Forrás: http://www.doksi.

hu

Növénytan

Prokarióták

Egysejtű eukarióták

Állatok Gombák Zuzmók Növények

Többsejtű eukarióták

Gombák – mycota
Az autrotróf növények elszaporodásávsl egyidejűleg megkezdödőt a szerves anyag
felhalmozódása. Ez életfeltétel volt a heterotróf élőlényeknek, akik képesek voltak a
nagymolekuláju anyagokkal táplálkozni. Szaprofiták – korhadékbontók, paraziták –
élősködők, szimbióták. Vegetativan fonalakkal, ivartalanul spórákkal szaporpodnak.

Nyálkagombák törzse
A heterotróf életmódot folytató ostoros moszatokból származnak. Szinanyaguk nincs,
fotoszintézisre képtelenek. Egyetlen sokmagvú sejt, sejtfaluk nincs. Állábakkal
mozognak, szabadon vagy a gazdaszervezetben jutnak kész szerves anyaghoz.

Valódi gombák törzse

Testüket hengeres gombafonalak – hifák épitik fel, ezek szövedéke a gombafonadék –
micélium. Sejtfaluk anyaga nitrogéntartalmú kitin. Tartalék tápanyaguk a glikogén.
Ivartalanul spórákkal szaporodnak, de a spórák keletkezését ivaros lépések előzik
meg. A spórák a micéliumból létrejövő termőtesten alakulnak ki. Korhadékbontók.

Moszatgombák osztálya
Hifafonalaik nem ágaznak el, termőtestet nem képeznek. Spóráik a spóratokokban
képződnek.
Halpenész, peronoszpóra, fejespenész, vánkospenész.

Tömlős gombák osztálya

Micéliumból differenciálódott termőtest jön létre, a termőtestbe tömörült hifafonalak
végén érnek a tömlőben jönnek létre a spórák. Egy tömlőben 8 spóra érik meg.
A kialakault micéliumban a hifák harántfonalakkal tagoltak – monilia.
Ecsetpenész fontos antibiotikum termelő, amely fontos kémiai hatóanyag a gombák
anyagcsereterméke – penicilin, streptomicin.
Lisztharmatgombák, anyarozs, kucsmagomba.
Bazidiumos gombák fejlett termőtestet alkotnak, a gombafonalak végén lévő
bazidiumokban érlelődnek a spórák – rozsdagomba, üszökgomba. A fejletebb
bazidiumos gombák fonalainak szövedéke teleptestet képez: föld alatti tenyésztest,
föld feletti termőtest. Termőteste kalapra és és tönke különül, a hifafonalak a kalap
alatt termőréteget alkotnak. Testét hártya boritja, amely a fejlődés során elszakad ∏
gallér, bocskor.

1
Forrás: http://www.doksi.hu

Csipkegomba, laskagomba, császárgomba, nagy őzlábgomba, gyilkos galóca,

tinurgomba, légyőlő galóca, galambgomba, izletes vargánya, labirintustapló,
lepketapló, sárga kénvirággomba, gyűrűs tuskógomba, sziki csiperke, szemérmetelen
szömörcsög, pöfeteggomba, lila pereszke.

Sarjadozó gombák osztálya

Fonalas felépitésüek, ivartalanul és bimbózással szaporodnak.
Sütőélesztő, sörélesztő.

Zuzmók törzse
Teleptestét túlnyomórészt tömlősgombák hifafonalai és egysejtű kék – zöldalgák
épitik fel a gombafonalak és a moszatsejtek szimbiózisban élnek: a gombafonalak az
algasejtek belsejébe hatolnak, és felveszik a t ermelt szerves anyagot. Szaporodásuk
vegetativ módon: telepről leváló részekkel. A gombák vizet, oldott sókat és szén –
dioxidot jutattnak a moszatokhoz. Szivós szervezetek, mindenhol megélnek. A
zuzmósavak a közetekez oldják, érzékenyek a levegő szennyezettségére –
indikátorszervezetek.
Tölcsérzuzmó, tölgyfazuzmó, homokizuzmó, pajzsripacs, aranyzuzmó.

Növényi sejt

Sejt: (eukocita) növényi, állati szervezet legkisebb egysége, amely önálló

életjelenséget mutat
Sejtmag: (nukleusz, karion)-prokariótasejt maganyaga a sejt plazmaállományában
van
-eukarótasejtet maghártya veszi körül
a sejtmag DNS-és fehérjeanyagai kromoszómafonalakat alkotnak
kromoszómafonalak összesége a kromatinállomány
hisztonok: a molekula végein kitűnő bázikus proteinek
magnedv: (kariolimfa) homogén állomány, enzimeket tart.
magvacska: RNS
sejtmaghártya: a citoplazmától választja el a sejtmagot
kettős membrán, a külsőn riboszómák vannak;
maghártya külső lemeze kapcsolatban van az endoplazmatikus
hálózattal
magplazma: eukarióták információs központja
Sejtplazma/citoplazma: sejthártya és sejtmag közti teret tölti ki, létfontosságú
biokémiai
reakciók helye
sejt alapálomány, anyaga magas viztartalmú, félfolyékony
állapotú, háromfázisú diszperzrendszer: • hig, vizes oldat; ionok,
kis molekulájú
anyagok vannak benne
• lipideket tartalmaz
• nagymolekulájú, kolloidálisan
oldott
szerves anyagok, amelyek gél
és szol
állapotban is előfordulnak

2
Forrás: http://www.doksi.hu

- a fehérjemolekulák egy része hálózatos szerkezetet alkot

- más fehérjemolekulák foszfatidmolekulákhoz kapcsolódva
belső
hártyákat⇐ membránrendszereket hoznak létre
Membránok: határhártya, amely kettős lipidrétegből áll; lipidek: foszfatidok
 Sejthártya: a citoplazma felületén helyezkedik el
féligáteresztő hártya – a sejtet kivűlről határoló
plazmamembrán
biztositja az anyagforgalmat a külső és belső környezet
között
 Sejtfal: sejtplazma terméke, védelmet nyújt, anyaga cellulóz
plazmolizis: ha a sjtet töményebb oldatba helyezzük, a
citoplazma a fellépő
ozmózis miatt vizet veszit, a sejthártya leválik a sejtfalról
pektin: sejthártya felületén alakul ki
cellulóz: sejtfal rugalmasságát biztositja
 Endoplazmatikus membrán: egész sejtplazmát kitölti
tipusa: endoplazmatikus retikulum, amelynek
felszinén
riboszómák vannak és a fehérjék
szintézisének helye
 Golgi-hálózat: sejten belüli membránrendszer
itt történik az ER által termelt fehérjék és más vegyületek
sejtből
történő kiválasztása
 Lizoszómák: olyan membránnal határolt hólyagocska,
amelyik belül üreges
lebontó enzimeket tart.
autofág, heterofág

 Vakuolumok: membránnal határolt üreg, itt gyülnek össze az olajok

sejtnedveket tart.: citromsav, almasav, hangyasav
gyümölcscukor, szőlőcukor, tejnedv
zárványok: aleuron, keményitő
Szintestek/plasztiszok: zöld-kloroplasztisz
sárga-kloroplasztisz
szintelen-leukoplasztisz: keményitőt, olajat, fehérjét
raktároz
belső membránok lemezeket alkotnak ⇐
gránumok: lapos
korongokból álló
oszlopok
közte citoplazmából
álló
alapállomány ∏ sztóma
van
gránumok
membránjához

3
Forrás: http://www.doksi.hu

kötve van a
pigmentrend.
Mitokondrium: (kandrioszómák) növényi sejtalkotó,
kettős membránból áll
belső membránjai: kriszták, közöttük lévő folyadék: mátrix-
citromsavciklus
enzimjeit tart.
itt játszódik le a citromavciklus és a terminális oxidáció
Sejtközpont: sejtszervecske, két centriolumból áll
belső mozgásokat, mozgásszerveket, osztódást irányitja
Zárvány: tartalék anyagok raktározása
Sejtfüggelék: csilló, ostor

Többsejtű eukaróta növények

Zöldmoszatok törzse
A moszatok és harasztok közvetelen ősei.
A harmonikamoszatok többsejtes szerveződésüek.
A békanyálfajok sejtfonalasak.
Tenger saláta telepeket képez.
Teleptestes a csillárkamoszat.
Vegetativ módon, spórákkal, ivarsejtekkel – gamétákkal szaporodnak.
Egyedfejlődésük kétszakaszos. Édesvizi fajok.
Volvox – kolónia, fogaskerékmoszat.

Sárgamoszatok törzse
Ostoros moszatokból származnak. Egysejtű vagy fonalas szerveződésüek. Sárgászöld
szinűek, ivartalanul, ivarosan szaporodnak.
Sárga – xantofil.
Kovamoszat.

Barnamoszatok törzse
200 – 300 méteres növények, változatos testfelépitésüek. Vegetativ úton, ill.
rajzóspórákkal szaporodnak. Nemzedékváltakozással fejlődnek. Tengerekeben,
felszinközelben élnek, mérsékelt és hidegebb vizekben. Testükben brómot és jódot
halmoznak fel.
Barna – fukoxantin.

Vörösmoszatok törzse
Ősi kékalgából származnak. Teleptestesek, ajzathoz rögzülve élnek, 200 m mélységig
is lehatolnak. Ivartalanul szaporodnak. Belölük nyerik az agar – agar anyagot, maely
fontos baktérium táptalaj.
Vörös – fikoeritin.

