22. A hűbérjog és forrásai.

A HŰBÉRISÉG intézménye: a Merovingok korában, a 6-7. sz-ban jött létre  nem

előzmények nélküli Európában
• Római városállam, a királyság kora: létezett szabad személyek és földnélküli
parasztok között olyan kétoldalú magánjogi jogviszony  alapja a hűség (fides)
• CLIENS  hűséggel tartozott patronusának
 gazdasági és katonai kötelezettség terhelte

• PATRONUS  cliense megélhetését biztosította

 ingyenesen földet adott a használatára (precarium)
 szükség esetén anyagi támogatást nyújtott neki
 védelemben részesítette

• Késő római kor: ilyen hűségen alapuló személyi függés a birtokos középréteg tagjai

és egy-egy hatalmasabb személy között  az első a hatalmasság védelmébe

ajánlotta magát (commendatio)

• Germán előzmények is: Germán törzsi királyságok  az uralkodó kíséretét olyan

fiatal, szabad harcosok alkották, akik szolgálatuk fejében:
- tartást,
- ajándékot és
- gyakran ideiglenes adományként földbirtokot kaptak
• Meroving frank állam: Klodvig halálát (511) követő belháborúk  bizonyos szabad
személyek nem voltak képesek önmaguk és családjuk megvédésére  más
szabadok védelmébe ajánlották magukat
Kezdetben: függő szabadok (ingenui in obsequio)
8. sz-tól: vazallusok

• Vazallus és hűbérura között: kétoldalú magánjogi jogviszony

A VAZALLUS
 ura védelmébe/hatalmába (patrocinium/Munt) kommendálta magát

 Holtig tartó engedelmességet fogadott

Az ÚR
 gondoskodott eltartásáról és védelméről
 házába fogadta
 olyan helyzetbe hozta, hogy tudjon gondoskodni magáról =>
tartásdíjat fizetett neki vagy földterülettel (beneficium) látta el

A COMMENDATIO:
1) egy önátadási aktus
2) a hódoló kezének elfogadása  kötelezettségek megtartására
vonatkozó eskü követte

A BENEFICIUM: általában élethosszig, néha azonban tulajdonba adták

 • Élethosszig: az elkötelezett v. az úr halálával a közöttük lévő
személyi függés is megszűnt
• Ha a hűbérúr előbb hal meg: a vazallus automatikusan felajánlotta a kommendációt

az örökösnek, aki ezt elfogadta

• Ha a vazallus hal meg előbb: a birtokos (a vazallus fia) is kommendálta magát apja
hűbérurának  a beneficium mindkét esetben de facto örökölhető
A KLASSZIKUS HŰBÉRI JOG:
A vazallus kötelezettsége:
• AUXILIUM (segítség)
- katonai szolgálat a hűbér nagyságához igazodó létszámú csapattal
- más segítség a hűbérúr fogságból való kiváltásakor
- lányának férjhez adásakor
- fiának lovaggá ütésekor
- 12. sz.-tól: kisebb vazallusoknak lehetőség: auxilium pajzspénzzel való
kiváltására
• CONSILIUM (tanács)
- hűbéres bírótársként közreműködött hűbérura bíróságán az ítélkezésben
- udvari tisztséget töltött be
- más teendő

A hűbérúr kötelezettsége:
• Ebben a korszakban a tartás  feudum (nem beneficium) adását jelentette
• Feudum: föld, vár, közjogi eredetű méltóság, hivatal, vámszedési jog, pénzverési
jog, bíráskodási jog vagy adószedési jog

A vazallust az ún. invesztitúra ruházta fel a hűbérrel, amely egy bizonyos szimbolikus
tárgy (jogar, zászló, pálca, gyűrű, kesztyű, lándzsa) átadását jelentette

- 11. sz. végére: a hűbér már ált. örökölhető  mégsem szállt át az örökösre közvetlenül,
csak a hűbéreskü és az invesztitúra megtörténtét követően
- 12. sz. kialakultak a hűbéri öröklés szabályai  ált. a primogenitura (az elsőszülött fiú
öröklési joga) elve
A HŰBÉRI JOG FORRÁSAI
• A langobard hűbéri jog összegzésének különböző változatai (11-12. sz.)
• Végső gyűjtemény (Libri Feudorum) kifejlődésének egyes állomásai  közel 2OO
kézirat (consuetudes feodorum)
• Libri Feudorum  a 19. sz.-ig a hűbérjog leginkább elterjedt forrása
- Az ebben foglalt jogi szövegek különböző eredetűek
- Átfogó rendszerezést nem tartalmaz  ellentmondások és ismétlések
- Hűbérjogi intézményeket elemző írások (tractatus)
- Tartalmi összefoglalások (summae)
- Szokásjogi szabályok, bírósági döntések, német-római császári rendelkezések

és nem egy esetben egyházjogi szabályok is

- Rögzíti a hűbéri hierarchiát, meghatározta a hűbérképességet, szabályozta
annak tartalmát, egyes különleges formáit és karakterisztikus intézményeit