3. Az ókori keleti államok jogforrási rendszere. A kodifikáció fogalma.

- A keleti jogfejlődés elsődleges jogforrása: szokásjog  rendszeresen ismétlődő, ésszerű,

a társadalmi felfogásból következő szabályok összessége
- Eltérő mértékben, de mindenütt jelen volt az írott jog is  két csoport
• az egyes jogszabályok (törvény, rendelet, utasítás stb.)
• kódexek (törvénykönyvek)

- Mai modern kódexek ókori keleti kódexek  kodifikáció jelenségének tág és szűk
értelme
- Kodifikáció: műszó  a latin codex és a facere egybefűzése
• nem minden írott jogfeljegyzés kodifikáció

• ennek fogalma szűk értelemben minőségi jogalkotást jelent  rendszerint egy

jogág elemeit absztrakt jogelvek szerint, szisztematikusan, szabályozzák úgy, hogy
az adott kódex kizárólagos joghatállyal rendelkezik, tehát nem szokásjog és nem is
recipiált római jog (pl. modern törvénykönyvek)

• tág értelemben: csupán jogösszefoglalás  több jogág elemei keverednek,

legtöbbször olyan módon, hogy az adott társadalmi viszonyhoz kapcsolódó
magánjogi, büntetőjogi és egyéb normák egy helyen szerepeltek
 Szabályozásuk nélkülözi az absztrakt elveket  erősen kazuisztikus
 jogforrási jellege gyakran nem egyértelmű: legtöbbször szokásjogi alapú, azt bírói

joggal és uralkodói parancsjoggal kiegészítő jogösszefoglalások

- Az írott jog az ókori Kelet államaiban és a későbbiekben is csak akkor tudott kellő
módon hatályosulni, ha azok nem álltak ellentétben a szokásjoggal
- Írott jog: a jogalkotó jogpolitikai akarata  a szokásjog benne gyökerezett a társadalmi
tradícióban
• ha a két jogforrás közt összeütközés volt  a szokásjog
a szokásjog hatása az rendszerint lerontotta az írott jogot
írott jogra • a szokásjog pótolhatta az írott jog hiányosságait
• a szokásjog magyarázhatta az írott jogot

A szokásjog rendszerint szóban terjedt, a társadalmi jogtudatban, emlékezetben volt

benne. Az írott jogtól mint jogforrástól azonban akkor is el kell különíteni, ha az
általánostól eltérően elemeit összegyűjtötték és írásba foglalták.