r 't\·.,.

,
.
4 "'·„.•

s,
.
. :.; .·~·
••••
~.

J
· ..

~
·..
.•.•
..
~
,'

.'
.· ., '-l"

3990 Ft
ISBN 978 963 07 9907 2

111.
911789630
111
799072
 Fordította
URAM TAMÁS

Joe Hill: NOS4A2

Copyright© 2013 byJoe Hill
Ali rights reserved
Published by arrangement with HarperCollins Publishers

Grateful acknowledgment is given

to Gabriel Rodríguez for all of the
artwork, copyright© 2013 by Gabriel Rodríguez.
Ali rights reserved.

Hungarian translation ©Uram Tamás, 2014

A szerzőtől az Európa Könyvkiadónál megjelent:

Szarvak
A szív alakú doboz
dozott, aki majd imád olvasni és betűkirakóst játsza­
ni, és hótaposós expedíciókra akar menni vele. Kész
röhej.
Ellen kitartott, amíg csak bírt, aztán tegnap délután
azon kaptaJosiah-t, hogy az ágyán ücsörögve egy régi
pénztárcát tart maga elé, mintha az lenne a Nintendo
DS. Valahonnan kivágott egy Donkey Kong-képet,
és a tárca fényképrekeszének átlátszó műanyaga alá
csúsztatta. És most képzeletbeli gombokat nyomko­
dott, és robbanások hangját utánozta, az anyja pedig
sajgó szívvel figyelte, ahogy úgy tesz, mintha már meg
is lenne az a valami, amiről úgy gondolta, a Nagy Na­
pon egész biztosan megkapja majd. Ellennek megle­
hettek a maga elméletei arról, hogy mi egészséges a
fiúk számára és mi nem. A Télapó viszont nem feltét­
lenül értett ezekkel egyet.
A nővér annyira a gondolataiba merült, hogy csak
akkor vette észre a változást Charlie Manxon, amikor
a kórházi ágy mellett elférközve az infúziós állvány­
hoz lépett. A férfi hirtelen nagyot sóhajtott, mint aki
unatkozik, Ellen pedig lepillantott rá, és azt látta,
hogy a férfi egyenesen rámered, és annyira meghök­
kent a nyitott szempár láttán, hogy majdnem elejtette
a tasak vért.
Charlie Manx rémesen öreg volt, és rémesen is né­
zett ki. Hatalmas, tar koponyájaegy idegen hold dom­
borzatát szemléltető gomb volt, melyen a kontinen­
seket májfoltok és véraláfutás színű szarkómák jelöl­
ték. Volt abban valami különösen szörnyű, hogy a
„káposztaföld"-ként is emlegetett tartós ápolási osz­
tály összes betege közül éppen Charlie Manxnak le-
Anyukámnak, a történetmesélés királynőjének
- nem moped, dübörgő nagymotor ..
 Die Toten reiten schnefl.
(Lám, gyors a holt futása.)1

GoTTFRIED BüRGER: Lenóra

1 Reviczky Gyula fordítása.

 Különböző helyszínek

A karpereckaland néhány hónap alatt nagyrészt elfe­

lejtődött, és amikor Vicnek mégis eszébe jutott, úgy
emlékezett, hogy az autóban találta meg az ékszert.
Ha tehette, nem gondolt a Rövidebb Útra. Emlékei
a hídon át tett kiruccanásról hézagosak voltak, és hal­
lucinációszerűek, és elválaszthatatlanul egybeforrtak
otthoni lázálmával a komoran hajlongó, sötét fenyő­
fákról és a bevert fejű, döglött kutyáról. Az emlékek
felelevenítésenem tett jót, úgyhogy az egészet begyö­
möszölte agyának egyik biztonságos rekeszébe,elzár­
ta, hogy ne is lássa,és igyekezett elfelejteni.
Ugyanígy járt el máskor is mindig.
Merthogy más alkalmak is voltak, újabb kerékpáros
kiruccanások - a hídon át, ami már nem is volt ott-,
hogy előkerítsen ezt-azt, elkallódott holmikat.
A barátnője, Willa Lords például elveszítette Mr.
Pentackot, a szerencsehozó kordbársony pingvinjét.
Willa Vicéknél aludt, és a szülei nagytakarítást ren­
deztek a szobájában, és Willa úgy gondolta, Mr. Pen­
tack valószínűleg a szemetesben végezte a működés-

53
 ELŐSZÓ:
ÜNNEPI JÓKÍVÁNSÁGOK
2008 DECEMBERE
 Szövetségi Büntetés-végrehajtási Intézet,
Englewood, Colorado

Thornton nővér kevésselnyolc előtt lépett be a tartós

ápolási osztály ajtaján; egy tasak meleg vért hozott
Charlie Manxnak.
A nővér robotpilóta üzemmódban közlekedett,egy­
általán nem a munkája körül jártak a gondolatai. Vég­
re eldöntötte, hogy megveszi a fiának, Josiah-nak a
Nintendo DS-t, amit a gyerek annyira szeretett volna,
és most azt számolgatta, odaér-e még nyitvatartási
időben a Toys „R"Us üzletéhez, majd ha a kórházban
végzett.
Hetek óta ellenállt a késztetésnek - elvi alapon.
Nem igazán érdekelte, hogy Josiah összes barátja
ilyennel játszik. Egyszerűen taszította a gondolat,
hogy a gyerekek mindenhová magukkal viszik ezeket
a hordozható videojátékokat. Bosszantotta, ahogy a
kisfiúk a ragyogó képernyőkbe temetkeznek; hogy
a való világot félredobják valami képzeletbeli biro­
dalomért, ahol a gondolatot kiszorítja a szórakozás,és
ahol művészetnek számít kreatív új gyilkolási mó­
dokat kitalálni. Annak idején olyan gyerekről álmo-

13
dozott, aki majd imád olvasni és betűkirakóst játsza­
ni, és hótaposós expedíciókra akar menni vele. Kész
röhej.
Ellen kitartott, amíg csak bírt, aztán tegnap délután
azon kaptaJosiah-t, hogy az ágyán ücsörögve egy régi
pénztárcát tart maga elé, mintha az lenne a Nintendo
DS. Valahonnan kivágott egy Donkey Kong-képet,
és a tárca fényképrekeszének átlátszó műanyaga alá
csúsztatta. És most képzeletbeli gombokat nyomko­
dott, és robbanások hangját utánozta, az anyja pedig
sajgó szívvel figyelte, ahogy úgy tesz, mintha már meg
is lenne az a valami, amiről úgy gondolta, a Nagy Na­
pon egész biztosan megkapja majd. Ellennek megle­
hettek a maga elméletei arról, hogy mi egészséges a
fiúk számára és mi nem. A Télapó viszont nem feltét­
lenül értett ezekkel egyet.
A nővér annyira a gondolataiba merült, hogy csak
akkor vette észre a változást Charlie Manxon, amikor
a kórházi ágy mellett elférközve az infúziós állvány­
hoz lépett. A férfi hirtelen nagyot sóhajtott, mint aki
unatkozik, Ellen pedig lepillantott rá, és azt látta,
hogy a férfi egyenesen rámered, és annyira meghök­
kent a nyitott szempár láttán, hogy majdnem elejtette
a tasak vért.
Charlie Manx rémesen öreg volt, és rémesen is né­
zett ki. Hatalmas, tar koponyájaegy idegen hold dom­
borzatát szemléltető gomb volt, melyen a kontinen­
seket májfoltok és véraláfutás színű szarkómák jelöl­
ték. Volt abban valami különösen szörnyű, hogy a
„káposztaföld"-ként is emlegetett tartós ápolási osz­
tály összes betege közül éppen Charlie Manxnak le-
szánakozott, és hogy Szegény ember, de a nevét nem
mondta ki.
VégülVic hallotta, hogy helyéreteszi a telefonkagy­
lót. Ezt csörömpölés és loccsanó hangok követték a
mosogató felől.
Vic nem akarta tudni. Rettegett megtudni. Viszont
a kísértésnek sem bírt ellenállni. Ilyen egyszerű.
- Anya? - dugta be a fejét az ajtón. - Jól hallottam,
hogy Mr. Eugleyról mondtál valamit?
-Tessék? - kérdezett vissza Linda. Háttal állt Vic­
nek, a mosogató fölé hajolva.Edények,csattantak ősz­
sze. Reszketeg szappanbuborék pukkant el. - Ó, igen.
Megint rákapott az alkoholra.Tegnap este az iskolá­
nál gyűjtötték be a rendőrök, üvöltözött, mint valami
elmeháborodott. Harminc évig színjózan volt. Azóta,
hogy... hát, azóta, hogy úgy döntött, nem nyúl többé
a pohárhoz. Szegény pasas. Dottie Evans mesélte,
hogy ma délelőtt lent volt a templomban, zokogott,
mint egy kisiskolás,és azt mondta, hogy ott kell hagy­
nia az állását. Hogy soha többé nem teheti a lábát az
iskola épületébe. Nyilván a szégyen miatt. - Linda
Vicre pillantott, és aggodalmasan összevonta a szem­
öldökét. - Jól vagy,Vicky? Még mindig nincs valami
jó színed. Lehet, hogy délelőtt már nem kéne elmen­
ned hazulról.
- Dehogy - mondta Vic. Furcsán élettelen volt
a hangja, mintha dobozból érkezne.- Ki akarom szel­
lőztetni a fejemet. - Kis tétovázás után hozzátette:
- Remélem, Mr. Eugley nem mond fel. Annyira ren­
des ember.

117
doboz vagdalt hús. Soha senki nem határozta meg az
életkorát, de öregebbnek tűnt, mint Keith Richards.
Kissé még hasonlított is Keith Richardsra - egy apró,
éles, barna fogakkal teli szájú, kopasz Keithre.
Az osztályon még három kómás beteg volt, három
gork, ahogy az ápolók nevezték őket. Ha azember elég
időt töltött körülöttük, rájött, hogy mindegyiknek
megvan a maga furcsa szokása.Don Henry, a barátnő­
jét és annak gyerekeit tűzhalálra ítélő férfi, időnként
sétálni ment. Persze az ágyról nem kelt fel, viszont
lagymatagon járt a lába a takaró alatt. Egy Leonard
Potts nevű pasas pedig, aki öt éve feküdt kómában,
mert egy elítélttársa csavarhúzóval meglékelte a ko­
ponyáját, és esélye sem volt, hogy valaha is felébred­
jen, időnként megköszörülte a torkát, és felkiáltott.
"Tudom!"- mint valami stréber kisdiák az osztályte­
remben. Lehet, hogy Manx furcsa szokása az volt,
hogy nagy ritkán kinyitja a szemét, csak Ellen eddig
még soha nem kapta rajta.
- Jó napot, Mr. Manx - mondta Ellen automati­
kusan. - Hogy érzi magát?
Semmitmondó mosolyt villantott a férfira, és této­
ván kivárt. Még mindig a kezében tartotta a testhő­
mérsékletű vér tasakját. Nem számított válaszra, de
úgy gondolta, figyelmességbőlhagy egy másodpercet
a férfinak, hogy összeszedje nem létező gondolatait.
Charlíe Manx nem szolt semmit, úgyhogy kinyújtotta
a kezét, hogy visszazárjaa férfi szemhéját.
Amikor Manx megmarkolta a csuklóját,önkéntele­
nül felkiáltott, és elejtette a vért. A padlóra csapódó

16
tasak 'bíbor fröccsenéssel szétrobbant, meleg permet
terítette be a lábát.
- Fúj! - kiáltotta Ellen. - Fúj! Fúj! Te jó ég, jézu­
som!
Olyan szaga volt, mint a frissen csapolt vasnak.
- A fiad, Josiah - szólalt meg Charlie Manx re­
szelős, mély hangon. - Ott a helye Karácsonyország­
ban, a többi gyerekkel. Új életet adhatnék neki. Szép
új mosolyt adhatnék neki. Szép új fogakat.
Hallani, ahogy kimondja a gyerek nevét, rosszabb
volt, mint érezni az ujjait a csuklóján, vagy a vérét a
lábfején. (Nem az ő vére, mondta magában, még nem.)
Szédülés fogta el attól, hogy ez a férfi, ez a büntetését
töltő gyilkos és pedofil a fiáról beszélt, szabályosan
megszédült, mintha egy felvonó üvegkapszulája röpí­
tené az égbe, és a világ a mélybe zuhanna alatta.
- Engedjen el - suttogta.
- Josiah John Thorntonnak Karácsonyországban a
helye, neked pedig az Elaltat Lakban a helyed -
mondta Charlie Manx. - A Gázálarcos Ember tudni
fogja, mit kezdjen veled. Gyömbérillatú gá~t ad ne­
ked, és megtanít szeretni. Nem vihetlek magunkkal
Karácsonyországba. Illetve vinni vihetnélek, de a Gáz­
álarcos Emberrel jobban jársz. Megváltás lesz számod­
ra a Gázálarcos Ember.
- Segítség - sikoltotta Ellen, csak éppen nem si­
kolyként jött ki a torkán. Hanem suttogásként. - Se­
gítsenek. - Nem találta a hangját.
- Láttam Josiah-t a Nelegyenúgyok Temetőjében.
Josiah-nak velem kell jönnie egy utazásra az autóm-

17
ban. Karácsonyországban boldog lesz, örökkön-örök­
ké. A világ nem ronthatja el ott, mert Karácsonyor­
szág nem a világban van. Hanem a. fejemben. Mind
biztonságban vannak a fejemben. Tudod, álmodtam
róla. Karácsonyországról. De az álomban csak gyalo­
golok és gyalogolok, és mégsem érek az alagút végére.
Hallom énekelni a gyerekeket, de nem tudok átjutni
hozzájuk a túloldalra. Hallom, hogy kiabálnak nekem,
de az alagút sehogy sem akar véget érni. Kéne az au­
tóm. Kéne a Wraith.
A nyelve kicsusszant a szájából, barnán, nyálkásan
és obszcénen, végignyalintva a száraz ajkakon, és a
férfi elengedte Ellen Thorntont.
- Segítség - suttogta a nővér. - Segítség. Segítség.
Segítség. - El kellett ismételnie néhányszor, mire si­
került hallhatóan kimondania. Akkor kirontott az aj­
tón a folyosóra, iszkolt lapos sarkú, benti cipőjében, és
visított, ahogy a torkán kifért. Rikító vörös lábnyomo­
kat hagyott maga után.
Tíz perccel később két védőfelszerelésbe öltözött
rendőr az ágyára szíjazta Manxot, ha netán megint ki­
nyitná a szemét, és fel akarna kelni. Az orvos viszont,
amikor végül odaért, hogy megvizsgálja, azt mondta,
oldozzák ki.
- Ez a pasas 2001 óta fekszik magatehetetlenül.
Napjában négyszer át kell fordítani, hogy ne legyenek
felfekvései. Ha nem volna agyhalott, akkor is túl gyen­
ge ahhoz, hogy odébbálljon. Hét év alatt teljesen el­
sorvadtak az izmai, kétlem, hogy önerőből fel bírna
ülni egyáltalán.

18
 Ellen az ajtó mellől fülelt - úgy tervezte, amennyi­
ben Manx megint kinyitná a szemét, ő lesz az első, aki
a szobából kislisszol -, amikor viszont az orvos ezt
mondta, merev léptekkel átvágott a helyiségen, és fel­
tűrte a karján a ruhát, hogy megmutassa a véraláfutá­
sokat ott, ahol Manx megmarkolta.
- Ez magának úgy néz ki, mintha egy magatehe­
tetlen pasas műve volna? Azt hittem, kitépi a karomat.
- A lábfeje is majdnem ugyanúgy sajgott, mint meg­
nyomorgatott csuklója. Miután levette a vérrel átita­
tott harisnyát, Ellen forró vízzel és fertőtlenítő szap­
pannal addig súrolta a lábát, hogy már teljesen kimar­
jult. Most az edzőcipője volt rajta. A másik cipő ment
a kukába. Még ha meg is lehetett volna menteni, ak­
kor sem gondolta, hogy képes lenne még egyszer fel­
venni.
Az orvos, egy Patel nevű fiatal indiai, meghökkent,
mentegetőző képpel ránézett, aztán lehajolt, hogy
Manx szemébe világítson a ceruzalámpájával. Apu­
pilla nem húzódott össze. Patel ide-oda mozgatta az
elemlámpát, de Manx tekintete rendületlenül ugyan­
arra az egy pontra irányult Patel bal füle mögött. Az
orvos Manx orrától néhány centire összecsapta a két
tenyerét. Manxnak arcizma se rezdült. Patel gyengé­
den visszazárta a kimeredt szempárt, és az EEG-mo­
nitorra pillantott.
- Semmi különbséget nem látni az utóbbi egy tucat
EEG-hez képest - szólalt meg. - A beteg kilencpon­
tos a Glasgow kómaskálán, alfakómának megfelelő
lassú alfahullám-aktivitással. Szerintem csak álmában

19
 A férfi a hidat nézte, a fák közé visszanyúló irdatlan
hosszát. Aztán a ház felé pillantott, Vic pedig elrán­
totta arcát az ablaktól, és a hátával az ajtóhoz lapult.
- Jó napot, bárki vagy! - kiáltotta a férfi. - Gyere ki
szépen, és parolázzunk! Nem harap a bácsi!
Vicnek végre eszébe jutott, hogy levegőt kéne ven­
nie. Külön erőfeszítésébe került: mintha pántok szorí­
tották volna össze a mellkasát.
A Wraith így folytatta: - Elpottyantottad a kerék­
párodat az udvaromon! Nem szeretnéd visszakapni?
- Aztán: - A fedett hidadat is az udvaromra pottyan­
tottad! Azt is visszakaphatod!
És felvihogott. A póninyihogásra emlékeztető hang
hallatán Vicnek megint átfutott az agyán, hogy talán
tényleg gyengeelméjű.
Behunyta a szemét, és mereven az ajtóhoz préselő­
dött. Aztán rájött, hogy a férfi másodpercek óta nem
szólalt meg, és talán egyenesen az ajtó felé tart. Gyor­
san ráfordította a zárat, a lánc viszont minduntalan
kicsúszott verejtéktől síkos ujjai közül, csak harmadik
próbálkozásra sikerült beakasztania.
Aztán a férfi újra megszólalt, és Vic tudta a hangjá­
ból, hogy még mindig kint áll a gyomos udvar köze­
pén.
- Azt hiszem, ismerem ezt a hidat. A legtöbb em­
ber zokon venné, ha egy fedett hidat találna a háza
előtt az udvaron, de nem úgy III. Charles Talent Manx
uraság. Charlie Manx olyan ember, aki tud egyet s
mást arról, milyen az, amikor hidak és országutak buk­
kannak elő ott, ahol semmi keresnivalójuk. Magam is
autózom ilyen kósza országutakon. Jó régóta autózom

206
A RÖVIDEBB ÚT
1986-1989
 Haverhill, Massachusetts

A Kölyök nyolcévesenkerekezett át először az Elve­

szett és Megkerült között átívelő fedett hídon.
Így történt: Éppen hazaértek a Tótól, és a Kölyök
egy posztert ragasztott fel a falra - David Hasselhoff,
összefont karral a csodajárgánya,K.I.T.T.előtt, fekete
bőrdzseki, gödröcskés arc, széles mosoly -, amikor
döbbent kis sikolyt hallott a szülei hálószobájából.
A Kölyök a fél lábát az ágya fejtámlájára téve, a
mellkasával szorította a posztert a falhoz, miközben
barna ragasztószalaggal rögzítette a sarkokat. Most
mozdulatlanná dermedt, és félrebillentett fejjel hall­
gatózott, nem mintha megijedt volna, mindössze azon
tűnődött, vajon min borulhatott ki már megint az
anyja.Úgy tűnt, mintha elveszített volna valamit.
- ... még megvolt,tudom, hogy megvolt!- kiabálta.
- Hogy emlékszel, levetted a parton? Mielőtt be-
mentél a vízbe?- kérdezte Chris McQueen. - Tegnap
délután?
- Már mondtam, hogy tegnap nem úsztam.

13
 - Attól még levehetted, amikor bekented magad
napolajjal.
És így tovább, mondták a magukét vég nélkül, de
a Kölyök úgy döntött, átmenetileg nyugodtan kire­
kesztheti őket a füléből. Nyolcévesen a Kölyök - a ta­
nárának a második osztályban Victoria, az anyjának
Vicki, de az apjának és legbelül csak „Kölyök" - régen
túl volt azon, hogy szívére vegye az anyja érzelmi ki­
töréseit. Linda McQyeen orkánszerű nevetése és hisz­
térikus, csalódott kiáltozása a Kölyök hétköznapjai kí­
sérőzenéjének számított, és csak nagy ritkán volt ér­
demes tudomást venni róla.
A Kölyök kisimította a posztert, megragasztotta
még, ahol kellett, aztán hátralépett, hogy megcsodál­
ja. David Hasselhoff, a legnagyobb király. Fintorogva
próbálta eldönteni, nem ferde-e. Aztán ajtócsapódást
hallott, egy újabb gyötrelmes kiáltást - már megint az
anyja-, utána pedig az apja hangját.
- Azt hiszed, nem tudtam, hogy ide akarsz kilyu­
kadni? - mondta a férfi. - Mindig ez megy.
- Külön rákérdeztem, hogy szétnéztél-e a fürdő­
szobában, és azt mondtad, hogy igen. Azt mondtad,
hogy mindent leellenőriztél. Most akkor szétnéztél
a fürdőszobában vagy sem?
- Nem tudom. Nem. Valószínűleg nem. De nincs
jelentősége, mivelhogy nem a fürdőszobában hagytad,
Linda. Tudod, honnan tudom, hogy nem a fürdőszo­
bában hagytad a karperecedet? Onnan, hogy a stran­
don hagytad, tegnap. Vedeltétek a koktélokat Regina
Roeson barátnőddel a napon, és a nagy lazításban
még arról is elfelejtkeztél,hogy van egy lányod, és el-

21
tennie. Óvatosan benyitott, és elfintorodott. A nagy
sietségben, hogy odébbálljon a boncteremből, az összes
lámpát lekapcsolta - nemcsak a boncasztalok fölöttie­
ket, de a vészvilágítást is, ami pedig mindig égett,
a helyiség sarkaiban és az íróasztal fölött. A helyiség­
ben jód és benzaldehid szaga terjengett. Hicks hagyta,
hogy az ajtó sóhajtva becsukódjon mögötte, és a sötét­
ség burkába zártan megállt.
Miközben a villanykapcsoló után tapogatózott a
csempés falon, hirtelen mintha cipősarok csikkant vol­
na a sötétben, és fém csendült fémhez.
Hicks mozdulatlanná dermedve fülelt, és a követ­
kező pillanatban azt érezte, hogy valaki nagy sebes­
séggel feléje tart a helyiségen át. Nem utalt rá hang, és
nem is látott semmit. A bőrén érezte, és a dobhártyá­
ján, mint a légnyomásváltozást. A gyomra vizenyős
lett, hányinger fogta el. Leengedte kinyújtott jobb
kezét, mellyel eddig a villanykapcsolót kereste, és a
.38-asáért nyúlt. Félig sikerült előhúznia, amikor
meghallotta, hogy valami szisszenve feléje sújt a sö­
tétben, aztán az a valami - a leginkább alumínium
baseballütőhöz hasonlított - gyomron találta. Hicks
hörrenve összegörnyedt. A pisztoly visszacsusszant
a tokjába.
A furkós hátrahúzódott, aztán szisszenve lesújtott
megint. A bal füle fölött találta el Hickser, aki meg­
perdült, és eldőlt, mint egy zsák. Egyenesen hanyatt
vágódott, kizuhant egy repülőgépből, és aláhullott a
dermedt éjszakai égbolton át, csak zuhant és zuhant,
és hiába próbált minden erejével sikoltani, nem jött

320
 A Kölyök apja kis ideig hallgatott, aztán így szólt:
- Jézusom. Micsoda egy undorító féreg vagy legbelül.
És egy ilyentől van gyerekem.
A Kölyök összerezzent. Bizsergő forróságot érzett
a szemgolyója mögött, de nem sírt. Automatikusan az
ajkába harapott, az éles fájdalommal tartva sakkban
az előtörni készülő könnyeket.
Az anyja viszont nem fogta vissza magát, sírva fa­
kadt. Amikor újra szem elé őgyelgett, rángatózott a
válla,a kezét az arcához nyomta.A Kölyöknem akarta,
hogy meglássák,úgyhogy visszavonulta folyosón.
"Elment a szobája mellett, végig a folyosón, és ki
a bejárati ajtón. Hirtelen elviselhetetlennek érezte a
gondolatot, hogy odabent maradjon. A házban ápo­
rodott volt a levegő. Egy hete nem működött a lég­
kondicionáló. Az összes növény elpusztult, és már
szaguk is volt.
Csak akkor tudta meg, hová megy, amikor már ott
volt, jóllehet attól a pillanattól, hogy az apja eleresz­
tette leggonoszabb beszólását - Micsoda egy undorí­
tóféreg vagy legbelül -, nyilvánvaló volt az úti célja.
A garázs oldalajtajához lépett, hogy bemenjen a ke­
rékpárjáért.

A Raleigh Tuff Burner a születésnapi ajándéka volt

májusban, és egyben minden idők legkedvesebb szü­
letésnapi ajándéka is... akkor és mindörökre. Még
harmincévesen is, ha a fia megkérdezte tőle, mi volt
a legjobb dolog, amit valaha kapott, rögtön a neonkék
RaleighTuffBurner jutott az eszébe a banánsárga fel­
nijével és vaskosgumiabroncsával.Ez volt a kedvence

26
a vagyontárgyai közül, jobban szerette a Magic 8 jós­
golyónál, a KISS Colorforms öltöztetős készleténél, de
még a Coleco Vision videojáték konzoljánál is.
A belvárosi Pro Wheelz kirakatában szúrta ki ma­
gának, három héttel a születésnapja előtt, amikor az
apjával bóklásztak, és a látványtól elragadtatott kiáltás
szökött ki a száján. Meghökkent apja bement vele az
üzletbe, és rábeszélte a kereskedőt, hogy engedje a kis­
lányt körbekarikázni a bemutatóteremben. A boltos
győzködte, hogy nézzenek meg más kerékpárokat is,
és azt állította, hogy a Tuff Burner még teljesen le­
eresztett üléssel is túl nagy lesz neki. A Kölyök fel sem
fogta, miről beszél a pasas. A kerékpár egészen elvará­
zsolta; mintha boszorkányseprűn suhant volna a min­
denszenteki sötétségben, háromszáz méterrel a fold
felett. Az apja viszont úgy tett, mint aki egyetért a bol­
tossal, és azt mondta Vicnek, majd megkapja, ha na­
gyobb lesz.
Három héttel ké~őbb a kerékpár ott állt a behajtó­
jukon, hatalmas ezüst masnival a kormányán. - Miért,
már nagyobb vagy, nem? - kacsintott az apja.

Besurrant a garázsba. A TuffBurner az apja motorjá­

tól balra támasztotta a falat.

Nyaranta a férfi az 1979-es fekete Harley-Davidson

Shovelheaddel járt munkába. A Kölyök apja egy út­
építő brigád lőmestereként szíklapadokat takarított el
az útból nagy erejű robbanóanyagok, többnyire ANFO,
ritkábban pedig a jó öreg TNT segítségével.Az okos
ember még a káros szenvedélyéből is hasznot húz,

27
mondta egyszer Vicnek. Amikor a lány megkérdezte,
hogy mire gondol, azt mondta, a legtöbben, akik. sze­
retnek robbantgatni, vagy hullaházban végzik, vagy
rács mögött. Ő viszont hatvanezret keres vele évente,
ha pedig netán pórul járna, még több pénz áll a ház­
hoz: istentelenül jó biztosítása volt. Csak a kisujja
megért volna húsz lepedőt, ha letépi egy robbanás.
A motorkerékpárja tankját díszítő festményen ameri­
kaizászló-mintás bikinis, viccesen szexi szőkeség lo­
vagolt egy bombán, lángnyelvek előterében. Vic apja
vérbeli szarházi volt. Más apák építettek dolgokat.Az
övé szarrá robbantott mindent, aztán egy Harleyn el­
robogva azt a cigarettát szívta, amiről a gyújtózsinórt
lángra kapatta. Ezt úberelje valaki.
A Kölyöknek megengedték, hogy a Raleigh-val
a gyalogutakon kerekezzen a Pittman Street-i kiser­
dőben - nem hivatalosan így hívták a törpefenyők és
nyírfák tizenöt hektárnyí csíkját, amely közvetlenül
a hátsó udvaruk mögött terült el. Kitekerhetett egé­
szen a Merrimack folyóig és a fedett hídig, csak on­
nan kellett visszafordulnia.
Az erdő a Rövidebb Útként emlegetett fedett híd
túloldalán is folytatódott, de Vicnek megtiltották,
hogy a hídon átmenjen. A Rövidebb Út hetvenéves
volt, száz méter hosszú, és a közepén kezdett meg­
ereszkedni. Sodorirányba dőlő falaival olyan rozogá­
nak tűnt, mintha egy erősebb széltől is összeszakadna.
A bejáratot drótháló zárta le, de a gyerekek az egyik
saroknál visszahajtották a kerítésdrótot, és bejártak
füvet szívni meg szexelni.A kerítésre erősített bádog­
táblán felirat figyelmeztetett: a haverhilli rendőrség

28
által életveszélyesnek minősítve. Simliseknek, semmi­
rekellőknek és sültbolondoknak való hely volt.
A Kölyök, persze, már járt bent (hogy melyik kate­
góriát erősítette, inkább hagyjuk), nem hatották meg
az apja fenyegetései, sem az életveszélyre figyelmeztető
felirat. Azt találta ki magának, hogy átcsusszan a drót­
háló alatt, és begyalogol tíz lépést, márpedig a Kölyök
soha semmilyen bátorságpróba elől nem futamodott
meg, még olyantól se, amit csak ő szabott saját magá­
nak. Pláne az olyantól nem, amit ő szabott saját ma­
gának.
Odabent öt fokkal hűvösebb volt, és a padlódesz­
kák közötti réseken harmincméteres mélységreés szél
fodrozta vízre lehetett lelátni. A poros levegőt felra­
gyogtatták a fekete kátránypapír tető hasadásain be­
hatoló aranysárga fénypászmák. A sötétben denevé­
rek csipogtak fülsértően éles hangon.
A lélegzése felgyorsult attól, hogy besétált a hosz­
szú, árnyékos alagútba, amely nemcsak egy folyón
ívelt át, de magán a halálon is. Nyolcéves volt, és úgy
hitte, gyorsabb bárminél, még egy leszakadó hídnál is.
Amikor viszont totyogó léptekkel elindult az öreg,
kopott, nyikorgó deszkákon, hirtelen kicsit kevésbé
hitt magában. Tíz lépés helyett ugyan húszat tett
meg, de az első hangos reccsenéstől inába szállt a bá­
torsága, visszaiszkolt, és miközben kibújt a drótkerí­
tés alatt, úgy érezte, mindjárt megfullad a torkában
dobogó szívétől.

Most a hátsó udvar vége felé fordult a kerékpárjával,

és a következő pillanatban, köveken és gyökereken

29
 Manx még mindig az autó motorháztetején feküdt.
Nyúzott, idióta arca vértől csillogott. És közben még
egy férfi előkerült valahonnan. A másik férfi a kocsi
faránál állt - a teste legalábbis egy férfié volt. A feje
viszont olyan, mint valami irdatlan rovaré egy feke­
te-fehér filmben az 1950-es évekből: szörnyfilmes gu­
mi kellékfej, groteszkül meredező szájrésszel és üve­
ges, üres tekintetű szempárral.
A rovarembernél pisztoly volt. Vic figyelte, ahogy
a fegyver fellibben rá, és rezzenéstelen arccal meredt a
fekete cső végén a meglepően parányi, emberi írisznél
alig nagyobb lyukba.
- Beng, beng - mondta a rovarember.
totta a fejét, és gyorsabban pedálozott; egyedül így
hagyhatta maga mögött a szörnyű lehetőséget.
A következő gondolata az volt, hogy nem is kocsi­
ban és nem is a Tuff Bumeren ül, hanem az apja
Harleyján. A karja a férfi dereka köré fonva, a fején
a sisak, amit az apja külön neki vásárolt, a fekete,
egész fejet beburkoló sisak, amitől szkafanderbe öltö­
zött űrhajósnak érezte magát. Visszafelé tartottak a
Winnipesaukee-tóhoz, Vic anyjának karperecéért -
meg akarták lepni vele. Az anyja majd álmélkodva
felkiált, mikor meglátja az apja kezében, az apja pedig
nevet, és átkarolja Linda McQy.een derekát, és arcon
csókolja, és újra szent lesz a béke.
A Kölyök siklott a villódzó napfényben a lelógó
ágak alatt. Olyan közel járt a 495-ös főúthoz, hogy
már hallotta is a forgalmat: a kamionok visszakapcso­
ló váltójának kínlódását, a személyautók zúgását, és
igen, még egy délnek tartó nagymotor mennydörgés­
szerű robaját is.
Amikor behunyta a szemét, a főúton robogott maga
is, príma időt ment, élvezte a súlytalanság érzését, ahogy
a motor bedőlt a kanyarokban. Észre sem vette, hogy
most egyedül van a motorkerékpáron, már nagyobb
lány, elég idős, hogy saját maga adagolja a gázt.
Ettől majd eláll a szavuk. Előkeríti a karperecet, és
visszajön, és ledobja az ágyra a szülei közé, és szó nél­
kül kisétál. Hadd nézzék egymást megszégyenülten.
Leginkább azonban a motorról fantáziált, ahogy a ki­
lométereket falva rohan bele az alkonyatba.
A Tuff Bumer előcsusszant a fenyőillatú félho­
mályból, ki a széles földútra, amely a hídhoz vezetett.

31
Az Ebúthoz, ahogy a környékbeliek nevezték, zan­
zásítva.
A hídhoz közeledve észrevette, hogy a kerítésdrót
nincs a helyén. A dróthálót lecibálták az oszlopokról,
és most ott hevert a porban. A híd bejáratát - amelyen
egy autó is csak szűkösen fért át - borostyánloboncok
keretezték, finoman lengedezve a folyóról feláramló
léghuzatban. A híd belsejében szögletes alagűt hú­
zódott, hihetetlen fényességű négyszöggel a végén,
mintha a túloldalon aranyló búzamezőre nyílna. Vagy
esetleg csak aranyra, töméntelen sok aranyra.
Vic lassított. Mélyen bent járt a saját fejében, és
amikor elhatározta, hogy továbbmegy, egyenesen át a
dróthálón és be a sötétbe, bringás önkívületében nem
sokat rágódott a döntésen. Ha megáll, leszerepel a bá­
torságpróbán, és azt nem engedhette meg. Ráadásul
hitt a sebességben. Ha a pallók megroppannak alatta,
csak teker tovább, letakarodik a korhadt fáról, mielőtt
az engedhetne a súlyának. Ha van odabent valaki+va­
lami szakadt csöves, aki szívesen megtapizna egy kis­
lányt-, elrobog mellette, mielőtt rámozdulhatna.
Az elreccsenő öreg pallók és a fogdosódó hajlékta­
lan gondolata édes rémülettel töltötte el, és ahelyett,
hogy megtorpant volna, kiállt a nyeregből, és még ke­
ményebben pedálozott.Aztán hűvös megelégedettség­
gel arra gondolt, hogy amennyiben a híd tényleg a tíz
emelet mélységben alatta lévő folyóba zuhanna, ő pe­
dig ősszezúzódna a gerendák között, arról is a szülei
tehetnének, amiért elüldözték hazulról a marakodá­
sukkal; na, az móresre tanítaná őket. Iszonyúan hiá­
nyozna nekik, belebetegednének a szomorúságba és

31
a bűntudatba, és előbb-utóbb pontosan ez is vár rájuk,
mindkettejükre.
A kerítésdrót megzörrent és koppant a kerekek
alatt, Vicet denevér- és korhadásszagú, föld alatti sö­
tétség nyelte el.
Ahogy beért, látta, hogy bal felől feliratot fújtak
a falra, zöld festékkel. Nem lassított, hogy elolvassa,
de úgy tűnt, mintha az lett volna, hogy Terry's, ami
azért volt fura, mert hazafelé tényleg megálltak ebéd­
re egy Terry's nevű helyen, a Terry's Primo Subsban,
még a New Hampshire-i Hamptonban, a tengerpar­
ton. A szokásos pihenőhelyük volt ez a Winnipesau­
kee-tótól hazafelé, nagyjából félúton Haverhill és a
Tó között:
A fedett híd belsejében megváltoztak a hangok. Vic
továbbra is hallotta a folyót, harminc méter mélység­
ben, de az áramló víz surrogása helyett most inkább
mintha morajló fehérzajt, rádiósistergést hallott vol­
na. Nem nézett le, félt megpillantani a folyót a pallók
közötti résekben. Még oldalra sem nézegetett, inkább
csak a híd túlsó végére függesztette a tekintetét.
Szaggatott fehér fényben haladt. Az egyik ujjnyi
vastag fényességlapot átütve enyhe lüktetés állt a bal
szemébe. A padló kellemetlenül nyúlékonynak tűnt.
Vic fejében mostanra egyetlen kétszónyi fohász kat­
togott - mindjdrt átérsz, mindjárt átérsz -, kalimpáló
lába ütemére.
A fényesnégyszög a híd túlsó végén nagyobb lett és
még szemkápráztatóbb. Ahogy közeledett, Vic felfi­
gyelt a kintről áradó forróságra. Pedálozás közben -
rejtélyes módon - napolaj és hagymakarikák illatát
 érezte. Azon már nem is csodálkozott, hogy miért
nincs kapu itt, a híd másik végénél sem.
Vic McQµeen, más néven a Kölyök, nagyot kor­
tyolt a levegőből, és dibegő-dobogó kerekekkel kíte­
.kert a Rövidebb Útból a napfényre, a pallókról az asz­
faltozott útra. A fehérzaj sziszegése és moraja hirtelen
abbamaradt, mintha tényleg egy sercegő rádiót hall­
gatott volna, és most valaki megnyomta a kikapcsoló
gombot.
Még három-négy métert siklott, mire meglátta, hol
van. A szíve hamarabb összeszorult a mellkasában,
mint ahogy a keze rászorulhatott volna a fékre. 0 lyan
hirtelen, olyan erővel állította meg a kerékpárt, hogy
a hátsó gumi kifarolt az aszfalton.
Egy földszintes épület mögötti kövezett kis utcá­
ban bukkant elő. Bal felől szemétgyűjtő konténer és
néhány kuka állt egy téglafalnál. A kis utca végét ma­
gas deszkapalánk rekesztette el. A palánk túloldalán
autóút volt. Vic hallotta a forgalom zaját, és az egyik
autóból kiszüremlő dalfoszlányt: Abra-abra-cadab­
ra... I wanna reacb out and grab ya ... 2
Rögtön tudta, hogy rossz helyre keveredett. Sok­
szor járt kint a Rövidebb Útnál, éppen elégszer nézett
át a Merrimack magas partjai között, hogy tudja, mi
van odaát: egy erdővel benőtt hegy, zöld és hűvös és

2 Steve Miller szerelmes dalának kiragadott sora ebben a szö­

vegkörnyezetben inkább fenyegetés, pl.: Abrakadabra, abra­
kadabra, épp elég leszel a fél fogamra. (A ford.)

34
tetőből pongyolapitypangok és kórók sarjadtak. Az
épület elején jókora pajtaajtó volt, elég nagy, hogy egy
autó beférjen rajta, és oldalajtó is volt, egyetlen ablak­
szemmel. Belülről papírlapot ragasztottak az üvegre.
Ott, gondolta Vic, és amikor idegességében nagyot
nyelt, kattant a torka. Uíiyne ott van bent.
Ez megint Colorado. A Wraith bent parkol a fé­
szerben, Wayne és Manx pedig ott ülnek benne, és
várják,hogy elteljen a nap.
Forró szél morajlott a fák lombja közt. És egy má­
sik hang is hallatszott, valahonnan Vic mögül: eszelős,
gépi surrogás, acélos krepegés. Vic végigpillantott az
úton. A legközelebbi ház egy jól karbantartott kis
ranch volt; eperrózsaszínű falaivalés fehér élcsíkjaival
kókuszos tetejű mignonra emlékeztetett. Hógolyónak
hívják,jutott eszébe Vicnek. Az udvar tele volt azok­
kal a pörgő alufólia virágokkal, amiket az emberek
azért döfnek a gyepbe, hogy befogják velük a szelet.
Ezek most őrült gyorsan pörögtek.
Egy köpcös, csúnya nyugdíjas kint volt a behajtó­
ján, és sövényvágóollóvala kezében, a szemét gyanak­
vón összehúzvasandított Vic felé.Valószínűlegaz ön­
kéntes polgárőr fajtából, gondolta Vic, ami azt jelen­
tette, hogy ha nem egy felhőszakadással gyűlik meg
a baja öt percen belül, akkor a rendőrökkel.
Elgurult a parkoló széléig, ott leállította a motort,
a kulcsot a gyújtásban hagyta - ha netán sietősen kel­
lene távoznia. A templomrom mellett megállva a fé­
szer felé pillantott. Aztán észrevette,hogy nincs nyála.
Olyan száraz volt a szájürege, mint a szélben zizegő
falevelek.

623
 Terry's Primo Subs
Hampton Beach, New Hampshire

Elballagott az étterem előtt letámasztott, a délutáni

veröfénytöllángot vető krómozású nagymotorok mel­
lett. Az ételkiadó ablaknál lányok vártak a sorukra,
bikini felsős és forrónadrágos, csilingelő nevetésű lá­
nyok. Mennyire utálta a hangjukat; mintha üvegcső­
römpölést hallott volna, olyan volt. Bement az étte­
rembe. Az ajtó fölött rézcsengettyű csilingelt.
Nyitva voltak az ablakok, és a pult mögül fél tucat
ventilátor füjta a levegőt az asztalok felé, de így is túl
melegvolt odabent. A mennyezetről hosszúlégypapír­
csíkok lógtak le, és lengedeztek a huzatban. A Kölyök
nem szívesennézett a légypapírra,a rovarokra,melyek
a ragacs fogságábaesvehaldokoltak, hogy közvetlenül
alattuk az emberek zavartalanul tömhessék magukba
a hamburgerüket. Korábban, amikor a szüleivela nap
folyamán itt ebédelt, nem vette észre a légypapírt.
Kótyagosnak érezte magát, mint aki tele gyomorral
szaladgált az augusztusi kánikulában. A pénztárgép
mögött nagydarab, fehér trikós férfi állt. A válla sző-

36
 rös volt, és leégéstől pecsenyevörös, az orrán cinkke­
nőcs csíkja. PETE, hirdette a trikóján a fehér műanyag
táblácska. Pete egész délután itt volt. Két órával ko­
rábban Vic az apja mellett álldogált, miközben Chris
McO!ieen kifizette a férfinak a hamburgerkosaraikat
és a turmixaikat. A két férfi a Red Soxról beszélgetett,
akiknek kivételesen egész jól ment a játék. Úgy tűnt,
az 1986-os lehet az év, amikor végre megtörik az átok.
Clemens tarolt. Az a srác elnyerte a liga legjobb dobó­
játékosának járó Cy Young-díjat, és még bő egy hó­
nap volt hátra a szezonból.
Vic a férfi felé fordult, ha másért nem, mert megis­
merte. Utána viszont csak állt hunyorogva, és fogalma
sem volt, mit mondhatna. A Pete háta mögött duru­
zsoló ventilátor éppen az arcába hordta a férfi párás
testszagát. Nem, tényleg nem volt túl jól.
A legszívesebben elsírta volna magát, ahogy úrrá
lett rajta a gyámoltalanság szokatlan érzése. Itt áll
New Hampshire-ben, egy idegen városban. A Rövi­
debb Út Hidat az épület mögötti kis utcába gyömö­
szölték, és valahogy erről is ő tehet. A szülei veszek­
szenek, és nem is sejtik, milyen messzire elkódorgott
hazulról. Mindezt ki kell mondani, és még mást is.
Haza kell telefonálnia. Telefonálnia kell a rendőrség­
re. Valakinek ki kell mennie megnézni a hidat a kis
utcában. Émelyítően kavarogtak a gondolatai. Rossz
hely volt most a feje belseje, idegesítő lármával és ka­
vargó denevérekkel teli sötét alagút.
De a nagydarab férfi megtakatította neki a vesződ­
sézer, nem kellett kitalálnia. hol kezdien hele. - Hát itt

37
vagy - szólt oda neki, amikor meglátta. - Gondoltam,
hogy még találkozunk. Visszajöttél érte, igaz-e?
Vic meghökkenve meredt rá. - Visszajöttem érte?!
- A pillangós karperecért.
A férfi megnyomott egy gombot, és a pénztárgép
fiókja hangos csilingeléssel felpattant. Az anyja karpe­
rece ott volt bent a végében.
Az ékszer láttán Vic lába újra megremegett. Erőt­
lenül felsóhajtott. Mióta a fedett híd alagútjából elő­
bukkanva képtelen módon Hampton Beachben talál­
ta magát, most először érezte, hogy úgy-ahogy átlátja
a helyzetet.
Képzeletében az anyja karperecének keresésére in­
dult, és valahogy sikerült megtalálnia. A kerékpárjára
soha nem is ült fel. Valószínűleg a szülei se veszeked­
tek igazából. A kis utcába gyömöszölt hídra csak
egyetlen magyarázat lehetséges. Lesülve és kimerül­
ten, turmixszal teli hassal hazaért, elpilledve végigfe­
küdt az ágyán, és most álmodik. Ezt szem előtt tartva
úgy gondolta, a legokosabb, amit tehet, ha magához
veszi az anyja karperecét, és a hídon át visszamegy a
túloldalra. Mely pontján az álomnak majd nyilván fel­
ébred.
A bal szeme mögött tompa sajgás lüktetett megint.
Fejfájás készülődött. Nem is akármilyen. Nem emlé­
kezett rá, hogy valaha is fejfájósan érkezett volna egy
álomba azelőtt.
- Köszönöm - mondta, ahogy Pete átnyújtotta a
karperecet a pult fölött. - Anyukám már nagyon ag­
gódott miatta. Értékes darab.

38
 - Nagyon aggódott, mi? - Pete a fülében vájkált
a kisujjával. - Nyilván érzelmileg kötődik hozzá.
- Nem. Vagyis hogy igen, persze. Azelőtt a nagy­
mamájáé volt, az én dédnagymamámé. De amúgy is
értékes.
- Hát hogyne.
- Régiség- mondta a Kölyök,de nem esküdött vol-
na meg rá, miért kell győzködnie a férfit a karperec
értékéről.
- Csak akkor régiség, ha ér is valamit. Ha nem ér
semmit, akkor csak valami régi vacak.
- Gyémántos- mondta a Kölyök.- Gyémántok van-
nak rajta, amúgy meg arany.
Pete gúnyosan horkantott.
- De tényleg - erősködött Vic.
Mire a férfi: - Ugyan. Mondom, hogy bizsu. Amit
gyémántnak nézel, az csak cirkónium. És látod a bel­
sejét, ahol átmegy ezüstbe? Az aranyon nem fog a
rozsda. Ami jó, az jó is marad, a strapától függetle­
nül. - A férfi szemöldöke összeráncolódott a váratlan
együttérzéstől.- Jól vagy?Elég ramatyul nézel ki.
- Semmi bajom - mondta a Kölyök.- Csak túlzás­
ba vittem a napozást. - Ez nagyon felnőttesen hang­
zott,
De igazából nem volt jól. Szédült, és folyamatosan
remegett a lába. Kint akart lenni, távol a Pete-verejték
és a hagymakarikák meg a bugyborékoló olaj páráinak
szagegyvelegétől.Túl akart lenni az álmon.
- Biztos nem kérsz egy hideg italt? - kérdezte Pete.
- Kösz, de amikor itt ebédeltünk, már ittam egy
turmixot.

39
son, miközben kínlódva igyekezett irányban tartani
a Triumphot.
A motor majdnem a híd túlsó végénél járt már. Né­
hány denevér ráérősen kiröppent az éjszakába, és Vic
arra gondolt, a McQueen lánynak elmentek otthonról.
Hirtelen megjelent előtte gyerekkori Raleigh Tuff
Burnere. A kerékpár mintha szembeszáguldott volna
velük, ahogy a reflektor fénykévéjevégigsiklott rajta.
Vic rájött, fél pillanattal elkésvecsak, hogy össze fog­
nak ütközni, és hogy ez brutális következményekkeljár
majd. Aztán az első kerék telibe találta a Raleigh-t.
A Triumph mintha felakadt, megfeneklett volna
a pókhálóval beszőtt, rozsdás kerékpáron, és máris ol­
dalvást fordult, és kezdett eldőlni, miközben a fedett
hídból kiértek. Tucatnyi denevér tódult ki velük a híd
végén.
A gumiabroncsok előbb földbe martak, aztán fűbe.
Vic látta, hogy a talaj meredeken szakad alá,látta, hogy
át fognak bukni egy rézsű peremén. Fenyőfákatpillan­
tott meg, angyalokkal és hópelyhekkel feldíszített fe­
nyőfákat.
Aztán alábuktak egy meredek lejtőn. A motor át­
fordult, ők pedig oldalvástleborultak róla.A Triumph
követte őket a mélybe, forró vaslavinaként zuhanva
rájuk. A világon hasadék nyílt, és ők kipottyantak raj­
ta a sötétségbe.
hidat bámulta, valahol a felháborodás és a rémület kö­
zött.
- A kurva életbe - szólalt meg a pasas. Zavarodott
pillantást vetett Vicre. - Te gyerek, te is látod? Mi az
isten izéje az ott?
- A hidam. De ne aggódjon. Viszem magammal
- mondta Vic. Saját maga előtt sem volt világos, hogy
ezt miként gondolja kivitelezni.
Megmarkolta a bringája kormányát, visszakanyaro­
dott vele, és a híd felé tolta. Futva tett két lépést, aztán
átvetette a lábát.
Az első kerék feldöccent a pallókra, és Vicet elnyel­
te a sziszegő sötétség.
A hang, az értelmetlen, morajló sistergés egyre erő­
södött, ahogy a Raleigh begurult vele a hídra.Jövet azt
hitte, hogy a folyót hallja lentről, de nem. Csak most
vette észre, hogy a falakon hosszú rések vannak, és el­
suhantában olyasfajta fehér villódzást látott rajtuk ke­
resztül, mintha a világ legnagyobb tévékészűléke mű­
ködne a fal túloldalán, egy olyan csatornára állítva,
ahol éppen nem sugároznak semmit. Az oldalra dőlt,
roskatag hidat fényvihar ostromolta. Vic érezte, ahogy
a híd kissé megroggyan a falait verő záportól.
Behunyta a szemét, nem akart látni többé, kiállt
a nyeregből, és vadul tekert, hogy átérjen. Megint meg­
próbálkozott korábbi mantrájával - mindjárt átérsz,
mindjárt átérsz -, de túlságosan fulladt és émelygett,
hogy bármilyen gondolatot hosszabban kitarthatott
volna. Csak a zihálása volt és a morajló,dühödt sister­
gés, az egyre erősödő, végtelen hangzuhatag. A hang

ll
intenzitása őrjítően fokozódott, végül a legszívesebben
felkiáltott volna, hogy elég!, már ott volt a száján a szó,
elég, elég, a tüdeje gyűjtötte a levegőt a kiáltáshoz, ami­
kor a kerékpár átdöccent a fedett híd küszöbén, és tud­
ta, hogy ez már megint
 Haverhill, Massachusetts

A hang lágy, elektronikus pukkanással elhallgatott.

Vic a fejében, a bal halántékában érezte a pukkanást,
kicsiny,de tisztán kivehető robbanásként.
Behunyt szemmel is tudta, hogy otthon van - vagy
ha nem is otthon, legalább a saját erdejében.Azt, hogy
ez a saját erdeje, a fenyőillatból és a levegő minőségé­
ből tudta, abból a tisztára sikált, hűvös illatból, amit
magában mindig a Merrimack folyóvalkapcsolt ősz­
sze.Hallotta a folyót,távolian;a víz iramlásának gyen­
géd és megnyugtató hangja egyáltalán nem hasonlí­
tott sistergésre.
Kinyitotta a szemét, a fejét felszegvekirázta a haját
az arcából. A késő délutáni napfény rendszertelenül
villódzott a magasban a fák lombján keresztül. Vic
lassított, behúzta a fékeket, és letette a lábát.
Hátrafordult, hogy még utoljára végigpillantson a
hídon Hampton Beach felé. Kíváncsi volt, látja-e a
szakácsot a piszkos kötényében.
De nem látta, merthogy a Rövidebb Út híd eltűnt.
Ott, ahol a híd bejáratának kellett volna lennie, korlát

43
húzódott. Azon túl pedig csak gyomos meredély, egé­
szen a folyó sötétkék csatornájáig.
A kavargó, haragos vízből három Y alakú, repede­
zett betonpillér állt ki. Ennyi maradt a Rövidebb Út­
ból.
Vic nem értette. Most kerekezett át a hídon, még
érezte az orrában a napszítta, öreg fa és a denevérpisi
szagát, hallotta dobogni a kerekei alatt a pallókat.
A bal szeme lüktetett. Behunyta, megdörgölte a te- ·
nyerével, aztán kinyitotta megint, és egy pillanatra
mintha ott lett volna a híd. Látott, vagy látni vélt va­
lami utöképszerüséget, híd alakú fehér ragyogást,
amely egészen a túlsó partig ért.
De az utókép nem bizonyult tartósnak, és a bal sze­
méből patakzott a könny, és túlságosan elcsigázott
volt, hogy sokáig azon merengjen, mi lett a híddal.
Még soha életében nem érezte ennyire, hogy otthon
a helye, a szobájában, az ágyában, a ropogós lepedők
között.
Felült a biciklijére, de néhány méter pedálozás
után leszállt, és inkább tolta. A fejét leszegte, a haja
az arca előtt lengedezett. Az anyja karperece körbe­
forgott verejtékes bőrén, alig vette észre,hogy a csuk­
lóján van.
Áttolta a kerékpárt a hátsó udvar megsárgult füvén,
el a minijátszótér mellett; újabban már soha nem
játszott itt, a hinta láncát vastagon belepte a rozsda.
A behajtón elfektette a kerékpárt, és bement. A szo­
bájába kívánkozott, le akart feküdni és pihenni. Ami­
kor viszont fémes reccsenést hallott a konyha felől,
arra vette az irányt, hogy megnézze, ki van ott.
 Az apja állt a mosogatónál, neki háttal, az egyik ke­
zében dobozos sör, a másik kezét a csaphoz tartotta,
ide-oda forgatva öklét a hideg víz alatt.
Vic nem esküdött volna meg rá, meddig volt oda.
A grillsütő órája sem segített. 12:00-át villogott vég
nélkül, ahogy áramkimaradás után szokott. A villany
se égett, a délután árnyaival teli helyiségben kifejezet­
ten hűvös volt.
- Apa - szólalt meg, alig ismerve saját, fásult hang­
jára. - Hány óra?
A férfi a sütő felé pillantott, finoman megrázta a
fejét.
- Gőzöm sincs. Kábé öt perce ment el az áram. Azt
hiszem, az egész utcában nincs ... - Vicre pillantott,
a szemöldöke kérdőn felszaladt a homlokán. - Mi
van? Jól érzed magad? - Elzárta a csapot, egy törlő­
ronggyal felitatta a vizet a kezéről. - Elég ramatyul
nézel ki.
Vic elszoruló torokkal, örömtelenül felnevetett.
- Pete is ezt mondta. - Mintha messzi távolból érke­
zett volna a hangja: egy hosszú alagút túloldaláról.
- Pete? Milyen Pete?
- A Hampton Beach-i Pete. '
-Vic?!
- Nincs semmi bajom. - Nyelni próbált, de nem
bírt. Gyötrelmes szomjúságot érzett, de ez csak akkor
tudatosult benne, amikor meglátta a hideg italt az ap­
ja kezében. Behunyta a szemét, és egy grépfrútlével
teli, páragyöngyös pohár képe jelent meg előtte; a lát­
ványtól mintha teste összes sejtje követelőzve sajogni

l5
kezdett volna. - Csak szomjas vagyok. Van itthon va­
lami gyümölcslé?
- Bocs, Kölyök, de elég üres a hűtő. Anyád még
nem volt boltban, mióta hazajöttünk.
-Lepihent?
- Nem tudom. - És nem is érdekel. Nem tette hozzá,
de benne volt a hanghordozásában.
- Tényleg... - szólalt meg Vic. Lecsúsztatta a kar­
perecet a csuklójáról, és a konyhaasztalra tette. - Ha
kijön, szólj neki, hogy megtaláltam a karperecét.
A férfibecsapta a hűtőszekrény ajtaját,hátrafordult.
A tekintete a karperecre siklott, aztán visszaVicre.
- Mégis hol...?
- A kocsiban.Az ülések között.
A helyiség elsötétült, mintha irdatlan felhők mögé
bújt volna a nap az égen. Vic megtántorodott.
Az apja az arcához érintette a kézfejét, a sörösdo­
bozt tartó kezét. Le voltak horzsolva a bütykei. - Jé­
zusom, Kölyök,te tűzforró vagy.Hé, Lin?
- Semmi bajom - motyogta. - Csak le kell feküd­
nöm kicsit.
Nem úgy gondolta, hogy akkor és ott le is fekszik;
a terv az volt, hogy bemegy a szobájába,és elnyújtózik
dögös új David Hasselhoff posztere alatt - de a térde
hirtelen megbicsaklott, pedig összerogyott. Az apja
ő

elkapta, mielőtt a padlóra zuhanhatott volna. Egyik

kezével a térdhajlata alatt, másikkal a hónaljánál, fel­
nyalábolta,és elindult vele a folyosón.
- Lin?- kiáltotta megint.
Linda előbukkant a szobájából. Megnedvesített
konyharuhát tartott a szája sarkához, gesztenyevörös

16
haja kócos volt, a szeme réveteg, mintha tényleg most
ébredt volna. Amikor meglátta lányukat a férje karjá­
ban, kiélesedett a tekintete.
Vic szobájának ajtajánál ért oda hozzájuk. Vékony
ujjaival felnyúlt, félretolta a lány haját, és a homloká­
hoz nyomta a tenyerét. Sima volt a tenyere, és fagyosan
hideg, és az érintés félig hidegrázásszerú, félig gyö­
nyörteli borzongásra késztette Vicet. A szülei már
nem haragudtak egymásra, és ha tudta volna, hogy
csak be kell lázasodnia, és máris elássák a csatabárdot,
dehogy kerekezett volna át a hídon a karperecért: csak
eszik egy kis krétát, és kész.
- Mi van a gyerekkel, Chris?
- Elájult.
- Nem ájultam el...
- Negyvenfokos láza van, nem bír megállni a lábán,
és mégis vitatkozik ... - Az apja hangjából nem lehe­
tett nem kihallani a büszkeséget.
Vic anyja leengedte a konyharuhát a szájától.- Hő­
guta. Három órát főtt a kocsiban, aztán rögtön kiment
biciklizni, és nem védte a fejét a nap ellen, és egész
nap nem is ivott, leszámítva azt a vacak turmixot a
Terry'sben.
- Frappé. A Terry'sben csak frappé van - mondta
Vic. - Sebes a szád.
Az anyja megnyalta feldagadt ajkát a szájzugnál.
- Hozok egy pohár vizet meg egy kis ibuprofent.
Mindketten tudunk vele mit kezdeni.
- Ha úgyis a konyhában jársz, nem akarod magad­
hoz venni a karperecedet? - szólalt meg Chris. - Ott
van az asztalon.

l7
 Linda még lépett kettőt, mielőtt eljutott a tudatáig,
mit mondott a férje. Hátrafordult. Chris McQieen
Vic szobájának ajtajában állt, a lánnyal a karjában. Vic
már látta David Hasselhoffot az ágya felett, a szív­
tipró mosolyával, mint aki mindjárt rákacsint, és meg­
szólal: Szép munka, pajtás.
- A kocsibanvolt- mondta Chris. - A Kölyökmeg­
találta.
 Otthon

Vic aludt.
Álmában összefüggéstelen állóképek peregtek: egy
gázálarc a betonpadlón, bezúzott fejű kutyatetem az
út mellett, vak fehér angyalokkal telaggatott hatal­
mas fenyőfák erdeje.
Ez az utolsó kép annyira elevenvolt, és sejtelmessé­
gében annyira szörnyű - azok a húsz méter magas,
sötét fák, ahogy egy pogány szertartás bódult résztve­
vőiként hajladoznak a szélben, a felvillanóés csillámló
angyalok az ágak között-, hogy a legszívesebbenfel­
sikoltott volna.
Kiáltani próbált, de nem tudott hangot kierőltetni
a torkán. Puha, levegőtlen anyag hegynyi halma, ful­
lasztó árnyéklavina temette el. Próbált utat vájni ma­
gának, kétségbeesetten hadonászva, szíjas izmainak
minden erejévelcsapkodva,míg végülverejtékbenúszó
testtel, ülő helyzetben találta magát az ágyon.Az ap­
ja ott ült mellette a matrac szélén, és a csuklóját mar­
kolta.

49
 - Vic. Vic. Nyugi. Az előbb akkorát behúztál, hogy
majdnem leszakadt a fejem.Ne bomolj. Én vagyokaz,
apa.
- Ó... - Amikor az apja elengedte, a karja lehullt
a teste mellé az ágyra.- Bocs.
A férfi a mutató- és a hüvelykujjaközé fogva meg­
mozgatta az állát.- Nem gond. Biztos rászolgáltam.
-Mivel?
- Mit tudom én. Akármivel: Az embernek mindig
van valami a rovásán.
Vic előrehajolt, és megpuszilta apja borostás állát.
A férfi elmosolyodott.
- Elmúlt a lázad.Jobban vagy?
Vic vállat vont, kutya baja, gondolta, most, hogy
kikecmergett a nagy halom fekete paplan alól, és ma­
ga mögött hagyta az álombeli erdő gonosz karácsony­
fáit.
- Nagyon durván ki voltál bukva. Hallanod kellett
volna magadat.
- Miket mondtam?
- Egyszer azt kiabáltad, hogy a denevérek előjöttek
a hídból. De nyilván a templomtoronyra gondoltál.
- Igen. Vagyis nem. A hídról beszéltem. - Nem is
értette, hogyan feledkezhetett el, ha csak egy pillanat­
ra is, a Rövidebb Útról. - Apa, mi történt a híddal?
-A híddal?
-A Rövidebb Úttal. Azzal a régi fedett híddal. El-
tűnt.
- Ó... Hallottam, hogy valami idióta át akart hajta­
ni rajta a kocsijával,és leszakadt alatta. Kinyírta ma­
gát, és a híd nagy részét is magávalvitte. A maradékot

50
meg lebontották. Ezért mondtam mindig, hogy eszed­
be ne jusson kimenni rá. Már húsz évvel ezelőtt le kel­
lett volna bontaniuk.
Vic megborzongott.
- Nézzenek oda - szólalt meg az apja. - Reszketsz,
mint a vadászkutya.
Erről eszébe jutott a lázálma a bezúzott koponyájú
kutyáról, és először felfénylett, aztán elhomályosult
körülötte a világ.
Amikor a látása kitisztult, az apja egy gumivödröt
tartott eléje.
- Ha kikívánkozik belőled valami - mondta a
férfi-, próbálj beletalálni.Jézusom, soha nem eszünk
többé abban a kurva Terry'sben.
Vicnek eszébe jutott a Pete-verejték szaga és a ro­
vartetemekkel borított légypapír lengedező csíkjai, és
öklendezni kezdett.
Az apja kivitte a gumivödröt a hányással. Egy po­
hár jéghideg vízzel jött vissza.
Három kortyra kiitta a felét. Annyira hideg volt,
hogy újabb reszketésrohamot váltott, ki belőle. Chris
betakargatta, visszaült melléje, a vállára tette a kezét,
és várta, hogy a hidegrázás abbamaradjon. Aztán nem
mozdult. Nem beszélt. Vicet már az is megnyugtatta,
hogy ott van mellette, hogy osztozhat az apja lezser,
magabiztos némaságában, és alig telt el kis idő, máris
érezte, hogy becsusszan egy újabb álomba. Becsusz­
szan ... vagy esetleg bekerekezik. Ahogy ott feküdt le­
hunyt szemmel, olyan érzése támadt, szinte, hogy újra
a kerékpárján ül, és könnyedén siklik a sötét és békés
csendben.

SI
 Amikor viszont az apja felkelt, hogy megy, még
mindig eléggé tudatánál volt, hogy észrevegye, és tilta­
kozó nyöszörgéssel utána nyúlt. A férfi kisiklott a keze
közül.
- Pihend ki magad, Vic - suttogta. - Meglátod,
nemsokára megint a bringádon ülsz majd.
Álom és ébrenlét határán sodródott.
A férfi hangja távolról érkezett el hozzá.
- Sajnálom, hogy lebontották a Rövidebb Utat
- dörmögte Chris McQyeen.
- Azt hittem, nem szeretted - motyogta a Kölyök,
és elfordult az apjától, útjára bocsátva, feladva a férfit.
- Azt hittem, félsz, hogy egyszer megpróbálok kite­
kerni rajta a bringámmal.
- Igaz - mondta az apja. - Féltem is. Azt sajnálom,
hogy fogták magukat, és nélkülem bontották le. Rám
bízhatták volna a töltetek elhelyezését,ha már egyszer
a levegőbeakarták repíteni. Az a híd életveszélyesvolt.
A vak is láthatta, hogy előbb-utóbb valaki otthagyja
a fogát. Örülök, hogy nem te voltál az a valaki.Most
pedig aludj, Kölyök.
 Különböző helyszínek

A karpereckaland néhány hónap alatt nagyrészt elfe­

lejtődött, és amikor Vicnek mégis eszébe jutott, úgy
emlékezett, hogy az autóban találta meg az ékszert.
Ha tehette, nem gondolt a Rövidebb Útra. Emlékei
a hídon át tett kiruccanásról hézagosak voltak, és hal­
lucinációszerűek, és elválaszthatatlanul egybeforrtak
otthoni lázálmával a komoran hajlongó, sötét fenyő­
fákról és a bevert fejű, döglött kutyáról. Az emlékek
felelevenítésenem tett jót, úgyhogy az egészet begyö­
möszölte agyának egyik biztonságos rekeszébe,elzár­
ta, hogy ne is lássa,és igyekezett elfelejteni.
Ugyanígy járt el máskor is mindig.
Merthogy más alkalmak is voltak, újabb kerékpáros
kiruccanások - a hídon át, ami már nem is volt ott-,
hogy előkerítsen ezt-azt, elkallódott holmikat.
A barátnője, Willa Lords például elveszítette Mr.
Pentackot, a szerencsehozó kordbársony pingvinjét.
Willa Vicéknél aludt, és a szülei nagytakarítást ren­
deztek a szobájában, és Willa úgy gondolta, Mr. Pen­
tack valószínűleg a szemetesben végezte a működés-

53
képtelen Tinker Bell mobiltelefonnal és a Lite-Brite
mozaikkirakóssal együtt. Willa annyira vigasztalha­
tatlan volt, annyira feldúlt, hogy iskolába se tudott
menni másnap, és a rákövetkező napon se.
De Vic megmentette a helyzetet. Kiderült, hogy
Willa magával hozta Mr. Pentackot az ott-alvásra.
Vic ugyanis megtalálta a kabalafigurát az ágya alatt,
a porcicák és az elfelejtett zoknik között. Tragédia el­
hárítva.
Vic egyáltalán nem hitte, hogy úgy találta volna
meg Mr. Pentackot, hogy felült a Raleigh-ra, és a
Pittman Street-i kiserdőn át kikerekezett oda, ahol
azelőtt a Rövidebb Út híd állt. Nem hitte, hogy a híd
már ott várt rá, sem azt, hogy zöld festékkel fújt felira­
tot látott a falán: FENWAYI TEKEPÁLYA---+. Nem
hitte, hogy a híd belsejét morajló sistergés töltötte
meg, és azt sem, hogy a fenyődeszkafalon túl rejtélyes
fények villogtak és iramlottak tova.
Az agyában mégis volt egy kép arról, ahogy a Rövi­
debb Út alagútjából átgurul egy elsötétített - és reggel
hét lévén, néptelen - tekepályára. A fedett híd vége
a falat átütve, közvetlenül a pályákra nyílott. Vic is­
merte a helyet. Két héttel korábban járt ott egy szüle­
tésnapi partin, Willa is ott volt. Most a fenyőpadló
valami olajszerűségtől csillogott, és Vic bringájának
kereke úgy félresiklott rajta, mint vajdarabka a forró
serpenyőben.Ahogy elvágódott, lehorzsolta a könyö­
két. Mr. Pentack a gazdátlan holmik kosarában csü­
csült a pult mögött, a tekecipők polcai alatt.
Mindez csak egy történet volt, este mesélte magá­
nak, miután rátalált Mr. Pentackra az ágya alatt. Az-
 nap estére megbetegedett, forró és ragacsos lett a tes­
te, és szárazon köhögött, és az álmai elevenek és szür­
reálisak voltak.
A horzsolás a könyökén két nap alatt begyógyult.
Tízéves korában a kanapé párnái között találta meg
az apja pénztárcáját, és nem pedig egy építkezésen,
Attleboróban. A bal szeme napokig lüktetett, miután
a tárcát megtalálta, mintha valaki behúzott volna neki
egyet.
Tizenegy éves volt, amikor az utca túloldalán lakó
de Zoet házaspárnak elveszett a macskája, Taylor, egy
fekete-fehér szőrű, csont és bőr vénség. Egy nyári fel­
hőszakadás előtt elment hazulról, és nem jött vissza.
Mrs. de Zoet másnap reggel fel-alá járt az utcában,
Taylor nevét nyivákolva. Mr. de Zoet, egy madárijesz­
tőszerű férfi, aki csokornyakkendőt viselt és nadrág­
tartót, az udvaron állt, gereblyével a kézben, de gereb­
lyézés helyett csak elanyátlanodva nézett maga elé
fakó szemével.
Vic különösen Mr. de Zoetet szerette; a férfinak
olyasfajta furcsa akcentusa volt, mint Arnold Schwar­
zeneggernek, és a dolgozószobájában terepasztal állt,
miniatűr csatatérre!. Mr. de Zoetet pipafüst és frissen
főtt kávé illata lengte körül, és megengedte Vicnek,
hogy festegesse a terepasztal parányi lövészkatonáit.
Vic Taylort, a macskát is szerette. Dorombolás köz­
ben az állatnak csikorgó-kattogó hang hallatszott a
· mellkasából, mintha valami régi gép kelt volna oda­
bent zajos életre.
Taylort soha többé nem látták ... Vic viszont mesélt
magának egy történetet arról, hogy áttekert a Rővi-

55
debb Út hídon, és megtalálta szegényt kimeredve a
nedves gazban a főút méllétt. A szőre vértől volt csap­
zott, teljesen ellepték a legyek. Miután áthajtott rajta
egy autó, még sikerült levonszolnia magát az úttestről:
a Kölyök megtalálta a vérfoltokat az aszfalton.
Vic kezdte megutálni a sistergő-sercegő hangot.
SPICY MENACE
1990
 Sugarcreek, Pennsylvania

A hirdetés a Spicy Menace regényújság hátuljában je­

lent meg, az 1949-es augusztusi számban, amelynek
címlapján_egyjégtömbbe fagyasztott visító nőt tettek
közszemlére (Hűvös volt hozzá és kedvetlen ... Hát ő
meg hidegre tette!!). Egyetlen hasáb volt csak,az Adola
Melltartók (Diadalmas Dekoltázs!} sokkal nagyobb
reklámja alatt. Bing Partridge észre sem vette, csak
miután hosszasan megszemlélte a hölgyet az Adola­
reklámban: világos, bársonysima bőrű kismama-keb­
lek, melyeket fémes ragyogásúmelltartó kúpos csészéi
tartottak féken. A szem lehunyva, az ajkak kissé szét­
nyíltak, mintha a nő aludna, és édes álmot látna, és
Bing elképzelte, ahogy felébreszti egy csókkal.
- Bing és Adola ülnek a fán - dünnyögte Bing -, és
basznak, DE KEMÉNYEN ÁM!
Bing a csendes kis kuckójában ült az alagsorban,
a nadrágja letolva,a seggea poros betonon. Szabad ke­
ze nagyjábólott volt, ahová az ember képzeli,de egye­
lőre nem szorgoskodott különösebben. A lapokat rá­
érősen hajtogatva mazsolázott a magazinban, amikor

59
 ·,.1

··B IJDO~@„ hogy van egy hely, amit úgy hi'11118k, 0

·Jo ~©~@I?nr@UÚ~'f'f o .·
rátalált a kis hirdetésre. A bal alsó sarokban kemény­
kalapos hóember mutatott kacska faág karjával a hó­
pelyhek övezte szövegre.
Bing szerette a hirdetéseket az olcsó regényújságok
hátuljában: a játék katonákkal teli bádogszekrénykék
hirdetéseit (Élje át újra Verdun izgalmát!), a második
világháborúból visszamaradt felszerelések hirdetéseit
(Szuronyok! Karabélyok! Gázálarcok!), az olyan -kőny­
vek hirdetéseit, amelyekből megtudhatod, mit kell
tenned, hogy bomoljanak utánad a nők (Hogyan vehe­
ted rá, hogy BÁRMIT megtegyen neked!). Bing gyakran
kivágta a megrendelőlapokat, és csilingelő aprópénzt
vagy szutykos bankjegyeket adott postára, így próbál­
va fémdetektorra vagy otthoni hangyatenyészetre
szert tenni. Teljes szívévelazon volt, hogy megfeleljen
a szlogennek - Lepje Meg Barátait! Nyűgözze Le A
Rokonságot! -, oda se neki, hogy barátainak legfel­
jebb azt a három idiótát számíthatta, akik az irányítá­
sa alatt dolgoztak a NorChemPharm karbantartó bri­
gádjában, továbbá hogy összes közvetlen hozzátarto­
zója rég a földben nyugodott az Új Amerikai Hit
Tabernákuluma mögötti sírkertben. Azzal sem törő­
dött, hogy az apja által összegyűjtött szoftpornó ma­
gazinok, amelyek egy kartondobozban penészedtek
az alagsori nyugiszobában, előbb jelentek meg, mint
ahogy ő világra jött, és hogy a cégek, amelyeknek
pénzt küldözött, többnyire réges-régen lehúzták a re­
dőnyt.
Mindez eltörpült az érzelmi felfokozottság mellett,
amely ennek a Karácsonyországnevű helynek a hirde­
tése láttán uralkodott el rajta. Körülmetéletlen és eny-

61
hén élesztőszagú pénisze elfeledve kókadozott a bal
kezében.Templomtorony volt a lelke, amelyben most
egyszerre kondult meg az összes harang.
Fogalma sem volt, mi ez a Karácsonyország,vagy
hogy hol van, most hallott róla először. És mégis
azonnal úgy érezte, hogy csak oda kívánkozott egész
életében... lépdelni a macskakövesutcákon, sétálni a
selyemcukor lámpaoszlopok alatt, és figyelni, hogyan
visítoznak a gyerekek, miközben körbe-körbe repíti
őket a Rénszarvas-körhinta.
,,Neked mit érne egy örökösbelépőoda, ahol mindennap
karácsony reggelreébredsz?!",rikoltotta a hirdetés.
Bing negyvenkétszereskarácsonyozó volt, de ami­
kor a karácsony reggelekre gondolt, csak egyetlenegy
számított, és az képviselteaz összes többit. Bing kará­
csonyi emlékében az anyja karácsonyfa alakú aprósü­
teményeket csúsztatott ki a sütőből, és az egész házat
vaníliaillat lengte be. Mindez évekkel azelőtt volt,
hogy John Partridge szöget kapott a homloklebenyé­
be. Apja aznap reggel leült a padlóra Binggel, és fi­
gyelte az ajándékait kibontó gyereket.Bing a legutolsó
ajándékra emlékezett a legjobban: a jókora dobozból
egy gumi gázálarc került elő, és egy horpadt ro­
hamsisak, rozsdafoltokkal ott, ahol a festék lepattog­
zott.
- Koreában az életemet mentette meg ez a felsze­
relés - magyarázta az apja.- Mostantól a tiéd. Három
ferdeszemű is van a föld alatt, akik a kezedben lévő
gázálarcot látták életükben utoljára.
Bing felhúzta a fejére a gázálarcot, és a műanyag
lencséken át az apjára szegezte a tekintetét. Így, gáz-

62
álarcban, olyan volt a nappalijuk, mint egy rágógumi­
automata gömbjébe zárt kis világ. Az apja Bing fejére
tette a sisakot, és tisztelgett. Bing nagy komolyan
vissza tisztelgett.
- Szóval te vagy az - mondta az apja. - A fis ka­
tona, akiről mindenki beszél. Mr. Megállíthatatlan.
Velem-Aztán-Nem-Szaroztok közlegény. Jól mon­
dom?
- Velem-Aztán-Nem-Szaroztok közlegény szolgá­
latra jelentkezem. Parancs, értettem! - mondta Bing.
Az anyja törékeny, ideges hangon felnevetett, és így
szólt: - Ne beszélj csúnyán, John. Karácsony reggel
van, nem illik. Ezen a napon a Megváltónkat üdvözöl­
jük a földön.
- Nők ... - mondta John Partridge a fiának, miután
Bing anyja aprósüteményt tett eléjük, és visszament
a konyhába a kakaóért. - Ha megengeded nekik, éle­
ted végéig a csöcsükön tartanának. Persze, ha jobban
belegondolsz ... hol itt a gond? - És kacsintott.
És odakint közben nagy, sűrű pelyhekben hullt a
hó, ők pedig az egész napot együtt töltötték a házban,
és Bing felvette a gázálarcát és a rohamsisakját, és
háborúsat játszott, és újra meg újra lelőtte az apját,
John Partridge pedig újra meg újra meghalt, kizuhanva
a karosszékéből a tévé előtt. Egyszer Bing az anyját is
megölte, és az asszony engedelmesen bandzsítva el­
ernyedt, és halott is maradt majdnem egy teljes rek­
lámszünetre. Csak akkor ébredt fel, amikor Bing
levette a gázálarcot, és puszit nyomott a homlokára.
Akkor elmosolyodott, és így szólt: -Álcljon meg az Is­
ten, kicsi Bing Partridge. Jobban szeretlek bárminél.

63
 Mit érne meg neki, hogy mindennap így érezhesse
magát? Hogy azt érezhesse, hogy karácsony reggel
van, és egy igazi koreai háborús gázálarc várja a fa
alatt? Hogy újra átélhesse, ahogy az anyja lassan ki­
nyitja a szemét, és azt mondja:]obban szeretlek.bármi­
nél?
Három csosszanó lépést tett az ajtó felé, aztán ész­
be kapott, és felrántotta a nadrágot a derekán.
Annak idején, miután John Partridge munkaképte­
lenné vált, Bing anyja titkárnői feladatokat vállalt a
hitközségnél, és az Olivetti elektromos írógép még
mindig ott volt a folyosói szekrényben. Az „O" elve­
szett, de Bing tudta, hogy a „O"-val helyettesítheti. Pa­
pírt tekert a gépbe, és pötyögni kezdett:

Kedves XXXXX tisztelt KarácsOnyOrszágXXX

TulajdOnOsOk.!

A Spicy Menace Magazinban Olvasott hirdetésük.re

jelentkezem. HOgy szeretnék-e KarácsOnyOrszágban
dO!gOzni?Naná! 18 éves munk.aviszOnyOm van
a NOrChemPharmnál apennsylvaniai Sugarcreek.­
ben, és 12 éve a XXXXX karbantartó részleg vezető­
je vagyOk. Feladataim k.özétartOzik többfajta nagy
nyOmásúgáz kezeléseésszállítása, úgymint Oxigén,
hidrOgén,hélium ésszevO.flurán.Mit tippelnek.,
hány balesetvOlt afónökségem alatt? EGY SE!
Mit érne meg nekem, hOgy mindennap k.arácsOny
legyen? Kit k.ellk.inyírnOm érte, hahaha? Nincs az
a lepra munka, amit a NOrChemPharmnál ne csi­
náltam vOlna. PucOltam vécéket, amik csurigvOltak

61
XXXX nem mOndOm ki, úgyis tudják, mivel, töröl­
gettem a pisit afalakról, mérgeztem patkányokat
tucatszám. Olyasvalakit keresnek, aki nem fél be­
piszkOlni a kezét? Hát abbahagyhaiják a keresést!
POntOsan az vagyOk, akit keresnek: egy belevaló
pasas, aki szereti a gyerekeket, és nem fél a kaland­
tól. Nem vágyOm sOkra, csak egyjó munkahelyre.
Egy biztOnsági őri állás kiválóan megfelelne. Igaz­
ság szerint annak idejen szerettem vOlna egyenru­
hában szOlgálni büszke nemzetemet, ahOgy apán
tette a kOreai hábOrúban, de bizOnyOsfiatalkOri
bOtlásOkés egy szOmOrú családi bOnyodalOm meg­
akadályOzOtt ebben. Hát igen! De nem panasz­
kOdOm! Higgyék el, ha KarácsOnyOrszág vagyOnőri
unijOrmisát viselhetném, ugyanOlyan megtisztelte­
tésnekjOgOm érezni azt isi HObbim az eredeti katO­
nai emléktárgyak gyűjtése, sajátfegyverem van, és
tudom is használni.
Befejezésül annyit, hOgy várOm válaszukat az
alábbi címen. Szinte a bOtOrságighűséges vagyOk,
és akár az életemet áldoznám ezért a különleges le­
hetőségért. Nincs semmi, amit ne vOlnék kész meg­
tenni, hOgy kiérdemeljem a helyem KarácsOnyOrszág
alkalmazOttainak sOrában.

:XXXXX: Kérem, FOgadják Ünnepi

jókívánságaimat!
Bing Partridge
BING PARTRIDGE
25 BLOCH LANE
SUGARCREEK, PENNSYLVANIA 16323

65
Kitekerte a lapot az írógépből, és mozgó ajakkal átol­
vasta. Kövérkés, krumpli formájú testét kiverte a ve­
rejték az összpontosítás erőfeszítésétől. Úgy látta,
hogy sikerült világosan és hihetően megfogalmaznia
az önéletrajzát. Aggódott, hogy hiba volt „fiatalküri
bütlásük'' -ról és „szümürú családi bünyodalüm'' -ról ír­
nia, végül azonban úgy döntött, hogy valószínűleg
úgyis utánanéznének a szüleinek, ha beszél róluk, ha
nem, és hogy még mindig jobb vagányul kipakolni,
mint azt a látszatot kelteni, hogy valami takargatniva­
lója van. Amúgy _is jó régen történt a dolog, és az
utóbbi években, mióta kiengedték a Fiatalkorúak
Büntetés-végrehajtási Intézetéből - más néven a Ku­
kából-, példás szorgalommal dolgozott, egyetlen na­
pot sem hiányozva munkahelyén a NorChemPharm­
nál.
Összehajtotta a levelet, aztán boríték után nézett az
írógépes szekrényben. Helyette egy doboz felhaszná~
latlan karácsonyi képeslapot talált. Hosszú, bolyhos
pizsamát viselő kisfiú és kislány kukucskált a fal mö­
gül, tágra nyílt szemű megilletődöttséggel meredve
a Télapura, aki a karácsonyfájuk előtt állt a. félho­
mályban. A kislány félig kigombolt pizsamanadrágja
látni engedte a gyerek egyik gömbölyű farpofáját.
John Partridge többször kijelentette, hogy Bing olyan
tesze-tosza, hogy használati útmutató nélkül a gumi­
csizmájából se tudná kiönteni a vizet, és ez akár igaz
is lehetett, de attól még tudta, hogy mi a jó. A levelet
az egyik karácsonyi képeslapba, a képeslapot pedig
magyallevelekkel és fényes áfonyabogyókkal díszített
borítékjába csúsztatta.

66
 Mielőtt az utca végi postaládába dobta volna, ájta­
tosan megcsókolta, ahogy a papok csókolják meg fe­
jüket lehajtva a Bibliát.

Másnap délután fél háromkor, amikor a postás fura

kis fehér furgonja megjelent az utcában, ő már a pos­
taládánál várt. Az alufólia virágok a háza előtti kert­
ben alig hallható krepegéssel, lustán pörögtek.
- Bing- mondta a postás. - Nem kéne a munkahe­
lyeden lenned?
- Éjszakás vagyok - mondta Bing.
A postás Bing ruhája felé biccentett. - Háború ké­
szülődik?
Bing mustárszínű katonai gyakorlót viselt; mindig
ezt vette fel, ha szerencsésnek akarta érezni magát.
- Bármi van, én készen állok- mondta a postásnak.
Nem jött semmi Karácsonyországból. De hogyan is
jöhetett volna? Hiszen csak előző nap küldte el a leve­
lét.

Másnap se jött semmi.

És azután sem.

67
Hétfőn már biztosra vette, hogy VALAMINEK jönnie
kell, és félórával korábban kint álldogált a háza előtti
lépcsőn, mint ahogy a postás járt. Az Új Amerikai Hit
Tabernákulumának templomtornyán túl, a hegygerinc
fölött, csúnya fekete viharfelhők tornyosultak. Fojtott
hangú mennydörgés robajlott három kilométeres tá­
volságból, Öt és fél kilométer magasban. A rezgés Bing
teste legbelsejéig hatolt, és megrázta csontjait a rájuk
ülepedett zsír burkában. Alufólia virágai hisztérikusan
pörögtek, szakasztott olyan hanggal, mintha egy csa­
pat bringás kölyök fékevesztetten száguldana lefelé
a hegyoldalon.
A morajlások és csattanások mélységes szorongás­
sal töltötték el Binget. Az a nap is elviselhetetlenül
forró volt és égzengéses, amikor a szögbelövő elsült a
kezében (így gondolt rá - mint arra a napra, amikor
a szögbelövő elsült, s nem pedig amikor lelőtte az ap­
ját). Az apja megérezte a bal halántékához nyomódó
csövet, és oldalvást a föléje magasodó Bingre sandí­
tott. Aztán kortyolt a söréből, cuppantott, és így szólt:
- Még meg is ijednék, ha nem tudnám, milyen töket­
len vagy.
Miután meghúzta a ravaszt, Bing ült az öregével, és
hallgatta a garázstetőről lecsorgó esőt.John Partridge
kiterülve hevert a padlón, egyik lába rángatówtt, a
nadrágja elején vizelet sötét foltja terjengett. Bing ad­
dig üldögélt, míg az anyja be nem lépett a garázsba, és
el nem kezdett sikoltozni. Akkor Bing rá is sort kerí­
tett - de nem a szögbelövővel.
Most Bing állt az udvarán, és figyelte, hogyan gyü­
lekeznek a felhők a hegytetőn álló templom fölött,

68
ahol az anyja az élete utolsó napjáig dolgozott ... Bing
már azelőtt minden vasárnap hűségesen megjelent
abban a templomban, hogy beszélni vagy járni tudott
volna. Első szavainak egyike a .Iúja" volt - a legjobb
próbálkozás, hogy a „hallelúja" szót kimondja. Az any­
ja utána még éveken át Lujácskának szólította.
A templomban ma már senki nem imádkozott.
Mitchell lelkipásztor meglépett egy férjes asszonnyal
és a hitközség pénzével, Ú a bank lefoglalta az ingat­
lant. Vasárnap reggelente az Új Amerikai Hit Taber­
nákulumában a tetőgerendák közt fészkelő galambok
voltak az egyedüli bűnbánó lelkek. Bing mostanában
kissé ijesztőnek találta a helyet - az ürességével ré­
misztette meg.Úgy képzelte, hogy az épület haragszik
rá, amiért elhagyta, őt is, és Istent is, és hogy időnként
előredől a betontalapzatán, és megróvón rászegezi
festett üvegablakszemeit. Voltak napok- napok, mint
ez is -, amikor az erdő megtelt a nyári rovarok őrült
ciripelésével,folyékony hőség ingott a levegőben, és
a templom lebegni látszott.
Mennydörgés pörölye sújtott le a délutánra.
- Eső, eső, hűs zápor - suttogta magában Bing.
- Gyerevissza majd máskor.
Az első meleg esőcseppek szétcsattantak a homlo­
kán. Újabb cseppek érkeztek, láng-fényesen a kéket
ásító nyugati égbolt rézsútos fényében. Az eső majd­
nem olyan melegnek tűnt, mint a freccsenő vér.
A posta késett, és mire megérkezett, Bing bőrig áz­
va gubbasztott a háza bejáratának zsindelyes előtete­
je alatt. Kirohant a postaládához a szakadó esőben.
Ahogy épp odaért, a felhőkből villámkacskarmolt elő,

69
és hatalmas csattanással lesújtott valahol a templom
mögött. Miközben a világ kék-fehér-kéken villódzott,
Bing nagyot kiáltott rémületében, biztosra vette ugyan­
is, hogy mindjárt felnyársaltatik, vagy tűzhalált hal -
hogy Isten megérinti az ujjával, amiért az apja ellen
fordította a szögbelövőt, és azért, amit utána az anyjá­
val művelt a konyhapadlón.
·A postaládában egy közüzemi számla volt, egy szó­
rólap valami új matracáruháztól, és semmi más.

Kilenc órával később Bing reszketeg hegedűszóra éb­

redt az ágyában. Aztán egy férfi énekelt, a hangja
olyan bársonysima volt, mint a tortán a vaníliamáz.
Bing druszája, Bing Crosby énekelt. Mr. Crosby egy
igazi, békebeli fehér karácsonyról álmodozott.
Bing a takarót az álláig felhúzva fülelt. Bakeliten
sikló tű finom sercegése vegyült a dalba.
Bing kicsusszant az ágyából, és az ajtóhoz lopó­
dzott. Hideg volt a padló meztelen talpa alatt.
A szülei táncoltak a nappaliban. Az apja - mustár­
színű katonai gyakorlójában - a hátát mutatta neki.
Az anyja a férfi vállán nyugtatta a fejét, a szeme le­
hunyva, a szája nyitva, mintha álmában táncolna.
Az ajándékok ott vártak a tömzsi, csúnyácska, an­
gyalhajjal telehalmozott fa alatt: három nagy zöld
palack szevoflurán, lila masnival a horpadt tartályo­
kon.
Bing szülei lassú kört leírva megfordultak, és Bing
látta, hogy az apja gázálarcotvisel,az anyjapedig mez-

70
telen. És tényleg aludt. Csak vonszolódott a padlödesz­
kákon a lába. Bing apja átkarolta a derekánál, kesztyűs
kezével a fehér ülep domborulatán. Az asszony csu­
pasz fehér feneke sápatag holdként derengett.
- Apa? - szólalt meg Bing.
Az apja táncolt tovább, elfordult, és Bing anyját is
vitte magával.
- GYERE LE, BING! - kiáltotta egy mély, zengő
hang, olyan erővel, hogy az üveges szekrényben meg­
csörrent a porcelán. Bing összerezzent meglepetésé­
ben, a szíve elvétette az ütemet. A tű a bakelitlemezen
megugrott, és csak egészen a dal vége felé talált vissza
a barázdába. - GYERE LE! IDÉN ELŐREHOZZUK
A KARÁCSONYT, MIÉRT IS NE, NEM IGAZ? HO,
HO,HO!
Bing gyávábbik fele vissza akart futni a szobájába,
és becsapni maga mögött az ajtót. El akarta takarni
a szemét és a fülét, de még ehhez sem volt elég akarat­
ereje. Elborzasztotta a gondolat, hogy akár csak még
egy lépést tegyen, de a lába vitte előre, el a karácsony­
fa és a szevoflurános tartályok mellett, el az apja és az
anyja mellett, végig a folyosón. A bejárati ajtó felpat­
tant, mielőtt a kilincsre tehette volna a kezét.
Az udvaron az alufólia virágok lustán pörögtek a
téli éjszakában. Mióta a NorChemPharmnál dolgo­
zott, Bing minden évben kapott egy alufólia virágot
- az ajándékot mindig az éves vállalati ünnepen adták
át a karbantartóknak.
Karácsonyország ott várt rá az udvaron túl. A Szán­
kó-Fel-Szánkó-Le Hullámvasút mennydörgött és
csattogott, és a gyerekek a kocsikban sikoltozva emel-
ték kezüket a fagyos éjszakai égboltra. Az óriáskerék,
az Északi Sarki Szem, idegen csillagokelőterében for­
gott. Az összes gyertya égett a karácsonyfán, amely
olyan magasvolt, mint egy tízemeletes épület, és olyan
széles,mint Bing háza.
- BOLDOG SZ/f]BA LÖKÖTT KARÁCSONYT, BING,
TE MARHARÉPA! - harsogta a zengő hang, és amikor
Bing felnézett az égre, azt látta, hogy a holdnak arca
van. Az aszott, csupa kráter és csupa csont koponya­
pofából egyetlen dülledt, vérben forgó szem szegező­
dött rá. - BING, TE ANYACICERÉLÓ BAROM, FELKÉ­
SZÜLTÉL ÉLETED NAGY UTAZÁSÁRA?!?
Bing felült az ágyon, a szívezakatolt a mellkasában
- ezúttal tényleg felébredt. G. l.Joe mintás pizsamája
verejtékes testéhez tapadt. Távolian érzékelte, hogy
fájdalmasan merev fütyköse kinyomja a pizsamanad­
rág elejét.
Levegőért kapott, mintha ébredés helyett víz alól
bukkant volna fel, hosszú percek után.
A szobája tele volt egy arctalan hold hűvös, csont­
színű fényével.
Majdnem fél perce nyeldekelte a levegőt, amikor
rájött, hogy még mindig hallja a "White Christmas"-t.
A dal követte az álmából. A zene messziről érkezett,
és folyamatosan halkult, és Bing tudta, ha nem kel fel,
hogy kinézzen, nemsokára teljesen elhallgat, és hol­
nap azt hiszi majd, hogy csak képzelődött. Felállt, és
az ablakhoz támolygott, hogy kinézzen az udvarra.
A távolodó autó már az utca végénéljárt. Egy ősré­
gi fekete Rolls-Royce felhágókkal és krómozott sze-

72
relvényekkel. Amikor a féklámpája felvöröslött az éj­
szakában, megvilágította a rendszámtáblát: NOS4A2.
Aztán bekanyarodott a sarkon, és eltűnt szem elől, és
az örömteli karácsonyizenebonát is magávalvitte.
 NorChemPharm

Bing márjóval azelőtt tudta, hogy eljönnek érte Kará­

csonyországból,hogy Charlie Manx megjelent a há­
zánál, és autókázni hívta. Azt is tudta, hogy a Kará­
csonyországból érkező pasas más lesz, mint a többi
ember, és hogy egy biztonsági őri állás Karácsonyor­
szágban más lesz, mint a többi állás,és ezekben a dol­
gokban nem is kellett csalódnia.
Az álmai miatt tudta, az álmai miatt, melyek eleve­
nebbnek és valószerűbbnek tűntek számára, mint bár­
mi, ami ébren töltött óráiban történt vele.Ezekben az
álmokban soha nem nyert bebocsátást Karácsonyor­
szágba,de láthatta az ablakából és a háza bejárati ajta­
jából. Beszippantotta a mentol- és kakaóillatot, és lát­
ta a gyertyafényt a tíz emelet magas karácsonyfán,és
hallotta csörömpölni és csattogni a kocsikat a hatal­
masan elterpeszkedő, táből ácsolt, ómódi hullámvas­
úton. A zenét is hallotta, és hogy hogyan sikoltoznak
a gyerekek.Ha valaki nincs képben, azt hihette volna,
elevenen nyúzzák őket.
 És nemcsak az álmok miatt tudta, hanem az autó
miatt is. Amikor legközelebb látta, éppen dolgozott a
vegyi üzemben, kint a teherportánál. A kölykök össze­
firkálták az épület hátulját, nagy fekete fütyköst és he­
regolyókat fújtak festékszóróval a falra - a két jókora
vörös gömb, amire a fekete rittyó fröccsent, nyilván
mell akart volna lenni, de Bing inkább karácsonyfadí­
szeknek nézte. Bing vegyvédelmi gumiruhában és gáz­
álarcban volt odakint, hogy egy drótkefe meg egy vödör
hígított lúg segítségével eltávolítsa a falról a festéket.
Bing szeretett lúggal dolgozni, szerette nézni, ahogy
elbánik a festékkel. Denis Loory, a délelőttös műszak­
ban dolgozó autista srác szerint lúggal akár egy embe­
ri testet is zsírrá lehet oldani. Denis Loory és Bing
döglött denevért tettek egy vödör. lúgba, és másnap
reggel csak utánzatnak tűnő, áttetsző csontokat talál­
tak a vödörben.
Bing hátralépett, hogy megcsodálja művét. A here­
golyókat nagyrészt lemosta, újra előtűnt a csupasz tég­
lafelület; csak a nagy fekete fütykös és a cicik marad­
tak. Ahogy a falat vizslatta, hirtelen arra lett figyelmes,
hogy a rücskös téglafelületen, élesen és kontrasztosan,
megjelenik az árnyéka.
Amikor megfordult, hogy a háta mögé nézzen, a fe­
kete Rolls-Royce már a drótkerítés túloldalán parkolt,
magasan elhelyezett, közel ülő fényszóró szemei egye­
nesen rászegeződtek.
Az ember egész életében elnézegetheti a madarakat
anélkül, hogy tudná, melyik a veréb, és melyik a fekete­
rigó, a hattyút viszont mindenki felismeri. Így van ez

75
az autókkal is. A Firebird és a Fiero összekeverhető
egymással, de amikor eléd kerül egy Rolls-Royce, nem
hibázol.
Bing elmosolyodott a láttán, érezte, ahogy a szíve
megtelik egy extra löket vérrel, és arra gondolt, hogy:
Most. Kifogja nyitni az ajtót, ésazt mondja, „Te vagy az
afiatalember, az a Bing Partridge, aki jelentkezett a ka­
rácsonyországi állásajánlatunkra?" És akkor elkezdődik
az életem. Vifgreelkezdődik az életem.
Csakhogy az autó ajtaja nem nyílt ki... akkor még
nem. A férfi a kormánykerék mögött - Bing képtelen
volt kivenni az arcát a fényszórók ragyogásától - nem
szólt ki neki, az ablakot sem eresztette le. Viszont szí­
vélyes üdvözlésként megvillantotta a fényszórót, az­
tán nagy ívben visszakanyarodott a kocsival,hátat for­
/
dítva a NorChemPharm épületének.
Bing levette a gázálarcát, és a hóna alá csapta. Ki
volt melegedve,és a hűvös levegőjólesőn simogatta az
arcát. Hallotta, hogy a kocsiból karácsonyi zene szü­
remlik ki. „Öröm a világnak." Igen. Pontosan ilyen
emelkedett hangulatban érezte magát.
Lehet, hogy a férfi a kormánykerék mögött azt
akarja, hogy menjen oda hozzá, latolgatta. Hagyja ott
a gázálarcát, hagyja ott a vödröt a lúggal, csusszanjon
ki a kerítésen, és szálljon be az utasülésre. Csakhogy
mihelyt elindult, az autó araszolva távolodni kezdett
az úton.
- Várjon!- kiáltotta Bing. - Hová megy? Várjon!
A Rolis látványa,ahogy az autó faképnél hagyja őt
- és a tovasikló autó egyre zsugorodó rendszámtábla­
jának - NOS4A2 - látványa - sokkolta Binget.

76
 Rémülettel határos, kelekótya izgalmában felkiál­
tott: - Láttam! Láttam Karácsonyországot! Kérem!
Adjon egy esélyt! Kérem, jöjjön vissza!
A Rolis egy féklámpavillanásnyit lassított, mintha
Bing szavai meghallgatásra találtak volna, aztán sik­
lott tovább.
· - Adjon egy esélyt! - kiáltotta Bing. Aztán visítva:
- Csak adjon egy esélyt!
A Rolis siklott tovább, a saroknál bekanyarodott, és
eltűnt szem elől,Bing meg ott maradt pulykavörösen,
kiizadva,kalapáló szívvel.
Még akkor is ott állt, amikor a műszakvezető,Mr.
Paladin, kilépett a teherporta ajtaján, rágyújtani.
- Hé, Bing, úgy látom, az a fütykös nem akar eltűn­
ni a falról - szólalt meg Paladin. - Dolgozol még dél­
előtt, vagy már a szabadságodat töltöd?
Bing gyászos képpel bámult ki az útra.
- A karácsonyra készülök - mondta, de csak egész
halkan, hogy Mr. Paladin meg ne hallja.

Egy hete nem látta a Rollst, amikor a NorChem­

Pharmnál változtattak a beosztásán, és dupla műsza­
kot kellett lehúznia, reggel hattól este hatig. A raktár­
helyiségekben olyan meleg volt, hogy a gázpalackok
megsütötték a bőrödet, ha véletlenül hozzájuk értél.
Hazafelé Bing elcsípte a szokásos buszt: a ventiláto­
rok fülledt levegőt fújtak az utastérbe, és egy csecsemő
végigbömbölte a negyvenpercesutat.

77
 Bing a házától három sarokra, a Fairfield Streetnél
leszállt, és gyalog ment tovább. A meglágyult aszfalt­
ról feláramló levegő már nem gáz volt, hanem forrás­
közeli állapotban lévő, girbegurbasággal teli folyadék.
A házak sora az utca végén úgy imbolygott, mint tü­
körképek az iramló víz felszínén.
- Tágulj innen, dögmeleg- dúdolta magában Bing.
- Süsd a tököm máskor meg.
A Rolls az utca túloldalán, a háza előtt parkolt. Az
anyósülésen elterpeszkedő férfi az ablakon kihajol­
va, hátrafacsart fejjel Bingre nézett, és elmosolyodott,
mint egyik öreg cimbora a másikra. Intett hosszú ujjú
kezével: Igyekezz már.
Bing is önkéntelenül a levegőbe lökte a kezét, ide­
gesen visszaintett, és a kövér emberek rezgő húsú,
óvatos kocogásával az autó felé indult. Bizonyos te­
kintetben nyugtalanította, hogy a Rolls ott várakozik.
A lelke egyik része hitt benne, hogy a karácsonyorszá­
gi ember végül eljön érte. Egy másik része viszont
azon kezdett aggodalmaskodni, hogy az álmok és az
Autó alkalomszerű felbukkanásai köröző varjak csu­
pán valami beteg és összeroskadni készülő- az elméje
- körül. Minden egyes lépéssel, amit a NOS4A2 felé
tett, tovább mélyült benne a bizonyosság,hogy a feke­
te autó mindjárt mozgásba lendül, mindjárt tovasiklik
megint, és eltűnik szem elől.Nem így történt.
Az anyósülésenülő férfi persze nem is az anyósülé­
sen ült, merthogy a veterán. Rolls-Royce angol autó
volt, és az angol autók jobbkormányosak.A férfi,a so­
főr,jóindulatúan Bing Partridge-re mosolygott. Bár a
férfi akár negyvenesnek is elment volna, Bing rögtön

1a
tudta, hogy sokkal öregebb. A tekintete lágy fényű
volt és kopott, mint a tengerből előkerült üvegcserép;
öreg volt a szeme, mérhetetlenül öreg. Hosszú, megvi­
selt arca volt, egy bölcs és kedves arc, bár az alsó áll­
kapcsa túlságosan előreállt, és a fogai kissé kuszák vol­
tak. Bing feltételezte, hogy egyesek az ilyesfajta arcot
nevezik menyétszerűnek, de profilból ezzel együtt prí­
mán festett volna egy érmén.
- Már itt is van! - kiáltotta a férfi a kormánykerék
mögül. - A törekvő, ifjú Bing Partridge! A fény az éj­
szakában! Legfőbb ideje, hogy sort kerítsünk egy be­
szélgetésre, ifjú Partridge! Életed legfontosabb beszél­
getésére, bizony ám!
- Maga Karácsonyországból jött? - kérdezte Bing
megszeppenten.
Az öreg- illetve kortalan - férfi tudálékos gesztussal
az orra mellé tette az ujját. - Harmadik Charles Talent
Manx szolgálatodra előállt, drágaságom! A Karácsony­
ország Cégcsoport vezérigazgatója, a Karácsonyország
Szórakoztatóipari Konglomerátum első embere, a mó­
ka és kacagás elnöke! Továbbá Kakihegyi Szarkirály
őfelsége, bár ez nem szerepel a névjegyemen. - Az uj­
jával pattintva elővarázsolt egy névjegykártyát a leve­
gőből. Bing elvette, és lepillantott rá.
- Nyald meg, selyemcukorízű - mondta Charlie.

79
Bing egy pillanatig csak bámult meredten, aztán vé­
gighúzta nyelvét a névjegykártyán. Kartonpapíríze
volt.
- Ezt beszoptad! - kiáltotta Charlie, és vállon bok­
szolta. - Kinek nézel te engem, Willy Wonkának?
Menj át a másik oldalra, és szálljbe! Fiacskám, hiszen
úgy állszott, mint aki mindjárt elolvad,és nem marad
utánad más, csak egyjókora tócsa Bing dzsúsz! Hup­
panj be, meghívlak egy üdítőre! Valami nagyon fon­
tosat kell megbeszélnünk.
- Egy állásajánlatot?
-A jövődet.
 322-es főút

- A legklasszabbautó,amibenvalahaültem - mond­
ta Bing Partridge, amikor már a 322-es főúton siklot­
tak. A Rolis olyan simán vette a kanyarokat,ahogy egy
rozsdamentes acél csapágygolyógördül a vájatban.
- 1938-as Rolls-Royce Wraith, összesen négyszáz
darab készült belőle az angliai Bristolban. Ritka kincs
- akárcsak te, Bing Partridge!
Bing végighúzta a kezét a barkázott bőr üléshuza­
ton. A polírozott meggyfa műszerfal és a sebességvál­
tó halványan ragyogtak az utastérben.
- Jelent valamit a rendszám? - szólalt meg Bing.
-Az en-ó-esz-négy-a-kettő?
- Nosferatu - mondta a Charlie Manx nevű férfi.
- Érted: N-0-S-faur-A-two.3
- Szoktam ilyen kis vicceket csinálni. Az első fele-
ségem egyszerrám fogta, hogy kész Nosferatu vagyok.
Nem mondta ki így szó szerint, de közel járt hozzá.
Csípett már meg mérges szömörce, Bing?

3 Afour „gyenge" kiejtése jer.

81
 - Mostanában nem. Kiskoromban, mielőtt meghalt,
apám egyszer elvitt kempingezni, és akkor ...
- Vitt volna kempingezni a halála után, na, akkor
volna miről mesélned! A következőre akarok kilyu­
kadni: az első feleségem olyan volt, mint a szömörce­
csípés. Ki nem állhattam, mégis mindig muszáj volt
babrálnom rajta. Egy viszkető csípésvolt az a nő, amit
addig vakartam, míg ki nem serkent a vérem - és még
azután is, vakartam egyre csak tovább. Nagyon veszé­
lyesnek tűnik a munkád, Mr. Partridge!
A hirtelen váltás készületlenül érte Binget, időbe
telt, mire rájött, ő következik a társalgásban.
-Tényleg?
- A leveledben említetted, hogy a munkád során
nagy nyomású gázokkal is dolgozol - mondta Manx.
- Miért, nem fokozottan robbanásveszélyeseka héli­
ummal és oxigénnel töltött palackok?
- Dehogynem. Néhány évevalaki a raktárban bagó­
zott egy palack nitrogén mellett, aminek nyitva volt a
szelepe.Hatalmas süvöltés hallatszott, és a palack ki­
lőtt, mint egy rakéta.Akkora erővelcsapódott a tűzvé­
delmi ajtóhoz, hogy kitépte a helyéről, pedig az egy
acélajtó.Viszont senki nem sérült meg.És a karbantar­
tók is balesetmentesen dolgoznak, mióta én vagyok a
főnök. Vagyis majdnem balesetmentesen. Denis Loory
egyszer szippantott egy kis gyömbérfüstöt, de az nem
igazán számít. Még csak nem is lett tőle rosszul.
- Gyömbérfüstöt?
- Így hívjuk az illatosított szevofluránt,amit a fog-
orvosi rendelőknek szállítunk.Illatanyag nélkül is kap-

81
ható, de az emberek jobban szeretik a jó öreg gyöm­
bérfüstöt.
- Valóban? Ez valami kábítószer?
- Végül is, igen; azt csinálja, hogy az ember nem
tudja, mi tőrténik vele. De nem alszik el tőle. Inkább
olyan, mint amikor az ember csak azt tudja, amit mon­
danak neki. És elveszíti az összes intuíciós képességét.
- Bing nem tudta megállni, nevetgélt kicsit, aztán
szinte mentegetőzve folytatta: - Azt mondtuk Denis­
nek, hogy diszkóban vagyunk, ő meg nekiállt böködni
a micsodájával a levegőt, ahogy John Travolta csinálta
abban a filmben.
Mr. Manx szája barátságos és ellenállhatatlan mo­
solyra nyílt, előtűntek apró, barna fogai. - Szeretem,
ha valakinek van humora, Mr. Partridge.
- Szólítson Bingnek, Mr. Manx.
Várta, hogy Mr. Manx majd azt mondja, szólítsa
Charlie-nak, de Mr. Manx nem mondott ilyet. He­
lyette így szólt: - Úgy gondolnám, hogy a legtöbben,
akik diszkózenére táncolnak, valamilyen drog hatása
alatt teszik ezt. Nincs rá más magyarázat. Nem mint­
ha azt az idétlen vonaglást táncnak lehetne nevezni.
Inkább tömény ostobaságnak!
A Wraith begördült a franklini Dairy Qpeen par­
kolójába. Aszfaltburkolaton a Wraith úgy siklott, mint
hátszélben a vitorlás hajó, a testetlen, néma mozgás
érzetét keltve. Most viszont, a csupasz foldön haladva,
Bingnek más benyomása támadt, itt bizony érezhető
volt a tömeg, a lendület és a súly is: mintha egy Panzer
tiporta volna az agyagot a lánctalpa alatt.

03
 - Mi volna, ha vennék magunknak pár üveg kólát,
és rátérnénk a lényegre? - szólalt meg Charlie Manx.
Hosszú karját a kormánykerékre lógatva oldalvást for­
dult az ülésen.
Bing nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de hirtelen
rátört az ásíthatnék. Elálmosította a hosszú, békés rin­
gatózás a késő délutáni napsütésben. Egy hónapja
nem aludt jól, ráadásul hajnali négy óta talpon volt, és
ha nem arra érkezik haza, hogy Charlie Manx ott par­
kol a házával szemközt, melegített volna magának egy
tévévacsorát, és korán lefekszik aludni. Erről jutott
eszébe:
- Álmodtam róla - mondta nemes egyszerűséggel.
-Állandóan Karácsonyországról álmodom. - Zavartan
felnevetett. Charlie Manx bolondnak fogja nézni.
De Charlie Manx nem tett ilyet. Még szélesebb vi­
gyorra húzódott a szája. - A hold is szerepelt az álma­
idban? És mondott valamit?
Bing tüdejéből kiszorult a levegő. Álmélkodva - és
talán némi riadalommal - bámult Manxra.
- Azért álmodtál Karácsonyországról, mert ott a
helyed, Bing - szögezte le Manx. - De csak úgy jut­
hatsz el oda, ha előbb kiérdemelted. Majd elmondom,
hogyan.

Mr. Manx pár perccel később visszaért az étterem ki­

adóablakától.Becsusszantottahórihorgas alakjáta kor­
mánykerék mögé, és Bing kezébe nyomott egy jéghi-

84
deg, hallhatóan pezsgő, páragyöngyös palack Coca­
Colát. Bing arra gondolt, még sosem látta, hogy egy
üveg bármi ennyire jól nézzen ki.
Hátraszegte a fejét, és dönteni kezdte magába a Co­
ca-Colát, szaporán nyeldekelt, egy korty, kettő, három.
Mire leeresztette a palackot, alig volt benne. Nagy le­
vegőt vett - aztán pedig böffentett, éles, reccsenésszerű
hanggal, mintha lepedőt téptek volna ketté.
Lángolt az arca a szégyentől - Charlie Manx vi­
szont csak nevetett, és azt mondta: - A gyerekeknek is
mindig azt mondom, ha valami kikívánkozik, ne tartsd
magadban! ·
Bing restelkedve elmosolyodott. Manx szavai máris
oldották a feszültségét. A böffentésnek rossz íze volt:
a Coca-Coláéba különös módon mintha aszpirin íze
vegyült volna.
Manx a kormányt körbetekerve visszairányította az
autót az országútra.
- Maga figyelt engem - szólalt meg Bing.
- Igen, hogyne - mondta Charlie. - Majdnem az-
óta, hogy felbontottam a leveledet. Elismerem, igen­
csak meglepődtem, amikor kézhez kaptam a válaszodat.
Sok-sok év alatt egyetlen jelentkező sem akadt a régi
magazinos hirdetéseimre. Viszont amint elolvastam
a leveledet, úgy éreztem, hogy megvan az emberem.
Hogy te megértenéd a munkám fontosságát. Persze,
a megérzés jó dolog, de tudni még annál is jobb. Kará­
csonyország különleges hely, és sok embernek fenn­
tartásai vannak azzal szemben, amit ott csinálok. Úgy­
hogy nagyon megnézem, kit veszek fel magam mellé.

85
Most történetesen új biztonsági főnököt keresek. Na­
gyon ham ham ham ham egy ham ham ham.
Bingnek jó egy percébe telt, mire rájött: nem hal­
lotta a végét annak, amit Charlie Manx mondott.
A szavak belevesztek az aszfalton doboló gumiabron­
csok zajába. Mostanra lehajtottak a főútról, fenyők
alatt suhantak, hűvös, illatos árnyékban. Hirtelen elő­
tűnt a rózsaszínű égbolt - amíg nem figyeltek oda,
a nap lecsusszant az égen, és már alkonyodott -, és
Bing most észrevette a holdat, a tiszta ürességben le­
begett, fehéren, mint egy gombóc citromfagyi.
- Mit mondott? - Pislogva feltornázta magát az
ülésen. Tompán érzékelte, hogy bármelyik pillanatban
elbóbiskolhat. Koffein-, cukor- és szénsavtartalmával
a Coca-Colának fel kellett volna pezsdítenie, ehelyett
éppen ellentétesen hatott rá. Kortyolt belőle még egy
utolsót, de a palack alján maradt lötty kifejezetten ke­
serű volt. Elfintorodott.
- A világ tele van ostoba, durva emberekkel, Bing
- mondta Charlie. - És tudod, mi ebben a legrosszabb?
Az, hogy némelyiknek gyerekei is vannak. Egyesek
pedig lerészegednek, és megütik az apróságaikat. Tett­
leg és szavakban is bántalmazzák őket. Az ilyen em­
berek nem alkalmasak szülőknek - ez a véleményem!
Nyugodtan fel lehetne sorakoztatni őket, és golyót
ereszteni mindbe - egy rossz szavam nem volna. Go­
lyót az agyába mindegyiknek ... vagy egy szöget.
Bing érezte, hogy összefacsarodnak a zsigerei. Any­
nyira elgyengült, hogy a műszerfalnak kellett támasz­
kodnia, ha nem akart előrebukni az ülésen.

86
 - Nem emlékszem, hogy csináltam - hazudta. Halk
hangja megremegett. - Nagyon régen volt: - Aztán
hozzátette: - Bármit megadnék, hogy meg nem tör­
téntté tegyem.
- Ugyan miért? Esélyt adnál az öregednek, hogy ő
nyírhasson ki téged? Az újságok szerint mielőtt lelőt­
ted, akkorát kaptál tőle, hogy megrepedt a koponyád.
Az újságok szerint zúzódások borították a testedet, és
egy részük napokkal korábban keletkezett! Remélem,
nem kell elmagyaráznom, mi a különbség gyilkosság
és jogos önvédelem között!
- Anyámat is bántottam - suttogta Bing. -A kony­
hában. Ó soha nem tett ellenem semmit.
Mr. Manxot láthatóan nem hatotta meg az érv.
- Ugyan, hol volt anyád, amikor apád szíjat hasított a
hátadból? A jelek szerint nem próbált meg hősiesen
a saját testével oltalmazni! Hogyhogy soha nem hívta
ki a rendőrséget? Nem találta a számukat a telefon­
könyvben? - Manx fásultan sóhajtott. - Bárcsak ott
lett volna valaki, hogy megvédelmezzen, Bing. A po­
kol tüze sem elég forró annak az apának - vagy anyá­
nak! -, aki kezet emel a gyerekére. Igazából azonban
a büntetésnél jobban érdekel a megelőzés!Az lett vol­
na a legjobb, ha ez az egész meg sem történik veled!
Ha biztonságos otthonod lehetett volna. Ha minden
nap karácsony lehetett volna számodra, Bing, és nem
pedig egy újabb adag nyomorúság és bánat forrása.
Azt hiszem, ebben egyetérthetünk!
Bing ködös tekintettel meredt rá. Úgy érezte, mint­
ha napok óta nem aludt volna, és folyamatosan küz-

87
denie kellett, nehogy a bőrhuzatú ülésbe süppedjen,
és elnyelje az öntudatlanság.
- Azt hiszem, mindjárt elalszom - motyogta.
- Nagyon helyes, Bing - hagyta rá Charlie. - A Ka-
rácsonyországba vezető út álmokkal van kikövezve!
Fehér virágszirmok hulltak alá valahonnan, sodród­
tak a szélvédőn. Bing álmatag gyönyörűséggel meredt
rájuk. Meleg, békés, jó érzések töltötték el, és kedvelte
Charlie Manxot. A pokol tüze sem elégforró annak az
apának - vagy anyának! -, aki kezet emel a gyerekére.
Rendíthetetlen erkölcsiségű, szépen csengő mondat
volt. Charlie Manx nem maszatolt.
- Hamma ham ham ham - mondta Charlie Manx.
Bing bólintott - még egy rendíthetetlen erkölcsi­
ségű és bölcs kijelentés -, aztán a szélvédőt beterítő
szirmokra mutatott. - Havazik!
-Á! - mondta Charlie Manx. -Az nem hó. Pihen­
tesd a szemedet, Bing Partridge. Pihentesd a szeme­
det, mert nemsokára lesz itt látnivaló bőven!
Bing engedelmeskedett.
Alig volt lehunyva a szeme - egyetlen pillanatra
mindössze. Csakhogy ez a pillanat mintha mind to­
vább és tovább tartott volna, átnyúlva egy békés örök­
kévalóságba, egy pihentető, szunnyadó sötétségbe,
amelyben nem hallatszott más,csak a kerekek dobolá­
sa az úttesten. Bing kifújta a levegőt. Beszippantotta.
Aztán kinyitotta a szemét, és elámult, mert a szélvédő
túloldalán közben megjelent
 A Karácsonyországba vezető út

A nappal elinalt, a Wraith fényszórói fagyossötétség­

be fúródtak. Fehér pelyhek libbentek át a ragyogáson,
huppantak a szélvédőre.
- Na, ez már hó! - kiáltotta Charlie Manx a kor­
mánykerék mögül.
Bing szemvillanásalatt felocsúdott, mintha kapcso­
ló volna az öntudata, melyet most valaki átbillentett.
Hirtelen mintha egész testéből a szívefelé lódult vol­
na a vér..Akkorse döbbenhetett volna meg jobban, ha
arra ébred, hogy egygránát hever az ölében.
Az égbolt egyik fele felhőkkel volt telezsúfolva.
A másik felét viszont csillagok cukorszemcséi borí­
tották bőségesen, és a hold is ott függött közöttük, a
kampós orrú, széles,mosolyra húzódó szájú hold. Le­
csüngő szemhéjú sárga szilánkszeme az országutat
fürkészte a mélyben.
Az utat csökött fenyők szegélyezték.Bingnek két­
szer is oda kellett néznie, mire rájött, hogy nem is fe­
nyők - rágógumifák.
- Karácsonyország- suttogta Bing.

89
 - Az még jóval odébb van - mondta Charlie Manx.
- Legalább húszórás út. De létezik. És évente egyszer,
Bing, magammal viszek oda valakit.
- Vagyis most engem? - hebegte Bing.
- Nem, Bing - mondta Charlie gyengéden. - Idén
még nem. Karácsonyországban az összes gyerek szíve­
sen látott vendég, a felnőttek viszont más lapra tartoz­
nak. Előbb bizonyítanod kell, hogy érdemes vagy rá.
Bizonyítanod kell a gyerekek iránti szeretetedet, és az
elkötelezettséged, hogy megvédelmezd őket, és hogy
szolgáld Karácsonyországot.
Elhajtottak egy hóember mellett, aki felemelte faág
karját, és intett. Bing önkéntelenül felemelte a kezét,
és visszaintett.
- De hogyan? - suttogta.
- Meg kell mentened velem tíz gyereket, Bing.
Szörnyetegektől kell megmentened őket.
- Szörnyetegektől? Milyen szörnyetegektől?
- A szüleiktől - jelentette ki Manx.
Bing elvette arcát a jéghideg utasoldali ablaktól, és
Charlie Manx felé fordult. Amikor egy pillanattal ko­
rábban lehunyta a szemét, még sütött a nap az égen,
és Mr. Manx fehér inget viselt nadrágtartóval. Most
viszont szárnyas kabát volt rajta és fekete bőrszegé­
lyű, sötét tányérsapka. A kabátja, a két sor rézgomb­
jával, olyasminek tűnt, mint amit egy idegen ország
katonája viselhet, a palotaőrség hadnagya. Amikor
végigpillantott magán, Bing azt látta, hogy rajta is
más ruha van: az apja ropogósra keményített fehér
tengerész díszuniformisa, tükörfényesre suvickolt fe­
kete cipővel.

90
 - Álmodom? - kérdezte Bing.
- Mondtam neked - felelte Manx. - A Karácsony-
országba vezető út álmokkal van kikövezve. Ez az öreg
autó bármikor képes kicsusszanni a megszokott világ­
ból, és a gondolat titkos útjain haladni tovább. Az
álom a lehajtó. Amikor egy utas elszunyókál, a Wraith
letér az útról, amin éppen van, és felhajt a St. Nick
Parkwayre.4 Ezt az álmot együtt éljük át, Bing. Az
álom a tiéd, a jármű viszont, amiben kiruccanunk, az
enyém. Gyere. Mutatok valamit.
Miközben beszélt, az autó lassított, és lehúzódott a
padkára. Hó ropogott a kerekek alatt. A fényszóró
megvilágított egy alakot, kicsit odébb, az út jobb olda­
lán. Így, távolról, fehér köpenyes nőnek tűnt. Mozdu­
latlanul állt, nem nézett a Wraith fényszórója felé.
Manx áthajolt az ülésen, és kinyitotta a kesztyűtar­
tót Bing térde fölött. A rekesz belsejében az autóstér­
képek és papírlapok szokásos összevisszaságában Bing
hosszú, krómozott nyelű elemlámpát vett észre.
Narancssárga orvosságos doboz gurult elő a kesz­
tyűtartóból.Bing fél kézzel elkapta. HANSOM, DEWEY
- VALIUM 50 MG, olvasta le a címkéről.
Manx megmarkolta az elemlámpát, kiegyenesedett,
és felpattintotta az ajtót. - Innen gyalogolnunk kell.
Bing odamutatta a dobozt. - Csak nem adott ... csak
nem adott be nekem valami altatót, Mr. Manx?
Manx rákacsintott. - Ne haragudj rám ezért, Bing.
Tudtam, hogy minél előbb neki akarsz vágni az útnak

4 „SzentMiki"gyorsforgalmiút.

91
Karácsonyországba, márpedig az cs~k úgy megy, ha
alszol. Remélem, nem gond.
- Azt hiszem, belefér. - Bing vállat vont, aztán me­
gint az orvosságos dobozra pillantott. - Ki ez a Dewey
Hansom?
- Az elődöd, Bing. Az én Bing-prototípusom. De­
weyHansom gyerekszínészekreszakosodott szereplő­
válogató ügynök volt Los Angelesben. Segített meg­
menteni tíz gyereket, és ezzel örökös helyet szerzett
magának Karácsonyországban!Ó, a karácsonyországi
gyerekek imádták Deweyt, Bing. Valósággal megza­
bálták! Gyere csak!
Bing kinyitotta az ajtót, és kikecmergett az éjszaka
mozdulatlan, dermedt levegőjébe. A szállingózó hó
apró csókokat nyomott az arcára. Öregember létére
Charlie Manx (Csak tudnám, miért gondolom egyfoly­
tában, hogy öreg?, tűnődött Bing. Nem is néz ki öregnek
egyáltalán) fürgén szaporázta lépteit nyiszorgó cipőjé­
ben az út mentén. Vékony díszegyenruhájában Bing
a karját maga köré fonva botorkált utána.
Igazából nem egy fehér köpenyes nő állt az út mel­
lett, hanem kettő: fekete vaskaput fogtak közre. Telje­
sen egyformák voltak: két üvegsima márványból kifa­
ragott hölgy.Mindketten előrehajoltak,a karjuk szét­
tárva, csontfehéren lobogó ruhájuk angyalszárnyként
szétnyíltmögöttük. Méltóságteljesszépségekvoltak,az
ókori szobrok telt ajkávalés vak szemével.Félig kinyi­
tott szájuk mintha levegőértkapott volna éppen, ajkuk
kifordult, mintha mindjárt felnevetnének - vagy fáj­
dalmukban felkiáltanának.A szobrászúgy faragta meg
őket, hogy a mellük a ruhájuk anyagánakfeszüljön.

92
 Manx bement a fekete vaskapun, a két hölgy kö­
zött. Bing tétovázott, aztán felemelte a jobb kezét, és
végigsimított az egyik hideg, bársonyos kebel felső
domborulatán. Mindig is vágyott rá, hogy megérint­
hessen egy ilyen mellet, egy keményen duzzadó kis­
mama-cicit.
A kőhölgy mosolya szélesebbre húzódott, Bing
pedig a torkában feltörő kiáltást elfojtva hátraszök­
kent.
- Gyere már, Bing! Tegyük a dolgunkat! Nem ilyen
hideghez vagy öltözve! ~kiáltotta Manx.
Bing már lépett volna előre, aztán megtorpant, és
felpillantott a kitárt vaskapu fölött átívelő feliratra.

NELEGYEN\)GYOK TEMETŐJE

Bing elfintorodott a rejtélyes szókígyó láttán, de ek­

kor Mr. Manx megint kiáltott, úgyhogy iparkodott
1
utána. •

A kaputól négy kő lépcsőfok vezetett le egy sima

fekete jégfelületre. Bing megtett két lépést, aztán va­
lami kör alakúra lett figyelmesajég belsejében,nyolc­
tíz centiméterrel a felszín alatt. Első pillantásra por­
celántányérnak tűnt.
Bing lehajolt, és a jég belsejét fürkészte. Charlie
Manx, aki még csak néhány lépésseljárt előtte, hátra­
fordult, és odavilágított az elemlámpával.
A ragyogó fénysugár egy gyerek arcát világította
meg, egy varkocsos hajú, szeplős kislány arcát. Bing
nagyot kiáltva hátrahőkölt.
\

93
 A kislány bőre ugyanolyan halovány ragyogású volt,
mint a ternetőkapur őrző szobrok márványa, de ő hús­
vér volt, nem kő. A szája néma kiáltásra nyílt, még
az ajkai közül előlebegő buborékok is ott voltak a jég­
be dermedve. A két keze felemelve, mintha Bing felé
akarná nyújtani. Az egyikben piros, feltekert kötél volt
- ugrókötél, ismerte fel Bing.
- Egy kislány! - kiáltotta. - Egy halott kislány van
ajégben!
- Nem halott, Bing - mondta Manx. - Még nem.
Valószínűleg még évekig nem is lesz az. - Manx a lám­
pa fényét odébb libbentve megvilágította a jégből ki­
álló fehér kőkereszt feliratát.

LILYC/IRTER
15 FoxRoad
Sharpsville, PA
1980-?
Bűnös életre nevelte öt az édesanyja,
El sem kezdődött, máris végéhez ért
Neki a gyerekkor, bár elvihették volna
Karácsonyországba, a szép szeméért!

Manx körbevillantott elemlámpájával,és Bing rájött,

hogy a befagyott tó, amin állnak, egy Arlington mére­
tű temető, sok-sok sor kereszttel. Örvénylő hó kerin­
gett a sírkövek körül a dermedt ürességben. A hold­
fénytől ezüst forgácsnak tűntek a hópelyhek.
Bing megint a lányra sandított a lábánál.Az vissza­
bámult az opálosjégen át - és rákacsintott!

91
 Bing felkiáltott, botladozva hátrálni próbált. A lába
egy másik keresztnek ütközött, amitől félig megper­
dült, és térdre zuhant.
Miközben tekintetével a homályos jeget fürkészte,
Manx odalendülő lámpája egy újabb gyerek arcát vilá­
gította meg; ez egy fiú volt, érzékeny, elmélázó szem­
párral a szőke frufru alatt.

WILLIAM DELMAN
42B Mattison Avenue
Asbury Park, NJ
1981-?
Billy folyton csakjátszott volna,
De nem tartott ki mellette az apja.
Az anya, a ribanc, magára hagyta;
Drogok, nyomorúság és melankólia,
Ha valaki mégis megmentette volna!

Bing próbált felkelni,de némi bohócszámba illő cset­

lés-botlás után visszazuhant. Manx elemlámpájának
fénysugarában újabb gyerek tűnt fel, egy ázsiai lány,
aki tweedzakós plüssmackót ölelt magához.

SARACHO
1983-?
39 Fifth Street
Bangor,ME
Sara egy tragikus álomban él,
A nyakán megfeszül a kötél,
Mire tizenhárom lesz, de megköszöni szépen,
Ha utazik: ajó Charlie Manx örökkön éljen!

SS
Bing kotkodáló hangot adott rémületében. A lány,
Sara Cho, néma sikolyra tárt szájjal meredt fel rá. Ru­
haszárító-kötél volt a nyaka köré tekerve, úgy temet­
ték a jégbe.
Charlie Manx a könyökénél fogva felsegítette Binget.
- Sajnálom, hogy mindezt látnod kellett, Bing
- mentegetőzött. - Bárcsak megkímélhettelek volna
tőle. De meg kellett értetnem veled, mit miért csiná­
lok. Menjünk vissza, van egy termosz kakaóm a ko­
csiban.
- Miközben átkísérte Binget a jégen, szorosan mar­
kolta a felkarját, nehogy megint elessen.
A kocsinál különváltak, Manx továbbment a sofőr­
oldali ·ajtóhoz, Bing viszont egy pillanatra megtor­
pant. Csak most vette észre a hűtősapkadíszt az autó
orrán: szélesen mosolygó női alak, krómból, a karja
kitárva, köpenyszerű ruhája szárnyként lobog mögöt­
te. Bing első pillantásra felismerte - a temetőkaput
őrző irgalom angyalainak a kicsinyített mása.
Már újra a kocsiban, Charlie Manx benyúlt az ülése
alá, és ezüst termoszt vett elő. Lecsavarta a kupakját,
forró csokoládét töltött bele, átnyújtotta. Miközben
Bing a kupak-poharat két kézre fogva kortyolt a for­
ró édességből, Charlie Manx nagy ívben megfordult,
gázt adott, és visszaindultak a temetőtől az úton, ame­
lyen jöttek.
- Meséljen Karacsonyorszagrol - szólalt meg Bing
reszketeg hangon.
-A legjobb hely, 'ami csak van - mondta Manx.
- Tisztelem-becsülöm Walt Disney urat, de Kará-
csonyországaz igazi legboldogabb hely a világon. Bár

96
- egy másik szemszögből nézve, azt hiszem, úgy is fo­
galmazhatunk, hogy a legboldogabb hely nem ezen
a világon. Karácsonyországbanmindennap karácsony
van, és a gyerekeksoha nem éreznek boldogtalanságot.
Nem, az ottani gyerekek nem is értik a boldogtalanság
szó jelentését! Csak a szórakozás létezik számukra.
Mintha a mennyországban volnának - de persze nem
halottak! Örökké élnek, mindvégig megmaradnak
gyereknek, és soha nem kényszerülnek küszködni és
verejtékezni, és úgy lealacsonyítani magukat, ahogy
mi, szegény felnőttek. Sok-sok évvelezelőtt fedeztem
fel ezt az álombirodalmat, és az első apróságok, akik
otthonra leltek benne, a saját gyerekeim voltak. Így
megmenekültek, mielőtt tönkretehette volna őket az a
szánalmas, acsargó valami, amivé az anyjuk az élete
utóbbi éveiben átváltozott.
- Karácsonyországban nap mint nap megtörténik
a lehetetlen. De gyerekeknekvaló hely,nem felnőttek­
nek. Csak néhány felnőttnek engedélyezik,hogy ott él­
jen. Csak azoknak,akik elkötelezettségetmutattak egy
magasabb ügy iránt. Csak azoknak, akik mindent haj­
landóak feláldozni a védtelen apróságokboldogságáért
ésjóllétéért. Az olyan embereknek, mint te, Bing.
- Teljes szívemből kívánom, hogy bárcsak a világ
összesgyereke átköltözhetne Karácsonyországba,ahol
mérhetetlen biztonság és öröm vár rájuk. A minden­
ségit, az nem semmi volna! Persze nem sok felnőtt
egyezne bele, hogy elküldje a gyerekeit valakivel,akit
soha nem látott, egy olyan helyre, ahová ő maga be
sem teheti a lábát. Még szép, nyilván a legelvetemül­
tebb emberrablónak és gyerekmolesztálónak tartaná-

97
nak! Úgyhogy évente csak egy-két gyereket viszek ki,
mindig olyanokat, akiket láttam a Nelegyenúgyok Te­
metőjében, rendes, jóravaló gyerekeket, akik a szüleik
keze közt garantáltan csak szenvedtek volna. Biztosra
veszem, hogy olyan emberként, aki maga is szörnyű
sebeket kapott gyerekkorában, ha valaki, akkor te,
Bing, meg fogod érteni, milyen fontos, hogy segítsünk
rajtuk! A temető olyan gyerekek sorsát tárja elém,
akiktől, ha én nem teszek semmit, a szüleik el fogják
lopni a gyerekkorukat. Lánccal verik, macskatáppal
etetik, perverzek kezére adják őket. Szegénykéimnek
pedig végül hideg jéggé dermed a lelkük, és maguk is
fagyos, érzéketlen emberek lesznek, akik gyerekeket
tesznek tönkre. Mi vagyunk számukra az egyetlen
esély, Bing! Karácsonyország gondnokaként töltött
éveim során mintegy hetven gyereket mentettem meg,
és leghőbb vágyam, hogy mielőtt leteszem a lantot,
még százat megmenthessek.
Robogott velük az autó a hideg, barlangszerű sötét­
ségben. Bing mozgó ajakkal számolt magában.
- Hetven - motyogta. - Azt hittem, évente csak
egy gyereket ment meg. Esetleg kettőt.
- Igen - mondta Manx. - Nagyjából úgy.
- De akkor. .. hány éves maga? - kérdezte Bing.
Manx oldalvást rávigyorgott, eléje tárva éles, barna
fogakkal telezsúfolt szájüregét. - Fiatalon tart a mun­
kám. Hörpintsd ki a kakaódat, Bing.
Bing lenyelte az utolsó forró, cukros kortyot, aztán
meglötybékelte a pohár alján a maradékot. Csak nem
megint a bökversbe illő nevű Dewey Hansom orvos­
ságos szekrényéből nyelt le valamit?- tűnődött. Dewey

98
Hansom, Charlie Manx Bing-prototípusa, megmen­
tett tfz gyereket, és jutalmul Karácsonyországban üdül,
amíg világ a világ. Ha Charlie Manx hetven gyereket
mentett meg, akkor hány Bing-prototípus is volt ed­
dig? Hét? Mázlista dögök.
Morajló hangra lett figyelmes: mintha irdatlan ka­
mion érte volna utol őket csörögve-csattogva, tizenkét
szűkölve tiltakozó hengerrel. A hang másodpercről
másodpercre erősödött, de hiába nézett hátra, nem lá­
tott semmit.
- Maga is hallja? - kérdezte, észre sem véve, hogy
a termosz üres kupakja kicsusszan zsibbadtan bizser­
gő ujjai közül. - Hallja, hogy valami közeledik?
- Az a reggel lesz - mondta Manx. - Itt van a nya­
kunkon. Most ne nézz oda, Bing, már jön is!
A kamionmoraj egyre fokozódott, és aztán kezdett
elhúzni mellettük a bal oldalon, Bing oldalán. Bing ki­
nézett az éjszakába, és tisztán látta a hatalmas kamion
oldalát, karnyűjtásra csak. A teherautó oldalára zöld
mezőt festettek, vörös tanyaépületet, szórtan álldogáló
teheneket, és egy ragyogó mosolyű, a hegyek mögül
éppen előbukkanó napot, melynek sugarai megvilágí­
tották a fél méter magas felirat~t a kocsi oldalán: NAP­
KELTE HÁZHOZ SZÁLLÍTÁS.
Egy pillanatra a kamion eltakarta a tájat és az eget,
és Bing nem látott mást, csak a házhoz szállított nap­
keltét. Aztán a kamion csörömpölve elrobogott mel­
lettük, és Bing összerándult a szemet sajdítóan kék
reggeli égboltról, a felhőtlen, határtalanul tágas ég­
boltról, és összehúzott szemmel nyugtázta, hogy me­
gint körülöleli őket a békés
 Pennsylvaniai táj

Charlie Manx lehajtott az útpadkára a Wraithszel,

és parkolóállásba kapcsolta a sebességváltót.Repede­
zett, homokkal beszórt vidéki út. Szárba szökkent,
sárguló gyomok a kocsi mellett. Rovarzsongás.A kelő
nap ragyogása. Nem lehetett sokkal több hét óránál,
de Bing máris érezte, hogy ádáz hőség áramlik be a
szélvédőn.
- Tyűha! - szólalt meg. - Mi történt?
- Felkelt a nap - mondta Manx jóindulatúan.
- Elaludtam?
-Azt hiszem, igazából ébren voltál, Bing. Valószí-
nűleg életedben először.
Manx elvigyorodott, amit a rákvörös Bing egy té­
tova mosollyalviszonzott. Nem mindig értette Char­
lie Manxot, de ez csak megkönnyítette, hogy felnéz­
zen rá, hogy bálványozza.
Szitakötők lebegtek a nyurga gyomok között. Bing
nem találta ismerősnek a környéket. Nem Sugarcreek
volt, az biztos. Valamimellékút valahol.Amikor kiné­
zett utasoldali ablakán az aranyló napsütésbe, oszlo-

IDD
pos tornácú, fekete zsalutáblás házat pillantott meg
egy dombtetőn. Virágmintás, bordó ruhácskát viselő
kislány állt a behajtón egy szentjánoskenyérfa alatt,
onnan bámult feléjük. Ugrókötelet tartott a kezében,
de nem használta, nem ugrált, helyette Bingéket nézte
kíváncsian. Nyilván nem látott még Rolis- Royce-ot,
gondolta Bing.
Összehúzott szemmel állta a kislány tekintetét, az­
tán felemelte a kezét, és aprócska mozdulattal intett.
A kislány nem intett vissza; csak oldalra billentette a
fejét, és úgy tanulmányozta őket. A mozdulattól meg­
lendültek a varkocsai, és ebben a pillanatban Bing rá­
ismert. Meghökkenésében úgy összerezzent, hogy a
műszerfal aljába verte a térdét.
- Ugyanaz a kislány! - kiáltotta. - Ó az!
- Kicsoda, Bing? - adta az értetlent Charlie Manx.
Bing a kislányra meredt, az pedig visszameredt rá.
Bing akkor se döbbenhetett volna meg jobban, ha egy
halottat lát életre kelni. Ha úgy vesszük, éppen egy
halottat látott életre kelni. Egy leendő halottat.
- Lily Carter - mondta Bing. Világéletében köny­
nyen megragadtak az agyában a rigmusok. - Bűnös
életre nevelteőt az édesanyja/ El sem kezdődött, már­
is végéhez ért/ Neki a gyerekkor,bár elvihették vol­
na... -·A tornácon szúnyoghálós ajtó csattant, és ke­
cses,vékony csontú nő hajolt ki rajta'lisztes kötényé­
ben.
- Lily!- kiáltotta. -Tíz perce szóltam, hogy regge-
li. Befelé!
Lily Carter válasz helyett lassú hátrálásba kezdett
a behajtón; hatalmasra tágult, álmélkodó szeme Bin-

101
gékre szegeződött. Nem látszott rajta félelem. Csak
kíváncsiság.
- Az ott nyilván Lily anyja - szólalt meg Manx.
- Utánanéztem a kis Lily Carternek és az anyjának.
Az asszony pultosként dolgozik egy közeli szóra­
kozóhelyen. Tudod, milyenek a kocsmákban dolgozó
nők.
- Mit kéne tudnom róluk? - kérdezte Bing.
- Hogy ótvaros kurvák - mondta Ma10. - Szinte
mindegyik. Legalábbis amíg a szépségük el nem her­
vad, márpedig Lily Carter anyjának esetében éppen ez
történik. Utána, attól tartok, felhagy a kurválkodással,
és a saját lányát fogja árulni. Valakinek el kell tartania
a családot, és Evangeline Carternek nincs férje. Soha
nem is volt. Valószínűleg nem is tudja, kié a gyerek. Ó,
a kis Lily még csak nyolcéves, de a lányok ... a lányok
sokkal hamarabb érnek, mint a fiúk. Nézd csak meg,
milyen tökéletes kis hölgy máris. Biztosra veszem,
hogy az anyja busás árat kérhet majd az ártatlansá­
gáért!
- Honnan tudja? - suttogta Bing megrökönyödve.
- Honnan tudja, hogy ez mind meg fog történni?
Hogy lehet ennyire ... biztos a dolgában?
Charlie Manx felvonta a szemöldökét. - Egyetlen
módja van, hogy kiderítsük. Ha vesszük a kalapunkat,
és az anyja felügyelete alatt hagyjuk Lilyt. Néhány év
múlva esetleg bekukkanthatunk rá, hogy megtudjuk,
mennyit kér az anyja egy menetért. Még akár valami
„egyet fizet, kettőt kap" akciót is kifoghatunk.
A hátráló kislány elért a tornácig.

102
 Bentről megint az anyja rekedt, dühös kiabálása
hallatszott. Bing Partridge fülében teljesen olyan volt,
mint valami másnapos alkoholista hangja. Idegesítő,
buta rikácsolás.
- Lily! Gyere be azonnal, vagy odaadom a rántotta­
dat a kutyának!
- Ribanc - suttogta Bing Partridge.
- Hajlok az egyetértésre, Bing - mondta Manx.
- Amikor a kislány velem jön Karácsonyországba, az
anyával is kezdenünk kell majd valamit. Az volna a
legjobb, ha anya és lánya együtt tűnnének el. Persze
Ms. Cartert nem vihetem magammal Karácsonyor­
szágba, te viszont esetleg hasznát vehetnéd valami
módon. Bár igazából csak egyvalami jut eszembe, ami­
re jó lehet. De ez nem az én problémám. A lényeg,
hogy soha többé nem kerülhet elő. És ha belegondolsz,
miket művelne a lányával, ha szabad kezet adunk ne­
ki ... nos, én nem ejtenék könnyet egy ilyenért!
Bing szíve izgatottan szaporázta a szegycsontja mö­
gött. Kiszáradt a szája. A kilincs után matatott az autó
ajtaján.
Charlie Manx ugyanúgy karon fogta, mint amikor
a Nelegyenúgyok Temetőjében átkísérte a jégen.
- Hová mégy, Bing?
Bing feldúlt arccal odafordult a mellette ülő férfi­
hoz. - Mire várunk? Menjünk be. Menjünk be most
rögtön, és mentsük meg a kislányt!
- Nem - mondta Manx. - Még nem. Még el kell
intézni bizonyos előkészületeket. De nemsokára eljön
a mi időnk.

