Szófajtörténet (D. Mátai Mária) - Magyar Nyelvtörténet

MAGYAR
NYELVTÖRTÉNET
Szerkesztette
Kiss Jenő I Pusztai Ferenc
Osiris Kiadó I Budapest, 2005

SZÓFAJTÖRTÉNET
AZ ŐSMAGYAR KOR (D. Mátai Mária) 204
A SZÓFAJI VÁLTOZÁS 204
AZ ALAPSZÓFAJOK 205
A fogalomjelölő szófajok 205
Az ige-névszók (nomen-verbumok) 205
Az igék 207
Az igenevek 207
A névszók 210
A főnevek 210
A melléknevek 211
A számnevek 211
A névmások 212
Általános kérdések 212
A főnévi névmások 213
A személyes névmások 213
A nominatívuszi sor 213
Az akkuzatívuszi sor 214
A határozószói személyes névmások 214
A nyomatékosító szerepű -n toldalékos személyes névmások 215
A birtokos névmások 216
A visszaható névmások 216
A főnévi, melléknévi és számnévi névmások 217
A mutató névmások 217
A kérdő névmások 218
A vonatkozó névmások 218
A határozatlan névmások 219
A határozószók 220
Általános kérdések 220
A határozószók az ősmagyar kor elején 220
A határozószó-rendszer változása az ősmagyar korban 221
Az egyszerű határozószók 221
Az összetett határozószók és előzményeik 223
Szófajváltás, kettős szófajúság 224
A VISZONYSZÓK 226
A névutók 226
Keletkezési módok 226
A kötőszók 229
A módosítószók 230
A partikulák 231
AZ INDULATSZÓK 233
AZ ÓMAGYAR KOR (D. Mátai Mária) 393
A kettős szófajú ige-névszók 393
Az igenevek 394
A főnévi igenév 394
A melléknévi igenév 395
A határozói igenév 395
Az igenevek szófajváltása 396
Az igék és a névszók 396
A névszókkal kapcsolatos szófajváltás; a többszófajúság 396
A névmások 398
A nominatívuszi sor 398
A birtokos jelzői szerepű személyes névmások 398
Az akkuzatívuszi sor 399
A határozószói személyes névmások 400
A nyomatékosító szerepű -n toldalékos személyes névmások 400
A kölcsönös névmás 401
Az általános névmások 405
Névszói alapszavúak 406
A többirányú határozószók 406
Az egyirányú határozószók 406
Névmási alapszavúak 408
A többirányú határozószók 408
Az egyirányú határozószók 408
Az összetett határozószók 409
Az összetett határozószók típusai 409
Szófajváltás, kettős szófajúság 410
A VISZONYSZÓK 411
Az igekötők 411
A legkorábbi réteg (ki, lë, mëg, el, be ~ bel, fël) 411
A későbbi igekötők és igekötő-előzmények 412
Keletkezéstörténeti kérdések 412
A többszófajúság 413
Az igekötők fő funkcióváltozásai 413
A jelentésmódosító szerep 413
A szintaktikai szerep 414
Az igekötők kapcsolódásának lehetőségei 415
A névutók 416
Birtokos szerkezetben 416
Értelmezős szerkezetben 417
Minőségjelzős szerkezetben 418
Határozás szerkezetben 418
Alanyos szerkezetben 418
A névelők 419
A határozott névelő 419
A határozatlan névelő 420
A kötőszók 421
Szófajváltás 422
Szóösszetétel 423
Szótársulások állandósulása 424
A kötőszók szófajváltása 424
Szófajváltás 425
A partikulák 426
Szófajváltás 426
Szófaji határkérdések 427
Műfaji sajátosságok 428
AZ INDULATSZÓK 428
A KÖZÉPMAGYAR KOR (D. Mátai Mária) 632
Az ige-névszók 632
Az igenevek 633
Az igenevek szófajváltása 634
A névmások 635
A névszói alapszavúak 640
A névmási alapszavúak 642
A VISZONYSZÓK 645
Az igekötők 645
A szófajváltás 645
A ragszilárdulás 645
A továbbélő igekötők fő funkcióváltozásai 646
Az igekötők kapcsolódásának lehetőségei 647
A névutók 648
Kiveszés 648
Határozós szerkezetben 651
Az alanyos szerkezetben 651
A tárgyas szerkezetben 651
A névutó-melléknevek 652
Keletkezése 652
A névelők 652
A határozott névelő 652
Alaki kérdések 652
Funkcionális kérdések 653
A határozatlan névelő 654
A kötőszók 655
Régi kötőszók változása, kiveszése 655
Szófajváltás 655
Szófajváltás 657
Idegen nyelvből 658
A partikulák 659
Szófajváltás 659
Funkcionális kérdések 660
AZ INDULATSZÓK 661
AZ ÚJMAGYAR KOR (D. Mátai Mária) 739
Az ige-névszók 739
Az igenevek 739
A névmások 740
A névszói alapszavúak 743
A névmási alapszavúak 744
A VISZONYSZÓK 746
Az igekötők 746
A továbbélő igekötők főbb változásai 746
Legrégibb igekötőink 746
A névutók 748
A továbbélő névutók főbb változásai 748
Határozós szerkezetben 749
Tárgyas szerkezetben 750
A névutó-melléknevek 750
A névelők 751
A kötőszók 752
A továbbélő kötőszók főbb változásai 752
Szófajváltás 752
Szófajváltás 753
Idegen eredetű 754
A partikulák 754
Szófajváltás 754
Idegen eredetű 755
AZ INDULATSZÓK 755
AZ ÚJABB MAGYAR KOR (D. Mátai Mária) 824

A VISZONYSZÓK 825
Az igekötők 825
A névutók 826
A névelők 826
A kötőszók 827
A módosítószók és a partikulák 827
ÖSSZEFOGLALÁS 828
A szófaji rendszer változásának vázlatos áttekintése 829
A szófaji változás fő irányai 830
I AZ ŐSMAGYAR KOR
SZOFAJTORTENET
D. M á t a i M á r i a
A szófaji változás
1. A szófajok: egymáshoz hasonló szintaktikai, morfológiai és szemantikai sajátosságú
szavak osztályai. Valamely szó szófajának megváltozása e tulajdonságok több-kevesebb
módosulásával következik be. Alaki változás nem történik.
A szófaji változás (szófajváltás, konverzió) kétféle lehet: a) alkalmi vagy aktuális
szófajváltás: a szó nem tipikus szófaji értékének megfelelő mondatrészként szerepel a
mondatban (Jajt kiált.”; „Be messze van a Messze, Be távol van a Távol”: ajaj indulatszó
és a messze, távol határozószó a konkrét mondatban főnév [tárgy, alany], de lexikailag
továbbra is indulatszó marad); b) lexikai vagy lexikális szófajváltás: az új szófaji sze
rep a lexéma állapotává, állandósult grammatikai tulajdonságává válik (somlai bor —>som
laitanuló diák —>tanuló: a somlai melléknév és a tanuló melléknévi igenév főnévvé válik;
ez az új szerep a régi mellé lép, a lexéma többszófajúvá válik). Új lexéma tehát nem ke
letkezik.
2. A szófaji változás eredm énye lehet: többszófajúság, új egyszófajúság és a szófaj
megszűnése.
a) Többszófajúság. Ha egy lexémának az új szófaji szerepe rögzül, az egyszófajú
szóból kettős szófajú szó jön létre (az éjszaka eredetileg csak határozószó volt, ma főnév
is: „Az áprilisi éjszakák még hűvösek.”). E változások eredménye a kettős (hármas stb.)
szófajúság (vő. például által, keresztül: az eredeti határozószói szerepkör az igekötőivel
és a névutóival bővült). A szófajváltás révén tehát egyes szófajok (például: főnév, igekö
tő, névutó, módosítószó) állománya bővül, rendszere differenciáltabbá válik.
Szófajváltással új szófaj is létrejöhet, például a kötőszók, a névelők, a partikulák szó
faja. A ha, hog)’ határozószóból lett az ősmagyar korban a ha, hogy kötőszó; az az mutató
névmásból keletkezett az ómagyar kor folyamán az az határozott névelő, az egy szám
névből, illetőleg határozatlan névmásból az egy határozatlan névelő stb.
b) A szófaji változás eredményeképpen megszűnhet a többszófajúság; a régi szófaj
visszaszorul, ritkává válik, sőt egészen is eltűnhet. Az eredeti szófaji érték kiveszésével
tehát új egyszófajúság áll elő. A ’róka’jelentésű ősi ravasz főnév például melléknevesült,
aminek eredményeképpen egy ideig kettős szófajú volt; aztán eredeti szófaja visszaszo
rult, s azóta csak új szófaji értékében, melléknévként él tovább. Vö. még: hamar (mellék
név) —> (melléknév és határozószó) —> (határozószó); ha (határozószó) —> (határozószó
és kötőszó) —» (kötőszó) ; stb.
S Z Ó FA JTÖ K T ÉN ET I 2 0 5
c) A szófaji változás szélső eseteként megemlítjük, hogy egyes szavak úgy is elveszít
hetik szófajukat, hogy egyúttal szóértékük is m egszűnik, és toldalékká válnak (pél
dául: belé névutó -4 -be rag). A toldalékkeletkezésnek ezt a módját agglutinációnak
nevezzük.
A szófaji változás is folyamat, így érthető, hogy egyes szavak hosszabb-rövidebb ide
ig átm eneti állapotban, a régi és az új szófaj közti út valamelyik szakaszán vannak. Ez
az átm eneti szófajúság minden nyelvtörténeti korban megtalálható, hiszen állandó
an zajlik egyes szavak átáramlása egyik szófaji csoportból a másikba. Az ilyen, változó
ban levő szó szófaját nem is lehet egyértelműen meghatározni. Az ómagyar kortól kezd
ve élnek például olyan határozószók, amelyek igekötővé válóban vannak: ilyen az óma
gyar korban például a hozzá, túl, szét, végig.
I TOVÁBBVEZETŐ IRODALOM
Ágoston 1993,176-190,299-300; Berrár 1982,7-32; Bußmann 2002,380,750-751; Fabó 1983,360-

369; Givón 1984.1,47-84; Glück 1993,337; Jarceva 1998,235; Kenesei 2000,93-136, 2001,215-
222; Keszler 1995b; Lengyel 1996, 43-52; A. Molnár 1991, 553-583; Schaeder-Knobloch 1992,
365-386; Shopen 1985. I, 3-61; G. Varga 1987, 59-73; Vogel 1996, 6-46, 99-112.
Az alapszófajok
A FOGALOMJELÖLŐ SZÓFAJOK
Az ige-névszók (nomen-verbumok)
1. Az alapnyelviként rekonstruálható ige-névszók az ősmagyar kor elején kettős szó
fajú ige-főnevek és ige-melléknevek, illetőleg ritkán hármas szófajú ige-főnév-mellék-
nevek voltak. Egyes szavak esetében a magyarból is kimutatható a több szófaji érték,
máskor csak valamelyik rokon nyelvből tudjuk adatolni az ige-névszói kettősséget vagy
a kettősség valamelyik tagját. A korai ősmagyar nyelv uráli, finnugor, illetve ugor erede
tű ige-névszó kettősségű állományát 40 körülire becsüljük.
Az ősmagyar kor elejének ige-névszóiban a névszói tag általában főnév.
Ige-főnév például: fagy; fen R., N. ’fenőkő; élesít’; fing(ik); húgy(ik) ’vizelet; R., N.
hugyozik’; les, nyom stb. Ilyen lehetett: fúr (’fúró; fúr’), lep (’takaró; takar’), vés (’vágó esz
köz, kés; vág’) stb.
Ige-(főnév-m elléknév): a névszói tag főnéven kívül egy-két esetben főnév-mel
léknév is lehet: agg (fn.-m n.): agg(ik) ’öregszik’ (ige).
Ige-m elléknév: kész (mn.) ’készséges, felkészült’: kész ’késztet, felkészít’; ol-vad ’ol
vadt; olvad’ stb.
2. V áltozások az ige-névszó kettősségűek körében

a) Gyarapodás. Az új elemek lehetnek
2 0 6 I AZ ŐSMAGYAR KOR
- belső keletkezésű, idegen vagy ismeretlen eredetű szópárok. Például: pök (> köp)
’köpés; köp’, ok ’gondosság, okosság, magyarázat; okul’, csal ’csel, csalárd; becsap’;
- homonim főnév- és igeképzőkkel keletkezettek: például a csillag: csillag (> csillog)
pár, melyben az igei tövet -g deverbális nőm én- és -g gyakorító igeképzővel látták el; a
régi inevet (> nevet) ’nevetés’ főnév a -í deverbális nomenképző, a mevet (> nevet) ige pedig
a -t mozzanatos igeképző révén vált ige-névszói szópárrá;
- szófajváltással létrejöttek: föltehetőleg igének a főnevesülésével keletkezett az es(ik)
főnév, illetve melléknév igésülésével a tel(ik) ige. A szófaji változás speciális esete a be
fejezett melléknévi igenév igésülése, múlt idejű igévé való átértékelődése. Ez az ige-
névképző múltidő-jellé válásakor következett be. Az így létrejött kettős szófajúság máig
fennáll.
A magyarban az ige és a névszó közti szófajváltásra jó lehetőséget nyújtott - és egyben
annak oka is volt - az igei mellett a névszói, az igenévi, valamint a névszói-igei állít
mány megléte. A változást az a tény is elősegítette, hogy a névszók alapalakja a zéró
morfémás egyes szám nominatívusz, az igéké pedig a szintén zéró morfémás E/3. álta
lános ragozású alak: „[Az] erdőben lak [van]” - ,,[Ö] az erdőben lak(ik)”; „Ott es(ik)”
- „Ott es [’eső’] [van]”.
b) Fogyás
Megszűnt a kettős szófajúság, ha valamelyik szófaji érték elavult, például afúr, sző
főnévi használata.
Ha valamelyik tag képzőt kapott, például: dob: > dobog, lap: > lappang, lo(m)b: > lobog,
sík: > siklik. Általában az igei tagot képezték tovább. Ezt a továbbképzést az a nyelvben
működő tendencia is motiválhatta, hogy a homonímia megszűnjön. De az a rendszer
hatás is bizonyosan szerepet játszott benne, hogy az igei szófajra egyre jellemzőbb lett a
képzett jelleg, az (igeképzővel való) morfológiai jelöltség. Ez a változás azzal a következ
ménnyel is járt, hogy megnőtt a fiktív (passzív) tövet tartalmazó igék száma.
Ha mindkét taghoz járult képző. Az ősmagyar kor folyamán keletkezett ige-névszó
párok között is lehettek olyanok, amelyeknek később - képzőknek a tőhöz járulásával -
megszűnt az ige-névszó jellegük; például: kelt ’köhögés’, kehes: köhög, köhint;fesz- (fe
szes:feszül,feszeget), pir- (piros: pirul, pirong), űr- (üreg, üres: ürül, ürít).
Ha az igei tag ikessé vált: lak (fn.) —»lakik (ige).
I FELADATOK
1. Próbálja igazolni néhány, az ősmagyar kor elejére föltehető ige-névszói kettősség alap
nyelvi eredetét (például: agg, fagy, fen, fúr, les)\
2. Hogyan függenek össze egyes igék és névszók tövei? (Például: feszül-feszes, pirul -
piros, köhög - kehes; ürül, ürít - üres, üreg.) Mi a magyarázata annak, hogy deverbális és
denominális képző is járul hozzájuk?
3. Milyen szerepet játszhat a homonímia az ige-névszók történetében?
SZÓFAJTÖKTÉNET I 207
Az igék
Az ige a mondatban az ősmagyar korban is állítmány volt.
Megfelelő toldalékok segítségével már ekkor kifejezte mindhárom igemódot, mind
három fő igeidőt, a cselekvő számát és személyét, valamint utalt a tárgy határozott vagy
határozatlan voltára.
Az igék ősmagyar kori szem antikai alcsoportjai - alapnyelvi örökségként —ezek vol
tak: a) cselekvő, műveltető, visszaható és mediális igék; b) folyamatos (tartós, gyakorító)
és mozzanatos igék; c) tárgyatlan és tárgyas igék. A szenvedő és a ható ige alcsoportja az
ősmagyar korban alakult ki.
I FELADATOK
1. Keressen olyan korai ómagyar kori adatokat, amelyek alapján feltehetjük, hogy ajelen
határozószó már az ősmagyar korban igésült! Mi történt eközben a szó határozószói
szófaji értékével, valamint ajelen ige alakjával?
2. Hogyan keletkezett a nincs és a sincs ige? Mikoriak legkorábbi adataik? Hogyan
vélekedik sincs szavunkról nyelvtanában Sylvester János?
Az igenevek
A z ősmagyar kor eleji igenévrendszer föltehető gazdagságára a rokon nyelvek utal
nak. Rokon nyelveink mondatszerkesztésének szembetűnő sajátossága különféle ige
neves szerkezetek alkalmazása. Ezek mellékmondatokkal egyenértékűek. A mondat
főcselekvését vagy főtörténését az igealak, a mellékcselekvést vagy melléktörténést pe
dig az igeneves szerkezet fejezi ki. Az igenevek az egyszerű mondatban vagy a névszók
jelzői, vagy az igék alanyi, tárgyi, illetve határozói bővítményei.
1. A) Igenévtípusok az ősmagyar kor elején (alapnyelvi örökség):

a váró/kérő típusú igenév előzménye;
a várt/kért típusú igenév előzménye;
a várni/kérni, valamint a személyragos vámom, várnod, várnia stb. típusú igenév előz
ménye;
a várva/kérve, várván/kérvén típusú igenév előzménye.
B) A funkciók. Minél régibb eredetű egy igenév, annál komplexebb funkciójú, és
annál bonyolultabb a funkcionális fejlődése. Ilyen az -ó/-ő képzős és a -t ~ -tt képzős
igenév, mely az igenévre jellemző sokféle funkcióban jelentkezik. A későbbi, határozó-
ragos alakból megkövült igenevek (például a határozói igenév) funkciója már jobban
körülhatárolható. A legrégibb igenevek komplexitásából fakad az is, hogy inkább válta
nak szófajt, mint a határozóragos alakból keletkezettek.
Legrégebbi igeneveink különféle funkcióikat a mondatban, szókapcsolatokban kap
ták. Többféle kapcsolatot jelölhettek az igenévben kifejezett cselekvés, történés és a hoz
zá kapcsolódó szerkezettag között. Ennek következtében a funkció az értelemnek meg
felelően alakult. Például a szántó igenév az ember főnévhez kapcsolva alanyi viszonyt
fejez ki, aktív: szántó ember —>ember, aki szánt; a fold főnévhez kapcsolva tárgyi viszonyt
fejez ki, passzív: szántóföld —>föld, amit szántanak.
a) Az -ó/-<? képzős igenév fő funkciója a folyamatos melléknévi igenévi, de egyéb funk
ciók is megőrződtek benne.
Folyamatos melléknévi igenévként (az akcióminőség és az időviszonyítás szempont
jából) folyamatos és egyidejű cselekvést fejez ki (vő. ÓMS.: Jyrou aniath thekunched”).
Kifejezhette az igenév a cselekvőt (nőmén agentis): síró anya —>az anya, akisír; a cselek
vést, illetve a cselekvés helyét (nőmén actionis) és annak eredményét (nőmén acti) is:
1214: Farkashalowhely hn. (= Farkashálóhely): ’a farkas hálásának a helye’ —» ’az a hely,
ahol a farkas meghál’; Kőhordóút, lakóhely stb. Az efféle igenevek tulajdonképpen az -ás/
-és képzős főnevekkel egyenértékűek.
b) A - t — t t képzős igenév is komplexjelentésű volt: melléknévi igenévi (participiu-
mi) és nőmén agentis, nőmén actionis, nőmén acti szerepű. Az ősmagyar kor folyamán
azonban fő funkciója a participium perfectum, azaz a befejezett melléknévi igenév lett.
Az akcióminőség és időviszonyítás szempontjából ekkor jutott uralomra az igenév
előidejű és befejezett cselekvést, történést kifejező funkciója: vö. HB.: „ej evec 0 3 tiluvt
gimiljtwl”; GyS.: „vnü 3 aiaual müdut ígenctonojagaban”. (Az előidejű és befejezett funkció
bizonyítéka az is, hogy ez az igenév mint múlt idejű igealak épült be az igeragozási pa
radigmába.)
Az igenevek egy része főnévvé értékelődött át. Az igenév és az eredetileg azonos alakú
főnév funkcionális elkülönülését alaki elkülönülés kísérte. Az igenévképző előtti ma
gánhangzó záródott: HB.: odút (hotolm): adott (hatalom), főnévképző előtt pedig nyílt
maradt a magánhangzó, mely a képzőhöz vonódott: GyS.: arulatia (= árulatja). Ez az
alaki elkülönülés azonban csak sokára szilárdult meg.
c) A - n i képzős igenév - az eddigi tiszta igenevektől eltérően - eredetileg határozóra-
gos igenév volt. A -«/ képző *-n eleme alapnyelvi igenévképző (nőmén actionis jelenté
sű), -i-je pedig az ősi latívuszraggal azonos. Az igeneveknek az a sajátossága, hogy hatá
rozóragokat vehetnek fel, öröklött és egész nyelvtörténetünkön végigvonuló tendencia.
A várnom, várnod, várnia stb. típusú igenevek előzményei is meglehettek az ősmagyar
kor elején, a személyre utaló morfémák használata ugyanis ősi, alapnyelvi jelenség (vö.
kezem, nekem). E paradigma régi voltára utal az is, hogy a főnévi igenév korai ómagyar
kori előfordulásai személyragosak: vö. HB.: elnie (= élnie), ovdonia (= oldania), ketnie
(— kötnie); HBK.: iochtotnia (= iktatnia), és az ilyen alakok később is gyakoriak.
d) A - v a / - v e , - v a n / - v é n képzős igenév is eredetileg határozóragos igenév volt (gerun
dium). A képzők nyelvünk ugor kori örökségének tekinthetők.
A -va/-ve, -ván/-vén képző -e-jének őse az alapnyelvi *-m igenévképző. Erre az ige
névre a főnévi igenévvel szemben és a participiumokhoz hasonlóan jellemző az akció
minőség és időviszonyítás, valamint az aktív és passzív jelleg. Mondatrészi szerepeit
viszont meghatározza, pontosabban korlátozza - mint a főnévi igenévnél - a képzőhöz
járuló -á/-é latívusz-, illetve -n lokatívusz-modális rag.
2. Új igenévtípusok
Ezekbe a várt/kért típusú valódi igenév ősi -t képzője épült bele.
a) Az is te n a d ta gyermek típus: az adta igenévben a -t igenévképzőt E/3. személyjel köve
ti: *adata + i> adató > adtá > adta.
SZÓFAJTÖRTÉNET I 209
Az adt-a igenév kiválása a korszak legelején történhetett meg, még a t elemű igenév
igealakká válása, illetve a határozott igeragozás kialakulása előtt.
b) A la k a t ta / m e n e t te típus (szintén igető + igenévképző + személyjel): ’amikor la
kott, amikor m ent’ vagy ’laktában, m entében’jelentésű; funkcióját tekintve határozói
igenév (idő-, illetve állapothatározói). (Vö. JókK. 97: „A3 p a r t r ó l ky 3 ent fferenc 3 et
lewlteuala egyha3 jeprette”: Az parasztról, ki szent Ferencet lelte vala egyház [’tem p
lom ’] seprette). Az ómagyar korból 1. és 2. személyű alakjai is adatolhatók; vö. BécsiK.
39: lakattam, élménéttém; MünchK. 31 rb: jomiajattad (= szomjazattad).
c) A h o lta típus: a holta főnévként használt személyjeles igenév; vö. HB.: „Hadlaua
choltat”. Közel áll a főnévhez, hiszen a viszonyragot elhagyva lexéma lehet: holta, veszte,
(nap)este stb.
Hasonló felépítésű a la k tá b a n típus (igető + igenévképző + személyjel + határozó
rag), de nincs lakta, látta főnevünk. Az e típusba tartozó szóalakok lak + tóban, lát + tán
m ódon tagolhatok, mint a lak + van, lát + van határozói igenevek. A -tóban, -tán stb.
végződésekben azonban nem történt meg az igenévképzőkre egyébként jellemző alaki
elhomályosulás. Átmenetek a névszók és a határozói igenevek között.
Aj ö v e t , m e n e t típus: igenevek, melyek határozószóvá váltak. A menette, mentében típus
sal tartanak rokonságot: funkciójuk azonos, alakjuk pedig a legegyszerűbb, az eredeti,
igető + igenévképző szerkezetű.
3. Szófaj váltás
Az igenevek nem egyforma mértékben váltanak szófajt.
A váró/kérő típusú igenév az ómagyar korban gyakran vált más szófajúvá; valószínű, hogy
az ilyen változékonyság az ősmagyar korban is jellemző volt rá. Ennek legfőbb oka az
igenév természete: mivel folyamatos cselekvést fejez ki, alkalmas az általános, vagyis az
időviszonyítástól és akcióminőségtől független használatra.
A főnevesülés tapadással vagy ráértéssel mehetett végbe: szabó ember —>szabó (vö.
1271: „Paulus filius Zobov”: OklSz.). Az -<5/-ő-nek foglalkozásnév-képző funkciója is
kialakult, így -ó/-ő képzős foglalkozásnevek nemcsak szófajváltással keletkezhettek, ha
nem közvetlenül is. Hasonló a helyzet az eszköznevekkel kapcsolatban is (vö. 1395 k.:
„cacabus:fedem”, „maleus: vereu” = verő ’kalapács’). Egyéb jelentéskörökbe tartozó fő-
nevesült melléknévi igenevek: emő ’csecsemő’,folyó, kerengő, menyegző. Ezzel a szófaj
váltással kettős szófajú szavak keletkeztek. Néha azonban megszűnt ez a kettős szófajú-
ság, és csak új, főnévi szerepében él tovább az igenév: például mező (vö. TA.: „bagat mezee”)\
tető, ajtó, háború, tű, törpe (< töpik ’összemegy, összeaszik’ igeneve). Az igenév elhomályo-
sulásának többféle oka lehetett; leggyakrabban passzívvá vált, vagy kiveszett a tő (mező
< *mez- ’felölt, ruház’).
Folyamatos melléknévi igenév m elléknevesülése: vö. HB.: keferuv (= keserű);
ÓMS.: „kejeruen kyn3 athul”; aszú ’száraz’, nyomom, szomorú stb.
A-f képzős igenévre nemjellemző annyira a szófajváltás, mint az -ó/-őképzősre. Ennek
az az oka, hogy előidejű és befejezett funkciója nem teszi alkalmassá az állandó haszná
latra, bár az -sz-szel bővülő -v tövű igék -í képzős igenevei (ét[el], lét, hit stb.) főnevesül-
tek. Ezek az ősi nőmén actionis funkciót viszik tovább, ebből következően nagyon régi,
ősmagyar kor eleji szófajváltások lehetnek. Az ősmagyar korban válhatott melléknévvé
például az áldott (vö. KTSz.: „alánt uog te”). A melléknév később további szófajváltással
(jelentéstapadás útján) főnevesülhetett is; vő. HBK.: unuttei (— önöttei ’választottjai’);

KT.: fciluttét (= szülöttét).
A főnévi igenév nem válik más szófajúvá.
A határozói igenév gyengén bár, de képes szófajváltásra. Egyes határozói igenevek
körében valószínűleg már az ősmagyar kor végén névutóvá válás mehetett végbe (vö.
például: KT.: „wylag,,noc ke^detuitul fugua": világnak kezdetétől fogva).
I FELADATOK
1. Milyen igenevekjelentkeznek korai szórványemlékeinkben? Ezekből milyen követ
keztetések vonhatók le az ősmagyar korra vonatkozólag?
2. Gyűjtsön igenévi adatokat korai szövegeinkből! Vizsgálja meg mondatrészszere
püket! Ezek milyen történeti jellegű következtetésekhez adnak alapot?
3. Gyűjtsön korai szövegeinkből olyan szavakat (főnevet, melléknevet, névutót),
amelyek igenévi eredetűek! Figyelje meg mondatrészértéküket és toldalékolásukat!
Mikor és hogyan történhetett a szófajváltás?
4. Milyen felfogásokat ismer az isten adta gyermek, szélfújta hó típusú szerkezetek adta,
fújta elemének szófajával, morfológiai felépítésével kapcsolatban? Nyelvtörténeti isme
reteinek felhasználásával érveljen az egyes felfogások mellett vagy ellen!
A névszók
A FŐNEVEK
1. A főnév megfelelő toldalékok segítségével kifejezte ajelölt személy, dolog stb. egyes
vagy többes számát és más személyekkel, dolgokkal stb. való összetartozását (birtokos
személyjelekkel).
A mondatban minden mondatrész szerepét betölthette. A határozói szerepet általá
ban viszonyragokjelölték rajta. A ragokon kívül névutók is részt vettek főnevek határo
zóvá tételében.
2. Szófajváltás, kettős (hármas) szófajúság. Már e kor elején lehettek olyan sza
vaink, amelyek a főnév, melléknév és számnév körén belül többszófajúak voltak: főnév
és melléknév egyaránt lehetett például az árva, a közép, a szűz; főnév és számnév a hét, a
fél: főnév: feleim ’felebarátaim’, számnév:^?/ (része valaminek).
Az ősmagyar kor folyamán keletkezett kettős szófajú névszók főleg szófajváltással
jöttek létre.
Főnév m elléknévvé válását az teszi lehetővé, hogy főnév is állhat jelzői szerepben:
bölcs (< ótör. ’varázsló’)férfi ’varázsló, sámán férfi’ —» ’bölcs, okos férfi’; állítmányi hely
zetben is lehet a melléknévhez hasonló szerepű, így ott is melléknevesülhet: A f é f bölcs
’a férfi varázsló, sámán’ —»’a férfi bölcs, okos’; vö. még: vad ’erdő’ —>’erdei, vadon élő’;
ß ’fc f (főnév) —»’legfontosabb’ (melléknév); magyar, ifjú stb.
Bizonyos szavak nemcsak szófajváltással, hanem a már meglévő szavak hatására,
analogikusán is bekerülhettek a főnévi-melléknévi kettős szófajú szavak közé. Ilyen
például az ősmagyar kori ismeretlen eredetű beteg, gazdag, hazug, özvegy, vak, vén stb. A
hasonló jelentéskörbe tartozó magyar szavak ugyanis kettős szófajúak voltak. Ezek a
szavak főnévi használatban valamilyen jellemző tulajdonságú, állapotú vagy egy bizo
nyos társadalmi csoportba tartozó embert, melléknévi értelemben pedig ezt a tulajdon
ságot, állapotot vagy vonatkozást jelölik. Ebbe a körbe tartoznak a népnevek is.
A MELLÉKNEVEK
1. A melléknévnek szemantikai és szintaktikai természeténél fogva sokkal szűkebb ra

gozási rendszere volt, mint a főnévnek. Legáltalánosabb, minőségjelzői szerepében nem
kapott ragot, de főként állapot- és módhatározóként állva sajátos viszonyragjai voltak
(vö. mai jól, keserűen stb.). Középfokjel isjárulhatott hozzá, egyeztetés következtében pedig
felvehette a többes számjelét ([a] házak nagyok stb.).
2. Szófajváltás, kettős (hármas) szófajúság. Az ősmagyar kor elején meglevő
kettős szófajú névszók (példákat lásd föntebb) mellé e korban újak is keletkeztek.
a) Ennek egyik módja a m elléknév szófaji változása, főként főnévvé válása volt,
miközben a szó melléknévként is tovább élt. Ez számos nyelvre, köztük a finnugor nyel
vekre is jellemző. Ezt az teszi lehetővé, hogy a melléknévi jelző mellől elmaradhat a
főnév, a melléknévre pedig ráértjük az egész jelzős szerkezet jelentését (tapadás): árus,
regös, szekeres (ember) —>árus stb. (foglalkozásnevek); almás,fény vés, nádas (hely, terület) —>
almás stb. (gyűjtőnevek); farkas, szarvas (állat) —>farkas stb. (állatnevek); vö. még: bal, jó
’vagyon’, örök ’örökség’, bűnös, igaz, nemes stb.
b) Melléknév szám névvé ritkán válik. Az elő' ’elöl levő’ melléknév (’elöl levő hely,
kezdet’ főnéven kívül) ’első’jelentésű számnévvé is vált. A sok és több szavunk egyaránt
’sűrű’jelentésű melléknév volt eredetileg, de már korai nyelvemlékeinkből számnév
ként adatolható.
A SZÁMNEVEK
1. Az ősmagyar kor elejére (alapnyelvi örökségként) tízes számrendszert teszünk föl (nem
hatost vagy hetest, m int korábban gondolták). Megvolt a mai egy, kettő', három, négy, öt,
hat, hét, nyolc, kilenc előzménye. A ’tíz’jelentésű számnevet a mai ötven, hatvan stb. -van/
-ven elemének előzményével (*mone) fejezték ki. Mai tíz szavunk ősmagyar jövevény
szó; miként az ezer is. Alapnyelvi eredetű a húsz és a száz.
A ’kilenc’jelentésű számnév megformálása a tízből való visszaszámlálást tükrözi: a
kilenc kil(e)- előtagja a kívül, kűl határozószóval azonos, a -c elem pedig az iráni eredetű
’tíz’jelentésű számnév ősmagyar előzményéből származhat (vö. EWUng. kilenc, har
minc). (A finn kahdeksan ’nyolc’jelentése ’kettő nincs’, azaz kettő híján tíz, az yhdeksän
’kilenc’jelentése ’egy nincs’, azaz egy híján tíz.)
A többi számnév elsősorban szóösszetételleljött létre; például: harminc (három + [n]c
’tíz’), negyven (négy ’négy’ + -ven ’tíz’), tizenegy (tíz-en + egy) stb.
A számnév fő mondatrészszerepe jelzői, állítmányi, határozói. Határozóként ragoz
ható volt: ketten, ketté (vö. HB.: charmul ’háromszor’).
2. A számnevek fajtái: a) H atározott szám nevek, ezen belül tőszámnevek: kettő,
212 I A Z Ő SM A G Y A R K O R
három stb. Más uráli nyelvben is ismert az a jelenség, hogy egyes számneveknek más
alakváltozatuk van jelzőként és más állítmányként, illetőleg főnévi használatban: két
ember, de: kettő. A sorszámnevek általában a tőszámnevek továbbképzései: harmadik, negye
dik stb. A -d uráli alapnyelvi eredetű sorszámnévképző (a hozzá csatlakozott -ik kiemelőjel
ómagyar kori). így a sorszámnevek eredetileg azonos alakúak voltak a törtszám nevek
kel: harmad, neg)’ed stb. Osztószámneveket szóismétléssel hozhattak létre: öt-öt.
b) H atározatlan számnevek: sok, kenés stb. Ezek fokozhatok, mint a melléknevek:
kevesebb; ások középfoka egy másik tőből képződik: több. Ez az ún. szuppletivizmus más
nyelvekben is jelentkezik, például: német viel, mehr; orosz unom, őő.iij/iq angol much,
many; more.
3. Szófajváltás, kettős szófajúság. Az ősmagyar kor elején meglevő kettős szófajú
szavak (például a hét: számnév és főnév, afél: főnév és számnév) mellé néhány szám név
főnevesülésével is keletkeztek kettős szófajú szavak. Például: két, tíz, száz számnevünk
nek bizonyára ekkor keletkezett főnévi jelentése (vö. TESz.); esetükben azonban a ket
tős szófajúság nem volt hosszú életű.
I FELADATOK
1. Nevezzen meg (példákkal illusztrálva) néhány gyakoribb ősmagyar kori szófaji vál
tozást a névszók köréből!
2. Gyűjtsön olyan névszókat, amelyeknek úgy változott meg a szófajuk, hogy eredeti
szófaji értékük ki is veszett!
3. A mag)'ar népnév eredetéről többféle elképzelés született. Gyűjtse össze ezeket, és
szembesítse őket egymással! A legkorábbi adatokat is vegye figyelembe!
A NÉVMÁSOK
Általános kérdések
A névmás a legrégibb szófajok közé tartozik. Már az uráli alapnyelvben alakilag is el
különült a fogalomszók csoportjától: elemei egy szótagúak, CV, illetve V felépítésűek
voltak.
Az ősmagyar kor elején személyes, mutató és kérdő névmások voltak. Legkorábbi
szövegemlékeinkből több mint 30 különféle névmásalak adatolható: ezekből egy fő
vonalaiban már megállapodott személyes, mutató és kérdő névmási rendszer képe bon
takozik ki. Ezekhez a névmásrendszerekhez képest valószínűleg később szilárdult meg
a kérdő névmásokból kialakuló határozatlan és vonatkozó névmási kategória; bár a funk
cionális elkülönülés feltehetően az ősmagyar kor második felére lezajlott, a formai át
alakulásra csak a kései ómagyar korból vannak adataink.
Ősi névmástövek szolgáltak a kibontakozó magyar névmásrendszer alapjául. Egyes
névmások megőrizték tőalakjukat (például a *k~, *m- kezdetű kérdő-határozatlan név
más), mások képzőt vettek fel (például az ez, az mutató névmás).
SZ Ó FA JT Ö R T É N E T I 2 1 3
A főnévi névmások
A SZEMÉLYES NÉVMÁSOK
A nominatívuszi sor
1. Az én, te, ő, mi, ti, ők személyes névmások gyökerükben uráli eredetűek.

Korai szövegemlékeink alapján (melyekben csak az ők nem fordul elő) a következő sze
mélyes névmási alakokat tehetjük fel e korra:
1. szem. *mö > E/l. én (ÓMS.: en)

T /l. m iß—miy —miit (HB.: miv)
2. szem. *tö > E/2. te —te (KTSz.: te)
T/2. tiß ~ tiy ~ tiij (HB.: tiv)
3. szem. *S6 > E/3. iß —iij ~ ű (HB.: iv, w)
T/3. ők
Tehát: a személyes névmások rendszerében nincs egységes többesítő eszköz; -k többes

jel csaka T/3.-ban található: ez később szilárdulhatott meg, mint a T /l. és a T/2. szemé
lyes névmás.
A mi és a ti névmásokban ősmagyar * -/- ~ -ß —(< hangalakú névmásképzőt
találunk. Ez nyomósító, tőtestesítő szerepbenjárulhatott az E/l. *ms és az E/2. *t8 név
máshoz, és azokkal szembenállva a névmásképzős alakok ráértéssel vehették fel a többes
számú jelentést.
Én és mi. Az E/l. személyes névmás kialakulásáról a legvalószínűbb az a feltevés, hogy
a *mö személyes névmás elé az ősi *i ~ é közeire mutató névmás járult nyomósító sze
repben, *imö ~ *émö ’íme én’jelentésű kapcsolatot alkotva.
Az -m- > -n- változásban az engemg képzőjének hatása játszhatott szerepet. A szókez
dő magánhangzót tekintve (nyíltabbá válás eredményeként) az ősmagyar korban *enö
~ *enö váltakozással számolhatunk; mindkét forma részt vehetett később a nyúlás fo
lyamatában: én ~ én.
A T /l. személyes névmás mai mi és nyelvjárási mii alakja az ősmagyar kori *m8y ~
*möß váltakozásra vezethető vissza.
Te és ti. Az E/2. személyű személyes névmás az ősmagyar kor elején *tö, illetőleg *ti
hangalakú lehetett; ez a ti őrződött meg a tiéd, tiétek birtokos névmásban is. Az E/2.-ben,
hangsúlyos, emfatikus helyzetben ti > te nyíltabbá válás következett be: ez a hangválto
zás a 2. személyű birtokos névmások (tiéd, tiétek) tanúsága szerint az -é birtokjelnek a
névmástőhöz kapcsolódása után, az ősmagyar kor második felében játszódhatott le. A
T/2. hangalakja a T/l.-éhez hasonlóan alakult.
O és ók. A 3. személyű névmások az eddigiektől több szempontból is eltérően alakul
tak. Ez a sok más nyelvben is tapasztalható különbség kommunikációs, illetve szeman
tikai okokkal egyaránt magyarázható: a) az 1. és 2. személy közvetlenül részt vesz a be
szélgetésben, míg a 3. személy nem; b) a beszélgetés során az 1. és 2. személy - a beszé
lőtől függően - szüntelenül változik, a 3. személy viszont bármelyikhez képest azonos;
214 I A Z Ő SM A GY A R K O R
c) a 3. személyű névmások jelentéstartalma sokkal tágabb, mint az 1. vagy a 2. szemé

lyiteké.
A3, személyű ősi *sö (*szi) szókezdőié hangjának elnémulása után, illetve vele pár
huzamosan ehhez a személyes névmáshoz is tőtestesítő (*-r)~ >) y ~ ß névmásképző
járult. Az így keletkező iy ~ iß hangalak az ősmagyar korban sokáig az E/3. (ő) és a T/3.
(ők) funkcióját is betölthette.
Az ősmagyar korban tehát lehetett egy hosszabb olyan periódus, melyben volt T /l. és
T/2. személyes névmás, de nem volt T/3. alak. Birtokos jelzőként ma is az ő személyes
névmás szerepel T/3. funkcióban is: azőházuk; lásd a HB.-ben is: iv uimad/agucmia: (az)
őimádságuk miatt. Ugyanígy: ővelük, őmaguk. A -k többesjel az alanyi funkcióban levő ő-
höz járulhatott (iü + k > ő + k), a többes számú főnevek analógiájára.
2. A nominatívuszi személyes névmások funkciói:
alany (vö. KTSz.: „aldut uog te”; HB.: „Kic oyvc. miv vogmuc”);
birtokos je lz ő (vö. HB.: „miv ijemttcut”, „hugyjten iv uimadjagwonia [T/3.] buljajja
w bűnét [E/3.]”.
Személyes névmás nemcsak szintagmatag lehetett, hanem nyomatékosító szerepben
is állhatott, mégpedig határozószói személyes névmások előtt (vö. KTSz.: te veled; HB.:
w neki).
Az akkuzatívuszi sor
1. Az engem(et), téged(et) alakban -g (< *-rj) névmásképző van, amelyet személyjel (-m, -d)
követ (a -t tárgyrag nem kötelező). A képzőnek legvalószínűbben tőtestesítő szerepe volt:
*imÖgÖmő ~ emögömö > emgem (a második, nyíltszótagi magánhangzó kiesésével).
2. A minket, titeket alakban a mi-, ti- tőhöz személyjel, majd kötelező tárgyrag járul. Az
ősmagyar korban keletkezhetett a bennünk, bennetek is (vö. HB.: tiv bennetuc ’titeket’). Az
eredetileg szoros belviszonyt kifejező helyhatározó partitívuszi ’közülünk, közületek’
jelentésű határozóvá vált, majd részleges tárgy, végül a személyes névmás T /l. és T/2.
alakja lett belőle.
3. Az őt, őket alakban sem képzőelem, sem személyjel nincs, a tárgyrag pedig kötelező.
Szerkesztésükben a főnevek mintáját követik.
Az akkuzatívuszi sor is az ősmagyar korban formálódott ki: a fenti (1-3.) sorrendben.
Személyjel a hat elem közül négyben található (E/l., 2., T /l., 2.); a morfémáksorrendjét
tekintve a személyjelek megelőzik a tárgyragot, s ez arra utal, hogy a szóalakba korábban
épültek be.
A határozószói személyes névmások
A személyes névmási paradigmából a nominatívusz és az akkuzatívusz kivételével az

összes viszonyragos és névutós alak hiányzik: nincs én-be, te-előtt. Helyettük alakkiegé
szüléssel a megfelelő (szóalakot záró, rag helyzetű) személyjelekkel ellátott rágós név
szók és névutók épültek be a ragozási rendszerbe (belém, előtted). Ezek az alakok az ősma
gyar kor első felében jöhettek létre (egyes elemek esetleg alapnyelviek). A mai magyar
SZÓFAJTÖRTÉNET I 21 5
viszonyragozási rendszer 1 2 eleménekvan határozószói személyes névmási megfelelő

je: közülük 8 már a korai ómagyar korból is adatolható; ez is régi keletkezésükre utal
(vö. HBK.: bennetuc: akkuzatívusszá válva; KT.: rohtonc; KTSz.: rólad; ÓMS.: Tu led;
KTSz.: huj[i]ad; KT.: nekunc, neky; KTSz.: veled; HB.: erette).
Morfológiai felépítésük: tő + primer határozórag + (szóalakot záró) személyjel.
Létrejöttük folyamata: a belé típusú primer rágós főnevek személyes névmással olyan
birtokos szerkezetet alkottak, melyben a személyes névmással kifejezett birtokos jelző a
birtokszó után állt: belé + me: ’az én belső részembe’. Ebben a szórendi helyzetben a sze
mélyes névmás toldalékká agglutinálódott: —>belém.
Ezzel a folyamattal párhuzamosan zajlott a belé típusú rágós főnevek határozószóvá
szilárdulása (később egyesek igekötővé válása), másrészt névutóvá (később raggá) válá
sa (a névutó hamarabb vált raggá, mint a határozószó igekötővé):
belé + *me —» belém: névm ás

(rágós főnév)
(névszóval birtokos (igéhez vonódva:

szerkezetet alkotva: belé megy):
ház belé): névutó h a tá ro z ó s z ó
(rag)
(igekötő)
A belém, beléd típusú határozószói személyes névmások töve tehát eredetileg önálló szó
volt: bél: > belőlem, bennem, belém; tő: > tőlem; *roy ’közelség’: > rólam, rajtam, rám; ur. *nd
’ez’: > nekem; stb. E szavak elején tehát nem a -ben, -ról stb. szekunder rag található, hanem
azok a (primer raggal ellátott) önálló szavak, amelyek a szekunder határozóragoknak is
előzményül szolgáltak. A belém, rólam stb. névmások hangrendje jelzi, hogy a tövet alko
tó önálló szó milyen hangrendű volt.
E határozói jelentéstartalmat kifejező személyes névmási rendszerben (a megfelelő
ragok funkcióival párhuzamosan) vannak: irányhármasságot kifejezők: a) belőle, benne,
belé; b) róla, rajta, rá; c) tőle, nála, hozzá; és egyirányú határozószói személyes névmások:
vele, érte, neki.
A nyomatékosító szerepű -n toldalékos személyes névmások
Ősmagyar fejlemények lehetnek (vö. GyS.: „vnü [= ünün ~ önön] 3 aiaual”, „Vnun
tonohtuananac”). Ez az -n toldalék az alapnyelvi *-n névmásképzőre vezethető vissza,
melynek általában nyomósító, tőtestesítő funkciója volt.
E személyes névmások birtokos jelzőként kapcsolódnak a birtokszóhoz, amely velük
2 1 6 I A Z Ő SM A GY A R K O R
számban és személyben megegyezik: én — énén [—énnén] szám, tén — ténén [—ténnén]

szád, ön — önön [—önnön] szája (ennek az ön névmásnak nincs köze a mai ön magázó
névmáshoz). Ezenkívül még nyomósító elemként állhatnak a magam, magad stb. visszaha
tó névmások előtt, azokkal számban és személyben szintén egyezve (én — énén magam).
A BIRTOKOS NÉVMÁSOK
A birtokos névmások a személyes névmások birtokjeles alakjai. Létrejöttük előfeltétele

az -é birtokjel kialakulása és névszótövekhez való kapcsolódása volt. Mivel ez már az ős
magyar kor során megtörtént, feltehető, hogy a birtokos névmási sor is ekkor alakult ki.
Morfológiai felépítésüket tekintve a birtokos névmási sor elemei egységesek: a sze
mélyes névmási tőhöz kapcsolódott az -é birtokjel és a tővel egyező személyt és számot
jelölő személyjel:
Személyes névmási tő Birtokjel Személyjel

E/l. en- + -é + -m
E/2. ti- + -é + -d
E/3. öß— öv- + -é + -0

T /l. mi- + -é + -nk
T/2. ti- + -é + -tik
T/3. öß— öv- + -é + <-k)
Figyelmet érdemel, hogy az E^l. és az E/2. névmásban a birtokjel előtt a személyes név
mások régebbi hangalakja áll: en- (> én), ti (> te); tehát en-é-tn és nem én-é-m, ti-é-d és
nem té-é-d a névmás hangalakja. Ebből az következik, hogy a birtokjel még a magán
hangzók megváltozása előtt járult a tőhöz.
A miénk, tiétek névmások valószínűleg az eredetibb, képző nélküli mi, ti tövekből ala
kultak. (A tiéd > tied, miénk > mienk, tiétek > tietek névmásokban az é > e rövidülés
ómagyar kori lehet.)
A 3. személyű névmásokban (övé, övék) megjelenő -v- az ősi *-ß névmásképző fejle
ménye. Ezek - morfológiai felépítésüket tekintve - eltérnek az 1. és 2. személyűektől:
nincs ugyanis bennük személyjel.
A birtokos névmásokba már az ősmagyar korban beépülhetett az -i birtoktöbbesítő
jel: enyéim, tieid stb., így valószínűleg ez a paradigma is ősmagyar kori.
A VISSZAHATÓ NÉVMÁSOK
1. Ómagyar kori funkcionális sokszínűségük is azt támasztja alá, hogy keletkezésük az

ősmagyar kor első felére feltehető. A visszaható funkció lényege annak kifejezése, hogy
a cselekvő alany és a cselekvés tárgya azonos: Én látom magamat.
E hat elemű névmási sor töve a ’test’jelentésű mag főnév (vö. mag-zat), melyhez sze-
mélyjelekjárulnak. Önálló visszaható névmássá valószínűleg’test’ —>’saját test’ —> ’saját
személy’ —>’maga’jelentésfejlődés során vált. Már korai szövegeinkből adatolható (vö.

