Wiesinger Akvarisztika Publishing

Dr.
Wiesinger Márton Akvarisztika, 1975
1
Dr. Wiesinger Márton Akvarisztika, 1975
DR. WIESINGER MÁRTON
Akvarisztika
2
DR. WIESINGER MÁRTON
Akvarisztika
GONDOLAT, BUDAPEST•1975
3
SZAKMAILAG ÁTNÉZTE DR. PÉNZES BETHEN

A SZÍNES ÁBRÁKAT TELEKY-VÁMOSSY ÁRPÁD,
A SZÖVEGKÖZTI RAJZOKAT ÉS A HAZAI HALAK ÁBRÁIT MAURER ZSU-
ZSA KÉSZÍTETTE
ISBN 963 280 227 6
© DR. WIESINGER MÁRTON, 1975
4
BEVEZETÉS
„AZ AKVÁRIUMBAN AZ EMBER NEMCSAK HÍNÁRT ÉS HALAKAT

LÁTHAT, HANEM A VÍZTÜKÖRBEN MEGPILLANTHATJA SAJÁT-
MAGÁT IS."
B . MI C H A I L O VI T S
Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelen-

nek a városszéli tócsák körül. Összecsukható bambusznyelű hálójuk, szállítódo-
bozuk, vagy fémesen csillogó kannájuk arról árulkodik, hogy az ilyen kis isza-
pos pocsolyákban kiszuperált háztartási eszközökön, ócska lyukas és rozsdás
vödrökön kívül más is van. Hálójukkal nagy buzgón fekvő nyolcasokat írnak a
vízben, komoly arccal, mintha sorsuk függene ettől a művelettől. A környék
lakói ügyet sem vetnek már rájuk; tudják, hogy az emberek sokféle hobbinak
hódolnak. Ezek a tócsajárók időnként elmozdítanak egy-egy követ, és az iszap-
ba leragadt másik k6 vagy farönk közelébe helyezik. Így keletkeznek azok a kis
zegzugos utak, amelyeken billegő lépésekkel tudják megközelíteni az apró
tavacskák víztükrét. „Kincsüket" — mint akik félnek, hogy elveszik tőlük — a
lehető leggyorsabban hazaviszik.
Megesik egy-egy gyűjtőútjukon, hogy a vélt kincs helyén a keresők semmit
sem találnak. Minthogy a fosztogatók az ilyen vidéket messze elkerülik, más-
képp tűnik el a „kincs".
Néhány évvel ezelőtt egy városszéli kubikgödörből a tűzoltók kiszivattyúz-
ták a vizet. Ez a pocsolya rövidesen ismét vízzel telt meg. Újbóli kiszivattyúzás
után az illetékesek még a helyét is eltüntették: földdel töltötték fel a mélye-
5
dést. Pár hét múlva a környező házak pincéje megtelt vízzel, majd néhány
kisebb épületet beomlási veszély fenyegetett a talaj erős fellazulása miatt.
Mindez azért, mert a földalatti szivárgások, amelyek a tócsa vizének utánpótlá-
sát biztosították, a feltöltés után új utat kerestek maguknak, ezúttal a pincék
felé, a legkisebb ellenállás irányába. A legfeljebb kacsaúsztatónak alkalmas
kubikgödör kevés hasznot hajtott, megszüntetése mégis károsnak bizonyult.
Legjobban pedig a környéken lakó akvaristák sajnálták eltűnését, mert odajár-
tak planktoneleséget gyűjteni halaik számára.
Az akvarista otthon valamit elindít, mondjuk elkezd neonhalakat tenyészte-
ni. A nemzedékek láncának folyamatosságát — és egyben a kapcsolatot a
halak perui őshazájával — az íváskor összeolvadó szaporítósejtek biztosítják. Ez
a kiindulópont minden nemzedékben újból jelentkezik. A kis halak teste viszont
teljes egészében a nekik juttatott táplálékból, vagyis a tócsákban gyűjtött apró
rákokból, az ún. planktoneleségből épül fel. Más szóval minden, amit megesz-
nek és megemésztenek, átalakul neonhallá. Ha más a kiindulópont, akkor a sok
kis planktonrákból, a vízzel telt kubikgödör és más kacsaúsztatók lebegő szer-
vezeteiből esetleg indiai üvegsügérek vagy amazonasi vitorláshalak lesznek.
Íme a kincs, amit összehalásztak, anélkül, hogy más földrészre utaztak
volna.
A tócsajáró, különös emberek lakásukon üvegmedencék, akváriumok aljára
mosott homokot töltenek. Felöntik vízzel, vízinövényeket ültetnek bele, majd
néhány halacskával népesítik. Ahogy múlik az idő, akváriumuk egyre szebb,
egyre természetesebb lesz. Egy tó vagy egy patak titokzatos életét most már
üvegfalakon keresztül figyelhetik. Derengő fényben a hullámoktól fodrozott
fövenyen egy-egy élénk színű kavics vonzza a tekintetet. A háttérben, elsüly-
lyedt faágakon üde zöld jávai moha terpeszkedik. Amikor a fürge halak csapata
elsuhan mellette, meglibben a moha, csak a sásszerű nyílfű hajtásai állnak
mozdulatlanul, mint palánták a kínai rizsföldeken.
Ha egy nagyobb üvegmedencébe varázsolnak víz alatti tájat, és az mind-
6
össze néhány apró hal otthona lesz, akkor az minden kezelés — így a halak
táplálása — nélkül fenntartja önmagát! Láttunk már olyan több hektoliteres
akváriumot, amelybe 25 éven keresztül senki sem nyúlt, a vizet sem pótolták
benne. Minden bolygatás nélkül negyed évszázada élte a maga természetes
életét. Üvegfalait zöldre festették a moszattelepek. Amikor fedőüvegét óvato-
san leemeltük, a rajta tovagördülő páracseppek halk csobbanása törte meg a
várakozás csendjét. Minket legjobban az lepett meg, hogy a talajszinten pará-
nyi exkavátorok módjára ott turkált két kis páncélos harcsa. A medence vize
ennek ellenére kristálytiszta volt. Idősebb növényei úgy halhattak el, mint az
őserdei fák — szerves hulladékot juttatva a talajba, de helyükbe újabbak sar-
jadtak, sok nemzedéken át.
Első pillanatban azt hihetnénk, hogy aki először rendezett be akváriumot,
feltalálta az örökmozgót, a perpetuum mobilét. Hiszen elég beindítani, és most
már megy magától, minden külső energia befektetése nélkül, elvben örökké.
Ez azonban így fizikai lehetetlenség volna! A valóság az, hogy az akváriumnak
is van motorja: a fény.
Ki hinné, hogy a tócsajáró emberek — akiknek zsebében mindig ott lapul
egy kis darab madzag, mert a rozsdás tepsik és fazekak könnyen kitéphetik
planktongyűjtő hálójukat — otthon ,,kozmikus állomásokat" létesítenek. Tevé-
kenységük alapja az a sok atomrobbanás, ami a Napban szakadatlanul végbe-
megy. Ez hidrogénatommagok héliumatommagokká való egyesülésének a
következménye. A felszabadult energia egy részét, ami fénysugarak formájá-
ban a világűrön át alig több mint nyolc perc alatt a Napból a Földre érkezik, a
növények befogják, s ez „hajt" minden akváriumot is. E kozmikus energia
megkötését az akvárium vízinövényeire bízzák, azok meg zöld színtestekkel
végzik el ezt a munkát. A bennük levő növényzöld — a klorofill — lehetővé
teszi a fényenergiának a sejtek szőlőcukor-molekuláiba való beépítését. Ez a
folyamat parányi gázbuborékok gyöngysorát eredményezheti, mert oxigén
felszabadítással jár együtt.
7
Ha nem így volna, hogyan is maradhatna tiszta a tavak, mocsarak, levezető

árkok vize. Rövid idő alatt posvánnyá változna a bennük élő vízi szervezetek
által kilehelt szén-dioxidtól.
A szén-dioxid azonban a növények egyik táplálékát jelenti, és miközben azt
testükbe építik, helyébe oxigént juttatnak a vízbe. Az oxigént pedig a halak
kopoltyúikkal vonják ki a vízből, széndioxidot adva le, amit a vízinövények
ismét felvesznek. Az így beállt gázcsere-egyensúly teszi lehetővé az akváriu-
mokban a tarka díszhalak életét is.
Ha kevés a növény, vagy sok a hal, a gázegyensúly nem áll be. Az akvaris-
ták dolga, hogy az üvegfalak mögött megfelelő arányt hozzanak létre a két
édes testvér, a növény- és állatvilág tagjai között. Ez néha „tűhegy-egyensúly":
ilyenkor kár volna behúzni a függönyt, vagy elhelyezni egy virágcserepet úgy,
hogy árnyékot vessen az akváriumra. Ha mégis így történne, akkor világítson a
fénycső, induljon a szellőztető, szűrje a vizet a filtráló. Juttassunk rendszeresen
élő eleséget az akváriumba, vagyis ne kívánjuk, hogy fenntartsa önmagát külső
segítség nélkül. Úgyis bebizonyította, hogy megtudja ezt tenni, csak éppen
más körülmények között. Gondozással viszont jóval több vízi lakó életfeltételeit
biztosíthatja. „Sűrített életközössége" fokozott mozgással most már koncentrál-
tan nyújtja a mindig változó színpompát. Felgyorsult életüteme gazdájának
igényeit is jobban kielégíti. Néha órák hosszat gyönyörködik benne, s észre
sem veszi, hogy az idő késő estébe hajlik.
Aztán egy gombnyomásra kialszik a fénycső. Az akváriumi fűtőtest jelző-
lámpájának rózsaszínű fénykévéje kellemesen nyugtató hangulatfényben
füröszti a szobát. Az akvarista gondolatai rövidesen messze kalandoznak. Most
nem a városszéli tócsák partján lépked, sárba süppedt köveken. Brazília édes
illatait hozza egy vízesés felől a kósza szellő, ő meg banánfák árnyékában,
majd datolyáktól roskadozó pálmák alatt, a selymes fűben kitaposott ösvényen
8
közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg pára függöny, a hullám-

fürdőben pedig csapatosan úsznak mindazok a halak, amelyeket az utóbbi
években ő hívott életre. Nélküle nem volnának. — Csak azért lettek, mert az a
tócsajáró akvarista, miközben fekvő nyolcasokat írt planktonhálójával egy vízzel
telt kubikgödörben, megtanulta a teremtés mesterfogásait.
9
AZ AKVÁRIUM TECHNIKAI KÖVETELMÉNYEI ÉS KÉZISZERSZÁMAI
AZ AKVÁRIUM ANYAGAI ÉS ÉPÍTÉSE
Az akvárium 1. üvegöntés, 2. fémváznak gittel történő beüvegezése, vagy 3.

legújabban üveglapok összeragasztása nyomán készül.
Az öntöttüveg medence tartóssága attól függ, hogy előállításakor milyen
lassan hűlt le a folyékony üveg. Minél lassabban hűtötték, annál kevésbé való-
színű, hogy látszólag minden külső ok nélkül kipattan majd belőle egy üvegszi-
lánk. Mindenképpen filclapra vagy habszivacs lemezre kell állítani. Vízzel telve
elmozdítani nem szabad. A vastagabb falú kádak — megfelelő előállítást felté-
telezve — üzembiztosabbak, mint a vékonyabbak, de erősen torzított képet
adnak, és ez nagy hiba! Számos hátrányuk mellett az öntöttüveg kádak azért
nem szorultak ki eddig az akvarisztikai gyakorlatból, mert a vázas medencékkel
ellentétben abszolút higiénikusan kezelhetők, és némelyik kényesebb halfaj
„steril" körülmények között való tenyésztése ezekben volt leginkább megoldha-
tó.
A fémvázas akváriumok közül a szögletvas (idomacél) vázú medencék ter-
jedtek el. A bádogváz könnyen elhajlik, és az akvárium folyni kezd. A sárgaréz
váz költségesnek bizonyult, és előnyei csak krómozás esetén érvényesülnek.
Kétségtelen, hogy a vázas medencék közül a krómozottak a legszebbek. Üveg-
házi díszhaltenyészetben viszont a levegő magas páratartalma okozta erős
oxidáció miatt nem használhatók. A vasvázas medencék keretét először míni-
ummal, majd olajfestékkel (fehér, kék, mogyorószínű, cseresznyepiros stb.)
szokták befesteni. A váz színe lehetőleg igazodjék a lakás bútorainak színéhez.
10
Az üveglapok rögzítése míniumos gittel történjék. Ez utóbbi sokkal lassab-

ban szárad, mint a közönséges ablakrögzítő gitt. Ha a medence állandóan
üzemben van, a míniumos gittben nem keletkeznek hajszálrepedések. Ha
üzemen kívül kerül, akkor is ajánlatos vízzel feltöltve eltenni, mert ellenkező
esetben az újbóli használatba vételkor a medence folyni fog. Az ilyen száraz
gittű, folyós medencét ne próbáljuk gittel foltozni. (Nedves alaphoz amúgy sem
tapadnak a közhasználatú kötőanyagok!) Legfeljebb azt kísérelhetjük meg,
hogy olajfestékkel lefestjük a csontkeményre kiszáradt gitt felületét, vagy
bekenjük színtelen cipőkrémmel! Az utóbbi tömítés nemegyszer beválik. Az is
oka lehet az állandó szivárgásnak, hogy a szögletvasakat a hegesztéskor nem
derékszögben illesztették egymáshoz (a váz tehát nincs vinkliben!)
Ha házilag üvegezzük a fémvázat, akkor a következőkre ügyeljünk. Az
üveglapokat akkorára kell levágni, hogy közöttük rés ne maradjon. Ha erre
nem ügyelünk, akkor az élek mentén szabad gittfelületek alakulnak majd ki. Az
ilyen részeknek üvegcsíkokkal való lefedése — az ún. csíkozás — további kel-
lemetlenségek forrása lehet (szennygóc keletkezhet), ezért mellőzzük. Az
akváriumgitt is előállítható házilag a festéküzletben kapható hegyi krétából,
firniszből és míniumporból. Ezeket az alkotórészeket addig gyúrjuk egymáshoz,
amíg az egész massza egyöntetű lesz, élénkpiros színűvé válik, és már nem
ragad a kezünkhöz. Ezután ujjnyi vastagságú „gittkolbászokat" rakunk az üveg-
táblákra az élek mentén, majd a firnisszel lekerít fémvázhoz nyomkodjuk.
Természetesen a fenéküveget kell először beillesztenünk, és csak azután jö-
hetnek sorjában a többi oldalak.
Üvegezés után a medencét rögtön töltsük fel vízzel, és legalább egy napig
így hagyjuk állni. Ami gittet ezalatt a víz nyomása kiszorít, azt késsel levágjuk.
Fedőüveg azért kell, mert hiányában a vízfelszín beporosodik, vagy a halak
kiugrálhatnak. Letakarás nélkül a fűtött akváriumok hővesztesége is jelen-
11
tékeny volna. A fedőüveg egyik sarkát azonban tompítsuk le az üvegvágóval,

hogy szellőzőrés alakuljon ki. Tompítás helyett azt is megtehetjük, hogy felül
gumilapocskákat ragasztunk a váz vízszintes szabad felületeire. A leírtakból
következik, hogy a frissen üvegezett akvárium gittjét szárítani nem szabad.
Most már az üvegfalaknak száraz vattával való letisztítása és a kiöblítés után a
medence azonnal berendezhető.
A ragasztott akvárium nem egyszerűen a XX. század medencetípusa, mert
hiszen századunkban gömbölyű és serleg alakú haltartóktól kezdve a már
ismertetett öntöttüveg kádakon, bádog-és vasvázas akváriumokon keresztül
sok minden volt és részben van is forgalomban. A ragasztott akvárium az
ezredforduló előtti évtizedek medencéje! Óriási előnye a minden eddigi hasonló
űrméretű medencéhez viszonyított alacsony előállítási költsége és üzembiztos-
sága. 150-200 literes medencék is készülnek üveglapok összeragasztása révén.
A ragasztott akváriumok házi készítése azonban nem a kezdő akvaristának
szánt feladat. Az üzembiztosság követelményének a medence csak akkor felel
meg — tehát akkor nem fog folyni vagy szétesni —, ha előállításakor a gyártási
technológiát szigorúan betartották.
Az üzembiztosság annyira alapvető követelmény, hogy pusztán ezért is ér-
demes a gyártás szakszerű módját megismerni. Az üveglapok összeillesztésé-
hez epokittet használnak. A ragasztóba a felhasználás előtt kevergetés közben
megfelelő bázist cseppenként juttatnak be. Külföldi akváriumragasztókhoz a
bázis mellékelve van. Az elkeverés 15-20 percig tart. A bázisnak nem szabad az
emberi bőrre, még kevésbé a szembe kerülnie. Ha ez meg-is megtörténik,
ecetes vízzel kell közömbösíteni. Andódi szerint — aki a magyar irodalomban a
gyártástechnológiát először ismertette — az elkevert ragasztót fél órán belül fel
kell használni, mert különben megkeményedik. 23-25 °C meleg helyiségben kell
dolgozni, hogy a gyanta ne maradjon túl sűrű. A szárítás 80-90 °C-on történik,
12
AKVÁRIUMI ÜVEGTÁBLÁK VASTAGSÁGA
Dr. Wiesinger Márton

1. TÁBLÁZAT
Ha az oldalhosszúság
30 40 50 60 70 80 90 100/110 110/130 130/150
cm
magasság/cm 30 30 30 30 30 30 30 30 30 30
minimális üvegvastagság/mm 2,8 3,3 3,8 4,1 4,2 4,4 4,6 6,3 6,9 9,1
magasság/cm 40 40 40 40 40 40 40 40 40 40
magasság/cm 50 50 50 50 50 50 50 50 50 50
magasság/cm - 60 60 60 60 60 60 60 60 60
Akvarisztika, 1975
minimális üvegvastagság/mm - 6,0 6,5 7,5 8,5 9,3 9,7 10,7 11,4 11,7
magasság/cm - 70 70 70 70 70 70 70 70 70
magasság/cm - 80 80 80 80 80 80 80 80 80
13
2. TÁBLÁZAT
FENÉKLAPOK VASTAGSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Fenéklap-
A medence
vastagság
mérete cm
mm
hosszúság szélesség magasság
50 25 25 1,5-2
60 25 30 1,6-2
60 30 40 1,7-2
80 30 30 2,0-2,6
80 30 40 2,2--2,6
80 40 45 2,6-
100 40 40 2,7-2,9
100 35 40 2,9-
100 40 60 2,9
120 50 50 3,4
150 60 80 5
200 80 100 8
1-2 óra hosszat, vagy addig, amíg a ragasztó kőkeménnyé válik. Kisebb me-
dencék szárítására a konyhai sütő is megfelel. Sokat könnyít a munkán, ha az
összeragasztásra szánt üveglapokat előbb leukoplaszt csíkokkal pontosan
összeillesztik. Az akváriumba a ragasztás után 3-5%-os ecetsavoldatot önt-
sünk, ami 5-10 napig benne áll. Az ecetsavoldat lecsapolása és tiszta vizes
kimosás után a medence elkészült.
A felhasznált üvegtáblákra vonatkozóan a következő táblázat adatai irány-
adók (Hans Frey után, módosítva).
14
KÉZISZERSZÁMOK ÉS HASZNÁLATUK
Az algakaparó az akvárium-üvegfalak belső oldalának letisztítására való. Egy

rúd végére szorítószerkezettel zsilettpengét vagy esetleg m űszivacs lapot
rögzítünk. A zsilettpengés különösen a kovamoszatok eltávolításához
KIS KÉZIHÁLÓ DÍSZHALAK

AKVÁRIUMBÓL VALÓ
KIHALÁSZÁSÁRA (H. FREY
UTÁN)
látszik nélkülözhete t-
lennek. Sajnos, kezdő
akvaristák könnyen meg-
karcolhatják vele az akvá-
rium üvegtábláit, ha nem
megfelelő szögben tartják.
vagy ha folyami homok
kvarcszemcséje kerül az algakaparó tisztítórésze és az üveg közé.
Az akváriumi halháló miniatűr mása annak, amit a halászok a hálóba került
vagy a horogra akadt halak kiemelésére használnak. Ez a kis háló az akvariszti-
kai gyakorlatban is a halak áthelyezésére szolgál. Kerete rozsdamentes fémből,
pl. kellő vastagságú alumínium drótból készül. A háló zsákja — akárcsak a
planktongyűjtő-háló — alul ne csúcsban fusson ki, hanem tompán végződjön.
Ha sűrű szövésű a háló zsákjának anyaga (műanyag vagy grenadin), akkor
nagy ellenállást fejt ki a vízben, így nehezebben mozgatható, de el őnye, hogy
a planktoneleség házi kezelésére (átmosásra, akváriumba juttatásra) is alka l-
mas. A háló nagysága mindig az akváriumok méretéhez igazodjon. Nagy m e-
dencében apró hálóval halászgatni meglehetősen szaporátlan dolog.
Az üvegpipát helyesebb volna áthelyező pipának nevezni, mert gyakran
nem üvegből, hanem műanyagból készül. A halivadék kiemelését, illetve víz
alatti áthelyezését teszi lehetővé. A pipa tölcsérébe beúszó halacskákat a pipa
15
szárán át csurgatjuk ki. Kényesebb halak kiemelésére is felhasználható. Külö-

nösen jól beválik az olyan halakhoz, amelyeknek úszóin vagy kopoltyúfedőin
kis horgocskák vannak, és így a hálón lógva maradnak. Arra azonban vigyázni
kell, hogy a már nem ivadék méretű hal ne szoruljon be a pipa szárába.
Bár a vízleszívó gumieső nélkülözhetetlen szerszáma minden akvaristának,
furcsa ellentmondásképpen nem díszhalüzletekben, hanem csak borászati
szaküzletekben kapható. Legalább 2 méter hosszú és hüvelykujj vastagságú
darabot szerezzünk be. Vízlecsapolás előtt a cső egyik végét az akváriumba
helyezzük, a másik végét meg egy másodpercig megszívjuk, majd egy előre
odakészített vödörbe lógatjuk. Ekkor a közlekedő edények törvénye alapján az
akváriumból a víz a vödörbe folyik. A művelet igényel egy kis gyakorlatot, mert
ennek hiányában könnyen megeshet, hogy valaki nagyokat nyel az akvárium
vizéből. Ez a „baleset" elkerülhető, ha a vízcsapnál a gumicsövet előre fel-
töltjük, majd két végét befogva visszük az akváriumhoz. A vízleszívatásnak ez a
módja higiéniai szempontból is előnyösebb. A gumicsövet egyidejűleg iszap
(növényi törmelék, korhadék, állati anyagcseretermékek) szívására is használ-
hatjuk. Egyesek ezért üvegtölcsért illesztenek a cső felső végére, ami bár meg-
növeli a szívófelületet, de csökkenti a szívó hatást. Így kevésbé fordulhat elő
az, hogy kavicsok tömik el a gumicsövet. Ha mégis megtörténne, a tölcsért
levéve, a csövet vízcsap alatt erős vízsugárral kimoshatjuk. Természetesen, ha
„porszívóként" használjuk a gumicsövet, akkor a lecsapolt vizet nem felmosó
vödörbe, hanem tiszta zománcos lavórba vagy műanyag edénybe csurgatjuk.
Ez a víz ugyanis az iszap leülepedése után az akváriumba visszatölthető, és
csak a sűrűjét kell kiönteni.
Az iszaplopó főleg olyankor bizonyul célszerű szerszámnak, ha meghatáro-
zott, apró természeti tárgyat (ételmaradékot, halhullát) kell az akváriumból
kiemelni. A borlopóhoz hasonló elven működik, csak itt az akváriumvíz szorítja
16
AKVÁRIUMI KÉZISZER-
SZÁMOK: ALGAKAPARÓ,
VÍZLESZÍVÓ GUMICSŐ
ISZAPTÖLCSÉRREL, ÉS
ISZAPLOPÓ (H. FREY
UTÁN)
ki a lopóból a levegőt,
és a vízzel együtt —
megfelelő kézi irá-
nyítással — az eltávo-
lítandó tárgy is bejut a
lopóba. Kezelése mind-
össze abból áll, hogy
mielőtt vízbe mártjuk,
csövének felső végét
mutatóujjunkkal befog-
juk és csak akkor
engedjük el, ha másik vége az eltávolítandó tárgy fölé került.
MŰSZAKI BERENDEZÉS ÉS SZEREPE AZ AKVÁRIUMGONDOZÁ SBAN
SZELLŐZTETŐ. Akvarista szóhasználat szerint a szellőztetés a vízi lényeknek

oxigénnel való mesterséges ellátása. Ez csak halszállítás előtt történik tiszta
oxigénnel, amikor is a műanyag zsákok vízfelszíne fölé palackból oxigéngázt
juttatunk. Egyébként egy pumpa, elektromos légszivattyú légköri levegőt hajt
az akváriumba.
Nem minden akváriumot kell szellőztetni! Ha csak annyi halat tartunk egy
medencében, amennyi számára az akvárium növény zete kellő mennyiségű
oxigént tud biztosítani, akkor a szellőztetés felesleges. Általában literenként
számíthatunk egy 3-4 centiméteres halacskát. Halaink egészségének megóvása
17
érdekében célszerűbb díszhalakból 5 literenként csak egyet tartani. Ha a jelzett

arányt az akvárium túllépi, akkor már túlnépesítettnek minősül, vagyis a gáz-
egyensúlyt benne csak szellőztetéssel lehet fenntartani.
Vannak különleges esetek, amikor az akvárium, bár nincs állatokkal túlné-
pesítve, mégis legalább átmeneti szellőztetést igényel. Ezért fontos, hogy
minden akvaristának legyen készenlétben legalább egy szellőztetőkészüléke,
amit az alábbi esetekben üzembe lehet állítani:
a) ha kevés a növény, és fényasszimilációjuk nyomán nem termelődik

elegendő oxigén;
b) ha túl sok a növény, s éjjel, amikor a fényasszimiláció szünetel, ezek
is (az állatokhoz hasonlóan) csak fogyasztják az akvárium oxigén-
készletét, anélkül, hogy egyidejűleg oxigént termelnének;
c) ha nem kap elég fényt a medence, és ezért a növények fény-
asszimilációja csökkent mértékű;
d) ha a vízrétegek egyenletes átkeverésére van szükség;
e) ha porból és baktériumokból felületi hártya képződik a vízben, illetve
ha ennek képződését akarjuk megelőzni. Különösen indokolt ez mo-
csári akváriumokban (paludárium), ahol a vízből kiemelkedő növényi
hajtások és az úszónövények jelenléte miatt az akvárium üveglappal
nem takarható be.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a halakkal történő átmeneti túlnépesítés szin-

te elkerülhetetlen egy-egy sikeres tenyésztés alkalmával.
A csepegtetős, légtartályos vagy víznyomással működő szellőztető készülé-
kek ma már akváriumtörténeti érdekességeknek számítanak. Ma minden forga-
lomban levő konstrukciót elektromos energia üzemeltet. Sajnos, nagyobb
teljesítményű elektromos szivattyúkat a hazai kereskedelem még nem biztosít
az akvaristák számára. A kisebb és nálunk beszerezhető szellőztető gépek vi-
18
szont csak néhány akváriumot képesek levegővel ellátni. Ez utóbbiak ún. gu-
mimembrános szellőztetők, s a villamos jelzőcsengő elve alapján működnek.
Lényegük az a mágneses tekercs, amely a váltakozó áram megszaggatásának
megfelelően egy fémkart ütemesen magához vonz, majd elenged. A fémkar
egy gumimembránt rezegtet. A gumimembrán egy szívó-záró szeleppel ellátott
dobot zár le.
Megfelelő kivezetőcső juttatja a levegőt az akváriumba. Minthogy rendsze-
rint 1-2 méteres távolságot kell légvezetékkel áthidalni, helyesen tesszük, ha
erre a célra gumi- vagy ólomcsövet használunk. A víz alá viszont üveg- vagy
műanyag cső vigye a levegőt. Az üvegcső (kapilláris cső) hajlítására Bunsen-
láng alkalmas, műanyag csöveket viszont vízgőz felett hajlíthatunk. Ha előzőleg
a csöveket a hajlítás helyén finoman szitált kvarchomokkal (folyami sóderral)
töltjük meg, akkor hajlítás közben a csőtörés veszélye jóval kisebb. Ha két
helyre kell osztanunk a levegőt, akkor Y, ha három helyre, akkor X alakú üveg-
elosztókat használhatunk. A légmennyiséget viszont szorítócsavarokkal szabá-
lyozhatjuk. Két régi, vagyis forgalomból kivont apró, lyukas fémpénzből egy
csavar és egy anya felhasználásával házilag is könnyen készíthetünk szorító-
csavart.
Magát a gépet az akvárium víztükrénél magasabbra helyezzük el, hogy
áramszünet esetén a légvezeték be ne szívja a vizet.
A porlasztás a nagyobb légbuborékoknak kisebbekre való elaprózását je-
lenti. Erre azért van szükség, mert a nagyobb légbuborék az ugyancsak na-
gyobb felhajtőerő következtében hamarabb felszáll a víz felszínére, mint az
apró, és így a benne levő oxigén csak kis részben tud a vízben oldódni. Továb-
bá a sok kis buborék együttes felülete eleve nagyobb, mint a hasonló tömegű
nagy buborékoké, s így a vízzel érintkező légfelület megkönnyíti a víz oxigén-
felvételét.
A porlasztót mindig a légvezetéknek az akváriumban levő szabad végéhez
csatlakoztassuk: műanyag légvezetékhez közvetlenül illeszthetjük üvegcsőhöz
19
viszont rövid gumicső toldalékkal. Porlasztónak alkalmas habkő, habüveg vagy

préselt kovaföld. Jó ilyen célra egy darabka spanyolnád is, amiből régebben
vesszőkosarakat, valamint tollseprűk nyelét készítették. Az utóbbinak az az
előnye a többivel szemben, hogy lényegesen kisebb nyomással átpréselhető
rajta a levegő. Ez abból adódik, hogy likacsai nagyobbak, vagyis — sajnos —
korántsem ad olyan finom porlasztást, mint pl. egy darabka gyufaszál! Különö-
sen tengeri akvárium sűrűbb vizében álomszép látványt nyújt egy gyufaszál-
porlasztással nyert, lassan felfelé himbálódzó buboréksugár. Ezt kár kihagyni,
ha bírja nyomással a szellőztető!
Ha zsinórral felfüggesztjük vagy habszivacs párnát teszünk a szellőztető
alá, azzal annyira tompítható az egyébként zúgó hangja, hogy alig halljuk. Ha a
légbuborékok áramlása nem folytonos, vagyis lökésszerű, azon úgy segíthe-
tünk, hogy egy légsűrítő tartályt (kis fém vagy műanyag dobot) iktatunk a
légvezetékbe a szellőztetőkészülék közelében. Az ilyen légsűrítő azért is elő-
nyös, mert rajta a levegőnek csak rövid úton kell erős ellenállást legyőznie. Ha
szellőztetőkészülékünk villanyvasaló vagy elektromos kávédaráló módjára
cikcakk vonalakat varázsolna a tévé képernyőjére, vegyük igénybe elektrotech-
nikus szakmai segítségét.
Általános panasz, hogy a szellőztetőszelep, vagy a membrán túl gyakran
mondja fel a szolgálatot. Eltekintve attól, hogy egy nem kifeszített és nem
állandó rázkódásban levő gumilap is elveszti idővel a rugalmasságát, a hiba
oka nem a készülékben, hanem a szennyezett levegőben van. Minthogy a
városi levegő erősen szennyezett, itt ezt pumpálja a szellőztető az akváriumba.
Ha nagyon dohányfüstös szobában működtetjük, a halak még nikotinmérgezést
is kaphatnak! Az akváriumba kerülő levegő szűrését házilag úgy oldhatjuk meg,
hogy a szellőztetőkészüléket egy 5 literes uborkásüvegbe lógatjuk, az üveg
nyakát pedig dugóval zárjuk el, amelybe előzőleg három lyukat fúrunk: két
20
kisebbet a villanyzsinór és a légvezeték részére, valamint egy nagyobbat, amit

jól összenyomkodott vattával tömünk el. Így csak a vatta által megszűrt leve-
gőt nyomhatja tovább a készülék. A portól elszürkülő vattacsomót időnként
cserélni kell!
SZŰRŐ- (FILTRÁLÓ-) KÉSZÜLÉK. A filtráló-készülékeket elsősorban az ak-
váriumvíz szűrésére használjuk. Van azonban egy másik szerepük is, ami ab-
ban áll, hogy bizonyos anyagokat (pl. tőzegből kioldódó huminsavakat) a vízbe
juttatnak.
Csoportosításuk a szerint történhet, hogy: 1. milyen energiával üzemelnek;
a szellőztető felszálló légbuborékainak energiáját hasznosítják, vagy közvetle-
nül elektromos energiát igényelnek. Az előbbiek az általánosan elterjedt ha-
gyományos akváriumfiltrálók, az utóbbiak az újabban használt nagy teljesítmé-
nyű vízszivattyúk. 2. Helyzetük alapján aszerint, hogy az akváriumon kívül vagy
az akváriumban belül helyezkednek el, külső vagy belső szűrőről beszélünk. 3.
És végül azon az alapon, hogy a vízben lebegő részecskéket — esetleg apró
élőlényeket: egysejtűeket, baktériumokat is — szűrnek, vagy oldott alkatrésze-
ket is képesek megkötni: mechanikus, illetőleg adszorpciós szűrőnek minő-
sülnek.
A mechanikus készülék szűrőanyaga gyakran kavics. Itt válik valósággá az
a népi mondás, hogy „ha a víz hét kövön keresztülfolyik, akkor már kristálytisz-
ta lesz". Kavics mellett kvarchomok (szitált és mosott folyami sóder) és
perlonvatta is szerepel a szűrőtöltetben. Az utóbbi helyett a régebben kedvelt
üvegvatta (angyalhaj) nem felel meg, mert idővel szilánkokká töredezik, és a
lélegzési vízzel a halak kopoltyúlemezei közé jutva gyulladást okozhat.
Az adszorpciós szűrő töltetének legjelentősebb része úgynevezett aktív
szén, illetve annak külön akvarisztikai célokra gyártott változata, a hidraffin
szén.
Ezek aktivitása abban áll, hogy metánt (mocsárgázt), klórt, és ami a gya-
21
TALAJSZŰRŐ KÉSZÜLÉK MŰSZAKI

RAJZA, A MŰKÖDÉSI ELV ÁBRÁZO-
LÁSÁVAL (H. FREY UTÁN)
korlatban a legtöbbször bajkeverő,
az állatok anyagcseréje nyomán a
vízbe került nagy molekulasúlyú
fehérjehasadási termékeket is képes
megkötni. A hidraffin szenet csak a
műgyanták fogják teljesen kiszoríta-
ni, ugyanis az utóbbiaknak megvan
az a képességük, hogy a fehérje-
bomlás végtermékeit: a nitrát- és
nitritfelesleget is kivonják a vízből.
Tapasztalatunk alapján hidraffin szén
helyett — különösen tengeri akvári-
umban — jól bevált a Műszén Ter-
melő Vállalat Nuxit nevű készítménye
is.
A belső szűrők egyik csoportját talajfiltrálóknak nevezzük.
Ezeknek gyakran az akvárium altalajában egy perlonvattával
megtoldott kis üvegharangja szűr — a mellékelt ábrán jelzett
működési elvnek megfelelően. Bár a talajfilt-
rálók kellő méretezés mellett jó hatásfokkal
működnek, hátrányuk, hogy az akvárium
talaját szennyezik. Sajnos, korántsem felel
LEITHOLD-FÉLE SZŰRŐKÉSZÜLÉK ÜZEMBEN: A

SZELLŐZTETŐ FELSZÁLLÓ LÉGBUBORÉKAINAK
HATÁSÁRA (BAL OLDALI KARIKÁK) VÍZÁRAMLÁS
KELETKEZIK (A NYILAK AZ ÁRAMLÁS IRÁNYÁT
JELZIK) A JOBB OLDALI AKVÁRIUMBÓL A BAL
OLDALI FILTERTARTÁLY SZŰRŐRÉTEGÉN ÁT
(FERDÉN VONALKÁZOTT RÉSZ) VISSZA AZ AKVÁ-
RIUMBA (H. FREY UTÁN)
22
meg a valóságnak az a feltételezés, hogy a sok szerves hulladék a vízinövények

számára felszívható talaj sókká bomlik. Ha tehát talajfiltrálót használunk, akkor
az akvárium altalaját évenként cserélni kell! A többi szűrő töltetét pedig rövi-
debb időközönként — 2-3 hónaponként — mossuk át. Az elszennyeződött
szűrőkészülék üzemeltetése ugyanis a bomlástermékek tömeges vízbe juttatá-
sa miatt súlyos veszélyt rejt magában! Ha nincs szükség filtrálásra, és csak
szűrőkészülékkel szellőztetjük az akvárium vizét, az nem gazdaságos eljárás,
mert minden szűrő aránylag sok levegőt fogyaszt!
FŰTÖKÉSZÜLÉK. A trópusi akváriumot ősztől tavaszig fűteni kell, ha a helyiség

léghőmérséklete nem kielégítő. Nagyobb díszhaltenyészetek nem egyenként
fűtik a medencéket (ez nem volna gazdaságos), hanem magát a helyiséget
tartják a kívánt hőmérsékleten. A melegvízi halak általában 18°C-tól 35 °C-ig
terjedő vízhőmérsékletet viselnek el károsodás nélkül. Ahogy közeledünk a 35
°C felé, egyre erőteljesebben kell szellőztetni, mert az ilyen meleg vízben már
kevés az oxigén. Különben is csak bizonyos halbetegségek kezelésekor szok-
tunk ilyen szélsőségesen magas hőmérséklet elérésére törekedni. A meleg vizű
társas akváriumok normál hőmérséklete 22 és 24 °C között van. Az akvaristák
általában hőspirálos fűtőtesteket használnak. Ezek szerkezete lényegében egy
vékony, üvegcsőre tekert ellenálláshuzal, az úgynevezett cekász, amely az
elektromos áram hatására átizzik, és felmelegíti azt a homokköpenyt, amely a
cekászt körülveszi a henger alakú üvegben. Az üveghenger itt egy hosszabb,
vastagabb falú „kémcső”, amelynek belső terét a felső végére illesztett gumi-
dugó szigeteli a környező víztől. A gumidugón át vezet ki az ugyancsak gumi-
borítású, vagyis vízhatlan szigetelésű elektromos vezeték. A wattszám és a
hálózati feszültség a készüléken jelezve van. Ha nem túl magas az akvárium, a
fűtőtestet egyszerűen lefektetjük a medence altalajára. Magas akváriumokban,
ha a fűtőtestet csak belógatni tudjuk, a szellőztető légporlasztója pontosan a
23
fűtő alatt legyen, hogy a felszálló légbuborékok a felmelegített vizet a hűvö-

sebbel elkeverjék. Ellenkező esetben, vagyis ha csak a felső víztér melegszik, a
a halak könnyen megfázhatnak, amikor a melegebb vízből a hidegebb vízbe
úsznak. Meleg égövi halakat nem lehet hideg vízhez edzeni. Az ilyen meddő
próbálkozások már nagyon sok díszhal életébe kerültek! Akváriumi fűtőtesteket
csak víz alatt szabad üzemeltetni, mert ha vízen kívül kerülnek áram alá, az
üvegburkolat a túlmelegedés következtében elreped. Ezért az akvárium lecsa-
polásakor is először mindig a fűtőtest villásdugóját kell a fali konnektorból
kihúzni. A jelzőlámpás fűtőtesteknek nagy előnye, hogy a belsejükbe szerelt kis
villanyégő világít, és így látjuk, ha áram alatt vannak.
Ha nem jelzőlámpás fűtőtestet vásárolunk, akkor az akvárium fedőüvegé-
nek alsó oldalán összegyűlő kövér vízcseppek tájékoztatnak a működéséről. Az
ilyen fűtőtestet beszerzéskor — megszegve a szabályt — néhány másodpercig
a kezünkben tartva, vízen kívül kell kipróbálnunk. De csak kihűlve kerülhet
vízbe!
Nyár elején, amikor a fűtést beszüntetjük, ne vegyük ki a készüléket az ak-
váriumból, vagy legalábbis ne tartsuk szárazon, mert a gumidugója csak így
fogja megőrizni rugalmasságát őszig, s ez a vízhatlan tömítése érdekében
elengedhetetlen.
Ajánlatos a fűtőtest vásárlásakor egy úgynevezett bimetálos hőszabályozót
is beszerezni. Ez utóbbi ára ugyanis az általa biztosított szabályozás és a kisebb
áramfogyasztás révén rövid idő alatt megtérül. Sajnos, a jobb konstrukciót
képviselő relés, kontakthőmérős hőszabályozók a hazai akvárium-szaküzleti
forgalomból még hiányoznak. A bimetálos hőszabályozóban (amint a neve is
mutatja: kettős fém) kétféle fém van összehengerelve, amely egy ezüst érint-
kezőt mozdít el egy ugyancsak ezüstből készült fix, de csavarral állítható ezüst-
pólustól. Az elmozdulás, vagyis az áramszakítás akkor következik be, amikor a
felmelegedéstől a bimetál elhajlik. Egy ilyen hőszabályozóval több medence
24
fűtése is össze-köthető, amennyiben a medencék azonos űrméretűek, vagy ha

különböző űrméret esetén megfelelő wattszámú fűtőtestek fűtik őket. Egy
bimetálos készülékre eső összeterhelés 100-150W lehet. A hőkikapcsoló felülről
— sajnos — nem vízhatlan, vagyis nem szabad vizet kapnia, meg az akvárium
fedőüvegének páracseppjeitől sem. Beszerezhető ilyen szabályozó jelzőlámpás
kivitelben is. Fontos, hogy a fűtőtestek ne legyenek túl erősek, és így a halak
akkor se pusztuljanak el, ha üzemzavar keletkezik, pl. a bimetál beragad.
Az akváriumvíz mindenkori hőmérsékletét tapadó gumival a medence
üvegfalához rögzített hőmérővel ellenőrizzük. Forgalomba kerülnek vörösre
színezett borszesszel töltött, speciális akvárium-hőmérők. A hőmérőt ne a
fűtőtest fölé rögzítsük; a medence más pontján az összképnek jobban megfel e-
lő értéket olvashatunk le.
AZ AKVÁRIUM CÉLSZERŰ FELSŐ MEGVILÁGÍTÁSA (H. FREY UTÁN)
25
VILÁGÍTÓTEST. Minthogy az akvárium üzemeltetése a növények fényasz-

szimilációján (fotoszintézis) alapszik, rendkívül fontos a megvilágítás. Másrészt
sok akvarista csak az esti órákban tud halaival foglalkozni.
Áteső fényben az egyébként elfogadhatóan tiszta víz is ködösnek látszik,
mert ilyenkor sok parányi lebegő részecske észrevehetővé válik. Ezért a hátul-
ról történő megvilágítást mellőzzük. Rendezéstechnikai megoldásnak számító
világítási effektusokon kívül (lásd Az akvárium berendezése c. fejezetet) csak a
felülről jövő műfény jöhet számításba. Ez felel meg leginkább a természetes
viszonyoknak is, mert a halak szervezete, így idegrendszerük is a felső világí-
táshoz alkalmazkodott.
Az algák az akvárium fényindikátorai: ha a lebegő zöldmoszatok (algák)
zöldre „festik" az akvárium vizét (vízvirágzás), akkor túl sok a fény. Ha kova-
moszatok barna bevonatot alkotnak az üvegfalakon, kavicsokon és más beren-
dezési tárgyakon, akkor pedig kevés a fény. Végül ha a kovamoszatok helyét
zöldmoszatok foglalják el — de főleg a hátsó üvegfalon jelentkeznek —, a
világítás mértéke kielégítő. Természetesen az algák csak akkor tájékoztatnak
bennünket a fényviszonyokról, ha az akvárium vize megfelelő a számukra. Ha
egyes halfajok igényeinek kielégítésére a vizet vegyileg kezeljük, akkor nem
biztos, hogy az a moszatok szaporodásának is kedvez. A kovamoszatok megte-
lepedése ellen jó segítséget jelenthet a mesterséges megvilágítás is. A zöldmo-
szatok túlzott elszaporodása ellen viszont fénycsökkentéssel védekezhetünk. Ez
úgy érhetjük el, ha a medence hátsó oldalát olajfestékkel festjük le, vagy
műanyag lapot, illetve selyempapírt ragasztunk rá. A zöld háttér természethű,
és egyben megakadályozza a zöldmoszatok terjedését.
Ritkán gondolunk arra, hogy a víz milyen sok fényt nyel el: teljesen tiszta
vízben 30 centiméter mélységben csak a felülről beeső fénysugarak 50%-a jut
el. Tőzeggel barnított vízben viszont, hasonló körülmények között a fénynek
26
csak 30%-a képes kifejteni hatását.

A kirakat-világításra is használt, cső alakú szofitaizzóknak az az előnye,
hogy — amennyiben nem opálüvegből készültek— egyik oldaluk tükör módjára
foncsorozott. Így ha két kis porcelántalpú foglalatukkal a medence fedőüvegjé-
re kerülnek, nem világítanak szembe, sőt fényüket teljes egészében az akvári-
umba vetítik. Ugyancsak a szembe világítást akadályozzák meg azok a világító-
testek, amelyekben fémlapból készült, henger formájú ernyő alatt világít gyer-
tyaizzó. 25 W-nál erősebb izzót itt ne használjunk, mert az akvárium fedőüvege
a túlhevüléstől megrepedhet. Bár a lámpa négy kis gumitalpa megakadályozza
a közvetlen hőátadást, mégis a sugárzó hő nagyobb wattszám mellett a fedő-
üvegre veszélyes lehet. Ezt pedig ne kockáztassuk, mert az áram alatt levő
világítótest a vízbe zuhanhat!
Villanyégőt ne lógassunk akváriumba fűtés céljából még akkor sem, ha a
lámpafoglalat teljesen vízhatlan burkolású. Ne tegyük ezt egyrészt azért, mert
a halak éjszakai nyugalmát zavarja, másrészt a trópusi vízinövények ún. rövid-
nappalosak, ami annyit jelent, hogy 12 óránál hosszabb ideig tartó megvilágí-
tás hátráltathatja a fejlődésüket. Lépcsőzetes állványon az izzók hő leadása a
normális megvilágítási idő alatt sem vész kárba teljesen. Itt ugyanis a meden-
cék több sorban állnak, és a lejjebb fekvő sorok lámpái alulról a talajon át fűtik
a felsőbb sorok medencéit.
Újabban egyre több akvarista használ akvárium megvilágításra fénycsövet.
Ez ugyan drágább, mint a hagyományos világítótest, fölszerelése is költsége-
sebb, de a többletkiadás idővel megtérül. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy
egy fényeső háromszor olyan jól hasznosítja az áramot, mint egy közönséges
villanyégő. Vagyis egy 25 W-os fénycső egy 75 W erősségű villanyégő fényé-
nek megfelelő fényt ad. (A fénycső ugyanis nem melegszik fel.) A fénycső
fényirányítója olyan alakú legyen, hogy az egész akváriumot bevilágítsa. Jó, ha
fényes alumínium lemezből készül, és közvetlenül a medence fölött helyezzük
27
el. Ha széles az akvárium, és ezért felette több párhuzamos fénycsőre van

szükség, akkor azok váltakozva F-2 és F-7 jelzésűek legyenek. Az így nyert
kevert fény összetétele megközelíti a napfényét! Ha egy fénycső világít, akkor
az F-29 típusú a legmegfelelőbb.
Természetes világítástól mentes helyiségben is kifogástalanul üzemeltethe-
tünk akváriumot megfelelő műfénnyel, mint ahogy azt filmszínházak előcsarno-
kaiban felállított medencéken és nem egy külföldi nyilvános akváriumban
tapasztalhatjuk.
28
AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE
Az esztétikai célból létesített díszakvárium is biotóp: a benne élő állatok és

növények élőhelye. Mégis más, mint a biotóp-akvárium, mert rendezésekor
nem valamely természetes élőhely (pl. trópusi tó vagy folyó) életközösségének
szakszerű „másolása" a cél, hanem csak a gyönyörködtetés! Minthogy az, ami
gyönyörködtet, egyben kikapcsol, szórakoztat, pihentet is, ezért a lakásban,
klubhelyiségben stb. felállított díszakvárium nem öncélú játszadozást szolgál.
A színek és formák lehetőségeit leginkább társas akváriumi keretben ak-
názhatjuk ki, bár sokszor azt tapasztaljuk, hogy a díszakváriumban kizárólag
vitorláshalak (Pterophyllum scalare) lebegnek méltóságteljesen, vagy vörös
neonhalak (Lamprocheirodon axelrodi) úsznak csapatosan égnek meredő,
fekete bazaltsziklák fölött. A társas akvárium vitathatatlanul megalkuvást je-
lent: az egyes halfajok speciális igényeire nem lehetünk tekintettel. Úgy kell
összeválogatni a fajokat, hogy a környezet mindegyik számára megfelelő
legyen. Ez csak úgy érhető el, ha az akváriumi környezet nem sokban különbö-
zik a természetes élőhelytől. Így a díszakvárium rendezéstechnikájába a bio-
tóp-akvárium rendezésének módszerei vegyülnek.
Az akvárium berendezésekor gondoljunk arra, hogy a vízinövények és de-
korációs elemek elhelyezésében mindig természetellenesen hat a szimmetria.
Amellett a giccses hatásokat is mindenütt kerülnünk kell. Elsüllyedt hajók,
műanyag sellők, mitológiai porcelánszobrok, miniatűr kertitörpék, a légszellőz-
29
AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSÉNEK TERVRAJZAI (LÁNYI-WIESINGER UTÁN)
tető buborékaitól libikókán „hintáztatott" békák nem akváriumba valók. Ugyan-

csak mellőzzük a dísztárgyakként használt tengeri csigaházakat és kagylóhéja-
kat.
Az akváriumok talajának fő tömege tisztára mosott sóder (folyami homok)
legyen. A növények tápanyagszükségletét akváriumi növénytápsóval, esetleg
egy réteg kevésbé mosott sóderral szokták kielégíteni. A talajt az egyik rövi-
debb oldaltól a másik felé lejtősen helyezzük el, vagy átlósan, egyenletesen
lejtve, hátulról előre, az egyik elülső sarok felé. (Például, ha a legmagasabb
pont a jobb hátsó sarok, akkor a legalacsonyabb a bal elülső sarok legyen.)
Talajfiltráló használata esetén előbb a filtráló kellékeit rögzítsük, és csak azután
következhet a talaj berakása. Akvarisztikai célra az a homok alkalmas, amit az
építkezéseknél betonkeveréshez használnak. A malter készítésére használt
sárga bányahomok a magas mésztartalma miatt nem felel meg céljainknak,
30
mellesleg ezt nem is lehet tisztára mosni. A homok mosása úgy történjék, hogy
a vödörbe szórt homokra csapból ráfolyatjuk a vizet, és azt közben teljes
tömegében felkavarjuk, majd a vizet leöntjük róla. Fél vödör homoknál többe t
mosni, közben kis lapáttal kevergetni már nehéz volna. A mosás m űveletét
addig folytatjuk, amíg a felkavart homokon a víz kris tálytiszta nem lesz. Mun-
kánk így legalább 15-30 vízleöntést feltételez, és kb. 20-40 percig tart — a
homok szennyezettségétől függően. A mosást akkor lehet abbahagyni, ha már
a kavargó homokról ivópohárba kivett vízmintán át az újság kis bet űit olvasni
tudjuk. Az így előkészített akváriumtalajt nedves állapotban a medence aljára
terítjük és jól lenyomkodjuk. (De vigyázni kell a fenéküvegre!) A lenyomkodás
után a talajvastagság átlagosan kb. 4 centiméter legyen. Aztán egy papírlapot
EGY KISEBB AKVÁRIUMBA ÍGY KELL A VIZET BETÖLTENI (H.FREY UTÁN)
31
AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE: AZ ELŐTÉR TÖBBNYIRE NÖVÉNYEKTŐL MENTES (KIÚSZÓ

TÉR); KÖZÉPEN KIS TERMETŰ NÖVÉNYEK EGYENKÉNT ÁLLNAK; A HÁTTÉRBE NAGYOBB,
BOKROS ÉS SZÁLAS NÖVÉNYEK VALÓK (H. FREY UTÁN)
vagy felvágott polietilén zacskót terítünk a homokra, és erre öntjük az állott

vizet kancsóból, esetleg gumicsővel csurgatjuk egy magasabbra tett zománco-
zott vödörből. Csak félig töltsük fel így a medencét. A papírlap, illetve zacskó
addigra a víz felszínére emelkedik, és most már nyugodtan kivehetjük, nem kell
attól tartani, hogy a bezúduló vízsugár a homokot felkavarja!
A növényeket a víz alatt úgy ültessük, hogy gyökerük függ őlegesen lefelé
hatoljon. (Az elöregedett, túl nagyméretű gyökérrészeket ollóval levághatjuk!)
Ha az ültetéstől a víz kissé megzavarosodott volna, csapoljuk le gumicsővel és
töltsünk helyébe tisztát a már ismertetett módon. A víztöltés után a növénye -
32
ken apró légbuborékok fognak megjelenni. Ha ezek az apró „gyöngyszemek"

másnapra eltűnnének, az ne okozzon aggodalmat, hiszen szó sincs arról —
mint már többen gondolták —, hogy a vízinövények oxigéntermelése szűnt
volna meg.
A medence elülső egyharmadába legfeljebb egy-egy apró termetű növényt
ültessünk (Acorus gramineus var. pusillus, Echinodorus brevipedicellatus, vagy
széthajló levelű Sagittaria chilensis fajt.) Ezek az összképet nem zavarják, és
még így is marad elég kiúszó-tér a halak számára. A magasabb termetű növé-
nyek hátrább kerüljenek; a szálasak (Cabomba, Elodea, Myriophyllum) csopor-
tosan, az amúgy is bokrosan növők (Cryptocorine cordata, Ceratopteris
cornuta) egyenként. Ha szálas növényeket dugványozunk, ne felejtsük el a
talajba süllyesztett szárrészről a leveleket letépkedni. Ellenkező esetben a
növény — alsó szárrészének pusztulása miatt — felúszik a felszínre, még mie-
lőtt meggyökeresedhetne.
Bár a talajszint lejtős kiképzése eleve azt eredményezi, hogy a növények
töve nem kerül azonos szintbe, mégis több szintes rendezésről csak akkor
szoktunk beszélni, ha külön kis magaslatokat létesítünk a növényeknek. A több
szintes rendezés legegyszerűbb módja az, ha a kövekre telepedett forrásmoha
(Fontinalis antipyretica) — bokrokat gyűjtünk be, és ezeket kőalapjukkal együtt
rakjuk a medencébe. Finomra szitált homokon a sötétebb kövek, a rájuk tele-
pedett haragoszöld Fontinalis bokrokkal igen díszítők. A kövek közé süllyesztett
légvezetékből felszálló, sűrű buborékfüggöny pedig a forrás tökéletes illúzióját
kelti.
Ha homokból kis dombokat létesítenénk, azok szemcséi hamarosan lesod-
ródnának és a szintkülönbség kiegyenlítődne. Ennek elkerülése érdekében
fontos, hogy az akvárium talaját ne szitáljuk túl finomra; a borsó nagyságú
kavicsok még maradjanak benne. Ugyanakkor a magaslat helyét bástyázzuk
körül kövekkel, a közbülső részt pedig kisebb kövekkel, kavicsokkal és homok-
33
MŰVÉSZIEN BERENDEZETT DÍSZAKVÁRIUM (H. FREY UTÁN)
kal töltsük ki. A magaslatra fényigényes, bokros növényeket ültes sünk. Itt
rendkívül jól hat a sűrűn telepített vízikehely (Cryptocoryne) is.
Díszletként vagy talajszilárdításhoz a kifejezetten lágy vize t igénylő halak
mellé ne használjunk mészkövet. Ilyen esetben jól beválnak a bazalt és andezit
kövek, amelyeknek külön előnyük, hogy a növények számára létfontosságú
nyomelemeket is tartalmaznak. Nyomelemek bevitelére megfelel a homokba
34
kevert kevés bazaltsplitter is (amit makadám utak felhintésére használ nak).

Biotóp-akváriumokban, sötét alapszínű aljzat elérésére a bazaltsplittert a sóder
felszínére hintik. A díszakváriumokba e helyett bazaltkavicsokat ajánlunk. Ezek
matt vagy fényes feketék, néha olyan sima felszínűek, mint a sírkövek. Kétség-
telen, hogy türelemjáték, de érdemes ilyeneket folyami kavicsok közül összev á-
logatni. Balaton menti kavicsbányák sárga kavicsai között aránylag nagyobb
számban találhatók (a keszthelyi park ilyennel van felhintve).
35
Az ilyen fényes fekete kövek az ipari célra forgalomba hozott hófehér kvarc-
homokon rendkívül mutatósak. Egy-egy rendezéstechnikai céllal kiemelt, külön-
leges kavicsot érdemes a talajba süllyesztett kövekkel nagy gonddal „alápolcol-
ni", máskülönben idővel eltemetődik.
Amíg a biotóp-akváriumban a halakkal azonos színű aljzat gyakran a kör-
nyezetbe való beolvadást szemlélteti, addig a díszakváriumokban jól bevált a
kiegészítő színek alkalmazása [pl. ibolyaszínű sziámi harcoshalak (Betta
splendens) alatt narancssárga kavicsok].
Ha akad a sok azonos színű kavics között egy fényáteresztő, vagyis áttet-
sző kavics is, az a víz alatt elhelyezve éppúgy magára vonja a figyelmet, mint-
ha eltérő színű lenne. Tehát „tekintet-fogónak" a medence ama pontjára te-
gyük, ahová a figyelmet esztétikai okokból amúgy is irányítani akarjuk. Hatásos
tekintetfogó a medence alaptónusától elütő — piros, citromsárga vagy ciklá-
menszínű — kavics is, ha azt félkörben alacsony csetkáka - (Heleocharis
acicularis) függönnyel szegélyezzük.
Főleg zebra dániókkal (Brachydanio rerio) népesített biotóp-medencékben,
de díszakváriumokban is rendkívül előnyös hatást érnek el a csíkos palák.
Ilyenek találhatók Lillafüred és Garadna között, a kisvasút sínje mentén. Néha
a kavicsok színét algabevonat adja. Halványzöld moszatokkal bevont és akvári-
umi dekorációnak rendkívül alkalmas, egyébként hófehér kavicsokat gyűjthe-
tünk Göd alsón, a dunai strand területén fakadó Széchenyi-forrás kifolyójában.
A Veszprém megyei Tapolcai-tavasbarlangban vörösmoszatok színezik rózsa-
színűre a tómeder kavicsait. Ha az ilyen algabevonattól színes kavicsokat az
akvárium hátsó üvegfala mentén helyezzük el, az algatelepek elszaporodva
lassan felkúsznak az üvegre, és halványzöld vagy rózsaszínű(!) függönyt alkot-
nak.
Mésztufa kövek (travertinó) közül a cseppkőszerű alakúakat részesítsük
36
előnyben a földes külsejűekkel szemben. (Az utóbbiaknak számtalan likaccsal

megnövelt felülete a vízkemizmust előnytelenül befolyásolja.) Magaslatok,
teraszok képzésére különösen alkalmasak. Találhatók pl. a rómaifürdői Cam-
ping és Aquincum között.
Díszhalüzleteink mésztufával kövesedett, összecementezett nádszálakat
mint mesterséges barlangokat is forgalomba hoznak. Bölcs őszájú sügérek
szívesen bújnak el ilyen barlangokban. E halak jó közérzetéhez — amit szín-
pompájuk tükröz — a kis barlangi búvóhely (ivóhely is egyben) elkerülhetetlen.
Fokozhatja az esztétikai hatást, ha a barlangot félbevágott kókuszhéjból for -
máljuk ki. Kifejezetten talajtúró bölcsőszájú halak (legtöbb Cichlasoma faj,
Tilapiák stb.) azonban díszakváriumba nem valók, mert állandó ásásukkal
minden esztétikai követelménynek fittyet hányva, „saját ízlésüknek" megfelel ő-
en formálják át az akvárium berendezését.
Berendezés közben mindig gondoljunk arra is, hogy milyen h alat akarunk a
medencében tartani. Némelyik berendezés-megoldás a legkülönbözőbb fajok-
nak megfelel, míg más megoldási mód csak, különleges esetekben, egyes
halfajok számára alkalmas.
KÓKUSZDIÓ HÉJÁBÓL KÉSZÍTETT REJTEK- ÉS IKRÁZÓHELY BÖLCSŐSZÁJÚ SÜGÉREKNEK

(H.FREY UTÁN)
37
A „DEKORÁCIÓS GYÖKÉR" EGYIK PRAKTIKUS RÖGZÍTÉSI MÓDJA (H. FREY UTÁN
Csaknem valamennyi díszakváriumban tartható halfaj igényét kielégíti a

„sziklakerti megoldás". Itt az egyenletesen (ejtő talajon formás kövek és kisebb
növénycsoportok mozaikszerűen váltják egymást. Felhasználhatók ebben a
legkülönfélébb alacsony növésű bokros növények ( Marsilia, kisebb Echinodorus
és Cryptocoryne fajok). Süllyesztett kaktuszcserepekből kiemelkedő, magról
nevelt vízitök ( Nuphar luteum) törpehajtásai is dekoratívan illeszkednek a
„sziklakert" kövei közé. Az összkép hatását fokozhatjuk, ha a „sziklakertbe"
egy-egy eltérő keménységű rétegből álló, és ezért egyenlőtlenül kopott ún.
„pagoda kavicsot" is illesztünk. A „sziklakert" növényei közül a kis Ambulia
sessiliflora-bokrok a legszebb akváriumi növények, de csak akkor, ha elölr ől
kapják a fényt, hátrafelé pedig a képet szálas növények (Cabomba,
38
Myriophyllum) függönye, esetleg Vallisneria-ültetvény zárja le.

Ne feledkezzünk meg a modern akvárium jelentős dekorációs eleméről, a
süllyesztett „fatörzsről” se. Itt egyedül a süllyesztés okozhat gondot! A friss fa
ugyanis a víz színén úszik, és vízkémiai okokból sem megfelel ő. Ezért öreg,
kiázott fát keressünk, amelyet víz alatt találunk, s azt műanyag zacskóban,
vízpárásan szállítsuk haza, nehogy kiszáradjon. (A Hévízi -tó gyógyiszapjában
érdemes ilyeneket lábbal kitapogatni és felszínre emelni.) Ha szárazon találunk
vízmosta „fatörzset", azt előbb zománcozott edényben, telített sóoldatban,
legalább egy óra hosszat főzzük ki, majd egy hétig vízben (teljesen ellepve)
hagyjuk állni. Az áztatóvizet naponta többször frissítsük fel. Sajnos, így sem
biztos, hogy a fa valóban elsüllyed! Ágat, „fatörzset" rögzíthetünk úgy is, hogy
a befelé hajló akváriumperemen, felül keresztbe fektetett léccel leszorítjuk.
DIORÁMÁS AKVÁRIUM HÁTLAPJÁNAK TÉRHATÁST KIVÁLTÓ, TETSZET ŐS MEGOLDÁSA

(H. FREY UTÁN)
39
A fűzfagyökér és az áztatott tőzeg inkább a biotóp-akvárium kellékei. A ta-

pasztalat azt mutatja, hogy a díszakváriumokat ritkábban rendezik át, mint a
biotóp-medencéket, ezért azok tartósabb dekorációs elemeket igényelnek.
Ha végképp nem süllyed el az egyébként alkalmas „fatörzs", akkor diorá-
mára ragasztva is használható. A dioráma keretbe foglalt üveglap, amit az
akvárium hátsó falára akasztunk. Ugyanitt nádszárak, papírból kivágott szikla-
formák, festett képek is elhelyezhetők, mert távlatot adnak a víz alatti tájnak.
Fontos azonban, hogy a dioráma mintegy egyenes folytatása legyen a belső
berendezésnek, ha a díszakvárium hátsó felében „sziklák" vannak, ezek a
diorámán „hegyekké" növekedjenek. Amíg az akváriumban a „sziklák" tövén
csak néhány növény díszeleg, a dioráma-hegyet már sűrű erdő borítsa. Ha
homoksivatagot ábrázol a víz alatti táj, ez a dioráma matt üvegén folytatódjék.
A dioráma új távlatokat nyit meg nemcsak a biotóp-akvárium, hanem a disz-
akvárium rendezéstechnikájában is.
Az akváriumok megfelelő világítótestből (fénycső, fémburkolattal körülvett
gyertyaizzó), felülről kapják a fényt. Emellett azonban a víz alá süllyesztett,
megfelelően szigetelt, rejtett égőknek is van létjogosultságuk, ha fokozzák az
esztétikai hatást. Ha a díszakvárium kizárólag mesterséges fényt kap, állítsunk
a hátsó fala elé egy nagy, lapos mésztufa követ. Esetleg kemény homokkövek-
ből összecementezve készítsünk falat. (Kemény homokkövek Göd felső és Vác
között a Duna-parton is találhatók.) A kőfalon legyen néhány nagyobb lyuk,
hogy a halak átúszhassanak rajta. A kőfal és a hátüveg közötti teret tetszető-
sen rendezzük be vízinövényekkel, és ha tudjuk, világítsuk meg süllyesztett
égővel. Ebbe a sejtelmes fényektől és árnyékoktól átjárt víz alatti kertbe csak a
kőfal nyílásain át pillanthatunk be. Ha az akváriumra prizmával szivárványt
vetítünk, a színes fényhatás sem természetellenes. Ilyenkor például, miközben
a szép színjátszó dániók (Brachydanio albolineatus) népes csapata végigússza
40
az akvárium hullám strandját, valóban a szivárvány minden színében pompá-

zik. Az állandó színképvetítés azonban egyrészt növényélettani okokból nem
megfelelő, másrészt azért sem helyes, mert a megszokottnál jóval erősebb
fényforrás kell hozzá. A prizmán keresztül történő világítás tehát nem pótolja
az állandó nappali fehér fényt, bármennyire is törekszünk a szép hatásokra. Ne
felejtsük el, hogy a természetben is ünnepszámba megy, ha olykor a szivár-
vány felragyog.
41
AZ AKVÁRIUM VIZE
Az akvárium lakóinak életeleme a víz, ezért rendkívül fontos, hogy sajátságait

megismerjük.
A VÍZ FIZIKAI SAJÁTSÁGAI
A) SZÍN. Ha a kezdő akvarista nem mossa ki elég tisztára az akvárium

altalajaként használt homokot, és ezért a víz kissé homályos, többnyire azzal
nyugtatja magát, hogy „majd leülepszik", mármint a benne levő szennyezés.
Csakhogy ez hiú ábránd. Még ha be is következne, a halak úszásukkal mindig
újból felkavarnák. A teljesen átlátszó közegben lebegő halak képe ilyenkor csak
vágyként rajzolódik ki tudatunkban. Később kiderül, hogy a színtelen, nyers víz
nem a biológiai egyensúlyban levő, úgynevezett „beállt" akváriumok ismertető-
jele. Vitathatatlan, hogy ahhoz is idő kell, amíg az ember megszokja és meg-
szereti az érett akváriumvíz kissé bronzos árnyalatát. Ez utóbbi szín vagy a
lebegő algáktól származik, vagy a fadekorációból, illetve áztatott tőzegből a
vízbe juttatott szerves savak (pl. huminsav) jelenlétét tanúsítja. A frissen en-
gedett csapvíz sokkal erősebb fénytörésű, benne a tárgyak szinte csillognak.
Máskor kissé opálos is lehet, amit alumínium-hidroxid tartalma okoz.
B) SZAG. A víz lehet klóros, de ez is csak akkor érezhető, ha nemrégen

engedtük a vízcsapból. (Lásd Az akváriumi halak betegségei című fejezet Mér-
42
gezés alcímét.) Ha később kénhidrogén (záptojás) szagot észlelnénk, az fehér-

je-bomlástermékek jelenlétére enged következtetni (pl. tűletetés miatt). Ilyen-
kor a leszívócső kerül elő, nemcsak a vízváltás érdekében, hanem azért is,
hogy a fő okot megszüntessük. Vízcsere helyett az akvarisztikai célra forga-
lomba hozott aktív szénnel (hidraffin szén) való vízszűrés is bevált módszer. Az
aktív szénnel töltött szűrőkészülék csak tüneti kezelést biztosít, s az akvárium
altalajáról a bomló anyagokat mindenképpen el kell távolítanunk. Ha a homok
megfeketedik, az a talajban lezajló nemkívánatos szerves-anyagbomlások áruló
jele. Különösen könnyen beállhat kénhidrogén fejlődéssel társuló talajszínező-
dés a befúródott csőféreg (Tubifex) anyagcsere-termékeinek jelenléte miatt. A
helyesen ápolt meleg vízi akvárium fedőüvegének leemelésekor kellemes
trópusi illat csap meg bennünket. Ez nagyrészt a vízinövények (főleg emers, a
vízből kiemelkedő hajtások) illóolaj-termelésének eredménye. Ehhez hasonló
illatot a mérsékelt égövön legfeljebb dísznövényeket termesztő kertészetek
vagy füvészkertek üvegházaiban észlelhetünk.
C) LEBEGŐANYAG-TARTALOM. Ha talajtúró halakat tartunk (harcsafélék,

nagyobb termetű bölcsőszájú sügérek), akkor szinte elkerülhetetlen az akvári-
um üzemeltetése közben felgyülemlő iszap (növényi törmelék, halürülék)
lebegése. Mindez kedvez a mikroorganizmusok (baktériumok, csillós egysejtű
állatok, félig szaprofiton algák) elszaporodásának. Az utóbbi hívatlan vendégse-
reget a lebegő törmelékkel együtt csak nagy teljesítményű és finomra szitált
mosott homokot tartalmazó szűrőkészülékkel lehet „távozásra szólítani". Kifeje-
zetten talajtúró halak mellé valóban nem szoktunk lebegő talajszemcsékre
kényes vízinövényeket ültetni. Azért nem érdektelen, ha megemlítjük, hogy a
szellőztető légbuborékainak tőzegkavarása is egy-egy féltve őrzött vízikalász-
43
bokor (Aponogeton) életébe kerülhet.
D) HŐMÉRSÉKLET. Az akváriumban tartott állatok és növények különböző

hőmérsékletet igényelnek. A hidegvízi fajok vizének hőmérséklete +4 °C alá
nem süllyedhet, mert a víznek ezen a hőfokon a legnagyobb a fajsúlya, ezért a
vízfenéken a természetes vizekben is +4 °C a telelési hőmérséklet. A melegvízi
fajok igényének alsó határa 18°C. A legtöbb hideg- és melegvízi állat- és nö-
vényfaj hőmérséklettűrésének felső határa egyaránt +30 °C körül van. Termé-
szetesen a hegyi patakból vagy lápkútból begyűjtött hal ezt a magas hőmér-
sékletet még erős szellőztetés mellett sem fogja kibírni.
Nagy medencében a vízhőmérséklet szempontjából is könnyebb állandó vi-
szonyokat teremteni, mint kisebben. A víznek ugyanis nagy a hőkapacitása,
vagyis jól tartja a meleget. Más szavakkal kifejezve ez annyit jelent, hogy
lassan melegszik ugyan, de lassan is hűl le. Minél nagyobb a víz felülete a
tömegéhez képest, annál gyorsabban hűl a felületen történő hőleadás miatt.
Minél kisebb a tömege, annál nagyobb a tömeghez viszonyított felülete, ami a
kis akváriumok aránylag gyors lehűlését jelenti.
A VÍZ KÉMIAI SAJÁTSÁGAI
A) OXIGÉNTARTALOM. Közismert tény, hogy a halak — de egyéb vízi élő-

lények is — légzésükkor nem a víz kémiailag kötött oxigéntartalmát hasznosít-
ják (tehát nem a H2O-ból az O-t). Ha képesek volnának azt megtenni, hogy a
H—OH szerkezetből a hidroxilgyököt (OH) hasítsák, akkor a hidrogén elszállna,
és ők ott pusztulnának a szárazon. Ezt a fantázia szülte és célszerűtlen lehető-
séget már csak energetikai okokból is ki kell zárnunk. Marad a víz által elnyelt
(abszorbeált) oxigén. Ezt egyrészt a vízinövények szabadítják fel a fényasszimi-
44
láció (fotoszintézis) során, másrészt a víz szabad felületén át nyelődik el a lég-

köri levegőből. Ha rázkódás folytán növekszik a felület (pl. halszállításkor,
akkor a vízben a halak oxigénellátása is kedvezőbben alakul. Ha például a
sorompó lezárása miatt a vonat egy helyben vesztegel, akkor a szállítmány
halai a fulladás veszélyének vannak kitéve. Amennyiben az állatokat nylonzacs-
kókban szállítják, és előzőleg a vízoszlopok fölé oxigéngázt préseltek, akkor ez
a veszély legfeljebb a szállítmány nagyfokú késése esetén fenyegetheti őket. A
melegebb víz kevesebb oxigént képes oldani, illetve megtartani, mint a hideg.
Ugyanakkor melegebb vízben a halak oxigénszükséglete is emelkedik az
anyagcsere ütemének élénkülése következtében. 20-24 °C-on egy átlagos
termetű díszhal oxigénszükséglete 3-3,5 mg/l 24-28 °C-on már 5 mg/l oxigént
kíván meg ugyanaz a hal. Az oxigéntartalom mérése helyett is megbízható
helyzetképet kapunk, ha megfigyeljük a halak magatartását. (Lásd Az akváriu-
mi halak betegségei című fejezet Oxigénhiány alcímet.) A szellőztetéssel víz alá
préselt levegő finom porlasztása két okból is indokolt. Az egyik: a sok apró
buborék együttese nagyobb felületet képvisel, mint a hasonló tömegű, jóval
kevesebb nagy buborék. A másik a kisebb buborékok felhajtó ereje csekélyebb,
mint a nagyoké, és így kisebb a lehetősége a levegőnek a vízből való gyors
kiszállására. Vagyis a nagyobb felület azonos idő alatt jóval több oxigén oldó-
dását eredményezi. Más a helyzet a porlasztással, ha oxigénhiány miatt bekö-
vetkezett ájulás esetén halaink gyors életmentéséről van szó. Akkor a nagy
buborékok által keltett élénkebb vízmozgás állítja helyre könnyebben a normá-
lis kopoltyúlégzést.
B) KEMÉNYSÉG. A víz keménységét a benne oldott kalcium-(Ca) és magné-

zium- (Mg) sók okozzák. Mértékét többnyire úgynevezett német keménységi
fokban (nk) adjuk meg. Akkor mondjuk 1 nk fokúnak a vizet, ha 1 liter vízben
45
10 mg kalcium-oxiddal (CaO) egyenértékű kalcium- és magnéziumsó van. (Né-

met keménységi fokokban kifejezve a 0-4 fokos víz igen lágynak minősül, a 4-8
fokost lágynak mondjuk, a 8-12-és közepesen kemény, a 12-18-as kemény, s
végül a 18-30 nk fokos víz nagyon kemény.)
A keménység ismerete a legkülönbözőbb vízi élőlények tartása szempont-
jából egyaránt jelentős. Nagyon lágy vízben vízinövényeink közül a valiznéria
és a vízikelyhek (Cryptocoryne) tönkremennek. Akváriumi halainknak is csak
bizonyos keménységi határokon belül felel meg a víz. A lágy vizet igénylő halak
ikrája már közepesen kemény vízben sem kel ki. Érthető ez, hiszen szaporodá-
suk a trópusokon az esős évszak beálltához kötődik, akkor keletkeznek sekély,
meleg vízzel elárasztott, alkalmas ívóhelyek. Ha a talaj nem tartalmaz nagyobb
mennyiségben mészkövet vagy dolomitot, akkor az esővíz lágy marad. Az
egyes halfajok (pl. pontylazacok) ehhez a lágy vízhez sok-sok évezred során
alkalmazkodtak, és akváriumban is ezt követelik meg. Sok, úgynevezett prob-
léma-hal akváriumi ívatása nem is volt addig megoldható, amíg az akvaristák a
vízkeménységre vonatkozó ismeretek biológiai jelentőségét fel nem ismerték!
Az akvarisztikai gyakorlatban többféleképpen juthatunk lágy vízhez; leg-
egyszerűbben hibátlan zománcú, tiszta konyhaedényben való forralással. Az
ehhez használt lábasnak vagy fazéknak nem szabad vízkövesnek lennie, mert
ha van már egy kis ilyen mészbevonata, megtörténhet, hogy a forralás után a
víz keményebb lesz, mint eredetileg volt! Ha nincs is ilyen zavaró körülmény,
és sikeres a lágyítás, akkor is csak az úgynevezett változó keménységet okozó
sók válnak ki csapadék formájában. (A forralás után megmaradt keménységet
állandó keménységnek hívjuk, a változó + állandó keménység együttvéve az
összkeménység; ez utóbbit szokták mérni az akvaristák.) A kihűlt vizet szűrő-
papíron átszűrjük, majd alapos szellőztetés után felhasználhatjuk.
46
Közepes Duna-vízálláskor a budapesti vízvezeték 12-13 nk-ű vize 5-6 nk-gel

lesz lágyabb.
Hígítással az akvarisztikai gyakorlatban igényelt bármilyen keménységű vi-
zet előállíthatunk, ha forralt csapvizet desztillált vízzel, esővízzel, esetleg hólé-
vel keverünk. A desztillált víz 0 nk-ű. Az esővíz vagy hólé keménységét viszont
ugyanúgy meg kell mérni, mint a csapvízét. Esővizet csak nem túl szennyezett
levegőjű területeken, zivatarok alkalmával érdemes felfogni, Fontos, hogy a
csapadékvíz előbb alaposan mossa le a háztetőt, csak akkor állítsunk egy erre
alkalmas zománcozott (!) vödröt az eresz alá. A csapadékvíz vagy a hólé na-
gyon lágy szokott lenni (3-4 nk).
Kevés akvaristának van desztillálókészüléke. Annál fontosabb kellék ez
díszhaltenyészetekben vagy nyilvános akváriumokban. Ha rendszeresen és
nagy mennyiségű vizet desztillálnak rajta, akkor a lepárlókészülék fémből
készült kifolyócsöve sem okoz – egyébként a halakra nagyon is veszélyes —
fémmérgezést. Desztillált víz tárolására csak zöld üvegballon alkalmas; ennek
falából ugyanis a víz sem lúgokat, sem kalciumot nem képes kioldani.
A vegyi anyagok közül a sokat emlegetett trisóval való vízlágyítás azon
alapszik, hogy a trisó — azaz nátrium-foszfát (Na3PO4) — cserebomlás folytán
kivonja a vízből a kalciumot és a magnéziumot, egyben nátriumot juttat a
helyükbe. Minthogy a trisózástól a víz lúgossá válik, és akkor még külön a pH-t
is módosítani kell (lásd ott), ezt az eljárást hosszadalmas volta miatt nem
ajánljuk.
Az ioncserélő műgyanták (pl. Wofatit) hatásmechanizmusa abban áll, hogy
a keménységet okozó kationokat (Ca++, Mg++, sőt a Na+-ot is), valamint az
anionokat (OH–, HCO3–) a felületükön megkötik. Ezzel egy idő múlva hatásukat
vesztik, de mód van a regenerálásukra. Hazai gyártmány a Varion KS kation-
47
cserélő és Varion HD anioncserélő műgyanta. A gyártó cég mindkettőhöz

részletes használati utasítást mellékel.
Maga a természet is végez vízlágyítást, aminek eredményeképpen a vízben
levő tárgyak kérgeződnek be mésszel. Ezt a folyamatot — a vízre vonatkoztat-
va — biogén mésztelenedésnek nevezzük. Kémiai reakciója az alábbi egyenlet
szerint zajlik le:
Ca (HCO3)2 = CaCo3+H2O+CO2,
vagyis a víz kalcium-hidrogén-karbonát tartalma (ami Ca++ és (HCO3)--ionokat

jelent) szénsavas mészre, vízre és szén-dioxidra bomlik. Ha a növények a
vízben levő szabad szén-dioxidot már fotoszintézisük során elhasználták, akkor
a „tartalékhoz nyúlnak, és bekövetkezik a szén-dioxidnak hidrogén-
karbonátokból való felszabadítása. Minél több növény és minél kevesebb állat
van egy medencében — megfelelő megvilágítás mellett —, annál intenzívebb
ez a folyamat. Fordított esetben a reakció az alsó nyíl irányába zajlik, s akkor a
víz keményedik. Ezt viszont biogén meszesedésnek mondjuk.
Ritkább eset, hogy az akvaristának lágy vizet kell keményítenie, de ez is
előfordulhat. Erre a célra keressünk egy meglehetősen porózus (szivacsszerű)
szerkezetű mésztufa követ. Ezt előbb alaposan tisztítsuk meg, majd a lágy
vízben addig főzzük, amíg a víz a kívánt keménységet el nem éri.
Keménységmérést többféleképpen végezhetünk. Időnként díszhalüzletek is
forgalomba hoznak erre alkalmas készülékeket, a szükséges vegyszerekkel
együtt. Céljainknak megfelelő pontosságú, ezért újabban egyre több akvarista
használja félmikro módszerként a dr. Papp Szilárd és Farkas Ferenc módszerét.
Az ehhez szükséges felszerelés egyszázad milliméter beosztású Mohr-pipetta
(laborfelszerelést vagy üvegtechnikai cikkeket árusító üzletben kapható), egy
kis küvetta (orvosságos fiola is megfelel), és kálium-sztearátos mérőoldat.
48
Az eljárás a következő. A küvettába egy milliliter vizsgálandó vízhez a

Mohr-pipettával addig csepegtetjük a mérőoldatot, amíg annak minden be-
cseppentésnél megjelenő rózsáslila színét — ami a fenolftaleintől származik —
már nem lehet rázással eltüntetni. A mérőoldatból addig fogyott 0,01 millilite-
rek száma adja a keménységet, német keménységi fokokban. Ne kerülje el
azonban a figyelmünket, hogy a vizsgálatra felhasznált vízmintának közömbös-
nek (neutrálisnak) kell lennie (7 pH). Ezzel viszont már elérkeztünk a hidrogén-
ion-koncentráció fogalmához.
C) HIDROGÉNION-KONCENTRÁCIÓ. A trópusi halak nagy része nemcsak

lágy, hanem egyben savanyú vizet is igényel. Ilyen lágy, savanyú vizet ha-
zánkban kevés helyen, mindössze néhány tőzegmohalápban találunk. Fővárosi
akvaristák — nem aszályos időszakban — a Pomáz felett levő Csikóvári-tóban
találhatnak meleg égövi kedvenceik természetes környezetének megfelelő
vizet. Az ilyen lágy, savanyú víz kellő vastagságú tömegben felülnézetben
mindig feketének látszik. Az említett helyen ugyanúgy, mint a trópusokon,
mészben szegény a talaj*, és a víz savanyúsága nagyrészt a vízparton álló fák
lehulló leveleitől** származik.
A savanyúság — vagy éppen ellenkezőleg: a lúgosság — fokát az úgyneve-
zett pH-értékkel fejezzük ki. Ez a hidrogénion-koncentráció negatív logaritmusa
(hidrogénion-kitevő). Ha pl. azt mondjuk, hogy a víz pH-ja 7, ez annyit jelent,
hogy egy liter vízben
1 1
10000000 g hidrogénion van, vagyis 107g=10-7g.
Így a logaritmusunk alapját, a 10-et, a —7. hatványra kell emelni, hogy a

jelenlevő hidrogénionok számát kifejezhessük. A 7 pH egyben a határértéket
jelenti a savanyúság és lúgosság között, vagyis a víz közömbösségét jelöljük
* Őskőzet meder: andezit.