ID3
 Bing álmélkodva meredt Charlie Manxra ... álmél­
kodva, és bizonyos fokú tisztelettel is.
- És Bing ... - szólalt meg Charlie Manx. - Az
anyák iszonyú patáliát képesek csapni, amikor azt hi­
szik, hogy valaki el akarja venni tőlük a gyereküket.
Még a komisz anyák is, mint Ms. Carter.
Bing bólintott.
- Gondolod, hogy tudnál nekünk szerválni egy kis
szevofl.uránt a munkahelyedről? A pisztolyodat és a
gázálarcodat sem ártana magaddal hozni. Biztosra ve­
szem, hogy kapóra jönnek majd.
A KÖNYVTÁROS LÁNY
1991
 Haverhill, Massachusetts

Nehogy kimenj azon az ajtón!, kiáltott rá az anyja, de

Vic futott, nem ment, és közben végig a könnyeivel
hadakozott. Mielőtt kiért, hallotta, ahogy az apja azt
mondja Lindának, Ugyan, maradj már, zgy ispont elég­
gé maga alatt van, ami csak tovább rontotta a helyze­
tet. Vic a kormánynál fogvafelállította a biciklijét,fu­
tásnak eredt vele, és a hátsó udvar végében nyeregbe
pattant, és lerobogott a Pittman Street-i kiserdő édes
illatú, hűs félhomályába.
Nem gondolkodott azon, hová megy.A teste irányí­
totta a Raleigh-t a meredek hegyoldalon, hogy végül
majdnem ötvenes sebességgelérkezzen meg a földútra
az aljban.
A folyóhoz ment. A folyó ott volt.Ahogy a híd is.
Az elveszett tárgy ezúttal egy fénykép volt. A gyű­
rött, fekete-fehér pillanatfelvételen cowboykalapos,
kövérkés kisfiú és pöttyös ruhás fiatal nő fogták egy­
más kezét. Szabad kezével a nő a combjához simítot­
ta a ruháját, nehogy a szél alája kapjon. Ugyanez a
szellő néhány világos tincset sodort a nő hetyke, fa-

107
nyar, már-már csinos arcába. A fiúcska játék pisztolyt
szegezett a kamerára. Ez a kövérkés, üres tekintetű
kis párbajhős Christopher McQyeen volt, hétévesen.
A pöttyös ruhás nő pedig az anyja, és amikor a fény­
kép készült, már haldoklott a petefészekráktól, amely
harminchárom éves korában véget vet majd az életé­
nek. A kép a férfi egyetlen emléktárgya volt az anyjá­
ról, és amikor Vic megkérdezte, beviheti-e az iskolá­
ba, fénykép utáni rajzoláshoz, Linda rögtön ellene
volt. Chris McQyeen viszont felülbírálta a feleségét.
Hé, naná, hogy akarom, hogy lerajzoija a nagyanyját.
Ennél közelebb úgyse kerülnek ahhoz, hogy időt töltsenek
egymás társaságában. Csak majd hozd vissza, Kölyök.
Soha nem akarom elfelejteni, milyen volt.
Tizenhárom évesen Vic volt a sztár a hetedikesek
között Mr. Ellis rajzóráján. Fedett híd című vízfest­
ményét a tanár kiválasztotta a Városházán tartott éves
iskolaibemutatóra - volt az egyetlen hetedikes, aki­
ő

nek az alkotását szerepeltették a nyolcadikosokszimp­

lán „rossz"-tól a „borzalmas"-ig értékelhető festményei
között. („Rossz":megszámlálhatatlan mennyiségű kép
formátlan gyümölcsökről torz tálakon. „Borzalmas":
szökkenő egyszarvú,a tomporból Technicolor bélgáz
kitörésként előívelő szivárvánnyal.)Amikor a Haver­
hilli Napló tudósított a kiállításról,vajon melyik képet
hozták le a cikk mellett? Hát nem az egyszarvúsat.
Miután a Fedett híd hazakerült, Vic apja kicsengette a
pénzt egy nyírfa keretért, és felakasztotta a képet Vic
Knight Rider poszterének egykori helyére. Vic már
évekkelkorábban megszabadult a Hofftól. A Hoff egy

108
lúzer volt, a Trans Amek pedig olajcsurgató fosládák.
Vic jól megvolt nélkülük.
Abban az évben „modell utáni ábrázolás" volt a fel­
adat, és a rajztanár arra kérte őket, hogy egy számukra
különlegesen fontos fénykép alapján dolgozzanak.
Chris McC2"1een dolgozószobájában az íróasztal fö­
lött éppen elfért volna egy festmény, és Vic nagyon
szerette volna, hogy a férfi - valahányszor felnéz - az
anyját láthassa maga előtt, színesben.
A festmény mostanra elkészült, és a veszekedést
megelőző napon - amikor Vic a tanév végén kiürítet­
te az iskolai szekrényét - haza is érkezett. És ha nem
is volt olyan jó, mint a Fedett híd, Vic úgy gondolta,
sikerült visszaadnia valamit a fényképen pózoló nő­
ből: a csontos csípő kidudorodását a ruha alatt, a csüg­
gedt szétszórtságot a mosolyában. Az apja hosszan
a festményre meredt, egyszerre tűnt boldognak és ki­
csit szomorúnak. Amikor Vic megkérdezte, mit szól
hozzá, csak ennyit mondott: - Pont úgy mosolyogsz,
mint ő, Kölyök.Eddig észre sem vettem.
A festmény hazaérkezett - a fénykép viszont nem.
Vicben csak akkor tudatosult, hogy nincs meg, amikor
az anyja péntek délután rákérdezett. Először azt gon­
dolta, a hátizsákjában van, aztán hogy a szobájában.
Péntek estére viszont görcsbe ránduló gyomorral beis­
merte, hogy a fénykép nincs meg, és azt se tudja, hol
látta utoljára. Szombat reggelre - a nyári szünet első
napján - Vic anyjais ugyanerre a megállapításrajutott,
kijelentette, hogy arra a képre már keresztet vethetnek,
hisztérikusan hozzátéve, hogy az a fénykép százszor

I09
 fontosabb bármilyen szaros iskolai vízfestménynél.
Vic pedig mozgásba lendült, muszáj volt odébbállnia,
kiszabadulni a házból, mert attól félt, ha nem mozdul,
rá is átragad a hisztéria, és azt képtelen lett volna elvi­
selni.
És most úgy sajgott a mellkasa, mintha néhány
perc helyett órák óta kerekezne, és fulladt is, mint aki
hegyre kaptat fel, pedig sík terepen gurult. A híd lát­
tán viszont a béke érzése töltötte el. Nem. Valami
jobb, mint a béke: Úgy érezte, teljes tudatos agymű­
ködése kikapcsol, leválik Vic McQyeen fennmaradó
·részéről, annak érdekében, hogy a teste és a kerékpár
zavartalanul végezhessék munkájukat. Ez mindig így
volt. Öt év alatt majdnem tucatszor ment át a hídon,
és ami történt, mindig inkább érzés volt, mint tapasz­
talás. Olyasvalami, amit nem csinált, hanem érzett:
siklás álomittas tudata, morajló sistergésé a távolból.
Nem különbözött az elszunnyadás érzésétől, amikor
az ember becsusszan az álom védőburkába.
És miközben a fapallókon döcögött, gondolatban
máris nekilátott megírni a fénykép megtalálásának
igaz történetét. Az utolsó tanítási napon megmutatta
a képet barátnőjének, Willának. Aztán más dolgokról
beszélgettek, és végül Vicnek rohannia kellett, hogy
elérje a buszát. Amikor Willa rájött, hogy nála maradt
a fénykép, ő már nem volt sehol, úgyhogy a barátnő
magánál tartotta azzal, hogy majd később visszaadja.
Mire Vic most hazaérkezik a kerékpározásból, nála
lesz a fotó, és magyarázat is kerül hozzá, és az apja
majd megöleli, és azt mondja, soha nem is aggódott
igazán, az anyjapedig olyan arcot vág, mint aki a leg-

110
szívesebben leköpné. Vic meg nem mondta volna, me­
lyik reakciót várja jobban.
Csak éppen ezúttal volt egy kis bökkenő. Ezúttal
amikor visszajön, egyvalakit nem tud majd meggyőz­
ni akár-igaz-is-lehetne történetével arról, hogy hol
volt a fénykép. Saját magát.
Előbukkant az alagút túlsó végén, és besiklott a Szö­
vetkezeti Iskola széles, sötét folyosójába. Pár perccel
reggel kilenc előtt, a nyári szünidő első napján, sötét,
visszhangos és szinte ijesztően üres hely volt a folyosó.
Vic fékezett, és a kerékpár csikorogva megállt.
Muszáj volt visszanéznie. Nem tehetett róla. Senki
nem állta volna meg.
A Rövidebb Út híd egyenesen átütötte a téglafalat,
és három méterre benyúlt a folyosóba, olyan szélesen,
mintha szintén folyosó volna. Vajon kinti része is van,
ami lebeg a parkoló felett? - tűnődött Vic. Már csak
nem, gondolta. Ahhoz, hogy erről meggyőződjön, be
kellett volna törnie valamelyik osztályterembe, és ki­
nézni az ablakon. A híd bejáratát petyhüdt zöld köte­
gekben lelógó borostyán temette be.
A Rövidebb Út látványa enyhe émelygéssel töltötte
el, és az iskolai folyosó egy pillanatra megduzzadt kö­
rülötte, ahogy a vízcsepp hízik a gallyon. Vicet hirte­
len elhagyta az ereje, tudta, ha nem lendül mozgásba
újra, még a végén gondolkodni kezd, márpedig az
most nagyon nem hiányzott. Más dolog volt nyolc-ki­
lenc éves fejjel kiruccanásokról fantáziálni egy régen
elbontott fedett hídon, és megint más most, tizenhá­
rom évesen. Ami kilencévesen álmodozás, az tizenhá­
rom évesen kóros tévképzet.

111
 Tudta, hogy ide tart (ki volt írva zöld festékkel a híd
túlsó végében), de azt hitte, a rajztanár, Mr. Ellis osz­
tályterme közelében bukkan elő, a földszinten. Ehe­
lyett az emeleten pottyant ki, a szekrényétől három­
négy méterre. Előző nap, miközben kipakolt, a bará­
taival beszélgetett. Sok minden elterelte a figyelmét
- kiáltozás, nevetés, rohangáló gyerekek-, de azért így
is alaposan körbenézett a szekrényében, mielőtt utol­
jára rázárta az ajtót, és biztos volt benne, egészenbiz­
tos, hogy kiürítette. Viszont: A híd hozta el ide, és a
híd sosem téved.
Nincs híd, gondolta. A fénykép Willánál maradt.
Visszaakartaadni, amikorlegközelebbtalálkozunk.
Kitámasztotta a kerékpárt, kinyitotta a szekrényét,
és benézett a bézs falakra és a rozsdás padlólemezre.
Semmi. Körbetapogatózott a polcon, a feje fölött.
Szintén semmi.
Az aggodalomtól összeszorult a gyomra. Azt sze­
rette volna, ha máris nála van a fénykép, hogy lelép­
hessen az iskolából, és minél előbb elfelejthesse a hi­
dat. De ha nincs a szekrényében,akkor nem tudta, hol
kereshetné még. Már csukta volna be az ajtót - aztán
megtorpant, lábujjhegyre állt, és még egyszer végig­
húzta a kezét a felső polcon. Majdnem most is elsik­
lott felette. Valahogy a fénykép sarka feltapadt a polc
hátuljára, és a kis papírlap álló helyzetben a szekrény
hátsó falához simult. Teljesen be kellett nyúlnia, hogy
elérje, gebeszkednie kellett, hogy az ujjai közé kapa­
rinthassa.
A körmével alányúlvaaddig mozgatta, míg sikerült
kiszabadítania. Kipirulva huppant vissza a sarkára.

112
 - Igen! - mondta, és becsapta a szekrényajtót.
Mr. Eugley, a gondnok, a folyosó közepén álldogált.
Felmosójával a nagy, sárga, görgős vödörben, némán
bámult Vicre, a szekrényekhez támasztott kerékpárra
és a Rövidebb Út hídra.
Aranykeretes szemüvegével és csokornyakkendő­
jével a horgas hátú, öreg Mr. Eugley tanárosabbnak
tűnt, mint a tanári karból sokan. A gondnoki teendők
mellett gyalogátkelő-felvigyázói munkakört is ellá­
tott, és a húsvéti szünet előtti napon minden iskolába
érkező gyereknek kis zacskó gumicukrot adott aján­
dékba. A pletyka szerint Mr. Eugley azért választott
olyan munkát, ahol gyerekek közelében lehet, mert
sok-sok évvel azelőtt kigyulladt a házuk, és a saját
gyerekei meghaltak a tűzvészben. Sajnálatos módon
a pletyka igaz volt, viszont kimaradt belőle a tény,
hogy a tűzet maga Mr. Eugley okozta azzal, hogy ré­
szegen, égő cigarettával a kezében elaludt. Gyerekek
helyett most már ott volt neki Jézus, kocsma helyett
pedig az Anonim Alkoholisták találkozói. A vallást
és a mértékletességet is a börtönben találta meg ma­
gának.
Vic a gondnokra nézett. Az visszanézett rá, a szája
némán kinyílt és becsukódott, mint egy aranyhalé.
A lába vadul reszketett.
- Te a McQyeen lány vagy- szólalt meg Mr. Eugley.
Déliesen beszélt: Té á Mekvín jány vagy. Egyik ke­
zével a torkán, erőlködve szedte a levegőt.- Mi az ott
a falban?Jézusom, kezdek megőrülni? Tisztára, mint
az Ebút híd; istenem, évek óta nem láttam. - Köhin­
tett, egyszer,aztán még egyszer.Fojtott, nedves,furcsa

113
hang volt, és valahogy hátborzongató. Mintha valaki­
nek rohamosan súlyosbodna az állapota.
Hány éves lehet? - gondolta Vic. Kilencven. Majd­
nem húsz évet tévedett, de a hetvenegy is elég öreg
a szívinfarktushoz.
- Nincsen semmi baj - szólalt meg. - Ne tessék...
- kezdett bele, de aztán nem tudta, hogyan folytassa.
Ne tessék mit? Ne tessék kiabálni? Ne tessék meg­
halni?
- Jaj nekem - motyogta a férfi.- Jaj nekem. - Jobb
keze vadul reszketett, ahogy felemelte, hogy eltakarja
vele a szemét. Megint mozogni kezdett a szája.- Jaj,
jaj nekem. „Az Úr az én pásztorom. Nem szűkölkö-
dom.
„ "

- Mr. Eugley... - próbálkozott Vic megint.

- Menj innen! - rikácsolta a férfi. - Menj, és a hi-
dadat is vidd magaddal! Ez nem történik velem! Te
nem vagy itt!
Továbbra is a szemén tartotta a kezét. Az ajka újra
megrebbent. Vic nem hallotta, mit mond, de le tudta
olvasni a szájáról.- Füves legelőkön terelget, csendes vi­
zekhez vezet engem.
Vic megfordította a kerékpárját. Átvetette a lábát.
Pedálozni kezdett. Saját magát is elég roskatagnak
érezte, mégis egy pillanat alatt feldöccent a hídra, be a
sziszegő sötétségbe és a denevérszagba.
Egyszer nézett vissza, félútról. Mr. Eugley még
mindig ott állt, és a fejét lehorgasztva imádkozott,
egyik keze a szemén, a másikkal a felmosót szorította
az oldalához.

lll
 Verejtékes tenyerében a fényképpel, Vic robogott
tovább, ki a hídból és be a Pittman Street-i kiserdő
sodródó, eleven árnyai közé. Már mielőtt visszanézett
volna a válla felett, tudta - egyszerűen tudta, a folyó
dallamos locsogásából a mélyben, és a szél kecses su­
hanásából a fenyőfák között -, hogy a Rövidebb Út
eltűnt.
Pedálozott tovább, bele az első nyári napba, külö­
nös, kopogó lüktetéssel az ereiben. Csontig hatoló
balsejtelem kísérte végig az útján.
 A McOueen-ház

Két nappal később Vic éppen kilépett a házból,

hogy átkerekezzen Willáékhoz - az utolsó alkalom
volt, hogy találkozzon legjobb barátnőjével, mielőtt
McQyeenék másfél hónapra elutaznak a Winni­
pesaukee-tóhoz - , amikor meghallotta, hogy az anyja
Mr. Eugleyról mond valamit a konyhában. A gond­
nok nevétől váratlan, szinte bénító elgyengülés tört
rá, majdnem le kellett ülnie. Vic azzal töltötte a hét­
végét, hogy igyekezett nem gondolni Mr. Eugleyra,
ami nem volt nehéz, ugyanis egész szombaton éme­
lyítő, migrénes fejfájásgyötörte. A fájdalom a bal sze­
me mögött lüktetett a legerősebben. Mintha szét
akart volna pattanni a szemgolyója.
Visszasietett a bejárati lépcsőn, és a konyhaajtónál
megállva hallgatta, hogyan lefetyel a telefonban az
anyja az egyik barátnőjével, meg nem mondta volna,
melyikkel. Majdnem öt percig állt ott, és hallgatta a
társalgásnak az anyjára eső részét, de Linda nemem­
lítette még egyszernév szerint Mr. Eugleyt.]aj, de kár,

116
szánakozott, és hogy Szegény ember, de a nevét nem
mondta ki.
VégülVic hallotta, hogy helyéreteszi a telefonkagy­
lót. Ezt csörömpölés és loccsanó hangok követték a
mosogató felől.
Vic nem akarta tudni. Rettegett megtudni. Viszont
a kísértésnek sem bírt ellenállni. Ilyen egyszerű.
- Anya? - dugta be a fejét az ajtón. - Jól hallottam,
hogy Mr. Eugleyról mondtál valamit?
-Tessék? - kérdezett vissza Linda. Háttal állt Vic­
nek, a mosogató fölé hajolva.Edények,csattantak ősz­
sze. Reszketeg szappanbuborék pukkant el. - Ó, igen.
Megint rákapott az alkoholra.Tegnap este az iskolá­
nál gyűjtötték be a rendőrök, üvöltözött, mint valami
elmeháborodott. Harminc évig színjózan volt. Azóta,
hogy... hát, azóta, hogy úgy döntött, nem nyúl többé
a pohárhoz. Szegény pasas. Dottie Evans mesélte,
hogy ma délelőtt lent volt a templomban, zokogott,
mint egy kisiskolás,és azt mondta, hogy ott kell hagy­
nia az állását. Hogy soha többé nem teheti a lábát az
iskola épületébe. Nyilván a szégyen miatt. - Linda
Vicre pillantott, és aggodalmasan összevonta a szem­
öldökét. - Jól vagy,Vicky? Még mindig nincs valami
jó színed. Lehet, hogy délelőtt már nem kéne elmen­
ned hazulról.
- Dehogy - mondta Vic. Furcsán élettelen volt
a hangja, mintha dobozból érkezne.- Ki akarom szel­
lőztetni a fejemet. - Kis tétovázás után hozzátette:
- Remélem, Mr. Eugley nem mond fel. Annyira ren­
des ember.

117
 - Az. És imád benneteket, gyerekeket. De az em­
berek megöregszenek, Vic, és idővel gondoskodásra
szorulnak. Elhasználódunk. A test és a lélek is.
A város környéki erdő kitérőt jelentett Vicnek -
a Bradbury Parkon keresztül sokkal hamarabb Willá­
ék házához érhetett volna-, mégis, amint felült a ke­
rékpárjára, úgy döntött, hogy ráfér egy kis kerekezés,
legalább rendezi a gondolatait, mielőtt emberek közé
megy.
A lelke mélyén érezte, nem jó ötlet megengedni
magának, hogy a képtelen, meghökkentő adományon
gondolkodjon, amely csak az övé: mindazon, amit ed­
dig tett, és amit még ezután tehet. De a kutya már
elszabadult, és időbe telt, mire sikerül sarokba szoríta­
ni, és pórázra fogni megint. Vic lyukat álmodott a vi­
lágra, és áttekert rajta a bringájával, ami őrültség. Csak
egy őrült venné a fejébe, hogy ilyesmi lehetséges - ki­
véve, hogy Mr. Eugley látta őt. Mr. Eugley ott volt, és
attól, amit látott, eltört benne valami. Valami kisöpör­
te a lábakat harmincévnyi józansága alól, és úgy rá­
ijesztett, hogy nem mert visszamenni az iskolába, arra
a helyre, ahol több mint egy évtizede dolgozott. Arra
a helyre, ahol boldog volt. Mr. Eugley - szegény, =s
megtört Mr. Eugley-volt a bizonyíték a Rövidebb Ut
létezésére.
Vic nem akart bizonyítékot. Nem is akart tudni az
egészről.
És ha már ebben kudarcot vallott, azt kívánta, leg­
alább volna valaki, akinek kipakolhatna, és aki meg­
nyugtatná, hogy nincsen vele semmi baj, hogy nem
csavarodott be. Valaki, aki megmagyarázhatná, értel-

118
mezhetné egy olyan híd létezését, amely csak akkor
van, ha neki kell, hogy legyen, és mindig oda viszi,
ahová éppen mennie kell.
A hegy oldalán áthuppanva hűvös légáramban ta­
lálta magát.
A. feje kitisztult, újra bízott magában, szilárdan
uralta a pillanatot. Tudatában volt minden egyes döc­
cenésnek és rázkódásnak, ahogy a Raleigh gyökere­
ken és köveken robogott át. Tudta, mi a különbség
fantázia és valóság között, és ezt a különbséget kris­
tálytisztán megőrizte a fejében, és szentül hitte, hogy
amikor kiér az öreg földútra, a Rövidebb Út híd nem
lesz ott ...
De ott volt.
- Nem vagy valódi - mondta a hídnak, Mr. Eugleyt
visszhangozva öntudatlanul. - Elnyelt a folyó, amikor
nyolcéves voltam.
A híd juszt se akart eltűnni.
Vic fékezett, megállt, és hat-nyolc méteres, bizton­
ságos távolságból nézett a hídra. A Merrimack béké­
sen locsogott a mélyben.
- Segíts találnom valakit, aki megnyugtat, hogy
nem őrültem meg - mondta Vic a hídnak, aztán a pe­
dálra tette a lábát, és lassan elindult.
A bejárathoz közeledve megpillantotta odabent az
ismerős zöld festékkel fújt feliratot balra a falon.

HERE--+

Mármint hogy „Itt". Fura útbaigazítás, gondolta. Hi­

szen most is „itt" vagyok, nem?

119
 Eddig valahányszor átment a Rövidebb Úton, min­
dig egyfajta önkívületben kerekezett, automatikusan
és gondolattalanul forgatta a hajtókart, hús-vér alkat­
részként csak a fogaskerekek és a lánc mellett.
Ezúttal viszont - jóllehet amint beért, azonnal ki is
akart menekülni a hídból - magára parancsolt, hogy
lassan haladjon, és jól nézzen körül. Leküzdötte a vá­
gyát, hogy olyan vadul pedálozzon, mintha mögötte
máris leszakadóban volna a híd. Rögzíteni akarta az
agyában a részleteket. Félig-meddig azt hitte u~anis,
ha tényleg jól megnézi magának a Rövidebb Ut Hi­
dat, ha eléggé figyelmesen nézi, a híd levegővé olvad
körülötte.
És akkor mi lesz? Hol találja magát, ha a híd va­
rázsütésre megszűnik létezni? Nem számított. A híd
ugyanis, akárhogy fixírozta, rendületlenül körülölelte
hasadozott, vén gerendáival, a falaiból kiálló, rozsda­
marta szögekkel,és a kerékpár alatt meghajlópallóival.
A Rövidebb Út nem hagyta, hogy nemlétbe szugge­
rálják.
Mint mindig, Vic most is tudatában volt a zajnak.
Afogában érezte a morajló sistergést.Még látta is, lát­
ta az elektromos vihart a kidőlt-bedőlt falak résein
keresztül.
Ahhoz nem volt mersze, hogy megállítsa a kerék­
párt. leszálljon,és megérintse a falakat, körbesétáljon.
Úgy sejtette, ha leszáll a kerékpárról, soha többé nem
ül vissza.A híd kizárólag addig létezik, amíg ő tovább
halad előre, és nem gondolkodik túl sokat.
A híd felpúposodott, kimerevedett, aztán felpúpo­
sodott megint. A tetőgerendák közül por csordogált.

120
Vic mintha egy galambot látott volna felröppenni a
kátránypapír tető alá.
Felemelte a fejét, hogy megnézze, és észrevette, hogy
a mennyezetet barna kárpit, lebernyeges szárnyukat
kis szőrös testük köré záró denevérek tömkelege bo­
rítja. Az állatok folyamatosan ficeregtek, apró mozdu­
latokkal igazgatták a szárnyaikat. Néhányan Vic felé
fordították arcukat, és rövidlátón lebámultak rá.
A denevérek mind egyformák voltak, és az arcuk
megegyezett Vicével. Ezek mind beesett, töppedt, ró­
zsaszínű arcok voltak, de Vic ismerte magát. Az ő arca
volt mind, a vércsepp-vörösen csillogó szemeket le­
számítva. Érezte, hogy a denevérek látványától fájda­
lom finom ezüsttűje csusszan a bal szemgolyóján át az
agyába. Az elektromos sistergésen és pukkogáson át is
hallotta magas, vékony hangú csipogásukat.
Képtelen volt elviselni. Sikoltani akart, _detudta, ha
megteszi, a denevérek elengedik a tetőt, és köréje se­
reglenek, és akkor neki vége. Behunyta a szemét, és
lélekszakadva pedálozott a híd túlsó vége felé. Valami
dühödt rázkódásba kezdett, de meg nem mondta vol­
na, hogy a híd, a kerékpár vagy a saját teste.
Csak abból tudta meg, hogy átért, hogy az első ke­
reke megdöccent a peremen. Érezte, hogy forróság és
fény csap le rá - a szemét ki nem nyitotta volna, hogy
megnézze, hol jár -, aztán kiáltást hallott: ViJ!:yázz!
Arra nyitotta ki a szemét, hogy alacsonyjárdaszegély­
nek ütközött a kerékpárral,és nem tudhatta, de ez volt
az a bizonyos
 Here, Iowában

Ahogy elterült a járdán, csúnyán lehorzsolta a jobb

térdét.
A lábát szorongatva a hátára henteredett.
- Au - szólalt meg. - Au au AU au.
Mintha valaki a skálázást gyakorolná egy hangsze­
ren.
- Úristen. Jól vagy?- A hang valahonnan a délidei
napsütés ragyogásából érkezett. - Igazán óvatosabb is
lehetnél, ha már csak úgy itt teremsz a semmiből.
Vic összehúzott szemmel a fénybe sandított, és si­
került megpillantania a hang gazdáját: egy sovány,
nála nem sokkal idősebb, talán húsz év körüli lányt,
hátrabillentett puhakalappal neonlila haján. A lány
sörösdobozok nyitófüléből készített nyakláncot és
Scrabble-dominó fülbevalót viselt, a lábán magas
szárú Converse tornacipő, fűző nélkül. Úgy nézett ki,
mint Sam Spade, már ha Sam Spade egy húszéves
lány volna, és hétvégi fellépésre készül saját ska együt­
tese frontembereként.

111
 - Kutya bajom. Csak lejött a plezúr - mondta Vic,
de a lány már nem figyelt. A Rövidebb Utat nézte me­
redten.
-Tudod, mindig is akartam oda egy hidat - szólalt
meg. - Nem is pottyanhatott volna jobb helyre.
Vic felkönyökölt, és visszanézett a hídra, amely
most széles, zajosan robogó barna víz fölött ívelt át.
Ez a folyó majdnem olyan széles volt, mint a Merri­
mack, de a partja sokkal alacsonyabb. Nyírfák és év­
százados tölgyek tömörültek a legfeljebb fél méter
magas, homokos, omlatag parton.
- Tényleg ez történt? A hidam lepottyant? Mármint
az égből?
A lány csak nézte a hidat tovább meredten. Vic ezt
a fajta rezzenéstelen, bódult tekintetet a füvezéshez és
a Phish együttes zenéjének hallgatásához társította. -
Igazából nem. Inkább mintha egy polaroid kép a sze­
med láttára hívódna elő. Láttál már Polaroid képet
előhívódni?
Vic bólintott, felidézvemagában, ahogy a fotópapí­
ron a barna vegyszernégyszöglassan elhalványul,he­
lyükre libbennek a részletek, a színek egyre ragyogób­
bak, és alakot öltenek a tárgyak.
- Ahol a hidad megjelent, ott eddig két öreg tölgy­
fa állt. Viszlát, tölgyikék.
- Szerintem amikor elmegyek,visszakapod a fáidat
- mondta Vic. Ez igaznak tűnt, de nem esküdött vol-
na meg rá, hogy tényleg így lesz.- Mintha nem is le­
pődtél volna meg túlságosan, hogy a hidam hirtelen
megjelent a semmiből. - Mr. Eugley járt az eszében,

113
ahogy reszketve eltakarta a szemét, és azt kiabálta,
hogy menjen el.
- Persze, mert már várfalak. Nem tudtam, hogy
ilyen durva belépővel érkezel, de azt azért sejtettem,
hogy vő-vő-vő-vő ... - A kalaposlány a mondat köze­
pén elhallgatott. Nyitotta a száját, hogy mondja a kö­
vetkező szót, de a szó benne rekedt, és az arcán feszült
kifejezésjelent meg, mintha valami irgalmatlanul ne­
hezet - egy zongorát vagy egy autót - próbálna meg­
emelni. Rákvörös lett. A szeme kidülledt. Aztán eről­
ködve kifújta a levegőt, és ugyanazzal a hirtelenséggel
folytatta a mondatot. - ... valószínűleg nem úgy jössz,
mint egy normális ember. Bocs, dadogok.
- Szóval te számítottál a jövetelemre?
A lány bólintott, de már megint a híddal volt el­
foglalva. Ráérős, álmatag hangon így szólt: - A hi­
dad ... ugye, nem a Cedar-folyó túlpartján van a má­
sik vége?
-Nem.
-Akkor hol?
- Haverhillben.
- Az Iowában van?
- Nem. Massachusettsben.
- Anyám, te aztán jó messzire ellófráltál.Merthogy
most az iowai kukoricaövben vagy.Ahol minden la­
pos, kivéve a hölgyeket. - Vic egy pillanatra mintha
buja vigyort látott volna a lány arcán.
- Ne haragudj, de... nem térhetnénk vissza ahhoz
a részhez, amikor azt mondtad, hogy számítottál az
érkezésemre?

124
 - Mi az, hogy! Hónapok óta várlak. Már azt hit­
tem, sosem jössz. Te vagy a Kölyök, nem igaz?
Vic szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang.
Hallgatása megtette válasz helyett, döbbenete pe­
dig láthatóan kedvére volt a másik lánynak, aki elmo­
solyodott, és visszadugott néhány fluoreszcens tincset
a füle mögé. Fitos orrával és kissé hegyes fülével volt
benne valami koboldos. Bár ebbe a környezet is bele­
játszhatott: egy füves dombon álltak, lombos tölgyek
árnyékában, a folyó és egy nagy épület között. Utóbbi
hátulról úgy nézett ki, mint egy katedrális vagy egye­
temi aula - hatalmas beton- és grániterődítmény, fe­
hér tornyokkal és keskeny, lőrésszerű ablakokkal.
- A neved alapján azt hittem, fiú leszel. Egy olyas­
fajta rosszcsontot vártam, aki nem eszi meg a salátát,
és túrja az orrát. Hogy állsz a salátával?
- Nem rajongok érte.
A lány ökölbe szorította a kezét, és diadalmasan
megrázta a feje fölött. -Tudtam! - Aztán leengedte az
öklét, és elfintorodott. - És nagy orrtúró is vagy?
- Ilyesmivel nem dicsekszik az ember - felelte Vic,
- Azt mondtad, hogy Iowában vagyunk?
-Azt ám!
- És lowán belül ezt a helyet hogy hívják?
- Hát csak úgy hogy „Itt" - mondta a kalapos lány.
- Na, jó ... - Vicet ingerültség fogta el. - Nyilván
„itt" vagyunk, de hol?
- Hát az iowai Here-ben. Így hívják a városkát.
A csodálatos Cedar Rapidsba vezető útnál, a Here-i
Közkönyvtárépülete mögött. És mindent tudok arról,

125
hogy miért jöttél. Össze vagy zavarodva a hidad miatt,
és tisztázni akarod a dolgokat. Nahát, anyukám, ez a
szerencsenapod! - A lila hajú lány tapsikolt. - Kifog­
tál magadnak egy könyvtárost! Segíthetek a dolgok
tisztázásában, és közben még néhány szép verset is
a figyelmedbe ajánlhatok. Ez a szakmám.
 A könyvtár

A lány hátrébb tolta ódivatú puhakalapját, és így szólt:

- Margaret vagyok. Mint a filmben: Ott vagy, Iste­
nem? Én vagyok az, Margaret. Annyi, hogy utálom, ha
így hívnak.
- Margaretnek?
- Nem, Istennek. Így is elég nagy az egóm. - Elvi-
gyorodott. - Margaret Leigh, de szólíts csak Maggie­
nek. Gondolod, hogy a hidad veszteg marad, amíg
bemegyünk, ragtapaszt kerítek a térdedre, és főzök
egy csésze teát?
- Nagyon remélem.
- Úgyszintén. Persze nyilván nélküle is haza tud-
nánk juttatni - gyüjtést rendeznénk vagy ilyesmi-, de
azért csak jobb volna, ha úgy mehetnél vissza, ahogy
jöttél. Akkor nem kellene magyarázkodnod a szüleid­
nek, hogy mit kerestél Iowában. Nem mintha nagyon
bánnám, ha pár napra itt ragadná!. Szolgálati ágyam
van a Romantikusoknál. Néha bent alszom. Átpasz­
szolhatnám neked az ágyat, én meg táborozhatnék

127
 a bácsikám lakókocsijában, amíg összeszedjük a busz­
jegy árát.
- Kik azok a romantikusok?
- Romantikus Költők, 821 pont kettő, 821 pont
hat. Elvileg nem szabadna a könyvtárban aludnom, de
Ms. Howard elnézi nekem, feltéve hogy nem viszem
túlzásba. Megszánt, merthogy árva vagyok, és eléggé
fura is. Nem gáz. Nem zavar. Mindenki úgy van vele,
milyen szörnyű, ha szánakoznak az emberen, én vi­
szont azt mondom, Hé! Könyvtárban alszom, és egész
éjjel olvashatok! Szánalom nélkül nem volnék sehol.
T-t-tisztára egy szánalomribanc vagyok.
Felsegítette Vicet a karjánál fogva. Aztán lehajolt
·a kerékpárért, és egy padhoz támasztotta. - Nem kell
lezárni. Nem hiszem, hogy bárkinek van annyi fantá­
ziája a városban, hogy eszébe jusson ellopni valamit.
Vic követte a lányt a gyalogúton, a szeletnyi park
fái között, a könyvek hatalmas kőtemplomának hátsó
traktusához. Egy súlyos vasajtóhoz érve Maggie elfor­
dította a zárban hagyott kulcsot, és belökte az ajtót.
Vic gondolkodás nélkül belépett, nyilván az alagsorba,
gondolta, hiszen a könyvtár hegyoldalon állt. Eszébe
sem jutott kételkedni Maggie-ben, fel sem merült
benne, mi van, ha az idősebb lány esetleg vastag kő­
falú, sötét tömlöcbe csalja, ahonnan nem hallatszanak
ki a sikolyai. Vic ösztönösen megértette, hogy egy
olyan lány, aki betűdominót visel fülbevalóként, és
szánalomribancnak nevezi magát, nem jelent veszélyt
rá nézve. Ráadásul olyasvalakit keresett, aki megnyug­
tathatja, hogy nem őrült meg, és nem olyasvalakit, aki
őrült. Nem volt miért tartania Maggie-töl, kivéve,ha

128
úgy gondolta volna, hogy az Ebút szándékosan félre
akarja vezetni, ebben viszont nem hitt.
A vasajtó túloldalán tíz fokkal hűvösebb volt, mint
kínt a parkban. Időbe telt, mire a szeme hozzászokott
a barlangszerű helyiség sötétjéhez, először csak az or­
rával érzékelte a könyvekkel teli hatalmas pincehelyi­
séget. Mélyen beszippantotta a málladozó szépiroda­
lom, az oszlásnak indult történelmi könyvek és az el­
felejtett verseskötetek illatát, és most először felfigyelt
rá, milyen desszertillatuk van a könyvekkel teli he­
lyiségeknek: édes nass, fügéből, vaníliából, enyvből és
bölcsességből. Mögöttük csattanva bezáródott a ne­
héz vasajtó.
- Ha a könyvek lányok volnának - szólalt meg
Maggie -, az olvasás pedig baszás, ez lenne a legna­
gyobb kupi az egész országban, én pedig a legrohad­
tabb strici, akit látott a világ. Egy pacsi a lányok seg­
gére, és már küldöm is ki őket a sorra, kurválkodni.
Vic felnevetett, aztán gyorsan a szájára tapasztotta
a kezét, mert eszébe jutott, hogy a könyvtárosok gyű­
lölik a hangoskodást.
Maggie-vel az élen haladtak a magas polcok hatá­
rolta folyosók labirintusában.
- Ha bármikor sietve kéne távoznod - szólalt meg
Maggie -, mint, mondjuk, ha zsaruk elől menekülsz,
vésd az eszedbe: Mindig tarts jobbra, aztán végig le
a lépcsőn. Így jutsz ki a leghamarabb.
- Gondolod, hogy sietve kell majd távoznom?
- Ma biztos nem - felelte Maggie. - Mi a neved?
Biztos szólítanak máshogy is az emberek, nem csak
úgy, hogy „Kölyök".

119
 - Victoria vagyok. Vic. Egyedül apám szólít „Kö­
lyök'' -nek, Ő is csak poénból. Hogyhogy tudod a be­
cenevemet, a rendeset viszont nem? És hogy értetted
azt, hogy már számítottál rám? Hogyan számíthattál
volna rám, amikor én is csak tíz perce tudtam meg,
hogy jövök?
- Rendben. Mindent el fogok magyarázni. Előbb
lássuk el a vérző térdedet, aztán jöhetnek a kérdések
és a válaszok.
- Szerintem a válaszok fontosabbak a térdemnél.
- Vic tétován elhallgatott, aztán a maga számára is
szokatlan félénkséggelígy szólt: - Ráijesztettem vala­
kire a hidammal. Még otthon, egy kedves öregúrra.
Valószínűlegromba döntöttem az életét.
Maggie ráfüggesztette csillogó szemét a polcok kö­
zötti sötétségben, alaposan megnézte magának, aztán
így szólt: - Egy „kölyök''nem rágódik ilyesmiken.Ké­
telyeim vannak a beceneveddelkapcsolatban.- A szá­
ja sarka parányinál is parányibb mosolyra húzódott.
- Kétlem, hogy direkt felzaklattál volna valakit. Mint
ahogy azt is, hogy maradandó kárt tettél volna az il­
letőben. Az emberi agy eléggéruganyos:bírja a kikép­
zést. Gyerünk. Ragtapasz, tea és válaszok. Erre van
mind.
A polcok közül előbukkanva hűvös, csempepadlós,
nyílt térségbe,rendetlen irodaféleségbeértek. Egy ma­
gánnyomozó irodája, gondolta Vic, valami fekete-fe­
hér filmből, és nem pedig holmi punkfrizurás könyv­
táros lányé. Hiánytalanul megvolt a magánkopói odú
öt elmaradhatatlan berendezési kelléke:a fegyverszür­
ke íróasztal, a pucér lányos,lejárt naptár, az álló fogas,

IJO
a rozsdafoltos mosogató - és a pisze csövű .38-as az
íróasztal közepén. Utóbbival néhány papírlapot sú­
lyoztak le. Plusz volt egy akvárium,egy nagyobbacska:
az egyik fal másfél méteres hiátusában.
Maggie levette a szürke puhakalapot, és a fogasra
dobta. Metállila haja ezer neonfényű szálacskávalra­
gyogott az akvárium lágy fényénél. Amíg a könyvtá­
ros lány megtöltött egy elektromos vízforralót, Vic az
íróasztalhoz bóklászott, hogy megvizsgálja a revol­
vert, amelyről kiderült, hogy bronz papírnehezék csu­
pán. A sima markolaton a felirat:A. P. CSEHOV TULAJ­
DONA.
Maggie visszajött a sebtapaszos dobozzal, és in­
tett, hogy üljön az íróasztal szélére. Vic felült, ahová
Maggie mutatta, és a kopott keményfa székre tette a
lábát. Ahogy behajlította, a maró érzés a térdében
hirtelen megint a tudata előterébe tolakodott. Ami­
hez gonosz, mélyre ható lüktetés társult a bal szem­
golyójában.Mintha valami sebészeszkőz acélpofái kö­
zé került volna a szeme, melyek most összeszorítot­
ták. Vic megdörgölte a tenyerével.
Maggie hideg, nedves törlőruhát érintett a sebesült
térdhez, hogy eltávolítsa a horzsolásból a törmeléket.
Közben valamikor rágyújtott, és a cigarettafüst édes
volt és kellemes.Az olajszintet ellenőrző benzinkutas
csendes hatékonyságávaldolgozott Vic lábán.
Vic a falba épített akváriumra pillantott. Akkora
volt, mint egy koporsó. Magányos, aranysárga koi
ponty lebegett benne unottan, hosszú, bajusszerű ta­
pogatói filozofikus megjelenést kölcsönöztek neki.
Az akvárium berendezését Vicnekkétszer is meg kel-

131
lett néznie, mire felfogta, hogy mit lát. A tartály al­
ján kavicságy helyett fehér Scrabble-dominók hever­
tek, több száz darab, de csak ugyanaz a három betű:
HAL.
Az akvárium zöldes árnyalatú, reszketeg torzító
lencséjén át Vic azt is látta, mi van a túloldalon: egy
padlószőnyeges gyerekkönyvtár. Tíz-tizenkét gyer­
kőc és anyukáik gyűltek egy csinos tweedszoknyás nő
köré, aki parányi széken kuporogva nagy alakú köny­
vet tartott a magasba, hogy a gyerekek lássák a képe­
ket. Felolvasott nekik, de ha átszüremlett is a falon a
hangja, Vic semmit nem hallott az akvárium légpum­
pájának bugyborékolásától.
- Éppen meseórára érkeztél - magyarázta Maggie.
- A meseóra a legjobb az egész napból. A nap egyet-
len órája, ami érdekel.
- Tetszik az akváriumod.
- Ja, csak kurva szar takarítani - vágta rá Maggie, és
Vicnek össze kellett szorítania a száját, ha nem akart
felnyeríteni.
Maggie elvigyorodott, és az arca újra gödröcskés
lett. Imádnivaló volt a maga pufók arcú, csillogó sze­
mű módján. Mint egy punk-rock Keebler törpe.
- A betűdominókat én ömlesztettem be, merthogy
annyira odáig vagyok a játékért. Most meg havonta
kétszer szedhetem ki és moshatom át az egészet. Dur­
vább, mint a vastagbélrák. Szeretsz szkréblizni?
Vic a könyvtáros lány fülbevalójára pillantott, és csak
most vette észre, hogy az egyik az „F", a másik pedig
egy „U"betű, efjú, mintfack you, vagyis„baszódjmeg".
Egy könyvtárostólelég meredek,gondolta.

132
 - Még nem próbáltam. Viszont bírom a fülbevaló­
dat. Nem szoktál bajba kerülni miatta?
- Á. A könyvtárosokat senki nem nézi meg túl kö­
zelről. Az emberek attól félnek, hogy megvakulnának
a rengeteg összehalmozott tudás ragyogásától. Ezt
kapd ki: húszéves vagyok, és az öt legjobb szkréblis
egyike az egész államban. Ez mondjuk inkább Iowát
minősíti, mint engem. - Vic horzsolására simította
a sebtapaszt, és megpaskolta. - Na, mindjárt jobb.
Aztán elnyomta a cigarettáját egy homokkal teli
konzervdobozban, és ment, hogy elkészítse a teát.
Amikor visszajött, két csorba porcelánbögre volt nála.
Az egyiken a felirat: KÖNYVTÁR, NEM KOCSMA. A má­
sikon: NE HOZD KI BELŐLEM A PEDAGÓGUST. Amikor
Vic elvette az egyik bögrét, odahajolt mellé, és kihúz­
ta az íróasztal fiókját. Ez az a fiók volt, ahol a magán­
zsaru a piás üvegét tartotta volna. Maggie viszont egy
lila bársonyzacskót vett elő, amin fakó aranybetűkkel
ez állt: SCRABBLE.
- Kérdezted, hogy honnan tudok rólad. Honnan
tudtam, hogy jössz. Hát, segített a sző-sző-sző ...
- Szkrébli? A szkréblidominók segítettek?
Maggie bólintott. - Kösz, hogy befejezted helyet­
tem a mondatomat. Sok dadogós utálja, amikor be­
fejezik neki a mondatot. Én viszont, ahogy már meg­
állapítottuk. külön élvezem, ha szánakozás tárgya le­
hetek.
Víc érezte, hogy elönti az arcát a forróság, pedig
Maggie hangjában semmi sértettség nem volt. Ettől
valahogy még rosszabbnak tűnt a dolog. - Ne hara­
gudj.

133
 Maggie mintha meg sem hallotta volna. Letelepe­
dett az íróasztal melletti egyenes támlájú székre.
- A bringád áthozott a hídon - szólalt meg. - De
vajon el tudnál-e jutni a fedett hídhoz a bringád nél­
kül?
Vic a fejét rázta.
Maggie bólintott. - Persze hogy nem.Ugyanis a ke­
rékpárodat használod arra,hogy létezővé álmodd a hi­
dat. A hidat pedig arra használod, hogy megtalálj dol­
gokat, így van?Amikre éppen szükségedvan, igaz? És
bármilyen messze legyen amúgy az a valami, amire
szükségedvan, mindig ott van rögtön a híd túlsó végé­
nél?
- Igen. Igen. Csak fogalmam sincs, miért vagyokrá
képes,vagy hogyan, és néha az az érzésem, hogy csak
képzelem az összes átruccanásomat a hídon. Néha úgy
érzem, kezdek megőrülni.
- Nem őrült vagy.Hanem kreatív!Egy erős kreatív.
Akárcsak én. Neked ott a bringád, nekem meg a betű­
dominóim. Tizenkét éves koromban megláttam egy
ütött-kopott Scrabble-készletet valami garázsvásáron,
egy dollárért árulták. Szét volt pakolva,már ki is rak­
tak egy szót a táblán. Amint megláttam, tudtam, hogy
meg kell sze-sze-sze-sze-sze ... vásárolnom.Az enyém
kellett hogy legyen. Bármit megadtam volna érte, és
ha nem eladó, felkapom, és elfutok vele. Már attól,
hogy életemben először szkréblitábla közelében le­
hettem, furcsán megbolydult körülöttem a valóság.
Egy villanyvasút bekapcsolódott, és a mozdony rög­
tön leszaladt a sínről. Odébb az utcában megszólalt
egy autóriasztó. A garázsban ment a tévé, de amikor

134
megpillantottam a szkréblikészletet, az is megőrült.
Nem jött ki belőle más, csak hangos sö-ső-ső ...
- Sistergés- mondta Vic, megfeledkezveiménti fo­
gadalmáról, hogy akármennyire dadogjon is Maggie,
nem fejezibe helyette a mondatait.
Maggie-n nem látszott, hogy bánná. - Igen, sister­
gés.
- Ilyesmi nekem is van. Amikor áttekerek a hídon,
mindig sistergést hallok.
Maggie bólintott, mint aki ezt teljesen magától ér­
tetődőnek találja. - Néhány perce hunyorogni-kezd­
tek idebent a lámpák. Az egész könyvtárban elment
a villany. Ebből tudtam, hogy már a közelben jársz.
A hidad rövidre zárja a valóságot.Akárcsak a betűdo­
minóim. Te megtalálsz dolgokat, az én dominóim pe­
dig kibetűznek nekem dolgokat. Elmondták, hogy ma
jössz, és hogy az épület mögött talállak.Azt mondták,
a Kölyök átteker a bringájával a hídon. Hónapok óta
rólad fecserésztek.
- Megmutatod?
- Azt hiszem, muszáj lesz. Azt hiszem, részben
ezért vagy itt. Valószínűleg a dominóim neked is ki
akarnak betűzni valamit.
Maggie kioldotta a zsinórt, benyúlt a zsákba, és az
íróasztalra csörrentett néhány dominót.
Vic kifacsarodvaodapillantott, de csak értelmetlen
betűhalmazt látott. - Neked mondanak valamit?
- Még nem. - Maggie előrehajolt, és tologatni
kezdte a betűket a kisujjával.
- De fognak mondani?
Maggie bólintott.

13~
 - Mert varázserejük van?
- Nem hiszem, hogy bármi varázslatos volna ben-
nük. Más kezében nem működnének. A betűdominók
az én késem. Amivel lyukat bökhetek a valóságon. Azt
hiszem, mindig olyasminek kell lennie, amit szeret az
ember. Mindig szerettem a szavakat, és a szkrébli jó­
voltából annyit játszom velük, amennyit csak akarok.
Ha benevezek egy szkrébliversenyre, onnan néhányan
tuti, hogy súlyos lelki sérülésekkel távoznak.
Az ide-oda tologatott betűdominókból a követke­
ző szavak álltak össze: A KÖLYÖKMANDULÁT HAJIGÁL­
HAT MERT A T 1 N.
- Miért hajigálnavalaki mandulát?- értetlenkedett
Vic. - Ráadásul az egyik „M"igazából „w". - Fordított
a fején, hátha a tótágast álló betűkből több értelmet
tud kisütni.
- Totál zagyvaság.Még dolgoznomkellvele.- Mag­
gie fintorogva tologatta tovább a lapocskákat.
Vic kortyolt a teájából. Forró volt és édes, a homlo­
kán mégis fagyosverejték ütközött ki tőle, amikor le­
nyelte. A bal szeme körül összébb záródtak a képze­
letbeli csipeszpofák.
- Mindenki két világban él - magyarázta Maggie,
a betűdominóit nézegetve.- Van a valóvilág,az összes
idegesítő tényével és szabályával.A való világban sok
minden igaz, és sok minden nem. A való világ alap­
vetően sza-sza-sza... szívás.És van a másik világ, az
emberek fejében.Ez az inscape, a gondolt világ.A gon­
dolt világban- az inszképben - minden ötlet tény.Az
érzelmek ugyanolyanvalósak,mint a gravitáció.Az ál­
mok olyan nagy hatásúak, mint a történelem. A krea-

136
tív emberek, mint az írók, plusz Henry Rollins, az ide­
jük nagy részét az inszképjükben töltik. Az erős krea­
tívok viszont egy kés segítségével átnyisszanthatják
a válaszfalat, és egybenyithatják a két világot. A brin­
gád ... a betűdominóim ... nekünk ezek a késeink.
Megint lehajtotta a fejét, és határozott mozdula­
tokkal átrendezte a dominókat. Most ez jött ki belő­
lük: A KÖLYÖKMÁR HÁLT A JAWITHATATLAN RIMÁN
UGE.
- Mi az a rima? - kérdezte Vic.
- Kurva, régiesen - felelte Maggie. - Ezzel meg-
szenvedek.Kéne még egy „Y".
- Tehát a hidam csak egy képzeletbeli híd.
- Amikor a bringádon tekersz, akkor nem. Akkor
valódi. A fedett híd az inszképed, a való világba ékel­
ve.
- De a dominózsák... Az csak egy zsák.Az tényleg
nem olyan, mint a bringám. Semmi olyanra nem ké­
pes, ami egyértelműen lehe...
Miközben Vic beszélt, Maggie fogta a bársony­
zsákot, kikötötte a száját, és belenyúlt. Dominók csö­
rögtek, csattogtak és csikorogtak, mintha egész vö­
dörnyi volna belőlük, és abba túrna bele az ujjaival.
Maggie kézfejét a csuklója, a könyöke és a felkarja
követte. A zsák legfeljebb tizenöt centi mély lehetett,
Maggie-nek mégis szemvillanás alatt vállig eltűnt
benne a karja, anélkül, hogy a bársonyanyag kidudo­
rodott volna. Vic hallotta, hogy egyre mélyebbre és
mélyebbre kotor, a hang alapján több ezer dominó
között.

137
 - ]aaaj! - szörnyülködöttVic.
Az akvárium túloldalán a gyerekeknek felolvasó
könyvtároskörbepillantott.
- A jó öreg tátongó lyuk a valóságon- mondta
Maggie. Most úgy tűnt, mintha a bal karját vállban
amputáltákvolna,és a csonkra,miért, miért nem, egy
szkréblizsákothúztak. - A dominókat, amikre szük­
ségem van, az inszképemből veszem elő. Nem egy
zsákból.Amikor azt mondom, hogy a bringád vagy
a betűdominóim kés, amivel felhasítjuk a valóságot,
nem metaforikusanértem.
Vic bal szemében tovább fokozódott az émelyítő
nyomásérzet.
- Kihúznáda karodat a zsákból,kérlek?
Maggie a szabad kezével ráncigálni kezdte a lila
bársonyzsákot,és előcsusszanta karja.Amikor az asz­
talra tette a zsákot, Vic hallotta, hogy csílingelnek
benne a dominók.
- Tudom,hátborzongató- szólaltmeg Maggie.
- Hogyan csinálod?
Maggie nagy levegőt vett, ami sóhajtásnakis be­
illett.- Miért beszélnekegyesemberek akár tucatnyi
idegennyelven?Miért volt képesFeléhanyattvetődve
ollózni?Ki mit kap,azzalsáfárkodik,gondolom.Egy­
millió ember közt sincs feltétlenül olyan,aki elégjól
néz ki, elég tehetséges és elég szerencsés,hogy film­
sztár legyen. Egymillió ember közt sincs olyan, aki
költőként annyit tudna a szavakról,mint amennyit
Gerard Manley Hopkins tudott. Hopkins tudott az
inszképekről!Ő alkotta meg a szót.Egyesekfilmsztá-

138
rok, mások a futballstadionok sztárjai, te meg erős
kreatív vagy. Kicsit bizarr, de hát felemás színű szem­
mel születni is az. És nem vagyunk egyedül. Más hoz­
zánk hasonló emberek is vannak. Találkoztam velük.
A dominók vezéreltek el hozzájuk. - Maggie újra a
betűi fölé hajolt, és itt-ott odébb tolt néhányat. - Pél­
dául találkoztam egy lánnyal, akinek tolókocsija volt,
egy gyönyörű, fehér kerekű, antik darab. El tudott
tűnni a segítségével. Csak annyit kellett tennie, hogy
betolatott egy képzeletbeli kis utcába, amit Girbe­
gurbának nevezett el. Neki ez volt az inszképje. A va­
lóságból kifarolva betolatott a kis utcába, de továbbra
is látta, hogy mi történik a világunkban. Nincs a föl­
dön olyan kultúrkör, amelyben ne keringenének tör­
ténetek a hozzád meg hozzám hasonlókról, olyan em­
berekről, akik totemek segítségével képesek egy extra
csavart vinni a valóságba. A navahók például ... - Hir­
telen elhalkult a hangja, elhalt teljesen.
A dominóit bámulta meredten, és Vic látta, hogy
szomorú megértés suhan át az arcán. Vic előrehajolt,
és a betűkre pillantott. Még éppen sikerült elolvasnia,
mielőtt Maggie odakapott, és összesöpörte a dominó­
kat.
A KÖLYÖK MEG TUDJA TALÁLNI A WRAITHT.
- Ez meg mit jelent? Mi az a Wraith?
Maggie Vicre nézett csillogószemével,arckifejezé­
se riadtnak tűnt és mentegetőzőnek.- Te jó ég- szó­
lalt meg.
- Valami,amit elvesztettél?
-Nem.

139
 - Nem vesztetted el, de velem akarod megkerestet­
ni? Mi az? Hátha segíthetnék ...
- Nem. Nem. Vic, kérlek,ígérd meg,hogy nem pró­
bálsz a szarházi nyomára jutni.
- Egy pasasról beszélünk?
- Rettentő nagy gebaszról beszélünk. A legrosz-
szabb gebaszról, amit el tudsz képzelni. Hány éves is
vagy?Tizenkettő?
- Tizenhárom.
- Rendben. Szo-szo-szo-szó-szö-szo-szo ...
Maggie itt elakadt, képtelen volt folytatni a monda­
tot. Reszketegen beszívta a levegőt, alsó ajkát befor­
dította a szájába,és olyan vadul harapott rá, hogy Vic
kis híján felkiáltott megdöbbenésében. Maggie kifúj­
ta a levegőt, és dadogás nélkül folytatta: - Szóval,
ígérd meg.
- De miért akarta volna a tudtodra adni a dominó­
zsákod, hogy elő tudom keríteni a pasast? Miért kel­
lett bejelentenie?
Maggie a fejét rázta. - Nem így működik. A domi­
nók semmit nem akarnak, ahogy egy kés sem akar
semmit. A dominó ugyanúgy csak eszköz arra, hogy
más módon hozzáférhetetlen tények birtokába jussak,
mint ahogy a postádat felbontod egy levélnyitóval. És
ez - ez - most olyan, mintha kaptunk volna egy leve­
let, amiben bomba van. Csak nehogy a levegőbe re­
püljünk. - Maggie idegesen nyalogatta véresre hara­
pott alsó ajkát.
- De miért ne próbálhatnám előkeríteni a pasast?
Te magad mondtad, hogy valószínűleg azért vagyok
itt, hogy a dominóid közölhessenek velem valamit.

140
Miért hozakodtak volna elő ezzel a Wraith Akárkivel,
ha nem kéne a nyomába erednem? ·
Mielőtt azonban Maggie válaszolhatott volna, Vic
előrehajolt, és a bal szemére nyomta a kezét. A pszi­
chés csipeszpofák már majdnem összeroppantották a
szemgolyóját. Nem bírta megállni, halkan felnyögött
fájdalmában.
- Szörnyen nézel ki. Mi a baj?
- A szemem. Mindig sajogni kezd, amikor átme-
gyek a hídon. Biztos az a baj, hogy túl régóta ülök itt
veled. Általában gyorsan lezavarom a kiruccanásaimat.
- Figyelembe véve az ő szemét és Maggie kiharapott
ajkát, a beszélgetés mindkettejük számára meglehe­
tősen fájdalmasan alakult.
- A lány, akiről az előbb meséltem ... emlékszel?
- szólalt meg Maggie. - Amikor használni kezdte a to-
lókocsit, még egészséges volt. A kocsi amúgy a nagy­
anyjáé, ő csak szeretettjátszani vele.Viszont valahány­
szor túl sokáigüldögélt a Girbe-gurbában, elzsibbadta
lába. Mire megismerkedtem vele, teljesen megbénult
deréktól lefelé. Ezek a dolgok, a kések... Tudod, ára
van a használatuknak. Valószínűlegéppen most adod
meg az árát annak, hogy a hidad veszteg maradjon.
Takarékosabban kéne használnod.
- Neked mibe kerül a dominóid használata?
- Elárulok egy titkot: nem mindig dö-dö-dö-dado-
gok ám! - És véres szája megint mosolyra húzódott.
Vicnek időbe telt, mire rájött, hogy ezúttal csak meg­
játszotta a dadogást.
- Gyerünk - sürgette Maggie. - Vissza kell men­
ned. Szétrobban a fejed,ha még sokáig itt ülünk.

141
 - Akkor jobb, ha mindent elmondasz a Wraithről,
különben csupa agyvelő lesz az íróasztalod. Nem me­
gyek sehová, amíg nem avatsz be.
Maggie kihúzta a fiókot, belehajította a dominós
zsákot, aztán indulatosan visszacsukta. Amikor meg­
szólalt, a hangjából most először teljesen hiányzott a
kedvesség.
- Ne viselkedj úgy, mint egy akaratos ... -Tétován
elhallgatott. Vagy nem talált szavakat, vagy nagyon is
rátalált egyre.
- Kölyök? - kérdezte Vic. - Kezdem kiérdemelni
a becenevemet?
Maggie lassan kifújta a levegőt. - Komolyan beszé­
lek, Vic. Távol kell maradnod a Wraithtől. Nem csak
rendes emberek képesek arra, amire mi. A Wraithről
nem sokat tudok, leszámítva, hogy egy öregember, aki
egy öreg tragaccsal jár. És hogy neki az autó a kése.
Csak ő torkokat nyisszant át a késével. Gyerekeket
visz magával furikázni, és a kocsi csinál velük valamit.
A Wraith, mint valami vámpír, elhasználja a gyereke­
ket, hogy maga életben maradjon. Elviszi őket az
ő

inszképjébe,egy gonosz helyre, amit megálmodott, és

aztán otthagyja őket. Mire kiszállnak az autóból, nem
gyerekek többé. Még csak nem is emberek. Hanem
olyan lények, amelyek kizárólag a Wraith jéghideg
képzeletében képesek élni.
- Honnan tudod ezeket?
- A betűdominóktól. Két évvelezelőtt kezdtek pö-
työgtetni ezt-azt a Wraithről, miután elrabolt egy
gyereket Los Angelesben. Akkoriban még a Nyugati
Parton garázdálkodott, de aztán valamiért áttelepült

142
keletre. Láttad a híradásokat arról az orosz kislányról,
aki néhány hete az édesanyjával együtt Bostonból
tűnt el?
Vic látta. A környékükön napokig ez volt a vezető
hír. Vic anyja döbbent borzadállyal követte a tudósítá­
sokat - az eltűnt kislány Vickel egyidős volt, sötét ha­
jú, csontos teremtés, fura, de valahogy mégis vonzó
mosollyal. Egy cuki különc. Gondolod, hogy már nem
él?, kérdezte Vic anyja Chris McQyeentől, mire Vic
apja: Ha szerencséje van.
- A Gregorski lány - mondta Vic.
- Úgy van. Sofőrös autó ment érte a szállodájához,
hogy felvegye, de a sofőrt leütötték, Marta Gregors­
kit és az anyját pedig elrabolták. Ezt is ő csinálta.
A Wraith. Kiszipolyozta a Gregorski lányt, aztán le­
rakta a saját maga által teremtett fantáziavilágban, a
többi gyerekhez, akiket már korábban elhasznált. Egy
olyan inszképben, ahová soha senki nem akar elláto­
gatni. Olyan, mint a hidad, csak nagyobb. Sokkal na­
gyobb.
- És mi lett az anyával? Őt is kiszipolyozta?
-Azt hiszem, csak gyerekeken tud élősködni, fel-
nőtteken nem. Van valamiféle mindenese, egy ilyen
Renfield, aki segít az emberrablásokban, és eltakarítja
a felnőtteket. Tudod, ki az a Renfield?
- Drakula gróf pribékje vagy ilyesmi?
- Fogjuk rá. Tudom, hogy a Wraith nagyon öreg, és
már egész csomó Renfieldje volt. Hazugságokkal trak­
tálja őket, illúziókkal tömi tele a fejüket, valószínűleg
bebeszéli nekik, hogy hősök, és nem pedig emberrab­
lók. Végül pedig feláldozza őket. Így veszi a legtöbb

143
hasznukat. Amikor a gaztetteire fény derül, mindig
van egy ügyefogyott balek, akire a felelősséget hárít­
hatja.Hosszú-hosszú ideje rabol el gyerekeket, és igen
ügyesen megbúvik az árnyékok között. Sok mindent
begyűjtöttem a Wraithről, de még mindig nem tu-
dom, hogy ki ő valójában. ·
- A betűdominóktól nem kérdezheted meg a ne­
vét?
Maggie hunyorított, aztán derűs belenyugvással
a hangjában így szólt: - A szkrébli szabályai tiltják a
tulajdonneveket. „Vic" helyett téged is „Kölyök" -ként
harangoztak be a dominóim.
- És ha előkeríteném a pasast ... Ha tudnánk a ne­
vét, vagy hogy hogy néz ki ... Akkor megállíthat­
nánk?
Maggie akkorát csapott az íróasztalra a tenyerével,
hogy a csorba bögrék a levegőbe ugrottak. Dühös volt
a tekintete - dühös és rémült.
- Francba, Vic! Egyáltalán nem figyelsz? Simán be­
lehalhatsz, ha a közelébe merészkedsz, és az én lelke­
men száradna a halálod. Gondolod, hogy ilyesmivel
akarom terhelni a lelkiismeretemet?
- De ha nem teszünk semmit, mi lesz a gyerekek­
kel, akiket még ezután fog elrabolni? Hiszen ez telje­
sen olyan, mintha ... - Maggie ingerült, méltatlanko­
dó arca láttán elhallgatott.
Maggie kivett egy papír zsebkendőt a dobozból, és
Vic szeméhez nyomta.
- A bal szemed - mutatta fel a nedves zsebkendőt.
- Te sírsz, Vic. Gyerünk. Vissza kell menned. Most
azonnal.

144
 Vic vita nélkül tűrte, hogy kézen fogja, és kivezesse·
a könyvtárból, aztán végig a gyalogúton, a tölgyek ár­
nyékában.
Egy kolibri nektárt ivott a fákra aggatott üveggöm­
bökböl, parányi rotorként surrogott a szárnya. Szi­
takötők emeltették magukat meleg légoszlopokkal,
szárnyuk aranylón ragyogott a közép-nyugati verő­
fényben.
A Raleigh ott volt, ahol hagyták, egy padhoz tá­
masztva. A padon túl a könyvtár mögötti aszfaltút,
azon túl pedig a füves folyópart. És a híd.
Vic nyúlt volna a kormányért, de Maggie megfogta
a csuklóját.
- Biztonságos felhajtanod rá? Ilyen állapotban?
- Eddig semmi rossz nem történt velem odabent
- felelte Vic.
- Ez nem hangzik túl biztatóan. Akkor megegyez-
tünk? Túl fiatal vagy, hogy a Wraith nyomába eredj.
- Jó, rendben - mondta Vic, és a lábát átvetve füg­
gőlegesbe állította a kerékpárt. - Túl fiatal vagyok.
De máris az járt a fejében, mit mondott a boltos,
amikor először látta a Raleigh-t. Hogy túl nagy neki,
az apja meg helyeselt, hozzátéve, hogy esetleg majd ha
nagyobb lesz. Aztán három héttel később, a születés­
napján, ott állt a behajtón a kerékpár. Miért, mondta
az apja. Már nagyobb vagy, nem?
- Honnan tudom majd, hogy sikerült átérned? -
kérdezte Maggie.
- Mindig sikerül. - A napfény acéltűként döfött
Vic bal szemgolyójába. Elhomályosult előtte a világ.
Maggie Leigh egy pillanatra ikerpárrá vált szét; ami-

145
kor újra összeállt, négyrét hajtott papírlapot tartott
Vicelé.
- Tessék- mondta. - Minden, amit az inszképekről
tudni kell, illetve hogy miért vagy képes arra, amire.
Elmagyarázza a téma egyik szakértője.
Vic bólintott, és zsebre vágta a papírt.
- Várj! - Maggie a fülcimpáihoz kapott, aztán a ke­
zébe nyomott valamit.
Vic értetlenül nézett a tenyerén heverő betűdomi­
nó-fülbevalókra.
- Védelemnek - magyarázta Maggie. - Plusz tö­
mör útmutató dadogósok számára, amolyan „Hogyan
bánj a nagyvilággal?". Amikor legközelebb csalódást
okoz valaki, tedd fel. Keményebbnek érzed magad tő­
le. Maggie Leigh garanciájával.
- Kösz, Maggie. Mindenért.
- Ezért vagyok itt. A tudás kútfője - ez volnék én.
Gyere vissza bármikor, hogy rád is permetezzen a böl­
csességemből.
Víc erre csak bólintott, mert attól félt, ha megszó­
lal, szétpattan a feje a saját hangjától, mint villany­
körte a cipősarok alatt. Megszorította Maggie kezét.
Maggie bátorítón visszaszorította.
Vic pedig a pedálra nehezedve előrehajolt, és begu­
rult a morajló sistergéssel teli sötétségbe.
 Haverhill, Massachusetts

A következő, ami már tisztán megmaradt benne,

az volt, hogy felfelé támolyog a dombon a Pittman
Street-i kiserdőn át, és mindene sajog, és tűzforró az
arca. Roskatag lábakon bukkant elő, a fák közül az
udvarukra.
Nem látott a bal szemére. 0 lyan érzés volt, mintha
kivájták volna egy kanállal. Oldalt ragacsosnak érezte
az arcát; amennyire ő tudta, a szemgolyója szétpat­
tant, mint egy szőlőszem, és lecsorgott az arcán.
Nekiütközött az egyik hintának, félrelökte az útból,
a rozsdás láncok megcsörrentek.
Az apja szarvasbőrrel fényesítgette a Harleyt a be­
hajtón. A csörrenésrefelpillantott - és elejtette a szar­
vasbőrt.Tátva maradt a szája a döbbenettől.
-A rohadt életbe... Vic,jól vagy?Mi történt?
- Bringáztam: - Úgy érezte, ezzel mindent meg-
magyarázott.·
- Hol a biciklid?- kérdezte a férfi, és elnézett mel­
lette, hátha a Raleigh az udvaron hever valahol.
 Vic csak most vette észre, hogy nem tolja maga
mellett a kerékpárt. Fogalma sem volt, mi történhetett
a Raleigh-val. Arra emlékezett csak, hogy félúton a
híd falának ütközött, és leesett a kerékpárról, meg ar­
ra, hogy a denevérek ciripelni kezdtek a sötétben, és
puha, filces becsapódásokkal nekiröpködtek. Hirtelen
kirázta a hideg.
- Leestem a bicikliről.
- Leestél? Neked ment egy autós, vagy mi? - Chris
McQueen a karjába vette. - Jézusom, Vic, csurom vér
vagy. Lin!
Aztán, mint máskor, ölben vitte a fürdőszobába, az
anyja pedig odasietett hozzájuk, és rohant lázcsillapí­
tóért meg egy pohár vízért.
Annyiban mégis más volt, mint korábban bármikor,
hogy Vic most huszonnégy órán át nem volt magánál,
és egészen negyvenkét fokig felkúszott a láza. David
Hasselhoff folyton megjelent a szobájában, egy-egy
fémpénzzel a szeme helyén, a kezén fekete börkesz­
tyűvel, és a lábánál fogva kivonszolta a házból, a kocsi­
jához, egy fekete autóhoz, ami teljesen más volt, mint
a K.I.T.T. Vic hadakozott vele, sikoltva hadakozott ve­
le, és megütötte, és David Hasselhoff az apja hangján
beszélt, és azt mondta, hogy nincsen semmi baj, pró­
báljon aludni, próbáljon megnyugodni, és hogy szereti
őt - de az arcán csak gyűlölet volt, semmi más, és már
járt az autó motorja, és Vic tudta, hogy a Wraith az.
Máskor hallotta magát, ahogy a kerékpárjáért kia­
bál. - Hol van a Raleigh? - visította, miközben valaki
a vállánál fogva visszatartotta. - Hol van? Szükségem
van rá, kell! A bringám nélkül nem megy a megtalá-

148
 lás! - Valaki megpuszilta az arcát, és lecsendesítette.
Valaki sírt. Tisztára mintha az anyja hüppögését hal­
lotta volna.
Vic bepisilt. Többször is.
Második otthon töltött napján meztelenül kisétált
a ház előtti udvarra, és öt percig bóklászott a kerék­
párját keresve, mígnem Mr. de Zoet, az idős férfi az
utca túloldalán, észrevette, és odarohant hozzá egy
pléddel. Betakarta, és visszavitte a házukhoz. Annak
idején Vic átjárt az idős házaspárhoz régi hangfelvé­
teleket hallgatni, és hogy segítsen Mr. de Zoetnek az
.ólomkatonáit festegetni, de a közben eltelt évek ered­
ményeként ma már inkább mogorva, okvetetlenkedő
vén náciként gondolt a férfira, aki egyszer a rendőrö­
ket is kihívta a szüleire, amikor Chris és Linda han­
gosan veszekedtek. Most viszont inkább úgy emlé­
kezett, hogy mindig is kedvelte, tetszett neki a vicces
osztrák akcentusa, és hogy frissen főtt kávé illata len­
gi be. A férfi egyszer megjegyezte, hogy nagyon jó
a kézügyessége. Akár festőművész is lehetne belőle,
mondta.
- Felzavartam a denevéreket - motyogta Vic Mr.
de Zoetnek bizalmasan, ahogy a férfi átadta az any­
jának. - Szegénykék. Azt hiszem, néhány kirepült a
hídból, és most nem találnak haza.
A nappalt átaludta, aztán fél éjjel ébren feküdt, túl
gyorsan zakatolt a szíve, félelemmel töltötte el, hogy
nem tud értelmet kihámozni a dolgokból. Amikor
autó hajtott el a ház mellett, és a fényszórója végigse­
pert a mennyezeten, időnként csak az öklét harapdálva
tudta megállni, hogy fel ne sikoltson. Egy-egy autó-

149
ajtó csapódása olyan szörnyű volt, mintha fegyver dör­
rent volna kint az utcán.
Harmadik éjjel feküdt az ágyán, és arra eszmélt a
fúgaszerű, körkörös sodródás állapotából, hogy a szü­
lei beszélgetnek a szomszéd szobában.
- Rohadtul le fog lombozódni, ha közlöm vele, hogy
nem találom sehol. Imádta azt a bringát - mondta az
apja.
- Én viszont örülök, hogy így alakult - vágta rá az
anyja. - Ez a legjobb az egészből. Hogy soha többé
nem ül fel arra a vacakra.
Vic apja harsány nevetésben tört ki. - Ez ám az
együttérzés.
- Nem hallottad, miket mondott, amikor hazajött?
Hogy a halált kereste, azért ment el? Elkerekezett tő­
lünk a biciklijén, hogy megkeresse a ... mit tudom én,
mit. A mennyországot. A túlvilágot. Iszonyúan rám
ijesztett azzal a sok badarsággal, Chris. Soha többé
nem akarom látni azt az istenverte kerékpárt.
Vic apja egy másodpercig hallgatott, aztán így szólt:
- Azért csak be kellett volna jelentenünk, hogy cser­
benhagyásos gázolás történt .
-r- Cserbenhagyásos gázolástól senki nem lázasodik
így be.
- Nyilván már betegen ment el hazulról.Azt mond­
tad, előző este korán lefeküdt. És hogy sápadtnak tűnt.
Francba, lehet, hogy ez is közrejátszott. Kicsit lázas
volt,és autók közé ment a bringájával.Soha nem felej­
tem el, hogy nézett ki, amikor megjelent a behajtón,
a szeméből csorgott a vér,mintha sírna... - Amikor a

ISO
férfi újra megszólalt, más volt a hangja, számon kérő
és nem igazán kedves. - Mi van?
- ... hogy került az a ragtapasz a bal térdére... - Kis
ideig csak a tévé gagyogott. Aztán megint Vic anyját
lehetett hallani. - Kap egy tízsebességest. Úgyis itt
volt az ideje egy új biciklinek.
- Rózsaszínű lesz - suttogta magában Vic. - Tuti,
hogy anyám rózsaszínűt fog vetetni.
Vic tudta, hogy a Tuff Burner elvesztésévelbefeje­
ződött valami csodálatos;hogy túl rámenős volt, és el­
vesztette a legjobb dolgot, amijevolt az életben. A Ra­
leigh a kése volt, és megértette, hogy egy másik ke­
rékpárral nincs esélye lyukat hasítani a valóságon, és
visszajutni a Rövidebb Út hídhoz.
Végigcsúsztatta a kezét a matrac és a fal között, és
az ágy alábenyúlvamegtalálta a fülbevalótés az össze­
hajtogatott papírlapot. Amikor délután hazaért, volt
annyi lélekjelenléte, hogy ezeket elrejtse, és azóta is
ott lapultak.
A lélektani megvilágosodás tizenhárom éves lá­
nyokra kevésséjellemző pillanatában Vic átlátta, hogy
nemsokára úgy fog emlékezni a hídon keresztül tett
kiruccanásaira, mint egy különösen eleven fantáziájú
gyermek képzelgésére, és semmi többre. Végül a valós
mozzanatok- Maggie Leigh, vagy Pete a Terry's Pri­
mo Subs pultja mögött, vagy a fenwayitekepálya,ahol
Mr. Pentackot megtalálta - sem tűnnek majd többnek
puszta álmodozásnál.A bringája nélkül,és a Rövidebb
Úton át tett kiruccanások nélkül, lehetetlen lesz fenn­
tartania hitét egy lét és nemlét között villódzó fedett

151
hídban. A Raleigh híján a tenyerébe rejtett fülbevaló
és Gerard Manley Hopkins versének összehajtogatott
fénymásolata lesz „megtaláló" kiruccanásai utolsó és
egyetlen bizonyítéka.
FU, fack you, állt a fülbevaló két dominóján. Öt
pont.
- C~ak tudnám, miért nem jöhetsz te is velünk a
tóhoz - hallatszott Vic anyjának kárálása a falon ke­
resztül. Linda és Chris témát váltottak: Vic betegsége
után az anyjajobban ki akart szabadulni nyárra a vá­
rosból, mint valaha.- Mi olyan fontos idelent?
- A munkám. Plusz ha azt akarod, hogy három he­
tet töltsek a Winnipesaukee-tónál, barátkozz meg a
sátorozás gondolatával. Az a nyavalyáshely, amit ki­
néztél magadnak, ezernyolcszázdollár egy hónapra.
- Elárulnád, mitől vakációaz,ha három hetet töltök
Vickel kettesben? Három hétig csonkacsaládozunk
a gyerekkel,te meg itt maradsz heti három nap mun­
káért, illetve amit olyankor csinálsz,amikor felhívom
a munkahelyedet, és közlik velem, hogy kint vagy a
műszaki ellenőrrel.Szerintem mostanra ti ketten New
England minden négyzetcentiméterét leellenőrizté­
tek.
A férfi erre halk, gonosz hangon mondott valamit,
amit Vicnek nem sikerült elcsípnie, utána pedig úgy
felhangosították a tévét, hogy valószínűleg Mr. de
Zoet is hallotta az utca túloldalán. Aztán ajtó csapó­
dott, olyan erővel, hogy a konyhában megcsörrentek
a poharak.
Vic felvetteaz új fülbevalóját,és széthajtogatta apa­
pírlapot, amire Maggie a verset fénymásolta;egy szo-

152
nett volt, alig értett belőle valamit, de máris imádta.
A félig nyitva hagyott ajtó fényénél olvasni kezdte, a
sorokat magában suttogva, mintha valamiféle ima vol­
na - és az is volt, valami imaféle -, és gondolatban ha­
marosan messze maga mögött hagyta szegény, bol­
dogtalan szüleit.
Ha jégmadár jó máglya, szitakötő szövétnek

Ha jégmadár jó máglya,szitakötő szövétnek,

Ha kerekded kútperemen át kődarab
Hull, cseng; kötél rántva vall,függő harang
Koronája ha leng, zengő nyelvenevének;
Mind ugyanazt teszik a halandó edények,
Mind kiadja lényét, mely néki lak,
Lakó - magában; én, szólja-rója csak,
Bőg, Én alkotom énem, annak élek.

Én többet mondok: ki igaz, igazulás,

Kegyet megtart, bárhol jár, csupa kegy,
Isten szemének ő az isteni látomás -
Krisztus - kinek jelenése ezeregy,
Szép tag, szép szem lesz őáltala más
Az Atya előtt, a vonások emberiek.

GERARD MANLEY HOPKINS

(N. KissZsuzsafordítása)
ELTŰNÉSEK
1991-1996
 Különböző helyszínek

Az orosz kislányt, akiről Maggie Leigh említést tett,

Marta Gregorskinak hívták, és elrablása csakugyan
hetekig fő helyen szerepelt a híradásokban Vícék kör­
nyékén. Ennek részben az volt az oka, hogy Marta
kisebbfajta sztárnak számított a sakk világában;Kasz­
parov mentoráltja volt, és tizenkét évesen már nagy­
mester. A Szovjetunió bukása utáni első napokban
viszont a világnak egyelőre hozzá kellett szoknia az új
orosz szabadságjogokhoz, és olyan vélekedés is volt,
hogy Marta Gregorski és édesanyjaeltűnése tulajdon­
képpen nemzetközi incidens, és mint ilyen,egy újabb
hidegháborús leszámolásra adhat okot. Időbe telt an­
nak felismerése, hogy a korábbi szovjet birodalmat
túlságosan lefoglaljaönnön széthullása,semhogy egy­
általán tudomást vett volna a dologról. Borisz Jelcin
harckocsikon száguldozott, és rákvörösre ordítozta
magát. A volt KGB-ügynökök egymással versengve
iparkodtak jól fizető állást találni az orosz maffiánál.
Hetek teltek el, mire bárkinek eszébe jutott bíráló

157
megjegyzéseket tenni a bűn fertőjében elmerülő, de­
kadens, Nyugatra, és még ezekből a bírálatokból is hi­
ányzott a meggyőződés.
A Charles-folyó partján álló Hilton DoubleTree re­
cepciósnője este hat előtt kevéssel látta Martát és any­
ját kilépni a forgóajtón a meleg, szemerkélő esőbe.
Gregorskiék díszvacsorára voltak hivatalosak a Har­
vardon, és autó ment értük. Az esőmaszatos ablakon át
a recepciósnő látta, ahogy Marta és anyja beszállnak
egy fekete autó hátuljába. Úgy gondolta, az autónak
felhágója lehetett, mert a kislány mintha nagyot lépett
volna felfelé, mielőtt becsusszant a hátsó ülésre. De
odakint sötét volt, a recepciósnő pedig közben telefo­
non beszélt - egy vendég dühöngött, mert nem tudta
kinyitni a mini hűtőszekrényt a szobájában -, és a nő
nem figyelt meg más részletet.
Csak egyvalami volt biztos: a saját bérautójukba
a Gregorski család nőtagjai nem szálltak be. Sofőrjük,
egy Roger Sillman nevű, hatvankét éves férfi a szállo­
da kör alakú behajtójának túloldalán parkolt, és nem
volt olyan állapotban, hogy felvehesse őket. Sillman
mély bódulatba merülve aludt a kormánykerék mö­
gött, csak majdnem éjfélkor tért magához. Émelygett,
és másnapossághoz hasonló elesettséget érzett, de fel­
tételezte, hogy egyszerűen (és rá egyáltalán nem jel­
lemző módon) elbóbiskolt a várakozásban, a lányok
pedig taxit fogtak maguknak. Csak másnap reggel fo­
gott gyanút, és a rendőrségre is csak azután telefonált,
hogy Gregorskiékat sehogy sem tudta elérni a szállo­
dájukban.

158
 Sillmant tíz hét alatt tízszer hallgatta ki az FBI, de a
történet sosem változott, és a férfi nem szolgáltatott
használható információt. Negyven perccel á megbe­
szélt időpont előtt érkezett, mondta, és hogy az időt
agyonüsse, a sportrádiót hallgatta. Aztán valaki kocog­
tatott az ablaküvegen. Fekete kabátos, köpcös alak állt
az esőben. Sillman letekerte az ablakot, és aztán ...
Se kép, se hang. Csak a nagy semmi. Elolvadt az
este, mint a nyelvedre pottyant hópehely.
Sillmannak is voltak lányai - és kislány unokái is-,
és a kínok kínja volt számára elképzelni a kis Martát
és az anyját valami beteg Ted Bundy/Charles Manson
jellegű szarházi kezei között, aki addig fajtalankodott
velük, amíg mindketten meg nem haltak. Sillman
nem tudott aludni, rémálmai voltak a kislányról, ahogy
az anyja levágott ujjaival sakkozik. Törte a fejét, hogy
hátha eszébe jut még valami, bármi. De csak egy je­
lentéktelennek tűnő semmiség ugrott be.
Mézeskalács - sóhajtotta a himlőheges arcú szö­
vetségi nyomozónak, aki Peace-ként mutatkozott be,
de „Béke" helyett jobban illett volna rá a „Háború",
azaz War név.
- Mézeskalács?!
Sillman fancsali képpel nézett vissza a nyomozó­
ra. - Azt hiszem, hogy amíg a volán mögött alud­
tam, anyám gyömbéres mézeskalácsáról álmodtam.
A pasas, aki kocogtatott az ablakon, biztos éppen azt
evett.
- Ühüm - mondta Béke-nem-Háború. - Hát„. Ez
is valami. Majd kiadunk egy körözést a Mézeskalács

159
Emberre. Mondjuk, nem hiszem, hogy sokra megyünk
vele. Állítólag gyors, mint az olajozott villám.

1991 novemberében a tizennégy éves Rory McCom­

berst, a baltimore-i Gilman School elsőévesét fekete
Rolis- Royce várta a kollégiuma parkolójában. Rory
a repülőtérre tartott, hogy Key Westen együtt töltse a
Hálaadást a családjával, és azt hitte, hogy az autót az
apja küldte érte.
Az a sofőr, akit Rory apja küldött, ájultan hevert az
autójában, a kollégiumtól fél kilométerre. Hank Tu­
lowitzki megállt egy Night Owl kútnál, hogy tankol­
jon és hogy használja a mosdót, de a tankolás utánról
nem maradt emlékképe. Hajnali egykor a kocsi cso­
magtartójában ébredt - az autót a benzinkúttól né­
hány száz méterre, egy parkolóban tették le. Órákon
keresztül rugdosott és kiabált, mire egy hajnali edzé­
sét végző kocogó meghallotta, és szólt a rendőrök­
nek.
Később egy baltimore-i pedofil magára vállalta a
bűncselekményt, és gyomorforgató részletességgel le­
írta, hogyan és mi mindenre kényszerítette Roryt,
mielőtt megfojtotta. Viszont azt állította, nem emlék­
szik, hol földelte el a holttestet, és a többi részlet sem
stimmelt; az illető nemcsak hogy Rolis- Royce-ra nem
tehetett szert, de még érvényes vezetői jogosítványa
se volt. Mire a rendőrök rájöttek, hogy a gyerekbuze­
ráló csak az idejüket rabolja - hogy csak egy perverz,
aki egy kiskorú állítólagos megerőszakolása részletei-

160
nek ecsetelgetésén. élvezkedik, valaki, aki merő una­
lomból tesz beismerő vallomásokat-, már újabb em­
berrablási ügyek vártak felderítésre, és a McCom­
bers-ügyben teljesen kihűltek a nyomok.
Rory sofőrjétől, Tulowitzkitől és a Gregorskik so­
főrjétől, Sillmantól is csak bő egy nappal az ember­
rablások után vettek vért, és ha maradt is volna sze­
voflurán a szervezetükben, a vizsgálatok nem mutat­
ták ki.
Az összes közös-jellemző ellenére Marta Gregorski
eltűnési és Rory McCombers emberrablási ügyét soha
nem vonták össze.
Ami még közös volt a két ügyben: egyik gyereket
sem látták soha többé.
 Haverhill

Chris McQyeen ősszel állt odébb,amikor Vic elkezd­

te a gimnáziumot.
Vic első éve döcögősen kezdődött. Mindenből hár­
masokat kapott, a rajz kivételével.Rajztanára öt sietve
odafirkantott szót írt a negyedéves értesítőjébe: Vic­
toria tehetséges,jobban kell koncentrálnia -, és négyest
adott.
Vic átrajzolgatta a tanulószobai foglalkozásokat.
Kitetoválta magát filctollal, hogy bosszantsa az any­
ját, és hogy imponáljon a fiúknak. Képregény formá­
tumú olvasónaplót készített, a vele együtt a terem vé­
gében ülő többi gyerek mulatságára. Csillagos ötösre
állt a hozzá hasonló renitensek szórakoztatásában.
A Raleigh-t egy Schwinn váltotta fel, arany-ezüst
bojtokkal a kormányon. Vic leszarta a Schwinnt, fel
sem ült rá. Ciki volt.
Amikor aznap besétált a házba - büntetésből az is­
kolában fogták tanítás után -, az anyját a nappaliban
találta, a díványon gubbasztott, a könyöke a térdén,

161
 a feje a két keze közt. Sírhatott ... illetve még mindig
sírt, véreres szeme sarkából víz szivárgott. Egy csúnya
öreg nő volt, amikor pityergett.
- Anya? Mi történt?
-Telefonált apád. Nem jön haza este.
- Anya? - Vic a padlóra csusszantotta a válláról
a hátizsákot. - Hogyhogy nem jön haza? Akkor hol
fog aludni?
- Nem tudom. Nem tudom, hol, és azt sem, hogy
miért.
Vic hitetlenkedve meredt rá. - Tényleg nem tudod,
miért? Miattad nem jön haza, anya. Mert nem bír elvi­
selni. Mert mást se csinálsz, csak cseszegeted, ott állsz,
és cseszegeted, pedig holtfáradt, és nem akar mást, csak
egy kis nyugalmat.
- Annyira igyekeztem. Fogalmad sincs, mennyire
igyekeztem a kedvében járni. Az még megy, hogy
mindig legyen sör a hűtőben, és hogy késő este is me­
leg vacsorával várjam haza. De huszonnégy éves már·
nem tudok lenni, pedig ez a legnagyobb baja velem.
Merthogy, tudod, a legutóbbi annyi volt. - Nem hal­
latszott düh a hangjában. Csak megviseltnek tűnt, és
kész.
- Milyen „legutóbbi"?
- A legutóbbi lány, akivel lefeküdt - mondta Linda.
- Nem tudom, most kivel van, vagy hogy miért dön-
tött úgy, hogy meglép vele. Nem mintha valaha is vá­
lasztás elé állítottam volna, hogy vagy a családja, vagy
.a lány, akivel éppen hetyeg. Fogalmam sincs, ez most
miért más. Valamit nagyon tudhat az a kis cafka.

163
 Amikor Vic végre megszólalt, halk és reszketeg volt
a hangja. - Irtó rosszul llazudsi. Gyűlöllek. Gyűlöllek,
és ha apa elmegy, én is megyek vele.
- De ... Vicki - mondta az anyja a végsőkig kime­
rült emberek furcsa,lebegő hanghordozásával.- Apád
nem akar téged maga mellett. Nem csak engem ha­
gyott el. Bennünket.
Vic sarkon fordult, és elmenekült, becsapva maga
mögött az ajtót. Kirohant az október eleji délutánba.
Az utca túloldalán álló tölgyek aranysárga-zöld lomb­
ján át rézsútos-alacsonyan tűzött a napfény, és Vic
imádta ezt a fényt. Az egész világon nem volt olyan
fény,mint kora ősszel New Englandben.
Aztán felült rózsaszínű,cikis kerékpárjára,sírvape­
dálozott, de nemigen volt tudatában, zihálva kapko­
dott levegőért, és máris a ház túloldalán járt, a fák
alatt, lefelé robogott, a szél süvített a fülében. A tíz­
sebességes a nyomába se ért a Raleigh Tuff Bumer­
nek, és a vékony kerekek alatt az összes követ és gyö­
keret érezni lehetett.
Meg fogja keresni az apját,most rögtön el kell men­
nie hozzá, Chris szereti őt, és ha vele akar maradni, az
apja majd talál egy helyet a számára, és soha többé
nem jön haza, soha nem kell hallgatnia, ahogy az any­
ja a fekete farmeréért cseszegeti, hogy úgy öltözik,
mint egy fiú, és hogy semmirekellőkkellóg egész nap,
csak le kell robognia a hegyről, és ott lesz a híd.
De nem volt ott. A földút a Merrimack folyó fölöt­
ti korlátnál véget ért. Fentebb a víz fekete volt és sima,
mint a sötétített üveg. Sodorirányban viszont fehér
tajtékká foszolva tört meg a sziklákon. A Rövidebb

164
Útból csak a vízben meredező három betonpillér ma­
radt meg; a foltos, málladozó oszlopok tetejénél kilát­
szott a betonvas.
jelenj már meg, szuggeráltaVic a hidat, és teljes erő­
ből tekert a védőkorlát felé.De mielőtt a korlátnak üt­
közhetett volna, szándékosan oldalra buktatta a kerék­
párt, és nadrágféken állt meg a porban. Aztán meg se
nézve, hogy nem horzsolta-e le magát, felpattant, két
kézzel megragadta a kerékpárt, és áthajította a korlá­
ton. A Schwinn a hosszú lejtőnek csapódott, vissza­
pattant, és a sekélyesbezuhant, ahol megakadt. Egyik
kereke vadul pörögve meredt ki a vízből.
Denevérek cikáztak a sűrűsödő félhomályban.
Vic észak felé bicegett, a folyót követte, nem volt
határozott úti cél a fejében.
Végül eldobta magát a szálas, szemetes füben egy
partfalon a folyónál,a 495-ös út alatt. Szúrt az oldala.
Autók nyüszítettek és duruzsoltak a magasban a Mer­
rimackon átívelő masszív hídon, irdatlan, reszketeg
harmóniában egyesítvehangjukat. Vic érezte az elha­
ladásukat, ahogy egyenletesen, különös, mégis meg­
nyugtató vibrálássalrezgett alatta a föld.
Nem akart elaludni ott, mégis elszunyókált egy kis
időre - húsz percre talán-, az álom és az ébrenlét ha­
tárán imbolygó tudatállapotba ringatta a motorkerék­
párok mennydörgő moraja, ahogy kettesével-hárma­
sávaltovadörögtek, egy teljes motoros banda, az utol­
só meleg őszi estében, robogtak, ahová a járgányaik
vitték őket.
 Különböző helyszínek

1993.május 9-én este szakadt az eső avirginiai Chesa­

peake-ben, amikor Jeff Haddon kivitte springer spá­
nielét a szokásosvacsorautáni sétára. Egyiküknek sem
akaródzott kimenni, sem Haddonnak, sem a kutyájá­
nak, Garbónak. A Battlefield sugárúton olyan erővel
zuhogott, hogy a vízcseppekvisszapattogtak a beton­
járdákról és a macskakövesbehajtókról. A levegő zsá­
lyától és magyaltól illatozott.Jeff sárga műanyag pon­
csót viselt, a szél belekapott, vadul meg-megcsörgette.
Garbo hátsó lábait szétterpesztve, sután leguggolt pi­
silni,csigás szőre csuromvizesenlógott.
Haddon és Garbo útja hatalmasan terpeszkedőTu­
dor stílusú lakóház mellett vitt el; a házban egy tehe­
tős özvegyasszony,Nancy Lee Martin lakott a kislá­
nyával. Később Haddon azt állította a chesapeake-i
rendőrség nyomozóinak, hogy azért pillantott végig
a behajtón, mert karácsonyi zenét hallott, de ez nem
teljesen felelt meg az igazságnak.Akkor még nem hal­
lott karácsonyi zenét, nem hallhatott - az úttestet
püfölő eső morajától -, más kérdés, hogy Haddon

166
mindig útba ejtette az asszony házát, és mindig végig­
pillantott a behajtón, merthogy kicsit bele volt zúgva
Nancy Lee Martinba. Negyvenkét évével az asszony
egy tízessel idősebb volt nála, de még mindig ugyan­
olyanjól nézett ki, mint annak idején, a Virginia Tech
hajrálányaként.
Haddon éppen jókor sandított végig a behajtón,
hogy lássa kijönni Nancyt a házból; a lánya, Amy, az
asszony elé furakodott, megelőzte. Egy magas, fekete
kabátos férfi esernyőt tartott föléjük- a lányokon csak
testhez álló estélyi ruha volt és selyemsál,ésJeffHad­
donnak eszébejutott, hogy a feleségeemlítette, Nancy
Lee részt vesz George Allen adománygyűjtő partiján.
Allen nemrég jelentette be, hogy jelölteti magát kor­
mányzónak.
Haddon, akinek Mercedes márkakereskedése volt,
és értett az autókhoz, korai Rolls-Royce-ként azono­
sította az asszonyra várakozó autót - egy Phantom
vagy egy Wraith lehetett, mindenesetre valami a har­
mincas évekből.
Elkiáltotta magát, és üdvözlésre emelte a kezét.
Nancy Lee Martin akár vissza is inthetett, de nem
volt benne biztos. Ahogy a sofőr kinyitotta az ajtót,
bentről zene áradt ki, és Haddon megesküdött volna
rá, hogy a „Little Drummer Boy"foszlányait hallotta,
egy kórus előadásában.Fura volt, karácsonyi dalt hal­
lani - tavasszal.Lehet, hogy ezen még Nancy Lee is
megütközött, ugyanis egy pillanatra mintha elbizony­
talanodott volna, mielőtt beszállt. De szakadt az eső,
úgyhogy nem tétovázott sokáig. ·

167
 Haddon folytatta a sétát, és mire visszaért, az autó
már eltűnt a ház elől. Nancy Lee Martin és lánya,
Amy, soha nem érkeztek meg George Allen adomány­
gyűjtőjére.
Eltűnt Malcolm Ackroyd is, a sofőr, akinek Mar­
tinékat fel kellett volna vennie. A Bainbridge sugárút­
tól nem messze, a vízparton találták meg az autóját.
A sofőroldali ajtó nyitva volt, a' férfi kalapja csurom
véresen került elő a gazból.

1994 májusának végén a buffalói (New York) Jake

Christensenre került a sor. J ake tízéves volt, és egyedül
utazott, repülővel érkezett Philadelphiából, ahol bent­
lakásos iskolába járt. Küldtek elé sofőrt a reptérre, az
illető azonban - bizonyos Bill Black - halálos szívro­
hamot szenvedett a teremgarázsban, és holtan találtak
rá nyújtott tengelytávolságú limuzinja volánja mögött.
Azt, hogy J ake-ért ki jelent meg a reptéren - és ki vit­
te magával-, soha nem sikerült megállapítani.
A boncolás során kiderült, hogy Bill Black szíve az­
után mondta fel a szolgálatot, hogy a férfi közel halá­
los adagot szippantott be egy szevofturán nevű gázból,
amit a fogorvosok használnak előszeretettel. Egy pőf­
fentésnyi szevofturán kikapcsolja a fájdalomérzékelést,
és erősen befolyásolhatóvá, más szóval kész zombivá
teszi azt, akinek az arcába fujják. A szevofluránhoz a
fogorvosok is csak a működési engedélyúk felmutatása
ellenében juthatnak hozzá, ami ígéretes nyomnak tűnt,
de a nyomozók hiába kérdezték ki az egész államban

168
a száj sebészeket és alkalmazottaikat, tapodtat se jutot­
tak előbbre.

1995-ben Steve Conlon és tizenkét éves lánya, Charlie

(igazából Charlene, de a barátainak Charlie) apa-lánya
táncmulatságra készültek a New York állambeli Platts­
burghbe. Limuzint rendeltek, de helyette egy Rolls­
Royce jelent meg a behajtón. Indulás előtt Charlie
anyja, Agatha, homlokon csókolta a lányt, mulass jól,
mondta, és akkor látta utoljára.
A férjét ellenben viszontlátta. Steve holtteste a
87-es államközi autópálya egyik pihenőjében került
elő a bokrok mögül. Az arcot ért sérülés ellenére - a
golyó a bal szembe fúródott - Agatha gond nélkül
azonosította a holttestet.
Hónapokkal később, ősszel, hajnali fél három után
pár perccel a Conlon-házban megcsörrent a telefon, és
Agatha félálomban felvette. Sziszegést hallott és recse­
gő-ropogó hangot, mint amikor távolsági hívást kap­
csolnak, aztán egy kisebb gyerekkórus rázendített ,,Az
első karácsonyéj" című dalra. A vékony, édes ének­
hangokban nevetés bujkált, és Agatha mintha a lánya
hangját is kihallotta volna közülük, úgyhogy szólón­
gatni kezdte: „Charlie, Charlie, merre vagy, kicsim?"
De a lánya nem válaszolt, és a következő pillanatban
a gyerekekletették.
A telefontársaság viszont úgy nyilatkozott, hogy
a Conlon-ház készülékére nem érkezett hívás a jel­
zett időpontban, a rendőrség pedig egy idegileg ki-

169
merült asszony késő éjszakai fantáziálásának tudta be
a dolgot.

Évente mintegy ötvennyolcezer nem családtag által

elkövetett gyermekrablás történik Amerikában, és
Marta Gregorski, Rory McComBers, Amy Martin,
Jake Christensen, Charlene Conlon és a velük együtt
nyomtalanul felszívódott felnőttek kilencvenes évek
eleji eltűnését csak jóval később hozták egymással
összefüggésbe. Csak jóval azután, hogy III. Charles
Talent Manx a kezébe kaparintotta Vic McQ!Jeent,
és úgy megszorongatta, ahogy.
 Haverhill

Március végén,Vic utolsó gimnáziumi évében, Linda

McQyeen hajnali ·egykor rátört a lányára és Craig
Harrisonra Vic szobájában. Akkora szerencséje nem
volt, hogy dugás vagy akár csak smárolás közben kap­
ja őket, viszont Craig egy üveg Bacardit szorongatott
a kezében, és Vic is elég rendesen részegnek tűnt.
Craig vállvonogatvaés vigyorogvatávozott - [occa­
kát, Mrs. McQueen, bocs,ha.felébresztettük-, Vic pedig
másnap reggel úgy indult el szombati munkanapjára
a Taco Bellbe, hogy egy szót sem szólt az anyjához.
Nem nézett nagy várakozással a hazatérés elé, arra
pedig egészen biztos nem volt felkészülve,ami a szo­
bájában fogadta.
Linda Vic ágyán ült, ami takarosan be volt vetve,
frissen húzott ágyneművelés felpaskoltpárnával - ép­
pen csak az ajándék mentolos cukorka hiányzott,
amúgy tisztára, mint valami szállodában.
Vic személyesholmijai - a vázlatfüzete, a könyvei,
a számítógépe - viszont eltűntek. Az íróasztalon volt

171
néhány holmi, de ezekkel nem ért rá foglalkozni. Ki­
fosztott szobájának látványától elállt a lélegzete.
- Mit csináltál?
- Visszakaphatod a holmidat - mondta Linda -,
feltéve, hogy tartod magad az új szabályokhoz. És az
új kijárási tilalomhoz. Ezentúl én viszlek iskolába, és
dolgozni, és ahová csak menned kell.
- Ehhez nem volt ... nem volt jogod ...
-Találtam néhány dolgot a fiókodban - folytatta
az anyja, mintha Víc meg se szólalt volna. - Kíváncsi­
an várom, milyen magyarázattal állsz elő.
A szoba túlsó vége felé biccentett. Vic fordított a
fején, és ezúttal eljutott a tudatáig, hogy mik sorakoz­
nak az íróasztalán: egy csomag cigaretta, egy Altoids
alumíniumdobozka, melyben mintha piros és narancs­
sárga Bálint-napi cukorka lett volna, néhány mini üveg
gin, plusz két banánillatú gumi óvszer, lila tasakban.
A két tasak egyikét már feltépték, és üres volt.
Vic automatából vette az óvszert, és az egyiket fel­
tépte, hogy lufipofát csináljon belőle: felfújta, és arc­
vonásokat rajzolt rá. Elnevezte Fütyifejnek, és azzal
szórakoztatta tanulószobás társait, hogy fel-alá rnasí­
roztatta a padján, amíg a tanár nem volt a teremben.
Amikor Mr. Jaffeyvisszajött a férfimosdóból, a helyi­
ségben olyan erős banánillat terjengett, hogy megkér­
dezte, ki hozott banános sütit, ők pedig majd megpuk­
kadtak a nevetéstől.
A cigit Craig hagyta nála egyik este,Vic pedig meg­
tartotta. Nem dohányzott (még), de szeretett kipöc­
cinteni egy szálat a dobozból, és az ágyon elnyúlvaszi­
matolni az édes dohány illatát: Craig illatát.

172
 Az Ecstasy tabletták arra kellettek, hogy átvészelje
az éjszakákat, amikor nem tudott aludni. Amikor vi­
sítva kavarogtak a fejében a gondolatok, mint egy csa­
pat eszelős denevér. Éjszakánként behunyta a szemét,
és látta a Rövidebb Út hidat, és a bejárat sötét, csálé
téglalapját. A szagot is érezte, a denevérpisi szúrós am­
móniabűzét, a penészes fa kipárolgását. Aztán fény­
szórópár gyúlt a sötétben, a híd túloldalán: közel ülő
fénykarika-szemek. Azok a fényszórók vakító fénye­
sek voltak és szörnyűek,és időnként v., azután is ma­
ga előtt látta őket, hogy a szemét kinyitotta. Azok
a fényszórók ráhozták a sikoltozhatnékot.
Egy kis X mindig elsimította a dolgokat. Egy kis
X-től úgy érezte, mintha siklana, és közben szellő bi­
rizgálná az arcát.Az Ecstasytól olajozott, finom moz­
gásba lendült vele a világ,mintha az apja motorkerék­
párján ülne, és éppen bedőlnének kanyarban. Amikor
Ecstasyt vett be, nem volt szüksége alvásra, sokkal
jobban szerette a világot, semhogy alhatott volna. In­
kább felhívta a barátait, és biztosította őket a szerete­
téről. Hajnalig fennmaradt, és tetoválásmintákat raj­
zolt, hogy a „szolid lány" külsőt a „repedt sarkú ri­
banc"-éra cserélhesse.Egy motorblokkot akart a melle
fölé varratni, hogy a fiúk megtudják, milyen príma
fuvarra számíthatnak, oda se neki, hogy tizenhét éves
fejjel, siralmas módon, szinte az utolsó szűz volt az
osztályában.
A kis gines palackok nem számítottak. A gint csak
azért tartotta kéznél, hogy legyen mivel lenyelni az
Ecstasyt.

113
 - Higgy, amit akarsz- nézett most az anyjára. - Le­
szarom.
- Persze, gondolom, még hálásnak is kellene len­
nem, hogy legalább védekezel. Ha lebabázol, ne szá­
míts a segítségemre. Semmi közöm a gyerekedhez. De
hozzád se:
Kiváló érv amellett, hogy amint lehet, teherbe es­
sen, akarta mondani erre Vic, de helyette ez jött ki:
- Nem feküdtem le Craiggel.
- Hazudsz. Szeptember negyedikén is azt hittem,
Willáéknál alszol. A naplód szerint viszont ...
- Te belenéztél a kibaszott naplómba?
- ... Craiggel voltál egész éjjel, akkor először. Azt
hiszed, nem tudom, hogy ez mit jelent?
Azt jelentette, hogy együtt aludtak- ruhástul a pap­
lan alatt, Willáék alagsorában, hat másik gyerek társa­
ságában. Igaz, amikor felébredt, Vic azt találta, hogy
Craig hátulról hozzásimulva alszik, a kezével a csípő­
jén, a tarkójába szuszogva, és arra gondolt, Légyszi, ne
ébredjfel, és néhány másodpercig szinte elviselhetetlen
boldogság töltötte el.
- Igen, anya, jól gondolod. Azt jelenti, hogy dug­
tunk - mondta lágyan Vic.- De csak mert már untam
a faszát szopni. Nem hozott tűzbe.
Vic anyjának arcából a maradék vér is kifutott.
- A személyesdolgaid elzárva maradnak- jelentet­
te be. - Nem érdekel, hogy majdnem tizennyolc vagy.
Amíg az én házamban laksz, tartani fogod magad
a szabályaimhoz.Ha hajlandó vagy követni az új mó­
dit, néhány hónap múlva...

17'
 - Apával is ezt csináltad, amikor csalódást okozott
neked? Elzártad előle a puncidat pár hónapra, míg ki­
derült, tetszik-e neki az új módi?
- Hidd el, ha volna valahol a házban egy erényöv,
felvetetném veled - mondta az anyja. - Te mocskos
szájú kis kurva.
Vic vad, elgyötört hangon felnevetett.
- Jól mondta apa annak idején.Tényleg egy undo­
rító féreg vagy legbelül.- Ez volt a leggonoszabb,ami
eszébejutott. - Már itt sem vagyok.
- Ha most elmégy,zárva fogod találni az ajtót, mire
visszajössz- mondta az anyja, de Vic már kifelé tar­
tott a szobájából, és nem figyelt.
 Kint a hidegben

Vic gyalog bandukolt.

Apró szemű, ónos eső szitált, amitől átázott a kabátja,
és ropogósra fagyott a haja.
Az apja és a barátnője Durhamben laktak, New
Hampshire-ben, és valahogy meg lehetett volna ol­
dani, hogy kijusson hozzájuk: elővárosivasúttal Bos­
tonba, az Északi pályaudvarra, és onnan tovább az
Amtrakkel, de mindez egy halom pénzbe került vol­
na, az pedig neki nem volt.
A haverhilli vasútállomásra azért mégis kigyalo­
golt, és egy darabig ott lődörgött, legalább nem érte az
eső. Törte a fejét, kit hívhatna fel, hogy segítse ki a
vonatjegy árával,aztán arra gondolt, a picsába,felhív­
ja az apját, és megkéri, hogy ugorjon le érte kocsival.
Igazság szerint nem is értette, miért nem jutott eszébe
korábban.
Még csak egyetlenegyszerjárt az apjánál, az előző
évben, és az is rosszul sült el. Összeveszett Chris ba­
rátnőjével, és hozzávágta a távirányítót, amitől pech­
jére jókora monokli lett a nő szeme alatt. Az apja még

176
akkor este hazaküldte, nem volt kíváncsi a magyaráz­
kodására. Azóta nem beszéltek egymással.
Chris McQyeen második csengésre felvette, és be­
leegyezett, hogy fizeti a hívást. De nem tűnt boldog­
nak. Reszelős volt a hangja. Amikor Vic legutóbb lát­
ta, sokkal több ősz szál volt a hajában, mint egy évvel
korábban. Vic úgy hallotta, a férfiak azért választanak
fiatalabb szeretőt, hogy maguk is fiatalok maradjanak.
Hát, nem jött be.
- Apa, figyelj ... - Hirtelen megint sírás kerülgette.
- Anya kidobott otthonról, pont, mint téged annak
idején.
Ami persze nem így történt, de a beszélgetés.meg­
kezdésére jónak tűnt.
- Hé, Kölyök - mondta az apja. - Hol vagy? Nincs
semmi bajod?
- Kint vagyok az állomáson. Nincs pénzem. El
tudsz jönni értem, apa?
- Hívhatok neked egy taxit. Anyád fizeti a viteldí­
jat, amikor hazaérsz.
- Nem mehetek haza.
- Vic ... Egy órába telne, mire odaérek, és éjfél van.
Holnap hajnali ötkor a munkaterületen kell lennem.
Rég aludnom kellene, ehelyett itt szobrozok a telefon
mellett, és miattad aggódom.
Vic az apja barátnője, Tiffany hangját hallotta a hát­
térből: - Chrissy, ide nem jön!
- Rendezned kell a dolgot anyáddal - mondta a
férfi. - Nem foglalhatok állást, ezzel te is tisztában
vagy, Vic.

177
 - Ide biztos nem - ismételte meg Tiffany dühös,
harcias hangon.
- Szólnál annak a picsának, hogy fogja be a lepcses
pofáját? - kiáltotta - sikoltotta majdnem - Vic.
Amikor az apja újra megszólalt, ridegebb volt a
hangja. - Nem, nem szólok neki. És tekintve, hogy
amikor legutóbb itt jártál, tettleg bántalmaztad ...
- Lófaszt!
- ... és azóta sem kértél bocsánatot ...
- Hozzá se értem az agyatlan ribanchoz.
- Rendben. Most mennem kell. A beszélgetésnek
vége. Tőlem a szakadó esőben is éjszakázhatsz, nem
érdekel.
- Őt választottad helyettem - mondta Vic. - Őt
választottad. Baszódj meg, apa. Menj aludni, hogy
holnap kipihenten rombolhass. Ahhoz értesz.
Vic letette, és azon tűnődött, tudna-e aludni egy
padon· az állomás épületében, de hajnali kettőre rájött,
hogy nem tud. Túlságosan hideg volt. Eszébe jutott,
hogy „R" beszélgetésrehívja az anyját, és megkéri,
küldjönérte taxit,de elviselhetetlennektalálta a gon­
dolatot, hogy segítségetkérjen tőle, ezért inkább ha­
zagyalogolt,jóllehet pontosan tudta, hogy az anyja
nem várjatárt karokkal
 Otthon

A bejárati ajtóval meg se próbálkozott, biztosra vette,

hogy az anyja kulcsra zárta. Saját szobájának ablaka
három méter magasan volt, és nyilvánaz is bereteszel­
ve. Hátul is zárva voltak az ablakok, mint ahogy az
üvegtolóajtó is.Az egyik alagsori ablakot viszont nem
lehetett bereteszelni, de még teljesen behajtani se. Fél
centire nyitva volt, már hat éve.
Talált egy rozsdás sővényollót, felhasította vele a
szúnyoghálót, aztán betolta az ablakot, és átkecmer­
gett a hosszú, széles nyíláson.
Az alagsor egyetlen, félkész helyiségvolt, szabadon
hagyott csövekkela mennyezet alatt. A mosógép és a
szárító álltak az egyik végében, a lépcsőnél, a kazán
a másikban. A fennmaradó részt egy halom doboz és
Vic kinőtt ruháival teletömött szemeteszsákok töltöt­
ték ki. Egy kockás szövetű kerti szék ülésén bekerete­
zett, gyermeteg vízfestmény támaszkodott - roskatag
fedett híd valami folyó felett. Vic halványan emléke­
zett rá, hogy festett ilyesmit, még hetedikben. Ritka
szarul sikerült alkotás volt. Zéró perspektíva.Vic most

179
azzal szórakozott, hogy fogott egy filctollat, és egész
rajra való repülő fütyköst rajzolt az égre, aztán a képet
félredobva hátrahajtotta a kerti széket, ággyá szinte.
A szárítógépben talált egy váltás ruhát. Meg akarta
volna szárítani az edzöcipöjét, de tudta, hogy ha bete­
szi a gépbe, a dübörgésre megjelenne az anyja, ezért
inkább csak a lépcső tetejére biggyesztette.
Összekucorodott a kerti széken, és betakarózott a
szemeteszsákokban talált dzsekikkel. A szék nem la­
pult ki teljesen, és nem gondolta, hogy ilyen kuporgó
testhelyzetben sikerül elaludnia, valamikor mégis le­
hunyta a szemét egy pillanatra, és amikor kinyitotta,
az égbolt kékje ragyogón tündökölt az ablak fekvő
téglalapján túl.
Lábdobogást hallott a feje fölül, az ébresztette fel,
és az anyja izgatott hangja. Linda telefonált a kony­
hából. Vic ezt onnan tudta, ahogy fel-alá járkált köz­
ben.
- Már hívtam a rendőrséget, Chris - mondta az
asszony.- Azzal nyugtattak, hogy majd hazajön, ha
úgy érzi, hogy itt az ideje. - Utána pedig: - Nem!
Nem, azt meg azért nem, merthogy nem számít eltűnt
gyereknek.Tizenhét éves,Chris. Tizenhét évesen már
csellengőnek se nevezik,süsd meg.
Vic már kászálódott volna ki a széken vetett ágyá­
ból, hogy felmenjen - de aztán arra gondolt, Baszódj
meg, anya. Baszódjatok meg mind a ketten. És újra el­
fészkelődött.
Már a döntés pillanatában tudta, hogy helytelen,
hogy szörnyű, amit csinál,az alagsorban bujkálni, mi­
közben az anyja félörülten járkál odafent. De a lányod

180
szobájában kutakodni, elolvasni a naplóját, elkobozni
dolgokat, amiket a saját pénzén vásárolt, az is éppen
olyan szörnyű. És ha Vic időnként bekapott egy kis
Ecstasyt, az is a szülei hibája volt, kellett nekik elvál­
niuk. Az apja hibája volt, amiért verte Vic anyját. Mert
most már tudta, hogy verte. Nem felejtette el a lát­
ványt, ahogy a férfi az öklére csorgatta a vizet a csap­
nál. Még ha a nagyszájú, éles nyelvű ribanc rászolgált
is. Vic azt kívánta, bárcsak volna nála egy kis X. Ahá­
tizsákjában volt egy tabletta, a tolltartójába cipzáraz­
va, de az fent maradt a házban. Hátha az anyja elmegy
hazulról, hogy őt keresse,reménykedett.
- De, Chris, nem te neveled őt, hanem én! És min­
dent teljesen egyedül kell csinálnom! - Linda szinte
visított már, és Vic hallotta a hangján, hogy sírás ke­
rülgeti, és egy pillanatra majdnem másított az elhatá­
rozásán. De megint visszafogta magát. Mintha az éj­
szakai ónos eső átszivárgott volna a bőrén, a vérébe,és
ez valahogy lehűtötte volna. Vágyott is erre, egy belső
hidegségre, egy tökéletes,jeges mozdulatlanságra - az
átható fagyra, ami elzsibbasztjabenne az összes rossz
érzést, megdermeszti az összes rossz gondolatot.
Az akartad, hogy tűnjek el, hát megtörtént, gondolta.
Az anyja lecsapta a telefont, felvette, lecsapta me­
gint.
Vic visszabújt a kabátok alá, és elfészkelődött.
Ot perc múlva már aludt is megint.
 Az alagsor

Mire legközelebb felébredt, már igencsak délután

volt, és üresen állt a ház. Rögtön tudta, ahogy a sze­
mét kinyitotta. A házat belengő mélységes csendből
tudta. Az anyja képtelen volt elviselniegy tökéletesen
néma házat. Amikor Linda aludt, egy ventilátort jára­
tott. Amikor Linda ébren volt, a tévét járatta, vagy a
száját.
Vic kihámozta magát a kerti székből,átvágott a he­
lyiségen,és felállt egy dobozra, hogy kinézzen az ut­
cafronti ablakon.Az anyjarozsdamarta Datsunja (fos­
talicska)nem állt a behajtón. Vic ereiben gonosz izga­
tottság lüktetett, remélte, hogy Linda kétségbeesetten
, kering Haverhillben, őt keresi,a plázában, a mellékut-
cákban, a barátai házánál.
Halott is lehetnék, gondolta vészjósló,sztentori bel­
ső hangon. Ott fikhetnék megerőszakolva, élettelenül a
folyónál, és az egész a te bűnöd volna, te házsártos kurva.
Vic elég szépen betárazott olyan szavakból,mint „há­
zsártos" és „sztentori". Lehet, hogy az iskolában csak

182
hármasokat kapott, viszont szabadidejében Gerard
Manley Hopkinst és W. H. Audent olvasott, és fény­
évekkel okosabb volt, mint a szülei, és ezt tudta is.
Betette még mindig nedves edzőcipőjét egy kis dö­
römbölős forgolódásra a szárítóba, és felment a házba,
hogy egyen egy tálka Lucky Charms kukoricapelyhet
a tévé előtt. Közben előásta vésztartalék Ecstasy tab­
lettáját a tolltartóból, attól végképp kisimultak az ide­
gei. Amikor lehunyta a szemét, mozgás fényűző érze­
te fogta el, siklásé, mint amikor papírrepülőt kap fel
a légáramlat. A Travel Channelt nézte a tévén, és va­
lahányszor repülőgépet mutattak, szárnyként kitárta a
karját, és eljátszotta, hogy a magasba emelkedik. Moz­
gás volt az Ecstasy, tabletta kiszerelésben, ért annyit,
mint lenyitott tetejű sportautóban repülni a sötétsé­
gen át, és még a kanapéról se kellett felállnod, ha men­
ni akartál egy kört.
Vic elmosta a tálkáját és a kanalat, és megszárítva
visszatett mindent a helyére. Kikapcsolta a tévét. Ké­
sőre járt, meg tudta állapítani a fák között betűző nap­
fény rézsútos szögéből.
Visszament az alagsorba, megnézni, hogy mi van
az edzőcipőjével, de még mindig nedvesnek találta.
Nem tudott mit kezdeni magával. A lépcső alól előke­
rült a régi teniszütője meg egy vödör labda. Arra gon­
dolt, ütögethetne kicsit a falnál, de ehhez előbb sza­
baddá kellett tenni egy szakaszt, úgyhogy nekilátott
a dobozok átpakolásának - és ekkor talált rá.
A Raleigh az Üdvhadseregnek összekészített do­
bozkupac takarásában támasztotta a betonfalat. Vic

183
meghökkent, hogy a jó öreg TuffBurnert itt látja. An­
nak idején volt valami balesete, és a kerékpár akkor
elveszett. Emlékezett rá, hogy a szülei erről beszélget­
tek, amikor nem tudták, hogy hallja őket.
Kivéve... Kivéve,hogy nem feltétlenül az hangzott
el, amit hallani vélt. Emlékezett rá, hogy az apja azt
mondja, milyen szomorú lesz Vic, ha közli vele,hogy
a Tuff Burner nincs többé. Vic ebből valamiért azt
vette ki, hogy a kerékpár elveszett, hogy az apja nem
találja sehol. Az anyja pedig azt mondta, örül, hogy
a Tuff Burner eltűnt a színről, mert Vic túlságosan a
rabja lett már.
És ténylega rabjavolt,jól mondta Linda. Vic össze­
függő fantáziavilágot épített fel magában abból, hogy
egy képzeletbelihídon áthajtva távoli helyeken és fan­
tasztikus vidékeken bukkan elő a TuffBurnerrel. Ter­
roristák búvóhelyére kerekezett el, és visszaszerezte
anyja elveszett karperecét, megint máskor pedig egy
könyvekkelteli kriptát látogatott meg, melynektündér
lakója teával kínálta, és óva intette egy vámpírtól.
Ahogy most végigsimított a kormányon, vastag
szürke porpamat gyűlt meg az ujjbegyén.A kerékpár
egész idő alatt itt volt lent, porfogóként, csak mert a
szülei meg akarták fosztani tőle. Vic imádta a Tuff
Burnert, és a kerékpár ezer történettel ajándékozta
meg, úgyhogy a szülei természetesen elvették tőle.
Hiányolta a hidas sztorikat, hiányolta a lányt, aki
annak idején volt. Különb ember volt akkoriban, és
ezt tudta is magáról.
Továbbra is a kerékpárt bámulva felhúzta ropo­
gós-szagosra szikkadt edzőcipőjét.

184
 A házból kilépve két véglet szinte tökéletes egyen­
súlya fogadta: a napon júliusi meleg volt, az árnyékban
január. Nem akart az út mellett gyalogolni, és megkoc­
káztatni, hogy az anyja hazatérőben kiszúrja, úgyhogy
a ház mögötti ösvény felé tolta a Raleigh-t. A világ
legtermészetesebb dolgának tűnt, amikor átvetette raj­
ta a lábát, hogy kerekezve menjen tovább.
Ahogy felkecmergett rá, elnevette magát. Túl kicsi
volt neki a kerékpár, már-már komikusan is az. El­
képzelt egy icipici bohócautóba gyömöszölt bohó­
cot. A térde a kormányt verte, a feneke lelógott az
ülésről. Amikor viszont kiállt a nyeregből, ugyanúgy
működött a dolog.
Lefelé indult a hegyről, be az árnyékba, ahol tíz
fokkal hidegebb volt, mint kint a napon; ahol a tél le­
helt az arcába. Ráhajtott egy gyökérre, felugratott.
Nem számított rá, hogy elemelkedik a talajról, megle­
petésében boldog sikkantást hallatott, és egy pillanat­
ra megszűnt a különbség régi és mostani énje között.
Még mindig jó érzés volt, ahogy pörög alatta a két
kerék, és a szél cibálja a haját.
Ahelyett hogy egyenesen a folyóhoz ment volna,
egy keskeny ösvényt követve oldalvást haladt a hegy­
oldalon. Néhány bokor közül előrobogva kis csapat
fiút pillantott meg: füves cigit adtak körbe, a kukában,
aminél álldogáltak, tűz lobogott.
- Légyszi egy szippantást! - kiáltotta Vic, és úgy
tett, mintha meg akarná kaparintani a kis spanglit.
A srác, akinél a cigaretta volt, egy Ozzy Osbourne­
pólós girhes kis pöcs, annyira meghökkent, hogy
majdnem megfulladt a letüdőzött füsttől. Vic vigyo-

185
rogva elrobogott mellettük. A spanglis fiú végre meg­
találta a hangját, és utána kiáltott: - Max, ha vissza­
jössz, és végigszopod a bandát, ribanc!
Vic robogott tovább, a fiúktól el, a hűvösön át. Egy
vaskos törzsű nyírfa ágai között varjak fészkeltek;
ahogy elhaladt alattuk, a károgó kongresszus a leg­
súlyosabb jelzőkkel illette.
Max, ha visszajössz, és végigszopod a bandát, jutott
az eszébe, és egy hideg pillanatra a gyerekbiciklin ro­
bogó tizenhét éves lány elképzelte, hogy megfordul,
visszamegy hozzájuk, leszáll, és azt mondja: Oké. Ki
lesz az e/só? Az anyja így is kurvának tartja. Utált vol­
na csalódást okozni.
Néhány másodpercig jól érezte magát, ahogy régi
bringájával robogott a hegyoldalon, de a boldogság
érzése felemésztette önmagát, és csak híg, hideg inge­
rültség maradt vissza utána. Vic nem volt benne biz­
tos, kire dühös tulajdonképpen. Ingerültségének nem
volt fix célpontja. Önmaga körül pörgő, lágy surrogás
volt csak,jól passzolt a küllők hangjához.
Eszébe jutott, hogy kiteker a plázához, de a gondo­
lat, hogy jópofiznia kéne a többi lánnyal a büfésoron,
felbőszítette. Nem volt olyan hangulatban, hogy is­
merősökkel találkozzon, és azt sem akarta, hogy taná­
csokkal lássák el. Nem tudta, hová menjen, csak azt,
hogy olyan kedvében van, amikor direkt keresi a bajt.
És biztosra vette, hogy ha elég sokáig kerekezik, meg
is találja.
Amennyire az anyja tudta, már túl volt a keresésen:
lemeztelenítve és élettelenül feküdt valahol.Vic örült,
hogy az anyja halottnak hiszi, és gyötrődik miatta.

186
 Kár, hogy estére vége a mókának, és az anyja megtud­
ja, hogy mégis életben van. Félig azt kívánta, bárcsak
volna rá mód, hogy Linda soha ne tudja meg, mi tör­
tént vele. Hogy örökre eltűnhessen a saját életéből,
hogy elmenjen, és soha ne jöjjön vissza. Milyen fincsi
is volna, örökre kétségek között hagyni a szüleit, hogy
azt se tudják, életben van-e még.
Élvezettel gondolt a sok-sok napra és hétre, melyet
mind az ő gyötrő hiányának jegyében töltenének,
szörnyű rémképek között, hogy mi minden történ­
hetett vele. Elképzelik majd az ónos esőben, dideregve
és elszontyolodva, ahogy hálásan beszáll az első autó­
ba, amelyik megállt neki. Még akár életben is lehet
valahol ennek az öreg autónak a csomagtartójában
(anélkül, hogy észrevette volna, az ismeretlen gyárt­
mányú és típusú autó immár veteránautóként jelent
meg a képzeletében). És sosem fogják megtudni, med­
dig tartotta fogságban az öregember (nyilván öreg,
naná, hiszen az autója is az), vagy miket művelt vele,
vagy hová rejtette el a holttestet. Ez rosszabb, mintha
nekik maguknak kellett volna meghalniuk - soha meg
nem tudni, milyen szörnyeteggel akadt össze, és aztán
.rnilyen kihalt helyen, milyen vég várt rá.
Ekkorra Vic a Merrimack folyóhoz tartó széles
földúton pedálozott. A kerekek alatt makkok puk­
kogtak. Szemből már hallotta a sziklamedrében áram­
ló Merrimack zúgását. Az egyik legklasszabb hang
volt a világon, és Vic felemelte a fejét, hogy a látvány­
ban is elgyönyörködhessen, de a Rövidebb Út híd út­
ját állta a tekintetének.
Vic finoman fékezett, és megállt a Raleigh-val.

187
 \A híd roskatagabb volt, mint ahogy emlékezett rá.
Annyira megdőlt az egész szerkezet, mintha egy erő­
sebb szélroham a Merrimackbe boríthatná. A félolda­
las bejáratot borostyánkötegek keretezték. Vic dene­
vérszagot érzett. A túloldalon halvány fényfolt deren­
gett.
Vic megborzongott a hidegben - és valami élvezet­
féléről is. Néma bizonyossággal tudta, hogy baj van
a fejével. Már sokszor vett be Ecstasyt, de sosem hal­
lucinált. Egyszer mindent el kell kezdeni, gondolta.
A híd arra várt, hogy kitekerjen rajta. És Vic tudta,
hogy amikor megteszi, le fog zuhanni a semmibe.Úgy
marad majd meg az emberek emlékezetében, mint
a betépett csaj, aki lerobogott a bringájával a part men­
ti szikláról, és kitörte a nyakát. A lehetőség nem ré­
misztette meg. Majdnem olyan jónak tartotta, mint
hogy elrabolja valami szörnyű öregember (a Wraith),
és soha többé nem hallanak róla.
A lelke mélyén - bár tudta, hogy a híd nincs ott,
mégis - tudni akarta, hogy mi van most a túloldalon.
Úgyhogy kiállt a nyeregből, és közelebb hajtott, egé­
szen a peremig, ahol a faváz a talajra támaszkodott.
Két szó volt a híd belsejérefújva,neki bal felől,zöld
festékkel.
VÉRAPÓ HÁZA
1996
 Haverhill

Vic lehajolt, fogott egy palakövet, és alsó kezes do­

bással a hídra hajította. A kő koppanva megpattant
a fán.A tető alól halk fészkelődéshallatszott. A dene­
vérek.
Elég életszerű hallucinációnak tűnt. Bár lehet, hogy
a paladarabot is hallucinálta.
Két módja volt, hogy tesztelje a hidat. Előregurul­
hatott még harminc centit, hogy rajta legyen az első
kereke. Amennyiben a híd nem valós, még mindig
időben hátravetődhet, hogy a lezuhanást elkerülje.
Vagy egyszerűen tekerni kezd, behunyja a szemét,
és 'robog előre a Raleígh-val, bármi várjon rá a túlol­
dalon.
Tizenhét évesvolt,ésvagány,és tetszett neki a hang,
ahogy a szél a borostyánt zörgette a híd bejárata körül.
A pedálra tette a lábát, és elindult. Hallotta, ahogy
a kerekek a fára dobbannak, hallotta alulról a pallók
kopogását. Nem volt zuhanásérzés, se tízemeletnyi
aláhullás a Merrimack folyójéghideg vizébe. Volt vi-

191
szont egyre hangosabban morajló sistergés. És nyilalló
fájdalom a bal szemben.
Vic siklott az ismerős sötétségben, a deszkák résein
bevillódzott a kinti fényvihar. Máris az út harmadánál·
járt, és a túloldalon piszkosfehér házat látott, garázs­
zsal. A Vérapó Háza - bármi legyen is az.
A név nem hordozott számára jelentést, de nem is
kellett hordoznia. Tudta, hogy mi felé kerekezik, még
ha a pontos „hová"-val nem is volt tisztában.
Bajt keresett magának, és a Rövidebb Út híd sosem
vezette tévútra.
 A híd túloldalán

Rovarokciripelteka magascserjékközött. New Hamp­

shire-ben hideg, lucskos kínlódás volt a tavasz,itt vi­
szont - bárhol legyen is az az itt - melegvolt, és enyhe
szellő fújdogált. Látótere peremén Vic villódzásralett
figyelmes,fényescsillanásokraa fák között, de abban az
első néhány másodpercben nem foglalkozott a dolog-
gal.
Keményre döngölt foldre csusszant ki a hídból. Fé­
kezett, letette a lábát megálláshoz. Fordított a fején,
hogy visszanézzen a hídra.
A Rövidebb Út a háztól oldalra, fák között talált
magának helyet. Sűrű szálerdőn keresztül nyúlt el
visszafelé.Amikor Vic átsandított a híd alagútján,lát­
ta Haverhillt a másik végénél, zölden és árnyasan
a maradék délutáni fényben.
A ház, egy fehér Cape Cod- az ablakokon kihasa­
sodott, rozsdásfém szúnyogháló,a sötétítők összehúz­
va =, hosszú földút végénél, magában állt. Az udvart
felverte a fü, az erdőből betolakodott szömörcebokrok
olyan:magasak voltak, mint Vic.

193
 A behajtón ·nem parkolt autó, és semmi nem utalt
arra, hogy volnának otthon, Vic mégis kezdettől félel­
metesnek találta a helyet, és nem hitte el, hogy üres.
Szörnyű hely volt, és első gondolatként az ötlött fel
benne, hogy amikor a rendőrök átkutatják, holtteste­
ket találnak majd a hátsó udvaron eltemetve.
Amikor a túlsó végén begurult a hídba, úgy érezte,
mintha szárnyalna, erőfeszítés nélkül, mint a légáram
által a magasba ragadott sólyom. Úgy érezte, siklik, és
hogy semmi baja nem eshet. Még most, hogy már állt,
még most is úgy érezte, mintha mozogna, vitorlázna
előre, de az érzés már nem volt kellemes. Most olyan
volt, mintha húznák valami felé, amit nem akar látni,
amiről inkább nem tudna.
Tévé vagy rádió hangja érkezett valahonnan alig
hallhatóan.
Vic megint visszanézett a hídra. Egy-két méterre
volt csak. Vic hosszan kifújta a levegőt, biztonságban
vagy, nyugtatta magát. Ha észreveszik, csak megfor­
dul a bringával, visszateker a hídba, és odébbáll, mi­
előtt bárki akár csak rákiál.thatna.
Leszállt a kerékpárról, és tolni kezdte. Minden egyes
puhán reccsenő léptével biztosabban érezte, hogy kör­
nyezete valós, és nem pedig csak Ecstasy generálta ér­
zéki csalódás. A rádióhangok finom fokozatossággal
erősödtek, ahogy a házhoz közeledett.
A fák közé pillantva újra meglátta a ragyogó fénye­
ket - a környező fenyőfákra aggatott világosságszele­
teket. Időbe telt, mire rájött, mit lát, akkor megtor­
pant, és csak bámult meredten. A ház körüli fákat ka-

194
rácsonyi díszekkel aggatták tele, több tucatnyi fenyőfán
száz és száz dísz fityegett. Jókora ezüst- és aranygöm­
bök ringatóztak csillámporral meghintve az integető
fenyőgallyakon. Bádogangyalok tartottak ajkukhoz
néma trombitát. Kövér Mikulások nyomták a szájuk­
hoz pufók ujjukat, csendes haladásra intve Vicet.
Ahogy ott állt nézelődve, a rádióhablaty átolvadt
Bud Ives kedélyes baritonjába, aki boldog és békes­
séges karácsonyt kívánt az egész világnak, mit számít,
hogy már (még csak) március harmadik hete volt.
A hang a ház melletti garázsból jött, egy szutykos kis
épületből, feltolható redőnyajtóval és négy piszoktól
tejfehér, szögletes ablakkal.
Vic tett egy aprócska lépést, aztán még egyet, úgy
araszolva a garázs felé, ahogy magas sziklapárkányra
óvakodik ki az ember. Harmadik lépésre visszanézett,
hogy ellenőrizze, ott van-e még a híd, és hogy be tud­
na-e slisszolni, ha muszáj. Be tudott volna.
Még egy lépés, aztán még egy, és most már elég
közel volt, hogy belásson a szutykos ablakon. A falnak
döntötte a Raleígh-t a garázsajtó mellett, és pipisked­
ve az üveghez nyomta az arcát.
A garázsban ódivatú, fekete autó állt, kicsiny kis
hátsó ablakkal. Egy Rolis- Royce volt, Winston Chur­
chill szállt ki mindig ilyenekből, fényképeken és régi
filmekben. Vic látta a rendszámát: NOS4A2.
Ennyi. Nem iskell több.Ebből a nyomárajuthat a rend­
őrség,gondolta. Most már menj. Fuss.
Ahogy lépett volna el a garázsfaltól, a kis hátsó ab­
lakon át mozgásra lett figyelmes az autó belsejében.

195
Valaki a hátsó ülésen testhelyzetet váltott, ficeregve
próbált kényelmesebben elhelyezkedni. Vic halványan
látta egy kis fej körvonalát a párás üvegen át.
Egy gyerek. Egy gyerek volt a kocsiban - egy kisfiú,
gondolta. Fiús frizurája volt.
Az izgalomtól vad szívdobogást kapott. Az öreg­
ember autójában egy kisfiú van, és ha visszateker a
Rövidebb Uton át, a rendőrök még akár el is csíphetik
a pasast, az özönvíz előtti járgány tulajdonosát, de a
gyereket nem fogják megtalálni nála, mert akkorra
már fél méter föld alatt lesz valahol.
Nem értette, miért nem kiabál a gyerek, vagy nyitja
ki az autó ajtaját, és próbál elfutni. Talán el van kábít­
va, vagy összekötözték, nem tudta megállapítani. Bár­
mi legyen is az ok, nem fog kijönni, hacsak ő be nem
megy, és ki nem hozza.
Vic visszahúzódott az ablaktól, és újabb pillantást
vetett a háta mögé. A híd ott várt a fák között. Viszont
hirtelen igen távolinak tűnt. Hogyan került ilyen tá­
volra?
A Raleígh-t otthagyva a garázs oldalajtajához ment.
Azt hitte, kulcsra lesz zárva, de amikor lenyomta
a kilincset, az ajtó felpattant. Reszketeg, cérnavékony,
énekhangok buggyant~k ki: az Alvin és a mókusok
zengték idegesítő karácsonyi dalukat.
Vic szíve összefacsarodott a gondolatra, hogy be­
lépjen az ajtón. Tétován, mint aki befagyott tó jegét
próbálgatja, betette fél lábát a küszöbön. Az autó fe­
ketén csillogó obszidiántömege szinte az összes ren­
delkezésre álló helyet elfoglalta a garázsban. Ami ke-

196
vés hely maradt, azt limlommal tömték tele: festékes­
dobozokkal, gereblyékkel, létrákkal, dobozokkal.
A Rolis tágas hátsó utasterében, a bézs kecskebőr
kanapéülésen egy kisfiú aludt. Csontgombos, hasított
bőr kabátot viselt. Sötét haja volt és kerek, húsos arca,
pofacsontján az egészség piros pozsgájával. Olyan ar­
cot vágott, mint aki édes álmot lát: mondjuk, finom
bonbonokat, végeláthatatlan sorokban. Nem volt meg­
kötözve, és nem is tűnt boldogtalannak, és Vic agyán
különös, idegen gondolat futott át: Nincs semmi baja.
Menned kéne. Biztos az apjával van itt, és elaludt, és az
apja hagyja pihenni, és el kéne menned innen szépen.
Vic hátrahőkölt a gondolattól, ahogy egy bögölytől
hőkölt volna hátra. Valaminem stimmelt ezzel a gon­
dolattal. Semmi keresnivalója nem volt a fejében, és
nem is értette, hogyan került oda.
A Rövidebb Út híd ide hozta, hogy megtalálja a
Wraitht, egy gonosz embert, aki fájdalmat okoz má­
soknak. Bajt keresve elindult, és a híd még sosem ve­
zette tévútra. Az utóbbi percekben olyan emlékek ro­
hanták meg, melyeket évek óta elnyomott magában.
Ezek szerint Maggie Leigh valódi volt, nem képzel­
gés. És Vic tényleg elindult a kerékpárján, és vissza­
szerezte az anyja karperecét abból a New Hampshire-i
étteremből; ez riem képzelgésvolt, ez megtörtént.
Megkocogtatta az üveget. A gyerek nem moccant.
Fiatalabb volt, mint ő, tizenkettő lehetett vagy akörül.
Felső ajka fölött pihe sötétlett.
- Hé -szólította meg Vic halkan. - Hé, öcskös.
A fiúcska·testhelyzetet váltott, de éppenséggel el­
fordította tőle az arcát.

197
 Vic megpróbálkozott az ajtóval. Belülről volt be­
zárva.
A kormánykerék az autó jobb oldalán volt, ott, abol
Vic álldogált. A sofőrülés melletti ablak majdnem tel­
jesen le volt eresztve. Vic csoszogva arra indult. Nem
sok hely volt az autó és a falhoz halmozott lomok kö­
zött.
A slusszkulcs a helyén volt, a gyújtás ráadva. Az au­
tórádió skálája radioaktív zöldben fürdött. Vic nem
tudta, hogy most éppen ki énekel, mindenesetre ez is
karácsonyi dal volt, valami öreg, vegasi bájgúnár. A ka­
rácsony három hónapja eltűnt a visszapillantó tükör­
ben, és volt valami szörnyű a karácsonyi zene negédes­
ségében így, a nyár küszöbén. Mint amikor egy bohóc­
nak megfolyik a festék az arcán az esőben.
- Hé, öcskös - suttogta Vic, - Hé, öcsi, ébresztő.
A fiúcska mocorogni kezdett, aztán felült, és feléje
fordult. Vic az ajkába harapott, nehogy felkiáltson.
Az az arc nem is hasonlított arra, amit a hátsó abla­
kon keresztül látott. A fiúcska az autóban láthatóan
közel volt a halálhoz - vagy már túl is a halálon. Sá­
padt, holdszerű arc, véraláfutás színű szemgödrökkeL
A bőr alatt fekete, mérgezett erek kanyarogtak, mint­
ha tintával, és nem pedig vérrel volnának tele -vissza­
taszító ág-bogakban futva szét a szájzugnál, a szem
sarkánál és a halántékon. A haja színe az ablakot lepő
zúzmaráé.
A fiúcska hunyorgott. A szeme fényes volt és kí­
váncsi, az egyetlen porcikája, amely teljesen élőnek
tűnt.

198
 Fehér füstöt füjtatva kilélegzett.Mintha egy fagyasz­
tóban állt volna.
- Te ki vagy? - szólalt meg. Minden szó újabb pöf­
fentés fehér pára. - Nem volna szabad itt lenned.
- Miért vagy ennyire átfagyva?
- Nem vagyok. El kell menned. Itt nem biztonsá-
gos.
Gőzölgő lélegzet.
- Úristen, öcskös - mondta Vic. - Tűnjünk el in-
nen. Gyere velem.
- Nem tudom kinyitni az ajtómat.
- Akkor mássz át az első ülésre.
- Nem tudok. - Alig forgott a nyelve, és Vicnek
eszébe jutott, hogy biztos benyugtatózták. Le tudja-e
vinni a testhőmérsékletet egy gyógyszer annyira, hogy
párálljon a lélegzeted? Vic nem hitte. - Nem mozdul­
hatok a hátsó ülésről. Nem volna szabad itt lenned.
Nemsokára visszajön. - Fehér, fagyott levegő csordo­
gált az orr lyukából.
Vic viszonylag tisztán hallotta, mit mond, de nem
sokat értett belőle, kivéve az utolját. A Nemsokára
visszajön teljesen logikusnak tűnt. Hát persze hogy
visszajön - bárki legyen is az illető (persze nyilván a
Wraith). Nem hagyta volna rajta a gyújtást, ha nem
jönne vissza hamarosan, neki pedig el kell tűnnie in­
nen, mire visszatér.A fiúcskávalegyütt.
A legszívesebben mégis menekülőre fogta volna
a dolgot - az ajtó felé iramodik, és hátrakiált a gye­
reknek, hogy nemsokára visszajön a rendőrökkel. De
képtelen volt megtenni. Ha elfut, nem csak egy beteg,

199
elrabolt gyereket hagy hátra maga mögött. Saját job­
bik énjét is hátrahagyta volna.
Benyúlt az ablakon, a kilincset meghúzva kitárta az
ajtót.
- Gyerünk - mondta. - Fogd meg a kezemet.
A sofőrülés támlája fölött benyúlt a hátsó utastérbe.
A fiúcska elgondolkodva az eléje tartott tenyérre
pillantott, mint valami jövendőmondó, vagy mintha
Vic csokoládéval kínálná, és azon töprengene, elfo­
gadja vagy sem. Egy elrabolt gyerektől nem ez volt a
megfelelő reakció, és Vic tudta is, mégse rántotta visz­
sza a kezét időben.
Amikor a fiúcska megmarkolta a csuklóját, felsikol­
tott az érintésétől. Mintha forró serpenyőt nyomtak
volna a csuklójához: a gyerek keze perzselte a bőrét.
Időbe telt, mire rájött, hogy amit érez, nem forróság,
hideg.
Felbődült a duda. A garázs zárt terében szinte elvi­
selhetetlen volt a lárma. Vicnek fogalma sem volt, mi­
ért szólalt meg. Nem ért hozzá a kormánykerékhez.
- Eressz el! Fájdalmat okozol - szisszent fel.
-Tudom - mondta a fiúcska.
Amikor elmosolyodott, Vic látta, hogy apró hor­
gokkal van tele a szája, kicsiny, varrótű vékonyságú
horgok soraival,melyek,úgy tűnt, egészen a torka mé­
lyéig húzódtak. Újra megszólalt a duda.
A fiúcska a hangját felemelve kiabálni kezdett:
- Mr. Manx! Mr. Manx, elkaptam egy lányt! Mr. Manx,
tessék megnézni!
Vic a sofőrülésnek feszítette a lábát, és nagyot rúg­
va hátravetődött, magávalrántva a fiúcskát.Nem gon-

200
dolta, hogy ettől elengedi - a jéghideg kéz valósággal
egybeforrt a csuklójával, a bőre hozzáfagyott az övé­
hez. De amikor visszahúzta a kezét az első ülés fölé,
a gyerek mégis elengedte. Vic háttal a kormánykerék­
nek zuhant, és a duda megint rákezdett. Ezúttal az ő
hibájából.
A fiúcskamajd' kiugrott a bőrébőlizgalmában.- Mr.
Manx! Mr. Manx, tessék megnézni a csinoslányt! - Pára
tört elő az orrlyukán és a szájából.
Vic a kitárt sofőroldali ajtón át kihuppant a beton­
ra. A falnál gereblyék és hólapátok álltak halomban,
amikor nekik ütközött a vállával,csörömpölve a nya­
kába zúdult az egész.
A duda fülsiketítően harsogott.
Vic lelökdöste magáról a kerti szerszámokat. Fel­
térdelt, a Visszataszító,fekete égési sebre pillantott a
csuklóján. Külön-külön látta a gyerekkéz összes ujjá­
nak a lenyomatát.
Becsapta a sofőroldali ajtót, még utoljára visszané­
zett a fiúcskára a hátsó ülésen. Felajzott volt az arca,
ragyogott az izgatottságtól. A száján fekete nyelv öl­
tődött ki, körbenyalintva az ajkak mentén.
- Mr. Manx, elszökik a lány!- A lélegzete ráfagyott
az ablaküvegre.- Tessék már megnézni!
Vic felkecmergett, és ügyetlen, tántorgó lépést tett
az udvari oldalajtó felé.
A garázsajtót működtető elektromos motor hőr­
renve életre kelt, a mennyezet alatti lánc csikorog­
va-kattogva emelni kezdte az ajtót. Vic megtorpant,
aztán amilyen gyorsan csak tudott, visszaiszkolt az
autó mentén. A garázsajtó egyre emelkedett, a résben

201
fekete cipő és ezüstszürke nadrág jelent meg, és Vic
arra gondolt, A Wraitb, megjött a Wraith!
Átszuszakolódott az autó orránál. Két-lépcsőfokve­
zetett az ajtóhoz, amiről tudta, hogy magába a házba
nyílik.
A kilincsgomb elfordult. Vic belökte az ajtót a túl­
oldali sötétségbe.
·Átlépett a küszöbön, becsukta maga mögött az
ajtót, és ott találta magát
 A sárszobában

Ahol a padlót a sarkokban felkunkorodó,piszokcsíkos

linóleum borította.
Vic még soha nem érezte ennyire gyengének a lá­
bát, a füle pedig egy olyan sikolytól csengett, ami bent
rekedt a fejében, ugyanis tudta, hogy ha igazából fel­
kiált, a Wraith rátalál és megöli. Ehhez kétség nem
· férhetett - megöli és eltemeti a hátsó udvaron, és soha
senki nem tudja meg, mi lett vele. ·
Újabb ajtó következett, és az ajtón túl
 Egy folyosó

Amely jószerével a ház teljes hosszán végighúzódott,

és zöld padlószőnyeg borította.
A folyosónakpulykavacsora-íllaravolt.
Vic rohant, ügyet sem vetve az ajtókra kétfelől
- tudta, hogy csak fürdő- és hálószobákba nyílnak.
Megégetett jobb csuklóját markolva, a fájdalmán át
szedte a levegőt.
Tíz lépés után a folyosókis előtérbe torkollt. A be­
járati ajtó balra volt, közvetlenül a keskeny, emeleti
lépcsőn túl. A falakon vadászjelenetes reprodukciók
függtek Vigyorgó,pirospozsgás férfiakemelték a ma­
gasba döglött vadlibák csokrait, nemes képű golden
retrieverek okulására. Jobbra kétszárnyú lengőajtó
nyílott a konyhába. A pulykavacsoraillata itt erőseb­
ben érződött, És melegebb is volt, lázálomba illő for­
róság.
Vic meglátta a menekülés esélyét,tisztán látta ma­
gában. A Wraith nevű férfi belép a garázsba.Az oldal­
ajtón át követi a házba. Ha most rögtön kitör, és ke-
resztülrohan a ház előtti udvaron, gyalog is elérheti
a Rövidebb Utat.
Ahogy átlódult az előszobán, egy asztalkába ütötte
a csípőjét. Az asztalkán álló gyöngyökkel kivarrt er­
nyőjű lámpa megingott, majdnem leesett.
Vic megmarkolta a kilincsgombot, elfordította, és
éppen fel akarta tépni az ajtót, amikor az oldalablakra
tévedt a tekintete.
Az udvaron álló férfi legalább két méter magas volt,
az egyik legmagasabb ember, akit valaha látott. Ko­
pasz volt, és kék vérerekkel átszőtt, sápatag koponyá­
jában volt valami obszcén. A kabát, amit viselt, egy
másik korból származott, frakkszárnyas felöltőszerű­
ség, két sor rézgombbal az elején. A hórihorgas férfi
úgy nézett ki, mint egy katona, egy ezredes, valami
idegen ország szolgálatában, ahol a hadsereget légió­
nak hívják, nem pedig hadseregnek.
A férfi a háztól kissé elfordulva, a hidat nézte, a
profilját mutatta Vicnek. A Rövidebb Út bejáratától
néhány méterre állt, kezével a Raleigh kormányán.
Vic mozdulni se bírt. Mintha bénító injekciót ad­
tak volna be neki. Képtelen volt rábírni a tüdejét, hogy
beszívjaa levegőt.
A Wraith egy fülelő kutya testbeszédével oldalra
billentette a fejét. Nagy koponyáján vonásai középre
zsúfolódtak,ami menyétszerűvétette az arcát. Csapott
álla és előremeredő felső fogsora már-már a gyen~e­
elméjűségig ostoba ember benyomását keltette. Ugy
nézett ki, mint azok a sutyerákok, akik mindig min­
den egyes szótagot külön hangsúlyoznak.

