H ARM A T T A JÁ N O S

Iráni nyelvek hatása az ősmagyar nyelvre

i.

Ha a magyar nyelv korszakbeosztásának abból az utóbbi időben egyre

szélesebb körben elfogadottá váló változatából indulunk ki, amely szerint az
ősmagyar nyelv korszaka Kr. e. 500-tól hozzávetőleg a honfoglalásig, illetve
Kr. u. 1000-ig tartott, és három, egyenként megközelítőleg 500 éves alkor-
szakra, a korai, a közép és a késői ősmagyar korra tagolódott, akkor az iráni
nyelvek történetének szempontjából vizsgálva az ősmagyar nyelv kapcsolatait
az iráni nyelvekkel, megállapíthatjuk, hogy e hosszú korszak folyamán az
ősmagyar nyelvbe mind óiráni, mind középiráni, mind újiráni jövevény­
szavak átvételre kerülhettek. Az iráni nyelvek szempontjából a korai ősma­
gyar nyelvben óiráni és középiráni, a közép ősmagyar nyelvben középiráni,
a késői ősmagyar nyelvben pedig közép- és új iráni jövevényszavakkal számol­
hatunk. Fontos azt is figyelembe venni, hogy az iráni nyelvek fejlődési üteme
nem volt egyöntetű, a keletiráni nyelvekben egész sor hangváltozás sokkal
korábban következett be, mint a nyugatirániakban, ugyanakkor a szótan
területén a keletiráni nyelvek archaikusabbak voltak, a névszóragozást egye­
sek napjainkig megőrizték, míg például a középperzsában m ár a legkorábbi
nyelvemlékekben is alig maradt nyoma.
Ez a tény azért fontos, mert az utóbbi évek japán (Enoki Kazuo) és a
kínai (Ma Yong) kutatásainak egyidejű jelentős felfedezése szerint a Hsiung-
nu Birodalom létrejöttét körülbelül három évszázaddal megelőzte egy ha­
sonló nagyságú és hatalmú Yüech-chih Birodalom, amely nyugati irányban
is messze, az Irtis vidékére is kiterjedt. A yüech-chih-k iráni lovasnomádok
voltak, s így a lótartást az ősmagyarok, ősvogulok és ősosztjákok elsősorban
általuk ismerhették meg, s tőlük vehették át.
72 HARMATTA JANOS

Korábban úgy gondolták, hogy ez török hatásra történt, azonban a

török törzsek lovassá válása csak jóval később m ent végbe, s még a második
T ürk Birodalom létrejöttének kezdetén, a Kr. u. 7. században is olyan kis
lóállománnyal rendelkeztek, hogy Tonyukuk felirata szerint a türk hadse­
regnek csak kétharm ada volt lovas (iki ülügi atliy ärti), egyharm ada azonban
gyalogosokból állott (bir ülügi yaday ärti). Egyébként is a törkökre vonatkozó
történeti adatok csak a Kr. u. 4. századtól kezdődnek, s e korban történeti
jelentőségük még mind keleten, mind nyugaton teljesen alárendelt volt
mind a hsiung-nu-kéhoz, mind a hunokéhoz viszonyítva. így ugor kori
(= Kr. e. 500 előtti vagy más kronológiai elgondolás szerint Kr. e. 1000
előtti) török hatásról, különösen a lótartást illetően, aligha lehet szó. Ez
annál is kevésbé valószínű, mert a lovas kultúrát és az államszervezet maga­
sabb formáit és annak terminológiáját maguk a törkök is a yüech-chih-ktől,
a hsiung-nu-któl és a szakáktól vették át.
Az utóbbi évtizedek fontos felfedezése, hogy a yüech-chih-k (= kusánák)
már a Kr. e. 3. századtól az ind kharosthi írásból kifejlesztett írásbeliséggel
rendelkeztek. Az utóbbi évtizedekben számos, ebben a kharosthi ábécéből
kifejlesztett írásban írt rövidebb-hosszabb yüech-chih, illetve kusána nyelv­
emlék került elő, s az írás olvashatósága lehetővé tette megfejtésüket is.
Kiderült, hogy a yüech-chih-k nyelve a szakához közel álló iráni nyelv volt.
Ugyanezt lehetett megállapítani a hsiung-nu-k nyelvemlékeinek ren d ­
szeres vizsgálatából is: a hsiung-nu-k nyelve is a szaka nyelvek csoportjába
tartozó keletiráni nyelv volt. Ugyancsak sikerült nagyszámú szórvány nyelv­
emlékük alapján pontosan meghatározni az Iránba és Indiába bevándorolt
déli szakák nyelvének viszonyát az északi szaka nyelvekhez, a khotani és a
tumsuqi szakához. Alig egy éve, hogy közzétették a Szir-darjától északra
nomadizáló kangok első nyelvemlékét is, amely a szaka típusú keletiráni
nyelvek egy újabb változatát mutatja.
Mindezek az új felismerések most lehetővé teszik, hogy mind az ugor
(= a magyar, vogul és osztják összefoglaló neve, amely azonban nem valami­
lyen ugor nyelvegységre utal, mert az ebben a korban már felbomlott), mind
a türk lovas kultúra alapszókincsét a yüech-chih-k, hsiung-nu-k és szakák
nyelvéből származtassuk. A következő iráni jövevényszavakról van szó:
ugor (a fenti értelemben) *loy3 ’ló’ < keletiráni (yüech-chih) *loya ’ló’ <
*vlayg < *Vdlaya < óiráni *bäraka- ’ló’ (vö. középperzsa bärag ’ló’, yazyulami
varag ’ló’). A hangfejlődés párhuzamául idézhetjük Väziska kusäna király
nevének hangtörténetét: Väziska > Väziska > Vdziska > Vzuska > Zuska;
ugor *newr3 ~ *neyr3 ‘nyereg’ < keletiráni (yüech-chih) *myer < *nrwer
< *nivara- ’nyereg’ (vö. szaka nyürr- ’lószerszám’, asa-nyürr- ’a ló felszerelése’
< *nivara- ’nyereg’ (eredeti jelentése ’letakaró’ = ’csikós nyereg’). Az ugor
 IRÁNI NYELVEK HATÁSA AZ ŐSMAGYAR NYELVRE 73

