19.

Hunyadi Mátyás a rendek élén

Hunyadi János halála után kiújult a hatalmi vetélkedés az V. László mögött álló bárói liga (Garaiak és
Cilleiek) és a Hunyadiak között. Az uralkodó nem akarta megerősíteni Hunyadi Lászlót apja méltóságaiban,
melyeken pedig a Hunyadi liga hatalma nyugodott. Válaszul Nándorfehérvár várában a Hunyadiak emberei
megölték az uralkodó bizalmasát (Cillei Ulrikot). A király büntetlenséget ígért a Hunyadiaknak, de később, amikor
Budán tartózkodtak, őrizetbe vetette a két Hunyadi fiút. Lászlót lefejeztette, Mátyást fogságban tartotta.
V. László Magyarországon nem érezte magát biztonságban a még mindig erős Hunyadi ligával szemben, ezért
Prágába ment (cseh király is volt). Magával vitte Mátyást is. Itt váratlanul meghalt. A magyar hatalmasok vitáját -
egyelőre - Garai nádor és a Szilágyi testvérek Szegeden kötött egyezménye oldotta meg (1458. január). Garainak
büntetlenséget, az életben maradt Hunyadi fiúnak királyságot ígértek, és hogy a főurak ereje csorbítatlan maradjon,
Szilágyi Mihályt öt évre kormányzóként Mátyás mellé kívánták állítani. A Hunyadi liga élén álló Szilágyi Mihály
(Hunyadi János sógora) 15 ezer katona élén érkezett a királyválasztó országgyűlésre, a köznemességre
támaszkodva elérte, hogy az országgyűlés 1458 januárjában királlyá válassza a Prágában raboskodó Hunyadi
Mátyást.
Hunyadi Mátyás Kolozsvárott született 1443. február 23-án, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fiaként. Még gyermek volt,
amikor már gazdag tapasztalatokat szerzett a társadalmi és politikai életben. Az ország legműveltebb emberének, apja belső munkatársának,
Vitéz János váradi püspöknek az irányításával elsajátította korának humanista színezetű általános műveltségét. Megtanult a magyar mellett
latinul, csehül és németül. Apja tolmácsa fontos politikai tárgyalásokon. Mindössze 11 éves volt, amikor az apa Erdély vajdájának kardjával
személyesen ütötte lovaggá Nándorfehérvárott. Nemcsak a Hunyadi-ház embereivel ismerkedett meg, hanem a világhíres Kapisztránnal és
másokkal is. Tíz évvel idősebb bátyja kivégzését rabként élte át. V László halálakor a csehek királyjelöltjének egyenrangú partnere lett.
Önállóságát bizonyítja, hogy a későbbi cseh királlyal, Pobjebrád Györggyel szerződést kötött leánya, Katalin eljegyzéséről. Ezt akkor is
megtartotta, amikor kiderült, hogy pártja és családja Garai - bátyja gyilkosa! - lányát, Annát szánta neki.
A cseh király (Podjebrád György) váltságdíj fejében és a leányával, Katalinnal kötött eljegyzés után
hazaengedte Mátyást. A művelt és rátermett ifjú a trón elfoglalását követően félreállította Szilágyi Mihályt, akit
az országgyűlés öt évre választott mellé kormányzónak. Ezután visszaverte III. (Habsburg) Frigyes és az őt
támogató bárók támadását. Mátyás az első időszakban adományokkal (birtokok és tisztségek) nyerte meg
ellenfeleit egy részét, a makacskodókat pedig apja seregével verte le. A Szent Korona azonban egyelőre Frigyes
kezében maradt.
EGYÜTT A RENDEKKEL Mátyás a Hunyadi ligának és a köznemesség támogatásának köszönhette
trónját. Ezért, kezdetben a rendekkel egyetértésben kormányzott, és folytatnia kellett apja törökellenes
politikáját.
Időközben ismét megkezdődtek a déli végvárrendszer elleni török támadások. A törökök elfoglalták
Szendrőt, majd rátörtek a magyar határt védő utolsó, még nem török hűbéres ütközőállamra, Boszniára. A magyar
hadak Boszniába vonultak, ám a kiegyenlített erőviszonyok miatt se a török, se Mátyás nem kockáztatta meg a
döntő ütközetet. A magyar király megelégedett azzal, hogy visszavette a töröktől Jajca várát (1463). Boszniát
kettéosztották: az északi részén magyar, a délin török végvárrendszer épült ki.