105
 A férfi a hidat nézte, a fák közé visszanyúló irdatlan
hosszát. Aztán a ház felé pillantott, Vic pedig elrán­
totta arcát az ablaktól, és a hátával az ajtóhoz lapult.
- Jó napot, bárki vagy! - kiáltotta a férfi. - Gyere ki
szépen, és parolázzunk! Nem harap a bácsi!
Vicnek végre eszébe jutott, hogy levegőt kéne ven­
nie. Külön erőfeszítésébe került: mintha pántok szorí­
tották volna össze a mellkasát.
A Wraith így folytatta: - Elpottyantottad a kerék­
párodat az udvaromon! Nem szeretnéd visszakapni?
- Aztán: - A fedett hidadat is az udvaromra pottyan­
tottad! Azt is visszakaphatod!
És felvihogott. A póninyihogásra emlékeztető hang
hallatán Vicnek megint átfutott az agyán, hogy talán
tényleg gyengeelméjű.
Behunyta a szemét, és mereven az ajtóhoz préselő­
dött. Aztán rájött, hogy a férfi másodpercek óta nem
szólalt meg, és talán egyenesen az ajtó felé tart. Gyor­
san ráfordította a zárat, a lánc viszont minduntalan
kicsúszott verejtéktől síkos ujjai közül, csak harmadik
próbálkozásra sikerült beakasztania.
Aztán a férfi újra megszólalt, és Vic tudta a hangjá­
ból, hogy még mindig kint áll a gyomos udvar köze­
pén.
- Azt hiszem, ismerem ezt a hidat. A legtöbb em­
ber zokon venné, ha egy fedett hidat találna a háza
előtt az udvaron, de nem úgy III. Charles Talent Manx
uraság. Charlie Manx olyan ember, aki tud egyet s
mást arról, milyen az, amikor hidak és országutak buk­
kannak elő ott, ahol semmi keresnivalójuk. Magam is
autózom ilyen kósza országutakon. Jó régóta autózom

206
rajtuk. Lefogadom, meglepődnél, ha tudnád, milyen
régóta! Ismerek egy utat, amire csak a Wraithemmel
tudok felhajtani. Semmilyen térkép nem jelöli, de
mindig ott van, amikor szükségem van rá. Mindig ott
van, amikor egy utasom készen áll arra, hogy felkere­
kedjen Karácsonyországba. A te hidadon hová lehet
eljutni? Gyere már ki! Biztos, hogy sok közös van ben­
nünk! Lefogadom, hogy elválaszthatatlan cimborák
leszünk!
Vic döntött. Minden egyes másodperc, amíg ott áll,
és a férfit hallgatja, megrövidíti a menekülésre fordít­
ható időt. Ellökte magát az ajtótól, keresztülszaladt az
előtéren, és megvadult denevérként átlibbent a lengő­
ajtók között.
 A konyha

Szűkös, koszos hely volt, sárga dekoritlapos asztallal,

és a falon csúnya, fekete telefonnal egy nap fakította
gyerekrajz alatt.
Fekete pöttyös, poros sárga papírszalagok lógtak le
mozdulatlanul a mennyezetről, mintha valaki szüle­
tésnapi partit rendezett volna itt évekkel ezelőtt, és
azóta se takarított volna ki rendesen. Jobbra Vic egy
vasajtót látott, a nyílásban kamraféleség tűnt elő,oda­
bent mosó- és szárítógép, néhány polcon tartós élel­
miszerek, az egyik falba építve rozsdamentes acél
szekrényszerűség.A kamra ajtaja mellett jókora Frigi­
daire hűtőszekrény,a lekerekített sarkú fajtából.
A helyiségben meleg volt, a levegő fülledt, áporo­
dott. A sütőben tévévacsora melegedett. Vic el tudta
képzelni a pulykahús szeleteit az egyik rekeszben, a
krumplipürét a másikban, az alufóliával fedett desz­
szertet. A pulton két üveg narancsízű üdítő állt. És
volt egy ajtó, a hátsó udvarra. Vic három lépéssel ott
termett.

108
 A halott fiúcska szemmel tartotta a ház hátulját.
Vic most már tudta, hogy a fiúcska halott, vagy valami
annál is rosszabb. Hogy a hórihorgas férfi - Charlie
Manx - egyik gyereke.
A fiúcska tökéletesen mozdulatlanul állt hasított
bőr kabátjában, farmernadrágosan, mezítláb. Mögötte
a talajon, ahol a lába érintésétől megfagyott a fi1,fehér
lábnyomok maradtak. Hátravetett kapucnija látni en­
gedte fakó haját és az erek fekete ág-bogait a halánté­
kán. Az arca üvegsima volt, a szemében finom dérfá­
tyol. Nyitott száján kilátszottak párhuzamosan sorjá­
zó túfogai. Amikor meglátta Vicet, elvigyorodott, de
nem mozdult. Vic sikoltva ráfordította a zárat az aj­
tón.
- Gyere ki - szólalt meg a fiú. Füstölgött a lélegzete.
- Gyere már ki, és ne butáskodj tovább. Mind együtt
megyünk Karácsonyországba.
Vic elhátrált az ajtótól. A sütőnek ütődött a csípője.
Megfordult, és kést keresve húzkodni kezdte a fióko­
kat. Az első fiók konyharuhákkal volt tele. A máso­
dikban habverők, keverőlapátok és döglött legyek vol­
tak. Vic visszament az első fiókhoz, felmarkolt egy
csomó kéztörlőt, kinyitotta a sütőt, és a rongyokat a
pulykavacsora tetejére hajította. A sütő ajtaját résnyire
nyitva hagyta.
A tűzhely tetején volt egy serpenyő. Megmarkolta a
nyelét. Jó érzéssel töltötte el, hogy ha kell, van mivel
odacsapnia.
- Mr. Manx! Mr. Manx, láttam őt! Kaj!dskodik!
- kiabálta a fiúcska.- Micsoda mulatság!

109
 Vic megfordult, és átviharzott a lengőajtókon, visz­
sza a ház elejébe. Újra kikémlelt az udvarra az ajtó
melletti ablakon.
Manx közben egészen a hídhoz tolta a kerékpárt.
Most a bejárat előtt állt, a sötétséget fürkészte, a feje
oldalra billentve, mintha fülelne. Végül úgy tűnt, sike­
rült döntésre jutnia. Előrehajolt, és egyetlen erős lö­
késsel a híd felé siklatta a kerékpárt.
Ahogy a Raleigh átgurult a küszöbön, és be a sötét­
ségbe, Vic bal szemébe láthatatlan tű csusszant, egé­
szen az agyáig. Vic felzokogott - nem bírta megállni
-, és kétrét görnyedt a fájdalomtól. A tű visszahúzó­
dott, aztán újra becsusszant. Vic azt akarta, hogy rob­
banjon szét a feje, meg akart halni.
Aztán pukkanó hangot hallott, olyasfajtát, mint
amikor kidugul az ember füle a hirtelen nyomáscsök­
kenéstől, és a ház megrázkódott. Mintha sugárhajtású
repülőgép süvöltött volna el a magasban, hangrobba­
nást okozva.
Az előtérben füstszag terjengett.
Vic felemelte a fejét, és kisandított az ablakon.
A Rövidebb Út eltűnt.
Tudta, hogy így lesz,abban a pillanatban tudta, ami­
kor azt a kemény, átható pukh-ot meghallotta. A híd
önmagába roskadt, mint az életciklusavégén fehér tör­
pévéváló nap.
Charlie Manx repdeső kabátszárnyakkal igyeke­
zett a ház felé. Most már semmi kedélyesség nem
volt összehúzott, csúnya arcában. Inkább úgy nézett

2IO
ki, mint egy ostoba ember, aki valami barbárságra
szánta el magát.
Vic a lépcsőfeljáró felé pillantott, de tudta, ha fel­
megy, nem lesz visszaút. Maradt a konyha.
Amikor átlépett a lengőajtó denevérszárnyai kö­
zött, a fiúcska a hátsó ajtónál állt, az arca az ajtóba il­
lesztett kis ablakszem üvegéhez nyomva. Vigyora lát­
ni engedte finom horgocskákkal teli szájüregét, az íves
csontok szabályos sorait. Lélegzete ezüstös jégvirágot
rajzolt az üvegre.
Megcsörrent a telefon. Vic nagyot nyikkant, mint­
ha valaki megmarkolta volna. Ahogy a készülék felé
fordult, a mennyezetről lelógó fekete pöttyös sárga
girlandok az arcához ütődtek.
Csak éppen nem girlandok voltak egyáltalán. Ha­
nem ragacsos légypapír szalagok, melyekre aszott, élet­
telen kitinvázak tucatjai tapadtak. A Vic torkába emel­
kedő gyomornedv édes és savanyú volt egyszerre, mint
a Terry's frappéja, ha megbuggyan.
Megint csörgött a telefon. Vic megmarkolta a kagy­
lót, de közben a készülék fölé celluxozott gyerekrajzra
esett a pillantása. A papír száraz, barna és mállékony
volt az eltelt időtől, a ragasztószalag megsárgult. A raj­
zon zsírkrétás karácsonyfák erdeje volt látható, és a
Charlie Manx nevű férfi, mikulássipkában, két kis­
lánnyal, akik tele szájjal vigyorogva mutogatták agya­
raikat. A gyerekek a képen nagyon hasonlítottak arra
a valamire a ház mögötti udvaron, ami valamikor szin­
tén gyerek volt.

111
Vic a füléhez tette a telefonkagylót.
- Segítség! - kiáltotta. - Kérem, segítsenek!
- Honnan tetszik beszélni? - szólt bele valaki gye-
rekhangon.
- Nem tudom, nem tudom! Eltévedtem!
- Már van ott egy autó. A garázsban. Tessék beül-
ni hátulra, és a sofőrünk elviszi Karácsonyországba.
- Akárki volt is a vonal másik végén, hirtelen kunco­
gásban tört ki. - Itt majd gondját viseljük. Kiakaszt­
juk a szemgolyóit a nagy karácsonyfánkra.
Vic letette.
Amikor a háta mögül reccsenést hallott, megper­
dült, és azt látta, hogy a fiúcska az ablakba öklelt a fe­
jével. A keretben pókhálósan összerepedezett az üveg.
Maga a fiúcska sértetlennek tűnt.

112
 Vic hallotta, hogy az előtérben Manx benyomja az
ajtót, hallotta, hogy a lánc megfeszül.
A gyerek hátrahúzta a fejét, másodszor is öklelt, és a
homloka hangos reccsenéssel megint az ablakhoz csa­
pódott. Potyogtak az üvegcserepek. A fiú nevetett.
A félig nyitva hagyott sütőben fellobbantak az első
sárga lángnyelvek. Olyan hangot adtak, mintha egy
galamb verdesne a szárnyával. A sütőtől jobbra a tapé­
ta megfeketedve felpöndörödött a falon. Vic már nem
is emlékezett rá, miért akart tüzet gyújtani. A füst lep­
le alatt akart megszökni, vagy valami ilyesmi?
A gyerek átnyúlt a betört ablakocskán, a retesz után
tapogatózott. Csipkés üvegfogak csikarták fel csukló­
ján a bőrt, fekete vér serkent. Nem látszott, hogy za­
varná.
Vica kotorászó kéz felé sújtott a serpenyővel.A tel­
jes testsúlyát beleadta az ütésbe, és a lendülettől maga
is az ajtóhoz vágódott. Hátratántorodott, letottyant
a padlóra. A fiúcska kirántotta a kezét, és Vic látta,
hogy három ujja is groteszkül ki van facsarodva.
- Viccesvagy!- kiáltotta a fiúcska,és nevetett.
Vic hátralökte magát a krémszínű járólapokon.
A fiúcska bedugta a fejét a kitört ablakon, és fekete
nyelvévelfeléje nyalintott.
A sütőből vörös láng csapott ki, és Vicnek egy pil­
lanatra tüzet fogott a haja a fejejobb oldalán.A finom
szálak összezsugorodtak és elszenesedtek, és amikor
Vic odacsapott, szikrák röpködtek.
Manx újra a bejárati ajtónak vetette magát. Vic hal­
lotta, hogy a lánc csilingelve elpattan, és az ajtó úgy
a falhoz vágódott, hogy az egész ház beleremegett.

213
 A fiúcska megint átnyúlt a betört ablakon, és kire­
teszelte a hátsó ajtót.
Lángoló légypapírcsíkok potyogtak a mennyezet­
ről.
Vic felpattant a fenekéről, és megfordult, éppen
amikor Manx a lengőajtó túloldalára ért, és arra ké­
szült, hogy belépjen a konyhába. Elkerekedett szem­
mel, csúnya arcán álmélkodással nézett Vicre.
- A kerékpárod alapján fiatalabbnak gondoltalak
- szólalt meg. - Pedig már kész felnőtt vagy. Sajnálha-
tod. Kará'csonyország nem annyira jó hely az olyan
lányoknak, akik már kész felnőttek.
A Vic mögötti ajtó kinyílt ... és mintha az összes
forró levegőt kiszippantották volna a helyiségből,
mintha a világ nagy levegőt vett volna odakint. A nyit­
va hagyott sütőből vörös lángörvény tört elő, ezer for­
ró szikrát sodorva magával. Fekete füst gomolygott. ·
Amikor Manx a lengőajtókat szétcsapva feléje in­
dult, Vic előbb hátrahőkölt, aztán kígyózó testtel
kitért a férfi elől, beugrott a böhöm Frigidaire mögé,
és az ajtóhoz lépett, amely mögött utolsó menedéke
várta
 A kamra

Odabent megragadta a fémfogantyút, hogy berántsa

maga mögött az ajtót.
A nehéz vasajtó tiltakozva nyikorgott, ahogy kín­
keservesen becsukta. Vic soha életében nem küzdött
így nyílászáróval.
Ráadásul az ajtóra nem szereltek zárat. A fogantyú
egy U alakú vas volt, csavarral felerősítve.Vic meg­
markolta, és két talpát az ajtófélfához támasztva befe­
szített. A következő pillanatban Manx hatalmasat
rántott az ajtón. Vic összerándulva elörelódult, de si­
került megvetnie a lábát, és az ajtó zárva maradt.
A férfi lazított kicsit, aztán másodszor is nekivesel­
kedett, hátha sikerült elaltatnia az éberségét.Legalább
harminc kiló előnye volt Vickel szemben, nem is be­
szélve hosszú orangutánkarjáról, de Vicnek előbb ug­
rott volna ki a helyéről a vállízülete, mint hogy az aj­
tókeretbe feszített lába engedjen.
Manx abbahagyta az erőlködést. Vic másodpercnyi
időhöz jutott, hogy körbepillantson, és észrevett egy
hosszú, kék fémnyelű felmosót. Ott volt tőle jobbra,

215
elérhető közelségben. Gyorsan átdugta az U alakú aj­
tófogantyún, a félfára merőlegesen.
Amikor elengedte, és hátralépett, a lába alig tartotta
meg, majdnem megint fenékre tottyant. A mosógép­
nek kellett támaszkodnia, hogy talpon maradjon.
Manx harmadszor is megrántotta az ajtót, és a fém­
nyél a félfához csattant.
A férfi kis szünetet tartott. Legközelebb csak fino­
man, szinte puhatolózva kezdte húzni az ajtót.
Vic hallotta, hogy a férfi köhint. Aztán mintha gye­
rekhangú pusmogást hallott volna. Remegett a lába.
Olyan erősen remegett a lába, hogy tudta, ha elenged­
né a mosógépet, kiterülne a földön.
- Alaposan benne vagy a pácban, te kis gyújtogató!
- kiáltotta Manx az ajtón keresztül.
- Menjen innen! - visította Vic.
- Mondhatom, van bőr a képeden, betörsz a házam-
ba, és még neked áll feljebb! - mondta a férfi. De a
hangja kedélyes volt. - Feltételezem, félsz kijönni. Pe­
dig ha egy csöpp eszed van, jobban félnél ott maradni,
ahol vagy!
- Menjen innen! - sikoltotta Vic megint. Semmi
más nem jutott az eszébe.
A férfi újra köhintett. Az ajtó aljánál a tűz dühödt
vörös visszfényétkét árnyékfolt törte meg, ahová alá­
bát helyezte. Egy másodpercig megint pusmogás hal­
latszott.
- Gyermekem - szólalt meg Charlie Manx -, felő­
lem leéghet ez a ház, nem izgat. Vannak más helyek is,
ahová mehetek, és így vagy úgy,de erre az ürgelyukra
amúgy is keresztet vethetek. Gyere ki. Gyere ki, vagy

116
ott fogsz megfulladni, és soha senki nem azonosítja
összeégett maradványaidat. Nyisd ki az ajtót. Nem
bántalak. "
Vica mosógépnek támaszkodva hátradőlt, mindkét
kezével a gép peremét markolta, lába vadul, már-már
komikusan remegett.
- Kár - mondta a férfi. - Szívesen megismerked­
tem volna egy lánnyal, aki a saját járművével közleke­
dik a gondolat útjain. A mi fajtánk ritka. Tanulnunk
kellene egymástól. Na. Te most megtanulsz tőlem va­
lamit, bár nem gondolom, hogy nagyon kedvedre lesz
a lecke. Maradnék még, hogy beszélgessünk, de kezd
egy kissé túl meleg lenni idebent! Igazság szerint jó­
magam a hűvösebb klímát kedvelem. Annyira rajon­
gok a télért, hogy beállhatnék rénszarvasnak a Miku­
lás fogatába! - Es megint felröhögött, azzal a nyiho­
gós szarházi röhögéssel: Hi-ííííí!
Valami felborult a konyhában. Olyan csattanással
zuhant el, hogy Vic nagyot kiáltott, és majdnem fel­
ugrott a mosógép tetejére. A becsapódás az egész há­
zat megrengette, Vic egy pillanatig azt hitte, a rezgés­
hullámtól beomlik a talpa alatt a padló.
Rögtön tudta, mit csinált a férfi, tudta a hangból,
a súlyból, a becsapódás erejéből. Charlie Manx bele­
kapaszkodott a lekerekített sarkú, böhöm Frigidaire
hűtőszekrénybe, és a kamraajtó elé borította.

Vic hosszú ideig állt a mosógépnél,és várta, hogy alá­

ba remegésecsillapodjon.

117
 Nem igazán hitte el, hogy Manx odébbállt, először
nem. Azt hitte, a férfi arra vár, mikor veti magát dö­
römbölve az ajtóra, és könyörög, hogy engedje ki.
Hallotta a tüzet. Hallotta, ahogy a dolgok recseg­
nek-ropognak a forróságban. A tapéta sistergett és
sercegett, mint amikor marék fenyőtűt dobnak a tá­
bortűzre.
Aztán az ajtóhoz tette a fülét, hogy hátha ki tudná
venni Manx lépteit a másik helyiségben, de nagyot ki­
áltva rögtön el is rántotta. A vasajtó olyan forró volt,
mint a tűzhelyen felejtett edény.
Az ajtó bal széle mentén piszkosbarna füst csordo­
gált be.
Vic kirántotta a felmosó fémnyelét, és félredobta.
Megmarkolta az ajtófogantyút, hogy odébb tudja-e
tolni a súlyt a túloldalon - de azonnal el is engedte, és
hátraszökkent. Az íves fém ugyanolyan forró volt,
mint az előbb az ajtó felszíne. Vic a kezét rázogatva
próbálta enyhíteni megperzselt ujjbegyei sajgását.
Hirtelen beszippantotta az első nagy adag füstöt.
Az olvadt műanyag förtelmes bűzétől fulladozni kez­
dett, kétrét görnyedve köhögött, a hányinger kerül­
gette.
Körbefordult. A kamra olyan szűkös volt, hogy en­
nél többet alig tehetett.
Polcok. Rice-A-Roni dobozos készétel. Egy vödör.
Egy üveg ammónia. Egy üveg fehérítő. Egy szekrény-,
illetve fiökszerüség, rozsdamentes acélból, a falba épít­
ve. A mosógép és a szárító. Ablakok nem voltak. És
másik ajtó sem.

118
 A szomszéd helyiségben felrobbant valami üveg.
A kamra levegője egyre fátyolosabbnak tűnt, Vic úgy
érezte magát, mint egy szaunában.
Aztán felpillantott, és azt látta, hogy az ajtókeret
fölött már feketedik a fehér gipszmennyezet.
Kinyitotta a szárítót, és talált benne egy lepedőt.
Kirángatta a gépből, a fejére és a vállára terítette, a ke­
zét is bebugyolálta, aztán újra megpróbálkozott az aj­
tóval.
A fémfogantyút lepedős kézzel is alig lehetett meg­
fogni, és a vállát se tudta túl sokáig az ajtóhoz nyomni.
Mégis keményen az ajtónak vetette magát, egyszer és
aztán megint. Az ajtó pedig nagyot döndült a keret­
ben, és kinyílt jó fél centire - eléggé, hogy bűzös barna
füst tódulhasson be a résen. Az ajtó túloldalán vágni
lehetett a füstöt, Vic semmit nem látott a helyiségből,
még lángnyelveket se.
Hátrahúzódott, és harmadszor is az ajtónak vetette
magát. Akkora erővel csapódott be, hogy visszapat­
tant, és a bokájára tekeredő lepedő elbuktatta. Csaló­
dottan felkiáltott, félredobta a lepedőt. A kamra csupa
füstmocsok volt.
Vic felnyúlt, egyik kezével a mosógépbe kapaszko­
dott, a másikkal pedig a fali fémszekrény fogantyújá­
ba. Ahogy azonban fel akart húzódzkodni, a szekrény
ajtaja kinyílt, ő pedig megbicsakló térddel visszaros­
kadt.
Mielőtt újra próbálkozott volna, arcát a mosógép
hűvös fémtestéhez nyomva pihent kicsit. Amikor le­
hunyta a szemét, anyja hűvös tenyerét érezte lázforró
homlokán.

219
 Imbolyogva talpra kecmergett. Elengedte a fém­
szekrény fogantyúját, a rugós ajtó a helyére csappant.
A mérgező levegő marta a szemét.
Hirtelen kíváncsiság fogta el, hogy mi lehet a szek­
rényben. Amikor kinyitotta, egy szennyesledobó kes­
keny, sötét fémkürtőjére bukkant az ajtó mögött.
Bedugta a fejét a nyíláson, és felnézett. Három­
négy méterrel feljebb egy másik kis ajtót látott deren­
geni.
A Wraithodaftnt vár.Tudta.
De ez sem számított. Semmiképpen nem marad­
hatott a kamrában.
Leült a kinyitott acélajtóra, amelyet két vaskos ru­
gón lehetett a faltól lehajtani, aztán bepréselte felső­
testét a nyíláson,maga után húzta a lábát, és elhelyez­
kedett
 A szennyesledobó-kürtöben

Tizenhét évesen Vic csupán tizennyolc kilóval volt

nehezebb és tíz centivel magasabb,mint tizenkét éves
korában - egy csontos, csupa kéz, csupa láb lány.De a
kürtőben így is alig fért el. Kitámasztotta magát: hátát
a falhoz szorította, a térde az arcába ért, a talpát a kür­
tő szemközti falához nyomta.
Ily módon kezdett felfeléaraszolni a szennyesledo­
bóban, alkalmanként tizenöt centikkel tolva feljebb
magát a talppárnáival. Barna füst szállingózott körü­
lötte, csípte a szemét.
Combizmai hamarosan égni és rángatózni kezdtek
a megterheléstől. Feljebb csúsztatta újabb kisarasznyi­
val a hátát, kétrét görnyedő, púpos törpe módjára lé­
pegetve felfelé a kürtőben. Deréktájékának izmai va­
dul sajogtak.
Félúton járt, amikor a bal lába megcsúszott, ki­
ment alóla, és a levegőben kalimpált. A jobb combjá­
ban ugyanekkor mintha elszakadt volna valami, és
Vic felsikoltott. Egy másodpercig meg tudta tartani
magát a felemás pózban - jobb térd az arcánál, bal láb

121
· lelógatva -, de a jobb lábára háruló megterhelés túl
nagy volt, a fájdalom túl erős. Hagyta lecsúszni a tal­
pát a kürtő faláról, és visszazuhant a szennyesledobó
aljára.
Fájdalmas, suta zuhanás volt. Ahogy a kürtő alumí­
niumfenekéhez csapódott, jobb térde az arcába rúgott,
a másik lába döndülve kivágódott a ledobó nyílásán,
vissza a kamrába.
Egy pillanatra veszélyesen közel járt ahhoz, hogy
elveszítse a fejét. Sírva fakadt, és miután felkecmer­
gett, ahelyett hogy megpróbált volna visszamászni,
ugrálni kezdett a szennyesledobóban, oda se neki,
hogy a kürtő teteje elérhetetlen távolságban volt, és
a sima alumíniumfalon sem kínálkozott fogás. Kia­
bálni kezdett. Segítségért kiabált. A kürtő megtelt
füsttel, elhomályosodott tőle a látása, és kiáltozás köz­
ben ugatásszerű, száraz, fájdalmas köhögés fogta el.
Csak köhögött és köhögött, már azt hitte, soha nem
tudja abbahagyni. Olyan erővel köhögött, hogy majd­
nem elhányta magát, és amikor a végén hosszú nyál­
fonatot köpött, epeízű volt a szája.
Mégsem a füst rémisztette meg legjobban, és nem
is a fájdalom a jobb combja hátuljában, ahol egyér­
telműen megrándult egy izma. Hanem reménytelen,
kétségbeejtő magányossága. Mit vágott az anyja riká­
csolva az apja fejéhez a telefonban? De, Cbris, nem te
neveled őt, hanem én! És mindent teljesen egyedül kell
csinálnom! Bizony,szörnyű érzés,ha kelepcébekerülsz,
és úgy érzed, magadra maradtál. Vic nem is emléke­
zett, mikor ölelte meg utoljára az anyját: az ő rémült,

111
lobbanékony, boldogtalan anyját, aki mindig ott állt
mellette, és hűvös kezét a homlokán nyugtatta, vala­
hányszor belázasodott. Szörnyű volt arra gondolni,
hogy itt kell meghalnia, úgy hagyva maga mögött
mindent, ahogy.
A hátát az egyik falnak, a talpát a másiknak vetve
újra felfelé indult. Kidülledt a szeme az erőlködéstől.
Most már sűrűn gomolygott körülötte a barnás füst.
Valami csúnyán tropára ment a jobb combja hátuljá­
ban. Ahányszor feltolta magát a lábával, úgy érezte,
mintha az izom mindig újra elszakadna.
Hunyorogva és köhécselve, állhatatos féregmozgás­
sal araszolt felfelé a szennyesledobóban. A hátának
nyomódó fém kellemetlenül meleg volt. Arra gondolt,
hogy nemsokára bőrcafatokat fog hagyni maga után
a falakon, mert a kürtő túzforróra melegszik. Kivéve,
hogy már nem is kürtő volt egyáltalán. Hanem ké­
mény, füstölgő kandallótúzzel az aljában, Vic pedig
maga a Mikulás - kepesztett vissza fel a rénszarvasai­
hoz. A fejében idióta karácsonyi dal harsogott, legyen
szép békés kibaszott karácsonyod, újra meg újra, vég­
telenítve. Nem akart karácsonyi zenével a fejében ro­
pogósra sülni.
Mire a kürtő teteje közelébe ért, alig látott a füsttől.
Folyamatosan potyogott a könnye, és próbálta vissza­
tartani a lélegzetét. A nagy izom a jobb combjában
megállás nélkül rángatózott.
Halvány fényt látott, egy fejtetőre állított U alakjá­
ban, alig valamivel a lába fölött: a kürtő emeleti nyílá­
sa. Nem bírta tovább, levegőért kapott, a tüdeje meg-

113
telt füsttel, vad köhögés fogta el. Érezte, hogy a bordái
mögött roncsolódnak és szakadnak az erőlködéstől
a lágy szövetek. Jobb lába minden előjel nélkül fel­
mondta a szolgálatot. Zuhantában előrelódult, és
mindkét karját a ledobó csukott fedelének lökte. Nem
fag kinyílni, villant át az agyán. A pasas odatoltvala­
mit, ésnemfag kinyílni.
A karja kidöndült a nyíláson a csodálatosan hűvös
levegőbe.Vica nyílás peremével a hóna alatt megka­
paszkodott, lába visszahullott a kürtőbe, térde az acél­
falat döngette.
Most, hogy a fedél kinyílt, a szennyesledobó leve­
gőt szippantott be odalent, és Vic érezte, hogy forró
bűzoszlop áramlik fel körülötte. Füst gomolygott elő
a nyíláson a feje mellett. Képtelen volt abbahagyni a
köhögést és a hunyorgást, annyira köhögött, hogy az
egész teste belerázkódott. Vérízű volt a szája,vért ér­
zett az ajkán, és azon tűnődött, nem köhögött-e fel
valami fontosat.
Egy hosszú másodpercig csak lógott, ahol volt, ah­
hoz is túlságosan fáradtan, hogy kikecmeregjen. Az­
tán rugdosni kezdett, hátha a falba vájhatná a cipője
orrát. Nem tudta megvetni a lábát, de nem is volt rá
szükség.A feje és a karja már kint volt a nyíláson, ha
ki akart jutni a szennyesledobóból, csak előre kellett
hajolnia.
Kihuppant a ledobóból az emeleti folyosó szőnye­
gére. A levegőnekjó íze volt. Kis ideig csak feküdt, és
tátogott, mint egy hal. Milyen isteni, még ha fájdal­
mas is, életben lenni, gondolta.
 A falnak kellett támaszkodnia, hogy talpra bírjon
kecmeregni. Azt várta, hogy az egész ház tele lesz
füsttel és morajló tűzzel, de nem volt. Az emeleti fo­
lyosón ködös volt a levegő, de messze nem olyan rossz,
mint a kürtőben. Hirtelen napfényt látott jobb felől,
és a '70-es éveket idéző bozontos szőnyegen a lépcső
felé sántikált. Botorkálós, kontrollált zuhanással ért le
a lépcsőn.
A bejárati ajtó félig nyitva állt. A lánc lelógott az
ajtófélfáról, a másik végén kis vaslemez és hosszú fa­
repesz fityegett. A kintről beáramló levegő vizesen
hűsnek tűnt, és Vica legszívesebbenbele vetette volna
magát, de nem tette.
A konyhába nem látott be.Tele volt füsttel és villó­
dzással Egy nyitott ajtón át nappaliszerű helyiség tá­
rult eléje. A szoba túlsó végében az égő tapéta alól
kilátszott a vakolat. A szőnyeg parázslott. Egy vázá­
ban lángcsokor lobogott. Narancssárga tűzcsermelyek
kúsztak fel olcsó, fehér nejlonfüggönyökön. Vic úgy
gondolta, mostanra a ház teljes hátsó része lángokban
áll, a bejárati folyosót viszont egyelőre csak füst töl­
tötte meg.
Kinézett az ajtó melletti ablakon. Hosszú, keskeny
földút vezetett a házhoz, amely aztán a fák között
folytatódott tovább. Vic nem látott autót, viszont eb­
ből a szögből a garázsba sem látott be. Lehet, hogy
a férfi ott ül, és várja, hogy kijöjjön. Vagy a behajtó
végénél várja, hogy a karjába fusson.
Vic háta mögül gyötrelmes nyikordulás hallatszott,
és valami hatalmas csattanással elzuhant. A konyha

115
felől füst tódult elő. Egy forró szikra Vic karjára hul­
lott, megperzselte. És hirtelen rájött, hogy nincs min
gondolkodni. A férfi vagy lesben áll, vagy nem, de
akár így, akár úgy, nem maradt máshol hely a számára,
csak
 Kint

A gazos udvaron a fű hurkokba csavarodva kapott

a bokája után. Tulajdonképpen nem is lehetett udvar­
ról beszélni - csak egy gyomokkal és elvadult cserjék­
kel felvert terület volt az egész,és azon túl az erdő.
Vic hátra se pillantott a garázsra vagy a házra, és
nem a behajtó felé futott. Nem merte megkockáztatni
a hosszú, egyenes utat, attól félt, a férfi esetleg lepar­
kolt valahol mellette, onnan lesi. Úgyhogy inkább a
fák felé igyekezett. A partfalat csak akkor vette észre,
amikor átbukott a peremén: majdnem egy métert zu­
hant az erdő talajáig.
A lábfejéterős ütés érte, és ajobb combjahátulja fáj­
dalmasan összerándult. Nagy halom száraz faág közt
landolt, valahogykilábalt belőle,és a hátára huppant.
A föléje tornyosuló fenyőfák lágyan ringatóztak
a szélben. A rájuk aggatott díszek reszketeg szivár­
ványglóriávalövezve hunyorogtak, mintha Vic enyhe
agyrázkódást kapott volna.
Amikor kifújta magát, feltérdelt, és visszanézett a
ház felé.

227
 A garázsajtó nyitva volt, de a Rolls-Royce eltűnt.
Vic meglepetten - már-már csalódottan - látta,
hogy milyen kevés a füst. A ház hátuljából ugyan
szürke fátyol szállt fel, és a bejárati ajtó nyitott száján
füst csordogált, viszont onnan, ahol volt, nem hallotta,
hogy bármi égne odabent, és lángnyelveket se látott.
Arra számított, hogy valóságos máglya lesz a ház.
Aztán felkászálódott, és újra mozgásba lendült.
Futni nem tudott, de sietni - sántikálósan kocogni -
igen. A tüdeje mintha megsült volna, és a jobb comb­
ja hátuljában minden második lépésre kiújult a nyilal­
ló fájdalom. A fagymarásnak a jobb csuklóján, illetve
a makacs, késdöfésszerű fájdalomnak a bal szemgo­
lyójában most kevésbé volt tudatában.
A behajtóval párhuzamosan, attól tizenöt méterre
haladt, készen arra, hogy lebukjon egy bokor vagy fa­
törzs mögé, ha meglátná a Rollst. De a kis fehér ház­
tól nyílegyenesen elfelé tartó földúton nyomát se látta
az öreg autónak, vagy Charles Manxnak, vagy a halott
fiúcskának, aki vele utazott.
Időérzéke cserbenhagyta, fogalma sem volt, meddig
tartott, mire a keskeny földutat követve átért az erdőn.
Minden pillanat élete leghosszabb pillanata volt, egé­
szen a következőig. Később úgy tűnt neki, hogy tá­
molygó menekülése a fák között olyan hosszú volt,
mint egész addigi gyermekkora. Mire meglátta a fő­
utat, gyerekkora végérvényesen mögötte maradt. Láng­
ra kapott és elhamvadt, a Vérapó Házával együtt.
A főút partfala magasabb volt, mint amelyiken le­
pottyant, és fücsomókba kapaszkodva, négykézláb kel­
lett felmásznia rajta. Ahogy az emelkedő tetejére ért,

118
dohogó-búgó hangra lett figyelmes - motorkerékpár
közeledett nagy elánnal. Jobb felől érkezett, és mire
Vic felegyenesedett, már elrobogott mellette: fekete
ruhás, nagydarab pasas egy Harley nyergében.
A főút nyílegyenesen haladt az erdőn át, összetor­
lódott viharfelhők alatt. Bal felől Vic magas, kék he­
gyeket látott, és most először eszébe ötlött, hogy va­
lószínűleg az a hely is valahol magasan van, ahová ke­
veredett. A massachusettsi Haverhillben nem igazán
foglalkoztatta a tengerszint feletti magasság, most vi­
szont megértette, hogy nem a felhők úsznak alacso­
nyan, hanem ő jár a felhők között.
A Harleyt üldözve kipenderült az aszfaltra, a karját
lengette, kiabált. Nem fog meghallani, gondolta; kizárt
dolog, hogyan is hallhatná a nagy repesztésben. De a
férfivisszanézett a válla fölött, és amikor a Harley első
kereke megingott, egyenesbehozta a motort, és lehú­
zódott az útpadkára.
Nem viselt sisakot, és kövér volt, állát és tokáját is
szakáll borította, barna haja csigás fürtökben hullott a
tarkójára. Vic sántikálva feléje iramodott, a motorhoz
érve tétovázás vagy magyarázkodás helyett egyszerű­
en átvetette a lábát az ülésen, és a férfi dereka köré
fonta a karját.
A pasas tekintete elképedt volt és kissé rémült.
A marcona motorosok levágott ujjú, fekete bőrkesz­
tyűjét viselte, kicipzárazott dzsekije alól viszont egy
Weird Al feliratú póló kandikált ki, és így, közelről,
Vic látta, hogy nem az a meglett férfi, akinek elsőre
hitte. A szakáll alatt bársonyosan sima és rózsaszínű
volt a bőre, az érzései pedig szinte gyermeki őszinte-

229
séggel kiültek az arcára. Nem feltétlenül volt idősebb
Vicnél.
- Haver! - hüledezett. - Jól vagy?Baleseted volt?
- A rendőrségre kell mennem. Van egy férfi. Meg
akart ölni. Bezárt egy szobába, és rám.gyújtotta ahá­
zát, Egy kisfiú is van vele. Egy kisfiú is ott volt, és
majdnem bent égtem, a férfi pedig magával vitte a
gyereket.Menjünk már.Lehet, hogy visszajön.- Nem
esküdött volna meg rá, hogy kihámozható bármi érte­
lem abból, amit összehordott. A szükségesinformáció
elhangzott ugyan, de úgy tűnt, ügyetlenül csoporto­
sítva.
A szakállas, kövér férfi nagy szemeket meresztett
rá, mintha valamilyenidegen nyelvenhablatyolt volna
neki - tagalogul, esetleg, vagy klingoniul. Bár, mint
később kiderült, ha klingoniul beszél hozzá, Louis
Carmody valószínűlegle tudta volna fordítani.
- Tűz! - kiáltotta Vic. - Tűz! - A földút irányába
bökött az ujjával.
A főútról nem lehetett látni a házat, a fák fölé kacs­
karingózó halvány füstkígyó pedig valakinek a ké­
ményéből vagy avarégetésből is származhatott vol­
na. Mégis elég volt ahhoz, hogy a férfi kizökkenjen
a transzból, és mozgásba lendüljön.
- Kapaszkodj,baszki!- kiáltotta megbicsakló han­
gon, és akkora gázfröccsel indult, hogy Vic attól félt,
hanyatt vágódnak a motorral.
Vic gyomra mázsás kőként lesüllyedt, és amikor
szorosabbra fonta karját a férfi hasa körül, majdnem
sikerült is összeérintenie az ujjhegyeit. Azt hitte, fel-
nyalják a flasztert; a motor veszélyesen kilengett, az
eleje erre ment, a hátulja arra.
De a férfi egyenesbe hozta a Harleyt, és a fehér te­
relővonal csíkjai egy géppisztolysorozat staccatójával
maradtak el mellettük; akárcsak az út két szélén álló
fenyőfák.
Vic megkockáztatott egy hátrapillantást. Azt várta,
hogy a kerek fényszórójú fekete autó a szeme láttára
lódul utánuk a földútról, de senki nem volt mögöttük.
Újra elörefordult, a kövér srác hátába nyomta az arcát,
és a kék hegyek felé robogva maguk mögött hagyták
az öregember házát, elhúzták a csíkot, és a rémálom­
nak vége volt.
 A coloradói Gunbarrel közelében

Aztán a srác lassítani kezdett.

- Mit csinálsz?- kiáltotta Vic.
Legfeljebb egy kilométert tettek meg a főúton. Vic
visszanézett a válla fölött. Még mindig látta a borzal­
mas házhoz vezető földutat.
- Haver - mondta a srác.- Segítséget kell hívnunk.
Ezektől itt telefonálhatunk.
A főútból kátyús, repedezett aszfaltsáv ágazott le
jobbra, és a kereszteződés sarkán vidéki vegyeske­
reskedés állt, két töltőoszlopos benzinkúttal. A srác
a bolt tornácához gurult a motorral.
A Harley abban a pillanatban elhallgatott, amint
a kitámasztót lehajtotta - nem is bajlódott azzal,hogy
üresbe tegye. Vic szólni akart neki, hogy ne, itt még
ne, ez a hely túl közel van, de a kövér fiú már leszállt,
és a kezét nyújtotta, hogy lesegítse.
A tornácra vezető lépcsőn Vic megbotlott, majd­
nem elesett, és a fiú karjában kötött ki. Megfordult, és
könnyes szemmel hunyorogva ránézett. De miért sír?

232
Fogalma sem volt, csak azt tudta, hogy rövid, elfúló
kortyokban kapkodja a levegőt.
Különös módon a kövér srác - az alig húszéves
Louis Carmody, akinek olyan ostoba bűncselekmé­
nyek szerepeltek a priuszában, mint vandalizmus, bol­
ti lopás és fiatalkori dohányzás - olyan képet vágott,
mint aki maga is mindjárt elpityeredik. Vic csak ké­
sőbb tudta meg a nevét.
- Hé - szólalt meg a fiú. - Hé. Nem hagyom, hogy
bajod essen. Biztonságban vagy.Megvédelek.
Vic hinni akart neki. Annyi, hogy mostanra tudta,
mi a különbséggyerekés felnőtt között. Az, hogy ami­
kor az előbbinek megígérik, hogy megóvják minden­
től, ami rossz, a gyerek ezt el is hiszi. Vic hinni akart
a kövér fiúnak, de nem tudott, ezért úgy döntött, in­
kább megcsókolja. Nem most, majd később - olyan
smárt kap tőle, hogy ihaj. A fiú kövér volt, a haja bot­
rányos, és Vic gyanította, hogy még soha nem csóko­
lózott csinos lánnyal. Vic nem volt az a fehérnemű­
modell alkat,de azért elég csinosvolt. És a fiú is annak
tartotta, ez kiderült abból,hogy milyen vonakodvaen­
gedte el a derekát.
- Menjünk be, és csődítsünk ide egy rakás zsarut
- szólalt meg a fiú. - Benne·vagy?
- Meg a tűzoltókat.
-Nyilván.
Lou bekísérte a fenyőpadlós vidéki vegyeskereske­
désbe. A pulton egy üvegedényben tehénszemre ha­
sonlító pácolt tojások lebegtek sárgás.folyadékban.
A pénztárgépnél rövid sor állt.A pult mögötti férfi­
nak kukoricacsutka pipa lógott a szája sarkában.Pipá-

233
jával, összehúzott szemével és markáns állával úgy né­
zett ki, mint Popeye, a tengerész.
A sor élén katonai gyakorlóruhás fiatal férfi állt,
a kezében néhány bankjeggyel. Felesége, csecsemő­
jükkel a karján, ott várakozott mellette. Öt-hat évvel,
ha idősebb lehetett Vicnél, szőke haját lófarokba fog­
va viselte. A karjában tartott hirtelenszőke csecsemő
batmanes rugdalózójának elején a paradicsomfoltok
tápláló ebédről tanúskodtak.
- Elnézést- szólalt meg Lou vékony, csipogó hang­
ján.
Hátra se pillantott senki.
- Neked már volt fejőstehened, igaz, Sam? - kér­
dezte a gyakorlóruhás férfi.
- Igaz - mondta a Popeye hasonmás férfi, a pénz­
tárgép gombjait nyomkodva. - De ne akard, hogy me­
gint a volt feleségemmel traktáljalak.
A pult köré gyűlt öregfiúk nevetésben törtek ki.
A szőke nő, a csecsemővel, elnézőn mosolygott, aztán
körbepillantott, és Vicéken állapodott meg a tekinte­
te. Aggodalmasan összevonta a szemöldökét.
- Figyeljenek már ide! - visította Lou, és ezúttal
mind meghallották, és meghökkenve meredtek rá.
- Használni szeretnénk a telefonjukat.
- Hé, szívem - szólalt meg a nő, Vichez intézve
a szavait.Abból, ahogy ezt kimondta, Vic tudta, hogy
pincérnőként dolgozik, és mindenkit szívemnek, szi­
vinek, kedvesnek vagy drágámnak szólít. - Jól vagy?
Mi történt? Baleseted volt?
- Szerencsés,hogy életben van egyáltalán - mond­
ta Lou. - Egy pasas bezárta a házába odébb, az út
mentén. Halálra akarta égetni. A ház most is lángok­
ban áll. Éppen hogy sikerült kijutnia. Egy kisgyerek
még mindig van annál a mocsoknál.
Vic a fejét rázta. Nem - ez így nem volt teljesen
igaz. A fiúcskát nem tartották fogva az akarata ellené­
re. A fiúcska nem is igazán volt fiúcska többé. Valami
más volt, valami annyira hideg, hogy fájt megérinteni.
De fogalma sem volt, hogyan igazítsa ki Lou-t, hát
inkább hallgatott.
A szőke nő Lou Carmodyra nézett, míg az beszélt,
aztán megint Vicre, és miközben így tett, megvál­
tozott a tekintete. Higgadt, kárfelmérő arcot öltött
- Vic jól ismerte ezt, az anyja szokott így nézni, ami­
kor egy sérülésről próbálta eldönteni, hol helyezkedik
el a súlyossági skálán, vagy hogy mi volna a megfelelő
kezelés.
- Hogy hívnak, kedves? - kérdezte a szőke nő.
- Victoriának - felelte Vic, életében először utalva
magára teljes keresztnevén.
- Most már minden rendben van, Victoria - mond­
ta a szőke nő, és olyan kedves volt a hangja, hogy Vic
elpityeregte magát.
A szőke nő ekkor átvette a parancsnokságot a he­
lyiség és a helyiségben tartózkodók felett, és tette ezt
úgy, hogy fel sem emelte a hangját, és a gyerek végig
ott volt a karján. Később, amikor Vic azon gondolko­
dott, hogy mit szeret a legjobban a nőkben, mindig
a katona felesége jutott az eszébe, a magabiztossága és
csendes visszafogottsága. Az anyaság jutott az eszébe,
ami igazából csak egy másik szó arra, hogy az ember
ténylegesen jelen van, és hogy érdekli, mi történik va-

235
lakivel. A sajátjának kívánta azt a magabiztosságot,
azt a rendíthetetlen tudatosságot, amit a katona fe­
leségében látott, és úgy gondolta, olyan nő szeretne
lenni, mint ez itt: egy családanya, aki a nők állhata­
tos, tévedhetetlen ösztönével minden válsághelyzet­
ben tudja, mi a teendő. Ha úgy vesszük, Vic saját fia,
Bruce, igazából ebben a pillanatban fogant meg, jólle­
het Vic csak három év múlva lett vele terhes.
Vicet leültették néhány dobozra a pult mellé. A férfi,
aki Popeye-ra emlékeztette, máris telefonált, a rendőr­
séget kérte a központostól. Nyugodt volt a hangja.
Senki nem patáliázott, merthogy a szőke nő sem patá­
liázott, a többiek pedig hozzá igazították érzelmi re­
akcióikat.
- Itt laksz a környéken? - kérdezte a katona fele­
sége.
- Haverhilli vagyok.
- Az Coloradóban van? - kérdezte a katona, akit
Tom Priestnek hívtak. Kéthetes szabadságát töltötte,
aznap este kellett visszaindulnia Szaúd-Arábiába Fort
Hoodon keresztül.
Vic a fejét rázta. - Massachusettsben. Fel kell hív­
nom anyámat. Napok óta nem látott.
Ettől a pillanattól reménytelenné vált számára, hogy
legalább az igazság közelébe visszataláljon. Két napja
nyoma veszett Massachusettsben. Most Coloradóban
volt, és közben megszökött egy férfitól, aki bezárta
a házába, és megpróbálta halálra égetni. Anélkül, hogy
egyszer is emberrablásról beszélt volna, mindenki szá­
mára világossá vált, hogy erről van szó.

236
 Ez lett az új igazság, még a saját maga számára is,
ugyanúgy, ahogy annak idején képes volt meggyőzni
magát arról, hogy a család kombijában találta meg az
anyja karperecét, és nem pedig a Hampton Beach-í
Terry's Primo Subs étteremben. A hazugságok nem
jelentettek megerőltetést számára, mert nem is tűntek
hazugságnak egyáltalán.Amikor arról kérdezték, ho­
gyan került Coloradóba, azt mondta, nincs emlékké­
pe arról, hogy Charlie Manx kocsijában lett volna, és
a rendőrök szomorú, együtt érző arccal összenéztek.
Amikor tovább szorongatták, azt mondta, nagyon sö­
tét volt. Olyan sötét, mintha bezárták volna egy autó
csomagtartójába?Igen, tulajdonképpen. Valakimegír­
ta a tanúvallomását. Ő meg aláírta, azzal se vesződve,
hogy elolvassa.
- Hol szöktél el attól a pasastól? - kérdezte a ka­
tona.
- Itt, visszább az út mentén - válaszolt Louis Car­
mody Vic helyett, aki nem tudta megtalálni a hangját.
- Hat-nyolcszáz méterre. Visszamehetünk, ha gon­
dolják. Bent van a fák között. Haver, ha nem küldik
villámgyorsan azokat a tűzoltóautókat, a fél hegy le
fog égni.
- Az a Télapó-birtok- mondta Popeye,félrefordít­
va a száját a telefontól.
- Télapó-birtok? - kérdezte a katona.
Egy piros-fehér kockásinges,lopótök alakúférfiígy
szólt: - Ismerem. Vadásztam arrafelé. Fura egy hely.
A ház körül egész évben fel vannak díszítve a fák ka­
rácsonyra.De még soha senkit nem láttam ott.

237
 - A pasas felgyújtotta a saját házát, és elrobogott?
- kérdezte a katona.
- És még mindig vele van egy kis srác - tette hozzá
Lou.
- Milyen kocsijavan a pasasnak?
Vic nyitotta a száját, hogy válaszoljon,de a bejára­
ti ajtó üvegén át mozgásra lett figyelmes odakint, és
ahogy elnézett a katona mellett, látta, hogy a Wraith
az, lefékez a benzinkútnál, befut, mintha a kérdés
megidézte volna.Vic még így,távolból és zárt ajtón át
is hallotta a karácsonyi zenét.
 Sam's benzinkút & vegyesbolt

Vic nem bírt felkiáltani, mukkanni se bírt, de nem is

volt rá szükség.A katona látta az arcát, és hogy hová
néz, és hátrafordult, hogy megnézze,mi állt meg a kút­
oszlopnál.
A sofőr kiszállt ajobb első ülésről,és megkerülte az
autót, hogy tankoljon.
- Ő az? - kérdezte a katona. - A limuzinsofőr?
Vic bólintott.
- Nem látok vele gyereket - jegyezte meg Lou, és
a nyakát nyújtogatva próbált kilátni az ajtó melletti
kirakatüvegen.
Szavait émelyítő csend fogadta: az üzletben min-
denki végiggondolta, mit jelenthet ez.
- Van fegyverea pasasnak?- szólalt meg a katona.
- Nem tudom - mondta Víc, - Nem láttam nála.
A katona sarkon fordult, és az ajtó felé indult.
A felesége szúrós pillantást vetett rá. - Tom Priest,
mégis mit képzelsz, mibe ártod magad?
Mire a katona: - Szerinted?
- Csak bízd a rendőrökre, majd ők elintézik.

239
 - Rájuk lesz bízva. Mihelyt ideérnek. Addig vi­
szont itt kell tartani a pasast.
- Megyek veled, Tommy - mondta a piros-fehér
kockás inges, nagydarab férfi. - Amúgy is melletted
a helyem. Ebben a helyiségben egyedül nekem van
jelvény a zsebemben.
Popeye leengedte a telefont a szájától, eltakarta a
kezével, és így szólt: - Alan, azon a jelvényen" Vadőr"
felirat van, és úgy néz ki, mintha egy pereces doboz­
ban találtad volna.
- Hát nem pereces dobozban találtam - mondta
Alan Warner, megigazítva egy láthatatlan nyakken­
dőt, és műfelháborodással felvonva bozontos, ősz sze­
möldökét. - Nagyon is tiszteletre méltó helyről kellett
megrendelnem. Ugyanonnan egy vízipisztolyt és va­
lódi kalóz szemkötést is rendeltem.
- Ha ragaszkodsz hozzá, hogy mindenáron kimenj
- mondta Popeye, és benyúlt a pult alá-, ezt vidd ma-
gaddal. - Kitett egy jókora, fekete .45-ös automatát
a pénztárgép mellé, és a vadőr felé tolta.
Alan Warner fintorogva a pisztolyra nézett, és
megrázta a fejét. - Inkább nem. Szarvast már lőttem
akárhányat, de emberre nem szeretnék fegyvert fog­
ni. Tommy?
A Tom Priest nevű katona tétovázott, aztán átvá­
gott a helyiségen, felvette a .45-öst a pultról, ellen­
őrizte, hogy biztosítva van-e.
- Thomas - szólalt meg a felesége. Megrázogatta
a babájukat a karján. - Van egy másfél éves gyereked.
Mit csinálsz, ha a pasas előveszi a saját fegyverét?
- Lelövöm - mondta Tom.

240
 - Francba - mondta a szőke nő, suttogásnál alig
hangosabban. - Más se hiányzott.
A férje elmosolyodott ... és ettől úgy nézett ki, mint
egy tízéves fiú, mielőtt nekiveselkedik a születésnapi
gyertyái elfújásának.
- Cady. Muszáj intézkednem. Az Egyesült Álla­
mok hadseregének aktív állományában szolgálok, és
felhatalmazásom van a szövetségi törvények betarta­
tására. Az előbb hallottuk, hogy a pasas önkényesen
államhatárokon vitt át egy kiskorút. Ez emberrablás.
Kötelességem ártalmatlanná tenni a pasast, és vissza­
tartani a polgári hatóságok kiérkezéséig. Na, de elég
a beszédből.
- Miért nem várunk, amíg bejön fizetni?- kérdezte
Popeye.
De Tom és a vadőr,Alan, már az ajtó felé tartottak.
Alan hátrapillantott. - Nem tudhatjuk, nem akar-e
fizetés nélkül meglógni. Nyugi.Jó móka lesz.Utoljára
amerikaifoci-edzésen kellett letepernem valakit.
Louis Carmody nagyot nyelt,és így szólt:- Én meg
majd fedezem magukat -, és már indult is a két férfi
után.
Három lépést se tett, amikor a csinosszőkenő, Cady,
karon ragadta, valószínűlegmegmentve az életét.
- Maga már eleget tett. Azt akarom,hogy maradjon
itt velünk. Lehet, hogy egy perc múlva csörög a tele­
fon, és el kell mondania a rendőrségnek a saját ver­
zióját. - A hangja nem tűrt ellentmondást.
Lou reszketegen sóhajtott, elernyedt a válla.Meg­
könnyebbültnek tűnt, úgyfestett, mint akilegszíveseb-
ben lepihenne. Vic úgy gondolta, meg tudja érteni -
a hősiesség sokat kivesz az emberből.
- Hölgyeim - biccentett elhaladtában Alan Warner
Cadynek és Vicnek.
A két férfi Tom Priesttel az élen kiment az üzletből,
és behúzta maga mögött az ajtót. A kis rézcsengő ab­
bahagyta a csilingelést. Vic a kirakatüvegen át nézte
végig az egészet. Mint mindenki más.
Vic látta, hogy Priest és Warner átvágnak az aszfal­
ton, a katona haladt elöl, a .45-össel a jqbb lábánál.
A Rolis a kútoszlop túloldalán állt, és a sofőr a hátát
mutatta a két férfinak. Nem pillantott hátra, ahogy
közeledtek, csak tankolt tovább.
Tom Priest nem várt, és nem is próbált magya­
rázkodni. Helyette Manx háta közepére tette a kezét,
és az autó oldalához lökte a férfit. Aztán a hátához
nyomta a .45-ös csövét. Alan biztonságos távolságban
állt a két kútoszlop között, és a katonára bízta a beszé­
det.
Charlie Manx megpróbált kiegyenesedni, de Priest
visszalökte a kocsihoz, nekicsapta a Wraithnek. A Rolis
- melyet 1938-ban, Bristolban, olyan emberek készí­
tettek, akik nem sokkal később már a Királyi Tenge­
részgyalogság számára gyártottak harckocsikat - meg
se moccant lengéscsillapítóin. Tom Priest napcser­
zett 'arca merev, barátságtalan maszk volt. Nyoma sem
volt már a gyermeki mosolynak: úgy nézett ki, mint
egy bakancsos-dögcédulás vérszomjas rohadék. Halk
hangon kiadott egy parancsot, Manx pedig lassan,
egész lassan felemelte és a Rolls-Royce tetejére tette a
kezét.

242
 Tom a szabad kezét leengedve Manx fekete kabátjá­
nak zsebébe nyúlt, és az onnan kiszedett aprópénzt, réz
öngyújtót és cigarettatárcát a kocsi tetejére rakta.
Ezen a ponton koppanás, vagy inkább döndülés
hallatszott a Rolis hátulja felől. Az egész autó bele­
rázkódott. Tom Priest Alan Warnerre pillantott.
- Alan - szólalt meg olyan hangosan, hogy az üz­
letben is hallották. - Menj át a másik oldalra, és vedd
ki a kulcsot a gyújtásból. Nézzünk körül a csomagtar­
tóban.
Alan bólintott, a vezetőoldali ajtóhoz ment, és be­
nyúlt a kulcsért az arasznyira letekert ablakon. Innen­
től kezdtek elfajulni a dolgok.
Az ablak felcsukódott. Senki nem ült az autóban,
s~nki nem volt az utastérben, aki fe!tekerhette volna,
az üveg mégis felsiklott, fogságba ejtve Alan Warner
karját. Alan a fájdalomtól lábujjhegyre emelkedett, és
a fejét hátravetve, lehunyt szemmel nagyot kiáltott.
Amikor Tom Priest félrefordult Charlie Manxtól
- egyetlen pillanatra csak-, az utasoldali ajtó felpat­
tant, a bordáin találva el a katonát, aki félig megper­
dült és a kútoszlopnak tántorodott. A pisztoly az asz­
faltra csörrent. Az autóajtó magától nyílt ki. Onnan,
ahol Vic állt, nem látszott, hogy bárki hozzáért vol­
na. Vicnek automatikusan a Knight Rider jutott eszé­
be, a sorozat, amit tíz éve látott utoljára, és az, ahogy
Michael Knight áramvonalasTrans Amja saját magát
vezeti, gondolkodik, kiveti magából az olyan embere­
ket, akiket nem kedvel, és kitárja az ajtaját azoknak,
akiket igen.
 Manx hirtelen leengedte a bal kezét, és amikor újra
felemelte, már a töltőpisztolyt markolta. A fém cső­
véggel lecsapott Tom orrnyergére, és közben meg­
nyomta az adagolót, gázolajjal locsolva le a katona
arcát, gyakorló ruhájának elejét.
Tom Priest fojtottan felkiáltott, és a szeméhez kap­
ta a kezét. Manx újra megütötte, ezúttal a fejtető kör­
nyékén, mintha koponyalékelést akarna végezni rajta.
Csillogó, víztiszta gázolaj fröcsögött Priest fejére.
Alan felkiáltott egyszer, aztán még egyszer. Az autó
lassan megindult előre, a karjánál fogva vonszolva a
férfit.
Amikor Priest rá akarta vetni magát Manxra, a ma­
gas férfi ellépett előle, Tom pedig térdre zuhant az
aszfalton. Ekkor Manx a hátát is végiglocsolta gáz­
olajjal, úgy eláztatva, mintha a gyepet öntözné kerti
slaggal.
Közben az autó szelíden gurult tovább, a rajta lévő
tárgyak- az aprópénz és az öngyújtó - pedig kezdtek
lecsúszni a tetejéről. Manx egy lusta röptű base­
ball-labdát feltartóztató védőjátékos könnyedségével
kinyúlt, és elkapta a csillogó sárgaréz öngyújtót.
Valaki meglökte Vicet jobb felől - Lou Carmody
volt az -, amitől Cadynek tántorodott. A szőke nő
a férje nevét visította, szinte kétrét görnyedve saját
üvöltése erejétől. A karján tartott csecsemő is övöltött:
Abui, Abui! A vegyesbolt ajtaja kitárult. A férfiak a
tornácra tódultak, ideiglenesen eltakarva a jelenetet
Vicelől.
Amikor Vic újra látta a benzinkút környékét,Manx
éppen tüzet csiholt az öngyújtójával, hátralépett, és
a gyújtót a katona hátára dobta. Tom Priest hatalmas
kék villanással lángra lobbant, a hirtelen felszabaduló
hőtől megcsörrentek a vegyeskereskedés ablakai.
A Wraith most már tempósan gurult, magával von­
szolva a tehetetlen vadőrt. A kövér férfi óbégatott, és
szabad kezével az ajtót püfölte, mintha így akarná en­
gedelmességre bírni az autót. A Rolls oldalára frőcs­
csent gázolajlobogó tűzkarikáváváltoztatta át az utas­
oldali kereket.
Charlie Manx hátrébb lépett a lángoló,vonagló ka­
tonától, és ekkor hátulról megütötte a vásárlók egyike,
egy nadrágtartót viselő, csontos öregúr. A két férfi a
földön folytatta a dulakodást. Lou Carmody átugrott
rajtuk, és lekapta a dzsekijét, hogy Tom Priest lángoló
testére hajítsa.
A vezetőoldali ablak hirtelen leereszkedett, elen­
gedve Alan Warnert, aki az aszfaltra zuhant, félig a
kocsi alá.A Rolls kereke átdöccent rajta.
Sam Cleary,a bolttulajdonos,aki úgy nézett ki,mint
Popeye,poroltót markolva elrohant Vic mellett.
Lou Carmody valamit kiáltozott, és a dzsekijét len­
getve csapdosta Tom Priestet. Mintha egy köteg lán­
goló újságpapírt püfölt volna: nagy fekete pernyék
szállongtak a levegőben.Vic csak később értette meg,
hogy azok valójában a férfi elszenesedett bőrének da­
rabkái voltak.
A csecsemőCady karjában a kirakatüveghez nyom­
ta pufók kezét. - Mefeg! Mejeg Abui! - Cady mintha
hirtelen ráébredt volna, hogy a gyerek mindent lát,
sarkon fordult, és zokogva elmenekült vele a kirakat­
tól az üzlet belsejébe.

145
 A Rolis gurult még öt-hat métert, aztán a lökhárí­
tójával egy telefonpóznának ütközve megállt. A teljes
hátulját lángnyelvek mardosták, és ha tényleg van egy
gyerek a csomagtartóban, ekkorra megfulladt vagy ha­
lálra égett volna, de a csomagtartóban nem volt sem­
milyen gyerek. Csak egy pénztárcát találtak, bizonyos
Cynthia McCauleyét, aki három nappal korábban a
JFK repülőtérről tűnt el a fiával, Braddel együtt. Sem
Bradet, sem Cynthiát nem látták soha többé. A kocsi
hátulja felől érkező döndülésre senki nem tudott ma­
gyarázattal szolgálni - a felcsukódó ablakhoz, illetve
a Tom Priestet knockoutoló ajtóhoz hasonlóan erre
sem volt más magyarázat, mint hogy a Rolis önállósí­
totta magát.
Sam Cleary odaért a földre zuhanva verekedő két
öregemberhez, és először is Charlie Manx arcába súj­
tott a két kézre markolt poroltóval. Utána oltani kezd­
te Tom Priestet, csakhogy ő ekkorra már bőven halott
volt.
És teljesen át is sült.
 KÖZJÁTÉK
AZ EKSZTÁZIS SZELLEME
2000-2012
 Gunbarrel, Colorado

Amikor Vic McQueen először kapott távolsági te­

lefonhívást Karácsonyországból,vadházasságban élő
anyukavolt, egy dupla széles mobilházban lakott a ba­
rátjával, és Coloradóban éppen havazott.
Vic egész életében New Englandben lakott, és azt
hitte, tud egyet s mást a hóról, de Colorado és a Szik­
lás-hegység más volt. A hóviharok voltak mások. Itt
nagy erővel,gyorsan és állhatatosan zuhogott a hó, és
a nappali fény kékes árnyalatot kapott; Vic úgy érezte,
mintha csapdába esett volna egy titkos világban,vala­
mi gleccserjégkérge alatt: egy olyan helyen, ahol egy­
végtében karácsonyestevan.
Gyakran kiment a házból papucscipőjében és Lou
hatalmas, rövid ujjú pólóinak egyikében (melyekethá­
lóingnek használt), megállt a kék félhomályban, és
hallgatta a havazást. A pelyhek sercegő-sziszegő,rá­
diósistergéshez hasonló hangot adtak a fenyőfák ágai
között. Vic csak állt, és belélegezte a fafüst és a fenyő­
tűk édes illatát, és nem is értette, mi a fenét keres itt

249
 kimarjult mellbimbókkal, munkahely nélkül, három­
ezer kilométerre megszokott környezetétől.
A legjobb, amit ki tudott ötölni, az volt, hogy így
akar bosszút állni a szülein. Miután leérettségizett
Haverhillben, azért tért vissza Coloradóba, hogy kép­
zőművészeti főiskolára járjon. Képzőművészeti főis­
kolára pedig azért akart járni, mert az 'anyja foggal­
körömmel ellenezte, az apja pedig nem volt hajlandó
pénzt kiadni rá. Más döntései is voltak, amelyeket az
anyja ki nem állhatott, és melyekről az apja tudni se
akart: füvezett, előadások helyett síelni járt, lányokkal
szexelt, összeköltözött a kövér semmirekellővel, aki
megmentette Charlie Manxtól, aztán teherbe esett,
és még arra sem vette a fáradságot, hogy összeháza­
sodjon a gyereke apjával. Linda mindig mondta, hogy
ha zabigyereket hoz a világra, rá ne számítson, ezért
Vic szülés után meg se hívta magukhoz, és amikor
Linda ajánlkozott, hogy meglátogatja, azt mondta,
inkább ne. Chris McQueen ugyanígy járt: még egy
fényképet se kapott az unokájáról.
Vic még mindig emlékezett rá, milyen jó érzés volt
belenézni Lou Carmody arcába a kávéjuk fölött az
egyik felkapott boulderi kávézóban, és kedves ráme­
nősséggel nekiszegezni a kérdést: - Megmentetted az
életemet, most akkor le kéne feküdnöm veled? Nyil­
ván ez a legkevesebb. Megiszod a kávédat, vagy lép­
jünk?
Utána Lou bevallotta, hogy neki Vic volt az első,
az arca sötétvörösen ragyogott a kimerültségtől és
a szégyenkezéstől. Huszonéves nagy melák, és még

250
mindig szűz: ki mondta, hogy nincsenek csodák a vi­
lágban?
Vic időnként utálta Louist, amiért nem éri be csak
a szexszel - muszáj még szeretnie is őt. A férfi ugyan­
annyira kívánta a beszélgetést, vagy tán még jobban,
mint a szexet; szívességeket akart tenni neki, vásárolni
dolgokat, közös tetoválást csináltatni, együtt kiruc­
canni.Vic időnként saját magát is utálta, amiért hagy­
ta, hogy Lou „legjobb barátot" csináljon belőle. Emlé­
kei szerint úgy tervezte, erősebb lesz: egyszer-kétszer
dug vele, csak hogy megmutassá, ért a férfiakhoz, az­
tán lapátra teszi, és szerez magának egy alternatív ba­
rátnőt, valakit, rózsaszínű csíkkal a hajában és nyelv­
pírszingekkel. A tervnek csak egy hibája volt: Vic job­
ban szerette a férfiakat, mint a nőket, Lou-t pedig
még a férfiak nagy többségénél is jobban szerette. Jó
illata volt, és komótos mozgása, és nagyjából olyan
képtelenség volt kihozni a sodrából, mint a Százhol­
das Pagony lakói közül valakit. Olyan puha és gyömö­
szölni való is volt, mint a Százholdas Pagony lakói ..
Vic szeretett hozzáérni, nekitámaszkodni, ami külön
bőszítette. Saját, kártékony céljain munkálkodó teste
folyamatosan ellene dolgozott.
Lou egy szerelőműhelyben dolgozott, amit a szü­
leitől kapott pénzen nyitott, és Vic meg ő hátul laktak
a mobilházban, három kilométerre Gunbarreltől, és
ezerötszáz kilométerre minden mástól. Vicnek nem
volt autója, és hetente százhatvan órát simán otthon
töltött. A házat átjárta a pisis pelenkák és az autóal­
katrészek szaga, és a mosogató mindig tele volt szeny­
nyessel.

251
 Visszatekintve Vic csak azon csodálkozott, hogy
nem kattant be előbb. Nem is értette, miért nem őrül
meg több fiatal anyuka. Hogyan is remélhetné bárki,
hogy épelméjű maradj, amikor a cicidből kulacs lett,
életed aláfestő zenéjét pedig gyereksírás és elégedett
gőgicsélés szolgáltatja?
Egyetlen alkalmi menedéke volt. Valahányszor el­
eredt a hó, Lou-ra bízta a gyereket, kölcsönvette a
vontatóautót, és közölte, hogy bemegy a városba egy
kávéra meg képes újságért. Ezzel szerelte le őket. Az
igazságot nem akarta elárulni nekik. Valójában egy
különös módon intim, már-már restellnivalóan sze­
mélyes kiruccanásra ment ilyenkor.
Egyik nap is így történt, amikor mindhárman a mo­
bilházban rekedtek: Wayne kanállal csépelt egy játék
xilofont, Lou palacsintákat égetett szénné a konyhá­
ban, a tévéből üvöltött Dóra, a kibaszottfe(fedező. Vic
kiment rágyújtani. Odakint minden kék volt, a hó­
pelyhek sziszegvehullottak alá a faágakközött, és mire
a körmére égett a cigaretta,Vic tudta, hogy ideje kiruc­
cannia a vontatóautóval.
Elkérte a slusszkulcsotLou-tól, kapucnis Colorado
Avelanche dzsekibe bújt, és átvágott az udvaron a mű­
helyhez a dermedt, kék vasárnap reggelben. Odabent
fém és kiömlött olaj a vérszaghoz megtévesztésig ha­
sonló szaga terjengett. Wayne-en is állandóan ezt le­
hetett érezni, Vic utálta. A kisfiú, Bruce Wayne Car­
mody - Bruce az apai nagyszülőknek,Wayne Vicnek,
és „Bőregér"Lou-nak - a nap nagy részét egy hatal­
mas munkagéphez való gumiabroncs biztonságos öb­
lében gügyörészte át. Nekik ez jutott járóka helyett.

252
Vic egy olyan pasasnak szült gyereket, akinek csak két
alsógatyája volt, és Joker-tetoválás virított a csípőjén.
Nem semmi lett volna végigvenni, mi minden játszott
közre abban, hogy Vic éppen ezen a sziklás, remény­
telen helyen kötött ki, ahol az év nagy részében sza­
kad a hó. Nem igazán tudott rájönni, hogyan került
ide. Azelőtt annyira értett hozzá, hogy eltaláljon oda,
ahová menni akart.
A garázsban, fél lábbal a vontatóautó felhágóján,
megtorpant. Lou munkát szerzett magának: az egyik
cimborája motorját festette át. Már felvitte a mattfe­
kete alapozófestéket az üzemanyagtartályra. Ami ettől
úgy nézett ki, mint valami fegyver, mint egy bomba.
A padlón, a motor mellett, másolópapír hevert, raj­
ta lángoló koponya, alatta pedig a HARD CORE felirat.
Vic egyetlen pillantással ellenőrizte, mit festett Lou
a másolópapírra, és máris tudta, hogy a férfi el fogja
szúrni a munkát. És fura, de volt valami a rajz esetlen­
ségében, nyilvánvaló hiányosságaiban, amitől szinte
rosszulléttel határos szeretet fogta el a férje iránt. És
a rosszulléthez bűntudat társult. Mert a lelke mélyén
már ekkor tudta, hogy egy nap el fogja hagyni Lou-t.
A lelke mélyén már ekkor úgy érezte, hogy Lou - a
Lou és Wayne páros - jobbat érdemel Vic MéQyeen­
nél.
A főút három kilométeren át tekergőzött le Gun­
barrelbe, ahol kávézók voltak és gyertyaboltok, meg
egy szépségszalon, ahol krémsajtos arcpakolást lehe­
tett kérni. Vic viszont még félúton sem járt, amikor
a főútról földes mellékútra tért, és bevette magát az
fenyőerdővelsűrűn benőtt vidékbe.

153
 Felkattintotta a fényszórót, és gázt adott. Olyan ér­
zés volt, mintha le akarta volna vetni magát egy szik­
láról. Mintha öngyilkosságot akarna elkövetni.
A nagy Ford bokrokon csörtetett át, keréknyomvá­
lyúkban zötykölődött, kátyúkba döccent.Vica kanya­
rokban kifarolva, havat és köveket záporozó kerekek­
kel, nyaktörő tempóban vezetett.
Keresett valamit. A reflektorfény fehér alagutat vá­
gott a havazásba. Vic meredten nézte a hópelyhek ör­
vénylését: olyan érzése volt, mintha valamiféle serce­
gésalagútban haladna.
Érezte, hogy ott van a közelben, hogy a Rövidebb
Út híd ott vár rá, közvetlenül a fényszóró hatótávol­
ságán túl. Úgy érezte, a sebességen múlik a dolog. Ha
eléggé fel tudna gyorsulni, visszakényszeríthetné a hi­
dat a létezésbe, és a keréknyomos erdőgazdasági útról
átugrathatna a korhatag, vén pallókra. De sosem mer­
te annyira felgyorsítani a teherautót, hogy már elve­
szítette volna felette az uralmát, és sosem talált rá
a Rövidebb Útra.
Esetleg ha visszakapná a bringáját. Vagy ha nyár
volna.
Vagy ha nem lett volna olyan idióta, hogy gyereket
szüljön. A falba tudta volna verni a fejét, amiért gye­
reket vállalt. Most már baszhatja. Túlságosan szerette
Wayne-t ahhoz, hogy tövig nyomja a gázt, és a földről
elemelkedve belerepüljön a sötétségbe.
Eddig azt hitte, hogy a szeretet és a boldogság ro­
kon fogalmak, de kiderült, hogy köszönőviszonyban
sincsenek egymással. A szeretet inkább valamiféle
szükséglet, ugyanolyan késztetés, mint az, hogy együnk

251
vagy lélegezzünk. Amikor édes anyatej illatú szájával,
forró arcát anyja csupasz mellére hajtva Wayne elbó­
biskolt, Vic úgy érezte, mintha ő maga lett volna az,
aki enni kapott.
Lehet, hogy azért nem tudja előhozni a hidat, mert
nem maradt semmi megtalálnivaló. Lehet, hogy min­
dent megtalált, amit ez a világ tartogatott számára:
kétségbeejtő gondolat.
Nagy átvágás anyának lenni, állapította meg Vic.
A legszívesebben internetes oldalt indított volna, fi­
gyelemfelhívó kampányt, hírlevelet, hogy szétkürtölje:
ha gyereket szülsz, mindent elveszítesz, mert túszul ejt
a szeretet: egy olyan terrorista, aki nem nyugszik ad­
dig, amíg a teljes jövődet fel nem adod a kedvéért.
Az erdőgazdasági út egy kőbányába torkollott, és ez
volt az a hely, ahonnan Vic visszafordult. Ahogy más­
kor is gyakran megesett: mire visszaindult a főúthoz,
hasogatni kezdett a feje.
Nem. Nem fejfájás volt mégse. A fájdalom nem a fe­
jében lüktetett. Hanem a bal szemében. Lassan, fino­
man.
Hazafelé együtt énekelt a kocsiban Kurt Cobain­
nel. Kurt Cobain tudta, milyen ízt hagy a szádban, ha
elveszíted a mágikus hidadat, a lehetőséget, hogy hoz­
zájuss mindahhoz, amire szükséged van. A pisztolycső
fémes ízét. Lehet, hogy ő is ezért került a coloradói
Gunbarrelbe,' tűnődött Vic.

5 Gunbarrel jelentése magyarul: pisztolycső.

 Beparkolt a garázsba, és ült a volánnál a hidegben,
figyelte füstként gomolygó lélegzetét. Akármeddig el­
üldögélt volna ott, ha a telefon meg nem csörren.
A készülék a falon volt, közvetlenül az iroda ajtaja
mellett, amit Lou soha nem használt. Régi, tárcsás tí­
pus volt, mint az a másik készülék, a Vérapó Házában,
Charlie Manx konyhájában. Fémes, csörömpölő han­
gon csengett.
Vic elfintorodott.
A telefonhoz másik vonal tartozott, mint a házbe­
lihez. Viccesen „munkahelyi vonal" -kénr emlegették.
Soha senki nem hívta őket rajta.
Vic több mint egy méter magasból lehuppant a be­
tonpadlóra a vezetőülésből.Harmadik csengésrekap­
ta fel a telefont.
- Carmody Karmikus Autómentője - hadarta.
A telefon fájdalmasan hideg volt. Vic kagylót mar­
koló tenyere körül halvány zúzmarafolt virított ki
a műanyagon.
Sercegés hallatszott, mintha a hívás nagy távolság­
ból érkezne. A háttérben Vic behízelgő gyerekhango­
kat, betlehemeseket hallott. November közepén eh­
hez kissé még korán volt.
- Öööm - szólt bele egy fiú.
- Halló, tessék.
- Öööm, Brad vagyok - mondta a fiú. - Brad
McCauley. Karácsonyországbóltelefonálok.
A név ismerősnek tűnt, Vic először mégsem tudott
vele mit kezdeni.
- Brad. Segíthetek valamiben? Mit mondtál, hon­
nan telefonálsz?

156
 - Karácsonyországból, butus. Tudod, ki vagyok.Ott
voltam az autóban. Mr. Manx házában. Emlékszel.jő
mulatság volt.
Vic jéghidegnek érezte a mellkasát.Alig kapott le­
vegőt.
- A picsába,kölyök.A kurva nénikéddel szórakozz.
- Azért telefonálok - folytatta a fiú -, mert kopog
a szemünk az éhségtől. Ezer éve nem kaptunk enni, és
mire jó ez a rengeteg fog, ha nincs mibe beleharapni
velük?
- Ha még egyszer felhívsz,rád küldöm a rendőrö­
ket, te idióta kis pöcs - mondta Vic, és lecsapta a tele­
font.
Aztán a szájához kapta a kezét, a torkából előtörő
hang félúton volt a zokogás és az ingerült kiáltás kö­
zött. Kétrét görnyedve reszketett a jéghideg garázs­
ban.
Amikor összeszedte magát, kiegyenesedett,leemel­
te a telefonkagylót, és higgadtan tárcsázta a közpon­
tost.
- Meg tudná adni a számot, amiről az előbb hív­
tak? - kérdezte. - Megszakadt a vonal.Vissza akarom
hívni.
- Arról a vonalról van szó, amiről most beszél?
- Igen. Most szakadt meg egy másodperce.
- Sajnálom. Van itt egy hívás péntek délutánról,
egy 800-as behívójú számot akartak felhívni. Akarja,
hogy kapcsoljam magának?
- Az előbb felhívott valaki.Tudni akarom, ki volt.
Mielőtt a központos válaszolt, csend lett, Vic hal­
lotta a többi telefonközpontos hangját a háttérben.

257
 - Sajnálom. Péntek óta nem volt hívás a vonalon.
- Köszönöm - mondta Vic, és letette.
Maga köré font karral ült a padlón a telefon alatt,
amikor Lou rátalált.
- Tök régóta kint ücsörögsz- mondta a férfi. - Hoz­
zak egy takarót vagy egy döglött tauntaunt vagy vala­
mit?
- Mi az a tauntaun?
- Egy ilyen teveszerűség. Vagy esetleg egy nagyobb
kecske. Vagy mit tudom én.
- Wayne mit csinál?
- Elszundított. Úgyhogy nyugi van. Mit keresel
idekint?
A férfi körbepillantott a félhomályban, mint aki
nem feltétlenül hiszi el, hogy Vic egyedül van.
Vicnek mondania kellett valamit, kitalálni valami
magyarázatot, hogy miért üldögél egy hideg, sötét ga­
rázs padlóján. A lealapozott üzemanyag-tartályú mo­
torkerékpár felé biccentett.
- Az új melódon gondolkodom.
A férfi összehúzott szemmel végigmérte. Vic látta
rajta, hogy nem vette be.
De aztán Lou a motorra pillantott és a másolópa­
pírra mellette a padlón, és így szólt: - Félek, hogy el
fogom szúrni. Szerinted jó lesz így?
- Nem hiszem. Bocs.
A férfi meghökkent képet vágott. - 'lenyleg nem?
Vic bágyadtan mosolyogva bólintott.
Lou nagyot sóhajtott. - Elmondod, mit csináltam
rosszul?

25B
 - A „Hardcore" egy szó, nem kettő. Az „e"-d pedig
inkább „8"-asnak néz ki. Plusz tükörírással kellett vol­
na a sablonra felvinned. Így amikor a tartályra teszed
a papírt, és átviszed a feliratot, a „hardcore" visszafelé
lesz a tankon.
- Ajjaj. A picsába. Haver. De béna vagyok. - Lou
reménykedő pillantást vetett rá. - De a koponyám
legalább tetszett?
-Őszintén?
Lou a cipője orrát fixírozta.- Jézusom. Reméltem,
hogyTony B. megdob egy ötvenesselvagy ilyesmi,ha
szép munkát végzek. Ha nem szólsz, még a végén én
jöttem volna neki egy ötvenessel,amiért tönkrevágtam
a motorját. Miért nem vagyokjó semmire?
- Apának jó vagy.
- Az nem atomfizika.
Nem, gondolta Vic, Nehezebb.
- Akarod, hogy megcsináljamhelyetted?- kérdezte.
- Festettél már motort valaha?
-Nem.
Lou bólintott. - Jó. Rendben. Ha elcseszed, majd
azt mondjuk, én voltam. Senki nem fog meglepődni.
Ha viszont atom lesz,meg kéne mondanunk az embe­
reknek, hogy igazából ki csinálta. Még hozhat újabb
kuncsaftokat. - Újabb hosszas, méricskélő pillantás.
- Biztos, hogy jól vagy?Nem valami komor, női gon­
dolatokon agyaltál idekint?
-Dehogy.
- Nem jutott még eszedbe, hogy folytatnod kellett
volna a pszichológussal a terápiát? Elég durva, amin

259
keresztülmentél, haver. Lehet, hogy beszélned kellene
róla. Arról a pasasról.
Megvolt, gondolta Vic. Most trécseltemaz utolsófiú­
val, akit Charlie Manx elrabolt.A gyerek valamiféle
mirelitvámpír, és Karácsonyországbanlakik, és ki van
éhezve.
- Azt hiszem, azon már túl vagyok - mondta Vic,
és megfogta Lou feléje nyújtott kezét. - Most már
inkább csak festegetnék.
 Sugarcreek, Pennsylvania

2001 nyaránakelején Bing Partridge-hoz eljutott a hír,

hogy Charlie Manx nagyon beteg. Bing ekkorra öt­
venhárom volt, és öt éve nem vette fel a gázálarcát.
Bing az internetről, az AOL cikkéből értesült a fej­
leményről; ~ netezéshez a nagy,fekete Dell számító­
gépet használta, amit a NorChemPharm vezetősé­
gétől kapott harmincévi szolgálatáért. Mindennap
felment az AOL honlapjára, hátha talál valamit Mr.
Manxról, Coloradóból, de soha nem volt semmi, egé­
szen eddig: Az ismeretlen életkorú - gyilkosságért
elítélt, és több tucat gyermekrablási üggyel meggya­
núsított - III. Charles Talent Manx elítéltet átszállí­
tották az Englewoodi Büntetés-végrehajtási Intézet
börtönkórházába, ahol kiderült, hogy nem lehet fel­
ébreszteni.

261
 Manxot megvizsgálta a kiváló denveri idegsebész,
Marc Sopher, aki orvosi tankönyvbe illőnek ne­
vezte a férfi állapotát.
„A jelek szerint a beteg a felnőttkori progéria
ritka formájában, úgynevezett Werner-szindrómá­
ban szenved", nyilatkozta Sopher. „Hogy egészen
közérthető legyek: igen gyors öregedési folyamat
kezdődött meg nála. Egy hónap inkább egy év szá­
mára, egy év pedig közel egy évtized. Ráadásul ele­
ve nem pelyhes állú kamasz volt máf."
Az orvos kijelentette: nem megállapítható, hogy
a betegség közrejátszott-e Manx aberrált viselke­
désében, amelynek következtében a férfi 1996-ban
brutálisan meggyilkolta Thomas Priest hivatásos
katonát. Sopher azt is elutasította, hogy Charlie
Manx állapotát kómának minősítse.
„Szigorú értelemben véve nem felel meg [akó­
ma definíciójának]. Agyi funkciója élénk- mintha
álmodna. Csak éppen képtelen felébredni. Túlságo­
san fáradt a szervezete. Kifogyott a nafta az üzem­
anyagtartályból."

Bing gyakran gondolt rá, hogy ír Mr. Manxnak, meg­

írja neki, hogy még mindig hű hozzá, még mindig
szereti, mindig is szeretni fogja, hogy a halála napjáig
kész a szolgálatára. Csakhogy míg Bing nem feltétle­
nül volt a fény az - adventi - éjszakában, hahaha, ah­
hoz elég sütnivaló szorult bele, hogy tudja, Mr. Manx
epeömlést kapna a levél kézhezvételekor - és joggal.
Biztosra vehető volt, hogy a Bingtől érkezett levél
nyomán öltönyös férfiak kopogtatnának az ajtón, hó-

161
nuk alatt pisztolytáskát viselő, napszemüveges férfiak.
Jó napot, Mr. Partridge, volna szíves válaszolni néhány
kérdésre? Mit szólna hozzá, ha lemennénk egy ásóval
a pincébe, és kutakodnánk kicsit? Úgyhogy a levélírás
mindig elmaradt, most pedig már késő volt, és ettől
a felismeréstől szabályosrosszullét fogta el.
Mr. Manx viszont nagyon is üzent Bingnek egy­
szer, de hogy miként oldotta meg, arról Bingnek fo­
galma sem volt. Két nappal azután, hogy Mr. Manx
életfogytiglant kapott Englewoodban, valaki kis cso­
magot dobott a bejárati lépcsőre. A feladó nevét és
címét nem tüntették fel,és egy pár rendszámtábla volt
benne - NOS4A2/KANSAS -, plusz egy kis üdvözlő­
kártya, elefántcsontfehér, merített papírból, karácso­
nyi angyallal az elején.

HA~..,~Ö~k~
E"ZE.klOT ~ ..,IM

Bing a zöldségtároló pincében dugta el a rendszám­

táblákat, ott, ahol a Charlie Manxszal közös életének
relikviáitis elásta- az üres,lopott szevofl.uránospalac­
kokat, az apja .45-ösét, és ami a nőkből maradt, a nők­
ből, akiket Bing a Mr. Manxszal közös sok, összesen
kilenc mentőakció után hazahozott magával.
Brad McCauley a kilencedik gyerek volt, akit meg­
mentettek Karácsonyországnak,az anyja,Cynthia pe-

163
dig az utolsó ribanc, akit Bing csendes, alagsori hob­
biszobájában megrendszabályozott. Ha úgy vesszük,
a nőt is megmentették: a halála előtt Bing mindent
megtanított neki a szeretetről.
Bing és Mr. Manx úgy tervezték, 1997 nyarán meg­
mentenek még egy gyereket, aztán Bing végre elkísér­
heti Mr. Manxot Karácsonyországba, ahol senki nem
öregszik meg, és ahol a boldogtalanságot a törvény
bünteti. Ahol minden játékkal játszhat, és annyi ka­
kaót ihat, amennyi belefér, és minden reggel karácso­
nyi ajándékokat bontogathat. Amikor belegondolt az
őt ért kozmikus igazságtalanságba - ahogy Mr. Man­
xot elragadták, éppen mielőtt végre-valahára ki tárhat­
ta volna előtte Karácsonyország kapuját-, úgy érezte,
mintha összetört volna benne valami. Mintha egy vá­
za lett volna a remény, egy váza, amit jókora magas­
ságból leejtettek. Reccs.
A legrosszabb mégsem az volt, hogy elveszítette
Mr. Manxot, vagy hogy elveszítette Karácsonyorszá­
got. Hanem hogy elveszítette a szeretetet. Hogy elve­
szítette az anyukákat.
Akik közül a legutolsó, Mrs. McCauley, volt a leg­
jobb. Hosszas beszélgetéseketfolytattak az alagsorban
úgy,hogy Mrs. McCauley meztelen, lesült, kisportolt
testével Bing oldalához simult. Az asszony negyven­
évesvolt, de a teste szíjasan izmos az edzői munkától,
amit a röplabdázó lányok csapatával végzett. A bőre
forróságot és egészségetárasztott. Simogatta az őszü­
lő szőrt Bing mellkasán, és azt mondta neki, jobban
szereti, mint az apját és az anyját,jobban, mint Jézust,
jobban, mint a fiát,jobban, mint a kismacskákat,job-

261
ban, mint a napfényt. Jó érzés volt hallani, ahogy azt
mondja: „Szeretlek, Bing Partridge. Annyira szeretlek,
hogy éget. Mindjárt lángra lobbanok belül. Mindjárt
elevenen elégek." Édes volt a lélegzete a gyömbéres
füsttől; annyira sportos, annyira egészséges volt, hogy
Bingnek háromóránként el kellett kábítania illatosí­
tott szevoflurán gázkeverékével. És annyira szerette
Binget, hogy amikor Bing közölte vele, hogy nem él­
hetnek együtt, felvágta az ereit. Még szeretkeztek egy
utolsót, miközben elvérzett, és teljesen összekente a
vérével Binget.
- Nem fáj? - kérdezte Bing.
- Ó, Bing, Bing, te kis ostoba. Napok óta éget-mar-
dos a szerelem. Néhány karcolást már meg se érzek.
Annyira csinos volt- tökéletes kismama-cicikkel=,
hogy Bing csak akkor tudta rávenni magát, hogy le­
öntse lúggal, amikor már kezdett bűzleni. Még legyek­
kel a hajában is csinos volt, szuper csinos, de tényleg.
Ékkövekként csillogtak rajta a dongók.
Bingjárt a NelegyenúgyokTemetőjébenMr. Manx­
szal, és tudta, hogy ha Cynthia McCauley szabad
kezet kap, megölte volna a fiát egy szteroidoktól tüzelt
dührohamában. Itt lent viszont, a nyugiszobájában,
Bing kedvességre,szeretetre és faszszopásra tanította,
úgyhogy legalábbjó hangnemben ért véget az élete.
Ennyi volt az egész:végyvalami szörnyűségeset,és
hozz ki belőle valami jót. Mr. Manx megmentette
a gyerekeket, Bing pedig megmentette az anyukákat.
Mostanra, sajnos, az anyukák mind jobblétre szende­
rültek, Mr. Manxot kivonták a forgalomból,Bing gáz­
álarca pedig 1996 óta le sem került a hátsó ajtó mő-

265
götti fogasról. Bing elolvasta a történetet az internetes
hírportálon - Mr. Manx mély, örök álomba merült,
mint valami vitéz katona, akire rontást bocsátottak-,
aztán kinyomtatta, és összehajtotta, hogy magával vi­
gye imádkozáshoz.
Ötvenharmadik életévében Bing Partridge újra
templomba járó ember lett, visszatért az Új Amerikai
Hit Tabernákulumához, abban a reményben, hogy
Isten majd vigaszt kínál legmagányosabb gyermekei
egyikének. Bing azért fohászkodott, hogy egy nap
megint felcsendüljön a behajtóján a „White Christ­
mas",és amikor elhúzza a függönyt,Mr. Manxot lássa
a Wraith volánja mögött. A kocsi ablaka letekerve, a
Gyerekek Jótevője rászegezi a tekintetét. Igyekezz,
Bing! Autókázzunk egyet! Tizeske már vár minket! Kap­
junk el még egy gyerkőcöt, aztán spuri Karácsonyország­
ba! Istenemre mondom, kiérdemelted.
Bing felkaptatott a meredek domboldalon a júliusi
délután fullasztóhőségében.Az alufóliavirágoka háza
előtt - szám szerint huszonkilenc - tökéletesen moz­
dulatlanok voltak és némák. Bing utálta őket.Ahogy a
kék eget és a fák koronáiból előlüktető,tébolyító kabó­
cakórust is utálta. Egyik kezében a kinyomtatott új­
ságcikkel(„Különösállapotban az elítélt gyilkos"),má­
sikban Mr. Manx utolsó üzenetével („Ha nem jönnék
egyhamar. 9.") felbaktatott a hegyre, hogy beszéljen
Istennel ezekről a dolgokról.
A templom egyhektárnyi felpúposodott aszfalt kö­
zepén állt, a repedésekből térdig érő, sápatag fűszá­
lak meredtek elő. A bejárati ajtót acélláncon fityegő
Yalelakat tartotta zárva. Binget leszámítva senki nem

266
imádkozott a templomban, lassan tizenöt éve már.
A tabernákulum valamikor az Úré volt, mára viszont
a kufárok tulajdonába került - az ajtóra rajzszögezett
napszítta papírlap az átlátszó nejlontasakjában erről
tudósított.
A kabócák őrült zsongással ciripeltek Bing fejében.
Az aszfaltsivatag egyik végében jókora tábla állt,
mint amilyeneket tejbüfék vagy használtautó-telepek
elé szoktak kitenni - csak éppen ez arról tudósította
az embereket, hogy adott napon mely zsoltárokat kell
majd énekelniük. EGYEDÜL ISTENBEN és Életre kelt
megint és Az ÚR NEM ALSZIK SOHA. ÁJTATOSSÁG -
ígérte délután egy órára a tábla, Reagan második el­
nöki ciklusa óta.
A festett üvegablakoknémelyikén lyukak tátongtak
ott, ahol gyerekek kövekkel hajigálták meg, de Bing
nem ablakon bemászvajutott az épületbe. A templom
mellett kis szerszámoskamrabújt meg a poros nyárfák
és szömörcebokrok között. A kamra ajtajánál félig el­
rohadt spárga lábtörlő hevert a földön. Fényes réz­
kulcs lapult alatta.
A kulcs a templom mögötti rézsútos pinceajtó la­
katját nyitotta. Bing lement a lépcsőn, átvágott a fapác
és penészes régi könyvekillatávalteli hűvös,fold alat­
ti helyiségen, és előbukkant a templom nagy, egybe­
nyitott belső terében.
Bing világéletében szerette a templomot, már an­
nak idején is, amikor még az anyjávaljárt istentiszte­
letre. Szerette, ahogy a nap betűzött a hat méter ma­
gas festett üvegablakokon,meleggel és színekkel tölt­
ve meg a belsőteret, és azt is szerette,ahogy az anyukák

267
fel voltak öltözve: fehér csipkében, magas sarkú cipő­
ben és tejfehér harisnyában. Bing imádta a fehér haris­
nyát, és imádta hallgatni, ahogy egy nő énekel. Az ősz­
szes anyuka, aki odaköltözött hozzá az Elaltat Lakba,
énekelt, mielőtt végső nyugalomra szenderedett.
Viszont miután a lelkipásztor meglépett a hitköz­
ség pénzével, és a bank lakatot tett a templom ajtajá­
ra, Bing kezdte nyugtalanítónak találni a helyet. Nem
szerette, ahogy a templomtorony árnyéka a háza felé
meredezik a késő délutáni napsütésben. Miután el­
kezdte hazahordani az anyukákat az otthonába - az
Elaltat Lakba, ahogy Mr. Manx elkeresztelte -, Bing
szinte rá se bírt nézni a dombtetőre. A templom ár­
nyéka vádlón felemelt ujjként nyúlt végig a dombol­
dalon, és egyenesen az ő házára mutatott: EGY VÉR­
SZOMJAS GYILKOS OTTHONA! KILENC HALOIT NÓ
"01NA PINCÉJÉBEN!
Bing próbált azzalérvelni magában,hogy ez ostoba­
ság. Mr. Manx és ő hősök voltak, keresztényi munkát
végeztek.Ha valaki egyszerkönyvet írna róluk, ők vol­
nának a jófiúk. Nem számított, hogy az anyák több­
sége a szevoflurán hatása alatt sem vallotta be tervét,
hogy később kurvát csináltvolna a lányából,vagyverte
volna a fiát, és az sem, hogy többen váltig állították,
soha nem drogoztak, nem vitték túlzásba az alkohol­
fogyasztást,és nem volt priuszuk sem.A sok gyötrés és
bántalmazás a jövő zenéje volt, egy olyan nyomorúsá­
gosjövőé,amelynekbekövetkezésétBing ésMr. Manx
kemény munkávaligyekeztekmegakadályozni.Hava­
lamikor letartóztatnák - mert nyilván nincs olyan a
rend őrei között, aki valahais megértené Mr. Manxszal

268
végzett áldozatos tevékenysége fontosságát és ereden­
dő jóságát-, Bing úgy érezte, büszkén beszélhet majd
a munkájáról. Semmit nem szégyellt abból, amit Mr.
Manxszal együtt tett.
Időnként mégis nehezére esett felpillantani a temp­
lomra.
Gyáva kukac vagy, rótta meg magát, miközben fel­
felé tartott a lépcsőn az alagsorból; Isten mindenkit
szívesen lát a házában, és Mr. Manxnak szüksége van
a fohászaidra - jobban, mint valaha. Bing még soha
nem volt ennyire bánatos, nem érezte magát ennyire
egyedül. Néhány hete Mr. Paladin megkérdezte tőle,
mihez kezd magával a nyugdíjba menetele után. Mi­
ért menne nyugdíjba, kérdezett vissza Bing döbben­
ten. Szereti a munkáját. Mr. Paladin kacsintott, és azt
mondta, negyven év után nyugdíjba küldik az embert,
nincs beleszólásod.Bingnek ez eddig eszébe sejutott.
Mostanra rég Karácsonyországban kellett volna ka­
kaózgatnia, minden reggel ajándékbontás, este kará­
csonyi dalok éneklése a fa körül.
Ma délután a hatalmas, üres templomhajó sem volt
rá megnyugtató hatással. Sőt éppen ellenkezőleg.
A padok még mind ott voltak, igaz, összevisszaálltak,
mint Mr. Manx fogai.A padlót üvegcserépés vakolat
borította, ropogott a cipője alatt. A templomban ma­
dárpisi és ammónia bűze terjengett. Valaki idebent
alkoholizált. A padokon a hátrahagyott üvegek és sö­
rösdobozok szemete.
A főhajó hosszán végiglépdelvefelzavarta a fecské­
ket a tetőgerendák között. A verdeső szárnyak vissz­
hangos, repeső zaja ahhoz hasonlított, mint amikor

269
a bűvész kártyalapokat röptet át egyik kezéből a má­
sikba.
Az ablakokon rézsútosan betűző fény hideg volt és
kék, és a napfény pászmáiban porgombolyagok kering­
tek, mintha a templom egy hatalmas hógömb belseje
volna, amely most kezd ülepedni.
Valaki - kamaszok, hajléktalanok - oltárt rende­
zett be az egyik mély ablakfülkében. Girbegurba pi­
ros gyertyák álltak megszilárdult viasztócsákban, a
gyertyák mögött pedig az R.E.M. együttes Michael
Stipe nevű frontemberének fotói sorakoztak: egy vi­
lágos hajú, világos szemű, csont és bőr buzeráns. "LO­
SING MY RELIGION''. írta valaki meggyvörös rúzzsal
az egyik fényképre. Személy szerint Bing úgy érezte,
azAbbey Road óta semmi nem történt a rockzenében,
amit érdemes volna végighallgatni.
Letette Mr. Manx üdvözlőkártyáját és az internet­
ről kinyomtatott cikket a házilagos oltár közepére, és
meggyújtott két gyertyát a GyerekekJótevőjéért. Az­
tán csinált némi helyet a padlón - lehullott vakolat­
darabkákat rugdosott félre, és egy piszkos, szívecske
mintás női bugyit, ami úgy nézett ki, mintha egy tíz­
évesé lett volna -, és térdre ereszkedett.
Megköszörülte a torkát. A templom hatalmas, vissz­
hangos üregében fegyverdörrenésszerű volt a kráko­
gása.
Egy fecske megrebbentette a szárnyát, átsiklott
egyik gerendáról a másikra.
Bing látta, hogy egész sor galamb hajol előre, és me­
red le rá csillogó, veszettség-vörös szemével. Lenyű­
gözve figyelték.

270
 Behunyt szemmel összetette a két kezét, és beszélni
kezdett Istenhez.
- Hahó, Isten - mondta Bing. - Bing vagyok, tu­
dod, Bing, buta, mint a békafing. Ó, istenem. Ó, is­
tenem istenem istenem. Kérlek, segíts Mr. Manxon.
Mr. Manxon rajta van az álomkór, de cefetül ám, és
fogalmam sincs,mit csináljak,márpedig ha Mr. Manx
nem gyógyul meg, és nem jön vissza hozzám, soha
nem jutok el Karácsonyországba.Minden tőlem tel­
hetőt megtettem, hogy valami jót kezdjek az életem­
mel. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy gye­
rekeket mentsek meg, és gondoskodjam róla, hogy
meglegyen a kakaójuk és az ajándékaik, ésjátszhassa­
nak az összesjátékkal. Nem volt könnyű. Senki nem
akarta, hogy megmentsük. De még amikor az anyu­
kák sikoltoztak és borzalmas szitkokat szórtak ránk,
még amikor a gyerekeikzokogtak és bevizeltek,akkor
is szerettem őket. Szerettem azokat a gyerekeket, és
szerettem az anyukáikat, pedig rossz ribancok voltak.
És legfőképpenMr. Manxot szerettem.Mindent, amit
tesz,azért teszi,hogy mások boldogok lehessenek.Hát
nem ez a legszebb az életben - boldogsággal ajándé­
kozni meg az embereket? Kérlek,istenem, ha csaksze­
mernyi jót tettünk, kérlek, segíts nekem, adj jelt, kö­
zöld, hogy mit tegyek. Kérlek,kérlek, kérlek, ké...
Ahogy hátrahajtott fejjel,száját kitátva térdelt, hir­
telen valami forró fröccsent az arcára, és egyszerre ér­
zett sósat és keserűt a nyelvén.Összerándult; mintha
valaki ráélvezett volna fentről. Aztán megtörölte az
arcát, és zöldesfehér trutyival borított, nyálkás ujjaira

271
nézett. Beletelt egy másodpercbe, mire galambszar­
ként azonosította.
Felnyögött: egyszer, aztán még egyszer. A szája
megtelt a madárürülék sós ízével. A tenyerében ősz­
szefolyt anyag hurutos váladékra hasonlított. Méltat­
lankodó nyögése kiáltássá vékonyult, és vakolatda­
rabkákat és üres üvegeket félrerúgva hátravetette ma­
gát, és amikor a másik kezével letámaszkodott, valami
nyirkosat és ragacsosat és puhát tapintott. Lepillan­
tott, és azt látta, hogy egy hangyáktól nyüzsgő, hasz­
nált óvszerre tenyerelt rá.
Rémülten és elborzadva felemelte a kezét, de az óv­
szer rátapadt, úgyhogy megrázta, egyszer, kétszer, és
a gumi a levegőbe röpült, és a hajában kötött ki. Bing
felsikoltott. Madarak robbantak elő a gerendák kö­
zül.
- Mi ez? - üvöltötte Bing a templomnak. - Mi ez?
Térden állva jöttem ide! TÉRDEN ÁLLVAJÁRULTAM
ELÉD! És ez a válasz? EZ?
Rámarkolt az óvszerre, és megrántotta, jókora ma­
roknyit kitépve csimbókos, ősz hajából (mikor csava­
rodott így őszbe?). Por kavargott a fényben.
Bing Partridge futólépésben támolygott le a domb­
tetőről. Rosszul érezte magát, és mocskosnak ... és fe­
nemód dühösnek. Részeg imbolygással elviharzott, az
alufólia virágok mellett a háza előtti udvaron, és han­
gos csattanással bevágta maga mögött az ajtót.
Húsz perccel később, mindkét kezében égésgyorsí­
tó folyadékos flakont markolva, már Gázálarcos Em­
berként lépett ki a házból.

271
 Mielőtt felgyújtotta a helyet, bedeszkázta az abla­
kokon a lyukakat, hogy egyetlen madár se juthasson
ki. Az egyik flakon tartalmának nagy részét a padok­
ra spriccelte, illetve a vakolattal vegyes fahulladék tö­
kéletes kis gyújtóskupacaira a padlón. A másik fla­
kont a keresztre feszített Jézus alakjára ürítette az ol­
tárfülkében. A Megváltó dideregni látszott lenge kis
ágyékkötőjében, úgyhogy Bing gyufát sercintett, és
lángköntösbe öltöztette. Mária a falfestményről szo­
morúan figyelte fia legújabb megkínzatását. Bing a
gázálarc szájrészéhez érintette két ujját, és csókot do­
bott neki.
Adjanak egy esélyt, hogy Mr. Manxszal elkapja a
tizedik gyereket, gondolta, és azt se bánja, ha Krisztus
tulajdon édes anyukáját kell elgázosítania és megöl­
nie, hogy a kis vakarcshoz hozzáférjenek.
Plusz: A Szentlélek semmi olyat nem csinált Szűz
Mária puncijában, amit ő ne überelheme, ha három
napra egyedül maradna vele az Elaltat Lakban.
 Gunbarrel, Colorado

A gyerekek sosem telefonáltak, amikor festett.

Hónapok teltek el, mire Vic ezt tudatosan is megértet­
te, agyánakmélyebb,racionalitásalatti szintjeinviszont
majdnem azonnal rájött. Amikor nem festett, amikor
nem foglalta le magát alkotó munkával,egyre fokozó­
dó lelki nyomást érzékelt, mintha zongorát a magasba
emelő daru alatt állt volna,és úgy tűnt, a drótkötél bár­
melyik pillanatban elpattanhat, és a hatalmas súly rá­
zuhanhat, agyoncsaphatja.
Ezért minden munkát bespájzolt,amivelmegkeres­
ték, és heti hetven órát töltött a műhelyben azzal,hogy
a Foreignert hallgatva motorkerékpárokat dukkózott
riasztóan rasszista nézeteket valló börtöntöltelékek­
nek.
Lángnyelveket festett és fegyvereket és pucér csa­
jokat és gránátokat és déli zászlókat és náci zászlókat
és Jézus Krisztust és fehér tigriseket és rothadó zom­
bikat és még több pucér csajt.Nem gondolta magáról,
hogy művészvolna. A festés blokkolta a karácsonyor-
szági hívásokat, plusz előteremtette a pénzt a pelenká­
ra. Minden egyéb megfontolás lényegtelen volt.
Időnként viszont elapadtak a megbízások. Időnként
úgy tűnt, az összes motort kidekorálta már a Sziklás­
hegység környékén, és örökre vége a bulinak. Amikor
ez megtörtént - amikor egy-két hétnél tovább nem
festett-, azon kapta magát, hogy komoran várakozik.
Készülődik.
Aztán egy nap megcsörrent a telefon.
Szeptemberben történt, egy kedd reggel, öt évvel
azután, hogy Manx börtönbe került. Lou még sötét­
ben elment hazulról, hogy kivontasson valakit az árok­
ból, Vicre hagyva Wayne-t, aki hot dogot kért regge­
lire. Azokat az éveket a párálló hot dogok és a párálló
szaros pelenkák szaga járta át.
Vic leparkolta Wayne-t a tévé előtt, és éppen ke­
tchupot nyomott olcsó hotdog-kifiikbe, amikor a te­
lefon megcsörrent.
A készülékre meredt. Túl korán volt, még nem kel­
lett volna csörögnie, és Vic rögtön tudta, ki az, hiszen
majdnem egy hónapja nem festett semmit.
Megérintette a telefonkagylót. Hideg volt.
- Wayne ... - szólalt meg.
A kisfiú felpillantott rá, az ujja a szájában, X-Men
feliratú pólójának eleje nyállal összecsurgatva.
- Hallod, hogy csörög a telefon, Wayne?
A kisfiú üres, értetlen tekintettel rábámult, aztán
me~rázta a fejét.
Ujabb csörgés.
- Na, tessék. De ezt csak hallottad? Tényleg nem
hallod, hogy csörög?

275
 - Nem, anya - mondta a kisfiú, és esetlenül rázta
hozzá a fejét.
Már újra a tévére irányult a figyelme.
Vic felemelte a telefonkagylót.
Egy gyerek - nem Brad McCauley, hanem egy má­
sik gyerek, ezúttal egy kislány - szólt bele: - Mikor
jön már vissza hozzánk Apuci Karácsonyországba?
Mit csináltatok Apucival?
- Nem vagy valóságos - mondta Vic.
A háttérben hallotta a karácsonyi énekeket zengő
gyerekek hangját.
- De az vagyok - mondta a kislány. A telefonkagyló
apró kis lyukacsain fagyos fehér levegő szüremlett elő.
- Ugyanolyan valóságosak vagyunk, mint az, ami ép­
pen most New Yorkban történik. Látnod kellene, mi
történik New Yorkban. Rém izgalmas! Emberek ug­
ranak ki az égbe! Izgalmas, és csuda egy móka. Majd­
nem akkora móka, mint Karácsonyország.
- Nem vagy valóságos - ismételte meg Vic suttogva.
- Hazudtál Apuciról- mondta a kislány. - Ez csú-
nya dolog volt. Rossz anya vagy. Wayne-nek itt kelle­
ne lennie velünk. Játszhatnánk egész nap. Megtanít­
hatnánk az Ollót-a-kódorgónakjátékra.
Vic lecsapta a telefonkagylót. Felemelte, és lecsapta
megint. Wayne riadtan kitágult szemmel hátrapillan­
tott rá.
Víc intett neki - nem érdekes-, és elfordult; sírással
küszködött, el-elakadt a lélegzete.
A virsli főzővize zubogni kezdett, kifutott a lábas­
ból, a gázrózsa kék lángjába fröcsögött. Vic nem fog-

176
lalkozott vele, leereszkedett a konyha padlójára, és el­
takarta a szemét. Erőt kellett vennie magán, nem ré­
miszthette meg Wayne-t.
- Anya! - Vic hunyorogva felnézett. - Valami töj­
tént Oszkájjal.
A Szezám utcá-t nevezte „Oszkár"-nak. - Valami
töjtént, és Oszkáj elment sziasziába.
Vic megtörölte patakzó szemét, reszketegenlevegőt
vett, elzárta a gázt. Ingatag léptekkel a tévéhez lépett.
A Szezám utcd-t: rendkívüli híradás szakította meg.
New Yorkban a Világkereskedelmi Központ ikertor­
nyainak egyikébe hatalmas utasszállító repülőgép csa­
pódott. Fekete füst gomolygott a kéknél is kékebb ég­
boltra.
Néhány héttel későbbVic helyetcsinálta ruhásszek­
rény méretű tartalék hálószobában, összetakarított,
felsepert. Bevitt egy festőállványt,rajztáblát tett rá.
- Mit csinálsz? - kukkantott be hozzá Lou egy
nappal azután, hogy így berendezkedett.
- Arra gondoltam, rajzolok egy képeskönyvet- fe­
lelte Vic, Az első oldalt már fel is skicceltekék ceruzá­
val, nem sok hiányzott hozzá, hogy nekikezdjen a ki­
festésnek.
Lou a rajztáblára sandított a válla fölött. - Mi ez,
egy motorgyár? - kérdezte.
- Majdnem. Robotgyár.A történet főhőse egy Ke­
resőmotor nevű robot. Minden oldalon újabb labirin­
tuson kell átjutnia, és közben fontos dolgokat meg­
találnia. Akkumulátorokat, titkos tervrajzokat meg
minden.

277
 - Azt hiszem, nekem rohadtul bejön egy ilyen ké­
peskönyv.Jó, hogy megleped vele Wayne-t. Tökre bír­
ni fogja.
Vic bólintott. Szívesen meghagyta Lou-t abban
a hitben, hogy a gyerek kedvéért csinálja. De nem vol­
tak illúziói. Saját magáért csinálta.
A képeskönyv jobb volt, mint Harleykat festeni. Ál­
landó munka volt, napról napra dolgozhatott rajta.
Miután belekezdett a Keresőmotor rajzolásába,csak
akkor csörgött a telefon, ha valamelyik hitelügynök­
ség zargatott.
Miután pedig sikerült eladnia a könyvet, a hitel­
ügynökségek sem zargatták őket többé.
 Brandenburg, Kentucky 1

Michelle Demeter tizenkét éves volt, amikor az apja

először megengedte, hogy vezesse az autót. Egy ti­
zenkét éves fruska, amint egy 1938-as Rolls-Royce
Wraitht vezet a magas füvön át, az ablakok letekerve,
a rádióból karácsonyi zene bömböl. Michelle nagy
boldogan együtt kornyikált a rádióval harsány,bárdo­
latlan hangon, fittyet hányva hangmagasságnak és rit­
musnak egyaránt. Amikor nem tudta a szöveget,rög­
tönzött.

Ó, jijjjetek, hívek, ma lelki nagy gázfrö-ö-öccsel!

Ti angyali lelkek,fék-kuplung-váltó az Úrnak!

Az autó fekete cápaként hasította a sárga-zöld füóce­

ánt. Madarak rebbentek szét közeledtére, szárnyaltak
fel a citromszfoű égbe.A kerekeket láthatatlan gödrök
döcögtették.
Michelle apja,Nathan, romosan és egyre rornosab­
ban, egy doboz langymeleg Coorsszal a lába között
ücsörgött az anyósülésen,és az autórádiót hangolgat-

279
ta. Csak éppen a hangerőgomb nem működött. A rá­
dió hullámsávról hullámsávra ugrott, de mindenhol
csak fehérzaj hallatszott. Az egyetlen adó, ami bejött,
távoli volt, recsegett-ropogott, és - erős sistergéssel a
háttérben - nyüves karácsonyi zenét játszott.
- Ki traktálja ilyen szarral az embereket május kö­
zepén? - méltatlankodott a férfi, aztán megeresztett
egy fülsértően hangos böffentést.
Michelle elismerően kuncogott.
A rádiót nem lehetett kikapcsolni, de még lehalkí­
tani sem. A HANGERőgomb hasznavehetetlenül for­
gott körbe-körbe.
- Olyan ez a kocsi, mint az öreged - mondta Na­
than. Kivett még egy Coorst a hatos kartonból a lábá­
nál, felpattintotta. - Szánalmas roncsa korábbi önma­
gának.
Ez a szöveg is a szokásos bolondozás része volt.
Michelle apjának elég jól ment. Feltalált valami szele­
pet a Boeing számára, és az azért kapott pénzből vette
az Ohio-folyótól északra a százhúsz hektáros birto­
kot. Amin most körbezötykölődtek.
Az autó persze tényleg bőven túl volt a fénykorán.
A kárpitozás eltűnt, csak csupasz, zümmögő fém volt a
helyén. A pedálok alatt lyukak tátongtak, melyeken át
Michelle látta az alvázhoz csapódó fűszálakat. A mű­
szerfalról hámlott a bőrborítás. Az egyik hátsó ajtó
nem illett a többihez, festetlen volt, és vastagon rozs­
dás. A hátsó ablak hiányzott, csak egy kerek lyuk ásí­
tott a helyén. Nem volt hátsó illés sem, a csomagtartó­
ban a jókora koromfolt pedig úgy festett, mintha va­
laki ott próbált volna tábortüzet gyújtani.

180
 A lány szakavatottan működtette a pedálokat, pon­
tosan úgy, ahogy az apja megtanította. A vezetőülést
teljesen előretolták, de még így is párnát kellett tennie
maga alá, hogy kilásson a szélvédőn a magas műszer­
fal fölött.
- Egyszer már, ha hozzájutok, kezelésbe veszem
ezt a bestiát. Nekigyürkőzöm, és életre keltem az öreg­
lányt. Piszok nehéz lesz teljesen felújítani, hogy ez­
zel mehess a szalagavató bálra - mondta Michelle ap­
ja. - Már amikor abban a korban leszel, hogy bálokba
járj.
- Ja.Jó parti leszek. Bőven van benne hely hancúroz­
ni - felelte a lány, és a nyakát kitekerve az utastér há­
tulja felé nézett.
- De apácazárdába is vihetlek vele. Nem tartanád
inkább az úton a szemed? - A férfi a dimbes-dombos
tájra és a cserjés-füves, aranyesőbokrokkal tűzdelt nö­
vénytakaróra mutatott a kezében tartott sörös doboz­
zal. Országútnak nyoma se volt, az emberiség léte­
zéséről csak egy távoli pajtaépület tanúskodott a visz­
szapillantó tükörben, és egy sugárhajtású repülőgép
kondenzcsíkja a fejük felett.
Michelle nyomkodta a pedálokat. Az autó nyüszí­
tett és zihált.
Michelle csak egyvalamit nem szeretett az autóban,
a hűtőrácsdíszt, a hátborzongató ezüsthölgyeményt a
vak szempárjával és lobogó köpenyével. A szobor az
autót csapdosó gyomok közé hajolt, és rendíthetetlen
mosollyal az arcán tűrte, hogy ostorozzák. Az ezüst­
hölgy akár varázslatosan szép is lehetett volna, de a
mosoly az arcán elrontotta az összhatást. Egy elme-

281
háborodott nő eszelős mosolya volt ez, egy olyan nőé,
aki most lökte le a kedvesét egy sziklapárkányról, és
kész követni őt az örökkévalóságba.
- Szörnyű ez a nő - szólalt meg Michelle, és a
motorháztető felé bökött az állával. - Mint egy vám­
pír.
- Ja, mint a bloofer spiné- dünnyögte az apja, mert
eszébe jutott, hogy egyszer olvasott valami ilyesmit.
- Bloofer mint „beautiful''? Na, hát „gyönyörű" -nek
biztos nem hívják.
- Nem - hagyta rá Nathan. - Igazából „Az eksztá­
zis szellemének" hívják. 'IbeSpirit of Ecstasy. Klasszikus
darab. Egy klasszikusautó klasszikus alkatrésze.
- Már akkor is árultak Ecstasyt?
- A szobor a soha véget nem érő,önfeledt szórako-
zás szimbóluma. Szerintem csinos - mondta Nathan,
bár a nő szerinte is úgy nézett ki, mint a Joker egyik
áldozata: egy gazdag luvnya, aki nevetve lehelte ki a
lelkét.
- Autóznék Karácsonyországba egész álló nap talán
- énekelte lágy hangon Michelle. Az autórádió pilla-
natnyilag csak zúgott és sercegett, úgyhogy vetélytárs
nélkül énekelhetett. - Autóznék, csak suhanhassak végre
Télapó szánkliján!
- Mi a címe? Nem ismerem - szólalt meg az apja.
- Karácsonyország. Oda megyünk. Most döntöt-
tem el.
Az égbolt különféle citrus színárnyalatokba öltö­
zött. Michelle-t mélységes lelki béke fogta el. Úgy
érezte, bármeddig képes vezetni.

181
 A hangja ellágyult az örömteli izgatottságtól, és
amikor az apja rápillantott, azt látta, hogy a homlokát
verejték párázza, és távolba réved a tekintete.
- Ott van kint, apa - szólalt meg. - Ott van kint a
hegyek között. Ha folyamatosan megyünk, estére Ka­
rácsonyországban lehetünk.
Nathan Demeter összehúzott szemmel kisandított
a poros szélvédőn. Hatalmas, fakó hegylánc emelke­
dett nyugaton, a Sziklás-hegységnél magasabb höfol­
tos csúcsokkal, egy olyan hegylánc, amely reggel még
nem volt ott, de még húsz perccel ezelőtt sem, amikor
az autóval útnak indultak.
A férfi gyorsan elkapta a tekintetét, hunyorgott né­
hányat, hogy kitisztuljon a látása, és mire ismét oda­
nézett, a hegylánc fenyegetően tornyosuló viharfelhők­
ké alakult át a nyugati horizonton. A szíve még má­
sodpercekig bicegve galoppozott tovább.
- Kár, hogy vár a házi feladatod. Úgyhogy semmi
Karácsonyország - mondta aztán, pedig szombat volt,
és nincs az a zord apa a földön, aki már szombaton
nekiállítaná a tizenkét éves lányát a matekleckének.
- Legfőbb ideje, hogy visszaforduljunk, szívem. Apád­
nak dolga van.
Azzal hátrahanyatlott az ülésén, és kortyolt a sör­
ből, de már nem kívánta. Bal halántékában a másnapi
fejfájás tompa elősajgása lüktetett. Judy Garland szín­
padiasan boldog kis karácsonyt kívánt mindenkinek,
és mégis mi a francot szed a lemezlovas,hogy a "Have
YourselfA Merry Little Christmas" -f játssza május­
ban?

283
 De a zene csak addig szólt, amíg birtokuk gyomos
határához nem értek, és Michelle nagy nehezen meg
nem fordult az autóval. Mihelyt a Rolis orra megint
hazafelé mutatott, az a gyatra vétel is megszűnt, ami
addig volt, és csak halkan morajló fehérzaj, őrült ser­
cegés hallatszott.
2006 volt, és Nathan Demeter beszerzett magának
egy öreg csotrogányt (szövetségi árverésen vásárolta),
hogy legyen mit kipofoznia, hogy legyen mivel elütnie
a szabadidejét. Valamelyik nap rászánja az időt, és is­
tenigazából kezelésbe veszi. Valamelyik nap tesz róla,
hogy az öreglány újra régi fényében tündököljön.
 New York (és Mindenhol Máshol)

Az alábbiakban következzen, hogy mit írtak a máso­

dik Keresőmotor képeskönyvrőla New York Times Book
Review gyerekkönyv-szekciójában2007. július 8-án,
vasárnap - az egyetlen alkalommal, amikor a lap ha­
sábjain Vic McQyeen bármelyik könyvéről recenzió
jelent meg.

Keresőmotor - második sebességben

Szerző: Vic McQueen.

22 oldal. HarperCollins Children's Books. $16.95.
(Rejtvény/Képeskönyv; 6-12 éves korosztály)

Amennyiben M. C. Eschert megbíznák a Hol van

Waldo? újragondolásával, az eredmény valahogy úgy
nézne ki, mint Ms. McQueen lenyűgöző és méltán
népszerű Keresőmotor sorozata. A sorozat névadó fő­
hőse, Keresőmotor - egy vidám ésgyermekien kíván­
csi robot, aki a leginkább egy Harley-Davidson mo­
torkerékpár és C-JPO keresztezésére hasonlít - képte-

285
 len építmények ésszürreális labirintusok szédítő során
át üldözi Mad Möbius Stripp nevű ellenfelét. Az
egyik zavarba qtő rqtvény csak úgy oldható meg, ha
a könyv széléhez tükröt támasztunk; egy másik fogós
feladvány megfejtéséhez a gyerekeknek csővé kellfel­
tekerniük az oldalt, hogy uardzserejű fedett hídhoz
jussanak; egy harmadiknál ki kell tépni a lapot, és
origami motorkerékpárrá hajtogatni, hogy Kereső­
motor teljes gázzal folytathassa az üldözést. Azon
!ff ú olvasók pedig, akik a Keresőmotor - második
sebességbenvégére értek, egy minden addiginál gyöt­
relmesebb kérdésselszembesülnek: Mennyit kell várni
a következőig?!
 Szövetségi Büntetés-végrehajtási Intézet,
Englewood, Colorado

Thornton nővér kevésselnyolcelőtt lépett be a tartós

ápolási osztály ajtaján; egy tasak forró vért hozott
Charlie Manxnak.
 Denver, Colorado

2009 októberének első szombatján Lou közölte Vic­

toria McQyeennel, hogy egy időre az anyjához köl­
tözik, és a gyereket is magávalviszi.Lou zárt ajtó mö­
gött, suttogva beszélt, hogy Wayne odakint a nappa­
liban ne hallja, mit beszélnek. Kerek arca verejtéktől
csillogott. Beszéd közben feltűnően sokat nyalogatta
az ajkát.
A hálószobában voltak. Lou .az ágy szélén ült, a
matrac nyikorogvabesüppedt alatta, majdnem a pad­
lóig. Vic számára nehéz volt ellazítani a hálószobá­
ban. Egyfolytában a telefont nézte az ágy melletti kis­
asztalon, várta, hogy megcsörrenjen. Néhány nappal
korábban szabadulni próbált a készüléktől, kihúzta
a falból, és elrejtette egy alsó fiókban, de Lou megta­
lálta, és visszadugta.
Lou mondott még valamit arról,hogy mennyire ag­
gódik, hogy mind mennyire aggódnak. Vic a nagy ré­
szét meg sem hallotta. Teljes figyelmévela telefon felé
ácsingózott, a készüléket leste, várta, hogy megcsör­
renjen. Tudta, hogy meg fog. Szörnyű volt várni rá.

188
Vicet dühítette, hogy Lou becipelte magával a háló­
szobába, hogy a teraszon nem keríthettek sort a be­
szélgetésre. Ettől megrendült benne a férfi iránti biza­
lom. Lehetetlen egy olyan szobában beszélgetni, ahol
telefon van. Mintha egy olyan szobában kellett volna
beszélgetnie, ahol egy denevér lóg le a mennyezetről.
Még ha alszik is az a denevér, hogyan volna elvárható,
hogy bármi másra gondolj, vagy bármi másra nézz?
Ha a telefon megcsörrenne, Vic kitépné a falból, kiro­
hanna vele a teraszra, és áthajítaná a korláton. Legszí­
vesebben nem is várt volna, hanem rögtön megteszi.
Meglepte, amikor Lou azzal hozakodott elő, hogy
talán neki is meg kellene látogatnia az anyját. Vic any­
ja a poklok poklát járta meg Massachusettsben, és Lou
tudta, hogy Vic és az asszony nem jönnek ki egymás­
sal. Ennél már csak az lehetett volna nevetségesebb,
ha az apja meglátogatására buzdítja - Vic és a férfi
évek óta nem beszéltek egymással.
- Inkább börtönbe mennék, mint hogy az anyám­
mal legyek összezárva.Jézusom, Lou. Tisztában vagy
vele, hány telefon van anyám házában? - kérdezte
Vic.
Lou pillantása valahogy egyszerre tűnt idegesnek
és csüggedtnek. Vic a megadást olvasta ki belőle.
- Ha beszélni akarsz - bármiről-, nálam lesz a mo­
bilom - mondta Lou.
Vic ezen csak nevetett, nem vesződött azzal, hogy
elmondja Lou-nak: előző nap szétszedte és a szeme­
tesbe dobta a készüléket.
Lou átölelte, és mint valami nagy mackó, a karjában
tartotta. Tagbaszakadt, a túlsúlyossága miatt gátlásos

189
férfi volt, de az illata jobb, mint bármelyik pasasé, aki­
vel Vic találkozott. A mellkasának cédrusillata és mo­
torolaj- és szabadlevegő-illata volt. Felelősségvállalás­
illata. Egy pillanatra, ahogy a férfi a karjában tartotta,
Vicnek eszébe jutott, milyen érzés boldognak lenni.
- Mennem kell - mondta végül Lou. - Még egy
csomót kell vezetnem.
- Menned, hová?
A férfi nagyot nézett, aztán így szólt: - Hát ... izé ...
haver, nem figyelsz?
- Dehogynem - mondta Vic, és tényleg. Figyelt ő,
csak nem Lou-ra. A telefonra figyelt. Várta, hogy csö­
rögjön.
Miután Louis és a gyerek elmentek, végigjárta a he­
lyiségeket a Garfield Street-i téglaházban, amit a Kere­
sőmotor megrajzolásáért kapott pénzből vett ... Amikor
még rajzolt ... Amikor még a gyerekek nem kezdték
újra hívogatni telefonon Karácsonyországból, minden
áldott nap. Egy ollót szorongatott a kezében, és az ösz­
szes készülék zsinórját elvágta.
A telefonokat a konyhába vitte, és berakta a sütőbe,
a felső rácsra, és teljesen felcsavarta a hőfokszabályo­
zót. A sütős trükk már a múltkor is bevált, Charlie
„Vérapó"Manx házában, nem igaz?
Ahogy a sütő melegedni kezdett, kitárta az abla­
kokat, és bekapcsolta a ventilátort.
Aztán leült a nappaliban, és tévézett. Egy szál bu­
gyi volt rajta, és semmi más. Először a Headline N ews
hírösszefoglalót nézte. De a CNN stúdiójában túlsá­
gosan sok csörgő telefon volt, és a hang a frászt hozta
rá. Átkapcsolt a Spongyabobra. Amikor a Rozsdás

290
Rákolló étteremben megcsörrent a telefon, onnan is
továbbkapcsolt. Talált egy sporthorgász csatornát. Ez
elég biztonságosnak tűnt - itt nem kellett telefonok­
tól tartania-, ráadásul a műsort a Winnipesaukee-tó­
nál vették fel, ahol gyerekkorában a nyarakat töltötte.
Imádott reggelente a tó látványában gyönyörködni:
sima, fekete tükör, a hajnali köd fehér selymébe bu­
gyolálva.
Előbb whiskyt ivott jéggel. Aztán muszáj volt tisz­
tán innia, mert a konyhában annyira büdös volt, hogy
nem tudott bemenni jégért. Az egész ház az égő mű­
anyagtól bűzlött, se az ablaknyitás, se a ventilátor nem
ért semmit.
Éppen egy pisztrángot fárasztó horgászt figyelt a
tévében, amikor telefonciripelés hallatszott, valahon­
nan a lábfeje közeléből. Lepillantott a padlón szétszórt
játékokra, Wayne robotgyűjteményére: egy R2-D2,
egyDalek és persze néhány Keresőmotor figura. A ro­
botok egyikeegy T ransformer kütyü volt, fekete, vas­
kos testtel és vörös műanyag lencsével fej gyanánt.
A következő ciripelésnél a T ransformer szemmel lát­
hatóan rezegni kezdett.
Vic felvette a padlóról, és nekilátott, hogy behajto­
gassa a karokat és a.lábakat.Lenyomta a fejet a testbe,
összepattintotta a torzó két felét, és hirtelen egy csak
dísznekjó, műanyagjáték telefont tartott a kezében.
A csak dísznek jó, műanyag játék telefon megint
megcsörrent. Vic megnyomta a FOGAD gombot, és a
füléhez emelte a Transformert.
- Egy nagy hazudós dagadék vagy- mondta Milli­
cent Manx. - És Apa nagyon dühös lesz rád, amikor

291
hazajön. A szemedbe fog döfni egy villát, és kipattint­
ja, mint dugót az üvegből.
Vic bevitte a játékot a konyhába. Amikor lehajtotta
a sütő ajtaját, mérgező fekete füst gomolygott elő.
A megsütött telefonok elszenesedtek, mint a tábor­
tűzbe dobott pillecukorka. Vic az olvadt barna massza
tetejére dobta a Transformert, és becsapta a sütő aj­
taját.
Akkora volt a bűz, hogy nem maradhatott a ház­
ban. Belebújt a csizmájába és Lou motorosdzsekijébe,
fogta a tárcáját és a whiskysüveget, és éppen behúzta
maga mögött az ajtót, amikor a füstérzékelő rákezdett
a tutulásra.
Végigment az utcán, és csakjóval odébb, a sokadik
sarkon bekanyarodva vette észre, hogy a dzsekin és a
csizmán kívül elfelejtett felöltözni. Kopott rózsaszínű
bugyijában flangált Denver agglomerációjábanhajna­
li két órakor.De legalább a whiskyről nem feledkezett
meg.
Haza akart menni, és farmernadrágba bújni, de
ahogy próbált visszatalálni,teljesen eltévedt, ami még
soha nem történt meg vele,és végül egy háromszintes
téglaépületekkel szegélyezett, csinos utcában kötött
ki. Az éjszakát az ősz illata és a frissen locsolt aszfalt
fémes illata lengte be.Mennyire szerette Víc az út sza­
gát: a felforrósodott, lágy aszfaltét a júliusi kánikulá­
ban, a dűlőutak por és pollen parfümjét júniusban,
a vidéki mellékutak fűszeres avartörmelék-aromáját a
józan októberben, a homok-és-só szagukkal folyam­
torkolatot idéző autópályákat februárban.

292
 A késői órán csak az övé volt az utca, aztán felbuk­
kant három férfi, Harley-Davidsonokon. Ahogy el­
hajtottak mellette, lassítottak, hogy megnézzék ma­
guknak. De nem igazi motorosok voltak. Csak három
yuppi, egy kanmuri után valami osztályon felüli sztrip­
tízklubban, és most valószínűleg hazafelé sunnyogtak
a nejükhöz. Olasz bőrdzsekijükből, Gap farmernad­
rágjukból és bemutatótermi állapotú motorkerékpár­
jaikból Vic tudta, hogy több közük van a Pizzeria Uno
étteremlánc parkolójához, mint a kőkemény országúti
motoros hepajkodáshoz. A csizma-bugyi-bőrdzseki
szett azért nekik is bejött. Amikor Vic rájuk köszöntöt­
te a whiskysüveget, és szabad keze két ujját a szájába
dugva füttyentett, gázt adtak, és farokként hátrarne­
redő kipufogócsővel elinaltak.
Vic egy könyvesbolt előtt találta magát. Zárva volt,
természetesen. A kis, önálló kereskedés kirakatában
jókora helyet szenteltek Vic könyveinek. Egy évvel ko­
rábban Vic szerepelt itt közönségtalálkozón. Akkor
volt rajta nadrág.
Közelebb hajolt, és besandított az elsötétített üzlet­
be, mert látni akarta, melyik könyvét árulják éppen.
A negyediket. Már megjelent a negyedik kötet? Tisz­
tára olyan érzése volt, mintha még dolgozna rajta. Hir­
telen előrebillent, és arcával a kirakatüvegnek támasz­
kodva, fenekét kimeresztve állapodott meg.
Örült, hogy a negyedik kötet megjelent. Voltak pil­
lanatok, amikor nem gondolta, hogy be tudja fejezni.
Miután rajzolni kezdte a könyveket, nem jött több
telefonhívás Karácsonyországból. Eleve ezért kezdett

293
bele a Keresőmotor-ha: mert amikor rajzolt, a telefonok
némák maradtak. Később viszont, a harmadik könyv
közepe táján, a kedvenc rádióállomásaikarácsonyida­
lokat kezdtek játszani a nyár kellős közepén, és újra­
kezdődtek a telefonhívások. Vic megpróbált árok­
szerű védvonalat létrehozni maga körül, egy whisky­
vel teli árkot, de az egyetlen dolog, amit sikerült az
árokba fullasztania,a munkakedve volt.
Éppen el akarta lökni magát a kirakatüvegtől, ami­
kor bent a könyvesboltban megcsörrent a telefon.
Látta, hogy az üzlet túlsó végében, a pultnál fény
gyúl a készüléken.Teljesen tisztán hallotta a csöngést
az éjszaka fuvallatszerű, meleg csendjében, és tudta,
hogy ők azok. Millie Manx és Brad McCauley és
Manx többi gyereke.
- Bocsika - mondta az üzletnek. - Most éppen
nem áll módomban fogadni a hívásotokat. Ha üzene~
tet kívántok hagyni, kurvára nincs szerencsétek.
Ahogy ellökte magát a kirakattól,a kissétúlzott len­
dület keresztülrepítette ajárdán, aztán ajárdának vége
lett, és Vic lelépett a szegélykőmellé, és fenékre hup­
pant a nedves aszfalton.
Az esés fájt, de valószínűleg nem annyira, mint kel­
lett volna. Vic nem volt benne biztos, hogy a whisky
tompította a fájdalmat, vagy csak túl régóta élt Lou
Carmody hizlaló étrendjén, és mostanra némi extra
zsírpárna rakódott a hátsójára.Megijedt, hogy az üveg
leesett és eltört, de nem, ott volt a kezében, sértetlenül.
Kortyolt belőle.Az íze a tölgyfa hordóé volt és az édes
megsemmisülésé.
 Amikor feltápászkodott, egy másik telefon is meg­
csörrent, egy másik boltban, egy besötétített kávé­
zóban. A könyvesboltban is tovább csörgött a telefon.
Aztán még egy rákezdett, Victől jobbra az emeleten.
És egy negyedik és egy ötödik is. A lakásokban, Vic
feje fölött. Erre is, arra is az utca mentén, mindkét ol­
dalon.
Az éjszaka megtelt a telefonok kórusával. A békák
tavaszi lármája ez: brekegés és pirregés és füttyögés
földön kívüli harmóniája. Mint a karácsony reggeli
csengettyűk csilingelése.
- Menjetek a büdöspicsába! - visította Vic, és a tü­
körképét megcélozvaaz utca túloldalán lévő üzlet ki­
rakatához vágta a whiskysüveget.
Az üvegtábla berobbanásának pillanatában az ősz­
szes telefon elhallgatott - fegyverdörrenéstől meg­
szeppent tivornyázók az éjszakában.
Fél taktussal később az üzletben bekapcsolt a riasz­
tó. Az elektronikus óbégatáshoz társuló ezüstös villó­
dzás kirajzolta a kirakat tartalmát: egy kerékpárt.
Az éjszaka megtorpant, és egy dús, gyengéd pilla­
natra mozdulatlan maradt.
A kerékpár a kirakatban (természetesen) egy Ra­
leigh volt, fehér és hétköznapi. Vic megingott. Az ér­
zés, hogy veszély fenyegeti, egy kapcsoló átbillenté­
sének hirtelenségével elmúlt.
Keresztülvágottaz úttesten, és mire a csikorgóüveg­
cserepeken tiporva az üzlethez ért, kidolgozta a tervét.
Ellopja a biciklit, és kiteker a városból.Kiteker a Da­
kota-hegylánchoz, beveszi magát a fenyők közé és az

195
éjszakába, és addig teker, míg meg nem találja a Rövi­
debb Utat.
A Rövidebb Út híd pedig egyenesen átviszi a Su­
permax börtön falain, és be a kórházba, ahol Charlie
Manxot ápolják. Baromi jól festene: harmincegy éve­
sen, rózsaszínű bugyiban suhan tízsebességes bringá­
jával egy szuperbiztonságos fegyintézet tartósápolási
osztályának folyosóin hajnali kettőkor. Elképzelte ma­
gát, ahogy siklik a sötétségen át, kétfelől a szunyókáló
elítéltek díszsorfalával. Egyenesen odatekerne Manx­
hoz, lehajtaná a kitámasztót, kirántaná a párnát a feje
alól, és megfojtaná a mocskos emberégetőjét. Az örök­
re véget vetne a Karácsonyországból érkező telefonhí­
vásoknak. Tudta, hogy így lenne.
Benyúlt a kitört kirakaton, fogta a Raleigh-t, és mi­
közben kivitte az úttestre, meglepve hallotta az első,
távoli szirénajajdulásokat. A sóvár, gyötrelmes hang
messzire elhallatszott a meleg, nyirkos éjszakában.
A riasztó alig fél perce kapcsolt be. Vic nem gondol­
ta volna, hogy a rendőrök ilyen gyorsan reagálnak.
Csakhogy a sziréna, amit hallott, nem a rendőrség
volt. Hanem a tűzoltók. A tűzoltóautó az ő háza felé
robogott, de mire odaért, nem sok oltanivaló maradt.
A rendőrautók néhány perccel később jelentek meg.
 Brandenburg, Kentucky

A legnehezebbjét a végére tartogatta: 2012 májusá­

ban Nathan Demeter csörlővel kiemelte a motort a
Wraithből, és két napot töltött a felújításával,szelep­
emelőket tisztított meg, és egy angliai alkatrész-keres­
kedésből rendelt fejcsavarokatszerelt be a régiek he­
lyett. A nagy,soros hathengeres, 4257 köbcentiméte­
res motor úgy trónolt a munkaasztalon, mint valami
irdatlan gépszív - mint ahogy tulajdonképpen az is,
gondolta a férfi.Az ember találmányainak nagy része
- az injekciós tű, a kard, a toll, a pisztoly - a fütykös
metaforája volt, a belsőégésű robbanómotort viszont
olyasvalakiálmodhatta meg, aki előtte az emberi szí­
vet tanulmányozta.
- Olcsóbb volna limuzint bérelni - gonoszkodott
Michelle. - És akkor még a kezedet se kellene bepisz­
kítanod.
- Ha azt hiszed, hogy derogál a fizikai munka
- mondta a férfi-, akkor nem igazán figyeltél az el-
múlt tizennyolc évben.

291
 - Gondolom, így akarod levezetni az ideges ener­
giáidat.
- Ki ideges itt? - kérdezte a férfi, de Michelle csak
mosolygott, és megpuszilta.
Időnként, miután órákat dolgozott az autón, azon
kapta magát, hogy fél lábát a nyitott ajtón kilógatva,
sörrel a kezében terpeszkedik az első ülésen, és vissza­
játssza a fejében azt a régmúlt délutánt, amikor kör­
beautózták a birtokot, döcögtek a mezőn, a lánya a vo­
lánnál, a Wraith oldalát gyomok csapdosták.
Michelle elsőre megszerezte a jogosítványt, tizen­
hat évesen mindössze. Most, tizennyolc éves fejjel, sa­
ját kocsija volt, egy sportos kis Jetta, és már eltervez­
te, hogy érettségi után lemegy egészen Dartmouthig.
A gondolat, hogy a lánya egyedül utazgat - lepusztult
motelekben száll meg, és a motel bárjában rajta legel­
teti a szemét a recepciós meg a kamionosok - nyugta­
lanította, ideges energiákkal töltötte fel.
Michelle szerette intézni a nagymosást, ő pedig szí­
vesen átengedte neki, mert ahányszor kezébe akadtak
a lány fehérneműi a szárítóban, a színes csipkeholmik
láttán (Victoria's Secret) olyasmiken kezdett aggódni,
mint a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek.
Annak idején az autókról tudott vele beszélni. Sze­
rette figyelni, ahogy Michelle rájön, hogyan kell ke­
zelni a kuplungot, egyenesben tartani az autót. Ilyen­
kor úgy érezte magát, mintha ő volna Gregory Peck a
Ne bántsátok a feketerigót-ban. Viszont fogalma sem
volt, mit mondhatna neki a férfiakrólvagy a szexről,és
az a nyugtalanító érzése támadt, hogy a lánya amúgy
se szorul a tanácsaira.

298
 - Ki ideges? - kérdezte az üres garázstól egyik este,
és a saját árnyékára köszöntötte a sörét.
Hat nappal a szalagavató bál előtt visszaszerelte
a motort a Wraithbe, lecsukta a motorháztetőt, és
hátralépett, hogy szemügyre vegye művét: a szobrász,
amint a hajdani márványtömbből kibontott aktot vizs­
gálgatja. A kékre-zöldre vert bütykök, olajtól gyász­
keretes körmök és a szembe pergő rozsdapillék dider­
gős évada volt ez: szent hetek, ugyanolyan fontosak
a számára, mint egy kódex másolása a szerzetesnek a
kolostorban. Odafigyelt, hogy minden rendben legyen,
és meg is lett az eredmény.
Az ébenfekete torpedótest hatalmas tömb fényesre
csiszolt vulkanikus üvegként csillogott. A rozsdás, a
többihez nem illő hátsó ajtót eredetire cserélte - egy
gyűjtőtől hozatta a volt szovjet tagköztársaságok vala­
melyikéből. Az utasteret kecskebőrrel újrakárpitozta,
a limuzin hátuljában kicserélte a fiókrekeszeket és a ki­
hajtható tálcákat, az új, diófa paneleket egy Nova Sco­
tia-i asztalos készítette. Minden autentikus volt, még
a vákuumcsöves rádió is, bár felmerült benne, hogy
beszerel egy CD-lejátszót, Bose mélynyomóval a cso­
magtartóban, de végül elvetette az ötletet. Mona Lisa
reprodukcióra sem fest baseballsapkát az ember.
Egy réges-régi, forró, felhőszakadásos nyári dél­
után Nathan Demeter megígérte a lányának, hogy ki­
pofozza a Rollst a szalagavató báljára, és tessék, egy
hét sincs addig, de végére ért a munkának. A szalag­
avató után pedig eladhatja; a teljesen helyreállított
Wraith negyedmillió dollárért is elkelhet a gyűjtők
között. Nem rossz, egy olyan autóért, ami ötezer ame-

299
rikai dollárba került a piacra dobásakor. Hát még ha
azt nézzük, hogy Nathan Demeter ennek mindössze
a kétszeresét fizette ki az FBI árverésén, tíz évvel ez­
előtt.
- Szerinted ki lehetett az előző tulaj? - kérdezte
egyszer Michelle, miután megemlítette neki, hogy hol
jutott az autóhoz.
- Például egy kábítószer-kereskedő.
- Öcsém - hüledezett a lány. - Remélem, nem öl-
tek meg benne senkit.
A kocsi jól nézett ki - de a külcsín nem minden.
A férfi nem gondolta, hogy Michelle-nek helye volna
a volánnál országúti forgalomban, amíg ő maga bele
nem tesz húsz-harminc kilométert, és ki nem tapasz­
talja, hogyan viselkedik az autó teljes menetsebesség­
nél.
- Ébresztő, gyönyörűségem - mondta most az autó­
nak. - Mutasd meg, mit tudsz.
Demeter beült a kormánykerék mögé, nagy döndü­
léssel becsapta az ajtót, és indítózott.
A motor repedtfazék-hangú, diadalittas hőrrenés­
sel életre kelt, aztán rögtön visszaváltott fényűzően
mély dohogásra. A krémszínű bőrülés kényelmesebb
volt, mint a Ternpur-Pedic matrac, amin aludt. Azok­
ban az időkben, amikor a Wraitht gyártották, min­
dent úgy építettek meg, mint egy tankot - úgy, hogy
tartós legyen. Demeter biztosra vette, hogy ez az autó
túl fogja élni őt.
Ráhibázott.
A mobiltelefonját a munkaasztalon felejtette, és
magához akarta venni, mielőtt kigördül a garázsból,

300
mert nem szeretett volna az út szélén rostokolni, ha a
Wraith úgy döntene, hogy lerobban vagy ilyesmi. Az
első meglepetés akkor érte aznap délután, amikor a ki­
lincsért nyúlt. Az ajtóbiztosító gomb a helyére csusz­
szant, akkora csattanással, hogy a férfi majdnem felki­
áltott.
Demetert annyira meghökkentette - annyira ké­
születlenül érte - a dolog, hogy abban sem volt biztos,
hogy tényleg azt látta, amit. Csakhogy ekkor a másik
három ajtóbiztosító gomb is a helyére csattant, egyik
a másik után - beng, beng, beng -, mintha pisztolyból
lőttek volna, és már nem mondhatta magának, hogy
csak képzeli az egészet.
- Mi a büdös franc?!
Fel akarta húzni a gombot a sofőroldali ajtón, de
meg se mozdult. Mintha odahegesztették volna.
Az autó megrázkódott az üresbenjáró motor erejé­
től, kétoldalt a felhágók körül kipufogógáz gomoly­
gott.
Demeter előrehajolt, hogy lekapcsoljaa gyújtást, és
ekkor érte az aznapi második meglepetés. A slussz­
kulcs nem fordult el. Rángatta előre-hátra, a végén
már vállbólpróbálkozott, de a kulcs- zárt gyújtóáram­
kört biztosítva - beragadt, kirántani se lehetett a he­
lyéről.
Hirtelen megszólalt a rádió, a „JingleBell Rock"-ot
bömbölte fülsajdító hangerővel - egy olyan dalt, ami­
nek semmi keresnivalójatavasszala lejátszásilistákon.
Amikor Demeter meghallotta, egész testét kiverte a
hideg libabőr. Megnyomta az OFF gombot, de már
nem is hökkent meg különösebben, amikor a készülék

301
nem volt hajlandó kikapcsolni. Kezdett kimerülni a
rácsodálkozásra való képessége. A gombokat végig­
nyomkodva próbált állomást váltani, de akárhová ug­
rott a hangoló, minden állomáson a ,Jingle Bell Rock"
ment.
Látta, hogy a levegőben ködként terjeng a kipu­
fogógáz. A szájában érezte az émelyítő bűzt. Bobby
Helms közben biztosította afelől, hogy a csengettyűk
azt csilingelik, egylovas szánnal, ó, furikázni csuda jó.
Ki kellett kapcsolnia ezt a szart, egy kis csendre volt
szüksége, de amikor a hangerő gombjáért nyúlt, az
meg se mozdult, nem történt semmi.
Köd gomolygott a reflektorok körül. Következő lé­
legzetvételével egy pofa mérget kortyolt, amitől olyan
megerőltető köhögésroham fogta el, hogy úgy érezte,
kiszakad a torkából a nyálkahártya. Gondolatok vil­
lantak át az agyán, mint színesre pingált falovak egy
mind gyorsabban forgó körhintán. Michelle csak
másfél óra múlva ér haza. A legközelebbi szomszédok
egy kilométerre laknak - senki nincs a környéken, aki
meghallhatná a kiáltozását. A motort nem lehet leállí­
tani, az ajtóbiztosító gombok megtagadták az együtt­
működést, olyan volt az egész, mint valami kurva
kémfilm - Demeter elképzelte, ahogy egy Kósza Oboa
nevű bérgyilkos távirányítóval vezérli a Rolis- Royce­
ot, de ez őrültség volt. A saját kezével szedte darabok­
ra a Wraitht, és rakta össze újra, és tudta, hogy semmi
olyan nincs az autóba építve, aminek révén valaki át­
vehetné az irányítást a motor, az ajtóbiztosító gombok
vagy a rádió felett.