szóban a Bárczi-Ligeti-féle ún. „soreltolódással” van dolgunk. A kaukázusi

nyelvek idevont hasonló hangalakú szavai mind iráni jövevényszavak. A ka­
ukázusi nyelvek egy része már az ősiráni *ecva- ’ló’ szót átvette, a lak alak'a
kaukázusi nyelvek késői iráni kölcsönzései közé tartozik. Nem szabad elfelej­
teni, hogy az irániak egyik fontos vándorlási útvonala dél felé a Kaukázuson
keresztül vezetett már az ősiráni kortól kezdve. Ennek következtében a
kaukázusi nyelvekben hemzsegnek a különböző korú iráni jövevényszavak.
A magyar nyereg szó g-je képzőelem (vő. kére-g). A w, y, rj vagy k eltűnésére
vő. íj, jut, lélek. A keletiráni v/ß > y változásra jó példát nyújt a szaka ttágutta-
(olv. Toyuta- ’tibeti’) szó, amely *Toßut alakra megy vissza;
ugor *pekk3 ’fék’ < keletiráni *pekka < *pextka- < óiráni *paxstaka-
’megkötés, kötőfék’;
vogulE (E=északi nyelvjárás) aiwän ’kantár’ < keletiráni *aivan ’kantár’
(vö. avesztai aiwiöäna-, középperzsa almán, újperzsa Ivan ’kantár’);
Ugyancsak a korai ősmagyar korban kerültek átvételre a keletiráni
nyelvekből a vallásos szókészlet következő fontos elemei:
magyar ég, finn sää, zűrjén síned ’(kő)égbolt’ < *sürje < keletiráni *sangi
’kőégbolt’ (vö. középperzsa sang i hamäg sangán saxtum ud hucihrtum „(az ég)
kő, amely minden kő között a legszilárdabb és a legszebb”);
magyar isten. E szónak - mint ismeretes - nincs elfogadható magyaráza­
ta. Az az elgondolás, hogy az is- = ős szóból származik és ehhez párhuzamul
a latin pater szó használatára hivatkozik istenekkel kapcsolatban, egyszerű
tévedésen alapszik: összetéveszti a megszólítást az ’isten’ megjelöléssel. Az
archaikus latinban minden férfi istenségnek kijárt a pater ’atya’ megszólítás,
de az ’isten’jelentésű szó deus volt. Másrészt a közép perzsa yaz/lán ’isten’ szóból
a magyar isten szó hangalakja ugyancsak nem magyarázható meg. A khotani
szakában azonban az óiráni *yazata- szónak gyasta-, illetve nőnemben gyas'tü
a folytatása, tehát benne palatális magánhangzó előtt az s hangnak másodla­
gos palatalizációja következett be. Minthogy egyes keletiráni nyelvekben, így
a sangleci-iskasmiban a többes jele -m, -en és a szókezdő y- nem fejlődött
affrikátává, a középperzsa yazdán megfelelőjének *yastm ~ *yasten > *isten
alakot tehetünk fel. Ebből a magyar isten szó m ár minden nehézség nélkül
megmagyarázható. A fő nehézséget az iráni vallásos terminológia vizsgálatá­
ban egyébként az okozza, hogy a keletiráni nyelvekből a régi vallásos
terminológiát részint a buddhizm us, részint az iszlám kiszorította;
magyar menny, mordvin meneV ’mennyország’. E szavak természetesen
nem finnugor kori átvételek, hanem egymástól függetlenül, de valószínűleg
ugyanabból a keletiráni nyelvből kerültek át a magyarba és a mordvinba.
Már régen feltűnt e szavak hasonlósága a perzsa minu ’mennyország, ég’
szóhoz, azonban a magyar és a mordvin szó eredeti alakja *min3 alakban
74 HARMATTA JÁNOS

rekonstruálható, s a szóvég eltérése kétségtelenül nehezen magyarázható.

