att Jfj -val, összességében - o~--- + +
1 3 • 0
U· JfJ = U· u 2 = u2 -del Oo 0--<E
0 0
arányos (10-5.ábra). Ez az 0 0 -< ·
ún. 3/2-es törvény és az OO <
elektroncsövek jelleggörbéjé- ~ 0
nek meghatározására hasz- Nem gyorsuló elektron Gyorsuló elektron
nálható. a) b)
10-4.ábra
A tértöltés hatása

155
 Ha a elektronok áramlását a ka- I N=állandó
tód-anód közötti térben egy kiegészítő
elektróda elektromos terével befolyá-
solni szeretnénk, akkor ezt a katód kö- r- fO - u112

zelében kell elhelyezni, mert itt még

az elektronok kis sebességgel halad-.
nak. Ezt a törvényszerűséget használ-
juk fel a vezérelhető elektroncsövek- u
nél, és ezen alapszik erősítő tulajdon- 10-5.ábra
ságuk is. A 3/2-es jelleggörbe keletkezése

10.1.3 Az emisszió
10.1.3.1 Az emisszió fogalma és fajtái

Az emisszió töltéskibocsátást jelent. Segítségével juttathatunk elektronokat a

gyorsító térbe.
Egy anyagból akkor tudunk elektronokat kiléptetni, ha azok energiáját megnövel-
jük. Vezetők (férnek) esetén kisebb energia is elegendő, mert bennük az elektronok egy
része szabad. Emittáló anyagnak ezért elsősorban fémet használunk.
Azt a plusz energiát, amelyet még közölnünk kell az elektronnal, hogy a kristály-
rácsot elhagyhassa, kilépési munkának nevezzük, és Wk-val jelöljük. Az értéke függ az
anyag fajtájától. Az energiaközlés történhet:
1. Hevítéssel (termikus emisszió).
2. Megvilágítással (fotoernisszió ).
3. Elektronbornbázással (szekunder emisszió).
4. Erős elektromos térrel (térernisszió).

10.1.3.2 A termikus emisszió

A termikus emissziót Edison fedezte fel, ezért Edison-hatásnak is nevezik. Ez a

hatás az elektroncsövek működésének az alapja. Az emisszió mértékét az

w,
1 = A·a·T2 -e-k·T

összefüggés fejezi ki, ahol / az emittált elekt-

ronárarn, A a kibocsátó felület, Wk az anyagra
jellemző kilépési munka, a anyagi állandó, T a
hőmérséklet és k a Boltzmann-állandó. Az ex-
ponenciális összefüggésből következik, hogy
1000 'C T
nagyobb hőmérsékleten az áramerősség mere-
deken emelkedik (10-6.ábra), ezért. az üzemel- 10-6.ábra
tetési hőmérsékletet (fütő feszültség) pontosan Az emissziós áram függése a
be kell tartani. hőmérséklettől

156
 Jellemző emittáló anyag a fém wolfram, illetve a bárium, a stroncium és a kalcium
oxidjainak keveréke.

10.1.3.3 A fotoemisszió

Fotoemisszió esetén az elektromágneses hullám (fény) energiáját használjuk az

elektron kiléptetésére. Az emisszió feltétele: h · f > Wk (h a Planck-féle állandó, fa
hullám frekvenciája), vagyis csak meghatározott színű fény esetén kapunk elektronokat.
Wk különbözősége miatt anyagonként más-más hullámhossz mellett lesz az
emisszió maximális. Ezt nevezzük spektrum érzékenységnek. A 10-7.a. ábra a lítium, a
kálium és a cézium spektrum érzékenységének változását mutatja. Adott hullámhossz
esetén az áram egyenesen arányos a megvilágítás erősségével (b ábra).
A fotoemisszió hatásfoka jelentősen megnövekszik, ha az anyag felületét a kilépési
munkát csökkentő céziummal (Cs) vonjuk be. Gyakran alkalmazott fotoemissziós anyag
a fém ezüst (Ag), az antimon (Sb) vegyületei, illetve újabban a szilícium (Si) és a
gallium-indium ötvözet, de lehet maga a cézium is. Fémes tulajdonságú anyagokra a nem
fém cézium csak oxidréteg közbeiktatásával vihető fel.

2 3 4 5 6 7 8 9 A Megvilágítás
Ultraibolya Látható tartomány Infravörös
a) b)
10-7.ábra
A fotoemissziós áram függése a hullámhossztól (a) és a megvilágítás erősségétől (b)

A fotoemissziót fényérzékelő és képfelbontó eszközökben (fotoellenállás, fotodi-

óda, fototranzisztor stb.) használjuk.

10.1.3.4 A szekunder emisszió

Szekunder, vagy másodlagos emisszióról beszélünk, ha az elektront egy be-

csapódó másik elektron váltja ki. A lejátszódó folyamatot a 10.1.4 pont ismerteti. A
szekunder elektronok számát a szekunder emissziós tényező (y) mutatja meg:

Szekunder elektronok száma

y = Becsapódó elektronok száma

y értéke anyagtól függően l-nél nagyobb (2-20) is lehet, vagyis a becsapódó elekt-
ronok megsokszorozódhatnak. Még 50 feletti értékek is elérhetők, ha az elektronokat
olyan céltárgyba ütköztetjük, amelynek vastagsága az elektronok behatolási mélységével

157
azonos. A lassú szekunder elektronok ilyenkor a céltárgy hátoldalán lépnek ki.
Nagy emissziós tényezővel rendelkeznek az alkálifémek oxidjai (MgO, BeO, CsO)
és a fotoemissziós anyagok, míg a legtöbb fém és a szén (korom) y értéke kicsi, kb. l.
A szekunder emissziót is fóleg fotoelektromos eszközökben használjuk, de sokszor
mint nemkívánatos jelenséget (pl. az elektroncső anódjánál) szeretnénk megszüntetni.

10.1.3.5 A téremisszió

Az elektromos térrel megvalósított emissziót téremissziónak nevezzük. Fémből

már szobahőmérsékleten is kilépnek elektronok, ha az anyag felületén a térerősség eléri a
109 V /m értéket. A jelenséget az atomok kimutatására is alkalmas téremissziós mikrosz-
kópokban használjuk, de téremissziós jelenség lép fel néhány félvezető eszközben (pl.
Zener dióda, alagút dióda) is.
Más félvezető eszközökben (pl. tranzisztorokban) a töltéshordozókat kis térerősség
viszi az egyik rétegből a másikba. Éppen ezért ez nem téremisszió, hanem injekció.

10.1.4 Az elektron belépése fémbe

A pozitív elektródába (az anódba) nagy sebességgel becsapódó elektronok köl-

csönhatásba lépnek annak anyagával. A kölcsönhatás eredménye az anód anyagától és az
elektron energiájától, azaz sebességétől függ.
1. Az elektronok kis része a felületen elhelyezkedő atomokról rugalmasan (teljes
energiával) visszapattan, és mint szekunder elektron visszatér a gyorsító térbe.
2. Nagyobbik része behatol a kristályrácsba és a sorozatos ütközések közben foko-
zatosan elveszti energiáját, amelynek eredményeként az elektróda melegszik.
3. A mélyebben fekvő elektronok az ütközéskor annyi energiát vesznek fel, hogy
szekunder elektronként kilépnek a kris-
tályból.
A szekunder elektronok energiá- N
jának vizsgálatából (10-8.ábra) megálla- W 0 a gyorsító
pítható, hogy nagy energiájúak azok, feszültséghez tartozó
energia
amelyek visszapattannak, míg a kis ener-
giájúak a kristály belsejéből lépnek ki.
Ennek az a magyarázata, hogy a nagyobb
sebességű elektron vagy visszapattan,
vagy olyan mélyre hatol, hogy az onnan Felszíni · Belsö w
szekunder szekunder Visszapattanó
induló szekunder elektron nem, vagy
csak kis energiával képes kijutni, hiszen
10-8.ábra
visszafelé haladáskor a kristályráccsal A szekunder elektronok számának megoszlása
ugyanúgy ütközik, mint a belépő, így se- energia szerint
bessége fokozatosan csökken.
A szekunder elektronok nem képesek visszatérni a katódra, mert energiájuk kevés
a gyorsító (számukra fékező) tér leküzdéséhez, másrészt a katódból egymás után érkező
elektronok visszasodorják őket az anódra, amelynek előbb-utóbb átadják energiájukat.

158
10.1.5 A disszipáció

A villamos térből felvett energia az anódban elnyelődik, azt melegíti. A hővé ala-
kuló teljesítmény: P = U · I, ahol U a gyorsító feszültség, 1 pedig a kialakuló áramerősség.
Ha el akarjuk kerülni, hogy az anód a magas hőmérséklet miatt deformálódjon
vagy megolvadjon, illetve a katódhoz hasonlóan emittáljon, hűteni kell. A hő csak kivéte-
les esetben vehető ki vezetéssel, mert ekkor az elektródák légmentes lezárása és a gyorsí-
tó feszültség csatlakoztatása nehezen biztosítható. Általánosan alkalmazott módszer a hő
lesugárzása, amit disszipációnak nevezünk.
A disszipációs teljesítményt (Pa) az anód felülete és színe, illetve megengedett
maximális hőmérséklete határozza meg. Nagy teljesítményhez ezért nagy (bordázott) fe-
lületet, sötét (kormozott) bevonatot (szekunder emissziós hatásfoka is kicsi) és magas ol-
vadáspontú fémet (vas, nikkel, wolfram), esetleg grafitot használunk. A lesugárzott hő a
környezet tárgyaiban, alkatrészeiben nyelődik el, ahonnan elsősorban áramlással távolít-
ható el.

10.2 Fémek vezetése

10.2.1 A töltéshordozók száma és sebessége

A fémek vezető anyagok, mert a kristályban atomjaiknak minden valencia elekt-

ronja szabad. Minden anyag mol-nyí mennyiségében 6 · 1023 atom található, ezért fémek-
ben cm3-enként 1022-1023 szabad elektron van. Ez óriási mennyiség, és mert az áram-
erősség 1 = n · q · v ·A, 1 akkor is nagy lehet, ha v kicsi. v most az elektron ún. sodródási,
vagy drift sebessége (va).
Mielőtt értékét meghatároznánk emlékezzünk a töltéshordozó hőmozgásból szár-
mazó vT termikus sebességére (2.6.2 pont). A villamos tér erről a v 0 = vT kezdő sebesség-
ről egy v = vT + Av végsebességre gyorsítja. Fémben az elektronok átlagsebessége így:

v0 +v
Váti =-2-.

v0 helyére az elektron termikus sebességét (vT), v helyére pedig vT+Av-t kell he-
lyettesíteni:

ahol va = Av/2 az a tér irányú sodródási vagy drift sebesség, amely az áramerősséget
határozza meg.
A gyakorlatban előforduló áramoknál (1. 2.4.3 pont) va csak 10-3-10-5 mis nagy-
ságrendű, ezért va és a sebesség változás (Av) elhanyagolható vT 105 m/s-os értékéhez
képest. A gyorsításhoz tartozó idő ezért:

159
 s /.. /.. /.. /..
t=-=-=---- 51-
v Váti VT +va VT +t:::..v/2 VT'

ahol /.. az anyagtól és annak szerkezetétől függő átlagos szabad úthossz.

Átlagos szabad úthossznak nevezzük a térben lévő atomok által meghatáro-
zott azon távolságok átlagát, melyet az elektron két ütközés között tesz meg. Fémek-
ben az atomok távolsága l0-9-IO-IOm, míg/.. értéke kb. I0-7m, ezért csak 102-103 ato-
monként van ütközés, és két ütközés között t = f../vT = l0-7 m/(105 m/s) = 10-12 s idő
telik el (átlagosan szobai hőmérsékleten). Fejezzük ki a drift sebességet a térerőséggel!

t:::..v =a· t, melyben a gyorsulás: a= q ·E. A drift sebesség ezért:

m

tiv a·t q·E q·E /...

va = -=- =--·t = --·-.
2 2 2·m 2·m vT

Figyeljük meg, hogy va arányos a térerősséggel, vagyis adott rendszer esetén a fe-
szültséggel, ezért az áramerősség is arányos a feszültséggel! Ez a jól ismert Ohm-törvény.
Látható az is, hogy va függ vrtől. A hőmérséklet növekedésekor vT növekszik, ezért va
és emiatt az áramerősség is csökken. Másképpen: a fémek ellenállása melegítés hatására
növekszik.

10.2.2 Az ellenállás hőfokfüggésének magyarázata

Helyettesítsük az előzőkben megismert va értéket az I =A· n · q · v összefüggésben

v helyére!

ahol l a vezető tömb hossza, A pedig a keresztmetszete. A képlet a jól ismert I = UIR
összefüggés, amelyben R a tört reciproka.

2·m·vT ·l 2·m·vT l
R= =--·-
A·n-q 2 ·/... n-q 2 ·'A A '

2
amely nem más mint az R = p ·//A összefüggés, ahol p = · m; vT .
n·q ·'A

Mint látható az anyagra jellemző p fajlagos ellenállás vT miatt függ a hőmérséklet­

től, ebbőlviszont következik, hogy az anyag ellenállása is hőmérséklet függő. A gyakor-
latban ezért R és p értékét mindig szobai (20 °C) hőmérsékleten adják meg.

160
 10.3 Gázok vezetése

10.3.1 A nem önálló kisülés

Vegyünk két egymástól elszigetelt fémlapot és egy árammérő közbeiktatásával

kapcsoljunk rájuk feszültséget (10-9.ábra)! A lemezek közt most levegő van, amely ta-
pasztalataink szerint szigetelő. Ha az árammérő
elég érzékeny és a feszültség kellően nagy, veze-
tést tapasztalunk, melynek mértéke a feszültség nö-
velésekor hirtelen megugrik. A jelenséget nem ön-
álló kisülésnek nevezzük, mert olyan ionok
okozzák, amelyek külső hatásra keletkeznek. I = 11 + 12
Gázokban az ion gerjesztéssel hozható létre.
Levegőben ezt előidézheti a molekulákat érő koz-
mikus sugárzás, a talaj kis mértékű radioaktivitása, +
u
a molekulák hőmérséklettel arányos mozgása mi-
atti ütközés, esetleg a fény. Ionizáláskor a sem- 10-9.ábra
leges molekulából két szabad töltéshordozó (ion- Kapcsolás a nem önálló kisülés
pár) keletkezik, melyek közül az egyik általában vizsgálatához
pozitív ion, a másik elektron.
Elektromos tér hatására a két töltéshordozó elmozdul. A negatív elektron az anód,
a sokkal nagyobb tömegű pozitív ion a katód felé. Az utóbbi gyorsulása és sebessége (v2 )
is kisebb. A műszer a két töltéshordozó eredő áramát jelzi, melyet az azonos nagyságú
töltés miatt főleg a nagy sebességű elektron határoz meg.

Lavina ___
--~

~A rekombináció csökken
1

A B e E vagy u
10-10.ábra
A töltéshordozók számának változása

Ha a sebesség kicsi, a keletkezett és egymáshoz közel elhelyezkedő ionpárok újra

összekapcsolódhatnak molekulává, és ezzel mindkét szabad töltéshordozó eltűnik. Ez a
folyamat a rekombináció. Bekövetkezésének valószínűsége annál kisebb, minél gyorsab-
ban távolítjuk el egymástól a két ellentétes töltést, vagyis minél erősebb az elektromos
tér. Kis feszültségek esetén ezért az áramot meghatározó egyik tényező - a töltéshordo-

161
zók száma (N) - a feszültséggel v Lavina
arányosan növekszik (10-10.
ábra A szakasz), majd amikor
minden ionpár részt vesz a
vezetésben (egyik sem tud
rekombinálódni), felveszi a leg-
nagyobb értéket (B szakasz).
A másik tényező (a se-
besség) kis feszültség esetén A B C E vagy U
gázokban is sokkal kisebb, mint
a molekulák hőmozgásából 10-11.ábra
A sebesség változása
származó sebesség, ezért a fé-
meknél megismert módon ez is
arányos U-val (10-11.ábra A szakasz). Ha nagyobb a térerősség, a töltéshordozó nagy se-
bességgel ütközik, és energiáját leadva gerjeszti az atomot, sebessége pedig nullára csök-
ken. A tér újra felgyorsítja, azonban ismét ütközik, ezért átlagsebessége egy bizonyos ér-
ték fölé nem emelkedik, a görbe vízszintes (B) szakasszal folytatódik.
A térerősséggel együtt az atom vagy molekula polarizáltsága is növekszik, ezért
egy bizonyos térerősség felett az ütköző elektron már ionizálni tudja, magával sodorja az
elektronját. A sebesség tehát ismét növekszik, a töltéshordozók száma pedig lavinaszerű­
en megugrik (az ábrákon C szakasz). A két tényező alapján az áram a 10-12.ábrán látható
módon változik.

I - N·v

A B C E vagy U

10-12.ábra
A nem önálló kisülés jelleggörbéjének összetevői

Ez még mindig nem önálló kisülés. A folyamat

Anyag J... [cm]
nem önfenntartó, hiszen a szabad töltéshordozók külső
hatásra keletkeznek, és az egyes lavinákat ezek indítják Hidrogén 0,109
el. Hélium 0,167
Az ionizáláshoz szükséges mozgási energia meg- Neon 0,105
szerzésének két feltétele van: nagy fe~zültség és elegen- Higanygőz 0,020
dően nagy ütközés nélküli szabad út (1.). Ha a távolság
10-1 .táblázat
kicsi, a térből felvett energia is kicsi, melyet ütközéskor Átlagos szabad úthossz
az elektron anélkül ad le, hogy ionizálni tudna.

162
 A térben a molekulák szabálytalanul helyezkednek el, és szabálytalanul mozog-
nak, ezért a két ütközés közötti útnak csak az átlagát lehet meghatározni gázokban is.
Értéke függ a gáz anyagától, a nyomástól és a hőmérséklettől. Kisebb nyomásnál kapunk
kedvező értéket. Néhány anyag átlagos szabad úthosszát 25 °C-on és 100 Pa nyomáson a
10-1. táblázat tartalmazza.

10.3.2 A kisülés jelleggörbéje és az önálló kisülés

A gázzal töltött térrész áram-feszültség kap-

csolatát Gelleggörbéjét) a 10-13.ábra szerinti kap- Rv
csolásban vehetjük fel. Rv megkönnyíti a mérést,
és megakadályozza a műszer károsodását (áram-
korlátozó vagy védő ellenállás).
A mérés során az áramerősség több nagy-
ságrenddel változik, ezért a görbét - a nem önálló
kisülés telítési szakaszától kezdődően - logaritmi- +
uo ------'
kus tengelyen ábrázoljuk (10-14.ábra).
A feszültséget az előző érték fölé növelve a 10-13.ábra
kisülés önfenntartóvá válik, mert már a pozitív io- Kapcsolás a kisülés jelleggörbéjének
nok is képesek annyira felgyorsulni, hogy a katód- felvételéhez
dal ütközve szekunder emissziós elektronokat vált-
sanak ki, melyek az ionizációt és ezzel a lavina képződését folyamatosan biztosítják. Azt
a feszültséget, amelynél ez bekövetkezik gyújtó feszültségnek nevezzük.

!\
Ívkisülés

Negatlv ellenállású szakasz

- -7\
10- 1
10-2
10-3 A
10-4
10-5 egatív ellenállású Ködfény
10-• szakasz kisülés
10-7
10-•
10-•
10-10 - y_
10- 11
10-12 Nem önálló
kisülés V

u
Ugy

10-14.ábra
A kisülés jelleggörbéje

163
 Az állandó ionizáció miatt a töltéshordozók száma az anód felé haladva egyre na-
gyobb, a gáz jó vezető. Olyan, mintha az anód mérete nagyobb, az anód-katód távolság
kisebb lenne. A katód közelében ezért nagy a térerősség, a gerjesztett atomok fényt bo-
csátanak ki, mely a katód teljes felületét beborítja. Ez a ködfény kisülés, és fenntartásá-
hoz a gyújtásinál kisebb feszültség is elegendő. A görbe negatív ellenállású szakasszal
folytatódik.
A görbe B pontig terjedő szakaszát a 10-15. I[mA]
ábra lineáris léptékben mutatja. Figyeljük meg,
hogy a görbe alakja mennyire megváltozott, a ne- 10 B
gatív ellenállású szakasz összenyomódott, a gyúj-
tó feszültséghez tartozó áram pedig olyan kicsi,
hogy a görbe beleolvad a feszültség-tengelybe! Az
A és B pontok között a feszültség alig változik,
ezért az ilyen jelleggörbével rendelkező eszközök
feszültségstabilizálásra használhatók.
Ha megengedjük az áramerősség további
növekedését és a feszültséget is növeljük, a köd- A

fény kisülésből ívkisülés lesz, mert a· becsapódó Ugy U

ionok a katódot annyira felmelegítik, hogy az fel- 10-15.ábra
izzik; termikus emisszió jön létre. Ha kialakult, A görbe kezdeti szakasza lineáris
fenntartásához már 20 V alatti feszültség is ele- léptékben ábrázolva
gendő, közben az áramerősség óriási (több ezer
amper) is lehet. Nagyságát a soros Rv (védő ellenállás) korlátozza. Fontos: a 20 V csak az
ívkisülés fenntartásához elegendő, létrehozásához a gyújtásinál is nagyobb feszültség
szükséges.
A jelenséget sokoldalúan felhasználjuk az elektronikában. A ködfény kisülés tarto-
mányában üzemelnek a számkijelző (NIXI) csövek, az ion vagy stabilizátor csövek és a
fáziskereső. Az utóbbi olyan kis áramú tartományban működik, amely az emberre veszé-
lyes áramerősségnél sokszorosan kisebb (100 µA alatt). Beállítását egy soros 2 MQ kö-
rüli Rv ellenállás biztosítja (10-16.ábra). Az eszköz használatakor mind a két elektróda
világít, ugyanis a 230 V-os hálózat váltakozó feszültségű, emiatt felváltva másodpercen-
ként 50-szer mindkét elektróda katód lesz.

Érintkező
Csavarhúzó vég
Gáztöltésű csö Ellenállás

10-16.ábra
A fáziskeresö felépítése

Az ívkisülés tartományában működik sok fényforrás: fénycső, higanygőz lámpa,

kvarc lámpa. A lezárt térben mindegyik esetben higany atomok találhatók, amelyek ger-
jesztéskor ultraibolya fényt bocsátanak ki. A kvarclámpánál ezt közvetlenül hasznosítjuk,

164
 Fény átalakító bevonat
mert a kvarcüveg az ultraibolya su-
Kvarc üveg
gárzást átengedi, és a bőr barnulását
okozza. A fénycsőnek és a higany- · r--- Normál üvegbura
\
gőz lámpának a szemre ártalmas ult- Ellenállás
raibolya sugárzását a búra belső fa- Segéd elektróda
lára felvitt bevonat enyeli és látható
fénnyé alakítja (gerjesztés elektro- UV sugár\.
mágneses sugárzással), emiatt a
fénykibocsátás hatásfoka is jelentő­
sen megnövekszik (10-17 .ábra). A
bevonatot működése miatt fényátala-
kítónak, vagy fénytranszformátomak
is nevezik. 10-17.ábra
A higanygőzlámpa szerkezete

10.4 Elektromos áram félvezetőkben

10.4.1 Félvezető anyagok

A 2.8 alfejezetben megállapítottuk, hogy a fél- Félvezető Tiltott sáv

vezetők kis tiltott sávval és a fémeknél sokkal kisebb anyag aJ eV
vezetőképességgel rendelkeznek. Fontos, hogy ezek a 0,96 6
Gyémánt
tulajdonságok csak abszolút tiszta (intrinsic) anyagokra Szilícium 0,176 1,1
érvényesek. Germánium 0,115 0,72
Szelén 0,33 2,1
GaAs 0,224 1,4
GaSb 0,107 0,67
GaP 0,358 2,24
InP 0,2 1,25
InAs 0,0528 0,33
InSb 0,0288 0,18

10-2. táblázat
10-18.ábra Tiltott sáv értékek
A szilícium és a germánium atom szerkezete

A ma ismert sokféle félvezető anyag közül leggyakrabban a szilíciumot és a ger-

mániumot (10-18.ábra) alkalmazzuk eszközök készítésére, de újabban néhány vegyület
jelentősége is növekszik. Félvezető tulajdonságot azok a vegyületek mutatnak, amelyek
kristályosak és amelyeket 3 és 5 vegyértékű elemek alkotnak. Ilyenek a gallium (Ga),
indium (Jn), alumínium (Al), illetve az 5 vegyértékű arzén (As), antimon (Sb) és foszfor
(P). Vegyületei a galliumarzenid (GaAs), az indiumantimonid (InSb) stb. (10-2.táblázat).

165
10.4.2 A saját vezetés

A félvezető anyagok a tiltott sáv miatt

Kie-lépe~ttel\ektron~A kil~E:~k~elye
elvileg szigetelők, ennek ellenére szobahőmér­
sékleten nagyon kis mértékben vezetnek, mert
• • •
a rácspontok mozgását átveszik a héjak elekt-
--@-e SI --@-e
ronjai is, és véletlenszerűen akkora energiát • • • • •
• 0 • •
szerezhetnek, hogy a tiltott sávot legyőzve sza-
baddá válnak. A kilépett elektron hiányzik a
kötésből, vagyis helyén elektron hiány, pozi-
tív lyuk keletkezik. •• •• •• ••
A lyuk is szabad töltéshordozó, mert a
kilépett elektron helyére az atom a szomszé-
doktól egy másikat szerez, ezért ott. lép fel • • • •
elektronhiány és keletkezik újabb lyuk. A lyuk 10-19.ábra
tehát az elektronhoz hasonlóan szabálytalanul, Szabad töltéshordozó keletkezése a
de azzal ellentétes irányban mozog. kristályban
Mint látható egyszerre két szabad
töltéshordozó keletkezik (generá- N
lódik): negatív elektron és pozitív
lyuk (10-19.ábra), de a kristály
elektromosan semleges marad.
A keletkezett töltéshordozók
mozgásuk során találkozhatnak más
generálódott töltéshordozókkal (pl.
az elektron egy lyukkal) és semle- -100 0 +100 T [°C]
gesíthetik egymást. Amikor az elekt-
ron a lyuk helyére lép, a lyuk is és az 10-20.ábra
elektron is eltűnik. A jelenséget re- A töltéshordozók számának változása
kombinációnak nevezzük. A kris-
tályban a generáció és a rekombi-
náció egyensúlyban van egymással,
ezért egy adott hőmérsékleten csak
meghatározott számú szabad töl-
téshordozó lehet. Szobahőmérsékle-
ten cm3-enként germániumban kb. -
1013, szilíciumban kb. 1010 db elekt-
ron és ugyanennyi pozitív lyuk van,
•• •• •• ••
ami az atomok számához viszonyítva
(kb. l023/cm3) elenyészően kevés.
A töltéshordozók száma erő­
sen függ a hőmérséklettől (10-20. áb-
• • • •
ra), ezért a hőmérséklet megválto- < 1 = 1elektron + I lyuk
zásakor a félvezető eszközök műkö­
dése is megváltozik. Ezt a jelenséget 10-21.ábra
A saját vezetés

166
a félvezetős áramkörök tervezésénél. figyelembe kell venni, illetve hőmérséklet érzékelő
eszközök (termisztorok) készítésére használhatjuk. A változás függ a félvezető anyagától.
Figyeljük meg, hogy a szokásos környezeti hőmérsékleten viszonylag kicsi a változás!
Alacsony hőmérsékleten azonban a töltéshordozók száma jelentősen csökken, egy bi-
zonyos hőmérséklet felett viszont ugrásszerűen növekszik.
A kristályra elektromos térrel hatva a töltéshordozók elmozdulnak, a fémek veze-
tésének vizsgálatakor megismert módon sodródnak. Az elektron a pozitív, a lyuk a nega-
tív elektróda felé mozog (10-21. ábra). A kialakuló kis áramot az elektron- és a lyuk-
áram összege adja. A folyamatot saját vezetésnek nevezzük.

10.4.3 Félvezetők szennyezése

A félvezető kristály szabad töltéshordozóinak számát jelentősen megnövel-

hetjük kötési hibák kialakításával. Erre a 3 és 5 vegyértékű elemek alkalmasak. Az el-
járást szennyezésnek, másképpen adalékolásnak vagy dopolásnak, esetleg
dotálásnak nevezzük. A szennyezés csak az egyik töltéshordozó számát növeli. Ha az
elektronokét, akkor negatív vagy ~ típusú, ha
a lyukakét, akkor pozitív, vagy p típusú • • • •
szennyezésről beszélünk. Az új töltéshordozók •-@--e --@--e --@--e •-@--e
száma megegyezik a dopoló atomok számával,
amelyek mellett mindig jelen vannak a saját •• •• •• ••
vezetést kialakító elektronok és lyukak is. Ezek
száma sokkal kisebb, ezért kisebbségi, a --©--- ·-©---- ·-@---•
·--@----
Szennyező

szennyezéssel létrehozottakat többségi töltés- e e I e ~= e

• • ~I~~~;:,~ • (Donor) •
hordozóknak nevezzük.
A szennyezés csak a szabad töltéshordo- •-@--e •-@--e •-@---e•---@~
zók számát növeli, a kristály továbbra is sem-
leges marad, hiszen a kristályban is, és a
• • • •
szennyező atomban is a pozitív és a negatív töl- 10-22.ábra
n-típusú szennyezés
tések mennyisége azonos.
A gyakorlatban alkalmazott szennyezés
mértéke kicsi: 104-J07 atomra jut 1 szennyező atom. Érdemes elgondolkodni azon, mit
jelent akkor a tiszta félvezető, és milyen ne-
hézségeket kell leküzdeni a gyártás során. w
Elektronokat (n típusú szennyezés) 5
vegyértékű atomok beépítésével tehetünk sza-
baddá a kristályban. Főleg antimont (Sb ), ar-
zént (As) vagy foszfort (P) használunk, és a
-" - Donorszint
szennyező atomot donornak nevezzük, mert
ennek elektronja lesz szabad, ez adja a szabad Eredeti tiltott sáv
töltéshordozót (10-22.ábra).
A szabályos rácsban a szomszédos Si ato-
mok a donor atomnak csak 4 elektronját képesek
lekötni. Az ötödik a kötés szempontjából felesle-
ges, ezért szabaddá válik. Látható, hogy a kris- 10-23.ábra
Az n-típusú szennyezés hatása

167
tályban a protonok és az elektronok száma valóban továbbra is azonos, a kristály
semleges marad.
A szennyezés megváltoztatja a sávszerkezetet is. A donor atom ötödik vegyérték
elektronjának energiaszintje nagyon közel van a vezetési sáv aljához, melyet donorszint-
nek nevezünk, vagyis a tiltott sáv lecsökken (10-23.ábra). Értéke olyan kicsi lesz, hogy az
elektron már a szobai hőmérsékleten szerzett mozgási energiájával képes legyőzni, vagyis
feljut a vezetési sávba. A szennyezés után kapott tiltott sáv értéke a 10-3.táblázatban ta-
lálható aJ-ban és eV-ban.

p As Sb
aJ eV aJ eV aJ eV
Si 0,0072 0,045 0,0078 0,049 0,0062 0,039
Ge 0,0019 0,012 0,0020 0,0127 0,000096 0,0006

10-3.tábláz;:;t
A donor szennyezés utáni tiltott sáv

p típusú szennyezés esetén a pozi- • • • •

tív lyukak száma növekszik meg. A fel-
használt 3 vegyértékű atomokat (bór, • @)-„-@)„-~ •• ®---
alumínium, gallium, indium) akceptor • : elektron ·:o> 0 :
atomoknak nevezzük. • , _ ·~szabad

A 3 vegyérték miatt a szomszédos .-@-e~u~- ln lyu~

atomok egyikének vegyérték elektronja zennyező

nincs lekötve. A kötésből egy elektron hi- e e atom e

e e • (Akceptor) e

. . .
ányzik, helyén pozitív lyuk van (10-24.áb-
ra). Ha ezt a hiányt valamelyik atom valen- .--@--e •-®-----Áo...• •-®---
cia elektronja betölti, akkor a lyuk ennél az
atomnál jelenik meg, vagyis szabad töltés-
. '[
hordozóként viselkedik. Mivel mozgása 10-24.ábra
csak az elektron mozgásával együtt lehet- p-típusú szennyezés
séges, ezért a sebessége (azonos gyorsító fe-
szültség esetén) kisebb, mint az n típusú sza- w
bad töltéshordozó (elektron) sebessége. A p tí-
pusúan szennyezett kristály is semleges.
Az akceptor atom a sávszerkezetben
ún. akceptor-szintet hoz létre, amely közel van
a valenciasávhoz. Mivel a sávdiagram mindig Új tiltott sáv
az elektron energiáját ábrázolja, a lyuk pedig
elektronhiány, az akceptorszint olyan elektron
energiaszintnek felel meg, amely annyival van
a vezetési sáv alatt, mint amennyire az akcep-
torszint a valenciasáv felett. A tiltott sáv tehát
most is kicsi ( 10-25 .ábra és 10-4.táblázat). 10-25.ábra
A p-típusú szennyezés hatása

168
 B · Al Ga In
aJ eV aJ eV aJ eV aJ eV
Si 0,0072 0,045 0,0091 0,057 0,0104 0,065 0,0256 0,16
Ge 0,0017 0,0104 0,0016 0,0102 0,0017 0,0108 0,0018 0,0112

10-4.táblázat
Az akceptor szennyezés utáni tiltott sáv

10.4.4 A szabad töltéshordozók mozgása a félvezető kristályban

10.4.4.1 Mozgás erőtér hatására

A szennyezett félvezetők szabad töltéshordozói a hőmérséklettől függően ugyan-

olyan szabálytalan mozgást végeznek, mint fémekben a szabad elektronok. A kristályra
kapcsolt elektromos tér hatása is hasonló: a hőmozgás mellé egy rendezett mozgás (sod-
ródás) is járul, amelynek eredménye a sodródási vagy drift áram. n-típusú félvezetőben
negatív elektronok, p-típusúban pozitív lyukak a töltéshordozók (10-26. ábra).
Azonos térerősség és szennyezés mellett a p típusú kristály árama kisebb, mint az
n típusúé, mert a lyukak sebessége (mozgékonysága) kisebb. Mozgékonyságnak ne-
vezzük az egységnyi térerősségre vonatkoztatott driftsebességet. A jele:µ.

µ=-.
Vct e v > < v
E n p

Vizsgáljuk meg, hogy < < 1

hogyan változik a kristályban

a szabad töltéshordozók u + u +
(elektronok) sebessége, ha a
térerősséget változtatjuk! A 10-26.ábra
Aramirányok félvezetőkben
felvehető görbének négy
szakaszát különböztetjük meg
(10-27 .ábra).

,4

3
2

Valódi görbe N

E E vagy U
a) b)
10-27.ábra
A töltéshordozó sebessége a.kristályban (a), és a kialakuló áramerősség (b)

169
 1. A fémek vezetésénél megismert okok miatt (ezek is kristályos anyagok) a töl-
téshordozó drift sebessége (vd) arányosan növekszik E-vel. Ekkor a térerősség még kicsi,
és a driftsebesség is kisebb a termikusnál: vd<<vT·
2. A növekedés mértéke kisebb, mert vd közelít vrhez. Ekkor vd már nem
elhanyagolható VT mellett, ezért a sebesség JE -vel, illetve ru
-val arányos.
3. A nagy sebesség miatt az elektron nem rugalmasan, hanem rugalmatlanul ütkö-
zik. Teljes energiáját a rács atomjának adja, gerjeszti annak elektronját. Sebessége ennek
következtében nullára csökken, erről az értékről kell a térerősségnek és a hőmozgásnak
az elektront felgyorsítani. A gerjesztés egy bizonyos mértékig képes az elektrontól min-
den energiát átvenni, ezért a sebesség még nagy térerősség esetén is független a térerős­
ségtől (1. gázok vezetése). Fontos: az ábra nem egyetlen elektron sebességét mutatja,
hanem az adott térerősségnél a kristály elektronjainak legnagyobb átlagsebességét .
A sebesség a telítési értéket akkor éri el, amikor a drift sebesség megegyezik a ter-
mikus sebességgel (vd = vT)· Szobahőmérsékleten ez akkora, mintha az elektront légüres
térben 26 mV-os feszültséggel gyorsítottuk volna fel.
4. Minden szakaszban a térerősséggel együtt a molekulák polarizáltsága is növek-
szik. A negyedikben a polarizáltság már olyan nagy mértékű, hogy az ütköző elektron az
erősen polarizált atom kötött elektronját is képes kiszakítani, vagyis nemcsak a sebesség
lesz nagyobb, hanem a töltéshordozók száma is megduplázódik. Lavina lesz és az áram a
gázok átütéséhez hasonlóan hirtelen megnövekszik. Az ütközéssel átadott energia a kris-
tály hőmérsékletét növeli (a szabad töltéshordozók száma emiatt is növekszik), ezért a
kristály károsodásának megelőzése érdekében az áramot korlátozni, illetve a kristályt hű­
teni kell.
A megismert folyamatok segítségével valamennyi félvezető eszköz jelleggörbéjét
könnyen megmagyarázhatjuk majd.

10.4.4.2 A diffúziós áram és a hőelem

Egy rövid ideig a kristályban feszültség nélkül is folyhat áram, ha a kristály

egyik végétől a másik felé haladva a szennyezés mértéke változik (10-28.a. ábra).
Ahol a szennyezettség nagyobb, több szabad töltéshordozó van. Azonos töltésük
miatt taszítják egymást, és a kristályban egyenletes eloszlásra törekszenek (b. ábra). A
kristály létrehozása után ezért a nagyobb szennyezettségű helytől a kisebb felé
töltésáramlás indul meg. Ezt nevezzük diffúziós áramnak.

Elmozduló töltéshordozó +
s ~©©@.@@.@
@@~@@@@@
®~@d@@@@ x
~@d@@@•@@
©@.©@@@@@
<
a) Semleges állapot
Elektron hiány Elektron felesleg
b) Elmozdulás után c)F eszültség eloszlás

10-28.ábra
A diffúziós áram

170
 A diffúziós áram miatt az eddig semleges kristály két vége között feszültség-
különbség (diffúziós feszültség lépcső) alakul ki. Ennek polaritása olyan, hogy a
további töltésáramlást még az egyenletes eloszlás kialakulása előtt megakadályozza (c.
ábra).
A jelenség felhasználható félvezető eszközökben a töltéshordozók sebességének
növelésére. Megfelelő szennyezés változási irány mellett ugyanakkora térerősséghez na-
gyobb drift sebesség tartozik, vagyis látszólag a mozgékonyság növekszik, és ez az esz-
köz nagyfrekvenciás tulajdonságait javítja.
Nagyobb lesz a diffúziós áram és a feszültség, ha a kristály két végét ellentétesen
szennyezzük. Ilyen (ún. p-n) átmenet alkotja a félvezető diódát, a tranzisztort és sok más
félvezető eszközt, ezért ezek működésében a diffúziós áramnak meghatározó szerepe van.
Diffúziós áram alakul ki akkor is, ha egy vezető anyagból készült rúd egyik végét
megmelegítjük. A melegebb oldalon a töltéshordozók sebessége nagyobb, ezért nagy
valószínűséggel átmennek a rúd hi-
degebb végére, így a hideg vég ne- ~ Elektron áramlás ~

~~g-"29.~b:)~eX ~:~tte~~~it~;s~~t~ Meleg vég ii~~j~~!J~~}.tf.~t.N/{~~i!*~ff.l:} Hkjeg vég

ség (termofeszültség) függ a rúd '+ kicsi
anyagától, és a végei közti hőmér­
séklet különbségtől. A feszültség
mV nagyságrendű.
A termofeszültség csak köz-
vetett módon hasznosítható: két kü-
lönböző anyagot kell összehegesz-
teni, és ezt a hegesztési pontot kell
melegíteni. A hideg végeken a két Hevítés
anyag termofeszültségének különb- 10-29.ábra
sége jelenik meg. A rendszert hő­ A hőelem működési elve
elemnek nevezzük. Feszültsége ará-
nyos a hegesztési pont hőmérsékletével, ezért hőmérséklet mérésére használható. A
vasból és konstantánból készült (Fe-Ko) hőelem kb. 600°C-ig, a nikkelből és krómnikkel
ötvözetből készült kb. 1100°C-ig, a platina és platina-ródium ötvözetből készült pedig kb.
1600°C-ig használható.

10.5 A mozgás irányára merőleges elektromos tér hatása

Eddig azt vizsgáltuk, hogy milyen hatással van az elektromos tér és a közeg a töl-
téshordozó mozgási állapotára, de nem foglalkoztunk azzal, mi történik a töltéshordozó-
val, ha a sebességére merőleges irányú elektromos tér is hat rá.
Alakítsunk ki vákuumban hoµiogén elektromos teret és vezessünk bele v sebes-
séggel száguldó elektronokat (10-30.ábra)! Az elektronok q töltése miatt a mozgás irá-
nyára merőleges F = q ·E erő keletkezik, ezért az elektronok (amíg a teret létrehozó
lemezekbe nem ütköznek, illetve a teret el nem hagyják) a pozitív elektróda irányába

171
gyorsulnak. Az előzőek szerint a gyorsulás a= q ·E, a sebességre merőleges irányú el-
m
2
mozdulás pedig y = _q_ · t • Az elektron vízszintes irányban egyenletes sebességgel halad,
2
és t idő alatt x = v · t utat fut be. Fejezzük ki ebből t-t és a-val együtt helyettesítsük y
képletébe!

q·E 2
2 ·x .
2·m·v

Ez egy parabolának
az egyenlete, ami azt jelenti, d. Elektronsugs
hogy a lemezek között az v
elektron parabola pályán E
mozog, és a lemezek elha-
!\
gyásának pillanatában, va- v v v v v v v y
Y eltérítés
gyis az x = l távolság befu- ·71--

tása után
'(--
- l ·------7
Parabola

Y- q·E ·t2
- 2·m·v 2 10-30.ábra
Az elektronsugár eltérítése
függőleges irányú eltérítést
szenved. Ezt követően függőleges irányú erő nem hat rá, de tehetetlensége miatt a meg-
változott irányú sebességgel egyenes vonalban folytatja pályáját, és a középvonaltól egy-
re nagyobb mértékben eltávolodik. Vegyük észre, hogy E= Uld, ezért az eltérítés arányos
a lemezekre kapcsolt feszültséggel.
A jelenséget különleges elektronikus eszközökben az elektronsugár eltérítésére (pl.
katódsugárcső) használjuk. Ezekben k~t egymásra merőleges lemezpár van, és az egyik
függőlegesen, a másik vízszintesen téríti el az elektronokat ( 10-31.ábra).
Az elektromos tér felhasználható a sugámyaíáb összetartására vagyis fókuszálásá-
ra is, ha az elektronok pályája mentén az elektromos tér megfelelő módon változik. Ekkor
a tér az egymáshoz hasonló pályán haladó elektronokat egy pontba gyűjti össze (fóku-
szálja), amely általában a katódsugárcső fényt kibocsátó ernyője.

Elektron forrás
.....--------. /
r ./ _.. . ___~
~.
Ernyő

......._/_--..---J/ .....__,..______. \
Elektronsugár
Gyorsító és fókuszáló
Vfzszir•.
Függőleges
eltérítő
eltérítő

10-31.ábra
A katódsugárcső elve

172
 10.6 Az elektronika és a töltéshordozó sebessége

Már a 2.4 alfejezetben megállapítottuk, hogy az áramerősség egyenesen arányos a

szabad töltéshordozók számával (N-nel) és azok sebességével (v-vel). Ha meg akarjuk
magyarázni, hogy miért a vákuum, a gázok és a félvezetők vezetése jelenti az
elektronikát, nem kell mást tenni, mint megvizsgálni közegenként N és v értékét.
1. Légüres tér: A térben csak a mi kevés töltéshordozónk (elektron) található
(N =kicsi), sebessége pedig már 1 V-nál is óriási. Az áramerősséget ezért alapvetően v
határozza meg.
2. Gázok: A szabad töltéshordozók száma itt is alacsony, csak a lavina kialakulása
után lesz nagy. A vezetésben nagy tömegű ionok és elektronok vesznek részt, azonban az
áramot elsősorban az utóbbiak határozzák meg nagyobb sebességük révén. Tehát itt is v
szerepe a nagyobb.
3. Folyadékok: A vezetésüket a 7. fejezetben vizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy
sók, savak és lúgok oldataiban a disszociáció miatt sok szabad töltéshordozó van
(N =nagy). Ezek nagy tömegű ionok, ebből adódóan sebességük (v) kicsi. Az áramot így
döntően N határozza meg.
4. Fémek: Sok szabad elektront tartalmaznak (N =nagy), melyek drift sebessége a
termikus sebességhez viszonyítva elhanyagolhatóan kicsi. I-ben ezért a folyadékokhoz
hasonlóan N dominál.
5. Félvezetők: A fémekhez viszonyítva a szabad töltéshordozók száma még
szennyezés esetén is 4-7 nagyságren-
ddel kisebb. Megfelelő áram csak nagy Közeg N v I meghatározója
(a termikusnál is nagyobb) drift sebes- Vákuum Kicsi Nagy v
ség mellett érhető el, vagyis v szerepe a Gáz Kicsi Nagy v
döntő. Folyadék Nagy Kicsi N
Összegezve: Az elektronika Fém Nagy Kicsi N
azokkal az eszközökkel foglalkozik, Félvezető Kicsi Nagy v
amelyekben a töltéshordozó sebessé-
ge nagy, az áramot v határozza meg 10-5.táblázat
(10-5.táblázat). N és v függ a közegtöl

Ellenőrző kérdések:

1. Mit nevezünk termikus feszültségnek, és mekkora az értéke?

2. Hogyan juttathatunk az elektromos térbe szabad elektronokat?
3. Mi okozza a saját vezetést?
4. Mit nevezünk kisebbségi és többségi töltéshordozónak?
5. Mi történik p és n típusú szennyezés hatására?
6. Milyen mértékű a szennyezés, és milyen anyagokat használunk erre a célra?
7. Hogyan változik egy félvezető kristályban a töltéshordozó sebessége a feszültség növe-
lésekor?

173
 11. A MÁGNESES TÉR ÉS JELENSÉGEI

11.1 A mágneses kölcsönhatás

11.1.1 A mágneses tér

A térnek azt a részét, ahol a mágneses kölcsönhatás kimutatható, mágneses

térnek vagy mágneses mezőnek nevezzük. Mágneses kölcsönhatás tapasztalható az
áramjárta vezetékek és a különleges ötvözetből készült tárgyak környezetében. Az utób-
biak az állandó vagy permanens mágnesek.
A mágneses tér az elektromos térhez hasonlóan láthatatlan, ezért szemléltetésére
vonalakat használunk. A mágneses teret indukcióvonalakkal szemléltetjük. A tér erős­
ségét a vonalak sűrűsége, irányát a vonalakra rajzolt nyíl fejezi ki. Az indukcióvonalak
az elektromos tér erővonalaival ellentétben mindig zártak, nincs kezdetük és végük.

11.1.2 Az állandó mágnes

A 11-1.ábra egy rúd alakú állandó mág-

nes terét ábrázolja. A mágnesnek azt a részét,
ahol a kölcsönhatás a legerősebb (az indukció-
vonalak a legsűrűbbek) mágneses pólusnak ne-
vezzük. Az indukcióvonalak az északival (É)
jelzett pólusból indulva a téren át a déli (D) pó-
lus felé haladnak, majd a mágnes belsejében zá-
ródnak. A két pólus között mindig található egy
hely, ahol mágneses kölcsönhatás nem tapasz-
talható. Ez a semleges vonal.
A mágneses pólusok az elektromos töl-
tésekkel ellentétben mindig csak együtt létez-
11-1.ábra
nek. Az északi pólus nem létezik a déli nélkül és
Az állandó mágnes tere
fordítva. Egy mágnest eltörve két darab
két-két pólussal rendelkező gyengébb /A törés helye
mágnest kapunk (11-2.ábra). _
A mágnes mindkét pólusa néhány 1É D1
fémre (pl. vas, nikkel, kobalt) vonzó erő- ....___ _ _ ___,
vel hat, és két mágneses pólus között is 11-2.ábra
erőhatás lép fel. Az eltört mágnes darabjai is két pólussal
Az egynemű mágneses pólusok rendelkeznek
taszítják, a különneműek vonzzák egy-
mást (11-3.ábra).
E jelenség alapján a semleges vonal egy másik mágnessel vagy egy vasból készült
tárggyal kereshető meg. A mágnes egyik pólusát a másik mágneshez közelítve, majd mel-

175
 +- ~
F F
11-3.ábra
Az egynemű mágneses pólusok taszítják, a különneműek vonzzák egymást
~szak
!ette mozgatva, a semleges vonal közelében a
vonzó erőből taszító lesz, míg vasat használva,
és a pólusoktól a semleges vonal felé haladva a
vonzó erő egyre csökken.
A pólusok az északi és a déli elnevezést
a mágnes viselkedése alapján kapták. Egy mág-
nestűt vagy rudat a súlypontjában felfüggesztve
mindig úgy áll meg, hogy egyik vége északi, a
másik déli irányba mutat. Az É-D irányú beál-
lást a mágnestűnek és a Föld mágneses terének
a kölcsönhatása okozza. A mágneses pólusok Dél
egymásra hatásából következik, hogy a Földnek
mint mágnesnek északon van a déli, és délen 11-4.ábra
van az északi mágneses pólusa (11-4.ábra). A A Föld mágneses tere
földrajzi és a mágneses pólus nem esik pon-
tosan egybe. Az északon lévő déli mágneses pólus pl. a Kanadához tartozó Bathurst
szigeten (77° északi szélesség és 100° nyugati hosszúság) található. A Föld mágneses-
ségét a Föld belső részeiben a lassú anyagáramlással együttmozgó töltéshordozók okoz-
zák.
A mágneses mező és az állandó mágnes energiával rendelkezik. A természetben
minden energiaminimumra törekszik. A jelenségek azt mutatják, hogy mágneses térnél ez
akkor következik be, ha a tér szemléltetésére használt indukcióvonalak rövidülnek, az
egymás mellettiek pedig messzebb kerülnek egymástól. Ebből az következik, hogy az in-
dukcióvonalak egymást nem metszhetik és nem is találkozhatnak. Figyeljük meg a 11-3.
ábrát!

11.1.3 A mágneses indukció

A mágneses kölcsönhatást mágnestűvel vagy mérőhurokkal mutathatjuk ki, me-
lyekre a mágneses tér forgatónyomatékkal (M) hat: a tű vagy a mérőhurok elfordul (11-
5.ábra). Minél erősebb a tér, annál nagyobb a nyomaték, amely függ a tűnek, illetve a
mérőhuroknak a térhez viszonyított helyzetétől, szögétől is. A legnagyobb nyomatékot
akkor kapjuk, amikor a mérőhurok felülete, illetve a mágnestű forgástengelye merőleges
a tér indukcióvonalaira.
A tér erősségét az egységnyi (1 m2 felületű és 1 A-es áramú) mérőhurokra
ható forgatónyomatékkal fejezzük ki, melyet mágneses indukciónak nevezünk és B-
vel jelölünk.

176
 /Mágneses tér

Méröhurok

ahol lm a hurok mérőárama, Am pedig a felülete.

Az elnevezés az indukál (előidéz, kelt, létrehoz)
szóból származik, és azt fejezi ki, hogy a mágneses tér
erőssége a legfontosabb jellemzőjével, a mágneses in-
dukcióval arányos. Az elektromos térrel ellentétben te-
hát a mágneses tér erősségét nem a mágneses térerős­ 11-5.ábra
ség, hanem a mágneses indukció (B) mutatja meg. B Méröhurok a mágneses indukció
vektor mennyiség, a mértékegysége: meghatározásához

[ ] [M] N·m V·A·s Vs (voltszekundumpernégyzetméter).

B = [I]·[A] = A·m 2 = A·m2 = m2

A mértékegység más elnevezése: tesla (teszla). 1 Vs/m2 = 1 T.

Az állandó mágnesek mágneses indukciója 0,1-1,5 T, az árammal létrehozott mág-
neses tereké általában 0,1-2 T. A Föld mágneses indukciója kicsi: 6 · 10-s T.

11.2 Árammal létrehozott terek

11.2.1 Vezetékek mágneses tere

Minden mágneses teret (az állandó

mágnesét is) elektromos töltések áramlása
hozza létre, és iránya függ az áram irányától.
Ismerkedjünk meg az ábrázolás síkjára merő­
leges áramnak és a mágneses indukció irányá- •
nak a jelölésével!
Amikor az áram vagy a mágneses in-
dukció irányának ábrázolására használt nyíl 11-6.ábra
pontosan felénk vagy ezzel ellentétesen mutat Az irányok jelölése
a nyílnak csak a hegyét, illetve végét látjuk.
A nyíl hegyét ponttal, a végét pedig a nyíl-
vessző irányító tollait utánzó kereszttel jelöljük
(11-6.ábra). Egy vezeték áramirányának ábrá-
zolásakor a vezetéket kis körrel jelöljük, és
ebbe tesszük a pontot vagy keresztet.
Az áramjárta egyenes vezetőt a mágne-
ses tér örvényszerűen körülveszi, és B érintő
I befelé folyik I kifelé folyik
irányú (11-7.ábra). Ugyanilyen mágneses tér
keletkezik az elektronsugár körül is, de figye- 11-7.ábra
Egyenes vezetők mágneses tere
177
lembe kell venni, hogy az lndukcióvonal Forgatási irány
elektronok áramlási iránya
az áramerősség irányával
ellentétes.
A mágneses induk-
ció irányát a fúró vagy csa-
var szabállyal határozhat-
juk meg. A fúró vagy a csa- 11-8.ábra
var haladási iránya az A csavar szabály értelmezése
áram, míg a forgatás iránya
az indukcióvonalak irányá-
val egyezik (11-8. ábra).

~
Azonos és ellentétes
áramú vezetékpárok terét
mutatja a 11-9.ábra.
Vegyük észre, hogy
az azonos áramirányú ve-
zetékek vonzzák, az ellen-
tétes irányúak pedig ta- F - +-F F- __.F
szítják egymást, vagyis az
erő éppen fordított irányú, a) b)
11-9.ábra
mint elektromos töltések Azonos (a) és ellentétes áram irányú (b) vezetők mágneses
vagy mágneses pólusok ese- tere
tén.

11.2.2 Tekercs mágneses tere

Szabályos sokmenetű tekercs (szolenoid) terét az egymás melletti menetek eredő

tere adja (11-1 O.ábra). Ilyenkor nem az indukcióvonalak irányát, hanem az északi pólus

a) b)
11-1 O.ábra
Egymenetes tekercs (a) és szolenoid (b) tere

178
helyét szoktuk meghatározni. Erre szolgál a jobbkéz-sza-
bály (11-11.ábra). Helyezzük jobb kezünket a tekercsre É
úgy, hogy ujjaink a menetekben folyó áram irányába mu-
tassanak! Kifeszített hüvelykujjunk ekkor az északi pólust,
illetve az abból kilépő indukcióvonalak irányát mutatja. A
szabály alapján ellenőrizzük a 11-10.ábra tereit!
Figyeljük meg, hogy az indukcióvonalak mindig zár-
tak, és körülveszik a mágneses teret létrehozó áramokat!
11-11.ábra
A jobbkéz-szabály
alkalmazása tekercsre

11.3 A mágneses teret jellemző mennyiségek

11.3.1 Mágneses indukció és fluxus

A mágneses tér legfontosabb jellemzője az indukcióvonalak sűrűsége, vagyis a

mágneses indukció: B. Ez fejezi ki a tér erejét.
Számításokban előnyösen használható az indukció folyam vagy fluxus. A fluxus
egy adott felületen áthaladó összes indukcióvonal. A fluxus jele:<I>. A felület nagyságá-
nak és a mágneses indukciónak az ismeretében <I> számítható:

U<t> = B· AH.