Moszatok: sárgamoszat
barnamoszat
zöldmoszat
vörösmoszat

4
Forrás: http://www.doksi.hu

Mohák törzse
autrotróf szárazföldi növények, az ősi zöldmoszatokból alakultak ki. Fejlődésük
megrekedt.
Egyedfejlődésük a spórából indul ki ∏ előtelep ∏ mohanövényke. A talajhoz
gyökérszerű képződmények rögzitik, levélkéi fotoszintetizálnak. A vizet egész
testfelületükön veszik fel, vizszállitó elemei nincsenek. Csúcsán jönnek létre az
ivarszervek. A nöi ivarszerven petesejt jön létre, amely vicseppben ostoros mozgással
jut el a himivarsejthez. A zigótából spóratartó fejlődik. A spóratartó toknyélből és
tokból áll, a tokot süveg védi, itt érnek a spórák.
Egyedfejlődésük kétszakaszos: ivarsejtet termelő ivaros szakasz, spórát termelő
ivartalan szakasz.

Májmohák osztálya
Csillagos májmoha.

Lombos mohák osztálya

Tözegmoha, ciprusmoha, ezüstmoha, háztetőmoha, fehérlő vánkosmoha, őszmoha.

A növények közül a legfejlettebb szerveződést a hajtásos növények érték el. Három

törzsük: harasztok, nyitvatermők, zárvatermők. A hajtásos növényekre jellemző a
differenciálódott sejtekből álló, meghatározott funkciók ellátására képes szövetek
kialakulása, amely lehetővé tette a növényei szervek létrejöttét.

Növényi szövetek

A szövet azonos felépitésű, azonos müködést végző, hasonló alakú sejtekből áll.
Osztodószövetek – merisztéma
Sejtjei vékony falúak, plazmában dúsak, sejtmagjuk nagy, szüntelen osztódással
állandósult szöveteket hoznak létre. A hajtás és gyökér hosszirányú növekedésében
játszanak szerepet. A szár vastagodásában a kambium játszik szerepet.
Állandósult szövetek
Növényi szervek külső felületén.

Börszövet: felületen kialakult sejtcsoportok összesége, amely védi a növényt,

szabályozza a gázcserét és a párologtatást.
Kialakulása szerint lehet: ∏ elsődleges – epidermisz:
levelet, virágot, termést boritja
felületét kutikula, viasz boritja
szörképletek: egy- vagy többsejtű,
elágazó
el nem ágazó, hajlékony képletek:
papillák, fedőszőrök, serteszőrök,
kapaszkodószőrök,
gyapotszőrök, mirigyszőrök,
hidatódaszőrök
– rizodermisz: gyökeret boritó börszövet

5
Forrás: http://www.doksi.hu

képződményei a gyökérszőrök
∏ másodlagos – periderma: pararéteg
bőrszövet nélküli növényi testrész
védelme
∏ harmadlagos – ritidoma : héjkéreg, illolajat, alkaloidot tart.
A hajtás börszövetén kutikularéteg keletkezik. A kutikula a kutin nevű viaszos anyag
vékony rétege, zsirnemű védőanyag, vizzáró, csökkenti a párologtatást, és a kémiai
hatások ellen is védelmet nyújt. Ilyen a viaszréteg, a növényi szőrök. A börszövetben
találhatóak a gázcserenyilások. A gyökér függelékszervei a gyökérszőrök, amely az
ion- és vizfelvételben játszik szerepet. A börszövet a t öbbéves növények esetében a
hajtás megvastagodása következtében elszakadozik és helyén harmadlagos börszövet:
héjkéreg keletkezik, amely védelmet nyújt.

Szállitószövet: hajtásos növényekben; ásványi anyagokat, vizet, szerves anyagokat

szállit.
∑ Farész: (xylem) gyökér által felvett vizet és ionokat szállitja a
lomblevelek irányába.
Elhalt vizszállitósejtekből és csövekből épül fel.
Felépitésében több eltérő sejttipus vesz részt. Szállitóelemek a
vizszállitósejtek – tracheidák, és a vizszállitócsövek – tracheák: falukat
lignin nevű anyag szilárditja.
Szilárditóelemek a farostok, melyek elhalt sejtekből állnak.
Raktározóelemek a faparenchimák, melyek vékony falúak, megnyúlt
jellegűek, plazmában telt, élő sejtekből állnak. Egymás felett
elhelyezkedő végein ferdén lemetszettek, igy a nagyobb érintkező
felületek gyorsabbá teszik a viz szállitását.
Közötte vastag falú, elhalt vizszállitósejtek vannak. Egymáshoz
kapcsolódó végeiken a
sejtfal lyukacsos, igy a viz könnyen át tud jutni.
∑ Háncsrész: (floem) a szerves anyagot – asszimilációs terméket jutattja a
levelekből az
élő sejtekbe. Szövetelemei: szállitóelemek – rostasejtek, sejttipua élő,
plazmában dús,
megnyúlt sejt. A rostasejtek fala vastag, hosszú; az eg ymás felett
érintkező sejtfalak
lyukacsosak, a lyukakon keresztül kapcsolat van a sejtek között, és ez
teszi lehetővé a
nagy molekulájú anyagok áramlását. A rostacsövek egymás felett
elhelyezkedő
rostasejtekből épülnek fel. Közöttük lévő harántfalak a rostalemezek.
Szilárditóelemek
a háncsrostok. Raktározó elemek a kisérősejtek. A háncsparenchima
sejtek vékony
falúak és plazmatartalmúak.

A szállitószövet fa- és háncsrésze között oldalmerisztémák – kambiumok találhatók,

amelyek a gyökér és a hajtástengely külső oldalával párhuzamosan helyezkednek el.
A növényt vastagitják.

6
Forrás: http://www.doksi.hu

Alapszövet: vékony falú sejtek, a sejtek között sejtközötti járatok vannak; a növények
bőr és szállitószövetrendszere között elhelyezkedő, különböző
müködésű és felépitésű szövetek gyüjtőneve. Mindaz, amely nem bör- és
szállitószövet.
I. Valódi alapszövet: élő plazmájú, tápanyagokatraktározó vakuolumokat,
szintesteket
tartalmazó, vastag falú sejtek épitik fel.
∑ táplálékkészitő (asszimiláló) alapszövet sejtjei zöld szintestet tart.,
oszlopos szivacsos réteg
a levélben
∑ átszellőztető alapszövet sejtközötti járatokban gazdag, hajtást fenntartja
∑ viztartó alapszövet szárban, levélben található, sejtjei vékony falúak,
kevés plazmát tartalmaznak; vizmegkötő nyálkával telt öreg találhatók
bennük, itt tárolják a vizet
∑ raktározó alapszövet magvakban, gyökerekben, föld alatti szárakban
található, tápanyagokat raktároz

II. Mechanikai alapszövet: haltást, növényt szilárditja.

Sejtjei: kollenchima – vastag falú, élő sejtek
szklerenchima – szűk üregű, elhalt sejtek

III. Kiválasztó alapszövet: anyagcseretermék felhalmozása

∑ kiválasztó és tápláléktartó alapszövet v égterméket választja ki és
különiti el

Növényi szervek
A hajtásos növények szövetei szerveket képeznek.

Gyökér (raaix) magban lévő csirából fejlődik – gyököcske; rögziti a növényt, felveszi
a talajból a vizet és a vizben oldott ionokat.
Csúcsi része osztodó szövetből álló osztodási zónát képez ∏ tenyészőkúp, amit
gyökérsüveg borit.
A gyökérsüveg (kaliptra) külső sejtjei elnyálkásodásodnak, gyökérsavat termel –
elősegiti a gyökér előrenyomulását. A nehézségi erő irányát követi.
Az osztódási zóna fölött a megnyúlási zóna van, itt a legerőteljesebb a gyökér
hosszirányú növekedése. Fölötte a felszivódási zóna helyezkedik el, amelynek
gyökérszőrei végzik a felszivást. Az itt felvett anyagot a szállitási zóna viszi tovább.
A gyökerek összesége a gyökérzet, amely lehet mellék – vagy főgyökérzet. A
gyökérrendszer kiterjesedése a növénytől és a talajtól függ.
Tipusai: főgyökér – oldalgyökér, mellékgyökér, járulékos gyökér: hajtásból fejlődik –
kapaszkodó, támasztó, vizi
Gyökérmódosulások: raktározó – cukor ∏ cukorrépa
cukor és karotin ∏ sárgarépa, petrezselyem
gyökérgümő – baktériumok által kialakitott daganatok ∏
pillangósv.
léggyökér - valódi: vizpárát köti meg ∏ orchidea
- kapaszkodó ∏ borostyán
- támasztó

7
Forrás: http://www.doksi.hu

- koronagyökér
- légzőgyökerek ∏ mocsári ciprus
szivógyökér ∏ fagyöngy, vicsorgó
gyökértövis: védőszerv

A hajtás (cormus) leveles szár. Fiatalkori alakja a rügy (gemma) a hajtás embrionális
alakja, amelyet kivűlről rügypikkelyek védenek. Ha ez hiányzik a r ügy csupasz –
ostorménfa. A rügy tengelyből és ráboruló levélkezdeményekből áll. A
levélkezdemények eredése a tengelyről a levélcsomó. A két csomó közötti távolság a
szártag (internódium). A rügy levélkezdeménye közel erednek egymáshoz, igy a rügy
rövid szártagú hajtás. Helyzete szerint lehet: csúcsrügy, oldalrügy, hónaljrügy;
minősége szerint: hajtásrügy ∏ leveles szár, termőrügy ∏ virág, vegyes rügy ∏
levelet és virágot is kialakit. Rejtett rügy az alvórügy, ami csak a valódi rügyek
károsodásakor alakulnak ki.
Oldal rügy, csúcsrügy, levélrügy, virágügy, vegyesrügy, hajtórügy, alvórügy
Módosulatok: kapaszkodás ∏ kacs – szőlő, tök
védőszerv ∏ ágtövis – kökény
elterjedés ∏ inda – erdei szamóca
raktározás, szaporitás - föld alatti módosult hajtás ∏ gyöktörzs – pongyola
pitypang,
sárga nőszirom
hagyma: rövid szártagú, módosult hajtás a föld alatt ∏ hagymagumó – réti
kardvirág
A hajtásból gyökerek is fejlődhetnek ∏ járulékos gyökerek: jelentősek a növények
vegetativ szervekkel történő szaporodásában.