Azonban ha egy keletiráni *minyi < *menyi (< óiráni manyu-) alakból indu­
lunk ki, akkor a magyar és mordvin szavak hangalakja már könnyen magya­
rázható;
magyar imád < vimád. Ez az ismeretlen eredetűnek minősített szó,
amelynek ősmagyar alakja *vimant- formában rekontsruálható, egy kelet­
iráni *vimand- ’liturgikus szövegeket (imát, istenhimnuszt) elmondani, extá­
zisba kerülni’ átvétele lehet (vö. az azonos jelentésű óind mand-, óiráni mand-
+ vi igét).
Ugyancsak a korai ősmagyar korba sorolhatjuk még a következő kelet­
iráni jövevényszavakat:
magyar arany < *saran3 < keletiráni *zaranya- ’arany’ (Zarina szaka
királynő, Ktésias 6. frg. < *zaraina < *zaranya-, khotani szaka ysarnaa- <
*zaranyaka- ’aranyból való’;
magyar hány < *kam < keletiráni kan- ’ás, hány’;
magyar úr, urat < keletiráni *swra-’törzsfő, fejedelem’ (vö. szaka süra-
’hatalmas, erős’, a szó eredeti jelentése azonban ’törzsfő, fejedelem’. Sáyana
Rg-veda-kommentárjában ’király’ jelentésben fordítja. Néhány példa a Rg-
vedában való használatára: 573, 22 janásah sürá „a törzsek, a törzsfők”, 895,
6 süra ... cyavano janänäm „a törzsfő a törzsek mozgatója” stb. Az úr szó 3
török, 2 iráni, 1 finnugor magyarázata közül (a finn uros szó egyébként
szintén iráni jövevényszó) ez az egyetlen, amely mind a jelentéstani, mind a
hangtörténeti követelményeknek megfelel. Hogy a keletiráni süra- szó csak
a magyarba került át, ez természetes, mert az átvétel már a korai ősmagyar
korban történt. Az iráni süra- egyébként a görög KÚptoq pontos etimológiai
megfelelője, úgyhogy a Halotti Beszédben két, etimológiai szempontból azo­
nos eredetű szó találkozott egymással.
Magyar kedv < *känt3 < keletiráni *känti (vö. óind kánti- ’báj, vonzóerő,
szerelem’, avesztai kan- ’vágyakozik vmi után’, kusána káta- ’kívánt’ stb.);
magyar kéj < *kej3 < keletiráni *gäyi ’vágyakozás’, óind gavya- ’sáriik’,
őszét qüun, ydun ’szükségét érzi vminek’. A TESz a kéj és kaj- szavakat
összekeveri;
magyar kaj-ált < kaj3 < keletiráni *gáya- ’énekel’;
magyar szó < *saw3 < keletiráni *savá < óiráni sravah- ’hírnév, dicsőség’,
keletiráni *gäya-savä ’dicsőítő ének’ > vogul kai-sáw ’ima, himnusz az istenek­
hez’. A török sab, sav szó ettől független vagy párhuzamos átvétel;
magyar üst-ök < keletiráni üst, vö. wanetsi üst ’haj’;
magyar rés < *res3 < keletiráni *résa, vö. avesztai raésa- ’rés, hasadék a
földben’. A zűrjén és cseremisz adatok egy korábbi keletiráni *rasá < *raisa
 IRÁNI NYELVEK HATÁSA AZ ŐSMAGYAR NYELVRE 75

alaknak lehetnek az átvételei, amelyben másodlagos palatalizáció következett

be.
Ezek a korábban „ugor kori”-nak minősített keletiráni eredetű szókész­
leti elemek a Kr. e. 5. században kerülhettek át az ősmagyarba és az obi-ugor
nyelvekbe, mert Hérodotos már említi az ICpKav lovas nép vadászatát s e nép
nevében az ősmagyarság első elnevezését láthatjuk, amely egy *iorkan3 vagy
*ioryan3 alakra megy vissza, s amelyet az ősmagyarok elvándorlása után a
jurákszamojédokra, az északi zürjénekre és a vogulokra vittek át.

II.

A türk lovas terminológiában még jelentősebb ez a keletiráni eredetű elem:

őstörök *at ’ló’ < keletiráni *at- (vö. óind atya- ’ló’);
őstörök *neyer ’nyereg’ (Ligeti soreltolódással *ner[er alakból indul ki) <
keletiráni (yüech-chih) *nayer < *naver < *ni-vara- ’csikósnyereg’;
őstörök *aöyir ’csődör’ < keletiráni *aővar < éővar (> örmény erivar
’csődör’) < óiráni *aitabara- ’csődör’;
őstörök *ulay ’ló’ < keletiráni (yüech-chih) *vlaye. Mint látható, a
törökbe a jüe-csi szónak korábbi hangalakja került át, mint az ősmagyarba
vagy az obi-ugor nyelvekbe. Ez nyelvföldrajzi szempontból érthető;
őstörök *bar- ’megy, utazik, lovagol’ < keletiráni *bar- ’lovagol’ (vö.
szaka bar- ’lovagol’, baraa- ’lovagló’, assa-barai ’lovas’, őszét baräg ’lovas’ stb.);
őstörök *tez- ’elmenekül, eltávolodik’ < keletiráni täz- (vö. újperzsa täz-,
taxtän ’vágtázni, megfordulni, tám adni’ stb.).
Az állattartás köréből még őstörök *buzay ’borjú’ < keletiráni *busay
’borjú’, vö. szaka basaka- ’borjú’ stb. A törökben interdialektális s~z váltás.
Ugyanebből a keletiráni nyelvcsoportból (yüech-chih, hsiung-nu) szár­
mazik még egész sor más fontos kifejezése a türk államszervezetnek és
kultúrának, mint il ’államszervezet’, qayan, qayatun, yaßyu, idi ’ú r’, sad, sadapit,
tegin, er ’férfi’, kin ’kardhüvely’, saydaq ’tegez’, horoija ’zászló’, ariq ’öntöző­
árok’ stb.

III.