**Tölgyfák csersavtartalmától.
49
vele. A savanyúságot az 1-7, a lúgosságot a 7-14 pH-érték fejezi ki.

Az akvarisztikai hasznosítás szempontjából az 5-9-ig terjedő pH-értékű víz
jöhet számításba.
Igen erős megvilágításnak kitett, növényekkel sűrűn beültetett medencék-
ben veszedelmes helyzet állhat elő. Amikor már az intenzív fotoszintézis miatt a
szabad szén-dioxid (CO2) elfogyott, és a hidrogén-karbonátok hasítása is vég-
bement, maró mészlúg keletkezhet, ami a víz pH-ját akár 10 fölé emelheti.
Rossz megvilágítású akvárium lágy vizében viszont nagymérvű lehet a szénsav
felszaporodása. Ezt a kimerülő félben levő Ca-tartalom már nem képes hidro-
karbonát alakjában megkötni, és így az 5-nél alacsonyabb pH miatt beállhat a
savmérgezés. Hasonló okból egészen természetesnek kell vennünk, hogy
reggel a lágy vizű akváriumok pH-ja alacsonyabb, mint este.
Az akváriumvíz pH-jának beállítása kényes művelet, és csak a pH-érték el-
lenőrzésére alkalmas felszerelés, valamint a kellő gyakorlat birtokában végez-
hetjük sikeresen. Máskülönben többet lehet ártani a savanyítással és lúgosítás-
sal, mint amennyi haszon ebből származhat. Zsebben hordható mini elektro-
mos pH-mérők akvarisztikai célra — sajnos — nálunk még nem kerültek forga-
lomba. Helyettük Universal indikátorfolyadékot használhatunk. Az ehhez mellé-
kelt színskála valamely száma adja a vízminta pH-ját. Mindig azt a számot
vegyük figyelembe, amelyik felett levő színsáv vízmintánk színével az indikátor
becseppentése után megegyezik (kolorimetriális módszer). (1 milliliter vízmin-
tához 3 csepp Universal indikátorfolyadékot adjunk.)
A megfelelő pH-érték (lásd A díszhaltenyésztés mesterfogásai című fejezet)
beállítását kénsavval*, sósavval, foszforsavval, tőzeggel, illetve szódabikarbó-
nával végezhetjük.
Az akváriumba a savaknak csak híg törzsoldatát szabad csepeg-
* Baleset-elhárítási okokból mindig a kénsavat öntsük a vízbe, és sohasem fordítva!
50
tetni állandó kavargatás közben, s a halakat erre az időre is fogjuk ki. A sava-
nyításra minden esetben szükség van, ha műgyantával lágyított vizet haszná-
lunk. Keményebb víz pH-ját nehezebb Leállítani, mint a lágy vízét, mert a
karbonátkeménység kiegyenlítő (pufferoló) hatású.
A hazai tőzegek vízsavanyításra nem alkalmasak. Erről különben meggyő-
ződhetünk úgy is, hogy a tőzegmintára sósavat cseppentünk. Ilyenkor pezsegni
kezd, ami a benne levő mésztartalomra vall. Ha desztillált vízbe teszünk kevés
tőzeget, és pár nap múlva megmérjük a víz pH-ját, az sem fog biztatóbb ered-
ményre vezetni. Német tőzegre (dortmundi Torfmullra) van tehát szükségünk.
Az utóbbit nyugodtan betölthetjük az akváriumi szűrőkészülékbe. A szűrőt
addig járatjuk, amíg az ellenőrző pH-mérés a kívánt eredmény elérését nem
tanúsítja. Túlsavanyítástól itt nem kell félni. Közben az akvárium vize szép
barna színt ölt, amit a savanyú vizet igénylő díszhalak nagyon is kedvelnek.
Ennek fénytompító hatása ikráik kikelésére is előnyösen hat.
D) SÓTARTALOM. Különösen a folyók tengeri torkolatában élő úgynevezett

brakkvízi halak (Mollienisia, Tetraodon Ambassis lala) az átlagosnál magasabb
sótartalmat igényelnek. Ilyen halak számára valamivel több jódozatlan konyha-
sót adagoljunk az akvárium vizébe, mint amennyit amúgy is szoktunk. (A
szokásos adag 10 literenként egy csapott kávéskanál só.) Jobban megfelel a
természetes viszonyoknak, ha az édesvizet kevés tengervízzel keverjük. A
tengervíz átlagos sótartalma 3,5%. Akvaristák számára a Fővárosi Állat- és
Növénykert korlátozott mennyiségben forgalomba hoz tengervizet is.
A vízinövények só szükségletét viszont a talaj kimerülése esetén Knopp-
féle tápsóoldattal lehet fedezni. Ezt a tápsóoldatot házilag is összeállíthatjuk a
következő recept alapján:
51
1,00 g Ca (NO3)2 0,12 g KCl

0,25 g MgSO4 0,12 g NaCl
0,25 g KH2PO4 1-2 csepp FeCl3
1 liter vízben oldva.
A keserűsót (MgSO4) csak akkor szabad feloldanunk, amikor a többi só már

oldatba ment; ellenkező esetben gipsz (CaSO4) válik ki, és a sok kis lebegő
gipszkristály tejfehérré teszi az oldatot. A Knopp-féle tápoldatot óvni kell a
fénytől — pl. zöld üvegben való tárolással —, mert egyébként könnyen bealgá-
sodik, s az algák nagymértékben csökkentik az oldat tápértékét. Az így elké-
szült és huzamosabb ideig tárolható törzsoldatból csepegtessünk akváriumunk-
ba a mindenkori szükségletnek megfelelően.
52
AZ AKVÁRIUM VÍZINÖVÉNYEINEK ÁTTEKINTÉSE
Ez az összeállítás a legismertebb akváriumi vízinövényeket foglalja magába, a

botanikai családok szerint csoportosítva. Magyar és tudományos neve után
mindig a növény eredeti elterjedési területét adjuk meg. A faj leírásában elő-
ször az alaktani sajátosságokat találjuk, majd az életmódjára (akváriumi tartá-
sára) vonatkozó adatok zárják az ismertetést.
Azok a növényfajok, amelyeknek a felsorolásban elterjedési területként Eu-
rópa szerepel, hazánk természetes vizeiben is őshonosak.
Csillárkamoszatok (Chara- be. Ikraaljzatként is kitűnően

ceae). beválik.
1. Hajlékony csillárka (Nitella Vízben úszó mohák (Riccia-
flexilis). ceae).
Európa, Ázsia, Észak-Amerika. 2. Úszó májmoha (Riccia fluitans).
Tengelye hajlékony, az örvök Európa, Ázsia, Amerika. Agancs-
sugarai még tovább tagolódnak. szerűen elágazó, világoszöld
Sötétzöld; egy- vagy kétnyári. úszónövény. Igénytelen, gyorsan
Ha túl erős megvilágítást kap, fejlődik. Labirinthalak habfészkei-
könnyen elalgásodik. Telepeit nek támaszaként szerepelhet.
kaviccsal rögzíthetjük a talajhoz, A halivadék (elevenszülő fo-
vagy vízbe süllyesztett faág vala- gaspontyoké is) elrejtőzhet telepei
mely résébe, repedésébe szorítjuk között.
53
Forrásmohafélék (Fontina- Indonézia, Malájföld, Fülöp-szi-

laceae). getek.
3. Forrásmoha (Fontinalis an- Sűrűn álló levelű, dúsan elágazó,
tipyretica). világoszöld lombos moha.
Európa, Szibéria, Észak-Amerika, Vízen kívüli (emersz) formában is
Észak-Afrika. él. A fadekorációra, sőt az őskőze-
Sűrű sötétzöld bokor. tekre is ránöveszthető. Nem kíván
Az akváriumba ültetett példányok sok fényt.
ne származzanak gyors folyású Durdafűfélék (Isoëtaceae).
hegyi patakokból. A szállításnál 6. Közönséges durdafű (Isoetes
vigyázni kell, hogy bolharákok ne lacustris).
maradjanak a hajtásai között, Európa, Nyugat-Szibéria, Észak-
mert a hajtások könnyen lepusz- Amerika.
tulnak, és akkor a növény is tönk- Ennek a korpafüvek közé tartozó
remegy. Ajánlatos a természetes harasztnak a tőkéjéből spirálisan
kis kő- vagy faág-aljzatával együtt elrendeződött, kötőtű formájú
telepíteni. levelek nőnek ki. 18 °C-nál maga-
Tollmohák (Amblystegiaceae). sabb hőmérsékletet már nehezen
4. Tollmoha (Amblystegium ri- bír ki, ezért fűtött akváriumba ne
parium). telepítsük.
Európa, Ázsia. Édesgyökerű páfrányok (Po-
A forrásmoháknál keskenyebb lypodiaceae).
szárú és kisebb levelű növény. 7. Lándzsás vízipáfrány (Micro-
Tócsákból, út menti árkokból sorium pteropus).
származó példányokat telepítsünk. Dél-Ázsia trópusi vidékei.
Az üde zöld részeket csipkedjük A kereskedelembe Leptochilus
le, és csak azok kerüljenek a decurrens néven került. Hosszú-
medencébe. kás lándzsa alakú levelei vannak.
5. Jávai moha (Vesicularia du- Tőkéjét semmi esetre sem szabad
byana). a talajba süllyeszteni! Elsüllyesz-
54
tett faágak közé viszont beszorít- 18-22 °C között, magas vízoszlopú

ható. akváriumban nevelhető. Kedveli az
Szarvpáfrányok (Parke- agyagos talajt.
riaceae). Úszópáfrányok (Salviniaceae).
8. Sallangos vízipáfrány (Cera- 10. Karolinai mohapáfrány
topteris thalictroides). Kozmopoli- (Azolla caroliniana).
ta faj, a trópusokon mindenfelé Amerika trópusi és szubtrópusi
elterjedt. A vízből kiemelkedő tájain, elvadultan néha Budapest
(emersz) hajtása szarvasagancs- környékén a Dunában is előfordul
szerű. Finoman szabdalt levelű ez a kis, ezüstfehér levelű úszónö-
formája szumátrai páfrány néven vény.
terjedt el az akvaristák között. Csak lapos tálban, 12-15 °C
Fényigényes, nem kellőképpen hőmérsékleten, nedves iszapra
világított akváriumban ősszel téve teleltethető.
lepusztulhat. 11. Rucaöröm páfrány (Salvinia
Lóherepáfrányok (Marsile- natans).
aceae). Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia.
9. Mételyfű (Marsilea quadri- Kisebb hazai állóvizek felszínén is
folia). megtalálható. Zöld levelein kívül
Európa, Ázsia. barna szín a, gyökérszerűen
Levélformája alapján mondják módosult levelei is vannak. Az
négylevelű vízilóherének is. A Azollához hasonlóan kell teleltetni.
Duna—Tisza közén és a Tiszán- Kétféle spórát termel. Ivaros
túlon (Hunyadfalva, Kőtelek) a nemzedéke váltivarú.
rizsföldek gyomnövénye. 12. Úszó rojtpáfrány (Salvinia
(Ahogy ezeken a helyeken mond- auriculata).
ják: „Limbusos tőle a rizsa", vagy- Dél-Amerika trópusi tájain. Na-
is gyomos.) Emersz hajtásai is gyobb termetű, mint a hazai rokon
vannak. faj.
Víz alatt élő (szubmersz) formája Érzékeny a visszacsöpögő vízre,
55
ezért ajánlatos fedőüvegét lejtő- 16. Karolinai tündérhínár

sen elhelyezni. (Cabomba caroliniana).
Tündérrózsafélék (Nym- Mexikó déli részétől Közép-
phaeaceae). Brazíliáig. Levelei valamivel széle-
13. Sárga tavi rózsa vagy vízitök sebb bemetszésűek, mint testvér-
(Nuphar luteum). fajáé. Átmeneti formák viszont
Európa. nem ismeretesek.
Hazai tavakban és folyók holt- Tartása is az előző fajéhoz hason-
ágaiban megtalálható. Rizómá- ló.
jából először világoszöld szub- Tócsagazfélék (Ceratophyl-
mersz hajtás fejlődik. Ez alkalmas laceae).
akvarisztikai célra, magról kelt 17. Érdes tócsagaz (Ceratophyl-
példányai még jobban megfelel- lum demersum).
nek. Rizómáját nagyobb kavicsok- Kozmopolita.
kal rögzíteni kell a talajba, mert Vaskos, törékeny, sötétzöld.
ellenkező esetben a víz feldobja. Négysallangos, szabdalt levelei
14. Törpe tavirózsa (Nuphar vannak.
pumilum). Úszónövényként is nevelhetjük, de
Kelet-Európa, Nyugat-Szibéria. tetszetősebb, ha rögzítjük a talaj-
Kisebb termetű, mint hazai roko- hoz.
na. 18. Sima tócsagaz (Ceratophyl-
Akárcsak testvérfaja, ez is egész lum submersum).
télen át zöldell, és nem csepülődik Kozmopolita.
le hűvösebb vízben sem. 15. Tavi Finomabb felépítésű, kecsesebb
tündérhínár (Cabomba aquatica). alkatú az előző fajnál, de nem
Mexikó déli részétől Közép- annyira törékeny. Levelei három-
Brazíliáig. szorosan villásak.
Finoman szeldelt levelű, köz- Évelő, akár a C. demersum, de
kedvelt akváriumi növény. Fél- többnyire csak a hajtáscsúcs telel
árnyékos helyen, lágy vízben át.
tartható. Akantuszfélék (Acanthaceae).
56
1. MÉTELYFŰ (MARSILEA QUADRIFOLIA)

2. ÚSZÓ MÁJMOHA (RICCIA FLUITANS)
3. ÉRDES TÓCSAGAZ (CERATOPHYLLUM
DEMERSUM)
4. SALLANGOS VÍZIPÁFRÁNY
(CERATOPTERIS THALICTROIDES)
5.1 FORRÁSMOHA (FONTINALIS
ANTIPYRETICA)
1. SÁRGA TAVIRÓZSA-VÍZITÖK (NUPHAR LUTEUM)

2. FONALAS CSETKÁKA (HELEOCHARIS ACICULARIS)
3. BOKROS SÜLLŐHÍNÁR (MYRIOPHYLLUM SCABRATUM )
4. PIROSFONÁKÚ TÓALMA (LUDWIGIA NATANS)
5. KAROLINAI TÜNDÉRHÍNÁR (CABOMBA CAROLINIANA)
2
1. CSAVARTLEVELŰ
VALIZNÉRIA (VAL-
LISNERIA SPIRALIS
FORMA TORTIFO-
LIA)
2. VÍZIPETREZSELYEM
(SYNNEMA TRIF-
LORUM)
3. KÖZÖNSÉGES VALIZNÉRIA (VALLISNERIA
SPIRALIS)
4.3 ARGENTÍNAI ÁTOKHÍNÁR (ELODEA DENSA)
5. KESKENYLEVELŰ AMAZONASI KARDFŰ (ECHI-
NODORUS BREVIPEDICELLATUS)
1. KAGYLÓTUTAJ (PISTIA STRATIOTES)

2. KANADAI ÁTOKHÍNÁR (ELODEA CANADENSIS)
3. HULLÁMOS LEVELŰ VÍZIKALÁSZ (APONOGETON
UNDULATUS)
4. NEVILL VÍZIKELYHE (CRYPTOCORYNE
NEVELLI)
5. TÖRPE KÁLMOS (ACORUS GRAMINEUS VAR.
PUSILLUS)
SZÍVLEVELŰ4 VÍZIKEHELY (CRYPTOCORYNE
CORDATA)
19. Indiai vízicsillag (Hygrophyla hasonlóan tartsuk, amellyel

polysperma). egyébként közeli rokonságban áll.
Délkelet-Ázsia. Ez is könnyen dugványozható.
Keresztben átellenes helyzetű Látonyafélék
levelei rövid nyélen ülnek. (Elatinaceae).
Ha a gyökere részben mosatlan vagy 22. Hosszúgyökerű látonya
agyagtartalmú homokban terjed, (Elatine macropoda). Franciaor-
akkor hajtása rendkívül dúsan szág, Spanyolország, Málta, Szicí-
fejlődik. Mocsári akváriumba lia, Észak-Afrika. A talajon kúszó,
(paludárium) is alkalmas emersz elágazó szárán apró, lapát alakú
hajtása miatt. levelek fejlődnek.
20. Vízi hortenzia (Nomaphila Kevés agyagot tartalmazó, mosatlan
stricta). homokban fejlődik jól. Fényigé-
Délkelet-Ázsia. nyes. Feldarabolt szárdarabkákkal
Levelei közismert dísznövé- szaporítható.
nyünk, a hortenzia leveleire emlé- Sulyomfélék
keztetnek. (Trapaceae).
Hőigényes: 20 °C alatt fejlődése 23. Sulyom (Trapa natans). Euró-
lelassul. 25-28 °C-os, enyhén pa.
savanyú és nem túlságosan kemény Jellegzetesek négyszögletes, fűrészes
vizet kíván. szélű levelei, amelyek a víz színén
Leválasztott leveles hajtásai a rózsát alkotnak. Négytüskés, sötét
homokba dugva meggyökere- alapszínű termését a vízparti
sednek. lakosság mint „gesztenyét" fo-
21. Vízi petrezselyem (Synnema gyasztotta.
triflorum). Csak nagyobb méretű (70-100
Délkelet-Ázsia. literes) akváriumban vagy sza-
Világoszöld, keresztben átellenes, badtéri medencében tartható.
tenyeresen összetett levelei szép Olyan helyről, ahol állománya
rozettákat formálnak. Wistária megritkult, ne gyűjtsük be.
néven is szerepel a kereskedelmi Ligetszépefélék
árjegyzékekben. A g rop h yláh oz ( O e n o t h e r a ce a e ) .
57
24. Pirosfonákú tóalma (Ludwigia Árjegyzékben M. proserpinacoides

natans). néven is szerepelt. Levelei örvök-
Mexikó, Egyesült Államok déli része. ben állnak. Az emersz hajtás levél-
Átellenes vagy keresztben át- alakja nagyon eltér a
ellenes, fonákjukon lilásvörös színű szubmerszétől.
levelei vannak. Fűtött akváriumba Akváriumának rendszeres filtrálását
inkább ajánlható, mint hazai roko- ajánljuk, de szellőztetni csak na-
na. Erőteljes emersz hajtásait gyon óvatosan szabad a közelében,
paludáriumban vagy szabadtéri mert a felkavart törmelék a levele-
medencében fejleszti. ket megfojthatja.
25. Közönséges tóalma (Ludwigia 27. Bokros süllőhínár (Myriophyllum
palustris). pinnatum). Észak-Amerika keleti
Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika, tájai, Mexikó, Kuba.
Egyesült Államok. Hazánkban a Sokan M. scabratum néven ismerik.
Somogy megyei Baláta-tóban is Levelei szórt állásúak vagy rend-
előfordul. szertelenül átellenesek. Kedveli a
Az L. natansszal ellentétben a kristálytiszta, átlátszó vizet. Tartá-
levélfonákja zöld színű. Hajtásdug- sának körülményei egyeznek meleg
ványairól könnyen szaporítható. égövi testvérfajáéval. Fűtött ak-
A magról nevelt példányokat foko- váriumba inkább alkalmas, mint a
zatosan kell a magasabb vízoszlop- többi M.-faj.
hoz hozzászoktatni. 28. Gyűrűs süllőhínár (Myriophyllum
Süllőhínárfélék (Haloraga- verticillatum). Európa, Ázsia, Afrika,
ceae). Kanada. Levelei fésűsek, és általá-
26. Brazíliai süllőhínár (My- ban ötösével alkotnak egy levél-
riophyllum brasiliense). Dél- örvöt.
Amerika, Egyesült Államok déli Hideg vizű akváriumba ültessük.
része. Lágy vizet igényel.
58
29. Füzéres süllőhínár (My- Fényigényes, ezért télen felső

riophyllum spicatum). világítást igényel.
Minden földrészen, Ausztrália Tátogatók (Scrophulariaceae).
Dél-Amerika kivételével. 32. Nagylevelű bakopa (Bacopa
A Balatonban a hínáros békaszőlő- amplexicaulis).
vel (Potamogeton perfoliatus) Egyesült Államok déli és középső
együtt fordul elő. része.
Fésűs levelei négyesével alkotnak Merev szára könnyen törik. Rajta
egy levélörvöt. keresztben átellenes, szárölelő,
Hideg vizű akváriumban ápoljuk; a tojásdad levelek ülnek.
kemény víz is megfelel .számára. Minthogy egyáltalában nem sűrű a
Kankalinfélék (Primulaceae). hajtása, ajánlatos csoportokban
30. Pénzlevelű lizinka (Lysinnachia ültetni. 20 °C felett szára elpusztul-
nummularia). hat, és akkor a vízicsigák csak
Európa, Észak-Amerika keleti része, gyorsítják az egész növény pusztu-
Kelet-Ázsia (Japán). Kerek levelei lását.
keresztben átellenesek. Nedves 33. Ülőlevelű ambulia (Limnophila
réteken emersz formában gyakori. sessiflora).
Akváriumban igénytelen. Lehetőleg India, Japán, Ceylon, Szunda-
víz alatti hajtásait ültessük az akvá- szigetek.
riumba. Túl sötét helyre ne kerül- Hazánkban a Miskolctapolcai-tóban
jön. Emersz hajtása az akvárium gyakori. A Cabombára emlékeztet,
víztükre Felett is virágozhat. de annál sokkal törékenyebb, vilá-
31. Békaliliom (Hottonia palustris). goszöld növény.
Európa, Kisázsia, Szibéria. Hazánk- Törékeny volta és ezzel kapcsolatos
ban szórványosan fordul elő (pl. szállítási nehézségek miatt kerül
Ócsa: égerláp). ritkán kereskedelmi forgalomba.
A fűtetlen akváriumban egész télen Paludáriumban emersz hajtást is
át megőrizheti üde zöld hajtásait. fejleszt.
59
Rencefélék (Lentibulariaceae). E. intermedius néven kerül for-

34. Közönséges rence (Utricularia galomba. Levelei keskeny ellipszis
vulgaris). vagy lándzsa alakúak. Napos helyen
Európa, Észak-Afrika. a növény apró tőlevélrózsaformájá-
Finoman szabdalt levelei szórtan ban jelenik meg. Árnyékban levelei
állnak hosszú szárán. Rovaremésztő nagyobbak lesznek és kiszélesed-
növény. Számos apró fogóhólya- nek.
gocskájával plankton rákokat zsák- 37. Tojáslevelű amazonasi
mányol, és így elégíti ki nitrogén- kardfű (Echinodorus radicans).
szükségletét. Egyesült Államok déli része és
Lágy, savanyú vízben sűrűn terjed. Mexikó.
Harmatfűfélék (Droseraceae). Nagytermetű kardfűfaj: kedvező
35. Aldrovandi-fű (Aldrovanda körülmények között elérheti az 1 m-
vesiculosa). es magasságot is. Kisebb akvári-
Európa, Kelet-Ázsia, Japán, Elő- umban csak mosott homokba
India, Ausztrália. Úszónövény. szokták ültetni, hogy ne nőjön túl
Levelei rovarcsapdát alkotnak. nagyra. Egyébként remek
Európában ez a faj megritkult. paludáriumi növény.
Aránylag jelentős állománya él 38. Keskenylevelű amazonaszi
Somogy megyében, a Baláta-tóban. kardfű (Echinodorus brevipedi-
Ha nem kap állati táplálékot, lecse- cellatus).
pülődik. „Téli rügyeit" kis Brazília.
öntöttüveg kádakban érdemes Akárcsak a többi kardfűfaj, ez is
átteleltetni. mocsári növény, de akváriumban
Hídőrfélék (Alismataceae). szubmersz módon nevelik. Levelei
36. Amazonasi törpe kardfű lándzsa alakúak és enyhén hajlot-
(Echinodorus magdalenensis). Dél- tak. Kedveli az agyagos talajt, a
Amerika, Kuba, Brazília. lágy és tőzeggel savanyított vizet.
60
Törpe termetű növények 20 °C 42. Közönséges nyílfű (Sagittaria

körüli hőmérsékleten fejlődnek. sagittifolia).
39. Finomlevelű amazonasi Európa, Ázsia.
kardfű (Echinodorus tenellus). Akárcsak a meleg égövi nyíl-fűfajok,
Amerika. a víz alatt ez is a valiznériához
Víz alatti levelei fűrészesek. Hideg- hasonló leveleket fejleszt. Vízen
és melegvízi változata ismeretes. A kívüli, nyíl alakú levelei ugyancsak
melegvízi (trópusi évelő) formának jellemzők valamennyi Sagittariára.
maximális magassága akváriumban Kisebb szobaakváriumokban csak
mindössze 4 cm. átmenetileg tartható. Inkább mo-
Sok fényt és meleget igényel. csári akváriumi (paludáriumi) nö-
Talajába keverjünk kevés tőzeget. vény, amely szabadtéri medencék-
40. Chilei nyílfű (Sagittaria chi- nek is dísze. Agyagtartalmú, tápdús
lensis). talajban erőteljes gyökérzetet
Chile. fejleszt.
Alacsony termetű növény. Ívben Békatutajfélék (Hydrocha-
visszahajló. Szubmersz levelei ritaceae).
tőlevélrózsát alkotnak. Hibás néven 43. Argentínai átokhínár (Elodea
— mint S. chinensis — került keres- densa).
kedelmi forgalomba. Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi
Fényigényes, és melegvizű ak- területei.
váriumban hálás növény. Indákkal Levelei a száron hármas-ötös ör-
szaporodik. vökben ülnek. Kanadai rokonával
41. Pázsitos nyílfű (Sagittaria ellentétben Európába csak hímne-
eatonii). mű példányai kerültek.
Egyesült Államok északkeleti része. Jól bírja a meleget. Könnyen dug-
Élénk zöld színű, kemény szárú ványozható.
növény, keskeny szalag alakú 44. Kanadai átokhínár (Elodea
levelei vannak. Úszólevelei nem canadensis).
fejlődnek. Kanada, Egyesült Államok.
Igénytelen, indáról szaporítják. A természetes vizekben sok
61
helyen elvadult (többek között sékletű forrásvizében elvadult, sőt

hazánkban is!). Európában csak- helyenként még a Dunában is meg-
nem kizárólag nőnemű példányai telepedett (!). Kétlaki. Nőivarú
élnek. Rendkívül buján fejlődik. virágai spirális kocsányok végén
Ivartalanul, leváló hajtásrészekkel fejlődnek.
szaporodik. Hideg vizű akváriumba A megporzást a víz közvetíti. Indák-
ültessük. kal is szaporodik.
45. Kolokán (Stratiotes aloides). 47. Csavartlevelű valiznéria
Európa, Észak-Ázsia. Hazánkban (Vallisneria spiralis forma tor-
például az Alföldön, Dabas környé- tifolia).
kén még megtalálható. Ritkuló Egyesült Államok déli része. Levelei
félben levő, védelmet igénylő növé- spirális alakban megcsavarodottak,
nyünk. A pozsgás növények közül kissé fogas szélűek.
az áloéra hasonlít. Valamivel hőigényesebb, mint a
Ősszel begyűjtött úgynevezett „téli törzsalak. A növény tövét sohase
rügyekről" szokták nevelni. Ezeket a temessük be a talajba!
rügyeket poharakban, hidegen 48. Óriás valiznéria (Vallisneria
teleltethetjük át, és tavasszal kerül- gigantea).
hetnek a medencébe. Fényigényes, Új-Guinea, Fülöp-szigetek. Hazánk-
sőt a közvetlen napfényt is megkí- ban Jászapáti Pannakút hőforrásai-
vánja. ban termesztik, több más vízinö-
46. Közönséges valiznéria (Val- vényfajjal együtt. Minthogy levelei 3
lisneria spiralis). centiméteres szélesség mellett a
Szinte az egész Földön, a déli másfél méter hosszúságot is elérhe-
féltekén. tik, kizárólag nagy akváriumokba
Különösen régebben ez a fűszerű való.
valiznéria az akváriumok alapnö- Kevés tőzeggel kevert, 1:1 arányú
vényzetének elmaradhatatlan tagja agyag és folyami homok keveréké-
volt. Hazánk több állandó hőmér- be ültessük. Minimális vízhőmérsék-
leti igénye: 18 °C.
62
Békaszőlőfélék (Potamoge- lándzsa alakú levelei szélükön

tonaceae). többé-kevésbé hullámosak. Kissé
49. Bodros békaszőlő (Pota- keményebb vízben is tartható, mint
mogeton crispus). számos rokona.
Európa, Ázsia, Ausztrália, Ha túl sok fényt kap, az el-
Észak-Amerika. algásodás veszélye fenyegeti.
Keskeny, szélükön hullámos levelei Kedveli az agyagtartalmú talajt.
vannak, amelyek nem ritkán vörö- 51. Hullámos levelű vízikalász
sesbarna színűek. Lassan áramló (Aponogeton undulatus). Elő-Ázsia.
vizekben fordul elő. Az A. crispusszal hibridizálják. A
Olyan helyre ültessük a me- törzsalak levelei lándzsa alakúak,
dencében, ahol a szellőztető légbu- hullámos szegélyűek. Apró termete
borékok mozgatják a leveleit. Így miatt kis akváriumban is tartható.
azok nem tudnak „bekérgeződni" Lassan fejlődik.
(szénsavas mész, hulladék lerakó- 52. Hosszú levelű vízikalász
dásának, illetve baktériumok meg- (Aponogeton elongatus). Ausztrália
telepedésének gátlása). A hazai északi és keleti része.
Potamogeton fajok az akvaristák Világoszöld, keskeny levelei vannak.
részéről több figyelmet érde- Jól látható a jellegzetes mintázatú
melnének! levélerezet. Lándzsa alakú úszóle-
Vízikalászfélék (Aponoge- veleket fejleszt.
tonaceae). Lágy, enyhén savanyú vízben és
50. Fodros vízikalász (Apono- félárnyékos helyen jól fejlődik.
geton crispus). Tüskéshínárfélék (Najada-
Ceylon. ceae).
Többnyire egy másik fajjal, az A. 53. Nagy tüskéshínár (Najas mar-
undulatusszal keresztezett alakja ina).
kerül forgalomba. Csak szubmersz Európa, Ázsia, Afrika.
formában ismeretes. Vonalzó vagy A fővárosi akvaristák a város-
63
ligeti tóban találják meg. Leveleinek példányait is nyugodtan beültet-

széle öblös fogazottsága miatt kissé hetjük az akváriumba. A tenyész-
szúrós. tőmedencében jó ikravédelmet biz-
Egynyári növény, vagyis ősszel tosít.
lepusztul. Ajánlatos tavasszal kisebb Vízijácintfélék (Pontede-
gyökeres példányokat az akvárium- riaceae).
ba telepíteni. 56. Lila vízijácint (Eichhornia
54. Kis tüskéshínár (Najas mi- crassipes).
nor). Földünk trópusi és szubtrópusi
Közép- és Dél-Európa, Ázsia, Afrika. vizeiben mindenfelé. Úszónövény,
Elterjedési területén sehol sem de meg is gyökeresedhet. Levelei
gyakori; nálunk is szórványosan nyélben kiöblösödnek, és szivacs-
fordul elő. Alkatra hasonlít a N. szerű szövet biztosítja lebegését.
marinához, de sokkal kisebb terme- Nagy termete miatt akváriumban
tű. Ugyancsak egynyári. Ha valahol ritkán tartják. Paludáriumba vagy
találkozunk vele, pl. szabadtéri medencébe való.
planktongyűjtés közben, feltétlenül 57. Tengerifűszerű üstökös-
hagyjunk belőle eredeti termőhe- hínár (Heteranthera zosterifolia).
lyén. Amúgy sem tartozik a leghálá- Brazília, Bolívia.
sabb akváriumi növények közé. Viszonylag merev szárán szórt
Újabban amerikai rokona, az apró- állásban helyezkednek el a rendkí-
fogú tüskéshínár (Najas microdon) vül vékony, a vízből kiemelve a
kezd terjedni az akváriumokban. hajtáson lekonyuló levelek.
Palka- vagy sásfélék (Cype- Gyorsan fejlődő, igénytelen akvári-
raceae). umi növény.
55. Fonalas csetkáka (Hele- Talajágynak mosatlan homok is
ocharis acicularis). megfelel: Meleg vizű paludáriumban
Merev, kötőtű alakú levelei kúszó virágzata is kifejlődik, amit úszóle-
szárából erednek. Megfelelő tiszto- velek támasztanak.
gatás után vízparton növő, emersz
64
Kontyvirágfélék (Araceae). Levelének vége tompább, mint

58. Nevill vízikelyhe (Cryp- az egyébként hozzá nagyon hasonló
tocoryne nevellii). C. cordatáé.
Ceylon. Kizárólag indákról szaporítják.
Valamennyi vízikehely közül a 61. Härtel vízikelyhe (Crypto-
legkisebb. Lándzsa lakú, kissé ívelt coryne affinis).
levelei vannak. Származási helye ismeretlen. Leve-
Ha széles az akvárium, és a nap lei a színükön selymes fényűek, a
nagy részében természetes vi- fonákuk vörös. Dúsan nő, nem
lágítást kap, apró termete ellenére fényigényes. Az indái végén fejlődő
ne ültessük az elülső oldalhoz, mert új tövek leválasztásával könnyen
fényigénye így nem elégül ki. Lassú szaporítható.
fejlődésű növény. Szobai medencé- 62. Törpe kálmos (Acorus gra-
ben csak ritkán virágzik. mineus var. pusillus). Kelet-Ázsia.
59. Csillós vízikehely (Cryp- Kúszó gyökértörzsön legyező-
tocoryne ciliata). szerűen elrendeződő, kemény
India, Thaiföld, Szunda-szigetek, levelei rendkívül mutatósak. Apró
Maláj-félsziget. termete miatt egy-két tő a meden-
Sötétzöld hajtásaiban csak ce elülső harmadába, az úgyneve-
újabban gyönyörködhetünk. Az zett kiúszótérbe is ültethető. Nehe-
eddig C. ciliata néven forgalomba zen gyökeresedik, de igénytelen.
került vízikehely ugyanis a C. Fagypont körüli hőmérsékletet is
beckettii volt. elviselhet.
Ha az akvárium vízoszlopa 50 cm- 63. Kagylótutaj (Pistia stratiotes).
nél alacsonyabb, kinő a vízből. Az egész Föld trópusi és szub-
Fény- és hőigényes. trópusi tájain.
60. Griffith vízikelyhe (Cryptocoryne Szürkészöld, kehely formájú úszó-
griffithii). növény.
Indonézia, Malájföld. Páradús meleget igényel, de a haj-
65
tását érő vízcseppektől tönkremegy. bibircses békalencse, csillagos

Sok fényt, sőt közvetlen napsütést békalencse (Lemna minor, L. gibba,
kíván. Lágy víz az életeleme. 18- L. trisulca)*.
20°C hőmérsékletű helyiségben, Európa, Ázsia, Afrika, Észak-
„vízmentes", letakart akváriumban, Amerika, Ausztrália.
homok és tőzeg keverékén teleltet- A víz színén úszó, kicsiny termetű
hető. virágos növények. Száruk lemezsze-
64. Tündérkonty (Zantedeschia rűen kiszélesedik. Gyökerük a vízbe
aethiopica). lóg. Tömegesen fordulnak elő
Fokföld. állóvizeink felszínén.
Sokan „Calla" néven ismerik. Az akvárium fedőüvegéről le-
Másfél méter magasra is megnövő csepegő víz hátrányosan be-
mocsári növény. Sárga buzogányvi- folyásolja fejlődésüket. (A fedőüveg
rágzata, amit hófehér buroklevél ferde elhelyezését ajánljuk!) A
övez, menyasszonyi csokrok dísze. csillagos békalencse nem bírja a
Csak fűtött paludáriumban virágzik. tűző napot.
Átlagos méretű szobaakváriumokba 68. Vízidara (Woiffia arrhiza). Koz-
kisebb tövei alkalmasak. Az utóbbi- mopolita.
akat mint cserepes növényeket A világ legkisebb virágos növénye:
fokozatosan kell vízborításhoz szok- mindössze gombostűfejnyi.
tatni. Gombszerűen ívelt. Békalencsékhez
Békalencsefélék (Lemnaceae). hasonlóan lebeg a víz színén. Akvá-
65., 66., 67. Apró békalencse, riumba elég nehezen szoktatható
be.
* A Lemna minor kozmopolita faj, az egész Földön előfordul; a L. gibba hazá-

ja Európa, Afrika és Ausztrália, míg a L. trisulcata Európában, Ázsiában, Észak-
Amerikában és Ausztráliában él.
66
AZ AKVÁRIUM CSIGÁI
Csiga mindenütt él: fönn a havasok törpefáinak kérge alatt, a sivatag homok-
ján, és a homály birodalmában, több ezer méter mélyen a tengerben. Megtalál-
juk a csigákat földbe fúródva, állati tetemek csontjai közt, de az országút
mentén, vagy a városi parkok féltve őrzött dísznövényeinek levelén is. Békésen
legelgetik a kaszáló füvét, másutt, mint orvtámadók szétmarcangolják a gilisz-
tákat, vagy egyik virágkehelyből a másikba bújva, pillangó módra elvégzik azok
megporzását.
Ha csiga mindenütt van, nem csoda, hogy megtaláljuk az akváriumban is.
Akváriumi tartásra valamennyi vízicsiga többé-kevésbé alkalmas, leginkább
azonban azokat a fajokat kedvelik, amelyek aránylag nem nagytermetűek, de
nem is olyan aprók, hogy a díszhalak „keresztben lenyelhetik" őket. Fontos,
hogy a magasabb rendű vízinövényeket ne rágják le, de szorgalmas algafo-
gyasztók s így akváriumtisztítók legyenek. Előnyben részesülnek a különböző
hőmérsékletű, többféle összetételű vízhez alkalmazkodó fajok, amelyek sok
nemzedéken át akváriumban nevelt törzseket adnak (Physa acuta, Radix
peregra).
Vízicsigáink egy része állandóan a talajon, a vízfenék kövein vagy a növé-
nyeken tartózkodik. Mások viszont időnként feljönnek a felszínre levegőért. Ez
utóbbiak tüdőscsigák, köpenytüdővel lélegeznek. A vízi élethez tökéletesebben
alkalmazkodott fajok viszont kopoltyúval lélegeznek, amelyeket egyébként arról
is felismerhetünk, hogy a házukba visszahúzódva szájadékukat házfedővel
zárják el.
67
Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan lehetséges, hogy a vízben tüdőscsigák is

élnek? Miért nem lélegzik valamennyi vízicsiga kopoltyúval? Kérdésünkre a
származástan ad feleletet: a tüdős vízicsigák ősei kopoltyús csigák voltak, de
amikor kivándoroltak a vízpartra, elvesztették kopoltyújukat, és a köpeny
kikülönült részéből kialakult a tüdejük. Később a körülmények ismét arra kész-
tették őket, hogy vízben éljenek, de elvesztett szervüket, a kopoltyút már nem
szerezhették vissza.
A hazai vízicsigákat két nagy csoportra osztjuk: elölkopoltyús csigák
(Prosobranchia) és tüdőscsigák (Pulmonata). Nemcsak a lélegzőszerv szem-
pontjából mutatkozik különbség köztük, hanem eltérő alkotású az idegrend-
szerük, de különösen ivarkészülékük. A kopoltyúsok váltivarúak, tehát hím és
nőstény állatot lehet megkülönböztetni, a tüdőscsigák pedig hímnősek. Ez
utóbbiak ivarsejtjei rendszerint nem egy időben érnek meg, ami kizárja az
önmegtermékenyítést. Olyan esetet is ismerünk — a nagy mocsári csigára
(Limnaea stagnalis) gondolok —, amikor a párzó állatok félkört alkotnak. Kép-
zeljünk el három csigát, miközben a középsőt megtermékenyíti a tőle jobbra
levő, azaz a középső mint nőstény működik, de egyidejűleg ugyanez a tőle
balra levőt termékenyíti meg, s így egyben a középső hím is. A legtöbb
vízicsiga a petéit nyálkás burokban kövekre, vízinövényekre vagy az akvárium
üvegfalára rakja.
Kevés állat reagál olyan élénken a környezeti tényezők változására, mint a
vízicsigák. A víz sósűrűsége, pH-ja, de még a hőmérséklete is fontos rájuk
nézve. A melegvízben élő csigák mindig kisebbek, mint hidegvízi fajtársaik. A
melegvíz ugyanis egész télen át kedvezőbb életfeltételeket (bővebb táplálékot)
biztosít, mint a hideg. Így a melegvízben minden, egyébként életképtelen csiga
tovább szaporodik és átörökíti utódaira csökkentértékűségét, ami végül is a faj
lecsepülődéséhez vezet. Különösen jó példát nyújtanak erre hévizeink fekete
bödöncsigái (Theodoxus prevostianus). A Miskolctapolcai-tóban a források
68
környékén voltak a legkisebbek, és minél messzebb ékek a melegvíz feltörési

helyétől, annál nagyobbak lettek. Hasonló összefüggés derül ki a víz hőfoka és
a fajok testméretei között, ha a különböző ternóhelyek vizét, illetve bödöncsi-
gáit hasonlítjuk össze. Ha már ezeknél a csigáknál tartunk, kopoltyús
vízicsigáink bemutatását kezdjük vele.
A fekete bödöncsiga (Theodoxus prevostianus) háza félgömb, illetve
féltojás alakú, koromfekete vagy zegzugos rajzolatú. Állandó hőmérsékletű
vizek lakója. Hőszabályozóval üzemeltetett akváriumban jól tartható. Ez a csiga
egyébként nálunk harmadkori maradvány. A negyvenes évek végéig előfordult
Budapest Rómaifürdőn is, ahová Soós Lajos telepítette Tatáról.
A Dunában, köveken él nagyobb termetű rokona, a világos alapon lilásbar-
na vagy vörösesbarna zegzugos rajzolatot viselő rajzos bödöncsiga (Theodoxus
danubialis).
Alacsony vízállás idején ugyancsak a Dunában kövekre tapadva találjuk a
három körkörös lefutású csíkkal tarkított sávos bödöncsigát (Theodoxus
transversalis).
A márványos mintázatú folyami bödöncsiga (Theodoxus fluviatilis) gyors
folyású vizek lakója. Ennek megfelelően oxigénigénye is nagyobb. A Tiszából is
előkerült (Horváth Andor, illetve Vásárhelyi István gyűjtése).
A bödöncsigákkal rokon és ugyancsak harmadkori maradvány a két tornyos
házú Fagotia faj: a folyami csiga (Fagotia acicularis) és a pettyes csiga (Fagotia
esperi), valamint a már kissé zömökebb vízi orsócsiga (Amphimelania
hollandri). Habár mind a három faj folyóvízben honos, könnyen betelepíthetők
az akváriumba is.
Különösen jó akváriumcsigának bizonyult fűtött medencében a folyami csi-
ga hévízi változata (Fagotia acicularis var. audebardi). Egri és miskolctapolcai
vízinövényekkel szokták behurcolni. A törzsfajtól könnyen megkülönböztethető,
mert apróbb termetű és lépcsős háza van.
A Fagotiák közeli rokonai a Nagyvárad melletti Püspökfürdő meleg vizeiben
69
élő, és már inkább tengeri csigákra emlékeztető bordás tornyoscsigák

(Melanopsis parreyssi és Melanopsis hungarica néven leírt ökotípusa.)
Legközönségesebb dunai csigánk a gyakran láncra fűzve nyakéknek hasz-
nált, gömbölyded, vastag héjú kavicscsiga (Lithoglyphus naticoides).
A kopoltyús vízicsigák közül talán leggyakrabban a közönséges sátorcsigák
(Bithynia tentaculata) tartják akváriumban. Minthogy a talajon összegyűlt
korhadékot is fogyasztja, előszeretettel gondozzák. Rokona az angol sátorcsiga
(Bithynia leachi) (ejtsd „licsi"), amely nálunk ritka, pedig az utolsó jégkor előtt
gyakoribb volt hazánk területén, mint testvérfaja.
A kerekszájú csigák hazai faunánkban négy fajjal vannak képviselve: fo-
lyami kerekszájú csiga (Valvata piscinalis), kis k. cs. (Valvata cristata), szép k.
cs. (Valvata pulchella), és ritka k. cs. (Valvata naticina). Arról nevezetesek,
hogy jól látható külső, azaz köpenyüregükből kitolható kopoltyújuk van. Amel-
lett — meghazudtolva a kopoltyús vízicsigák természetrajzát — kivételesen
hímnősök.
Nemcsak a díszhalak, hanem a vízicsigák között is akadnak elevenszülők.
Ilyen a peremes csiga (Viviparus fasciatus=Vivipara vivipara), és az öt és fél
centiméteres magasságot is elérő fialló csiga (Viviparus hungaricus). A hím
jobb oldali tapogatója bunkó alakú párzószervvé alakult. A nőstény peteveze-
tékének kitágult része, az anyaméh egész nyáron át különböző fejlettségű
embriókat tartalmaz. Az újszülöttek is feltűnően nagyok, és jól fejlett házzal
jönnek a világra. Kár, hogy a fialló csiga, valamint a peremes csiga télen beás-
sa magát a talajba, legalábbis hosszabb-rövidebb időre megteszi ezt, még
akkor is, ha akváriumának vizét fűtjük.
A hazai kopoltyús vízicsigák sorozata két aprósággal záródik, ezek a forrás-
csiga (Bythinella austriaca) és a patakcsiga (Sadleriana pannonica). Hűvös vizű
források lakói, ahol is nagy számban lepik el a köveket. Azt várhatnánk, ezek
után, hogy akváriumban is hűvös vizet és sok oxigént fognak igényelni. Ám az
70
eddigi tapasztalatok ennek ellene szólnak. Ha nem törekszünk tenyésztésükre,

puszta tartásuk nem okoz különös gondot.
Tüdős vízicsigáink közül az úgynevezett csészecsigáknak — sapkacsiga
(Ancylus fluviatilis) és pajzscsiga (Acroloxus lacustris) — az alakja érdekes,
amennyiben házuk kis hegyes sapkára. emlékeztet. Kanyarulatuk egyáltalában
nincs. A ritka „sipkacsigák" (Gundlachia sp) szájadéka többé-kevésbé zárt. Élet-
módjuk sajnos egyhangú, nem sok érdekességet nyújt. Más a helyzet a hó-
lyagcsigák (Physidae), a mocsári csigák (Limnaeidae) és a tányércsigák
(Planorbidae) esetében. Ezek legkedveltebb akváriumi csigáink.
A hólyagcsigáknak balra csavarodó házuk van, és ezen az alapon könnyen
megkülönböztethetők az ugyancsak tornyos házú, de mindig jobbra csavarodó
mocsári csigáktól. Igazán rájuk illik „az akvárium utcaseprői" tréfás elnevezés,
olyan szorgalmas algairtók. Rágásuk nyomai az elalgásodott üvegtáblákon
pontos negatívját adják reszelőnyelvük (radula) sűrűn álló fogainak. A nálunk
őshonos és gyakran hártyavékony héjú közönséges hólyagcsiga (Physa
fontinalis) helyett akvaristáink inkább a vastagabb házú nyugati hólyagcsigát
(Physa acuta) tartják. Ezt hazánkban először 1926-ban, a budapesti Botanikus
Kert egyik medencéjében találták, ahová minden bizonnyal nyugati országok-
ból származó vízinövényekkel hurcolták be. Nem sokkal később megjelent a
Lukács-fürdő mögötti Malom-tóban. Innen kezdte meg diadalútját, és ma már
a Dunát és a Tiszát is meghódította.
Jóval ritkább az ugyancsak hólyagcsigák közé sorolt karcsú, nagy balogcsi-
ga (Aplexa hypnorum).
Legnagyobb vízicsigánk a 7-7,5 cm-es hosszúra is megnövő nagy mocsári
csiga (Limnaea stagnalis), amely növénypusztító természete miatt akváriumban
ritkán látható.
A karcsú csiga (Stagnicola palustris) arról nevezetes, hogy környezetének
megfelelően alakban és nagyságban igen változó.
71
Ezzel szemben a pocsolyacsiga (Radix peregra) inkább csak testméretével

idomul mindenkori vízmedencéjéhez. Iszapos fenekű tócsákban törpe példá-
nyai fordulnak elő, s akváriumi törzsei is többnyire aprók.
Rendkívül dekoratívan hatnak a valiznériák keskeny levelein mászkáló fül-
csigák (Radix auricularia) és nagyszájú csigák (Radix ovata), valamint ez utób-
binak ampla nevű változata. Valamennyien többé-kevésbé fül alakúak, és
vékony héjukon áttetszik köpenyük pettyes mintázata.
A R. Ovata var. ampa házának alacsony vízállásban fejlődő része ellaposo-
dik, mert ilyenkor a csiga egész testével a nedves iszaphoz simul. Magas vízál-
láskor viszont a ház normális domborulattal fejlődik. Így az az eset állhat elő —
bármilyen különösen hangzik is —, hogy némely csiga házáról több évre vissza-
menőleg leolvasható a dunai vízállások története.
A májmételyes csiga (Galba truncatulla) a legkisebb a Limnaeidák között,
és mint neve is mutatja, a juhok, szarvasmarhák veszedelmes kórokozójának,
a májmétely (Fasciola hepatica) nevű szívóféregnek köztes gazdája. A juhok
nyirkos réteken legelés közben fertőződnek a csigákat már elhagyott és fűszá-
lakon be-tokozódott mételylárvákkal.
Mocsarakban, de lassan folyó patakok vizében is gyakran megtaláljuk a
nagy tányércsigát (Planorbarius corneus). Vele együtt fordul elő a laposházú
éles csiga (Planorbis planorbis). Újabban külön fajnak veszik ez utóbbihoz
hasonló tarajos csigát (Planorbis carinatus). A különféle tányércsigák más és
más vízitípusok jellegzetességei. Természetes környezetük ismerete nélkül
nemcsak a begyűjtésük nehézkes, hanem akváriumi tartásuk sem oldható meg
kellőképpen. A nagyobb termetű fajokat halas akváriumba telepíthetjük, a
kisebbek viszont akár megérdemelnek egy-egy kisebb üvegmedencét, vagy
legalábbis akvárium módjára berendezett befőttesüveget.
Kifejezetten tiszta vízhez ragaszkodik a kis sima csiga (Gyraulus laevis) —
72
egyik legritkább vízicsigánk! —, és a szinte valószínűtlenül lapos csiga

(Planorbis vorticulus). Ez utóbbi gyakran források elláposodó környékén él.
Sűrű növényzetet igényel a vértcsigának (G. crista) nevezett legkisebb
tányércsigafaj, a pogácsacsiga (Bathyomphalus contortus) és a gombcsiga
(Segmentina nitida).
Sekély vizű árkok lakója a fehérszájú csiga (Planorbis leucostoma). A víz
kiszáradását is elviseli, gyakran a törpe tányércsigával (P. spirorbis) együtt.
Réti és erdei mocsarakban honos a vízi korongcsiga (P. septemgyratus), de
megtaláljuk tőzegkitermelő árkok savanyú vizében is!
Kisebb patakok és mocsarak lakója a rácsos csiga (Gyraulus albus).
Csendes vizű tavakban található a Lemezcsiga (P. vortex) és a lencsecsiga
(Segmentina complanata), más víztípusokból is felsorolt fajokkal együtt.
A már említett nagy tányércsiga, az élescsiga és különösen a törpe tányér-
csiga csaknem valamennyi víztípusban megtalálható.
Külföldről származó vízicsigák is fellelhetők akváriumainkban, igaz, hogy
csak néhány faj, éppen mutatóban.
Talán leggyakrabban egy brazíliai tányércsigával találkozunk. Minthogy al-
bínó „változata" vérvörös, vagyis olyan, mint a felkelő nap, ezért napcsigának
(Heliosoma nigricans) nevezték el.
Ugyancsak élénk színe miatt közkedvelt a vörös tornyos csiga (Physastra
proteus = lsidorella proteus), amely az első világháború után került Ausztráliá-
ból Európába. Feltétlenül lágy vízben tartsuk, mert kemény vízben nemcsak
hogy nem szaporodik, hanem rövidesen el is pusztul.
Egy müncheni díszhal-szállítmánnyal érkezett az Állatkert Akváriumába a
maláji mocsári csiga (Melanoides tuberculata), s minthogy elevenszülő, máris
szépen elszaporodott. 18 C foknál melegebb vizet kíván. Ellentétben a Physas-
73
trával, mészigényes; lágy vízben tornyos házának csúcsa elgörbül, vagy csak
tompán fejlődik ki.
Külföldön egyre nagyobb tért hódítanak az almacsigák; különösen a La Pla-
ta vízrendszeréből származó Ampullarius australist (-Ampullarius gigas) tartják
szívesen. Újabban az almacsigák a lengyel akvaristák medencéiből hazánkba is
elkerültek. Hamar közkedveltté váltak. Természetes vizeinkben viszont nem
honosodhatnának meg, mert petéiket vízen kívül rakják le, és folyamatos
kikelésükhöz páradús trópusi meleg kellene egész éven át.
Ez az ismertetés semmilyen vonatkozásban nem kimerítő tanulmány, habár
valamennyi Magyarországon előforduló, vízi-csigát megemlítettük. Mindössze
támpontot ad azok számára, akik díszhalakon kívül más vízlények, így a puha-
testűek iránt is érdeklődnek.
MAGYARORSZÁGI VÍZICSIGÁK ÉS ELŐFORDULÁSUK
Számos előfordulási hely közül a fővároshoz legközelebb fekvő, biztos lelőhe-

lyeket tüntettük fel. Az akváriumi nem ragadozó halakkal együtt tartható fajo-
kat felkiáltó jellel (!) jelöltük.
Elölkopoltyúsok Rajzos bödöncsiga (T. danubialis)

(Prosobranchia) Budapest: Lágymányos, Újpest
(Duna)
Neritidae Sávos bödöncsiga (T. transversalis)
(!) Fekete bödöncsiga (Theodoxus Mint az előző faj, de csak rendkívül
prevostianus) alacsony vízálláskor gyűjthető.
Miskolctapolca (Csónakázó-tó kifo- Folyami bödöncsiga (T. fluviatilis)
lyója) Tiszasüly, Szeged (Tisza)
74
Viviparidae Patakcsiga (Sadleriana pannonica)

(!) Peremes csiga (Viviparus Bükk forrásai, Lillafüred, Garadna-
fasciatus) Budafok (Duna) völgy, Miskolctapolca: Csónakázó-tó
(!) Fialló csiga (V. hungaricus) Tata kifolyója és a park területén
(Cseke-tó) Kavicscsiga (Lythoglyphus nati-
coides)
Valvatidae A Duna partján mindenütt gyakori
Folyami kerekszájú csiga (Valvata (!) Közönséges sátorcsiga (Bythynia
piscinalis) tentaculata)
Budapest: Újpest, Népsziget ho- Budapest: Rákospatak, Római-
mokpadján (tócsákban) fürdő, Forrás strandkifolyó Angol
Veresegyháza (Malom-patak) Ritka sátorcsiga (B. leachi) Ócsa: Égerláp
kerekszájú csiga (V. naticina) (ritka)
Újpest, Népsziget homokpadján
(tócsákban; mint a neve is utal rá: Melanidae
ritka) (!) Folyami csiga (Fagotia acicu-
Kis kerekszájú csiga (V. cristata) laris)
Budapest-Rómaifürdő, Mocsáros- (!) Pettyes csiga (F. esperi) Tata,
dűlői árkok melegforrások kifolyója, Dunában is
Szép kerekszájú csiga (V. pulchella) (!) Folyami csiga melegvízi vál-
Rákos, Csepel (ritka) tozata (Fagotia a. var. audebardi
Miskolctapolca: Csónakázó-tó; Eger,
Hydrobiidae Eger-patak: strandkifolyó
Forráscsiga (Bythinella austriaca) (!) Vízi orsócsiga (Amphymelania
Göd alsó; Széchenyi-forrás; Leány- hollandri)
falu; Rekettyés-tó előtti Zalaapáti (Zala)
forrás; Vác; Hétkápolna
75
T ü d ő s c s i g á k ( P u l m o n a- Eger: Eger-patak; Szentendre:

ta) Bükkös-patak
Limnaeidae Nagy balogcsiga (Aplexa
Nagy mocsári csiga (Limnaea hypnorum)
stagnasis) Sződliget: Floch-erdei tócsák;
Minden mocsárban Keszthely—Hévíz; nemesbükki
Karcsú csiga (Stagnicola palustris) útmenti árok
Minden mocsárban
(!) Fülcsiga (Radix auricularia) Tatai Planorbidae:
patakok; Siófok (Balaton) (!) Nagy- (!) Nagy tányércsiga (Planorbarius
szájú csiga (R. ovata) Budapest: corneus)
Feneketlen-tó; Göd alsói Feneket- Minden mocsárban
len-tó (!) Éles csiga (Planorbis planorbis)
(!) Nagyszájú csiga széles változata Minden mocsárban
(R. ovata var. ampla) Újpest: (!) Tarajos csiga (Planorbis
Tungsram strand környékének carinatus)
tócsái ; Városligeti-tó (!) Pocsolya- Göd felső: Tőzegkitermelő
csiga (Radix peregra) Lemezcsiga (P. vortex)
Minden tócsában Dunakeszi; Fóti-tó
(!) Májmételyes csiga (Galba Vízi korongcsiga (P. septemgyratus)
truncatula) Ócsa: Égerláp
Vác, Dunakanyar, Duna menti Fehérszájú csiga (P. leucostoma)
nedves rétek Vác, Duna menti tócsák
(!) Törpe tányércsiga (P. spirorbis)
Physidae Alföldi szikes mocsarakban
(!) Közönséges hólyagcsiga (Physa Lapos csiga (P. vorticulus)
fontinalis) Keszthely; Hévízi-tó; Tapolca-fő
Sződ: Sződrákosi patak; Veresegy- (Pápa mellett)
házai-tó Pogácsacsiga (Bathyomphalus
(!) Nyugati hólyagcsiga (Physa contortus)
acuta) Ócsa: Égerláp
Aquincum: Aranyárok-patak;
76
Lencsecsiga (Segmentina Vértcsiga (G. crista)

complanata) Vác: ligeti tó; Göd alsó:
Miskolctapolca: Csónakázó-tó Feneketlen-tó
Gombcsiga (S. nitida)
Pomáz: Csikóvári-tó Ancylidae
Rácsos csiga (Gyraulus albus) Sapkacsiga (Ancylus fluviatilis)
Zalatapolcai strandkifolyó Szentendre: Bükkös-patak
Sima csiga (G. laevis) (!) Pajzscsiga (Acroloxus lacustris)
Budafok, Háros sziget mentén Budapest: Rómaifürdői-tó
(Duna, ritka) „Sipkacsiga" (Gundlachia sp.)
Eger, strandkifolyó
77
DÍSZHALAK BESZERZÉSE
A DÍSZHALÜZLETEK SZEREPE AZ AKVARISZTIKA ELTERJEDÉSÉBEN
Hazánkban az akvarisztikai kereskedelmi tevékenységet az első magyar akva-

rista szakcsoport vezetője, Temesvári Dezső kezdeményezte a századforduló
utáni évtizedben. Addig ha akadt is nálunk egy-egy akvarista, az díszhal- és
vízinövény-készletét mindenféleképpen külföldről, főleg bécsi állatkereskedők-
től (Findeis, Krebs és Panesch cégek) volt kénytelen beszerezni. Bár Temesvá-
rinak utcai üzlete sohasem volt, gyakran változó lakásán (Budapest: Szép utca,
Ranolder utca, Csányi utca) időnként az érdeklődők egymásnak adták a kilin-
cset. Mint filatelista is máig megbecsült nevet szerzett magának.* Így jogos a
feltevés, hogy otthonában nem egy bélyeggyűjtő kapott kedvet az akva-
risztikához.
Bár 1912-ben megalakult a Budapesti Aquárium és Terrárium Egyesület,
tagjai az újonnan importált halakat hozzánk legközelebb csak Bécsben szerez-
hették be. Szokásba jött, hogy az egyesület néhány tagja a nyári hónapokban
az osztrák fővárosba utazott akvarisztikai beszerző körútra. Az első világháború
kitörése azonban ennek is véget vetett. A két háború között már több akvári-
umüzletnek is nevezhető állatkereskedés működött Budapesten. Központi
fekvésük és a díszállatkedvelők megnövekedett száma jelentős forgalmat
biztosított számukra. A legrégibb üzletek az Irányi és Kaplony utcában voltak.
Felkapott nagy díszhalüzletek a Városház utcában (Pilvax-köz sarka), továbbá a
Sütő utcában (Horváth Sándor) és a Rákóczi úton működtek. A Rákóczi úti
* Lásd „A magyar bélyegek monográfiája. Közl. Dok. Váll. kiadása. 1965.

Csathó Ödön: A magyar bélyeggyűjtés története. Filatéliai szemle, Vol XII. 1962.
78
AZ A TÖBB TÍZEZER HAL, AMELYET A BUDAPESTI DÍSZHALÜZLETEK EGYIDEJŰLEG

ELADÁSRA KÍNÁLNAK, MEGLEPŐEN KIS „TAVACSKÁBAN” ELFÉRNE: EGY 4x4 M-ES, 1 M
MÉLY GÖDRÖCSKÉBEN — ENNYIT TESZ KI A 15 FŐVÁROSI SZAKBOLT ÜZEMBEN LEVŐ
AKVÁRIUMAINAK ÜZLETENKÉNTI ÖSSZESÍTÉSBEN TÉRFOGATA; DIAGRAMMUNK IS EZT
ÁBRÁZOLJA, ÜZLETENKÉNTI ÖSSZESÍTÉSBEN
Willhelm-féle díszhalüzletnek önálló üvegházi díszhaltenyészete volt a Váci

úton, és egyben lerakata volt a Corvin Áruházban. Az utóbbi cég 1939-ben
érdekes újításként vevőit erre a célra nyomtatott levelezőlapon értesítette a
folyó havi propagandahal forgalomba hozásáról, vagy alkalomszerűen propa-
ganda-vízinövények árusításának megkezdéséről. (Ilyenkor a következő díszha-
lak, illetve vízinövények kerültek filléres áron forgalomba: Danio malabaricus,
Macropodus opercularis, Xiphophorus helleri, illetve a növények közül:
Ludwigia, Cabomba, Myriophyllum).
79
A nagyközönség 1935 nyarán már napilapból értesült a dísz-halüzletek for-

galmáról. A cikk Petschauer Attila kardvívó bajnok tollából származott, aki a
második világháború alatt tragikus körülmények között hunyt el. Ez a kis írás
azért is figyelemre méltó, mert bepillantást enged egy budapesti díszhalüzlet
akkori életébe:
„HATEZER AKVARISTA VAN BUDAPESTEN
Ötvenpengős díszhalacskákat is árulnak.
Rengeteg vízibolhát fogyasztanak a szép kis vízilakók
— Az Est tudósítójától —
Örömmel jelentem, hogy egy liter bolha már kettő pengő negyven fillérért
kapható.
— No, ugyan mit akarnak a bolhákkal? — kérdezheti az olvasó.
Tessék csak tovább olvasni, mindjárt elmondom.
Valami furcsa divat tört ki mostanában Budapesten. Sokan itthon marad-
nak, nincs pénzük a nyaralásra. Ábrándoznak vízről, moszatról, polipról, ten-
gerpartról, emlékezetükbe idézik azt az időt, amikor még Brioniban a tenger-
parton élvezték a vízi élet örömeit. Ezen a nyáron kevés embernek jut »tengeri
víz, hal és moszat«, de hogy mégis meglegyen az illúzió, a pesti polgárok
leeresztik ablakuk redőnyeit, hadd higgyék az ismerősök, hogy elutaztak a
Lidóra vagy Ciprus szigetére, és a lehűsített lakásban halak világában olvassák
az újságokból, hogy milyen is az élet a kék Adrián.
Itt jutottam el mondanivalóm lényegéhez. Nagy akváriumláz van Pesten.
A halak divatba jöttek; a Quarneróból, a Nílus, Kongó és Zambézi folyók
partjáról özönlik a pesti lakásokba a hal.
Mint megtudtam, hatezer magánakváriumban lubickolnak már a kardhalak,
Betták és a vitorlás halak, »akik« falják, eszik, marják a medencébe dobott élő
és szárított bolhákat.
Nagy fellendülés van bolhában.
80
Elmentem a bolhaüzletbe. Kedves, kövér hölgy állt a pult mögött. Körülötte

dobozokban sárga szárított bolha, lavórokban pedig élő, ugrálós vízibolha.
Az üzletben vígan úszkálnak a halak, kicsik, nagyok, sárgák, zöldek, mér-
gesek és kedvesek, nagyszeműek és persze kopoltyúsok.
Basedow-szemekkel néznek rám az aranyhalak. A halashölgy 10 fillérért
bolhát mér, és fölényesen beszél a pesti »akvarista«- ahogy ő mondja —
mozgalomról.
— „Hál' isten, a mi napunk is felvirradt. Végre rájöttek az emberek,
hogy a halak kedvesebb állatok, mint a madarak.
— De nem csicseregnek, kérem.
Ugyan. Van olyan kanári, amit ha kancsukával vernek, akkor sem fütyül. A
hallal legalább nincs méreg.
— Szóval nagy a hossz halban?
 Igen, ma már hatezer budapesti lakásban van akvárium — mondja
büszkén.
— Annyi a megrendelésünk, hál' isten, — le is kopogja a fából készült
bolhásdobozon, ahol sok ezernyi szárított bolhamúmia várja, hogy aranyha-
lacskák ebédje legyen.
Hosszú, magas, kaucsukgalléros úr lép az üzletbe.
Tízfillérért élő bolhát kérek.
A halashölgy az egyik lavórhoz megy. Tölcsérrel kiemel egy deci vizet, tele
bolhával, zacskóba méri. Lehetnek az ugráló állatkák vagy háromszázan. Kasz-
sza csöng, és a hosszú úr zsebében 300 bolhával el.
(Folytatjuk):
— Mibe kerül az élő bolha?
— Azt nem adjuk literszámra, mert megromlik, és akkor elrontják a ha-
lak a gyomrukat. Abból csak 10-20 fillér árát mérünk. A szárított bolha az más
áru kérem, az eláll, annak literje kettőnegyven.
— Honnan veszik a bolhaárukészletet?
81
— Halászmesterek fogják őket az iszapban.

— Mennyit fizetnek önök a bolháért?
— Ezt nem árulhatom el. Üzleti titok.
— Drága mulatság az akvárium berendezés?
— Attól függ, akvaristája válogatja. Tessék nézni, Bettát már adunk 50
fillértől 4 pengőig. Guppi már 30 fillérért kapható. Vannak aztán drágább halak,
például tessék ezt nézni!
Egy medencéhez vezet, amelyben gyönyörű színű kék halak úszkálnak. Vé-
konyak, picik, soványak, kecsesek, hátuk vörös, testük kékeszöldben játszik;
neonhal a nevük.
— Ez nagyon drága. Csak három embernek van Pesten belőlük. Ötven
pengő egy darab. Még az Állatkertnek sincs ilyen ritka példánya.
— Honnan jönnek ezek?
— Az Amazonasz felső folyásában fogják őket.
— De tessék ezeket nézni. Itt vannak a kardhalak. Ezekkel Sziámban
olyan viadalokat rendeznek, mint Spanyolországban a bikaviadal vagy kakasvi-
adal. A medencében összeengednek két hímet és azok kardjukkal addig har-
colnak, míg az egyik holtan terül el a medence fenekén.*
— Érdekes. Mi az ára egy ilyen harcos halnak?
— Negyven pengő.
— Nézem őket. A medencében gyönyörű tájak, remek moszatok között
úszik a két kardhal.
— Egy vízinövény alatt a nőstény drukkol. Kiderül, hogy a hal is csak
ember, épp olyan féltékeny, szerelmes és bosszúálló, mint az ember. Vesze-
kednek, verekednek, az egyik csodálkozva ram bámul, körülnéz, van-e valaki a
közelben, aztán tovább küzdenek a nőért. Kedves, tehetséges halak. Szívük
van, férfiasak. Öröm nézni őket, és mennyivel jobban csatáznak, mint a
* A riporter összetéveszti a kardfarkú halat a sziámi harcoshallal.
82
HAZÁNK ITT JELZETT VÁROSAIBAN VANNAK DÍSZHALÜZLETEK
féltékeny lovagok.
De a halashölgy tovább beszél, otthagyom a kardhalakat.
— Tessék elhinni, hogy a hal nagy lélekmegnyugtató valami...
— Csak egyet kérek öntől, uram — mondja a hölgy. — Ne úgy írjon az
akvaristamozgalomról, hogy a halak bolhát esznek. Ezek, amit ön itt a dobo z-
ban és a lavórokban lát, nem bolhák, hanem kis rákok. Nem szeretném, ha
félreértés lenne a dologból..."
A második világháború alatt Budapest ostromakor a díszhal-üzletek halál-
lománya csaknem teljes egészében kipusztult. 1945 tavaszán mégis megindult
a díszhalforgalom. Ezt részben az egri szabadtéri díszhaltenyészet és vízin ö-
vény-kultúra termálvizében áttelelt halak szaporulata tette lehetővé. Új
díszhalfajok külföldről való importálása csak évek múlva valósulhatott meg,
lelkes akvaristák magánkezdeményezéseként.
1972 első negyedévében már tizenöt díszhalüzlet működött Budapesten.
Vidéki városaink akváriumkultúrája is lendületesen zárkózik fel a fővárosi mellé.
83
Ez annál is örvendetesebb, mert azt mutatja, hogy a vidéki kollégák a folyama-

tos beszerzés nehézségeit le tudják küzdeni. Könnyít a helyzeten, hogy több
helyen már szaküzlet is nyílt: így Pécsett két kereskedés is gondoskodik az
érdeklődők igényeiről. Debrecenben, Kaposvárott, Kecskeméten, Miskolcon,
Szegeden, Szekszárdon és Szolnokon is működik akváriumi díszhalüzlet.
A legtöbb szaküzlet akváriumi cikkeken kívül kalitkamadarakat is árul.
Azonkívül helyenként hüllők (pl. teknősök), kis emlősök (főleg szíriai aranyhör-
csög) is beszerezhetők. Rovargyűjtemények, kitömött állatok, sőt madár és
emlősállat töméséhez szükséges üvegszemek is szerepelhetnek az árulistán.
Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy régebben Budapesten a Calvin téri
Kirchknopf-féle üvegáruházban mindenféle akváriumi cikket is lehetett kapni,
így díszhalakat is. A Ráday utcában viszont működött egy „akvárium és antik-
várium" cégtáblájú üzlet. Továbbá a József körúton akvárium és bélyegkeres-
kedés kombinációja gazdagította a ma már idegenül ható üzletsorozatot.
A tizenöt budapesti szaküzletben beszerezhető díszhalfajokról készült az
alábbi összeállítás. Természetesen egy ilyen felmérés csak egy adott időről
nyújthat keresztmetszetet, minthogy a forgalomba hozott fajok — legalábbis
részben — változnak. A fajnevek után feltüntetett számok azt jelentik, hogy a
jelzett hal hány üzletben kapható. A csillag (*) viszont azt jelzi, hogy a kérdé-
ses hal nemcsak most szerezhető be, hanem hazánkban már a második világ-
háború előtt is forgalomban volt.
84
A BUDAPESTI DÍSZHALÜZLETEKBEN FORGALOMBA KERÜLT HALAK
Pontylazacok (Characidae). 14. Fecskendező pontylazac

(Copeina arnoldi) (1)
Ciklámen-lazac (Hyphessobrycon 15. Kongó-lazac (Phenacogrammus
callistus) (11) interruptus) (2)
*2. Rózsa hal (Hyphessobrycon *16. Fekete tetra (Gymnoco-
orrsatus) (10) rymbus ternetzi) (10)
*3. Lángvörös pontylazac (Hy- *17. Ferdénúszó pontylazac
phessobrycon flammeus) (10) (Thayeria boehlkei) (6)
4. Fekete neonhal (Hyphessobrycon *18. Áttetsző pontylazac (Pristella
herbertaxelrodi) (4) riddlei) (10)
*5. Ezüstös pontylazac 19. Beckford törpeszájú hala
(Hyphessobrycon scholzei) (1) (Nannostomus beckfordi aripir-
6. Citrom-lazac (Hyphessobrycon angensis) (5)
pulchripinnis) (1) 20. Díszes törpeszájú hal (Nan-
*7. Neonhal (Paracheirodon innesi) nostomus marginatus) (2)
(10) 21. Farkpettyes pontylazac
8. Vörös neonhal (Cheirodon (Moenkhausia oligolepis) (1)
axelrodi) (3) 22. Vörösszemű pontylazac
*9. Parázsszemű pontylazac (Moenkhausia sanctae filomenae)
(Hemigrammus ocellifer) (10) (2)
Lándzsafoltú pontylazac *23. Tallérhal (Ctenobrycon spi-
(Hemigrammus caudovittatus) (1) lurus) (1)
11. Kecses pontylazac (Hemi- 24. Császár-lazac (Nematobrycon
grammus pulcher) (1) palmeri) (4)
12. Vörössávos pontylazac (He- Pontyfélék (Cyprinidae).
migrammus erythrozonus) (6)
13. Ferdénálló lazac (Nannobrycon *25. Szumátrai díszmárna (Bar-
eques) (4) bus tetrazona) (12)
85
*26. Rózsás díszmárna (Barbus 41. Vörös rojtosszájú hal (Labeo

conchonius) (9) erythrurus) (1)
*27. Karcsú díszmárna (Barbus
titteya) (3) Labirintkopoltyús halak
*28. Farkszalagos díszmárna (Anabantidae)
(Barbus lateristriga) (1) *42. Kínai paradicsomhal (Mac-
*29. Zöld díszmárna (Barbus ropodus opercularis) (10)
semifasciolatus) (1) *43. Sziámi harcoshal (Betta
30. Brokát díszmárna (Schubert splendens) (12)
díszmárnája - Barbus schuberti) (6) *44. Kék gurámi (Trichogaster
*31. Szivárványos díszmárna trichopterus „sumatranus") (11)
(Barbus oligolepis) (1) *45. Gyöngygurámi (Trichogaster
*32. Ékfoltos razbóra (Rasbora leeri) (3)
heteromorpha) (10) *46. Törpegurámi (Colisa lalia) (2)
*33. Kolibri-hal (Tanichthys al- 47. Ajakos gurámi (Colisa labi-
bonubes) (9) osa) (5)
*34. Malabári márna (Danio ma- 48. Csókos gurámi (félalbino)
labaricus) (5) (Helostoma temmincki) (1)
*35. Zebra dánió (Brachydanio
rerio) (14) Bölcsőszájú halak (Cichlidae).
*36. Feketecsíkos dánió (Bra- *49. Vitorláshal (Pterophyllum
chydanio nigrofasciatus) (1) 37. scalare) (10)
Leopárd dánió (Brachydanio 50. Kubai bölcsőszájú hal
„Frankei") (7) (Cichlasoma tetracanthus) (5)
*38. Színjátszó dánió (Brachy- *51. Feketesávos bölcsőszájú hal
danio albolineatus) (3) (Cichlasoma biocellatum)
*39. Aranyhal (Carassius auratus (3)
auratus et var.) (8) *52. Bíbor tarkasügér (Hemichromis
40. Stendhal-hal (Labeo bicolor) bimaculatus) (3)
(2) 53. Szájköltő hal (Tilapia leu-
costicta) (2)
86
54. Ékfoltú tarkasügér (fél-albínó) Elevenszülő fogaspontyok

(Uaru amphiacanthoides) (Poecilidae).
(4) *66. Mexikói kardfarkú hal
55. Diszkoszhal (Symphysodon (Xiphophorus helleri) (14)
discus) (2) *67. Széleshátú fogasponty (Xi-
56. Pillangó tarkasügér phophorus maculatus) (15)
(Apistogramma ramirezi) (3) *68. Tarkafoltos fogaspontyocska
57. Pávaszemes pompássügér (Papagáj platti - Xiphophorus varia-
(Pelmatochromis subocellatus tus) (2)
kribensis) (2) *69. Szivárványos guppi (Poecilia
58. Csíkos pompássügér reticulata) (15)
(Pelmatochromis taeniatus) (1) *70. Yukatáni fogasponty
59. Thomas pompássügérje (Pel- (Poecilia sphenops) (11)
matochromis thomasi) (1) *71. Törpe fogaspontyocska
60. Rojtosszájú bölcsőszájú hal (Heterandria formosa) (2)
(Labeotropheus sp.) (2) 72. Fémes csukapontyocska
(Girardinus metallicus) (1)
Ikrázó fogaspontyok (Cyp- 73. Rabló csukaponty (Belonesox
rinodontidae). belizanus) (2)
*61. Cifra fogasponty („Cap 74.
Lopez") (Aphyosemion australe) (2) Páncélos harcsák (Callich-
*62. Pirosszegélyű fogasponty thidae).
(Aphyosemion calliurum) (1) *63. *74. Kékpajzsos páncélos harcsa
Sárga cifra fogasponty (Corydoras aeneus) (8)
(Aphyosemion gulare) (1)
*64.Vöröstorkú díszcsuka (Epiplatys Tepsifejű harcsafélék
chaperi) (2) (Loricariidae).
*65. Sávos fogasponty (Aplocheilus 75. Kis vértesharcsa (Loricaria
líneatus) (1) parva) (1)
87
Tapadóhalak *84. Vágó csík (Cobitis taenia)

(Gyrinochoeilidae). (1)
76. Algaevő tapadóhal (Gyri- Díszhalváltozatok
nocheilus aymonieri) (3)
(amelyek a törzsalakok között vagy
Félcsőrös csukák (Hemir- esetleg azok helyett az egyes
hamphidae) díszhalüzletekben beszerezhetők)
*77. Félcsőrös csuka (Dermogenys 1. Kék gurámi (Trichogaster
pusillus) (2) trichopterus sumatranus) „Cosby"
tenyészváltozat (márványos rajzola-
Kalászhalfélék (Atherinidae). tú)
78. Celebeszi napsugárhal (Tel- *2. Kínai paradicsomhal (Ma-
matherina ladigesi) (2) cropodus opercularis) albinója
*79. Ausztráliai szivárványhal *3. Sziámi harcoshal (Betta
(Melanotaenie macculochi) (7) splendens) fátyolos tenyészvál-
tozata, több színben
Holdhalak (Monodactylidae). *4. Fátyolhal (Carassius auratus
80. Ezüst hold hal (Monodactylus auratus var. japonicus bicaudatus)
argenteus) (1) *5. Teleszkóphal (Carassius au-
ratus auratos var. macropthalmus)
Üvegsügérek (Centropomidae). 6. Szumátrai díszmárna (Bar-bus
*81. Indiai üvegsügér (Ambassis tetrazona) albinója
lala) (5) 7. Fekete tetra (Gymnocorymbus
ternetzi) lengyel fátyolos
Törpe naphalak (Elassoma- tenyészváltozat
tidae). 8. Ciklámen-lazac (Hyphessob-
*82. Törpesügér (Elassoma rycon callistus) „Minor"
evergladei) (1) 9. Füstszínű vitorláshal (Ptero-
phyllum scalare)
Csíkfélék (Cobitidae). 10. Fekete vitorláshal
*83. Réti csík (Misgurnus fossilis) 11. Fátyolos vitorláshal
(1)
88
12. Márványos rajzolatú vitorláshal 22. Wagtail

tenyészváltozatai 23. Papagáj platti (Xiphophorus
* 1 3 . Mexikói kardfarkú hal variatus) „Delta" hátúszójú
(Xiphophorus helleri) „Rubra"! tenyészváltozat, több színben
(Neuroth is) *24. Szivárványos guppi (Poecilia
*14. Nigra reticulata) „Auratus"
*15. Berliner 25. Meghatározott alakú farkúszó
16. „Simpson" standard, Roundtail, Robson,
17. Wagtail (több színben) Triangel stb.
*18. Albino, tenyészváltozatok *26. Yukatáni fogasponty (Poecilia
Széleshátú fogasponty sphenops) melanisztikus formája
(Xiphophorus [Platypoecilus] felhámra, epidermiszre kiterjedő
maculatus) fekete pigmenttöbblet, „Black
*19. Ruber Molly" lekerekített farokkal vagy
*20. Niger 27. Lyra farkúszóval (lantfarkú)
*21. „Mont"
A DÍSZHALAK FORGALMÁNAK TÉNYEZŐI
A budapesti díszhalüzletek 75%-ának van kirakati akváriuma, míg 25%-ának

vagy nincs kirakata, vagy egzotikus szövőpintyek, illetve szíriai hörcsögök,
ékszer-teknősök, esetleg dokumentációs anyag (szakkönyvek, folyóiratok)
vannak ott elhelyezve. A kirakatos üzletek több mint 50%-ában aranyhalválto-
zatokat láthatnak az utcai járókelők.
A kirakati halak összeválogatásában a következő szempontok érvényesültek:
1. Letisztítja az üvegtáblákat az algaevő tapadó hal. (A kirakati akvári-
umok ugyanis több fényt kapnak, mint a belső medencék, és így erősebben
algásodnak!)
2. Nagy termete miatt csak a legnagyobb medencében, vagyis többnyi-
re a kirakati akváriumban helyezhető el, pl. a malabári dánió.
3. Feltűnő alakja, élénk színe vagy csillogó mustrázata miatt magára
vonja a figyelmet: fátyolhal, vitorláshal, diszkoszhal, csókos gurámi, réti csík,
89
A LEGISMERTEBB DÍSZHALAK
amelyek az üzletek 75-100%-ában megtalálhatók 3. TÁBLÁZAT
hány üz-
fajnév letben kap- népszerűség indoklása
ható
1. Poecilia reticulata 15 szaporaság, mintázat

2. Xiphophorus maculatus 15 szín, szaporaság
3. Xiphophorus helleri 14 alak (kardfarok) szaporaság
4. Brachydanio rerio 14 fürge és mintázat, szaporaság
5. Barbus tetrazona 12 fürge, mintázat, szaporaság
6. Betta splendens 12 alak és szín
7. Trichogaster sumatranus 11 szín és alak
8. Poecilia sphenops 11 szín
flammeushoz hasonló, de
9. Hyphessobrycon callistus 11
„problémásabb" hal
10. Pterophyllum scalare 10 alak
11. Paracheirodon innesi 10 fény, „problémahal"
12. Hemigrammus ocellifer 10 fény
13. Hyphessobrycon flammeus 10 könnyű tenyésztés, szín
14. Hyphessobrycon ornatus 10 lásd H. callistus
15. Rasbora heteromorpha 10 „problémahal", alak, szín
tradíció, az aranyhal után az
16. Macropodus operacularis 10
első díszhal volt
17. Gymnocorymbus ternetzi 10 alak, szín
Az aranyhal nagyobb termete és „pipálása" miatt nincs köztük, továbbá azért, mert a
vörös színű elevenszülő (Xipho, platti) kisebb akváriumokban is megadja az aranyhal
illúzióját.
kardfarkú hal, celebeszi napsugárhal, Stendhal-hal, szumátrai márna, parázs-

szemű pontylazac és vörös neonhal.
A forgalomba hozott díszhalak árulistájának változása főleg abból adódik,
hogy mint minden árucikk, a díszhal is alá van vetve a divat szeszélyének. Az
90
új import különösen akkor, ha apró termetű és színpompás, hamar divatba jön

és kiszorít valami hozzá hasonló, de kevésbé mutatós fajt. Így jött divatba már
a harmincas években a „Berliner xipho", az addig népszerű piros alapon barna-
foltos „Montezumae" tenyészváltozat rovására. (Ez a tenyészváltozat nem
azonos a Xiphophorus montezumaeval.) A kék sügért (Badis badis) a nála
mutatósabb bölcsőszájú sügérek szorították ki. A szürke gurámi (Trichogaster
trichopterus) és a kék színű változata, az úgynevezett kék gurámi (Trichogaster
trichopterus var. sumatranus) néhány évig együtt volt forgalomban, végül csak
a kék maradt meg, a szürke teljesen eltűnt. Ugyancsak hasonló folyamat volt
megfigyelhető napjainkban a szumátrai díszmárna (Barbus tetrazona) és a
feketesávos díszmázna (Barbus nigrofasciatus) esetében. A második világhábo-
rú után már senki nem látott hazai szaküzletben üvegpontylazacot (Epicyrthus
microlepis), mert a nála kisebb és áttetszőbb üvegsügér (Ambassis lala) elter-
jedésének hatására eltűnt. Az utóbbi viszont csak akkor tudott
„akváriumszerte" megjelenni, amikor tömegtenyésztésének rejtélye megoldó-
dott. Az ifjabb akvarista generáció talán már hallásból is alig ismeri a két hábo-
rú között egész kontinensünk akváriumaiban elterjedt „liberti molli"-t, amelyet
a francia zászló színeire emlékeztető hátúszója és hasfalának szép kék
mustrázata tett népszerűvé. — De minthogy Mollienisia volt és zöld alapszínű,
így a fekete (melanisztikus) Mollienisiákat mégiscsak többre becsülték a
díszhalkedvelők. A „Black Molly" immár nem túlságosan hőigényes, és szapo-
rább törzsei sikeresen konkurráltak vele.
A január pontyocskának (Phalloceros caudomaculatus) az akvaristák egy-
kori „kaudi"-jának a csillaga napjainkban hanyatlott le. Egyedül az volt a hibá-
ja, hogy nem voltak fekete úszójú „Wagtail" vagy delta hátúszójú, líra farkú
stb. változatai. Így nem volt versenyképes sok más, új elevenszülő fogasponty
tenyészváltozatával szemben. Ha sok nemzedéken át tenyésztenek egy
91
díszhalat, anélkül, hogy közben vérfelfrissítő keresztezés történne, beltenyész-

téses degeneráció következtében a törzs leromlik. Ilyenkor már alig akad
megfelelő tenyészállat a felserdült utódok között. Ezért volt az 1950-es évek-
ben annyira hiánycikk a gyöngygurámi (Trichogaster leeri). Ez akkor egyik
legkeresettebb halnak minősült a díszhalüzletekben. — De nagyon sokan hiába
keresték. Egyidejűleg hasonló okokból bekövetkezett degeneráció miatt a
törpegurámi (Colisa lalia) fészekaljakban is meglepően kevés hím akadt. Alig
jutott az üzletekbe, mert a nagy hímhiány miatt csaknem teljesen leállt a
tenyésztése.
Végül még egy ok, ugyancsak kiváltja a forgalomba hozott halfajok válto-
zását: ha sokan tenyésztenek egy népszerűvé vált halat, akkor olyan nagy a
kínálat belőle, hogy nem gazdaságos a tenyésztésével foglalkozni. Ilyenkor
aztán minden tenyésztő felhagy a szaporításával. Erre tipikus példa egy külö-
nös halunk az Astianax fasciatus mexicanus barlangi formájának esete, amely a
barlangi vaklazac (Anoptichthys jordani) néven került forgalomba. A főváros-
ban beszerezhető díszhalak névjegyzékének megállapításakor már egyetlen
üzletben sem találkoztunk vele. A nálunk még nem tenyésztett importhalak
természetesen a beszerzési lehetőségüktől függően kerülnek csak forgalomba.
A már medencéinkben meghonosodott díszhalakat magántenyésztők ős-
termelőkként a lakásukon tenyésztik. Az olyan munkafolyamatban ugyanis,
ahol a szubjektív szempontok ilyen nagy szerepet játszanak, a kötetlen munka-
idő és a nagyfokú egyéni érdekeltség a kiváló minőség biztosítéka. Ha aránylag
fiatal állatok kerülnek piacra, az a planktoneleség hiányának a következménye.
Itt természetesen a gépkocsi tulajdonos tenyésztők előnyben vannak, mert a
távolabb fekvő plankton-tavakat is akár naponta felkereshetik. A vízinövények
tekintélyes része az egri szabadtéri tenyésztelepről került ki, illetve ma Jász-
apáti Pannakút hőforrásaiból származik.
92
Végül megjegyezzük, hogy az akvarisztika propagálása ügyében a kereskedők

nagyon sokat tehetnek és tesznek is. Ma már hazánkban mindenki, aki hivatás-
szerűen foglalkozik díszhal-eladással, eljutott addig a felismerésig, hogy nem jó
üzlet a kezdőnek több halat eladni, mint amennyi akváriumában megélhet. Így
adódik az a csak látszólag paradox helyzet, hogy miután a kereskedő megkér-
dezte a kezdő akvaristát, hogy hány literes az akváriuma, lebeszéli fölösleges
díszhalak vásárlásáról. Valójában ebben semmi ellentmondás nincs. Ha valaki
már az elején kudarcot vall, lehet, hogy még egyszer próbálkozik, de rövidesen
megszűnik vevő lenni.
Minthogy minden kezdő sokat kérdez, a kereskedő örül, ha megfelelő
szakkönyvet adhat az érdeklődő kezébe. Így érthető, hogy nem egy propagan-
dafüzet, szakközlemény, sőt kezdőknek szóló könyv született díszhalkereskedő
tollából.
93
HAZAI HALAK AZ AKVÁRIUMBAN

(Őshonos és betelepített fajok)
Egyik újabb kiadású akváriumszakkönyvünk* a hazai halak tartását akvariszti-

kai kultúránk igen gyenge pontjának minősíti. Ez valóban így is van. Kérdés,
hogy mit tegyünk, hiszen e helyzeten nem lehet úgy változtatni, hogy az akva-
ristáknak trópusi halak helyett hazai halak gondozását ajánljuk. A magyarázat
egyszerű: hazai halaink mint akvarisztikai objektumok nem versenyezhetnek a
meleg égövi díszhalakkal. Ennek oka egyrészt az, hogy általában kevésbé
színpompásak, mert mindig csak a magasabb hőmérséklet anyagcsere-élénkítő
hatása eredményezi több festékanyag, vagyis pigment lerakódását a bőrben.
Másrészt több a kisebb termetű, igénytelen természetű és könnyen te-
nyészthető faj az egzóták között. Hiszen ne feledjük el, hogy négy földrész
meleg égövi tájainak vízrendszere eleve több választékot biztosíthat, mint a
mindezekhez viszonyítva parányi Magyarország természetes vizei.
De ha tovább vizsgálódunk, rögtön kiderül, hogy mi minden gátolja még
hazai halaink elterjedését az akvarisztikában. Mindenekelőtt több előítélet.
Ilyen e halak hűvös vízhez való ragaszkodásának tévhite, amit a „hidegvízi hal"
elnevezés is ébren tart. A valóság az, hogy csak a hegyi patakok lakóira vagy a
lápkutak bennszülött halaira veszélyes a meleg égövi halak tartásánál megszo-
kott 20 °C feletti hőmérséklet. Nem ritkán hallhatjuk akvarista körökben, hogy
* Horn—Zsilinszky: Akvarisztika. Natura 1970.
94
a hazai halak befecskendezik a vízinövényeket „barna váladékukkal". Ebből

csak annyi igaz, hogy amennyiben a szokásos díszhalméretnél nagyobb terme-
tű példányokat tartunk, azok nyálkatermelése is intenzívebb. A vízbe került
halnyálka részben a vízinövényekre rakódik, abba viszont szerves törmelék
ragad hat bele, remek táptalajt készítve elő a medencében elszaporodó bakté-
riumoknak. Ez a veszély ugyanúgy fennáll akkor is, ha az egzótákból tartunk
10-12 centiméternél nagyobbat. Szobaakváriumban ez a testméret a felső
határ.
Közismert tény, hogy az első benyomásaink milyen tartósak szoktak lenni.
Első ismerkedésünk a hazai halakkal gyakran vásárcsarnokban történik, ahol
túlzsúfolt tartályban, levegőért kapkodó, szállítástól összetöredezett úszójú,
kiszakadt pikkelyű pontyokat láthatunk. Olyanok ezek a megviselt halak, ami-
lyeneknek még a látásától is irtóznánk, ha saját akváriumunkba képzeljük őket,
akár kicsinyített formában is. Mármost, ha valaki azt kívánná, hogy kedvenc
dánióinkat, a „szumi"-kat vagy labirinthalainkat ilyenekre cseréljük át, érthető
módon élénken tiltakoznánk.
Nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy ilyesmiről szó sincs. Csak azt hang-
súlyozom, hogy előítélet mentesen és józanul mérlegelve „tiszta lappal" kezd-
jük a hazai halakkal való megbarátkozást. Elvégre lehetséges, hogy ilyen kö-
rülmények között a kedves olvasó a trópusi halaknak beállított akváriumán
kívül egyet hazai halak számára is be fog rendezni. Rögtön hadd említsek meg
valamit, ami a hazai halak javára szól a sok negatívum után. Magunk gyűjthet-
jük be őket tavakból, folyókból, és ha elénk úsznak, otthon az akváriumban
egy-egy szép kirándulás legkellemesebb emlékeit is felidézik bennünk. Ez is
ellensúlyoz valamit abból, hogy mindig az a vonzó, ami ritka, ami nehezen
szerezhető be. Ezért van pl. Svájcban sok tengeri állatot gondozó akvarista
(mert Svájcnak nincs tengere), ugyancsak ezért nem volt Egerben egyetlen
95
akvarista sem, amíg az út mentén, Eger patakban százával úsztak a kardfarkú