Mértékegysége: [<I>] = [B ·A]= (Vs/m2) · m2 = Vs vagy weber (véber).

1Vs=1 Wb.

11.3.2 Gerjesztés

A mágneses teret mindig áram hozza létre. Azt Vizsgált térrész

mondjuk: az áram gerjeszti a teret. Gerjesztésnek nevez-
zük a teret létrehozó áramok összegét (11-12.ábra). A
jele: e (théta). e = 11 + 12 + h· A mértékegysége azonos
az áramerősség mértékegységével, vagyis A (amper).
Tekercs esetén az áram N-szer halad át a téren,
ezért
lle = N·Jll,
11-12.ábra
és a mértékegység továbbra is amper marad, hiszen N csak A gerjesztés a teret létrehozó
egy szám. Ennek ellenére tekercsek esetén az ampermenet áramok összege
elnevezést használjuk. 1 ampermenet = 1 A.

179
11.3.3 Mágneses térerősség

A tapasztalat azt mutatja, hogy egy adott gerjesztés - teljesen azonos egyéb körül-
mények esetén - erősebb mágneses teret hoz létre, ha a térben az indukcióvonalak rövi-
debbek, vagyis B az indukcióvonalak hosszával fordítottan arányos. A tér egy adott
pontjában az áramok gerjesztő hatásának mértékét az egységnyi hosszúságra jutó
gerjesztés mutatja meg, melyet mágneses térerősségnek nevezünk. A térerősséget H-
val jelöljük, és a gerjesztési törvény alapján lehet meghatározni.
Vegyük körül a gerjesztő áramokat egy tet-
szőleges zárt görbével (11-13.ábra), és keressük meg
a görbének azokat a kis f..l szakaszait, ahol a gerjesz-
tő hatás (H) azonosnak tekinthető! A H ·M értékek
összege mindig a gerjesztést adja:

Ha Ha teljes l mentén állandó, akkor az összefüggés

Tetszőleges
egyszerűsödik: H · l = 0 lesz, amelyből zárt görbe

e 0 =H1 ·t./1 + H2 ·t.!2+ H3·t./3+ ... + Hn ·t./ n

H=-.
l 11-13.ábra
A gerjesztési törvény
A térerősség mértékegysége: A/m.
Egy tekercs belsejében H értékét a 11-
14.ábra segítségével határozhatjuk meg. A
görbe legyen egy indukcióvonal! A gerjesztési
törvény ekkor

alakban írható, ahol H 2 és /2 a tekercs külső

részére, H 1 és / 1 pedig a belsejére vonatkozik.
H 2 << Hi. ezért a második tag elhanyagolható:
0-:=H1·l1.
Ha / 1 helyébe a tekercs l hosszát helyet- 11-14.ábra
tesítjük (/ 1 = !), akkor az előző H = 0// össze- Térerősség egy tekercs környezetében
függést kapjuk, amelyben la tekercs hossza.

11.3.4 Mágneses permeabilitás

A gerjesztés, majd a mágneses térerősség hatására kialakuló mágneses indukció

függ a térben lévő anyagtól is. A mágneses indukció és a térerősség között a teret ki-
töltő anyagra jellemző mennyiség, a mágneses permeabilitás(µ) teremt kapcsolatot.

180
 µ két tényezőre, µ 0 -ra és µr-re bontható:

µ 0 a vákuum mágneses permeabilitása:

µr a relatív permeabilitás, egy szám. µr megmutatja, hogy a mágneses induk-

ció hányszor lesz nagyobb, ha á teret vákuum helyett valamilyen anyag tölti ki. Lég-
üres tér esetén µr = 1. Közel 1 levegő, víz, fa, papír, réz stb. esetén is, de a vas µr értéke
3000-8000. Néhány vas-nikkel ötvözet (pl. permalloy) még ennél is nagyobb µr értékkel
rendelkezik. Az elektromágnesek azért erősek, mert tekercseik belsejét nagy µr-rel ren-
delkező anyag tölti ki, amely a tekerccsel előállított teret sokszorosra növeli.
A tapasztalat azt mutatja, hogy B csak akkor növekszik µr-szeresre, ha a mágnese-
zett test hossza legalább 10-szer nagyobb, mint az átmérője.

11.4 Az anyagok viselkedése mágneses térben

11.4.1 Elemi mágnesek, domének

Az anyagok mágneses tulajdonságait szerkezetük határozza meg. Minden atom

mágneses tulajdonságokkal rendelkezik, melyet az atomban mozgó elektromos töltések
okoznak. Egy atom eredő mágnesessége az elektronjainak keringéséből és az elektronok
tengely körüli forgásából (spin) származik. A két tér általában nem azonos erősségű és
nem azonos irányú, ezért a legtöbb anyagban nem semlegesítik egymást, ennek következ-
tében az atomnak vagy a belőle felépülő molekulának is saját (elemi) mágneses tere
(mágneses momentuma) van. A mágneses momentummal rendelkező atomot,
molekulát, illetve az atomok és molekulák ilyen csoportját doménnek nevezzük.
Az anyagban a hőmozgás miatt az elemi mágnesek vagy domének is általában sza-
bálytalanul helyezkednek el, és egymás hatását lerontják, vagyis a test - annak ellenére,
hogy sok elemi mágnes-
sel rendelkezik - kifelé l!E3 l!E3 !!EJ ~
nem mutat mágneses É l!E3 l!E3 l!E3 l!E3 D
kölcsönhatást. Külső
mágneses tér hatására
l!E3 l!E3 l!E3 l!l3
azonban a domének ren-
a) b)
deződnek, és a test mág- 11-15.ábra
Rendezetlen (a), és külső mágneses térrel rendezett domének (b)

181
nessé válik (11-15.ábra). Rendeződés után a sok domén mágneses tere hozzáadódik a
külső térhez, ezért a mágneses indukció sokszorosra (µr·szeresre) növekszik.
A külső mágneses tér megszűnése után a rendező hatás is megszűnik és általában
visszaáll a rendezetlen (mágnesesen semleges) állapot. Így viselkedik pl. a vas is.
Egyes anyagokban a domének rendezettsége a külső mágneses tér megszűnése
után is megmarad. Ezek az állandó mágnesek.

11.4.2 Az anyagok csoportosítása µr szerint

Egy anyag µr értékét az előzőek alapján az elemi mágneseinek mennyisége és ezek

mágneses momentumainak nagysága határozza meg. µr alapján az anyagokat három
csoportra osztjuk.
Diamágneses tulajdonságúak azok az anyagok, amelyekben nincsenek elemi mág-
nesek (atomjaik mágneses momentumainak eredője nulla), mert az elektronok keringésé-
ből és spinjéből származó mágnesség kompenzálja egymást. Ilyen anyag a réz, az arany,
az ezüst, a kén, a víz és az összes lezárt elektronhéjjal rendelkező nemesgáz.
A diamágneses anyagoknál µr < 1, de csaknem 1.
Paramágnesesnek nevezzük az anyagot, ha a keringésből és a spinből származó
két hatás nem egyenlíti ki egymást, vagyis atomjai elemi mágneseket alkotnak. A para-
mágneses anyagoknál µr > 1. Paramágneses tulajdonságot mutatnak azok az elemek, ame-
lyek atomjai páratlan számú elektront tartalmaznak, illetve amelyeknél valamelyik belső
pálya nincs teljesen betöltve, valamint a ritka földfémek. Ilyenek a mangán (Mn), az alu-
mínium (AJ), a platina (Pt), az ón (Sn) stb.
Ha µr>> 1, ferromágneses anyagról
beszélünk. Ebbe a csoportba tartozik a vas Csoport Anyag µr
(Fe), a kobalt (Co), a nikkel (Ni) és ezek öt- Vas 300-6 OOO
vözete. Ferro- Kobalt 100-400
A ferromágneses tulajdonság csak bi- mágneses Nikkel 200-500
zonyos hőmérséklet alatt tapasztalható. A Permalloy 5 000-300 OOO
Curie (küri) pont felett a hőmozgás a rende- Mangán 1,0004
zett állapot kialakulását megakadályozza, Para- Platina 1,0000004
ezért a ferromágneses tulajdonság megszű­ mágneses Alumínium 1,000022
nik. A tiszta vas Curie hőmérséklete 768 °C. On 1,0000043
Vegyük észre, hogy a paramágneses Víz 0,9999901
anyagok kis mértékben, a ferromágneses tu- Dia- Kén 0,99998
lajdonságúak nagyon megnövelik a H térerős­
mágneses Réz 0,99999
ség hatására kialakuló mágneses indukciót! A
Arany 0,99997
diamágneses anyagok ezzel szemben csök-
Ezüst 0,999975
kentik a mágneses indukciót, kisebb lesz mint
légüres térben. Mint a 11-1. táblázat is mutat-
11-1.táblázat
ja a para- és diamágneses anyagok µr értéke Anyagok relatív permeabilitása
alig különbözik l-től, számításokban ezért 1-
re kerekítjük.

182
11.4.3 A mágnesezési görbe

Vegyünk egy tekercset, és tegyünk belsejébe valamilyen anyagot, majd fokozato-

san növeljük a tekercs áramát (11-16.ábra)! A tekercsben egyre nagyobb lesz a mágneses
térerősség és a hatására kialakuló mágneses indukció. A mágneses térerősség (H) és a
mágneses indukció (B) közötti kapcsolatot koordináta-rendszerben ábrázolva az anyag
mágnesezési görbéjét kapjuk.
Vizsgált anyag

)o
H

11-16.ábra 11-17.ábra
Anyagok mágnesezése A vákuum mágnesezési görbéje

A légüres tér mágnesezési görbéje B

egyenes, mert rá a B = µ 0 · H összefüggés
érvényes (11-17.ábra): Telítödés
B=µ 0 ·µr·H=µ 0 · l ·H=µ 0 ·H.
Figyeljük meg, hogy a µ = µ 0 érték
éppen az egyenes meredeksége:
B
µ=-1.
H1

A ferromágneses anyagok mágnese- H

zési görbéje ettől jelentősen eltér. Az induk- µ
ció egy bizonyos térerősség felett nem nö-
vekszik, az anyag telítődik (11-18.ábra). A
telítődés anyagtól függően 0,3-2 T-nál kö-
vetkezik be.
Mivel a görbe meredeksége µ-nek fe-
lel meg, és a meredekség változik, ez azt je-
lenti, hogy µ nem állandó. Ferromágneses
anyagot tartalmazó terekben az indukció H
értékét ezért nem a B = µ · H összefüg- 11-18.ábra
géssel, hanem a mágnesezési görbéből Ferromágneses anyagok mágnesezési és
kell meghatározni. permeabilitás görbéje

183
 A görbe H = 0 pontj_ában a meredekséget kifejező µ értéket kezdeti permeabili-
tásnak nevezzük. A telítési tartományban µ = µ 0 lesz, vagyis µr l-re csökken. Az
anyag elveszti ferromágneses tulajdonságát és a levegőhöz hasonlóan viselkedik.

11.4.4 A hiszterézis

A telítésig felmágnesezett ferro- B

mágneses anyagban a térerősséget fo-
/\
kozatosan csökkentve a mágneses in-
dukció nem a mágnesezési görbe sze-
rint csökken. Még H = 0 esetén is jelen-
Br
, ' ~ Első mágnesezési görbe
tős indukció (Br) mérhető, az anyag
"emlékszik" előző állapotára (11-19.áb-
ra). A megmaradó indukciót rema-
nens mágnességnek vagy remanenci- Hc K H
ának nevezzük és Br-rel jelöljük. Br < >

csak ellentétes irányú, és meghatározott

11-19.ábra
nagyságú térerősséggel szüntethető Remanencia és koercitív erő
meg.
Azt a térerősséget, amely az anyagban a mágneses indukciót nullára csök-
kenti (B = 0 lesz), koercitív erőnek nevezzük és Hc-vel jelöljük. Hc iránya ellentétes a
felmágnesező térerősség irányával.
Jól látható, hogy amennyiben az anyagot egyszer már felmágneseztük, a kezdő K
pontba még egyszer nem juthatunk vissza. Az innen induló görbét ezért első mágnese-
zési görbének nevezzük.
Az ellentétes irányú felmágnesezéshez ellentétes irányú gerjesztő áram szükséges,
melyet egy kapcsoló átváltásával állíthatunk elő (11-20.ábra). Átváltás után az áramot
nulláról fokozatosan növelve a Hc-nek megfelelő érték elérésekor az indukció nullára
csökken, majd ellentétes irányban ismét növekszik, végül telítődik. Az eddigi déli pólus-
ból északi lesz, amely ismét csak a tér irányának megváltoztatásával szüntethető meg
(11-21.ábra).
B

Ferromágneses anyag~"'
~ \
;1 \r;'.---+-i' Br
\

H
Hc

11-20.ábra 11-21.ábra
Kapcsolás a hiszterézis görbe felvételéhez A hiszterézis görbe

184
 Az így kapott görbét teljes mágnesezési vagy hiszterézis görbének nevezzük.
A mágnesezési és a hiszterézis görbe egyes szakaszai a domén elmélettel magya-
rázhatók. A kutatások kimutatták, hogy ferromágneses anyagokban több egymás melletti
domén is azonos irányban áll. Egy-egy ilyen domén csoport ún. Weiss-féle tartományt al-
kot, melynek mérete I0-4-1Q-7m,
és függ az anyag összetételétől, a A tér iránya
H > Hc
hőkezelésének és megmunkálásá- B
nak módjától. Az egymás melletti
tartományok úgy helyezkednek
el, hogy mágneses tereik eredője
nulla legyen (11-22.ábra H = 0
állapot). A külső tér a Weiss-féle
tartományokat rendezi, azok a tér Domének
irányába fordulnak. Az elfordítás
csak egy meghatározott irányig
végezhető könnyen. Ezt nevezzük
könnyű mágnesezési iránynak (az H
ábrán pontozott vonal).
Kis térerő esetén elsőként 11-22.ábra
a mágnesezési irányhoz legköze- A mágnesezési görbe szakaszai
lebbi irányú tartományok fordul-
nak be a könnyű mágnesezési irányba. Ez az álla- B
pot reverzíbilis: a térerő megszűnése után a do-
mén-csoport magától visszaáll az eredeti irányba.
A koercitív erőnek megfelelő térerősség
elérésekor minden domén felveszi a könnyű mág-
nesezettségi irányt, és ez az állapot a tér megszű­
nése után is megmarad. Az anyag állandó mágnes- H
sé válik, ereje a Br remanens indukcióval arányos.
A Hc-nél is nagyobb térerősség a doméne-
ket arra kényszeríti, hogy a könnyű mágnesezési
irány helyett pontosan a tér irányába álljanak be.
Ha ez megtörtént, az indukció tovább nem növek-
szik: az anyag telített lesz. Ez az állapot is rever-
zíbilis: a tér megszűnése után a domének a
könnyű mágnesezési irányba állnak vissza, és ki- 3
alakítják az előbb ismertetett remanens indukciót. 4
A mágnesezettség csak a Curie pont fölé 5
hevítve, illetve fokozatosan csökkenő átmágnese-
zéssel szüntethető meg (11-23.ábra). Az utóbbi
történik pl. a magnetofon szalag törlésekor is. A
periodikusan változó irányú tér hol az egyik, hol a
másik irányba igyekszik forgatni a mágneses tar-
tományokat. A csökkenő tér miatt a visszaforgatás 11-23.ábra
csak részben sikerül, ezért szabálytalan állapot Lemágnesezés csökkenő mágneses
térrel

185
keletkezik. A tovább csökkenő tér már csak kisebb mozgatásokat tud végezni, miközben
az egymás melletti tartományok a legkisebb energiájú állapotot veszik fel, amelyben
mágneses hatásaikat kiegyenlítik.

11.4.5 Az anyagok csoportosítása Hc szerint

11.4.5.1 Keménymágneses anyagok

A hiszterézis görbe fontos jellemzői a remanencia (Br) és a koercitív erő (Hc)· Az

utóbbi alapján az anyagokat két csoportba osztjuk.
Azokat az anyagokat, amelyek Hc értéke nagy (a mágnesezési görbe széles),
keménymágneses anyagoknak nevezzük (11-24.ábra). Ilyenek az állandó mágnesek,
amelyeket hangszórókban, műszerekben, egyenáramú motorokban stb. mágneses tér elő­
állítására használunk. A nagy koercitív erő miatt mágnesességüket nehéz megváltoztatni,
ezért remanenciájukat hosszú ideig megtartják. Az állandó mágnesek Hc értéke 103 A/m
és 3 · 1os A/m között van.
Az első állandó mágnes a természetben található mágnesvaskő (FeO · Fe 2 0 3) volt.
A mesterségesen előállított mágnesek anyaga kezdetben szén ötvözésű acél volt, majd
krómmal, kobalttal vagy wolframmal ötvözött acél. Újabban különlegesen hőkezelt
speciális ötvözete~t (pl. AlNiCo) vagy porkohászati úton előállított anyagokat (pl.

B
B

H H

a) b)
11-24.ábra
Kemény- (a) és lágymágneses anyag (b) hiszterézis görbéje

báriumferrit, cinkferrit, kadmiumferrit) használunk. Az AlNiCo ötvözet a vason kívül pl.

7-13% alumíniumot, 14-28% nikkelt, 0-35% kobaltot, 0-7% rezet, 0-8% titánt, esetleg
kevés nióbiumot tartalmaz. Az anyagoknak különböző fantázianevük van, pl. Alni,
Alnico, Ticonal, Vicalloy. Rendkívül erős a Vocamax, amely kobalt és ritka földfémek
ötvözete. A báriumferrit mágneses vasoxid (Fe 2 0 3) és báriumoxid (Baü) por keveréké-
ből kiégetéssel keletkezik.
A kohászati úton előállított mágnesek többsége legyártás után még nem mágnes,
így a felhasználáshoz nélkülözhetetlen sima felületeket köszörüléssel lehet kialakítani. A
leköszörült szemcsék nem tapadnak a rúd, tárcsa vagy gyűrű formájú tömbhöz, és az ösz-

186
 a) b) c) d)
11-25.ábra
Mágnes formák. Rúd (a), tárcsa (b), gyürü (c) és többpólusú gyürü (d)

szeszerelés is könnyebb. A póluspárok kialakítása, vagyis a felmágnesezés általában csak

a rendszer összeszerelése után történik erős elektromágnessel. Pl. a hangszórók és a mű­
szerek mágneseit is csak összeszerelés után mágnesezik fel. Felmágnesezéskor egyszerre
több póluspár is létrehozható (11-25.ábra).
Az állandó mágnesek remanens indukciója (Br) nem állandó. A természetes örege-
désből származó csökkenés megfelelő gyártástechnológiával alacsony (0,02%/év) értékre
szorítható, a hőmérsékleti és egyéb behatásokra bekövetkező csökkenést azonban a fel-
használás körülményei határozzák meg. Számottevő csökkenést okoz a mágnes anyagától
függően a 200°C feletti melegítés, a mágnes leejtése vagy erős ütögetése, valamint a
mágneses kör olyan megváltoztatása, amelynél az indukcióvonalak hossza a felmágnese-
zési állapothoz képest jelentősen megnövekszik. Pl. a hangszórót vagy műszert szétsze-
reljük.

11.4.5.2 Lágymágneses anyagok

A Iágymágneses csoportba azok az anyagok tartoznak, amelyek Hc értéke ki-

csi (a görbe keskeny). A gyakorlatban Hc 1OOO A/m alatt van.
Lágymágneses anyagok közé tartozik a lágyvas, a transzformátor lemez, a permal-
loy stb. Mindegyik ferromágneses is. Ezeket az anyagokat elsősorban a mágneses induk-
ció növelésére (11-26.ábra), a mágneses fluxus vezetésére és összegyűjtésére, valamint
mágneses árnyékolásra használjuk (11-27.ábra). Az árnyékoló hatás annál erősebb, minél
vastagabb az anyag, és minél nagyobb a permeabilitása. A legtöbb lágymágneses anyag

Lágy ferromágnesesanyag
B= ~·µr ·H
µr » 1
11-26.ábra
A ferromágneses anyag az indukciót sokszorosra növeli

187
nemcsak mágnesesen, hanem elektromosan is árnyékol, mert jó elektromos vezető.
--- --- - - --- ---->---·· -- --- >- ·---------- ~--

-------- -- ·---->
µr>> 1
Árnyékolt térrész

a) b) e)
11-27.ábra
Lágymágneses anyag alkalmazása fluxus vezetésre (a), fluxus összegyűjtésre (b)
és mágneses árnyékolásra (e)

Vegyük észre, hogy a lágy és a kemény elnevezés nem mechanikai keménységet

jelent, hanem mágneses tulajdonságot fejez ki! Pl. egy lágymágneses anyag is lehet me-
chanikailag nagyon kemény.
A lágymágneses anyagok jellemzői is jelentősen függnek az anyag szövetszerkeze-
tétől, ez pedig a mechanikai alakítástól, pl. a hengerlés módjától, irányától. Lágymág-
neses anyagokat ezért - főleg a különlegeseket - hajlítani, ütögetni, leejteni, hevíteni nem
szabad.
Az átmágnesezéshez (az elemi mágneses cellák forgatásához) energia szükséges.
A felhasznált energia az anyagban elnyelődik és annak melegedését okozza. Az erre
fordított energiát hiszterézis veszteségnek nevezzük. A hiszterézis veszteség függ az
anyagtól, annak Hc értékétől és a tér változásának szaporaságától, vagyis a frekvenciájá-
tól. Kis hiszterézis veszteséggel rendelkeznek a lágymágneses anyagok.

11.4.6 A magnetosztrikció

ftn'' 1
Mágnesezéskor (a Weiss tartományok forgatá-
sakor) a ferromágneses anyagok mérete is megválto-
zik. Ez a jelenség a magnetosztrikció. A leggyakrab- 1
I Ni rúd --->
/'11
- <-----
ban használt magnetosztrikciós anyag a nikkel és a
nikkelferrit (NiFe 20 4 ), mert méretváltozása a legna-
gyobb.
A magnetosztrikciót az iparban anyagok meg-
munkálására használjuk. A speciális szerszámot egy l\P 1'
t

"Pun
nikkelrúd mozgatja, amelyre nagyfrekvenciás áram-
mal gerjesztett mágneses tér hat (11-28,ábra).
Kis energiával is jelentős deformáció érhető el, 11>

ha a mágneses tér frekvenciája megegyezik a rúd me- t

chanikai rezonancia frekvenciájával. Ezt használjuk 11-28.ábra

fel az elektronikában az elektromechanikus sávszű­ Méretváltozás magnetosztrikció
rőkben. hatására

188
 11.5 Mágneses körök

11.5.1 Zárt és nyitott mágneses kör, a szórás

Technikai eszközeinkben a mágneses mezőt állandó mágnessel vagy áramjárta te-

kerccsel hozzuk létre, és ferromágneses anyaggal vezetjük a felhasználási helyre (11-
27.a) és 11-29.ábra). A teljes rendszert mágneses körnek nevezzük, mely lehet zárt és
nyitott. A mágneses kör akkor nyitott, ha légrést is tartalmaz, vagyis az indukcióvonalak
kilépnek a levegőbe. Nyitott például a lengőtekercses műszer (11-27.a.ábra), a
villanymotor és a magnetofonfej mágnesköre (11-29.b és c ábra). Az utóbbinál a légrés
rendkívül kicsi (csak 1-3 µm), és a többivel ellentétben a légrésből kilépő indukcióvo-
nalakat hasznosítjuk.

- -> - >-

o----t
--
?
'"""'- ~--.-----'
<1><
v

<I><-

a) b) e)
11-29.ábra
Zárt (a) és nyitott (bés e) mágneses kör

Annak ellenére, hogy a gyakorlatban a fluxust

a mágneses teret jól vezető anyaggal vezetjük, az in- '',,
''1 ,'
dukcióvonalak egy része szóródik, kikerüli a felhasz-
nálás helyét (11-30.ábra). A szórás mértékét a cr
(szigma) szórási tényező fejezi ki.
A cr szórási tényező megmutatja, hogy a tel- , fluxus
jes fluxus hányad részét nem tudjuk felhasználni. - -- -_ --
Általában %-ban adjuk meg. Kis szórási tényezővel 11-30.ábra
rendelkeznek a zárt mágneses körök. cr értéke a lég- Szórás a mágneses körben
réssel és a mágneses indukcióval (B) arányosan nö-
vekszik, és a fluxust vezető anyag telítődésekor igen nagy lesz, mert ekkor a fluxus kilép
az őt vezető csatornából.

11.5.2 A mágneses Ohm törvény

A mágneses körök nagyon hasonlítanak az áramkörhöz, ezért a nagyon bonyolult-

nak látszó számításokat az Ohm és Kirchhoff törvényhez hasonló összefüggésekkel
könnyíthetjük.
A mágneses Ohm törvényt a B = µ · H összefüggésből vezethetjük le. Helyettesít-
sünk B helyére B =<l>IA-t, Hhelyére H =811-t, majd rendezzük át az egyenletet 8-ra!

189
 l
e= <I>·-.
µ-A

Ha a törtet mágneses ellenállásnak (Rm) jelöljük, az U = I · R összefüggéshez ha-

sonló e= <I> · Rm formát kapjuk. Jól látható, hogy a mágneses körökben a feszültségnek a
gerjesztés, az áramerősségnek pedig a fluxus felel meg (11-31.ábra).

Rvez
Rmvas '

-> - - !u
N

~<- -
'v'/ Rm1·egres
·
!u
!u
) Rfogy

0=N ·I Ugen = n u
11-31.ábra
A mágneses kör és az áramkör hasonlósága

A mágneses ellenállás az R = p · l/A összefüggésre hasonlít, de most l és A nem a

vezeték, hanem a mágneses mezőt vezető csatorna hossza és keresztmetszete, p-nak
pedig a reciprokát (y = 1/p) kell behelyettesíteni, vagyis µ-nek a fajlagos vezetőképesség
(y) a megfelelője.
Az összehasonlítást tovább folytatva a (H) mágneses térerősségnek az elektromos
térerősség (E), a (B) mágneses indukciónak pedig az áramsűrűség (J) felel meg (11-2.táb-
lázat).
Elágazó mágneses körökre - a fentiekhez hasonlóan - Kirchhoff!. törvényét alkal-
mazhatjuk (11-32.ábra).

Mennyiség Összefüggés
Mágneses kör Aramkör Mágneses kör Aramkör
e u 8 =<I> · Rm U=I·R
<I> I
Rvas Rvez 1 l 1 l
R =-·- R=-·-
m µ A y A
R1,,.v R~"~"
lmfrnn Lo.
Ác<M Á„o,
µ y
H E H=8/l E= Uld
B J B =<l>!A J=IIA

11-2.táblázat
A mágneses és elektromos mennyiségek megfelelői

190
 Mágneses sönt
D (lágyvas)

<l>
É

11-32.ábra
Elágazó mágneses körök

11.5.3 Példák mágneses körökre

1. Oldjuk meg a 11-33.ábra feladatát! A , Lágyvas

lágyvas mágnesezési görbéje a 11-34.ábrán ta-
lálható.

A gerjesztés:
- 1

N
I =50mA
N =2000
a=75mm
b=50mm
c=30 mm
El=?
H=?
8= I · N = 0,05 A· 2000 = 100 A. B=?
<l> =?
b ~1,=?
Az indukcióvonalak hossza attól függő­
en, hogy a lágyvas külső vagy belső részén ha- <------
ladnak nagyon különböző. Ilyenkor az átlagos
hosszúsággal kell számolni, amely nem más 11-33.ábra
Példa zárt mágneses körre
mint a középen haladó indukcióvonal hossza.
Ez most: (4 ·a+ 4 · b)/2, vagyis s
1,2
4·0,075 m+4·0,05 m = m
0 25
2 '
0,8
A térerősség: 0,6

0,4
H =8/l = 100 A/0,25 m = 400 A/m.
Nagyon lényeges, hogy az ehhez tar- 0,2
tozó B-t a mágnesezési görbéből kell leolvas-
ni, mert a permeabilitás függ a térerősségtől. 100 200 300 400 500 600 700 800 H
B = 1,07 Vs/m2, vagyis éppen a telítési sza-
kasz kezdetén vagyunk. 11-34.ábra
A keresztmetszet: Mágnesezési görbe a feladatokhoz

c·(a-b) 0,03m·(0,075m-0,05m)
A = = = 3 75 · 1Q-4 m 2.
2 2 '

191
 A fluxus:ct> = B ·A= 1,07 Vs/m2 · 3,75 · 10-4 = 4,0125 · l0-4 Vs.
A relatív permeabilitás:
/ Lágyvas

~tr = _B_ = l,o_; = 2129.

µ 0 · H 4 · n · 10 · 400 t:. /
---- y

2. A 11-35.ábra feladata már légréses B =0,8 T

mágneskörre vonatkozik. t:./= 1 mm
Ha a szórást elhanyagoljuk és a légrés ki- lk =25 cm
e=?
csi (a példa adataival ez teljesül), akkor a mágne-
ses indukció a vasban és a légrésben azonosnak
11-35. ábra
tekinthető. A 0,8 T eléréséhez szükséges térerős­
Feladat nyitott mágneses körhöz
ség a légrésben:

8
H1 =!!_ = 0, = 636 OOO Alm.
µo 4·n·10- 7

A vas ugyanilyen felmágnesezéséhez szükséges térerősség (Hv) a mágnesezési

görbe alapján kb. 260 A/m (a 11-34.ábrán pontvonallal jelölve).
A gerjesztés két részre oszlik (hurok törvény): a vasmag és a légrés gerjesztésére.
A légréshez 0 1 = H1· f..l = 636 OOO Alm · 0,001 m = 636 A, míg a vasmaghoz lv - lk miatt
0v = Hv · /k = 260 A/m · 0,25 m = 65 A, összesen 636 A+ 65 A= 701 A szükséges.
Jól látható, hogy az 1 mm-es réshez majdnem 10-szer nagyobb gerjesztés kell mint
a 25 cm átlag hosszúságú vashoz, vagyis csaknem a teljes
gerjesztést a légrés használja fel. Ebből két fontos tanulsá-
got vonhatunk le:
1. Ha nagy mágneses indukciót kis gerjesztéssel
szeretnénk elérni, akkor a lehető legkisebb légrést alkal-
mazzunk, illetve légrés nélküli mágneskört alakítsunk ki.
Az utóbbi esetben ügyelni kell arra is, hogy a mezőt vezető
ferromágneses alkatelemek a lehető legpontosabban és egy-
mást átfedve találkozzanak (11-36.ábra). Sok esetben a he-
lyes illeszkedést a felületek köszörülésével és párba
válogatással (pl. ferrit magok) kell biztosítani, mert a
láthatatlan (néhány µm-es) légrés is számottevő zavarokat
okoz. 11-36.ábra
2. Ha el szeretnénk kerülni, hogy egy tekercs ára- Egymást átlapoló, lemezekből
ma a vasmagot telítésig mágnesezze, akkor légrést kell álló vasmag
kialakítani. Ekkor a gerjesztés a vas és a levegő között
megoszlik, és a gerjesztés nagy része a levegőre jut, a vasmag kevésbé mágneseződik
(11-37.c.ábra). Az a) ábra légréssel gyártott M magokkal, ab) az E-I magokkal történő
légrés kialakítást mutatja (egyirányú vasazás). Az utóbbinál az E és 1 lemezekből külön-
külön lemezcsomagot kell kialakítani, és a lemezcsomagok közé a légrésnek megfelelő
vastagságú prespánt kell tenni.

192
 B

Légrés nélkül
(telített)

Légréssel

H1 H
a) b) e)
11-37.ábra
Légréses körök kialakítása egyirányú lemezeléssel (a és b), valamint a légrés hatása (e)

11.6 Erőhatás mágneses térben

11.6.1 A mágneses tér és az áram kölcsönhatása

Helyezzünk B erősségű mágneses térbe

egy vezetőt, amelyben 1 erősségű áram folyik! B É É
és/ legyen egymásra merőleges (11-38.ábra)! A
vezető mágneses tere és a homogén tér egymás-
sal kölcsönhatásba lép és

erő keletkezik, ahol l a vezetőnek a mágneses

térben lévő hossza. Ha B és 1 nem merőleges
11-38.ábra
egymásra, akkor az erő kisebb: /-nek csak azt a Állandó mágnes és áramjárta vezető
részét szabad figyelembe venni, amely B-re me- terének eredője, valamint a fellépő erő
rőleges (11-39.ábra). Ekkor
IF =B·I·l·cosal.
F B
®®®t®®®
„ ®®®l®®® „
®®®®®®
®®®®®®
l
<-~~--- -~--~

F=B·I·/ F=B·I·/·cosa
11-39.ábra
Az erőhatás mágneses térben

193
 Nagyon fontos, hogy a most a merőlegessel be-
Mutató uii
zárt szög.
Az erő irányának meghatározására egy másik Középső ujj
jobbkéz-szabály szolgál. Mutassa középső ujjunk B, B
mutató ujjunk pedig 1 irányát! Ekkor a hüvelyk ujjunk
az erő irányába mutat (11-40.ábra). Ellenőrizzük a 11-
38. és 11-39.ábrák erőit! Hüvelykuii
A gyakorlati felhasználás során (dinamikus F ~------"
hangszóró, lengőtekercses műszer, villanymotor stb.)
11-40.ábra
B és 1 általában merőleges egymásra és egyenes vezető Jobbkéz-szabály az erő irányának
helyett N menetes tekercs van. Az áram ekkor N-szer meghatározására
megy át a téren, és az erő is ennyiszer riagyobb:

F= B·N· J· l.

É É

11-41.ábra
Vezetékpárok esetén forgatónyomaték keletkezik

Motorokban és mérőműszerek­
ben ellentétes áramú vezetékpárok, il-
letve ezekből álló tekercsek vannak a
mágneses térben, ezért forgatónyoma-
ték keletkezik (11-41.ábra). Az áram
irányának megváltoztatásával az erő,
és ezzel az elfordulás iránya is ellen-
tétesre változik.

Példák:

1. Mekkora erő hat a dinami- 11-42.ábra

kus hangszóró membránjára, ha a 48 A dinamikus hangszóró elve
menetes tekercsében 1,4 A-es áram
folyik, és a 22 mm átmérőjű tekercs 1,2 T erősségű mágneses térben mozog (11-42.ábra)?
Egy menet hossza: l = D · n: = 22 · I0-3 mm · 3,14 = 0,069 m.
Azerő:F=B·N·J·l= l,2Vs/m2·48·1,4A·0,069m= 5,49N.

194
 2. Határozzuk meg az egymással párhuzamos, egymástól d = 1 m távolságban lévő
vezetékpárok 1 m-es szakaszai között fellépő erő nagyságát, ha közöttük légüres tér van!
A számítás a 2.4.2 pontban megismert mágneses kölcsönhatás mértékegységének,
vagyis az 1 A-nek a meghatározását jelenti.
Az F = B · J · l összefüggésből indulunk el, ahol B az egyik vezető által létrehozott
mágneses indukció, 1 és l pedig a másik vezető adatai, vagyis F = B 1 ·fi· /2 .

1 ·N
B 1 =µ o
·µ r
·H=µ
l o·µr - 1- -1 ·
11

µr= 1, és N 1 = 1, / 1 pedig annak a kör alakú indukcióvonalnak a hossza, amelynek sugara

d = 1 m, vagyis / 1 = 2 · re · d = 2 · re · 1 = 2 · re. Így:

J ·l J
B 1 = µo. 1 _1_ = µo _ 1 .
2·re 2·rt

Ezt az erő képletébe helyettesítve, és felhasználva, hogy /2 = 1 m (a vezeték 1 m-

es darabjára ható erőt keressük):

A számítást 1 A-rei elvégezve: F = 4 ·re· 10-7 · 1/2re = 2 · 10-7 N, ami az SI-ben

megadott definícióval egyezik.

11.6.2 Erőhatás mágnes és ferromágneses anyag között

A ferromágneses anyagot a mágnesnek mindkét pólusa vonzza, mert a mágnes a

doméneket rendezi, és így két mágnes között keletkezik kölcsönhatás. A mágneses tér és
a domének kölcsönhatásából következik, hogy fer-
) )
romágneses anyagban a domének mindig úgy ren-
deződnek el, hogy a mágneshez közeli oldalon a
mágnes pólusával ellentétes pólus alakul ki, így ez
vonzó erővel hat a rendező pólusra. Ha a ferromág-
.--- -
- ...
neses anyagban ugyanakkora mágneses indukció / 1 \
/ ~ '
tud kialakulni, mint a mágnes remanenciája, akkor
- '
!'

nagyon kis távolság esetén az erő az indukció -

négyzetével arányos:
F
20 /----' ---
·--- <:e

8a
j 1\ 1

. \.
0 )

A az a felület, amelyen a B m,_ágneses induk-

11-43.ábra
ció áthalad. A 11-43.ábra elektromágnesében az in-
Elektromágnes

195
dukció két helyen is áthalad, ezért a felületet kétszer kell figyelembe venni, és az erő is
kétszeres.
A testek közötti távolság légrésnek tekinthető, ami a mágnesező hatást lerontja.
Kisebb távolság esetén az erő a távolság négyzetével, nagyobb résnél még ennél is
nagyobb mértékben csökken, mert az indukcióvonalak nem a ferromágneses anyagon át,
hanem a levegőn keresztül záródnak, és a fluxus elszóródik.
A mágnes (vagy elektromágnes) és a ferromágneses anyag (általában lágyvas)
közötti kölcsönhatás elvén működik pl. a fejhallgató, a jelfogó (relé), a különféle emelő­
és fékmágnes, a mágneses tengelykapcsoló stb.

Példa: Mekkora az erő a 11-43.ábrán látható elektromágnesnél, ha a mágneses indukció

0,5 T és a vasmag vastagsága 25 mm?
A felületek 0,02 · 0,025 = 5 · 10-4 m2 nagyságúak. Mindkét végen keletkezik erő,
ezért ennek kétszeresét kell venni: A= 2 · 5 · 10-4 m2 = 10-3 m2. Az erő:

2
F = L.
2·µ
A= 5
(0. )
2·4·n·l0-
7·10- 3 = 99,5 N.
0

11.6.3 A mágneses tér hatása a mozgó töltéshordozóra

Az előzőekben mindig egy adott mágneses tér és az áram vagy az áramjárta vezető
közti erőhatásról beszéltünk, pedig az erő valójában nem a vezeték, hanem az elektromos
áramot létrehozó töltéshordozók között lép fel.
Már a 2.4.2 pontban megállapítottuk, hogy mozgó töltéshordozók körül mágneses
tér keletkezik. Az erő nem más mint ennek a gyenge térnek és annak a mágneses térnek a
kölcsönhatása, amelyben a töltéshordozó
mozog. Vezeték esetén az erő a benne
áramló sok-sok elektronra ható erő eredője­
ként, felmágnesezett ferromágneses anya- 0 ~
goknál pedig az atomjaikban keringő elekt-
ronok mágneses kölcsönhatása miatt kelet-
Egyenes
kezik. Most az a célunk, hogy az eddigi is-
meretek felhasználásával az erőt a
töltéshordozó adataival fejezzük ki.
xx_
Érkezzen B erősségű mágneses térbe
v sebességgel az elektron, és v legyen merő­ Mágneses tér

leges B-re (11-44.ábra)! A mozgó töltéshor-

dozó áram, ezért v-re merőleges irányú F 11-44.ábra
erő keletkezik. F = B · I · /, ahol 1 = Q!t, il- Elektron mozgása mágneses térben
letve egyetlen elektron esetén 1 = q/t, l pe-
dig a mágneses térben t idő alatt megtett út(/= v · t). Ezeket F képletébe behelyettesítve:

F = B·l·l = s.i.z = B·i·v·t = B·q·v.

t t

196
 Ez az erő a jobbkéz-szabály értelmében merőleges a mágneses indukcióra és az
elektron sebességére is. Haladás közben a mennyiségek nagysága nem, de a sebesség irá-
nya megváltozik, ezért az erő is állandó marad, és mindig merőleges lesz a sebesség pilla-
natnyi irányára. Ez jellemzi a körmozgást is, vagyis homogén mágneses térben az elekt-
ron körpályát ír le.
A körpályán mozgó test gyorsulása a = v2/r, az ennek megfelelő erő pedig
F = m ·a= m · v2/r, ahol r a kör sugara. A két erő egymással egyenlő:

v2 m·v
B·q·v =m·-, amelyből r = --.
r B·q

Figyeljük meg, hogy a körpálya sugara kicsi (az eltérítés nagy), ha a részecske
tömege és sebessége is kicsi, a mágneses indukció pedig nagy, vagyis elektronokat
(főleg ha lassúak) könnyebb eltéríteni, mint az ionokat. Vegyük észre azt is, hogy elekt-
romos térben az elektron az erővonalak irányába, mágneses térben az indukcióvo-
nalakra merőlegesen térül el.
Ha az elektron a mágneses térre nem merőlegesen érkezik, akkor spirális pálya
keletkezik. Bizonyítható, hogy a nem teljesen azonos irányú, de azonos sebességű elekt-
ronok más-más sugarú spirálist futnak be, de a tér bizonyos helyein egyszerre találkoz-
nak. Ezt használjuk fel az elektronsugár mágneses térrel történő fókuszálására.
Mágneses térrel térítjük el az elektronsugarat a TV képcsövekben, valamint a kü-
lönleges nagyfrekvenciás és képfelbontó csövekben. Az utóbbiakban az elektronok fóku-
szálását is mágneses tér végzi. Az elektronok mágneses eltérítésén alapszik a Hall cella és
a mágneses térre érzékeny ellenállás működési elve is.

Ellenőrző kérdések:

1. Hol van a Föld mágneses északi pólusa?

2. Milyen különbség van a mágneses indukcióvonal és az elektromos térerősséget
szemléltető vonal között?
3. Milyen mennyiségek jellemzik a mágneses teret, mit jelentenek ezek, és milyen
kapcsolat van közöttük?
4. Hogyan csoportosítjuk az anyagokat permeabilitás szerint?
5. Milyen jellemző szakaszokkal és adatokkal rendelkezik a mágnesezési és a hisz-
terézis görbe? ?
6. Mit fejez ki a remanencia és a koercitív erő?
7. Hogyan csoportosítjuk az anyagokat a koercitív erő alapján?
8. Hol van a gyűrű alakú mágnes északi és déli pólusa?
9. Két azonos alakú tárgy közül az egyik mágnes, a másik lágyvas. Hogyan lehet
megállapítani, melyik a mágnes?
10. Mit nevezünk nyitott és zárt mágneses körnek?
11. Milyen szerepe van mágneses körökben a légrésnek7 Hogyan lehet légrést
képezni, és hogyan lehet a légrést csökkenteni?
12. Hogyan határozzuk meg a mágneses tér és az áramjárta vezető között fellépő
erő nagyságát és irányát?

197
 12. AZ ELEKTROMÁGNESES INDUKCIÓ

12.1 Az indukciótörvény

Egy vezetőben vagy egy tekercsben feszültség (Ui) keletkezik (indukálódik),

ha a vezetőt körülvevő mágneses tér, illetve a tekercset metsző fluxus megváltozik.
Ez a jelenség az elektromágneses indukció (feszültség létrehozása mágneses tér
segítségével), és ezt használjuk fel az erőművi generátorokban is a villamos energia elő­
állítására.
Az indukált feszültség jellemzőinek meghatározása az indukciótörvény alapján le-
hetséges, amely a Faraday és a Lenz törvényt egyesíti. Az egyik a feszültség nagyságá-
nak, a másik az irányának megállapítására alkalmas.
A Faraday törvény értelmében Ui arányos a fluxusváltozás sebességével:

~
~·
Tekercs esetén a vezető N-szer öleli körül a változó fluxust, ezért:

~
~·
Feszültség csak akkor keletkezik, ha a fluxus változik: a mágnes és a tekercs
egymáshoz képest mozog (12-1.ábra). Közelednek vagy távolodnak, illetve helyzetük
vagy méretük egymáshoz képest változik. Állandó mágnes helyett elektromágnes is hasz-
nálható, és ekkor az elektromágnes áramának (ennek következtében a fluxusának) a
megváltozásakor indukálódik feszültség.

U=O u- 0 U=O

12-1.ábra
Feszültség csak mozgáskor indukálódik

A keltett feszültség egyenesen arányos a mozgatás sebességével. Ha a mágnes áll

(akár a tekercsben, akár azon kívül), nem indukálódik feszültség, mert a mágnes fluxusa
metszi ugyan a tekercset, de a fluxus nem változik.
A feszültség irányát Lenz (ejtése: lenc) az energia-megmaradás törvénye alap-
ján határozta meg. Ennek értelmében: Az indukált feszültség polaritása mindig

199
olyan, hogy az általa létrehozott áram mágneses
tere gátolja az őt létrehozó folyamatot. Pl. egy ol
mágnes északi pólusával egy tekercshez közeledve
(12-2.ábra), olyan polaritású feszültség keletkezik,
hogy az ennek hatására kialakuló áram a tekercs
mágnes felőli végét északivá (taszító erő), a mág-
nest távolítva pedig délivé (vonzó erő) teszi. 12-2.ábra
A Lenz törvény értelmében egy generátor Az indukált feszültség iránya
tengelyét annál nehezebb forgatni, minél nagyobb
árammal terheljük a generátort.

12.2 Mozgási és nyugalmi indukció

A mozgással történő feszültségkeltést mozgási indukciónak nevezzük. Az

előállítottfeszültség nagyságát a 12-3.ábra segítségével határozhatjuk meg. A két, egy-
mással párhuzamos vezető rúd a mágneses
térre merőlegesen helyezkedik el, és a végük- B /'J.A
re feszültségmérő van kapcsolva. A rudakat @@®®@@ ®®®
x-----®~® ® ® © ® ®~®r:--:®~--o-,
egy mozgatható harmadik rúd köti össze. A ®® ©©
rendszer így egyetlen menetet alkot, amelynek R ®® ®®
keresztmetszete változtatható. ®© ®®
A rudat v sebességgel a megjelölt "----~~®-®.... -®-®------e>--'
©©©©©®©©©©
irányban mozgatva, fit idő alatt fis utat tesz ®©©®®©®®®®
meg, ezért Í'J.S Ui=B·!'·v
~--->
::::} v
fi <I> B · fiA B .f. fis 12-3.ábra
U=-=--= =B·l·v. Feszültség keltése mozgással
l fit /}.( /}.(

Tekercs esetén a feszültség N-szer nagyobb:

Amennyiben a mozgas 1ranya nem merőleges a

mágneses térre, akkor a feszültség kisebb, és a sebesség-
nek csak a merőleges irányba eső komponensét kell fi-
gyelembe venni. Ha a cp szöget a merőlegeshez mérjük, v · cosq> vagy v · sinY
akkor Ui = N · B · l · v · coscp, és Ui = N · B -1- v · siny, ha _ _ábra
12 4
az indukcióvonalakhoz képest mérjük (12-4.ábra). Nem merőleges mozgásnál a
Generátorokban a feszültséget egy tekercs forgatá- feszültség kisebb
sával állítjuk elő. A 12-5.ábrán egyetlen menet esetén
vizsgáljuk a kialakuló viszonyokat. Az / hosszúságú keret vezetői egy k sugarú kör
mentén állandó w szögsebességgel forognak v = k · w kerületi sebességgel, és közben a

200
keret fluxust hasznosító felülete változik. A változás arányos a kerületi sebesség B-re me-
rőleges komponensével, vx-szel.
vx = v · sina = k · w · sina.
Így az indukált feszültség:

Ui = B·l·vx = B·l·k·w·sina.
Vx=v·sina
A feszültség tehát egyenesen arányos a forga- v=k·co
tás sebességével, és alakja szinusz (12-6. ábra). Vx = k · co· sin a
Nyugalmi indukcióról beszélünk, ha a fe-
szültséget létrehozó elemek (a mágnes vagy a te-
12-5.ábra

.,.
kercs) nem mozognak, e helyett a fluxust létrehozó Ui meghatározása forgó mozgásnál
áram változik. A 12-7.ábrán pl. az N 2 menetszámú

'
~
'IVVVVV
a= O'
'j
·/'
vvvvvv vvvvvv
a= 45'
'
'

l
a= 90'
'
'' ~,. f===-'
•

vv~vvv
: 1

a= 135'
·, 1,

a= 180'
~-
1 ·/·.·
'

a= 225'
·--~
' '
'

vvvvvv vvvvvv vv~vv vvvvvv vvvvvv

'

a= 270 •
'~ ' '

'
' ' '

a= 315 •
'
I<==
' '

a= 360'
'j

0 45' 90' 225' 270'

12-6.ábra
A forgó keretben szinuszos feszültség indukálódik

tekercsben azért indukálódik feszültség, mert benne a mágneses indukciót az N 1 menet-

számú tekercs árama változtatja.

de /1 B = µ · /1 H és Ml = Ni.l Mi ' 1gy

'

12-7.ábra
Nyugalmi indukció

A nyugalmi indukció segítségével

tudjuk megérteni majd az ön- és kölcsönös indukciót, valamint a transzformátor műkö­
dését.

201
 12.3 Örvényáramok

Helyezzünk változó mágneses térbe egy

alumínium lemezt (12-8.ábra)! A vezető lemez
mint egyetlen rövidrezárt menet körülveszi a ---- Változó fluxus
rajta áthaladó változó mágneses fluxust, ezért
benne feszültség indukálódik és áram folyik. A
tömör lemez ellenállása rendkívül kicsi, ezért
kis indukált feszültség esetén is rendkívül nagy
az áram, mely örvényszerűen körülveszi a
mágneses mezőt. Innen ered az örvényáram el-
nevezés.
Az örvényáram mágneses tere azonban
kölcsönhatásba lép a külső mágneses térrel.
Erő keletkezik, amely a lemezt elmozdulásra
készteti. Ezt használják fel a járművek örvény- 12-8.ábra
áramos fordulatszám- és sebességmérőiben Az örvényáram kialakulása
(12-9.ábra), valamint a fogyasztásmérőkben
egy alumínium tárcsa forgatására.
Akkor is keletkezik örvényáram, ha egy állandó
mágnes terében a lemezt mozgatjuk. A Lenz törvény ér-
telmében ekkor a mozgást fékező erő keletkezik. Ilyen
Alumínium
elven akadályozzuk meg pl. a lengőtekercses műszerben serleg
a mutató hosszan tartó lengését, vagy a fogyasztásmérő D
tárcsájának felgyorsulását. A tekercset alumínium keret-
re készítjük, ebben elforduláskor örvényáram keletkezik, Forgó
amely a mozgást csillapítja. A fogyasztásmérő forgó tár- mágnes
csájában keletkező örvényáram mágneses tere egy ál-
landó mágnes terével lép kölcsönhatásba és hoz létre fé-
kező nyomatékot.
Örvényáram keletkezik a mágneses fluxust ve- 12-9.ábra
Örvényáramos sebességmérő
zető ferromágneses anyagokban (vasmagokban) is,
ha bennük a mágneses fluxus változik. Ennek kétféle
káros hatása van:
1. A vasmagot az örvényáram melegíti. Ezt nevezzük örvényáram veszteségnek.
2. A kölcsönhatásban keletkező erő a fluxust a vasmag külső felülete felé szorítja.
A belső rész így kihasználatlan marad, a külső rész pedig telítődik, és itt µr értéke 1-re
csökken, vagyis a hasznos keresztmetszet mindkét ok miatt csökken.
A veszteséget legegyszerűbb módon a vasmag fajlagos ellenállásának (p) megnö-
velésével csökkenthetjük. A vasat ezért szilíciummal ötvözzük. A 4 %-os Si tartalom p
értékét 6-20-szorosára növeli, és az örvényáram is ennyiszer lesz kisebb.
A másik védekezési eljárás a lemezelés (12-10.ábra). A fluxust vezető keresztmet-
szetet részekre osztjuk és az egyes elemeket lakkal vagy oxid réteggel elszigeteljük egy-
mástól. A lemezek ekkor legfeljebb csak néhány ponton érintkeznek egymással, ezért

202
hosszú és nagy áramú örvényszálak nem alakul- B
hatnak ki. A jellemző lemez vastagság 0,35 mm, ~Változó
de speciális célokra ennél vékonyabb lemezeket fluxus
is gyártanak. A lemezelés a fluxus kiszorulását is
megakadályozza.
Vizsgáljuk meg milyen mértékben csök-
kenti a lemezelés az örvényáram veszteséget! A
veszteségi teljesítményt P = []2/R alapján számít- Örvényáram
juk ki, ahol U az indukált feszültség, R pedig a (lemezelés nélkül)
vastömbnek az örvényáram útjába eső ellen-
állása. Az R = p · //A összefüggéshez először a
közepes vezető hosszat, majd a vezető tömb Lemezelt vasmag
keresztmetszetét kell meghatározni.
Lemezelés nélkül, vagyis egyetlen tömb 12-1 O.ábra
esetén a közepes vezető hossz /k = 4 · a/2, a ke- Az örvényáram kialakulásának
resztmetszet pedig A= s· a/2 (12-11.ábra), ahol s megakadályozása lemezeléssel
a vezető tömb vastagsága. Az ellenállás:

4.~
l 2 2·a 2 4·p
R=p·-·p·-=p·-=p·2·a·-=-,
A a s·a s·a s
s·-
2 2
2 2 2
, , R =U- =U
es1gy 1 -=
u2 · -s =U- -·s.
R ±E_ 4·p 4·p
s
12-11.ábra
Osszuk a tömböt n egyenlő részre (12-12. Örvényáram lemezelés nélkül
ábra)! Egy lemezben ekkor csak U/n feszültség
indukálódik, mert a fluxus is n részre osztódik. A
közepes vezető hossz: s

/ki =2·~+2·K=a+~
2 2 n'
a/n
melyből a második tag elhanyagolható, ha n kellően a/n s· a
A=s·-=-
nagy, és ekkor /ki „ a. A keresztmetszet, majd az el- 2 2n
lenállás: a/n
fk = 2 · a/2 +2 · - = a+a/n - a
2
a
s·a l a p·2·n 12-12.ábra
A= s·ll. = - R=p·-·p·-•--. Örvényáram lemezeléskor
2 2·n' A s·a s
2·n
A teljesítmény n-szerese egyetlen lemez teljesítményének:

203
 (-;;u) (u)
2 2
uz
-;,z u s -;;
P. =n---=n·---=n·---=n·-·--=
u 2 2
·s
.
n R p·2·n p·2·n n2 p·2·n p·2·n 2
s s

A két teljesítmény hányadosa:

2
U ·s
1j 4·p U 2 ·s p·2·n 2 n 2
Pn =~=~·~=2,
p·2·n 2

vagyis a veszteség az részekre osztás számának négyzetével csökken.

