fogaink záródnak a nyelv előtt, nyelvünk az alsó fogsor aljához tapad, és hinta alakot vesz fel, középen fújjuk ki a hideg levegőt, a torkunk nem morog.
Elnevezzük az egyes beszédszerveket, és ennek megfelelően adunk
instrukciót a különböző mozgásokra. A két ajak a „kapu”, a fogak a „kerítés”, a szájpadlás a „padlás”, az alsó fogsor mögötti terület a „pince”.” lesz.
Csináljunk kerek kaput – az ajkak csücsörítése;
Nyissunk nagy kaput! – az ajkak nyitása; Menjen fel a nyelv a padlásra! – a nyelv emelése a felső fogsor mögé; Jöjjön le a nyelv a pincébe! – a nyelv az alsó fogsor mögé kerül; Sétáljon a nyelv a kapu előtt körbe-körbe! – a nyelv körkörös mozgása az ajkakon; Jöjjön ki a nyelv a kapuból! - a nyelv kinyújtása előre; Bújjon be a házba a nyelv!- a nyelv hátrahúzása a szájüregbe. Nyalogasd körbe a szád szélét lassan, majd gyorsan, mindkét irányban; Simogasd körbe a fogsorodat, nyitott és csukott szájjal, lassan és gyorsan is; Próbáld megnyalni az orrod hegyét, az állad csücskét; Nyomd az alsó fogad tövéhez a nyelved /nyelvtámasz/, púposítsd fel a közepét, hintáztasd meg, lassan és gyorsan is; A kinyújtott nyelvedet húzd vissza szélesen, laposan, a nyelv szélei érjenek hozzá a fogad széléhez; Csinálj gombócot a nyelvedből és tedd a gombócot jobbra- balra; Csettints nagyokat a nyelveddel – ló megy az utcán – lassan, gyorsan, mosolygós és csücsörített szájjal is; Zizi szedegetés: a zizit tányérra, vagy tenyérre tesszük /egyszerre csak keveset!/. Az ajkuktól megfelelő /3-4 cm/ távolságra tartva felszólítjuk őket, hogy szedegessék fel a cukorkákat a nyelvükkel. Hogy ez sikerüljön, a nyelvet hegyesre, előre és lefelé kell nyújtani.