és a yukatáni fogas-pontyok. Ott ezek a mexikói származású akváriumi halak
túl közönségesek voltak ahhoz, hogy akváriumban tartsák őket. Legfeljebb
kacsát hizlaltak velük, vagy a horgászok csalinak használták, hogy kifogjanak
velük egy-egy domolykót.
Bade megítélése szerint egy akváriumban megszoktatott ritkább hazai hal
feltétlenül képvisel akkora értéket, mint egy nehezen beszerezhető trópusi hal.
Különösen szép eredményeket érhetünk el az akváriumi megszoktatás terén,
ha beszáradó félben levő, iszapos gödörből, rendkívül sanyarú életkörülmények
közül emelünk ki valamely halacskát. Az ilyen kis állat nemegyszer a hasonló
fajúak tömegéből egymaga maradt életben, és ezzel már tanújelét adta a
pocsolyában egyedi szívósságának. Elbírta az iszap szerves hulladékából adódó
magas nitrát- és nitrittartalmat, a felmelegedő víz amúgy is alacsony oxigéntar-
talmát. Azt se higgyük, hogy elpusztult társainak minden külső parazitája át-
települt rá. Sokszor az ilyen ritka „egyedi példány" meglepően egészséges,
mert a kórokozókkal szemben is ellenállóbb társainál. Ilyen szinte már csak a
nedves iszapon vergődő szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) élt a szerzőnél
négy évig, szellőztetés nélkül egy tízliteres akváriumban. Pedig folyóvízből
származó társait, amelyeket a horgászok „schneci" néven ismernek, rendszerint
még hazáig sem sikerül élve eljuttatni. Dr. Kalmár Zoltán 1945-ben a Lágymá-
nyosi-öbölben fogott apró kárászokat húsz évig tartott akváriumában. A húsz-
éves halak változatlanul csak4-5 centiméteresek voltak, mert egy alig 5 literes
akváriumban nem tudtak nagyobbra megnőni.
Arról se feledkezzünk meg, hogy ha valaki a természetes vizekből begyűj-
tött ikrákat akváriumában ki tud keltetni, az egyben jó gyakorlat egzotikus
díszhalak tenyésztéséhez. A hazai halak zsenge ivadékának felnevelése a
trópusi díszhalak tenyésztése terén is nagyban növeli a kísérletező esélyeit.
96
Tarka géb (Proterhorinus mar- Folyami géb (Neogobius fluviatills)

moratus) Ez az ugyancsak vándortermészetű,
fekete-tengeri kis hal — nagy meg-
Ezt az apró gébfélét, amelyet ere- lepetést okozva — 1970-ben került
detileg Pallas írt le a Fekete- elő a Balatonból. Hazai előfordulá-
tengerből, Kriesch János találta sáról Biró Péter tájékoztatta a
meg a Rómaifürdő patakjában a szakembereket. A 10-15 centiméter
múlt század hetvenes éveiben. hosszú, folyami géb hasonlít a
Olyan halról van szó, amely a vizeinkben rendkívül ritka, leg-
Fekete-tengerből vándorolt fel és először Ópalánkán a Dunából kifo-
édesvizeinkben meghonosodott. gott Kessler-gébhez. A két faj
Testhossza általában csak 5-8 között azonban könnyen fel-
centiméter Hasúszói összenőttek, fedezhető különbség, hogy a fo-
és valóságos tapadókorongot alkot- lyami géb második hátúszójának
nak. A hullámok így nem sodor- sugarai — a Kessler-géb úszósuga-
hatják le halunkat a szikláról. A raival ellentétben — hátrafelé
tarka géb csak azért tűnik ritkának, fokozatosan rövidülnek. Amennyi-
mert nehezen fogható a közhaszná- ben a Balatonban elszaporodik,
latú halászeszközökkel. Ételborító idővel még fontos süllőtáplálékká
szitával vagy méhészálarccal viszont válhat. A Fekete-tengerből fogott
könnyen kiemelhető a sekélyebb példányok is rendkívül szívósaknak
Duna-kiöntésekből. Akváriumában bizonyultak a tengeri ak-
mindig legyen a víz felszínén úszó váriumokban.
növény: ugyanis a tarkagébnek
nincs úszóhólyagja, és így lebegve Botos kölönte (Cottus gobio)
pipálni sem tud. Ha az úszónövé-
nyekre felfeküdhet, azzal átmeneti- Méreteiben ez az előző fajhoz
leg segíthet magán, ha kevés a hasonló. Jellemző rá békaszerűen
vízben az oxigén. lapos feje és alacsony hártyával
összekötött kettős hátúszója. Nevét
97
onnan kapta, hogy régebben a külön fogalakozási ág volt.

hegyvidék lakossága botra erősített
villával szigonyozta. A hím ivadék- Kövi csík (Nemachilus barbatulus)
gondozó: maga ásta gödrében a
párja által lerakott ikrákat, majd a A réti csíkkal ellentétben a kövi csík
kikelt ivadékot védelmezi sokszor gyors folyású hegyi patakok vagy
önmagánál jóval nagyobb halakkal kavicsos, köves fenekű folyók
szemben is. Ha alacsony a Duna lakója. Éjjel szokott táplálék után
vízállása, helyenként kövek alatt kutatni, nappal inkább a kövek alatt
megtalálhatjuk (Vác, Budafok). rejtőzik. Régebben cseh területen
gazdasági célokra mesterségesen
Réti csík (Misgurnus fossilis) létesített, külön kis „csíktavakban"
tenyésztették. Április—május hó-
Akváriumban is a legigénytelenebb napban, ívás idején a hím remek,
faj valamennyi hazai hal közül. 20- pasztellszínekben pompázó, márvá-
25 cm hosszú, kígyó formájú. A nyos mintázatú nászruhát ölt.
mocsarakat és lápvizeket népesíti
be. Ha csökken a légnyomás, béllé- Vágócsík (Cobitis taenia)
legzést folytat. Ilyenkor felúszik a
víz színére, nyel egy „falat" légköri Termetre ez is hasonlít a kövi csíkra
levegőt, és miután végbelének (9-11 cm). Kézzel nem szabad
hajszálerei felszívták az oxigént, az megfogni, mert a szeme alatti
elhasznált levegőt végbélnyílásán tüskéje fájdalmas sebet okozhat.
engedi ki. Vagyis, ha a réti csík Homokos, valamint iszapos fenekű
bugyborékol, az vihart jelent. Ré- folyó- és állóvizekben él, de megle-
gebben használták is erre a célra, hetősen gyakori a vizesárkokban is.
de egyben a húsát is szívesen fo- Akváriumban megfigyelhető, hogy
gyasztották. A mocsarak és lápok táplálékkeresés közben szájába
lecsapolásával elmúlt az az idő, veszi a homokot, és azt lő exkavá-
amikor a csíkászat hazánkban még tor módjára kopoltyúívei között löki
98
ki. Akváriumi tartása akkor jött cm hosszú halacskának. Ezt

divatba, amikor a meleg égövi Homonnay Szabolcs fogta
díszhalak meg nem honosodtak kézihálóval a Dunában az óbudai
meg. Tímár utcánál (1956-ban). A hím
vízinövényekből és más növényi
Balkáni csík (Cobitis aurata bal- törmelékből madárfészekre emlé-
canica) keztető fészket épít. Ebben kelnek
ki az ikrák, és azokat ellenséges tá-
Bár a Balkán-félsziget bennszülött madással szemben halunk hősiesen
hala, elterjedési területébe hazánk oltalmazza.
is beletartozik. A vágócsíkhoz ha-
sonlít legjobban, de az oldalán levő Dunai ingóla (Lampetra danfordi)
nagy, szögletes foltok sakktábla-
szerű mintázatúak. Minthogy a 20-30 cm hosszú, csík formájú állat.
folyók sodrában él, rendkívül magas Pikkelyei nincsenek. A fején két pár
az oxigénigénye. Hirtelen hő- kopoltyúrés nyílik a szabadba. A
mérséklet-változás hatására azon- körszájúak közé tartozik. Mint a lán-
nal elveszti egyensúlyát. Tartásánál dzsahalnak, a gerincoszlopa helyett
fokozott mértékben ügyelni kell gerinchúrja van. Átalakulással
arra, hogy mindig csak azonos fejlődik. Lárváját — látószervének
hőmérsékletű vízbe tegyük át. hiánya miatt — a halászok vakcsík-
Huzamosabb ideig történő gondo- nak nevezik. A kifejlett ingolák
zásával csak gyakorlott akvaristák halakra tapadva élősködő életmó-
dicsekedhetnek. dot folytatnak. A rendkívül megrit-
kult dunai állományuk viszont nem
Tüskés pikó (Gasterosteus acu- élősködő! E „hal" akváriumi tartá-
leatus) sánál figyelembe kell venni, hogy
már 0,5 °C-os hirtelen hőmérséklet-
Idáig csak egyetlen hazai példánya változás is végzetes lehet az ingóla
került elő ennek a mindössze 4-6
99
számára. A vízszennyeződésre is alj" koromfekete menyhalra akad-

nagyon érzékeny. Az akvaristák tam. Más alkalommal egy 12 cm-es,
diadala volna, ha ezt a fajt sikerül- már megszínesedett, sárga-fekete
ne akváriumban megmenteni a mintázatú példányt sikerült akvári-
természetes vizeinkben — sajnos — umba szoktatnom olyannyira, hogy
nehezen elkerülhetőnek látszó kézből evett.
kipusztulástól. Újabban védett faj,
és fogásához a Természetvédelmi Lápi póc (Umbra krameri)
Hivatal előzetes engedélye szüksé-
ges. Ez a bennszülött halfajunk mindösz-
sze 8-10 centiméter hosszú. Bár
Menyhal (Lota lota) hazánk határain kívül is előfordul,
elterjedésének központja Magyaror-
Csak fiatal menyhalak tarthatók szág. Legközelebbi rokonai (Umbra
szobaakváriumban, hiszen kifejlet- limi és pygmaea) Észak-Amerikában
ten az 5-8 kilogrammos testsúlyt is honosak. Halunkat népiesen kutya-
elérő, ritkább gazdasági halunkról halnak is mondják, mert páros
van szó. Az egyetlen édesvízi tőke- úszóit felváltva használhatja, és
halféle. A közismert tőkehallal való ilyenkor szaladó kiskutyára emlé-
rokonságát az álla közepéről lelógó keztet. Régebben a lápvidékről
egyetlen hosszabb bajuszszála is származó réti csíkkal együtt került
jelzi. Ivadéka egyébként hasonlít a piacra. Helyenként olyan sok volt
fiatal lesőharcsához, de ez utóbbi- belőle, hogy disznót hizlaltak vele.
nak két hosszú bajuszszála van. Az utóbbi időben — mint kipusztuló
Ragadozó, éjjel jár táplálék után, félben Tevő ősi halfajunkat —
nappal kövek között, gyökerek alatt sokan elsiratták. A vészharang
rejtőzködik. Télen ívik a jéghideg megkongatása azonban korainak
vízben. Magam Dunakeszin, egy bizonyult. Bár a hazai mocsarak
Duna-kiöntésben március elején 3-4 nagy részét lecsapolták, kihalásától
centiméteres ivadékból álló „fészek-
100
még nem kell tartani. Megmaradt vezik. A Duna vízrendszerének

lápvizeink hűvös homályában meg- egyik halkülönlegessége. A folyók
találja életfeltételeit. sodrában él, vagy kisebb mellékfo-
lyók torkolata közelében kialakult
Közönséges csuka (Esox lucius) homokzátonyok sekély vizeiben
található. Oxigénigénye minden-
Fiatal példányaink szobaakvá- képpen magas, ezért az akvá-
riumban való megfigyelése rendkí- riumban erős szellőztetést kíván.
vül tanulságos. Minthogy március- Természetes vizeinkben elérheti az
ban ívik, ivadékát nyilvános akvári- 1 kg-os testsúlyt és a 30-40 centi-
umok számára is kora tavasszal méteres hosszúságot.
szokták begyűjteni. Annyira falánk,
hogy édesvizeink „ragadozó farka- Német bucó (Zingel streber)
saként" emlegetik. A gombai víztá-
rolóból 1969-ben horoggal egy 14,6 Ez jóval kisebb a magyar bucónál
kilogrammos példányt fogtak ki. Ez (15-20 cm) és faroknyele is sokkal
a sporthorgászok magyarországi re- keskenyebb. A Duna mentén he-
kordpéldánya. Akváriumban meg- lyenként a gyerekek „pipaszurkáló"-
történhet, hogy valamely fiatal nak nevezik. Testvérfajával együtt
csuka bekapja a vele csaknem fordul elő. Minthogy az erős áram-
azonos méretű, egyívású társát. lású, mély vizeket kedveli, nagyon
Amúgy is kizárólag élő eleséget ritkán találkozunk vele. A Fővárosi
fogad el. Ajánlatos kisebb halakkal, Állat- és Növénykert egyik kézhez
például fajtajelleg nélküli guppikkal szoktatott példányát a Lánchíd pesti
táplálni. hídfőjénél horoggal fogták.
Magyar bucó (Zingel zingel) Vágó durbincs (Acerina cernua)
Hátrafelé elkeskenyedő formája Hegyvidéki folyók és gyors folyású

miatt ezt a fajt orsósügérnek is ne- hegyi patakok kivételével minden -
101
természetes vizünkben előfordulhat. zadforduló után a halászati szerve-

Bőre feketével pettyegetett, népies ink a naphal betelepítését azzal
neve, a „paptetű" is mintázatával propagálták, hogy a balatoni fogas-
függ össze. Iszapos folyóparti süllő táplálékaként fog szerepelni.
gödrökben, árterületen gyakran Nemcsak ez a remény nem vált
nagy tömegben gyűjthető. Különö- valóra, hanem még ez a falánk
sen a német akvaristák kedvelik, és ragadozó a nemes halak ikráiban és
„Kaulbarsch" néven egyik leggyak- ivadékaiban is mérhetetlen kárt
rabban emlegetett, hidegvízi akvá- okoz. 1909-ben a sárdi tó-
riumi haluk. Hazai akvaristák ritkán gazdaságból jutott a Balatonba és
foglalkoznak fiatal vágó durbincsok innen a Sión át a Dunába, majd az
akváriumba telepítésével. A Duná- ország szinte valamennyi vizében
ban él egy másik, ritkább, közeli elterjedt. Csodálatos szivárványszí-
rokon faj, a selymes durbincs nei miatt vált közkedveltté a hideg-
(Acerina schraetzer) is, de ennek vízi halakkal is foglalkozó akvaristák
akváriumi tartása jóval körülmé- körében.
nyesebb.
Angolna (Anguilla anguilla)
Észak-amerikai naphal (Lepomis
gibbosus) A természetes vizeinkbe betelepített
„kígyó testű" fiatal angolnák nálunk
Ennek a 15-20 cm hosszúra meg- nőnek fel. Amelyik példányt nem
növő, lapos testű díszsügérnek az sikerül visszafogni, az szülőhazájá-
eredeti hazája Észak-Amerikában ba, a tengerbe vándorolhat. Hazánk
van: a Mississippiben és a Nagy- határaitól igen távol, a Mexikói-
tavak környékén őshonos. Nevét öbölben 1000 méter mélyen ívik.
arról a — felkelő napra emlékezte- Nagy ritkán emberi beavatkozás
tő—vörös foltról kapta, amely a nélkül is betéved folyóinkba, és
kopoltyú fedőjén található. A szá- mint gyufaszálnyi üvegangolna kez-
102
di meg édesvízi vándorútját a folyók nappal gyakran a medencében

felsőbb szakaszában. Fiatal pél- létesített kőrakás valamelyik üregé-
dányai könnyen tarthatók, igényte- ben húzódik meg. A fiatal példá-
len akváriumi halak. Fontos, hogy a nyok — ezek a kis fekete krampu-
medencében búvóhelyet (ólomcső, szok — viszont nappal is sürögnek-
amfora-töredék) találjanak, ahon- forognak az akváriumban.
nan csak a fejüket dugják ki.
Lesőharcsa (Silurus glanis)
Törpeharcsa (Amiurus nebulosus)
Ragadozó halaink között a harcsa a
A naphalhoz hasonlóan a tör- legnagyobb termetű. Vízbe dőlt fák
peharcsa ugyancsak a Mississippi vagy tuskók alatt szokott tartóz-
vízrendszeréből származik. Már kodni az alámosott mederrészek-
1902-ben hazánkba került mester- ben. A Fővárosi Állat- és Növény-
séges telepítéssel. Az őshazájában kert több ízben kapott a Duna—Ti-
megszokott táplálék hiányában sza-csatornából származó fehér
nálunk csökött marad, vagyis legfel- testű, piros szemű albínó harcsát.
jebb 20-30 centiméteres testhosz- Az ilyet többen japánharcsa néven
szat ér el. Amellett itt nincs termé- emlegették, minthogy fehér testén
szetes ellensége sem, és így mint elhelyezkedő piros szeme a japán
ikra-és ivadékrabló könnyen el- zászlóra emlékeztet. A legkisebb ki-
szaporodhat. A lesőharcsa iva- fogható harcsa mérete: 40 cen-
dékával nehéz összetéveszteni, timéter. A horgászati nyilván-
mert azzal ellentétben nem két tartásban szereplő legnagyobb, 71
hosszú, hanem nyolc rövid bajusz- kg-os példányt 1969-ben a Tiszá-
szála van. Akváriumban tisztára ban fogták. A szóban forgó hor-
mosott homokot és mindenképpen gászteljesítmény előtt 30 évvel,
„mulm" (szerves törmelék) mentes Gönyű határában egy sziklaodúból
aljzatot igényel. Az éjjeli ragadozó Kovács József búvárhalász egy ton-
halak természetének megfelelően
103
nányi harcsát hordott ki. Voltak Ez a hal a kínai növényevő halak

ezek között 60-80 kilogrammos ivadékával érkezett Romániába.
példányok is. Akváriumban termé- Először 1967-ben a román vizekkel
szetesen csak fiatal példányok tart- határos biharugrai tógazdaságban
hatók. észlelték tömegesen. Négy évvel
később a Dunában is megjelent. 8-
Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) 12 centiméter hosszú. Rendkívüli
szaporasága miatt gazdasági hala-
Hegyi patakokban csapatosan ink veszélyes táplálék konkurense.
előforduló apró pontyféle, a fürge De mint egzotikus akváriumi hal,
cselle. 8-10 centiméter hosszúra ideális és különösen mindig virgonc
nő. Népies neve „csetri". Így neve- ivadékcsapata mozog otthonosan
zik Tapolcán is (Veszprém megye), még az apró medencében is. A
ahol a Tavasbarlang kifolyójában kínai razbóra fiatal korában —
tömegesen él. Földalatti vizeken át alakra és szokásaiban is — a törpe-
kerül le a Tavasbarlang kristálytisz- szájú halakra (Nannostomus) emlé-
ta vizébe. Ha a csetri csapat vala- keztet.
melyik tagja megsérül, a testéből
felszabaduló riasztó anyag a csapat Kurta baing (Leucaspius deli-
többi tagját menekülésre készteti. A neatus)
pápai vízvezetékből egyszer egy
ilyen halacska csurgott ki, mielőtt a A legkisebb magyarországi pontyfé-
tapolcafői forrásokból érkező víz le a kurta baing: 8-9 centiméter.
szűrőberendezését megépítették. Lemberg halas-piacán fedezte fel
Képzeljük el: a hal a vízcsapból Haeckel. Csendes vizű tavacskák,
egyenesen az akváriumba esik! vízlevezető árkok lakója. Egy régi
halászrege azt állítja róla, hogy nem
Kínai razbóra (Pseudorasbora anyától születik, hanem az iszapból
parva) kel ki. A valóságban viszont az
anyaállat a vízinövényekre rakja le
104
ikráit, és azokat a hím őrzi kikelésü- biztosítunk neki. Ez a legtet-

kig. Közben az apaállat sajátságos szetősebb formában egy tőzeg-
ivadékgondozást folytat: fejével az barna alapszínű, átlátszó műanyag
ikrákat hordozó fűszálat, hínárt lappal oldható meg. A hátsó üvegfal
bögdösi. Ezáltal oxigénben dúsabb elé szurkáljunk az akvárium altala-
vizet hajt oda, és így biztosítja az jába száraz nádszálakat.
ikrákban fejlődő embriók életben
maradását. Halunk begyűjtését Ezüstkárász (Carassius auratus
óvatosan kell végezni, mert pikke- gibelio)
lyei könnyen leválnak. Azok az
akvaristák, akik medencében gon- Ezt az Ázsiában őshonos halfajt
dozták, hamar megszerették. hazánkba betelepítették. Szaporo-
dásmódja rendhagyó: a nőstény
Széles kárász (Carassius caras- más pontyféle halak között ívik, és
sius) azok teje serkenti ikráit barázdáló-
dásra anélkül, hogy az ikrák meg-
A kárász pontyra emlékeztet, de termékenyülnének. Hazánkban 30-
bajuszszálai nincsenek. Testhossza 40 centiméter hosszúra nő, és 0,50-
25-30 cm. A szakirodalomban 1,00 kilogramm testsúlyt ér el.
gyakran széles kárász néven szere- Akvarisztikai nézőpontból halunk
pel, ugyanis van egy tányérszerű, érdekességét fokozza az a körül-
rendkívül magas hátú formája is. mény, hogy a kínaiak belőle te-
Természetes vizeinkben az egyik nyésztették ki az aranyhalat.
legigénytelenebb hal. Gyakran a réti
csík társhala. Könnyen keresztező- Compó (Tinca tinca)
dik a ponttyal. A hibrid vagy ponty-
kárász, vagy kárászponty néven A compó a többi pontyféle hallal
ismeretes. Dr. Pénzes Bethen sze- nehezen téveszthető össze. 25-30
rint szobaakváriumban csak akkor cm hosszú, zömök testét apró pik-
tartható, ha sötét színű hátteret
105
kelyek fedik. Népies neve cigányhal. Pirosszemű kele (Scardinius

A néphit azt tartja róla, hogy 6 a erythrophthalmus)
halak doktora: ha valamelyik hal
megsérül — úgy mondják —, a E faj úszói általában élénkebb piros
compó nyálkás testéhez dörzsöli színűek, mint a hozzá megtéveszté-
sebeit. Narancssárga színváltozatát sig hasonló vörös-szárnyú koncéré.
aranycompónak nevezik. Ez utóbbit 25-30 centiméter hosszúra nő.
vérvörös ajkai és aranysárgán csil- Szemének szegélye is pirosas vagy
logó pikkelyei miatt kontinensünk narancsságra. Folyók holtágaiban,
egyik legszebb halának tekintik. tavakban a hínáros részeket kedve-
li. Többnyire olyan helyeken él, ahol
Jász-keszeg (Lenciscus idus) a kárász és a compó is szeret tar-
tózkodni. A Fővárosi Állat- és Nö-
Bár a jász meglehetősen nagyter- vénykert Akváriumában évről évre,
metű (35-70 cm), és az 1,5 kg több nemzedéken át rendszeresen
testsúlyt is elérheti, fiatal példányai szaporodott.
tetszetős akváriumi halak. A fiatal
jászok emlékeztetnek a domolykók Nyúldomolykó (Leuciscus leu-
ivadékára, de kevésbé vaskos, ciscus)
inkább keszegszerűen lapos halak.
Narancssárga színű változata, az Kisebb termetű faj, mint a
aranyorfa kerti medencék dísze. fejesdornolykó: 20-25 centiméter.
Előnye az aranyhallal szemben, Patakok vizében honos. Főleg
hogy gyakrabban tartózkodik a víz hosszú és erősen kimetszett fark-
felszínéhez közel, és annál jóval na- úszójával különbözik a horgászok
gyobbra nő. által jól ismert folyami rokonától.
Pisztrángos vizekben azért tartják
kártékonynak, mert a pisztrángnak
táplálék-konkurense. A frissen be-
106
fogott példányok meglehetősen Szivárványos ökle (Rhodeus se-

magas oxigénigényével számolni riceus amarus)
kell. Medencéjét feltétlenül fedjük
le, mert Mindössze 6-9 centiméter hosszú,
— mint általában a domolykók tehát mérete alapján is ideális
— könnyen kiugrik. akváriumi hal. A nőstény íváskor
tojócsövet növeszt, és ezzel rakja le
Szélhajtó küsz (Alburnus albur- — a tavikagyló légzőszifonján át
nus) annak kopoltyúlemezei közé —
parányi ikráit. A kikelt ivadék is
A nagyobb folyóink partjain horgá- eleinte ott tartózkodik, és így
szó gyerekek gyakori zsákmánya ez oxigéndús vízben fejlődik. A nász-
a küsz. Rendszerint „schneci" néven ruhás hím a szivárvány minden
emlegetik. Legfeljebb 15-18 cm-es színében pompázik, erről kapta
hosszúságot ér el. Beceneve a nevét. A természetben csak olyan
német „Schneider" (szabó) szóból vizekben található, ahol kagylók is
származik (olyan beesett, lapos élnek. Halunk akváriumi ívásának
mellű, amilyenek régebben az megfigyelése minden akvarista
egészségtelen munkakörülmények számára rendkívüli élményt jelent.
miatt a tbc-ben megbetegedett
szabók voltak). A szélhajtó küsz tö- Petényi márna (Barbus meri-
megénél fogva gazdaságilag is dionalis petényi)
jelentős: halliszt (állati takarmány),
valamint gyöngyesszencia készül Nevét ez a hal felfedezőjéről, Peté-
belőle. Két rokona — a felfelé nyíló nyi János Salamonról kapta. Zuho-
szájú állasküsz (Alburnus mento) és gó vízesések tajtékjától habzó
a teste oldalán sötét sávval díszes patakokban honos. Íváskor az
sújtásos küsz (Alburnus bipuncta- ikrásnak a teste csaknem derék-
tus) — hazánkban jóval ritkább. szögben megtörve hajlik, és ilyen
„ülő" testhelyzetben történik az
ikrák lerakása. Ikrája mérgező,
107
akárcsak a nagyobb termetű folya- küllőire emlékeztető alakzatban

mi testvérfajáé, a rózsás márnáé. A pihennek. Az apró példányokat ka-
Fővárosi Állat- és Növénykert Akvá- vicsos aljzatú akváriumban érdemes
riumában a Petényi mama ívásakor tartani. Rendkívül mutatósak, mert
valamennyi fürge cselle elpusztult, mindig csapatban rajzanak.
mert ettek a mérgező ikrából. A
rózsás márna fiatal példányaitól Felpillantó küllő (Gobio uranos-
hátúszója alapján lehet megkülön- copus)
böztetni: a petényi márna hátúszó-
jában ugyanis nincs bognártüske A fenékjáró küllőnél kisebb rokon,
(csontos, fogazott úszósugár). rendszerint csak 8-9 centiméter
Halunk legfeljebb 20-25 centiméter hosszú. Bajusza viszont hosszabb:
hosszúra nő. eléri a szemgödör hátsó szélét. A
hal- biológusok a Duna vízrendsze-
Fenékjáró küllő (Gobio gobio) rének egyik bennszülött halfajaként
tartják nyilván. A tihanyi Balaton-
A 14-15 centiméteres testhosszat akváriumban évekig élt egy pél-
elérő faj bizonyára onnan kapta dány, amely a Tihanyi-öbölből
nevét, hogy a vízfenéken elhelyez- származott (!). Testvér fajánál
kedő küllő csapat tagjai fejüket sokkal ritkább. Kristálytiszta vizű
egymás mellé fektetve, a kerék hegyi patakokban bukkanhatunk rá.
108
A „KING-IÓ" DIADALUTJA
Japánban a hosszan elnyújtott hangon kiáltozó King-iója Szan, vagyis az

aranyhal-kereskedő is a tavasz hírnöke. Egyben arra figyelmeztet, hogy ideje
felújítani a télen olyannyira megcsappant aranyhalállományt. Kis kocsiján tolja
akváriumát, és benne fémesen csillognak az aranyhalak. Kifog egy aranysárgát
vagy ezüstfehéret, esetleg egy fekete teleszkóphal tetszik meg valakinek. Pár
szál vízinövényt és néhány jó tanácsot is ad hozzá, és már a szomszéd utcából
hangzik fel kiáltása: „King-jóó-óó, King-jóójóó". Csak a lecsöpögő víz jelzi útját,
hogy merre ment...
A régi Kínában az aranyhalat piacon árulták. A mandarin személyesen je-
lent meg, hogy elefántcsont lábakon álló, aranylemezekkel díszített medencé-
jébe megfelelő halakat válasszon. Sokat fizetett érte, és így kénye-kedve sze-
rint válogathatott a díszhal-piacon. Igaz, hogy Európában is akadt olyan hal-
kedvelő, aki az aranyhal testsúlyának hússzorosát fizette ki színaranyból egy-
egy ritka példányért.
Az emberek tarka képzeletvilága nem engedhette meg, hogy egy ilyen kü-
lönleges hal egyszerűen ikrából keljen ki. Ha valaki a tudomány rideg állás-
pontját hirdetve azt állította volna, hogy az első aranyhal (Carassius auratus
auratus) az ezüstkárásztól (Carassius auratus gibelio) származott, senki sem
hitte volna el. Már csak méltóbb, ha az ég küldötteként, a felhők közül pottyant
le; a haragvó Kelet-kínai-tengeri felkorbácsolt hullámai, tajtékzó habjai vetették
partra; vagy hűtlen szerelme miatt bánkódó, mandulaszemű kislány könny
109
cseppjei keltették életre. Esetleg szárazság idején vízért fohászkodó emberek

vágya teljesült: megeredtek az ég csatornái, és az egyidejűleg felfakadó forrás-
vízből aranyhalak szökkentek elő.
Miért hívják aranyhalnak, ha a színe annyira változó? Ez a név bizonyára
nem is a színét, hanem inkább az értékét fejezi ki. , Mert hogy sok színű, azt
egy régi kínai forrásmunkában, a Ki fu tung csi-ben emlegetett Pekingi-tó
aranyhalállománya is bizonyítja. Ezt a hínáros halastavat a környék lakói kitisz-
tították, és partját szomorúfűzzel ültették körül. Belőle évente ötféle aranyhalat
halásztak: sötétvöröset, ezüstöt, fekete foltokkal díszes hófehéret, sárga foltok-
tól tarkálló hússzínűt, és színes gyűrűkkel ékesített tarka halakat.
A „Mennyei Birodalom"-ból a háziállatként tartott aranyhal híre eljutott a ti-
tokzatos Indiába is. Egy ősrégi indiai mesegyűjteményben, az Ezeregyéjszaká-
nak a halász és a szellem történetében bukkan újra elő. A halász négyféle
aranyhalat visz a király elé: vöröset, fehéret, sárgát és kéket. Ezek négy törzs-
beli emberek voltak, akiket egy szellem hallá változtatott. Ösztönös kifejezése
ez annak, hogy az aranyhalat nem a természet alkotta, hanem az ember céltu-
datos kiválasztó munkája, évezredes tervszerű nemesítése tette olyanná,
amilyen, vagyis szinte az emberi szellem megtestesítője! A teleszkóphalakat
nemcsak a mesterséges kiválasztás tette egyre dülledtebb szeművé, hanem
különleges környezethatás is érvényesülhetett. Állítólag a távol-keleti
díszhaltenyésztők besötétítették a halak medencéjét, és csak egyetlen nyíláson
át hatolhatott a vízbe a fénysugár. Az amúgy is dülledt szemű halak a kevés
fénysugárban egyre jobban meresztették szemüket, és így annak teleszkóp
jellege nemzedékről nemzedékre fokozódott.
Felmerül az a kérdés, hogy a kínai aranyhal hogyan került Európába? Talán
a rómaiak hozták be? Az óbudai Hajógyár szigetén régebben kiásott pannóniai
helytartópalota mozaikpadlója, illetve az arra vonatkozó leírás látszólag ezt a
felfogást igazolja: „A nagy nyolcszögletű csarnok díszes mozaikpadlója tengeri
110
jelenetet ábrázol. A töredékesen ránk maradt padlórészlet alapján is sejtjük,

hogy az aprólékos munkával kidolgozott, naturalisztikus felfogásban készült
tájkép a maga idejében is színvonalas művészi munkának számított. Delfin
mellett aranyhal surran a sás között, szemben velük fűrészhal úszik egy vadka-
csa mellett."
Ha azonban közelről megnézzük a mozaikpadló aranyhalát, kiderül, hogy
ez nem kínai aranyhal, hanem a Mullus surmuletus (vörös színű tengeri hal),
amit már Plinius is emleget. Megszerzéséért a rómaiak egész rabszolgahadakat
küldtek Ostiából Rómába. Nemcsak a húsa volt kitűnő ízű, hanem azzal a
tulajdonságával is kitűnt, hogy halála előtt, idegizgalmában csodálatosan ra-
gyogó pikkely köntöst öltött. Ezért a rafinált ízlésű rómaiak aranyhaluk haláltu-
sájában kéjesen gyönyörködtek.
A kínai aranyhalat az európai hajósok hazájából előbb az Egyetértés szige-
tére vitték át, majd Java és a Fülöp-szigetek gazdag kereskedői ismerkedtek
meg vele. Elterjedt Szent Ilona szigetén és Afrika északi partján, majd végül
Portugáliába is eljutott. Feljegyzések bizonyítják, hogy Portugáliában már
1611-ben is kötött ki hajó — fedélzetén aranyhalszállítmánnyal. Közép-
Európába viszont az első kínai aranyhalak csak a XVIII. század közepén (1750)
kerültek: a Francia Kelet-indiai társaság lepte meg velük XV. Lajos francia
király kegyencnőjét, Marquise de Pompadourt.
Így az a régi legenda, amely az Árpád-házi király lányának margitszigeti
aranyhaláról, illetve a halacska Dunába szökéséről szól, minden hiteles történe-
ti alapot nélkülöz. Pedig a becsületes megtalálót, az öreg halászt a népi képze-
leterő -- királyi adományképpen — még egy Tisza-parti községgel is gazdagí-
totta. Ezt a községet mind a mai napig Halászteleknek hívják.
Egy egész község egyetlen aranyhalért! Micsoda csodáló tisztelet, micsoda
érték! Már azon sem csodálkozhatunk, ha az egyik Puskin-mesében, a becsüle-
tes szegény ember hívó szavára a habokból felbukkanó aranyhal minden kíván-
111
ságot teljesíteni tud! A fejedelmi udvarok halát megillető fény és pompa tehát
mesébe illő elképzeléseket szült.
Halunk szökési hajlama, vonzódása a szabad vizekbe azonban nem mese,
hanem valóság! Bár egy ősi kínai költemény a XVI. századból — a Himnusz az
aranyhalakhoz — éppen azért magasztalja a porcelánedények lakóit, mert nem
vágyódnak a szabadba, hűek maradnak az ember lakásához. A költő szerint
azért, mert amikor egyszer szökni próbáltak, viperákkal találkoztak, és ijedtük-
ben azonnal visszafordultak biztonságos otthonukba.
AZ ARANYHAL MAGYARORSZÁGI MEGHONOSODÁSA
Amikor a Rómaifürdő meleg forrásvize még valiznériával benőtt patakmeder-

ben hömpölygött a Duna felé, látványos, tarka aranyhalállomány népesítette
be a források vízrendszerét. Kellner Jenőnek, a Budapesti Aquárium és Terrári-
um Egyesület egyik alapító tagjának az érdeme volt ez a szemet-lelket gyö-
nyörködtető színpompa. á ugyanis még 1891-ben telepítette ide ilyen sikeresen
az aranyhalakat. Az állomány azonban 1952-ben rendkívül megritkult, vagy
talán ki is pusztult. Valószínűleg a források és a tó tisztítása mért rá halálos
csapást.
Érdekes tény, hogy a kipusztulást megelőző években feltűnően nagy mér-
tékben elszaporodtak. A példányszám megnövekedése közvetett összefüggés-
ben állhatott a rómaifürdői források vízhozamának csökkenésével. A kevesebb
víz ugyanis télen 20 °C alá hűlt, és az aranyhal társhala, a beltenyésztéses
degeneráció miatt már amúgy is legyengült guppi (Lebistes reticulatus) a
hűvös víz miatt kipusztult. Ez viszont az aranyhal nagymérvű szaporodását
vonta maga után, mert addig a guppik állandóan tizedelték az aranyhalak
ikráit, és ezáltal szaporodásukat alaposan mérsékelték. Ennek az ökológiai
„láncösszefüggésnek" a feltételezése nem alaptalan, mert a margitszigeti
112
A MAGYARORSZÁGON ELVADULT ARANYHAL CARASSIUSAURATUSAURATUS) TÖRZSEK

ELŐFORDULÁSI HELYEI
Japánkert betonmedencéiben is akkor kezdtek fogyni az aranyha lak, amikor

valaki önkényesen guppikat telepített oda.
A Fóti-tóban Botlik János már a harmincas években üzletszer űen tenyész-
tett aranyhalakat. Elvadult aranyhalai később növekedésben elmaradt pontyok-
kal és kárászokkal kereszteződtek. A helybeli halászok véleménye szerint vízi-
madarak hurcolták ide az aranyhalak ikráit a Rómaifürd őről vagy a cinkotai
strandról. Ez a feltevés azonban egészen valószínűtlen. Tény viszont, hogy a
Fóti-tavat már akkor aranyhalak díszítették, amikor a környék még a grófi
uradalomhoz tartozott. Botlik tehát az aranyhalat újratelepítette.
1957 őszén a Tatabánya melletti Síkvölgy állami gazdaságának halastav á-
ból különös „pontyok" kerültek piacra. Némelyik ezüst-sárga mintázatával tűnt
ki, de jócskán akadtak fekete-piros színkombinációjú, egy kilót megközelítő
példányok is. Az történt ugyanis, hogy a Bakonyi Emil által 1954 tavaszán ide
telepített aranyhalak tenyész-pontyokkal ívtak le, és a kifogott tarka halak
113
mind hibridek voltak. Alakjuk, és a testüket csak részben borító pikkelyzetük a

fátyolfarkú aranyhalból visszafajzott szimplafarkú' aranyhalak sajátságaira
emlékeztetett.
Ha a síkfőkúti turistaház felé igyekvő kirándulók elérik a' tengerszemnek is
beillő, festői bükki tavacska partját, élvezettel szemlélik abban a csillogó
aranyhalcsapatot. (Annál visszataszítóbb, hogy ott felelőtlen egyének a ke-
nyérbéllel felszínre csalogatott halakra légpuskával lövöldöznek!) Az aranyhal
törzsalakján kívül aranyhal-kárász hibridek is gyakoriak a tóban. Sajnos, a
közeli Felsőtárkány vizeiből halunkat az orvhalászok teljesen kiirtották. A szil-
vásváradi Pisztrángos-tóba viszont Fejes János 1950-ben sikerrel telepítette be.
A második világháború alatt a soproni Neuberger-féle téglagyár tavából
azért tűnt el az aranyhal, mert oda olajos hordókat gurítottak be. Ellenben
megmenekült a városi téglagyár 3. számú " részlegének tavában. Ide
Kolnhauser J. és Hasenöhre F. telepítette még 1930-ban. A szabadon bocsátott
példányok az Ebenfurthi-tóból (Ausztria) származtak.
Szombathelyen, a Pohl-tóban emelőhálóval halásszák a gyerekek a szebb-
nél szebb aranyhalakat. Néha azonban „bürgyöncs"-öt fognak. Ez utóbbi névvel
a még ki nem színesedett aranyhalat, illetve a hibridek közül az egyszínű,
barnás példányokat illetik, és azokat külön halfajnak tartják. Nem volt problé-
mamentes az aranyhal begyűjtése a Müller-féle és a Hungária-téglagyár tavá-
ban. Szombathelyen 1932-ben terjedtek el a kenderesi téglagyárból származó
aranyhalak.
Kiskunmajsán az alföldi szikes tavak: nyújtanak élőhelyet a kínai aranyha-
laknak. A Balog-féle tanya környékén, ahová 1952-ben telepített Balog Sándor
olaszországi származású példányokat, a tavaszi árvizek alkalmával messze
kivonulnak az elöntött legelők- re, vízlevezető árkokba a szűk, kínai porcelán-
edények egykori lakóinak utódai. Kárásszal vagy ponttyal, de még inkább
ezüstkárásszal kereszteződött egyszínű, barnászöld példányait itt „pósztár"-nak
114
nevezik.
Külön érdekessége a kiskunmajsai törzsnek, hogy akadnak benne tele-
szkópszemű aranyhalak is. Létükkel bizonyítják, hogy a teleszkóphal, ha nem
fátyolfarkú, minden emberi beavatkozástól mentesen, a természetes vizek
életkörülményei között is életképes!
Az aranyhal Cinkotán és Körmenden — egykor szép állományuk élt ezek-
ben a községekben — már sajnos kiveszett. A budapesti Városligeti-tóban még
1957-ben akadt egy vörös színű példány, és egy évvel előbb egy kárász-hibrid
aranyhalat is kifogtak.
Az aranyhal kevésbé jelentős, kisebb vagy kellőképpen fel nem kutatott
előfordulási helyei még: Aranyosfürdő (Abaújszántó és Erdőbénye között);
Bakonyszentlászló (?), Debrecen (a volt Balog-féle és Vértessy-féle téglagyár
elhagyott kubikgödrei), Sárvár (Vas megye); Jánosháza (Vas megye); tégla-
gyári tó, és Pusztaszántó (Nógrád megye), természetes tó. Ezeket a felsorolt
magyarországi előfordulási helyeket sikerült eddig feljegyeznünk, szándékosan
kihagyva minden olyan helyet, ahol halunk fennmaradása rendszeres emberi
beavatkozásnak köszönhető.
Az aranyhal — a távol-keleti „King-ió" — miután fél évszázadon keresztül
az akváriumok egyeduralkodója volt, most már kijutott a kertek dísztavaiba, és
azok lefolyóján át terjed tovább a szabadban, egyre messzebb. Egyszer majd
népes csapata felcsillan talán még a Balatonban is. Akkor valóra válhat a tiha-
nyi halászok régi dala:
„Én vagyok a halászlegény

Én járok a víz tetején
Én fogom az aranyhalat
A tihanyi hegyek alatt."
115
A MAGYARORSZÁGON MEGHONOSODOTT ARANY-

HALTÖRZSEK HATÁROZÓJA:
1. ( 6) Nyúlánk forma, profilindexe 2,6-nál 2

nagyobb, alakja vadpontyra emlékeztet
2. ( 5) Halványszínű vagy színtelen 3

3. ( 4) Sárgás színű, alig csillogó vagy egyálta- Fót
lában nem színesedő
4. ( 3) Fakópiros Szombathely
5. ( 2) Elénk színekkel Kiskunmajsa
6. (1) Széles forma, profilindexe 2,6-nél ki- 7
sebb
7. (10) Alakja kárászszerű 8
8. ( 9) Színes vagy színesedő Síkfőkút, Szilvásvárad
9. ( 8) Nem színes vagy csak későn és hiányo- Sopron

san színesedik
10. ( 7) Alakja magashátú 11
11. (12) Tenyészpontyra emlékeztet Kiskunmajsa
12. (11) Fátyolfarkú aranyhalból visszafajzott Síkvölgy (Tatabánya).
szimplafarkú aranyhalra emlékeztet, egyes
testtájai pikkelytelenek lehetnek
Megjegyzés: a határozótábla használatához.

Az egyes pontokban feltüntetett sajátságokat sorba vesszük, és megállapít-
juk, hogy azok a meghatározásra szoruló aranyhal vagy hibrid sajátságaival
egyeznek-e. Ha megegyeznek, a sor végén jelzett számon keressük tovább, ha
nem, a zárójelben feltüntetett számok a mérvadók.
Profilindex — a testhossz és a legnagyobb testmagasság aránya (úszók
nélkül).
116
4. TÁBLÁZAT
telepítő Jellemzés
Sorszám Előfordulási Származás
Telepítés éve neve Profil-index
hely
alak szín
megszíne-
Kellner üzleti forga-
Rómaifürdő ződés előtt
I. 1891 (Kara) lomban - -
(Budapest) hátán bar-
Jenő levő törzs
na sáv
sárgás, alig
üzleti forga-
csillogó,
II. Fót 1933 Botlik János lomban nyúlánk 3,5
vagy nem
levő törzs
színes
magas
Síkvölgy üzleti forga- hátú, he- többnyire
Bakonyi
III. (Tatabá- 1954 lomban lyenként pasztell 2,4
Emil
nya) levő törzs pikkelytelen színek
lehet
Akvarisztika, 1975
IV. Síkfőkút 1931 Egri hor- egri tenyé- széles, élénk szí- 2,4
gász- egye- szet kárász alak nek, fényes
sület
V. Szilvásvá- 1950 Fejes János Sikfőkúti-tó lásd: lásd: 2,4

rad Síkfőkút Síkfőkút
117
4. TÁBLÁZAT (folytatás)
118

telepítő Jellemzés
Sorszám Előfordu- Telepítés éve Származás Profil-
neve
lási hely index
alak szín
nem szí-
Sopron,
Ausztria: nes, vagy
téglagyár, Kolnhau-
VI. 1930 Ebenfurthi széles csak ké- -
III. számú ser J.
-tó sőn és
tava
hiányosan
Szombat-
helyi Pohl-
tó, Müller-
kenderesi
VII. féle és 1932 - nyúlánk fakópiros 2.7
téglagyár
Hungária
téglagyári
tó
nyúlánk,
vagy ma-
Kiskun- Balog Olaszor- gas hátú, élénk szí-
Akvarisztika, 1975
VIII. 1952 2.4
majsa Sándor szág néha tele- nek
szkópsze
mű
MELEG ÉGÖVI DÍSZHALAK
Minthogy könyvünk lényegesen több egzotikus halfajt ismertet, mint hazai

halat, az előbbiek jellemzését, illetve rövid leírását családokra bontva adjuk
meg.
Pontylazacok (Characidae). származó, tűzpiros halacskát szok-

Számos közkedvelt akváriumi halat ták ajánlani azoknak az akvaristák-
magába foglaló család. Egy részük nak, akik először kísérlik meg az
könnyen szaporodik, más fajok ikrázó díszhalak tenyésztését.
viszont nehezen tenyészthetők. Az Érthető ez, hiszen akár 4-5 literes
utóbbiak a víz összetételére igénye- akváriumban, lágy vízben, 25-26 °C
sek. Hazájuk Dél- és Közép-Ameri- körüli hőmérsékleten tartva köny-
ka, valamint Afrika. Bajuszszáluk nyen ívatható. Az ivadék felnevelé-
nincs. Hát- és farkúszójuk között se sem nehéz. Társas akváriumban
úszósugár nélküli, kis zsírúszó gyakran láthatjuk.
található (zsírúszójuk alapján ha-
sonlítanak a lazacokhoz). E könyv- 2. Rózsa hal (Hyphessobrycon
ben ismertetett fajok békés termé- ornatus)
szetű faiak, átlagos hosszuk 3-4 A rózsa hal hazája Suriname (Hol-
centiméter. land Guayana) az Amazonas alsó
folyásáig terjed. Sok akvarista
1. Lángvörös pontylazac (Hy- tévesen „Rosaceus" néven emlege-
phessobrycon flammeus) ti. A hím hátúszója nagy, bumeráng
Ezt a Rio de Janeiro környékéről formájú,
119
a nőstényé kisebb, kevésbé meg- mint a neonhalak. A hímet a nős-

nyúlt és porcelánfehér szegélyű. ténytől már egészen fiatal korban
Társas természetű hal. Pasztellszínű jól meg lehet különböztetni,
úszóival és egyben fényesen csillo- mert a hím fekete csíkja kb.
gó pikkelyeivel rendkívül jól mutat 1/3-dal keskenyebb, minta nős-
társas akváriumban. tényé.
3. Ciklámen-lazac 5. Citrom-lazac (Hyphessobry-

(Hyphessobrycon callistus) con pulchripinnis)
A ciklámen-lazac került be „H. A citrom-lazacot Brazíliából impor-
serpae" névvel az akvári- tálják. Nevét fark alatti úszójának
ummedencékbe, noha az eredeti sárga szegélyéről kapta. Ritkán
serpa lazacot Európában már nem lehet jól össze illő párokat találni. A
tartják. Hasonlít halunk a rózsa választást megnehezíti, hogy a
halra, de oldalán könnycsepp alakú nőstények beikrásodása nem feltű-
ún. „vállfoltot" visel. Van egy váll- nő. Gyakori hiba, hogy a túlzott
folt nélküli, égővörös színű te- módon kergetőző hímeket — habár
nyészváltozata, ami „Minor" keres- tenyésztésre alkalmatlanok —
kedelmi megjelöléssel időnként ugyancsak forgalomba hozzák.
díszhalüzleteinkben is beszerezhető.
A törzsalakot az importőrök a Rio 6. Fekete neonhal (Hyphessob-
Paraguayból és a Matto Grossóból rycon herbertaxelrodi) Az újabban
szállítják szerte a világba. importált halak közé tartozik. H.
Axelrod, a Rio Taquaryban talált rá,
4. Díszöves pontylazac Coxim városa közelében. Környeze-
(Hyphessobrycon heterorhabdus) tével szemben támasztott igényei a
E nagyon csinos halacska hazája az neonhaléhoz hasonlók.
Amazonas alsó folyásvidéke. Más
pontylazacokkal együtt társas 7. Vörös fantomlazac (Meg-
akváriumban is jól tartható. Kedveli alamphodus sweglesi)
az esetenkénti napsütést. Tenyész- A fantomlazacok közül ez a legfris-
tésekor keményebb vizet is eltűr, sebb európai „import". Mintázatban
120
és színeloszlásban tér el testvér 10. Parázsszemű pontylazac

fajától. Nem tartozik a tömegben (Hemigrammus ocellifer)
tenyésztett egzótáink közé. Dél- E kis hal szemének szivárvány-
Amerika északi tájain, az Orinoco hártyája vörösen „izzik", valamint
vízrendszerében szokták hálóval farkúszója tövén is élénk ragyogású
befogni a díszhalgyűjtő expedíciók folt látható. Mindkettő fényjelet
tagjai. képvisel az őserdők homályában.
Hazája: az Amazonas árterülete és
8. Fekete fantomlazac (Mega- az Orinoco. Aránylag könnyen
lamphodus megalopterus) Dél- tenyészthető 4-5 literes, apró me-
Amerikában, a brazíliai és bolíviai dencében. Sokáig csak egy alfaja
határnál hömpölygő Rio (H. ocellifer falsus) volt Európában
Guaporéban őshonos a fekete forgalomban, de 1960-ban a törzs-
fantomlazac. Az ún. „callistus" alakot is importálták. Az utóbbi
formakör egyik tagja. Első ránézés- farkúszója alul élénkvörös, és egy
re is a ciklámenlazacra hasonlít. csillogó vállfoltot visel.
Gyakorlott tenyésztők véleménye
szerint ivadéka még optimális 11. Kecses pontylazac (Hemig-
táplálás mellett is lassan fejlődik. rammus pulcher)
„Karbunkulus lazacnak" is mondják
9. Vörössávos pontylazac (He- ezt a halat — a középkor csillogó
migrammus erythrozonus) drágakövéhez hasonlítva —, lám-
Halunk vörös fényben izzó oldalsáv- pásnak is beillő, fényes foltjai miatt.
ja feltűnő. Az akvaristák „Glühlicht Az Amazonas felső folyásának perui
tetra" néven ismerik. Dél-Amerika tájairól került az akvaristák gondo-
trópusi övének északkeleti erdei víz- zásába. Csak olyan párt fogjunk be
folyásaiban honos. Miután a csillogó tenyésztésre, amelyik már a társas
testű halak a fél homályban egy- akváriumban elkülönült és „táncot
másra találtak, megindul az akvári- lejtett".
umban is oly látványos nászjáték,
amit az ikrák lerakása követ. 12. Lándzsafoltú pontylazac
(Hemigrammus caudovittatus)
121
Hasonló mintázata miatt gyakran 14. Fekete tetra (Gymno-

összetévesztik ezt a fajt az corymbus ternetzi)
Astyanax fasciatus mexicanus szal. Halunk a Rio Paraguay fels8. fo-
Barlangi vak formája azonban csak lyásvidékén honos. Az élénk színű,
az utóbbinak van. A lándzsafokú dél-amerikai származású pontylaza-
pontylazac elterjedt társas akváriu- cok között ez a grafitfekete hal
mi hal. Argentínából importálták. ünnepélyes komorságával hat.
Sajnos, a vízinövények friss hajtá- 1966-ban egy lengyel akvarista
sait és a lágyabb szárú vízi- akváriumában meglepetésszerűen
növényeket lelegelheti, ez az átla- fátyolfarkú kelt ki a törzsalakhoz
gosnál amúgy is nagyobb termetű, tartozó több száz ivadék között. Ezt
(8-9 cm) díszes köntösű pontylazac. a rendhagyó alkatú példányt sikere-
sen felnevelték és továbbtenyész-
13. Barlangi vaklazac (Astyanax tették. Hazánkba Pintér Károly
fasciatus mexicanus) hozta be.
Látószervének hiánya miatt az
egyik legkülönösebb akváriumi 15. Neonhal (Paracheirodon in-
halunk. Régebben Anoptichthys nesi)
jordani néven került forgalomba, Rabaud francia orchideagyűjtő és
amely név szem nélküli halat jelent. „lepkevadász" 1936-ban találta meg
Mexikó, San Luis, Potosi barlangjai- a neonhalat az Amazonas perui
ban honos. Bőre festékanyagot vidékén. Ékszer csillogása minden
nem tartalmaz, úszása tapogatódzó díszhalkedvelőt lenyűgözött, de
siklásnak tűnik, de minden akadály sokáig nem sikerült a tenyésztése.
elől ügyesen kitér. A 13 —15 °C-ot Ma recept szerint teljesen steril
is kibírja, tehát hidegtűrésében is a körülmények között, savanyúvízben
barlangi életmódhoz alkalmazko- ívatják. A savanyítást a tenyésztők
dott. Az ívás teljes sötétségben égerfa- vagy tölgyfakéregből főzött
történik, és az ikrák valószínűleg teával végzik. Az ikrák rendkívül
már a lerakás előtt megterméke- fényérzékenyek, ezért ívás után a
nyülnek.
122
szülőket zseblámpa fényénél kell az tovább. Tarka hátúszója miatt

elsötétített tenyészmedencéből eltá- „vízistiglicnek" is mondják. George-
volítani. town botanikus kertjének vízleveze-
tő árkaiban is úszkál ez a kecses kis
16. Vörös neonhal (Lampro- üveghal.
cheirodon axelrodi)
A névadó sajátság az élénkvörös 18. Beckford törpeszájú hala
halrész, amely fölött széles, ragyo- (Nannostomus beckfordi aripi-
gó zöld csík húzódik. Az Amazonas rangensis)
egyik északi mellékfolyójából, a Rio Ez a békés természetű halacska
Negróból kerülhetett Európába csak más apró termetű, nem túl
1956-ban. Teljes színpompája gyorsan úszkáló halakkal társítható
tőzeggel borított lágy vízben, felső (pl. Poecilobrycon). Az Amazonas
világítás alkalmazása esetén és sö- alsó folyásvidékén elterülő
tét aljzat (bazalt kavicsok vagy Aripiranga-sziget patakjaiban él.
bazalt zúzalék) fölött érvényesül. Akváriumban finoman szabdalt
Tenyésztési módja megegyezik az levelű vízinövények szolgáljanak
„innesi"-éval. A hímek viszont halunknak búvóhelyül.
sokszor nem mutatnak érdeklődést
a nőstényeik iránt. 19. Díszes törpeszájú hal (Nan-
nostomus marginatus)
17. Áttetsző pontylazac (Pris- A dél-amerikai Suriname-ből szár-
tella riddlei) mazik. Habár parányi szája van,
E halacska nagy csapataival talál- saját erejéből ezzel is rengeteget
koznak a díszhalbegyűjtők Dél- tud felfalni. Ez aztán tenyésztésénél
Amerika északi tájain, folyó- és komoly gondot okoz! Ezért a talajon
állóvizekben egyaránt. Meglepő ajánlatos elhelyezni műanyagból
sajátsága, hogy — eddig még készült ikravédő rácsot, esetleg
ismeretlen okból — a 12 hetes sűrű növényzet (pl. jávai moha
ivadék növekedése megáll, és csak vagy Nitella) is megteszi ugyanezt a
féléves szünet után folytatódik szolgálatot.
123
20. Ferdénálló lazac (Nanno- nem tud saját erejéből az ikrákból

brycon eques) kibújni, és ilyenkor — H. J. Franke
Különös testtartásban úszik ez a megállapítása szerint — tűvel kell
hal: gerincoszlopa a talajjal 70-80 az akvaristának nagyító alatt az
fokos szöget zár be. Hasonló mere- ikraburkokat átszakítani, Ritkán
dek tartásban gyakran egy helyben látjuk akváriumban, ami azzal is
álldogál a vízinövények levelei magyarázható, hogy a már félig
között, ilyenkor csak úszói vibrál- kifejlett állatok fogékonyak a fertő-
nak. Egészen apró, akár 3 literes ző betegségek- re, illetve eddig
medencében is ívatható. Az alakban még ismeretlen okból a gerincosz-
hozzá hasonló törpeszájú halakkal lopuk meggörbülhet.
ellentétben nem ikrafaló. Társas
akváriumba nem való! Legfeljebb a 22. Vörös úszójú pontylazac
vele közeli rokon, apró termetű (Aphyocharax rubropinnis)
halakkal társítható. Az Amazonas Ez az egyik legkarcsúbb és egyben
középső és alsó folyás- vidékén, legmozgékonyabb pontylazacunk.
valamint az ide torkolló mellékfo- Hazája Argentínában, a Rio Parana.
lyókban (pl. Río Negro) terjedt el. Igazi szépsége csapatban érvénye-
sül leginkább, de csak akkor, ha az
21. Pontozott fejreálló lazac akváriumnak kellő kiúszótere van. A
(Chilodus punctatus) hím fark alatti úszóján apró horgok
Nevét halunk különös testtartásáról helyezkednek el, amelyek könnyen
kapta: testének hossztengelye kb. a hálóba akadnak. Átrakásakor
75 fokos szöget zár be a talajjal. tehát óvatosan bánjunk vele! Két
Ivadéka még meredekebb helyzetet okból nem ideális társas akváriumi
foglal el, sőt átbillenhet a hátára. hal: egyrészt csak fajtársai között
Hazája Venezuela és Guayana, de érzi igazán jól magát, másrészt a
elterjedt Brazílián át egész Peruig. többi pontylazacnak általában
Tenyésztését nehezíti az a körül- megfelelő lágy és savanyúvízben az
mény, hogy a halivadék gyakran Aphyocharax — ahogy mondani
124
szokás — „megszőrösödik", gomba- Kifejezetten szapora, mert egy jól

telep vonja be, amely pusztulását fejlett tenyészpártól megfelelő
okozza. méretű (kb. 30-40 literes) meden-
cében 2000-3000 ivadékot is nyer-
23. Törpe sárkányszárnyú hal hetünk.
(Corynopoma riisei)
Ez a leheletfinom úszójú, törékeny 25. Fecskendező pontylazac
testű díszhal kiváló úszó, és így (Copeina Arnoldi)
aztán ritkán éri sérülés. A külső Ez az Amazonas és a Rio Para
halparazitáktól fokozottan óvni kell. vidékén elterjedt pontylazac külö-
Az Orinoco folyóban és Trinidad nös ivadékgondozásáról nevezetes:
szigeten honos. Íváskor a hím ugyanis vízen kívül ikrázik. Az ikrák
jelenléte felesleges, mert a nőstény aljzata valamely vízinövény vízből
a petevezetékében őrzi a már kiálló hajtása, víz feletti faág; akvá-
előzőleg odakerült hímivarsejteket. riumban pedig fedőüveg lehet. A
Újabban közkedveltté vált egy lerakott ikrák megtermékenyülése is
aranysárga színű tenyészváltozata. itt történik. A fecskendező pontyla-
zacok tehát íváskor kiugrálnak a
24. Tallérhal (Ctenobrycon spi- vízből. Ezért fontos, hogy az akvári-
lurus) um ne legyen színültig töltve vízzel
A tallérhal széles formája a hazai (6-8 centiméter légtér elég, és a
pontyféle halaink közül leginkább a fedőüveg pontosan zárjon). Az ívás
dévérkeszegére emlékeztet. Dél- után a hím a megnyúlt farkúszójá-
Amerika északi részén terjedt el. val kb. félóránként vizet fecskendez
Bár szépségét csak nagy felületen az ikrákra, így azok nem száradnak
érvényesülő ezüstös csillogása adja ki.
— minden különösebb színpompa
nélkül — az akvaristák mégis ked- 26. Narancshal (Hasemania me-
velik. Népszerűségének bizonyára lanura)
az az oka, hogy mindig virgonc, de Az akvaristák a narancshalat általá-
különösen nászjáték alkalmával ban H. marginata néven ismerik.
produkálja jártasságát az úszásban. Brazíliából került Európába. Társas
125
akváriumban is megszoktatható, de félalbinói. Szaporítás után a gyor-

ha külön akváriumot akarunk a sabb növésű utódokat el kell vá-
narancshal csapat számára beren- lasztani a kisebb termetűektől, mert
dezni, akkor különösen sok örö- a nagyobbak az utóbbiakat felfal-
münk lesz benne. Széles ják.
kiúszóteret, de ugyanakkor sűrű
növényzetből álló rejtekhelyet is 29. Kongó-lazac (Micralestes in-
igényel. Ez az egyik olyan díszhalfé- terruptus)
le, amely a második világháború A kongó-lazac ráeső fényben a
alatt gyakran szerepelt hazai keres- szivárvány minden színében csillog.
kedelmi forgalomban. Sok más Közép-Afrikában, a Kongó árterüle-
„újdonság" azonban kiszorította ezt te a hazája. Sajnos, ez a meseszép
a kedves kis halat az akváriumból. állat, amely a neonhalaknak komoly
„vetélytársa" lehetne, már néhány
27. Farkpettyes pontylazac évvel első importálása után az
(Moenkhausia otigolepis) akváriumi törzsekben úszórövidü-
Ez a mozgékony, tetszetős külsejű lésben megnyilvánuló degenerációs
kis hal az Amazonas árterületén és tüneteket mutatott. Ezen egyrészt
a Guayanában honos. Kisebb ta- karbonátokban szegény vízzel,
vakban, mocsarakban és folyók másrészt változatosabb táplálással
holtágaiban gyűjtötték be. A fakóbb (rovartáplálék!) lehetne segíteni.
mintázatú gyémánt lazaccal (Mo-
enkhausia pittieri) ellentétben a 30. Császárlazac (Nematobry-
társas akváriumok egyre jobban con palmeri)
terjedő lakója. A császárlazac 1962-ben került
Európába a kolumbiai Rio San Juan
28. Vörösszemű pontylazac vízrendszeréből. Tetszetős alakja és
(Moenkhausia sanctae filomenae) csillogó színei miatt az akvaristák
Immár két évtizede annak, hogy hamar megszerették. Ma is kifeje-
hazánkba került ez a Dél-Brazíliából zetten divatos hal. Tenyésztése
és Paraguayból importált kis ponty- azonban nem könnyű, és aránylag
lazac. Vannak halványabb köntösű kevés utódja nevelhető fel. Vannak
126
hímjei, amelyek túl gorombák, és táplálékukat garatfogaikkal őrlik

párjukat „agyonkergetik". Ilye- meg. Szabadon ívnak. Iva-
nekkel nem érdemes tovább kísér- dékgondozásuk nagyon ritka
letezni. (Rhodeus, Leucaspius). Az itt leírt
fajok átlagos testhossza 6-7 centi-
31. Ferdénúszó pontylazac méter.
(Thayeria boehlkei)
Nem színpompája tette köz- 32. Rózsás díszmárna (Barbus
kedveltté ezt a halat, hanem szép conchonius)
testtartása (az aljzattal 4.5 fokos Ez az indiai díszhal kezdő akva-
szöget zár be), kimért mozgása, ristáknak is ajánlható, mert nem
valamint a testén levő fekete sáv, nagyon hőigényes. Szabadtéri
rendjelnek is beillő lefutása. Ha- medencében is könnyen szaporítha-
zánkban tévesen ez a faj szerepelt tó. Az egri strandfürdő úszómeden-
T. obliqua néven. Hazája az Ama- céjében az őszi zárás után kezdték
zonas folyam. Gyakran egyetlen tenyészteni, és a karácsonyi dísz-
éjszaka alatt kikelő, nagyszámú hal-piacot látták el vele. Régebben
ivadékát nem könnyű élelemmel díszhalüzleteinkben olcsón be-
ellátni. szerezhető „propaganda-halként"
szerepelt.
Pontyfélék (Cyprinidae).
33. Feketesávos díszmárna
Dél-Amerika és Ausztrália ki- (Barbus nigrofasciatus)
vételével az egész Földön elterjedt Különösen szépek e hal nászruhás
halak. Számos fajuk álló-, illetve hímjei, ezekről kapta második
lassú folyású vizek iszapos alját nevét: bíborfejű díszmázna. Hazája
kutatja át bajuszszálaival tapogat- Ceylon szigete. A szabad termé-
va. A pontyfélék gyakran csücsörít- szetben — földrajzi elszigeteltség
hető ajkukkal turkálnak az iszap- miatt — a rózsás díszmárnával nem
ban. Más fajok gyors sodrású vizek kereszteződik. 1957-ben a buda-
kavicsos aljzata felett csapatba pesti Állatkert Akváriumában már
verődve „bandáznak". Vegyes
127
sikerült a két faj hibridjét létrehoz- 36. Schubert díszmárnája

ni. (Barbus schuberti)
A díszhaltenyésztőknek köszönhető,
34. Szumátrai díszmárna hogy Schubert díszmárnájának
(Barbus tetrazona) törzsalakjából a zöld díszmárnából
Tetszetős mintázata miatt ez az új akváriumi hal lett. Ősei Ceylon
egyik legkedveltebb akváriumi hegyi erdeiben, növényekkel sűrűn
halunk. Fajtársaival együtt tartható, benőtt patakok öbleit választották
külön medencében. A lassúbb élőhelyül. Az aranyszínű
mozgású halakat ugyanis élénk tenyészalakot egy Schubert nevű
úszásával nyugtalanítja, ugyanakkor amerikai akvarista adta át a keres-
gyakran beleharap más halak úszó- kedelemnek. Ezt a szép halat bro-
iba. Csak lágy, savanyú vízben te- kátmárnának is mondják, és már
nyészthető. Ha jó tenyészpárunk közkedveltté vált a hazai társas
van, és a körülmények megfelelők, akváriumokban.
akkor egyszeri ívás eredményeként
akár 400 főnyi ivadékcsoportja is 37. Karcsú díszmárna (Barbus
felnevelhető. titteya)
Ceylon árnyékos patakjainak ez a
35. Szivárványos díszmárna kis pontyféle hala újabban akváriu-
(Barbus oligolepis) mainkban élénkvörös tenyész-
A hímek imponáló magatartásához formában is megjelent. A megfelelő
tartozik, hogy kissé merev mozdula- párok elkülönülése előtt a hímek
tokkal, fejjel lefelé fordulva körül- egymás közt sokat vetélkednek. A
táncolják egymást. A szaporító többi dísz-márnafajhoz viszonyítva
medencében egy nőstény mellé nem nagyon szapora: 250 főnyi iva-
csak egy hímet szoktak tenni, mert déka már kitűnő tenyészered-
a hímek nagyon féltékenyek egy- ménynek számít.
másra. A Nagy-Szunda-szigeteken
áramló vizek csendes öbleiben, a 38. Zebra dánió (Brachydanio
szumátrai díszmárnával él együtt. rerio)
128
Csíkozása miatt a zebra dániót 40. Színjátszó dánió (Brachy-

fegyenchalacskának is szokták danio albolineatus)
becézni. Csak csapatban érzi jól Hátsó-India, Malacca és Szumátra
magát. Egy ilyen csíkos előindiai patakjaiban, valamint folyóiban él
dánió csapat az akvárium élővilága ez a faj. Világos alapszínű teste a
által nyújtott látványosságok közé szivárvány minden színében csillog.
tartozik. Hajnali napsütésben ívik. Halunknak van egy aranyos színtó-
Tenyésztésre az aranysárga alap- nusú akváriumi tenyészváltozata. A
színű hímek alkalmasabbak, mint a zebra dánióval keresztezhető, de
krémszínűek. A nőstényt egy-két minthogy a hibridek kevésbé szé-
nappal előbb szokták a pek, mint a törzsalak, így nem
tenyészakváriumba kitenni, mint a terjedtek el az akvaristák körében.
hímeket, hogy már előre megismer-
je új környezetét, és a majd túl 41. Malabári dánió (Danio mala-
temperamentumos hímek támadá- baricus)
saitól megóvhassa magát. Ez a rendkívül fürge, az akvári-
umból nem könnyen kifogható
39. Leopárd dánió (Brachydanio melegvízi díszhal Elő-Indiából, a
„Frankei") Malabar-partról és Ceylon kristály-
A leopárd dánióról sok vita folyt a tiszta vizeiből került Európába. A
szakértők körében. Bár az egyik hím hosszanti csíkjai a farkúszó
híres halkutató, Meinken külön felső lebenyébe húzódnak. Jellemző
fajnak írta le, eredete meg nem a nőstényre, hogy domborúbb a
tisztázott kérdés. Ma az a vélemény hasfala, mint a hímé, de kevésbé
terjedt el, hogy a leopárd dánió a színes, valamint csíkozása egyenle-
zebra dánió ugrásszerű megválto- tes. A tekintélyes méretbeli különb-
zása révén keletkezett (spontán ség ellenére a zebra dánióval ke-
mutációval). Biztosan csak azt reszteződhet, mint ahogy azt a
tudjuk, hogy csehszlovák te- frankfurti állatkertben kiállított
nyésztők indították el „világhódító" hibrid példány is bizonyította.
útjára.
129
42. Kolibri-hal (Tanichthys tiszta esővízben ívik, amit a vízbe

albonules) hullott lombok, gyümölcsök gyen-
Egy Tan nevű kisfiú fedezte fel a gén savanyítanak. Ezért ragaszko-
kolibri-halat Kanton közelében, a dik hasonló közeghez az akvárium-
Fehér Felhő Hegye mögötti patakban is.
ban. Minthogy hegyi patakból
származott, az első importpéldá- 44. Törpe razbóra (Rasbora
nyok leszármazottai a normálisan maculata)
fűtött akváriumban gyakran hőgutát Szingapúr környékén és Szumátra
kaptak. Azóta már nagymértékben szigetén árkokban, tőzeges aljzatú
alkalmazkodott a szobaakváriumok tavakban honos ez a tarka mintáza-
életkörülményeihez. Ivadéka a tú parányi halacska. Legfeljebb 2,5
neonhaléhoz hasonlóan zöldes centiméter hosszúra nő. Sok akva-
fényben csillog. Mivel tetszetős rista szívesen tartaná, de nálunk —
külsejű, ugyanakkor mindig köny- sajnos — csak ritkán kerül forga-
nyebben hozzáférhető volt, mint a lomba. Tenyésztése pontosan úgy
neonhal, „népneonnak" is becézték. történik, mint az ékfoltos razbóráé.
(Lásd A dísz-haltenyésztés mester-
43. Ékfoltos razbóra (Rasbora fogásai című fejezetet.)
heteromorpha)
Ékszernek is beillene ez a hátsó- 45. Kínai aranyhal (Carassius
indiai szigetekről és Thaiföld déli auratus auratus).
részéről származó, parányi díszhal. Az aranyhalat az ezüstkárászból
Csaknem fél évszázadon át ellenállt tenyésztették ki a Távol-Keleten.
minden tenyésztési kísérletnek. A Már az Ezeregyéjszaka ősrégi me-
kezdeti sikerek Szászország bizo- séje is említi a halász és a szellem
nyos területei re korlátozódtak, ahol történetében. Az aranyhal volt a
lágy és gyengén savanyú volt a víz- legelső díszhal. A kínaiak díszes
vezetéki víz. Később kiderült, hogy porcelán edényekben, majd Európa
hazájában halunk az esős évszak népei üvegserlegekben, gömb alakú
beköszöntekor a mészkőben rend- üvegedényekben tartották. Te-
kívül szegény talajon csaknem nyésztése újabban mesterséges
130
megtermékenyítéssel történik, amit engedéllyel begyűjtött vagy a

az ikra és a „tej" kifejése előz meg. körzeten kívül előforduló példá-
nyokból lehetne új akváriumi tör-
46. Fátyolfarkú aranyhal (Ca- zset nevelni. Az akvaristák részéről
rassium auratus auratus var. nagy figyelmet érdemel, mert
japonicus bicaudatus) Közép-Európa egyetlen őshonos
A fátyolhalak érték megállapítása melegvízi hala.
nemzetközileg elismert pontozással
történik. Ez figyelembe veszi a 48. Stendhal-hal (Labeo bicolor)
farkúszó alakját, hosszát, a test Stendhal egyik legismertebb műve
méretarányait stb. Különösen köz- a Vörös és fekete adta az ötletet
kedvelt a teleszkópszemű, égre ennek a tetszetős halnak az elneve-
néző, buborékszemű, oroszlánfejű, zéséhez. Hátsó-Indiából és a Thai-
valamint a tojás alakú tenyész- földről hozták Európába, s jelenleg
változat. az igényesebb akvaristák társas
akváriumának dísze. Egyedei heves
47. Szivárványkele (Scardinius harcokat folytatnak az egyedura-
erythrophthalmus racovitzai) A lomért. Már a 4 centiméteres halak
pirosszemű kele (Scardinius is vetélkednek, és igyekeznek
erythrophthalmus) meleg vízhez maguknak külön tartományt biztosí-
alkalmazkodott, törpe termetű tani.
alfaja. Mindössze 8 cm hosszúra nő
meg, és néhány gramm súlyt ér el.
Páncélos harcsafélék (Cal-
(A pirosszemű kele 25-30 cm hosz-
lichthydae).
szúra nő, átlagban 30-400 g súlyú,
szélsőséges esetben 2 kg.)
Nevüket a testüket borító csontle-
A szivárványkele egyedüli élőhelye
mezekből alakult páncéljukról
a püspökfürdői hőforrások vízrend-
kapták. Van ún. zsírúszójuk, ame-
szere (Nagyvárad, Báile„ 1 mai").
lyet — a pontylazacokéval ellentét-
Minthogy ebben a „szubtrópusi
ben — egy csontos úszósugár
oázisban" védelem alatt áll, a ter-
támaszt. Alsó állású kis szájukat 2-3
mészetvédelmi területen külön
131
pár bajuszszál szegélyezi. Járulékos dolgozó O. Schultzéról kapta. A hal

bél légzést folytatnak. Dél-Amerika hazája az Amazonas folyamvidék-
trópusi és szubtrópusi vidékeiről ének kisebb vízlevezető árkai.
kerültek be a szobaakváriumokba. Mérete kb. a feketepettyes rokon
fajáéval egyezik. Aránylag könnyen
49. Pontozott páncélos harcsa tenyészthető, és ennek köszönhet-
(Corydoras paleatus) jük, hogy az utóbbi években több-
Rendkívül szívós, hosszú életű hal. ször is találkoztunk vele a dísz-
Csaknem egész Dél-Amerikában halüzletek medencéiben.
honos, délen egészen a La Plata
vidékéig terjedt el. Testét pikkelyek 52. Törpe páncélos harcsa (Co-
helyett csontpajzsok borítják. Vörös rydoras hastatus)
szemű, fehér testű albinó „változa- Az Amazonas árterületén, Villa Bella
tából" sikerült már akváriumi tör- közelében honos. Ez az akvárium-
zset nevelni. Meglehetősen groteszk ban tartott legkisebb páncélos
látvány, amint a kis páncélos har- harcsa; a hím mindössze 2,4, a
csák tankok módjára közlekednek nőstény 3,5 centiméter hosszú. A
az akvárium sziklás altalaján. hím hátúszója magasabb és élén-
kebb mintázatú, mint a nőstényé.
50. Feketepettyes páncélos Ellentétben a többi páncélos har-
harcsa (Corydoras melanistius). csával, a medence középső vízréte-
Guayanában, az Essequibo folyóban gében szabadon úszkál. Csapatban
találták meg ezt a fajt. Testhossza érzi jól magát. Az ikrák a nőstény
5-6 centiméter. Szaporítása csak hasúszó-táskájában termékenyül-
szórványos esetekben sikerült. nek meg. Nem túlságosan szapora,
Tenyésztésének részletes ismerte- húsz lerakott ikra már jó ered-
tése még nem jelent meg. ménynek számít, de nem mindegyik
kel ki. Az ivadék apró ebihalakra
51. Aranysávos páncélos harcsa hasonlít.
(Corydoras schultzei)
Ez a páncélos harcsafaj nevét a
München-Hellabrunni akváriumban
132
Ikrázó fogaspontyok (Cyp- Szalagos fogasponty (Aphyo-

rinodontidae). semion bivittatum)
Számos alfaja él Kameruntól a
Főleg a trópusokon és szub- Niger torkolatáig a mocsarakban és
trópusokon élő halak, de Európa egyéb kisebb állóvizekben. 6,5
déli tájain is van néhány őshonos centiméter hosszúságot érhet el.
fajuk. (Pl. spanyolponty: Valencia Színezete előfordulási hely szerint is
hispanica). Bajuszszálaik nincsenek, változó. Családjának egyik legszebb
míg a szájüregüket határoló cson- tagja. Bármiféle élőeleséggel táp-
tokon számos fog helyezkedik el. E lálható. Tenyésztése megegyezi k a
színpompás halak időszakos tó- cifra fogaspontyéval. (Lásd a
csákban fordulnak elő, és aránylag Díszhaltenyésztés mesterfogásai
rövid életűek. A felsorolt fajok című fejezetet.)
átlagban 6-7 centiméter hosszúsá-
gúak. 55. Pirosszegélyű fogas-
ponty (Aphyosemion calliurum)
53. Cifra fogasponty (Aphyose- Csak az utóbbi időben jelent meg
mion australe) nálunk a hazai díszhalke-
Amíg a cifra fogasponty nősténye reskedésekben. Eredeti hazája
egyszínű szürke, addig a hím mesés Nyugat-Afrika, Libériától a Kongóig.
szépségű színei palettára kívánkoz- Korántsem olyan változatos, mint a
nak. Első behozatala (1913) óta szalagos fogas-ponty. Szokásaiban
messzemenően megváltozott. Ma a cifra fogaspontyra hasonlít, az
már nem tartozik a kényes, nehe- utóbbival együtt is tartható. Sikeres
zen tartható és körülményes módon tenyésztése nagymértékben függ
tenyészthető akváriumi halak közé. attól, hogy a tenyésztésre kiszemelt
Nem társas akváriumba való. Kiáz- párt előzőleg elég változatosan és
tatott tőzeg aljzatot, alacsony kellő mértékben táplálták-e.
vízoszlopot és lágy, savanyú vizet
igényel. Nyugat-Afrikából, Gabon 56. Sávos fogasponty (Aplochei-
környékéről származik. Lelőhely lus lineatus)
utáni beceneve: „Cap Lopez".
133
Ceylon szigetén és Elő-Ázsia keleti fekete foltot visel farktövén. A hím

partvidékén sekély tócsákban tö- testén — bár az egyébként dísze-
megesen irtja a szúnyoglárvákat ez sebb — a folt hiányzik. Az eleven-
a kis hal, amiért is a helyi lakosság szülő fogaspontyokhoz hasonlóan,
nagyra becsüli. Az akvaristák vi- gyakran kidobja magát a vízből,
szont a csillogó pontsor díszítése majd csobbanva szökken vissza.
miatt kedvelik. Főleg a hím szín Ezért akváriumát le kell fedni!
pompás. Lapos feje csukaszerűvé
teszi, s ragadozó természete is a 59. Vöröstorkú díszcsuka (Epip-
csukáéra emlékeztet. A társas latys chaperi sheljuzhkoi)
akváriumban is előfordulhat, hogy Libéria pocsolyáiban, valamint az
egy-egy kisebb halat üldözőbe vesz. Elefántcsontpart árkaiban tenyészik.
Az importált példányok akváriumi
57. Zanzibári tarkacsuka leszármazottai sok nemzedéken át
(Pachypanchax playfairi) formában, mintázatban alaposan
Marakodó, összeférhetetlen termé- megváltoztak. Csuka módjára víz
szete miatt kisebb halak közé ne színéhez közel szokott zsákmányra
telepítsük. Kelet-Afrika trópusi leselkedni. Élelme szúnyoglárva is
éghajlatú tájain (pl. Zanzibár) lehet. Egy hímmel egyszerre két
honos, de Madagaszkáron és az nőstény is párosítható.
óriás teknőseiről híres Seychelle-
szigeteken is elterjedt. Mindenütt Elevenszülő fogaspontyok
félsós vizekben gyűjthető. (Poeciliidae).
58. Kubai patakhalacska (Rivu- Az Észak-Amerika déli részein,

lus cylindraceus) Közép-Amerikában, valamint Dél-
Ez a közkedvelt halacska Kuba Amerika trópusi és szubtrópusi
cukornádültetvényeinek egzotikus övezetében elterjedt, apró termetű
hangulatát hozza lakásunkba, halak átlagos testhossza, ikrázó
déltengeri szigetek, vízesésekkel rokonaikéval egyezik. A hím általá-
tarkított csörgedező patakjaihoz ban kisebb, mint a nőstény. A kis
vezet. A nőstény fehérrel szegett törpe hím fark alatti úszója párzó-
134
szervvé — kopulációs úszóvá — narancssárga hátúszó különbözteti

alakult. A hímivarsejteket huzamo- meg a nősténytől. A nőstény hasfa-
sabb ideig raktározhatja. A nőstény la viszont sötétkék színben csillog.
nem ikrákat rak, hanem élő utódo- Jamaica lassú folyású patakjaiban
kat szül. Az embriók az anyaállat és kisebb állóvizeiben honos. Növé-
petefészkében fejlődnek ki. nyi táplálékra is szüksége van. A
hím nagyon tolakodó, s heves
60. Szivárványos guppi (Poecilia „támadásai" elől a nőstény gyakran
reticulata) az akvárium kövei között keres
Csaknem minden akvarista ezzel a menedéket.
kis, elevenszülő fogas-ponttyal
kezdi a díszhaltartást. E rendkívül 62. Feketesávos limia (Poecilia
szapora hal apró, színes hímje nigrofasciata)
szinte mindig udvarol a nagyobb, Az idősebb állat háta egyre ma-
egyszínű nősténynek. Hazája: gasabb lesz, és így alakja első lá-
Venezuela, Trinidad és Barbados tásra is eltér a fiatalokétól. Haitiból
szigete, valamint Guayana. Az USA- származik, ahol félsós vizekben is
ban, továbbá a két német államban megtalálható. Hazájában nagy
külön guppi-egyesületek működnek, rajokban tartózkodik. Akárcsak a
amelyek egyre újabb formákat rokon fajok, a feketesávos limia is
nemesítenek. Számos tenyész- sok napfényt igényel. Akváriumának
változat hímje jóval nagyobb, mint vizét csak fokozatosan szabad
a vad típusé, és a nőstény is színes. cserélni, mert érzékeny a víz össze-
Hazánkban állandó hőmérsékletű tételének változására.
forrásvizekben (Miskolctapolca,
Eger) elvadultan élt. 63. Vitorlás fogasponty (Poeci-
lia velifera)
61. Feketehasú limia (Poecilia Mexikóban a Yucatan-félsziget
melanogaster) partvidékén, többnyire félsós
A faj hímje színezetben is kü- (brak-) vízben él, de kiúszik a
lönbözik a nősténytől: farktövén tengerbe is. Szokatlanul magas
fekete; az úszók fekete szegélye és hátúszójú hímjeit — sajnos —
135
nálunk ritkán lehet látni. A nagyobb xifók). A faj érdekessége, hogy a

nőstények egy alkalommal száznál nőstény hímmé alakulhat akkor is,
több utódot is szülhetnek. ha már előzőleg utódokat szült.
64. Yukatáni fogasponty (Poeci- 66. Catemacoi fogasponty (Xi-

lia sphenops) phophorus milleri)
A törzsalak Mexikótól Venezueláig 1960-ban fedezték fel a mexikói
terjedt el, főleg a partvidéki vizek- Catemaco-öbölben ezt a törpe
ben. Az akvaristák leginkább hibrid- méretű Xiphophorus fajt. Elsősor-
jeinek kisebb termetű fekete szín- ban a specialistákat érdekelheti,
változatát tenyésztik „Black Molly" ugyanis csak egy színű szürke, mint
néven. Gyengén sós és jól fűtött a guppi nősténye, és a hímnek
(24 °C feletti) vizet kíván, valamint sincs kardfarka. A nőstény ritkán
bőséges algatáplálékot. Az utóbbi szül ötven utódnál többet. Igénye-
időben forgalomba kerül egy lant sebb megjelenésű a Xiphophorus
alakú farkúszójú ún. líra farkú variatus-szal létrehozott hibridje.
„Black Molly" is.
67. Széleshátú fogasponty (Xi-
65. Mexikói kardfarkú hal (Xi- phophorus maculatus)
phophorus helleri) Ennek farktövén jellegzetes sötét
Ez ma az egyik legelterjedtebb folt látható, ami színváltozatokon is
elevenszülő akváriumi halunk. A feltűnő. Újszülött ivadéka sok más
hím hosszú kardnyúlványt visel elevenszülő haléval ellentétben
farkúszóján. Első behozatala óta nagy szikzacskós és gyámoltalan.
számos szín- és alakváltozatát" Ezért nem honosodott meg — a
tenyésztették ki (piros-, fekete-, telepítési kísérletek ellenére —
simpson stb.). A hím nemcsak egyetlen állandó hőmérsékletű
előre, hanem hátrafelé is tud úszni. forrásvizünkben sem. A mexikói
Azok a példányok, amelyeknek bőre kardfarkú hallal történt akváriumi
túl sok fekete festéket tartalmaz, keresztezése nagymértékben meg-
megbetegedésre hajlamosak (Úgy- növelte kitenyésztett formáinak
nevezett „mackónadrágos", Berliner számát.
136
68. Tarkafoltos fogaspon- 70. Szúnyogirtó fogasponty

tyocska (papagáj platti, (Gambusia affinis)
Xiphophorus variatus) A maláriaellenes küzdelem ke-
Az utóbbi időben ez is sokféle színű retében ezt a kis halat mint az
tenyészváltozatban került forga- Anopheles szúnyoglárvák pusz-
lomba. Eredeti hazájában, Mexikó- títóját az egész világon szét-
ban is sok helyi változata él. Külö- hurcolták. Hazája Texas. Más ha-
nösen kedveltek a magas hátúszójú lakkal összeférhetetlen, ragadozó.
tenyészformák. Sajnos, nem mind- Nősténye a guppi nőstényeire
egyik hím színesedik ki teljes mér- hasonlít, a hím viszont eltérő alakú
tékben. Egyik. szép „változata” az és színű. Az utóbbi nem mintás, a
USA-ban kitenyésztett, mind két fekete pettyes „Holbrooki" változat
ivarban sárga, illetve a farktájékon kivételével. Magyarországon csak
élénk vörös „Marigold". Sok napsü- állandó hőmérsékletű vizekben telel
tést és ezzel összefüggésben alga- át. A Hévízi-tóban és Miskolctapol-
táplálékot is igényel. cán betelepített állományban,
vadon él..
69. Törpe fogaspontyocska
(Heterandria formosa) 71. Rabló csukaponty (Belone-
Apró termete ellenére általában sox belizanus)
nem félénk hal, sőt 2 centiméteres Nevét — csukaponty — a tengeri
hímjei egymással párharcot vívhat- csőrös csukához (Belone) való
nak. Ez a világ egyik legkisebb hasonlósága alapján kapta. Közép-
gerinces állata. Dél-Karolina és Amerikában Mexikó déli tájaitól
Florida napsütötte tavaiban és Nicaraguáig megtalálható. Gyakran
tócsáiban honos. A nőstény egy- félsós vizekben is él. Feltűnően
egy szülési periódusban — ami akár nagytermetű elevenszülő
2-3 hétig is eltarthat — naponta 1-2 fogasponty. A nőstény a 20 centi-
utódot szül. Nagyon kis vízmeden- méteres testhosszúságot is elérheti.
cével is megelégszik. Ajánlatos a nemeket külön tartani.
Pároztatás előtt a nőstényt alapo-
san meg kell etetni — pl. kis hallal
137
(guppi) —, mert ellenkező esetben mozgású halakkal nem szabad

a hímet is megtámadhatja. Na- társítani. A hím homokba váj se-
gyobb nőstények száznál több kélygödröt. Ebbe rakja le a nőstény
utódot szülhetnek. Az újszülöttek ikráit. Ez utóbbiak gondozását is a
már 2,5-3 centiméter hosszúságú- hím veszi át.
ak.
73. Törpesügér (Elassoma ever-
Díszsügérek (Centrarchidae) gladei)
A törpe naphalaknak ez a 3-3,5
A díszsügérek észak-amerikai fajok, centiméterre megnövő faja megér-
csaknem kizárólag édesvízben demel egy külön kis akváriumot,
élnek. Testük magasságát a kifeszí- ahol szaporodni is fog minden
tett hátúszó még növeli. Hátúszójuk különösebb kezelés nélkül. Sokan
két részből áll, de a két rész egy- hidegvízi halnak tartják, hiszen 4
mással összenőtt. Kistermetű, gaz- °C-os vizet is elbír. Felfelé 30 °C a
daságilag értéktelen halak. Az ivari hő-tűrése, de ha ilyen meleg vízben
különbségük nehezen fedezhető fel. tartanánk, erős szellőztetésről
Akváriumban is alacsony vízhőmér- kellene gondoskodnunk. Az Egye-
sékletet igényelnek. Az ikrákat és az sült Államokban Észak-Karolinától
ivadékot a hím gondozza. A kis Floridáig honos.
halak gödörben kelnek ki.
Nanduszfélék (Nandidae)
72. Tőzegsügér (Mesogonistius
chaetodon) Ezek a magas, oldalt erősen lapos
Az Egyesült Államokban Marylandtól testű ragadozó halak éjszakai
New Jerseyig fordul elő. Kedveli az életmódot folytatnak, nappal üre-
álló — vagy lassú áramlásban levő gekben rejtőznek. Minden fajuk
— tiszta, homokos talajú vizeket. A ivadékgondozó: ikráikat üregek
magas vízhőmérsékleten történő boltozatára, úszónövényekre vagy
tartást, valamint a vízváltást meg- vízinövények levélfonákjára rakják.
sínyli. Akváriumvizének hőmérsékle- Még habfészekfújó faj is akad
te 8-22 °C között változhat. Gyors köztük. A fészket a hím őrzi. Ázsia,
138
Afrika és Dél-Amerika szűkebb kán látható.