A RENDEK HÁTTÉRBE SZORÍTÁSA Mátyás – hogy teljes jogú uralkodó legyen – kiváltotta a Szent
Koronát III. Frigyestől (1463 – Bécsújhelyi megállapodás). 80.000 forintot fizetett, hogy a koronát és Sopront
visszakapja. Megkoronázása után a király egyre kevésbé vette figyelembe a nemesség érdekeit. Az
országgyűléseken a saját akaratát kényszerítette a rendekre (pl. új adók). A királyi tanács korlátozása érdekében
egyesítette a titkos és a főkancelláriát, s élére a bizalmasát helyezte. A bíróságokon növelte a szakképzett
ítélőmesterek számát. A főkincstartói tisztséget megszüntette. Helyére köznemesi és polgári származású
kincstartókat nevezett ki, akiket közvetlenül irányíthatott. Mátyás reformjai nem változtatták meg a rendi
kormányzás rendszerét, de a tisztségviselők szorosabban függtek a király személyétől.
 Mátyás is alkalmazta a Zsigmond idején bevált módszert: a bárói családok kihalásával a koronára visszaszálló
birtokok eladományozásával új, személyéhez hű bárói réteget próbált létrehozni.

URALKODÓI JÖVEDELMEK Tervei megvalósításához Mátyásnak növelni kellett jövedelmeit.

Magyarország a XV. században sokat fejlődött, emelkedett a népességszám (3,5-4 millió fő), s különösen a
mezővárosokban nőtt az árutermelés. Ennek ellenére a királyi jövedelmeket csak a parasztok adóinak jelentős
emelésével lehetett növelni. A királyi birtokokról származó jövedelmek aránya jelentősen csökkent. A
regáléjövedelmeken belül is elmozdulás figyelhető meg az Anjou-korhoz képest: a bánya- és vámjövedelmek
veszítettek jelentőségükből a jobbágyokat terhelő adók mellett.
Mátyás a kapuadó helyett bevezette a füstpénz (1467). Ezzel az adóalapot a jobbágyportákról a kisebb
egységet jelentő jobbágyi háztartásokra helyezte, így növelve beérkező adó mennyiségét.
Legnagyobb bevételét a rendszeresen (gyakran évente kétszer is) beszedett rendkívüli hadiadó (1 forintot
jobbágy telkenként) jelentette. (Ezt az adót az országgyűlésnek kellett megszavaznia.) A kincstár jövedelme a
Zsigmond-kori 200 000 forintról 500 000 (a hadiadó kétszeres beszedése esetén 750 000) forintra növekedett.
A jobbágyok által fizetett szolgáltatások összege kb. 500 ezer forint volt. Mellette a városokból származó bevételek alig tettek ki 100
ezer forintot. A családi birtokból, regálékból és az adókból származó királyi jövedelem kivételesen jó esztendőben még az 1 millió forintot is
elérte. A gazdaságilag fejlettebb Anglia uralkodói sem rendelkeztek több jövedelemmel. Az viszont igaz, hogy a nyugati országokban a
bevétel nagyobb részét adták a városok, és így az egy főre jutó adó átlaga jóval kisebb volt.