Az örvényáramú veszteség függ a frekvenciától is, azzal arányosan növekszik.
Magasabb frekvenciákon ezért a lemezelés már nem elég hatásos, a vasmagot parányi
egymástól elszigetelt szemcsékből kell készíteni. Ilyen a ferritmag.
A ferrit különböző oxidok (elsősorban vasoxid) keverékéből porkohászati eljárás-
sal készül. Mágneses tulajdonságai a vaséhoz hasonlítanak, de fajlagos ellenállása olyan
nagy, hogy szigetelőnek tekinthető. Örvényáram vesztesége rendkívül kicsi, ezért össze-
tételtől függően MHz, sőt GHz frekvenciákon is használható.
Egy vasmag teljes veszteségét a hiszterézis és az örvényáram veszteség összege
adja.

12.4 Az önindukció

Feszültség indukálódik abban a vezetőben vagy tekercsben is, amely a fluxus

változását áramának megváltozásával saját maga idézte elő. Ez a jelenség az önin-
dukció.
A keletkezett feszültséget most is az indukciótörvény, vagyis Ui = N· !':..<PIM alap-
ján határozhatjuk meg. Szorozzunk be M/M-vel, vagyis 1-gyel!

U· = N. A<l> = N. A<l> .~ = N. A<l>. AI.

1
M MM MM

A képlet egy rendszertől függő állandóra, és az áramváltozás sebességét tartalmazó

részre bontható:

ahol L a rendszertől függő állandó. A neve önindukciós tényező vagy induktivitás. L

mértékegységét átrendezéssel kapjuk:

204
 [L]JUi ·M] =~.
[AI] A

1 Vs/A = 1 H (henry, ejtése: henri).

Azokat a rendszereket (pl. tekercseket), amelyek önindukciós tényezővel ren-

delkeznek, induktivitásoknak nevezzük. Az induktivitás az ötödik (egyben utolsó)
áramköri elem, amelyet megismertünk, és amelyet alkatrészek és áramkörök helyettesítő
kapcsolásának elkészítéséhez felhasználunk majd. Az induktivitást megvalósító alkat-
rész általában tekercs.
1 H induktivitása van annak a tekercsnek, amelyben 1 V feszültség indukáló-
dik, ha benne az áramerősség 1 s alatt 1 A-rei változik.

1H = ~~ =1 :s.
1s

L-et a tekercs adatai határozzák meg:

~E> N·Af
M> ~B·A µ-~H·A µ--·A µ--l-·A
L=N·-=N·--=N· =N· =N· ,amelyből
M M AI AI AI

Az összefüggés csak olyan zárt vasmagos tekercsekre

érvényes, amelyekben a fluxust mindenütt azonos permea-
bilitású anyag vezeti, vagyis nincs légrés.
Az induktivitást a 12-13.ábra szerint ábrázoljuk. Nagy L
önindukciós tényezővel rendelkeznek a nagy menetszámú
vasmagos tekercsek. Sajnos a vasmag pe~eabilitása függ a
mágnesezettség mértékétől vagyis a tekercs áramától, ezért
felhasználás közben ügyelni kell arra, hogy a tekercs árama 12-13.ábra
csak kis mértékben változzon, és sohase mágnesezze telítésig Az induktivitás rajzjele
a vasmagot.
Közepes induktivitásúak a légmagos tekercsek, míg a rövid és vastag vezetékek
induktivitása kicsi (12-14.ábra). Rendkívül kicsi az induktivitás, ha a huzal is nem ferro-
mágneses anyagból készül. A nagyfrekvenciás tranzisztorok kivezetéseit ezért nem vas-
ból készítik.

205
 Lágyvas
vagy ferrit

N N

J
12-14.ábra
Nagy és kis induktivitások

Műanyag
Előfordul, hogy huzalból tekercset kell készíteni, mert csak
így fér el kis helyen, ugyanakkor nem lehet induktivitása (pl. huzal-
ellenállás ). Ilyenkor a 12-15.ábra szerinti ún. bifiláris tekercselést
kell alkalmazni. A két azonos menetszámú részben ekkor azonos
nagyságú, de ellentétes irányú az áram, ezért nem keletkezik fluxus L-0
és önindukciós feszültség sem.
Szükség lehet az ellentétes hatás elérésére is: egy rövid (1-2 12-15.ábra
cm-es) vezeték induktivitását kell megnövelni. Ezt a vezetékre hú- Bifiláris tekercs
zott ferritből készült csőmaggal érhetjük el (12-16.
ábra). Ferrit csőmag
A nyitott mágneskörrel rendelkező tekercsek
induktivitását a vasmag helyzetének változtatásával
szabályozni lehet. Ezt tekercsek induktivitásának
pontos beállítására használjuk.
12-16.ábra
Példa: Vezeték induktivitásának növelése

A 12-17 .ábrán látható tekercs áramát (a Lágyvas

TV nagyfeszültséget előállító tekercsének felel ....!..+
meg) 5 µs alatt 150 mA-ről nullára csökkent-
I =0,15A
jük. Mekkora önindukciós feszültség keletkezik N = 300
benne? a=60mm
=
b 40 mm
e= 20 mm
Először a rendszer induktivitását kell ki- µ,= 2000
b
számítanunk az L = N 2 ·µ·A összefüggés alap- __a_ _ ----o_,"""Y
i
ján. Az indukcióvonalak közepes hossza: 12-17.ábra
Induktivitás a példához

4·a+4·b
l= = 2 ·a+ 2 · b = 2 · 60 mm + 2 · 40 mm = 120 mm + 80 mm = 200 mm.
2

206
 a-b 6 cm-4 cm
A keresztmetszet: A= --·e= ·2 cm= 2 cm2 = 2 · 10-4 m2.
2 2

4 2
2-·l_0_-_
Az induktivitás:L = N 2 · µ 0 · µ ·A= 300 2 ·4·it·10- 7 _V_s ·2000·- _m_
r l Am 0,2 m '
vagyis

L = 9·10 4 ·4·it·10- 7 ·2·10 3 ·10- 3 Vs = 0,226 H.

A

Az önindukciós feszültség:

Af 0,15 A 3
U=L·-=0,226H·
1 6
=6,78·10 V=6,78kV.
/tit 5·10- s

12.5 Az induktivitás energiája

Az induktivitásban áram hatására mágneses tér alakul ki, melynek energiája van.
Bizonyítható, hogy egy L önindukciós tényezővel rendelkező tekercs energiája:

Figyeljük meg, hogy az összefüggés hasonlít a kondenzátor energiáját kifejező

képletre, de itt C helyett L, a feszültség helyett pedig az áramerősség szerepel!

12.6 A szkinhatás

Egyenáram esetén az áram a vezető anyag keresztmetszetén egyenletesen oszlik el,

az áramsűrűség a keresztmetszet bármely részén azonos. Éppen ezért lehet a huzalok el-
lenállását az R = p · l/A összefüggéssel kiszámítani. A tapasztalat azt mutatja, hogy ma-
gas frekvencián ez nem érvényes, az ellenállás a vártnál nagyobb. Olyan mintha a huzal
keresztmetszete kisebb lenne. A változást a vezetőt körülvevő és a frekvencia ütemében
változó mágneses tér okozza, amely a vezetőben az örvényáramhoz hasonló áramot hoz
létre. A Lenz törvény értelmében ez az áram nem örvényszerű, hanem a mágneses teret
létrehozó árammal ellentétes irányú. A két áram egymást taszítja: a járulékos mágneses
tér a vezető áramát a felületre szorítja (12-18.ábra). A jelenséget szkin- vagy bőrhatásnak
nevezzük, mert a hatás fokozódásakor csak a külső felület vesz részt a vezetésben.

207
 J

x=D .x x=D x x=D x

f=O
<

12-18.ábra
Arameloszlás vezetőben egyenáram és nagyfrekvenciás áram esetén

A szkinhatás arányos a frekvenciával, ezért a R

vezeték ellenállása az egyenárammal mért ellenállá- Regyen
sának a sokszorosa is lehet (12-19.ábra). 500-------
100MHz
200 - ----------------- -
A szkinhatás ellenállást növelő hatása ellen a 100
0,1-3 MHz-es tartományban speciális szerkezetű 50
(litze) huzallal, magasabb frekvenciákon nagy át- 20
mérőjű ezüst vagy ezüst bevonatú huzallal védeke-
zünk. A szkinhatást ismerve az URH és a TV anten-
nákat nem tömör anyagból, hanem a könnyebb és
olcsóbb alumínium csőből készítjük.
A litze huzal több egymástól elszigetelt vé-
kony elemi szálból áll, melyeket úgy sodornak ösz- 12-19.ábra
sze, hogy az elemi szálak az egyik helyen a sodrat Rézhuzal ellenállásának változása
közepén, a másikon a külső szélén helyezkedjenek
el. Az áram kénytelen a szálak útját követni, így minden elemi szál azonos mértékben ve-
zet. Nagy frekvencián ez a tulajdonság az elemi szálak között fellépő kapacitások miatt
nem érvényesül.

12.7 A kölcsönös indukció

Két rendszer csatolásban (kölcsönhatásban) van egymással, ha az egyikből energia

vihető át a másikba. A kölcsönhatás mértékét a csatolási tényezővel (k) fejezzük ki, mely-
nek értéke 0 és 1 között lehet. Laza csatolásról beszélünk, ha k kicsi, míg 1-hez közeli
értékeknél a csatolás szoros.
Induktivitások között akkor van csatolás, ha az egyik által keltett indukcióvonalak
áthaladnak a másikon is, ezáltal áramuk megváltozásakor kölcsönösen feszültséget indu-
kálnak egymásban. A keltett feszültség:

208
ahol Ma kölcsönös induktivitás. Mértékegysége megegyezik az induktivitás mértékegy-
ségével: Vs/A vagy Henry. M függ a csatolási tényezőtől és a tekercsek induktivitásától
(12-20. ábra).

Változó I

k-1

a) b) c)
12-20.ábra
Csatolás tekercsek között. a) szoros, b) és c) laza csatolás

ahol a k csatolási tényező most azt megmutatja meg, hogy az egyik tekercs indukcióvona-
lainak hányad része megy át a másik tekercsen. Azonos tekercsek esetén M = k · L.
A k csatolási tényező és az előzőkben megismert o szórási tényező között szoros
kapcsolat van. o + k = 1, így k = 1-o, illetve o = l-k.

12.8 Induktivitások kapcsolása

Az induktivitásokat az ellenállá-
sokhoz és a kondenzátorokhoz hason-
lóan összekapcsolhatjuk. Először azzal
az esettel foglalkozunk, amelynél. az
elemek között nincs kölcsönhatás. >-
Soros kapcsolásban (12-21.áb- U = U1 + U2 + U3
ra) az egyes elemekben keletkezett ön-
indukciós feszültségek összeadódnak: L = L1 + L2 + L3
12-21.ábra
Induktivitások soros kapcsolása

Mindegyiken ugyanakkora áram folyik és az áramváltozás is azonos, ezért

209
 A feszültség képletébe behelyettesítve, majd M/M-vel egyszerűsítve:

~I ~I ő.I ő.I
L·- = Li · - + Li · - + L3 · - , amelyből
ő.t ő.t ő.t ~t

vagyis az induktivitások összegződnek, az eredő érték nagyobb lesz.

Párhuzamos kapcsolás esetén (12-22.ábra) az áramváltozás különböző, de felír-
ható, hogy

Mindegyik elemben azonos (U = L ·MIM)

feszültség indukálódik. Az U = L ·MIM össze- L
függést M-re rendezve és az áramváltozásokat ki-
fejezve:

ő. t ói=M 1+M2+ói3
M=U·- 1 1 1 1
L -=-+-+-
L L1 L2 L3

12-22.ábra
Induktivitások párhuzamos kapcsolása

Az áramok képletébe helyettesítve, majd U · ő.t-vel egyszerűsítve:

U·ő.t U·ő.t U·ő.t U·ő.t

--=--+--+-- ,melyből
L L1 L2 L3

1 1 1 1
-=-+-+-+···
L L1 L2 L 3

Párhuzamos kapcsolásban az eredő induktivitás mindig kisebb, mint a kap-

csolást felépítő bármely elem induktivitása. Ez alapján nagyon kis induktivitás készít-
hető rövid vezetékdarabok párhuzamos kapcsolásával, vagyis vastag vezeték felhaszná-
lásával ( 12-23 .ábra).
Csatolásban levő két tekercs eredő induktivitása soros kapcsolásban:

Az összefüggésben M a kölcsönös induktivitás, melyet az előzőkben megismert

módon lehet kiszámítani, és attól függően, hogy az induktivitásokkal azonos vagy ellenté-
tes feszültséget kelt, a pozitív illetve a negatív előjelet kell figyelembe venni.

210
 '

Vastag, tömör
vezetö
Ls

12-23.ábra
Kis induktivitás készítése

L1 ·Li_ - M2
Párhuzamos kapcsolásban: L = •
L1 +Li_ ±2M

Az utóbbi alapján para és diamágneses anyagból (pl. réz vagy alumínium) készült
hangolócsavarokkal is lehet egy tekercs induktivitását változtatni. A tömör hangolómag
egyetlen rövidrezárt menetnek és nagyon kicsi induktivitásnak felel meg, mely becsava-
ráskor csatolásba lép a tekerccsel. Mivel párhuzamosan kapcsolódnak az eredő indukti-
vitás csökken. Ez a hangolómag tehát nem µr, hanem a kölcsönös indukció alapján
változtatja az induktivitást, mégpedig a ferromágneses anyagból készült maggal ellentétes
értelemben. Ilyen megoldás azonban csak olyan tekercseknél használható, amelyek
induktivitása kicsi, és amelyeknél nagy veszteség is megengedett. A tömör fémnek
ugyanis jelentős örvényáram vesztesége van.

12.9 Az induktivitás viselkedése az áramkörben

12.9.1 Folyamatok bekapcsoláskor

Az induktivitás viselkedését a 12-24.ábra alapján vizsgáljuk, és feltételezzük, hogy

L olyan tekercs, amelynek
csak induktivitása van, el- 00
K
lenállása nincs. A K kap-
csoló zárásának pillanatá-
ban áramkör alakul ki, és
/;//Fűrész áram

- mert nincs ellenállás - / /

L
az áramerősségnek végte- / /
lenül nagynak kellene len- / /
ni.
Ha azonban az 12-24.ábra
áramerősség azonnal vég- Az induktivitások bekapcsolásakor lineárisan növekszik az áram

211
telen nagyra növekedne, akkor a dl is végtelen nagy lenne, és végtelenül nagy feszültség
- dt
indukálódna, hiszen dt= 0, és így L táplálná a generátort, ami lehetetlen. Ui legfeljebb
U0 lehet, ezért az áramerősség minden pillanatban csak annyit változik, hogy ez a feltétel
teljesüljön. Az áram tehát az idővel arányosan növekszik, és a növekedés sebességét U0
és L határozza meg:

I =- 0 u
·t.
l

Tanulság: A Lenz törvény értelmében az induktivitásban mindig olyan irányú

feszültség indukálódik, hogy az áram megváltozását akadályozza. Bekapcsolás után
ezért az áram nem ugrásszerűen, hanem lineárisan növekvő módon változik. A jelenség
fűrész alakú áram előállítására alkalmas.
Az induktivitás mindig anyagból készül, ezért valamekkora R ellenállása is van,
ami megakadályozza, hogy az áramerősség a végtelenig növekedjen. Az áram értéke
ezért legfeljebb / 0 =U 0
lehet. Bekapcsolás után az áramerősség az előzőek szerint
R
növekedni kezd, de mert átfolyik az R ellenálláson is, azon U = / ·R feszültség keletkezik,
és U0 -ból ennyivel kevesebb jut az induktivitásra.
Az áramerősség növekedésének mértéke ezért csökken, és csak oo idő múlva éri el
az / 0 = Uo értéket (12-25.ábra), amikor L-ben már nem keletkezik önindukciós feszült-
R
ség. A rendszer egy kondenzátorból és ellenállásból álló áramkörhöz hasonlóan viselke-
U;
U_o _
K R

1
L os3~
, R

12-25.ábra
A valódi induktivitás áramának és önindukciós feszültségének változása bekapcsoláskor

dik, és 't időállandója van. 't most az az idő, amely alatt az áramerősség az l0 = U0
R
értéket akkor érné el, ha a növekedés mértéke nem csökkenne. Az ellenállásból és
induktivitásból álló áramkör (R-L kör) időállandója:

BlJ.
212
 A valóságban i: idő alatt / 0 értékének csak 63%-át éri el, az önindukciós feszültség
pedig a 37%-ára csökken. 3 i:-nál az áramerősség a végső érték 95%-át éri el, és 5 i:-nál -
az R-C áramkörhöz hasonlóan - a folyamatot befejezettnek tekintjük.

12.9.2 Folyamatok kikapcsoláskor

K kikapcsolásakor az
áramkör megszakad, ezért 10 K + R
elvileg nulla idő alatt nullára Ideális eset
csökken. Az induktivitás
azonban ezt a változást is L , j Átütés miatt
akadályozza, ezért benne
U i = L · -M fieszu"l tseg
' m. duk'a- U;
M
lódik. l1t = 0 miatt ui
végte-
len nagy, polaritása pedig a +
Lenz törvény értelmében L
olyan, hogy az áram tovább- uW
- ~+
ra is ugyanabba az irányba
folyjon. Most az induktivitás
lesz a generátor, és ez a ge-
nerátor feszültségével ellen-
tétes polaritást jelent (12-26. 12-26.ábra
Az induktivitásban kikapcsolásakor nagy feszültség
ábra). A gyakorlatban ekko- indukálódik
ra feszültség sohasem tud
kialakulni, mert a generátor
feszültsége és az önindukciós feszültség sorba kapcsolódik, és az eredő hatalmas feszült-
ség a kapcsolót átüti, az áramkör a levegőben kialakuló szikra miatt zárt marad. Az áram-
erősség ezért csak annyival csökken, hogy a hatására kialakuló feszültség a kisülést fenn
tudja tartani. A gyakorlatban ez több ezer V-os önindukciós feszültséget is jelenthet (!.
12.4 alfejezet példája).
Tanulság: az induktivitáson kikapcsolásakor óriási feszültséglökés keletkezik,
amely a kapcsolót, illetve az ezt helyettesítő elektronikus eszközt (pl. tranzisztort
vagy tirisztort) átütheti. Az önindukciós feszültség nagyságát ezért korlátozni kell. A
gyakorlatban erre az induktivitással (pl. egy jelfogó tekercsével) párhuzamosan kapcso-
lódó diódát, feszültségfüggő ellenállást (VDR), egyszerű esetekben soros R-C kapcsolást
használunk (12-27.a. ábra). K bekapcsolt állapotában áram csak L-en át folyik (a konden-
zátor szakadás). K megszakítása után az áram ugyanolyan irányban folyhat, így R-en át
tölti a kondenzátort. Az energia nagy része R-en hővé alakul, ezért a kondenzátor sem
töltődik túl nagy feszültségre. Az áram megszűnése után a feltöltött kondenzátor ugyan
ellentétes irányú áramot alakít ki, de ez is átfolyik R-en, ezért 1-2 töltés-kisülés után a
teljes energia R-en felemésztődik (b. ábra).
A kapcsoló érintkezői között a megszakítás pillanatában kialakuló kisülésből vil-
lamos ív keletkezhet, amelynek fenntartásához már kisebb feszültség is elegendő, és ezt a
generátor feszültsége is biztosíthatja. Az ív hatalmas árama az érintkezőket károsítja,

213
ezért kialakulását és fennmaradását meg kell akadályozni. A készülékek kapcsolására
használt kapcsolók és biztosítók szerkezeti elemeinek kialakításakor ezt figyelembe kell
venni.

e
R
u~

a) b)
12-27.ábra
Védekezés az önindukciós feszültség ellen

Az önindukciós feszültség hasznos is lehet. A gépjárművek gyújtó berendezései-

ben pl. az akkumulátor 12 V-os feszültségéből így állítunk elő 10-15 kV-os feszültséget,
amely a gyertya érintkezői közötti rést átüti, és a kialakuló szikra a benzin-levegő
keverék robbanásszerű égését biztosítja.

12.10 Az elektromágneses indukció felhasználása

12.10.1 Villamos energia előállítása és átalakítása

Az elektromágneses indukció legjellemzőbb felhasználása a villamos energia elő­

állítása mechanikai energiából forgó villamos gépekkel (generátorokkal). Ilyen generáto-
rokkal állítják elő az iparban és a lakásunkban használt villamos energiát is az erőművek­

mechanikai energia csak vízi - és a nálunk kevésbé alkal-

mazott szél - erőművekben áll közvetlenül rendelkezésre.
Általában hőenergiából gőzturbinákkal kell átalakítani,
melyet szén vagy gyenge minőségű kőolaj elégetésével, Forgó keret
wJ
ben. Ez a feszültség váltakozó és szinusz alakú. A generátorok forgatásához szükséges

'
E / _/
illetve atomenergiából nyernek.
A generátor működése a mozgási indukción alap-
szik. Homogén mágneses térben vezető keretet forgatva,
benne szinusz alakú feszültség keletkezik (12-6. és 12-28.
ábra). A keret végei a vele együttforgó csúszógyűrűkre
vannak kötve, melyekkel szénből vagy bronzból készült /
kefék érintkeznek. Ha keret helyett N menetszámú teker-
cset forgatunk, az
.M>
U·=N·- 12-28.ábra
' M
A generátor elvi felépítése

214
összefüggés értelmében a feszültség N-szer nagyobb lesz. A generátor feszültségét ezért a
menetszámával állíthatjuk a kívánt értékre. Ez azért lényeges, mert a feszültség a fluxus
változás sebességével ('~<1> -vel), vagyis a forgatás sebességével is egyenesen arányos, ez-
t:.t
zel együtt azonban a kapott feszültség frekvenciája is növekszik. A keret minden körbe-
fordulásakor ugyanis egy teljes periódus alakul ki, vagyis nagyobb fordulatszám esetén a
frekvencia is nagyobb lesz (a frekvencia a másodpercenkénti periódusok, a fordulatszám
pedig a percenkénti fordulatok száma). 1 percben 60 másodperc van, ezért az előállított
feszültség frekvenciája:

n Forgó magnes Állórész

f = 60°
Lágyvas
A gyakorlatban használt generátorok szerkezeti
felépítése ettől általában eltér: a tekercs áll, és he-
Ui
lyette a mágnest forgatják (12-29.ábra). Ez a kialakí-
tás a feszültség nagyságát, alakját és frekvenciáját
nem változtatja meg, ugyanakkor két nagy előnnyel
rendelkezik.
1. A villamos teljesítmény az állórész tekercse-
iről közvetlenül levehető, ezért nincs szükség csúszó
érintkezőre. Nagy teljesítményű és nagy áramú gép 12-29.ábra
Generátor forgó mágnessel
esetén ez bonyolult és drága műszaki megoldást tenne
szükségessé. Ha állandó mágnes helyett gerjesztett
elektromágnest használnak, szükséges ugyan csúszó érintkező, ez azonban egyszerűbb
lehet, mert a gerjesztéshez 100-szor, 1OOO-szer kisebb teljesítmény szükséges annál, mint
amennyit a generátor az állórész tekercseiben lead.

Ui
© p=1 Ui
0 p=2 Ui
0 p=3

12-30.ábra
Az indukált feszültség frekvenciája függ a póluspárok számától

215
fordulatszám esetén a frekvenciát megtöbbszörözi. Két póluspár esetén pl. minden körbe-
forduláskor két periódus, három póluspámál pedig három periódus keletkezik (12-30.áb-
ra). A generátor feszültségének frekvenciáját tehát az

k=p·6~1.
összefüggéssel lehet meghatározni, amelyben p a póluspárok száma. Egy póluspárt egy
északi és egy déli mágneses pólus alkot.
A generátorokkal előállított feszültség értéke általában nem felel meg sem a szállí-
tás, sem a felhasználás igényeinek, ezért át kell alakítani. Erre szolgálnak a transzformá-
torok, melyekkel egy külön fejezetben foglalkozunk majd.

12.10.2 Elektromechanikus átalakítók

Az elektromechanikus átalakítók - mint a nevük is mutatja- elektromos elven mű­

ködő, de mechanikai alkatrészekből álló szerkezetek, melyeket sokféle változatban hasz-
nálunk a méréstechnikában és az automatikában. Az elektromágneses indukció elvén mű­
ködő átalakítók elektrodinamikus és elektromágneses csoportra oszthatók.
Elektrodinamikusnak nevezzük az átalakítót, ha a mechanikai energiából a
mágnes vagy a tekercs mozgatásával keletkezik villamos energia (feszültség). Ilyen a
dinamikus mikrofon, a lemezjátszók dinamikus hangszedője és a magnetofonfej. A mik-
rofonban pl. erős mágneses térben egy tekercs mozog a hangrezgés ütemében, ezért ben-
ne 1-10 mV-os feszültség indukálódik (12-31.a ábra). Hasonló történik lemezjátszóknál
is: a hanglemeznek a hang ütemében változó barázdái egy tűt mozgatnak, az pedig egy ál-
landó mágneses terében egy tekercset vagy egy tekercsben egy parányi mágnest (b ábra).

Műanyag hordozó

Lengő teker.:s
-_ --ö- -_-_E

Magnetofon fej

A szalag hang ütemében

mágnesezett rétege

a) b) e)
12-31.ábra
Az elektrodinamikus átalakítók elve. A dinamikus mikrofon (a), a lemezjátszó
hangszedő (b) és a magnetofon (e)

216
 Magnetofon esetén a fej rése előtt elhaladó szalag mágneses tere indukál feszültsé-
get a fej tekercsében (c ábra), vagyis a tekercs áll és a mágnes mozog. A szalag mágnese-
zettsége pontról pontra a felvett hang ütemében változik, ezért a kapott feszültség is en-
nek ütemében ingadozik.
Az elektromágneses átalakítókban a Tekercs
mágnes is és a tekercs is áll, de a tekercs flu-
xusát egy mozgó ferromágneses anyag
változtatja. Ilyen elven működik sok mérő-át­
alakító és a lemezjátszó hangszedők egy része is
(12-32.ábra). A ferromágneses anyag a mágne-
ses körben mágnessé válik, vagyis az átalakí-
tóban valójában mágnes mozog. Az elektromág-
neses átalakítót ezért indukált mágnesű átalakí-
tónak is nevezik 12-32.ábra
Az elekromágneses hangszedő elve

Ellenőrző kérdések:

1. Mit jelent az elektromágneses indukció?

2. Milyen két törvényt foglal magába az indukciótörvény?
3. Mit fejez ki Faraday és Lenz törvénye?
4. Mitől és hogyan függ az egyenes vonalú egyenletes mozgás közben indukált feszültség
nagysága?
5. Hogyan változik az indukált feszültség alakja forgó mozgáskor?
6. Mit jelentenek a következő fogalmak:
-nyugalmi indukció,
-önindukció,
-induktivitás,
-kölcsönös indukció?
7. Milyen anyagokban keletkezik öryényáram?
8. Hogyan védekezünk az örvényáram-veszteség ellen?
9. Mitől függ egy tekercs induktivitása?
10. Hogyan készíthető nagy és kis induktivitás?
11. Mit jelent és mikor jelentkezik a skin hatás?
12. Hogyan védekezünk a skin hatás ellen?
13. Hogyan határozható meg soros és párhuzamos kapcsolás esetén az eredő induktivitás?
14. Hogyan változik egy induktivitás árama a bekapcsolás utáni pillanatokban?
15. Mit jelent R-L áramkörnél az időállandó és hogyan határozható meg?
16. Mi történik egy induktivitás kikapcsolásakor?
17. Hogyan védekezünk az önindukciós feszültséglökés ellen?
18. Mitől és hogyan függ a generátorban keletkezett feszültség frekvenciája?
19. Mikor nevezzük az elektromechanikus átalakítót elektrodinamikusnak?
20. Mikor nevezzük az elektromechanikus átalakítót elektromágnesesnek?
21. Melyek a leggyakoribb elektromechanikus átalakítók?

217
 13.VÁLTAKOZÓ ÁRAMÚ ÁRAMKÖRÖK

13.1 Váltakozó feszültség és áram

13.1.1 A váltakozó feszültség és áram fogalma

Eddig az áramkörökben olyan generátort használtunk, melynek polaritása (feszült-

ségének iránya) állandó volt. Az ilyen feszültséget egyenfeszültségnek, a hatására kiala-
kuló áramot pedig egyenáramnak (Dirrect Courrent) nevezzük, és DC-vel jelöljük. Ilyet
állítanak elő a galvánelemek és az akkumulátorok is. A különböző gépek és készülékek
müködtetéséhez szükséges villamos energiát általában nem elemekből vagy akkumuláto-
rokból, hanem az egész országra kiterjedő villamos hálózatból vesszük. A 230 V-os háló-
zati feszültség alakja szinusz, vagyis nagysága és iránya periodikusan változik.
Azt a feszültséget, amelynek nemcsak nagysága, hanem iránya (polaritása) is
változik, váltakozó feszültségnek, a hatására kialakuló áramot pedig váltakozó
áramnak (Alternating Courrent) nevezzük, és AC-vel jelöljük.
A 13-1.ábra az elektronikában előforduló valamennyi jellemző feszültséget bemu-
tatja. A függőleges tengelyen
feszültség helyett áram is lehet.
Az a), b) és e) egyenfeszült-
séget mutat, hiszen a polaritás
nem változik. A d) ábra a leg-
gyakoribb váltakozó feszültsé-
get mutatja, és a következők­ 1 t
a) Állandó nagyságú egyen b) Változó nagyságú egyen
ben csak ilyennel foglalkozunk.
Ennek alakja szinusz, és a gör-
u
be szimmetrikus a t tengelyre.
Egy teljes szinusz egy pozitív
és egy negatív félperiódusból
vagy félhnllámból áll.
Figyeljük meg a e) és e)
t
ábrát! Abban különböznek d)- e) Szabályosan változó egyen d) Szinuszos váltakozó
tői, hogy mindkettő egyen és
váltakozó komponenst (össze- u
tevőt) is tm1almaz. Az egyen
komponenst szaggatott vonal
jelöli. Az ilyen feszültséget e-
gyenfeszültségre szuperponált
(ültetett) váltakozó feszültség- e) Váltakozó
nek nevezzük, mely rendkívül
13-1.ábra
gyakori elektronikus (pl. tran- Az elektronikában előforduló feszültségek
zisztoros) áramkörökben. A e)

219
változat olyan egyenfeszültségre szuperponált váltakozó feszültség, amely összességében
egyen, míg az e) változatban a két feszültség eredője már váltakozó, hiszen polaritást is
vált.
Szinuszosan változó váltakozófeszültséget az iparban és az erőművekben villamos
forgógéppel (generátorral) az elektronikában pedig elektronikus áramkörrel (rezgéskeltő­
vel, idegen szakkifejezéssel oszcillátorral) állítunk elő.

13.1.2 Váltakozó mennyiségek ábrázolása

13.1.2.1 Ábrázolás vonal diagramban

A váltakozó mennyiségek legszemléletesebben vonal diagramban ábrázolhatók.

Ezt a módszert használtuk eddig is, mert ekkor a görbe alakja közvetlenül mutatja a vál-
tozás módját (szinusz, fűrész stb), és megállapítható a változó mennyiség legkisebb és
legnagyobb értéke is.
Elemezzük a 13-2.ábrát! u
A feszültség értéke pillanatról -- - - - ! \
pillanatra változik. Ezek a pilla-
nat értékek, melyeket mindig
kis betűvel (u, i stb.) jelölünk. A
változás szinusz alakú és periodi-
kusan ismétlődik. Két egymás-
hoz legközelebb eső azonos fá- u = pillanat érték
zis helyzetű pont (pillanat ér- u0 = amplitúdó
ték) közötti tartomány a perió-
<- ->
dus. Az ehhez tartozó idő a pe-
riódus idő, melynek a jele: T. T
><-------~--

Azonos fázishelyzetűek azok a

pontok, amelyeknél a pillanat ér- 13-2.ábra
téken kívül a görbe változásának A váltakozó feszültség jellemzői
iránya is azonos, pl. mindkét he-
lyen emelkedő vagy csökkenő. Végtelen sok ilyen pontpár van, melyek közül az ábrán
kettő van bejelölve. Az egyiknél a periódus nulla pillanat értékkel kezdődik (ez a leggya-
koribb ábrázolás), a pontozottan jelölt egy általános eset.
A legnagyobb pillanat érték neve csúcsérték vagy amplitúdó, melyet Uc 5-vel
(/c 5-vel), U0 -val (/0 -val), Ú-vel (Í-vel), illetve a nemzetközi szakirodalomban Up-vel (/p-
vel) jelölnek. Mi az U0 (10 ) és az Up (Ip) je~ölést egyaránt használni fogjuk. Megkülön-
böztetünk pozitív és negatív amplitúdót, továbbá csúcstól-csúcsig értéket, melyet leg-
gyakrabban Ucs-c 5-vel, illetve UPP-vel jelölünk.
A váltakozó mennyiségek fontos jellemzője a másodpercenkénti rezgések száma
vagy frekvencia:

k ~I·
= A mértékegysége:[!]=[~]=~·
220
 1
1 - „ 1 Hz (hertz).
s

Az elektronikában előforduló feszültségek és áramok frekvenciája néhány Hz-től

több száz GHz-ig terjed. Néhány jellemző frekvencia:

A hálózati feszültség frekvenciája: 50 Hz.

Hangfrekvenciás rezgések: 20 Hz - 20 kHz.
Rádiófrekvenciás rezgések: 100 kHz - 100 GHz (Gigahertz).

Az/frekvenciájú rezgés periódusideje: lr ~ I·

=

A vonal diagram pillanat értékei az u = U0 · sincut összefüggéssel írhatók le, illetve

számíthatók ki, amelyben w az ún. körfrekvencia:

lw = 2·n· ti.
13.1.2.2 Ábrázolás vektor diagramban

A kör vagy vektor diagrammal történő ábrázolás kevésbé szemléletes, de egysze-

rűbb, és megkímél bennünket a sok számítástól, valamint a bonyolult görbék lerajzolásá-
tól. A két ábrázolási mód egymással egyenértékű.
A vektor diagram a szinusz függvényt és az egyenletes körmozgást használja fel a
rezgés kifejezésére. A szinusz függvény szerint (13-3.a ábra) sina =a/e, ahol a a derék-
szögű háromszög a szöggel szemben lé~ő befogója, e pedig az átfogója. Átrendezés után
az a= e· sina összefüggést kapjuk, mely megfelel a vonal diagram szinusz görbéjét leíró
u = U0 · sinwt összefüggésnek, ha a-nak az u pillanat érték, c-nek az U0 amplitúdó és a-
nak az w · t a megfelelője. Ez olyan körmozgás esetén teljesül, amelynél a kör sugara
megegyezik egy U0 hosszúságú vektorral, és a vektort az alap helyzethez képest az
óramutató járásával ellentétes irányban a= w · t szöggel elforgatjuk (b ábra). Minden
pillanathoz más-más a szög tartozik, ezért a vektor végpontja és az alap helyzet között

Forgó vekto~ _ _ _ _ ' \ Forgás irány

~\ a · 1
u = pillanat érték
Alap helyzet
b r =Uo
. a
Sin a= C
a= e· sin a u = U0 ·sin a

a) b)
13-3.ábra
A vektor diagram keletkezése

221
u = U0 · sina, vagyis u = U0 · sinült távolságok keletkeznek, amelyek azonosak a vonal di-
agram egy-egy pillanat értékével (13-4.ábra).

0,51t

5
6, ,

1t 8' '0 r=Uo

, 16 2tt° 45° eo·
0,51t
9 , 15
10 , 14
11 - -:- -13 :
12

1,5 tt

13-4.ábra
A vektor és vonal diagram kapcsolata

Vegyük észre, hogy t = T idő alatt éppen 1 periódus alakul ki, amely 1 teljes körül-
fordulásnak, vagyis 360°-nak felel meg! Így ül· T = 360°.
Felhasználva, hogy ül= 2 · 7t f, ésf= 1/T:
2 · 7t I T= 360°, vagyis 2 · 7t __!_ · T = 360°, amiből 2 · 7t = 360°.
T
Ez alapján a fél fordulat (180°) n-nek, a negyed fordulat (90°) pedig n/2-nek felel
meg, mely a szög nagyságát fok helyett radiánban fejezi ki.
Sokszor egy rezgés pillanatnyi állapotát egy másik rezgéshez vagy egy kitüntetett
pillanathoz képest kell megadni. Ezt a cp fázis helyzet mutatja meg (13-5.ábra). Az a)
esetben a rezgés a t = 0 pillanathoz képest, b) esetben az U2 feszültség az U 1-hez képest
késik cp fokkal, illetve az en-
~ 1el"o t = - T · cp 1"d"o- u u
ne k meg1e
360
vel. Azt mondjuk: U1 és U2
között cp fáziseltolódás van.
Vegyük észre, hogy a t
tengelyen jobb felé haladva
vannak a nagyobb idők (a ké- a) b)
sőbbi pillanatok), ezért az a 13-5.ábra
mennyiség (feszültség, áram A fázis eltérés a t=O pillanathoz (a), és egy másik rezgéshez
stb.), amelynek görbéje jobb viszonyítva (b)
irányba tolódik el, az késik, a
bal felé tolódó pedig siet a kiválasztott pillanathoz képest!

Példák:

1. Mekkora az 50 Hz-es és az 1 kHz-es feszültség periódus ideje?

222
 T = _.!._ alapján TsoHz = 1/50 = 0,02 s= 20 ms, TikHz = 1/103 = 10-3 s= 1 ms.
f
2. Mekkora a 2 µs periódus idejű feszültség frekvenciája?
f= l/T= 1/(2 · 10-6 s)= 0,5 · 106 Hz= 500 kHz.

3. Milyen fázis helyzetben lesz az 50 Hz-es, az 500 Hz-es és a 2 kHz-es feszültség

1,1 ms múlva?
Az 1. feladat szerint az 50 Hz-es feszültség periódus ideje 20 ms, az 500 Hz-esé
ennek tizede, vagyis 2 ms és a 2 kHz-esé T = 1/(2 · 10-3) = 0,5 ms. Az 50 Hz-es 1, 1 ms
alatt t!T= 1,1/20 = 0,055 periódust, az
500 Hz-es 1,1/2 = 0,55 periódust, míg u
a 2 kHz-es 1, 110,5 = 2,2 periódust tesz
meg, melyek 0,055 · 360° = 19,855°-
nak, 0,55 · 360° = 198,55°-nak, míg a
'
2,2 periódusnál a 0,2 rész periódus 1

0,2 · 360° = 72°-nak felel meg (13-6. T = 0,5 ms = 360' _T = 0,5 ms = 360' 1 0,2 T = 0, 1 ms = 72'
- - -- . --'><.----- ----------71----< - - - ----------
ábra). _ _ _1~,1_m_s_=7_92'_:_2_,?J____ ---------7

4. Mennyi lesz a 2 kHz-es áram 13-6.ábra

pillanat értéke 3,02 ms múlva, ha A példához tartozó 2 kHz-es rezgés
amplitúdója 20 mA?
A 3. feladat alapján a periódus idő 0,5 ms. 3,02 ms alatt 3,02/0,5 = 6,04 periódus
játszódik le, melyből most csak a 0,04 rész periódust kell figyelembe venni, amely
0,04 · 360° = 14,4°. A pillanat érték: i = 20 mA ·sin 14,4° = 20 mA · 0,2487 = 4,974 mA.

13.1.3 Váltakozó mennyiségek összegzése

13.1.3.1 Összegzés vonal diagramban

A váltakozó feszültséget előállító generátorok - az egyenhez hasonlóan - sorosan,

párhuzamosan és vegyesen kapcsolhatók. Részlete-
sen csak a soros kapcsolással foglalkozunk (13-7.áb-
ra), mert az összegzés ezen jól bemutatható.
Szinuszos rezgések összegzésekor új rezgés ~
keletkezik. Két rezgés találkozását, majd összegző- u1
désük révén egy új rezgés kialakulását interferen-
ciának nevezzük.
Soros kapcsolásban a generátorok belső ellen-
állása és feszültsége az előzőek értelmében össze- 13-7.ábra
adódik. Az összegzést most a pillanat értékekkel kell Váltakozó feszültségü generátorok
elvégezni, ami a végeredmény megállapítását nehe- soros kapcsolása
zíti.
Vonal diagram esetén ez úgy történik, hogy minden pillanatban megállapítjuk
mindegyik feszültség pillanat értékének nagyságát és előjelét, majd az összetartozókat

223
 u u u

u, u

a) b) e)
13-8.ábra
Azonos fázisú (a) fázissal eltolt (b) és ellentétes fázisú (e) rezgések összegzése

előjel helyesen összeadjuk. A 13-8.a) ábra azonos fázisú, ab) fázissal eltolt, míg a e) el-
lentétes fázisú, de azonos nagyságú feszültségek összegzését mutatja be.
Azonos frekvenciájú szinusz rezgés esetén az eredő is szinusz, és frekvenciája
megegyezik az összetevők frekvenciájával. Érdekes esetet mutat a e) ábra. A két
feszültség cp = 180°-kal tér el egymáshoz képest, ezért változásuk ellentétes irányú. Azo-
kat a váltakozó mennyiségeket, ame-
lyeknél a fázis eltérés cp = 180°, ellenté- u
tes fázisúaknak nevezzük. Ha két el-
lentétes fázisú rezgés amplitúdója azo-
nos, az eredőjük nulla, a rezgések ki-
oltják egymást(!. 13-8.c. ábra).
Különböző frekvenciájú rezgések
esetén az eredő eltér a szinusztól (nem-
szinusz). A 13-9.ábra két olyan rezgés
eredőjét mutatja, amelynél az egyik frek-
venciája a másikénak kétszerese. Az
elektronikában gyakran használunk nem- 13-9.ábra
szinuszos (négyszög, fűrész, háromszög Különböző frekvenciájú rezgések eredője
stb.) rezgéseket is.

13.1.3.2 Összegzés vektor diagramban

Vektor diagramban az
összegzés sokkal egyszerűbben

$ j
elvégezhető. Minden összea- 'u, u, '
u,
dandónak egy-egy vektor felel 00 ~ ,C~/to
meg, amelyek hossza megegye-
zik az amplitúdóval, irányát pe-
dig a fázisszög határozza meg.
A 13-8.ábra rezgéseit vektoro-
a) b) e)
san a 13-10.ábra mutatja. A e 13-10.ábra
ábrán a feszültségek amplitúdó- Feszültségek vektoros ábrázolása
ja különböző. Jegyezzük meg,
hogy azonos frekvencia esetén a két vektor együtt forog!

224
 Azonos fázis esetén (qi = 0°) a vektorok egy egyenesbe esnek és azonos értelműek
(a), ellentétes fázis esetén (qi = 180°) is egy egyenesbe esnek, de ellentétes értelműek (c).
Ha a rezgések között más értékű (nem 180°-os) fázis elté-
rés van, akkor a vektorok ennek megfelelő szöget zárnak be egy-
mással, de ugyanúgy együtt forognak (b ). Különböző frekven-
ciák esetén - ilyen van a 13-9.ábrán is - olyan kettős vektordia- ÍJ,~~>'\
~····(ú2
gramot kell használni, amelynél a nagyobb frekvenciájú rezgés-
(út
hez tartozó kör középpontja a kisebb frekvenciájú vektor vég-
pontjában van (13-11.ábra).
Az egyszerűsített vektordiagramban nem rajzoljuk le a
kört, csak az amplitúdónak megfelelő hosszúságú vektorokat. Ha
13-11.ábra
pl. a feszültség amplitúdója 2 V, akkor 2 cm hosszú "nyilat" Különböző frekvenciájú
rajzolunk, de ugyanez a 2 cm-es hosszúság használható 200 V- rezgések vektoros
hoz vagy 20 mV-hoz is. Az összegzés úgy történik, hogy az ábrázolása
egyik vektor végéhez a másik vektor kezdetét illesztjük, ügyelve
arra, hogy irányuk ne változzon meg. Az eredőt az első vektor kezdete és a második vége
közötti vektor adja. qi értékétől függően erre más-más módszert alkalmazunk.
Ha nincs fázis eltérés,
akkor pontosan a szabály sze-
rint járunk el: az egyik vektor
>
végéhez hozzámérjük a mási- A 1 U1 )
kat (13-12.a ábra). Ellentétes
>s
értelmű vektorok esetén hason- U =UAB
lóan járunk el, de az összegzés
a) b)
az ellentétes irány miatt kivo- 13-12.ábra
nást jelent. Ekkor az eredő Azonos és ellentétes értelmü vektorok eredője
vektor iránya megegyezik a
nagyobb vektor irányával (13-12.b ábra).
Egymással tetszőleges qi szöget bezáró vektorokat paralelogramma módszerrel
összegezünk, mert ez egyszerűbb, mint amit a szabály előír. A módszer: Húzzunk a két
vektor végpontjain át a másik vektorral párhuzamos egyeneseket, majd kössük össze a
vektorok találkozási kezdő pontját az egyenesek metszéspontjával! Az összekötő vektor
az eredőt adja (13-13.b.ábra). Vegyük észre, hogy a két módszer azonos eredményt ad!
Az összegzés nemcsak gene-
rátori feszültségekkel végez-
hető el, hanem sorba kapcsolt
áramköri elemeken fellépő fe-
szültségekkel, sőt a csomó-
pontban elágazó áramokkal is,
ami azt jelenti, hogy a Kirch-
hoff törvények váltakozó A
d:/"
áramkörre is érvényesek, dc
az összegzést a fázisok fi- a) b)
gyelembevételével, vagyis 13-13.ábra
Szöget bezáró vektorok eredőjének megszerkesztése a
vektorosan kell elvégezni!
szabály (a) és a paralelogramma módszer szerint (b}

225
 Röviden foglalkozzunk a párhuzamos kapcsolással is! A 8.4 alfejezetben megál-
lapítottuk, hogy párhuzamosan kapcsolni csak azonos feszültségű generátorokat szabad,
a
különben a kisebb feszültségű terheli nagyobb feszültségűt. Váltakozó feszültségű ge-
nerátorok esetén ennek a feltételnek minden pillanatban teljesülnie kell, ezért csak azo-
nos feszültségű, azonos frekvenciájú és azonos fázisú generátorokat szabad párhuza-
mosan kapcsolni. Párhuzamosan kapcsolódnak pl. az erőművi generátorok az országos
hálózatra. A rákapcsolás pillanatában a generátori feszültség jellemzőinek meg kell
egyezni a hálózatéval, különben hatalmas áramok alakulnak ki.

13.2 Ellenállás a váltakozó áramkörben

13.2.1 Fázis viszonyok

Kapcsoljunk váltakozó feszültségű generátorra egy R ellenállású fogyasztót (13-

14.ábra)! A töltéshordozók sebességének nagysága és iránya a feszültség pillanat értéke
szerint fog változni, vagyis az áram is váltakozó lesz. Mivel az áram pontosan követi a
feszültség változását, U és I között nincs fázis eltérés (cp = 0). Azt mondjuk: az áram
fázisban van a feszültséggel.

13-14.ábra
Ellenállás a váltakozó áramkörben

Vegyük észre, hogy az R ellenállású fogyasztóban hő keletkezik akkor is, ha a töl-

téshordozók jobbra, és akkor is, ha bal felé áramlanak, mert az anyag atomjaival mindkét
esetben ütköznek, és mozgási energiájuk egy részét leadják! A hőhatás alapján meghatá-
rozhatjuk a váltakozó feszültség és áram teljesítményét, valamint legfontosabb jellemző­
jét, az effektív értékét.

13.2.2 A váltakozó feszültség és áram effektív értéke

A váltakozó feszültség és áram pillanat értéke nulla és egy maximális érték (az
amplitúdó) között periodikusan ingadozik. Számításokban ezek egyikét kell figyelembe
venni. Hogy melyiket, az az áram hasznosításakor fellépő hatástól függ. Leggyakrabban
az effektív értéket használjuk, melyet az áram hőhatása alapján határoztak meg.
Az effektív érték a váltakozó feszültség egyik pillanat értéke. Ez a pillanat ér-
ték megegyezik azzal az egyenfeszültséggel, amely egy adott ellenálláson ugyanakko-
ra hőteljesítményt hoz létre, mint maga a váltakozó feszültség.

226
 A feszültség és az áramerősség pillanatonként változik, ezért a teljesítménynek is
csak a pillanat értékét tudjuk kiszámítani az összetartozó pillanatnyi feszültség és áram-
erősség összeszorzásával. A kapott értékeket az idő függvényében ábrázolva a teljesít-
mény változását kapjuk (13-15.ábra).
Az első félperiódusban u és i előjele pozitív, ezért a teljesítmény előjele is pozitív.
A másik félperiódusban is pozitív előjelű, mert mindkettő negatív és két negatív mennyi-
ség szorzata pozitív, vagyis a teljesítmény - nulla és egy maximális érték között - a fe-
szültség és az áramerősség kétszeres frekvenciájával lüktet. Ennek átlag értéke a vál-
takozó feszültség ún. hatásos teljesítménye, amely a P 0 -val jelölt maximális értéknek ép-
pen a fele:
n Po u, i,p
'átlag =2·
A maximális pillanatnyi teljesít-
ményt a feszültség és az áramerősség
amplitúdóinak szorzata adja, vagyis
P 0 = U0 · ! 0 • Helyettesítsük ezt be és vé-.
gezzünk átalakítást!

13-15.ábra
A teljesítmény meghatározása

Az A és az ~ a szinuszosan változó feszültség és áram olyan pillanat értéké-

nek felel meg, amely a vele azonos nagyságú egyenfeszültséggel és egyenárammal meg-
egyező teljesítményt (melegedést) hoz létre. Ezt a pillanat értéket ezért a váltakozó
feszültség effektív értékének nevezzük. A teljesítményre kapott összefüggés alakja így
megegyezik a 4. fejezetben megismerttel: P = U · I, ahol U és 1 az effektív érték:

Jegyezzük meg a következőket!

1. .J2 = 1,41 és ~ = 0,707. Az effektív érték más alakban:

U = Uo, vagy U= 0,707 U0 •

1,41

2. A váltakozó feszültségnek és áramnak mindig az effektív értékét adjuk

meg. Ha más érték szükséges, akkor. azt külön jelölni kell, pl. U0 , /PP stb. Az U = 220 V
(újabban 230 V) is pl. effektív értéket jelent, amelynek amplitúdója:
U0 = .J2 ·220 V = 1,41·220 V = 311 V, illetve
U0 = .J2 ·230 V = 1,41·230 V = 324 V.

227
 A hálózati 230 V-os feszültség tehát 0 és 324 V között (pontosabban -324 V és
+ 324 V között) ingadozik.
3. Az effektív értéket nagy betűvel jelöljük.
4. A f2-es tényező csak szinuszos mennyiség esetén érvényes!
5. Váltakozó áramkörben hasznos teljesítmény csak olyan fogyasztóban keletke-
zik, amely az áramerősséget az áramló töltéshordozók ütközése révén korlátozza. Eddig
csak ilyen (R ellenállású) fogyasztót használtunk. A következőkben látni fogjuk, hogy
váltakozó áramkörben az induktivitás és a kapacitás teljesen más elven korlátozza az ára-
mot. Rajtuk áram folyik, de hasznos teljesítmény nem keletkezik.
Az R ellenállással rendelkező fogyasztót ezért hatásos vagy ohmos ellenállás-
nak, a rajta keletkező P = U · I teljesítményt pedig hatásos vagy wattos teljesít-
ménynek nevezzük. Az induktivitás és a kapacitás ezzel szemben reaktancia (reaktív
ellenállás), amelynek meddő teljesítménye van. A meddő teljesítményt Q-val jelöljük
(sajnos ugyanúgy, mint az elektromos töltést).

13.3 Reaktanciák

13.3.1 Induktivitás az áramkörben

13.3.1.1 Fáziseltérés a feszültség és az áramerősség között

Kapcsoljunk szinuszos váltakozó feszültséget szolgáltató gene-

rátorra egy ideális induktivitást (13-16.ábra). A Lenz törvény értelmé-
ben az induktivitás az áram minden változására

U =L·-
' t'!.t
Af
c[JL
13-16.ábra
önindukciós feszültséggel válaszol, amely a változás ellen hat. Ese- Induktivitás a
tünkben ez azt jelenti, hogy olyan áramnak kell kialakulni, amely vál- váltakozó áram-
tozása révén minden pillanatban a generátor feszültségével megegye- körben
ző nagyságú, vagyis szinuszos feszültséget indukál. Feladatunk az
áram alakjának meghatározása.
Tételezzük fel, hogy az áram a feszültséggel megegyező módon, vagyis szinuszo-
san változik! A hatására indukálódó feszültség a fenti összefüggés szerint M/M-vel va-
gyis az áramváltozás sebességével arányos. Vegyünk fel a görbe különböző helyein azo-
nos nagyságú, de végtelenül kicsi M időtartamokat, és vizsgáljuk meg az ezekhez tartozó
/!,,i értékeket (13-17.ábra)! Amikor az áram nem változik (az i görbének pozitív vagy ne-
gatív maximuma van), akkor !!,,i/M = 0, vagyis nem indukálódik feszültség, ugyanakkor a-
zokban a pillanatokban, amelyekben a görbe metszi a t tengelyt, !!,,i/M a legnagyobb.
Ettől távolodva a MIM változás és a keletkezett feszültség is egyre kisebb. Mivel az i
görbe emelkedő, majd csökkenő szakaszokból áll, !!,,i/M előjele, ennek következtében a

228
feszültség polaritása is változik. A feszültség tehát nem követi az áram változását, hanem
90°-kal előbbre van annál (90°-ot siet az áramhoz képest), vagyis koszinusz görbe szerint
változik.
Ez az eredmény azt is mu- u, i
tatja, hogy a kiinduláskor megfo-
galmazott feltételezésünk (a szinu-
szos generátori feszültség szinu-
szos áramot hoz létre az induktivi-
táson) nem helyes, de a lejátszódó
folyamat alkalmas a valódi viszo-
nyok megállapítására. Ha ugyanis
az indukált feszültségnek követnie
kell a generátori feszültség szinu-
szos változását (Lenz törvény), ak-
ti.i pozitív ti.i negatív ti.i pozitív
kor az csak úgy lehetséges, ha az
induktivitás árama hozzá képest
13-17.ábra
90°-ot késik. Az induktivitás árama és feszültsége között 90°-os
A váltakozó feszültségre fáziseltérés van
kapcsolt induktivitást induktív
fogyasztónak nevezzük.
Tanulság: Váltakozó áramkörben az induktivitáson (induktív fogyasztón) fo-
lyó áram 90°-ot késik a feszültséghez képest (13-18.a ábra). Vektordiagramban ábrá-
zolva u és i vektora merőleges egymásra (13-18.b ábra).
Az összehasonlítás mindig a viszonyítástól függ, ezért azt is mondhatjuk, hogy a
feszültség 90°-ot siet az áramhoz képest. Jegyezzük azonban meg, hogy a váltakozó
áramkörben a fázisszöget
a feszültség és az árame- u,i
rősség között értelmezzük,
és a fáziseltérést mindig az
áramhoz viszonyítjuk. Ha
az áramhoz képest a fe-
szültség előbbre tart (siet),
akkor a fázisszög előjele
a) b)
pozitív. Az induktív fo- 13-18.ábra
gyasztó fázisszöge ezért Az induktivitás árama 90°-ot késik a feszültséghez képest
pozitív (+90°).