Az ősmagyar nyelv többi keletiráni jövevényszavai m ár a közép ősmagyar

korban kerültek átvételre. A magyarság ebben a korban már a mance (=
görög Mccoomoi) néven jelenik meg, de a velük és az obi-ugorokkal kapcso­
latba került keletiráni törzsek is mások, mint az előző korszakban Nyugat-
76 HARMATJA JÁNOS

Szibériában szereplők. Megjelennek az aorsok (’A opoot) és a pariosok (Elct-

pun < pari < *parvya-) törzsszövetségei. Az utóbbinak a neve a finnugorok­
nál, elsősorban az obi-ugoroknál por alakban maradt fenn, s egyik csoportjuk
azok egyik frátriájává vált. De ezenkívül számolnunk kell egy er < atya-=nevű
iráni törzzsel is (vö. az oszétek ir < er vagy a perzsák ïr-àn < êr-ân nevét vagy
a középperzsa ér ’nemes, nemesember’ szót), amelynek neve szintén fennma­
radt a finnugor és török népek körében. A közép ősmagyar korban kerül­
hettek a magyarba a következő keletiráni jövevényszavak:
magyar köles < *köl3Ó3 < keletiráni *golici < *gauvriji-~ *gauvrizi- ’köles’
(vö. egyrészt kurd goris, szaka *gaulisa, másrészt középperzsa gávars <
*gau-varsa-), tehát a mai újiráni nyelvekben két különböző összetett szó
keveredett;
magyar in ’szolga’ < *in3 < keletiráni *iná. Ez *han-taka- alakra megy
vissza, amelyből andag (waxi) vagy inda (yidgha) fejlődött. Ez utóbbi átkerült
olyan keletiráni nyelvekbe, mint a szakába, a pastöba vagy az ormuriba,
amelyekben -nd- > -n- fejlődés ment végbe (pl. szaka ganama, pastö yanrn,,
orm uri ganum, turfáni középperzsa gnwm < óiráni ganduma- ’búza’ stb.).
Ezekben a nyelvekben azután az inda szó *inä hangalakot nyert, amelyből a
magyar in ’szolga’ szó kifogástalanul megmagyarázható. A régi adatokban az
ew ortográfia nem értelmezendő feltétlenül kettőshangzónak;
magyar kés < kec3 < keletiráni *keci < óiráni *krti- ’kés’ (vö. waxi kai <
*keci < óiráni *krti- ’kés’);
magyar hús < keletiráni *yus (vö. paraci yűs). Minthogy az ősmagyarban
már bekövetkezett a /k/ fonéma hasadása [k] + [y] allofónokra, a keletiráni
yus alakot az ősmagyarba csak formában vehették át;
magyar szekér, szekeret < *sek3r3 vagy sek3r3. Ez nem magyarázható az óind
sakata- szóból, amely egyébként nem dravida jövevény, hanem a dravida
sagar a középind sagada átvétele. Az óind szó eredeti alakja *sakatra- volt, a
soka- ’haladni’ igéből képezték a -tra- képzővel. Jelentéstani szempontból
tehát pontosan megfelelt a váhana- ’kocsi’ szónak. A keletiráni nyelvekben
ennek megfelelően egy *saka-kara- alakot kell feltennünk, hogy a szóbelseji
zöngétlen k hangot megmagyarázzuk, mert az egyébként zöngésük volna.
A *sakkara alakból azután már szabályosan *säkärä alak fejlődhetett;
magyar vászon. Ez a szó sem magyarázható sem az óind vasana-, sem az
avesztai vaphana- ’ruha’ szavakból. Ellenben a waxiban és az iskasmiban van
egy wose, wáse ’pamutfonál’ és egy son ’vászon’ jelentésű szó, utóbbi a
khowariban és a kábuli perzsában is megvan. Ezek *wäs(e)son > wäson
’pamutvászon’ jelentésű összetételéből a magyar vászon szó mind jelentésta­
ni, mind hangtörténeti szempontból kifogástalanul megmagyarázható;
 IRÁNI NYELVEK HATÁSA AZ ŐSMAGYAR NYELVRE 77

magyar réz. A kaukázusi avar réz kaukázusi eredet feltevésére csábít.

A helyzet azonban az, hogy a kaukázusi szó maga is jövevény egy olyan
keletiráni nyelvből (a görög források a Kaukázusban is említenek szakákat),
amelyben *rauda- > *röd > *réd > nd fejlődés következett be, mint a
szakában (tsïta < Hsuvati, goira < *gurya stb.), a sangleci-iskasmiban és a
waxiban;
magyar gógány. E szó eredeti jelentése nem vesszőből font és agyaggal
betapasztott kürtő, hanem mint a török hódoltság korabeli gógányvár ’h u ­
szárvár’ kifejezés mutatja, olyan erődítmény, amelyet földdel kitöltött kettős,
vesszőből font fallal vettek körül, s amely egyben az állatállomány védelmére
is szolgált. Ez az antik leírások és a régészeti leletek alapján ítélve tipikus
keletiráni erődítési forma, neve is a keletiráni nyelvekre korlátozódik, bár
jövevényszóként megvan a kaukázusi nyelvekben is: < *gogäni < *gavakáni-
’vesszőfonatból és agyagból készült erődítmény, karám’;
m agyar tál. E szó ősiráni származtatása hangtörténeti képtelenség.
A szó óind megfelelője tára-, az -/- hang benne arra mutat, hogy az újper­
zsában keletiráni jövevényszó (a középperzsából nem is m utatható ki).
A keletiráni nyelvi adatok a következők: yidgha tál, munji tála, sangleci tál
’üst, katlan’. A szó átkerült a nuristani nyelvekbe is tál, tháli ’tál, fémedény’
alakban.
Ugyancsak a közép ősmagyar korban került át az ősmagyarba egy
régibb alán jövevény szócsoport, amelynek hangtörténeti jellegzetessége a
d/S > z hangváltozás és az 5 hang megléte a későbbi alántól eltérőleg. Ezek a
jövevényszavak valószínűleg az alánok Burtäs (< Boratä-Äs) nevű csoportjától
való átvételek, amely a Volga-könyök táján a folyó jobb partján lakott, s így
mind az ősmagyarokkal, mind a permiekkel érintkezésben állhatott. Ebbe a
csoportba sorolhatjuk a következő jövevényszavakat:
magyar bűz < alán *büdi, vő. őszét bőd, búd, szaka bussi ’illat, szag’;
magyar fizet < alán *fid-, vő. őszét fid-, fed- ’fizet’;
magyar özvegy < alán *vidváji ’özvegyasszony’, vö. őszét idáj < *vidvaci
’özvegyasszony’;
magyar nemez < alán *nämäd < középperzsa namad, vö. őszét nimád
’nemezköpeny’.