302
 Mindeközben lázasan kutatott a műszerfal tetején
a garázsajtó távirányítója után. Ha nem enged be leve­
gőt a garázsba, másodperceken belül elveszíti az esz­
méletét. Egy villámcsapásszerű pillanatig az ujjai csak
levegőt tapintottak, és arra gondolt, Nincs itt, a távirá­
nyító nincs a kocsiban -de aztán rátalált a kormánykerék
mögötti bumpszlin. Megmarkolta, a garázsajtóra irá­
nyította, és megnyomta a gombot.
Az ajtó csörögve-csattogvaemelkednikezdett. A se­
bességváltó rükvercbe vágódott, és a Wraith csikorgó
kerekekkelaz ajtó felé lódult.
Nathan Demeter felkiáltott, és megmarkolta a kor­
mánykereket - nem azért, hogy az autót irányítsa,ha­
nem hogy valamiben megkapaszkodjon.A karcsú,fe­
hér oldalfalúgumiabroncsok ráharaptak a kavicsosbe­
hajtóra, kőzáporral sorozva meg az alvázat.A Wraíth
hátravetette magát, mint valami őrült, tolatva szágul­
dó hullámvasúti kocsi,száz métert zuhanva a behajtón
az odalent húzódó országútig. Nathannak úgy tűnt,
mintha az egész utat végigüvöltötte volna, de valójá­
ban már jóval félút előtt elhallgatott. A fejében rekedt
üvöltést hallotta csak.
Az országúthoz közeledve a Wraith nem lassított,
éppenséggelgázt adott, és ha bármi jött volna valame­
lyik irányból, oldalba kapta volna a hetvenes tempó­
ban robogó matuzsálemet, Ha pedig semmi nem jön,
a Wraith átszáguld az úton, neki valamelyik fának a
túloldalon, és Nathan biztosra vette, hogy a fárólvisz­
szapattanva kirepülne a szélvédőn. A Wraíthben, az
abban az időszakban gyártott összestöbbi autóhoz ha­
sonlóan, még nem volt biztonsági öv.

303
 Az országút üres volt, és amikor a hátsó gumik asz­
faltot értek, a kormánykerék megperdült Nathan ke­
zében, olyan gyors pörgésbe kezdett, hogy égette a te­
nyerét, el kellett engednie. A Wraith villámgyors jobb­
raátot csinált, Nathan Demeter pedig az anyósülés
fölött átlódulva a bal oldali ajtó acélkeretébe vágta a
fejét.
Egy ideig nem tudta, milyen súlyosan sérült meg.
Csak feküdt kiterülve az első ülésen, és hunyorogva
bámulta a mennyezetet. Az utasoldali ablakon át látta
a késő délutáni égbolt mélykékjét, fátyolfelhő erezet­
tel a légkör felső tartományában. Homlokához nyúlva
érzékeny pontot tapintott, és amikor elvette a kezét,
vért látott az ujjbegyein,és egy fuvolarákezdett a „The
Twelve Days of Christmas" bevezető taktusaira.
Az autó továbbra is mozgásban volt, önállóan vé­
gigváltogatva a sebességfokozatokon, egészen ötösig.
Nathan ismerte az utakat a háza környékén, úgy érez­
te, keletnek haladnak az 1368-as úton, a Dixie főút
felé.Egy perc múlva a kereszteződéshez érnek, és... és
akkor mi lesz? Egyenesen átrongyolnak rajta, és eset­
leg felkenődnek egy északnak tartó kamionra. A gon­
dolat átsuhant az agyán lehetőségként, de nem érezte,
hogy bármiféle cselekvési kényszer tapadna hozzá,
nem hitte, hogy az autó kamikáze küldetést hajtana
végre. Egyfajta kábulatban, Nathan elfogadta, hogy
aWraith önállósította magát. Dolga van, és feltétlenül
el akarja intézni. Neki pedig nem veszi hasznát, iga­
zából valószínűleg nincs is tudatában a jelenlétének,
vagy csak annyira, ahogy a kutya a szőre közé tapadt
kullancsnak.
 Nathan felkönyökölt, megingott, aztán teljesen fel­
ült, és megnézte magát a visszapillantó tükörben.
Az arcát vörös vérmaszk borította. Amikor meg­
érintette a homlokát, tizenöt centis vágást talált ke­
resztben a szeme fölött. Gyengéden megtapintotta; a
mélyben érezni lehetett a csontot.
A Dixie főúttal való kereszteződést jelző táblánál a
Wraith lassítani kezdett. Nathan megbabonázva fi­
gyelte, ahogy a sebességváltó négyesből hármasba rán­
dul, kettesbe. Aztán megint felüvöltött.
Egy kombi várakozott előttük a stoptáblánál. A hát­
só ülésre három hirtelenszőke, kerek képű, mosoly­
gödröcskés arcú gyerek zsúfolódott be. Hátrafordul­
tak, hogy megbámulják a Wraitht.
Nathan csapdosni kezdte a kezével a szélvédőt, rozs­
davörös tenyérlenyomatokat maszatolva az üvegre.
- SEGÍTSÉG! - kiáltotta, miközben meleg vér csor­
gott a homlokáról az arcára. - SEGÍTSÉG SEGÍTSÉG
SEGÍTSENEK SEGÍTSENEK SEGÍTSÉG!
A gyerekek érthetetlen módon vigyorogni kezdtek,
mintha Nathan valami irdatlan butaságot csinálna, és
bőszen integettek. A férfi tagolatlanul felüvöltött -
a szarvasmarha bőg így a vágóhídon, amikor megcsú­
szik már lemészárolt társai gőzölgő vérén.
Amint lehetőség adódott rá, a kombi jobbra kanya­
rodott. A Wraith balra kanyarodott, olyan erővel gyor­
sítva, hogy Nathan Demeter úgy érezte, mintha látha­
tatlan kéz nyomná az üléshez.
Felhúzott ablakokkal is érezte a frissen nyírt fü tisz­
ta, tavasz végi illatát, érezte a kerti grillsütők füstjét és
a rügyfakadás zöld aromáját.

305
 Az égbolt bevörösödött, mintha vérezne az is. Rá­
préselt aranyfólia cafatoknak tűntek a felhők.
Nathan Demeter szórakozottan észrevételezte, hogy
a Wraith úgy megy, mint az álom. A motornak még
sosem volt ilyen jó hangja. Még sosem húzott így.
Nathan úgy gondolta, nyugodtan kijelentheti, a gyö­
nyörű bestia felújítása tökéletesen sikerült.

Biztosra vette, hogy szundított egyet a kormánykerék

mögött, de nem emlékezett rá, hogy elbóbiskolt volna.
Csak annyit tudott, hogy valamikor, mielőtt teljesen
besötétedett volna, lehunyta a szemét, és mire kinyi­
totta, a Wraith kavargó hópelyhek alagútjában, egy
decemberi éjszaka alagútjában száguldott. A saját vé­
res tenyérnyomaitól maszatos szélvédőn kipillantva
hótölcséreket látott kibomlani a fekete aszfalt fölött; a
kétsávos főút nem tűnt ismerősnek. Hófátylak libben­
tek kísértetekként, eleven selyemként.
Nathan próbálta elhinni, hogy amíg aludt, felérhet­
tek annyira északra, hogy kifogjanak egy rendhagyó
tavaszi hóvihart. Marhaság, vetette el az ötletet. Aztán
a hideg éjszakát és az ismeretlen országutat latolgatva
azt mondta magában, hogy csak álmodik, de nem hitte
el. Saját testének visszajelzései - hasogató fej, vértől ra­
gacsos, megfeszülő arcbőr, a kormánykerék mögötti
hosszú óráktól elgémberedett hát - túlságosan meg­
győzően írták le az ébrenlét állapotát. Az autó egy
harckocsi stabilitásával ülte meg az utat, soha meg

306
nem csúszva, soha meg nem inogva, kilencven alá soha
le nem lassítva.
A karácsonyi dalok végeérhetetlenül követték egy­
mást: „Ali I Want for Christmas Is You", „Silver Bells",
Joy to the World",„lt Came Upon aMidnight Clear".
Időnként Demeter tudatában volt a zenének. Időn­
ként nem. Semmi hirdetés, semmi hírműsor, csak ma­
gasztos kórusok adtak hálát az Úrnak, és Eartha Kitt
fogadkozott, hogy milyen nagyon jó kislány lesz, ha a
Télapó mindent teljesít a listájáról.
Amikor lehunyta a szemét, Nathan látta maga előtt
a mobiltelefonját a munkaasztalon a garázsban. Vajon
Michelle kereste már ott? Nyilván - mihelyt hazaért;
és tárva-nyitva találta az üres garázst. Mostanra magán
kívül van az aggodalomtól, és Nathan azt kívánta, bár­
csak nála volna a mobilja, nem azért, hogy segítségért
telefonáljon - úgy gondolta, bőven túl van azon, hogy
bárki segíthessen rajta-, hanem csak mert jólesett vol­
na hallani Michelle hangját. Fel akarta hívni a lányát,
és elmondani neki, hogy azért csak menjen el a sza­
ő

lagavatóra,és próbálja meg jól érezni magát. El akarta

mondani neki, hogy nem fél attól, hogy a lánya már
felnőtt nő - ha bármi igazán aggasztotta, akkor az az
volt, hogy megöregszik,és magányosantengődik majd
a lánya nélkül, de úgy gondolta, emiatt már nem kell
főjön a feje. El akarta mondani Michelle-nek, hogy ő
volt a legjobb dolog az életében. Ezt nem mondta neki
mostanában, és azelőtt se elégszer.
Hat órát töltött az autóban, mégsem érzett félelmet,
inkább csak egyfajtazsibbadt álmélkodást.Valamilyen

3D7
szinten már-már természetesnek tekintette a helyze­
tét. Előbb-utóbb mindenkiért eljön egy fekete autó.
Megjelenik, és elragad a szeretteidtől, és soha többé
nem látjátok egymást.
Perry Como pattogós hangon figyelmeztette a rá­
dióból, hogy most már aztán tényleg karácsonyias a
hangulat.
- Nem mondod, Perry - dünnyögte Nathan, aztán
rekedt, el-elcsukló hangon énekelni kezdett, az öklé­
vel döngetve hozzá a ritmust a vezetőoldali ajtón. Bob
Segert énekelt, a régi idők rockzenéjéről énekelt, arról
a fajta rockzenéről, ami, úgy tartják, gyógyír a lélek­
nek. Teli torokból üvöltötte a strófákat, egyíket a má­
sik után, és amikor elhallgatott, észrevette, hogy a rá­
dió közben magától kikapcsolt.
Na. Ez már önmagában príma ajándék karácsony­
ra. Az utolsó, amit kapok, gondolta.

Legközelebb arra nyitotta ki a szemét, hogy az arca

a kormánykerékhez nyomódik, a motor üresben jár, és
annyira sok a fény,hogy fáj tőle a szeme.
Elhunyorodott. Amikor kinyitotta a szemét, kék
paca volt a világ. Az éjszaka folyamán egyszer sem
fájt úgy a feje, mint most. A sajgás a koponyájában
olyan erős volt, hogy azt hitte, mindjárt elhányja ma­
gát. A fájdalom a szeme mögül sugárzott szét, vala­
miféle sárga ragyogásként. Igazságtalannak érezte ezt
a rengeteg fényt.

308
 Szétpislogta a szemében a könnyeket, és a világ újra
fókuszba került, kezdett kiélesedni.
Gázálarcot és terepszínű katonai gyakorlót viselő,
kövér férfi bámult be rá a sofőroldali ablak vérmasza­
tos tenyérlenyomatai között. A mustárzöld gázálarc
ősrégi volt, a második világháború környékéről.
- Maga meg ki a faszom?- kérdezte Nathan.
Úgy tűnt, mintha a kövér férfi fel-alá himbálózna.
Nathan nem látta a pasas arcát, de úgy gondolta, iz­
gatottságában ringatózhat a talpán.
A sofőroldali ajtó biztosítógombja hangos koppa­
nással kioldott.
A kövér férfinak volt valami a kezében - úgy nézett
ki, mint valami légfrissítő palackja. GYöMBÉRILLATÚ
LÉGFRISSÍTŐ, hirdette a palack oldalán a felirat, az
ódivatú grafikán pedig vidám anyukatípus vett ki mé­
zeskalács figurákkal teli tepsit a sütőből.
- Hol vagyok?- kérdezte Nathan Demeter. - Mi
fene ez a hely?
A Gázálarcos Ember meghúzta a kilincset,és kitár­
ta a sofőroldali ajtót az illatos tavaszi reggelre.
- Végállomás- mondta.
 Szent lukács Orvosi Központ, Denver

Amikor valaki érdekes meghalt, Hicks mindig lefény­

képezte magát a holttesttel.
Volt egy helyi hírolvasó - csinos, harminckét éves
nő, isteni platinaszőke hajjal és világoskék szemekkel
-, aki csúnyán túladagolta a kábítószert, és sikerült
megfulladnia a saját hányadékától. Hicks hajnali egy­
kor besurrant a hullaházba, kihúzta a nőt a tárolóból,
felültette, aztán átkarolta a derekát, és miközben le­
hajolt, hogy megnyaljaa mellbimbóját,kinyújtott kar­
ral csinált egy fényképet a mobiltelefonjával.Persze,
igazából nem nyalta meg a nőt. Az gusztustalan lett
volna.
És volt egy rocksztár is - egy kisebb rocksztár min­
denesetre. Abban a bandában játszott, amelyiknek
volt az a slágerea Stallone-filmben. A rocksztárral rák
végzett, és tincses barna hajávaléshosszú szempilláival
és széles, buja ajkaival úgy nézett ki holtában, mint
egy összeaszott öreg nő. Hicks kivette a tárolóból,
ördögvillába hajtogatta a kezén az ujjakat, aztán kö­
zelebb hajolt, és miközben maga is ördögvillát muta-

310
tott, lekapta magukat, ahogy együtt bandáznak. Meg­
ereszkedett szemhéjával a rocksztár álmatagnak tűnt
és menőnek.
Hicks a barátnőjétől, Sashától tudta meg, hogy egy
híres sorozatgyilkos van odalent a hullaházban. Sasha
ápolónőként dolgozott a gyerekosztályon, nyolc eme­
lettel feljebb. Sasha imádta Hicks fényképeit a halott
hírességekről, Hicks mindig neki e-mailezte el a ké­
peket először. Sasha fergetegesnek találta Hicks hu­
morát. Azt mondta, a The Daily Show-ban volna a he­
lye. Hicks is kedvelte Sashát. Az ápolónőnek kulcsa
volt a gyógyszeresszekrényhez,és szombat esténként
mindig lenyúlt kettejüknek valami finomat, egy kis
oxyt vagy gyógyászati kokaint, és amikor el tudtak
szabadulni pár percre, kerestek egy üres szülőszobát,
és Sasha kificergett a nővérruha bő szárú nadrágjából,
és a lábát a kengyelbe téve felfeküdt az asztalra.
Hicks még soha nem hallott a pasasról, úgyhogy
Sashaletöltött neki egy cikket a nővérállásszámítógé­
pén. A fotó elég rémes volt, kopasz,menyétarcú pasas,
a szája telis-tele éles, görbe fogakkal.Csillogó, kerek
szeme idiótán meredt elő sekély üregéből. A képalá­
írás szerint Charles Talent Manxot bő tíz éve zárták
szövetségi börtönbe, amiért tucatnyi szemtanú orra
előtt elégetett valami szerencsétlen fószert.
- Nem nagy szám a pasas- fanyalgottHicks.- Csak
egy alakot vágott haza.
- Tévedés.Manx rosszabb, mint John Wayne Gacy.
Egy csomó gyereket ölt meg. De mindenféle gye­
reket. Volt egy háza, ott csinálta. Kis angyalokat ag­
gatott a fákra, egyet-egyet az összes feltrancsírozott

311
gyerekért. Eszméletlen. Tök hátborzongatóan szim­
bolikus. Kis karácsonyi angyalok. Vérapó Házának
nevezték el, ahol csinálta. Vágod, Hicks? Vágod, hogy
mi a poén?
-Nem.
- Merthogy ott nyírta ki őket, plusz van ez a kará-
csonymotívum, vagyis hogy Télapó, így se vágod?
- Nem. - Hicks nem látta, mi köze Télapónak egy
ilyen Manx-féléhez.
- A ház leégett, de a díszek még mindig ott lógnak
a fákon. Mint valami emlékhely, olyan az egész. - Sa­
sha az ápolónői nadrág zsinórját húzkodta. - Mindig
begerjedek a sorozatgyilkosoktól. Más se jár a fejem­
ben, mint hogy milyen gennyes dolgokra volnék haj­
landó, hogy ne kelljen meghalnom. Most eredj fény­
képezkedni, aztán küld el e-mailben. És írd meg, mit
csinálsz velem, ha nem vetkőzöm le neked.
Hicks nem látta értelmét, hogy vitába szálljon ezzel
a fajta logikával, és amúgy is esedékes volt az ellenőr­
ző körútja. Ráadásul, ha a pasas megölt egy csomó
gyereket, tényleg megérheti csinálni róla egy képet, és
csatolni a gyűjteményhez. Hicks eddig vicces képeket
csinált, de úgy érezte, egy sorozatgyilkosos fotó is el­
kelne végre, hogy tanúsítsa jelleme sötétebb, komo­
lyabb oldalát.
Egyedül álldogálva a liftben Hicks fegyvert rán­
tott saját tükörképére, és így szólt: - Vagy ezt dugom
a szádba, vagy a méretes farkamat. - Sashára gyako­
rolt.
Minden szép és jó volt, amíg az adóvevöjéböl meg
nem szólalt a nagybátyja hangja: - Hé, seggfejkém,

311
játsszál csak nyugodtan azzal a pisztollyal, hátha go­
lyót eresztesz magadba, és felvehetünk a helyedre va­
lakit, aki nem akkora balfék, mint te.
Hicks elfelejtette, hogy a lift be van kamerázva. Még
szerencse, hogy rejtett mikrofont nem helyeztek el.
Hicks visszadugta .38-asát a pisztolytokba, és lehajtot­
ta a fejét, remélve, hogy a kalap karimája elrejti az ar­
cát. Dühével és megszégyenültségével küzdve, tíz má­
sodpercig kivárt, aztán megnyomta a gombot az adó­
vevőjén. Valami igazán szaftosat akart beszólni, hogy
végleg elhallgattassa a vén szarházit. Ehelyett azonban
csak egy nyomorúságos „Vettem, vége" telt tőle, azon
az elszoruló torkú, nyeszlett kis hangon, amit annyira
utált magától.
A biztonsági őri munkát Jim bácsi szerezte neki, si­
keresen kikozmetikázva életrajzából a tényt, hogy nem
fejezte be a középiskolát, illetve hogy egyszer őrizetbe
vették, mert közterületen, részegen, megbotránkozta­
tó magatartást tanúsított. Hicks még csak két hónapja
dolgozott a kórházban, de már két figyelmeztetést ka­
pott: egyszer késett, egyszer pedig nem jelentkezett
adóvevőn (éppen ő volt a soros a kengyelben a szülő­
asztalon). Jim bácsi már közölte vele, hogy amennyi­
ben egyéves munkaviszonya letelte előtt a harmadik
figyelmeztetést is begyűjti, kénytelenek lesznek meg­
válni tőle.
Jim bácsinak bezzeg nem volt baj a munkahelyi tel­
jesítményével, valószínűleg azért, mert összes teendője.
abban merült ki, hogy napi hat órán át ült a vagyonőri
irodában, és egyik szemével a monitorokat figyelte, a
másikkal pedig a Skinemax pomócsatomát. Harminc

313
éve tévézett tizennégy dollár per óra plusz teljes körű
munkáltatói járulékfizetésért. Hicks is valami ilyesmit
szeretett volna kifogni magának, viszont ha elveszíti
a biztonsági őri állását - és ehhez elég, ha még egyszer
figyelmeztetik-, simán előfordulhat, hogy vissza kell
mennie a McDonald'sba. Az pedig nem esne jól. Ami­
kor a kórházban aláírta a szerződést, már irigyelt
munkakört töltött be: az autós kiadóablaknál dolgo­
zott, és utálta volna megint a ranglétra aljáról kezdeni.
Ami ennél is rosszabb, valószínűleg Sashának is búcsút
inthetne, és a gyógyszerszekrény kulcsának is, meg a
sok-sok hancúrozásnak is a szülőszobában. Sasha odá­
ig volt Híck egyenruhájáért, és a férfi nem gondolta,
hogy a McDonald's idétlen hacukája is elnyerné a tet­
szését.
Hicks leért az alagsorba, előcaplatott a liftből. Né­
hány lépés után hátrafordult, és a lába közé markolva
csókot dobott az összezáródó liftajtó felé.
- Kapd be a tökömet, te hájas seggű, vén buzi
- mondta. - Azt bezzeg bírnád, mi?!
Az alagsorban nem volt nagy mozgás este fél ti­
zenkettőkor. A lámpák nagy részét - a kórház új taka­
rékossági kampányával összhangban - leoltották, ki­
véve egy-egy fénycsövet, tizenöt méterenként. Gyalo­
gosforgalom csak akkor volt, ha valaki nagy ritkán
átballagott az aluljárón az utca túloldalán lévő parko­
lóból.
Hicks becses tulajdona is ott parkolt: egy fekete
Trans Am, zebramintás üléshuzattal. És kék neonfé­
nyekkel az alvázon, úgyhogy amikor végigmennydör-

314
gött az úton, úgy nézett ki, mint valami ufó, egyene­
sen Spielberg E. T.-jéből. Még valami, amiről le kelle­
ne mondania, ha jelenlegi állását elveszíti. Ugyanis ki
van zárva, hogy hamburgersütögetésből futná a tör­
lesztő részletekre. Sasha imádott a Trans Amban dug­
ni. Be volt zsongva az állatokért, és a zebramintás mű­
szőr üléshuzat kihozta belőle a vadabbik énjét.
Hicks azt hitte, a sorozatgyilkos a hullatárolóban
lesz, de kiderült, hogy már kihozták a boncterembe.
Az egyik doki dolgozni kezdett rajta, aztán otthagyta,
hogy majd másnap befejezi a boncolást. Hicks felkat­
tintotta az asztalok fölötti lámpákat, de a helyiség
többi részében nem gyújtott villanyt. Behúzta a füg­
gönyt az ajtó kis üvegablakán. Zár nem volt, hogy rá­
fordíthatta volna, viszont a kitámasztó éket az ajtó alá
nyomta, nehogy rányissanak.
Akárki dolgozott is Charlie Manxon, távozás előtt
leterítette egy lepedővel. Ma este a sorozatgyilkosé
volt az egyetlen holttest a boncteremben. A kis fém­
táblán, ami alatt a kerekes boncasztalt leparkolták, ez
állt: HIC LOCUS EST UBI MORS GAUDET SUCCURRERE
VITAE. Hicks elhatározta, hogy egyszer már rákeres a
Google oldalán, és kideríti, mi a fenét jelent.
Lerántotta a lepedőt Manx bokájáig, hogy meg­
nézze magának a pasast. A mellkast fűrésszel felvág­
ták, aztán újra összeöltötték durva fekete fonállal. Az
„Y" alakú vágás függőleges szára egészen a szemérem­
csontig leért. Charlie Manx hosszú és aszott fütyköse
leginkább a Hebrew National hot dog virslijére ha­
sonlított. A férfinak ijesztő mélyharapása volt, úgy-

315
hogy kiálló görbe barna fogai alsó ajkába mélyedtek.
A szeme nyitva volt, és úgy tűnt, mintha üres tekinte­
tű álmélkodással bámulna Hicksre.
Hicks nem volt elragadtatva ettől. Épp elég hullát
látott már, de azoknak általában csukva volt a szemük.
Ha pedig nem, akkor a szemgolyó opálos volt, mintha
valami megalvadt volna odabent - talán maga az élet.
Ez a szempár viszont csillogó volt és éber, az élők sze­
me, nem a halottaké. Sóvár, madárszerű kíváncsiság
ragyogott benne. Nem, Hicksnek egyáltalán nem volt
ínyére a dolog.
Amúgy, nagy általánosságban, nem tartott a halot­
taktól. A sötétségtől se félt. jim bácsitól félt kissé, az
pedig kifejezetten aggasztotta, hogy Sasha egyszer
feldugja az ujját a végbelébe (váltig állította, hogy ez
olyasmi,ami tetszene Hicksnek), illetvevolt egy visz­
szatérő rémálma arról, hogy egyszer csak csupasz seg­
gel találja magát a munkahelyén, a fütyköse harang­
nyelvként himbálózik a két combja között, ahogy a
kórház folyosóin kóborol, és az emberek hátrafordul­
nak, hogy megbámulják. Ennyiben ki is merültek a
félelmei és a fóbiái.
Nem igazán értette, miért nem tették visszaManxot
a tepsibe, hiszen a mellkasi üreggel a jelek szerint vé­
geztek. Amikor viszont felültette a halottat - a hosz­
szú,csontos kezekkel az ölében a falnak támasztotta-,
alkoholos filccelrajzolt, szaggatott vonalat vett észre a
tarkón. Hát igen. A Sasha által letöltött újságcikkből
tudta, hogy Manx több mint egy évtizede hol magá­
nál volt, hol nem, persze hogy a dokik szét akarnak
nézni a fejében. Ráadásul ki ne akarna bekukkantani

316
egy sorozatgyilkos agyába? Egy tudományos publiká­
ció simán kijöhet a dologból.
A bonceszközök - a fürész, a csipeszek, a bordavá­
gók, a csontkalapács - görgős acélasztalkán sorakoz­
tak a holttest mellett. Hicks először arra gondolt, a
szikét adja Manx kezébe, az eléggé sorozatgyilkosos­
nak tűnt. Csak éppen túl kicsi volt. Hicks ránézésre
meg tudta mondani, hogy sehogy se mutatna a képen,
amit a szaros kis mobiltelefonja kamerájával készít.
A jókora, ezüstszínű csontkalapács viszont, na, az
már igen. A téglaforma fej egyik végén hegyes csőr,
a másikon hentesbárdot idéző vágóél. Alul a nyél kam­
póban végződött - ezt be szokták feszíteni a koponya
pereme alá, és úgy működtették, mint egy sörnyitót.
A csontkalapács hardcore volt.
Hicksnek jó egy percébe telt, hogy a kalapácsot
elhelyezze Manx kezében. Amikor meglátta Manx
betöredezett végű körmeit, elfintorodott: undorítóan
hosszúak voltak, és ugyanolyan sárgák, mint a pasas
redvás fogai. Manx úgy nézett ki, mint az a színész,
Lance Henriksen, az A bolygó neve: Halál-ban, feltéve,
hogy Henriksennek kopaszra borotválják a fejét, az­
tán agyba-főbe verik egy karóval.Mindehhez Manx­
nak kis, lecsüngő, rózsaszínű-fehér cicije volt, amely,
ó, borzalom, az anyja melltartójának tartalmára emlé­
keztette Hickset.
Magának a csontfürésztvette fel,és amikor átkarol­
ta Manx vállát, a hulla előreroskadt, a·nagy,kopasz fej
Hicks mellére kókadt. Ez teljesen rendben volt így:
ivócimborák,rendesen betintázva. Hicks előásta a mo­
bilját a tartójából, és karnyújtásra eltartotta magától.

317
Összehúzta a szemét, és vészjóslón vigyorogva elkat­
tintotta a fényképet.
Lefektette a holttestet, és a telefonra pillantott. Elég
vacak lett a kép. Hicks veszélyesnek akart látszani, de
a kényszeredett kifejezés az arcán inkább mintha arra
utalt volna, hogy Sasha végül mégiscsak beficeregtette
a kisujját az ánuszába. Már éppen azon gondolkodott,
hogy csinál még egy képet, amikor a boncterem ajtajá­
nak túloldaláról hangos beszélgetést hallott. Egy ször­
nyűséges pillanatra azt hitte, hogy az első hang jim
bácsié:
- Na, most pórul jár az a kis szarházi. Nem is sejti,
hogy ...
Miközben lepedőt libbentett a holttestre, Hicksnek
úgy kalapált a szíve, mintha egy Glockot ürítettek vol­
na ki gyorstüzelő üzemmódban. A hangok közvetle­
nül az ajtónál állapodtak meg, és Hicks biztosra vette,
hogy tulajdonosaik mindjárt megpróbálnak benyo­
makodni a helyiségbe. Az ajtóhoz indult, hogy kihúz­
za alóla az éket, és félúton járt, amikor rájött, hogy
még mindig nála a csontfürész. Remegő kézzel a mű­
szerkocsira tette.
Mire visszaért az ajtóhoz, kezdte összeszedni ma­
gát. Egy második férfihang felnevetett, aztán az első
mondta tovább a magáét:
-.mind a négy zápfogát. Szevofiuránnal elkábít­
„

ják, és amikor kivésik a fogakat, semmit nem érez az

egészből. Amikor viszont felébred, olyan érzés lesz,
mintha szájba baszták volna egy lapáttal...
Hicks nem tudta, ki készül fogorvoshoz, de ahogy
tovább hallgatta a hangot, rájött, hogy mégseJim bácsi

318
van a folyosón, hanem csak egy reszelős, vén szarházi
hangú vén szarházi. Várt, és amikor hallotta, hogy a két
férfi elsétál a folyosón, lehajolt, hogy kihúzza az éket
az ajtó alól. Elszámolt ötig, aztán kisurrant a helyiség­
ből. Ráfért volna pár korty víz, és kezet is akart mosni.
Még mindig kissé reszketegnek érezte magát.
Mélyeket lélegzett a hosszú, idegcsillapító séta köz­
ben. Mire a férfimosdóhoz ért, már többre vágyott né­
hány korty víznél: a beleit is ki kellett ürítenie.A moz­
gássérülteknek fenntartott fülkét választotta, lévén az
tágasabb. Amíg a fülkében trónolva bombákat potyog­
tatott a vécékagylóba, elküldte a Manx-fotót Sashá­
nak, a következő szöveggel: ,,Nadrág letol & bokafogás
csináld amit mondok ribanc vagyjön apa a csontfűrésszel.
Tali a szűlszobdban".
Ahogy a mosdó föléhajolvazajosanszürcsölnikezd­
te a vizet, nyugtalanító gondolatai támadtak. A folyo­
són beszélgetőhangok annyira ráijesztettek,hogy kép­
telen volt felidézni, ugyanúgy hagyta-e a holttestet,
mint ahogy találta. Sőt: az a szörnyű érzésevolt, mint­
ha Charlie Manx kezében felejtette volna a csontkala­
pácsot. Ha reggel így találják meg, valami okostojás
doki nyilvánkívánésilesz majd a miértekre, és biztosra
vehető, hogy Jim bácsi a teljes személyzetet lekapja a
körméről. Hicks nem esküdött volna meg rá, hogy ki­
állja a vallatást.
Úgy döntött, visszaballaga boncteremhez, és ellen­
őrzi, hogy rendet hagyott-e maga után.
Amikor a teremhez érve megállt, hogy belessen az
ajtóba épített ablakszemen, kiderült, hogy összehúzva
maradt a függöny. Ezt például rögtön rendbe kellett

319
tennie. Óvatosan benyitott, és elfintorodott. A nagy
sietségben, hogy odébbálljon a boncteremből, az összes
lámpát lekapcsolta - nemcsak a boncasztalok fölöttie­
ket, de a vészvilágítást is, ami pedig mindig égett,
a helyiség sarkaiban és az íróasztal fölött. A helyiség­
ben jód és benzaldehid szaga terjengett. Hicks hagyta,
hogy az ajtó sóhajtva becsukódjon mögötte, és a sötét­
ség burkába zártan megállt.
Miközben a villanykapcsoló után tapogatózott a
csempés falon, hirtelen mintha cipősarok csikkant vol­
na a sötétben, és fém csendült fémhez.
Hicks mozdulatlanná dermedve fülelt, és a követ­
kező pillanatban azt érezte, hogy valaki nagy sebes­
séggel feléje tart a helyiségen át. Nem utalt rá hang, és
nem is látott semmit. A bőrén érezte, és a dobhártyá­
ján, mint a légnyomásváltozást. A gyomra vizenyős
lett, hányinger fogta el. Leengedte kinyújtott jobb
kezét, mellyel eddig a villanykapcsolót kereste, és a
.38-asáért nyúlt. Félig sikerült előhúznia, amikor
meghallotta, hogy valami szisszenve feléje sújt a sö­
tétben, aztán az a valami - a leginkább alumínium
baseballütőhöz hasonlított - gyomron találta. Hicks
hörrenve összegörnyedt. A pisztoly visszacsusszant
a tokjába.
A furkós hátrahúzódott, aztán szisszenve lesújtott
megint. A bal füle fölött találta el Hickser, aki meg­
perdült, és eldőlt, mint egy zsák. Egyenesen hanyatt
vágódott, kizuhant egy repülőgépből, és aláhullott a
dermedt éjszakai égbolton át, csak zuhant és zuhant,
és hiába próbált minden erejével sikoltani, nem jött

320
belőle hang, mert a becsapódás az összes levegőt ki­
préselte a tüdejéből.

Amikor kinyitotta a szemét, egy szerényen mosolygó

férfi hajolt föléje. Hicks kinyitotta a száját, hogy meg­
kérdezze, mi történt, ám ekkor újra a fejébe hasított
a fájdalom; félrefordult, és Ierökázta a pasas fekete ci­
pőjét. A gyomra bűzös szökőkútként pumpálta fel a
vacsoráját - vietnami zöldséges csirke,Tso tábornok
eledele.
- Annyira sajnálom,ember - mentegetőzött Hicks,
amikor abbahagyta az öklendezést.
- Nem gond, fiam - mondta az orvos. - Maradjon
fekve.Felvisszük a sürgősségi osztályra.Agyrázkódá­
sa van. Meg kell néznünk, nem repedt-e meg a kopo­
nyája.
De Hicksnek közben már kezdett eszébe jutni,
hogy mi történt - hogy valaki leütötte a sötétben egy
fémbunkóval.
- A picsába! - kiáltott fel. - A büdös picsába!
A pisztolyom... Látta valaki a pisztolyomat?
A doki - a kitűzője szerint SOPHER - Hicks mellka­
sára tette a kezét, és nem engedte felülni.
- Azt hiszem, arra már keresztet vethet, fiam.
- Ne is próbálj felkelni, Ernie - szólalt meg Sasha.
Karnyújtásra állt tőle, és az arckifejezés,amivel ráme­
redt, a leginkább a szörnyülködéshez járt közel. Két
másik ápolónő is ott álldogált vele,sápadtnak és nyú­
zottnak tűntek mind.

321
 - Istenem, ó, édes istenem. Ellopták a .38"asomat.
Mást is elvittek?
- Csak a nadrágját - mondta Sopher.
- Csak a ... mit? Bassza meg, mit?
Hicks felszegte a fejét, hogy odanézzen, és azt.látta,
hogy deréktól lefelé teljesen meztelen, a fütyköse sza­
bad préda a doki, Sasha és a másik két nővér tekintete
számára. Megint hányinger kerülgette. Mintha visz­
szatérő rémálma vált volna valóra, az, amiben csupasz
üleppel flangál a munkahelyén, és mindenki őt bámul­
ja. Hirtelen az a gyomorszorító érzése támadt, hogy a
perverz geci, aki a nadrágját elvitte, esetleg a Sasha
által kilátásba helyezett ujjazást is elvégezte rajta.
- Hozzám ért? Hozzám ért az a mocsok?
- Nem tudjuk- mondta az orvos. -Talán nem. Le-
het, hogy csak nem akarta, hogy felkeljen és utána ira­
modjon, és úgy okoskodott, hogy meztelenül nem
fogja üldözőbe venni. Nagyon valószínű, hogy a pisz­
tolyát is csak azért vitte el, mert a tokban volt, a de­
rékszíján.
Az ingét viszont nem vitte el a pasas. A széldzseki­
jét elvitte, az ingét viszont nem.
Hicks elsírta magát. Aztán fingott egyet: nedves,
öblös altesti dudorászás szakadt ki belőle. Soha életé­
ben nem érezte magát ilyen nyomorúságosan.
- Úristen. Úristen. Mi a picsa bajuk van az embe­
reknek? - kiáltott tel.
Dr. Sopher a fejét rázta. - Ki tudja, mi járt a pasas
fejében? Lehet, hogy be volt állva valamitől. Vagy csak
egy perverz barom, aki ritka trófeára vágyott. Ez le-

322
gyen a rendőrök problémája. Nekem most maga a lé­
nyeg.
- Trófeára?! - kiáltotta Hicks, és elképzelte a nad­
rágját, bekeretezve, egy falon.
- Igen, nyilván. - Sopher doki a helyiség túlsó vége
felé pillantott a válla fölött. - Különben miért akarna
bárki belopózni ide, és ellopni egy hírhedt sorozatgyil­
kos holttestét.
Hicks fordított a fején - az agyában megszólalt egy
gong, és sötét zengéssel töltötte meg a koponyáját-, és
azt látta, hogy valaki a helyiség közepére tolta a ke­
rekes boncasztalt, és a holttest nincs sehol. Megint fel­
nyögött, és behunyta a szemét.
Aztán cipősarok szapora kipp-koppját hallotta kö­
zeledni a folyosón, és felismerni vélte Jim bácsi peckes
léptű masírozását: nyilván kirángatták az íróasztala
mögül, és ez nem töltötte el boldogsággal. Hicksnek
nem volt ésszerű oka rá, hogy féljen a bácsikájától. Itt
ő volt az áldozat; megtámadták, az isten szerelmére.
Csakhogy miközben magányosan és nyomorúságosan
sunyított egyedüli menedékében - a szemhéja mögöt­
ti sötétségben -, azt érezte, hogy a logika itt nem fog
szerepet kapni. Jim bácsi érkezik, és vele együtt befut,
ezüstkalapácsként lesújt a harmadik munkáltatói fi­
gyelmeztetés. Hickset szó szerint letolt gatyával kap­
ták rajta, és máris látta, hogy soha többé nem ölti ma­
gára a biztonsági őri egyenruhanadrágot.
Elveszett minden, egyetlen pillanat alatt ragadták el
tőle a boncterem sötétjében: a jó állás, a boldog napok,
Sashástul és kengyeles szülöasztalostul, a gyógyszer-

313
szekrényből elcsent finomságokkal és a vicces hulla­
fotókkal együtt. Még a zebramintás üléshuzatú Trans
Am is eltűnt, bár ez csak órák múlva derül majd ki.
A perverz geci, aki leütötte, magához vette a slusszkul­
csot, és elhajtott az autóval.
Oda minden. Az egész élete.
Eltűnt a halott Charlie Manxszal együtt, és soha
nem tér vissza.
 ROSSZ ANYA
2011. DECEMBER 16. -
2012. JÚLIUS 6.
 Lamari Rehabilitációs Központ,
Massachusetts

Lou a fiukat,Wayne-t is magávalvitte az előkarácso­

nyi látogatásra az elvonóba, ahol Vic McQieen hu­
szonnyolc napos gyógykezelését töltötte. Az angyal­
hajjal díszített drót karácsonyfaa pihenőszobában volt
felállítva, Lou-ék porcukorral meghintett fánkot vit­
tek a szupermarketből, azt ették hármasban.
- Itt mindenki dilinós? - kérdezte Wayne. Nem
volt benne félénkség,azt se tudta, mi fán terem.
- Itt mindenki alkoholista - mondta Vic. - Dilinó­
sok a múltkori helyen voltak.
- Akkor ez előrelépés?
- Vertikális mobilitás - mondta Lou Carmody.
- A családunkban minden a vertikális mobilitás körül
forog.
 Haverhill

Egy héttel később Vicet hazaengedték. Felnőtt korba

lépése óta előszörvolt tiszta, és hazament az anyjához,
hogy végignézze a haldoklását, tanúja legyen annak,
ahogy Linda McQyeen hősies erőfeszítésekárán pró­
bál végezni magával.
Ebben Vic is a segítségére volt: kartonszám vásá­
rolta anyjánaka Virginia Slim cigarettát, az anyjaked­
vencét, és együtt füstöltek. Linda akkor sem hagyta
abba a bagózást, amikor már csak fél tüdeje volt.
Ütött-kopott zöld oxigénpalackállt az ágyánál,az ol­
dalán a vörös lángokat ábrázoló piktogram fölött a
felirat: FOKOZOTTAN TŰZVESZÉLYES.Linda időnként
az arcához tartotta a maszkot pár korty levegőért, az­
tán leeresztette, és szippantott a cigarettájából.
- Szerinted nem lesz baj? Nem félsz,hogy... - Lin­
da az oxigénpalackfelé bökött a hüvelykujjával.
- Mitől? Hogy felrobbantod az életem? - kérdezte
Vic. - Elkéstél, anya.Már megtettem helyetted.
Mióta a tizennyolcat betöltve odébbállt, Vic egyet­
len napot sem töltött az anyja házában. Gyerekként

328
észre sem vette, milyen sötét van odabent. A ház ma­
gas fenyőfák árnyékában állt, és szinte egyáltalán nem
kapott természetes fényt, úgyhogy még délben is vil­
lanyt kellett gyújtani, ha látni akartad, merre mégy.
Most a ház cigarettától és inkontinenciától bűzlött.
Január elejére Vicnek kétségbeesett menekülhetnék­
je volt. A sötétség és a levegőtlenség Charlie „Vér­
apó" Manx házának szennyesledobó-kürtőjét juttatta
eszébe.
- El kéne utaznunk valahová nyáron. Házat bé­
relhetnénk fent a Tónál, mint régen. - A Winnipe­
saukee-tó mindig csak a „Tó" volt számukra, mintha
nem is létezne a világon más említésre méltó víztö­
meg, ahogy a „Város" is mindig Bostont jelentette.
- Van pénzem.
Igazából nem volt eler~sztve túlságosan. Elég ren­
des hányadát sikerült elinnia annak, amit megkeresett.
Azt, amit mégsem eresztett le a torkán, nagyrészt fel­
emésztették a jogi hercehurcák, illetve elment külön­
böző gyógykezelések számláira. De Vic még így is
jobb anyagi helyzetben volt, mint az átlag jó útra tért,
priuszos és tetovált alkoholista. Ráadásul újabb adag
pénz volt kilátásban, feltéve, hogy be tudja fejezni a
soron következő Keresőmotor könyvet. Időnként úgy
érezte, azért lett józan életű és egészséges, csak azért
gyógyult meg, hogy ha Isten is segít, befejezhesse a
következő kötetet. Pedig a fia kedvéért kellett volna.
Linda alamuszi, bágyadt mosolyában benne volt,
hogy mindketten tudják: nem húzza ki júniusig, tó­
part helyett nyáron ő már a házától három sarokra, a
temetőben üdül majd, ahol a nővéreit és a szüleit is

329
eltemették annak idején. De mégis így szólt: - Persze.
Szabadítsd meg Lou-t a fiadról, és hozd el őt is. Sze­
retnék egy kis időt tölteni azzal a gyerekkel, már ha
nem félsz, hogy rossz hatással leszek rá.
Vic ezt elengedte a füle mellett. A 12 lépéses önse­
gítő program nyolcadik lépésénél tartott: jóvátenni ér­
kezett Haverhillbe. Éveken át azt sem akarta, hogy
Linda ismerje Wayne-t, hogy része legyen a gyerek
életének. Örömét lelte abban, hogy korlátozta az anyja
és Wayne kapcsolatát, feladatának érezte, hogy meg­
védje a fiút a nagyanyjától. Most azt kívánta, bárcsak
inkább tőle védte volna meg valaki Wayne-t. A fiát is
ki kell majd engesztelnie.
- Apádat is összeismertethetnéd az unokájával, ha
már így benne vagy - mondta Linda. - Tudod, ott
lakik a környéken. Doverben. A Tótól nem messze.
Még mindig abból él, hogy a levegőbe röpít dolgokat.
Tudom, hogy örülne, ha megismerhetné a srácot.
Vic ezt is elengedte a füle mellett. Christopher
McO!ieent is ki kellene engesztelnie? Időnként úgy
gondolta, igen, aztán eszébe jutott, ahogy hideg vizet
csorgat a kimarjult öklére a mosogatónál, és elvetette
az ötletet.
Egész tavasszal esett az eső, Vic a haverhilli ház fa­
lai közé szorult a haldokló asszonnyal.Időnként olyan
erővelzuhogott, hogy úgy érezte magát, mint egy egér,
ami csapdába esett egy dob belsejében. Linda véres
slejmet köhögött fel egy gumivályúba,és a Food Net­
worköt nézte a bömbölő tévén. Vic számára kétségbe­
esetten vágyott cél, a túlélés záloga lett, hogy a házból
el-, illetve kiszabaduljon.Amikor behunyta a szemét,

330
egy tó sima felületét látta maga előtt, napnyugtakor,
a víz fölött kisujjnyi szitakötők siklottak.
A döntést, hogy kibérel egy helyet, mégis csak ak­
kor hozta meg, amikor egyik este Lou telefonált Co­
loradóból, és felajánlotta, hogy Wayne-nel tölthetné
a nyarat.
- Anyahiánya van a gyereknek - mondta Lou.
- Nem gondolod, hogy ideje összeröffennetek?
- Én benne vagyok - mondta Vic. Komoly erőfe-
szítésébe került, hogy ne remegjen meg a hangja. Fájt
a lélegzetvétel. Jó három év telt el, mióta Lou és ő
szétmentek. Vic nem bírta elviselni, hogy a férfi fenn­
tartások nélkül szereti, ő meg olyan gyatra a viszon­
zásban. Muszáj volt kilépnie a kapcsolatból.
Csakhogy más volt otthagyni Lou-t, és megint más
otthagyni a fiát. Lou az előbb azt mondta, hogy a gye­
reknek szüksége van az anyjára, de Vic úgy gondolta,
neki nagyobb szüksége van Wayne-re. A lehetőség,
hogy a fiával tölti a nyarat - az újrakezdés lehetősége,
hogy még egy esélyt kap, és megpróbálhat olyan anyja
lenni Wayne-nek, amilyet a fiú. megérdemel -, időn­
ként rémülettel töltötte el. Máskor pedig láng-fényes,
reszketeg reménnyel. Nem szerette ilyen intenzíven
megélni az érzéseit. Mintha megőrült volna, arra em­
lékeztette.
- Miért, részedről rendben van a dolog? Hajlandó
vagy rám bízni Wayne-t? Azután, hogy annyi mere­
dek húzásom volt?
- Ne már, haver - mondta Lou. - Ha kész vagy új­
ra felvenni a kesztyűt, Wayne simán bemegy veled
a ringbe.

331
 Vic nem emlékeztette Lou-t, hogy amikor két em­
ber bemegy a ringbe, általában azért teszik, hogy a
szart is kiverjék egymásból. De talán nem is volt any­
nyira rossz az a metafora. Wayne-nek akárhány jó oka
lehet rá, hogy le akarjon keverni neki néhány maflást.
Ha Wayne-nek bokszzsák kell, áll elébe. Ez is egy
módja az engesztelésnek.
Vic lázas kutatásba kezdett, hogy kerítsen egy he­
lyet, ahol a nyarat tölthetik, és aminek a környéke
megfelel a fejében lévő képnek. Ha még megvan a Ra­
leigh, percek alatt eltalált volna a tökéletes helyre,
egyetlen gyors kiruccanás az Ebúton át, és vissza. Per­
sze most már tudta, hogy igazából soha, egyetlen ki­
ruccanást sem tett a Rövidebb Út hídon át. Egy colora­
dói elmegyógyintézet lakójaként tudta meg kereső
akcióiról az igazságot. Épelrnéjűsége törékeny dolog
volt, két tenyere öblébe zárt pillangó, melyet minden­
hová magával vitt, állandóan azon aggodalmaskodva,
mi lesz, ha engedi kiröppenni - vagy óvatlanul össze­
roppantja.
A Rövidebb Út híján kénytelen volt a Google-ra
hagyatkozni, ahogy mindenki más. Április végéig tar­
tott, mire sikerült megtalálnia, amit akart, egy kis nya­
ralót, harmincméteres partszakasszal, saját kikötővel
és kocsiszínnel. És mindez egyetlen szinten helyezke­
dett el, úgyhogy Lindának nem kell majd lépcsőn fel­
kapaszkodni. Ekkorra félig-meddig maga is elhitte,
hogy az anyja velük tart, és hogy további engesztelé­
sekre kerülhet sor. Még egy rámpa is volt a ház mö­
gött, Linda kerekes székének.
 Az ingatlanügynök fél tucat A4-es fotót küldött, és
Vic az anyja ágya szélére kuporodott, hogy együtt né­
zegessék a fényképeket.
- Látod a kocsiszínt? Kitakarítom, és berendezem
műteremnek. Fogadjunk, hogy isteni illata van - mond­
ta Vic. - Fogadjunk, hogy olyan az illata, mint a szé­
nának. Meg a lovaknak. Nem is értem, hogyhogy nem
volt lómániás periódusom. Azt hittem, kötelező az
összes elkényeztetett kislány életében.
- Chris meg én nem igazán törtük magunkat, hogy
elkényeztessünk, Vicki. Nem volt hozzá merszem. Mai
fejjel nem hiszem, hogy egyáltalán lehetséges. Már­
mint elrontani a gyerekünket. Mire rájöttem a dolgok
nyitjára, már nem volt tétje az egésznek. Valahogy
mintha sosem lett volna túl sok érzékem a gyerekneve­
léshez. Annyira féltem, hogy rosszat találok csinálni,
hogy szinte sosem jutottam el odáig, hogy jót csinál­
jak.
Vic kipróbált néhány szóba jöhető választ magában.
A Nem vagy egyedül, volt az egyik. A Te minden tőled
telhetőt megtettél, nem úgy, mint én, egy másik. A har­
madik: Szerettél, a legjobb tudásod szerint. Bármit meg­
adnék, ha visszamehetnék az időben, hogyjobban szeres­
selek. De nem találta a hangját - összeszorulta torka-,
és a pillanat elmúlt.
- Különben meg - folytatta Linda -, nem kellett
neked ló. Ott volt helyette a kerékpárod. A Raleigh.
Az messzebbrevitt téged bármilyenlónál.Tudod, pró­
báltam előkeríteni. Pár évvelezelőtt. Úgy emlékeztem,
hogy apád eldugta az alagsorban, és arra gondoltam,

333
odaadhatnám Wayne-nek. Mindig is úgy gondoltam,
hogy az a bicikli fiúnak való. De eltűnt. Fogalmam
sincs, hová. - Az asszony elcsendesedett, félig lecsukó­
dott a szeme. Vic lecsusszant az ágyról. De mielőtt az
ajtóhoz ért volna, Linda megszólalt: - Te sem tudod,
mi lett vele, ugye, Vic? A Raleigh-jel?
Volt a hangjában valami alattomos, valami veszélyes.
- Eltűnt - mondta Vic. - Én is csak ennyit tudok.
Mire az anyja: - Tetszik a nyaraló. A tóparti házad.
Jó helyet találtál, Vic. Tudtam, hogy sikerülni fog. Eb­
ben mindig jó voltál. Hogy megtalálj dolgokat.
Vic karja libabőrös lett.
- Most pihenj, anya. - Az ajtóhoz lépett. - Örülök,
hogy tetszik a hely. Ki kéne ugranunk valamikor, nem­
sokára. Ha aláírtam a szerződést, egész nyárra miénk
a ház. Felavathatnánk. Eltölthetnénk pár napot oda­
kint, csak mi ketten.
- Persze - mondta az anyja. - És visszafelé beug­
runk abba a hamptoni étterembe, a Terry'sbe. Iszunk
egy turmixot.
Az amúgy is félhomályos szoba hirtelen mintha
még jobban elsötétült volna. Mint amikor felhő vonul
át a nap előtt.
- Frappét - mondta Vic rekedten. - Ha turmixot
akarsz, máshová kell menned.
Az anyja bólintott. - Igaz.
- Most hétvégén - mondta Vic. - Most hétvégén
ki is megyünk.
- Majd meg kell nézni a naptáramat - mondta az
anyja. - Hátha más terveim vannak.

331
 Reggel elállt az eső, és Vic ahelyett, hogy hétvégén
a Winnipesaukee-tóhoz vitte volna az anyját, kivitte a
temetőbe, és eltemette az első forró és kék májusi ég­
bolt alatt.

Felhívta Lou-t - hajnali egykor a Keleti időzóna sze­

rint, a Hegyvidéki szerint még csak tizenegykor -, és
azt mondta: - Szerinted Wayne mit akar majd csinál­
ni? Két hónapra jön. Abban se vagyok biztos, hogy két
napra le tudom kötni.
Lou-t meghökkentette a kérdés. - Tizenkét éves a
srác. Nyugis kölyök. Tuti, hogy minden bejön neki,
amit te szeretsz.Mit szeretsz?
-A whiskyt.
Lou hümmögött egy sort. - Jó, hát én inkább a te­
niszre és társaira gondoltam.
Vic teniszütőket vásárolt,de fogalma sem volt,tud-e
teniszezniWayne. Ő maga is olyan régenjátszott utol­
jára, hogy arra sem emlékezett, hogyan kell pontot
szerezni. Csak annyit tudott, hogy a szeretetről akkor
sem kell lemondanod, amikor semmid sincs. Hiszen,
például: tizenöt-semmi, angolul, fifteen-love.
Fürdőruhákat vett, strandpapucsokat, napszemüve­
geket, frizbiket. Naptejet is vett, de remélte, hogy
Wayne nem akar majd túl sok idót tölteni a napon.
A bolondokháza és az elvonó közötti időszakaiban
teletetováltatta a karját és a lábát, és a túl sok napsütés
árt a tintának.

335
 Feltételezte, hogy Lou is a gyerekkel repül a keleti
partra, és meglepődött, amikor Lou lediktálta neki
Wayne járatának a számát, arra kérve, hogy telefonál­
jon, ha a gép megérkezett.
- Repült már egyedül?
Mire Lou: - Még nem repült egyáltalán, de én nem
aggódnék emiatt. Haver. Ez a srác kőkeményen önel­
látó. Nem ma kezdte.Tizenkét éves,de ezzel az erővel
ötven is lehetne.Azt hiszem, jobban izgatja a repülés,
mint hogy odaér-e hozzád egyáltalán. - Suta, zavart
csend. - Bocs, Vic. Nem beszólás akart lenni.
- Nem gond, Lou - mondta Vic.
Tényleg nem zavarta. Sem Lou, sem Wayne nem
mondhatott olyat, amit zokon vett volna. Rászolgált
a kritikára, az utolsó szóig.Azok után, hogy éveken át
mennyire utálta az anyját, nem gondolta volna, hogy
ő maga még rosszabbul teljesít majd anyaként.
- Egyébként nem egyedül utazik. A kutyánkat,
Hoopert is magávalviszi.
- Rendben= mondta Víc. - És ő mit eszik?
-Általában amit a padlón talál. A távirányítót.
A fehérneműdet. A szőnyeget. Olyan, mint a filmben
az a tigriscápa, aminek Dreyfuss egy rendszámtáblát
talál a gyomrában, amikor felnyitja a halász pasas há­
zában. Ezért neveztük el Hoopernek. Emlékszel a
Cápa című filmre?
- Csak az egyik folytatását csíptem el, tévén, az el­
vonőban. Azt, amelyikben Michael Caine játszott.
A vonal túlsó végén újabb, de ezúttal döbbent és
értetlen csend.

336
 - Jézusom. Nem csoda, hogy szétmentünk- szólalt
meg aztán Lou.
Három nappal később Vic már reggel hatkor a Lo­
gan repülőtéren volt, és a terminál ablakán át figyelte,
ahogy Wayne 727-ese a kiszállóhídhoz gurul. Az uta­
sok előbukkantak az alagútból, és görgős kézipogy­
gyászukat maguk után húzva, néma kis csoportokban
eláramlottak Vic mellett. A tömeg már kezdett gyé­
rülni, és Vic próbálta elhessegetni az aggodalmat -
hol a fenében lehet Wayne? Jól diktálta le Lou a járat
adatait? Még nincs is a felügyelete alatt a gyerek, és
máris elszúrta ... És akkor végre kisétált, a karja a há­
tizsákja köré fonva, mintha a kedvenc játék mackóját
hozná. Vic láttán ledobta, és az anyja megölelte, a fü­
léhez dugta az orrát, a nyakát harapdálta, míg Wayne
nevetve-kiabálvanem követelte, hogy eressze el.
- Tetszett a repülés?- kérdezte Vic.
- Annyira tetszett, hogy felszállás után rögtön el-
aludtam, és semmit nem láttam az útból.Tíz perce még
Coloradóban voltam, most meg itt vagyok. Hát nem
őrület? Ilyen hirtelen ekkora távolságot megtenni?
- De, az. Kész téboly - mondta Vic.
Ketten kellettek hozzá, hogy Hooper kiságynyiku­
tyahordozóját leemeljék a futószalagról. A hatalmas
bernáthegyi szájából nyálfonál lengedezett. Egy te­
lefonkönyv maradványai hevertek a ketrec alján a lá­
bainál.
- Az mi volt? - kérdezte Vic. - Ebéd?
- Szeret rágni, amikor ideges - felelte Wayne.
-Mint te.

337
 Visszaautóztak Linda házához, ahol pulykahúsos
szendvicset reggeliztek. Hooper egy doboz szaftos
kutyaeledellel, az új strandpapucsok egyikével és Vic
még ki sem csomagolt teniszütőjével ütötte el az éh­
ségét. A házban a kitárt ablakok ellenére is cigaretta­
hamu, mentol és vér szaga terjengett. Vic berámolta
a kocsiba a fürdőruhákat, a rajztábláit, a tustintáit és a
vízfestékeit, a kutyát és a fiút, akit szeretett, csak ép­
pen nem ismert (illetve nem érdemelt meg - ő leg­
alábbis ettől tartott), és elhúzták a csíkot északra, nya­
ralni.
Vic McQueen Anya Próbál Lenni, második rész, fu­
tott át az agyán.
A Diadal még váratott magára.
 Winnipesaukee-tó

Aznap reggel,amikor Wayne rátalált aTriumph, vagy­

is Diadal márkájú motorkerékpárra, Vic lent volt a
stégen két összegubancolódott damilú horgászbottal.
A botokat a nyaraló szekrényében találta - két rozs­
dapettyes régiség a nyolcvanasévekből,a monofil zsi­
nórok ökölnyi gubancba gabalyodva.Vicnek rémlett,
mintha látott volna egy szerelékesdobozt a kocsiszín­
ben, és elküldte Wayne-t, hogy keresse meg.
Aztán ült a stég szélén, és a lábát a vízbe lógatva
küszködött a csomóval.Amikor kokainozott - régeb­
ben, bizony, ez is megtörtént -, egy boldog órán át
elbíbelődött volna a csomóval,ugyanúgy élvezte vol­
na, mint a szexet. Olyan virtuózan babrált volna azon
a csomón, mint Slash a gitárján, szólózás közben.
Így viszont öt perc után feladta. Semmi értelme.
A szerelékesdobozban biztos lesz kés. Az embernek
tudnia kell, mikor van értelme kibogozni valamit, és
mikor kell elvágni a kurva szálakat.
Ráadásul a vízen villódzó napfénytől megfájdult a
szeme. Különösen a bal. Vic tömörnek és nehéznek

33S
érezte a bal szemét, mintha ólomból volna s nem pe­
dig puha, eleven szövetből.
Elnyújtózott a hőségben, úgy várta Wayne vissza­
tértét. Szívesen szunyókált volna, de ahányszor kez­
dett álomba merülni, felrezzent, mert a fejében meg­
szólalt a bolondlány-dal.
Először a denveri elmegyógyintézetben hallotta
a bolondlány-dalt - ide vonult be, miután a Garfield
Street-i házat felgyújtotta. A bolondlány-dal csak
négysoros volt, de senki - se Bob Dylan, se John Len­
non, se Byron vagy Keats -, soha senki nem fűzött ösz­
sze négy sort ilyen magvas és szívbe markoló verssé.

Senki nem alszik szemhunyást se, amikor ezt a dalt éneklem!

Pedig egész éjjel ordítom, éssenki ne szóljon be énnekem.
Vic minden vágya, hogy suhanjon végre a kurva biciklijén!
Miért nem rögtön Télapószánján akar utazni a retkeskretén!

Erre a dalra riadt fel a klinikán töltött első éjszakáján.

Egy nő énekelte valahol a zárt osztályon.És nem csak
úgy magában énekelgetett: Vicnek szerenádozott.
Bolondlány háromszor-négyszer is elvisította-üvöl­
tötte a dalt, rendszerint éppen akkor, amikor Vic
kezdett volna elszenderedni. Bolondlányra időnként
olyan nevetésrohamjött rá, hogy nem tudta végigéne­
kelni a dalt.
Vic is visított. Azért visított, hogy valaki hallgattas­
sa már el végre azt a kurvát. Más betegek is kiáltozni
kezdtek, végül az egész osztály kiáltozott, mindenki
azt üvöltötte, hogy csendet, hagyják őket aludni, hall­
gattassa már el valaki a kornyikálást. Vic rekedtre vi-

340
sította magát, aztán jöttek az ápolók, hogy lefogják, és
injekciós tűt döfjenek a karjába.
Napközben dühösen fürkészte betegtársai arcát,
bűntudat és kimerültség jelei után kutatva. De mind
kimerültnek tűntek és bűnbánónak. Csoportterápiás
foglalkozásokon a fülét hegyezve figyelt a többiekre,
hátha rekedt hangja leleplezi az éjszakai kornyikálót.
De mind rekedtek voltak, a viszontagságos éjszakák­
nak, a csapnivaló kávénak és a cigarettának köszön­
hetően.
Egyik este aztán a bolondlány nem hallatott többé
magáról a bolond dalával. Biztos tekintettel voltak a
többi betegre, gondolta Vic, és másik épületszárnyba
költöztették. Fél éve volt kint a kórházból, mire végül
felismerte a hangot, és rájött, hogy ki volt a bolond­
lány.
- Az a motor a garázsban a miénk? - kérdezte
Wayne. Mielőtt Vic feldolgozhatta volna a kérdést,
megtoldotta egy másikkal: - Mit énekelgetsz?
Vic csak most vette észre, hogy suttogja magában
a dalt. Sokkal kellemesebb volt így, lágy hangon, mint
amikor visítva-nevetve harsogta a diliházban.
Felült, megdörgölte az arcát. - Nem tudom. Sem-
mit. ,
Wayne sötét, kétkedő pillantást küldött feléje.
Hooper idomított medveként slattyogott mögötte,
ahogy nehézkes, apró lépésekkel kiment a stégre. Egy
nagy, ütött-kopott, sárga szerszámosládát cipelt, két
kézre markolta a fogantyút. Az út harmadánál a fo­
gantyú kicsúszott a kezéből, és leejtette a ládát. A stég
megrázkódott.

341
 - Megtaláltam a szerelékes dobozt.
- Az nem szerelékes doboz.
- Azt mondtad, barna dobozt keressek.
- Ez sárga.
- Helyenként barna.
- Helyenként rozsdás.
- És? A rozsda is barna.
Wayne felnyitotta a szerszámosládát,elfintorodott.
- Ez nem pecázáshoz való?- A különös tárgy,amit
elővett, úgy nézett ki, mint egy miniatűr, matt sarló­
penge, olyan kicsi volt, hogy elfért a tenyerén. - Ho­
rog alakú.
Vic tudta, mi az,pedig évek óta nem látott ilyesmit.
Aztán végre eljutott a tudatáig, mit mondott Wayne,
amikor kiért a stégre.
- Hadd nézzem azt a dobozt.
Maga felé fordította, és némán meredt a lapos,rozs­
dás csavarkulcskészletre,a guminyomásmérőre és a ré­
gi slusszkulcsra,aminek a TRIUMPH szót préselték
a szögletes fejébe.
- Hol találtad?
-Annak a régi motornak a hátsó ülésén. A nyara-
lóvaljár a motor is?
-Mutasd.
 A kocsiszín

Vic csak egyszerjárt a kocsiszínben:amikor szem­

ügyre vette az ingatlant. Az anyjának arról beszélt,
hogy kitakarítja a helyet, és műteremként használja
majd, egyelőreviszont a ceruzáiés a festékeinem ju­
tottak tovább a hálószobai szekrénynél,és a kocsi­
színbenugyanolyanfelfordulásuralkodott,mint a be­
költözésüknapján.
A kocsiszínegyetlenhosszú,keskenyhelyiségvolt,
annyira telehalmozvakacatokkal,hogy alig lehetett
megközelíteni a hátsó falat. Még megvoltak a bok­
szok,amikbenannak idején a lovakálltak.Vic imádta
a hely illatát, a benzin, a föld, a régi,szárazszéna és a
nyolcvanéveszikkadógerendákparfümjét.
Vic Wayne korában felköltözött volna a padlásra
a galambok és a repülőmókusokközé. De nem úgy
tűnt, hogy az ilyesmi Wayne-nek annyira bejönne.
Wayne nem vágyott interaktív kapcsolatraa termé­
szettel.Lefényképezteaz iPhone-jával,aztán a kijelző
fölé görnyedvepiszkálgatta.A tóparti házban a Wi­
Fit szerettea legjobban.
 Wayne nem a négy fal között akart maradni. Wayne
a mobiltelefonja belsejében akart maradni. Neki az
iPhone-ja volt a fedett híd, hogy elmeneküljön egy
olyan világból, ahol anya egy őrült alkoholista, apa pe­
dig egy százhúsz kilós autószerelő, aki nem végezte el
a középiskolát, és lron Mannak öltözik a képregény­
klub összejövetelein.
A motorkerékpár a kocsiszín végében állt, egy fes­
tékkel összefröcskölt ponyva alatt, de így is kivehető
volt az alakja. Vic az ajtón belépve rögtön kiszúrta, és
nem is értette, hogyan nem vette észre, amikor leg­
utóbb benézett a helyiségbe.
De az értetlenség csak egy másodpercig tartott. Vic
McQyeennél senki nem tudta jobban, milyen köny­
nyen elsikkadnak fontos dolgok egy jó adag vizuális
zűrzavarban. Ez az egész hely olyan volt, mint a Ke­
resőmotor könyvek valamelyik illusztrációja. Találj el
a motorkerékpárhoz a kacatlabirintusban - anélkül,
hogy a kifeszített drótokba beleakadnál -, aztán pat­
tanj fel rá, és szökj meg! Tényleg, nem is rossz ötlet
egy jelenethez, érdemes eltárolni, további megfonto­
lásra. Vic nem engedhette meg magának, hogy akár
egyetlen jó ötletet veszni hagyjon. De megengedhe­
ti-e bárki?
Wayne megfogta a ponyva egyik sarkát, Vic a má­
sikat, és hátralibbentették a motorról.
A motorkerékpárt szutyok és fűrészpor borította,
fél centi vastagon. A kormányt és a műszereket be­
szőtték a pókok. A fényszóró a vezetékein fityegett.
A porréteg alatt a könnycsepp alakú benzintank áfo-
nyavörös és ezüstszínű volt, krómozott TRIUMPH fel­
irattal az oldalán.
Úgy nézett ki, mint egyjárgány valami régi motoros
filmből - de nem olyanból, ami tele van meztelen ci­
cikkel, kifakult színes felvételekkelés Peter Fondával,
hanem a régebbi, szelídebb motoros filmek valame­
lyikéből,valami fekete-fehérből, ahol még a versenyek
és a nagybetűs FÉRFI körül forgott minden. Vic máris
belezúgott.
Wayne végighúzta a kezét az ülésen, a szürke kosz­
móra nézett a tenyerén. - Megtartjuk?
Mintha valami kóbor macskárólbeszélne.
Még szép, hogy nem tarthatták meg. Nem az övék
volt. Hanem az idős nőé, akitől a házat bérelték.
És mégis.
És Vic mégis úgy érezte, mintha már az övékvolna.
- Kétlem, hogy működik egyáltalán.
-Na és? - kérdezte Wayne a tizenkét évesek pök-
hendi magabiztosságával. - Javítsd meg. Apa meg­
mondhatná, hogyan.
- Apád már megmondta, hogyan.
Vic nyolcévigpróbált Lou társa lenni. Nem mindig
ment jól, és nem mindig ment könnyen, de azért volt
néhány boldog napjuk a műhelyben. Lou szerelte,Vic
festette a motorokat, a hűtőben. hideg sör, a rádióból
szólt a Soundgarden. Vic Lou-val együtt csúszott­
mászott a motorok körül,világított neki, és kérdezget­
te. A férfi kitanította a biztosítékokról, fékbetétekröl,
gyújtáselosztókról.Vic szeretett vele lenni akkoriban,
és szinte jól érezte magát a bőrében.
 - Szóval, gondolod, hogy megtarthatjuk? - erőskö­
dött Wayne.
- Az idős hölgyé, akitől a házat béreljük. Esetleg
megkérdezhetem, hogy eladja-e.
- Fogadjunk, hogy nekünk adja. - ,;MIÉNK", fir­
kantotta Wayne a poros üzemanyagtartályra az ujjá­
val.- Miféle idős hölgy akarna egy ilyen állatjárgány-
nyal furikázni? .
- Például az olyan, mint aki itt áll melletted - vágta
rá Vic, és letörölte a tenyerével a feliratot.
Aranysárga porpillék libbentek kavarogva a kora
reggeli napfény pászmájába.
„ENYÉM", pingálta Vic a benzintank oldalára,
Wayne pedig maga elé tartotta az iPhone-ját, és le­
fényképezte.
 Haverhill

Mindennap, ebéd után, Sigmund de Zoet szakított

magára egy órácskát, és a terepasztalán felsorakozta­
tott parányi katonákat festegette. Az egész napból ezt
az egy órát szerette a legjobban. Hallgatta Frobisher
szextettjét, a Felhőatlasz-t a Berlini Filharmonikusok
előadásában, és pingálta a németeket a tizenkilencedik
századi sisakjaikban és szárnyas kabátjaikban és gázál­
arcaikban. A miniatürizált táj a száznyolcvanszor száz­
nyolcvanas furnérlapon a verdun-sur-rneuse-i csatatér
fél hektárjának felelt meg: vérrel elegy sár, megégett
fák, kusza bozótosok, szögesdrót és holttestek.
Sig büszke volt precíz ecsetkezelésére. Aranysujtást
festett váll-lapokra, mikroszkopikus rézgombokat ka­
bátokra, rozsdafoltokat sisakokra. Úgy érezte, amikor
az emberkéi tökéletesen ki lesznek festve, olyasfajta
feszültség járja majd át őket, mintha bármelyik pilla­
natban önálló életre kelhetnének, és rohamra indul­
hatnának a francia arcvonal ellen.
Éppen dolgozott rajtuk, amikor végre megtörtént
a csoda - amikor végre megmozdultak.

347
 Egy sebesült németet festett: az emberke keze a
mellkasát markolta, szája néma kiáltásra tárva. Sig pi­
ros festéket szedett az ecsetre, hogy a német katona
ujjai köré pacsmagolja, de amikor feléje nyúlt, az em­
berke hátrébb húzódott.
Sigmund meghökkenten meredt a két és fél centis
katonára a csuklós karú lámpa erős fényében. Aztán
megint feléje nyúlt az ecset hegyével, és a katona
megint elhúzódott.
Sig harmadszor is próbálkozott - Maradj nyugton,
te kis szarházi, gondolta-, és teljesen elhibázta: a ka­
tona helyett a fém lámpaernyőre húzott egy vonást.
És már nem csak ez az egykatona mozgott. Hanem
mind. Egymás felélendültek, izegtek-mozogtak, mint
a gyertyaláng.
Sigmund végighúzta a kezét a homlokán, forró és
sikamlós verejtéket tapintott. Amikor nagy levegőt
vett, mézeskalácsgyömbérillata csapta meg az orrát.
Agyvérzés, gondolta. Agyvérzést kaptam. Annyi,
hogy ezt hollandul gondolta, mivelhogy pillanatnyi­
lag az angoltudása cserbenhagyta, jóllehet ötéves ko­
ra óta főként csak angolul kommunikált.
Az asztal széle felé nyúlt, hogy feltápászkodjon, de
elvétette, és a diófa padlóra zuhant. A jobb oldalán
landolt, és érezte, hogy a csípőjében elpattan valami.
Mint száraz ág egy német bakancs talpa alatt. Az
egész ház megremegett a zuhanás erejétől, és a férfi
- még mindig hollandul - azt gondolta: Ez majd ide
hozza Gisel!e-t.
- Hö!p-kiáltotta. - Ik heb een slag. Nr. Nr. - Valami
nem stimmelt azzal,amit mondott, de kellett egy má-

348
sodperc, hogy rájöjjön, miért. Hollandul volt. A fele­
sége nem fogja megérteni. - Giselle! Elestem!
Az asszony nem jött, és nem is válaszolt. Sigmund
törte a fejét, vajon mivel foglalatoskodhat, hogy nem
hallja a kiabálását, aztán eszébe ötlött, hogy biztos
odakint van a szerelővel, aki a légkondicionálót jött
megjavítani. A szerelő, egy olajfoltos kezeslábast vise­
lő, köpcös kis ember, valami Bing akárki, egy selejtes
kondenzátortekercset jött kicserélni a gyártó megbí­
zásából.
Signek mintha kitisztult volna kissé a feje idelent
a padlón. Amikor fent ült a széken, a levegő kezdett
levesszerűen sűrűnek és lomhának tűnni, fülledtnek
és enyhén émelyítőnek, és ehhez társult még a gyöm­
bérillat a semmiből. Idelent viszont hűvösebb volt, és
úgy tűnt, a világ hajlik a jó magaviseletre. Sig megpil­
lantott a padlón egy csavarhúzót, hónapok óta kereste,
most ott hevert a munkaasztal alatt, a porgomolyagok
között.
Combnyaktörés. Ebben biztos volt, érezte a törés
helyét, mintha forró huzal ágyazódott volna be a bőre
alá. Arra gondolt, ha mégis sikerülne feltápászkodnia,
a székét alkalmi mankóként használva átszökdécsel­
hetne a szobán az ajtóhoz, és ki a hallba.
Talán a bejárati ajtóig is elérhetne, hogy kikiabáljon
a szerelőnek. Vagy Vic McQpeennek az utca túlolda­
lán. Illetve mégse. Vicki valahol New Hampshire-ben
nyaral a fiával. Nem, ha csak a konyhai telefonig ki
tudna botorkálni, hívhatná a vészhelyzeti telefonszá­
mot, és abban reménykedne, hogy Giselle rátalál, mi-

349
előtt a mentőautó bekanyarodik a házukhoz. Nem
akarta felesleges megrázkódtatásnak kitenni.
Sig felnyúlt hosszú karjával, megkapaszkodott a
székben, és hagy nehezen felkecmergett. Igyekezett
nem ránehezedni a bal lábára, de így is fájt. Hallotta
kattanni a csontot.
- Giselle! - kiáltotta megint, torokhangú bömbö­
léssel. - Gott dam, Giselle!
A szék fölé hajolt, és a két kezével az ülés peremén,
hosszan, reszketegen beszívta a levegőt - és megint
megcsapta az orrát a gyömbéres mézeskalács mellbe­
vágóan erős, karácsonyiasillata.
Agyvérzés, gondolta megint. Ez történik, amikor
szélütés éri az embert. Az agy összevissza működik,
olyasmik illatát érzed, amik nincsenek is ott, és köz­
ben összeplattyanvaolvadozikkörülötted a világ,mint
szutykos hó a meleg tavaszi esőben.
Sigmund az ajtó felé fordult. A műhely ajtaja né­
hány lépésre volt csak, és tárva-nyitva állt. Elképzelni
sem tudta, hogyan nem hallhatná meg Giselle a kia­
bálását, ha bárhol a házban van. Úgyhogy vagy oda­
kint van, a zajos légkondicionáló mellett, vagyvásárol,
vagy halott.
Amikor még egyszer fontolóra vette a lehetősége­
ket - odakint a zajos légkondicionáló mellett, vásárol,
illetve halott -, rémülten állapította meg, hogy a har­
madik lehetőség sem kizárható egyáltalán.
Megemelte a széket, előrébb csúsztatta a padlón,
maga is utána szökkent. Most, hogy állt, megint kő­
tyagosnak érezte magát, a gondolatai úgy sodródtak,
mint tollpihék a meleg szélben.

350
 Egy dal ismétlődött újra meg újra a fejében, idióta
verklimuzsikaként. - Volt egy öreg hölgy, lenyelt egy le­
gyet, tyetye. Csak tudnám, miért nyelte le - nehogy aztán
légy legyen a végzete! Tyetye. - A dal hangereje egyre
fokozódott, míg végül úgy tűnt, nem is a fejében szól,
hanem körülötte a levegőben,és egyenesen feléje tart
a folyosón.
- Volt egy öreg hölgy, pókot nyelt a drága, izgett-moz­
gott, jicergett, csiklandozott odabent az összes szőrös lába
- énekelte a hang. Sipítós volt és hamis, és furcsán
tompa, mintha a távolból, egy szellőzőcsövön át ér­
kezne.
Sig felpillantott, és egy gázálarcos férfit látott el­
haladni a nyitott ajtó túloldalán.A gázálarcosférfi Gi­
selle-t vonszolta maga után a folyosón. Giselle nem
adta jelét, hogy bánná. Csinos kék vászonruha volt raj­
ta, és kék magas sarkú, de ahogy a férfi vonszolta, az
egyik lábáról lejött a cipő, és a padlóra esett. Ősz szá­
lakkal csíkozott, hosszú,gesztenyebarna haja a Gázál­
arcos Ember öklére volt csavarva,lehunyt szemű, kes­
keny,csontos arca ünnepélyesnek tűnt.
A Gázálarcos Ember oldalra fordította a fejét, be­
nézett a műhely ajtaján. Sig még soha nem látott ilyen
borzalmasat. Mintha Vincent Price-t látta volna ab­
ban a filmben, amikor egy tudós keresztezte magát
egy rovarral. Az idegen férfinak gumi ufófeje volt,
csillogó üveglapokkal a szemek, és groteszk szeleppel
a száj helyén.
Valami nem stimmelt Sig agyában, valami, ami ta­
lán egy agyvérzésnél is rosszabb. 0 kozhat-e halluci­
nációkat az agyvérzés? Egyik kipingált német ka-

351
tonácskája lemasírozott a verduni csatateret mintázó
terepasztalról, elrabolta Giselle-t, és most maga után
vonszolja a közlekedőfolyosón. Lehet, hogy ezért
olyan keserves Signek függőleges helyzetben marad­
ni? A németek megszállják Haverhillt, és elárasztot­
ták az utcát mustárgázzal. De nincs is mustárillat.
Gyömbérillat van.
A Gázálarcos Ember intőn felemelte az ujját,jelez­
ve, hogy mindjárt visszajön,aztán folytatta útját a fo­
lyosón, a hajánál fogva vonszolva Giselle-t. És újra
rázendített az éneklésre. '
- Voltegy öreghölgy - énekelte -, egy kecskétnyelt le ő,
le ó. Lenyelte, pedig nem is volt oroszlán, Leo leo. Csak egy
telhetetlen ribanc!
Sig rároskadt a székre. Nem érezte a lábát, egyiket
sem. Amikor az arcához nyúlt, hogy letörölje az iz­
zadságot, szemen bökte magát.
Bakancsos léptek vágtak át a műhely padlóján.
Signek komoly akaraterejébe került, hogy a fejét
felemelje.Mintha jókora súlyt kellett volna egyensú­
lyoznia a feje tetején.
A Gázálarcos Ember megállt a terepasztalnál,és le­
nézett a kráterek lyuggatta, szögesdrót-varratos pusz­
tulásra. A keze a csípőjén. Sig végre megismerte, mi­
lyen ruha van rajta. A Gázálarcos Ember a légkondi­
cionáló-szerelő olajfoltos kezeslábasát viselte.
- Emberkék, emberkék! - lelkendezett a Gázálar­
cos Ember. - Imádom az emberkéket! Szellős hegy­
nek oldalán, árnyas völgynek legalján, emberkéktől
úgy félünk, kóborolni nincs merszünk! - Sigre nézett,
és így folytatta: - Mr. Manx szerint ördöngös rímfa-

351
 ragó vagyok. Szerintem meg csak egy költő, annyi,
hogy eddig nem tudtam róla. Hány éves a felesége,
uram?
Sig nem szándékozott válaszolni. Meg akarta kér­
dezni, mit művelt a szerelő Giselle-lel. Aztán mégis
így szólt: -1976-ban házasodtunk össze. A nejem öt­
venkilenc éves. Tizenöt évvel fiatalabb, mint én.
- Vén kujon! Így tiporni a liliomot. Gyerek egy
szál se?
- Nrö. Nincs. Mintha hangyák mászkálnának a fe­
jemben.
- Az a szevoflurántól van - mondta a Gázálarcos
Ember. - A légkondin keresztül fúvattam be a házba.
Látom én, hogy a feleségének nem volt gyereke. Azok
a kemény kis cicik ... Megtapiztam kicsit, és elmond­
hatom magának, hogy egy olyan nőnek, aki már szült,
nincs ilyen cicije.
- Miért csinálja ezt velünk? Miért van itt? - kér­
dezte Sig.
- Maguk pont szemben laknak Vic McQyeennel.
Plusz két férőhelyes garázsuk van, de csak egy autójuk
- felelte a Gázálarcos Ember. - Amikor Mr. Manx
befut, lesz hol parkolnia az autójával. A kerekek a
Wraithen forognak ésfaragnak, forognak ésfaragnak, fo­
rognak ésfaragnak. A kerekek a Wraitben faragnak és
faragnak, órákon át, naphosszat.
Sig de Zoet arra lett figyelmes, hogy apró neszek
sorozata - sercegés,reccsenés és tompa puffanás - is­
métlődik, újra meg újra. Képtelen volt megállapítani,
honnan jöhet. Olyan volt, mintha a feje belsejében
szólna, ugyanúgy,mint ahogy korábban a Gázálarcos

353
Ember dala is mintha a fejében szólt volna. Gondola­
tok helyett ez maradt neki: sercegés, reccsenés és puf­
fanás.
A Gázálarcos Ember lepillantott rá. - Ez a Victoria
McQ.ieen viszont úgy néz ki, mint aki rendesen el
van eresztve mellesleg. Maga látta a saját szemével.Mit
gondol,jó csöcsevan?
Sig némán nézett vissza rá. Értette, mit kérdez, de
fogalma sem volt, mit válaszolhatna egy ilyen kérdés­
re. Vic McQ.ieen még csak nyolcévesvolt- Sig agyá­
ban kislány lett megint, egy kislány, aki fiúbiciklivel
jár. Időnként átjött, és segített a kis figurák kifesté­
sében. Gyönyörűség volt figyelni, ahogy dolgozott,
ahogy néma odaadássalpingálta az emberkéket, a sze­
me összehúzva,mint aki hosszú alagútba sandít, és azt
kémleli, hogy mi lehet a túloldalon.
- Miért, nem ő a szembeszomszéd? - kérdezte
a Gázálarcos Ember.
Sig nem szándékozott megmondani. Nem szándé­
kozott együttműködni. Kollaborálni, jutott eszébe va­
lahonnan.
- De igen - hallotta a saját hangját. Aztán meg:
- Miért árultam el ezt magának? Miért válaszolok a
kérdéseire?Nem vagyok kollaboráns.
- Ezt is a szevofluráncsinálja - mondta a Gázálar­
cos Ember. - El se hinné, mi mindent mondanak az
emberek, miután kaptak tőlem egy kis gyömbérillatú
füstöt. Az egyik öreg mama, ha nem volt hatvannégy
éves, akkor egy se, azt mondta, egyetlenegyszer élve­
zett el életében: amikor én seggbe kurjantottam. Hat­
vannégy éves!Durva, nem? Nevét se tudom még, seggét

354
se.fogom még, és csak azt tudom, hogy ő még csak most
hatvannégy?- A Gázálarcos Ember egy gyerek ártat­
lan, gyöngyöző kacagásávalfelnevetett.
- Ez valami igazságszérum volna? - kérdezte Sig.
Irdatlan erőfeszítésébe került, hogy a kérdést verbalí­
zálja; minden szó egy-egy vödör víz volt, amit puszta
kézzel húzott fel egy mély kútból.
- Nem pontosan, de tény, hogy fellazítja a gátláso­
kat. Nyitottabbá teszi az embert az új ötletekre. Látná,
amikor a feleségefelébred.Úgy rá fog bukni a farkam­
ra, mint gyöngytyúk a takonyra. És meg lesz győződ­
ve róla, hogy ez így helyénvaló! Ne aggódjon. Nem
kell végignéznie.Maga akkor már halott lesz. Figyel­
jen: Hol van Vic McQyeen? Egész nap szemmel tar­
tottam a házat, de nem úgy néz ki, mintha otthon
volnának. Csak nem utazott el nyaralni?Az bebaszna.
Az csúnyán bebaszna!
Sigmund de Zoet nem válaszolt. Valami elvonta
a figyelmét. Végre eljutott a tudatáig, hogy mit hall,
hogy honnan jön az a sercegés,az a reccsenés,az a puf­
fanás.
Mégsem csak képzelte a hangot. A lemezről szólt,
amit munka közben hallgatott, a Felhőatlasz szextett,
a Berlini Filharmonikusok előadásában.
Lejárt a lemez.
 Winnipesaukee-tó

Amikor Wayne elment a napközis táborba, Vic mun­

kához látott az új könyvén - és a Triumphon.
A szerkesztője felvetette, hogy ideje volna előállni
egy ünnepi tematikájú Keresőmotor-ral - egy karácso­
nyi kaland szépen fogyna a könyvesboltokban. Vic elő­
ször ösztönös undorral hátrahőkölt az ötlettől, mintha
savanyú tej szúrós szaga csapta volna meg az orrát. De
volt néhány hete, hogy megfontolja magában a dolgot,
és ő is úgy látta, hogy egy ilyen kötet brutálisan piac­
képes lenne. Plusz látta maga előtt, milyen helyes lesz
a Keresőmotor selyemcukor-csíkos baseballsapkában
és sállal. Meg sem fordult a fejében, hogy a Vulcan mo­
torkerékpár motorblokkja alapján megtervezett robot­
nak semmi szüksége sálra.jól fog kinézni, ez a lényeg.
Vic képregényrajzoló volt, nem mérnök. A valóság tő­
le elmehetett a búsba.
Helyet csinált a rajzállványának a kocsiszín végé­
ben, és munkához látott. Azon az első napon három
órát tűzött ki maga elé, és egy összetöredezett jegű
tavat rajzolt meg nonfotografikus kék ceruzájával. Ke-

356
resőmotor és kis barátja, Bonnie, egymásba kapasz­
kodtak egy úszó jégtáblán. Mad Möbius Stripp ott
volt alattuk tengeralattjárójában, ami úgy nézett ki,
mint egy kraken: kinyújtott karjai a jégtábla körül me­
redeztek. Vic legalábbis abban a hitben volt, hogy po­
lipkarokat rajzolt. Mint mindig, most is felhangosított
zene mellett dolgozott, és idővel teljesen kikapcsolt az
agya. Rajzolás közben sima és ránctalan volt az arca,
mint egy gyereké. És olyan gondtalan is.
Rajzolt, amíg görcsöt nem kapott a keze, akkor ab­
bahagyta, és kisétált a szabadba, a karját a feje fölé
emelve nyújtózott, hallgatta a gerince ropogását. Az­
tán bement a nyaralóba, hogy egy pohár jeges teát
töltsön magának; ebéddel nem vesződött - amikor
könyvön dolgozott, alig evett -, utána visszament a
kocsiszínbe, hogy kigondolja, mi legyen a második ol­
dalon.Úgy okoskodott, hogy nem árthat, ha töprengés
közben bütyköl kicsit a Triumphon.
Azt tervezte, nagyjából egy órát bíbelődik a motor­
kerékpárral, aztán folytatja a rajzolást. Ehelyett három
órát dolgozott a motoron, és tíz perc késéssel jelent
meg Wayne-ért a napközis táborban.
Ettől kezdve délelőtt volt a könyv, délután pedig a
motor. Rájött, hogy be kell állítania egy ébresztést, és
akkor mindig időben odaér Wayne-ért. Június végére
kisebb kazalnyi vázlatrajza volt, és a motorblokkig, illet­
ve a puszta fémvázig lecsupaszította a Triumphot.
Munka közben énekelt, de alig volt tudatában.
- Senki nem alszik szemhunyást se, amikor ezt a dal
éneklem! Pedig egész éjjel ordítom, és senki ne szóijon be
énnekem - zengte, amikor a motoron dolgozott.
 Amikor pedig a könyvön dolgozott, ezt énekelte: -
Karácsonyországba vitt minket az apu, renszaruasszd­
non utazott volna nagyon. Karácsonyországba vitt min­
ket az apu, és a napot ~ ütöttük együtt agyon.
De a két dal igazából egy volt.
 Haverhill

Július elsejénVic ésWayne faképnél hagyták aWinni­

pesaukee-tavat,ésvisszaindultakMassachusettsbe,Vic
anyjának házához. Ami most már Vic háza volt. Foly­
ton elfelejtette.
Lou Bostonba repült, hogy Wayne-nel töltse a füg­
getlenség napját, és lásson egy igazi nagyvárositűzijá­
tékot, mert az eddig kimaradt az életéből. Vic azzal
akarta tölteni a hétvégét, hogy átnézi halott anyjahol­
miját, és igyekszik nem berúgni. Úgy tervezte, ősszel
túlad a házon, és visszamegy Coloradóba. Ezt még
meg kellett beszélnie Lou-val. A Keresőmotor-on bár­
hol dolgozhatott.
A 495-ösön torlódás alakult ki. Vic ésWayne csap­
dába kerültek az országúton, az alacsony,gomolygó
felhőkkelteli, agyzsibbasztóégbolt alatt. Vic úgy érez­
te, nem volna szabad, hogy egy ilyen égboltot bárki­
nek színjózanon kelljen elviselnie.
- Nem félsz a kísértetektől? - kérdezte Wayne, mi­
közben arra vártak, hogy előttük meginduljanak az
autók.

359
 - Mi van? Be vagy gyulladva, hogy nagyi házában
töltjük az éjszakát? Ha még ott volna is a szelleme, ne­
ked akkor se akarna ártani. Szeretett téged.
- Nem - felelte Wayne közönyös hangon. - Csak
tudom, hogy régebben beszéltek hozzád a szellemek,
ennyi az egész.
- De már nem beszélnek - mondta Vic, és amikor
végre megindult kicsit a forgalom, a leállósávban si­
került eljutniuk a lehajtóig. - Soha többé, gyermek.
Anyád annak idején becsavarodott kissé. Ezért kellett
kórházba vonulnom.
- Szóval a hangok nem voltak igaziak?
- Persze hogy nem. Aki halott, az halott is marad.
A múlt elmúlt.
Wayne bólintott. - Az kicsoda? - kérdezte aztán,
már a behajtójukon. A ház felé irányult a tekintete.
Vic kísérteteken gondolkodott, nem figyelt, ezért
nem vette észre előbb a bejárati lépcsőn üldögélő lányt.
Amikor parkolóállásba tette a sebességváltót, a látoga­
tó felkelt ültéből.
A koptatott farmernadrág Vic látogatóján egészen
szétrongyolódott a térdnél és a combon, és nem a di­
vatos módon. Egyik kezében a lány cigarettát tartott,
amiről halvány füst szállt fel. A másik kezében egy
irattartó volt. Véznának és reszketegnek tűnt, mint a
kábítószeresek. Vic elsőre nem tudta hová tenni, de
biztosra vette, hogy ismerik egymást. Fogalma sem
volt, ki a látogató, de úgy érezte, valami módon évek
óta várta ezt a találkozást.
- Ismeritek egymást? - kérdezte Wayne.

360
 Vic megrázta a fejét. Átmenetileg képtelen volt rá­
találni a hangjára. Az utóbbi fél év nagy részét azzal
töltötte, hogy úgy kapaszkodott az épelméjűségbe és
az alkoholtól való tartózkodásba, ahogy a boltból ha­
zatérő idős nő öleli magához az élelmiszerekkel meg­
rakott papírzacskót. Most, miközben a bejárati ajtó
felé meredt, érezte, hogy a zacskó alja kihasad, és meg­
adja magát.
A kábítószeres lány a magas szárú Chuck Taylor
dorkóban ideges, szörnyűségesen ismerős kis integető
mozdulatra emelte a kezét.
Vic kinyitotta az ajtaját, kiszállt, és az autó elejét
megkerülve Wayne és a lány közé állt.
- Segíthetek? - krákogta. Ráfért volna egy pohár
víz.
- Bízom b-b-benne, ho-ho-há-há-há ... -Mint aki
belesült egy tüsszentésbe. A lány elsötétült arccal ki­
préselte magából a választ. - Hogy igen. Mert elsza­
badult.
- Kiről beszél?
- A Wraithről - mondta Maggie Leigh. - Megint
úton van. Kvkéne a hidad, és m-megpróbálni elkapni
a m-m-m-mocskot, Vic.

Víc hallotta, hogy mögötte Wayne kiszáll a kocsiból,

az ajtaja puffanva becsapódik.A fiú kiengedte Hoopert
a hátsó ülésről. Vic szólni akart neki, hogy üljön visz­
sza a kocsiba, de nem tudta megtenni anélkül, hogy
ne adta volna jelét a félelmének.

361
 A nő rámosolygott. Volt egyfajta ártatlanság és mes­
terkéletlen kedvesség az arcában, amit Vic alapvetően
az őrültekkel hozott összefüggésbe. Épp elég ilyen ar­
cot látott az elmegyógyintézetben.
- Nagyon sajnálom - mondta a látogató. - Nem·így
akartam m-m-m ... - Most meg olyan volt, mintha
fulladozna. - ... megérkezni. M-m-m-m ... Úristen.
M-m-MMM-MAggie vagyok. A dadogós lány. B-b­
bo-bo ... elnézést. Együtt teáztunk egyszer. Lehorzsol­
tad a t-t-térded. Jó régen volt. Alig voltál öregebb, mint
most a f-f-f... - Elhallgatott, nagy levegőt vett, újra
próbálkozott..- Mint a nagyfiad. D-d-de szerintem
emlékszelt-te rám.
Szörnyű volt hallgatni, ahogy beszélni próbál -
mintha azt figyelné az ember, ahogy valaki lábak nél- .
kül vonszolja magát a járdán. Azelőtt nem nyökögött
ennyire,gondolta Vic,változatlanul fenntartva ugyan­
akkor azt a meggyőződését, hogy a kábítószeres lány
egy mentálisan labilis és valószínűleg veszélyes ide­
gen. Azon kapta magát, hogy képes a két véleménnyel
anélkül zsonglőrködni, hogy azt érezné, önellentmon­
dásba keveredett.
A kábítószeres lány egy pillanatra Vic kezére tette
a kezét, de forró és nyirkos volt a tenyere, és Vic gyor­
san elhúzódott. Amikor a lány karjára pillantott, azt
látta, hogy Maggie bőre cigarettával van összeégetve:
fénylő hegektől lyuggatott csatatér.Rengeteg heg volt,
egyesek eleven rózsaszínűek és frissek.
Amikor Maggie rápillantott, a tekintetében sértett­
séggel vegyes zavar tükröződött, de mielőtt Vic szó­
hoz juthatott volna, Hooper viharzott oda hozzájuk,

362
és Maggie Leigh lába közé dugta az orrát. Maggie ne­
vetve eltolta magától a kutya kutakodó orrát.
-T-t-t-te jó ég. Úgy látom, saját jetid van. N-na­
gyon d-d-durva - mondta. A kutyán túlra pillantva
Wayne-en állapodott meg a tekintete. - Te p-p-p-pe­
dig nyilván Wayne vagy.
- Honnan tudja a nevét? - kérdezte Vic rekedten.
Közben, őrültség, de ezt gondolta: A betűdominók nem
adnak ki tulajdonnevet.
- Neki d-d-d-de ... ajánlottad az első k-k- könyve­
det - felelte Maggie. - A k-könyvtárban m-m-meg­
volt m-m-m-mind. Annyira sz-sz-sz-szurkoltam ne­
ked.
Vic felemelte a hangját: - Wayne?Vidd be Hoopert
a házba.
Wayne füttyentett, csettintett a nyelvével,és elbal­
lagott Maggie mellett, a kutya meg követte. A házba
érve Wayne határozott mozdulattal bezárta maguk
mögött az ajtót.
- M-m-mindig azt hittem, hogy m-m-m-majd írsz
- szólalt meg Maggie. - Megígérted. Vártam, hogy
esetleg hallatsz m-m-magadról, miután M-M-M­
Manxot letartóztatták, de aztán eszembe jutott, hogy
biztos szabadulni akarsz az emlékétől.T-t-többször is
majdnem írtam n-n-neked, de féltem, hogy a szüleid
k-k-ké ... faggatnának rólam, később m-m-meg azt
gondoltam, hogy b-b-b-biztos engem is el akarsz fe­
lejteni.
Megint mosolyognipróbált, és Vic látta, hogy több
foga hiányzik.

353
 - Nézze, Ms. Leigh. Úgy gondolom, hogy maga
össze van zavarodva. Nem ismerjük egymást. Nem tu­
dok segíteni - mondta Vic.
Vicet az rémítette meg legjobban, hogy úgy érezte,
ez pontosan fordítva van. Nem Maggie volt összeza­
varodva: az ő arca a holdkórosok rendíthetetlenségé­
től ragyogott. Ha itt bárki összezavarodott, akkor az
Vic volt. Lelki szemei előtt látta az egészet: a könyvtár
hűs, sötét üregét, az íróasztalon szétszórt, sárgulásnak
indult betűdominókat, a pisztoly formájú bronz papír­
nehezéket.
- Ha nem ismersz, honnan tudod a vezetékneve­
met? Most nem hangzott el - mondta Maggie, csak
éppen újabb adag dadogással megspékelve - jó fél
percbe telt, mire kinyökögte.
Vic csendet kérőn fölemelte a kezét, és abszurd
mellébeszélésként elengedte a füle mellett a kijelen­
tést, mint ahogy az is volt. Még szép, hogy elhangzott
Maggie vezetékneve. Mondta, amikor bemutatko­
zott, Vic ebben biztos volt.
- Viszont úgy látom, ma~a nagyon is sok mindent
tud rólam - folytatta Vic. - Ertse meg, hogy a fiamnak
fogalma sincs Charles Manxról. Soha nem beszéltem
neki arról a szörnyetegről. És nem fogom hagyni,
hogy így kelljen tudomást szereznie róla, egy... egy
idegentől. - Majdnem azt mondta: egy idegbetegtől.
- V-világos. N-n-n-nem is akartalak megijeszteni
b-b-benneteket, se téged, se a gy-gy-gy...
- Pedig sikerült.
- De-de-de Vic...
- Ne szólítson így.Nem ismerjük egymást.

364
 - Hívjalak inkább K-K- Kölyöknek?
- Nem akarom, hogy bárhogy hívjon. Azt akarom,
hogy menjen el.
- D-d-de t-t-t-t-tudnod kell Mő-mő-rna-ma ...
- Kész nyögdécselés volt, amit csinált, kétségbeesésé-
ben, hogy kimondja a szót.
-Manxról.
- Kösz. Igen. El kell cl-cl-döntenünk, mit k-k-kez-
dünk vele.
- Mit kezdünk mivel? Hogy értette azt, hogy Manx
megint úton van? Legkorábban 2016-ban helyezhet­
nék szabadlábra, és utoljára azt hallottam, hogy kó­
mában van. Még ha fel is ébredne, és tényleg szaba­
don engednék, akkor is lenne vagy kétszáz éves. De
nem engedték szabadon, merthogy engem értesítettek
volna, ha mégis megteszik.
- Annyira azért n-rr-nem öreg. Legyen szá-szá­
sző-sző... - Mintha gyújtózsinór sercegését utánozta
volna. - Száztíz!
- Jézusom. Nem vagyok hajlandó ilyen zagyvasá­
gokat hallgatni. Három percet kap, hogy elhúzza a
csíkot, hölgyem. Ha még akkor is itt rontja a levegőt,
magára uszítom a rendőröket.
Vic lelépett a járdáról a fűre, hogy Maggie-t kike­
rülve a bejárati ajtóhoz menjen.
Nem jött össze.
- Azért n-n-nem értesítettek a szabadlábra he­
lyezéséről, mert nem helyezték szabadlábra. Elvileg
m-m-meghalt. T-tavaly m-m-m-májusban.
Vic megtorpant. - Elvileg meghalt?
Maggie átnyújtotta a barna irattartót.

355
 A borító belső oldalára egy telefonszámot írtak.
Vic a számra pillantott, és megakadt rajta a tekintete.
A területi kód után az első három számjegy a szüle­
tésnapja volt, a következő négy szám pedig nem négy
szám volt, hanem négy betű, FUFU mint fiuk you fuck
you - eldadogott káromkodás.
Az irattartó fél tucat újságcikket tartalmazott, kü­
lönböző napilapokból, HERE-! KÖZKÖNYVTÁR- IOWA
ÁLLAM, HERE fejlécespapírra kinyomtatva.A megsár­
gult szélű papírlapok vízfoltosak és girbegurbák vol­
tak.
Az első újságcikk a Denver Post-ban jelent meg.

CHARLES TALENT MANX

FELTÉTELEZETT SOROZATGYILKOS HALÁLA
SZÁMOS KÉRDÉST VET FEL

A bélyegnyifotón a rabosításkor készült fénykép volt

látható: csontsovány arc, kidülledő szem és vértelen,
szinte ajak nélküli száj. Vic megpróbálta elolvasni
a cikket, de elhomályosodott a látása.
Eszébe jutott a szennyesledobó-kürtő - ahogy a
szeméből patakzik a könny, és a tüdeje megtelik füst­
tel, a „Holly Jolly Christmas" dallamával kísért gon­
dolattalan pánik.
A cikkből néhány szavas töredékek ötlöttek a sze­
mébe: Parkinson-kórhoz hasonló degeneratív betegség...
rövid megszakításokkal kómában fekszik ... tucatnyi em­
berrablási ügy gyanúsítottja ... Thomas Priest meggyilko­
lásáért ... hajnali két órakor leállt a légzése.

366
 - Nem tudtam - szólalt meg. - Nekem erről senki
nem szólt.
Túlságosan meg volt rendülve, hogy a dühét Maggie­
re összpontosíthassa. Ugyanazt hajtogatta magában.
Meghalt. Meghalt, és most már elengedheted az emlékét.
Meghalt, úgyhogy az életednek ez a része lezárult.
A gondolat nem töltötte el gyönyörűséggel, viszont
kilátásba helyezett valami annál is jobbat: a megköny­
nyebbűlés lehetőségét.
- Fogalmam sincs, miért nem közölték velem, hogy
Manx meghalt - mondta.
- Ny-ny-nyilván mert e-e-ciki lett v-volna. Nézd
m~g a k-k-k-kővetkező oldalt.
Vic csüggedten látogatójára emelte a tekintetét,
mert eszébe jutott, mivel lépett oda hozzá az elején -
hogy „Manx megint úton van". Gyanította, hogy kez­
denek rátérni a lényegre, Maggie Leigh mentális prob­
lémájára, az elmebajnak arra a sajátos esetére, ami az
iowai Here-böl egészen a massachusettsi Haverhillig
hozta, csak hogy ezt az irattartót átadhassa.
Lapozott az irattartóban.

FELTÉTELEZETT SOROZATGYILKOS
HOLTTESTÉNEK NYOMA VÉSZ
A HULLAHÁZBÓL -A SERIFF! HIVATAL
,,MORBID VANDALIZMUS"-T EMLEGET

Vic átfutotta az első néhány bekezdést, aztán össze­

csukta és Maggie felé nyújtotta az irattartót.
- Valami perverz ellopta a holttestet, na bumm.

367
 - N-n-n-nem hiszem - felelte Maggie, és nem fo­
gadta el az irattartót.
Fűnyíró robajlott életre valahol az utcában. Vic csak
most vette észre, milyen meleg van a ház előtt az ud­
varon. A felhőkön át is perzselte a fejét a nap.
- Szóval azt hiszi, hogy a pasas csak megjátszotta a
halálát. Elég ügyesen, hogy két orvost is átejtsen. Va­
lahogy. Pedig már belekezdtek a test boncolásába.
Nem. Várjon. Maga azt hiszi, hogy Manx tényleg
meghalt, csak aztán negyvennyolc órával később élet­
re kelt. Kihúzta magát a hullatárolóból, felöltözött, és
elsétált.
Maggie arca - egész teste - elernyedt a mélységes
megkönnyebbüléstől. - Igen. Ezért t-t-t-tettem meg
ekkora utat. M-m-m-mert tudtam, hogy t-t-te hi­
szel n-nekem. Nézd meg a k-k-k-kővetkezö cikket.
Van egy pa-pa-pa-pa ... egy fickó Kentuckyban, aki
eltűnt az otthonából az antik Rolls-Royce-szával
együtt. A cikk nem állítja, hogy ez ugyanaz a k-k-ko­
csi, mint M-M-Manxé, de ha m-m-m-rnegnézed a
k-képet ...
- Nem nézek meg szart se- mondta Vic,ésMaggie­
hez vágta az irattartót. - Húzzon el a picsába az udva­
romból, maga flúgos ribanc!
Maggie szája kinyílt és becsukódott, éppen úgy,
mint annak idején a hatalmas, öreg koi pontyé az iro­
dája fő látványosságáulszolgálóakváriumban a Here-i
Közkönyvtárban.Vic tökéletesen emlékezett a helyre,
pedig sosemjárt ott.
Most már fortyogott a dühe, és le akarta forrázni
vele Maggie-t. Nem csak azért, mert elállta az útját

368
a bejárati ajtóhoz, vagy mert attól félt, hogy őrült ga­
gyogásával megingatja a valóságérzékét - és elrabolja
tőle nehezen visszaszerzett épelméjűségét. Hanem
azért is, mert bár Manx halott volt, tényleg halott, ez
a dilinós most be akarta beszélni neki az ellenkezőjét.
Charlie Manx, aki, isten tudja, hány gyereket rabolt el,
és magát Vicet is félelemben tartotta és kis híján meg­
ölte - Charles Manx fobe harapott, meghalt. Vic végre
egérutat nyert előle. Csak éppen Margaret „kettyós
könyvtáros" Leigh vissza akarja hozni az élők sorába,
ki akarja ásni a földből, azt akarja, hogy megint féljen
tőle.
- Vigye magával azt a szart, amikor távozik- mond­
ta Vic.
Ahogy Maggie mellett elférkőzve folytatta útját az
ajtó felé, rálépett a szétszóródott papírlapokra. A lép­
cső tetején heverő piszkos, napszítta puhakalapot vi­
szont gondosan kikerülte.
- A pasas m-m-még nem v-v-v-végzett, Vic
- mondta Maggie. - Ezért akartam, hogy m-m-meg-
próbáld előkeríteni. T-t-tudom, hogy amikor először
t-t-t-találkoztunk, n-nem ezt m-m-m-mondtam. De
akkor m-m-még t-t-t-tényleg t-túl fiatal v-v-v-vol­
tál. Felkészületlen. M-m-most viszont te v-v-vagy az
egyetlen, aki m-m-megtalálhatja M-M-Manxot. Aki
megállíthatja. Ha még m-m-m-mindig t-tudod a
m-módját. Mert ha n-n-n-nern, akkor ő fog előkerí­
teni t-téged.
- Per pillanat csak egy telefont akarok előkeríteni,
hogy felhívjam a rendőrséget. A maga helyében nem
volnék itt, amikor megérkeznek - mondta Vic. Aztán
hátrafordult, és egészen Maggie Leigh arcába hajolva
azt mondta: - NEM. ISMERJÜK. EGYMÁST. Hordja
el magát a baromságaival együtt.
- D-d-d-d-de Vic ... - mondta Maggie, és fölemel­
te az ujját. - N-n-nem emlékszel? T-tőlem k-k-kap­
tad a fülbevalódat.
Vic bement a házba, és bevágta maga mögött az
ajtót.
Wayne, aki csak három lépésre állt tőle, és valószí­
nűleg végighallgatta az egészet, összerezzent. Hooper
ott sündörgött mögötte, most szűkölve összehúzta
magát, aztán megfordult, és egy olyan helyet keresve,
ahol boldogabb lehet, elügetett.
Vic visszafordult az ajtó felé, nekitámasztotta a
homlokát, és nagy levegőt vett. Fél percbe telt, mire ki
mert nézni a halszem-optikás kukucskán a ház előtti
udvarra.
Maggie éppen felegyenesedett a bejárati lépcsőnél,
és méltóságteljes óvatossággal a fejére helyezte a pu­
hakalapot. Egy utolsó gyászos pillantást küldött Vic
házának bejárati ajtaja felé, aztán sarkon fordult, és
elbicegett a pázsiton. Kocsija nem volt, és hat ház­
tömbnyi gyaloglás várt rá a hőségben a legközelebbi
buszmegállóig. Vic figyelte, míg el nem tűnt szem elől
- figyelte, és közben lustán simogatta a fülbevalót,
amit éppen viselt. Gyerekkora óta a kedvence volt, két
betűdominó: F & U.
 A járdaszegélyen

Amikor Wayne félórával később kiment, hogy meg­

sétáltassa Hoopert - egy frászt, hogy elszabaduljon
az anyjától és az anyja körüli túlnyomásos rossz­
kedv-buboréktól -, az irattartó ott hevert a lépcső te­
tején. Maggie takarosan visszapakolta bele a papír­
lapokat.
Wayne a válla fölött hátrapillantva belesett a nyitva
maradt ajtón, de az anyjahátul volt a konyhában,látó­
távolságonkívül.Wayne becsukta az ajtót. Lehajolt az
irattartóért, kinyitotta, a vékonykapapírkötegbe lapo­
zott. „Feltételezett sorozatgyilkos."„Morbid vandaliz­
mus."„Repülőgép-mérnök eltűnése."
Négyrét hajtotta és rövidnadrágja farzsebébe tette
a papírlapokat. Az üres irattartót a ház előtti sövény
tövébe hajította.
Nem tudta biztosan, el akarja-e olvasni az újság­
cikkeket, és egyelőre,mindössze tizenkét évesen,még
nem ismerte magát eléggé ahhoz, hogy észrevegye:
már akkor a paksaméta elolvasása mellett döntött,
amikor az irattartót a sövénybe rejtette. Átvágott a

311
gyepen, és leült a járdaszegélyre. Úgy érezte, mintha
nitroglicerint hordozna magával a farzsebében.
A fonnyadt, sárga gyepre függesztette a tekintetét
az út túloldalán. A Vickel szemközt lakó öregúr elha­
nyagolta a kertészkedést. A pasasnak fura neve volt -
Sig de Zoet -, és egy külön szobában háborús terep­
asztala, kis játék katonákkal. Nagyanyja temetésének
napján Wayne átbóklászott a szomszédba, és az öregúr
kedvesen megmutatta neki a játékkatonákat. Elmond­
ta Wayne-nek, hogy hajdanában-danában az anyja,
Vic, segített neki a katonákat festegetni. - Anyukát­
nak máhr akkohr is folt éhrzéke a finom ecsetkesze­
léshesz - mondta az öregúr, náci akcentussal. Aztán
a kedves öreg feleségejeges teát csinált Wayne-nek,
narancsszeleteket is tett bele, mennyei volt.
Wayne-nek eszébejutott, hogy átmehetne a házas­
párhoz, még egyszer megnézni az öregúr játék kato­
náit. Addig se főne a melegben, és elterelődnének a
gondolatai a farzsebében lévő újságcikkekről,amiket
valószínűleg nem kéne elolvasnia.
Már fel is tápászkodott a szegélykőről,és nekidu­
rálta magát, hogy átvág az úttesten - de aztán hátra­
pillantott a saját házukra, és inkább visszaült.Az any­
jának nem tetszene, ha szólás nélkül elbóklászna, és
lusta volt visszamenni a házba, és elkéredzkedni.Úgy­
hogy inkább maradt, ahol volt, és bámulta tovább a
fonnyadozó gyepet az úttest túloldalán, és visszavá­
gyott a hegyek közé.
Előző télen tanúja volt egy lavinának. Longmont
fölött az apjávalegy Mercedest mentettek, ami kisod­
ródott az útról, és lerohant egy partfalon. Az autóban

371
utazó család tagjai feldúltak voltak, de sérülések nél­
kül megúszták a balesetet. Egy teljesen normális csa­
lád: anya, apa, két gyerek. A kislány varkocsba fonva
viselte a szőke haját. Ennyire normális emberek vol­
tak. Elég volt rájuk néznie, Wayne meg tudta állapíta­
ni, hogy az anyukát sosem kezelték elmegyógyinté­
zetben, és hogy az apának nem lóg Csillagok Hábo­
rúja jelmez a szekrényében. Wayne azt is meg tudta
állapítani, hogy a gyerekeknek normális nevük van,
mint a John és a Sue, szemben azokkal, akik képre­
gényekből kölcsönzött neveket viselnek. A Mercedes
tetején sítalpak voltak, és az apa megkérdezte Lau-tói,
hogy elfogad-e AmExet. Nem American Expresst.
AmExet. Mindössze percek óta ismerte őket, Wayne
mégis megmagyarázhatatlan odaadással szerette az
egész családot.
Lau leküldte Wayne-t a partfalon a vontatóhorog­
gal és a csörlő drótkötelével, és miközben a fiú a Mer­
cedes felé oldalazott, fegyverdörrenésszerűen hangos
csattanás hallatszott a magasból. A Sziklás-hegység
csipkés szélű 'vonulata ott magasodott fölöttük, hirte­
len mindenki a fenyöerdöböl előtörő hósipkás csú­
csokra nézett.
Egy focipályányi fehér hómező a szemük láttára
vált el a hegyoldalról, és kezdett lefelé csúszni. Majd­
nem egy kilométerre délre volt tőlük, úgyhogy nem
jelentett veszélyt. A megcsúszást jelző első csattanás
után alig lehetett hallani valamit. Távoli mennydörgés
morajánál nem volt több az egész. Viszont Wayne
dobpergésszerű, finom rezgésként érezte a földben a
talpa alatt.
 A hatalmas hótömeg csúszott néhány száz métert,
aztán a fák vonalának ütközve tíz méter magas, fehér
árhullámmá porlott szét.
AmEx apuka fölemelte a fiát, és a nyakába ültette,
hogy onnan mozizhasson.
- A természet nem tréfál, kis ember - mondta a
gyereknek, miközben fent a hegyen félhektámyi erdőt
tarolt le a hatszáz tonna hó.
- A rohadt életbe ... - hüledezett Lou. Boldogság­
tól ragyogó arccal lenézett Wayne-re a partfal tövé­
ben. - El tudod képzelni, milyen lehet alatta? El tu­
dod képzelni, hogy ez a sok szar mind a nyakadba zú­
dul?
Wayne el tudta - sőt egyfolytában ez járt az eszé­
ben. Ugy gondolta, ez volna a legjobb módja a halál­
nak: megsemmisülni a hó és fény rád szakadó szem­
kápráztató özöne alatt, miközben körülötted hango­
san morajlik a szétszakadó világ.
Bruce Wayne Carmody olyan régóta volt boldogta­
lan, hogy már fel sem tűnt neki. Időnként úgy érezte,
mintha évekkel korábban megnyílt volna alatta a vi­
lág. De az, hogy a szakadék a mélybe szippantsa, és
eltemesse, egyelőre váratott magára.
Az anyja egy ideig őrült volt, azt hitte, hogy csöng a
telefon, amikor pedig nem is, halott gyerekekkel be­
szélgetett, akik nem voltak ott. Néha Wayne úgy érez­
te, hogy az anyja többet beszélgetett halott gyerekek­
kel, mint vele addig összesen. Aztán felgyújtotta a há­
zukat. Pszichiátriai intézetben töltött egy hónapot,
nem jelent meg a bíróság előtt, és majdnem két évre
kipottyant Wayne életéből. Országjáró körutakon vett
részt a könyveivel, nappal könyvesboltokban volt jele­
nése, esténként a helyi szórakozóhelyeken. Hat hó­
napra kikötött Los Angelesben, a Keresőmotor képre­
gény változatán dolgozott, ami nem jött össze, a ko­
kainfüggőség viszont igen. Aztán fedett hidakat rajzolt
egy olyan tárlathoz, amelyet senki nem nézett meg.
Wayne apja megcsömörlött Vic alkoholizálásától,
Vic kóborlásától, Vic zagyvaságaitól, és összeállt a nő­
vel, aki a tetoválásai nagy részét készítette, egy Carol
nevű lánnyal, akinek hatalmas hajzuhataga volt, és
úgy öltözött, mintha még mindig a nyolcvanas évek­
ben járnánk. Csak éppen Carolnak volt egy másik pa­
sija, akivel ellopták Lou személyazonosságát, és lelép­
tek Kaliforniába, ahol tízezer dolláros tartozást hal­
moztak fel Lou nevére. Lou a mai napig egyezkedett
a hitelezőkkel.
Bruce Wayne Carmody szeretni akarta a szüleit, jól
akarta érezni magát a társaságukban, és nagy ritkán ez
sikerült is neki. De nem könnyítették meg a dolgát.
Ezért érezte nitroglicerinnek, fel nem robbant bom­
bának a papírlapokat a farzsebében.
Úgy gondolta, ha a legkisebb esély is van arra, hogy
a bomba később esetleg felrobbanjon, bele kellene
néznie a papírlapokba, hogy kiderítse, mekkora kárt
okozhatnak, és hogy miként óvhatja meg magát a
legjobban a robbanástól. Előhúzta a papírokat a far­
zsebéből, még utoljára a házuk felé sandított, aztán
a széthajtotta a térdén a paksamétát.
Az első újságcikk fényképet közölt egy halott so­
rozatgyilkosról, Charles Talent Manxról. Manx arca
olyan hosszú volt, mintha valamitől megolvadt és kép-

375
lékennyé vált volna. Plusz dülledt szemek, idétlenül
előreálló felső fogsor, és csupasz, kúpos koponya -
amilyennek a dinoszaurusztojást rajzolhatják a képre­
gényekben.
Charles Manxot majdnem tizenöt évvel ezelőtt
Gunbarrel fölött vette őrizetbe a rendőrség. Manx
emberrabló volt: több államhatáron át magával hur­
colt egy meg nem nevezett kiskorút, aztán pedig ha­
lálra égette a férfit, aki megpróbálta feltartóztatni.
Senki nem tudta, hány éves volt, amikor lecsukták.
Nem virult ki a börtönben. 2001-re kómában feküdt a
denveri Supermax kórházrészlegében, Tizenegy évig
vegetált így,mígnem tavaly májusban elhalálozott.
A cikk fennmaradó részét hatásvadász spekuláció
töltötte ki. Manxnak vadászháza volt a Gunbarrel
környéki erdőben, ahol több száz karácsonyfadíszló­
gott a fákon. A sajtó Vérapó Házának nevezte el a
helyet, azt sugallva,hogy Manx éveken át gyerekeket
tartott fogva és gyilkolt meg a házban. Arról csak fu­
tólag tettek említést, hogy a birtokon egyetlen holttest
sem került elő.
Mi köze ebből bárminek Victoria McQyeenhez,
Bruce Wayne Carmody anyjához?Amennyire Wayne
meg tudta ítélni, semmi. Esetleg ha a többi újságcikket
is megnézné, sikerül kiderítenie.Tovább olvasott.
„Feltételezett sorozatgyílkos holttestének nyoma
vész a hullaházböl", szólt a következő.Valakibetört a
denveri Szent Lukács Orvosi Központba, kupán vá­
gott egy biztonsági őrt, és meglépett ajó öreg Charlie
Manx hullájával.A hullarabló egyTrans Amot is meg­
lovasított a kórházzal szemközti parkolóból.

376
 A harmadik cikket egy louisville-i (Kentucky) na­
pilapból ollózták ki, és piszkosul semmi köze nem volt
Charles Manxhoz.
„Boeing-mérnök rejtélyes eltűnése borzolja a rend­
őrség és az adóhivatal kedélyét." A mellékelt fényké­
pen szíjas izmú, dús, fekete bajszú, napbarnított férfi
könyökölt egy régi Rolls-Royce motorháztetejére.
Bruce fintorogva olvasta végig a cikket. N athan De­
meter eltűnését a férfi tinédzser lánya jelentette be, aki
az iskolából hazaérve azt találta, hogy a házuk bejárati
ajtaja nincs kulcsra zárva, a garázsajtó kitárva, az asz­
talon egy félig elfogyasztott szendvics, az apja antik
Rolls-Royce-ának pedig hűlt helye. Az adóhivatalaje­
lek szerint úgy gondolta, Demeter esetlegazért pattant
meg, mert így akarta elkerülni, hogy adócsalásvádjá­
val vizsgálat induljon ellene. A lánya nem hitt ebben,
a férfit vagy túszként tartják fogva,vagy halott, nyilat­
kozta, viszont kizárt dolog, hogy így otthagyta volna,
anélkül hogy közölné, miért megy el, illetvehová.
Wayne fel nem foghatta, hogy ebből mi köze bár­
minek Charles Talent Manxhoz. Arra gondolt, hogy
talán átsiklott valamin. Lehet, hogy újra el kellene ol­
vasnia a cikkeket, tűnődött. Már éppen vissza akart
lapozni az első fénymásolathoz,amikor megpillantot­
ta Hoopert. A kutya az úttest túloldalán gebeszkedett
a Zoet házaspár pázsitján, és banán méretű ürülék­
hurkákat potyogtatott a fűre. A színük is olyan volt,
mint a banáné: az éretlen banáné.
- Ó, nem!- kiáltott felWayne.- Ne már,nagydarab!
A papírlapokat ajárdára dobva felállt,és átvágott az
úttesten.
 Az első gondolata az volt, hogy elráncigálja Hoopert
a szomszéd udvaráról, mielőtt bárki meglátja őket.
Ekkor azonban Zoeték házának utcai ablakán meg­
libbent a függöny. Valaki - a kedves öregúr vagy a ked­
ves öreg felesége - végignézte az egészet.
Wayne úgy tippelte, a legjobb, amit tehet, ha beko­
pog, és viccesre veszi a figurát, és kér egy nejlonzacs­
kót a kutyagumi összeszedéséhez. Az öregúr a hol­
land akcentusával olyan embernek tűnt, aki nagyjából
mindenen tud nevetni.
Hooper kiegyenesedett kuporogtából. Wayne rá­
pisszegett. - Rossz kutya. Nagyon rossz. - Hooper
a farkát csóválta, örült, hogy Wayne egyáltalán foglal­
kozik vele.
A Zoet házaspár bejárati lépcsőjéhez érve Wayne
észrevette, hogy az ajtó alsó éle alatt árnyékok villan­
nak. A kukucskáló kis ablakára pillantva mintha moz­
gást látott volna odabent. Valaki állt az ajtó túloldalán,
tőle alig karnyújtásra, és onnan figyelte.
- Hahó? - kiáltotta Wayne a lépcső tövéből. - Mr.
de Zoet?
Az ajtó alatt folytatódott az árnyjáték, de senki nem
nyugtázta a köszönését. A válasz elmaradása nyugta­
lanította Wayne-t. Megborsódzott a karján a bőr.
Fejezd be. Csak azért idétlenkedsz itt, mert elolvastad
azokat afélelmetes történeteket Charlie Manxról. Men]
fel a lépcsőn, és nyomd meg a csengőt.
Rosszérzését félretéve felment a téglalépcsőn.
Ahogy a csengő felé nyúlt, nem vette észre,hogy már
fordul el a kilincs - hogy az a valaki a túloldalon arra
készül, hogy feltépje az ajtót.
 Az ajtó túloldalán

Bing Partridge állt a kémlelőnyílásnál,a bal kezében

az ajtógombbal, a jobban pedig a pisztollyal,a .38-as­
sal, amit Mr. Manx Coloradóból hozott.
- Fiú, fiú,pucolj el - suttogta Bing vékony és vágy­
tól feszülő hangon. - Gyere vissza,mikor kell.
Bing egyszerű, ámde kétségbeesett tervet talált ki
hirtelenében. Amikor a fiú a lépcső tetejére ér, feltépi
az ajtót, és.berántja a házba. A zsebében volt egy pa­
lack gyömbérillatú gáz: amint bevonszolta magához,
azzal elkábítja.
De mi van, ha a gyerek sikoltozni kezd? Ha a gye­
rek sikoltozni kezd, és szabadulni próbál a marká­
ból?
Valakirostélyost sütött az utca végében, a ház előt­
ti udvaron gyerekekfrizbiztek, felnőttek vitték túlzás­
ba az italozást, hahotáztak harsányan, és égtek le a
napon. Bing lehet, hogy nem volt egy észkombájn, de
nem volt bolond sem. Tudta, hogy valószínűleg fel­
figyelnének rá, ha egy pisztolyt markoló, gázálarcos
férfi egy visító gyerekkel huzakodna. És akkor még

379
ott a kutya is. Mi van, ha a kutya ráveti magát? Egy
bernáthegyi volt, mint egy medvebocs, akkora. Ha be­
dugja az ajtón a medvebocsnyi fejét, Bing képtelen
lesz visszatuszkolni. Mintha egy robogó marhacsor­
dára akarná rázárni az ajtót.
Mr. Manx tudná, mi a teendő -viszont ő meg aludt.
Most már több mint egy napja aludt, Sigmund de
Zoet hálószobájában pihent le. Amikor ébren volt,
megint a príma régi önmaga volt - a jó öreg Mr.
Manx! -, amikor viszont elszunyókált, időnként úgy
tűnt, mintha soha nem akarna felébredni. Azt mond­
ta, hogy a Karácsonyországba vezető úton majd job­
ban lesz, és Bing tudta, hogy ez így is van, de még
soha nem látta Mr. Manxot ennyire öregnek, amikor
pedig aludt, olyan volt, mintha nem is élne.
És mi van, ha bekényszerítette a fiút a házba?
Bing nem volt benne biztos, hogy fel tudja ébreszteni
Mr. Manxot, amikor ilyen állapotban van. Kérdés,
hogy meddig lapulhatnának idebent, mielőtt Victoria
McQyeen a gyereke nevét sikoltozva megjelenik az
utcán, és mielőtt a rendőrök házról házra járva át­
kutatják a környéket? Rossz volt a hely, és rossz lett
volna az időzítés is. Mr. Manx világosan megmondta,
hogy egyelőre csak figyelnek, és még a nem túlságosan
éles elméjű Bing is megértette, hogy miért. Ez az ál­
matag utca nem volt álmatag eléggé, és a ribancteto­
válásos, 'hazug ribancszájú ribanccal is csak egyetlen
esélyük lesz. ·Mr. Manx nem fenyegetőzött, de Bing
tudta, milyen sokat jelent ez a számára, és megértette,
mi lenne a büntetés, ha elszúrja: Mr. Manx soha nem

380
vinné magával Karácsonyo.rszágba. Soha soha soha
soha soha.
A fiú fellépett az első lépcsőfokra. És a másodikra.
- Bárcsak, amit kérek, bárcsak, amit óhajtok ma es­
te én - suttogta Bing, és behunyt szemmel nekidurál­
ta magát a cselekvésnek. - Bárcsak teljesülne vágyam,
ó, de nagyon szeretném: Menj haza anyádhoz, azt
óhajtom, te kis szarházi. Még nem készültünk fel.
Gumiízű levegőt nyelt, és hátrahúzta az ütőszeget
a nagy pisztolyon.
Ebben a pillanatban megjelent valaki az utcán, a fiú­
nak kiabált, azt kiabálta, hogy: - El onnan! Wáyne, el
onnan!
Bing idegvégződései lüktetni kezdtek, és veszélye­
sen közel került ahhoz, hogy verejtékes kezéből ki­
csússzon a pisztoly. Hatalmas ezüstbárka, napfény
küllőket hányó felnijű autó siklott végig az utcán.
Közvetlenül Victoria McQteen háza előtt állt meg.
A sofőr kidugta petyhüdt karját a leeresztett ablakon,
intett a gyereknek.
- Hellóka! - kiáltotta megint. - Hellóka, Wayne!
„Hellóka" és nem „El onnan''. Bing félrehallotta a
nagy idegfeszültségben.
- Mi a pálya, haver?- kurjantotta a kövér férfi.
- Apa! - kurjantotta vissza a gyerek. Eszében sem
volt már felmenni a lépcsőn, és bekopogtatni; sarkon
fordult, és a járdán át az autó felé iramodott, nyüves
házi kedvenc medvéje ott loholt mellette.
Bingből kiszállt az erő,reszketett a lába a megköny­
nyebbüléstől.Előreroskadt, a homlokát az ajtóhoz tá­
masztotta, és lehunyta a szemét.

381
 /
Amikor újra kinyitotta, és kikémlelt a kukucská­
lón, a gyerek már az apja karjában volt. A sofőr bete­
gesen kövér volt, egy nagydarab, kopaszra borotvált
fejű férfi, telefonpózna lábakkal. Nyilván Louis Car­
mody, az apa. Bing utánanézett a családnak az inter­
neten, nagyjából sejtette, hogy ki kicsoda,de még nem
látott fényképet a férfiról. Leesett az álla. Nem tudta
elképzelni Carmodyt és McQyeent, amint szexelnek
egymással - az a kövér állat a szart is kipasszírozná
a nőből. Bing nem volt egy izomkolosszus, de Car­
mody mellett még ő is úgy nézett volna ki, mint egy
kibaszott sztár atléta.
Vajon mivel kerítette hatalmába a nőt, hogyan tud­
ta rávenni, hogy szexeljen vele?,tűnődött Bing. Biz­
tos anyagi természetű egyezséget kötöttek. Bing ala­
posan szemügyre vette a nőt, és nem lett volna meg­
lepve. Egy nő magára tetováltathat bármit, az üzenet
mindig ugyanaz. Mintha egy tábla volna, amin az áll:
PINA KIADÓ.
A szellő felkapta a fiú által korábban olvasgatott
papírlapokat, és besodorta a kövér férfi kocsija alá.
Amikor Carmody visszatette a földre, a gyerek a pa­
pírlapokat keresve körbepillantott, rájuk is talált, de
nem hajolt le. Azok a papírlapok idegesítették Binget.
Jelentettek valamit. Fontosak voltak.
A papírlapokat egy heges karú, csontsovány,kábító­
szeres kinézetű fiatal nő hozta, és megpróbálta ráerő­
szakolni McQyeenre. Bing az utcai szobából, a füg­
göny mögül végignézte az egészet.Victoria McQyeen
egyáltalánnem kedveltea kábítószereshölgyikét. Kia­
bált vele, és csúnya arcokat vágott rá. Hozzávágta

382
a papírlapokat. A hangjuk nem igazán jutott el Bing
füléig, de egyszer hallotta, ahogy valamelyikük azt
mondja: „Manx". Bing fel akarta ébreszteni Mr. Man­
xot, de Mr. Manxot nem lehetett felébreszteni, mert­
hogy olyan állapotban volt, amilyenben.
Mert igazából nem alszik, gondolta Bing, de rögtön
el is hessegette a kellemetlen gondolatot.
Egyszer bement a hálószobába, hogy megnézze
Mr. Manxot. A férfi a bevetett ágyon feküdt, bokszer­
alsóját leszámítva meztelenül, mellkasán a hatalmas
„Y"-t durva fekete fonál zárta össze.A gennyet és ró­
zsaszínű vért szivárogtató, félig beforrt seb csillogó
szurdokként húzódott a húsában. Bing percekig csak
állt és fülelt, de egyszer sem hallotta lélegezni. Mr.
Manx eltátott szájábólformaldehid édeskésvegyszer­
szaga szállt fel. A szeme is nyitva volt, tompa, üres
tekintete a mennyezetre szegeződött. Bing közelebb
lopózott, hogy megérintse az öregember kezét, és hi­
degnek és merevnek találta, olyan hideg és merev volt,
mint akármelyik hulláé, és Bing hirtelen émelyítő bi­
zonyossággaltudta, hogy Mr. Manx meghalt, ám ek­
kor Manx szeme megrebbent, és Bingre szegeződött,
de nyoma se-mvolt benne felismerésnek.Bing vissza­
vonulót füjt.
Most, hogy a válsághelyzet elmúlt, Bing hagyta
reszketeg, gyenge lábának, hogy visszavigyea nappa­
liba. Levette a gázálarcot, és leült a de Zoet házaspár­
hoz, hogy együtt tévézzenek. Ráfért egy kis idő, hogy
összeszedje magát. Tévézés közben az öreg Mrs. de
Zoet kezét fogta.

383
 Bing nézte a vetélkedőket, és időről időre kipillan­
tott az ablakon Vic McQieen házára. Kevéssel hét
előtt beszélgetést hallott, és ajtó csapódott. Bing visz­
szament a bejárati ajtóhoz, és a kukucskálón keresztül
figyelte a fejleményeket. Az égbolt halvány szilvakék
volt, és a fiú és groteszk módon kövér apja az udvaron
át a bérautó felé baktattak.
- A szállodában leszünk, ha keresnél! - kiáltott visz­
sza Carmody Victoria McQieennek, aki a háza lép­
csőjén álldogált.
Bingnek nem tetszett az ötlet, hogy a fiú is elmegy
az apával. A fiú és a nő összetartoztak. Manx mind­
kettőt akarta - ahogy Bing is. A fiú Manxé lesz, a nő
viszont Bing csemegéje: valaki, akivel elszórakozhat az
Elaltat Lakban. Elég volt ránéznie a nő vékony, mez­
telen lábára, és máris kiszáradt a szája. Még utoljára
egy kis hancúr az Elaltat Lakban, aztán irány Kará­
csonyország Mr. Manxszal, irány Karácsonyország,
amíg világ a világ.
De nem, mégsincs ok az idegeskedésre. Bing átnéz­
te Victoria McQieen postaládájának tartalmát, és rá­
bukkant egy New Hampshire-i napközis nyári tábor
számlájára. A gyerek augusztus végéig volt bejelentve
a táborba. Bing talán tényleg rossz sorban állt, amikor
az észt osztogatták, de azt azért nem gondolta, hogy
valaki beíratja a gyerekét egy olyan táborba, ahol
nyolcszáz dollárba kerül egy hét, aztán meg veszni
hagyja a befizetett pénzt. Holnap július negyedike. Az
apa valószínűleg azért jött, hogy együtt töltse a gye­
rekkel az ünnepet.

J84
 Az apa és a fiú elhajtottak, csak Victoria McO!oleen
szentségtörő kísértete maradt hátra. A papírlapokat
a kocsi alatt - Bing majd megőrült, hogy lássa, mi
van rajtuk-, a papírlapokat magával ragadta a Buick
menetszele, és bukfencezve követték egy darabon az
autót.
Victoria McO!oleen is távozóban volt. Közben visz­
szament a házba, de nyitva hagyta a bejárati ajtót, és
három perccel később újra megjelent, a slusszkulcs­
csal az egyik kezében, és bevásárláshoz összekészí­
tett szatyrokkal a másikban.
Bing követte tekintetével, míg el nem tűnt, aztán
még figyelte az utcát egy darabig, végül maga is ki­
ment a házból. A lenyugvó nap után narancssárga ra­
gyogás maradt vissza az ég alján. Néhány csillag már
lyukat égetett magának odafent a sötétségen.
- Volt egyszer egy Gázálarcos Ember, és neki egy kis
pisztolya - énekelte halkan Bing. Mindig énekelgetett,
amikor ideges volt. - És ólomból voltak a golyók apisz­
tolyban, jól láttam én. És lement a patakhoz, és átlőtte
Vic McQueent afeje közepén, tény, tény, tény.
Bing fel-alá járt az úttesten, de csak egyetlen, gyű­
rött és pecsétfoltos papírlapot sikerült előkerítenie,
a tetején valami iowai könyvtár fejlécével.
Akármire számított is, nem gondolta volna, hogy
éppen arról a kentuckyi férfiról talál egy fénymásolt
újságcikket, aki két hónappal korábban a Wraithben
érkezett meg a házához, két nappal azelőtt, hogy Mr.
Manx felbukkant. Mr. Manx sápadtan, csontsoványan,
csillogó szemmel és véresen érkezett meg, egy jókora

385
ezüstkalapáccsal a zebramintás üléshuzatú Trans Am
anyósülésén. Ekkorra Bing visszaszerelte a rendszám­
táblákat a Wraithre, és Nosferatu útra készen várta
gazdáját.
Nathan Demeter, Kentuckyból, egészen sok időt
töltött az Elaltat Lak kis alagsori helyiségében, mielőtt
Bing útjára engedte. Bing inkább a lányokat szerette,
de Nathan Demeter pontosan tudta, mit csináljon a
szájával, és mire Bing végzett vele, sok-sok hosszú, tar­
talmas, férfibeszélgetést folytattak a szerelemről.
Bing felzaklatva látta viszont Nathan Demetert
a „Boeing-mérnök rejtélyes eltűnése" című újságcikk
fényképén. A hasa is belesajdult. Ha az élete múlik
rajta, akkor se tudta volna elképzelni, miért jött ilyes­
mivel a kábítószeres nő Victoria McQueenhez.
-Atya-gatya - suttogta Bing ringatózva. Automa­
tikusan belekezdett a mondókájába megint. - Volt egy­
szer egy Gázálarcos Ember, és neki egy kis pisztolya. És
ólomból voltak a golyók a pisztolyban, jól láttam én...
- Nem is így van - csipogta egy cérnavékony hang
a háta mögött.
Bing fordított a fején, és egy szőke kislányt látott
a pótkerekes, rózsaszínű kerékpárján. Az utca végi
kerti sütögetésről bóklászott el. Felnőttnevetés sod­
ródott feléjük a meleg, párás estében.
- Apukám felolvasta nekem - csacsogta a kislány.
- Volt egyszer egy kis ember, a kezében meg kis fegy-
ver. És lelő egy kacsát, tudod? A Gázálarcos Ember
kicsoda?
- Ó mondta Bing a kislánynak.- Ő nagyon ked­
=

ves.Mindenki szereti.

386
 - Hát én biztos nem.
- Te is szeretnéd, ha megismerkednél vele.
A kislány vállat vont, nagy ívben megfordult a ke­
rékpárjával, és visszaindult az utcán. Bing követte a
tekintetével, aztán kezében a fénymásolt újságcikkel
bement a de Zoet házaspárhoz.
Egy órával később Bing a tévé előtt ült a de Zoet
házaspárral, amikor Mr. Manx előjött. Manx teljesen
fel volt öltözve, selyemingesen, frakk-kabátban és he­
gyes orrú cipőben. Csontsovány hullaarca megviselt­
nek tűnt a tévé kék villódzásánál.
- Bing - szólalt meg. - Mintha azt mondtam vol­
na, hogy a vendégszobában helyezd el Mr. és Mrs. de
Zoetet!
- Hát - felelte Bing -, itt se bántanak senkit.
- Még szép, hogy nem bántanak senkit. Hiszen ha-
lottak! De akkor se kéne itt lábatlankodniuk! Az ég
szerelmére, miért üldögélsz itt kint velük?
Bing hosszasan rámeredt. Mr. Manx a legokosabb,
legfigyelmesebb, leggondolkodósabb ember volt, akit
ismert, de időnként a legegyszerűbb dolgokat sem ér­
tette meg.
- A semminél egy halott is jobb társaság - felelte
végül.
 Boston

Lou a Logan repülőtér melletti Hilton legfelső eme­

letén vett ki szobát magának és a gyereknek - egy éj­
szaka annyiba került, mint amennyit hetente keresett,
igazából nem is a saját pénzét herdálta, de bassza meg,
nem ezt a fajta pénzt a legkönnyebb elkölteni? -, és
csak a Letterman Show után keveredtek ágyba. Haj­
nali egy órára járt, és Lou biztosra vette, hogy Wayne
elaludt, úgyhogy készületlenül érte, amikor a gyerek
megszólalt. A sötétben különösen harsánynak tűnt a
hangja, és csak tíz szót mondott, de ez is elég volt ah­
hoz, hogy Lou-nak a torkáig ugorjon, és ott megszo­
ruljon a szíve,megszoruljon, mint egy falat cigányút­
ra tévedt ennivaló.
- Mennyire nagy szám ez a pasas - szólalt meg
Wayne -, ez a Charlie Manx?
Lou a nagy,kövérférfi-melleiközé csapott az öklé­
vel, és a szíve visszahuppant oda, ahol a helye volt.
Lou és a szíve nem voltak túl jó viszonyban egymás­
sal. Az a szív annyira el tudott fáradni, amikor a gaz-

388
dájának lépcsőre kellett felkaptatnia. Lou és Wayne
aznap este bekutyagolták a Harvard Square-t és a ki­
kötőt, és a férfinak kétszer is meg kellett állnia szusz­
szanni.
Lou azt mondogatta magában, hogy ez azért van,
mert a tüdeje és a szíve hegyi levegőhöz van szokva,
időbe telik, mire alkalmazkodik a tengerszinthez. De
Lou nem volt buta. Nem direkt hízott el ennyire. Az
apja is így járt annak idején. Élete utolsó hat évében
a járásképtelenségig kövér emberek kis golfautójával
zümmögött körbe a szupermarketben. Lou inkább
esett volna láncfűrésszela testére rakódott hájrétegek­
nek, mint hogy az áruházak villanyrobogóira felká­
szálódjon.
- Anya mondott róla valamit? - kérdezett vissza
Lou.
Wayne sóhajtott, és kis ideig hallgatott. Lou köz­
ben rájött, hogy akaratlanul, de már válaszolt is a gye­
rek kérdésére.
- Nem - mondta végülWayne.
- Akkor hol hallottál a pasasról?
- Ma megjelent anya házánál egy nő. ValamiMag-
gie akárki. Charlie Manxról akart beszélni, anyapedig
nagyon bepöccent. Azt hittem, szétrúgja a seggét.
- Aha. - Lou azon tűnődött, vajon ki lehet az a
Maggie akárki, és miért ártja magát Vic dolgába.
- Manxot börtönbe csukták, mert megölt egy pa­
sast, ugye?
- Ez a Maggie nőszemély,aki meglátogatta anyá­
dat, ő mondta, hogy Manx megölt egy pasast?

3og
 Wayne megint sóhajtott. Oldalvást fordult az ágyon,
hogy az apjára nézzen. Tintacseppként csillogott a sze­
me a sötétben.
- Bajba kerülök, ha elmondom, honnan tudom,
hogy Manx mit csinált? - kérdezte.
- Nálam nem, Bőregér - mondta Lou. - Rákerestél
a Google-lal vagy ilyesmi?
Wayne-nek elkerekedett a szeme a meglepődéstől,
és Lou látta, hogy eszébe se jutott rákeresni Charlie
Manxra az interneten. Most már viszont nyilván meg­
teszi majd. Lou a legszívesebben a falba verte volna
a fejét. Szép munka, Carmody. Szép munkát végeztél,
bazmeg. Nemcsak kövér vagy, de sötét is.
- Az a nő hagyott pár újságcikket egy irattartóban.
Én meg beleolvastam. Nem hiszem, hogy anya örülne
neki. Ugye, nem mondod el?
- Milyen újságcikkek voltak?
- Manx haláláról.
Lou bólintott, úgy érezte, kezdi kapisgálni.
Manx nem egészen három nappal azután halt meg,
hogy Vic anyja eltávozott. Lou aznap hallott róla a
rádióból. Vic mindössze öt hónapja jött ki az elvonó­
ról, és azzal töltötte a tavaszt, hogy figyelte, hogyan
fogy el az anyjából az életerő, és Lou nem akarta szó­
ba hozni a dolgot, nehogy végképp padlóra küldje a
hírrel. El akarta mondani neki, de valahogy sosem
adódott rá alkalom, bizonyos idő elteltével pedig már
képtelenség lett volna előhozakodni vele. Túl sokáig
várt.
Ez a Maggie valaki kideríthette, hogy Vic volt az
a lány, aki megszökött Charlie Manxtól. Az egyetlen

390
 gyerek, akinek sikerült megszöknie a férfitól. Esetleg
ez a Maggie valaki egy újságíró, esetleg megtörtént
bűnügyeket feldolgozó író, aki a könyvén dolgozik. És
eljött, hogy szóra bírja Vicet, és Vic nyilatkozott is
neki: valami nyomdafestéket nem tűrőt, és valószínű­
leg a női nemi szervvel kapcsolatosat.
- Manx nem érdemli meg, hogy agyalj rajta. Sem­
mi köze hozzánk.
- De akkor miért akarna valaki anyával beszélni
róla?
- Erről anyádat kell megkérdezned - mondta Lou.
- Én inkább nem mondok semmit. Mert különben
még én leszek az, aki szorul. Vágod?
Merthogy ez volt az alku, így egyezett meg Victoria
McQyeennel, ebben maradtak, miután Vic megtudta,
hogy terhes, és eldöntötte, hogy megszüli a gyereket.
Hagyta, hogy Lou nevezze el a gyereket; megígérte
Lou-nak, hogy együtt fog élni vele; gondoskodni fog
a babáról, mondta, amikor pedig a baba alszik, ők ket­
ten hancúroznak majd. Azt mondta, hogy minden te­
kintetben a felesége lesz, annyi, hogy nem úgy fogják
hívni. De a gyereknek semmit nem szabad tudnia
Charlie Manxról, kivéve, ha Vic úgy dönt, hogy be-
. avatja.
Lou akkor beleegyezett, eléggé ésszerűnek tűnt az
egész. De nem is sejtette, hogy a megállapodás miatt
Wayne nem értesülhet majd apja egyetlen valamire­
való haditettéről. Nem tudhatja meg, hogy az apja an­
nak idején, képregényhősi vakmerőséggel túltéve ma­
gát nagyon is valós félelmén, felsegített egy gyönyörű
lányt maga mögé a motorjára, és elszáguldott vele a

391
szörnyeteg elől. És amikor a szörnyeteg utolérte őket,
és felgyújtott egy férfit, Lou volt az, aki eloltotta a lán­
gokat - az életmentésről már lekésett, de helyén volt
a szíve, és eszében sem volt azt latolgatni, hogy milyen
kockázatot vállal.
Lou utált belegondolni, mit tud róla ehelyett a fia:
hogy az apja egy két lábon járó kövérember-vicc, hogy
nem túl fényesen él abból, hogy hótorlaszokból húz ki
autósokat és sebességváltókat javít. Hogy képtelen volt
megtartani Vicet.
Lou azt kívánta, bárcsak kapna még egy esélyt.
Azt kívánta, bárcsak megmenthetne még valakit, és
Wayne az egészet végignézhetné. Örömmel használta
volna golyófogónak hatalmas, kövér testét, ha Wayne
ott van, és látja. Elvérezni is kész volt a dicsőség kö­
débe enyészve.
Van-e szánalmasabb - és lobogóbb - késztetés an­
nál, mint amikor az ember még egyszer próbára akar­
ja tenni magát valamiben?
A fia nagyot sóhajtott, a hátára henteredett.
- Mesélj már, Bőregér, hogyan telik a nyarad
- mondta Lou. - Eddig mi volt a legjobb?
- Az, hogy senki nincs elvonón.
 Az öböl partján

Lou az első robbanásra várt - most már bármelyik

pillanatban esedékes volt -, amikor Vic beállított, és
a kezét katonai zubbonya zsebébe süllyesztveodasé­
tált hozzá, és megkérdezte: - Ezt a széket nekem fog­
lalod?
Lou a nőre pillantott, aki sosem volt a felesége,vi­
szont - bármily hihetetlen - gyermekkel ajándékozta
meg, és értelmet vitt az életébe. A gondolat, hogy va­
laha is foghatta Vic kezét, vagy megízlelhette az ajkát,
vagy szeretkezhetett vele,még most is ugyanolyan va­
lószerűtlennek tűnt, mint hogy radioaktív pók marja
meg az embert.
Az igazságkedvéért:Vicnek papírja volt arról,hogy
bolond. Az pedig, hogy egy skizofrén kinek teszi szét
a lábát, megjósolhatatlan.
Wayne a kikötőre néző kőfalon volt más gyerekek­
kel. A szálloda összes vendége kijött a tűzijátékra, az
öböl, illetve Boston látképe felé tekintő téglaterasz
zsúfolásig megtelt. Egyesek kovácsolt vas nyugszéke­
ken ültek. Mások pezsgős pohárral a kézben sétáltak.