HB.: „N um heon tnuga nec”). A visszaható névmás határozói viszonyragokat vehet fel;
ez eredeti főnévi jellegére utal (vö. háznak ~ magamnak, de a személyes névmások köré
ben nem én-nek, hanem nekem).
2. A visszaható névmásnak e korban csak a saját szem élyt kifejező használata is
kialakult; -n toldalékos személyes névmással nyomósított szerkezetben (énjén]-magam,
télijén]-magad stb.) alanyként is állhatott: Ennén magam elmegyek veletek; ilyenkor sze
mélyes névmási funkciót tölt be. (Önálló alanyi szerepben csak a középmagyar korban
jelentkezik: magam megyek.)
Birtokos jelzőként is állhatott: a magam háza stb. A visszaható névmás ilyenkor a fő
nevekhez hasonlóan viselkedik (az apám háza).
A főnévi, melléknévi és számnévi névmások

A MUTATÓ NÉVMÁSOK
Alapnyelvi eredetű mutatónévmás-tövek folytatásai; rendszerük lényegében e korban

kialakult. Örökölt sajátossága a mutató névmási kategóriának, hogy 1) a palatális-velá
ris szembenállás révén mód nyílik a közelségre-távolságra vonatkozó információ köz
lésére, 2) hogy különféle fajtái a közlési helyzettől függően képesek kifejezni rámuta-
tást, nyomósítást, azonosítást.
A magyar mutató névmási rendszer alapnyelvi előzményei: a magas hangrendű s
közeire mutató alapnyelvi *8, melynek magyar nyelvbeli folytatói az i-, e- és e- (például:
i-tt, é-hol, e-z), a mély hangrendű s távolra mutató alapnyelvi *s, melynek folytatói az u-,
o- és a- (például: ú-gy, o-tt, a-z). A puszta vokálisból álló névmástövek mellett voltak még
f-vcl és ra-mel kezdődő, szintén palatális-veláris kettősséget felmutató, CV felépítésű
névmástövek. A *t8/to található például a túl, távol, té-tova-fé\e határozószókban, a *m8/
mő névmás van a ma, most stb. határozószók tövében.
1. A főnévi m utató névm ások
Az alapnyelvi puszta vokális található az ez, az mutató névmásban. Mássalhangzója
uráli kori *í-re megy vissza: ez minden bizonnyal névmásképző. E korban VCV felépí
tésűvolt.
(A magánhangzóból álló névmástőhöz primer határozóragok isjárultak: az ilyen rágós
névmások határozószóvá szilárdultak: itt, ide, ily ’így; ennyire’, így; ott, úgy stb .)
Az ezen, azon névmások is ősmagyar koriak: ez, az + nyomósító szerepű -n névmás
képző.
A t-vel és m-mel kezdődő, palatális-veláris ősi mutató névmási tövek a kor előre
haladtával feltehetően egyre inkább csak ragozott formában, határozószóvá szilárdulva
élnek (tél, túl, tova; ma ’most’, majd stb.).
2. A m elléknévi m utató névm ások
Nagy valószínűséggel kialakultak az ily (> ilyen), oly (> olyan) melléknévi mutató
névmások is. Tövük az ily, oly ’így, úgy’ módhatározószó (i-/o- névmástő + -l ablatí-
vuszrag), melyhez -n névmásképzőjárult. (A HB.: „wl kcjeruv” adata az ’annyira’jelen
tésű fokhatározószói szerepet mutatja.)
2 1 8 I A Z Ő SM A G Y A R K O R
Az ily, oly módhatározószó melléknévi névmássá válása párhuzamba állítható a hatá

rozószók melléknevesülésének folyamatával (messzeföldön).
3. A szám névi m utató névm ások
E korra az ennyi, annyi meglétét tehetjük fel. Korai ómagyar kori szövegeinkben ugyan
nem fordulnak elő, de a H B .-beli,Menyi milojtben” kérdő névmási adata utal meglé
tükre. Két morfémából állnak: az ez, az mutató névmáshoz az egyező mértéket jelölő
-nyi képző járul; az ennyi, annyi névmás hosszú -nny hangja valószínűleg hátraható ha
sonulás eredménye.
A KÉRDŐ NÉVMÁSOK
Az uráli eredetű ki, mi kérdő névmások e kor elején is CV felépítésűek lehettek, s a tő

mássalhangzója k, illetve m volt. A rokon nyelvi megfelelők arra utalnak, hogy az ősi
kérdő névmások is palatális-veláris kettősségűek voltak.
Az tn-mel kezdődő kérdő névmás e korban palatális mi, mely, menyi (HB.) hangalak
ban szilárdult meg. A k - kezdetű kérdő névmás ősi palatális-veláris kettőssége folytató
dott: palatális magánhangzó előtt a k- megmaradt É-nak (ki), veláris előtt pedig spiran-
tizálódott: k- > %- > h (hol, hány stb.).
1. A főnévi kérdő névmások. A főnévre kérdező ki és mi már a korai ómagyar kor
ból adatolható, a maival egyező alakban (vö. HB.: „mic vogmuc”; KT.: „de qui [ki] legen
neky atia”). Funkcionális megoszlás alakult ki a két névmás között: a ki elsősorban sze
mélyekre vonatkozóvá vált, a mi viszont személyekre, élőlényekre, élettelen tárgyakra
és elvont dolgokra egyaránt vonatkozhatott.
2. A m elléknévi kérdő névmások. Ebben a névmási kategóriában nem alakult ki
önálló, személyre vonatkozó elem. Az idetartozó névmások többsége a mi- kérdő név
mási tőből vagy ennek me- tőváltozatából eredeztethető. E korban keletkezhetett a mely
(me- főnévi kérdő névmás + -/ ablatívuszrag), valószínűleg az ily, oly melléknévi mutató
névmásokkal párhuzamosan.
3. A szám névi kérdő névmások. A hány és a mennyi is ősmagyar kori lehet (vö.:
HB.: M enyi milojtben”). A mennyi-ben a mi kérdő névmás me- tőváltozatához a -nyi
képző járult; ez valószínűleg az ennyi, annyi névmással párhuzamosan történt. A HB.
adata még a rövid -uy-et mutatja. A geminálódás (az ennyi, annyi analógiájára) későbbi
lehet. A hány az ősi k- kezdetű veláris magánhangzós kérdő névmási tőre vezethető vissza
(vö. hol, hová stb. is); ehhez valószínűleg az alapnyelvi -n határozórag (n>ny) járult.
A VONATKOZÓ NÉVMÁSOK
A kérdő névmási rendszerre épülnek, abból váltak ki. Kialakulásuk a vonatkozó m on
datszerkezetek létrejöttével volt összefüggésben. A mondatban kötőszói szerepűek.
A ki, mi stb. vonatkozó(-határozatlan) névmások funkcionális kiválását a kérdő név
mások közül e korban még nem követte alaki elkülönülés: az aki, ami stb. alakok még a
JókK.-ben is ritkák.
Valószínűleg e névmásoknak is kialakult szófaj-helyettesítő szerepük (ti. hogy egy-
egy elem csak főnevet, melléknevet vagy számnevet helyettesít), bár Árpád-kori szöve
geinkben csak az elsősorban főnév-helyettesítő ki, mi, illetve ezek toldalékolt alakjai for
dulnak elő; vő. OMS.: „en er3 em e3 buthuruth kyt niha egyre”: én érzem ez bútőrt, kit
[’amit’] néha igére; stb. A HB.: „yja ki nopun em dul”: isa, ki [’amely’] napon eendel,
valamint az ÓMS. adatai arra utalnak, hogy még ekkor sem használatos a mely (amely)
névmás, hanem helyette a ki áll.
A HATÁROZATLAN NÉVMÁSOK
A kérdő névmásokból vált ki ez a névmási kategória is. A ki, mi, mely, mennyi, hány név
más kezdetben alaki különbség nélkül tölthette be mindkét funkciót (sőt a vonatkozó
névmásit is); a két szerepet a hangsúly és a hanglejtés eltérése különböztethette meg
(például: „KY ment el?” - „Ki [’valaki’] elment, ki [’valaki’] /«maradt.”).
Szófaj-helyettesítő szerepük ezeknek is volt, de nem alakult ki az a következetes hasz
nálat, hogy egy-egy elem csak egy-egy szófajt helyettesít. A ki, mi, mely például főnév és
melléknév helyett is állhatott: ’valaki, valami’ és ’valamilyen’jelentésben egyaránt sze
repelhetett. A hány, mennyi viszont valószínűleg csak mennyiségre vonatkozott.
E korban keletkezhetett az egy ’egyik’ és a más határozatlan névmás: az egy számnév
ből, illetve az m- kezdetű ősi mutatónévmás-tőből (vö. ma, majd) -, a más -s eleme valószí
nűleg melléknévképző. Az egy és más határozatlan névmáshoz talán már ekkor hozzá
kapcsolódott az -ik kiemelőjel: az így keletkezett egyik, másik határozatlan névmás is
egyaránt lehet főnévi és melléknévi névmás. Számnevet szemantikai okokból nem he
lyettesíthetnek.
Ősmagyar kori lehet az egyéb is: megszilárdult középfokjeles alakulat az egy mellék
névi határozatlan névmásból. (Vö. KTSz.: „e3 nem ygeb germuk hanum yjt[en]”.)
Az eddig említett egyszerű határozatlan névmások mellett egyes ö s s z e te tte k is lé t
r e jö h e tte k már ekkor: kérdő névmásokhoz kapcsolódó né- és vala- előtaggal. A né- va
lószínűleg az uráli *ná ’ez’ mutató névmási tővel van kapcsolatban (vö. néki ’több közül
némely személy’, némi, némely, néhány), a vala- pedig a val- tövű létige folyamatos mel
léknévi igeneve (valá ~ való).
A né- és a vala- előtagú névmások funkcionális elkülönülése is megindulhatott vagy
megtörténhetett: a né- előtagúak az általuk pontosan meg nem nevezett személyek, dol
gok stb. kis számára, kis mennyiségére utalhattak (például: némely barátok mondták), a
vala- előtagúak pedig inkább a meg nem határozottságot, az ismeretlenséget jelölhették
(például: valamely barátok adtakjó példát).
I FELADATOK
1. Mi lehet a magyarázata annak, hogy a 3. személyű személyes névmással kifejezett

tárgyat tartalmazó mondatokban (például: Te látod őt.) határozott ragozású, az 1. és 2.
személyű személyes névmással kifejezett tárgyat tartalmazókban pedig (például Te látsz
engem, O lát téged) általános ragozású az ige?
2 2 0 I A Z ŐSM A GY A R K O R
2. Miben és miért térnek el egyes 3. személyű névmások az 1. és 2. személyűektől?

Vö. őt, őket - engem, minket, téged, titeket; övé, övék (övüké) - enyém, miénk, tiéd, tiétek stb.
3. Az Ö n által ismert idegen nyelvekben milyen különbségek mutatkoznak az 1.-2.
és a 3. személyű névmások között?
4. Mikor és hogyan mehetett végbe a hány és a mennyi számnévi kérdő névmás funk
cionális elkülönülése?
A HATÁROZÓSZÓK
Általános kérdések
A határozószók szófaja bizonyos előzményszófajokból keletkezett. Elsősorban névszók
és névmások határozóraggal megszilárdult alakjaiból, amelyek lexikalizálódva, további
viszonyító eszközök hozzájárulása nélkül funkcionáltak önálló mondatrészként. (Ilyen
elemek alkotják az uráli, de az altáji és az indoeurópai nyelvek adverbium-rendszerének
főbb típusait is. Nyelvtípustól is függően természetesen más felépítésű adverbiumok is
vannak.)
A ragszilárdulás egész nyelvtörténetünk folyamán érvényesülő változás, így a mor
fológiai megszilárdultságnak különböző fokozatait mutatják minden nyelvtörténeti kor
határozószói, a rágós névszótól (névmástól, igenévtől), illetőleg különféle szókapcsola
toktól az elemezhetetlen „kövületek”-ig. Ezért szükséges sok esetben a „határozószóvá
válóban levő” vagy a „határozószószerű alakulat” kifejezés használata.
Milyen kritériumok, fogódzók segítségével állapíthatjuk meg (bármely nyelvtörté
neti korban, a mai magyar nyelvet is beleértve), hogy valamely jelet, ragot tartalmazó
szóalak már határozószóvá szilárdult-e, illetve úton van-e a határozószóvá válás felé? 1)
Ha a beszélők számára gyengül vagy elhomályosul morfológiai tagolódása. Ezt előidéz
heti például, hogy már önállóan nem használatos, illetőleg elavulóban van a tő (rögtön,
reggel) vagy a rag (megint, oldalt), vagy mindkét elem elhomályosult (hanyatt, tüstént). 2 )
Határozószónak vagy határozószóvá válóban levőnek tekinthető a szóalak akkor is, ha a
tő és a toldalékmorfémák kapcsolódása nem szokásos (hazajói, addig stb.). Az elszigete
lődés folyamán a beszélő számára megszűnik az a memoriális kapcsolat, amely a tolda-
lékos szóalakot alapszavához fűzi: a szóalak kikerül alapszava paradigmájából, és önálló
lexémává válik. 3) A határozószóvá válást ajelentésbeli „tömbösödés” is előidézheti: egyes
esetekben alakilag ugyan világosan tagolódik a szó, de ehhez nem társul megfelelő je
lentéstagolódás, azaz a szóalak jelentéstanilag többé-kevésbé elszigetelődött alko
tóelemeitől (hátra, újonnan ’ismét’ stb.).
A határozószók az ősmagyar kor elején

A határozószó is alapnyelvi szófaj. Elsősorban a névmástövűek közül mutatható ki sok
az uráli nyelvekből; például: tova, túl. Névszótövű határozószók is élhettek az alapnyelv
ben, például: alól, alatt, alá. így a határozószóknak e két fő típusával már az ősmagyar kor
elején számolhatunk.
N évm ási alapszavúak. A ragszilárdulás a névmástöveken jelentkezhetett erősebb

tendenciaként. Lehetett jó néhány mutató névmási tövű határozószó: itt, ott, ide, oda, in
nen, onnan; té, tova, tél, túl; ily, oly, esetleg az így, úgy, ma stb., néhány kérdő (illetve határo
zatlan) névmási tövű: ha ~ hová, hun ~ hol, honnan, hogy stb. Közülük több határozószó
csoport az irányhármasság meglétére mutat. Néhány raghalmozásos határozószó is él
hetett a kor elején, például az olta, amely az ómagyar korra egészen, az által, amely részben
ki is lépett a határozószói kategóriából, és főleg névutóként (illetőleg igekötőként) funk
cionált. Összetettek léte nem valószínű: az ihol, ottogyol ’ott’, tahát ’akkor’-félék e kor ké
sőbbi szakaszaiban jöhettek létre.
N évszói alapszavúak. Közülük élhetett néhány - irányhármasság szerint elrende
ződő - csoport, melyek tövéül helyzetviszonyító funkciójú szavak, valamint bizonyos
testrésznevek szolgáltak: alól, alatt, alá; felől, felett, felé; mellől, mellett, mellé stb. Közöttük
volt a hat legrégebbi igekötő határozószói előzménye is: ki, lé, belé, félé, elé, mégé. A kor
elején ezek a háromirányúságot mutató szócsaládok névutók is lehettek egyszersmind,
így kettős szófajúságjellemezhette őket. Határozószóként már élhettek ekkor azok az
elemek, amelyekből, illetve a velük azonos alakú névutókból legkorábbi szekunder hatá
rozóragjaink keletkeztek: hozzá, nek(í), *belen (> -ben), *tiiyül (> -tűi), *royol(> -ról) stb.
E határozószókban mindig egyelemű primer határozóragjárult a tőhöz. Lehetséges,
hogy a ragtalan határozószók típusa is élt: rég ~ rég, még ’ismét’ stb.
A kor folyamán erőtelj csen fej lődött a határozószó-kategória, gazdagodott valamennyi
morfológiai típusa, sőt új típusok jöttek létre (például az összetett határozószók egyes
fajtái).
Az állománynövekedés mellett az e korbeli határozószók fontos jelentésváltozásokon
is átmentek: részben a helyhatározószókon belüli irányjelentés-változásra, részben a hely-,
illetőleg időhatározószókjelentésének továbbfejlődésére utalhatunk.
A határozószó-rendszer változása az ősmagyar korban

AZ EGYSZERŰ HATÁROZÓSZÓK
1. N évszói alapszavúak
Többirányúak. Az irányhármasság, mely a magyar határozórendszernek finnugor
sajátossága, a határozószók körében is érvényesült. Primer határozóragokjelzik az irányt:
belől, benn, belé; alól, alatt, alá; stb. A szócsoportok legtöbbje e korban kettős szófajú lehe
tett: névszóhoz vonódva névutói, igéhez kapcsolódva határozószói szerepet tölthetett be.
Egy részük a kor folyamán határozószóként visszaszorult, például: mellől, mellett, mellé;
közül, között, közé. Más kettős szófajú csoportoknak csak a -t lokatívuszragos eleme szűnt
meg határozószóként, például az előtt, mögött, a másik kettő megmaradt. Ezzel azonban
funkcionálisan nem szűnt meg a háromirányúság, mivel az ablatívuszragos alakok (pél
dául elől, megöl) a hol? kérdésre felelő funkciót is betöltötték. Ez az ablatívusz —>lokatívusz
irányú jelentésfejlődési folyamat már ebben a korban megindult, sőt a latívuszi jelentés
felé is elmozdulhatott. A kívül alak például - a fölérendelt tag jelentésétől függően -
mindhárom irányt kifejezhette.
A háromirányúságnak eszerint több típusa volt: a) az egyik típusban a három irányt
2 2 2 I A Z Ő SM A GY A R K O R
(funkciót) három különböző alak fejezte ki: alól, alatt, alá; felől, fenn, felé stb.; b) a három
irányt két alak fejezte ki: elől, elől, elé; megöl, megöl, mégé stb.; c) a három irány kifejezésére
egyetlen alak szolgált: kívül stb.
Egyirányúak. N em volt merev határ az egy- és a többirányú határozószók között. Az
eredetileg feltehetően egyirányú környől, közel például - irányjelentésének kibővülésé
vel - ekkoriban léphetett át a többirányúak csoportjába. A közé, mellé viszont, amely ere
detileg többirányú határozószó-csoport tagja volt, két társának a határozószó-rendszer
ből való kilépése eredményeképpen egyedül maradva egyirányúvá vált.
E határozószó-típus már az ősmagyar korban elég gazdag lehetett.
M orfológiai szempontból nézve ezek (tipikusan) egyelemű, primer határozóragnak
névszótövön való megszilárdulásával keletkeztek.
A latívuszragos határozószók közül minden bizonnyal megvolt a lé (< lé), hozzá,
reá; hosszá ’sokáig’, soká; bezzeg, tele, össze. A latívuszi irányjelentés az össze esetében to
vább is fejlődött: lokatívuszi jelentésű helyhatározószóvá, sőt állapot-határozószóvá is
vált; erre utal a KTSz. adata: „fyal ufve lele”: fiúval össze [’együtt’] leié (esetleg már név
utóvá válása is megindult).
A lokatívuszragos egyirányú határozószók zöme -n raggal keletkezett: rokon ’kö
zel’, titkon: KTSz.: „Scu3 leanh[u 3 ] titcon”: Szűz leányhoz titkon (módhatározószó). A
HB. heon szava is alapszavától, a hiú ’üres’ melléknévtől elkülönült, sajátos szerepű ha
tározószó, melynek előfordulásai már partikulaszerűek: ,fJeon tilutoa wt ig fa gimilcetvl”.
Az -ti módhatározóragos határozószókon belül sajátos csoportot alkottak már e kor
ban a -tal(an)/-tel(en) fosztóképzős szavak; az OMS: „Sydou myth the 3 tumentelen | fyom
merth hol byuntelen” mondatban (bár a hangsúlyviszonyok nehezen rekonstruálható-
ságából fakad némi elemzési bizonytalanság) a byuntelen határozószó volta biztosnak
mondható: Zsidó, mit tész tötvénytelen(iil), fiam mért hal bűntelen(iil). Ezeknek a határo
zószóknak a melléknévvé válása már az ősmagyar korban megindulhatott; az OMS.:
„Volek jyrolm thudothlon”: Valék siralom tudatlan összetett állítmányban és a KTSz.:
„utalatlon fugád [at] iát”: utálatlan fogadatját jelzős szerkezetben melléknévként szerepel.
Az -n rágós módhatározók rendszerébe illeszkedett be jövevény határozószónk, a köl
csön. Az -n az eredeti ótörök határozószó végső mássalhangzója, így magyar szempont
ból ragtalan határozószó. További sorsa a magyar határozószókéval párhuzamos.
Ablatívuszragos határozószó kevés lehetett (talán: hártnul ’háromszor’, eg)'ediil),
ahogy több primer ragot tartalm azó (talán: fennen, viszont, külön) is.
Az egyéb morfémaszerkezetű határozószók közül talán megvolt már az alább-féle,
középfokjelet tartalmazó típus is.
2. Névm ási alapszavúak

Szorosabb, zártabb rendszert alkotnak, mint a névszói alapszavúak, mert sokkal keve
sebb névmástő szolgált alapul a ragszilárduláshoz, m int ahány főnév, melléknév, szám
név vagy igenév. A kevesebb névmástő jobban biztosította a megfelelő adverbiumok
összetartozását, s ezáltal egymásra hatását.
Többirányúak. E csoportot is jellemzi az irányhármasság. Alapját olyan háromirá
nyú, i-/o-, ho- névmástövű részrendszerek képezik, amelyek a kor eleje óta szilárd és fel
tehetően gyakori elemei nyelvünknek: innen, itt, ide; onnan, ott, oda; honnan, hun ~ hol,
há ~ hová.
Az ősi í-vel kezdődő mutató névmás is szolgált tőül: túl ’onnan’, tova ’oda’; tél ’innen’,
té ’ide’. Az ablatívuszragos távol eredeti irányjelentésén kívül - megfelelő jelentésű ige
mellett - hol? és hová? kérdésre felelő szerepet is betölthetett.
Egyirányúak. Elég gazdag csoport volt. Akadt köztük hely- és időhatározószó, zö
m ük azonban egyéb határozói körülményre utalt.
A legegyszerűbb morfémaszerkezetű elemekben az alapnyelvi i-/o~, té-/to~, mé-/mo-
mutató, valamint a ho- és mi- kérdőnévmás-tőhöz tapadtak a primer ragok. Úgy tűnik,
hogy a különböző jelentéstani csoportok közül a helyhatározó lehetett közöttük a legke
vesebb. Ez valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy a névmási határozószók körében
erős volt az irányhármasság, így e határozószók zöme a többirányúak csoportját gazda
gította (innen, itt, ide; túl, tova stb.). Egyirányú lehetett mégis például az által.
A z által eredeti ablatívuszi jelentését feltehetően korán elvesztette, hiszen a kései óma
gyar korban annak már nyoma sincs, hanem csak latívuszi szerepben él, és m int ilyen,
erősen halad az igekötővé válás felé. Régiségére mutat az a tény is, hogy a korai óma
gyarban már melléknévként: 1269:H/fa/uth: által út (OklSz.) és névutóként is szerepel.
Az időhatározószók körében gyengébb a háromirányúság, következésképpen több az
egyirányú határozószó. Ilyen lehetett például a tege ’nemrég, minap, tegnap’ (töve a teg
nap előtagja), hiszen nyomósító céllal továbbragozott alakváltozatai is voltak: 1337: ?
Thege szn. (OklSz.); vö. még: BécsiK. 19: Tegeten: nuper’minap, az imént’; 1515: Tegetlen
(RMKT. 1,487). Valószínű, hogy már e korban mikor? kérdésre felelővé vált a (távol-tói
elkülönült) tavaly. Ősmagyar névmástövű, egyirányú határozószó még: már, majd, maj
dan, hajdan, miné ’mihelyt’ stb.
Az örökölt névmástövet és primer határozóragokat tartalmazó határozószók zöme
egyéb határozói körülményre utal (főleg m ód- és fokhatározók); ezek valójában semle
gesek az irányulás szempontjából. E korbeli például a hogy, mely a HB.-ben és a KTSz.-
ban kötőszóvá válva is többször előfordul, de vonatkozó névmási határozószóként is
adatolható: HB.: „miv vogmuc. Húg (= ahogy) ej tiv latiatuc”. Hasonló sorsú lehet a
mint, melyet vonatkozó névmási módhatározószóként őriz a KTSz.: „ment en tudum ”;
vö. még: KT.: ttg; KTSz.: vg[o]n; így, ígyen, ingyen, igen stb. Az úgy határozószó hangalaki
előzménye, az oly (valamint az ily, mely) kötődött le a fokhatározói funkció kifejezésére:
HB.: „wl kei eruv”.
Szekunder raggal jött létre a miért előzménye, vö. HB.: „Ge mundoa neki meret nü
eneyc”: mi- névmástő + érét névutó (a korai ómagyar korban már általános használatú
kötőszóként is élt: KT.: mert).
AZ ÖSSZETETT HATÁROZÓSZÓK ÉS ELŐZMÉNYEIK
1. A határozószó-alkotás másik alapvető eszköze (a ragszilárdulás mellett) a szó ö ssze

tétel. Ennek révén teljesen új határozószó-típus keletkezett az ősmagyar korban. Több
tőmorfémának és esetleg toldalékmorfémának az összekapcsolódása már ekkor elég
bonyolult szerkezetű határozószókat hozott létre.
A legkorábbi összetett határozószók ősi névmástövek egymáshoz tapadásából kelet
kezhettek: az ’íme ott’, ’íme itt’-féle jelentésű ám, tm határozószók például legkorábbi
nyelvemlékeink idejére már talán el is vesztették eredeti konkrét helyviszonyjelentésüket,
224 I AZ ŐSMAGYAR KOR
a még egy névmással megtoldott íme viszont még később is felbukkan ’ímhol’jelentésű
határozószóként.
Ezekhez az összetett szókhoz képest bonyolultabb szerkezetű az a határozószó-típus,
melyben az utótag ragszilárdulással keletkezett adverbium volt, az összetétel pedig a
nyomatékosítást szolgálta: tahát ’akkor’.
Keletkeztek olyanok is, amelyeknek az előtagja is primer rágós határozószó: ittegyel
’itt’, ottogyol, ottolyal, ottog)'an ’ott’; ősmagyar kori lehet a holott ’hol, ahol’ stb. is. Ezek nyo-
mósítási céllal létrejött, kétszeresen is determinált elemek.
2. Az összetett határozószók m orfológiai-szintaktikai szerkezet szerinti csoport
jai közül néhány típus ősmagyar kori is lehet: például a tipikusan névmási előtagot tar
talmazók közül a mutató, vonatkozó, határozatlan és általános névmási összetett határo
zószók némelyike, melyek a korai ómagyar szövegekben is előfordulnak: Utol, néha, sumha
’soha’.
Az alárendelő szintagmatikus kapcsolatból keletkezettek közül létrejöhetett például
egyik-másik -nap utótagú határozószó: tegnap, holnap.
A névutós szerkezetből összetett szóvá tapadt határozószók közül meglehetett az *ellen-
belen (> ellenben); ezt a feltevést az OMS. („anyath e3 es fyaal | egembelu ullyetuk”: egyenbelé
[’egyetemben, együtt’]) adata engedi meg, melyben a modálisragos égyen határozószó
hoz még a korai ómagyar korban is a -be rag névutói előzménye járult; stb.
Szófajváltás, kettős szófajúság

A szófaji változások rendszerében a határozószók e korban is központi szerepetjátszot-
tak: mind a „bemenet”, mind a „kimenet” oldaláról nézve. Most a határozószói kategó
riából való kilépés irányait, módjait tekintjük át; azt, hogy határozószó - morfológiai
változás nélkül - milyen más szófajú szóvá válhatott. Ha határozószóként is tovább élt,
kettős szófajúság állt elő.
A határozószók szófaji továbbfejlődése sokirányú: mind a fogalomszók, mind a vi
szonyszók felé haladhatott, vagyis mind fogalmi jelentése (ha volt), mind viszonyjelen
tése fölerősödhetett, illetve gyöngülhetett.
H atározószó —> ige. Ritkajelenség. Ilyen például ajelen ’ott, nyilván, a most folyó
időben’jelentésű határozószó (jel főnév + -n lokatívuszrag), mely igésült: ’láthatóan’
(határozószó) —>’láthatóvá, tapasztalhatóvá válik’ (ige); a két szótagú jelen beilleszkedett
a hasonló alakú mozzanatos igék rendszerébe (vö. KTSz.: „J[ce]nt bulch aJJu[n]noc
vg[o]n ielunel”: Szent, bölcs asszonynak ugyan jelenéi). Talán az átall ige is határozószó
ból, az által ’keresztül’-ből vált igévé.
H atározószó —> főnév. Gyakoribb; példák: hóival (’korán’ —>’reggel’), reggel. E hatá
rozószókban a szófajváltás érintkezésen alapuló jelentésváltozással mehetett végbe. A
kor második felében főnevesülhetett ’pátria’jelentésben a haza határozószó, miután az
-a (-á) latívuszrag funkciója elhomályosult. A közel és a rokon ’közel’ határozószó is ek
koriban válhatott főnévvé [<—a közel való (ember, hely)-féle szerkezetekből tapadással fő-
nevesülhettek], de határozószói szerepük is megmaradt.
H atározószó —>melléknév. Például a messze, a rokon ’közel’: a messze való, rokon való
szerkezetből is melléknevesülhettek tapadással. (A rokon például hármas szófajú lehetett

az ősmagyar korban: határozószó ’közel’, főnév ’rokon’ és melléknév ’közeli’.)
A -talan/-telen képzős határozószók is korán megindultak a melléknevesülés útján
azáltal, hogy bennük az -n módhatározórag némileg elhomályosulhatott (a -tal/-tel ugor
eredetű fosztóképző); vö. ÓMS.: „Volek jyrolm thudothlon”.
H atározószó —> névmás. Ritka szófajváltás. Valószínűleg már ekkor a névmások
közé léphetett a mennyi, ennyi, ily, oly, mely stb., de határozószói szerepük is megmaradt.
H atározószó —> viszonyszó. Már az ősmagyar korban viszonylag erőteljes lehe
tett a kötőszóvá, m ódosítószóvá, partikulává, névutóvá válás, folyhatott az igekö
tővé válás. Róluk az illető viszonyszók tárgyalásánál szólunk.
I FELADATOK
1. Gondolja tovább azt az állítást, hogy határozószóink egy bizonyos rétege alapnyelvi
előzményekre megy vissza! Hogyan vélekedik a ragszilárdulás idejéről s nyelvi körül
ményeiről?
2. Gyűjtsön határozószói előfordulásokat korai szövegeinkből, és rendszerezze őket a
tanult vagy az Ö n által jobbnak tartott szempontrendszer szerint!
3. Milyen korai szövegemlékes szóadatokat használhatunk fel ahhoz, hogy minél több
ősmagyar kori határozószót rekonstruálhassunk? Milyen információkat adnak ehhez a
finnugor nyelvek?
4. Gyűjtsön példákat határozószó főnévvé és melléknévvé válására! Olyanokat is,
amelyekben kettős szófajúság áll elő és olyanokat is, amelyekben fölülkerekedik és kizá
rólagossá válik az új szófaji érték. Milyen szintaktikai körülmények teszik lehetővé eze
ket a szófajváltásokat?
Összefoglaló: Bereczki 1996; B. Gergely 1978; Hajdú 1981; Honti 1997a. - Az ige-névszók: Benkő
1970,36-45; Bereczki 1996,42-43; Hajdú 1970, 1981, 130-134; A. Molnár 1985b, 37-47; *1991,
553-559; Stipriaan 1996, 1-16. - Az igék: Bereczki 1996, 42-43; *A. Molnár 1991, 562-563. —
Az igenevek: B. Gergely 1978, 22-25; *A Jászó: 1991a, 319-352; *A. Molnár 1991, 575-580. -
A névszók: Ágoston 1993; Bereczki 1996,43-45; Honti 1993; Lakó 1970; *A. Molnár 1991, 563-
575. - A névmások: Balázs 1973; Honti 1991, 273-274; D. Mátai 1999a, 438-464; Rcdei 1963,
166-169; *Sipos 1991, 353-400. - A határozószók: Martinkó 1953, 61-69, 1956a, 35-42; *D.
Mátai 1991a, 401-432; *A. Molnár 1991, 581-583.
A viszonyszók
A névutó, a módosítószó, a partikula és az igekötő alapnyelvi gyökerekre megy vissza.
A módosítószók, partikulák körében elsősorban olyan segédszócskákra gondolhatunk,
amelyek a figyelemfelhívás, nyomatékosítás, illetőleg a kérdés és felelet nyelvi megfor
málását segítették. Ezek a segédszók többnyire szófajilag komplex értékűek lehettek.
A kötőszók az ősmagyar kor termékei.
A NÉVUTÓK
Már első nyelvemlékeink is gazdag, többféle eredetű (alapnyelvi, az ősmagyar korban
keletkezett jövevény) és változatos funkciójú névutórendszert tárnak elénk: TA.: „hodu
utu reá”; OMS.: „buabeleül [bújíbeléül (= bújából)] kyniuhhad”; HB.: „uromc Jcine
eleut”, KTSz.: „fyal ujve lele”: fiúval össze [’együtt’] leié; stb. Ha a névutós adatok mellett
azoknak a határozóragoknak az előfordulásaira is figyelünk, amelyeke korban névutó
ból keletkeztek, nem lehet kétséges, hogy az ősmagyar korban gazdag névutórendsze-
rünk volt. Az alábbi táblázat az ősmagyar kori névutórendszert a keletkezési módok
alapján mutatja be. (A kérdőjel a névutó e korbeli meglétének bizonytalanságára utal.)
A keletkezés kérdését két oldalról közelítjük meg: egyrészt azt vizsgáljuk, hogy
milyen szintagmában jöhetett létre névutó, másrészt azt, hogy milyen szófajú és morfé-
ma-felépítésű szó értékelődhetett át névutóvá.
Keletkezési módok
Keletkezési módok Példák
Jelöletlen birtokos belől, *royol, alól, elől, elvől, fe lü l, k ö z ü l, m ellől, m ög ü l és családjaik
szerkezetben (háromirányú ak)
afe lő l és a fe lé
* t i i y ü l ~ * tiiß ü l, *náyál — *näßäl; (? *n á l);
*%ozá, ? *ßel, ? * n ek, * érét ( > ért), elleti;
? képpen
Jelölt birtokos tniá, m iá n , ? u tá n

szerkezetben ?g y a n á n (t), ? kép éb en , ? s z e ré n (t)
Ertelmezős szerkezetben (vmivel) ö szve, (vmivel) egyenbelű,
(vmin) által
Határozós szerkezetben ? (vmitől) fo g v a —fo g v á n ? (vmitől) m egválva — m egválván,
? (vmire) n é z v e
Alanyos szerkezetben ? (valami) ju tv a , ? (vmi) m ú lv a
1. Névutóink többsége birtokos szerkezetben keletkezett. A folyamatot a ház belé (megy)

’a ház belsejébe (megy)’ típusú szerkezet alakulásával szemléltetjük. A birtokos szerke
zet az ősmagyar korban jelöletlen (ház bel), így a belé birtokszón nincs birtokos személyjel,
csak határozórag. Ebben a fázisban tehát a belé (és a többi hasonló szó) rágós főnév. Ez a
rágós főnév válik névutóvá: fogalmi jelentésének visszaszorulásával, a viszonyjelentés
dominánssá válásával, a szóalak megszilárdulásával. Ezzel funkcionális változás, gram-
SZÓFAJTÖRTÉNET I 2 2 7
matikalizáció következett be: egy szintagmatag (a belé rágós főnév, mondatbeli határo
zó) viszonyszóvá, névutóvá vált, amely már csak az előtte álló főnévvel együtt képes
mondatrészszerep betöltésére: a szintaktikai szerkezetből morfológiai természetű szer
kezet lett.
Az így létrejött névutók névszói alapszavúak (névszótövűek), és a rajtuk levő pri
mer ragoknak megfelelően háromirányúak: alól - alatt - alá stb. E névutócsaládok (szó
alakot záró) személyjeleket kaphatnak: mellettem, melletted, mellette stb.; ezek a személyes
névmás névutós alakjai. E névutók ragtalan főnévhez járulnak (fa alatt, ház mögé), hi
szen korábban a főnév m int birtokos jelző ragtalan volt.
Ősmagyar kori névutóinknak ebbe a csoportjába tartoznak azok is, amelyekből a kor
végén vagy a korai ómagyar korban határozóragok lettek. A belviszonyragok közül a
HB. idején már megvolt a -ben: miloftben, de hiányzik még a -be és a -bői. Ezek az ős
magyar korban, de még korai szövegeinkben is névutók: HB.: „oggun neki munhi
uru 3 agi>e/e utót”: ország belé [’országba’]; OMS.: „bűzbeleül kyniuhhad”: bújá beleül
( - bújából). A rag e korbeli névutói előzményét bizton rekonstruálhatjuk: bele (tő-
véghangzós, ’belső rész’jelentésű főnév) + n lokatívuszrag —» *belen.
A külviszonyragok (-ról, -ra) névutói előzményei is ősmagyar koriak:
*royol (*roy- ’közelség’ főnév + -l ablatívuszrag); *royá (*roy- + á latívuszrag), vö.
TA: utu reá. A lokatívuszragos *royot, *royon névutó is meglehetett az ősmagyar korban.
Erre utal a KT. határozószói névmása: rohtonc [roytonk] (= rajtunk). E névutókból azon
ban nem lett rag.
Az eddig említett két névutócsalád egy-egy tőből keletkezett (bel-, roy -).
A lazább külviszonyt kifejező háromirányú ragcsoport, a -tői, -ml, -hoz névutói előz
ménye is ősmagyar kori; e névutók azonban különféle tövűek:
*tüyül ~ *tüßül (a tő ~ tű főnév a töve) > -tői; *náyál ~ *näßäl (? *-nál) > -nál;
*yozá > -hoz.
Afelől és afelé névutó töve ’oldal’jelentésű főnév; csak ablatívusz- és latívuszragos
alakja van, bár lehetett *fél-t, *fél-en lokatívuszragos is. Funkcionálisan tehát ez is há
romirányú sor lehetett, melyben afelől alak is betölthette a lokatívuszi, illetőleg a latívuszi
szerepet (vö. HB.: „mend w j^entíí ej unuttei cu 3 Ícun iov félévi iochtotnia ile3 Íe w t”:
mind[en] ő szentéi és önöttei közükönjó felől iktatnia élessze őt!).
A háromirányú névutók rendszere e korban stabilizálódott. Később új elemek lénye
gében már nem léptek be ebbe a rendszerbe: az újonnan keletkező névutók már nem
alkotnak szócsaládot.
A többirányú névutócsaládok mellett már az ősmagyarban voltak egyirányú név
utók is. Ilyenek e korban az -ért, -vei, -nek rag névutói előzményei: *érét, ? * ßel, ? *nek.
Ilyen lehetett az ellen ’szemben’ és talán a képpen is (kép fn. + -n lokatívusz-, illetve
modálisrag: KTSz.: ojun képpé) n]).
Az első olyan névutónk, amely már jelö lt birtokos szerkezetben keletkezett, az
után: (valaminek az) ut (főnévi tő) + á (E/3. birtokos személyjel) + n (lokatívuszrag —»
szuperesszívuszrag). Talán névutókezdeménynek is felfoghatjuk a GyS.-ban szereplő
kuner kepeben [= kenyér képében] és figeu kepeben [= függő képében] szerkezet képében
szavát.
2. Névutóink másik csoportja értelm ezős szerkezetben keletkezett, például: úton
által,fiúval össze. Ebben a szerkezetben egy rágós főnévvel (úton, fiúval) és egy határozó
szóval (által, össze) kifejezett határozó közös igei alaptaghoz járult; a KTSz. „fyal u/ve
lele” adata jól mutatja ezt a helyzetet: a közös alaptag a leié állítmány: fyal lele (= fiúval
leié), u/ve lele (= össze [’együtt’] leié). A határozószó ebben a helyzetben értelmező, ma
gyarázó szerepet tölthetett be (afiúval, mégpedig össze); itt meglazulhatott a kapcsolata
igei alaptagjával, és az előtte álló rágós főnév névutójává értékelődött át. Hasonlóképp
jött létre az OMS.-ból adatolható (valamivel) egyenbelű névutó is. Az így keletkezett név
utók ragvonzó névutók. Mivel eredeti határozószói szerepüket is megőrizték, e korban
is kettős szófaj úak voltak.
3. H atározós és alanyos szószerkezetben is keletkezhetett névutó: szófaját te
kintve határozói igenév vált ilyen szintagma alaptagjaként névutóvá. Ritka szófajváltás.
A kor vége felé jöhetett létre határozós szintagmában a (vtnitől)fogva —fogván (vö. KT.:
„wylag,,noc ke3 detuitulfugua"), a (vtnitől) megválva — megválván ’vmit kivéve’ névutó.
A HBK.-beli „bir/agnop ivtua ...ile3 ie wt” (= bírságnap jutva, elérkezve [’amikor a bír
ságnap eljön’] ... élessze fel őt) szerkezetjutva szava elindult a névutóvá válás útján, de
később sem vált azzá. Jól érzékelteti viszont a folyamat kezdetének körülményeit.
Az ősmagyar kor végére föltehető névutóállom ány: belől, benn, belé; *royol, royot,
(? royon), *royá; ? *ßel, *érét, *%ozá, *náyál — *näßäl (? *nál), ? *nck, *tüyül — *tüßäl;
alól, alatt, alá; elől, előtt, elé; elvől, elvett, elvé;félül,felett,félé; közül, között, közé; mellől, mellett,
mellé; mögül, mögött, mögé;felől, ? *félt (? felen), felé; továbbá: ellen, hívői — kűl, körül, kö
zepeit, mid, tnián, össze, ? után; által, óta; valószínűleg: egyenbelű,fogva —fogván, gyanán(t),
képében, képpen, megválva, miatt, szerén(t), szerte.
Az alakilag is háromirányú ncvutócsaládok

belől benn belé
*royol *royot (? *royon) *royá
*tüyiil~* tüßil * náyál ~ *näßil *Xpzá
alól alatt alá
elől előtt elé
félül felett félé
felől ? félt (? félen) felé
közül között közé
mellől mellett mellé
mögül mögött mögé
I FELADATOK
1. Hogyan tudunk érvelni amellett, hogy az ősmagyar korban voltak határozószói/név-

utói kettős szófajú szavak?
2. A -nőtt, -nól, -ni ún. családi helyragok eredetével kapcsolatban nemcsak olyan véle
mény van, hogy ragszilárdulással keletkeztek, hanem olyan is, amely szerint az ugor
korban, névutók agglutinációjával jöttek létre. Nézzen utána a kétféle felfogásnak, és
próbáljon állást foglalni!
3. Korai ómagyar kori szövegekből gyűjtsön olyan határozóragos főneveket, amelyek

nek ragjai ősmagyar kori névutói előzményre utalnak!
A KÖTŐSZÓK
Magyar fejlemények. Csak a valódi vagy általános kötőszók alakulását kísérjük figyelem
mel. A (kötőszói szerepű) vonatkozó névmásokról és vonatkozó névmási határozószók
ról csak akkor beszélünk, ha azok a valódi kötőszók keletkezésében szerepet játszanak.
Keletkezési módok
1. Szófaj váltás
a) H atározószóból (vonatkozó névmási határozószóból) keletkezett a legjelentősebb
csoport: hogy; ha, mert, mint.
A folyamatot a hogy kötőszó kialakulásával szemléltetjük. A kiinduló fázisban a hogy
alárendelt mondat élén álló, módhatározói szerepű kérdő határozószóvolt: „Láttam, hogy
[’hogyan’] villámlott az ég.” Amikor a mondathangsúly és az értelmi kiemelés más
mondatrészre (példamondatunkban a villámlott állítmányra) tevődött át, a hogy vonatko
zó szerepű határozószóvá (vonatkozó kötőszóvá: „Láttam, hogy [’ahogy’] villámlott az
ég.”), illetőleg valódi kötőszóvá vált: „Láttam, hogy villámlott az ég.” Ekkor a hangsúlyát
vesztett hogy mondatrészi értéke is megszűnt; kötőszói szerepet vett föl: a két tagmondat
szoros összetartozását, alárendelő viszonyát tette kifejezetté.
b) Partikula —>kötőszó. Ebben az esetben az előzményszófaj sem önálló mondat
rész. Ilyen a korai szövegekben gyakori és, valamint az is, mindkettő és hangalakban.
Előzményük az ősmagyar és nyomatékosító, kiemelő szerepű partikula. (Ez is alakban
ma is él, például: „Hogy is hívják?”, „Tudod is te azt!”, „Úgy is van!”)
Az ’is’jelentésű, hozzátoldó kapcsolatos szerepű és kötőszó a mondathangsúlyos rész
után állhatott, ahogy a KTSz.-ban előfordul: „feld[e]n menyen ej”: földön, mennyen
is; ez a szórendi helyzet az és eredeti kiemelő funkciójából következik. Az és viszont el
vesztette ezt a szerepet, nyomatékosított egységéről levált, és az egyszerű mellérendelés
kötőszavává lett. Szövegmondat-, tagmondat- és mondatrészkapcsoló szerepe is volt (vö.
HB.: „yía pur ef chomuv uogmuc”).
Indulatszó jellegű partikulából származik a de ellentétes kötőszó. (Ma is van ilyen
használata: „De fázom!”, „De finom!”.) Ade-vel kezdődő ellentétes mondat tehát erede
tileg egy önálló felkiáltó mondat volt. A HB.-beli ,ge félédévé” is eredetileg az lehetett:
„De elfelejtette!” A de partikula ellentétes tartalmú mellérendelésben állva válhatott
kötőszóvá az ősmagyar korban.
c) Az igéből keletkezett kötőszók eredetileg önálló tagmondatok voltak. Szófajvál-
tásukkal egyidejűleg tehát nemcsak mondatrészi értékük tűnt el, hanem mondatérté
kük is, azzal, hogy beleolvadtak az őket követő egységbe. Ilyen az egyes és páros (több
szörös) vág)', valamint a páros (többszörös) akár (< akar ige).
A vagy E/3. személyű ige utalószó nélküli alanyi alárendelés főmondata volt („Vagy
[’(az) van’] elmész, vagy [’(az) van’] maradsz.”), s ebből vált választó, illetőleg magyará
zó kötőszóvá.
2. Szóösszetétel
a) Szerves összetétel: avagy; a vagy-hoz hasonlóan keletkezett, csak a vagy ige nem uta
lószó nélküli, hanem utalószós alanyi alárendelés főmondata volt: a(z) vagy ’az van’. Az
avagy igei tagjának archaikus, E/3.-ban is ragtalan volta arra utal, hogy az összetétel fo
lyamata a korai ómagyar korra lényegében lezárult: OMS.: owog: választó kötőszó.
Ősmagyar kori lehet a predikatív viszonyból kötőszóvá vált azaz is.
b) Szervetlen összetétel: hanem. Aha kötőszóból és a nem tagadószóból keletkezett
(vö. KTSz.: „e3 nem ygeb germukhanum yjtfen]”). Koraiságára utal az is, hogy a kóde
xekben gyakran szerepel három elemű kötőszókban: hanemcsak stb. Ugyanígy: hogynetn
—vö. hogynemha.
3. Szótársulások állandósulása
Már az ősmagyar korban lehettek ún. kötőszói szerkezetek is: olyan állandósult szó
társulások, amelyek együtt töltöttek be kötőszói szerepet. Például bizonyos szóismétlé
sek: is - is, avagy - avagy stb., de különböző lexémák is társulhattak (vö. HB.: „Num heon
muga nec.ge mend w foianec halalut evec” [ez a nemcsak - de területi változata lehetett];
KTSz.: nem... hantim).
I FELADATOK
1. A mint szó ómagyar kori előfordulásainak vizsgálatából hogyan rekonstruálná a mint

határozószó kötőszóvá válásának folyamatát?
2. A feltételes ha kötőszó ’amikor’jelentésű vonatkozó névmási határozószóból kelet
kezett. Igazolja, hogy az ősmagyar korban történt ez a szófajváltás!
3. Gyűjtse össze a Árpád-kori szövegekben előforduló kötőszókat, s rajzolja meg né-
hányuk ősmagyar korra tehető kialakulásának folyamatát!
4. A sem kötőszó elhomályosult összetétel. Hogyan, miből alakulhatott ki, és mikor?
A MÓDOSÍTÓSZÓK
A módosítószók szófaja e korban bontakozott ki. Alapnyelvi előzményekre megy vissza:
például a nem tagadó- és a ne tiltószó.
Keletkezési módok
Szófajváltás
a) M utató névmás —» m ódosítószó. A né tiltószóban az uráli *ne ’ez’ mutató névmás
rejlik. A nem tagadószóban ehhez a mutató névmáshoz a mi kérdő-határozatlan névmás
járul; ez a módosítószó valószínűleg még ugor kori összetétel eredménye.
b) H atározószó —>m ódosítószó. A tagadás, tiltás mellett az igenlést, bizonygatást
is névmásokkal, illetőleg névmástövű határozószókkal fejezhették ki: ilyen szerepű le
hetett a tat ~ tott (mutató névmási tő + -t lokatívuszrag); ajelentésfejlődés feltehető útja:
’ott’ (határozószó) —»’úgy’ (határozószó) —>’úgy; igen; bizony’ (módosítószó) volt (vő.
MünchK. 26vb: „? mödanac néki Hallod mit mödnac é3 ec Ihc ke möda nékic tat ug”.)
Az igenlő tat szerepét idővel a példában is szereplő úgy, illetőleg rvgj'ö« vehette át (vö. még:
1456 k.: „vg atham: Ita pater”: Gl.). Ezek funkcionálisan egy teljesebb Úgy(an) vagyon
mondatnak felelnek meg. Lehetséges, hogy abból vált ki, s így lett mondat értékű felelőszó,
illetőleg bizonygató nyomósító elem.
Az úgy közeire mutató párjának, az így ( ~ íjjyj-nek a közreműködésével (és abla-
tívuszraggal) is keletkezett (határozószó, majd abból) bizonygató nyomósítószó, illető
leg felelő módosítószó, az igyál.
Talán még a bátor határozószó vált ekkor az igenlő válasz és a nyomatékos ráhagyás
lexikai kifejezőjévé (vö. SándK. 29).
c) Főmondati szerepű igéből —> m ódosítószó. [úgy] találom [úgy’vélem’]: az ige
modális főmondat volt, s ígyjelentésénél fogva viszonylag könnyen válhatott módosí
tószóvá: talám(> talán).
I FELADATOK
1. A TESz. és a NySz. adatai alapján vizsgálja meg, hogy az ’így’jelentésű igyál határo
zószó (több alakváltozattal) hogyan válik módosítószóvá, illetőleg milyen jelentéskö
rökbe tartozó módosítószó lett belőle?
2. Nézzen utána a szakirodalomban a különféle módosítószó-felfogásoknak! (A „mon-
datszó”-nak nevezett szócsoportra is figyeljen!) Milyen funkciójújelentésű elemeket,
szócsoportokat sorol Ö n a módosítószók közé?
A PARTIKULÁK
A partikulák szófaja e korban bontakozott ki, de csírái az alapnyelvig nyúlnak vissza. A
rokon nyelvi párhuzamok alapján leginkább az -e kérdőszóról tehetjük fel, hogy már
megvolt mai funkciójában a kor legelején. Alapnyelvi előzményekre mehet vissza még
az es ~ is ~ s nyomatékosító szó (vö. HB.: „ijaes num igg ember mulchotia e3 verm ut”;
mai: „El is várom!”).
Ez az -s partikula épült bele a kor végén a nincs (< nim ~ nem + [i]s), talán az ómagyar
kor elején a sincs (< s + nincs) tagadó igébe.
Keletkezési módok
1. Szófajváltás
a) M utató névmás —> partikula. Az e kérdőszó (mai helyesírással: -e) abból a figye
lemfelkeltő, indulatszói tulajdonságú mutató névmásból keletkezett, amely nyelvjárá
sainkban még napjainkban is él: „Itt van é!”, „Ehun é!”.
b) H atározószó —> partikula. Az igei alaptaghoz kapcsolódó határozói értékét elve
szítve vált partikulává a még, már, heon, immár. A következőjelentésfejlődést tehetjük fel;
például: még ’megint, újból, ismét’ (határozószó) —>’még’ (partikula); héoti ’üresen; egye
dül’ (határozószó) —> ’csupán, csak’ (partikula); (vő. HB.: „Num heon [’(egyedül) csak’
partikula] muga nec”. Mivel ahéon partikulaként csak a HB.-ből került elő, szófajváltá-
sa szűkebb hatókörű nyelvjárási jelenség lehetett. Vö. még: csak, de (mai példa: „Csak
nem teszi ezt velünk!”, „De jó lesz!”).
c) Főm ondati szerepű igei állítm ány —>partikula. Ezek az igék külön tagmon
datok, többnyire modális főmondatok voltak, s ígyjelentésüknél fogva viszonylag köny-
nyen válhattak partikulává: [úgy] látom, ... —>lám; [Az] váljon [’legyen’ vagy val’on ’va
gyon’], ...? —> vajon (valyon). Talán ősmagyar kor végi a hagyjad: hagyd —>hadd is.
d) M ellékm ondat igei állítmányából vált partikulává íz akár ~ akar.
„[Ha] akar, el is mehet” —> ,Akár el is mehet”. Partikulává akkor vált, amikor abenne
levő igei jegyek már nem érvényesültek, például elmaradt a mondat állítmányával való
személybeli egyezés: ,tikáréi is mehetek” (vö. 1512: „ha tewb nem lehet czakakarhárom
zaz wagy keth zaz forynthot kyldenil”: KárOkl. 3: 8 6 ).
2. S z ó ö s s z e té te l
Önálló főm ondati szintről, alany és állítmány kapcsolatából süllyedt le az avagy ’va
jo n ’ összetett partikula: A[z] vág]',... ’Ázván, [hogy]’ (hasonlóan az avagy kötőszóhoz,
amely - a partikulával szemben - a mondat szerkezetébe beépülő grammatikai szerepű
szó; azzal kettős szófajú szó); ősmagyar kor végi lehet; vö. 1456 k.: „auag [’vajon’] nem
tudatok uoth” (SermDom. 1: 207 ~ MünchK. 56vb: „nem tuggatocuala é”).
Az összetételek szemantikai, funkcionális motívumai között e korban is fontos szere
pet játszott a figyelemfelhívás és a nyomatékosítás.
I FELADATOK
1. Történeti szótárakból vagy/és ómagyar kori szövegekből gyűjtsön adatokat a már, még,
immár lexémákra! Vizsgálja meg mondatbeli szerepüket, jelentésüket, és állapítsa meg
az egyes előfordulások szófaját! Milyen szófajok jelennek meg a felismert többszófa-
júságban? Milyen történeti előzmény-következmény viszonyban vannak az egyes szó
fajok?
2. Nézzen utána a vajon és a hadd partikula kialakulásának! Milyen szintaktikai kö
rülmények között keletkeztek?
3. Milyen magyarázatot talál arra ajelenségre, hogy az a(z) vagy ’az van’ főmondatból
’vajon’jelentésű partikula is lett és választó kötőszó is?
Összefoglaló: Berrár 1967a, 390-400; B. Gergely 1978; Keszler 1995b; Klemm 1928-1942; M. Korch-
máros 1997, 109-123. - A névutók: Mikola 1966, 29-38; Sebestyén 1961, 89-101; 1991a, 159—
172; 2002; Seilenthal 1980, 467-475; 1988, 331-336; ‘ Zsilinszky 1991, 442-160. - A kötőszók:
Fábricz 1985,79-87; ‘Juhász 1991a, 467-500; Simonyi 1881; Velcsovnc 1982,143-160. -A m ó -
dosítószók: Helbig-Helbig 1993; ‘Juhász 1991a, 501-513; Kiefer 1990; D. Mátai 2000, 97-109;
*H. Molnár 1968; Péter 1991, 173-182. - A partikulák: Fábricz 1985, 79-87; Helbig 1988; Ju
hász 1999b, 179-183; Keszler 1995b, 304-305; Kugler 1998,214-219; Kummer 1989.
Az indulatszók
Az érzelm et kifejező indulatszók közül korai szövegeinkben az ó fordul elő: az ÓM S.-
ban a szomorúság, a bánat kifejezésére szolgál; önálló tagmondatként a mondat élén áll.
Itteni előfordulásaiban is látszik a mondatot, sőt nagyobb szövegrészt is moduláló szere
pe; ez az ősmagyar korban is meglehetett: ÓMS.: „O yg0 3 jymeonnok be 3 3 eg jcouuo
ere”. Megszólításhoz is gyakran kötődhetett: ÓMS.: „O en ejes urodü”. Az ó nekem szó-
kapcsolat az (ó)fiam megszólításos szerkezettel is egybeolvadhat: „Vh nequem en fyon”.
Élhetett az ősmagyar korban ajaj és sok más érzelemkifejező indulatszó is.
A hang- és mozgásképzet kifejezésére korai indulatszóink között feltehetjük az á, áh
elemet is, a csodálkozás, szájtátás, sóvárgás, bámészkodás kifejezőjeként.
Akaratot (felszólítást, kívánságot, rosszallást) kifejező indulatszavak is lehettek. Ezek
nyilván partnert kívánó, kapcsolatteremtő és -fenntartó elemek voltak; ilyen például a
no, a esi. M inden bizonnyal ismételték, többször egymás után hangoztatták az indulat
szókkal rokonságot tartó állathívogató, -űző, -terelő, madárhívó, -riasztó szócská
kat is. A csatakiáltás is jelentős funkciót tölthetett be az ősmagyarok életében. Éppen egy
ilyenről maradt fenn adat: a 933. évi merseburgi ütközetet leíró szerző őrizte meg, szór
ványként: „hűi, hűi frequenter auditur” (Liutprand Antapodosisa 959-962 körül). (Vö.
a mai sportnyelvben is: „Huj, huj, hajrá!”).
A közös munkavégzésnek is lehettek kiáltásszerű indulatszavai.
Alaki felépítésüket az egyszótagúság, ezen belül a V, VC, CV, CVC hangszerkezet
jellemezhette. A magánhangzók mellett a hozzájuk több szempontból közel álló, hátul
képzett spiránsok (j, %; y, h) dominálhattak bennük.
I FELADATOK
1. M iért nem használhatók fel az indulatszók a nyelvrokonság bizonyítására?