A szár (caulis)a hajtás tengelye, a növény vázát képezi, meghatározza alakját, a benne
futó szállitónyalábok révén biztositja, hogy a gyökér által felvett anyagok a
lomblevelekbe jussanak, és a kész szerves anyag eljusson a növény sejtjeihez.
Szárcsomókból – nóduszok erednek a levelek. A szöveti felépitése határozza meg a
szár tipusát.
Két alaptipusa:  fásszár: éveken át fejlödő, évgyűrűs szerkezetű
szár
az evolúció során elöbb jelent meg, kivűlről héjkéreg boritja,
el nem ágazó
hajtásrendszert – koronát visel. Ha a törzs magas akkor fáról
beszélünk, ha
a hajtásrendszer közvetlenül a föld felett van cserjéről
beszélünk
Korona hajtásai: 3 évnél idősebb – ág
2 éves – gally
évi – vessző
A fásszár egyik formája a pálmatörzs, amely egyenletes
vastagságú és nem
ágazik el.
A több évig élő növények – fák - idősebb korukra másodlagos szöveteket is
létrehoznak. Ezek olyan rétegek, amelyek az elsődleges szöveteket pótolják. Az új
szilárditó – és folyadékszállitó szállitószöveteket a növény közepe felé, az új

8
Forrás: http://www.doksi.hu

védőszövetek kifelé keletkeznek. Az új szállitószövetek képződését másodlagos

vastagodásnak, a kialakult növényz fásszárunak nevezzük.
Az összefüggő szállitószövet – rendszer kialakulása a s zár m ásodlagos
vastagodásának első lépése. Zárt kambiumgyűrű alakul ki, meky farészt és háncsrészt
hoz létre igy összefüggő szállitószövet – henger alakul ki, két része: háncsrész, fatest.
A szállitószövetek évről – évre történő vastagodása növeli a gyökerek és szárak
átmérőjét.
Évgyűrű: egy vegetációs idő alatt létrejött faelemek együttese. Két része: korai
pászta: világosabb, puhább,
vegetációs
időszak elején jön létre
késői pászta: sötétebb,
keményebb
Geszt: fatest elhalt része
Szijács: fatest külső, vizszállitásra képes része; szilárdit, tápanyagot raktároz.
Az idősebb növények kifelé új védőszöveteket hoznak létre. Paraalapszövet:
(felloderma) másodlagos
kéreg
Parakambium: (fellogén)
osztodószövet,
amely paraalapszövetet és
paraszövetet
hoz létre.
Paraszövet: (fellom)
Parakéreg: (periderma)
Paraszemölcs: (lenticella)
paraszövet
dudorai, gázcsere

 lágyszár: egy vagy két éven át élő, puha állományú, tövén fásodó szár
kivűlről börszövet fedi, alatta alapszövetbe
futnak a szállitónyalábok, amelyek szórtan és körkörösen
helyezkednek el.
Tipusok ∑ dudvaszár – héjakut mácsonya, mocsári gólyahir
szalmaszár: hosszú, üreges szártagú – réti csenkesz
palkaszár: tövén a levelek egymáshoz közel erednek
- tavi káka, sás
nádszár: kemény, fás szilárditószövetű – bambusz,
nád
tőkocsány levéltelen, elágazásmentes, virágban
vágzödő szár
- illatos ibolya, fürtös gyöngyike

Szár tipusok: fásszár; lágyszár – dudvaszár, szalmaszár, tőkocsány, tőszár; pálmatörzs

Szár módosulás: gyöktörzs, tarack, gumó, hagyma, hagymagumó, sarjgumó, inda,
kacs, tüske, szártövis, kaktuszszár

A levelek (fillum) a szár klorofilban gazdag, korlátolt növekdésű, lemez alakú

függelékszerve.

9
Forrás: http://www.doksi.hu

Felépitését tekintve mindkét oldalát börszövet fedi, a l evél szinét vastag kutikula
boritja. Fonákján a gázcserenyilások vannak. A levél alsó és felső börszöveti rétege
között van a tápláléklészitő alapszövet. Alsó börszövet – levél fonákja - felett van a
szivacsos réteg, amely szabálytalan alakú sejtek rétege, a sejtek között sejtközötti
járatok vannak. Felső börszövet – levél szine - alatt az oszlopos réteg van, amelynek
sejtjei kloroplasztiszokat tartalmaznak. Az oszlopos és szivacsos réteg alkotja a
mezofillumot. Levélerek az edénynyalábok folytatásai.
A gázcserenyilások (sztómák) a börszövet apró nyilásai, melyeken át párologtatás és
gázcsere folyik. Két zárósejt alkotja, amely a légrést fogja közre. A zárósejt
kloroplasztiszt tartalmaz. A zárósejtek alatt az alapszövetben a légudvar alakul ki,
amely a sejtközötti járatokban folytatódik.
Müködésük és elhelyezkedésük szerint csoportosithatók.
∑ sziklevelek (kotiledon): csak virágos és magvas növényekre jellemző. A magban
lévő csira részei, a csira táplálásában van szerepük, számuk alapján ismerjük a
növényeket.
∑ lomblevél: a fotoszintézis, a párologtatás, gázcsere szerve.
Részei: levélalap – lomblevél legalsó, kiszélesedő vagy kiemelkedő
része
levélnyél – levéllemezt és levélalapot köti össze
közvetiti a tápanyagot a levél és a szár között, és a fény
felé forditja
a lemezt. Ha hiányzik a levél ülő.
levélnyomnyaláb – a szárból elágazó edénynyaláb, mely a levél
főere lesz
levéllemez – a lomblevél lapos, lemez alakú, zöld,
fotoszintetizáló része
lehet kerek, sziv, lándzsa, vese, tojásdad alakú
válla ék, sziv, nyil, dárda alakú
széle lehet ép vagy bemetszett – fűrészes, csipkés; ha
mély a
bemetszés, akkor a levél tagolt: karéjos, hasadt, osztott,
szeledelt
Ha a levélnyélen egy levéllemez található, a levél egyszerű, ha több, összetett.
Összetett levél lemezei a levélkék. Ha a levélkék a levélgerinc két oldalán sorban
erednek, szárnyasan összetett – kaszanyüg bükköny, ha egy pontból, tenyeresen
összetett – vadgesztenye.
A levéllemezekben futó szállitónyalábok a l evél erezetét képezik. Az erek lefutása
alapján mellékerekből álló, párhuzamos erezetű, és főrekből és oldalerekből álló,
hálózatos erezetű lehet a levél. Levelek elhelyezkedése a száron a levélállás: ∏
szórt – szárcsomóból egy levél ered
átellenes – egy szárcsomóból két levél
ered
keresztben átellenes – egymás felett
elhelyezkedő levelek 90°- kal
elfordulnak –
méreggyilok
örvös – egy szárcsomóból több levél
ered – szagos müge
tőrózsa – levélrózsa a szár tövénél
összenőtt vállú levél

10
Forrás: http://www.doksi.hu

Módosulat: parologtatás ∏ levéltövis – kaktusz

pálhalevél – veteményborsó
rovarfogás – harmatfű, rence
allevél ∏ lomblevél szintje alatt található – hagyma buroklevelei
fellevelek ∏ lomblevél szintje felett, lomblevél módosulata –
fészekpikkely, murvalevelek

Hajtásos növények – coromobionta

A növények közül a legfejlettebb szerveződést a hajtásos növények érték el. Három

törzsük: harasztok, nyitvatermők, zárvatermők. A hajtásos növényekre jellemző a
differenciálódott sejtekből álló, meghatározott funkciók ellátására képes szövetek
kialakulása, amely lehetővé tette a növényei szervek létrejöttét.
Korpafüvek
Ősharasztok zsurlók
páfrányok
nyitvatermők

magvaspáfrányok zárvatermők

Harasztok törzse (Pteridophyta)

A harasztok a földtörténeti korban a szilurban jelentek meg. Őseik a zöldmoszatok
voltak. Felépitésüket tekintve valódi szárral, levéllel, gyökérrel rendelkeznek. Levelük
változatos alakulású, kutikulával fedett és gázcserenyilásokat tartalmaz.
Levélerezetük villásan elágazó. A szár, levél és gyökér fejlett háncs – és farészből álló
edénynyalábokkal rendelkezik, melyekben jellegzetesen fásodott vizszállitó elemek
találhatók. Igazi virágjuk nincs, helyette a levél fonákán a spóratartó tokban fejlődött
spórák találhatók.
Egyedfejlődésük kétszakaszos. A spórákból, ha nedves talajba kerül, az előtelep
fejlődik. Az előtelepen jönnek létre az ivarszervek makrospóra ∏ női ivarszervet;
mikrospóra ∏ him ivarszervet fejlesztő előtelep. A női ivarszervekben keletkező
petesejtet kémiai inger hatására az előtelepet boritó vizcseppben, ostoros mozgással
keresik fel a himivarsejtek, majd közülök egy megtermékenyiti. Az egyesülésből
létrejön a zigóta, majd kialakul belőle a harasztnövény. A harasztok leveleiken hozzák
létre az ivartalan szaporitó sejtjeiket, a spórákat, amelyek a talajra jutva fejlődésnek
indulnak. A haraszt az ivaros szakaszban fejletlen, az ivartalan, spóratermő
szakaszban válik fejlett növényé.