393
Gyerekek szaladgáltak csillagszórót markolva, vörös
csikarásokat firkálva a sötétségre.
Vic a szeretet és a szomorkás sóvárgás elegyével fi­
gyelte tizenkét éves gyermekét. Wayne még nem vette
észre, ő pedig nem ment oda hozzá, és semmilyen
módon nem jelezte a fiúnak, hogy ott van.
- Pont jókor jöttél a nagy durranáshoz - szólalt
megLou.
Motorosdzsekije összehajtogatva hevert a mellette
lévő üres széken. Elvette, a térdére terítette, hogy he­
lyet csináljon Vicnek.
Mielőtt leült, Vic elmosolyodott - az Vic-rnoso­
ő

lyával,amiben csak az egyik szájzug vesz részt, és va­

lahogy mintha ugyanannyi szomorúságról tanúskod­
na, mint örömről.
- Régebben apám ezzel is foglalkozott - szólalt
meg. - Ő gyújtotta meg a petárdákat a július 4-i tűzi­
játékon.Jó műsorokat csinált.
- Sose gondoltál arra, hogy kiugrasz Doverbe
Wayne-nel, és meglátogatjátok? Max egy órára lehet
a Tótól.
- Ha levegőbe akarnék röpíteni valamit, nyilván
felvenném vele a kapcsolatot - felelte Vic. - Ha kéne
egy kis ANFO.
- Infó?
-ANF0.6 Az egy robbanóanyag. Apám használja
fatönkök, sziklák vagy akár egész hidak e!takarításá-

6 Magyarul ANDO - ammónium-nitrát és dízelolaj robbanó-

anyagként használt emulziója. ·

39l
hoz. Alapvetően egy nagy, sikamlós zsáknyi lószar, és
arra való, hogy leromboljon dolgokat.
- Apád vagy az ANFO?
- Mindkettő. Egyébként tudom, miről akarsz be-
szélni velem.
- És ha csak azt akartam, hogy együtt legyünk az
ünnepen, mint egy család? - mondta Lou. - Az olyan
elképzelhetetlen?
- Wayne mondott valamit a nőről, aki tegnap meg­
jelent a háznál?
- Charlie Manxról kérdezgetett.
- Francba. Direkt beküldtem. Nem gondoltam, hogy
hallja, miről beszélünk.
- Pedig elég sokat elcsípett belőle.
- Pontosan mit hallott?
- Eleget ahhoz, hogy felkeltse a kíváncsiságát.
- Te tudtad, hogy Manx meghalt?
Lou végighúzta verejtékes tenyerét sokzsebes rő­
vidnadrágján. - Ne már, haver. Először elvonón voltál,
aztán haldoklott az anyád - nem akartam még ezt is
rád zúdítani. Valamikor úgyis elmondtam volna. Es­
küszöm. Csak nem akartalak még külön stresszelni.
Tudod. Senki nem szeretné, hogy végleg ... - Elhal­
kult a hangja.
Vic megint rávillantotta féloldalas mosolyát. - Hogy
végleg becsavarodjak?
A férfi tekintete a fiukra révedt a sötétségen át.
Wayne két új csillagszórót gyújtott, és ahogy ott állt,
a karjával szárnyként csapdosva, a kezében a fény­
szilánkokat köpködő csillagszórókkal, úgy nézett ki,

395
mint lkarusz abban a pillanatban, amikor minden
rosszra fordult.
- Nézd, Vic. Meg akarom könnyíteni neked a dol­
gokat. Hogy Wayne-nel lehess. Nem, nem akarok fel­
róni neked semmit! Nem akarom, hogy rosszul érezd
magad, amiért ... amiért rosszul érzed magad. Wayne
meg én jól elvagyunk, így, ketten is. Odafigyelek, hogy
mindig fogat mosson, meglegyen a házija. Együtt me­
gyünk ki terepre, dolgozni, Wayne kezeli a csörlőt.
Imádja. Teljesen bele van zúgva a csörlőkbe meg az
egészbe. Viszont azt gondolom, hogy nagyon jól meg­
találja veled a hangot. Vagy esetleg te vagy jó hallga­
tóság. Vagy ilyesmi. Az anyák jók ebben. - Lou elhall­
gatott, aztán hozzátette: - Szólnom kellett volna,
hogy Manx meghalt. Már csak azért is, hogy ne érjen
meglepetésként az újságírók felbukkanása.
- Újságírók?
- Miért, a tegnapi nő nem az volt?
Egy alacsony, rózsaszínű virágú fa alatt ültek. Né­
hány szirom lehullt, Vic hajára tapadt. Lou-nak saj­
gott a szíve a boldogságtól, akármiről beszélgettek is
amúgy.Július volt, Vic és egymás mellett üldögéltek,
ö

és Vic hajába virágszirmok tapadtak. Nagyon roman­

tikus volt az egész - mint a Journey valamelyik száma,
a jók közül. ·
- Nem - mondta Vic. - Az a nő egy őrült volt.
- Mármint valaki a kórházból?
Vic elfintorodott, és a kézfejével lesöpörte a szir­
mokat - valahogy megérezhette, hogy a haján vannak.
Nesze neked, romantika, Vicbe nagyjából annyi ro­
mantika szorult, mint egy doboz gyújtáskábelbe.

396
 - Te meg én soha nem beszéltünk Charlie Manxról
különösebben - mondta Vic. - Hogy hogyan akad­
tam össze vele.
Lou nem volt elragadtatva a beszélgetés új irányá­
tól. Annak idején azért nem beszéltek arról, hogy ho­
gyan akadt össze Vic Charlie Manxszal, mert Lou
nem akarta végighallgatni, hogyan bántalmazta a lányt
a vén szarházi szexuálisan, és tartotta két napig a ko­
csija csomagtartójába zárva. A komoly beszélgetések­
től Lou mindig gyomorremegést kapott.Jobban sze­
retett az akcióhőseiről cseverészni.
- Gondoltam, ha beszélni akarsz róla, majd szóba
hozod - mondta.
- Azért nem beszéltem róla soha, mert nem tudom,
mi történt.
-Ügy érted, hogy nem emlékszel. Igen. Igen, ezt
meg tudom érteni. Az ilyen szarságot én is kirekeszte­
ném az agyamból.
- Úgy értem, hogy nem tudom. Emlékszem, de tud-·
ni nem tudom.
- Miért, a kettő nem ugyanaz?Emlékezni és tudni?
- Ha kétféleképpen emlékszel ugyanarra, akkor
nem. A fejemben két változat van arról, hogy mi tör­
tént velem, és mindkettő igaznak tűnik. Kíváncsivagy
rájuk?
Nem. Lou egyáltalán nem volt kíváncsi.
De azért bólintott.
- Az egyik változatban, abban, amit. a szövetségi
ügyésznek adtam elő, összevesztem anyámmal. Elvi­
harzottam otthonról. Egy vasútállomásonkötöttem ki,
késő este. Telefonáltam apámnak, hogy meghúzhat-

397
nám-e magam nála, ő viszont közölte, hogy haza kell
mennem anyámhoz.Miközben befejeztem a telefoná­
lást, szúró fájdalmat éreztem a fenekemben. Ahogy
megfordultam, elhomályosulta látásom, és Manx kar­
jába zuhantam. Charlie Manx a kocsijacsomagtartójá­
ba zárva tartott az egész út során. Csak azért engedett
ki, hogy folyamatosan elkábítva tarthasson. Ködösen,
de tudatában voltam, hogy egy másik gyereket is ma­
gávalhurcol a kocsiban,egy kisfiút,de többnyire elzár­
va tartott bennünket egymástól. Amikor megérkez­
tünk Manx coloradói házához, engem a csomagtar­
tóban hagyott, és elment, hogy csináljon valamit a
fiúval. Sikerült kijutnom. Felfeszítettem a csomagtar­
tót. Hogy Manx figyelmét eltereljem, felgyújtottam a
házat, aztán kifutottam a főúthoz. Átfutottam azon
a szörnyűséges erdőn, ahol karácsonyi díszek lenge­
deztek a fákon. Hozzád futottam, Lou. A többit már
tudod. Akarod hallani a másik verziót is?
Lou nem esküdött volna meg rá, de bólintott, hogy
folytassa.
- Nahát. A másik változatban volt egy kerékpárom.
Apámtól kaptam még gyerekkoromban. És ennek a
biciklinek a segítségévelelő tudtam keríteni elveszett
dolgokat. Átkerekeztem egy képzeletbeli fedett hí­
don, és a híd mindig oda vitt, ahová mennem kellett.
Mint például amikor anyám elhagyta a karperecét, és
áttekertem a hídon, és hatvan kilométerre a házunk­
tól, New Hampshire-ben bukkantam ki belőle.És ott
volt a karperec, egyTerry's Primo Subs nevű étterem­
ben. Tudsz követni?

398
 - Ja. Képzeletbeli híd, szuper meghajtású bringa.
Vágom.
- Az évek során egy csomó mindent megtaláltam
a biciklim és a híd segítségével. Elveszett plüssállatok,
fényképek, ilyesmik. Nem mentem gyakran „megta­
lálni". Csak évente egyszer-kétszer. Aztán már annyi­
szor se. Kezdtem megrémülni, ugyanis tudtam, hogy
amit csinálok, lehetetlen, és hogy elvileg nem így mű­
ködik a világ. Amikor kicsi voltam, azt gondoltam,
játék csak. De ahogy felnőttem, egyre inkább őrültség­
nek tűnt. Kezdett megrémíteni.
- Csodálom, hogy nem kerestél valakit a különle­
ges képességed segítségével,aki elmagyarázza, hogy
nincsen veled semmi baj - mondta Lou.
Vic szemeelkerekedettésfelragyogotta csodálkozás­
tól, és Lou megértette, hogy bizony,éppen azt tette.
- De honnan tudod, hogy...
- Haver. Rengeteg képregényt olvasok.Ez a követ-
kező logikus lépés. Keresd meg a varázsgyűrűt, kérj
tanácsot az Univerzum Őrzőitől. Bejáratott módszer.
Ki volt az?
- A híd egy iowai könyvtárosnőhöz vitt el.
- Naná, hogy könyvtárosnő.
- Ennek a lánynak - alig volt idősebb, mint én -
megvolt a saját különleges képessége. Betűdominók
segítségéveltudott felfedni titkokat. Lebetűzte a cso­
dálatos eljövendő üzeneteit. Ilyesmi.
- Képzelt barátnő.
Vic riadt, mentegetőző kis mosolyt villantott rá, és
megrázta a fejét. - Nem tűnt képzeltnek. Soha. Való­
ságosnak tűnt.

399
 - Még az a rész is, amikor elbicikliztél egészen
lowáig?
- I,gen, a Rövidebb Út hídon át.
- Es meddig tartott eljutnod Massachusettsből az
amerikai kukoricaöv fővárosába?
- Nem tudom. Harminc másodperc? Maximum
egy perc.
- Harminc másodperc alatt átkerekeztél Massa­
chusettsből lowába, és ez a rész se tűnt irreálisnak?
- Nem. Úgy emlékszem rá, mintha tényleg meg­
történt volna.
- Oké. Vágom. Tovább.
- Szóval ahogy mondtam, ennek az iowai lánynak
volt egy zacskónyi betűdominója, előhúzta a betűket, és
kirakta belőlük az üzeneteket. A betűdominói ugyan­
úgy segítettek neki a titkok megfejtésében, ahogy ne­
kem segített a biciklim az elveszett tárgyak megtalá­
lásában. Azt mondta, más hozzánk hasonló emberek
is vannak. És hogy az emberek a lehetetlenre is képe­
sek, ha megvan hozzá a megfelelő segédeszközük.
Mesélt Charlie Manxról. Figyelmeztetett a létezésére.
Azt mondta, van egy ember, egy gonosz ember, aki egy
gonosz autóval jár, és arra használja az autóját, hogy
gyerekekből kiszívja az életet. Egy ilyen vámpírszerű­
ség - egy országúti vámpír.
- Azt állítod, hogy már azelőtt tudtál Charlie Manx­
ről, hogy elrabolt volna?
- Szó sincsróla.Ugyanis ebben aváltozatban Char­
lie Manx nem rabolt el egyáltalán. Ebben a változat­
ban összekaptunk anyámmal valami hülyeségen,aztán
fogtam a biciklimet,és elindultam, hogy megkeressem

400
Manxot. Kerestem a bajt, és meg is találtam. Átteker­
tem a Rövidebb Út hídon, és Charlie ,,Vérapó" Manx
házánál bukkantam elő. Minden tőle telhetőt megtett,
hogy kinyírjon, de sikerült meglépnem, és rohantam,
és összetalálkoztam veled. Az a történet pedig, amit
a rendőröknek beadtam, hogy rám zárta a csomagtar­
tót, és megerőszakolt, az mind csak kitaláció volt, mert
tudtam, hogy az igazságot úgysem hinnék el. Mesél­
hettem Charlie Manxról, amilyen történetet csak akar­
tam, tudtam, hogy amit igazából művelt, az rosszabb,
mint bármi, amit kiötölhetek. Ne felejtsd el: ebben a
verzióban Manx nem mocskos, vén emberrabló, ha­
nem egy kibaszott vámpír.
Vic nem sírt, de a szeme nedves volt és csillogó, úgy
ragyogott, hogy a július negyediki csillagszórók elbúj­
hattak mellette.
- És mi lett a gyerekekkel, akikből a pasas kiszívta
az életet? - szólalt meg Lou.
- Egy Karácsonyország nevű helyre kerültek. Nem
tudom, hol lehet - abban sem vagyok biztos, hogy a
mi világunkban van egyáltalán-, viszont nyilván prí­
ma náluk a telefonszolgáltatás, ugyanis egyfolytában
hívogattak. - Vic a kőfalon álldogáló Wayne-re és a
többi gyerekre nézett, és suttogva folytatta: - Azzal,
hogy kiszívta belőlük az életet, Manx teljesen tönkre­
tette őket. Nem maradt bennük más, csak gyűlölet és
fogak.
Lou megborzongott. - Jézusom.
A közelben egy kis csapat férfi és nő nevetésben
tört ki. Felszabadult örömük illetlenségnek tűnt ebben
a pillanatban. Lou szúrósan rájuk nézett.

101
 - Haver, akkor összefoglalásként: az egyik válto­
zatban Charlie Manx, a mocskos, vén, tetű gyerekgyil­
kos, elrabolt téged egy vasútállomásról. Neked pedig
éppen csak, de sikerült megszöknöd tőle. Ez a hivata­
los emlék. Viszont van ez a másik változat is, ami sze­
rint áthajtottál egy képzeletbeli hídon a csodakerék­
pároddal, és a pasas nyomára jutottál Coloradóban.
És ez a nem hivatalos emlék. '
- I,gen.
- Es mindkét emléket igaznak érzed.
-Igen.
- Viszont te is tudod- mondta Lou, és rászegezte a
tekintetét -, hogy ez a sztori a Rövidebb Út hídról
baromság.A lelked mélyéntudod, hogy csakbebeszél­
ted magadnak az egészet, mert így nem kell arra gon­
dolnod, ami igazábóltörtént veled.Nem kell arra gon­
dolnod, hogy... hogy elraboltak, és az összes többi.
- Így van. Én is errejutottam az elmegyógyintézet­
ben. A varázshidas történetem tipikus erőt adó fantá­
zia. Képtelen voltam elviselnia gondolatot, hogy áldo­
zattá váltam, úgyhogy kitaláltam ezt a hatalmas ön­
ámítást, magammal a főhős szerepében, plusz hozzá
egy komplett emléksort, soha meg nem történt dol­
gokról.
Lou nagy levegőt vett, és az összehajtott motoros­
dzsekivel a térdén hátradőlve ellazított a széken. Na.
Ez nem is olyanvészes.Végremegértette, miről beszél
Vic: hogy borzalmas dolgon ment keresztül, és ezért
ideiglenesen bedilizett. Egy időre fantáziálásbamene­
kült - mindenki ezt tette volna! -, most viszont kész

401
félretenni a képzelgést, és úgy foglalkozni a dolgokkal,
ahogy igazából vannak.
- Ja - szólalt meg Lou, mint akinek utólag eszébe
jutott valami. - Francba. Eléggé eltávolodtunk az ere­
deti témánktól. Mi köze ennek az egésznek a nőhöz,
aki tegnap megjelent a házadnál?
- Az Maggie Leigh volt.
- Maggie Leigh? Az meg ki a fene?
- A könyvtáros lány, akivel tizenhárom éves korom-
ban Iowában találkoztam. Kiderítette, hol lakom, és
beállított Haverhillbe, hogy elmondja: Charlie Manx
feltámadt halottaiból, és rám feni a fogát.

Lou nagy, kerek, borostás arcára szinte komikus egy­

értelműséggel kiültek az érzelmei. A szeme nemcsak
hogy elkerekedett, amikor Vic közölte vele, hogy ta­
lálkozott egy saját maga által elképzelt nővel. Lou sze­
me kiguvadt, mint a képregényfiguráé,miután nagyot
húzott egy Vigyázat! Erős méreg! feliratú palackból.
Csak a füléből előtörő füst hiányzott, hogy teljes le­
gyen a hasonlóság.
Vic mindig szeretett hozzáérni a férfi arcához, és
most alig tudott ellenállni a késztetésnek. Csábította,
mint kisgyereket a gumilabda.
Még gyerekvolt,amikor előszörmegcsókoltaLou-r.
Igazából mindketten azok voltak.
- Haver/Ne már,baszki.Mintha az előbb azt mond­
tad volna,hogy a könyvtároslány csakkitaláció.Ahogy
a fedett hidad is.
 - Aha. Erre jutottam a kórházban. Hogy ezek az
emlékeim mind képzeltek. Egy bonyolult történet ré­
szei, amit azért találtam ki, hogy megvédjem magam
az igazságtól.
- Igen, de ... a lány nem lehet képzelt. Ott volt
a háznál. Wayne is látta. Otthagyott egy irattartót.
Wayne abból olvasott Charlie Manxról. .. - Lou nagy,
felindult arca elkomorodott. - Ajjaj. Ezt nem kellett
volna elkotyognom. Az irattartós részt.
- Wayne belenézett? Francba. Külön kértem Mag­
gie-t, hogy vigye magával. Nem akartam, hogy Wayne
lássa.
- Haver, ugye, nem mondod meg Wayne-nek, hogy
elárultam? - Lou vaskos elefánttérdére csapott az ök­
lével. - Annyira béna vagyok, ha titkot kell tartani.
- Hiányzik belőled a sunyiság, Lou. Többek között
éppen ezért imádlak.
A férfi fölemelte a fejét, és tűnődő pillantást vetett rá.
-Tudod, hogy bírlak- mondta Vic, - Nem a te hi­
bád, hogy minden szétrohadt körülöttem. Nem a te
hibád, hogy ilyen két lábon járó szerencsétlenség va­
gyok.
Lou a fejét lehorgasztva töprengett.
- Ugye, nem akarsz azzal jönni, hogy nem is vagyok
annyira tré? - kérdezte Vic.
- Ööö ... nem. Az járt a fejemben, hogy minden fér­
fi szereti, ha egy jó csaj sok hibát követett el életében.
Ugyanis mindig benne van a pakliban, hogy te leszel
a következő.
Vic mosolyogva átnyúlt a közöttük lévő távolságon,
és a férfiéra tette a kezét. - Rohadt sok hibát követtem

404
el életemben, Louis Carmody, de te nem tartozol kö­
zéjük. Ó, Lou. Kurvára unom, hogy be vagyok zárva
a saját agyamba. Elszúrni valamit szar ügy, kifogáso­
kat keresni, maszatolni még annál is szarabb. Tudod,
ez mindkét változatban közös. És csak ez. A felelős­
ség elhárítása. Életem első változatában két lábon járó
csődtömeg vagyok, mert anyám nem ölelt meg elég­
szer, és apám nem tanított meg sárkányt röptetni vagy
hasonló. A másik változatban meg azért lehettem egy
kibaszott, flúgos picsa ...
- Pszt. Hagyd abba.
- ... és azért cseszhettem tönkre a te életedet és
Wayne életét ...
- Ne büntesd magad.
- ... mert agyamra ment az a sok kiruccanás a Rö-
videbb Út hídon át. A híd szerkezete eleve nem volt
biztonságos, és ahányszor átmentem rajta, kicsit min­
dig rozogább lett. És, tudod, ez nemcsak egy híd, de a
fejem belseje is. Nem várom el, hogy megértsd. Ma­
gam is alig fogom fel. Eléggé freudi, mit mondjak.
- Freudi vagy nem, úgy beszélsz az egészről, mint
ami valóságos. - Lou kinézett az éjszakába. Lassú,
mély lélegzetet vett, hogy lecsillapodjon. - És az? Va­
lóságos?
Igen, vágta rá magában Vic kétségbeesetten.
- Nem. Nem lehet valóságos.És nem is kell annak
lennie. Lou, emlékszel a pasasra, aki Arizonában le­
lőtt egy kongresszusi képviselőt?Úgy gondolta, hogy
a kormány a nyelvtantanítás ellenőrzésévelakarja rab­
szolgasorba dönteni az emberiséget. Az ő számára
kétség nem fért ahhoz, hogy ez történik. Körös-körül
ott volt a bizonyíték. Amikor kinézett az ablakon, és
látta, hogy valaki kutyát sétáltat, biztosra vette, hogy
az illető kém, a CIA küldte, hogy őt szemmel tartsa.
Ugyanígy a skizofrének egyfolytában emlékeket gyár­
tanak: híres emberekkel való találkozásokról, ember­
rablásokról, hősies diadalokról. Benne van az önálta­
tás természetében. Az anyagcseréd szintjén zavarodik
össze a valóságérzéked. Aznap este, amikor az összes
telefont bevágtam a sütőbe, és felgyújtottam a házun­
kat, biztos voltam benne, hogy halott gyerekek telefo­
nálgatnak Karácsonyországból. Hallottam, hogy csö­
rögnek a telefonok, pedig senki más nem hallotta.
Olyan hangokat hallottam, amiket senki más.
- De ... Vic. Maggie Leigh ott volt a házadnál.
A könyvtáros lány. Azt nem képzelted. Wayne is
látta.
Nem volt jó kedve,Vic mégis mosolyt erőltetett az
arcára. - Oké. Megpróbálom elmagyarázni, hogyan
lehetséges ez. Egyszerűbb, mint gondolnád. Semmi
varázslatos nincs benne. Szóval,vannak ezek az emlé­
keim a Rövidebb Út hídról és a bicikliről,amivel úgy­
mond „megtalálni"jártam. Annyi, hogy nem emlékek
mégse, hanem tévképzetek, így van? A kórházban
pedig csoportterápiárajártunk, ahol ültünk körben, és
az őrültségeinkről beszéltünk egymásnak. Abban a
kórházban egy csomó beteg hallotta a történetemet
Charlie Manxról ésaRövidebbÚt hídról.Valószínűleg
Maggie Leigh is ott volt köztük - a bolondtársak kö­
zött. És rákattant a kitalációmra, és teljesen a magáévá
tette.
 - Mi az, hogy valószínűleg ott volt?Benne volt a cso­
portban vagy nem?
- Nem emlékszem rá a terápiás csoportból. Arra
emlékszem, hogy egy kis iowai könyvtárban találkoz­
tunk. De a tévképzetek már csak így működnek. - Vic
kérdőjeleket rajzolt az ujjával a levegőbe, így jelezve
az efféle felidézések eredendően megbízhatatlan ter­
mészetét. - Az emlékek egyszerrejutnak eszembe, a
képzeletemben írt őrült történet tökéletes kis fejeze­
teiként. De természetesen szemernyi valóságtartalom
sincs bennük. Ott helyben találom ki őket. A képze­
letem felkínálja, én pedig tényként fogadom el őket,
abban a pillanatban, ahogy eszembe jutnak. Maggie
Leigh azt mondta, találkoztam vele gyerekkoromban,
és a képzeletem rögtön el is látott egy ezt igazoló tör­
ténettel. Lou. Még az irodájában lévő akváriumra is
emlékszem. Egyetlen jókora koi ponty úszkált benne,
és sóder helyett betűdominók voltak az alján. Ez azért
elég meredek, nem?
- Azt hittem, szeded a gyógyszereidet.Azt hittem,
rendben vagy.
- A sok tabletta, amit szedek, papírnehezék csak„
Nem csinálnak mást, mint hogy helyhez szegezik a
kitalációimat. De attól azok még ott vannak, és vala­
hányszor erősebb szél támad, érzem, hogy repesve
próbálnak szabadulni. - Vic a rászegeződő, aggodal­
mas szempárba nézett, és így folytatta: - Lou. Meg­
bízhatsz bennem. Vigyázni fogok magamra. És nem
csak magamért. Wayne-ért is.Jól vágyok-Azt nem
közölte Lou-val, hogy egy hete kifogyott az Abilify-

m
ból, az utolsó néhány tablettát igencsak be kellett osz­
tania, hogy ne legyenek elvonási tünetei. Nem akart
felesleges aggodalmat kelteni a férfiban, ráadásul azt
tervezte, másnap reggel első dolga lesz, hogy kiváltjaa
receptet. - Mondok még valamit. Nem emlékszem,
hogy találkoztam volna Maggie-vel a kórházban, de
attól még simán találkozhattam. Annyira begyógy­
szereztek, hogy Barack Obamával is találkozhattam
volna, arra se emlékeznék. Maggie Leigh pedig, áldja
meg az Isten, tényleg buggyant. Amint megláttam,
tudtam. Hajléktalanszállószagavolt,a karja pedig csu­
pa heg; nyilván kábszerezik,vagy cigarettávalégetgeti
magát, vagy mindkettő. Valószínűlegmindkettő.
Lou lehorgasztott fejjel ült mellette, és elgondol­
kodva grimaszolt. - Mi lesz, ha visszajön? Wayne
eléggébetojt tőle.
- Holnap megyünk New Hampshire-be. Nem hi­
szem, hogy ott fent is ránk találna.
- Jöhetnétek Coloradóba. Nem kell nálam laknod.
Nem kell együtt laknunk. Nem kérek semmit. Kerít­
hetnénk neked egy helyet, ahol dolgozhatsz a Kereső­
motor-on. A gyerek lehetne velem napközben, este
meg veled. Tudod, Coloradóban is vannak fák, meg
víz is van.
Vic hátradőlt a székén. Az égbolt alacsony volt és
füstös, a város fényeit visszaverő felhők a rózsaszín
tompa, piszkos árnyalatában fürödtek. A hegyek kö­
zött, Gunbarrel fölött, ahol Wayne fogant, az eget es­
ténként teljes mélységébencsillagoktöltötték ki, több
csillag, mint amennyit tengerszinten valaha látni re-

408
mélhet az ember. Más világok voltak odafent a hegyek
között. Más utak.
- Azt hiszem, az jó lenne, Lou. Szeptemberben kez­
dődik az iskola, Wayne visszamegy Coloradóba. És
én is vele mehetnék - ha nincs ellene kifogásod.
- Már hogy volna? Megőrültél?
· Egyetlen pillanatig, elég hosszan ahhoz, hogy Vic
hajára újabb virágszirom hulljon, mindketten hallgat­
tak. Aztán összenéztek, és nevetésben törtek ki. Vic
annyira nevetett, olyan felszabadultan, hogy a végén
már zihálva kapkodott levegőért.
- Bocs - mondta Lou. - Valószínűleg nem a leg­
szerencsésebben fogalmaztam.
Wayne, tőlük öt-hat méterre, megfordult a kőfalon,
és összehúzott szemmel rájuk nézett. A kezében a le­
égett csillagszóróról fekete füst szalagja szállt fel. In­
tett nekik.
- Visszamégy Coloradóba, és keresel nekem egy
helyet - mondta Vic Lou-nak. - Augusztus végén
Wayne hazarepül, és én is vele megyek. Már most is
mennék, de augusztus végéig miénk a nyaraló a tó
partján, plusz Wayne-nek még be van fizetve három
hét a táborban.
- Plusz meg kelljavítanod a motort.
- Wayne mesélt róla?
- Nem csak mesélt. Küldött fényképeket a mobiljá-
ról. Úgyhogy tessék.- Lou odalökte neki a motoros­
dzsekijét.
A motorosdzsekijókora, nehéz holmi volt, a nejlon­
szerű, műszálas fekete szövetbe csontkemény lapocs-

~os
kákat, teflonvértet varrtak. Vic szemében azóta volt ez
a világ legmenőbb dzsekije, hogy tizenhat évvel ko­
rábban először köré fonta a karját. A dzseki elejét ki­
fakult, cafrangos foltok borították: ROUTE 66, sotn.,
egy Amerika kapitánya pajzs.Lou-illata volt, otthonil­
lata. Fák illata érződött rajta, és verejtéké és gépzsíré
és a hegyi hágókon átsüvöltő tiszta, édes szeleké.
- Hátha ez megóvja az életedet - mondta Lou.
- De aztán hordani.
És ebben a pillanatban a kikötő felett az ég sötét­
vörösenmeglüktetett. Rakétarobbant dobhártyabénító
csattanással. Az ég megnyílt, és fehér szikraesőt hul­
latott.
Megkezdődött a pergőtűz.
 1-95 államközi autópálya

Huszonnégy órávalkésőbbVicvisszaindultWayne-nel
és Hooperrel a Winnipesaukee-tóhoz. Végigesett, he­
ves nyári felhőszakadásostorozta az úttestet, Vic kény­
telen volt a sebességethetven alatt tartani.
Már átértek a határon New Hampshire-be, amikor
rájött, hogy elfelejtette kiváltani az Abilify-receptet.
Minden figyelmét lekötötte, hogy lássa az utat ma­
ga előtt, és a saját sávjábantudjon maradni. De még ha
belenéz is a visszapillantó tükörbe, akkor se vette vol­
na észre az őket kétszáz méteres távolságból követő
autót. Este egyikfényszóró olyan,mint bármelyik má­
sik.
 Winnipesaukee-tó

Wayne az anyja ágyában ébredt, de még nem aludta ki

magát. Valami felriasztotta, de hogy mi, azt csak ak­
kor tudta meg, amikor a hálószoba ajtaja felől újra­
kezdődtek a halk koppanások.
Nyitva volt a szeme, mégsem érezte, hogy ébren
volna - ez a köztes tudatállapot aztán egész nap kitar­
tott, úgyhogy mindent, amit látott és hallott, álomsze­
rűen élt meg. Mintha minden, ami történt, egy eltúl­
zottan valószerű álom része volna, és titkos jelentést
hordozna.
Nem emlékezett rá, hogy az anyja ágyában aludt
volna el, mégsem lepte meg, hogy ott találja magát.
Vic gyakran átvitte, miután elbóbiskolt. Wayne elfo­
gadta, hogy időnként szükség van a jelenlétére, mint
egy plusz takaróra a hidegebb éjszakákon. Vic most
nem volt ott vele az ágyban. Szinte mindig előbb kelt,
mintő.
- Hahó? - szólalt meg Wayne, az öklével a szemét
dörgölve.

411
 A koppanások abbamaradtak - aztán tétova, majd­
hogynem kérdő hangsúllyal újrakezdődtek: Kopp?
Kopp? Kopp?
- Ki az? - kérdezte Wayne.
A koppanások elhallgattak. A hálószobaajtó arasz­
nyira kinyílt. A falra árnyék vetült: egy férfiarc,profil­
ból. Wayne látta a nagy,görbe orrot és a magas, sima
Sherlock Holmes-i homlokot: Charlie Manx!
Kiáltani próbált. Az anyja nevét próbálta kiáltani.
De az egyetlen hang, amit ki bírt préselni magából,
egyvicceskis nyöszörgésvolt,olyasfajtahörrenés,mint
amit egy csorba fogaskerékprodukálhat, hasztalan pö­
rögvevalami lestrapált gép belsejében.
A rabosító fotón Charles Manx egyenesen a fény­
képezőgépbe bámult, és dülledt szemével,alsó ajkába
nyomódó kacska felső fogaival maga volt a bárgyú
meghökkenés. Wayne soha nem látta profilból, mégis
azonnal ráismert a sziluettjére.
Az ajtó szép lassan tovább nyílt. A kopácsolás újra
felhangzott. Wayne küszködve próbált levegőt venni.
Mondani akart valamit - Kérem/ Segítség.'-, de az ár­
nyék látványa elnémította: mintha hideg csontkéz ta­
padt volna a szájára.
Becsukta a szemét, kétségbeesetten levegőért ka­
pott, és elkiáltotta magát: - Menj innen!
Hallotta, ahogy nyikorgó zsanérjain kitárul az ajtó.
Az ágy széle lenyomódott a térdénél. Wayne vékony­
ka, nyüszítő hangot préselt ki magából alig hallhatóan.
Aztán kinyitotta a szemét, és odanézett - és Hoopert
látta maga előtt.

413
 A hatalmas, világos szőrű kutya, mellső lábával az
ágyon, belebámult Wayne arcába. Nyirkos szemének
tekintete boldogtalannak tűnt, sőt lesújtottnak akár.
Wayne a kutya mellett elnézve az ajtóra pillantott,
de Manx árnyéka már nem volt ott. Valamilyen szin­
ten Wayne megértette, hogy soha nem is volt ott, hogy
csak a képzelete fércelt össze egy rémalakot az értel­
metlen árnyakból. Egy másik szinten viszont biztosra
vette, hogy igenis látta - az arcél olyan tisztán kivehe­
tő volt, mintha tintával rajzolták volna fel a falra. Az
ajtónyíláson át kilátott a közlekedőfolyosóra. Senki
nem volt odakint.
De a kopogtatást biztos, hogy hallotta, azt nem
képzelhette. És ahogy kibámult a folyosóra, felhang­
zott megint, kopp, kopp, és körbepillantott, és látta,
hogy Hooper rövid, vaskos farka dobol a padlón.
- Hé, haver. .. - A Hooper füle mögötti puha szőr­
be túrt az ujjaival. - Szépen rám ijesztettél, tudod? Mi
járatban vagy?
, Hooper rezzenéstelen tekintettel nézett vissza rá.
Ha Wayne-t megkérték volna, hogy jellemezze Hoo­
per nagy, csúnya arcát, azt mondta volna, hogy „bocsá­
natkérö". De az is lehet, hogy csak ennivalót jött ku­
nyerálni.
- Kerítek neked valami kaját. Ezt akarod?
Hooper tagadó válasza nyüszkölö, ziháló hang volt,
az összekapcsolódni képtelen, hasztalan pörgő, csorba
fogaskerék hangja.
Illetve nem. Wayne már előbb is hallotta ezt a han­
got, másodpercekkel korábban. Akkor azt hitte, ő ad­
ja ki magából. De a hang nem belőle jött, és nem is

111
Hooperből. Hanem kintről, valahonnan a hajnali sö­
tétségből.
És Hooper továbbra is a képébe bámult elanyát­
lanodott, esdeklő tekintetű szemével. Ne haragudj,
mondta Hooper a szemével. jó kutya akartam lenni.
A te jó kutyád akartam lenni. Wayne úgy hallotta ezt
a gondolatot a fejében, mintha Hooper ténylegesen
mondaná neki, mint valami beszélő kutya egy képre­
gényben.
Félrelökte Hoopert, felkelt, és kinézett az ablakon
a ház előtti udvarra. Annyira sötét volt, hogy először
csak saját halvány tükörképét látta az üvegen.
Aztán tőle két méterre, közvetlenül az ablak túlol­
dalán, a Küklopsz kinyitotta egyetlen, homályos sze­
mét.
Wayne-nek minden vére a szívébe tolult, és három
perc leforgása alatt másodszor érezte, hogy rémült ki­
áltás készülődik a torkában.
A szem tágra nyílt, lassan, mintha a Küklopsz még
csak most ébredezne. A narancsízű Tang üdítő és a vi­
zelet sárgája közötti árnyalatban ragyogott. Majd pe­
dig, mielőtt Wayne-ből a kiáltás kiszakadhatott volna,
a szem elhalványult, végül csak egy rézírisz parázslott
a sötétségben. Aztán kialudt az is.
Wayne reszketegen kifújta a levegőt. Egy fényszó­
ró. A Triumph fényszórója szegeződött rá az ablak­
üvegen keresztül.
Anyja fölegyenesedett a motor mellől, és kisimítot­
ta a haját az arcából. A régi, hepehupás üvegen át néz­
ve, mintha igazából nem is lett volna ott, mintha ön­
maga kísértete volna csak. Nyakba kötős, fehér top

415
volt rajta és régi pamutsort, és a tetoválásai. A sötét­
ben lehetetlen volt kivenni a tetoválások részleteit.
Úgy tűnt, mintha maga az éjszaka tapadt volna meg
a bőrén. De hát Wayne mindig is tudta, hogy anyját a
lelke mélyén komor gondolatok foglalkoztatják.
Hooper is az udvaron volt, víztől csöpögő bundával
bóklászott Vic lába körül. Nyilván egyenesen a tótól
érkezett. Wayne-nek időbe telt, mire eljutott a tudatá­
ig, hogy Hooper kint van az anyjával - ugyanis ennek
így semmi értelme nem volt, hiszen Hooper ott állt
mellette. Annyi, hogy amikor körbepillantott, azt ta­
lálta, hogy egyedül van a hálószobában.
Nem tépelődött sokáig. Még mindig túl fáradt volt.
Biztos egy álomkutya ébresztette fel. Biztos ő is meg
fog őrülni, mint az anyja.
Belebújt levágott szárú farmerébe, és kiment a pir­
kadat előtti hűvösségbe. Anyja a motoron dolgozott,
egyik kezében rongy, a másikban pedig egy fura kiné­
zetű szerszám: a különleges csavarkulcs inkább görbe
tőrre vagy kampóra hasonlított.
- Hogy kerültem az ágyadba? - kérdezte Wayne.
- Valaki rosszat álmodott.
- Nem emlékszem, hogy rémálmom lett volna.
- Nem is rólad van szó.
Sötét madarak rebbentek át a tó fölött gubbasztó
párán.
- Megtaláltad a törött fogaskereket? - kérdezte
Wayne.
- Honnan tudod, hogy eltört az egyik fogaskerék?
- Nem tudom. Csak a hangjából gondoltam, ami-
kor próbáltad beindítani.

416
 - Kijársz a műhelybe? Segítesz apádnak?
- Néha. Azt mondja, hasznos vagyok, mert kicsi a
kezem. Be tudok nyúlni, és kicsavarni dolgokat, amik­
hez nem fér hozzá.Nagyon jó vagyoka szétszerelés­
ö

ben. Az összerakásban már nem annyira.

- Üdv a klubban - mondta Vic.
Aztán dolgoztak a motoron. Wayne nem esküdött
volna meg rá, meddig bütyköltek, csak azt tudta, hogy
mire befejezték,meleg volt, és a nap bőven a fák vona­
la fölé emelkedett. Munka közben alig beszéltek. És
ez jól is volt így. Nem lett volna értelme elrontani a
motor megjavításának gépzsíros, bütyöklenyúzós fér­
fias élményét azzal, hogy érzésekről locsognak vagy
apáról,vagy a lányokról.
Aztán Wayne hátradőlt térdeltében, és az anyjára
nézett. Vic könyékigzsíros volt, de jutott belőle az or­
rára is,jobb keze csikarásoktólvérzett.Wayne acélgya­
pottal csüszkölte a rozsdapettyes kipufogót, egy pil­
lanatra abbahagyta, végignézett magán. Ugyanolyan
szutykos volt, mint az anyja.
- Csak tudnám, hogyan szedjük le magunkról ezt
a sok trutyit - szólalt meg.
- Van egy tavunk- mondta Vic, és a haját hátravet­
ve arra bökött a fejével.- Mondok valamit. Ha te érsz
előbb az úszó stéghez, elmegyünk reggelizni a Green­
bough Dinerbe.
- És ha te győzöl, mit kapsz?
· - A megelégedettséget,hogy ilyen vén fejjel is leis­
koláztam egy kis csibort.
- Mi az a csibor?
- A csibor egy...

117
 De Wayne már ott se volt. Futás közben a fején át
lerántotta magáról az inget, és Hooper orrára dobta,
keze-lába olajozott, gyors mozdulatokkal járt, csupasz
lábfeje láng-fényes harmatcseppeket kaszabolt a ma­
gas füben.
Aztán Vic megjelent mellette, ráőltve a nyelvét,
ahogy beérte. Egyszerre <lobbantak a mólóra. Csu­
pasz talpuk csattogott a deszkákon.
A móló közepénél Vica karját kinyújtva Wayne vál­
lára tette a kezét, és megtaszította. Miközben egyen­
súlyát veszítve, karjaival a levegőben hadonászva előre­
lódult, Wayne még hallotta a nevetését. Aztán a víznek
csapódott, és elsüllyedt a zöld kavargásban, Egy másod­
perccel később hallotta a halk, mély hangú blugg:rot,
ahogy az anyjais beugrott a móló végéről.
Wayne hadonászva, vizet köpködve felszínre buk­
kant, és a hat méterre lévő stég felé sprintelt. A repe­
dezett szürke pallókból összeszerkesztett,jókora sté­
get rozsdás vashordók tartották a víz fölött, nem tűnt
túlságosan környezetbarát konstrukciónak. Hooper
vadul csaholt mögöttük a mólóról. Hooper általában
minden rendbontást helytelenített, kivéve,ha ő maga
rendetlenkedett.
A táv java részét megtéveWayne rájött, hogy egye­
dül van a tóban. Fekete üveglap volt körülötte a víz.
Sehol nem látta az anyját.
- Anya? - kiáltotta. Nem félt. - Anya?
- Vesztettél,öcsisajt- szólalt meg Vic.Visszhangos,
öblös, mély volt a hangja.
Wayne lebukott a víz alá,lélegzetétvisszafojtvatem­
pózott, és a stég alatt jött fel.

118
 Az anyja ott volt, a sötétben, az arca víztől csillo­
gott, a haja ragyogott. Amikor Wayne odaért melléje,
rávigyorgott.
- Nézd - szólalt meg. - Elveszett kincs.
Egy legalább fél méter széles, reszketeg pókhálóra
mutatott, amit ezernyi ezüst, opál és gyémánt harmat­
csepp díszített.
- De azért elmegyünk reggelizni?
- Persze - mondta Vic. - Muszáj. Egy csíbort le-
győzni szép és jó, de attól még felkopik az állad.
 Kavicsos behajtó

Az anyja egész délután a motoron dolgozott.

Az égboltnak migrénszíne volt. Egyszer mennydör­
gött. Mint amikor nehéz teherautó robog át vashídon.
Wayne esőt várt volna.
De nem jött.
- Sosem kívánod, hogy szülés helyett inkább örök­
be fogadtál volna egy Harley-Davidsont? - kérdezte
az anyjától.
- Olcsóbb etetni, az biztos - mondta Vic. - Add
azt a rongyot, öcsisajt.
Wayne odaadta.
Vic megtörölte a kezét, helyéretette a bőrülést a va­
donatúj akkumulátor fölött, és átvetette a lábát a nyer­
gen. Levágott szárú farrnernadrágjában, hatalmas,
fekete motoroscsizmájában, a karjára és a lábára fir­
kált tetoválásokkal nem úgy nézett ki, mint akit bárki
„anyu"-nak szólít.
Vic elfordította a slusszkulcsot, és megnyomta az
indítógombot. A Küklopsz kinyitotta a szemét.

410
 Vic a berúgökarra tette a csizmája sarkát, fölegye­
nesedett, lecsapta a testsúlyát. A motor prüszkölt.
- Gesundheit - mondta Wayne.
Vic kiegyenesedett és megint lezuttyant. A motor
sóhajával por és falevelek röppentek elő a kipufogócsö­
vekből. Wayne-nek nem tetszett, ahogy anyja a teljes
testsúlyát rádobja a berúgókarra. Attól félt, hogy el ta­
lál törni valami. És nem feltétlenül a motor lesz az.
- Gyerünk - mondta Vic halkan. - Mindketten
tudjuk, miért talált rád a gyerek, úgyhogy ne kéresd
magad.
Még egyszer a berúgókarra nehezedett, aztán még
egyszer, és a haja az arcába hullott. A berúgókar csat­
togott, a motorból rövid, halk, öblös szellentés sza­
kadt ki.
- Nem gond, ha nem működik- szólalt meg Wayne.
Hirtelen nagyon nem volt kedvére ez az egész. Hirte­
len őrültségnek tűnt, ami történik - olyasfajta őrült­
ségnek, amit kisfiú kora óta most látott az anyjától
először. - Majd később megcsinálod, jó?
Az anyja meg se hallotta. Kiegyenesedett a nyereg­
ben, és a berúgókarra illesztette a csizmája talpát.
- Gyerünk megtalálni, ribanc -_ mondta Vic, és le­
csapta a lábát. - Szólalj már meg.
A motor feldohogott, Piszkos kék füst lövellt ki a
kipufogókból. Wayne majdnem leesett a kerítésosz­
lopról, amin ült. Hooper lesunyta a fejét, aztán riadt
ugatásba kezdett.
Amikor Vic gázt adott, a motor felmorajlott. Ré­
misztő volt az a nagy zaj. És izgalmas is.
- BEINDULT! - kiáltotta Wayne.

421
 Az anyja bólintott.
- MIT MOND? - kiáltotta Wayne.
Az
anyja összevont szemöldökkel nézett vissza rá.
- AZT MONDTAD, HOGY SZÓLALJON MÁR
MEG. MIT MOND? NEM ÉRTEK MOTORUL.
- Ja? - mondta Vic. - CSAK KÖSZÖNT.

- HOZOM A SISAKOMAT! - kiáltotta Wayne.

-TE NEM JÖSSZ.
Torkuk szakadtából próbálták túlkiabálni a levegőt
püfölő motor lármáját.
-MIÉRT NEM?
- MÉG NEM BIZTONSÁGOS. NEM MEGYEK
MESSZIRE. ÖT PERC, ÉS ITT VAGYOK.
- VÁRJ! - kiáltotta Wayne az ujját feltartva, aztán
sarkon fordult, és a ház felé iramodott.
Az alacsonyan úszó felhők mögött hideg, fehér pont
volt csak a nap.
Vicnek mehetnékje volt. A vágyat, hogy útra keljen,
ugyanúgy nem lehetett figyelmen kívül hagyni, mint
egy őrjítőn viszkető szúnyogcsípést. Ki akart menni a
főútra, hogy lássa, mire képes a motor. Hogy mit tud
megtalálni.
A bejárati ajtó hangosan becsapódott. A fia rohan­
vást érkezett, egy sisak volt nála, és Lou dzsekije.
- EGY DARABBAN GYERE VISSZA, OKÉ?
- ÚGYTERVEZEM +rnondta Vic. Utána pedig, mi-
közben belebújt a dzsekibe, hozzátette: - MINDJÁRT
JÖVÖK. NYUGI.

422
 A fiú bólintott.
Vic körül vibrált a világ a motor erejétől: a fák, az
út, az égbolt, a ház, minden vadul rázkódott, félő volt,
hogy összetörnek. Vic közben az országút felé fordult
a motorral.
Fejébe nyomta a sisakot. A dzsekit nem cipzárazta
össze.
Éppen engedte volna ki a kéziféket, amikor a fia
lehajolt a motor előtt, és felkapott valamit a földről.
- MI AZ? - kérdezte Vic.
Wayne a kezébe nyomta. A csavarkulcs volt, ami
úgy néz ki, mint egy görbe pengéjű kés; amibe a TRI­
UMPH felirat volt beütve. Kösz, bólintott Vic, és rövid­
nadrágja zsebébe csúsztatta.
- GYERE VISSZA.
- ITT VÁRJMEG.
Víc felkapta a lábát, egyesbe tette a motort, és már
siklott is.
Amint elindult, minden abbahagyta a rázkódást.
Jobb kéz felől tovasiklott a gerendakerítés. Az ország­
útra kanyarodva Vic bedőlt, és olyan érzése támadt,
mint amikor a repülőgép irányt változtat. Mintha nem
is ért volna az aszfalthoz.
Kettesbe kapcsolt. A ház elmaradt mögötte. Egy
utolsó pillantást vetett hátra a válla fölött. Wayne a
behajtóról integetett. Hooper kint volt az utcán, és
furcsán gyászos pofával bámult utána.
Vic gázt adott, és harmadikba váltott, és a Triumph
úgy kilőtt, hogy erősen markolnia kellett a kormányt,
ha nem akart leesni. Egy régi pólójának a felirata ju-

423
tott az eszébe: HA EZT EL TUDOD OLVASNI,LEESETT
A RIBANC.
Nyitva hagyott dzsekije befogta a levegőt, és lég­
gömbként dagadozott körülötte. Vic belerobogott az
alacsonyanfüggő ködbe.
Nem vette észre a mögötte az úton közeledő autót,
melynek fényszórói közel ülő szempárként ragyogtak
a párás levegőben.
És nem vette észre Wayne sem.
 Route 3

Fák és házak és udvarokvillantak el, sötét, elmosódott,

a ködben csak halványan felfogható alakzatok.
Vicben nem volt gondolat. A motor elrobogott vele
a gondolatoktól.Tudta, hogy így lesz,az első pillanat­
tól fogvatudta, amikor meglátta a motort a kocsiszín­
ben: hogy a Triumph elég gyors és elég erős lesz ah­
hoz, hogy szélsebesen elragadja önmaga legrosszabb,
mindenben logikát kereső részétől.
Megint működtette a sebességváltót a lábával, és
aztán megint, és a Triumph mindannyiszor megug­
rott, mohón falva magába az alatta elsuhanó utat.
A köd Vichez préselődvemegsűrűsödött, és az arcá­
ba áramlott. Gyöngyfehér volt és tűnékeny,a valahon­
nan fentről és balról érkező napfénytől valósággaltün­
dökölt a világ körös-kőrűl. Vic úgy érezte, hogy senki
nem vágyhat ennél több szépségre ezen a foldön.
A nedves úttest rádiósistergéssel sercegett a kere­
kek alatt.
Vic bal szemgolyóját gyengéd, szinte jóleső fájda­
lom cirógatta.
 Hirtelen egy pajtaépületet vett észre a lengedező
ködben, egy hosszú, magas, oldalra billent, keskeny
szerkezetet. A gomolygó pára optikai trükkje miatt
úgy tűnt, mintha az út közepén trónolna, még száz
méterre se, de Vic tudta, hogy az országút mindjárt
balra tér, és ő elsuhan az épület mellett. Kis félmo­
sollyal nyugtázta, mennyire hasonlít a pajta régi, kép­
zeletbeli hídjához.
Lehajtotta a fejét, és a gumiabroncsok surrogását
hallgatta a nedves aszfalton; ez meg pont olyan volt, .
mint a fehérzaj a rádióban. Vajon mit hallgatsz, ami­
kor a sercegésre hangolod a rádiót?, tűnődött. Mintha
azt olvasta volna valahol, hogy ez tulajdonképpen az
egész univerzumot átható háttérsugárzás.
Várta, hogy az út balra térjen, és kikerülhesse a paj­
tát, de az út egyenesen haladt tovább. A magas, sötét,
szögletes alak elébe emelkedett, aztán már bent is volt
a belsejében. És nem is pajta volt egyáltalán, és Vic
csak akkor jött rá, hogy az út egyenesen áthalad rajta,
amikor már túl késő lett volna félrekanyarodnia. A köd
hirtelen sötét lett és hideg, olyan hideg, mint egy csob­
banás a tó vizében.
Pallók <lobbantak a gumiabroncsok alatt gyorstü­
zelő kopácsolással.
A köd elmaradt, ahogy a motor fel- és kirobbant
belőle, be a hídba. Amikor levegőért kapott, Vic orrát
denevérbűz csapta meg.
Csizmasarkát a fékpedálra szorította, és behunyta
a szemét. Ez nem valóság, gondolta - suttogta majd­
nem - magában.

126
 A fékpedál kitért az alsó végpontjáig, egy pillanatra
megtartotta a lábát, aztán kiszakadt a helyéről. Tompa
koppanással a pallókra hullott. Egy csavaranya és né­
hány alátét követte csilingelve.
A fékfolyadékot továbbító cső Vic lába szárát csap­
kodta spriccelve. Amikor a csizmasarka a kopott pal­
Iökhoz ért, mintha valami tizenkilencedik századi
cséplőgépbe dugta volna a lábát. Énjének egy része ra­
gaszkodott ahhoz, hogy hallucinál. Egy másik része
viszont érezte, ahogy a csizmája a hídhoz ütődik, és
Vic megértette, hogy ez a hallucináció annyira való­
szerű, hogy az életébe kerülne, ha a motort eldöntve
próbálna megállni.
Lepillantott és aztán hátra, igyekezve feldolgozni,
hogy mi történik. Tómítés penderült keresztül a leve­
gőn,játékos ívet rajzolva az árnyakon át. Az első kerék
ide-oda járt. A világ megcsavarodott Vic körül, a hát­
só kerék kifarolt, és vad döccenésekkel ugrált a laza
deszkákon.
Vic fölemelkedett az ülésről, és egész testsúlyát bal­
ra lendítette, inkább akaraterővel, mint izomból tartva
függőlegesen a motort. Végül a gumik újra fogást ta­
láltak a pallókon, és a motor hirtelen megállt, és rög­
tön majdnem el is dőlt. Vicnek sikerült letennie a lá­
bát, és megtartotta, de nem sok híja volt. A fogát ösz-
szeharapva küzdött a váratlan súllyal. ·
Zihálása harsányan visszhangzott a Rövidebb Út
híd pajtaszerű belsejében, ahol semmi sem változott,
mióta tizenhat éve utoljára itt járt.
Vic megreszketett, egyszeriben nyirkosnak érezte
a vastag motorosdzseki belsejét.
 - Nem valóság - suttogta, és behunyta a szemét.
Hallotta a denevérek halk, száraz neszezését a feje
fölött a magasban.
- Nem valóság- mondta megint.
Rádiósistergés sziszegett lágyan, közvetlenül a fa­
lak túloldalán.
Vic a légzéséreösszpontosított, lassan és egyenlete­
sen beszívta a levegőt, aztán csücsörített ajakkal ki­
engedte. Leszállt a motorról, és a kormányt markolva
megállt mellette.
Kinyitotta a szemét, de a tekintetét a lábfejére sze­
gezte. Látta az öreg, szürkésbarna, kopott pallókat.
Látta a deszkák közötti résekben villódzó fényt.
- Nem valóság - mondta harmadszor.
Újra behunyta a szemét. Megfordult a motorral,
hogy arra álljon, amerről jött. Aztán gyalogolni kez­
dett. Érezte, hogy a deszkák lesüllyedneka talpa alatt,
a kis T riumph Bonnevillesúlya alatt. A tüdeje feszült,
és nehezére esett teleszívni levegővel,és émelygett is.
Visszakellmennie az elmegyógyintézetbe.Úgy látszik,
mégse jön össze, hogy jó anyja lehessen Wayne-nek.
Érezte, hogy elszorul a torka a szomorúságtól.
- Ez nem valóság. Nincs híd. Nem szedtem a gyógy­
szereimet, és látomásaim vannak. Ez minden.
Lépett egyet, és még egyet és még egyet, aztán ki­
nyitotta a szemét, és az országúton állt a lerobbant
motorkerékpárjával.
Amikor hátranézett a válla fölött, nem látott mást,
csak országutat.
 A tóparti ház

A késő délutáni köd köpenyként szétlibbent, hogy be­

engedje Vic McQueenr és gonosz gépezetét, aztán
egy újabb libbenéssel összezárult, még a motor hang­
ját is magába nyelve.
- Gyerünk, Hooper - szólalt meg Wayne. - Men­
jünk be.
Hooper az út szélén ácsorgott, és értetlenül bámult
vissza rá.
Wayne, amikor mát bent volt a házban, még egy­
szer hívta. Aztán az ajtót nyitva tartva várta, hogy
a kutya odamenjen hozzá. Ehelyett Hooper elfor­
dította a fejét, és végigkémlelt az út mentén - nem
arra, amerre Wayne anyja eltűnt, hanem az ellenkező
irányban.
Wayne-nek fogalma sem volt, mit nézhet. Ki tudja,
mit látnak a kutyák? Mit jelentenek számukra a köd­
ből elősejlőalakok?Milyen furcsa,babonás elképzelé­
seik lehetnek? Wayne biztosra vette, hogy egyes ku­
tyák ugyanolyan babonásak, mint az emberek. Vagy
még babonásabbak.

419
 - Ahogy gondolod - mondta Wayne, és becsukta
az ajtót.
Aztán egyik kezében az iPhone-jával leült a tévé
elé, és néhány percig SMS-ezett az apjával:

{j.. reptéren vagy már? )

Ja;.,Gefélretették a járatomat, úgyhogy még

itt dekkolok egy darabig. ~

( Sisakot vett? \

ffizsekít is. Rászóltam. )

Jói.tetted.
Az. a jakó plusz öt életerőpontot jelent.

{ © Szeretlek. Jó repülést. '

~vJdd,magaddal a fedél:uttrea.k<

430
Aztán már nem volt mit mondani. Wayne a távirányí­
tóért nyúlt, bekapcsolta a tévét, megkereste Spongya­
bobot. A hivatalos álláspont szerint kinőtte a sorozatot,
de most, hogy az anyja nem volt otthon, azt csinál­
hatott, amit akart, nem kellett foglalkoznia a hivatalos
állásponttal.
Hooper ugatott odakint.
Wayne felállt, és a panorámaablakhoz ment, de se­
hol nem látta Hoopert. A nagy kutya eltűnt a vizes
fehér párában.
Wayne feszülten fülelt, visszajöhetne már a motor,
gondolta. Úgy tűnt, az anyja tovább van oda öt perc­
nél.
Aztán a panorámaablakra esett a pillantása, és a té­
vét látta tükröződni az üvegen. Spongyabob sálat vi­
selt, és Télapóval beszélgetett. Télapó egy acélkampót
vágott Spongyabob agyába, és bedobta a többi játék
közé a puttonyába.
Wayne hátrakapta a fejét, de Spongyabob Patrick­
kal beszélgetett, és nyoma se volt semmilyen Télapó­
nak.
Visszafelé tartott a kanapéhoz, amikor végre meg­
hallotta Hoopert a bejárati ajtónál: dam, dam, dam,
ugyanúgy dobolt a farka, mint reggel.
- Megyek! - kiáltotta Wayne. - Lassabban a testtel.
De amikor kinyitotta az ajtót, nem Hooper volt az.
Hanem egy alacsony,kövér férfi, könyékigfeltűrt ujjú,
aranycsíkos szürke melegítőben. A fején borostafol­
tok, mintha rühös volna. A szeme dülledten meredt
Wayne-re a széles,kilapított orr fölül.

01
 - Hahó - szólalt meg a férfi. - Használhatnám a te­
lefonjukat? Szörnyű balesetünk volt. Elütöttünk egy
kutyát a kocsinkkal. - Akadozva beszélt, mintha kis
kartonlapról puskázna, de csak bajosan tudná kiolvasni
a szavakat.
- Micsoda? - kérdezte Wayne. - Mit mondott?
A csúnya férfi aggodalmasan ránézett, és azt mond­
ta: - Hahó? Használhatnám a telefonjukat. Szörnyű
balesetünk volt? Elütöttünk egy kutyát. A kocsinkkal!
- Ugyanazok a szavak voltak, csak a hangsúlyok ke­
rültek máshová, mintha a férfi nem volna benne biz­
tos, a mondatok közül melyik kérdés és melyik kije­
lentés.
Wayne elnézett a csúnya kis ember mellett. Hát­
rébb az úton mintha piszkosfehér szőnyegtekercset
látott volna egy autó előtt heverni. A fakó, sodródó
füstben a kocsit és a fehér kupacot is nehéz volt tisz­
tán kivenni. Persze, szó sem volt szőnyegtekercsről.
Wayne pontosan tudta, mi az.
- Nem vettük észre, és egyszer csak ott volt előt­
tünk az úttesten. Elütöttük a kocsinkkal - mondta
a kis ember, hátrabökve a válla fölött.
Magas férfi állt a ködben, a jobb első keréknél.
A férfi a kezével a térdén, előrehajolva állt, és úgy mé­
regette a kutyát, mint aki félig arra számít, hogy Hoo­
per mindjárt felkecmereg.
A kis ember lenézett a tenyerére, aztán felpillantott,
és azt mondta: - Szörnyű baleset. - Reménykedve el­
mosolyodott. - Használhatnám a telefonjukat?
- Micsoda? - mondta Wayne megint, pedig a fül­
csengésén keresztül is tökéletesen hallotta a férfit. Aki
ráadásul ugyanazt mondta el immár harmadszor, mi­
nimális változtatással. - Hooper? Hooper!
Elnyomakodott a kis ember mellett. Nem futott,
csak gyorsan gyalogolt, görcsös és merev léptekkel.
Hooper úgy nézett ki, mintha az oldalára huppan­
va elaludt volna az autó előtt az úttesten. A lábai egye­
nesen kimeredtek a testétől. A bal szeme nyitva volt,
és tompa tekintetűn, fátyolosan meredt fel az égre, de
ahogy Wayne közelebb ért, a szem megrebbent, és kö-
vetni kezdte. Még élt. -
- Jézusom - mondta Wayne. Térdre ereszkedett a
kutya mellett. - Hooper.
A fényszóró ragyogásában a ködről kiderült, hogy
valójában ezernyi reszketeg vízszemcse a levegőben.
Lehulláshoz túl könnyűek lévén ide-oda áramoltak
csak: egy nem eső eső.
Hooper vaskos nyelve krémszínű nyálkát tolt ki a
szájból. A hasa ki-be járt a gyors, kapkodó légzéstől.
Wayne nem látott vért.
- Magasságos ég - szólalt meg a kutyát szemlélő
férfi. - Ez ám a balszerencse. Annyira sajnálom. Sze­
gény jószág. Viszont lefogadhatod, hogy fogalma sincs,
mi történt vele. Ebből némi vigaszt meríthetsz!
Wayne a kutyáról az autó elejénél álló férfira emelte
a tekintetét. A férfi fekete csizmát viselt, amely majd­
nem a térdéig ért, és frakk-kabátot rézgombokkal a
mellrész mindkét oldalán. Ahogy felpillantott, Wayne
egyúttal a kocsit is szemügyre vette. Egy antik autó
volt-öregecske, de nem vénecske, ahogy az apja mond­
ta volna.

433
 A magas férfi egy ezüstkalapácsot tartott a jobb ke­
zében, egy krokettütő méretű kalapácsot. Az ing a ka­
bát alatt fehér selyem volt, sima és csillogó, mint a fris­
sen kitöltött tej.
Wayne még följebb emelte a tekintetét. Charlie
Manx hatalmas, lenyűgözött szemmel meredt le rá.
- Isten áldja meg a kutyákat és a gyerekeket- mond­
ta a férfi. - Ez a világ túlságosan zord hely a számukra.
Tolvaj a világ, és ellopja tőled a gyermekkorodat és a
legjobb kutyákat is mind. De hidd el: a kutyád máris
úton van egy jobb világ felé!
Charlie Manx most is úgy nézett ki, mint a rabo­
sító fotóján, csak öregebb volt - valahol az öreg és az
aggastyán között. Néhány ezüst hajszálat keresztbe fé­
sültek májfoltos, csupasz koponyáján. Szétnyíló, vér­
szegény ajkai között kilátszott borzalmasan színtelen
nyelve - fehéren, mint az elhalt bőr. Manx olyan ma­
gas volt, mint Lincoln, és ugyanolyan halott is. Wayne
érezte rajta a halál szagát, az enyészet bűzét.
- Ne nyúljon hozzám - szólalt meg Wayne.
Reszketeg lábbal felkecmergett a kutya mellől, és
hátralépett, de rögtön bele is ütközött a csúnya kis
emberbe, aki ott állt mögötte. A kis ember vállon ra­
gadta, és kényszerítette, hogy Manx felé fordulva ma­
radjon.
Wayne-nek a fejét tekergetve sikerült hátranézni.
Ha lett volna szufiája, felkiált. A férfinak a háta mö­
gött új arca volt. A férfi gumi gázálarcot viselt, gro­
teszk szeleppel a szája helyén, és csillogó műanyag
ablakokkal szem gyanánt. Ha a szem ablak a lélekre,
akkor a Gázálarcos Ember ablaka mélységes ürességre
nyílott.
- Segítség! - kiáltotta Wayne. - Segítsen valaki!
- Pontosan ez a célom - mondta Charlie Manx.
- Kérem! Segítség!
- Mi is kérünk, ők is kérnek, mindenki kér jég-
krémet - mondta a Gázálarcos Ember. - Kiabálj csak.
Majd meglátod, mit kapsz. Na most lelőttem a poént,
ho-hó: aki segítséget kér, annak nyista jégkrém!
-SEGÍTSÉG!
Charlie Manx a fülébe dugta csontos ujját, és elgyö­
tört arcot vágott. - Ez jó sok otromba ricsaj volt.
- Fiú, ha otromba ricsajt csapsz, játékokból egyet se
kapsz- mondta a Gázálarcos Ember. - Fiú, ha segítsé­
gért ordítozol, Bing még a végén megorrol. Rád.
Wayne-t hányinger kerülgette. Amikor újabb kiál­
tásra nyitotta a száját, Manx kinyújtotta a karját, és az
ajkához nyomta az ujját. Sss. Wayne majdnem hát­
rahőkölt az orrát megcsapó formaldehid- és vérszag­
tól,
- Nem foglak bántani. Nem tudnék bántani egy
gyereket. Úgyhogy fölösleges ez a nagy vernyákolás.
Anyáddal van dolgom. Biztosra veszem, hogy rendes
fiú vagy. Minden gyerek rendes - egy darabig. Anyád
viszont egy hazug perszóna, aki hamisan tanúskodott
ellenem a bíróságon. És ez még nem minden. Nekem
is vannak gyerekeim, és anyád jóvoltából hosszú évek­
re elszakítottak tőlük. Egy évtizedig nem láthattam
édesen mosolygó arcukat, bár a hangjukat éppen elég­
szer hallottam álmomban. Hallottam, hogy értem kia-
bálnak, és tudom, hogy éheztek. El sem képzelheted,
milyen érzés, amikor tudod, hogy a gyermekeid nél­
külöznek, és nem segíthetsz rajtuk. Normális embert
őrületbe kergeti az ilyesmi. Persze egyesek szerint en­
gem már nem kellett messzire kergetni!
A két férfi ezen jót nevetett.
- Kérem - mondta Wayne. -vEngedjenek el.
- Akarja, hogy elgázosítsam, Mr. Manx? Lehet,
hogy itt az ideje egy kis gyömbéres füstnek?
Manx összefonta a kezét a hasa előtt, és elfintoro­
dott. - Hát igen. Egy rövid szunyókálás időnként cso­
dát tesz. Bajos értelmesen beszélni egy gyermekkel,
aki ennyire fel van zaklatva.
A Gázálarcos Ember Wayne-t maga előtt tolon­
colva nekilátott, hogy megkerülje az autó elejét. Egy
Rolis- Royce, vette észre Wayne, és eszébe villant Mag­
gie Leigh újságcikke a férfiról, akinek 1938-as évjáratú
Rolls-Royce-ával együtt nyoma veszett Kentuckyban.
- Hooper! - kiáltotta kétségbeesetten.
Éppen akkor haladtak el a kutya mellett. Hooper
felemelte a fejét, és mintha légy után kapna - a moz­
dulatban több életerő volt, mint amennyit Wayne le­
hetségesnek tippelt volna -, ráharapott a Gázálarcos
Ember bal bokájára.
A Gázálarcos Ember megbotlott, és ijedtében na­
gyot kiáltott. Wayne egy másodpercre azt hitte, most
visszanyerheti szabadságát, de a kis ember a torka kö­
ré fonta hosszú, erős páviánkarját.
- Ó, Mr. Manx - méltatlankodott a Gázálarcos
Ember. - Ez harap! Ez a kutya harap! Belém süllyesz­
tette a fogait!
 Manx fölemelte az ezüstkalapácsot, és lesújtott vele
Hooper fejére, mint amikor a búcsúban a férfiak pö­
rölykalapáccsal teszik próbára az erejüket - lecsapnak,
és figyelik, hogy megszólal-e a csengettyű. Hooper
koponyája elreccsent, mint villanykörte a csizmasarok
alatt. Manx másodszor is megütötte a biztonság ked­
véért. A Gázálarcos Ember kitépte a lábát az állkap­
csok fogságából, oldalvást fordult, és Hooperbe rú­
gott, a miheztartás végett.
- Te piszkos kutya! - kiáltotta. - Remélem, hogy ez
fájt! Remélem, hogy ez nagyon fájt!
Amikor Manx fölegyenesedett, friss, nedves vér
jókora „Y"-ja csillogott az ingén. Valami seb lehetett
a mellkasán, és az abból szivárgó vér ütött át a sely­
men.
-'Hooper - mondta Wayne. Kiáltani akart, de csak
saját maga számára is alig hallható suttogás jött ki
a száján.
Hooper fehér bundája most egyetlenvörös folt volt.
Mint vér a havon, úgy nézett ki. Wayne képtelen volt
odanézni, hogy mi lett az állat fejével.
Manx lélegzetét visszafojtva a kutya fölé hajolt.
- Hát. Ez a kutyus nem kerget több galambot.
- Megölte Hoopert - mondta Wayne.
Mire Charlie Manx: - Igen. A jelek szerint meg.
Szerencsétlen jószág. Milyen kár. Mindig próbáltam
elnyerni a kutyák és a gyerekekbarátságát. Majd meg­
próbállak kárpótolni, fiatalember.Vedd úgy,hogy tar­
.tozom neked. Tedd be a fiút a kocsiba, Bing, és adj
neki valamit, ami eltereli a figyelmét a gondjairól.
 A Gázálarcos Ember fél lábon szökdécselve lök­
döste maga előtt Wayne-t, hogy ne kelljen a jobb lá­
bára nehezednie.
A Rolls-Royce hátsó ajtaja felpattant és kitárult.
Senki nem ült az autóban. Senki nem ért hozzá a ki­
lincshez. Wayne meghökkent - sőt elképedt-, de nem
tépelődött túl sokat. A dolgok most gyorsan követték
egymást, és nem engedhette meg magának az elmél­
kedést.
Wayne megértette, hogy ha beszáll a hátsó ülésre,
soha nem száll ki többé. Mintha a saját sírjába mászna
be. Hooper viszont próbálta megmutatni neki, hogy
mi a teendő. Hooper azt 'próbálta megmutatni, hogy
még amikor látszólag teljesen legyűrtek, a fogadat ak­
kor is kivillanthatod.
Wayne fordított a fején, és a kövér férfi alkarjába
vájta a fogait. Rögzítette az állkapcsát, és ráharapott,
amíg a vér ízét nem érezte a szájában.
A Gázálarcos Ember felkiáltott. - Fáj! A kölyök fáj­
dalmat okoz nekem!
A keze kinyílt, összezáródott. Wayne egészen közel­
ről látta a fekete alkoholos filccel a tenyerére írt sza­
vakat:

TELEFON
BALESET
KOCSI

- Bing! - szólt rá Mr. Manx.- Sss! Tedd a fiút az

autóba, és dugulj el!
 Bing- a Gázálarcos Ember- Wayne hajába markolt,
és megrántotta. Wayne úgy érezte, mintha régi padló­
szőnyeg volna a hajas fejbőre, amit most felszaggatnak.
A fájdalom ellenére is behajlította a lábát, és az autó
oldalához feszítette. A Gázálarcos Ember bosszús nyö­
gést hallatott, és halántékon vágta az öklével.
Mintha vaku villant volna. Csak éppen fehér fény
helyett Wayne szeme mögött feketeség villant. Befe­
szített lába lehanyatlott az autó oldalától. Mielőtt ki­
tisztulhatott volna a látása, betuszkolták a kitárt ajtón,
és térdre zuhant a szőnyegen.
- Bing! - kiáltotta Manx. - Csukd be azt az ajtót!
Jön valaki! Jön az a szörnyűséges nő!
- Véged van, mint a botnak - mondta Wayne-nek
a Gázálarcos Ember. - Véged van, mint a botnak, és
még jól meg is szipi-szopatlak. Jól megszopatlak, áz­
tán meg seggbe ba-bu-ba-ba-ba-bántalrnazlak.
- Bing, most ne ezzel foglalkozz!
- Anya! - kiáltotta Wayne.
- Jövök! - Vic fáradt, jókora távolságból érkező
hangja nem tűnt különösebben izgatottnak.
A Gázálarcos Ember becsapta az autó ajtaját.
Wayne felegyenesedett térdeltében. A bal füle,ahol
az ütés érte, lüktetett, forrónak érezte az arcához ké­
pest. A vér pocsék utóízt hagyott a szájában.
Átnézett az első ülések fölött, és ki a szélvédőn.
Egy sötét alak közeledett az úton. A köd elvará­
zsolt kastélyos optikai trükkökkel eltorzította és fel­
nagyította az alakot. Mintha valami púpos szörny tolt
volna egy kerekes széket.
 - Anya! - kiáltotta Wayne megint.
Az anyósülés ajtaja - a bal oldalon, ahol egy ame­
rikai kocsiban a kormánykerék lett volna - kinyílt.
A Gázálarcos Ember beszállt, berántotta az ajtót ma­
ga mögött, aztán az ülésén kifacsarodva pisztolyt sze­
gezett Wayne arcára.
- Leszel szíves befogni a bagólesődet - mondta a
Gázálarcos Ember -, vagy golyót eresztek beléd. Be­
léd eresztem az egész tárat. Az hogy tetszene? Lefo­
gadom, hogy nem igazán!
A Gázálarcos Ember szemügyrevette ajobb karját.
A harapás alaktalan, lila zúzódását a vér fényespiros
zárójele keretezte, ahol Wayne fogai a bőrön áthatol­
tak.
Manx becsusszant a kormánykerék mögé.Az ezüst­
kalapácsot az ülésre tette maga és a Gázálarcos Ember
közé. A járó motor dorombolását inkább csak érezni
lehetett, mint hallani, egyfajta fényűző vibrálásként.
A púpos a kerekes székkel előbukkant a ködből, és
egy motorkerékpárt toló nő alakját öltötte.
Wayne kinyitotta a száját, hogy megint kiáltson
az anyjának. A Gázálarcos Ember megrázta a fejét.
Wayne belebámult a pisztolycső végén a fekete kis
lyukba. Nem volt rémisztő. Lenyűgöző volt - mint a
kilátás egy magas hegycsúcsról, a függőleges mere­
dély széléről.
- Nincs több nevetés - szólalt meg a Gázálarcos
Ember. - Nincs több móka. Reszkess,vétkes, ütött az
óra.

110
 Charlie Manx súlyos kattanással sebességbe tette
a kocsit. Aztán még egyszer hátrapillantott a válla fö­
lött.
- Ügyet se vessrá, fiam - szólalt meg Manx. - Bing
szeret ünneprontó lenni. Azt hiszem, nagyon is össze­
hozhatunk valamit. Sőt szinte biztos vagyok benne.
Ami azt illeti, már kezdődik is a móka.
 Route 3

A motor nem indult be. Még reményteli hangokat se

adott. Vic már nem érezte a lábát, annyit ugrált fel-le
az indítókaron, de a halk, mély,torokköszörülés-szerű
hang, amely azt jelezte volna, hogy a motor mindjárt
beröffen, egyszer sem hangzott fel. Csak halk pöffe­
nés hallatszott, mint amikor valaki megvetően kifiíjja
a levegőt az ajkai között: piff.
Nem maradt más, mint hazagyalogolni.
Vic ráhajolt a kormányra, és tolni kezdte a motort.
Három lépés után megállt,és hátranézett a vállafölött.
Híd még mindig sehol. Soha nem is volt semmiféle
híd.
Gyaloglás közben megpróbálta elképzelni, mit
mond majd Wayne-nek.
Hahó, öcsisajt, rossz hírt hozok: valami kilazult a mo­
toron, és el is tört. 0, és afejemben is kilazult valami, ·és
az is eltört. Úgyhogy irány a szerviz. Majd küldök képes­
lapot, ha berendezkedtem a diliházban.
Felnevetett. Eléggé zokogásnak tűnt, a saját fülé­
ben.
 ffilyne. Bárminél jobban vágyom rá, hogy az az anya
legyek, akit megérdemelsz. De nem megy. Képtelen va­
gyok rá.
Hányinger fogta el a gondolattól, hogy ilyet kiejt­
sen a száján.Még ha igazvolna is, akkor is ugyanolyan
gyáva dolognak tűnt. Megfutamodásnak.
ffilyne. Remélem, tudod, hogy szeretlek. Remélem, tu­
dod, hogy megpróbáltam.
Úgy érezte, mintha az úton keresztülsodródó köd
egyenesenáthatolna a testén.Július elejéhezképest in­
dokolatlanul csípőslett a levegő.
Újabb hang szólalt meg a gondolataiban, egy erős,
tiszta férfihang, az apja hangja: Engem ne kábíts, Kö­
lyök. Meg akartad találni a hidat. Direkt kerested. Ezért
hagytad abba a gyógyszereid szedését. Ezért bütykölted
meg a motort. Mitől félsz jobban? Attól, hogy őrült vagy?
Vtigyattól, hogy nem?
Vic gyakran hallotta az apja hangját, ahogy olyan
dolgokat mond neki, amikről nem akarna tudni, jólle­
het egy kezén meg tudta számolni, hányszor beszélt
a férfival az utóbbi tíz évben. Ezt maga sem értette:
miért van szükségeegy olyan ember hangjára, aki ma­
gára hagyta, és aztán soha feléje se nézett.
Tolta tovább a motort a hideg és nyirkos ködben.
A víz cseppekbe gyűlt a motorosdzseki fura, viaszos
felszínén. Ki tudja, miből készült-valami erős vászon,
teflon és nyilván sárkánybőr kombinációjából.
Levette a sisakot,és a kormányra akasztotta, de se­
hogy sem akart megállni, folyton lepottyant az út­
testre. Végül,jobb híján, visszatette a fejére.Az út mel­
lett baktatva tolta a motort. Átfutott az agyán, hogy
itt hagyhatná, és később visszajöhetne érte, de egy
pillanatra sem vette komolyan az ötletet. Egy másik
bringát már sorsára hagyott egyszer, a Raleigh-t, és
akkor önmaga legjavát is hátrahagyta vele. Ha van egy
járgányod, ami bárhová elvisz, nem fogod a sorsára
hagyni.
Valószínűleg életében először, azt kívánta, bárcsak
volna mobiltelefonja. Időnként úgy tűnt, mintha ő

volna az utolsó ember Amerikában, akinek még nincs.

Persze eljátszotta, mintha így akarni hirdetni, hogy
ó megőrizte a szabadságát, ó nem sétált bele a huszon­
egyedik század újdonság-kelepcéibe. Valójában csak
nem tudta volna elviselni a gondolatot, hogy bárhová
megy, ne legyen egyetlen nyugodt pillanata, mert mi
van, ha befut egy sürgős hívás Karácsonyországból,
valami halott gyerekkel a vonalban: Hé, Ms. McQueen,
hiányoztunk?
Vic tolt és baktatott, tolt és baktatott. Dünnyögve
énekelt valamit az orra alatt. Hosszú ideig észre sem
vette, hogy csinálja.Wayne-en járt az esze, ahogy áll
az ablaknál a tóparti házban, és a lábát váltogatva bá­
mul ki az esőbe és a ködbe.
Vic érzékelte - és megpróbálta elfojtani magában
- a páni félelem egyre fokozódó és a helyzethez ké­
pest aránytalan érzését. Úgy érezte, hogy szükség van
rá otthon. Túl régen jött el hazulról. Tartott Wayne
könnyeitől és dühétől - és ugyanakkor várta is, hogy
találkozzanak, hogy lássa,minden rendben van. Úgy­
hogy tolt és énekelt.
- Csendes ij! - énekelte. - Szentséges ij ..

444
 Meghallotta magát, és elhallgatott, de a dal tovább
szólt a fejében, tétován és hamisan. Mindenek nyugta
mély.
Hirtelen lázasnak érezte magát a bukósisakban.
A lábát átáztatta és áthűtötte a köd, az arca viszont
forró volt és verejtékes az erőlködéstől. Le akart ülni
- nem, feküdni - a fűben, és hanyatt fekve bámulni
az alacsony, alvadt égboltra. De már látta a bérelt há­
zat, egy sötét téglalap volt neki balra, a részletek gya­
korlatilag kivehetetlenek a ködben.
Mostanra szürkült, és Vicet meglepte, hogy a tévé
kék ragyogásán kívül nem égnek más fények a nyara­
lóban. Valószínűleg azon is meglepődött, hogy Wayne
nem lesi a jöttét az ablakból.
De aztán meghallotta a hangját.
- Anya! - Így, sisakban, a hang tompa volt és távoli.
Lehorgasztotta a fejét. Wayne jól van.
- Jövök! - kiáltott vissza erőtlenül.
Már majdnem a behajtó torkolatához ért, amikor
meghallotta egy üresben járó autó duruzsolását. Fel­
pillantott. Fényszórók ragyogtak a ködben. Az autó az
út mellett állt, de amint Vic megpillantotta, mozgásba
lendült, felsiklott az aszfaltra.
Vic állt és figyelt, és ahogy az autó a ködből kibon­
takozva előregördült, még azt se mondhatta, hogy
olyan hű, de nagyon meglepődött volna. Manxot ő jut­
tatta börtönbe, és olvasta a halálhírét, a lelke mélyén
mégis mindvégig számított rá, hogy Charlie Manx és
a fekete Rolis- Royce egyszer még felbukkannak az
életében.

445
 A Wraith elősiklott a ködből: felhőt keresztülhasí­
tó fekete szán, decemberi zúzmarafoszlány uszállyal.
Decemberi zúzmara - júliusban. A kavargó fehér füst
elpezsgett a horpadt, rozsdapettyes rendszámtábláról:
NOS4A2.
Vic elengedte a motort, és a Triumph nagy csatta­
nással a foldre zuhant. A tükör a bal oldali kormány­
szarvon csinos ezüst szilánkpermetté porlott.
Vic sarkon fordult, és futásnak eredt.
A gerendakerítés ott volt tőle balra, két lépéssel el­
érte, és felugrott rá. Átvetette a lábát a felső keresztge­
rendán, és amikor meghallotta, hogy az autó nekivág
mögötte a partfalnak, leugrott a fűre a túloldalon, és
még egy lépést sikerült megtennie, mielőtt a Wraith
áttörte a kerítést.
Gerenda repült suhogó pörgéssel a levegőben, és
vállon találva leütötte a lábáról. Vic átbukott a világ
peremén, és feneketlen szakadékba zuhant, vég nélkül
hullott alá a hideg, gomolygó ködben.
 A tóparti ház

Amikor a Wraith a gerendakerítésnek csapódott,

Wayne a hátsó ülésről a padlóra zuhant. A fogai ősz­
szecsattantak.
Gerendák pattantak el, és röpködtek. Egyikük. ir­
galmatlan dobverőként végigdörömbölt a motorház­
tetőn. Wayne képzeletében az anyja teste vágódott az
autóhoz. Felkiáltott.
Manx parkolóállásba tette a kocsit, és a Gázálarcos
Ember felé fordult az ülésen.
- Nem akarom, hogy a fiú bármit lásson ebből
- mondta Manx. - Épp elég volt neki, hogy a kutyáját
haldokolni látta az úttesten. Megtennéd, hogy elal­
tatod őt a kedvemért, Bing? A vak is látja, mennyire ki
van merülve.
- Segítenem kéne a nővel.
- Köszönöm, Bing. Ez nagyon figyelmes tőled. De
nem, könnyűszerrel elbírok vele.
Ahogy a férfiak kiszálltak, az autó hintázott egyet.
Wayne küszködve feltérdelt, és az első ülések fölött,
a szélvédőn keresztül kinézett az udvarra.
 Charlie Manx az ezüstkalapáccsal a kezében meg­
kerülte az autó elejét. Wayne anyja szétszóródott ge­
rendák között, kiterülve feküdt a füvön.
Kinyílt a bal hátsó ajtó, és a Gázálarcos Ember be­
kászálódott Wayne mellé. Wayne próbált kimenekül­
ni a másik ajtón, de a Gázálarcos Ember megmarkol­
ta a karját, és odahúzta magához.
Másik kezében kis kék aeroszolos flakont szoron­
gatott. GYöMBÉRILLATÚLÉGFRISSÍTŐ,hirdette a fel­
irat a doboz oldalán, a grafika pedig egy nőt mutatott,
amint éppen kivesz a sütőből egy tepsi mézeskalács
figurát.
- Mondok neked valamit erről itt a kezemben -
szólalt meg a Gázálarcos Ember. - Lehet, hogy gyöm­
béresnek hirdeti magát, de igazából pizsamaosztás il­
lata van. Ha ebből bekapsz egy slukkot, rögtön jövő
szerdán találod magad.
- Ne! - kiáltotta Wayne. - Ne csinálja!
Úgy csapdosott, mint egy fél szárnyával falapra sze­
gezett madár. Nem repült sehová.
- Nyugi, nem fogom - mondta a Gázálarcos Em­
ber. - Megharaptál, te kis szarházi. Honnan tudod,
hogy nem vagyok AIDS-es? Simán elkaphattad volna.
Mostanra egy jó nagy, mocskos pofányi keringhetne
benned az AIDS-emből.
Wayne átnézett az első ülés fölött, a szélvédőn ke­
resztül, ki az udvarra. Manx ide-oda járt az anyja mö­
gött, aki még mindig nem mozdult.
- Tudod, vissza kéne adnom a harapásodat- mond­
ta a Gázálarcos Ember. - Kétszeresen is vissza kéne
adnom, egyszer azért, amit te műveltél, egyszer meg
 a mocsok kutyádért. Beleharaphatnék a csinos kis po­
fidba. Olyan arcod van, mint egy csinos kislánynak, de
. mindjárt nem lenne olyan csinos, ha kiharapnék belő­
le egy darabot, és ideköpném eléd a padlóra. De mi
csak elüldögélünk inkább. Csak üldögélünk, és nézzük
a műsort. Figyelsz, és nézed, mit csinál Mr. Manx a
mocskos kurvákkal, akik mocskos hazugságokat ter­
jesztenek róla. És miután Mr. Manx végzett az anyád­
dal ... miután Mr. Manx végzett, akkor én jövök. Én
pedig fele olyan kedves se leszek, mint Mr. Manx.
Wayne anyja megmozdította a jobb kezét: szétnyi­
totta és lazán ökölbe zárta az ujjait. Wayne érezte,
hogy legbelül kioldódik benne valami. Mintha eddig
álltak volna a mellkasán, és most leléptek onnan, ő pe­
dig ki tudja, mióta, újra teleszívhatja levegővel a tüde­
jét. Nem halt meg. Nem halt meg. Az anyja nem halt
meg.
Vic finoman ide-oda söprögetett a kezével,mintha
leejtett volna valamit a fűbe, és azt keresné.A jobb lá­
bát is megmozdította, behajlította térdben. Úgy tűnt,
mintha fel akarna kecmeregni.
Manx ekkor föléje hajolt, a magasba emelte hatal­
mas ezüstkalapácsát,és lesújtott vele.Wayne most hal­
lott először csontot elroppanni. Manx a bal vállán ta­
lálta el Vicet, és Wayne olyasfajta pukkanó hangot
hallott, mint amikor a tábortűznél görcs pattan ki a
deszkából.Víc visszazuhant a hasára az ütés erejétől.
Wayne visított helyette.Wayne teli tüdőből visított,
és behunyt szemmel leszegte a fejét, és...
És a Gázálarcos Ember a hajába markolt, és hát­
rarántotta a fejét. Valami fém csapódott a szájához.
A Gázálarcos Ember belevágott az arcába a gyöm­
bérillatú légfrissítő palackjával.
- Kinyitod a szemedet, és figyelsz - mondta a Gáz­
álarcos Ember.
Wayne anyja mozdított a jobb kezén, próbált felkö­
nyökölni, odébb kúszni, és Manx megint megütötte.
Vic gerince akkorát reccsent, mintha valaki ráugrott
volna egy halom porcelántányérra.
- Figyelj oda - mondta a Gázálarcos Ember. Any­
nyira zihált, hogy kezdett bepárásodni a maszk belse­
je. - Most jön a jó rész.
 A mélyben

Vic úszott.
Víz alatt volt, kint volt a tóban. Majdnem teljesen le­
merült a tó fenekéig, ahol a világ sötét és lassú. Nem
volt légszomja, még csak olyan érzése sem volt, hogy
visszatartaná a lélegzetét. Mindig is szeretett lemenni
mélyre,a halak mozdulatlan, csendes,árnyékokkal te­
li birodalmába.
Akármeddig lent tudott volna maradni, kész lett
volna pisztrángnak állni, csakhogyWayne hívta a fel­
színi világból. Messziről jött a hangja, de Vic így is
hallotta benne a kétségbeesést,hallotta, hogy a gyerek
nem kiabál, hanem visít. Erőfeszítésébe került, hogy
felrugaszkodjon. Nem akartak mozdulni a végtagjai.
Próbált csak.az egyik kezére összpontosítani, söpörni
vele a vizet. Szétnyitotta az ujjait. Összecsukta az uj­
jait. Szétnyitotta megint.
Szétnyitotta a kezét a fűben. A földön feküdt, a ha­
sán, de a belassult,víz alatti érzés nem tágított. Fogal­
ma sem volt, miért fekszik kiterülve az udvaron. Nem

451
emlékezett rá, hogy mi ütötte el. Valami elütötte. Ne­
hezére esett fölemelni a fejét.
- Hallasz engem, Nagyságos Okostojás asszonyság,
Victoria McQieen? - szólalt meg valaki.
Vic hallotta a hangot, de nem jutott el a tudatáig,
hogy mit mond. Érdektelen volt. Csak Wayne számí­
tott. Hallotta, hogy Wayne kiabált neki, biztosra vette,
hogy így volt. A csontjaiban érezte a kiabálását. Fel
kellett tápászkodnia, és megnézni, hogy Wayne jól
van-e.
Próbált feltérdelni, de Manx lecsapott a vállára ra­
gyogó fényű ezüstkalapácsával.Vic hallotta elroppan­
ni a csontot, és a karja megrogyott alatta. Az állát
a földbe verve összeroskadt.
- Ki mondta, hogy felkelhetsz?Arra voltam kíván­
csi, hogy figyelsz-e.Oda kell figyelnedrám.
Manx. Manx itt van, és nem halott. Manx és a
Rolls-Royce-a, és Wayne bent ül a Rolls-Royce-ban.
Ezt az utóbbit olyanbizonyossággaltudta, ahogy asa­
ját nevét, jóllehet félórája vagy már több is megvolt,
hogy a fiát utoljára látta.Wayne bent ül abban az autó­
ban, és neki ki kell onnan szednie.
Másodszor is nekilátott, hogy feltápászkodjon, és
Charlie Manx megint lesújtott az ezüstkalapácsával,
és a hátán találta el, és Vic hallotta, ahogy eltörik a
gerince, olyan hanggal, mint amikor valaki rálép egy
olcsó gyerekjátékra:Üres,műanyag-reccsenéssel.
Wayne megint kiabált, de mostszavak nélkül.
Vic azt kívánta, bárcsak körbepillanthatna, hogy
megkeressea tekintetével,hogy betájolhassamagát, de
szinte lehetetlen volt fölemelnie a fejét. A feje nehéz-
nek tűnt és furcsának, megtarthatatlannak; túl soknak
ahhoz, hogy karcsú nyaka elbírja. A bukósisak, jutott
eszébe. Még mindig rajta volt a bukósisak és Lou
dzsekije.
Lou dzsekije.
Mozdított az egyik lábán, felhúzta a térdét a talpra
kecmergési terv előkészületeként. Érezte a földet a tér­
de alatt, érezte, hogy a combja hátulján rángatózik az
izom. Az előbb hallotta, ahogy Manx második kala­
pácsütése ripityára törte a gerincét, és most nem volt
benne biztos, hogyan érezheti a lábait egyáltalán. Ab­
ban sem volt biztos, miért nincs több fájdalma. Még a
vádlija sajgott a legjobban - bekeményedett attól, hogy
majdnem egy kilométeren át tolnia kellett a motort.
Mindene fájt, de semmije nem volt eltörve. Még a vál­
la se, pedig hallotta roppanni. Amikor nagy, reszketeg
sóhajjal beszívta a levegőt, a mellkasa akadálytalanul
tágult, pedig a bordáit is hallotta elreccsenni.
Annyi, hogy igazából soha nem a csontjai törtek el.
Igazából a Lou vaskos motorosdzsekijének váll- és
hátrészébe épített kevlárlapokat hallotta elpattanni.
Lou azt mondta, hogy ebben a dzsekiben harminccal
telefonoszlopnak hajthatsz, és jó esélyed van rá, hogy
megúszod.
Amikor Manx megint megütötte - ezúttal oldalba
vágta-, inkább meglepetésében. mint fájdalmában fel­
kiáltott, és újabb hangos roppanást hallott.
- Válaszolnod kell nekem, amikor beszélek hozzád
- mondta Manx.
Vicnek lüktetett az oldala - ezt most megérezte.
De a roppanó hang csak egy újabb protektorlap volt,
ami megadta magát. A feje majdnem teljesen tiszta
volt, és arra gondolt, ha nekiveselkedne, talpra tudna
szökkenni.
Eszedbe nejusson, hallotta az apja hangját, mintha
a férfi ott állna mellette, és úgy suttogna a fülébe.Ma­
radj lent, és hagyd, hogy kiszórakozza magát. Ez nem
a te időd.
Vic régen lemondott az apjáról.Nem látta hasznát
a férfinak, és szórványosbeszélgetéseiket igyekezett a
lehető legrövidebbre fogni. Nem volt kíváncsi rá.
Most mégis itt volt, és ugyanazon a higgadt, kimért
hangon beszélt hozzá, mint amin régebben azt fejte­
gette, hogyan kell felkanalazni a földön guruló base­
ball-labdát, vagy hogy miért jelentős Hank Williams
munkássága.
A pasas azt hiszi, hogy rendesen lezúzott, Kölyök. Azt
hiszi, hogy neked annyi. Ha most megpróbálsz felkelni,
rájön, hogy nem vagy olyan ramatyul, mint hitte, és
gondoskodik róla, hogy behozd a lemaradást. Úgyhogy
várj. Várd ki a megfelelő alkalmat. Rá fogsz ismerni, ha
eljön.
Az apja hangja, a pasija dzsekije. Egy pillanatra
Vicben tudatosult, hogy mindkét férfi, aki volt az éle­
tében, most gondját viseli valami módon. Azt hitte,
hogy jól megvannak nélküle, és hogy ő is jól megvan
nélkülük,de itt és most, a földön kiterülve,rájött, hogy
igazából mindig mindenhol ott vannak vele.
- Hallasz? Hallod a hangomat? - kérdezte Manx.
Vic nem válaszolt.Teljesen mozdulatlan volt.
- Lehet, hogy igen, és lehet, hogy nem - mondta
egy másodpercnyi tűnődés után Manx.Vic több mint
egy évtizede nem hallotta a hangját, de most is ugyan­
az az idiótán elnyújtott, „vidéki bunkó hang" volt.
- Milyen kurvás vagy, ahogy itt csúszol-mászol a föl­
dön a testhez tapadó kis farmersortodban. Emlékszem
olyan időkre, nem is voltak régen, amikor még egy út­
széli ribanc is restellt volna ilyen ruhában nyilvánosan
mutatkozni, és a lábát széttárva, a nemi aktus buja pa­
ródiájaként trónolni egy motorkerékpáron. - Manx
megint elhallgatott, aztán így folytatta: - A legutóbb
is két keréken érkeztél. Nem felejtettem el. A hidat
sem felejtettem el. Ez is különleges járgány, mint az
a másik volt? Tudok egyet s mást a különleges jármű­
vekről, Victoria McQyeen, és a különleges utakról is.
Remélem, hogy kedvedre kicsámborogtad magad a vi­
lágban. Mert többet nem fogsz.
Amikor Manx kalapácsa lecsapott a derekára, mint­
ha baseballütő találta volna telibe a veséjét, és össze­
szorított foggal felsikoltott. Összezúzottnak, kocso­
nyásnak érezte a belső szerveit.
Ott nem volt kipáncélozva. Előtte egyszer sem ér­
zett ekkora fájdalmat. Még egy ilyen ütés, mint ez, és
mankóra lesz szüksége, ha fel akar állni. Még egy ilyen
ütés, és véreset fog vizelni.
- Nem motorozol többé a kocsmához, sem a pati­
kához, hogy kiváltsd a gyógyszert, amit a hibbant fe­
jedre szedsz. Ó, mindent tudok rólad, Victoria „Ha­
zug kutya, bújj a lyukba" McQyeen. Tudom, milyen
szánalmas alkoholista vagy, és milyen csapnivaló anya,
és hogy a diliházat is megjártad. Tudom, hogy a fiad
zabigyerek, ami persze egyáltalán nem meglepő egy
hozzád hasonló ribanctól. Rossz belegondolni, hogy
olyan világban élünk, ahol egy magadfajtának is lehet
gyereke. Na, kérem! A fiad mostantól velem van. An­
nak idején elloptad tőlem a gyermekeimet a hazugsá­
gaiddal, most pedig én elveszem tőled a tiédet.
Vic zsigerei összerándultak, mintha megint meg­
ütötték volna. Attól félt, nehogy öklendezni kezdjen a
bukósisakban. Ahogy jobb kezével a hasüregét kitöltő
émelygős, szottyadt érzést dajkálta, ujjai holdsarló ala­
kú tárgyat tapintottak kívülről a dzseki zsebében.
Manx föléje hajolt. Amikor újra megszólalt, gyen­
géd volt a hangja.
- Nálam van a fiad, és soha nem kapod vissza. Nem
várom tőled, hogy elhidd, Victoria, de a gyerek jobban
jár velem. Tóbb boldogságban részesítem, mint ameny­
nyit te valaha is adhatsz neki. Ígérem, hogy Karácsony­
országban soha többé nem lesz boldogtalan. Ha sze­
mernyi hála szorult beléd, most szépen megköszönöd.
- Megbökte Vicet a kalapáccsal, és közelebb hajolt.
- Gyerünk, Victoria. Mondd már. Mondjad: Köszö-
nöm/
Vic bedugta a zsebébe a jobb kezét. Az ujjai a kés
kinézetű csavarkulcsrazáródtak. Hüvelykujja kitapin­
totta a TRIUM PH felirat körvonalait a kulcson.
Most. Ez az a pillanat. Ügyesen, mondta az apja.
Lou halántékon csókolta, ajkával finoman végigsi­
mítva a bőrét.
Amikor Vic felpattant a földről, a hátizmai olyan
erővel rándultak görcsbe, hogy majdnem összecsuk­
lott, de még egy fájdalomkiáltást sem engedélyezett
magának.

156
 Manxot elmosódva látta. A férfi magas volt, a ma­
ga elvarázsolt kastélyos módján: soha véget nem érő,
csontsovány kezek és lábak. Hatalmas, meredten bá­
muló szeméről Vicnek néhány perc leforgása alatt má­
sodszor is egy hal jutott az eszébe. Manx úgy nézett ki,
mint egy haltrófea a falon. Alsó ajkába mélyedő felső
fogai a buta emberek komikus meghökkenését ál­
landósították az arcán. Felfoghatatlannak tűnt, hogy
Vic egész élete - a boldogtalanság, az alkoholizmus,
a megszegett ígéretek és a magány körhintája - egyet­
len délután körül forogjon körbe és körbe, a délután
körül, amikor ezzel az emberrel először találkozott.
Ahogy rántotta volna elő a zsebéből, a csavarkulcs
megakadt a motorosdzsekiben, és egy szörnyűséges
pillanatig azt hitte, mindjárt kiesik az ujjai közül. De
sikerült kiszabadítania, és a férfi szeme felé csapott
vele. A döfés kissé magasra sikeredett. A csavarkulcs
éles vége a bal halánték fölött találta el a férfit, tízcen­
tis hasítékot nyitva Manx lebernyegszerű bőrén. Vic
érezte, ahogy a fém meg-megdöccen a csonton.
- Köszönöm - szólalt meg.
Manx a homlokához kapta ösztövér kezét. Aztán
megcsúszott a fűvön a cipősarka, és az arcán egy hir­
telen, elkeserítő felismerés döbbenetével hátratánto­
rodott. Mire Vic a torka felé döfött a csavarkulccsal,
már kartávolságon kívül volt: éppen akkor zuhant át
a Wraith motorháztetején.
- Anya, ó, anya! - kiáltotta Wayne valahonnan.
Vic alatt majdnem összecsuklott a lába. Nem törő­
dött vele. A férfi után vetette magát. Most, hogy tal-

.457
ponvolt megint, látta, hogy ellenfele egy vénséges-vén
ember. Úgy nézett ki, mint akinek egy ápolási otthon­
ban a helye, pléddel a térdén, Metamucil turmixszal
a kezében. El tudja kapni. Leszorítja a motorháztető­
re, és beledöf a kis hegyes csavarkulcsával a kibaszott
szemébe.
Csakhogy mielőtt rávethette volna magát, a férfi ha­
talmasat lendített a jobb kezében szorongatott ezüst­
kalapáccsal - Vic hallotta, ahogy a szerszám dallamo­
san átsüvít a levegőn -, és a bukósisak oldalán találta
el, elég keményen ahhoz, hogy száznyolcvan fokban
körbependerítse, és fél térdre kényszerítse. Vic harsány
cintányércsörgést hallott a koponyájában, pontosan,
ahogy a rajzfilmekben szokott lenni. A kinézete alap­
ján Manx nyolcvan és ezer között lehetett, a könnyed,
ruganyos mozdulat viszont, ahogy a kalapácsot meg­
suhintotta, egy nyakigláb tinédzser erejéről tanúsko­
dott. Üvegszerű törmelék hullott a filre a bukósisakról.
Ha a sisak nem lett volna Vicen, a koponyacsont szi­
lánkokra hasadva fúródík az agyvelejébe.
- Ó! - kiáltotta Charlie Manx. - Ó, Uram, felhasí­
tottak, mint a vágott marhát! Beng! Beng!
Vic túlságosan gyorsan pattant fel. Ahogy a fejéből
kiszállt a vér, körülötte hirtelen estévé mélyült a késő
délután. Autóajtót hallott csapódni.
Sisakos fejét két keze közé fogva támolygott, és
várta, hogy a szörnyű csengés-bongás abbamaradjon
a koponyájában. A világ alig észrevehetően rázkó­
dott, mintha megint az üresben járó motorkerékpá­
ron ülne.

158
 Manx még mindig az autó motorháztetején feküdt.
Nyúzott, idióta arca vértől csillogott. És közben még
egy férfi előkerült valahonnan. A másik férfi a kocsi
faránál állt - a teste legalábbis egy férfié volt. A feje
viszont olyan, mint valami irdatlan rovaré egy feke­
te-fehér filmben az 1950-es évekből: szörnyfilmes gu­
mi kellékfej, groteszkül meredező szájrésszel és üve­
ges, üres tekintetű szempárral.
A rovarembernél pisztoly volt. Vic figyelte, ahogy
a fegyver fellibben rá, és rezzenéstelen arccal meredt a
fekete cső végén a meglepően parányi, emberi írisznél
alig nagyobb lyukba.
- Beng, beng - mondta a rovarember.
 Az udvar

Amikor Bing látta, hogy Mr. Manx kiterül az autó

motorháztetején, valóságos testi megrázkódtatást ér­
zett, mintha őt érte volna ütés. Valami ilyesmit érzett
a karján végigfutni aznap is, amikor a szögbelövővel
halántékon lőtte az apját, de a visszarúgó erő most lé­
tezése legközepét találta telibe. Mr. Manxnak, a Gye­
rekek Jótevőjének felhasították az arcát, és az a kurva
megint támadásba lendült. Az a kurva meg akarja ölni
Mr. Manxot: egy gondolat, amely ugyanolyan elkép­
zelhetetlen, ugyanolyan szörnyűséges, mint hogy a nap
kihunyjon az égen. Az a kurva megint támadásba len­
dült, és Mr. Manxnak szüksége volt Bingre.
Bing megmarkolta a gyömbéres légfrissítőt, a fiú
arcára irányozta, és halvány füst sziszegő áramát fújta
a szájába és a szemébe - amit már percekkel korábban
meg kellett volna tennie, és amit meg is tett volna, ha
nem jön olyan éktelen indulatba, és nem dönt úgy,
hogy végignézeti a fiúval az egészet. A kölyök hátra­
hőkölt, próbálta elfordítani az arcát, de Bing rögzítet­
te a hajánál fogva, és egyre csak fújta az arcába a gázt.

460
Wayne Carmody becsukta a szemét, és szorosan ősz­
szetapasztotta a száját.
- Bing! Bing! - kiáltotta Manx.
Maga Bing is kiabált: kétségbeesetten szeretett vol­
na kint lenni az autóból, és akcióba lendülni, csakhogy
annak is tudatában volt, hogy a fiú még nem kapott
elég nagy adagot. De már nem volt rá idő, és a fiú a ko­
csiból úgysem léphetett meg. Bing elengedte a gyerek
haját, és -a melegítőfelsője zsebébe csúsztatta a gyöm­
béres légfrissítőt. A jobb keze a pisztoly után matatott.
a másik zsebben.
Aztán már kint is volt, bevágta maga mögött az aj­
tót, és előhúzta a nagy, olajtól csillogó revolvert. A nő
fekete bukósisakot viselt, egész arcából csak a szeme
látszott, ami most rémülten elkerekedett, mert meg­
látta a férfi kezében a pisztolyt, meglátta az utolsó dol­
got, amit látni fog az életben. Legfeljebb három lépés­
re volt - éppen Bing ölési zónáján belül.
- Bing Bing - szólalt meg a férfi -, hazaváglak,
csingling!
Már kezdett megfeszülni az ujja a ravaszon, amikor
Mr. Manx felpattant a motorháztetőről, és ezzel ép­
pen kettejük között termett. Amikor a pisztoly elsült,
Manx bal füle bőr- és vérpermetté robbant szét.
Manx visítva az arcához nyomta a kezét, oda, ahol
a füle csipkés cafatokban fityegett.
Bing is visított, és megint tüzelt, bele a ködbe. Az
akaratán kívül másodszor is elsülő fegyver dörrenése
készületlenül érte, annyira ráijesztett, hogy magas,
nyüszítő hangú szellentést engedett a nadrágjába.
- Mr. Manx! Te jóságos ég! Mr. Manx, jól van?

461
 Mr. Manx az autó oldalához roskadt, és a fejét hát­
ratekerve Bingre nézett.
- Mégis mit gondolsz? Arcon döftek, és szétlőtték
a fülemet! Szerencsém, hogy nem csorog le az agyam
az ingemre, te tökkelütött!
- Te jóságos ég! Mekkora egy seggfej vagyok! Nem
direkt csináltam! Mr. Manx, inkább meghalnék, mint
hogy magának fájdalmat okozzak! Mit kéne csinál­
nom? Ó, édes istenem! Le kéne lőnöm magamat!
- A nőt lődd le, azt kéne csinálnod! - kiáltott rá
Manx, elvéve a kezét az arcától. Vörös fülcafatok líg­
tek-lógtak, himbálóztak. - Csináld! Lődd már le!
Fektesd ki! Fektesd ki a földön, és legyen le róla a
gond!
Bing elszakította a tekintetét a Gyerekek Jótevő­
jéről, a szíve vadul kalapált a mellkasában, bam-bam­
bu-bam, mint amikor egy zongorát fülsértő csörgés­
csattogás és farecsegéskíséretében lelöknek a lépcsőn.
Bing tekintete végigsöpört az udvaron, és rátalált
McQyeenre: ekkorra már futásnak is eredt, tőle elfelé
loholt nyurga, barna lábain. Bingnek olyan hangosan
csengett a füle, hogy alig hallotta, amikor megint el­
dördült a pisztolya, és vörös láng mart a köd kísér­
tet-selymébe.
 Logan repülőtér

Lou Carmody letudta a biztonsági ellenőrzést, és még

mindig maradt egy üres órája, úgyhogy betámadta a
Mekit a büfésoron. Azzal hitegette magát, hogy gril­
lezett csirkesalátát kér majd és ásványvizet,de a leve­
gőben olyan ínycsiklandó szalmakrumpliillat terjen­
gett, hogy amikor odaért a kasszához, már csak azt
hallotta, hogy közli a pattanásos képű sráccal:két Big
Mac, nagy adag sült krumpli és XL-es vaníliás turmix.
Mindig ezt rendelte, tizenhárom éves kora óta.
Várakozás közben jobbra pillantott, és meglátott
egykisfiút, nyolcévesnélnem lehetett több, ugyanolyan
sötét szemekkel, mint Wayne, az anyja mellett álldo­
gált a szomszédkasszánál.A kisfiútágra meredt szem­
mel nézett fel rá - a tokájára és a férficicijére-, de
undor helyett különös szomorúság ült az arcán. Lou
apja annyira kövér volt a halálakor, hogy méretre ké­
szült koporsót kellett vásárolniuk,egy dupla szélesbe­
hemótot; ha lecsukták a fedelét, úgy nézett ki, mint,
egy vacsoraasztal.

463
 - A turmix legyen inkább kicsi - mondta Lou a pat­
tanásos srácnak. Azt vette észre, hogy képtelen a kis­
fiúra nézni, félt, hogy megint bámészkodáson kapja.
Nem az töltötte el szégyenérzettel, hogy - orvosa
megfogalmazása szerint - morbid módon túlsúlyos
(micsoda rossz duma, „morbid módon", mintha egy
ponton túl az elhízottság a nekrofíliával azonos erköl­
csi megítélés alá esne). Amit igazán utált, amitől iga­
zán minden bajavolt és rosszulérezte magát a bőrében,
az a saját akaratgyengeségevolt: az,hogy képtelen vál­
toztatni a szokásain.Egyszerűen nem bírt kimondani
szavakat,amiket pedig ki kellett volna mondania, nem
bírt salátát kérni, amikor megérezte a szalmakrumpli
illatát.Az együtt töltött utolsó évben tudta, hogy Vic­
nek segítségrevan szüksége- hogy titokban iszik,hogy
képzelt telefonhívásokraválaszolgat-, mégsem tudott
a sarkára állni, és felelősségrevonni, vagy választáselé
állítani Vicet. És amikor Vic nagyon ki volt akadva,és
dugni akart, képtelen volt kimondani, hogy aggódik
érte; csak annyit tehetett, hogy megmarkolta a fenekét,
és meztelen mellei közé temette az arcát. Cinkostársa
volt mindvégig,egészen addig a napig, amikor Vic te­
lerakta a sütőt telefonokkal,és porig égette a házukat.
Éppen csak a gyufát nem ő gyújtotta meg, egyébként
mindenben Vic kezérejátszott.
Lou letelepedett egylegfeljebbtiniülepek befogadá­
sára alkalmas székre az anorexiás törpéknek tervezett
asztalhoz - a McDonald's ennyire nem ismeri a kö­
zönségét? Mégis hogy gondolták, ilyen székeket ki­
tenni akkora pasasoknak,mint ő? -, elővette a laptop­
ját, és csatlakozott az ingyen Wi-Fire.
 Megnézte az e-mailjeit, aztán Power Girl jelmezes
lányokat nézegetett a neten. Bekukkantott a Millar­
world fórumaira; néhány haver azon vitatkozott, mi­
lyen színű legyen Hulk legközelebb. Lou cikinek érez­
te a képregény-mániásokat, elképesztő sületlenségek­
ről tudtak vitatkozni. Szürke vagy zöld, egyértelmű.
Az összes többi szín baromság.
Éppen azon tűnődött, nézhetne-e egy kis Suicide­
Girlst anélkül, hogyvalaki arrabóklászna, és észreven­
né, amikor rövidnadrágja zsebében zümmögni kez­
dett a telefon. Megemelintette a hátsóját, és a zsebébe
túrt a készülékért.
Már a kezében volt, amikor eljutott a tudatáig a ze­
ne. A repülőtér kihangosító rendszeréből - teljesen
valószerűtlenül- egy régi karácsonyiklasszikus,John­
ny Mathis „Sleigh Ride"-ja szólt. Teljesen valósze­
rűtlenül, ugyanis azon a bizonyos júliusi délutánon
Bostonban olyan forróság volt, mint a Vénuszon;Lou
már attól leizzadt, hogy kinézett az ablakon. És ha ez
nem lett volna elég: a telefon megcsörrenéséiga hang­
szórókból valami egészen más szólt. Lady Gaga vagy
Amanda Palmer vagy ilyesmi.Valamicuki elmebeteg,
zongorával.
Már elővette a telefonját, de mozdulatlanná der­
medt, és a szomszéd asztalnál ülő nőre nézett: egy
meglőhetős családanyatípus, aki hellyel-közzel hason­
lított Sarah Palinre.
- Haver- szólította meg.- Hallja ezt?- A mennye­
zetre mutatott. - Karácsonyi zenét játszanak! A nyár
kellős közepén!
 A nő keze megállt a levegőben, a villájára szedett ká­
posztasalátával félúton a méhcsípéses ajkakhoz, és za­
varodottsággal vegyes riadalommal bámult Lou-ra.
-A dal - mondta Lou. - Nem hallja a karácsonyi
dalt?
A nő összevonta a szemöldökét. Úgy nézett Lou­
ra, mintha egy hányástócsára nézne -valami elkerülni
valóra.
Lou a telefonjára pillantott, látta, hogy Wayne hív­
ja. Ezen megütközött; pár perce fejezték be az eseme­
sezést. Lehet, hogy Vic visszaért a próbaútról a motor­
ral, és el akarja mondani, hogyan gurult Triumph?
- Nem érdekes - mondta Majdnem Sarah Palin-
nek, és legyintett.
Fogadta a hívást.
- Mi a pálya, Bőregér? - szólt bele a telefonba.
- Apa - mondta Wayne. Rekedtes suttogás volt
csak a hangja. Sírás kerülgette. - Apa. Bezártak egy
kocsi hátsó ülésére. Nem tudok kijutni.
Lou enyhe, szinte gyengéd sajgást érzett a szegy­
csontja mögött, a nyakában, és - furcsa módon - a bal
füle mögött.
- Ezt meg hogy érted? Milyen kocsiról beszélsz?
- Meg fogják ölni anyát. A két férfi. Két férfi jött,
és betettek a kocsiba, és nem bírok kiszabadulni a
hátsó ülésről. Charlie Manx az, apa. És még valaki,
gázálarcban. Gázálarc van rajta, és ... - Wayne felsi­
koltott.
Lou pukkogást hallott a háttérből. Az első gondo­
lata az volt, hogy petárda, de nem petárda volt.
- Lőnek, apa! - kiabálta Wayne. - Anyára lőnek!

466
 - Szállj ki a kocsiból. - Lou hallotta magát, ahogy
beszél, furcsa volt a hangja, vékony, túl magas. Szinte
észre se vette, mikor állt fel az asztaltól. - Nyisd ki az
ajtót, és futás.
- Nem tudom kinyitni. Nem megy. Nem nyílik ki
a zár, amikor pedig próbálok átmászni az első ülésre, a
végén mindig itt kötök ki megint.
Lou feje levegőnél könnyebb gázokkal teli hőlég­
ballon volt, húzta fel a padlóról a mennyezet felé. Az
a veszély fenyegetett, hogy ki talál vitorlázni a való vi­
lágból.
- Az ajtónak ki kell nyílnia.Nézz körül, Wayne.
- Leteszem. Jönnek vissza.Majd telefonálok, ami-
kor tudok. Ne hívj, mert meghallhatják. Még akkor is
meghallhatják, ha lenémítom a telefont.
- Wayne! Wayne! - üvöltötte Lou. Furcsán csen­
gett a füle.
A telefon elnémult.
A büfésoron mindenki őt bámulta. Senki nem mon­
dott semmit. Két biztonsági őr tartott feléje, egyikük
keze a .45-öse műanyag markolatán.
Hívd .fel az állami rendőrséget, gondolta Lou. Hívd
.fel a New Hampshire-i állami rendőrséget. Csináld már.
Amikor azonban leengedte az arcától a telefont, hogy
tárcsázza a 911-et, a készülék kicsúszott a kezéből.
Amikor pedig lehajolt érte, önkéntelenül a mellkasá­
hoz kapott, mert a fájdalom hirtelen megduplázódott,
és éles pengék döftek a testébe. Mintha valaki meg­
küldte volna a cicijét egy tűzőgéppel. Lou a kis asztal­
ra tenyerelt, hogy megtámaszkodjon, de a könyöke
nem tartotta meg. Zuhantában az asztal szélébe verte
az állát, összecsattantak a fogai, felnyögött, és a padló­
ra roskadt. A turmixát vitte magával. A papírpohár
szétment, és Lou kiterülve feküdt a vaníliás jégkrém
hideg, édes tócsájában.
Csak harminchat éves volt. Még a családi hátterét
tekintve is túl fiatal egy szívrohamhoz. Tudta ö, hogy
megfizet, amiért nem a salátát kérte.
 Winnipesaukee-tó

Amikor a Gázálarcos Ember megjelent a pisztolyával,

Vic hátrálni próbált, de úgy tűnt, képtelen eljuttatni a
lábához a parancsot. A pisztoly csövea helyéhez szö­
gezte, rabul ejtette, mint a hipnotizőr lengő zsebórája.
Ezzel az erővel derékig földbe is áshatták volna.
Aztán Manx felpattant az autó motorháztetejéről,
és ezzel Vic és a fegyveres férfi között termett, és a
.38-as eldördült, és Manxnak egy vörös villanásban
cafatokra szakadt a füle.
Manx felkiáltott - nyomorúságos üvöltés volt, a
düh, s nem pedig a fájdalom kifejeződése.A pisztoly
másodszor is elsült. Vic látta, hogy tőle jobbra nyíl­
egyenes, tiszta légcsatorna jelöli a kavargó ködön át­
haladó golyó útját.
Ha még egypillanatig itt álldogálsz, a pasas agyonfog
lőni l#iyne szeme láttára, mondta az apja, a kezét Vic
derekán nyugtatva. Fejezd be az álldogálást, ne kelijen
l#iyne-nek ilyet látnia.
Vic megeresztett egy pillantást a kocsi felé, bené­
zett a szélvédőn át, és a fia ott volt, a hátsó ülésen.

469
Kivörösödött, merev arccal nézett vissza rá, és vadul
hadonászott a kezével: Menj, menj! Menekülj már!
Vic azt sem akarta, hogy a fia futni lássa; azt lássa,
hogy az anyja elinal.Az összes többi alkalom, amikor
cserbenhagyta Wayne-t, eltörpült e mellett a végső,
megbocsáthatatlan cserbenhagyás mellett.
Ködben alagutat fiíró pisztolygolyókénthasított be­
lé a felismerés: Ha most itt meghalsz, senki nem fogja
megtalálni Manxot.
- Wayne! - kiáltotta. - Később visszajövök!Akár­
hová mégy,meg foglak keresni!
Nem tudta, hogy Wayne hallotta-e. Ő alig hallotta
saját magát. Sípolt a füle: a süketséghez közeli álla­
potban volt a Gázálarcos Ember .38-asának dörgésé­
től. Manxot is alig hallotta, ahogy a férfi azt rikácsolta:
Lődd le, lődd már le!
A cipősarka csikkanó hangot adott a nedves füvön,
ahogy megfordult. Végre mozgott. Lehajtott fejjel
megragadta a bukósisakot, le akarta venni, még mi­
előtt odaér, ahová igyekezett. Komikusan lassúnak
érezte magát, a lába vadul kipörgött alatta, de nem ju­
tott előbbre: a fű feltüremlett, mint valami szőnyeg.
Semmilyen hang nem létezett a világon, kivévea lába
dobogását a talajon és a bukósisak ürege által felerő­
sített zihálást.
A Gázálarcos Ember hátba fogja lőni, golyót ereszt
a gerincébe, gondolta, és remélte, hogy a lövés végez
vele, mert nem akart volna ott feküdni kiterülve, bé­
nán, és arra várni, hogy a férfi megint meglője. Hátba
lő, gondolta, hátba lő, hátba lő, az agyában mindössze

470
két szó maradt, amit még össze tudott füzni. A teljes
szókincse erre a két szóra zsugorodott.
Félúton járt a domboldalon lefelé.
Végre lerántotta a bukósisakot, és félredobta.
A pisztoly eldördült.
Valami megpattant a víz felszínén, neki jobbra,
mintha egy gyerek lapos kaviccsal kacsázott volna a
tavon.
A következő pillanatban a móló deszkáin volt a lába.
A pallók meghajlottak és visszarúgtak a talpa alatt. Vic
három hatalmas lépést tett, és fejest ugrott a vízbe.
A tó felszínéhez csapódva megint a ködbe hasító
pisztolygolyó jutott eszébe, aztán bent volt a tóban,
a víz alatt.
Majdnem teljesen a tó fenekéig lemerült, oda, ahol
sötét és lassú a világ.
Úgy érezte, mintha pillanatokkal korábban már járt
volna a tó félhomályos, zöld alvilágában. Mintha csak
visszatérne az öntudatlanság csendes, nyugodt állapo­
tába.
Átsuhant a hideg mozdulatlanságon.
Pisztolygolyó csapódott a tóba, tőle balra, kevesebb
mint fél méterre, alagutat ütve a vízbe, és rohamos las­
sulással csigavonalat húzva a sötétségben. Vic hátrahő­
költ, aztán vaktában feléje csapott a kezével, mintha el
lehetne hessegetni. Valami forró köré záródtak az ujjai.
Kinyitotta a kezét, és megrökönyödve meredt rá: úgy
nézett ki, mint az ólomsúly a horgászzsinóron. Aztán
a megzavart áramlatok legurították a tenyeréről, és le­
süllyedt a tóban, és csak miután eltűnt, akkor fogta fel,
hogy elkapott egy pisztolygolyót.

171
 Lábaival ollózva, testét kifacsarva felnézett. Kezdett
fájni a tüdeje. Látta a tó felszínét - csillámló, ezüstös
felület a magasban a feje fölött. Még mindig há­
rom-négy méter választotta el az úszó stégtől.
A vizet hasítva arra indult.
Lüktető, tűzzel teli kamra volt a mellkasa.
Lábtempó, lábtempó. Aztán beért alá, bent volt az
úszó stég fekete négyszöge alatt.
Foggal-körömmel kapaszkodott a felszín felé. Az
apja jutott eszébe, és a sziklarobbantáshoz használt
cucc, az ANFO sikamlós, fehér műanyag tasakjai.
A mellkasa dugig volt detonálásra kész ANFO-val.
A feje kirobbant a vízből a levegőbe, és teleszívta
a tüdejét.
Mély árnyékban lebegett, a stég deszkái alatt, a rozs­
dás vashordók két sora között. A stégnek karbolsav és
rothadásszaga volt.
Küszködve próbált úrrá lenni a zihálásán. Minden
egyes füjtatása visszhangot vert a szűk, alacsony tér­
ben.
-Tudom, hol vagy ám! - sipította a Gázálarcos
Ember. - Előlem nem bújsz el!
Magas, el-elcsukló és gyerekes volt a hangja. Mert
gyerek, értette meg Vic ebben a pillanatban. Lehet
harminc-, negyven- vagy ötvenéves, de attól még
ugyanúgy csak egy Manx megmérgezett gyerekei kö­
zül.
És igen, valószínűleg tényleg tudta, hogy hol van
Vic.
Gyere, és kapj el, te kis szarjancsi, gondolta Vic, és
megtörölte az arcát.
 Ekkor egy másik hangra lett figyelmes: Manxéra.
Manx nyájasan szólítgatta. Turbékolva, szinte.
- Victoria, Victoria, Victoria Mc~een!
Két fémhordó között rés volt, másfél ujjnyi hézag.
Vic odaúszott, és kinézett rajta. Nyolc-tíz méteres tá­
volságra Manxot látta álldogálni a móló végén, mögöt­
te a Gázálarcos Ember. Manx arca csuromvörös volt,
mintha egy vödör vérből kellett volna almákat szájjal
kiszednie.
- Úristen az égben! Te aztán jól belém nyisszantot­
tál, Victoria Mc~een! Átszabtad a fizimiskámat, a
társamnak meg sikerült szétlőni e a fülemet.Ja, kérem,
ha az embernek ilyen barátai vannak! Nohát. Egy me­
rő vér vagyok. Az utolsó fiú leszek, akit táncolni hív­
nak a mulatságban, csak ne legyen igazam! - Felneve­
tett, aztán folytatta: - Tényleg úgy van, ahogy mond­
ják. Az élet egészen kis köröket leírva ismétli önmagát.
Itt vagyunk megint. Úgy kisiklasz az ember kezéből,
mint valami hal. Éppen príma hely lesz a tó a számod­
ra. - A férfi megint szünetet tartott. Amikor újra be­
szélni kezdett, szinte kedélyes volt a harigja. - Talán
jobb is ez így. Hiszen te sem öltél meg engem annak
idején. Csak elszakítottál a gyermekeimtől. Így kvit­
tek leszünk. Nyugodtan elhajthatok, és magadra hagy­
hatlak. Viszont azt tudnod kell, hogy a fiadat magam­
mal viszem, és soha nem is fogod viszontlátni. Bár
valamikor nyilván felhív majd Karácsonyországból.
Ott boldog lesz. Soha nem fogom bántani. Akárho­
gyan érezz is most, amikor majd meghallod a hangját
a telefonban, rájössz, hogy jobb dolga van mellettem,
mint melletted lett volna.
 A móló nyikorgott a vízen. A Rolls-Royce motorja
üresben duruzsolt. Vic nagy nehezen kibújt Lou át­
ázott, nehéz motorosdzsekijéból. Azt hitte, a kabát
azonnal elmerül, ehelyett fekete, mérgező tetemként
lebegett a vízen.
- Persze, előfordulhat, hogy kedved támad felkere­
kedni és megkeresni bennünket - mondta Manx. Su­
nyi volt a hangja. - Ahogy korábban is rám találtál.
Hosszú-hosszú évekig gondolkodhattam azon a hí­
don az erdőben. A te képtelen hidadon. Mindent tu­
dok az ilyesfajta hidakról. Ahogy mindent tudok azok­
ról az utakról is, amiket csakis az elme segítségével
lehet megtalálni. Az egyikük teszi lehetővé például,
hogy mindig visszataláljak Karácsonyországba. Van
az Ejút, és vannak a vasúti vágányok a Lelencdéhez,
illetve a Közép-Világ bejáratához, a régi gyalogút a
Lélek Lombházához, plusz ott van még Victoria cso­
dálatos fedett hídja. Még mindig tudod, hogyan jut­
hatsz el a hídhoz? Gyere, és keress meg, ha tudsz, Vic.
Az Elaltat Lakban foglak várni. Ott megállok egy idő­
re, úton Karácsonyország felé. Gyere, és keress meg, és
akkor beszélgetünk még.
Manx megfordult, és dobogó léptekkel visszaindult
a mólón.
A Gázálarcos Ember hatalmas, boldogtalan sóhajjal
felemelte a .38-ast, és a pisztoly lángot böffentett.
Vic feje folött reccsenve szilánkokra hasadt a fenyő­
deszka. Egy második golyó Victől jobbra cikkant ke­
resztül a vízen, hosszú vonalat fércelve a tó felszínére.
Vic hátravetette magát, vadul tempózva igyekezett el­
távolodni a keskeny réstől, melyen. keresztül eddig le-
selkedett. Egy harmadik golyó a rozsdás vaslétrát kon­
dította meg. Az utolsó golyó veszélytelenül csobbant
a tóba közvetlenül a stég előtt.
Vic helyben tempózott, taposta a vizet.
Autóajtók csapódtak.
Vic hallotta, ahogy az autó kavicsropogtató kere­
kekkel visszatolat az udvarból, hallotta, ahogy a kere­
kek átdöccennek a földön heverő kerítésgerendákon.
Lehet, hogy trükk, gondolta: egyikük az autóban,
a másik, a Gázálarcos Ember a pisztollyal, hátrama­
radt, láthatatlanul. Behunyta a szemét. A fülét hegyez­
ve hallgatózott.
Amikor kinyitotta a szemét, egy hatalmas, szőrös
pókot látott maga előtt: a levegőben függött a hálója
maradványain. Valami - egy pisztolygolyó, Vic csap­
dosása - szürke cafatokra tépte a pókhálót. A póknak
pedig, akárcsak Vicnek, semmije nem maradt a maga
köré szőtt kis világból.
KERESŐMOTOR
JÚLIUS 6-7.
 A Tó

Amint a Wraith hátsó ülésén magára maradt, Wayne

megpróbálkozott az egyetlen értelmes dologgal: el­
húzni a kocsiból a büdös francba.
Az anyjaközben szárnyalvalesiklott a domboldalon
- inkább tűnt repülésnek, mint futásnak -, és a Gáz­
álarcos Ember is utánaeredt a maga részeg, támolygó
loholásával.Sőt kezét az arcára szorítva,végülManx is
a tó felé indult.
A domboldalon leereszkedő Manx látványa egy
pillanatra foglyul ejtette Wayne-t. A nappal vizenyős,
kék kavargásba fordult át, folyékony lett a világ.Tó­
színű, sűrű köd tapadt meg a fák között. A domb tö­
vében türelmesen várt a ködszínű tó. A hátsó ülésről
Wayne alig látta az úszó stéget kint a vízen.
A szállongó köd előterében Manx úgy nézett ki,
mint valami cirkuszi rémség; gólyalábas artistába ol­
tott csontvázember: egy ódivatú frakkot viselő,képte­
lenül magas és ösztövér és elgyötört alak. Formátlan,
tar koponyájávalés csőrszerű orrával keselyűt idézett.
A köd játékot űzött az árnyékával:úgy tűnt, mintha

179
a domboldalon lefelé baktató férfi egy sor sötét, Manx
alakú kapun haladna át, melyek mindegyike nagyobb
az előzőnél.
Wayne a világ legnehezebb dolgának érezte, hogy
elszakítsa a férfiról a tekintetét. A gyömbérfast, jutott
eszébe.Belélegzett valamennyit, amikor a Gázálarcos
Ember ráfüjt, és attól ilyen lassú. Megdörgölte az ar­
cát, hogy feléledjen, aztán mozgásba lendült.
A hátsó ajtók zárjával már megpróbálkozott, de
akármilyen.erősenhúzta a kilincset,az ajtók nem nyíl­
tak ki, és az ablakot se lehetett letekerni. Elöl viszont
a sofőroldali ajtó láthatóan nem volt lezárva, ráadásul
az ablakot is félig letekerve hagyták. A nyílás elég
nagynak tűnt ahhoz, hogy kificeregjenrajta, ha az ajtó
megtagadná az együttműködést.
Nekigyürkőzve felállt az ülésről, és belekezdett a
hosszú, embert próbáló zarándokútba a hátsó utasté­
ren át, hogy megtegye az irdatlan, nagyjából egyméte­
res távolságot. Aztán az első ülés támlájába kapasz­
kodva átlendítette magát, és...
Lebucskázott a padlóra a kocsi hátuljában.
A gyors, szökkenő mozdulattól megszédült, és fur­
csán kótyagosnak érezte a fejét. Néhány másodpercig
négykézláb maradt, és nagyokat lélegezve igyekezett
csillapítani gyomra háborgását. Illetve kitalálni, hogy
tulajdonképpen mi történt.
A gáz, ami felszökött az orrába, okoskodott, annyira
lerontotta a tájékozódó képességét, hogy azt se tudja,
merre van fent és merre lent. Nyilván teljesen elvesz­
tette a térérzékét, és tévedésből visszaroskadt a hátsó
ülésre,így történhetett.

480
 Fölegyenesedett, hogy újra megpróbálja. A világ
inogva meglódult körülötte, de Wayne várt, amíg meg­
állapodik. Nagy levegőt vett (megint gyömbéríz a száj­
ban), felkapaszkodott az elválasztó panelre, és lebucs­
kázott, és megint a hátsó utastér padlóján találta ma­
gát. Ülő helyzetbe lendült.
A gyomra felfordult, és egy pillanatra visszaáramlott
a szájába a reggeli. Lenyelte. Elsőre jobb íze volt.
A dombon lefelé haladtában Manx egyfolytában
beszélt, higgadt, ráérős hangon, a tóhoz intézve sza­
vait.
Wayne szemügyre vette a hátsó utasteret, azt pró­
bálva megállapítani, hogyan sikerült itt kikötnie már
megint. Olyan volt, mintha végtelen hosszan nyúlna
el a hátsó ülés. Mintha nem is létezne semmi más,
csak hátsó ülés. Wayne pedig olyan kótyagos volt,
mint aki most kecmergett le a Gravitronról a megyei
vásáron; ott volt az, hogy egyre gyorsabban és gyor­
sabban pörgettek, míg a centrifugális erő fel nem kent
a falra.
Kelj fel. Nehogy feladd.Olyan tisztán látta lelki sze­
mei előtt a szavakat,mintha fekete festékkel volnának
felkenve egy fehér palánkkerítésre.
Ezúttal lesunyta a fejét, és repülőrajtot vett, és az
elválasztón át előreszökkent, és... és megint a hátsó
utastér szőnyegespadlójára roskadt. iPhone-ja kipoty­
tyant rövidnadrágjazsebéből.
Feltérdelt, de négykézláb is annyira szédült, hogy
meg kellett kapaszkodnia a szőnyeghosszú rojtjaiban,
nehogy előrebukjon. Úgy érezte, mintha mozogna a
kocsi, fekete jégen pörögne, hatalmas, émelyítő íven

481
keringene körbe-körbe. Az oldalirányú mozgás érzete
szinte teljesen hatalmába kerítette, kis időre le kellett
hunynia a szemét, hogy megszabaduljon tőle.
Amikor elég bátorságot gyújtött, hogy fölemelje a
fejét és körülnézzen, az első, amit meglátott, a telefon­
ja volt: ott hevert a szőnyegen, karnyújtásra.
Wayne érte nyúlt, lassított felvételesen, mint ami­
kor az űrhajós a lebegő csokoládéért nyúl.
Az apját tárcsázta - a KEDVENCEK menüpont alatt
eltárolt egyetlen számot -, egyetlen érintéssel. Úgy
érezte, mintha sokkal többre nem is futná az erejé­
ből.
- Mi a pálya, haver?- Louis Carmody hangja any­
nyira meleg és barátságos és gondtalan volt, hogy
Wayne torkát sírás fojtogatta, ahogy meghallotta.
Csak most vette észre,milyen közel áll ahhoz, hogy
elsírja magát. Veszélyesen elszorult a torka. Abban
sem volt biztos, hogy levegőt venni tud, nemhogy be­
szélni. Behunyta a szemét, és rövid, majdnem bénító
hatású tapintószervi emlék villant át rajta: arca az apja
szőrös arcához nyomódik,a durva,háromnapos boros­
ta szúrós barnamedve prémjéhez.
- Apa - szólalt meg. - Bezártak egy kocsi hátsó
ülésére.Nem tudok kijutni.
Próbálta elmagyarázni„de nehéz volt. Nehéz volt
annyi levegőt beszívnia,amennyi a beszédhez kell,ne­
héz volt a sírhatnékját legyőzni beszéd közben. Égett
a szeme. A látása elhomályosult. Nehéz volt a Gáz­
álarcosEmberről és Charlie Manxról és Hooperröl és
a gyömbérfüstről magyarázni, és a végtelennek tűnő
 hátsó ülésről. Nem esküdött volna meg rá, miket mon­
dott. Valamit Manxról. Valamit az autóról.
Aztán a Gázálarcos Ember megint lövöldözni kez­
dett. A pisztoly újra és újra eldördült, ahogy a férfi lö­
véseket adott le az úszó stégre. A pisztoly meg-meg­
ugrott a férfi kezében, villanások lobbantak a sötétben.
Mikor sötétedett be ennyire?
- Lőnek, apa! - mondta Wayne, és alig ismerte fel
saját rekedtes, feszült hangját. - Anyára lőnek!
Kisandított a szélvédőn a félhomályba, de képtelen
volt megállapítani, hogy anyját eltalálták-e a lövések.
Nem látta az anyját. Vic McQyeen a tó része lett, a
sötétségé. Magához vonzotta a sötétség. Milyen köny­
nyen elsiklott a fia mellől.
Manx nem maradt a mólón, hogy figyelje a vízre
lövöldöző Gázálarcos Embert. Már félig fel is kapta­
tott a domboldalon. A kezét a halántékához tartotta,
mint amikor valaki a feletteseitől a fülhallgatójára ér­
kező üzenetet hallgatja. Annyi, hogy képtelenségnek
tűnt az ötlet, hogy Manxnak felettese volna.
A Gázálarcos Ember az utolsó töltényt is kilőtte
a pisztolyából, aztán hátat fordított a víznek, és imbo­
lyogva felfelé indult a domboldalon. Úgy lépdelt, mint
aki hatalmas súlyt cipel a vállán. Nemsokára a kocsi­
hoz érnek, gondolta Wayne, és nem tudta, hogy akkor
mi történik majd, de azt igen: ha meglátják a telefon­
ját, biztosan elveszik tőle.
- Leteszem - mondta az apjának. - Jönnek vissza .
.Majd telefonálok, amikor tudok. Ne hívj, mert meg­
hallhatják. Még akkor is meghallhatják, ha lenémítom
a telefont.
 Az apja a nevét kiáltotta, de nem maradt több idő
beszélgetésre. Wayne kinyomta a hívást, és néma üzem­
módra állította a telefont.
Körbenézett, hogy hová dughatná el. Először arra
gondolt, az ülések közé rejti, aztán meglátta, hogy az
első ülések alatt fiókok vannak: diófából, ragyogóra
suvickolt ezüst húzógombbal. Az egyiket kicsusszan­
totta, beledobta a telefont, és a lábával a helyére lökte,
éppen amikor Manx a sofőroldali ajtót kinyitotta.
Manx az első ülésre hajította az ezüstkalapácsot,
és nekilátott, hogy bekászálódjon. Selyem zsebken­
dőt tartott a fejéhez oldalt, de amikor meglátta a sző­
nyeges padlón térdelő Wayne-t, levette az arcától.
Wayne-böl halk, éles sikkantás szakadt ki. A férfi fü­
le két külön cafrangban fityegett a fejéről. Hosszú,
ösztövér arcán fénytelen vérmaszk. A homlokáról le­
lógó bőr összetapadt a szemöldökével. Alóla előcsil­
lant a csont.
- Gondolom, riasztó látvány lehetek - szólalt meg
Manx, és rózsaszín foltos fogakat kivillantva elvi­
gyorodott. A fejére mutatott. - Fül előttem, fül utá­
nam.
Wayne-t rosszullét kerülgette. Az autó hátulja indo­
kolatlanul sötétnek tűnt, mintha az ajtót kinyitó Manx
az éjszakát is magával hozta volna.
A hórihorgas férfi behuppant a kormánykerék mö­
gé. Az ajtó pedig magától becsapódott - és aztán az
ablak is feltekeredett. Nem Manx csinálta, Manx nem
csinálhatta. Egyik kezét most megint a fülére tapasz­
totta, a másikkal pedig gyengéden helyén tartotta a
homlokán fityegő bőrt.

484
 A Gázálarcos Ember az utasoldali ajtóhoz lépett, és
meghú~ta a kilincset - ám ekkor helyére csattant a
zár.
A sebességváltó kar rövid mocorgás után rükvercbe
vágódott, az autó kavicsot köpködő kerekekkel hátra­
szökkent.
- Ne! - kiáltotta a Gázálarcos Ember. Amikor az
autó megindult, a kilincsbe kapaszkodott, a Wraith
majdnem elrántotta. A Gázálarcos Ember botladozva
követte az autót, próbálva a motorháztetőn tartani a
kezét, mintha így maradásra bírhatná a Rolls-Royce-t.
- Ne! Mr. Manx! Ne hagyjon itt! Sajnálom! Véletlen
volt! Nem direkt csináltam!
Félelemtől és szomorúságtól rekedt hangon esde­
kelt. Az utasoldali ajtóhoz futott, megmarkolta a ki­
lincset, és megint rángatni kezdte.
Manx odahajolt feléje,és kiszólt az ablakon:- Mos­
tantól a rosszgyerekeklistáján a neved,Bing Partridge.
Nagyon elvagytévedve,ha azt hiszed, magammalvisz­
lek Karácsonyországbaazok után, hogy ilyen kalamaj­
kát okoztál. Be se merlek engedni a kocsiba.Honnan
tudjam, nem lövöd-e szitáváa kocsit,ha megengedem,
hogy velünk tarts?
- Esküszöm, hogy jó leszek!Jó leszek, igen, fincsi
leszek és jó, mint egy bögre kakaó! Csak ne hagyjon
itt! Bocsánat. Boho-csáháááá-nahaaat. - A gázálarc
belseje bepárásodott, és a férfi el-elcsukló hangon ri­
mánkodott. - Bárcsak inkább magamat lőttem volna
meg! Bizony.Bárcsak inkább az én fülem bánta volna.
Bing, Bing, buta, mint a békafing!
 - Elég ebből a nevetséges karattyolásból. Amúgy is
épp eléggé fáj a fejem.
Az ajtóbiztosító gomb felpattant. A Gázálarcos
Ember feltépte az ajtót, és bezuhant a kocsiba. - Nem
volt szándékos! Esküszöm, hogy nem volt szándékos!
Bármire kész vagyok, hogy jóvátegyem! Bármire! -
Elkerekedett a szeme a hirtelen támadt ötlettől.- Le­
vághatnám a folemet! A saját fülemet! Érdekel is en­
gem! Megleszek nélküle, hiszen van másik! Akarja,
hogy levágjam a fülemet?
- Azt akarom, hogy fogd be végre. Ha pedig min­
denáron nyiszálhatnékodvan, kezdd a nyelveddel.Ak­
kor legalább nyugtunk lesz:
Az autó hátramenetben gyorsított, nyöszörgő al­
vázzal kidöccent az aszfaltra.Az úttesthez érvejobbra
lódult, és megint a főút felé mutatott az orra. A sebes­
ségváltó kar újra ficeregni kezdett, és DRIVE ·állásba
ugrott.
Manx pedig egész idő alatt hozzá sem ért a kor­
mányhoz, sem a sebességváltóhoz,csak ült, kezét a fü­
lére tapasztva, a Gázálarcos Ember felé fordulva az
ülésén.
A gyömbérfost, gondolta Wayne fásult rácsodálko­
zással.Az okozza a látomásait.Ennyire önműködő au­
tók nincsenek. És vég nélkül elnyúló hátsó ülések se.
A Gázálarcos Ember előre-hátra ringatta magát, és
szánalmasan nyöszörögvea fejét rázta.
- Buta - suttogta végül.- Annyira buta vagyok.- És
teljes erőből a műszerfalbaverte a fejét. Kétszer.
- Ezt most rögtön befejezed,vagy itt hagylak az út
szélén. Semmi értelme, hogy az autóm tetszetős utas-

186
terén akarj bosszút állni a kudarcaidért - mondta
Manx.
Az autó előreszökkent, és nagy sebességgel maguk
mögött hagyták a nyaralót. Manxnak mindvégig az
arcán maradt a keze. A kormánykerék aprókat moz­
dult erre-arra, az úton tartva a Rollst. Wayne összehú­
zott szemmel a kormányra meredt. Aztán belecsípett
az arcába, jó erősen megcsavarta a húsát, de a fájda­
lomtól sem tisztult ki a látása. A kocsi továbbra is ön­
működően haladt, úgyhogy vagy a gyömbérfüst miatt
hallucinál, vagy ... De itt nem volt helye „vagy" -nak.
„Vagy" -okba bele se akart gondolni.
Amikor a nyakát tekergetve kinézett a hátsó szél­
védőn, még éppen sikerült elcsípnie egy utolsó vil­
lanást a tóból az alacsonyan függő köd paplanja alatt.
A víz olyan sima volt, mint a frissen hengerelt acélle­
mez, olyan sima, mint a késpenge. Ha az anyja ott volt
is, nem látta nyomát.
- Bing. Nézz be a kesztyűtartóba, és reményeim
szerint találsz egy ollót meg ragtapaszt.
- Azt akarja, hogy kivágjam a nyelvemet? - kérdez­
te a Gázálarcos Ember reménykedve.
- Nem. Azt akarom, hogy kötözd be a fejem. Kivé­
ve, ha inkább csak ülnél, és végignéznéd, ahogy elvér­
zek. Gondolám, szórakoztató látványosságnak talál­
nád.
- Nem! -visította a Gázálarcos Ember.
- Akkor viszont minden tőled telhetőt meg kell
tenned a fizimiskám helyreállításáért. És vedd le azt a
gázálarcot. Képtelenség beszélni hozzád azzal a mi­
csodával a fejeden.

m
 A Gázálarcos Ember feje a maszkból kiszabadulva
pukkanó hangot adott, nagyon hasonlót ahhoz, mint
amikor a borosüvegből kihúzzák a dugót. A maszk
alatt az arc túlhevült volt és vörös, és a megereszkedett,
reszketeg pofazacskót könnycseppek csíkozták. A férfi
kotorászni kezdett a kesztyűtartóban, és megtalálta a
tekercs ragtapaszt és a kis ezüstszínű ollót. Aztán le­
vette a melegítőfelsőjét, és előbukkant pecsétfoltos,
fehér trikója, és az idős gorillahímeket idéző, gyapjas
válla. Kibújt a trikóból, visszavette a melegítőfelsőt.
Kattogni kezdett az index. Az autó lassított egy
stoptáblánál, aztán felkanyarodott a főútra.
Bing hosszú csíkokra vágta a trikóját az ollóval. Az
egyik csíkot takarosan összehajtogatta, és Manx fülé­
hez tette.
- Fogja oda, legyen szíves - makogta egy nyomorú­
ságos csuklás kíséretében.
- Kiváncsi volnék, mivel vágott belém az a nő - szó­
lalt meg Manx. Hátrapillantott, elkapta Wayne tekin­
tetét. - Nem először gyűlik meg a bajom anyáddal, és
korábban sem alakultak valami fényesen a dolgok. Vic­
toria McQyeen foggal-körömmel küzd, mint egy vad­
macska.
- Azt kívánom, hogy zabálják fel a férgek - szólalt
meg Bing. - Azt kívánom, hogy a férgek zabálják ki a
szemét.
- Gonosz egy kép, Bing Partridge.
Bing Manx feje köré kanyarított egy másik hosszú
pólócsíkot, rögzítve a fülére helyezett alkalmi gézpár­
nát, és elfedve a sebet a homlokán. Nekilátott, hogy a
kötést ragtapaszdarabkákkal rögzítse.