IV.

A késői ősmagyar korban az ősmagyar, de a többi finnugor nyelv kapcsolata

is az iráni nyelvekkel bonyolultabbá válik. A hunok megjelenése több cso­
portra szakítja szét és részben elvándorlásra készteti az alánokat, megkezdő­
78 HARMATTA JÁNOS

dik a xvärizmi alánok és ások bevándorlása Kelet-Európába. Blrünl szerint

ezek nyelve xvärizmi és besenyő elemeket is tartalmazott. Ugyanakkor
megindult ebben a korszakban a xvärizmiak kivándorlása is Kelet-Európába.
Az Urál-vidéken megjelent az iráni nyelvű Väsgird törzscsoport, amely
Közép-Ázsiából, a Cayaniyän és Xuttal közötti területről érkezett. Eltörö-
kösödésük után nevük Basgird stb. alakban jelenik meg a forrásokban.
Eredeti településterületüket Közép-Azsiában a Basqurd-day neve őrizte meg.
Egy másik részük Irán délkeleti részébe sodródott el s ott a baskardl
nyelv(járás)ban él tovább napjainkig. Az Urál-vidéki baskírok nyelvének
fonémarendszerében meg is figyelhető az iráni szubsztrátum hatása. Hogy
ez a szubsztrátum részben alán volt, azt mutatják az olyan iráni átvételek,
mint pl. a baskír ädrinä ’felajzott íj’ < alán *ädrinä, vö. nyugatoszét ärdunä <
ädrunä, keletoszét ärdm < ädrinä ’íj’.
A jövevényszavakat az ősmagyarok e korban kialakult új nyelvi környe­
zetének megfelelően legalább három különböző eredetű csoportra oszt­
hatjuk. 1. Újabb alán jövevényszavakra, amelyeket részben a Don-vidéken
és a Krím félszigeten, részben a Prut, az Alanus fluvius vidékén átvehettek.
2. Xvärizmi és xvärizmi alán átvételekre, amelyek részben a Volga vidékén,
részben Kazárián keresztül jutottak el hozzájuk. 3. „Perzsa”, pontosabban
északnyugat-iráni jövevényszavakra, amelyeket az ősmagyarok főleg a keres­
kedelem révén vettek át.
Az ősmagyarok a Volga mentén élő ogur (török) törzseknek 570 körül
a nyugati türköktől elszenvedett nagy veresége és töredékeiknek hozzájuk
való csatlakozása után alakulnak át hét törzsből álló törzsszövetséggé, s az
irániaktól átvett er ’férfi, ember, nemes’ szónak vagy népnévnek korábbi
mance nevükkel való összekapcsolódása után a magyer népnév létrejöttével
alakul ki törzsszövetségük hetumoger neve, amely azután a magyar történeti
hagyományban fenn is maradt.
Újabb alán jövevényszavak:
magyar er < alán *ër ’nemes, férfi, em ber’, egyben ’egy alán törzs neve’,
vö. őszét ír < óiráni arya- ’nemes, előkelő em ber’;
magyar asszony < a%sïn ’úrnő’ < alán yoiva ’uralkodónő’ (Tzetzesnél),.
vö. őszét äysin ’úrnő’;
magyar gazdag < alán *gazdeg, vö. keletoszét qäzdvg, nyugatoszét yäzdug
’gazdag’;
magyar híd < alán ytő (a Xiôpctç folyónévben), vö. őszét yïd, jjéd;
magyar kert < alán *kärt ’megművelt kisebb földterület’ (vö. őszét kárt
’udvar’. A magyar szónak a *ker- igéből való származtatása ’kerítés, bekerített
hely’jelentésben azért valószínűtlen, m ert a kerteket vidéken még a legutób­
bi időben sem szokták kerítéssel körülvenni, mint saját tapasztalatomból
 IRÁNI NYELVEK HATÁSA AZ ŐSMAGYAR NYELVRE 79