területein találhatók.
Bölcsőszájú sügérek (Cich-
7 4 . Kéksügér (Badis badis) lidae)
Ez az indiai Nandida a második
világháború előtti évtizedekben volt E fajok egy része amerikai, mások
divatos díszhal a magyar akvaristák Afrikában honosak. Ázsiában csak
körében. Később a különféle böl- egyetlen (Etroplus) nemük él. Az
csőszájú halak kiszorították. A etológusok véleménye szerint a
kéksügérnek számos élénk színű te- „legértelmesebbek" valamennyi
nyészváltozata ismeretes. Vi- akváriumi hal közül. Ideális akvári-
rágcserépbe vagy terméskövekből umlakók lennének, de sajnos sok
készített kis barlang falára ikrázik. A közöttük a nagytermetű, talajtúró
hím úgy termékenyít, hogy a nős- vagy legalábbis „territoriális visel-
tény fölé görbíti testét, és úszóinak kedésű" reviert (körzetet) védő faj.
mozgatásával sodorja a hímivarsej- Ivadékgondozásuk szempontjából
teket a lerakott petékre. megkülönböztethetünk anyai,
illetőleg apai családot alkotó, vala-
7 5 . Schomburgk soktüskéjű mint olyan fajokat, ahol mindkét
hala (Polycentrus schomburgki) nembeli szülő gondozza az ivadé-
Guayanában, Trinidadban és Vene- kot. A nőstény ívás előtt tojócsövet
zuelában éjszakai életmódot folytat fejleszt, vagy legalább az ivar-
ez a ragadozó hal. Általában az szemölcse nyúlik meg. A tengeri
akvárium altalaja felé mutató test- halak közül a Pomacentridae csa-
tartást vesz fel. A nőstény kövekből ládba tartozó korallszirti halakkal
készített mesterséges barlang vannak rokonságban.
boltozatára ikrázik, majd a hím
gondozza az ivadékot. A magyar 76. Nílusi bíbor tarkasügér
akvaristák otthonában aránylag rit- (Hemichromis bimaculatus)
139
A tarkasügér égővörös alapon riumába vagy egyáltalában ne

világító kék foltjai a trópusi pintyek ültessünk növényt, vagy csak né-
mintázatára emlékeztetnek. Egész hány szálat kövekkel körülbástyáz-
Afrikában elterjedt, és számos helyi va, mert különben kitúrja. Szereti a
változata létezik. Az akvárium kristálytiszta vizet. Ívása szabadon
kőépítményeit a fenéküvegre kell álló kövek felett történik. Minthogy
helyezni, mert úgyis kiásná alóluk a könnyen tenyészthető, kezdőknek is
homokot, és végül lehuppanva ajánljuk.
eltörhetnék az üveget. Előbb-utóbb
„holdbéli kráterek" jelzik működé- 79. Vöröstorkú sügér
sét. Medencéjét ugyanis saját (Cichlasoma meeki)
igényeinek megfelelően rendezi át. Imponáló megjelenésű, egy „meki
pár", amint népes családját kotlós-
77. Egyiptomi szájköltő hal tyúk módjára vezetgeti. A kis halak
(Haplochromis multicolor) kőre vagy virágcserépbe lerakott
Afrikában rendkívül nagy területen ikrákból kelnek ki, majd a szülők át-
él ez a különös életmódú apró hal. hurcolják őket egy előre elkészített
Hozzánk legközelebb a Nílus deltá- gödörbe. A szülők még az ivadékok
jában található. A nőstény lerakott elúszása után is pajzsszerűen előre-
ikráit torokzacskójába felszedegeti, fordított kopoltyúfedőikkel rontanak
és ott kelti ki. Csaknem két hétig minden ellenség felé, miközben
egyetlen falatot sem eszik, míg vörös torkuk fenyegetően izzik.
végül kiköpi az időközben kikelt
apró halakat. Veszély esetén azok 80. Kubai bölcsőszájú hal (Ci-
visszaúsznak élő bölcsőjükbe, sőt chlasoma tetracanthus)
még néhány napig aludni is vissza- Amióta Kubához fűződő gazdasági
járnak anyjuk szájába. kapcsolataink kiszélesedtek, nem-
csak a havanna szivar közismert.
78. Feketecsíkos bölcsőszájú Ahogy a kubai narancs és rum is
hal (Cichlasoma nigrofasciatum) bekerült háztartásainkba, úgy a
A guatemalai Amatitlan és Atitlan kubai bölcsőszájú hal is kezd elter-
tavak egyik jellegzetes hala. Akvá- jedni akváriumainkban. A hím halat
140
a nősténytől elég nehéz meg- Magyarországon első ízben a Fővá-

különböztetni, mert mintázatuk rosi Állat- és Növénykertben sikerült
hasonló. Mindössze annyi különb- a márványsügérek szaporítása,
ség mutatkozik, hogy a hím hát- és 1955-ben.
fark alatti úszója hegyesebb végű.
83. Csíkos törpe tarkasügér
81. Kék akara vagy széleshom- (Nannacara anomala)
lokú tarkasügér (Aequidens la- Guayana szavannáinak kisebb
tifrons) folyóvizeiben, valamint folyók
Bár a kék akara nagy testű böl- holtágaiban található törpe böl-
csőszájú hal, nem túrja ki az ak- csőszájú sügér. Hőigényes, mozgé-
várium növényeit. Ebben a te- kony halacska. Jellemző rá az anyai
kintetben nem hasonlít családjának család, ahol a nőstény végzi az
egyik régebben gondozott tagjához ivadékgondozást. A nőstény egyéb-
sem, amelyet talajtúró volta miatt ként élénkebb színű, rajzolata
„Chanchitó"-nak (disznócska) be- alapján különböztethető meg a
céztek. Kolumbiában és Panamában hímtől. Ivadék hiányában pótcse-
terjedt el. Szívesen veszi, ha akvá- lekvésként előfordulhat ebben a faj-
riumának vizét időnként részlege- ban is a planktonrákok gondozása.
sen felfrissítjük.
84. Pávaszemes pompássügér
82. Márványsügér (Astronotus (Pelmatochromis subocellatus
ocellatus) kribensis)
A fiatal állatok testformájuk alapján Ez a sügérféle mindenben megfelel
és mintázatban korallhalakra emlé- a sokat sejtető nevének. Különösen
keztetnek. Az idősebbek Guatema- a nőstény feltűnő színű. Mondják
lában piaci halak. A diszkoszsügé- ezt a fajt bíbor-hasú sügérnek is,
rekhez hasonló ivadékgondozásu- minthogy haloldala bíborszínben
kat, leváló hámsejtekkel való ivadék játszik, de lehet kifejezetten cékla-
táplálásukat náluk is megfigyelték. színű is. Afrikában a Nigertől Ka-
merun déli tájáig honos. Ikráit cse-
141
répbe rakja, és a nőstény végzi az ben a táplálékul beadott

ivadék gondozását. Rokon faja a planktonrákok a világosba, a kis
számos fényes folttal díszes Tho- halak meg a sötétbe húzódnak, és
mas pompássügérje újabban vált így „terített asztal" mellett is éhen-
nálunk ismertté, mert csak a hatva- halás fenyegetné őket.
nas években került Európába.
87. Sárga törpe tarkasügér
85. Törpe tarkasügér (Apisto- (Apistogramma reitzigi)
gramma agassizi) Az akváriumi gondozásban egyre
Ez sem talajtúró faj, így megkíméli jobban terjedő törpe Cichlidák egyik
az akvárium növényzetét. A törpe faja. A nagyobb termetű bölcsőszá-
bölcsőszájú halak egyik képviselője, jú halakkal ellentétben ennek is
s az Amazonas mellékfolyóiban nagy előnye, hogy nem talajtúró.
honos. Lágy, savanyú vízben érzi jól Hazája a Rio Paraguay. Szaporítá-
magát, de a vízváltásra, illetve a víz sához virágcserepet vagy kókusz-
összetételének megváltozására dióhéj darabot szoktak medencé-
érzékeny. Az ivadék gondozását jébe tenni, amibe a nőstény lerakja
főleg a nőstény végzi. ikráit. Gyakori jelenség nála, hogy
ha az ivadék gondozásában valami
86. Pillangó tarkasügér okból akadályozva van, elkezdi a
(Apistogramma ramirezi) táplálékként beadott vízibolhákat
Tarka és mozgékony hal, mini egy terelgetni.
pillangó. Az Orinocóban és annak
vízgyűjtő területén terjedt el. A 88. Vitorláshal (Pterophyllum
tenyészpár kiválasztása nehéz a scalare)
nemek alaktani hasonlósága miatt. A harántcsíkozás íváskor remekül
Amellett a nőstények sokszor hím álcázza a vitorláshalat a nádszálak
módjára viselkednek. Az ivadék között. Máskülönben háromszög
akváriumát egyenletesen kell ki- alakú, lapos testével az Amazonas
világítani, ugyanis ellenkező eset- leggyorsabb folyású szakaszaiban a
sziklákhoz simul, kis ellenállást
142
fejtve ki ilyenkor a víz sodrával Labirintkopoltyús halak

szemben. Ikráit vízinövények leve- (Anabantidae)
lére rakja. Ívás előtt a hím a levelet
szájával gondosan megtisztítja. Ezt Délkelet-Ázsiában, Indonéziában,
akkor is megteszi, ha műanyag valamint Nyugat-Afrikában a felme-
levélre ívatjuk az akváriumban. legedő sekély vizekben élnek ezek a
Hazájában a helyi lakosság „őrült különös halak. Ehhez az oxigénben
halnak" hívja. Ez az elnevezés szegény környezethez pótkopoltyú-
onnan származik, hogy az idősebb jukkal (labirintszerv), valamint
példányok nagyon ijedősek, és ha ikrákat és ivadékot lebegtető habfé-
megzavarjuk őket, fejjel a ho- szek-fújással alkalmazkodtak.
moknak rohannak. Hasúszóik gyakran fonálszerű
tapogatókká módosultak. Hőigé-
89. Diszkoszhal (Symphysodon nyesek, vizüket külön sózni nem
discus) szakad. A hím nagyobb hátúszója
Ez is az Amazonas vízrendszerében kihegyesedő. Az itt ismertetett fajok
fordul elő, főleg a Rio Negróban és átlagos testhossza 8 centiméter.
a Tapajósban. De sok akvarista
szíve vágya ez az egyelőre még 90. Kínai paradicsomhal (Mac-
nehezen elérhető trópusi halcsoda! ropodus opercularis)
Alakja, mintázata egyaránt mesébe Az aranyhal „egyeduralmát" ez a faj
kivárakozik. Életmódját az teszi szakította meg. Mint labirinthal, ez
rendkívülivé, hogy a szülők kezdet- is különleges légzőszervének kö-
ben hámváladékukkal táplálják szönheti, hogy légköri levegőből is
kicsinyeiket. Mindkét szülő etet, és tud lélegezni. Ragadozó hal, s Kí-
váltáskor ügyesen kimért mozdula- nában a rizsföldek sekély vizeiben
tokkal adják át egymásnak a elvadultan él.
„hámmezőkön legelésző'° aprósá-
gok népes csapatát. Tenyésztésé- 91. Törpe paradicsomhal (Mac-
ben a magyar Zsilinszky Sándor ki- ropodus cupanus)
magasló eredményeket ért el. India és Ceylon édes-, valamint
félsós vizeinek lakója. A hím ajka
143
duzzadtabb, és nemcsak hát-, A törpegurámit Indiából hozták

hanem farkúszója is hegybe fut ki. Európába. Mint neve is sejteti, a
Társas akváriumban is könnyen pótlégzőszerves labirintkopoltyús
tartható. Hazánkban már sokan halak családjának ő a legkisebb
tudtak létezéséről, mielőtt akvári- tagja az akváriumban. Buborékból
umkereskedői forgalomban megje- fújt habfészkébe a hím úszónövé-
lent volna. Első hazai behozatalakor nyeket (pl. úszó májmohát) is
már többen ismerősként üd- beépít. Nász idején a hím különö-
vözölték. Az 1930-as években sen színpompás, a nőstény viszont
ugyanis a Frank pótkávégyár cso- csak ezüstszürke. Az ivadék felne-
magjaiban többszínnyomásos képeit velése nem volna nehéz, de amikor
helyezték el reklám céljából. a kis halak elérik az 1 cm-es nagy-
ságot, a labirintszervük kifejlődése
92. Sziámi harcoshal (Betta miatt nagy lehet az elhullás.
splendens)
Két hím sziámi harcoshal legfeljebb 94. Ajakos gurámi (Colisa labiosa)
akkor tűri meg egymást, ha egy Névadó sajátsága arra utal, hogy e
fészekaljból valók és együtt nevel- gurámi ivarérett hímjeinek szája
kedtek. A thaiföldiek halviadalokat felett feltűnő ajakduzzanat alakul ki.
rendeznek velük. Sokan veszítették A törpegurámihoz hasonlít, de
már el egész vagyonukat a fo- annál valamivel nagyobb termetű,
gadásokkal egybekötött Betta- és mintázatában is eltér attól.
viadalokon. Az ikrák a víznél na- Hátsó-Indiában vízinövényekkel
gyobb fajsúlyúak, de a hím a szájá- sűrűn benőtt, erősen beárnyékolt
ba veszi, majd átköpi azokat a tócsákban, fonalszerű halúszóival
habfészekbe. Ezt akkor is megteszi, tapogatózva halad előre. Szaporo-
ha villamos dübörgése „rázza ki" az dásában is a törpegurámira emlé-
ikrákat az akvárium vízfelszínén keztet.
úszó fészekből.
95. Mézgurámi (Colisa chuna)
93. Törpegurámi (Colisa lalia) Nevét a hím mézsárga alapszíneről
144
kapta; egyébként a törpeguráminál de álomszép mintázatú és főleg

is színpompásabb labirinthal. Indiá- nászjátéka felejthetetlen élmény.
ból a Brahmaputra vidékéről és a Hátsó-India, Java, Szumátra és
volt Kelet-Pakisztán kisebb állóvize- Borneó sekély, meleg, vízinövé-
iből jutott el a díszhalkedvelők ak- nyekkel sűrűn benőtt állóvizeiből
váriumába. Ha kis medencébe sok került a szobaakváriumokba. Né-
egyedet helyezünk el, könnyen melyik hím a habfészek alatt ho-
verekedés törhet ki köztük. Hab- mokból kúp alakú kupacot készít.
fészke nem készül különös gonddal,
sőt olyan esetet is megfigyeltek, 98. Csókos gurámi (Helostoma
amikor habfészek nélkül ívott le. temminckii)
A csókos gurámit Hátsó-India és
96. Kék gurámi (Trichogaster Indonézia lakossága fogyasztja.
trichopterus sumatranus) Nevét arról kapta, hogy már a fiatal
Ez a halványkék, ezüstcsillogású halak vastag, húsos ajkukat tapa-
labirinthal India sekély vizeiből dókorongszerűen kifordítják, és azt
származik. Hasúszói hosszú tapoga- egymáshoz támasztva „csókolóz-
tókká módosultak. Ívás előtt a nak". Ez a szokásuk nem mindig
család többi tagjához hasonlóan a függ össze a párválasztással, mert
hím habfészket „fúj". Látványos azonos nemű halak is megteszik.
nászjáték után a nőstény ebbe Halunknak van egy festékanyagban
rakja le olajtartalmú, apró ikráit. A szegény, ún. félalbinó
hím szerepe a párzással nem ér tenyészváltozata, amely fehér testű,
véget: a fészekben levő ikrákat, és megfelelő világítás esetén
majd a kikelt ivadékot is őrzi. gyöngyházfényben csillog.
97. Gyöngygurámi (Trichogaster

leeri) A következő vegyes csoportba
Egyik legkeresettebb díszhalunk ez soroltuk a kevés akváriumi halfajt
a faj. Ijedős, sérülésekre érzékeny, magukba foglaló családokat.
145
Tapadóhalak (Gyrinocheilidae) össze. A nemeket fark alatti úszójuk

(G) alakja szerint lehet megkülönböz-
Délkelet-Ázsia a hazájuk. A pontyfé- tetni. Hátsó-Indiában több trópusi
lékkel és csíkfélékkel állnak közeli és szubtrópusi tengeri félcsőrös
rokonságban. Ajkuk tapadókoron- csukafaj él.
got alkot. Mind ez ideig az egész
családból csak 3 Gyrinocheilus faj Kalászhalak (Atherinidae). (A)
ismeretes. Kettős hátúszójú rajhalak; szét-
szórtan az egész földkerekségen
Csíkfélék (Cobitidae) (C) megtalálhatók. Az édesvízi akvári-
E család fenéklakó, hengeres testű, umokban ápolt fajok többnyire
nagyobbrészt gyors folyású vizek- Ausztráliában őshonosak.
ben található fajokat foglal magá-
ban. Pikkelyeik aprók. Sok faj béllé- Üvegsügérfélék (Centropo-
legző. Szem alatti tövisük gyakran midae) (Cent.)
felmereszthető és fájdalmas sebet A család akvarisztikai szempontból
ejthetnek vele. Európában, Ázsiá- fontosabb fajai mind apró, néhány
ban és néhány fajuk Afrikában centiméteres, többé-kevésbé átlát-
honos. szó halacskák. India és a Csendes-
óceán partvidékén, folyamok torko-
Félcsőrös csukafélék (He- lataiban félsós vizekben találhatók.
mirhamphidae) (H)
Megnyúlt formájú, apró halak, Gébfélék (Gobiidae) (Gob.)
jellemző rájuk, hogy felső áll- Hasúszójuk páratlanná vált. Az
kapcsuk rövidebb, mint az alsó. E egész Földön elterjedtek, főleg
sajátságuk a víz felszínéről történő tengerben és félsós vízben, de
táplálkozásukkal (a vízre rárepülő teljesen édesvízhez alkalmazkodott
rovarok zsákmányolásával) függ fajok is ismeretesek közöttük.
146
99. Algaevő tapadóhal (Gyri- bennszülöttek cölöpházai körül

nocheilus aymonieri) (G) úszkál a sekély vízben. Élő utódokat
A thaiföldi patakokban ez a faj 25 hoz a világra, de nem tartozik az
centiméteres testhosszúságot is elevenszülő fogas-pontyok közé.
elér, ám akváriumban jóval kisebb Minthogy felső állkapcsa rövidebb
marad. Alakja a fenékjáró küllőére az alsónál, kizárólag a víz felszínéről
emlékeztet. Az akvaristák azért táplálkozhat. A frissen importált
kedvelik, mert szorgalmasan letisz- állatok akváriumába kevés ten-
títja az akvárium üvegfalait, az ott gervizet vagy konyhasót ajánlatos
fejlődő algákat legeli le róluk. tenni.
100. Tüskésszemű leopárd-csík 102. Ausztráliai szivárvány-

(Acanthophthalmus semicinctus) hal (Melanotaenia rnacculochi) (A)
(C) Érdemes a gondozására nagy
Az akvaristák „kuhli"-nak becézik, figyelmet fordítani, már csak azért
ezt az Indiában honos leopárd- is, mert az ötödik földrészről eddig
csíkot. Az igazi kuhlitól azonban nagyon kevés díszhalunk érkezett.
abban különbözik, hogy sárga Nevét a szivárvány minden színé-
harántövei nem teljesek, hanem a ben pompázó pikkelyköntöséről
hasoldalon megszakadnak. Régeb- kapta. Minthogy Északkelet-
ben azt hitték róla, hogy íváskor Ausztráliában folyókban él, oxi-
habfészket épít, de valószínű, hogy génigénye is meglehetősen magas.
csak az állatok erőteljes mozgása Társas ösztönét csak akkor tudja
keltett buborékképződést. Megtör- kiélni, ha csapatban tartjuk.
ténhet az is, hogy beássa magát a
homokba, s így az akváriumban 103. Nagy szivárványhal (Me-
eltűnhet szemünk elől. lanotaenia nigrans) (A)
Eléri a 10 centiméter hosszúságot.
101. Félcsőrös csuka (Dermo- Kelet-Ausztráliából származik. A
genis pusillus) (H) vízváltásra érzékeny, akárcsak
Indonéziában és Malájföldön a testvérfaja, az ausztráliai szivár-
147
ványhal. Részben nagyobb testmé- kemény, de egyben kristálytiszta

retének köszönheti, hogy az akva- vizet. Szeret csapatokban a víz
risták otthonában ritkábban látható. felszínéhez közel tartózkodni. Az ak-
várium altalajáról nem szed fel
104. Celebesi napsugárhal táplálékot, és csak azt fogyasztja el,
(Telmatherina ladigesi) (A) ami a felszínen úszik vagy a vízben
Bár ezt a fajt már 1935-ben im- lebeg. Tenyésztése is csapatban
portálták Celebesz szigetéről, mégis történhet, több nőstényt és keve-
csak az utóbbi években terjedt el sebb hímet kell a tenyész-
nálunk. Nevét gyönyörű formájáról medencébe rakni.
és csillogó színeiről kapta. Minthogy
nagyon érzékeny a penészgombás 106. Indiai üvegsügér (Ambas-
fertőzésre, akváriumába tegyünk sis lala) (Cent.)
konyhasót (egy evőkanállal 10 liter Az üveghalak átlátszósága abból
vízbe, de ne jódozottat!) Nagy adódik, hogy izmaik fénytörése a
előnye e halnak, hogy vidéki akva- környező vizéhez hasonló, ezért
risták is tarthatják, nem túl kemény röntgenfelvételre emlékeztető képet
kútvízben, sőt tenyésztésével is nyújtanak. Ívás előtt a hím a nős-
megpróbálkozhatnak. Ívása több tényt szép kimért mozdulatokkal
napig tart, és ezért a medencébe úszkálja körül, miközben pikkelyei-
helyezett, ikraaljzatnak alkalmas nek aranycsillogása különösen tet-
műnövényt naponta ki szokták szetős. Az ivadék felnevelése sokáig
venni, hasonló összetételű, de nem sikerült, mert a tenyésztők
alacsony (kb. 10 cm-es) vízoszlopú nem tudták, hogy annak első táplá-
medencébe helyezve át. lékát evezőlábú rákok (Cyclops,
Diaptomus) naupliusz lárváiból kell
105. Pirosfarkú kalászhal (Be- biztosítani.
dotia geayi) (A)
Ez a 9 centiméter hosszúságot elérő 107. Darázshalacska (Brachygo-
nyúlánk hal — akárcsak a család bius nunus) (Gob.)
többi tagja — előnyben részesíti a Tipikus brakkvízi (félsós vízi) hal,
ezért akváriumi tartás esetén ezt a
148
sajátságát figyelembe kell venni.

Apró indiai géb, amit az akvaristák
többsége B. xanthozona néven
ismer. Jellegzetes a sárga-fekete
mintázata. Összenőtt hasúszóival
kövekre vagy az akvárium üvegfa-
lára tapad. Gyökerek között bujkál,

ikráit üregek kőboltozatára ragaszt-
ja, és azokat a hím őrzi. Tenyészté-
se az elmúlt években Svédország-
ban sikerült.
149
DÍSZHALAK TERMÁLVIZEINKBEN
Hazánk halfaunáját őseurópai és pannóniai bennszülött fajokon kívül nemcsak

észak-, kelet- és dél-európai származású fajok alkotják, hanem olyanok is,
amelyeket más világrészekből telepítettek ide. E betelepített fajok nagy része
gazdasági jelentőségének köszönheti itteni előfordulását. Gyakorlati okokból
honosítottak meg nálunk több észak-amerikai halfajt. Ilyenek a szivárványos
pisztráng (Salmo irideus), a pataki szaibling (Salmo fontinalis), a pisztrángsü-
gér (Micropterus salmoides) és a törpeharcsa (Amiurus nebulosus).
Az észak-amerikai naphal (Lepomis gibbosus) a Bárdi tógazdaságból vélet-
lenül került a Balatonba, és onnan a Sión át nyomult előre a Dunába. Telepítés
eredményeképpen honosodott meg nálunk az ázsiai eredetű ezüstkárász
(Carassius auratus gibelio), az aranyhal őse, valamint a kínai növényevő halak,
a fehér amur és a busa (Ctenopharyngodon, Hypophthalmichthys). Román
vizekből jutott át hozzánk az oda is behurcolt kínai razbóra (Pseudorasbora
parva).
Az eddig felsorolt halfajok előfordulására vonatkozólag a szakirodalomban
részletes adatokat találunk.
Egészen már a helyzet több európai díszhalfajt illetőleg, amelyeket műked-
velő akvaristák telepítettek be. Ezek a halak valamennyien az elevenszülő
fogaspontyok közé tartoznak. Hazájuk Közép- és Dél-Amerika trópusi és szubt-
rópusi vidékeire esik, és így érthető, hogy csak állandó hőmérsékletű forrásvi-
zekben találhatták meg életfeltételeiket.
150
Miskolctapolca, Hévíz, a budapesti Rómaifürdő és az egri hőforrások vizeire

gondolunk.
Habár helyenként az említett halak csaknem nyolcvan éve élnek vadon,
mégis többször elkerülték a szakemberek érdeklődését.
MISKOLCTAPOLCA
Aki a miskolctapolcai hőforrások élővilágát tanulmányozza, trópusi növények

közt elcikázó elevenszülő halakban gyönyörködhet. Eredetüket kutatva vissza
kell pillantanunk a századfordulóra. A múlt század vége felé élt Miskolcon egy
Buday nevű természetrajztanár, aki a helybeli katolikusgimnázium természet-
rajzi szertárában akváriumokat rendezett be. Külföldről hozatta az akkor még
nagyon ritka és költséges díszhalakat. A századforduló után, amikor nyugalom-
ba vonult, halait kivitte a tapolcai nagy tóba. Így vadult ki több elevenszülő
fogasponty: a Venezuelában és a környező szigeteken honos Poecilia
reticulata, amelyet az akvaristák egyszerűen „guppi"-nak neveznek; a mexikói
kardfarkú hal (Xiphophorus helleri) és az Anopheles szúnyogálcák pusztítására
is felhasznált szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis).
A felsorolt fajok közül a guppit és a Gambusiát ma is megtaláljuk Miskolc-
tapolcán. A guppi terjedésének azonban fokozatosan gátat vet a Gambusia
rohamos elszaporodása. Felmerül a kérdés, hogyan bomlott meg a díszhalak
egyensúlya, és hogyan tudta a Gambusia a guppit kiszorítani?
Az említett három halfaj közül a guppi a legszaporább, amennyiben vem-
hességi ideje csak négy hét. Az ivadék hamar felnő, három hónap alatt eléri
ivarérettségét, és így már újabb generációknak adhat életet. Évente tehát
három nemzedék nő fel a tavaszi—nyári időszakban.
151
A betelepített guppi-egyedek utódai azonban már ötven év alatt belte-

nyésztéses degeneráción estek keresztül, és így szaporodóképességük is le-
romlott. Habár a Gambusia talán nem is tűnt el nyomtalanul, arra sincs ada-
tunk, hogy valaki is fogta volna.
1938-ban Paulovics Miklós vérfelfrissítő telepítést végzett, amennyiben
Egerből származó guppikat bocsátott ki a tóba. Halunk a k5vetkező években
tömegesen ellepte a tó egész vízrendszerét.
1940-ben a fürdőigazgatóság a korszerű fürdőjét díszíteni akarta, és haty-
tyúkat helyezett ki a tóra. Ezek a hattyúk alaposan megtizedelték a halállo-
mányt, és csak 1944 telén, az ostrom alatt szűnt meg kártételük, amikor a
rombolásnak a madarak is áldozatul estek.
1944 óta a Gambusia soha nem látott tömegekben szaporodott el. Ama
példányok utódairól van itt szó, amelyeket az Országos Közegészségügyi Inté-
zet szúnyogirtás céljából, a Keszthely melletti Hévízről hozatott át Miskolctapol-
ca tavába. Ezek nemcsak a fürdő területén levő tavakba, de a tavak meleg
vizét levezető Hejő-patakba is kivadultak. Ez utóbbi helyen társhalai a vágó
csík (Cobitis taenia) és a ragadozó őn (Aspius aspius).
1947 nyarán, amikor a helyszínen vizsgáltam a halállományt, a begyűjtött
anyagban még találtam néhány guppi nőstényt. Hím guppit azonban a sok száz
Gambusia között nem sikerült felfedeznem. A helybeliek közlése szerint 1944
óta nincs Tapolcán színes hím. Ez a megállapítás jól szemlélteti a guppi jelen-
tékeny ritkulását. Ugyanis a Gambusia nősténye hasonló a guppi nőstényéhez
— a hozzá nem értő könnyen összetéveszti vele —, de hímje ugyancsak egy-
színű, ellentétben a tarka foltokkal ékeskedő guppi hímmel.
Minden jel arra mutat, hogy a Gambusia a guppit már csaknem teljesen ki-
szorította, és a begyűjtött állatok csak „utolsó mohikánjai" egy nemrég még
viruló guppiállománynak.
152
Mielőtt a Gambusia rohamos terjedését és vele együtt a guppi kipusztulá-

sának okait kutatnánk, vizsgáljuk meg a Keszthely melletti Hévízi-tó
fogaspontyait, ahol a biológiai egyensúlyt ugyancsak a közép-amerikai szárma-
zású Gambusiák bontották meg.
HÉVÍZ
1939-ben az Országos Közegészségügyi Intézet támogatása mellett dr. Nikolics

Ferenc állatorvos a Gambusia tenyésztésével kísérletezett szúnyogirtási célzat-
tal. Az OKI-tól kapott példányokat elkerítve tartotta a Hévízi-tóból kifolyó „főle-
folyás" (röviden: gát) zsilipje mellett. A víz fizikai és kémiai sajátságai minden-
ben megfeleltek a hal életigényeinek, úgyhogy rövidesen elszaporodott. Ekkor
történt, hogy valaki éjszaka kíváncsiságból megrongálta a ketrecet, és a halak
kiszabadultak. Rövidesen elterjedtek a tó és a gát minden részén, csak éppen a
mélyebb helyeket kerülték el.
Tömeges elszaporodásukat 1941 és 1942 nyarán észlelték. A kb. 38 méter
mélységben feltörő források környékén nem tudnak megélni, már az erős
vízáramlás miatt sem. Inkább a sekély parti övet kedvelik. Csapatokba verődve
az ún. Lótusz-öbölben, de még nagyobb tömegben a tó délkeleti részén úsz-
kálnak a sekély, 32-35 °C-os melegvízben. A gát vize egyre jobban hűl, minél
inkább távolodik a tótól. Magam a Hévízzel szomszédos Alsópáhok község
határában — kb. 2 km távolságra a Hévízi-tótól — még találtam Gambusiát.
Nikolics dr. megfigyelése szerint azonban halunk csapatosan lejár a Kis-
Balatonba, és onnan az őszi hűvösebb idő beálltával nyomul vissza a gát mele-
gebb vizébe. A hévízi-tóból származó Gambusia-példányokat akváriumban még
5 C-fokos vízben is sikerült életben tartani. Halaim keveset úsztak, és étvágyuk
sem volt a nem megfelelő környezetben, de a meghűlés jelei (egy helyben
153
A FORRÁSOK NAPI VÍZHOZAMA 500-700 EZER HL, (34-35 °C, RADIOAKTÍV), VAGYIS
TÖBB, MINT AMENNYIT A BUDAI HŐFORRÁSOK EGYÜTTESEN TERMELNEK
154
történő imbolygás képében) nem mutatkoztak. Mindez azt bizonyítja, hogy a

Gambusia jóval kevésbé hőigényes hal, mint a guppi. Ez utóbbi ugyanis már 16
C-fokos vízben könnyen megfázik. Ezt a körülményt sem szabadfigyelmen kívül
hagyni, ha halunk gyors térfoglalására keresünk magyarázatot. Mindamellett a
tóban már a víz magas hőfoka miatt más oka kell hogy legyen a Gambusia
telepítése előtt oly gyakori guppi pusztulásának.
Ha a Gambusia affinis életmódját figyeljük, kitűnik, hogy kifejezetten raga-
dozó hallal van dolgunk. Nemcsak a szúnyogálcákat tépi szét előszeretettel,
hanem még nála nagyobb halakat is megtámad, és úszóikból kihasít egy-egy
darabot. Saját fajtáját nem bántja, csak amennyiben minden hal megeszi a
nála jóval kisebbet. A „tragédia" lejátszódott kicsiben is, amikor akváriumi
kísérlettel próbáltuk a Gambusia térfoglalásával párhuzamosan a guppi kipusz-
tulását igazolni. A Gambusia tehát kiirtotta a guppit, de nem irtotta ki a szú-
nyogokat. A tájékoztató gyomor és béltartalom-vizsgálatok azt mutatták, hogy
nálunk növényi táplálékon kívül a vízbe hulló rovarokból él. Plankton itt nem
jöhet számításba, mert a tó vize plankton szempontjából „holt víznek" tekinthe-
tő. A szúnyogok inkább tócsákban, kiöntésekben tenyésznek, és nem a tóban
meg a gátban, a Gambusiák fő elő-fordulási helyén. Ma mégis kevesebb a
szúnyog, mint egykor volt Hévízen, de ez, Nikolics dr. véleménye szerint,
inkább a rendszeres petróleumpermetezésnek köszönhető.
Említésre méltó, hogy halunk társhalai a tóban: a ponty (Cyprinus carpio)
és a vörösszárnyú koncér (Rutilus rutilus); a gátban pedig a már említett fajo-
kon kívül a vágócsík (Cobitis taenia), valamint az észak-amerikai naphal
(Lepomis gibossus) él.
155
BUDAPEST— RÓMAIFÜRDŐ
Ha belelapozunk Herman Ottó A magyar halászat könyvébe, megtudjuk, hogy

a múlt század végén tőponty (Cyprinus carpio), fejes domolykó (Leuciscus
cephalus) és vörösszárnyú koncér (Rutilus rutilus) élt a rómaifürdői tó vizében.
A patakban pontyon kívül szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) és pirosszemű
kele (Scardinius erythrophthalmus) fordult elő. Aquincumban, ahol a patak
kiszélesedik (Krempel-malomi tó), egy tengeri eredetű hal, a sugárkardos
(Peletus cultratus) és a ragadozó őn (Aspius aspius) élt. Mielőtt a patak a
Dunába ömlött volna, meg a csapó sügért (Perca fluviatilis), a felpillantó küllőt
(Gobio uranoscopus) és egy ugyancsak tengeri eredetű vándort: a tarka gébet
(Proterhorinus marmoratus) is meg lehetett találni.
A rómaifürdői tóban és patakban az említett halak közül a legutóbbi időkig
csak a ponty volt ismeretes. A tarka géb is csak a patak végső részének med-
rében tenyészett. Az aranyhalat azóta telepítették be (Kara Jenő, 1891), és ami
minket közelebbről érdekel, egy elevenszülő fogasponty, a Poecilia reticulata is
betelepítésnek köszönheti itteni elterjedését.
Sokáig vitatott kérdés volt, hogy ki telepítette a guppit a rómaifürdői pa-
takba. Többen tulajdonították maguknak az érdemet. Ma már biztosra vehet-
jük, hogy itt nem egyetlen telepítésről van szó.
1924-ben dr. Malán Mihály Bécsből hozatott példányokat vitt ki a Római-
fürdő patakjába, azonban e halak további sorsáról semmit sem tudunk.
1931 júniusában Balás Mihály, a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesü-
let titkára szerbiai útja előtt kiengedte díszhalait a rómaifürdői patakba. Mivel
akkori halállományát Poecilia reticulata és Xiphophorus helleri alkotta, megvolt
a lehetősége annak, hogy ez a kétféle elevenszülő fogasponty elszaporodjék a
télen-nyáron 23 C-fokos meleg vízben.
156
Ugyanabban az évben, még a nyár folyamán Szilvássi Andor a tóba bocsá-

tott hat-nyolc Poecilia reticulata tenyészpárt. Ezek utódai részben a patakba
kerültek, és keveredtek a Balás-féle halakkal.
Adataink azért érdekesek, mert az mutatják, hogy nagyjából ugyanabban
az időben, egymástól függetlenül ötlött két ember agyába az a nem éppen
mindennapi gondolat, hogy egy budapesti tóba venezuelai halakat telepítsen.
A guppi új otthonában — úgy látszik — nagyon is jól érezte magát, mert a
fürdő korszerű stranddá való átépítése sem ártott meg neki, sőt rövidesen az
egész vízrendszert meghódította. Időnként még a jóval hidegebb vizű aquin-
cumi Aranyárok-patakban is megjelenik. Csak a rómaifürdői patak utolsó sza-
kaszából hiányzott, mert az Aquincumi strand kavicsszűrőjén nem tudott átha-
tolni. Ivadéka a sekélyebb vizet keresi fel, illetve a mély vízben csak a felszínes
rétegekben tartózkodik.
A rómaifürdői tó hévforrásaiból napi 180 ezer hl víz tört fel. Könnyű belát-
ni, hogy halunk tápláléka itt nem lehetett planktonikus eredetű, és így főleg
telepes algákra volt utalva.
A Xiphophorus azért szorult háttérbe a guppival szemben, mert egyrészt
kevésbé szapora, másrészt már a betelepítéskor sokkal kisebb egyedszámban
volt jelen.* Hogy nem a víz fizikai és kémiai sajátságai iránt vannak nagyobb
igényei, mint egyesek gondolják, azt legjobban az a körülmény bizonyítja, hogy
az ugyancsak a tó forrásainak vízrendszerébe tartozó Emőd utcai telken fakadó
forrásban kiváló eredménnyel sikerült tenyészteni nemcsak az alapfajt, hanem
a rubra változatot is. Ez utóbbi a csillaghegyi artézi vízzel táplált betonmeden-
cében is jól megélt.
Ha a Rómaifürdő patakjában a sok guppi között nem látunk egyetlen
* A rómaifürdői guppi állomány a fürdő korszerűsítése előtt a vízhozam csökkentése miatt

pusztult ki itt. Megmenekült azonban a Lukács-fürdő mögötti Malom-tóban, bár sajnos
nem fajtisztán.
157
Xiphophorust sem, nem szabad azt gondolnunk, hogy nyomtalanul eltűnt.

1933 nyarán előkerült egy nőstény, amelyről feltételezhető, hogy még a bete-
lepített példányok közül való volt. Az 1942 nyarán fogott példány feltétlenül
szaporulat, hacsak nem történt újabb telepítés, 1939 augusztusában egy fiatal
var. rubrát fogtunk.
Utólag jutott tudomásunkra, hogy Gáti Pál 1939 tavaszán a fürdőigazgató-
ság tudtával próbálkozott ebből a szép vörös halból nyolc tenyészpárt a tóban
meghonosítani. Elterjedését emberi beavatkozás (a medence vizének rendsze-
res leengedése) és természetes kiválasztódás akadályozta meg.
EGER
Az egri hőforrások vízrendszerének élővilága a harmincas évek óta érdekes új

trópusi halfajokkal gazdagodott. 1932-ben Székely János főkönyvelő Frank
Tivadarnak, a városi strand akkori igazgatójának tervét valósította meg azzal,
hogy a fürdő területén levő tóba díszhalakat hozatott. Több Barbus faj,
Macropodus opercularis, Danio malabaricus, Pterophyllum scalare, alkották
akkori halállományát. Ezeken kívül elevenszülő halakat is bocsátott a tóba:
Poecilia reticulatát, Xiphophorus hellerit, továbbá ennek vörös (var. rubra) és
fekete (var. nigra) színváltozatát. Egyes példányok kijutottak a tó lefolyóján át
a városon átfolyó Eger-patakba. Itt azonban csak a guppi és a Xiphophorus
helleri tudtak elszaporodni. A nem elevenszülő díszhalak azért nem tenyész-
hettek a patakban, mert az nem nyújt számukra megfelelő ikrázó-helyeket.
Ugyanakkor Székely elbeszélése szerint pataki halak: fenékjáró hüllő (Gobio
gobio) és fejes domolykó (Leuciscus cephalus) úsztak fel a zuhogóba.
1939-1940 telén a halak szerencsétlen véletlen miatt kifagytak a tóban,
csak Xiphophorus és Barbus conchonius maradt meg.
1940 és 1941 nyarán a patakban több volt a Xiphophorus, mint guppi, és
érdekes, hogy ezek a Xiphophorusok sokkal nagyobbra nőttek, mint a patak-
ban jelenleg élők.
158
Az Eger-patakból valószínűleg gyerekek hordták át a halakat az egykori La-

katos, Lemez és Fűrészárugyár mellett elfolyó vizesárokba. A guppit különben
az ezzel összefüggésben álló városi mosodában, továbbá a versenyuszoda
medencéjében is megtaláltuk.
A vizesárok 27 C-fokos melegvize csak mintegy 30 méter hosszú szakaszon
nyújtott kedvező életfeltételeket halaink számára, mert az egykori Viest-féle
vegytisztító kifolyója anilines és kénsavas vizével minden élőlényre mérgezőleg
hatott.
Eddig a kifolyóig a guppi volt képviselve legnagyobb példányszámban, jó-
val kevesebb volt itt a Xiphophorus (a hímek a patak túlnépesedése folytán
„törpehímek"), és var. rubra csak elvétve akad. Ez utóbbi változat van legjob-
ban kitéve vörös színe folytán a természetes szelekciónak. Nemcsak más halak
fogyasztják ivadékát, hanem több ízben megfigyeltük, hogy a kacsák is első-
sorban ezeket szedik ki.
Az itt előforduló „vörös Xiphophorus" is inkább csak halványpiros, vagyis a
X. helleri és X. helleri var. rubra hibridjei. A helybeli horgászok ezt a szép
mexikói halfajt csak arra méltatják, hogy kitűnő csalihalnak használják.
1943-ban két új halfaj szaporodott el rendkívül nagy tömegben az Eger-
patakban. A mexikói Yucatán-félszigeten honos Poecilia velifera és a Poecilia
sphenops. (Régebbi nevük Mollienisia volt.) Első példányaik a városi strand
területéről, Józsa László szabadtéri díszhaltenyészetéből szöktek ki a medencék
túlfolyóján. Említésre méltó, hogy Józsa tenyészetéből időnként a legkülön-
bözőbb díszhalfajok kijutottak a patakba, de azok közül eddig csak a Molliensia
tudott meghonosodni. A gyors térfoglalás magyarázata abban rejlik, hogy e
halak ivadéka nagyon fejletten jön a világra, ellentétben a nagy szikzacskós
Xiphophorus maculatuséval. (Ez utóbbi ivadéka adott környezeti tényezőkkel
159
semmi esetre sem tudna küzdeni.) Emellett a hatalmas Poecilia egyedek rend-
kívül szaporák. Egy 11,5 centiméter hosszúságú, fekete pigmentszemcsés
Poecilia velifera nőstény, amelyet 1947 nyarán a patakból — több száz társával
együtt — vontatóhálóval fogtunk ki — akváriumban 158 utódot szült.
A vizsgálat céljából begyűjtött Mollienisiák 75%-a P. sphenops, 25%-a pe-
dig a P. velifera fajhoz tartozott. E két faj azonban nagymértékben keveredik.
Fajtiszta sphenops még kivételesen akad, de fajtiszta veliferát nem sikerült
begyűjteni. Valószínűleg a pataki veliferák elvadult ősei sem voltak már fajtisz-
ták.
1944 tavaszán mindenki azt hitte, hogy a tavaszi áradás le fogja sodorni a
halakat hidegebb régiókba, vagy a
források 31,5 C-fokos melegvize a
MELEG ÉGÖVI FA- patakban már annyira le fog hűlni,
JOK HAZAI V I -
ZEKBEN 5. TÁBLÁZAT hogy a Mollienisiát majd kipusztulás
veszélye fenyegeti. Halunk itt is
Faj Előfordulási hely
ellenállónak bizonyult, mert azóta
Xiphophorus helleri Eger már sok tavaszi áradást élt túl. A
(var. rubra is)
pataki állomány tagjai testalkatuk-
Poecilia reticulata Bp.—Rómaifür dő ban is alkalmazkodtak az új életvi-
Eger szonyokhoz: megnyúltak, „áramvo-
Miskolctapolca Luk-
ács-fürdő (Malom- nalasabbak" lettek, mint állóvízi tár-
tó) sai k.
Poecilia (Mollienisia) Eger Az Eger-patak mentén sétálva
sphenops több kilométeren át Mollienisia,
Poecilia (Mollienisia) Eger Xiphophorus és guppi vegyes, tarka
velifera
csapataiban gyönyörködhetünk.
Gambusia affinis Hévíz Miskolctapol-
ca
Sajnos, az utóbbi időben a vízterü-
let rendezése miatt itt is megritkul-
tak a halak.
160
Összefoglalva: a Poecilia reticulata, Xiphophorus helleri, Xiphophorus

helleri var. rubra, Gambusia affinis, Poecilia sphenops és P. velifera a hévize-
inkben teljesen elvadultan élő elevenszülő fogaspontyok. Hazai előfordulásukat
egyrészt szándékos telepítésnek köszönhetik, másrészt kultúrából kiszökött
példányok szaporodtak el és tenyésztek tovább, minden emberi beavatkozástól
függetlenül. Bármiképpen kerültek is ki e természetes vizekbe ezek a meleg
égövi fajok, ma már elválaszthatatlan tagjai hazánk halfaunájának.
161
MIVEL ÉS HOGYAN ETESSÜNK?
Ha egy díszhal éhes és mohón kap a falat után, azzal csak azt árulja el, hogy
egészséges. Ilyenkor pikkelyköntösét csillogtatja az akvárium üvegfalai mögött,
és mi szívesen elgyönyörködünk bennük. Ha elhízott testtel vízinövények között
hever, akkor nem egészséges, szánalmas látványt nyújt, s nem nehéz megálla-
pítanunk, hogy a túltápláltság is kóros állapot.
De hiszen egy állat nem eszik többet, csak annyit, amennyire szervezeté-
nek szüksége van — érvelhetne valaki. Több-kevesebb megkötéssel ez igaz is,
de a háziállatokra ez a megállapítás nem vonatkozik. Háziasításuk során a
mértéktartás adottsága veszendőbe ment. Díszhalaink többsége sok nemzedé-
ken át ugyanúgy akváriumban tenyésztett háziállattá vált.
Lényegesen több akváriumi hal pusztul el a táplálék túladagolásától, mint
amennyi éhen hal! Nemcsak az elfogyasztott, felesleges mennyiségű táplálék
okozhat súlyos bajt. Még nagyobb veszedelmet rejt magában az, amit a halak,
mint felesleget otthagynak: ez utóbbitól megposhad az akvárium vize, és a
poshadt víz már nem biztosítja a halak életfeltételeit. Ilyenkor gyakran oxigén-
hiány keletkezik, ami fulladásos halált idéz elő, vagy a savanyúság-lúgosság
nagymértékű eltolódása lehet végzetes. Egy jól berendezett, biológiailag
egyensúlyban levő akvárium halai akár egy-két hetes koplalást is kibírnak (az
ivadék nem!), de egyszeri túletetés soraikban már tömegkatasztrófát idézhet
elő! A haltáplálásról tehát először is azt kell tudni, hogy egy alkalommal csak
annyi eleséget juttassunk a medencébe, amennyit halaink azonnal megesznek.
162
Félórával az etetés után már nem szabad eleségnek lenni az akváriumban. Ha

mégis maradt volna, azt iszaplopóval vagy vízleszívó gumicsővel azonnal távo-
lítsuk el.
Ezt az első és egyben leggyakrabban elvétett irányelvet hadd toldjuk meg
mindjárt a továbbiakkal: változatos táplálékot juttassunk az akváriumba. Csak
így biztosíthatjuk kedvenceink számára a táplálkozás területén is a természetes
viszonyokat. Nyugodtan etethetünk naponta többször, ha mindig csak keveset
adunk. Az etetés mértéke a víz mindenkori hőmérsékletének is függvénye:
minthogy a halak változó testhőmérsékletű szervezetek, alacsony vízhőmérsék-
let esetén anyagcseréjük és így étvágyuk is csökken. Átmeneti lehűlés után a
melegvízi halaknak kalóriadús táplálékot adjunk. Figyeljük meg halainkat, hogy
kedvvel vagy kedvetlenül esznek-e; sok értékes adatot nyerhetünk így, és ezek
alapján szükség esetén a tartási körülményeken változtathatunk. A helytelen
táplálás miatt legyengült ellenálló képességét elveszített hal könnyen áldozatul
esik a mindenütt jelenlevő halparazitáknak. Szárazeleséget csak szükségből
adagoljunk, ha más nincs, de tartósan, egymagában lehetőleg ne használjuk.
Kifejlett, tehát nem ivadékkorban levő halaknak — főleg téli időszakban —
nyugodtan tarthatunk hetenként egy koplaló-napot. Módunkban áll élő haltáp-
lálékkal (különösen televényférgek béltartalmával) díszhalaink szervezetébe
olyan vitaminokat juttatni, amelyeket azok önként, más formában aligha ven-
nének fel (pl. Enchytraeus). Ugyanakkor óvakodjunk, nehogy férgekkel, szú-
nyoglárvákkal mérgező anyagok kerüljenek halaink testébe. Gyári szennyvízből
származó Tubifex vagy Chyronomus szúnyoglárva feletetése esetén ez köny-
nyen megtörténhet. Ez ellen az egyetlen védekezési mód a türelem: meg kell
várni, amíg a férgek, illetve rovarlárvák béltartalma kiürül, és így is csak több-
szöri átmosás után használhatjuk azokat etetésre. Halas vízből élő haltáplálékot
ne gyűjtsünk — a veszedelmes halparaziták behurcolásának lehetősége miatt!
163
A haltáplálás általános szabályait tehát azért kell betartani, hogy akváriumi

halaink egészségesek maradjanak; ez a feltétele annak, hogy jó tenyészállatok
válhassanak belőlük.
FŐ ELESÉG IVADÉKHALAKNAK
INFUZÓRIA Az ikrázó halak ivadékának első tápláléka az infuzória vagy ázalék-

állatok. A nemegyszer felhőszerűen hömpölygő tenyészet csillós egysejtűkből
áll. Akvarisztikai célokra leginkább a papucsállatok (Paramecium) felelnek meg.
Az ázalékállat nevet onnan kapták, hogy ázalékkultúrában, pl.: vízbe áztatott
szénán tenyészthetők. Az ilyen szénaöntelékbe az infuzóriát nem kell külön
betelepítenünk, mert az betokozódott formában a kiszárított fűszálakon mindig
jelen van, ahova elpárolgott vizű tócsákból a „szelek szárnyán" repül. Ily mó-
don terjedt el a legtöbb egysejtű faj az egész világon (kozmopoliták). Ha tehát
banánhéjból készítjük a tenyészetet, ami erre a célra nagyon is alkalmas, akkor
se várjuk, hogy azon különleges, afrikai ázaléklények jelentkezzenek. Felgyor-
sítható a papucsállatok szaporodása, ha szénát lapos tálba teszünk, langyos
vízzel öntjük le, és mogyorónyi darabokra lótrágyát is rakunk a vízbe. Ezután
már csak az szükséges, hogy ne tűző napon hagyjuk állni! A papucsállatok
megfelelő megvilágításban szabad szemmel éppen hogy láthatók. Papucs
formájuk viszont csak mikroszkóp alatt „érvényesül". Ha egy hét múlva sem
jelentkeznének, csepegtessünk egy kis tejet a tenyészetbe, és várjunk tovább
türelemmel. Az eddig mondottakból is következik, hogy az infuzória-tenyé-
szetet nem lehet akkor beállítani, amikor már az ivadék kiúszott és etetni
kellene, hanem minderről jóval előbb kell gondoskodni. Táptalajnak megfelel
még széna helyett a szárított salátalevél-por, vagy ugyanez kb. 1 cm3-esre
164
vágott, majd megszárított karalábékockákkal dúsítva. Sok akvarista zsilettpen-

gével összevagdalt csővájó férgek (Tubifex) vagy televényférgek (Enchytraeus)
vízbe csurgatott testnedvein tenyészti az infuzóriát. Végül meg egy jól bevált
recept, de ezt a tenyészetet csak kertes házban Zakó akvaristáknak ajánljuk,
minthogy jobb szabad ég alatt beállítani: kukoricakása és tavi iszap fele-fele
arányú keverékét langyos vízzel leöntjük, és kevés állatvért csepegtetünk
hozzá. Ebből kellemetlen szagú lé lesz, amin először baktériumok szaporodnak
el, de mire a víz letisztul, már átadják helyüket a papucsállatoknak.
Az infuzória különválasztása a tápoldattól a következőképpen történik: a
tápoldatot egy tisztára mosott borosüveg aljára öntjük, majd az üveget elkes-
kenyedő nyaki részéig olyan állott vízzel töltjük föl, amibe előzőleg Tubifex-lét
csurgattunk. Ezután illesszünk egy benedvesített, laza vattadugót az üveg
nyakába, és e fölé töltsünk tiszta csapvizet. Nagyon fontos, hogy ne legyen
légbuborék a vatta és a vízrétegek között! A vattadugó alatti térségben rövide-
sen oxigénhiány keletkezik, ezért a papucsállatok a vattaszálak között átbuj-
kálnak és a felső tiszta vízben gyűlnek össze. Innen pipettával (szemcseppen-
tővel) kiemelhetjük és a mindenkori szükségletnek megfelelően adagolhatunk
belőlük a halivadéknak.
MIKROFÉREG. A „mikro" néven ismert ecetférgeket (Turbatrix aceti) svéd

recept szerint virágcserépben, kávézaccon tenyésztjük. A kávézaccot először
tisztára kell mosni (ugyanolyan technikával, mintha akváriumi homok lenne!),
majd szárítsuk ki, ezután aludttej savójával itassuk át. Az akvaristák nagy része
azért használ tejsavós kávézacc-alj helyett mást (pl. erjedt sört), mert a kávé-
zaccot a bomlási folyamatok miatt túl gyakran kellett cserélni. Ezen segít gyö-
keresen a tisztára mosás! A zacc felszínére aludttej kerül, ide tegyük a megvá-
sárolt férgeket, majd egy üveglappal fedjük le az egész tenyészetet. Az aludt
165
tejet két-három naponként pótoljuk. A halivadék etetésekor egy benedvesített

ecsettel válasszuk le a parányi hengeresférgeket az üveglapról. A mikro-
eleséget sajnos nem minden hal ivadéka fogadja szívesen. Lehet, hogy az
élénk, kígyószerű vonaglás, amit a férgek véghezvisznek, gátlást ébreszt a
félénkebb halacskákban. Ha azt akarjuk, hogy a mikro ne süllyedjen le azonnal
a fenékre, tegyük ki vékony rétegben itatóspapírra, majd fektessük végig
óvatosan néhány másodpercre az itatóst az akvárium vízfelszínén. Fenéklakó
halak (pl. harcsafélék, bölcsőszájú sügérek) ivadéka ilyen felszíni adagolást
természetesen nem igényel.
ROTATORIA. A kerekesférgek (Rotatoria) szintén számításba jönnek a haliva-

dék táplálásában. Az állatvilág rendszerében önálló törzset alkotnak. Nagyító
alatt láthatjuk, hogy csillókoszorújuk csapkodó mozgása forgó kerékre emlé-
keztet; erről kapták a nevüket. Sok akvarista „poreleség" néven emlegeti őket.
A Philodina, Rotifer és Asplancha nemek tagjai a legfontosabbak számunkra.
Gyakran olyan tavakból kerülnek elő, ahol egyébként kandicsrákok (Cyclops
nauplius) lárváit szoktuk begyűjteni. A gyűjtést legjobb Triple extra (XXX.) 13.
számú hálóanyagból készült táplálékfogó hálóval végezni. De minthogy a
jelzett hálóanyag nálunk nem egykönnyen szerezhető be, indokolt a Rotatoria
házi tenyésztésével is megismerkednünk.
A legjobban bevált ún. Schiller-féle módszerhez 1 literes befőttesüvegek
kellenek, s mindegyikbe öt darab kiszárított karalábékockát tegyünk, amely
frissen darabolva kb. 1 cm3 térfogatú volt. Ezt tavi vízzel „beoltott" állott csap-
vízzel öntsük le. Ilyenkor is először a papucsállatok szaporodnak el, majd
miután azok letűnnek, a Rotatoria jelentkezik tömegesen. Ehhez árnyékos
helyen, 24 °C hőmérsékleten kb. 2-3 hét kell! Ha a poreleség szaporodása
alábbhagy, újabb karalábékockákat dobjunk a vízbe. A halivadék etetése pipet-
tával vagy gumicsővel történhet.
166
A leszívást mindig a víz felszíne közeléből, de csak akkor végezzük, ha a színül-

tig töltött üveget előbb légmentesen lezártuk (pl. üveglappal), majd felette egy
órán át lámpát égettünk. Ilyenkor ugyanis oxigénhiány miatt és a fény vonzása
következtében a kerekesférgek a vízfelszínhez közel sűrűsödnek. A leszívott
vizet pótolni kell egy másik tenyészetből. Ajánlatos sötétben etetni, oly módon,
hogy az ivadéknevelő akvárium egy pontját elemlámpával megvilágítjuk. A
halivadék is — akárcsak a Rotatoria — vonzódik a fényhez, és így azzal közös
fénykúpba kerül.
ARTEMIA. Az utóbbi évtizedben, mint ivadéknevelésre alkalmas haltáplálék,

egyre nagyobb tért hódított a díszhalkedvelők körében a sóféreg (Artemia
salina). A sóféreg népies név, itt egy rákot, vagyis ízeltlábú állatot jelöl. Óriási
előnye, hogy vásárolt petékből házilag nagyon könnyen és gyorsan keltethető.
Télen is hozzáférhető számunkra. Továbbá nem fenyeget az a veszély, hogy
halparazitát hurcolunk be vele akváriumunkba. Fontos adatait az alábbi táblá-
zatban közöljük:
A nálunk forgalomba hozott ún. tartós peték általában az Egyesült Álla-
mokból, az Utah állambeli Nagy-Sós-tóból származnak. Sok Artemia található
Romániában is (Eforie, Techirghiol), sőt hazánkban is megtalálták a budapesti
Sósfürdő árkaiban. (Ezek az árkok tereprendezés folytán eltűntek, s ma a fürdő
vizét zárt csatornák vezetik el.)
Tenyésztése — akárcsak a Rotaroriáé — 1 literes befőttes üvegekben tör-
ténhet, a jelzett sósűrűségű vízben és hőmérsékleten (l. a 6. táblázatot). A
kelési idő alatt fontos, hogy az üvegek sós vizét erősen szellőztessük, mert
különben a peték könnyen egymáshoz tapadnak. Ugyanabban a sóoldatban
többször keltetni nem szabad, mert a peteburkok és a lepusztult peték a kelte-
tő folyadék vegyi összetételét előnytelenül befolyásolják. A lárvákat felhaszná-
lás előtt hasonló hőmérsékletű édesvízben le kell mosni. Legjobb erre a célra
egy sűrű szövésű, dederon anyagú kis háló. Tapasztalat igazolja, hogy a
167
AZ ARTEMIA SALINA ADATAI 6. TÁBLÁZAT

rendszertani besorolása: levéllábú rákok (Phyllopoda)
előfordulása: sós vizek (tengerben nincs)
(tartós) peték szárazon elállnak: igényelt 2-3 évig
sósűrűség: 15 g jódmentes konyhasó/1 liter
vízre
mennyi petét keltessünk? 1/2 gyűszűnyi (0,75 cm3)/1 liter
vízben
pete átmérője: 0,3 mm
naupliuszlárva átmérője közvetlenül kike-
lés után: 0,5 mm
naupliuszlárva az édesvizet elviseli: 2-3 óráig
keltetési hőmérséklet: 28-30 °C
kikelési idő*: 24 óra
kikeléstől ivarérettségig: kb. 1 hónap
ivarérett rák testhossza: 15 mm
ivari különbségek:
kékeszöld színű, fején maszk, ez utóbbi a
Hím (♂)
nőstény átölelésére szolgál. Szemei távol
vannak egymás-
tól
Nőstény (♀) pirosas színű, egy petezacskót visel
megadottnál hígabb sóoldatban több pete kel ki, de akkor a lárvák — a

naupliuszok — az ötödik napon tömegesen elpusztulnak, baktériumos „fertő-
zés" miatt, A sűrűbb sóoldat a baktériumok szaporodását gátolja. Minden
frissen kelt naupliuszlárva sarkain letompított háromszögre emlékeztet, és két
* Ha keltetés előtt a tartós petéket nedves rongyba csavarjuk 10-15 percre. a kikelési
idő alaposan lerövidülhet.
168
evezőlábával csapkod. A naupliuszok helyváltoztatása így meglehetősen lassú,

részben ennek tudható be, hogy a legapróbb halivadék (pontylazacok és labi-
rinthalak) is ügyesen vadásznak rájuk, másrészt szívesen fogadják őket azért
is, mert még puha a lárvák héja, és így a halivadéknak nem okoznak nyelési
nehézséget.
GRINDALFÉREG. A grindálférgeket (Enchytraeus buchholzi) egy svéd akvarista

nő (l. Grindal) használta első ízben díszhalak ivadékainak felnevelésére. Ez az
elnevezés egyben megkülönböztetés az Enchytraeustól, ugyanis grindal néven
az akvaristák sohasem az Enchytraeus albidust értik, hanem az E. buchholzit.
Habár ez így zoológiailag nem helyes, mégis annyira általánosan elterjedt
szokás, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért mi sem tértünk el tőle. A
grindált az a sajátság tette ivadékeleséggé, hogy mindössze 0,4 mm széles, az
1 mm széles Enchytraeusszal szemben. Így a grindált a már serdülő ivadék is
könnyen bekaphatja, és még az sem hat zavarólag, hogy ez a kis gyűrűsféreg
1 centiméter hosszú. (Az Enchytraeus albidus a 3 cm hosszúságot is elérheti!)
Különbség még a két faj között, hogy a grindal kifejezetten hőigényes: 14 °C
alatt szaporodik, ezért ajánlatos 18 és 24 °C között tartani. 30 °C felett a
férgek elhagyják élőhelyüket, vagyis „megkísérlik a kivándorlást", ami a mi
égövünk alatt aligha lehet sikeres. Habár az Enchytraeus mintájára a grindal is
tenyészthető ládában, kicsiben az egyszerűbb eljárást, az Eckert-féle módszert
érdemesebb alkalmazni. A tenyésztés céljára kivételesen nem egy-, hanem
kétliteres befőttesüvegeket állítunk be, és azokat azonos módon készítjük elő a
tenyésztésre: 1/3 részükbe laza tőzeg kerül, erre diónyi kupac főtt zabpelyhet
helyezünk, a grindal és az Enchytraeus legkedveltebb csemegéjét. Melléje
telepítjük a szaküzletben vásárolt vagy díszhaltenyésztéssel foglalkozó akvaris-
ta ismerősünktől kapott grindálférgeket. A talajfelszínt most üveglapokkal
befedjük, továbbá minden befőttesüveg kapjon egy üveglap fedőt is, de úgy,
hogy légrés maradjon mellette, tehát legjobb ferdén alátámasztani.
A grindált naponta kell etetni vagy kevés zabpehellyel (vigyázat: a zabpe-
hely könnyen penészedik!), vagy bármelyik Enchytraeus eleséggel (lásd ott!).
169
Azért kell több befőttesüveget beállítanunk, mert a feletetésnél elkerülhetetlen

bolygatást a férgek megsínylik, így viszont hetente újabb üvegből vehetünk ki
férgeket, pár hetes pihenést biztosítva az előzőleg használt üvegek lakóinak.
Mindenképpen helytelen a féregkeresés közben a talajt felforgatni! De felesle-
ges is, mert megfelelő táplálás esetén a talajt borító üveglapról csipesszel
mindig kellő mennyiségű féreg szedhető le. A grindált előbb langyos vízben kell
,,mosdatni", mielőtt a halivadék gyomrába jut. A tőzegtől úgy választhatók el a
férgek, hogy a befőttesüveg-fedőben alulról melegítjük őket. Az el nem fo-
gyasztott grindál 12 napig is életben marad az akváriumban, de már csak azért
is veszélyes a túladagolás, mert a felesleg az akvárium talajába fúródik és ott
anyagcsere-terrnékeivel bomlási folyamatokat indít meg.
FŐ ELESÉG KIFEJLETT HALAKNAK
ENCHYTRAEUS. Az Enchytraeus már nem az ivadék, hanem a kifejlett halak

fontos téli vagy járulékos tápláléka. A vele való állandó etetés viszont halaink
elhízását, terméketlenségét és ragyogó színük elvesztését vonja maga után. Az
Enchytraeust legfeljebb 50x 40 x 30 centiméteres faládákban szokták tenyész-
teni. A kívánt talajkeverékre vonatkozólag a szakirodalomban a legváltozato-
sabb recepteket találjuk, és az csak természetes, hogy mindenki a maga mód-
szerét tartja a legjobbnak. Íme, egy kis választék (a grindálnak is megfelel):
1. 50% átszitált virágföld, 25% mosatlan kvarchomok, 25% malátaká-

véalj (zacc);
2. 50% virágföld (szintén átszitált), 50% tőzeg;
3. átszitált komposzt, homok és tőzeg (mindegyik 1/3 arányban);
4. lombföld, tőzeg és fenyőtű (mindegyik 1/3 arányban, de ezt általá-
ban csak grindálhoz ajánljuk!);
5. tiszta tőzeg.
170
Az utóbbi a legegyszerűbb, és semmi esetre sem a legrosszabb! Abban

minden akvarista egyetért, hogy agyagos talaj vagy ma-trágya tartalmú föld
nem alkalmas céljainknak. Eltekintve attól, hogy az Enchytraeus-tenyészetet
mindig ládába telepítjük, a megoldás teljesen hasonló a grindaltelepéhez.
Ugyancsak hasonló módon kell a férgeket kiszedni és feletetni. Enchytraeus a
szabadban is gyűjthető — a trágyadombokon és komposztgödrök felszínén.
Különösen alkalmasak az olyan helyek, ahol rothadt sárgarépa található. A
Kőbányai Konzervgyár hulladéklerakó telepein augusztusban, paradicsom-
befőzés idején szokott nagyobb mennyiségű Enchytraeus megjelenni. Ha
háztáji hulladékra kevés zabpelyhet öntünk, valóságos csapdát állíthatunk neki.
Ezt a módszert kertes házban lakó akvaristák sikerrel alkalmazhatják. A sza-
badban begyűjtött Enchytraeust sohase telepítsük a már több nemzedéken át
ládában nevelt fajtársak közé. Az ilyen keverést ugyanis a tenyésztörzsek
alaposan megsínylik.
A talajt etetéskor parfümszóróból permetezett vízzel nedvesíthetjük. A talaj
csak nedves lehet, lucskos soha! Az Enchytraeus táplálására alkalmas minden-
féle főtt hüvelyes, tehát bab, borsó, lencse, továbbá sárgarépa- vagy burgo-
nyafőzelék. A főtt zabpehelybe tehetünk időnként kevés cukrot vagy késhegy-
nyi margarint. A tejtermékeket (pl. krémsajt, tejfel) is szívesen fogyasztják a
ládák lakói. Jó nekik az összevagdalt máj, vagy a csirkehús is, de ez utóbbiak a
ládák talajának atkásodását mozdítják elő. A talajlakó atkák a férgeket ugyan
nem bántják, de táplálék-konkurenseik. Szabad szemmel nézve a talajatkák
gombostűfejnél kisebb, mozgó, barna golyóknak látszanak. Atkairtás céljából
petróleumos rongyokat szoktak tenni a ládák sarkába. Ha apró ugróvillás
rovarok jelennének meg a tenyészetben (szökdécselő mozgásukról felismerhe-
tők), azokat egyszerűen le kell fújni a ferdén tartott láda talajfelszínéről. Eset-
171
leg egy akváriumba fújhatók be, ahol a vízfelszínről táplálkozó halak menüje
tehető velük változatossá.
Az Enchytraeus-tenyészet nemkívánatos vendégei közül a fekete fürkész-
darazsak ellen rovarirtó szerekkel (Chemosol, Unitox stb.) védekezhetünk.
Ezeket kívülről permetezzük a ládák falára, és ugyanilyen szerekkel átitatott
rongyokat tegyünk a talajfelszín és az üveglapok közé. Pók és pinceászka nem
ártalmasak, sőt csak segítenek nekünk az atka és rovarirtásban. Több akvarista
kövek alól gyűjti az összegömbölyödő pinceászkákat Enchytraeus-
tenyészetének egészségügyi „ápoltatására". A hangyák invázióját úgy védhet-
jük ki, hogy a ládát a levegőben felfüggesztjük. Rendkívül szellemes Józsa
László eljárása, aki hangyák és atkák ellen villamossági porcellán szigetelő
talpakat erősít — megfordított helyzetben — kívülről a ládák aljának sarkaira. A
szigetelő talpak kalapjába pedig vizet vagy olajat önt. A nemkívánatos vendé-
gek persze nem tudnak átjutni a folyadékon.
Ha valamelyik láda tartalma elöregszik, amit az egyre csökkenő féregsza-
porulat és a felső talajrétegek elkérgesedése, valamint édeskés szaga is jelez,
akkor tegyük a ládát tűző napra. Ilyenkor a férgek a mélybe húzódnak, s az
elkérgesedett felső talajréteget lehánthatjuk és frissel cserélhetjük ki. Az akció
sikerét már egy hét múlva az Enchytraeus rohamos szaporodása szokta jelezni.
Ha ez nem következik be, akkor radikálisabb megoldáshoz kell folyamodni: a
még kimenthető férgekből egy mogyoró nagyságú kupacot egy pohár állott
vízbe rakunk, majd a víz felszínére felúszó talajatkákat leöntjük róla. Ezt köve-
tően a ládát kiürítjük, s néhány percre forrásban levő vízbe mártjuk. Aztán
ismét következhet a talaj elkészítése, és végül a benépesítés a megmentett
Enchytraeusszal.
SZÚNYOGLÁRVÁK. A trópusokon némelyik évszakban dísz halaink fő tápláléka
172
a szúnyoglárvákból adódik. A nálunk annyira elterjedt planktonrákok ugyanis a

meleg égövön jóval kisebb egyedszámban fordulnak elő. Ebből következik,
hogy természetes viszonyok között mint haltáplálék — a szúnyoglárvákkal
szemben alárendelt jelentőségűek. Különösen fekete szúnyoglárvák lebegnek
óriási tömegben a trópusi állóvizek felszínén. (Itt is előre kell bocsátanunk,
hogy a szúnyoglárvák szín szerinti osztályozása nem akar tudományos csopor-
tosítás lenni, mindössze az akvaristák közhasználatú megjelöléseivel élünk az
egyszerűség kedvéért.)
Kétségtelenül nehezíti a szúnyoglárvák akvarisztikai felhasználását az a kö-
rülmény, hogy tömeges tárolásuk huzamosabb ideig nem megoldható, hiszen
bebábozódnak és átalakulnak kifejlett szúnyogokká. Ezek pedig elég rossz
hírűek, mert amellett, hogy csípésükkel megkeserítik az ember életét, az
Anopheles-szúnyog fertőző betegséget, maláriát is terjeszthet. Fekete szúnyog-
lárváink között jócskán akad Anopheles-lárva is. Még az a szerencse, hogy a
maláriaszúnyog csak akkor veszélyes, ha előzőleg maláriás betegtől szívott
vért. (Ennek viszont nálunk kicsi a valószínűsége.)
A fekete szúnyoglárvákat (Aedes, Culex stb.) magunk gyűjthetjük kisebb
állóvizek felszínéről planktonhálóval (l. planktonrákok). Ez a művelet némi
gyakorlatot igényel, mert a háló bemerítésekor az ott levő és potrohvégüket a
vízből kidugó szúnyoglárvák bukfencezve a vízfenékre menekülnek. Rövid idő
múlva azonban ismét a felszínre emelkednek, hiszen a légköri levegőből léle-
geznek, és így a víz mélyén megfulladnának. A vízfelszíntől való elzáráson
alapszik a petróleumos szúnyogirtás is. Ugyanis, ha a petróleum vékony, színt
játszó rétegben a vízfelszínre kerül, a szúnyoglárvák légzését meggátolja, ami
természetesen pusztulásukat vonja maga után. A szúnyogirtásnak ez a módja
csak akkor indokolt, ha szakemberek előre kidolgozott terv szerint végzik.
Magánosok petróleumlocsolgatása állóvizeink felszínén a biológiai egyensúly
173
AZ ÁRVASZÚNYOG (CHI-
RONOMUS SP.) ÉS FEJLŐ-
DÉSE - FELÜL: BALRA HÍM,
JOBBRA NŐSTÉNY IVAR-
ÉRETT PÉLDÁNY (IMÁGÓ):
1. PETECSOMÓ NYÍLFŰ
LEVELÉN; 2. ÉS 3. AZ
ISZAPBAN ÉLŐ FEJLŐDÉSI
ALAKOK: LÁRVA ÉS BÁB
megbontása miatt
oktalan és egyben
büntetendő cselek-
mény! Az efféle kár-
tételt az akvaristák
mindig megdöbbenéssel
veszik tudomásul.
Fontos volna, hogy
mindenki tudja: káros
szúnyogok szennyvíz-
csatornákban, esővizes hordókban és árterületeken szaporodnak legnagyobb
mennyiségben, tehát elterjedésüket elsősorban ilyen helyeken kell gátolni.
E lárvák különleges akvarisztikai felhasználása a következő: fekete szú-
nyoglárva diétára szokták fogni azokat a halakat, amelyek emésztési zavarok-
ban szenvednek. Ez a természetes kúra rendszerint nagyon is hatásos, mint-
hogy a lárvák a hashajtó szerepét betöltő hangyasavat tartalmaznak.
A vörös és fehér szúnyoglárvák nagy előnye, hogy télen is gyűjthetők, to-
vábbá a belőlük kifejlett szúnyogok nem szúrnak. Minthogy hűvös vízben köny-
nyebben tárolhatók, ősztől tavaszig terjed a begyűjtésük fő idénye. A második
világháború előtt díszhalüzleteink a vörös szúnyoglárvát (Chyronomus
plumosus) Bécsből hozatták. Az első légi szállítmányok mindig Mikulás-nap
(december 6) táján érkeztek Budapestre. A Chyronomus inkább vörös színű,
174
apró féregnek látszik, mintsem szúnyoglárvának. Az iszapban turkál, így be-

gyűjtése sem történhet a fekete szúnyoglárvákéhoz hasonlóan. A Chyronomus
a legcélszerűbben úgy gyűjthető, ha alkalmas helyen kövekkel ócska zsákdara-
bokat rögzítünk a vízfenéken. Városszéli árkok mentén rendszerint a gyűjtés
minden kelléke a helyszínen megtalálható. Az előkészületek után nekünk csak
azt kell tenni, hogy egy-két nap múlva kiviszünk egy tiszta vödröt, és miután
vízzel megtöltöttük., a zsákdarabok rostjai közé befurakodott szúnyoglárvákat
a vödörbe kirázzuk.
A szúnyoglárvák házi eltartása a feletetésig hűvös, fagymentes helyen,
ugyancsak nedves rongyban vagy lapos tál vízben (pl. fotóelőhívó tál) történ-
het. A Chyronomusszal halaink számára fehérjedús táplálékot biztosítunk.
Vörös színe is a mi vérfestékünkhöz hasonló hemoglobinból származik.
Az úgynevezett fehér (Sayomya vagy Corethra) szúnyoglárvákat
planktoneleségből szoktuk otthon kiszűrni. Az egyes lárvák teste csaknern
víztiszta, átlátszó. Úgy fekszenek a vízben, hogy hossztengelyük a vízfelszínnel
majdnem párhuzamos, amit testük elülső és hátsó végén levő két kis úszóhó-
lyag tesz lehetővé. A kiszűrés különösen akkor fontos, ha halivadéknak készí-
tünk elő táplálékot. A fehér szúnyoglárvák ugyanis ragadozók. Egyetlen példá-
nyuknak sem szabad az ivadék medencéjébe kerülni. Kifejlett halak étrendjét
viszont változatosabbá tehetjük velük.
TUBIFEX. Ha arról készülne statisztika, hogy hazánkban melyik a leggyakrab-

ban használt élő díszhaleleség, vitathatatlanul a Tubifex állna első helyen. Ezt
egyébként díszhalüzleteink számottevő Tubifex-forgalrna is bizonyítja. Magyar
neve kevésbé ismert: csővájó féreg (tudományos neve: Tubifex tubifex). Ez a
földigilisztával rokon, 1-6 centiméter hosszú gyűrűsféreg álló- és lassan folyó
vizek iszapjában nagy tömegben szokott előfordulni. Nemegyszer rózsaszínű,
hullámzó szőnyeget alkot. Az egyes férgek az iszapban testük váladékával
175
olyan csövet vájnak, amelybe veszély esetén könnyen visszahúzódhatnak.