488
 Manx még mindig Wayne-t nézte. - De csendes
valaki. Nincs semmi mondanivalód?
- Engedjen el.
-El foglak.
Elsüvítettek a Greenbough Diner mellett, ahol
Wayne aznap szendvicset reggelizett az anyjával. Olyan
érzés volt visszagondolni a reggelre, mint egy félig el­
felejtett álomra. Ugye, hogy Charlie Manx árnyékát
látta, amikor először felébredt? A jelek szerint igen.
- Tudtam, hogy jönni fog. - Meglepve hallotta, hogy
mit mond. - Egész nap tudtam.
- Ki tudná elterelni karácsony előestéjén egy gye­
rek gondolatait az ajándékokról? - mondta Manx.
Aztán megvonaglott az arca, mert Bing újabb ragta­
paszdarabkát nyomott a homlokára.
A kormánykerék finoman ide-oda ringatózott,
ahogy a kocsi bevette a kanyarokat.·
- Ez a kocsi tényleg magától megy? - kérdezte
Wayne. - Vagy csak azért látom így, mert az embere
lefújt azzal az akármivel?
- Már megint feleslegesen lefetyelsz! - visította a
Gázálarcos Ember. - Reszkess, vétkes, ütött az óra!
Nincs több nevetés, nincs több móka! Elhallgatsz, vagy
kivágjuk az ostoba nyelvedet!
- Befejeznéd végre? - szólt rá Manx. - Kezdem azt
hinni, hogy ez a nyelvkivágás a rögeszméd. A fiúval
beszélgetek. Ne okvetetlenkedj. ·
, A Gázálarcos Ember megszégyenülten folytatta a
ragtapaszvagdosást.
- Nem hallucionálsz, és nem is magától megy az
autó - mondta Manx. - Én irányítom. Egy vagyok az

489
autóval, és az autó egy velem. Egy eredeti Rolls-Royce
Wraithről beszélünk, 1937~ben készült, Bristolban,
1938-ban hajón érkezett Amerikába, kevesebb mint
ötszáz közlekedik belőle partjainkon. Az autó egyben
a gondolataim meghosszabbítása is, és olyan utakra is
elvisz, amelyek csak a képzeletben léteznek.
- Ez az - szólalt meg Bing. - Készen vagyunk.
Manx felnevetett. - Ahhoz, hogy ezt elmondhas­
sam magamról, vissza kellene mennünk VicMcQyeen­
hez, és megkeresni a pázsiton a fülem fennmaradó ré­
szét.
Bing arca összezsugorodott, a szeme hunyorogva
beszűkült, vállát néma zokogás rázta.
- De tényleg az arcomba füjt valamit - erősködött
Wayne. - Valami gyömbérillatút.
- Az csak azért volt, hogy megnyugodj. Ha Bing az
előírásoknak megfelelően használta volna a sprayt,
mostanra békésen szunyókálnál. - Manx hűvös, fa­
nyalgó pillantást vetett úti társára.
Wayne ezen elgondolkodott. Bármit végiggondolni
olyan volt, mint nehéz ládákat áttolni egy termen -
emberpróbáló erőfeszítés.
- Hogyhogy maguk ketten nem szunyókálnak tőle
békésen? - kérdezte végül.
- Hm ... - Manx lenézett fehér selyemingére, me­
lyen most friss· vérfoltok vöröslöttek. - Ó. Te a saját
kis zsebuniverzumodban vagy ott hátul. Nem enge­
dem meg, hogy onnan bármi előrejusson. - A férfi
nagyot sóhajtott. - Ez az ing menthetetlen! Azt hi­
szem, kijár neki a néma tiszteletadás. Ez az ing egy
selyem Riddle-Mclntyre. Száz éve a legjobb ingsza-

490
bóság a Nyugaton. Gerald Ford nem is viselt mást,
csak Ríddle-Mclntyre-eket. Ezt most már befogha­
tom törlőrongynak, autószereléshez. A selyemből nem
jön ki a vér.
- A selyemből nem jön ki a vér - suttogta Wayne.
Volt valami frappáns tömörség a megállapításban
- mintha fontos tényt közölne.
Manx egykedvűen méregette őt az első ülésről.
Wayne az egymást váltogató fény és sötétség villódzá­
sán át nézett vissza rá: mintha felhők iramodtak vol­
na el a nap előtt. De aznap nem sütött a nap, és az a
ragyogás Wayne fejében lüktetett, a szeme mögött.
Wayne a lelki sokk legeslegkülső peremén volt, ott,
ahol az idő neki-nekiiramodik, elakad, aztán megug­
rik megint.
Hirtelen dühös, sürgető jajveszékelésre lett figyel­
mes a távolból. Egy pillanatig azt hitte, sikoltozik va­
laki, és eszébe jutott, hogyan csapott le Manx a kala­
pácsával az anyjára, és azt hitte, mindjárt rosszul lesz.
Ahogy azonban a hang közelebb ért és felerősödött,
rendőrségi szirénaként azonosította.
- Máris talpon van, és intézkedik - szólalt meg
Manx. - Az anyád javára legyen mondva: ha arról van
szó, hogy keresztbe tehet nekem, nem késlekedik.
- Mit fog csinálni, ha a rendőrök meglátnak ben­
nünket? - kérdezte Wayne.
- Nem törődnek azok velünk. Anyádhoz igyekez­
nek.
Előttük kétoldalt kezdtek lehúzódni az autók.
Szemközt, egy alacsony domb tetején kék-ezüst vil­
lódzás jelent meg, átbukott a dombon, és egyenes~n

191
feléjük robogott. A Wraith az út széle felé tért, és le­
lassított, de nem állt meg.
A rendőrségi járőrautó közel százas tempóban szá­
guldott el mellettük. Wayne a fejét hátrafordítva kö­
vette a tekintetével. A sofőr még csak rájuk se pillan­
tott. Manx továbbhajtott. Persze igazából az autó haj­
tott tovább.Manx a kormánykerékhez se ért. Lehajtotta
a napellenzőt, és most a tükörben nézegette magát.
A fény és a sötétség villanásai most ráérősebben
követték egymást, mint amikor a rulettkerék pörgése
lassulni kezd, és a golyó - vörös vagy fekete rekeszben
- nemsokára megállapodik. Wayne még mindig nem
érzett igazi rettegést, azt maga mögött hagyta a nya­
ralónál, az udvarukon, az anyjával együtt. Felkecmer­
gett a padlóról, és visszatelepedett a kanapéülésre.
- Orvoshoz kéne mennie - szólalt meg. - Ha kitesz
valahol az erdőben, elmehetne orvoshoz, és rendbe
hozathatná a fülét és a homlokát, mielőtt kiérek a leg­
közelebbi lakott településre, vagy rám talál valaki.
- Köszönöm, hogy így törődsz velem, de nem sze­
retnék az orvosi ellátás közben bilincset kapni a csuk­
lómra - mondta Manx. - Az úttól majd rendbe jövök.
Az úttól mindig rendbe jövök.
- Hová megyünk? - kérdezte Wayne. Távolinak
tűnt a hangja.
- Karácsonyországba.
- Karácsonyországba - visszhangozta Wayne. - Az
meg micsoda?
- Egy különleges hely. Egy különleges hely, külön­
leges gyerekeknek.

491
 - Tényleg? - Wayne kis ideig eltűnődött ezen, az­
tán így szólt: -·Nem hiszek magának. Ez csak olyas­
mi, amit azért mond, hogy megnyugtasson. - Megint
elhallgatott, aztán úgy döntött, megkockáztat még
egy kérdést. - Meg fog ölni?
- Csodálkozom, hogy egyáltalán eszedbe jut meg­
kérdezni. Otthon, anyád házában, könnyűszerrel meg­
ölhettünk volna. Nem. Karácsonyország pedig nagyon
is valódi. Annyi, hogy nem könnyű megtalálni. Ennek
a világnak az útjai közül egy se visz arra, de más utak
is vannak, nem csak azok, amiket a térképeken látsz.
Karácsonyország kívül esik a mi világunkon, ugyanak­
kor alig néhány kilométerre van Denvertől. Amúgy
pedig itt van a fejemben - Man.x megkocogtatta a
jobb halántékát az ujjával -, és viszem magammal,
ahová csak megyek. Karácsonyországban más gye­
rekek is vannak, és egyiküket se tartom ott akarata el­
lenére. Sőt a világ minden kincséért se jönnének el
onnan. Alig várják, hogy megismerkedjenek veled,
Wayne Carmody. Alig várják, hogy összebarátkozza­
tok. Nemsokára találkoztok - és meglátod, úgy fogod
magad érezni, mint aki hazatér.
Az aszfalt dobogott és surrogott a kerekek alatt.
- Az utóbbi egy óra rengeteg izgalmat hozott - szó­
lalt meg Man.x. - Dőlj le az ülésen, gyermek. Ha bármi
érdekes történne, mindenképpen felkeltelek.
Wayne-nek nem volt rá oka, hogy bármit megte­
gyen, amit Charlie Man.x ajánl neki, hamarosan még­
is azt vette észre, hogy az oldalán fekszik, a feje a puha
bőrülésen. Ha létezett is békésebb hang széles e vilá-
gon, mint az országút mormolása a kerekek alatt, fo­
galma sem volt róla, mi volna az.
A rulettkerék kattant egyet, aztán még egyet, és
végre megállt. A golyó feketén állapodott meg.
 A Tó

Vic melltempókkal kiúszott a sekélyesbe,aztán négy­

kézláb felkaptatott az utolsó egy-két méteren a part­
ra. Ott, a lábával még a vízben, a hátára henteredett.
Dühödt reszketés rázta, vad, már-már bénító hullá­
mokban, a torkából előtörő hang túlságosan ingerült
volt, hogy zokogás lehessen. De lehet, hogy mégis
zokogott. Nem volt benne biztos. Fájtak a zsigerei,
mintha egy egész napot és egész éjszakát átöklende­
zett volna.
Emberrablásnál semmi sem fontosabb, mint hogy mi
történik az elsőfélórában, jutott eszébe- a tévében hall­
hatta valamikor,és az agya most visszajátszottaneki.
Nem gondolta, hogy fikarcnyitis számít, amit a kö­
vetkező félórában csinál, nem gondolta, hogy bármi­
lyen rendőr bárhol megtalálhatná Charlie Manxot és
a Wraitht. Mégis feltápászkodott, mert meg kellett
tennie mindent, amit tudott, ha számított, ha nem.
Támolyogvalépdelt, mint egyrészeg,erős oldalszél­
ben, kacskaringós ösvényt írva le a nyaraló hátsó be­
járatáig, ahol összerogyott.Négykézláb felment a lép-
esőn, és a korlátba kapaszkodva talpra kecmergett.
Bent megcsörrent a telefon. Puszta akaraterőből to­
vább vonszolta magát a tüdejébe hasító fájdalom újabb
döféssorozatán keresztül.
Áttántorgott a konyhán, odaért a telefonhoz, har­
madik csengésre felkapta, éppen mielőtt üzenetrög­
zítőre válthatott volna.
- Segítségre van szükségem - hadarta. - Kivel
beszélek? Segítenie kell. Kérem! Valaki elvitte a fia-
mat. '
- Ó, semmi baj, Ms. McQ_tieen - mondta a kislány
a vonal másik végén. - Apuci óvatosan vezet, és gon­
doskodni fog róla, hogy Wayne pompásan érezze ma­
gát. Nemsokára Wayne is itt lesz velünk. Itt lesz Ka­
rácsonyországban, és az összes játékunkat megmutat-
juk neki. Hát nem csodálatos? .
Vic bontotta a vonalat, aztán tárcsázta a 911-et.
Egy nő közölte vele, hogy a vészhelyzeti szolgálatot
hívta. Nyugodt és szenvtelen volt a hangja. - Hogy
hívják, és milyen természetű vészhelyzet miatt telefo­
nál?
- Victoria McQ_tieen vagyok. Megtámadtak. Egy
férfi elrabolta a fiamat. Tudok leírást adni az autójáról.
Nemrég hajtottak el. Kérem, küldjön ide valakit.
A diszpécser próbálta megőrizni hangja higgadt­
ságát, de csak félig-meddig járt sikerrel. Az adrenalin
mindent megváltoztat.
- Milyen súlyosak a sérülései?
- Ne velem foglalkozzon. Beszéljünk az ernberrab-
lóról. Charles Talent Manxnak hívják. Az életkora ...
fogalmam sincs, de öreg. - Halott, gondolta, de nem

496
mondta ki. - Minimum a hetvenes éveiben jár. Magas,
kopasz, ösztövér testalkatú. Egy másik férfi is van vele,
egy fiatalabb valaki. Őt nem láttam túl jól. - Mert rej­
télyes okból egy kurva gázálarc volt a fején. De ezt se
mondta ki hangosan. - Egy Rolls-Royce Wraithszel
közlekednek, ami egy klasszikusveteránautó az 1930-
as évekből.A fiam a hátsó ülésen van. Tizenkét éves.
Bruce-nak hívják, de nem szereti a nevét.- Nem bírta
ki, sírva fakadt. - Fekete a haja, százötven centi magas,
és felirat nélküli, rövid ujjú fehér pólót visel.
- Victoria, már elindultak önhöz a rendőrök. Volt
fegyver a támadóinál?
- Igen. A fiatalabbnak pisztolya van. Man.x pedig
valamifélekalapácsothurcol magával.Meg is ütött ve­
le néhányszor.
- Küldök egy mentőautót, hogy ellássáka sérülése­
it. Sikerült megjegyeznie a rendszámot?
- Egy kurva Rolls-Royce, a harmincas évekből,a fi­
ammal a hátsó ülésen. Mit gondol, hány ilyen rohan­
gászik az utakon? - A zokogás megakasztotta a hang­
ját a torkában. Felköhögte, és vele együtt rögtön fel­
köhögte a rendszámot is. - N-0-S, aztán egy 4-es,
vagyisfour, egy ,,A" és egy 2-es, vagyis two. Egyedi
rendszám, úgy kell kiolvasni,hogy Nosferatu. Egy régi
német film címe.
- És mit jelent?
- Nem mindegy? Guglizzon rá az interneten, basz-
sza meg.
- Elnézést. Megértem, hogy felvan zaklatva.Mind­
járt ki is adjuk a figyelmeztetést.Minden tőlünk tel­
hetőt el fogunk követni, hogy visszaszerezzük a fiát.
Tudom, hogy meg van rémülve. Nyugodjon meg. Ké­
rem, próbáljon megnyugodni. - Vicnek olyan érzése
támadt, mintha a diszpécser félig magában beszélne.
A hangja meg-megremegett, mintha ő is sírással küsz­
ködne. - Úton a segítség, Victoria... '
- Csak Vic. Köszönöm. Ne haragudjon, hogy az
előbb káromkodtam.
- Semmi baj. Ne is törődjön ezzel. Vic, ha az em­
berrablók egy olyan jellegzetes autóban utaznak, mint
a Rolls-Royce, az jó. Ugyanis kirínak a környezetük­
ből. Egy ilyen járművel nem jutnak messzire. Bárhol
legyenek is, valaki észre fogja venni őket az ország­
úton.
De sajnos tévedett.

Amikor a mentősök megpróbálták az esetkocsihoz kí­

sérni, Vic kitépte magát a kezükből, és rájuk förmedt,
hogy ne fogdossák.
Az egyik rendőr, egy alacsony, testes indiai nő, be­
ékelte magát Vic és a mentőápolók közé.
- Idebent is megvizsgálhatják - mondta, és vissza­
kísérte Vicer a kanapéhoz. A hangján alig érződött ak­
centus, viszont éneklős hanghordozással beszélt, ami­
től egyrészt zenei, másrészt pedig kérdésszení volt
minden mondata. - Jobb, ha nem megy sehová. És ha
telefonálnak az emberrablók?
Vic takaróba burkolózva a kanapéra kuporodott át­
ázott rövidnadrágjában. Az egyik kék gumikesztyűs
mentős megállt előtte, és arra kérte, hogy vegye le a

198
takarót, és bújjon ki a pólójából. Erre felfigyeltek a
szobában tartózkodó rendőrök, és lopva Vic felé te­
kingettek, ő viszont szó nélkül engedelmeskedett, le­
pottyantotta vizes pólóját a padlóra. Nem volt rajta
melltartó, ezért a karjával takarta el magát, miközben
előrehajolt, hogy a mentős megvizsgálhassa a hátát.
A mentős felszisszent.
Az indiai származású rendőrnő - a kitűzője szerint
CHITRA - odapillantott a túloldalról,és maga sem állta
meg: halk, együtt érző sikkantás szakadt ki belőle.
- Mintha azt mondta volna,hogy az illető csak meg­
,próbálta elütni - szólalt meg Chitra. - Arról nem volt
szó,hogy sikerült is neki.
- A hölgynek majd alá kell írnia egy nyilatkozatot
- mondta a mentős-, hogy visszautasította a kórházba
szállítást. Le kell fedeznem magam. Egy bordatörést
vagymegrepedt lépet nem feltétlenül tudok diagnosz­
tizálni. Azt akarom, hogy nyoma maradjon: tájékoz­
tattam, hogy a helyszíni ellátás nem szolgáljalegjob­
ban az egészségmegőrzéseérdekét.
- Lehet, hogy az én egészségmegőrzésem érdekét
nem szolgálja a legjobban - mondta Vic -, ajárőrökét
viszont annál inkább.
Egy hang járt körbe a helyiségben - nem egészen
nevetés, de közel ahhoz, a hímöröm halk, rötyögő ki­
fejeződése.Mostanra hat vagy hét rendőr téblábolt a
szobában, körben álldogáltak, és megjátszották, hogy
nem néznek Vic pucér felsőtestére, a melle fölötti
V-6-os motorblokk-tetoválásra.
Vic másik oldalán egy férfi rendőr ült, az első civil
ruhás, akit a házban látott. A férfi kék blézert viselt,
ami nem ért le a csuklójáig, és kávéfoltos, vörös nyak­
kendőt; az arca-biztos befutó lett volna egy csúnyasági
versenyen: bozontos, a két végén sárgába csavarodott
szemöldök, nikotinfoltos fogak, komikusan tökszerű
orr, előremeredő; gödröcskés áll.
A férfi beletúrt az egyik zsebébe, aztán a másikba,
aztán megemelte széles, lapos hátsóját, és megtalálta a
farzsebében a jegyzetfüzetét. Felütötte, aztán olyan
mélységes meghökkenéssel meredt maga elé, mint akit
arra kértek, írna egy ötszáz szavas esszét az impresszio­
nizmusról.
Vicnek ez az üres tekintetű bávadás jelezte minden
másnál egyértelműbben, hogy a férfi nem a Góré. Csak
melegen tartotta neki a helyet. Az illető, aki majd
tényleg számít- az, aki irányítja a fia felkutatására tett
erőfeszítéseket,aki összehangolja az erőforrásokat, és
akihez minden információ befut - még nem érkezett
meg.
De azért válaszolt a kérdésekre. A férfi jó helyen,
Wayne-nel kezdte: életkor, magasság,testsúly,milyen
ruhát viselt, van-e róla egy nem túl régi fényképe.
Közben Chitra elsétált,és amikor visszatért,egy hatal­
mas kapucnis póló volt nála, NH ÁLLAMI RENDŐRSÉG
felirattal az elején.Vic belebújt. Leért a térdéig.
- A gyermek apja? - kérdezte·a csúnya férfi,'akit
Daltrynak hívtak.
- Coloradóban lakik.
- Elváltak?
- Soha nem is voltunk házasok.
- Hogyan fogadta a pasas, hogy magához került
a gyerek?

500
 - Nem került hozzám. Wayne csak ... jól kijövünk
egymással a fiunkat illetően. Nincs probléma.
- Ad nekem egy telefonszámot, amin a gyermeke
apját elérhetjük?
- Persze, de Lou már repülőgépen ül. Csak az ün­
nepre ruccant át. Éppen hazafelé tart.
- Biztos ebben? Honnan tudja, hogy egyáltalán fel­
szállt arra a gépre?
- Igen, biztos vagyok benne, hogy Lou-nak semmi
köze ehhez az egészhez, ha erre akar kilyukadni. Nem
hadakozunk a gyerek miatt. Az exem a legártalmatla­
nabb és leglazább pasas, akivel találkozott.
- Hát, nem is tudom. Volt szerencsém néhány
elég laza pasashoz. Például ismerek egy alakot fent
Maine-ben, aki buddhista tematikájú terápiás csopor­
tot vezet - arra tanítja az embereket, hogyan lehetnek
úrrá az indulataikon és kényszerbetegségeiken transz­
cendentális meditáció útján. A pasas egyetlenegyszer
veszítette el az önuralmát, aznap, amikor a felesége tá­
voltartási végzést dugott az orra alá.A pasas először a
zent hagyta el, aztán meg két pisztolygolyóthagyott az
asszonytarkójában.Viszont az új buddhista tematiká­
jú terápiás csoportja is nagyon népszerű- a shawshan­
ki börtön cellasorán. Egy csomó olyan pasas dekkol
ott, akik nem tudnak mit kezdeni az indulataikkal.
- Lou-nak semmi köze ehhez az egészhez. Már
megmondtam, hogy tudom, ki vitte el a fiamat.
- Oké, oké. Muszáj volt rákérdeznem. Meséljen a
pasasról, aki így megdolgozta a hátát. Nem. Várjon.
Mit tud az autóról?
Vic elmondta.

501
 Daltry a fejét csóválta, és olyan hangot adott ki ma­
gából, ami - ha cseppnyi derű van benne - akár neve­
tés is lehetett volna. De így leginkább csak a hitetlen­
kedését fejezte ki vele.
- Nem túl okos az emberünk. Hacsak nem tér le az
országútról, félórát se adok neki.
- Mielőtt mi történik?
- Mielőtt arccal lefelé fekszik a földön, az állami
rendőrség emberéneka bakancsával a nyakán. Veterán­
autóval nem járunk embert rabolni. Miért nem rögtön
fagylaltoskocsit használt a pasas? Kirí a környezeté­
ből. Az emberek megbámulják. Egy veterán Rolls­
Royce-ra mindenki felfigyel.
- Nem fog kiríni a környezetéből.
- Ezt meg hogy érti?
Vic nem tudta, hogy érti, úgyhogy hallgatott.
- És azt mondja, felismerte az egyik támadóját
- folytatta Daltry. - Úgy hívják, hogy ... Charles ...
Manx. - Egy korábbi bejegyzésére pillantott a note­
szában. - Honnan ismeri az illetőt?
- Engem is elrabolt tizenhét éves koromban. És két
napig fogva tartott.
Ettől csend lett a helyiségben.
- Nézzen utána - mondta Vic. - Benne van a pasas
dossziéjában. Charles Talent Manx. És elég ügyes a
rendőrökkel való cicázásban. Át kell vedlenem a vizes
nadrágomból valami melegítőalsóba. Ha nem gond,
szeretnék a hálószobámban átöltözni. Úgy érzem,
anyuci bőven eleget mutogatta magát egy napra.

502
Vic felidézte magában a villanásnyi képet, amikor utol­
játa látta a Rolls hátsó ülésén csapdába esett Wayne-t.
Látta, ahogy hessegető mozdulatot tesz a kezével -
Menj már,tűnj innen!-, majdnem mintha haragudna
rá.Mátis olyansápadtnaktűnt, mint egyhalott.
Villanásokbanlátta Wayne-t, mintha megint azzal
az ezüstkalapáccsaldöngetnék a testét, csak ezúttal
a háta helyett szívtájékrazáporoztak az ütések. Itt
Waynepucéranüldögélta denveriházuk mögötti ho­
mokozóban, sűrű, fekete hajú vasgyúró hátoméves­
ként,és a kislapátjávalazon ügyködött,hogyeltemes­
sen egy műanyagjáték telefont. Itt karácsonykoraz
elvonó társalgójábanült az összerepedezett,gyúrött
műanyaghuzatú kanapén,egybecsomagoltajándékot
bontogatott, aztán a csomagolópapírtletépvediadal­
masan felmutatta a fehér dobozos iPhone-t. Emitt
pedig éppen kicipelt a mólóra egy szerszámosládát,
amit alig bírt el.
Beng, minden egyes Wayne-kép ütésként érte, és
meggyötört zsigerei újra görcsbe rándultak. Beng,
Waynecsecsemővolt,meztelenülaludt az ő meztelen
mellén.Beng, ott térdelt mellette a kavicson,és kö­
nyékigzsírosan segített visszatennia láncot a fogas­
kerékre.Időnként a fájdalom annyira heves, annyira
vegytiszta volt, hogy körben a látómezeje peremén
elsötétült a szoba,és ájuláskerülgette.
Hirtelen muszájvolt megmozdulnia,nem marad­
hatott továbba kanapén.
- Ha bárki éhes, összeüthetek valami ennivalót -
szólaltmeg.Ekkorra majdnem este fél tíz volt.- Tele
a hűtő.

m
 - Majd hozatunk valamit - mondta Daltry. - Mi­
attunk ne fájjon a feje.
Szólt a tévé, az NECN New England-i kábelhír­
csatornára volt állítva. Egy órával korábban adták be
előszörWayne-ről a felhívást.Vic már kétszer látta az
anyagot, és tudta, hogy képtelen volna még egyszer
végignézni.
Először azt a fényképet mutatták meg, amit Victől
kaptak: Wayne Aerosmith feliratú pólóban és Ava­
lanche kötött sapkában, hunyorogva néz a ragyogó
tavaszi napsütésbe. Vic már bánta, hogy ezt választot­
ta, nem szerette, hogy a sapkától nem látni fia fekete
haját, ráadásul a fülét is elállónak mutatta.
Aztán a saját fényképe következett, a Keresőmotor
internetes honlapjáról. Feltételezte, hogy azért ezt
mutatják be, hogy csinos lány legyen a képernyőn: ki
volt sminkelve, és fekete szoknyát viselt westerncsiz­
mával, és a fejét hátravetve kacagott - meghökkentő
kép, tekintve a szituációt.
Manxot nem mutatták. A neve sem hangzott el.Az
emberrablókat mindössze úgy jellemezték, hogy két
fehér férfi egy antik fekete Rolls-Royce-szal.
- Miért nem közlik az emberekkel, hogy kit kere­
sünk? - értetlenkedett Vic, amikor először látta a fel­
hívást.
Daltry vállat vont, mindjárt rákérdez, mondta, az­
tán felkecmergett a kanapéról, és kiment az udvarra,
hogy beszéljen a többiekkel. De amikor visszajött,
nem állt elő új információval,és amikor a felhívásmá­
sodszor is lement, még mindig két fehér férfit kerestek
a cirka 14 millió New England-i fehér férfi közül.

504
 Vic arra gondolt, hogy ha harmadszor is végignézi
a felhívást, és nem adják be Charlie Manx fényképét
- és nem mondják be a nevét-, könnyen előfordulhat,
hogy belevág egy széket a tévébe.
- Kérem ... - szólalt meg. - Van itthon káposztasa­
láta és sonka. Egy egész kenyér. Csinálhatnék szend­
vicseket.
Daltry fészkelődni kezdett ültében, aztán az éhség
és az illendőség között őrlődve körbepillantott a többi
rendőrön a helyiségben.
- Szerintem jó ötlet - szólalt meg Chitra. - Egyér­
telműen. Elkísérem.
Megkönnyebbülés volt kiszabadulni a nappaliból,
ami mostanra túlságosan megtelt emberekkel - rend­
őrök jöttek-mentek, adóvevők karattyoltak folyamato­
san. Kifelé menet Vic megállt a nyitva hagyott bejárati
ajtónál, hogy kinézzen a gyepre. A reflektorok ragyo­
gásánál világosabb volt az udvaron éjszaka, mint a déli
ködben. Vic látta az elsodort kerítésgerendákat, és egy
gumikesztyűs férfit is látott, aki a puha gyepbe maró­
dott abroncslenyomatok méreteit igyekezett megálla­
pítani.
A rendőrautók úgy villogtatták stroboszkóplámpái­
kat, mint valami vészhelyzet helyszínén, üsse kavics,
hogy a vészhelyzet órákkal korábban gázt adott, és
odébbállt. Hirtelen Wayne is újra felvillant Vic agyá­
ban, amitől egy pillanatra veszélyesen megszédült.
Chitra észrevette, hogy elhagyja az ereje, karon fog­
ta, és eltámogatta a konyháig. Ott jobb volt. Nem kel­
lett mással osztozniuk a helyiségen.

505
 A konyhaablakok a mólóra és a tóra néztek. A mólót
is hatalmas reflektorok világították meg. Egy rendőr
elemlámpával a kezében combig a vízbe gázolt, de Vic
képtelen volt megállapítani, hogy mi célból. A móló
végéről civil ruhás nyomozó irányította integetve.
Tíz-tizenkét méterre a parttól csónak lebegett a ví­
zen. A csónak orrában egy fiú állt a kutyájával - me­
redten nézte a rendőröket, a sok fényt, a házat. A ku­
tya láttán Vicnek eszébe jutott Hooper. Most először,
mióta a Wraith fényszóróit észrevette a ködben.
- Valaki ... meg kéne ... keresse ... a kutyát - mo­
tyogta. - Kint kell ... lennie ... valahol. - Néhány sza­
vanként elfogyott a levegője.
Chitra együtt érzőn ránézett. - Ne aggódjon most
a kutya miatt, Ms. McQjieen. Ivott, mióta itt vagyunk?
Nem szabad dehidratálódnia.
- Csodálom, hogy... nem ugat ... megállás... nél­
kül. Erre a sok idegenre.
Chitra végigsimított a karján, aztán bátorítón meg­
szorította a könyökét. Vic hirtelen megvilágosodással
a rendőmőre nézett.
- Annyi minden más miatt kell idegeskednie -
mondta Chitra.
- Édes istenem ... - Vic rázkódó testtel megint zo­
kogni kezdett.
- Csak nem akartuk még jobban felzaklatni.
Vic a karját maga köré fonva ringatózott - amikor
az apja elhagyta őket, akkor sírt utoljára így, az első
napokban. Kis ideig a pultnak kellett támaszkodnia,
mert nem volt benne biztos, hogy a lába elég erős ah-

506
hoz, hogy megtartsa. Chitra feléje nyúlt, és tétova
mozdulattal megdörgölte' a hátát.
- Ssss- mondta Vic két hónapja halott anyja. - Nem
kapkodjuk a levegőt, Vicki. Szép szabályosan léleg­
zünk. - Enyhe indiai akcentussal mondta, de Vic attól
még ugyanúgy felismerte az anyja hangját. Felismerte
az anyja kezének tapintását is a hátán. Mindenki, akit
elvesztettél, ott volt veled továbbra is, úgyhogy talán
nem is veszett el soha senki.
Kivéve, akit Charlie Manx vitt magával.
Kis idő múlva Vic leült, és ivott egy pohár vizet. Öt
kortyra kiürítette a poharat, levegőt se vett közben, ki
volt szomjazva.A víz langyos volt és édes ésjó, az íze,
mint a tóé.
Chitra szekrényeketnyitogatott, papírtányért kere­
sett. Vic felállt, és a másik nő tiltakozása ellenére se­
gédkezni kezdett a szendvicskészítésben.Sorba rakta a
papírtányérokat,és két szelet fehér kenyeret tett mind­
egyikre.Az orráról könny csöpögött, egyenesen a ke­
nyérre.
Remélte, hogy Wayne nem tud Hooper haláláról.
Néha úgy érezte, Wayne közelebb áll Hooperhez,
mint akár hozzá, akár Lou-hoz,
Elővette a sonkát, a káposztasalátát, plusz talált
egy zacskó Doritost, és nekilátott a szendvicskészí­
tésnek.
- Van egy titka a zsaruszendvicsnek... - Egy nő lé­
pett a konyhába a hátuk mögött.
Vicnek elég volt ránéznie, és rögtön tudta, hogy ez
nem más, mint a Góré, akire várt, csak éppen a Góré

m
nem pasas, hanem egy göndör barna hajú, turcsi orrú
nő. Első pillantásra egyszerű teremtésnek tűnt, a má­
sodikra viszont irgalmatlanul csinosnak. Gyapjúkabá­
tot viselt, kordbársony folttal a könyöknél, és farmer­
nadrágot, és ha nincs a pisztoly a hóna alatti tokban,
teljesen úgy nézett volna ki, mint egy bölcsészszakos
főiskolás.
- Mi a titok? - kérdezte Vic.
- Megmutatom. - A nő közelebb húzódott, fogta
a kanalat, és káposztasalátát rakott az egyik szendvics­
be, a sonka tetejére. Aztán a káposztasalátát befedte
csipsszel, dijoni mustárt nyomott a pelyhekre, megva­
jazott egy szelet kenyeret, és az egészet összepréselte.
- A vaj a lényeg.
- Úgy működik, mint a ragasztó, ugye?
- Igen. Plusz a rendőrök alapból koleszterinfüggők.
- Azt hittem, az FBI csak a több államot érintő em-
berrablási ügyekbe száll be - szólalt meg Vic.
A göndör barna hajú nő meghökkenten összerán­
colta a homlokát, aztán lenézett a laminált kitűzőre
a kabátja mellrészén. A kitűzőn - a nő mosolytalan
fényképefölött - ez állt:

Tabitha K. Hutter
FBI
REND PSZICHOL

508
 - Elvileg még nem szálltunk be - mondta Hutter.
- Viszont negyven percre vagyunk három államhatár-
tól, és kevesebb mint két órára Kanadától. Amikor
a támadói magukkal vitték a fiát ...
- A támadóim?- méltatlankodott Vic. Érezte, hogy
elönti az arcát a forróság. - Miért beszél mindenki
folyton a támadóimról,miért tesz mindenki úgy,mint­
ha semmit nem tudnánk az elkövetőkről? Kezd az
agyamra menni. CharlieManx az emberünk.Charlie
Manx és még valaki furikáznak a gyerekemmel.
- Charles Manx halott, Ms. McQieen. Május óta.
- Megvan a holttest?
Hutter az ajkát összehúzva elgondolkodott. - Kiál­
lították a halotti bizonyítványt. Fényképek készültek
róla a hullaházban.Felboncolták.Megnyitották a mell­
kasát.A halottkém kivette a szívét,és megmérte. Ezek
eléggé meggyőző érvek amellett, hogy nem ő táma­
dott magára.
- Nekem pedig fél tucat meggyőző érvem van arra,
hogy igen - mondta Vic. - Tele van velük a hátam.
Akarja, hogy levegyem a pólómat, és megmutassam a
zúzódásokat?Már az összestöbbi rendőr legeltette raj­
tam a szemét, aki csak itt van.
Hutter szó nélkül, egy kisgyerek leplezetlen kíván­
csiságávalmeredt rá. Vic ijesztőnek találta, hogy ilyen
feszült figyelemirányul rá. Csak igen kevésfelnőtten­
gedte meg magának, hogy így megbámuljon valakit.
Végül Hutter szeme tovább rebbent róla a konyha­
asztalra.- Leül velem kicsit?

509
 A választ meg sem várva fogta a magával hozott
bőr válltáskát, és letelepedett az asztalhoz. Várakozás-·
teljes arckifejezéssel felsandított Vicre.
Vic tanácstalanul Chitrára nézett, mert eszébe ju­
tott, hogyan vigasztalta korábban, hogyan suttogott
neki, mint anya a gyermekének. De a rendőrnő éppen
elkészült a szendvicsekkel, és indult, hogy körbekínál­
ja a többieknek.
Vic leült.
Hutter kivett egy iPadet a táskájából. Amikor a ké­
szülék kijelzője felragyogott, még inkább egyetemi
hallgatónak tűnt, mint eddig - mondjuk egy olyan­
nak, aki éppen a disszertációját írja a Bronté nővérek­
ről. Végighúzta az ujját a kijelzőn, nyilván valamiféle
digitális fájlban keresgélve, aztán felpillantott.
- Utolsó kórházi felülvizsgálatakor Charlie Manx
életkorát „nyolcvanöt év körüli"-ként tüntették fel.
- Azt hiszi, túl öreg, hogy azt tehette volna velem,
amit? - kérdezte Vic.
- Nem: túl halott. De mondja el, mi történt, és meg­
próbálok értelmet kihámozni a dologból.
Vic nem csattant fel, hogy már háromszor előadta
a történetet, elejétől a végéig. Az eddigi alkalmak nem
számítottak, mert ez eddigi zsaruk sem számítottak.
Hutter viszont igen. Már ha van olyan zsaru, aki szá­
mít. Vic nem volt benne biztos. Charlie Manx hosszú
ideje szedte áldozatait, és sosem fogták el, ezüstös fust­
ként siklott keresztül a hálón, amit a bűnüldözés kive­
tett rá. Hány gyerek szállt be az autójába, hogy aztán
soha senki ne lássa őket tőbbé?

510
 Száz és száz, érkezett a válasz, elsuttogott gondo­
latként.
Úgyhogynegyedszeris elmondta a történetét- azo­
kat a részeket, melyekről úgy érezte, hogy el szabad
mondania. Maggie Leigh-t kihagyta. Arról se beszélt,
hogyan hajtott rá a ködben a képzelet lehetetlen fedett
hídjára kevésselazelőtt, hogy Manx megpróbálta el­
csapni az autójával.És nem hozta szóba a pszichotróp
orvosságotsem, aminek a szedését napokkal korábban
abbahagyta.
Amikor arról kezdett beszélni, hogyan verte össze
Manx a kalapáccsal, Hutter a homlokát ráncolta, és
megkérte, írná le a kalapácsot részletesen - közben
ide-oda járt az ujja a táblagép kijelzőjén.Amikor ah­
hoz a részhez ért, ahol feltápászkodott a földről, és a
kezében a szelepemelő kulccsal Manxra vetette ma­
gát, Hutter megint megállította.
- Milyen kulcs?
- Szelepemelő kulcs - mondta Vic. - A Triumph
célszerszáma,csak a saját motorjaikhoz jó. Egy villás­
kulcsféle.Előtte a motort bütyköltem, és a zsebemben
maradt.
- Most hol van?
- Fogalmam sincs.A kezemben szorongattam, ami-
kor menekülőre kellett fognom a dolgot. Lehet, hogy
akkor is a kezemben volt, amikor a tóba ugrottam.
- Ez akkorvolt, amikor a másik férfi lövéseketadott
le magára. Meséljen erről.
Vic mesélt.
- A pasas arcon lőtte Manxot?- szólaltmeg Hutter.

511
 - Csak a fülét csipkézte ki.
- Vic. Segítsen végiggondolnom ezt. Egyetértünk
abban, hogy ez a férfi, Charlie Manx, nagyjából nyolc­
vanöt éves volt az utolsó felülvizsgálatakor. Tíz évet
töltött kómában. A kómából visszatérő betegek leg­
többje hónapokig tartó rehabilitációra szorul, hogy
egyáltalán újra járni tudjon. Azt akarja mondani, hogy
maga megvágta a pasast ezzel a csőkulccsal ...
- Szelepemelő kulccsal.
- ... és aztán meglőtték, és mégis maradt benne erő
ahhoz, hogy elhajtson.
Amit Vic nem mondhatott ki, az volt, hogy Manx
teljesen más, mint a többi ember. Ó a saját bőrén ta­
pasztalta ezt meg, valahányszor a kalapács telibe talál­
ta - a férfi élemedett korára és ösztövér testére rácáfo­
ló, az összenyomott acélrugót idéző szilaj erőt. Hutter
váltig állította, hogy Manxot felnyitották, hogy bon­
colás közben eltávolították a szívét, és Vic nem is ké­
telkedett ebben. Ha kiveszik, aztán pedig visszateszik
a szívedet, egy kicsipkézett fül már igazán meg se
kottyan.
Inkább így válaszolt: - A másik pasas is vezethetett.
Azt akarja, hogy én magyarázzam el? Nem tudom el­
magyarázni. Csak azt tudom elmondani, hogy mi tör­
tént. Mire akar kilyukadni? Manx magával vitte a ti­
zenkét éves fiamat a kocsijában, és meg fogja ölni,
hogy törlesszen nekem, mi pedig valami oknál fogva
mégse teszünk egyebet, mint hogy a maga FBI-os kép­
zelőerejének a korlátairól beszélgetünk. Vajon miért?
- Hutter arcára pillantott, belenézett Hutter szenv-
telen, higgadt tekintetű szemébe, és megértette. - Úr­
isten. Egy kurva szót sem hisz el az egészből, igaz?
Hutter kis ideig némán tűnődött, és amikor meg­
szólalt, Vic úgy érezte, nagyon gondosan megválogat­
ja a szavait. - Elhiszem, hogy a fia eltűnt, és elhiszem,
hogy maga sérüléseket szenvedett. És azt is elhiszem,
hogy a poklok poklán megy át. Ezeken túl viszont
semmit nem zárok ki. Remélem, hogy meglátja az eb­
ben a megközelítésben rejlő előnyöket, és hajlandó
együttműködni velem. Mindketten ugyanazt akarjuk
elérni. Hogy a fia újra biztonságban legyen. Ha úgy
gondolnám, hogy az segít, autóba ülnék, és úgy keres­
ném a fia elrablóit. Csakhogy a rosszfiúk felkutatásá­
nak nem ez a módja. Hanem az, hogy információkat
gyűjtünk, amiket aztán szétválogatunk aszerint, hogy
mi hasznos, és mi nem. Tisztára, mint a könyveiben.
A Keresőmotor történetekben.
- Maga ismeri a könyveimet?Mennyire fiatalmégis?
Hutter arcán kis mosolyjelent meg. - Annyira saj­
nos már nem. Benne van a dossziéjában.Plusz Quan­
ticóban az egyik oktató a Keresőmotor illusztrációival
szemlélteti az előadásán,hogy milyen nehéz elkülöní­
teni a fontos részleteket a vizuális információk össze­
visszaságában.
- És mi van még a dossziémban?
Hutter mosolya megfakult kissé,de a tekintete rez­
zenéstelen maradt. - Az, hogy 2009-ben elítélték
gyújtogatásért Colorado államban. Hogy a coloradói
elmegyógyintézetben, ahol egy hónapos kényszer­
gyógykezelését töltötte, súlyos PTSD-t és skizofréni-

513
át állapítottak meg magánál. Antipszichotikumokat
szed, és alkoholfüggőség is szerepel az ...
- Úristen. Maga azt hiszi, hallucionáltam azt, hogy
a szart is kiverték belőlem? - kérdezte Vic görcsbe
ránduló gyomorral. - Azt hiszi, hallucionáltam, hogy
rám lőttek?
- Egyelőre nem sikerült megerősítenünk, hogy
tényleg történt-e lövöldözés.
Vic hátralökte a székét. - Az a pasas rám lőtt. Hat
golyót lőtt ki rám. Az egész tárat. - Most, hogy bele­
gondolt ... Háttal állt a tónak. Egyáltalán nem lehe­
tetlen, hogy az összespisztolygolyó,még a Manx fülét
kicsipkézö is, a vízben kötött ki.
- Keressük a lövedékeket.
- A zúzódásaim...
- Afelől nincs kétségem, hogy valaki bántalmazta
- mondta az FBI-ügynök. - Nem hiszem, hogy ezt
kétségbe lehetne vonni.
Hutter szavaibanveszélyessejtetésbújt meg, de Vic
képtelen volt rájönni, hogy pontosan mire akar kilyu­
kadni. Ki bántalmazta volna, ha nem Manx? Túlságo­
san elgyötört,érzelmilegtúlságosankimerült volt,hogy
megpróbáljon értelmet kihámozni a dologból. Nem
volt lelkiereje,hogy megpróbálja kifürkészni, mit ke­
rülget olyan óvatosan az ügynöknő.
Csüggedten Hutter kitűzőjére pillantott. REND
PSZICHOL.-Álljunk csak meg egy pillanatra. Egy kur­
va pillanatra álljunk csak meg... maga nem is nyomo­
zó. Maga orvos.
- Mit szólna hozzá, ha fényképeket nézegetnénk?
- kérdezte Hutter.

511
 -Teljesen fölösleges időpocséklás, hogy rabosító
fotókat nézegessek. Már megmondtam. Az egyikük
gázálarcot viselt. A másik pedig Charlie Manx volt.
Tudom, hogyan néz ki Charlie Manx. Jézusom, mi a
fészkes fenéért töltöm az időmet magával? Egy nyo­
mozóval akarok beszélni.
- Nem arra akartam kérni, hogy bűnözők fotóit
nézegesse - szólalt meg Hutter. - Olyan fényképeket
akarok mutatni, amiken kalapácsok vannak.
Ez annyira meghökkentő és váratlan fordulat volt,
hogy amikor meghallotta, Vic csak ült, tátva maradt
szájjal,megkukulva.
Mielőtt bármi eszébejutott volna, a szomszéd he­
lyiségben nagy sürgés-forgás támadt. Chitra hangja
felcsattant, reszketegen és ingerülten, Daltry mondott
valamit, és aztán egy harmadik - középnyugati és ér­
zelmektől átitatott - hang is megszólalt. Vic azonnal
felismerte a harmadik hangot, de nem tudta elképzel­
ni, mit keres a tóparti házban, amikor pedig egy repü­
lőgépen kellene lennie, sőt mostanra Denverben akár.
A zavarodottság megtoldotta a reakcióidejét, ezért
csak félig sikerült felállnia a helyéről, mire a rendőr­
kísérettel övezett Lou a konyhába lépett.
Alig lehetett ráismerni. Az arca hamuszürke volt,
a szeme kidülledt nagy,kerek arcából.Mintha öt kilót
fogyott volna, mióta legutóbb, két nappal korábban,
találkoztak. Vic felállt, és a férfi felé nyúlt, aki a karjá­
ba zárta.
- Mit fogunk csinálni,Vic?- dörmögte Lou. - Most
mi a fészkesfenét fogunk csinálni?
 A konyha

Amikor visszaültek az asztalhoz, Vic megfogta Lou

kezét - a legtermészetesebb gesztus volt a világon.
Meglepve érezte a forróságot a vaskosujjakban,ésjob­
ban szemügyre vette a fakó, verejtéktől síkos arcot.
A férfi úgy nézett ki, mint aki súlyosbeteg, de betud­
ő

ta a félelemnek.
Most öten voltak a konyhában. Lou és Vic és Hut­
ter az asztalnál ültek. Daltry az előkészítő pultnak tá­
maszkodott, zsebkendőt szorítva alkoholista krump­
liorrára. Chitra Hutter utasítására kiterelte a többi
rendőrt, aztán lecövekelt az ajtóban.
- Maga Louis Carmody - állapította meg Hutter.
Úgy beszélt, mint egy iskolai színi előadás rendezője:
közölte Lou-val, kit játszik majd a tavaszi szezonban.
- Maga az apa.
- Bűnös - mondta Lou.
- Tessék?- kérdezte Hutter.
- Elismerem a bűnösségemetavádpontban - mond-
ta Lou. - Én vagyokaz apuka. És maga kicsoda?Csak
nem egy ilyen,izé, szociálismunkás?

516
 - FBI-ügynök vagyok. Tabitha Hutternek hívnak.
Az irodában a kollégák nagy része úgy hív: Tabby, a
hutt. - A nő visszafogottan elmosolyodott.
- Ez vicces. Engem]abba, a huttnak hívnak az is­
merőseim. De, mondjuk, engem azért, mert egy hájas
szarházi vagyok.
- Azt hittem, Denverben van - jegyezte meg Hutter.
- Lemaradtam a repülőről.
- Azannya - szólalt meg Daltry. - Közbejött vala-
mi?
Mire Hutter: - Daltry nyomozó, a kérdezz-felelek
az én reszortom, köszönöm.
Daltry benyúlt a kabátzsebébe. - Zavar valakit, ha
rágyújtok?
- Igen - mondta Hutter.
Daltry a nőre meredt, a kezében egypillanatra meg­
állt a cigarettásdoboz,aztán visszatette a zsebébe.Üres,
fókuszálatlan tekintetéről Vicnek a fókára támadó cá­
pa jutott az eszébe, az, ahogy közvetlenül a harapás
előtt védöhártya siklik a szemére.
- Miért késte le a repülőt, Mr. Carmody? - kérdez-
te Hutter.
- Mert Wayne hallatott magáról.
- Maga beszélt a gyerekkel?
- Felhívott az autóból az iPhone-ján. Azt mondta,
le akarják lőni Vicet. Manx és a másik pasas. Egy per­
cet beszéltünk csak. Le kellett tennie, mert Manx és
a másik pasas visszaindultak az autóhoz. Be volt gyul­
ladva,elég rendesen be volt gyulladva,de tartotta ma­
gát. Tudja, ő egy kis felnőtt. Mindig egy kis felnőtt
volt. - Lou ökölbe szorította a kezét az asztalon, és

517
lehorgasztotta a fejét. Grimaszolt, mint akinek éles
fájdalom hasított a zsigereibe, aztán hunyorogni kez­
dett, és már potyogtak is a könnyei az asztalra.
- Felnőttnek is kell lennie - motyogta -, ha már
Vic és én ilyen szarul teljesítettünk szülőkként. - Vic
vigasztalóan megfogta a kezét.
Hutter és Daltry összenéztek. Lou könnyes ellágyu­
lásáról alig vettek tudomást.
- Gondolja, hogy a fia kikapcsolta a telefont, mi­
után beszélt magával? - kérdezte Hutter,
- Úgy tudtam, ha benne van a SIM-kártya, mind­
egy,hogy be van kapcsolva vagy nem - jegyezte meg
Daltry. - Azt hittem, maguknak, szövetségieknekvan
erre megoldásuk.
- A telefonja segítségévelmegtalálhatjuk Wayne-t
- mondta Vic. Sebesen lüktetett a vér az ereiben.
Hutter ügyet sem vetett rá, Daltrynak válaszolt:
- Igen, el lehet intézni. De időbe telik. Fel kellene
hívnom Bostont. Viszont ha a gyereknél iPhone van,
és be van kapcsolva,a Find My iPhone szolgáltatással
itt helyben is meghatározhatjuk a helyzetét. - Hutter
megemelintette az iPadját.
- Helyes - mondta Lou. - Ahogy mondja. Még az­
nap beállítottam a Find My iPhone funkciót, amikor
megvettük a telót, mert nem akartam, hogy Wayne el­
hagyja.
Megkerülte az asztalt, és az iPad kijelzőjére nézett
Hutter válla folött. Sápadtságának nem tett jót a mo­
nitor természetfolötti ragyogása.
- Mi a gyerek e-mail címe és jelszava?- nézett fel
Lou-ra Hutter hátrafordulva.

518
 Lou kinyújtotta a karját, hogy majd ő bepötyögi, de
mielőtt megtehette volna, az FBI -ügynök megmar­
kolta a csuklóját, két ujját a húsba nyomva, mintha a
pulzust keresné. Még Vic is látta, onnan, ahol ült, Lau
bőrén a csillogó foltot - mintha rászáradt volna vala­
mi kence.
Hutter tekintete Lau arcára rebbent. - Magát EKG­
val vizsgálták ma este?
- Rosszul lettem az idegességtől, hogy valami szar­
házi dilinós magával vitte a fiamat. Mint valami pá­
nikroham, olyan volt, haver. A hájpacnik szokásos vég­
zete.
Egészen mostanáig Vic annyira Wayne-re összpon­
tosított, hogy Lou-nak alig szentelt figyelmet: hogy
milyen szürke az arca, és hogy mennyire megviselt.
Most viszont váratlan, émelyítő aggodalom hasított
belé.
- Ó, Lou. Hogy érted azt, hogy rosszul lettél?
- Miután Wayne kinyomott a vonalból. Felborul-
tam, mint a jancsiszeg, vagy valami hasonló. Aztán
rendbejöttem, de a reptéri biztonságiak rám paran­
csoltak, hogy üldögéljek kicsit a padlón, amíg meg­
néznek EKG-val. Nem akarták, hogy a műszakjukba
rondítsak egy infarktussal.
- Közölte velük, hogy elrabolták a gyerekét? - kér­
dezte Daltry.
Hutter rávillantotta a szemét, de Daltry nem vett
tudomást a figyelmeztetésről.
- Fogalmam sincs, miket mondtam nekik. Az ele­
jén nagyon össze voltam zavarodva. Kóválygott a fe­
jem. Azt biztos mondtam nekik, hogy a kölyöknek

519
szüksége van rám. Tudom, hogy az elhangzott. Csak
arra tudtam gondolni, hogy ki kell jutnom valahogy a
kocsimhoz. Aztán azzal jöttek, hogy be fognak tenni
egy mentőbe, én meg elküldtem őket a ... trópusokra.
Aztán felkeltem, és kisétáltam a terminál épületéből.
Rémlik, hogy valaki megmarkolta a karomat, és ma­
gammal vonszoltam pár lépésen keresztül. Siettem.
- Tehát nem szólt a rendőröknek a repülőtéren,
hogy mi történt a fiával? - kérdezte Daltry. - Nem
jutott eszébe, hogy rendőri kísérettel sokkal gyorsab­
ban ideérhetne?
- Meg se fordult a fejemben. Először Vickel akar­
tam beszélni - mondta Lou, és Vic látta, hogy Daltry
és Hutter megint összenéznek.
- Miért akart először Victoriával beszélni? - kér­
dezte Hutter.
- Nem mindegy? - kiáltott fel Vic. - Nem foglal­
kozhatnánk végre Wayne-nel?
- Dehogynem. - Hutter meglepetten hunyorgott.
Lepillantott az iPadre. - Jól van. Összpontosítsunk
Wayne-re. Kérhetném azt a jelszót?
Miközben Lou vaskos ujja az érintőképernyőt bö­
ködte, Vic hátralökte a székét, felállt, és az asztalt meg­
kerülve odament, hogy ő is lássa, mi történik. Kapkod­
va lélegzett. A várakozás izgalma egy vágott seb való­
diságával hasított belé.
Hutter számítógépe betöltötte a Find My iPhone
internetes oldalt - a földgolyó kiterített térképe sötét­
kék óceáni háttérrel mutatta a világoskék földrészeket.
A jobb felső sarok kis ablakában üzenet:

520
 Wayne iPhone-ja
Keres
Keres
Keres
Keres
Helymeghatározás elvégezve

A földgolyó képét egynemű szürke mező foglalta el.

Az ezüst simaságban üvegcsillanásúkék pötty jelent
meg. Aztán kezdtek kirajzolódni a táj részletei, és az
újrarajzolódótérkép erős ráközelítésben mutatta, mer­
re jár Wayne iPhone-ja. Vic látta, hogy az országút
mellett, amelyen a kék pötty haladt, a ST. NICK PARK­
WAY név van feltüntetve.
Mindenki közelebb hajolt, Daltry olyannyira,hogy
Vic érezte, abogy hátulról a .fenekéhez nyomakodik,
érezte a csiklandozó lélegzetét a nyakán. Kávé- és ni­
kotinillata volt.
- Zúmoljunk ki - szólalt meg Daltry.
Hutter megérintette a kijelzőt egyszer, aztán me­
gint és megint.
A térképen látható földrész hasonlított Amerikára.
Mintha valaki elkészítette volna az Egyesült Államok
kenyértészta-változatát, és aztán bepancsolt volna az
öklévela közepébe.Az ország ezen új változata szerint
Cape Cod majdnem fele akkora volt, mint Florida, a
Sziklás-hegység pedig inkább az Andokhoz hasonlí­
tott - egymásra halmozott hatalmas köszálak kétezer
kilométernyi hosszú, elgyötört tájegysége.Általános­
ságban viszont az ország alapvetően összezsugorodott,
és mintha a közepébe készült volna roskadni.

521
 A nagyvárosok legtöbbje eltűnt, viszont más érdek­
lődésre számot tartó pontok jelentek meg a helyükön.
Vermontban sűrű erdő övezett egy LELENCDEnevű he­
lyet; New Hampshire-ben volt egy hely, amit úgy hív­
tak, A LÉLEKLOMBHÁZA.Bostontól kőhajításra észak­
nak volt valami, amit LOVECRAFTKULCSLYUK-nakne­
veztek; ez egy stilizált lakatot mintázó kráternek tűnt.
Maine-ben, a Lewiston/ Auburn/Derry térségben volt
egy PENNYWISECJRCUSnevű hely. Egy keskeny, éjút
feliratú országút délnek vezetett, és minél lentebb ért,
annál vörösebb lett, Floridába már kis vércsermelyként
csörgedezett be.
A ST.NICKPARKWAY mentén különösen sok megál­
lásra csábító hely volt. Illinois-ban: éber hóemberek.

522
Kansasban: óriás játékok. Pennsylvaniában: Az ELAL­
TATLAKés a NELEGYENÚGYOK TEMETŐJE.
Colorado hegyeiben pedig, magasan a csúcsok kö­
zött, a hely, ahol a St. Nick Parkway zsákutcaként vé­
get ért: KARÁCSONYORSZÁG.
Maga a kontinens fekete, csillagokkal telehintett
pusztaság tengerén úszott, a térkép felirata pedig AME­
RIKAI EGYESÜLTÁLLAMOKhelyett AMERIKAIEGYE­
SÜLTINSZKÉPEKvolt.
A kék pötty pislogva haladt ott, ahol Nyugat-Mas­
sachusettsnek kellett volna lennie, Karácsonyország
felé. Csakhogy az EGYESÜLTlNSZKÉPEK nem felelt
meg teljes mértékben Amerikának. A New Hamp­
shire-i Laconiát nagyjából kétszázhúsz kilométer vá­
lasztja el a massachusettsi Springfieldtől, de ezen a
térképen fele annyinak se tűnt.
Értetlenül meredtek a számítógépre ..
Daltry előhúzott egy zsebkendőt, és elgondolkodva
megnyomorgatta az orrát. - Cukorföldét nem látta
valaki odalent? - Aztán harsány, torokköszörüléshez
hasonló hangot adott ki magából, ami nem volt egé­
szen köhintés, és nem volt egészen nevetés sem.
Vic úgy érezte, elillan körülötte a konyha. Látótere
peremén elmosódott, összefolyt a világ. Az iPad és az
asztal éles maradt a gyújtópontban, de különös mó­
don távolinak tűnt mindkettő.
Kellett valami, ami lehorgonyozza. Úgy érezte, az a
veszély fenyeget, hogy elsodródik a konyhapadlóról. ..
mint egy gyerekkézből kicsusszanó léggömb. Meg­
fogta Lou csuklóját - kapaszkodónak. Lou mindig ott
volt, ha kapaszkodóra volt szüksége.

523
 Amikor viszont a férfira nézett, saját riadalmát látta
tükröződni az arcán. Lou pupillája tűhegynyi volt. Rö­
vid kortyokban, kínlódva szedte a levegőt.
- Fogalmam sincs, mi ez, amit nézünk itt - szólalt
meg Hutter meglepően tárgyilagos hangon. - Ma­
guknak kettejüknek mond bármit ez az egész? Ez a
fura térkép? Karácsonyország? St. Nick Parkway?
- Mond? - kérdezte Lou, gyámoltalanul Vicre füg­
gesztve a tekintetét.
Vic megértette, hogy igazából azt kérdezi: Kitdla­
lunk neki Karácsonyországról? Meg hogy miket hittél,
amikorőrült voltál?
- Semmit - lehelte Vic, egyszerre megválaszolvaaz
összes kérdést. Ki nem mondottakat és kimondotta­
kat egyaránt.
 A hálószoba

Pihenésre van szüksége,közölte Vic, és megkérdezte,

hogy Iedölhetne-e kicsit, mire Hutter azt mondta,
hogy persze, mi értelme volna ájulásig hajszolnia ma­
gát.
A hálószobában viszont Lou voltaz, aki végigheve­
redett az ágyon.Vic nem bírt lazítani. A lécredőnyhöz
lépett, szétfeszítette, kinézett a karneváli forgatagra az
udvaron. Az éjszaka adóvevők karattyolásával, dör­
mögő férfihangokkal volt tele. Valakihalkan felneve­
tett odakint. Furcsa volt belegondolni, hogy kőhají­
tásra a háztól még létezhet boldogság.
Ha a rendőrök az utcáról észrevették volna, hogy
nézelődik, valószínűleg úgy képzelik el, hogy.üres te­
kintettel mered az útra, és abban reménykedik,szánal­
mas igyekezettel, hogy mindjárt járőrautó jön robog­
va, villogó fényjelzéssel,szirénázva,és a fia ott lesz a
hátsó ülésen. Biztonságban. Újra otthon. Az ajka pe­
dig ragacsos és rózsaszínű lesz a jégkrémtől, amit a
rendőrök vettek neki.

525
 De Vic nem az országutat nézte, és nem ringatta
magát abban az illúzióban, hogy valaki majd vissza­
hozza neki Wayne-t. Ha bárki visszahozhatta a gye­
reket, akkor az egyedül ő volt. Vic a Triumphot nézte
meredten: a motor ott hevert, ahol a földre döntötte.
Lou hánykolódni kezdett az ágyon, mint egy partra
sodródott tengeri tehén. Amikor megszólalt, a pla­
fonhoz intézte a szavait.
- Nem bújsz ide kicsit? Csak hogy itt legyél velem?
Vic engedte összecsukódni a lécredönyt, az ágyhoz
lépett. Átvetette a lábát Lou csípőjén, és szorosan az
oldalához tapadt, úgy, ahogy már évek óta nem.
- Az a pasas, aki úgy néz ki, mint Mickey Rooney
gonosz ikertestvére ... megvan? Daltry. Azt mondta,
hogy megsérültél.
Vic rájött, hogy Lou még nem hallotta a történetet.
Senki nem mondta el neki, mi történt gyermeke any­
jával.
Úgyhogy elmondta még egyszer. Először csak meg­
ismételte a Hutternek és a többi nyomozónak elmon­
dottakat. A történet máris olyan volt mint egy szín­
darab szövegkönyve: gondolkodás nélkül fel tudta
mondani.
Amikor viszont a motorral tett rövid próbaútról
beszélt, rájött, hogy a hidas részt sem kell kihagynia.
Elmondhatja, sőt el kell mondania Lou-nak, hogyan
bukkant rá a ködben a Rövidebb Útra. Mert megtör­
tént. Tényleg megtörtént.
- Láttam a hidat - mondta halkan, és felkönyököl­
ve a férfi szemébe nézett. - Fel is hajtottam rá, Lou.
Elmentem megkeresni,és ott volt. Hiszel nekem?
 - Már akkor is hittem, amikor először beszéltél
róla.
- Micsoda egy gennyes hazudozó vagy - mondta
Vic, de akaratlanul is elmosolyodott.
A férfi a bal melléért nyúlt. - Miért ne hinnék ne­
ked? Jobban megmagyarázná a viselkedésedet, mint
bármi más. Én meg olyan vagyok, mint az a poszter a
falon, az X-akták-ban: „Hinni akarok". Erről szól az
életem, hölgyem. Úgyhogy folytasd. Áthajtottál a hí­
don. És utána?
- Nem hajtottam át. Ugyanis megijedtem. Kurvára
betojtam, Lou. Azt hittem, csak hallucináció az egész.
Hogy megint rám jött a dilihopp. Akkorát fékeztem,
hogy kiszakadt a fékkar.
Elmondta, hogyan fordult meg a motorral, és tolta
le a hídról, behunyt szemmel, reszketegen lépdelve.
Elmondta, milyen zaj volt a Rövidebb Ut belsejében
- sistergésés morajlás,mintha egy vízesés mögött állt
volna. Amikor a zajt nem hallotta többé, abból tudta,
hogy már nincs ott a híd.
Beszélt a hosszú gyaloglásról hazáig, és hogy ho­
gyan várt rá Manx és a másik férfi a háznál, hogyan
esett neki Manx a kalapácsával.Lou nem éppen egy
kőszobor nyugalmával hallgatta. Hátrahőkölt, össze­
rándult, káromkodott. Amikor Vic arról beszélt, ho­
gyan vette kezelésbe Manx arcát a csavarkulccsal,azt
mondta: - Bárcsak meglékelted volna vele az agyát.
- Vic biztosította afelől,hogy rajta nem múlott. Ami­
kor arról beszélt, hogyan lőtte fülön Manxot a Gáz­
álarcos Ember, Lou a combjára csapott az öklével.
Lou a teljes testével figyelt,felajzottan, mint amikor

511
egy íjat pattanásig feszítenek, és a nyílvessző kiröppe­
nésre kész.
Mégsem szakította félbe Vicet, egészen addig a ré­
szig nem, amikor arról beszélt, hogyan rohant le a
dombtetőről a tóhoz, hogy támadóitól megszökjön.
- Na, Wayne éppen akkor telefonált, amikor lohol­
tál.
- Lou, mi történt veled a reptéren? De tényleg.
-Amit mondtam. Rosszul lettem. - Jobbra-balra
görgette a fejét, mint akinek elgémberedett a nyaka,
aztán így szólt: -Az a térkép ... És rajta az az út, Ka-
rácsonyországba ... Mi ez a hely? '
- Fogalmam sincs. De van egy olyan sejtésem ...
Van egy olyan sejtésem, hogy igazából ez is a mi vilá­
gunk. Legalábbis annak egy változata. Az a változat,
amit Charlie Manx hordoz magával a fejében. Mind­
annyian két világban élünk egyszerre, így van? Van a
kézzel fogható világ ... és van a saját, külön, belső vilá­
gunk, a gondolt világ, mindenkinek a magáé. Anyag
helyett gondolatokból felépülő világok. Ugyanolyan
valóságosak, mint ez a mi világunk itt, körös-körül,
csak ezek odabent vannak. Ezek az inszképek. Minden­
kinek megvan a maga inszképje, és ezek mind össze­
függnek egymással,ugyanúgy,ahogy New Hampshire
összefügg Vermonttal. És valószínűleg néhányan kö­
zülünk utazásokat képesek tenni ebben a párhuzamos
világban,feltéve,hogy rendelkezésükre áll a megfelelő
eszköz. Egy kulcs. Egy autó. Egy bicikli. Tök mind­
egy.
- Hogyan kapcsolódhat a te inszképed az enyém­
hez?

518
 - Nem tudom. De ... De ha, mondjuk, Keith Ri­
chards megálmodik egy dalt, és aztán hallod a rádió­
ban, akkor onnantól bent vannak a gondolatai a fejed­
ben. Az ötleteim ugyanolyan könnyedén bejuthatnak
a fejedbe, mint ahogy egy madár átrepül egyik állam­
ból a másikba.
Lou elfintorodott, és azt mondta: - Ja, szóval Manx
valahogy átautókázik a gyerekekkel az anyagi világból
a saját, külön, párhuzamos világába. Oké. Tőlem kiin­
dulhatunk ebből. Nyakatekert, de kiindulhatunk be­
lőle. A sztoridhoz visszatérve. A gázálarcos pasasnál
pisztoly volt ...
Vic elmondta, hogyan ugrott be a vízbe, hogyan lö­
völdözött rá a Gázálarcos Ember, és hogyan beszélt
hozzá Manx, míg az úszó stég alatt rejtőzött. Ami­
ő

kor végzett, lehunyt szemmel Lou nyakához nyomta

az arcát.Teljesen ki volt merülve - a kimerültségen is
túl, az elnyűttség új tájain járt. A gravitációkisebb volt
ebben az új világban. Ha nincs Lou-hoz pányvázva,
ellibegett volna.
- A pasasdirekt akarja, hogy a nyomábaeredj- szó­
'lalr meg Lou.
- Meg tudom találni. Az Elaltat Lakot is meg tu­
dom találni. Mondtam neked. Már a hídon voltam,
amikor tönkrevágtam a motort.
- Valószínűleg csak ledobta a láncot. Szerencséd,
hogy bukás nélkül megúsztad.
Vic kinyitotta a szemét, és azt mondta: - Meg kell
javítanod, Lou. Még ma este meg kelljavítanod. Ami­
lyen gyorsan csak tudod. Mondd azt Hutternek és a
rendőröknek, hogy nem bírsz aludni. Mondd nekik
azt, hogy le kell foglalnod magad valamivel. Az embe­
rek időnként furcsán reagálnak a stresszre, és te autó­
szerelő vagy, nem fognak kötözködni.
- Manx cukkol, hogy eredj a nyomába. Mit gon­
dolsz, mit fog veled csinálni, ha megtalálod?
- Aggodalmaskodjon inkább ő, hogy mit kap majd
tőlem.
- És ha nem lesz az Elaltat Lakban? Vagy a mo­
tor mindig oda visz, ahol Manx van? Ha mozog, ak­
kor is?
- Fogalmam sincs - mondta Vic, de magában azt
gondolta, Nem. Rejtélyesnek találta, hogy honnan
tudhat ilyesmit, mindenesetre tudta. Távoli emlék ju­
tott eszébe: elveszett macska - Taylor -, keresésére
indult, évekkelkorábban, és tuti, hogy csak azért talál­
ta meg, mert elpusztult. Ha Taylor élt volna, és kedvé­
re kóborol, nincs fix pont, amin a híd megállapodha­
tott volna.A híd le tudja győzni a távolságot Elveszett
és Megkerült között, de csak akkor, ha az, ami elve­
szett, nyugton marad.
Lou nem szólt semmit.
- Időnként Manxnak is meg kell állnia, nem igaz?
Hogy aludjon„.? Hogy egyen„.? - Igazság szerint
nem esküdött volna meg rá, hogy a férfinak tényleg
szükségevan ennivalóravagy pihenésre. Meghalt, fel­
boncolták, kivették a szívét... aztán felkelt, és fütyö­
részve kisétált a hullaházból. Ki tudja, milyen igényei
vannak egy ilyenembernek? Lehet, hogy teljesenhibás
kiindulási pont egyáltalánemberként gondolni rá.
Ugyanakkor: Vérzett. Meg lehet sebesíteni. Látta
holtsápadtan támolyogni.Arra gondolt, a legkevesebb,

530
hogy Manxnak is helyre kell jönnie, meglapulni vala­
hol és kipihenni magát, ugyanúgy,· mint bármilyen
más sebesült élőlénynek. Az autóján a rendszámtábla
vicc volt, vagy hőzöngés, Nosferatu, egy német vám­
pírfilm címadó főhőse - másrészt mintegy nyilvános
elismerése annak, ami a férfi volt. De a történetekben
még a vámpírok is visszamásznak időnként a kopor­
sójukba,és magukra húzzák a fedelét.
Vic abbahagyta a töprengést, és így folytatta:
- Előbb-utóbb meg kell állnia valamiért, és akkor le­
csaphatok rá.
- Haver, az előbb azt kérdezted, nem tartalak-e
őrültnek azok után, hogy miket összehordtál arról a
hídról. És azt mondtam, hogy nem. De ez?! A törté­
netnek ez a része totál agymenés. Arra akarod hasz­
nálni a motort, hogy eltalálj hozzá, ő meg szépen be­
fejezhesse a munkát, amit ma délelőtt elkezdett, és
kinyírhasson téged?!
- Nincs más választásunk.- Vic az ajtó felé pillan­
tott. - Egyedül így szabadíthatjuk ki Wayne-t. Ezek
az emberek nem tudják megtalálni. Én igen. Megjaví­
tod a motort?
A férfi reszketegen kifújta a levegő,és azt mondta:
- Igyekszem, Vic, igyekszem.Egy feltétellel.
- Éspedig?
- Ha megjavítom - mondta Lou -, magaddal vi-
szel.
 St. Nicholas Parkway

Wayne hosszú ideig aludt - a csend és béke végtelen

óráin át-, és amikor kinyitotta a szemét, tudta, hogy
minden rendben van.
A NOS4A2 a tenger kifürkészhetetlen mélyét köpü­
lő torpedöként robogott a sötétségen át. Alacsonyelő­
hegyekközött emelkedtek mind magasabbra,aWraith
úgy követte a kanyarokívét, mintha sínen közlekedne.
Wayne valami csodálatos és finom felé emelkedett.
Hó hullott lassú,pihetoll pelyhekben. Az ablaktör­
lő kattogva lesodorta mindet.
Magányos utcalámpa mellett haladtak el az éjsza­
kában: a három és fél méteres selyemcukorlámpaosz­
lop tetejére biggyesztett rágógumi bura lángoló pi­
hékké változtatta át meggyvörös fényével az aláhulló
pelyheket.
A Wraith éles kanyarba ért, ahonnan kilátás nyílt
a hatalmas hátságra odalent: ezüstös, tükörsima lapály,
és a túlsó szélén a hegyek! Wayne még sosem látott
ezekhez fogható hegyeket - a Sziklás-hegység csú-

531
nyácska sóderkupacnak tűnt volna mellettük. A legki­
sebb méretei is az Everestéivel vetekedtek. Kőfogak,
hatalmas láncolatba rendeződve, agyarak, girbegurba
sorban, elég élesek, elég nagyok, hogy az égboltot be­
falják. Tizenkétezer méter magas sziklák ütötték át az
éjszakát, tartották a magasba a sötétséget, döftek a
csillagokba.
És az egész fölött egy ezüstös holdsarló pengéje le­
begett. Wayne felpillantott rá, leengedte a tekintetét,
felpillantott megint. A holdnak kampós orra volt, el­
gondolkodva összehúzott szája, és egyetlen, álomra
hunyt szeme. Valahányszor kilélegzett, szél rebbent a
síkságokon, és ezüstös felhőpárnák iramodtak neki az
éjszakában. Wayne majdnem tapsolni kezdett gyö­
nyörűségében a látványtól.
De a hegyek nem engedték hosszabb időre elkó­
szálni a tekintetét. A könyörtelen, küklopszi csúcsok
úgy vonzották a figyelmét, mint mágnes a vasreszelé­
ket. A legnagyobb hegy oldalának kétharmadánál, egy
kis rovátkában ugyanis káprázatos ékkő ragyogott, fé­
nyesebben, mint a hold, fényesebben, mint bármelyik
csillag. Fáklyaként lángolt az éjszakában.
Karácsonyország.
- Tekerd le az ablakot, és próbálj elkapni egy cu­
korpelyhet! - tanácsolta Mr. Manx az első ülésről.
Wayne egy pillanatra el is felejtette, ki vezeti az
autót. Már nem aggódott miatta. Nem volt fontos
ugyanis. Hogy odaérjenek, az volt a lényeg. Lüktető
vágyakozás fogta el, hogy legyenek már végre ott, gu­
ruljanak be a selyemcukor kapuoszlopok között.

533
 - Cukorpehely? Nem hópehelyre gondolt?
- Ha hópehelyre gondolok, hópelyhet is mondtam
volna! Azok a pelyhek színtiszta nádcukorból vannak,
ha pedig repülőgépen ülnénk, vattacukor felhőket
szakítanánk cafatokra! Gyerünk! Tekerd le az ablakot!
Kapj el egyet, lássuk, igazat mondtam-e!
- De nem nagyon hidegek? - kérdezte Wayne.
Mr. Manx ránézett a visszapillantó tükörben, és a
szeme sarkánál összeszaladtak a mosolyráncocskák.
Már nem volt ijesztő egyáltalán. Fiatal volt, és ha
jóképű nem is, de jólöltözött. Fekete bőrkesztyűt és
fekete kabátot viselt, és fekete volt a haja is a bőrrel
szegett tányérsapka alatt - hátrafésült haja látni en­
gedte magas homlokát.
A Gázálarcos Ember ott aludt mellette, kövér, bo­
rostás arcán édesded mosollyal. Ó fehér tengerész
egyenruhát viselt, a mellén arany érdemérmekkel.Tü­
zetesebben megnézve viszont kiderült, hogy a kitün­
tetések valójában sárga alufóliába csomagolt csokital­
lérok. A Gázálarcos Embernek kilenc volt belőlük.
Wayne most megértette, hogy Karácsonyországba
eljutni nagyobb kiváltság, mint a roxforti Varázslóis­
kolába, vagy Willy Wonka Csokoládégyárába,vagy a
Felhővárosba A csillagok háborújá-ban, vagy a Völgy­
zugolyba A gyűrűk urá-ban. Egymillió gyerek közül
egy,ha bebocsáttatást nyer Karácsonyországba,és kö­
zülük is csak az igazán rászorulók. Ott pedig lehetet­
len szomorúnak lenni: egy olyan helyen, ahol minden
reggel karácsonyreggel,és minden este karácsonyeste,
ahol a könnyeket törvény tiltja, és a gyerekek angya-
Iokként röpködnek. Illetve lebegnek. Wayne számára
nem volt világos a különbség.
Valami másra is rájött: Az anyja azért gyűlöli Mr.
Manxot, mert őt nem volt hajlandó magávalvinni Ka­
rácsonyországba.És ha nem mehet, hát akkorWayne
ő

se mehessen. Az anyja azért ivott olyan sokat, mert a

lerészegedés a legjobb pótszer volt, hogy átérezhesse,
mit éreznek a gyerekek Karácsonyországban- akkor
is,ha a gines palacképpen úgy különbözött Karácsony­
országtól, mint gumicukor a kutyagumitól.
Az anyja mindig is tudta, hogy egy nap Wayne el­
mehet majd Karácsonyországba.Ezért nem akart a kö­
zelében lenni. Ezért menekült előle annyi éven át.
Wayne nem akart most ilyesmiken rágódni. Majd
felhívja az anyját, amint Karácsonyországba ér. El­
mondja neki, hogy szereti, és hogy minden re.ndben
van. Mindennap felhívja,ha kell. Igaz, hogy az anyja
időnként gyűlöli őt, hogy időnként gyűlöl anyának
lenni, ő viszont mégis elhatározta, hogy szeretni fogja
az anyját. Hogy megosztja vele a boldogságát.
- Hidegek?! - kiáltott fel Manx, visszazökkentve
Wayne gondolatait az itt és mostba. - Úgy aggodal­
maskodsz, mint Mathilda nénikém! Gyerünk!Tekerd
le az ablakot. Különben is. Ismerlek, Bruce Wayne
Carmody. Komoly gondolatokat forgatsz a fejedben,
így van? Mert egy komoly kis krapek vagy! Ki kell
gyógyítanunk ebből! És ki js fogunk! Manx doktor
receptje: egy bögre mentás kakaó és utazás a Polár­
expresszen a többi gyerkőccel. Ha még ezek után is
lógatod az orrodat, lemond rólad az orvostudomány.

535
Gyerünk, tekerd már le az ablakot! Hadd vigye ki az
éjszakai levegő a rossz gondolatokat! Ne legyél már
ilyen vénasszonyos! Mintha tévedésből a nagyanyádat
hoztam volna magammal!
Wayne oldalra fordult, hogy letekerje az ablakot, de
amikor így tett, kellemetlen meglepetésben lett része.
A nagyanyja, Linda, ült mellette. Wayne hónapok óta
nem látta az asszonyt. Nehéz látogatóba menni olyan
rokonhoz, aki már nem él.
Linda még mindig halott volt. A kórházi hálóing,
amiben üldögélt, nem volt megkötve rendesen - ami­
kor előrehajolt, kilátszott csontos, pucér háta. Csupasz
seggel ült a bézs bőrkanapén. A lába ráncos volt és
szörnyű, nagyon fehér a sötétségben, és telis-tele régi,
megfeketedett visszerekkel. A két szemét egy-egy
frissen vert, csillogó ezüst féldolláros takarta el.
Wayne kiáltásra nyitotta a száját, de Lindy nagyi az
ajkához emelte az ujját. Sss.
- .lelassíthatod ,gondolkodsz rükvercben Ha
.Wayne ,igazságtól az téged hurcol messzebb Egyre
- figyelmeztette komoran Wayne-t.
Manx oldalra fordította a fejét, mintha nemkívá­
natos zájt hallana a motorháztető alól. Lindy elég
tisztán beszélt ahhoz, hogy Manx is meghallja, a férfi
mégsem nézett hátra, és az arckifejezéseazt sugallta,
csak úgy gondolja, hogy hallott valamit, de nem biztos
benne.
Lindy látványnakis elég csúnyavolt, de a halandzsa,
ami a száján kijött - az érthetőség határának őrjítő kö­
zelségében lebegő halandzsa -, végképp Wayne-re

536
'hozta a frászt. A féldollárosok meg-megvillantak a
szemén,
- Menj innen - suttogta Wayne.
- .magának megtartja pedig fiatalságodat a ,hátra-
hagyja lelkedet A .elpattansz pedig végül ,gumi befőt­
tes egy mint ,legyél olyan hogy ,nyújtani akar Ki .lel­
kedtől saját a téged hurcol messzebb Egyre - Beszéd
közben Lindy nagyi időről időre Wayne szegycsont­
jához nyomta hideg ujját, nyomatékosításul.
Wayne-nek szűkölő hang tört elő a torkából, ahogy
próbált elhúzódni az asszony érintése elől. Közben
azon kapta magát, hogy minden erejéveligyekszik ér­
telmet kihámozni a nagy komolyan előadott halan­
dzsából. De mi az a „gumibefőtt"? Vagyishogy gumi
befőttes... befőttes gumi, csak az lehet. Aha. Lindy
visszafelé beszélt, és Wayne megértette, hogy Manx
azért nem hallotta Lindyt, mert ő előrefelé haladt,
Lindy viszont hátramenetben működött. Wayne pró­
bálta felidézni, mi mást mondott még a nagyanyja,
hogy hátha ki tudná gombolyítani a halottnőül el­
mondott szöveget,de a szavakgyorsan elillantak.
- Tekerd le az ablakot, kisfiú! - szólalt meg Mr.
Manx. - Gyerünk, csináld már! - Hirtelen megkemé­
nyedett a hangja, a korábbi barátságosságnak nyoma
se volt. - Markolj magadnak az édességből!Igyekezz!
Mindjárt alagúthoz érünk!
De Wayne nem tudta letekerni az ablakot. Ahhoz
ugyanis el kellett volna nyúlnia Lindy mellett, és félt.
Ugyanúgy félt az asszonytól,mint korábban Manxtól.
El akarta takarni a szemét,hogy ne kelljenlátnia Lindy

537
nagyit. Kis kortyokban kapkodta a levegőt, mint az
utolsó körét teljesítő futó - és füstölgött a lélegzete,
mintha ki tudja, milyen hideg volna a kocsi hátuljában
a levegő, pedig nem tűnt annak.
Segélykérőn az első ülés felé pillantott, de Mr. Manx
közben megváltozott. A bal füle cafatokban lógott, vé­
kony vörös csimbókok himbálóztak az arca mellett.
A tányérsapka eltűnt, és a fej, melyet eddig fedett,
most kopasz volt és rücskös és foltos, alig néhány ezüst
hajszállal keresztbefésülve a tetején. A homlokán jó­
kora darabon fityegett a bőr. A szeme is eltűnt, csak
két fel-felvöröslő lyuk volt a helyén; nem véres szem­
gödrök: parázzsal megrakott kráterek.
Mellette a Gázálarcos Ember zavartalanul aludt
ropogós fehér uniformisában, az arcán annak az em­
bernek a mosolyával, akinek tele a gyomra és jó me­
legben a lába.
Wayne a szélvédőn keresztül látta, hogy sziklafalba
fürt alagúthoz, a hegy oldalába vezető fekete csőhöz
közelednek.
- Ki van ott veled hátul? - kérdezte Manx, duruzso­
ló, szörnyűségeshangon. Az a hang nem emberé volt.
Hanem ezer,egyetlendünnyögő szólamban zümmögő
légyé.
Wayne Lindyt keresvekörbepillantott, de nagyany­
ja már nem volt sehol, magára hagyta.
Az alagút elnyelte a Wraith-t. A sötétségben nem
maradt más, csak azok a rettenetes vörös lyukakManx
szeme helyén, azok meredtek visszaWayne-re.
- Nem akarok Karácsonyországbamenni - szólalt
megWayne.

538
 - Mindenki Karácsonyországba akar menni - mond­
ta az első ülésen az a valami, amely régebben ember
volt, de már nem, és valószínűleg legalább száz éve
nem.
Gyorsan közeledtek az alagút szemkápráztató nap­
fénnyel kitöltött túlsó vége felé.Amikor behajtottak a
hegybe fürt lyukba, éjszaka volt, most viszont nyárias
ragyogás felé száguldottak, és jóllehet még mindig
legalább ötven méterre.voltak a kijárattól, Wayne sze­
mét máris megsajdította a ragyogás.
Kínjában felnyögött, és az arcára tapasztotta a ke­
zét. A fény egyre erősebb lett, átégette az ujjait, végül
teljesen keresztülvilágított a kezén, és Wayne látta a
csontok fekete pálcikáit a lágy ragyogásúizomszövet­
be temetve. Úgy érezte, ennyi napfénytől bármelyik
pillanatban lángra lobbanhat.
- Nem szeretem! Nem sze-re-tem! - kiáltotta.
Az autó olyan vad döcögésbe kezdett a gidres-göd­
rös úton, hogy kénytelen volt elvenni a kezét az arca
elől. Hunyorogva nézett a reggeli napsütésbe.
Bing Partridge, a Gázálarcos Ember, felült és oldal­
vást fordulva hátranézett Wayne-re. Az egyenruhája
eltűnt, ugyanazt a pecsétfoltos melegítőt viselte, mint
előző nap.
- Nem - mondta, és a fülébe túrt az ujjával.- Én se
vagyok az a reggeli pacsirta típus.
 Sugarcreek, Pennsylvania

- Napsu-napsu-napsugár - dúdolta a Gázálarcos

Ember, és nagyot ásított-, álmos vagyok,hagyjál már.
- Kis ideig hallgatott, aztán szemérmesen megjegyez­
te: - Olyan szépet álmodtam. Karácsonyországról.
- Remélem, tetszett - szólalt meg Manx. - Mert
Karácsonyországról úgyis legfeljebb csak álmodoz­
hatsz, azok után, hogy mindent elbaltázol, amibe be­
leártod magad.
A Gázálarcos Ember összekuporodott az ülésen, és
a fülére tapasztotta a kezét.
Hegy-völgyes, magas füve!borított tájon haladtak,
kék, nyári égbolt alatt. Balra, lent a mélyben, ujjfor­
májú tó ragyogott: harmincméteres fenyők közé poty­
tyantott hosszú tükörcserép. A völgyekben kora reg­
geli ködfoltok rekedtek meg, hogy a nap tüzétől ha­
marosan elpárologjanak.
Wayne alaposan megdörgölte a szemét. Az agya
még félálomban volt. Lázas-forrónak érezte a homlo­
kát és az arcát. Sóhajtva kifújta a levegőt - és meglep­
ve látta, hogy fehér pára tör elő az orrlyukából,ahogy

540
az álomban. Nem is vette észre, hogy ennyire hideg·
van az autó hátuljában.
- Megfagyok - szólalt meg, pedig igazából nem fá­
zott, melege volt.
- Ezek a reggelek nagyon csípősek tudnak lenni
- mondta Manx. - Nemsokára jobban érzed magad.
- Hol vagyunk?
Manx hátrapillantott rá. - Pennsylvaniában. Egész
éjjel autóztunk, és te aludtál, mint a bunda.
Wayne hunyorogva nézett a férfira. Nyugtalan volt
és zavarodott, de időbe telt, míg rájött, hogy miért.
A fehér nyomókötés még mindig ott volt Manx bal
fülének csonkján, a homlokáról viszont leszedte a kö­
tést a férfi. A tizenöt centis vágás a homlokon igazi
Frankenstein-seb volt, viszont máris fekete és kérges
- mintha tizenkét napja, s nem pedig mindössze ti­
zenkét órája hegedne. Manx jobb színben volt, a te­
kintete is kiélesedett, a szeme derűtól és az emberiség
iránti jóindulattól csillogott.
- Jobb az arca - jegyezte meg Wayne.
- Valamivel kevésbé riasztó látvány, gondolom, de
azért szépségversenybe nem nevezek be egyhamar!
- Hogyhogy ennyivel jobban van?
Manx ezen kicsit elgondolkodott, aztán így szólt:
- Gondomat viseli az autó. Neked is gondodat fogja
viselni.
- Mert úton vagyunk Karácsonyországba - szólalt
meg a Gázálarcos Ember, és mosolyogva hátranézett
a válla fölött. - A fintor, ha útra kelsz, az arcodon /
tótágast áll, s lesz belőle víg mosoly, nem igaz, Mr.
Manx?

541
 - Nincs hangulatom a kecskerímekbe foglalt idét­
lenségeidhez, Bing - mondta Manx. - Nem akarsz
reszkessvétkesest játszani inkább?
A NOS4A2 délnek tartott, és kis ideig senki nem
szólt egy szót sem. Wayne a csendet kihasználva mér­
leget készített a helyzetéről.
Soha életében nem rémült meg annyira, mint előző
délután. Még mindig rekedt volt a sok kiabálástól.
Mostanra viszont, mintha korsó lett volna, nem em­
ber, és a legutolsó csepp rosszérzés is kiürült volna be­
lőle. A Rolis-Royce belseje csordultig volt aranysárga
napfénnyel. Porgomolyagok lángoltak egy szemkáp­
ráztató sugárban, és Wayne fölemelte a kezét, feléjük
csapott, és figyelte, hogyan tódulnak meg pörögve,
ahogy a homok örvénylik a víz alatt...
Az anyja fejest ugrott a tóba, hogy egérutat nyerjen
a Gázálarcos Ember elől, jutott eszébe, és összerán­
dult. Egy pillanatra belenyilallt az előző napi félelem,
frissen és elevenen, mintha megrázta volna egy lecsu­
paszított rézdrót. Igazából nem is a felismerésrémisz­
tette meg, hogy Charlie Manx fogságába került, ha­
nem az, hogy egy pillanatra elfelejtette, hogy fogoly.
A napfényben valógyönyörködésközben egypillanat­
ra majdnem boldognak érezte magát.
A diófa fiókra siklott a tekintete, az első ülés alatt,
ahová a telefonját elrejtette. Aztán felpillantott, és azt
látta, hogy Manx somolyogva figyeli a visszapillantó
tükörben. Riadtan lapult az ülésbe.
- Azt mondta, hogy jön nekem eggyel.
- Igen, és tartom is, amit mondtam - felelte Manx.
 - Telefonálni akarok az anyámnak. El akarom mon­
dani neki, hogy jól vagyok.
Manx bólintott, a szeme az úton, a keze a kormány­
keréken. Tegnap tényleg önműködő lett volna az autó?
Wayne-nek volt egy emlékképe arról, ahogy a kor­
mány magától forgott erre-arra, miközben a Gázálar­
cos Ember a vért törölgette a nyögdécselő Manx ar­
cáról - de az emlék csillogó, hiperrealista mázt kapott,
mint a különösen súlyos influenzás betegek álmai.
Most, a ragyogó, tiszta reggeli napsütésben, Wayne
már nem esküdött volna meg rá, hogy tényleg így tör­
téntek a dolgok. Ráadásul egyre melegebb lett: már
nem látta a lélegzetét.
- Nagyon helyes, hogy fel akarod hívni anyádat, és
közölni vele, hogy jól vagy. Feltételezem, hogy amikor
megérkezünk oda, ahová megyünk, minden áldott nap
fel akarod majd hívni az anyádat! Már csak puszta
figyelmességből is! Ó pedig természetesen tudni akar­
ja majd, hogy s mint boldogulsz.Amint lehetséges,rá
kell csörögnünk anyádra! És ez aligha vehető egy ka­
lap alá a szívességgel,amivel adósod vagyok. Miféle
szörny az, aki nem engedi meg egy gyermeknek,hogy
felhívja az édesanyját? Sajnos,errefelé nem igazán kí­
nálkozik olyan hely, ahol megállhatnánk, hogy elin­
tézd a hívást, és Bingnek meg nekem nem jutott
eszünkbe telefont hozni magunkkal.- Manx hátrafor­
dította a fejét, és megint Wayne-re nézett. - Jól gon­
dolom, hogy neked sem? - És elmosolyodott.
Tudja,gondolta Wayne. Érezte, hogy valami össze­
töpped benne legbelül, és egy pillanatra veszélyesen
közel került a síráshoz.
 - Nem - mondta, szinte normális hangon. Komoly
küzdelmébe került, hogy ne nézzen a tároló rekeszre
a lábánál.
Manx visszafordította a tekintetét az útra. - Egyéb­
ként se hívhatjuk fel anyádat hajnalok hajnalán. Még
reggel hat sincs, és a tegnapi hajcihő után nem verhet­
jük fel a legszebb álmából! - Manx sóhajtott, és meg­
jegyezte: - Anyádnak több tetoválása van, mint egy
tengerésznek.
- Volt egyszer egy ifjú hölgy, lakóhelye a kies Iszfa­
hán - szólalt meg a Gázálarcos Ember. - Tetovált
versike ringott dús farán. Fölötte meg, kérkedett, hogy
a vakoknak is legyen műélvezet, ugyanaz, de Brail­
le-jal ám!
- Túlzásba viszi a rímfaragást - szólalt meg Wayne.
Manx hangos, otromba nyerítéssel felnevetett, és a
kormánykerékre csapott. - Az biztos! A jó öreg Bing
Partridge egy valóságos rímfaragó démon! Ha felütöd
a Bibliát, azt fogod látni, hogy ezek a démonvilág leg­
alja, de még ők sem teljesen haszontalanok.
Bing az ablakhoz táinasztotta a homlokát, kibámult
a dimbes-dombos tájra. Birkák legeltek.
- Bee-bec, fekete bárány - mormolta félhangosan
Bing. - Van-egyapjúd?
- Az a rengeteg tetoválás anyádon... - szólalt meg
Manx.
- Igen? - Wayne arra gondolt, hogy ha benézne a
fiókba,a telefon valószínűlegnem lenne ott. Arr~ gon­
dolt, hogy amíg aludt, Manxék kiváló lehetőséghez
jutottak, hogy kilopják a fiókból a készüléket.

544
 - Lehet, hogy régivágású vagyok, de az én szemem­
ben az ilyen firka a férfiak hitványabbját tolakodó bá­
mészkodásra csábítja. Szerinted anyád örül az effajta
figyelemnek?
- Volt egyszer egy szajha, lakóhelye a hegy-völgyes
Peru ... - suttogta a Gázálarcos Ember, és halkan kun­
cogott hozzá magában.
- Szerintem szépek - mondta Wayne.
- Ezért vált el tőle az apád? Mert nem szerette, hogy
így jár el hazulról, pucér, telepingált, férfihergelő lá­
bakkal?
- Nem váltak el. Össze se voltak házasodva.
Manx megint felnevetett. - Ez ám a meglepetés!
Elhagyták a főutat, és a hegyek közül kicsusszanva
egy álmos kisvárosba értek. Siralmas, elhagyatottnak
tűnő hely volt. Az üzletek maszatos üvegű kirakatá­
ban táblák hirdették: KIADÓ. A mozi ajtajára belülről
farostlemez borítást szögeltek, a bejárat fölött felirat:
BOL OG KARÁC ONYT SUGAR EEK PA! Karácsonyilám­
pafüzér lógott le róla,jóllehet még csakjúlius volt.
Wayne nem bírta tovább, hogy ne tudjon biztosat
az iPhone-járól. A lábávaléppen elérte a fiókot.Meg­
próbálta befeszíteni a cipője orrát a fogantyú alá.
- Meg kell mondanom neked, hogy anyád nagyon
sportos alkatnak tűnik - mondta Manx, de Wayne
nem igazán figyelt oda. - Gondolom, van pasija.
- Azt szokta mondani, hogy én vagyok a pasija -
felelte Wayne.
- Haha. Minden anya ezt mondja a fiának.Az apád
öregebb anyádnál?
 - Nem tudom. Azt hiszem. Kicsit.
Wayne beakasztotta a lábujját a fogantyúba, és rés­
nyire kihúzta a fiókot. Ott volt a telefon. Visszalökte a
fiókot. Majd később. Ha most előhalássza, simán el­
veszik tőle.
- Gondolod, hogy anyádnál előnyt élveznek az
idősebb férfiak? - kérdezte Manx.
Wayne-t teljesen összezavarta, ahogy Manx egyre
csak az anyjáról és a tetoválásairól kérdezgette, meg
hogy mit· gondol Vic az idősebb férfiakról. Azt se
találta volna zavaróbbnak, ha oroszlánfókákról vagy
sportkocsikról kezdik faggatni. Már nem is emléke­
zett, hogy kötöttek ki ennél a témánál, és azon iparko­
dott, hogy túljárjon a férfi eszén: hogy a beszélgetést
rükvercbe tegye.
Ha rükvercben gondolkodsz, gondolta Wayne. Gon­
dolkodsz. Rükvercben. Ha. A halott Lindy nagyi meg­
jelent az álmában, és minden, amit mondott, visszafe­
lé jött ki a száján.A nagy része annak, amit mondott,
mostanra elszállt - elfelejtődött -, ez a rész viszont
tökéletesen tisztán eszébe jutott Wayne-nek, mint
amikor a láthatatlan tintával írt levelet a láng fölé tar­
tod, és megjelenikrajta az üzenet. Ha rükvercbengon­
dolkodsz, akkor mi lesz? Nem tudta.
Az autó kereszteződéshezért, lefékezett.Középkorú
nő állt ajárdán, Wayne-től két méterre. Pamutsort volt
rajta és homlokpánt, és helyben kocogva várta, hogy
a gyalogosok lámpája zöldre váltson, jóllehet semmi
nem jött keresztben az úton.
Wayne gondolkodás nélkülakcióbalendült.Az ajtó­
hoz vetődött, és az öklévelmegdöngette az üveget.

51&
 - Segítség! - kiáltotta. - Kérem, segítsen!
A kocogó nő összevonta a szemöldökét, és körbe­
pillantott. A Rolls-Royce-ra szegezte a tekintetét.
- Segítsen már! - kiáltotta Wayne, az üvegre csapva
a tenyerével.
A nő mosolyogva intett.
Váltott a lámpa. Man.x ráérősen áthajtott a keresz­
teződésen.
Balra, az utca másik oldalán, Wayne egyenruhás
férfit látott kijönni egy fánküzletből. A férfi kék szél­
dzsekit viselt, és rendőrségi tányérsapkát, ö legalábbis
annak nézte.
Wayne az ülés túlsó vége felé lódult, és döngetni
kezdte az ablakot az öklével.Miközben így tett, job­
ban megnézhette magának a férfit, és látta, hogy nem
rendőr: postás. Egy kövérkés levélhordó, az ötvenes
évei közepén.
- Segítség! Elraboltak! Segítség, segítség, segítség!
- kiabálta Wayne elcsukló hangon.
- Nem hall téged - szólalt meg Man.x. - Illetve
nem azt hallja, amit szeretnél, ha hallana.
A postás az elhaladó Rollsra pillantott, és két ujjal,
mosolyogvaszalutált. Man.xtovábbhajtott.
- Befejezted a ricsajozást?- szólalt meg.
- Miért nem hallanak?
- Úgy van ez, mint az a mondás Las Vegasról:Ami
a Wraithben történik, a Wraithben is marad.
Átértek a kis belvároson, az autó nekilódult, maguk
mögött hagyták a téglaépületek és poros üzletportálok
négy háztömbnyi sorát.
 - Ha unod az országutat - szólalt meg Manx -, ne
aggódj, nemsokára letérünk róla. Egy darabig én se
akarok aszfaltot látni. Már nagyon közel a hely, ahová
tartunk.
- Karácsonyország? - kérdezte Wayne.
Manx fanyalogva biggyesztette az ajkát. - Nem. Az
még mindig jóval odébb van.
- Az Elaltat Lak - mondta Wayne-nek a Gázálar­
cos Ember.
 A Tó

Vic egy pillanatra behunyta a szemét, és amikor ki­

nyitotta, az ágy melletti kisasztalon álló ébresztőórát
látta maga előtt - S .59. Aztán a celluloidlapok átpen­
derültek 6.00-ra, és megcsörrent a telefon.
Egyik dolog annyira szorosan követte a másikat,
hogy először azt hitte, az órát hallja, csak azt nem ér­
tette, miért állította ilyen koránra. Aztán megint meg­
csörrent a telefon, és kattanva nyílt a hálószobaajtó.
Tabitha Hutter kukucskált be hozzá; csillogott a sze­
me a szemüveg kerek lencséje mögött.
- Egy 603-as behívójú számról keresik - közölte.
- Valamiépületbontással foglalkozó cégé a szám,Do-
verben.Jobb, ha felveszi.Valószínűlegnem Manx az,
viszont...
-Tudom, ki az- mondta Vic, és a készülékért nyúlt.
- Csak nemrég hallottam a hírt - mondta az apja.
- Utána meg időbe telt, mire előkerítettem a telefon-
számodat, plusz,mondom, hátha aludni próbálsz,úgy­
hogy csak most zavargok.Hogy vagy,nagylány?

549
 Vic elvette a készüléket a szájától, és azt mondta:
-Apám az.
- Szóljon neki, hogy rögzítjük a beszélgetést- mond-
ta Tabitha Hutter. - Az erre a számra érkező összes
hívást rögzítjük.
- Hallottad, Chris?
- Ja. Nem gond. Tegyenek meg mindent, amit csak
lehet. Jézusom, de jó hallani a hangod, Kölyök.
- Mit akarsz?
- Kíváncsi voltam, hogyan boldogulsz. Plusz azt aka-
rom, hogy tudd: ha szükséged van rám, itt vagyok.
- Egyszer mindent el kell kezdeni, nem igaz?
A férfi erélytelen, csalódott sóhajjal kifújta a leve­
gőt. - Figyelj, megértem, min mégy keresztül. Annak
idején magam is átmentem valami ilyesmin. Szeret­
lek, nagylány. Szólj, ha bármit tehetek érted.
- Nem tehetsz - mondraVic. - Per pillanat nincs
semmi felrobbantanivaló. Már minden fel van rob­
bantva. Ne telefonálj többet, apa. Így is elég kínban
vagyok. Csak árt, ha hívsz.
Letette. Tabitha Hutter az ajtóból figyelt.
- Tabitha, bemérették már a szakértőikkel Wayne
mobilját? Másra jutottak, mint amikor a Find My
iPhone-nal próbálkoztunk? Kétlem. Ha bármi új in­
formációja van, nyilván felkeltett volna.
- A szakértők nem tudták meghatározni a telefon
helyzetét.
- Nem tudták meghatározni a helyzetét, vagy pe­
dig ők is arrajutottak, hogy "St. Nick Parkway,Kará­
csonyországtólkeletre"?

550
 - Magának ez jelent valamit? Charlie Manxnak
volt egy háza Coloradóban. A ház körüli fákat kará­
csonyi díszekkel aggatták tele. A sajtó elnevezte a he­
lyet Vérapó Házának. Ez volna Karácsonyország?
Nem, gondolta Vic automatikusan. Ugyanis Vérapó
Háza a mi világunkban van, Karácsonyország viszont
Man» inszképjében. A Manxszképben.
Hutternek bődületes pókerarcavolt - gondosan be­
gyakoroltszenvtelenséggelfigyelteVicet.Vic arragon­
dolt, ha közölné ezzel a nővel, hogy Karácsonyország
egy olyan hely a negyedik dimenzióban, ahol halott
gyerekek énekelnek karácsonyi dalokat, és kezdemé­
nyeznek távolságihívásokat - arra gondolt, hogy Hut­
ter akkor is pontosan ugyanilyen arcot vágna. Ugyan­
ezzel a hűvös, szenvtelen arckifejezésselfigyelne,mi­
közben a rendőrök lefognák Vicet, hogy az orvos
beadhassa neki a nyugtató injekciót.
- Fogalmam sincs, hol van Karácsonyország,vagy
hogy mi volna egyáltalán - mondta Vic, ami nagy­
részt igaz is volt. - Nem is értem, miért ez jött elő,
amikor Wayne telefonját próbáltuk megtalálni. Már
nem akar kalapácsfotókat mutogatni?
A ház továbbra is tele volt emberekkel,de akik ma­
radtak, nem annyira rendőrnek tűntek, mint inkább a
Best Buy helyszíni beüzemelést/hibaelhárítást vállaló
GeekSquadjának. A nappaliban a kisasztalon három
fiatal férfi hordozható számítógépeket Üzemelt be:
egy törzsi tetoválásokkalteli, nyakigláb ázsiai,egy vö­
rös hajú, pulykatojás arcú, girhes zsidó srác,plusz egy
fekete férfi,akinek fekete garbó pulóvere mintha egye-

551
nesen Steve Jobs szekrényéből származott volna. Ahá­
zat kávéillat járta át. Éppen most főtt le egy adag a
konyhában. Hutter töltött Vicnek, aztán tejszínt és
kiskanál cukrot tett hozzá, pontosan úgy, ahogy Vic
szokta.
- Ez is benne van a dossziémban? - kérdezte Vic.
- Hogy hogyan iszom a kávét?
- A tejszín ott volt a hűtőben. Nyilván nem véletle-
nül. A kávéskanál meg a cukortartóban.
- Világos, mint a nap, kedves Watsonom - mondta
Vic.
- Annak idején mindig Sherlock Holmesnak öl­
töztem Mindenszentekkor - mondta Hutter. - Be­
szereztem a pipát, a szarvaslövő sapkát meg az összes
többi kelléket. És maga? Maga milyen öltözékben járt
riogatni?
- Kényszerzubbonyban - mondta Vic. - Elme­
gyógyintézetből szökött beteget alakítottam. Jó be­
melegítés volt az életem további részéhez.
Hutter arcáról eltűnt a mosoly.
Leült az asztalhoz Vickel, és odaadta neki az iPad­
ját. Megmutatta, hogyan mozoghat a galériában a ka­
lapácsfotók között.
- Miért olyan fontos, hogy mivel ütött meg Manx?
- kérdezte Vic.
- Látatlanban nem tudjuk, mi fontos és mi nem.
Úgyhogy igyekszünk mindent komolyan venni.
Vic pörölykalapácsok, háztartási kalapácsok és kro­
kettkalapácsok fényképeit suhintotta tovább az érin­
tőképernyőn.

552
 - Mi a fene ez? Kalapácsos gyilkosoknak szentelt
adatbázis?
-Igen.
Vic a nyomozónőre pillantott. Hutter szokásos
szenvtelenségével nézett vissza rá.
Vic elhessentett még néhány fényképet, aztán meg­
állt. - Ez itt. Ez volt az.
Hutter a képernyőre nézett, és rajta a rozsdamentes
acélból készült, szögletes fejű, harminc centiméteres
kalapácsra. A recés nyél végéből hegyes kampó nyúlt
ki.
- Biztos benne?
- Igen. A kampó miatt. Ez az. Miféle francos kala-
pács ez?
Hutter elgondolkodva beszippantotta az alsó ajkát,
aztán hátralökte a székét, és felállt.- Hát nem olyan,
amit a vasboltban lehet kapni. El kell intéznem egy
telefont.
Már kifelé menet, a kezét Vic székének támlájára
téve, megtorpant.
- Mit gondol, elég erős,hogy délután nyilatkozzon
a sajtónak?A kábeleshírcsatornák a tenyerünkből esz­
nek. Sok érdeklődésre számot tartó vonatkozása van
az ügynek. A Keresőmotor-történeteket mindenki is­
meri, ez rögtön az egyik. Nem szívesenmondok ilyet,
de sokan a Keresőmotor legújabb, hús-vér folytatása­
ként emlegetik az ügyet. Ha személyesenfolyamodik
segítségért,tovább maradhatunk a köztudatban. Már­
pedig a figyelema legjobb fegyverünk.
- Előásta már a sajtó,hogy Manx engem is elrabolt
kamaszkoromban?- kérdezte Vic.

553
 Hutter töprengve ráncolta a homlokát. - Hmm.
Nem, még nem jöttek rá. És szerintem ne is említse
a nyilatkozatában. Fontos, hogy a média a lényegi in­
formációra összpontosítson. El kell érnünk, hogy az
emberek résen legyenek, figyeljék, nem bukkan-e fel
valahol a fia vagy az autó. Úgyhogy erről beszélünk.
Minden más érdektelen, de akár zavaró is lehet.
- Az autó, a fiam és Manx - szólalt meg Vic, - Azt
akarjuk, hogy Manx felbukkanását is jelezzék.
- Igen. Hát persze. - Hutter tett két lépést az ajtó
felé, aztán megfordult, és így szólt: - Csodálatosan vi­
selkedett, Victoria. Nagyon erős volt egy ijesztő hely­
zetben. Annyira kitett magáért, hogy nem szívesen
kérek magától újabb erőfeszítést. De amikor késznek
érzi rá magát, mégis le kellene ülnünk a nap folyamán,
hogy a saját szavaival elmondja nekem a teljes törté­
netet. Többet kell tudnom arról, hogy mit csinált ma­
gával Manx. Nagymértékben javítaná az esélyeinket,
hogy a fia nyomára bukkanjunk.
- Már elmondtam magának, mit csinált velem Manx.
A teljes történetet hallotta tegnap. Összevert egy ka­
lapáccsal, bekergetett a tóba, aztán elhajtott a fiam­
mal.
- Elnézést. Félreérthetően fogalmaztam. Nem ar­
ról beszélek, amit Manx tegnap csinált magával. Én
1996-ról beszélek. Amikor magát rabolta el.

Hutter, Vic úgy érezte, alapos nő. Türelmes és okos.

És Hutter, a maga türelmes, okos és alapos módján

551
szép lassan arra a megállapításra jutott, hogy Vicnek
téves képzetei vannak Charlie Manxot illetően. Vi­
szont ha Hutter nem hiszi, hogy Wayne-t Manx ra­
bolta el, akkor mégis mit gondol, mi történhetett?
Vic fenyegetésfélét érzékelt, de hogy pontosan mi­
lyen veszély fenyeget, azt nem tudta körülhatárolni.
Olyan érzés volt, mint amikor vezetés közben rájössz,
hogy tükörjég van a kerekek alatt, és elég egy hirte­
len kormánymozdulat, hogy az autó irányíthatatlanul
megperdüljön.
Afelől nincs kétségem, hogy valaki bántalmazta, mond­
ta Hutter korábban. Nem hiszem, hogy ezt kétségbe le­
hetne vonni.
És: a coloradói elmegyógyintézetben, ahol egy hónapos
kényszergyógykezelését töltötte, súlyos PTSD-t és skizcf­
réniát állapítottak meg magánál.
Ahogy ott ült az asztalnál a meleg kávéjával,a vi­
swnylagos csendés nyugalomállapotában,Vicnekvég­
re sikerült összeraknia a képet. És amikor a kép össze­
állt, az álmélkodássalvegyeselborzadástól végigfutott
a hátán a hideg. Kortyolt a kávéból,hogy enyhítsedöb­
benetét. Próbált tökéletesen összefogott maradni, mi­
közben sorra veszi magában a dolgokat.
Tehát. Hutter szerint Wayne-t maga Vic ölte meg,
átmeneti elmezavarában.Végzett a kutyával,aztán pe­
dig a tóba fojtotta Wayne-t. Egyedül ő állitotta, hogy
valaki lőfegyvert használt; sem lövedékek, sem töl­
tényhüvelyeknem kerültek elő.Az ólommagvakat el­
nyelte a tó, a hüvelyeka revolverforgótárában marad­
tak. A nyomozók csak a ripityára tört kerítéssel és a
felszaggatott gyeppel nem tudtak mit kezdeni a törté-

555
netéből, de előbb-utóbb azokra is találnak magyará­
zatot. Kiötölnek valamit, és addig gyötrik, míg össze
nem passzol a többi ténnyel.
Hutterék elkönyvelték őt egy újabb Susan Smith­
ként: a dél-karolinai asszony vízbe fojtotta a gyerekeit,
aztán azzal a vérforraló hazugsággal állt elő, hogy egy
fekete férfi hurcolta el őket.jó egy hétig felkorbácsolta
az országban a rasszok közötti indulatokat a kitaláció­
jával. Ezért nem beszélnek a tévétársaságok Manxról.
A rendőrség nem hisz a létezésében. És nem hisznek
abban sem, hogy egyáltalán sor került volna emberrab­
lásra, bár egyelőre nem cáfolták nyíltan ezt a mozzana­
tot, valószínűleg azért, hogy így fedezzék magukat jo­
gilag.
Vic kihörpintette a kávéját, a mosogatóba tette a
csészét, és kilépett a házból a hátsó ajtón.
Csak az övé volt az udvar. A harmat-hűvös füvön
a kocsiszínhez ment, és benézett az ablakon.
Lou a padlón aludt, a motor mellett. A Triumph
darabokban, az oldalpanelek leszedve, a lánc lógott.
Lou összehajtogatott egy vászonponyvát, és azt tette a
feje alá alkalmi párnaként. Könyékig olajos volt a ke­
ze. Az arcán fekete ujjlenyomatok éktelenkedtek ott,
ahol álmában összefogdosta magát.
- Egész éjjel szerelt - szólalt meg Vic mögött egy
hang.
Daltry utána jött a házból. A férfi vigyorra nyíló
szájából aranyfog villant elő. Cigarettát tartott a kezé­
ben.
- Láttam már ilyet. Sokszor. Az emberek így rea­
gálják le a tehetetlenség érzését. El se hinné, hányan

556
kötögetnek a nők közül a sürgősségi osztály várójá­
ban, miközben arra várnak, hogy kiderüljön, túléli-e a
csemetéjük az életmentő műtétet. Ha valaki tehetet­
lennek érzi magát, bármilyen régi trükkre hajlandó,
csak hogy az agyát ki tudja kapcsolni.
- Igen - mondta Vic. - Szerintem is így van. Any­
nyi, hogy Lou autószerelő, úgyhogy neki kötögetés
helyett ez van. Kérhetek egy cigit?
Arra gondolt, hátha megnyugszik tőle, hátha a ni­
kotin kisimítja az idegeit.
- A házban nem láttam hamutartót - jegyezte meg
a férfi. Marlborós dobozt kotort elő a kabátzsebéből,
kirázott belőle egy szálat.
- Leszoktam a fiam kedvéért - mondta Vic.
A férfi némán bólintott. Öngyújtót vett elő- a jóko­
ra, réz Zippo oldalán képregényjelenet virított. Ami­
kor megperdítette a görgőt, az öngyújtó csak szikrákat
köpködve csikorgott.
- Fogytán a nafta - dörmögte.
Vic elvette tőle az öngyújtót, és sikerült kis, imboly­
gó lángot csiholnia. Rágyújtott, behunyta a szemét, és
letüdőzte a füstöt. Mintha egy kád meleg vízbe csusz­
szant volna be. Felpillantott, sóhajtva kifújta a levegőt,
és szemügyre vette a képregényjelenetet az öngyújtó
oldalán. Popeye lekevert egyet valakinek. DuRR BELE,
szólt a sárga rengéshullám-buborékokkal övezett kí­
sérőszöveg.
-Tudja, mi fölött nem tudok napirendre térni? -
kérdezte a férfi, miközben Vic az édes cigarettafüst
újabb slukkjávaltöltötte meg a tüdejét. - Hogy senki
nem látta a maga hatalmas, öreg Rolls-Royce-át. Ho-

557
gyan lehet nem észrevenni egy ilyen autót, ez ütött
szöget a fejembe. Maga nem tartja meglepőnek, hogy
senki nem figyelt fel rá?
És Vicre függesztette csillogó, szinte boldog sze­
mét.
- Nem - mondta Vic, és ez igaz is volt.
- Nem-visszhangozta Daltry. - Nem tartja annak.
És mit gondol, mi a titka?
- Manx nagyon tudja, hogyan maradhat észrevét­
len.
Daltry elfordította a fejét, és kinézett a tóra, - Azért
ez nem piskóta. Két férfi egy 1938-as Rolls-Royce
Wraithszel. Utánanéztem az interneten. Tudja, hogy
kevesebb mint négyszáz Rolls-Royce Wraith szalad­
gál az egész világon? Nálunk kevesebb mint száz. Pisz­
kosul ritka egy autó. És maga az egyetlen, aki látta
Manxot. Nem érzi úgy, hogy kezd becsavarodni?
- Nem vagyok őrült - mondta Vic. - Félek. Az
nem ugyanaz.
- Maga csak tudja. - Daltry ledobta a cigarettáját
a fűre, eltaposta a cipője orrával.
És már el is tűnt a házban, Víc pedig ott maradt,
a kezében az öngyújtóval.
 Elaltat lak

Bing háza előtt színpompás alufóliavirágok pörögtek

a délelőtti napsütésben.
A fehér élcsíkozású, rózsaszín kis ház olyan volt,
mint egy torta. Egy kedves,öreg néni házikója volt ez,
bókoló liliomokkal a kertben, egy kedves, öreg néni­
kéé, aki mézeskaláccsalmagához csalogat egy kisfiút,
ketrecbe zárja, hetekig hizlalja, és végül megsüti a ke­
mencében. Ez volt az Elaltat Lak. Wayne rögtön elál­
mosodott, annyira belefeledkezett az alufólia virágok
hipnotikus pörgésébe.
Bing Partridge házától felfelé, a hegyen, kiégett
templom állt. Csak az elülső homlokzata maradt meg
épségben,a hegyes tetősüveg alatt, a magas,fehér,két­
szárnyú bejárati ajtóval; a templom hátulja elszene­
sedett gerendák és megfeketedett beton kusza rom­
halmaza volt. A templom előtt olyasfajtahirdetőtábla
állt, amin csereberélni lehet a betűket: a lelkipásztor
ezen tájékoztatta a gyülekezetet a miserendről. Valaki
viszont garázdálkodott a betűkkel, egy olyan üzenetet

559
rakva ki, amely nem feltétlenül nem tükrözte a gyüle­
kezet nézeteit. Az üzenet így szólt:

AZ0JAMERIKAI
HIT TlBERNÍKULUMI
ISTENELtGETTELEVENEN
CSIKIS IGONOSl

Szél kerekedett a felperzselt templom parkolóját sze­

gélyező hatalmas, öreg tölgyek között. Wayne csukott
ablaknál is érezte a tömény faszénszagot.
A NOS4A2 a behajtóra kanyarodott, és lépésben
folytatta útját a külön álló garázshoz. Bing fészkelőd­
ni kezdett az ülésén, távkapcsolót kotort elő a zsebé­
ből. Az ajtó felnyílt, az autó begördült a garázsba.
A garázs kivájt belsejű betontömbre emlékeztetett,
odabent olaj- és vasszagú, hűvös félhomály fogadta
őket. A fémes illat a tartályokból származott. A ga­
rázsban fél tucat zöld tartály állt - magas, rozsdapety­
tyes acélpalackokaz oldalukon vörös betűs FOKOZOT­
TAN TŰZVESZÉLYESÉS VIGYÁZAT,TÚLNYOMÁSÉS SZE­
VOFLURÁN felirattal. Úgy álltak ott felsorakoztatva,
mint valami idegen robothadsereg szemlére váró ka­
tonái. A palackokon túl keskeny lépcsőfeljáróvezetett
a padlástérbe.
- Atyavilág, rég reggeliznünk kéne - szólalt meg
Bing. Charlie Manxra nézett. - Olyan reggelit készí­
tek, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána. Dögöljek
meg, ha nem. Mind a tíz ujját. Csak közölje,hogy mit
szeretne.

560
 - Egy kicsit egyedül maradni, Bing, azt szeretnék
- mondta Manx. - Egy kicsit pihentetni szeretném a
fejem. És ha nem vagyok túlságosan éhes, annak való­
színűleg az az oka, hogy csömörig elteltem a locsogá­
soddal. Az a rengeteg intellektuális üres kalória, amit
rám ömlesztettél!
Bing összetöppedt az ülésen. Lassan a füléhez emel­
te a kezét.
- Ne tapaszd be a füled, és ne játszd nekem a süke­
tet. Kész csődtömeg vagy.
Bing arca összeráncolódott. Lehunyta a szemét, és
visszataszító képet vágva sírni kezdett. - Agyon kéne
lőnöm magamat! - kesergett.
- Az volna csak égbe kiáltó ostobaság - mondta
Manx. - Különben meg, nagy valószínűséggel az a go­
lyó is bennem kötne ki.
Wayne felnevetett.
Mindenkit meglepett, saját magát is beleértve. Mint­
ha tüsszentett volna, olyan volt - egy teljességgel aka­
ratlan reakció. Manx és Bing hátra is néztek rá a ko­
csiban. Bingnek patakzott a könny a szeméből, kövér,
csúnya arcát eltorzította a szomorúság. Manx viszont
- Manx derűs tűnődéssel méregette Wayne-t.
- Dugulj el, te kis szarházi! - kiáltotta Bing. - Ne
merészelj kinevetni! Lenyisszantom az arcodat! Ho­
zom az ollómat, és miszlikbe aprítalak!
Amikor Manx mellbe vágta az ezüstkalapácsával,
az ajtónak zuhant.
- Csitt! - mondta Manx. - Melyik gyerek nem ne­
vet, ha bohócot lát? Tókéletesen természetes reakció.

561
 Wayne-nek egy pillanatra eszébe ötlött, milyen vic­
ces volna, ha Manx most Bing arcába vágna a kalapács­
csal, és eltömé az orrát. Lelki szemei előtt Bing orra
szétpukkadt, mint egy málnaszörppel teli vízibomba -
fergetegesen viccesnek találta a képet, kis híján megint
felnevetett.
Egy másik része, egy igen távoli, csendes része, vi­
szont azon tűnődött, hogyan találhat jelen helyzeté­
ben mulatságosnak bármit. Talán még mindig zavaros
az agya a gáztól, amivel Bing Partridge lefújta. Egész
éjjel aludt, mégsem érezte magát kipihentnek. Beteg­
nek és elnyűttnek érezte magát, és melege volt. Ez za­
varta a leginkább: hogy melege van. Majd' megfőtt a
bőrében, egy hűs zuhanyra vágyott, egy hűs megmár­
tózásra a tóban, egy falat hűs hóra a szájában.
Manx megint Wayne-re pillantott oldalvást, és ka­
csintott. Wayne összerezzent, a gyomra ráérősen ősz­
szefacsarodott.
Ez az ember mindent megmérgez maga körül, gon­
dolta, aztán megismételte magában, csak éppen visz­
szafelé .. körül maga megmérgez mindent ember az Ez.
És ezt a különös, suta rákmondatot megalkotva furcsa
módon mindjárt jobban érezte magát, bár meg nem
mondta volna, hogy pontosan miért.
- Ha annyira tüsténkedni akarsz, összeüthetnél egy
szalonnás rántottát ennek a növekedésben lévő fia­
talembernek. Biztosra veszem, hogy szívesen bekebe­
lezné.
Bing lehorgasztotta a fejét, potyogtak a könnyei.
- Eredj - mondta Manx. - Menj, és játszd a bő­
gőmasinát a konyhádban, ahol nem kell hallanom. Zá-

561
ros határidőn belül muszáj lesz kezdenem veled vala­
mit.
Bing kiszállt, bezárta maga mögött az autó ajtaját,
és a Rolls mellett elbaktatva a behajtó felé indult.
A hátsó ablakhoz érve gyűlölködő pillantást vetett
Wayne-re. Wayne még soha nem látta, hogy bárki így
nézett volna rá: úgy, mint akinek minden vágya, hogy
végezzen vele - hogy addig fojtogassa, amíg ki nem
szorítja belőle a szuszt. Vicces volt. Wayne-böl majd­
nem megint kirobbant a nevetés.
Wayne kifüjta a levegőt, lassan, reszketegen. Nem
akart ilyen gondolatokat forgatni az agyában. Valaki
kiengedett egy befőttesüvegnyi fekete pillét, és azok
most vadul verdestek a feje belsejében. Örvénylettek
az ötletek: a poénötletek. Olyan poénok ötletei, mint
egy betört orr, vagy egy saját magát főbe lövő ember.
- Ha tehetem, éjszaka vezetek - mondta Charlie
Manx. - A szívem mélyén éjszakai bagoly vagyok.
Minden, ami nappal jó, még jobb éjszaka. Egy kör­
hinta, egy óriáskerék, egy lány csókja. Minden. Rá­
adásul, mióta nyolcvanöt éves lettem, zavarja a nap­
fény a szememet. Nem kell csiri-csuriznod?
- Úgy érti, hogy ... pisilni?
- Vagyha esetleg csokitortát akarsz csinálni...
Wayne megint felnevetett -éles, hangos vakkantás­
sal-, aztán a szájára tapasztotta a kezét, mintha visz­
szatuszkolhatná a hangot.
Manx csillogó, lenyúgözött tekintetű, rezzenéste­
'len szemmel figyelte.Wayne nem emlékezett rá, hogy
egyszer is hunyorogni látta volna, mióta egyútt vol­
tak.

563
 - Mit művel velem? - kérdezte riadtan.
- Egyre messzebb viszlek mindentől, ami valaha is
boldogtalanná tett az életben - felelte Manx. - És mi­
re megérkezünk oda, ahová igyekszünk, minden szo­
morúságod hátramarad mögötted. Gyere. Van egy kis
mosdó itt a garázsban.
Manx kiszállt a kormány mögül, és ugyanebben a
pillanatban Wayne-nél, a jobb hátsó ajtón is kioldott
a zár. Az ajtó biztosító gomb akkora csattanással vágó­
dott fel, hogy Wayne összerezzent.
Azt tervezte, amint földet ér a lába, futásnak ered,
de odakint nyirkos és forró és nehéz volt a levegő, és
szabályosan rátapadt, vagy még inkább Wayne tapadt
meg rajta, mint légy a légypapíron. Egyetlen lépést
sikerült megtennie, és már érezte is Manx kezét a tar­
kóján. Nem volt fájdalmas, vagy durva, ahogy meg­
markolta, csak határozott. A férfi egy könnyed hátra­
arccal elfordította a nyitott garázsajtótól.
Wayne pillantása megakadt az ütött-kopott zöld
acélpalackokon, SZEVOFLURÁN, olvasta fintorogva.
Manx követte a tekintetét, a szája sarka bennfentes
mosolyra kunkorodott. - Mr. Partridge egy vegyi­
üzem karbantartó részlegénél dolgozik, pár kilomé­
terre innen. A szevofluránkábító és fájdalomcsillapító
hatású gáz, a fogorvosok nagy kedvence.Az én időm­
ben a fogorvosok konyakkal érzéstelenítették a páci­
enseiket, még a gyerekeket is, de a szevofluránt sokkal
kíméletesebbnek és hatékonyabbnak tartják. Néha ki­
derül, hogy valamelyik tartály megsérült, ezeket Bing
kivonja a forgalomból. Előfordul, hogy a tartály nem
is sérült annyira, mint ahogy látszik.
 Manx a garázsépület padlásfeljárója felé kormá­
nyozta Wayne-t. A lépcső alatt ajtónyílás sötétlett.
- Néhány dolog sehogy sem fér a fejembe - folytat­
ta Manx. - Segíthetnél tisztázni egy rejtélyt, Wayne.
Már ha nem veszed zokon, hogy lyukat beszélek a ha­
sadba, amíg csiri-csurizol.
Wayne elképzelte, ahogy pisilés közben egyre na­
gyobb lyuk keletkezik pucér hasán. Személyiségének
valami szörnyűséges, alámerült része még ezt is vic­
cesnek találta, pedig közben Manx csontvázkeze alatt
kiverte a tarkóját a libabőr.
Mielőtt válaszolhatott volna, szabadon maradt ke­
zével Manx egy piszkos és pecsétfoltos, összehajtott
papírlapot húzott elő a kabátja alól, széthajtotta, és
odatartotta az orra elé.

BOEING-MÉRNÖK REJTÉLYES ELTúNÉSE

- A minap egy képtelen színekre pingált hajú nő

jelent meg anyád házánál. Nyilván emlékszel rá. Egy
irattartó volt nála,tele újságkivágásokkal,rólam. Egész
szép kis patáliát csaptak anyád udvarán, anyád és ez
a hölgyike. Bing töviről-hegyire elmesélte. Tudtam,
hogy le fog esni az állad a meglepetéstől, ha meg­
tudod: Bing a szemközti házból végignézte az egé­
szet.
Wayne fintorogva töpreng, hogyan mozizhatott
Bing az utca túloldaláról. A de Zoet házaspár házá­
ból. Kínálkozott egy megoldás, de az nem volt vicces
a legkevésbé sem.

565
 A lépcsőfeljáró alatti ajtóhoz értek. Manx kitárta az
ajtót, láthatóvá vált a rézsútos tető alá szuszakolt kis
fürdőszoba. '
Manx a csupasz villanykörte zsinórjáért nyúlt, és
meghúzta, de a helyiség sötét maradt.
- Bing teljesen elhanyagolja ezt a helyet. Nyitva ha­
gyom az ajtót, hogy bejöjjön egy kis fény.
Betuszkolta Wayne-t a fürdőszoba félhomályába,
és illendőségből odébb lépett az ajtónyílástól.
- Honnan ismeri anyád ezt a különös hölgyikét, és
ugyan mi okuk volt rá, hogy éppen rólam csevegje­
nek?
- Nem tudom. Soha nem láttam korábban.
- Viszont az újságcikkeket elolvastad. Amik rólam
szóltak, többnyire. Szeretném, ha tudnád, hogy az
ügyemről szóló híradások telis-tele vannak a legfelhá­
borítóbb rágalmakkal. Soha egyetlen gyereket se öl­
tem meg. Egyetlenegyet se. És gyerekbuzeráló se va­
gyok. A pokol tüze sem elég forró azoknak az aberrál­
taknak. Anyád látogatója láthatóan nem hiszi el, hogy
meghaltam. Ez figyelemre méltó elgondolás, tekintve,
hogy a napilapok széles körben beszámoltak nemcsak
a halálomról, de a boncolásomról is. Mit gondolsz,
miért hisz az a nő ilyen makacsul az elpusztíthatat­
lanságomban?
- Ezt se tudom. - Wayne csak állt fütykössel a kéz­
ben, képtelen volt pisilni. - Anya őrültnek nevezte azt
a nőt.
- Nem akarsz átvágni, ugye, Wayne?
-Nem, uram.
- Mit mondott rólam ez a furcsa frizurájú nő?

566
 - Anya beküldött a házba, úgyhogy nem hallottam
egy szót se.
- Na, ez már aztán tényleg arcátlan hazugság, Bruce
Wayne Carmody. - De nem úgy mondta, mint aki ne­
heztel ezért. - Mi van, meggyűlt a bajod a hegedűvo­
nóddal?
- A micsodámmal?
- A kakaskáddal. A pepeskéddel.
- Aha. Egy kicsit, lehet.
- Azért van, mert beszélgetünk. Mindig nehezen
indul meg, ha más is hallja. Odébb megyek pár lépés­
sel.
Waynehallotta kopogni Manx cipősarkát a beto­
non, ahogy a férfi félrevonult. Szinte azonnal ellazult
a hólyagja, és zuhogott belőle a vizelet.
Pisilés közben hosszan, megkönnyebbülten kifújta
a levegőt, és felszegte a fejét.
Egy poszter volt a falon a vécékagyló folött. Mezte­
len nő térdelt, a keze összekötve a háta mögött. A fe­
jére gázálarcot húztak. Náci egyenruhás férfi állt fö­
lötte, a kezében póráz, a nyakörv a nő nyaka körül.
Wayne behunyta a szemét, visszatette a hegedűvo­
nóját - nem, a péniszét, a "hegedűvonó" egy idióta szó
- az alsónadrágjába, és elfordult. A mosdókagylóban,
aminél kezet mosott, csótány kapaszkodott a porce­
lánon. Kézmosás közben megkönnyebbülten fedezte
fel, hogy semmi vicceset nem talált abban a borzalmas
poszterben.
Az autó miatt van. Attól tűnik viccesnek minden, hogy
az autóban ülsz, még ha amúgy borzalmas is.
Amint átfutott a fején a gondolat, tudta, hogy igaz.

567
 Kilépett a fürdőszobából, és Manx ott várt rá, ki­
tárta neki a Wraith hátsó ajtaját. A másik kezében az
ezüstkalapácsot fogta. Elővigyorította vérfoltos fogait.
Wayne arra gondolt, még esetleg el is érhetné a behaj­
tót, mielőtt beverné a fejét a kalapáccsal.
- Mondok neked valamit - szólalt meg Manx.
- Nagyon szeretnék többet tudni anyád bizalmasáról.
Biztosra veszem, hogy ha tényleg erőlteted kicsit az
agyad, olyan részletek is eszedbe jutnak majd, amiket
már elfelejtettél. Nem akarsz elüldögélni a kocsiban,
és elmélkedni, amíg elmegyek a reggelidért? Mire visz­
szajövök, lehet, hogy eszedbe is jut valami. Mit szólsz
az ötlethez?
Wayne vállat vont, de a szíve meglódult a gondolat­
tól, hogy magára hagyják az autóban. A telefon. Csak
egyetlen perc, egyedül, és felhívhatja az apját, hogy
mindent elmondjon neki: Sugarcreek, Pennsylvania;
fehér élcsíkozású, rózsaszínű ház a domb tövében,
amin a kiégett templom áll. A zsaruk előbb itt lehet­
nének, mint Manx a szalonnás tojással. Wayne kész­
ségesen, tétovázás nélkül beszállt a kocsiba.
Manx becsukta az ajtót, és kopogott az üvegen.
- Jövök-megyek, mint a távirat! Aztán nem elszalad­
ni! - És felnevetett, az ajtóbiztosító gomb koppanásá­
val egyszerre.
Wayne az ülésre térdelt, és a hátsó ablakon keresz­
tül követte tekintetével. Amikor Manx eltűnt a rózsa­
színű ház hátsó traktusában, Wayne megperdült, a
padlóra huppant, és feltépte a diófa fiókot a vezető­
ülés alatt, hogy magához vegye a mobiltelefonját.
De csak hűlt helyét találta.
 Ding garázsa

Valaholkutya ugatott, felbúgott egy fűnyíró,és a világ

ment tovább,idebent viszont,a Rolis-Royce-ban,meg­
torpant a világ,mert a telefon nem volt sehol.
Wayne teljesen kihúzta a fiókot, és körbepaskolt
benne a kezével,mintha a telefon valahogymegbújha­
tott volna a bézs színű bélés alatt. Tudta, hogy nem
téved, hogy ide tette a készüléket, amikor visszatolta
a fiókot,mégis benézett a másik,az utasülés alatti fiók­
ba is. Abban sem talált semmit.
- Hol vagy? - siránkozott, pedig már tudta. Amíg
ő csiri-csuri után kezet mosott, Manx bekászálódott
a hátsó ülésre,és magához vette a telefont. Valószínű­
leg most is ott lapul a kabátzsebében. Wayne-t sírás
kerülgette. Mélyen legbelül felépített magában egy
reménységkatedrálist, amire Manx most rátiport, az­
tán pedig fel is gyújtotta. IsTENELÉGETT ELEVENEN,
CSAKIS A GONOSZ.
Ostobaság volt - értelmetlen ostobaság -, mégis
visszafordult az első fiókhoz, és megint kihúzta, és
még egyszer belenézett.

569
 A fiókban most karácsonyi díszek voltak.
Egy pillanattal korábban még nem voltak ott. Egy
pillanattal korábban a fiók üres volt. Most viszont egy
tragikusan méla tekintetű, zománcozott angyalfigu­
rát, egy csillámporral meghintett, jókora ezüst hó­
pelyhet meg egy mikulássipkás, szunyókáló kék hol­
dat talált benne.
- Mi a fene ... ?! - értetlenkedett Wayne, szinte ész­
re sem véve, hogy fennhangon beszél.
Egyenként felemelte a díszeket.
A kürtöt fújó angyal finoman ide-oda forgott
aranysárga karikáján.
A hópehely életveszélyes fegyvernek tűnt - nindzsa
hajítócsillagnak.
A hold mosolyogva tűnődött magában.
Wayne visszatette a helyükre a díszeket, és óvato-
san becsukta a fiókot.
Aztán kinyitotta.
Megint üres volt. 1
Bosszús, füstölgő fiíjtatással becsapta a fiókot. -
Kérem vissza a telefonomat - sziszegte dühösen.
Az első ülés felől kattanás hallatszott. Még éppen
jókor pillantott fel, hogy lássa, amint a kesztyűtartó
lenyílik.
Az iPhone ott trónolt az autóstérképek tetején.
Wayne felállt a hátsó utastérben. Meg kellett gör­
nyednie,és a tarkóját a mennyezethez préselni,de meg
lehetett csinálni. Úgy érezte magát, mintha az imént
valami bűvésztrükk tanúja lett volna: a mágus elhúzta
a tenyerét egy virágcsokor fölött, és az iPhone-jává
ő

570
varázsolta a virágokat. A meglepődés érzésébe émelyí­
tő félelem csiklandása vegyült.
A Wraith heccelte őt.
A Wraith vagy Manx - olyan érzése volt, hogy a
kettő ugyanaz, hogy egymás meghosszabbításai csak.
A Wraith ugyanúgy része Manxnak, mint ahogy neki,
Wayne-nek, is része a jobb keze.
A telefonra meredt, máris tudva, hogy muszáj lesz
megpróbálnia visszaszerezni, és azt is tudva, hogy az
autónak megvannak az eszközei arra, hogy ne engedje
hozzáférni.
De kit érdekel a telefon: a sofőroldali ajtó nincs le­
zárva, semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy
kijusson a kocsiból, és odébbálljon. Semmi, kivéve,
hogy a legutóbbi három alkalommal, amikor megpró­
bált átkapaszkodni az első ülésre, valahogy mindig
hátul kötött ki.
Jó, de akkor el volt kábítva. A Gázálarcos Ember
lefüjta gyömbérfüsttel, ami összezavarta a gondolata­
it. Alig tudott feltápászkodni a padlóról. Nem csoda,
hogy állandóan visszazuhant a hátsó ülésre. Az igazi
csoda az volt, hogy milyen sokáig sikerült tudatánál
maradnia.
Felemelte a jobb kezét, előkészületként, hogy át­
nyúljon az elválasztó panel fölött, és ebben a pillanat­
ban észrevette, hogy még mindig a kezében szoron­
gatja az egyik karácsonyi díszt: a mosolyogva tűnődő
holdat. Mi több, egy teljes perce húzkodta a hüvelyk­
ujját a dísz sima, sarló alakú görbületén. Különös mó­
don megnyugtatónak találta az öntudatlanul ismétel-

571
getett mozdulatot. Egy pillanatig zavartan hunyorog­
va meredt rá - megesküdött volna, hogy mindhárom
díszt visszatette a fiókba.
Az a hold, vette észre most, kövérkés arcával és
nagy orrával és hosszú szempilláival, kicsit az apjára
emlékeztet. Betette a zsebébe, aztán másodszor is fől­
emelte a kezét, és átnyúlt az elválasztó folött, a kesz­
tyűtartó irányába.
Ahogy ujjai az első ülés fölé értek, összezsugorodtak.
Egyetlen ujjpercnyi húsos csonk lett belőlük. Amikor
Wayne látta, mi történik, összerezzent, de nem húzta
visszaa kezét. Groteszk, de valahogy mégis lenyűgöző
élmény volt.
Még mindig érezte az ujjai végét. Össze tudta
dörgölni az ujjait, érezte, ahogy hüvelykjének érde­
sebb ujjbegye a mutatóujját cirógatja. Csak látni nem
látta.
Még távolabbra nyúlt az elválasztó panel folött, a
teljes kezét áttolva a láthatatlan határon. A karja is si­
ma felületű, rózsaszín csonkká zsugorodott. Fájda­
lommentes amputáció.Wayne szétnyitott és összecsu­
kott egy öklöt, amit nem látott. Ott volt, érezte, hogy
a keze ott van. Csak abban nem volt biztos, hogy hol
van az az ott.
Kicsit még jobban kinyűjtotta a kezét, szándéka
szerint a kesztyűtartó és a telefonja irányában.
Valamia hátába bökött, éppen abban a pillanatban,
amikor láthatatlan jobb kezének ujjai szilárdbaütköz­
tek.
A fejét kitekerve hátrapillantott.

572
 Egy kar - a saját karja - nyúlt ki az ülésből a háta
mögött. Nem úgy nézett ki, mintha átszakította volna
az ülést, inkább mintha kinőtt volna az ülésből. A ke­
zet a kar végén még emberi bőr borította. A csuk.lótis.
Az üléshez közeledveviszont a kar külsejeegyre söté­
tebb és durvább lett, végülpedig átolvadt viseltes,öreg
üléshuzat bőrbe. A kar az ülésből nyúlt ki, megfeszítve
maga körül az anyagot.
A természetes reakció az lett volna, ha Wayne fel­
sikolt, de már eleget sikoltozott. Ökölbe szorította
láthatatlan jobb kezét. A hátsó ülésből kinőtt kézen
összezárultak az ujjak. A gyomra különös dolgokat
művelt a gondolattól, hogy így tud távirányítani egy
üléspárnából kinőtt testetlen kart.
- Látod, látod, szkanderezhetsz saját magaddal
- szólalt meg Manx.
Wayne összerezzent, és.riadalmában visszarántotta
a karját. Az ülésből ágaskodó testetlen kar eltűnt, a
bőrbe szippantódott, és a következő pillanatban már
újra a válláróllógott le, ahol a helyevolt.Wayne a mell­
kasához kapta a kezét. Sebesen zakatolt a szíve.
Manx a sofőroldali hátsó ablakhoz hajolt, elvigyo­
rodott, kimutatva kacska,előreálló felső fogait.
- Mennyi mókára adódik lehetőség ennek a vénjár­
gánynak a hátsó ülésén! Nincs még egy ilyen kereke­
ken gördülő vidámpark!
Egyik kezébentányért tartott, rajta szalonnásrántot­
ta és pirítós. A másikban egy pohár narancslévolt.
- Remélem, örömödre szolgál, ha megtudod, hogy
ebben az ételben aztán semmi egészségesnincs! Csu-

573
pa vaj és só és koleszterin. Még a narancslé is rosszat
tesz. Valójában nem is „lé", hanem „ital". A magam
részéről egyetlen vitamintablettát be nem vettem éle­
temben, és mégis milyen élemedett kort értem meg!
A boldogság inkább a hasznodra lehet, mint bármi­
lyen elixír, amit a patikusok kikutyulnak!
Wayne leereszkedett a hátsó ülésre. Manx kinyitot­
ta az ajtót, behajolt, és odakínálta neki a tányért és az
italt. Wayne észrevette, hogy nem kapott villát. Manx
megjátszhatja, hogy puszipajtások, de nem bolond,
hogy szúró fegyverrel lássa el utasát ... egyszerű, töké­
letesen világos emlékeztető arra, hogy Wayne nem
cimbora, hanem fogoly. Elvette a tányért, Manx pedig
bekászálódott melléje a hátsó ülésre.
Manx korábban azt mondta, hogy a pokol sem elég
forró azok számára, akik gyerekeket buzerálnak, Wayne
most mégis arra készült, arra számított, hogy pillana­
tokon belül buzerálni fogják. Manx be fog nyúlni alá­
ba közé, és megkérdezi, hogy húzkodta-e már a hege­
dűvonóját.
Készen állt arra, hogy amikor Manx akcióba lép,
ellenáll, és veszít, és hogy rá fognak mászni. Majd a
pasashoz vágja a reggelijét. Majd harap.
Nem fog számítani. Ha Manx le akarja húzni róla
a nadrágot, hogy ... hogy bármit műveljen vele - akkor
meg is fogja tenni. Sokkal erősebb ugyanis. Ez ilyen
egyszerű. 0 pedig majd minden tőle telhetőt megtesz,
hogy átvészelje. Majd úgy tesz, mintha valaki máshoz
tartozna a teste, és az apjával látott lavinára gondol.
Csendes megnyugvással azt képzeli, hogy maga alá
temette a hó. Egy nap úgyis eltemetik valahol (inkább

574
előbb, mint utóbb, gondolta), és nem számít többé,
hogy Manx mit művelt vele. Csak abban bízott, hogy
az anyja soha nem tudja meg. Már így is annyira bol­
dogtalan, így is olyan keményen küzdött azért, hogy
ne bolonduljon meg, ne legyen alkoholista ... Wayne
elképzelni sem akarta, hogy éppen ő legyen újabb szen­
vedés forrása számára.
De Manx nem nyúlt hozzá. Csak nagyot sóhajtott,
és kinyújtotta a lábát.
- Látom, máris kiválasztottad, milyen díszt akasz­
tasz fel, amikor Karácsonyországba érkezünk- szólalt
meg. - Hogy ezzel jelöld az abba a világba való átköl­
tözésedet.
Wayne a jobb kezére pillantott, és meglepetten lát­
ta, hogy már megint a kezében tartja az álomszuszék
holdat, a hüvelykujjával cirógatva az ívét. Nem volt
róla emlékképe, hogy mikor vette elő a zsebéből.
- A lányaim kis angyalfigurákat hoztak annak ide­
jén, azokkal emlékeztek meg a saját utazásuk lezárul­
táról - mondta Manx távoli, tűnődő hangon. - Vigyázz
rá, Wayne. Úgy őrizd, mint a tulajdon életedet!
Hátba veregette Wayne-t, aztán a kocsi eleje felé bö­
kött az állával. Wayne követte a tekintetét ... és azt lát­
ta, hogy a lenyitott kesztyűtartót nézi. A telefont.
- Tényleg azt hitted, hogy el tudsz rejteni előlem
ilyesmit? - kérdezte Manx. - Itt, ebben az autóban?
Nem tűnt olyasfajta kérdésnek, ami választ igényel.
Manx szorosan összefonta a mellén a karját, majd­
nem mintha saját magát ölelgetné. Somolygott magá­
ban. Nem tűnt mérgesnek egyáltalán.

575
 - Elrejteni valamit ebben a kocsiban, annyit ér, mint­
ha betennéd a kabátom zsebébe. Mindenképpen ész­
reveszem. Nem mintha felrónám neked, hogy meg­
próbáltad! Bármelyik fiú megpróbálná. Láss hozzá a
rántottához, mielőtt teljesen megdermed.
Wayne azon kapta magát, hogy sírással küszködik.
Lehajította a padlóra a holdját.
- Hé! Hahó! Nehogy elkámpicsorodj itt nekem!
Nem bírom elviselni, ha egy gyerek boldogtalan. Job­
ban éreznéd magad, ha beszélhetnél anyáddal?
Wayne hunyorgó szeméből könnycsepp pottyant
az egyik szalonnacsíkra a tányérján. A gondolat, hogy
hallhatja az anyja hangját, kis robbanást idézett elő
a testében, a vágy lökéshullámát.
Bólintott.
- És azt tudod, hogy én mitől érezném jobban ma­
gamat? Ha mesélnél nekem a nőről, aki azzal a sok
újságkivágással beállított anyádhoz. Tudod, valamit
valamiért.
- Nem hiszek magának- suttogta Wayne. - Úgyse
fogja felhívni anyámat. Tök mindegy, hogy mit csiná­
lok.
Manx az első ülés felé nézett az elválasztó panel
fölött.
A kesztyűtartó hangos csattanással felcsapódott.
Wayne annyira meglepődött, hogy majdnem az ölébe
borította a rántottás tányért.
A sofőrülés alatti fiók teljesen magától kicsusszant,
szinte hangtalanul.
Ott volt benne a telefon.

576
 Wayne rámeredt, görcsös, apró kortyokban kapko­
dott levegőért.
- Eddig nem volt rá példa, hogy hazudtam volna
neked- mondta Manx. - De megértem, ha vonakodsz
megbízni bennem. A következő a helyzet: Ha nem
mesélsz nekem anyád látogatójáról, biztos, hogy nem
kapod meg a telefont. Ellenben leteszem a kocsi mögé
a garázs padlójára, és áttolatok rajta. Az lesz csak a
móka! Őszintén szólva szerintem a mobiltelefon az
ördög találmánya. Viszont gondoljunk bele, mi lesz,
ha mégis elmondod, amire kíváncsi vagyok. Így vagy
úgy, de megtudsz valami fontosat. Ha nem engedem,
hogy felhívd anyádat, kiderül, hogy egy piszok hazug
alak vagyok, és soha többé nem kell megbíznod ben­
nem. Ha viszont hagyom, hogy felhívd anyádat, akkor
tudni fogod, hogy olyan ember vagyok, aki betartja
a szavát.
- De mit mondhatnék Maggie Leigh-ről, amit ma­
ga nem tud? - ellenkezett Wayne.
- Nos, például éppen most árultad el a nevét. Lá­
tod! Máris előrébb vagyunk.
Wayne-t rosszérzés fogta el, úgy érezte magát, mint
aki megbocsáthatatlan árulást követett el.
- Ms. Leigh mondott valamit, ami megrémítette
anyádat. Mi volt az? Mondd el, és ebbe~ a minutum­
ban telefonálhatsz anyádnak!
Wayne kinyitotta a száját. Egyelőre maga sem tud­
ta, mit fog mondani, de nem is jutott szóhoz, mert
Manx megfogta a vállát, és finoman megszorította.
- Nehogy hamukálni kezdj nekem, Wayne! A meg­
állapodásunk azonnal érvényét veszíti, amint hazug-
 ságon kaplak! Megkeserülöd, ha mákszemnyit is el­
térsz az igazságtól!
Manx kinyújtotta a kezét, és felcsippentett a tányér­
ról egy szalonnaszeletet. Azt, amelyiken Wayne köny­
nye csillogott, ragyogó, olajos fényű ékkőként. Leha­
. rapta a szelet könnycseppes felét, és rágni kezdte.
-Nos?
- Maggie Leigh azt mondta, hogy maga megint
úton van - szólalt meg Wayne. - Hogy kint van a bör­
tönből, és hogy anyának jó lesz vigyáznia. Gondolom,
ettől ijedt meg.
Manx a homlokát ráncolva, lassan rágott, eltúlzott,
kérődző mozdulatokkal járt fel-alá az állkapcsa.
- Semmi mást nem hallottam, de tényleg.
- Honnan ismerték egymást, anyád és ez a nő?
Wayne vállat vont. - Maggie Leigh azt mondta, ak­
kor találkoztak először, amikor anyám még gyerek
volt, anya viszont azt állította, hogy még sosem talál­
koztak egymással.
- És mit gondolsz, melyikük állítása felel meg a va­
lóságnak?
Ez készületlenül érte Wayne-t, késlekedett a vá­
lasszal. - Hát ... anyámé.
Manx lenyelte a falatka szalonnát, és ragyogó arccal
ránézett. - Értem. Ez könnyen ment. Nos. Anyád
nyilván odáig lesz a gyönyörűségtől, hogy hallatsz ma­
gadról. - Manx a karját kinyújtva előrehajolt a tele­
fonért - aztán visszasüppedt az ülésbe. - Ó! Csak még
egy apróság. Egy hídról nem beszélt ez a Maggie
Leigh?