tudom, sőt a Bodrogközben (például Bodroghalmon) a harmincas években

még a házikerteket sem választották el kerítéssel egymástól. Az iráni keleten
viszont ez már az óperzsa kortól kezdve kimutatható, sőt a kert par excel­
lence neve pari-daiza- (= újperzsa pàlëz) eredeti jelentése ’(agyag)fallal körül­
vett térség’. A tádzsikoknál ez a hagyomány - mint erről saját szememmel
meggyőződhettem - mind a mai napig él, s a megművelt földeket ma is
agyagfallal veszik körül;
magyar keszeg < alán *käsag, vö. őszét käsag ’hal’. A magyar szónak
vogul, osztják, zűrjén, finn, lapp megfelelői vannak, amelyeket *kecä alakra
vezetnek vissza. Az alán-oszét szó az indoiráni korból származik (óind
megfelelője van) és *kaca-= [*käcä-] alakra megy vissza, amelynek még
korábbi indoeurópai előzménye van. A finnugor szónak nincs etimológiai
jelentése, az indoiráninak van. így a kölcsönzés finnugor oldalról történhe­
tett, esetleg korábban, a finnugor korban. Hasonló összefüggés figyelhető
meg az iráni *kapa- ’hal’ (vö. őszét käf stb.) és uráli (zűrjén + szamojéd)
megfelelője között, azonban az iráni szó elterjedése ebben az esetben is azt
valószínűsíti, hogy a kölcsönzés uráli részről történt;
magyar legény < alán *lägvän (vö. őszét lüg, läqvän, khotani szaka laga-
’em ber’). Az idevont kaukázusi adatok mind iráni jövevényszavak:
magyar mű, miv- < alán mivä, vö. keleti őszét mi, nyugati őszét mmä.
Minthogy az alán-oszét szó indoiráni eredetű (vö. óind mivati), a magyar szó
szamojéd megfelelője független iráni kölcsönzés;
magyar verem < alán *värmä, vö. keleti őszét värm, nyugatoszét värmä
’gödör, lyuk’;
magyar kaliz (népnév) < alán *Xváhz < *Xvälinz < *Xvälizm < Xvärizm.

V.

Xvárizmi és xvärizmi alán jövevényszavak. A xvárizmi nyelvnek egyik fontos

hangtörténeti sajátossága, hogy benne a > i hangváltozás ment végbe. íme
néhány példa:
xvárizmi z’dyk *zadik < óiráni *zataka- ’fiú’;
xvárizmi ’wö(y)r *uöir < óiráni *udara- ’gyomor’;
xvárizmi fyg/fg *ßiy < óiráni *baga- ’a 16. nap neve’;
xvárizmi ’xyb *axib < óiráni *xsapa- ’éjszaka’;
xvárizmi iyd *rid < óiráni *ratu- ’ünnepi idő’;
xvárizmi ßydk, ßndyk *ßindik < óiráni *bandaka- ’szolga’.
Ez a hangváltozás lehetővé teszi, hogy megmagyarázzuk azokat az
eseteket, amelyekben a magyarban az átvett iráni alakban a helyett e vagy i
80 H ARM ATTA JANOS

hangot találunk. Ezek nyilvánvalóan csak a xvárizmiből vagy a xvárizmi

alánból kerülhettek át a magyarba. Ilyen jövevényszavak a következők:
magyar egész < xvárizmi alán *ügis, őszét ágas;
magyar idegen < xvárizmi alán *idegon, őszét ättägon;
magyar üveg < xvárizmi alán *ivgä, őszét avg, avgü;
magyar mérg- < xvárizmi alán *mirg, őszét marg;
magyar rég, régen < xvárizmi alán *rígi, rigón, őszét ragi, ragon. A magyar
szó szóhasadással való magyarázata a reg-gel szóból hangtani nehézségekbe
ütközik;
magyar részeg < xvárizmi alán *nsag, őszét rasug < óiráni *frásuka-.
A magyar szónak a révül igéből való magyarázata egyáltalán nem meggyőző;
magyar fény- —fém- < xvárizmi alán *fém, szogd ß ’m (*fäm) ’fény’;
magyar vért < xvárizmi alán *vërt — vht, őszét vart < *värt ’pajzs’;
magyar kincs < xvárizmi kinj. A xvárizmi szó a perzsa ganj ’kincs’ szó
átvétele, amelyben a g hangot A-val helyettesítették, mert a xvárizmiben csak
szókezdő y- volt, s ebben a szóban is a > i hangváltozás ment végbe.

VI.

Végül a harmadik csoportba olyan jövevényszavak tartoznak, amelyekhez

hangalak szempontjából közel álló perzsa szavakat ismerünk, s ezért ezeket
perzsa jövevényszavaknak szokták minősíteni. Azonban ezek között több
olyan szó is van, amely nem a perzsa köznyelvi alakkal, hanem valamelyik
északnyugati perzsiai nyelvjárás alakváltozatával egyezik. Ezek a szavak
általában a kereskedelem útján vagy más, kaukázusi, dél-oroszországi nyel­
vek közvetítésével kerülhettek a magyarba. Ezek a jövevényszók a követ­
kezők:
magyar hang < perzsa hang ’dallam’, ahang ’hang, melódia’, grúz hangi
’melódia’ (a szóvéghez hozzáillesztett -i a grúzban a perzsa jövevényszavak
ismertetőjele). A magyarban a hang-hoz számos hasonló hangalakú szó van,
ezek azonban mind igék. A hang szó ige voltát három adat bizonyítaná,
amelyek azonban nyelvvel foglalkozó emberek munkáiban fordulnak elő,
ezektől függetlenül nem igazolhatók, s így nem tekinthetők hitelesnek.
Természetesen, ha egy ’hang, dallam’ jelentésű névszó mellett tucatnyi
hasonló hangzású hangutánzó ige él, akkor könnyen előfordulhat, hogy
analógiás úton a névszónak téves igealakjait is kitalálják. Igényes nyelvtudo­
mányi kutatásban azonban az ilyen adatokat figyelmen kívül szokták hagyni,
például a csak az óind grammatikusoktól idézett nyelvi adatokat általában
nem tekintik hitelesnek, csak ha más forrásból is igazolhatók. Egy hang ige
 IRÁNI NYELVEK HATÁSA AZ ŐSMAGYAR NYELVRE 81