Máskülönben csak fejvégük van a csőben, farki testvégük abból kiállva, szün-
telenül kígyózó mozgást végez; így biztosítva egész szervezetük testfelületen át
történő oxigénellátását.
Természetesen nagy előny, hogy szaküzleteinkben a Tubifex egész éven át
beszerezhető. De éppen ezért arra csábítja az elfoglalt akvaristát, hogy halait
állandóan ezzel a féreggel etesse. Ez pedig súlyos hiba volna, mert a halak
máj-, bél-, ivarszerv elzsírosodásához vezetne. Szerencsére maguk a halak is
jelzik, hogy mikor nem kívánnak belőle többet. Ilyenkor unottan úsznak el a
leszálló féreg mellett, vagy csak ímmel-ámmal kapnak utána. Így nem csoda,
hogy a Tubifex a talajba fúródik még akkor is, ha a szokott adagnál nem kerül
több a medencébe. Ott aztán elkezdi jellegzetes „hastáncát".
Az akvaristák ritkán szokták a Tubifexet személyesen begyűjteni.
Díszhalüzletek sem szívesen veszik alkalmi begyűjtőtől, hiszen az illető menten
abbahagyja a szállítást, mihelyt a komolyabb fagyok beállnak. Ennek ellenére,
ha valaki tömeges lelőhelyet talál, érdemes kitermelni: a Tubifex-tartalmú
iszapot a helyszínen „kirostálhatjuk" ételborító szitával vagy méhészálarccal. Az
így nyert ún. „nyers tubi" még tele van hulladékkal, ezért otthon vissza kell
tenni a szitába, de úgy, hogy a szita alja egy külön, erre a célra beállított lavór
vizébe érjen. A Tubifex a vele felszedett törmelékből ilyenkor a szitán át a
lavórba mászik. A kimászatás befejeztével ajánlatos a férgeket nagy tömegben
nem víz alatt, hanem csak nedvesen tartani. Ha a begyűjtött „nyers tubi" a
törmelék között nem túl kevés Tubifexet tartalmaz, akkor a száradó közegből
menekülve egy csomóba összemászik. Ez az összemászás vagy egymásba
fonódás amúgy is számunkra előnyös tulajdonsága a férgeknek. Így csipesszel
könnyen kiemelhetők az eltartásukra szolgáló lapos tálból, a naponkénti vízvál-
tások alkalmával. Időnként mossuk ki a tálat is, mert benyálkásodik, és az ott
176
tenyésző baktériumok is fogyasztják az oxigént. Különben is nagyon vigyáz-

zunk, mert a Tubifex rendkívül oxigénigényes! Fokozott mértékben vonatkozik
ez a dunai kiöntésekben található és halaink részéről könnyen emészthető ún.
„selyem tubi"-ra. Hasonló okokból a szaküzletben vásárolt és papírba csoma-
golt Tubifex-adagot nylonzacskóba tegyük — ami nagyon is indokolt — mielőtt
táskánkba süllyesztenénk. A zacskót fölülről sohasem szabad befedni! A
Tubifex nagy oxigénszükségletét otthon úgy elégíthetjük ki legkönnyebben, ha
befőttesüvegben, vízcsap alatt állandó átfolyó vízben tartjuk. Ellenkező esetben
feletetés előtt le kell mosdatni róla az anyagcsere termékeit. Ajánlatos ezt a
műveletet egy ugyancsak erre a célra beszerzett teaszűrővel végezni. Elektro-
mos hűtőszekrény legalsó polcán is tárolhatók e férgek anélkül, hogy a jelenle-
vő élelmiszert veszélyeztetnék. (Bár ettől a megoldástól sokan érthető módon
— idegenkednek.)
A feletetést úgy végezzük, hogy az akvárium vízfelszínén úszó üveg- vagy
műanyag kosárka, az ún. Tubifex-etetőbe helyezzük a férgeket. Ennek apró
likacsain át azok egyenként kimásznak, és a halak elkapják őket. Gyorsíthatjuk
a kimászást, ha nem gomolyagot teszünk az etetőbe, hanem azt előbb szétráz-
zuk! Az etető alá tegyünk egy kis üvegtálkát (pl. patentzáras befőttesüveg
tetejét). Nagyobb halaknak, pl. bölcsőszájú sügéreknek egyszerűen az akvári-
um vizébe is dobhatjuk a Tubifexet, de csak akkor, ha a halak étvágyát, illetve
az általuk egy alkalommal elfogyasztott táplálék mennyiségét már jól ismerjük.
A talajba ásódott Tubifex sok oxigént von el a halak elől. Amellett tömege-
sen erősen savanyítja is a vizet. Csak kevés hal képes a férgeket a talajból
kihúzogatni. Ilyenek a páncélos harcsák (Corydoras) és némelyik labirinthal
(kék gurámi, Betta). A többi hal csak elszakítja a férget, amelynek a talajba
lepusztuló testrésze elkezd penészedni, s a leggondosabban kimosott ho-
mokban is sötét színű szennyfoltok keletkezhetnek. Ha növendékhalaknak
177
A CSŐVÁJÓ FÉRGET ETETŐKO-

SÁRBAN ADJUK A HALAKNAK (A .
KÉPEN A BÖLCSŐSZÁJÚ, SÜ-
GÉREK EGYENKÉNT HÚZZAK KI A
FÉRGEKET A KOSÁR NYILASAIN)
vagdalt Tubifexet adunk a

medencébe, a talajba fúródás
veszélye nem fenyeget.
Elevenszülő fogaspontyok
ivadékának csaknem első
tápláléka lehet ez a féreg
pépfinomságú vagdalék
formájában. A férgek felvag-
dalását mindig falapon, bo-
rotvapengével végezzük. A
vagdalék alapos kimosása
még fokozottabb mértékben
indokolt, mint a felvágatlan
Tubifexé. Végül megemlítjük, hogy nem jelentéktelen az a csonterősítő hatás,
amit a Tubifex-táplálék a fiatal halakra kifejt. Ezt magas ergoszterin-tartalma
biztosítja. Ahhoz azonban, hogy ez a vegyület D-vitaminná alakuljon, a napfény
ibolyántúli sugarainak hatására is szükség van. Sajnos, a napfény legérték e-
sebb részét már az ablaküveg, ha pedig az ablak nyitva van is, az akvárium
üvegfala szinte teljesen kiszűri. A csonterősítő D-vitamin csak akkor jelenik
meg Tubifex feletetés hatására halaink szervezetében, ha a lefedetlen akvár i-
umot ultraibolya sugárzás éri. Ez utóbbit azonban nemcsak a napsugár, hanem
kvarclámpával rövid ideig tartó besugárzás is biztosíthatja.
PLANKTONRÁKOK. Többször hallottam már városi akvaristáktól: „De jó lenne

lakóhelyem közelében egy kis „planktontó”, mondjuk egy hamisítatlan falusi
kacsaúsztató." Ilyenkor mindig olyan állóvízre gondoltak, amelyben egészen
178
apró, lebegő evezőlábú- és ágascsápú rákok élnek milliószámra. Városszéli

„planktontavakból" általában a baromfitrágya, de még inkább a falusi udvaro k-
ból kiszivárgó trágyalé hiányzik. Így a falusi tócsákra jellemz ő apró, lebegő
lények, vagyis a kacsaúsztatók plankton-rákjai nem is szaporodhatnak el benn-
ült nagy tömegben. Egy „planktontó" valóban kincset ér: az apró
planktonrákoktól a kis halak szemlátomást nőnek.
PLANKTONRÁKOK BEGYŰJTÉSE - A NYILAK A HÁLÓHÚZÁS IRÁNYÁT JELÖLIK; A NAGYÍTÓ

ALATT BALRA VÍZIBOLHA (DAPHNIA), JOBBRA KANDICSRAK (CYCLOPS)
179
PLANKTON-HALELESÉG BE-
GYŰJTÉSÉRE KÉSZÍTETT HA-
LÓ FÉMKERETE, ÉS A NYÉL-
HEZ RÖGZÍTŐ TARTOZÉKOK:
1. A HÁLÓ FÉMVÁZA HOZZÁ-
ERŐSÍTETT CSAVAR-
MENETTEL; 2-3. HÁLÓVÁZ
CSAVARMENETTEL, ILLETVE
CSAVARANYÁVAL; 4. A HÁ-
LÓVÁZ EGY SZÁRNYASCSA-
VARRAL RÖGZÍTHETŐ A
NYÉLHEZ
AZ ELESÉGGYŰJTŐ HÁLÓ ZSÁKJÁNAK ALAKJA ÉS FELFÜGGESZTÉSI MÓDJA: 1. A HÁLÓ

ZSÁKJA ALUL HEGYBE FUT KI - HIBÁS; 2. ALUL LEKEREKÍTETT KIKÉPZÉS - HELYES; 3. A
HÁLÓ KÜLÖNÁLLÓ ZSÁKJA
A tócsajáró akvarista planktongyűjtő felszerelése a „plankton-hálóból" és

szállítókannából, illetve az utóbbi helyett szállítódobozban elhelyezett, fakeretre
kifeszített textiltálcákból áll. A „planktonháló" nyele bambuszrúd, 2 méter
hosszú legyen, és minthogy ilyen hosszú nyél szállítása nehézkes, összecsukh a-
tó formában kell készülnie. A hálókeret rozsdamentes fémből készüljön, 20-30
centiméter átmérő és 30-40 centiméter zsákmélység az ideális. A műanyag
180
zsák a hálón alul ne csúcsban fusson ki, hanem öblösen lekerekített formájú
legyen. A többi egyéni ízlésünkre van bízva, minthogy ilyen hálót hazánkban
készen vásárolni amúgy sem lehet. A készíttetés pedig azt eredményezi, hogy
ahány akvarista, annyiféle a felszerelése.
Szállításra műanyag edények vagy horganyzott bádogkanna alkalmas. Fon-
tos, hogy ezek laposak, nagy felületűek legyenek, mert máskülönben a begyűj-
tött anyag oxigénellátását nem lehet biztosítani. A keskeny, magas, tejeskanna
formájú tartályok céljainknak nem felelnek meg. A szállítódobozban elhelye-
zett, fakeretű textiltálcák (zsákvászon tálcák) nagy előnye az, hogy rajtuk a
planktonrákok vízoszlop nélkül, de nedves környezetben szállíthatók. Ilyenkor
tehát felesleges súlyt nem kell cipelni. A felszerelést különböző lyukbőségű
bronzsziták vagy nylon szövetű hálók egészítik ki. Ezeket azonban csak otthon
használjuk, amikor a kisebb és nagyobb méretű halak részére az eleség szétvá-
logatását végezzük. E sziták, hálók hiányában a háztartási boltokban kapható
műanyag lisztszita — ételborító fémszitával kombinálva — is jó szolgálatot
tehet.
Sokszor eltűnődünk azon, mi módon kerülhet teljesen zárt vizekbe a sok
kis planktonrák. Ez leginkább a következő példán érthető meg: amíg a víz
meleg, a sok vízibolha (Daphnia pulex) — így nevezik azokat az ágascsápú
rákokat, amelyek szökdécselve változtatják a helyüket — szűznemzéssel szapo-
rodik. Ez annyit jelent, hogy petéi nem szorulnak megtermékenyítésre, hanem
anélkül indulnak fejlődésnek, de nőnemű utódok fejlődnek belőlük. Vagyis
rövid idő alatt rengeteg nőstény Daphnia fejlődik. Amikor a víz hűlni kezd,
akkor a szűz petékből hímek is kelnek ki, és az ezek megtermékenyítette nős-
tények vastag kitinhéjú, ún. tartós petéket termelnek. A tartós petéket vízima-
darak könnyen átcipelhetik egyik tócsából a másikba, sőt a szél is elfújhatja a
kiszáradt pocsolyából.
A tél beálltával nem kell abbahagynunk a planktonrákok gyűjtését. Igaz,
hogy télen nem Daphniával, hanem inkább kandicsrákkal (Cyclops) fogunk
181
APRÓ TERMETŰ DÍSZ-

HALAK ÉS A HALIVA-
DÉK TÁP-LÁLÁSÁRA AL-
KALMAS EVEZŐLÁBÚ
RÁKOK: 1. CYCLOPS
STRENUUS; 2. DIAPTO-
MUS COERULEUS; 3.
DIAPTOMUS GRA-
CILIOIDES; 4.
CANTHOCAMPTUS
STAPHYLINUS
találkozni. Ez utóbbi ún. naupliuszlárvái Diaptomusszal és Rototoriával össze-

hasonlítható tápértékű ivadékeleséget jelentenek. Kifejlett példányaik a legap-
róbb halivadék kivételével minden hal menüjében előkelő helyet foglalnak el.
A planktonrákok téli begyűjtését gyakran a jég feltörésével kell kezdenünk.
Ezt kővel, vagy még inkább kis bakával végezzük. Minthogy nem veszélytelen
„sportra" vállalkozunk, ilyen „jeges halászatra" ne egyedül indul junk el. Csak
akkor szabad ráállni a jégpáncélra, ha az elérte a 6 cm vastagságot. S őt más
kikötésünk is van: legalább 60 cm mély vízrétegnek kell lennie a gyűjtés szín-
helyén. Ellenkező esetben a beszakadozó jégtáblák felkavarják az iszapot. A
feltört jég darabkáit ne dobáljuk szét, hanem rakjuk a lyuk köré jelzésként. A
korcsolyázókat még kevésbé fenyegeti veszély, ha a jégrés környékét homo k-
kal szórjuk fel, így ugyanis azt korcsolyával legfeljebb tipegve lehet megközel í-
teni. Fokozza a jég teherbírását, ha a feltört résen át a megterhelés irányának
megfelelően botot, illetve letört faágat dugunk alája.
Amíg planktonhálónkkal szűrjük a vizet, a szállítótálcák ússzanak a víz szí-
nén. Egyenesen ezekre borítsuk ki a háló tartalmát. Ahogy elkészültünk a
munkával, teljesen csurgassuk le a vizet a tálcákról, és azokat vastagon teke r-
jük be rongyokba. Minthogy így nehezen férnek el a dobozokban, legjobb az
egész szállítódobozt becsavarni rongyokba, s utána az oldalzsákba süllyeszt -
hetjük. A szállítás így páradús légtérben, akár másfél óráig is eltarthat anélkül,
hogy veszteségekkel kellene számolnunk.
182
DÍSZHALAK TÁPLÁLÁSÁRA
LEGGYAKRABBAN HASZNÁLT PLANKTONRÁKOK 7. TÁBLÁZAT
Daphnia Cyclops Diaptomus
ágascsápú rákok evezőlábú rákok evezőlábú rákok

rendszertani hely
(Cladocera) (Copepoda) (Copepoda)
színe nagy tömeg- szürkéssárga

sárgászöld kékeszöld
ben vagy barnásvörös
minden szökdécse- folyamatosan ha-

helyváltoztatás szökdécsel és
lés után szünetet lad (gyakran kör-
módja utána visszaesik
tart körösen úszva)
közvetlen fejlő- átalakulás átalakulás

fejlődése
des (naupliusz lárva) (naupliusz lárva)
begyűjtés időpontja tavasztól őszig télen is! télen is!
gyűjtésének módja széllel szemben szélirányban szélirányban
5-6 mm
feltűnően nagy
rétegvastagság a
állatoknál (pl. 3-4 mm 3-4 mm
szállítótálcákon
Daphnia magna)
15 mm
hirtelen hőváltozásra érzékeny! érzékeny! érzékeny!
a naupliuszlárva
a halivadékra ve-
különösen
viszonya a hal- a halivadék nem szélytelen,
a halivadékra
ivadékhoz fogyasztja naupliusz lárvája
veszélyes lehet
kitűnő ivadékele-
ség
KIEGÉSZÍTŐ ELESÉG. Ilyen néven foglalhatjuk össze azokat a haltáplálékokat,

amelyeket az eddig ismertetett főeleségek mellett alkalomszerűen adunk ked-
venceinknek. Nagyobb testű ragadozó halak, pl. bölcsőszájú sügérek szívesen
fogadnak egy-egy földigilisztát (Lumbricus terrestris), de csak akkor adjuk
nekik oda, ha a giliszta bélcsövéből a föld már eltávozott. Egy napig tartó és
nedves üvegben való koplaltatás után kerül a földigiliszta feletethető ál-
183
lapotba. A pataki bolharák (Gammatus pulex) és rokonfajai ugyancsak ragado-

zóhalak kiegészítő tápláléka. Ezzel azonban óvatosak legyünk, mert ha na-
rancssárga foltot látunk egy ilyen kis, oldalazva úszó, néhány centiméteres
rákocskában, akkor az veszélyt jelent halainkra. Ugyanis ekkor a
Pomphorhynchus nembe tartozó szívóféreg lárvája élősködik benne, amely
halakban fejlődik tovább, ha a bolharákot egy hal lenyeli.
Aki még kiegészítő haltáplálékot nem használt, az bizonyára meglepődik,
hogy mi minden szerepelhet halaink menüjében. Íme, egy kis ízelítő: nyers hús
(borjú, marha, szárnyas), vagy helyette szív, késsel elvagdalva. Fontos, hogy a
hús ne legyen zsíros, és ügyelnünk kell arra is, hogy a falatok kisebbek legye-
nek, mint amit egy hal éppen el tud nyelni. Egyébként megtörténhet, hogy
valamely rosszul szájba vett falattól megfullad egy kis vízilakó. Jó eleség a máj
(sertés-, libamáj) nyersen, de főzve, sütve is, ugyancsak késsel elvakarva.
Tojássárgája is sorra kerülhet. Kemény tojás sárgájából egy darabkát pohárba
öntött néhány cm3 vízben elmorzsolunk, s ebből a vízből öntünk nagyon óvato-
san és nagyon keveset halainknak. Ha finomra morzsoljuk a tojássárgáját,
akkor az apró ivadék is fogyaszthatja, de a mértéktartást nem győzzük eléggé
hangsúlyozni!
Nem minden akvarista tetszését fogja megnyerni a nyers tej és citromlé
keveréke, amit megtúrósodás után az akvárium vizébe csepegtethetünk. Ha a
vízfelszínen vékony zsírhártya jelenne meg, azt selyempapírral azonnal fel kell
itatni. Ilyenkor a fehér selyempapírt egyszerűen a víz felszínére terítjük, a zsír-
réteg hozzátapad, s rögtön leemeljük.
Nagyon ajánlhatjuk a tonhalat, de minthogy ez fagyasztva kerül forgalom-
ba, előbb meleg vízben kell áztatni, s utána tépkedjük az izomrostok lefutásá-
nak megfelelően apró darabokra. Édesvízi halak húsa ilyen célra nem felel
meg, mert könnyen parazitákkal fertőzhetjük meg az akvárium ugyancsak
édesvízi halait. Főtt sonka sovány darabkáival is nyugodtan megkínálhatjuk az
akváriumi halakat. Sőt a halikra a kaviár szerepét töltheti be.
184
Daphnia és Tubifex sózva konzerválható. A konzerválást víz nélkül kell vé-

gezni, s ez a művelet a Tubifex esetében a férgek magas víztartalma miatt
vitathatatlanul körülményesebb. A Daphniát rétegesen konzerváljuk, befőttes-
üvegben: egy réteg Daphnia (kb. ujjnyi vastagságban) majd ugyanolyan vas-
tagságú konyhasó réteg következik, aztán ismét Daphnia és így tovább, amíg
az üveg meg nem telik.
A szárazra kitett élő Tubifexet viszont hasonló mennyiségű konyhasóval le-
het óvatosan elkeverni. Rövid idő múlva a konzervált anyag vörösesbarna levet
enged, amit leöntünk, majd a keveréket patentzáras befőttesüvegbe töltjük.
Néhány nap múlva a Tubifex az üvegben leülepedik, akkor a folyadékot ismét
leöntjük róla, s konyhasót töltünk a helyébe. Az ilyen konzerv hűvös helyen
sokáig eltartható. Felhasználás előtt minden sózott eleségről a konyhasót
alaposan le kell öblíteni. Természetesen a sóban konzervált Tubifex vagy ha-
sonló módon tárolt Daphnia csak akkor játszhatja a kiegészítő táplálék szere-
pét, ha ugyanezekhez a feletetés időpontjában élő formában nem jutunk hoz-
zá.
Minthogy díszhalaink túlnyomó többsége vegyes táplálkozású, és féltve őr-
zött növényeink csipegetésein kívül legfeljebb moszat (alga) jut nekik a növé-
nyi táplálékok közül, ezért jót tesz a főtt sárgarépa- és kelvirág-vakarék is.
Többen sikerrel adagolják a forrázott vagy fagyasztás után langyos vízbe ázta-
tott saláta- és spenótlevelet. A mosott, friss levél nyersen is megfelel, de akkor
finomra kell vagdalni. Végül az is kiderül, hogy a nyers zabpehely nemcsak a
televényférgek tápláléka, hanem maguk a halak is élvezettel fogyasztják mint
kiegészítő növényi táplálékot.
185
SZÜKSÉGELESÉG
A szárított haleleséget és műeleséget (mesterséges, szintetikus haltápszerek)

minősíthetjük szükségeleségnek. El kell ismernünk, hogy az utóbbiak között
vannak kiváló minőségűek, mégis ha kizárólag szükségeleséggel etetünk --
akár szárított táplálékot adunk szintetikus tápszerekkel kombináltan —, akkor
előbb-utóbb halaink emésztési zavarokban megbetegednek, sőt az bélgyulladá-
sukhoz fog vezetni.
A legismertebb szükségeleség a szárított bolharák (Daphnia). Az a tömeg,
ami ebből az eleségből évente a szaküzletekben elfogy, azt mutatja, hogy
sokan a még elfogadható mennyiségnél is lényegesen többet használnak belő-
le, s élőeleség helyett is rendszeresen ezt adják halaiknak. Daphniát olyan
helyeken szoktak szárítani, ahol sok nagy termetű és vastag kitinpáncélú vízi-
bolha felhőszerűen hömpölyög, s a vizet átlátszatlanná teszi. A planktonhálóval
kifogott rákokat ilyenkor fakeretre kifeszített dróthálókra (szúnyogháló) öntik,
majd a kereteket néhány másodpercre vízbe mártják. A Daphnia így egyenletes
rétegvastagságban oszlik el, s nem törik meg úgy, mint simításkor. A gyűjtést a
hajnali órákban szokták kezdeni, hogy a déli tűző napon a kifogott mennyiség
megszáradjon. Alkalmas helyen egy ember — természetesen az illetékes he-
lyen beszerzett engedéllyel! — akár napi 70 liter Daphniát is kiszáríthat. Lénye-
gében hasonló technikával történhet a Cyclops és a Diaptomus, sőt a fekete
szúnyoglárvák szárítása is. Újabban szokásba jött nálunk a Tubifex és
Chyronomus szárítása. Az utóbbiak meleg, de nem forró helyen — tehát nem
sütőben — száríthatók. A púderfinomságúra tört Tubifexet szükség esetén a
halivadék is fogyaszthatja.
A műeleségek tartalmazhatnak halhúst, rákhúst, sörélesztőt, halikrát,
lóvelőt, csiga- vagy kagylóhúst, salátalevelet, spenótot. Természetesen mindez
szárítva van. Esetleg kevés lisztet, szervetlen sót is kevernek beléjük. A forga-
186
lomban Tevő több készítmény alapanyaga zsírtalanított kazein (tejfehérje). Ez

a műeleség régebben Unisono vagy — ártalmatlan növényi festékekkel rózsa-
színűre festve — Wawil néven szerepelt. Az Unisono-hoz, illetve céklalével
színezve a Wawil-hoz hasonló anyagot kapunk, ha száraz ementáli sajtot lere-
szelünk és az így nyert pelyhekből a zsírt benzinnel kioldjuk. (De vigyázzunk,
mert a benzin tűz- és robbanásveszélyes.)
Közismert kitűnő műeleség a Biomin, a Tetramin, a Vitakraft stb. Pontos
összetételük gyári titok. A szemlátomást is felismerhető kazein-pelyheken kívül
vitaminok, hormonok, sőt antibiotikumok is lehetnek bennük. Használatuk
előnyét a műanyag dobozokra nyomtatott szöveg is kiemeli: nem zavarosítják
a vizet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha túladagolnánk valamelyiket, az
akvárium vizének vegyi összetétele akkor is változatlan maradna.
187
A DÍSZHALTENYÉSZTÉS MESTERFOGÁSAI
Neonhal (Paracheirodon innesi)

Vörös neonhal (Lamprocheirodon axelrodi)
Kellékek: 25x25 cm alapterületű öntöttüveg akvárium (a vörös neonhal részére
25x50 cm alapterületű) fedőüveggel,
9-15 l desztillált víz,
tölgy- vagy égerfa néhány apró ágának héja kiszárítva (ehelyett német tőzeg is
lehet),
kolometriás pH-mérő (pl. Universal indikátorfolyadék színskálával),
1 m hosszú, 5 cm átmérőjű üvegeső perlonvatta töltettel (esetleg üvegvatta is
lehet, vagy mindez helyett belső szűrő is megfelel), néhány újságpapír,
1 db elemlámpa vagy íróasztali lámpa, az utóbbi 25 W-os izzóval, 1 db teafő-
zésre alkalmas, kis zománclábas,
1 db üvegpipa,
1 db akváriumi fűtőkészülék — termoregulátorral és hőmérővel (ezt a további-
akban külön nem írjuk ki),
Késhegynyi vegytiszta konyhasó, és külön egy púpozott kávéskanál timsó,
műnövény vagy helyette élő ikravédő növény (jávai moha, forrásmoha, esetleg
apró repce),
1 db ♂ és 1 db ♀ ivarérett és az ivarérettségig is megfelelően ápolt neonhal.
Az öntöttüveg medencét, illetve tenyészakváriumot forró vízzel fertőtleníthetjük
188
(ügyeljünk arra, hogy a forró víz ne hirtelen érje az üveget!) A fertőtlenített

medencét 12 centiméter magasságig feltöltjük desztillált vízzel. Ezután tölgy-
vagy égerfaág kiszárított héjából teát főzünk úgy, hogy a forrásban levő desz-
tillált vízzel leöntjük. A kihűlt főzetet („teát") egyszer végigcsurgatjuk egy
perlonvattával töltött üvegcsövön. A sárgás színárnyalatú teának ilyenkor
kristálytisztának és 3 pH-júnak kell lennie. Nagy előnye a tölgyfa-, illetve éger-
fafőzetünknek, hogy lezárható üvegben, sötét helyen tartva tetszés szerinti
ideig tárolható. A tenyészmedencébe kitöltött desztillált víz pH-ját a főzet
adagolásával 6,5-re csökkentjük (eredetileg a desztillált víz pH-ja 7 volt). Tiszta
üveglappal lefedjük a medencét, és 14 napig félsötét helyen állni hagyjuk.
Ezalatt a víz legkisebb zavarodásának sem szabad mutatkoznia. A két hét
elteltével késhegynyi vegytiszta konyhasót oldunk a vízben. Most kerül be az
ugyancsak forró vízzel fertőtlenített műnövény, illetve timsóval kezelt valódi
ikravédő növény néhány kis bokra a medence közepére. (A timsós fertőtlenítés
menetét lásd a „Fontosabb gyakorlati tanácsok" között.) A vörös neonhal
tenyészakváriumának alja leforrázott tőzegborítást is kap. Az utóbbi ugyanis
nem növényekre ikrázik, hanem szabadon, vagyis az ikrákat szerteszórja.
A tenyésztésre kiszemelt neonhalakat ajánlatos már a társas-medencében
figyelemmel kísérni. Fontos, hogy ezek legalább 9 hónaposak legyenek (illetve
a vörös neon hal már 8. hónapban ivarérett). 21-23 °C-os vízhőmérséklet és 5
nk biztosít számukra a tenyésztésig is ideális tartási körülményeket. Lényeges
továbbá, hogy mint őserdei halak, mérsékelt világítást kapjanak. Ha már a
társas medencében megfigyelhetjük az ívási próbálkozásaikat, akkor bizonyára
az is kitűnik, hogy melyik hím „gyengéd" természetű. Az utóbbival biztosabb a
tenyészeredmény, minthogy a termékenyítést a növények között alaposabban
elvégzi. A túlságosan rámenős hímek inkább csak a párjukat üldözik, és az
189
egész nászjáték felgyorsított üteme nem teszi lehetővé valamennyi ikra meg-
termékenyülését.
A kiválasztott párt szombat este, teljesen tiszta üvegpipával, víz nélkül
„beugratjuk" a tenyészmedencébe. Ennek vízhőmérséklete 21-24 °C legyen, és
csak csökkent felső világítás érje.
Az ívás többnyire már másnap megtörténik. Azért ajánlatos a tenyészpárt
szombaton átrakni, mert akkor — legalábbis az „innesi" esetében — nagy
valószínűséggel vasárnap reggel az ívást végignézhetjük. Ha nem ívtak le,
akkor még öt napig legyünk türelemmel, de tovább nem érdemes várni. Sike-
res próbálkozás esetén az utóbbi halfaj ikráinak tömege jól látható a vízinövé-
nyeken. A vörös neonhal, bár több ikrát rak, annyira szétszórja azokat a tőzeg-
ben, hogy kevésbé feltűnők. A felnevelt utódok száma 300-nál is több lehet,
míg az „innesi"-nél 100-150 létszámú ivadékcsapat jó eredménynek számít.
Rendkívül fontos dolog, hogy a tenyészakváriumban a szülőket sohase
etessük! Ez más ikrázó halfajok szaporításánál is feltétlenül betartandó szabály.
(Csak a tartósan ívó ikrázó fogaspontyok jelenthetnek kivételt.) Az ívás után
mindkét szülőt emeljük ki. A tenyészakváriumot ismét fedjük le, s most már ne
csak a fedőüveggel, hanem újságpapírral is. Az újság lapjai borítsák be a me-
dence oldalait is. Az ikrák fényérzékenyek, ezért azokat erős fénynek kitenni
nem szabad, mert szemünk láttára pusztulhatnak el. Elemlámpa, sőt a 15 W-os
izzó fénye sem ártalmas. A szobai lámpa erős fénye azonban ne érje a
tenyészmedencét, legfeljebb az újságborításon át.
A kikelési idő 24-28 óra. Az ivadék mindig a medence legsötétebb pontján
helyezkedik el, és így bizony gyakorlat kell hozzá, hogy valaki a parányi halakat
megpillantsa. Az ikrázás utáni ötödik napon kezdhetjük meg az ivadék etetését.
Egészen apró Cyclops-, illetve pár nappal később Artemia naupliuszlárva is
alkalmas erre. A „túletetés" itt végzetes lehet, mert a naupliuszok hamar felnő-
nek és a Cyclops a halivadékra támadhat.
190
Tíz nap múlva a kis neonhalak halvány rózsaszín árnyalatot kapnak. Ez a

szín a rákövetkező időben kisebb felületre szorítkozik, végül összpontosul az
ismert sötétvörös csíkban. Rövidesen a szép zöldes sáv is megjelenik rajta. A
4-5 hetes ivadék már sokat sejtet jövendő szépségéből.
Neonhalat Magyarországon első ízben Horváth Sándor tenyésztett 1938-
ban. Akkoriban a hétfőnyi ivadék felnevelése is rend-1(14010 eredménynek
számított.
Lángvörös pontylazac (Hyphessobrycon flammeus)

Kellékek: 25 literes akvárium,
klórmentes, lágy, neutrális víz (desztillált vízzel vagy állott esővízzel hígított
csapvíz),
mogyoró nagyságú kavicsok vagy üvegből készült ikrarács (ami az ikrákat a
szülők falánkságától védi),
növény: Myriophyllum, Ceratopteris,
egy ♂ és egy ♀ ivarérett lángvörös pontylazac.
A 25 literes akváriumot 12-15 cm magasságig feltöltjük 6 nk-nál nem ke-

ményebb, neutrális (pH 7) állott vízzel. Betesszük az ikrarácsot, illetve kavicso-
kat és néhány — a szokott módon előkészített — növényt. A
tenyészakváriumban elhelyezett halakat csak mérsékelt fény érje. A víz hőmér-
séklete az ívatáskor 25-26 °C legyen. Az este átrakott halak rendszerint már
reggel ívnak, és közben a sok ikra szertehull.
Az ivadék 36 óra múlva kel ki, és eleinte a növényeken csüng. Öt nap múl-
va kezdjük őket etetni, először infuzóriával, majd Cyclops rák
naupliuszlárvájával, Bosminával stb. A fiatal H. Flammeusok 6 hónapos koruk-
ban ivarérettek. 300-400 utód is felnőhet egy családból.
191
Ékfoltos razbóra (Rasbora heteromorpha)

Kellékek: 2 db kis öntöttüveg medence (lehet akkumulátorüveg is),
1 db 50x 20x 20 cm-es akvárium,
8 liter desztillált víz,
10 l szabadon gyűjtött (nem tetőről lecsurgott!) esővíz, néhány marék német
tőzeg,
1 púpozott kávéskanál timsó,
1 db virágcserép,
vízinövények: Cryptocoryne vagy Ludwigia, esetleg Sagittaria platyphylla,
1 db gumicső,
1 db üvegpipa,
néhány újságpapír és selyempapír,
1 db fiatal ivarérett ♀ és egy kétéves ♂ ékfoltos razbóra.
A tenyésztés előkészületeit négy héttel az ívatás megkezdése előtt indítsuk

el. Gondosan megtisztított, öntöttüveg medencébe esővizet töltünk, és néhány
marék német tőzeget dobunk bele. A tőzeg apró rostjai egy hónap múlva már
biztosan leülepednek. Ekkor átszívatjuk a leszívócsővel az esővizet egy másik,
hasonló módon előkészített öntöttüveg tartályba. A közben víz nélkül maradt
tőzeget felfőzzük, és a még esetleg benne maradt idegen anyagoktól átváloga-
tással megtisztítjuk. Ha ez megtörtént, 50x20 cm alapterületű és 20 cm magas,
ugyancsak kimosott akvárium aljára terítjük. Most egy fehér selyempapír lapot
fektetünk rá — mintha a szokott módon akváriumot rendeznénk be —, és kb. 8
cm magasságig felöntjük a már tőzegen megsavanyított esővizünkkel. (A víz a
méréseknél kb. 3 pH-t mutat.) A vízoszlop további emelését már desztillált
vízzel folytatjuk, 16 cm magasságig. A desztillált víz ilyenkor csökkenti a sava-
nyúságot, 5 pH-értékig. Ezután viszont a közben timsóval fertőtlenített növé-
nyek steril virágcserépbe történő ültetésére is sor kerülhet. A virágcserepet
homok helyett ugyancsak tőzeggel töltjük meg, és a medence közepére he-
192
lyezzük. Bármelyik növényfajt is választjuk a felsoroltak közül, fontos, hogy

annak levelei a vízfelszínt elérjék.
Az ékfoltos razbóra tenyészpárt épp úgy, mint a neonhalakat, üvegpipával,
víz nélkül telepítsük át. Minthogy a trópusi esős évszak beköszönte a halakat
ívásra ingerli, az akváriumban is ezt utánozzuk. Igaz, hogy erre a célra nem
egészen friss (infuzóriaveszély miatt!), hanem csak 8 napos esővizet használ-
hatunk, és ez utóbbival további 2 cm-rel emeljük az akvárium vízoszlopát
(most már a vízoszlop magassága 18 cm lesz). Az akváriumvíz pH-értéke 5,5-
5,7 lesz. Ha a vízhőmérséklet eléri a 25-27 °C-ot, ritka jelenetnek lehetünk
szemtanúi. Az elénk táruló kép ugyanis csaknem egy fél évszázadon át váratott
magára. 1906-tól, halunk első, szingapúri, illetve Johore tartományból való be-
hozatalától a negyvenes évek közepéig nem sikerült megoldani a rendszeres
tenyésztését.
A hím hosszas üldözés után a nőstényt „megnyergeli", vagyis lovagol a há-
tán, így száguldoznak végig az akváriumon. Majd a nőstény hanyatt fekszik egy
levél alatt és várja — gyakran percekig — a partnerét. Az közeledik, és átöleli
őt úgy, ahogy azt a nagyszárnyú hal (Macropodus opercularis) szokta tenni
párjával. Az ikrákat valamelyik levél alsó felére, vagyis a levélfonákra ra-
gasztják. Ha néhány ikra lehull, akkor azok a tőzegben kelnek ki. A kikelés 24
óra múlva következik be. Az ikrázás befejezésétől számítva 6 napig tartó elsö-
tétítés szükséges. Amikor az erre a célra felhasznált újságpapír függönyt fel-
húzzuk, meg kell kezdeni az ivadék etetését infuzóriával (ázalékállatokkal),
vagy apró Cyclops naupliuszokkal. Ékfoltos razbórát Magyarországon először
Babocsay László és dr. Marton Szilárd tenyésztett a negyvenes évek végén.
193
Zebra dánió (Brachydanio reria)

Kellékek: 8-10 literes akvárium,
perlon vattacsomó,
mogyoró nagyságú kavicsok,
növény: Fontinalis vagy Nitella,
két ♂ és egy ♀ ivarérett zebra dánió.
A jelzett űrtartalmú akvárium aljára helyezzük el a kavicsokat, 2 cm ma-

gasságig (kavicsok helyett üveggolyókat is szoktak használni). Majd öntsük fel
állott csapvízzel a medencét úgy, hogy a vízoszlop 15 cm magas legyen. A
medence egyik sarkába illesszünk egy perlon vattacsomót, esetleg ehelyett
forrásmohát (Fontinalis) vagy Nitellát is ültethetünk. Ivatási hőmérséklet 23-25
°C. Először a nőstény kerül a tenyészmedencébe, majd egy nappal később, az
esti órákban a két hím. Reggel, amikor kisüt a nap, meg fog kezdődni az ívás.
A szülők ikrarablók, ezért az ívás befejezése után nem maradhatnak az ik-
rákkal egy akváriumban. A kikelés egyenlőtlen, akár 6 napig is elhúzódhat. A
közben kikelt ivadék etetését a 3. napon meg kell kezdeni infuzóriával vagy
Rotatoriával. A növőfélben levő állatok többszöri vízfrissítést igényelnek, mert
különben egyenlőtlen lesz a növekedésük is („szétnövés").
Vitorláshal (Pterophyllum scalare)

Kellékek: 1 db 100-200 literes akvárium (a tenyészállatok nevelésére),
33-36 liter esővíz, 1 marék tengeri só, növény: Sagittaria, Vallisneria gigantea
vagy Echinodorus,
I. módszerhez: öntöttüveg kád (kb. 6 literes),
1,5 l esővíz,
1 fél teáskanál konyhasó,
1 db szellőztetőkészülék finomporlasztóval.
194
II. módszerhez: 1 db 100 literes akvárium,

tisztára mosott kavics,
kevés növény,
30 liter esővíz,
1 db üvegcsésze (vagy mélytányér kb. 20 cm átmérőjű),
1 db üvegpálca vagy ólomnehezék,
1 db szellőztetőkészülék finomporlasztóval, 1 db hegyes tű,
1 db. kapilláris cső,
6 db ivarérett vitorláshal.
Minthogy önfeláldozóan ivadékgondozó vitorláshalak egyre ritkábban ke-

rülnek kereskedelmi forgalomba, az ivadék mesterséges felnevelésére vagyunk
utalva. A tenyészállatokat féltucatnyi ivadékcsapatból magunk neveljük 100-
200 literes akváriumban. Ebbe a nagyméretű medencébe a kellékek közt jelzett
széles levelű vízinövényeket ültetjük. Az akváriumot 2/3 rész csapvízzel és 1/3
rész esővízzel töltsük fel úgy, hogy annak keménysége kb. 10 nk legyen. Ha
egy maréknyi tengeri sót oldunk a vízben, ez a halak egészségi állapotára
kedvezően hat. A kívánatos vízhőmérséklet 26 °C. Kizárólag esztétikai okokból
nyugodtan berakhatunk 10-20 halból álló Glühlicht tetra és neonhal csapatot a
vitorláshalak nevelő medencéjébe. Ezek nem fogják megcsipkedni a „scalaré"-k
hosszú, vékony halúszóit.
Kilenc hónap múlva legalább egy pár vitorlás kezd elkülönülni és
ikrázóhelyet keres. Hamarosan birtokba vesznek egy levelet, és onnan minden
más halat elhessegetnek. A kiválasztott levelet szájukkal alaposan megtisztít-
ják. Majd a nőstény az időközben kifejlődött tojócsövén át mindig lentről felfelé
úszva, szemenként lerakja az ikrákat. Minden egyes ikraszemet gondosan a
levélre ragaszt. A hím közvetlenül nyomon követi partnerét, és meg-
termékenyíti az ikrákat. Az első ívás eredménye kb. 150 ikra szokott lenni,
később számuk meghaladhatja a 600-at. Megfigyelhetjük, hogy a szülők az
195
ikrákat ápolják, és mindig kicsípik azokat, amelyek megpenészednek. Ugyan-

akkor mellúszóikkal legyezgetve folyamatosan oxigéndús vizet hajtanak a levél
közelébe.
Az ívás utáni estén levágjuk az ikrahordozó levelet, és kezdődhet a mester-
séges felnevelés. Ha műlevelet használunk, azt csak egyszerűen átrakjuk a
nevelőakváriumba.
I. módszer. Levelünk az ikrákkal egy kb. 6 literes öntöttüveg kádba kerül,
amibe 1/3 rész esővíz és 2/3 rész nevelőakváriumi vizet töltöttünk (nem színül-
tig!) Egyidejűleg 1/2 teáskanálnyi konyhasót adagolunk a kb. 5 liter vízbe.
Gyenge, finom szellőztetést is biztosítsunk: az apró buborékok éppen hogy
körülnyaldossák a levelet. — Hogy ne kelljen külön fűteni az öntöttüveg me-
dencét, mindenestől belógathatjuk a nevelőakváriumba. Ennek a módszernek
az a hátránya, hogy a kikelő ivadékot ugyan-csak át kell majd rakni a nagyobb
akváriumba, az pedig valószínű, hogy az átrakás veszteségekkel jár. Ezt a
hátrányt küszöböli ki a második módszer.
II. módszer. Gondosan kitisztított 100 literes akvárium alját tisztára mosott
kaviccsal terítjük le, és kevés növényt ültetünk bele. Az I. módszerben leírt
összetételű vízzel 15 cm magas víz-oszlopot létesítünk. Ügyeljünk arra, hogy a
vízinövényekkel csigák ne kerüljenek be. A medence közepére üvegcsésze vagy
mélytányér kerül, és az utóbbiba helyezzük a levelet az ikrákkal. A levéllemez-
nek függőleges helyzetben kell állnia, és ezért nyelét üvegpálcával vagy ólom-
nehezékkel rögzítjük. A már ismertetett módon szellőztetünk.
Az elfehéredő (lepusztult) ikrákat mindkét esetben magunknak kell eltávolí-
tani. Erre szolgál a hegyes tű és a kapilláris cső, az utóbbival a levélről levá-
lasztott penészes ikrákat szippantjuk ki. Az ívástól számított 24 óra múlva már
egyetlen ikrának sem szabad elpenészednie.
A 4-6 nap múlva kikelő ivadék nem sokban hasonlít szüleihez.
196
Minden kis hal fején ragadás fonál van és úgy lebegnek, mint falevelek a
szélben. — De rövidesen lehullanak a vízinövény leveléről, és gomolyagba
kapaszkodnak. Az ívástól számított 90 óra elteltével az első kis vitorlások fel-
emelkednek, majd az egész raj követi az „elő-kelőket". Az első kiúszás időpont-
jától kezdve nem szabad elmulasztani az etetést. Olyan sok eleségre ( Cyclops
naupliuszra) van szükségünk, hogy az ivadék — mint mondani szokás — benne
ússzon a táplálékban. Ha egyetlen napon hiányosan etetünk, az minden addigi
fáradozásunk eredményét kétségessé teszi. Hathetes korukban a kis „scaleré"-
k, már nem „sisakos vitorlások", hanem kezdenek szüleikhez hasonlóvá válni.
Végtelen sok örömet okozhat a vitorláshalak nevelése, ha kellően gondo-
sak vagyunk. Megjegyezzük még, hogy a tenyészformák (fekete, füstszínű,
márvány, fátyolos) jóval lassabban nőnek, mint a törzsalak. Vitorláshalat Ma-
gyarországon első ízben Lauermann tenyésztett Csillaghegyen. Ugyancsak
szenzáció-számba ment röviddel ezután a harmincas években Keczöl Géza
kárpitos tenyésztési sikere.
Sziámi harcoshal (Betta splendens)

Kellékek: 1 db legalább 60 cm hosszú akvárium,
1 db szellőztetőkészülék,
1 db szűrőkészülék,
sűrű növényzet: Cryptocoryne, Limnophila, Hygrophyla, Ceratopteris, Riccia,
1 ♂ és 1 ♀ ivarérett sziámi harcoshal.
A sziámiak halviadalainak hőse az akváriumban közreműködésünkkel gon-

doskodik utódairól. A tenyésztést a szaporítómedence előkészítésével kezdjük:
a megjelölt növényekkel sűrűn beültetett akvárium vízoszlopát 10-15 cm-re
csökkentjük. Egyben olyan helyre állítjuk a medencét, ahol rázkódásmentes
197
környezetet tudunk biztosítani számára. Vízhőmérséklete 27 és 30 °C között

legyen. Ilyen körülmények között a hím hamarosan elkezdi a habfészek építé-
sét. Ha szorgalmasan fújja a buborékokat, a habfészek rövidesen 2 cm-re is
kiemelkedhet a víz tükre fölé. Ekkor becsalogatja a nőstényt a fészek alá, és
megindul a nász-játék — először csak „látszatpárzások" formájában. A nőstény
ilyenkor hassal felfelé kerül. Néhány átkulcsolás után a hím ikrákat szorít ki
párja testéből. Az ikrák a víznél nehezebb, csaknem egészen fehér kis golyók.
Lesüllyednek, de a hím — szájába véve — felviszi azokat a fészekbe. Ha a hím
az ívás befejezése után nem veri nagyon a párját,akkor a nőstény az ikrák
kikeléséig (20-24 óra) benn maradhat a tenyészakváriumban.
4-5 nap múlva a kicsinyek kiúsznak a fészekből. Ekkor a hímet is eltávolít-
juk. Itt is kiúszáskor kezdjük az etetést. Táp-lálékként keményre főtt, és a víz
felszínére szórt tojássárgája is megfelelő lehet. Élő eleségként először infuzória
jöhet számításba, majd Cyclops naupliusz. Egy fészekaljból 300 Bettát is felne-
velhetünk. Öthetes koruk kritikus, mert akkor kezd kifejlődni a labirintszervük.
Ilyenkor fokozott szellőztetés és szűrés indokolt.
Az együtt nevelt hímek ivarérett korukig nem viaskodnak. Szép hímeket
nevelhetünk úgy, hogy 1,5 cm-es testhosszuk elérése után elkülönítve tartjuk
őket egészen apró üvegekben (pl. régi joghurtos poharakban vagy műanyag
fűszerdobozokban). Ha csak annyi élelmet kapnak, amennyi az „éhenhalásuk-
hoz sok", akkor törzsük karcsú marad, de gyönyörű hosszú és széles úszókat
fejlesztenek. Üveglapokkal rekeszekre tagolt, hosszú medencében látványos
formában történhet a hímek elkülönített nevelése. Így látják egymást anélkül,
hogy egymáshoz úszhatnának, és ez színpompájukat fokozó, állandó idegiz-
galmat vált ki bennük.
198
Cifra fogasponty — „Cap Lopez" (Aphyosemion australe)

J. Nachstedt és H. Tusche* Züchterkniffe (tenyésztői kulcsok) című kiadvá-
nyukban a következő három módszert ajánlják. Ezekhez szükséges kellékek:
I. 2 db 30x 20x 15 cm-es akvárium,
18 l esővíz,
1 db evőkanál,
1 db 20x15 cm-es elválasztó üvegfal,
1 csomó tisztított fonálalga (vagy műnövény),
1 ♂ és 2♀ ivarérett „Cap Lopez".
II.1 db 30x 20x 15 cm-es tenyészmedence,
9 l esővíz,
1 db cilex tabletta (vagy más hozzá hasonló fertőtlenítőszer), 1 csomó tisztított
fonalalga (vagy műnövény),
1 ♂ és 2 ♀ ivarérett „Cap Lopez".
III. 1 db 30x 20x 15 cm-es tenyészmedence,
1 db 80 x 40 x 25 cm-es felnevelő medence,
57 l esővíz,
1 db cilex tabletta (vagy más hozzá hasonló fertőtlenítőszer), 4 db csavaros
üveg (vagy jól befedhető üvegedény),
1 csomó tisztított fonálalga (vagy színes perlonvatta),
a kívánt ivadék mennyiségétől függően változó példányszámú „Cap Lopez"
tenyészállat.
I. módszer. Két db 30 x 20 x 15 cm nagyságú tenyészmedencét állott eső-

vízzel megtöltünk és 23 °C hőmérsékleten nem túlságosan világos helyre
tesszük (nem napra!). Egyik medencébe két nőstényt és egy hímet, továbbá
egy csomó kifogástalanul meg-tisztított fonálalgát, illetve műnövényt teszünk.
A berakott állatokat naponta etetjük tiszta Enchytraeusszal, nagyszemű élő
bolharákkal, esetleg szúnyoglárvával is, de mindig csak annyit adjunk, ameny-
*Nagyrészt e két szerző érdeme, hogy ma az akvaristák közkincse az, ami sokáig egyes
emberek kiváltsága volt. (Züchterkniffe. Alfred Kernen Verlag, Stuttgart.)
199
nyit fél órán belül elfogyasztanak. Közben az állatok naponta ívnak. A peték a
fonálalga csomókban vagy annak külső szélén megragadnak. 14 nappal később
kezdjük meg a víz felszínén úszó ivadék naponkénti lehalászását egy evőkanál-
lal. Az így kifogott kis „Cap Lopez"-eket vigyázva tegyük át a másik medencé-
be, amelyben ugyanolyan vízviszonyokat, hőmérsékletet és mindenben meg-
egyező környezetet találnak, mint az ikrázó medencében. Ennél a módszernél
vigyázzunk arra, hogy nemsokára meg kell ejtenünk az ivadékok válogatását
növekedésük szerint. A nagyobb példányokat elkülönített helyre tegyük. Ez egy
becsúsztatott elválasztó üveglappal könnyen megoldható. Különben minden
további nélkül lenyelnék vagy legalábbis megölnék fiatalabb és kisebb testvére-
iket. A kicsinyeket naupliuszokkal, infuzóriával vagy Bosminával etethetjük. A
Cyclops naupliuszainak semmiképpen sem szabad a medencében befejezniük
fejlődésüket, mert ezek a táplálékállatkák fejlettebb korukban a kis halakat
megtámadják és elpusztítják. Kiváló felnevelő tápláléknak bizonyult a „Mikro".
II. módszer. Egy a fentihez hasonló tenyészmedencét ugyan-olyan állott
esővízzel töltünk meg, és feloldunk benne egy cilex tablettát. (Ez a fertőtlenítő-
szer kb. a Trypaflavinnak felel meg.) Az erősen zöld színűvé váló víz 14 nap
múlva ismét kitisztul. Halványzöldes színárnyalata nem ártalmas. A tenyésztés
művelete egy sterilizált erős algapárna (vagy műnövény) behelyezésével kez-
dődik. Három jól beikrásodott nőstény mellé két erős hímet válasszunk a
tenyésztéshez. Nem túl erős megvilágításban és 23 °C hőmérsékleten a halak
késedelem nélkül ívnak. Ez után 24 óra múlva fogjuk ki őket. A
tenyészmedence enyhén elsötétítve, ugyanazon a helyen maradjon, s 14-16
nap múlva kikelnek a kishalak. Ez a tenyésztési módszer annyiban előnyös,
hogy az ivadék egyenlő korú, és így a kicsinyek jó etetés mellett majdnem
egyformán felnőhetnek. A nagyság szerint való áthelyezés itt már nem szüksé-
ges.
200
III. módszer. Az akvárium ugyanolyan mint az I. módszerben írtuk, úgy is kell

feltölteni. A cilexes állott vízbe egy ökölnyi csomó fonálalga vagy színes
perlonvatta kerül. Etetés nélkül, 24 óránként cseréljük a tenyészmedencében a
párokat, és az időnként lerakott ikrákat este gyenge világítás mellett keressük
meg. A világos ikrák jól elütnek a zöld algaháttértől és aránylag könnyen meg-
találhatók. Az alga-, esetleg vattacsomó belsejébe hullott ikrákat mutató- és
hüvelykujjunkkal minden további nélkül kiszedhetjük és kiemelhetjük. Az ikrák
olyan kemény héjúak, hogy károsodás nélkül, akár dörzsölhetjük őket ujjaink
között. Az összegyűjtött ikrák csavaros üvegekbe vagy jól befedhető üvegedé-
nyekbe kerüljenek, amelyekben 2 cm-es víz-oszlop van. Természetesen a vizet
a tenyészmedencében kell merítenünk, ahol már csírátlanítottunk. A poharakat
vagy edényeket sötét helyre vagy egyszerűség kedvéért szekrénybe állítjuk 22-
24 °C hőmérsékleten. Így szinte lehetetlen az ikrák penészedése. A fehéredő
ikrák nincsenek megtermékenyítve és naponta el kell őket távolítanunk. Mint-
egy 13-14 nap múlva, ha már tisztán felismerhetők a petékben a fekete szem-
foltok és a kis halak összesodort teste, óvatosan leengedjük a medencéből a
vizet, és helyébe abból a vízből töltünk, amelyben a fiatal „Cap Lopez" ivadékot
kikelése után fel akarjuk nevelni. A vízcsere elősegíti a kicsinyek másnapi
kikelését. Ha minden kis hal kikelt, az üvegedényt állítsuk be a felnevelő me-
dencébe, amíg a víz hőmérséklete ki nem egyenlítődik. Ha ez megtörtént,
negyedóra leforgása alatt cseppenként befolyatunk a medence vizéből, de
olyan óvatosan, hogy ne keletkezzenek kis vízörvények. Ha az edény megtelt,
beengedjük az ivadékot új, nagyobb környezetébe, a felnevelő medencébe. A
kis cifra fogaspontyok az áthelyezésre nagyon kényesek. óvatosaknak és tü-
relmeseknek kell lennünk; ha nagyobb veszteségeket el akarunk kerülni.
A felnevelő medencét természetesen — mint fentebb említettük — több héten
át „érlelt" esővízzel töltjük meg, a szokásos sómennyiség hozzáadásával. Külö-
201
nösen fontos, hogy igen sűrű növényzetet használjunk. A világos hely nem
ártalmas, a 24 °C ,- feletti hőmérséklet azonban kárt okoz. Az etetést már
leírtuk. De megemlítjük ismét, hogy Enchytraeusszal nem szabad túlzott mér-
tékben etetnünk, mert a víz igen könnyen megzavarosodhat. Az ivadék igen
érzékenynek mutatkozik baktériumokkal szemben. Ha nem jól érzik magukat a
kis halak, ezt összehúzott farkúszójukkal és imbolygó mozdulatokkal mindjárt ki
is mutatják. Ha ilyesmit veszünk észre, tegyünk fertőtlenítőszert a zavaros
vízbe. Ennél a módszernél is ügyelni kell arra, hogy a víz-oszlop magassága
megfelelő (legfeljebb 15 cm) legyen.
Yukatáni fogasponty (Mollienisia=Poecilia sphenops) (fekete tenyészváltozat

— „Black Molly").
Kellékek: nagyobb méretű berendezett akváriumok a tenyészállatok felnevelé-
séhez,
1 db 20 cm hosszú öntöttüveg akvárium,
10 db, kb. 10 cm hosszú kapilláris cső,
1 db szellőztetőkészülék,
1 db szűrőkészülék,
db befőttesüveg,
1-2 kávéskanál konyhasó.
Myriophyllum vagy műnövények,
6-8 db fiatal „Black Molly".
A tenyésztéshez beszerzett fiatal „Black Molly"-kat páronként szétosztjuk más
békés természetű halak tartására szolgáló akváriumokba. Ezek a medencék
lesznek a koromfekete halacskák nevelőakváriumai. Háromnegyed éves koruk-
ban már kitűnik, hogy a nőstények megtermékenyültek-e vagy sem. Terhessé-
gi foltot itt ugyan nem lehet felismerni, de az ivarnyilás fele szögletesebb
hasfal jelzi, hogy egyik-másik anyaállat már szülés előtt áll. Ekkor a 20 cm
hosszú öntöttüveg akváriumba 8 cm magasságig állott csapvizet öntünk.
202
SZÜLÖTÖLCSÉR ELEVENSZÜLŐ HA-

LAKHOZ
10 liter vízre számítva egy kávés-

kanál konyhasót teszünk bele.
Előnyös megoldás, ha utóbbi me-
dencét beállítjuk a nevelőakvári-
umba. Ilyen körülmények között
nem kell fűteni (vízköpenyes fűtés).
De minthogy itt a medence súlya
miatt elsüllyedne, tegyünk alája víz
alatti állványként egy lefordított
befőttesüveget. A növényeket
(legalkalmasabb a Myriophyllum)
talaj nélkül helyezzük el úgy, hogy
a száruk egy részét üvegcsövekbe
dugjuk; így nem úsznak fel a víz
felszínére. A műnövények pedig minden rögzítés nélkül megállnak. Olyan sok
növényre van szükség, hogy a „terhes" nőstény úszni is alig tudjon. Ha a
hőmérséklet elérte a
27-28 °C-ot, a szülés
nem sokáig várat ma-
gára; rendszerint már a
környezet változással
TENYÉSZAKVÁRIUMBA
AKASZTHATÓ SZÜLŐ-
KETREC - AZ ELEVEN-
SZÜLŐ FOGASPONTYOK
IVADÉKA A KETRECFENÉK
ÜVEGRÚDJAI KÖZÖTT AZ
AKVÁRIUMBA HULL
203
együtt járó izgalom kiváltja. Etetni nagyobb Daphniá-val lehet. Amennyiben a

várandós halacska nem szülne 14 napig, akkor a tenyészmedence vizének egy
részét azonos hőfokú friss vízzel cseréljük ki. Ezzel siettetni lehet az ivadék
világra jöttét. Nagyon fontos, hogy a vízoszlop ne legyen 8 cm-nél magasabb,
mert ellenkező esetben a kis halak „hasoncsúszókká" válnak. Úszóhólyagjuk
feltöltésére ugyanis feltétlenül szükségük van légköri levegőre. Ugyanilyen
lebegési (hidrosztatikai) zavarok keletkeznek akkor is, ha úszóhólyag-megfázás
következik be a tenyészakvárium vizének nem megfelelő hőmérséklete, illetve
az egyenlőtlen hőeloszlás miatt.
Ha megindul a szülés, akkor az anyaállat egy nap alatt megszüli valameny-
nyi utódát. Amikor ez megtörtént, vegyük ki az anyát, valamint a növények egy
részét. A vízköpenyes fűtésnek az is előnye, hogy az ivadék nem tud a fűtő-
testre lefeküdni. A nevelő akváriumban is akadályozzuk meg a „Molly"-kat
szellőztetéssel és filtrálással keltett vízáramlással — rossz szokásuk gyakorlásá-
ban. A szellőztető porlasztóját és a belső szűrőt ilyenkor a fűtőtest közelében
helyezzük el.
Az ivadék etetését megszületése után azonnal meg kell kezdeni. A menü:
Cyclops naupliusz, Rotatoria, valamint a legfinomabb szárazeleség. Minthogy a
„Black Molly"-knak feltétlenül szükségük van növényi táplálékra, ezt az átla-
gosnál erősebb napsütés okozta algásodással, valamint kiszárított és finom
porrá őrölt salátalevéllel biztosíthatjuk.
Az újszülött halak egyedszáma, továbbá színe tájékoztat bennünket fajta-
jellegükről: ha 10-20 halacska született és kezdetben hollófeketék, de 3 napos
korukban világosabbak lesznek, akkor az original „Black Molly" törzs tagjai,
amit az USA-ból importáltak. Ezek csak egy negyedév múlva lesznek ismét
koromfeketék. Ha 20-nál több az ivadék egyedszáma (30 vagy akár 50-60),
akkor ezek a „Black Molly" és „Liberty Molly" hibridjei. (A lírafarkú tenyész-
204
változat újabb mutáció eredménye.) Az original „Black" terhességi ideje 45-60

nap.
Megjegyezzük még, hogy a „Black Molly" az akvárium „hangulatmérője".
Ha rázkódik ez a hal, akkor valami baj van az akváriumban: vagy zavaros, vagy
infuzóriás a víz, vagy nem megfelelő a hőmérséklete. A hazai akváriumi tör-
zseknek újabb importált fajtákkal történt vérfelfrissítő keresztezése ugyan
nagymértékben megnövelte halunk életképességét (vitalitását), de ez műszer-
pontosságú „indikátor" jellegén mit sem változtatott. 30 °C-hoz közeli hőmér-
sékleten, jódmentes konyhasóval kezelt tiszta vízben kell tartanunk úgy, hogy
algatermelő nap-sugárban fürödhessen. Akkor egyetlen „Black Molly" sem fog
bennünket nyugtalanítani ideges rángatódzásával.
Ennek a fejezetnek az anyagát tipizálva állítottam össze az akvarisztikai
szempontból jelentősebb halcsaládok jellegzetes képviselőinek tenyésztési
leírásával. A fajokat úgy válogattam, hogy a tenyésztés receptje — legfeljebb
kisebb módosításokkal — az egy családba tartozó, közeli rokon fajokra is érvé-
nyes legyen. Amiben a fajok a szaporodás terén eltérnek, az elsősorban a
tenyészakvárium vizének fizikai és kémiai sajátosságait érinti. Ugyancsak fajok-
ra jellemző, és a gyakorlat szempontjából fontos az ikrák kikelési, valamint az
ivadék kiúszási időpontja. Az utóbbi adat általában az etetés megkezdésére
figyelmeztet. Az egyes meleg égövi díszhalfajokat tárgyaló fejezet fajleírásait a
mellékelt táblázat anyaga egészíti ki. Ennek összeállításánál felhasználtam
azokat az adatokat, amelyeket H. Stallknecht részben saját megfigyelései
alapján, részben az idevágó gazdag irodalomból összegyűjtött és rendszerbe
foglalt.
205
MELEG ÉGÖVI HALAK FŐBB ADATAI* 8. TÁBLÁZAT
I. II. III. IV. V. VI.

halfaj nk pH °C kikelés etetés
1. <20 7 20-25 20 5
2. <8 5-6 25-28 30 5-6
3. <12 6-7 24-26 24-30 6
4. <8 6 24-26 24 5
5. <8 7 24-26 30 4-5
6. <8 6 24-26 24 5
7. <5 5-6 25-28 30 4-5
8. <5 5-6 25-28 30 4-5
9. <10 5-6 22-25 30 4-5
10. <12 6-7 23-25 20 4-5
11. <6 5-7 24-28 20 4-5
12. <20 7 20-22 24 5-6
13. <12 - 18-20 3-4 nap 5
14. <12 7 23-25 24 4-5
15. <8 6-7 21-23 20 5
16. <5 6,5 26-27 24-28 5
17. <20 7 24-26 20 4-5
18. <10 6-7 24-28 30 4-5
19. <6 5-6 24-28 30 4-5
20. <6 6-7 24-28 35 4-5
21. <3 - 27-28 6-7 nap -
22. <10 6-7 24-26 30 5
23. <12 7 20-24 40 5-6
24. - - 25-26 50-70 3-4
25. <12 5-7 25-28 28 5
26. <6 6,8 24-26 30 3-4
27. - - 24-26 36 6
* I.=halfaj a Meleg égövi díszhalak című fejezetben;

II.= Vízkeménység nk-ban; <szám=felső érték
szám =alsó érték
III.=a víz hidrogénion-koncentrációja pH (hidrogénion-kitevő);
IV.=vízhőmérsékleti (°C) határok, amelyek közt tenyészthető a halfaj;
V.=kikelési idő órákban (a „nap" szó külön jelezve van);
VI.=ivadék első etetésének napja, a kikeléstől számítva.
206
8. TÁBLÁZAT(folytatás)

28. <10 7 25-28 30-40 5-6

29. <10 6,8 24-26 6-7 nap néhány órával kikelés után
30. <12 7 23-26 30-35 5---6
31. <10 7 26-30 16-20 5-6
32. <20 7 18-30 30 3
33. <10 7 24-28 30 3
azonnal, amikor az első halak úszni
34. <10 6-7 24-28 40
próbálnak
35. <12 6-7 24-28 30 3
36. <20 7 18-24 40 3
37. <12 6-7 24--28 30-45 azonnal a kikelés után.
38. <15 7 23--25 40-6 nap 3
39. <15 7 23-25 40-6 nap 3
40. <15 7 23-25 40-6 nap 3
41. <12 7 25-28 30-4 nap 3
42. <15 7 16-22 40 3
43. <8 5-6 24-28 30 az első kishalak elúszása után
44. <5 5-6 25-30 40 3
45. - 7 22-23 5-7 nap -
46. - 7 22-23 5-7 nap -
47. - - - - -
48. - - - - -
49. <15 7 24-26 7-10 nap kikelés utáni napon
50. - - 26 - -
51. <12 6-7 26-28 7-10 nap kikelés utáni napon
52. - - 25-28 6-8 nap 1-2 nappal a kikelés után
53. <10 5-6 20/24 10-14 nap elúszás után azonnal
54. <8 5-6 20/24 10-14 nap elúszás után azonnal
55. - - 26 - -
56. <15 7 25-23 15-20 nap elúszás után azonnal
57. <20 7 25-30 10-14 nap elúszás után azonnal
.....
207
8. TABLÁZAT (folytatás)

halfaj nk pH °C etetés kikelés
58. <15 6-7 25-30 10-14 nap elúszás után azonnal

59. <10 - 22-24 8-10 nap kikelés napján
60. 8> 7 20-26 terhességi idő: 28-30 születés után azonnal
nap
61. 10> 7 20-30 kb. 35 nap születés után azonnal

62. 10> 7 20-30 kb. 35 nap születés után azonnal
63. 15> 7-8 25-30 egyéni és tartási születés után azonnal
körülményektől függ
64. 8> 7 25-30 30-35 születés után azonnal

65. 10> 7 23-26 30-45 születés után azonnal
66. - 7,3 22-23 4-6 hét születés után azonnal
67. 10< 7 23-26 28-35 nagy szikzacskó esetén később
1-2 nappal
68. 10< 7 23-26 30-90 születés után azonnal
69. 5< 6-7 18-30 21-30 születés után azonnal
70. - - 18-20 5-8 hét születés után azonnal
71. 8< 7 26-30 36-60 születés után azonnal
72. <12 7-8 18-24 5. nap után 10. nap előtt nem szabad!
73. <12 7-8 18-24 4-8 nap után 4 nap múlva
74. <15 7 26-28 kb. 50 óra után 3-4 nappal a kikeléstől számít-
va
75. <15 7 28-30 kb. 50 óra után 6 nappal később

76. <20 7 25-28 5-8 4 nappal később
77. <20 7 25-28 10-14 nappal később
78. <12 7 24-26 4-6 nap 4 nappal később
79. <12 7 24-26 4-6 nap 4 nappal később
80. - - 27-30 - -
81. - 6-8 24-26 3 nap -
208
8. TÁBLÁZAT (folytatás)

82. <15 <7 28-30 5-8 nap 6

83. <12 7 24-28 4-6 nap 4
84. <12 5-6 24-28 6-10 nap 5-6
85. <12 5-6 24-26 6 nap 5
86. - - 26-28 52-56 nap 4
87. <15 6-7 24-26 6 nap 5
88. <12 7 26-28 4-6 nap 4

89. <5 5-6 28-30 4-6 nap 2. héttől kezdve
90. <15 7 25-28 16-20 4-5
91. <12 7 24-30 24-30 4
92. <12 6-7 27-30 20-24 4
93. <12 7 26-30 20 4
94. <12 7 26-30 20-24 4
95. <12 7 26-30 20 4
96.. <15 7 25-30 20-24 4
97. <12 5-6 25-30 26-24 4
98. - - 26-28 36-48 -
99. - - - - --
100. - - 24-30 - -
101. 10>< 7-8 26-30
102. 8 >< 7 24-26 8-12 nap a kikelés napján

104. 10>< 7-8 24-28 8-12 nap a kikelés napján
106. 10>< 7-8 25-30 20-24 nap 4 nappal később
107. - - - 2-5 nap 5
209
SZUBTRÓPUSI OÁZIS EURÓPÁBAN
A táj semmit sem árul el abból, hogy oázis felé közeledünk, mint ahogy az
afrikai oázisok is váratlanul bukkannak fel, ha szemünk már belefáradt a siva-
tag vörösesbarna homokjának szemlélésébe. Itt kukoricaföldek után vált hirte-
len a táj. Mint valami látomás, párafelhőktől övezve patak kígyózik elő délszaki
hangulatot árasztva magából. Habjain tányérszerű levelek között rózsaszínű
virágok himbálóznak. Vize mélyen a mederben tör fel, de a vadforrások vízho-
zamát sokáig nem mérhette senki. Csak a feltörő iszapból lerakódó geológiai
rétegek jelezték az idő múlását, azt, hogy ismét eltelt egy évmillió. Üde zöld
növények szigetei tépik fel a sűrű párafüggönyt.— felmutatva egy-egy lehelet-
finom virágkelyhet. Mélyen a víz tükre alatt ősidők óta változatlanul zajlik az
élet. Évmilliók élettörténete olvad a jelenbe.
Egy hindu rege szerint, amikor Brahma megalkotta a világot, a Gangesz fo-
lyó vizén nyugvó lótuszlevélen pihente ki fáradalmait. Indiában ezért részesítet-
ték kultikus tiszteletben a szép növényt: a föld és a földnek életet adó Gangesz
vizének jelképe lett.
Az indiai lótusz közeli rokona az egyiptomi állótusz, a nílusi tündérrózsa
(Nymphaea lotus var. thermalis). A bőség és a jólét jelképe volt ez, mert hi-
szen Egyiptom földjét a Nílus vize és hordaléka termékenyítette meg. Az élet
szimbóluma, de egyben a halálé is: nyílásakor a Nílus vize visszahúzódott
medrébe. A tündérrózsa bimbója vagy nyíló virága kőbe vésve, oszlopfőnek
210
kiképezve az egyiptomi építőművészet jelentős eleme lett. Miközben odalent a

csendes vizeken íbisz madarak lépkedtek át rajta, hasonmása fényűző ottho-
nok tartópilléreként az ég felé tört. Ez a tündök16 szubtrópusi jelenség min-
denütt a messzi tájak egzotikus hangulatát sugallja. A piramisok országába kell
utaznunk, hogy őshazájában, eredeti környezetében gyönyörködhessünk ben-
ne. Legalábbis így gondolták sokáig. És akkor a XVIII. század magyar tudósa,
Kitaibel Pál szenzációs felfedezést tett: megtalálta a nílusi tündérrózsát a
Nagyvárad melletti Püspökfürdő hévizeiben, ahová — mint azóta kiderült —
nem vízimadarak hurcolták át a magvát, hanem ott is őshonos. A jégkorszak
előtti Európában még gyakori, de a hó és a jég, a gleccserek, illetve a hatásuk-
ra erősen lehűlt levegő mindent letarolt, ami a napsütötte tájak szülöttje volt.
Európának csak egyetlen pontján, egy meleg és változatlanul szubtrópusi
oázison húzhatta meg magát mind a mai napig.
Ez a különös növény ma szigorú védelem alatt áll, de a múlt század végén
még nem részesült kíméletben. Érdemes felidézni Alföldi Flatt Károly panaszait
(1886): „Midőn a Nymphaea thermalis virágzik, nagyon természetes, hogy a
fürdőközönségnek a természet ritkaságai iránt érdeklődő része bírni óhajt egy-
egy példányt belőle. Fiúk és lányok egész serege áll készen, s a tolakodásig
ajánlja fel szolgálatait. Két, sőt egy krajcárért is kész mindenik — sokszor a
szemérmet is mélyen sértőleg — a vízbe menni, hogy az óhajtott virágot onnan
kihozza. És ezt teszik minden felügyelet nélkül a maguk akaratából, mert a
ritka növény eddig még — sajnos! — csak afféle bitang jószág! Némelyik két
marokra fogott óriási, s már-már fonnyadni készülő zsákmányt szorongatnak
az útszélen, s kínálgatják eladásra! A magyarhoni fűvészetnek szerintem akkor
tenne a Fürdőigazgatóság legnagyobb szolgálatot, ha e »Nymphaea-
sarcolásnak« egyszer már a legszigorúbb véget vetne."
A sarcolásnak véget is vetettek! A virágkelyhek letépése ugyanis a meghi-
211
úsult termésképzés miatt a növény szaporodását gátolta. A már kifejlődött

tövek viszont még a bivalytiprást is állták. A bivalyok órák hosszat hevertek a
meleg, iszapos vízben, miközben a hullámok hátán táncoló fodros levelek
cirógatták ormótlan testüket. Ősi életközösség volt ez. Harmadkori kép, csak
akkor még nem volt jelen, mint szemtanú: az ember! Még legalább egy évmil-
liónak kellett eltelnie, míg 1866-ot jelzett a kalendárium.
Püspökfürdőn már 101 méter mélyen törte át a fúrópajzs a föld szilárd
kérgét, de jelentősebb mennyiségű termálvíz nem szökött fel. A fúrást a követ-
kező évben megismételték, de ismét eredmény nélkül. Érthetetlen, hiszen a
közeli Félix-fürdőn már 47 méter mélyen gazdag vízérre akadtak. A fúrás Püs-
pökfürdőn abbamaradt, de az elhagyott fúrólyukon át így is percenként 250
liter 42 °C-os víz ömlött a felszínre. Így keletkezett Püspökfürdő: Oradea-Mile
„1 Mai" főforrása. Ezenkívül csaknem 30 db kisebb-nagyobb természetes vad-
forrás fakad itt a föld mélyéből 20-32 °C-os vízzel buzgólkodva. E vadforrások
mentették át a már egy-millió éve véget ért harmadkor élővilágának néhány
tagját a mai ember korába.
A tündérrózsaleveleken — élő kövületként — e díszes házú harmadkori csi-
gák is fennmaradtak. De ez nem minden fajnak sikerült! Földtörténeti mérték
szerint egyikük csak „néhány tizedmásodpercet" késett: a fekete bödöncsiga
(Theodoxus prevostianus) élő példányait a századforduló előtti évtizedekben
találták utoljára Püspökfürdő hévizeiben. Most itt már kipusztult, de mégsem
merülhetett feledésbe. Zegzugos vonalmintájú, fél-gömbalakú mészvázát
fonalra fűzve nyakláncnak árusították. Olyan tömegben került elő a homokból,
hogy még a modern tengeri üdülőhelyek, pl. Mamaia és Eforie különlegességek
után sóvárgó közönségének is jut belőle bőven és a Fekete-tenger nap barní-
totta strandszépei büszkén viselik nyakukban a Nagy-várad melletti kihalt
bödöncsigák házát. A fekete bödöncsiga élő példányai a Pannon-beltenger
212
kiédesedett vizének maradványaiként magyarországi élőhelyen ma is fellelhe-

tők: Kácsfürdőn, állandó hőmérsékletű forrásokban csigáink meg ma is ráspo-
lyozzák a kavics algavegetációját. Sőt egy-egy épségben előkerült friss dunai
csigahéj ébren tartja azt a feltevést is, hogy a Margit-sziget mentén, a Duna
vízszintje alatt fakadó termálforrásokban is él még. Ezek a források csak ren d-
kívül alacsony vízállás idején tűnnek elő habtisztán, a szürke mélységből. A
margitszigeti artézi kút fúrása előtt a jelenleginél több vizet szolgáltattak. A
hűvösebb idő beálltával „gőzfelhő" hömpölygött felettük, s ott a jégpáncél még
a leghidegebb télen is fodrozódó víznek adta át a helyet.
A hőigényes bordás tornyoscsiga (Melanopsis parreyssi) nevű csigafaj a vi-
lág egyetlen pontján vészelte át a jégkorszakot, és ma már csak a pü spökfür-
A NAGYVÁRAD MELLETTI PÜSPÖKFÜRDŐ (ORADEA, BÁILE „I MAI") „BENNSZÜLÖTT"

VIZICSIGÁI: BORDAS TORNYOSCSIGÁK (MELANOPSIS, PARREYSSI) (AZ ELŐTÉRBEN A
MÁR KEVÉSBÉ MELEG VÍZHEZ ALKALMAZKODOTT ÖKOTIPUS LATHATÓ) (A. BREHM
UTÁN)
213
dői hőforrásokban található. Itt 30 °C-os víz az életeleme. Soós Lajos, a neves
magyar malakológus idegenszerű jelenségnek tartja kontinensünkön. Miközben
az Európa legszebb édesvízi csigájának járó pálmát „neki ítéli", a következő-
képpen jellemzi: „Lépcsőzetesen egymás fölé sorakozó kanyarulatait lendületes
bordák keresztezik, s hogy a héj szerkezete még díszesebb legyen, a bordák
vége csomósan megduzzad, olyan díszítést adva a háznak, amilyen egyébként
csak a trópusok alatt élő csigákon szokott előfordulni." Legközelebbi rokonai is
csak Kisázsiában és Szíria melegvizeiben honosak. A trópusi jelleg nem a vélet-
len játéka: Európa éghajlata legutolsó jégkor előtt ennek a kiváltságos helynek
a mikroklímájára emlékeztetett. Ahol már kissé hűl a források vize, ott a tóból
kifolyó patakban egy ökotípusa, a Melanopsis hungarica néven leírt forma az
uralkodó. Ezt a hűvösebb víz itt megedzette és a példányok többségét nagyob-
bá, erőteljesebbé tette, bár héja kevésbé díszes. Felfedezője és első leírója,
Kormos Tivadar 6-8 °C-os vízvezetéki vízben is tartotta huzamosabb ideig. A
víz-partot szegélyező fekete földekből mindenütt kifehéredett Melanopsis-
házakat túr ki a vakondok, és szánt ki az eke.
Régebben ezeket az üres csigaházakat is kilyukasztották és láncra fűzték.
Ma a Román Tudományos Akadémia az ásatag csigaházakat is védi mint a
múltba vezérlő néma tanúkat. A Melanopsisok nem nyálkás, kocsonyás burok-
ba ágyazott peték tömegével gondoskodnak utódaikról, hanem sok szikű petéi-
ket egyenként tojják le a vízinövények levelére, kövekre vagy akár az akvárium
üvegfalára. A fejlődő csigák parányi háza jól látható már a peteburkon belül is.
Ugyancsak akváriumban tartott példányokon sikerült megfigyelni, hogy a
vízváltásra élénk mozgással reagálnak, a fedetlen akváriumból ki is másznak
(!), míg az alacsony hőmérsékletet félig a homokba ásódva, eléggé passzívan
vették tudomásul. Egyik sorstársuk, a nyugati hólyagcsiga, (Physa acuta) nem
őshonos itt, hanem betelepítésének köszönheti előfordulását. Különösen az
214
ugyancsak behurcolt, ausztráliai eredetű ülő levelű ambúlia (Lymnophyla

sessiliflora) bozótban gyakori. Miután a budapesti Egyetemi Botanikus Kert
egyik medencéjéből és a Lukács-fürdő mögötti Malom-tóból is előkerült, úgy
látszik, hogy ez a csiga bejutott hűvösebb folyóvizeinkbe, és egészen otthono-
san szánkázik a Duna, a Tisza, sőt a Körös iszapján is.
Amikor először e szubtrópusi oázist meglátogattuk, mindenütt a Román
Tudományos Akadémia Természetvédelmi Bizottságának táblái vonták maguk-
ra figyelmünket: „Természetvédelmi terület (REZERVÁTUM), kérjük, hogy
védje a természetet" — hirdeti az egyik; „A virágokat letépni és a halakat
kifogni szigorúan tilos!" — közli a másik. Később döbbentünk rá, hogy leg-
alábbis az emberek tudatából egy táblaszöveg hiányzott: „Víziállatokat és
vízinövényeket ide telepíteni szigorúan tilos."
Minden élőlény élete időhöz van kötve, csak az örök megújulás teszi halha-
tatlanná! De egy adott élőhelyen sohasem lát napvilágot korlátlan egyedszámú
ivadék, és nem is szakad meg a leszármazottak láncolata addig, amíg a külső
körülmények állandók. Ezt mondja ki a biológiai egyensúly törvénye. Növények
és állatok már megismert, egymást kiegészítő gázcseréje ennek csak követ-
kezménye. Ha avatatlan kezek a természet rendjébe belenyúlnak, a mérleg
serpenyője megbillenhet. Ez a veszély fenyeget egy-egy újabb artézi kút fúrá-
sakor is, meglevő hőforrások közelében. Ilyenkor a forrásvíz egy része elszökik.
Majd amikor beköszönt az ősz, a megmaradt víz valamelyest lehűl. Így akkor-
tájt tűnhetett el az őshonos fekete bödöncsiga Püspökfürdő forrásvizéből,
amikor a közeli Félix-fürdő melegvize a fúrólyukból a felszínre tört (1885).
Az élő környezet változását viszont nemcsak egy-egy faj kipusztulása, ha-
nem betelepítése is jelentheti. A szumátrai páfrány (Ceratopteris cornuta)
petrezselyemszerű víz alatti és Asparagusra emlékeztető víz feletti hajtásai
215
néhány évvel ezelőtt jelentek meg; 1966-ban még nyoma sem volt.
A szivárványos guppi (Poecilia reticulata) néhány példányát is minden bi-
zonnyal akvaristák úsztatták be az 1966-ot követő években. Ki gondolta volna,
hogy a hőforrások vize ennek a szivárványszínekben ragyogó venezuelai ele-
venszülő halacskának, annyira kedvez, hogy 4-5 éven belül utódainak tömege
csak mázsaszám lesz mérhető. Ez ma Európa legnagyobb szabadvízi
guppitenyészete. A hím guppik nagy része felső- (Topsword) és alsókardos
(Bottomsword). Dupla kardfarkú hím (Doublesword) is megcsillan néha a
kristálytiszta vízben. Feltűnő, hogy milyen sok, teljesen kiszínesedett törpe hím
siirög-forog a hínár felett. A sok szivárványos guppi között az oszakai (Japán)
Világ-kiállítás „díjnyertes" példányaival vetélkedő szépségek is akadhatnak.
Kihozza a véletlen, a statisztikai valószínűség. De ki volna képes sok millió
jellegtelen közül kiemelni a kincset? Már könnyebb volna továbbtenyészteni
vagy standardírozni a mesébe illő jelleget.
Vajon a halászatot tiltó táblákat a guppik miatt szögezték ki? Aligha. Akkor
is kinn voltak, amikor itt meg egyetlen guppi sem élt. Pontyot, fenékjáró küllőt,
kurta baingot, szivárványos öklét vagy vágócsíkot védenek vele? Ilyen halak
akadnak másutt is, bár mint az élő környezet tagjai, természetesen ezek is
védelemre szorulnak.
Nem kisebb tét forog itt kockán, mint Közép-Európa egyetlen őshonos
melegvízi hala. Mert ilyen is van itt, a szivárványkele (Scardinius
erythrophthalmus rakovitzai; első leírója: G. S. Müller, 1939). A piros szemű
kele (Scardinius erythrophtalmus L.) díszhal méretű leszármazottjáról van szó.
28-34 °C-os víz az életeleme. Ősidők óta itt születik az erdei forrásokban. Már
februárban itt ölti aranysárga nászruháját, hiszen az ő hazájában, ezen az
európai szubtrópuson sincs sohasem tél. Ha leívott, az egyben a halálát jelenti,
mintha legalábbis 20 °C-nál hűvösebb vízbe került volna.
216
Miért kell ennek így történnie? Nem tudjuk. — De a szülők helyett már ott
úszik a parányi ivadék. Ha bedugjuk kezünket a patakba, egy kis csapat
szivárványkele előbb-utóbb biztosan odaúszik, mert nagyon kíváncsi halacskák!
Minthogy a vízi élet szubtrópusi varázslatként hatott, a vízparton is vártuk
a folytatást. Akaratlanul is délszaki növényeket kerestünk. A parkban megpil-
lantott banánfák illettek a tájba, és nem tűnt zavarólag az sem, hogy a tűző
napon óriási agávék meresztgetik tövisbe végződő, húsos leveleiket. Az erdő
szélén a vadrózsák narancssárga csipkebogyója és a vadrózsabokrokra felkúszó
futórózsák égőpiros virága egymás szépségét fokozza. Később tudatosult
bennem, hogy az utóbbiak az egész oázis szimbólumát testesítik meg: a vadon
élő faj és a kivadult kultúrforma él itt is látszólag tökéletes harmóniában.
Hogy a vízi élet egyensúlya az európai szubtrópusi oázison eddig nem bo-
rult fel, az nemcsak a védelem érdeme, hanem szerencse is. Nem vitathatjuk,
hogy az újabb fajok betelepítésével az életközösség még színpompásabb lett.
De ezt a világért sem szabad folytatni! A mérleg mutatója kileng, és bármikor
átbillenhet a serpenyő, ami az évmilliós élővilág vesztét jelentené. Az egész
emberiség közkincsét aligha lehetne a véletlenre bízni! Azt mindenkinek, és
elsősorban az akvaristáknak — gyakran egy adott környezetben még ártatlan-
nak tűnő — „betolakodott", idegen állat- és növényfajoktól óvni kell!
217
AZ AKVÁRIUMI HALAK BETEGSÉGEI
Ha valakinek jól megy a sora, anyagi gondok nem gyötrik, azt szokták monda-
ni, hogy „él, mint hal a vízben". Olyankor aligha gondolunk arra, hogy a halak
élete a természetes vizekben korántsem irigylésre méltó. Az élőlények egyetlen
csoportját sem károsítja annyiféle parazita, mint éppen a halakét. Nem is
beszélve azokról a ragadozókról, amelyek támadásainak ugyancsak ki vannak
téve. Hiszen ki tudná felsorolni, hogy hányféle állat táplálkozik hallal !
A halbetegségeket két nagy csoportra osztjuk:
I. nem élősködők, és II. élősködő (halparaziták) okozta betegségekre.
Mindkét betegségféle megelőzése a legfontosabb, ami igen szorosan összefügg
a kondícióromlás megakadályozásával. Egy hal ellenállása az őt fenyegető
veszedelmekkel szemben főleg három tényezőn múlik: 1. öröklött ellenállás
(rezisztencia); 2. védettség (immunitás), ami természetes úton a kiállott beteg-
ségek következtében jön létre; 3. tartási körülmények (mechanikai sérülések
elkerülése, tápláltság, a víz fizikai és kémiai sajátságai).
Könnyű belátni, hogy az ellenálló képesség kialakítása tekintetében a tartá-
si körülmények terén van a legtöbb teendőnk. A mechanikai sérüléseket úgy
kerülhetjük el, hogy kellő kiúszó-teret biztosítunk; nagyjából azonos testméretű
állatokat tartunk egy medencében, a ragadozókat nem zárjuk össze békés
természetűekkel. (Az utóbbi két irányelv alól kivétel, ha kisebb termetű raga-
dozókat és nagyobb békés halakat tartunk együtt.)
218
Óvakodjunk a halak minden felesleges átrakásától, ami azért fontos, mert

minden átrakás törődéssel jár, és minden sérülés egy-egy fertőzési kapu. A
medencébe éles tárgyakat ne tegyünk (nagyobb, pattintott kőzetet, üvegből
készült dekorációs tárgyakat mellőzzük). Minél változatosabban etessünk. A víz
hőmérséklete az akváriumban tartott állatok és növények igényét elégítse ki.
Fémtárgy ne kerüljön a vízbe, és az akváriumváz is legyen a víztől tökéletesen
elszigetelve. A szoba dohányfüstös levegője is káros, ha a szellőztető túl sokat
juttat belőle a víz alá (nikotinmérgezés veszélye!). Ha a szobanövényeket
növényvédő-szerekkel ápoljuk, akkor állítsuk le a szellőztetőt, és a legnagyobb
gonddal fedjük le a medencét. Ilyenkor még a fedőüveg légrését is külön le
kell takarni. Vizet szennyező szerves bomláson áteső anyag (ételmaradék,
halhulla, nagyobb mennyiségű halürülék) nem maradhat az akváriumban. (A
vízösszetételre vonatkozó egyéb előírásokat lásd Az akvárium vize című feje-
zetben.)
Gyakorlott akvaristák sokszor heves kézmozdulatokat produkálnak az akvá-
rium előtt: egyik kezükkel gyorsan közelednek valamely akvárium elülső üveg-
táblája felé, majd a mozdulatot a levegőben hirtelen lefékezik, s utána csak
ujjaikat vibráltatják. A halak egészségi állapotára következtetnek abból, hogy a
hirtelen mozdulatra milyen gyorsan reagálnak, elugranak-e idejében, majd
visszatérnek-e a lassú ujjvibrálásra, esetleg a tenyér nyitására és zárására.
Figyelemre méltó, hogy ez utóbbi esetben csapatosan közelednek-e az azonos
fajúak, vagy egyesek félrevonulva a csapatból, „elsápadva" lemaradnak. Kü-
lönben a halak színe — ami kedélyállapotuknak megfelelően változik — a
legbiztosabb jelzője mindenkori közérzetüknek. Természetesen a kezdő akva-
rista az efféle jelekből legfeljebb „szótagolva" fog tudni olvasni.
Kórokozó jelenlétére utal, ha egy hal úszás közben gyakran megbillen és
nekidörzsöli az oldalát egy kőnek vagy akár a másik halnak. Ez a jelenség
219
eléggé feltűnő, mert ilyenkor fényes oldala megcsillan. Betegségre utal az

imbolygó úszás, vagy az egy helyben történő „hintázás" is. Baj, ha az úszók
nem állnak feszesen, hanem tartósan a törzshöz simulnak. Ugyancsak körkép a
pikkely-borzolódás (a hal ilyenkor fenyőtobozszerű külsőt kap!), az opálos
szem, a kopoltyúfedők elállása, a túl szapora légzés, vagy az étvágy csökkené-
se. Egyáltalában minden olyan magatartás-forma figyelmet érdemel, ami az
eddig megszokottól eltér.
I. NEM ÉLŐSKÖDOK OKOZTA HALBETEGSÉGEK
OXIGÉNHIÁNY (ANOXEMIA). Ha a halak a víz felszínéhez közel tartózkodnak,

illetve ajkukat a vízből kidugva levegő után kapkodnak („pipálnak"), az jelzi,
hogy kevesebb a vízben az oxigén, mint amennyi normális életműködésükhöz
kellene. Különösen áramszünet idején indokolt az óvatosság, mert akkor a
szellőztető légbuborékai sem juttatnak oxigént a vízbe. Ez a baj úgy kerülhető
el, ha a medencék nincsenek túlnépesítve, vagy ha áramszünet idején parfüm-
szóró labdaccsal vagy gumi-matracpumpával időnként magunk nyomunk leve-
gőt a vízbe. Etetni ilyenkor nem szabad! Ha más megoldás nincs, részleges
vízcsere is életmentő lehet. Ha nem lépünk közbe idejében, akkor a halak
megfulladnak. Az oxigénhiányban elpusztult hal tátott szájáról, és görcsösen
felhajló kopoltyúlemezeiről ismerhető fel. Ez utóbbi tünet főleg a sügérfélékre,
illetve a bölcső-szájú halakra jellemző.
MEGHÜLÉS. A meleg vizű akvárium vízhőmérsékletének 20 vagy 18 °C alá

történő csökkenése, illetve bármilyen hirtelen hő-változás a halak meghűlését
eredményezheti. A meghűlt halak elszíntelenednek, úszóikat behúzzák, és egy
helyben imbolygó (hintáz6) mozdulatokat végeznek. Az imbolygás sebességé-
220
nek fokozódása rázkódásba mehet át. Az állapot súlyosbodásával bőrelhalás

keletkezhet. Az úszóhólyag nagyfokú károsodása esetén a hal nem is tud
egyensúlyozni, hanem úszás közben mindig visszaesik, vagy csak hason csúsz-
kál az altalajon. A Betták és Mollienisiák különösen könnyen megfáznak. A
labirinthalak akváriuma fölötti légtérnek sem szabad hűvösnek lennie. A meg-
hűlt halak gyógykezelése vizük lassú felfűtésével kezdődhet (30 °C-ig), majd
hagyjuk visszahűlni a megszokott hőmérsékletig. A felfűtés azonban lassú
legyen, hogy ne eredményezhessen újabb meghűlést. Minthogy a legyengült
szervezetet még alkalmi (ún. fakultatív) paraziták is könnyen megtámadják,
megelőzés-kent jódozatlan konyhasót oldhatunk a vízben (egy csapott kávés-
kanállal 10 literenként). Egyes szakírók konyhasó helyett kevés Xantakridint
ajánlanak.
GYOMOR- ÉS BÉLGYULLADÁS (ENTERITIS). Amennyiben heveny lefolyású ez a

betegség, a hal pánikszerű, villámgyors cikázó mozdulattal igyekszik menekül-
ni. Kényszermozgásai gyakran ugrásra emlékeztetnek. A bántalomnak ez a
megjelenési formája gyors elhullással szokott járni. Ellenkező esetben az elsö-
tétedő színű hal duzzadt, véraláfutásos hastájéka sokáig nyugtalaníthatja az
akvaristát.
Ezt a betegséget is sokkal könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Nem
győzzük eleget hangoztatni, hogy változatosan tápláljuk halainkat, száraz
eleséget tartósan ne adjunk nekik, s főleg ne etessünk mosatlan, szennyezett
Tubifexszel. Ha minden elővigyázatunk ellenére egyik-másik halunk
enteritisben megbetegedne, válasszuk külön a többitől. Akár az akváriumba be-
lógatott befőttesüvegbe vagy műanyag tartályba is tehetjük, és koplaltassuk
néhány napig. A koplaltatás utáni első eleség lehetőleg planktoneleség legyen.
221
IKRA-VISSZAMARADÁS. Azok a halak szoktak ebben a betegségben szenvedni,

amelyeket túl későn tesznek ki ikrázni. Az is lehetséges azonban, hogy a pete-
fészkük degenerálódása miatt nem tudnak ikráiktól megszabadulni. A petefé-
szek zsíros degenerációja következhet be egyoldalú, tartós Tubifex-etetéstől is.
Ha az ikrák a petefészken belül rothadásnak indulnak, hamarosan vérmérge-
zést okoznak (szepszis). Ugyancsak vérmérgezés lehet a következménye annak
is, ha egy elevenszülő hal nem tud idejében megszülni. Az értékes állatok
hasfalának felmetszésével az ivadékot még megmenthetjük. Ilyen operatív
beavatkozást azonban nem szabad elsietni, mert az egy-két hetes túlhordás
sem tartozik a ritkaságok közé.
MÉRGEZÉS. Gyakran a vízvezetéki víz klórgáztartalma okoz mérgezést,
amit fertőtlenítés céljából juttatnak a kutakba. El-kerülhető ez a mérgezés, ha
friss csapvízbe sohasem teszünk halat, hanem a vizet mindig előbb állni hagy-
juk 24 óráig; egy nap alatt a klórgáz kiszáll belőle. Siettethetjük a
klórtalanodást csipetnyi fixírsó (nátriumtioszulfát) hozzáadásával. Súlyos ve-
szélyt jelenthet minden vízbe került fémtárgy (ólom kivételével); s ez a vízme-
legítésre használt, zománcozatlan fémedényekre is érvényes. Hasonló okból a
fürdőszobai kályha melegcsapjáról vagy bojlerből sohase engedjünk akváriumi
halaink részére meleg vizet, bármilyen kényelmes is lenne ez a megoldás.
A mérgezésben szenvedő hal a víz felszínéhez közel álldogál, nemegyszer
az akvárium sarkába húzódik. Ujjunkkal könnyen lejjebb lökhetjük anélkül,
hogy elúszna.
Gyakran ugyanilyen tüneteket észlelhetünk a természetes vizeinkből (hő-
források) befogott és most már akváriumban tartott elevenszülő halainkon. Az
addig, főleg növényi táplálékra vagy plankton rákokra utalt állatok szervezete a
minden átmenet nélküli Tubifexszel történő etetésre súlyos fehérjemérgezéssel
reagálhat.
222
GÁZEMBÓLIA. A gázembóliát egyrészt a környező vízben levő, másrészt lég-

zéskor a halak vérébe jutott gázok nyomásának eltérő volta okozza. A vérbe
jutott gázok nyomása hamar csökken, ezzel viszont a térfogatuk növekszik
meg. (Azonos hőmérsékleten ugyanis a gázok nyomásának és térfogatának
szorzata állandó!)
A gázembólia — a gázoknak buborékos kiválása formájában — akkor kelet-
kezhet, ha állott víz helyett halaink frissen engedett csapvízbe kerülnek, vagy
ha vízinövényekkel sűrűn benőtt akváriumban tartjuk őket, tűző napon. Termé-
szetes termálvizeinkben az elevenszülő fogaspontyok úszóhólyagja szokott
hasonló okból felfúvódni, ha magas gáznyomású helyről (források környéke)
alacsonyabb gáznyomású helyre úsznak. Ezeknek a halaknak ugyanis csökevé-
nyes légjáratuk van, s úszóhólyagjuk gáztartalmát — a zárt úszóhólyagú halak-
hoz hasonlóan — a vérből kapják. Ha a nyomáscsökkenés az úszóhólyagban
következik be, akkor az eredmény annak olyan fokú felfúvódása lesz, hogy a
halak egyáltalában nem tudnak a vízben alámerülni. Gyakran még a hátuk is
kiáll a vízből. Ilyen kóros állapotú, árral szemben haladó szúnyogirtó
fogasponty (Gambusia affinis) csapatot láthatunk a Hévízi-tóból kiinduló főlefo-
lyás (Gát) eredési helyén.
II. ÉLŐSKÖDŐK OKOZTA HALBETEGSÉGEK
DARAKÓR (ICHTHYOPHTHIRIASIS). Kevés halparazita okozott az akvaristák-

nak annyi keserűséget, mint a csillós egysejtűekhez tartozó Ichthyophthirius
multifiliis. Ma azonban már nem számítanak az igazán veszélyes kórokozók
közé, mert leküzdésének módját teljes mértékben ismerjük. A megtámadott hal
testén — különösen jól látható formában az úszókon — élesen körülhatárolt,
kissé kidomborodó hófehér pettyek jelennek meg. A betegség előrehala-
223
A DARAKÓR (ICHTHYOPHTIRIUS MULTIFILIIS) NEM A HAL TESTÉN SZAPORODIK, HA-