Korpafüvek osztálya - lycopodiatae

Villásan elágazó hajtásrendszerrel, sűrűn álló, kicsiny szálas levelekkel rendelkező ösi
szerveződésű harasztok tartoznak ide. „Élő kövületek” Leveleik apró, spóráikat a
hajtáscsúcson kialakuló spóratermőleveleik tövében hozzák létre. Kapcsos korpafű,
ruvaöröm.

Zsurlók osztálya - sphenopsida

Képviselőinek levelei hüvellyé csökevényesedtek és az izelt száron örvös állású
hajtásrészek vannak. Leveleik aprók, pikkelyszerűek, a fotoszintézis a hajtások
szárában zajlik. A mezei zsurlón kora tavasszal barnás szinű, egyszerű spóratermő

11
Forrás: http://www.doksi.hu

hajtás fejlődik. Csúcsán pajzs alakú tartólevelek fonákán találjuk a spórataró tokokat.
A tavaszi hajtás elpusztulása után fejlődik a zöld, örvös állású hajtásrészekkel tagolt
nyári hajtás. Nyirkos szántókon elterjedt.
Óriás zsurló, hosszú zsurló, mocsári zsurló, kigyónyelv.

Páfrányok osztály – tilicatae

Föld feletti törzsön vagy föld alatti hajtásrendszerükből hozzák nagyméretű, erősen
tagolt lombleveleiket. Spóráikat a fajok nagy része a levél fonákán lévő spóratermő
tokokban érlelik. Az erdei pajzsika a nedves, árnyékos erdők páfránya.
Mészkőszurdokokban él a tagolatlan levelű gimpáfrány. Az édesgyökerű páfrány és
az aranyos fodorka az árnyas sziklákon él.

Nyitvatermők törzse ( gymnospermatophyta)

Az ősi harasztokból a magvaspáfrányokon keresztül fejlődtek ki. Szárazföldiek, a
viztől teljesen elszakadtak. Szövetes, hajtásos, virágos növények, de nincs termésük.
Gyökérszörük, igazi szállitóedények nincsenek. Lomblevelek örökzöldek, tű vagy
pikkely alakúak, viaszosak. Viráguk egyivarú, egylaki vagy kétlaki, szélmegporzással
szaporodnak. Magházuk nincs, mivel a termőlevelek nem zárultak össze, igy a
magkezdemények a termőleveleken szabadon ülnek – tobozvirágzat. Termés nincs, a
toboz a magvakat hordozó hajtás.
Magvakkal szaporodnak, nemzedékváltakozással fejlődnek.
Ivaros – haploid nemzedék spórából fejlődik. A magkezdemény a női jellegű előtelep,
benne fejlődnek a petesejtek. A virágporszem a him jellegű előtelep, himivarsejt
képződik belőle. A tobozvirágzat szabadon álló magkezdeményére hulló
virágporszem együtteséből lesz a zigóta.
Ivartalan – diploid nemzedék a zigótából fejlődik. A mag állapotba nyugalmi szakasz
iktatódik be, gyökérre, szárra, levélre, virágra tagolódik. A spórák meiózissal
képződnek, a magkezdeményt képző haploid sejt, illetve a virágporszemet képző
haploid sejt a spóra.

Fenyők osztálya
Lucfenyő, erdei fenyő, feketefenyő

Ciprusfélék osztálya
Közönséges boróka

Mocsárciprusfélék osztálya
Mamutfenyő

Zárvatermők törzse – angiospermae

Megjelenésük a jura végére tehető. Elterjedésük annak köszönhető, hogy szaporodás
módjuk magas szintre jutott. A magkezdemények a termőlevelek összenövésével
keletkező zárt magházban fejlődnek. Megjelenik a lágyszár, valódi edénynyalábjaik
vannak.
A megporzás szél és rovar útján történik. A megtermékenyités után a termőből termés
alakul ki, melyben a magvak védve vannak. Megjelentek a vizszállitó csövek, amely
gyors vizszállitást és párologtatást eredményezett.
A lágyszár, a szórt levélállás, a virágzatok megjelenése sokkal előnyösebb.
Őszárvatermők ∏ kétszikűek

12
Forrás: http://www.doksi.hu

∏ tavirózsfélék (egyszikűek)

A mohák és a harasztok ivaros szaporodása még nedves környezetet igényel.

Szárazabb területen való elterjedésüket akadályozta az előtelep kiszáradása, és igy a
megtermékenyités elmaradáasának veszélye. A viztől, mint közegtől való elszakadást
a virág kialakulása valósitotta meg.
A virág módosult levelekből álló, korlátolt növekedésű, rövid szártagú
szaporitóhajtás. A virág tengelye megnyúlt, alsó része a kocsány. A kocsány
kiszélesedő része a vacok, amelyen a virág ül. Kivűlről a virágot takarólevelek óvják.

sziromlevél:belső takarólevél – együttes a párta ( korolla), amely

sziromlevelekből
áll
Takarólevelek szaporitószerveket körülvevő finom, általában szines
levelek, illatos

csészelevél: külső takarólevél – együttes a csésze (kálix), amely

csészelevelekből áll
apró zöld levelek a bimbó körül

A csészelevelek rendszerint zöldek, a s ziromlevelek szinesek. Ha a csésze – és a

sziromlevél egyforma, akkor lepelről (tepalumok) beszélünk. A virág porzó – és
termőtáját az ugyancsak levéleredetű porzók és termők képzik. A porzók portószálból
és a hozzájuk kapcsolódó portokokból állnak. A termő részei a bibe és a magház. A
bibe bibepárnája bibeszálon keresztül áll kapcsolatban a magházzal.

Bibe: termő csúcsa, ragadós felszinéhez hozzáragadnak a

virágporszemek
Termő bibeszál: a bibét a magházzal köti össze
magház
Ivarlevelek
Portok: benne pollen
Porzó
porzószál

Ha a termő a vackon ül, a virág felső állású. Ha félig a vacokba süllyed, a virág
középső állású, ha teljesen a vacokba süllyedve, alsóállású.
A porzó evolúciós szempontból a mikrospórát termelő levélnek, a termő pedig a
makróspórát termelő levélnek felel meg. A portokban lévő pollenzsákok a mikróspóra
tokjai. A termőben lévő magkezdemény pedig a makrospóra tokjának felel meg. A
pollenzsákból kiszabaduló pollen a mikrospóra, a magkezdeményt képező embriózsák
kiindulási sejtje pedig a makrospóra.

Virágpor: (pollen) a porzók által termelt apró sejtek. Minden pollenszemben két
sejtmag képződik, amelynek egyike a generativ mag, kettéosztódva két magot hoz
létre. A másik mag, a vegetativ nem osztódik.

13
Forrás: http://www.doksi.hu

Magkezdemények: A női szaporitószervben, a magházban találhatók.

Megtermékenyités után belőle fejlődnek a magok. Részei: embriózsák,
magkezdeményburok, csirakapu.
Megporzás: a bibére kerülő vegeativ sejt felbontja a bibeszál laza szövetét, a
generativ sejt pedig a keletkezett pollentömlőn keresztül levándorol az embriózsák
felé. Vándorlás közben a generativ sejt kettéosztódik ∏ gaméta 1, gaméta 2. A
gaméta 1. a p etesejttel egyesül és kialakul a z igóta. A gaméta 2. a k ét központi
maggal egyesül.
Megporzás fajtái: idegenmegporzás, önmegporzás, s zélmegporzás, rovarmegporzás,
vizmegporzás.

A virág járulékos részei a nektáriumok: cukros nedvet termelő mirigyszőrök, melyek

apró kehelyszerű képződmények a termőlevelek alapjánál vagy közöttük, a vacokon.
Az itt összegyülő édes nedv a háncsrész szállitóelemeiből származik a rovarok
odacsalogatására.

Egyivarú: vagy csak porzó, vagy csak termő van a virágon

Kétivarú: termő is, porzó is van a virágon
Egylaki: olyan növény, melyen a porzós és termős virágok ugyanazon a növényen, de
külön virágban fejlődnek
Kétlaki: olyan növény, melynek porzós és termős virágai külön egyeden fejlődnek

A virágos növények jelentős részénél a virágok nem magánosak, hanem többesével,

szabályos elrendezésben helyezkednek el. Ez a virágzat.

Virágzat

egyszerű összetett

fürtös bogas fürtös bogas

- fürt - forgó - buga - bogernyő
- füzér - kunkor
- torzsa - legyező
- toboz
- fészek
- sátor
- ernyő
- gomb

Virágzat: (inflorescencia) több virágból álló, lomblevél nélküli reproduktativ hajtás.

Ha a v irágzati tengely nem ágazik el, a v irágzat egyszerű, ha elágazik összetett. A
virágzatok két alaptipusa a fürtös – és bogasvirágzat.
Fürtös: a virágok tengelyei a virágzati főtengelyt nem nővik túl. Tipusai: füzér,
összetett kalász, torzs, gomb, sátor, ernyős, fürt, fészkes.
Bogas: a virágok tengelyei a virágzati főtengelyt túlnövik. Tipusai: álernyő, bogernyő,
ecset, egyes bog, forgó, legyező, sarló.
Virágtipusok:csöves, nyelves, harang alakú, sarkantyús, ajakos, pillangós, tölcsér,
tányér, csillag, korsó, tátogató, orchidea.

14
Forrás: http://www.doksi.hu

A megtermékenyités követően a zigótából kifejlődik a csira, amely a gyökérrendszert

kialakitó gyököcskére (radikula), sziklevélre és a hajtásrendszert létrehozó
rügyecskére (plumula) tagolódik. A központi sejtből a mag tápláló szövete képződik.
A magot a csira, tápszövet, maghéj képezi A mag a termésben érik meg.