létezése a magyarban tehát továbbra sem tekinthető bizonyítottnak. Ami

azután a szó eredeti jelentését illeti, itt viszont a népnyelvi adatokat kell
előnyben részesíteni a köznyelvvel szemben, m ert a nyelvi régiségek - mint
köztudomású - a perifériákon, nem pedig a központban őrződnek meg.
Hang szavunk tehát értékes tanúja annak a zenei hatásnak, amely az ősma­
gyarságot a Kaukázuson keresztül a perzsa kultúra részéről érte, s amelyet a
zenetörténeti kutatás ki is tudott mutatni;
magyar dob. Ez a szó is az ősmagyarság zenei kultúrája körébe tartozik.
Története bonyolult. A dob feltalálása Mezopotámiában történt az ókorban
s az arameusban, amely az Operzsa Birodalom kancelláriai nyelve volt
(„birodalmi arameus”) tuppá volt a megnevezése. Ez lehet, hogy hangutánzó
eredetű szó volt. Mindenesetre az arameusban a geminátában elhasonulás
következett be, s így *tumpä lett a szó hangalakja. Ez került át a közép­
perzsába, ahol -ka- képzővel bővült és így turnbag lett az alakja. A középperzsa
kor vége felé a szóvégi -g eltűnt, s így a szó hangalakja tumba lett. Ez
kerülhetett át az ősmagyarba egy olyan nyelvjárás közvetítésével, amelyben
-mb- > -b- hangfejlődés történt (ilyen például a yidgha). Esetleg azzal a
lehetőséggel is számolhatunk, hogy a szó korábban került át a magyarba még
a -ka- > -g- képző nélküli tumba alakban, s az -mb- > -b- fejlődés a magyarban
ment végbe. Az első lehetőség azonban valószínűbbnek látszik. Érdemes még
megjegyezni, hogy a dob nemcsak egyszerű hangszer volt, hanem (a síp és a
kürt mellett) a perzsáknál és a párthusoknál, de később a magyaroknál is a
harcászatban is jelentős szerepet játszott s a különböző hadseregekben ezt a
jelentőségét bizonyos mértékben napjainkig megőrizte;
magyar gaz ’kis erdő, cserjés, gyom’ < újperzsa gaz ’tamariszkusz cser­
je ’. Lehet, hogy a perzsa szó valamelyik kaukázusi nyelv közvetítésével
került a magyarba, s ez magyarázza a magyarban némileg eltérő jelentését.
Az oszétban a szó qäz, qäzä alakban van meg, amely korábbi *gaza alakból
fejlődött s jelentése ’sás’, amelyből a ’gyom’jelentés könnyebben kifejlőd­
hetett;
magyar ing < imeg < késői középperzsa yämag ’ruhadarab’, olyan
északnyugatiráni nyelvjárásból, amelyben nem következett be a y- > j-
hangváltozás, azaz a magyar szónak egy *yämäg > yimäg alak lehetett a
forrása;
magyar kard < újperzsa kard ’kés’. Valószínűleg alán közvetítéssel került
a magyarba, mert az őszét kard szó perzsa jövevény és jelentése ’kard,
szablya’, ami közelebb áll a magyar szó jelentéséhez;
magyar nád < újperzsa näy és nay ’nád’ és ’síp’. Egy olyan északnyugat­
iráni nyelvjárásból, amelyben a szóvégi -d > -y hangváltozás nem következett
82 HARMATTA JÁNOS

be. A magyar szóban valószínűleg a két perzsa szó keveredett (középperzsa

nad ’nád’, nád ’síp’), vö. a magyar nádsíp szót;
magyar vám < újperzsa vám ’adósság, kölcsön, hitel’. A szó csak a
perzsában van meg, a kurd wam perzsa jövevényszó;
magyar vásár. A magyar szó nem magyarázható a középperzsa vázár,
újperzsa bazar alakokból. A szó óiráni *vahácára- alakra megy vissza, azonban
nem valószínű, hogy az ősmagyarság már a korai ősmagyar korban ezt az
alakot vette volna át. A többi iráni nyelv is az újperzsából kölcsönözte a bazar
’piac’, bazargan ’kereskedő’ szavakat. Kivételt csak a szogd jelent, amelyben
azonban a ’kereskedő’ jelentésű szó xvákar < *vahákara~, a ’bazár’ jelentésű
pedig väcarana- < *vahácárana-. így az egyetlen lehetőség a magyar vásár szó
magyarázatára az, hogy egy északnyugatiráni nyelvjárásból való átvétel,
amelyben a szó fejleménye *väsär volt, nem pedig vázár > bazar, mint a
közép- és újperzsában.

VII.