2. Milyen érzelmi, akarati stb. funkciókat töltenek be a kommunikációban az indulat
szavak? Korai és kései ómagyar kori adatokat is használjon fel a válaszadáshoz!
3. Az indulatszók életére, alakulására vonatkozóan mi következik e szavak onoma-
topoetikus jellegéből?
I. Gallasy 1991,1, 514-522; Kelemen 1970; Kugler 2000, 292-304.

I AZ ÓM AGYAR K O R
SZÓFAJTÖRTÉNET
D. Mátai Mária
A szófaji rendszerben több lényeges változás következett be.

1. Új szófajok keletkeztek: a határozott névelő, a határozatlan névelő, egyes névmásfaj
ták, igenévfajták.
2. Egyes szófajok állománya jelentősen kiterebélyesedett: például sok új határozószó,
igekötő, névutó, kötőszó, módosítószó, partikula keletkezett.
3. Egyes szófaji altípusok gyengültek, mások nagyobb tempóban erősödtek: változott
tehát az egyes szófaji altípusok aránya.
Az alapszófajok
A kettős szófajú ige-névszók
Visszaszorulásuk az ősmagyar korhoz képest még erőteljesebben folytatódott. Egyes
elemeknek ritkult a névszóként való előfordulása, és elsősorban igeként éltek tovább:
g y a k ’szúr, döf’ ige (főnévként ’szúróeszköz’),f e n ’élesít’ (főnévként ’fenőkő’), l a k ’lakói’
(főnévként ’bűn’). Mások az ómagyar kor vége felé egyre inkább csak névszóként szere
peltek: z a j ’zajongás’ (igeként ’zajong’), k é s z ’készséges, felkészült’ (igeként ’késztet, fel
készít’).
A kettős szófajú ige-névszók csoportját grammatikai változások is apasztották; ezek
révén a két szófaj alakilag lassacskán elkülönült. Általában az igei tag változott: például
ikessé vált ( l a k i k - l a k ) , igekötőt kapott ( e l v é s z - v é s z ) , képző járult hozzá ( k é s z t - k é s z
m n . , p i h e g - p i h fn.); de az is előfordult, hogy a névszói tagot helyettesítette vagy kiszo
rította az igei tag névszóképzős alakja: l e p ’takaró; takar’ —> l e p e l fn. - l e p ige; lásd még: e s ő
fn. (<—mn. ign.) - e s ( i k ) .
Új ige-névszó kettősség kevés keletkezett. A nyelvünkben újonnan megjelenő
igék közül a belső keletkezésűek ugyanis szabályszerűen képzőkkel alakultak ( z ö r ö g ,
o r d í t ) , ajövevényszavak pedig az -/ vagy később a - z képzőt vették fel ( p a n a s z o l , t r a n c s í -
3 9 4 I A Z Ó M A G YA R K O R
roz), s ez lényegében megakadályozta újabb ige-névszó párok keletkezését. Kivétele

sen, analógiás hatásra és átmeneti időre mégis jöhetett létre ige-névszói kettős szófajú-
ság: a szláv eredetű ábráz ’kép, alak’ főnév bizonyára a kései ómagyarban igésült ’meg
jelenít, elénk tár’jelentésben: az -áz végű magyar igék analógiájára (vö. aláz, példáz,
mag)'aráz; vö. még: szláv zár: TESz.). Aszabad melléknév a kései ómagyar kor vége felé
indulhatott meg az igésülés útján: az -ad végű tárgyatlan igék hatására (vö. akad, halad,
marad, szalad), és ’szabadulni igyekszik’ —4 ’tiltakozik’jelentésű igévé vált: 1536: „ke3 de
jabadny [’tiltakozni’] ees ejkedny” (PestiNTest. 61v).
Bizonyos szavak esetében az ige-névszói kettős szófajúság az ómagyar korban is fenn
maradt: fagy, fing(ik), hang ’hallószervünkkel érezhető rezgés; hangzik’, les, tnerész(ik),
nyom, pök stb.
I FELADATOK
1. Az ige-névszói kettős szófajúság kérdését (meglétét vagy megszűntet) is lényegében

az előfordulások gyakorisága alapján dönthetjük el. Gyűjtött példái szerint milyen szó
faji állapotban van az ómagyar korban például az íz ’az ízlelőszervben keltett érzet; sza
gol’, a menet (nevet) ’nevetés; nevet’, a csal ’csel, csalárd; becsap’, az ok(ik) ’gondosság, in
dok; okul, ért valamihez’, az agg, a villám? Milyen egyéb ige-névszókkal találkozott még?
2. Gyűjtsön adatokat, amelyek az es lexéma ige-névszó jellegének (Es az es. ’Esik az
eső.’) megszűnési folyamatát jelzik! Figyeljen arra is, hogy igeként csak bizonyos jelen
tésekben ikesedik, illetve nem ikesedik. Köthető-e ez a viselkedés időhöz, nyelvterülethez?
3. Milyen főbb jelentéstani csoportokat lehet fölismerni az ige-névszói kettősségek
körében?
Az igenevek
Két új típus keletkezett: az -andó/-endő képzős melléknévi igenév és a -vall-vei képzős
határozói igenév. Néhánynak változott a használati gyakorisága: az -atta/-ette képzős
határozói igenév visszaszorulóban volt.
Az igenevek az ómagyar kor nyelvében sokkal nagyobb szerepet játszottak, mint a
maiban. Az ómagyar kori „nyelvújítás” legkedveltebb eszközei voltak.
A FŐNÉVI IGENÉV
Képzőjének több változata alakult ki: például az -5z-es -v-s tövekben a geminált -nni
(te-nni, e-nni), a személyraggal keletkezett -nia/-nie (GuaryK. 20: „me 2 t ... 3 e 2 eted ...
meg agalmajnia”), ebből ni > ny palatalizációval a mai nyelvjárásokban is előforduló
2
-nyal-nye (NádK. 287: „adnac vala neki írnia”, 328: Jirna kezde”).
A főnévi igenévre az ómagyar korban erősen jellemző volt a személyragozhatóság: a
képző -t eleme csak a 3. sz.-ben maradt m ega személyrag előtt (tudnia), az 1. és a 2. sz.-
ben eltűnt, de lehet, hogy sohasem volt ott (tudnom, tudnotok).
S Z Ó FA JT Ö R T É N E T I 3 9 5
A MELLÉKNÉVI IGENÉV
1. A z -ó/-ő k é p z ő s . A képző a korszak elején még spiráns hangalakban élt: TA.: „nogu
azah [ászáy] fehe reá”; a vokalizálódás után -ou/-öü, illetve -ojj-ei diftongusos formájú
lett. A labiális utótagú diftongusokból keletkezett a képző -6/-8és -ú/-ű (hulló, keserű), az
-j utótagúakból pedig az -á/-é > -al-e hangalakja (hulla, kerge).
A létige két alakjából (való ~ való) a való > vala a határozatlan névmások és határozó
szók (valaki, valahol) előtagjául foglalódott le. A képző -é változata is gyakori volt: JordK.
386: „Ke2ejteleJanóinak”; főleg főnevesült igenevekben szerepelt: 1405 k.: teremthe: creator,
gertnek visele:pedagógus (Gl.).
2. A - t — tt k é p z ő s. Tovább élt az istenadtagyertnek típusú szerkezet igeneve: 1456 k.:
zelfutha nadath: szél fútta nádat (Gl.); más személyben is: KazK. 34: „ueged az nekőd
zórzóttem coronat”.
Az egyéb, -t képzőt tartalmazó, a határozói igenév és a határozószó felé átmeneti szó-
fajúságot mutató igenevek közül (holta, laktában, nó'ttön [nő], jövet) gyakori volt a laktában
típusú, mely a határozói igenévhez közeledik (WinklK. 147: „keserpltebe m onda”).
A máig élő nó'ttön (nő) típusú figura etymologicák ómagyar kori szövegeinkben rit
kán fordulnak elő: csak eredeti magyar szövegekből van rá adatunk; talán azért, mert a
fordításokba nem illettek bele ezek a beszélt nyelvben igen elterjedt, a finnugor nyel
vekre olyjellemző szerkezetek.
3. A z -andó/-endő k é p z ő s. A korai ómagyar korban keletkezett ez az igenévtípus.
Képzője az -and/-end jövőidő-jel és az -ó/-ő igenévképző kapcsolatából áll. Fő funkciója:
a beálló melléknévi igenév; olyan cselekvést jelöl, amely a mondat főigéjében kifejtett
cselekvés után következik be; -endé változata is kialakult: 16. sz. e.: „Tyztelende wram ”
(MNy. 1926,146). Ebben a korban sokkal kiterjedtebb volt a használata, mint ma.
A HATÁROZÓI IGENÉV
E korban keletkezett a -val/-vel képzős határozói igenév: a -va/-ve képzős igenévhez az

-/ határozórag járult. Keletkezésében a -vall-vei határozórag analogikus hatása is közre
játszhatott: a -vall-vei rágós névszó ugyanis nyelvtani szinonimája lehet a határozói ige
névnek (sírva mond ~ sírással mond). Sok kódexben föllelhető, de ritka igenév (mód- és
állapothatározó).
Az ómagyar kor eleji szövegekben csak a -va/-ve képzővel találkozunk, a kései óma
gyar korban azonban a -ván/-vén az általános használatú. Hozzá képest a -va/-ve is ritka.
A -va/-ve képzős igenév személyragozható, teljes paradigmája van: pl. AporK. 110:
megnituad, 175: meg menekeduenk.
A z -atta/-ette képzős határozói igenév visszaszoruló, elszigetelt jelenség: BécsiK. 39:
„ 0 Angala m<égp2 Í3 Qt énget umételnKiiettbn [’elmentemben, amikor innen elm entem ’]
es ot lakattam es • 1 onnat ide fo 2 dolattam,\ M indig személyragos: M ünchK. 80vb:
bemenettctec (többes szám 2 . személy).
396 I A Z ÓM A G YA R K OR
AZ IGENEVEK SZÓFAJVÁLTÁSA
Leginkább a melléknévi igenevek váltanak szófajt; különösen a folyamatosak. F ő n ev e-

sü lt afolyó, szolgáló, uralkodó, teremtő (ezek igenévként is megmaradtak; egy részük azon
ban az ómagyar korban már csak főnév: erdő, mező).
Az -ú/-ű, -a/-e képzősek nagy része a kései ómagyar korra már el is hagyhatta az ige
névi szófaji kategóriát; főnévvé, m ellé k n é v v é vált: hű, seprű, tű; keserű, szomorú; kösön
tyű, sarkantyú; csusza, ferde, hinta, kajla, kerge; illetőleg: halandójövendő.
A határozói igenév n é v u tó v á válhat: a kései ómagyar korban alakult ki a múlván
(PeerK. 105: „egh kewees ydő mwluan”) és a múlva (16. sz. eleje: „három hónap mwlwa”.
MNy. 1926,146). A nyilván igenév a kései ómagyar korban határozószóvá vált: ’nyíltan,
őszintén’ (AporK. 212), ’tisztán, világosan’ (JókK. 62); így fokozható is: SzékK. 193:
tíylwabban.
A főnévi igenév nem válik más szófajúvá. A kései ómagyar korban következett be vele
kapcsolatban az egyetlen, fontos változás: afog + főnévi igenévből álló szerkezet össze
tettjövő idejű igealakká vált.
I FELADATOK
1. Gyűjtött példamondatokban vizsgálja meg, hogy a főnévi igenév (személyragozva

vagy anélkül) milyen mondatrészi szerepeket tölthet be az ómagyar korban, valamint
azt, hogy milyen bővítmények járulhatnak hozzá! Vesse ezt össze az igenév mai nyelvi
viselkedésével! M it tapasztal?
2. Gyűjtsön olyan mondatokat, melyekben határozói igenév + létigés szerkezet ta
lálható! Milyen mondatrész (milyen határozó) az igenév? Mennyire jellemző ez a szer
kesztés az ómagyar korra?
3. Milyen szószerkezetek a következők: NádK. 474:fogoc cikorgatvan; VirgK. 54: zaya
meg tatuan. Gyűjtsön hasonlókat! Milyen kapcsolatban vannak ezek a mai szemlesütve,
fogcsikorgatva típusú összetételekkel?
Az igék és a névszók
Az ige, a főnév és a melléknév m int szófaj lényeges változáson nem ment át az ómagyar
korban és később sem, de különféle szóalkotásmódok érvényesülése révén sok új elem
lépett be e szófajcsoportokba.
A névszókkal kapcsolatos szófajváltás; a többszófajúság

1. Az ősmagyar korból sok fő n é v -m e llé k n é v i k e ttő s s z ó fa jú sz ó öröklődött át az
ómagyar korra. Egyik fontos szemantikai típusukat az jellemzi, hogy főnévi használat
ban valamilyen jellemző tulajdonságú, állapotú vagy egy bizonyos csoportba tartozó
embert, melléknévi értelemben pedig az illető tulajdonságot, állapotot vagy vonatko
zást jelölték: árva, beteg, bölcs, özvegy, szűz stb. Ennek az ómagyar kori szófajváltás szem
pontjából isjelentősége volt: ha ugyanis az ómagyarban olyan szó került a nyelvbe, amely
ebbe a jelentéskörbe tartozott, akkor az analogikusán ebbe a kettős szófajú csoportba
illeszkedett bele. Ha például az idegen nyelvből átvett szó főnév volt, például a szláv bolond,
gonosz, szomszéd, akkor a magyarban melléknevesülve vált kettős szófajúvá; ha az ide
gen szó melléknév volt, például a szláv béna, paraszt, akkor a magyarban főnévvé is vált.
A főnév-melléknévi kettős szófajú szavak másik fontos csoportja a népneveké. Ezek
száma is nőtt az ómagyar korban: görög, kun, német, oláh, pólyák, szász. (Ezek jövevény
szavak, melyek az átadó nyelvben is kettős szófajúak voltak.)
Tovább éltek azok az -s képzős kettős szófajú szavak, amelyeknek melléknévi tagjá
ban az -s valamivel való ellátottságot jelölt, főnévi tagjában pedig foglalkozásnevet vagy
bizonyos növényekkel kapcsolatos gyűjtőnevet képezett: fazekas, szekeres; almás, nádas.
Ebbe a csoportba illeszkedtek analogikusán az ómagyar korban: asztalos, dobos, hegedűs,
kapus, kocsis stb.
Egyéb szófajváltással keletkezett főnév-melléknevek: a) főnév —> melléknév: a szó-
fajváltás m inősítő jelzői, valamint állítmányi használatban következett be. A mellék-
nevesülés jelentéstanilag hasonlóságon alapul; ajelzett szót a főnévi jelzőjelölte élő
lény, dolog egyjellemző tulajdonságával ruházzák föl: derék fn. ’a test törzse, középső,
legfőbb rész’ —» mn. ’fő, igazi, valódi’; ravasz fn. ’róka’ —» mn. ’furfangos, cseles eszű’;
pokol fn. —» mn. ’gonosz’ stb.; b) m ellék n év—> főnév: kövér mn. —» fn. ’háj’ stb. Tapa
dással keletkezett a kocsi szekér ’Kocsban készült szekér’ szerkezetből a kocsi főnév;
ugyanígy: komondor eb —>komondor; szárazföld v. hely —>száraz fn. stb.
2. Számnév ritkán válik más szófajúvá, és ritkán is keletkezik más szófajú szóból:
a) szám név —» főnév: néhány törtszámnév egyes adófajták neveként főnévvé vált,
és valamely terménynek, árunak bizonyos hányadát jelentette: tized (WinklK. 143),
(bor)kilenced, harmincad. Ások határozatlan számnév ’sokaság, település, falu’jelentésű
főnévvé is vált, így kettős szófajú szó lett. A kései ómagyar korban azonban a helynevek
utótagjaként élő főnévi jelentés (1453: Felsok; 1473: Malomsok: MNy. 1914, 257) már
visszaszorult;
b) m elléknév —> számnév: a ’nagy, súlyos, vaskos, sűrű’jelentésű tömérdek mellék
név a kései ómagyarban tűnt föl határozatlan számnévi szerepben, ’sok’jelentésben:
KazK. 72: „attyannak temerdök kencet... mind az zegenőknek oztogatta”.
I FELADATOK
1. Az ómagyar korban az -s képzős foglalkozásnevek (fazekas) és gyűjtőnevek (nádas)

fontos csoportját alkotják a kettős szófajú szavaknak (főnevek is, melléknevek is). A gyűj
tött adatokat megvizsgálva mit gondol: vajon minden egyes elemnek végig kell-e járnia
a melléknévből való főnevesülés útját, vagy más módja is van főnévvé válásuknak?
Szembesítse mindezt a képzőosztódásról tanultakkal, valamint azzal a ténnyel, hogy
foglalkozásnevek után a mester szó használata csak a kései ómagyar kor után kezd terjed
ni. Milyen következtetés vonható le ebből?
2. Főnév melléknévvé válásával is jó néhány kettős szófajú szó keletkezett az óma
gyar korban. Keressen olyan példákat, melyekben az illető szó már melléknévre jellem
ző toldalékokat is fölvesz (például: SzabV.: vytejfegeth: vitézséget).
398 I A Z Ó M A G YA R K O R
A NÉVMÁSOK
A főnévi névmások rendszere az ómagyar kor elején már majdnem mai teljességében
áll előttünk. Új típusként csupán a kölcsönös névmás jö tt létre.
A szorosabb értelemben vett személyes névmások paradigmatikus rendszert alkotnak:

van lineáris paradigmájuk, azaz nominatívuszuk, akkuzatívuszuk, kifejezik a birtokos
jelzőt; határozós alakjait - rendszertani kiegészüléssel —a határozószói személyes név
mások képviselik. Ugyanakkor vertikális paradigmájuk is van, azaz 6 elemből álló szám-
és személyjelölő rendszerük.
A birtokos jelzőként álló személyes névmás paradigmájából e korban (és azóta is)
hiányzik a T/3. személy. Szerepét az E/3. látja el: az őházuk. Tehát a főnévi birtokszó 6
elemű jelrendszeréhez a birtokos 5 elemmel kapcsolódik. Állhat még nyomatékosító
szerepben, például ővele, ővelük.
A nominatívuszi sor
E /l.«j T /l. m i — m ű ( > m i — m ii) — m in k
E/2. te T/2. t i — tű ( > ti ~ tű ) — tik
E/3. ő ~ ű T/3. ő k ~ űk (ritk. őkek — ű k c k )
Az E/3. személyű névmás a nyelvjárásonként eltérő irányú monoftongizálódás ered

ményeként ő és ű formában élt. Ugyan- előtaggal is bővülhetett: 1503: „az pénzét vgyan
eö [’szintén ő’] oluastameg” (MNy. 1964, 106).
A T /l.-ben a mi ~ mű (> mi ~ mii) alaki kettősből a fő variáns a mi > mi lehetett.
Valószínű, hogy -nk személyraggal bővült változata, a mink is ómagyar kori, bár csak
későbbről adatolható. A ti ~ tű (> ti ~ tű) mellett is megjelent az ómagyar korban a -k
többesjellel bővült tik forma, de csak tárgyesetben tudjuk adatolni: PeerK. 187: tikteket.
Ezek a személyes névmások a mondatban az alany (és ritkán az értelmező) szerepét
töltötték be.
A birtokos jelzői szerepű személyes névmások
1. A birtokos jelzőként álló személyes névmás természetesen nem kaphat semmiféle

toldalékot, de szerepkörében - ha nagyon korlátozott mértékben is - e korban megjelent
a neki határozószói személyes névmás. Itt a főnevek köréből kiinduló analógiás hatással
számolhatunk: a világ világa típusú, eredetileg ragtalan birtokos jelző mellett még az elő
S Z Ó FA JT Ö R T É N E T I 399
ző korban megindulhatott a -nak/-nek rágós forma kialakulása is: virágnak virága. Ennek
analógiájára a személyes névmási birtokos jelzőnek két ragozási sora jö tt létre:
Az esetrag nélküli ragozási sor Az esetragos ragozási sor

(az) cn házam nekem (a) házam
(a) te házad neked (a) házad
(az) ő h á za ; vő. (a) f i ú h á z a n e k i (a ) h á z a ; vö. (a) f i ú n a k (a ) h á z a
(a) mi házunk nekünk (a) házunk
(a) ti házatok nektek (a) házatok
(az) ő h á z u k ; vö. (a) f i ú k h á z a n e k ik (a ) h á z u k ; vö. (a.) f i ú k n a k (a ) h á z a
Az ómagyar korban is az ő háza típus volt az általános; a neki a háza típus periferikus
jelenség lehetett, bár már a KT.-ből adatolható: nekyatia.
A személyes névmási birtokos jelző rendkívül gyakori volt e korban: mind főnév előtt
(te véred), mind határozószói személyes névmás előtt (mi velünk). Ez elsősorban nyo-
matékosítási céllal, illetve a közlés érzelmi telítettségével magyarázható.
2. Az ómagyar korban bizonyos megszólítási formákba is beépült névmási birtokos
jelző: a) az „uram, én Istenem” szerkezet tagolatlan mondat értékű, a mondat szerkezeté
be nem épül be; b) a te kegyelmed-, ti kegyelmetek-, te nagyságod-, tefelséged-fé\e formulák
viszont beépülnek a mondatba, és ott alanyi, tárgyi, határozói és birtokos jelzői szerepet
tölthetnek be. Főleg levelekben gyakoriak: 1486 k.: „tugya the Kegelmed ... tugyad
byzonnyal” (MNy. 1925,115). Az efféle szerkezetekben lelhetjük meg nyelvünkben a
m agázás kiindulópontját.
Az akkuzatívuszi sor
Az ómagyar korban az engem ~ engémet, téged ~ tégedet változatok közül a tárgyragos ala
kokat nyomatékosabbnak érezhették, emelkedettebb stílusértékük is lehetett; ezért - főleg
a biblikus szövegekben - ezek a gyakoribbak. E/3.-ban az őt, űt helyett az elemismétléses
őtet, űtet volt az általános használatú. Ez utóbbi forma a kódexekkorában a magasrendű
írásbeliségnek is szerves eleme volt. Meglétét mind a mai napig folyamatosnak kell te
kintenünk, bár napjainkra alsóbb nyelvi szintre szorult vissza.
A többes számban a minket, titeket (tiktéket) mellett megtalálhatók a benniink(et), ben
neteket) elemek is: HB.: tiv bennetuc ’titeket’.
A tárgyragos alakok csak a korszak végén bukkannak fel. Mindamellett a kor írásbe
liségében a benniink(et), benneték(et) ritkán fordul elő: a minket, titeket lehetett az uralko
dó variáns.
A határozószói személyes névmások
1. A főnévi határozóragokkal párhuzam ba állítható határozószói személyes név

mások. A belé, belől, reá névutó raggá válása után a következő háromirányú részrend
szerekkel számolhatunk: a) belőle, benne, belé; b) róla, rajta, rá; c) tőle, nála, hozzá. Egyirá
nyúak: vele, érte, neki ( 6 elemű paradigmájuk van).
2. A névutókkal korreláló határozószói személyes névmások között vannak há-
romirányúak: alóla, alatta, alá ~ alája; mellőle, mellette, mellé ~ melléje stb.; egyirányúak:
ellene, körűié ~ környiile, miatta, utána. A miatta funkciója az ómagyar korban ’általa’
jelentésű eszközhatározó volt.
Új elem a nélküle névmás (ekkori a nélkül névutó is). Adatainkban a névutó található
ugyan, de a személyre vonatkoztatás mozzanata sejteti a majdani névmást: FestK. 389:
naalad neekwl.
A nyomatékosító szerepű -n toldalékos személyes névmások
A korábban kialakult rendszer a kor folyamán a fellazulás jeleit mutatja. E névmások

eredetileg birtokos jelzőként kapcsolódtak a velük számban és személyben megegyező
birtokszóhoz: én ~ énén (énnén) szám; tén ~ ténén (ténnén) szád. A kor második felére ez
a szintagmatikus viszony nyomatékosító és nyomatékosított viszonyává értékelődött át.
Ugyanúgy 5 elemből állt a paradigmája, mint a birtokos jelzői személyes névmásoké.
Az -n toldalékos személyes névmások: én, tén, én ~ ön, min, tin, illetve az újabb -n tolda
lékot felvett alakok: énén, ténén, énén ~ önön, minén, tinén, az -n geminálódásával: énnén,
ténnén stb.
Egy-egy személy jelölésére így több alak is szolgált (pl. min, minén, rninnén): a rend
szer túlméretezett volt, ezért egyes elemei fokozatosan kivesztek. A rendszer fellazulásá
nak okai között szerepelt a funkcionális megingás is: az E/l- énnén ~ önnön magam és az
E/3. énnén ~ önnön maga hasonló hangalakú volt; vagy a nominatívuszi E /l. én (en) és az
-n toldalékos E /l. én hangalakja is elég közel állt egymáshoz A rendszer fokozatosan
visszaszorult.
Az -n toldalékos elemekjelentése átalakult; már a GyS.-ban is ’saját’jelentésű az E/3.
alak: vnüjaiaual, Vnun tonohtuananac. Ugyanakkor a ’saját’jelentés kifejezésére más nyelvi
eszközökjelentek meg (a tidajdon és a saját); ez is hozzájárult az -ti toldalékos névmások
fokozatos visszaszorulásához: JókK. 3: „ewn tulaydon kamarayaban”; MünchK.
95vb: „a- tulaidon iuhocat hya néuec 3 e 2 ent”.
Ritkán fordultak elő az ómagyarban is. Néhány megjegyzés:

Az E /l. hangalakjában é ~ t váltakozás látszik (etiém ~ enim); ebben az eredeti inter-
vokalikus n-nek palatális ny hanggá válását is jelzik adatok: DöbrK. 330: eríimbél.
M orfológiai változások. Az E/3. övé mellé a 16. század elején, szórványosan, de már
létrejött a birtokos személyjellel megtoldott övéje szóalak (DöbrK. 297: öveie; ErdyK. 587:
eweyet).
A birtok többségét e korban is az -i birtoktöbbesítő jel fejezte ki: enyéim, tieid, övéi,
mieink stb.; ugyanakkor az E /l. és az E/2. birtokos névmáson a -k többesjel is kifejez
hette a birtok többségét: enyémek, tiedek (JordK. 35, 687).
a) H a n g a la k i sajátság o k . AT/1. és a T/3. mégjobbára (mi) magonk, (ők) magok alakú

volt, de az o helyén már megjelent az u is: (mi) magunk, (ők) maguk.
b) M o rfo ló g ia i sajátság o k . A főnévi jelek közül az -é birtokjelet vehették föl: 1524:
„kynekegejjegeth wgy kewannom ínyken en magameth” (MNy. 1929,69). Főnévi ragok
és névutók is járulhattak hozzájuk: magával, magunk után. Tárgyként az E /l. és E/2.-ben
együtt élt az eredeti ragtalan és a -t tárgyragos forma: látom magam ~ magamat.
c) F u n k c io n á lis k é rd é se k . Korai nyelvemlékeinkben önmagukban állnak (HB.:
muga nec; OMS.: mogomnok), később nyomatékosító, illetve stilisztikai célú személyes
névmással együtt is használatosak voltak: te magad, tén magad, fennen magad (DöbrK. 377).
E korban eredeti funkciójukban, a reflexivitás kifejezőiként fordultak elő legtöbbször:
JókK. 45: „magat terdre le hayttuan”. Ebben a szerepben határozószói személyes név
másokkal is váltakozhatott: magával visz valamit vagy vele visz valamit (leggyakrabban a
hozzá fordult elő ’magához’ szerepben: VirgK. 41: „vegy engem te hozzad").
A visszaható névmás (egyéb, főnévre jellemző mondatrészi szerepek mellett) alany
ként is állhatott, de akkor nem visszaható, hanem erősen hangsúlyos személyes névmás
értékű, ’saját személye’jelentésű volt (MünchK. 87rb).
Az alanyként álló maga továbbfejlődéseként jöhetett létre - valószínűleg a kései óma
gyar korban - a névmás ’egyedül’jelentése, egyszersmind határozószóvá válása: JókK.
27: „ewnnewn maga marada”. A maga ellentétes kötőszóvá is vált.
A KÖLCSÖNÖS NÉVMÁS
E korban keletkezett az egymás: JókK. 25: „kerlek tytekett... 3 ereJJetek egyma/t”. Csak 3.
személyt jelöl, és eltérően az összes főnévhelyettesítő névmástól, szemantikai okokból
nincs többes száma.
Kialakulása is különbözik a csoport többi eleméétől: összetétel révén keletkezett va
lószínűleg a korai ómagyar korban. Az előtag az ’egyik’jelentésű égy határozatlan név
más (a m ondat alanyának szerepében), az utótag a más határozatlan névmás (tárgy
ként vagy határozóként állva) : „égy (a) mást segíti”, „égy (a) másnak szól”. Idővel az
egyirányú cselekvés kétirányúvá vált, s belépett a kölcsönösség mozzanata: a más je
lölte személy is segíti az égy névmás jelölte személyt; ezzel m űködni kezdett az a sza
bály, hogy ha többen cselekszenek egyszerre, akkor az állítmánynak többes számba
kell kerülnie. A két elem egységként kezdett funkcionálni, és lassan összeforrt.
Átmeneti formákkal is találkozunk; például birtokos személyjel is kapcsolódhatott
a még önálló égy és más névmáshoz, melyekben jelen van a kölcsönösség mozzanata:
KazK. 8 : „egitpk maitokat íegituen”.
4 0 2 I AZ ÓMAGYAR K O R

A t- és m- kezdetű mutató névmás e korban önálló névmásként már nem fordult elő. A
puszta vokálisos (a/e) mutató névmás viszont igen.
Valamennyi mutató névmásnak közös tulajdonsága, hogy képes utalni a beszélőhöz
viszonyított közelségre (palatális változat), illetőleg távolságra (veláris változat); ez ér
vényes az ómagyar korban keletkező mutató névmásokra is.
1. A főnévi m utató névmások. Az e, a, ez, az, ezen, azon névmások közül leggyako
ribb az ez, az. Újak is keletkeztek: összetétellel, például több ugyan- előtagú főnévi
mutató névmás: ugyanez, ugyanazon. Az ugyan- előtag valószínűleg eredetibb nyomósí
tó funkcióból a ’hasonlóképpen’ határozószói jelentésen átjutott el a kései ómagyar korra
az azonosító szerephez; így alkot összetett szót a mutató névmással (valamint a mutató
névmási határozószóval: ugyanitt, ugyanazotiképpen). A mind- előtagú főnévi mutató
névmások, a mindez, mindaz az összefoglaló anafora fontos eszközei a korszakban.
Új az emez ( ~ imez), amaz is. A palatális változat előtagja az im, im t vagy ime (m u
tató névmási elemekből álló nyomatékosító határozószó, illetőleg módosítószó). Az am-
előtag valószínűleg az ám szóhasadással elkülönült alakváltozata. (Erre mutat például
az ámhoi ’íme ott’ határozószó.) E névmások funkciója: nyomatékosan rámutattak va
lamire, s azt szembeállították egy tartalmas szóval megnevezett vagy más névmással
megjelölt, esetleg csak gesztussal kijelölt dologgal (VirgK. 60: „Imez vennek mosam
en meg lábát, te kedeg az masyknak”).
Mivel a mutató névmás nemcsak élettelen dologra utal, hanem gyakran vonatkozik
személyre is, ezért a személyes névmás helyett is használták: JókK. 39: „menőnek ayoÉ
[’ők’] 3 ent ferenc^ert”. Használati megoszlásuk a szövegjellegétől függött: az érzelmi
leg telített és az eredeti magyar nyelvű szövegekben a személyes névmás fordult elő gyak
rabban.
2. A m elléknévi m utató névmások. Az ősmagyar kori ily, oly, ilyen, olyan mellé e
korban új névm ások keletkeztek.
a) képzéssel: a -tén/-tán képzőbokorral létrejött ilyetén, olyatán (tulajdonságra, illetve
fajtára mutat rá);
b) összetétellel: az összetettek egy részénekelőtagja a nyomatékosító funkciójú ez
mutató névmás: ezily(en), ezilyetén. A z im- (> em-) előtagúak keletkezése csak a kései
ómagyar korban kezdődött el: imily(en), imilyetén: KazK. 177: „Crijtus imelletenkeppen
felele”; lásd még az ugyan és a mind előtagúakat.
U tótagként a -féle járul hozzájuk, többnyire ’fajta’jelentésben: ilyenféle, ezilyenféle
stb. (más névmásoknak is alkotóelemévé vált: afféle, akármelyféle, másféle). Megszilárdul
ni látszik benne a hasonlóságra való utalás képessége, s ennek révén egyre inkább kép
zőnek tűnik.
A kor végén jelentek meg az első -nemű utótagú melléknévi m utató névmások:
ily(en)nemű, ezilyennemű, bár lehet, hogy ezek ekkor még csak összetétellé válóban levő
szószerkezetekvoltak: JordK. 408: „Ejeellyen neműt keje2 tet [kísértet ’kísértés’]”.
3. A szám névi m utató névmások. Új az ez, az főnévi névmással nyomatékosított
számnévi mutató névmás: JókK. 41: ejenne ( — ennyi). A korszak vége felé előfordulási
gyakoriságuk csökken. Azonosító értelemben felbukkan az ugyan- előtagú, valamint a

hasonló szerepű még- előtagú forma is: JordK. VIII b: ugyan annee; JordK. 168: „3 ere3
ennekem heeth oltarokath, es 3 ere3 myndenykre egy egy twlkot, es megh annee 3 amw
kojokath”: ... és mégannyi [’éppen annyi, ugyanannyi’] számú kosokat.
1. A főnévi kérdő névmások. A ki, mi kérdő névmás e korban együtt élt a belőle hang
súlyvesztéssel létrejött ki és mi határozatlan, valamint vonatkozó névmással. A kérdő, a
határozatlan és a vonatkozó ki és mi nem mindig különült el élesen egymástól.
Ú jak: a mi kérdő névmás és a csoda főnév összetételével alakult micsoda és az ennek
mintájára létrejött kicsoda. Ezek az összetett névmások erős emocionális tartalmúak
voltak.
A ki és a kicsoda kizárólag személyekre vonatkozott, a mi, micsoda pedig általában
nem személyre. Személyre is kérdezhetett azonban a mi, micsoda, ha definiáló (és nem
azonosító) szerepük volt. Ez a funkciójuk a kései ómagyar kor során szilárdulhatott
meg: VirgK. 43: „Myczoda vagy te ... mi vagiok en”; a JókK. megfelelő helyén még a ki
és a mi felváltva szerepel ebben a funkcióban.
2. A m elléknévi kérdő névm ások. Az ősmagyar kori melyből az -ik kiemelőjellel
jö tt létre a melyik kérdő névmás, összetétellel a minemű ~ minemő és ennek rövidült
alakja, a minő.
A melyek a melyik többes számú szóalakja, és nem a mely ’milyen’ többese, tehát nem
’milyenek’, hanem ’melyikek’: BécsiK. 17: „mélfec... legenec p va 2 osoc”. E kérdésre a
válasz főnévvel vagy főnevekkel adható meg; tehát elkülönült az egyes számú alaktól:
főnévi névmási értéke volt.
3. A szám névi kérdő névm ások. A mennyi, hány különböző hangalaki változa
tokban tovább élt.
1. A ki, mi, mely stb. vonatkozó-határozatlan névmások funkcionális kiválását a kérdő

névmások közül a kései ómagyar korban kísérte az alaki elkülönülés. Ezt a homonímia
elkerülésének szándéka támogatta.
E korban a vonatkozó névmások elsősorban a-, az- előtagot kaptak; emellett vala-
előtagúak is keletkeztek (a vala- előtagú névmások határozatlan és általános névmási
szerepben is éltek ekkor). Utótagként a már tárgyalt főnévi, melléknévi és számnévi
kérdő névmásokkal azonos alakú vonatkozó névmások szerepeltek, ezért e három név
máscsoport legfontosabb kérdéseit összevontan tekintjük át.
2. A z a, az, (e, ez) e lő tag ú ö ssze te tt névm ások. A veláris és palatális mutató név
más (utalószó) közül a veláris lett az összetett vonatkozó névmás előtagja.
A kései ómagyar korban észlelhető ugyan némi kezdeményezés a palatális hangren
dű utalószó és a vonatkozó névmás összekapcsolódására, meggyökeresedni azonban nem
4 0 4 I AZ ÓMAGYAR KOR
tudott (NádK. 266: „E rnith Írtam meghiuatlan írtam”; ÉrsK. 488: „eez myt mondaaz
myes [mi is] twgyok”, sőt: 46: Jímmyt tee thez meg lem te dolgod”; NagyszK 113: ekith).
A két névmás összekapcsolódásának folyam ata. A főmondatbeli mutató név
más (mint utalószó) és a mellékmondatbeli vonatkozó névmás (mint kötőszó) akkor
tudott összekapcsolódni, ha egymás mellett álltak a mondatban: MünchK. 85va: „p a j
ki én vtannam ipuédp”. Ebben a helyzetben a mutató névmás hangsúlyvesztése és a tag-
mondathatár eltolódása után bekövetkezhetett a két lexéma összetapadása. Ez lassan, több
fokozaton keresztül történt meg.
Az a-, az- előtagú vonatkozó névmás megszületésének tényére bizonyos grammati
kai körülmények utalnak. Például az egyeztetés hiánya. A következő mondatban az aki
ket már összetett névmás: NádK. 322: „nem mind igazak akiketh mondái”; itt utalószó
ként többes számban állna a mutató névmás (ti. azok, akiket). Új utalószó beiktatódása is
jelzi az egyelőre még különírt előtag összetartozását az utótaggal: DebrK. 6 6 : „eh képén
vannak e azok a mel’eket hozzad mondnak”; 1526: „az mith yrtal azt megh ertetem” (MNy.
1941,205).
Az összetett szóvá válás akkor tekinthető formailag is lezáródottnak, ha az az mutató
névmás z hangja a következő mássalhangzóhoz hasonul: akki, ammi, ammely, ammennyi.
(Az ilyen alakok az a mutató névmási előtagnak az utótaghoz kapcsolódásával is létre
jöhettek: a + ki, a + mi stb.; így a hosszú -kk-, -mm- geminálódás eredménye is lehet.)
3. A vala- előtagú összetett névmások. Például: DöbrK. 381: „valakiket [’akiket’]
lelendetek hyiatok a menegzőbe”. A vala- előtagú összetett névmásoknak határozatlan
és általános névmási szerepe is volt e korban.
4. Főnévi vonatkozó névmások: ki, aki, valaki, hogyki; mi, ami, valami; mely, amely,
valamely (főnévi névmási szerepet is betöltötték, nemcsak melléknévit).
M elléknévi vonatkozó névmások: mely, amely, valamely; minemű, aminemű; talán a
minő, aminő.
Szám névi vonatkozó névmások: mennyi, amennyi, valamennyi; a hány, ahány, vala
hány is meglehetett; erre utal például a vonatkozói funkciójú valahányszor (PéldK. 75).
1. A kor előre haladtával a kérdő névmástól való alaki elkülönülésük - elsősorban a vala-
és a né- előtag révén - erősödött: valaki, néhány stb. Ugyanakkor e névmások előfordulá
saiban még sokszor összefonódva jelent meg több névmási funkció: a határozatlan, a
vonatkozó és az általános névmási szerep: MünchK. 8 6 ra: „Valamit [’valamit’, ’amit’,
’bármit’] modand tün-ectec tégétéc”. Sőt: a határozatlan névmás más szófajokkal is érint
kezik, például az egy számnévvel, illetve határozatlan névelővel.
2. A határozatlan névmásokon belül nem vált szét egyértelműen a főnévi, mellék
névi és számnévi névmások csoportja. Voltak a) egyértelműen főnévi névmások: ki,
valaki, néki ~ olykor egynéki ’némely em ber’; b) tisztán melléknévi értékűek: egyébnemű,
valaminemű, néminemű; c) tisztán számnéviek: valahány, valamennyi, néhány, egynéhány.
De voltak olyanok is, amelyekben a főnévi és a melléknévi, illetve a számnévi szerep
együtt jelent meg: d) főnévi-melléknévi kettős szófajúak: mi, egyéb, egy(ik), más(ik),
valamely, némely, egynémely; e) melléknévi és számnévi szerepűek: némi ~ ritkán egynémi:

JókK. 1: „netny yrajok”; f) főnévi-melléknévi-számnévi hármas szófajú a valami (szó
faji értékük csak a m ondatban dől el).
AZ ÁLTALÁNOS NÉVMÁSOK
1. E névmáskategória kialakulása a korai ómagyar kor végén indulhatott meg (szoros

összefüggésben a határozatlan névmással). Az általános névmás minden élőlényre vagy
élettelen tárgyra, esetleg elvont dologra, ezek tulajdonságára vagy mennyiségére vonat
kozhat, ily módon teljesen új jelentéstartalmat hordoz. E kategória tényleges kibonta
kozása, alaki elkülönülése - elsősorban a se- és az akár- előtag révén - a kései ómagyar
korban történt meg.
2. Az általános névmások között is vannak főnévi, melléknévi és számnévi névmá
sok, de többségük olyan, amely több szófaj jegyeit is hordozza, például: mind(en), semmi.
Tisztán melléknévi: akármely(ik), a -nemű és a -féle utótagúak: mindennemű, mindenféle
stb. Tisztán számnévi: akármennyi.
A vala- előtagúak általános névmásként is funkcionáltak (nem csak határozatlan és
vonatkozó névmásként). N em is válik el egymástól mindig élesen a három funkció.
3. Az általános névmásoknak a főnévi, melléknévi, számnévi szófaji rendszerét átszö
vi egy másik, hármas tagolódású szemantikai-grammatikai rendszer; példák:
a) Állító-összefoglaló értelmű általános névmások; a kor végén: mind, minden, a töb-
bé-kevésbé lexikalizálódott mindenek (a még hiányzó mindenki szerepében), a minde-
nik, az egyminden, mindenféle.
b) Tagadó-kirekesztő értelműek: senki, semmi, semegy(ik), semminemű.
c) Megengedő értelműek: akárki, akármely(ik), akármiféle, akármennyi.
I FELADATOK
1. Az OMS.-ban is előforduló „ne leg kegulm mogomnok" kifejezésben a visszaható név

más helyén a nekem datívuszi határozószói személyes névmás is állhat. Vizsgálja meg
ómagyar kori példákon, milyen esetekben lehetséges, és milyenekben nem lehetséges
ez a helyettesítés! Ugyanígy: magamhoz, magadhoz stb. visszaható névmás, illetve hoz
zám, hozzád stb. személyes névmás (KTSz.: „cuetjegum huz[i]ad weged”).
2. Milyen alapon állíthatjuk, hogy a mutató névmások közül a puszta magánhang
zóból álló (a/e) az ómagyar korban is része volt a névmásrendszernek?
3. Vizsgálja meg, hogy az egyes névmások határozóragos alakjai mikor maradnak meg
a névmási kategórián belül, és mikor, miért válnak határozószóvá! M iért jelentkeznek
problémák a szófaj iság megállapítása során?
4. Figyelje meg, hogy a ki, aki, valaki, illetve a mi, ami, valami vonatkozó névmás élőt
vagy élettelent, illetőleg élőt és élettelent is jelölt-e az ómagyar korban!
A HATÁROZÓSZÓK
Az ősmagyar korban is gazdag határozószó-rendszer az ómagyar kor folyamán minden
típusában tovább gyarapodott. Tipikus keletkezési módjuk továbbra is a ragszilárdu-
lás és az összetétel. A ragszilárdulásban a korszak folyamán egyre nagyobb szerepet
játszottak a szekunder határozóragok. Az ómagyar kor a határozószók funkcióváltozásá
nak is intenzív szakasza volt.
Az egyszerű határozószók
NÉVSZÓI ALAPSZAVÚAK
A többirányú határozószók
Az alól - alatt - ató-féle csoportokban azonos tőhöz járul az ablatívusz-, lokatívusz- és

latívuszrag. Tehát három különböző rágós alak fejezi ki a három irányt. A korszak folya
mán azonban fontos funkcionális változások zajlottak, amelyek lazították, sőt megbon
tották ezt a rendszert: az ablatívuszragos alakok (megfelelő jelentésű ige mellett) egyre
gyakrabban töltöttek be hol? kérdésre felelő szerepet, az alatt típusú -t lokatívuszragosak
kiléptek a határozószó-rendszerből, a latívuszragos határozószók pedig igekötővé vál
tak. Ablatívuszi jelentésű adverbium még például: ÉrdyK. 141: „eennen ahol ... ffel
emelnek emberth”; de már lokatívuszi: BécsiK. 217: „megtprüem fellpl p gimpLet- Zalat
[’alul, lent’] p gúk-erit”.
A határozószóként kivesző (igekötővé vá\t)félé,fél helyébe újabb, testes határozóra-
gos forma igyekezett beépülni; ez az új elem az ómagyarban még ritka és elég változa
tos alakú volt: felibe, fölibe; felire, fólire; ugyanígy: elébe stb.
E funkcionális változások eredményeként két, sőt egy alak is kifejezhette a három
irányt, például: környől ’körül’.
Az alól - alatt - alá típusú háromirányú szócsaládok a névutórendszerben megma
radtak, a határozószó-rendszerben pedig átalakultak, újjászerveződtek; az alulról - alul -
alulra típusú adverbiumcsoportok azonban csak a középmagyar korban szilárdultak meg.
Az egyirányú határozószók
M orfém aszerkezetük szerint az alábbiak lehetnek:

a) T ő + egy primer rag. Gazdag csoport, bár új elemekkel egyre kevésbé bővül. Az
újak főleg -an/-en, -ul/-iil és -(s)t mód-, illetőleg állapothatározó-ragosak.
A latívuszragot tartalmazók alkották a leginkább megszilárdult réteget: össze, vissza,
tele, soká, többé, eléggé, kevéssé stb.
A két lokatívuszrag közül inkább az -n szilárdult meg határozószókon: jelen, rokon
’közel’, ellen ’szemben’; régen, idén; az oldalt, előst ’először’-félék ritkábbak. Az örömest,
sietelmest ’rövidesen’, szerelmest, szorgalmast-féle, -t lokatívusz-, illetve modálisragot tartal
mazó, -5 képzős melléknevek, melyek módhatározók a mondatban, rendkívüli gyakori
ságuk alapján korszakunk végére határozószószerű, vagy határozószóvá válóban levő

rágós alakulatok lehettek az élő beszédben is: 1521: „Ha tehetnym ees Illenek eremest
tennym ” (MNy. 1941, 204).
A megszilárdulás szempontjából differenciált csoportot alkotnak azok a szavak, ame
lyekben az -n (illetve -an ~ -on/-en) már nem hely- (vagy idő-), hanem mód-, illetve
fokhatározói értelemben van jelen: bizton, egészen, éhen, gyakran, héján ~ hían ~ hívon
’üresen stb.’, igazán, jelesen, kordén ’könyv nélkül’ (latin tő + magyar -n rag), méltán,
ritkán, titkon stb. E rag határozószókhoz is hozzájárul: g)>alogon, hamaran stb.
A blatívuszrag (-1 ~ -ul/-ül) viszonylag kevés egyirányú határozószóban találha
tó. A megszilárdulás foka körükben is különböző: széjjel, egyedül, jelesül ’különösen’Jól,
keresztül, végezetül stb.
b) T ő + több prim er rag. E határozószó-csoport nagyobb gyarapodást mutat:
fennen, jelennen; viszont, viszontag; kisség, kevésség (-g < -k latívuszrag) stb. Sok határo
zószójött létre raghalmozással keletkezett ragokkal. Ezek (korabeli produktivitásuk
föltehető sorrendjében) a következők: -ig (alig, végig, sokáig), -lanl-len (újólan ’újra’,
végiglen), -tál-te (gyakorta, szerte), -lag/-leg (végesleg), -int (megint).
c) T ő + prim er rag + szekunder határozórag. Új, ezért még viszonylag gyen
ge típus: ala-tto-n-ba(n), elle-n-be(n), egye-n-be(n) ’együtt’, utolszor.
d) T ő + szekunder rag. Sokkal jelentősebb határozószó-csoport. Erősödő típus,
ami egyúttal azt is jelenti, hogy körében elég erős az átmeneti jelleg, elég jelentős a
határozószóvá válóban levő csoport. A névszótőhöz járuló újabb határozóragok közül
a produktivitás szempontjából e korban a -val/-vel állt az első helyen; ezt követte a
-ban/-ben, a -ra/-re, -szór/-szer/-szőr és a -ba/-be: éjjel, hóival ~ holtai ’korán, reggel’, reggel,
hamarsággal; nyomban, kezdetben;félre, kordéra, végre; egyszer, először (ha ’kezdetben, egy
kor, régen’jelentésű) stb.
e) T ő + birtokos szem élyjel + határozórag. Ekkor született a határozószók
nak az a morfematikai típusa, amely birtokos szem élyjelet is tartalmaz. M ég nincs
túl sok képviselője: ele-i-n, ele-i-nten, kor-á-n, hej-á-ban (hiába), bizony-á-val, egyetem-é
hen stb. Első elemei úgy születtek, hogy birtokos szerkezet második tagja szilárdult
határozószóvá. Később ezek analógiájára keletkeztek az újak. A mondatban főleg idő-
és módhatározók.
f) Fokjelet is tartalm azó határozószók. Különös figyelmet érdemelnek. M orfe
matikai szerkezetük háromféle lehetett: 1 ) tő + rag + jel (al-á-bb, közelb, hátrább, gya-
kortább); a fokjelet újabb rag is követheti: uto-l-b-szer. 2 ) tő + je l + rag (kevés-b-é,
tö-bb-é, hamar-b-an, gyakrabban, nyilvábban). 3) tő + jel: csak a középfokjel szilárdul
meg a névszótövön, határozórag nincs a szóban (beljebb,feljebb, kijjebb, hamarabb).
g) Ragtalan h atározószó például a régi rég ’reggel’ (JókK. 92), rég, még ’ismét’,
hamar, bátor, csupa, nyilván ’nyíltan, nyilvánosan; biztosan, pontosan’. Gyengülő cso
port.
4 0 8 I A Z ÓM A G YA R K O R
NÉVMÁSI ALAPSZAVÚAK
Ebben a korban több névmás szolgál tőként, és a tövön megszilárduló ragok száma is
növekszik. A névmási alapszavú határozószók esetében a rendszerkapcsolatokat a tő is és
a rag(ok) is erősítik. Ebből következően a morfológiai felépítésből fakadó kapcsolatok,
illetve egymásra hatások szerepe itt erősebb, mint ajelentéskapcsolatoké.
A többirányú határozószók
Az itt, ott, hol-féle határozószókon kívül más névmástöveken (egyéb-, más-, minden-) is
megszilárdultak határozóragok: MünchK. 95vb: egebpnrien; MargL. 7: egyebevt; 1517:
egyebwve (= egyebüvé) (TörtT. 1890, 559); másunnan—másutt-másuvá; mindenünnen -
mindenütt - mindenüvé.
Az időhatározószók körében is jelentkezik a háromirányúság, de ez a helyhatározó-
szó-csoportokhoz képest jóval fiatalabb jelenség lehet. Erre mutat, hogy kialakításában
a primer ragok halmozásával keletkezett újabb ragokon (-ig, -iglen) kívül önálló szóból
származó rag (a -kor) is részt vesz, valamint összetétellel keletkezett elem is bekerült a
rendszerbe; például a mioltol ~ mióta (— miótafogva); mikor, midőn (<—mi időn); míg, med
dig; lásd még: azóta (attólfogva); akkor; addig(lan); stb.
A határozószók (irány-) jelentésbővülése következtében a névmási tövű adverbiumok
között is volt az ómagyar korban mindhárom irányt kifejező szóalak: távol.
Az egyirányú határozószók
E korban is élt az így, ígyen, ingyen, igen, úgy, ugyan, által, tavaly; hogy, hogyan, már, majd,
majdan stb. Ebből a típusból elavulóban volt a ’m ikor’jelentésű ha (még így: MargL.
136), a ’nemrég, m inap’jelentésű tege, tegeten, tegetlen (1515: RMKT. I 2, 487), a ’m i
helyt’jelentésű menyé (DebrK. 338) stb. Másoknak a szófaja változott meg: az oly, amely
a HB.-ben még fokhatározószó, később melléknévi névmássá is vált.
A szek u n d er rag o t tartalmazók közül tovább élt a miért (<—mi-érét), mire ’miért’, el
avulóban volt viszont a monnal ’m iként’.
Egyre több szekunder határozórag szilárdult meg névmástövön, például továbbra
’későbbre’ (ErdyK. 509). Gyakori volt a mi- névmás -ként rágós alakja, a miként (a ki
halóban levő monnal pótlására). Általában középfokban álló melléknévhez vagy hatá
rozószóhoz kapcsolódott a mentői (mitől), mennél (minél) : NagyszK. 4: mentól incab; ErsK.
31: ménnél ttagyob. Ekkor a -tői rágós változat volt a szélesebb körben használatos for
ma. Az annyi, ennyi adverbium határozói jellegének elhomályosulásával -ra/-re raggal
egyértelműsített változatuk keletkezett: annyira, ennyire; ugyanígy: mennyire.
Az annyi, ennyi, mennyi névmásból a -ban/-ben, -szór/-szer/-szór, -val/-vel rag felvéte
lével is keletkeztek különböző mértékben megszilárdult határozószók. A más, egyéb,
minden, hány, az ez(en), az(on) névmás is szolgált e korszakban új határozószók tövéül.
Ezek egyike-másika a -kor, -ként, -szór/-szer/-szőr, -stul/-stül ragokkal alkotott többé-
kevésbé megszilárdult szóalakokat: egyébként, mindenkor, mindenestül ’teljesen’ stb.
A névmástövű határozószók között is voltak olyanok, amelyekbe birtokos személyjel