578
 Wayne úgy érezte, mintha egész teste lüktetni kez­
dene a kérdéstől, mintha bizsergő lüktetés járná át
a testét, és arra gondolt, Nehogy elmondd neki.
- Nem - mondta, mielőtt átgondolhatta volna a
dolgot. Kásásvolt a hangja, és fojtott, mintha darabka
pirítósként torkán akadt volna a hazugság.
Manx sunyin, álmatagon mosolyogvafeléje fordult.
A szemhéja félárbocra ereszkedett. Aztán mozgásba
lendült, kidugta egyik lábát a nyitott ajtón, és nekifo­
gott, hogy felkecmeregjen a hátsó ülésről. Ugyanek­
kor a fiók, amiben a telefon volt, önálló életre kelt, és
hangos csattanással becsukódott.
- Vagyis igen! - kiáltotta Wayne, és a férfi karjába
csimpaszkodott. A hirtelen mozdulattól felborult az
ölében a tányér, sült tojás és pirítós potyogott a pad­
lóra. - Igen, nagyon is! Azt mondta, hogy anyának
megint elő kell kerítenie magát! Azt kérdezte tőle,
hogy még mindig meg tudná-e találni a híd segítsé­
gével!
Manx, kint és bent közt félúton,mozdulatlanná der­
medt, és az arcán továbbra is az álmatag derű kifejezé­
sévela karját markoló kézre nézett.
- Mintha abban állapodtunk volna meg, hogy kez-
dettől fogva igazat fogsz mondani. ·
- Igazat mondtam! Csak nem jutott eszembe rög­
tön! Kérem!
- Nem jutott eszedbe, na szép. Nem jutott eszedbe
igazat mondani!
- Ne haragudjon!
Manx egyáltalán nem tűnt feldúltnak. - Nos
- mondta. - Nyilván csak pillanatnyi megingás volt.

579
Talán még mindig engedélyezhetem azt a telefon­
hívást. De fel fogok tenni neked még egy kérdést, és
azt akarom, hogy most előbb gondolkodj, és csak az­
tán válaszolj. És amikor válaszolsz, azt akarom, hogy
az igazat mondd, csakis a színtiszta igazat, Isten en­
gem úgy segéljen. Mondott Maggíe Leigh bármit ar­
ról, hogyan jut el anyád ehhez a hídhoz? Mit mondott
anyád bringájáról?
- A bringáról nem mondott semmit! Tényleg nem,
esküszöm! - Merthogy Manx kezdte kihúzni a karját a
szorításából.- Szerintem nem is tud a Triumphról!
Manx elbizonytalanodott. - A Triumphról?
- Anya motorjáról. Nem emlékszik?Amikor haza­
ért, azt tolta az úton. Hetek óta bütyköli. Egyfolytában
azon a motoron dolgozik,még amikor aludnia kellene,
akkor is. Miért, nem erre a bringára gondolt?
Manx tekintete hűvös lett és távoli. Az arca eler­
nyedt. Ahogy alsó ajkába harapott apró fogaival, egy
komplett idióta arckifejezésétöltötte magára.
- Hűha! Anyád új járgányt akar építeni. Hogy me­
gint rám találhasson. Tudod, amint megláttam, hogy
tolja azt a motorkerékpárt az úton, szöget is ütött a
fejembe, hogy nem a régi trükkjével akar-e újra meg­
próbálkozni. És ez a Maggie Leigh ... feltételezem,
hogy neki is megvan a maga járgánya. De legalábbis
tudja, hogy vannak olyanok, akik azokon a másfajta
utakon közlekednek. Nahát. Vannak még kérdéseim,
dejobb lesz,ha közvetlenülMs. Leigh-nél keresekrá­
juk választ.i- Manx keze a nagykabátja zsebébe csusz­
szant, előhúzta a fénymásolt tudósítást Nathan De­
meterről, és úgy fordította a papírlapot, hogy Wayne

580
is lássa. A megsárgult papírlap fejlécére koppantott az
ujjával:

HERE-! KÖZKÖNYVTÁR
HERE, IOWA

- És pontosan itt fogom keresni,az iowaiHere-ben!

- rikkantotta. - Szerencséreéppen útba esik.
Wayne kapkodta a levegőt,mint aki nagyon hosszú
futásból érkezik.- Fel akarom hívni az anyukámat.
- Azt már nem! - mondta Manx, és kirántotta a
karját.- Hogy szólt az egyezségünk?Az igazság,a tel­
jes igazság és csakis az igazság. Nekem viszont még
mindig cseng a fülem attól az égbekiáltó lódítástól,
amivelmeg akartál etetni! Kárvolt.Igen hamar rá fogsz
jönni, hogy az öreg Charlie Manxszal piszok nehéz ki­
babrálni!
- Nem! - kiáltotta Wayne. - Mindent elmondtam,
amit tudni akart! Megígérte! Azt mondta, kapok még
egy esélyt.
-Azt mondtam, hogy talán engedélyezek egy hí­
vást, ha elmondod az igazságot az anyád bringájáról.
De nem tudtál semmit, és különben se mondtam, hogy
arra a telefonhívásra ma kerülne sor.Azt hiszem, vár­
nunk kell holnapig. Azt hiszem, abból, hogy várnod
kell holnapig, egy életre megtanulod a leckét:A hazug
embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát, Wayne!
Becsapta a Rolis ajtaját. A zár koppanva a helyére
csusszant.
- Nem! - kiáltotta Wayne megint, de Manx már
elfordult tőle, és a magas zöld gáztartályokat rnegke-

581
rülve a padlástéri lépcsőfeljáró felé tartott. - Nem! Ez
így igazságtalan!
Az utastér padlójára vetette magát. Megmarkolta
a telefonos fiók gombját, és húzni kezdte, de a fiók
meg se mozdult, mintha be lett volna szögezve. Aztán
az első és hátsó utasfülke közötti elválasztó panelnek
támasztotta a lábát, és teljes testsúlyával hátravetődött.
Verejtékes keze lecsúszott a fiók gombjáról, és vissza­
zuhant a hátsó ülésre.
- Kérem! - kiáltotta kétségbeesetten. - Kérem!
Manx visszanézett a lépcsőfeljáró tövéből. Csüg­
gedt megrendültség látszott az arcán. A szeme együtt­
érzéstől volt párás. Aztán megrázta a fejét, de hogy
elutasításként vagy a csalódottsága kifejezéseként, le­
hetetlen lett volna eldönteni.
Megnyomott egy gombot a falon. Az automata ga­
rázsajtó csörögve-csattogva leereszkedett. Manx vil­
lanyt oltott a garázsban, aztán felment a lépcsőn az
emeletre, és magára hagyta Wayne-t a Wraithben.
 A Tó

Mire Hutter végzett a kihallgatásával aznap délután,

Vic úgy érezte magát, mint akit kifacsartak: mintha
a gyomrára húzódott volna az influenza, és abból lá­
badozna. Az ízületei sajogtak,a háta hasogatott. Mar­
dosó éhséget érzett, de amikor eléje tettek egy pulykás
szendvicset, hányinger fogta el. Egy szelet pirítóst
sem bírt magába diktálni.
Manxszal kapcsolatban az összes régi hazugságot
elismételte Hutternak: hogy a férfi beadott neki vala­
mi injekciót, aztán a kocsija csomagtartójába zárta, de
végül sikerült megszöknie Charlie „Vérapó" Manx
coloradói házából.A konyhában ültek, Hutter feltette
a kérdéseket,ő pedig tőle telhetően válaszolgatott,mi­
közben a többi rendőr ki-be járt a helyiségben.
Miután felidézte elrablása történetét, Hutter a rá­
következő évekről akart hallani. A mentális problé­
mákról faggatta, amelyek miatt elmegyógyintézetbe
kellett vonulnia. Arról az időszakról, amikor felgyúj­
totta a házát.

583
 - Nem akartam felgyújtani a házat - mondta Vic.
- Csak a telefonoktól próbáltam megszabadulni. Be-
tettem mindet a sütőbe. Ez tűnt a legegyszerűbb meg­
oldásnak, hogy a telefonhívások abbamaradjanak.
- A halott emberektől érkező telefonhívások?
- Halott gyerekektől, igen.
- Ez a központi témája a téves képzeteinek? Min-
dig a halott gyerekek körül forognak a képzelgései?
- Forogtak. És iger't, ez volt a központi téma. Múlt
idő - mondta Vic.
Hutter a halálos mérgű kobra felé közelítő kígyóbe­
fogó elővigyázatosságávalmeredt Vicre. Kérdezd már
meg, gondolta Vic. Kérdezd meg, hogy én öltem-e meg
a kisfiamat. Játsszunk nyílt lapokkal Rezzenéstelenül
állta Hutter tekintetét. Rálőttek, a szó legszorosabb
értelmében elkalapálták, kis híján elütötték, megjárta
a diliházat, az elvonót, majdnem elégett elevenen -
többször is hajszálon múlt az élete. Egy barátságtala­
nul rászegeződő tekintet ehhez képest smafu.
- Lepihenhetne kicsit, ha gondolja - mondta Hut­
ter, - Fő műsoridőre,nyolcóra ötre ígértük a nyilatko­
zatát, hogy a legnagyobb figyelemreszámíthassunk.
- Bárcsakeszembejutna még valami,bárcsakmond­
hatnék még valamit, ami segít megtalálniWayne-t.
- Már így is nagyon sokat segített - nyugtatta Hut­
ter. - Amiért köszönet illeti. Rengeteg fontos infor­
mációval szolgált.
Elfordította a tekintetét, Vic pedig - abban a hi­
szemben, hogy vége a kihallgatásnak - felállt, hogy
távozzon. De Hutter megállította.

581
 - Vic - mondta. - Volna még valami.
Vic mozdulatlanul állt, a keze a szék támláján.
Hutter a falhoz támasztott fehér kartonlapokért
nyúlt, feltette az asztalra, és úgy fordította, hogy Vic is
lássa, mi van rajtuk. A kartonlapokon Vic saját illuszt­
rációi voltak, a karácsonyi tematikájú új könyvéből, a
Keresőmotor, ötödik sebesség-bői. Ezen dolgozott, ami­
kor éppen nem a Triumphot bütykölte. Ahogy Hutter
a lapok között tallózott, Vic egyenként szemügyreve­
hette a nonfotografikus kék ceruzávalfelskiccelt,majd
tintával kihúzott, végül pedig vízfestékkel befejezett
rajzokat. A papír smrogásáról egy pakli tarot kártyát
kevergetőjósnő jutott az eszébe, aki szerfölött kedve­
zőtlen kilátásokról készül hírt adni.
- Már meséltem, hogy Qjianticóban a maga Kere­
sőmotor feladványaisegítségévelfejlesztik a hallgatók
összpontosító képességét.Amikor megláttam a kocsi­
színben az új könyveillusztrációit, nem tudtam ellen­
állni. Le vagyok nyűgözve,mi mindent bezsúfolt egy­
egy ábrába. Nem mondom, hogy Escher elbújhat ma­
ga mellett, de majdnem. Aztán jobban megnéztem a
képeket, és gondolkodóba estem.jól látom, hogy ezek
a rajzok egy karácsonyi kötethez készültek?
Vic hirtelen erős vágyat érzett, hogy minél mesz­
szebbre kerüljön a kartonlapok kötegétől - hogy el­
borzadva hátrahőköljön saját rajzaitól, mintha rajzok
helyett lenyúzott állati tetemek fotói volnának -, de
a következő pillanatban kihunyt az érzés. Azt akarta
mondani, hogy most látja először ezeket a képeket,
azt akarta.sikoltani, hogy fogalma sincs,honnan valók.

585
Alapvetően mindkét állítás igaz lett volna, mégis úrrá
lett magán, és amikor megszólalt, fáradt és érdektelen
volt a hangja.
- Igen. A kiadóm ötlete.
- Nos - mondta Hutter -, mi a véleménye, már-
mint nem lehetséges, hogy igazából ez Karácsonyor­
szág?Hogy az illető, aki a gyermekét elrabolta,tisztá­
ban van vele, hogy maga min dolgozik; illetve hogy
kapcsolat van az új Keresőmotor könyv és az Ameri­
kai Egyesült Inszképek térképe között? Tudja, amit
akkor láttunk, amikor meg akartuk határozni a fia
iPhone-jának a helyzetét.
Vic az első illusztrációra meredt. A kép egymásba
kapaszkodva mutatta Keresőmotort és a kis Bonnie-t
egy összerepedezett jégtábla tetején, valahol az Észa­
ki-jeges-tengeren. Vic úgy emlékezett, hogy rajtuk kí­
vül csak egypolipnak álcázott tengeralattjárót rajzolt a
képre, amely éppen alattuk tört a felszínre,Mad Mö­
bius Stripp-pel a kormányánál.Ez a rajzviszont halott
szemű gyerekeket mutatott a jég alatt, ahogy karmos,
csontfehér kezekkel nyúlkálnak Bonniék után a repe­
déseken keresztül.A szélesvigyor az arcukon látni en­
gedte kis, kampós fogakkal teli szájüregüket.
Egy másik lapon Keresőmotor hatalmas selyem­
cukor sétapálcák labirintusából igyekezett kitalálni.
Vic ennek a megrajzolásárais emlékezett- emlékezett
rá, hogy a Black Keyszenéjére ringatózva,édes, ráérős
önkívületben rajzolta meg a jelenetet. Arra viszont
nem emlékezett, hogy mikor rajzolta a gyerekeket,
akik kezükben ollót szorongatvarejtőztek a kis zugok­
ban és sikátorokban.Arra sem emlékezett, hogy a ke-

586
 zét a szemére tapasztva, vakon támolygó kis Bonnie-t
a képre rajzolta volna. Ollót-a-kódorgónak, jutott eszé­
be véletlenszerűen: azt játszanak.
- Nem tudom, hogyan volna lehetséges - szólalt
meg. - Ezeket rajtam kívül még nem látta senki.
Hutter végighúzta a hüvelykujját a papírköteg szé­
lén, és így szólt: - Kissé meglepőnek találom, hogy
karácsonyijeleneteket rajzol a nyár közepén. Próbál­
jon gondolkodni. Van bármi esély arra, hogy az, amin
dolgozik, esetleg összefügghet...
- Charlie Manx döntésével,hogy most megfizet ne­
kem, amiért annak idején börtönbe juttattam? - kér­
dezte Vic. - Nem hiszem. Szerintem tök egyszerű a
képlet.Annak idején keresztbetettem neki,most eljött
a törlesztésideje.Ledőlnék pár percre,ha végeztünk.
- Igen. Nyilván fáradt. És ki tudja? Ha kipiheni ma­
gát, akár fel is frissülhet a memóriája.
Hutter hangja tulajdonképpen tárgyilagosvolt, Vic
mégis burkolt célzást vélt kihallani az utolsó mondat­
ból, annak a meglebegtetését, hogy mindketten tud­
ják: még nem mondott el mindent.
Nem ismert a saját házára. A nappaliban mágneses
fehér táblákat támasztottak az ülőbútorokhoz.Az egyi­
ken az USA északkeletirészének térképe, egy másikon
. az eddig történtek idővonala,piros filctollal.Az összes
vízszintes felületen nyomtatott anyagokkalteli irattar­
tók kupacai tornyosultak. Hutter informatikusai úgy
összebújtak a kanapén, mint egy csapat főiskolás az
Xbox képernyője előtt. Egyikük bluetoothos fülhall­
gatóval telefonált, a többiek a laptopjaikon dolgoztak.
Rá se pillantottak Vicre.Vic nem számított.

587
 Lou a hálószobában volt, a hintaszéken szunyókált a
sarokban. Vic vigyázva becsukta maga mögött az ajtót,
és odalopózott hozzá a sötétben. A szobában félho­
mály volt és levegőtlenség, a függönyök összehúzva.
Fekete ujjnyomoktól maszatos pólójában Lou ko­
csiszín- és Triumph-szagú volt - bizarr, de nem kelle­
metlen kölni. Barna papírlap volt a mellére celluxozva.
Súlyos, kerek arca szürkének tűnt a gyér fényben, és a
felirattal a nyakában úgy festett, mint egy felkoncolt
marhatolvaj valami régi dagerrotípián: így jár minden
haramia.
Vic ránézett, előbb csak aggodalmasan, aztán riad­
tan. Már éppen a kövérkés alkarért nyúlt, hogy meg­
nézze, van-e pulzusa - teljesen úgy látta, hogy nem
lélegzik -, amikor Lou horkantva beszívta a levegőt.
Csak alszik. A bakancsát le sem vetve szunnyadt el.
Víc visszahúzta a kezét. Még sosem látta a férfit
ennyire kimerültnek vagy betegnek. Az arcán a bo­
rosta közé ősz szálak vegyültek. Valahogy nem tűnt
helyénvalónak, hogy Lou, aki imádta a képregénye­
ket, és a fiát, és a cicit, és a sört, és a születésnapi buli­
kat, valaha is megöregedjen.
Összehúzott szemmel elolvastaa papírlapra írt üze­
netet:
,,A motor még nem frankó. Alkatrészeket kell rendelni,
hetekbe telik. Kelts fel, ha dumálni akarsz."
Azt az öt szót olvasni - „a motor még nem frankó"
- majdnem olyan rossz volt, mintha azt olvasta volna,
hogy: „megtalálták Wayne holttestét". Úgy érezte, a
két hír veszélyesenközel van egymáshoz.

588
 Nem először életében, azt kívánta, bárcsak Lou so­
se vette volna fel a motorjára azon a napon, bárcsak
inkább csúszott volna meg még egyszer a szennyesle­
dobóban, és zuhant volna le, és fulladt volna meg,
mert akkor megtakaríthatta volna magának, hogy ke­
resztül kelljen vonszolódnia az egész siralmas életén.
És Manx nem happolta volna el tőle Wayne-t, mert
nem lenne Wayne. Megfulladni a füstben könnyebb
lett volna, mint amit most átélt: mintha újabb és újabb
szakadások reccsentek volna a lelkén, vég nélkül. Le­
pedőnek érezte magát, amit tépnek-szaggatnak, míg
nem marad más belőle, csak semmire se jó cafatok.
Ahogy az ágy szélén ülve belebámult a sötétségbe, a
saját rajzait látta maga előtt, azokat a lapokat, amiket
Tabitha Hutter az új Keresőmotor-kötetből megmuta­
tott neki. Nem tudta elképzelni, hogy bárki ártatlan­
nak tartsa, miután látta a műveit: azt a sok megfulladt
gyereket, azt a sok hófúvást, azt a sok selyemcukor
sétapálcát, azt a sok reménytelenséget. Hamarosan be
fogják kasztlizni, és aztán már túl késő lesz bármit
tenni Wayne-ért. Be fogják kasztlizni, és nem is hi­
báztathatta őket ezért. Azt is gyengeségnek tartotta
Tabitha Hutter részéről, hogy még nincs bilincs a
csuklóján.
A testsúlya V alakban megtörte az ágybetétet. Lou
a takaró közepére ömlesztette a pénzét és a mobiltele­
fonját, és most az egész Vic felé csúszott, és a csípőjé­
nek ütközve állapodott meg. Bárcsak volna valaki,
gondolta Vic, akit felhívhatna, és aki elmondaná, hogy
mi a teendő, és megnyugtatná, hogy minden rendbe
fog jönni. Aztán eszébejutott, hogy van.

589
 Fogta Lou mobiltelefonját, és besurrant a fürdőszo­
bába, és becsukta az ajtót. A fürdőszoba túlsó végén is
volt egy ajtó - Wayne hálószobájába. Vic az ajtó felé
indult, hogy becsukja, aztán megtorpant.
Ott volt bent: Wayne odabent volt, a szobájában, az
ágya alól nézett ki rá, sápadt, rémült arccal. Vic úgy
érezte magát, mint akit mellbe rúgott egy ló, a szíve
vadul zakatolt a szegycsontja mögött, aztán jobban
megnézte, és csak egy plüssmajom volt. Az oldalán
hevert, üveges barna szemében kétségbeesés.Vic be­
csukta Wayne szobájának ajtaját, aztán a homlokát
nekitámasztva várta, hogy újra levegőhözjusson.
Amikor behunyta a szemét, megjelent előtte Mag­
gie telefonszáma: 319-es iowai behívó,aztán az ő szü­
letési dátuma, illetve a FUFU betűk. Biztosra vette,
hogy Maggie egy kalap pénzt fizetett ezért a számért
- mert tudta, hogy ez eszébe fog jutni. Valószínűleg
azt is tudta, hogy eszébe kell majd jutnia. Valószínűleg
azt is, hogy elsőre Vic el fogja kergetni a házától.
Mindenféle fajta lehetőségek, de Vicet csak egy hozta
tűzbe: Lehet, hogy Wayne még életben van?
A hívás kicsengett, egyszer,kétszer, és arra gondolt,
ha Maggie készüléke áttoloncolja hangpostára, nem
fog tudni üzenetét hagyni, nem fog tudni hangot ki­
erőltetni összeszorult torkából. Negyedik csengetésre,
amikor éppen eldöntötte, hogy Maggie ezt már nem
veszi fel, Maggie felvette.
- V-V-V-Vic! - mondta Maggie, mielőtt megszó­
lalhatott volna. A hívószám-azonosító funkció a ké­
szülékén azt közölte vele,hogy a Carmody Karmikus
Autómentője telefonszámáról keresik- nem tudhatta,

590
hogy Vic van a vonalban, és mégis tudta, és Vic ezen
nem lepődött meg. - Akartalak hívni, amint m-rn­
megtudtam, de nem voltam b-b-b-benne biztos, hogy
jó ötlet. Hogy vagy? A hírekben úgy m-m-mondták,
hogy m-megtámadtak.
- Nem érdekes. Tudnom kell, hogy Wayne-nel
minden rendben van-e. És te kiderítheted nekem.
- M-már t-tudom is. Haja sz-szála se g-g-g-görbült.
Vicnek megremegett a lába, a mosdópulthoz kellett
támaszkodnia.
- Vic? V-V-Vic?
Nem tudott rögtön válaszolni. Minden erejével azon
volt, hogy ne fakadjon sírva.
- Igen - mondta végül. - Itt vagyok. Mennyi időm
van? Mennyi ideje van Wayne-nek?
- F-fogalmam sincs, ez a rész hogyan m-m-m-mű­
ködik. G-g-gőzöm sincs. M-m-mit mondtál a rend­
őrségnek?
- Csak amennyit muszáj volt. Rólad semmit. Min­
dent elkövettem, hogy hihetővé tegyem a vallomáso­
mat, de nem hiszem, hogy vevők volnának rá.
- Vic. K-k-kérlek. S-segíteni akarok. M-m-mondd
meg, hogyan segíthetek.
- Éppen azt tetted - mondta Vic, és bontotta a vo­
nalat.
Nem halt meg. Tehát még van idő. Úgy forgatta
magában a gondolatot, mint valami rigmust, valami
dicsőítő éneket: Nem halt meg, nem halt meg, nem halt
meg.
Visszaakart menni a hálószobába,és felrázni Lou-t,
és közölni vele,hogy a motornak működnie kell, hogy

591
meg kell javítania a motort, viszont nem gondolta,
hogy a férfi egy-két óránál régebben aludna, ráadásul
az sem tetszett neki, hogy olyan szürke és viaszos az
arca. A tudata mélyén motoszkált benne a felismerés,
hogy gyermeke apja se vele, se a rendőrökkel nem volt
teljesen .őszinte a Logan repülőtéren bekövetkezett
rosszullétét illetően.
Esetleg megnézhetné a Triumphot ő maga. Nem is
értette, milyen fene nagy probléma lehet a motorral,
hogy Lou nem bírja megcsinálni. Tegnap még műkö­
dött.
Kilépett a fürdőszobából, az ágyra dobta a telefont.
A készülék lecsúszott az ágytakaróról, és a padlóra
csattant. Lou válla megvonaglott. Vic lélegzet-vissza­
fojtva figyelt, de a férfi nem ébredt fel.
Kinyitotta a hálószobaajtót, és meglepetten össze­
rándult maga is. Tabitha Hutter állt a túloldalon. Ép­
pen kopogtatni készült, amikor rányitotta az ajtót.
A két nő egymásra meredt, és Vic azt gondolta, Va­
lami baj van. A második gondolata természetesen az
volt, hogy megtalálták Wayne-t - valahol egy árok­
ban, kivérezve,fültől fülig átvágott torokkal.
Csakhogy Maggie azt mondta, a gyerek él, márpe­
dig Maggie tudja, úgyhogy nem erről van szó.Hanem
valami másról.
Amikor elnézett Hutter mellett, néhány lépéssel
hátrébb a folyosón Daltry nyomozót látta várakozni
az állami rendőrség járőrével.
- Victoria - szólalt meg Hutter szenvtelen hangon.
- Beszélnünk kell.

592
 Vic kilépett a folyosóra, és betette maga mögött
a hálószoba ajtaját.
- Mi történt?
-Tudunk valahol bizalmasan szót váltani?
Vic megint Daltryra nézett és az egyenruhás rend­
őrre. A járőr magas volt és napbarnított, vaskos nyaka
olyan széles, mint a feje, igazi bikanyak. Daltry ke­
resztbe font karral álldogált, mindkét keze a hóna
alatt, a szája vékony fehér vonal. Egyik cserzett bőrű,
nagy kezében flakont tartott - akár gázspray is lehe­
tett.
Vic Wayne hálószobaajtaja felé biccentett. - Ott
nem zavarunk senkit.
Követte az apró termetű nőt a szobába, ahol Wayne
mindössze néhány hetet lakott, mielőtt elrabolták.
A Kincses sziget jeleneteivel díszített ágynemű vissza
volt hajtva, mintha az ágy gazdájának csak be kellene
csusszannia alá.Vic leült az ágybetét szélére.
Gyere uissza, esdekelt magában Wayne-nek. A leg­
szívesebbengombócba gyűrte és úgy szagolgatta vol­
na az ágyneműt, teleszippantva orrát a fia illatával.
Gyere vissza hozzám, T#iyne.
Ahogy Hutter a komódnak támaszkodott, szétnyí­
ló kabátja látni engedte a Glockot a hóna alatt. Vic
felpillantott, és észrevételezte,hogy a fiatalabb nő ma
délután fülbevalót visel: arany ötszögeket, zománco­
zott Superman-logóval.
- Lou előtt ne nagyon mutogassa azt a fülbevalót
- szólalt meg. - Már ha nem akarja, hogy a nyakába
boruljon és összeölelgessemagát. Odáig van az akció­
hősökért.

593
 - Öntsünk tiszta vizet a pohárba - szólalt meg
Hutter.
Vic lehajolt, benyúlt az ágy alá, rátalált a plüssma­
jomra, előhúzta. Szürke szőre volt és nyurga karjai, és
bőrdzsekit viselt és bukósisakot. Baloldalt a dzseki
mellrészén a felirat: GREASE MONKEY. Nem emléke­
zett rá, hogy mikor vásárolta.
- Miről van szó? - Nem nézett Hutterre. Az ágy­
ra fektette a majmot, a fejével a párnán, Wayne he­
lyére.
- Nem volt őszinte velem. Egyetlenegyszer sem.
Nem tudom, miért. Elképzelhető, hogy vannak dol­
gok, amikről nem mer beszélni. Esetleg vannak dol­
gok, amikről szégyellt volna beszélni egy szobára való
férfi előtt. Vagy az is lehet, hogy valami módon így
akarja megvédeni a fiát. Esetleg valaki mást véd. Fo­
galmam sincs, melyikről van szó, de itt az alkalom,
hogy elmondja.
- Nem hazudtam magának.
- Ne baszakodjon velem - mondta Tabitha Hutter,
halk, szenvtelen hangján. - Ki az a Margaret Leigh?
Milyen kapcsolatban áll magával, és honnan tudja,
hogy a fiának nem esett baja?
- Lehallgatják Lou mobilját? - Még ki sem mond­
ta teljesen, máris ostobaságnak tűnt.
- Még szép. Amennyire mi tudjuk, Carmody nya­
kig benne van az ügyben. Amennyire mi tudjuk, maga
is. Azt mondta Margaret Leigh-nek, hogy igyekszik
hihetően beállítani a történetét, de nem vagyunk rá
vevök.jól gondolja. Tényleg nem vagyok vevő a mesé­
jére. Soha nem is voltam.

594
 Vic azon tűnődött, nem vethetné-e magát Tabitha
Hutterre: átlökné a komódon, elvenné tőle a Glockot.
De az okostojás ribanc biztos keni-vágja az FBI-os
kungfut, és különben is, mire menne az egésszel? Mi­
hez kezdene azután?
- Utolsó lehetőség, Vic.Jó lenne, ha megértené, kü­
lönben kénytelen leszek őrizetbe venni bűnrészesség
gyanújával.
- Mégis miben vettem volna részt? A saját magam
elleni támadásban?
- Nem tudjuk bizonyítani, ki verte össze. Ameny­
nyire mi tudjuk, leginkább a fia lehetett, miközben
próbált ellenállni.
Na. Kibújt a szög a zsákból. Vic érdekesnek találta,
hogy mennyire nem lepődött meg. De hát az igazi
meglepetés valószínűleg az volt, hogy csak most jutot­
tak el idáig.
- Nem szívesen hinném, hogy szerepet játszott a
saját fia eltűnésében. Viszont ismer valakit, aki infor­
mációval képes ellátni a gyermek hogylétét illetően.
Tényeket tartott vissza a hatóság elől. A történtekre
adott magyarázata olyan, mint a paranoid tévképzet
tankönyvi leírása. Ez a legutolsó lehetősége, hogy
rendbe tegye a dolgokat - már ha tudja. Gondolkod­
jon, mielőtt válaszol. Ugyanis amikor magával végez­
tem, kezelésbe veszem Carmodyt. Nyilvánvaló, hogy
ő is fontos bizonyítékokat titkol előlünk. Nincs az az
apa, aki a fia elrablásának másnapján tíz órát tölt egy
motorkerékpár szerelésével.Amikor pedig kellemet­
len kérdéseket teszek fel neki, beindítja a motort,
hogy ne hallja a hangomat. Mint amikor egy tinédzser

595
felhangosítja a zenét, hogy ne kelljen odafigyelnie az
anyjára, aki azt mondja, ideje volna rendet csinálni
a szobájában.
- Mit mondott ... Lou beindította a motort? - kér­
dezte Vic, - Beindult a Triumph?
Hutter hosszan, csüggedten kifújta a levegőt.A feje
lehorgadt, a válla előreroskadt.Az arcán végre valami
más is volt a szakember szenvtelen nyugalmán kívül.
Kimerültség volt rajta, és - talán - vereség.
- Rendben - mormolta. - Nézze, Vic. Sajnálom.
Tényleg. Reméltem, hogy sikerül...
- Kérdezhetek valamit?
Hutter ránézett.
- A kalapács.Ötven különböző kalapácsot nézetett
meg velem.Úgy láttam, meglepte a választásom;hogy
azt állítottam, Manx éppen azt használta ellenem,
amelyiket. Miért?
Egy villanásra mintha bizonytalanságot látott vol­
na Hutter szemében.
- Csontkalapácsnakhívják- mondta Hutter. - Bon­
coláskorhasználják.
- És nem tűnt el egy ilyen a coloradói hullaházból,
ahol Charlie Manx holttestét tárolták?
Hutter válasz helyett kidugta a nyelvét, és a felső
ajkához érintette, csillogónyálmázzalvonvabe - min­
den gesztusa közül, amit Vic eddig látott tőle, ez utalt
a leginkább idegességre.Önmagában beillett egyfajta
válasznak.
- Amit mondtam magának, az utolsó szóig igaz -
folytatta Vic. - Ha bármit kihagytam, csak azért volt,
mert tudtam, hogy képtelen volna mit kezdeni vele.

596
Elintézné azzal, hogy tévképzet, és senki nem is hi­
báztathatná érte.
- Most már mennünk kell, Vic. Meg kell bilincsel­
nem, viszont ha gondolja, a karjára teríthetünk egy
pulóvert, hogy eldughassa alatta a kezét. Nem kell,
hogy bárki lássa. Beülhet mellém a kocsimba előre.
Úgy senki nem gondol majd semmi különösre, ami­
kor felkerekedünk.
- És mi lesz Lou-val?
- Lou külön kocsiban jön mögöttünk.
- Nem hagyhatnák aludni inkább? Nincs túl jól, és
előtte huszonnégy órán át talpon volt.
- Sajnálom, de nem feladatom, hogy Lou jólléte
miatt aggódjak. A fiuk jólléte miatt annál inkább. Áll­
jon fel, legyen szíves. - Hutter félrehajtotta a zakóját
a derékszíján fityegő bilincsektől.
A komódtól jobbra felpattant az ajtó, és Lou a slic­
cét gombolgatva kibotorkált a fürdőszobából. Vérere­
sek voltak a szemei a kialvatlanságtól.
- Ébren vagyok. Mi az ábra? Miről van szó, Vic?
- Járőr! - kiáltotta Hutter, ahogy Lou előrelépett.
Lou hatalmas teste elfoglalta a helyiség harmadát,
amikor pedig belépett középre, elválasztotta egymástól
Vicet és Huttert. Vic talpon termett, és a férfit meg­
kerülve a nyitva maradt fürdőszobaajtó felé indult.
- Mennem kell - szólalt meg.
- Hát akkor menj - mondta Lou, és lecövekelt Vic
és Tabitha Hutter között.
- Járőr! - kiáltotta Hutter megint.
Víc átvágott a fürdőszobán, és besietett a hálószo­
bájába. Az ajtón nem volt zár, úgyhogy belekapaszko-
dott az üveges szekrénybe, és nagy csikorgással a für­
dőszobaajtóhoz rángatta. A folyosói ajtón ráfordította
a zárat. Ezután két lépéssel a hátsó udvarra néző ab­
laknál termett.
Félrehúzta a függönyt, kinyitotta az ablakzárat.
A folyosón férfiak kiabáltak.
Vic hallotta, hogy Lou méltatlankodva felemeli a
hangját.
- Haver, mi a pálya? Higgadjunk már le kicsit,
a fenébe is!
-.Járőr! - kiáltotta Hutter harmadszor, de most
hozzátette: - Tegye el az oldalfegyverét!
Vic feltolta az ablakot, a szúnyoghálónak támasz­
totta a talpát, és megtaszította. A háló kiszakadt a ke­
retből, és az udvarra pottyant. Vic a lábát lelógatva
kiült az ablakpárkányra,aztán másfél méter magasból
a gyepre huppanva követte.
Az előző napi rövidnadrág volt rajta, plusz Bruce
Springsteen Tbe Rising koncertkörútjának az emlék­
pólója, se sisak,se dzseki.Abban sem volt biztos, hogy
a motor slusszkulcsaa gyújtásban van, s nem pedig az
ágyon hever Lou aprópénzével.
Hallotta, hogy fent a hálószobában valaki neki­
zuhan egy ajtónak.
- Csigavér!- kiáltotta Lou. - Haver, ne már!
Sima ezüstlapvolt a tó. Mintha olvadt krómon tük­
röződött volna vissza az égbolt. A levegőt lomha, vi­
zenyős súly duzzasztotta.
Vic magában volt a hátsó udvaron. A parttól száz
méterre alumíniumcsónak lebegett a tavon, a két rö­
vidnadrágos, szalmakalapos, napbarnított horgász

598
 egyike integetésre emelte a kezét, mintha a világ leg­
természetesebb dolgának találná, hogy egy nő a hátsó
ablakon át hagyja el a házat.
Vic belépett az oldalajtón a kocsiszínbe.
A Triumph a kitámasztóján állt. A kulcs a gyújtás­
ban.
A kocsiszín tolóajtaja nyitva volt, és Vic végiglátott
a behajtón, egészen odáig, ahol a tudósítók gyülekez­
tek, hogy rögzítsék a nyilatkozatot, amelyre most már
sosem fog sor kerülni. A behajtó végéhez kameraállvá­
nyok kisebb ligetét telepítették; a kamerák az udvar
sarkában felállított mikrofonokra szegeződtek. A be­
hajtótól vaskos kábelkötegek kígyóztak a bal felől par­
koló közvetítőkocsikhoz. Balra kanyarodni, és a közve­
títőkocsik között átfurakodni igencsak bajos lett volna,
jobbra viszont, északnak, szabad maradt az út.
A kocsiszínben Vic semmit nem hallott a házban
zajló csetepatéból. A helyiséget egy nyárközepi káni­
kula ájult csendje lengte be. A sziesztázás, a nyugalom,
a veranda alatt szunyókáló kutyák napszaka volt ez.
Még a legyeknek is túl meleg.
Vic átvetette a lábát a motor ülésén, elfordította
a slusszkulcsot. A fényszóró életre kelt, ez jó jel.
A motor még nemfrankó, jutott eszébe. Nem fog be­
indulni.Tudta, hogy így lesz. És amikor Tabitha Hut­
ter bejön a kocsiszínbe, kétségbeesetten fel-le ugrál
majd az indítókaron, mint aki a micsodáját az üléshez
verdesve maszturbál. Hutter eddig is őrültnek tartot­
ta, ez a bájos jelenet végképp megerősíti a gyanúját.
Felegyenesedett, aztán teljes testsúlyával az indító­
karra nehezedett, és a Triumph felmennydörgött; fale-

599
velek és törmelék libbent a padlón, még az ablaküveg
is megcsörrent.
Vic egyesbe kapcsolt, és a kuplungot kiengedve elő­
csusszant a motorral a kocsiszínből.
Ahogy kigördült a délutánba, jobbra pillantott, vil­
lámgyorsan végigtekintve a hátsó udvaron. Tabitha
Hutter a kocsiszínhez félúton állt, kipirult arcára gön­
dör hajtincs tapadt. A házban nem vette elő a piszto­
lyát, és nem rántotta elő most sem. Még csak fel. sem
kiáltott, mindössze állt, és nézte, ahogy Vic elmegy.
Vic biccentett neki, mintha kimondatlan egyezség
volna közöttük, és elégedetten nyugtázná, hogy Hut­
ter teljesíti a saját részét. A következő pillanatban ma­
ga mögött hagyta a nyomozónőt.
Az udvar széle és a kameraállványok közötti félmé­
teres rés felé vette az irányt. Ahogy azonban közelebb
ért, egy férfi lépett a résbe, és ráirányozta a kameráját.
A férfi derékmagasságban tartotta a készüléket, és a
kihajtható kijelzőre szegezte a tekintetét, pedig a kis
képernyő tanúsága szerint igencsak veszélyben volt az
élete: százhúsz kiló acél robogott feléje a dombolda­
lon, egy őrült nő irányításával. Lehetett látni, hogy az
operatőr nem fog félreállni - időben már nem.
Vic a fékre tette a lábát. Sóhajtásszerű hang hallat­
szott, de más nem történt.
A motor még nem frankó.
Valami a bal combja belső feléhez csapódott, és
amikor lepillantott, egy fekete műanyag csövet látott
szabadon lengedezni. A hátsó fékcső nem volt csatla­
koztatva.

600
 Csak úgy férhetett el a kamerás sutyerák mellett, ha
letér a behajtóról. Gázt adott a Triumphnak, kettesbe
gyötörte a váltót, és gyorsított.
Láthatatlan, forró levegőkéz nyomódott a mellka­
sára. Mintha egy kemencébe hajtott volna be.
Az első kerék átugratott a füre. A motor többi része
követte. Úgy tűnt, az operatőr végre meghallotta a
Triumphot, a motor velőig hatoló acsargását, és még
éppen jókor kapta fel a fejét, hogy lássa, ahogy Vic
elsüvít mellette, olyan közel, hogy akár le is keverhe­
tett volna neki egyet. A férfi akkora lendülettel egye­
nesedett fel, hogy egyensúlyát veszítve hátratántoro­
dott.
Ahogy Vic elsüvített mellette, megperdült a menet­
széltől, mint egy söröskupak, és kizuhant az útra, esté­
ben gyámoltalan mozdulattal ellódítva magától a ka­
meráját. A készülék költséges reccsenéssel az aszfaltra
csapódott.
Ahogy Vic a füről átért az úttestre, a hátsó kerék
letépte a gyep felső rétegét, pontosan úgy, ahogy har­
madikos korában rajzórán a rászáradt ragasztót tép­
kedte a tenyeréről. A Triumph oldalra lódult, és úgy
érezte, mindjárt eldől, és összezúzza a lábát.
De a jobb keze emlékezett rá, hogy mi a teendő, és
még több gázt adott, és a motor mennydörögve kilőtt
a kanyarból, mint a víz alá kényszerített parafa dugó,
ha elengedik. A gumiabroncs rátalált az útra, és a Tri­
umph szélsebesen távolodott a kameráktól, a mikro­
fonoktól, Tabitha Huttertől, Lou-tól, a nyaralótól és
az épelméjűségtől.
 Elaltat Lak

Wayne nem tudott aludni, és semmi nem állt rendel­

kezésére, hogy elterelje a gondolatait. Hányni akart,
de üres volt a gyomra. Ki akart szállni az autóból, de
nem látta, hogyan tehetné meg.
Eszébe jutott, hogy kihúzza az egyik diófa fiókot,
és az ablakhoz csapkodja, hátha betörik. De hiába
rángatta a fiókokat, természetesen nem nyíltak ki. Er­
re ökölbe szorította a kezét, és teljes erőből belevágott
az autó ablakába.Perzselő fájdalom nyilallt a kézbüty­
keibe és a csuklójába.
A fájdalom nem rettentette el; sőt, ha lehet, csak
még elszántabbá és vakmerőbbé tette. Hátrahúzta a
fejét, és az üvegbe fejelt. Mintha tízcentis vasúti talp­
faszeget vertek volna tövig a homlokába Charlie
Manx ezüstkalapácsának egyetlen ütésével. Hátra­
rándultában Wayne-t fekete verem nyelte el. Szörnyű
érzés volt görcsbe ugró gyomorral alábukni a sötétség­
be: mint lezuhanni egy hosszú lépcsőn, olyan.
A következőpillanatban visszanyertea látását. Leg­
alábbis úgy gondolta, hogy a következő pillanatban

602
történt - de az is lehet, hogy egy órával később. Vagy
esetleg három óra múlva. Akármeddig tartott is, a lá­
tása és a gondolatai kitisztultával azt vette észre, hogy
a lelki nyugalma is helyreállt. A feje visszhangzó üres­
séggel volt tele, mintha valaki néhány perccel koráb­
ban hatalmas csinn-bumm akkordot játszott volna
egy zongorán, és az utolsó visszhangok még csak most
halnának el.
Kába - még csak nem is teljesen kellemetlen - te­
hetetlenség fogta el. Nem érzett vágyat, hogy mozdul­
jon, hogy kiabáljon, hogy tervezgessen, hogy sírjon,
vagy azon aggodalmaskodjon, mi jön ezután. Amikor
gyengéden megtapogatta nyelvével az egyik alsó met­
szőfogát, úgy találta, hogy mozog, és vér ízét érezte
a szájában. Úgy bevágta volna a fejét, hogy a fog ki­
mozdult a helyéről?, tűnődött. A szájpadlása bizser­
gett, ahogy a nyelvével hozzáért; horzsoltnak, rücskös­
nek érezte. Nem aggasztotta különösebben, mindősz­
sze észrevételezte.
Amikor végül mégis megmozdult, csak azért tet­
te, hogy a karját kinyújtva felcsippentse a padlóról a
holdfiguráját. Olyan sima volt, mint egy cápafog, az
alakja pedig a különleges csavarkulcsra emlékeztette
Wayne-t, amivel az anyja a motort szerelte. Ez is egy­
fajta kulcs, gondolta. A holdfigurája kulcs volt Kará­
csonyországkapujához, és a felismerésakarata ellené­
re érzéki gyönyörrel töltötte el. Márpedig az érzéki
gyönyör ellen nincs apelláta. Mint például amit egy
csinos lány okoz, ahogy a haját felragyogtatja a nap­
fény,vagy a pattogó tűznél elfogyasztott palacsinta és

6D3
forró csoki. Az érzéki gyönyör ugyanolyan alapvető
erőhatás a létezésben, mint a gravitáció.
Hatalmas, bronzvörös pillangó mászkált kívülről
az ablaküvegen, prémes teste olyan vastag volt, mint
Wayne ujja. Megnyugtató volt figyelni, ahogy a szár­
nyát billegtetve bóklászik. Ha az ablak - akárcsak rés­
nyire - nyitva volna, gondolta Wayne, a pillangó beme­
hetne hozzá a hátsó ülésre, és a kis kedvence lehetne.
A hüvelykujját ide-oda húzkodva, egyszerű, ösztö­
nös, alapvetően a maszturbációt idéző mozdulatokkal
simogatta szerencsehozó holdfiguráját. Az anyjának
ott a motorja, Mr. Manxnak pedig a Wraith, neki,
Wayne-nek viszont saját külön holdja van.
Almodozni kezdett, hogy mi mindent csinálhatna
új, szelídített pillangójával. Kedvére volt az ötlet, hogy
megtaníthatná az ujjára röppenni - mint valami ido­
mított sólyom, olyan lehetne. Lelki szemei előtt már
látta is, ahogy a pillangó megpihen a mutatóujja he­
gyén, lassú, békés szárnymozdulatokat téve. Jó öreg
pillangó. Napocskának nevezné el.
A távolban kutya ugatott egy tétlen nyári nap alá­
festő zenéjeként. Wayne kivette az ínyéből a megla­
zult fogat, és rövidnadrágja zsebébe tette. A pólójába
törölte a vért. Amikor folytatta holdfigurájának simo­
gatását, az ujjai azon is szétkenték a vért.
Vajon mit esznek a pillangók?, tűnődött. Le merte
volna fogadni, hogy virágport. Aztán azon tűnődött,
mi másra idomíthatná még be: megtaníthatná lángoló
karikákon átrepülni, vagy miniatűr kötéltáncost csi­
nálhatna belőle. Látta magát utcai mutatványosként,
keménykalapban, vicces, fekete kellékbajusszal: Bruce

601
Carmody Kapitány És Különleges Pillangócirkusza!
Képzeletben tábornoki érdeméremként, a kabáthajtó­
káján viselte a holdfigurát.
Azon tűnődött, megtaníthatná-e a pillangót, hogy
nyaktörő bukfenceket csináljon a levegőben, mint va­
lami műrepülő pilóta a légi bemutatón. Eszébe jutott,
hogy letéphetné az egyik szárnyát - akkor biztos hány­
ná a bukfenceket. Elképzelte, ahogy a szárny leszakad
- először enyhe ellenállást érezni, azután a kellemes
kis pattanó hang-, mint amikor a ragacsosjegyzetlap
leválik a tömbről.
Az ablak tekerőgombja halk nyikorgásba kezdett,
és az üveg magától leereszkedett kétujjnyit. Wayne
nem kelt fel. A pillangó az üveg tetejéhez ért, a szár­
nyát meglibbentve, siklórepüléssellandolt Wayne tér­
dén.
- Hé, Napocska- mormolta Wayne. Kinyújtotta az
ujját, hogy megsimogassa,és a pillangó el akart repül­
ni, ami nem volt mókás egyáltalán. Wayne felült, és
elkapta a kezével.
Kis ideig próbálta mutatványokra tanítgatni, de a
pillangó hamar kifáradt. Akkor Wayne letette a pad­
lóra, és megint kinyújtózott a kanapéülésen. Maga is
elfáradt kissé. Elfáradt, de jól érezte magát. Sikerült
néhány jó bukfencet kicsikarnia, mielőtt a pillangó
abbahagyta a mozgást.
Lehunyta a szemét.A nyelvenyugtalanul tapogatta
bizsergő szájpadlását.Az ínye még mindig szivárgott,
de ez nem zavarta. Jó ízű volt a vére. A hüvelykujja
még szunyókálásközben is rendületlenül simogatta a
kis holdfigurát, a félhold üvegsima ívét.

605
 Legközelebb már csak a robajra nyitotta ki a sze­
mét, amikor a garázsajtó felcsukódott a mennyezetbe.
A kellemes egykedvűség megülte az izmait, erőfeszí­
tésébe került, hogy felüljön.
Az autó oldalához közeledve Manx lassított, leha­
jolt, és a fejét kérdő kutyamozdulattal félrebillentve az
ablakon keresztül Wayne-re szegezte a tekintetét.
- A pillangóval mi történt? - kérdezte.
Wayne a padlóra nézett. A pillangó kis kupacban
hevert, mindkét szárnya és az összes lába leszaggatva.
Wayne értetlenül grimaszolt. Amikor játszani kezd­
tek, még semmi baja nem volt.
Manx csettintett a nyelvével. - Nos, már így is ele­
get késlekedtünk. Legjobb lesz indulnunk. Nem kell
csiri-csuriznod?
Wayne a fejét rázta. Ahogy megint a pillangóra né­
zett, kínos, sőt szégyenteljes érzés borzongatta meg.
Legalább egy szárny letépéséről mindenképpen volt
emlékképe, de akkor ez izgalmasnak tűnt. Mint lefej­
teni a ragasztószalagot egy tökéletesen becsomagolt
karácsonyi ajándék dobozáról.
Megölted Napocskát, gondolta.Öntudatlanul megszo­
rította a holdfigurát a markában. Megcsonkítottad.
Nem akart emlékezni arra, ahogy kiszaggatta a lá­
bakat. Ahogy egyesévellecsippentette a vadul kapá­
lózó pillangó lábait. A tenyerébe gyűjtötte Napocska
maradványait a padlóról. Az ajtókba kis diófa fedelű
hamutartók voltak beépítve,Wayne felnyitotta az egyi­
ket, betömködte a pillangót, aztán hagyta, hogy le­
csapódjon a fedele.Tessék.Így mindjárt jobb.

606
 A kulcs magától elfordult a gyújtásban, az autó egy
rándulással életre kelt. Rázendített a rádió: Elvis Pres­
ley fogadkozott, hogy karácsonyra hazaér. Manx be­
csusszant a volán mögé.
- Átaludtad az egész napot - szólalt meg. - És
amennyi izgalomban tegnap részed volt, nem is cso­
dálom! Attól tartok, hogy az ebédről már lekéstél. Fel
akartalak ébreszteni, de úgy gondoltam, az alvásra na­
gyobb szükséged van.
- Nem vagyok éhes - mondta Wayne. A szétszag­
gatott pillangó látványa elémelyítette, és az étel gondo­
. latától - lelki szemei előtt, miért, miért nem, zsírt iz­
zadó kolbászok jelentek meg- hányinger fogta el.
- Nos. Estére már Indianában leszünk. Remélem,
addigra visszatér az étvágyad! Ismertem egy éttermet
a 80-as államközi autópályánál, ahol fahéjjal és por­
cukorral megszórt édesburgonya rósejbnit adnak, ko­
sárkában. Na, az ám a párját ritkító csemege! Annyira
eteti magát, hogy befalod mindet, és a végén már a
papírt nyalogatod. - Manx sóhajtott. - Bizony, édes­
szájú vagyok. A mindenségit, kész csoda, hogy nem
rothadt ki az összes fogam. - Azzal hátrafordult, és
Wayne-re vigyorgott a válla fölött, közszemlére téve
barna foltos, összevissza álló fogakkal teli száját. Wayne
látott öregecske kutyákat tisztább, egészségesebbnek
tűnő fogakkal.
Manx ült a kormánykerék mögött a kezében egy kö­
teg papírlappal, és találomra bele-belelapozott. A nagy,
sárga iratkapoccsal összefogott papírlapok gyűröttnek
tűntek, mintha nem Manx volna az első, akinek a kezé-

607
ben megfordultak. Mindössze félperces olvasgatás után
Manx előrehajolt, és a kesztyűtartóba zárta a paksamé­
tát.
- Bing szorgoskodott a számítógépén - magyaráz­
ta. - Emlékszem, volt idő, amikor könnyen lenyisz­
szantották az orrodat, ha túlságosan beleártottad ma­
gad egy másik ember dolgába. Manapság néhány
gombnyomással bárkiről bármi kideríthető. Nincs
magánélet, nincs tapintat, és mindenki olyasmiket fir­
tat, amikhez semmi köze. A világhálón valószínűleg
még azt is kideríthetnéd, hogy milyen színű alsó­
gatyát vettem fel reggel. Időnként viszont kifejezetten
kapóra jön a technológia, amit ez a szégyentelen új
kor kínál! El sem hinnéd, mi mindent előásott Bing
erről a Margaret Leigh-ről. Sajnálattal kell közölnöm,
hogy anyád barátnője egy kábítószeres és egy erkölcsi
toprongy. Nem mondhatnám, hogy meg vagyok rö­
könyödve. A tetoválásai és a nőhöz méltatlan beszéd­
modora alapján pontosan így képzeltem el anyád ba­
ráti körét. Ha gondolod, nyugodtan elolvashatsz min­
dent Ms. Leigh-ről. Nem szeretném, ha unatkoznál
utazás közben.
A fiók kicsusszant a vezetőülés alól. Benne voltak
a 'Maggie Leigh-ről szóló papírok. Wayne most már
sokadszor látta ezt a trükköt, és megszokott dolog
kellett volna legyen a számára, de nem volt az .
.Előrehajolt, és kihúzta a papírköteget - a fiók pedig
csattanva becsukódott, olyan gyorsan és olyan hango­
san vágódva be, hogy Wayne felkiáltott, és az egész
kusza paksamétát a padlóra ejtette. Charlie Manx pe­
dig felnevetett, annak a vidéki tahónak a harsány nyi-

608
hogásával, aki éppen most hallott egy zsidós-nigge­
res-feministás viccet.
- Remélem, megvan minden ujjad. Manapság az
autók egész sor extrával rendelhetők, amikre a kutyá­
nak sincs szüksége. Műholdas adások vételére alkal­
mas rádiókészülék, fűtött ülés, plusz GPS azoknak,
akik nem érnek rá figyelni, hogy hová mennek - álta­
lában sehová, de annál gyorsabban! Ez a Rolis viszont
olyan tartozékkal rendelkezik, amit sok modern jár­
műben hiába keresnél: humorérzéke van! Jobb lesz ré­
sen lenned, anúg a Wraithben utazol, Wayne! Az öreg
höl!D'majdnem a körmödre koppintott!
Es az mekkora móka lett volna. Wayne arra gon­
dolt, ha csak egy kicsit is lassabb, a fiók jó eséllyelel­
törte volna az ujjait. A padlón hagyta a papírokat.
Manx az elválasztópanelre tette a karját, és a tekin­
tetét a hátsó ablakra függesztvekitolatott a garázsból.
A heg keresztben a homlokán eleven volt és rózsa­
színű, és két hónaposnak tűnt. Már nem volt a fülén
a kötés. A fülnek továbbra is hűlt helyevolt, de a mar­
cangolt maradványok begyógyultak, és az így vissza­
maradt csipkés csonk kissé elviselhetőbb volt a szem
számára.
A NOS4A2 a behajtó felénéljárt, amikor Manx meg­
állította. Bing Partridge, a Gázálarcos Ember, igyeke­
zett feléjük az udvaron, a kezében egy vászonborítású
bőrönddel.Pecsétfoltos,szutykosFDNYbaseballsapkát
vett fel pecsétfoltos,szutykos FDNY pólójához és gro­
teszkül kislányos,rózsaszínű napszemüvegéhez.
- Ajjaj - mormolta Manx. - Lehet, hogy jobb lett
volna a napnak ezt a részét is átaludnod. Attól tartok,

609
hogy a következő néhány perc esetleg nem nyeri el a
tetszésedet, Wayne úrfi. Egy gyermek számára sosem
kellemes, ha felnőttek veszekednek.
Bing szapora léptekkel az autó csomagtartójához
ment, lehajolt, és megpróbálta kinyitni. Csakhogy a
csomagtartó csukva maradt. Bing fintorogva erőlkö­
dött. Manx az ülésén kifacsarodva figyelte a hátsó ab­
lakon keresztül. Ahhoz képest, hogy az előbb még azt
ecsetelgette, milyen kellemetlen helyzet vár rájuk, kis
mosoly játszadozott a szája sarka körül.
- Mr. Mahx! Nem tudom kinyitni a csomagtartót!
Manx nem válaszolt.
Bing az utasoldali ajtóhoz bicegett, kímélni próbál­
va Hooper által megmarcangolt lábszárát. Menet köz­
ben minden lépésnél a térdéhez ütődött a bőrönd.
Ahogy az ajtókilincsre tette a kezét, a zár önhatal-
múlag a helyére koppant.
Bing fintorogva rángatta a kilincset. - Mr. Manx?
- Nem segíthetek, Bing. Az autó nem kér belőled.
A Wraith folytatta a tolatást.
Bing nem volt hajlandó elengedni a kilincset, úgy­
hogy az autó magával vonszolta. Megint rángatni
kezdte a kilincset. Reszketegen fel-le járt az álla.
- Mr. Manx! Ne menjen el! Mr. Manx, várjon meg!
Azt ígérte, hogy én is mehetek!
- Az még azelőtt volt, hogy futni hagytad a nőt,
Bing. Cserbenhagytál bennünket. Én még esetleg meg
is bocsáthatnék neked. Tudod, hogy mindig a fiam­
ként gondoltam rád. Viszont ebbe nincs beleszólásom.
Futni hagytad a nőt, és a Wraith most kiteszi a szűrő­
det. Tudod, a Wraith olyan, mint egy nő! Egy nővel

610
hiába érvelsz! Nem olyanok, mint mi, férfiak. Nem a
logika vezérli a tetteiket. Érzem, hogy a Wraith ször­
nyen dühös rád, amiért olyan felelőtlen voltál a piszto­
lyoddal.
- Nem! Mr. Manx! Adjon még egy esélyt. Kérem!
Még egy esélyt akarok!
Bing megbotlott, és a bőrönd megint a lábához
ütődött, és felpattant, trikókat és alsóneműt és zokni­
kat szórva szét a behajtón.
- Bing - mondta Manx. - Bing, Bing. Hordd el
magad, pajtásom.Játsszunk együtt majd máskor.
- Ügyesebb is tudok lenni! Bármit megteszek, amit
csak akar! Kérem, ó, kérem, Mr. Manx! Még egy esélyt
akarok! - Már visított.
- Nem erre vágyunk-e mindannyian? De az egyet­
len, aki még egy esélyhez jutott, Victoria McQyeen.
És ez nagyon nem jó így, Bing.
A tolató Rolls-Royce kikanyarodott az útra, elrán­
totta Binget, aki az aszfaltra zuhant. A Wraith méte­
reken keresztül vonszolta a kilincset rángató, óbégató
Gázálarcos Embert.
- Bármit! Bármit! Mr. Manx! Magáért bármit! Ma­
gáért! Akár! Az életemet!
- Szegény gyermekem. Szegény,édes gyermekem.
Ne szomoríts el. Szörnyenérzem magam miattad! En­
gedd el az ajtót, kérlek!Így is épp elég nehéz!
És Bing elengedte, bár Wayne meg nem mondta
volna, hogy engedelmeskedett, vagy csak szimplán el­
fogyott az ereje.A hasára·huppant az úton, zokogva.
A Wraith gyorsítani kezdett, el Bing házától, el a
romos, kiégett templomtól a dombtetőn. Bing felkec-

611
mergett, és vagy tíz méteren át utánuk ügetett, de gyor­
san lemaradt. Végül megállt az úttest közepén, és jó
nagyokat húzott be magának, a fülét püfölve az öklével.
A rózsaszínű napszemüveg féloldalasan lógott a fülé­
ről, az egyik lencse összetört. Széles, csúnya arca a vö­
rös visszataszító árnyalatában ragyogott.
- Bármit megtennék! - visította. - Bármit! Csak!
Acijon! Még! Egy! Esélyt!
A Wraith megállt egy stoptáblánál, aztán bekanya-
rodott a sarkon, és Bing eltűnt.
Wayne előrefordult az ülésen.
Manx ránézett a visszapillantó tükörben.
- Sajnálom, hogy végig kellett nézned mindezt,
Wayne. Szörnyű ennyire zaklatott állapotban látni va­
lakit, hát még ha egy ilyen jólelkű fickóról van szó,
mint Bing. Egyszerűen szörnyű. De kicsit vicces is,
nem gondolod? Láttad, hogyan kapaszkodott az ajtó­
ba? Azt hittem, egészen Coloradóig magunkkal von­
szoljuk!- Manx derűsen felnevetett.
Wayne elgondolkodva az ajkához érintette az uj­
ját, és összeszoruló gyomorral vette észre, hogy mo­
solyog.
 Route 3, New Hampshire

Az országutat az örökzöldek, a víz és az erdők tiszta

illata lengte be.
Vic szirénázásraszámított, de amikor a bal oldalitü­
körbe nézett, csak nyolcszázméter üres aszfaltot látott
maga mögött, és nem volt más hang, csak a Triumph
kordában tartott mennydörgése.
Utasszállító repülőgép nyugatnak tartó fényszi­
lánkja siklott át az égbolton a feje fölött hétezer méter
magasban.
A következő elágazásnál, a tóparti utat elhagyva
maga is nyugat felé vette az irányt, és befurakodott
a Winnipesaukee fölé halmozott zöld hegyek közé.
Fogalma sem volt,hogyan tovább,fogalma sem volt,
hogyan hívhatná elő a hidat, és nem gondolta, hogy túl
sok ideje van a töprengésre. Előző nap már eltalált a
hídhoz, de ez mintha fantasztikusan régen lett volna,
majdnem olyan régen, mint a gyerekkora.
Most mintha minden túlságosan napfényes és túl­
ságosan ragyogó lett volna ahhoz, hogy a lehetetlen
megtörténjen. Ez a nagy kristálytisztaság egy ismert

613
törvények szerint működő, logikus világot feltétele­
zett. Vicet minden kanyar után csak még több ország­
út várta, a napsütésben frissnek és tömörnek tűnő asz­
falt újabb csíkja.
A hajtűkanyarokat követve feljebb és feljebb kapasz­
kodott a hegyek között, egyre jobban eltávolodva a tó­
tól. A keze sikamlós volt a kormányon, a lábfeje sajgott
a sok sebességváltástól. Egyre gyorsabban és gyorsab­
ban motorozott, mintha csakis sebességgel hasíthatná
ki azt a lyukat a valóságon.
Átrobogott egy városkán, amely alig volt több egy
négyes útkereszteződésnél és a sárgán villogó közle­
kedési lámpáknál. Úgy tervezte, addig hajtja a motort,
míg ki nem fogy belőle az üzemanyag, akkor az ol­
dalára döntve otthagyja a porban, és futásnak ered, és
fut, végig az út közepén, amíg a rohadt Rövidebb Út
híd meg nem jelenik neki, vagy a lába fel nem mondja
a szolgálatot.
Annyi, hogy nem fog megjelenni, mert nincs híd.
Az Ebút kizárólag az agyában létezett. Ez a tény kilo­
méterről kilométerre világosabbávált előtte.
A híd, ahogy a pszichiátere mindig is állította, vész­
kijárat volt - ezen slisszoltát, amikor a valósággalnem
tudott mit kezdeni-, egy lelki traumákkal terhelt, sú­
lyosan depressziós nő megnyugtató, erőt kölcsönző
fantazmagóriája.
Egyre gyorsabban ment, majdnem százzal vette be
a kanyarokat.
Annyira gyorsan ment, hogy még az is belefért,
hogy úgy tegyen, mintha a menetszél miatt patakzana
a szeméből a könny.

Bll
 A Triumph egy hegyoldal homorulatát követve
megint kaptatni kezdett. A hegygerinc közelében, egy
kanyarban, rendőrségi járőrautó száguldott el mellette
az ellenkező irányból. A záróvonal közelében haladó
Vic érezte, ahogy az autó menetszele lecsap rá, amit
a megingás rövid, veszélyes pillanata követett. Hirte­
len karnyújtásra volt csak a sofőrtől, aki leeresztett ab­
lakkal, a könyökét kidugva vezetett - egy tokás állú
pasas, a szája sarkában fogpiszkálóval. Annyira közel
voltak egymáshoz, hogy Vic kikaphatta volna az ajkai
közül a fogpiszkálót.
A következő pillanatban a járőr eltűnt, Vic pedig
átért a hegyen. A rendőr valószínűleg a sárgán villogó
lámpájú négyes kereszteződés felé igyekezett, mert ott
gondolta útját állni a szökevénynek. Most a kanyargós
utat követve le kellett mennie egészen a városig, csak
ott tudott megfordulni, hogy a nyomába eredjen. Vic­
nek akár egy teljes perc előnye is lehetett.
Egy meredek, éles kanyarból kilódulva eléje tárult
a sötétkék és hideg Paugus-öböl lent a mélyben, és
eltűnődött, vajon hol lesz bezárva legközelebb, amikor
újra látja a vizet. Felnőtt életének jó részét intézetek­
ben töltötte, intézeti ételeket evett, intézeti szabályok
szerint élt. Villanyoltás este fél kilenckor. Gyógyszer­
osztás papírpohárban. A víz íze, mint a rozsdáé, régi­
vascső-íz. Acél vécéülőkék, és kéklő vizet csak akkor
látsz, ha lehúzod magad után.
Az út emelkedett, aztán kis horpadásba huppant, és
Vic kétszintes gerendaépületet vett észre bal felől, a be­
járat fölött a fehér műanyag táblán: VrnEOKÖLCSÖNZŐ.
Errefelé még mindig lehetett videókat kivenni - nem

615
csak DVD-ket: videokazettákat is. Vic már majdnem
elhajtott a hely mellett, de aztán úgy döntött, bekanya­
rodik az aszfaltozatlan parkolóba, és elrejtőzik. A par­
koló az épület mögött is folytatódott, ahol jó sötét volt
a fenyők alatt.
Vic ráállt a hátsó fékre, és már kanyarodott is, ami­
kor eszébe jutott, hogy nincs hátsó fék. Berántotta az
első féket. És - most először - felmerült benne, hogy
esetleg az se működik.
Működött. Olyannyira, hogy kis híján átbucskázott
a kormányon. A hátsó kerék az aszfalton fekete gu­
micsíkot hagyva, éles csikorgással kifarolt. A Triumph
oldalazó siklással vágódott az aszfaltozatlan parko­
lóba. A földbe maró kerekek alól barna füstfelhő
szállt fel.
Vic eldöcögött a motorral a videokölcsönző mel­
lett, és a parkoló végében állapodott meg.
A fenyőfák alatt éjszakai sötétség fogadta. Az épület
mögött lecsüngő láncsorompó akadályozta a behajtást
egy gyalogútra. A gyomok és páfrányok közé vájt po­
ros árok a BMX-esek gyakorlóhelye lehetett vagy egy
használaton kívüli túraösvény. Vic nem figyelt fel rá az
országútról; senki nem vette volna észre, annyira mé­
lyen be volt suvasztva az árnyak közé.
A járőrautót csak akkor hallotta meg, amikor már
nagyon közel volt - túlságosan megtelt a füle a saját
zihálásának és túlhajszolt szívének lármájával. A jár­
őrautó elsüvített, alváza nagyokat reccsent a felfagyott
aszfalt puklijain.
Vic villanásszerű mozgást vett észre a látótere pere­
mén. Felpillantott a kölcsönző Powerba/!-poszterek-

616
kel teleragasztott emeleti ablakára. Orrkarikás kövér ·
lány bámult rá az üveg mögül, a szeme hatalmasra tác
gult a riadalomtól. Telefont tartott a füléhez, és moz­
gott a szája.
Vic a gyalogútra nézett a láncsorompó túloldalán.
A keskeny, tűlevelekkel teli vájat meredek lejtőben
folytatódott. Vajon mi lehet odalent, töprengett Vic.
Leginkább a I l-es út. Ha az ösvény mégsem a főút­
hoz vezetne, legalább követhetné, amíg el nem fogy az
út, aztán leparkol a motorral a fenyvesben. A fák kö­
zött békesség volna, a legjobb hely arra, hogy leüljön
és megvárja a rendőröket.
Üresbe kapcsolt, és a lábával löködve magát, meg­
kerülte a láncot. Aztán kiállt a nyeregből, és a többit
a gravitációra bízta.
Fílcpuha sötétségben gurult lefelé, édes, prémillatú
sötétségben, karácsonyillatúban ... Ettől a gondolattól
megborzongott. Haverhill jutott az eszébe, a város
környéki erdő, és a meredek lejtő a gyerekkori ház mö­
gött. A gumiabroncsok gyökereken és köveken döc­
centek át, a Triumph bukdácsolva haladt a nehéz tere­
pen. Victől nagy odafigyelést követelt, hogy a motort
a keskeny vájatban tartsa. A nyeregből kiállva figyelte
az első kereket. Abba kellett hagynia a gondolkodást,
ki kellett ürülnie, nem volt felesleges hely az agyában
se a rendőrök, se Lou, se Manx, de még Wayne számá­
ra sem. Most semmin nem agyalhatott - teljes figyel­
mével az egyensúlyozásra kellett összpontosítania.
Egyébként is bajos lett volna felfokozott idegálla­
potát megőrizni a fenyőillatú félhomályban, körben
az ágak közötti rézsútos fénypászmákkal, a feje fölött

617
az égen pedig egy fehér felhőatlasz rajzolatával. A de­
rekán mereven feszültek az izmok, de ez édes fájda­
lom volt, a teste és a motor együttes munkájáról tudó­
sított.
A fenyők csúcsai közt szél iramodott át a megáradt
folyók lágy morajlásával.
Vic azt kívánta, bárcsak magával hozhatta volna
Wayne-t a motoron. Ha megmutathatná neki ezt,
ezeket az erdőket, a rozsdás fenyőtű szőnyegeikkel,
a pompás júliusi fény első eresztésével megvilágított
égbolt alatt, úgy gondolta, az életreszóló emlék volna
mindkettejüknek. Az volna csak valami: úgy suhanni
az illatos árnyak között, hogy Wayne hátulról szoro­
san átöleli, követni a földutat, míg egy békés helyre
nem bukkannak, ahol letáborozhatnak; megosztozni
az otthon készített ebéden és pár üveg üdítőn, együtt
elszunnyadni a motor mellett, az álmoknak ebben az
ősi házában, a mohás földpadlójával, és magas ágmeny­
nyezetével. Amikor behunyta a szemét, szinte érezte is
Wayne karját a dereka körül.
De csak egy pillanatra merte behunyni a szemét.
Aztán kifújta a levegőt, és mire felnézett, a motor leért
a lejtő aljába, és már meg is tett tíz métert a vízszintes
terepen a fedett híd felé.
 Rövidebb Út

Vic a hátsó fékre toppantott, következményeknélküli,

önkéntelen mozdulattal. A motorkerékpár gurult to­
vább,és Vic már majdnem a Rövidebb Út híd bejára­
tához ért, mire eszébe jutott az első fék, és finoman
megállt.
Nevetséges volt: egy száz méter hosszú, fedett híd
közvetlenül a talajon, az erdő kellős közepén, amint
áthidalja a nagy semmit. A borostyángubancos bejá­
raton túl ijesztő sötétség.
- Oké - mondta Vic.- Rendben. Tökre freudi vagy
meg minden.
Annyi, hogy tévedett. Ez nem Anyuci puncija volt,
nem -a szülőcsatorna, a motor pedig nem az szim­
ő

bolikus pénisze vagy a nemi aktus metaforája. Hanem

egy híd, az elveszett és megkerült között, egy híd,
amely átívelt azon, ami lehetséges.
Valamiverdesett a tetőgerendák között. Vic mélyen
beszippantotta.a levegőt,és denevérszagot érzett: ápo­
rodott, szúrós, erdeivad-szagot.

619
 Valahányszor eddig átment a hídon, az soha nem
egy érzelmileg zaklatott nő fantáziálása volt. Ez az ok
és okozat felcserélése lett volna. Élete bizonyos sza­
kaszaiban Vic érzelmileg zaklatott nő volt, amiért
annyiszor átment a hídon. A híd valószínűleg nem
szimbólum volt, hanem gondolatok kifejeződése,Vic
gondolataié, és valahányszor átment rajta, odabent
felkavarodott az élet. Padlódeszkák reccsentek. Sze­
mét libbent odébb.Denevérek ébredtek fel,és kezdtek
vad csapongásba.
Rögtön a bejáraton túl zöld festékkel fújt feliratot
vett észre: ELALTAT LAK -7.
Egyesbe tette a motort, és felugratott a hídra. Nem
kérdezte meg magától, hogy a Rövídebb Út tényleg
ott van-e, nem tűnődött azon, hogy nem csak egy tév­
eszme szippantja-e magába. A víta eldőlt. A válasz itt
volt előtte.
A feje fölött a mennyezetet denevérek borították;
maguk köré zárt szárnyuk eltakarta arcukat, a csöpp
kis arcokat, amelyek megegyeztek az ő arcával.Nyug­
talanul mocorogtak.
A padló dobogott a motor kerekei alatt. A deszkák
nem voltakjól rögzítve,és itt-ott hiányzott is egy-egy.
Az egész építmény rázkódott a motor súlyától és len­
dületétől. A gerendákról por cseperészett.A híd nem
volt ilyen elhanyagolt állapotban, amikor legutóbb át­
ment rajta. Most a falai teljesen jobbra dőltek, mintha
az elvarázsolt kastély folyosójánjárna az ember.
A falból egy helyen hiányzott a deszka. Vic lassí­
tott, majdnem teljesen megállt, hogy a résen keresztül
szemügyre vegye a ragyogó szemcsék hózáporát. Az-

620
tán az első kerék alatt fegyverdörrenésszerű hanggal
megreccsent egy deszka, és érezte, hogy a kerék öt cen­
tivel lejjebb zöttyen. Gázt adott, és ahogy a motor elő­
reszökkent, hallotta, hogy a hátsó kerék alatt is elpat­
tan egy deszka.
A régi pallók éppen csak hogy elbírták a motor sú­
lyát. Vic úgy érezte, ha megáll, a korhadt deszkák be­
szakadhatnak alatta, és lezuhan a ... hát abba, ami ott
van. A gondolat és a valóság közötti szakadékba, az
elképzelni és megtapasztalni közöttibe, mondjuk.
Nem látta, mire nyílik odaát az alagút. Csak ragyo­
gást látott a kijáraton túl, szemsajdító fényt. Ahogy
félrefordította a fejét, gyerekkori kék-sárga kerékpár­
jára esett a pillantása.A falnakvolt döntve, a kormány­
ról és a küllőkről pókhálók lógtak.
A Triumph első kereke átdöccent a híd kijáratának
fakáváján,és aszfaltra huppanva folytatta útját.
Vic finoman fékezett, és letette a lábát. A tenyeré­
vel a szeme fölött körbekémlelt.
Egy romnál bukkant elő:A templomot, ami mögött
állt, tűzvész pusztította el. Csak a homlokzata maradt
épen, de ez az egy fal, mint valami filmgyári díszlet,
azt a hamis látszatot keltette, mintha a teljes épület ott
volna mögötte. Pedig csak néhány megfeketedett pad
maradt, töméntelen füstös üvegcseréppel és rozsdá­
sodó sörösdobozokkal a padlón. Ennyi maradt, plusz
egy pőre és parttalan parkoló napperzselte üres síkja,
ameddig a szem ellát.
Vic egyesbe kapcsolt, és a romokat megkerülve az
épület elé gördült, amelyről feltételezte, hogy valami-

611
kor az Elaltat Lak lehetett. Ott újra lefékezett és meg­
állt, az üresben járó motor ki-kihagyva dohogott.
Az épület bejáratánál olyasfajta táblát talált, amin
az átlátszó műanyag lapokra nyomtatott betűkből tet­
szés szerinti üzeneteket lehet kirakni - templom he­
lyett inkább egy Dairy Queen tejbár előtt lett volna
a helye. Elolvasta, mi áll rajta, és egész testében meg­
borzongott.

AZÚJ AMERIKAI
HITTABERNÍKUlUMA
ISTEN ELÉGETTELEVENEN
CSAKIS A GONOSZ

Kicsit távolabb kertvárosi utca szunyókált ájultan a

rekkenő délutáni hőségben. Vic azon tűnődött, hogy
hová keveredett. Még akár New Hampshire is lehet,
gondolta - de nem, New Hampshire-ben más a fény.
Ott tiszta, kék az ég, ragyogó napsütéssel. Itt mele­
gebb volt, de az égen nyomasztó felhők tornyosultak,
félhomályba borítva a nappalt. Égzengéses időjárás­
nak tűnt, és ahogy ott állt, szétvetett lábbal trónolva a
motorkerékpáron, a távolból már hallotta is a menny­
dörgés első morajló detonációját. Igencsak lógott az
eső lába.
Újra végigpillantott a templomon. A betonalapnál
rézsútosan beépített, kétszárnyú ajtóra lett figyelmes.
Lejárat az alagsorba. Az ajtót vaskos lánc és csillogó
rézlakat zárta le.
Távolabb, a fák között, kék zsindelytetős fészer­
vagy pajtaszerűség állt. A zsindelyt moha lepte, és a

622
tetőből pongyolapitypangok és kórók sarjadtak. Az
épület elején jókora pajtaajtó volt, elég nagy, hogy egy
autó beférjen rajta, és oldalajtó is volt, egyetlen ablak­
szemmel. Belülről papírlapot ragasztottak az üvegre.
Ott, gondolta Vic, és amikor idegességében nagyot
nyelt, kattant a torka. Uíiyne ott van bent.
Ez megint Colorado. A Wraith bent parkol a fé­
szerben, Wayne és Manx pedig ott ülnek benne, és
várják,hogy elteljen a nap.
Forró szél morajlott a fák lombja közt. És egy má­
sik hang is hallatszott, valahonnan Vic mögül: eszelős,
gépi surrogás, acélos krepegés. Vic végigpillantott az
úton. A legközelebbi ház egy jól karbantartott kis
ranch volt; eperrózsaszínű falaivalés fehér élcsíkjaival
kókuszos tetejű mignonra emlékeztetett. Hógolyónak
hívják,jutott eszébe Vicnek. Az udvar tele volt azok­
kal a pörgő alufólia virágokkal, amiket az emberek
azért döfnek a gyepbe, hogy befogják velük a szelet.
Ezek most őrült gyorsan pörögtek.
Egy köpcös, csúnya nyugdíjas kint volt a behajtó­
ján, és sövényvágóollóvala kezében, a szemét gyanak­
vón összehúzvasandított Vic felé.Valószínűlegaz ön­
kéntes polgárőr fajtából, gondolta Vic, ami azt jelen­
tette, hogy ha nem egy felhőszakadással gyűlik meg
a baja öt percen belül, akkor a rendőrökkel.
Elgurult a parkoló széléig, ott leállította a motort,
a kulcsot a gyújtásban hagyta - ha netán sietősen kel­
lene távoznia. A templomrom mellett megállva a fé­
szer felé pillantott. Aztán észrevette,hogy nincs nyála.
Olyan száraz volt a szájürege, mint a szélben zizegő
falevelek.

623
 A bal szeme mögött egyre fokozódó nyomást ér­
zett - erre még gyerekkorából emlékezett.
Otthagyta a motort, és a fészerhez indult hirtelen
ingataggá vált lábain. Félúton lehajolt, és felvett egy
kistányérnyi aszfaltdarabot a földről. A levegőt újabb
mennydörgés távoli dobpergése rezegtette meg.
Tudta, hogy hiba volna hangosan szólítgatni a fiát,
mégis azon kapta magát, hogy ajka a szót formálja:
T#iyne, Wayne.
A vér olyan erővel lüktetett a szemgolyójamögött,
hogy úgy látta, mintha az egész világ rángatózna-vo­
naglana körülötte. A kemenceforró szélnek acélfor­
gácsillata volt.
Öt lépésről már a fészer ajtóüvegére belülről felra­
gasztott kézírásosfigyelmeztetéstis el tudta olvasni:

SfLÉPfs KIZÁRÓLAG
ÖNKORMf..NYZATIALKALMAZOTTAKNAK\

Az aszfaltkolonc csinos csörrenésselment át az ablak­

szemen, leszakítva a papírlapot. Vic nem gondolko­
dott tovább, csak mozgott. Már átélte ezt a jelenetet,
tudta, mire mi következik.
Lehet, hogy cipelnie kell majd Wayne-t, ha nem
stimmel vele valami, ahogy Brad McCauleyval sem
stimmelt valami annak idején. Ha Wayne olyan lesz,
mint McCauley - félig kísértet, valamiféle átfagyott
vámpír -, rendbe fogja hozni. A legjobb orvosokat
szerzi meg neki.Megreparálja,ahogy a motort is meg­
reparálta. Hús a húsából, vér a véréből - Manx nem
teheti tönkre az autójával.
 A betört ablakszemen átnyúlva a retesz után tapo­
gatózott, jóllehet látta, hogy a Wraith nem áll oda­
bent. Elfért volna egy autó, de nem állt bent autó.
A falak mentén zsákos műtrágyát halmoztak fel.
- Hé! Mit művel? - kiáltotta egy vékony, sipákoló
hang valahonnan a háta mögül. - Telefonálok a rend­
őröknek! Már telefonálok is!
Vic elfordította a reteszt, feltépte a kis fészer ajtaját,
és csak állt és zihált, a tekintetét a hűvös, sötét, üres
helyiségre függesztve.
- Már hívnom kellett volna a rendőröket! Ide cső-
. díteni őket, hogy vegyék őrizetbe erőszakos behatolá­
sért és magánlaksértésért! -visította, bárki volt is. Vic
nem igazán figyelt oda. De még ha minden idegszálá­
val figyel, akkor se feltétlenül ismert volna rá a hangra,
mely most rekedt volt és fojtott, mintha tulajdonosa
nemrégiben sírt volna, vagy most kerülgetné a sírás.
Akkor még, fent a hegytetőn Vicnek meg sem fordult
a fejében, hogy már hallotta valahol a hangot.
Amikor sarkon fordult, egy FDNY pólót viselő,köp­
cös, csúnya emberkét látott maga előtt: a gyanakvó
nyugdíjas,aki az udvarán téblábolt a sövényvágóolló­
val. Most is a kezében szorongatta. A férfi meredten
nézett rá fekete műanyag keretű szemüvege mögül.
A haja rövid volt, borostaszerű és foltos, fekete, ezüst­
tel meghintve.
Vic úgy döntött, nem foglalkozik vele.Tekinteté­
vel a földet pásztázva talált egy kék követ, felkapta, és
a kiégett templom rézsútos alagsori ajtajához masí­
rozott. Fél térdre huppant, és csapdosni kezdte a kő­
vel az ajtón fityegő böhöm sárgaréz Yale lakatot. Ha

615
Wayne és Manx nincsenek a fészerben, akkor csak ez
a hely maradt. Fogalma sem volt, hol rejtette el Manx
az autót, és hogy alszik-e majd a férfi, amikor odalent
rátalál, és nem is tervezte, hogy kérdezgetni kezdené,
mielőtt a kék kővel munkához lát a fején.
- Gyerünk - mondta magában. - Gyerünk, nyílj
már ki, bazmeg!
Lecsapott a kővel a lakatra. Szikrák röppentek.
- Ez magánterület! Semmi keresnivalójuk odabent,
se a barátainak, se magának! Én szóltam! Megyek, és
hívom a rendőrséget!
Vic végre felfigyelt rá, hogy mit makog a férfi. Nem
a rendőrséges részre. A másikra.
Félrehajította a követ, végigtörölt verejtékes arcán,
és felállt. Ahogy odafordult a férfihoz, az tett két riadt
lépést hátrafelé, és majdnem elbotlott a saját lábában.
Feltartotta kettejük közé a sövényvágót.
- Ne! Ne bántson!
Vic feltételezte, hogy úgy nézhet ki, mint valami
bűnöző vagy egy elmebeteg. Nem hibáztathatta a fér­
fit, ha ilyennek látta. Mindkettő volt már, élete más­
más szakaszában.
Mindkét kezét maga elé nyújtva paskoló mozdula­
tot tett a levegőben,csillapító gesztusként.
- Nem akarom bántani. Semmit nem akarok ma­
gától. Csak keresek valakit. Azt hittem, hogy esetleg
odabent van. - A háta mögé biccentett, a pincelejáró
felé. - Mit mondott „a barátaim''-ról? Milyen bará­
tokról beszélt?
A csúf kis gnóm idegesen nyelt egyet. - Már nin­
csenek itt. Az emberek, akiket keres. Elmentek. Nem-

616
rég hajtottak el az autójukkal. Félórája vagy ilyesmi.
De lehet, hogy még annyi sincs.
- Kik? Kérem. Segítsen. Kik hajtottak el? Az autó,
amivel távoztak, nem egy...
- Egy régi autó volt - mondta a kis ember. - Ilyen
veteránautó-szerűség. A sofőr beparkolt vele a fészer­
be... az éjszakát pedig szerintem ott töltötte! -A rézs­
útos alagsori ajtóra mutatott. - Eszembe jutott, hogy
telefonálok a rendőrségre. Máskor is behúzódtak oda
kábítószerezni.De elmentek!Már nincsenekitt. Nem­
rég hajtott el a sofőr. Félórája vagy...
- Ezt már mondta - szólt rá Vic. - Legszívesebben
megrázta volna a férfit a kövér nyakánál fogva.- Egy
fiú is volt vele?Egy fiú, a kocsi hátuljában?
- Mit tudom én! - méltatlankodott a férfi, aztán az
ujját az ajkához téve, a tűnődés már-már komikusan
eltúlzott gesztusával bámult az égre. - Igen, mintha
lett volna vele valaki.A hátsó ülésen. Igen. Igen, lefo­
gadom, hogy volt egy gyerek az autóban! - Vicre pil­
lantott. - Jól érzi magát? Szörnyen néz ki. Nem akarja
használni a telefonomat? Ihatna is valamit.
- Nem. Igen. Ööö ... köszönöm. Miért is ne.
Megtántorodott, mintha túl gyorsan állt volna fel.
Manx itt járt. Wayne is itt járt, de már elmentek. Fél­
órával ezelőtt.
A hídja rossz helyre irányította. A híd, amely eddig
tévedhetetlenül vezérelte át az Elveszett és Megkerült
közötti távolságon,most nem jó helyen tette le. Lehet,
hogy ez az Elaltat Lak: ez az elhagyatott templom a
megfeketedett gerendák üvegcseréppelteleszórt rom­
halmazával,és meg is akarta találni ezt a helyet, teljes

627
szívéből meg akarta, de csak azért, mert Wayne-nek
elvileg itt kellett volna lennie. Wayne-nek itt kellett
volna lennie, s nem pedig Charlie Manxszal az or­
szágúton.
Erről lehet szó,gondolta csüggedten.Maggie Leigh
betűdominói nem adhatnak ki tulajdonnevet - ez
most jutott eszébe, sok minden eszébejutott az utób­
bi egy-két órában -, a Rövidebb Út hídnak pedig
mindkét végévelszilárd talajon kell támaszkodnia. Ha
Manx az államközi autópályán robog valahol, a híd
nem tud kapcsolódni. Az olyan volna, mintha pisz­
tolygolyót akarnál eltalálni a levegőben egy bottal.
(Emlékezetébe villant, ahogy egy ólomgolyó alagutat
fiír magának a tó vizében, eszébejutott, ahogy hesse­
getve feléje csapott, aztán a markában találta.) Az
Ebút nem vihette el olyasmihez, ami nem hajlandó
nyugton maradni, úgyhogy ahelyett, hogy oda vitte
volna, ahol Wayne van, szükségmegoldáskéntoda vit­
te, ahol Wayne legutóbb volt.
Az eperrózsaszínház lábazata mentén lángvörös,vi­
rágok virítottak. A ház az utca felső végében, a többi
háztól távolabb állt,és majdnem olyan magányoshely­
nek tűnt, mint a tündérmesékben a boszorkány vis­
kója - és a maga módján ugyanolyan meseszerűis volt,
mint egy mézeskalács házikó. A gyepet gondosan
ápolták. A csúnya kis ember hátravezette a konyha
szúnyoghálósajtajához.
- Bárcsak volna még egy esélyem... - motyogta.
- Ugyan mire?
Ezen a férfinak láthatóan gondolkodnia kellett egy
másodpercet. - Arra, hogy visszacsináljama dolgokat.

618
Megakadályozhattam volna, hogy elmenjenek. A férfi
és a maga fia.
- Honnan tudhatta volna?
Vállvonogatás. - Messziről jött? - kérdezte vékony,
fals hangján a férfi.
- I~en. Tulajdonképpen. Nem igazán.
- 0. Most már értem - mondta a férfi. Nyoma sem
volt iróniának a hangjában.
Az ajtót nyitva tartva beengedte maga előtt a kony­
hába. Áldás volt a légkondicionálás, majdnem olyan
jó, mint egy pohár hideg víz, mentaágacskával.
Egy olyan idős nő konyhája volt ez, aki ért az ap­
rósütemény és a mézeskalács figurák készítéséhez.
Igazság szerint kicsit még mintha mézeskalácsillat is
lett volna a házban. A falakon kis táblák lógtak, rímbe
szedett konyhai életbölcsességekkel.

DRÁGA ISTEN, ARRA KÉRLEK TÉRDEN ÁLLVA

NEHOGY MEGINT BORSÓT KAPJAK VACSORÁRA.

Vic ütött-kopott zöld gázpalackot vett észre az egyik

szék ülőkéjére állítva.Azok az oxigénpalackokjutot­
tak róla az eszébe,amiket hetente szállítottak ki a ha­
verhilli házhoz az anyja életének utolsó néhány hó­
napjában. Arra gondolt, hogy a férfinak biztos bete­
geskedik a felesége.
- Rendelkezzen a telefonommal a sajátjaként -
mondta harsány,fals hangján a férfi.
Odakint mennydörgés robajlott, olyan erővel,hogy
beleremegett a padló.

.629
 A telefon felé igyekeztében - egy özönvíz előtti fe­
kete készülék volt, a kitárt alagsori ajtó melletti falon
- Vic tekintete a konyhaasztalra siklott. Az asztalon
egy bőrönd hevert, széthúzott cipzárján alsóneműk és
pólók őrült összevisszasága kandikált ki, de volt ott
téli sapka és kétujjas kesztyű is. Valaki lesodort az asz­
talról egy köteg postai küldeményt a padlóra, de Vic
csak a papír ropogására figyelt fel a talpa alatt. Gyor­
san lelépett a borítékokról.
- Bocsánat - mentegetőzött.
- Ne is törődjön vele! - mondta a férfi. - Az én
házam, az én k:uplerájom - nekem kell rendet rakni.
- Azzal lehajolt, és nagy, bütykös kezébe gyűjtötte a
leveleket. - Bing, Bing, körülötte kupleráj. Bing, Bing,
amit lehet, elszúrt már.
Gyatra kis dalocska volt, és Vic azt kívánta, bárcsak
inkább ne hangzott volna el. A férfi kornyikálása olyas­
minek tűnt, mint amit egy szép lassan megkeseredő
álomban hallani.
A telefon felé fordult, hogy leemelje a kagylót az
ormótlan, tárcsás készülékről, de helyette inkább a
falnak támaszkodott a fejével, és behunyta a szemét.
Annyira fáradt volt, és annyira fájt az a kurva bal sze­
me. Ráadásul most, hogy itt állt, hirtelen fogalma sem
volt, kinek telefonáljon. Értesíteni akarta Tabitha
Huttert a templomról a hegytetőn, Isten felgyűjtott
házáról (ISTEN ELÉGETT ELEVENEN CSAKIS A GO­
NOSZ), ahol Manx és a fia az éjszakát töltötték. Azt
akarta, hogy Tabitha Hutter jöjjön ide, és beszéljen az
öregúrral, aki látta őket, az öregúrral, akit úgy hívnak,
hogy Bing (Bing?). Egyelőre viszont azt se tudta, hol

630
itt, és így,látatlanban, arra se mert volna megesküdni,
hogy érdekében áll telefonálni a rendőrségre.
Bing. Valamiért nyugtalanította a név.
- Mit mondott, hogy hívják? - szólalt meg, azon
tűnődve, hogy hátha félrehallotta.
-Bing.
- Mint az internetes keresőmotor?
- Igen. De én a Google-t használom.
Vic felnevetett - inkább kimerültségében, mint jó­
kedvében -, és oldalvást a férfi felé pillantott, aki neki
hátat fordítva próbált lerángatni valamit az ajtó mel­
letti fogasról. A leginkább egy formátlan, fekete ka­
laphoz hasonlított. Vic még egy pillantást vetett az
ütött-kopott zöld gázpalackra a széken, és látta, hogy
mégsem oxigénvan benne. SZEVOFLURÁN, GYÚLÉKONY,
hirdette a felirat a palack oldalán.
Visszafordult a férfitól a telefonhoz, és leemelte a
kagylót, de még mindig nem tudta, kinek akar telefo­
nálni.
- Ez fura - szólalt meg. - Mert én meg egy har­
madik keresőmotorra esküszöm. Kérdezhetek valami
meghökkentőt, Bing?
- Persze.
Vic körbesiklatta az ujját a tárcsa mentén, anélkül
hogy elfordította volna.
Bing. Bing. Nem annyira név,mint inkább az a hang,
amit egy üvegharang kis ezüstkalapáccsalvaló meg­
csendítése eredményez.
- Kicsit le vannak merülve az akkumulátoraim, és
kiment a fejemből a városka neve.Meg tudná monda­
ni, hogy tulajdonképpen hol a fenében vagyok?

831
 Manxnál ezüst kalapács volt, a társánál pedig pisz­
toly. Beng, mondta Vicnek a pasas. Beng. Közvetlenül
azelőtt, hogy rálőtt. Csak éppen a fura, éneklős hang­
hordozás miatt fenyegetés helyett inkább valami ug­
róköteles rigmusnak tűnt.
- Még szép - mondta Bing a háta mögött, fojtott
hangon, mintha zsebkendőt tartana az orrához.
Vic pedig ebben a pillanatban ráismert a hangjára.
Akkor is fojtott volt, amikor a legutóbb hallotta, csak
még a füle.is csöngött a fegyverdörgéstől,de végül csak
ráismert.
Ahogy megperdült a sarkán, előre tudta, mit fog
látni. Bing megint a régimódi második világháborús
gázálarcot viselte. A jobb kezében még mindig ott
volt a sövényvágóolló.
- Az Elaltat Lakban vagy - szólalt meg a férfi.
- Végállomás,nem megy tovább,ribanc.
És az arcába csapott a sövényvágóval,és eltörte az
orrát.
 Elaltat Lak

Vic tett három apró, totyogó lépést hátrafelé, aztán

küszöbnek ütközött a sarka. Az egyetlen nyitott ajtó
a konyhában az alagsoré,sikerült még felidéznie, mi­
előtt megint történt valami. A lába összecsuklott, ő
pedig egyenesen hátrazuhant, mintha le akarna ülni,
csak éppen nem volt mögötte szék.Padló se.Csak zu­
hant és zuhant egyre.
Ez fájni fog, gondolta. A felismerésbe nem vegyült
félelem, egyszerűen n}>ugtáztaaz elkerülhetetlent.
Egy pillanatra mintha a levegőben függött volna,
nyúlósnak és furcsának érezte a zsigereit. Szél fütyült
a füle mellett. Csupasz villanykörtét pillantott meg a
magasban, és pozdorjalemez mennyezetet a szabadon
hagyott gerendák között.
A feneke csontos reccsenéssela lépcsőre csapódott,
és Vic megperdült, játékosan, mint a levegőbe dobott
kispárna. Az apja jutott eszébe, ahogy kipöcköli a ci­
garettát a mozgó autóból, ahogy a csikk szikrát szórva
az aszfaltravágódik.

633
 Másodjára a jobb vállával csapódott a lépcsőhöz.
A bal térde nekiverődött valaminek, ugyanekkor a bal
arcára is kapott egyet - mintha fejbe rúgták volna,
olyan volt.
Amikor a lépcső tövében becsapódott, arra készült,
hogy ízzé-porrá megy, mint egy kristályváza. Ehelyett
műanyag fóliába csomagolt puhaság gidres-gödrös
halmán landolt. Arccal előre csapódott bele, a teste
viszont ment tovább, a lába őrülten kalimpált a leve­
gőben. Nézd, anya, kézen állok!, jutott eszébe egy ré­
ges-régi július negyedike,ezt kiabálta, a tekintetét egy
olyan világra szegezve,amelyben az égbolt lett a fű, és
a föld a csillagok.Végül puffanva megállapodott: ha­
nyatt feküdt a műanyagba csomagolt puhaságon, a
lejárattal a háta mögött.
A lépcsősor tótágast állt, ahogy a fejét hátraszegve
bámészkodott. Nem érezte a jobb karját. A bal térde
egyelőre csak tompán sajgott, de tudta, hogy hamaro­
san őrjítően fog fájni.
A Gázálarcos Ember követte a lépcsőn az alagsor­
ba, egyik kezében a zöld fémpalack - a szelepnél fog­
va tartotta-, a sövényvágóollót fent hagyta a konyhá­
ban. Borzalmas volt, ahogy a gázálarc megfosztotta az
arcától,a száját groteszk, földön kívülidudor helyette­
sítette, a szeme helyén kis műanyag ablak csillogott.
Vic sikítani akart, de a döbbenettől nem jött ki hang a
torkán.
A férfi leért a lépcsőn,és megállt fölötte. Vicnek túl
későnjutott eszébe,hogy megint bántani akarja.Ami­
kor a férfi két kézre fogvamegemelte a gázpalackot,és
gyomron vágta vele, kipréselődött a tüdejéből a levegő.
Vadul köhögve az oldalára henteredett. Amikor újra
levegőhöz jutott, azt hitte, mindjárt elhányja magát.
A gázpalack megkondult, ahogy a férfi letette.
A Gázálarcos Ember belemarkolt Vic hajába, és meg­
rántotta. A fájdalom halk sikolyra késztette Vicet,
pedig elhatározta, hogy néma marad. A férfi azt akar­
ta, hogy álljon négykézlábra, és ő engedelmeskedett,
mert csak így maradhatott abba a fájdalom. A férfi
alája nyúlt a szabad kezével, és megcsöcsörészte: úgy
nyomkodta a mellét, mintha grapefruit érettségét el­
lenőrizné.
A férfi halkan felkuncogott, aztán vonszolni kezd­
te. Vic mászott, amíg bírt, mert így kevésbé volt fáj­
dalmas a dolog, de a férfit hidegen hagyta, hogy fáj
vagy sem, és amikor összecsuklott a karja, tovább von­
szolta a padlón a hajánál fogva. Vic elborzadva hallot­
ta saját esdeklő hangját. Kérem!
Csak zavarosbenyomásaivoltak az alagsorról,amely
nem annyira teremszerű helyiségnek, mint inkább
egyetlen hosszú folyosónak tűnt. Képek villantak elé.
Egy mosógép és egy szárító; gázálarcot viselő mezte­
len női próbababa;Jézus szélesenvigyorgómellszobra,
a széthúzott köntös látni engedte az anatómiailag kor­
rekt szívet,oldalt az arc barna és hólyagos,mintha tűz­
be tartották volna. Harangzúgásszerű, duruzsoló hang
érkezett valahonnan a közelből. Szünet nélkül, egy­
folytában.
A Gázálarcos Ember a folyosó végén megállt, fé­
mes koppanás hallatszott, aztán a férfi félretolt egy

635
vezetősínen gördülő, nehéz vasajtót. Vic érzékszervei
képtelenek voltak lépést tartani a történésekkel. Énje
egy része még a folyosó túlsó végén járt, csak most
pillantotta meg az összeégett Krisztust. Egy másik ré­
sze a konyhában volt, és a székre állított ütött-kopott
zöld gázpalackot nézte, SZEVOFLURÁN,GYÚLÉKONY.
Egy része fent volt az Új Amerikai Hit Tabernákulu­
ma kiégett romjainál, és a két kézre markolt kővel csé­
pelte a csillogó sárgaréz lakatot, olyan erővel, hogy
röpködtek a szikrák. Egy része pedig New Hamp­
shire-ben volt, cigarettát kunyerált Daltry nyomozó­
tól, és a férfi Popeye figurás öngyújtója köré görbítet­
te a tenyerét.
A Gázálarcos Ember továbbra is a hajánál fogva
rángatta, így kényszerítve, hogy térden állva tipegjen
utána. A másik kezében a férfi a zöld gázpalackot
vonszolta, a SZEVOFLURÁN-t.Ez adta a harangzúgás­
szerú hangot: a palack alja halkan és folyamatosan
duruzsolt, ahogy a férfi maga után húzta a betonon.
Olyan mormoló hangja volt, mint egy tibeti imatál­
nak, amikor a szerzetes körbe-körbe mozgatja a pere­
mén a kalapácsot.
Amikor Vic átért a vasajtó vezetősínjén, a férfi ke­
ményen megrántotta, és hirtelen megint négykézláb
találta magát. Aztán a férfi a fenekének támasztotta a
lábát, és nagyot taszított rajta, amitől megint össze­
csuklott a könyöke.
Az állára zuhant. A foga összecsattant, és a helyiség
berendezési tárgyaiból különös feketeség szökkent
elő: a lámpából a sarokban, a tábori ágyból, a mosdó­
kagylóból - mintha minden tárgynak titkos árnyék

636
 énje volna, melyek most megriasztott verébcsapatként
felrebbentek.
Egy pillanatig félő volt, hogy ez az árnyraj leeresz­
kedik Vicre. Nagyot kiáltva elűzte őket. A helyiségben
régi vascső, beton, mosatlan ágynemű és nemi erőszak
szaga terjengett.
Talpra akart kecmeregni, de minden erejét felemész­
tette, hogy egyáltalán eszméleténél maradjon. Érezte,
hogy a remegő, eleven sötétség bármelyik pillanatban
kibomolhat és elboríthatja. Ha most elájul, legalább
nem érzi, ahogy a férfi megerőszakolja. És nem érzi azt
sem, amikor meggyilkolja.
Az ajtó megzörrent, és ahogy becsukódott, az ezüs­
tös csattanás visszhangot vert a levegőben. Aztán a
Gázálarcos Ember vállon ragadta, és hanyatt lökte.
Vic feje tartás nélkül görgött a nyakán, a koponyája
a rücskös betonhoz csapódott. A férfi odatérdelt fölé­
je. A kezében átlátszó műanyag maszkot tartott, ami
úgy volt kialakítva, hogy illeszkedjen az orr és a száj
környékére. A Gázálarcos Ember a hajánál fogva ma­
ga felé húzta a fejét, hogy a maszkot az arcára nyom­
hassa. A kezét a maszkon tartotta, hogy ne mozdul­
hasson el. A maszktól átlátszó műanyag cső vezetett a
gázpalackhoz.
Vic a maszkot az arcához tapasztó kézre csapott,
próbált a férfi csuklójába karmolni, de a Gázálarcos
Ember most kertészkedéshez való vastag vászonkesz­
tyút viselt, úgyhogy képtelenség volt sebezhető bőrfe­
lület találni rajta.
- Lélegezz mélyeket - mondta a férfi. - Mindjárt
jobban leszel. Csak lazíts. Este van, sötét este, szép

637
volt a naplemente, halálra égett Isten, golyóktól lyug­
gatott testtel.
A szabad kezével hátranyúlt, és megnyitotta a sze­
lepet. Vic sziszegést hallott, hűvös fuvallatot érzett az
arcán, és amikor levegőért kapott, gyömbérillatú, sza­
charinos levegővel telt meg a szája.
Megmarkolta a műanyag csövet, a keze köré teker­
te, és nagyot rántott rajta. A cső parányi pukkanással
kijött a szelepből. A gázpalackból fehér pára tört elő
sziszegve. A Gázálarcos Ember hátrapillantott a zöld
fémtartályra, de nem tűnt különösebben feldúltnak.
- Nagyjából minden második ezt csinálja - düny- ·
nyögte. - Nem szeretem, mert pazarlás, de ha durvul­
ni akarsz, durvulhatunk.
Lerántotta a műanyag maszkot Vic arcáról, behají­
totta az egyik sarokba. Ahogy Vic kezdett volna fel­
könyökölni, gyomron vágta az öklével. Vic kétrét gör­
nyedt, a fájdalom köré fonta a karját, szorosan ma­
gához ölelte, mint egy szeretett családtagot. Amikor
hangos hördüléssel levegőért kapott, a helyiség te­
lis-tele volt a gyömbéres gáz bódító illatával.
A Gázálarcos Ember alacsony volt - fél fejjel ala­
csonyabb, mint ő -, és kövérkés, mégis egy olyan utcai
mutatványos fürgeségével mozgott, aki simán elben­
dzsózgat, miközben gólyalábon jár fel-alá. Két kézre
fogta maga előtt a tartályt, és a szelepet Vicre irányoz­
va közeledett. A gáz fehér permetként tört elő a sze­
lepből, de hamar szétoszlott, és láthatatlanná vált. Vic
újabb adag desszert ízű levegőt kortyolt, aztán fené­
ken csúszva, rákjárásban hátrálni kezdett. Vissza akar-

638
ta tartani a lélegzetét, de nem ment. Izmai oxigénre
kiéhezve reszkettek.
- Hová mégy? - kérdezte a férfi a gázálarcon ke­
resztül. Követte a palackkal. - A helyiség légmentesen
szigetelt. Akárhová mégy, levegőt venni muszáj. Eb­
ben a tartályban háromszáz liter gáz van. Háromszáz
liter szevof!uránnal egy vándorcirkusz összes elefánt­
ját el tudom altatni, szivi.
Aztán belerúgott a lábfejébe, kényszerítve, hogy
széttárja a combját, és amikor ez megtörtént, a lába kö­
zé nyomta a bal cipője orrát. Vic elfúló hangon, viszo­
lyogva felkiáltott, ha csak villanásra is, de annál heve­
sebben átélve a meggyalázottság érzését. Hirtelen azt
kívánta, bárcsak már elkábította volna a gáz, nem akar­
ta az ölében érezni a férfi lábát, nem akarta tudni, mi
történik legközelebb.
- Ribanc, ribanc, aludj el - mondta a Gázálarcos
Ember-, Szunyókálj, míg Bing trutyival telever. - Kun­
cogás.
Vic rákjárásban betolódzkodott egy sarokba, a feje
a vakolt falhoz ütődött. A férfi, a kezében tartott tar­
tállyal elködösítve a helyiséget, követte. A szevoflurán
fehér párájától felpuhultak, feloldódtak a körvona­
lak. A helyiség túloldalán eddig egy tábori ágy volt,
most viszont három, egymással szoros átfedésben, és
félig elrejtve a füst mögött. Maga a Gázálarcos Em­
ber is kettévált a sűrűsödő ködben, aztán Összeforrt
megint.
A padló lassú billenésbe kezdett Vic alatt, csúszdá­
vá alakulva át, bármelyik pillanatban várható volt,

639
hogy lesiklik rajta, el a valóságtól, és be az öntudatlan­
ságba. A lábával rúgkapálva küzdött, hogy megka­
paszkodjon, hogy kitartson a helyiség sarkában. To­
vábbra is visszatartotta a lélegzetét, de a tüdeje nem
levegővel volt tele, hanem fájdalommal, és a szíve úgy
zakatolt, mint a Triumph dugattyúi.
- Itt vagy velem, és mennyivel jobb így minden!
- rikkantotta a Gázálarcos Ember izgatottságtól má-
moros hangon. - Itt vagy, és most Mr. Manx vissza fog
jönni, én pedig eljutok Karácsonyországba! Itt vagy, és
végre megkapom, amire vártam! Te vagy a második
esélyem!
Vic agyán emlék-kártyalapokat pergetett át a köze­
li tudatvesztés bűvészkeze. Megint a hátsó udvaron
volt, Daltry hiába próbált lángot csiholni az öngyújtó­
jából, úgyhogy elvette tőle, és már az első próbálkozá­
sára kék lángnyelv szökkent elő. Aztán megakadt a te­
kintete az öngyújtó oldalán lévő képen: Popeye, a ten­
gerész, behúz valakinek, és a hanghatást is jelezték, de
hogy mit, az most nem jutott eszébe. Aztán a figyel­
meztetés jelent meg előtte, amit a szevoflurános palack
oldalán látott: GYÚLÉKONY. Ezt egy szimpla gondolat
követte, nem kép: döntés. Vidd magaddal őt is. Öld meg
a kis szarcsimbókot.
Az öngyújtó - úgy hitte - a jobb oldali nadrágzse­
bében volt. Próbálta előkotorni, de mintha Maggie
feneketlen dominózsákjába nyúlt volna be: a mozdu­
lat egyre csak folytatódott, a végtelenségig.
A Gázálarcos Ember ott állt fölötte, a lábánál, és a
gázpalackot magához ölelve ráirányította a szelepet.

610
Vic hallotta, hogy a palack hosszú, halálos parancsot
sustorog neki: Sssss ...
Az ujjai fémhasábhoz értek, rázáródtak. Kirántotta
a kezét a zsebéből, és maga és a Gázálarcos Ember
közé tartotta az öngyújtót, mintha kereszttel próbálna
megfutamítani egy vámpírt.
- Ne kényszerítsen - lihegte, és a szája újra megtelt
mérgező gyömbérfüsttel.
- Mire ne kényszerítselek?- kérdezte a férfi:
Vic hátrapöccintette az öngyújtó kupakját. A Gáz­
álarcos Ember a kattanást hallva végre észrevette az
öngyújtót, és hátrébb húzódott.
- Hé - mondta. Riadalom volt a hangjában. Még
egyet hátralépett, a tartályt, mint valami gyereket,úgy
tartotta a karjában. - Ne csinálja! Ez nem biztonsá­
gos! Megőrült?!
Vic megperdítette az acélgörgőt. A görgő pedig
csikorogva fehér szikraesőt köpött, és egy csodálatos
pillanatra kék tűzszalag gyúlt a levegőben.A láng ki­
nyújtózott, mint valami kígyó,a tűz a levegőben nyíl­
egyenesen terjedt a palack felé. A szelepből permete­
ző ritkás, fehér pára vad lángnyelvvéalakult át.
A szevofluránostartály kis időre rövid hatótávolsá­
gú lángszóróként fröcskölte ide-oda a tüzet, ahogy a
Gázálarcos Ember támolyogva hátrált Victől. Azzal a
három botorkáló lépéssel, amit tett, akaratlanul meg­
mentette az életét. Vic a fellobbanó fényben végre ki
tudta venni az öngyújtó oldalán a feliratot:
DURR BELE.
Olyan volt, mintha a Gázálarcos Ember egy raké­
tavetőt irányzott volna a saját mellkasára,melyet most

UI
közvetlen közelről el is sütött. A robbanás kiszakította
a tartály alját, és a fémszilánkok és a fehéren lángoló
gáz ágyúlövése a levegőbe lódította és a háta mögötti
ajtóhoz vágta a férfit. Háromszáz liter nagy nyomású
szevoflurán robbant fel, hatalmas TNT-rúddá változ­
tatva a palackot. Vic nem tudta mivel összehasonlítani
az irdatlan csattanást, csak annyit érzett, hogy mintha
varrótűket döftek volna a dobhártyájába.
A Gázálarcos Ember olyan erővel csapódott a vas­
ajtóhoz, hogy az félig kiszakadt a helyéről. Vic látta,
ahogy a férfit az ajtóhoz vágja a robbanás; mintha szín­
tiszta fény detonált volna, a levegő a gázok szemkáp­
ráztató ragyogásával felizzott, és egy másodpercre a fél
helyiséget vakító, fehér villanás kebelezte be. Vic ösz­
tönös védekezésül az arca elé emelte a kezét, és látta,
ahogy csupasz karján összepöndörödnek a forróságtól
az apró szőke szőrszálak.
A robbanás utáni pillanatban a világ megváltozott.
A helyiség szívként dobogott. Tárgyak lüktettek Vic
pulzusával egy ritmusra. A levegő kavargó, aranysárga
füsttel telt meg.
Amikor Vic a kis helyiségbe érkezett, árnyékokat lá­
tott felszökkenni a berendezési tárgyak mögül. A tár­
gyak most árnyékok helyett villódzó ragyogást bocsá­
tottak ki magukból, mintha a gázpalack példáját követ­
ve maguk is kitágulni és felrobbanni igyekeznének.
Vic nedves csordogálást érzett az arcán, odanyúlt, azt
hitte, könny, de vörös ujjbegyekkel vette el a kezét.
Ideje odébbállni, gondolta. Felkelt és tett egy lépést,
és a helyiség vadul balra dőlt, ő pedig visszazuhant a
padlóra.

642
 Feltérdelt, ahogy a Little League-ben jelzik a gye­
rekek, ha valaki megsérült. Égő cafatok hullottak a le­
vegőben. A helyiség jobbra lódult, ő pedig az oldalára
zuhant.
A ragyogás felszökkent a tábori ágyból, a mosdó­
kagylóból, az ajtónyílás körül villódzott. Víc eddig
nem tudta, hogy a világon minden tárgy titkos sötét­
ség-, illetve világosságmagot hordoz magában, és csak
egy heves sokkhatás kell ahhoz, hogy egyik vagy a má­
sik a világ elé táruljon. A ragyogás minden egyes szív­
dobbanásával fényesebb lett. A tüdeje rekedt zihálá­
sán kíviil semmi mást nem hallott.
Mélyen belélegezte az égett gyömbérillatot. A ra­
gyogó fénybuborékká lett világ a szeme láttára kétsze­
rezte meg magát, dagadozva, megfeszülve, folyamatos
növekedéssel araszolva az elkerülhetetlen kipukkanás
felé.
Pukk.
KARÁCSONYORSZÁG
JÚLIUS 7-9.
 St. Nicholas Parkway

Columbus északi határában Wayne behunyta a sze­

mét egy pillanatra, és amikor kinyitotta, már megint a
karácsonyihold szunyókált az éjszakai égbolton, és az
autópálya mellett jobbról is, balról is rengeteg hóem­
ber figyelte nyaktekergetve a Wraith elhaladását.
Wayne-ék előtt felágaskodtaka hegyek,irdatlan fe­
kete kőfalat alkotva a világ peremén. A csúcsok olyan
magasak voltak, hogy úgy tűnt, még akár a hold is
felakadhat rajtuk.
Kevéssel a legmagasabb hegy legmagasabb csúcsa
alatt kis kosárkányi fény ragyogott egy horpadásban.
A csodálatos karácsonyi dísz több száz kilométerről
látható volt a sötétségen át. A látvány annyira izgal­
mas volt, hogy Wayne alig tudott megmaradni az ülé­
sén. Egy csészefolyékonytűz, merőkanálnyi forró pa­
rázs lüktetett az éjszakában,ésWayne együtt lüktetett
vele.
Mr. Manx lazán nyugtatta a kezét a kormánykeré­
ken. Az út olyan egyenesvolt, mintha vonalzóvalhúz­
ták volna. Szólt a rádió, és egy fiúkórus az "Ó,jöjjetek,

6l7
hívek" -et énekelte. Wayne szívében ott volt a válasz
a megszentelt invitálásra: Már elindultunk. Megyünk,
amilyen gyorsan csak tudunk. Tegyetek félre nekünk egy
kis Karácsonyt.
A hóemberek csoportokban álldogáltak, családon­
ként, és az autó által keltett szellő belekapott csíkos
sáljaikba. Hóember apukák és hólány anyukák a hó­
gyermekeikkel Ú hókutyusaikkal. Kernénykalapok,
kukoricacsutka pipák és sárgarépa orrok tömkelege.
Integettek kacska ágkarjaikkal, szalutáltak az elhala­
dó Mr. Manxnak, Wayne-nek és a NOS4A2-nak.Sze­
mük fekete szénkavicsai sötétebben ragyogtak, mint
az éjszaka, szemkápráztatóbban, mint a csillagok.
Egy hókutyának csont volt a szájában. Az egyik hó­
apuka fagyöngyöt tartott a feje fölé, a mellette álló
hóanyuka mozdulatlanná dermedve csókot nyomott
kerek, fehér arcára. Hógyerek álldogált két lefejezett
szülő között, a kezében fejszével.Wayne nevetett és
tapsolt. Még soha semmit nem látott, ami a megele­
venedett hóemberekhez lett volna fogható. Micsoda
mókás dolgokat műveltek!
- Mit akarsz először csinálni, amikor odaérünk?
- kérdezte Mr. Manx az első ülés félhomályából.
- Amikor Karácsonyországbaérünk.
Egyik lehetőség izgalmasabbnak tűnt, mint a má­
sik, nehéz volt sorrendet felállítani. - Bemegyek a
szikla-cukor barlangba, és megnézem az Alával6 H6-
embert. Nem! Megyek egy kört a Mikulás rénszarvas
szánján, és megmentem őt a felhőkalózoktól!
- Ez ám a terv! - mondta Manx. - A szánkózás
után pedig jöhetnek a játékok!

648
 - Milyen játékok?
- A gyerekeknek van egy játékuk, úgy hívják: 01-
lót-a-kódorgónak. A legjobb mulatság, amiben valaha
részed volt! Plusz még ott a Bökd-meg-a-vakot. Fiam,
fogalmad sincs, mi az igazi szórakozás, amíg nem ját­
szottál vakbökdösőset valaki igazán fűrgével, Nézd!
Ott, jobbra! Egy hóoroszlán éppen most harapja le
egy hóbirka fejét!
Wayne egész testével oldalra akart fordulni, hogy
kinézzen a jobb hátsó ablakon, de azt találta, hogy a
mozdulat végrehajtásában akadályozza a nagyanyja.
Lindy nagyi ugyanúgy nézett ki, mint amikor leg­
utóbb látta. Fényesebb volt, mint bármi más a hátsó
utasfülkében,ragyogott, mint hó a holdfényben.A két
szemét egy-egy csillogó,fel-felvillanó ezüst féldollá­
ros fedte. Az asszony mindig féldollárosokat küldött
neki a születésnapjára, de soha nem jött el személye­
sen, nem szeret repülni, azzal indokolta.
- .égbolt hamis egy Az - mondta Linda McQµeen.
- .ugyanaz nem szórakozás a és szeretet A .haladni
visszafelépróbálsz se Meg .küzdeni próbálsz is Nem
- Milyen hamis égboltról beszélsz? - kérdezte
Wayne.
Az asszony kimutatott az ablakon,és Wayne anya­
kát tekergetve felpillantott az égre.Az imént a levegő­
ben még hópelyhek kavarogtak. Most viszont olyan
volt, mint amikor a tévében hangyás a kép - egymillió
milliárd fekete és szürke és fehér pöttyöcske reszketett
vadul a hegyek fölött. A Wayne szemgolyójamögötti
idegvégződés belesajdult a látványba. Pedig nem is
volt fájdalmasan ragyogó - igazából egészen halvány-

649
nak tűnt-, a dühödt zsizsegéstől valahogy mégis káp­
rázott az ember szeme. Wayne hátrahőkölt, behunyta
a szemét, elhúzódott az ablaktól. Nagyanyja odafor­
dult hozzá, rászegezte érme-szemfedőit.
- El kellett volna jönnöd Coloradóba, ha játszani
akarsz velem - mondta Wayne. - Annyit beszélhet­
tünk volna visszafelé, amennyit csak akarsz. Amíg él­
tél, előrefelé se beszélgettünk egymással. Nem is ér­
tem, most mitől jött rád a beszélgethetnék.
- Kivel beszélsz, Wayne? - kérdezte Manx.
- Senkivel - mondta Wayne, és kinyújtotta a karját
Linda McQyeen mellett, felpattintotta az ajtót, és na­
gyot taszított az asszonyon.
Linda nagyinak semmi súlya nem volt. Mintha egy
zsák falevelet lökött volna odébb. Az asszony kipen­
derült a kocsiból, az aszfalthoz csapódott, és kelleme­
sen zenei csörrenéssel ízzé-porrá tört, Wayne pedig
ebben a pillanatban arra riadt, hogy ez már
 Indiana

És a nyakát tekergetve kinézett a hátsó ablakon. Ösz­

szetört palack hevert mögöttük az úton. Az aszfalt
üvegdarával volt meghintve, szilánkok görögtek csi­
lingelve. Manx kihajított egy üveg valamit. Wayne
már eddig is tanúja volt egyszer-kétszer, hogy ilyet
tesz. Charlie Manx nem tűnt az újrahasznosítás nagy
barátjának.
Mire Wayne a szemét dörgölve felült, a hóemberek
eltűntek. Akárcsak a szunyókáló hold és a hegyek és
Karácsonyország lángoló ékköve a távolban.
Wayne magas, zöld kukoricát látott, és valami csár­
daféleséget: a harsány neoncégéren tíz méter magas
szőkeség volt látható, miniszoknyában és cowboycsíz­
mában. Valahányszor a cégér kigyúlt, a szőkeség egyik
sarkát kacéran felkapva hátrahajtotta a fejét, és be­
hunyt szemmel csókot nyomott a sötétségre.
Manx Wayne-re nézett a visszapillantó tükörben.
Wayne forrónak és tompának érezte magát a mély al­
vástól, és valószínűleg ezért nem hökkent meg azon,
hogy milyen fiatalnak és egészségesnek tűnik Manx.

651
 A férfin nem volt rajta a tányérsapkája, és a kopasz­
sága mit sem változott, viszont a fejbőre sima volt és
rózsaszínű, nem pedig fehér és foltos. Még előző nap
is úgy nézett ki a feje, mint valami földgömb, olyan
tájak térképével, amelyeket épeszű ember soha nem
akar felkeresni; ki vágyott volna a Szarkóma-szigetre
vagy az Észak-Májfolt-i hátságra? Manx szeme ívelt,
hegyes, dérfehér szemöldök alól szegeződött a világra.
Wayne nem emlékezett rá, hogy az együtt töltött na­
pok során akár egyszer is pislogni látta volna. Arra se
mert volna megesküdni, hogy egyáltalán van szem­
héja.
Előző reggel Manx úgy nézett ki, mint egy élőha­
lott. Most úgy nézett ki, mint egy fitt, egészséges hat­
vanas. A szemében viszont annak a dögevő madárnak
az agyatlan mohósága tükröződött, amely az ország­
úton heverő tetemet bámulva latolgatja, kitéphet-e
még néhány szaftos falatot, anélkül hogy őt magát is
elgázolnák.
- Meg akar enni engem? - szólalt meg Wayne.
Manx felnevetett. Nemcsak a tekintete, de harsány,
károgó nevetése is varjút idézett.
-Ha eddig nem fanyalodtam rád, valószínűleg ez­
után sem fogok. Nem vagyok benne biztos, hogy ki­
telne belőled egy valamirevaló étkezés. Alig van rajtad
hús, és ami van, annak is kezd peshedt szaga lenni.
lnkább kivárom azt az édesbur~onya rósejbnit.
Valami baj volt Wayne-nel. Erezte, de hogy ponto­
san mi, azt nem tudta megállapítani. Forró és törődött
volt a teste, de ezt az autóban alvás is okozhatta volna,
és itt valami súlyosabbról volt szó. A legtöbb, ami telt

651
tőle, az volt, hogy érzékelte: furcsán reagál Manx meg­
nyilvánulásaira. Például amikor Manx a „peshedt" szót
kimondta, majdnem felnevetett meglepetésében. Még
sosem hallotta ezt a szót, és mulatságosnak találta.
Normális esetben viszont az ember nem nevet azon,
hogy milyen szavakat használ az elrablója.
- De maga vámpír - mondta Wayne. - Ki akar
szedni belőlem valamit, és átrakni saját magába.
Manx rápillantott a tükörben. - Az autó helyrehoz
mindkettőnket. A Wraith olyan, mint ezek az újmódi
kocsik, a hibridek. Hallottál már a hibridekről? Fele­
részt gázolaj hajtja őket, felerészt jóindulat. Csakhogy
ez itt az eredeti hibrid! Ezt a kocsit gázolaj hajtja és
rossz élmények! A gondolatok és az érzések is az ener­
gia egyik fajtája, ahogy a kőolaj. Ez a veterán Rolls­
Royce igen jó fogyasztás mellett kilométerekre váltja
a rossz érzéseidet és mindazt, ami valaha is fájdalmat
vagy félelmet okozott neked. De szó szerint ám. Nem
metaforikusan beszélek. Vannak hegeid?
- Egyszer megvágtam magam a gyurmázó késsel,
és lett egy hegem itt ... - Wayne feltartotta a jobb ke­
zét, de amikor odanézett, képtelen volt megtalálni a
hajszálvékony heget a tenyerén a hüvelyujja tövénél.
Fel nem foghatta, mi történhetett vele.
- A Karácsonyországba vezető út eltávolítja az ősz­
szes szomorúságot, enyhíti az összes fájdalmat, és el­
tünteti az összes heget. Minden olyasmit eltávolít be­
lőled, ami csak károdra volt, és ami végül visszamarad,
az mind tiszta és romlatlan. Mire elérjük az úti célun­
kat, nemcsak a fájdalmat nem ismered majd, de a fáj­
dalom emlékét sem. A boldogtalanság olyan, mint a

653
kosz az ablakon. Mire az autó végez veled, a szutyok
eltűnik a lefolyóban, és ragyogsz a tisztaságtól. Mint
ahogy én is.
- Ó - mondta Wayne. - És ha én nem volnék ma­
gával a kocsiban? Ha egyedül menne Karácsonyor­
szágba? Akkor is... megfiatalítaná a kocsi? Akkor is
ragyogna a végén a tisztaságtól?
-A mindenségit, te aztán tudsz kérdezni! Lefoga­
dom, hogy színjelesvagy az iskolában!Nem. Egyedül
nem juthatok el Karácsonyországba.Egymagam nem
találom meg az utat. Utas nélkül az autó csak egy autó.
Ez benne a legjobb!Csak úgy lehetek boldog és egész­
séges, ha másokat is boldoggá és egészségesséteszek.
A gyógyító út Karácsonyországbacsak az ártatlanoké.
Az autó nem hagyná, hogy kisajátítsam magamnak.
Jót kell tennem másokkal,ha azt akarom, hogy velem
is jót tegyenek. Bárcsak az egészvilág így működne!
- Ez a gyógyító út Karácsonyországba?- Wayne
összehúzott szemmel kinézett az ablakon. - Inkább
az I-80-asra hasonlít.
- Mert az is, a 80-as államközi.De csak most, hogy
ébren vagy.Az előbb, amikor édesdeden aludtál, még
a St. Nick Parkwayen autóztunk, az öreg Hold ura­
sággala fejünk fölött. Nem emlékszel?A hóemberek­
re se, a hegyekre se a távolban... ?
Wayne-t hidegzuhanyként érte a felismerés, hogy
Manx is ott volt vele az álmában. Viszolygott a gon­
dolattól, hogy Manx is ott volt vele az álmában. Villa­
násra felidézte magában annak a zsizsegésselteli, há­
borodott égboltnak az emlékét. Égbolt hamis egy az.
Tudta, hogy Lindy nagyi mondani próbált neki vala-

651
mit - el akarta látni tanáccsal, hogy megvédhesse ma­
gát attól, amit Manx és az autója csinálnak vele -, de
Wayne nem értette, mit mondott, és most úgy érezte,
túl sok erőfeszítésébe kerülne, hogy utólag kisilabizál­
ja. Ráadásul kicsit késő volt ahhoz, hogy asszony most
kezdjen el tanácsokat osztogatni. Linda McQyeen
amíg élt sem igazán törte magát, hogy bármi használ­
hatóval ellássa, és Wayne gyanította, hogy az apját is
csak azért nem kedvelte, mert Lou kövér volt.
- Amikor elszunyókálsz, rátalálunk megint - szó­
lalt meg Manx. - Minél hamarabb odaérünk, annál
előbb felülhetsz a Szánkó-Fel-Szánkó-Le Hullámvas­
útra, és vakbökdösősözhetsz a kislányaimmal és a ba­
rátaikkal.
Az árokszerűség, amiben haladtak, valóságos kuko­
ricaerdőt szelt át. A kukoricasorok fölé magasodó gé­
pek íves, fekete karjai úgy meredeztek az égbolt előte­
rében, mint színpad fölött a proszcénium. Wayne-ben
felötlött a gondolat, hogy mérgező folyadékkal teli
permetezőgépeket lát. Halálos esővel áztatják el a ku­
koricát, hogy az invazív fajok ne falhassák fel. Ez a
szóösszetétel - „invazív fajok" - csengett-bongott az
agyában. A kukoricát később leöblítik, és emberek fo­
gyasztják el.
- Volt már olyan, hogy bárki távozott Karácsonyor­
szágból?
- Aki egyszer bebocsátást nyer, az soha nem akar
távozni. Minden, amire vágyhatsz, ott vár rád. A leg­
jobb játékokkal játszhatsz, a legjobb körhintákra ül­
hetsz fel. Annyi a vattacukor, hogy száz év alatt se bír­
nád megenni.

655
 - De ha akarnék, eljöhetnék?
Manx majdhogynem ellenséges pillantást vetett rá
a tükörben. - Így jobban meggondolva, lehet, hogy
némelyik tanárod idegesítőnek találta az állandó kér­
dezősködésedet. Milyen jegyeid voltak?
- Nem túl jók.
- Nos. Örömmel közlöm veled, hogy Karácsonyor-
szágban nincs iskola. Jómagam utáltam az iskolát.
Különben is szívesebben csinálom a történelmet, mint
hogy tanuljak róla. A gyerekeket azzal szeretik ámíta­
ni, hogy a tanulás kaland. De ez piszok nagy átvágás.
A tanulás tanulás. A kaland, na, az kaland. Vélemé­
nyem szerint elég, ha az ember tudja, hogyan kell ösz­
szeadni és kivonni, és meglehetős ügyességgel olvas -
minden más nagy valószínűséggel csak lila képzelgés­
hez vezet, és bajba sodorja az embert.
Wayne mindebből azt szűrte le, hogy nem hagy­
hatja el Karácsonyországot. - Lehetnek majd utolsó
kívánságaim?
- Ide süss! Úgy viselkedsz, mint akit halálra ítéltek.
Pedig nem a siralomházban vagy. Mire Karácsonyor­
szágba érsz, jobb állapotban leszel, mint valaha!
- De ha nem jövök vissza, ha örökre Karácsonyor­
szágban kell maradnom ... volna néhány dolog, amit
csinálni akarok, mielőtt oda érünk. Például kapok
utolsó vacsorát?
- Ezt meg hogy érted? Azt hiszed, éhezni fogsz
Karácsonyországban?
- Mi van, ha olyan ételt akarok, amit ott nem lehet
beszerezni? Vagy Karácsonyországban bármi besze­
rezhető, amire kedve támad az embernek?

656
 - Van vattacukor és kakaó és hot dog, meg olyan
pálcikás cukor, amitől mindig megsajdul a fogam.
Minden van, amire egy gyerek vágyhat.
- Főtt kukoricát szeretnék. Főtt kukoricát, vajjal -
mondta Wayne. - Meg egy sört.
- Biztosra veszem, hogy gond nélkül keríthetünk
neked egy kis főtt kukoricát és ... Mit mondtál? Egy
gyömbérsört? Itt, a Középnyugaton elég jó a gyöm­
bérsőr, És még jobb a szarszaparilla.
- Nem gyömbérsört akarok. Hanem igazi sört.
A Coors Silver Bulletjából akarok egy üveggel.
- Miért akarnál te sört?
- Apa azt ígérte, hogy amikor betöltöm a huszon-
egyet, együtt fogunk sörözni a verandán. Azt mondta,
megihatok egy sört július negyedikén, miközben a tű­
zijátékot nézzük. Alig vártam, hogy így legyen. De
gondolom, ez most már nem fog megtörténni. Ráadá­
sul maga azt mondta, hogy Karácsonyországban min­
dennap karácsony van. Gondolom, ez azt jelenti, hogy
július negyedike viszont sosincs. Nem túl hazafias hely
ez a Karácsonyország. És csillagszórót is szeretnék.
Bostonban volt csillagszóróm.
Hosszú, alacsony hídon autóztak. A bordás fém
mélabúsan duruzsolt a gumiabroncsok alatt. Manx
csak a túloldalon szólalt meg újra.
- Nagyon locsi-fecsi vagy ma este. A fél országot
átutaztuk, de csak most oldódott meg a nyelved. Lás­
suk, jól értettem-e. Azt szeretnéd, hogy vegyek neked
egy korsó sört, főtt kukoricát, plusz egy saját kis július
negyediki tűzijátékra elegendő petárdát. Biztos, hogy
semmi mást nem akarsz? Anyád és te nem tervezté-
 tek, hogy libamájpástétommal és kaviárral ünneplitek
meg a középiskolai ballagásodat?
- Nem akarok saját július negyedikét. Csak néhány
csillagszórót akarok. És esetleg pár rakétát. - Wayne
elhallgatott, aztán így folytatta: - Maga mondta, hogy
tartozik nekem. Amiért megölte a kutyámat.
Komor csend következett.
- Való igaz - ismerte el végül Manx. - Nem tölt el
büszkeséggel, igyekeztem nem is foglalkozni vele.
Gondolod, hogy ha veszek neked egy sört, főtt kuko­
ricát meg néhány petárdát, akkor azzal kvittek va-
-, gyunk?
- Nem. De más kérésem nem lesz. - Wayne kiné-
zett az ablakon, és észrevette a holdat. Most csorba
csontszilánk volt csak az égen, arctalan és távoli. Nem
olyan klassz, mint a karácsonyországi hold. Wayne
feltételezte, hogy Karácsonyországban minden jobb.
- Maga hogyan szerzett tudomást Karácsonyország­
ról?
- Amikor kivittem a lányaimat - mondta Manx.
- És az első feleségemet. - Elhallgatott, aztán így
folytatta: - Az első feleségem nehéz eset volt. Nem
volt egyszerű a kedvére tenni. A vörös hajúak már
csak ilyenek. Egész sor kivetnivalót talált bennem,
amit a fejemre is olvasott, és a lányaimat is ellenem
nevelte. Az apja pénzt adott nekem, hogy kezdjek va­
lamilyen vállalkozásba, én pedig egy autóra költöttem
az egészet. Erre az autóra. Azt hittem, hogy Cassie -
így hívták az első feleségemet - örülni fog, amikor
hazaérek az autóval. Ehelyett házsártos volt és kezel­
hetetlen, mint mindig. Pénzkidobásnak nevezte az

658
autó megvásárlását. Amikor közöltem vele, hogy sofőr
leszek, azt mondta, hogy koldusbotra fogom juttatni
magamat és a családomat. Csípős nyelvű asszony volt,
és kifigurázott a gyerekek előtt, amit egyetlen férfi
sem tűrhet el! - Manx kormányra feszülő kezén kife­
héredtek a bütykök. - Egyszer a feleségem a hátam­
hoz vágott egy olajlámpást, és tüzet fogott az ünneplő
kabátom. Gondolod, hogy valaha is bocsánatot kért?
Éppen ellenkezőleg. Hálaadáskor és más családi ősz­
szejőveteleken eljátszotta, hogy engem utánoz, amint
éppen lángra lobbanok. Körbe-körberohangált, rikol­
tozva és a karját lengetve, mint egy pulyka, és azt visí­
totta: „Olts el, olts el, olts el!"A testvérei mindig jót
nevettek a káromra. Hadd mondjak neked valamit.
A vörös hajú nők vére három fokkal hűvösebb, mint
egy normális nőé. Orvosi tanulmányok igazolják. -
SavanyúnWayne-re nézett a visszapillantó tükörben.
- Persze éppen amiatt lehetetlen velük együtt élni,
amit olyan ellenállhatatlannak találunk bennük, ha
érted, mire gondolok.
Wayne nem értette, de bólintott.
- Nos - mondta Manx. - Rendben. Úgy nézem, si­
került egyezségrejutnunk. Tudok egy helyet,ott olyan
hangos és olyan fényes tűzijátékokat vehetünk, hogy
süket és vak leszel, mire mindet eldurrogtatjuk! Hol­
nap, sötétedés után meg kéne érkeznünk a here-i köz­
könyvtárhoz. Ott elsüthetjük a petárdáinkat. Mire ki­
lőttük a rakétákat és elhajigáltuk a cseresznyebom­
báinkat, az emberek azt hiszik majd, kitört a harmadik
világháború. - Manx elhallgatott, aztán gunyoros
hangon folytatta: - Hátha Margaret Leigh kisasszony

659
is velünk tart az ünneplésben. Szívesen alája pörköl­
nék, hogy megtanuljon egyet s mást arról, amit diszk­
réciónak nevezünk.
- Mit számít Maggie Leigh? - kérdezte Wayne.
- Miért nem hagyjuk békén?
Hatalmas zöld molylepke csapódott a szélvédőhöz
puha, száraz koppanással,smaragd maszatfoltot hagy­
va maga után.
- Okos fiatalembervagy,Wayne Carmody- mond­
ta Manx. - Olvastad az összes cikket Leigh kisasz­
szonyról.Biztosraveszem,hogy ha összeszededa gon­
dolataidat, rá fogszjönni, miért aggaszt az a nő.
Korábban, még világosban,Wayne átlapozta a pak­
samétát, amivelManx az Elaltat Laknál beszállt a ko­
csiba.Bing az interneten talált rá a Maggie Leigh-röl
megjelent tudósításokra - az összesen egy tucat cikk­
ből egyetlen nagyobb történet kerekedett ki, cserben­
hagyottságról, szenvedélybetegségről,magányról... és
különös, nyugtalanító csodákról.
Az első írás még a kilencvenes évek elején, a Cedar
Rapids Gazette-ben látott napvilágot:Természetfölöt­
ti képességvagy csak vak véletlen? Három ember éle­
tét mentette meg a helyi könyvtárosnő „zsigeri meg­
érzése". A történet főhőse, egy Hayes Archer nevű
férfi, Sacramentóban élt. Egyik este Archer berakta
két fiát vadonatúj Cessnájába, és felszállt velük, hogy
holdfényes kirándulást tegyenek a kaliforniai tenger­
part fölött. A férfinak nem csak a repülőgépe volt új
- a pilótajogosítványa is. Negyven perccel felszállás
után az egymotoros Cessna néhány ötletszerű irány­
változtatást követően eltűnt a radarképernyőkről.At-

660
tól lehetett tartani, hogy az egyre sűrűbb ködben a
pilóta szem elől veszítette a szárazföldet, és miközben
a horizontot igyekezett megtalálni, a tengerbe zuhant
gépével. Mivel Archer tehetős embernek számított,
a híradás országos visszhangot keltett.
Aztán Margaret Leigh telefonált a kaliforniai rend­
őröknek, és közölte velük, hogy Archer és gyermekei
nem haltak meg, nem vesztek a tengerbe. Elérték a
partot, és egy szakadékba zuhantak. A pontos helyet
nem tudta meghatározni, de úgy érezte, a rendőrök­
nek egy olyan part menti helyet kell keresniük, ahol só
található.
A Cessnára a talaj fölött tíz méterrel bukkantak rá,
fejtetőre fordulva felakadt egy cédrusfenyő ágai kö­
zött a Salt Pointról - vagyis „sós hegyfok"-ról - elne­
vezett nemzeti parkban. A fiúk ép bőrrel megúszták.
Az apának eltört a gerince, de jó kilátásai voltak az
életben maradásra. Maggie azt nyilatkozta, hogy a va­
lószerűtlen jóslat villanásszerűen szállta meg, miköz­
ben betűdominóit rakosgatta. A cikk mellett volt egy
fénykép a tótágast álló Cessnáról és egy másik, Mag­
gie-ről, amint szkréblitábla fölé hajol egy versenyen.
A második fénykép alatt a következő szöveg volt ol­
vasható: Jlyen megérzésekkel Maggie szkrébli helyett
lottozna inkább!"
Az évek során Maggie-nek más távolba látásai is
voltak: kútba esett gyereket kerített elő,információval
szolgált egy férfiról, akinek nyoma veszett a tengeren,
miközben körbe akarta hajózni a Földet. Az ilyen ese­
tek azonban egyre ritkultak, az utolsóra 2000-ben ke­
rült sor - a nyúlfarknyi cikk szerint Maggie segédke-

661
zett egy otthonról elcsellengett személy megtalálásá­
ban. Aztán 2008-ig nem történt semmi, és az ezután
következő cikkek már nem csodákról számoltak be,
hanem valami éppen ellenkezőről.
Először árvíz volt az iowai Here-ben, hatalmas
pusztítással, a könyvtár is víz alá került. Maggie majd­
nem vízbe fulladt, miközben a könyveket próbálta
menteni, kihűlés miatt kellett ellátni. Az adomány­
gyűjtéseken nem sikerült elegendő pénzt összeszedni
a könyvtár további működtetéséhez, a helyet bezár­
ták.
2009-ben Maggie ellen közveszély okozása címén
indítottak eljárást: tüzet gyújtott egy lakatlan épület­
ben. Kábítószerezéshez szükséges kellékeket találtak
nála.
2010-ben letartóztatták, és önkényes lakásfoglalás,
illetve heroin birtoklása miatt emeltek vádat ellene.
2011-ben üzletszerű kéjelgésért vették őrizetbe. Le­
het, hogy Maggie Leigh meg tudta jósolni a jövőt, arra
viszont nem figyelmeztette különleges képessége, hogy
kerülje el a civil ruhás nyomozót az egyik Cedar Ra­
pids-i motel előterében. Harminc nap elzárást kapott.
Még ugyanabban az évben begyűjtötték megint, de
fogház helyett ezúttal kórházba került- annyira legyen­
gült a szervezete az időjárás viszontagságaitól. „Nyo­
morúságos állapota túlságosan is gyakori az iowai haj­
léktalanok körében", állapította meg a cikk, és Wayne
ebből tudta meg, hogy Maggie kint él az utcán.
- Azért akar találkozni vele, mert Maggie tudta,
hogy maga jön, és figyelmeztette anyámat - mondta
végül Wayne.

662
 - Azért kell találkoznom vele, mert megneszelte,
hogy elindultam, és ki akart babrálni velem - mondta
Manx. - És ha nem váltok vele egy-két szót, nem le­
hetek benne biztos, hogy nem babrál ki velem megint.
Nem először akad dolgom hozzá hasonlóval.Amikor
csaklehetséges,kerülni igyekszem az ilyen embereket.
Mindig kellemetlenkednek.
-Az ilyen embereket... Mármint a többi könyvtá­
rost?
Manx gúnyosan horkantott. - Adod itt az ártatlant.
Örömmel látom viszont, hogy kezd visszatérni a hu­
morérzéked. Amit mondani akartam, az az, hogy raj­
tam kívül mások is bejáratosak a gondolatok titkos,
közös világába.- A férfi felnyúlt, és a homlokát meg­
kocogtatva mutatta, hol lakozik az a világ. - Nekem
itt van az én Wraithem, csak beülök a volánja mögé,
és elvisz a Karácsonyországbavezető titkos utakhoz.
De másokat is ismerek,akik a saját különleges tárgya­
ik segítségévelképesek kifordítani a valóságot. Puha
agyagként átformálni, mint ahogy az is. Ott volt pél­
dául Craddock McDermott, aki azt állította, hogy
szelleme önálló életet él kedvenc fekete öltönyében.
Aztán van a Hátrafelé Lépdelő Ember, és az ő ször­
nyűségesvisszafeléjáró órája.Ne akarj összetalálkozni
a Hátrafelé Lépdelő Emberrel egy sötét sikátorban,
gyermekem! Vagy bárhol másutt! Van a True Knot -
ennek tagjai az utakon élnek, és eléggé hasonló kate­
góriát képviselnek,mint jómagam. Én nem háborga­
tom őket, ők pedig örömmel viszonozzák a szívessé­
get. Nyilván Maggie Leigh-ünknek is megvan a maga
segédeszköze, és azzal kukucskál, azzal leselkedik.

663
Talán éppen a betűdominók, amiket a cikkben említ.
Nos. Az a nő szemlátomást igencsak érdeklődik irán­
tam. Úgy gondolom, ha már egyszer ott hajtunk el a
közelben, az udvariasság is azt kívánja, hogy nézzünk
be hozzá. Szeretnék megismerkedni vele, és meg­
nézni, hátha kigyógyíthatnám a minden-lében-kanál­
ságból!
Manx a fejét rázta, aztán felnevetett. Az a fátyo­
los-rekedt károgás egy öregember nevetése volt. A tes­
tét megfiatalíthatta a Karácsonyországba vezető út, de
a nevetésével nem tudott mit kezdeni.
Autóztak tovább. A szaggatott sárga vonal néma
dadogásként maradt el a Wraith bal oldalán.
Végül Manx nagyot sóhajtott, és folytatta a fejtege­
tést. - Nem restellem elmondani neked, Wayne, de
szinte minden bajom, ami volt, nők miatt zúdult a
nyakamba. Margaret Leigh és az anyád és az első fele­
ségem - mindet ugyanabból az anyagból gyúrták, és
Isten a tanúm rá, hogy van még belőlük bőven.Tudod,
mit mondok? Mindig akkor voltam legboldogabb éle­
temben, amikor kivontam magam a nők befolyása alól!
Amikor nem kellett a kedvüket keresnem. A férfiak
az életük nagy részét a nők rabszolgájaként töltik. El
sem tudod képzelni, milyen élettől mentettelek meg!
A férfiak másra se tudnak gondolni, csak a nőkre.
Amikor gondolkodni kezdenek egy hölgyről, az olyan,
mint amikor az éhes ember egy szelet finom sült hús
után ácsingózik. Amikor éhes vagy, és érzed a roston
sült hús illatát, minden figyelmedet lefoglalja az, ahogy
a vágyakozástól elszorul a torkod - és abbahagyod a
gondolkodást. A nők ennek nagyon is tudatában van-

664
nak. És ki is használják. Feltételeket szabnak, ugyan­
úgy, ahogy anyád is feltételeket szab, mielőtt vacsora­
asztalhoz ülhetsz. Takarítsd ki a szobádat, vegyél tiszta
inget, és moss kezet, különben nincs vacsora. A leg­
több férfi mindjárt értékesebbnek érzi magát, ha sike­
rül teljesítenie a nő feltételeit. És erre építik az ön­
becsülésüket. Ha viszont kivesszük a képből a nőt, a
férfi szusszanásnyi nyugalomhoz jut. Csak saját ma­
gaddal kell foglalkoznod, és a többi férfival, és végre
felfedezheted, hogy ki is vagy valójában. És ez mindig
jó érzés.
- Miért nem vált el az első feleségétől? - kérdezte
Wayne. - Ha nem szerette.
- Akkoriban senki nem csinált ilyet. Eszembe se
jutott, soha. Az igen, hogy odébbálljak. Egyszer-két­
szer odébb is álltam. De visszajöttem.
-Miért?
- Megéheztem a sült húsra.
- Hány éve is volt, hogy az első feleségét elvette?
- Az életkoromra vagy kíváncsi?
-Igen.
Manx elmosolyodott. - Ebből kihámozhatod: Az
első randevúnkon Cassie és én egy némafilmet men­
tünk el megnézni. Ilyen régen volt!
- Mit néztek meg?
- Egy német horrorfilm volt, de angol feliratinzer-
tekkel. A rémisztőbb jeleneteknél Cassie szorosan
hozzám préselte az arcát. Az apja is ott ült mellettünk
a nézőtéren, és ha nincs ott, azt hiszem, Cassie biztos
az ölembe kucorodott volna. Mindössze tizenhat éves
volt, feslő rózsabimbó csupán, kecses és figyelmes és

665
szemérmes. Sok nőnél megfigyelhető ez. Fiatalon ; le­
hetőségek becses ékkövei. Lázas élettől és vágytól lük­
tetnek. Amikor aztán eluralkodik rajtuk a hárpiater­
mészet, az olyan, mint amikor a naposcsibe sötétebb
tollakra váltja a testét borító sárga pihét! A nők gyak­
ran ugyanúgy megválnak korai gyengéd természetük­
től, mint ahogy a gyerek megválik a tej fogaitól.
Wayne bólintott, és elgondolkodva kihúzta egyik
felső fogát a szájából. Amikor a nyelvét a kis üregbe
dugta, meleg vért érzett csordogálni. Egy új fogat is
érzett, ott készült előbújni, ahol addig a régi volt, bár
inkább tűnt kis horognak, mint fognak.
A kiesett fogat rövidnadrágja zsebébe csúsztatta,
a többihez. Öt fogát veszítette el a másfél nap alatt,
mióta a Wraithben ücsörgött. Nem aggódott miatta.
Érezte, hogy apró, új fogak törnek elő, egyik sor a má­
sik után.
-Tudod, később a feleségem vámpírsággal vádolt
meg, pont úgy, ahogy te - mondta Manx. - Azt
mondta, olyan vagyok, mint a gonosz abban az első
filmben, amit együtt láttunk, a német horrorfilmben.
Azt mondta, kiszívom az életet a két lányunkból, hogy
kiszipolyozom őket. És most itt vagyunk, sok-sok év­
vel később, és a lányaim még mindig erősek, boldogok
és fiatalok és jókedvűek! Ha ki akartam volna szipo­
lyozni belőlük az életet, gondolom, elég gyatra mun­
kát végeztem. A feleségem jóvoltából éveken át any­
nyira boldogtalan voltam, hogy kész lettem volna
megölni őt és magamat és a gyerekeket, csak hogy ne
kelljen elviselnem azt az állapotot többé. Ma viszont
már nyugodtan visszanézhetek, és csak nevetek az

666
egészen. Majd vess egy pillantást valamikor a rend­
számtáblámra. Azt csináltam, hogy vettem a felesé­
gem velem kapcsolatos hajmeresztő ötleteit, és viccet
faragtam belőlük. Ez a túlélés záloga! Meg kell tanul­
nod nevetni, Wayne. Új és újabb dolgokat kell talál­
nod, amikben örömöd leled. Gondolod, hogy meg
tudod ezt jegyezni?
- Azt hiszem, igen.
- Két pasas autózik az éjszakában - mondta Manx.
- Ez így nagyon rendben van. Tökéletes! Nem restel-
lem kimondani: jobb társaság vagy, mint az a Bing
Partridge. Te legalább nem érzel kényszert, hogy
mindenből idióta rigmust faragj. - Manx sipákoló
hangon énekelni kezdett: - Szeretlek téged, de maga­
mat mégjobban, szeretem húzkodni afatyim a markom­
ban! - A fejét csóválta.- Jó néhány hosszú utazásban
volt részem Binggel, és mindegyik gyötrelmesebbnek
tűnt az előzőnél. El sem tudod képzelni, micsoda
megkönnyebbülés olyasvalakit tudni magam mellett,
aki nem hangicsál naphosszat, és nem tesz fel ostoba
kérdéseket.
- Ugye,most már nemsokára eszünkvalamit?- kér­
dezte Wayne.
Manx a kormánykerékrecsapott a tenyerével,és ne­
vetett. - Azt hiszem, elhamarkodottan nyilatkoztam;
mert ha ez nem is ostoba kérdés, nagyon közel van
hozzá,Wayne úrfi! Sült édesburgonyát ígértem neked,
és istenemre mondom, komolyan is gondoltam, hogy
megkapod. Az elmúlt évszázadban több mint száz
gyereket vittem át Karácsonyországba,és még egyet­
lenegynek sem kopott fel az álla mellettem!