13.3.1.2 Az induktív fogyasztó teljesítménye

2
Az induktivitáson átfolyó áram az induktivitásban W = · L mágneses energiát
_.!._ · !
2
hoz létre. Ezt az energiát az induktivitás a generátorból abban a félperiódusban veszi fel,
amelyben árama nulláról indulva növekedni kezd. A következő félperiódusban az áram
iránya megfordul, ezért az energia áramlás iránya is felcserélődik, és az induktivitás a fel-
vett energiát visszaadja a generátornak. A két félperiódusban az áramerősség azonos mér-

229
tékben változik, ezért a felvett és a visszaadott energia egymással megegyezik, vagyis az
induktivitás összességében nem fogyaszt energiát. Az induktivitás látszólagos (meddő)
fogyasztó.
A meddő jelleg miatt a felvett teljesít-
mény is nulla. Szorozzuk össze az összetartozó u, i, P
pillanatnyi feszültség és áramerősség értéke-
ket! A pillanatnyi teljesítményeket kapjuk (13-
19.ábra). A teljesítmény most is u és i két-
szeres frekvenciájával ingadozik, mint ellenál-
lásnál, azonban a változás mértéke félperiódu-
sonként azonos, de ellentétes előjelű. Átlaga
ezért nulla. Ez azt is jelenti, hogy az U feszült- 13-19.ábra
ségnek és az 1 áramerősségnek a szorzata nem Az induktív fogyasztó teljesitménye nulla
lehet hatásos teljesítmény (P), hanem csak Q
meddő teljesítmény: Q = U · 1.

13.3.1.3 Az induktív reaktancia

13.3.1.3.1 Az induktív reaktancia fogalma

Az előzőek alapján az induktivitás a váltakozó áramkör olyan áramköri eleme,

amelyen feszültség hatására áram folyik, de közben munkavégzés és teljesítmény kifejtés
nem történik. A másik fontos jellemzője, hogy a váltakozó feszültség effektív értékének
és a kialakuló áram effektív értékének a hányadosa az in-
duktivitásra jellemző áram korlátozó képességet ad, ami I
független a feszültségtől és az áramerősségtől. Ez azt jelenti,
hogy az induktivitás lineáris áramköri elem és érvényes rá
Ohm törvénye (13-20.ábra).
Az induktivitásra jellemző UII hányadost induktív
meddő ellenállásnak v2-gy induktív reaktanciának nevez-
u
zük és XL-lel jelöljük. 13-20.ábra
Az induktív reaktancia
u
XL=-
jelleggörbéje egyenes
!

Az induktív reaktancia mértékegysége: [U/I] = V/A = Q, megegyezik az ohmos

ellenállás mértékegységével.

13.3.1.3.2 Az induktív reaktancia nagysága

Az XL induktív reaktancia nagyságának meghatározásához az Ui = L· Af összefüg-

6.t
gést használjuk fel, amelyben Mlfit az áram változásának sebessége. Lapozzunk vissza és
figyeljük meg a 13-17. ábrát! A legnagyobb fii ott van, ahol a görbe metszi a t tengelyt.
Válasszuk azt a pillanatot, amelynél az áramerősség negatívból pozitívba vált át, és

230
elemezzük ezt a szakaszt vektor diagramban (13-21. áb-
ra)! Legyen At rendkívül kicsi! A szinuszos változás mi-
att felrajzolható egy olyan vektordiagram, amelyben a
vektor hossza éppen / 0 és ül= 2 · 1t ·f szögsebességgel fo-
rog. Nagyon kis ~t esetén a vektor csak nagyon kicsi a
szöggel fordul el az alap helyzethez képest, és felveszi az
ennek megfelelő pillanat értéket. Ez a pillanat érték ép-
pen megegyezik a ~t időtartamhoz tartozó ~i áramválto- 13-21.ábra
zással. Mivel At és a is rendkívül kicsi, ~i azonosnak te- ói/ót értékének meghatározása
kinthető az a szöghöz tartozó ív hosszával.
Ha a változás mindig ilyen mértékű lenne, akkor a vektor a 360°-os teljes ívet T
idő alatt futná be, és az ehhez tartozó ~i a kör kerülete, vagyis 2 · ! 0 · 1t lenne. A
•
1egnagyo bb aramva 'l tozasna
· 'l u1
A·;A 2·Io·1t
• --"---
ut ezert:
T
2
Használjuk fel, hogy l/T= f'. Ekkor · 1°·1t = 2· 10 • rt· f = 2· rt · f · 10 , vagyis
T

ói
-=2·1t·f ·l.
0
bt

Ezt Ui összefüggésébe helyettesítve: Ui = L · t.i = L · 2 · rt · f · l 0 = l 0 · 2 · rt · f · L.

~t

Ekkor indukálódik a legnagyobb feszültség, így ez az érték lesz az amplitúdó (U0 ).

A változások szinusz és koszinusz alakúak, ezért áttérhetünk effektív értékekre:

Uo Io
-=-·2·1t· f ·L 1·11 etve
J2. J2. '
U=I·2·1t·f·L.

Az Ohm törvény szerint a jobboldalon az I után

álló mennyiség az áram korlátozó képesség, most az in-
duktív reaktancia: XL. 13-22.ábra
Az induktivitás reaktanciájának
változása
llxL = 2·n· f ·LII.
Tanulság: Az induktivitás reaktanciája egyenesen arányos az önindukciós té-
nyezővel és a frekvenciával (13-22.ábra). Egyen feszültségen (0 Hz) a reaktancia nulla,
ezért (mint azt már korábban láttuk) az induktivitás rövidzárként viselkedik, és az

231
áramerősség végtelen nagy lesz. Ezzel szemben végtelen nagy frekvencián az indukti-
vitás reaktanciája is végtelen, vagyis szakadásként viselkedik.
Az induktivitást frekvenciafüggő viselkedése miatt különböző frekvenciájú fe-
szültségek és áramok szétválasztására, valamint az áramerősség frekvenciától függő, de
veszteség mentes korlátozására használjuk.
Azt a tekercset, amely az áram- XL
erősséget induktivitása miatt korlátozza 1'& --
fojtótekercsnek nevezzük. Ezzel korlátoz-
zuk pl. a fénycsövek és a higanygőzlámpák
áramát is. 10

Az elektronikában a reaktanciák vál-

tozását gyakran log-log léptékű koordináta-
rendszerben ábrázolják (13-23.ábra). Ekkor
mindkét tengely logaritmikus beosztású és
XL olyan ferde egyenest ad, amelynek me- 0•1 "-------<<----- - - -+ - - -- -Hz-
01 10 100 1000
redeksége dekád/dekád. Azonos nagyságú x ' L <L
1 2
és y irányú dekádok esetén ez 45°-os mere-
dekséget jelent. Log-log rendszerben tehát a 13-23.ábra
különböző induktivitásokhoz tartozó egye- Induktív reaktancia log-log léptékben
nesek meredeksége nem függ L értékéről, L
csak az egyenes helyét határozza meg.

13.3.1.3.3 Induktív reaktanciák kapcsolása

Az induktivitások soros, illetve párhuzamos kapcsolásakor azok induktív reak-

tanciái is összekapcsolódnak. Csak olyan kapcsolással foglalkozunk, amelyben a reaktan-
ciák nem hatnak egymásra (nincs kölcsönös indukció). Soros kapcsolásban (13-24.ábra)
a reaktanciákon azonos áram folyik, mely 90°-ot késik az egyes elemeken fellépő fe-
szültségekhez képest. A feszültségek tehát azonos irányúak, ezért eredőjük megegyezik
az algebrai összegükkel:

A feszültségeket az árammal és a
reaktanciákkal kifejezve, majd J-t kie- 1
1,_ _ _U_1 ----7----~u~ -----7--- _ _LJ~_ . _
melve:
U = U1 + U2 + U3
U = l · XL 1 + l · XL 2 + l · XL J , illetve . XL = XL,+ XL + XL
2 3

13-24.ábra
Induktív reaktanciák soros kapcsolása

Rendezés után: U = XL +XL +XL ·, melyből U az

I
eredő reaktancia (XL):
1 1 2 3

232
 Párhuzamos kapcsolás esetén (13-25.ábra) minden reaktanciára azonos (a generá-
tori) feszültség jut. Az ára-
mok mindegyike ehhez ké-
pest 90° -ot késik, vagyis
azonos irányúak, ezért al-
gebrailag összegezhetők: U 1 1 1 1
-=-+-+-
XL XL, XL2 XLa

13-25.ábra
Az áramokat a fe-
Induktív reaktanciák párhuzamos kapcsolása
szültséggel és a reaktanci-
ákkal kifejezve, majd U-t kiemelve:

· utan:
Rendezes ' -I =- l o -I az ere d"o re aktancia
+ -l- + - l- , ame ly b"l . rec1pro
. k a:
U XLi XL2 XL3 U

1 1 1 1
-=-+--+--
XL. XLi XL2 XL3 .

Tanulság: a reaktanciák eredőjét az ellenállások és induktivitások eredőjéhez ha-

sonlóan (soros kapcsolásban összeadással, párhuzamosban a reciprokos képlettel) hatá-
rozhatjuk meg.

Példák:

1. Mekkora a 100 mH-s induktivitás reaktanciája 10 Hz-en, 1 kHz-en és 1 MHz-

en?
XL= 2·re "f · L alapján:
10 Hz-en: XL= 2 ·re· 10 · 100 · 10-3 = 6,28 Q (majdnem rövidzár).
1 kHz-en: XL = 2 · re· 103 · 100 · 10-3 = 628 Q.
1 MHz-en: XL= 2 ·re· 106 · 100 · l0-3 = 628 kQ (majdnem szakadás).

2. Mekkora áram folyik a 100 mH-s, az 1 H-s és a 10 H-s induktivitáson, ha

230 V-os 50 Hz-es feszültséget kapcsolunk rá?
Az induktív reaktanciák XL = 2 ·re· f · L alapján:
100 mH: XL= 2 ·re· 50 · 0,1=31,4 Q,
1 H: az előző 10-szerese: 314 Q,

233
 10 H: az előző 10-szerese: 3 140 Q.
Az áramok I = UIXL alapján:
100 mH: != 230 V/31,4 Q = 7,32 A,
1 H: /=230V/314Q=0,732A,
10 H: != 230 V/3 140 Q = 0,0732 A= 73,2 mA.

3. Sorosan kapcsolunk három induktivitást. Önindukciós tényezőjük 0,1 H, 0,4 H

és 0,9 H. Mekkora a kapcsolás eredő reaktanciája 50 Hz-en?

A feladat egyik megoldási módja: először kiszámítjuk az induktivitások eredőjét,

majd ennek rektanciáját. A másik módszernél külön kiszámítjuk a reaktanciákat, majd
összegezzük őket. Az első módszer az egyszerűbb, ezért mi is ezt választjuk:

L = L1 + L2 + L3 = 0, 1 H + 0,4 H + 0,9 H = 1,4 H.

Ennekreaktanciája: XL =2·:rc·f·L =2 ·re ·50 ·l,4=439,6Q.

13.3.2 Kondenzátor az áramkörben

13.3.2.1 Fáziseltérés a feszültség és az áramerősség között

A kondenzátorra szinuszos váltakozó feszültséget kapcsolva a kondenzátor egyik

félperiódusban feltöltődik (energiát vesz fel), a másikban kisül (az energiát visszaadja),
majd ez a folyamat periodikusan ismétlődik, vagyis a kondenzátor az induktivitáshoz ha-
sonlóan reaktanciaként viselkedik (13-26.ábra) A kondenzátornak kapacitív reaktan-
ciája van.
A kialakuló áramerősséget az i = !1Q összefüggés alapján fogjuk meghatározni.
11t
11Q az a töltésváltozás, amely l1t idő alatt a kondenzátorba áramlik, és hatására 11U
feszültségváltozás keletkezik. A kondenzátorra vonatkozó Q = C · U összefüggés szerint

11Q = C · t.\U,

hiszen közben a kapacitás nem változik meg. Behelyettesítve az

áramerősség képletébe:

13-26.ábra
Kapacitás a
váltakozó áram-
111 körben
mely hasonlít az induktivitásnál megismert Ui = L· alakra, de L
l1t
helyett most C, M helyett pedig !1U van. L és C állandó, ezért a változás alakját nem
11t 11t
befolyásolja. Figyeljük meg a 13-27.ábrát! !1U és az áramerősség azokban a pillanatok-
/1t
ban a legnagyobb, amelyekben a feszültség görbéje metszi a t tengelyt (a feszültség nul-

234
la), és legkisebb amikor a feszültség u, 1· ----t~=O
pillanat értéke megegyezik az amplitú-
dóval. Az áramerősség és a feszültség
között most is 90°-os fáziseltérés van
(13-28. ábra), de most az áram siet
90°-ot a feszültséghez képest. Az
áram koszinusz görbe szerint változik,
mely 90°-kal a feszültség szinusz gör-
béje előtt van. Mivel mindig az áram-
erősséghez viszonyítunk, melyhez ké-
t.t ? !<
pest a feszültség most késik, a ka-
pacitív fogyasztó fázisszögének elő­
jele negatív (-90°).
13-27.ábra
Az áram sietését könnyebb meg-
A kondenzátor feszültsége és árama között 90°-os
érteni, ha arra gondolunk, hogy a kon- fázis eltérés van
denzátoron csak akkor van feszültség,
ha feltöltöttük, vagyis töltéseket tettünk
bele. A töltéseket viszont az áramerősség szállítja, amelynek ezért meg kell előznie a fe-
szültség kialakulását.

u,i
i!'.I

a) b)
13-28.ábra
A kondenzátor árama 90°-ot siet a feszültséghez képest

13.3.2.2 A kapacitív fogyasztó teljesítménye

A feltöltött kondenzátorban W = _!_ · U 2 · C elektromos energia van. Ezt az energiát

2
a kondenzátor a generátorból abban a félperiódusban veszi fel, amelyben feszültsége nul-
láról indulva a csúcsértékig növekszik, árama pedig fokozatosan nullára csökken. A kö-
vetkező félperiódusban a kondenzátor kisül, és az energia áramlás iránya is felcserélődik,
a kondenzátor a felvett energiát visszaadja a generátornak. A két félperiódusban a felvett
és a visszaadott energia egymással megegyezik, ezért a kondenzátor összességében nem
fogyaszt energiát, és teljesítménye is nulla, vagyis a kondenzátor is látszólagos (meddő)
fogyasztó.
Az összetartozó pillanatnyi feszültség és áramerősség értékeket összeszorozva - az
induktivitáshoz hasonlóan - most is a pillanatnyi teljesítményeket kapjuk, és a teljesít-

235
mény ugyanúgy u és i kétszeres frekvenciájával u, i, p
ingadozik (13-29.ábra). A változás mértéke fél-
periódusonként azonos, de ellentétes előjelű, át-
laga ezért nulla.
Hasonlítsuk össze a 13-19. és a 13-29.
ábrát! A t = 0 utáni pillanatokban induktivitás-
nál az áramerősség és a teljesítmény előjele ne-
gatív, kapacitásnál pedig pozitív.
13-29.ábra
A kapacitív fogyasztó teljesítménye nulla

13.3.2.3 A kondenzátor reaktanciája

13.3.2.3.1 A kapacitív reaktancia meghatározása

Az 1. = e ·ti.U ..
- ossze1ugges
Cr e ··1 tsegva
' b en -ti.U a 1eszu ' 'l tozas
' se b essege.
' Az el"ozoe
" kb en
ti.t ti.t
alkalmazott módszer szerint most is felrajzolható egy vektordiagram, amelyben egy U0
hosszúságú vektor forog (13-30.ábra). Nagyon kis At ese-
tén a vektor csak nagyon kicsi a szöggel fordul el, és AU
feszültség változás keletkezik. Mivel At és a is rendkívül
kicsi, AU azonosnak tekinthető az a szöghöz tartozó ív
hosszával. Ha a változás mindig ilyen mértékű lenne, a
360°-os teljes ívet a vektor T idő alatt futná be, és az
ehhez tartozó AU a kör kerülete, vagyis 2 · U0 · 7t lenne. A
2·U0 ·n
legnagyobb AU!At ezért: , melyhez a legna-
T 13-30.ábra
gyobb (10 ) áramerősség tartozik. li.U/li.t értékének meghatározása

Io = e. -ti.U
!it = e.
2·U0
T
·7t
- e. 2 · uo ·n · f = uo ·2 · 7t · f · e , es,

1
_Q_ = 2. 7t. f. e, mely éppen a közben fellépő kapacitív reaktancia reciproka, és
uo
1
llxc = 2 • 1 cll
A kapacitív reaktancia tehát j-fel és C-vel fordítottan arányos: ha a frekvencia
vagy a kapacitás nagy, a reaktancia kicsi. Xc-t lin-lin rendszerben ábrázolva hiperbolát,
Jog-log rendszerben pedig ferde (dekád/dekád negatív meredekségű) egyenest kapunk
(13-31.ábra). A kondenzátor reaktanciája egyen feszültség esetén (j= 0 Hz-en) végtelen
(nein vezet, szakadásként viselkedik), végtelen frekvencián pedig nulla, ezért rövidzár-
ként viselkedik. A kapacitás az induktivitáshoz hasonlóan különböző frekvenciák szét-
választására, valamint az áramerősség veszteség mentes korlátozására használható.

236
 Xc Xc
kQ 51+-~~~~~~~~~~~
Q
100

L--J...:=:::::::=::=1====--~ 0,1 ....__ __,__ _ ____,._ _ _____,..__~

10 20 30 40 50 60 70 f [Hz] 0,1 1000 f [Hz]
C1< C2

a) b)
13-31.ábra
A kapacitív reaktancia lin-lin (a) és log-log léptékben (b) ábrázolva

A kondenzátor is lineáris áramköri elem, mert reaktanciája nem függ sem a fe-
szültségtől,sem az áramerősségtől. Jegyezzük meg!
1. A frekvencia változtatásakor a kapacitás és az induktivitás reaktanciája ellenté-
tesen változik.
2. Az XL-re és Xc-re vonatkozó összefüggések csak szinuszosan változó feszültség
esetén érvényesek.
3. Az induktivitást és a kapacitást reaktáns elemnek is nevezik.
4. A reaktancia az áramerősséget nem az áramló töltéshordozók ütközése
révén, hanem más kölcsönhatásokkal korlátozza, ezért nem fogyasztó.

13.3.2.3.2 Kapacitív reaktanciák kapcsolása

Soros kapcsolásban (13-32.ábra) a kapacitív

i
reaktanciákon azonos áram folyik, és mindegyiken a
feszültség 90°-ot késik. A feszültségek ezért egy-
máshoz viszonyítva azonos fázisúak és algebrailag
összegezhetők: I

U=U 1 +U 2 +u
3
Xc=Xc, +Xc, +Xc,
A feszültségeket az árammal és a reaktanciák-
kal kifejezve: 13-32.ábra
Kapacitív reaktanciák soros
kapcsolása

I-t kiemelve, majd rendezve: U = 1 · ( X c 1 + X c2 + X c 3 ) és

~ = Xc 1
+ Xc 2 + Xc 3 , melyből ~ az eredő reaktancia:

237
 0.1 ~4"11 ~12 ::;--{3
. c.2..L ~ cOij}I ciJ_}
u
lx =rxc 2 lx"c 3
Párhuzamos kapcsolásban (13-33.ábra) a fe- ~o----I--c_,__J_
____~~ '
szültség közös, az áramok pedig azonos mértékben 1 = 11 + 12 + 13
(90°-kal) sietnek hozzá képest, ezért most is algeb- 1 1 1 1
railag összegezhetők: Xc = Xc, + Xc
2
+ Xc 3

13-33.ábra
Kapacitív reaktanciák párhuzamos
Az áramokat a feszültséggel és a reaktanci- kapcsolása
ákkal kifejezve:

A feszültséget kiemelve, majd rendezve:

1 d" k . . k ' _1___1_+_1_+_1_

U az ere o rea tanc1a rec1pro a, ezert Xc Xc Xc Xc •
1 2 3

Tanulság: Minden reaktancia eredőjét az ohmos ellenállás eredőjéhez hasonlóan

kell kiszámítani: soros kapcsolásban a reaktanciák összeadódnak, párhuzamosban a recip-
rokos összefüggést kell használni! Fontos, hogy most sem az összekapcsolt C elemek ere-
dőjét, hanem az általuk megvalósított Xc reaktanciák eredőjét számítjuk! Emlékezzünk
vissza és vegyük észre, hogy a kapacitások eredőjének kiszámítására használt összefüg-
gések alakja ezzel ellentétes: párhuzamos kapcsolásnál az összeg, sorosnál a reciprokos
fonnát kell használni!

Példa: Mekkora a 100 nF-os kondenzátor reaktanciája 10 Hz-en, 1 kHz-en és 1 MHz-en?

1 1
lOHz-en: Xc =--- = 160 kQ (rendkívül nagy).
2·n:"f·C 2·:n:·10·100·10- 9
1
1 kHz-en: Xc = = 1,6 kQ.
2·n:·10 3 ·100·10- 9
= 1,6 Q (rövidzárnak tekinthető).
1
1 MHz-en: Xc =
2. j( • 10 · 100 -10- 9
6

238
 13.4 Impedancia és admittancia

Az előzőek értelmében váltakozó áramkörben az R, L és C elemeken azok ellenál-

lásától, illetve reaktanciájától függő áram folyik, és az ellenálláson hatásos, a reaktancián
pedig meddő teljesítmény keletkezik. Ha az áramkörben mindegyik elem megtalálható,
akkor hatásaik egyszerre jelentkeznek. Az összekapcsolt R, L és C elemek eredő áram-
korlátozó hatását látszólagos ellenállásnak vagy impedanciának nevezzük.
Az impedancia a rezisztencia (R) és a reaktanciák (X1 és Xc) eredője. A jele:
Z. Általánosságban minden, ami az áramkör áramát korlátozza impedancia. Ebben a meg-
közelítésben R és X az impedancia nevezetes esete, rezisztencia, illetve reaktancia.
Az impedancia a nagyságával és a fázisszögével jellemezhető. Általános
esetben a szög nulla és ±90° közé esik: -90° < cp < 0°, illetve 0° < cp < +90°. Az
impedanciának a nagysága és a fázisszöge is függ a frekvenciától.

Impedancia
Jele: Z
Z = Látszólagos ellenállás
Fázisszög: -go•::; qi::; +go•
Z függ a frekvenciától
1
-=Y
z
Y = Admittancia

Jele: R
Rezisztancia ------
Jele: X
Reaktancia

R = Ohmos, hatásos ellenállás X = Reaktív (meddö) ellenállás

Fázisszöge:qi = O Fázisszöge:+go• vagy-go•
R nem függ a frekvenciától X függ a frekvenciától
1 1
-=G -=B
R x
G = Konduktancia (vezetés) B = Szuszceptancia

~ ~
Induktív reaktancia Kapacitív reaktancia
Jele: XL Jele: Xc
Fázisszöge: +go• Fázisszöge: -go•
x - 1
XL = 2 · n ·.f · L c-2·it·f·C
1 1
-XL
--s L -Xc
--s e
B L= lnduktfv szuszceptancia Be= Kapacitfv szuszceptancia

13-34.ábra
Az impedanciák összefoglalása

239
 Az impedancia reciproka a látszólagos vezetés. Neve admittancia, és Y-nal je-
löljük.

A reaktancia reciproka a reaktív vezetés vagy szuszceptancia. A szuszceptancia

jele: B.
Megkülönböztetünk induktív (Br,) és kapacitív (Be) szuszceptanciát.

IBL = ;J és IBc =~ I· Emlékeztetőül: lo= ~I·

A különféle áramkorlátozó hatásokat és azok fontosabb jellemzőit a 13-34.ábra
foglalja össze.

13.5 Összetett váltakozó áramkörök

13.5.1 Soros R-L kapcsolás

Az impedanciát R, .L és C elemek alkothatják. A következőkben egyenként

minden lehetséges kapcsolási variációt megvizsgálunk. Az áramkörök vizsgálatakor
felhasználjuk, hogy mindegyik elem lineáris, ezért érvényes rá az Ohm és a két Kirchhoff
törvény, de az utóbbiaknál az összegzést csak vektorosan szabad elvégezni. Elsőként a
soros R-L hálózat impedanciáját fogjuk meghatározni.
A soros kapcsolás miatt (13-35. ábra) az elemeken azonos áram folyik. A vektor
diagramot ennek a közös mennyiségnek a felrajzolásával kezdjük, és a fellépő feszültsé-
geket ehhez viszonyítjuk. R-en a feszültség fázisban van az áramerőséggel, ezért ~ vek-
tora i irányába mutat.
Az induktivitáson az áram 90°-ot késik, vagyis Ui. vektora i-hez és ~-hez is képest
ennyivel előbbre tart. A két feszültség
és eredője (a generátori feszültség)
derékszögű háromszöget határoz meg,
melyre alkalmazható a Püthagorasz
tétel: R

Osszuk el az egyenlet mindkét

oldalát a közös mennyiség (1) négy-
zetével, és használjuk fel, hogy a 13-35.ábra
megfelelő ul i hányados ellenállás, re-
A soros R-L kapcsolás és vektor diagramja
aktancia vagy impedancia!

240
 z 2 = R 2 + xl , amelyből
u.R
1
=R
~ 2 +XL2
- R
Z -

13-36.ábra
Figyeljük meg, hogy a Az impedancia háromszög származtatása a vektor ábrából
generátor u feszültségéhez ké-
pest az áramerősség most is
késik (<p előjele pozitív), de <p kisebb 90°-nál! z
Az i-vel történő osztás alkalmazható a feszültsé-
gek vektorábrájára is. Ha a derékszögű háromszög ol-
dalainak megfelelő feszültségeket ugyanazzal a mennyi-
séggel (i-vel) osztjuk, akkor az a derékszögű háromszög
oldalainak arányos kicsinyítését jelenti, és ekkor az ol-
dalak rezisztenciának, reaktanciának vagy impedanciák
felelnek meg. Az eredményül kapott új háromszöget cp 90°
ezért impedancia háromszögnek, vagy impedancia vek-
tor diagramnak nevezzük. Ebből közvetlenül is kifejez- 45°
hető az impedancia képlete (13-36.ábra).
Vegyük észre, hogy nemcsak a feszültség és az
áramerősség között, hanem R és Z között is <p fáziselté-
rés van. A szöget ezért mindkét ábra segítségével több-
13-37.ábra
féle módon is kifejezhetjük. A 13-35.ábra alapján: A soros R-L áramkör
impedanciájának és
UL. UL, UR fázisszögének változása
tgcp =-, smcp =- es coscp =-.
UR U U

A 13-36.ábra alapján: Z[Q)

100 +-------------~

XL . XL , R
tg<p = R' sm<p = Z es cos<p = Z.
10 „ - - - - + - - - ' - - - -' - - - - - -

Az XL reaktancia függ a frekvenciá-

tól, ezért az L-en fellépő feszültség, ennek
következtében az impedancia és a fázis- R -j
i
szög is függ a frekvenciától (13-37.ábra). 0,1 ""----+-----"--+----+----+-'-~
Az impedancia változását log-log 0,1 100 1000 f[Hz]
léptékben a 13-38.ábra mutatja. Vegyük
észre, hogy a soros R-L áramkör eredő im- 13-38.ábra
pedanciáját kis frekvencián az ellenállás, Az induktiv reaktancia változása log-log
nagy frekvencián az induktivitás határozza léptékben

241
meg, ezért azt mondjuk, hogy az áramkör kis frekvencián az ellenálláshoz, nagy frekven-
cián az induktivitáshoz hasonlóan (induktíven) viselkedik!
Egy ohmos ellenállásból és reaktanciából álló áramkörnél mindig található
olyan frekvencia, amelynél a reaktancia megegyezik az ohmos ellenállással, vagyis
R = X lesz. Az ehhez tartozó frekvenciát határfrekvenciának nevezzük, és fh-val je-
löljük.

Most R =XL, vagyis R = 2 · n: I L, amelyből kh =

2
. :. LI·
A határfrekvencián olyan impedancia háromszög keletkezik, amelynél a befogók
egyenlő hosszúságúak, ezért cp = 45°. Felhasználva, hogy R =XL:

Z = JR 2
+ x[ = J R 2 + R 2 = J2.R2, amelyből Z =.fi.· R.
Tanulság: A határfrekvencián az impedancia az ohmos ellenállásnál .fi.-ször
nagyobb, és cp = 45°.

Példák:

1. Mekkora a 100 Q-os ellenállásból és 100 mH-s induktivitásból álló soros kap-
csolás impedanciája 1 kHz-en?

Az induktív reaktancia: XL= 2 · n: I L = 2 · n: · 103 · 100 · 10-3 = 628 Q.

Az impedancia Z = JR 2
+ XC alapján:

Z = J100 2 + 628 2 = .J10 OOO+ 394 384 = .J404 384 = 635, 91 Q.

2. Mekkora az előző kapcsolás határfrekvenciája, és mekkora ezen a frekvencián

az impedancia?

R 100
fh = - - = = 159,235 Hz.
2·n:·L 2·n:·l00·10- 3

Az impedanciája: Z =.fi.· R = 1,41 · 100 = 141 Q.

13.5.2 Párhuzamos R-L kapcsolás

Párhuzamos kapcsolás esetén a feszültség a közös. Hatására az ellenálláson vele

fázisban lévő iR, az induktivitáson hozzá képest 90°-kal késő iL alakul ki (13-39.ábra). Az
eredő áramerősség a feszültséghez képest cp szöggel késik. A közös mennyiséggel (u-val)
osztva most admittancia háromszöget kapunk, amelyből

242
 u

13-39.ábra
Párhuzamos R-L kapcsolás

I2 = d + /f,, és

z 1
-+-
1 .
R2 Xt

Ez az összefüggés eléggé bonyolult, és alakja nem hasonlít egyetlen eddig megis-

mert összefüggésre sem. Rendezzük át!

Z=~l1 = -+-
Jf
x?L +--.,,.-...,... X12+Jf
k Xt k·Xt k·Xt k·Xt
amely már hasonlít a két párhuzamosan kapcsolt ellenállás eredőjének R= ~ · Ri. alak-
~+ Ri.
jára, de a nevezőben a két mennyiség vektoros összege szerepel.

z R

z z
[Q]
100

0,1 - - - - - - - - - - - - -
0,1 100 1000 f [Hz]

13-40.ábra
A párhuzamos R-L áramkör impedanciájának és fázisszögének változása

243
 A párhuzamos kapcsolás impedanciája és fázisszöge is frekvenciafüggő (13-40.
ábra). Kis frekvencián az induktivitás kis reaktanciája rövidre zárja az ellenállást, emiatt
az áramkör rövidzárként, nagy frekvencián (ahol XL igen nagy és hatása nem érvényesül)
ellenállásként viselkedik. Azon a frekvencián, ahol az R =XL feltétel teljesül, most is ha-
tárfrekvencia keletkezik. Az R = 2 · Jt f L összefüggésből párhuzamos kapcsolásnál is
Íh R_
= __ érték adódik. Ezen a frekvencián az eredő impedancia azonban R-nél .f2-
2 ·n · L
ször kisebb mert:

Z=

13.5.3 A valódi tekercs mint R-L kapcsolás

13.5.3.1 A tekercs helyettesítő kapcsolása

Minden tekercs R-L kapcsolásnak felel meg, mert az induktivitáson kívül ohmos
ellenállással is rendelkezik. Az ohmos ellenállás miatt a tekercsnek vesztesége van. Vál-
takozó feszültségen R-et a felhasznált huzal és a vasmag jellemzői határozzák meg. Rész-
letesen:
-a huzal ohmos ellenállása,
-a huzal szkin hatás miatt megnöve-
kedett ellenállása,
-a vasmag örvényáramú vesztesége, L
-a vasmag hiszterézis vesztesége. L
Az első kivételével mindegyik frek-
venciafüggő, ezért (bár R független a frek-
venciától) egy valódi tekercs ohmos ellen-
a) b)
állása is függ a frekvenciától.
13-41.ábra
Azt az R-L kapcsolást, amely egy A tekercs soros (a) és párhuzamos (b)
valódi tekercs viselkedését utánozza le, a helyettesítő kapcsolása
tekercs helyettesítő kapcsolásának nevez-
zük. Megkülönböztetünk soros és párhuzamos helyettesítő kapcsolást. A két kapcsolás
akkor egyenértékű, ha az induktivitásaik, az eredő impedanciájuk, valamint a fázisszögük
azonos. Az L elemek azonossága miatt ez csak akkor teljesülhet, ha az ellenállások
különbözőek. Ezt a jelölésben is kifejezzük: a soros kapcsolás veszteségi ellenállását kis
betűvel (r), a párhuzamosét nagy betűvel (R) jelöljük (13-41.ábra). A kapcsolásokhoz
tartozó impedancia, illetve admittancia háromszög (13-42.ábra) alapján határozzuk meg r
és R egymáshoz viszonyított értékét!
Soros kapcsolásban coscp = !_ (13-42.a ábra), párhuzamosban coscp = G (13-42.b
z y
ábra). Ha a szögek azonosak, akkor azok koszinusza is megegyezik, ezért !_ = G. Az ad-
Z y
mittanciákat az impedanciákkal kifejezve:

244
 a) b)
Egy tekercs kis veszte- 13-42.ábra
séggel rendelkezik, ha a soros A kapcsolások vektor diagramja
helyettesítő kapcsolásban r érté-
ke kicsi, illetve a párhuzamos helyettesítő kapcsolásban R értéke nagy. Ekkor cp és ennek
tangense ( tgcp = XL , illetve tgcp = ll ) is nagy.
r G
13.5.3.2 A tekercs veszteségének kifejezése

A tekercsek veszteségét a jósági tényezővel fejezzük ki, amely egy mértékegység

nélküli szám. A kis veszteségű tekercsek jósági tényezője nagy. A jósági tényező jele: Q,
(sajnos megegyezik az elektromos töltés és a meddő teljesítmény jelével).

Q= tgcp.

Az előző ábrák alapján soros helyettesítő kapcsolásban:

X 2·:rt·f·L . ~·L
.Q= tgcp = _],_ = , vagyis: Q= - - .
r r r

Párhuzamos helyettesítő kapcsolásban:

Q= tgcp = BL
G
= XL
1
= __!!_ =
XL
R
2·:n·f·L
'amelyből lo= w·L
R 1.
-
R

Az összefüggésekben szerepel w, emiatt a jósági tényező is függ a frekvenciától.

Fejezzük ki mindkét összefüggésből w ·L-t, és használjuk fel, hogy w és Q ugyanarra a
tekercsre vonatkozik!

w · L = Q· r, illetve w · L = R, ezért Q· r = R, amelyből

Q Q

lr- ~ f illetve IR-Q 'I. 2

245
 Példák:

1. Egy elektromágnes tekercsén 12 V-os egyenfeszültség hatására 60 mA-es, 12 V-

os 50 Hz-es váltakozó feszültség hatására pedig 15 mA-es áram folyik. Mekkora a
tekercs ohmos ellenállása, az 50 Hz-en mért impedanciája, az induktivitása és az adott
frekvencián a fázisszög?
Az egyenfeszültség/= 0 Hz-nek felel meg, ezért XL= 0, és csak az ohmos ellenál-
lás érvényesül. R = UII = 12 V/60 mA = 0,2 kQ = 200 Q. Váltakozó feszültségen a te-
kercs impedanciaként viselkedik. Z = U/I = 12 V/15 mA = 0,8 kQ = 800 Q.

XL= 2 •1t I L-ből L = __&___ =

774 6
· = 2,46 H.
2 . 1t . f 2. 7t. 50

A fázisszög: sincp = XL =
774 6
' = 0 968 amelyből a
z 800 ' '
visszakeresés után: cp = 75,46°.
2. Rajzoljuk le annak az áramkörnek a vektor ábráját, 13-43.ábra
amelyben egy jelfogóval sorba van kötve egy R ellenállás! A példa vektor diagramja
A soros kapcsolás miatt azonos áram folyik az R ellen-
álláson és a tekercsen (soros r1 és L1). Ez az áram R-en és a tekercs r1 ohmos ellenállásán
vele fázisban lévő, a tekercs induktivitásán 90°-kal siető feszültséget hoz létre. uL és urt
összege a tekercsen lévő u1 feszültséget, ur és u1 összege pedig a generátor feszültségét
adja (13-43.ábra).

13.5.4 Soros R-C kapcsolás

Soros R-C kapcsolásban (13-44.a ábra) az áramerősség a közös mennyiség. A fe-

szültség vektor diagramból, illetve háromszögből (13-44.b ábra) így impedancia há-
romszöget kapunk (13-44.c ábra), amelyből

a) b) e)
13-44.ábra
A soros R-C kapcsolás és vektor diagramja

246
 A kapcsolás kis frekvencián Xc miatt szakadásként, nagy frekvencián ohmos el-
lenállásként viselkedik (13-45.ábra).

f
-45"

-90°
0,1 100 1000 f [Hz]

13-45.ábra
A soros R-C áramkör impedanciájának és fázisszögének változása

Azon a frekvencián, ahol az R = Xc feltétel teljesül, most is határfrekvencia kelet-

kezik.

R=
1
2·:n:· f· e amelyből
, 1fh=
1
R
2 ·:n:· ·
J.
Példa: Mekkora a 10 nF-os kondenzátorból és az 1 kQ-os ellenállásból álló soros
R-C kör impedanciája és fázisszöge 1 kHz-en, 10 kHz-en és 100 kHz-en?

1
A kapacitás reaktanciája: Xc = alapján:
2·:n:·f-C

1
1 kHz-en: 5 = 15,92 kQ.
2·:n:·10 3 ·10·10- 9 2. Jt -10-

1
10 kHz-en: 4 9
= = 1,592 kQ.
2·:n:·10 ·10·10- 2·:n:·10- 4

1
100 kHz-en: 3 =0,1592kQ.
2·:n:·10 5 ·10·10- 9 2•Jt'10-

247
 Az impedanciák Z = ~ R 2 + X~ alapján:

1 kHz-en (kQ-ban))1 2 +15,92 2 = Jl + 253,4 = J254,4 = 15,95 kQ.

10 kHz-en: ~1 2 +1,592 2 = Jl + 2,534 = J3,534 = 1,87 kQ.
100 kHz-en)1 2 + 0,159 2 = J1+0,0253 = Jl,0253 = 1,1 kQ.

A fázisszögek cosqi = R/Z alapján:

1 kHz-en: cosqi = 1115,95 = 0,06269, és qi = 86,4°.

10 kHz-en: cosqi = 1/1,87 = 0,534, és qi = 57,7°.
100 kHz-en: cosqi = 1/1, 1 = 0,909, és qi = 24,6°.

Tanulság: Kis frekvencián az impedancia csaknem azonos a kapacitás reaktan-

ciáj ával, és a fázisszög közel 90°. Nagy frekvencián a kapacitás csaknem rövidzár, ezért
az impedancia közel azonos az ellenállással, a fázisszög is ennek megfelelően kicsi. Az
impedancia értékét akkor befolyásolja azonos módon mindkét elem, ha a kondenzátor re-
aktanciája megegyezik az ellenállás értékével.

13.5.5 Párhuzamos R-C kapcsolás

Párhuzamos kapcsolásban (13-46.a ábra) a feszültség a közös, ezért az áramok

vektor diagramjából admittancia háromszöget kapunk (13-46.b és c ábra).

~=Be
u

u .!.s_=G
u
a) b) e)
13-46.ábra
A párhuzamos R-C kapcsolás és vektor diagramja

Y2 = G 2 +BE, és Y = ~ G 2 + BE , amelyből az impedancia:

~R2 ·XE
~R2 +XE ~R2 +XE
~J?2-~xr

A párhuzamos R-C áramkör kis frekvencián ellenállásként, nagy frekvencián

kapacitásként, vagyis rövidzárként viselkedik (13-47.ábra).

248
 z

Z[n]
100 ... ~-~ ----R- ,
.--~-.....;;;;;;;;;_ ""' - - -
~Xc
10 T

f 1 -------+----'-e
-450
0,1 ....___ _ _ _ _..,___ _..,___ _......__
-90°
0,1 10 100 1000 f [Hz]

13-47.ábra
A párhuzamos R-C áramkör impedanciájának és fázisszögének változása

1
Ahol az R = Xc feltétel teljesül, most is határfrekvencia lesz. R =
2·tt·f·C'
melyből

13.5.6 A valódi kondenzátor mint R-C kapcsolás

Már a 9.4.4 pontban megállapítottuk, hogy a valódi kondenzátor párhuzamos R-C

kapcsolással helyettesíthető. Akkor azt
mondtuk, hogy R-et a dielektrikum átveze-
tése és polarizációs vesztesége alkotja, a
kivezetések ohmos ellenállását elhanyagol-
tuk. Ezt általában váltakozó feszültségen is -
megtehetjük, mert a kivezetés ohmos ellen-
u ! r
oel:\
Wz
x1'\
állásából származó veszteség sokkal kisebb r
tgo=-=CO·r ·C
a dielektrikum veszteségénél. Xc
A kondenzátor jóságát a tgö (tan-
gens delta) veszteségi tényezővel fejezzük
ki, amely figyelembe veszi a kivezetések
ellenállását, sőt a polarizációs veszteség _ 1u
frekvencia függését is, emiatt tgö értéke is {t
függ a frekvenciától.
Az eredő veszteség mindig össze-
vonható egyetlen ellenállásba, melyet so- tgo=~=~=---
Bc R co ·R ·C
ros helyettesítő kapcsolásban r-rel, párhu-
zamosban R-rel jelölünk. A kétféle kap- 13-48.ábra
csolás egyenértékű, ha a kapacitásuk, A kondenzátor veszteségi tényezője

249
impedanciájuk és a fázisszögük azonos (13-48.ábra). ö az a szög, amely a cp szöget 90°-ra
egészíti ki. A jó kondenzátor tgö értéke kicsi, a gyakorlatban használt kondenzátoroknál
10-3-10-4 nagyságrendű.
A soros és a párhuzamos veszteségi ellenállás kölcsönösen átszámítható egy-
1
másba. A soros kapcsolásból: w = tgö , a párhuzamosból: w = , így
r·C tgö·R ·C

, amelyből
1
tgö =
r·C tgö· R·C

2
r = R · (tgö) , illetve R = _r_.
2
(tgö )

Jegyezzük meg, hogy a gyakorlatban alkalmazott kondenzátorok eredő

vesztesége sokkal kisebb, mint egy tekercs vesztesége, vagyis a kondenzátor majd-
nem ideális alkatrész.

13.5. 7 A soros R-L-C áramkör

Ebben a kapcsolásban mind a három áramköri elem megtalálható (13-49.a ábra). A

soros kapcsolás miatt mindegyiken ugyanaz az i áram folyik, miközben az ellenálláson

--4
XL Xc
LIR LIL
uc
\/

- iu LIL "Hc{ Xc- Xcj

\/
LIR R
uc uc Xc
V _
a) b) e)
13-49.ábra
A soros R-L-C kapcsolás és vektor diagramjai

uR, az induktivitáson uL és a kapacitáson uc feszültség lép fel. A feszültségeket most is

vektorosan kell összegezni. uR fázisban van i-vel, az induktivitás feszültsége ehhez
képest 90°-ot siet, míg a kapacitásnál éppen fordítva: uc 90°-ot késik.
uL és uc eredőjét egyszerű kivonással határozhatjuk meg, hiszen a két vektor egy
egyenesbe esik és iránya ellentétes (13-49.b ábra). Az eredményül kapott uL-uc-vel kell
összegezni az ellenállás feszültségét, uR-t. Az eredő a generátor feszültségével egyezik:

U
2 = UR
2 + ( UL - Uc
)2 .

250
 Mindkét oldalt a közös i2-tel osztva, algebrai úton Z képletét, a vektor diagramból
pedig az impedancia háromszöget kapjuk (13-49.c ábra).

2 2 ( )2
U
- UR
=- + UL - Uc 1 b"l
,amey o
i2 i2 i2

Z nagysága és fázisszöge most is függ a frekvenciától, hiszen XL és Xc is függ a

frekvenciától. A szögekre vonatkozó összefüggések: coscp = uR/u, cos cp= RIZ stb.

13.5.8 A soros rezgőkör

13.5.8.1 Kapcsolása és vektor diagramja

A soros R-L-C kapcsolás frekvenciafüggő viselkedéséből következik, hogy talál-

ható egy olyan frekvencia, amelynél uL = uc. Ezt nevezzük feszültség rezonanciának, az
áramkört pedig soros rezgőkörnek. Ekkor a reaktanciák eredő feszültsége nulla, és az
ellenállásra jutó feszültség megegyezik a generátor feszültségével.
A rezgőkör jellegzetes módon viselkedő áramkör, melyet az elektronikában na-
gyon gyakran alkalmazunk.
A soros rezgőkör működését a 13-
50.ábrán látható kapcsolásban vizsgál-
juk, ahol az ellenállást r-rel jelöljük. r-et \! 'P= 0 U = Ur

általában nem építik be a rezgőkörbe,

hanem az induktivitás és a kondenzátor
veszteségi ellenállása alkotja. Rezonan- _ 1u
ciakor uL = Uc, ezért ucuc = 0, vagyis {. v
Z =r
u = ur és cp = 0.
Xc
Az uL = uc feltétel az azonos áram
miatt akkor teljesül, ha i ·XL= i · X 0
13-50.ábra
vagyis XL= Xc. Ebből következik, hogy A soros rezgőkör és vektor diagramja
rezonanciakor XL -Xc = 0 és Z = r, ami
azt bizonyítja, hogy cp = 0.
Tanulság: feszültség rezonanciakor a soros R-L-C áramkörben az L és C ele-
mek egymás hatását kioltják, ezért az áramkör ohmos ellenállásként viselkedik.

13.5.8.2 A rezonanciafrekvencia

A feszültség rezonanciához tartozó frekvenciát rezonancia frekvenciának ne-

vezzük, melyet/0 -val esetlegfr-rel jelölünk.

251
 Rezonanciakor XL= X 0 vagyis z
1
2·n·f·L=---
2·n·f·C

Az egyenletet f re rendezve az / 0 rezo-

nancia frekvenciát kapjuk:

'Jl
2 1 '
/ =
2
, es +90°
4·n ·L·C

-900

Az összefüggést felfedezőjéről Thom- < >

son angol fizikusról Thomson képlet-nek ne- C jellegű ohmos L jellegű
vezzük.
13-51.ábra
A soros rezgőkör impedanciájának és
fázisszögének változása

13.5.8.3 Rezonanciagörbe és rezonancia-ellenállás

A rezgőkört tápláló generátor frekvenciáját nulla és végtelen között változtatva az

impedancia nagysága és fázisszöge jellegzetes módon változik (13-51.ábra). Az impedan-
cia változását mutató görbét rezonanciagörbének nevezzük.
Figyeljük meg, hogy kis frekvencián (rezonanciafrekvencia alatt) az áramkör
kapacitásként viselkedik: az impedancia nagy, a fázisszög negatív!
Rezonanciakor az impedanciának minimuma van: Z = r és cp = 0 (az áramkör
ohmos).

fo

13-52.ábra 13-53.ábra
A soros rezgőkör áramának A rezonanciagörbe alakja függ a
változása veszteségi ellenállástól

252
 Rezonanciafrekvencia felett az impedancia ismét növekszik, az áramkör induktív
jellegűvé válik, fázisszöge pozitív.
A rezgőkör / 0 frekvencián fellépő impedanciáját rezonancia-ellenállásnak ne-
vezzük. Ekkor az áramkör ohmos ellenállásként viselkedik. A soros rezgőkör rezo-
nancia-ellenállása: r. Ha az áramkör nem tartalmazna veszteségi ellenállást (r = 0 lenne),
akkor f 0 -nál nulla impedanciával rendelkezne, vagyis rövidzárként viselkedne.
Az impedanciával együtt az áramkör árama, i = u!Z is változik ( 13-52.ábra).
A rezonanciagörbe alakja függ r-től. Kis veszteségi ellenállás esetén a görbe kes-
keny és élesen (hirtelen) változik (13-53.ábra).

13.5.8.4 Jósági tényező és hullámellenállás

Egy rezgőkör minőségét

a jósági tényezővel fejezzük ki, melyet a tekercsek jósági
tényezőjével megegyező módon, vagyis Q-val jelölünk. Rezgőkör esetén a jósági ténye-
ző egy szám, melyet rezonanciakor a rezgőkört alkotó (L vagy C) reaktáns elemek
meddő teljesítményének (Pm) és az ohmos ellenálláson elvesző hatásos teljesítmény-
nek (Pv) a hányadosa ad:

A teljesítményeket a közös mennyiséggel (az áramerősséggel) célszerű kifejezni:

n ·2
'v = l ·r.

Rezonanciakor XL= X0 ezért Pm kétféle módon is kifejezhető:

első felhasználásával: Q = ~XL amelyből

2
Az Pm = i =XL,
Pv i ·r r

, d'k"'
A maso lh 'l' , 1 Q = -Pm
1 1e aszna asava : = -i2.-Xc
- = -Xc = 1 , .
vagyis
2
Pv i ·r r 2·rc·f·C-r

253
 A két összefüggé:> egymással egyenértékű, és mindkettő az w = 2 · :re · ffrekvenci-
ához tartozik. w ezért kifejezhető, és a két összefüggés összevonásával egy újabb össze-
függés kapható:

r·Q ,
Q =w·L
- - -b"l
0 w = - - , es
r L

1 1 · r· Q 1
Q = - - -b"lo w=--,1gy-=--,amey l b"l
o
w · C· r Q· C r L Q· C r

Mivel Q egy szám (nincs mértékegysége), a gyökös kifejezésnek ellenállás mér-

tékegységgel kell rendelkezni, melyet a rezgőkör hullámellenállásának nevezünk, és Z0 -
val jelölünk:

~·
Figyeljük meg, hogy .a soros rezgőkör jósági tényezője fordítottan arányos a vesz-
teségi ellenállással, r-rel! A 13-53.ábra alapján ez azt jelenti, hogy a nagy jóságú rezgő­
kör rendkívül "éles" rezonancia görbével rendelkezik.
Az elektronikában használt rezgőkörök általában 10 és 1000 közötti értékű jósági
tényezővel rendelkeznek, a leggyakoribb értékek 100 közelében vannak.

13.5.8.5 A soros rezgőkör felhasználása

A soros rezgőkört a rezonancia frekvenciájával megegyező frekvencia kiválasztá-

sára vagy kiszűrésére használjuk. A kiválasztás azt jelenti, hogy a sokféle frekvencia kö-
zül csak egyet használunk fel, a kiszűrés pedig azt, hogy a rezonanciafrekvencia kivéte-
lével az összes frekvenciát megtartjuk és felhasználjuk.
R

O>-------=r=e-----o
13-54.ábra
Frekvencia kiszürés soros rezgökörrel

254
 Kiszűrésre mutat példát a 13-54.ábra feszültségosztója, amelyben Rrt a frekvenci-
afüggő rezgőkör alkotja. Rezonanciakor a soros rezgőkör impedanciája minimális (majd-
nem rövidzár), ezért a kimeneti pontokat rövidre zárja, és az/0 frekvenciájú feszültséget
nem engedi a kimenetre (leszívja). A soros rezgőkört emiatt szívókörnek is nevezik.
Hasonló elven működik a 13-55.ábrán látható, de kiválasztásra alkalmas kapcso-
lás. A rezgőkör most R 1 helyén van. / 0 frekvencián az áramkör alig oszt, mert a rezgőkör
a be- és kimeneti pontokat összeköti.
Kiválasztó áramkört kapunk akkor is, ha a feszültséget az L vagy a C elemről
vesszük le. Rezonanciakor ezeken azonos, mégpedig u = i · X feszültség lép fel. A kon-
denzátort felhasználva uc = i · Xc (13-56.ábra). i =!!.,ahol u a rezgőkört tápláló bemeneti
r
feszültség:

13-55.ábra
Frekvencia kiválasztás soros rezgökörrel

. u u 1 1
uc =1·Xc =-·Xc = - · - - = u · - - - = U'Q.
r r w·C r·w·C

Tanulság: Rezonanciakor az L és C elemeken a 1

rezgőkört tápláló generátor feszültségének Q-szorosa {.Ube
(sokszorosa) jelenik meg.
Felhasználáskor ügyelni kell arra, hogy a rezgő- T 1 Uk;=O· Ube
kört alkotó tekercset és kondenzátort erre - a vártnál 0 > - - - - - . . - - - - 0 {.
sokkal nagyobb - feszültségre kell méretezni. Egy 3 V-
os teleppel működő elektronikus készülékben pl. a leg- 13-56.ábra
nagyobb váltakozó feszültség lehet, hogy csak 400 Hatékony kiválasztás
mV, azonban Q = 300 esetén ebből 0,4 · 300 = 120 V
keletkezik, melynek csúcsértéke 1,41 · 120 = 169,2 V, ezért 200 V-os kondenzátor kell.

Példák:

1. Sorosan kapcsolunk egy 100 Q-os ellenállást, egy 1 mH-s induktivitást és egy
3,3 nF-os kondenzátort. Mekkora frekvencián rezonál a kapcsolás?
A rezonancia frekvencia: f0 = k
2·:n:· L·C
alapján:

255
 1 1
f'o = = = 87,7 kHz.
2 · n · ~10- 3 ·3,3·10- 9 2·n·~3,3·10- 12

2. Az előző feladatban szereplő áramkört 2 V-os 100 kHz-es váltakozó feszültsé-

get szolgáltató generátorra kapcsoljuk. Mekkora lesz az impedanciája, az árama, a fázis-
szöge, valamint az R, L és Celemeken fellépő feszültség?
A 100 kHz nagyobb a rezonancia frekvenciánál, ezért az impedanciának in_duktív
jellegűnek kell lenni. A reaktanciák:

XL= 2 · :rt · 100 · 103 · 10-3 = 628 Q.

1
---=482Q.
2 072·10-3
'
XL - Xc = 628 Q - 482 Q = 146 Q (valóban induktív).

Z= ~100 2 +146 2 = .J31316=177 Q.

coscp = R = lOO = 0,564, ebből cp = 55,6°.

z
177.

Az áramerősség: I „ U = ~ ... 11, 3 mA.

177z
UL = I ·XL= 11,3 · 0,628 = 7,09 V. Nagyobb a generátor feszültségénél!
Uc = I · Xc = 11,3 · 0,482 = 5,44 V. Ez is nagyobb a generátori feszültségnél, de
ellentétes polaritású UL-lel! A két feszültség eredője: 7,09-5,44 = 1,65V.
LR=/·R=ll,3 ·O,l=l,13V.
Az eredő feszültségnek 2 V-nak kell lenni. Ellenőrizzük!
U = ~1,65 2 +1,13 2 = ~2, 7225+1,2769=~3,9994=1,99985 V. Ha több tizedes-
sel számolunk, pontos értéket (2 V-ot) kapunk.