Gyököcske gyökérrend.
Petesejt (n) + gaméta 1. (n) Zigóta (2n) Csira
Rügyecske hajtásrend.

Központi sejtek (2n) + gaméta 2. (n) Tápszövet (2n)

Magkezdemény buroklevelei Maghéj

Magkezdemény Mag (semen) ∏ r észei: köldök (hilum):

magkezd. és magházat
összekötő nyél
maghéj
rügyecske, gyököcske
táplálószövet: védi, táplálja a csirát
sziklevél (kotiledon): csira részét képző
levél

Magház Termés: (fructus) védi a magot, segiti a növény elterjedését

Áltermés: termés kialakitásában Valódi: termés kialakitásásban a

termő
más virágrész is részt vesz vesz részt
- almatermés, füge, csipkebogyó
szamóca, eperfa

Száraz Húsos
Felnyiló: szarkaláb, lucerna, mustár, pásztortáska Bogyótermés: egres,
ribizli,
becőtermése, csattanó maszlag toktermése szőlő, paradicsom,
dinnye, tök
Fel nem nyiló: gabonafélék szemtermése, napraforgó Csonthéjas: dió,
cserresznye,
kaszattermése, kapor ikerkaszat termése, kocsányos tölgy szilva,
őszibarack
makktermése, mezei zsálya makkocskája, szil, virágos kőris
lependéke, juharfajok ikerlependéktermése

15
Forrás: http://www.doksi.hu

Kétszikűek osztálya – dicotyledonae

Magjuk két sziklevelt tartalmaz, melynek a t ápanyagraktározásban van fontos
szerepe. Főgyökérzetük van, száruk elágazó fás vagy lágyszár. A szállitónyalábok
szabályos körben hekyezkednek el. Levelük levélalappal kapcsolódik ∏ levélnyél ∏
levéllemez. Gázcserenyilások a levél fonákjána vannak. A virágtagok száma 5 vagy 4.
Ajakosok családja: csombormenta, szennyesinfű, enyves zsálya, piros árvacsalán,
szőrős kenderkefű, peszterce, macskahere, tarlóvirág, tisztesfű, fehér permetefű,
borsófű, kerek repkény
Bengefélék családja: varjútövis, kutyabenge, szőlő
Bodzafélék családja: ostorménfa, földi bodza
Boglárkafélék családja : vetési boglárka, tavaszi hérics, mezei szarkaláb, hunyor,
galambvirág,leány kökörcsin, réti iszlag, erdei szellőrózsa, mocsári gólyahir,
salátaboglárka, réti boglárka
Borbolyafélék családja: sóskaborbolya
Borostyánfélék családja: borostyán
Burgonyfélék családja: keserű, fekete csucsor, paradicsom, paprika, paradicsom,
burgonya, zsidócseresznye, nadragulya, beléndek, petúnia, maszlag
Bükkfafélék családja: bükk, csertölgy, molyhos tölgy, dió, gesztenye
Csalánfélék családja: nagy csalán
Disznóparéjfélék családja: szörös disznóparéj
Érdeslevelüek családja: törjekigyószisz, fekete nadálytő, orvosi atracél, mocsári
nefelejcs, erdei gyöngyköles, orvosi tüdőfű
Ernyősök családja: kék iringó, ördögszekér, sárgarépa, zamatos turbolya, medvetalp,
erdei angyalgyökér, paszternák, kapor, őzsaláta, földitömjén,podagrafű, foltos bürök,
bóditó baraboly
Ezüstfafélék családja: keskenylevelű ezüstfa
Fagyöngyfélék családja: fagyöngy
Farkasalmafélék családja: farkasalma, kapotnyak
Fészkesek családja: parlagfű, szamárkenyér, imola, varádics, aszat, bogáncs, kender,
százszorszép, kamilla, dália, zergevirág, aggófű, seprence, pipitér, cickafark,
gyermekláncfű
Füzényfélék családja: réti füzény
Fűzfafélék családja: fűz, nyár
Galajfélék családja: szagos müge, tejoltó galaj
Gólyaorrfélék családja: bürök gémorr, piros gólyaorr
Hangafélék családja: csarab, áfonya
Harangvirágfélék családja: harangvirág
Hársafélék családja: ezüst hárs, kislevelű hárs
Ibolyafélék családja: ibolya, árvácska
Juharfélék családja: zöld juhar, korai juhar, vadgesztenye
Kankalinfélék családja: békaliliom, ciklámen, kankalin, lizinka
Kecskerágófélék családja: bibircses kecskerágó
Kenderfélék családja: felfutó komló, kender
Keresztesvirágúak családja: káposzta, répcsény, estike, kányafű, répcsényretek,
vadrepce, tatorján, pásztortáska, zsázsa, hamuka, ternye, torma
Keserűfűfélék családja:paréjlórom, sóska, keserűfű
Kőtörőfélék családja: egres, ribizli, veselke, gumós kőtörőfű
Kutyatejfélék családja: erdi szélfű, napraforgó kutyatej, szineváltó kutyatej, pusztai
kutyatej

16
Forrás: http://www.doksi.hu

Lenfélék családja: len

Libatopfélék családja: sziksófű, laboda, libatop
Ligetszépefélék családja: parlagi ligetszépe, borzas füzika, erdei dérce
Macskagyökérfélék: orvosi macskagyökér
Mácsonyfélék családja: héjakútmácsony, varfű, vajszinű ördögszem
Madársóskafélék családja: madársóska
Mákfélék családja: pipacs, vérehulló fecskefű, füstike, keltike
Mályvafélék családja: parlagi madármályva, orvosi ziliz
Meténgfélék családja: pusztai meténg
Nyirfafélék családja: mogyoró, gyertyán, nyir
Olajfafélék családja: vörös köris, magas köris, fagyal, orgona
Orbáncfűfélék családja: orbáncfű
Pillangósviráguak osztálya: festő rekettye, szaravs kerep, tövises iglice,
sárkereplucerna, takarmánylucerna, fehér here, lóhere, veteménybab, fürtös zanót,
akác, dudafürt, aranyeső, tarka koronafürt, szártalan csüdfű, veteményborsó,
kaszanyügbükköny, nagyvirágú lednek, henye boroszlán
Platánfélék családja: juharlevelű platán
Rencefélék családja: közönséges rence
Rezedafélék családja: vadrezeda
Rózsafélék családja: mérsékelt övi család, fás – lágyszárú növények, szórt állású,
pálha levelekkel. A virágtagok száma 5 vagy ennek többszöröse; vadalma, vadkörte,
egybibés galagonya, lisztes berkenye, sajmeggy, vadcseresznye, meggy, kökény,
nemes szilva, kajszibarack, mandula, őszibarack, gyepűrózsa, madárberkenye,málna,
hamvas szeder, szeder, palástfűfajok, őszi vérfű, csabire, parlófű, tündérfürt, koloncos
legyezőfű, libapimpó, szamóca, ezüst pimpó
Selyemkórófélék családja: vadpaprika, selyemkóró
Somfélék családja: húsos som, veresgyűrűsom
Sulyomfélék családja: sulyom
Süllőhinárfélék családja: süllőhinár
Szegfűfélék családja: szegfű, konkoly, fehér mécsvirág, szappanfű, ezüstvirág,
tyúkhúr
Szilfélék családja: mezei szil
Szömörcefélék családja: cserszömörce
Szuharfélék családja: naprózsa, napvirág
Szulákfélék családja: arankafajok, apró szulák, sövényszulák
Tárnicsfélék családja:kis ezerjófű, fecsketárnica, kornistárnics
Tátogatófélék családja: vicsorgó, ökörfarkkoró, perzsa veronika, csörgő kakascimer,
sárga gyűszűvirág, kerti oroszlánszáj
Tökfélék családja: süntök, dinnye, uborka
Tündérrózsafélék családja: itt váltak ki az egyszikűek; fehér tündérrózsa, tavirózsa
Útifűfélék családja: réti útifű
Vajvirágfélék családja: vajvirág
Varjúhájfélék családja: sárga kövirózsa, fali kövirózsa, rózsás kövirózsa, fehér
varjúháj

Egyszikűek osztálya – monocotyledonae

Magjuk egy sziklevéllel csirázik. Bojtos gyökérzete, lágyszára van. Szállitónyalábjai
szórtak. Levelek párhuzamos erezetűek, sztómák a szinen is és a fonákon is vannak.
Virágtagok száma 3.
Amarlilliszfélék családja: hóvirág, tavasz tőzike, nyári tőzike, fehér nárcisz, vetővirág

17
Forrás: http://www.doksi.hu

Békabuzogányfélék családja: ágas békabuzogány

Békalencsefélék csládja: békalencse
Békaszőlőfélék családja: imbolygó békaszőlő
Békatutajfélék családja: békatutaj, kolokán
Gyékényfélék családaj: bodnározó gyékény
Hidőrfélék családja: nyilfű, vizi hidőr
Kontyvirágfélék családja: kontyvirág
Kosborfélék családja: madárfészek, pókbangó, mocsári nőszőfű, kétlevelű sarkvirág,
agárkosbor
Liliomfélék családja: lónyelvű csodabogyó, salamonpecsét, egyhajúvirág, magyar
kikerics, hagyma, sárgaliliom, gyöngyvirág, fürtös gyöngyike, farkaszőlő, fehér
zászpa, ernyős madártej, ligeti csillagvirág, kóny madártej, liliom, tyúktaréj
Nősziromfélék családja: réti kardvirág, sáfrány, nőszirom
Pázsitfűvek családja: állomány – gyepalkotók, szalmaszáruk van; árpa, búza,
rozsmuhar, kukorica, sáskanád, fehértippan, abrakzab, árva rozsnok, perje, csenkesz
Sásfélék családja: rókasás, ujjas sás, réti sás, szürkekáka, barna palka, zsióka, tavi
káka
Szittyófélék családja: szittyók