Mint láthatjuk, az ősmagyar korban közel 60 jövevényszó került különböző

iráni népek vagy törzsek nyelvéből az ősmagyar nyelvbe. Ez nem túlságosan
nagy szám a másfélezer éves időközhöz viszonyítva, azonban ha tárgykörök
szerint csoportosítva tekintjük át ezt a nyelvi anyagot, akkor megállapíthat­
juk, hogy az átvett szavak az ősmagyarok életének alapvető területeire
vonatkoznak és a társadalmuk, szellemi és anyagi kultúrájuk jelentős fejlő­
déséről tanúskodnak.
Társadalmi szervezet: asszony ’úrnő’, özvegy, úr ’törzsfő, fejedelem’, er
’nemes, férfi, em ber’, gazdag, legény, in ’szolga’, idegen, kaliz.
Lovas kultúra: ló, fék, nyereg.
Harcászat: gógány(vár), kard, vért.
Közlekedés: szekér, híd.
Kereskedelem: arany, fizet, kincs, vám, vásár.
Szellemi és érzelmi élet: kedv, kéj, kaj-ált, szó, ismer, részeg, fény, rég.
Viselet: üstök, ing, vászon, nemez.
Vallás és mítosz: ég, isten, menny, imád.
Termelőtevékenység (földművelés, halászat, fémművesség stb.): köles,
hány, hús, kés, réz, tál, kert, gaz, mű, verem, üveg, keszeg, rés, méreg, egész.
Zenei kultúra: hang ’dallam’, dob, nád ’nádsíp’.
Szembeötlő az iráni jövevényszavak e felsorolásában a lovasnomád
életmód és település-erődítmény terminológiájának megjelenése, a társada­
lom magasabb szervezettségének és differenciáltságának, a fémművesség és
 IRÁNI NYELVEK HATÁSA AZ ŐSMAGYAR NYELVRE 83

a fegyverzet tökéletesedésének, a szellemi és az érzelmi élet gazdagodásának,

a vallásos képzetek magasabb szintjének, a földművelés fejlődésének, a zenei
kultúra megjelenésének, és végül, de nem utolsósorban a kelet-európai
Közép-Ázsia (Xvárizm) és Elő-Ázsia (Perzsia) felé irányuló kereskedelembe
való bekapcsolódás tükröződése. Ez egészben véve olyan hatalmas fejlődést
jelentett, hogy utána már szinte magától értetődőnek tűnik az ősmagyarok
olyan képének kialakulása, mint amilyet az arab-perzsa földrajzi irodalom
őrzött meg róluk számunkra.

IRODALOM

V. I.ABAJEV: Istoriko-etimologiceskij slovar’ osetinskogojazyka. M oskva-Leningrad. I—III. 1958-1979;

H. W. BAILEY: Asica. TPhS 1946, 1-38; H. W. BAILEY: Dictionary of Khotan Saka. Cambridge 1979,
559; J. BENZING: Chwarezmischer Wortindex. Wiesbaden 1983, 734; CHR. BARTHOLOMAE: Altira­
nisches W örterbuch. Strassburg 1905; Drevnetjurkskij slovar’. Leningrad 1969, 676; ENOKI K.: The
Yiieh-chih and their Migration. History of Civilizations of Central Asia. II. Ed. J. HARMATTA. 1994,
171 skk.; J. HARMATTA: Studies in the History and Language of the Sarmatians. Szeged 1970, 131;
HARMATTA J.: Irániak és finnugorok, irániak és magyarok. M ÖT 167-182; HARMATTA J.: Attila és
hunjai. Szerk. NÉMETH GY. Előszó az 1986. évi kiadáshoz. X III-X V III (a hsiung-nuk nyelvéről);
HARMATTA J.: A magyarság őstörténete. MT 1990/3, 243-262; J. HARMATTA: The Language of the
Southern Sakas. ActaAntHung 32 (1989) 299-307; HARMATTA J.: Városi fejlődés Eurázsia ókori és
koraközépkori nomád kultúráiban. AntTan 38 (1994) 180-182; J. HARMATIA: The Emergence of the
Indo-Iranians: the Indo-Iranian Languages. History of Civilizations of Central Asia. I. Ed. A. H. DANI
CHR.-V. M. MASSON: [Paris] 1992, 357-378. J. HARMATPA: Languages and Literature in the Kushan
Empire. History of Civilizations o f Central Asia. II. Ed. J. HARMATTA. [Paris] 1994, 417-440; A. J.
JOKI: Uralier und Indogermanen. Helsinki 1973; LIGETI L.: A magyar nyelv török kapcsolatai a
honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Bp. 1986.; MA YONG-SU YUTANG: The Western Regions under
the Hsiung-nu and the Han. History of Civilizations of Central Asia. II. Ed. J. HARMATTA. 1994, 227
skk.; D. N. MACKENZIE: A Concise Pahlavi Dictionary. London 1971; B. V. MILLER: Persidsko-russkij
slovar’. Moskva 1953; Ws. MILLER: Die Sprache der Osseten. Strassburg 1903; G. MORGENSTIERNE:
An Etymological Vocabulary of Pashto. Oslo 1927, 120; G. MORGENSTIERNE: Indo-Iranian Frontier
Languages. I—I I . Oslo 1938; G. MORGENSTIERNE: Etymological Vocabulary of the Shughni Group.
Wiesbaden 1974, 119; MUNKÁCSI B.: Arja és kaukázusi elemek a finn-magyar nyelvekben. Bp. 1901,
672; H. S. NYBERG: A Manual o f Pahlavi. II. Glossary. Wiesbaden 1974, V III + 284; M. RÄSÄNEN:
Versuch eines etymologischen W örterbuchs der Türksprachen. Helsinki 1969, 533; A. RÓNA-TAS: An
Introduction to Turcology. Szeged 1991, 170; RÓNA-TASA.: A magyarság korai története. Szeged 1995,
XXIX + 329; H. SKÖLD: Die ossetischen Lehrw örter im Ungarischen. Lund 1925; LAKÓ GY. (szerk.):
A magyar szókészlet finnugor elemei. I—III. Bp. 1967-1978; TESz I—III. Bp. 1967-1976; Etymolo­
gisches Wörterbuch des Ungarischen. Hrsg. v. L. BENKŐ. Bp. 1993-1996; Uralisches etymologisches
Wörterbuch. Hrsg. v. K. RÉDEI. I—II. Bp. 1986-1988.