Tanulságok:

1. A soros rezgőkör L és C elemein a generátori feszültség többszöröse is fellép-

het, melyet méréssel is elle.nőrizni lehet.
2. A feszültségeket és az impedanciákat valóban vektorosan kell összegezni.

13.5.6 A párhuzamos R-L-C áramkör

Párhuzamos kapcsolásban a feszültség a közös mennyiség, az áram pedig három

komponensből tevődik össze. i"a fázisban van a feszültséggel, ic ehhez képest 90°-ot siet,
iL pedig ugyanennyit késik (13-57.ábra). A két vektor egy egyenesbe esik, de ellentétes

256
 ie Be
ÍR G

ÍL-Íe {
u
BL-Be { u

ÍL Be
ie BL

13-57.ábra
A párhuzamos R-L-C kapcsolás és vektor diagramja

értelmű, ezért különbségüket kell iR-rel összegezni. Az eredő áramerősség és a feszültség

között most is cp fázis eltérés van.
Minden áramot a közös feszültséggel osztva, az admittancia háromszöget kapjuk,
amelyből:

Reciprok képzéssel: Z = --.========

2
_l +(-1 __
I )
R2 XL Xc

13.5.10 A párhuzamos rezgőkör

13.5.10.1 A párhuzamos rezgőkör impedanciája

A frekvencia változtatásakor Xc és XL, ennek következtében Z és cp is változik.

Amikor Xc =XL, L és C árama azonos lesz (13-58.ábra), de eredőjük az ellentétes irá-
nyok miatt nulla. Ez az eset az áramrezonancia.
A rezonancia most is Xc =XL esetén teljesül,
ezért a rezonanciafrekvencia levezetésekor az előbb i= i
megismert Thomson képletet kapjuk:
u

13-58.ábra
Áramok rezonanciakor
A 13-59.ábra a párhuzamos rezgőkör impedan-
ciájának változását mutatja. Figyeljük meg, hogy rezonanciakor a kapcsolásnak a legna-
gyobb az impedanciája! Ez a rezonancia-ellenállás: Z = R. A fázisszög ekkor nulla, az
áramkör ohmos jellegű.

257
 Rezonanciafrekvencia alatt az áramot z
az induktivitás határozza meg, ezért itt az
áramkör induktív jellegű, rezonanciafrekven-
cia felett pedig a kapacitás, ami miatt kapacitív
jellegű (éppen fordítva mint soros rezgőkör-
nél).
Az áram az impedanciával ellentétesen
változik (13-60.ábra).

<p
+90'

u
------i='R < >
Ljellegü ohmos e jellegű
13-59.ábra
13-60.ábra A párhuzamos rezgőkör impedanciájának
A párhuzamos rezgőkör áramának és fázisszögének változása
változása
Az elektronikában a párhuzamos rezgő­
kört gyakran áramgenerátorral tápláljuk és a rezgőkörön fellépő feszültséget hasznosítjuk.
Az áram állandósága miatt ekkor a feszültség az impedancia szerint változik (13-
61.ábra).
Összefoglalva: So- u
ros rezgőkörnél feszültség, --u 0 = i ·R
a párhuzamosnál áram re-
zonancia van. A rezo- u
nancia frekvenciát mindkét
rezgőkörnél azonos módon,
a Thomson képlettel szá- fo
mítjuk ki. Rezonanciakor
az áramkör ohmos, a fázis- 13-61.ábra
szög nulla, az impedancia A feszültség változása áramgenerátoros táplálás esetén
soros rezgőkörnél minimá-
lis, párhuzamosnál pedig maximális értékű. Fázisszöget és impedanciát tekintve a két
rezgőkör ellentétesen viselk!;!dik.

13.5.10.2 A párhuzamos rezgőkör jósági tényezője

A párhuzamos rezgőkör jósági tényezőjét is a Q= Pm!Pv összefüggéssel határoz-

hatjuk meg. Most azonban a feszültség a közös mennyiség, ezért a következő alakokat
célszerű használni:

258
 u2 u2 u2
Pm = XL , vagy Pm = .XC és a Py = R
u2
- 2
., , . tenyezo
A JOsag1 , " 1gy:
, Q = -Pm = -XL = -U · - R = -R, ame 1yb"l
o
Py U2 XL U 2 XL
R

1Q = w~L'' illetve

u2
· _!i_ = _B_ amelyből
2
Q = Pm = .X(: = U
Pv u2 .XC u2 .XC ,
R

A két összefüggésből w-t kifejezve, a harmadik összefüggés is megkapható:

Q= __!!__-bő!
R , z
w = - - es
w·L Q·L'

Q=w·R·C-ből w= R~C,így

R Q 1 b"l
--=--,amey o
Q·L R-C
fo

Q=R·~. 13-62.ábra
A rezonanciagörbe alakja függ a jóság
tényezőtől
A párhuzamos rezgőkör rezonancia görbé-
jének alakja is függ a veszteségi ellenállástól, illetve a jósági tényezőtől (13-62.ábra).

13.5.10.3 A köráram

A 13-57.ábra szerint a rezgőkört tápláló generátor árama három részre (iR., 1Í., és ic
áramokra) oszlik. 1Í., éS"Jc ellentétes irányúak, de rezonanciakor azonos nagyságúak (13-
58.ábra). Ezek az áramok a rezgőkörön belül (az L és Celemeken át körbe) folynak, ezért

259
köráramnak nevezzük. A 13-63.ábra R és iR nélkül mutatja a köráram áramkörét. Ha-
tározzuk meg milyen kapcsolatban van a köráram a külső
áramkör i áramával! ~
Rezonanciakor a köráram iL vagy ic, a külső áram-

kör árama pedig i =~,melyből u = i · R.

A kapacitás áramával számolva:
- 1 i~ J le
u \ __ e

u i· R
ic = - = - - = i · R · w ·e = i · Q. 13-63.ábra
Xc _l_ A köráram értelmezése
w. e

Tanulság: a rezgőkörön belüli köráram Q-szor nagyobb a rezgőkört tápláló generá-

tor áramánál ! Pl. Q = 100, és i = 1 mA esetén a rezgőkör tekercsén és kondenzátorán
100 mA-es áram folyik. Ezt a törvényszerűséget a tekercset alkotó huzal keresztmetszeté-
nek megválasztásakor figyelembe kell venni, pl. a litze huzal minden elemi szálát gondo-
san be kell forrasztani!

13.5.10.4 A párhuzamos rezgőkör felhasználása

A párhuzamos rezgőkört a soros rezgőkörhöz hasonlóan bizonyos frekvenciák ki-

választására, illetve kiszűrésére használjuk. A párhuzamost azonban gyakrabban.
Párhuzamos rezgőkör alkotja pl. egy rádióvevő állomásválasztóját, amely az an-
tennán beérkező sokféle rez-
gés közül a nekünk megfele- Lbe
lőt választja ki.
A 13-64. és a 13-65.
ábra frekvenciafüggő feszült-
ségosztóra mutat példát pár-
huzamos rezgőkörökkel. Az
utóbbinál a kiszűrés úgy tör-
ténik, hogy / 0 frekvencián a
rezgőkör rendkívül nagy re- 13-64.ábra
zonancia-ellenállásával meg- Kiválasztás párhuzamos rezgökörrel
akadályozza a feszültség át-
jutását a bemenetről a kime-
netre. Elzárja a be- és kime-
netet egymástól.
A párhuzamos rez-
gőkört emiatt zárókörnek
is nevezik.

13-65.ábra
Kiszürés párhuzamos rezgökörrel

260
13.5.11 A rezgőkör. szabad rezgései

Töltsünk fel egy kondenzátort, majd kapcsoljuk rá egy induktivitást (13-66.ábra).

A kondenzátor U0 feszültségű generátornak felel meg, amelyben

1
UL
"C C· [J,o2
= -·
2
L
energia tárolódik. A K kapcsoló zárása után rezgőkör ala-
kul ki, és L-ben az áram növekedni kezd. Az áram növeke-
désekor L energiája is növekszik, miközben C feszültsége
és energiája egyre csökken. Az induktivitás árama mind-
addig növekszik, amíg C-ben töltés van, vagyis akkor lesz
a legnagyobb (10 ), amikor kondenzátor teljesen kisül, ener- 13-66.ábra
giája és feszültsége nulla. Ekkor a teljes energia L-ben tá- Kapcsolás a rezgőkör
rolódik. vizsgálatához

Az induktivitásnak azon tulajdonsága miatt, hogy minden változást akadályoz, az

áram nem szűnik meg azonnal, hanem egyre csökkenő intenzitással ugyan, de továbbra is
fennmarad, és tölti C-t, amelynek feszültsége ennek következtében ellentétes polaritású
lesz. Amikor i nullára csökken, Uc újra [fo lesz, és a teljes energia ismét C-ben tárolódik
( WL = 0 eset). A folyamat innen kezdve ellentétes irányú árammal kezdődik elölről (13-
67.ábra). A feszültség és az áramerősség között 90°-os fázis eltérés van.
A rezgés frekvenciáját a rezgőkör induktivitása és a kapacitása határozza meg a
Thomson képlet szerint:

~
T_j
u= U 0
i= 0
u~
~ T_j
u=Uo u=O
~
u= U o
i=O i = 10 i= 0
Wcmaximális Wcmaximális Wc=O Wcmaximális
WL=O WL=O W Lmaximális WL=O
u

13-67.ábra
A rezgőkörszabad rezgése

261
 1
f0 = ,,-----;:; .
2·rr·-vL·C

A megismert folyamatot a rezgőkör szabad rezgésének nevezzük, mert külső

kényszerítőhatások nélkül megy végbe.
A kondenzátorban tárolt elektromos, majd az induktivitásban tárolt mágneses
energia megegyezik egymással. Wc = WL, vagyis

1 2 1 2
-·C·U =-·L·I
2 0 2 0'

ahol U0 és 10 a rezgések amplitúdója. Az egyik ismeretében a másik kiszámítható:

U =J ·
o o
fI illetve I o = Uo · ~L
fc' @_.

Ha az egyenletből a feszültség és az áramerősség hányadosát fejezzük ki, akkor a

rezgőkörre jellemző mennyiséget, a hullámellenállását kapjuk:

A valóságban minden rezgő­

kört egy tekercs és egy konden-
zátor alkot, melyeknek vesztesége
van. Az eredő veszteség a rezgő­
körrel párhuzamosan kapcsolódó R
veszteségi ellenállással helyettesít-
hető. Az áram egy része ezért nem
13-68.ábra
az induktivitáson, hanem az R Csillapodó rezgés
veszteségi ellenálláson át záródik,
és a kondenzátor minden rezgés után egyre kisebb feszültségre töltődik. Az amplitúdó
egyre kisebb lesz, a rezgés exponenciális görbe szerint csillapodik (13-68.ábra).

u u u

a) b) e)

13-69.ábra
Gyengén (a), erősen (b) és aperiodikusan csillapodó rezgés (e)

262
 A csillapodás annál erősebb, minél nagyobb a rezgőkör vesztesége, vagyis minél
kisebb R értéke. R = oo esetén a rezgőkör ideális, és a rezgés csillapítatlan. Ha a csillapo-
dás oly nagy mértékű, hogy ellentétes polaritású félperiódus nem tud kialakulni, akkor a
rezgést aperiodikusnak nevezzük (13-69.ábra).
A rezgőkör szabad rezgései okozzák az elektronikában a négyszögjel felfutó élé-
nek berezgését, de ezt a szabad rezgést használjuk a rádiók adóantennáinál is az elektro-
mos rezgések elektromágneses hullámmá alakítására. Az antenna egy rezgőkömek felel
meg, amelynek kisugárzott energiáját az adó minden félperiódusban pótolja.

13.6 Teljesítmények a váltakozó áramkörben

A 13.2 alfejezetben már megállapítottuk, hogy a váltakozó teljesítmény meghatá-

rozásakor az áramköri elemen fellépő feszültségnek és áramnak az összetartozó pillanat
értékeit kell összeszorozni, és az így kapott pillanat teljesítményeknek az átlagát kell ké-
pezni. Az ohmos ellenálláson keletkező teljesítmény görbéje a t tengely felett helyezke-
dik el, és az átlag érték P = U · !, ahol U és 1 effektív érték. A teljesítmény tehát a meg-
szokott módon, a feszültség és az áramerősség összeszorzásával számítható, de ezek ef-
fektív értékeit kell használni (13-70.a.ábra).

u,i,p
u,i,p
__ /'.:Pl!tlag

<p =0 <p = goo O<<p<90°

a) b) e)
13-70.ábra
A teljesítmény függ a fázisszögtöl

A 13 .3 alfejezetben azt is megállapítottuk, hogy a kapacitás és az induktivitás re-

aktanciaként viselkedik, ezért a feszültség és az áramerősség között 90°-os fázis eltérés
van, emiatt a szorzással kapott pillanatnyi teljesítmények görbéje a t tengelyre szimmetri-
kusan helyezkedik el, és ennek átlaga nulla. A reaktancia az egyik félperiódusban felvett
teljesítményt a következő félperiódusban visszaadja, az U · 1 szorzat ezért nem valódi,
hanem meddő teljesítményt határoz meg (13-70.b.ábra).
Általános impedancia esetén a fázisszög 0 és 90° között van, és ekkor a teljesít-
mény görbe a fázisszög értékétől függően a szimmetrikus állapothoz képest pozitív irány-
ban eltolódik (13-70.c.ábra). Az átlag teljesítmény ekkor nulla és az effektív értékekkel
számított U · 1 érték közé esik. Mint látható U · 1 általában egy látszólagos teljesítményt
ad, a valódi (hatásos) teljesítmény kiszámításához figyelembe kell venni a fázisszöget is.
Hogyan?

263
 R
q =i· LIL
L

13-71.ábra
A teljesítmény háromszög származtatása a vektor diagramból

Vegyünk egy általános impedanciát, pl. egy soros R-L kört (13.5.1 pont)! Ennek
vektor diagramjában a feszültségeket kell összegezni, és a közös mennyiség az áram.
Szorozzuk meg a feszültségeket a közös áramerősséggel! A vektor diagramból ekkor tel-
jesítmény háromszöget és három teljesítményt kapunk (13-71.ábra). Ez az eljárás minden
eddig megismert kapcsolásra használható, de párhuzamos kapcsolásoknál a feszültség a
közös mennyiség, ezért ezzel kell a részáramokat megszorozni.
Pillanat értékek helyett effektív értékeket használva:
S= 1 · U a látszólagos teljesítmény. Mértékegysége: V ·A= V A (voltamper).
P = I · UR a hatásos vagy wattos teljesítmény. Mértékegysége: W (watt).
Q = I · UL meddő vagy reaktív teljesítmény. Mértékegysége: VAr (voltamper re-
aktív), kiejtve var.
A teljesítmény háromszög segítségével a hatásos teljesítmény: P =S · coscp, vagy

llP = U · I · coscpll.
Az átszámításhoz használt coscp-t teljesítménytényezőnek nevezzük.
A meddő teljesítmény: Q =S · sincp, vagy Q = U · I · sincp. A három teljesítmény
között szoros kapcsolat van:

A váltakozó áramkörbe kötött wattmérő coscp értékét automatikusan érzékeli, ezért

a műszer a wattos teljesítményt (P = U · I · coscp) mutatja.

Példa: Egy villanymotor adatai: U= 230 V f= 50 Hz, != 5,8 A, coscp = 0,62.

Mekkora a motor látszólagos, hatásos és meddő teljesítménye?

A motoron feltüntetett adatok mindig névleges adatok, melyből a látszólagos telje-

sítmény: S= U · I = 230 V · 5,8 A= 1334 VA.
A hatásos teljesítmény: P = U · I · coscp =S · coscp = 1334 · 0,62 = 827,08 W.
A meddő teljesítmény Q =S · sincp alapján:
Q =1334 ·sin 51,6° = 1334 · 0,7862 = 1048,79 VAr.

264
 13.7 Fázisjavítás

A gyakorlatban használt fogyasztóknak ohmos ellenállásuk mellett általában in-

duktivitásuk vagy kapacitásuk is van, vagyis impedanciaként viselkednek. Gyakoribb az
induktív jellegű fogyasztó. Pl. minden villanymotor ilyen, mert tekercse jelentős induk-
tivitással és ezzel arányos induktív reaktanciával rendelkezik.
A reaktáns elemek miatt a fogyasztók árama nagyobb a hatásos teljesítményhez
tartozó értéknél. A fogyasztónál elhasznált villamos energia ugyan nem több, de a na-
gyobb áram az energia szállító vezeték ellenállásán nagyobb hőveszteséget okoz. Ezt a
veszteséget a fogyasztó tulajdonosa nem fizeti meg, mert nagy része az erőművi generá-
tor és a fogyasztásmérő közötti vezetéken keletkezik, melyet fogyasztásmérője nem mér
meg. A veszteség ezért az energia szolgáltatónál jelentkezik, neki okoz kárt, melyet na-
gyobb keresztmetszetű vezetékkel csökkenteni tud ugyan, de ennek elkészítése is többlet
kiadással (veszteséggel) jár.
A veszteség annál nagyobb, minél jobban eltér a látszólagos teljesítmény a hatá-
sostól, vagyis minél nagyobb a fáziseltérés, azaz minél kisebb a coscp teljesítményténye-
ző. Az energia szolgáltatónak ezért az az érdeke, hogy a teljesítménytényező a lehető leg-
nagyobb (lehetőleg 1) legyen. A coscp növelésének technikai megoldását fázisjavítás-
nak vagy fáziskompenzálásnak nevezzük.
Az induktivitás hatását kondenzátorral, a kapacitásét induktivitással kompenzál-
hatjuk (13-72.ábra). Vegyük észre, hogy a kiegészítéssel az áramkör veszteséges rezgő­
körré alakul, melynek a veszteségi ellenállását a fogyasztó ohmos ellenállása alkotja!
Fogyasztó Fogyasztó
// '

L
\ Kompenzáló \Kompenzáló
kondenzátor
tekercs

13-72.ábra
Induktív és kapacitív fogyasztó kompenzálása

Az induktív jellegű fogyasztók fázisjavító kondenzátorát közvetlenül a fogyasztó

mellett, vagy az energia elosztó rendszer központi részén helyezhetjük el. Sok villanymo-
tort használó ipari üzemekben a fáziseltérést pl. egy központi kondenzátortelep egyenlíti
ki, de a fénycsőhöz és a higanygőzlámpához helyi kompenzációt alkalmazunk. Ezekben a
fényforrások gáztöltésű csövek, melyekben begyújtás után hatalmas áram alakulna ki. Ezt
az áramot egy induktivitással (fojtó tekercs) korlátozzák, mert az ezen áthaladó áram nem
okoz hőveszteséget (hatásos teljesítményt). Éppen emiatt viszont fázis eltérés keletkezik,
amelyet a világító rendszerre kapcsolt kondenzátorral szüntetünk meg (13-73 .ábra). Csak
olyan kondenzátor használható, amely váltakozó feszültségen is üzemeltethető!

265
 A kompenzálást általában nem lehet Bimetálos kapcsoló
(gyújtó)
pontosan elvégezni, mert a fogyasztó fázis- Fénycső

szöge nem állandó. Egy villanymotomál pl.

függ a terhelés mértékétől. Ennek ellenére
a coscp = 0,8 körüli értéket illik betartani.

Példa: Fojtó telercs

e
Egy villanymotoron a következő
adatok találhatók: U= 230 V, f= 50 Hz,
1 = 4,8 A és coscp = 0,62. Mekkora a motor
hatásos és meddő árama, és mekkora ka-
pacitású kondenzátor szükséges a kompen-
\r /
Kompenzáló
kondenzátor
Bekapcsoló
230V
zálásához?
13-73.ábra
A fénycsőkapcsolása
Ih = 1 · coscp = 4,8 A · 0,62 = 2,976 A.

lm= 1·sincp=4,8 A · sin51,6° = 4,8 · 0,7862 = 3,773 A.

A kompenzálást ezzel azonos áramú kondenzátorral lehet elvégezni. A szükséges

230
kapacitív reaktancia: Á(: = ..!!_ == V = 60, 96 Q. Az eléréséhez szükséges konden-
Im 3,773 A
, kapac1tasa:
zator ·, e = - -·1- - l =52,21·10- 6 =52,21 µF.
2 · :n: · F Á(: 2·:n:·50·58,3 4
1,83·10

Ellenőrző kérdések:

1. Mit jelent az AC és DC rövidítés?

2. Mit jelent az egyenfeszültségre szuperponált váltakozófeszültség megjelölés?
3. Milyen módszerrel ábrázolhatók a váltakozó mennyiségek, és melyiknek mi az előnye?
4. Hogyan összegzünk vektorosan azonos és különböző fázisú mennyiségeket?
5. Milyen jellemzői vannak a váltakozó feszültségnek?
6. Mit jelent az effektív érték, és hogyan jelöljük?
7. Mit nevezünk reaktanciának?
8. Mekkora az induktív reaktancia fázisszöge, és milyen előjelű?
9. Mekkora az induktív fogyasztó teljesítménye?
10. Mitől és hogyan függ az induktív reaktancia?
11. Milyen görbét kapunk, ha az induktív reaktanciát a frekvencia függvényében lin-lin
és log-log léptékben ábrázoljuk?
12. Mitől és hogyan függ a kapacitív reaktancia?
13. Mekkora és milyen előjelű a kapacitív reaktancia fázisszöge?
14. Mekkora a kapacitív fogyasztó teljesítménye?
15. Milyen görbét kapunk, ha a kapacitív reaktanciát a frekvencia függvényében lin-lin és
log-log léptékben ábrázoljuk?
16. Mit jelent és milyen két fontos adattal jellemezzük az impedanciát?

266
17. Mit jelent, és milyen föbb jellemzőkkel rendelkezik: admittancia, szuszceptancia, re-
zisztencia, konduktancia?
18. Érvényesek-e váltakozó áramkörökben a Kirchhoff törvények?
19. Hogyan határozható meg a soros R-L kapcsolás eredő impedanciája?
20. Hogyan változik a soros R-L kapcsolás impedanciája a frekvencia függvényében?
21. Mit nevezünk határfrekvenciának, és mekkora ezen a frekvencián a fázisszög?
22. Hogyan határozható meg a párhuzamos R-L kapcsolás eredő impedanciája?
23. Milyen elemekből áll egy tekercs helyettesítő kapcsolása?
24. Mi okozza egy tekercs veszteségét, hogyan fejezzük ki a veszteség mértékét?
25. Hogyan határozható meg a soros és a párhuzamos R-C kapcsolás eredő impedan-
ciája?
26. Hogyan fejezzük ki a kondenzátor jóságát?
27. Hogyan számítjuk ki egy rezgőkör rezonancia frekvenciáját?
28. Mit mutat meg a rezonanciagörbe és a rezonancia-ellenállás?
29. Milyen jellemzőkkel :rendelkezik a soros rezgőkör rezonanciakor?
30. Milyen jellemzőkkel rendelkezik a párhuzamos rezgőkör rezonanciakor?
31. Mit mutat meg a jósági tényező, és hogyan határozható meg?
32. Mire használjuk a rezgőköröket?
33. Mit jelent a kiszűrés és a kiválasztás?
34. Mit nevezünk hatásos, látszólagos és meddő teljesítménynek, és mi a mértékegysége?
35. Mit nevezünk teljesítmény tényezőnek és mekkora az értéke?
36. Mikor és miért van szükség fázisjavításra?
37. Hogyan lehet a fázisjavítást elvégezni?

267
 14. ELEKTROMÁGNESES HULLÁMOK

14.1 Az elektromos és a mágneses tér kölcsönhatása

Az elektromos töltéshordozók áramlása közben mágneses tér keletkezik, melynek

indukcióvonalai az áramló töltéseket körülveszik. Ha az áram nagysága vagy iránya vál-
tozik, a mágneses tér is megváltozik.
Vegyünk egy olyan áramkört, Változó elektromos tér
amely váltakozó feszültségű generátorból Mágneses tér
és kondenzátorból áll! A kondenzátor
lemezei legyenek távol, hogy elektromos i~
terét és környezetét könnyebben tudjuk ( Í
vizsgálni (14-1.ábra) !
A feltöltött kondenzátor lemezei
között elektromos tér van. Amikor a kon-
denzátor töltődik vagy kisül az összekötő
vezetékben töltések áramlanak, és a ve-
zeték körül mágneses tér alakul ki, a kon- 14-1.ábra
denzátor lemezei között lévő elektromos Változó elektromos tér körül mágneses tér
tér erőssége pedig változik. A tapasztalat keletkezik
azt mutatja, hogy a változó elektromos
tér környezetében is mágneses kölcsönhatás lép fel, és a mágneses tér indukcióvonalai az
elektromos teret körülveszik. Olyan mintha az áram a kondenzátoron is átfolyna, és ez
alakítaná ki a mágneses teret. A fegyverzetek között azonban nem folyik áram, csak az
elektromos tér változik. Azt mondjuk: a mágneses teret a töltésáramlással nem járó
eltolási áram hozza létre.
Tanulság: Változó elektromos tér körül mágneses tér keletkezik, melynek in-
dukcióvonalai az elektromos teret körülveszik.
A mágneses tér megváltozásakor feszültség
indukálódik. A feszültség a mágneses fluxust kö-
rülvevő vezetőben keletkezik. Ha a vezető nem
\ \Aff(
zárt, akkor áram nem alakul ki, azonban a kiveze- 1 Elektromos tér
tések között az indukált feszültség megjelenik, és \ '

elektromos teret hoz létre. Az elektromos tér bizo-

nyíthatóan akkor is kialakul, ha a térbe nem te-
szünk vezetőt. Ekkor (az eddigiekkel ellentétben)
az elektromos tér erővonalainak nincs kezdetük
és végük, hanem zártak, és körülveszik a változó
14-2.ábra
mágneses fluxust (14-2.ábra). Az elektromágneses Változó mágneses tér körül elektromos
indukciót ezért úgy általánosíthatjuk, hogy a tér keletkezik
mágneses tér megváltozása elektromos teret
hoz létre, melynek erővonalai a mágneses tér körül záródnak.

269
 Összesítve: az elektromos tér megváltozásakor mágneses tér, a mágneses tér
megváltozásakor elektromos tér keletkezik. A két tér kapcsolatát Maxwell a róla elne-
vezett egyenletekben (Maxwell egyenletek) fejezte ki, majd elmélete alapján Hertz 1888-
ban kimutatta az elektromágneses hullámokat.

14.2 Elektromágneses hullámok

Vegyünk egy egyenes vezetőt, és periodikusan változtassuk áramát! A vezető kö-

rül változó erősségű mágneses tér alakul ki, amely rá merőleges elektromos teret kelt, és
ennek változása ismét mágneses teret stb. hoz létre (14-3.ábra).
A két tér mindig merőleges
Váltakozó áram
egymásra (14-4.ábra), és a veze-
tőtől fény sebességgel terjed to- E E
E
vább a térben.

v =e= 300 OOO km/s.

A térben terjedő és egy-

más változását kölcsönösen fel-
tételező elektromos és mágneses
teret elektromágneses hullám-
14-3.ábra
nak nevezzük. Váltakozó áramú vezetőkörül elektromágneses hullámok
Elektromágneses hullám az keletkeznek
összes rádió és TV hullám, a
fény, a röntgen és a gamma sugárzás.

14-4.ábra
Az elektromos és mágneses térerősség merőleges egymásra

Az elektromágneses hullámok előállítására (az elektromos rezgés elektromág-

neses térré történő átalakítására) szolgáló eszközt adóantennának nevezzük. A vevő­
antenna ezzel ellentétes folyamatot valósít meg. Az átalakítás hatásfoka akkor jó, ha az
antenna olyan rezgőkört alkot, melynek rezonancia frekvenciája megegyezik az átalakí-
tani kívánt elektromos rezgés frekvenciájával, és amelynek elektromos és mágneses tere

270
 14-5.ábra
A zárt rezgőkör átalakf1ása nyitott rezgökörré

nem egy kis térrészre korlátozódik, hanem a teljes világűrre kiterjed, vagyis az antenna
nyitott rezgőkört alkot (14-5.ábra). Az antenna tehát olyan rezgőkör, amelyet egy vezető
anyagból készült rúd alkot. Ennek induktivitása arányos a rúd hosszával, míg a kapacitást
a rúd felülete alkotja. Az induktivitás és a kapacitás helye pontosan nem határozható
meg. Nem koncentráltak, hanem a n'.\d részeiben elosztva találhatók.
Az elektromágneses térnek a Földhöz viszonyított irányát az elektromos kompo-
nens (E) irányával adjuk meg. Ha E a Föld felszínére merőleges, akkor függőlegesen po-
larizált, ha azzal párhuzamos, vízszintesen polarizált elektromágneses hullámról beszé-
lünk.
Az elektromágneses hullámok legfontosabb jellemzője a frekvencia és a hullám-
hossz. A hullámhossz a térben két egymáshoz legközelebb lévő, azonos fázis helyzetű
pont távolsága. A jele: /..... A frekvencia, a hullámhossz és a terjedési sebesség között
szoros kapcsolat van:

e
f=T
Mivel a sebesség állandó, /.... és
f között fordított arányosság van: a
nagyobb frekvenciájú rezgés hullám-
hossza kisebb (14-6.ábra).
Az elektromágneses hullámok 14-6.ábra
felosztását frekvencia és hullámhossz A hullámhossz és a frekvencia egymással fordítottan
szerint a 14-7.ábra mutatja. Az elekt- arányos
romágneses hullámhoz a frek-
venciájával arányos W= h fenergia tartozik.

Példák:

1. Mekkora az 540 kHz-es Kossuth rádiónál a hullámhossz?

300 ooo ooom

/.... = ~= s = 555,5 m, ami valóban középhullám.
f 540 OOO Hz

271
 f [Hz] "- [m]
4 104
3·10 ~

Hosszú hullám
Rádió, 3 · 1a5 103 -
Közép hullám
6 102 -·
3·10
TV Rövid hullám
7
3·10 10
Ultrarövid hullám (URH és TV VHF)
és
3 · 1a8
Deciméteres hullám (TV UHF)
radar 9 1
3·10 1Ö
Centiméteres hullám (Radar)
3·1010 2 _;
hullámok 10
Milliméteres hullám (Radar és maser)
- - - · - - - 3·1011 10-3
3·1012 104 Infravörös-
3·1013 5 és
10
Fény hősugárzás
3·1014 10-6
Látható fény
3·1015 7 Ultraibolya sugárzás
10
- -- 3 · 1016 10-8
Lágy röntgen sugárzás
Röntgen 3·1017 9
1ö
18 1Ó10
és 3 · 10 Kemény röntgen sugárzás
gamma 3·1019 1Ó11 -
3 · 102° 1012 Gamma sugárzás
sugárzás cf1 1013 -
--
- 3 ·1
Nagy
3 · 1a22 1014
energiájú
1Ó15 Kozmikus sugárzás
3 . 1a23
sugárzás

14-7.ábra
Az elektromágneses hullámok felosztása frekvencia és hullámhossz
szerint

2. Mekkora frekvencia tartozik a TV UHF tartományában működő adóhoz, ha a

rezgés hullámhossza 50 cm?
300 ooo ooom
f = .:'., = s = 6 · 108 Hz = 600 MHz.
/.... 0,5 m

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen következményei vannak az elektromos és mágneses tér megváltozásának?

2. Mit fejez ki elektromágneses hullámnál a polarizáció?
3. Mekkora sebességgel terjednek az elektromágneses hullámok?
4. Milyen kapcsolat van a hullámhossz, a frekvencia és a terjedési sebesség között?
5. Milyen jellemzők szerint csoportosítjuk az elektromágneses hullámokat, és milyen fon-
tosabb csoportokat különböztetünk meg?

272
 15. A TRANSZFORMÁTOR

15.1 A transzformátor szükségessége

A transzformátor a váltakozó feszültségű elektromos teljesítményt más feszültsé-

gűvé alakítja (transzformálja) át úgy, hogy közben - ideális esetet feltételezve - a teljesít-
mény nem változik meg. A transzformátor alkalmazásának két jellemző területe van.
1. A felhasználó igénye szerinti feszültség előállítása a mindenütt elérhető 220 V-
os (az új szabvány szerint 230 V-os) hálózati feszültségből.
2. A villamos energia gazdaságos szállítása.
A villamos energia szállítása vezetéken történik. A P = U · J összefüggés alapján
egy adott teljesítményhez kis feszültség esetén nagy, nagy feszültség esetén kis áramerős­
ség tartozik. Ez az áram a szállító vezetéken vagy kábelen átfolyva annak ellenállásán
P = 1 2 · R hőteljesítményt okoz, mely melegíti a levegőt vagy a talajt, és ez az energia
szolgáltató számára veszteségként jelentkezik.
A veszteséget a vezeték keresztmetszetének növelésével, vagy az áramerősség
csökkentésével lehet kis értéken tartani. A keresztmetszet növelését korlátozza, hogy
több száz kW vagy MW nagyságú teljesítmény szállításához olyan vastag vezeték
kellene, hogy azt előállítani, majd rendeltetési helyén felszerelni csak a veszteség
költségének sokszorosáért lehetne.
A másik módszer alkalmazása - az áramerősség csökkentése - csak a feszültség
növelése mellett lehetséges. Ekkor egy adott teljesítményhez kisebb áramerősség tartozik,
ezért a veszteség akkor is kicsi marad, ha vékony vezetéket használunk. A nagyfeszültsé-
gű teljesítményt a felhasználás helyén természetesen vissza kell alakítani kisfeszültségű­
vé. A módszert és az átalakításhoz szükséges eszközt, vagyis a transzformátort a Ganz
Villamossági Gyár mérnökei (Déry Miksa, Bláthy Ottó Titusz és Zipemowszky Károly)
találták fel 1885-ben.

15.2 A transzformátor elvi felépítése

A transzformátor zárt vasmagból és ezen elhelyezkedő két tekercsből áll (15-1.

ábra). A tekercsek menetszáma általában különböző: N 1 és N 2 •
Azt a tekercset, amelyre az átalakítani kívánt villamos feszültséget kapcsoljuk
primer (első, elsődleges), míg azt, amelyikről az új feszültséget levesszük szekunder
(második, másodlagos) tekercsnek nevezzük.
A két tekercs között közvetlen elektromos kapcsolat nincs, csak a vasmag mágne-
ses terén át megvalósuló csatolás és kölcsönös indukció révén hatnak egymásra. Feltéte-
lezzük, hogy a k csatolási tényező értéke 1, vagyis mindkét tekercs összes indukcióvonala
átmegy a másikon.

273
 Zárt vasmag

Mágneses fluxus
Primer oldal Szekunder oldal

a) b)
15-1.ábra
A transzformátor szerkezete (a) és rajzjele (b)

15.3 Az ideális transzformátor működése

15.3.1 Üresjárási állapot

15.3.1.1 A mágnesező áram

A működést először szabadon hagyott szekunder oldali kapcsok mellett, vagyis

terheletlen vagy üresjárási állapotban vizsgáljuk. Feltételezzük, hogy a feszültség válta-
kozó és alakja szinusz.
Az átalakítani kívánt U1 feszültséget a primer tekercsre kell kapcsolni. A tekercs L
önindukciós tényezője és XL induktív reaktanciája nagy, ezért csak nagyon kicsi áram
alakul ki, mely 90°-ot késik a feszültséghez képest, és a vasmagot változó mértékben
'
magnesezi.. Ezt nevezzu"k magnesezo
' " aramna
' k , me 1yet I m = -Ui- = Ui a1apJan
.' a
X LP 2·n·f·Lp
feszültség és a primer tekercs induktivitása határoz meg. Egy transzformátomál LP adott
érték, melyet U 1 és f figyelembevételével úgy választanak meg, hogy a mágnesező áram
kicsi legyen. Ha a transzformátorra nagyobb amplitúdójú, illetve kisebb frekvenciájú fe-
szültséget kapcsolunk, a mágnesező áram megnövekszik, és ez a tekercs erős melegedé-
sét, esetleg megégését okozhatja.
A primer tekercsre ezért a megadott értéknél sem nagyobb amplitúdójú, sem
kisebb frekvenciájú (pl. egyen) feszültséget kapcsolni nem szabad!

15.3.1.2 A primer és a szekunder feszültség nagysága

A mágnesező áram által létrehozott mágneses fluxus követi az áram változását, és

mindkét tekercsen áthalad, azokban u = N · A<I> pillanatnyi feszültséget indukál. A fluxus
M
változását az indukció változása okozza, ezért A<I> = A B ·A, és

274
 .M> AB
U=N·-=N·A·-.
M M

A szinuszos változás miatt AB a 12.3 alfejezetben kifejtett Ili (13-21.ábra), vagy

At At
Au (13-30.ábra) mintájára a következő alakban írható:
M

AB
-=2·n·f·B
At max•

ahol Bmax a mágneses indukció amplitúdója, a megengedett legnagyobb (a vasmag telíté-

séhez tartozó) indukció. AB-t a feszültség összefüggésébe helyettesítve az indukált leg-
At
nagyobb feszültséget, vagyis a feszültség amplitúdóját kapjuk:

AB
Uo =N·A·-=N·A·2·n·f·B
Llt max .

A szinuszos változás miatt áttérhetünk effektív értékre:

1
U=-
..J2-·N·A·2·n·f·Bmax• amelyből

llu = 4,44· N ·A· f ·Bmaxll.

A primer tekercsben U1 = N 1 · A<I> feszültség indukálódik, melynek effektív érté-

M
ke:

Az indukció törvény értelmében ez a feszültség megegyezik a rákapcsolt feszült-

séggel, de azzal ellentétes értelmű.
A szekunder tekercsben - mert nem terheljük - nem folyik áram. Benne az előző-
vel megegyező fluxus változás U 2 = N 2 • A<I> feszültséget indukál, melynek effektív érté-
M
ke:
Uz = 4,44·N2 ·A· f ·Bmax·

15.3.1.3 A feszültségek fázisa

A mágnesező áram 90°-ot a késik a bemeneti U1 primer feszültséghez képest, ezért

az általa létrehozott fluxus is ugyanennyit késik (15-2.ábra). A tekercsekben indukált fe-
szültség további 90°-ot késik a fluxushoz képest, így összesen 90°+90° = 180°-os késés
keletkezik.

275
 Ez azt jelenti, hogy a szekunder u
oldali U2 feszültség fázisa ellentétes a
bemeneti Ui feszültséggel.
Az U 1 és lm közötti 90°-os fázis
eltérés miatt terheletlen állapotban az
ideális transzformátor hatásos teljesít-
ményt nem vesz fel, csak kis mértékű 15-2.ábra
Fázis viszonyok a transzformátorban
meddő teljesítmény keletkezik.

15.3.1.4 A feszültség áttétel törvénye

Képezzük a primer és a szekunder feszültség hányadosát!

-
U1 = 4,44·N1·A·f·Bmax , ame l y b"l „,,
o egyszerus1tes ut'an
U2 4,44·N2 ·A· f ·Bmax

vagyis a két tekercs feszültségének aránya megegyezik a menetszámok arányával.

Ahányszor nagyobb (illetve kisebb) a szekunder tekercs menetszáma a primer tekercs
menetszámánál, annyiszor nagyobb (illetve kisebb) feszültséget kapunk a szekunder olda-
lon. A feszültségek arányát feszültség áttételnek nevezzük, és a-val jelöljük:

CQJ
~-

Az áttételt a menetszámok aránya határozza meg: la = ~; I·

Ha a> l (U2 < Ui. illetve N2 <Ni) letranszformálásról, míg abban esetben ha
a< 1 (U2 > Ui. illetve N2 > N 1) feltranszformálásról beszélünk.

15.3.2 Terhelt állapot

15.3.2.1 Az áram áttétel törvénye

A szekunder oldalra kapcsolt fogyasztó fi árama a Lenz törvény értelmében el-

lentétes irányú fluxust hoz létre (15-3.ábra). Emiatt az eredő fluxus kisebb lesz, és a pri-
mer oldalon Ui-nél kisebb feszültség indukálódik. Mivel a rákapcsolt és a vele ellentétes
polaritású indukált feszültség nagysága-ekkor nem azonos, a primer tekercsen a feszültsé-
gek különbségével arányos (a mágnesező áramnál sokkal nagyobb) fi nagyságú, a primer
feszültséggel azonos fázisú (ohmos) áram folyik, mely Pi= U 1 · Ii teljesítményt határoz

276
meg. A szekunder oldalon U2 és lz egymással
fázisban van és P 2 = U2 · lz teljesítmény ke-
letkezik, mely ideális (veszteség mentes)
transzformátor esetén megegyezik P 1-gyel.
u,
P 1 = P2, amelyből U1 · 1 1 = U2 · lz, va-
gyis

B , de -u 1 = a és így fE]2
U2
- =a .
11 A terhelő
15-3.ábra
áram ellentétes irányú fluxust hoz
létre

A feszültség (és az előzőek értelmében a menetszám is) fordítottan arányos az

áramerősséggel. Másképpen: amelyik oldalon kicsi a feszültség, ott nagy az áramerős­
ség, nagy feszültséghez pedig kis áramerősség tartozik. Ez az áram áttétel törvénye. Mi-
vel a feszültség a menetszámmal egyenesen arányos, a kis feszültségű és nagy áramú ol-
dalra kevés, de vastag, a nagy feszültségű és kis áramú oldalra pedig vékony huzalból sok
menetet kell tekercselni.

12.8.2.2 Az impedancia áttétel törvénye

A transzformátor Rt = R 2 ellenállással történő megterhelésekor az U2 feszültség

hatására / 2 áram alakul ki. Fejezzük ki a terhelő ellenállást a szekunder oldal adataival!

A primer oldalon ekkor U 1 miatt / 1 áram folyik, vagyis a tápláló generátor a meg-
terhelt transzformátort R1 = U 1 ellenállásként érzékeli. A feszültség és áram áttétel segít-
11
ségével alakítsuk át R 1 összefüggését!

a= !!i_, amelyből U 1 = a·U2 , illetve a= 12 , amelyből / 1 = 12 .

~ ~ a

U a·U2 a 2 ·U2 2 U
Behelyettesítve: R1 = - 1= - = --- =a .---1.., vagyis
11 1
_1_ 12 12
a
==a2=.R::::izll.
1r:=1R=1

Tanulság: A szekunder oldali terhelő ellenállást a tápláló generátor a2-szer na-

gyobbnak érzékeli! Legyen a> 1, pl. 2! Ekkor U 1 > U2 (a rendszer letranszformál), és a
generátor 22 = 4-szer nagyobb ellenállást érez. Feltranszformáláskor (a< 1 eset) a primer
oldalra áttranszformált ellenállás a2-szer kisebb lesz. Az összefüggés induktív és kapa-

277
citív reaktancia, sőt általános impedancia esetén is érvényes. A transzformátor tehát im-
pedancia váltásra, ennek következtében a generátor és a fogyasztó között illesztésre hasz-
nálható.
Tanulság: Egy váltakozó feszültségű generátorhoz (pl. erősítőhöz) bármilyen érté-
kű terhelő ellenállás (pl. hangszóró) használható, ha az illesztést megfelelő áttételű
transzformátorral biztosítani tudjuk.

15.4 A transzformátor veszteségei és hatásfoka

15.4.1 Réz- és vasveszteség

Egy transzformátor sohasem ideális. A veszteségek részben a vasmagban, részben

a rézhuzalból készült tekercsekben keletkeznek, ezért réz- és vasveszteséget különbözte-
tünk meg.
A rézveszteség oka a huzal ohmos ellenállása. Emiatt a tekercs a terhelő áram
négyzetével arányosan melegszik. Célszerű ezért minél vastagabb huzalt használni. Egy
transzformátor rézvesztesége 1-5%. Terheletlen állapotban alig van rézveszteség, mert a
szekunder tekercsben áram nem folyik, a primer oldali áram pedig rendkívül kicsi.
Vasveszteség mindig, vagyis üresjárásban is van. A vas hiszterézise és örvényára-
ma okozza. A hiszterézis veszteséget lágymágneses anyag alkalmazásával, az örvényára-
mút lemezeléssel vagy ferrit alkalmazásával lehet csökkenteni. A gyakorlatban használt
transzformátorok vasvesztesége 1-30%.
Üresjárásban a primer áramnak a veszteséggel arányos ohmos összetevője is van,
emiatt a fázisszög kisebb 90°-nál, a coscp értéke 0, 1-0,2. Terheléskor az ohmos összetevő
növekszik, és a névleges teljesítménynek megfelelő terheléskor coscp értéke kb. 0,95.

15.4.2 Szórás

Egy valódi transzformátornak a mágneses köre sem ideális; a fluxus egy része a
másik tekercset kikerüli, szóródik (15-4.ábra). A szekunder oldal terhelésekor a szórás
növekszik, mert az ellentétes irányú fluxus a fófluxust kiszorítja, emiatt a szekunder
oldalon a terhelő áramtól függően kisebb feszültség indukálódik.
A gyakorlatban használt transzformáto-
rok szórási tényezője (o) 2-80% között van. Szórt fluxus
Kis szórási tényezőre törekszünk, ha a sze-
1,
kunder feszültségnek terheléskor nem szabad
csökkenni. Ekkor a szükségesnél nagyobb ke-
resztmetszetű vasmagot kell használni, melyet u,
úgy kell összeállítani, hogy légrés ne kelet-
kezzen. Rövidre zárható transzformátoroknál
(pl. ívhegesztő) a szórást légréssel mester-
ségesen megnövelik. 15-4.ábra
A fluxus egy része szóródik

278
 Az elszóródó fluxus a transzformátor környezetében zavarokat okoz. Pl. a mellette
lévő másik transzformátorban járulékos feszültséget indukál, a katódsugárcső elektronsu-
garát eltéríti, a mágneses térre érzékeny alkatrészek és áramkörök működését megzavarja.

15.4.3 A transzformátor hatásfoka

pk.1 pki
A transzformátor hatásfokát az ri = - = összefüggés alapján határozhat-
Pbe Pki + Pv
juk meg. Egy jó transzformátomál Pv (a veszteség) még terhelés közben is rendkívül ki-
csi, ezért a hatásfoka nagy, közel 1 (100%).
A transzformátor a generátor szempontjából induktív jellegű impedanciaként visel-
kedik. A teljesítményét ezért nem W-ban, hanem VA-ben adják meg. A transzformátort a
névleges teljesítménynél jobban megterhelni nem szabad, mert túlmelegszik és megég.
Az adattáblán feltüntetik a coscp teljesítménytényezőt is, amely mindig a névleges terhe-
lésre vonatkozik. Kisebb terheléskor coscp is kisebb.
A nagyobb teljesítményű transzformátor relatíve kisebb veszteséggel rendelkezik,
ezért a hatásfoka jobb. Tapasztalati adatok alapján 20 VA alatt kb. 0,6-0,7, 20-200 VA
között 0,8-0,9 a hatásfok.

15.5 Műszaki jellemzők

15.5.1 Rövidzárási feszültség

Egy transzformátor rövidzárási feszültségén (Ur) azt a primer oldalra kapcsolható

feszültséget értjük, amelynél a primer áram - a szekunder oldal rövidrezárt állapotában -
megegyezik a névleges teljesítményhez tartozó értékkel.
Legyen pl. egy 230/12 V-os 0,3 A névleges áramú transzformátorunk, és a 15-5.
ábra szerinti kapcsolásban fokozatosan növeljük a primer feszültségét! Amikor az áram
eléri a 0,3 A értéket, a feszültséget olvassuk le! Ez a rövidzárási feszültség vagy drop,
melyet %-ban kell megadni. Ha pl. 23 V-ot olvasunk le, akkor

23 v
- - · 100=10%a drop.
230 v

A rövidzárási feszültség a transzformátor fontos jellemzője, melyet nagyobb telje-

sítmény esetén az adattáblán is feltüntetnek. Megkülönböztetünk kis és nagy rövidzárási
feszültséggel rendelkező transzformátort.
A nagy teljesítményűek általában kicsi
(4-10%-os), a kisebbek (10-100 VA) na-

értékkel rendelkeznek.
A rövidzárási feszültség arányos a
a szórási tényezővel, amely viszont függ
Szabályozható
gyobb ( 15-50%-os) rövidzárási feszültség 230 V feszültségű
transzformátor

15-5.ábra
0
A rövidzárási feszültség mérése

279
a transzformátor szerkezeti kialakításától. Különálló és távol lévő tekercsek esetén a
szórás és a rövidzárási feszültség nagy, egymásba helyezett tekercsek esetén pedig kicsi.

15.5.2 Rövidzárási áram

A névleges primer feszültséggel üzemelő transzformátor szekunder tekercsének rö-

vidre zárásakor rendkívül nagy áram alakul ki, melyet rövidzárási áramnak nevezzük. A
rövidzárási áram:

1
1 = 100·-
r Ur '

ahol/ a transzformátor névleges (a teljesítményhez tartozó szekunder oldali) árama, és Ur

a rövidzárási feszültség %-ban. Legyen pl. a transzformátor névleges szekunder árama
1,5 A, a rövidzárási feszültsége pedig 5%. Ekkor a rövidzárási áram:

1 1,5 A
1 = 100·- = 100·-- = 30 A
r ur 5% '

amely olyan nagy érték, hogy a transzformátort már rövid idő alatt is károsíthatja. Kis
rövidzárási feszültséggel rendelkező transzformátorokat emiatt rövidre zámi veszélyes. A
nagyobb rövidzárási feszültségű transzformátorok (pl. gyermek játékok, csengő reduktor)
ezzel szemben a rövidzárlatot jobban elviselik, sőt a nagy szórású és nagy rövidzárási fe-
szültségű transzformátorok (hegesztő és gyújtó transzformátorok, áramváltók) tartósan
rövidre zárhatók.

15.5.3 Bekapcsolási áram

A terheletlen transzformátor egy induktivitás, mely az áram minden megváltozását

akadályozza. A bekapcsolás pillanatában ezért (a váltakozó feszültség pillanat értékétől
függetlenül) az áramerősségnek nullának kellene lenni. A tapasztalat azonban azt mutatja,
hogy a bekapcsolás után rövid ideig - még üresjárási állapotban is - általában rendkívül
nagy áram folyik, mely a legnagyobb terheléshez tartozó áram 10-szeresét is elérheti. Ez
a jelenség a transzformátor üzemeltetését, de fóképpen biztosítását rendkívül
megnehezíti.
A bekapcsolási áramlökés vizsgálatakor kiderült, hogy az áram meglepő módon
éppen akkor nagy, amikor a bekapcsolás a szinuszos feszültség nullához közeli pillanat
értékénél történik. Ennek oka a vasmag remanenciája. Ha a vasmagban az előző üzemel-
tetés után remanens mágnesség maradt, és ennek iránya éppen megegyezik a bekapcsolás
után kialakítandó mágneses indukció irányával, a remanencia mértékétől függően egy bi-
zonyos ideig nem lesz fluxusváltozás, ezért nem indukálódik ellenfeszültség, és az
áramerősséget csak a feszültség pillanat értéke, valamint a tekercs kis ellenállása hatá-
rozza meg.
Kisebb teljesítményű transzformátorok védelmére - mivel az áramlökés csak rövid

280
ideig tart - a névleges áramnak megfelelő erősségű lomha biztosító általában megfelel,
bár a tapasztalat azt mutatja, hogy néhány bekapcsolás után ez is kiold. Mivel ez termé-
szetes állapot, a tervező által előírt biztosítót erősebbre cserélni nem szabad!
Nagyobb transzformátorokkal üzemelő készülékek biztosítására a szakirodalom a
következő módszert ajánlja: A transzformátor szekunder oldalát is biztosítsuk! Minden
tekercset külön-külön a névleges terhelő áram szerint, a primer oldalt pedig a névleges
áram kétszeresére!

15.6 Transzformátor megoldások

A 15-1.ábra szerint felépített transzformátort mag típusúnak nevezzük. A mag tí-

pusú transzformátornak lemezekből összeállított vasmagja és két különálló csévetesten
elhelyezkedő tekercse van. A tekercsek a vasmag egymással szemben lévő oszlopán he-
lyezkednek el. Ehhez hasonló megoldású a láncszem típusú transzformátor (15-6.a.ábra),
de ennél mindkét tekercs azonos
oldalon, és egyetlen csévetesten Csévetest tekerccsel
található.
A mag és a láncszem tí-
pusú transzformátorok vasmagja ~ D
2 db ferrit U magból, illetve réte- ~
genként 4 db 1 vagy 2 db L alakú
lemezből állítható össze. Sajnos Vasmag
közben mindig jelentős légrés is a) b)
keletkezik, ezért a szórás nagy, és 15-6.ábra
emiatt csak ritkán használják. Láncszem típusú transzformátor (a), és hiperszil
változata (b)
Egyre gyakoribb viszont a teker-
cselt hiperszil magból készült
Tekercselt
változata (b.ábra), melynek szórása rendkívül kicsi, és a 0 hipeszil mag
mag szerelése is egyszerű. -~"'
A legkisebb szórással a toroid (gyűrű) transzfor-
mátor rendelkezik (15-7.ábra), melynek magja anizot-
róp mágneses tulajdonságú lemezszalagból van teker-
cselve, ritkán tömör ferrit gyűrű alkotja. A primer és a
szekunder tekercs egymás felett (csévetest nélkül) a
vasmag teljes felületén egyenletesen elosztva helyez- 15-7.ábra
kedik el, közöttük és a rétegek között szigetelő fólia A toroid transzformátor
szerkezete
van. A toroid mag hátránya, hogy a zárt vasmagra a hu-
zalt csak különleges géppel lehet feltekercselni.
A mai transzformátorok többsége köpeny típusú. A magja El, M, TU lemezmagok-
ból, E ferritmagból, sőt tekercselt hiperszilből is összeállítható (15-8.ábra). A hiperszil
mag a toroidhoz hasonlóan kis szórású, de könnyen szerelhető. A szereléshez csak az
egymáshoz illeszkedő (a gyár által párba válogatott és köszörült felületű) magokat szabad
használni.

281
 0
a) b)
15-8.ábra
Köpeny típusú transzformátor El lemezekből (a), és hiperszil magból (b)

15. 7 A hálózati transzformátor méretezése

15. 7 .1 A teljesítmények meghatározása

A villamos energia átalakítására használt transzformátor méretezését a szekunder

oldali teljesítmény meghatározásával kell kezdeni. Általában többféle feszültségre van
szükség, melyek különböző áramú fogyasztókat működtetnek.
A következőkben a méretezést egy példával is bemutatjuk.
Válasszunk olyan készüléket, amelyben az egységek ~1

~~:
működtetéséhez 68 V, 22 V és 6 V szükséges, és ezeket
egyetlen transzformátorral kell a 230 V-os (50 Hz-es) hálózati
feszültségből előállítani (15-9.ábra)! A 68 V-os tekercset
0,1 A terheli, a 22 V-osról 2 db 0,6 A-esés 1 db 0,2 A-es fo-
(2:_} \_______:~

~3
gyasztó működik, míg a 6 V-osról egy 3 W-os jelzőizzó. A te-
kercsek árama: / 1 = 0, 1 A,
fi= 0,6 A+ 0,6 A+ 0,2 A= 1,4 A, ~~
h = PIU3 = 3 W/6 V = 0,5 A.
A tekercsek által leadott teljesítmények: 15-9.ábra
A példához tartozó
P 1 = 68 V · 0,1A=6,8 W,
transzformátor

282
 P2 = 22 V · 1,4 A= 30,8 W,
P3 = 6 V · 0,5 A= 3 W.

A szekunder oldali teljesítmény a három tekercs teljesítményének összege:

Psz = P1 + P2 + P3 = 6,8 W + 30,8 W + 3 W = 40,6 W.