Növények anyagszállitása

A viz a növények számára tápanyag, oldószer, reakcióközeg, reakciópartner. A

fotoszintézishez szükséges hidrogént a vizből veszi fel.
Duzzadás: szilárd test folyadékot sziv magába, nő a térfogata. Azonos a plazma
hidratációjával: az elektromosan töltött részecskék maguk köré vizburkot vonzanak,
hidratálódnak.
Diffúzió: az anyag molekuláinak termikus mozgása, amely a térben való egyenletes
eloszlásra irányul. A mozgás mindig a nagyobb koncentráció felöl a kisebb felé
irányul.
lassitott diffúzió: a hártya átereszti az oldószert, és az oldott anyagot.
Ozmózis: (sejthártya) két különböző, de azonos oldószerű és hőmérsékletű folyadék
féligáteresztő hártyán érintkezik egymással. A kevésbé töményebb oldatból az
oldószer a hártyán keresztül benyomul a töményebb oldatba és felhigitja, a töményebb
oldat fizikai nyomása nő.
Ha a hártya az oldószer molekuláit átereszti, az oldott anyag részecskéit viszont nem,
akkor féligáteresztő szemipermeábilis hártyának nevezzük, és ezen a hártyán keresztül
az oldószer a higabb oldatból a töményebb oldatba áramlik. ∏ beáramlás: endozmózis
∏ kilépés: exozmózis
∑ ozmotikus nyomás: amikor a fizikai nyomás annyira megnő, hogy egyensúlyt tud
tartani a
koncentrációkülönbség miatti oldószerbeáramlással, dinamikus
egyensóly
alakul ki
az exozmózis és endozmózis között dinamikus egyensúlyi állapot
van
ugyanannyi viz áramlik be, mint ki
Plazmolizis:a központi vakuolum annyira összezsugorodik, hogy magával húzza a
citoplazmát, amely
leválik a sejtfalról

18
Forrás: http://www.doksi.hu

plazmaleválás, a s ejt a s ejtnedvnél töményebb oldatba kerül, a sejtplazma

leválik a
sejtfalról
Deplazmolizis: plazmolizált állapot megszűnése
Hipertóniás oldat: töményebb oldat
Hipotóniás oldat: higabb oldat
Izotóniás oldat: azonos töménységű oldat

A vizfelvétel három szakasza:  környezetből a sejtfalba

sejtfalból a plazmába
 abszorcióval: kötött formába kerül át a viz
a vizmolekulák az egyik plazmarészecske hidrátburkáról
a másik
részecske hidrátburkára kerülnek ∏ vándorlás - migráció
 plazmából a szomszédos sejtekebe, a sejtek szivóerejével

Növényi sejt szivóereje

A növényi sejtek vizfelvételét a szivóerejük határozza meg.
Függ: az ozmozis érték (P) a környezet és a ci toplazma oldatának
töménységkülönbségéből adódó
szivóerő
turgornyomás (T) a sejtfal csökkent tágulékonysága miatt kialakuló
ellennyomás és a viz
kipréselődik a sejtből

Sz=P-T

Turgor: az ozmózisnyomás nyomást gyakorol a sejthártyára, ill. a sejtfalra,

egyban a sejthártya ill.
a sejtfal a plazmára; ez a kétirányú mozgás alakitja ki a növények rugalmas és
szilárd tartását.
Az egészséges növények sejtjeinek állapota, mikor a sejt több vizet már nem
képes felvenni. A
sejtnedv (cukor és ásványi anyagok oldata) ozmózis útján vizet vesz fel, a
központi vakuolum
teljes nagyságára tágul. További tágulás azért nem lehetséges, mert az igy
kialakult
turgornyomást a m erev sejtfal ellensúlyozza. A tugorállapotú sejtek révén a
növény
egyenesen áll.

Növényi szervezet vizfelvétele

A vizet a g yökérzeten keresztül veszi fel, azon belül is a f elszivó zóna
gyökérszörsejtjei. A gyökérszörök hozzánőnek a talajszemcsékhez. A talajból a
gravitációs és kapilláris vizet veszi föl. A talaj üregeiben a nehézségi erő hatására a
gravitációs viz a mélybe jut, ahol kapilláris vizzé alakul. A kapilláris vizet a talaj
felületi feszültsége tartja meg.

Párologtatás

19
Forrás: http://www.doksi.hu

Az a jelenség amikor a növények vizgőz formájában vizet adnak le. Ezáltal szivóerő
keletkezik, amely a gyökértől a levelekig összefüggő szállitószövet-rendszeren
keresztül a l evelekbe szivja a v izet. A növények a kutikulán keresztül és
gázcserenyilások segitségével párologtatnak. A kutikulás párologtataás esetén a
börszöveti sejtek vize párolog el. A gázcserenyiláson törénő párologtatáskor a levél
sejtközötti jártaiba jutó vizpára távozik el. ∧ vizgőz leadása az alapszöveti sejtekből a
sejtközötti
járatokba (levélben összefüggő járatok
vannak)
∧ sztómák vizgőzleadása
gázcserenyilás: két zárósejt, közte légrés;
zárósejt
alatt légudvar, ahova sejtközötti járatok
torkollnak
Légrés nyilása: légrést körülvevő sejtfal megvastagszik, zárósejt tugornövekedése
vagy térfogat-nagyobbodása alkalmával a klégrést körülvevő falrészletek
eltávolodnak egymástól, a zárósejtek kifelé görbülnek
A gázcserenyilásoknak aktiv és passziv mozgásaik vannak. + aktiv: zárósejtek
tugormozgása miatt
fotoaktiv nyitódás: fény
hatására
fotoaktiv záródás: fény
hiányakor
hidroaktiv záródás: erős
párologtatáskor,
vizveszteségkor
+ passziv: a zárósejtekkel
szomszédos
börszöveti sejtek
tugorváltozása miatt
A levegő relativ páratartalmának csökkenése fokozza a párologtatás mértékét, a
páratartalom növekedése csökkenti. Befolyásoló tényező a levegő mozgása,
hömérséglete, közvetlen fény, sztómák helyzete.
Higrofita növények vizes-árnyékos helyen élnek, gázcserenyilásaik kiemelkednek;
mérsekelt talajnedvességet igénylő mezofita növények gázcserenyilásai egy szinten
helyezkednek el a környező börszöveti sejtekkel; száraz helyen élő xerofita növények
gázcserenyilásai alatta helyezkednek el.
A vastag kutikula, viaszréteg és növényi szörök ( trichomák) csökkentik a
párologtatást.
A sztómák nyitódásának, záródásának napi ritmusa van: reggel kezd nyilni, délelött a
legnyitottabb, délben, este lassa záródik. Szárazságban, nagy melegben zártak.

Transzspirációs áramlás
A növényekben a párologtatás nyomán kialakuló szivóerő hozza létre. Ha a növény
külső sejtjei vizet párologtatnak, vakuolumaikban megnő az ásványi só és cukrok
koncentrációja belsőbb sejtekhez képest, igy ezekből ozmózis útján vizet vesznek fel.
Ez a viz a farészből pótlódik a kapillárisjelenség alapján.

Kapillárisjelenség

20
Forrás: http://www.doksi.hu

A folyadékok vékony csövekben felfelé áramlanak a molekuláik egymás közti, ill. a

folyadékmolekulák és a cső fala közti vonzóerők hatására.

Gyökérnyomás
Egyes növényekben a gyökér mérhető nyomással szállitja a vizet a hajtás felé. A viz a
talajból a gyökér rétegein keresztül ozmotikus hatásra vándorol, eljut a
vizszállitócsövekbe, innen a párologtatásból adodó szivóhatás jutattja a felsőbb
részekbe.

Gyökérnyomás és párologtatás = szivóerő

A gyökerek által felvett viz alsó mozgatója a gyökérnyomás. A gyökérnyomás a vizet
a szállitónyalábok faelemeibe préseli. A jelenséget a könnyezéssel és
cseppkiválasztással bizonyithato.
Könnyezés: friss növényi sebből nedv szivárog ki.
Cseppkiválasztás: (guttáció) a növényben lévő felesleges viz csepp formájában való
leadása. Ez akkor kerül előtérbe amikor nagy a páratart., a növények nem tudnak
párologtatni. A levelek csúcsán, szélén figyelhető meg ∏ harmatcseppek. A
cseppkiválasztás szervecskéi a viznyilások (hidatódák).
A vizcsepp kiválasztás jól mutatja a gyökérnyomás jelentőségét, ilyenkor a
párologtatás lecsökken, az ebből adódó szivóerő nem müködik. A vizoszlop mégis
eléri a leveleket ∏ a gyökérnyomás jelentős energiafejlesztésre készteti a növényt.
A gyökerek által felvett viz alsó mozgatója a gyökérnyomás, felső mozgatója a
párologtatásból keletkező szivóerő. Ehhez a napsugárzás energiája kell. A
párologtatás vizet von el a levelekből, ahol szivóhatás keletkezik, amely a s zár és
gyökér edénynyalábjaira hat. A gyökértől a levél felé összefüggő vizoszlop halad a
nyomáskülönbség kiegyenlitésére.
A vizmozgás kulcstényezője a vizmolekulák kohéziós ereje, amely meggátolja, hogy
a kialakult vizoszlop a saját súlya vagy a feszitettsége miatt szétszakadjon.
A gyökérzet viz-és sófelvétele aktiv transzportal történik, az ionok a gyökérszörökön
keresztül jutnak be.

