9. Az igazságosság értelmezése Hellász jogi kultúrájában. A jogforrások.

- Szétszórt poliszok: autonóm jogrend  kapcsolódási pont: az isteni rendből levezetett

természetjogi szabályok és az ősi, törzsi alapú jogszokások

- Diké római jogban ismert ius fogalom  az igazságot jelöli, egy erkölcsi alapú
normarendszert takar  követését minden szabad embertől elvárták

A görög filozófia számos alakja kereste a választ az igazságosság és a jó eredetére

• Hésziodosz (i. e. 8-7. sz.): az ősi isteni jog betartására hívta fel kortársait, mert azt az
istenek számonkérik rajtuk  az isteni jog a mértéke minden emberi jognak 
az utóbbi csakis akkor értékes, ha megfelel az előbbinek

• Hérakleitosz (i. e. 544-484): - elutasította az antropomorf istenmagyarázatokat

- isten = ellentétpárok összesége  végtelen harc

- az igazságosság ebből a harc során létrejövő

egyensúlyból fakad

• Démokritosz (kb. i. e. 460-370): az észből vezette le az igazságosságot és a jót is

• Szofisták: a természeti törvényekkel szembeállították a társadalmi törvényeket  az

emberek közötti viszonyok változóak, így változóak az azokat szabályozó erkölcsök

és jogi normák is

• Szókratész: a természetes rendből változatlan erkölcsi elvek származnak  az

erény  igazságosság, bátorság, mértékletesség

- Az igazságosság fogalma Arisztotelész szerint:

1) olyan erény, amelyet a közösség a jogi normákban megkíván a polgároktól
(ún. általános igazságosság)
2) a polgárok egymás közötti viszonya  ún. osztó igazságosság: egy polgár
mit kívánhat meg polgártársától
 ún. kiegyenlítő igazságosság: a polgárok
egymás közti sérelmeinek az orvoslása

Úgy vélte, ezt a rendszert minden részében a méltányosságnak kell áthatnia.

JOGFORRÁSOK
- A jog elsőszámú forrása: az ősi szokásjog (theszmosz)  isteni eredetűnek, szentnek
tartották  I. e. 621: szokásjog összeírása
- A törvényi jog (nomosz): a városállamok szabályozó szerepének erősödésével került
előtérbe  Athénben Szólón arkhón volt az első, akinek a reformjai új jog alkotását
feltételezték
- Ún. néphatározat (pszephiszma): a népgyűlés többsége által egyedi ügyekben hozott
döntés  pl. a polgárjog megadásának kérdése.
- Bár a korábbi bírói döntésekre nem hivatkozhatott ítélkezése során az eljáró bíróság 
de azok jogfelfogás alakítói voltak (hatottak a jogtudat és a hivatali vélemény formálására)

AZ EGYES JOGÁGAK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

- A magánjog: a római jogi értelemben vett tulajdonjog fogalmát nem ismerték  sokáig
fennmaradt a vagyon közösségi, ill. állami korlátozása.
• A családi vagyon egybentartását szolgálta az a szokás is, hogy az egyedüli
örökösnőnek (epiklérosz) az arkhón az atyai rokonok köréből keresett férjet
-A szerződési jog: a poliszok közötti kereskedelmi kapcsolatok miatt különös jelentőségre
tett szert  a megállapodások rendszerint szóban jöttek létre, érvényességük formulákhoz
nem volt kötve