NEM LEVÁLIK RÓLA ÉS A TALAJRA HULL; OTT CISZTÁT KÉPEZ, AMIB ŐL SZÁMOS CSIL-
LÓS RAJZÓ BÚJIK ELŐ ÉS TELEPSZIK MEG ISMÉT A HAL BŐRÉBEN
dottabb stádiumában az általában több kórokozót tartalmazó pettyek össz e-

folynak, és az addigra szennyesszürke bőr cafatokban leválva rongyolódik. A
halak ilyenkor összehúzzák úszóikat, és egy helyben állva hevesen rázkódnak.
Gyakran kövekhez, talajhoz stb. dörzsölődve vakaródznak. Az lchthyophthirius
nem a hal bőrében szaporodik, hanem onnan kiszabadulva a talajra hull, majd
cisztát hoz létre, és abból sok körte alakú csillós rajzó (lárva) bújik ki. Ha a
rajzók 3 nap alatt nem jutnak halhoz, elpusztulnak. Ez utóbbi körülmény akv a-
risztikai jelentősége kettős: 1. a betegség azáltal szüntethető meg, hogy a
kórokozókat megfelelő gyógyszerek hatásaként leválasztjuk a halról, majd
224
visszajutásukat megakadályozzuk; 2. három nap elteltével a hal nélkül álló

medencét felesleges külön fertőtleníteni. Ennek a halbetegségnek — sajnos —
lappangó állapota is van: ilyenkor csak egy-két kórokozó húzódik meg a kopol-
tyú-lemezeken. Ha változnak a körülmények, pl. a halat eladják és új meden-
cébe kerül, eltérő vízkémiai körülmények közé, akkor meglepő gyorsasággal
kitörhet e kór.
A gyógykezelést berendezés nélküli tartályokban (öntöttüveg kád, ubor-
kásüveg) végezhetjük, 32-35 °C-os kininum-bihidroklorikum oldatot használva
(1 cg/liter). 35 °C-os akváriumban erős szellőztetésre van szükség, mert ezen
a hőfokon a víz már kevés oldott oxigént képes megtartani. Öt napon át a
halakat mindig új oldatba tesszük, arra azonban vigyázni kell, hogy az átrakás-
kor az állatok mindig hasonló hőmérsékletű vízbe kerüljenek.
Újabban igen eredményesnek és főleg egyszerűbbnek bizonyult a normál
tartási hőmérsékleten a malachitzöld-kúra*, amit berendezett akváriumban is
lehet végezni: 0,01 cg/liter hígításban. Ezzel az eljárással a naponkénti vízvál-
tásokat is elkerülhetjük. A díszhalüzletekben forgalomba hozott malachitok
törzsoldatok. Ilyen törzsoldatból — állandó kavargatás közben — addig csepeg-
tetünk a medencébe, amíg annak vize éppen, hogy láthatóan halvány kékes-
zöld nem lesz. Tíz nap múlva az oldatot tiszta vízzel cseréljük fel. Sokan megfi-
gyelték, hogy savanyú vegyhatású (6 pH-s vízben) az ichthyophthiriasis nehe-
zebben tör ki. Ennek az a magyarázata, hogy ilyen körülmények között a cisz-
ták elpusztulnak és így a rajzóképzés elmarad.
PLISTOPHORABETEGSEG (SPOROZOASIS MYOLYTICA). Ez a kór leggyakrab-

ban a neonhalakon jelentkezik, amit zöld csíkjuk ragyogásának megtörése tesz
feltűnővé (neon halbetegség). Az elszíntelenedés mindig foltokban kezdődik.
* A malachitzöldet többféle minőségben gyártják; számunkra csak a hal-gyógyászati célra

forgalomba kerülő felel meg.
225
Jellemző tünetének minősülhetnek egyensúlyzavarok (a halak fejjel lefelé

úsznak) és a gerinc oldalsó görbülése (skoliosis) is. Gyakoribb a lesoványodás,
a hasfal beesése. A megbetegedett neonhalak — kiválva a csapatból — egész
éjjel úszkálnak, ahelyett, hogy a talajszint felett néhány centiméter magasság-
ban lebegnének. A kórokozó spórás egysejtűek (Plistophora hyphessobryconis)
a hal izomzatában helyezkednek el. Neonhalakon kívül a kecses pontylazac
(Hemigrammus pulcher), a lángvörös pontylazac (Hyphessobrycon flammeus)
és a parázsszemű pontylazac (Hemigrammus ocellifer), valamint a zebra dánió
(Brachydanio rerio) izomrostjai között találták meg. Egy közeli rokonától vi-
szont a szivárványos pisztráng, illetve egy kölöntefaj betegedhet meg.
Sajnos, az antibiotikumokkal végzett gyógyítási kísérletek eddig még nem
vezettek eredményre. Egyelőre ezért csak a kór megelőzéséről lehet szó,
rendszeres egészségvizsgálatok keretében. Elpusztult halnak semmi esetre sem
szabad az akváriumban maradnia, mert a többiek szétmarcangolhatnák. A
kiürített medence fertőtlenítése a legradikálisabban tömény sósavval vagy
klóraminnal történhet, természetesen nagy körültekintéssel a maró sav miatt.
De tömény káliumhipermangán (meleg-sötétlila oldat) is megfelelő fertőtlenítő.
Az újraberendezés előtt természetesen a fertőtlenített akváriumot folyó vízzel
alaposan ki kell öblíteni.
HALTUBERKULÓZIS (TUBERCULOSIS PISCIUM). Akváriumi keretek között

mindenesetre ez a legveszedelmesebb halbetegség, ami olykor tömegpusztulá-
sokhoz vezet. Gyakran előfordult, hogy a díszhalakon nem ismerték fel, illetve
más betegséggel tévesztették össze. Leginkább az Ichthyophonus moszatgom-
ba által keltett kórral (ichthyophonosis) vélték azonosnak.
A haltuberkulózis kórokozója valószínűleg a Mycobacterium piscium. A
megtámadott halak levert, apatikus magatartásúak. Az akvárium sarkában
álldogálnak vagy ferde testtartásban, lefelé lógó farkúszóval úsznak. Ha a
226
fertőzés az úszóhólyagra is kiterjed, annak ún. „hason csúszás" lesz a követ-

kezménye. Közvetlenül az elhullás után felboncolt halban piszkosszürke, mák-
szemnyi puha csomók találhatók az izomzatban. De a legkülönfélébb belső
szervek, a vázrendszer, sőt a szem is a fertőzés jeleit mutat-hatja.
Díszhalaink közül leggyakrabban a labirinthalak (Anabantidae család) és a
pontylazacok (Characidae) betegednek meg tbc-ben. Az utóbbiak közül a
lángvörös pontylazac és az áttetsző ponty-lazac (Pristella riddlei) a legérzéke-
nyebb. Sajnos, a tbc-ben meg-betegedett halak gyógyítását még nem oldották
meg a hal-patológusok. Kórmegelőző módszernek számít az akvárium túl-
népesítésének elkerülése. Ebben a szellőztetés és a vízszűrés is sokat segít. Ha
azonban rendszeres szűréssel nem tudunk nagyfokú higiéniát teremteni, akkor
kívánatos, hogy az akvárium minden 5 liter víz mennyiségére csak egy halat
telepítsünk. Ugyancsak nem tűnik luxusnak ilyen szempontból, ha minden
akváriumot külön eszközkészlettel látunk el, és valamennyi medencét egymás-
tól elkülönítve kezeljük.
OODINIUM-BETEGSÉG („MORBUS COLISAE"). Colisa-betegségnek is mondják

ezt a kórt, mert legelőször a törpegurámin (Colisa lalia) írták le (1951). Később
kiderült, hogy megkaphatja még a paradicsomhal (Macropodus opercularis), a
Hyphessobrycon nemzetségbe tartozó pontylazacok, a kolibrihal ( Tanichthys
albonubes), a törpeszájú halak (Nannostomus), a széleshátú fogasponty
(Xiphophorus maculatus), a mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus helleri), a cifra
fogasponty (Aphyosemion australe), valamint az ékfoltos razbóra (Rasbora
heteromorpha), illetőleg több díszmárna-féle (Barbus). Hidegvízi halak közül
kárász- és pontyivadékon figyelték meg.
A kórkép az ichthyophthiriasiséra emlékeztet, de kórokozója nem csillás
egysejtű, hanem a páncélos ostorosokhoz tartozó Oodinium pilularis. A bőrön
227
A HALPENÉSZ (SAPROLEGNIA) GYAKRAN KÁROSÍTJA A NEM MEGFELELŐEN GONDOZOTT

HALAT
jelentkező pettyek kisebbek, mint a darakór tüneteként jelentkezők, és inkább

sárgás színűek. A bőr itt is cafatokban válik le, a halak sokat „vakaródznak". Ha
halivadék betegszik meg, annak növekedése leáll. A parazitáknak szilárd külső
burkuk van, amely egyik végén palackszerűen megnyúlik. A halon mindig ezzel
a végükkel ragadnak meg, miközben a „palacknyakon" át protoplazmanyúlvá-
nyokat bocsátanak a gazdaszervezet sejtjei, szövetei közé. Az Oodinium okozta
betegség lassú lefolyású.
Tartós tripaflavin-kúrával lehet leküzdeni ezt a kórt, olyan lesötétített, be-
rendezetlen akváriumban, ahol a halakat halvány-zöld gyógyszeroldatban, 30
°C hőmérsékleten tartjuk. Újabban a kutatók rézszulfát (rézgálic) oldattal
sikeresen vették fel a harcot közeli rokon kórokozó (Oodinium ocellatum) ellen,
amely korallhalakat betegít meg.
HALPENÉSZ (DERMATOMYCOSIS SAPROLEGNIACEA). A halpenészt a

Saprolegnia és Achlya nembe tartozó penészgombák okozzák, amelyek szinte
228
minden vízben megtalálhatók. Éppen ezért nem a kórokozók távoltartása itt a

lényeg, hanem halaink testének sérülésektől történő megóvása. Az említett
gombák ugyanis mindig sebhelyen telepszenek meg. A díszhalak sebesülése
vagy mechanikai sérülés (pl. egymásban tesznek kárt, szállításnál törődnek),
vagy a víz lehűlésének következménye. Az utóbbi nagy felületen hám- esetleg
irharéteg leválást is okozhat. Sajnos, nem ritka látvány a megfázás miatt egy
helyben „hintázó" hal, amelynek bőre cafatokban válik le, és helyenként már az
élősködő gombák fehér, vattaszerű csomói lepik el. Súlyos megbetegedés
esetén a gomba az izomzatba is behatolhat, sőt a szemet is megtámadhatja. A
fertőzés kiindulópontja rendszerint penészedő ételmaradék, a medencében
felejtett halhulla, esetleg meg nem termékenyült ikra.
A halpenészt egy „betegszobaként" beállított öntöttüveg kádban gyógyí t-
hatjuk oly módon, hogy az akváriumvíz hőmérsékletét 30-32 °C-ra fűtjük fel,
majd a fűtőtestet kikapcsolva hagyjuk azt csökkenni a szokásos tartási hő-
HASVÍZKÓROS FÁTYOLFARKÚ ARANYHAL, FELBORZOLÓDOTT PIKKELYEKKEL
229
mérsékletig. Ezt a hőkúrát néhány napon át megismételjük. Nagyfokú fertőzés

esetén kálium-hipermangános fürdőt készítünk a gyógykezelésre felhasznált
üres medencében (1 g KMnO4, 100 liter vízre számítva), és abban 90 percig
tartjuk a halakat. Végül megszokott helyükre tegyük vissza a halakat, a tiszta,
vagyis leváltott és természetesen hasonló hőmérsékletű vízbe.
HASVÍZKÓR (SEPTICAEMIA HAEMORRHAGICA). Amíg a hasvízkór tógazdasá-

gainkban az egyik leggyakoribb halbetegség, addig a trópusi díszhalak akvári-
umában viszonylag ritka. Hideg vizű medencébe viszont — ha ott pontyféle
halakat tartunk — zárt területű vizekből könnyű becipelni. Kórokozója az
Aeromonas punctata típus ascitae. A betegség az egyik gyakori tünetéről, a
hasüregben felgyülemlő folyadékról kapta a nevét. Ez a folyadék a hasfal
kiöblösödését okozza. A tünetek alapján a hasvízkórnak többféle megjelenési
formáját különböztetjük meg. Ezek közül ismertebb a következő kettő. Az
egyik: daganatok jelentkeznek a bőrben és az izomzatban; nyitott sebek mu-
tatkoznak, gyakori a pikkelyborzolódás és az úszók rojtosodása; az úszók
szétszakadoznak, a váz eltorzulhat. A másik: a szem kidülled vagy éppen ellen-
kezőleg, beesetté válik.
Itt észleljük boncoláskor a sárgás vagy a véres, de többnyire kellemetlen il-
latú testüreg-folyadékot. (A folyadék lehet átlátszó és szagtalan is!) Kísérő
jelenség továbbá a bélgyulladás és a máj elszíneződése is. A máj ilyenkor
jellegzetes barna színe spenótzöldre vagy sárgára változik.
Akváriumi halaink közül a labirinthalak (Betta, Macropodus, kék gurámi),
továbbá a Mollienisia fajok, valamint az aranyhal és tenyészváltozatai fertőződ-
nek legkönnyebben a hasvízkór okozójával. A gyógykezelés Streptomycinnel
vagy nitrofuranéval történhet. Az utóbbit E. Amlacher szerint eleségbe keverik
(0,3 g, illetőleg 0,5 g 10 dkg eleségbe). Mások 1 liter vízbe 50-80 mg klo-
230
romicetint ajánlanak. A régi magyar haltenyésztő család egyik Franciaország-

ban élő leszármazottja, Corchus Zoltán vitaminadagolással próbálta meg a kór
leküzdését. Az ő megfigyelése alapján Wunder kísérletezett tovább, és már 7
évvel ezelőtt arra a megállapításra jutott, hogy főleg az A-, E- és C-vitamin
adása vezethet eredményre. Bizonyára nem hatástalan a szárazeleségbe ke-
vert, porrá tort Polivitaplex sem.
231
A SZÁZÉVES BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE AKVARISTA SZEMMEL
„Milyen sok szép hely volt még hajdanában Pesten és környékén, ahol szebbnél
szebb ázalékállatkákat, vízinövényeket és apró planktonlényeket lehetett gyűj-
teni! A Városmajorban volt az Ördögárok, amely hemzsegett tőlük, a Városlige-
ti-tó akkor még zavartalan tócsa volt, belőle rákocskákat meg sodróállatkákat
(Rotatoria) halásztunk. A Lágymányos afféle egyiptomi tájék, félig sivatag, félig
nílusi mocsár, melyben százával fetrengett a vízisikló, a kákásban meg remek
édesvízi szivacsokra, moha-állatkákra és tiszavirág álcájára vadásztam."
Így emlékszik a természetkutató R. Francé a századforduló Budapestjére,
és nem kevésbé doboghat az akvarista szíve, ami-kor a rákosi réteket emlege-
ti:
„A Rákos mezeje még nem volt házsorokkal beépítve, hanem csak homok-
tenger volt és puszta, melyen tavaszi áradáskor a patak messzire elöntötte a
földeket. Ott kéjelegtem a Daphnidák hadseregeiben — mert minden tócsában
volt milliónyi —, annyi, hogy sokszor sárgás színt adtak a víznek, és nyüzsgé-
sük már messziről meglátszott."
Azóta alig több mint fél évszázad telt el. A feltöltött árterületeken modern,
sokemeletes bérházak épületek. Ablakaikban esténként kivilágított akváriumok
vonják magukra a figyelmet. A medencékben sok száz trópusi díszhal úszkál.
Az egész vízi világ átformálódott és a „magasba költözött"! Csak éppen eleség
nincs, mert már az utolsó planktontavakat is betemették, mert a terjeszkedő
főváros egyre újabb, egyre több helyet követelt.
232
Nemrég még közkedvelt planktongyűjtő helyeink is feledésbe merültek, és

csak a ferihegyi repülőtér mellett meg a Budaőrsi út mentén, az Osztyapenko-
emlékmű közelében maradt még — sajnos, nem sokáig — mutatóban egy-egy
planktontó.
Bár Tubifexet nem érdemes a fővárosi akvaristáknak kisebb mennyiségben
gyűjteni, mégis ha valaki meg akarna ismerkedni a szabadban ezzel a csővájó
féreggel, az újpesti Holt-Dunaágat (csak alacsony vízállás idején!), az aquin-
cumi Aranyárok-patakot és a Budakalászi Textilgyár kifolyóját ajánljuk. A buda-
kalászi volt Benárd villa kertjében átfolyó patakban viszont Chironomus szú-
nyoglárva él, ha nem is tömeges gyűjtésre alkalmas mennyiségben.
A Városligeti-tó ma már planktongyűjtésre nem alkalmas, mert halak is él-
nek benne, és így fennáll a halparaziták (pontytetű, halpióca) akváriumba
hurcolásának a veszélye. Vízinövények is csak megfelelő (10-15 percig 10%-os
konyhasóoldatos) fertőtlenítés után telepíthetők onnan a szobai medencékbe.
(Ez más „szabad" vízből begyűjtött vízinövényekre is vonatkozik!) A ligeti tó
termőhelye az üvegszerűen merev, törékeny, de rendkívül dekoratív nagy és
kis hínárnak (Najas marina és N. minor). Sajnos, egyik sem évelő. Magyaror-
szágon nem őshonos és egyben évelő növény a kanadai átokhínár (Elodea
canadensis). Nevét arról kapta, hogy vegetatív módon buján szaporodik, és
kezdetben féltették tőle hajózható folyóinkat. Tavasszal tarajos gőtékre
(Triturus cristatus) és pettyes gőtékre (Triturus vulgaris) vadásztak itt az isko-
lásfiúk. Ősszel viszont, amikor a tó műjégpályának használt feléről a vizet
lecsapolják, zsákkal fogják a gyerekek az apró kárászokat (Carassius carassius)
és a legkisebb magyarországi pontyfélét, a mindössze 6-8 cm hosszúságot
elérő kurta baingot (Leucaspius delineatus). (Ez utóbbi akváriumi tartásra is
rendkívül alkalmas hidegvízi hal.)
Kelenföldön, a Kosztolányi Dezső tér előtti Feneketlen-tavat horgászati cél-
lal halasították, így mint planktontó, számunkra ugyancsak nem jöhet számí-
233
tásba. A halasítás még a tó környékének parkosítása előtt történt. Legmélyebb

pontján a tó 6-7 méter. Helyenként agyagbánya működött, de kb. száz évvel
ezelőtt olyan hirtelen tört fel egy bányagödörből a víz, hogy a munkások szer-
számaikat otthagyva kénytelenek voltak menekülni. A tó időnkénti háborgását
és oxigénhiánnyal kapcsolatos halpusztulását kén-hidrogén feltöréssel lehetett
magyarázni. Vízinövényei közül az érdes borzhínár (Ceratophyllum demersum)
alkalmas akváriumi telepítésre. A Feneketlen-tó egyik jellegzetes csigája, a
nagyszájú csiga (Radix ovata ) kitűnő algairtó.
A Lukács-fürdő mögötti Veli bég kupolás fürdőépületének talapzatát a Ma-
lom-tó langyos vize öblögeti. Különös „trópusi tó" ez a főváros szívében. Az-
előtt kőfal zárta el a kíváncsiskodó idegen szeme elől, ma védett terület, de a
Frankel Leó úti üveg-falon át mindenki gyönyörködhet a tó tükrén himbálózó
kék tündérrózsák (Nymphaea coerulea) égszínkék kelyhében. A tündérrózsák
levelei közti teret amerikai származású rucaöröm (Salvinia auriculata) töltötte
ki. Újabban Hasszmann Dénes és Spanyur Rudolf többféle indiai Cryptocoryne
és dél-amerikai Echinodorus fajt honosított meg benne. Nekik köszönhető,
hogy a Hygrophyla polisperma és a „Wistária" (Synnema triflorum) paludáris
hajtásai ugyancsak a tó tükre fölé emelkednek.
Amikor a Malom-tó eszpresszó helyét még kopott autójavító műhely foglal-
ta el, a tó klasszikus növényzetéhez tartozott az évtizedeken át itt díszlett
Vallisneria spiralis, a már említett tündérrózsák és Salvinia mellett az egyéb-
ként Európában őshonos tóalma (Ludwigia palustris) és a víz alatti moha
(Amblystegium riparium), valamint a labirinthalak ivatásához oly kiváló, víz
színén úszó májmoha, az ún. úszó májmoha (Riccia fluitans).
A „Malom-tó" zoológiai érdekessége a búvárpókokon (Argyroneta aqutica)
kívül az indiai Euplanaria tigrina nevű örvényféreg, egy parányi vak, hévízi
bolharák (Niphargus thermalis) és a nyugati hólyagcsiga (Physa aucata). Ez
utóbbi az Egyetemi Botanikus kertből került ide, és innen terjedhetett el csak-
234
nem az ország egész területén. A törmelékevő maláji mocsári csigát

(Melanoides tuberculata) a szerző telepítette ide 1964 novemberében.
Pázmán Ferenc közlése szerint a századfordulón itt Macropodus is élt va-
don. Ma egyetlen halfaj található a tóban, és ez az akvaristák kedvenc kis
guppija (Poecilia reticulata) (Szakáts-féle telepítés: 1946-ból.)
A soroksári Duna-ág, „ez a csendes kis folyó", különösen Dunaharaszti,
Szigetszentmiklós táján és a ráckevei szakaszon nyújthatja a legtöbb akvarisz-
tikai élményt. A dunaharaszti híd pillérje és a part között minden évben megje-
lenik egy parányi úszónövény, a világ legkisebb virágos növénye, az alig mák-
szemnyi vízidara (Wolffia arrhiza). Valószínűleg vízimadarak hurcolták be a
trópusokról, de lehet, hogy a szelek szárnyán repült ide. Nálunk nem is virág-
zik, így csak ivartalanul szaporodik.
Fehér tündérrózsát (Nymphala alba) csak akkor érdemes kiásni a soroksári
Duna-ág homokos medréből, ha megfelelő méretű akváriumunk vagy kerti
medencénk van. Kisebb akváriumba legfeljebb egész fiatal, magról kelt hajtásai
ültethetők. A sulyom (Trapa natans) a hajóhorgonyra emlékeztető termését
nemegyszer hullámok is kivetik a partra. Ebből fejlődik a leveles hajtás, ami
akváriumok dísze lehet. A sulyom különösen stílszerű a csendesebb folyású
hazai vizekből származó halak vagy akár a tavi halak akváriumában. Ilyen apró
hal a vízterületünkön is gyakori szivárványos ökle ( Rhodeus sericeus) nászru-
hás hímje. Ez tavasszal oly elragadó, hogy színpompában vetekszik a trópusi
halakkal. Ahol szivárványos ökle el, ott tavikagyló ( Anondonta cygnaea) is
található. A tavikagyló teknőjére telepedett kisebb kecskeköröm formájú kagy-
lók a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) egyes példányai. A Balatonban a
vándorkagyló tömeges inváziója a harmincas években indult meg.
235
Gyűjtőkirándulásaink során az Egyesült Izzó strandjának környékére is ér-

demes kilátogatni. Ott Újpest határán, a Megyeri Csárda mögött a feltöltés
miatt egyre zsugorodó holt Duna-ág húzódott. A Népsziget homokpadján, az
ún. Lidót az újpesti parttól elválasztó, keskeny Kis-Duna-ág ugyancsak be ebbe
az akvarisztikai szempontból érdekes területbe. A vízinövényekkel (Elodea
canadensis, Najas-félék, Ceratophyllum demersum és C. submersum) benőtt
részeken sok a törpeharcsa (Amiurus nebulosus) és a naphal (Lepomis
gibbosus). Mindkettő észak-amerikai eredetű. Amilyen hasznavehetetlenek,
illetve károsak halgazdasági szempontból, olyan jelentős akváriumi halak. A
Lídó mögött a Fekete-tengerből felvándorolt tarka gébek (Proterhorinus
marmoratus) „társhalaként" még akadhat magyar ingóla (Lampetra
[Eudontomyzon] danfordi) is.
Az Egyesült Izzó strandja és a Lídó között él a balkáni csík (Cobitis aurata
balcanica). A hirtelen hőváltozásra — ami vízcserénél következhet be — az
ingóla és a balkáni csík egyaránt rendkívül érzékeny. Állományuk — sajnos —
folyószabályozás miatt a fenti előfordulási helyen erősen megritkult. Úgyszintén
a Szilas-patak megyeri holtágának feltöltésével is érdekes mocsári állatvilág
tűnt el végérvényesen.
Ha rendkívül alacsony a Duna vízállása, a megyeri parton a kompkikötő fö-
lött — máskor szinte hozzáférhetetlen helyen — is zoológiai ritkaság található:
a folyami csíkpoloska (Aphelochirus aestiyalis), amely megszoktatható akvári-
umban is. Egy 5 literes medencében hónapokig sikerült életben tartanom.
Ugyanitt magas vízállaskor a kaliforniai mohapáfrány (Azoila caroliniana)
ezüstös párnácskáit dobálják partra a Duna hullámai. Valószínűleg a vácrátóti
kutatóállomás tavából terjed tovább.
A Rómaifürdő hidrobiológiai képe az elmúlt évszázad alatt sokat változott.
Herman Otto a melegvizű tó kifolyójának alsó szakaszáról még a Balaton híres
„látott halát", a gardát (Pelecus cultratus), valamint a felpillantó küllőt (Gobio
uranoscopus) is említi. Innen írta le Kriesch János 1875-ben az addig csak
236
9. TÁBLÁZAT
A FEJEZET SZÖVEGÉBEN NEM SZEREPLŐ ADATOK ÖSSZEFOGLALÁSA
Fellelhető érdekesebb
Lelőhely
fajok
Csepel (Szabad kikötő) folyami szivacs (Ephydatia fluviatilis)
Rómaifürdő (HÉV-állomás mögötti mo- búvárpók (Argyroneta aquatica)

csár)
Fót (Fóti-tó) törpe növésű ponty (Cyprinus carpio)
törpe növésű kárász (Carassius
carassius)
elvadult aranyhal (Carassius auratus aura-
tus)
Magyarkút (a vasútállomás fürge cselle (Phoxinus phoxinus) folyami rák

közelében levő patak) (Astacus fluviatilis)
Pomáz (Csikóvári-tó) fűzfa- (Salix) gyökér ikráztatáshoz és biotóp-

akváriumba
békaliliom (Hottonia palustris); Elatine
alsinastrum
Szigetmonostor (csárda melletti tócsák) éles csiga (Planorbis planorbis) vörös testű
albinója
Sződliget (Timár-rét) tündérfátyol (Nymphoides flava) réti csík
(Misgurnus fossilis)
Sződliget (Floch-erdei tócsák) nagy balogcsiga (Aplexa hypnorum)

Sződliget (Floch-erdei tócsák, a szesz- szúnyoglárva (Aedes vexans) tömegben stb.
gyárnál)
Vác (Duna-part, alacsony vízálláskor) botos kölönte (Cottus gobio)
Veresegyháza (Veresegyházai-tó) úszó májmoha (Riccia fluitans)
tengerből ismert tarka gébet. Később szép aranyhalállomány élt a tóban és a

patakban (Kara Jenő telepítette 1891-ben). Majd a szivárványos guppi szapo-
rodott el tömegesen: csaknem két évtizeden át sok akvarista ismerte meg itt
egymást guppi halászás közben. Később a melegforrások vízhozamának csök-
237
kenése, vagyis a víz lehűlése következtében a guppi kipusztult. Ugyancsak ki-

pusztult a patakból a fekete bödöncsiga (Theodoxus prevostianus), amelyet
Soós Lajos telepített kb. 1909-ben.
Eltűnt a valiznéria (Vallisneria spiralis) is, sásszerű hajtásai ma a tatai Fé-
nyes-forrásokban díszlenek. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy ezt a nö-
vényt dr. Baranyai Vince, a komáromi Jókai Mór Gimnázium tanára Nyergesúj-
falun, a nyílt Dunában is megtalálta. Valószínűleg Tatáról sodródott le és tele-
pedett meg. Sőt Neszmély határában is előfordul a Dunában.
A Rómaifürdő HÉV-állomása mögötti vizesárokban és a mocsarakban még
é(egy ritka „rovarfogó vízinövény", az Utricularia bremii. Testvérfaja, a meleg
vízhez szokott Utricularia biflora, a Keszthely melletti Hévízi-tóból telepíthető a
fűtött akváriumokba.
Az újjáépített és 1964-ben megnyílt rómaifürdői strandon egy mésztufa kő-
vel szegélyezett kis dísztó hirdeti az egykori „akvarista eldorádó" emlékét.
A Margit-híd budai hídfőjétől induló HÉV végállomása Szentendre. Ezt a
mediterrán jellegű festői kis várost kettészeli a Bükkös-patak. Minél messzebb
megyünk a patak partján a hegyek felé, annál tisztább a vize. lzbégen, ahol a
gyors folyású tiszta víz még nagyobb andezit kavicsokat görget a patak medré-
ben, kövi rákok (Astacus torrentium) húzódnak meg a kimosott fagyökerek
alatt. Dömörkapun a patak szélén, kövekre telepedve a forrásmoha (Fontinalis
antipyretica) haragoszöld színével is magára vonja a figyelmet. A Fontinalis
kitűnő ikráztató növény.
Ha szerencsénk van, a Bükkös-patakban villámgyorsan cikázó Petényi már-
nákat (Barbus meridionalis Petényi) is megpillanthatunk. Ezt az ugyancsak
mediterrán halat több ízben Visegrádon, a Malomvölgyi patak vízesése alól,
hófehér, tajtékzó vízből emeltük ki.
Nem kell túl messze utaznunk a fővárostól ahhoz, hogy a váci vonalon
megérkezzünk Göd alsóra. A Biológiai Kutatóállomás és a szabadságharcosok
238
gyakorlótere között egy mélyedésben húzódik meg itt a Feneketlen-tó. Bizo-

nyára gyerekek nevezték el így, mert fürdés közben nem ért le a lábuk. A
víztükröt helyenként rucaöröm (Salvinia natans), másutt békatutaj
(Hydrocharis morsus ranae) borítja. Ez utóbbi úszónövényke levelei közül
kandikál ki a rence (Utricularia vulgaris) sárga, bájos kis virága. A kárászok
fiatalabb példányai itt feltűnően szélesek, és csillogó, aranysárga
pikkelyköntösbe vannak öltözve. A tó legérdekesebb hala viszont egy magyar
specialitás, a lápi póc (Umbra krameri). Pest környékén a következő vizekben
való előfordulását jegyeztük fel: Göd felső, Mesevári-tó (az országút melletti
miniatűr Várkastély előtt); Váci Hétkápolna melletti Ligeti-tó; Veresegyházai-tó.
A második világháború előtt az Állatkertnek Rákosszentmihályról, a Rákos-
patak mocsaraiból származó példányai voltak.
A Duna Göd alsói partján fakadó jéghideg vizek parányi csigája, a forrás-
csiga (Bythinella austriaca) a Duna túlsó oldalán a leányfalui hegy tetején
fakadó forrásban ugyancsak fellelhető.
Meggyőződésünk, hogy a magyar akvarista társadalom a felsorolt előfordulási

helyek állat- és növényvilágát kint a szabadban és akváriumban egyaránt
védeni fogja. Az eltitkolás amúgy sem ismeretterjesztő módszer! Minthogy a
természetjáró akvarista ésszerűen gyűjt és nem irt, így hosszú időn át büszkék
lehetünk majd Budapestnek és környékének ezekre a természeti kincseire.
239
AZ AKVARISZTIKA — BÉLYEGEKEN
Újabban egyre több akvarista gyűjt bélyeget. Érthető ez, hiszen a bélyeggyűj-
tés rohamosan terjedő újabb irányzata — az ún. „motívumgyűjtés" — lehetővé
teszi az akvarizálással is a legteljesebb összhang kialakítását. Az akváriumi
tárgyú bélyegek gyűjtése az ún. konstruktív filatélia egyik ága. Mikro méretű
állatkertet vagy botanikus kertet is kialakíthatunk a tükörfényű, de egyben
átlátszó műanyag csíkok alatt, amelyek a fekete album-lapokon feszülnek ki.
Mint kifutókban az állatok, vagy virág-ágyásokban a növények — úgy láthatók
bélyegalbumunkban az egzotikus ritkaságok. Állat-, illetve növényföldrajzi
remekműnek is beillik egy ilyen gyűjtemény, hiszen minden ország a maga
jellegzetességeit igyekszik bélyegképre vinni.
Ha a világ állatkertjei javára kiadott bélyegekből állítunk össze gyűjte-
ményt, akkor az állatföldrajzi nézőpont nem fog érvényre jutni. Egy zoo-ban
ugyanis a Földünk minden tájáról származó állatok kerülnek össze. A nyilvános
akváriumokat vagy az akvarizálást propagáló bélyegképeken is a halak és
egyéb víziállatok tarka serege szerepelhet. A témakörünkbe vágó bélyeg vi-
szont életföldrajzi (biogeográfiai) tárgyát illetőleg a kiadó állam jellegzetessé-
geivel összhangban lesz. Minthogy akváriumi tárgyú bélyeggyűjteményt állí-
tunk össze, mindenféle víziállatot és vízinövényt bemutató bélyegképre kiter-
jedhet a figyelmünk, hiszen szinte bármelyik vízi élőlény az akvárium élővilágá-
nak tagja lehet. Tegyük hozzá, hogy előbb-utóbb és több-kevesebb sikerrel
mindegyik faj tartható lesz. Az ilyen „csend világa" azonban túl tág tématerü-
240
let. A már eddig megjelent és adott motívumba tartozó bélyegek beszerzése

hosszú időt és nem csekély anyagi áldozatot követelne. Ezért ajánlatos a téma-
területet szűkíteni. Szűkebb értelemben az akvárium-motívum bélyegei:
1. Szobaakváriumi édesvízi díszhalakat és akvarisztikai célra beszerezhető
vízinövényeket bemutató bélyegek.
2. Nyilvános akváriumok javára forgalomba hozott filatéliai kiadványok.
3. Az újabban egyre gyakrabban szobai méretű medencében tartott ko-
rallszirti halakat ábrázoló bélyegek.
Eddig mindössze a világ két állama adott ki szobaakváriumi, édesvízi dísz-
halakat bemutató sorozatot. Az egyik hazánk (1962-ben), a másik a Német
Demokratikus Köztársaság (1966-ban). Minthogy a bélyegképeken ábrázolt
halak egyik ország területén sem honosak, nyilvánvaló, hogy a bélyegek kiadá-
sával kifejezetten az akvarisztika népszerűsítését tűzték ki célul. Mindez a
filatélia eszközeinek igénybevételével sikeresen megvalósítható. A magyar
akváriumsorozat szivárványos guppitól (Poecilia reticulata) a neonhalig
(Paracheirodon innesi) és a diszkoszsügérig (Symphysodon aeqifasciata Haral-
di) sokféle halat szemléltet. Közöttük a kardfarkú hal (Xiphophorus helleri), a
cifra fogasponty (Aphyosemion australe); (ez utóbbi 2 értékben), a kínai para-
dicsomhal (Macropodus opercularis), a tőzegsügér (Mesoginistius chaetodon),
a szumátrai díszmárna (Barbus tetrazona) és a vitorláshal (Pterophyllum
scalare) hirdeti az akvarisztika szépségeit a magyar posta bélyegein. Az NDK a
kék cifra fogasponty (Aphyosemion coeruleum), a vörös neonhal (Cheirodon
axelrodi), a fantomlazac (Megalamphodus megalopterus), a pillangó tarkasügér
(Apistogramma ramirezi) és a gyöngyházsügér (Cichlasoma cyanoguttatum)
figuratív megörökítését találta indokoltnak.
Szingapúr az Osakai Világkiállítás emlékére kiadott sorozatában (1970)
egyetlen díszhalfaj ábrázolásával kedveskedett az akvaristáknak. Ez a hal hi-
241
bátlan színelosztású triangel guppi. A bélyegképen szereplő egyik kis

fogasponty az előtte megnyíló vízréteg előtt úgy áll, mintha felhőtlen kék égen
lebegne. Ugyan-ebben a sorozatban — ami egyébként blokkszerű formában,
kis íven jelent meg — van egy másik akváriumi tárgyú bélyeg: egy tengeri
akvárium látképe. A rajzoló ötletességét dicséri, hogy a szóban forgó bélyegen
egy Tridacna kagyló belső felülete a Fudzsijama hófedte hegycsúcsainak imp-
resszióját kelti. Ez a hegység, mint a japánok kultikus hegye, a szigetországgal
kapcsolatos képsorozatról — ha csak jelképesen ábrázolják is — sohasem
hiányozhat.
Két édesvízi akváriumi hal ismerhető fel Bhután térhatású ún. dimenziós
bélyegein (1969). Az egyik fátyolfarkú aranyhalat, a másik vitorláshalat ábrá-
zol. A sorozat többi bélyege korallszirti halakat mutat be. Sajnos, ez a sorozat
nálunk csak nagy ritkán és akkor is csak magas katalógus-szorzószámot képvi-
selő összegért szerezhető be.
Egy arab sejkségnek, Ras al-Khaimának a Vörös-tenger halait feltüntető
bélyegsorozat-blokkján — meglepő módon — sziámi harcoshalak is láthatók
(1972). Ugyancsak az olajkútjain meg-gazdagodott Katar arab sejkség korall-
halakkal egy sorozatban kínai paradicsomhallal, fekete csíkos bölcsőszájú hallal
(Cichlasoma nigrofasciatum) és gyöngyházsügérrel ékesített bélyegeivel keltett
érdeklődést (1965).
A többi ország — ha bélyegein meleg égövi díszhalak képeit hozza — már
saját halfaunijuk tagjait, vagyis a náluk őshonos halakat örökíti meg. lgaz,
hogy gyakran az akvaristák kedvtelését is pártfogolják ezzel. Ilyen Brazília,
amely a már több ország bélyegein feltűnt vitorláshalat szerepelteti (1969). A
vele együtt kiadott blokk felirata is jelzi, hogy a „piscicultura" (haltenyésztés)
és az „aquariofilia" (akváriumszeretet) népszerűsítése volt a bélyegkiadás
indítéka. A blokkon látható brazíliai halak: Vilmalazac (Hyphessobrycon vilmae),
242
Roosevelt-lazac (Rooseveltiella nattereri), fantomlazac és fekete tetra

(Gymnocorymbus ternetzi).
Szingapúr díszhalkultusza már egy évtizeddel az 1970-es kiadvány előtt hírt
adott magáról a szürke gurámi (Trichogaster trichopterus), a jávai lövőhal
(Toxotes jaculator), az akvaristák kedvenc „szumi"-jával közeli rokon hatöves
díszmárna (Barbus hexazona), az ékfoltos razbóra (Rasbora heteromorpha) és
két tengeri halfaj szemléltetése formájában.
Az ékfoltos razbóra képe különösen érdekes, mert alakja és színezete azt
jelzi, hogy nem akváriumban tenyésztett, hanem a természetes vizekből befo-
gott példány szolgált a festőnek modellként. Így alkalmunk van azt a
„kultúrformá"-val összehasonlítani.
Venezuela saját faunájából tovább gazdagította közkedvelt tár-
sasakváriumi halaink bemutatását: a törpe sárkányszárnyú hal (Corymopona
riisei), a pirája egyik rokona (Serrasalmus notatus), a pontozott fejreálló lazac
(Chilodus punctatus), a márványsügér (Astronotus ocellatus), a pillangó tarka-
sügér, és a nálunk kevésbé ismert dél-amerikai durbincs (Cichla ocellaris)
került bélyegkép-re (1966).
Thaiföld az ott őshonos „sziámi-faunát" sorakoztatja fel, két sorozatban
(1966 és 1968). Az első sorozatból a viharmárna (Barbus genionotus) és a
sziámi harcoshal érdemel említést. A másodikban a szalagos gurámi
(Trichogaster pectorals) és a Stendhal-hal (Labeo bicolor) méltó figyelemre.
Kamerun, Csád, Malawi és Togo egynéhány bélyegén száj-költők (Tilapiák)
fajai ékeskednek. Guinea bélyegsorozatán meg közkedvelt ikrázó
fogaspontyokat láthatunk. Ebben a sorozatban egyébként két Cichlida is szere-
pel: az egyik az ötfoltos tarkasügér (Hemichromis fasciatus), a másik a nílusi
bíbor tarkasügér (Hemichromis bimaculatus), amely még Ghána (1959), Togo
(1964) és az egyik arab sejkség, Ajman (1964) bélyegén is megtalálható.
Malawi Labeotropheus, Pseudotropheus sorozatával férkőzött közelebb a filate-
243
lista akvaristák szívéhez. Ugyanakkor a Közép-afrikai Köztársaság egy ritka

halcsalád tagjait, a csőrösszájúfélék közé tartozó ormányos halakat
(Mormyridae) vitte bélyegre.
Kuba a szigetország faunakutatójának, Felipe Poeynak állított emléket bé-
lyegkiadással (1958). A lepkéket és főleg tengeri halakat ábrázoló bélyegképek
mellett a pontozott fogaspontyocska (Gambusia punctata) ábrája az egyetlen
olyan halkép a sorozatban, amely szűkebb témakörünkbe illeszkedik.
A legrégibb, kifejezetten akvarisztikai tárgyú — és mint ilyen, egyedülálló
— bélyeget Libéria adta ki a kúszógéb (Periophthalmus koelreuteri) képével
(1918). Ugyancsak egyetlen halas tárgyú bélyeg egy vegyes témájú suriname-i
sorozatban a guayanai páncélos harcsa (Haplostemum littorale).
Néha nem a szingapúri ékfoltos razbóra mintájára a vadon élő forma került
bélyegképre, hanem éppen a leszármazott. Erre klasszikus példát szolgáltat
egy kínai aranyhal-sor, számos dekoratív kultúrafajta bemutatásával (1960).
A filatelista akvaristák bizonyára szívesebben fogadták volna, ha Felső-
Volta, a Kongó-lazacot (Micralestes interruptus) dokumentálja postabélyegén,
és nem annak egy nálunk egyáltalában nem tartott rokonát, a Micralestes
(Phenacogrammus )pabrensist. A sorozat többi tagja akváriumban még kevés-
bé meghonosodott trópusi halakat mutat, amelyek egy része a hazájukban
létesített, a Balatonnál is nagyobb mesterséges tóban honosodott meg (1965).
Az egyik legváltozatosabb témájú díszhal bélyegsorozatot a nem létező
Republik Maluku Selatan nevében bocsátották ki. Valóságos „fantáziabélyegek-
ről" van itt szó, amelyek a hátsó-indiai származású, közkedvelt akváriumi
halainkat ábrázolják: a szumátrai díszmárna, karcsú díszmárna (Barbus
titteya), törpegurámi (Colisa lalia), sziámi harcoshal, árgus hal (Scatophagus
argus) és vörös torkú díszcsuka (Epiplatys chaperi). Amoroine és Seram szige-
tek az Indonéz Köztársasághoz tartoznak. Vezetőik viszont megjelentek az
244
ENSZ-nél, és megpróbálták magukat önálló államnak elismertetni. Egyidejűleg

határozták el egy bőséges címletű bélyegsorozat kiadását. Egy amerikai cég
közvetítésével adták le megrendelésüket annak a bécsi nyomdának, amely
amúgy is szokott számos ország részére postabélyegeket készíteni„ Mire kide-
rült a turpisság, a jelzett bélyegeket már az egész világon bélyegkereskedői
forgalomba hozták. Egy ideig a pesti bélyegkereskedők is jóhiszeműen árusítot-
ták ezt a „fantáziasorozatot".
Románia 1966-ban vízinövényeket nyomatott az apró értékpapírokra, vagy-
is a postabélyegekre. Köztük van a ritka rovaremésztő aldrovanda-fű
(Aldrovanda vesiculosa), a süllőfű (Myriophyllum spicatum) és mocsárhúr
(Callitriche verna), de egyben két behurcolt növény is, a valiznéria (Vallisneria
spiralis) és a kanadai átokhínár (Elodea canadensis).
A világ számos nyilvános akváriuma közül ez ideig aránylag keveset propa-
gáltak a postabélyegek. Az európaiak közé tartozik a Monacói Oceanográfiai
Múzeum sorozata. Ennek csak azok a bélyegei illenek motívumunk keretébe,
amelyek az épületet vagy az akvárium enteriőrjét, illetve mindkettőt együtt
montázsban ábrázolják.
Az antwerpeni zoo javára kiadott belga sorozat (1968) korall-halas bélye-
gei, és egy lágyhéjú teknőst (Trionyx trianguis) bemutató, a sorozathoz tartozó
blokk az állatkert akváriumát ismerteti meg ily módon is a közönséggel.
Marokkóból a filatélia berkeiben a casablancai akvárium jelentkezik. A nyil-
vános akvárium épülete előtt muréna kígyózik, másik értékű bélyegén pedig
hasonló beállításban egy lazac „veszi a kanyart". A bélyegeken „Aquarium de
Casablanca" felirat szerepel.
Hogy a legkisebb földrész is képviselve legyen, nem marad le az új-
Kaledóniai „Aquarium de Noumea" sem. Sőt éveken át ontja a sorozatokat
különféle tengeri állatok felsorakoztatásával.
245
A bélyegképek alapján nem lehetnénk benne biztosak, hogy a gyűjtemé-

nyünk szűkebb témakörét ezekkel nem lépjük-e át, de a felirat tájékoztat.
Kuba 1966-ban kiadott tengerihal-sorozatát a katalógusok
Nationalaquarium felirattal ismertetik. A bélyegeken viszont nem szerepel ez a
felirat.
Az adriai állatvilágot szemléltető 1956-os jugoszláv, valamint az 1964-es
román tengerihal-sorozat csak akkor illeszkedik tematikánkba, ha az egyes
bélyegek a dubrovniki, illetve Ionstancai akvárium borítékjára vannak ragaszt-
va.
Ez azonban már parafilatélia, vagyis ha a bélyegzésen múlik a besorolás.
Az ilyen parafilatéliai anyag még változatosabbá teszi a gyűjteményt: levélzáró
bélyegek, közöttük akváriumkiállatási kiadványok — különösen, ha azok régeb-
bi keletűek — ma már nagyon nehezen szerezhetők be, mert kevés ember
őrizte meg azokat. Akvarisztikai tárgyú ünnepi bélyegzőt a magyar posta csak
1962-ben használt „50 éves a magyar akvarisztika" felirattal. A bélyegző egy
diszkoszsügért ábrázol. A harmincas években viszont a Fővárosi Állat- és Nö-
vénykert adott ki levélzáró bélyeget egy korallhal kissé stilizált képével.
A Carte-Maximum is rendkívül divatos parafilatéliai objektum. Ez levelező-
lap, postabélyeggel. A bélyegképnek és a levelezőlap ábrájának azonban ha-
sonlónak kell lennie. Nemzetközi kiállításokon levelezőlapokat bélyeggyűjtemé-
nyek parafilatéliai kiegészítő-anyagaképpen csak Carte-Maximum formájában
fogadnak el.
Nem volna teljes a kép, ha nem sorolnánk fel azokat az országokat, hely-
ségeket, amelyek bélyegein korallhalak szerepelnek. Ezek főleg a
Chaetodontidae és Pomacentridae családba tartoznak. Ilyen: Dubai (1969),
Fudzseira (1971), Indonézia (1973), Izrael (1962), Karácsony-szigetek (1968),
Lengyelország (1967), Mozambik (1951), Panama (1968) Katar (1961), Ras al-
246
Khaima, (1972) Sharja (1966), Szomália (1967), Togo (1964) Umm al-Qaiwain
(1967), Jemen (1967).
Az anyag végleges feldolgozására album alkalmas. A berakó-könyvbe tör-
ténő tárolás előnye viszont az, hogy a bélyegek bármikor átcsoportosíthatók.
Számos új kiadás az újrarendezést csak akkor teszi szükségessé, ha rendszer-
tani alapon pl. halcsaládok szerint csoportosítunk. Bár a sorozatot így meg kell
bontanunk, de az egész gyűjtemény sokkal tanulságosabbá válik. Ellenkező
esetben országok szerint, vagy egyszerűen a megjelenési sorrendben sorolhat-
juk be a filatéliai dokumentumokat.
A bélyegek mellé az albumba rövid gépelt ismertető szöveg is kerüljön,
egységes forgatókönyvi terv alapján. A fajok meghatározásához motívumkata-
lógusokat használhatunk. Ez utóbbiakat évente jelentetik meg. Nálunk a Ma-
gyar Filatélia Vállalat időnként forgalmazza a Sikula—Winter-féle bécsi kiadású
állat-és növénybélyeg katalógusokat. Nagyon ajánlhatók a műanyagból készült,
hártyavékony bélyegvédő tasakok, az úgynevezett filák, bár sajnos ezek —
mivel importcikkek — ugyancsak nem kaphatók nálunk rendszeresen. A házilag
készített tasakok általában túl vastagok, és kitágítják a berakókönyv csíkjait,
kidomborítják az albumlapokat. A bélyegeket ne kézzel, hanem mindig csak
külön erre a célra gyártott csipesszel fogjuk meg.
247
AKVARISTA ÉLMÉNYEK EGZOTIKUS TÁJAKON

(A szerző útinaplójából)
EGYIPTOM
Szélcsendes tiszta idő van. A Hotel Cleopatra erkélyéről mint parányi gúla
látszik a messziségben a Cheops-piramis. Alattunk utcai árusok kínálnak Coca-
Colát, légycsapónak is használható korbácsot, Nofretete-fejjel díszített nyaklán-
cot, skarabeusz-gyűrűt, egyszóval mindazt, amit az idegen hajlandó megvásá-
rolni. A Nílus vize fölött karvalyok keringenek, lassan, méltóságteljesen vitor-
lázva, ahogy hóroszokhoz, karvalytestű „napistenekhez"
A gizehi piramisokhoz aszfaltút vezet, rajta száguld a sivatagi autóbusz, te-
vekaravánok évezredes útvonalát követve. Kondicionált légtérben, műbőr
üléseken kényelmesen elhelyezkedve, 12 évvel ezelőtt már átutaztam a Líbiai
sivatagon. Akkor ismertem meg a most viszontlátott, szélfodrozta, drapp színű
homokot, ezt a száraz, növénymentes, kietlen tájat, ami — úgy tűnik — soha-
sem akar véget érni. De aztán mégis feltűnik egy Phoenix pálmákkal ékesített,
üdezöld oázis, amit a mélyből feltörő források vize éltet.
Azt viszont nem tudtam, hogy mangóval és gránátalmákkal megrakott asz-
talok között, sikátorokon át vezet a múltba út. Igaz, hogy nem évezredek
távlatába, csak a múlt századba, de a díszhalak kedvelői számára az is rég-
múltnak tűnik. Afrikai szokás, hogy helyenként aranyhalas üveggömbök díszítik
a gyümölcs-kereskedők kuckóit, sőt néha még az újságárusok „standját" is.
Minthogy évek óta gyűjtöm a díszhal tárgyú levelezőlapokat, jól tudom, hogy
— néhány tréfás rajzú kártyát és festményreprodukciót leszámítva — még
248
véletlenül sem akad egyiken sem aranyhalas üveggömb. Amikor ugyanis ha-
zánkban megjelent az első képes levelezőlap, a millennium körüli években a
díszhal-tartásnak ez a módja már kiment a divatból, és az üveggömbök üresen
álltak, esetleg vágott virágot fogadtak magukba. Nem így Afrikában! Ott a
csillogó aranyhalas üveggömbök nyurga pontyra emlékeztető, de fényes pikke-
lyű lakóikkal dédszüleink ifjúkorát idézik.
Mégis tévedés volna azt hinni, hogy észak-Afrikában a díszhal-kultusz nem
jutott túl az üveggömbös aranyhaltartáson. Ebből sehol a világon nem nőtt ki
akvarisztika! Már Egyiptomba érkezésemkor ízelítőt kaptam az akvarisztika
ottani helyzetéről. Csak a kairói repülőtéren a presszóhelyiségbe kellett belép-
nem: az ott felállított díszakvárium hasonlít pesti társához, amiben 5 és fél
órával ezelőtt gyönyörködtem a MALÉV Dorottya utcai székházával szemben az
AERO presszóban. Majd hasonló élményben volt részem a Szuliman pasa
téren, az „Australian Air Line" kirakata előtt: szakszerűen berendezett és fény-
csővel világított, nagyméretű akváriumban Labeo bicolorok úszkálnak. Hát még
ha valaki a Zamaleknak nevezett városrész akváriumüzletét keresi fel. Ott
olyan tarka halegyüttest talál, mint bármelyik nagy európai díszhaltenyészet-
ben. Botiák, Leporinusok, Prochilodusok sem hiányzanak a kristálytiszta vizű
társas akváriumokból. Nagy meglepetéssel fedeztem fel, hogy itt a szellőztetők
légbuborékai nemcsak filtereket üzemeltetnek, hanem műanyagból készült
vízimalmokat is hajtanak. A kék, zöld vagy fehér malmok forgókereke mindig
akkor billen tovább, ha egy kis harang megtelik levegővel. (Ez a technikai
megoldás egyezik Lányi magyar szabadalmával.)
Kairó egyik legforgalmasabb utcáján, a Sherif pasa úton három díszhalüzlet
is van. lgaz, hogy az egyik főleg dekorációs tárgyakat, tengeri csigaházakat és
kagylóhéjakat árul. Remek kis korallvázakat lehet ott vásárolni — mindössze 5
piaszterért. Egy vitorláshal hétszer ennyibe kerül (35 piaszter), és egy görög
249
teknősért már 2 fontot kérnek (ez akkor kb. 5 dollárnak, azaz 150 forintnak
felelt meg).
A Sherif pasa út egyik kisebb üzletének a kirakatában — sokat sejtetően —
zöld vízimalomtól kavart vízben egy fiatal angolna tekergett. Benn a boltban
változatos látványban volt részem: az előtérben galambok lépegettek. Hátul
akváriumban különféle xiphókat, „Black Molly"-t, kék gurámi „Cosby" változa-
tát, vitorláshalat, Bettát, guppit, Danio reriót sikerült felfedeznem az elmarad-
hatatlan üveggömbök aranyhalai mellett. Csak úgy teljes a választék felsorolá-
sa, ha az egyiptomi szájköltő halat (Haplochromis multicolor) sem hagyom ki.
Minthogy az üzlet tulajdonosnője csak arabul beszelt, elég nehezen értett meg,
hogy az utóbbi ára érdekel. Fél dollárnak megfelelő összeget kért azért a ha-
lért, amely pár száz méterrel odább, a Nílusban csapatostul úszkál. Amikor
mutogatással és a Nílus nemzetközi nevének említésével közöltem, hogy ez
egy közönséges hazai halért túlságosan sok -- az Ezeregyéjszaka világába illő
módon jó nagyot nevetett!
Az egyiptomi akvaristák azt természetesnek tartják, hogy hazájukat éltető
nagy folyóban bölcsőszájú sügérek (Cichlidae) szelik a habokat: bíbor tarkasü-
gér (Hemichromis bimaculatus), valamint különféle szájköltő halak
(Haplochromis multicolor) és ( H. egyipticus), Tilapia nilotica és rokonai tarkít-
ják a helyi faunát. Bármelyik fajhoz tartozó halat pillantok is meg, képzeletem-
ben akváriummá válik egy-egy náddal vagy sással szegélyezett öböl. A piacon
vásárolt halakkal azonban vigyázni kell! Előző egyiptomi utamon történt, hogy
Tilapiákat és Hemichromisokat vettem a halpiacon. Ott vergődtek a piaci árus
asztalán. Rögtön édesvízbe tettem őket, és csak amikor valamennyi elpusztult,
akkor derült ki, hogy folyótorkolatból, vagyis brakkvízből származtak.
Most tiszta édesvízben négy helyen is gyűjtöttem fiatal Tilapiákat: Egyip-
tom déli tájain, a núbiai Assuanban, a szudáni határ közelében, ahol az Ele-
250
fánt-sziget zöldell a Níluson, folyami példányokat fogtam be. A halakat az

„Áldozati kő"-vel szemben gyűjtöttem. A régi egyiptomiak itt június 17-én, a
Nílus áradásának napján évszázadokon át virágfüzérekkel felékesített lányokat
áldoztak a „szent folyónak". Ők voltak a Nílus menyasszonyai. A sivatagból
elhódított terület öntözését biztosító Assuani gát kiöntésből, valamint Luxor (az
ókori Théba) Karnak-templomának szent tavából kerültek elő állóvízi példá-
nyok. Ez utóbbi kőmedencét a régi thébaiak azért létesítették, hogy hajnalban
a Nap sugarai az ókori világ hét csodája közé beillő Karnak-templom oszlop-
csarnokán (Hypostyle hall) áthaladva a „szent tó" vizében fürödjenek meg.
Amikor kis húzóhálómmal ismét Cichlidákat halásztam a kairói Gezirán (Nílus-
sziget), az Egyiptomot éltető folyó szúnyogirtó fogaspontyokkal (Gambusia
affinis) is megajándékozott. Ezek az elevenszülő texasi halak a maláriaellenes
küzdelem keretében jutottak el ide, ugyanis szorgalmas pusztítói az Anopheles
szúnyog lárváinak. Az egyiptomi múzeum kertjében is felfedeztem őket. A
vadonban befogott díszhalakat ajánlatos termoszban szállítani, mert csak így
óvhatók meg a túlzott felmelegedéstől. A szállóban elhelyezve is remekül
tarthatók, ha éjszakára a hőpalack dugóját kiemeljük. A csapokból meleg, szűrt
Nílus-víz folyik. Sajnos a reggeli vízváltásnál a csapvíz jóval melegebb (!), mint
a termosz tartalma, mert a szobák légterét kondicionáló készülék hűti. Ez is
szokatlan dolog, hogy a hideg csapból melegebb víz folyik, mint amilyent a
melegvízi halak vízváltásnál igényelnek! Ami a vízszűrést illeti, arra nagyon is
szükség van, mert a vérmétely (Schistosoma [Bilhardziella] haematobium)
egyébként rendkívül veszélyes lenne. Ez rendkívül elterjedt a Nílus csigákban
gazdag öbleiben; ahol Cleopatra bulimoides, Melanoides tuberculata, Lanistes
carinatus, Theodoxus és Vivipara sp. gyakori. Köztesgazdáiból a szabadon úszó
lárva az ember bőrén át az alsótest vénáiba juthat, és petéi súlyos gyulladást
okozhatnak. Ha a Nílusban halászunk, akkor a szűrt vízzel való, gyakori kézmo-
251
sásról nem szabad elfeledkezni! Fürödni is csak a nyilvános strandokon és

kádban szabad!
Az akadályok a megfelelő egészségügyi szabályok betartásával leküzdhe-
tők, és már-már kezdjük irigyelni az egyiptomi akvaristákat a vadvizekből
befogható díszhalaikért. A kb. félezer főt számláló egyiptomi akvarista tábor
legjobbjai viszont lankadatlan kitartással a neonhal (Paracheirodon innesi)
tömeges tenyésztésével kísérleteznek. Baráti beszélgetés során tudtam meg,
hogy még csak vágyálmuk az, amit mi Magyarországon több mint egy év-
tizeddel ezelőtt megoldottunk.
Az igazgatói szobában társalogtunk. Tapasztalatcsere közben dr. Maustafa

Salah igazgató, aki egyben a vörös-tengeri halászati kutatóállomást is vezeti,
valamint Amin Aziz Samaan hidro-biológus feketekávéval kínálnak. Ilyen kelle-
mes zamatú kávét idehaza még nem ittam, pedig nálunk is kapható sokféle.
Jólesik megpihenni a gazdag halgyűjtemény megtekintése után. Ennyi korall-
szirti halat (Balistapus, Heniochus) sem láttam még egy helyen. Különös érzés
elképzelni, hogy Egyiptomban ezek is hazai halaknak számítanak. Az 50 darab,
egyenként 500-1600 liter űrméretű akvárium túlnyomórészt tengeri medence,
és csak néhány van Nílus-vízzel feltöltve.
Hazautazás előtt arra is kell gondolnom, hogy a Természet-tudományi Mú-
zeum részére begyűjtött szárazföldi és édesvízi csigák sorozatát kiegészítsem.
Ugyanígy a Múzeum részére összeállított bogárgyűjtemény még csak néhány
sivatagi Tenebrionidá-ból áll. Most szent galacsinhajtót (Scarabeus sacer)
keresek, és szórakozottan rugdosok egy beszáradt tevetrágya-csomót, hátha
van alatta skarabeusz. A mellettem álló arab iskolás gyereket angolul megkér-
dezem: mit tud a szkarabeuszról, hol lehetne itt ilyet fogni? Okos, nagy barna
szemeit ram mereszti, és elmondja röviden a bogár életét, különös ivadékgon-
252
dozását, és azzal fejezi be, hogy a szkarabeusz repül a kék égben, megy Allah-
hoz. Így keveredik ma a tudomány és mitológia a fáraók egykori országában.
TÖRÖKORSZÁG
Istanbul és Ankara az akvaristák centruma. A legnagyobb török városban,

Istanbulban két díszhalüzletet is találnak az érdeklődők. Az egyik Muhitin
Kusdogán üzlete (Kusdogán törökül sólyommadarat jelent), a másik pedig az
ún. Japán Bazárban van. A Japán Bazár lényegében áruház, ahol főleg Japán-
ból származó árucikkeket hoznak forgalomba.
Díszhalak közül a Japán Bazárban a következőket láttam: Trichogaster
sumatranus, T. leeri, Pterophyllum eimekei, Puntius nigrofastiatus, P.
conchonius, P. tetrazona, Tanichthys albonubes, Betta splendens, Macropodus
opercularis, Pristella riddlei, Brachydanio rerio. Az elevenszülő fogaspontyok
közül Mollienisiák és zöld Xiphók díszítették a medencéket. A Xiphophorusok
között feltűnő volt egy rozsdabarna, középen elmosódott sávot viselő, nálunk
ismeretlen változat, amely némileg hasonlított a „Montezuma-xipho" néven
forgalomba hozott tenyészformához.
Muhitin Kusdogánnál a fentieken kívül még Colisa labiosát, Haplochromis
multicolort, Hemichromis bimaculatust, Cichlasoma meekit, Hemigrammus
ocellifert és Hyphessobrycon innesit lehetett kapni. Tehát mint ahogy a felsoro-
lásból látjuk, a neonhal is megjelent a török piacon. Annál feltűnőbb viszont a
guppi teljes hiánya. Az akváriumokban általában Cabomba, Myriophyllum,
Cryptocorynék, Ceratopteris, Hygrophyla és Elodea zöldell. Muhitin
Kusdogánnak Ankarában, a török fővárosban is van egy fióküzlete. Minthogy
Ankara Istanbulnál kisebb város, egyetlen díszhalüzlet is ki tudta elégíteni a
forgalmat.
A díszhalak ára még meglehetősen magas. Egy neonhal ára ötven török lí-
253
ra, ami kb. 14 dollárnak felel meg. De egy aranyhalért amit különben virágüzle-
tek is árusítanak — ugyancsak elkérnek 10-20 lírát. Egy szivárványos ökle ára
hat líra (kb. 40 Ft).
SZÍRIA ÉS LIBANON
Szíriában már hatszáz akvarista működik, akik azonban még nemrégiben Liba-
nonban szerezték be díszhalaikat és a szükséges felszerelési cikkeket.
Minthogy Libanon sokáig állt francia fennhatóság alatt, a franciák által
kedvelt dekoratív, de biológiai szempontból kifogásolható „stílus" még ma is
érezhető az akvárium berendezésében. Beirut egyik legnagyobb szaküzletében
(Ed. Dels & Cie Tous-sports) — ami mint a nevéből is kitűnik, egyben sport-
áruház is — a nálunk is elterjedt akváriumtípusokon kívül széles és fehér „kép-
keretes" medencék is kaphatók, hátoldalukra festett dioráma képpel. Ez a
dioráma kép kissé stilizált vitorláshalat, xiphót és Bettát ábrázol. Egy ilyen,
mindössze 10 literes akvárium ára húsz libanoni líra (1 dollár három libanoni
lírának felel meg). Látogatásom idején a fenti üzletben mint felszerelési cikkek,
műkorallok és plasztik műnövények sorakoztak. Ez utóbbiak Ceratopteris vagy
Acorus formában készültek. Zöld levelek között narancssárga vagy ibolyaszínű
virág adta a színkontrasztot. Ezen kívül porcelán sellők, világító búvárok, kínai
ház- és elsüllyedt csónak-modellek között válogathat a libanoni akvarista. Sok,
nyugaton közkedvelt műeleség (pl. Aureomanna) és halgyógyszer került forga-
lomba.
A már Törökországban látott díszhalakon kívül Corydorasok (C. paleatus és
C. aeneus), valamint Macropodus cupanus is beszerezhető volt. Beirutban
közismert és népszerű hal az Acanthophthalmus semicinctus, amely nagy
számban került forgalomba.
254
KÍNA
Régi vágyam volt, hogy eljuthassak Kínába, ahol is a díszhalkultusz bölcsője

ringott. Aztán egy augusztusban álmom valóra vált: a TU-104-es repülőgép
Moszkvából Omszk és lrkutsz repülő-terein át Pekingbe vitt. Óránként mintegy
1000 kilométeres sebességgel száguldott a modern szovjet sugárhajtásos gép,
de az utasok mit sem éreztek a nagy sebességből. Szibéria fölött, 10 ezer
méter magasságban —45 C-fokot jelzett a külső hőmérő, mi viszont jól fűtött
légtérben, hűsítő italokat fogyasztva, gombnyomásra fekvőhellyé átalakítható
üléseinken kényelemben vártuk az érkezés időpontját. Tíz óra eltelte után
gépünk leereszkedett a pekingi repülőtérre. Éppen szemerkélt a meleg nyári
monszun, és a 40 C-fokos hőségben a föld — meghazudtolva a kínai főváros
földrajzi fekvését — trópusi párát lehelt. Pedig akkor még távol voltam az igazi
trópusoktól. Ahhoz még éjjel-nappal vonaton kellett utazni és délnek hajózni a
Jangce folyón a kínai alligátorok hazájában.
Mint akvaristát, a díszhaltenyészetek és a kínai akvaristák ugye különösen
érdekeltek. Minden nagyvárosban számos díszhal-tenyészetet látogattam meg,
és ha kiértem a városokból, első utam a délszaki tócsák világába vezetett.
Egy régi monda szerint a Csau-dinasztiához tartozó Ping Yang császár ural-
kodása idején (i. e. 770-719) a Senhszi tartományban már 100 napja tartott a
szárazság. A nép isteneihez könyörgött. Végre megeredt az eső, és egyidejűleg
a sziklákból forrás fakadt. A vízből pedig csodaszép aranyhalak szökelltek elő.
Így keletkezett volna az aranyhal — tartja a mese. A valóságban azonban az
aranyhalat (Carassius auratus auratus) a kínaiak az ezüst-kárászból (Carassius
auratus gibelio) tenyésztettek ki hosszú évszázadokig tartó kiválogatással és
beltenyésztéssel. Az arany-haltenyésztésnek tehát itt hagyományai vannak, és
a népi Kínában az aranyhal is közkincs! Szállodák társalgójában, kultúrházak-
255
ban és városi parkok díszmedencéiben egyaránt találkozhatunk vele. Egyszerű

emberek otthonának is elmaradhatatlan tartozéka. Helyenként akváriumban,
másutt díszes porcelánedényekben úszkálnak az aranyhal szép
tenyészváltozatai. Haluk, mint nép- és iparművészeti motívum is közkedvelt.
Láttam fátyolfarkú aranyhalakat, teleszkópszemmel vagy a nélkül, nemcsak
hatalmas tenyésztelepeken, hanem mint motívumot napernyőkön, legyezőkön,
selyemruhákon vagy gyufacímkén, porcelán szervizekre, sőt kisgyerekek éjjeli
edényére festve, fából kifaragva, achátba vagy jadeitbe vésve. Pekingben egy
állami divatüzlet kirakatának hátsó falát díszítették vörös, égre néző aranyhalak
élethű képmásai.
Az aranyhaltenyésztés és az akvarisztika Kínában egymástól függetlenül
fejlődött, és bizonyos fokig ma is független egymástól. A díszhal-
szaküzletekben ugyan központi helyet foglalnak el az aranyhalváltozatok, de
nagy állami aranyhaltenyészetekben csak az aranyhallal és változataival foglal-
koznak. Aki lakásán aranyhalat gondoz, még nem feltétlenül akvarista. Hiszen
az akvarizálás életközösségek kialakításával kezdődik, s a növények és állatok
egymásrautaltságának tapasztalati tényén alapszik.
Meglepő az akvarisztika uniformizáltsága az egész világon. Ha magyar ak-
váriumkönyvet veszünk a kezünkbe, nagyjából ugyanazokkal a fajokkal találko-
zunk, mint Kínában vagy a Szovjetunióban, de ezeket fedezzük fel a legújabb
angol vagy amerikai magazinokban is. A kínai díszhalüzletekben számos, ide-
haza soha nem látott aranyhaltorz mellett nagyjából a pesti díszhalüzletekben
is kapható díszhalakat, vízinövényeket kínálnak eladásra.
Guppival kezdi a kínai akvarista is. A „Xipho", „platti", „Molly", zebra dánió
rendkívül népszerűek. A jellegzetesen kínai kolibrihalat (Tanichthys albonubes)
sehol sem láttam, mint ahogy nálunk is csak ritkán kerül üzleti forgalomba
egykori mocsárvilágunk maradványhala, a lápi póc (Umbra krameri). A paradi-
csomhalak (Macropodus opercularis) beltenyésztéses degeneráció következté-
256
ben csaknem ugyanolyan rozsdabarnák, mint Európában. Eltűnt a szép piros és

kék szín testük oldaláról, és az úszók rajzolatából. Társas medencékben is
csaknem mindenütt albinó példányai láthatók. Kaphatók viszont nálunk külön-
legesség számba menő vagy idehaza teljesen beszerezhetetlen díszhalak is.
Ilyenek a csókos gurámi (Helostoma temminckii) albinója, a darázshalacska
(Brachygobius xanthozona) és sanghaji akváriumüzletekben, nagy tömegben,
egy keresztben csíkos hal, a feketeöves lazac (Leporinus fasciatus).,
A dél-kínai állóvizek fölé rózsaszínű virágú lótuszok levelei borulnak. E leve-
lek rendszerint mozdulatlanok. Ilyenkor olyan nagy a hőség, hogy még a víz-
parton is csak állandó legyező-használat mellett lehet kibírni. Fürödni nem
ajánlatos ott, ahol halászni akarunk. Lótuszvirágok (Nelumbo nucifera) között
nő a tüskéslevelű Euryale ferox. Ezt a Victoria amazonicához hasonló növényt
először a Huangho mocsárvilágában pillantottam meg. A vízi flóra rendkívül
változatos. A nagy levelű trópusi növények között felbukkannak hazai vizekből
is ismert fajok. Összefüggő gyepet alkotnak a víz alatt a fűrészes levelű
Vallisneriák, a külön-féle Potaemogetonok, a Ceraphyllum submersum és a
patakokban meghonosodott Elodea densa. A békatutaj (Hydrocharis morsus
ranae) és békalencsefajok (Lemna minor, Spirodella polyrrhiza) az Euryale
levelek közötti teret töltik ki. A négylevelű vízi lóhere (Marsilea quadrifolia) a
nagy kiterjedésű rizsföldek jellemző gyomnövénye. A kagylótutaj (Pistia
stratiotes) vagy sárgászöld, vagy pedig ezüstfehérnek látszó hajtásaiban elő-
ször a Sanghaj előtti rizsföldeken, majd pedig a Kelet-kínai-tenger egy kiédese-
dett öblénél, a Siku-tó partján gyönyörködhettem.
Vuhan, Nanking, Sanghaj és Hangcsou területén — halászás közben —
több vízkémiai mérést végeztem. A jelzett vizek lágynak és savanyúnak bizo-
nyultak. Különösen lágy a Csangcsiang (Jangce) vize: mindössze 2 nk-fokú és
6,5 pH-jú. Tehát az az óriási víztömeg, amely 2 millió km2 felülettel hömpölyög,
és helyenként kiad négy „dunányi" szelességet, ideális akváriumvíz a legtöbb
257
egzotikus hal számára! Bár tenyésztési célokra hasonló vizeket szintetizálunk, a

gazdag kínai falfaunából csak a Tonichthyst és a Macropodus opercularist
szoktuk akváriumunkban tartani. Tény, hogy a mindenütt közönséges réti csík
ázsiai és egyben kínai alfaja (Misgurnus fossilis anguilicaudatus) és az arany-
halősként tisztelt ezüstkárász (Carassius auratus gibelio) vagy az ezüstösen
csillogó, nagy oxigénigényű „küszfélék" nem kimondottan szoba-akváriumba
valók. Am a kúszógéb (Periophthalmus koelreuteri) mellett több kínai rokona, a
meredtszemű kúszógéb (Boleopthalmus boddaerti), a fésűs és zöld kúszógéb
(Boleophthalmus pectinirostris és a B. viridis), továbbá a zöld díszmárna
(Puntius semifasciolatus) és a kerekfarkú paradicsomhal (Macropodus
chinensis) mint színpompás díszhalak, az európai akvaristák részéről több
figyelmet érdemelnének. Különösen vonatkozik ez a mai időkre, amikor is a
Kínai Népköztársaság megjavult közlekedési viszonyai, új behozatalokkal lehe-
tővé teszik a már leromlott haltörzsek vérfrissítő keresztezését.
258
ÍRÓK ÉS KÖLTŐK AZ AKVÁRIUMRÓL*
Ez a fejezet újszerű próbálkozás. A „dokumentumjátékok" mintájára készült, és

főleg szépirodalmi részletekből áll. Mégsem egyszerűen szemelvények felsora-
koztatása vagy idézetgyűjtemény. Az itt összeállított anyag lehetővé teszi az
akvárium térfoglalásának nyomon követését, valamint képet ad arról, hogyan
vélekednek az akváriumról az irodalom hivatásos művelői: írók és költők.
„London egyik utcájában egy éve még apró, mocskos butikra bukkant az
ember, felette viharvert, sárga betűk hirdették: C. Cave, Természetbúvár és
Régiségkereskedő. A kirakatban a legkülönbözőbb dolgokat lehetett látni. Volt
ott elefántagyar, hiányos sakk-készlet, üveggyöngy, kard, egy teli doboz mű-
szem, két tigris és egy emberi koponya, számos molyette, kitömött majom —
az egyik egy lámpát is tartott —, régimódi vitrin, valami légymaszatos, strucc-
tojásszerűség, néhány horgászfelszerelés, végül egy rendkívül mocskos, üres
akvárium." (H. G. Wells: A kristálytojás)
A múlt század hetvenes éveiben, egy hentesüzlet kirakatában „A gyomor
kápolnájának legfelső lépcsőfokán, pacallal körülvéve, két bíborszín
gladióluszcsokor között, egy kagylókkal díszített akvárium koronázta az oltárt,
két aranyhal úszkált benne szüntelenül." (Zola: Párizs gyomra)
*A szerző hasonló tárgyú írását Fénytörés az akvárium üvegfalán címmel közvetítette a

Kossuth rádió 1973. karácsonyi műsora keretében.
259
Az akvárium tehát még nem a hétköznapi élet tartozéka, hiszen legfeljebb

kirakati látványosság és a „különlegességek boltjában" kapható.
Ne csodálkozzunk azon sem, ha még régebben fejedelmi paloták fényét
növelte:
„Amikor Cortez bevonult Iztapalapanba, katonáit meglepő látvány fogadta:
átlátszó forrászöld vízben, a kikövezett óriási akváriumban versenyt kergetőz-
tek a legkülönfélébb halak, közöttük rákok, csigák és vízisiklók, ezerfajta egzo-
tikus moszat, vízen úszó gyönyörű virágok, melyek minden esztendőben csak
egy napra tárják ki hússzínű, káprázatos pompájukat..." (Passuth László: Eső
isten siratja Mexikót. Montezuma palotájának leírása.)
Az akvárium nagyon sokáig csak mint különlegesség szerepel. Honegger, a
zeneköltő is így nyilatkozik: „Elég a felhőkből, hullámokból, akváriumokból, mi
a mindennapi élet zenéjét akarjuk."
Az akvárium néma világa amúgy sem nyújt sok élményanyagot a zeneköltő
számára. Ennek tulajdonítható, hogy az akváriumi zeneszámok aránylag ritkák.
(Pl. Saint-Saëns: Az állatok farsangja című fantázia és Moskov: Az állatkertben
zenekari szvit egy-egy akvárium-tétele, továbbá Bogyai — Stark: Akvárium
című szerzeménye.)
E muzsikákból több helyütt kicsendül a víz csobogása és a vízfelszínen el-
pattanó légbuborék hangja.
A lakásberendezés művészetének szakírója sok mindent másképpen lát,
mint az akvarista, de minthogy színes álmait vetíti papírra, érdemes gondolatait
felidézni. Elvégre ő is valami nem hétköznapit akar!: „De hányféle ágas-bogas,
zöldes és vörhenyes iszalag úszkál még a jó akváriumban!... Az ilyen friss,
nyitott uszodában érzik jól magukat a télikert vendégei, a halacskák. A kecses
kis aranyponty már régtől fogva törzsvendég itt. Az újabb ízlés az ezüstmárnát
is szívesen látja a helyi hullámfürdőben.
260
De amikor déli tengert ábrázol az akvárium, nem lehet beérni ilyen egysze-
rű hazai halfajtákkal. Egzotikus vendégeket szerződtetünk tehát. Világító szí-
nekkel suhan át az indiai zebraszakáll, gyöngyházfényben világít a holdhal,
amely az Amazonas folyóban hagyta felnőtt testvéreit. És mint valami spiritisz-
ta látomás, kering hosszú csóvájával a fátyolfarkú hal. Azt mondják, hogy ezt
évszázados erőfeszítéssel kínai halászok tenyésztették ki a közönséges arany-
halak fajtájából. Mindezek a vendégúszók csodálatosan kecsesek és csodamód
érzékenyek. Így alakul ki a nagy üvegablak falai közt a virágzó és annyira
lenyűgöző természettudományos élet. Az egyre finomodó fogékonyság új meg
új eszközökkel gazdagítja azt a képet. Kavicsdombok, kagylók, kis homokzá-
tonyok kapnak helyet a vízben.
A mennyezetről üveggömbök és cserépámpolnák lógnak le, s bennük futó-
növények dús levelei. A hatást még fokozni lehet este, rejtett csővilágításnak
érdekes fényével. Valóságos Riviéra költözik be ilyenkor a virágablakba. A
megfigyelő ember pedig a párás, illatos levegőben egy csodálatos világ rejtel-
meit kapja, mialatt élménye, szeme, érzékei a növény- és állatélet rezzenéseit
figyelik." (Nádai Pál: A lakásberendezés művészete. Szobai növények és akvá-
riumok című fejezet.)
A magánlakásokban felállított akvárium még különcködésnek számít, vagy
legalábbis a gazdagok szórakozása. Az Est 1929. évi hármaskönyvében olvas-
hatjuk: „Vannak, akik díszes akváriumokban ritka halakat tartanak, nem is
szólva a békákról és a gyíkokról, bizonyos háztartásokban." (Szomory Dezső: A
vadkutyától a brüsszeli majompincsiig és a divatos tücsökig.)
Egy előkelő ügyvéd magányának leírása: „Az ügyvéd még ült, pálmák és
akváriumok függönye mögött, egyedül." (Giovanni Arpino: Gyilkosság becsü-
letből.)
Az egykori „felső tízezerre" vonatkozó irodalmi hasonlat is sokat mond:
„Bazilékhoz megérkezett a huszonötödik házassági évforduló. Hogy kiket hívtak
meg? Hát mindannyiunkat, akik felül voltunk, akikről Tanya azt mondta, hogy
261
díszhalakat tartunk. Nekünk megvan rá a lehetőségünk. Másoknak nincs meg."