Ásványi sók szállitása: ∧ tenyészőcsúcsok felé: N, P, K útja

∧ gyökérszörtől a gyökérbe
∧ oldalirányú áthelyezódés: a vizszállitó csövekből ásványi ósk
ionjai jutnak át
a háncsrészbe
A kész szerves anyagok ( asszimilátumok) a háncsrészben szállitódnak

Növények vizegyensúlya
A növények párologtatása és vizfelvétele közötti arányt vizegyensúlynak nevezzük.
Tartós szárazságkor ez megbomlik-vizdeficit. A vizdeficit elöször a tugorállapot
csökkenésében, a szövetekben és a levélzet petyhüdtségében-lankadásában nyilvánul
meg.
A lankadás a plazmakolloidok hidratációs burkának vékonyodását és a sejt
életfolyamatainak gátoltságát idézi elő. Tartós szárazság esetén ez
visszafordithatatlan-hervadás. Hervadás esetén a gyökérszörök elszáradnak, a talaj és
növény között megszűnik a kapcsolat, a növény kiszárad.

Növények áramlási rendszere

A növényi szervezetben kettős áramlási rendszer van.

21
Forrás: http://www.doksi.hu

Farész:a talajból felvett vizet és ásváyni anyagokat szállitja a levelek felé

Háncsrész: a fotoszintézisben termelt anyagokat szállitja a felhasználási helyre

Növények táplákozása

Nitrogén hiányában a növény növekedése gátolt, világoszöld vagysárgászöld szinű

lesz, az alsó levelek sárgulnak, a levélerek vörösek, a gyökerek nyúltak elágazóak. A
nitrogén a vegetativ szervek felépitésében jelentős. A növények legjelentősebb
nitrogénforrása a talaj nitráttartalma. A nitrátsókat a talajban élő nitrifikáló
baktériumok állitják elő.
A felvett nitrátionok az aminosvak és az egyéb nitrogéntartalmú vegyületek
szintéziséhez használódnak fel. A sejtben elöször nitritté ( -NO 2 ) majd ammóniává (
NH 2 ) redulálódnak. Az ammónia ezután egy karbonsavval aminosavvá alakul.
Foszfor hiányában az egész növény sötétzöld, a levelek szélei sárgulnak. A foszfor a
reprodukciós szervek fejlődésében jelentős.
Kálium hiányában a növényi sejtek tugora csökken. A kálium nélkülözhetetlen a
szénhidrátok szintézisében, raktározásában,a sejtfalak képződésében, a csirázásban.
Fontos még: kén, kálcium, magnézium, vas, bór, mangán, cink, réz, molibdén,
nátrium, klór, jód.

Liebig minimumtörvénye: Az egyes tápanyagféleségeket a legkisebb mennyiségben

jelenlévő anyagok arányában hasznositja a növény.
Visszatérés törvénye: a növénytermesztéssel talajból elvett elemi tápanyagokat a
megfelelő formában és mennyiségben kell pótolni.

A viz és sók felvétele egymástól eltérő folyamat. A sejt plazmája a környezte

anyagaiban válogat, csak azokat veszi fel, amelyekre szükség van.
A gyökérszörsejtek ionfelvételében három folyamat figyelhető meg:
∑ felületi megkötés ( adszorpció): elektrosztatikai
és
Van der Waals-hatás alapján az ionokat a
sejtfalba, majd
a plazma felületéhez juttatják
∑ aktiv transport: légzéssel összefüggő biológiai
mech.
az ionok áramoltatásához a l égzés szolgáltat
energiát
∑ továbbitás: iontovábbitás aktiv transzportal

Növények épitőanyagcsere-folyamatai

A növények egyedülálló müködése a fotoszintézis, amelynek során szén-dioxidból és

vizből a Nap energiájának felhasználásával szerves anyagokat termelnek. A
fotoszintézis sejtszervecskéi az asszimiláló alapszövet sejtjeiben lévő zöld szintestek (
kloropasztiszok). Zöld-klorofilok és sárga-karotinoidok festékanyagai összegyűjtik a

22
Forrás: http://www.doksi.hu

Nap fényenergiáját, és átalakitják kémiai energiává. A fotoszintézis lényege, hogy a

fényenergia hatására elektronok jutnak egy elektronfelvevőre.

CO 2 +H 2 O + Fényenergia --> (CH 2 O)+O 2 +H 2 O

A folyamatot két részre oszthatjuk: fényszakasz: fény jelenlétében megy végbe, ebben
a
szakaszban szabadul fel a vizből a molekuláris oxigén
és a szén-dioxid redukálásához szükséges NADPH
a viz elbomlik fotolizis, a fényenergia megkötődik,
oxigén keletkezik
sötétszakaszban: történik a szén-dioxid megkötése
és redukciója ∏ glükóz
Éjszaka a fotoszintézis fényszakasza szünetel, a nappal felhalmozodott keményitő
szacharózzá vagy glükózzá hidrolizálódik, és a felhasználás vagy raktározás helyére
vándorol. Itt ismét viszzaalakul keményitővé.
A fotoszintézis az élet szempontjából a legfontosabb biológiai folyamat, ekkor
keletkeznek szervetlen vegyületből a szénhidrátok, valamint az oxigén.

Autrotróf szervezetek önálló táplálkozású élő szervezetek, amelyek táplálkozásuk

során a külvilágból származó szervetlen anyagokat külső energiaforrás segitségével
nagy energiájú vegyületekké, szerves anyagokká alakitják. A külső energia forrássa
napfény ∏ fotoszintézis, ha kémiai energia ∏ kemoszintézis.
Kemoszintézis során a legalacsonyabb rendű szervezetek szén-dioxidból szerves
vegyületeket állitanak elő, melyhez az energiát a környezetükben előforduló
szervetlen anyagok oxidálása révén nyerik. Az eloxidált anyagtól függően lehet:
nitrifikáló, hidrogén-, metán-, vas-, kénbaktérium. A nitrifikáló baktériumok közül a
nitritbaktérium a szerves nitrogénvegyületek rodhadása során keletkező ammóniát
oxidálják nitritekké ( NH 3 ∏ NO 2¯ ), a nitrátbaktériumok pedig a keletkezett nitriteket
oxidálják tovább nitrátokká (NO 2¯ ∏ NO 3¯ ). Ezzel a talaj felvehető nitrogéntartalmát
jelentősen gazdagitják.
Heterotróf szervezetek a külvilágból kész szerves anyagokat vesznek fel, és ezeket
alakitják át saját szervezetük anyagává. Az energiát a f elvett szerves anyag
lebontásából nyerik.
• szimbiózis: kölcsönösen elönyös együttélés pl.: nitrogénkötőbakt. és pillangósvirágú
növények
• inszektivorizmus: rovaremésztés; olyan kloroillal rendelkező, fotoszintézist végző
növény, amelynek fejlődéséhez állati fehérje is szükséges rovaremésztő növények:
kereklevelű harmatfű
kancsóka, Vénusz légycsapója
• parazitizmus: élőködés peronoszpóra, szúnyog, kullancs, bélcsatornában élősködők
• szaprofágia: korhadékevés: az állatok bomló növényi vagy állati tápanyaggal
történő táplálkozása
• szaprofitizmus: korhadékbontás növények egyik táplákozási tipusa, elhalt
tápanyagok

Növények lebontóanyagcsere-folyamatai

23
Forrás: http://www.doksi.hu

A lebontás ( disszimiláció) során az épitőfolyamatok közben megkötött energia

felszabadul, és fedezi a szervezet energiaszükségletét. Két csoportja: anaerob, aerob.
Anaerob szervezetek életfolyamataikhoz a levegő oxigénjét nem igénylik. Az obligát
szervezetek kizárólag oxigénmentedós környezetben képesek élni: tetanuszbaktérium.
A fakultativ anaerob szervezetek oxigénmentes és oxigéndús környezetben is
megélnek: élesztőgombák. Az anaerob lebontófolyamatok során a szénhidrátokból
felszabaduló hidrogénataomok, protonok és elektronok valamilyen vegyülethez
kötődnek.
Erjedés ( fermentáció) föbb fajtáit a végtermék alapján különböztetjük meg: alkoholos
erjedés során a glükózból etil-alkohol vagy szén-dioxid keletkezik
C 6 H 12 O 6  2 CH 3 -CH 2 OH +2CO 2 +86kJ

Tejsavas erjedés során a t ejsav baktériumok ( Lactobacillus-fajok) a tejcukor

molekuláját két molekula tejsavra bontják
C 6 H 12 O 6  2 CH 3 -CHOH-COOH +90kJ

A vajsavas erjedés obligát anaerob vajsavas baktériumok okozzák, cellulóz

bontásában jelentős
Ecetsavas erjedés során az ecetsavas baktériumok aerob körülmények között az
alkohol oldatokat ecetsavvá alakitják.
CH 3 -CH 2 OH+O 2  CH 3 -COOH +H 2 O+488kJ

A nitrogéntartalmú vegyületek bomlását, a rodhadást anaerob élőlények idézik elő. A

korhadás aerob bomlási folyamat.

Aerob szervezetek lebontófolyamataikhoz igénylik a levegőt. Lényege az, hogy a

szénhidrátokból felszabaduló hidrogénatomok, protonok, elektronok az oxigénhez
kapcsolódnak és vizzé égnek el. Ez a sejtlégzés: tápanyagok lebontása a sejtekben, a
növényekben a szénhidrát keményitő formájában raktározódik.

A növényi légzés a sejtekben lejátszodó biológiai oxidációhoz kapcsolódó gázcsere.