A FEKETE SEREG Mátyás jövedelmeinek emelkedésével párhuzamosan építette ki a később fekete

seregnek nevezett zsoldos haderőt. A sereg jelentős részét (15-20 000 fő) igyekezett állandóan fegyverben
tartani, bár ez hatalmas költséget jelentett (egy nehézlovas 3 aranyat, egy gyalogos 2 aranyat kért havonta). Így a
bevételek jelentős részét a fekete sereg emésztette fel.
Mátyás a rendek által megszavazott adókból tartotta el zsoldoshadseregét, de az teljes mértékben az uralkodó
irányítása alatt állt. Ez a sereg nemcsak a hódításokat szolgálta, hanem növelte a király erejét a rendekkel
szemben.
A fekete sereg magját az egykori husziták alkották, akiket Mátyás a zsoldjába fogadott. Katonáit és vezéreit
(Haugwitz, Magyar Balázs, Kinizsi Pál) csehek, németek és magyarok alkották. A hadsereg modernnek számított a
korszakban, mivel jelentős gyalogsága is volt. Rendelkezett ágyúkkal is, bár Mátyás a kőhajító gépeket többre
tartotta.
A sereg magvát cseh, német és lengyel zsoldosok alkották. Természetesen találunk benne magyarokat és a török elől menekülő
délszlávokat, románokat is. A zsoldosok száma háború idején 8 ezer gyalogosra és 20 ezer lovasra emelkedett. Mátyás dunai naszádflottát is
létesített, amelyet ágyúkkal szerelt föl. Vezérei között Kinizsi Pál mellett ott volt Magyar Balázs, a cseh Hag Ferenc és Haugwitz János.
Mátyás széles körű hadtudományi műveltségével, merész és leleményes haditerveivel, legendás személyes bátorságával és példájával a kor
legnagyobb hadvezérei közé tartozott.