épült bele: mostanában, altaljában ’egyenesen’ (MargL. 33; 1517: TörtT. 1890:559). Gyen
ge csoport volt. Létrejöttükben a hasonló morfológiai felépítésű névszói alapszavú hatá
rozószók analógiája játszhatott szerepet.
K özépfokjel kevés névmási határozószóban szilárdult meg: tovább, továbbá, továbbra.
Néhány névmástövű határozószóban a nyomatékosító határozószóból keletkezett
leg- felsőfokjel is megtalálható: legottan ’akkor, azonnal, nyomban’ (JókK. 44; GuaryK.
23), legazonnal (DebrK. 139,224) stb.
Az összetett határozószók
Fontos keletkezési mód volt a szóösszetétel. E korban is sok a megszilárdulóban levő
alakulat, ugyanakkor a szóalak motiváltsága el is homályosodhatott.
Elhom ályosult összetételek et leginkább a névmási elemekből álló összetett hatá
rozószók között találunk: ittegyel (JókK. 74), ittegyen ’itt’, ottogyon, ottolyal ’ott’, íme. Inkább
az írott nyelvi stílus sajátságai lehettek: az élő beszédet jobban tükröző levelek sokkal
kevésbé kedvelik őket. Az egyszerű hol melletti holottjóval általánosabb használatú volt.
A mainak megfelelő funkciómegoszlásuk már a kései ómagyar korban megtörtént.
Elhomályosulóban lehetett az ’akkor’jelentésű tahát ~ tehát: konkrét határozói je
lentésük ugyanis már a korai ómagyar korban kezdett halványulni. Az elhomályosu-
lás útján lehetett a (névszói elemekből álló) éjszaka, éhomra ’éhgyomorra’ is.
AZ ÖSSZETETT HATÁROZÓSZÓK TÍPUSAI
1. Névm ásra jellem z ő előtagot tartalmazó határozószók. Funkcionálisan (valamint

utótagjukat tekintve) az egyszerű névmási határozószókkal mutatnak rokonságot;
m utató névm ásiak például: amott, emide, imígy; ihol (KTSz.), ímehol, ihonott; ugyan-
ottan, ugyanazonnal ’ugyanakkor’ (JordK 670);
vonatkozó névmásiak: a kor második felében lassan gyarapodtak az az-, a- előta-
gosak: az hol, ah hol (JordK. 650), ahol, aholott; amíg, amikor; amennyire, amiért. Ebben a
funkcióban a kései ómagyar korban az a - előtagúaknál gyakoribbak voltak a vala- elő-
tagúak (ezek határozatlan és általános névmási határozószóként is szerepeltek);
határozatlan névmásiak: valamikor; néhol, némikor; egyébkor; máskor, másként;
általános névmásiak: akárhol, akármint; soha (< sonha < somha: OMS.), sohonnan,
semmiként; mindenha ’mindenkor, mindig’.
2. Szerves összetételek szószerkezeti előzményből keletkeztek a korszak folyamán.
M ellérendelők például a tő változó ismétlődésével keletkezett figura etymologicák:
mihelyes mihelyt (TelK. 250); rokon értelmű adverbiumok összekapcsolódásával: olyigen,
úgyannyira, i'gyeképpen stb.; összetétellé válóban lehetett az éhen-szoméhon (DebrK. 342),
étlen-itlan (ErdyK. 6 6 6 ) stb.; ellentétes értelmű határozószók összekapcsolódásával: té
tova, téstova ’ide-oda’, idetova (GuaryK. 23), idestova (JókK. 43), egyszersmind, innentova
’ezután, ettől kezdve’, hanyatt-homlok.
Alárendelők: jelző s összetételek: másnap, mezítláb, négykézláb; midőn (< mi időn),
4 1 0 I AZ ÓMAGYAR KOK
sokadmagával, miokáért ’miért’, otthon; határozós összetételek: mindörökké, mindvégig,

mindjárást (> mindjárt), mindaddig, elvégre'egészen végig’.
3. Szervetlen összetételek: mígnem, hogynem (kérdők és vonatkozók), esmég(len) ~
ismét(len), alighogy stb.
4. N évutós összetételek: bizonyos névutós névmások, névszók erősödő tendenci
ával tapadtak össze: azután, ezelőtt, azolta, azonközben; mielőtt, minekelőtte; másfelől; egyaránt,
sokképpen, tegnapelőtt stb.
Szófajváltás, kettős szófajúság

H atározószó —> főnév: a valószínűleg már korábban főnevesült este, haza, hóival ’ko
rán, reggel’, reggel megtartotta kettős szófaj óságát. Néhány határozószó birtokos személy
jeles alakban főnevesült: hátulja, honja, utolja: BodK. 12: „mézzé fplde el budostanak vol
na- p hontíoktul [honjuktól]”.
H atározószó —> melléknév: messze, távol, külön stb. Határozószóként is tovább éltek.
Ha melléknévvé is és főnévvé is vált a határozószó, hármas szófajúság állt elő; példá
ul: közel, rokon: határozószó ’közel’: JordK. 457: „Merinywnke 3 okon való falwkban”;
2
melléknév ’közeli’ (MünchK. 37ra); főnév ’rokon’: VirgK. 103: „jiratiak vala mind
halotat, az w közeli es rokonjagi”.
H a tá ro zó szó —>viszonyszó: igekötő, névutó, kötőszó, módosítószó, illetve parti
kula keletkezett. Ilyenkor is kettős (illetve több-) szófajúság állt elő. Az eredeti határozó
szói érték vissza is szorulhatott, ritkán ki is veszhetett (például a még már csak igekötő
ként élt). (Lásd a következményszófajoknál.)
I FELADATOK
1. A mioltol ~ mióta - mikor, midőn - míg, meddig háromirányú időhatározószó-csoport

tagjai morfológiailag elég változatosak, és különböző időkben keletkeztek. Próbálja fel
deríteni rendszerré szerveződésük menetét, módját, idejét!
2. A határozószóknak igazi viszonyragozásuk nincs, mindazonáltal elég sok határo
zószó kaphat határozóragot az ómagyar korban. Ilyenkor a szó határozószó marad, pél
dául: jelen - jeleimen; rég - régen - régente - régenten; inkább - inkábblan. Milyen típusú
határozószókra jellemző ez a ragozhatóság? Milyen szerepűek ezek a határozóragok?
Milyen más funkciójúak lehetnek még?
3. Gyűjtsön olyan határozószókat, amelyek fokozhatok! Milyen fokozási rendszer
bontakozik ki az adatokból?
4. Figyelje meg a határozószók körében a kódexekre jellemző „vagylagos fordításo
kat”, amilyen például: TelK. 216: „mit haborgac mvncet heyaba auag ingen?” Használja
föl ezeket, valamint a kódexek párhuzamos helyeinek fordításait is a szinonimák gyűj
téséhez!
5. Vizsgálja meg, milyen határozói szerepeket tölthetnek be határozószók! Hogyan,
milyen irányban változhat az egyes adverbiumok mondatrészi szerepe?
Összefoglaló (ómagyarkor): Bárczi 1963,1975/1982; Benkő 1980a,Jakab-Kiss 1994,1997;Jakab

2002. - Az ige-névszók: Kiss J. 1972, 299-334; 1974, 3-22; *A. Molnár 1992, 911-914. - Az
igenevek: Horváth 1991; *A. Jászó 1991a, 319-352; *1992,411-54; Károly 1956a. - Anévszók:
S. Hámori 1983, 429-445; *A. Molnár 1991, 563-580; *1992, 915-928; Simonyi 1913, 32-44.
- A névmások: Berrár 1967a, 207-211; Haader 1997, 118-124; *Sipos 1991, 353-399; Temesi
1967, 319-323; *G. Varga 1992, 455-569. - A határozószók: *S. Hámori 1995c, 462-473; D.
Mátai *1991a, 401-432, *1992a, 570-661; 1992c, 385-398; *A. Molnár 1992, 925-927; Perrot
1967, 270-273; Sebestyén 1974, 532-538; Simonyi 1888, 27-44.
A viszonyszók
AZ IGEKÖTŐK
E szófaj az ugor korig vezethető vissza (például ki), de rendszerré szerveződése ómagyar
kori. Alapjai hová? irányú határozószókból (más nyelvek igekötőzésének hatásától
függetlenül) alakultak ki.
A legkorábbi réteg (k i, lé, még, el, be ~ bel, f é l)
1. Ezek az igekötők olyan latívuszragos határozószókból keletkeztek, amelyek kezdet

ben mozgást jelentő igével (igenévvel) szabad határozós szerkezetet, majd összetételt
alkottak. Legkorábban, leggyakrabban és a legtöbb igéhez a térnek hat különböző, egy
mással ellentétben álló helyét, illetve irányát kifejező határozószók kapcsolódtak:
mégé - elé, ki - belé, lé - félé (fölé).
A ’vissza, hátra’jelentésű megé határozószóból (töve a még[mög] ’hátsó rész’ fn.) lett
mégé (> még) hangalakú igekötő már a korai ómagyar korból adatolható: HB.: mige
jocojtia vola (= megszakasztja vala); KTSz.: „na3 aret [v]arajat tnege lel[he]ffe": Názá-
ret városát meglelhesse stb.
A mozgást, mozdítást és általában helyváltoztatást jelentő igékhez bővítményként
járuló mégé határozószó egyre gyakrabban és egyre szorosabban kapcsolódhatott igéjé
hez. Ennek fontos következménye lett. A mégé tér az erdőből vagy a mégé merte őlakóhelyére
típusú mondatok ugyanis azt is jelentették, hogy a cselekvő a járást befejezte, vagyis a
’vissza’ irányjelentésű mégé másodlagosan magában hordozta a cselekvés elvégzésének,
befejezésének, eredményességének, tökéletességének stb. mellékjelentését is. Idővel a
fősúly már nem az irányjelentésre, hanem a cselekvés befejezésének a mozzanatára esett.
Ennek következtében jelentése, funkciója módosult: elsősorban perfektiváló szerepű
nyelvi elemmé fejlődött; ez az új jelentés elnyomta azt a jelentésmozzanatot, hogy a
cselekvés bizonyos irányban történt. Ebben az új, perfektiváló szerepében aztán már
más, nem mozgást jelentő igékhez is hozzájárult.
Az irányjelentés elhomályosulása és a gyakoribbá válás egymást erősítő folyamat.
2. Korán igekötővé vált az elé határozószó is. Már a KTSz.-bóI adatolható: „ele menüett
412 I AZ ÓMAGYAR KOR
bethlefhem bele]” (— elmenvén Betlehembe) stb. A mégé és az elé ekkor még őrzik ha
tározószói előzményük latívuszragját, vagyis az alaki redukció még nem következett
be rajtuk. Az alakrövidülés, ami a viszonyszók fejlődésére jellem ző sajátosság, a mé-
gémegy, mégénéz-féle (igekötő + ige felépítésű) igekötős igékben következhetett be:
mégpedig a második, hangsúlytalan nyílt szótagi vokális megrövidülése, majd kiesése
következtében (mégé > meg, elé > el). Innen hatolhatott át analogikusán az ige utáni
helyzetben álló igekötőkre is. Első kódexeinkben már kizárólag a rövid formával talál
kozunk. Hasonló módon rövidült e kor folyamán afélé határozószóból afél igekötő is.
A belé határozószó alaki redukciója kétféleképpen is megvalósult: egyrészt bel, más
részt bé > be hangalakú igekötővé is vált: JókK. 44: „bel megyenuala a3 hajba”. A be volt
az általános, a gyakoribb forma e korban is. A hosszú magánhangzós bé változat meg
létére utalhatnak az olyan adatok, mint: ÉrsK. 83: bee ment wolna, 215: fogagyatok beeh.
Ezt a formát bizonyos nyelvjárásaink is őrzik.
Legrégebbi igekötőink közül a ki és a lé feltehetőleg latívuszragot tartalmazó ki, lé
hangalakú határozószóból rövidült: OMS.: „buabeleul kyniuhhad”: ’bújából kihúz
zad’. A néhány későbbi kódexünkben található, ritkább kivé, lévé alak feltehetőleg má
sodlagos: ErdyK. 8: „kywe banyainak belőle”.
A későbbi igekötők és igekötő-előzmények

KELETKEZÉSTÖRTÉNETI KÉRDÉSEK
E kor elejétől kezdve más határozószók is megindultak az igekötővé válás útján: által,
alá, elé ~ élévé stb. Az idő haladtával ezek igekötőszerűsége erősödött, és újabb hová? irá
nyú határozószók is igekötő-előzményekké, illetve igekötőkké váltak: egybe, hátra, haza,
környől ~ körül, oda, öszve, vissza stb. Ezek alakilag nem változtak: megmaradt rajtuk a
határozószó latívuszragja (vagy egyéb hová? irányú ragja), és mindegyikük - szemben
az egy szótagú még, el stb.-vei - két szótagú maradt. Többségük az ómagyar korban a
határozószói és az igekötői szerep közötti út valamely pontján helyezkedik el. De még
a biztos igekötővé vált elemek is megőrizték határozószói szófajukat is, így kettős szófa-
júakká váltak. Hová? irányú ragjuk megőrződése magyarázhatja azt is, hogy ezek az ige
kötők irányjelentésüket kisebb-nagyobb mértékben egészen napjainkig megtartották.
Az újabb, két szótagú igekötők tehát szófajváltással keletkeztek. E szófaji változás
hátterében funkcionális változások, a lexémák használatában bekövetkező módosu
lások álltak. Ha a fenti típusú határozószók gyakran járultak bizonyos (kezdetben csak
mozgást jelentő) igékhez, majd egyre több igéhez, akkor veszíthettek nyomatékükből,
jelentésük általánosabbá válhatott, ezzel egyidejűleg fölerősödhetett perfektiváló funk
ciójuk. Azaz: e határozószók igekötőszerűen kezdtek viselkedni. Egyes határozószók
igekötővé válásában szerepet játszhattak az olyan szerkezetek is, melyekben rágós fő
névvel kifejezett határozót értelmezőszerűen követett a határozószó, majd az ige: TelK.
250: „az gonozokal e twz pokolra ala vetetik". A rágós főnévvel kifejezett határozó jelen
tését nyomatékosító határozószó (alá) az igéhez vonódhatott, és annak igekötőjévé vál
hatott.
SZÓFAJTÖUTÉNET I 413
A TÖBBSZÓFAJÚSÁG
Az újabb igekötők - a többi szófajhoz való viszonyuk alapján - két csoportra oszthatók:
1. Hármas szófajúak (névutó + határozószó + igekötő):fa alá (névutó), alá ’lefe
lé’ (határozószó), alámegy ’lemegy’ (igekötő); össze, egybe stb.
a) Ezeknek a szavaknak egyik része (szóalakzáró) személyjelet kaphat: alám, áldd, alá
~ alája (vet valamit) stb.; ezek rendszertanilaga személyes névmás névutós alakjai: hatá
rozószói személyes névmások.
A reá, belé, hozzá lexémák sohasem voltak egyidejűleg hármas szófajúak, de sorsuk
bizonyos szakaszában voltak névutók, határozószók, illetve igekötők.
Az ómagyar kor elején még névutó és határozószó volt a reá, belé, hozzá, neki (akkor az
a/íí-félékhez hasonlóan ezeknek is kialakultak a személyjeles alakjai: a belém, beléd stb.).
Ezek a névutók azonban az ómagyar kor első felében raggá váltak, a határozószóból pedig
igekötő is keletkezett. A reá, belé, hozzá az ómagyar kor végén tehát határozószó és ige kö
tő volt. A neki csak később vált igekötővé.
b) Másik részüknek nincs határozószói személyes névmási megfelelője: az öszve, egy
be, közbe stb. névutó, határozószó és igekötő is, de nincs *öszvém, *öszvéd stb. paradig
mája.
2. Kettős szófajúak (határozószó + igekötő): ilyen (a már említett reá, belé, hoz
zá mellett) például a vissza, hátra, haza, oda, ide. A kései ómagyar korban voltak keletke
zőben: ebből fakad, hogy a határozószói és az igekötői használat között elég széles volt az
átmeneti sáv.
Mind gyakorisága, mind funkcionális gazdagsága alapján a vissza lehet közülük a
legrégebbi. Ez a hasonlójelentésű meg igekötő funkciójába lépett, amikor a meg irányje
lentése visszaszorult, és elsősorban a befejezettségjelölője lett (bár a megad ’visszaad’ tí
pusú igékben irányjelentése máig megmaradt).
Az igekötők fő funkcióváltozásai
A JELENTÉSMÓDOSÍTÓ SZEREP
1. Az igekötők legrégebbi funkciója a cselekvés irányának a megjelölése. Az irányje

lentés minden igekötőnknek sajátja, ha nem is egyforma mértékben. Az egy szótagúvá
rövidült, legrégebbi igekötők egy részének irányjelentése (például: miig, el) a kor folya
mán - a perfektiváló és egyéb funkciók erősödésével párhuzamosan - egyre gyengült,
míg a két szótagú, a nyelvhasználó számára felismerhetően latívuszragra (illetve egyéb
hová? irányú ragra) végződő igekötők többnyire frissen őrizték konkrét irányjelentésü
ket (alá, vissza, oda, hátra stb.).
2. Az igekötők másik, történetileg az irányjelentésből levezethető funkciója az aspek
tusképzés. Az aspektusnak az igekötők a legfőbb kifejezői.
A legkorábbi, a leggyakoribb és a legáltalánosabb ezen belül az igekötők perfekti
váló funkciója (lásd A legkorábbi réteg című fejezetet). A perfektiváló szerepű igekö-
tő-használat a kor folyamán egyre terjedt. A HB.-ben és más korábbi szövegekben egyes
igék még igekötő nélkül állnak (így is befejezettek), a későbbiekben viszont a cselek
vés befejezettségének egyértelművé tételére, mintegy megerősítésként egyre gyakrab

ban kapcsolódott hozzájuk igekötő: HB.: „E\joboducha wt urdung ildetuitvl” —>FestK.
379: „Zabadyhch megh te ellenJeegednek 3 olgalatyabool”.
Az igekötőhasználat terjedésében a latin szövegnek is lehetett szerepe.
Az igekötő megváltoztathatja a cselekvés akcióm inőségét is: képes arra, hogy a tar
tós történésű igét egyszeri, mozzanatos történésűvé tegye (lát - meglát), illetve hogy az
igében kifejezett cselekvésnek (a befejezettséggel szemben) éppen a tartósságát, huza-
mosságát erősítse, nyomatékosítsa. Ez a szerep az előre irányuló mozgást jelentő élből
fejlődött ki: elél, eltűr, elszenved, elvisel stb.
3. A funkciók között különös jelentősége van az ún. jelentésspecializáló, azaz szó
k épző szerepnek. Ez az igekötők legfiatalabb funkciója. Akkor állíthatjuk, hogy az ige-
kötős ige szemantikailag specializálódott, ha jelentése nem azonos az igekötő és az ige
jelentésének összegével, hanem az igekötős ige valamilyen sajátos többletet, illetve az
alapigétől lexikailag különbözőjelentést mutat. Az alapigéhez képest az igekötős igében
megtestesülő jelentésváltozásnak —mértékét tekintve —számtalan fokozata, árnyalata
van (mindez az igekötő nélküli és az igekötős ige felcserélhetőségének a lehetőségében,
illetve lehetetlenségében is megnyilvánul).
A »ebeihez képest a megnevet (valakit) ige jelentésében például benne van a ’csúfoló
dás’jelentésmozzanata (1456 k.: Gl.; JókK. 57-58); a terjeszt széles körű jelentését a le
igekötő (többféleképpen is) leszűkíti, úgy specializálja: például a leterjeszt(i magát) ’földre
veti magát, leborul’jelentésű (JókK. 80); de a leterjeszt igének’leterít, legyőz, megsem
misít’jelentése is kialakult (BécsiK. 19). Többféle irányban specializálódik a töröl ige
jelentése is, attól függően, hogy melyik igekötő járul hozzá (például: meg, el, le).
Az igekötő olyan jelentésűvé is teheti az igét, amely nem függ közvetlenül össze az
alapige jelentésével, illetve csak nagyon áttételesen kapcsolható ahhoz. Ilyenkor m ond
hatjuk, hogy az igekötő szerepe az ún. szemantikai képzéssel rokon. Például a megér (va
lamivel) ige ’megelégszik (valamivel)’jelentésű (GuaryK. 111) stb. A kései ómagyar
korban ez a jelentésspecializálódás legritkább esete.
Az igekötő segítségével jelentéssűrítés is történhet: TihK. 313: ,fel cinaltattad az ágakat”:
a ’csináltat’ és a ’feltesz’ összevonódásából keletkezett.
A SZINTAKTIKAI SZEREP
Az igekötő az ige szintaktikai viszonyainak, kapcsolódási lehetőségeinek a megváltozta

tására is képes: ugyanaz az ige gyakran másfajta határozót, másfajta tárgyat kíván maga
mellé igekötővel, mint igekötő nélkül, megváltozhat az ige tranzitivitása stb.
Az igekötős ige mellett másfajta határozó áll: ül az asztalnál (vö. JókK. 66), de leül az
asztalhoz (BécsiK. 5). Az igekötő le is szűkítheti az alapige kötött bővítményeinek körét,
de új vonzattal is bővítheti az igét (bort tölt az edénybe, de: borral tölti meg az edényt). Gyakori
jelenség az is, hogy a tárggyal és határozóval is bővíthető alapige bizonyos igekötőkkel
ellátva egyik bővítményét, más igekötőkkel a másik bővítményét veszíti el, illetve tartja
meg: a néz igének például tárgya és határozója is lehet (JókK. 64), a benéznek viszont
csak határozója (ErdyK. 380), a megnéznek pedig csak tárgya van (DöbrK. 71) stb.
Az igekötők kapcsolódásának lehetőségei

1. Az ige kötő az ómagyar korban is tipikusan igéhez kapcsolódott. Ez a tény az igekötők
keletkezési módjából következik: a határozószók az igék bővítményei voltak.
2. Az igekötő - hajóval ritkábban is - más igekötőkkel, illetőleg igekötőszerű ha
tározószókkal is kerülhetett szorosabb vagy lazább kapcsolatba, azokkal esetenként
összetett szót is alkotva.
Az ilyen halm ozott (vagy kettős) igekötők első tagja általában az el volt, a második
pedig a világos irányjelentésű ki, be ésfel. Ez utóbbiak szabták meg az igekötős ige von-
zatát: 1490 e.: „en vramath ...e l Bel kewldeek therek orzagba” (RMKT. 12:478); TihK.
233: elfel mene úrhoz.
Ez a szerkesztés e korban eléggé közkeletű lehetett, hiszen a legkülönfélébb nyelvjá
rásokat képviselő, nemcsak prózai, hanem verses emlékekben is előfordul, de valószínű,
hogy inkább az írott nyelvre volt jellemző.
Ritkán ugyan, de a kor vége felé már olyan igék is felbukkannak, melyek mellett két
ellentétes jelentésű igekötő (illetőleg igekötőszerű határozószó) áll: ErsK. 406: „alafel
yarwan ... ewcellayaban”; a későbbi korokban terjed jobban el.
3. Az igekötő önállóan is állhatott a mondatban. így elsősorban eldöntendő kérdő
mondatra adott igenlő válaszként jelent meg: ErdyK. 430: ,fvíegyhattyatok ee a’ pohaart,
kyth en megyando vagyok? mondanak ottan: meg”. Az ilyen mondatokban az igekötő
elliptikus használatú, mivel az ige megismétlése nélkül, vagyis az egész igekötős ige
helyett állva tölti be az állítmány, sőt az egész mondat szerepét.
I FELADATOK
1. Milyen jelentésű a HB.-beli mige jocojtia vola igekötős ige? Milyen szerepet játszik
benne a tnigé igekötő és a szakasztja vala típusú folyamatos múlt idő? (A szakirodalom
ban többféle értelmezéssel is találkozhat.)
2 . Érdekes jelensége az igekötő-történetnek, hogy egy határozószó (az elé ~ élévé, va
lamint a belé) a magyar nyelvtörténet két különböző szakaszában, kétszer, kétféleképpen
is igekötővé vált. Nézzen utána, mikor, milyen m ódon és milyen eredménnyel történ
tek ezek az események!
3. Megfelelő példamondatok elemzésével érveljen azzal kapcsolatban, hogy a haza,
hátra, közbe, illetve a túl, szét, végig lexéma igekötő, illetve igekötőszerű-e már az ómagyar
kor végén (vagy még csak határozószó)!
4. Mi jellemzi az ül: leiil típusú igepárhuzamokat? Hogyan fejezik ki az ilyeneket az
Ö n által ismert indoeurópai nyelvek?
5. Az igekötők keletkezése, az ezzel járó funkcionális változás más nyelvi részrend
szerekkel összefüggésben zajlott le. Ilyen vonatkozásban az igeidők (múlt idők), vala
mint a mozzanatos képzők rendszerének alakulását említhetjük. Milyen alapon tehet
jü k ezt? Milyen rendszerbeli összefüggés mutatható ki ezen események között?
A NÉVUTÓK
Az ómagyar kor elején gazdag névutórendszerrel számolhatunk. A háromirányú név-
utócsaládok (például: alól, alatt, alá) már kialakultak és stabilizálódtak. Az irányhármas
ság összetartó ereje annyira erős volt, hogy a rendszert mintegy lezárta: az ómagyar kor
ban új háromirányú névutócsaládok már nem keletkeztek. A többirányú névutók rend
szerének zártságát jelzi, hogy a végződések ablatívuszi -l, lokatívuszi latívuszi -á/-é
formában rögzültek, s bár egyes névutók funkcionális változásai az irányhármasságnak
ezt a klasszikus rendszerét bizonyos mértékig megbontották, a morfológiai kohézió to
vábbra is szoros maradt.
K iveszés. Néhány névutó kikerült a rendszerből azáltal, hogy határozóraggá vált:
reá -ra/-re, eret —>-ért, belé —>-bal-be, belől —>-ból/-ből. Ezek korai nyelvemlékeinkben
még névutóként élnek: TA.: „hodu utu reá'”.
A kései ómagyar korban a szerén, szert és a koron, kort névutó is raggá vált, így névutó
ként kiveszett (ezek azonban névutóként is ómagyar kori fejlemények).
K eletkezés. Erőteljesebb volt a névutórendszer gyarapodása, új elemekkel való bő
vülése. Ez feltehetőleg összefüggött egyes névutók raggá válásával, ugyanis lökést adha
tott újabb névutók keletkezéséhez is. A mind differenciáltabb viszonyjelentés kifejezé
sének igénye újabb névutók létrejöttéhez vezetett. Ezek nagy részében már a korábbi
névutókból keletkezett szekunder határozóragok is kimutathatók.
Az újabb névutók már nem alkottak szócsaládot: mind egyirányúak, illetve az irá
nyulás szempontjából semlegesek voltak: speciális, legtöbbször elvontabb határozói
funkciót fejeztek ki.
KELETKEZÉSI MÓDOK
Birtokos szerkezetben
A szerkezet második tagja, a rágós főnév lexikalizálódott, névutóvá vált. így e névutó-
csoport keletkezési módja a ragszilárdulás. Az ilyen névutók előtt álló főnév (mint
hogy birtokos jelző volt) ragtalan.
a) Jelöletlen birtokos szerkezetben. Az ómagyar korban így már ritkábban keletke
zett névutó: a primer ragok aktivitása ugyanis a korszak folyamán erősen gyengült, a
meglevő primer rágós névutók, határozószók analogikus hatásával viszont ekkor is szá
m olnunk kell.
A régebbi névutók, névutócsaládok közül csak a már kihalt elvől, elvé, elvett névutócsa-
ládról szólunk röviden: töve az elv ’túlsó rész’jelentésű főnév: JókK. 6 6 : hegyek eluexvl
’hegyeken túl’; MünchK. 14va: thige élne ’tengeren túlra’ (vö.: Havaselve, Erdély < erdő
2
4- elii ~ elv). Lokatívuszragos társuk csak a 19. századból mutatható ki névutóként.

így keletkezett például:
helyett (hely 4- -t lokatívuszrag): eredetileg Vminek a helyén’jelentésű volt;
viszett ’helyett, gyanánt’: az ómagyar korban keletkezett, és már a 16. században el is
avult (ÉrdyK. 82);
iránt (eredetibb aránt < arány ’irány’ 4- -t lokatívuszrag): ’vminek az irányában, felé’
jelentésű, eredetileg tehát helyhatározót kifejező névutó: JordK. 164: „Es onnan ky
JercghOlween 3 allanak megh ... ajarant [’abban az irányban, azon a tájon, arrafelé’] hol
Jeryko varaja vagyon”. Már ebben a korban ’vmire nézve, vmire vonatkozólag’jelenté
sűvé is vált.
szeren, szert (szer’sor’ + -n, illetőleg -t lokatívuszrag): BécsiK. 90: Vtolzeren ’utoljára’;
CornK. lOr: Elewzert;
koron, kort (kor főnév + -n, illetőleg -t lokatívuszrag): CzechK. 48: „halalom koron"-,
közbe, közben: ezek a névutók már szekunder határozórag megszilárdulásával szü
lettek.
b) Jelölt birtokos szerkezetben. Az ómagyar kortól kezdve (máig) egyre gyakrab
ban keletkeznek ily módon névutók. Például: a hiú ’üresség’ főnévi tövű híján, híjánál,
agyanú tövű gyanánt, gyamján, gyanúba (’mást gyanítva, vélve’ —>’más helyett, más ké
pében’): ErdyK. 312: „eetel ytalgyanánt”.
A ragszilárdulás folyamatában egyre nagyobb szerephez jutnak a testes, szekunder
határozóragok. A (tő + rag szerkezetű) közbe, közben mellett létrejött a birtokos sze
mélyjelet is tartalmazó közibe, köziben névutó, afel —föl tőből afelibe(n) —fölébe(n):
ÉrdyK. 545: „oltáránakfeelyben”,felire, az el tőből az elibe — elébe — eleibe: JókK. 147:
„farkainak eleybe” hangalakú névutó.
Kései ómagyar kori lehet az ’ellenében, cserébe; gyanánt’jelentésű fejében névutó
(JordK. 256). Keletkezőben lehetett a táján, tájt (JordK. 343), az egymástól funkcioná
lisan erősen elkülönülő számából, számába, számára (JókK. 51; BécsiK. 32; 1525/1640:
TörtT. 1908, 84); az orvén ’ürügyén’ stb.
Értelmezős szerkezetben
Az idesorolható névutók egyik csoportja hol? irányjelentésű határozószóból keletkezett

szófajváltással. A hívői — kívül, belől — belül-féle határozószók értelmezőként követtek
-n (-on/-én/-ön) szuperesszívuszragos, szintén hol? kérdésre felelő határozót: a házon,
mégpedig belül. A mind gyakoribb együttes előfordulás vezetett el az értelmezős szintag
mának névutós szerkezetté való átértékelődéséhez, a határozószó névutóvá válásához.
Az -n rágós határozó a névutónak mintegy vonzata lett.
Ugyanakkor ajelöletlen birtokos szerkezetben keletkezettfelől, hívői névutó is tovább
élt, ablatívuszi irányú határozót alkotva, és természetesen ragtalan alapszóhoz járulva
(házfelől, város kívől) . Ezek a névutók hol? kérdésre felelővé is váltak: MünchK. 95ra: „a-
finagoga kúúpl lenne” (hol?). A két funkció, az ablatívuszi és a lokatívuszi irány megkü
lönböztetésének igénye is elősegíthette - az egyértelműen hol? kérdésre felelő —vmin
kívől — kívül, vmin belől — belül típusú ragvonzó névutók terjedését: JordK. 54: „kyk te
kapwdon belpl laknak”. A kor folyamán csak lassan törnek előre az -n rágós névszóval,
névmással álló (hol? irányú) névutós szerkezetek (a ragtalan alapszavú szerkezetek
ugyanakkor ritkulva bár, de sokáig, körülbelül a 18. század közepéig tovább élnek; vö.:
rendkívül, ekívül).
Néhány -vei rágós határozót követő, értelmezői szerepű határozószóból is keletkezett
névutó: vkivel/vmivel együtt, egyembe, egyetemben: SzékK. 29: vélek egvt; 1524: „germckymtU
egyembe” (MNy. 1917, 122); KazK. 74: ueled egetómbe.
Különleges történet a nélkül névutó kialakulása: -náll-nél rágós névszó és az utána

álló fen/ ~ kívül határozószó kapcsolatából jö tt létre, a névszóragnak a határozószóhoz
tapadásával (szóhatár-eltolódással). A folyamat a kódexek adataiban jól követhető; a
kiindulás: JordK. 384: „egyk nem ejyk a3 feldre ty atyatoknal kyl”: egyik nem esik az
földre ti atyátok««/ fen/; a rag és a határozószó már összekapcsolódott, de a keletkezett
névutó hangrendilegmégaz alapszóéhoz igazodik: JókK. 5: ky nelkewl, 44: nalanalkewl;
végül a névutó megszilárdult, alakilag különvált és függetlenedett az alapszó hang
rendjétől: FestK. 391: „akaratom nekivl".
Minőségjelzős szerkezetben
keletkezhetett a korszak vége felé a móddal, módra névutó, illetve névutószerű rágós fő
név: ErdyK. 562: „eedes kezeyt meellyen kerezt módra el teryeztween”.
Határozós szerkezetben
jö tt létre néhány ragvonzó névutó, például a(vmire) nézve; (viliihez) képest: SándK. 2:
„ó zepsegpkfepz k e p o /th a valamihez képes (= hasonló) szerkezethez a -í módhatározó
rag járult, amikor az cselekszik típusú alaptag alá rendelődött. Az új viszony elhom á
lyosította a korábbi hasonlítóit, s a -hoz képest összetapadása a névutós kapcsolat kiala
kulását eredményezte.
Alanyos szerkezetben
jö tt létre a múlva — múlván. Még tisztán igenévi adat: JókK. 158: „ydew el muluan ky
boczata lelket”; talán már névutó: 1525/1640: „Az mester ember özvegye esztendeig
mivelheti az mivet, esztendő múlván az mesterek közzé be esküttessék” (TörtT. 1908,
83). A névutóvá válásban szerepe lehetett annak, hogy az eredeti alanyos szerkezet bő
vítménye (például: esztendő) mindig időfogalommal kapcsolatos főnév volt.
Ómagyar kori szövegeinkben érdekes stílussajátságot figyelhetünk meg: a jelöletlen

birtokos szerkezetben keletkezett névutókat, illetve a velük alkotott névutós szerkeze
teket egyre gyakrabban váltják fel alakilagjelölt birtokos szerkezetes formák: az eredeti
az után, idő előtt-féle szerkezetek helyett annak utána, időnek e/őíte-féle szerkezetekjelen-
nek meg. E szerkezeti változás fő oka a grammatikai jelöltség általános terjedésében, il
letve a szövegelőzményből ismert birtokos fogalmának nyomatékosítására, felelevení
tésére törekvésben keresendő. Számolnunk kell a -nak/-nek rágós birtokos szerkezetek
és az őelőttefélék analogikus hatásával is.
Ez a grammatikai túljelölés mint „morfológiai ideál” e korban főleg a kódexek emel-
kedettebb, ünnepélyesebb hangulatának megfelelő stiláris jeggyé válik más nyelvi rész-
rendszerekben is (vö. alázatossággal, sietelmest, esztendeiglen stb.). Az eredeti magyar szőve-
gek inkább az egyszerűbb morfematikai szerkezeteket kedvelik. A spontán beszélt nyelvre

nem volt jellemző.
Ómagyar kor végi névutóállom ányunk a következő lehetett (a feltehető újakat
vastag betűvel kiemeljük): a) háromirányúak: alól, alatt, alá; elől, előtt, elé; elvől, elvett,
elvé ’túl, túlra’;félül, felett, félé; k ö z b i i l , k ö z b e n , k ö z b e ; közül, között, közé; mellől, mellett,
mellé; mögül, mögött, mögé; b) kétirányúak:felől, felé; k ö z i b e n , k ö z i b e ; c) egyirányúak:
által, (vmin) által, ( v m i n ) b e lü l; ( v m i v e l ) e g y e m b e ( n ) , e g y e t e m b e ( n ) , e g y ü tt , össze; e lé b e
~ e le ib e , ellen, f e j é b e n ; ( v m i n ) f é l ü l , (vmitől) fogva, fogván;f ö l é b e , J Ö lir e , g y a n ú b a , g y a
m j á n , g y a n á n t, h e ly e tt, h íjá n , h íjá v a l, ir á n t; ( v m i h e z ) k é p e s t; képpen, kívől ~ ki11, ( v m i n )
k í v ü l , körül, közepeit, miá, miatt; (vmitől) megválva, megválván; m ó d d a l , m ó d r a , m ú l v a ,
m ú l v á n , n é lk ü l ; ( v m i r e ) n é z v e ; óta, o r v é n ; ( vmivel) össze; s z á m á b ó l , s z á m á b a , s z á m á r a ,
szerint, szerte, t á j á n , tá j t; után, v i s z e t t ’helyett, gyanánt’.
I FELADATOK
1. A személyes névmás névutós alakjai között van: alattam, alattad, alatta stb., mögöttem,
mögötted, mögötte stb., ugyanakkor nincs együttem, együtted stb., innenem, innened stb. alak.
Néhány ragvonzó névutó is vonatkozhat személyre, csak más szerkezeti megoldással:
rajtam kívül, rajtam kezdve, hozzám képest stb. Mivel magyarázza ezeket a nyelvi tényeket?
2. Az aránt ~ iránt névutó az ómagyar korban többféle határozót hoz létre alapszavá
val. Figyelje meg, hogy a konkrét helytől az elvontabb határozói viszonyokat kifejező
funkciók kialakulásában milyen szerepe van a névutó előtti főnév jelentésének!
3. Kísérje végig a rövid életű megválva névutó sorsát keletkezésétől a kiveszéséig! M i
lyen más névutók léptek a helyébe, azaz töltötték be szerepét?
4. Milyen más szófajokkal van összefüggésben a névutók kategóriája az ómagyar
korban? Példákkal illusztrálja a többszófajúságot!
A NÉVELŐK
A határozott névelő
1. A határozott névelő más nyelvek névelőzésének hatásától függetlenül, az ómagyar
korszak első felében keletkezett. A főnévi m utató névmásból (az/ez) vált ki, tehát
szófajváltással keletkezett. Ez párhuzamot mutat sok más nyelv mutató névmás —> név
elő változásával (például: görög, újlatin és germán nyelvek; mordvin, svéd-lapp, finn
lapp). A főnévi mutató névmás és a határozott névelő kettéválásának megerősödése, az
erőteljes elkülönülés, a határozott névelő elterjedése a kései ómagyar korban követke
zett be.
A főnévi mutató névmás névelővé válása során alaki változás nem történt. A névmás
és a névelő funkcionális elkülönülése lassú folyamat.
2. A névmás névelővé válásának lehetőségeit, szintaktikai-szövegtani körülményeit
vizsgálva a következőket állapíthatjuk meg: a főnév (főnévi szerkezet) előtti h elyzet
ben, kijelölő jelz ő i szerepben álló, toldaléktalan az/ez névmás képes a névelővé válás
ra. (Ilyen esetben beszélhetünk „névelői helyzet”-ről.) Névelővé elsősorban a veláris
hangalakú az (~ a) vált, mégpedig főként akkor, ha kijelölő jelzőként anaforikus sze
repben állt, amikor tehát a szövegelőzményre, valamely korreferens főnévre utalt vissza.
A HB. (az) előfordulásain jól érzékelhető s ezért jól szemléltethető a névmás név
0 3
elővé válásának folyamata, e folyamat kezdete, e két szófaj funkcionális különbsége

(és hasonlósága), illetve a funkció változása.
Árpád-kori szövegeinkaz/ez előfordulásai közül a legtöbb érv a GyS.: „oj'kere 3 t fan
figeu kepeben” kifejezésben szereplő az névelősége mellett szól. A GyS. nem említi
korábban a keresztfát, amire az az utalhatna; a keresztfa az emberek gondolkodásában
meglevő, ismert dolog: erre az ismertségre utal az az. Azért tekinthetjük korai adataink
közül leginkább névelőszerűnek a GyS. adatát, mert ismertként, határozottként jelöli
meg főnevét, anélkül hogy a szöveg bármely részére, bármely irányba mutatna, bármi
féle szövegbeli kifejezéssel azonosítana. Ez a szövegbeli azonosítás nélkül ismertként
való említés a névelő ún. prezentatív funkciója. Ez a névelői szófajra specifikusan je l
lemző szerepkör.
A névmás névelővé válásának kedvezett az az ómagyar korra feltehető szövegszer
kesztési, stilisztikai kívánalom, hogy újra meg újra megnevezzék azt a dolgot, személyt,
eseményt, amely a közlés tárgya maradt. Az ilyen ismétlődések terjedésében a latin hatás
is szerepet játszhatott. A megismételt főnév előtt sokszor volt azonosító determináns
(anaforikus szerepű mutató névmás): ez az előzménye, illetve korai formája a névelő
zésnek, a határozott névelős szerkezeteknek. Az ilyen szerkezetek gyakorisága szerepet
játszhatott abban, hogy az az (ez) belépjen a nem ismételt főnevek elé is.
3. Alaki vonatkozások
a) A névmás névelővé válásának jellemző jegye a beszédbeli elhangsúlytalanodás.
Ez jelzi, egyszersmind elősegíti a szófaji változást.
b) A névelő hangalakja: a mutató névmás palatális-veláris kettőséből a veláris az, íj
ból vált névelő. Ennek oka az lehet, hogy a távolra, távolabbra mutatás szerepét betöltő
alakok közelebb állnak a névelőhasználatban mutatkozó absztrakcióhoz.
A határozott névelő tehát veláris, ezen belül kétalakú; az az és a formák fonetikai
helyzettől függő váltakoztatása (az élet, a ház) azonban csak a kései ómagyar korban ter
jedt el. Ez a folyamat elhúzódó, az ómagyar kor utánra is messze átnyúlik. Lassú, nehe
zen egységesülő változásról van szó.
Az a, az kétalakúság az ómagyar korban bizonyos területi megoszlást mutat: a kóde
xek és a későbbi nyelvjárások azt jelzik, hogy mássalhangzó előtt az íj forma inkább a
keleti, az az (és a hasonult alakok) inkább a nyugati nyelvjárások jellemzői lehettek.
A határozatlan névelő
1. A határozatlan névelő az egy szó szám névi és határozatlan névmási használatából
különült el: szófajváltás történt. E folyamatban a névelői helyzetűek vehettek részt: a
főnév, főnévi szerkezet előtt álló, jelzői szerepű egy válhatott névelővé. Ennek megfele
lően az új szófajra jellemző a toldalékolhatatlanság. Ezzel különül el az előzményszó-
faj(ok)tól, valamint azzal, hogy névelőként az egy hangsúlytalanabb, mint számnévként,
S Z Ó F A JT Ö R T É N E T I 4 2 1
illetőleg névmásként. Egyébként alakilag a szó nem változott meg: formai tekintetben
egy szavunk a háromféle szófaji használatban lényegében mindmáig azonos. A szófaji
elkülönülés e kor után sem merev: érintkezések és átmenetek maradnak a három szófaj
között.
2. A határozatlan névelő kialakulása funkcionális elkülönüléssel m ent végbe. A
határozatlan névelő használata az egy számnévnek ’szám szerint egy’ és a (főnévi és
melléknévi) határozatlan névmásnak ’egyik, valaki’, ’egy bizonyos, valamilyen’, ’egy
valamely, valamiféle, egynémely’jelentései alapján alakulhatott ki. Az új, névelői funk
cióban az egy tehát a határozatlanság jelölésének eszközévé válik: a vele jelölt főnév(i
szerkezet) nincs definiálva, denotátuma közelebbről nincs meghatározva. Ez a megha
tározatlanság azonban kétféle, s a névelő mindkét funkcióban alkalmazható: 1 ) ’valami
lyen, valamiféle, bármilyen [nemmeghatározható]’; 2 ) ’egybizonyos, egyik [közelebbről
is meghatározható]’.
Már biztos névelő az egy: VirgK. 38: „hozanak egy zep azzony embert”. Ebben és a ha
sonló szerkezetekben, ha a szövegben később is megjelenik az egy névelő utáni főnév (itt
az asszony), akkor már mint ismertet a határozott névelővel látják el: VirgK. 38: „monda
az azonialatnak [’asszonynak’]”. Ez a példa jól jelzi a kétfajta névelő funkcionális össze
tartozását, a határozottság kategóriáját közösen formázó szerepét. Ilyen esetekben elég
következetesen megjelenik a szövegekben a korreferens főnév előtti névelőváltás: az első
említéskor egy, a következő(k)nél a(z) névelőt kap a főnév.
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg, hogy a HB. ojgimilf- adataiban milyen szerepűek az o j előfordulások!