(Galambos Lajos: Orosz asszony.)
A nagyközönség egyelőre inkább csak a nyilvános akváriumokban ismer-
kedhet a víztükör alatti tündöklő világgal. A londoni akvárium igazgatójának
véleménye szerint: „A város szívében van kiállítva a halárus elpetyhüdt áruja,
átalakítva tündéries tengerfenéki baletté. Ilyen látványt az akváriumtól távol
csak a búvár élvez." (Boulenger: The Aquarium Book.)
A csillogó üvegfalak ünnepélyessé teszik a környezetet, és ez írói hasonlat-
nak önmagában is alkalmas:
„A három falat betöltő üveges polcok egy nagy akváriumhoz tették hason-
lóvá a szobát." (Sz. Nannov: A lány.)
„Máskor — gyakran járt errefelé vonaton — ilyenkor már úgy fénylett a vá-
ros körül az ég, mint egy kivilágított akvárium." (Thurzó Gábor: A jóra való
restség.)
Még Vernét is megihlette az akvárium csillogása: „A sötétségbe borult sza-
lonból még ragyogóbbnak tűnt a víz, s mi úgy néztük a kristályablakon át ezt a
tündöklést, mintha egy óriási akvárium üvegfala előtt állnánk.” (J. Verne:
Némó kapitány.)
Külföldi utazások programjában a nyilvános akváriumok a helyi látványos-
ságok közé számítanak. Íme egy amerikai házaspár úti programjából: „Képtá-
rak, akváriumok, a ház, ahol Gladstone két hetet töltött, 1887-ben — egyik
sem kerülte ki a figyelmüket." (Sinclair Lewis: Dodsworth.)
A nyilvános akváriumok forgalma egy-egy világvárosban a szín-házak láto-
gatottságával vetekszik. Így nem csoda, ha egymásután nyílnak ilyen intézmé-
nyek. Sőt, nyilvános akvárium létesítésének gondolata kisebb vidéki városok-
ban is felmerülhet, mondjuk ilyen formában: „A lengyel azon idő alatt, hogy e
jószágot igazgatta, minden üres idejét geológiai tanulmányokra fordította.
Annálfogva az ő indítványa az volt, hogy az üres templomot ásványtani és
ásatagi múzeummá kellene szentelni, amit rövid kijelentésben pártolt a főer-
262
dész azzal a hozzáadással, hogy az ásványgyűjtemény mellett kitömött vadál-

latok zoológiai kiállítása is foglaljon helyet az üres templomban, ami a főerdész
véleménye szerint pompásan egyesíthető volna egy egzotikus pálmakerttel és
akváriummal." (Jókai: A mi lengyelünk.)
Ha nem is máról holnapra, de lassanként az akvárium bevonul a polgári la-
kásokba. Pihenést, csendet, nyugalmat áraszt magából. Talán hangulatilag is
jellemző a következő irodalmi részlet: „A házban minden Zojka kedvéért volt: a
tisztaság és a napfény, a sikálás, a cserepekben és dézsákban virágzó növé-
nyek, a pianínó, az akvárium a halakkal meg a könyvekkel teli kis szekrény...
Az akváriumot azért szerezte be az apja, mert akkor Zojka meg egészen kicsike
volt, és a házuknak még csak alapjai voltak meg (több éven át készült). A
kislány valamelyik ismerősüknél egy kis üvegben aranyhalakat látott meg és
elragadtatva kiáltott fel: »Nézd csak, papa, halacskák!« — és ez a kiáltás
tüskeként fúródott az apai szívbe. Ettől kezdve, míg a házat építették, s ő a
mozgósítás alól kibújva (ekkor kezdődött a világháború), a zsúfolt mocskos
vonatokon teljesítette kalauzi szolgálatát, és a városi zsibpiacokon vásárolt
szoknyákat és zakókat a bőségben élő sztyeppi állomásokon mézre és szalon-
nára cserélte, folyton eszében járt Zojkának e boldog felkiáltása. Vett egy
csodálatos, valódi akváriumot, benne műbarlang, gyöngéd, furcsa formájú
vízinövények, s telerakta különös, drága halakkal. Nem is gondolt arra, hogy
Zojkának már nem kellenek ezek a halak, hogy a kislány közben felnőtt. Mikor
Zojka meglátta a halakat, csodálkozott egyet, de feléjük sem ment többé, csak
édesanyja és nagyanyja szorgoskodtak fáradhatatlanul az akvárium körül. Így
élt Zojka..., miközben apja hordta haza az állomásról a tojással teli kis kosara-
kat, és anyja és nagyanyja az akváriumot tisztogattak és pirogot sütöttek."
(Panova: Szentimentális regény.)
A nyugodt életkörülmények vázlatába immár harmonikusan illeszkedik az
akvárium: „És a nyárfasor, a Kloster-patak mellett, ahol durbincsokat fogtunk!
263
Megint berendezhetsz egy akváriumot, és halakat tenyészthetsz, ki-be járhatsz,

nem kell kérdezned senkit, s még zongorázhatsz is, ha akarsz!" (Erich Maria
Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan.)
K. Čapek egyik regényhőse, Povandra úr — egyébként tipikus nyárspolgár
— „amikor nyugdíjba került, abbahagyta a cikk-gyűjtést. Helyette inkább akvá-
riumot létesített és benne arany-halak mellett apró víziszalamandrákat is te-
nyésztett. Órák hosszat nézegette őket, ahogy mozdulatlanul feküsznek a
vízben, vagy a kavicsokból épített parton mászkálnak. Ilyenkor aztán megcsó-
válta a fejét és így szólt:» Ki gondolta volna ezt róluk?" (Hogy tudniillik háborút
indítanak az emberiség ellen.) (K. Čapek: Harc a szalamandrákkal.)
Ha íróink és költőink az akváriumot hasonlataikban alkalmazzák, többnyire
a medencében úszkáló halak mozgását, csillogását emelik ki.
Mozgás, színpompa, csillogás amúgy is nehezen választhatók el, mert a ha-
lak színjátszó csillogása leginkább mozgásuk közben érvényesül, az egész
összkép meg kaleidoszkópszerűen folyton változik. Talán nem érdektelen, ha a
világirodalom egy évszázada alatt megalkotott, idevágó hasonlataiból néhányat
felsorakoztatunk:
„A szökőkút kristálytiszta vizében ezernyi arany- és ezüst-halacska csillo-
gott, fickándozott, mint megannyi eleven ékszer." (H. Beecher-Stowe: Tamás
bátya kunyhója.)
„Emlékszel, mit mondott az Akváriumban, amikor összetalálkoztatok: Ezek
itt ezrével úszkálnak üveg alatt, egyedül ti ketten vagytok szamarak." (Ugyanis
külön utakon jártok.) (Ray Lawler: A tizenhetedik baba nyara.)
264
„Tutaj mereng még, gőzös tér haza,

hálóját vonja egy halász —
mint aranyhalak tűnő hasa
ragyog ezer dús csillanás..."
(Jankovich Ferenc: Idegen város c. verse)
Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettjében Feri bácsi, a főpincér

mondja: „Milyen furcsa egy Orfeum így üresen, olyan, mint egy akvárium:
emlékek úszkálnak benne, nótafoszlányok."
„Emlékszel én rám — kezdte egy új nagy lélegzettel — milyen voltam. Mint
az akváriumban fölfelé lengő halak, egy buborék. Egyik férfiről a másikra
lengtem... S akkor egyszerre ott volt ő. Fölértem a víz színére. Nem éreztem,
hogy van még emelkedni valóm, legfeljebb kettesben... Ott borzongott benne.
Ó az a halmozgás fölfelé!" (Németh László: Égető Eszter.)
„Linda magasra ágyazott párnáin éppen a dél-afrikai teniszbajnokság elő-
döntőjében gyönyörködött. A kivilágított üvegablakon fürgén mozogtak az apró
emberfigurák, fürgén és nesztelenül, mint halacskák valami akváriumban."
(Aldous Huxley: Szép új világ.)
De nemcsak halacskákat látunk a hasonlatok akváriumában: „Szemem
előtt egy medúza verdeste az akvárium üvegét, erőtlenül ráncolta körgallérját,
és szétfoszlott a homályban. Leszállt az éj, tintafellegek oldódtak fel a tükör
vizében, s eltemették legutolsó megtestesülésemet is." (Jean-Paul Sartre: A
szavak.)
Írók és költők szívesen alkalmaznak akváriumi hasonlatokat, de gyakran
tévesen! Ne csodálkozzunk ezen, hiszen aránylag kevesen akvarizálnak. Karin-
thy Frigyes kivétel. ő el is árulja nekünk, hogy megteremtette egy akvárium
berendezésének feltételeit. ,,Ötkor elhatároztam, hogy azt a dolgot holnap
délelőttre hagyom, bemegyek az állatkereskedésbe, ahol hónapok óta alku-
szom egy akváriumra (»antikvárium«, ahogy Rózsi mondja)." (Karinthy Fri-
gyes: Utazás a koponyám körül.)
265
Tévhasonlatok valóságos klasszikusa lehetne az akváriumból kitörő hal. Va-

lójában halszökés ilyen módon még ritkán sem fordulhat elő: „Amikor a pro-
fesszor válni akart, reménykedett, túljutott a nehezén, nem tartott botránytól
— az akváriumot elkerüli a vihar. Igaz, hogy a díszhal is ritkán tör át az üvegfa-
lon, de azért keményebb választól tartott... arra nem gondolt, hogy felforrt a
víz az egyik üvegfalú cellában, s az aranyhalnak menekülnie kell, ha élni akar.
Még akkor is, ha soha nem úszott szabad vízben, nem ismeri a nagy folyókat,
nem látott tengereket." (Koroda Miklós: Látóhegyi asszonyok.)
Pedig az akváriumból kitörő hal képzavar jelleget már Schöpflin Aladár fel-
jegyezte:
„Ahogy visszanézett, mintha egy akvárium előtt állott volna és nézné ben-
ne a halak sürgő-forgó úszkálását. Kis halak, nagyobb halak, cél és ok nélkül
úszkálnak, nem kergeti őket semmi, mégsem tudnak nyugton maradni. A víz
gyengén fodrozódik az akvárium felszínén, néha egy halacska kidugja belőle az
orrát. Egyszerre megmagyarázhatatlan okból mozgásba jön a víz, mintha vihar
támadt volna benne, a halak izgatottan evickélnek előre-hátra, körbe, az akvá-
rium üvegfalai mintha szétfeszülnének. Aztán elcsendesedik a vihar, a vízfelszín
kisimult, a halak megnyugszanak... Karolára gondolt egy kis melankóliával.
Valami mégis volt ebben a lányban, ami más volt, mint a többi halak az akvári-
umban. Ki is tört belőle. Elkedvetlenedett. Észrevette, hogy az egész akvárium-
hasonlatban képzavar van. Hogy törhet ki egy hal az akváriumból?" (Schöpflin
Aladár: Vihar az akváriumban.)
De további részletek más művekből is idevágnak: „Hal, amely sokszor be-
ütötte az orrát, végül megértette, hogy az akvárium üvegfala áttörhetetlen
akadály." (Abe Kóbó: A homok asszonya.)
A gogoli ábrázolásmód szemléltetésének keretében, az elmaradottság
tévhasonlata a következő: „Amikor Mejerhold elhatározta, hogy bemutatja a
Revizort, így szólt színészeihez:
266
»Egy akváriumot látnak, amelyben régen nem cserélték ki a vizet, a víz

zöldes, a halak fickándoznak és buborékokat engednek." (Ehrenburg: Emberek,
évek, életem.) Persze, a helyesen berendezett akváriumban vizet nem kell
cserélni, és a halak nem engednek buborékokat, noha minden hirdetés és
karikatúra így ábrázolja őket.
A Nagyvilág című folyóiratban (1962) olvastuk: „Aldous Huxley, aki hatal-
mas kötetben jelentette meg összegyűjtött esszéit, a harmincas években már-
már gyanúsan népszerű író volt nálunk. Budapesten s néhány közép-európai
fővárosban alighanem többen olvasták, mint saját hazájában. Korai regényeire
visszaemlékezve az ember egyetlen nagy akváriumra emlékezik, s az üvegfal
mögötti nyálkás tenyészetre: áltudósok, sarlatán próféták, pávián méltóságú
aggok, széplelkű libák, komplexusaikat pátyolgató démonok, szalonmisztiku-
sok, s hasonszőrűek komisz és mulatságos nyüzsgése. Ez a homunkuluszgárda
osztódással szaporodott, mint az ázalagok, négy-öt regényre is telt belőlük: az
akvárium állott vize ugyanaz, a bestiárium időnként cserélődik a lefolyón."
(Huxley, az esszéíró c. tanulmány.)
Szóval az állatsereglet cserélődik a lefolyón, és a víz ugyanaz marad? Le-
het, de akkor az akvárium-hasonlat hibás. Fordítva könnyebb volna elképzelni!
(Valójában a víz folyik le a filter-lefolyón, és nem az állatállomány!)
Sokan azért tartják börtönnek az akváriumot, mert elődje, az aranyhalas
üveggömb valóban az volt.
„— Ejha! — kiáltott fel Conseil — Mennyi hal! Mintha csak egy akvárium
előtt állnánk! — Dehogy is! — ráztam a fejem. — Az akváriumban rabságban
élnek a halak, ezek meg szabadok, mint a levegőben a madár." (J. Verne:
Némó kapitány.)
Verne idejében a gömbölyű haltartók voltak elterjedve, és hogy a modern
akvárium milyen lesz, úgy látszik, azt még a vernei fantázia sem álmodhatta
meg.
267
NEMCSAK HUMOR, HANEM EGY TÉVES SZEMLÉLET IS KIFEJE ZÉSRE JUT A KÉPALÁÍRÁS-
BAN - AZ AKVÁRIUMBAN UGYANIS A HALAK NEM RABOK! ÍGY SORSUK EGY BÜN -
TETÉSBŐL BEZÁRT EMBERÉVEL, SŐT MÉG A KETRECBEN TARTOTT ÁLLATOKÉVAL SEM
HASONLITHATÓ ÖSSZE
Mécs László: Aquárium című költeménye akvarisztikai szempontból nézve

igen merész hasonlatokat tartalmaz:
„Vizem tisztult. Az élet szemete
eltűnt. De néha az aranyhal felsír
az Óceán után, mert az emberszív
mind remete:
Sok mindent sejt szívünk az ég alatt,
Átúszná álmok, eszmék minden árját,
S aquáriumba szűk börtön be zárják,
a lét falak."
268
Az akvárium zárt egység jellegét hangsúlyozza címében is Fenakel Judit

Akvárium című kisregénye, valamint Maróti Lajos Hippi akvárium című könyve.
„Ki akartam törni ebből a rothadt akváriumból...” (Szakonyi Károly: Adáshi-
ba.)
Az akvárium valóban zárt élőhely, de nem szűk börtön, hanem életközös-
ség, ahol állatok és növények élnek egymásra utalva, egymást kölcsönösen
fenntartva. Az aranyhal sem vágyódik az Óceán után, hanem beéri vízvezetéki
vízzel is. Bár már elhangzott olyan vélemény is, hogy „A városi világ csak olyan
az embernek, mint az aranyhalnak a vízvezetéki víz." (Gárdonyi Géza: Az a
hatalmas harmadik.)
Közismert tény, hogy az újságírók színes riportjai az érdeklődést csigázzák
fel, szenzációt keltenek, ami gyakran a tárgyi pontosság rovására mehet. A
következő cikkrészletek a harmincas évek napilapjaiból valók:
Tűzvészt okozott egy náthás hal. — Londonból jelentik: „Stanley Wingrove
londoni bankár legnagyobb szenvedélye az, hogy ritka trópusi halakat gyűjt.
Gyönyörű akváriuma van otthon a villájában... Amikor hazatért, észrevette,
hogy egy gyönyörű dél-tengeri hala náthát kapott. Megnézte a vizet és hideg-
nek találta. Az ilyesmire a szenvedélyes halgyűjtő fel volt készülve, így csak
meggyújtotta a spirituszlángot, amely az akvárium alatt készen áll, hogy felme-
legítse a vizet. Éjfél után a szomszéd villa lakói egyszerre lángokat láttak fel-
csapni a bankár villájából. Felverték a ház lakóit, és nagy nehezen sikerült a
tüzet elfojtani. A halak sajnos mind elpusztultak. Megállapították, hogy az
akvárium vize felforrt és a halak mind bennfőttek."
Mindez egy náthás hal miatt. Hát lehet egy hal náthás?
Halak hídja: „Ezt a szabadalmat a Zwack-neongyár hozza forgalomba, a
gyártása már régebben megindult, úgyhogy néhány héten belül valamennyi
akváriumkereskedésben kapható. A megfelelő útbaigazítások és útmutatások
szerint bárki házilag rögtön felállíthatja, vízzel megtöltheti, halainak nagy
mozgási lehetőséget nyújthat, és emelheti vele az akvárium értékét."
A közlekedő edények törvénye alapján működő és az egyes akváriumok
269
összekötésére alkalmas üvegcsövek nem kerültek forgalomba — igaz, erről az

újságíró mit sem tehetett; a halak nem voltak hajlandók a csövekbe beúszni.
A békanyelő művész tragikomikus kalandja. Párizsból jelentik: „Kellemetlen
kalandja volt az egyik párizsi cirkuszban fellépő» akvárium-embernek«. Fő
száma önmagában is eléggé hátborzongató: élő békákat nyelt a rettenthetetlen
férfiú, majd szóval-füttyel hívogatja elnyelt partnerek, s azok erre vidáman
kiugrálnak a gyomriból. Ki tudja miért, a legutóbbi előadáson sztrájkba lép-
tek... Az akvárium-ember mérgesen öltözőjébe vonult. Itt még kísérletezett egy
darabig, majd lemondóan beült egy vendéglőbe, hogy egy pohár sörrel mossa
le magáról a szégyent. Alig itta ki félig a poharát, amikor szokatlan jelenet folyt
le a zsúfolt étteremben. A békák, úgy látszik, nem barátai a sörnek, mert sorra
elkezdtek kiugrálni a vendég száján. Pánik tört ki, nők elájultak, több ember
béka nélkül — akarva-akaratlanul — követte a művész példáját. A kedélyek és
a háborgó gyomrok még akkor sem csillapodtak le, amikor a sorsüldözött
akvárium-embert a rendőrök közbotrányokozás miatt bevitték."
Az akvárium-ember elnevezés egy fokkal inkább ráillett egy messinai csap-
szék pincérnőjére, aki „naponta kiitta az aranyhal-tartó vizét öt aranyhallal
együtt, és pár perc múlva visszaköpte az egészet." (Fritz Kahn: Az emberi test
csodái.)
De ha már az élőhalnyelésnél tartunk: „Az aranyhal-nyelés a maga idejé-
ben teljesen újszerű kísérlet volt. 1939 tavaszán kezdődött divatja az amerikai
egyetemeken... A nemes versengés nemzetközi-egyetemközi-eleven aranyhal-
nyelési (national-inter-collegiate-livegoldfish eating) verseny néven ért el gyors
népszerűséget... A bostoni egyetem egy nő hallgatója követte a szelídebb női
kedély tanácsát, az aranyhalat szirupba fagyasztotta, és úgy ette meg, mint
cukrozott gyümölcsöt." (Ráth-Végh István: Az emberi butaság.)
Újabb keletű riportok között 1963-ban a Nők Lapjában olvastuk: „B. J. a
270
Hídépítő Vállalat művezetője, eredeti mestersége lakatos. Szenvedélye: az

aranyhalak... Külön kis házat épített nekik... Ha belép, minden akváriumban
megremeg a víz, a halak az etetőnyíláshoz gyűlnek. Az anyák, ha veszélyt
sejtenek, szájukba kapják gyerekeiket, s védett helyre úsznak."
Ezek szerint az aranyhal a bölcsőszájú halak mintájára ivadékgondozó len-
ne. Igaz, hogy az eddigi újságcikkek után már semmin sem lepődünk meg,
azon sem, hogy Cincog az aranyhal.
„Egy kuamotói japán fiatalember, név szerint K. Okamoto különös jelen-
ségre figyelt fel éjszakánként. Csiripelő és cincogó hangokat hallott a lakásban,
és jó ideig képtelen volt eldönteni, honnan származnak azok. Végül kiderült,
hogy a hangokat aranyhala adja. Miután Okamoto nem akart hinni füleinek,
megkérdezte a kiotói egyetem egyik biológiaprofesszorát, létezhet-e ilyesmi. A
professzor válaszában kijelentette, hogy a halaknak finom állkapcsuk van, és
ritkán valóban képesek bizonyos hangokat hallatni."
Véleményünk szerint a professzor aligha adhatott ilyen választ, mert a fi-
nom állkapocs nem magyarázat a hangadásra.
A humorista kacag az egészen és kacagtat. Az ő tükre görbe tükör, és
ezért senki sem veheti tőle rossz néven, ha a valóság torz képét mutatja:
„Közben megitták az első két pohárka konyakot, és Alice elmondta, hogy édes-
anyja szenvedélyes aranyhal-tenyésztő, azonban egy takarékossági rohamában
elajándékozta a kedvenc, szapora állatokat, amire egy nagybácsi azt mondta,
hogy valószínűleg vissza fognak szökni hozzá." (Aszlányi Károly: Aludni is tilos.)
Aszlányi akvarisztikai megállapításai egyébként is figyelemre méltók: „Az
akvárium kívül üveg, belül azonban víz."
„Az akváriumbeli halak megeszik a növényeket, de az akváriumbeli növé-
nyek nem eszik meg a halakat. Éppen ezért csodálatos, hogy a halak folyton
fogynak, növény meg egyre több lesz."
”Az akvárium hőmérséklete mindig pont 26 és fél fok Celsius legyen. Erre
271
nagyon vigyázzunk, mert ellenkező esetben a víz vagy hidegebb, vagy mele-
gebb talál lenni. Ha tengeri halunk van, adjunk neki sós vizet. Paprikás víz is
jó, de akkor egy kis hagyma és rántás is kell hozzá, az egészet keverjük lassú
tűzön minél tovább." (Aszlányi Károly: Üzenet kezdő haltenyésztőknek.)
A férj háziállatot akar tartani, de még nem tudja, hogy milyent. Felesége
beleegyezik, de kikötései vannak. Végül a férj hal mellett dönt, mert az minden
kikötésnek eleget tesz (nem fütyül, nem brekeg, nem kell idomítani, és nem
nyalja meg a gyerek kezét stb.). Halljuk, hogyan nyilatkozik szenvedélyéről:
„Négy hónapja tartok halakat, s a készlet szépen megszaporodott. E tudósítást
róluk egy akvárium tetején írom, s egy másik akváriumot használok asztal
gyanánt. A gyereket ketrecbe zártam, hogy ne zavarja háziállataimat, s a
feleségem kiköltözött a konyhába. Rossz szemmel nézi szegény kis jószágai-
mat, pedig nem adtak rá okot. Énrám is rossz szemmel néz, pedig szigorúan
betartottam a feltételeit. A hal nem nyalta meg a gyerek kezét, arról pedig
igazán nem tehetek, hogy a gyerek megnyalta a halat." (Országh György:
Bogaram: a háziállat.)
272
F BERGE KÉPES TERMÉSZETRAJZA MAGYAR KIADÁSÁNAK MEGJELENÉSEKOR (1891-BEN)

MÉG NEM VO L TAK M AG Y AR A K V A R IS T Á K ( A K Ö N YV B O R Í T Ó L A P J Á N S Z O B A A K V Á -
R IU M IS L A T H A T Ó )
I. tábla
E. A. ROSSMÄSSLER (1806-1867) „AZ AKVARISZTIKA ATYJA”
II. tábla
I. A. ROSSMÄSSLER ILYENNEK „ÁLMODTA MEG" A SZOBAAKVÁRIUMOT
III. tábla
PÁZMÁN FERENC (1873-1965) SZÍNMŰVÉSZ, AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA, 89 ÉVES KORÁBAN (FOTÓ:
VÁRKONYI STÚDIÓ)
IV. tábla
HAMBURG KIKÖTŐJE, AHOVÁ A DÍSZHALSZÁLLÍTMÁNYOK A TENGERENTÚLRÓL SŰRŰN EGYMÁS UTÁN

BEFUTOTTAK (MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT)
V. tábla
PÁZMÁN FERENC EGYKORI AKVÁRIUMA
PÁZMÁN FERENC EBBEN A RÉGI TÍPUSÚ AKVÁRIUMBAN TARTOTTA FEHÉR AXOLOTLJÁT

(AMBLYSTOMA TIGRINUM; ALBINÓ)
VI. tábla
PÁZMÁN FERENC ELISMERŐ OKLEVELE, AMIVEL 1908-BAN A BÉCSI KERTÉPÍTŐ TÁRSASÁG KIÁLLÍTÁSÁN TÜNTET-
TÉK KI BEMUTATOTT AKVÁRIUMAIÉRT (AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA DIPLOMA)
SZÁZ ESZTENDŐVEL EZELŐTT MÉG FŐVÁROSSZERTE CSACSIFOGATOK SZÁLLÍTOTTÁK A DUNA VIZÉT F ŐZÉSHEZ,
MOSÁSHOZ, AZ IVÓVIZET PEDIG A VÁROSI KUTAKBÓL MERÍTETTÉK (STERIC KÁROLY LITOGRAFIÁJA)
VII. tábla
HÍNÁROS BÉKASZŐLŐT (POTAMO-GETON PERFOLIATUS )
ÁBRÁZOLÓ, SAJÁT KÉZI TUSRAJZ PÁZMÁN FERENC
TERVEZETT AKVARISTA KÖNYVÉBŐL (FOTÓ: NÉMETH
FERENC)
UGYANCSAK PÁZMÁN BÉKALILIOMOT (HOTTONIA

PALUSTRIS) SZEMLÉLTETŐ TUSRAJZA KÉZIRAT-
BAN MARADT AKVA-RISTA KÖNYVÉBŐL (FOTÓ:
NÉMETH FERENC)
VIII. tábla
TEMESVÁRI DEZSŐ (1876-1929), AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA SZAKCSOPORT VEZETŐJE
IX. tábla
A LUKÁCS-FÜRDŐ MÖGÖTTI MALOM-TÓ A SZÁZADFORDULÓN - MÁR AKKOR MELEG ÉGÖVI TÜNDÉRRÓZSÁK

ELŐHELYE VOLT, ÉS KÍNAI PARADICSOMHALAK (MACROPODUS OPERCULARIS) ÚSZKÁLTAK BENNE (EZT A KÉPES
LEVELEZŐLAPOT MÁTRAY LAJOS IRODALOMTÖRTÉNÉSZ KÜLDTE PÁZMÁN FERENCNEK)
X. tábla
MOCSÁRI AKVÁRIUMNAK (PALUDÁRIÚMNAK) BERENDEZETT SZÖKŐKUTAS AKVÁRIUM EGY RÉGI PESTI ÁLLATKERES-
KEDÉS KIRAKATI REKLÁMTÁBLÁJÁN (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHALY)
XI. tábla
KRENEDITS FERENC 1907-BEN MEGJELENT, ELSŐ MAGYAR AKVÁRIUM KÖNYVÉNEK CÍMLAPJA (FOTÓ:
DR. ORSZÁG MIHÁLY)
XII. tábla
RÉSZLET TEMESVÁRI DEZSŐ NÉHÁNY KÉZIRATTÖREDÉKBEN RÁNK MARADT AKVÁRIUM KÖNYVÉBŐL
XIII. tábla
R. J. L. GUPPY (1836-1916), AZ AKVARISTÁK KEDVES KIS FOGASPONTYÁNAK ELSŐ BEGYŰJTŐJE
XIV. tábla
ELEVENSZÜLŐ FOGASPONTYOK TÖMEGE AZ EGRI VIZESÁROKBAN: SZIVÁRVÁNYOS GUPPI (POECILIA

RETICULATA), ÉS MEXIKÓI KARDFARKÚ HAL (XIPHOPHORUS HELLERI) (A FELVÉTEL A PA-TAK FÖLÉ NYÚLÓ
FAÁGRÓL KÉSZÜLT — FOTÓ: JÓZSA LASZLÓ)
SZIVÁRVÁNYOS GUPPI (POECILIA RETICULATA) ON. INTERSEX (KÖZTES NEMŰ) PÉLDÁNYA A MÁR BETEMETETT
EGRI VIZESÁROKBÓL; A KÉPEN FELTÜNŐ A HAL TERHESSÉGI FOLTJA ES JÓL FEJLETT KOPULÁCIÓS ÚSZÓJA
(GONOPODIUMA); A NŐSTÉNYEK 75%-A FELTEHETŐEN EGY CSATORNÁBÓL A HALAKHOZ JUTOTT FÉRFI IVARI
HORMON HATÁSÁRA HANGOLÓDOTT ÁT HÍM JELLEGŰVÉ (A SZERZŐ FELVÉTELE)
XV. tábla
DÍSZAKVÁRIUM: LAPIDÁLIS RENDEZÉSTECHNIKAI MEGOLDÁS (SZIKLAKERTI BERENDEZÉS) (FOTÓ: BERTHY IMRE)
XVI. tábla
DÍSZAKVÁRIUM BERENDEZESÉNEK EGY RÉSZLETE (FOTÓ: BERTHY IMRE)
XVII. tábla
VIRÁGZÓ INDIAI LÓTUSZOK EGY SANGHAJI TÓBAN (FOTÓ: BARACS DÉNES)
XVIII. tábla
A NAGY TERMETŰ BÖLCSŐSZÁJÚ SÜGÉREK (CICHLIDAE) MEDENCÉJÉBE RENDSZERINT SEMMIFÉLE VÍZINÖ-

VÉNYT NEM ÜLTETÜNK, MERT A HALAK TALAJTÚRÁSUKKAL A NÖVÉNYEKET A VÍZ FELSZÍNÉRE ÚSZTATNÁK (A
FÉNYKÉPEN GYÖNGYHÁZSÜGÉR [CICHLASOMA CYANOGUTTATUM] LÁTHATÓ BIOTÓP-AKVÁRIUMBAN) (FOTÓ:
DR. GYULAI FERENC)
A DUNA-TISZA-CSATORNABAN HONOS, VÖRÖS SZEMŰ - ALBINÓ- HARCSÁK (SILURUS GLANIS) A FŐVÁROSI

ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT AKVÁRIUMÁBAN (FOTÓ: DR. GYULAI FERENC)
XIX. tábla
PAKSON A DUNÁBAN FOGOTT, 2,73 M HOSSZÚ VIZA (HUSO HUSO) A FŐVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT 6000
LITERES AKVÁRIUMÁBAN (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHALY)
EZÜST HOLDHALAK (MONODACTILUS ARGENTEUS) A FOVÁROSI ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT BRAKKVIZŰ AKVÁRIUMÁ-

BAN (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHALY)
XX. tábla
HÁROMTÜSKÉS PIKÓ (GASTEROSTEUS ACULEATUS) HAZÁNKBAN BEGYŰJTÖTT EGYETLEN PÉDÁNYA (FOTÓ: DR.
GYULAI FERENC)
XXI. tábla
AZ ELŐZŐ HALAT HOMONNAY SZABOLCS ÁLTALÁNOS ISKOLÁS KORÁBAN FOGTA KÉZIHÁLÓVAL AZ ÓBUDAI DUNA -
PARTON, A TÍMÁR UTCÁNÁL (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHÁLY)
XXII. tábla
A PÜSPÖKFÜRDŐI HŐFORRÁSOK TAVA

NAGYVÁRAD MELLETT (ORADEA BAILE
„1 MAI"); ÉLŐVILÁGA FOLYTÁN „SZUB-
TRÓPUSI OÁZISNAK" SZÁMÍT EURÓPÁ-
BAN (KÉPESLAP UTÁN)
ARANYHALAK KÉPE RÉGI KÍNAI

HALTARTÓ (PORCELÁN) EDÉNYEN
(FOTÓ: DR. GYULAI FERENC)
XXIII. tábla
KÍNAI TEAHÁZ TÜNDÉRRÓZSÁKKAL ÉS LÓTUSZOKKAL BORÍTOTT TAVON (A SZERZ Ő FELVÉTELE)
XXIV. tábla
A LUXORI „KARNAK" TAVA AZ ÉSZAK-AMERIKAI SZÁJKÖLTŐ HALAK (TILAPIA ZILLII ) ELŐFORDULÁSI HELYE: AZ
ÓKORI THEBA LAKÓI EZT A MEDENCÉT AZÉRT ÉPITETTÉK, HOGY A VILÁG HÉT CSODÁJA KÖZÉ BEILL Ő OSZLOP-
CSARNOKON (HYPOSTYLE HALL) VÉGIGVONULÓ HAJNALI NAPSUGARAK A TÓ VIZÉBEN FÜRÖDJENEK MEG
XXV. tábla
AZ ARANYHALAT ELSŐ ÍZBEN AZ EZEREGYÉJSZAKA ŐSRÉGI KELETI MESÉSKÖTETE EMLÍTI A HALÁSZ ÉS A SZEL-
LEM TÖRTÉNETÉBEN
XXVI. tábla
A TÁVOL-KELETEN AZ ARANYHAL (CARRASIUS AURATUS AURATUS) ŐSIDŐK

ÓTA SZERETET ÉS KEDVTELÉS TÁRGYA
XXVII. tábla
ARANYHALAK GÖMBÜVEGBEN - BERNÁT AURÉL (1895) REGGEL CÍMŰ FESTMÉNYÉN
TELESZKÓPSZEMŰ FÁTYOLHALAK JAPÁN PORCELÁN EDÉNYBEN (FOTÓ: HÖLZL GYULA)
RÉGI ARANYHALTARTÓ EDÉNY BRONZ MACSKAFIGURÁKKAL (A SZERZŐ GYŰJTEMÉNYÉBŐL) (FOTÓ:

DR. GYULAI FERENC)
XXVIII. tábla
XXIX. tábla
RÉSZLET A RÉGI RÓMAI FÜRDŐ TAVÁBÓL, HÁTTÉRBEN A FÜRDŐHÁZZAL; HAJDAN AZ ITT FAKADÓ
MELEGVÍZFORRÁSOK VÍZRENDSZERE A FŐVÁROSI AKVARISTÁK „ELDORADÓJA" VOLT
XXX. tábla
RÉGI „SÁRKÁNYOS" KÍNAI PORCELÁN ARANYHALTARTÓ EDÉNY (FOTÓ: DR. GYULAI FERENC)
XXXI. tábla
A SZOMBATHELYI TÉGLAGYÁRI TÓ IS AZ ARANYHAL ELŐFORDULÁSI HELYE (FOTÓ: DR HORVÁTH ERNŐ)
XXXII. tábla
SÍKFŐKÚT: ARANYHALAS TÓ ÉS A TURISTAHÁZ

XXXIII. tábla
A SZILVÁSVÁRADI PISZTRÁNGOS-TÓBAN ARANYHALAK IS ÉLNEK
SZIKI TELESZKÓPHAL (CARASSIUS AURATUS AURATUS VAR. MACROPHTHALMUS) KISKUNMAJSÁROL (FOTÓ: DR.
ORSZÁG MIHÁLY)
XXXIV. tábla
HALÁSZAT KISKUNMAJSÁN SZIKI ARANYHALAKRA (FOTÓ: DR. STERBETZ ISTVÁN)
XXXV. tábla
EBBŐL AZ ÚJPESTI HOLT DUNA-ÁG MARADVÁNYBÓL ÉVTIZEDEKEN ÁT RITKA HAZAI HALAK - BALKÁNI CSÍK
(COBITIS AURATA BALCANICA), MAGYAR BUCÓ (ZINGEL ZINGEL) - ÉS DUNAI INGÓLAK (LAMPETRA DANFORDI)
KERÜLTEK ELŐ (FOTÓ: DR. ORSZÁG MIHÁLY)
XXXVI. tábla
AZ EGYETEMI FÜVÉSZKERT „VICTORIA HÁZÁT" RÉGEN „AQUARIUM"-NAK NEVEZTÉK (FOTÓ: DR. ZSOLCAI)
LATIN-AMERIKAI TÁJAKAT IDÉZŐ TRÓPUSI NYÍLFŰ (SAGITTARIA PLATYPHYLLA) A JÁSZAPÁTI - PANNAKÚT

TAVÁBAN: A VÍZTÜKÖR FÖLÉ EMELKEDŐ TAVIRÓZSÁK (NYMPHAEA CITRINA) ÉS MÁS TRÓPUSI RITKASÁGOK
MIATT EZ AZ EGYETLEN HAZAI SZABADVÍZI „TROPIKÁRIUM" MEGÉRDEMELNÉ A VÉDETTÉ NYILVÁNÍTÁST (FOTÓ:
BOTTA ISTVÁN)
XXXVII. tábla
RENDELLENESEN FEJLŐDÖTT CSIGAHÁZAK

( 1) NAGYSZÁJÚ CSIGA (RADIX OVATA VAR. AMPLA)UTOLSÓ KANYARULATA KALAPSZERŰEN KISZÉLESEDIK (BUDA-
PEST, ÚJPEST: DUNA-KIÖNTÉSBOL A NÉPSZIGET HOMOKPADJÁN, 1943. VII. 20.)
( 2) TÁNYÉRCSIGA (PLANORBARIUS CORNEUS) FEDETT KÖLDÖK (SZIGETCSÉP, A SZÁZADFORDULÓ ELŐTTI
ÉVEKBŐL) (3) ÉTICSIGA (HELIX POMATIA FORMA TURRITA SCALARIS), HÉJA TORNYOSHÁZÚ VIZICSIGÁKÉRA
EMLÉKEZTET (PÉCS: MECSEK, 1966. V. 22.) (4) FOLYAMI CSIGA MELEGVÍZI VÁLTOZATÁNAK (FAGOTIA
ACICULARIUS VAR. AUDERBARDI) ÓRIÁS NÖVEKEDÉSŰ PÉLDÁNYA AZ EGRI VIZESÁROKBÓL (1950. VI. 28.) (MEL-
LETTE NORMÁLISAN NÖVEKEDETT FAJTÁRSÁNAK HÉJA) (5) BORDÁS TORNYOSCSIGA (MELANOPSIS PARREYSSI),
ELLAPOSODÓ UTOLSÓ KANYARULATTAL (PÜSPÖKFÜRDŐ, 1944. VIII. 2.) (FOTÓ: NÉMETH FERENC)
XXXVIII. tábla
A MARGITSZIGET BUDAI OLDALÁN, A DUNÁBAN TALÁLT FEKETE BÖDÖNCSIGA
FRISS HÉJA (1955. V. 23.) (A LELET TÁMPONTOT AD AHHOZ A FELTEVÉSHEZ,
HOGY EZ A HARMADKORBÓL FENNMARADT FAJ A DUNA VÍZFELSZINE ALATT
FAKADÓ MELEGFORRÁSOKBAN MA IS EL) (FOTÓ: NÉMETH FERENC)
BÖDÖNCSIGÁK
(1) RAJZOS BÖDÖNCSIGA (THEODOXUS DANUBIALIS ) (BUDAPEST; RÓMAI-PART)
(2) SÁVOS BÖDÖNCSIGA (THEODOXUS TRANSVERSAL(S) (BUDAPEST; RÓMAI-
PART) (3) FOLYAMI BÖDÖNCSIGA (THEODOXUS FLUVIATILIS) (TISZASÜLY) (4)
FEKETE BÖDÖNCSIGA (THEODOXUS PREVOSTIANUS) (BUDAPEST; RÓMAI-FÜRDŐ,
ERDEI FORRÁSOK (FOTÓ: NÉMETH FERENC)
XXXIX. tábla
DÍSZHALAK A POSTABÉLYEGEKEN:
NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG (1) VÖRÖS NEONHAL (LAMPROCHEIRODON AXELRODI); GUINEA (2)
ÖTFOLTOS TARKASÜGÉR (HEMICHROMIS FASCIATUS); KUBA (3) PONTOZOTT FOGASPONTYOCSKA (GAMBUSIA
PUNCTATA); SZINGAPÚR (4) ÉKFOLTOS RAZBÓRA (RASBORA HETEROMORPHA), MAGYARORSZÁG (5) MEXIKÓI
KARDFARKÚ HAL (XIPHOPHORUS HELLERI) (6) SZIVÁRVÁNYOS GUPPI (POECILIA RETIKULATA); SURINAME (7)
GUAYANAI PANCÉLOS HARCSA (HAPLOSTEMUM LITTORALE); SZINGAPÚR (8) SZÜRKE GURÁMI (TRICHOGASTER
TRICHOPTERUS); A NEM ÖNÁLLÓ ÁLLAMISÁGÚ MALUKU (9) NEVÉBEN KIADOTT „FANTÁZIABÉLYEG" SZIÁMI
HARCOSHAL (BETTA SPLENDENS)
XL. tábla
FUDZSEIRA (10) KÍNAI PARADICSOMHAL (MACROPODUS OPERCULARIS); GHANA (11) BÍBOR TARKASÜGÉR
(HEMICHROMIS BIMACULATUS); THAIFÖLD (12) STENDHAL-HAL (LABEO BICOLOR( 101)) BRAZÍLIA (13) VITOR-
LÁSHAL (PTEROPHYLLUM SCALARE); KÍNA (14) KÍNAI ARANYHAL (CARASSIUS AURATUS AURATUS)
TENYÉSZVÁLTOZATA („BARNA SAPKÁSHAL"); VENEZUELA (15) PONTOZOTT FEJREÁLLÓ LAZAC (CHILODUS
PUNCTATUS); KÍNA (16) TELESZKÓPSZEMŰ FÁTYOLFARKÚ ARANYHAL (CARRASIUS AURATUS AURATUS VAR.
JAPONICUS BICAUDATUS MACROPHTALMUS)
XLI. tábla
NYILVÁNOS AKVÁRIUMOKAT PROPAGÁLÓ BÉLYEGEK — A VÍZ VÉDELME MINT KÖRNYEZETVÉDELEM (1)

ÚJKALEDÓNIA: AZ AKVÁRIUM NOUMEABÓL — CORIS ANGULATA FÉLIG KIFEJLETT PELDÁNYA (2) MONACO: AZ 50
ÉVES ÓCEANOGRÁFIAI MÚZEUM FŐBEJÁRATA (3) ÚJ KALEDÓNIA: RÉSZLET A NOUMEAI AKVÁRIUM EGYIK MEDEN-
CÉJÉBŐL: ZSÁKÁLLATOK (ASCIDIA POLYCARPA) (4) MONACO: ÓCEANOGRÁFIÁI MÚZEUM (5) MONACO: AZ
ÓCEANOGRÁFIAI MÚZEUM ÉS AZ AKVÁRIUM ENTERIŐR-MONTÁZS (6) SZOVJETUNIÓ: AZ EXPO '74 VILÁGKI-
ÁLLITÁS MEGNYITÁSÁRA — A KÖRNYEZETVÉDELMI EMBLÉMA ELŐTT STILIZÁLT ARANYORFA (LEUCISCUS IDUS
VAR. ORFA)
XLII. tábla
(7) MAROKKÓ: MURÉNA (MURENA HELENA) A CASABLANCAI AKVÁRIUMBAN (8) MAROKKÓ: LAZAC (SALMO SALAR)
(9) FRANCIAORSZÁG: AZ 1900 ÉVI PARIZSI VILÁGKIÁLLÍTÁS NYILVÁNOS AKVÁRIUMOT NÉPSZERŰSÍTŐ LEVÉLZÁ-
RÓJA (10-11) KUBA: A NEMZETI AKVÁRIUM PROPAGALÁSÁT SZOLGÁLÓ KIADVÁNY KORALLHALAKKAL: ABUDEFDUF
SAXATILIS ÉS LUTIANUS ANALIS (12) MAGYARORSZÁG: STILIZÁLT KORALLHALAK A FÖVAROSI ÁLLAT- ÉS NÖ-
VÉNYKERT AKVÁRIUMÁNAK LEVELZÁRÓJÁN
XLIII. tábla
50 ÉVES A MAGYAR AKVARISZTIKA (A MAGYAR POSTA ÜNNEPI LEVÉL-
BÉLYEGZÉSE AZ 1962. ÉVI JUBILEUMI AKVÁRIUN KIÁLLÍTÁS ALKALM Á-
BÓL
BRAZÍLIA: BÉLYEGBLOKK
(1) VILMA-LAZAC (HYPHESSOBRYCON VILMAE ) (2) ROOSEVELT LAZAC
(ROOSEVELTIELLA NATTERERI ) (3) FANTOMLAZAC (MEGALOMPHODUS
MEGALOPTERUS) (4) FEKETE TETRA (GYMNOCORYMBUS TERNETZI )
XLIV. tábla
1. TARKA GÉB (PROTERHORINUS MARMORATUS) 2. FOLYAMI GÉB (NEOGOBIUS FLUVIATILIS). BOTOS KÖLÖNTE
(COTTUS GOBIO) 4. DUNAI INGÓLA (LAMPETRA DANFORDI) 5. HAROMTÜSKÉJŰ PIKÓ (GASTEROSTEUS
ACULEATUS)
XLV. tábla
1. RÉTI CSIK (MISGURNUS FOSSILIS) 2. KÖVI CSÍK (NEMACHILUS BARBATULUS) 3. VÁGÓ CSÍK ( COBITIS TAE-
NIA)4. BALKÁNI CSÍK (COBITIS AURATABALCANICA)
XLVI. tábla
1. MENYHAL (LOTA LOTA) 2. LÁPI PÓC (UMBRA KRAMER! ) 3. KÖZÖNSÉGES CSUKA (ESOX LUCIUS) 4. ANGOLNA
(ANGUILLA ANGUILLA)
XLVII. tábla
1. TÖRPEHARCSA (AMIURUS NEBULOSUS) 2. LESŐHARCSA (SILURUS GLANIS) 3. COMPÓ (TINCA TINCA) 4.

SZÉLHAJTÓ KÜSZ (ALBURNUS ALBURNUS)
XLVIII. tábla
1. NÉMET BUCÓ (ZINGEL STREBER) 2. VÁGÓ DURBINCS (ACERINA CERNUA) 3. MAGYAR BUCÓ. (ZINGEL ZINGEL)4.
ÉSZAK-AMERIKAI NAPHAL (LEPOMIS GIBBOSUS)
XLIX. tábla
1. FÜRGE CSELLE (PHOXINUS PHOXINUS) 2. KURTA BAING (LEUCASPIUS DELINEATUS) 3. KÍNAI RAZBÓRA
(PSEUDORASBORA PARVA) 4. SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE (RHODEUSSERICEUS AMARUS)
L. tábla
1. KÖZÖNSÉGES KÁRÁSZ (CARASSIUS CARASSIUS) 2. EZÜSTKÁRÁSZ (CARASSIUS AURATUS GIBELIO) 3.

JÁSZKESZEG (LEUCISCUS IDUS) 4. NYÚLDOMOLYKÓ (LEUCISCUS LEUCISCUS)
LI. tábla
1. PIROSSZEMŰ KELE (SCARIDINIUS ERYTHROPHTHALMUS) 2. PETÉNYI MÁRNA (BARBUS MERIDIONALIS PETENYI)

3. FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ (GOBIO GOBIO) 4. FELPILLANTÓ KÜLLŐ (GOBIO URANOSCOPUS)
LII. tábla
1. LÁNGVÖRÖS PONTYLAZAC (HYPHESSOBRYCON FLAMMEUS) 7. VÖRÖS FANTOMLAZAC (MEGALAMPHODUS SWEGLESI)

2. RÓZSAHAL (HYPHESSOBRYCON ORNATUS) 8. FEKETE FANTOMLAZAC (MEGALAMPHODUS MEGALOPTERUS)
3. CIKLÁMEN-LAZAC (HYPHESSOBRYCON CALLISTUS) 9. VÖRÖSSÁVOS PONTYLAZAC (HEMIGRAMMUS
4. DÍSZÖVES PONTYLAZAC (HYPHESSOBRYCON ERYTHROZONUS)
HETERORHABDUS) 10. PARÁZSSZEMŰ PONTYLAZAC (HEMIGRAMMUS OCELLIFER)
5. FEKETE NEONHAL (HYPHESSOBRYCON HERBERTA XELRODI) 11. LÁNDZSAFOLTÚ PONTYLAZAC (HEMIGRAMMUS
6. CITROM-LAZAC (HYPHESSOBRY CONPULCHRIPINNIS) CAUDOVITTATUS)
12. KECSES PONTYLAZAC (HEMIGRAMMUS PULCHER)
LIII. tábla
1. BARLANGI VAKLAZAC (ASTYANAX FASCIATUS MEXICANUS) ARIPIRANGENIS)

2. FEKETE TETRA (GYMNOCORYMBUS TERNETZI ) 7. DÍSZES TÖRPESZÁJÚ HAL (NANNOSTOMUS MARGINATUS)
3. NEONHAL (PARACHEIRODON INNESI) 8. FERDÉNÁLLÓ LAZAC (NANNOBRYCON EQUES)
4. VÖRÖS NEONHAL (LAMPROCHEIRODON AXELRODI ) 9. PONTOZOTT FEJREÁLLÓ LAZAC (CHILODUS PUNCTATUS)
5. ÁTTETSZŐ PONTYLAZAC (PRISTELLA RIDDLEI) 10.VÖRÖS ÚSZÓJÚ PONTYLAZAC (APHYOCHARAX
6. BECKFORD TÖRPESZÁJÚ HALA (NANNOSTOMUS BECKFORDI RUBROPINNIS)
LIV. tábla
1. NARANCSHAL (HASEMANIA MELANURA) 6. TALLÉRHAL (CTENOBRYCON SPILURUS)

2. TÖRPE SÁRKÁNYSZÁRNYÚ HAL (CORYNOPOMA RIISEI) 7. KONGÓ-LAZAC (MICRALESTES INTERRUPTUS)
3. FERDÉN ÚSZÓ PONTYLAZAC (THAYERIA BOEHLKEI) 8. VÖRÖSSZEMŰ PONTYLAZAC (MOENKHAUSIA SANCTAE
4. FECSKENDEZŐ PONTYLAZAC (COPEINA ARNOLDI) FILOMENAE)
5. FARKPETTYES PONTYLAZAC (MOENKHAUSIA OLIGOLEPIS) 9. CSÁSZÁRLAZAC (NEMATOBRYCON PALMERI)
LV. tábla
1. FEKETESÁVOS DÍSZMÁRNA ((BARBUS NIGROFASCIATUS) 6. KARCSÚ DÍSZMÁRNA (BARBUS TITTEYA)

2. SZIVÁRVÁNYOS DÍSZMÁRNA (BARBUS OLIGOLEPIS) 7. ZEBRA DÁNIÓ (BRACHYDANIO RERIO)
3. SZUMÁTRAI DÍISZMÁRNA (BARBUS TETRAZONA) 8. LEOPÁRD DÁNIÓ (BRACHYDANIO „FRANKEI")
4. RÓZSÁS DÍSZMÁRNA (BARBUS CONCHONIUS) 9. SZÍNJÁTSZÓ DÁNIÓ (BRACHYDANIO ALBOLINEATUS)
5. MALABÁRI DÁNIÓ (DANIO MALABARICUS) 10.SCHUBERT DÍSZMÁRNÁJA (BARBUS „SCHUBERTI")
LVI. tábla
1. KOLIBRI-HAL (TANICHTHYS ALBONUBES) 7. SZIVÁRVÁNYKELE (NÁSZRUHÁS♂) (SCARDINIUS

2. ÉKFOLTOS RAZBÓRA (RASBORA HETEROMORPHA) ERYTHROPHTHALMUS RACIVITZAI)
3. KÍNAI ARANYHAL (CARASSIUS AURATUS AURATUS) 8. ARANYSÁVOS PÁNCÉLOSHARCSA (CORYDORAS
4. STENDHAL-HAL (LABEO BICOLOR) SCHULTZEI)
5. FÁTYOLFARKÚ ARANYHAL (CARASSIUS AURATUS 9. FEKETEPETTYES PÁNCÉLOSHARCSA (CORYDORAS
AURATUS VAR. JAPONICUS BICAU-DATUS) MELANISTIUS)
6. TÖRPE RAZBÓRA (RASBORA MACULATA) 10.PONTOZOTT PÁNCÉLOSHARCSA (CORYDORAS PALEATUS)
LVII. tábla
1. KÉK CIFRA FOGASPONTY (APHYOSEMION COERULEUM) 6. VÖRÖSTORKÚ DÍSZCSUKA (EPIPLATYS CHAPERI

2. TÖRPE PÁNCÉLOSHARCSA (CORYDORAS HASTATUS) SHELJUZHKOI)
3. CIFRA FOGASPONTY (ASHYOSEMION ALISTRALE) 7. ZANZIBÁRI TARKACSUKA (PACHYPANCHAX PLAYFAIRI)
4. SZALAGOS FOGASPONTY (APHYOSEMION BIVITTATUM) 8. SÁVOS FOGASPONTY (APLOCHEILUS LINEATUS)
5. KUBAI PATAKHALACSKA (RIVULUS CYLINDRACEUS)
LVIII. tábla
1. SZIVÁRVÁNYOS GUPPI ♀♂ (POECILIA RETICULATA) 5. SZÚNYOGIRTÓ FOGASPONTY ♀ (GAMBUSIA AFFINIS)

2. FEKETEHASÚ LIMIA (POECILIA MELANOGASTER) 6. TÖRPE FOGASPONTYOCSKA ♀(HI HAN)-RIA FORMOSA)
3. FEKETESÁVOS LÍMIA (POECILIA NIGROFASCIATA) 7. YUKATÁNI FOGASPONTY ♀ (POECILIA SPHENOPS )
4. VITORLÁS FOGASPONTY ♂ (POECILIA VELIFERA)
LIX. tábla
1-2. MEXIKÓI KARDFARKÚ HAL ♀ ♂ (XIPHOPHORUS HELLERI) 5. TARKAFOLTOS FOGASPONTYOCSKA (XIPHOPHORUS

A HÍM TÖRZSALAK, A NÖSTÉNY VÖRÖS SZÍNVÁLTOZAT VARIATUS) (PAPAGÁJ PLATTI)
3. SZÉLESHATÚ FOGASPONTY ♀ (XIPHOPHORUS MACULA- 6. TÖRPESÜGÉR (ELASSOMA EVERGLADEI)
TUS) 7. TŐZEGSÜGÉR (MESOGONISTIUS CHAETODON)
4. CATEMACAÓI FOGASPONTY 2 (XIPHOPHORUS MILLERI) 8. KÉKSÜGÉR (BADIS BADIS)
9. RABLÓ CSUKAPONTY (BELONESOX BELIZANUS)
LX. tábla
1. PÁVASZEMES POMPÁSSÜGÉR (PELMATOCHROMIS

SUBOCELLATUS KRIBENSIS) 5. EGYIPTOMI SZÁJKÖLTŐ HAL (HAPLOCHRMIS MULTICO-
2. SCHOMBURGK SOKTÜSKÉJŰ HALA (POLYCENTRUS LOR)
SCHOMBURGKI) 6. FEKETECSÍKOS BÖLCSÖSZÁJÚ HAL (CICHLASOMA
3. NÍLUSI BÍBOR-TARKASÜGER (HEMICHROMIS BIMACULATUS) NIGROFASCIATUM)
4. SÁRGA TÖRPE TARKASÜGÉR (APISTOGRAMMA REITZI- 7. VÖRÖSTORKÚ SÜGÉR (CICHLASOMA MEEKI)
GI) 8. KUBAI BÖLCSÖSZÁJÚ HAL (CICHLASOMA TETRACAN-
THUS)
LXI. tábla
LXII. tábla
1. CSÍKOS TÖRPE TARKASÜGÉR (NANNACARA ANOMALA) 4. TÖRPE TARKASÜGÉR (APISTOGRAMMA AGASSIZI)

2. KÉK AKARA VAGY SZÉLESHOMLOKÚ TARKASOGÉR 5. MÁRVÁNYSÜGÉR (ASTRONOTUS OCELLATUS)
(AEQIDENS LATIFRONS) 6. VITORLASHAL (PTEROPHYLLUM SCALARE)
3. DISZKOSZHAL (SYMPHYSODON DISCUS)
LXIII. tábla
1. KÍNAI PARADICSOMHAL (MACROPODUS OPERCULARIS) 7. GYÖNGYGURÁMI (TRICHOGASTER LEERI)

2. SZIÁMI HARCOSHAL (BETTA SPLENDENS) 8. KÉK GURÁMI (TRICHOGASTER TRICHOPTERUS
3. TÖRPE PARADICSOMHAL (MACROPODUS CUPANUS ) SUMATRANUS)
4. TÖRPEGURÁMI (COLISA LALIA) 9. PILLANGÓ TARKASÜGÉR (APISTOGRAMMA RAMIREZI)
5. AJAKOS GURÁMI (COLISA LABIOSA) 10. CSÓKOS GURAMI (HELOSTOMA TEMMINCKII)
6. MÉZGURÁMI (COLISA CHUNA )
LXIV. tábla
1. TÜSKÉS LEOPÁRDCSÍK (ACANTHOPHTHALMUS 5. NAGY SZIVÁRVÁNYHAL (MELANOTAENIA NIGRANS)

SEMICINCTUS) 6. CELEBESZI NAPSUGÁRHAL (TELMATHERINA LADIGESI)
2. FÉLCSŐRÖS CSUKA (DERMOGENIS PUSILLUS) 7. PIROSFARKÚ KALÁSZHAL (BEDOTIA GEAYI)
3. ALGAEVŐ TAPADÓHAL (GYRINOCHEILUS AYMONIERI) 8. DARÁZSHALACSKA (BRACHYGOBIUS NUNUS)
4. AUSZTRÁLIAI SZIVÁRVÁNYHAL (MELANOTAENIA 9. INDIAI ÜVEGSÜGÉR (AMBASSIS LALA)
MACCULOCHI )
LXV. tábla
EURÓPA HALAINAK JEGYZÉKE*
A magyar szakirodalomban Európa halainak teljes felsorolása itt jelenik meg

először. A csillaggal jelzett fajok hazánkban is előfordulnak. A felkiáltójeles
fajok testméretüknél fogva szoba-akváriumba is alkalmasak volnának. A körrel
jelöltek azonban hazánkban 1974 óta védelem alatt állnak, és csak tudomá-
nyos célból, az Országos Természetvédelmi Hivatal engedélyével gyűjthetők
be.
Petromyzontidae — ingólafélék — — güldenstädti

1 Petromyzon marinus — — persicus
! 2 Caspiomyzon wagneri — — colchius
*O 3 Eudontomyzon danfordi 10 Acipenser naccari
(!) Eudontomyzon viadykovi * 11 Acipenser nudiventris
! 4 Eudontomyzon mariae *O 12 Acipenser ruthenus
! 5 Lampetra fluviatilis * 13 Acipenser stellatus
! 6 Lampetra planeri 14 Acipenser sturio
— — zanandreai Clupeidae — heringfélék
! 7 Lampetra japonica 15 Alosa alosa
— — kessleri — — macedonica
Acipenseridae — tok fél ék — — bulgarica
* 8 Huso huso 16 Alosa fallax
— — or ie ntalis — — killarnensis
— — maeoticus — — nilotica
— —c a s p i u s — — lacustris
9 Acipenser güldenstädti — — gracilis
*W. Ladiges és D. Vogt után, módosítva
273
17 Alosa (Caspialosa) caspia — — peristericus

— — paleostomi — — visovacensis
* — — nordmanni — — zrmanjensis
— — tanoica — — labrax
— — knipowitschi — — capius
— — persica *O 26 Hucho hucho
— — salina 27 Hucho taimen
18 Alosa (Caspialosa) curensis 28 Salmothymus obtusirostris
19 Alosa (Caspialosa) maeotica — — oxyrhynchus
— — brashnikovi — — kerkensis
— — agrachanica — — ohridanus
— — orientalis 29 Salvelinus alpinus
— — sarensis — — carbonarius
— — autumnalis -- — lepeschini
— — kisselevitschi — — rutilus
— — nirchi — — salvelinus
— — grimmi — — umbla
20 Alosa (Caspialosa) pontica — — salmarinus
* — — kessleri — — lonsdalei
— — volgensis — — perisii
21 Alosa (Caspialosa) — — willughbii
saposhnikowi — — colli
22 Alosa (Caspialosa) — — fimbriatus
sphaerocebhala — — grayi
! 23 Clupeonella delicatula — — obtusus
— — caspia — — scharffi
Salmonidae — — trevelyani
— lazacfélék
24 Salina solar — — killinensis
* 25 Salmo trutta — — mallochi
— — forma fario — — maxillaris
— — forma lacustris — — struanensis
— — macrostigma — — gracillimus
— — carpio — — inframundus
— — dentex — — murta
— — farioides — — nivalis
— — letnica — — thingvallensis
— — macedonicus Coregonidae — marénafélék
— — marmoratus 30 Coregonus albula
— — pelagonicus Coregonus baunti
274
31 Coregonus pidschian ! 51 Paraphoxinus alepidotus

32 Coregonus nasus — metohiensis
33 Coregonus lavaretus ! 52 — croaticus
34 Coregonus oxyrhynchus ! 53 — ghethaldii
35 Coregonus peled ! 54 — pstrossi
36 Stenodus leucichthys ! 55 — epiroticus
— — nelma — — prespensis
Thymallidae — pérfélék ! 56 Paraphoxinus adspersus
37 Thymallus thymallus * ! 57 Leucaspius delineatus
Osmeridae ! 58 — marathonicus
! 38 Osmerus eperlanus ! 59 — (?) stymphalicus
— — forma spirinchus * 60 Leuciscus leuciscus
— — dentex — — burdigalensis
Cyprinidae — pontyfélék 61 Leuciscus danilewskii
* ! 39 Rutilus ruiilus 62 — svallize

— — carpathorossicus * 63 — cephalus
— — caspicus — — albus
— — dojranensis — — cabeda
— — fluviatilis — — macedonicus
— — heckeli — — pyrenaicus
— — mariza — — vardarensis
40 Rutilus pigus 64 Leuciscus illyricus
* — — virgo 65 — borysthenicus
41 Rutilus rubilio 66 — aphipsi
— — ohridanus *0 67 — souffia
— — prespensis — — agassizi
42 Rutilus arcasii — — muticellus
43 — macrolepidotus 68 Leuciscus polylepis
44 — lemmingii 69 — ukliva
45 — macedonicus 70 — microlepis
46 Rutilus (Pararutilus) frisii — — tenellus
— — kutum 71 Leuciscus turskyi
— — meidingeri * 72 — idus
— — velecensis — — stagnalis
47 Radius (Pararutilus) 73 Phoxinus percnurus
alburnoides — — dybowskii
! 48 Pachychilon pictum — — gdaniensis
! 49 Phoxinellus minutus — — posnaniensis
! 50 — hispanicus — — stagnalis
275
! * 74 Phoxinus phoxinus — — banaticus

— — colchicus *0 91 Gobio uranoscopus
* 75 Scardinius erythrophthalmus — — frici
— — scardafa *0 92 Gobio albipinnatus
! 76 — — racovitzai — — belingi
77 Scardinius graecus — — vladykovi
* 78 Aspius aspius ! 93 Gobio ciscaucasicus
— — taeniatus ! 94 Aulopyge hiigeli
* 79 Tinca tinca * 95 Barbus barbus
* 80 Chondrostoma nasus — — bergi
— — borysthenicum — — bocagei
— — ohridanum — — borysthenicus
— — prespense — — macedonicus
— — vardarense — — sclateri
— — variabile 96 Barbus cyclolepis
81 Chondrostoma soetta — — kubanicus
82 — colchicum — — escherichi
— — kubanicum — — polylepis
83 Chondrostoma polylepis — — strumicae
— — willkommi — — tauricus
84 Chondrostoma oxyrhynchum 97 Barbus plepejus
85 — genei 98 — prespensis
— — albicans 99 — ciscaucasicus
86 Chondrostoma toxostoma 100 — grsecus
— — arrigonis 101 — albanicus
87 Chondrostoma kneri ! 102 — meridionalis
! 88 — phoxinus — — caninus
— — reiseri — — graellsi
! * 89 Gobio gobio — — peleponnesius
— — albanicus *0 — — petenyi
— — bulgaricus — — rebeli
— — caucasicus 103 Barbus capito
— — holurus 104 — brachycephalus
— — kovatschevi 105 — (Aspiobarbus) comiza
— — krymensis 106 Chalcalburnus chalcoides
— — obtusirostris — — derjugini
— — ohridanus — — mandrensis
! * 90 Gobio kessleri !* — — mento
— — antipai — — mentoides
276
— — istanbulensis ! 122 Noemacheilus angorae

— — schischkoffi — — bureschi
!* 107 Alburnus alburnus ! 123 Noemacheilus merga
— — macedonicus *0 124 Misgurnus fossilis
— — strumicae *0 125 Cobitis taenia
! 108 — albidus — — bilienata
— — alborella — — dalmatina
— — belvica — — haasi
— — scoranzoides — — meridionalis
! 109 — charusini — — paludicola
— — hohenackeri — — puta
*0 110 Alburnoides bipunctatus — — strumicae
— — fasciatus ! 126 Cobitis aurata
— — ohridanus *0 — — balcanica
— — rossicus — — bulgarica
— — strymonicus — — radnensis
— — tzanevi — — vallachia
* 111 Blicca bjoerkna ! 127 Cobitis caspia
* 112 Abramis brama ! 128 — caucasica
— — orientalis ! 129 — conspersa
* 113 —sapa ! 130 — elongata
* 114 —ballerus ! 131 — larvata
* 115 Vimba vimba ! 132 — romanica
— — bergi Siluride— harcsafélék
— — carinata * 133 Silurus glanis
— — elongata 134 — aristotelis
— — melanops Anguillidae - angolnafélék
— — persa * 135 Anguilla anguilla
— — tenella Umbridae - pócfélék
* 116 Pelecus cultratus *0 136 Umbra krameri
!*
117 Rhodeus sericeus Esociade - csukafélék
!* 118 Carassius carassius * 137 Esox lucius
!* 119 — auratus
* 120 Cyprinus carpio Cyprindontaidae - fogaspontyok
Cobitiadae - csíkfélék ! 138 Aphanius fasciatus
*O 121 Noemacheilus barbatulus ! 139 — iberus
— — caucasicus ! 140 Valencia hispanica
— — sturanyi Atherinidae— kalászhalfélék
— — vardarensis ! 141 Atherina hepsetus
277
! 142 — mochon — — pallasi

! 143 Atherina presbyter ! 169 Gobius (Apollonia)
Mugilidae — tengeri pérfélék melanostomus
144 Mugil auratus — — affinis
145 — capito ! 170 Gobius (Zosterisessor)
146 — cephalus aphiacephalus
! 147 — labeo ! 171 Pomatoschistus canestrini
148 —labrosus Pomatoschistus pygmaeus
— — septentrionalis ! 172 Pomatoschistus (Bubyr)
149 —saliens caucasicus
Serranidae — fürészsügérfélék ! 173 Pomatoschistus
150 Roccus labrax (Knipowitschia)
Percidae — sügérfélék Iongicaudota
* 151 Perca fluviotilis ! 174 Pomatoschistus microps
* 152 Stizostedion lucioperca — — leopardinus
153 — marina *0 175 Proterhorinus marmoratus
* 154 — volgensis ! 176 Padogobius panizzai
155 Gymnocephalus ocarina Gobius martensi
* 156 — cernua ! 177 Padogobius nigricans
*0 157 — schraetzer ! 178 Cospiosoma caspium
158 Zingel asper ! 179 Benthophilus macrocephalu:
*0 159 — streber — — magistri
— balcanicus ! 180 Benthophilus stellatus
*0 160 Zingel zingel — — leobergius
161 Percarina demidoffi ! 181 Benthophilus brauneri
— — maeotica (Gobius niger)
162 Romanichthys valsanicola (Relictogobius kryzonowslii)
Gobiidae — gébfélék (Hyrcanogobius bergi)
!* 163 Gobius (Ponticola) kessleri (8enthaphilus granulosus)
164 Gobius (Ponticola) (Mesogobius nonultimus)
cephalarges Blenniidae — nyálkáshalfélék
— — constructor ! 182 Blennius fluviatilis
! 165 Gobius (Ponticola) syrman Cottidae — kölöntefélék
! 166 Gobius (Babka) * 183 Cottus gobio
gymnotrachelus — — koshewnikowi
! 167 Gobius (Mesogobius) ! 184 Cottus poecilopus
batrachocephalus ! 185 Myoxocephalus
!*
168 Gobius (Neogobius) quadricornis
fluviatilis — — labradoricus
278
— -- lönnbergi
BETELEPÍTETT HALFAJOK
— — relictus
— -- venerensis Salmonidae --- lazacfélék
— — onegensis 193 Salmo gairdneri
-- — frykenensis 194 Salvelinus fontinalis
— — oernensis Centrarchidae — naphalfélék
— -- asundensis * 195 Micropterus salrnoides
Gasterosteidae --- pikófélék -- dolomieui
!* 186 Gasterosteus aculeatus ! * 196 Lepomis gibossus
! 187 Pungitius pungitius — cyanellus
! 188 Pungitius platygaster Amiuridae — törpeharcsafélék
! * 197 Amiurus nebulosus
Pleuronectidae — félszegúszófélék
Umridae — pócfélék
189 Platichthys flesus ! 198 Umbra pygmaea
— — trachurus Cyprinodontidae —
--- --- bogdanowi fogaspontyfélék
— -- septentrionolis ! * 199 Gambusia affinis
— — luscus — patruelis
190 Liopsetta glacialis — — holbrooki
Gadidae — tökehalfélék ! * 200 Poecilia reticulate
* 191 Lota lota ! * 201 — sphenops
!
Syngnathidae — tűhalfélék 202 — velifera
! 192 Syngnathus nigrolineatus ! * 203 Xiphophorus helleri
— -- caspius Cyprinidae — pontyfélék
(Singnathus abaster) ! * 204 Pseudorasbora parva
(Syngnathus acus) * 205 Hypophthalmichthys nobilis
(Siphonostoma typhle) * 206 Hypophthaimichthys molitrix
(Nerophis ophiodon) * 207 Ctenopharyngodon idella
* 208 Mylopharyngodon piceus
279
AZ AKVARISZTIKA TÖRTÉNETE
Az akvarisztika története régmúlt idők emlékeit idézi. Ókori egyiptomi dom-

borművek, római mozaikok, kínai porcelánfestmények tárulnak elénk, mint
szerves részei letűnt időknek. Meglepő élethűséggel szemléltetik a vízi élet
változatosságát is. A mindezeket megteremtő indíték az ember örök vágyódása
a természet után, túlélte az egymást váltó évezredeket, és bele-olvadt a jelen-
be. Végül is nem csekély nosztalgia életre hívta a napjainkban egyre jobban
terjedő akvarisztikát.
Nem tudhatjuk, hogy ki tartott először halakat mesterséges környezetben.
Annyi azonban valószínű, hogy az első haltartály valamely sziklás partszakasz
kövekkel elzárt öble lehetett. Olyas-féle szerepet tölthetett be, mint ma a
vásárcsarnokok vagy a zöldövezeti vendéglők kerthelyiségeinek nagy haltartó
medencéi.
A rómaiak halastavak építésében is magas technikai szintet értek el. Előke-
lő polgárok villáinak konyháját vagy ebédlőjét külön csatornák kötötték össze a
mesterséges halastavakkal. Így a friss hal a terített asztalon mindig biztosítva
volt. „Vivárium" elnevezéssel a háztáji halhízlaló medencéket illették. De tart-
hattak halakat a paloták impluviumaiban, azaz esővíztartályokban, szúnyogok
ellen, sőt gyönyörködtetés vagy megfigyelés céljából is. Különösen a pompeji
ásatások során előkerült, gazdagon díszített kőmedencék tölthették be az
akváriumhoz méltó szerepkört. Az „akvárium" kifejezés bár élő szó volt, a
rómaiak ajkán még nem haltartályt, hanem csak egyszerűen víztartó edényt
jelentett. Néha bizony fekete árnyak is vetődtek a nagyobb haltartályokra.
Büntetett rabszolgák vagy levitézlett politikusok ragadozó halak, murénák fogai
között, esetleg gomolyogva kígyózó ingolák tömegétől sebesítve véreztek el.
Máskor viszont szerencsés kimenetelű volt a ragadozó halaknak szánt em-
ber sorsa. Seneca tájékoztat arról, hogy egyszer Vedius Pollio nem kisebb
vendéget, mint magát Augustus császárt fogadta. Érthető, hogy legszebb kris-
280
tályedényeivel és vasa gemmatáival* teríttetett. Ekkor történt, hogy a házigaz-

da egyik rabszolgája eltört egy remekbe vésett kristályserleget. Pollio ezért
akkora haragra gerjedt, hogy „halastavába" akarta dobatni a megrémült em-
bert, aki a császár lábai elé borulva keresett menedéket. Pollio azonban a
császár kérlelésére sem enyhült meg. Ekkor Augustus, aki méltóságában sértve
érezte magát, parancsot adott szolgáinak, hogy törjék össze Pollio minden
drága edényét.
A luxori ásatások során az egykori Théba romjai közül kikerült leletek
Egyiptom fejlett díszhalkultuszáról árulkodnak. Olyan apró halfajokat ábrázoló
festményeket és domborműveket láthatunk itt, amelyek modelljei aligha szol-
gálhattak étkezési célokat (például Haplochromis, Mormyrus, Clarias,
Synodontis, Distichodus, Tetraodon). Valamennyi ma is akváriumi díszhal.
Herman Ottó A magyar halászat című könyvben közöl egy ide-vágó képet. A
régi egyiptomiak a perspektivikus ábrázolást még nem ismerték; ezért egysíkú
a kép. így is kivehető, hogy a halas-medence, ami magasan a helyiség légteré-
be emelkedik, alul behatol a padozat alá. Az „ősakvárium" előtt díszes széken
ülve egy előkelő egyiptomi férfi horgászik, jól ismert akváriumi halakra. A
medencében látszó nílusi ál-lótuszok bimbói még nem nyíltak ki. Szájköltőhalak
(Chromis nilotica) és nílusi harcsák (Bagrus schilboides) ízlelő szemölcseit
csiklandozza a horogra tűzött csali.
A Cortez Ferdinánd által meghódított Mexikó utolsó azték uralkodójának,
Montezumának a XVI. század elején hatalmas állatkertje volt. Ezt a zoo-t még
elődei alapították. Benne különleges tartályok szolgáltak halak, sőt vízimadarak
tartására, valamint tenyésztésére. Sajnos, a halasmedencékről semmiféle fel-
jegyzés nem maradt fenn. így csak a képzelet fennkölt játéka az a
*Gyöngyökkel díszített edények.
281
szövegrész, ami Montezuma akváriumáról Passuth László: Eső isten siratja

Mexikót című művében megjelent.
Csen Csung-hszien közlése szerint egy kínai hivatalnok már a X. században
a Csöcsiang tartományban egy aranyosan csillogó, narancsszínű kárászt is
tartott más halakkal együtt. I. sz. 1000-ből írásos emlékek maradtak fenn egy
kínai templom halas-medencéjének aranyhalairól, amelyeket ott, mint valósá-
gos háziállatokat ápoltak. A XII. században az egész „Mennyei Birodalom"
területén elterjedt az aranyhalak tartása. Csao Ku császár élenjárt ebben, és
először ő hozta divatba az udvari körökben az aranyhalak kultuszát. A porce-
lángyártás és az aranyhalak további terjedése szorosan összefüggött egymás-
sal. King Te-csen területén 1369-ben Hung Vu császár létesített porcelán-
manufaktúrát. Erről egyidejűleg kínai kormányzati jelentés számol be. A fenti
üzemben külön nagy kemencékben égették ki az ún. sárkányos edényeket.
Feljegyezték a Távol-Kelet történetírói, hogy amikor 1522-ben Kia Csing az
uralmat átvette, 300 nagy sárkányos edényt csináltatott az aranyhalak számá-
ra. Olyan félhordó alakú porcelánedényekről volt szó, amelyeket kívül is felhők
és sárkánypár díszített. Ilyen tartályokat Európában is nagy mennyiségben
importáltak: fejedelmek vették nagyobb virágcserepek helyett, üvegházi növé-
nyek részére. De maga az aranyhal is sárkányos edényekkel együtt érkezett
földrészünkre, 1611-ben.
A japánok a kínaiaktól tanulták az aranyhalak tenyésztését, mintegy 500
évvel ezelőtt. Amíg azonban a kínaiak többnyire a színváltozatokat kedvelték,
addig a japánok érdeklődése főleg a formaváltozatokra terjedt ki. Két és fél
évszázadon keresztül az aranyhal volt az egyetlen Európában tenyésztett
egzotikus díszhal. Utóbb kiszorult a szobai haltartó edényekből a szökő-kutas
kerti medencékbe. (Lásd A „King-ió" diadalútja című fejezetet, 109. old.) Ebben
a „trónfosztásban" jelentős szerepet kapott vetélytársa, az ugyancsak Kínából
importált paradicsomhal (Macropodus opercularis), amely 1869-ben érke-
282
zett Párizsba, a ningpói francia követ küldeményeként. A hosszú tengeri utat

egy francia hadihajó fedélzetén tette meg. Carbonnier-nak, a kor neves te-
nyésztőjének sikerült elszaporítania. Később Greitsche Breslauban fehér testű,
piros szemű albinó változatát is kitenyésztette. Az albinó Macropodus azonban
csak a legutóbbi időben terjedt el megközelítőleg annyira, mint a törzsalak. A
paradicsomhalakat ugyanis éppen színpompájuk miatt kedvelték az akvaristák,
de színeik a beltenyésztéses degeneráció következtében teljesen elmosódtak.
Előbb észak-amerikai díszsügérek, majd 1892-ben a chanchito (Cichlasoma
facetum) gazdagította a behozott halak sorozatát. A chanchito neve a spanyol
nyelvben disznócskát jelent, és talajtúró természetére utal. A XIX. század
végén és a XX. század elején robbanásszerűen törtek be az európai akváriu-
mokba az Amerikából importált elevenszülő fogaspontyok (Poecilidae). 1898-
ban a „kaudi" (Phalloceros caudomaculatus) szenzációt jelentett szakkörökben.
Egy hal, amely ikrák lerakása helyett eleven utódokat szül — ez valami döbbe-
netesen más volt, mint minden addigi. Lehetetlen ma meghatódás nélkül
olvasni a Blätter für Akvarien und Terrarienkunde 1909 áprilisi számát, amely-
ben Paul Arnold Hamburgból tájékoztatja az olvasót egy különleges újdonság-
ról. Ez a hal az akvaristák kedvenc guppija (Poecilia reticulata). Az elevenszülő
fogaspontyok könnyű tarthatóságuknak és főleg szapora voltuknak köszönhetik
gyors terjedésüket, ami vitathatatlanul népszerűségük záloga volt.
1912-ben egy német zsebnaptár 180 különféle, Európába behozott díszha-
lat sorol fel. 1950-ben P. Arnold importhal-listája már 800 fajt számlál. Napja-
inkig viszont több ezer faj és változat fordult meg az európai tenyésztők kezei
között. A Szovjetunió-béli akvaristák a Szovjetunió című folyóirat (1972. VI.)
közlése szerint 200 különféle hazai és külföldi halat tartanak.
Gondolatban elvonul előttünk e hal-vendégsereg tarka sokasága. Az akvá-
rium egzotikus növényeinek „őserdei tisztásain" rendezik „úszóversenyüket".
283
Miközben álmélkodva gyönyörködünk e kaleidoszkópszerűen változó képsoro-

zatban, felvetődik a kérdés: lehet-e mindaz, ami ma akvarisztikánkat fémjelzi,
az eddig megismert antik római vagy tengerentúli díszhalkultusz szerves folyta-
tása? Tény, hogy a világ akváriumkultúrája nem a rómaiak, de még csak nem
is az egyiptomiak, Mexikó lakói vagy a kínaiak díszhalkultuszából nőtt ki. Szo-
katlannak hangzik, hogy az említett népek közt is Európából kiindult áramlat
nyomán honosodott meg az akvarisztika, díszhalkúltuszuktól függetlenül.
Sőt a ma legnagyobb akváriumkedvelő távol-keleti területek (Hongkong,
Szingapúr) akváriumkultúrája is Európából származott át. A gyökereket tehát
másutt kell keresnünk.
Az akvarisztika európai tudósok laboratóriumaiból kelt életre hosszú szuny-
nyadás után. Úgy „hajtott ki a fényre", mint ahogy azt Tut-Ankh-Amon fáraó
sírjában talált gabonaszemek csíra-növénykéiről feltételezték.
Leonardo da Vinci, a reneszánsz nagy olasz művésze, tudós és feltaláló
hosszasan üldögélt a víziállatok megfigyelésére szolgáló üvegtartályai előtt.
Úgy látszik, abban is megelőzte korát, hogy ismerte a természetben a létért
folyó küzdelem szükségességét. Dimitrij Mereskovszkij írja Leonardo da Vinci-
ről: „Érdeklődéssel figyeli egy nagy üvegtartály falain keresztül a halakat,
csigákat, gilisztákat, polipokat és egyéb víziállatokat. Amikor küzdenek egy-
mással... arca mély, nyugodt megelégedettség ki-fejezését ölti magára." Ez az
adat azért is tarthat számot érdeklődésünkre, mert az akvarisztika irodalma a
brandenburgi választó-fejedelemség udvari orvosának tulajdonítja az elsőbbsé-
get: Leonhart Thurneyser zum Thurn személyéről van szó (1530-1596), aki
üvegedényben halakat tartott és megfigyelt.
1666-ban jelent meg Leonhart Baldner halaskönyve, amely az érdeklődőket
„fogoly halak" üvegedényben való megfigyeléséről tájékoztatja. Ugyanitt a réti
csík „időjós"-képességéről is beszámol.
284
A holland Anthony van Leeuwenhoek saját készítésű mikroszkópjával

(1723) kezdett vizsgálni apró víziállatokat. Ezek tartására kőedényeket hasz-
nált. Ő is — akárcsak más tudós elődei — anyagát gyakran volt kénytelen
váltani. Ez a rendszeresen vissza-térő kényelmetlenség a dolog természetéből
adódott: a szűk helyen az állatok légzése folytán hamar elfogyott az oxigén. A
kisméretű tartályban sok állat volt összezsúfolva, a vízfelületen történő gázel-
nyelődés pedig nem tudta biztosítani a medence lakóinak szükségletét. Ezért a
kisebb-nagyobb vízi szervezetek hamar elpusztultak, ami sok fejtörést okozha-
tott a hajdani kutatóknak. Megoldást azonban csak az oxigén felfedezése, az
állatok és növények ellentétes gázcseréjének megismerése hozhatott. Tarka
halak csapata azért jelenhetett meg üdezöld akváriumokban, mert Leeuwen-
hoek Reaumur, Schaffer, Swammerdam, Trembley „akváriumaink akaratlan
feltalálói"* ezt lehetővé tették.
A XVIII. században Lavoisier, Priestley, Scheele, Spalanzani, Humboldt és
Provencal az elődök részleges sikereinek és kudarcainak okát kutatták. Közben
felfedezték egyrészt a légzés oxidáció voltát, másfelől az állatok szén-dioxid-
leadását is. Később a holland lngenhouss olyan kísérleteket folytatott, amelyek
azon alapultak, hogy fény hatására a növények táplálékként többek között
szén-dioxidot vesznek fel. Úgy is mondhatjuk, hogy azt a szén-dioxidot haszno-
sítják, amit az állatok kilehelnek. Cserében pedig oxigént adnak le. Nyilvánvaló
lett, hogy az állatok és növények légzésének már előzőleg felfedezett oxidáció
volta ennek az oxigénnek a felhasználásával azonos. Így bontakozott ki annak
az egymást kiegészítő gázcserének a felismerése, amely akváriumok üzemelte-
tését lehetővé teszi.
A XVIII. század végén J. M. Bechstein thüringiai erdészeti tanácsos köny-
vet írt a szobában tartható állatok természetrajzáról. (Naturgeschichte der
* E. A. Rossmässler fogalmazása.
285
Stubenthiere, 1797). Ebben szalamandra, a gőte, a csíkhal és az aranyhal

tartására is útmutatást ad. Kurt Jacobs, az elevenszülő halak monográfiájának
szerzője mentette meg Bechstein munkáját a feledéstől; Az akvarisztika és
terrarisztika 1797-ben kezdődött című művében Bechstein-nek az „akvarisztika
atyja" címet javasolja, amivel eddig kizárólag Rossmässlert illették.
Meglepően hat, hogy csak mintegy fél évszázad múlva hangzott el H. Ward
részéről az a tömör fogalmazás, hogy „A víz gáz-egyensúlya akkor marad meg,
ha benne állatok mellett növényeket tartunk." (1841)
1850-ben Warrington tudományosan is megalapozta az akvarisztikát. Mint-
hogy egyben gyakorló akvarista volt, módjában állt a tengeri akvárium üzemel-
tetése terén hathetes rekordot felállítani. Egyik medencéjében öt hétig éltek
viaszrózsák (Anemonia sulcata) tengeri algák között.
Ugyanebben az évben P. H. Gosse a londoni állatkert egyik madárházában
— ahol ma a gázlómadarakat tartják — tengeri akváriumokat rendezett be a
nagyközönség számára. Az ilyen üvegmedencékre vonatkozóan az „akvárium"
kifejezést is ő használta először 1855-ben megjelent munkáiban.
Amikor E. A. Rossmässler német természettudományos író (1806-1867) ér-
tesült Gosse akvárium berendezési kísérleteiről, „a homlokára csapott". Úgy
érezte, hogy micsoda lehetőségeket mulasztott el. Milyen remekül szemléltet-
hette volna saját maga is számos előadásnak anyagát a hamisítatlan, élő vízi
életközösségek bemutatásával. Egy akkoriban divatos német családi folyó-
iratban (Der Gartenlaube — Kerti lomb) olvasta a Gosse közre-működésével írt
cikket Der Ozean auf dem Tische (Óceán az asztalon). Ez rögtön szárnyakat
adott fantáziájának. Mindenekelőtt ugyanebben a folyóiratban ő is közölt egy
részletes tanulmányt Der See in Glase címen (Tó az üvegben, 1856). Tekintet-
tel ennek az írásnak a szélesebb körökben keltett visszhangjára, innen, vagyis
286
1856-tól szokták számítani az akvarisztika kezdetét. A következő évben önálló

könyve jelent meg Das Süsswasseraquariurn címen. Rossmässler akvárium-
könyve négy kiadást ért meg. A második kiadást a szerző halála után Alfred
Brehm, Az állatok világa szerzője bővítette. Főleg a halakról szóló fejezetet
dolgozta át, és számos újabb faj leírásával egészítette ki.
Rossmässler nem ismerte Bechstein szobai állatokról írt könyvét. Bár
Bechstein könyve prioritást élvez, hiszen 60 évvel előbb jelent meg, mint az
Édesvízi akvárium, mégis Rossmässler érdemli meg inkább az „akvarisztika
atyja" megtisztelő címet. Tudományos kedvtelésünk népszerűsítése terén
szerzett érdemeiért ítélte ezt neki az akvarista közvélemény.
Egy ember sorsát adottságai és a körülmények együttesen határozzák
meg. Ez alól Rossmässler sem volt kivétel. Rendkívüli adottságai alapján ma-
gasba ívelő pályára jelölte sorsa. Végtelen türelme tette lehetővé, hogy kora
természettudományi ismereteiben — főleg az állattanban és növénytanban —
elmélyedjen. Rézmetsző édesapjától csodálatos rajzkészséget örökölt, így
akvarisztikai műveit és más tanulmányait (pl. erdészettudományi munkáit), sőt
Európa puhatestűit bemutató monográfiáját saját kezű rajzaival illusztrálta. A
körülmények úgy hozták, hogy szüleit korán elvesztette. Mint árva gyermek,
egyedül küzdötte fel magát a tudomány magaslataira. Képességeinek korai
kibontakozása lehetővé tette, hogy már 24 éves korában az állattan professzo-
ra lett, a híres tharandti erdészeti főiskolán. Magas színvonalú előadói és tu-
dományos kutatómunkája mellett példátlan következetességgel terjesztette a
tudományos ismereteket a nép körében is. Egész életében arra törekedett,
hogy a tudás fényét elvigye a tudatlanság és a babona sötétjébe. Híres mono-
gráfiája, amit ő tréfásan csigológiának nevezett — angol szakkörökben is
számos barátot szerzett neki.
Rossmässler barátainak anyagi támogatásával utazott Spanyolországba,
ahol kiterjedt gyűjtőmunkát végzett. Több puhatestűt neveztek el róla, és a
287
Kárpátok hegygerincein is mászkál egy csiga, amely a Helicigona rossmässleri

nevet viseli. Tharandtot és vele együtt tanszékét 1848-ban azért hagyta ott,
hogy mint az oktatásügyi bizottság tagja, elfoglalja képviselői székét a frankurti
parlamentben. Úgy vélte, hogy így tehet legtöbbet a népe felemelkedését
biztosító népművelés terén. A körülmények azonban közbeszóltak: az ellenzék
győzött a választásokon, s a kiváló tudósnak bátor hangú újságcikkeiért követ-
kezetes és merész kiállásáért állandó zaklatás, üldöztetés, sőt a börtönök szűk
cellája jutott osztályrészül.
1850-től kezdve Rossmässler mint hivatásos természettudományos író mű-
ködött. Hányattatott sorsában szerzett nagy tudását rendszeresen továbbadta
népének. Előadássorozatai alkalmával bejárta hazájának városait, rendszeresen
továbbadva ismereteit a Humboldt-társaságok mellett a munkásképző egyesü-
letekben. Amikor saját készítésű szemléltető tábláit felállította, ellenségei a
„tudomány vásári énekesének" gúnyolták. 1862-ben egy merész cikkéért ismét
bebörtönözték. Ez aláásta egészségét, és 5 évvel később egy előadássorozatán
szerzett betegséget sokat gyötört szervezete már nem viselt el.
Ekkor már szerte a világon tanítványai idézték a mester szavait; .„A termé-
szet élvezése önmagában nem elegendő. A fölötte való szellemi élvezetnek kell
ezt az érzést megnemesítenie". Halála előtt Rossmässlernek arra is volt gondja,
hogy kijelölje — röviden és tőle megszokott határozottsággal — az akvarisztika
további útját: „Az akvárium az oktatva szórakoztatás soha ki nem apadó forrá-
sa legyen."
Az elmondottakból kitűnt, hogy az akvarisztika, mint valami mag, kicsírá-
zott, vagyis áttörte a maghéjat, a tudósok laboratóriumának falát. Bechstein
idejében még palánta volt, de Rossmässler atyai nevelésére facsemetévé
fejlődött. Az azóta eltelt év-században viszont hatalmas fává terebélyesedett.
Sok ember meg akart pihenni árnyékában, azok is, akik maguk nem voltak
288
akvaristák. Bizonyára ezzel magyarázható a szerte a világon létesült nyilvános

akváriumok nagy népszerűsége. A látványtól felüdülve egyik-másik látogató
már többet megérthetett a körülötte zajló világból.
Az első nyilvános akvárium Londonban létesült: a már 1852- ben megnyílt
állandó akvárium-kiállításból nőtte ki magát. Londont követte számos más
angol város (Dublin, Belfast, Edinburgh), majd Boulogne, Le Havre és Berlin
akváriumai. Később Nápoly és Helgoland akvárium-bemutatóval kiegészített
tenger-biológiai kutatóintézetei tettek szert világhírnévre. De nem maradt le
mögöttük Köln, Hamburg, Hannover, Bruxelles, Bécs és Boston sem.
Ma a legismertebbek közé tartozik a frankfurti tropicarium, a monacói Oce-
anográfiai Intézet nyilvános akváriuma, a kaliforniai óceanárium vagy az auszt-
ráliai Tweed Heads akvárium, amely — akárcsak a kaliforniai óceanárium —
delfinbemutató, vagyis delfinárium is egyben.
Régi tapasztalat, hogy aki meglátta a csodát, az nem nyugszik addig, amíg
másoknak meg nem mutatta. Ezért már 1926-ban csak Rossmässler hazájában
400 fölé emelkedett az akváriumegyesületek száma.
A Szovjetunióban is hosszú út vezetett a Zolotnyickij írta első orosz nyelvű
akváriumkönyvtől a moszkvai akvarista klub megalakulásáig, amelynek elnöke
V. Dackevics. Szergej Obrazcovot a nagyközönség, mint híres bábjátékost
ismeri, de kevesen tudják róla, hogy lelkes szószólója az akvarisztikának is.
Ma világviszonylatban több ezer akváriumegyesülettel és akvarista szak-
csoporttal számolhatunk. Csúcsszervként 1954-ben a hollandiai Hilversumban
megalakult az akvaristák világszövetsége, a WFA=World Federation of Aqua-
rist. Munkáját saját kiadású szaklappal és a modern híradástechnika minden
eszközével igyekezett megvalósítani. Megalakulásának ténye az egész Földet
behálózó akvarisztikai kultúrprogram időszerű voltát igazolja.
289
AZ AKVARISZTIKA ŐSTÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON
A réti csík előbb került be a magyar otthonokba, mint az aranyhal. Bél Mátyás
Tractus de Rerustica Hungarorum című művében írja (1730-1740) „Némelyek
időjóslás céljából hosszúkás üvegben higany helyett szokták őket őrizni. Úgy
csinálják, hogy edénybe vizet töltenek egy kevés homokkal (de jól apróra
törve), azután beleeresztik a réti csíkot. Átszurkált papirossal zárják le az üve-
get, és a papírra néhány csepp olajat öntenek." Az is előfordult, hogy a ván-
dorcirkuszok állatseregletében bukkant elő. A mocsaraktól távol eső területe-
ken a cirkuszosok a nagyobb réti csíkot fiatal kígyóként mutogatták a hiszé-
keny népnek.
Hazánkban a nyilvános akvárium létesítésének gondolata a XIX. század
második felében jövedelmező üzleti vállalkozás reményével vetődött fel. Külföl-
di példákra hivatkoztak, mert akkoriban nálunk még a szobaakváriumok is
teljesen ismeretlenek voltak. Kriesch János, majd Lendl Adolf nem hagyták,
hogy az ötlet feledésbe merüljön. A Természettudományi Közlöny első évfo-
lyamának első száma már ezzel a kérdéssel is foglalkozott. (Kriesch János: A
külföldi aquáriumok, különös tekintettel a Pesten fölállítandóra. Felolvasás:
1868. december 2-i gyűlésen.)
1893-ban a Tudományegyetem Botanikus Kertje „aquariumot" építtetett.
így nevezték el a Victoria-házat, amelynek beton-medencéjében hatalmas
termetű amazonasi tündérrózsa (Victoria amazonica) vívta ki a látogatók ámu-
latát. Az akvárium nevet azzal érdemelte meg, hogy fátyolfarkú aranyhalak és
kínai paradicsomhalak úszkáltak a trópusi mocsarak illúzióját keltő környezet-
ben. Egy évvel később virágzott itt először egy ilyen pompás növény. Innen
kapott magot számos külföldi intézmény, többek között a szentpétervári Bota-
nikus Kert is.
Hazánkban Procopp Jenő orvos és gyógyszerész nevéhez fűződik az első
Victoria-virágzás, ő nevelt rákosfalvai kertjében sikeresen Victoriát. Nem csoda,
290
ha kertje akkor és a következő években valóságos búcsújáró hellyé változott.

