26. A középkori büntetőjog általános jellemzése.

- A középkori büntetőjog sokáig megőrizte a törzsi-nemzetségi társadalom szokásjogát

• Nyugaton a 6-10. században a bűnelkövetés esetében az elkövető háttérben maradt, a

hangsúly a közösség becsületén volt  Ez az ellenségeskedés végtelen lehetett, ha

nem került sor vagyoni elégtétel (kompozíció) megfizetésére
- A legsúlyosabb bűncselekmény a kultusz elleni magatartás  közösségből való
kizárással, némely törzsi jogban az elkövető kultikus feláldozásával szankcionáltak
- A testi büntetés a szabadoknál nem volt jellemző, míg a nem szabadoknál halálbüntetés
és testcsonkító büntetések is előfordultak  változás: romanizálódás és a kánonjog
előtérbe kerülése miatt
- A Meroving-korból származó decretio Childeberti az oknélküli, szándékos emberölés
esetére a ius talionis értelmében halálbüntetést írt elő mintegy száz évvel azután, hogy a
frankok katolizáltak.
- A Karolingok kapituláréi: számos testi büntetés
- Az állam büntetőhatalmi igénye a patrimonális királyság idejében általában csak abban az
esetben érvényesült, ha az elkövető magatartása a király uralmát, országát vagy az
egyházát sértette

- A 11. század utolsó évtizedeitől a cluny reformmozgalom hatására az egyházi és világi

felsőbbség közösen lépett fel az ellenségeskedések visszaszorítása érdekében  istenbéke
(francia területen egyházi) és birodalmi béke mozgalom (német területen világi), amely
szankciókkal fenyegette az ellenségeskedőket
- Ezekben a békékben meghatározott személyek, illetve személycsoportok, dolgok és
helyek kerültek védelem alá  bizonyos időre vagy örökre kötötték
- A keresztény etika terjedésével áttört az a nézet, hogy csak a tudatos, szándékos
bűnelkövetőt lehet megbüntetni  tettközpontúság  tettesközpontú szemléletmód vált
uralkodóvá
- Officialitás igénye  az állami bűnüldözési hatáskör kiszélesedett

- A büntetés célja hármas volt: a megtorlás, az elrettentés, valamint az egyházi vezekléssel

összekötött megbánás.
- A kompozíciós rendszer ugyan továbbélt, de csak bizonyos bűncselekmények esetén
alkalmazták, és részesült belőle a közösség is
- Emellett a testi büntetések kerültek előtérbe  az esküvel megerősített béke megtörőit
fenyegették
- Legtöbbször alkalmazott büntetéssé a halálbüntetés vált.

 emberölés, gyilkosság, nemi erőszak, rablás, gyújtogatás, eretnekség, boszorkányság

és gyakran lopás is
- A halálbüntetés végrehajtása társadalmi állástól és az elkövetett bűncselekmény jellegétől
függött
- A halálbüntetést súlyosíthatták azzal, hogy végrehajtása előtt testcsonkítást végeztek.
  testi sértés, istenkáromlás, hamis eskü vagy lopás esetén, míg a jelentéktelen
bűncselekményeknél becsületbüntetéseket (a „bőr és a haj büntetése”, kiközösítés,
száműzetés, megbélyegzés) szabtak ki
- A szabadságelvonás a középkorban csekély jelentőséggel bírt csak
- A korszakot fogalomnélküliség jellemezte
- A korszak „terméke”: a testi büntetések előtérbe kerülésével a kár jóvátételének gondolata
elhalványodott  a magánjogi eljárá, ill. a büntetőjogi eljárás eltávolodott egymástól 
a magánjog és a büntetőjog elválása
- Az újkor elejére a büntetőjogban bizonyos változások következtek be  észak-itáliai
büntetőjog-tudomány: a kánonjogi elveket, intézményeket és fogalmi meghatározásokat
exportálta a világi jogba a büntetőjogi szemlélet párosult a kánonjogban
kitermelt eszközök használatával
- A büntetés célja változatlan maradt, és az abszolút határozott, szigorú büntetési
rendszer is továbbélt
- Az abszolút államok kiépítése > az állam büntetőhatalmi igénye kiteljesedett  aktív
bűnüldözés
- Az eddig tisztázatlan fogalmakat már többnyire pontosan meghatározták