Milyen következtetéseket von le ebből a határozott névelő keletkezésére vonatkozólag?
2. Az ómagyar korban a határozatlan névelő leggyakoribb jelentése, szerepe: ’egyik,
egy bizonyos’. De e névelőnket már ekkor a funkcionális többféleségjellemezte. Gyűjt
sön olyan előfordulásokat, melyekben más funkciójú a határozatlan névelő!
3. A határozatlan névelőhöz hasonló szerepet az ómagyar korban más lexikai elemek
(határozatlan névmások) is betöltötték: például némely (időben), valamely (ember). Ezek
használata főleg a kódexekre volt jellemző; kiváltképp él velük a JókK., DöbrK., TelK
Vizsgálja meg ezeket az előfordulásokat, és állapítsa meg e lexémák szerepét! Milyen
következtetéseket tud levonni a latin megfelelők vizsgálatából?
4. Vizsgálja meg, hogy tulajdonnevek előtt milyen esetekben van, illetve milyen ese
tekben nincs határozott és határozatlan névelő! Mutatkozik-e valamilyen szabályszerű
ség a névelőhasználatban?
A KÖTŐSZÓK
Az ómagyar kor leggyakoribb kötőszava az és. A korábban hasonló (ti. és) hangalakú és
meg a vele egy tőről való is funkcionális különállása e korban már teljes: az és egyszerű
kapcsolatos, az is hozzátoldó kapcsolatos szerepben állandósult. Alaki különválásuk ek
422 I AZ ÓMAGYAR K O R
kor kezdődött el. Az és hosszú magánhangzóját a helyesírás általában nem tükrözte, így
csak mondattani és jelentéstani alapon tudjuk őket megkülönböztetni. Az egybeírás
azonban segít a megkülönböztetésben, és az alaki elkülönülés magyarázatához is fogó
dzót nyújt: bizonyos nyelvemlékek a hozzátoldó est - de csakis azt! - meglehetős követ
kezetességgel egybeírják az előtte álló szóval (GuaryK. 17). A hozzátoldó és egybeírása
az egybeejtés biztos jele. Az egybeejtéssel pedig nyomatékvesztés jár együtt, ami az és
magánhangzójának záródását idézte elő: ígyjött létre az is alak (1533: MNy. 1928, 59).
Az és fejlődése ezzel éppen ellentétes: simuló nyomatékosító elemből független szóvá
válva hangsúlytöbblethez jutott, és magánhangzója megnyúlt. Alaki elkülönülésük az
ómagyarban csak megkezdődött. Az és ~ és kötőszó s változata is él.
KELETKEZÉSI MÓDOK
Szófajváltás
a) H a tá ro z ó sz ó —» kötőszó. Ez a leggyakoribb. Ekkor vált kötőszóvá az így, úgy, a

’megint’jelentésű még, az ’akkor’jelentésű hát, tahát. Atahát (tehát) határozószóként igen
gyakori volt; a gyakorisággal elszíntelenedés, tartalmi üresedés is együtt járt: olykor már
csak az elbeszélés továbbfűzésére szolgált, kötőszóvá vált. Néha a latin et ’és’ kötőszó helyén
áll, vagy más kódexbeli párhuzamos helyen és kötőszó felel meg neki: BécsiK. 175: „Talmi
[Et] kiral monda”; WinklK. 173: „Tahath ... megh zagattaa ruhaiat” ~ NádK. 205: „Es
megzaggata ruhaiat”.
Az azért összetett mondatokban vagy szövegmondatok határán vált kötőszóvá. Az e
folyamatot kísérő hangsúlyvesztéstjól jelzi a szórend: a hangsúlyos határozószó az ige
előtti helyzetben (fókuszban) van: SzékK. 120: „azéérth mongvk az vr yjtent, at’anknak,
mert ő fyay vagvnk”. Ha az állítmánytól távolabb kerül, veszít hangsúlyából, és a kötő
szók felé mozdul el: KulcsK. 24: ,/lzerth een zywem m egw ydwla... M erth nem hagyod
een lelkemeth pokolba”. Ha fordított a két tagmondat sorrendje, akkor az azért a tag
mondatok határára —tipikus kötőszói helyzetbe! - kerülve magára veszi az összekötő
szerepnek egy részét: JókK. 22: „Mert bewnewktewt [bűnöktől] meg ewry 3 tetet: ajert
feljges yjttennek baratya”; (lásd még: ezért, ózonképpen, ezenképpen).
Az ismét határozószóból keletkezett a sőt kötőszó; a funkcionális elkülönülés, hasadás
e korban már előrehaladott állapotban volt, alaki tekintetben azonban még változatos a
kép: JókK. 35: „yrgalma3 neked yjten Sewt nagy malajtott ve3 te ydue3 eytedtewl”; WinklK.
175: ysQgh; DebrK. 461: i/öt; WeszprK. 140: seeth; TihK. 324: /megh; stb.
A kötőszószerű továbbá használata levelekre volt jellemző; elsősorban tematikailag
különböző szövegegységeket kapcsolt össze, illetve különített el: szintaktikailag elszer-
vetlenedve vagy önálló kihagyásos mondatból beolvadva keletkezett.
Új kötőszó még például: azonban (’akkor’jelentésű határozószóból), azután ~ aztán,
bátor ’jóllehet’, monnal ’mint, m intha’,pedig (kedég ~ kedég és egyéb alakváltozatok), vi
szont (’szemben, kölcsönösen’ határozószóból) stb.
b) Ige —» kötőszó: főmondati helyzetű igéből keletkezett a hiszen kötőszó: a hiszem
(azt, [hogy]) főmondathoz eredetileg kötőszó nélküli tárgyi mellékmondat kapcsolódott,
ez fogadta magába mondathatár-eltolódással a hiszemet. Okadó magyarázó mellérende
lő kötőszóvá vált. E korban még csak kötőszószerű, átmeneti stádiumban volt: JordK.
348: „yewel velwnk hyjetn yob hogy egy neiryethnek l 3 2 aelben légy attya es papya,
honnem egy embe 2 nek”.
c) M ódosítószó, illetőleg p a rtik u la —> kötőszó: akkor értékelődhetett át kötőszó
vá, ha huzamosan volt tagmondathatáron; az ugyanis nyomatékosító szóból például
magyarázó kötőszó lett: 1527 k.: „kyrewl ymar nem yllik nekem k. yrnom xvghan es nem
hynned ha yrnam” (MNy. 1941, 206); vö. még: az ám (figyelemfelkeltő, nyomósító,
bizonygató partikula ellentétes kötőszóvá vált) stb.
Szóösszetétel
E szóalkotási módnak - különösen a kései ómagyar korban - a kötőszórendszer alakulá

sában kiemelkedő szerepe volt. Az írásbeliség, különösen a fordításirodalom részéről tá
madt hatalmas igény differenciált nyelvi formák - köztük új kötőszók - kifejlesztésére.
a) A latin m inta hatásával is szám olnunk kell. Mesterséges alkotásnak tűnik a
kódexfordítók nyelvében például a tudnimélt (mélt ’illik’), tudniillik kötőszó, melyek a
hasonló jelentésű latin scilicet ( < scirelicet) stb. megfelelőjeként jö ttek létre. Ö nálló
tagm ondatból, alany-állítmányból álló főmondatból keletkeztek: JókK. 114: „Tehat
vr yjten meg mutatya ewnekyk ew myuelkedejeknek gyewmewlc 3 et es yutalmat:
tudny melt Jók lelkeket”.
Határozóval (jól) determinált állítmányból (lehet) született ajóllehet kötőszó: JókK 81:
„ewk voltakuolna erre hyuatalojok yollehett 3 egyenlykuala a3 koldulajt”. A hogy-gyal
kapcsolt kötőszóelőzmények a tagmondati eredet bizonyítékai: ErsK 27: „mert yol leheth
hogy az leelek keez legyen de az tejt yghen betheg”
b) Az összetett kötőszók többsége szintagmatikus viszonyban nem lévő elem ek
ből keletkezett, csupán a gyakori egymás mellett állás eredményeként. Osszeforrottsá-
gukat tekintve igen különbözők voltak. Többségük az összetettség felé haladó szoros
kapcsolat volt. Különböző funkciójú kötőszók összetételei, például a mintha, hogyha;
csakhogy ’azonban’, merthogy, miérthogy, hogymiuel.
A mintha keletkezésében például ellipszis játszott szerepet: két, eredetileg különböző
alárendelt tagmondathoz tartozó kötőszó került egymás mellé: GuaryK. 113-4: „ki
menenec 3 ocaJoc 3 erent, mint ha a3 imadjag 2 a ménenec”: [kiegészítve]: kimenének
szokások szerént, mint [akkor mennének], ha imádságra mennének.
Több összetett kötőszó kialakulását a tagmondathatár eltolódása kísérte. ígyjött
létre például néhány sajátos jelentéstartalmú mellékmondat kötőszava: úgyhogy, úgy
mint, olymely, olymint, olyha stb. Az úgyhogy esetében a főmondat végére tett, értelmező-
szerűen hozzátoldott úgy utalószó összeforrhatott a (mód- és fokhatározói következmé
nyes jelentéstartalmú) mellékmondatot bevezető (vonatkozó) hogy-gyal: MargL. 192-
193: „az ev huganak vra meg betegedeek úgy hogy három eztendeyg azonkeppen fekevuek
az agyban mykeppen fa”: az ő húgának ura megbetegedék úgy, hogy (úg)’hogy) három
esztendeig azonképpen feküvék az ágyban, miképpen fa. Ha a m ód- és fokhatározói
jelentés háttérbe szorult, (a következtető mellérendelt mondatokkal rokon) következ
ményes mondat keletkezett: MünchK. 19rb: „gpl-eke3 en<ec p ho 3 Ía Joc gpl-ekc^ctec ug
hog felmenué vlnp ahaionkabar m end a- gpleké 3 -etec alnacuala a- ma 2 ton”.
Kötőszók összekapcsolódhattak még módosítószókkal, határozatlan névelővel, indu

latszóval, névmással is: csakhogy, demaga, hogynem, mégsem, mintegy, noha stb.
Többszörösen összetett kötőszavak, szoros szókapcsolatok is keletkeztek e korban:
azazhogy, hogyhamint, olymintha, olymelyha, minthogyha, hogynemmintha, hogyhana stb.
Szótársulások állandósulása
K ötőszói szerkezetek: ha két vagy több nem szomszédos kötőszó olyan mondatszer
kezetbe került, amelynek részei egymás között szorosabb összefüggést mutattak, akkor
ezeknek a részeknek a kötőszói is rendszeresen együtt jelentek meg, maguk is összetar-
tozóvá, kötőszói szerkezetté váltak. E korban voltak szóismétléses szerkezetek: vagy - vagy,
sem-sem, mind ’összes’- mind, akár-akár (háromszoros használatban is); voltak külön
böző lexémákból alakult szerkezetek: nem - de, nem(csak) - hanem, nem - hanemcsak, jól
lehet hogy —de(maga); nemcsak —de —is, nemcsak —de —sőt —sem stb.
A kötőszók szófajváltása
Kötőszó ritkán lép át más szófajba. A kötőszóval sok tekintetben rokon partikulává
vált például a ha és az avagy; ezek ’vajon’jelentésű partikulaként is éltek az ómagyar
korban.
Más típusú változás történt a mint kötőszóval. Mai nyelvünkben gyakran találko
zunk ragszerű szerepével: „Apám mint tanár dolgozik.” Ilyenkor az utána álló főnevet
állapothatározóként kapcsolja be a mondatba. Ebben a szerepben nem kötőszó tehát,
hanem határozóvá tevő, rag szerepű, speciális segédszó. A mintnek ez az esszívuszt
kifejező szerepe az ómagyar korban alakult ki. Ilyenkor egyszerű mondatban vagy
összetett m ondat valamelyik tagmondatán belül áll: 1529: „yrom the kegyelmednek
mynth en kegyelmes wramnak” (MNy. 1941,275). Főleg misszilisekben gyakoriak (vö.
Hegedűs-Papp 1991,233 stb.).
I FELADATOK
1. Szövegmondatok tartalmi viszonyainak elemzésével keressen olyan határozószókat,

amelyek gyakran szerepelnek szövegmondatok elején, s így kötőszói szerepet töltenek
be (például: aztán, így, úgy, majd, továbbá)\ Milyen viszonyok kifejezői?
2. Vizsgálja meg, hogy az összetett mondat tagmondatainak milyen elrendeződése
volt a feltétele a miérthog)’ ~ merthogy kötőszó kialakulásának!
3. Ómagyar kori levelekből gyűjtsön kötőszói szerkezeteket! Vizsgálja meg az össze
tett mondatok szintaktikai viszonyait: milyen megfeleléseket talál ezek, valamint a kö
tőszói szerkezetek között?
A MÓDOSÍTÓSZÓK
KELETKEZÉSI MÓDOK
Szófajváltás
a) Főm ondatbeli névszói (m elléknévi) állítm ány —» m ódosítószó: a bizony m ó

dosítószó az ómagyar korban volt keletkezőben: a modális főmondat állítmányaként álló
bizony ’igaz’ (az, hogy...) szerepe az volt, hogy az utána következő alanyi mellékmondat
állítását bizonygassa, kiemelje, nyomatékosítsa. Még főmondatban szereplő melléknév:
ÉrdyK 23: „az byzon dolog h o g y A mondat élén álló bizony válhatott a mellékmondat
hoz csatlakozó módosítószóvá: 1533: „byzon jemmi barátom ninchen” (MNy. 1928,59).
b) H atározószó —> m ódosítószó: a bizony névszó ragszilárdulásos alakjai, a bizonyá

ban, bizonyánál, bizonnyal, bizonyára az ómagyar korban már modális értékben is felbuk
kannak: MargL. 24: „byzonyaban chuda hog az my kernen zvuenk (= szívünk) kette
nem reped”.
Az ősmagyar kor végén, az ómagyar kor elején kezdhetett módosítószóvá válni a bá
tor: az igenlő válasz és a nyomatékos ráhagyás funkciói egyesültek benne: SándK. 29:
„monda varius no mayd meg laatom ha jegel [az isten] Monda hyrena. baator [’helyes,
csak bátran!; úgy legyen!’]. (Ez az ’úgy legyen!’ modális tartalom lehetett a kiinduló
pontja mind az óhajtó [’bárcsak’] partikula, mind a megengedő [’j óllehet’] kötőszó irá
nyába vezető fejlődésnek.)
Az alig határozószóból is keletkezett ’szinte nem ’ (JókK. 146), ’aligha’ (NagyszK. 16)
jelentésű módosítószó; lásd még: majd ’majdnem’, színié ’majdnem, csaknem’ (DebrK.
117). A nyilván ’nyíltan, világosan’jelentésű határozószó is módosítószóval kettős
szófajúvá vált; még határozószó: BirkK. 4b: „Senki joror a3 on ne terekeggek titkon
vag niluá”; már módosítószó: ÉrdyK. 128: „nyilván erdegh vagyon ez em berben”.
Szóösszetétel
A talán megismétléséből született az utóbb megrövidült, bizonytalanságot kifejező talán-

tán ( ~ talántál), ebből a ne tagadószóval tovább bővített netalántán ( ~ netalántál).
A főmondati szerepű való és bizony összetételéből is módosítószó, igenlő felelőszó
keletkezett: MünchK. 15va: „Hijitec-é h o g ... Mondanac néki Valobijő vr”.
Az összetett módosítószók kialakulásában sok esetben nemcsak a mondatban való
gyakori együtt szereplés érvényesült, hanem szemantikai és funkcionális motívumok
is, főként a figyelemfelhívás és a nyomatékosítás.
Stiláris különbségek is voltak egyes módosítószók között. A morfológiailag összetet
tebb, hosszabb lexémák stiláris többletet is hordoztak: választékosabbak voltak, mint az
egyszerűbbek, ennélfogva az irodalmi írásbeliséget inkább jellemezték, mint a minden
napi beszédet.
I FELADATOK
1. A hát az ómagyar korban általában ’akkor’jelentésű határozószó, ritkábban kötőszó.

De néha a beszélt nyelvre jellemző töltelékszó szerepben (módosítószó, illetőleg parti
kula) is előfordul. Vizsgálja meg példákon e többszófajúságot!
2. Milyen funkcionális csoportok ismerhetők fel az ómagyar kori módosítószó-állo
mányban?
A PARTIKULÁK
A korszak második felébenjelentősen bővült, e szófaj típusai differenciálódtak. A fejlett
(kötőszó-, módosítószó- és) partikularendszer az árnyalt, hajlékony mondat- és szöveg-
alkotás egyik alapfeltétele. A partikulák fejlődéstörténetükben, morfológiailag e korszak
ban is sok rokon vonást mutatnak a módosítószókkal és a kötőszókkal.
KELETKEZÉSI MÓDOK
Szófaj váltás
a) N évszó—> p artik u la: a csupa, mely eredetileg valószínűleg melléknév volt, kizáró
lagosságot kifejező partikulává vált: BécsiK. 90: „Lupa [’kizárólag’] p pnpn maga ijten”.
b) H atározószó -4 partikula: bezzeg (ÉrsK. 307), hát (CzechK. 6 6 ), csak, inkább stb.
A mondatrészi érték elvesztését, a modális jelentésűvé válást sokszor (például az inkább
esetében) jól jelzi a szórend: az inkább szerették ’j obban’ még fokhatározószó: MünchK.
87ra: „inkab 3 é 2 ettec émberec a JétetJegét hog né a fenéjjegét”; modális szerepben azon
ban szintaktikailag elszakadt, és helyileg is eltávolodhatott az igétől, fokhatározói jelen
tése háttérbe szorult, és előtérbe került a beszélő (vagy más, szóban forgó cselekvő) állás-
foglalása, vélekedése, választása: „ne ezt, hanem inkább azt...”: ErdyK. 187: J e m veze-
delem nem zallot reea, hanem ynkab vala ínyt tett es mondot betellyejettek”. Az ingyen
határozószó a tagadást nyomósító partikulává (’egyáltalán [nem ]’ BécsiK. 18), valamint
’csupán, csak’jelentésű korlátozó szerepű partikulává is vált. ’Kellően, meglehetősen’
jelentésű partikulává vált az elég (BécsiK. 317) és az eléggé (BécsiK. 141).
A bátor-ból rövidült bár is ómagyar kori ’legalább’ és ’ám’jelentésben.
c) K ötőszó —> partikula: például a ha ’vajon’jelentésű kérdő partikulaként is fel
tűnik a kódexekben: BécsiK. 243: „Ki tugga ha megfordollon ? megboLajjon ijten”. A
feltételes hasonlító mondat kötőszavai gyakran váltak modális elemmé: neonnal, olymely,
olymint, miként ’mintegy’. E változás hátterében a hasonlító mondat alárendelt tagmon
datának mondatrészi szintre való süllyedése húzódik meg. Az összetett mondat meg
szűnésével a kötőszói funkció háttérbe szorul, a modális jelentés pedig előtérbe kerül:
az új funkció a beszélő bizonytalanságának, szubjektív látásmódjának az érzékeltetése:
MünchK. 8 6 rb: „alkototuala tnönal [quasi ’mintegy’] ojto 2 t”; ÉrdyK. 23: „felele oly
mynt vydamjaggal”; lásd még: úgymint, olyha, hogyha, úgyhogy stb. Még háromtagú ha
sonlító kötőszók is váltak partikulává: hogyhana, olymelymint, olyhamint, olymintha stb.
Az avagy választó kötőszóból ’mintegy’jelentésű partikula is keletkezett: „Voltakon

ötvenen avagy hatvanon" —> „Voltak ott avagy hatvanan”. A választásban rejlő bizonyta
lansági mozzanatot aknázta ki a nyelv modális funkció kifejezésére: DöbrK. 359: „Valanak
kedeg kik óttek vala avag [’mintegy; körülbelül’] neg ezeren”; vö. még: avagy ’bárcsak,
akárcsak’ (JordK. 400).
d) M ódosítószó —> partikula: a tatóiból rövidült tán.
e) Indulatszó —> partikula: a vaj indulatszóból kétféle jelentésben is keletkezett par
tikula: óhajtó mondatba kerülve ’bárcsak’, kérdő mondatba kerülve ’vajon’jelentésűvé
vált (miközben indulatszóijellege is megmaradt).
Egyedi keletkezésű a sze > -szál-sze nyomósító partikula, mely felszólító módú ige
után állt: ÉrdyK. 72: „lajjatokze atyamffyay”. Valószínűleg az E/2. igei személyrag és a
nyomatékosító, illetve kérdő e partikula összetapadásával keletkezett a korai ómagyar
korban. Később illeszkedéses párja is kialakult, és a sze lexéma a kései ómagyar korban
-sza/-sze alakváltozatú szuffixummá vált: NagyszK. 91: „No azért gondolyadczamegh
[= gondoljad-5za meg]”.
Szóösszetétel
Az így keletkezett partikulák szervetlen összetételek.

Különböző elemek összetételével jött létre a vajha (JókK. 74). Szintén óhajtó mondat
ban keletkezett az avagycsak, akárcsak (’bárcsak’), feltehetőleg az ómagyar kor vége felé, a
tagokjelentése ugyanis egyenként is eleven. (Áriaknak önmagában is van ’bárcsak’je
lentése.)
A tagadva kérdező mondatokban keletkezett mondattani tapadással a nemde, nem-
denetn, minem, midenem, minemde stb.
Keletkezésükben a gyakori egymás mellett álláson kívül fontos szerepet játszott a fi
gyelemfelhívás és a nyomatékosítás.
Szófaji határkérdések
A partikulák keletkezésének módjával magyarázható az a jelenség, hogy az ómagyar
korban sok közülük kettős szófajú volt, illetve még úton volt az egyik szófajtól a másik
felé. Létezett azonban a partikuláknak olyan (nem élesen elkülönülő) rétege is, amely
ugyancsak több szófaj jegyeit viselte magán, de állandó jelleggel, komplex m ódon sűrí
tette magába több szófaj sajátosságait, érintkező funkcióit: a bezzeg, íme, ím, ám, lám stb.
figyelemfelkeltő, nyomósító, bizonygató partikulák fokozott érzelmi töltéssel ejtve in
dulatszók is voltak egyben, akárcsak az óhajtó mondatokba kerülő bárcsak, akárcsak,
avagycsak, akár. Az óhajtó, kérdő vaj, vajha is őrzött indulatszói vonásokat. A bizonyta
lanságot, hozzávetőlegességet stb. hangsúlyozó partikulák (úgymint, olymint, olymely) a
fokhatározószókkal tartottak kapcsolatot.
Műfaji sajátosságok
A partikulák használatában mutatkoznak bizonyos m űfaji különbségek. A bonyolul

tabb szerkezetű elemek inkább a kódexirodalomban jelentkeznek, az eredeti magyar
szövegekben kevésbé. A kódexeken belül főleg a párbeszédes, illetve vitatkozó, meggyő
ző részletekben találunk többet belőlük. Ezzel szemben a hivatalos iratok (záloglevél,
menedéklevél, tanúságlevél, elismervény, végrendelet) - éppen a szubjektivitás hiánya
miatt - ritkán élnek velük.
I FELADATOK
1. Mi a magyarázata annak, hogy sok partikula kettős (esetleg hármas) szófajú? Mely
szófajokkal áll fenn ez a többszófajúság? Illusztrálja példákkal ezt az állapotot!
2. Erdekesjelenség a többszófajúságon belül az akár és az avagy esete. Milyen szófajú-
ak, és miben áll különlegességük?
3. M iért minősíthető szabálytalan alakulatnak a midenem partikula, melyet a Huszita
Bibliát tartalmazó kódexek oly igen kedvelnek?
4. Gyűjtsön adatokat a -sza/sze nyomatékosító partikulára, illetőleg szuffixumra:
melyik nyelvhasználati szférára jellemző inkább a használata?
Általános: Jakab-Kiss 1994, 1997; Jakab 2002. - A z igekötők: E. Abaffy 1983,124-132,136-140,

149-150; 1987,397-403; Honti 2001a, 357-367; R. Hutás 1983,291-299; *D. Mátai 1991b, 433-
441, *1992b, 662-695; A. Molnár 1985a, 442-453. - A névutók: Benkő 1980a, 276-287; S. Há
mori 1967, 91-94; M. Nagy 1983, 181-189, 1999, 321-324; ‘ Sebestyén 1965, 1991b, 574-580;
2000, 361-374; 2002; ‘ Zsilinszky 1991, 442-460, *1992, 696-715. - A névelők: Benkő 1980a,
257-263; Gallasy 1991a, 461-475; *1992a, 716-771; Szabó 1975, 33-44. - A kötőszók: Berrár
1957a, 62-67,1960; ‘Juhász 1991a, 476-500 * 1992a, 772-814; Rácz 1963,1964,307-310; Simonyi
1881-1883. - A m ódosítószók: Bárczi 1975/1982,35-36,83,89; ‘Juhász 1991b, 501-513; * 1992b,
815-838; Kelemen 1970, 11-16, 79-84, 194-200, 383-384; D. Mátai 2000, 97-102; H. Molnár
1968;Velcsovné 1982,143-159.-Apartikulák:Juhász 1990,117-121; *1991b, 501-513; * 1992b,
815-838; Kelemen 1970, 77-79; Kugler 1998, 214-219; D. Mátai 2000, 102-109; Pólya 1992,
197-201.
Az indulatszók
Az indulatszó-használatban tükröződő spontán érzelmi, akarati megnyilvánulások el
sősorban az élő, hangzó beszédet jellemzik. A nyelvhasználatnak olyan rétegeihez tar
toznak, melyeket ritkán és kevéssé tükröz az írásbeliség. Az OMS.-beli Ó, Óh előfordu
lások után („O en ejes urodü”, „Vh nequem en fyon”) az egyházi, vallási és liturgikus
jellegű irodalomban az ó, ajaj és a no fordul elő leggyakrabban. A latin o mellett olykor
a latin vocativus funkcionális megfelelőjeként használatos: 1433: „Oh yjtennek tejte”:
Corpus ave Domini, „o tijteletes telt” (LaskS.): Salve sancta caro. Az érzelem nyomaté
kosabbá tételét az indulatszó ismétlése is szolgálhatja: BodK. 3: „Iayiayiay, ez főidőn
való embereknek, lay az paraznaknak”.
Jellemzőbb az indulatszavak használata a virágénekekben, a népköltészetben, a m u
tatáshoz és a regöléshez tartozó „szertartásos”kifejezésekben. Gyakran itt is ismétlődve
fordulnak elő: a Körmöcbányái virágének táncszava 1505: „haya haya W iragom”
(RMKT. 12:483) a réják két (vagy több) elemből szorosabban összefonódó típusának korai
példája. A Hejgetőés Hajgató személynevekgyakorító képzője is az indulatszó ismétlődé
sére utal: 1438: Heygethew (OklSz.).
Az állathívó, -űző, -terelő és hangutánzó jellegű indulatszók közül is adatolható már
néhány: 1456 k.: hee hee hay hay (Gl.); JókK. 131: „tew 3 ejewlt | = tüzesült] 3 ayaual
hyrtelen mongyauala A A A ”: ignitus ore vehementer dicebat: A! a! a! a!
Morfológiailag az indulatszók általában tagolatlanok, motiválatlanok: á, co, haj, hej,
jaj;no, ó, vaj stb. A motiváltság az ismétlődéses jellegben nyilvánul meg (16. sz.: Haidenum
haidenum: MNy. 1925: 6 6 ), vagy abban, hogy összetételben jelentkezik: AporK. 215:
„Nojja (= nosza) jyonnak ew leány jy2 yatok”; nesze; ez a -sza, -sze elem (partikula)
felszólító módú igealakokhoz szokott járulni: nyomatékosító, a mozgáshoz fűződő, aka
ratkifejező, sürgető, felszólítás végrehajtására ösztönző szerepű.
I FELADATOK
1. Vizsgáljon meg egyházi, valamint világi jellegű írott emlékeket, és hasonlítsa össze a
bennük szereplő indulatszó-állományt! Milyen különbségeket, jellegzetességeket talál?
2. Milyen szófajokkal érintkezik az indulatszó, illetőleg egyes indulatszavak? Ez mivel
magyarázható?
3. Milyen származékszavak (milyen képzőkkel) keletkezhetnek indulatszói tőből? Az
anyaggyűjtéshez használja fel az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárat is!
Balázs 1991, 56-62; *Gallasy 1991b, 514-522; 1992b, 839-852.

I A KÖZÉPM A G Y A R K O R
SZOFAJTORTENET
D. Mát a i Már i a
A szófaji rendszert olyan lényeges változások, mint korábban, már nem érték; egy új
szófaj keletkezett: a névutó-melléknév.
Az alapszófajok
Az ige-névszók
Állományuk tovább a p a d t. Az alaki elkülönülés során általában az igei tag változott meg;
például ikesedhetett: ok ’értelem’ főnév (vö. okos, oktalan) - okik ige 1616 ’okul valami
ből, tanul’ (NySz.); pök (köp) ’köpés’ - pökik (1604: MA.); húgy ’vizelet’ főnév - húgyik
ige (1577 k.: OrvK. 89); villám főnév - villámik ige; agg melléknév -aggik ige (1617: NySz.).
Az igei tag képzőt is kaphatott: ágy - ágyaz, ágyai (1693, 1708: TESz.); íz - ízlel (1598:
NySz.). Az -ász/-ész képzős ige-névszók igei tagja még ekkor is jobbára iktelenül Tago
zódott: E/l. halászok, E/3. halász, vadász, madarász.
Ritkábban új ig e -n é v s z ó p á ro k is létrejöttek, beilleszkedve a meglevő képzett sza
vak rendszerébe: gyátnol ’táplálás’ (fn. 1456 k.) - ’gyámolít’ (ige 1621: TESz., NySz.),
sodor (ige 1577 k., fn. 1792: TESz.), zavar (ige 1566, fn. 1573: TESz.),fürkész (ige 1720,
mn. 1789, fn. 1798: TESz.).
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg néhány -ász!-ész képzős ige-névszó igei tagjának ragozását (ikes vagy
nem ikes) a középmagyar kor folyamán! Milyen változási tendencia figyelhető meg?
2. Vizsgálja meg néhány főnév-melléknévi kettős szófajú szó előfordulásain keresz
tül a kettős szófajúvá válás lehetőségét, folyamatát; például: birtokos, biztos, csalfa, csapodár,
dibdáb, fajta, gézengúz, gezetnice, hajadon, kapzsi, mellék, parányi, szoros, vándor; huszita, kál
vinista, minorita.
Az igenevek
Visszaszorulóban voltak az igeneves szerkezetek, és egyre gyakrabban lépett a helyükbe
mellékmondat: azaz a régebbi szintetikus (igeneves) szerkesztésmód rovására terjedt az
analitikus (mellékmondatos) szerkesztés. Például: 1631: „Tartoznak a bírák, hogy meg-
itéllyék a gonosz-tévőket” (= tartoznak a gonosztevőket megítélni. PázmányPred. 866);
1656/1657: „mindenik [ti. ellenség] elnyelni gondolta országostul” (Zrínyi 597).
A F Ő N É V I IG E N É V
A személyragos igenevek használata a középmagyar korban már kezdett visszaszorulni.

A nyelvtanírók igyekeztek szabályokba foglalni használatukat; ezzel egyrészt tükrözték,
másrészt befolyásolták a formálódó nyelvi normát. Pereszlényi Pál (1682) például elve
tette a kezd, szokott, akar, kíván igék melletti főnévi igenevek személyraggal való ellátá
sát, az olyant, mint például: „akartam mondanom volui dicere” (CorpGr. 527). A kell mellett
viszont erősödni látszik a személyragozás használata: Geleji Katona (1645) differenciált
alkalmazást javasolt: akkor ajánlotta a személyragos alakot, ha a mondatban m egvan
nevezve az, aki vagy ami végzi a cselekvést; például: „Meg kell ezt ó nékie tselekednie”
(T/3.-ban -niek/-niok a személyrag hangalakja). Hozzáteszi: „Igen díjztclen jzollás vol
na ez: Megkell néki, vagy nékik, tselekedni, tsinálni etc.” (CorpGr. 312).
1. A folyam atos m elléknévi igenév képzője -ó/-ő alakban állandósult (az -ál-é > -a/
-e, -Ú/-Ű hangalak visszaszorult, illetőleg az ilyen képzős igenevekjobbára főnévvé, mel
léknévvé váltak: hinta, lenge, seprű).
Igen széles körű az ómagyar előzményekre is visszamenő való igenév használata: 1533:
„Domicilium - Hozzu ewdeik való ház”: hosszú ideig való ház (Murm. 1692); 1619:
„Dialectica - Igazan való vetelkedesnek tudománya” (NySz.). A középmagyar kor vége
felé azonban már visszaszorulóban volt. Ebben a levő igenév terjedése is közrejátszha
tott. (A levő a kódexekben még nem fordult elő.) A levő terjedésével párhuzamba állítható
az a tény, hogy a válván helyébe a lévén lépett, a volna, volt volna igealakokkal szemben
pedig a lenne, lett volna gyakorisága nőtt.
A középmagyar korra nyúlik vissza a való és a levő közti funkcionális különbség kiala
kulása is: ha hol? kérdésre felelő konkrét helyjelölésről vagy állapothatározásról van szó,
egyre inkább a levőt, egyébként a valót használták; például: 1585: „absens - Tauul léuó”,
576: „lacrymabundus - Kőnyuezendő, sirofelbe letw” (Cal. 10).
2. A befejezett m elléknévi igenév. Tovább élt az isten adta gyermek típusú szerke
zet igeneve, például: Gyarmathi 1794: „Itt jára az a’Jzerettem ember, a’ meg neveztem he
lyen” (352), valamint ajövet és a holta típusú főnevesült igenév is, például: 1631: „In
kább akarná holtát, hogysem halálos bűnbeestét” (PázmányPred. 198).
Gyakoribbá vált a nőttön (nő) típusú igenév, illetőleg figura etymologica használata:
írton ír, menten megy, újítton újít.
3. A beálló m elléknévi igenév ritkulóban volt, mindazonáltal az akkori nyelvem-
6 3 4 I A KÖZÉPMAGYAU KOK
lékekben gyakrabban találkozunk vele, m int mai nyelvünkben. Fokozatos visszaszoru

lása mellett azonban például a (szintén latin hatásra kialakult) szükségességet kifejező
szenvedő értelmű használatban maradandónak bizonyult: megírandó lenéi, tisztelendő úr,
elvégzendőfeladat.
Szintén latin hatásra kezdődött el a magyarban az -andól-endő képzős igenevek célha
tározásra való használata.
A H A T Á R O Z Ó I IG E N É V
A korábban általános használatú -ván/-vén képzősekhez képest egyre gyakoribbá váltak

a -va/-ve képzős igenevek. Lassacskán bizonyos funkcionális különbség is kialakult a két
alak között: a -ván/-vén képzősek időhatározói vagy okhatározói, a -va/-ve képzősek pe
dig túlnyomóan mód- és állapothatározói szerepűek lettek. Például: -van/-vén: 1631:
„Szent Pál, okát adván [midőn okát adja: időhatározó]...” (PázmányPred. 562), „Júdás,
a halált szabadulásnak tartván [mivel a halált szabadulásnak tartotta: okhatározó] a szű-
mardosáshoz-képest, fel-akasztá magát” (uo. 588); -va/-ve: 1600: futiva megyek wala”
(SzT.).
Viszonylag nagy gyakoriságú, kedvelt stíluseszközzé vált a beszélt nyelvben régóta
élő kérve kér, tudván tudja típusú figura etymologica.
A mondvám, mondvád-fé\e személyragos igenevek visszaszorultak.
Ritkult a -val/-vei képzős határozói igenév, az egyébként is ritka -atta/-ette képzős pedig
(például: iilctte ’amint vagy miközben ült’) a korszak végére szórványossá vált: 1767:
„Émetten Vigyázván” ’ébren, virrasztva’ (PPB.).
AZ IGENEVEK SZÓFAJVÁLTÁSA
Leginkább a melléknévi igenevek váltanak szófajt: igenévi bővítményeiket elvesztve

főnévvé vagy melléknévvé válhatnak.
M elléknévi igenév —» főnév; festő, keményítő, képíró, serfőző; halandó, teendő stb.
M elléknévi igenév —> m elléknév: kiváló; nyílt, nyugodt; állandó, romlandó stb.
H atározói ig e n é v —> határozószó: akarva, fordítva ’ellenkezőleg’,fölváltva, kész
akarva, orozva stb.
H atározói ig en év —> névutó: (vmire)jutván, (vmire) kelve, (vmitől) kezdve.
I FELADATOK
1. Szabadon választott szövegekben keressen való, illetőleg levő igenévvel alkotott szer
kezeteket. Milyen előfordulási arányt tapasztal? Mi az igenév mondatbeli szerepe?
2. Gyűjtsön olyan mondatokat, melyekben a középmagyar korban még igeneves szer
kezet áll a mai mellékmondatos szerkezet helyén! Különféle szerzők műveit olvasva ta-
lál-e különbséget a kétféle szerkesztésmód gyakoriságában, kedveltségében? Ez vajon
mivel magyarázható?
3. Gyűjtsön adatokat az -andó/-endő képzős igenév célhatározói használatára! Próbál

ja megállapítani, mikor, milyen nyelvi rétegben, műfajban stb. kezd terjedni ez a jelen
ség! (Mai példa: Öröm ét kimutatandó tapsolni kezdett.)
A NÉVMÁSOK
A SZEMÉLYES N É V M Á SO K
1. A szorosabb értelemben vett személyes névmások n o m in atív u szi sora:
1 . 2.
én én
0 ű
mi mii, mink
ti tű, tik
ők ük
Az első oszlopban levők szilárdultak meg az alakulóban levő köznyelvben, a többi nyelv
járási szinten élt, illetőleg él ma is. Vö. például Kövesdi Pál (1686) nyelvhelyességi-sti
lisztikai megjegyzését: „Ti (barbare tik), titeket (barbare tikteket)” (CorpGr. 563).
Birtokos jelzőként - a ragtalan személyes névmás (én uram) mellett - a nekem uram
típusú szerkezet is tovább élt, gyöngülő tendenciát mutatva: 1664: „nekem Bizodalmas
Apám Uram!” (Zrínyi II, 349).
2. A személyes névmások zárt rendszerébe speciális szerepű újabb elemek is beépül
tek: ezek a m agázás során használt személyes névmások, a kegyelmed > kelmed > kend
> ked és a maga. (Az ön csak a 18. század végéről adatolható először.)
A korábbi általános tegezést fokozatosan váltotta föl számos nem tegező forma. E
névmások használata szociokulturális meghatározottságú.
Kegyelm ed, kend. Főleg levelekben találkozunk a latin tuagratia kifejezés magyarí
tásaként létrejött te kegyelmed-féle szerkezetekkel, melyek formailag 2. személyűek, de a
te elhagyásával, a kegyelmed mind gyakoribbá válásával, a hangtestét érintő megrövidü
léssel a kelmed, kend 2. személyű jellege elhomályosodott, alanyként használva szemé
lyes névmássá vált, a hozzá igazodó állítmány pedig természetesen 3. személybe került:
kend tudja. A 2. és a 3. személy sokáig ingadozott. Még egy mondaton belül is előfordul
hat egyeztetésbeli ingadozás: 1531: „kerlek az isten erth hogh kegyelmed tegyen elegeth
fogadassodnak" (Hegedűs-Papp 1991,239).
M aga. A maga mint személyes névmás a ló . század második felében születhetett meg:
1574: „lm Myt M ond Maga Ez eleot” (SzT.). A maga kegyelmed ~ kegyelmed maga ’ke
gyelmed saját maga’ szerkezetből önállósodhatott. E korban még ritkán használták: in
kább perszövegekben, levelekben fordult elő. A 17. század végétől vált gyakoribbá sok-
636 I A KÖZÉPMAGYAU KOR
szór mint nem éppen udvarias stílusértékű névmás: 1668: „Édes uram, Kd engem ne
fenyegessen, mert én bizony olyan embertől, mint maga meg nem ijedek” (LevT. II, 321).
Uj személyes névmás ajómagam, jómagad, jómaga stb. is: nyomatékos ’én, te, ő stb.
sajátmaga’jelentésben vált használatossá: 1632: „vala két ezüst pohara Kadar Istuannak
az egiket ugia(n) io maga Czenaltata” (SzT.)
3. A személyes névmások a k k u zatív u szi sorában az engem ~ engemet, téged ~ tégedet
formák közül a szövegek tanúsága szerint a tárgyragos forma a kedveltebb; a nyelvtanok
vagylagosan emlegetik őket. Az £73. személyben továbbra is az elemismétléses őtet alak
a közkeletű.
Tovább él a T /l. és T/2. személyes névmás benniink(et), beimetek(et) akkuzatívuszi
alakja is; ezek is tárgyragos formában gyakoribbak: így szótározza MA. (1604) és PPB.
(1767) is. A hasonló szerepű minket, titeket azonban általánosabb használatú.
4. A h a tá ro z ó sz ó i szem élyes névm ások közül egyes latívuszragos elemek az E73.
személyben e korban is kettős alakban éltek: belé ~ beléje, alá ~ alája. Közülük a (rag
helyzetű) személyjel nélküliek (alá) a gyakoribbak. A T/3. személyben - a főnévi birto
kos személyjelezési paradigmához hasonlóan —a tőlök, alájok forma volt az uralkodó:
a -k előtti magánhangzó középső nyelvállású.
Az elém, eléd, elé stb. sor mellett élt a szekunder raggal bővült elibém ~ eleibém ~ elémbe
~ előmbe stb. is: 1727: „ott eö Nga elöt az elönkb(e) adót Instructiot el olvasván tön illjen
választ” (SzT. előtt a.).
5. A nyom atékosító szerepű -n toldalékos szem élyes névm ások tovább ritkul
tak, főleg a többes számú alakok. Mégis például 1645: „az tninnen Iáját [’a mi saját’] régi
ős bőtűink”: a rovásírásra utal Geleji Katona az Öreg Graduál előszavában (699), a saját
elé téve erős nyomatékosítási céllal.
A B IR T O K O S N É V M Á S O K
A régi enyém ~ enyim, tiéd, övé ~ övéje; miénk, tiétek, övék ~ övéjek sor mellé az -é birtokjel
megismétlésével bonyolultabb paradigma is keletkezett, illetve vált gyakoribbá: enyimé,
tiédé, övéé; miénké, tiéteké, övéké (vö. Gyarmathi 1794,136; DebrGr. 51). A birtok többsé
gének kifejezésére még változatosabb alakok születtek: a tieid mellett például megjelent
a tiedéi, az övéi mellett az övék és az övéjéi; hasonlóképp: miéink - miéinké, miénkéi stb. (vö.
Gyarmathi 1794,136; DebrGr. 51) stb.
A birtokjel megrövidült formában is fellépett, például tied, mienk, tieitek, tovább gya
rapítva - a morfológiai változatok mellé - a hangalakváltozatokat is.
A V ISSZ A H A T Ó N É V M Á S O K
1. Gyakran szerepeltek személyes névmással nyomatékosítva: 1585: „Maradt továbbá

Patakon ezüstmívem, ki én magamé, kinek számát én magam sem tudom ” (Balassi 277-
278). Ilyen esetben az egyeztetéses szerkesztés az általános, az inkongruencia csak T/3.-
ben fordul elő: 1577: „ő magok [= ők maguk] hadták” (Balassi 223); de egyeztetéssel:
1755: „kéz bé adással magokat obligálták hogy eők magok ... lésznek” (SzT.).
Tovább nyomatékosított, részleges kettőzéssel keletkezett összetett változata is létre

jött: 1690: „ [az ember] orvosságokkal használhat magának: ha pedig magamagát és a’ maga
javát elmulatja, s ... magát szántszándékkal... elrontja, az nem az orvosi tudomány fo
gyatkozása” (Pápai Páriz 759).
2. A visszaható névmás (megfelelő toldalékkal) minden mondatrész szerepét betölt-
hette.
Gyakran szerepelt tárgyként olyan igék mellett, amelyek önmagukban nem hordoztak
visszaható jelentést: e szerkezetekben a maga fejezi ki a reflexív viszonyt. Például: na-
gyozza magát ’nagyzol, előkelősködik’. Az ilyen szókapcsolatokjelentős része kihalt a 17-
18. század folyamán, illetőleg visszaható igével cserélődött fel: avatja magát ’avatkozik’. A
középmagyar kor óta máig él például: ajánlja magát ’ajánlkozik’, beleártja magát ’beleavat
kozik’, viseli magát ’viselkedik’ (vö. SzT. maga a.).
Gyakran szerepelt birtokos szerkezetben is: ’saját, tulajdon’jelentésben a hozzá
kapcsolódó birtokszó értelmét teszi pontosabbá azzal, hogy megnevezi, kinek, m inek a
birtokáról van szó. 1710 k.:„ (A hold) a maga világosságát amaz nagyobbtól... a naptól veszi”
(SzT.). Birtokos jelzőként mind az egyeztetett magam házam, mind az anélküli magam
háza típusú szerkezetben előfordult: 1759: a’ magok vallások (Hermányi 194). A tenden
cia az inkongruens szerkezet (magad háza, magunk háza) terjedése felé mutat. (Az (a)
maga(tn) háza(m) típusú birtokos szerkezetek megszerkesztésében az egyeztetés mellett
a névelő használata, illetőleg nem használata alapján szerkezettípusok különíthetők el.)
A visszaható névmások az idő haladtával egyre gyakrabban álltak önállóan, a mondat
alanyaként, személyes névmást helyettesítő (személyes névmásszerű) szerepben: 1656-
1657: ,Jvlagad uralkodói, magad vagy király” (Zrínyi I, 601).
A jó előtaggal bővült maga(m) is nyomatékos személyes névmásként használatos:
’maga(m), nem más’: 1632: (SzT.).
3. A visszaható névmás - a reflexivitást kifejező funkciójában - e korban is váltakoz
hatott határozószói személyes névmással: magához vesz valamit ~ hozzá vesz valamit. A
korszak folyamán előre haladva ritkult ez a váltakozás: a visszaható névmás használata
vált általánossá.
A K Ö L C SÖ N Ö S NÉVM ÁS
E korban már szilárd összetételként élt. Elsősorban élőlényekre, személyekre vonatkozott.

A M U T A T Ó N É V M Á SO K
1. Az egyszerű mutató névmások körébe új elemek is beléptek: képzéssel jö tt létre az

’olyanféle, ilyenféle’jelentésű olyas: 1630: (TESz.); becsmérlőjelentésben is: ’afféle, af-
fajta’: 1757: „Vonyát nem láttam Senkivel is hogj paráználkodott volna... valamely ollyas
személlyel Soha nem láttam” (SzT).
6 3 8 I A KÖZÉPMAGYAR KOR
A gyakoribb az, ez mellett a puszta vokálisból álló a, e mutató névmás is tovább élt:
1718: „mert a [— az] csak nem bizonyos, hogy” (Mikes, TörLev. 13. levél), „e [= ez]
csak komédia” (14. levél).
Az ez ~ eme(z) diákot, az ~ ania(z) időben szerkezet névmási kijelölő jelzője egyez
te te tt alakban is megjelent: 1656-1657: „Verd m eg... ezt a diákot” (Zrínyi I, 600); 1690:
azok az eszközök (Pápai Páriz 755). Ilyenkor névelős a főnév.
2. Ö ssz e te tt mutató névmások nagyobb számban k eletk eztek . A nyomatékosító
am-/em— im-, ez- előtaggal jött létre például: amoly(an); emily(en) ~ itnily(en), ezilyen.
Az előtag szerepe a nyomósítás, a figyelemfelhívás, a szembeállítás, a becsmérlő stílusér
ték kifejezése is lehet: 1762: „... Huntzfutnak [’semmirekellőnek, alávalónak’] imillyen
amollyan Teremtettenek szidta es fenyegedte volna” (SzT.).
Bővült az ugyan- előtagú azonosító és a mind- előtagú összefoglaló szerepű mutató
névmások rendszere, és növekedett elemeik előfordulási gyakorisága: ugyanily(en), ugyan
olyan); mindazon, mindannyi.
Gyarapodott a -féle, -nemű u tó ta g ú összetett mutató névmások köre: 1588: „olyfele
betegseg” (NySz.). Megjelentek a -forma, -szerű, -kora (<—korú ’idejű’) képzőszerű utó
tagú összetételek: 1651: „vagyon Ismét más ollyanforma kűs arany láncz” (SzT.); 1758:
„egy olyanszeríí szolga mint én” (SzT.); 1577 k: akkora (TESz.).
Visszaszorulóban volt a ’milyen’jelentésű mely; új kérdő névmások léptek a helyébe: a

mily és a milyen, az ily: ilyen szópár analógiás hatására.
Új k érd ő névm ások: az ómagyar kori összetett micsodából -s képzővel jött létre a
micsodás ’milyen’, ’miféle’, ’milyen nagy stb.’ kérdő névmás: 1601: „michyodas arany”
(SzT.). 16. századi a sorszámnévképzővel keletkezett hányadik első előfordulása is (1585:
TESz.).
Új elem az ö ssz e te tt mekkora is: a mi kérdő névmás me- tőváltozatából alakult a
-kora képzőszerű utótaggal: 1545: „akarya lathny az lobogoth, mikorw [mikorú] lenne”
(TESz.). A mekkora alak szóbelseji hosszú -kk-ja az eredetibb rövid -fe-ból az akkora, ekkora
(< az + kora, ez + kora) hatására fejlődött.
Kérdő névmási tőhöz a -féle, -forma utótag is hozzájárulhatott: miféle, micsodaféle,
mennyiféle, micsodásforma: 1604: „micziodafele örökség”, 1675: „mitsodásforma levelet” (SzT.)
A V O N A T K O Z Ó NÉV M Á SO K
1. A vonatkozó névmások a-, az- előtag nélküli (ki, mi, mely, minemű, mennyi stb.) és
a-, az- előtaggal keletkezett összetett alakjai (azki > akki > a’ki ~ aki stb.) a középmagyar
korban is egymás mellett éltek. Az alakváltozatok küzdelmének eredményeképpen nőtt
az összetett vonatkozó névmások előfordulási aránya.
2. Az (a)ki, (a)mely, (a)mi haszn álati szabálya csak lassan formálódott, funkciómeg
oszlásuk sokáig elhúzódott. A nyelvtanírók (például Geleji Katona) már viszonylag korán
állást foglaltak amellett, hogy az (a)ki személyre, az (a)mely nem személyre vonatkozik:
például: 1645: „az ember, a’ ki - Ä főid, a’ melly” (CorpGr. 313). A nyelvhasználatban

azonban az (a)ki névmást is vonatkoztatták nem személyre, hanem például állatra ’amely,
amelyik’jelentésben: 1712 k.: Disznót, az ki (SzT.); illetőleg egész mondatra, ’ami’je
lentésben: 1641: „Kadar Anna Jőve eleónkben jelentven hogi az u r a ... őtet ok nélkül el
háttá, az kinek maid három eztendeie lezen” (SzT.).
3. A vonatkozó névmások lexikális g y a ra p o d á sa a kérdő névmások keletkezésének
függvénye: amikor például a középmagyar korban létrejött a milyen, mekkora kérdő név
más, attól kezdve a milyen ~ a(z)milyen, mekkora ~ amekkora vonatkozó névmás is haszná
latossá vált. Ekkor került be a szépirodalom nyelvébe az aminő is.
A vala- előtagú vonatkozó névmások viszont a korszak előre haladtával ritk u lta k .
Főleg az ö s s z e te tte k csoportja g y arap o d o tt. A vala- előtagúak közül új például a valami
lyen), valamekkora. Ekkor terjedtek el a né- előtagú határozatlan névmásoknak az újabb,
nyomatékosító szerepű előtaggal, az egy ’egyik’ határozatlan névmással (esetleg szám
névvel) bővült párjai: egynémi, egynéki ’némely em ber’, eg)mémely(ik). A határozatlan
névmási egy a más határozatlan névmással is alkotott összetételt: főnévi névmásként ’egy
s más, ez-az’: 1574: „Eotet hittak volt égimast f’ezt-azt’] fely Irny” (SzT.); melléknévi
névmásként, jelzői használatban: 1587: „Borra egetet borra ez fele égi inas [’ilyen-olyan’]
aproliekra naponként kellet keoltenem” (SzT.). Középmagyar korinak látszik az egyik-
másik ’némelyik’ is.
Ekkoriban keletkezett a ’valami’, ’valamiféle’jelentésű holmi határozatlan névmás is
(a hol határozószó és a mi ’valami’ névmás összetétele). A határozatlanságot erősítve az
egy-másszl egy szerkezetben is előfordul: 1673: „Fejer varra szállitottanakFogarasbul élést
[ = élést ’élelmiszert’], és holmi eggyet másokat ez szerint” (SzT.).
Megjelentek a más határozatlan névmással m int előtaggal alakult összetételek: másfé
le, másforma.
A kor vége felé keletkezhetett az oly mutató névmásból és az -ik kiemelőjelből az olyik
’némelyik’ egyszerű és az olyik-olyik összetett határozatlan névmás (főnévi és mellékné
vi használatban is): 1792: „Ollyik ollyik bé-dugá füleit ... Ollyikok pedig ... rángaták”
(NySz.).
AZ ÁLTALÁNOS NÉVMÁSOK
Ú j c s o p o rtju k a megengedő értelmű bár- előtagúaké: bárki, bármi, bármely, bármennyi.