Procopp már 1876-ban beírta nevét a magyar akvarisztika történetébe is azzal,
hogy a Római-fürdő tavába valiznériát (Vallisneria spiralis) telepített. Sőt a
korabeli Természettudományi Közlöny tanúsítja, hogy már 1875- ben az
ugyancsak Budapest területén levő Malom-tóba, (a Lukács-fürdő mögött),
Wiesinger Károly társaságában a kék tündérrózsát (Nymphaea coerulea) is ő
honosította meg. Procopp szakközleményei botanikai tanulmányok. De nem-
csak a vízinövények vonzották, ugyanis az 1890-es évek elején hosszabb ta-
nulmány-utat tett Mexikóban, azon a földön, amely kaktuszkedvelők szívét
dobogtatja meg.
A főváros bizományi áruházaiban alkalmanként régi kínai haltartó porcelán
vázákat kínálnak eladásra. Akad közöttük nagy ritkán félhordó alakú, sárkányos
edény is. Ezek minden bizonnyal mint műtárgyak kerültek Európába — arany-
halak nélkül. Nem valószínű, hogy itt halat tartottak volna bennük. Néhány
évvel ezelőtt a margitszigeti Nagyszálló is vásárolt a Bizományi Áruháztól két
nagy kínai porcelánedényt. Oldalukat érdes borz-hínárt és aranyhalakat ábrázo-
ló festmények díszítik. Az ilyen régi porcelán árát nem is sokallja az, aki tudja,
hogy az efféle antik műtárgyak kiszállítását a kínai kormány megtiltotta. Ha
egy-egy ilyen kincs beszélni tudna, talán elmondaná, hogy mandarinok lakosz-
tályában „kis kék", „rubin", „vörös úszójú", valamint „sürgölődő" (Tummler)
aranyhal otthona volt. Az utóbbi faj jellegéhez tartozott az a furcsa szokás,
hogy bukógalamb módjára időnként bukfenceket vetett. Azóta már újabb, szép
változatok váltották fel a régi fajokat. A népi Kína központi állami tenyészeté-
nek mintegy 50 féle aranyhala között vagy a Szun Jat Szen park állandó
díszhalkiállításának anyagában aligha találnánk meg a mandarinok valamennyi
büszkeségét.
A kínai porcelán edényekben való aranyhaltartás mintájára hazánkban rög-
tön az aranyhalas gömbüveg kultusza jelentkezett. A gömbüvegek halbiológiai
291
hátrányát a gondolkodó emberek hamar felfedezték. Berge Ferenc képes

Természetrajza az ifjúság számára magyar fordításban és átdolgozásban Bein
Károly tollából, Lauffer Vilmos kiadásában jelent meg (1891). Ez részben azért
jelentős, mert borítólapján viseli az eddig megismert első magyar szobaakvári-
um képét. Másrészt, mert haladó volta abból is kitűnik, hogy lebeszéli az olva-
sót az üveggömb használatáról: „A gömb-akvárium nem ajánlatos. Először kis
térfogata miatt, másodszor, mivel nyáron az állatok nagy kínjára majdnem
naponként kell abban a vizet megújítani." A később divatos kehely alakú hal-
tartó hátrányaként a görbe üvegfalaiból adódó torzítását hozza fel. Továbbá
azt is helyteleníti, hogy az állatok ebben — tiszta képet nyújtva — csak felülről
szemlélhetők. Beniczky Irma 1893-ban az Arany Kincstárban (a Nélkülözhetet-
len tanácsadó minden család és háztartás számára c. rovatban) ragasztót ajánl
„aquariumok"-hoz. Mert ezek az edények bizony gyakran eltörtek a gyakori
vízváltás, illetve azzal kapcsolatos emelgetések miatt. Mindkét haltartó helyett
Berge könyve már a millenniumi évek előtt a szekrény-akváriumot tartja a
legkedvezőbbnek. „Ez négy-, hat- vagy nyolcszögletű, és tükörüvegből álló sík-
falakkal bír, amelyek vaskeretek által vannak összefoglalva."
A Magyar Lányok 1909-ben megjelent cikke (XV. köt. 114. l) bemutat egy
tejszállító kanna formájú aranyhalas edényt, mondván hogy abban inkább
szobanövényeket gondozzunk. Feltehető, hogy a réti csík magas üvegtartályá-
ba került először az aranyhal? A Kincses Kalendárium ugyancsak 1909-ben
leszögezi: „Gömbölyű haltartót sohase vegyünk, inkább négyszögletűt. Ha
valaki tehetős és áldozhat rá, úgy egy szép kis akvárium felállítása ajánlatos."
A vízinövényekre meg úgy tekint, mint amelyek csak a medence szépítését
szolgálják. Oxigénfejlesztő szerepüket elhallgatja. Hiába — nehéz a rendszeres
vízváltás gyakorlatától máról holnapra megszabadulni. Hiszen még az akvárium
négy-szögletes formáját is csak fokozatosan szokták meg. Közvetlen elődei a
292
négy- és nyolcszögletes medencék voltak, a végtelen számú sík lappal határolt

gömb után. Az aranyhalas gömbökből és kehely alakú haltartókból virágváza
lett lakóik elpusztulása után. A Képzőművészeti Alap mai kiadványai között
egymás mellett szemlélhetjük Bernáth Aurél egyik festményének reprodukció-
ját és a modern virágvázákat ábrázoló képes levelező-lapokat. Bernáth Reggel
című képén még két aranyhal úszik az ablak elé helyezett gömbüvegben. A
modern, gömbölyű és kehely alakú vázák viszont mint vágott virágok tartói a
megtévesztésig utánozzák az egykori haltartó edényeket.
Az emberek nehezen barátkoztak meg azzal a gondolattal, hogy az akvári-
um lényegében más, mint egyszerű haltartó edény. Hogy a vízinövények nem-
csak díszt képviselnek, hanem mint önálló akváriumlakók egyben életfontossá-
gú kellékek a víziállatok, tehát mindenekelőtt a halak életéhez. Merészség
lenne azt állítani, hogy az egykori haltartó edények tulajdonosai az akvárium
növényesítését akarták utánozni halaik pusztulása után, hamissal nem, hát
vágott virággal. Annyi azonban bizonyos, hogy olyan tartályok, amelyek mint
igazi akváriumok berendezésre lettek volna hivatva, sokáig csak a haltartó
edény szerepét töltötték be. 1926-ban Budapesten a Kaplony utcai díszhalüzlet
hirdetésén — ami több, akkor divatos folyóiratban megjelent — a következőket
olvashattuk: „Szobaakváriumok berendezve vagy berendezés nélkül, díszhalak,
vízinövények."
A berendezés nélküli akváriumot ugyanis nem a vevő rendezte be utólag,
saját ízlése szerint, hanem azt mint haltartót berendezés nélkül használták. E
hirdetés megjelenése után egy-két évvel a fenti üzlet új tulajdonosa, Konta
Rezső Célszerű utasítások akváriumok berendezésére és karbantartására című
kis könyvében közli: „Általában két fajta akváriummal foglalkozunk, úgymint be
nem ültetett és beültetett akváriummal. Gyermekek és kezdő akvaristák legin-
kább a be nem ültetett akváriumot használják, mert ennek kezelése a legegy-
szerűbb." A beültetett akvárium növényei sem foglalták el rögtön az őket
293
megillető helyet, mert gyökereik apró virágcserepekbe voltak szorítva. A csere-

pek közti teret finomra szitált kavics töltötte ki.
Az Osztrák—Magyar Monarchiában a grazi „Neptun" akváriumegyesület
tagjai őrizték a legtovább a vízinövény ültetésének ezt a kezdetleges módját.
Gyakran a vízből kinövő mocsári növények is cserépbe kerültek. Hajtásaik
viszont csak akkor alkottak valódi dzsungelt a víz felett, amikor gyökérzetük az
egész altalajt meghódíthatta. Így minden akvárium paludáriummá (mocsári
akvárium) vált. Ahogy a régi filmek a szereplők állandó ide-oda rohanásával
akarták dokumentálni lényegüket, vagyis hogy nem álló, hanem mozgó képek,
ugyanúgy „kérkedett az akvárium is azzal, hogy nem egyszerű haltartó edény".
Növény van benne, nemcsak hal, és a kettő együtt már életközösség! Az akvá-
rium növényekkel való betelepítését a medencék tulajdonosai akkor már túl-
hangsúlyozták. így lehet megérteni Rossmässler jóslatát: szerinte a tengeri
akvárium azért nem fog annyira elterjedni, mint az édesvízi, mert a víztükör
fölötti teret nem lehet kihasználni.
Nem ritkaság, hogy az ember ragaszkodik múltjának gyakran kétes értékű,
de ilyenkor mindenképpen szépnek ismert emlékeihez. Ez is egyik oka lehetett
annak, hogy a haltartó edények helyébe csak lassú ütemben kerültek igazi
akváriumok. Íme egy idézet Kara (Kellner)Jenőnek, a Budapesti Aquarium és
Terrárium Egyesület hajdani alapító tagjának, a hírneves akvaristának 1947-
ben kelt és kéziratban őrzött leveléből: „Éppen e héten diskurálgattam egy
barátommal, s azt az ideát vetettem fel, hogy megépítek ismét egy nagy akvá-
riumot, nyolcszegletest, cirka 50 cm átmérővel, benne, ami akvarista szem-
pontból ugyan talán elítélendő szökőkúttal, amelyet alulról villanyfényben több
színnel váltogatva megvilágítanék. Ez már nem lenne komoly akvarisztika —
nevezhetném lakásdísznek vagy extravaganciának, de hát ha benne, az örök
294
mozgó Danio reriók raját figyelhetném, nekem kedves szórakozást nyújtana."

A régi akváriumok külsőleg is sokkal bonyolultabbak voltak, mint a maiak.
Ez nemcsak a beépített szökőkúton vagy esetleg sokszögű (ún. poligonális)
alakjukon múlott. Vázuk felső sarkait nemegyszer bronzból készült angyalfejek
díszítették vagy korinthoszi oszlopfőre emlékeztetett a váz felső végének kikép-
zése. A szecesszió mindent aranyozó divatja gyakran az akváriumváz kisebb
domborműveit sem kímélte meg az aranyszínű festéktől. A fertődi kastély egyik
kiállítási termében díszes kivitelű, régi akvárium látható. Gyűjteményünkben is
szerepel egy Magyarországon üzemben tartott Rossmässler-féle „ősakvárium",
amely egy magasabb kompótostálra emlékeztet. Fém védőburka és lábazata
van. Az utóbbiról három bronzmacska emelkedik a víztükör fölé, mintha leg-
alábbis a halakat figyelné. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az ilyen tál
formájú akvárium be volt ültetve vízinövényekkel, akkor egyszerre kiderül,
hogy akvárium és haltartály között valóban az a különbség, hogy az egyik élet-
közösség, a másik meg nem. Így a sík vagy a kifelé domborodó üvegfal csak
közvetve jelent különbséget. A haltartó edények vízfelülete — a bennük elhe-
lyezkedő víz tömegéhez képest — roppant kicsi. Egy gömbüveg vagy egy
kehely alakú haltartó vízinövényekkel való beültetése azért nem történhetett
meg, mert a növény a fény irányában növeszti hajtásait. Az üvegfalaknak az
edény szűk szája felé való görbülése viszont ezt nem tette lehetővé. Ha néhány
kisebb vízinövény mégis helyet kaphatott volna a haltartályokban, azok együtt-
véve sem lettek volna képesek arra, hogy biztosítsák a halak oxigénellátását.
Az oxigén-szükséglet fedezését csak a rendszeres vízváltás tette lehetővé. Ezt
a műveletet a talaj és a vízinövények olyan nagy mértékben hátráltatták volna,
hogy a haltartályok berendezése szóba sem jöhetett.
Egy német nyelvű zsebnaptár (Kalender für Tier freunde und Trierzüchter
295
1909) adatai alapján a századforduló előtti években (pontosabban 1895 és

1897 között) Bécsben még csak egyetlenegy kis ház volt, ahol művelt emberek
akvarisztikával foglalkoztak. Könnyű elképzelni, hogy az Osztrák— Magyar
Monarchia idején amúgy is háttérbe szorított Budapest még jobban el volt
maradva. Auer Károly, aki később a Fővárosi Állat- és Növénykert Akváriumá-
nak vezetője lett, 1910-ben a Blätter für Aquarien und Terrarienkunde hasábja-
in Aquarisztika Magyarországon című rövid riportjában arról tájékoztat, hogy
augusztus 24-én a Bp. IV. Szép utca 3. sz. alatt kiállítás nyílik. Szerinte kívána-
tos volna, hogy egyesületek, műkedvelők és kereskedők érdeklődjenek az ügy
iránt, mivel Magyarország ezen a területen még teljes mértékben fel nem
fedezett ország, és az akvarisztikának innen még sok híve származhat.
Az első magyar akvarista Pázmán Ferenc énekes színművész, a régi Nép-
színház tagja volt (1873-1965). Pázmán külföldi szerződései alkalmával magá-
val vitte akváriumait. Így történt ez akkor is, amikor Hamburgba szerződött.
Ott volt — ahogy akkoriban mondták — a világ kapujában. Minden jelentős,
Európába „címzett" díszhalszállítmány a világ minden tájáról Hamburgba futott
be. Pedig Hamburg nem is a tengerparton fekszik. Órákig kell az Elbán utazni,
amíg az ember a tengertől Hamburgot eléri. A cuxhaveni strand fürdővendégei
— akik éjjel a bárokban szórakoznak — integetve üdvözlik a nagy tengeri
hajókat, amelyek fedélzetükön mindenféle egzotikus különlegességet hoznak.
Már az 1900-as évek elején külön üzletággá fejlődött a díszhalak be-hozatala.
Ha egy magyar ember itt akvarizálhatott, az mindenképpen előnyösen befolyá-
solta nemcsak szaktudását, hanem a téma iránti lelkesedését is. Pázmán 1908-
ban a bécsi Kertépítő Társaságtól („Gartenbau Gesellschaft") emlékoklevelet
nyert a társaság kiállításán bemutatott akváriumaival. Ennek a Kertépítő Társa-
ságnak volt a tagja Heller Károly, az anyai ágon magyar származású botanikus
is. Heller a Monarchia kultuszkormányzatának megbízásából még 1840-ben
296
indult el Mexikóba azzal a céllal, hogy a bécsi botanikus kertek számára növé-
nyeket gyűjtsön,. Utazásának akvarisztikai eredménye az Orizaba város melletti
patakban felfedezett kardfarkú hal (Xiphophorus helleri) volt. Ezt Häckel a
felfedező iránti tiszteletből nevezte el Xiphophbrus hellerinek. Hasonlóképpen
sok délszaki növény is viseli a helleri nevet.
Az aranyhal és tenyészváltozatai után az első díszhal, amelyet hazánkban
már nem alkalomszerűen, hanem „nagyüzemileg" tenyésztettek, az aranyorfa
(Idus melanotus var. orfa) lett. Migazzy Vilmos Aranyosmaróton rendezett be
tenyészetet az ónos jász eme aranyszínű fajtájából. Az 1885. évi Országos
Kiállításon halunknak remek példányait mutatta be. Ezek nagy termetük miatt
főleg kerti medencékbe voltak alkalmasak. A kisebb aranyorfák viszont később
szobaakváriumokban is helyet kaphattak. Hidegvízi halak közül még törpehar-
csa (Amiurus nebulosus), naphalak (Lepomis gibbosus és L. auritus), továbbá
díszsügérek, a nyálkás compó (Tinca tinca) arany színváltozata és a lápi póc
(Umbra krameri), valamint az utóbbinak amerikai rokonai gazdagították az
akváriumok halállományát. Herman Ottó A magyar halászat könyvében (1887)
három hazai halfaj akváriumi tartását említi.
1.Vágó csík (Cobitis taenia): „Újabb időben mint csinos és kitartó
aquáriumhal dívik."
2.Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus): „csak haltartók díszéül sűrű szákok-
kal merítik."
3.Felpillantó küllő (Gobio uranoscopus): „Amióta a szobákban a haltartók
divatoznak, a halkereskedők más apróság között sokszor tartják e kis halat
is."
Meglepő, hogy fél évszázaddal később, a harmincas években még mindig
ez a három őshonos hazai halfaj szerepelt a budapesti állatkereskedések hideg
vizű akváriumaiban. Mindössze egy kis módosítás történt: a felpillantó küllő
helyett a nálunk jóval gyakoribb fenékjáró küllő (Gobio gobio) fiatal példányai
297
kerültek forgalomba.
A melegvízi halak közül eleinte kevés jutott el hazánkba, csak a kínai para-
dicsomhal (Macropodus opercularis) és a „chan-chito" néven ismert bölcsőszájú
hal (Cichlasoma facetum) dominált.
Krenedits Ferenc az 1907-ben megjelent Akváriumi tanulmány-ban az első
magyar akváriumkönyvben sokféle melegvízi halat is felsorol. Ez nem azt jelen-
ti, hogy azokat nálunk akváriumban valóban tartották. Az ő könyve minden
vonatkozásban úttörő volt. Mint ő maga is elismeri, könyvét Herman, Brehm,
Bade, Jäger, Geyer és más szerzők művei alapján írta. Ennek ellenére ide
kívánkozik egy meglepő részlet: „Az akváriumkedvelők között ez idők szerint
kisebb-nagyobb mértékben forgalomban van: 1. az észak-amerikai május-hal
(Fundulus majalis), 2. a spanyol ponty (Fundulus hispanicus)*, 3. a floridai
tigrisponty (Gambusia holbrooki)**. A két utóbbi csak negyed, fél, legfeljebb 5
cm nagy, amellett oly feltűnő alakjuk van, hogy kétségtelenül nemsokára az
akváriumhoz vezető győzelmi út első vitézeivé válnak." Ilyen nagy jövőt jósolt
1907-ben egy magyar szerző a fogaspontyoknak! „Sajnos, egy fajtársuk, a
közkedvelt» kaudi «, a január-pontyocska (Phalloceros caudomaculatus var.
reticulatus) már elég korai beltenyésztéses degeneráción esett át." Legalábbis
erről panaszkodott 1924-ben Kellner Jenő, egy akvárium-egyesületi kérdőíven.
Ő 1910 óta akvarizált elmélyültebben, és így alkalma volt figyelemmel kísérni
halunk elváltozásait.
A már több ízben emlegetett Kaplony utcai állatkereskedés kirakatában
még 1955-ben is ki volt téve egy bekeretezett régi vízfestmény, amely mint
miniatűr reklám — paludáriumot ábrázolt. Halai közül Macropodust, Xipho-
* Mai nevén Valencia hispanica.

** Mai nevén Gambusia affinis holbrooki.
298
phorust, fátyolhalat és kaudit lehetett rajta felismerni. Temesvári Dezső ex

librisén viszont több stilizált hal mellett fátyolhal és zebra dánio (Brachydania
rerio) szerepel (a Desidereus Temesváriensis felirat a tulajdonos nevét jelenti
latinul). A paradicsomhal (Macropodus opercularis) rendíthetetlen népszerűsé-
ge mellett tanúskodik egy, a halunkat ábrázoló, régi magyar feliratú képeslap
(sztaniolszerű csillogású ún. lunakártya), valamint a városligeti Vidámpark kis
Csónakázó-tavának kulisszáin viszontlátott festmény. lgaz, hogy ez utóbbi a
Macropodust tengeri rózsák között, számára idegen környezetben láttatja.
Az 1918-ban Megjelent magyar faunakatalógus (Fauna Regni Hungariae) a
hazai halak sorából végleg törli a még Reissinger János által 1830-ban említett
páncélos harcsát (Callichthys callichthys). Érthető, mert ez a hal Dél-
Amerikában az Andoktól keletre eső területek állóvizeiben él. Aligha lehetséges,
hogy akváriumból elvadult példány alapján került volna fel neve a hazánkban
honos fajok jegyzékére.
Az aranyhal mindenképpen elvesztette egyeduralmát, sőt nagyon is háttér-
be szorult. Régi üzleti hirdetések és a „Hibi" néven forgalomba hozott, ma már
kevesek által ismert haleleség (szárított csigahús) zacskójának felirata azt
sejteti, hogy az aranyhal nem is díszhal többé. Ezeken ugyanis a díszhal szót az
aranyhal kifejezéstől „és” választó-kötőszó különíti el (pl. dísz- és aranyhal
eleség).
A díszhalakat az egykori akvaristák főleg Bécsből hozatták. A Bécsből ho-
zott állatok viszont többnyire Németországból jutottak az osztrák fővárosba.
Hamburg, Drezda és Lipcse állat-kereskedőit egy-egy akvaristánk rendszeresen
látogatta. Bécs kaphatott volna Trieszten keresztül is halakat, de a XX. század
első évtizedében Ausztriában még nem volt díszhaltenyésztő telep. Így azokat
a halakat, amelyeket a tengerjáró hajók személyzete Triesztig élve eljuttatott,
csak alkalomszerűen privát akvaristák, illetve viszonteladók vehették át. Ez
nem tette lehetővé ennek az üzletágnak a nagyobb méretű kibontakozását.
299
Előfordult, hogy a vámellenőrzés okozta bonyodalmakat megelőzve a tró-

pusi halakat a tengerbe öntötték.
A Tabularium című folyóirat 1921.l. évf. 4. számában figyelemreméltó, hir-
detés jelent meg. A lap főszerkesztője Reflex írói álnéven Temesvári Dezső
(1876-1929) volt. íme, a hirdetés szövege: „Szoba-aquariumokat berendezve
vagy berendezés nélkül (!), díszhalakat, aquáriumkellékeket, vízinövényeket
szállít az AMATÖRÖK FORGALMI SZÖVETKEZETE. Bp. IV., Magyar u. 1. sz.
Megtekintés vételkényszer nélkül. Felvilágosítás és útbaigazítás díjtalanul.
Rendszeresített hal- és növénygyűjtő kirándulások, amelyeken érdeklődőket a
vezető szívesen lát. Az aquarisztika a legszebb amatőr kedvtelések egyike,
tanít, szórakoztat és az otthon dísze. TERO AQUARIUM"*
Látható, hogy nemcsak egyszerű üzleti vállalkozásról van szó, noha ez
utóbbi sem lebecsülendő úttörő munkát tételezett fel azáltal, hogy lehetővé
tette az akvárium belföldi beszerzését. Az 1910. évi akvarista zsebnaptárban
(Taschenkalender) még magyar akvárium egyesületi címet nem találunk. 1911-
ben Bp. IV., Szép u. 3. 1912-ben pedig a Ranolder utca 30. cím tűnik fel,
ugyancsak a zsebnaptárban („TERO AQUARIUM" megjelöléssel). 1913-ban —
minthogy már 1912. évben megalakult a Budapesti Aquarium és Terrárium
Egyesület — két magyar cím is szerepelt: Eugén Kellner, V. Gresham-palota,
valamint D. Temesvári, Bp. IV., Szerecsen u. 45.
Temesvári Dezső 1909-ben lett akvarista. Ekkor az Andrássy úton (ma
Népköztársaság útja) két tartállyal kezdte meg működését. Egy évvel később
Szép utcai lakásán már 3 ablakon polcos állványokat szereltetett fel. Majd a
Ranolder utcában külön akvárium-szobát rendezett be. A Csányi utcában is
* A „TERO Aquarium" elnevezést Temesvári családi nevének és felesége ke-

resztnevének (Rózsa) összevonásából képezték.
300
külön szobában tartotta akváriumait. A helyiséget „Vivárium"-nak nevezte el,

ahol az akvaristák is rendszeresen összejöttek. Az így kialakult akvarista szak-
csoport munkájához formai keretet a Zoológiai Társaság nyújtott, amelynek
központja Bécsben (I. Wollzeile 25.) működött. A bécsi központ állandó akvári-
um és terrárium kiállítást készített, amely szerdán és vasárnap 9-12 óráig az
érdeklődők rendelkezésére.
Temesvári volt egyben az első magyar tengeri akvarista. Az inspirációt
ugyancsak az osztrák fővárosban szerezhette hozzá, ahol a tengeri akvarisztika
ebben az időben már magas fejlettséget ért el. Vivárium-szobájában tengeri
rózsákat és tengeri csillagokat is tartott. Kígyói tojtak, és a látogatók ugyanott
elgyönyörködhettek két szép amazon papagájban is. Egy bunder majom sza-
badon közlekedett a viváriumban. Történt egyszer, hogy amikor Temesvári
leánya hazajött és viharosan üdvözölte édesapját, a majom megharapta a
kislányt. Ezért egy cirkusznak adták el a támadó majmot, természetesen közöl-
ve, hogy az állat veszélyes lehet. Ott állítólag tragédiát okozott, mert idomító-
jának nyakát a porondon harapta el, és a szerencsétlen ember a helyszínen
elvérzett.
Amikor 1912-ben megnyitotta kapuit a Lendl Adolf irányításával újjáépített
Fővárosi Állatkert, Temesvári Dezsőt kérték fel az akvárium vezetésére. Ez a
beosztás társadalmi rangjával szilárdította volna egy hírneves magyar akvarista
eredményes működését. 6 azonban maga helyett Auer Károly zágrábi akvaris-
tát ajánlotta, aki rövidesen megkapta kinevezését, és 1929- ben bekövetkezett
haláláig töltötte be ezt a tisztséget. Temesvári ugyanis ebben az időben egy
nagy orvosi műszerüzlet irodafőnöke volt, és minden bizonnyal gazdasági
okokból nem akart beosztásától megválni.
Az állatkerti Akvárium megnyitásával megvalósult Lendl Adolf álma, a nyil-
vános akváriumról. Egyben Lendl lett az újjáépített Fővárosi Állat- és Növény-
kert első igazgatója. Az Akvárium a tengervizet, valamint részben a tengeri
301
medencék lakóit is a fiumei Tengerészeti Hatóság épületében létesített Akvári-

umtól szerezte be. Az utóbbi igazgatója Garádi Gauss Viktor volt, az oktatási
intézményeknél működő és privát tengeri akvaristák nagy pártfogója. A buda-
pesti akvárium tengerparti elődje 1905- ben épült, és az első világháború
végén szűnt meg. Régi kőmedencéi átkerültek az akkori Rovignóba, és azok a
mai napig is a rovinj-i Tengerbiológiai Állomás udvarán láthatók.
Végezetül megemlítjük, hogy az akvarisztika őskora hazai adatainak felku-
tatása ma már nem kis nehézséggel jár. Talán mindennél érdekesebben igazol-
ja ezt Behyna Miklós 1938-ban megjelent Az akvárium élővilága, berendezése
és gondozása című könyvének egyik megállapítása: „Az akvarisztika történetét
hazánkban nem ismerem, és talán össze sem lehetne szedni az adatokat."
PÁZMÁN FERENC, AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA VISSZAEMLÉKEZÉSE
Hat-hét éves koromban a Belvárosban laktunk. A régi házakban nem volt

vízvezeték, hanem csak kutak. A mosáshoz való vizet puttonyokban hozták a
házakhoz, hangosan kiáltva: „Donau-Wassza" (Donau Wasser=Duna víz), és
néhány puttonnyal a pincében gyűjtötték kádakban. Onnan használták a szük-
séghez képest a mosáshoz. Egyszer egyik szolgálólányunk arra figyelmeztetett,
hogy a kádakban egészen pici halak úszkálnak. Azonnal felébredt bennem az
akvarista, és rögtönzött kis hálóval kifogdostam őket. Valamennyit egy nagy
uborkásüvegbe raktam, s kis kenyérdarabkával etettem.
Később nagyobb tartályokba gyűjtöttem különböző halakat, amelyeket a
Pest környéki vizekben, tavakban, mocsarakban fogdostam össze szenvedély-
lyel. Gyűjtőhelyeim a Lágymányos, ahol különösen szárazság, illetve alacsony
302
vízállás idején a kis tócsákból szabad kézzel merítettem ki törpe termetű, bronz
színű kárászokat. A Kelenföldi út mentén még ma is létező régi téglagyár
tavában szivárványos öklét (Bitterling) halásztam. A népligeti vasúti gát két
oldalán elterülő kisebb állóvizekben mindenféle halakat, de főleg csíkfajokat
gyűjtöttem be. A római-fürdői patakban tarka gébet (Proterhorinus
marmoratus), de legnagyobb meglepetésemre a Lukács-fürdő mögötti tavacs-
kában, amely hőforrás és a Vallisneria spiralis meg különböző színű
Nymphaeák termőhelye, Macropodusokat, az ún. paradicsomhalakat leltem.
Ugyancsak a Rómaifürdőből a Krempel-malom felé folyó 2-3 méter széles
árokban a fent említett növényeket szedtem.
Közben megszereztem a Rossmässler-féle Süsswasser-aquariurn című
könyvet, és így már szabályszerűen folytathattam szép és tanulságos passzió-
mat.
Aki valami szépet és érdekeset akar látni, az hozzon haza egy mocsárból
vagy 5-6 liter vizet és öntse egy uborkásüvegbe, ha nincs üvegakváriuma.
Hagyja két napig állni, hogy a vízben levő azt zavarossá tevő látszólagos piszok
leülepedjen, és csodálatos látványban lesz része: mindenféle őskori állatok
miniatűrjei, „sárkányok" és egyéb fantasztikus állatocskák tülekednek, úszkál-
nak benne. A valóságban nem egyebek, mint infuzória, szúnyoglárvák,
tegzérek (tegzes szitakötők lárvái), piócák, Cyclopsok, Daphniák stb. tömegei.
Itt kezdődik az akvarisztika, mert az egy csöppben rejlő mikroszkopikus állat-
kák már szigorúan a tudomány területére tartoznak.
Most már nagy akváriumom, egy ún. társas medencém volt. Persze csak-
hamar rájöttem, hogy nem szabad a ragadozó állatokat a békés halakkal,
illetve más vízi állatokkal összezárni, mert kárt tesznek egymásban, sőt „enni-
valóan" szeretik egymást, tehát el kell különíteni az össze nem illő fajokat. A
Bitterlinget (szivárványos öklét) egy olyan tartályba helyezzük, ahová néhány
303
élő tavikagylót raktunk. Ez utóbbiak magukat a fövénybe fúrják, csak légző

szifonjaik nyílásait hagyják szabadon, azért is, hogy lélegzetet vegyenek, és
nemcsak azért, hogy a Bitterling ikráit beléjük rakva rájuk bízza, hogy utódjait
világra hozzák. De módot kell adni arra is, hogy a tüskés pikó (Stichling) fész-
ket rakhasson és ikráit belerakva a bejáratot bezárja idegen tolakodók elől.
A Macropodusokból is — ha kicsi az akvárium — csak egy párnak adhatunk
helyet, hogy habfészekbe tojhassák ikrájukat. Miután az apa megtermékenyí-
tette az ikrákat, az anyát egy üveg-fallal el kell különíteni. A hím, amely remek
színeivel megszédítette a nem ilyen pompázó hölgyet, maga neveli gyermekeit,
de miután a kicsinyek már mind kiszálltak a fészekből, a hímet is el kell különí-
teni, mert most már ő is megenné ivadékait. Már nem törődik velük, és folyton
az elválasztó üvegfalhoz úszik, amelynek túlsó oldalán viszont az anya van.
Bizony előfordult, hogy a szerelmes hím elkeseredettségében „öngyilkossági
szándékkal" a levegőbe ugrott, és csak napok múlva, holtan és kiszáradva
találtam „hűlt tetemét" a földön.
Ezzel szemben kevés gondot okoz a szájköltő hal (Maulbrüter), amely a
hím által megtermékenyített ikrákat a szájában költi ki. Séta közben az anyjuk
szája körül úszkálnak a kicsinyek, de veszély esetén hamar az anyjuk szájába
menekülnek. De vigyázni kell a különben nagyon kedves és mulatságos tarajos
gőtékre. Ha összevesznek egy gilisztán, addig falják be, míg egymás szájához
érnek, és ha az egyik történetesen kisebb, mint a másik, előfordulhat, hogy
mint folytatást, őt is felfalja az ellenfél. — No de, ezekre még visszatérek.
Most hadd mondjam el, hogy az 1894-es évben, a Körúton, a Royal Szálló
közelében volt egy akvárium-kiállítás, amelyet belépődíj ellenében meg lehetett
tekinteni. Nem volt nagy az érdeklődés, igaz, hogy nagyon primitív volt,
amelynek látványossága az akkor behozott fátyolfarkú, gyönyörű, de rém
304
unalmas díszhal volt. A kiállítás rendezője és tulajdonosa, ha jól emlékszem,

egy Seyferth nevű bécsi mérnök volt. Igen kedves ember, akitől átvettem
néhány akváriumot, és egy fehér mexikói Axolotlot. Ez egy érdekes amphibia,
amely lárvaállapotban is szaporodik. Nekem sikerült a szaporítása is, mert
Hamburgban szereztem hozzá egy szürke hímet. A nőstényke borsó nagyságú
ikrákat ragasztott a növényekre. Láttam is több fiókát, de sajnos, elfoglaltsá-
gom miatt nem tudtam velük érdemlegesen foglalkozni, ezért elpusztultak.
Később a hím is jobblétre szenderült. A nőstény tíz esztendeig volt a mérnök
birtokában, és nálam még tizenkét évig élt. Egy alkalommal, amikor nem volt
senki sem otthon és nem figyelhette a kis különszobát, egy nálam szabadon
szaladgáló (szobatiszta) kis ormányos medve unalmában kihalászta az akvári-
umból és összevissza sebezte körmeivel. Mire észrevettem, az állatocska véré-
ben fetrengett az ablakpárkányon. Rögtön gyógykezelésbe vettem: bőrkenőcs-
csel kezeltem, és timsós fürdőket adtam neki. Valami belső sérülése is lehetett,
mert a neki adott marhahús-szeletkéket majdnem emésztetlenül távolította el
belsejéből. Még két évig élt, tehát összesen 24 esztendeig, és most a hamburgi
Állattani Múzeumban pihen spirituszban.
Még egy kis teknőst is meg kell említenem, amely nálam hat esztendeig
élt. A kis Emys nem volt nagyobb, mint egy császár-zsemlye, és hívásra kidug-
ta a fejét a vízből. Ez is ritkaság ilyen állattól.
Később Heindrich Károly virágkereskedő (virágkereskedése az Eskü úton
volt), lelkes tanítványom üzletének kirakatában is állítottunk akváriumot, sőt
bent az üzletben is gyönyörködhettek a vevők hasonló látványosságban, de
ezáltal még nem sikerült népszerűsíteni a szép passziót. Később megalakítottuk
a Budapesti Aquarium és Terrárium Egyesületet, és ekkor már kezdett az
akvarisztika elterjedni.
Én a Népszínház megszűnte után Bécsbe szerződtem és odaköltöztem,
305
természetesen az akváriumokat is magammal cipeltem. Meglátogattam a bécsi

„Viváriumot", felkerestem dr. Kamerert, a Vivárium igazgatóját, akivel már
régebben levelezésben álltam. Sőt annak idején Vallisneriákat és más növé-
nyeket küldettem számára a Lukács-fürdői medencéből. Szívesen fogadott, és
megmutatta nekem a „Biologische Versuchanstalt in Wien"-t (Vivirium). Na-
gyon érdekes volt, különösen a pincében tartott barlangi gőte (Proteus
anguinus) medencéje. Barlangi gőtét később a természetben is láttam az
adelsbergi (postumi) barlangban.
A Wiener Aquarien Verein Rossmässler-kiállítást rendezett a Gartenbau
termeiben. Mint kiállító, diplomát is nyertem. Nagy feltűnést keltett az én
Axolotlom, amely évek óta békés egyetértésben élt néhány tarajos gőtével.
Szenzációként hatott akvarista körökben az akkor először behozott
Xiphophorus helleri elevenszülő halacska. Párját 200 márkáért adták, persze
néhány hónap múlva, már 2,50 márkára szállt le az ára, gyors és könnyű
szaporodása következtében.
Aztán jött a Girardinus guppi (mai nevén Poecilia reticulata), és egyszeri-
ben kedvet kaptak az emberek az akvarisztikához. Innen Hamburgba szerződ-
tem, magammal víve az állatseregletemet, amely négy akvárium lakóiból,
továbbá egy papagájból és egy fehér angóramacskából állt. Itt aztán elemem-
ben voltam. Összeköttetésbe léptem a tengerészekkel, tisztekkel és legénység-
gel, minden elképzelhető módon megnyertem őket, hogy Dél-Amerikából,
Afrikából halakat és néprajzi tárgyakat hozzanak nekem. A néprajzi tárgyak
részben a Budapesti Néprajzi Múzeumban vannak elhelyezve, kb. 440 db (mint
Pázmán-féle gyűjteményt könyvelték el), de részben az ankarai múzeumban
nyertek elhelyezést.
Gyönyörű és változatos halaim voltak. Szép eredményeket értem el egyes
halfajok, így pl. a Fundulus gularist (mai nevén: Aphyosemion gulare) először
én tudtam szaporítani.
306
Mint a legnépszerűbb hamburgi színészek egyikének, mindennemű támogatást

megadtak szenvedélyemhez. Hoztak mindenféle állatot, így skorpiókat, kígyó-
kat, amelyekből sokszor küldtem a budapesti Állatkertnek. Kaptam többek
között néhány darab igen érdekes mocsári állatot, az ún. „Schlammspringere-
ket" (Periophthalmus koelreuteri). A Brehmben illusztrálva is vannak ezek a
szinte csak félig hal, félig Amphibiák. A vízből is ki szoktak mászni a mangrove-
gyökerekre, igen érdekes és ritka példányok, de nem sokáig éltek nálam, nem
tudtam nekik azt nyújtani, amit a természet, és megvallom, rá sem értem
nagyon, hiszen mindennap játszottam. Még egy rendkívüli halat kaptam, a
Pantodon buchholzit. Ez kizárólag eleven élelemmel táplálkozik, tehát apró
halakkal, legyekkel, ruszlikkal, apró barna csótányokkal. Hamburgban még
nem volt nehéz az élelmezése, mert jártak fiúk haleledelekkel: kis palackokban
Cyclopsokat, Daphniákat és főleg a halacskámnak nagyon szükséges
kakalacsnikat, ahogy ők nevezték, vagyis kis csótányokat hoztak. Ezeket he-
tenként szállították néhány pfennigért. De amikor Budapestre költöztem, bi-
zony nem voltak ilyen előzékeny szállítóim, és magam iparkodtam a szükséges
eleven eledeleket a Pantodonom számára összefogdosni. Nyáron még csak
ment valahogy. Ha mást nem, legyeket bőségesen szerezhettem, bezzeg télen
csak csótányokra voltam utalva. Ezeket is találtam volna bőven a pékműhe-
lyekben, de nem volt, aki összefogdossa számomra, és így a szegény kis ha-
lacskám éhen halt, s most az itteni múzeumban talált elhelyezést. (Legyen neki
könnyű a spiritusz!)
Ötesztendei távollét után visszakerültem a Budapesti Népoperához, ismét
teljes cókmókkal foglaltam el új lakásomat. Amikor a pesti akvaristáknak ez
tudomására jutott, meghívtak egy estére az általam is alapított Aquarium és
Terrárium Egyesületbe, amelynek akkoriban dr. Lendl Adolf, az európai hírű
természettudós volt az elnöke. Meglepetésem re egy zsúfolt terem fogadott,
hangos ovációval. Lendl szép üdvözlő beszéddel nyitotta meg az ülést, majd
307
megkért, hogy külföldi tapasztalataimról tartsam meg előadásomat. A felkérés

nagyon meglepett, hiszen erre nem voltam előkészülve, de mint beugrásokban
gyakorlott színész, egy rögtönzött előadást tartottam, azzal a címmel, hogy
milyen viszontagságokon megy keresztül egy tengerentúli halacska, amíg az
itteni halkedvelők akváriumába kerül. Másfél óráig tartott az előadásom, mert
az emlékezések csak úgy tódultak az agyamba, de úgy látszik elég érdekes
lehetett, mert a hallgatóság feszült figyelemmel hallgatta. Befejezésekor zajos
ünneplésben volt részem, és dr. Lendl, a világhírű tudós megköszönte, mond-
ván, hogy ő mennyit tanult a mai előadásomból. (No lám, a kis színészt milyen
megtiszteltetés érte.)
Lendl a budapesti Állatkertet újjáalakította, éspedig a Hamburg melletti
Hagenbeck-féle steillingeni állattelep mintájára, ahol az állatok a szabadban
mozognak. Volt a budapesti Állatkertben kisebb aquariumházacska (hivatalosan
terrárium) is, a tó belsejére építve, de csakhamar felépült az új, a mai helyén,
a mai alakjában, az alsó részben tengeri állatokkal, a felső részén az édesvízi
belföldi és tengerentúli halakkal, valamint terráriummal.
Én, aki bejártam a hamburgi, berlini, trieszti, fiumei, nápolyi, helgolandi
akváriumokat, kívül-belül láttam a híres villfrancai és monacói oceanográfiai
múzeumot, szívesen szolgáltam tapasztalataimmal Lendlnek. A tartályok be-
rendezésében személyesen vettem részt. Egy Spitz János nevű lelkes akvarista,
akinek a József téren volt előkelő férfiszabó üzlete, ugyancsak segített nekünk.
Az akvárium felügyelője Auer Karcsi bácsi volt, aki hozzáértéssel és szeretettel
kezelte a rábízott osztályt. Auer halála után Szombath László kitűnő szakember
vette át a vezetést.
Többszöri felszólításra írtam egy könyvet az akvarisztikáról: miként rendez-
zük be, az alkalmas halakról, növényekről stb., de mire elkészültem vele, meg-
előzött egy szintén hozzáértő, aki kiadott egy igen ügyes könyvecskét, amely
308
teljesen megfelelt a célnak, és így az enyém feleslegessé vált.

Most már 30 esztendeje nem foglalkozom az akvarisztikával. Szakkönyveim
nagy részét az Állatkert vette meg. Igen sokat elajándékozgattam a hozzám
tanácsért fordulóknak.
Lendl a tengervizet kezdetben Fiuméból hozatta, ahol a gyűjtőállomásunk
volt, de később házilag csinált tengervizet, amely kitűnően bevált.
Hamburgban annak idején annyira divatban voltak az akváriumok, hogy
alig akadt lakás, amelynek ablakában ne állt volna egy-két tartály.
Befejezésül még egy kedves epizód.
Jászai Mari, a nagy színésznő egyben nagy természetbarát volt. Egy nép-
színházi jubiláris előadás alkalmával, amelyen ő és Blaha Lujza is vendégszere-
pelt, a kulisszák mögött beszélgettünk jelenésünk előtt hárman: Jászai ismét
kedvenc témájáról, a természet-tudományokról beszélt, hogy milyen csodálatos
például a bálna, amely eleveneket szül, az egyetlen a maga nemében. „Bocsá-
nat, drága művésznő, de vannak még más, sőt igen apró halacskák, amelyek
eleveneket szülnek" — mondom én. Erre Jászai nagy fölénnyel szólt: „Édes
fiam, én a Brehmet kívülről tudom, tehát higgyen nekem!" — „De csak hallgass
Pacira" (ez az én becéző nevem), mondja a felejthetetlen, édes Blaháné,„ ő
nagy természet-tudós", jegyzi meg tréfásan. — „Kérem, meggyőződhet róla
személyesen, művésznőm, nálam otthon láthatók a tartályaimban." „Igazán?"
— mondja ő. — „Édes fiam, öregasszony vagyok, ne értsen félre, remélem a
kis felesége nem lesz féltékeny rám, de én szeretném meglátogatni, mert ezek
a halacskák roppantul érdekelnek." — „Drága művésznő, végtelen megtisztel-
tetésnek venném látogatását."
Egy szép napon be is állított hozzám. Csak a sógorom volt otthon, és ter-
309
mészetesen megmutatott neki mindent. Majd egy óra hosszat gyönyörködött,

és otthagyta a névjegyét, rajta egy vörös tulipánnal (akkor divat volt a tuli-
pán).
Sok-sok szép emlék fűz az akvarisztikához, és a másik bogaramhoz, az et-
nográfiához. Nem sajnálom a rájuk pazarolt időt és munkát.
310
FONTOSABB GYAKORLATI TANÁCSOK
Ez a fejezet nem mindenben mond újat; az itt tanácsként összefoglalt ismere-

tek jó része megtalálható a könyv megfelelő fejezetében. A teendők ilyenféle
összefoglalása azért látszik mégis szükségesnek, hogy egyrészt nagyobb hang-
súlyt kapjanak, más-részt az akvárium berendezésének és gondozásának
legnagyobb figyelmet igénylő gyakorlati kérdései könnyebben hozzáférhetők.
Mindenekelőtt az akváriumhoz szükséges külön eszközökre hívom fel a fi-
gyelmet. Sok családi vitát el lehet kerülni, és az akvárium is hamarabb népsze-
rűvé válik a családban, ha az akvarista nem a konyhából, fürdőszobából, élés-
kamrából kölcsönzi alkalmilag az eszközeit (műanyagtálakat, lavórt, befőttes
üvegeket stb.), hanem saját készletével dolgozik. A külön felszerelést ajánlatos
könnyen hozzáférhető helyen tartani, de senkinek ne legyen útban!
Akvárium-medence
Minden kezdő akvarista azt szeretné, ha nagy akváriumot tarthatna. Ennek

szakmailag sincs akadálya, mert egy nagy akvárium gondozása sem feltétlenül
nehezebb, mint a kisebbé (lásd Az akvárium vize c. fejezetet). A kis akvárium
kezelésében elkövetett hiba sem kisebb hiba, csak az arányok következtében
esetleg kisebb a veszteség.
Akváriumot mindenütt lehet üzemeltetni — megfelelő műszaki berendezés-
sel ellátva —, pl. még olyan helyen is, ahol természetes világítást egyáltalában
nem kap, vagy ahol nagyok a hő-ingadozások. Igaz, hogy ez nagyobb körülte-
kintést kíván az akvaristától. íme, egy részlet a Kékestetőn működő egyik
akvarista leveléből: „Itt a vízszegény hegyekben, azt hiszem, le kell tennem
arról, hogy halivadékot teljesen felnevelhessek... az 1000 méteren felül meg
311
kell küzdenem a nagy hőmérsékleti ingadozásokkal, a nagyon erős napsugár-

zással stb. is. A múlt héten egy ivadékkal teli öntöttüveg medencét 21 °C-os
vízzel az ablakba tettem, hogy egy kis nap is érje az eléggé sötét helyen álló
medencét. Ott is felejtettem, és reggel 8-tól 10.30-ig, 2,5 óra alatt a víz 46 °C-
ra melegedett fel. Nálunk nem lehet tréfálni a Nappal, még februárban—
márciusban sem."
Az akvárium űrméretét illetően nem érdemes fogadást kötni. Minden me-
dence térfogata kisebbnek látszik, mint amekkora valójában. A fogadás helyett
inkább a medence cm-ben mért hosszúságát, szélességét és magasságát
szorozzuk össze, és az eredményt osszuk ezerrel. Így megkapjuk az űrtartalom
értékét literben.
Ha egy vázas akváriumot átmenetileg nem használunk, akkor vízzel feltölt-
ve tartsuk. Csak így óvhatjuk meg a kiszáradástól, Így a gittet a megrepede-
zéstől. Az esetleg kiszáradt medence gittjét olajfestékkel vagy Walkiddal szige-
telhetjük, de ha nem sikerül, újra kell gittelni.
Az akváriumot szállítani csakis víz nélkül ajánlatos. A gumi-tömlővel lecsa-
polt víz maradékát szivaccsal itassuk ki. Ha ezután a vízinövényeket több réte-
gű nedves újságpapírral letakarjuk, nem kell aggódnunk, hogy a berendezés —
akár több órás szállítás alatt — kárt szenved.
Berendezés
A homokmosás hosszadalmas munka, amely nagy türelmet igényel. Ha ezt

elsietve végeznénk, azzal számos baj okát teremtenénk meg. Vödörben állandó
kavargatás közben csurgassuk a homokra a vizet, és ugyanígy csurgassuk le
róla, amíg a víz kristálytiszta nem lesz.
Mosásra csakis ún. folyami homok (kvarchomok-sóder) alkalmas. Sárga
bányahomok egyáltalán nem mosható ki!
312
Ha kókuszdiót veszünk, ne dobjuk el a héját, mert a kettéfűrészelt kókusz-

héj kiszárítva és kimosva a bölcsőszájú sügérek számos fajának kitűnő búvóhe-
lye, sőt íváskor ikraaljzat.
Az akvárium vizének — az ólom kivételével — nem szabad fémtárggyal
érintkeznie. Csak e szabály betartásával kerülhetjük el halaink ún. fémmérge-
zését. Hasonló okból nem szabad a fürdőszobai kályhából vagy boylerből az
akváriumba vizet engedni.
Az akváriumvíznek friss betonnal sem szabad érintkezésbe kerülnie, mert
annak anyagai mérgezők a halakra nézve. Ezért a friss betonépítményeket (pl.
mesterséges barlangot) 8 napig átfolyó vízben, vagy ha ez nem lehetséges,
akkor naponta többször váltott vízben, majd újabb nyolc napig 5%-os konyha-
sós vízzel ki kell áztatni. Csak ezután tehetjük be azt az akváriumba.
Víz betöltésekor mindig tegyünk az akvárium homokrétege fölé polietilén
(nylon) zacskót vagy papírlapot, hogy a vízsugár ne mossa el a homokot a
helyéből vagy a növények tövéről.
Nagy felületű edényben a 24 óráig állni hagyott csapvízből a halainkra ve-
szélyes klórmennyiség magától is elillan.
A csapvizet nátriumtioszulfáttal (a fényképezéshez használt fixírsóval)
klórtalaníthatjuk: egy mogyorónyi elegendő belőle, és ennyi sem a növényekre,
sem a halakra nem ártalmas.
Egy helyesen berendezett és megfelelően kezelt akvárium vizét soha nem
kell cserélni, csak a párolgást utántöltéssel pótolni.
Az elpárolgott vizet felforralt, majd kellőképpen lehűtött vízzel pótolhatjuk.
A forralást (lágyítást) csakis hibátlan zománcú, nem vízköves edényben végez-
zük! Egyébként feltöltésre a tiszta, állott esővíz vagy a desztillált víz is alkal-
mas.
A szellőztető működése közben felszálló buboréksugár nem a víz cirkuláció-
jának, hanem a légköri levegő bejutásának a következménye.
313
Szellőztető nélkül is gondozható akvárium, ha a halsűrűség és a növényzet

aránya biológiai egyensúlyban van.
A működő szellőztető készülék feltétlenül magasabban legyen az akvárium
vízszintjénél, mert különben kikapcsolva (vagy áramszünet esetén) leszívja a
vizet.
A fűtőtestnek mindig a medence alján kell feküdnie, mert különben a víz
egyenlőtlenül melegszik, és a halak meghűlését okozhatja.
Az akvárium túlfűtését elkerülhetjük, ha olyan voltszámú fűtőtestet haszná-
lunk, ahány literes az akvárium. Igaz, így előfordulhat, hogy nem érjük el a
kívánt hőmérsékletet, de azt elkerüljük, hogy halaink megfőjenek. (Lásd Az
akvárium technikai követelményei c. fejezetet.)
A használatból kivont akváriumi fűtőtestet a kiszáradás elkerülése végett —
ajánlatos víz alatt tárolni (pl. nyáron). A víz leengedése előtt pedig először
mindig a fűtőtest villásdugóját húzzuk ki.
A mesterséges fényforrás csakis felülről világítsa meg az akváriumot; áteső
fény ne érje!
Tisztítás
Ha az akvárium vizének felszínén zsírfényű réteg keletkezik, akkor azt selyem-

papírral itassuk le. A porból és baktériumokból álló réteg azért jön létre, mert
túl nagy a fedőüveg szellőzőnyílása.
Az akvárium fenekéről az iszapot (szerves törmeléket) legjobb gumitömlő-
vel eltávolítani. Megszíváskor a kezdőnek könnyen a szájába megy a víz, ami
úgy kerülhető el, hogy az U alakban meg-hajlított tömlőt feltöltjük vízzel, két
végét befogjuk, maid egyiket az akváriumba, a másikat a vödörbe lógatjuk,
mik8zben a felsőt a szennyeződés fölött mozgatjuk.
A medence vize egyik napról a másikra megzavarosodhat (tejszerűvé vál-
314
hat), amit csillós egysejtűek (infuzória) okoznak. Ilyenkor először az okot kell
megszüntetni: eltávolítani a medence aljáról az élelemmaradékot vagy a sok
szerves bomlásterméket. Ugyanez okból friss esővizet se használjunk az akvá-
rium feltöltésé re. Ezután indítsuk be a finomra szitált homokkal töltött szűrőt,
ami jobban beválik, mint a szakirodalomban ajánlott számos vegyszeres véde-
kezési módszer.
Az akvárium vize akkor zöldül meg, ha túl sok fényt kap (lebegő algák sza-
porodnak el benne=vízvirágzás). Ha pedig az üveg megbarnul, akkor kevés a
fény; ilyenkor a kovamoszatok szaporodnak el. Akkor megfelelők a fényviszo-
nyok, ha csak a hátsó üvegfal zöldül erősebben, a többi nem. A vízvirágzás
meg-szüntetése céljából zöld papír- vagy műanyaglapot tegyünk a medence
hátsó (fény felőli) falára. Ezután rakjuk át másik akváriumba a halakat, és egy
napra élő Daphniával népesítsük be az előbbit. Az ágascsápú rákocskák elfo-
gyasztják a lebegő algákat. A barna kovamoszatokat pedig óvatosan, karco-
lásmentesen zsilettpengével kaparjuk le az üvegről, s egyidejűleg növeljük a
megvilágítást, akár mesterséges fénnyel is.
Etetés
Mindenekelőtt próbáljuk meg beszerezni (antikváriumból) vagy könyvtárból

kikölcsönözni Daday Jenő: A magyarországi tavak halainak természetes táplá-
léka c. könyvet. Ez a klasszikus mű majdnem 500 oldalon tárgyalja a magyar
vizek táplálékállatait és azok hajdani előfordulási helyeit. (Természettudományi
Társulat kiadása, Budapest 1897.)
Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy egyszerre csak annyi eleséget ad-
junk a halaknak, amennyit félóra alatt elfogyasztanak. Az ennél bőségesebb
eleségtől csak az akvárium vize romlik meg!
Szárazeleséget sohase szórjunk közvetlenül a medencébe, hanem előbb a
tenyerünkbe vagy a műeleséget tartalmazó doboz fedelébe adagoljuk. Nagyon
315
A DÍSZHALTARTÁS HÁROM LEGGYAKORIBB HIBÁJA: 1. TÚLETETÉS; 2. HIRTELEN HŐ-

MÉRSÉKLET-VÁLTOZÁS; 3. TÚLNÉPESÍTÉS
sok, szépen berendezett akvárium ment már tönkre attól, hogy nem megfelel ő
adag szárazeleség „csúszott be" a vízbe.
Ha banánt veszünk, tartsunk meg a héjából — akár kiszárítva is. Ugyanis a
vízben áztatott banánhéjon kitűnően lehet ázalék-állatokat tenyészteni ivadék-
halak táplálására.
Ha élő Tubifexet szállítunk, ne zárjuk le az edényt légmentesen. Például a
polietilén zacskót úgy hajtogassuk vissza, hogy levegő jusson bele.
316
A Tubifexet ne kézzel, hanem erre a célra használt csipesszel kezeljük. Ha

nem tudjuk állandóan folyó víz alatt tartani, akkor lapos tálkába tegyük, és
naponta (esetleg többször) váltsuk a vizet rajta. Ilyenkor etetés előtt ajánlatos
újból átmosni.
Tubifexet csakis etetőből adjunk a halaknak, és az esetleges felesleget
szedjük ki, mert a lehulló férgek csak kék gurámival vagy páncélos harcsával
etethetők ki a talajból.
A fekete szúnyoglárva enyhe hashajtó (purgatív) hatású. Adagolása tehát
egészségvédelmet is szolgál: rendben tudjuk tartani vele halaink emésztését.
Növények
A természetes vizekből begyűjtött növényeket fertőtleníteni kell, amire 10%-os

konyhasóoldatban való, 10-15 perces áztatás megfelel. De ez után ne felejtsük
el tiszta vízzel leöblíteni őket.
Elsősorban a tenyészakváriumba ültetendő növények fertőtlenítésére jól
bevált a timsós módszer: 1 liter csapvízben egy púpozott kanál timsót oldjunk
fel, s ebben 5 percig fürösszük a növényeket; utána felforralt, majd kihűlt
csapvízzel alaposan öblítsük le a növényekről az oldatot.
A növények beültetésénél különösen ügyeljünk arra, hogy a sásszerű
valiznéria tövét ne temessük be homokkal, mert megfullad!
A vízen kívül a vízinövényeket páradús helyen, teljes sötétségben hetekig is
sikeresen tárolhatjuk. Nagyobb tömegben sokkal jobban eltarthatók így, mint-
ha víz alatt volnának.
Ha egy újonnan berendezett akvárium üvegfalán és vízinövényein légbubo-
rékok keletkeznek, amelyek másnapra eltűnnek — ne aggódjunk miatta. Ezek
ugyanis nem a termelt oxigéntől vannak, hanem a víz betöltésekor az akvári-
umba került légköri levegőtől.
317
Halak
Akváriumunk benépesítésekor részben az oxigénellátás, részben egészségügyi

okok miatt (lásd Az akváriumi halak betegségei c. fejezetet) átlagosan 2-5 liter
vizet számíthatunk egy-egy 5-6 cm hosszú díszhalra. Szellőztetés hiányában
különösen nagy előny, ha halanként biztosítva van az 5 liter víz.
Ha a halak a víz színén szájukat kidugva tátognak, akkor nem éhesek, ha-
nem oxigénhiánytól szenvednek. Ilyenkor sürgősen szellőztessünk, vagy csök-
kentsük a halak számát (áttelepítéssel). Ha ezek egyike sem oldható meg, csak
akkor cseréljük ki a vizet (esetleg részlegesen cseréljük, pl. egyharmadát-
felét).
Frissen engedett csapvízbe sohase tegyünk halat! Erre a célra kizárólag ál-
lott víz alkalmas.
Halat mindig csak azonos hőmérsékletű vízbe szabad átrakni. Ez a szabály
a hidegvízi halakra is vonatkozik. A legegyszerűbb megoldás az, ha az áttelepí-
tésre szint halakat a régi medencéjük vizével befőttes üvegbe tesszük, s üve-
gestől belógatjuk őket az új lakóhelyük vizébe, amíg a két víz hőmérséklete
kiegyenlítődik. De vigyázzunk rájuk, nehogy hosszú ideig így maradjanak, mert
oxigénhiány miatt megfulladhatnak.
Keskeny, magas edénybe (virágváza, tejeskanna) sohase tegyünk víziálla-
tot — még átmenetileg se! Ilyen célra mindig széles edényt használjunk, hogy
a víz nagy felületen érintkezzen a levegővel.
Halat sohase tartsunk lefedetlen tartályban, mert kiugorhat, különösen a
nem függőleges falú, alacsony edényből (pl. lavórból).
Melegvízi halakat nem lehet átszoktatni hideg vízbe; az ilyen próbálkozás
nem kísérlet, hanem egyszerűen állatkínzás. 18-20 °C-nál alacsonyabb hőmér-
sékletű vízben ne tarsunk melegvízi halat. Viszont hőtűrésük felső határa 35
°C, és ezt is csak erős szellőztetés mellett viselik el.
318
Hazai halak gyűjtése esetén váltsunk ki horgászengedélyt (területi enge-

déllyel együtt), ami „csali háló" használatára is jogosít. Ha meg van szabva egy
faj (ponty, harcsa, süllő) legkisebb kifogható mérete, azt természetesen be kell
tartanunk. Ugyanígy nem szabad védett halfajok egyedeit sem begyűjtenünk
(lásd az Európa halai c. táblázatot).
Több napos hazai halgyűjtő körútra vigyünk magunkkal sűrű szövésű akvá-
riumi halhálót is, amivel kihalászhatjuk a hulladékot a tároló medencéből. így
megtakaríthatjuk a gyűjtőúton amúgy is nehezen megoldható szűrést és szel-
lőztetést.
Ha növendékhalakat akarunk betenni társas medencébe, ezt lehetőleg éj-
szaka, csendben végezzük, de semmi esetre se az etetés helyén. Így elérhet-
jük, hogy a fiataloknak van idejük megismerni az új környezetük búvóhelyeit,
amíg a többi hal alszik.
Egy medencét pillanatok alatt kettéoszthatunk egy megfelelő üvegválasz-
fallal. Jó megoldás ez elkülönítésnek is, ha az akvárium valamely lakója a többi
állat nyugalmát zavarná.
A díszhalak néha „rejtvényekkel, találós kérdésekkel szórakoztatják" az ak-
varistákat. Vajon a halak lettek-e szívósabbak az utóbbi évtizedekben, vagy az
akvaristáknak nagyobb a szakmai jártasságuk — a helyes válasz bizonyára az,
hogy mind kettő.
Tenyésztés
Tenyésztéshez lehetőleg magunk neveljünk tenyészpárt 6-8 ivadékból álló

csapatból, s ne akarjunk készen vásárolni, mert ritkán sikerül.
Ne vegyünk olyan „Berliner xiphokat" vagy „Platy" tenyész-változatokat,
amelyeknek hátsó testvége koromfekete (melanisztikus pigmentáltság). Az
ilyen állatok farúszója könnyen letöredezik, és meglehetősen nagy százaléku-
kon rákos daganatok keletkeznek.
A halivadéknak vagy a sűrű népességű akvárium lakóínak a számlálását
319
„köbözéssel" végezhetjük. Várjuk meg, amíg a halak megközelítőleg egyenle-

tesen oszlanak el a víztérben. Ekkor állapítsuk meg, hogy tíz hal mekkora
vízteret foglal el, s ezt az arányt viszonyítsuk az akvárium többi, vízzel telt
részének arányaihoz.
Elevenszülő halak ivadékát egyenként is megszámlálhatjuk, ha vagdalt
Tubifex-szel alaposan megetetjük, majd a medence vizét részben lecseréljük. A
jóllakott ivadék a frissített vízben egy helyben áll. Ezzel a módszerrel sikerült
már 128-as létszámú ivadékcsapatot is hibátlanul megszámolni.
Betegségek megelőzése, kezelése
A halparaziták behurcolásának megelőzésére a legfontosabb óvintézkedés

az, hogy az újonnan beszerzett halakat elkülönítőben tartjuk mindaddig, amíg
meggyőződünk egészséges voltukról. A másik megelőzési mód: ne gyűjtsünk
élőeleséget olyan természetes vízből, amelyben halak élnek.
Az újonnan berendezett akváriumba, minden 10 liter vízre számítva tehe-
tünk egy kávéskanál jódozatlan konyhasót. Ez egyrészt gátolja a halparaziták
elszaporodását, másrészt előnyösen befolyásolja a vízinövények fejlődését.
Egy díszhal beesett (egyre laposabb, majd homorú) hasfala, mint kórkép
önmagában semmit sem mond. Minthogy ez rendkívül sokféle — parazitás és
nem parazitás — betegség tünete lehet, ne akarjunk kizárólag ennek alapján
diagnosztizálni.
Az egy helyben rázkódó („hintázó") hal — pl. „Black Molly" — vagy megfá-
zott, vagy így jelzi, hogy nem megfelelő, pl. infuzóriás a víz. Egyébként a
„Black Molly" az akvárium „hangulatmérője".
A biológiai egyensúlyban levő akvárium munkálatai átlagosan naponta
mintegy öt percet igényelnek az akvaristától. Téves tehát az a felfogás, hogy
az akvarizálás csak sok szabadidővel rendelkező embernek való.
320
AZ AKVARISZTIKA MAGYARORSZÁGI
ESEMÉNYNAPTÁRA (1912-1972)
1912. Megnyílik az újjáépített Fővárosi Terrárium Egyesület fennállásának 25.

Állat- és Növénykert Lendl Adolf igazga- évfordulóját ünnepli a Belvárosi Kávéház
tása alatt. Itt valósul meg a nyilvános különtermében. Az egyesület vezetősége
akvárium terve. aranyozott plakettel lepi meg a régi,
1912. VI. 17. Az ugyancsak Lendl Adolf érdemes tagokat.
irányítása alatt álló Budapesti Aquarium 1937-1940. Akvárium kiállítások a buda-
és Terrárium Egyesület ülése a Rábel-féle pesti Rómaifürdőn.
vendéglő különtermében 1938. Behyna Miklós Az aquarium élővi-
(Budapest I., Pauler u. 3.). A vezetőség lága, berendezése és gondozása című
bejelenti, hogy a Belügy-minisztérium a átfogó kézikönyvének megjelenése. (A
beadott alapszabályok tervezetét módosí- Magyar Természettudományi Társulat
tás után elfogadja. kiadásában.)
1919. I. 20. A Budapesti Aquarium és 1949. II. 7. A Virágkedvelők Egyesületé-
Terrárium Egyesület ismét megkezdi az nek Akvárium és Terrárium Szakosztálya
első világháború miatt átmeneti-leg alakuló ülését tartja az Egészségügyi
beszüntetett működését. Össze-jövetel a Múzeumban.
Modern Kávéházban. 1950. XI. 2. A Vallás- és Közoktatásügyi
1924. Kellner Jenő Szobaaquarium című Minisztérium 3375/20/2/III/1950. számú
klasszikus kézikönyvének meg-jelenése. átiratában felkéri a Magyar Hidrológiai
1932. VI. 2. A Budapesti Aquarium és Társaság Limnológiai Szakosztályának
Terrárium Egyesület fennállásának 20. Akvárium Bizottságát az „Élősarok Moz-
évfordulóját ünnepli Budapest IV. ker. galom" irányítására.
Váci u. 38. sz. alatt. 1950. XI. 10. A Magyar Hidrológiai
1937. XI. 18. Megjelenik Az Akvárium Társasig Limnológiai Szakosztálya Akvári-
folyóirat, a Budapesti Aquarium és um Bizottságának első előadó ülése az
Terrárium Egyesület hivatalos közlönyé- ELTE Ásványtani Intézetének földszinti
nek első száma. előadótermében
1937. A Budapesti Aquarium és 1952. II. 20. A Magyar Természettudo-
321
mányi Társulat Biológiai Szakosztálya 1960. IX. 3-13. A Budapesti Központi

„Élősarok-Akvárium" Bizottságának Akvarista Szakkör kiállítása a Kultúrkap-
alakuló ülése (Budapest, VIII. ker. Vas csolatok Intézetében (Budapest, V.
utca 20). Ez a szervezet később a TIT Dorottya u. 6.).
„Központi Akvarista Szakkör" néven 1960. IX. 10. Országos akvarista találko-
szerepel. zó a Kossuth-klubban.
1954. II. 3. Elkészült Kollányi Ágoston 1960. XI. 10. Dr. Herbert R. Axelrod, az
Kossuth-díjas filmrendező Akvárium című Akvarista Társaságok Nemzetközi Szövet-
filmje. Szakbemutató a Híradó és Doku- sége hivatalos lapjának (Tropical Fish
mentum Filmgyárban. Hobbyst) főszerkesztője előadást tart
1954-55. A Fővárosi Állat- és Növénykert Halak és halászat Brazíliában címmel,
újjáépített Akvárium és Terrárium részle- expedíciójáról.
gének ünnepélyes megnyitása (1954. X. 1962. IX. 15-30. 50 éves a magyar
30.). Trópusi akvárium, 1955. II. 28.: akvarisztika. - Jubileumi Akvarista Kiállí-
Hüllőház [Terrárium], 1955. XII. 31.: tás a TIT Budapesti Központi Akvarista
Tengeri akvárium. Szakkör rendezésében (A kiállítás helye:
1955. IV. 12. A TIT Budapesti Szervezete VII. Lenin krt. 32.).
Biológiai Szakosztályának klubestjén a 1966. V. 12. Dr. Herbert R. Axelrod
Kossuth Klubban (A magyar akvarisztika Trópusi halak gyűjtése a világ körül című
időszerű kérdései) Kollányi Ágoston előadása a Kossuth-klubban.
bemutatja az Akvárium c. dokumentum- 1969. I. 14. TIT értekezlet a Budapesti
filmet. Központi Akvarista Szakkör újraindításá-
1955. VII. 8. Akvarista nap és kiállítás val kapcsolatos problémák megtárgyalá-
Pécsett, a Doktor Sándor Kultúrotthon- sára, a Budapesti Szervezet titkárának
ban (TIT). vezetésével. Ez évben nyílik meg a
1956. IX. Az Akvárium és Terrárium az Természet-tudományos Stúdió, a TIT
akvarisztikát és terrarisztikát felölelő Központi Akvarista Szakkörének új
biológiai folyóirat, a magyar biológiai otthona. 1970. Az első magyar nyelven
szakkörök közlönyének megjelenése megjelent akváriumlexikon az érdeklődők
(Gondolat Kiadó). asztalára kerül: Hans Frey: Az akvarista
1956. IX. 30. Akváriumkiállitás Sopron- kislexikona (Gondolat Kiadó).
ban, az Ady Endre Kultúrházban (TIT). - 1972. Az első magyar nyelvű, önálló
1958. VIII. 17. Állandó Akvárium-kiállítás terráriumkönyv megjelenése Pénzes
ünnepélyes megnyitása Szombathelyen Bethen: Terrárium (Natura)
(a TIT-ben).
322
AZ AKVARISZTIKA MAGYAR IRODALMA*
1. Krenedits Ferencz: Aquariumi tanul- Magyar Természettudományi Társulat

mány. Pátria kiadás. Budapest, 1907. kiadás. Budapest 1938.
2. Kellner Jenő: A szobaaquarium. Szé- 8. Az Akvárium Akvarista folyóirat.
kesfővárosi Állat- és Növénykert kiadása. A Budapesti Aquarium és Terrárium
Budapest, 1924. Egyesület szakfolyóirata. I-II. köt. Buda-
3. Horváth Károly: Aquarium terrárium. pest 1937-1938.
„A kis könyvek" 8. Singer és Wolfner 9. Sárvári Horváth Pál: Akvárium ABC. A
Irodalmi Intézet Rt. ki-adása. Budapest szerző kiadása. Budapest 1941.
1926. 10. Borsiczky István: A kezdők akváriuma
4. Konta Rezső: Célszerű utasítások és a benne tartható ismertebb díszhalak.
aquariumok berendezésére és karban- A szerző kiadása. Kolozs-vár 1942.
tartására. A szerző kiadása. Budapest 11. Koczogh Ákos: Halgyíktól az akváriu-
1927. mig. „Nézzetek körül" 7. Ifjúsági könyvki-
5. Behyna Miklós: Édesvízi aquariumok adó kiadása. Budapest 1951.
berendezése és kezelése. Székesfőváros 12. Dr. Lányi György - Dr. Wiesinger
kiadása. Budapest 1927. Márton: Az akvarisztika alapjai. Termé-
6. Behyna Miklós: Az aquariumok beren- szet és Technika. Budapest 1953.
dezése és gondozása. „Népszerű termé- 13. Dr. Lányi György - Dr. Wiesinger
szettudományi könyvtár" 9. Magyar Márton: Akvarisztika. Művelt Nép Kiadó.
Természettudományi Társulat kiadás. Budapest 1955.
Budapest 1931. 14. Teszársz Kálmán - Veres Géza:
7. Behyna Miklós: Az aquarium élő- Útmutató a hazánkban előforduló trópusi
világa, berendezése és gondozása. halak tartásához és tenyésztéséhez.
Veres Gézáné kiadása. Budapest 1955.
* Akvárium-könyvek és folyóiratok teljes jegyzéke.
323
15. Akvárium és Terrárium folyóirat. A 21. Horn Péter — Zsilinszky Sándor:

magyar biológiai szakkörök közlönye. Akvarisztika. Gyakorlati díszhalte-
VOL. I—IV. Gondolat Kiadó. Budapest nyésztés. Natura Kiadó, Budapest 1970.
1956-1959. 22. Hans Frey: Az akvarista kislexikona.
16. Hankovszky Dezső — Katona István (Az eddig importált díszhalak tenyészté-
— Rosconi Győző — Szombath László: sének leírásával). Gondolat Kiadó. Buda-
Akvarizálni kezdek. TIT ki-adás. Budapest pest 1970.
1956. 23. Dr. Pénzes Bethen: Hálóval a tenge-
17. Anghi Csaba—Pénzes Bethen—Sulyok ren. „Útikalandok" 102. Táncsics Kiadó.
Mária: A pálmaház. Az akvárium és Budapest 1971. (A Fővárosi Állat- és
terrárium. Gondolat Kiadó. Budapest Növénykert Akváriumának tengeri gyűj-
1959. tőexpedíciói. — A szerk.)
18. Kászoni Zoltán: Akvarisztika és 24. Dr. Pénzes Bethen: Terrárium.
sporthorgászat. Tudományos Könyv- Kétéltűek, hüllők és kisemlősök el-
kiadó. Bukarest 1963. helyezése, gondozása a lakásban. Natura
19. Oláh József: Akvárium, terrárium, Kiadó. Budapest 1972. (Az
szobakert. „Kis Technikus Könyvtár" 3. akvaterráriumot is ismerteti. — A szerk.)
Táncsics Kiadó. Budapest 1963. 25. Kászoni Zoltán: Akvarisztika, Tudo-
20. Dr. Lányi György: Korszerű akvarisz- mányos Könyvkiadó, Bukarest 1972.
tika. Gondolat Kiadó. Budapest 1966.
324
TARTALOM
BEVEZETÉS 5
AZ AKVÁRIUM TECHNIKAI KÖVETELMÉNYEI

ÉS KÉZISZERSZÁMAI 10
AZ AKVÁRIUM ANYAGAI ÉS ÉPÍTÉSE 10
KÉZISZERSZÁMOK ÉS HASZNÁLATUK 15
MŰSZAKI BERENDEZÉS ÉS SZEREPE AZ AKVÁRIUM-
G ON DOZÁ SBAN 17
SZELLŐZTETŐ 17
SZŰRŐ- (FILTRÁLÓ-) KÉSZÜLÉK 21
FŰTŐKÉSZÜLÉK 23
VILÁGÍTÓTEST 26
AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE 29
AZ AKVÁRIUM VIZE 42
A VÍZ FIZIKAI SAJÁTSÁGAI 42
A VÍZ KÉMIAI SAJÁTSÁGAI 44
AZ AKVÁRIUM VÍZINÖVÉNYEINEK ÁTTEKINTÉSE 53
AZ AKVÁRIUM CSIGÁI 67
MAGYARORSZÁGI VÍZICSIGÁK ÉS ELŐFORDULÁSUK 74
DÍSZHALAK BESZERZÉSE 78
DÍSZHALÜZLETEK SZEREPE AZ AKVARISZTIKA
ELTERJEDÉSÉBEN 78
A BUDAPESTI DÍSZHALÜZLETEKBEN FORGALOMBA KERÜLT
HALAK 85
A DÍSZHALAK FORGALMÁNAK TÉNYEZŐI 89
HAZAI HALAK AZ AKVÁRIUMBAN 94
A „KING-IÓ" DIADALÚTJA 109
AZ ARANYHAL MAGYARORSZÁGI MEGHONOSODÁSA 112
325
A MAGYARORSZÁGON MEGHONOSODOTT
ARANYHALTÖRZSEK HATÁROZÓJA 116
MELEG ÉGÖVI DÍSZHALAK 119
DÍSZHALAK TERMÁLVIZEINKBEN 150
MISKOLCTAPOLCA 151
HÉVÍZ 153
BUDAPEST-RÓMAIFÜRDŐ 156
EGER 158
MIVEL ÉS HOGYAN ETESSÜNK? 162
FŐ ELESÉG IVADÉKHALAKNAK 164
INFUZÓRIA 164
MIKROFÉREG 165
ROTATORIA 156
ARTEMIA 167
GRINDALFÉREG 169
FŐ ELESÉG KIFEJLETT HALAKNAK 170
ENCHYTRAEUS 170
SZÚNYOGLÁRVÁK 172
TUBIFEX 175
PLANKTONRÁKOK 176
KIEGÉSZÍTŐ ELESÉG 163
SZÜKSÉGELESÉG 186
A DÍSZHALTENYÉSZTÉS MESTERFOGASAI 188
SZUBTRÓPUSI OÁZIS EURÓPÁBAN 210
AZ AKVÁRIUMI HALAK BETEGSÉGEI 218
I. NEM ÉLŐSKÖDŐK. OKOZTA HALBETEGSÉGEK 220

OXIGÉNHIÁNY (ANOXEMIA) 220
MEGHŰLÉS 220
GYOMOR- ÉS BÉLGYULLADÁS (ENTERITIS) 221
IKRA-VISSZAMARADÁS 222
MÉRGEZÉS 222
GÁZEMBÓLIA 223
II. ÉLŐSKÖDŐK OKOZTA HALBETEGSÉGEK 223

DARAKÓR (ICHTHYOPHTHIRIASIS) 223
PLISTOPHORABETEGSÉG (SPOROZOASIS MYOLYTICA) 225
HALTUBERKULÓZIS (TUBERCULOSIS PISCIUM) 226
OODINIUM-BETEGSÉG („MORBUS COLISAE") 227
HALPENÉSZ (DERMATOMYCOSIS SAPROLEGNIACEA) 228
HASVÍZKÓR (SEPTICAEMIA HAEMORRHAGICA) 230
326
A SZÁZÉVES BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE AKVARISTA SZEMMEL 232

AZ AKVARISZTIKA - BÉLYEGEKEN 240
AKVARISTA ÉLMÉNYEK EGZOTIKUS TÁJAKON 248
EGYIPTOM 248
TÖRÖKORSZÁG 253
SZÍRIA ÉS LIBANON 254
KÍNA 255
ÍRÓK ÉS KÖLTÖK AZ AKVÁRIUMRÓL 259
EURÓPA HALAINAK JEGYZÉKE 273
AZ AKVARISZTIKA TÖRTÉNETE 280
AZ AKVARISZTIKA ŐSTÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON 290
PÁZMÁN FERENC, AZ ELSŐ MAGYAR AKVARISTA
VISSZAEMLÉKEZÉSE 302
FONTOSABB GYAKORLATI TANÁCSOK 311
AZ AKVARISZTIKA MAGYARORSZÁGI ESEMÉNYNAPTÁRA
(1912-1972) 321
AZ AKVARISZTIKA MAGYAR IRODALMA 323
327
KI A D J A A GO ND O L A T, A TI T KI A D Ó J A • FEL EL ŐS KI AD Ó A G O ND OL A T KI A D Ó
IGAZGATÓJA • FEL ELŐS SZERKES ZTŐ: BÍRÓ SÁNDOR • MŰSZAKI VEZETŐ:
KÁ LM ÁN EMIL • M ŰS ZAKI S ZERKESZ TŐ: HAIMAN ÁGNES • A BORÍ TÓ- ÉS
K Ö T É S T E R V K A T O N A K A T AL I N M U N KÁ J A . M E G J EL E N T 2 0 0 0 0 P É L D Á N Y B A N ,
16,4 (A/5 Í V + 52 OL D AL FEKETE ÉS 1 6 OL D AL S Z Í NES M EL L ÉKL ET
TERJEDELEMBEN
EZ A KÖNYV AZ MSZ 5601-59 ÉS 5602-55 SZABVÁNYOK SZERINT KÉSZÜLT
75.3943.13-1 ALFÖLDI NY OMDA, DEBRECEN
328
329
330
331
A digitalizált változatot Gabrinus készítette, 2008-ban
dr.Wiesinger: Akvarisztika
Mi kell egy akváriumhoz? Hat üveglap és megfelelő ragasztó,

vagy fémváz és gitt, továbbá mosott folyami homok és kavics.
Ezekből a kellékekből — megfelelő kézügyességgel — bárki
megépítheti „üveg-falú tavát". Még a betelepítés sem kíván
elmélyült szakértelmet, csupán kellő körültekintést, és némi
eligazítást a halaknak egymással, a növényekkel és a vízzel
szemben támasztott igényéről. Ennyi ismeretet pedig bármely
akvarista könyv első fejezeteiben megtalálhatunk. Ám ha
valaki nem dísznek szánja az akváriumot, hanem kedvtelés-
ből akar vele foglalkozni, akkor már megbízható „vezetőre"
van szüksége, például egy olyan könyvre, amely nemcsak
ismeretet, hanem szemléletet is ad.
E könyv szerzője éppen az akvarista szemléletet tartja a leg-

fontosabbnak, hogy olvasója ne csak „kívülről" lássa az akvá-
riumot, hanem megismerje annak belső összefüggéseit, vagy-
is életét is. Megismerteti az olvasóval az első hazai
díszhaltelepítéseket, az akvarisztika kezdeteit és későbbi
történetét, tehát mintegy beavatja az akvarisztikába. Tizen-
hat színes képtáblán a trópusi halak és a legfontosabb vízinö-
vények képe látható, míg számos fotó és rajz az akvárium
építését, gondozását, az akvarisztika történetének egyes
dokumentumait stb. mutatja be.
332

Wiesinger Akvarisztika Publishing

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Wiesinger Akvarisztika Publishing

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Dr.

Wiesinger Márton Akvarisztika, 1975

DR. WIESINGER MÁRTON

DR. WIESINGER MÁRTON

SZAKMAILAG ÁTNÉZTE DR. PÉNZES BETHEN

ISBN 963 280 227 6

© DR. WIESINGER MÁRTON, 1975

„AZ AKVÁRIUMBAN AZ EMBER NEMCSAK HÍNÁRT ÉS HALAKAT

Különös emberek azok, akik olykor egyenként, máskor csoportosan megjelen-

Ha nem így volna, hogyan is maradhatna tiszta a tavak, mocsarak, levezető

közeledik vágyai birodalmához. A vízesés előtt meleg pára függöny, a hullám-

AZ AKVÁRIUM TECHNIKAI KÖVETELMÉNYEI ÉS KÉZISZERSZÁMAI

AZ AKVÁRIUM ANYAGAI ÉS ÉPÍTÉSE

Az akvárium 1. üvegöntés, 2. fémváznak gittel történő beüvegezése, vagy 3.

Az üveglapok rögzítése míniumos gittel történjék. Ez utóbbi sokkal lassab-

tékeny volna. A fedőüveg egyik sarkát azonban tompítsuk le az üvegvágóval,

Dr. Wiesinger Márton

FENÉKLAPOK VASTAGSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA

hosszúság szélesség magasság

Az algakaparó az akvárium-üvegfalak belső oldalának letisztítására való. Egy

KIS KÉZIHÁLÓ DÍSZHALAK

szárán át csurgatjuk ki. Kényesebb halak kiemelésére is felhasználható. Külö-

MŰSZAKI BERENDEZÉS ÉS SZEREPE AZ AKVÁRIUMGONDOZÁ SBAN

SZELLŐZTETŐ. Akvarista szóhasználat szerint a szellőztetés a vízi lényeknek

érdekében célszerűbb díszhalakból 5 literenként csak egyet tartani. Ha a jelzett

a) ha kevés a növény, és fényasszimilációjuk nyomán nem termelődik

Ne felejtsük el azt sem, hogy a halakkal történő átmeneti túlnépesítés szin-

viszont rövid gumicső toldalékkal. Porlasztónak alkalmas habkő, habüveg vagy

kisebbet a villanyzsinór és a légvezeték részére, valamint egy nagyobbat, amit

TALAJSZŰRŐ KÉSZÜLÉK MŰSZAKI

LEITHOLD-FÉLE SZŰRŐKÉSZÜLÉK ÜZEMBEN: A

meg a valóságnak az a feltételezés, hogy a sok szerves hulladék a vízinövények

FŰTÖKÉSZÜLÉK. A trópusi akváriumot ősztől tavaszig fűteni kell, ha a helyiség

fűtő alatt legyen, hogy a felszálló légbuborékok a felmelegített vizet a hűvö-

fűtése is össze-köthető, amennyiben a medencék azonos űrméretűek, vagy ha

AZ AKVÁRIUM CÉLSZERŰ FELSŐ MEGVILÁGÍTÁSA (H. FREY UTÁN)

VILÁGÍTÓTEST. Minthogy az akvárium üzemeltetése a növények fényasz-

csak 30%-a képes kifejteni hatását.

el. Ha széles az akvárium, és ezért felette több párhuzamos fénycsőre van

Az esztétikai célból létesített díszakvárium is biotóp: a benne élő állatok és

AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSÉNEK TERVRAJZAI (LÁNYI-WIESINGER UTÁN)

tető buborékaitól libikókán „hintáztatott" békák nem akváriumba valók. Ugyan-

EGY KISEBB AKVÁRIUMBA ÍGY KELL A VIZET BETÖLTENI (H.FREY UTÁN)

AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE: AZ ELŐTÉR TÖBBNYIRE NÖVÉNYEKTŐL MENTES (KIÚSZÓ

vagy felvágott polietilén zacskót terítünk a homokra, és erre öntjük az állott

ken apró légbuborékok fognak megjelenni. Ha ezek az apró „gyöngyszemek"

MŰVÉSZIEN BERENDEZETT DÍSZAKVÁRIUM (H. FREY UTÁN)

kevert kevés bazaltsplitter is (amit makadám utak felhintésére használ nak).

előnyben a földes külsejűekkel szemben. (Az utóbbiaknak számtalan likaccsal

KÓKUSZDIÓ HÉJÁBÓL KÉSZÍTETT REJTEK- ÉS IKRÁZÓHELY BÖLCSŐSZÁJÚ SÜGÉREKNEK

A „DEKORÁCIÓS GYÖKÉR" EGYIK PRAKTIKUS RÖGZÍTÉSI MÓDJA (H. FREY UTÁN

Csaknem valamennyi díszakváriumban tartható halfaj igényét kielégíti a

Myriophyllum) függönye, esetleg Vallisneria-ültetvény zárja le.

DIORÁMÁS AKVÁRIUM HÁTLAPJÁNAK TÉRHATÁST KIVÁLTÓ, TETSZET ŐS MEGOLDÁSA

A fűzfagyökér és az áztatott tőzeg inkább a biotóp-akvárium kellékei. A ta-

az akvárium hullám strandját, valóban a szivárvány minden színében pompá-

Az akvárium lakóinak életeleme a víz, ezért rendkívül fontos, hogy sajátságait

A VÍZ FIZIKAI SAJÁTSÁGAI

A) SZÍN. Ha a kezdő akvarista nem mossa ki elég tisztára az akvárium

B) SZAG. A víz lehet klóros, de ez is csak akkor érezhető, ha nemrégen

gezés alcímét.) Ha később kénhidrogén (záptojás) szagot észlelnénk, az fehér-

C) LEBEGŐANYAG-TARTALOM. Ha talajtúró halakat tartunk (harcsafélék,

bokor (Aponogeton) életébe kerülhet.

D) HŐMÉRSÉKLET. Az akváriumban tartott állatok és növények különböző