A sejtlégzés intenzitását a nem fotoszintetizáló szövetekben keletkező szén-dioxid-
gáz és az elfogyott oxigéngáz térfogatának hányadosával mérhetjük: légzési
hányados-respirációs kvóciens

RQ = CO 2 V/O 2 V
A növények légzésének intenzitása aok tényezőtől függ, a legintenzivebben a gombák
és baktériumok lélegeznek. Az egyes fejlődési állapotokban is másként lélegeznek:
csirázó mag, hajtáscsúcsok gyorsan, az idősebb részek kevésbé intenziven
lélegeznek. A légzés intenzitását az életkörülmények is befolyásolák. A hőmérséglet
10°C-onkénti növekedése megkétszerezi a légzés intenzitását. 40°C a l égzési
hőmérséglet max. pontja, -10°C a min. pont.
Az ásványi anyagok közül a légzést leginkább a foszforellátottság befolyásolja,
foszfor hiányában csökken az ATP-képzés, és ez az energiagazdálkodást zavarja.

Növények kiválasztása

24
Forrás: http://www.doksi.hu

Az anyagcsere-folyamatokban keletkező, a szervezet számára felesleges vagy káros

anyagokat a növények eltávolitják, vagy közömbösitett formában raktározzák. Az
eltávolitott anyagok gáz-, cseppfolyós és szilárd halmazállapotúk lehetnek.
Az illóolajok a mirigysejtekből, a sejtek közötti üregekből, az olajraktárakból és a
mirigyszőrökből párolognak el.
Cseppfolyós kiválasztásnak tekinthető a gyökérsav, a nektár.
Szilárdanyag – eltávolitása a gyökérszőrök leszakadása, a lombhullás.
A kiválasztás másik módja a m ásodlagos anyagfelhalmozás: a f elesleges
végtermékeket nem távolitja el, hanem inaktiv formában beépiti a s zervezetébe. A
végtermék például gyarapitja a tömegét, ill. másodlagosan fontos biológiai funkciójuk
van. Pl.: fenyők gyantája befedi a sebet
viasz védőréteget képez

Növények mozgása

A növények mozgása lehet passziv, és aktiv.

Passziv mozgás: a mozgást külső tényező idézi elő ( szél, viz), energia nem szükséges
hozzá.
Higroszkópikus mozgások : vizfelvétel hatására következnek be
Kohéziós mozgások: elhalt vagy halódó növényi részekben vizvesztés
következtében
sejtekben húzófeszültség lép fel, ami felszakitja a s póratartót,
spóratokot, és a spórákat
kiszórja.

Aktiv mozgás: energiaigényes folyamat.

Belső mozgások: a szervezeten belüli mozgások tartóznak ide, például a
gyökérnyomás és párologtatásból adódó szivóreő
mozgatja a vizet,
kémiai energia kell az ionáramláshoz a mebránban
Külső mozgások: helyváltoztató mozgás az amőboid, ostoros
helyzetváltozatató mozgás: • a növekedési mozgások,
amyelyhez
hormonok kellenek
• tugormozgások a sejtek teltségi,
feszitettségi állapotváltozása
Tugormozgások a növényi sejtek, szövetek vagy szervek viztartalmánal gyors
növekedése vagy csökkenése miatt kialakuló mozgásjelenségek. Az egyes támasztó
jellegű sejtekből a viz hirtelen kiáramlik a sejtközötti üregekbe, belső feszültségük-
tugoruk csökken, megszünik támasztó müködésük. Majd a viz visszaáramlik,
felveszik és a tugoruk helyreáll.

Növények ingerlékenysége

25
Forrás: http://www.doksi.hu

Az ingerlékenység a növények azon sajátossága, hogy környezetük változásaira

válaszolni képesek. A növény felfogja a környezetből érkező fizikai, kémiai, biológiai
hatásokat, az ingereket, amely ha elér egy bizonyos erősséget, akkor a sejtek,
sejtcsoportok ingerületi állapotba kerülnek. Ennek hatására létrejön az inger. Ha a
mozgás az inger irányába történik, akkor pozitiv, ha ellenkező irányba, akkor negativ.

Taxisok
Inger által kiváltott és irányitott helyváltoztató mozgás. Fény felé úszás: pozitiv
fototaxis, fénnyel ellentétes irányú mozgás: negativ fototaxis.
Kemotaxis: vegyi inger által kiváltott és irányitott helyváltoztató mozgás. Például a
petesejt vegyi anyaga.
Hidrotaxis: nyálkagombák mozgása

Tropizmusok
Inger által kiváltott és irányitott helyzetváltoztató mozgás.
Fototropizmus: gyökér számára negativ, szár számára pozitiv
Geotropizmus: nehézségi erő hatására bekövetkező helyzetváltoztató mozgás. Pl.:
gyökér lefelé nő
Hidrotropizmus: nedvesség hatására bekövetkező helyzetváltoztató mozgás.
Tigmotropizmus: érintés hatására bekövetkező helyzetváltoztató mozgás. Pl.: futóbab,
mimóza

Nasztiák
Inger által kiváltott, nem irányitott helyzetváltoztató mozgás. A mozgás csak
egyféleképpen zajlik le, független az inger irányától. Növekedési vagy tugormozgás.
Termonasztia: hő hatására pl: tulipán szirma
Szeizmonasztia: érintés hatására
Kemonasztia: kémiai anyagok váltják ki a mozgást
Fotonasztia: virágok kinyilása fény hatására

Növények hormonjai

A növények szervezetében vegyi szabályozás érvényesül. A szabályozó anyagok a

hormonok
A növényi hormonoknak jelentős szerepük van a gyökérzet és a hajtásrendszer,
virágzás kialakitásában, vegetativ, reproduktativ részek fenntartásában.
.Növekedési hormonok: auxinok, gliberellinek, citokininek, etiléngáz.
Auxin
Képződési helye a növekvő hajtáscsúcsokban található. Innen a szállitószövetek
háncsrészében szállitódik a gyökérbe, gyökércsúcsba. Eloszlása egyenlőtlen: az
auxintartalom a cs úcstól a gyökérnyak felé haladva fokozatosan csökken; a
gyökérnyaktól a gyökércsúcs felé fokozatosan nő.
A fiatal gyökér legerőteljesebb növekedése közvetlen a csúcs alatti részen található,
ill.a megnyúlási zónában. A hajtáscsúcs auxintermelése miatt a l evelek hónaljában
lévő nyugvó rügyek nem hajtanak ki. Ha a csúcsrügyet eltávolitjuk, csökken a hajtás
auxintartalma.

26
Forrás: http://www.doksi.hu

Az auxin elsősorban a sejtek megnyúlásának serkentését idézi elő. Helyzetváltozató

mozgás egyik oka az auxintartalom egyenlőtlen eloszlása például: fototrpizmus
Giberellinek
Sejtek megnyúlását serkenti, például: növényi szártagok megnyúlása.
Citokininek
Sejtek osztódását serkentik, sebhormonok.
Az auxinok, giberellinek, citokininek együttesen hatnak.
Etiléngáz
Serkenti a gyümölcsérést, csirázást, lombhullatást, gátolja a h ajtás és a g yökér
növekedését.
Abszcizinsav
Növekedésgátló hormon.

Növények szaporodása

Az élőlények azon képessége melynek során önmagukhoz hasonló utódokat hoznak

létre. Két formája: ivaros és ivartalan. Az ivartalan szaporodás fő formái az osztódás,
a hasadás, a bimbózás, a spóraképzés, ill. vegetativ szervekkel
Miotikus osztódással szaporodnak a baktériumok, moszatok és az egysejtű állatok.
Bimbózás során az új egyed kezdeménye – bombó az anyaszervezet kisebb részéből
alakul ki. Növekedés és differenciálódás során válik le az anya testéről és kezd önálló
életet. Igy szaporodnak az élesztőgombák és a csalánozók. Gyöngysarjképzés – belső
bimbózással a szivacsok szaporodnak. Telepképződéskor a bimbó nem válik le:
moszatok, korall.
A spóraképzés a növényekre jellemző. A spórából más sejtel való egyesülés nélkül is
megindul az egyedfejlődés. A valódi spórák meiózissal keletkeznek – haploidok.
Vegetativ szervekkel is szaporodnak: telep vagy sejtcsoport leválása: hagymával,
gumóval, gyökérdarabokkal, tarackkal, indával.
Ivartalan szaporodáskor az új egyed kialakulását két ivarsejt egyesülése előzi meg.
Az ivaros és ivartalan szakasz szabályosan követi egymást – kétszakaszos fejlődés.
Ivaros szakasz: haploid spórából indul, mitózissal jönnek létre a sejtek.
Ivartalan szakasz: diploid zigótából indul, meiózissal spórák jönnek létre.
A magvas növények életciklusa a zigóta osztódásával kezdődik.
Egyéves növények: egy éven belül hajt ki a vegetativ és reproduktativ szerv –
pásztortáska
Kétéves növények: első évben vegetativ hajtások, második évben virág és termés –
répa
Sokéves növények: több éven át hajtanak vegetativ hajtásokat – agávé.
Évelő növények.
Fejlődési szakaszok: - csira – és magképzés: zigóta osztódik ∏ csira: gyökér, levél,
szár kezdemények
- nyugalmi állapot
- csirázás: vizfelvétel, osztódás ∏ csiranövény kibújik a magból
∑ kétsziküeknél a s ziklevél a
felszinen
marad a lombelevelek
megjelenéséig

27
Forrás: http://www.doksi.hu

∑ egysziküeknél a sziklevél a
földben
marad
- vegetativ hajtások: fotoszintézis megindul
- reproduktativ hajtások: virág
- ivarsejtképzés
- megtermékenyités

28