Mondattani tapadással keletkeztek.
A mind-, minden-, akár- előtagúak közé új e le m e k léptek: mindé, mindez(en), mind-
az(on), mindannyi, akármicsodás. Ekkor született a mindenki, mely lassacskán visszaszorí
totta a mindeneket.
A mindegyik ’minden egyes’ a már meglevő mindenik mellé lépett. ’Mindenki, bárki’
jelentésben a ki-ki is általános névmássá vált: 1581: „kiki az honnat odajw t haza m en
ne” (SzT.; MA., PPB.).
A vala- előtagúak az általános névmási szerepből elkezdtek visszaszorulni, ugyan

akkor e korban sem mindig egyértelmű, hogy az adott mondatban általános vagy vonat
kozó névmási szerepet töltenek-e be: 1585: „valami [’bármi’ vagy ’ami’] jószágom va
gyon, ... holtom után az én magzatomat illeti” (Balassi 278).
Ekkor keletkezhetett a ’senki’jelentésű névalaki (MA., PPB: nequis), de nem volt hosszú
életű.
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg a magázásban használt maga személyes névmás használatát középmagyar

kori levelekben! Milyen szociolingvisztikai körülmények befolyásolják, illetőleg hatá
rozzák meg e névmás alkalmazását?
2. Szemantikailag rendkívül színesek a magát visszaható névmást tartalmazó tárgyas
szerkezetek, például: kibeszéli magát ’beszéddel kiszabadítja magát’ —» ’addig beszél, amíg
neki jólesik’, észre veszi magát, kapja magát. A SzT.-ból (és máshonnan) gyűjtött adatok
alapján vizsgálja meg e szerkezetek jelentését, jelentésváltozásának jellegét, típusait!
3. Gyűjtött példatár alapján próbálja megállapítani, milyen szabályok formálódnak a
középmagyar kori, alakuló köznyelvi normában az amely (mely) és az ami (mi), valamint
az aki (ki) vonatkozó névmás használatában. Milyen ragozású a mellékmondat igéje
(például: amit akar vagy amit akarja)?
4. „Nem szükség, hogy titeket senki tanítson” (Pázmány). Vizsgálja meg ehhez ha
sonló tagadó mondatokban az általános, illetőleg a határozatlan névmás (valaki) hasz
nálatát! Az időben előre haladva milyen változási tendencia mutatható ki?
A HATÁROZÓSZÓK
A határozószó e korban is az egyik legdinamikusabban változó szóosztály. A változás
elsősorban lexikai szinten jelentkezik: az elemek nagymértékű gyarapodásában (kismér
tékű avulásában) nyilvánul meg. A határozószók egész rendszerét, tipológiáját érintő
változások kisebb horderejűek.
A határozószók keletkezésének fő módjai: a ragszilárdulás, az összetétel, valamint -
viszonylag ritkán - a szófajváltás és az idegen szavak átvétele.
A NÉVSZÓI ALAPSZAVÚAK
1. A többirányú határozószók. A háromirányúság kifejezésére való törekvés a hely-

és időhatározószók körében ebben a korszakban is erős volt. A régi primer rágós három
irányú csoportok (pl. belől ~ belül - benn - belé) mellé, majd helyett ragszilárdulással új
típusúak keletkeztek: önálló szóból létrejött szekunder határozóragok megszilárdulá
sával belülről - belül - belülre morfémaszerkezetű részrendszerek születtek. Az ablatí-
vuszragos határozószók (például belől ~ belül) hol? kérdésre felelővé válása, ami már az
ómagyar korban megkezdődött, a középmagyarban folytatódott, és e határozószók eb
ben a (lokatívuszi) szerepben állandósultak. Mikes például (TörLev.) a közeit már csak
lokatívuszi jelentésben használta: 1735: „a közel való háztol halgatta a misét” (112. lev.);
honnan? kérdésre az aktív, világos irányjelentésű -ről raggal tette egyértelművé a szót:
1720: „oly közéről (= közelről) való atyafiak” (39. lev.); 1604: közelről (MA.).
Az ablatívuszragos hazái ~ házul is hol? kérdésre felelővé vált; a honnan? irány kife
jezésére létrejött a hazulról, a hová? irányéra pedig—a haza mellé - a hazulra. Az irányje
lentés megváltozását, az új, szekunder ragoknak a határozószón való megszilárdulását
az is elősegíthette, hogy az eredeti, csak latívuszragot tartalmazó hová? irányú határozó
szók (belé > be, haza, alá stb.) igekötővé váltak, s így a hová? irányú határozószó morfo
lógiai megerősítésére, egyértelművé tételére (-ra/-re raggal) volt szükség.
A többirányúság kifejezésére való törekvés jegyében született meg a szemben - szembe
kettős mellé a honnan? kérdésre felelőszemből (ezt a funkciót korábban az ablatívuszragos
arcúi ’szemből’ töltötte be, de a többi -/ rágós ablatívuszi határozószóval együtt ez is kike
rült a rendszerből), a régen mellé a régtől, az este mellé az estig és az estvére, a másnap mellé a
másnapra, a holnap mellé a holnapra, a midőn mellé a midőre stb.
Háromirányú határozószó-csoport tagja a benn,fenn, kinn, lenn, alatt is: új fe jle m é n y
az ezek mellé létrejött -t lokatívuszragos bent,fent, kint, lent, alant is. Mivel a középmagyar
korban a primer határozóragok már nem voltak aktívak, analógiás alakulások lehetnek:
az alatt,fölött hatására keletkezhettek (példíulfenn Xfölött —>fent —fönt): 1791/1911: „tán
ott lessz oda lent, ... ott ama nagy fánál” (TESz. lenn a .).
2. A z eg y irá n y ú h a tá ro z ó s z ó k . E korban is változatos morfológiai felépítésűek vol

tak. Különféle morfémaszerkezeti típusaik különböző mértékben gyarapodtak.
a) A p r im e r ra g o sa k csoportja - e ragok aktivitásának megszűnte miatt - ebben a
korban már kevéssé bővült: az újabb ragszilárdulásokban az analógia játszhatott szere
pet; lokatívuszragos: idén, koránt (sem), pofon; módhatározóragos: kamarán, jócskán, rézsűt;
igenévi tőből: bizton ~ bízvást, folyton ~folyvást, nyugton; ismeretlen eredetű tőből: sebten,
üstöllést ’azonnal, tüstént’ stb.
b) A p r im e r ra g o k h a lm o z á s á v a l keletkezett szekunder rágós határozószók cso
portja erősebbnek látszik: alkalmasint, futólag, tüstént, újólag, újontá(n), untig stb.
c) A z ö n á lló sz ó b ó l k e le tk e z e tt s z e k u n d e r rá g ó s h a tá r o z ó s z ó k csoportja e
korban erős és erősödő volt: suttyomban, szólóban ’egyedül’; örökre, rendre, sokára, találomra,
többnyire, újra; részből ’részben’; apránként; vö. még lassanként, egyképpen, másképpen, egy
ként ’egyformán’: 1720: „Szegény gazdag koldus egyként szűlettetnek” (NySz.) stb.
E szekunder rágós határozószók típusán belül a legvirágzóbb a b irto k o s sz e m é ly je
le t is ta r ta lm a z ó h a tá r o z ó s z ó k csoportja. Esetükben olyan rágós névszók, mondat
beli határozók váltak határozószóvá, amelyek eredetileg birtokos szerkezetek- birtokos
személyjellel megjelölt - tagjai voltak, de bennük ez a szerkesztettség elhomályosult, és
a birtokos személyjelet, valamint a szóalakzáró határozóragot tartalmazó birtokszó önál
lósult, lexikalizálódott: hevenyében, javában, (azon) melegében, vaktában; utoljára ’végül’,
végtére stb. Az újabbak születéséhez (már a középmagyar korban is, később pedig még
inkább) nem kell feltétlenül előzményszerkezet, hanem általában a régi határozószók
analógiájára keletkeznek az újak: hamarjában, hirtelenében, sebtében; hármasával; másodjára
stb. Sok új határozószó-egyed létrejöttével a középmagyar korban erősödött meg ez a

típus, melynek analogikus hatására a következő korszakokban - napjainkban is - még
több ilyen szerkezetű határozószó keletkezik, miközben még tovább erősödik maga a
típus.
d) A fo k je le t (és határozóragot) is ta r ta lm a z ó h a tá r o z ó s z ó k köre is terebélyese
dett; erősödött az összehasonlítható tulajdonságot kifejező határozószók fokozása; egyes
határozószók mindhárom fokban megjelennek: felül, feljebb, legfeljebb; elöl, előbb, legelöl
(az alapfokú határozószóhoz is járulhat a leg-); gyakran, gyakrabban, leggyakrabban; gya
korta, gyakortább, leggyakortább; csak alap- és felsőfokban: először, legelőször ~ legelőbbször;
elsőben ’először’, legelsőben; utolszor, legutolszor; utoljára, legutoljára; csakegyalakú:jobbára,
jobbadán stb.
e) A ra g ta la n h a tá r o z ó s z ó k között is vannak, amelyek szófajváltással keletkeztek;
melléknévből főleg fokozó szerepű határozószók lettek (van olyan felfogás is, amely
szerint ezek partikulák): ritka (okos), szörnyű (drága); igenévből: szakasztott, kivált stb.
Ragvesztéssel keletkezett a hamarság (< hamarsággal) ’gyorsan, hamarosan’, mostanság
’mostanában’.
Magyar szempontból ragtalannak értékeljük azokat a határozószókat is, amelyeket
id e g e n n y elv b ő l v e ttü n k át.
Grammatikai szerepű nyelvi elemekre nem vagy csak kevéssé jellemző az egyik nyelv
ből a másikba való átkerülés. Ez inkább a fogalomszók sajátja. A határozószóknak a fo
galomszók és a viszonyszók közötti átmeneti jellege (fogalmi jelentésű tő, egyszersmind
grammatikai szerep: önálló mondatrész-értékűség) ezen a téren is megmutatkozik: a
fogalomszóknál (jóval) kevesebb, a viszonyszóknál több az idegen eredetű határozószó
nyelvünkben.
E korban (és később) ugrik meg a számuk; latin eredetű: áperté ’nyilván, nyíltan’,plusz
’hozzáadva’; német: curukk ’vissza, hátra\furt ’folyton, egyre’; szláv: doszt, doszt-ig ’untig,
rogyásig’. Ezeket az idegen szavakat a hangalakjuk (például a szóvégi -é, -n, -t, -ig), vala
mint jelentésük teszi alkalmassá arra, hogy beilleszkedjenek a magyar határozószó-rend
szerbe.
A NÉVMÁSI ALAPSZAVÚAK
A névszói alapszavúakhoz képest kevésbé változékony, zártabb rendszert alkotnak.

A belépő új elemek főleg összetettek. Az egyszerűek keletkezésében a meglevő, ragszi-
lárdulással keletkezett határozószók analógiája játszhatott szerepet.
P r im e r r a g (o k )n a k határozószói tövön való megszilárdulásával keletkezett példá
ul: hajdanta, hajdantán, túlnan; az -ig( + -len) raggal: mindig, meddiglen. Kiveszett például
a tege, tegeten ’nemrég, minap’, a monnal ’miként’.
A s z e k u n d e r rágós elemek közé ebben a korszakban lépett be a merre, merről, másszor:
1720: „ reménlem hogy másszor [= más alkalommal] megjobbittya kéd magát” (M i
kes, TörLev. 39. lev.); vö. még: másszorra, egyébkor, egyébként. Aképpen névutó raggá válá
sával megjelent majd gyarapodott a -képp(en) rágós névmási alapszavú határozószók
csoportja.
Olyan névmási határozószók is keletkeztek, amelyek b irto k o s sz e m é ly je le t is tar-
talmaznak: ezek a hasonló morfológiai felépítésű névszói alapszavú határozószók (pél

dáuljavában) analógiájára születhettek meg: hajdanában ~ hajdaniban. Keletkezésükben
a morfológiai és a jelentésbeli rendszerkapcsolatok egyaránt érvényesültek; például az
irányhármasság: a mikor? kérdésre felelő mostanában mellé létrejött a mikorra? „irányú”
mostanára, valamint a megfelelő mutató és kérdő névmási határozószók: akkorára, ekko
rára, mikorára.
Erősen gazdagodó csoport. M inden típusába sok új elem került.
1. Névm ásra jellem ző előtagot tartalm azó határozószók:
M utató névmásiak: a pontosabb kifejezés érdekében gyakoribbá vált a nyomósító és
azonosító előtagos határozószók használata: amarra, imígy-amúgy; ugyanakkor stb.
Vonatkozó névmásiak: jelentékenyen nőtt az a-, az- előtagúak száma, előfordulási
gyakorisága: azmint, ammint, amint, azmíg stb., a ifala- előtagúaké viszont (ebben a sze
repben) csökkent.
H atározatlan névmásiak: a vala- előtag kapcsolódott a legtöbb utótaghoz; ezek a
határozószóka legváltozatosabbjelentésűek: hely-, idő-, mód-, fokhatározók is voltak.
De a valamiért szerepében még a középmagyar korban is gyakran állt a valami okért szer
kezet. A né- kevesebb utótaggal alkotott kapcsolatot, és csak helyre, időre utalt a határo
zószó. Egyre több adverbiumhozjárult a más-, egyéb- előtag.
Általános névmásiak: új típusként jelentkeztek a bár- előtagúak: A bár (< bátor
’bátran’ szóból rövidült) ragtalan határozószó megengedő főmondatokban válhatott
egyfelől ráhagyó határozószóvá, illetőleg módosítószóvá, partikulává, kötőszóvá, más
felől önálló lexikai értékét elveszítve, mondattani tapadással névmási határozószók (és
névmások) előtagjává; a bár- ezekben az összetételekben megengedő szerepű: bárhol,
bárhogy, bármint.
2. Szerves összetételek: erőteljesen gazdagodó csoport.

a) M ellérendelők: Szóismétléssel viszonylag kevés összetétel született: külön-külön,
néha-néha, már-már.
Határozószói tő változó ismétlődésével is keletkeztek adverbiumok (fogúra etymo-
logicák): réges-régen, telides-tele, teliden-tele: 1577 k.: „fwgge3 d fél a3 Dejath, es télch teleden
tele vy3 3 el”: függeszd föl (’akaszd föl’) a dézsát, és töltsd egészen tele, színültig, vízzel
(OrvK. 98).
Sok összetétel keletkezett mellérendelő szószerkezet lexikalizálódásával: maholnap,
hébe-hóba, egyre-másra, össze-vissza, szegről-végről; a körülbelül eredeti jelentése ’a környé
ken m indenütt’: 1689: „mind az ittvalók s mind pedig köriilbelől levő szomszédok”
(TESz.), a ’megközelítőleg’jelentés későbbi (1799: TESz.); dérrel-dúrral, ímmel-ámmal,
ízzé-porrá stb.
b) Alárendelők: főlegjelzős szerkezetek lexikalizálódásával keletkeztek az újak: jó
formán ’j ól, jócskán’, szabadlábra, szabadlábon (német mintára alkotott tükörszók); szép-
szerént, szépszerével; másodízben, egynéhányadmagával, egyvégtében, lóhalálában stb. —Értel-
mezős szerkezetből: onnan-föllyűl, ottbenn, ittkinn, odaki stb. —Alanyos: lélekszakadva és
644 I A KÖZÉPMAGYAR KOR
határozós szerkezetből is keletkezett összetett adverbium: készakarva, csakhamar, mindin

kább, mindezért; a régi mindjárást alaknak fölébe kerekedett a megrövidült mindjárt.
3. Szervetlen összetételek: a mondatban egymás mellett gyakran fellépő szavak
összekapcsolódása a határozószók körében viszonylag gyenge szóalkotási mód volt (a
kötőszókés a módosítószók körében jelentősebb): korántsem: eredetijelentése ’idejében,
kellő időben’, korántis, máris, mármost, máma (< már ma), nemrégiben.
4. N évutós (m orfológiai term észetű) összetételek: ragtalan alapszavú névutós
szerkezetekből keletkeztek: szemközt ’a szeme közé, a szeme között’; mai ’szembe, szem
ben’jelentésére csak a 18. század végéről van adatunk. Új a rendkívül is: tükörfordítás
latinból; akkor keletkezett, amikor a kívül névutó még csak ragtalan névszóhoz járult.
Új típusként jelentek meg azok afelé ’irányába’ névutós összetételek, melyekben
latívuszi irányú határozószó, igekötő az előtag: ilyenkor általában az irány nyomatéko
sításáról van szó: aláfelé ’lefelé' felfelé, hazafelé; 1688: „mikor azjuhokat béfelé hajtották az
Utb(an)” (SzT.).
Egyes határozószók ki is veszhettek, például a hátmegől, hátmegé: az új hátulról, hátúi
ra fokozatosan kiszorította a használatból. A képpen névutós összetételek pedig azért ke
rültek ki ebből a csoportból, mert a -képpen raggá vált, s így e határozószók morféma-
szerkezete megváltozott: összetett szóból egyszerű szavak lettek.
I FELADATOK
1. Vizsgáljon meg néhány elől - elöl ~ elül, alól - alul-féle névutó-határozószó párt abból
a szempontból, hogy mikor következett be az alakhasadás, mióta kötődik két különböző
alak a két funkcióhoz! Mutatkozik-e ebben területi különbség? Mennyiben nehezíti a
válaszadást a hangjelölés (az -l rag előtti magánhangzó jelölése)? Mióta rögzíti a helyes
írási szabályzat e szavak írásmódját? (A nyelvjárások e tekintetben ma is változatos képet
mutatnak!)
2. Gyűjtött adatok alapján próbálja megállapítani a régebbi alatt ~ alant - alá határozó
szó (majd alá igekötő) és az újabb lenn ~ lent - le határozószó (majd le igekötő) használa
tának szabályait: az időtényezőn kívül talál-e nyelvterületre, szerzőre, műfajra utaló
különbséget használatukban?
3. Állapítsa meg, hogy az általános névmási határozószókban hogyan viselkedik a so-,
illetőleg a se- előtag! Milyen hangrendi sajátosságokjellemzik ezeket az összetett hatá
rozószókat az ómagyar korban, és milyenek a középmagyarban?
Általános: Jakab-Bölcskei 1988,2000. - Az igenevek: B. Gergely 1978,84-87; Horváth 1991; Lőrinczi

1992a, 166-170; M. Nagy 1990,198-203; Szathmári 1968.-Anévmások: Ferenczi 1991, 75-86;
1993, 141-151; Laczkó 1992, 115-126; D. Mátai 1999a, 456-464; Pusztai F. 1967,297-307; Rácz
1990,199-203; Szathmári 1991,298-306. - A határozószók: B. Gergely 1983,22-68; S. Hámori
1998, 73-77; D. Mátai 1992d, 197-218; Murádin 1990, 169-173.
S Z Ó FA JT Ö R T É N E T I 645
A viszonyszók
AZ IGEKÖTŐK
KELETKEZÉSI MÓDOK
A szófajváltás
Ez a fő keletkezési mód. Ilyképpen hová? irányú határozószók váltak igekötővé vagy

igekötőszerű elemmé (például: együvé,félre, keresztül, mellé, neki, széjjel, szembe, szerte, szét,
tele, túl, végbe, végben, végig) úgy, hogy közben határozószóként is éltek tovább (közülük
néhány szó régebbi névutói szerepét is megőrizte, ezek hármas szófajúak lettek: együvé,
keresztül, túl stb.).
Alakrövidülés e korban már nem kísérte az igekötővé válást.
a) Az új igekötők közül a neki az ómagyar kori belé, hozzá, reá igekötőcsoport negye
dik tagja lett. Közösek egyrészt annyiban, hogy van személyes névmási megfelelőjük
(belém, nekem), másrészt a korábbi korszakban velük hom onim névutók már az óma
gyar korban raggá agglutinálódtak (-bal-be, -nak/-nek). Lehetséges, hogy éppen a rag
megszületése segítette elő e határozószók igekötővé válását: afalnak, neki megy —4 afalnak
nekimegy.
Nemcsak irányjelentésű nekiad típusú igekötős igéket alkotott, hanem perfektiválta
is az igét: 1657: „éjjel és nappal esett, az vizek néki áradénak [’megáradtak’]” (SzT.); 1662:
„rajta nagyon m egbúsult... úgy nekibúsult vala ... hogy” (SzT.): ez a példajói jelzi a neki
igekötő újabb, a cselekvés megkezdődését jelölő funkcióját is: 1595/1637: nekisivalkodik
’sivalkodni kezd’, 1605: nekigyújtogat ’nekiáll gyújtogatni’, 1662: nekidicsér ’dicsérni kezd’
(SzT.).
b) A többi új igekötőnek nincs sem határozószói személyes névmási megfelelője (nincs
együvém, keresztülém stb.), sem raggal nem korrelálódnak. Főként latívuszragosak, de más
hová? irányú rágós határozószók is megindulhattak az igekötővé válás útján: 1771: „vé
gig hurtzolák a’ városon” (TESz.); afélre igekötő elég sok igével társul: félrehív, félrenéz,
félretesz,félreáll,félrebeszél: 1678-1683: „minden boszuűzestferre tenni [’mellőzni’], s minél
több baratokot maganok szerzeni” (SzT.).
Más, nem latívuszragos, hová? irányú határozószókból is lettek igekötők: keresztül,
túl: 1670: keresztülfekszik valaki dolgán ’keresztezi valaki dolgát’ (SzT.).
A régebbi környül igekötőnek megjelent a körül hangalaki változata: 1653: körülvesz,
1744: körülkerít (SzT.), de a középmagyar korban is a régi hangalakvolt az általánosabb
használatú. Az által igekötő át alakváltozata még hiányzott.
A ragszilárdulás
Ú j ig e k ö tő -k e le tk e z é si m ó d : ennek során rágós főnévből (határozószói fokozat köz-

beiktatódása nélkül) közvetlenül válik igekötő. Például az agyon (üt). Eredetileg ’fejen,
fejbe (ütni)’jelentésű rágós főnév. Mivel a fejbe ütés sokszor halállal járt, ezért kezdte a
’halálra’jelentést fölvenni. Eleinte csak az agyonüt, agyonver igét használták ebben a je

lentésben. A 17. század vége felé kezdett az agyon ebben az értelemben más igékre is át
terjedni: 1688: ,,[a fa] mind a két lóra réá ésvén, mind a két lovamat agyon ütötte” (SzT.);
1759: agyonlőtetik ’főbe lövetik’ (SzT.); 1770: agyonrúg (Klemm 1928, 258). Eredeti je
lentése is tovább élt a középmagyar korban: 1753: „Bálán Andrást tudom hogy a múlt
esztendőkb(en) Déván kővel veretteték agyon s most is att a Kereken vagyon” (SzT.): az
agyonvert ember tehát él. (Úgy látszik, hogy a ’rendkívüli mértékben, eltúlozva’jelen
tés, m int például agyondicsér, még nincs meg e korban; bár vö. 1792: agyonitta magát:
Klemm 1928, 258).
A tönk + -re rágós főnévből is lett igekötő: ’testileg, lelkileg, anyagilag romlásba dönt
valakit’jelentésben: 1725-64/1892: „Lépet rak, tőrbe vesz, Ha hiszesz, tönkre tesz”
(TESz.). Egyéb jelentései későbbiek.
Igekötőszerű a végbe, végben rágós főnév is, eleinte csak a visz, megy igékhez járulva:
1713: „Egy úttal két munkát vinni végben” (NySz.); 1734: „ha végben mehetne [’megvaló
sulhatna’] a miért m ent” (Mikes, TörLev. 107. lev.); vö még: véghez visz.
A TOVÁBBÉLŐ IGEKÖTŐK FŐ FUNKCIÓVÁLTOZÁSAI
Az ómagyar kor óta továbbélő igekötők is egyre több igéhez járultak, és bővült jelentés
körük. (MA. és PPB. szótára jól mutatja ezt.) Mindez az igeidők egyszerűsödésével is
összefügg. Azzal, hogy az igekötő az ige múlt idejében a cselekvés, történés befejezettsé
gének, jelen idejében beálló voltánakjelölésére is alkalmas, valamint több igeidőben és
módban álló igékhez, sőt ezek származékaihoz is hozzájárulhatott, sokkal rugalmasabb
eszköznek bizonyult, és fölöslegessé tette egyes múlt idők használatát.
1. A z irányjelentés kifejezése. Változást e téren a meg igekötő mutat: eredeti ’hátra,
vissza’jelentésében új igékhez már csak ritkán kapcsolódhatott. (Erről tanúskodnak első
nyelvtaníróink, akik nem tudnak arról, hogy a meg tulajdonképpen ’visszá’-t jelent; a
’vissza’jelentést e korban már a hátra és a vissza igekötő fejezte ki.) Ugyanakkor az ilyen
jelentésű korábbi igekötős igék általános használatúak maradtak (máig): 1585: ,,[a len
gyel király] az elvett jószágot... adja meg [’adja vissza’] az szegín árvának feleségemnek”
(Balassi 280); 1620: megtér ’visszatér’ (Szepsi Csombor 1095).
2. A perfektiváló (aspektusképző) funkció. Még mindig a meg volt a leggyako
ribb perfektiváló igekötő, vagyis még e korban is a meg perfektivált sok olyan igét, ame
lyet (perfektiv funkcióban) később más igekötővel használtak: megbosszant ’felbosszant’,
megcsillapodik ’lecsillapodik’, megfárad ’elfárad’, meggyőzettetik ’legyőzettetik’ stb.: 1577:
„Meginformáltam erről Miklós deákot” (Balassi 228); 1690: megorvosoltatik (Pápai Páriz
755).
Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a középmagyar korban egyre többször lépett más
igekötő ebbe a tisztán perfektiv funkcióba: 1632: elöregedett ’megöregedett’ (SzT.); 1690:
feltalál ’megtalál’ (Pápai Páriz 759); 1737: „ebből el ítélheti [’megítélheti’] akarki”. A meg
rovására leginkább az el terjeszkedett.
Új típust indítottak útjára a learat, lekaszál-féle, a le igekötőtől befejezetté vált igék.
Ebben a korban jelent meg a ki igekötős ige és a magát visszaható névmási tárggyal
alkotott szerkezet: kibeszéli magát ’addig beszél, amíg neki jólesik’ (DebrGr. 134); az ige-
kötő őriz még valamit irányjelentéséből is, de inkább már a cselekvés teljes, eredményes
megvalósulását hangsúlyozza. Hasonló tárgyas szerkezet volt még például a megborozza
magát, melyben az igekötő perfektivált, és a cselekvés mértéken túljutó voltára is utalt:
1759-1762: „az első Korcsománjól megborozza magát” (Hermányi 187).
3. Az igekötő a k c ió m in ő s é g -k é p z ő fu n k c ió ja még e korban is gyengének látszik.
Durativ, azaz ta rtó s akcióminőségű igék létrehozásában az el igekötő vett részt: elduzzog
’hosszasan durcáskodik’: 1769: „Kedves Otsém Uram, el Duzzog magában két eszten
deig is” (SzT.); eláll ’eltűr, elszenved’: 1620 (SzT.); vö. még: elbeszélget, elél, elvan stb.
Az igekötő m o z z a n a to s s á is teheti az igét (ha mozzanatos képző is van az igén, ak
kor nem feltétlenül és főleg nem kizárólagosan az igekötőé ez a szerep): 1746: „Pokurár
Togyer... fel vonta é puskájának acellyat, le térdepletté, hogy hozzá lőjjen és el Csappantattaé
[= elcsappantatta-é ’elsütötte-e’] a puskát?” (SzT.).
4. Ebben a korban erősödött meg az igekötő legfiatalabb, ún. je le n té s s p e c ia liz á ló ,
azaz s z ó k é p z ő fu n k c ió ja . Az ilyen igekötővel létrejött igekötős igék az alapigétől lexi
kailag különböző jelentésűek: beér (valamivel), felad ’nem folytatja a küzdelmet, lemond
valamiről’,felkap ’divatba hoz’,feltesz ’elhatároz, eltökél’, megesik (valamin a szive) ’sajnál’.
Szóképző funkciójú az igekötő azokban az esetekben is, amikor az igekötős ige töve
melléknév vagy főnév; morfémaszerkezetük: igekötő + nem igei tő + igeképző; megbá-
tortalanít, megsiketít, megnémít: 1635: „Az ördög megh-siketéti, meg-néméttya az embereket”
(NySz.); 1713: megvénheszt (NySz.).
A jelentésspecializáló, szóképző funkció általában nem választható el a perfektiváló
szereptől, független viszont az akcióminőség-képzéstől.
E korban erősödött az igekötőkjelentéstömörítő képessége: 1729: előkiált ’kiáltással
előhív’, 1749: elkorbácsol ’korbáccsal elkerget’, 1756: elkockáz (pénzt) ’kockajátékon
(pénzt) elnyer, elveszít’ (SzT.) stb.
Az ilyen funkciójú igekötő az ige bővíthetőségét, vonzatkeretét is megváltoztathatja,
tehát s z in ta k tik a i s z e re p e is lehet. Ez a funkció az ómagyar kor óta tovább él.
AZ IGEKÖTŐK KAPCSOLÓDÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI
1. Ennek a kornak az újdonsága az ugyanazon ig e k ö tő m e g ism é tlő d é se , ami új f u n k

c ió megszületését isjelenti: ez az ism é tlő d ő cselekvés k ifejezése; például: el-elmegyen,
fel-felugrik, meg-megnéz. Ez egyúttal szóképző funkció is.
2 -U j az igekötő + felé névutós szerkezet is: befelé: 1688: „őszön mikor azjuhokat befelé
hajtották...(SzT.); kifelé,felfelé, lefelé, hátrafelé: 1745: „az mint mentem hazafelé... láttám ...”
(SzT.) stb. Afiié nélküli igekötős igék befejezettek voltak: behajtották (a juhokat), haza
mentem stb. Ezt a perfekciót afelé megszünteti; a kifejezés irányjelentése azonban továbbra
is megmarad, a cselekvés-történés pedig halad a cél, a teljes megvalósulás felé, amit azon
ban el nem érhet.
3. Az eddigi újdonságokkal szemben az ig e k ö tő k n e k e g y m á sh o z v a ló k a p c so ló
d á s a (a halmozott vagy kettős igekötők használata) a korszak folyamán ritkulni látszik:
1574: „Ely Be Mennek oda es hon N em talalyak” (SzT.); 1653: el-hazabocsát ’hazamene
telre elbocsát’ (SzT.).
648 I A KÖZÉPMAGYAR KOR
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg, hogy az ómagyar kori egybe, össze és a középmagyar kori együvé igekötő
használatában a középmagyar korban van-e valamilyen funkcionális megoszlás!
2. Felmerül afelül, fenn, együtt szavak (összetételi előtagok: felülmúl, fennakad, együttél
stb.) középmagyar kori igekötőszerűsége is. Keressen hasonlóan problematikus sza
vakat, és gyűjtött adatai alapján érveljen ezek határozószói, illetve igekötői minősége
mellett!
3. Vizsgálja meg, hogy hat legrégebbi igekötőnknek milyen új funkciói jelennek meg
a középmagyar korban (és milyenek hiányoznak még)! Ehhez jó támpontot nyújt J.
Soltész Katalinnak A? ősi magyar igekötők című könyve.
4. Mi jellemzi a kettős igekötők középmagyar kori használatának „divatját”? M utat
koznak-e műfaji, területi vagy egyéb kötöttségek?
A NÉVUTÓK
Névutók e korban is szintaktikai szerkezetekben, a szerkezet második tagjából, határo
zói szerepű mondatrészből (rágós névszóból, határozószóból, határozói igenévből) ke
letkeztek: ra g sz ilá rd u lá ssa l vagy szó fajváltással váltak grammatikai természetű szó
vá. A keletkezéshez képest egyes névutók kiveszése gyengébb tendencia volt. Az állo
mányváltozáson kívül funkcionális változások is érték egyik-másik névutónkat.
KTVESZÉS
Elavulóban volt az addig is ritka, nyelvjárási kötöttségű elvöl, elvé (elvett) ’túl, túlra’, a viszett
’gyanánt, helyett’, az enyett ’helyett’, az idétt ’valaki idejében, korában’: 1662: „Alább száll-
ván, úgy mint Jeremiás idétt, annyira belekeveredtenek aztán a rút pártolkodásba,
hogy...” (SzT.). - A képpen névutó kiveszésének módja más volt: határozóraggá vált.
KELETKEZÉSI MÓDOK
Az ómagyar korban is aktív keletkezési módok éltek lényegében tovább, bár eltérő hang
súlyokkal.
a) Jelöletlen birtokos szerkezetben már nem keletkeztek névutók, mivel a birtokos

szerkezet e korban már jelölt volt. A régi háromirányú névutócsaládok (az alól, alatt, alá
típus) tovább éltek, különféle elvontabb funkciókban is megjelentek.
Új névutók primer raggal csak elvétve jöttek létre; ezekben az esetekben az analó
gia hatására kell gondolnunk: a régi körül mellé ekkor keletkezett - az irányhármasság-
ra törekvéstől is támogatva - a körött és a köré (afölött, mögött, illetőleg/o/é, mögé stb. analó
giája is hathatott). A liegyől, hegyeit, hegyé névutócsaládnak mindhárom tagja a közép
magyar korban született (1770: TESz.), de nem terjedt el az egész nyelvterületen; ma is
csak a nyugati vidékeken élnek: tövük a hegy ’valaminek a csúcsa’ főnév, az irányt pedig
a primer határozóragok jelölik. A latívuszragos névutót az élő, aktív -be rag hozzákap
csolásával teszi egyértelműbbé, nyomatékosabbá a nyelvhasználat: körébe, heg)’ébe —
hegyibe (bár az -é — -i birtokos személyjel is lehet; ebben az esetben jelölt birtokos szer
kezetben keletkezett).
Valószínűleg ekkori a végett, célhatározót kifejező névutó is; keletkezésében a már
meglévő miatt analógiája is szerepet játszhatott. (A miattnak ebben a korban alakult ki -
a régebbi eszközhatározói helyett - a ma is élő okhatározói szerepe. Az eszközhatározói
szerepet fokozatosan az által vette át.)
A korszak végén tűnik fel a hosszat (1772: TESz.) ’valamin teljes hosszában végig;
(valamennyi) időn át’; használata néhány összetételre, szókapcsolatra korlátozódik:
utcahosszat, órák hosszat.
Keletkezésüket elősegítő társaikhoz hasonlóan ezek is ragtalan névszóhoz járultak,
illetőleg járulnak.
b) Jelölt birtokos szerkezetben e korban is születtek névutók, elsősorban a -ban/
-ben, a -ra/-re, ritkábban az -n rágós szóalak megszilárdulásával: esetében,fejében, következ
tében; ellenére, javára, módjára, részére; táján, útján stb. Ekkori a német eredetű trucc tőből
keletkezett truccára ’ellenére’ névutó is (az ezt felváltó dacára csak a 19. században jelent
kezik): 1748: „Melly maga-feledett bolondság az istenjó-voltának trútzára belé-kevered-
ni minden-féle gonoszságban” (NySz.).
Egyes névutók e korban még csak eredeti hely- vagy időhatározói jelentésükben él
tek, például: ellenére ’vkivel/vmivel szemben’ (elvontjelentései 19. századiak),javára: idő
javára ’kedvező időjárás alkalmával’: 1679/1681 (SzT.jó a.); részeshatározói szerepe ké
sőbbi. A részeshatározót az ekkor keletkezett részére fejezte ki (névutóvá szilárdulását a
régebbi számára is elősegíthette).
A régi névutókon kívül egyes ekkor keletkezett névutókban is bekövetkezett a konk
rét —> elvont irányú jelentésváltozás: fejében ’vmi ellenében’ 1573: „pénzt k e rt... Must
feiebe” (SzT.), ’céljából’ 1583: „Kertész M argitot... házasságfejéb(en) ... Mátkáául el köte
lezte volt”, ’gyanánt’ 1579 (SzT.).
Más névutók a pontosabb, finomabb jelentésárnyalatok kifejezésére, rögtön elvon-
tabb jelentésekben születtek: 1765: „minden ... gazda ... vonakodás esetében vagy ki nem
állás következtében megbűntetődjék” (SzT következtében a.).
Az -ti (-on/-én/-ön) ragot vonzó névutók közé valószínűleg ekkor kerül be a hol? kérdés
re felelő vrnin alól — alul, vmin felől —félül, vmin innen, vmin keresztül, vtnin túl. Ezek is
lokatívuszi jelentésűivé vált) határozószókból keletkeztek, amelyek értelmezőként kö
vették a szuperesszívuszragos határozót: 1617/1628: „az Kapolnanfellyul az nagy erdótis
Lazar András vagata es irtata le” (SzT.); 1603: „az sorompon innen egy somfa alatt fe-
keoznek” (SzT.). Az alul, félül, belül, kívül egyre ritkábban járul ragtalan alapszóhoz: a
vmin alul stb. szerkezet kerekedik fölül. Az innen, keresztül, túl pedig csak ragvonzó név
utóként használatos.
E névutók hangalakja csak lassan állandósul (bár ez még máig sem történt meg m in
den nyelvjárásban): sokáig él egymás mellett a vmin alól ~ alul, vminfelől ~féllyől ~felül,
vmin belől ~ belül, vmin hívői ~ kívül, míg végre az utóbbiak kerekednek felül.
E névutóknak eredeti helyhatározói szerepük mellé újabb funkciói is létrejöttek: 1596:
„eó az ... louat kéri volt niolch forinto(n) ... András tízen kétforinton alóli ne(m) atta”
(SzT.).
A -vei rágós alapszóhoz járuló átellenben névutó is határozószóból keletkezett: 1732:
„az Udvarral áltál ellenben [’átellenben, szemközt’]” (SzT.). Talán középmagyar kori a
vmivel szemközt, szemben, szembe is.
Viszonylag sok a ragszilárdulás útján, azaz a rágós főnévből névutóvá válóban lévő elem.
Ezek főleg -ban/-ben és -ra/-re, ritkábban -ti módhatározó-ragosak és -val/-vel ragosak,
funkciójuk pedig idő-, szám-, mód-, állapot-, ok-, illetve célhatározó. Például: - időha
tározó: tájban; - számhatározó: ízben; - módhatározó:formában,formán, módon, számra; —
állapothatározó: számba(n); - ok- és célhatározó: okkal, okon ’miatt’, okból, októl, okért,
céllal, végre.
Néhány így keletkezett névutó születésében, a rágós főnévi jelleg elhomályosulásá-
ban szerepet játszhattak egyes névmások: azok mellett kezdhettek viszonyító elemmé
válni: például ez esetben, más ízben, oly módon, azonformában, vmi okkal, vmilyen okból, akármi
okért, vmi végre.
Az alábbi táblázat azt szemlélteti, hogy egy-egy rágós főnévből nemcsak minőségjel
zős szerkezetben, hanem birtokos szerkezetben is lett névutó, valamint azt, hogy néhány
főnévi tövön többféle határozórag megszilárdulásával is keletkezett névutó:
Birtokos jelzős szerkezetben Minőségjelzős szerkezetben

keletkezett névutók keletkezett ncvutók
Többféle raggal -b a n l-b e n - n , illetve - t -r a l-r e -v a ll- v e i egyéb
raggal raggal raggal raggal raggal
táján tá jb a n tá jt (óm.)
esetében, esetén esetben
m ó d já ra m ódon m ódra m óddal

(óm.) (óm.)
fo r m á b a n fo r m á n
szá m á b a n (óm.) szá m b a n szá m ra
o k á é rt okon okkal okból

o k tó l o k é rt
íz b e n
végre
céllal
kevesebb névutó született. A régebbi m ű i t ő l f o g v a párhuzamaként alakult ki a v m i t ő l k e z d

v e : - t ő i ... - i g rágós poláris szerkezetekben a kezdő pólus határozójának nyomatékosítása
volt a k e z d v e igenév elsődleges szerepe; úgy forrt össze a - t ő i raggal; af o g v a mellé létrejött
af o g v á s t . Ugyancsak határozói igenév szófajváltásával született a szintén ragvonzó v m i r e
k e l v e — k e l v é n : 1565: „Király j ó t a v a s z r a k e l v e [’mire jól kitavaszodott’] nagy szertelen
indula” (SzT.); v m i r e j u t v a — j u t v á n ; v m i r e n é z v e — n é z v é n ( — n é z v é s t 1798: TESz.).
Az alanyos szerkezetben
keletkezett m ú l v a — m ú l v á n névutó általánosabb használatú lett, s létrejött a - t raggal

megtoldott m ú l v á n t : 1573: „Annak vtanna egy harmad N a p M i d w a n t , esmet meg go(n)do-
lya” (SzT.)
A tárgyas szerkezetben
létrejött k i v é v é n fokozatosan kiszorította az addig ilyen jelentésű v m i t ő l

v m it k iv é v e —
névutót: 1584: „Semmy idegen... semmy marhaiat ell ne Adhassa

m e g v á lv a — m e g v á lv á n
idegen ... embernek, k y W e w e n az sokadalom N a p i a t h ” : ’valamit nem számítva’ (SzT.).

Ha a névutó alapszava rágós névszó, akkor a névutó meg is előzheti azt, illetőleg el is
szakadhat tőle.
Az ómagyar korban kialakult v m i a l a t t — v m i n e k a l a t t a típusú morfológiai kettősség a
középmagyarban visszaszorult, és az eredeti jelöletlen v m i a l a t t szerkezet kerekedett fölül.
A névutóhasználattal kapcsolatban érdekes jelenség a kijelölő jelzővel bővített
névutós szerkezet megformálása. Az e z ( e n ) i d ő a l a t t , a z ( o n ) f a m ö g ö t t típusú korábbi szer
kezetek mellé a névutó megismétlésével e z a l a t t a z i d ő a l a t t , a m ö g ö t t a f a m ö g ö t t típusú szer
kezetek keletkeztek. Ezeknek az újabb szerkezeteknek a kialakulása párhuzamot mutat
a hasonló, de rágós szerkezetekével: e ( z ) f á r ó l — > e r r ő l a ( z ) f á r ó l , a z d o l g o t — > a z t a ( z ) d o l g o t .
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg, kimutatható-e a középmagyar korban valamilyen funkcionális különb

ség a r é s z é r e és a s z á m á r a névutó között!
2. Gyűjtsön olyan névutókat, amelyeknek hely- és időhatározón kívüli egyéb jelen
tései már kialakultak a középmagyar korban, és olyanokat is, amelyeknek nem!
3. Vizsgálja meg a birtokos szerkezetben keletkezett ú t j á n névutó funkcióit, és próbál
ja megrajzolni a jelentésváltozás folyamatát! Melyik korábban keletkezett névutóéval
azonos az ú t j á n morfológiai felépítése?
4. A v m i a l a t t — v m i n e k a l a t t a névutós szerkezet használata az ómagyar korban műfaji
stilisztikai különbséget mutatott. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban a középmagyar kor
ban?
A NÉVUTÓ-MELLÉKNEVEK
Az alatti, kívüli-féle szavak a középmagyar korban keletkeztek (de csak a nyelvújítás korá
ban terjedt el használatuk). A névutó-melléknév szófaji rendszerünk legfiatalabb tagja.
KELETKEZÉSE
A (ház mögött) való típusú igeneves szerkezetekben a való igenév helyére lépett az -i mel
léknévképző: (ház mögött) + i. A képző tehát nem a puszta névutóhoz, hanem az egész
névutós szerkezethez járult, és így tette melléknévi szófajúvá s egyúttal minőségjelzővé
a határozói szerepű névutós szerkezetet.
Az -i képző hasonló melléknevesítő, egyszersmind rövidítő, tömörítő szerepben elő
ször határozószókhoz járult: holnap való —> MünchK. 13ra: holnapi; innen terjedhetett át
azokra a ragvonzó névutókra (névutós szerkezetekre), amelyek határozószóval kettős
szófajúak voltak: viliitől távol való —> viliitől távoli, végül az egyszerű névutókra is:fa alatt
való —>fa alatti: 1585: „perendie-H olnap vtan, perendinus - Hónap vtanni” (Cal. 778);
1604: „Ebedutanni, Promeridianus” (MA.). Szövegbeli legkorábbi előfordulásait a SzT.
idézi: 1678-1683: „vilagh előtti", 1777: „istenfélelem nélküli”.
Hely-, idő- és egyéb határozói viszonyt kifejező névutók vesznek részt ebben a folya
matban. A helyhatározóin belül főleg lokatívusziak, kevésbé ablatívusziak; latívuszi irá
nyú névutós szerkezetből nem keletkezett névutó-mellékneves szerkezet (tehát nem volt
fa alái-féle szerkezet).
Míg a névutós szerkesztés (fa alatt) az analitikus kifejezési módot erősíti nyelvünkben
(szemben a szintetikus rágós alakokkal), a névutó-mellékneves szerkezet - a való, majd
a levő ellipszisével - a szintetikus kifejezési mód megnyilvánulása.
I FELADAT
Mi lehet a magyarázata annak, hogy a helyhatározói viszonyt kifejező névutó-mellék

neves szerkezetekben főleg lokatívuszi (fa alatti), kisebb részt ablatívuszi irányjelentésű
(fa alóli) névutók szerepelnek, latívuszi viszont (példáulfa alái) egyáltalán nincs köztük?
A NÉVELŐK
A h a tá r o z o tt n é v e lő
ALAKI K ÉRDÉSEK
Az a/az névelő két alakjának használata csak nagyon lassan oszlott meg úgy, hogy más
salhangzóval kezdődő szó előtt a (a ház), magánhangzóval kezdődő előtt az (az álom)
forma áll. Ez lassan, nehezen egységesülő, sokáig ingadozó folyamat volt, mely a közép
magyar kor utánra is áthúzódott. A nyelvtanírók is küszködtek vele, de az idő előre ha-
ladtával a tendencia feltétlenül az a z l é l e k — > a l l é l e k — > a ’ l é l e k — > a l é l e k volt; vö. 1570:

„Boregeteo M ártonnak attha volna A i [!] d a r a b zeolewt” (SzT.).
A határozott névelő palatális alakja, az e l e z is tovább élt, de inkább egyes peremnyelv
járásokban bukkant fel, például Felsőőr vidékén, Erdélyben és a csángómagyarok nyelv-
használatában (az a / a z mellett): 1597: „My ezrol e z dologrol ennibe emlekezvnk” (SzT.);
1638: „ezt e z en penzemen vet feöldemet” (SzT.).
F U N K C IO N Á L IS KÉRDÉSEK
A középmagyar korban nagymértékben terjedt a határozott névelő használata. Ugyan

akkor még ebben az időben is előfordultak olyan szerkezetek, melyekben az a / a z névelő
is, meg anaforikus mutató névmás is lehetett: a z l á n g , a z l é l e k : 1573: „Be Indwl a z h a z b a ”
(SzT.).
1. A névelő és a névmás egyértelmű m egkülönböztetésére új szerkezettípusok
jelentek meg, illetőleg terjedtek el:
a) Az a z h e l y — > a z a ( z ) h e l y , vagyis a (névmásból lett) névelőt tartalmazó szerkezet elé
ismét kitették a névmást, s ezáltal az elhomályosult névmást névelőként tartalmazó szer
kezet ismét névmásos lett, de már névelővel bővülten: a z + a ( z ) h e l y ’az a hely’: 1640:
„Ott falu nem v o lt... azazheli felsó Bűnhöz való” (SzT.); 1734: „Ez az valló... személy”
(uo.).
b) Az a z o n k ö n y v típusú szerkezet kialakulásával is egyértelműsödött a névmási kije
lölőjelzőt tartalmazó szerkezet, s különült el a névelőstől: 1663: „ a z a n F a l u teljessigessen
le eget” (SzT.): névmásos szerkezet.
c) Az a z t a d o l g o t , a r r ó l a z á l o m r ó l típusú szerkezet létrejötte és egyre gyakoribbá, majd
általánossá válása pedig azt jelzi, hogy az egyeztetett névmás ( a z t , a r r ó l ) utáni a , a z bizto
san névelő: 1630: „halasszuk máskorra e z t a d o l g o t ” (SzT. m á s k o r r a esz.). A névelő továbbra
is toldalékolhatatlan maradt.
d) A névelő és a névmás világosan elkülönül az a z é n o r s z á g o m , a t e k í n z a t á s o d típusú
szerkezetekben, melyekben a személyes névmási birtokos jelző előtt biztosan névelő van:
1545: „En a z e n a t y a m f f y a n a k ... meg bochatam” (SzT.).
2. A határozott névelő funkciói közül továbbra is a legfontosabb, hogy határozottá
teszi a főnevet, főnévi szerkezetet: 1682: „ a z bejövő adossagbul” (MNyj. 1999, 396).
Az aktuális tagolás szerinti témabeli főnevekválnak mindinkább névelőveljelzettek-
ké, hiszen az ism ertséget je lz ő eszközről van szó. Rémában ritkán jelentkezik; csak
akkor, ha a közlésbeli újat mint általánosan ismertet jeleníti meg. Ez a határozott névelő
prezentatív szerepéből következik.
3. A határozott névelő terjedésének főbb esetei:
a) Azok elé a főnevek, főnévi szerkezetek elé került egyre gyakrabban névelő, melyek
csak a névelőtől váltak határozottá: 1532: a z w a r b o l (LtK. 1:139).
b) A már eleve határozott főnevek, főnévi szerkezetek mellett is fölerősödött a névelő
használat. Például az olyan határozott főnév előtt, amelyből csak egy van: I s t e n , c s á s z á r ,
k i r á l y . Biztos, hogy ez a tény is erősítette a névelőnek mint viszonylag új szófajnak a stá
tusát, mivel a nyelvi tudatban ez az eszköz mégjobban összekapcsolódott a határozott

sággal.
6 5 4 I A KÖZÉl’MAGYAR KOR
c) A birtokos szerkesztéssel kapcsolatos kifejezésekbe, melyek önmagukban is hatá

rozottak, egyre erősebb lett a névelő behatolása (bár az ingadozás egy nyelvemléken belül
is nagy): 1532: azwra akarattyabol (LtK. 1, 137).
4. A határozott névelő terjedésének voltak korlátái is. Bizonyos szerkezetekbe las
sabban, nehezebben, ritkábban vagy esetleg egyáltalán nem hatolt be. N em kapnak név
előt a megszólítások és általában a mondatbeli újat közlő főnevek, főnévi szerkezetek
sem. Ezekben az esetekben a névelőtlenség a közlésbeli szerep következménye: nem
igénylik a határozott formában való megnevezést.
Általában nem lép be határozott névelő az archaikus, megkövült kifejezésekbe, köz
mondásokba sem: „Szegény embert (még az) ág is húzza” (a névelő nélküli határozott
tárgy mellett határozott ragozású az ige!). A tulajdonnevek egy része isjobbára névelődén
maradt.
A h a tá r o z a tla n n é v e lő
Egyalakú és hangsúlytalan. Számnévi eredetével függ össze, hogy csak egyes számú
főnévvel állhat.
Számnévi és határozatlan névmási előzményének bizonyos jegyeit is többé-kevésbé
magán viselte a középmagyar korban is. Két főjelentése: a) ’egy bizonyos, egyik’: 1570:
„egy N a p ... Latta hogy” (SzT.); b) ’valamilyen, valamiféle, bármilyen’: 1764: „ha hadako
zásnak idején egy házból egy katona kimenyen, az ház ne adózzék” (MadéfalviVesz. 75).
Egész nyelvtörténetünk folyamán kevésbé gyakori, m int a határozott névelő. Oppo-
zíciós párjával szemben a főnév(i szerkezet) határozatlanságát vagy nem ismertségét,
azaz a szövegbeli újat, a rémát fejezi ki. Használata a határozott névelőével korreláció
ban formálódott.
Jellegzetesen szövegkezdő, tartalmilag új szövegegységet nyitó, az új közlést beveze
tő szerepe is volt (illetőleg van) a határozatlan névelős szerkezetnek.
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg Szenczi Molnár Albert nyelvhasználatában, majd Bethlen Miklós ön
életírásában az a!az névelő használatát! Milyen változást, illetőleg szabályosságot talál?
2. Hasonlítsa össze egy keleti és egy nyugati nyelvjárást használó író (közel egy idő
ben született) művének névelőhasználatát! Tapasztalható-e releváns területi különbség?
3. Gyűjtsön olyan adatokat, melyekben az a/az elem határozott névelő is és mutató
névmás is lehet! Mi jellemzi az ilyen típusú mondatokat?
4. Különítsen el néhány tulajdonnévfajtát, és vizsgálja meg, melyik mikor igényel
(inkább) határozott névelőt? Milyen szabályok körvonalai rajzolódnak ki?
A KÖTŐSZÓK
RÉGI K Ö T Ő S Z Ó K VÁLTOZÁSA, KIVESZÉSE
1. A korábban keletkezett kötőszók némelyike alaki vagy/és funkcionális változáson ment

keresztül, vagy gyakoriságuk változott meg (egyeseké egészen a kiveszésig).
A k e d i g ~ k e d é g ~ p e n i g stb. hangalakú kötőszó - k > p elhasonulással - p e d i g alakban
terjedt; ’noha, bár’, valamint ’de, azonban’jelentése középmagyar korinak látszik: 1636:
„Isten üdvösségre választá ama latrot, ki tsak három óráig lén mellette a kereszt-fán;
megvetépec%Judást, kit iskolájában három esztendeig tanított” (NySz.).
A sok alaki variánsban megjelenő s ő t még kisebbségben volt: ez az eredeti é s m é g , i s m é g
formából más hangváltozások révén jött létre, mint a hasonló előzményit i s m é t .
A s e m elhomályosult összetétel előzményszerkezete ( é s , i s , s + n e m ) viszont már csak
szórványosan fordul elő adatainkban: 1550: „egyeb dolga nynchen, thahat meghys n e m
il veztegh” (TESz.).
A h i s z e n magyarázó kötőszó gyakorisága nőtt, az eredeti szóvégi -m-et tartalmazó
h i s z e m azonban mint fővariáns a középmagyar korban még erősen tartotta magát (vö.
SzT. is).
A m i n t nek a funkciója változott meg: az ómagyar korban még élő ’hogy’jelentése
(mely a bibliafordítások kapcsán terjedt el) a középmagyar korra visszahúzódott, és ok
sági mondatokat kapcsoló (elsősorban okhatározói) funkcióban állapodott meg.
A h o l o t t korábbi hely- és időhatározói szerepét a megengedő funkció váltotta fel.
2. Néhány kötőszó kiveszőben, eltűnőben volt: h o g ) n n e r t , h o g y m i v e l , h o g y n e m , m e n y é ,
o l y h a , o l y m e l y ; a t u d n i m é l t helyét egy időre a t u d n i ( a ) h o g y , t u d n i ( a ) m i n t foglalta el, végül a
t u d n i i l l i k kerekedett fölül. A d e m a g a és a belőle kivált m a g a is visszaszorult: a DebrGr. (1795)
például a n o h d t ajánlotta helyette, mert a m a g a „zavarodást okoz” (140). Kiveszőben volt

a választó kettős kötőszó, a f é l r é s z i n t - f é l r é s z i n t , funkcióját az ekkoriban létrejött r é s z i n t -
r é s z i n t , illetve r é s z s z e r i n t - r é s z s z e r i n t töltötte be.
KELETKEZÉSI M Ó D O K
Szófajváltás
a) Határozószó —» kötőszó. A középmagyar korban is támadt igény a tagmondatok

közötti viszonyok árnyaltabb kifejezésére. Erre a célra a mondatban már ott lévő, erede
tileg más szerepű szavak szolgáltak, melyek magukra vették a viszonyjelölés funkcióját.
Az a z o n b a n , e l l e n b e n , v i s z o n t például az ellentétes mellérendelő összetett mondatok kötő
szava lett.
Az a z o n b a n ’akkor, azalatt, azonnal’jelentésű határozószó elsősorban az é s , s , d e , p e d i g
kötőszóval gyakori együttes használatban vált ellentétet, szembenállást kifejező kötő
szóvá; sok példa van együttes előfordulásukra is; a DebrGr. szerzői is használták így:
„Vágynak Réjzesűlő Szók, (Participia) az az ollyanok, mellyek Név formát viselnek u g y a n ,
d e a z o n b a n n ... tselekedetet, jzenvedést vagy állapotot is jelentenek” (16). Az u g y a n ebben
a korban lett a megengedő mondattípus egyik kötőszava.