Mátyás korának művelt uralkodói közé tartozott. Több nyelven beszélt, írt és olvasott, szerette a könyveket.
Mátyás a kor szokása szerint dinasztiát szeretett volna alapítani. A nápolyi leányát, Beatrixot vette el feleségül
(1476).
Az Itáliából érkező Beatrixnak jelentős szerepe volt abban, hogy a magyar királyi udvarban meghonosodott
a reneszánsz műveltség és életvitel. Az udvar pompája, a budai és a visegrádi paloták az új királyi ház fényét
hirdették. A fenntartásukra fordított költségek a hadsereg után Mátyás kiadásainak a legnagyobb tételét jelentették.
Reneszánsz építkezésekre került sor a budai és a visegrádi palotában. A magyar urak többsége viszont
ellenszenvet érzett a kifinomult udvar iránt, mert Beatrix érkezése után megszűnt az uralkodó és alattvalói
kapcsolatának közvetlensége.
Mátyás a korszak szokásaihoz képest hatalmas (2000-2500 kötetes) könyvtárat gyűjtött össze (corvinák).
Mátyás az udvarába hívott számos olasz humanistát, (Galeotto Marziót vagy Antonio Bonfinit.)
 NYUGATI HÓDÍTÁSOK ÉS A TÖRÖK POLITIKA Mátyás a török ellen csak védekezett, nem
kockáztatott meg nagyobb támadó hadjáratot. Nem akart a törökkel hosszú és költséges háborúba bonyolódni.
A végvári rendszert megerősítette: a várakat felújították, a katonák rendszeresen megkapták zsoldjukat.
Az uralkodó a török elleni hadjáratok helyett a cseh trón megszerzéséért indított háborút (1468). Erre
ürügyet adott, hogy a cseh király, Podjebrád György huszita (kelyhes) volt. A cseh hadjáratok váltakozó
eredménnyel folytak. Mátyás a katolikus és német lakosságú Morvaországban és Sziléziában tudta megvetni a
lábát, az itteni rendek cseh királlyá választották (1469). A zömében csehek lakta Csehországgal azonban nem
boldogult. György halála után a csehek Jagelló Ulászlót ültették a cseh trónra, akivel Mátyás hosszú harcok után
kompromisszumos békét kötött (1479). Mátyás és Ulászló kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát, és az
országot megosztották. Mátyásé lett Morvaország, Szilézia, Ulászló birtokolta Csehországot.
Miután a német-római császár, III. (Habsburg) Frigyes – megrettenve Mátyás sikereitől – nem ismerte el cseh
királynak, Mátyás megtámadta Ausztriát. A Frigyes elleni háború kisebb megszakításokkal Mátyás haláláig
tartott. A fekete sereg elfoglalta Bécset is (1485).
A nyugati harcok teljes mértékben lekötötték a fekete sereg erejét, és a nyugati tartományokból származó
erőforrásokat. Mátyás kísérletet tett a német-római császári cím megszerzésére. A hatalmától tartó német
rendek azonban Frigyes mögé álltak, s annak fiát, Miksát választották német királlyá (1486).
Költséges nyugati háborúi és a rendek háttérbe szorítása miatt hívei egy része is szembefordult Mátyással. Így
egykori nevelője, az esztergomi érsek Vitéz János is ellene szervezkedett (1471). Az összeesküvők Jagelló
Kázmért hívták meg a trónra. Mátyás az összeesküvés vezetőinek egy részét adományokkal megnyerte, majd a
mozgalmat erélyes fellépéssel elfojtotta.
A magyar nemesség a cseh és osztrák háborúknál fontosabbnak tartotta volna a török elleni háborút.
Nyomásukra, s válaszul a török betörésekre a király hadat indított a Délvidéken. Elfoglalta a katonai
szempontból jelentéktelen Szabács várát (1476), s győzelmét krónikásai hatalmas diadalként állították be. Amikor
egy nagyobb török had Erdélyre támadt, Báthori István erdélyi vajda Kinizsi Pál segítségével Kenyérmezőnél
visszaverte a betolakodókat (1479).
A török betörési kísérleteket a Mátyás-kori védelmi rendszer a későbbiekben is ellentámadásokkal torolta meg
(pl. Kinizsi több kisebb hadjárata). Azonban az uralkodó szabad kezet kívánt biztosítani nyugati politikája számára,
emiatt a törökkel békére törekedett. Öt évre békét kötött a szultánnal (1483), amit a magyar királyok egészen
1520-ig többször megújítottak. Ez természetesen nem valódi békét jelentett, csak a nagyobb hadjáratok
szünetelését.

A TRÓNUTÓDLÁS KÉRDÉSE Az ifjú Mátyás a korona visszaszerzéséről tárgyalva (1463) még könnyedén
elfogadta azt a feltételt, hogy ha fiú utód nélkül hal meg, a magyar trón Frigyesé, vagy utódáé lesz. Később
azonban az utódlás egyre nagyobb gonddá, és politikájának központi kérdésévé vált. Mátyás Beatrixszal kötött
házassága is gyermektelen maradt. Emiatt egy bécsi polgárlánytól született fia, Corvin János számára igyekezett
biztosítani a trónt. Corvin János a kor szokásai szerint törvénytelen gyermeknek, ezen kívül alacsony
származásúnak számított. Mátyás a fiút az ország leghatalmasabb birtokosává tette.
Fia utódlását kívánták szolgálni az ún. nádori törvények (1486). A nádort – fia remélt támogatóját – a király
helyettesévé tette, királyválasztáskor neki juttatta az első szavazatot. A köznemesség megnyerése érdekében
megerősítette a szolgabírák és az alispánok szerepét a vármegyében.
Mátyás 1490-es halála után a magyar nemességet arra törekedett, nehogy hozzá hasonló uralkodó kerüljön a
trónra. Hívei közül szinte senki sem állt a fia, Corvin János mellé. Így a halálát követő trónharcból – korábbi
ellenlábasa – Jagelló Ulászló cseh király került ki győztesen.