A primer és a szekunder oldali teljesítmény nem azonos, mert a transzformátornak

vesztesége is van. A két érték között a hatásfok teremt kapcsolatot:

A hatásfok nagy mértékben függ a transzformátor kihasználásának mértékétől.

Üresjárásban pl. ri = 0, mert Psz = 0, vasveszteség viszont van. Tanácsos a teljes terhelés-
kor fellépő hatásfokkal számolni, mely tapasztalati adatok alapján teljesítménytől függő­
en 60-99%. Példánkban 0,9-del (90%) számolhatunk, így a primer teljesítmény:

15.7.2 A vasmag méretének meghatározása

A transzformátor teljesítménye szorosan összefügg a vasmag méretével, sőt mint

látni fogjuk ez határozza meg a tekercsek menetszámát is. Jelöljük a fluxust vezető vas-
mag keresztmetszetét Av-vel!
A transzformátor fizikai működésének vizsgálatakor megállapítottuk, hogy teker-
cseiben U = 4,44 · N · Av · Bmax · f nagyságú feszültség indukálódik, vagyis az N 1 menet-
számú primer tekercsben U1• Írjuk fel ennek teljesítményét!

A tekercsek elkészítéséhez a vasmagon meghatározott nagyságú hely szükséges.

Jelöljük ennek keresztmetszetét, az ún. ablakkeresztmetszetet Acvel! Tételezzük fel, hogy
ideális (négyzet keresztmetszetű) huzalunk van, és minden helyet ki tudunk használni! A
két ideális tekercs helyszükséglete ekkor

ahol A 1 a primer, A 2 pedig a szekunder oldalhoz használt huzal keresztmetszete. A túlme-

legedés elkerülése érdekében a huzalokban csak J áramsűrűség lehet.

, J =-
J = -11 es 12, me 1ye kb"l
o A 1 = -11 es
, A = -12 .
2
Al A1 J J

283
 Helyettesítsük ezeket Át összefüggésébe, majd emeljük ki N 1 · 11-et!

A két menetszám hányadosa az áttétel reciproka (Ila), az áramok hányadosa pedig

éppen az áttétel (a), így

1
l+-·a 1+1 2 J·A
At = N 1 ·11 • a = N 1 ·11 ·-=N1 ·11 ·-,amelyből N 1 ·11 =--t.
J J J 2

Használjuk fel, hogy Áv és Át aránya egy adott vasmagnál a vasmagra jellemző k

érték, majd helyettesítsük ezt P 1 összefüggésébe!

Av o A t =-,es
1 b"l
k =-,mey Av '
At k
J·Av
J·A k
Fj = N1·11 ·4,44 · Av · Bmax · f = _ _t ·4,44·Av ·Bmax · f = --·4,44 · Av · Bmax · f,
2 2

vagyis P,J = __{_ · 4 44 · Á v2 · Bmax · f.

2 .k •

Tanulságok:
1. A teljesítmény a vasmag keresztmetszetének négyzetével arányos, vagyis két-
szer nagyobb vasmaggal négyszer nagyobb teljesítményű transzformátor készíthető.
2. A teljesítmény arányos a frekvenciával is, ami azt jelenti, hogy magasabb frek-
venciájú feszültség átalakításához (ugyanolyan teljesítmény esetén) kisebb vasmag is ele-
gendő. Ezt tudatosan kihasználjuk kapcsoló üzemű tápegységekben (pi számítógépekben
és TV készülékekben): az 50 Hz-es hálózati feszültséget előbb egyen feszültséggé, majd
ezt elektronikus kapcsolóval 20 kHz és 200 kHz közötti frekvenciájú feszültséggé alakít-
juk, aminek az áttranszformálásához már kis méretű transzformátor is elegendő. A készü-
lék mérete és tömege ezzel jelentősen csökkenthető.
3. A teljesítmény az áramsűrűséggel is egyenesen arányos, ezért a nagyobb áram-
sűrűséggel üzemelő transzformátorok mérete kisebb lehet. Az áramsűrűség mesterséges
hűtéssel növelhető. Ez történhet ventillátorral vagy olaj radiátorral. Az energia elosztó
rendszerben használt transzformátorok pl. olajba merülnek, és ebből a hő a ház oldalán
elhelyezett radiátorokon keresztül távozik.
4. Egy adott teljesítményű transzformátor k értékétől függően különböző vasmag-
gal is elkészíthető. k nagy értéke esetén nagyobb vas, de kevesebb huzal (kevesebb réz)
kell (rézszegény kivitel), míg k kis értékénél kisebb vas, de több menet szükséges (vas-
szegény kivitel). A leggazdaságosabb megoldás a kettő között van, és a méretezés célja
éppen az optimális érték megkeresése.

284
 Vegyük észre, hogy P 1 most Pp-nek felel meg, az áramsűrűség, a frekvencia és a
maximális indukció pedig egy transzformátomál adott érték, ezért egyetlen konstansba
összevonhatók:

J 2 J 2 .
P.P = R1 = -2 . k · 4 ' 44 ·Av · Bmax · f = - · 4 44 · B max · f ·Av , vagyis
2 .k '

Ha az 50 Hz-et, Bmax és k szokásos értékeit, valamint az áramsűrűséget SI-ben

helyettesítjük be, akkor K-ra 80 · 10-6 VA/m4 és 120 · 10-6 VA/m4 közötti értékek adód-
nak. Célszerű azonban Av-t cm2-ben mérni. Ekkor K értéke 0,8 VA/cm4 és 1,2 VA/cm4
között van. Válasszunk transzformátorunkhoz El lemezmagot és K = 0,83 VA/cm4-as ér-
téket! Ezzel

Av = ~ PPK =~ 0,83
45 1
• = 7,37 cm2 -es, kerekítve 7,4 cm2 -es vasmag szükséges.

A 15-10.ábra a vas- és az ablakkeresztmetszet értelmezését mutatja. Ab méretet

pakett vastagságnak nevezzük.
-~--·-----·- ·-----~=--~~- -----·---r:~ti1

a·uJ'. ~,
Könnyen belátható, hogy ugyanaz a vas- 11

keresztmetszet többféle módon is elérhető. Na-

gyobb a méret esetén pl. kisebb pakett vastagság
(b) szükséges, és fordítva. Előnyös olyan lemezt
választani, amelynél alb = 1 körül van, illetve alb
vagy bla nem nagyobb 1,5-nél, és figyelembe
kell venni azt is, hogy a b méret milyen cséve- d
<-___,,.
testtel érhető el.
A lemezek hullámossága, örvényáram el- 15-10.ábra
leni védőbevonata és a széleken található sorja A keresztmetszeteket meghatározó
miatt a hatásos pakett vastagság mindig kisebb a adatok
mért értéknél, ezért be kell vezetni a kv-vel jelölt
vaskitöltési tényezőt. kv gyakorlati értéke kb. 0,9, így

Válasszuk a hulladékmentes El 78-as lemezmagot, amelynél a= 26 mm (2,6 cm).

b-t kifejezve:

285
 2
b=~= ?, 4 cm =316cm-es
0,9·a 0,9·2,6 cm '

pakett vastagság és b/a = 1,2-es érték adódik, amely kisebb 1,5-nél, tehát jó.

15.7.3 Az 1 V-ra jutó menetszám meghatározása

Az indukció-törvény értelmében a tekercsekben U = 4,44 · N · Av · Bmax · f feszült-

ség indukálódik. Ha U-t 1 V-nak választjuk, és az egyenletet N-re rendezzük, éppen az
1 V-hoz tartozó menetszámot kapjuk, melyet N 1v-vel jelölünk:

ahol Av a vasmag keresztmetszete, mégpedig alap mértékegységben, azaz m2-ben mérve.

Figyeljük meg, hogy annál kevesebb menetet kell feltekercselni V-onként, minél
nagyobb a vasmag keresztmetszete, a frekvencia és a maximális indukció!
Hálózati frekvencia esetén/= 50 Hz, Bmax pedig a mágnesezési görbéből olvasha-
tó le. Lemezmagok esetén Bmax = 0,8 - 1,2 Vs/m2, hiperszil magoknál 1,3 -1,8 Vs/m2. A
fenti képletbe 1 Vs/m2-t és 50 Hz-et helyettesítve, a keresztmetszetet pedig cm2-ben mér-
ve az

nagyon egyszerű összefüggés adódik. A példánkban szereplő vaskeresztmetszettel szá-

molva N 1v = 45/7,4 = 6,08, vagyis 6,08 menet szükséges 1 V eléréséhez.
A gyakorlatban használt vasmagok Bmax értékét sajnos általában nem ismerjük,
mert ez a lemezen nincs feltüntetve, szemrevételezéssel pedig lehetetlen egy táblázat ada-
taival azonosítani. Ennek ellenére az 1 V-ra jutó
menetszámot (ebből pedig, ha kell Bmax-ot) egy- N
szerű méréssel meg lehet határozni a következő Szabályozható
módon. 230V feszültségü
Készítsünk vasmagunkra tetszőleges, de transzformátor
ismert menetszámú tekercset, majd egy áram-
mérőn át adjunk rá egyre nagyobb feszültséget
(15-11.ábra)! Figyeljük meg az áramerősség
változását! Kezdetben egyenletesen emelkedik,
majd a vas telítődésekor hirtelen megugrik. Ol-
vassuk le a görbe töréspontjához tartozó feszült-
séget (U1), és osszuk el vele a tekercs menetszá- u, u
mát! Éppen a telítési indukcióhoz tartozó, és az
1 V-ra jutó menetszámot kapjuk. Az ábra alap- 15-11.ábra
ján: N 1v = NIU1• Az 1 V-ra jutó menetszám
meghatározása ismeretlen vasmagnál

286
15. 7 .4 A menetszámok meghatározása

A primer és szekunder tekercsek menetszámát elvileg a tekercs feszültségének és

az 1 V-ra jutó menetszámnak az összeszorzásával kapjuk. A gyakorlatban ezt az értéket a
tekercs ohmos ellenállása miatt korrigálni kell, különben terhelt állapotban a vártnál ki-
sebb feszültséget kapunk.
A veszteség miatt kb. 10%-os csökkenés lép fel, melyet a primer és szekunder ol-
dalra elosztva korrigálunk oly módon, hogy a primer oldal menetszámát 5%-kal kisebbre,
a szekunderét ennyivel nagyobbra választjuk.

Példánkban így a primer oldalra NP = 0,95 · 230 · 6,08 = 1328 menetet kell felte-
kercselni. A szekunder oldali három különböző feszültségű tekercs menetszámai:
Ni = 1,05 · 68 · 6,08 = 434,
N2 = 1,05 · 22 · 6,08 = 140,
N3 = 1,05 · 6 · 6,08 = 38.

15.7.5 A huzalátmérők meghatározása

Tekercsek esetén a huzalt melegedésre méretezzük, amely az áramsűrűség alapján

történik. A J = 2,5 A/mm2-es érték most is megfelel. A J =//A összefüggésből Ah = l/J,
huzal keresztmetszet adódik. Példánkban a primer áram PpfUp = 45,1/230 = 0,196 A, a
keresztmetszet pedig: AP = 0,196/2,5 = 0,0784 mm2.
A szekunder oldal tekercseinek huzalkeresztmetszete:
A1=0,1/2,5 = 0,04 mm2,
A2 = 1,4/2,5 = 0,56 mm2,
A 3 = 0,5/2,5 = 0,2 mm2.
2
A huzalátmérőket vagy táblázatból keressük ki, vagy az Ah = d · rt összefüggés-
4
bői kifejezett d = ~ 4 ~Ah alapján számítjuk. A példa végeredménye az utóbbi módszer-

rei:
dp =.J4·0,0784/n: =0,3159mm(0,32mm),
di = ~4 · 0,04/n: = 0,226 mm (0,23 mm),
d 2 = ~4 · 0,56/rt =0,84 mm,
d3 = ,,}4 · 0,2/n: = 0,5 mm.

287
15. 7 .6 Ellenőrzés ablakkeresztmetszetre

Tekercselésre a 15-12.ábra szerinti hely

áll rendelkezésre. e= 39 mm, d = 13 mm. Az ab-
lakkeresztmetszet: Át = e · d, melyből jelentős A csévetest --:r-"lm!mmn---""'""t-----y::
fala
helyet foglal el a csévetest. 1,5 mm falvastagsá-
got feltételezve a e méret 39 -2 · 1,5 = 36 mm-re
e
csökken. Ad méretből 13 -1,5 = 11,5 mm hasz-
nosítható. Tekercselésre
használható
A tekercsek helyszükségletét a huzalok terület
átmérője és menetszáma, valamint a rétegek kö-
zötti szigetelés vastagsága határozza meg. A
El lemezmag
primer huzal átmérője 0,32 mm. Ebből egy sorba
36/0,32 = 112 menet fér, vagyis
15-12.ábra
A tekercselésre használható terület
1271/112 = 11,34 (12) sor lesz, mely

12 · 0,32 mm+ 12 · 0,05 mm+ 0,1mm=4,0 mm helyet vesz elad méretből. Feltételez-
tük, hogy az első sor alá, majd a sorok közé 0,05 mm, a primer tekercs fölé pedig 0,1 mm
vastag szigetelő réteget teszünk.
A szekunder tekercsek helyszükséglete:
1. tekercs: Egy sorba fér: 36/0,23 = 156 menet.
A sorok száma: 434/156 = 2,78 (3).
A rétegek vastagsága: 3 · 0,23 + 2 · 0,05 + 0, 1 = 0,89 mm.
2. tekercs: Egy sorba fér: 36/0,84 = 42 menet.
A sorok száma:140/42 = 3,33 (4).
A rétegek vastagsága: 4 · 0,84 + 3 · 0, 1 + 0, 1 = 3, 76 mm.
(A vastagabb huzal miatt vastagabb a szigetelő is).
3. tekercs: Egy sorba fér: 36/0,5 = 72 menet.
A sorok száma: 38/72 = 0,52 (1).
A réteg vastagsága: 1 · 0,5 + 2 · 0,1=0,7 mm.
Kívülre két vastag szigetelő réteg kerül.
A teljes tekercs vastagság: 4 mm+ 0,89 mm+ 3,76 mm+ 0,7 mm= 9,35 mm, ami
kisebb, mint 11,5 mm, vagyis a tekercs elméletileg elfér. A valóságban sohasem sikerül
minden menetet szorosan egymás mellé csévélni, és a széleket sem tudjuk teljes mérték-
ben kihasználni, emiatt a nem teljes sorokba több menet kerül, illetve a sorok száma meg-
növekszik. Eredményünket elemezve megállapíthatjuk, hogy a tekercs még ez esetben is
elfér.
Példánkban hulladékmentes vasmagot használtunk, amelynek ablakkeresztmetsze-
te kisebb, mint a kevés hulladékkal készült lemezmagé. Amennyiben a számítás végered-
ménye azt mutatná, hogy a tekercs nem fér el, a következő módosítások lehetségesek:
1. Kevés hulladékkal készült vasmagot válasszunk. Ez általánosan javasolt mód-
szer, mert nem követel abszolút pontos tekercselést, és a szigetelő réteg vastagsága is nö-
velhető, ami megkönnyíti tekercselés közben a menetek vezetését.
2. Válasszunk nagyobb pakett vastagságot, és az így kialakuló vaskeresztmetszet-

288
te! számítsuk ki újra a menetszámokat! Ez a megoldás nagyobb vaskeresztmetszetet hasz-
nál, mint az adott teljesítmény miatt szükséges.
3. Más méretű vasmagot válasszunk! A 78-as méretű El lemezmag helyett pl.
El 84-est, vagy 85-ös M magot.

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen célra és miért használjuk a transzformátort?

2. Milyen fóbb szerkezeti egységekből áll egy transzformátor?
3. Hogyan működik a terheletlen transzformátor?
4. Hogyan változnak meg a fizikai folyamatok a transzformátor megterhelésekor?
5. Mit fejez ki a feszültség áttétel, az áram áttétel és az impedancia áttétel törvénye?
6. Milyen kapcsolat van a huzalátmérő és az áttétel között?
7. Hogyan változik a transzformátor áramfelvétele és a fázisszög a terhelés növelésekor?
8. Milyen veszteségei vannak egy transzformátornak és mit jelentenek ezek?
9. Mekkora egy transzformátor hatásfoka?
10. Milyen zavarokat okoz a szórás?
11. Mivel magyarázható az, hogy az egyik transzformátort rövidre szabad zámi, a
másikat viszont nem?
12. Milyen transzformátor megoldások vannak, melyik miért előnyös?
13. Milyen fóbb lépésekből áll egy hálózati transzformátor méretezése?
14. Mi határozza meg a transzformátor teljesítményét?
15. Mit kell tenni, hogy a vasmag mérete és a készülék tömege kisebb legyen?
16. Milyen mennyiségek és hogyan határozzák meg az 1 V-ra jutó menetszámot?
17. Hogyan határozható meg egy ismeretlen vasmagnál az 1 V-ra jutó menetszám?
18. Hogyan számítható ki a primer és szekunder tekercsek menetszáma?
19. Hogyan határozható meg a tekercseléshez szükséges huzal átmérője?
20. Mit kell tenni, ha a szükséges menetszám nem fér el a vasmagon?

289
 16. TÖBBFÁZISÚ HÁLÓZATOK

16.1 A többfázisú rendszer lényege és jellemzői

Többfázisúnak nevezünk egy generátort, ha egyszerre több, egymáshoz

képest fázisban eltolt feszültség előállítására alkalmas, és többfázisú egy hálózat, ha
legalább egy ilyen generátort tartalmaz. Az előzőekben megismert generátor ennek
értelmében egyfázisú.
Az erőművekben (sőt újabban a gépjárművekben is) a feszültséget háromfázisú ge-
nerátorral állítják elő. Egyetlen ilyen villamos gép három olyan egyfázisú generátornak
felel meg, melyek feszültségei között 120°-os fázis eltérés van. Ez a feszültségrendszer az
energia szállításakor és felhasználásakor számos előnnyel rendelkezik az egyfázisúval
szemben.
A háromfázisú generátor álló részén három azonos tekercs helyezkedik el egymás-
tól 120°-kal eltolva. Ezek a fázis tekercsek. A tekercseket R, S és T betűvel, a

Állórész
x
tekercs

~u
120°
(1 W

: Us
T

16-1.ábra
A háromfázisú generátor elvi felépítése

kezdetüket U, Vés W, a végüket X, Y és Z u R s T

betűvel jelöljük (16-1.ábra). A forgórész
általában elektromágnes, de a járművek
generátoraiban inkább állandó mágnes. A
keletkezett villamos energia szállításához
az ábra szerint 6 vezeték szükséges.
Forgatás közben a tekercsekben azo-
nos nagyságú szinuszosan változó feszült-
ség keletkezik, de ezek egymáshoz képest
120°-ot késnek (16-2.ábra). 16-2.ábra
Matematikailag bizonyítható, A három feszültség összege minden
hogy a három feszültség lsszege jinden pillanatban nulla
pillanatban nulla, vagyis: "i:.U = 0.

291
 A tétel helyességét az ábra alapján úgy ellenőrizhetjük, hogy egy tetszőlegesen ki-
választott pillanathoz tartozó feszültségeket előjel helyesen összeadjuk. A t1 pillanatban
pl. u5 és ur azonos nagyságú, de negatív előjelű, míg uR pozitív és kétszer nagyobb, így
az összegük nulla. A "2:.U = 0 feltétel miatt a feszültségek összekapcsolhatók, és ezzel
szállításkor vezeték takarítható meg.

16.2 Láncolás

16.2.1 A csillag kapcsolás

A feszültségek összekapcsolását láncolásnak nevezzük. A generátor tekercsei-

ben keletkezett feszültséget fázisfeszültségnek, a láncolás után (a szállító vezetékek
között) fellépőt pedig vonali feszültségnek nevezzük.
Csillag vagy ipszilon kapcsolás keletke-
zik, ha a generátor tekercseinek az X, Y és Z u v w
végeit kötjük össze (16-3.ábra). A keletkezett
közös pontot csillagpontnak nevezzük, melyet R s T
általában összekötnek a földdel.
Az R, S és T fázistekercsek szabadon x y z
maradt végei (fázisvezetékek) és a csillagponti
nullavezető között fázisfeszültség, bármely Csillagpont
két szabad fázisvég között pedig vonali fe-
16-3.ábra
szültség vehető le. A két feszültség nem azo- Csillag kapcsolás és a feszültségek vektor
nos, ezért csillag kapcsolásban kétféle fe- diagramja
szültség áll rendelkezésre (16-4.ábra).

Uv

Földelt
csillagpont

16-4.ábra
Feszültségek csillag kapcsolásban

A vonali feszültséget a két szomszédos fázis fázisfeszültségének vektoros eredője

adja, melynek meghatározásához a 16-5.ábra nyújt segítséget. Az a) ábra az S és T fázi-
sok fázisfeszültségének összegzésekor kapott vektor diagramot mutatja. Hasonló ábrát
kapnánk másik két fázis összegzésekor is.

292
 12 + m2 =22
+m
2
=4
m2 =3
m=~3

a) b)
16-5.ábra
A vonali feszültség meghatározása

A 16.5.b ábrán látható egyenlő oldalú háromszög oldalai 2 egység hosszúságúak.

A magasságvonal a háromszöget két azonos nagyságú derékszögű háromszögre bontja,
melyek hasonlóak az a) ábra háromszögeivel, hiszen a megfelelő szögek azonosak (30°,
60° és 90°). A háromszög magassága: m = .f3. A hasonlóság alapján U1 nek megfelel a 2
egység hosszúságú oldal, Uv/2-nek pedig a magasság (m). Az aránypár:

Uv .
U r: 2 = -:m, vagyis
2

Uv
-uf = -2 ' ame 1yb"l
o m · uf = u V• es
,
2 m.

Az energia elosztó rendszerben a fázisfeszültség 230 V, ezért a vonali feszültség

.f3 ·230 V = 398 V (a névleges érték 400 V). Csillag kapcsolásban a vonali áramok meg-
egyeznek a fázis áramokkal:

A csillag kapcsolás nagy előnye, hogy a kétféle feszültséget (3 x 230 V fázisfe-

szültség és 3 x 400 V vonali feszültség) egyszerre, és csupán 4 vezeték felhasználásával
biztosítja.

16.2.2 A háromszög kapcsolás

Háromszög vagy delta kapcsolást kapunk, ha a fázisfeszültségeket sorba kap-

csoljuk (16-6.ábra). Bár a generátor! tekercsek más-más pillanat feszültséggel rendelkez-
nek, és összekapcsolás után egy rövidrezárt áramkört kapunk, a fázis eltérések miatt a
feszültségek összege nulla (J:.U = 0). Az áramkörön belül ezért áram nem folyik, a
generátorok nem terhelik egymást.

293
 R

16-6.ábra
Háromszög kapcsolás

A vonali feszültség az összekapcsolás után keletkezett közös pontokról vehető le,

vagyis a vonali feszültségek megegyeznek a fázisfeszültségekkel, és hat helyett három
szállítóvezeték is elegendő.
A delta kapcsolásban a vonali feszültség megegyezik a fázisfeszültséggel, vagyis
csak egyféle feszültséget lehet hasznosítani. A vonali áram a két szomszédos fázis ára-
mának vektoros összege:

16.3 A háromfázisú rendszer teljesítménye

A háromfázisú rendszerben a generátori tekercsek külön-külön és egyszerre is ter-

helhetők. Ha a három fázis teljesítménye azonos, szimmetrikus terhelésről beszélünk. Az
iparban használt villanymotorok és elektromos kemencék általában szimmetrikus terhe-
lést okoznak, míg a lakásban használt fogyasztók (rádió, TV, jégszekrény, porszívó stb.)
csak az egyik fázist terhelik.
A fogyasztók által felvett teljesítményt az egyes fázisok teljesítményének összege
adja:

ahol PR, Ps és Py a P = Ur · fr · coscp összefüggéssel számítható. Szimmetrikus terhelés-

kor

A fogyasztónál a felvett teljesítményt méréssel, vagy a mérési adatokból számítás-

sal lehet meghatározni. Itt azonban csak a vonali értékek ismertek. Felhasználva, hogy
csillag kapcsolásban Uv = .f3 ·U f és lv = fr, vagyis U r = ~ és fr = lv, így

P = 3·Ur ·lr ·coscp = 3· ~ ·/v ·coscp, amelyből

294
 llP =J3 ·Uv· lv · cosq>ll.
Háromszög kapcsolás esetén Ur= Uv és fr =ÍJ· melyet behelyettesítve az előző
összefüggést kapjuk.
Tanulság: Szimmetrikus háromfázisú rendszerben a vonali adatokból számí-
tott teljesítménynek nem a 3-szorosát, hanem csak a .J3-szorosát kell venni!

16.4 A villamos energia szállítása és elosztása

Az erőművekben előállított háromfázisú villamos energiát a szállítási veszteségek

csökkentése érdekében feltranszformálják (15. fejezet), majd az országos gerincvezetéken
a felhasználás körzetébe vezetik (16-7.ábra). Ennek a hálózatnak a feszültsége rendkívül
nagy (hazánkban 120 kV, 220 kV, 400 kV esetleg 750 kV), ezért előbb kisebb, de még
mindig nagyfeszültségűvé transzformálják le. Ezek a területi elosztó vezetékek, melyek
feszültsége 20 kV vagy 35 kV, kábeles rendszerekben esetleg 10 kV. Az országos föveze-
tékre több erőmű és több területi transzformátor csatlakozik.
A felhasználás körzetében (a falvakban, a városrészekben vagy a nagyobb üze-
mekben) a területi elosztó vezetékre olyan háromfázisú transzformátorral csatlakoznak,
amely a szekunder oldalon a csillag kapcsolásra jellemző 400/230 V-os feszültséget ad le.
A csillagponti nullavezetőt a transzformátomál, majd a vezetéket tartó oszlopoknál össze-

Országos fővezeték Területi elosztó vezeték

Területi R
Helyi
3 fázisú
3 fázisú 3 fázisú
s
transzform. T
transzform. transzform. 0
Generátor 10-35 kV 400/230 v
120-750 kV
5-10 kV R
Helyi
3 fázisú
s
Erőmű T
transzform. 0
: 1 'i
,,
'

R
Területi Helyi
3 fázisú
s
3 fázisú T
transzform. ! transzform. 0

16-7.ábra
A villamos energia elosztása

295
kötik a földdel. Ez megkönnyíti a
villámvédelmet, és segít meg-
előzni az áramütéses baleseteket
is. Sajnos éppen emiatt egyik
(Az áram útja
fázisvezetéket sem szabad megé-
rinteni, hiszen a fázisvezeték -
ember - föld útvonalon áramütést
okozó áramkör alakul ki (16-8.
ábra).
Üzemekben a teljes há-
Föld
romfázisú feszültségrendszer (a
nullavezetővel együtt) rendelke- 16-8.ábra
zésre áll, és a fogyasztók (gépek, Az áram útja az S fázisvezeték megérintésekor
kemencék stb.) többsége is há-
romfázisú. A háztartási készülékek általában egyfázisúak, ezért a lakásokba csak az egyik
fázisvezetéket és a nullavezetőt vezetik be.

16.5 A forgó mágneses mező

A háromfázisú generátorban egy forgó mágnes állítja elő a három, egymástól

120°-kal eltolt feszültséget. Ha ezt a háromfázisú feszültséget a generátor felépítésével
azonos tekercsrendszerre kapcsoljuk, akkor a tekercsekben áram, és - egymáshoz képest
120°-kal eltolt - három mágneses tér alakul ki. A három mágneses tér a tekercsek által
közrefogott tér belsejében összegződik, és az eredő tér a generátor mágnesének forgását
pontosan követi. Ezt nevezzük forgó mágneses térnek.
A forgó mágneses tér elve alapján működik a villanymotorok többsége, így az üze-
mekben a gépek meghajtására használt összes háromfázisú motor, sőt - az egyfázisú
rendszer ellenére - a háztartási gépekben használt motorok egy része is.

Ellenőrző kérdések:

1. Mit nevezünk többfázisú rendszernek?

2. Melyik a leggyakoribb többfázisú rendszer, és milyen előnyei vannak?
3. Milyen kapcsolat van a háromfázisú generátorral előállított feszültségek között?
4. Mit jelentenek a következő fogalmak: csillagpont, fázisfeszültség, vonali feszültség?
5. Mit nevezünk láncolásnak, és milyen változatai vannak?
6. Milyen feszültségek vannak csillag kapcsolásban, és mekkora ezek értéke?
7. Hogyan számítjuk ki a háromfázisú fogyasztó teljesítményét?
8. Milyen részei vannak a villamos energiát szállító és elosztó rendszernek?
9. A készülékek csatlakozóinak mindkét vége kapcsolatban áll a hálózattal, de csak az
egyik megérintése okoz áramütést. Miért?
10. Mikor keletkezik forgó mágneses tér?
11. Hol használjuk fel a forgó mágneses teret?

296
 17. VILLAMOS GÉPEK

17 .1 A villamos gépek csoportosítása

A villamos gépek két nagy csoportra: generátorokra és motorokra oszthatók (17-
1.ábra). A generátor olyan villamos gép, amely a betáplált mechanikai energiát villamos
energiává alakítja. A motor ennek fordítottját végzi: a villamos energiát alakítja át
mechanikai energiává.

Villamos gépek

Univerzális
17-1.ábra
A villamos gépek csoportosítása

Az áram neme alapján mindkét csoport egyenáramú és váltakozó áramú részre

osztható, de a motorok egy része egyen- és váltakozó feszültséggel egyaránt üzemeltethe-
tő. Ezek az univerzális motorok. A villamos energia szállításával és átalakításával foglal-
kozó szakemberek a villamos gépek közé sorolják a transzformátort is, és a motorokat, a
generátorokat forgó gépeknek, míg a transzformátort álló gépnek nevezik.

17 .2 Váltakozó áramú generátorok

17 .2.1 Az egyfázisú generátor

A generátor az elektromágneses indukció elvén működik. Mágneses térben vezető

keretet vagy tekercset forgatva abban szinuszosan változó feszültség keletkezik, melyet
csúszó érintkezőkön át vezetünk ki. A gyakorlatban a keret helyett a mágnest forgatják,
mert ez egyszerűsíti a gép technikai kialakítást, és a keletkezett villamos teljesítményt
sem kell (főleg nagy teljesítmény esetén) csúszó érintkezőkön átvezetni. Ilyen egyfázisú
egy póluspárral rendelkező generátor szerkezetét és működését az elektromágneses in-
dukciónál már megismertük. A feszültsége egyenesen arányos a fordulatszámmal.
Az egyfázisú generátor az alapja az összes generátornak, ennek ellenére ma már
csak kevés helyen használjuk, pl. kerékpárokon és mezőgazdasági gépeken világítási cél-
ra.

297
17 .2.2 A háromfázisú generátor

A többfázisú generátorok egyszerre több - egymáshoz képest fázissal eltolt - fe-

szültséget állítanak elő. Leggyakoribb a háromfázisú generátor, amelynél a 3 feszültség
között 120°-os eltérés van, ennek következtében a feszültségek összege minden pillanat-
ban nulla. Ez teszi lehetővé a feszültségek előzőleg megismert láncolását, a csillag,
illetve a delta kapcsolást.
A generátornak mindig az állórészén vannak azok a tekercsek, amelyekben a villa-
mos energia keletkezik (16-1.ábra), mert ez a keletkezett feszültség levételét meg-
könnyíti. A forgórész általában gerjesztett elektromágnes 2, 4, 6 stb. póluspárral.
A háromfázisú generátorokat erőművekben, gépjárművekben, valamint szabályo-
zott villamos hajtásokban használjuk. Jellemző a csillag kapcsolás, melyben kétféle fe-
szültség áll egyszerre rendelkezésre.
Üzem közben követelmény, hogy vagy a kapocsfeszültség vagy a frekvencia, sőt
sok esetben mindkettő állandó legyen. Ha csak a feszültséget kell állandó értéken tartani,
akkor azt a fordulatszámnak vagy a forgórész gerjesztő áramának a változtatásával
érhetjük el, a frekvencia azonban csak konstans fordulatszám esetén lesz állandó.

17.3 Egyenáramú generátorok

17.3.1 Az egyenáramú generátor működése

Az egy- és háromfázisú generátor tekercseiben szinuszosan változó feszültség in-

dukálódik, mely lüktető egyenfeszültséggé alakítható, ha a generátor kivezetéseit
félperiódusonként felcseréljük. A váltakozó áramú generátorokkal ellentétben az
egyenáramú generátoroknak mindig a forgórészéről vesszük le a teljesítményt, ezért a
forgó keretnek vagy a tekercsnek a végeit kell félperiódusonként cserélgetni. Forgás
közben a póluscsere automatikussá válik, ha a tekercs végeit a velük együttforgó egy-egy
félgyűrűre kötjük (17-2.ábra). A félgyűrűkkel érintkező szén- vagy bronzkeféken már
lüktető egyenfeszültség jelenik meg. A feszültség polaritása függ a forgásiránytól.

U Lüktető egyen feszültség

Kefe
Félgyűrű
'·-"' A keretben'._'
indukált
feszültség
17-2.ábra
Az egyenáramú generátor elve

298
 A lüktetés mértéke több (különböző szögben u
elhelyezett) tekerccsel csökkenthető. Ekkor minden ~
' ' ' ' ' ' ' ' '
tekercsvéget egy-egy gyűrűszelethez kell vezetni. ) " " ) ~ '.

Egymással 120° -os szöget bezáró 3 tekercses gene-

(O') (180') (360') (540')
rátor feszültségét mutatja a 17-3.ábra. A szeletek-
ből álló gyűrűt kommutátornak, a generátor 17-3.ábra
A feszültség 3 keret esetén
forgórészét pedig armatúrának nevezzük.

17.3.2 Az egyenáramú generátor gerjesztése

17.3.2.1 Gerjesztés állandó mágnessel

A generátor mágneses terének előállását a generátor gerjesztésének nevezzük.

A generátor elve alapján ezt legegyszerűbb módon egy állandó mágnessel lehet megolda-
ni, melyet rajzokon a 17-4.a.ábra szerint ábrázolunk.
Az egyenáramú gépek legfontosabb jellemzőit - az elektronikus eszközökhöz ha-
sonlóan - jelleggörbével fejezzük ki. Az állandó mágnessel gerjesztett generátor viselke-
dését legjobban a fordulatszám-kapocsfeszültség jelleggörbe mutatja meg. Uk egyenesen
arányos a fordulatszámmal, ezért a jel-
leggörbe ferde egyenes (b.ábra).
Az állandó mágneses gerjesztést
csak kis méretű és kis teljesítményű ge-
r _: r
nerátorokban használjuk. Ilyen szerkeze-
tű a villamos hajtásokban a fordulatszám
~Forgórész n
érzékelésére vagy mérésére használt ~ Gerjesztö
tachométer generátor is. A kis lüktetés
l!2J mágnes
a) b)
érdekében a tachométer kommutátora
17-4.ábra
rendkívül sok (40-100) szeletből áll. Az állandó mágnessel gerjesztett generátor
kapcsolása (a) és jelleggörbéje (b)

17 .3.2.2 Külső gerjesztés

A külső gerjesztésű egyenáramú generátor mágneses terét elektromágnessel állít-

juk elő (17-5.ábra). Az elektromágnest egyenárammal (pl. akkumulátorról) kell táplálni.
Azonos fordulatszám esetén egy erősebb mágneses térben forgó keretben nagyobb
feszültség indukálódik, ezért a külső gerjesztésű generátor kapocsfeszültsége a fordulat-
számon kívül a gerjesztés erősségétől is függ. Ezt fejezi ki a gerjesztőáram-kapocsfeszült­
ség jelleggörbe. A kapocsfeszültség az állórész vasmagjának telítődéséig egyenesen ará-
nyos a gerjesztő árammal (b.ábra). A görbét állandó fordulatszám mellett kell felvenni.
A tapasztalat azt mutatja, hogy gerjesztő áram nélkül is van kevés kapocsfeszült-
ség (ab. ábrán szaggatott vonal). Ezt az előző gerjesztés után a vasmagban visszamaradt
remanens indukció okozza.
A e.ábra a kapocsfeszültség fordulatszámtól való függését mutatja be különböző
gerjesztő áramoknál. Jól látható, hogy az lg gerjesztő áramot nem érdemes a telítődéshez
szükséges értéknél nagyobbra választani, mert ekkor a feszültség már alig növekszik.

299
 n =állandó lg= állandó
Uk Uk
~A,3A
'/
,/

~Gerjesztő
,)'

~ tekercs 2 3 4 5 lg [A] n

a) b) c)
17-5.ábra
A külső gerjesztésű generátor kapcsolása (a), kapocsfeszültségének változása a
gerjesztőáram (b), és a fordulatszám függvényében (c)

A generátor feszültségének polaritása megváltozik, ha vagy a forgatás irányát,

vagy a gerjesztő áram irányát (de csak az egyiket) felcseréljük.
A külső gerjesztésű generátorokat szabályozható villamos hajtásokban használjuk.

17 .3.2.3 Öngerjesztésű generátorok

Nagyobb teljesítményű gépekben a gerjesztő áramot létrehozhatja az armatúrában

keltett feszültség is, ugyanis a gerjesztés a keletkezett villamos teljesítménynek csak töre-
dékét (1-10%-át) használja fel. Ez az öngerjesztés elve, melyet Jedlik Ányos fedezett fel.
Az öngerjesztésű egyenáramú generátort dinamónak nevezzük. Az öngerjesztésű ge-
nerátornak több gerjesztő tekercse is lehet, melyeket sorosan, párhuzamosan és vegyesen
kapcsolhatunk a forgórésszel.
A legegyszerűbb és leggyako-
ribb a párhuzamos kapcsolás (17-
6.a.ábra), melyet mellékáramkörű
vagy söntgerjesztésű kapcsolásnak
is neveznek. A kis fogyasztás érde-
kében a gerjesztő tekercs nagy me-
netszámú, és vékony huzalból készül. n
Az öngerjesztést az a jelenség
teszi lehetővé, hogy az állórészben a a) b)
remanencia miatt mindig van gyenge 17-6.ábra
A párhuzamos gerjesztésű generátor kapcsolása (a)
mágneses tér, amely forgás közben és kapocsfeszültségének változása (b)
az armatúrában egy kis feszültséget
indukál. Ha a gerjesztő tekercs végeit úgy kötjük az armatúra kivezetéseire, hogy az adott
polaritás mellett az áram a mágneses teret erősítse, akkor nagyobb feszültséget, ennek kö-
vetkeztében egyre nagyobb gerjesztő áramot kapunk. Rövid idő múlva a gép álló részé-
nek vasmagja telítődik, és ekkor a kapocsfeszültség már csak a fordulatszám miatt
növekszik (b.ábra). A telítés eléréséhez egy meghatározott nmin fordulatszám szükséges.
Ellentétes polaritás esetén a gerjesztés a remanens mágnesség ellen hat, és a gép
nem gerjed. Ezt nevezik öngyilkos kapcsolásnak. A generátorok első használatba vétele-
kor ennek valószínűsége 50%, sőt az is előfordul, hogy a tekercsvégek felcserélésekor
sem gerjed, mert a vastest egyes részeinek különböző irányú és nagyon gyenge rema-

300
nenciája egymás hatását lerontja. Ilyenkor külső Uk
feszültségforrással - pl. egy akkumulátorral - r-----'-'--.. ;_- . :. -
~-_;-~- ...:.-_.:._~...:_
kell a gerjesztést elindítani.
Minden generátor kapocsfeszültsége ter-
helés hatására csökken. Így van ez a
mellékáramkörű generátornál is. A feszültséggel
együtt azonban a gerjesztés is csökken. Ha a
csökkenés egy bizonyos mértéket meghalad, a 17-7.ábra
vas már nem telítődik, ezért a gerjesztés is és a A párhuzamos gerjesztésű generátor
kapocsfeszültség is gyorsabban csökken. A gép terhelési jelleggörbéje
Jegerjed, a terhelési jelleggörbe visszahajlik (17-
7.ábra).
A párhuzamos gerjesztést mint alap gerjesztési megoldást gyakran alkalmazzuk.
Ilyen kapcsolásúak pl. a gépjárművek egyenáramú generátorai is.
A gerjesztő tekercs az ar-
matúrával sorba is köthető. Ek- Rt
kor a soros gerjesztésű vagy
fóáramkörű generátort kapjuk, és A vas telítődik
a gerjesztő tekercset vastag hu-
zalból kevés menetszámmal kell
készíteni, hiszen rajta a teljes ter-
helő áram átfolyik (17-8.ábra).
A fóáramkörű generátor
feszültsége üresjárásban kicsi, lt
mert nincs gerjesztése (csak a re- a) b)
manencia hat). Terhelés közben 17-8.ábra
azonban a gerjesztés - és a ka- A soros gerjesztésű generátor kapcsolása (a) és terhelési
jelleggörbéje (b)
pocsfeszültség is - a terhelő
árammal arányosan növek-
szik. Ez a valódi generáto- Rt
rokkal ellentétes viselke-
dést jelent, ami negatív bel-
Hiperkompaund
ső ellenállásra utal. A hatás
csak a vas telítődéséig tart.
A soros és a párhu-
zamos kapcsolást a gyakor-
latban általában együtt al- --( Párhuzamos
kalmazzák. Ez a vegyes Antikompaund
gerjesztésű generátor (17-
9.a.ábra). Ha a soros te-
kercs a terhelés feszültséget
a) b)
csökkentő hatása ellen hat,
17-9.ábra
akkor kompaund kapcsolás- A vegyes gerjesztésű generátor kapcsolása (a) és terhelési
ról beszélünk (b.ábra). A jelleggörbéi (b)
hatás mértéke megegyezhet

301
a csökkenés mértékével, sőt nagyobb is lehet annál. Az utóbbi a hiperkompaund állapot,
melyet akkor használunk, ha a generátor és a fogyasztó között nagy a távolság, és - az
összekötő vezeték ellenállásának ellenére - a fogyasztó feszültségének állandónak kell
maradni. A soros tekercs ellentétes polaritású bekötésekor a feszültség csökken (anti-
kompaund állapot).
Az öngerjesztésű generátorokat is föleg szabályozott ipari hajtásokban használjuk.

17 .4 Egyenáramú motorok

17 .4.1 Az egyenáramú motor szerkezete és működése

A motorok a villamos energiát mechanikai energiává, általában forgó mozgássá

alakítják. Az egyenáramú motor szerkezete pontosan megegyezik az egyenáramú generá-
tor szerkezetével, vagyis egy egyenáramú gép attól függően, hogy mechanikai vagy vil-
lamos energiával tápláljuk, generátorként vagy motorként működik.
Motor üzemmódban a forgórészre (armatúrára) feszültséget kapcsolva mágneses
tér alakul ki, mely kölcsönhatásba lép az állórész terével, és forgatónyomaték keletkezik
(17-10.ábra). Amikor a forgó keret vezetői elhagyják az egyik mágneses pólust a félgyű-

É É
Semleges
1 1
vonal
""
~
y "1 ':I.

1
:/,.

D
A mágnes tere
~I 'i ':I.

1 1
*
A tekercs tere A terek eredője

a) b)
17-10.ábra
Az egyenáramú motor szerkezete (a), és forgatónyomaték kialakulása {b)

rűk megcserélik a tekercsvégek polaritását, ennek következtében a másik pólus terében az

előzővel azonos irányú forgatónyomaték hat rájuk. A forgórészt a kritikus váltási ponton
a tehetetlensége viszi át. A váltásnak pontosan akkor kell bekövetkezni, amikor a keret
oldalai az egyik pólus teréből a másikéba lépnek. Ezt nevezzük semleges vonalnak, és ez
az ábrán vízszintes irányú.
A feszültség polaritását felcserélve az erő és a forgatónyomaték iránya is ellentétes
lesz, a motor forgásiránya megváltozik.
A gyakorlatban keret helyett többmenetes tekercs van, és a forgást több - egymás-
sal szöget bezáró - tekerccsel teszik egyenletesebbé. A kommutátor ekkor sok szeletből
áll.

302
 A kölcsönhatásban fellépő erő a forgórészt gyorsulásra készteti. Forgás közben a
tekercsben feszültség indukálódik, amelynek polaritása - a Lenz törvény értelmében -
ellentétes a rákapcsolt feszültséggel. A forgórész áramát mindig a rákapcsolt és a tekercs-
ben indukálódott feszültség különbsége, valamint az aramatúra tekercsének ellenállása
határozza meg.
Egy meghatározott fordulatszámnál a külső és az indukált belső feszültség meg-
egyezik egymással. Ekkor az áram nullára csökken és forgatónyomaték nem keletkezik, a
fordulatszám tovább nem növekszik. Ha nagyobb a kapocsfeszültség, az egyensúly csak
nagyobb fordulatszámnál alakul ki, vagyis a fordulatszám egyenesen arányos a
kapocsfeszültséggel. Ha a motorban a kapocsfeszültségnél nagyobb feszültség
indukálódna, a gép generátorrá válna.
A motor fontos jellemzője az áramfelvétel. Induláskor (amikor a forgórész még
áll) nem keletkezik ellen feszültség, ezért a motor árama és nyomatéka is rendkívül nagy.
Forgás közben az áramfelvétel egyre csökken, és az üresjárási fordulatszám elérésekor
csak a súrlódásból és a közegellenállásból származó fékező nyomatéknak megfelelő üres-
járási áram folyik. A motor megterhelésekor a fordulatszáma és belső indukált fe-
szültsége a terheléssel arányosan csökken, emiatt árama a terheléssel arányosan növek-
szik.
Az armatúraáram a forgórészben az állórész mágneses terére merőleges járulékos
mágneses teret hoz létre. A két tér eredője az állórész teréhez képest cp szöget zár be, va-
gyis a semleges vonal cp szöggel eltolódik. Emiatt a kefék a kommutátoron nem megfelelő
pillanatban váltanak. A helyes működés érdekében a keféket is cp szöggel kell elforgatni.
A kefetartók kialakítása és rögzítése ezt általában lehetővé teszi, de sok gépen állítási le-
hetőség nincs, mert a gyár a keféket a névleges terheléshez tartozó helyzetben építi be.

17 .4.2 Gerjesztési megoldások

17.4.2.1 Gerjesztés állandó mágnessel

Az egyenáramú motor mágneses terét legegyszerűbb módon állandómágnessel le-

het előállítani (17-11.ábra). Ekkor az állórész gerjesztéséhez nem szükséges villamos
energia, a motor teljesítmény igénye kisebb, a hatásfoka nagyobb. Ilyen megoldásúak a
telepről vagy akkumulátorról üzemeltetett készülékek (pl. magnetofonok) motorjai. Az
előzőek értelmében a motor fordulatszáma arányos a kapocsfeszültséggel (b.ábra).
A kis méret ellenére hatásfo-
kuk eléri a 70-80%-ot is. Az armatúra n
tekercsek, és ezzel együtt a kommutá-
tor szeletek száma is alacsony, a biz-
tonságosabb indulás érdekében álta-
lában páratlan: 3, 5, 7 stb. (17-12.áb-
ra). Kis méretű motoroknál a kefe
egyszerű rugalmas bronzhuzal.
A motor teljesítménye és ha- a) b)
tásfoka egyenesen arányos a mágne- 17-11.ábra
ses indukcióval (B) és a menetek Az állandó mágnessel gerjesztett egyenáramú motor
kapcsolása (a), és fordulatszám jelleggörbéje (b)

303
 Ferrit mágnes

Kefe

Forgórész
17-12.ábra
Állandó mágnesű törpe egyenáramú motor szerkezete

hosszával. A jó minőségű törpemotorokban ezért erős ferritmágnes van, a mágnes és a

forgórész között a légrés kicsi, a motor pedig hosszú.
Nagyon jó hatásfokkal rendelkeznek a légréstekercses motorok, amelyek forgóré-
sze serleg formájú. A serleget műgyantával összetartott, kellően merev tekercselés al-
kotja.

17.4.2.2 Külső gerjesztés

r ~ r
Külső gerjesztés esetén a mágne-
ses teret elektromágnessel állítjuk elő,
n Ig= állandó
amelynek tekercsén lg gerjesztőáram
folyik (17-13.ábra). Azonos nagyságú ~
lg áram esetén a motor azonos módon
viselkedik az állandó mágnessel ger- : i," ~
jesztett motorral: fordulatszáma arányos
a kapocsfeszültséggel.
A fordulatszámot most a gerjesz- a) b)
17-13.ábra
tőáram nagysága is befolyásolja. Na-
A külsö gerjesztésű motor kapcsolása (a), és
gyobb áramhoz erősebb mágneses tér kapocsfeszültség-fordulatszám jelleggörbéje (b)
tartozik, emiatt a belső indukált feszült-
ség már kisebb fordulatszámnál megegyezik a kapocsfeszültséggel, vagyis a motor for-
dulatszáma fordítottan arányos a gerjesztőárammal (17-14.ábra). A görbe nem nullá-
hoz, hanem a vasmag telítődésének megfelelő értékhez tart.
A külső gerjesztésű motor forgásiránya
ellentétesre vált, ha vagy a kapocsfeszültség po- n
laritását, vagy a gerjesztőáram irányát (de csak az Uk= állandó
egyiket) megfordítjuk.
A külső gerjesztésű motort szabályozott
hajtásokban használjuk. Teljesítményük néhány
watt-tói több kW-ig terjed. A gerjesztésre fordí-
tott energia miatt hatásfokuk kisebb, tömegük és lg
méretük nagyobb, mint az ugyanakkora teljesít- 17-14.ábra
ményű állandó mágnessel gerjesztett motoroké. A fordulatszám fordítottan arányos a
gerjesztöárammal

304
17.4.2.3 Gerjesztés kapocsfeszültséggel

A gerjesztőáram előállítható a motort tápláló kapocsfeszültséggel is. A gerjesztőte­

kercs az armatúrával sorosan vagy párhuzamosan kapcsolható.
Párhuzamos gerj esztésnél (17-15 .ábra) a gerjesztőtekercs
menetszáma és ellenállása nagy, árama kicsi. Mivel a fordulat-
szám a kapocsfeszültséggel egyenesen, a gerjesztőárammal pedig
fordítottan arányos, megfelelő gerjesztőtekerccsel elérhető, hogy
a motor fordulatszáma csaknem független legyen a kapocsfeszült-
ségtől.
A kapocsfeszültség polaritását felcserélve az áram iránya a
forgórészben is, és a gerjesztőtekercsben is megfordul, ezért a
párhuzamos gerjesztésű motor forgás iránya nem függ a kapocsfe-
17-15.ábra
szültség polaritásától, megváltoztatni csak a bekötés átalakítá-
A párhuzamos
sával (a gerjesztő tekercs végeinek felcserélésével) lehet. gerjesztésű motor
Soros kapcsolás esetén (17-16.ábra) a gerjesztőtekercs me- kapcsolása
netszáma és ellenállása kicsi, így az armatúra áramát nem korlá-
tozza. Emiatt indításkor - amikor nem indukálódik belső feszültség - a motor árama
rendkívül nagy lesz. A nagy áram erős mágneses teret, és nagy forgatónyomatékot okoz.
A forgás közben indukált feszültség csökkenti az áramot, emiatt csökken a gerjesz-
tés is, és a belső feszültség csak nagyobb fordulatszámnál lesz azonos a kapocsfeszültség-
gel. A motor fordulatszáma ezért tovább növekszik. Hatására a gerjesztő áram is tovább
csökken, vagyis a fordulatszám elvileg a végtelenhez tart (b.ábra). A gyakorlatban a súr-
lódás és a közegellenállás korlátozza ennek elérését, azonban még így is olyan nagy le-
het, hogy a forgórész szétrepül, ami súlyos balesetet okozhat. A soros gerjesztésű motort
ezért terhelés nélkül bekapcsolni tilos.
A soros motor indítónyomatéka nagy (e.ábra), emiatt gépjárművekben használjuk
indítómotornak. Polaritásra nem érzékeny, mert az áram iránya az armatúrában és a
gerjesztő tekercsben egyaránt megváltozik, így ugyanolyan irányú forgatónyomaték ke-
letkezik.

n M

a) b) c)
17-16.ábra
A soros gerjesztésű motor kapcsolása (a), fordulatszámának változása (b)
és fordulatszám-nyomaték jelleggörbéje (c)

305
 17.5 Az univerzális motor

Az univerzális motor szerkezete megegyezik a soros kapcsolású egyenáramú mo-

tor szerkezetével. A működése azon alapszik, hogy a tápláló feszültség polaritásának fel-
cserélésekor az áram iránya az aramatúrában is és a gerjesztő tekercsben is megfordul,
emiatt ugyanolyan irányú forgatónyomaték keletkezik. A forgás irányát gyártáskor, a te-
kercsek megfelelő bekötésével állít-
ják be. Lemezelt
állórész
A jellemzői is azonosak a so-
ros motoréval: nagy indítónyomaték, Állórész tekercs
magas (1 000-50 OOO/perc) fordulat-
szám. Az utóbbit terheletlen állapot- Forgórész
vasmag
ban csak a súrlódás és a motor hűté­
sét segítő ventillátor korlátozza.
A gerjesztő tekercs általában Forgórész
két részre van osztva (17-17.ábra). tekercs
Méretezésekor és a motor üzemelte-
tésekor figyelembe kell venni, hogy
egyen feszültségű tápláláskor a te-
kercsnek csak ohmos ellenállása, 17-17.ábra
váltakozó (50 Hz-es)' tápláláskor az Az univerzális motor szerkezete
ohmos ellenállás mellett induktív re-
aktanciája is van. Az AC és DC működtető feszültség emiatt nem azonos (a DC kisebb,
kb. fele az AC-nak). Ha mégis azonos lenne, akkor a DC üzemmódot kiválasztó kapcsoló
átváltásakor egy ellenállás sorba kapcsolódik a tekerccsel.
Az univerzális motor működése közben a kefék erősen szikráznak, és ez a 230 V-
os hálózaton keresztül rádiózavarokat okoz. A motorba ezért zavarszűrőt kell beépíteni.
Az univerzális motor jellemző felhasználása: háztartási gépek (porszívó, kávé őrlő,
turmixgép, hajszárító, néhány villanyborotva), valamint villamos kéziszerszámgépek, pl.
fúrógép. Egyes gépek fordulatszáma a motor áramával 2-3 fokozatban vagy folyamatosan
szabályozható.