Szintén megengedő kötőszóvá vált az ú g y határozószó, ’szintén, is’jelentésű kapcso

latossá a s z i n t e , s z i n t é g , következményes kötőszóvá a t e h á t . Okhatározói kötőszó lett a m i n é l ,
feltételes jelentéstartalmú az a m e n n y i b e n . Kötőszószerű használatban előfordult már a
m a j d adverbium is. Talán elindult már a kötőszóvá válás felé az e g y é b k é n t , e g y é b k é p p e n
’másként’ határozószó is.

Névutós névmásból keletkezett adverbium is kerülhetett kötőszói helyzetbe, s válha
tott viszonyszóvá: m i n d a z ( o n ) á l t a l , m i n e k u t á n a , m i n é l f o g v a : 1752: „az ház ... ell pusztult
észt magunk építettük, m i n d a z a n á l t a l [’mégis, mindamellett’] meg mondám U ram
nak” (SzT.).
b) Partikula —* kötőszó. Tagmondathatáron történhetett a kötőszóvá válás. Az á m ,
b á r , á m b á r , á m b á t o r esetében megszorító, illetve megengedő értelmű ellentétes monda
tokban következett be a szófajváltás. A b á t o r > b á r rövidülésre aló. század második felé

ből való az első adatunk: 1565: „Nem Jegeiti íjten az hitlen hadat: B á r pap barat ott légién”
(MNy. 1918,97). A h i á b a partikula megengedő kötőszóvá volt fejlődőben: 1619: „ h e á b a
fognak hegedülni, nem fog senki táncokba m enni” (SzT.).
Szóösszetétel
Összetett kötőszó összetett mondatban, egymás mellé kerülő kötőszókból vagy más ele
mekből keletkezett. Két kötőszó összetapadásával jött létre például a m i v e l h o g y : az ilyen
kötőszók esetében az összetett mondat közbülső mellékmondatát csak egy kötőszó kép
viselte, s ez kapcsolódott össze az őt követő mellékmondat kezdő kötőszavával: 1591 u.:
„diznaiat kereste akkor m i v e l h o g y el loptak” (SzT.); kiegészítve:... kereste, m i v e l [az tör
tént] , h o g y ellopták; itt magyarázó kötőszó, de ’mert, mivel’jelentésű okhatározói kötő
szóként is használatos volt: 1583: „égkor zigga [szidja] vala..., m i i v e l h o g ... eg leankat...
kerte volna gonosságra” (SzT.).
Szintén magyarázó kötőszó lett a (különféle funkciókban használt) m é g és a p e d i g
kötőszó összetétele (TESz. 1650; m é g p e d i g l e n 1705: SzT.). A fogy választó, illetve magya
rázó kötőszó az i s nyomósító partikula tapadásával vált választó, illetve magyarázó kötő
szóvá: 1739: „ha tehát valakire ... némü némü fel borzadás hévséggel vagy a’ nélkül,
v a g y - i s lankadtság, fej fájás... érkezendék” (TESz.).
Középmagyar kori több c s a k elő- vagy utótagot tartalmazó kötőszó: c s a k u g y a n , u g y a n

c s a k , a k á r c s a k , m é g is c s a k .
A kötőszóhoz hozzátapadhatott a környezetében gyakran előforduló tagadószó is:

n e h o g } ' , n e m h o g y , h o g y s e m , s e m h o g y : 1695: „az olyantól mégis jobban elküldhetni, s e m h o g y
más parasztember által” (TESz.); vö. még: s e m m i n t : 1589: „oka talám nem is ő ... mert
kegyes ő s e m m i n t [’m int’] kő” (TESz.), m i n t s e m , m í g n e m stb.
Különféle elemekből háromszoros összetételek is keletkeztek: h a c s a k n e m , h a n e m c s a k ,
h a n e m h a , h o g y s e m m i n t stb.
Kötőszói szerkezetek. A szóismétléses szerkezetek közül újnak látszik a h o l - h o l, m a j d
- m a jd , r é s z i n t - r é s z in t ;a DebrGr. szerzőinél még: 1795: „A Napnyugoti Nyelvekbenn

is illyenkor [ti. af á t v á g szerkezetben] r é f z / z e r i n t semmi Artikulus nem tevődik a Nevek
mellé, r é f z / z e r i n t pedig a Nemhatározót [ti. például d e r , d i e , d a s ] vejzik elő” (192).
Különböző lexémákból álló szerkezetek is töltöttek be ilyen szerepet: 1736: „mind
ezeknek p e d i g ... nem más az oka. h a n e m , h o g y ki nem osztogatom nékik a fejedelemjó-
szágát” (Mikes, TörLev. 120. lev.), v a l a m i n t h o g y , ú g y b i z o n y e l l e n b e n ; n o h a - a z é r t , j ó l l e h e t -
m i n d a z o n á l t a l , h a - h á t , h a - t e h á t , m é g i s - n e m - c s a k - i s , n e m c s a k - d e / h a n e m - i s stb.: 1653:
„ n e m c s a k felverek, d e ugyan meg i s égeték” (SzT.).
I FELADATOK
1. Nézzen utána, milyen hangváltozások révén keletkezett a hasonló é s m é g , i s m é g hang

alakú előzményből (határozószóból) a s ő t és az i s m é t ! A szófaji különbségekre is figyeljen!
2. Vizsgálja meg a z e l l e n b e n ’szemben, átellenben’ határozószó ’ellenkezőleg, viszont’
jelentésű kötőszóvá válásának folyamatát!
3. Hogyan vált ’ellenkezőleg, megfordítva, de, pedig’jelentésű ellentétes kötőszóvá a
v i s z o n t ’vissza, kölcsönösen’ határozószó?
4. Az e g y é b k é n t , e g y é b k é p p e n ’másként’ az ómagyar korban gyakori határozószó. Közép

magyar kori előfordulásait vizsgálva: elindultak-e már a kötőszóvá válás útján?
A MÓDOSÍTÓSZÓK
E szófaj a középmagyar korban - különösen az összetételek révén - megerősödött. Jó
néhány elemre jellemző a többszófajúság: kontextustól, hangsúlytól, intonációtól is
függően határozószóként és partikulaként is használatosak lehettek.
Szófajváltás
Határozószó—> módosítószó: főleg módhatározószók vesztették el mondatrészérté

küket, és váltak a beszélő értékelését, attitűdjét kifejező, többjelentésű módosítószóvá;
például: a l k a l m a s i n t : 1706: ’meglehetősen’ (SzT.), 1764: „a kezek alatt a l k a l m a s i n [!] volt
annyi [jószág], mint a Kovátsnak”: ’hozzávetőlegesen, körülbelül’ (SzT.), 1796: ’való
színűleg’ (SzT.); á l t a l á b a n (d i a i j á b a n , á l t á l j á n : SzT.); e g é s z e n ’teljesen’ (SzT.), é p p e n ’egé
szen, teljesen’ (SzT.), s z i n t é n , s z i n t é g ’teljesen, egészen’, ’majdnem, csaknem’ (TESz.).
A korszak vége felé lehetett módosítószóvá válóban a m e g l e h e t ő s e n (1791: SzT.), talán
a t u l a j d o n k é p p e n , v a l ó b a n , a z összetett határozószók közül aj ó f o r m á n ’úgyszólván, jobbá-
ra’, j ó f o r m á b a n , j ó f o r m á i i g ’igazában, valójában’, k ö r ü l b e l ü l , de e lexémák az előfordulások

nagy többségében még mondatrészértékű határozószók voltak.
Szóösszetétel
a) Szervetlen összetételek: a l i g h a : 1765: „ a l i g h a kezénél nintsen ... a l i g h a meg nem

mutatná” (SzT.), a n e m m e l bővült a l i g h a n e m . A h á t partikulából és a h a kötőszóból az
esetlegesség kifejezésére alkalmas módosítószó lett: 1763: „ h á t h a a francia által a török
kel czimborál” (SzT.).
Több új módosítószóba épült bele a c s a k partikula: c s a k n e m , c s a k u g y a n , 1762: m a j d c s a k
’csaknem’ (SzT.), 1552: u g y a n c s a k ’bizony, valóban’ (TESz.).
Határozószói előtagból és a s e m utótagból keletkezett a k o r á n t s e m . A k o r á n t jelentése
’idejében, kellő időben’, a tagadószóval együtt ’még a maga idejében sem’jelentésű lett,
tehát ’máskor még kevésbé’ —» ’egyáltalán nem ’. Alakváltozata: 1771: „Mellyet k o r á n t - i s
n e m [’egyáltalán nem ’] úgy kelletik vennünk” (TESz.). Ebben a jelentésben az é p p e n
n e m , e g ) ’á l t a l á n n e m , t e l j e s s é g g e l n e m tagadószós kapcsolat is előfordul: 1690: „az Istent nya
valyájában t e l j e s s é g g e l meg n e m kereste” (Pápai Páriz 755). A hasonlójelentésű ómagyar

kori i n g y e n s e m lassan visszaszorult.
Különféle, a mondatban egymás mellett álló elemekből tevődött össze a m i n t e g ) > , h o g ) ’-
n e , d e h o g y , d e h o g y n e m : [Megteszed?] „ H o g ) ' n e tenném meg?” —> h o g y n e . [Megteszed?]
„ D e h o g ) ' t i e m tenném meg?” — » d e h o g y n e m : 1682: „Azt mondod: Christus Judast ecclésia

kőuetésre nem itilte. D e h o g y n e m , hiszem azt mondgya néki: jaj annak az embernek”
(NySz.), a l i g h o g y n e t n , m a j d c s a k n e m stb.
Ekkori a névutós összetételből származó k é t s é g k í v ü l ’kétségtelenül’ módosítószó is.
b) Szerves összetételek: talán mellérendelőnek tekinthető a kételkedést kifejező,
összetételszerű t a l á n - b i z o n y , t i s z t a - b i z o n y (DebrGr.). Tárgyas alárendelő összetétel volt,
de ez elhomályosult az o k v e t e t l e n , o k v e t l e n ( i i l ) módosítószóban (< o k o t v e t ’ellenvetést tesz’):
1668: ’feltétlenül, biztosan’ (TESz.).
Idegen nyelvből
átvétellel: ez is ritka; a latinból való a p e r s z e ; p e r s e ’egyedül, önállóan, magától’ —» ’termé

szetesen’.
I FELADATOK
1. Milyen jelentésbeli/funkcionális csoportok ismerhetők fel a középmagyar kori m ó

dosítószói adatok alapján?
2. A m é g i s kettős szófajú a korban: módosítószó és partikula. Gyűjtsön adatokat, szó-
fajilag minősítse őket, és érveljen állásfoglalásai mellett!
3. Gyűjtsön háromelemű összetett módosítószókat, vizsgálja megjelentésüket és a
mondatbeli környezetet, melyben keletkeztek! Végül rendszerezze eredményeit!
A PARTIKULÁK
Erősödő, bővülő szófaj. Elemei egyre többféle jelentésárnyalatot képesek kifejezni. Eb
ben az intonáció szerepe a középmagyar korban is nagy lehetett. Az egyes partikulák is
jobbára többjelentésűek, nagy részük többszófajú is (határozószók és/vagy módosító
szók, esetleg kötőszók is).
A tovább élő, régi partikulák közül többnek új jelen tései keletkeztek: erősödött
poliszémiájuk. Például a régi c s a k partikulának (már az ómagyar korból adatolható ’csu
pán’, ’éppen hogy’, ’hát’, ’bárcsak’ stb. jelentései mellé) ’egyáltalán’ (1582: TESz.), ’ép
pen’ (1639: TESz.) jelentése keletkezett. Fokozó és rémakiemelő szerepe is volt.
Szófajváltás
a) M elléknév —» partikula: az e g é s z ’egészen’jelentésű fokozó partikulává vált: 1585:

„Zöktek tanczoltak e g e z efely korig” (SzT.).
b) H atározószó —> partikula: a. c s u p á n (módosítószón kívül) ’kizárólag’jelentésű,
rémakiemelő partikulává is vált (1645: TESz.): az ilyen partikula azt fejezi ki, hogy a
többi közül egyre vonatkozik az állítás. E szófajváltás alapja az ’üres’, ’csupasz’jelentés
(vö. h i ú - h e o n , p u s z t a - p u s z t á n ) . Az e g y e d i i l n e k is lett ’csupán’, ’kizárólag’jelentése: 1546:
„az also thoo ... E g ) ’e d y l Bogathy Chasparee legyen” (SzT.). Az i g a z á n határozószóból is
keletkezett (’bizony’jelentésű) partikula (1736 u.: SzT.). A m a j d nyomósítás kifejezésé
re, erős érzelmi hangsúllyal (gúnyos) tagadás, tiltakozás kifejezésére használt árnyaló
partikulává is lett: 1567: „Zőcz Fabyane esmetjgy felelt de m a j d merne az lotyo bestye ...
velem perleny” (SzT.).
A határozószóként is középmagyar kori é p p e n (módosítószón kívül) többjelentésű
partikulává is vált: ’pont’, ’csupán(csak)’, ’ugyan’ stb.: 1606: „ e p p e ( n ) ott” (SzT.). Az elő
fordulások egy része rémakiemelő partikula: azt fejezik ki, hogy a többi közül egyre
vonatkozik az állítás.
Az é p p e n s é g g e l , é p p e n s é g e s e n a korszak vége felé kezdhette mondatrészi szerepét elvesz
teni, s kezdett partikulává válni: 1746: „eö Nga malmának a’ kereke... é p p e n s é g g e l [’pon
tosan’] fél esztendeig nem forghatott” (SzT.). Hasonlóképpen a k ü l ö n ö s e n ’főként, ki
váltképpen’, t e l j e s s é g g e l , v a l ó s á g g a l , v a l ó j á b a n ’igazában, tulajdonképpen, valójában’. Ez utób
bi jelentésben még a v o l t a k é p p e n volt az általános használatú.
Becslő partikula lett a l e g f e l j e b b : 1642: „kiteol 3 kiteol 6 kiteol penig l e g f e l y e b 10 veder
bort szednek az U r szamára” (SzT.). Talán partikula már a ’legalábbis’jelentésű l e g -
a l á b b : \ 6 7 0 : „Kegyelmednek is juthatna onnét l e g a l á b b egy jó falu” (SzT.).
c) K ötőszó —» partikula: például az i s . Az i s már úgy is előfordult, hogy nem szin

taktikai egységeket kapcsolt össze (kötőszó), hanem egy szintaktikai egység és egy elő
feltevés között jelzett kapcsolatot: 1703: „csak egyedül éretted i s abba hagyom a’ szolgá
latot” (RádLev. 84); az i s a c s a k e g y e d ü l é r e t t e d szerkezetet azzal az előfeltevéssel kapcsolja
össze, hogy van más ok is a szolgálat befejezésére.
d) M ódosítószó —» partikula: például: h i s z e n , b i z o n y , b i z . Ekkor válhatott modális
partikulává a h i s z e n (modális főmondatból származó módosítószóból): 1588: , J d i ß e m

pedig batiadnak irhac felül, ha egiebnek ßigienleß irnj” (TLev. 3). A beszélő attitűdje, a
közleményhez fűződő bizonyossága fejeződik ki általa. (Ugyanakkor módosítószóként
és modális főmondatbeli szerepben is megmaradt, és magyarázó kötőszóként is élt.)
A b i z o n y megrövidülésével keletkezett a b i z árnyaló partikula: 1774: „mondá a Tisz-
tarto b i z én nem tudom tám egy vedret adok” (SzT.).
Szóösszetétel
Csak szervetlenek: az á m és a b á t o r partikulából keletkezett az á m b á t o r , majd a rövidült

ám bár (1598: TESz.): 1657: „En mindazáltal nem bánom, á m b á r [’(akkor) hát’] legyen
válásunk” (a feleség nyilatkozata a férj indította válóperben: SzT.); ’bárcsak’ stb. jelenté
se is lett. Ezt az óhajtó mondatbeli modális partikulái szerepet lassanként átvette a b á r c s a k
és a b á r h a .
A c s a k partikula a n e m tagadószóval is alkotott összetett partikulát: c s a k n e m (1566:
TESz.); a c s u p á n n a l inkább csak laza szerkezetet: 1766: „ t s a k t s u p á n azt k ell...” (SzT.).

Ekkori az ellentétet nyomósító m é g s e , m é g s e m előfeltevést kifejező árnyaló partikula:
1670: „Ügy látom mindazáltal, szívében m é g s e m eléggé víg” (SzT.), az i g e n i s : 1659: „I g e n i s
szükséges a szabad akarat ez érdemre” (NySz.); lásd még: m é g i s , m é g i s c s a k : 1704: „látom,
hogy a lovaim m é g i s c s a k ott vadnak Brassóban” (SzT.).
Egyéb összetételek: két partikulából lett a l e g a l á b b i s : 1751: „Vagyon l e g a l á b b i s Har-
mincz esztendeje, hogy ...” (SzT.). A régi h a g y d > h a d d és a - s z a partikulából jött létre a
h a d d s z a : 1645: H a g y d s z a (TESz.), mely - a h a d d hoz hasonlóan - óhajtó mondatban
modális partikula lett.

Az u g y e modális partikulában mondattani tapadással forrt össze a helyeslést, bizony-
gatást jelölő, ’igen, valóban’jelentésű ú g y módosítószó és az - e kérdő partikula. Az állítás
helyességének, az abba való beleegyezésnek megerősítését sürgető kérdő mondatokban
keletkezhetett: 1585: ’nemde?’ (TESz.), később a kérdő hanglejtés fokozatos gyengülé
sével ’lám, bezzeg’jelentésű árnyaló partikulaként is használták (1604: MA.); vö. még:
n e m d e , n e m d e n e m : 1772: „ N e m d e n e m helyes és egjenes oka é ennek az, h o g j...” (SzT.).
F U N K C IO N Á L IS KÉRDÉSEK
A partikuláknak még nincs általánosan elfogadott rendszerezése. Mindazonáltal e kor

ban a következő funkcionális csoportokat különböztethetjük meg (a korábbi korsza
kokban keletkezetteket is bevonva): a) rémakiemelők: c s a k , c s u p á n , é p p e n , k ü l ö n ö s e n , m á r ,
m é g stb.; b) becslők: a l i g , l e g a l á b b , l e g f e l j e b b , m i n t e g y ; a m i k é n t , a v a g y ’mintegy’jelentésben
stb.; c) fokozok: e g é s z , e l é g - s z a / - s z e stb.; d) modálisak (mondatfajta-jelölők): a mondat

modális alapértékének kialakításában szerepet játszó, attitűdjelölő szavak: a kérdő m on
datbeli a v a g y ’vajon’, - e , h a ’vajon’, u g y e , v a j o n , az óhajtó mondatbeli á m b á r ’bárcsak’, b á r ,
b á r c s a k , b á r h a , h a d d , h a d d s z a stb.; e) árnyalok: á m , b e z z e g , b i z , b i z o n y , d e , i s stb.
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg néhány középmagyar kor előtti partikula (például: ha, hát, már, még,
ugyan) viselkedését, szerepeit! Milyen jelentésekben tűnnek fel? Milyen szófajúak le
hetnek még?
2. Gyűjtsön ’mintegy’jelentésű becslő partikulákat, melyek a középmagyar korban
is élnek! El lehet-e őket helyezni egy olyan skálán, amely az aktív használattól a kive
szőben levőig terjed?
3. Keressen olyan többszófajú szavakat, amelyek határozószók, módosítószók, parti
kulák, kötőszók vagy e szófajok közül bármilyen kombinációjúak! Érveljen a szóelőfor
dulás szófaji minősítése mellett! Milyen irányú szófajváltások tehetők fel esetükben?
(Például akár, bár, ha, hát, mintegy, úgy, ugyan.)
4. Valamely középmagyar kori szöveg olvasásakor keressen olyan, partikulákat tartal
mazó mondatokat, melyeknek hangsúly- és hanglejtésviszonyai többé-kevésbé megál
lapíthatók! Milyen következtetés vonható le a vizsgálatból?
Általános: Jakab-Bölcskei 1988, 2000. - A z igekötők: B. G ergely 1980, 3 5 1 -3 5 6 ; H adrovics 1976,

81- 95; ‘Jakab 1976,1982; ‘ Ladányi 1994-1995, 45 -8 5 ; *J. Soltész 1959; Wacha 1 9 8 9 ,2 7 9 -3 2 8 . -
A névutók: Sebestyén 1989, 109-118; 1995, 2 3 9 -2 4 3 ; Sim onyi 1884a, 48 -8 0 ; Z silin szky 1981,
8 2 - 84. - A névutó-m elléknevek: M . K orchmáros 1996, 61 -6 6 ; D . M átai 1999b, 138-141; Se
bestyén 1965, 234—236. - A névelők: K. Fábián 1986, 3 2 9 -3 3 3 ; G allasy 1980, 33 9 -3 4 4 ; 1998,
159-166; Kovács 1971, 87 -1 0 8 ; Révay 1999, 3 9 3 -3 9 8 ; S zende 1957, 3 8 2 -3 9 6 ; Wacha 1991b, 8 0 -
92. - A kötőszók: Bánréti 1983; Fábricz 1 9 8 5 ,7 9 -8 7 ; Kábán 1 9 9 7 ,2 2 9 —234; Rácz 1963; Sim onyi
1881-1883; V elcsovné 1982, 143-160. - A m ódosítószók: H. M olnár 1968; Péter 1991, 1 7 3 -
183. - A partikulák: Fábricz 1985, 79 -8 7 ; Juhász 1999b, 179-183; D . M átai 2000, 101-109.
Az indulatszók
A középmagyar kor áttörést jelentett az indulatszó-használatban, illetőleg azok szöveg
beli megjelenésében. Új szövegtípusok, új műfajok jelentek meg az egyre bővülő
írásbeliségben: például perszövegek, szerelmi és virágénekek. A drámai irodalom erő
teljesebb kibontakozása, a levelezés további terjedése, szótárak megjelenése (Cal., MA.,
PPB.) is kedvezett az élő nyelvben régóta meglevő indulatszók lejegyzésének.
A tanúvallomásokban például néha olyan eleven, megjelenítőén érzékletes egy-egy
tanú írásban rögzített szövege, hogy nemcsak az élő beszéd lüktetését érezzük, hanem
szinte gesztusnyelvi eszközeit is látjuk: 1722: „hah edes Uram ” (Bősz. 1,96); 1728: „reájok
pökdösvén mondotta nékik: - piha kutyák, hiába dicsíritek az istent, hiába, mert nem
ad esőt, nem ” (MBF. I. 266); lásd még: aj, ej, hejj; oh, oh; iih, üh stb.
Az 1712-beli „be nagy hájad van, sógor aszszony” (MBF. I, 130), 1714: „ehol nem
adott nékem, már megholt” (MBF. I, 134) példák arra is utalnak, hogy egyes indulat
szók milyen közel állnak a partikulákhoz, határozószókhoz.
6 6 2 I A KÖZÉPMAGYAR K O R
Sok adat azt jelzi, hogy a n y o m a t é k o s ít á s leggyakrabban használt eszköze a s z ó

is m é t lé s . így váltak bonyolultabbakká, motiváltakká a régi egyszótagú indulatszók: haha,
hajhaj, vagy egyéb módon váltak többszótagúvá: aha, amé, ehe, haja, hejaho, haja-huja,
hophajja, ihaj.
Ebben a korban már állathívogató, -kergető, hangutánzó stb. szavakat is egyre gyak
rabban írnak le: például az önkéntelen hangkitörésből keletkezett hess szót: 1598: „Hős
kakas, maid rám röpülsz” (TESz.); vö még: huss (TESz.).
Szófajváltás is bekövetkezhetett: a hejehuja indulatszó például főnevesülve ’ujjongás’
(1598: TESz.), melléknevesülve ’mulatozó, hejehujázó’ (1649: TESz.)jelentésű foga
lomszóvá is lett.
I FELADATOK
1. Gyűjtsön olyan indulatszavakat (például a korabeli drámairodalomból), amelyek más

szófajokkal többszófajóságot vagy komplex értékűséget mutatnak! Jellemezze ezek szö
vegbeli szerepét!
2. Boszorkányperek szövegeiben vizsgálja meg, milyen érzelmi, akarati töltésű indu
latszók (és velük rokon hangutánzó, állathívogató stb. szavak) szerepelnek, és próbálja
megállapítani jelentésárnyalatukat, pragmatikai szerepüket! (Például: fenyegető, ked
veskedő, biztató, tréfás, cselekvésre buzdító stb.-e.)
Gallasy 1992, 842-844, 848, 851-852; Pusztai F. 1999b, 380-386.

I AZ ÚJM AGYAR K O R
SZÓFAJTÖRTÉNET
D. M á t a i M á r i a
Az alapszófajok
Az ige-névszók
Állományuk korábban megkezdődött apadása tovább folytatódott: az -ászt-ész képzős
igei-főnévi kettősségek igei tagja például a 19. században jobbára ikesedett: halászik, va
dászik, madarászik, ezáltal főnévi párjától alakilag elkülönült. (Bár az ige iktelen haszná
lata sem veszett ki.)
A még kettős szófajú halász-féle szavak analógiájára néhány újabb kettősség keletke
zett. A régebbi hajhász ige mellé létrejött hajítasz ’hajtó’ főnév nyelvújítási alkotás. A für
kész ige mellé keletkezett a ’fürkésző’ melléknév és a ’fürkészdarázs’jelentésű főnév stb.
Jobbára tájnyelvi szavakként élnek.
Az igenevek
A FŐNÉVI IGENÉV
Ha ritkulnak is, de - legalábbis a 19. században - még elég divatosak a tömör főnévi
igeneves szerkezetek. Különösen kedveltek az olyan mondatok, melyekben a főnévi
igenév állapothatározóként kapcsolódik az állítmányhoz (vö. MGr. 2000, 228): 1846:
„Anyját látjajőni a korlátok felől” (Arany 79).
A befejezett melléknévi igenév -í képzőjét tartalmazó Isten adta gyermek szerkezet igene
ve a reformkorban igen kedvelt volt, stilisztikai divatjelenséggé vált: 1833: „S a bús pár
megygond-sujtotta nyommal” (Vörösmarty 264). A kor írói kedvelték a befejezett mellék
névi igenév személyjelölős használatát: 1838: „az említettem missionariusok” (Gegő 57).
Általános használatú a határozóraggal is megtoldott álltomban,futtában; jártomban, kel
temben (vö. Szvorényi 1866,316). A nyelvtaníró itt azt is megjegyzi, hogy ilyen funkci
óban régen az -atta/-ette képzős alak élt: „Lelték Dánielt imádkozatta”, azaz imádkoztában.
Ez isjelzi az -atta/-ette képzős igenév elavulását. Ajártomban-féle szóalakok adverbiummá
szilárdulását már Verseghy megállapította (1805, 92).
740 I A Z Ú JM A G Y A R K O R
A HATÁROZÓI IGENÉV
Az egyre inkább csak mód- és állapothatározót kifejező-va/-ve képzős igenevek voltak a

sokkal gyakoribbak, az idő- és okhatározót kifejező -van/-vén képzősek a ritkábbak. Ha
az igenévhasználat következtében félreérthető volt a mondat, a nyelvtanírók a mellék
mondatos szerkesztést ajánlották: 1866: „Kedvezvén az idő, nem késem használni” (Szvo-
rényi321) —> ,JHíg kedvez az id ő ,...” (időhatározói) , ,Minthogy kedvez az idő, ...’’ (ok
határozói), „Ha kedvez az id ő ,...” (feltételes mellékmondat); vő. Riedl 1864,233. is.
A határozói igenevek személyragozása a 19. században még inkább elavulóban volt.
A nyelvtanírók is mint régi nyelvi sajátosságot emlegették. Csak a T/3. alakot használ
ták viszonylag gyakran: 1847: „az újságok telvék, azaz telve vannak” (MNyR. 18472,279);
ezzel a létigés szerkezetet igyekeztek elkerülni.
A -vall-vei és az -attal-elte képzős határozói igenevek már a 19. században elavultak.
I FELADATOK
1. Milyen határozóragokkal ellátott főnevekhezjárult -i képző a 19. század első felének

nyelvében? Vizsgálja meg az ilyen (újságbani [írás] típusú) melléknevek és a való igenév
vel alkotott szerkezetek (újságban való [írás]) előfordulási arányát! Mi a változás iránya, és
miért az?
2. Vizsgálja meg, hogy az újmagyar koron belül mikortól avulnak ki a nyelvből a
határozói igenév 1. és 2. személyragos alakjai (például: Ezt látvám/látvánk, elmentünk.)!
A NÉVMÁSOK
a) A mi - mink, ti - tik nom inatívuszi alakváltozatok közül az utóbbiak egyre inkább

nyelvjárási szintre szorultak.
Az én helyett használatba jöttek a szerény(kedő) csekélységem, parányiságom, szerénysé
gem főnevek, illetőleg a magam részéről, ami engem illet szerkezetek.
Új elem a személyes névmási rendszerben az ön, önök. Az önmaga, önként-(é\e össze
tételek előtagjából önállósították. Eredeti jelentésében (1806: ’ő’) voltaképpen az -n tol-
dalékos ön ’ő, ő maga’ személyes névmás felújítása. Új ’maga’ (1828) jelentésében Szé
chenyi István terjesztette el, aki a német sie ’ők’ : Sie ’ön’, a francia vous ’ti, ön’ használata
alapján ajánlotta. Az udvarias megszólítás szava lett.
A magázás vagy önözés mellett a te, ti személyes névmással tegeztek vagy téztek valakit:
ez utóbbi megszólítási formát leginkább a bizalmas társalgásban, valamint a költői és
szónoki nyelvben használták.
b) A z akkuzatívuszi alakváltozatok közül az E /l. - E/2.-ben párhuzamosan él a
ragtalan és a ragozott alak: engem - engemet, téged - tégedet, 3. sz.-ben azonban a 19. század
első felében még mindig inkább az őtet a használatos: „mondatik és iratik őtet is őt he
lyett” (MNyR. 18472, 179).
Aminket, titeket, illetőleg a benniink(et), bennetek(et) között mutatkozik bizonyos jelen
tésmegoszlás: az elsőként említettek inkább kiemelő jelentésűek, más személyekkel
szembeállítok: 1866: „Titeket is hittak lakomára (ti. nem csak minket)” (Szvorényi 110-
1 1 1 ), a második csoportbeliek általános használatúak, más személyre való vonatkozás
nélkül fejezik ki a személyt: „Holnapra vendégekül hittak bennünket (nem: minket)”
(uo.;vö. még: Riedl 1864,137).
c) A határozószói személyes névmások T/3. alakjaiban a 19. század első felében
még mindigjobbára a középső nyelvállású magánhangzó szerepelt: bennök, beléjök, nálok,
alattok, de már a róluk, tőlük, alóluk is előfordult. E névmások előtt a nominatívuszi sze
mélyes névmás nyomósító szerepű: ő neki.
Egyes határozószói személyes névmásoknak több alakváltozatuk is volt, illetve van,
például: alá ~ alája, közétek ~ közitekbe. Használati megoszlásuk (köznyelv —egyes
nyelvjárások) csak lassan következik be.
d) A z -n toldalékos személyes névmásokat a 19. században nyomatékosítás céljából
vagy birtokos jelzőként még használták: tenmagad, tennen testvéred, de a többes számú ala
kok tovább ritkultak.
A korábbi alakváltozatok napjainkig tovább élnek, köznyelvi - nyelvjárási megoszlást

mutatva.
Nyomatékosítási céllal a 19. században is eléjük kerülhetett a személyes névmás, annak

mind nominatívuszi, mind (ritkábban) -n toldalékos alakja: én magam, ennen ~ önnön
magam (vö. még: saját magam, tulajdon magad stb.). A részleges kettőzés is nyomatékosító
szerepű: magamagát, magamagának (csakE/3. személyben).
A köznyelvben - birtokos jelzői használatban - az egyeztetés nélküli alakok uralkod
tak el: a magam szeme (a birtokszó mindig 3. személyű); az egyeztetéses magam szemem
típusú szerkezet nyelvjárási jelenséggé vált.
A KÖLCSÖNÖS NÉVMÁS
Máig él változatlan alakban és különféle szerkezetekben, mondatrészszerepekben az

egymás.
742 I AZ ÚJMAGYAR KOR

Az a, e névmás kikerült a köznyelvből, csak nyelvjárásokban él.

A kijelölő jelzős szerkezetekben általánossá vált a számbeli és esetbeli egyeztetés, ame
lyet az alaptag határoz meg: az az ember —> azok az emberek, azokat az embereket; ilyenkor
mindig névelős a főnév (vö. M NyR. 18472, 273). De nincs sem egyeztetés, sem névelő
például: amaz írást, eme könyvet, ezen emberről.
Uj elem ként kerül a mutató névmások közé néhány szint- előtagú, azonosító szere
pű névmás: szintilyen, szintolyan; az előtag a szinte határozószó ’teljesen, egészen’jelen
téséből vezethető le, alaki rövidüléssel. Mondattani tapadással keletkezett néhány csak-
előtagú, azonosító szerepű névmás: csakolyan ’ugyanolyan’. Újnak látszanak némely
-fajta utótagú összetételek is: ilyfajta, olyfajta.
Bizonyos jelentésmegoszlás mutatkozik egyfelől az ily, oly, ilyen, olyan, másfelől az ilyes,
olyas; ilyetén, olyatán; efféle, afféle; ily(en)féle, oly(an)féle; ilynemű, olynemű között: az utóbbi
ak azt fejezik ki, hogy ajelzett szó valamilyen típusba, illetőleg fajtához tartozik, valami
hez hasonló: „ilyes dolgot soha sem láttunk” (Simonyi 1883, 49).
Új elemnek látszik a meglevők analógiájára keletkezett melléknévi milyes, milyetén (vö.

ilyes, ilyetén), a számnévi hányad? ’hányadik?’, mennyedik?, a -féle, -szerű képzőszerű utó
taggal alkotott hányféle, milyenszerű ’miféle’. Ezek némelyike később vissza is szorult.
A ki ~ aki-féle kettősségek - az összetett elemek gyakoriságának erősödésével - tovább

élnek. Aki ~ aki egyre inkább személyre, a mely ~ amely dologra vonatkozik, a mi ~ ami
pedig egész (tag)mondatra utal vissza (vö. Fogarasi 1843,134; Riedl 1864, 140).
Újnak látszik az egy előtaggal bővült egynéhány (az egy olyanféle nyomósító funkcióban
fordul elő benne, mint: eg'könnyen, egyhamar); az ’egy s más, ez-az’jelentésű egymás ha
tározatlan névmás mi- előtaggal egészült ki: miegymás.
Kiavul a köznyelvből a ’valami, valamiféle’jelentésű holmi, a ’valaki, némely ember’
jelentésű néki, egynéki, az egynémi stb.
A Z ÁLTA LÁ N O S N É V M Á S O K
Erősödik a bár- előtagúak csoportja: bármelyik, bárminemű, bárminő. A se- előtagúak közül
új lehet a sehány, semennyi, semekkora; semmilyen, semminő: a hosszú -mm- geminálódás
eredménye.
A köznyelvivé váló mindegyik mellett a mindenik nyelvjárási használatú lett. A közép
magyar kori mindenki mellé lépett a mindahány(an), valamennyi(en).
I FELADATOK
1. 19. századi szövegekből gyűjtsön ötét ~ őt, űtét ~ űt személyes névmási adatokat, és
próbálja megállapítani használati eloszlásukat! M erre tart a változás, és a különféle
szociolingvisztikai körülmények hogyan befolyásolják az alakváltozatok használatát?
2. Figyelje meg, mikor és miért használtak a 19. és/vagy a 20. századi szövegekben
őket, illetőleg azokat típusú visszautaló (anaforikus) névmást!
3. Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárból gyűjtött adatok alapján (maga címszó) vizs
gálja meg, milyen jelentéskörökbe tartozó igés szerkezetek keletkeztek a magát tárggyal!
Például: megeszméli magát (1828) ’ráébred, ráeszmél’, kiforrja magát (1879) ’vki, vmi be
érik’.
4. Talál-e némi(nemű)/valami(nemű) különbséget a né- és a pala- előtagú határozat
lan névmások között?
A HATÁROZÓSZÓK
A NÉVSZÓI ALAPSZAVÚAK
1. Az alulról - alul - alulra típusú háromirányú részrendszerek tovább élnek. De sokáig

megmaradt a honnan? kérdésre felelő, szekunder rag nélküli alól, belől, elől, kíuől stb. is:
alól ~ alulról, belől ~ belülről, elől ~ élűiről stb. (vö. M NyR. 18472, 254). A honnan? kér
désre felelő alakokban az ablatívuszrag előtti magánhangzó hosszú és középső nyelvál
lású volt: alól, belől. Ez a magánhangzó a hol? kérdésre felelő adverbiumokban idővel
rövid és felső nyelvállású minőségben szilárdult meg (alul, belül). Az aktív irányjelenté
sű, szekunder határozóragok ehhez a formáhozjárultak: alulról, alulra.
2. Az egyirányú határozószók közül prim er rágós már ritkán s csak analógiásán
keletkezik: hoppon [marad], rapityán ’sok apró darabra, ízzé-porrá’, zokon [vesz, esik].
A primer ragok halmozásával keletkezett szekunder rágós határozószók közül sok
-lag/-leg rágós szó nyelvújítási alkotás: átlag, elvileg, némileg, színleg, utólag, végleg; igenévi
tőből: hozzávetőleg, tettleg. Más ilyen típusú raggal kevés adverbium keletkezett: sokkalta,
sokszorta, rögvest.
Ö nálló szóból keletkezett szekunder raggal szilárdult meg például: örökre, po
tyára, ripityára, stikában ’csendben, titokban’ (német szótő), újból.
Főnevesült ragozott igealakon is megszilárdulhat szekunder határozórag:gondolom-

ra, hozómra, találomra.
Birtokos szem élyjelet is tartalmaz (+ szekunder ragot): hevenyéből, igazában, szél
iére, tetejébe ’ráadásul’. Ezek birtokos szerkezet birtokszavából is lexikalizálódhattak, de a
sok hasonló felépítésű korábbi határozószó analógiájára is keletkezhettek. Analogikus
ragszilárdulás lehet az újabb módjával ’mértékkel’Jószerivel, az igenévi tövűfuttában stb.
Biztos, hogy analogikus eredetűek a határozószói tövű 1892: múltkoriban (NSz.), 1867:
rögtönében (NSz.), hiszen határozószó birtokos szerkezetben nem állhat.
Ragtalan határozószók: épp, pont ’pontosan’, rém ’nagyon’, rengeteg ’nagyon, roppan
tul’, az igenévi eredetű elvétve ’itt-ott, ritkán’, roppant ’nagyon, módfelett’. (Megfelelő
mondatkörnyezetben ezek némelyike partikula is lehet.)
Magyar szempontból ragtalanok az idegen nyelvből átvett határozószók is; latin
eredetű: abszolúte, pláne ’kiváltképpen’, relatíve; német eredetű: extra ’külön, csak neki’,
feszt ’szilárdan’,fúrt ’folyton, egyre’, richtig ’kellően, megfelelően’, srég ’ferdén, átlósan’ stb.
A NÉVMÁSI ALAPSZAVÚAK
A régi, viszonylag szilárd rendszer továbbélése mellett új elem kevés keletkezik, s az újak
morfológiai szerkezete sem változatos: a terminativusi -ig raggal jött létre: idáig, odáig;
irányváltoztató -ra raggal: mostanra, -ről raggal: merről.
A birtokos szem élyjellel és szekunder határozóraggal megszilárdult csoport a
legjelentősebb. A korábbiak analógiájárajöhettek létre. Keletkezésükben a morfológiai
és jelentésbeli rendszerkapcsolatok egyaránt érvényesültek, például a kérdés-felelet vi
szony: mikorában ~ mikoriban ~ mikotjában -akkorában ~ akkoriban ~ akkorjában (NSz.),
az irányhármasság: a mikor? kérdésre felelő ekkor, akkor mellé létrejött a meddig? jelen
tésű -ig rágós ekkoráig, akkoráig (NSz.), de továbbra is az egyszerűbb eddig, addig maradt
az általános használatú köznyelvi alak.
1. A névmásra jellem ző előtagot tartalm azó határozószók néhány em-, ugyan- elő-
tagú elemmel bővülnek; ezek m utató névmásiak: eminnen, ug)>anúg)'; vonatkozó
névmási: ahog)>. Az általános névm ásiak közül főleg a bár- előtagúak gyarapodtak:
bárhogy, bármerre; új se- és akár- előtagúak: semeddig, semerre, semmikor; akármeddig; talán új
a (valaha mellé keletkező, mikorra? „irányú”) valahára határozatlan névm ási határo
zószó.
2. Szerves összetételek: máig erősen gazdagodó csoport.
a) Mellérendelők. Szóism étléssel keletkezett: egyszer-egyszer, körbe-körbe. Tőism ét
léssel (figura etymologicák): akarva-akaratlan, egyes-egyedid, szünös-szüntelen.
M ellérendelő szószerk ezet lexikalizálódása (rokon- vagy ellentétes értelmű
szavak összekapcsolása) erős tendencia: agyba-ßbe, derűre-borúra, élve-halva, kézzel-lábbal,
kíviil-beliil, szegről-végről, végre-valahára.
b) Alárendelők. Alanyosak: arcpirulva, szívrepesve. Tárgyasak: karöltve, rangrejtve,
SZÓFAJTÖUTÉNET I 745
vállvetve. Határozósak: karonfogva, visszavárólag. Jelzősek: balkézről, életfogytig, kutyafut

tában, másodkézből.
3. Szervetlen összetételek: viszonylag ritka: alighog)’, nemkülönben, nemsoká, soha
sem.
4. Névutós (morfológiai természetű) összetételek: új jelenségként a 19. század
ban terjedt el a -felé > -fele névutós határozószóknak a folyamatosságot, befejezetlensé-
get kifejező használata: 1806: „A Faradságból kapott bajomat már alkalmasint épülem
kifelé [’már lábalok ki a betegségből’] (SzT.).
A nyugati nyelvterületen a befelé, kifelé névutós összetétel helyett a -nakl-nek rágós
alakot használják: benek, kinek, főnek (fölnek), lenek, alánok (vö. M NyR. 18472, 254).
Uj összetételek: magánkívül, módfelett, túlfelől, útközben, visszafelé. Verseghy megjegyzi
(1805: 91), hogy (akkor még) a régtől fogva, tegnaptólfogva „Jzokottabb”, mint a régóta,
tegnapóta.
I FELADATOK
1. Gyűjtsön -lag/-leg rágós lexémákat, és vizsgálja meg, melyik szóelőfordulás határozó

szó, és melyik módosítószó vagy partikula (esetleg más szófajú)! Milyen következtetés
re jut?
2. Szövegekből és szótárakból való gyűjtéssel gyarapítsa összetett határozószóink kö
rét! Milyen arányban talál különböző összetételi típusokba tartozókat?
4. Keressen olyan régi határozószókat, melyek a 19. században vesztek ki a köznyelv
ből (például: há ’mikor?’, egyébha ’egyébkor, máskor’)! Van-e olyan, amely a szépiroda
lomban archaizmusként fennmaradt?
Az igenevek: Horváth 1991, 1992, 33-81; A. Jászó 1998, 469-474; Lengyel 2000, 223-251; Pete
1998, 133-149. - A névmások: Brown-Gilman 1975, 359-388; Elekfi 1980a, 176-187, 323-
331; Guszkova 1981; Kocsány 1995, 285-293; M. Korchmáros 1975-1976, 331-360; Kugler-
Laczkó 2000, 152-174; Laczkó 1991, 399-403; Pete 1981, 33-35; Plch-Radics 1976, 261-277;
Radics 1987, 75-89; Szathmári 1997, 1-8. - A határozószók: Elekfi 1994; D. Mátai 1991c,
427-431, 1993, 199-205; Sebestyén 1975, 685-688; Tompa 1975, 132-142, 308-318; Török 1988,
187-198.
7 4 6 I AZ ÚJMAGYAR KOR
A viszonyszók
AZ IGEKÖTŐK
A TOVÁBBÉLŐ IGEKÖTŐK FŐBB VÁLTOZÁSAI
1. A lak i változás: a korábbi reá ravá rövidült a köznyelvben, az által ~ átal pedig ált > át
hangalakúvá vált: a 19. század második felében már így volt gyakoribb. Megrövidülése
összefügghet azzal a törekvéssel, hogy az azonos alakú névutói áltáltól elkülönüljön.
Egyes nyelvjárások máig őrzik a régebbi formákat.
2. Sokkal jelentősebbek a fu n k c io n á lis változások. A régebbi igekötők, igekötőszerű
elemek egyre több, különféle jelentéskörökbe tartozó igékhez járulnak, s így új meg új
jelentést nyernek. Minél távolabb kerül az igekötőszerű elem jelentése az eredeti irány
jelentéstől, annál biztosabban minősíthetjük igekötőnek.
Legrégibb igekötőink
a) Az eredeti irá n y je le n té s általában megmarad (fólmegy, kinéz), időnként azonban el