17 .6 Váltakozó áramú motorok

17 .6.1 A forgó mágneses tér

A háromfázisú generátor állórész tekercseiben a mágneses pólusokkal rendelkező

forgórész forgatásakor három - egymástól 120°-kal eltolt - feszültség keletkezik. Ha ezt
a feszültséget olyan háromfázisú tekercs-rendszerre kapcsoljuk, amely a generátor
állórész tekercseivel azonos elrendezésű, akkor a tekercs-rendszer belsejében keletkező
mágneses tér eredője pontosan követi a generátor forgórész mágnesének forgását. A teret
ezért forgó mágneses térnek (mezőnek) nevezünk.
A 17-18.ábra a mágneses teret 6 egymást követő pillanatban ábrázolja. A tekercse-

306
ket és a fázisokat R-S-T betű jelöli. A tekercsek kezdeteihez l-es, a végeihez 2-es index
tartozik.

u s T

17-18.ábra
A háromfázisú feszültség forgó mágneses teret hoz létre

A mágneses tér fordulatszáma függ a feszültség frekvenciájától és a tekercsek által

meghatározott póluspárok számától.

60·/ l 2 3 4 5 6
n=--.
p 3000 1500 1000 750 600 500

Ezt nevezzük a 17-1. táblázat

tér szinkron fordulat- A póluspárokhoz tartozó fordulatszám
számának, mely hálóza-
ti 50 Hz esetén a 17-1.táblázat szerinti értékeket veheti fel.
Bármelyik két pólustekercs fázisfeszültségét felcserélve, a tér és a forgórész
forgásiránya ellentétes lesz.
A forgó mágneses tér alapján működnek a szinkron és az aszinkron motorok.

17.6.2 Háromfázisú aszinkron motorok

17 .6.2.1 Az aszinkron motor működési elve

A háromfázisú aszinkron motor állórésze háromfázisú tekercselés, melynek belse-

jében egy vagy több tekercsből álló forgórész található. Az állórész tekercseire háromfá-
zisú feszültséget kapcsolva forgó mágneses mező alakul ki, amely az álló forgórész teker-
cseiben feszültséget indukál. A tekercseket rövidre zárva áram alakul ki, melynek mágne-
ses tere kölcsönhatásba lép a forgó mágneses térrel, és forgatónyomaték keletkezik. A
Lenz törvény értelmében a feszültség és az áram iránya olyan, hogy az őt előidéző folya-

307
matot akadályozza. Mivel ez a hatás csak akkor szűnik meg, ha a forgórész a mágneses
térrel együttforog, olyan forgatónyomaték keletkezik, amely a forgórészt a mágneses tér-
rel megegyező irányban gyorsítja.
Forgás közben a forgórész és a mágneses tér között csökken a fordulatszám elté-
rés, ezért az indukált feszültség, az áram és a nyomaték is csökken. Ha a forgórész együtt
forog az állórész mágneses terével, nem indukálódik feszültség, és nem keletkezik forga-
tónyomaték sem, a gyorsulás megszűnik. A gyakorlatban a súrlódás és a közegellenállás,
de fóleg a terhelés miatt a motor a szinkron fordulatszámot sohasem éri el. A motort
emiatt aszinkron (nem szinkron) motornak nevezzük.
Lehetséges jellemző fordulatszámok a névleges terhelésnél:
Szinkron fordulatszám: 3000 1500 1000 750 600
Aszinkron fordulatszám: 2880 1440 960 720 576.
A fordulatszám eltérés neve szlip (csúszás),
melyet %-ban adnak meg, és s-sel jelölnek. M

n5 -n Mind~-----
S= 100·- -,
ns

ahol n5 a szinkron, n pedig a valódi fordulatszám.

Egy aszinkron motort megterhelve a fordu- nkr nszinkron n
latszáma a szinkron fordulatszám alá csökken, _19 .ábra
17
ezért forgórészében nagyobb feszültség indukáló- Az aszinkron motor fordulatszám-
dik, és a nyomatéka növekszik (17-19 .ábra). Egy nyomaték jelleggörbéje
bizonyos terhelésnél kapjuk a legnagyobb nyoma-
tékot, melyet billenő nyomatéknak (Mbm), a hozzá tartozó fordulatszámot pedig kritikus
fordulatszámnak (nkr) nevezzük. A motor üzemi fordulatszáma a szinkron és a hozzá kö-
zeli kritikus fordulatszám között van, vagyis alig függ a terheléstől, közel állandó.
Ha a terhelő nyomaték meghaladja a billenő nyomatékot, a motor megáll. Ekkor
árama rendkívül nagy lesz, és tekercselése megég. Az aszinkron motort sohasem szabad
ezért indításkor az indító nyomatéknál (1'1jnd), üzem közben pedig a billenő nyomatéknál
(Mbm) jobban megterhelni!
Az aszinkron motor az iparban és a háztartásban leggyakrabban használt motor.
Sokféle változata van.

17.6.2.2 A csúszógyűrűs motor

Amikor az aszinkron motor állórészére háromfázisú feszültséget kapcsolunk, a

motor mint transzformátor működik. Az állórész a primer, a forgórész a szekunder oldal-
nak felel meg. Ha a forgórész fordulatszáma megegyezik a szinkron fordulatszámmal,
nem indukálódik benne feszültség, míg indításkor - amikor még áll - nagy feszültség in-
dukálódik. A tekercs (a transzformátor szekunder oldala) azonban rövidre van zárva,
ezért rendkívül nagy áram folyik benne is, és az állórész tekercsében is. A nagy
teljesítményű (10-20 kW-os vagy ennél nagyobb) motorok indítását ez megnehezíti,
ugyanis olyan biztosítót kellene használni, ami az indítási áramnál - a névleges
terheléshez tartozó érték többszörösénél - sem old le. Éppen emiatt azonban feladatát

308
üzem közben sem tudja ellátni, hiszen túlterhelés vagy meghibásodás miatt az áram hiába
növekszik 2-3-szorosra, a biztosító nem old le, és a motor tekercse megég. Nagy
teljesítményű aszinkron motorok forgórészét ezért háromfázisúan tekercselik, de a
csillagba kapcsolt három tekercset belül nem zárják rövidre, hanem a szabad végeket
egy-egy csúszógyűrűhöz vezetik, melyekhez külön kefe tartozik. Ez a csúszógyűrűs
motor.
Indításkor a kefékre nem kapcsolódik semmi sem, a motor mint terheletlen transz-
formátor működik. Ekkor a forgórész tekercseiben nem folyik áram, és forgatónyomaték
sem keletkezik. A csúszógyűrűkre szabályozható ellenállásokat kapcsolva, majd ezek ér-
tékét fokozatosan csökkentve (17-20.ábra), áram alakul ki, és a motor fokozatosan a
névleges fordulatra gyorsul,
miközben árama a kívánt ~'>--------0
érték alatt marad. A motort
az üzemi nyomatékkal meg-
terhelni csak a névleges for-
dulatszám elérése után sza-
bad, és ekkor a szabályozó
ellenállásokat már ki lehet 3x400 V Állórész Forgórész Indító ellenállás
iktatni, a csúszógyűrűket -
és ezzel a forgórész teker- 17-20.ábra
csét - rövidre lehet zámi. A csúszógyűrűs aszinkron motor kapcsolása
A nagy teljesítményű
motorokon kívül csúszógyűrűs megoldást használunk akkor is, ha a motor nyomatékát
üzem közben változtatni szükséges. Ilyen - 0,5-5 kW teljesítményű - motor található pl.
darukon is.

17.6.2.3 A rövidrezárt forgórészű motor

Az 5-10 kW-os motorok forgórész tekercsei a motoron belül rövidre vannak zárva,
azonban a szükségesnél vékonyabb huzalból készülnek, ezért ellenállásuk nagyobb, indí-
tó áramuk pedig kisebb. Indításkor az áram még így is a névleges érték többszöröse, de ez
csak rövid ideig lép fel, ezért a motort lomha biztosítóval általában védeni és üzemeltetni
is lehet. Ha ez mégsem lehetséges, akkor csillag-delta indítást alkalmaznak. Indításkor a
motor állórész tekercsei csillagba vannak kapcsolva, és csak a megfelelő fordulatszám el-
érése után kapcsoljuk át deltába. A csillag kapcsolás árama f3 -szor kisebb. A csillag-
delta indítás feltétele, hogy minden állórész tekercs külön-külön legyen kivezetve, és az
üzemi (a delta kapcsolás szerinti) feszültségre legyenek tekercselve.

17.6.2.4 A kalickás motor

Az 1 kW-nál kisebb teljesítményű aszinkron motorok általában kalickás forgó-

résszel készülnek. A kalickát egy alumínium öntvény alkotja (17-21.ábra), mely a forgó-
rész vastest homyainak kiöntésével keletkezik. A motor tekercsét az egymással összekö-
tött alumínium rudak helyettesítik, melyekben ugyan kisebb feszültség indukálódik, de
ellenállásuk is kicsi, ezért bennük rendkívül nagy áram folyik.

309
 Az iparban ez a leggyako- Lemezelt
forgórész
ribb motor, sőt ennek segédfázisú
változatait használjuk a háztartás-
ban és az elektronikus készülé-
kekben is. Az egyenletesebb
járás, és a kisebb zaj érdekében a
hornyok és kalicka rúdjai ferdén
helyezkednek el. 17-21.ábra
A kalickás motor forgórésze

17.6.3 Segédfázisú aszinkron motorok

A háromfázisú aszinkron motor az egyik fázis lekapcsolása után is forgásban

marad, de a hiányzó fázis miatt tel-
jesítménye kisebb, és elindulni nem M
tud, mert nyugalmi állapotban nem
keletkezik forgatónyomaték.
Ha az álló motor tengelyét ~::r::-""'------:::>'l"'-------::-t--~
külső erővel megforgatjuk, forgató-
nyomatéka lesz, mely arányos a for-
dulatszámmal, és a névleges fordulat-
számnál éri el maximumát (17-22.áb- 17-22.ábra
ra). A nyomaték iránya megegyezik a Az aszinkron motor nyomatéka az egyik fázis hiánya-
beforgatás irányával, vagyis a motor kor
mindig abban az irányban forog,
amelyben elindították (belökték). Ha valamilyen eljárással indítónyomatékot tudunk
létrehozni, a motor külső hatás nélkül is elindul, sőt 230 V-ról, vagyis egyfázisú fe-
szültségről is működtethető lesz. Ezen az elven működnek a segédfázisú motorok, ame-
lyekben szimmetrikus forgó mágneses tér he-
lyett torz (elliptikus) tér van. 230V 230V

~- -~ ~--- -~
A legegyszerűbb segédfázisú motor álló-
része 23 0 V-ra méretezett szimmetrikus három-
fázisú tekercselést tartalmaz csillag, ritkán delta
kapcsolásban. Forgórésze kalickás. A motor két
kivezetésére a 230 V-ot, a szabadon maradt har-
madik kivezetésre egy kondenzátort kell kötni.
Attól függően, hogy a kondenzátort a 230 V-os
hálózat melyik végével kötjük össze, a motor
jobb vagy bal irányban forog (17-23.ábra).
Az elliptikus forgómezőt a 120°-os te-
kercs elrendezés és a kondenzátor 90°-os fázis-
tolása alakítja ki. A tekercs ohmos ellenállása 17-23.ábra
miatt a kondenzátor 90°-nál mindig kisebb fázis Egyfázisú kondenzátoros motor
eltérést okoz. A váltakozó feszültség miatt csak kapcsolása
unipoláris kondenzátor (pl. metall papír) hasz-

310
 A kondenzátort sok esetben csak indításkor kapcsolják be, de helyes méretezés
esetén üzem közben is bekapcsolva marad-
hat. Ekkor a motor teljesítménye elérheti a e
háromfázisú táplálás teljesítményének 70%-
át is.
Néhány segédfázisú motornak két (fó-
és segédfázisú) tekercse van. A segédfázis te-
kercs a föfázis tekercstől térben 90°-kal 230 v
elforgatva helyezkedik el, és általában véko-
nyabb huzalból készül. A motorban akkor
keletkezik indítónyomaték, ha a fő- és segéd- 17-24.ábra
fázis árama között fáziseltérés van. Ezt biz- Segédfázisú kondenzátoros motor
tosíthatja a tekercsek különböző ellenállása kapcsolása
és induktivitása, illetve külső ellenállás, in-
duktivitás vagy kapacitás. Az utóbbi a leggyakoribb (17-24.ábra). A tekercsek kialakítása
általában olyan, hogy üzemeltetés közben a kondenzátoron a hálózatinál nagyobb fe-
szültség van. Ezt a kondenzátor méretezésénél figyelembe kell venni.
Kondenzátoros segédfázisú motort használunk a háztartási gépekben (mosógép,
centrifuga, hűtőgép stb.), ventillátorokban és néhány magnetofonban.

17 .6.4 Az árnyékolt pólusú motor

Az árnyékolt vagy hasított pólusú motor. a segédfázisú aszinkron motor különleges

változata. Az indítónyomatékot adó segédfázis a motor állórészén, a mágneskörben van
kialakítva (17-25.ábra).
A tekercsre váltakozó feszültséget kapcsol-
va mágneses fluxus alakul ki, amely <l> 1 fö- és <1> 2 Rövidre záró
gyűrű
segédfluxusra oszlik. Az utóbbi olyan vasmagon
halad át, melyet vastag huzalból készült egyetlen Árnyékolt
pólus
rövidrezárt menet vesz körül. Ezt nevezik árnyé-
kolt pólusnak. Kalickás
A változó fluxus a rövidrezárt hurokban fe- forgórész
szültséget indukál. Nagy áram alakul ki, amelynek
mágneses tere akadályozza a fluxus változását. Az
árnyékolt pólus mágneses tere ezért 90°-kal késik
a föfluxushoz képest. Mivel térben is el van tolva,
a kalickás forgórészben indítónyomaték keletke- 17-25.ábra
zik. A forgásirány nem változtatható meg, a motor Az árnyékolt pólusú motor elve
mindig a főpólustól az árnyékolt pólus felé fo-
rog. A motor gyakorlati megoldására mutat példát a 17-26.ábra.
Az árnyékolt pólusú motorok teljesítménye kicsi (1-50 W), ezért csak lemezját-
szókban, ventillátorokban és finommechanikai hajtásokban pl. regisztrálókban használ-
juk, ott ahol az 1-2%-os fordulatszám pontosság még megfelel.

311
 Kalickás forgórész

Lemezelt
vastest

Rövidrezáró
gyűrű

Rövidrezáró gyűrű

17-26.ábra
Árnyékolt pólusú motor megoldások

A többi váltakozó áramú motorl)oz hasonlóan az árnyékolt pólusú motorok forga-

tónyomatéka lüktet, a háza rezeg, melyet ferde rudazású kalickával is csak részben lehet
csökkenteni. A motort ezért rugalmasan kell felerősíteni.
Vannak olyan árnyékolt pólusú motorok is, amelyekben hiányzik a rövidrezáró
gyűrű. Az indítónyomatékot változó méretű légrés hozza létre. Ezek a reluktancia indí-
tású motorok. Teljesítményük kicsi, 1-2 W. A nagyobb légrésű pólusrész fluxusa időben
siet a kisebb légrésűhöz képest, ezért a forgórész a nagyobb réstől a kisebb felé mozdul
el.

Ellenőrző kérdések:

1. Hogyan csoportosítjuk a villamos gépeket?

2. A háromfázisú generátorban miért az állórészen vannak azok a tekercsek, amelyekben
a teljesítmény keletkezik, és miért a mágnes vagy a gerjesztett elektromágnes forog?
3. Milyen feszültség indukálódik az egyenáramú generátor tekercseiben?
4. Hogyan működik a kommutátor?
5. Hogyan függ az egyenáramú generátor feszültsége a fordulatszámtól?
6. Hogyan függ az egyenáramú generátor feszültsége az állórész gerjesztésétől?
7. Miért használható fel a generátorban keletkezett feszültség a gerjesztésre?
8. Hogyan függ a párhuzamos és a soros gerjesztésű generátor feszültsége a terhelő áram-
tól?
9. Miért használunk vegyes gerjesztést, és milyen megoldásai lehetnek?
10. Mi a különbség az egyenáramú generátor és az egyenáramú motor szerkezete között?
11. Hogyan függ az egyenáramú motor.fordulatszáma a rákapcsolt feszültségtől?
12. Hogyan függ az egyenáramú motor fordulatszáma a gerjesztő áramtól?
13. Milyen jellemzőkkel rendelkezik a soros egyenáramú motor és hol használjuk?
14. Hogyan változtatható meg egy aszinkron motor forgásiránya?
15. Hogyan működik az aszinkron motor?
16. Mekkora az aszinkron motor fordulatszáma?
17. Milyen aszinkron motor megoldások vannak, és hol használjuk ezeket a motorokat?
18. Mi történik egy háromfázisú aszinkron motorral, ha az egyik fázis kimarad?
19. Hogyan állítható elő segédfázisú motorokban forgó mágneses tér?
20. Hogyan működik az árnyékolt pólusú motor, milyen irányba forog és hol használjuk?

312
 18. AZ ÁRAM ÉLETTANI HATÁSA

18.1 Az élettani hatás lényege

A villamos energia felhasználása során az energiát hasznosító készülékben egy-

szerre általában többféle kölcsönhatás is fellép, azonban ezek közül csak a számunkra
legfontosabbat vesszük figyelembe, a többit elhanyagoljuk. Attól függően, hogy az áram~
nak melyik hatását emeljük ki, megkülönböztetünk mágneses, hő, fény és vegyi hatást.
Az elektromos áram azonban kapcsolatba kerülhet az emberi szervezettel is, és benne az
életet veszélyeztető biológia elváltozást okozhat, melyet élettani hatásnak nevezünk.
Amikor az élő szervezeten áram folyik, a hőhatás miatt a szövetek megmelegsze-
nek, a vegyi hatás miatt bennük vegyi elváltozás történik, sőt közben mindig mágneses
tér is keletkezik. Biológiailag azonban általában nem ezek a hatások a fontosak, hanem
azok, amelyek az izom- és idegrendszer működését befolyásolják.
Az emberek és az állatok szervezetét az idegrendszer irányítja, melynek központja
az agy. Az ide befutó érző, és az innen induló motoros idegszálakon az információt né-
hány millivoltos feszültség továbbítja egy sok eres híradástechnikai kábelhez hasonlóan.
Amikor valaki egy villamos készülék áramköreivel kerül kapcsolatba, és ennek következ-
tében a testén át elektromos áram folyik, akkor az szervezetének rendkívül gyenge
elektromos folyamatait megzavarja, hamis ingereket kelt, illetve hamis izom mozgató
utasításokat idéz elő. Ez a hatás oly nagy mértékű is lehet, hogy az ideg- és izomrendszer
képtelen az agy utasításait követni, a szív megállhat, vagyis bekövetkezhet a halál. A
gyakorlatban az áramnak ezt az izom- és idegrendszert bénító, az izmokat akaratunk
ellenére összehúzó hatását nevezzük élettani hatásnak, amelyhez még - ennél kevésbé
fontos - másodlagos (hő, vegyi és mágneses) hatás is társulhat.
A lejátszódó folyamatot ma már elég jól ismerjük, ezért az élettani hatást a gyó-
gyászatban tudatosan fel is használjuk. Az elektromos áram élettani hatását használják fel
pl. az elektromos ingerlő készülékek, a szervezetbe beültetett és a szív ritmusát szabályo-
zó pacemakerek (ejtése: pészmékerek), a szív szabálytalan ritmusát megszüntető defibril-
látorok, és a szívműködés megindításához használt szívstimulátorok.

18.2 Elektromos folyamatok a szervezetben

18.2.1 A nátrium pumpa

Az élő szervezet sejtjeinek működésében meghatározó szerepe van a kálium, nát-

rium és klór elemeknek, melyek a sejtben és a sejtek közötti állományban ionos állapot-
ban találhatók, és amelyekhez helyes táplálkozással juthatunk. Az étkezéshez használt
konyhasónak (NaCl) - sok más anyag mellett - ezért meghatározó szerepe van.

313
 A kutatások szerint a sejt belsejében káliumot tartalmazó fehérje jellegű óriásmo-
lekulák találhatók pozitív kálium ionra és sok atomból álló negatív töltésű ionra disszoci-
álva. A sejtfalon kívül a sejtek közötti teret fóleg víz tölti ki. Ebben található a konyhasó
negatív klór és pozitív nátrium ionok formájában. A sejtfal egy félig áteresztő membrán-
nak felel meg, amely azt jelenti, hogy a kisebb méretű ionokat és molekulákat átengedi, a
nagyobbak azonban nem tudnak rajta áthaladni.
Az oldatokban a feloldott anyagok részecskéi a rendelkezésre álló teljes teret egy
bizonyos idő után egyenletesen töltik ki. Amikor pl. egy pohár vízbe cukrot szórunk az
feloldódik, és néhány perc múlva az egész víz édes lesz. A sejtben és környezetében is ez
történik azzal a különbséggel, hogy a sejtből csak a pozitív kálium ion tud átmenni a
sejtfalon, párja - a nagy méretű negatív ion - nem. A sejt és környezete között emiatt mé-
réssel is kimutatható 40-80 mV-os ún. membrán feszültség van, a sejt a környezetéhez
képest negatív.
A membrán feszültségnek a fizika törvényei
szerint nem szabadna tartósan fennmaradni, hiszen
a sejtfalon kívül pozitív nátrium ionok is vannak,
melyeket a negatív sejt vonz, és kis méretük miatt a A
A
sejtfalon át is tudnak haladni, vagyis áthaladásukkal sejten
semlegesíteni tudnák a távozott kálium ionok hatá- sejt kívüli
sát. Az alaposabb vizsgálatok kimutatták, hogy a belseje rész
nátrium ionok a fizika törvényei szerint átmennek a
sejtfalon, azonban a sejt visszaszállítja azokat (18-
1.ábra). Ezt az élő anyagra jellemző folyamatot
nátrium pumpának, a sejt és környezete között
fellépő feszültséget pedig nyugalmi feszültségnek 18-1.ábra
nevezzük. Nyugalmi, mert a sejt alap, másképpen A nátrium pumpa
inger mentes állapotára jellemző.

18.2.2 A kálium pumpa

Ingerlés hatására a sejtfal ion áteresztő tulajdonsá- Sejtfal

gai megváltoznak. A sejtfal a nátrium ionokat átengedi,
ugyanakkor a kálium pumpának nevezett belső folyamat Ka+ ~-~+--....
révén a kálium ionok is visszaáramlanak a sejtbe (18- A A
2.ábra). A feszültség polaritása ezért megváltozik, a sejt a sejt sejten
környezetéhez képest pozitív lesz. Ez csak rövid ideig ma- belseje kívüli
rad fenn, 1-5 ms után visszaáll az eredeti állapot (18-3 .áb- rész
ra).
Az ingerlés hatására keletkezett - a nyugalmi fe-
szültséggel ellentétes polaritású - feszültséget, akciós
feszültségnek nevezzük.
18-2.ábra
Szakkönyvekben ennek a görbének általában a tü-
A kálium pumpa
körképe található, mert nem a sejtnek a környezethez, ha-
nem a környezetnek a sejthez viszonyított feszültségét
ábrázolják, ami a mi esetünkkel ellentétes polaritást jelent.

314
 u
[mV]
Akciós feszültség
50

-50
1l'
Ingerlés

18-3.ábra
Az akciós feszültség időbeni változása

18.2.3 Az ingerület továbbterjedése

Idegsejt (idegszál vagy idegfonal) esetén - mert hossza az 1 m-t is meghaladhatja

- az ingerületi állapot csak a sejt kis részére terjed ki, majd mint ingerületi hullám lassan
végighalad rajta. Ennek sebességétől függ a reflexidő.
Izmokban sok sejt helyezkedik el egymás mellett, és az egyik sejt ingerlés hatására
keletkezett akciós feszültsége a szomszédos sejtekben ingerületet képes kiváltani. Az in-
gerület és a vele járó akciós feszültség ezért izomrostokban is folyamatosan továbbterjed,
de sebessége sokkal kisebb. Míg idegsejtekben a sebesség elérheti a 100 mis értéket, iz-
mokban csak 10 mis, sőt a szív sima izomzatában még
ennél is kisebb, 0,01 mis csupán. Ez a nagyon kicsi se- R
besség teszi lehetővé viszont azt, hogy a szív bal pitva-
rából periodikusan kiinduló ingerületek előbb a pitva-
rok, majd kellő késleltetés után a kamrák izmait húzzák
össze, biztosítva ezzel a szív ütemes mozgását.
A szívizom akciós feszültségének eredője leoszt-
va ugyan, de a test felszínén is kimutatható. Legna- T
p
gyobb értéke kb. 1 mV, és alakja a szív működésére
jellemző görbe szerint változik. Ez az elektrokardiog-
ram vagy EKG görbe (18-4.ábra). A P szakasz a pitvari
a s
összehúzódásra, a Q-R-S szakasz a kamrai összehúzó- 18-4.ábra
dásra, míg a T szakasz a kamrai elemyedésre jellemző. Az EKG görbe

18.2.4 Az elektromos ingerlés

A sejtek és az azonos típusú sejtekből álló szövetek, sokféle módon ingerelhetők,

de számunkra most csak az elektromos ingerlésnek van jelentősége.
Egy sejtben a külső behatás vagy egy mellette található másik sejt akkor vált ki in-
gerületet (akkor alakul ki benne akciós feszültség), ha a sejt környezetéhez képest negatív
nyugalmi feszültségének nagysága 15-40 mV-tal csökken. Az ingerlő feszültségnek tehát
a sejthez képest pozitív polaritásúnak kell lenni. A nyugalmi feszültség polaritásával

315
megegyező (negatív) polaritású feszültség nem vált ki ingerületet, hanem gátlást okoz,
amely bizonyos ideig megakadályozza ingerület kiváltását.
Az ingerlő feszültség csak akkor képes 15-40 mV-tal megváltoztatni a nyugalmi
feszültséget, ha értéke ennél kicsivel nagyobb, és képes a nátrium pumpa hatását legyőz­
ni, vagyis képes azzal ellentétes irányú és meghatározott
mértékű ionáramlást létrehozni. Ha ez az ellentétes irá-
nyú ionáram kicsi, akkor a nátriumpumpa a hatását kie-
gyenlíti, és egy kiegészítő ún. kompenzációs ionáram in- Azonos intenzitású
dul meg, de ingerület nem keletkezik. ingerület kiváltásához
Az ingerület kiváltásához tehát nemcsak megfelelő tartozó áramerősség
nagyságú feszültség, hanem egy minimálisnál nagyobb 10
áramerősség is szükséges. 10 az a legkisebb áramerősség,
amely csak végtelen idő múlva okoz ingerületet. Ezt ne-
vezzük ingerküszöbnek. Nagyobb áramerősség esetén 18-5.ábra
rövidebb idő is elegendő az ingerület kiváltásához (18-5. Az áramerősség és az idö
ábra). kapcsolata

Tanulságok és következtetések:

1. Már 15-40 mV-tal is zavart okozhatunk szervezetünk működésében.

Szerencsére az emberi testre jutó külső feszültség a szövetek ellenállásán megoszlik és
egy-egy sejtre kevesebb jut, ezért 15-40 mV-nál csak jóval nagyobb feszültség vált ki
ingerületet és okoz áramütést.
2. Ha az ingerület már létrejött, hiába lép fel továbbra is az azt kiváltó feszültség,
újabb inger nem keletkezik, csak kompenzáló ionáram folyik. Újabb ingerlés csak akkor
lehetséges, ha az ingerlő feszültség megszűnik, és a sejt visszatér alap állapotába. Ehhez
kb. 1-5 ms idő szükséges.
3. Az egyes sejtekre jutó feszültség nagysága és iránya függ a szövet szerkezetétől,
és a sejtnek a szövetben elfoglalt helyzetétől. Egy adott polaritású feszültség ezért az
egyik sejtben ingerlést, a másikban gátlást okoz.
4. Az előzőek alapján az egyen feszültség a sejtek bizonyos csoportjánál csak a
bekapcsoláskor, egy másik csoportjánál pedig csak a kikapcsoláskor okoz ingerüle-
tet. Ha a be- és kikapcsolási ingerület kicsi ugyan, de a kettő között hosszú idő telik el, a
közben folyó kompenzációs áram vegyi hatása (esetleg a hőhatása) miatt a szervezet sú-
lyosan károsodhat.
5. A váltakozó feszültség minden félperiódusban kiválthat ingerületet, ezért
sokkal veszélyesebb mint az egyen feszültség.
6. Az ingerület kiváltásához a feszültségen kivül meghatározott nagyságú
áramerősség is szükséges.
7. A szervezetet ért károsodás arányos a kiváltott ingerületek számával (a behatás
időtartamával) és nagyságával, az ingerület pedig az áramerősséggel. A kiváltott élettani
hatás mértéke tehát alapvetően I · t-től függ. Védekezéskor ezért arra kell törekedni,
hogy a szervezeten átfolyó áram kicsi legyen, és rövid ideig hasson.

316
 18.3 Az áramütés mértékét befolyásoló tényezők

18.3.1 Elektromos tényezők

Az előzőek értelmében az áramütés károsító hatása az áramerősséggel és a behatás

időtartamával, vagyis I · t-vel arányos. Ezt az állatkísérletek, a klinikákon végzett újraé-
lesztések, a villamos székkel történő kivégzések és a villamos balesetek elemzései is iga-
zolják. Az I · t szorzat egyik tényezője elektromos, a másik nem elektromos mennyiség,
melyek további elektromos és nem elektromos mennyiségekkel vannak kapcsolatban. A
következőkben ezek szerepét vizsgáljuk.

18.3.1.1 Az áramerősség

Az élettani hatás szempontjából ez a legfontosabb tényező. A sorra kerülő adatok

(18-1. táblázat) arra az esetre vonatkoznak, amikor az áram az emberben a bal kéz-jobb
kéz, vagy a kéz-láb útvonalon halad, és a feszültség frekvenciája 50 Hz.
A legkisebb, már érzetet is
kiváltó áramerősség 0,5-2 mA. Ek- Áramerősség Hatása
kor az ujjakban enyhe bizsergés ész- 0,5-2 mA Érzetküszöb
lelhető. A 0,5-2 mA-t ezért érzetkü- 2-6mA Enyhe görcs
szöbnek nevezzük. 6-10 mA Fájdalmas görcs.
2-6 mA esetén a kar izmaiban 10-15 mA Elengedési érték
már görcs alakul ki, mely 6-10 mA- 15-25 mA Mellkasi görcs, légzésbénulás
nél fájdalmassá válik. A görcsös ál-
25-30 mA felett Szívkamra lebegés, szívbénulás
lapotot az okozza, hogy az összehú-
zódott izomrost a következő inger- 18-1.táblázat
lésig rendesen elernyedni nem tud. Különböző áramerősségek élettani hatása
10-15 mA az az áramerősség,
amelynél az izomgörcs mértéke és
kiterjedése akkora, hogy az áramkörből még saját tudatunk és akaratunk révén ki tudunk
szabadulni. Ezt az értéket ezért elengedési áramerősségnek nevezzük. Nőkre és
gyermekekre a kisebb, férfiakra a nagyobb érték a jellemző, de egyéntől függően ez
felfelé is lefelé is jelentősen eltérhet. Kedvező átlag értéknek korábban a 12 mA-t fogad-
ták el.
Az áramerősséget tovább növelve 15-25 mA-nél a görcs a mellkasra is kiterjed, és
légzésbénulás, annak következményeként pedig halál következhet be.
Az áram a mellkas szöveteiben eloszlik, azonban egy része a szíven is áthalad.
25 mA felett a szívre jutó áram már olyan nagy lehet, hogy a periodikus ingerlés a szívet
megállíthatja, vagy kitérítheti normális ritmusából. A szív nagyon magas (több száz/per-
ces) ritmust is felvehet, amelynél rendesen sem összehúzódni, sem elernyedni nem tud
(remeg), ezért ezt az állapotot szívkamra remegésnek vagy lebegésnek, idegen szóval
fibrillációnak nevezzük. Kialakulását a behatás időtartama is erősen befolyásolja. Pl. a
25 mA csak kb. 10 s múlva, az 500 mA viszont már 20 ms alatt is kiválthat fibrillációt.
A remegés a behatás megszűnése után is megmarad. A szív ezt az erős megterhe-

317
lést és a vele járó gyengébb 1[mA] 10000 17W'~~i"====""""'~~~
5000 ~~~
vérellátást sokáig nem bírja, né-
hány másodperc vagy perc után 2000
megáll, vagyis szívbénulás kö-
vetkezik be. Az áramerősség és a
behatás időtartamának kapcso-
latát a 18-6.ábra foglalja össze.
Szívkamra lebegés léphet
fel akkor is, ha ennél jóval ki- liO
sebb mértékű az áramütés, de az 20 Szivkamra
ezt követő erősebb fizikai meg- lebegés
10·----
terhelés vagy izgalom a szívrit-
mus fokozódását okozza. Az · - ·-·~Bizsergés, izomgörcs fm .. _ Elengedési
határ
áramütést szenvedett embernek 2 ------·----
ezért futni, fizikai munkát végez- --~~------~-. !:rzet küszöb
ni nem szabad, nyugtatni, pihen- 0,5 _ _ _ _ _ _ _ _ _......____,
tetni kell, illetve minél hamarabb
orvoshoz kell vinni, és EKG 0,2 - - ~ Nincs ingerület ! ---
vizsgálattal ellenőrizni kell szí- 0·1 ~50-200-500 ---20oo 5000-
vének működését. 10 100 1000 10000

Az elektronika orvosi al- t[ms)

18-6.ábra
kalmazásának kezdetén a kliniká- Az áramerősség és az idö kapcsolata
kon többször előfordult szívbé-
nulás olyankor is, amikor annak
látszólag nem voltak meg az elektromos feltételei. Az esetek alapos tanulmányozása
során kiderült, hogy akkor is bekövetkezik szívbénulás, ha a szív szinusz csomóján (ez a
szív ritmust adó központja, és a jobb pitvar falában található) a kamrai elemyedési
szakaszban (T hullám) csupán 10-20 µA-es áram folyik. Mivel az áram a szervezeten
belül mindig másképpen oszlik el (mások az áramutak, melyet a villámsújtott emberen
található ún. villám rajzolatok is bizonyítanak), nem mondható meg előre, hogy nem !esz-
e a szinusz csomó árama már az elengedési áramerősségnél is nagyobb a megengedett
értéknél. Ebből az is következik, hogy az elengedési áramerősségnél kisebb áramerősség
is okozhat szívbénulást, de ennek valószínűsége rendkívül kicsi.
A szabvány az 50 mA-es és az ennél nagyobb áramot tekinti veszélyesnek, és
olyan technikai megoldások alkalmazását írja elő, amelynél ez az áramerősség csak rövid
ideig léphet fel. Az 50 mA-es értéken alapszik az áramütés elleni védelem is.

18.3.1.2 Az ellenállás

Adott feszültség esetén a kialakuló áramerősséget az ellenállás határozza meg. A

gyakorlatban előforduló balesetek többségénél az áramkör a kéz-test-láb útvonalon
záródik, és ennek ellenállása a kéz érintkezési ellenállásából (Rk), a test ellenállásából
(R 1) és a lábnál fellépő ún. talpponti ellenállásból (R 1) tevődik össze (18-7. ábra). Az
energia szállító vezeték ellenállása ezekhez képest elhanyagolható.

318
 A kéznél fellépő érintkezési ellenállás
függ az érintkező felületek nagyságától, a szorító -----<-.>-t
erőtől és a hámréteg ellenállásától. Az utóbbit
befolyásolja a kéz kérgessége és nedvessége pl.
az izzadás is.
Az érintkezési pont ellenállását jelentősen
csökkentik a testtel jól érintkező vezető felüle- u
tek. Villamos munka végzése közben ezért gyű-
rűt, karórát, nyakláncot viselni nem szabad.
Normál körülmények között a hámréteg
ellenállása rendkívül nagy (eléri a 40-80 kQ/cm2
értéket), azonban erősen függ a feszültségtől és a 18-7.ábra
behatás időtartamától (18-8.ábra). 50 V felett és Ellenállások az áramkörben
1-5 s után a hámréteg átüt és ellenállása
csaknem nullára csökken. R
A hámréteg nélküli emberi test el- 10 s
lenállása a szövetek magas folyadék- és ion
tartalma miatt csak kb. 1000 Q. Ennek kb. 10 4
felét a kar, másik felét a láb ellenállása
teszi ki. Az 1000 Q-os érték kéz-láb és kéz- 10 3 - 1000_Q
kéz áramútra is érvényes (18-9.ábra).
102 f-------..-------~~
10 v 100 v 1000 vu

18-8.ábra
A test ellenállása függ a feszültségtől

A talpponti ellenállást a talaj, a lábbeli, valamint

a hámréteg ellenállása alkotja, nagy részét általában a
lábbeli ellenállása teszi ki. Körülményektől függően en-
nek értéke csaknem nulla és több MQ között változhat.
A szabvány az eredő ellenállás meghatározásakor
a legkedvezőtlenebb értéket veszi figyelembe: az érint-
kezési és talpponti ellenállást nullának tekinti, és csak
18-9.ábra
az emberi test 1OOO Q-os ellenállásával számol, vagyis
A test ellenállása Rember = 1000 Q.

18.3.1.3 A feszültség

A megengedhető legnagyobb áram és a legkisebb ellenállás ismeretében meghatá-

rozható az a legnagyobb feszültség, amelynek megérintése esetén nagy valószínűséggel
még nem lép fel halált okozó károsító hatás. Ezt nevezzük érintési feszültségnek. Értéke
50 Hz esetén
Uérintési =/max.· Rember = 50mA·1kQ=50 V.

319
 luérintési = 50 vi.
Egyen feszültség esetén a megengedett érték 120 V. Gyermekek és állatok védel-
me esetén ezen értékeknek csak a fele, vagyis 25 V és 60 V engedélyezett.
Vegyük észre, hogy a gyakorlatban az 1 kQ-os értéknek általában a többszöröse
lép fel, ezért a kialakuló áram még 50 V esetén is rendkívül kicsi marad, és nagy valószí-
nűséggel nem következik be egészség károsodás. Az érintési feszültség ezért az a legna-
gyobb megérinthető feszültség, amely a berendezésen tartósan fennmaradhat.

18.3.2 Nem elektromos tényezők

18.3.2.1 Az áramütés pillanata és időtartama

Az előzőek értelmében a kritikus pillanatot a szív működési fázisa határozza meg.

A szív a kamrai elernyedés kezdeti szakaszában a legsérülékenyebb. Az egyenáram csak
be- és kikapcsoláskor és csak egy pillanatra okoz ingerületet, ezért nagyon kicsi a való-
színűsége annak, hogy a szívet megállítja vagy lebegésre készteti. Az 50 Hz-es váltakozó
feszültség azonban másodpercenként 100-szor ingerel, ezért a kritikus pillanat nagyon
könnyen bekövetkezhet.
Szívünk percenként 65-75-öt ver, vagyis kb. 1 másodpercenként van 1 összehúzó-
dás és elernyedés. Ha az 50 Hz-es feszültség folyamatosan hat, akkor minden másodperc-
ben 1-szer fennáll a veszélye annak, hogy a szív a kritikus szakaszban ingerlődik. A
szabvány ezért a behatás időtartamát a következő módon korlátozza:
Egy berendezésnek azokban a részeiben, amelyeket kezelés közben az ember meg-
érinthet, de bennük normális körülmények között nincs feszültség, meghibásodás esetén
legfeljebb az érintési feszültség léphet fel, és az is csak 5 másodpercig. Ez alatt a véde-
lemnek működésbe kell lépni, és a veszélyes feszültséget automatikusan le kell kapcsol-
nia. Nagyobb feszültség esetén a lekapcsolási idő 0,2 s-nál nem lehet nagyobb.

18.3.2.2 A feszültség frekvenciája

A szervezetben kiváltott ingerületek száma megegyezik a feszültség periódusainak

számával, ezért az áramütés veszélyessége elvileg egyenesen arányos a frekvenciával. A
tapasztalat azonban nem ezt mutatja
(18-10.ábra). Veszélyesség
Kisebb frekvenciákon ez az ará-
nyosság még érvényes, azonban egy bi-
zonyos frekvencia felett a veszélyezte-
tettség nem növekszik, hanem csökken. Egyenfeszültség
Ennek az a magyarázata, hogy az inge-
rületet kiváltó áramot mindig elektro-
mosan töltött részecskék mozgása idézi DHz 100Hz 1MHz
elő, melyek általában elektronok, a
szervezetünkben azonban nagy méretű 18-1 O.ábra
A veszélyesség függ a frekvenciától

320
és nagy tömegű ionok vannak, amelyek nem képesek a sejtfalon a frekvencia ütemében
oda-vissza mozogni, és emiatt ingerületet okozni.
Az ábra szerint a legveszélyesebb a 15-100 Hz-es frekvencia, és az élettani hatás
szempontjából csaknem veszélytelen a 100 kHz feletti frekvenciájú feszültség. Ezt hasz-
nálják ki a mutatványosok is, amikor 1 míllió V-os feszültséggel mutatnak be produkciót.
A hőhatást - az égési sérülések elkerülése érdekében - természetesen nekik is figyelembe
kell venni, a kísérleti eszközeikkel nagy felületen és biztosan kell érintkezni. Hasonlóan
magas ( 1-10 MHz-es) frekvencián működnek a nagyfrekvenciás gyógyászati és sebészeti
készülékek is. Az utóbbiaknál kés helyett egy elektróda hegyénél fellépő hőhatás választ-
ja szét a szöveteket, elektromos ingerlés azonban nem keletkezik.
Az 50-100 Hz-et sokan a szív ritmusa miatt tartják veszélyesnek. Ez tévedés, mert
a pulzus percre, a frekvencia pedig másodpercre vonatkozik.

18.3.2.3 Az áram útja a testben

A legveszélyesebb a központi idegrendszeren (agy) és a szíven átfolyó áram. Saj-

nos ez az áramút nagyon könnyen kialakulhat, mert az energia szolgáltató rendszer egyik
pontja össze van kötve a földdel, ennek következtében a padló, a falak és minden ezekkel
kapcsolatban lévő tárgy (pl. a víz, a gáz és fűtés csővezetékei) az áramköri generátor
egyik pólusát alkotják. A generátor másik pólusát (a fázist) megérintve az áramkör a
megérintő testrészen és a lábakon át a föld felé záródik.
A legkritikusabb, ha valaki a fejével kerül kapcsolatba a fázis ponttal, hiszen agya
is, szíve is benne lesz az áramkörben. Az ilyen áramütés általában halálos, illetve mara-
dandó idegrendszeri károsodást okoz. Kerülni kell ezért minden olyan helyzetet, amely-
ben ilyen áramút kialakulhat, ílletve a hatása fokozódhat (pl. fémkeretes szemüveg).
A leggyakoribb a kézzel történő érintés. Ez is veszélyes, mert a szív benne van az
áramútban. Ha az áramkör a kéz-láb útvonalon záródik, veszélyesebb a bal kézzel történő
érintés, és különösen veszélyes a bal kéz-jobb kéz útvonal. Ha egy berendezést csak be-
kapcsolt állapotban (feszültség alatt) lehet megjavítani, a víllamos szakemberek munka
közben csak az egyik kezüket használják, a bal kezüket zsebükbe teszik.

18.3.2.4 Egyéb tényezők

Az eddig megismert tényezőkön kívül a gyakorlatban sok más tényezőt is fel

szoktak sorolni, azonban ezek vagy a behatás időtartamával (t), vagy a test ellenállásával
vannak összefüggésben.
Az egyéni adottságok közül pl. a kövérség kis mértékben növeli, a kéz izzadása
pedig csökkenti az ellenállást. Ennek azonban csak akkor van jelentősége, ha a feszültség
kicsi, illetve csak gyengén és nagyon rövid ideig érintkezünk a veszélyt okozó tárggyal.
Az 50 V feletti feszültség ugyanis a hámréteget mindig képes átütni, és ne felejtsük el,
hogy a 230 V effektív értéket jelent, melyben nulla és 325 V között minden érték megta-
lálható.
A kéz kérgessége növeli az ellenállást. Erős fizikai munkát végzőknél az ujjak szá-
raz és vastag kérge ezért jelentősen csökkentheti a veszélyesség mértékét.
A behatás időtartamát növeli, ha az áramütött nem tudja azonnal felmérni a vele

321
történteket, vagy csak lassan tud cselekedni. Ilyen tényező:
-a lelki állapot (szomorúság és bánat),
-a fáradtság,
-az alkoholos befolyásoltság,
-nyugtató hatású gyógyszerek szedése,
-mindenféle betegség és az, hogy
-váratlan vagy nem váratlan az áramütés.
A háztartásban egy villanyvasaló meghibásodása pl. azért okoz gyakran halálos
balesetet, mert a háziasszony erre nem számít (a munkával van elfoglalva), sőt mert ilyet
még sohasem tapasztalt, hirtelen fel sem tudja mérni mi történt vele. Egy szakember
ugyanakkor általában tudja mire számíthat, ezért óvatos, és minden váratlama figyel. Egy
berendezést, amelyben elvileg nincs feszültség (de hiba miatt mégis lehet), sohasem mar-
kol meg, hanem jobb kezének kézfejével csak megérint. Ha mégis lenne benne feszültség,
az áram a kéz izmait összehúzza, és a kézen át záródó áramkör azonnal megszakad.

Ellenőrző kérdések:

1. Mit jelent az élettani hatás?

2. Mekkora feszültség okoz ingerületet?
3. Miért 1 · t határozza meg az élettani hatás mértékét?
4. Hogyan változik az élettani hatás az áramerősség növekedésekor?
5. Mit jelent az érzetküszöb és az elengedési áramerősség?
6. Mit nevezünk fibrillációnak, milyen esetben alakulhat ki?
7. Mit nevezünk érintési feszültségnek, és mekkora az értéke?
8. Milyen elvek alapján határozták meg az érintési feszültséget?
9. Miért befolyásolja az élettani hatást az áramütés pillanata?
10. Miért veszélyesebb a váltakozó feszültség az egyen feszültségnél?
11. Melyek a legveszélyesebb áramutak?
12. Hogyan lehet elkerülni a veszélyes áramutak kialakulását?
13. Milyen egyéb tényezők befolyásolják még az áramütés mértékét?

322
 19. VÉDEKEZÉS AZ ÁRAMÜTÉS ELLEN

19.1 A balesetet okozó áramkör kialakulása

Az áramütés feltétele, hogy az áramkör az emberi testen keresztül záródjon, vagyis

testünk a feszültséget szolgáltató generátor két kivezetése közé kapcsolódjon. Ennek leg-
egyszerűbb esete amikor a generátor is és az áramütést elszenvedő személy is a földtől el-
szigetelt, de a generátor két kivezetését egyidejűleg két kézzel (esetleg más módon)
érinti. A generátort alkothatja egy elemekből összekapcsolt telep, lehet egy transzformá-
tor szekunder tekercse, de az energia szolgáltató elektromos hálózat két vezetéke is (19-
1.ábra). Ez utóbbiban 230 V a feszültség, ha a csillagponti nullavezetéket és valamelyik
fázisvezetéket érintjük, de 400 V, ha bármelyik két fázisvezetékre kapcsolódunk.

0 T S R 0 T S R

a) b) e)
19-1.ábra
Aramkör transzformátor kivezetéseinek (a), nulla- és fázisvezeték (b), valamint két
fázisvezeték megérintésekor

A balesetek többségét az elektromos hálózat vezetékeinek megérintése okozza, és

ekkor az áram általában a kéz-láb útvonalon folyik. Ez az áramkör bármelyik fázisve-
zeték megérintésekor kialakulhat, mert az energia szolgáltató rendszer transzformátorá-
nak csillag pontja több helyen is össze van kötve a földdel, és a talaj viszonylag jó
elektromos vezető, a balesetes pedig a talajon vagy azzal összeköttetésben lévő tárgyakon
áll. Az áramkör emiatt a fázisvezető-ember-föld-csillagpont útvonalon záródik (1. 16-
8.ábra). Nem okoz áramütést a nullavezető megérintése, mert potenciálja megegyezik a
földdel összekötött csillagpont potenciáljával, így közte és a föld között normál
körülmények között nincs feszültség.
Munkánk és egyéb tevékenységünk közben (kivételes esetektől eltekintve) a tala-
jon vagy a helyiség padlóján állunk, amely a csillagponttal elektromos kapcsolatban van,
vagyis a feszültségforrás egyik pólusán állunk, azt állandóan érintjük. Úgy tűnik tehát,

323
hogy a bajt a földdel szándékosan összekötött csillagpont okozza.
Tételezzük fel, hogy a csillagpont nincs földelve. Ekkor elvileg bármelyik fázisve-
zetéket külön-külön veszélytelenül megérinthetjük, nem alakul ki zárt áramkör. Áram-
ütést csak akkor szenvednénk, ha a fázis és a nulla, vagy két különböző fázisvezetéket
egyszerre érintenénk, ennek elkerülésére viszont meg lehetne tanítani az embereket.
Sajnos ez az állapot csak addig érvényes, amíg a fázisvezetékek és föld közötti szigetelés
hibátlan, vagyis:
-az oszlopokon a vezetéket tartó szigetelők sohasem törnek el,
-még párás, esős időben is garantáljuk, hogy ne legyen átvezetésük,
-a vezetékek sohasem szakadnak le, és nem kerülnek kapcsolatba a földdel.
Mivel ez nem teljesíthető, a la-
kásba befutó vezetékek egyik vége tel-
jesen bizonytalan időpontban össze-
érhet a földdel, és így a vártnál is rosz- ~Az áram útja
szabb körülmények alakulhatnak ki. 1

Érjen össze a földdel pl. az egyik fá-

zisvezeték, és érintse meg a földön álló
ember a másik fázisvezetéket (19-2.áb-
ra)! Azonnal áramkör alakul ki, amely-
ben a földelt rendszerrel ellentétben
230 V helyett 400 V hat. A földelés el- 19-2.ábra
hagyása tehát nem jár előnnyel, hátrá- Nem földelt csillagpont esetén 400 V juthat az
nyokkal annál inkább. emberre
Sajátos áramütés következhet be
villanyoszlopok közelében, ha rövidzárlat miatt az áramkör a nagy ellenállású talajon
keresztül záródik (19-3.ábra). Ha a vezeték ellenállását a talajhoz képest elhanyagoljuk, a
talaj lesz a fogyasztó, amely végtelen sok sorosan kapcsolt ellenállásnak fogható fel. Az
ellenállásokat egységnyi hosszúságú (pl. 1 m-es) talaj szakaszok alkotják, melyeken
ellenállásuktól és az áramerősségtől függő U = 1 · R feszültség lép fel. Az egy lépésnyi
(0,8-1 m) hosszúságú talajsza-
kaszon fellépő feszültséget lé- Szigetelés hiba
Az áram útja
pésfeszültségnek nevezzük. .--------~ / : _:_: _:_: _:_
A lépésfeszültség járás
közben a két lábon át záródó
áramkört hoz létre, mely halá-
los áramütést is okozhat. A lé-
pésfeszültség többszöröse lép-
het fel két személy között, ha
egymással elektromosan össze
vannak kötve, pl. fém rúdon
terhet szállítanak. Távvezeték
oszlopokat megközelíteni, kö- A föld egy szakaszának ellenállása
zelükben munkát végezni ezért 19-3.ábra
csak a szabályok betartása mel- A lépésfeszültség kialakulása
lett szabad.

324
 Generátorként viselkedik egy feltöltött kondenzátor is, mely lehet egy valódi kon-
denzátor, de olyan is, amelynek fegyverzeteit pl. egy gépészeti berendezés egymástól el-
szigetelt fém részei alkothatják, és a rendszer valamilyen ok miatt elektrosztatikusan fel-
töltődött.
Ha egy C kapacitású kondenzátorban Q mennyiségű töltés van, akkor fegyverzetei
között U = Q feszültség lép fel, és a kondenzátorban W = _!_ · C · U 2 energia tárolódik. A
e 2
kondenzátor két fegyverzetét megérintve a tárolt töltések az emberi testen áramlanak át,
és áramütést okozhatnak.
A tapasztalat szerint ilyen esetekben az áramütés mértéke a tárolt energiával ará-
nyos, ezért a veszélyesség határát nem a feszültséggel vagy az áramerősséggel, hanem az
energiával adják meg. A kisütéskor felszabaduló energia legfeljebb 350 mJ lehet.
Az elektrosztatikai kísérletekhez használt Van de Graf generátor fénnyel és hang-
gal kísért kisülései pl. azért nem veszélyesek, mert a rendszer kapacitása kicsi, és így - a
100-200 kV-os feszültség ellenére - a benne töltés és a kisülési energia is kicsi.

19.2 A villamos balesetek okai

19.2.1 Hibás emberi magatartás

Az eddigi balesetek elemzése azt mutatja, hogy az áramütést okozó áramkör kiala-
kulásának egyik oka valamilyen hibás emberi magatartás. A baleset elszenvedője ezt tu-
datlanságból, meggondolatlanságból, az előírásoknak vagy a szabályoknak a nem ismeré-
se miatt, esetleg szándékosan követheti el. A villamos energiát felhasználó
személyeknek, de föleg a villamos szakembereknek ezért ismerniök kell azokat kezelési
és karbantartási szabályokat, amelyekkel a baleset bekövetkezése megakadályozható.
Magyarországon az MSZ 1585 jelű (ÜZEMI SZABÁLYZAT ERŐSÁRAMÚ
VILLAMOS BERENDEZÉSEK SZÁMÁRA) szabvány írja elő a magatartási szabályo-
kat, melyet minden olyan személy köteles ismerni, betartani és betartatni, aki villamos
szakismeretet igénylő munkát végez. A szabvány többek között előírja:
1. A munka végzéséhez szükséges különleges szerszámokat, védőeszközöket és
ezek használati módját.
2. Az üzemi hiba elhárításának folyamatát.
3. A dolgozó magatartási szabályait (pi zárt munkaruha viselése).
4. Az utasítások kiadásának és továbbadásának módját.
5. A villamos berendezések rendszeres karbantartását.
Minden dolgozó csak azt a munkát végezheti, amivel vezetője megbízta, csak azon
a munkahelyen tartózkodhat, ahová beosztották, csak azokat a munkaeszközöket használ-
hatja, amelyek munkájához szükségesek, és amelyek használatára kioktatták.
A szabvány a benne előírtak betartásáról is gondoskodik. Ennek értelmében a dol-
gozót rendszeresen oktatásban kell részesíteni, aki azon köteles részt venni, majd az is-
meretekből vizsgát tenni. A vizsgáról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben a vizsgázó
elismeri, hogy az oktatást megkapta, az előírt szabályokat megértette és ismeri.

325
 A szabvány tilt is. Tiltja pl.:
-az ittas dolgozó foglalkoztatását és munkaidőben az alkohol fogyasztását,
-a felelőtlen magatartást, a játékot,
-a hibás szerszámok használatát,
-gyűrű, karóra, nyaklánc viselését,
-a nagyfeszültségen végzett munkát.
Nagyfeszültségűek az 1000 V-nál nagyobb feszültséggel üzemelő berendezések.
Általános szabály, hogy 1000 V-nál nem nagyobb, azaz kisfeszültségű berendezésen sem
szabad feszültség alatt munkát végezni, de ez alól bizonyos esetekben kivétel tehető.
Részletesen foglalkozik ezért a szabvány a berendezések kikapcsolásával, a szakszerű
meghatározás szerint a feszültségmente~ítésével. Ennek lépései:
1. Kikapcsolás. A fókapcsolónak vagy a biztosítónak a lekapcsolását jelenti.
2. A visszakapcsolás elleni védelem kiépítése, amely megakadályozza, hogy va-
laki a lekapcsolt berendezést visszakapcsolja. A gyakorlatban ez a fökapcsolónak vagy a
biztosítónak lakattal történő lezárását, és egy bekapcsolást tiltó tábla elhelyezését jelenti.
3. A feszültségmentes állapot ellenőrzése műszerrel vagy feszültségvizsgálóval.
Csak olyan eszköz használható, amelynek helyes működéséről a szakember a vizsgálat
előtt és után egyaránt meggyőződött.
Bizonyos esetekben szükséges lehet a földelés és a rövidrezárás alkalmazása, va-
lamint a szomszédos egységek feszültség alatt álló részeinek letakarása vagy elkerítése is.
A földelés és a rövidrezárás azt jelenti, hogy a berendezésnek azokat a villamos részeit,
amelyeken munkát kell végezni, és amelyek visszakapcsoláskor feszültség alá kerülhet-
nek vastag fém vezetővel rövidre kell zámi, ~s ezt össze kell kötni a földeléssel.
A munkát megkezdeni csak ez után szabad, majd a munka befejezése után az ere-
deti állapotot ezzel ellentétes sorrendben kell visszaállítani.

19.2.2 Nem megfelelő műsza~i megoldás

A villamos balesetek bekövetkezésének másik jellemző oka a nem megfelelő mű­

szaki megoldás.
A balesetek elemzésekor a műszaki megoldásra jellemző hibák állapíthatók meg.
Törekedni kell arra, hogy ezt a megoldást, szerelvényt, szerszámot stb. még egyszer ne
használják. A technika adott szintjén használható anyagok, alkatrészek, szerelvények és
berendezések fajtáit, beépítési módját szabványban rögzítették. Hazánkban ezt az MSZ
1600 szabvány (LÉTESÍTÉSI BIZTONSÁGI SZABÁLYZAT) tartalmazza.
Az MSZ 1600 előírja, hogy milyen legyen egy villamos berendezés ahhoz, hogy
környezetére ne legyen veszélyes, ugyanakkor a környezet hatásainak ellenállva bizton-
ságosan üzemeljen. Rögzíti pl. a beépítésre kerülő szerelvények kiválasztásának, felszere-
lésének, bekötésének, védelmének, feliratozásának szempontjait, az üzemszerűen feszült-
ség alatt álló részek megérintéséből származó balesetek megelőzési módját is.
A szabvány több részből áll. Ezek külön-külön részletesen foglalkoznak az általá-
nos előírásokkal, a fogalmak értelmezésével, a poros, a nedves, a marópárás, a meleg, a
tűz- és robbanásveszélyes helyiségek, a szabadtéri berendezések, közterületek, nagy tö-
megek befogadására alkalmas épületek (pl. színházak), mezőgazdasági épületek, jármű
tároló és javító helyiségek, laboratóriumok stb. kialakításával.

326
 A különböző jellegű (nedves, poros, marópárás, tűzveszélyes stb.) helyiségek a
bennük üzemeltett szerelvényekre és berendezésekre más-más hatással vannak, ezért eze-
ket más-más védettségűre kell készíteni. Egy berendezés védettségén azokat a kiviteli és
szerelési módokat értjük, amelyek biztosítják a következőket:
1. A berendezés biztos működését mostoha körülmények között is. Pl. megakadá-
lyozzák, hogy a szerkezeti elemek közé nedvesség, por stb. jusson.
2. Az üzemeltető személyzet védelmét, vagyis megakadályozzák, hogy a kezelő
személy a berendezés feszültség alatt lévő részeivel vagy belső mozgó részeivel kapcso-
latba kerüljön, és emiatt a személy vagy a berendezés károsodjon.
A villamos védettségi fokozatokat az MSZ 804 szabvány írja elő, mely a védettsé-
get IP-vel jelöli, a védettség fajtáját és fokát pedig kétjegyű szám fejezi ki.
Az első számjegy a személlyel és az idegen tárgyakkal szembeni, a második pedig
a berendezés víz elleni védettségét jelöli. Az IP 00 védettségű berendezés pl. szabadon
megérinthető, de víz ellen nincs védve, az IP 21 ujjal nem érinthető, de függőlegesen eső
vízcseppek ellen védett. ·
Az MSZ 1585, az MSZ 1600 és az MSZ 804 szabvány előírásainak betartása szük-
séges, de nem elégséges feltétele az áramütéses balesetek megelőzésének. Egy szabvá-
nyos módon kialakított berendezés pl. helyes kezelés esetén is meghibásodhat, aminek
következtében áramütést okozó feszültség kerülhet a kezelő személlyel kapcsolatban lévő
egységeire. Ennek megakadályozásával foglalkozik az érintésvédelem.

19.3 Érintésvédelem

19.3.1 Az érintésvédelem célja és szabványa

A villamos berendezések részeit a védelem szempontjából két fö csoportba sorol-

juk:
1. Üzemszerűen feszültség alatt álló részekre. Ilyenek pl. a kapcsolók érintkezői, a
vezetékek kötés pontjai, az áramvezető sínek stb.
2. Üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de meghibásodás miatt feszültség alá ke-
rülő részekre. Ilyenek a berendezések burkolatai, házai, kezelő szervei, tartói stb.
Az érintésvédelem célja azoknak a villamos baleseteknek a megelőzése, amelyek
egy villamos berendezés üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de meghibásodás miatt
esetleg feszültség alá kerülő fém vagy egyéb vezető anyagból készült részeinek (burkola-
tának, kezelő szervének) megérintése miatt következnek be. Előírásai az MSZ 172 szab-
ványban (ÉRINTÉSVÉDELMI SZABÁLYZAT) találhatók, mely ismerteti és értelmezi
az érintésvédelemmel kapcsolatos fogalmakat, az érintésvédelem módjait és megoldásá-
nak szabályait, valamint az ellenőrzéseket és egyéb eljárásokat.
A meghatározás értelmében az érintésvédelmet az élet minden terűletén - még
nem villamos berendezésekre is - alkalmazni kell. Egy vízvezetékszerelőt pl. halálos
áramütés érhet egy vízóra kicserélése közben, ha a lakás valamely részén a cső kilyukad,
és a falak átnedvesedése miatt az elektromos vezeték és a vízvezeték csövei között
átvezetés jön létre. Az áramkör a fém csövön, a vízórán és a talajon keresztül záródik.

327
Amikor a szerelő a vízórát kiveszi, az áramkör megszakad, és a szabadon maradt két
csővég között az átvezetés mértékétől függően akár 230 V-os feszültség is lehet.
Érintésvédelmi szabály ezért, hogy a vízórára csatlakozó csöveket megbízható
elektromos vezetővel össze kell kötni.
Az érintésvédelmi szabályok betartásáról szigorú jogi szabályok gondoskodnak.
Mindenütt az adott körülményekhez, az adott technikához és munkafolyamathoz igazodó
védelmet kell alkalmazni. Aki ezt elmulasztja, súlyos büntetéssel sújtható akkor is, ha
baleset még nem történt.

19.3.2 Fontosabb fogalmak

Az érintésvédelmi szabályokat betartani, az alkalmazott megoldásokat megérteni

csak akkor tudjuk, ha az érintésvédelem sajátos fogalmait és kifejezéseit helyesen értel-
mezzük. A legfontosabb fogalmak jelentése a következő:
1. Test: A berendezés fémből vagy villamosan jól vezető más anyagból készült fö
tartó része, amely üzemszerűen nincs feszültség alatt, de hiba következtében feszültség
alá kerülhet. Test pl. a villanymotomakvagy a vasalónak a háza.
2. Föld: Talaj vagy talajjal érintkező minden nem szigetelő anyag. Pl. kőpadló,
tégla- és betonfal, élő fa, folyóvíz stb. A berendezések fém teste ezekkel általában érint-
kezik, ezért a test egyben föld is lehet.
3. Földelés: A testnek vagy valamilyen vezető résznek tudatos összekötése a föld-
del. A földelés földelőből és földelővezetőből áll. A földelő a földelésnek az része, amely
a talajjal nagy felületen és jól érintkezik. Földelő pl. a talajba helyezett vascső, vasrúd
vagy vaslemez. A földelővezető kis ellenállású vezeték, mely a földelendő testet a
földelővel összeköti.
4. Védőföldelés: Érintésvédelmi célból készített földelés.
5. Védővezető: A testen kiképzett csatlakozási pontot az érintésvédelemre szolgá-
ló csatlakozási ponttal összekötő vezeték. A földelés földelővezetője pl. védővezető is le-
het.
6. Üzemi földelés: Az energia szolgáltató vezetékrendszer valamely pontjának
összekötése a földdel. Ez általában a csillagpont.
7. Földzárlat: Üzemszerűen feszültség alatt álló vezeték (általában fázisvezeték)
valamely pontjának összeérése a földdel. Valamilyen műszaki hiba (pl. vezeték leszaka-
dás) miatt következik be (19-2.ábra).
8. Testzárlat: Üzemszerűen feszültség alatt álló vezeték (általában fázisvezeték)
valamely pontjának összeérése a testtel.
9. Üzemi szigetelés: Az üzemszerűen feszültség alatt álló és áramot vezető részek
elszigetelése a gép vagy készülék többi részétől az áramütés megelőzése érdekében. Az
üzemi szigetelés általában a gép működését is biztosítja. Egy villanymotor tekercseit pl.
azért is el kell szigetelni a gép vastesttöl, hogy a tekercsek a vastesten keresztül ne érint-
kezzenek egymással. Az üzemi szigetelés könnyen meghibásodhat (pl. a tekercsek szige-
telése túlmelegedése miatt megéghet), ezért nem nyújt megfelelő védelmet.
10. Hibafeszültség: Az a feszültség, amely meghibásodás miatt a berendezés test
pontja és a nullapotenciálú hely között, vagy két berendezés test pontja között lép fel.
Nullapotenciálú az a talaj, amely az áramot vezető talajtól olyan messze van, hogy az po-

328
tenciálját nem befolyásolja. A gyakorlatban ilyennek tekintjük azt a talajt, amely a földe-
lésektől 20 m, nagyfeszültségű hálózatoktól és vasúti sínektől 200 m távolságra van.
11. Földelő feszültség: Az a feszültség, amely a földelőn átfolyó áram hatására a
földelő és a nullapotenciálú hely között fellép.
12. Érintési feszültség: A hibafeszültségnek vagy a földelő feszültségnek az a ré-
sze, amelyet megérintéskor az ember testével (két kezével, lábával és kezével stb.) áthi-
dalhat. Értéke az előzőek értelmében legfeljebb 50 V, egyen feszültségnél 120 V lehet.

19.3.3 Érintésvédelmi módszerek

19.3.2.1 Védelem közvetlen érintés ellen

Közvetlen érintéskor a berendezés valamelyik feszültség alatt álló (aktív) részével

kerülünk kapcsolatba, pl. kézzel vagy nem szigetelt nyelű szerszámmal megérintjük. A
közvetlen érintés helyesen működő berendezésnél is bekövetkezhet. Az érintés lehet
szándékos és véletlen. A közvetlen érintés megelőzhető:
1. Az aktív részek
-elkerítésével (a berendezést kerítéssel vagy korláttal vesszük körül),
-burkolásával (a berendezést szekrénybe helyezzük és a szekrényt lezárjuk),
-elszigetelésével (pl. vezetéket szigeteléssel vonjuk be).
2. A veszélyesnél kisebb működtető feszültség (ún. törpefeszültség) alkalmazásá-
val. A legnagyobb váltakozó feszültség 50 V, az egyen 120 V lehet. A feszültséget elő­
állító rendszer nem lehet fémes összeköttetésben a hálózati feszültséggel.
3. A kisülési energia korlátozásával (max. 350 mWs lehet). Ilyen elven működnek
pl. az állatok őrzésére használt villanypásztorok.

19.3.2.2 Védelem közvetett érintés ellen

Közvetett érintésről beszélünk, ha az áramütést a berendezés olyan egységének

megérintése okozza, amelyen csak meghibásodáskor van feszültség. A megérinthető rész
általában a berendezés test pontja. Ez a leggyakoribb védekezési eljárás, mert a meghibá-
sodás váratlanul következik be, és a védelemnek a balesetet ekkor is meg kell akadá-
lyozni. Közvetett érintés ellen véd:
1. A gyors automatikus lekapcsolás. Hiba esetén az érintési feszültség ekkor
50 V-nál nagyobb is lehet, azonban a védelem a működtető feszültséget (és ezzel együtt
az érintési feszültséget is) 35 A-nél kisebb áramú berendezéseknél 0,2 s, más esetben 5 s-
nál kevesebb idő alatt automatikusan lekapcsolja. Ilyen védelmet használunk pl. a lakás-
ban a villanyvasalónál vagy a hűtőgépnél. A lekapcsolást a biztosító végzi.
2. A kettős szigetelés. A berendezésben az üzemi szigetelésen kívül egy megbíz-
ható második (védő vagy megerősített) szigetelés is van. Ilyen védelemmel rendelkezik a
legtöbb háztartási gép és villamos kéziszerszám, pl. kávéőrlő, hajszárító, elektromos fü-
rógép stb.
3. A védőelválasztás. A hálózat és a berendezés közé egy speciális kialakítású 1: 1
áttételű transzformátort iktatunk. A transzformátor a feszültséget nem változtatja meg,
azonban a berendezést a hálózattól és ennek következtében a földtől is biztonságosan el-
választja.

329
 Védelem közvetlen érintés ellen Védelem közvetett érintés ellen

Az aktív részek elszigetelése Gyors automatikus lekapcsolás

Elkerítés Kettös szigetelés

Burkolás Védöelválasztás

Törpefeszültség Törpefeszültség

A kisülési energia korlátozása A kisülési energia korlátozása

19-4.ábra
~rintésvédelmi módszerek

Közvetlen és közvetett védelemre egyaránt használható módszer a törpefeszültség

alkalmazása és a kisülési energia korlátozása. A különféle módszereket a 19-4.ábra fog-
lalja össze.

19.3.4 Hálózati rendszerek

Az elosztórendszer helyi 3 fázisú transzformátoraitól a villamos energia többféle

vezetékrendszeren juthat el a fogyasztókhoz, és a fogyasztók is többféle módon csatla-
kozhatnak a vezetékekre. Bizonyos vezetékek érintésvédelemre is felhasználhatók, ezért
az alkalmazható érintésvédelmi megoldás kiválasztásához ismerni kell magát a hálózati
rendszert is. A lehetséges megoldások jellemzőit két betűvel fejezik ki, melyből az első
betű a hálózatra vonatkozik.
T: A hálózati transzformátorból induló valamelyik vezeték össze van kötve a föld-
del. A hálózatok többsége ilyen, hiszen a háromfázisú transzformátor csillagpontjából in-
duló vezetéket több helyen is leföldelik(üzemi földelés).
1: A transzformátor minden vezetéke a földtől el van szigetelve. Ezt a megoldást
csak különleges esetekben alkalmazzák.
A második betű a fogyasztó testének földelésére vonatkozik.
T: A fogyasztó teste a hálózati transzformátortól függetlenül földelve van.
N: A fogyasztó teste és az üzemi földelés (a csillagpont) külön vezetővel van ösz-
szekötve.
A betűk jelentése alapján TT, TN és IT hálózat lehetséges (19-5.ábra). E két betű
mellé további kiegészítő jelzéseket is használnak, melyek a fogyasztót tápláló és védő ve-
zetékek kialakításra utalnak.

330
 '------- R '------ R '------R
'----+---s '----+---s '-------s
'----+---T rY--Y-'----1--- T Y"'~-...j.-;..._-T

..._-----+--+-N ..._------t-- N

230V 230V 400V

':'

\. ~Helyi földelés '\,,üzemi földelés el-yi-fö-ld~elés

-" H...
Uzemi földelés

TT TN IT

19-5.ábra
TT, TN és IT hálózat

Az általánosan használt csillag kapcsolású háromfázisú rendszerben kétféle (fázis

és vonali) feszültség áll rendelkezésre. A háromfázisú fogyasztók a három vonali veze-
tékre kapcsolódnak (3x400 V), az egyfázisú készülékek működtetéséhez azonban a csil-
lagponttal összekötött vezető is szükséges, mert közte és valamelyik fázisvezeték között
lép fel a 230 V. Ezt a vezetőt nullavezetőnek nevezzük és N-nel jelöljük. A működtetés­
hez szükséges fázis- és nullavezetőket munkavezetőknek is nevezik.
Mint látni fogjuk a csillagponttal összekötött vezető érintésvédelemre is felhasz-
nálható. Ha erre egy külön vezetéket használunk, akkor azt PE-vel jelöljük, míg a közös
nulla- és védővezető jele PEN.
A fogyasztói oldal lehetőségeit a hálózat határozza meg. Különálló N nullavezető
és PE védővezető esetén a hálózat az S, egyesített vezetők esetén pedig a C kiegészítő

'------ R '------R '------R

'------s '------s '---..._--s
'----+---T ._ry"',-'------l'--- T '---+---T
------1---+-N ----~--PEN ..._----ti------t-- N
- - - - e - - t - - t - - PE ...__---t-- PE

230V

T N-S TN-C TN-C-S

19-6.ábra
TN-S, TN-C és TN-C-S hálózat

jelzést kaphatja (19-6.ábra). Mindkettő csak TN hálózatnál fordul elő (TN-S, TN-C). Ha
TN-C rendszerben a fogyasztói oldalon az N vezetőről speciális módon egy PE vezetőt
ágaztatunk le, akkor a hálózat jele: TN-C-S.

19.3.5 Érintésvédelmi osztályok

19.3.5.1 Az érintésvédelmi osztály fogalma

A villamos berendezések és készülékek csak akkor működnek, ha azokat a háló-

zatra csatlakoztattuk és bekapcsoltuk. Sajnos éppen emiatt válnak veszélyessé, és emiatt
kell valamilyen érintésvédelmi megoldást alkalmazni. A védelem kiépítésének lehetősé-

.Hl
gét már a gyártáskor biztosítani kell. A gyártó köteles a készülékben vagy a készüléken
olyan szerkezeti elemeket kialakítani, amelyek az érintésvédelmet lehetővé teszik. Ennek
megoldása szerint a villamos készülékeket osztályba sorolják.
Az érintésvédelmi osztály azt mutatja meg, hogy az adott készülék milyen
érintésvédelmi móddal, illetve milyen érintésvédelmi módokhoz való csatlakoztatás-
ra készült. Az osztály tehát nem magát a védelmet vagy a készülék biztonsági szintjét,
hanem annak csak a lehetőségét fejezi ki. A lehetséges védelem kialakításáról a felhasz-
nálónak kell gondoskodni.
Megkülönböztetünk 0„ I„ II. és III. érintésvédelmi osztályt. A II. osztályú
készülék védelem szempontjából jobb mint az I. osztályba tartozó, és a III. osztályú is
jobb, mint a II. vagy I. osztályú.

19.3.5.2 Nulladik érintésvédelmi osztály

0. érintésvédelmi osztályú az a gyártmány, amelynek csak üzemi szigetelése van,

és a készüléken nincs olyan szerkezet, amely az üzemi szigetelés meghibásodása esetén a
védelmet biztosítaná. A védelem módjának kiválasztásáról, majd teljes megvalósításáról
a felhasználónak kell gondoskodni. Pl. a készüléket el kell keríteni, el kell szigetelni vagy
be kell burkolni.

19.3.5.3 Első érintésvédelmi osztály

Az I. érintésvédelmi osztályba tartozó készülékek testén (pl. házán) a gyártó olyan

szerkezetet alakít ki, amelyre védővezető köthető. Ez lehet pl. egy csavar, vagy egy csat-
lakozó egyik érintkezője. Ennek révén a megérinthető villamosan vezető részekre az
üzemi szigetelés meghibásodása esetén veszélyes feszültség kerül ugyan, de a védelem
gyorsan leold, a feszültséget lekapcsolja.
I. érintésvédelmi osztályúak a villamos motorok és a háztartási gépek egy része.
pl. a villanyvasaló, a kávéfőző és a jégszekrény.
Az osztály jelét a készüléken is feltüntetik. Az I. osztályú készülék jele: @
19.3.5.4 Második érintésvédelmi osztály

A II. osztályba tartozó készülékeken nincs csatlakoztatásra szolgáló érintkező, a

védelme független a villamos hálózattól. A biztonságosabb védelem érdekében a készülé-
ket kettős szigeteléssel vagy megerősített szigeteléssel látják el.
A készülék ellátható az I. osztálynak megfelelő érintkezővel is, és arra védő veze-
ték köthető, azonban ennek a megérinthető részek alatt, vagyis a második szigetelésen
belül kell lenni, különben I. védelmi osztályúnak minősül.
Kettős szigetelésűek a villamos kéziszerszámok (pl. villanyfúrógép ), a háztartási
gépek közül a hajszárító, a porszívó, a kávédaráló stb.
A II. osztályba tartozó készülék jele: [Q]

332
19.3.5.5 Harmadik érintésvédelmi osztály

A III. osztályba tartozik az a készülék, amelyet törpefeszültséggel kell táplálni, és

amelyben működés közben sem keletkezik ennél nagyobb feszültség.
Törpefeszültséggel működnek a gyermek játékok és a fokozottan veszélyes helyen
alkalmazható villamos kéziszerszámok (pl. 42 V-os fúrógép).
A III. osztályba tartozó készülék jele: ~

19.3.6 Az 1. osztály érintésvédelmi megoldásai

19.3.6.1 Védőföldelés

Az 1. osztályba tartozó megoldásokat védővezetős kapcsolásoknak is nevezik, mert

mindegyikhez védővezető szükséges. Ebbe a csoportba tart-0zik a védőföldelés, a nullázás
és az áramvédő kapcsolás. Először a védőföldeléssel ismerkedünk meg, mely az első álta-
lánosan használt érintésvédelemi megoldás volt.
A kapcsolásban megha-
tározó szerepe van a védőfölde­ - - - - - - • - A z áram útja
lésen kívül a berendezés bizto- hiba esetén
sítójának (19-7.ábra). Hiba ese- N Az áramkört
tén, amikor valamelyik fázisve- Fel nem használt megszakító
zeték összeér a berendezés (pél- nulla vezető biztosító
dánkban egy motor) fém házá- Hiba: az R fázis
val, rövidzár alakul ki a transz- összeér a
motor házával
formátor - biztosító - berende-
zés háza - védőföld - üzemi
földelés útvonalon, ezért a biz-
tosító leold, és a feszültséget
lekapcsolja. A védőföld és a rá
csatlakozó védővezető együttes
19-7.ábra
ellenállásának kicsinek, a védő­ A védőföldelés lényege
vezető keresztmetszetének pe-
dig nagynak kell lenni, hogy kellően nagy zárlati áram alakulhasson ki, és a védővezető
ezt képes legyen elviselni.
A védőföldelést hibái miatt ma már kevés helyen alkalmazzák. Hibája, hogy:
-Nagy teljesítményű fogyasztóhoz nem használható, mert ennek üzemi árama is
nagy, ezért a biztosítója csak rendkívül kis földelési ellenállás esetén old le, és ilyet elég
nehéz kialakítani. Feltétel ugyanis, hogy

v Uelengedési
~'védőföld < legyen.
/biztosító

-A földelési ellenállást nagyon nehéz tartósan a kívánt érték alatt tartani. A vas vé-
dőföld elrozsdásodik, a kötésnél a korrózió miatt az átmeneti ellenállás megnövekszik, és

333
ez általában csak akkor derül ki, amikor a készülékben hiba keletkezik, és a biztosnak
vélt rendszer nem véd meg bennünket.
-Minden védendő berendezéshez (a berendezés közelében kiképzett) külön védő­
föld szükséges.

19.3.6.2 Nullázás

A nullázás a védőföldelés továbbfejlesztett változata. Ma a leggyakrabban alkal-

mazott védelem.
A nullázás a védőföldelés­
től abban különbözik, hogy hiba - - - - - " " " -Az áram útja
hiba esetén
esetén a biztosítót kioldó áram
nem a védőföld-föld-csillagpont N Az áramkört
útvonalon, hanem a védett beren- Fel nem használt megszakító
nulla vezető biztosító
dezést a csillagponttal összekötő
Hiba: az R fázis
kis ellenállású fém védővezetőn összeér a
keresztül záródik (19-8.ábra). Ez PE védővezető motor házával
az előzőekben megismert PE ve-
zető.
Csak 230 V-os feszültséget
használó lakóépületen belül a nul- Üzemi földelés
lázásos védelem a 19-9.ábra sze-
rint valósul meg. 19-8.ábra
A utcai oszlopról a be- A nullázásos védelem
táplálás helyére (ez általában a fo-
gyasztásmérő) két vezeték fut be. Valamelyik fázisvezeték (az ábrán a T) és a földdel

T fázisvezetö

I
230 v
N """"'"'""'- PE védővezető

19-9.ábra
Nullázásos védelem a lakásban

összekötött csillagponti nullavezető. A fogyasztásmérőnél a nullavezetőt kétfelé ágaztat-

ják. Az egyik lesz a fogyasztók működtetéséhez szükséges üzemi nulla, a másik a PE vé-
dővezető, vagyis TN-C-S hálózat keletkezik.
Minden fogyasztóhoz külön PE vezető szükséges, melyet csak nevezetes helyen
szabad és megbízható módon kell toldani vagy elágaztatni. Biztosítani tilos. A vezetékek
felcserélésének elkerülése érdekében a PE védővezető szigetelésének megkülönböztetett
színe van: sárga alapszín zöld csíkokkal.

334
 A csatlakozásokhoz (konnektorokhoz) két munkavezeték (nulla és a fázis), vala-
mint egy szál védővezeték vezet. A csatlakozó védőérintkezőjére csak az utóbbi köthető.
Ez a rendszer a nullázásos védelemnek még csak a lehetőségét teremti meg. A tényleges
védelem csak a fogyasztó helyes csatlakoztatásakor alakul ki.
A fogyasztó (pl. egy vasaló) csak akkor lesz védett, ha a védővezető folytatódik
egészen a testpontjáig. Ehhez három vezető érrel rendelkező kábelt használunk, melynek
egyik végén védőérintkezős villásdugó, másik vé-
gén védőérintkezős vasalócsatlakozó van, és mind-
kettő védőérintkezőjére a kábel sárga-zöld védőve­
zetője van kötve (19-10.ábra). Csatlakoztatáskor a
Védöérintkezö
villásdugó és a csatlakozó aljzat védőérintkezője, a
készüléknél pedig a vasalócsatlakozó védőérintke­
zője a készülék házával automatikusan összeér.
Testzárlat esetén a védőérintkezőkön és a
védővezetéken át zárlati áram alakul ki, ezért a
biztosító leold. A gyors leoldás feltétele:

230V
/biztosító << •
R,,ezeték 19-10.ábra
Védöérintkezös csatlakozó kábel
ahol Rvezeték a fázis- és védővezető eredő ellenállá-
sa. Az összefüggés értelmében a vezetékek keresztmetszetét és a biztosító leoldási áramát
a fogyasztó teljesítménye alapján kell megválasztani, és a biztosítót nagyobb értékűre
cserélni nemcsak a tűzveszély miatt, hanem érintésvédelmi okokból sem szabad.
A nullázásos védelem különleges esete az egyenpotenciálú hálózat vagy EPH. Az
EPH azt jelenti, hogy egy adott környezetben minden fogyasztót és vezető tárgyat féme-
sen összekötünk egymással. Ennek következtében azonos potenciálúak lesznek, és az
egyes részek között nem lép fel veszélyeztető feszültség. Ilyen rendszert kell kiépíteni pl.
fürdőszobában a villanyboyler, a csővezetékek és a fürdőkád összekötésével. Erre a célra
a fürdőkád gyártója ·a kád alsó részén csatlakozási lehetőséget (egy csavart) köteles
kialakítani, ezáltal lehet a kádat az 1. érintésvédelmi osztályba sorolni.

19.3.6.3 Áramvédő kapcsolás

Ebben a kapcsolásban a meghibásodott berendezésről az áramvédő relé kapcsolja

le a feszültséget. A lekapcsolás 0,2 s alatt megtörténik.
A kapcsolás működése azon alapszik, hogy az egymás melletti fázis és nullavezető
eredő mágneses tere nulla, mert a két vezeték árama - hibátlan berendezés esetén - azo-
nos, de ellentétes irányú. A mágneses teret a relé tekercse érzékeli, melyet különbözeti
transzformátornak neveznek, mert a tekercsben indukálódott feszültség a két áram kü-
lönbségével arányos.
Meghibásodáskor a fázisvezeték árama a védővezetéken átfolyó árammal megnö-
vekszik, ezért a két mágneses tér nem semlegesíti egymást. A relé meghúz, és a védett
berendezést lekapcsolja a hálózatról ( 19-11.ábra).

335
 A relé nagyon érzékeny, már 30 mA-nél kisebb áram eltérés is működtetni képes.
Az áramvédő kapcsolás a
nullázással ellentétben
ezért már akkor is lekap- Fázisvezető
csolja a védett berende- ----+---+-__,
zést, amikor abban még ~N=u~lla~v"'"ez....e~tó~·- - - - - - . .
nem alakul ki teljes test-
zárlat, de a szigetelés hi-
Relé berendezés
bája miatt elég nagy szi- mechanika
várgó áram folyik. PE védővezető
A relé retesszel
rendelkezik, amely meg- 19-11.ábra
akadályozza, hogy lekap- Védelem áramvédő relével
csolás után magától újra
visszakapcsoljon. Visszakapcsolni csak a retesz kioldása után lehet. A relé működőké­
pességét egy gomb megnyomásával ellenőrizni lehet. Fontos szabályok:
1. A védővezetőt nem szabad átfúzni a tekercsen.
2. Az áramvédő relé csak kiegészítő védelemként használható, a védett berendezés
házát nullázni kell!

19.3.7 A II. osztály érintésvédelmi megoldásai

19.3. 7.1 Kettős szigetelés

A kettős szigetelésű készüléknek az üzemi üst

,.....,.-----r--,
szigetelésén kívül egy megbízható másik szigete- Ház
lése is van, és az utóbbi biztosítja a védelmet.
A második szigetelést a készülék háza vagy Keverő tárcsa
védőburkolata alkotja, amely általában ütésálló
műanyagból készül. Meghajtó tárcsa
Kettős szigetelésűek a villamos kézi szer-
számgépek (pl. villanyfúró) és a háztartási gépek Ékszíj
többsége. A megoldás módját a mosógépen és a Motor tárcsa
fúrógépen keresztül mutatjuk be.
A mosógépet nedves környezetben és álta-
lában köves padlóburkolattal rendelkező helyiség- Motor
ben használjuk. E kedvezőtlen körülmények miatt
a védelemnek biztonságosnak kell lenni, ezért a Tartó Speciális szigetelő
gépek egy részét (automata mosógépek) nullá-
zásos, a kisebb teljesítményű keverőtárcsás gépe- 19-12.ábra
ket pedig kettős szigetelésű védelemmel készítik A mosógép elvi felépítése
(19-12.ábra).
Kettős szigetelés esetén meg kell megakadályozni, hogy a motor üzemi szigetelé-
sének meghibásodásakor az üstre feszültség jusson, másrészt a vizet mozgató tárcsa csap-

336
ágyánál a tömítés megsérülésekor az üstből kijutó víz összeköttetést hozzon létre motora
és az üst között. A megoldás a következő:
1. A motort speciális műanyag távtartókkal szerelik az üstre. Ezeket javításkor el-
távolítani, más típusúra cserélni tilos.
Külső védő szigetelés
2. A motor tengelyén és a forgató lapát tenge-
lyén is különleges formájú műanyag ékszíjtárcsa van. Ér szigetelés

matékot.
3. A két tárcsa között gumi ékszíj viszi át a nyo-

4. A motorhoz és a kapcsolóhoz vezető kábelek

csatlakozási pontjait csepegő víz ellen védő műanyag
burkolattal látják el.
-
19-13.ábra
5. A csatlakozó kábel megerősített szigetelésű Megerősített szigetelésű kábel
(19-13.ábra).
A kis teljesítményű és kettős szigetelésű készü- Műanyag szigetelés

lékek villásdugója is különleges megoldású (19-14.áb-

ra). A villa szigetelése megakadályozza, hogy csatla-
koztatáskor ujjunk a feszültség alatt álló villa fém ré-
széhez hozzáérjen. Ha mégis hozzáérne, akkor viszont
Érintkező villa
nem tudjuk olyan mélyén bedugni, hogy a csatlakozó-
val érintkezzen. 19-14.ábra
A fúrógép háza is műanyagból készül, azonban Villásdugó kettős szigetelésű
a tokmányt és a meghajtó tengelyt az erős készülékhez
mechanikai igénybevétel miatt acélból kell ké-
szíteni. A tokmány és a motor tengelye között
így elektromos kapcs.olat lenne, mely a motor
üzemi szigetelésének meghibásodásakor a fe- Motor
szültséget a tokmányba vezetné. Ennek meg-
akadályozására a meghajtó mechanikába műa­
nyag fogaskereket építenek be (19-15.ábra). A
Tokmány Normál fogazású kerék
kerék különleges fogazású. Ez azért szükséges,
mert a gép túlterhelésekor vagy elhasználódá- 19-15.ábra
sakor általában ennek a keréknek a fogai meg- A fúrógép elvi felépítése
sérülnek, és a hozzá nem értők megkísérelnék
házilag barkácsolt fém fogaskerékkel pótolni, ami a védelmet megszüntetné. Ezt a fo-
gaskereket csak eredeti típusra szabad cserélni!

19.3. 7.2 Védőelválasztás

Védőelválasztás esetén a megérinthető részek elválasz- ÍVasmag

tását a földdel összeköttetésben lévő hálózattól egy 1: 1 áttéte- ~r-1 ,---~
lű különleges transzfor,mátor biztosítja. A szekunder oldali 230 v 1
1 1 I 230 v
feszültség ekkor továbbra is 230 V marad, azonban bármelyik ' 1
~ "\'"
vég külön-külön megérinthető, nem alakulhat ki a földön '::' Csévetest
keresztül záródó áramkör (19-16.ábra).
19-16.ábra
A védőelválasztás elve

337
 A transzformátor csak biztonsági kivitelű lehet, amelynél a primer és szekunder
tekercs megbízhatóan el van elszigetelve egymástól, sőt különálló csévetesttel
rendelkeznek. A tekercsek ezért megégés esetén sem kerülhetnek fémes kapcsolatba
egymással. A primer tekercs és a vasmag összeérése ellen véd a vasmag nullázása (hiba
esetén a biztosító leold).
A védőelválasztást nagy biztonságot igénylő helyeken, pl. szerviz műhelyekben, és
laboratóriumokban alkalmazzák. Na-
gyon fontos szabályok:
1. Egy transzformátorról csak egy
készülék üzemeltethető. Tételezzük fel,
hogy ezt nem tartjuk be,. és mindkét
készülék meghibásodik (19-17.ábra). Ha
az egyiknél az A jelű, a tnásiknál pedig a
B jelű vezeték ér hozzá a házhoz, akkor 19-17.ábra
a két készülék külön-külön megérinthe- Meghibásodáskor a két készülék háza között
tő, a két készülék házának egyidejű meg- 230 V lép fel
érintése azonban végzetes lehet, mert a
fémes felületek között 230 V-os feszültség van.
A szabvány kivételesen megengedi két készülék működtetését is, de ekkor azok
testpontjait fémes vezetővel össze kell kötni.
2. A szekunder oldal bármelyik kivezetését földelni, nullázni vagy egyéb fémszer-
kezethez kötni nem szabad, mert az az elválasztást megszüntetné, és a földelt hálózattal
megegyező viszonyokat alakítana ki.
3. A transzformátor szekunder oldalára csatlakozó kábelnek megerősített szigetelé-
sűnek kell lenni, és hossza legfeljebb 10 m lehet. Az első biztosítja, hogy normál körül-
mények között egyik vég se kerüljön kapcsolatba a földdel, a második pedig azt, hogy a
felhasználó ennek megváltozását (pl. idegen beavatkozás, csapadék stb). állandóan ellen-
őrizni tudja.

19.3.8 A Ill. osztály érintésvédelmi megoldásai

Ebbe az osztályba csak egyetlen módszer tartozik, a törpefeszültség alkalmazása.

Ez a legmegbízhatóbb érintésvédelmi módszer, mert feszültsége nem haladja meg az
érintési feszültséget, azaz az 50 V-ot. Szabványos törpefeszültség értékek: 6 V, 12 V,
24 V és 48 V. Gyermekjátékokhoz már az utóbbi sem használható.
A törpefeszültséget legfeljebb 500 V-os feszültségből szabad előállítani olyan
transzformátorral, amely a védőelválasztást is biztosítja. Áttétele ezért nem 1: 1, hanem a
szekunder oldali törpefeszültségnek megfelelő érték. A transzformátor szekunder oldala a
védőelválasztáshoz hasonlóan nem földelhető, és a szekunder oldalon - a transzformátor
és a készülék között - csak olyan csatlakozó aljzatot és dugót szabad használni, amely a
230 V-os rendszerhez nem illeszkedik.
A törpefeszültség sajnos csak kisebb teljesítményű fogyasztókhoz használható.
Nagy teljesítményhez ugyanis nagy áram tartozik, és ennek vezetéséhez rendkívül nagy
keresztmetszetű vezeték kellene. Egy 1 kW-os 230 V-os motor árama pl. csak 4,5 A, míg
az ugyanilyen teljesítményű 12 V-os motoré 83,3 A.

338
 19.4 Elektronikai mérések és az érintésvédelem

19.4.1 Áramkörök összeállítása

Áramköröket mindig csak szakszerűen és hibátlan csatlakozókkal szabad összeállí-

tani! Nemcsak az áramütést előzhetjük meg, hanem műszereinket és készülékeinket is
megvédhetjük a károsodástól, ha a következő nagyon egyszerű szabályokat betartjuk, és
következetesen alkalmazzuk:
1. Az egyenáramú generátor pozitív pólusához mindig "meleg" színű (piros, sárga,
esetleg fehér), a negatívhoz pedig "hideg" színű (kék, zöld, esetleg fekete) vezetéket
használjunk! A színezés történhet úgy, hogy
-a vezeték és a végein lévő banándugó is "meleg", illetve "hideg" színű,
-csak a vezeték színe különbözik, a banándugók színe azonos,
-a vezetékek azonos színűek, de a banándugók színe az egyik vezetéknél mindkét
végen pl. piros, a másiknál mindkét végen pl. fekete.
2. Krokodil csipesz helyett
Lyuk további
olyan banándugót használjunk, csatlakozáshoz
melynek az oldalán vagy a végén
egy lyuk van, és ez lehetővé teszi
egy másik banándugó csatlakoz-
tatását (19-19 .ábra). · Biztonságo-
sabb az a banándugó, amelyiknek
a végén van a csatlakozási lehető­
ség.
3. Feszültség alatti méré-
sekhez karmos (griff) csipeszt (19-
20.ábra) vagy tapintótűt (19-21.
ábra) használjunk! Mindkettőnek 19-19.ábra
Egymásba csatlakoztatható banándugók
hosszú szigetelt szára van, és rá-
juk a banándugó biztonságosan
csatlakoztatható. A tapintótűvel elkerülhető, hogy a feszültség alatt álló alkatrészek
kivezetéseit csatlakoztatáskor összeérintsük, és ezzel zárlatot vagy alkatrész károsodást
okozzunk.
4. Mielőtt az összeállított áramkört
bekapcsolnánk, vagy a vezetékekkel a gene-
rátor kapcsaira csatlakoznánk még egyszer
ellenőrizzük le, hogy
-nincs-e az áramkörben rövidzár,
-nincs-e olyan vezeték, amelyiknek
egyik vége sehova sem csatlakozik (szaba-
don lóg),
-nem érintkezik-e valaki vagy valami
az áramkör valamely részével. 19-20.ábra
Karmos csipesz

339
 -/
Szigetelő __
~-----~-_«Qc
---- .- t~~t<-- ---'-·_· ~ ; '------(.____.__(~@::::
\Rejtett banánhüvely

19-21.ábra
Tapintótü

5. Sohase kezdjük az áramkör összeállítását úgy, hogy először (föleg egyszerre) a

működő generátor két pólusára csatlakozó vezetékeket dugjuk be, miközben a másik
végük szabadon lóg! Éppen ellenkezőleg, ez a lépés legyen az utolsó. A szabadon maradt
végek könnyen összeérhetnek és zárlatot, nagyobb feszültség esetén súlyos áramütést
okozhatnak. Ha az összekötendő készülékeknek vagy az áramkörnek közös (ún. hideg)
pontja is van, akkor elsőként a közös pontokat összekötő vezetéket csatlakoztassuk!

19.4.2 A védővezető zavaró hatása

Az elektronikus mérőműszerek két olyan jellegzetes tulajdonsággal rendelkeznek,

melyeket az érintésvédelem és a műszerek
biztonsága érdekében is figyelembe kell 230V

venni: PE
1. A működésükhöz segédenergia
szükséges, mely általában a hálózati
230 V. A tápláló hálózati feszültségre ál-
talában védővezetős kábellel csatlakoz-
Műszer 1 Műszer 2
nak, ezért a csatlakoztatott műszerek és a 0 0
készülékek háza a védőérintkezőn keresz- ..2.. .!l.
Test pont (ház)
tül összekötődik egymással (19-22.ábra).
2. A be-, illetve kimeneti csatla- 19-22.ábra
kozójuk egyik pontja általában össze van A védőérintkezős csatlakozó a műszerek házait
kötve a készülék házával. összeköti
Az elektronikus feszültségmérőnek,
az oszcilloszkópnak és az erősítőnek pl. a bemenete, a hanggenerátomak, a szignálgene-
rátomak és az erősítőnek pedig a kimenete
úgy van kialakítva, hogy a csatlakozó
egyik pontja a készülék test pontjával
fémes összeköttetésben áll. Test helyett "Meleg" pont
sokszor a panelpont vagy hidegpont elne-
vezést is használjuk, míg az ehhez képest
aktív másik pont a melegpont. A mérést
zavaró külső elektromos terek hatásának
kiküszöbölésére általában koaxiális (rövi-
den csak koax) csatlakozót használunk, az
ehhez tartozó koaxiális mérőkábellel (19-
23.ábra). 19-23.ábra
Koaxiális csatlakozó a műszeren

340
 Csatlakoztatáskor a csatlakozó háza a készülék házával, a másik érintkező pedig a
melegponttal kerül kapcsolatba. A mérőkábelben a belső vezető szál a csatlakozó meleg-
pontjára van forrasztva, ezért a végén "meleg színű" banándugónak kell lenni, míg a ké-
szülék házára csatlakozó másik szál egy fémszövet, mely a belsőt beborítja (elektromosan
árnyékolja), és a vége "hideg színnel" van jelölve.
Két vagy több készülék összekötésekor gondosan ügyelni kell arra, hogy mindig
azonos típusú pontokat kössünk össze,
különben a nullázásos védelem és a test 230 V
ponttal összekötött be-, illetve kimeneti PE
csatlakozó miatt rövidrezárt áramkör ala- '-'Hálózati
kul ki (19-24.ábra). A zárlat következmé- csatlakozó
kábel
nye lehet:
1. A mérést meghamisítja.
Generátor Fesz: mérö
2. A rövidrezárt generátor vagy az ~

erősítő nem bírja a túlterhelést és egy ..L. - -:x.

pillanat alatt meghibásodik.
3. A generátor bírja a túlterhelést,
ezért "fogyasztóján", vagyis a csatlakozó
kábelek védővezetékt;in hosszabb időn át
Test pont (ház) \ Felcserélt
vezetékvégek
19-24.ábra
A hideg és meleg pontok felcserélésekor a
csatlakozó kábelen keresztül zárlat alakul ki

----+-----------.. . . -~230V

---...t+-------------411'1"1"-~ PE

19-25.ábra
Az áramkör elvi kapcsolása, és U3 helyes mérése

jelentős áramot hoz létre. A keletkező 230 V

hő károsítja a kábelben a védővezetőt - - - f t + - - - - - -______------'.-rir--- PE
és a mellette lévő 230 V-os vezeték
szigetelését is. Néhány perc múlva (de
lehet, hogy csak egy másik alkalom-
mal, mégpedig helyes csatlakozáskor)
a fázis és a védővezető között zárlat
Fesz. mérÖ.
következik be.
Nullázásos védelemmel rendel-
kező műszerekkel sájnos emiatt már ~ A rövidrezáró útvonal
viszonylag egyszerű mérést sem lehet
19-26.ábra
elvégezni. Kapcsoljunk pl. sorosan há-
A nullázott rendszer miatt R1 és Rz feszültsége
rom ellenállást, tápláljuk meg hagge- nem mérhető, mert R rövidre záródik
3

341
nerátorral, majd mérjük meg elektronikus feszültségmérővel a rajtuk fellépő feszültsé-
geket úgy, mintha a hurok törvényt akarnánk ellenőrizni (19-25.ábra)! A mérést csak az
R 3 ellenálláson lehet elvégezni, és ezt is csak akkor, ha a műszereket helyesen csatlakoz-
tattuk. R 1-re csatlakozva ugyanis a védőérintkezőn át R 2 és R 3, Rrre csatlakozva pedig
R 3 rövidrezáródik. Az utóbbit mutatja a 19-26.ábra. R 3 két vége a generátor házán, a
védővezetőn, majd a feszültségmérő házán keresztül kötődik össze. Az áramkör teljesen
átalakul, és az új kapcsolás szerinti feszültségeket kapjuk.
Ilyen mérést csak föld független (nem elektronikus kézi, vagy teleppel üzemelő
elektronikus, esetleg védőelválasztó transzformátorról táplált) műszerrel lehet elvégezni.

19.5 Teendők áramütés esetén

19.5.1 A teendők sorrendje

A villamos energia felhasználása közben - a sok szabály és védekezési mód

ellenére - sajnos mégis előfordulnak áramütéses balesetek. Az áramkörbe került személy
további sorsát döntően meghatározza, hogy társai milyen elsősegélyben részesítik, milyen
gyorsan és szakszerűen avatkoznak be. Az elsősegélynyújtás kötelesség.
A szakszerű elsősegélynyújtásnak meghatározott sorrendje van, melyet a balesetet
szenvedett és a segítséget nyújtó érdekében is be kell tartani. A cél az, hogy a baleset el-
szenvedője minél előbb szakszerű (orvosi vagy kórházi) ellátást kapjon.
A teendők elvi sorrendje: Kiszabadítás az áramkörből.
Elsősegélynyújtás.
Az orvos vagy a mentők értesítése.
A tűzoltóság és a rendőrség értesítése (ha szükséges).
A munkahelyi vezetők értesítése a balesetről.
Az adott szituációtól függően a sorrend változhat. Előfordulhat pl., hogy a kisza-
badítást el sem lehet kezdeni, mert a balesetest nem lehet megközelíteni (beleesett egy
gödörbe vagy a gépek közé, rádőlt valami stb.). Ilyenkor a tűzoltóktól kell segítséget
kérni. Más szerencsés esetben már a baleset észlelésekor tudjuk a mentőket is értesíteni,
és mire a sérültet kiszabadítjuk, azok már a helyszínen lehetnek, és az elsősegélyt ők
adják.
A rendőrséget súlyos baleset, sok ember veszélyeztetése, bűntényre utaló jelek
észlelésekor kell értesíteni, a munkahelyi vezetőt pedig azért, hogy minél előbb érte-
süljön a történtekről, és a további intézkedést pozíciójánál fogva hatékonyabban megte-
hesse. A teendők közül részletesebben csak a kiszabadítással és az elsősegélynyújtással
foglalkozunk.

19.5.2 Az áramütött kiszabadítása az áramkörből

Az áramütött személy az izomgörcs miatt általában nem tud magától kisz:ibadulni

az áramkörből, ezért első teendő a minél gyorsabb kiszabadítás. Fontos, hogy a segély-
nyújtó közben önmagát ne veszélyeztesse.

342
 A kiszabadítás legegyszerűbb módja a berendezés kapcsolójának (a fókapcsolónak
vagy a biztosító automatának) a lekapcsolása, készülékek esetén a csatlakozó dugó kihú-
zása. Ha a berendezést nem tudjuk kikapcsolni, akkor a sérültet valamilyen szigetelő
anyagból készült rúddal (száraz fa vagy műanyag) kíséreljük meg elhúzni vagy eltolni.
Ha erre sincs mód, akkor álljunk szigetelő lapra (száraz deszka, többrétegű ruha, műa­
nyag lemez, papír stb.) és a balesetest ruhájánál fogva távolítsuk el az áramkörből. A tes-
tét ekkor is csak akkor szabad megérinteni, ha kezünket többrétegű száraz ruha vagy mű­
anyag fólia (pl. reklám szatyor) borítja.
Menteni csak kisfeszültségű (1000 V alatti) áramkörből szabad! Nagyfeszültségű
áramkörből menteni még szakképzetteknek is életveszélyes lehet.
Kiszabadításkor számítani kell arra, hogy az áramkör megszakadásakor az izom-
görcs megszűnik, és a balesetet szenvedett elesik, leesik stb.
Jó, ha a mentő személy - már a mentés kezdetén is - nem egyedül cselekszik, ha-
nem veszélyes és felelősségteljes munkájába mások is besegítenek. Kiabálással vagy más
módon hívjon ezért segítséget, de a balesetest egy pillanatra se hagyja magára, egyedül is
végezze el az elsősegélynyújtást!

19.5.3 Elsősegélynyújtás

Kiszabadítás után az elsősegélynyújtást azonnal meg kell kezdeni. A teendőket a

károsodás mértéke határozza meg.
1. Az áramütöttnek semmilyen panasza nincs, sőt minden segítséget visszautasít.
Ekkor is segítenünk kell, mert néhány perc múlva kamrai fibrilláció léphet fel, amely a
halálához vezethet. Az áramütöttet ezért ne engedjük dolgozni (mozogni se), ültessük
vagy fektessük le, és gondoskodjunk arról, hogy minél előbb orvoshoz kerüljön, aki a to-
vábbi vizsgálatot és intézkedést megteszi. Se ételt, se italt, se gyógyszert ne adjunk neki!
2. Eszméletét vesztette, de lélegzik. A légzést a mellkas, illetve a hasfal mozgásá-
ból lehet megállapítani. Hajoljunk mellé és oldalról figyeljük a gyenge és lassú, de üte-
mes mozgást!
Ruháját lazítsuk meg, száját tegyük szabaddá, majd fektessük az arc színének meg-
felelő helyzetbe! Sápadt arc esetén lábát, kivörösödött arc esetén a fejét emeljük ma-
gasra! Az eszméletre térítéshez az arcát vagy a mellkasát kézzel vagy vizes ruhával erő­
sebben dörzsöljük vagy .paskoljuk, szagoltassunk vele szúrós szagú anyagot! Amíg magá-
hoz nem tér, itatni nem szabad! Minél előbb kerüljön orvoshoz!
3. Légzése nincs, de pulzusa van. Száját tegyük szabaddá (vegyük ki műfogsorát,
távolítsuk el az ételmaradékot), és azonnal kezdjük meg a mesterséges lélegeztetést,
melynek több módszere ismert! Az egyik hatékony módszer szerint a balesetest bal olda-
lára fektetjük úgy, hogy arca félig a föld felé forduljon. Bal lábát kinyújtjuk és testét a
felhúzott jobb lábával megtámasztjuk. Ekkor nyelve automatikusan előre csúszik, és a
légutak szabaddá válnak.
Lábaink a balesetes mellett térdeplő helyzetben legyenek, és szabadon maradt jobb
karját magasra felhúzzuk (belégzés), majd erősen a mellkasához nyomjuk (kilégzés). Per-
cenként 17-18 lélegeztetés szükséges, mely nagyon fárasztó. A lélegeztetést mindaddig
folytatni kell, amíg a légzés meg nem indul, vagy meg nem jelennek a halálra utaló jelek.

343
 A másik módszer szerint a balesetest hátára kell fektetni, a fejét erősen hátra kell
hajtani, állát pedig fel kell csukni. A légutak ekkor is megnyílnak. Ezután borítsupk a
balesetes arcára valamilyen ·laza szövésű anyagot (orvosi gézt vagy zsebkendőt), alsó áll-
kapcsát tartsuk felszorítva (a szája becsukva), és orrán át fújjunk erősen levegőt a tüdejé-
be. A mellkas megemelkedik, a fúvás után visszasüllyed. Ezt 16-18-szor kell elvégezni
percenként. A sérült a mi kilélegzett levegőnket kapja, amely még mindig tartalmaz annyi
oxigént, amennyi az életben tartásához elegendő.
4. Nincs vérkeringés sem, a szíve megállt. Ez a klinikai halál állapota, melyből sok
esetben még vissza lehet hozni az életbe. A klinikai halál állapota nem tarthat tovább né-
hány percnél, mert az agy a kieső vérkeringés miatt súlyos és maradandó károsodást
szenved. Az újraélesztést ezért azonnal meg kell kezdeni.
Az újraélesztés szívmasszázsból és mesterséges lélegeztetésből áll. 8 szívmasszázs
után 2 lélegeztetést kell végezni úgy, mintha percenként 18 légzés és 72 szívverés lenne.
A szívmasszázskor a hanyatt fekvő balesetes mellé kell térdelni. Egyik kezünket
helyezzük a szegycsont alsó harmadára úgy, hogy tenyerünk a mellkas bal oldalán le-
gyen, ujjaink pedig a fej irányába mutassanak, és tegyük másik kezünket erre keresztbe.
Erőteljesen és periodikusan a szívritmus ütemében nyomkodjuk a mellkast, de ügyeljünk
arra, hogy szegycsont- vagy bordatörést ne okozzunk. A megerőltető művelet közben le-
gyünk kitartóak, sohase feledjük, hogy egy embertársunk életének megmentésén fárado-
zunk.

Ellenőrző kérdések:

1. Milyen főbb okai vannak az áramütéses baleseteknek?

2. Hogyan kell a munkaterületet feszültségmentesíteni?
3. Mivel foglalkozik az érintésvédelem?
4. Mit jelentenek a következő fogalmak: föld, test, védőföld, védővezeték?
5. Milyen érintésvédelmi Ósztályok, és ezeken belül milyen megoldások vannak?
6. Mit jelent a közvetlen és közvetett védelem?
7. Mit fejez ki az érintésvédelmi osztály?
8. Hogyan működik a védőföldelés, és milyen legyen a védőföld?
9. Hogyan működik a nullázás, és milyen fontosabb szabályai vannak?
10. Hogyan kell bekötni a 3 eres hálózati kábelt?
11. Hol alkalmazzuk a kettős szigetelést, és milyen fontosabb szabályai vannak?
12. Hol alkalmazzuk a védőelválasztást, és milyen fontosabb szabályai vannak?
13. Hol alkalmazzuk a törpefeszültséget, és milyen fontosabb szabályai vannak?
14. Milyen szabályokat kell betartani villamos mérések összeállításakor?
15. Milyen zavarokat okozhat elektronikus műszerrel történő méréskor a védővezető?
16. Mi a teendő áramütéses baleset észlelésekor?
17. Hogyan szabadítható ki az áramütött az áramkörből?
18. Milyen fontosabb szabályai vannak az elsősegélynyújtásnak?

344