halványul, és az igekötős ige jelentése elvontabb lesz.
A k i igekötő például az egyszerű kifelé irányulás mellett azt is kifejezheti, hogy a cse
lekvés következtében zárt térből eltűnikvalami. A 18-19. század fordulójánjelenik meg
például a kirabol, kiszivattyúz, kiömlik; a 19. század második felében a kimerül, kiaknáz,
kiszipolyoz. Vagy a le: többek közt azt is kifejezheti, hogy a cselekvés következtében vmi/
vki mélyebben fekvő szintre kerül; 18-19. századi a lebunkóz, ledöf, leiit, levág ige, melyek
azt fejezik ki, hogy a cselekvés tárgya ütés, döfés stb. következtében a földre kerül. A cse
lekvés által valamit rögzíthetünk is: 18-19. századi a lehorgonyoz, lelakatol, leláncol, 19.
századi a lefényképez, lemásol, letisztáz.
b) Leggyakoribb és legáltalánosabb a p e rfe k tiv á ló (a s p e k tu s k é p z ő ) funkció.
Egyre gyakrabban váltja fel a perfektiváló szerepű meget más igekötő hasonló szerep
ben, így változatosabb, kiegyenlítettebb lett az igekötőhasználat: megteljesiil —> beteljesül;
megfordít —> lefordít (szöveget idegen nyelvről). Sokszor az újabb igekötős igékkel szem
ben (melyek befejezettek) a meg igekötős válik kevésbé befejezetté (ezt egyes munkák a
meg „félperfektív” funkciójának mondják). Itt az igekötő lényegében a kezdetet nyoma-
tékosítja, s emiatt vette fel a ’kissé’jelentést: megárad (ha a folyó megárad, még nem hagyja
el a medrét) - kiárad (elhagyja a medrét), „megkéstünk, de cl nem késtünk”, megnyit (’kis
sé’) -kinyit (’teljesen’).
A 19. századtól különösen a ki, a be és a le perfektiváló szerepe erősödik: a kibékül, ki
gúnyol, kiegészít igékjelentésében a kívülre jutás mozzanatának már nincs nyoma.
Hat legrégebbi igekötőnk közül a le perfektiváló funkciója a legfiatalabb: a 18. század
közepétől-végétől indul erőteljes fejlődésnek: leég, lefolytat, lcg)'őz; a 19. század első felé
ből való a lefizet, lefoglal, lejátszik, második feléből a leállít (munkát), lebonyolít, leközöl.
c) Az igekötő az igében kifejezett cselekvés a k c ió m in ő s é g é t is megváltoztathatja;
képes kifejezni például a cselekvés kezdőjellegét:felfigyel,fellángol, felsóhajt, megvidámul;
ezeken az igéken nincs kezdő-mozzanatos képző, így valóban csak az igekötőtől kapják
ezt ajelentést. Minden valószínűség szerint kezdő-mozzanatos igéken (feljajdul,felvillan)
vette fel az igekötő ezt ajelentést, s ezekről terjedt át a képző nélküliekre.
Az igekötő a cselekvés folytonosságát, ta rtó s jellegét is kifejezheti. A 19. század folya
mán egyre terjed az el ilyen használata: elbajlódik, elborozik, eldiskurál, eltesz-vesz stb.
d) Az igekötő jelentésspecializáló, azaz szóképző szerepe egyre erősödik. Az egyik
legérdekesebb és legjellegzetesebb eset az, amikor az igekötő az igében kifejezett cselek
vést az ellenkezőjére változtatja: becsül - lebecsül, szavaz - leszavaz ’leszavazza az indít
ványt, azaz nemmel szavaz’. Az cinek is van ilyen „negatív funkciója”: elhasonul, elszo
kik, eltanácsol; német hatásra jö tt létre az eltekintve attól = abgesehen davon.
Ugyanígy: fed - kifed, takar - kitakar, göng)’öl - kigöngyöl. Valószínű, hogy a ki ehhez a
szerepéhez mint a be ellentéte jutott: befog-kifog, majd ezek hatására átterjedt más igékre
is: kiábrándul, kiszeret valakiből.
19. századi az el túlzó, pejoratív funkciójának kialakulása. Ez a perfektiv funkcióból
származik (például: elhízik [az ember], elérik [a gyümölcs]): a cselekvés mértéken túli,
azaz rossz, helytelen eredménnyel jár. Az 1830-as évektől jelennek meg az olyan igék,
mint: elcímez, elír(ás), elmér, elnevel, elszab; az igekötő helyettesíthető a rosszul,félre határo
zóval. Az el igekötőnek ez az ’elront, rosszul csinál’jelentése az (el)ront, (el)hibáz, (el)nyű,
(el)tör jelentéskörbe tartozó igéken keletkezhetett, s innen terjedt a 19. században más
jelentésű igékre is. Elsősorban a bizalmas társalgási nyelvben használatos igék tartoz
nak ide: elfuserál, elpackáz, elpasszol, elpuskázza (a dolgot), eltol (valamit). Terjedésükben a
német ver- prefixum hatása is közrejátszhatott. Emellett szól az is, hogy a 19. század előtt
ez az igekötő-használat nem volt ismeretes.
A 19. században is keletkeztek olyan jelentéssűrítő igék, amilyenekkel már az óma
gyar korban is találkoztunk, de megszaporodott a számuk: kiparancsol valahonnan: pa
rancsolja, hogy menjen ki; kihegedüli a pénzt valaki zsebéből: hegedüléssel (átvitt érte
lemben is) kihúzza a pénzt; kicsenget; ugyanígy: becsenget, beharangoz,felbélyegez,fellobogóz.
Ebben a nyelvtörténeti korszakban erősödik meg különösen az igekötőkjelentésmó-
dosító, képzőszerű szerepe: itt olyan igekötős igékről van szó, melyeknek ajelentése nem
vezethető le az igekötő és az ige jelentéséből. A 19. század közepi gazdasági szakkifeje
zések közül, melyek ma is élnek: befektet, beruház, felszámol; lásd még: felkap ’divatba
hoz’, becsap, elemei ’ellop’, lebőg, lefőz, lelép ’eltűnik’, letol ’megszid’, letör ’bánatossá lesz’,
megkövet stb.
KELETKEZÉSI MÓDOK
1. Szófajváltással keletkezettek: jó néhány középmagyar kori igekötőszerű határozó

szó egyre több igéhez járulva, újabb, esetleg átvitt jelentést is fölvéve igekötővé vált:
előfizet(és), előterjeszt,fennáll ’érvényben van’; lásd még: alább, együtt,felül, rajta: 1792: „Raj
ta érték v. kapták az ebet a szalonnán v. hájonn: ... meglepték a tolvajságon” (NySz. rajta
a.), szembe, széjjel, tele ~ teli stb.
Új igekötők: előre, tovább, túl, tova. Ezek az igekötők a határozószóval máig kettős szó
faj úak.
2. Ragszilárdulással keletkezett a középmagyar korban felbukkanó agyon. Eredeti-
leg ’fejbe’ (halál nélkül vagy halállal) jelentésű rágós főnév volt. A 20. században vált
igekötővé.
I FELADATOK
1. Keressen olyan igéket, amelyek több igekötővel is perfektiválódhatnak, és vizsgálja

megjelentésbeli különbségüket (például: beoszt - megoszt - eloszt - kioszt -jeloszt)\
2. Vizsgálja meg, hogy a mennyiségi növekedést jelentő (például dúsít, fokoz, nag)’ít),
valamint az erkölcsi növekedést, megtiszteltetésben való gyarapodást kifejező igéken
(például dicsér, istenít, tisztel) milyen szerepet játszik a fel igekötő! Mikor terjednek el ezek
az igék?
3. Gyűjtsön olyan igekötősige-párokat, amelyek a megnyit (’kissé’) -kinyit (’teljesen’)
szem antikai szem benállást mutatják! Próbálja föld eríten i e változás történ eti hátterét!
(M ik or jelen tk ezett a mennek ez a funkciója, k ö th ető -e nyelvterülethez, esetleg más k ö
rü lm én y h ez [író, m űfaj stb.]?) M i a m ai h ely zet ezen a téren?
4. Vizsgálja meg, hogy melyik nyelvtörténeti periódusban, milyen jelentéskörökbe
tartozó igéken vált igekötővé a közre,félbe, tönkre, és hogy ige kötővé vált-e az észre össze
tételi előtag (észrevesz, -tér, -térít)?
A NÉVUTÓK
Fő keletkezési módjuk a rágós névszóból való ragszilárdulás; a határozószóból való szó-
fajváltás visszaszorult. A korábban említett szintagmatikus előzmények közül ebben a
korban a legtöbb névutó jelölt birtokos szerkezetben és minőségjelzős szerkezetben,
a szintagma második tagjából keletkezett.
A TOVÁBBÉLŐ NÉVUTÓK FŐBB VÁLTOZÁSAI
A korábbi által ~ átal ~ ált ~ át alakváltozatok közül a 19. század végére az át kerekedett
fölül. Ebben az igekötői át hatása is szerepet játszott. Mivel igekötőként az át túlnyomó-
részt irányjelölő funkciójú volt, névutóként is ez a változat foglalódott le a konkrétabb
hely- és időhatározói szerepre, az által változattal alakult névutós névszó pedig csak esz
közhatározóként maradt meg.
Több névutónak új fu n k c ió i keletkeztek; például: az ellenére névutónak a régi hely
határozói ’szemben’jelentése elavult, új, átvitt jelentései születtek: 1823: „az Família és
Nem zet ellenére...” ’vkinek kedve/tetszése ellen’ (SzT.); 1867: „reménységem ellenére'’
’vmivel ellentétben’ (SzT.). A helyhatározói keresztiilnek idő-, mód- és eszközhatározói
jelentései lettek, például: ’vki, vmi által, segítségével, útján, révén’.
Lassabban rögzült a végett célhatározói funkciója; még a 19. század közepén is okhatá
rozó volt: 1849: „(Krizsán Máriskót) Kelemen Béni Zsibón ... egy az udvarházhoz közeli
házhoz beszállásoltatta lebetegűlhetés végett” (SzT. közeli a.).
» SZÓFAJTÖRTÉNET I 749
A köznyelvből kiszorult a hegyől, heg)’ett, hegyé, heg)’ébe. A középmagyar kori truccára

névutót kiszorította a dacára (1832 ’ellenére’ TESz.); stb.
KELETKEZÉSI MÓDOK
a) Jelöletlen szerkezetben már nem keletkeznek névutók, bár esetleg idesorolható a táj
ban (de minőségjelzős szerkezeti előzménnyel is számolhatunk).
b) Jelölt birtokos szerkezetben keletkezett - ragszilárdulással - a legtöbb név
utó. Napjainkban is ez a legtermékenyebb. A 19. századtól a szuperesszívuszi-modálisi
-n raggal jött létre nagyobb számban névutó. A biztos névutók mellett sok a névutóvá
válóban levő, illetőleg névutószerűen viselkező rágós névszó: alapján, céljából, dacára, ér
dekében, értelmében, esetében, esetén,folyamán,folytán, kapcsán, létére, mentén, múltán, nyomán,
részéről, révén, során, terén, területén stb.
Névutók vagy névutóvá válóban levő alakulatok: alkalmából, céljára, címén, dolgában,
esetére, irányába(n), keretében, következményeként, közelébe(n), múltával, okán, segítségével, te
kintetében, ürügyén stb.: 1864: „mi eszközök által lehetne a’ népre hatni? hogy az iskolák
iránnyában [’iránt’] több buzgoságot tanusittson?” (SzT.). Keletkezésüknek megfelelő
en ragtalan alapszóhoz járulnak.
Határozószóból szófajváltással: erősen legyöngült keletkezési mód. Mégis: ekkori,

vagy csak ekkoriban válik gyakoribbá a (vmivel) átellenben, (vmivel) szembe, (vmivel) szem
ben, (vmivel) szemközt, (vmitől) távol. Keletkezésükből következően rágós alapszóhozjá-
rulnak.
Erős keletkezési mód, de az egész korszakon át sok a névutóvá válóban levő elem. Az
esetben, módra, tájt már névutó, de névutószerű: alapon, alkalommal, áron, célból, céllal, célra,
címen,formában,formán, mértékben, néven, részről, réven, tájon, téren, úton, végből, végre, vona
lon stb. Ragtalan alapszóhoz járulnak.
is keletkezett jónéhány névutó, illetve névutószerű elem: (vmivel) ellentétben, (vmitől) elte
kintve, (vmivel) kapcsolatban, (vtnibóí) kifolyólag, (vminek) megfelelően, (vmihez) mérten, (vmire)
tekintettel, (vmihez) viszonyítva, (vmire) vonatkozóan stb. Ezek ragvonzók: 1862: „Hiva
talomból kifollyolag bövebbennis tudatom a’ Tekint. Asszonnyal hogy ...” (SzT.)
Tárgyas szerkezetben
keletkezett új névutó is kevés van: (vmit) illetően ~ illetőleg, (vmit) tekintve.
I FELADATOK
1. Az újmagyar kor bámelyik periódusából gyűjtsön olyan névutós szerkezeteket, ame

lyek helyett rágós névszó is állhat! Hasonlítsa össze őket szemantikailag, valamint sti
lisztikai és nyelvhelyességi szempontból! Milyen eredményekre jut?
2. 19-20. századi értelmező és történeti szótárakból gyűjtött példák alapján vizsgálja
meg, hogy ajelölt birtokos szerkezetben keletkezett névutók milyen határozókat hoz
nak létre alapszavukkal! Rendszerezze és értelmezze a tanulságokat!
3. Hogyan válhattak névutóvá afolytán, mentén, múltán igenévi tövű elemek?
A NÉVUTÓ-MELLÉKNEVEK
A középmagyar korban megjelent szófajcsoport a 19. század első felében bontakozott ki
igazán. A korabeli tudatos rövidítési, egyszerűsítési szándék erősen motiválhatta elterje
désüket.
Leginkább lokatívuszi jelentésű névutókból lett névutó-melléknév: előtti, fölötti, kö
zötti, melletti, utáni stb., hiszen a való, levő igenév, melyeket az -i képző felváltott, legtöbb
ször valahol léteit fejeznek ki. Ablatívuszi névutóból csak néhány származék keletke
zett: alóli,felőli, mellőli stb., latívuszi irányú névutónak azonban nem lett -/ képzős párja
(nem lett *feléi, *közéi, *mögéi stb.). Néhány nem helyhatározót alkotó egyszerű névutó
nak is keletkezett -i képzős származéka: iránti, nélküli, szerinti stb.
A latívusziakon kívül szintén nem lett -i képzős származéka azoknak a névutóknak,
amelyek rágós névszó megszilárdulásával vagy igenévből keletkeztek (alapján, céljából,
dacára, kifolyólag; nézve, tekintve stb.)
I FELADATOK
1. Hogyan érvelne a (ház) melletti-féle szavak névutói, illetve névutó-melléknévi szófaji

minősítése ellen vagy mellett?
2. Különböző nyelvjárású és műfajú szövegekből gyűjtött anyag alapján mutatko
zik-e gyakorisági különbség a névutó-melléknevek használatában az egyes szövegtípu
sok között?
A NÉVELŐK
A határozott névelő, a határozatlan névelő, valamint a névelőtlenség együtt alkotja a
magyar névelőzési rendszert. A névelők és a névelőhiány használata a 19. század elejétől
kezdve lényegében a maihoz hasonló. Ezen a nyelvújítók sem hagytak észrevehető
nyomot.
1. A határozott névelő használata tovább terjed az élőbeszédben, majd az irodalmi
nyelvben is. Olyan szerkezetekbe is beépült, amelyek - más grammatikai eszközök ré
vén - már amúgy is határozottak voltak, így a névelő lassan a határozottságnak már nem
kifejezője, hanem inkább velejárója, kísérője lett.
De nem kell kitenni a határozott névelőt a megszólításokban, a régebbi nyelvet tük
röző közmondásokban (szükség törvényt bont), többnyire a birtokos személyjelet tartal
mazó főnevek előtt sem: „Hazádnak ... légy híve”, de: könyvem ~ a könyvem (vö. Fogarasi
1843,125).
2. A határozatlan névelő használata kevésbé terjed: a határozatlanságot, nem is
mertséget kifejező, a mondat rámáját, a még nem ismert, új tartalmi mozzanatot jelölő
határozatlan névelő gyakran fordul elő szövegkezdetben, mondatok első részében.
A határozatlan névelő mindig egyes tárgyat vagy tárgyaknak egy csoportját jelöli meg:
ezért „csak egyedi és gyűjtő nevek előtt használjuk; de már gyűjtőnevek előtt is ritkáb
ban, és anyagnevek előtt soha: például nem mondjuk egy katonaság, egy anyag, egy olaj”
(Simonyi 1883, 55). „Néha kiemelés végett használjuk: eg)> Deák Ferencre, egy Arany
Jánosra büszkeséggel tekinthet a magyar” (uo.); vagy: „Te sem vagy egy Adonis”. A „dé
réképp ember” típusú szerkezetekben a névelőt a melléknévi jelző és a főnév közé tesszük
(uo.).
A névelőhasználat a mai szinkróniában is mutat ingadozásokat, melyek arra utalnak,
hogy ez a hosszú folyamat még mindig nem zárult le.
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg, hogy Szvorényi 1866-os és Simonyi 1883-as (vagy más) nyelvtaná
ban hogyan vélekedik a tulajdonnév előtti névelőhasználatról, és vesse ezt össze valami
lyen korabeli szövegből gyűjtött névelős adatokkal! Mennyiben felelnek meg egymás
nak, illetőleg eltér-e az írásbeli gyakorlat a nyelvtani véleménytől?
2. A 19. századi költői-írói nyelvben tetten érhető-e a tudatos archaizálás szellemében
a határozott névelők elhagyása?
A KÖTŐSZÓK
A TOVÁBBÉLŐ KÖTŐSZÓK FŐBB VÁLTOZÁSAI
A hiszem > hiszen a la k i rövidüléséveljött létre ahisz: 1824: Hiszsz’, 1829: Isz’ (TESz.).
V is s z a s z o ru lt a köznyelvből a választó avagy, a feltételes hahogy, hanemha ’csak ha; ha-
csaknem’, a hasonlító hogymivel ’minthogy, mivelhogy’, hogynem, hogysem, hogysemmint
’mintsem, semhogy’, hogynemmint ’mint(sem)’.
Néhány kötőszónak a je le n té s e változott meg; például a midnek a felvilágosodás
korábanjelentkezett szembeállító szerepe: 1847: „Átok re á ,k i... Hogy, míg a nép küzd,
fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt!” (Petőfi 649). A korábban választó (’vagy’) és ma
gyarázó (’azaz’) vagyis a 18. század második felében válhatott ’illetőleg, jobban mondva’
jelentésűvé is (1786: TESz.).
Egyes k ötőszók ritkultak, m ások gyakoribbá váltak; a hogyot például sűrűn h ely ette
sítették (főleg a reform korban) miképp(en), miként, miszerint kötőszókkal: 1859: „b eős-
m erte, miszerint [’h o g y ’] a’ k ezén lévő b irtokh oz tulajd onosi jo g a n in c se n ” (SzT .).
KELETKEZÉSI MÓDOK
Szófajváltás
H a tá ro z ó s z ó —> k ö tő sz ó : gyakori funkcióváltozás. Tagmondat élén álló határozószó

sokszor kötőszói szerepet vett fel. Az annálfogva okhatározói kötőszó lett: 1800: ,,a’ Be-
nedekfalviak gáttya igen vékony lévén, meg hagyták az akkori Tiszt Vrak, annálfogva
[’azért, annak okáért’], ökis a’ gátat csak tartogatták” (SzT.); a minélfogva ’ezért, így’, mi
szerint ’ezért’, következésképp(en), következőleg következtető kötőszóvá vált. Kapcsolatos
kötőszó lett a valamint, a mindamellett, magyarázó is a miután (1843 ’minthogy’: SzT.).
Szóösszetétel
Az újabb összetételek is egymás mellé került lexémák összetapadásával jöttek létre; főleg
kötőszók összetételei: ellentétes kötőszó lett az ámde, a helyreigazítás, helyesbítés, ponto
sabb kifejezés jelölésére szolgáló éspedig, a háthiszen, a megengedést és ellentétet kifejező
bárha ’ámbár, jóllehet’: 1854: „Családom székely eredetű, bárha a hosszas künnlakás után
a székelyföldön levő birtokomon kívül más összeköttetésem nem maradott származá
som helyével” (SzT.), a hasonlító akárha stb. A hacsak kötőszóból és a nem tagadószóból
keletkezett a tagadás utólagos megszorítására szolgáló hacsaknem ’legföljebb’, határozó
szó vagy partikula és kötőszó vagy tagadószó összekapcsolódásából az alighogy, mármint,
márpedig(len), mégpedig(len); mégse, semhogy, úgysem stb.
K ö tő sz ó i s z e rk e z e te k . Aszóismétléses, régi kapcsolatos majd - majd ’h o l... hol’, ’is ...

is’, ’egyszer ... másszor’jelentésben vált gyakorivá: 1866: „Az is kötőszó majd egyes szót,
majd egész mondatot kapcsol a másikhoz” (Szvorényi 329). A nyelvtanírók a régi mind
- mind szerkesztést ajánlják a németes úgy (ezek), mint (azok); valamint..., úgy ... kötő
szópár helyett.
Ú jn a k látszik az egyrészt - másrészt: 1864: „Egyrészt örülni, másrészt szomorkodni kell
a történteken” (CzF.), egyrészről - másrészről, egyfelől - másfelől; lásd még: habár- is- mégis:
1867: „Ha bár minden rózsa leánynyá válnék is, Galambomnak párja nem származnék
mégis” (CzF.), bár - is, ha - is, jóllehet - mégis, míg - azonban, mivel - tehát, minthogy —tehát,
valamint - is stb.
I FELADATOK
1. Nézzen utána a szinte és aszintén lexéma történetének, szófaji, jelentésbeli és mondat

tani szerepének, szerepváltozásának!
2. Kísérje végig az illetőleg és az illetve kötőszó funkcionális változását! A több funk
cióból fakadó egyértelműség problémájára is figyeljen!
3. Rendszerezze a 19. században használt mellérendelő kötőszókat (bármikor kelet
keztek is) funkcionális szempontból, azaz az összekapcsolt tagok (mondatrészek, tag
mondatok, szövegmondatok) viszonya alapján! Használjon forrásul - O nt érdeklő szö
vegeken kívül - néhány 19. századi magyar grammatikát is!
A MÓDOSÍTÓSZÓK
Tovább gyarapodott e szóosztály állománya is. Különösen az élőbeszédet jobban tükrö
ző levelekben, emlékiratokban nőtt meg gyakorisága.
KELETKEZÉSI MÓDOK
Szófajváltás
H a tá r o z ó s z ó —> m ó d o sító sz ó : a nyelvújítás korában született -lagl-leg rágós (főnévi

tövű) határozószók - mondatrészértéküket elveszítve - hamar modális elemmé váltak:
aránylag, esetleg, tényleg, viszonylag stb. Az aránylag például eredetileg ’arányosan, arány
szerint’jelentésű rágós főnév, illetve módhatározószóvolt, ebből lett ’viszonylag’jelen
tésű módosítószó. Széchenyi eleinte az iránylag alakot használta (vö. TESz.: arány ~ irány).
Melléknévi igenévi, illetőleg melléknévi tövű módosítószók is keletkeztek: állítólag
(’mások állítása szerint’ <—’igenlőleg’: TESz.),feltehetőleg, kizárólag, lehetőleg stb.
A valószínűleg német mintára (wahrscheinlich) alkotott nyelvújítási szó.
Több módosítószó -an/-en, - 11I/-M rágós: biztosan,feltehetően, nyilvánvalóan, természete

sen;feltétlen(iil), kétségtelenül stb.
E lexémák zöme többszófajú: kontextustól, hangsúlytól, intonációtól is függően ha
tározószók és partikulák is lehettek.
Szóösszetétel
S z e rv e tle n ö s sz e té te le k : csakis, éppencsak, épp(en)hogy(csak), majdnem stb.

S zerv es ö s s z e té te l kevés keletkezett. Mégis: szóismétléssel jött létre a ’majdhogynem’
jelentésű majd-majd mellérendelő je lz ő s szintagmából a mindenesetre, határozósból az
úgymond ’úgyszólván, állítólag’ alárendelő összetétel.
Idegen eredetű
Latin: pláne 1841: ’éppenséggel’: „Mind megláttak az ajtóban; a’ házi kisaszszonyplane

elejbém jö tt” (TESz.). A német: ja, jaja igenlést, bizonygatást kifejező szerepben került
át hozzánk; vö. még: német richtig ’csakugyan, valóban’.
I FELADATOK
1. Hasonlítsa össze különböző műfajú szövegek módosítószó-használatát! Milyen meg

állapításokra jut?
2. Szabadon választott szöveg(ek)ből gyűjtsön olyan lexémákat, amelyek módosító
szón kívül más szófaji értékben is előfordulnak 1772 után, és érveljen szófaji minősítése
mellett!
A PARTIKULÁK
A partikula ebben a korszakban is következményszófaj, így elemeire a többszófajúság
jellemző. Leginkább határozószóval, módosítószóval és kötőszóval mutatnak többszó-
fajúságot.
KELETKEZÉSI MÓDOK
Szófajváltás
H a tá ro z ó s z ó —> p a rtik u la : Mind egyszerű, mind összetett határozószóból válhat par

tikula. Az új elemek mellett régebbieket is használunk, újabb jelentésekben: pl. csupa,
egyes-egyedid ’csak, kizárólag’, egyébiránt, elsősorban, egész, egészen, egyenesen („Hát ez egye-
nesen borzalmas!” ÉKsz.), egyszerűen, épp, éppen,főleg, különösen, mindenekelőtt, mindössze,
pont, valósággal, végre; elvégre, utóvégre; legalább, legfeljebb: 1864: „egész őszinteséggel beval
lom” (Jósika 9), „Egyébiránt a nevelői feladat nem volt éppen könnyű” (uo. 25).
Szóösszetétel
S z e rv e tle n e k : modális partikula lett az óhajtó mondatbeli bárha, a kérdő mondatbeli

nemde, nemdebár, ugyebár, a rémakiemelő csupán csak (vö. Szvorényi 1866,225) stb.
S z e rv e s összetétellel jö tt létre az úgyszólván ’szinte’.
Idegen eredetű
cirka ’körülbelül, mintegy’, maximum ’legfeljebb’ stb.
I FELADATOK
1. Gyűjtse össze a magyar nyelvtörténet folyamán keletkezett, illetve használt kérdő

partikulákat! Próbálja meg megállapítani kronológiájukat, valamint - a különböző ko
rokban - használati szabályaikat (stílus, műfaj stb.)!
2. Nézzen utána, hogy a ’vajon’jelentésű ha partikula meddig élt! A nyelvjárásokra is
figyeljen!
Az igekötők: Beöthy-Altmann 1985, 187-196; Farkas-Sadock 1989, 318-338; Fülei-Szántó 1989,

309-319; Kiefer 1984a, 127-149; Kiefer-Ladányi 2000a, 453-518; É. Kiss 1996-1997, 25-44; La
dányi 1993,129-136; Perrot 1966; Schlachter-Pusztay 1983; H. Varga 1998,256-270; Wacha 1976,
59-69. - A névutók: B. Gergely 1980, 351-356; É. Kiss 1999,167-172; Sebestyén 1979,107-122,
1989, 109-121. - A névutó-melléknevek: Balogh J. 2000, 51—55; S. Hámori 1954, 419-431;
Laczkó 2000, 629-636; Lengyel 2000, 74—75. - A névelők: Gallasy 1980, 339-344, 1998, 159—
166; NyKk. 1980, 76-107, 1985, 286-289; Szikszainc Nagy 1999, 429-434; Wacha 1991b, 80-92.
- A kötőszók: Balogh J. in Keszler 2000, 531-541; Bánréti 1983, 1992, 715-796; Elekfi 1986;
Haader 2000,472-530; Kenesei 1992,529-714; Papp 1998, 150-154. - A módosítószók: Helbig-
Helbig 1993; Károly 1956b, 174-180; Keszler 1995b, 293-308; Kugler 2000 in Keszler, 298-304;
H. Molnár 1968; Péter 1991,173-183. - Apartikulák: Fábricz 1981,447-451; Helbig 1988; Keszler
1989, 283-305; Kugler 1998, 214-219; Kummer 1989.
Az indulatszók
Az indulatszók keletkezése időhöz - 1772 után is - nehezen köthető. A funkciók, szófaji
határkérdések, érintkezések a korábbiakhoz hasonlók. Sok közülük a tünékeny elem:
például az örömöt kifejezőjuh!, ujjuk! (Szvorényi 1866,226), ej-huj! (Simonyi 1883,21).
Máig él viszont a felhívó csitt!, pszt!, a sokféle érzelmet kifejező au!, brrr!, pfuj!, az állathí
vogató, -kerget6 cici, coki!, hó!, hücs!, sicc! stb. Valószínűleg a í/omek játszi hangsornyúj
tással keletkezett változata a sipirc: alföldi nyelvjárási macskaűző szóból vált általáno
sabb ’takarodj, kotródj el!’jelentésű, bizalmasabb köznyelvi szóvá (1847: TESz.).
Szóismétléses indulatszó például a hop-hop, hahaha, hehehe stb.
A német eredetűja ’igen, igenis’ módosítószónak indulatszói funkciója is van (1805:
,Jah no! a’ ki alszik, nem vétkezik” (TESz.), bár lehet, hogy indulatszóként a némettől
független, önálló, belső magyar fejlemény.
I FELADATOK
1. Egyes grammatikák a harmadik nagy szófaji csoport, az indulatszók helyett mondat

szókat vesznek fel. Nézzen utána, milyen szócsoportokat sorolnak ide és milyen meg
fontolásból!
2. Hogyan tárgyalják az Ö n által ismert idegen nyelvek grammatikái a magyar indu
latszóknak, illetve mondatszóknak megfelelő elemeket? Hogyan, milyen alapon rend
szerezik őket? Ezek tanulságait felhasználva milyen leírását javasolja ennek a vitatott
szócsoportnak?
Kelemen 1970; Kugler 2000 in Keszler, 292-297, 303-304; Rácz 1992.

I AZ ÚJABB MAGYAR K O R
SZÓFAJTÖRTÉNET
D. Mátai Mária
1920 után szófaji rendszerünket mélyreható változások már nem érték, legfeljebb egyes
szófaji alcsoportok arányai módosultak, illetve egyes kettősségek szűntek meg azáltal,
hogy az egyik alak fölülkerekedett.
Az alapszófajok
Az alapszófajok közül a fogalom jelölő szófajok állománya a szóalkotás különféle
módjainak érvényesülése, illetve idegen szavak átvétele útján jelentősen bővült.
A névm ások közül az akkuzatívuszi ötét nyelvjárási szintre szorult, és az őt lett a köz
nyelvi alak. —Amim, réád, reá és a rám, rád, rá kettősségből a rám lett az általánosabb hasz
nálatú; a réám, réád, reá elsősorban az erdélyi nyelvhasználatban őrződött meg. - A ko
rábban bennük, nálok hangalakú határozószói személyes névmások felső nyelvállású
magánhangzóval szilárdultak meg a köznyelvben: bennük, náluk. - Az -n toldalékos sze
mélyes névmások lentien, fennen stb.) rendszere a 20. századra szétesett, egyes elemeinek
használata alkalmivá vált.
A határozószók közül - ragszilárdulással és analogikusán - főleg a birtokos sze
mélyjelet és határozóragot tartalmazók (1947: múltkorában ~ múltkorjában: NSz.), vala
mint az összetettek gazdagodnak (sohanapján).
I FELADATOK
1. Kedvenc 20. századi írójának valamely művében vizsgálja meg az igeneves szerkeze
tek és az azoknak megfelelő mellékmondatos szerkesztés szemantikai és grammatikai
hátterét, használati szabályait!
2. Vizsgálja meg a neki ~ néki, vele ~ véle kettősség 20. századi területi megoszlását,
valamint az előzmény-következmény viszony kérdését!
3. Milyen típusú (szintaktikai szerkezetű) összetett határozószók keletkeznek legin
kább a 20. századi magyar nyelvben?
Elekfi 1980b, 29 9 -3 0 5 ; H orváth 1991, 1992, 3 3 -8 1 ; A. Jászó 1998, 46 9 -4 7 4 ; Laczkó 2002, 4 7 0-481;
D . Mátai 1988, 3 1 -4 4 , 1992d, 197-218; Tolcsvai N agy 2000, 2 8 2 -2 9 5 .
A viszonyszók
AZ IGEKÖTŐK
Hat legrégebbi igek ö tő n k n ek - irányjelentésű használata mellett (például legépel ’a
cselekvés által valamit rögzítünk’) - erősödik a perfektiváló funkciója. Közülük a le ige
kötőé a legfiatalabb: a 18. században indul, a 19-ben erősödik ez a változás, a 20. század
ban pedig még intenzívebb lesz: leegyszerűsít, lefelel (iskolában), leigazoltat, lereagál stb. - A
be igekötő használata is terjed perfektiváló funkcióban: begyullad, beijed, bemelegít, bemo
sakszik (sebész). Olyan igéken is megjelenik, amelyek igekötő nélkül is perfektívek
voltak: bebiztosít, beszabályoz, beütemez, beinstallál. Ez arra utal, hogy a beszélő feltétlenül
„be akarja biztosítani” - hallgatója számára - közleménye befejezett voltát. A be néha a
régi meget is kiszorítja: megtart —>betart, megijed —> beijed, megszüntet —> beszüntet. Máskor
meggel teszik perfektíwé az igét: „megversenyeztetjük a cégeket”, „megstilizálja a cikket”. —
Egyes nyelvterületeken, például a Szamosháton a perfektivfelt szélesebb körben hasz
nálják, mint másutt:jel mosogat ’elmosogat’. A régebbi korokból ismert módja a folyama
tossá té te ln e k -csinálják megfele (a munkát) - például a kárpátaljai nyelvhasználatban ma
is él.
Az ú jab b igekötők lérejöhetnek: a) szófaj váltással, határozószóból: újra, viszont, b)
ragszilárdulással: az agyon ekkor kezdi jelölni a cselekvés gyakoriságát, túlzott ismétlő
dését, azt, hogy valami rendkívüli mértékben, eltúlozva történik: agyonbeszél, ag)'ondicsér,
agyonhallgat stb.; lásd még: abba: abbahagy ’félbehagy’, helyre: helyreáll ’rendbejön’, helyre
rázódik, helyretesz, helyrezökken stb. Újabb ragszilárdulásos igekötő a közre, félbe, tönkre
(vö. SzT., TESz.).
I FELADATOK
1. Szabadon választott szöveg, valamint az ÉrtSz. és az ÉKsz. adatai alapján vizsgálja

meg, hogy milyen jelentéskörökbe tartozó igéken és mikortól kezdve vált igekötővé,
illetőleg hogy igekötővé vált-e az előre, észre, helyre, széjjel, tovább, tönkre? Mi a véleménye
a lokatívuszi irányú elemek minősítésével kapcsolatban: benn, fenn (fennakad afán)?
2. Mi a véleménye a leutazom (vidékre), felmegyek (a miniszterhez) típusú kifejezések
használatáról? Milyen szemlélet áll az egyes igekötők használata mögött? Kötődik-e ez
a használat társadalmi csoportokhoz vagy nyelvterülethez? A vizsgálathoz használja fel
Szilágyi N. Sándor: Hog)’an teremtsünk világot? című könyvét (Kolozsvár 1997)!
826 I AZ ÚJABB MAGYAR KOR
A NÉVUTÓK
A n é v u tó k ekkor is szintagmában keletkeznek; leggyakrabban jelölt birtokos szerkezet
rágós főnévi utótagja szilárdul viszonyító szóvá: mentén, területén, szempontjából, vonatko
zásában; „A kórházprivatizáció terén sok a probléma”. Egészen új, még viszonylag ritka
a magasságában: „Az igazgató 11 óra magasságában [’11 óra körül’] érkezik meg.” Sok
köztük a még csak lazán megszilárdult, névutóvá válóban levő alakulat. Jó néhány név
utónk egyszerre formálódik birtokos- és minőségjelzős szerkezetben: terén - téren, alap
ján - alapon, címén - címen, szempontjából - szempontból stb. A birtokos szerkezetben ke
letkezettek könnyebben, gyorsabban beilleszkednek a névutórendszerbe.
E névutók - keletkezésüknek megfelelően - ragtalan alapszóhoz járulnak.
I FELADATOK
1. Vizsgálja meg néhány újabban keletkezett névutó mondatbeli szerepét: helyhatáro

zói jelentéséből lett-e valamilyen átvitt jelentés (például: nyomán, területén), vagy a név
utó rögtön a ma használt, átvitt szerepre született?
2. Mai nyelvi anyagon vizsgálja meg, hogy Sebestyén Árpádnak A magyar nyelv név-
utórendszere (1965) című könyvében „esetenként névutószerű kifejezések”-nek nevezett
rágós alakulatok közül melyek váltak mára biztos névutókká (vö. EKsz.)!
A NÉVELŐK
A határozott névelő használata egyre jobban terjed a nyelvben: határozatlan kifejezések
határozottá tevésén (ház - a ház) kívül egyre gyakoribb lesz már valamilyen eszközzel
(például birtokos személyjellel) determinált nyelvi egységek előtt is: „Napjaink meg
vannak számlálva.” —> „A napjaink . . . ”
I FELADATOK
1. Vizsgája meg egy rövidebb magyar népmesében a névelőhasználatot: milyen szöveg

tani és mondattani körülményektől függ az, hogy határozott vagy határozatlan névelő
áll-e egy főnévi szerkezet előtt, vagy hogy a névelőhiánynak van-e valamilyen szerepe.
A névelő szórendi helyére is figyeljen!
2. Találkozott-e már ehhez hasonló kifejezéssel: „elfogyott a ennivaló, elmúlt a ün
nep”? Milyen nyelvhasználói körben jelentkezik, illetve terjed (ha terjed) ez a névelő
használat?
A KÖTŐSZÓK
Érdekes jelensége kötőszóhasználatunknak az illetve/ illetőleg. Többjelentésűek, ezért
megértési problémát okozhatnak: ugyanis kapcsolatos és választó (valamint magyará
zó) viszonyt egyaránt kifejezhetnek, s ez félreértést okozhat. E kettős értelmezési lehető
ség az egyre gyakrabban használt és/ vagy formára emlékeztet (NymKsz. 265). A ponto
sításra szolgáló ill. rövidítés pedig még inkább egybemossa a két jelentést: „a szülő ill.
[’vagy’?, ’azaz’?] gondviselő aláírása”. Sokszor a gondolatbeli, ismeretbeli bizonytalan
ságot leplezzük e kötőszók használatával.
I FELADAT
Határon kívüli szépirodalmi szövegekből gyűjtsön olyan egyszerű és összetett monda

tokat, melyeket kötőszói szerkezetek tartanak össze. Hasonlítsa össze őket egymással és
a megfelelő magyarországi kötőszóhasználattal! Talál-e nyelvterületrejellemző szerkesz
tésmódot, és talál-e arra magyarázatot?
A MÓDOSÍTÓSZÓK ÉS A PARTIKULÁK
A módosítószó- és partikulakészlet tovább gyarapodik, elsősorban szófajváltással, követ
kezésképp a legtöbb elem többszófajú. Főleg az árnyaló partikulák gazdagodnak: „egy
szerűen faképnél hagyta” (ÉKsz.); „Tudhatná, elvégre nem gyerek” (ÉKsz.); a CzF. szótár
szerint ez utóbbi még csak időhatározószó: ’legvégre, utoljára, mindenek után’ jelen
tésben.
I FELADATOK
1.20. századi prózai szöveg(ek)ből gyűjtsön olyan segédszókat, melyeknek problemati

kus a szófaji minősítése! Milyen szófajokjönnek elő a „gyanúba vettek” között, és vajon
miért azok? Hol bukkan fel köztük a partikula?
2. Gondolja át a különféle szófaji rendszerezések harmadik nagy csoportjának tartal
mát, belső tagolódását! Egyes nyelvtanok „Indulatszók”, mások „Mondatszók” névvel
illetik. Mi jellemzi az idevonható szófaji alcsoportokat? Ö n milyen rendszerezést tarta
na legjobbnak?
A z ig e k ö tő k : Kiefer-Ladányi 2000a, 453-518; Ladányi 1994-1995, 4 5 -8 5 . - A n é v u tó k : Sebestyén

1965, 1995, 239-243; Wacha 2001, 3 7 -4 7 ; Z silinszky 1981, 8 2 -8 4 . - A n é v e lő k : Gallasy 1998,
159-166; Szikszainé N a g y 1999, 4 2 9-434; Wacha 1991b, 8 0 -9 2 . - A k ö tő s z ó k : Balogh 2000 in
Keszler, 531-541; Bánréti 1992, 71 5 -7 9 6 ; Haader 1999, 59 -6 6 ; K enesei 1992, 5 2 9-714. - A m ó -
d o s ít ó s z ó k é s p a r tik u lá k : Keszler 1995b, 2 9 3-308; Kugler 1998,214—2 1 9 ,2 0 0 0 in Keszler, 2 9 2 -
304, 2002, 2003.
828 I AZ ÚJABB MAGYAR KOR
Összefoglalás
1. A mai magyar nyelv szófaji rendszere hosszú ideig tartó változás következményeként
alakult ki. Szófajaink egy része ősi, alapnyelvi eredetű, másik része újabb. Alapnyelvi
eredetűek a fogalomszók: ige, igenév, ige-névszó, névszók (főnév, melléknév, számnév).
Ezek az ősmagyar korban még két szótagúak voltak (CVCV, CVCCY VCV stb. felépí
tésűek).
Szintén alapnyelvi eredetűek egyes névmásfajták: a személyes, a kérdő és a mutató
névmások típusa. Ezek egy szótagúak voltak (CV vagy V felépítésűek).
Alapnyelvi eredetre vezethető vissza még a határozószóknak, a névutóknak, az igekö
tőknek, a módosítószóknak és a partikuláknak, valamint az indulatszóknak a szófaja.
Az alapnyelvi szófajok az ősmagyar korban és később is új (al)típusokkal, illetőleg
elemekkel bővültek.
2. Az egyes korszakok fő eseményei:
Az ő sm a g y a r korban jött létre: kötőszó, birtokos és visszaható névmás.
Az ó m a g y a r kor szófaji rendszerében több lényeges változás következett be.
a) Új szófajok keletkeztek: a határozott névelő, a határozatlan névelő, egyes névmás
fajták: a kölcsönös névmás és az általános névmás, valamint egyes igenévfajták: az -andó/
-endő képzős melléknévi igenév és a -vall-vei képzős határozói igenév. Az új szófajok más
szófajú szavakból szófajváltással, szófaji elkülönüléssel, illetőleg összetétel útján jöttek
létre. Ha a szónak az eredeti szófaja is megmaradt, kettős szófajúság állt elő: például
mutató névmás és határozott névelő.
b) Egyes szófajok állománya jelentősen kiterebélyesedett: például sok új határozó
szó, igekötő, névutó, kötőszó, módosítószó, partikula keletkezett. Ezek keletkezési mód
ja elsősorban a szófajváltás (új lexéma nem keletkezik, hanem többszófajúság áll elő,
például határozószó és kötőszó, határozószó és igekötő), valamint a ragszilárdulás és az
összetétel (így új lexémákjönnek létre).
c) Egyes szófaji altípusok gyengültek: visszaszorulóban volt például az -atta/-ette kép
zős határozói igenév, mások nagyobb tempóban erősödtek: változott tehát az egyes szó
faji altípusok aránya. Például a primer rágós határozószók típusa kevés elemmel bővült,
a szekunder rágósaké viszont erősen; vagy: a primer rágós névutók állományához ké
pest a birtokos személyjelet és határozóragot tartalmazókéjóval erőteljesebben fejlődött.
Egyes szavak el is veszíthették egyik (általában az eredeti) szófaji értéküket, és újra egy
szófajúvá válhattak.
A k ö z é p m a g y a r korban szófaji rendszerünket olyan lényeges változások, mint ko
rábban, már nem érték; egy új szófaj keletkezett: a névutó-melléknév.
Az egyes szófajokon belül azonban ekkor is zajlottak kisebb-nagyobb mértékű válto
zások: viszaszorulóban volt például a -vall-vei képzős határozói igenév, folytatódott az
énnén, fennen, címen — önnön, minnén, finnén típusú személyes névmás rendszerének
bomlása. Ugyanakkor egyes szófajokon belül bizonyos alcsoportok keletkeztek is: ek
korjöttek létre például a bár- előtagú általános névmások és névmási határozószók, (a
belől - benn/belől - belé helyett) a belülről - belül - belülre típusú háromirányú határozószói
részrendszerek.
A szófajok új elemekkel is bővültek: ennek fő módja továbbra is a szóösszetétel, a rag-
szilárdulás és a szófajváltás maradt. (A szóképzés, az idegen nyelvekből való átvétel stb.

főleg az igék és a névszók körében érvényesült.)
Az ú jm a g y a r és az ú ja b b m a g y a r korban a szófaji rendszerben lényeges változások
már nem történtek, a korábbi tendenciák folytatódtak, illetve folytatódnak, a szófajok
többségének állománya bővül.
3. Az állományt érintő változások mellett gazdag a funkcionális módosulások köre is.
A névutók például egyre többféle határozói viszony kifejezésére lettek alkalmasak, a
kötőszók mind változatosabb mondatszerkezetek kialakulását tették lehetővé stb. Az ige
kötők az igéhez járulva új igei lexémákat hoznak létre, melyeknek az igekötőtől függő
en megváltozhat a vonzatszerkezete, jelentése. Az igeneves szerkezetek helyébe sokszor
mellékmondatos szerkesztés lépett stb.
A s z ó fa ji r e n d s z e r v á lto z á s á n a k v á z la to s á tte k in té s e
Alapnyelvi Ősmagyar Ómagyar kori Középmagyar kori

eredetűek kori
ige
igen év
ige-n cvszó
fő n év
m elléknév
szám név
névm ás
határozószó
n év u tó
igekötő
m ódosítószó
partikula
indulatszó
kötőszó
birt. nm.
vissz. nm.
határozott névelő
határozatlan n évelő
- igenévi alcsoport:
-andó/-endő képzős m n. ign.
-vall-vei képzős határozói ign.
[visszaszorulóban: az
-alta/-etle képzős hat. ign.]
kölcsönös névm ás
általános névm ás
névu tó-m ellék n év
- névm ási alcsoport:
bár- előtagú általános nm.
-h a t.sz ó i alcsoport:
bár- előtagú ált. n m .-i hat.szó
[visszaszorulóban:
-vall-vei képzős hat. ign.
- ii képzős szem . nm .]
830 I AZ ÚJABB MAGYARKOR
A s z ó f a j i v á lt o z á s f ő ir á n y a i*
M ondatrész értékű szófajok N e m m ondatrész értékű szófajok
• A szófaji változás erőssége és iránya:

• erős: vastag vonal -----------►
• közepes: vonal ------------►
• gyenge: szaggatott v o n a l ----------- ►
• A leggyengébb, illetve ritka szófaj váltásokat n em jelöljük.
A je lö lt szófajváltások részben egy-egy nyelvtörténeti korszakban, részben az egész magyar nyelv-
történet folyamán zajlottak.

Szófajtörténet (D. Mátai Mária) - Magyar Nyelvtörténet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Szófajtörténet (D. Mátai Mária) - Magyar Nyelvtörténet

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szófajtörténet (D. Mátai Mária) - Magyar Nyelvtörténet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MAGYAR

Osiris Kiadó I Budapest, 2005

AZ ÚJABB MAGYAR KOR (D. Mátai Mária) 824

Ágoston 1993,176-190,299-300; Berrár 1982,7-32; Bußmann 2002,380,750-751; Fabó 1983,360-

2. V áltozások az ige-névszó kettősségűek körében

1. A) Igenévtípusok az ősmagyar kor elején (alapnyelvi örökség):

(jelentéstapadás útján) főnevesülhetett is; vő. HBK.: unuttei (— önöttei ’választottjai’);

1. A melléknévnek szemantikai és szintaktikai természeténél fogva sokkal szűkebb ra­

1. Az én, te, ő, mi, ti, ők személyes névmások gyökerükben uráli eredetűek.

1. szem. *mö > E/l. én (ÓMS.: en)

Tehát: a személyes névmások rendszerében nincs egységes többesítő eszköz; -k többes­

c) a 3. személyű névmások jelentéstartalma sokkal tágabb, mint az 1. vagy a 2. szemé­

A határozószói személyes névmások

A személyes névmási paradigmából a nominatívusz és az akkuzatívusz kivételével az

viszonyragozási rendszer 1 2 eleménekvan határozószói személyes névmási megfelelő­

belé + *me —» belém: névm ás

(névszóval birtokos (igéhez vonódva:

A nyomatékosító szerepű -n toldalékos személyes névmások

számban és személyben megegyezik: én — énén [—énnén] szám, tén — ténén [—ténnén]

A birtokos névmások a személyes névmások birtokjeles alakjai. Létrejöttük előfeltétele

Személyes névmási tő Birtokjel Személyjel

E/3. öß— öv- + -é + -0

1. Ómagyar kori funkcionális sokszínűségük is azt támasztja alá, hogy keletkezésük az

személy’ —>’maga’jelentésfejlődés során vált. Már korai szövegeinkből adatolható (vö.

A főnévi, melléknévi és számnévi névmások

Alapnyelvi eredetű mutatónévmás-tövek folytatásai; rendszerük lényegében e korban

Az ily, oly módhatározószó melléknévi névmássá válása párhuzamba állítható a hatá­

Az uráli eredetű ki, mi kérdő névmások e kor elején is CV felépítésűek lehettek, s a tő

1. Mi lehet a magyarázata annak, hogy a 3. személyű személyes névmással kifejezett

2. Miben és miért térnek el egyes 3. személyű névmások az 1. és 2. személyűektől?

A határozószók az ősmagyar kor elején

N évm ási alapszavúak. A ragszilárdulás a névmástöveken jelentkezhetett erősebb

A határozószó-rendszer változása az ősmagyar korban

2. Névm ási alapszavúak

AZ ÖSSZETETT HATÁROZÓSZÓK ÉS ELŐZMÉNYEIK

1. A határozószó-alkotás másik alapvető eszköze (a ragszilárdulás mellett) a szó ö ssze­

Szófajváltás, kettős szófajúság

szerkezetből is melléknevesülhettek tapadással. (A rokon például hármas szófajú lehetett

Jelölt birtokos tniá, m iá n , ? u tá n

1. Névutóink többsége birtokos szerkezetben keletkezett. A folyamatot a ház belé (megy)

Az alakilag is háromirányú ncvutócsaládok

1. Hogyan tudunk érvelni amellett, hogy az ősmagyar korban voltak határozószói/név-

3. Korai ómagyar kori szövegekből gyűjtsön olyan határozóragos főneveket, amelyek­

1. A mint szó ómagyar kori előfordulásainak vizsgálatából hogyan rekonstruálná a mint

1. M iért nem használhatók fel az indulatszók a nyelvrokonság bizonyítására?

I. Gallasy 1991,1, 514-522; Kelemen 1970; Kugler 2000, 292-304.

A szófaji rendszerben több lényeges változás következett be.

roz), s ez lényegében megakadályozta újabb ige-névszó párok keletkezését. Kivétele­

1. Az ige-névszói kettős szófajúság kérdését (meglétét vagy megszűntet) is lényegében

E korban keletkezett a -val/-vel képzős határozói igenév: a -va/-ve képzős igenévhez az

Leginkább a melléknévi igenevek váltanak szófajt; különösen a folyamatosak. F ő n ev e-

1. Gyűjtött példamondatokban vizsgálja meg, hogy a főnévi igenév (személyragozva

A névszókkal kapcsolatos szófajváltás; a többszófajúság

1. Az ómagyar korban az -s képzős foglalkozásnevek (fazekas) és gyűjtőnevek (nádas)

A szorosabb értelemben vett személyes névmások paradigmatikus rendszert alkotnak:

E /l.«j T /l. m i — m ű ( > m i — m ii) — m in k

E/2. te T/2. t i — tű ( > ti ~ tű ) — tik

E/3. ő ~ ű T/3. ő k ~ űk (ritk. őkek — ű k c k )

1. A melléknévnek szemantikai és szintaktikai természeténél fogva sokkal szűkebb ra

Tehát: a személyes névmások rendszerében nincs egységes többesítő eszköz; -k többes

c) a 3. személyű névmások jelentéstartalma sokkal tágabb, mint az 1. vagy a 2. szemé

viszonyragozási rendszer 1 2 eleménekvan határozószói személyes névmási megfelelő

Az ily, oly módhatározószó melléknévi névmássá válása párhuzamba állítható a hatá

1. A határozószó-alkotás másik alapvető eszköze (a ragszilárdulás mellett) a szó ö ssze

3. Korai ómagyar kori szövegekből gyűjtsön olyan határozóragos főneveket, amelyek

roz), s ez lényegében megakadályozta újabb ige-névszó párok keletkezését. Kivétele

Az E/3. személyű névmás a nyelvjárásonként eltérő irányú monoftongizálódás ered

1. A főnévi határozóragokkal párhuzam ba állítható határozószói személyes név

1. Az OMS.-ban is előforduló „ne leg kegulm mogomnok" kifejezésben a visszaható név

1. Ezek az igekötők olyan latívuszragos határozószókból keletkeztek, amelyek kezdet

1. Az igekötők legrégebbi funkciója a cselekvés irányának a megjelölése. Az irányje

vés befejezettségének egyértelművé tételére, mintegy megerősítésként egyre gyakrab

Az igekötő az ige szintaktikai viszonyainak, kapcsolódási lehetőségeinek a megváltozta

E szóalkotási módnak - különösen a kései ómagyar korban - a kötőszórendszer alakulá

Kötőszók összekapcsolódhattak még módosítószókkal, határozatlan névelővel, indu

a) Főm ondatbeli névszói (m elléknévi) állítm ány —» m ódosítószó: a bizony m ó

b) H atározószó —> m ódosítószó: a bizony névszó ragszilárdulásos alakjai, a bizonyá

A partikulák használatában mutatkoznak bizonyos m űfaji különbségek. A bonyolul

lékekben gyakrabban találkozunk vele, m int mai nyelvünkben. Fokozatos visszaszoru

3. Gyűjtsön adatokat az -andó/-endő képzős igenév célhatározói használatára! Próbál

Tovább nyomatékosított, részleges kettőzéssel keletkezett összetett változata is létre

A vala- előtagúak az általános névmási szerepből elkezdtek visszaszorulni, ugyan