661
 A híres édesburgonya rósejbnis étterem még újabb
húsz percre volt nyugatnak - a csupa üveg, csupa króm
épület futballpályányi parkoló közepén állt. Tíz méter
magas acélsudarakról nátriumgőz lámpák vetettek
nappali fényt az a~zfaltra. A parkoló zsúfolásig volt
kamionokkal, és a homlokzati üvegablakokon keresz­
tül Wayne látta, hogy a pultnál végig ülnek, mintha
éjfél helyett déli tizenkettő volna.
Az egész ország azt leste, mikor bukkan fel egy an­
tik Rolls-Royce Wraith egy idős férfival a volánnál, és
egy gyerekkel a hátsó ülésen, az étteremben mégse
figyelt fel senki az érkezésükre, és Wayne nem is lepő­
dött meg ezen. Mostanra beletörődött, hogy az autó
látható ugyan, viszont észrevehetetlen. Mint egy olyan
csatorna a tévén, ami csak sistergést közvetít - min­
denki rögtön átugorja. Manx közvetlenül az épület­
hez parkolt, Wayne-nek mégse jutott eszébe, hogy
ugrálni vagykiáltozni kezdjen,vagyaz üvegen döröm­
böljön.
- Ne menj sehová - kacsintott rá Manx, aztán ki­
szállt, és a bejárathoz indult.
Wayne az épület hatalmas üvegablakain át belátott
az étterembe, és követte tekintetével a bejárattal szem­
közti pult felé igyekvő Manxot. A pult fölötti tévé­
készülékekversenypályán száguldó autókat mutattak;
aztán az ujját billegetve gesztikuláló elnököt egy pul­
pitus mögött; végül pedig fagyos szőkeség beszélt a
mikrofonba, tóval a háttérben.
Wayne elfintorodott. A tó ismerősnek tűnt. Aztán
váltott a kép, és Wayne hirtelen a bérelt nyaralót látta
a Winnipesaukee-tónál, a ház előtti út mentén rend-

668
őrautók parkoltak. Manx is a tévét figyelte, hátrahaj­
tott fejjel, bent az étteremben.
Megint váltott a kép, és Wayne az anyját látta a
Triumph nyergében előgurulni a kocsiszínből. Nem
viselt bukósisakot, és a haja szabadon verdesett mö­
götte, és egyenesen a kamera felé tartott. Az operatőr
nem tudott időben félreugrani. Wayne anyja elsodor­
ta, ahogy kirobogott mellette az útra. A lezuhanó ka­
mera kavargó képet közvetített égboltról, fűről és ka­
vicsos talajról, aztán a földhöz csapódott.
Charlie Manx fürge léptekkel kijött az étteremből,
becsusszant a volán mögé, és visszasiklott a Rollsszal
az országútra.
A szemét mintha hártya fedte volna, és a szájzugait
kemény, kelletlen fintor húzta össze.
- Gondolom, azt az édesburgonya rósejbnit most
kihagyjuk +szólalt meg Wayne.
De Charlie Manx nem adta jelét, hogy hallotta vol­
na.
 Elaltat Lak

Nem érezte, hogy megsérült volna, nem voltak fájdal­

mai. A fájdalom még váratott magára.
És nem is úgy tűnt, mintha felébredt volna, mintha
valaha is lett volna egy kitüntetett pillanat, amikor
visszanyerte az eszméletét. Inkább csak kezdtek vo­
nakodva összeállni a Vic McQyeen-kirakós darabkái.
Hosszú, lassú folyamat volt, olyan hosszú és lassú,
mint a Triumph megjavítása.
A Triumph előbb eszébejutott, mint ahogy a saját
neve eszébejutott volna.
Valaholtelefon csörgött. Tisztán hallotta a harsány,
ódivatú berregést, ahogy a kalapács a harangon ko­
lompolt, egyszer,kétszer,háromszor,négyszer.A hang
visszahívta a világba, de mire felismerte, hogy ébren
van, abbamaradt.
Az arca oldalsó része nedvesvolt és hűvös.A hasán
feküdt a padlón, a feje félrefordítva,az arca kis tócsá­
ban'. Az ajka száraz volt és cserepes,és nem emléke­
zett rá, hogy életében bármikor ennyire szomjas lett
volna. Amikor lefetyelni kezdte a vizet a padlóról, ce-

670
mentízűnek találta, de a tócsa hűvös volt és jó. Meg­
nyalta az ajkát, hogy benedvesítse.
Egy bakancs volt az arca mellett. Látta a fekete ba­
rázdákat a talpon, a fityegő cipőfűzőt. A bakancs idő­
ről időre megjelent és eltűnt, egy pillanatra tudatosult
Vicben a képe, aztán amint visszahunyta a szemét,
rögtön meg is feledkezett róla.
Fogalma sem volt, hol lehet. Nyilván fel kéne kec­
meregnie, és kideríteni, gondolta. Ugyan jó esély volt
rá, hogy gondosan egymáshoz illesztett részei csillogó
porrá omlanak szét, amikor ezt megpróbálja, de nem
látott más megoldást. Nem úgy tűnt, hogy egyhamar
bárki megjelenne, hogy segítsen rajta.
Balesete volt. Bukott a motorral? Nem. Egy alag­
sorban fekszik. Látta a foltos falakat, a vedlő felszín
mögül beton kandikált elő. Az enyhe alagsorszagot
részben elfedték más szagok: a megperzselt fém bűze
és a kerti budikat idéző, pöffenésnyifekáliaszag.
Maga alá húzta a kezét, és feltérdelt.
Nem fájt annyira, mint várta. Sajgást érzett az ízű­
leteiben, a derekában, a fenekében, de a törött csontok
segélykiáltásahelyett ez inkább csak olyan volt, mint
amikor influenzás az ember.
Amikor meglátta a férfit, rögtön eszébe jutott az
egész, egyetlen tömbben zuhant rá az emlék. Ahogy
megszökött a rendőröktől a Winnipesaukee-tónál, a
híd, a templomrom, a Bing nevű férfi,aki el akarta ká­
bítani gázzal, hogy megerőszakolhassa.
A Gázálarcos Ember két darabban hevert, a része­
ket egyetlen szál faggyúburkos bél kötött össze egy­
mással.A test felső része kint volt a folyosón.A lábak

671
közvetlenül az ajtó innenső oldalán, a bakancs majd­
nem ott, ahol Vic eddig feküdt.
A szevofl.urán fémtartálya szétrobbant, de a férfi
kezében még mindig ott volt a palack tetejére erősí­
tett nyomásszabályozó, azon pedig a palack csipkés
szélű, sisakforma felső vége. Az emésztőgödörszag
a férfiból jött, valószínűleg azért, mert léket kapott a
belső emésztőgödre. Vic érezte a belei szagát.
A helyiség oldalra billentnek, csálénak tűnt. Vic
megszédült, ahogy körbenézett, mintha túl gyorsan
ült volna fel. A tábori ágy felborult, látni lehetett az
alján a sodronyt és a lábakat. A mosdókagyló elvált a
faltól, negyvenöt fokos szögben lógott a padló fölött,
csak a két vízcső tartotta, melyek szintén kiszakadtak
a felfogatásukból. Egy sérült illesztésből víz bugyo­
gott, kis tócsát hizlalva a padlón. Ha kicsit tovább
szunyókál, gondolta Vic, kiváló esélye lett volna rá,
hogy megfulladjon.
Nem kevés ügyeskedésébe került, hogy talpra tud­
jon kecmeregni. A bal lábát nem bírta kiegyenesíteni,
és amikor mégis sikerült, felszisszent az éles fájdalom­
tól. Megzúzódott térdkalácsa a zöld és kék árnyalatai­
ban pompázott. Nem mert nagyon ránehezedni, gya­
nította ugyanis, hogy komolyabb terhelés alatt rögtön
összecsuklana.
Még egyszer körbepillantott a helyiségben - egy
szutykos kis tárlat látogatója a szenvedés múzeumá­
ban. Nem, itt nincs más látnivaló. Haladjunk tovább,
emberek. A következő helyiségben mesés kiállítási tár­
gyakat vehetnek szemügyre.

672
 Belépett a Gázálarcos Ember két lába közé, átkec­
mergett rajta, vigyázva, nehogy felbuktassa a férfi húr­
ként kifeszített bele. Annyira valószerűtlen volt a lát­
vány, hogy még rosszérzés se fogta el.
A test felső részének megkerülése közben nem
akart a férfi arcára nézni, úgyhogy tekintetét félrefor­
dítva surrant el mellette. De mielőtt visszaindult vol­
na az úton, amerről korábban jött, nem tudta megáll­
ni, és a válla fölött odapillantott.
A férfi feje oldalra volt fordítva. Az átlátszó üveg­
ablakocskákban döbbenettől kimeredő szempár. A ki­
áltásra nyitott száj megtelt a robbanás erejétől benyo­
módott gázálarc olvadt, fekete műanyagának és elsze­
nesedett gumijának peckével,
Vic visszaindult a folyosón. Mintha egy oldalára
dőlt hajó fedélzetén botorkált volna. Folyton jobbra
sodródott, és a kezét a falhoz nyomva próbálta meg­
őrizni az egyensúlyát. Csak éppen a folyosóval nem
volt semmi baj. Ó maga volt a hajó, melyet az a veszély
fenyegetett, hogy átfordul, és alámerül a kavargó sö­
tétségbe. Egyszer óvatlanul a bal lábára nehezedett.
Amikor megbicsaklott a térde, karját kinyújtva kapott
valami után, hogy megtámaszkodjon. Az elszenese­
dett, hólyagos arcú Jézus Krisztus mellszobrára záród­
tak az ujjai. A szobor egy pornómagazinokkal telezsú­
folt könyvszekrény tetején trónolt. Vic úgy látta, hogy
Jézus buján rávigyorgott, és amikor elhúzta a kezét,
hamumaszatosak voltak az ujjai, ISTEN ELÉGETTELE­
VENENCSAKISA GONOSZ.

673
 Többször nem feledkezett meg a bal lábáról. Még
jó, hogy brit gyártmányú a motor, jutott eszébe. Ran­
dom, céltalan gondolat.
A lépcső tövében műanyagba csomagolt, súlyostö­
megbe akadt a lába,és megbotlott, és ráesett a halomra.
Másodszor, merthogy amikor a Gázálarcos Ember le­
lökte a lépcsőn,ugyanezen a kupacon landolt, ez tom­
pította a·zuhanását, nagy valószínűséggelmegmentve
attól, hogy összeroppanjon a nyakcsigolyájavagy a ko­
ponyája.
A becsomagolt tömeg hideg volt és nehéz, de nem
teljesen merev. Vic tudta, mi van a műanyag alatt -
a csípőcsont éles, kiemelkedő pereméből tudta, és a
mellkas lapos síkjából.Se látni, se tudni nem akart, de
a két keze mégis a műanyag burkot szaggatta.A holt­
test nejlon szemfedelét szigetelőszalag fogta össze
szorosan.
Az előáradó szag nem az oszlás bűze volt, hanem
bizonyostekintetben valami annál is rosszabb:émelyí­
tő gyömbérillat.A férfi a műanyag burok alatt karcsú
volt, és valamikor még akár jóképű is lehetett. Nem
annyira oszlásnakindult, mint inkább mumifikálódott:
a bőre összezsugorodott és megsárgult,a szem a kopo­
nyába süllyedt.Az ajkak szétváltak,mintha a férfi kiál­
tás közben halt volna meg.Vagycsak a halál után meg­
rövidülő száj környéki izmok húzták hátra az ajkakat
a fogairól.
Vic különös, zokogásszerű hanggal kifújta a leve­
gőt. A hideg arcra tette a kezét.
- Sajnálom - mondta a halott férfinak.
 Hiába is hadakozott volna ellene, muszáj volt sír­
nia. Soha nem volt egy sírós típus, de bizonyos pilla­
natokban a könnyek az egyetlen felelősségteljes reak­
ció. A sírás az élők luxusa: a halottak nem éreznek
veszteséget, nem sírnak senkiért és semmiért.
Újra végigsimított a férfi arcán, és amikor a
hüvelykujjával megérintette az ajkát, észrevette, hogy
a szájból egy papírfecni kandikál ki.
A halott férfi esdeklőn nézett rá.
- Oké, jó barát - mondta Vic, és kicsippentette
a papírt a szájából. Viszolygás nélkül tette. Ennek a
férfinak itt csúnya halála volt, amivel egyedül kellett
szembenéznie, tárgyként használták, és fájdalmat
okoztak neki, és aztán félredobták. Bármit üzenne a
halott férfi, Vic hallani akarta, ha már lekésett is róla,
hogy érdemben segítsen.
A levélkét ceruzával írta egy remegő kéz, a betűk
helyenként elmosódtak a karácsonyi csomagolópapír­
ból letépett fecnin.

Molt elé'J til•ta a {eje,.,, how ívjak. Napokóta

el~' .(2öv. A le'j{o'"'to.íabbak:
• Natha .....Def"'eter V'1'jYok a ke'"'tvckyi
Bva-~e-bov'jból
• A {o'jvatavtól" si-'J Pavtvi~'je
• Pavtvi~'Jee'Jy Ma-ki "ev~' {év{i-ak ~ol'jo•ik
• Va" e'Jy l~-yo,.,, Michelle, aki 'J'/Ö"yöv~'~I ke~­
ves.
l!te ek h~Lal ho'jY az avtó e .•••c_jef"" Yd'"jdcAott et, é;
1"\et" ~'t. Kévef"', '"jol"\olo.fkor.Üo'"' rőla, ho'jY Michelle
elolvaHa a következgket:

675
 heYetlek1 kicfif"I. P~1YtYic.4<jel'\et" i'jaiál'\ t..,c.{ bál'\tal'\i1
!"eYt al"ikoYlehv"yol" a f<el"el", té~ed. látlak.
filef"' baj1 ~a >Ív>il de l'\e f"lol'\r.ti le a l'\evetén~~'l.
fr "e l"o"qj le a bold.o~rá~Y6l re.
Mi"d.kett.;'kell aa életbe". fr "eke,., ,.,j"d.kett~'be"
Yéfiet" volt.
hevetlek1 a'"jylá •..y
•••

Apád.

A halott férfi mellett ülő Vic elolvasta a levelet,és vi­

gyázott, nehogy rápotyogjon a könnye.
Egy idő után megtörölte az arcát a kézfejével.Fel­
nézett a lépcsőre.A gondolattól, hogy hogyan jött le
rajta korábban, rövid, de erős szédülés fogta el. Elké­
pesztőnek találta, hogy lejött a lépcsőn,és életben ma­
radt. Az biztos, hogy sokkal gyorsabban jött le, mint
ahogy felmegy majd.A bal térde most vadul lüktetett,
fehéren izzó fájdalom lobbant fel benne újra meg újra,
' a pulzusa ritmusában.
Azt hitte, a világ összes ideje a rendelkezésére áll,
hogy feljusson a lépcsőn, de amikor félúton járt, fent
a házban újra csörögni kezdett a telefon. Vic a haran­
got ütő kalapács harsány berregését hallgatva kivárt,
aztán a korlátba kapaszkodva,szökdécselvefelfelé in­
dult. A bal lába alig érintette a lépcsőfokokat.Holland
kislány vagyok, ruhám-cipőm éxszínkék. Írtam egy listát,
mi az, amit csinálni szeretnék, énekelte az agyában egy
csipogós kislányhang - évtizedek óta eszébe sejutott
ez az ugróiskolázáshoz énekelt mondóka.
Elérte a legfelső lépcsőfokot, és az ajtónyíláson át
kilépett a vakító,mindent elárasztó napfénybe.Megint

676
berregett a telefon, már háromszor vagy négyszer csör­
gött ki végig. Akárki telefonál is, nemsokára abba fog­
ja hagyni.
Vic a fekete telefon után kapott: az alagsori ajtó
melletti falra volt felszerelve. Bal kezével az ajtófélfát
markolta, alig jutott el a tudatáig a felismerés, hogy
Nathan Demeter levele még mindig ott van a kezé­
ben. A füléhez tette a telefonkagylót.
- Magasságos ég, Bing- zsörtölődött Charlie Man:x.
- Hát te meg hol kujtorogtál? Megállás nélkül hív-
talak. Már kezdtem aggódni, hogy elkeseredésedben
valami hebehurgyaságot csináltál. Tudod, nincs vége
a világnak, csak mert most nem jöhetsz velem. Adód­
hat még másik alkalom, és addig is akárhány dolgot
elintézhetsz nekem. Először is tájékoztathatnál, mik
a legfrissebb fejlemények jó barátunkkal, McQyeen
kisasszonnyal kapcsolatban. Nemrég egy tudósításban
azt hallottam, hogy elrobogott a New Hampshire-i
nyaralójától, és azóta bottal ütik a nyomát. Nincs róla
újabb hír? Mit gondolsz, miben mesterkedhet?
Miben sántikál, gondolta Vic, és lassan kifújta a le­
vegőt.
- Ó, rengeteg elfoglaltságavan - mondta a telefon­
ba. - Legutóbb például segített Bingnek felújítani az
alagsort.Tudja, kicsit egyhangú volt a színvilág,úgy­
hogy felkentem a falra a rímfaragó szarházit.

Man:xolyan sokág hallgatott, hogy Vic már arra gon­

dolt, biztos letette. Éppen a nevén akarta szólítani,

677
hogy megtudja, ott van-e még, amikor újra meghallot­
ta a hangját.
- Magasságos ég - szörnyülködött Manx, - Azt
akarod mondani, hogy szegény Bing meghalt? Ezt
sajnálattal hallom. Szerencsétlen körülmények között
váltunk el egymástól. Úgyhogy most lelkifurdalásom
van. Bing egy nagy gyerek volt csak, több szempont­
ból is. Feltételezem, hogy szörnyű dolgokat művelt, de
nem lehet hibáztatni érte! Ennyi telt a tyúkagyától!
- Eleget beszélt Bíngröl, Manx. Figyeljen rám. Visz­
sza akarom kapni a fiamat, és már el is indultam érte.
Elindultam, és ne akarjon ott lenni mellette, amikor
megtalálom. Álljon félre a kocsival. Akármerre jár is,
álljon félre, és tegye ki a fiamat, sértetlenül, az út szé­
lére. Mondja meg neki, hogy várjon meg, mondja meg
neki, hogy ott leszek, mire kettőt pisloghatna. Ha így
jár el, nem kell aggódnia amiatt, hogy a nyomába ere­
dek Hagyom meglépni. Úgy vesszük, hogy kvittek
vagyunk - Nem tudta, hogy komolyan gondolja-e,
viszontjól hangzott.
- Hogyan találtál rá Bing Partrídge-re, Victoria?
Ezt szeretném tudni. Úgy, ahogy Coloradóban, annak
idején? A fedett hídon keresztül jutottál el hozzá?
- Wayne jól van? Nem sérült meg? Beszélni akarok
vele. Adja oda neki a telefont.
- Na, persze, álmodik a nyomor. Előbb válaszolsz a
kérdéseimre, aztán meglátom, hogy én válaszolok-e
a tieidre. Meséld el, hogyan találtál rá Bingre, aztán
meglátom, mit tehetek érted.
Vic vadul reszketett, most kezdett kiütközni rajta
az alagsori sokkhatás. - Először tudni akarom, hogy

678
egyáltalán életben van-e a fiam. Mert ha nincs, az Is­
ten legyen irgalmas magához. Ha Wayne nincs élet­
ben, Manx, ha nincs életben, akkor az, amit Binggel
csináltam, semmi ahhoz képest, amit magával csiná­
lok majd.
- Wayne-nek kutya baja. Egy vasgyúró az a gyerek!
Ennyit erről, és egyelőre ez minden, amit kapsz. Most
pedig ki vele, hogyan jutottál el Binghez? A motorke­
rékpárodon? Annak idején, Coloradóban, kerékpárral
érkeztél. De feltételezem, hogy most már új járgányod
van. Az új járgányod vitt ki a fedett hídhoz? Válaszolj,
és beszélhetsz a fiaddal.
Vic próbálta eldönteni, mit mondjon, de semmilyen
hazugság nem jutott eszébe, és különben sem volt
benne biztos, hogy változtatna bármin, ha Manx meg­
tudja, amire kíváncsi. - Igen. Átmentem a hídon, és itt
lyukadtam ki.
- Na, kérem - mondta Manx. - Szóval beszereztél
magadnak egy gonosz vasparipát. Spéci motorkerék­
pár, extrákkal, erről van szó? Csak éppen a motor nem
hozzám szállított le. Hanem az Elaltat Lakhoz. Már­
pedig szerintem ez nem ok nélkül történt így. Az én
járgányom is fel van spécizve néhány extrával, és tu­
dom, hogyan működik az ilyesmi. Ezeknek a dolgok­
nak megvannak a maguk szeszélyei. - Manx elhallga­
tott, aztán így szólt: - Azt mondtad, húzódjak le, és
hagyjam a fiadat az út mellett. Azt mondtad, itt leszel,
mire a gyerek kettőt pisloghatna. A híd csak fix pon­
tokhoz tud eljuttatni, igaz? Logikus volna. Hiszen
azért híd: a két végének egy-egy fix ponton kell nyu­
godnia, még ha azok a pontokfixa ideák is csupán.

679
 - A fiam - szólalt meg Vic. - A fiam. Hallani aka­
rom a hangját. Megígérte.
- Ami jár, az jár - helyeselt Charlie Manx. - Itt is
van őkelme, Vic. Itt is van a kis ember, személyesen.
 Trafálj a holdba tűzijáték-kereskedés,
Illinois

Mr. Manx lehajtott az országútról a kora délutáni po­

ros ragyogásban, és bekanyarodott a Wraithszel egy
tűzijáték-kereskedés udvarára. A cégér egy felfuval­
kodott, bősz holdat ábrázolt, amelynek fél szemébe
rakéta fiíródott, és a sebből vér helyett tűz csordogált.
Wayne, ahogy meglátta, felnevetett, felnevetett, és
megszorította díszholdját.
A kereskedésegyetlen hosszú épület volt, olyasfajta
faoszloppal a bejáratnál, mint amihez a lovakat szok­
ták kikötni. Wayne rájött, hogy megint nyugaton jár­
nak, ahol életejava részét töltötte. A faoszlopok észa­
kon is előfordultak, ha egy hely rusztikusnak akart
látszani, ha viszont elmentél nyugatra, ott néha még
száraz lócitromokat is láthattál az ilyen oszlopok kö­
zelében - ebből tudtad, hogy megint cowboyföldön
jársz. Még ha sok cowboyquaddal közlekedik és Emi­
nemet hallgat is manapság.
- Karácsonyországbanvannak lovak?- szólalt meg
Wayne.

681
 - Rénszarvasok - mondta Manx. - Szelíd fehér
rénszarvasok.
- Lehet rajtuk lovagolni?
- A tenyeredből etetheted őket!
- Mit esznek?
- Amit eléjük teszel. Szénát. Cukorkát. Almát.
Nem válogatósak.
- És mindegyik fehér?
- Igen. Éppen ezért elég ritkán is látni őket. Mert-
hogy annyira beleolvadnak a havas tájba. Karácsony­
ország az örök hó birodalma.
- Befesthetnénk őket! - kiáltott fel Wayne. Telje­
sen izgalomba jött az ötlettől. - Hogy jobban látható­
ak legyenek. - Egy csomó izgalmas ötlete volt újab­
ban.
- Igen - mondta Manx. - Jó mókának hangzik.
- Fessük őket vörösre. Vörös rénszarvasok. Tűzol-
tóautó-vörösek.
- Ünnepi hangulatot teremtene.
Wayne elmosolyodott a gondolatra: ahogy a szelíd
rénszarvas türelmesen álldogál, ő meg a festőhengert
húzkodja rajta, hogy tulipirosra fesse. A lehetősége­
ket fontolgatva végigsiklatta nyelvét hegyes új fogain.
Amint Karácsonyországba ér, át fogja filmi a régi fo­
gait, gondolta, és nyakláncot csinál belőlük.
Manx a kesztyűtartóhoz hajolt, kinyitotta, és elő­
vette belőle Wayne mobiltelefonját. Egész délelőtt rá­
járt a telefonra, Wayne tudta, hogy Bing Partridge-et
hívogatta, csak Bing nem vette fel. Mr. Manx sosem
hagyott üzenetet.

681
 Wayne kinézett az ablakon. Egy férfi jött ki a tűzi­
játék-kereskedésből, egyik kezében jókora papírzacs­
kó, a másikkal a mellette szökdécselő szőke kislány
kezét fogta. Vicces volna egy kislányt tulipirosra feste­
ni. Levenni az összes ruháját, és lefogni, és húzkodni
a festőhengert a vonagló, feszes kis testen. Teljesen be­
festeni. Hogy jól befesthesd, nyilván le akarnád nyírni
a fejéről azt a rengeteg szőke hajat. Vajon mit lehetne
kezdeni egy jókora papírzacskónyi szőke hajjal, töp­
rengett Wayne. Valami mókás dologra biztos fel le­
hetne használni.
- Magasságos ég, Bing- mondta Mr. Manx. - Hát
te meg hol kujtorogtál? - Kinyitotta az ajtót, kiká­
szálódott a volán mögül, és felegyenesedett a parko­
lóban.
A kislány és az apja beszálltak a furgonjukba, és ki­
tolattak a kavicsos parkolón keresztül. Wayne intege­
tett. A kislány észrevette, és visszaintett. De gyönyörű
haja volt! Abból a rengeteg sima, szőke hajból méter­
nél is hosszabb kötél lehetne. A kötélre pedig selymes,
aranysárga hurkot csinálhatsz, és felakaszthatod vele a
lányt. Ez ám a vad ötlet! Wayne kíváncsi lett volna rá,
hogy felakasztottak-e már bárkit a saját hajával.
Manx fel-alá járkálva telefonált, a csizmasarka fe­
hér krétapor felhőcskéket vert a kavicson.
Aztán a sofőrülés mögötti ajtón koppanva kioldott
a zár. Manx kinyitotta az ajtót, behajolt az utastérbe.
- Wayne? Emlékszel, hogy tegnap azt mondtam,
beszélhetsz anyáddal, ha jó leszel? Nagyon nem sze­
retném, ha azt hinnéd, hogy Charlie Manx nem sza-

683
vatartó ember! Itt van anyád. Arra kíváncsi, hogy
megy a sorod.
Wayne elvette a telefont.
- Anya? - szólt bele. - Anya, én vagyok.Jól vagy?
Sziszegés hallatszott és recsegés, aztán meghallotta
az anyja aggodalomtól elfúló hangját. - Wayne.
- Itt vagyok. Hallasz, anya?
- Wayne. ífáyne. Jól vagy?
- Aha! Megálltunk tűzijátékért. Mr. Manx vesz ne-
kem csillagszórót meg valószínűleg egy rakétát is.Jól
vagy? Sírós a hangod.
- Hiányzol, kicsim. Anya itt akar tudni maga mel­
lett, Wayne. Magam mellett akarlak tudni, és már me­
gyek is érted.
- Ó. Jól van - mondta Wayne. - Anya, kiesett egy
fogam. Vagyishogy több is kiesett! Szeretlek, anya!
Minden rendben van, jól vagyok. Jól szórakozunk,
Mr, Manxszal!
- Wayne. Nem vagyjól. Manx csinál veled valamit.
Belemászott a fejedbe. Meg kell állítanod őt. Szembe
kell szállnod vele.Manx nem jó ember.
Wayne ideges remegést érzett a gyomrában. Végig­
húzta a nyelvét új, sörteszerű horog-fogain. - Tűzijá­
tékot fog venni nekem - mondta durcásan. Egész dél­
előtt a tűzijátékokón járt az esze - hogy ki kellene
lyuggatni az éjszakát rakétákkal, lángba borítani az
égboltot. Azt kívánta, bárcsak meg lehetne gyújtani
a felhőket. Micsoda látvány volna! Lángoló felhöpap­
lanok potyognának az égből, fekete füstöt okádva,
ahogy alábuknak.

604
 - Az az ember megölte Hoopert, Wayne - mondta
az anyja, és ez kicsit kellemetlenül érte. Összerezzent.
- Hooper téged akart megvédeni, miközben elpusz­
tult. Neked is ki kell állnod magadért.
Hooper. Olyan érzése volt, mintha évek óta nem
gondolt volna Hooperre. Most viszont emlékezett rá,
a szőrös jetiarcból előmeredő hatalmas, szomorú, für­
kész szemére. Eszébe jutott az állat rossz szagú léleg­
zete, a meleg, selymes bundája, és az örökös idióta
lelkendezése ... és hogy hogyan pusztult el. Hooper
bokán harapta a Gázálarcos Embert, és akkor Mr.
Manx ... akkor Mr. Manx ...
- Anya - szólalt meg hirtelen. - Azt hiszem, beteg
vagyok, anya. Azt hiszem, tele van méreggel a szerve­
zetem.
- Ó, kicsim - mondta az anyja. Már megint sírt.
- Ó, kicsim, tarts ki. Tarts ki, és ne add fel önmagad.
Megyek.
Wayne szemét hirtelen csípni kezdte valami,és egy
pillanatra elmosódott és megkettőződött előtte a vi­
lág. Ez meglepte: hogy sírás kerülgeti. Merthogy iga­
zából nem is érezte szomorúnak magát. Inkább mint­
ha csak a szomorúság emléke idéződött volna fel ben­
ne.
Mondj neki valami használhatót, gondolta Wayne.
Aztán megismételte magában, de most lassabban, és
visszafelé:Használhatót. Valami. Neki. Mondj.
- Láttam Lindy nagyit! - bukott ki belőle. - Egy
álomban. Összevissza beszélt, de mintha arról akart
volna mondani valamit, hogy szálljak szembe Manx-

685
szal. Csak nagyon nehéz. Mintha kanállal akarnék
megemelni egy hatalmas sziklát.
- Akármit mondott, csináld. Próbáld meg.
- Jó. Jó, úgy lesz. Anya. Anya, van. még valami.
- Wayne beszéde hirtelen felgyorsult, mint akit na-
gyon feszít a mondanivalója. - Manx meg akarja lá­
togatni.„
Ekkor azonban Manx benyúlt az autó hátuljába, és
kikapta a kezéből a telefont. Hosszú, ösztövér arca ki
volt vörösödve, és Wayne-nek úgy tűnt, ingerült a te­
kintete, Olyan képet vágott, mint aki nyerő leosztással
a kezében vesztésre áll egy kártyapartiban.
- Nos, ennyi elég is a locsogásból - mondta Manx
bősz tekintetéhez sehogy sem illő kedélyes hangon, és
Wayne arcába csapta a Rolis hátsó ajtaját.
Amikor az ajtó becsukódott, mintha megszakítot­
tak volna egy áramkört. Wayne fáradtan, elmerevedett
nyakkal, lüktető halántékkal visszasüppedt a bőrülés­
be. Ideges, vette észre, Az anyja hangja, ahogy sírdo­
gált, a Gázálarcos Emberbe harapó és aztán elpusztu­
ló Hooper emléke - mindez aggodalommal töltötte
el, megfájdult tőle a hasa.
Meg vagyok mérgezve, gondolta. Mérgezve vagyok
meg. Megérintette nadrágzsebét, kitapintva a sok ki­
hullott fogából összeállt dudort, és a sugárszennyezé­
ses mérgezésre gondolt. Besugaraznak, gondolta az­
tán. A „besugarazni"vicces szó volt, olyan szó, amiről
óriásira nőtt hangyák jutottak az eszébe,olyasfajtafe­
kete-fehér mozifilmekben, mint amiket az apjávallá­
tott régebben.

686
 Vajon mi történne a hangyákkal egy mikrohullámú
sütőben?, tűnődött. Feltételezte, hogy egyszerűen
megsülnének; nem tűnt valószínűnek, hogy megnő­
nének. De amíg nem próbáltad ki, nem tudhattad!
Wayne a kis holddíszét simogatva elképzelte a kuko­
ricaként kipattogó hangyákat. A tudata mélyén ködös
gondolat fogalmazódott meg - valami olyasmi, hogy
meg kellene próbálni visszafelé gondolkodni-, de aztán
tovasiklott. Nem volt vicces, azért.
Mire Manx visszaért a kocsihoz, már újra mosoly­
gott. Nem volt benne biztos, mennyi idő telt el, de
Manx közben befejezte a telefonbeszélgetését, aztán
bement a TRAFÁLJ A HOLDBA tűzijáték-kereskedésbe.
Karcsú barna papírzacskóvaltért vissza, amiből celo­
fánba csomagolt hosszú, zöld cső állt ki. A cső oldalán
a címkén a felirat: CSILLAGLAVINA- A TÖKÉLETES ES­
TE TÖKÉLETES BEFEJEZÉSE!
Manx Wayne-re pillantott az elsőülés támlájafölött,
a szeme kissé kidülledt, az ajkán csalódott grimasz.
- Vettem néhány csillagszórótés egy rakétát - szó­
lalt meg. - Aztán hogy felhasználjuk-e őket, az me­
gint más kérdés. Úgy láttam, éppen el akartad árulni
anyádnak, hogy Maggie Leigh kisasszonyhoz készü­
lünk látogatóba. Márpedig azzal elrontottad volna
a mulatságomat. Nem tudom, miért kellene törnöm
magam a szórakoztatásoddal, miközben láthatóan fel­
tetted magadban, hogy elrontod az én apró gyönyörű­
ségeimet.
- Szörnyen fáj a fejem - szólalt meg Wayne.
Manx dühödt fejcsóválássalbecsapta az ajtót, és
a Rolls-Royce barna füstfelhőt pöffentve kirobogott a

687
poros parkolóból. Manx eleinte duzzogott, de az iowai
határtól nem messze kövér sündisznó igyekezett átto­
tyogni az úton, és a Wraith hangos döndüléssel el­
csapta. A hang annyira fülsértő és váratlan volt, hogy
Wayne-böl önkéntelen, vakkantásszerű nevetés sza­
kadt ki. Manx hátranézett, és meleg kis mosolyt vil­
lantott rá, aztán bekapcsolta a rádiót, és együtt éne­
kelték az előadóval az „Ó, Betlehemnek kis városa"
című dalt, és mindjárt jobb volt minden.
 Elaltat Lak

- Anya, van még valami. Manx meg akarja látogat­

ni ... - mondta Wayne, de aztán csak csörömpölés hal­
latszott, koppanás, végül pedig egy becsapódó autóaj­
tó puffanása.
- Nos, ennyi elég is a locsogásból - mondta Manx
derűs, karneváli kikiáltó hangján. - Ez a derék kis em­
ber rengeteg mindenen keresztülment mostanában.
Nem szeretném túlterhelni.
Vic felzokogott. A:z öklét a konyhai pultra téve rin­
gatózott, és belesírt a telefonba.
A gyerek, akit a vonal másik végén hallott, Wayne
hangján beszélt, de nem Wayne volt. Nem teljesen.
Érezhető volt egyfajta álmatag, kozmikus eltávolo­
dottság a viselkedésében - és nemcsak a helyzettől,
de attól a komoly, stramm gyerektől is, aki világéle­
tében volt. Csak a legvégén tűnt Önmagának, miután
az anyja az emlékezetébe idézte Hoopert. Akkor egy
pillanatra mintha zavarodottság és félelem fogta vol­
na el, viszont újra önmaga volt. És mintha be lett vol-

G89
na gyógyszerezve- úgy viselkedett, mint amikor mély
altatásból tér magához az ember.
Az autó kábította el valami módon. Elkábította,
miközben megfosztotta lényegi Wayne-ségétöl, hogy
csak egy elégedett, gondolattalan valami maradjon
vissza belőle. Egy vámpír, tippelte Vic, mint Brad
McCauley, a jéghideg kisfiú, aki annyi évvel azelőtt
meg akarta ölni őt a Gunbarrel fölötti háznál. Ez elvi­
selhetetlen gondolatmenet volt, muszáj volt elhátrál­
nia tőle, ha nem akart sikoltozásban kitörni.
- Jól vagy,Victoria? Vagyhívjalakvissza máskor?
- Megöli a fiamat.Wayne haldoklik
- Ugyan, soha nem volt ilyen eleven!Remek fiúcs-
ka. Olyan párost alkotunk, mint Butch és Sundance!
Bízhatsz bennem,jól bánok vele.Meg is ígértem, hogy
nem fogom bántani. Sosem bántottam egyetlengyere­
ket se. Más kérdés, hogy annak idején telehazudtad a
sajtót az ellenkezőjével.Egész életemet a gyermekek
szolgálatábantöltöttem, te viszont vígan szétkürtölted,
micsoda aljas vén gyerekbuzeráló vagyok.Tudod, jo­
gomban volna borzalmas dolgokat művelni a fiaddal
- végeredményben ezzel is csak a rólam terjesztett tó­
dításaidat igazolnám. Utálnék elmaradni a saját míto­
szemtől, de egyszerűennem vinne rá a lélek,hogy gye­
rekeket bántalmazzak.- Manx elhallgatott,aztán hoz­
zátette: - Afelnőttek persze más lapra tartoznak.
- Engedje el a fiamat. Kérem, engedje el. Ez az
egész úgyseWayne-ről szól.Maga is tudja, hogy nem.
Nekem akar törleszteni. Megértem. Parkoljon le vala­
hol. Csak parkoljon le ésvárjon.A hidam majd elvezet
magához, és megegyezünk. Maga kiengedi Wayne-t

690
az autóból, én meg beszállok helyette, és azt csinálhat
velem, amit csak akar.
- Az biztos, hogy bőven volna miért kiengesztel­
ned. Annak idején az egész világgal elhitetted, hogy
szexuálisan bántalmaztalak. Rossz érzés, ha az embert
olyasmivel vádolják, aminek az elkövetését meg se kí­
sérelhette.
- Ezt akarja? Ez boldoggá tenné?
- Ha megerőszakolhatnálak? Atyavilág, dehogy!
Csak ironizálok. Az ilyesfajta aljasság idegen tőlem.
Tisztában vagyok vele, hogy sok nő élvezi, ha nemi
aktus közben a fenekére sóznak, vagy ha lealacsonyító
nevekkel illetik, de az ilyesmi nekem nem kenyerem.
Hogy egy nőt akarata ellenére a magamévá tegyek?
Én ugyan nem! Hiszed vagy sem, nekem is van két
lányom. Azt viszont elmondhatom, hogy néha úgy ér­
zem, kettőnk között a rossz kezdésen bukott meg
minden! Sajnálatosnak tartom, hogy soha nem volt
esélyünk igazán megismerni egymást. Lefogadom,
hogy még meg is kedveltél volna, ha más körülmé­
nyek között találkozunk.
- Beszarás - mondta Vic.
- Ez egyáltalán nem olyan hihetetlen! Kétszer is
megnősültem, és ritkán voltam női társaság nélkül. Vtz­
Iami szerethető csak van bennem.
- Miről beszél? Randit akar kérni vagy mi a retkes
faszom? .
Manx füttyentett. - Micsoda alpáriság! Egy stráf­
kocsis elpirulna a trágárságaidtól! Figyelembe véve az
első találkád alakulását Bing Partridge-dzsel, azt hi­
szem, hosszú távon jobban szolgálja az egészségemet,

691
ha maradunk a társalgásnál. Ahogy így belegondolok,
az első két találkozásunk nem volt valami borzasztóan
romantikus. Igencsak lestrapálod az embert, Victoria.
- Újabb nevetés. - Felhasítottad az arcomat, megrá­
galmaztál, és börtönbe juttattál. Rosszabb vagy, mint
az első feleségem volt. Viszont van benned valami,
amitől a férfiember mégis mindig visszajön repetáért.
Amitől kénytelen folyton rád gondolni.
- Nézze, Manx. Mondok magának valamit, amin
gondolkodhat. Gondolkodjon a következőn: Nem
autózhat örökké. Előbb-utóbb meg kell állnia valahol,
hogy egy időre lehunyja a szemét. És mire kinyitja, ott
leszek. A cimborája, Bing, olcsón megúszta, Charlie.
Ugyanis én egy gonosz, degenerált picsa vagyok, és
kurvára el fogom égetni magát a kocsijában,és vissza­
szerzem a fiamat.
- Abban biztos vagyok, hogy meg fogod próbálni,
Victoria - mondta Manx. - De vajon belegondoltál-e
már, mitévő leszel, ha végre utolérsz bennünket, és
a fiad nem akar veled menni?
Megszakadt a vonal.

Miután Manx letette, Vic zihálva előrehajolt,mint aki

kilométereket futott, lélekszakadva.A zokogása düh­
kitörésszerűség volt, ugyanolyan testi jellegű és kime­
rítő, mint az öklendezés. Szíve szerint fogta volna a
telefonkagylót, és szétveri a falon, énjének egy hide­
gebb része azonban megállította a kezét.

692
 Ha muszáj bepöccenned, hallotta az apja hangját, ak­
kor legalább te irányítsd az indulatodat, és ne az indulat
irányítson téged.
Tényleg mondott az apja bármikor ilyesmit? Vic
csak azt tudta, hogy a férfi.hangját hallja a fejében.
Mire kizokogta magát, sajgott a szeme, és tűzforró
volt az arca. A mosogató felé indult, de valami meg­
rántotta a kezét, és rájött, hogy még mindig a telefon­
kagylót markolja, ami viszont hosszú, fekete, rugós
zsinórral kapcsolódott a fali készülékhez.
Visszatette a kagylót a helyére, aztán megállt, és
a számtárcsára függesztette a tekintetét. Üresnek és
összetörtnek érezte magát, ugyanakkor most, hogy a
zokogás megrázkódtatásán túl volt, napok óta először
valami békességféle szállta meg, olyasfajta nyugalom,
mint amit a Keresőmotor illusztrációinakrajzolásaköz­
ben érzett.
Fel kellett hívni embereket. Döntéseket kellett
hozni.
Egy Keresőmotor-feladványban mindig rengeteg za­
varó információ, rengeteg vizuális zaj volt. ,Az első
kötet tetőpontjára egy földönkívüli űrhajó fedélzetén
került sor. Keresőmotornak a jármű metszetrajzban
mutatott belsejében kellett eltalálnia a menekülésre
szolgáló űrkapszuláig,útközben különböző kapcsolók
· átbillentésével aktiválva a jármű önmegsemmisítését.
Gyilkos lézersugarakon,lezárt ajtókon, sugárszennye­
zett helyiségeken kellett keresztüljutnia a szabadulás
felé vezető úton, és hatalmas kókuszkockáknak tűnő,
dühös földönkívülieken.A felnőtteknek jobban meg-

693
gyűlt a bajuk a feladattal, mint a gyerekeknek, és Vic­
nek időbe telt, mire rájött, hogy ez azért van így, mert
a felnőttek mindig át akarták látni a kivezető utat a
legvégéig, ebben viszont megakadályozta őket a rájuk
zúdított, zavaróan sok információ. A képeken túl sok
megnézni-, túl sok átgondolnivaló volt. A gyerekek
viszont nem léptek hátra a feladványtól, hogy mód­
szeresen áttekintsék. A gyerekek úgy tettek, mintha
ők volnának a történet főhőse, Keresőmotor, és lépés­
ről lépésre mindig csak azt a kis részletet vették szem­
ügyre, amit Keresőmotor is éppen láthatott. Vícnek
meggyőződésévé vált, hogy a gyerekkor és a felnőtt­
kor közötti különbség nem más, mint a képzelőerő és
a beletörődés közötti különbség. Az egyiket a másikra
cserélted, és már el is tévedtél.
Vic - már most - rájött, hogy igazából nem kell
megtalálnia Manxot. Az amúgy is olyan reménytelen
lett volna, mint egyik repülő nyílvesszőt a másikkal
eltalálni. Manx azt hitte - ő pedig hagyta, hadd higy­
gye -, hogy Vic a hídjával útközben próbálja majd
utolérni. Csakhogy Vicnek nem kellett ezzel bajlód­
nia. Tudta, hová megy a férfi. Hogy hová kell mennie.
Oda pedig akkor ruccant le, amikor akart.
De nagyon előreszaladt. Karácsonyország még jó­
val odébb volt, képletesen és ténylegesen egyaránt.
Fel kellett készülnie a harcra, mielőtt Manxot vi­
szontlátja. Úgy gondolta, benne van a pakliban, hogy
meg kell ölnie a férfit, és még ki kellett derítenie,
hogyan teheti ezt meg. Plusz ott volt a Wayne-kér­
dés. Tudnia kellett, hogy a Karácsonyországba érke-

694
ző Wayne önmaga lesz-e még, illetve hogy az átvál­
tozás visszafordítható-e.
Ismert valakit, aki választ adhatott Wayne-nel kap­
csolatos kérdéseire, és ismert még valakit, aki elmond­
hatta, hogyan kell harcolni. Valakit, aki még a fegyve­
rekkel is elláthatta, hogy ha kell, elpusztíthassa azt az
egyvalamit, ami nyilvánvalóan fontos Manx számára.
De még csak nem is ez a két személy volt soron. Fel
fogja őket keresni, persze, hamarosan.
Viszont mindenekelőtt volt egy Michelle Demeter
nevű lány, aki elveszítette az apját, és akinek meg kel­
lett végre tudnia, mi történt. Épp elég régóta találga­
tott.
Vic méricskélő pillantást vetett a konyhaablakra,
a napfény rézsútos beesési szögéből úgy tippelte, késő
délután lehet. Sötétkék kupola volt az égbolt, úgy lát­
szik, az érkezésekor készülődő vihar közben átvonult
a környéken. Ha bárki hallotta is a Bing Partridge-et
kettévágó szevofl.urános palack felrobbanását, valószí­
nűleg égzengésnek vélte a csattanást. Vic úgy gondol­
ta, három-négy órára veszíthette el az eszméletét. Át­
nézte a konyhapulton heverő leveleket. A Gázálarcos
Ember a következő címre kapta a postáját:

BING PARTRIDGE
25 BLOCH LANE
SUGARCREEK, PENNSYLVANIA 16323

Ezt nehéz lesz megmagyarázni. Négy óra nem elég,

hogy az ember New Hampshire-bő! Pennsylvaniába

695
érjen, akkor se, ha tövig húzott gázzal közlekedik. Az­
tán eszébe jutott, hogy nem kell megmagyaráznia.
Bajlódjanak mások a magyarázatokkal.
Tárcsázott.Tudta a számot fejből.
- Igen? - szólt bele Lou.
Vic nem volt benne biztos, hogy Lou fogja felvenni
- inkább Hutterre számított. Vagy esetleg a másikra,
a bozontos fehér szemöldökű, csúnya zsarura, Daltry­
ra. Megmondhatná neki, hol találja az öngyújtóját.
Lou hangjától elgyengült kissé, egy pillanatra meg­
ingott a magabiztossága. Hirtelen úgy érezte, sosem
szerette annyira a férfit, amennyire az megérdemelte
- illetve hogy Lou mindig jobban szerette annál, mint
ahogy ő megérdemelte.
- Én vagyok - mondta. - Ók is hallanak?
- Haver. Szerinted?
- Itt vagyok, Vic - huppant a vonalba és egyben a
beszélgetésbeTabitha Hutter. - Rengeteg ember tépi
körülöttem a haját maga miatt, Vic. Elmondja, hogy
miért hagyott bennünket faképnél?
- Elmentem a gyerekemért.
-Tudom, hogy vannak dolgok, amiket nem mon-
dott el nekem. Esetleg olyasmik is, amiket/élt elmon­
dani. De ezeket is hallanom kell, Vic. Bármit tett az
elmúlt huszonnégy órában, biztosra veszem,hogy meg
kellett tennie. Biztosra veszem, hogy meg volt győc
zödve a...
- Huszonnégy óra? Milyen huszonnégy óráról be­
szél?
- Ennyi ideje keressük. Kész szemfényvesztő mu­
tatvány volt, ahogy eltűnt. Egyszer még ezt is meg

696
kell beszélnünk: hogy hogyan csinálta. Nem akarja el­
mondani, hogy hol. ..
- Eltelt huszonnégy óra? - kiáltott fel Víc. Az ötlet,
hogy egy teljes nap kiesett az életéből, a maga módján
ugyanolyan képtelenségnek tűnt, mint az ólommen­
tes benzin helyett emberi lelkekkel üzemelő autó.
- Vic, azt akarom, hogy maradjon ott, ahol van
- mondta Hutter halkan, türelmesen.
- Kizárt dolog.
- Nézze, kötelessége,hogy...
- Nem. Fogja be. Csak figyeljen. Keressenek meg
egy Michelle Demeter nevű lányt. A kentuckyi Bran­
denburgban lakik. Még régebben eltűnt az apja, Mi­
chelle valószínűlegbetegre aggódta magát. Az apja itt
van. Az alagsorban. Halott. Azt hiszem, napokkal ez­
előtt halhatott meg. Leírta?
-Igen, de...
- Bánjanak tisztességesen a holttesttel, a rohadt
életbe. Nehogy az legyen, hogy csak bedugják egy fi­
ókba valami lepra hullaházban. Szóljanak valakinek,
hogy legyen ott mellette, amíg a lánya megérkezik,ép­
pen eleget volt egyedül szerencsétlen.
- Mi történt vele?
- Megölte egy Bing Partridge nevű alak. Bing volt
a gázálarcos - aki rám lőtt. Az, akiről úgy gondolták,
soha nem is létezett. Együtt dolgozott Manxszal. Azt
hiszem, jó régre nyúlik vissza a kapcsolatuk.
- Vic. Charlie Manx halott.
- Nem. Nem az. Láttam őt, ahogy Nathan Deme-
ter is látta. Demeter segíthet alátámasztani a történe­
temet.

697
 - Vic - mondta Tabitha. - Most mondta, hogy Na­
than Demeter halott. Hogyan támaszthatná alá a tör­
ténetét? Megtenné, hogy lelassít kicsit? Rengeteg min­
denen ment keresztül. Szerintem maga teljesen ...
- Nem szakadtam el a valóságtól. És nem is foly­
tattam képzeletbeli beszélgetést egy halottal. Deme­
ter búcsúlevelet hagyott, oké? Amiben megnevezte
Manxot. Lou! Vonalban vagy még, Lou?
- Igen, Vic. Itt vagyok. Jól érzed magad?
- Lou, ma reggel beszéltem Wayne-nel. Életben
van. Még él, és ki fogom szabadítani.
- Ó, jézusom. - Lou hangja reszelős volt az elérzé­
kenyüléstől, és Vic tudta, hogy a sírhatnékjával küzd.
- Ó,jézusom. Mit mondott?
- Nem bántották.
·- Victoria - szólalt meg Tabitha Hutter. - Mikor
beszélt a ...
- Várj, Vic! - kiáltotta Lou. - Vic, haver ... Ezt nem
tudod egyedül végigcsinálni. Nem mehetsz át egyedül
a hídon.
Vic kiegyenesedett, mintha puskát irányozna vala­
mi távoli célra, és a lehető legnyugodtabban és leg­
tagoltabban azt mondta: - Figyelj rám, Lou. Be kell
ugranom valahová, aztán pedig elmegyek valakihez,
ANFO-ért. A megfelelő ANFO birtokában eltakarít­
hatom a térképről Manx világát.
- Milyen infóról beszél? - szólalt meg Tabitha
Hutter. - Victoria, Lou-nak igaza van. Ezt nem tudja
egyedül megoldani. Jöjjön vissza. Jöjjön vissza, és be­
szélgessünk. Kivel akar találkozni? Milyen információ­
ra van szüksége?

698
 - Fogadjunk egy nagy, sikamlós zsáknyi lószarban,
hogy nem fogja elárulni magának - szólalt meg Lou.
Aztán aggodalomtól rekedt, vontatott hangon: - Húzd
el onnan a csíkot, Vic. Már elindultak érted. Tűnj el
onnan, menj, tedd, amit tenned kell.
- Mr. Carmody? - szólalt meg Tabitha. Hirtelen
feszültnek tűnt a hangja. - Mr. Carmody?
- Már itt se vagyok,Lou. Szeretlek.
- Dettó - mondta Lou. A hangjából ítélve megin-
dultság fojtogatta, közel járt az összeomláshoz.
Vic óvatosan helyére tette a telefonkagylót.
Úgy gondolta, a férfi megértette, hogy mire próbált
célozgatni, hiszen volt egy mondata, a „nagy,sikamlós
zsák lószar"-ról, ami Vic számára különleges második
jelentéssel bírt: egy korábbi beszélgetésükben éppen ő
nevezte így a robbanóanyagot, amivel az apja évtize­
dek óta eltakarítja a sziklákat az útból.
A mosogatóhoz bicegett fájós bal lábán, megnyi­
totta a hideg vizet, hogy megmossa a kezét és az arcát.
Vér és piszok pörgött csinos, rózsaszín örvényben a
lefolyó körül. A robbanáskor beterítették a Gázálar­
cos Ember darabkái, cseppfolyósított Bing csöpögött
le a pólóján, fröccsent a karjára és valószínűleg a ha­
jára is. Rendőrségi sziréna visongását hallotta a távol­
ban. Le kellett volna zuhanyoznia telefonáláselőtt, vil­
lant át az agyán. Vagy átkutatni a házat valami fegy­
verért.Egy pisztollyalvalószínűlegtöbbre menne, mint
egy flakon samponnal.
Kilökte a szúnyoghálós ajtót, és óvatosan lement
a hátsó lépcsőn, igyekezvenem a bal lábára nehezed­
ni. Motorozás közben is kinyújtva kell majd tartania,

699
gondolta, és egy gyomorszorító pillanatig nem is ér­
tette, hogyan vált majd sebességet - aztán eszébe ju­
tott, hogy a Triumph angol motor, úgyhogy jobb ol­
dalon van a sebességváltó. Ami az Egyesült Államok­
ban már az ő születését megelőzően sem felelt meg az
előírásoknak.
Az arcát a nap felé fordítva felsántikált a templom­
hegyre. Behunyta a szemét, hogy az arcát bizsergető
kellemes melegre összpontosíthasson. A háta mögött
egyre hangosabb lett a szirénázás. Tabitha Hutter fe­
jeket fog követelni, ha megtudja, hogy a helyi erők
óbégató szirénával robogtak ki a házhoz, jó előre érte­
sítve Vicet a jövetelükről.
A hegy tetejéről, ahogy az Új Amerikai Hit Taber­
nákulumának parkolójához ért, hátranézett, és azt lát­
ta, hogy rendőrautó kanyarodik a Bloch Lane-re, és
megáll Bing házának magasságában. Rá se fordult a
behajtóra, csak nagyot fékezve megállt, félig keresztbe
fordulva eltorlaszolta az úttestet. A kormánynál ülő
rendőr olyan lendülettel pattant ki a kocsiból, hogy
beverte a fejét az ajtókeretbe, és az úttestre pottyant
a kalapja. Annyira fiatalnak tűnt. Vic randipartnernek
sem tudta volna elképzelni, nemhogy éppen egy ilyen
tartóztassa le.
Vic továbbindult, és három lépéssel odébb már
nem is látta a házat odalent. Futólag eltűnődött, mit
csinál, ha a motor esetleg nem lesz ott, ha rátaláltak
valami kölykök a kulccsal a gyújtásban, és elvitték egy
körre. De a Triumph pontosan ott állt, ahol hagyta,
oldalra billenve a rozsdás kitámasztón.

700
 Nem volt könnyű felállítani. Vic halk, elcsukló
hangon felkiáltott fájdalmában, ahogy a bal lábát meg­
feszítve függőlegesbe hozta a motorkerékpárt.
Aztán elfordította a kulcsot, RUN állásba billentette
a kapcsolót, és beletaposott a gázba.
A motor megázott az esőben, és egész éjjel kint állt,
és Vicet nem lepte volna meg, ha nem akar beindulni,
de a Triumph elsőre feldohogott, mintha alig várná,
hogy induljanak.
- Örülök, hogy legalább egyikünk készen áll
- mondta Vic.
Körbefordult a motorral, aztán kigurult az árnyé­
kok közül.Ahogy nekilátott, hogy lassú siklássalmeg­
kerülje a templomromot, eleredt az eső. Csillogó-vil­
logó víz hullott a napfényeségből, október-hideg eső­
cseppek.Jó volt érezni a bőrén, száraz, véres, piszkos
haja között.
- Eső, eső, üdíts fel - mondta halkan. - A sok
szennyet mossad el.
A Triumph és a rajta trónoló nő jókora hurkot írt le
az elszenesedett romhalmaz körül, ahol valamikor is­
tentiszteleteket tartottak.
Mire Vic visszaért oda, ahonnan elindult, újra a he­
lyén volt a híd, bent a fák között, ugyanott, ahol előző
nap. Csak éppen körbefordult, úgyhogy Vic most a
keleti végén hajtott be. Bal felől a falra zöld feliratot
füjtak.
HERE -7
Vic felgurult az öreg, korhadt pallókra. Csattogtak
a deszkák a motor kerekei alatt. Ahogy aTriumph do-

TOi
hogása elhalt a távolban, egy varjú szállt le a híd be­
járatához, és bámult a sötét üregbe.
Két perccel később a híd ugyanolyan hirtelen tűnt
el, mint ahogy megjelent: kipukkadt és megszűnt lé­
tezni, mint amikor tűvel megböknek egy léggömböt.
Még csattant is, mint egy léggömb, és az útjára induló
éles, rezgő lökéshullám száguldó autóként trafálta te­
libe a varjút, és a fele tollát kitépve, tíz méterrel odébb
hajította. Az állat teste élettelenül zuhant a földre -
egy újabb tetem az utak mentén.
 laconia, New Hampshire

Ott történt az orruk előtt, mégis Hutter vette észre

legelőbb. Lou Carmody kezdett összeroskadni.Meg­
bicsaklott a jobb térde, és letámasztotta a tenyerét a
nagy,ovális asztalra a tárgyalóban.
- Mr. Carmody- szólalt meg Hutter.
A férfi leereszkedett a görgős irodai székre, és halk
zörrenésselbelehuppant. Megváltozott a színe is:nagy,
szőrös arca kifehéredett, a szemöldöke fölött verejték­
cseppek fénylettek.A csuklójáta homlokához nyomta,
mintha a lázát nézné.
- Mr. Carmody - mondta Hutter megint az asztal
fölött, a helyiség túlsó végéből. ·
Egy csomóan voltak Carmody körül, Hutter nem is
értette, hogyan lehetséges,hogy ott állnak,és nem ve­
szik észre,hogy a pasasnak szívrohama van.
- Már itt se vagyok, Lou - érkezett Hutter fülébe
Vic McQpeen hangja a Bluetooth headseten át. - Sze­
retlek.
- Dettó - mondta Carmody. Ugyanolyan fülhall­
gatót viselt, mint Tabitha Hutter - a szobában majd-

703
nem mindenkin volt, az egész csapat hallgatta a be­
szélgetést.
Az állami rendőrség Laconia határában lévő köz­
pontjának tárgyalója a Hilton vagy a Courtyard Mar­
riott szállodáiban is lehetett volna: egy tágas, semmit­
mondó helyiség, hosszú, ovális asztallal a közepén,
parkolóra néző ablakok.
McQyeen letette. Hutter kitépte a füléből a Blue­
tooth eszközt.
Cundy, a technikusok főnöke a GoogleMaps olda­
lát bűvölte a laptopján. Ráközelített a pennsylvaniai
Sugarcreekre, hogy láthatóvá váljon a Bloch Lane, az­
tán felpillantott Hutterre. - Három perc múlva kint
lehetnek a járőrautók. Vagy akár előbb is. Most be­
széltem a helyiekkel, és már el is indultak süvöltő szi­
rénázással.
Hutter szólásra nyitotta a száját, Száijon nekik,hogy
kapcsoijákle azt a kurva szirénát, akarta mondani,
elvégre, ha valaki szökésben van az FBI elől, minek
figyelmeztetni, hogy mindjárt nyakán a rendőrség?
Alap.
Csakhogy ekkor Lou Carmody teljesen előrehajolt,
annyira, hogy az arca az asztalhoz ért, az orra kilapult
a fán. Ezzel egy időben halkan felnyögött, és úgy ka­
paszkodott az asztal lapjába, mint hajótörött az usza­
dék fába.
Ezért Hutter inkább így szólt: - Mentőt. Azonnal.
- Azt akarja, hogy küldjünk mentőautót a Bloch
Lane-re? - kérdezte Cundy.
- Nem. Ide akarok egy mentőt - mondta Hutter,
és a technikust faképnél hagyva megkerülte az asztalt.
- Uraim, ne vegyük el Mr. Carmodytól a levegőt.
Húzódjanak hátrébb. Legyenek szívesek hátrébb hú­
zódni.
Lou Carmodyval közben lassan hátragurult az iro­
dai szék, és éppen ebben a pillanatban kicsúszott aló­
la, és Lou, mintha lenyílő csapóajtón pottyant volna
át, egyenesen a padlóra zuhant.
Daltry volt hozzá a legközelebb, ott állt rögtön a
szék mögött. Amikor félreugrott,a kezében tartott fel­
iratos bögréből - A VILÁG LEGJOBBNAGYPAPÁJA- kávé
löttyent rózsaszínű ingére.
- Ennek meg mi a fene baja van? - értetlenkedett.
Hutter letérdelt a félig az asztal alatt fekvő Carmo­
dy mellé. Aztán a férfi sonkányi vállára tette a kezét,
és meglökte. Mintha egy ágybetétet próbált volna át­
fordítani. Lou a hátára henteredett, jobb keze az lron
Man pólóhoz kapott, és összemarkolta nagy férficsö­
csei között. Arcizmai elernyedtek, az ajka szürke volt.
Hosszú, reszketeg sóhaj szakadt ki belőle. A szeme
ide-oda cikázott, mint aki nem tudja, hol van.
- Maradjon velünk,Lou - mondta Hutter. - Mind­
járt itt a segítség.
Addig csettintgetett az ujjával,míg a férfi tekintete
rá nem talált. Lou hunyorogva, bizonytalanul rámo­
solygott. - Bírom a fülbevalóját. Supergirlös. Eszem­
be nem jutna magáról a Supergirl.
- Miért, ki jutna eszébe rólam? - kérdezte Hutter,
csak hogy beszéltesse.A csuklójárazárta az ujjait. Egy
hosszú pillanatig nem tapintott semmit, aztán Lou
pulzusa nagyot lüktetett, egyetlenegyszer,lórúgássze-

705
rűen, aztán megint mozdulatlanság, végül pedig apró
pöccenések gyors egymásutánja.
- Vilma - szólalt meg Lou. -Tudja, a Scooby-Doo­
ból.
- Miért? Mert mindketten ducik vagyunk?
- Nem. Mert mindketten okosak. Félek. Ugye,
megfogja a kezemet?
Amikor Hutter a két tenyere közé fogta a kezét,
Lou hüvelykujjaide-oda járt a nő kézfején.
-Tudom, hogy semmit nem hisz abból, amit Vic
mondott magának Manxról- suttogta Lou. - Tudom,
hogy őrültnek tartja Vicet. Nem engedheti meg, hogy
a tények az igazság útjába álljanak.
- Apám! - felelte a nyomozónő.- Mi a különbség?
Lou azzal lepte meg, hogy felnevetett - a torkából
előtörő hang szapora, önkéntelen zihálásnál alig volt
több.
Hutternek a kórházig ott kellett ülnie vele a mentő­
autóban. Lou nem volt hajlandó elengedni a kezét.
 Here, Iowa

Vic teljesen lelassítva,üresbe kapcsolt motorral buk­

kant. elő a híd túlsó végén. Élénken élt ugyanis em­
lékezetében a Here-i Közkönyvtárnál tett legutóbbi
látogatása, amikor kerékpárjával felbukott egy járda­
szegélyben, és a beton gyalogúton végigcsúszva le­
horzsolta a térdét. Nem gondolta, hogy jelenlegi álla­
potában megengedhet magának egy bukást. A Tri­
umphnak viszont nem volt ínyére a lustálkodás, és
a könyvtár mögötti aszfaltozott útra döccenve,csaló­
dott kís szisszenésselle is fulladt.
Amikor Vic legutóbb itt járt, a könyvtár mögötti
parkszerű erdősáv tiszta, rendezett és árnyas hely volt,
olyan hely,ahol az ember leterítheti a magával hozott
plédet, és belefeledkezhet egy könyv olvasásába.Most
félhektárnyi pusztaság terült el a helyén, amit hatal­
mas munkagépek kerekei szaggattak fel. A százéves
tölgyeket és bükköket kitépték a földből, és négy mé­
ter magas halomba tornyozták a terület szélén.
Egyetlen köztéri pad maradt meg. Valamikor sö­
tétzöld volt, kovácsoltvaslábakkal és kartámaswkkal,

101
de a festék lehámlott, és alatta a fa hasadozott volt és
majdnem a színtelenségig napszítta. Maggie függőle­
ges testhelyzetben, állát a mellére szegve szunyókált a
pad egyik sarkába húzódva a könyörtelen, direkt nap­
fényben. A kezében limonádés kartondobozt szoron­
gatott, melynek kitöltő nyílásakörül légy zümmögött.
Ujjatlan pólója látni engedte cigarettával összeégetett,
aszott, sorvadt karját. Valamikor rikító narancssárgára
festette a haját, de már kilátszott a hajszálak barna és
ősz töve. Vic anyja, Linda nagyi sem tűnt ilyen öreg­
nek a halálakor.
Az, hogy Maggie-t ennyire elnyűttnek és sovány­
nak és kiuzsorázottnak és magányosnak látja, jobban
gyötörte Vicet, mint a bal térdébe nyilalló fájdalom.
Arra kényszerítette magát, hogy aprólékosan felidéz­
ze legutóbbi találkozásukat,amikor a düh és a rémület
pillanatában papírlapokat vágott ennek a nőnek az ar­
cába, és rendőrséggel fenyegette.Perzselő szégyent ér­
zett, mégsem kegyelmezett magának, hagyta, hogy
bőrhöz nyomott cigarettacsikként égesse az emlék.
Ahogy megállt a motorral, Maggie felkapta a fejét
az első fék csikorgására,kisöpörte arcából töredezett­
nek tűnő, sörbészínű haját, és álmosan elmosolyodott.
Vic lehajtotta a motor kitámasztóját.
Maggie arcáról ugyanolyan gyorsan elillant a mo­
soly,mint ahogy megjelent. Bizonytalanul talpra kec- .
mergett.
- Ó, V-V-Vic.Mvm-m-mír m-rnűveltél m-m-rna­
gaddal? Csurom v-vér vagy.
- Ha ettől jobb neked, a nagy része nem a s-s-s-sa­
játom.

708
 - Hát n-n-nem. Inkább cs-csak felfordul t-t-tőle
a gyomrom. A m-m-múltkor is v-v-volt v-valami
b-b-b-b-baleseted, én tettem ragtapaszt a t-t-térded­
re, n-nem igaz?
- De, azt hiszem - mondta Vic. Elnézett Maggie
mellett, a könyvtár épületére. A földszinti ablakokat
farost lemez fedte. A hátsó vasajtó sárga rendőrségi
szalaggal volt leragasztva. - Mi történt a könyvtárad­
dal, Maggie?
- Hát, igen, jobb n-n-napokat is látott m-már,
Mö-mő-mő-mi-mi-rni ... akárcsak én m-m-magam
- mondta Maggie, és foghíjas vigyort villantott rá.
- Ó, Maggie. - Vic egy pillanatra megint úgy érez-
te, mindjárt elsírja magát. Maggie jól-rosszul felkent
padlizsánlila rúzsa tehetett róla. A halott fák kupaca.
A túl forró és túl fényes napfény. Maggie megérde­
melt volna egy kis árnyékot az üldőgéléshez. - Nem
is tudom, melyikünkre férne rá jobban az orvosi el­
látás.
- Ó, n-nekem k-k-k-kutya bajom! Cs-csak a d-d-da­
dogásom rosszabbodott.
- A karod is csúnyább.
Maggie végignézett magán, az égésnyomok csillag­
képe láttán csodálkozva összehúzta a szemét, aztán
újra felpillantott. - Segít, hogy n-normálisan t-t-tud­
jak b-beszélni. De m-másban is segít.
-Mi segít?
- A fájdalom. Gyere. M-m-menjünk be. M-m-ag-
gie m-m-m-rnama helyrehoz.
- Valami más is kéne a helyrehozáson kívül, Mag­
gie. Volna néhány kérdésem a betűdominóidhoz.

709
 - N-em feltétlenül fogják t-t-tudni a választ- mond­
ta Maggie, és az épület felé indult a gyalogúton. - Újab­
ban n-nem m-m-m-műkődnek valami jól. D-d-da­
dognak ők is. D-d-de azért m-megpróbálhatom.
M-m-miután elláttuk a sérüléseidet, és anyáskodhat­
tam rajtad k-k-kicsit,
- Nem tudom, belefér-e az időmbe, hogy anyás­
kodjanak rajtam.
- M-m-már hogy n-n-n-ne férne. M-M-Manx
m-rnég n-n-n-nern ért oda K-Karácsonyországba.
M-m-mindketten t-tudjuk, hogy útközben k-k-kép­
telenség elkapni. M-mintha a k-ködöt p-p-próbálnád
a m-m-m-m-markodba zárni.
Vic nagy óvatosan lekecmergett a motorról. Majd­
nem hogy szökdécselt, annyira igyekezett kímélni
a bal lábát. Amikor Maggie belekarolt, szólni akart,
hogy nincs szüksége támaszra, de igazság szerint na­
gyon is volt - nem esküdött volna meg rá, hogy se­
gítség nélkül eljutna-e a könyvtárépület hátuljáig -,
és önkéntelenül Maggie vállára fonódott a karja. Egy­
két lépés után Maggie me~állt, és a nyakát tekergetve
visszanézett a Rövidebb Utra, amely most megint a
Cedar River két partját kötötte össze. A folyó széle­
sebbnek tűnt, mint ahogy Vic emlékezett rá, a víz köz­
vetlenül a könyvtár mögötti keskeny út szélénél höm­
pölygött. A folyó menti bozótost elmosta a víz.
- M-most m-rn-mi van a híd t-túloldalán?
- Két halott férfi.
- N-nem fog utánad jönni valaki a hídon?
- Nem hiszem. Odaát már keres a rendőrség, de
a híd elpukkan, mire rátalálhatnának.

llD
 - N-n-nemrég itt is jártak rendőrök.
- Engem kerestek?
- N-nem t-t-t-tudorn! Lehetséges! Ab-boltból jö-
vet láttam, hogy ott p-p-parkolnak a főbejáratnál.
Úgyhogy elpályáztam. Időnként itt húzom m-meg
m-m-m-magam, időnként m-más helyeken.
- Hol? Mintha annak idején azt mondtad volna,
hogy valami rokonodnál laksz - a nagybátyádnál vagy
ilyesmi?
Maggie a fejét rázta. - A b-bácsikám eltűnt. Az
egész lakókocsi-p-p-park eltűnt. Elmosta a víz.
A két nő tovább sántikált a könyvtár hátsó bejárata
felé.
- Valószínűleg azért nézett be hozzád a rendőrség,
mert felhívtalak telefonon. Biztos lehallgatják a mo­
bilodat - mondta Vic.
- Eszembe jutott. K-k-ki is hajítottam, rn-miután
t-t-telefonáltál. T-tudtam, hogy n-n-n-nern szorulsz
rá, ha m-meg akarsz t-t-találni. N-n-ne aggódj!
VIGYÁZAT,ÉLETVESZÉLY!,állt a rozsdás vasajtóra
keresztben kihúzott sárga szalagon. Egy átlátszó mű­
anyag tasakban az ajtóra ragasztott papírlap pedig
arról értesített, hogy az épület szerkezetbiztonsági ál­
lapota nem kielégítő. A nyitva hagyott ajtót egy be­
tontömb támasztotta ki. Maggie átbújt a szalag alatt,
és belökte az ajtót. Vic követte a sötét, romos épü­
letbe.
A hatalmas, barlangszerű csarnokot annak idején
az árnyékokba burkolózva, türelmesen málladozó tíz­
ezer könyv illata lengte be. A polcok most is a teremben
voltak, de sok közülük az oldalára dőlve hevert, mint

111
megannyi négy méter magas acéldominó. A könyvek
többsége eltűnt, ami maradt, penész és bomlás bűzét
árasztó, rothadó kupacokban hevert, szerte a terem­
ben.
- A n-n-nagy árvíz 2008-ban volt, d-de m-m-rnég
mindig vizesek a falak.
Vic végighúzta a kezét a hideg, nedves betonon, és
látta, hogy tényleg így van.
Aztán Maggie belekarolt, miközben óvatosan utat
kerestek maguknak a romok között. Vic belerúgott
egy kupac sörösdobozba. Ahogy a szeme alkalmazko­
dott a félhomályhoz, látta, hogy a falakat a másfél mé­
teres fütykösök és levesestányérnyi női mellek szoká­
sos grafittitárlata borítja. De egy emelkedettebb üze­
net is volt, az ákombákom betűket fröcsögős piros
festékkel írták fel a falra:

·K~RYVK NE ZAVARDHANGOSKOQASSSS!AL
A KOOL ;}Tl)RALT KABSZ~REZÉST KÖSZI·

- Annyira sajnálom, Maggie - szólalt meg Vic.

-Tudom, hogy imádtad ezt a helyet. Kapsz bárkitől
bármi segítséget? A könyveket átszállították valaho­
vá?
-Át ám.
- Itt van a közelben az is?
- Elég k-k-kőzel. A városi szemétlerakó k-k-k-két
k-kilométerre sincs a folyó m-rn-rnentén lefelé.
- És ezért a helyért nem tehetne valaki valamit?
- kérdezte Vic. - Mennyi, százéves lehet az épület?
Nyilván történelmi nevezetességnekszámít.

712
 - Ráhibáztál. - Maggie hangjában hirtelen nyoma
se volt dadogásnak. - Itt minden a múlté, kicsim.
Vic egy villanásra elkapta az arckifejezését a félho­
mályban. Igaz volt: a fájdalom tényleg segített Mag­
gie-nek felülkerekedni a dadogásán.
 A könyvtár

Maggie Leigh irodája még mindig ott volt az akvá­

rium mögött - ha úgy vesszük.Az üres akvárium alján
kupacban álltaka szutykosbetűdominók, az elködösült
üvegfalakonkeresztül az egykorigyerekkönyvtárbale­
hetett átlátni. Maggie csukaszürke íróasztala is meg­
volt, bár az asztallapon lyukak és karcolások éktelen­
kedtek, és valaki tátongó női nemi szervet fiíjt vörös
festékkel az egyik oldalra. Meggyújtatlan gyertya kó­
kadozott kis, dermedt viasztócsájában.Maggie papír­
nehezéke - a csehovi forgópisztoly,és igen, Vic most
vette a poént - Borges Ficciones-ének keménykötésű
kiadását tartotta nyitva- úgylátszik, éppen ezt olvasta.
A szövethuzatú kanapéra Vic nem emlékezett. Ga­
rázsvásárokonlátni hasonlókat, a huzat egyeshasadá­
sait szigetelőszalaggal megfoltozták, másokat nem,
viszont legalább nem volt nedves, és nem árasztott
magából penészszagot.
- Mi történt a díszpontyoddal? - kérdezte Vic.

711
 - N-nem is t-t-t-tudom. Szerintem m-megette va­
laki. Remélem, jól b-b-belakott b-belőle. Senkinek
nem volna szabad éheznie.
A padlón injekciós tűk és gumicsövek hevertek. Vic
a tűket kerülgetve a kanapéhoz ment, és leereszke­
dett rá.
- N-n-em az enyémek- biccentett a tűk felé Mag­
gie, aztán a sarokba támasztott partvisért indult - an­
nak idején egy kabátfogas állt ott, most ezt a szerepet
is a partvis töltötte be, Maggie szutykos, öreg puhaka­
lapja volt ráakasztva. - T-t-tavaly óta n-nern lőttem
be m-m-m-magam. T-túl d-d-drága. T-t-t-tudnám,
miből t-r-trippel b-bárki ilyen recesszióban.
A mozdulat, ahogy sörbészínű hajára helyezte a ka­
lapját, az abszintkocsmából az esős párizsi éjszakába
kilépő részeg aranyifjú méltóságteljes megfontoltságát
idézte. Maggie fogta a partvist, és sepregetni kezdett.
Az injekciós tűk űvegcsilingeléssel sodródtak ide-oda
a betonpadlón.
- B-bekötözhetem a lábad, és adhatok egy kis Oxyt.
Tők olcsó a heroinhoz k-k-képest, ,
Az íróasztal fölé hajolt, megkereste a kulcsot, ki­
nyitotta az alsó fiókot. Benyúlt, elővett egy narancs­
sárga orvosságos üvegcsét, egy doboz cigarettát meg
egy foszlott, lila betűdominós zsákot.
- A józanság még az OxyContinnál is olcsóbb
- jegyezte meg Vic.
Maggie vállat vont, és azt mondta: - Csak akkor
szedem, ha m-m-muszáj. - Cigarettát dugott a szája

115
sarkába, a hüvelykujjakörmén gyufát lobbantott: ügyes
trükk.
- És mikor muszáj?
- Az Oxy fájdalomcsillapító. Akkor v-veszem be,
ha fájdalmaim vannak. - Szippantott a cigarettából,
letette a gyufát.
Vic a fejét a karfára téve elhelyezkedett a kanapén.
A bal térdét nem tudta sem teljesen behajlítani, sem
kiegyenesíteni, igazából alig bírta mozdítani. Sőt rá­
nézni is alíg bírt; kétszer akkora volt, mint a másik,
egyetlen lila és barna zúzódáskontinens.
Aztán Vic beszélni kezdett, beszámolt az elmúlt
két napról, amennyire az emlékezetéből telt, összezi­
lálva a sorrendet, és olyan magyarázatokkal szolgálva,
amelyektisztázás helyett inkább csak tovább fokozták
a zűrzavart. Maggie nem szakította félbe, nem kérte,
hogy ezt vagy azt fejtse ki érthetőbben. Fél percig víz
csobogott egy csapból, aztán elzárták. Vic élesen fel­
szisszent fájdalmában, amikor Maggie hideg, nedves
törlőruhát tartott a bal térdéhez.
Maggie kinyitotta a narancssárga orvosságos üve­
get, és kis, fehér tablettát rázott ki belőle.A cigarettá­
járól lecsévélődő illatos, kék füst anyagtalan sálként
burkolta be alakját.
- Nem vehetem be - mondta Vic.
- D-d-d-dehogynem. N-n-nem k-kell szárazon
lenyelned.V-van limonádém. K-k-k-k-kicsit langyos,
d-de finom!
- Úgy értem, azért nem vehetem be, mert elalud­
nék tőle. És már így is túl sokat aludtam.

ru
 - Egy b-betonpadlón? M-m-m-miután g-gázzal
elkábítottak? Az nem alvás. -Maggie a kezébe nyom­
ta az OxyContin tablettát. - Az öntudatlanság.
- Esetleg miután beszélgettünk.
- Ha segítek k-k-kideríteni, amit t-t-rudni akarsz,
ígéred, hogy n-nern robogsz el p-pihenés n-n-n-nél­
kül?
Vic a másik nő kezéért nyúlt, megszorította. - Ígé­
rem. - Maggie elmosolyodott, és megpaskolta Vic
kézfejét, de Vic még nem engedte el. - Köszönet,
Maggie. Mindenért. Amiért próbáltál figyelmeztetni.
Amiért segítesz. Bármit megadnék, ha visszacsinál­
hatnám azt, ahogy Haverhillben neked estem, amikor
megláttalak. Megrémítettél. Persze, ez nem mentség.
Nincs mentség. Egy csomó dolgot szeretnék meg nem
történtté tenni. El sem tudod képzelni. Bárcsak kimu­
tathatnám valahogy, mennyire sajnálom. Bárcsak te­
hetnék érted valamit a szövegelésen túl.
Maggie arca felragyogott - olyan volt, mint egy
gyerek, aki a kék égboltra emelkedő papírsárkányban
gyönyörködik.
- Ó, a francba, V-V-Vic. M-m-mindjárt elsírom
m-m-rn-magam! M-mi lehetne jobb a beszélgetésnél
az egész világon? Ráadásul m-m-már segítettél. Azzal,
hogy itt vagy. Isteni, hogyv-van k-k-k-kivel b-beszél­
getni! N-n-nem m-mintha akkora élmény v-v-volna
v-velem b-b-beszélgetni!
- Ssss. Ne gyere mindig ezzel. Feleannyira se zavar
a dadogásod, mint téged magadat - mondta Vic. - Az
első találkozásunkkor azt mondtad, hogy a betűdomi-

717
nóid és a bringám késként nyisszantják el a valóság és
a gondolat közötti öltéseket. Igazad volt. De mást is
elvághatnak. Például elég rendesen összekaszaboltak
mindkettőnket. Tudom, hogy a hidam - a Rövidebb
Út - kárt tett bennem. Idebent. - Vic megkocogtatta
a bal halántékát. - Túl sokszor mentem át rajta, és
kificamította az agyamat. Egy halom őrültséget csi­
náltam. Felégettem a házamat. Felégettem az élete­
met. Elfutottam a két fiútól, akiket szeretek, mert at­
tól féltem, hogy kárt találok tenni bennük, vagy csaló­
dást okozok nekik. Ezt csinálta velem a késem. Neked
pedig ott van, ugye, a beszéded ...
- M-m-mintha sikerült v-volna k-k-k-kivágnom
a saját nyelvemet a késemmel.
- A jelek szerint Manx az egyetlen, aki sosem vag­
dossa véresre magát a pszichikus késével.
- D-d-d-dehogy! Egyáltalán n-nern, V-V-Vic!
M-M-Manx járt a legrosszabbul. Ó teljesen kivér­
zett! - Maggie lehunyt szemű gyönyörűséggel füstöt
szippantott a tüdejébe. A cigaretta parazsa lüktetett a
sötétben. Maggie kivette a cigarettát a szájából,elgon­
dolkodva rápillantott, aztán a farmernadrágja egyik
szakadásán át a meztelen combjához nyomta.
- Úristen! - kiáltotta Vic. Ahogy ülő helyzetbe
pattant a kanapén, a szoba vadul az egyik irányba ló­
dult, a gyomra pedig a másikba. Szédelegvevisszaha­
nyatlott a kartámaszra.
- Valamit valamiért - mondta Maggie összeszorí­
tott fogakkal.- Beszélgetni akarok veled, nem csak az
arcodba köpködni. - Rövid, fájdalmas löketekben tört

718
ki belőle a lélegzet. - Egyébként is ez az egyetlen mód­
ja, hogy a betűdominóimat szóra bírjam, és időnként
még ez sem elég. Úgyhogy muszáj volt. Hol is tartot­
tunk?
-Ó,Maggie ...
- Ne drámázz. Kezdjünk bele, mielőtt elmúlik a ha-
tása, és repetáznom kell. Ráadásul minél gyakrabban
csinálom, annál kevésbé hatékony.
- Azt mondtad, hogy Manx teljesen ki van vérezve.
- Pontosan. A Wraith fiatallá és erőssé teszi. Tartó-
sítja. Viszont mindezért a sajnálat és az együttérzés
képességének feladásával fizet. Ez az, amit a kése ki­
vág belőle: emberi mivolta.
- Igen. Annyi, hogy ugyanezt fogja kivágni a fiam­
ból is. Az autó átváltoztatja a gyerekeket, akiket Manx
magával visz Karácsonyországba. Kibaszott vámpíro­
kat csinál belőlük,vagy ilyesmi.Nem igaz?
- De, alapvetően. - Maggie előre-hátra ringatta
magát, a szemét behunyva a friss égési seb fájdalma
ellen. - Karácsonyországegy inszkép, így van? Manx
építette a gondolataiból.
- Egy képzelt hely.
- Ó, attól még valóságos.Az elképzelések ugyan-
olyan valóságosak, mint a sziklák.Tudod, a hidad is
valóságos.Persze igazából nem egy fedett híd. Asza­
rufák, a tető, a pallók a kereked alatt - ez mind csak
színpadi díszlet valami sokkal elemibbhez. Amikor
eljöttél a Gázálarcos Ember házából, hogy megkeress,
nem hídon mentél át. Hanem egy elképzelésen, ami
úgy néz ki, mint egy híd. Amikor pedig M-M-Manx

719
Karácsonyországba ér, valójában egy olyan boldogság­
elképzeléshez érkezik meg, ami úgy néz ki, mint ...
nem is tudom, Mikulás apó műhelye?
- Azt hiszem, valami vidámparkféleség.
- Vidámpark. Igen, nagyjából stimmel. Manx szá-
mára nincs többé boldogság. Csak szórakozás. Ez a
hely a végtelen móka, az örök fiatalság elképzelése -
olyan formába öntve, ahogyan azt Manx tompa kis
agya is megérti. A járműve pedig az utat nyitó eszköz.
A boldogtalanság és szenvedés szolgáltatja az autó
működéséhez az energiát, és teszi lehetővé az átkelést.
Manxnak ezért kell magával vinnie a gyerekeket. Az
autónak olyasmi kell, ami benne már nincs. Manx
ugyanúgy lecsapolja a gyerekekből a boldogtalansá­
got, mint ahogy egy B-kategóriás filmben a vámpír
lecsapolja az áldozatai vérét.
- És mire elhasználja őket, átalakulnak szörnyete­
gekké.
- Szerintem attól még ugyanúgy gyerekek. Csak
éppen olyan gyerekek, akiknek csak a szórakozásra van
eszük. Újjászületnek, Manx gyermeki tökéletességről
vallott elképzelése jegyében. Manx azt akarja, hogy a
gyerekek örökre ártatlanok legyenek.Tudod, az ártat­
lanság nem azonos az együgyüséggel. Ártatlan kisgye­
rekek kitépkedik a legyek szárnyát, mert nem tudják,
hogy rosszat csinálnak. Ez is ártatlanság. Az autó elve­
szi, ami Manxnak kell, és olyanná alakitja az utasait,
hogy életképesek legyenek a férfi gondolataiból fel­
épülő világban. Új, éles fogakat ad nekik, és megfosztja
őket az emberi melegség iránti igényükről. Egy efféle,
kizárólag gondolatokból felépülő világ biztos nagyon

120.
hideg lehet. Most már vedd be a tablettát, Vic. Pihen­
ned kell, és visszanyerni az erődet, mielőtt felkerekedsz,
hogy megint összecsapj Manxszal. - Feléje nyújtotta
a tablettát a tenyerén.
- Lehet, hogy tényleg be kéne vennem valamit. És
nem csak a térdemre. A fejemre is - mondta Vic, és
elfintorodott a fájdalom újabb tőrdöfésétől a bal szem­
golyójában. - Csak tudnám, miért lüktet mindig a bal
szemem mögött, ahányszor a hidamat használom.
Kislánykorom óta. - Reszketegen felnevetett. - T u­
dod, egyszer könny helyett vér jött a szememből.
- A kreatív gondolatok az agy jobb oldalában szü­
letnek - magyarázta Maggie. - Viszont tudtad, hogy
az a!P' jobb oldala a bal szemen keresztül lát ki a világ­
ra? Es nyilván rengeteg energiába kerül, hogy a fejed­
ből kipréselj egy gondolatot a való világba. Ez a ren­
geteg energia pontosan itt - Vic bal szemére mutatott
- összpontosul.
Vic vágyakozó pillantást küldött a tabletta felé.
Még mindig tétovázott.
- De válaszolsz a kérdéseimre, igaz? A betűdomi­
nóiddal.
- Még semmit nem kérdeztél, amihez kellettek
volna.
-Tudnom kell, hogyan ölhetem meg Manxot.
A börtönben már meghalt, de az nem bizonyult tar­
tósnak.
- Erre a kérdésre szerintem már tudod a választ.
Vic felcsippentette Maggie tenyeréről az OxyCon­
tint, és amikor a limonádés dobozt odakínálta neki,
azt is elfogadta. Az ital meleg volt és sűrű és édes és

721
finom. Vic az első korttyal lenyelte az Oxyt. Enyhe
kesernyés utóízt hagyott a szájában.
- Az autó - szólalt meg. - A Wraith.
- Igen. Amikor az autó szétesett, Manx is kómába
esett. Aztán egy ponton kiránthatták a motort a kaszt­
niból, és Manx végre meghalt. Később viszont a mo­
tor visszakerült a helyére, és a kocsit megjaVították, és
szevasz. Amíg a Rolis üzemképes, addig ő is.
- Vagyis ha tönkreteszem a kocsit... vége Manx­
nak is.
Maggie hosszan beleszippantott a cigarettájába.
A parazsas vég ékkő-fényesen ragyogott a sötétben.
-Tuti fix.
- Oké - mondta Vic. Mindössze egy-két perc telt
el, de a tabletta máris hatott. Amikor lehunyta a sze­
mét, mintha a jó öreg Tuff Burneren siklott volna,
hangtalanul suhanva egy félhomályos, árnyékokkal
teli erdőn át ...
- Vic... - figyelmeztette Maggie kedvesen.
Felkapta a fejét a kartámaszról, és szaporán pislo­
gott. Még egy másodperc, és elszunyókáltvolna, álla­
pította meg.
- Szép kis tabletta - motyogta.
- Mit akarsz kérdezni a dominóimtól? Addig bökd
ki, amíg tudod.
- A fiam. Elmegyek Karácsonyországba,hogy visz­
szaszerezzem a fiamat. Manx és ő ma estére már ott
lesznek,azt hiszem, vagyholnap reggelre,és ott leszek
én is. Csak éppen Wayne addigra teljesen... átválto­
zik. Hallottam a hangján, amikor beszéltünk telefo­
non. Küzd ellene, de az autó belőle is egy ilyen kurva

121
izét csinál. Rendbe tudom hozni? Ezt ki kell deríte­
nem. Ha sikerül visszaszereznem Manxtól, van rá
mód, hogy meggyógyítsam?
- Nem tudom. Még soha egyetlen gyerek sem jött
vissza Karácsonyországból.
- Akkor kérdezd meg. A szkréblizsákod meg tudja
mondani, vagy nem?
Maggie lecsusszant a kanapé széléről a padlóra. Fi­
noman megrázta a molyrágta bársonyzsákot.A domi­
nók összecsörrentek.
- Lássuk,miből élünk - mondta, és bedugta a kezét.
Maroknyi dominót kotort elő,ledobta a padlóra.

Maggie fásult csalódottsággal meredt a betűkre.

- Legtöbbször ezt k-k-kapom. Csók és ölelésa ma­
gányos,dadogós k-könyvtáros lánynak.- Összesöpör­
te a betűket a padlón, és a zsákba ömlesztette.
- Oké. Nincs semmi baj. Egy próbát megért. Nem
tudhatsz mindent. És nem is deríthetsz ki mindent.
- Egy frászt - mondta Maggie. - Ha eljössz a
könyvtárba, hogy megtudakolj valamit, nehogy már
üres kézzel menj haza.
Körbekotort a bársonyzsákban,előhúzott egy újabb
marék dominót, a padlóra dobta.

- Ne öltőgessétek rám a nyelveteket- mondta Mag­

gie a betűknek.

123
 Felmarkolta és visszadobta a dominókat a zsákba,
aztán harmadszor is bedugta a kezét. Ezúttal majd­
nem könyékig eltűnt a karja, és Vic olyan csilingelést
hallott, mintha száz és száz dominó kavarogna oda­
bent. Maggie előhúzott egy újabb maroknyi dominót,
hagyta lehullani.

- Basszam meg? Hogy én basszam meg? - fakadt

ki. -A saját fülbevalómmaljöttök itt nekem? Basszá­
tok meg ti!
Kikapta a cigarettát a szájából,de mielőtt a karjára
nyomhatta volna, Vic felült, és megfogta a csuklóját.
- Ne - szólt rá. A szoba vadul kilengett vele, er­
re-arra, mint valami hinta. De Maggie karját nemen­
gedte el. Maggie ráemelte a tekintetét, csillogó volt a
szeme a besüppedt üregében... csillogó és rémült és
kimerült. - Majd máskor kiderítjük, Maggie. Lehet,
hogy nem csak nekem van szükségempihenésre.Más­
fél hete Massachusettsben jártál. Az egész visszautat
busszal tetted meg?
- Stoppoltam is.
- Mikor ettél utoljára?
- T-tegnap. Egy szendvicset k-k-k-k-k ... - És sza-
.bályosan megnémult. Az arca vörösből természetelle­
nes sötétlilára váltott, mintha fuldokolna.A szája sar­
kában nyálbuborékok füvódtak.
- Sss - csitította Vic. - Sss. Semmi baj. Mindjárt
kerítünk neked valami ennivalót.
 Maggie kifújta a füstöt, körbepillantott, hogy hol
nyomhatná el a cigarettáját, végül a távolabbi kartáma­
szon oltotta ki. Sziszegés hallatszott, fekete füst kacs­
karingózott a plafon felé.
- M-majd ha aludtál, V-V-Vic.
Vic bólintott, visszaroskadt a kanapéra. Nem volt
ereje Maggie-vel huzakodni.
- Jó, alszom. De te is. És aztán kerítünk neked va­
lami ennivalót. Meg valami ruhát is. Megmentjük
Wayne-t. Megmentjük a könyvtárat. Rendbe hozzuk
a dolgokat. Mindent elintézünk. A Csodaikrek akti­
válják különleges képességeiket. Feküdj le.
- Rendben. A tiéd a kanapé. Van egy klassz régi
takaróm. Én meg majd kinyújtózom a p-padlón ...
- Itt alszol velem a kanapén. Elférünk. - Vic ébren
volt, de úgy érezte, leragad a szeme.
-Nem bánod?
- Nem, szívem. - Mintha a fiához beszélne.
Maggie odacsusszant a kanapéra, és csontos csípő­
jét az övéhez préselve, csontos könyökét a hasán át­
vetve elfészkelődött.
-Átölelsz, Vic? - kérdezte remegő hangon. - Nem
is tudom, mikor ölelt át úgy igazán kedvesen bárki.
Persze tudom, hogy nem a lányokra buksz, hiszen
gyereked van meg minden, de ...
Vic a derekára fonta a karját, és magához ölelte
a sovány, didergő testet.
-Tudod, most már befoghatnád végre - mormolta
aztán.
- Ó - mondta Maggie. - Ó, rendben.Micsoda meg­
könnyebbülés.
 Laconia

Nem engedték, hogy Lou a saját lábán menjen bár­

hová, nem akarták megkockáztatni, hogy a kövér férfi
megszédüljön, és arccal a padlóra zuhanjon, úgyhogy
a kivizsgálás után tolókocsiba ültették, és egy ápoló
áttolta a megfigyelőbe.
Az ápoló nagyjából egyidős lehetett vele, álmos
szeme alatt sötét karikákkal, és kiugró, előemberi
homlokcsonttal. A kitűzőjén a szokványosnak éppen
nem nevezhető BILBO név volt olvasható. Szőrös al­
karján tetovált űrhajó: a Serenity a Firefty tévésoro­
zatból.
- Falevélként sodor a szél - szólalt meg Lou, mire
az ápoló: - Ne mondjon ilyet, haver. Nem akarom
elsírni magamat munka közben.
A nyomozó ott ment mögöttük, papírzacskóban
vitte Lou ruháit. Lou-nak nem tetszett a pasast kör­
belengő nikotin és mentol (de főként nikotin) illatfel­
hő, és az sem tetszett neki, hogy pasas mintha túl kicsi
lett volna a ruháihoz, lógott rajta minden: az inge, vi­
lágosszürke nadrágja,lehordott zakója.

716
 - Hát maguk meg miről beszélnek?
- Idézet a Firejly-ból - mondta az ápoló, hátra se
nézve.- Barnakabátosok vagyunk.
- És akkor mi van? Melegházasságot akarnak kötni
egymással,vagy mi? - Daltry jót nevetett a saját vic­
cén.
Mire Bilbo, az ápoló: - Jézusom. Menjen vissza az
ötvenes évekbe, haver„- De nem mondta olyan han­
gosan, hogy Daltry meghallhassa.
A megfigyelő egyetlen jókora helyiség volt, benne
két sor ággyal- mindegyik ágy a saját kis halványzöld
függönyökkel határolt rekeszében. Bilbo majdnem a
helyiség túlsó végéig tolta Lou-t, mielőtt egy üres
ágyhoz kanyarodott vele a jobb oldalon.
- A lakosztálya,monsieur - jelentette be.
Miközben Lou átkecmergett az ágyra, Bilbo fo­
lyadékkal teli csillogó műanyag tasakot akasztott az
ágy melletti infiíziós állványra. Lou bal karján még
mindig ott volt a ragtapasszal rögzített intravénás ka­
nül, és Bilbo most rákötötte az infiíziót. Lou azonnal
megérezte a hatást: a vérébe áramló erős sodrású, je­
ges folyadék számottevően csökkentette a testhőmér­
sékletét.
- Félnem kellene?- kérdezte Lou.
- Az angioplasztikától? Nem. Összetettségét te-
kintve a beavatkozás alig valamivel trükkösebb egy
bölcsességfog eltávolításánál. Rutinműtét. Ne cidriz­
zen.
- Aha - mondta Lou. - De én nem az angioplasz­
tikáról beszélek, haver. Hanem a cuccról, amit belém
kötött. Mi ez? Valami komoly?

727
 -Ó. Ez semmi. Maga nem kerül ma kés alá, úgy­
hogy az igazán jó cuccról le kell mondania. Ez, amit
kap, a vérét hígítja. És leviszi alfába. Alfába lemenni
jó.
- El fogok aludni tőle?
- Gyorsabban, mint a Quinn doktornő vasárnapi is-
métlésmaratonjától.
Daltry az ágy melletti székrepottyantotta Lau hol­
miját, az összehajtogatott ruhák kupacának tetején
a párnabuzatnyi bokszeralsóval.
- Meddig kell itt lennie?
- Éjszakára bent tartjuk megfigyelésre.
- Elég ramaty időzítés.
-'.Az arteriosztenózis híresen rosszvendég- mond-
ta Bilbo.- Sosem tudatja az érkezését előre. Csak be­
toppan, amikor úgy tartja kedve,és aztán áll a bál.
Daltry elővette a zsebéből a mobiltelefonját.
- Sajnálom, de azt itt nem használhatja.
- Hol használhatom? - kérdezte Daltry.
- Visszasétála sürgősségiosztályon át, és ki az épü-
letből.
.Daltry bólintott, rosszalló pillantást vetett Lou-ra,
- Ne menjen sehová,Mr. Carmody. - Azzal megfor­
dult, és kifelé indult a helyiségből.
- Üdv a többi Neander-völgyinek - suttogta Bilbo.
- És mi van, ha nekem kell felhívnom valakit?
- szólalt meg Lau. - Elintézhetek egy hívást, mielőtt
értem jön az álommanó? A fiam, haver, hallotta, mi
történt a fiammal?Fel kell hívnom a szüleimet. Egész
éjjelvirrasztani fognak, ha nem szólok nekik, hogy mi
van.

720
 Hazugság. Ha sikerülne telefonvégre kapni az any­
ját, és rákezdene neki Wayne-ről, az asszonynak fo­
galma sem volna, miről beszél. Az ápolási otthonban,
ahol lakott, Lou-t is csak háromból egyszer ismerte
fel. Még meglepőbb lett volna, ha az apja érdeklődik
a fejleményekről. Négy éve halott volt ugyanis.
- Csórhatok magának egyvonalas telefont- mond­
ta Bilbo. - Az ágy mellett van is aljzat. Csak próbáljon
lazítani. Öt perc, és itt vagyok.
Azzal hátralépett az ágytól, összehúzta a műanyag
függönyt, és kiment a helyiségből.
Lou nem tépelődött sokat. Megint az a fiatal
srác volt a motoron, éppen felsegítette a vézna Vic
McQyeent maga mögé az ülésre, és a dereka körül
érezte remegő karú ölelését.
Átvetette a lábát a kórházi ágy szélén, kirántotta
.a karjából a kanült. A tűszúrás helyén kövér vércsepp
serkent.
Amikor a rendőrségi tárgyalóban meghallotta Vic
hangját, érezte, hogy a fejébe tódul a vér, érezte a vér
dobolását a halántékában. A feje kezdett elnehezülni,
mintha agyszövet helyett folyékony fémmel volna tele
a koponyája. Ráadásul a szoba mozgásba lendült alá­
tótere peremén. Az érzés, hogy forogni kezdett körü­
lötte a világ, elémelyítette, amin csak úgy tudott úrrá
lenni, hogy az asztalra szegezte a tekintetét. Csakhogy
közben olyan nehéz lett a feje, hogy előrebukott, és
kirúgta maga alól az irodai széket.
Nem szívroham volt, igaz?, kérdezte a doktornőtől,
miközben az a nyakát hallgatta a sztetoszkópjával.
Mert szívrohamnak ez kicsi lett volna.

729
 jól gondolja, tényleg nem szívroham volt. Inkább egy
heveny iszkémiás roham, mondta a ránctalan, ében­
fekete arcával kortalannak tűnő, afroamerikai dok­
tornő.
Világos, szólalt meg Lou. Gondoltam, hogy ha nem
szívroham, akkor heveny vízkémiás roham. A heveny víz­
kémiás roham volt a második tippem.
Iszkémiás. Mini szélütésszerúség. Tompa zorejt hallok
a nyaki artériában.
Á, szóval azt hallgatta. Éppen szólni akartam, hogy
a szívem lejjebb van.
A doktornő elmosolyodott. Olyan arcot vágott,
mint aki mindjárt barackot nyom Lou fejére,és meg­
kínálja aprósüteménnyel. Az ilyeifajta zorej nagyfokú
plakklerakódásra utal
Komolyan? Pedig naponta kétszer megsikálom afoga­
mat.
Ez a plakk a vérerei falán rakódik le. Ide vezet a sok
szalonnás rántotta. A doktornő megpaskolta Lou po­
cakját. Meg a vajtól csöpögőpopcorn. Angioplasztikára
lesz szüksége. Valószínűleg értágító stentet kell beültetni.
Ha nem csináltatja meg, bele is halhat.
Pedig már a Mekiben is mindig salátát rendelek,
mondta Lou a nőnek, és meglepveérezte, hogy csípős
könnycseppekgyülekezneka szemében.Abszurd meg­
könnyebbülés fogta el, hogy legalább az a cuki kis
FBI-ügynöknőnincs a közelben,és nem látja sírni me­
gint.
Most felkapta a székről a barna papírzacskót, és a
kórházi hálóing alatt magára ráncigálta az alsónad­
rágját és a farmerét.

730
 Miután Viccel beszélt, elájult - hirtelen zsírossá és
sikamlóssá vált a világ, és hiába kapaszkodott bele, ki­
csúszott az ujjai közül. Viszont egészen az ájulása pil­
lanatáig hallotta Vicet. És pusztán a hanghordozásá­
ból megértette, hogy rá akarja venni valamire, hogy
mondani akar neki valamit. Be kell ugranom valahová,
aztán pedig elmegyek valakihez, ANFO-ért. A megfelelő
ANFO birtokában eltakaríthatom a térképről Manx vi­
lágát.
Tabitha Hutter és az összes többi rendőr, akik fül­
tanúi voltak a beszélgetésnek, azt hallották, amit Vic
szándéka szerint hallaniuk kellett: „infó"-t hallottak
„ANFO"helyett. Úgy működött a dolog, mint a Ke­
resőmotor-illusztrációk, csak itt a kép hangokból állt
össze színek helyett.Azt sem vetted észre,ami ott volt
közvetlenül az orrod előtt, mert nem tudtad, hogyan
kell nézni - illetve, jelen esetben, hallgatni. Lou vi­
szont mindig is jó hallgatósága volt Vicnek.
Lerántotta magáról a hálóruhát, belebújt az ingébe.
ANFO.Vic apja abból élt, hogy felrobbantott dol-
, gokat: sziklákat, fatönköket és törmelékkupacokat ta­
karított el az útból ANFO-val- és Vicet is eltakarítot­
ta az életéből, és ügyet se vetett rá többé. Egyetlen­
egyszer sem tartotta karjában az unokáját, és Vic talán
ha tucatnyiszor beszélt vele ugyanennyi év alatt. Lou
gyakrabban beszélt a férfival, fényképeket és videó­
kat küldött neki Wayne-ről e-mailben. Vic elmondá­
sa alapján tudta, hogy Chris McQyeen annak idején
verte és megcsalta a feleségét. Azokból a dolgokból,
amiket Vic nem mondott el, azt is tudta, hogy Vicnek
hiányzik az apja, és hogy olyan mélységű szeretetet

731
érez iránta, amihez talán csak a fia iránti ragaszkodása
fogható.
Lou soha nem találkozott a férfival, de tudta, hol
lakik, és tudta, hogy Vic el akar menni hozzá. Lou
pedig már ott vár majd rá, amikor megérkezik. Vic azt
akarja, hogy ott legyen, különben nem avatta volna be
a tervébe.
Kidugta a fejét a függöny mögül, végignézett az
ágyak közötti folyosón.
Egy orvost látott és egy ápolónőt: csíptetős táblán
ellenőriztek valamit, de szerencsére neki háttal. A ci­
pőjével a kezében kisurrant az ágyak közül, jobbra
fordult, és egy kétszárnyú lengőajtón átnyomakodva
széles, fehér folyosóra ért.
Találomra haladt tovább az épületen át; egyedül az
vezérelte, hogy minél távolabb kerüljön a sürgősségi
osztály bejáratától - ahol összefuthatott volna Daltry­
val. Menet közben belebújt Vans csukájába.
Az előcsarnok tizenöt méter magas mennyezetéről
jókora rózsaszínű kristályok lógtak le, Fortress of Soli­
tude hangulatot teremtve. Egy fekete márvány szö­
kőkútban víz csobogott. Beszélgetések vertek visszhan­
got. A Dunkin' Donuts üzletéből terjengő kávé- és
fánkillattól vágyakozva összeszorult a gyomra. Csak­
hogy egy porcukrozott, zselés fánk elfogyasztásának
már a puszta gondolata is felért egy öngyilkossággal.
Nem kell örökké élnem, gondolta. Csak, kérlek, amíg
afiamat visszaszerezzük, addig húzzam ki valahogy.
Közvetlenül a forgóajtó túloldalán két apáca szállt
ki a járdához gördülő taxiból. Amennyire Lou meg­
ítélhette, ez már tényleg az isteni gondviselésselvolt

732
határos. Nyitva tartotta az apácáknak az ajtót, aztán
bekászálódott a helyükre. A taxi hátulja lejjebb eresz­
kedett a lengéscsillapítókon.
- Hová megyünk? - kérdezte a taxis.
Börtönbe, gondolta Lou, de hangosan így szólt:
- A vasútállomásra.

Bilbo Prince végignézte, ahogy a taxi szennyes kék

füstfelhőt pöffentve kikanyarodik ajárda mellől, meg­
jegyezte a sorszámát és a rendszámát, aztán sarkon
fordult, és mozgásba lendült. Folyosókon ment végig,
lépcsőn fel, lépcsőn le, végül az épület túloldalán, a
sürgősségi osztály bejáratán át ment ki a kórházból.
Az öreg zsaru, Daltry, ott várt rá cigarettázva.
- Lelépett a pasas - közölte Bilbo. - Ahogy maga
előre megjósolta.Taxit fogott a főbejáratnál.
- Felírta a taxi számát?
- És a rendszámot is - mondta Bilbo, és lediktálta
mindkettőt.
Daltry bólintott, és szétnyitotta a mobiltelefonját.
Egyetlen gombot megnyomva a füléhez tartotta a ké­
szüléket, aztán félrefordult Bilbótól.
- Igen. Elindult - jelentette, bárki volt is a vonal
túlsó végén. - Hutter azt mondja, egyelőre csak kö­
vessük,úgyhogy kövessük.Figyeljétek,merre megy,,és
álljatok készen a beavatkozásra, ha megint fel akarna
szívódni a dagadt szarházija.
Daltry letette, aztán a cigarettája végét elcsippentve
a parkoló felé indult. Bilbo utána ügetett, megkocog-

733
tatta a vállát. Az öreg zsaru hátranézett, összevonta a
szemöldökét, és olyan pofát vágott, mint aki megis­
meri ugyan Bilbót, de arra már nem igazán emlékszik,
hogy ki ő, vagy hogy hol találkoztak egymássalkoráb­
ban.
- Ennyi, ember? - méltatlankodott Bilbo.- És ajó
munka jutalma?
- Ó. Ó, tényleg. - Daltry a zsebébe túrt, előhúzott
egy tízdollárost, és Bilbo kezébe nyomta. - Tessék.
Hosszú és eredményes életet! Vagynem így mondják,
maguk, Star Trek-esek?
Bilbo a szutykos tízdollárosra pillantott - legalább
egy húszast várt-, aztán a Serenity-tetoválásra a sző­
rös alkarján. - Ja. A trekesek biztos. De én nem Star
Trek-rajongó vagyok,Látja itt ezt a tetkót? Ez a Sere­
nity, és nem az Enterprise. Én barnakabátos vagyok,
ember.
- Én inkább köpönyegforgatónak nézem - mondta
Daltry, és felnevetett, apró nyálcseppeket fröcskölve
Bilbo arcára.
Bilbo legszívesebbena rendőr lábához hajította vol­
na a tízdollárost,és sarkon fordul,és elsétál,hogy meg­
mutassa a gusztustalan, nagypofájú bunkónak, mit
gondol a pénzéről. De aztán inkább átgondolta még
egyszer, és zsebre vágta. Egy Buffi-tetoválást akart
a másik karjára,és a festék nem olcsó mulatság.
 Here, Iowa

Amikor Maggie felébredt, a karja át volt vetve Vic de­

rekán, Vic feje pedig az ő szegycsontján nyugodott.
Vic a legcsinosabb nő volt, akivel élete során ágyba
keveredett, és meg akarta csókolni, de nem tette. Bő­
ven beérte volna azzal is, ha megfésülheti Vic guban­
cos,szélfütta haját, hogy újra egyenes szálú és ragyogó
legyen. Meg akarta mosni Vic lábát, és olajjal bedör­
gölni. Azt kívánta, bárcsak több időt tölthetnének
együtt, és másról is beszélgethetnének Charlie Man­
xon kívül. Nem mintha Maggie beszélni akart volna.
Vicet akarta hallgatni. Maggie minden beszélgetés­
ben rettegve várta a pillanatot, amikor rákerült a sor,
hogy kinyissa a n-nagy, b-b-buta száját.
Érzékelte, hogy nem alhatott túl sokat, és úgy sej­
tette, hogy most órákig nem fog tudni elaludni me­
gint. Kibontakozott Vic öleléséből, hátrasimította az
arcából a haját, és lecsusszant a kanapéról. Ideje volt
hozzálátni a kirakóshoz, és most, hogy Vic aludt, meg­
tehette azt, amit a betűdominók fegyelmezéséhezmeg
kellett tennie.
 Meggyújtott egy cigarettát. Gyertyát gyújtott. Be­
állította a fején a puhakalapját. Maga elé tette a betű­
dominós zsákot, és kilazította az arany húzózsinórt.
Egy ideig a sötétséget fürkészve ült, és nagyokat szí­
vott a cigarettából. Későre járt, és el akart morzsolni
pár Oxyt, hogy felszippanthassa, de nem tehette meg,
amíg Vic dolgát el nem intézte. Felnyúlt, a keze ráta­
lált ujjatlan fehér pólója nyakára, és a pamutanyagot
lehúzva szabaddá tette bal melle felső ívét. Kivette a
szájából a cigarettát, és behunyt szemmel elnyomta.
Hosszú ideig nyomta a melléhez, és miközben a lágy
húsba préselte, halk, szűkölő sziszegés tört elő ősz­
szeszorított fogai közül.
Végül a kioltott cigarettát elfricskázva az íróasztal
fölé hajolt, és könnyeivel hadakozva az asztal széléhez
nyomta a csuklóját. A fájdalom a mellében éles volt és
mélyre ható és csodálatos. Szent.
Most, gondolta, most, most. Ebben a rövid időinter­
vallumban kell használnia a betűdominókat, értelmet
kipréselnie a sületlenségből: ebben az egy, maximum
két percben. Időnként úgy érezte, ez az egyetlen küz­
delem, ami még számít: az erőfeszítés, hogy fogja a
világban uralkodó káoszt, és értelmet hámozzon ki
belőle - hogy szavakba foglalja.
Beletúrt a zsákba, maga elé szórta és ide-oda tolo­
gatva rendezgetni kezdte a dominókat. Egész felnőtt­
korában szkréblizert, úgyhogy hamar rájött a megol­
dásra. Ezúttal minden gond nélkül, néhány perc alatt
kirakta.
Amikor látta, hogy készen van, hosszan és elégedet­
ten kifüjta a levegőt, mint aki hatalmas tehertől szaba-

736
dult meg. Fogalma sem volt, mit jelent az üzenet. Volt
benne valami epigrammaszerű: nem annyira tényköz­
lésnek tűnt, mint inkább egy altatódal befejező sorá­
nak. Mégis biztos volt benne, hogy jól rakta ki. Min­
dig tudta, ha jól rakta ki. Olyan magától értetődő és
egyszerű volt ez, mint amikor a helyére csusszanó kulcs
elfordítja a zár nyelvét. Talán Vicnek mond majd vala­
mit. Majd megkérdezi tőle, ha felébredt.
Lemásolta a Sors Nagy Szkréblizsákjából kapott
üzenetet egy HERE-I KözKÖNYVTÁRfejléces, vízpecsé­
tes papírlapra. Átolvasta. Jó volt. Érezte, hogy ragyog
az elégedettségtől. Nem gyakran volt része az érzés­
ben, nem szokta meg, hogy jóban van önmagával.
Összeszedte és a bársonyzsákba rakta a betűket.
Lüktetett a melle, de most már semmi transzcenden­
tális nem volt a fájdalomban. A cigarettás dobozért
nyúlt, na, nem azért, hogy megint megégesse magát:
csak rá akart gyújtani.
Egy fiú sétált keresztül a gyerekkönyvtáron csillag­
szóróval a kezében.
Maggie az üres akvárium elfelhősödött üvegén át
látta meg: fekete alak a helyiség derengésének előteré­
ben. Menet közben a fiú meglendítette a karját, és a
csillagszóró forró, rézsárga szikraesőt köpött, és vörös
vonalakat rajzolt a félhomályba. A fiú egyetlen pilla­
natig volt csak ott, aztán köpködő fáklyájával együtt
eltűnt szem elől.
Maggie az akváriumhoz hajolt, hogy az üveget
megdöngetve ráhozza a frászt a kis szarházira, és el­
kergesse, de aztán észbe kapott: Vic alszik. Az épület­
be gyakran betörtek kölykök, hogy petárdákat dobál-
janak és cigarettázzanak és telefirkálják a falakat gra­
fittivel, és Maggie utálta ezt. Egyszer rajtaütött egy
csapat tinédzseren a raktárban, füves cigit adtak körbe
régi, keményf edelű könyvekből rakott tábortüzüknél,
belőle pedig előjött az őrült nő, és egy letört székláb­
bal hadonászva kikergette őket. Túlságosan tudatában
volt ugyanis, hogy ha a hámló tapéta tüzet fog, leg­
utolsó és egyben legjobb otthonát is elveszíti. Könyv­
égetók!, visított rájuk, és most az egyszer nem dado­
gott egyáltalán. Könyvégetók! Levágom a tökötöket, és
megerőszakolom a nóiteket! Egyedül volt öt ellen, azok
mégis úgy iszkoltak előle, mintha kísértetet látnának.
Időnként Maggie is azt gondolta magáról, hogy kísér­
tet csak,hogy igazából meghalt az árvízben,elpusztult
a könyvtárral együtt, csak még nem vette észre.
Egy utolsó pillantást vetett Vicre, ahogy öklével az
álla alatt kucorgott a kanapén. Ezúttal nem tudott pa­
rancsolni magának. Ahogy az ajtó felé menet elhaladt
a kanapé mellett, megállt, előrehajolt, és finoman Vic
halántékához érintette az ajkát.Vic szájasarka kis mo­
solyra görbült álmában.
Maggie elindult, hogy megkeresse a fiút az árnyak
között. Kilépett az egykori gyermekkönyvtárba, vi­
gyázva betette maga mögött az ajtót. A penészes sző­
nyeget itt csíkokban feltekerték, és a bűzölgő batyukat
a fal mellé rakták a nedves betonpadlón. A helyiség
egyik sarkát óriási földgömb foglalta el, a felfordított
északi félteke vízzel és galambtollakkal volt tele, az
oldalát madárürülék csíkozta.Amerika, fejtetőre állít­
va, nyakig a szarban. Maggie futólag észrevételezte,
hogy még mindig nála van a dominós zsák, elfelejtet­
te visszatenni az íróasztalba. Buta.
Valahonnan jobbról halk neszezést hallott: nem
különbözött a serpenyőben melegedő vaj sercegésétől.
Maggie megkerülte az U alakú diófa pultot, amelynél
annak idején kikölcsönözte a Coraline-t és a TbeHouse
with a Clock in Its Walls-t és a Harry Potter-t. A fő­
épületbe vezető folyosóhoz közeledve sárga villódzást
vett észre.
A fiú a folyosó túlsó végénél állt a csillagszórójával.
Kis,tömzsi, fekete figura,az arcát elrejtette a lehúzott
kapucni. Csak állt és Maggie-t bámulta, a padló felé
irányított csillagszóróból dőlt a szikraeső és a füst.
A másik kezében ezüstszínű alumíniumfiakont tartott.
Maggie festékszagot érzett.
- .magamat leállítani tudom Nem - mondta külö­
nös, rekedt hangon a fiú, és felnevetett.
- Micsoda?! - kérdezte Maggie. - Öcskös, tűnj in­
nen azzal az izével.
A fiú megrázta a fejét, sarkon fordult, és ráérősen
továbbindult, utat világítva magának a tudatalatti va­
lamely sötét bugyrába, ez az álombeli figuraként moz­
gó árnyékgyermek. Részegen imbolygott, majdnem
nekitántorodott a falnak. És egyértelműen részeg is
volt. Maggie még innen is érezte a sörszagot.
- Hé! - kiáltott a fiú után.
De az már eltűnt. Valaholmessze,elöl,nevetésvissz­
hangzott. A folyóiratteremtávolifélhomályábanMag­
gie tűz komor villódzásáralett figyelmes.
Futásnak eredt. Injekciós tűket és üres üvegeket rú­
gott félre,csörömpölvegurultak odébb a betonpadlón.
Bedeszkázott ablakok mellett rohant el, valaki, nyil­
ván a fiú, vörös festékkel üzenetet füjt a jobb oldali
falra: lsTEN ELÉGETT ELEVENENCSAKIS A GONOSZ.
Még csorgott a festék, fényes pirosan, mintha betűket
véreznének a falak.
Maggie berohant a folyóiratterembe - akkora belső
tér, mint egy szerényebb kápolna, és a mennyezet ma­
gassága is olyasforma. Az árvíz idején itt egy sekély
Sargasso terült el - a vizet National Geographic-ok és
New Yorker-ek duzzadt masszája,sárga magazintajték
borította. A hatalmas, csupasz betonkamra padlójá­
hoz és falaira most megszáradt és megkeményedett
napilapok tapadtak, a sarkokban rothadó magazinok
kupacai sodródtak össze, odébb a magukat az épület­
ben meghúzó hajléktalanok kiterített hálózsákjai- és
egy dróthálós szemétkosár,amiből olajos füst gomoly­
gott. A részeg kis szarházi a kosárba szórt puhafedelű
könyvek és magazinok összevisszaságárapottyantotta
a csillagszóróját.Valahonnan a lángoló kupac belsejé­
ből zöld és narancssárgaszikrákpattogtak elő.Fahren­
heit 451, olvasta le Maggie egy összezsugorodó és
megfeketedő könyv fedeléről a címet.
A fiú a terem túlsó végéből, egy magas, sötét kő
boltív alól bámult rá.
- Hé! - kiáltott rá Maggie. - Hé, te kis szarházi!
- .késő túl már de ,ellene küzdök erőből Tiszta -
mondta a fiú, és egyik lábáról a másikra állvaringató­
zott. - !kérem ,kérem ,kövessenne ,Kérem
- Hé! - Maggie nem figyelt, képtelen volt figyelni,
és különben se úgy tűnt, hogy a fiú habogásának bár­
mi értelme volna.

740
 Körbepillantott valami után, hogy elfojtsa a lángo­
kat, felkapta az egyik hálózsákot - kék volt és sikam­
lós és enyhén hányásszagú -, aztán a betűdominókkál
a hóna alatt a lángokra gyömöszölte a hálózsákot, el­
fojtva a tüzet. Hátrahőkölt a forróságtól és az elégett
foszfor, a megpörkölődött fém meg a szenesedő nej­
lon bűzétől.
Mire felpillantott, a fiú eltűnt.
- Húzzál el a könyvtáramból, te kis nyomoronc!
Húzzál el, amíg jól van dolgod!
A fiú felnevetett valahol. Nehéz volt megmondani,
hogy hol. Mintha egy madár verdesett volna a szár­
nyával magasan fent valami elhagyatott templom te­
tőgerendái között, olyan volt a nevetése: a falak között
ide-oda verődő, iránytalan, repeső hang. Isten elégett
elevenen, csakis a gonosz, jutott eszébe Maggie-nek vé­
letlenszerűen.
Remegő lábakon folytatta útját az előcsarnok felé.
Ha elkapja az őrült, részeg kis seggdugaszt,majd nem
gondolja többé, hogy Isten elégett elevenen, Azt fogja
gondolni, hogy Isten egy tökös leszbi könyvtárosnő,és
megtanulja rettegni a dühét.
A folyóiratterem közepén járt, amikor a rakéta fül­
sértő visítássalműködésbe lépett. A hang közvetlenül
az idegvégződéseit sokkolta, olyan erővel,hogy a leg­
szívesebbenmaga is visítani kezdett volna, és fedezék­
be húzódik. Ehelyett futásnak eredt, kétrét görnyedve,
mint katona az ellenséges golyózáporban, amitől az
összeslevegő kipréselődött a tüdejéből.
Még éppen jókor ért a húsz méter belmagasságú,
hatalmas középső épületbe, hogy lássa,amint a rakéta
szikrákat hányó, smaragd lángcsóvalövedéke a meny­
nyezeten megpattanva a fénytelen márványpadló felé
veszi az irányt. Kísérteties zöld fényzsarátnok, pokol­
beli, radioaktív hó hullott a magasból. Vegyszerszagú
füst kavargott a teremben. Porig akarja égetni a helyet
- ez az őrült kis seggdugasz azért jött, hogy porig éges­
se a helyet. A rakéta még mindig repült, aztán Mag­
gie-től jobbra a falnak csapódott, és szemkápráztató
villanássalfelrobbant. Mintha fegyvert sütöttek volna
el, akkorát dördült, Maggie pedig nagyot kiáltva leku­
porodott, és eltakarta oldalról az arcát. Amikor jobb
alkarja csupasz bőréhez izzó parázs ért, összerándult
az éles fájdalomtól.
A túloldali helyiségben,az olvasóteremben,a fiú el­
fúló hangon felnevetett, és rohant tovább.
A rakéta kialudt, .de a füst az előcsarnokban még
mindig villódzott, földön kívülijádezöldben ragyog­
va.
Maggie a fiú után eredt, immár túl a gondolatokon,
felkavarva,dühösen és aggodalmasan.A fiú nem jut­
hatott ki a főbejáraton - azt kívülrőllánc és lakat zár­
ta le, az olvasóteremben viszont volt egy vészkijárat,
amit a hajléktalanok kitámasztva tartottak. Az ajtó a
keleti parkolóra nyílik. A parkolóban elkaphatja a kis
szarházit. Fogalma sem volt, mit csinál majd vele,ha a
keze közé kaparintotta, és tulajdonképpen félt is meg­
tudni. Az olvasóterembe toppanva látta, hogy a vész­
kijárati ajtó már éppen kezd becsukódni.
- Te kis szarházi - suttogta. -Te kisfos.
Átfurakodott az ajtón, és kilépett a parkolóba. Oda­
kint egyetlen működő utcalámpa szórta fényét, az asz-
faltowtt terület közepe jól be volt világítva, de körben
a széle sötétségbe burkolózott. A fiú a lámpaoszlop
mellett várakozott. A kis rohadék közben újabb csillag­
szórót gyújtott, és nem messze állt egy könyvekkel teli
konténertől.
- Neked teljesen az agyadra ment valami? - szólalt
megMaggie.
Mire a fiú, kiabálva: - Látlak a varázsablakomon
keresztül! - Lángoló karikát rajzolt a levegőbe az arca
magasságában. - Most ég a fejed!
- Ha így tüzeskedsz odabent, simán m-m-meg­
halhat valaki, te kis idióta! - mondta Maggie. - Egy
olyan,.mint te!
Ki volt fulladva, és reszketett, és furcsán bizseregtek
a végtagjai. Verejtéktől nyirkos keze a betűdominós
zsákját markolta. Ahogy óvatos léptekkel keresztülvá­
gott parkolón, a háta mögött kattanva bezáródott a
vészkijárati ajtó. A francba. A kölyök félrerúgta az út­
ból a követ, ami kiékelve tartotta. Most majd meg kell
kerülnie az egész épületet, ha vissza akar menni.
- Nézd! - kiáltotta a gyerek. - Nézd! Tudok lán­
gokkal írni!
Amikor a csillagszóró végével a levegőbe hasított, a
fehér fényszilánk ragyogó utóképet hagyott Maggie
látóidegén, azt az illúziót keltve, mintha betűk lüktet­
nének a levegőben.

F
u
s
s
 - Ki vagy te? - kérdezte Maggie, kissé maga is im­
bolyogva. Félúton a parkolón keresztül megtorpant,
nem volt benne biztos, hogy tényleg azt látta, ami lát­
ni vélt. Hogy a fiú azt betűzte a levegőbe, amit szerin­
te a levegőbe betűzött.
- Nézd! Hópelyhet is tudok! Karácsonyt tudok
csinálni júliusban! - És rajzolt egy hópelyhet a leve­
gőbe.
Maggie karja megborsódzott.
-Wayne?
-Tessék?
- Ó, Wayne - mondta Maggie. - Ó, istenem.
A könyvekkel teli konténer mögött fényszórópár
gyúlt. Egy autó várakozott üresben járó motorral a
járdánál, egy özönvíz előtti, kerek reflektorú autó,
annyira fekete, hogy eddig teljesen beleolvadt a kör­
nyező sötétségbe.
- Hahó! - rikkantotta egy hang valahonnan a fény­
szórók mögül. Egy férfi,aki az utasoldalon ült az autó­
ban - nem, várjunk csak,a sofőroldalon,hiszen az an­
gol autókban éppen fordítva van minden. - Kocsiká­
zásra való éjszakánk van! Fáradjon ide, Margaret
Leigh kisasszony!Mert Margaret Leigh-hez van sze­
rencsém,ugyebár?Pontosan úgy néz ki, mint az újság­
ban megjelent fényképen!
Maggie összehúzott szemmel sandított a fényszó­
rók felé. Magára parancsolt, hogy mozduljon, hogy
tűnjön el a parkoló közepéről, de mintha gyökeret
eresztett volna a lába.A vészkijáratképtelen távolságra
volt: tizenkét lépésre, de ugyanígylehetett volna ezer­
kétszázra is, ráadásul hallotta becsukódni az ajtót.

744
 Hirtelen eszébe jutott, hogy legjobb esetben is nagy­
jából egy perc van hátra az életéből. Megkérdezte
magától, hogy készen áll-e. Úgy cikáztak a gondo­
latai, mint a szürkületkor röpködő verebek, éppen
most, amikor kétségbeesetten le akarta csillapítani az
agyát.
Nem tudja, hogy Vic itt van, gondolta.
És: Fogd afiút. Fogd afiút, és vidd el innen.
És: Mi akadályozza meg Wayne-t, hogy csak úgy el­
szaladjon?
Merthogy már nem tudott Wayne sem. Merthogy
azt sem tudta, hogy el kellene.Vagytudta, de képtelen
volt megtenni.
Pedig az előbb a sötétségbe írt lángbetűkkel még
ő biztatta Maggie-t, hogy fusson. Lehet, hogy már az
épületben is figyelmeztetni próbálta a maga zagyva
módján.
- Mr. Manx? - Maggie továbbra sem bírta mozdí­
tani a lábát.
- Egész életében engem keresett, Leigh kisasszony!
- kiáltotta a férfi. - Nahát! Most végre itt vagyok!
Biztosra veszem,hogy rengeteg kérdése van számom­
ra..Azt tudom, hogy nekem rengeteg kérdésem van
magához! Jöjjön, foglaljon helyet itt minálunk! Jöj­
jön, meghívom egy kis főtt kukoricára!
- Előbb a fiú hadd m-m-m-m ... - kezdett bele
Maggie, aztán elszorult a torka, a fennmaradó részt
képtelen volt kipréselni, a nyelve is ugyanolyan tehe­
tetlen lett, mint a lába. Azt akarta mondani, Előbb a
fiú hadd menjen el, de a dadogása nem engedte.
 - Elvitte a cica a ny-ny-nyelvét?- kurjantotta Manx.
- Baszódj meg - mondta Maggie. Tessék. Ez bez-
zeg tisztán és érthetően kijött. Pedig a „b" és az „m" is
a legproblémásabb hangok közé tartozott.
- Gyere ide, te aszott ribanc - mondta Charlie
Manx. - Szállj be az autóba. Mert vagy e/kocsikázol
velünk, vagyátkocsikázunk rajtad. Nem mondom még
egyszer.
Maggie mélyen beszippantotta a levegőt, és érezte
az átázott könyvek szagát, a júliusi nap kazánja alatt
megszáradt lapok és a rothadó kartonpapír parfümjét.
Ha egyetlen lélegzetvétel összegezhetne egy teljes
életet, úgy gondolta, ez így megteszi. Nagyjából eljött
az idő.
Ekkor eszébe jutott, hogy nem is maradt semmi
mondanivalója Manx számára. Elmondott mindent.
Fordított a fején, és Wayne-re szegezte a tekintetét.
- El kell futnod, Wayne! Fuss, rejtőzz el!
A fiú csillagszórója kialudt. A pálcikáról piszkos
füst kacskaringózott a levegőbe.
- Miért csinálnék ilyet? - szólalt meg Wayne.
- .haragudni tessék Ne - Köhintett. Tórékeny válla
megreszketett. - Estére Karácsonyországbanleszünk!
Oltári móka lesz! .ne tényleg De - Megint köhögött,
aztán felvisított: - Mi lenne, ha inkább te futnál! Az
volna csak a móka! !maradni önmagam tudok Nem
Autógumi csikorgott idegtépőn az aszfalton. Mag­
gie bénultsága feloldódott. Vagy talán soha nem is
blokkolt le, csak az izmai és idegei - a hús és a vezeté­
kek - mindvégig értették, amit a tudatos elme vonako­
dott felfogni: hogy már túl késő, hogy nem menekül-

716
 het. Most Wayne felé iramodott a parkolón át, valami
kiforratlan, képtelen elgondolással a fejében, hogy még
odaérhet a i;zyerekhez, berángathatja a fák közé, a biz­
tonságba. Athaladt keresztben a Wraith előtt. Jeges
fény gyúlt körülötte. Az autó motorja felmorajlott.
Maggie oldalra pillantott, Kérlek, add, hogy készen áll­
jak, gondolta, és az autó már ott is volt, a hűtőrács
annyira közel, hogy úgy érezte,már nem is a torkában:
a szájában dobog a szíve.Manx meg sem próbálta el­
ütni a Rollsszal,csak robogva megközelítette, és elhaj­
tott mellette.Az egyikkezét a kormányon tartotta, fel­
sőtestével teljesen kihajolt a letekert ablakon. A szél
hátraszippantotta fekete haját magas, csupasz hom­
lokából. A szeme kitágult és megelevenedett a ferge­
teges jókedvtől, az arcán a diadalittas öröm maszkja.
Az ezüstkalapács a jobb kezében olyan hatalmas volt,
mint maga az Isten.
Maggie semmit nem érzett, amikor a csontkalapács
nyakszirten találta. Olyasfajta hang hallatszott, mint­
ha villanykörtére lépett volna, pukkanás és reccsenés,
aztán szemkápráztató fehér fény lobbant. Puhakalapja
frizbiként pörögve lerepült a fejéről. A lába tovább
vágtázott az aszfalt fölött, de amikor lenézett, azt lát­
ta, hogy a levegőben kalimpál.Teljesen felemelkedett
a talajról.
Visszazuhantában az autó oldalánakvágódott, meg­
perdült, és ahogy aszfaltot ért a teste, csápoló karokkal
gurult tovább.Újra meg újra átfordult, és a túlsójárda­
szegélynél,a hátán fekveállapodott meg.Az érdes asz­
falthoz nyomódott az arca. Szegény Maggie, gondolta,
de azért nem vitte túlzásba az együttérzést.
 Rájött, hogy képtelen felemelni vagy akár csak el­
fordítani a fejét. A bal térde, vette észre látótere pere­
mén, kifacsarodott: az ízület tiltott irányban lett meg­
hajlítva.
Szkréblizsákja a feje közelében csapódott be, és do­
minókat okádott szét a parkolóban. Maggie egy „H" -t,
egy „M"-et és egy „U"-t látott, többek között. Abból
már ki lehet rakni, hogy HUM, vagyis „dúdol".És azt
tudja, hogypillanatokon belül meghal, Leigh kisasszony?
Nem, de ha DÚDOL belőlepár taktust, megpróbálokrögtö­
nözni, gondolta,és olyasformánköhintett, hogy az akár
nevetésis lehetett volna. Rózsaszínűbuborék füvódott
az ajkai közül.Mikor telt így meg vérrel a szája?
Wayne a karját előre-hátra lengetve lelépett a par­
kolóba. Fehér, beteges ragyogás vonta be az arcát, de
mosolygott, előtárva csillogó új fogakkal teli szájüre­
gét. Az arcán könnycseppek görögtek.
- Viccesen nézel ki - szólalt meg. - Ez viccesvolt!
- Hunyorogva küzdött a könnyeivel. Nemtörődöm
mozdulattal végighúzta az arcán a kézfejét, csillogó
sávot kenve szét a pihés arcbőrön.
Az autó három méterrel odébb, üresben járómo­
torral várakozott. Kinyílt a vezetőoldali ajtó. Csizma­
sarkak csikordultak az aszfalton.
- Szerintem meg semmi vicces nem volt abban,
hogy így a Wraith oldalának tehénkedett! - mondta
Manx. - Most egy piszok nagy horpadás van a karos­
szérián. Bár,az igazat megvallva,az aszott ribanc még
annál is jobban behorpadt. Vissza a kocsiba, Wayne.
Még jókora út vár ránk, ha napkelte előtt Karácsony­
országba akarunk érni.

748
 Wayne fél térdre ereszkedett Maggie mellett.
A könnyei vörös csíkokat hagytak sápadt arcán.
Maggie elképzelte, ahogy azt mondja a fiúnak,
Anyád nagyon szeret téged, de nem jött ki más, csakvér
és köhécselés.Megpróbált hát a szemévelbeszélni in­
kább.Anyád vissza akar szerezni téged. Aztán a fiú ke­
zéért nyúlt, és Wayne megfogta a kezét, és megszorí­
totta.
- .haragudni tessék Ne .róla tehetek Nem
- Semmi baj - suttogta Maggie, de nem igazán
mondta ki, az ajkát mozgatta csak.
Wayne elengedte a kezét.- Pihenj - mondta. - Csak
pihenj itt. Álmodj valami szépet. Álmodj Karácsony­
országról!
Talpra ugrott, és kiszaladt Maggie látóteréből. Ajtó
nyílt. Ajtó csukódott.
Maggie tekintete Manx csizmájára siklott. A férfi
majdnem a szétszóródott betűdominóin állt. Most
már más betűket is látott: egy „P"-t, egy „R"-t, egy
„T"-t, egy „I"-t. Ezekből kijönne, hogy TRIP. Azt hi­
szem, Charlie Manx eltörte a nyakamat- Ez ám az ütős
TRIP, gondolta, és megint elmosolyodott.
- Ugyan min mosolyog? - kérdezte Manx dühtől
remegő hangon. - Semmi oka nincs a mosolygásra!
Meg fog halni, én pedig élem világom!Tudja, maga is
életben maradhatott volna, még egy napig legalábbis.
Volt még néhány dolog, amit meg akartam volna tud­
ni... Mint például, hogy még kinek beszélt rólam.Ar­
ra is kíváncsi... Nézzen rám, ha magához beszélek!
Maggie behunyta a szemét. Nem akart tovább fel­
bámulni a férfi tótágast álló, csúnya arcára a földön
fektéből. Nem Manx visszataszító külseje miatt. Ha­
nem az ostobasága miatt. Amiatt, ahogy nyitva felej­
tett száján kilátszottak előreálló, kacska, barna fogai.
Ahogy a szeme bárgyún kidülledt a koponyájából.
Amikor Manx a hasára tette a csizmáját, igazság
szerint semmit nem érezhetett volna az egészből, de
nincs igazság, és soha nem is volt, és Maggie felsikol­
tott. Ki gondolta volna, hogy az embernek ilyen őrjítő
fájdalmai lehetnek, anélkül, hogy elájulna?
- Akkor most figyeljen ide! Nem kellett volna így
meghalnia! Nem vagyok annyira rossz ember! A gye­
rekek barátja vagyok, és senkinek nem kívánok rosz­
szat, kivéve, ha akadályozni próbálnak a munkámban!
Nem kellett volna szembeszegülnie velem. Mégis
megtette, és lám, hogy végezte. Én örökké fogok élni,
akárcsak a fiú. Élvezzük az élet örömeit, miközben
maga elporlad egy ládában. És ...
Maggie-nek végre beugrott a megoldás. Összefüzte
a betűket, és meglátta, mit adnak ki. És ahogy a meg­
oldás beugrott, ziháló hang tört elő a torkából, vért
permetezve Manx csizmájára. Semmi mással össze
nem téveszthető hang volt: nevetni próbált.
Manx fél lépéssel hátrébb csosszant, mintha Mag­
gie meg akarta volna harapni.
- Mi olyan vicces? Mi olyan fergetegesen vicces
abban, hogy maga meghal, én meg élek tovább? El
fogok hajtani innen, és senki nem fog feltartóztatni,
maga meg itt vérzik el, mi olyan fene vicces ebben?
Maggie megpróbálta elmondani neki. A szót for­
málva mozgatta az ajkát. De ebből is csak vért per­
metező zihálás sikeredett. Teljesen cserbenhagyta a

750
beszéd képessége, és ez a felismerés édes, bizsergő
megkönnyebbüléssel töltötte el. Nincs több dadogás.
Nincs több elkeseredett küzdelem, hogy az önállós­
kodó nyelvével hadakozva megértesse magát.
Manx teljesen kiegyenesedett, és miközben így tett,
egy nígással szétszórta a betűdominókat, szétszórta
azt, amit kiadtak volna, ha valaki veszi a fáradságot, és
helyes sorrendbe rakja a betűket: TRIUMPH.
Manx gyors léptekkel odébbállt, csak Maggie ka­
lapjánál torpant meg egy pillanatra - felvette az asz­
faltról, leporolta a karimáját, és a fejére biggyesztette.
Aztán ajtó csapódott. Megszólalt az autórádió. Mag­
gie karácsonyi csengettyűcsilingelést hallott, és egy
bársonyos férfihangot, azt énekelte, hogy: - „Dashing
through the snow ... "
Az autó sebességbe kapcsolt, és elindult. Maggie
lehunyta a szemét.
TRIUMPH:45 pont, ha össze tudod hozni a TRIPLA
szó és egy DUPLA BETŰ prémiummezővel. TRIUMPH,
gondolta Maggie. Vic győz.
 Hampton Beach, New Hampshire
1

Vic benyomakodott az ajtón a Terry's Primo Subs ét­

terembe, ahol a meleg és párás levegőben sült hagyma
tömény illata terjengett.
Pete állt a pult mögött - a jó öreg Pete, az arcát
csúnyán lekapta a nap, az orrán cinkpép csíkja fehér­
lett.
-Tudom ám, miért jöttél- mondta Pete, és benyúlt
a pult alá.- Van itt neked valami.
- Nem - mondta Vic. - Teszek anyám karkötőjére.
Wayne-t keresem. Nem látta Wayne-t? '
Összezavarta, hogy megint az étteremben találja
magát, és a légypapírcsíkjaialatt kell átbujkálnia. Pete
nem segíthet megtalálni Wayne-t. Vic dühös volt ma­
gára, amiért itt vesztegeti az idejét, miközben a fiát
kellene keresnie odakint.
Rendőrségi sziréna visított fel kint az utcán. Lehet,
hogy valaki látta a Wraitht. És megtalálták a fiát.
- Nem - mondta Pete. - Ez nem karkötő. Hanem
valami más. - Egy pillanatra lehajolt a pénztárgép
mögött, aztán kiegyenesedett, és jókora ezüstkalapá-

752
csot tett a pultra. A véres kalapácsfejhez sörbészínű
hajszálak ragadtak.
Vic érezte, hogy az álom szorosabbra vonódik kö­
rülötte, mintha hatalmas celofánzacskó volna a világ,
és most hirtelen összeráncolódna és minden oldalról
rátapadna.
- Nem - szólalt meg. - Ez nem kell. Másért jöttem.
Ez nem jó.
Odakint a rendőrségi sziréna nyikkanva elhallga­
tott.
- Szerintem meg nagyon is jó - mondta Charlie
Manx, a kezével a recés kalapácsnyélen. Mert mindvé­
gig Charlie Manx állt a pult túloldalán, Charlie Manx,
szakácsnak öltözve, vérfoltos kötényben, a fején félre­
billentett fehér sapkával, csontos orrán cinkpép csík­
kal. - És ami jó, az jó is marad, akárhány koponyát is
törnek fel vele.
Amikor felemelte a kalapácsot, Vic sikoltva hátra­
vetődött tőle, és egyenesen ki az álomból, és újra kö­
rülölelte ...
 A való élet

Vic azzal a tudattal ébredt, hogy későre jár, és hogy

valami baj történt.
Hangokat hallott, falak és távolság tompította be­
szédhangokat, és bár nem tudta megállapítani, hogy
mit mondanak, azt igen, hogy két férfi beszélget.
A levegőben mintha égett foszfor szaga érződött vol­
na. Hirtelen az a zavaros ötlete támadt, hogy Maggie
gyógyszereinek hangszigetelt szarkofágjába zárva át­
aludt valamiféle kisebb világégést.
Ülő helyzetbe lendült a kanapén - úgy érezte, fel
kellene öltöznie, és távozni.
Néhány másodperc után arra a megállapításra ju­
tott, hogy már fel van öltözve. Még az edzőcipőjét se
vette le, mielőtt elszenderedett. Feldagadt bal térde
vészjóslóanlila volt, és mint Lou-é, olyan hatalmas.
Egy piros gyertya vílagrtott a sötétben, az akvárium
üvegén visszaverődött a tükörképe. Az íróasztalon pa­
pírlap hevert - Maggie üzenetet hagyott neki, mielőtt
elment. Ez nagyon figyelmesvolt tőle. Vic látta, hogy
a lapot Maggie .38-as kaliberű papírnehezéke, a cse-
hovi pisztoly tartja leszorítva. Útbaigazításban re­
ménykedett, egyszerű tennivalók felsorolásában, ami­
nek révén visszakaphatja Wayne-t, amitől jobb lesz a
lába, jobb lesz a feje, jobb az élete. Amúgy meg egy
szimpla üzenettel is beérte volna, amiből kiderül, hová
ment Maggie: .Elugrottam a Nite Owlba rámen tesz­
talevesért meg gyógyszerekért mindjárt jövök xoxo."
Megint hallotta a hangokat. Valaki megrúgott egy
sörösdobozt, nem túl messze. Vic felé tartottak, már
közel jártak, és ha nem fújja el a gyertyát, be fognak
bóklászni a régi gyerekkönyvtárba,és az akváriumon
keresztül meglátják a fényt. Végére se ért a gondolat­
nak, amikor megértette, hogy már így is majdnem el­
késett. Üvegcserepet ropogtató lépteket hallott, ba­
kancssarkak közeledtek.
Felpattant a kanapéról, de összecsuklott a lába, és
térdre zuhant. Összeszorított fogakkal magába fojtott
egy sikolyt.
Amikor megpróbált felállni, az izmai megtagadták
az együttműködést. Erre óvatosan maga mögé nyúj­
totta sajgó térdét, aztán a két kezét és a jobb lábát
használva az íróasztal felé vonszolta magát a padlón.
Amit megtakarított fájdalomban, azért megfizetett
megaláztatásban.
Jobb kezével a görgős szék háttámlájába, a baljával
az íróasztal szélébe kapaszkodvafelkecmergett, és im­
bolyogvaaz asztal fölé hajolt. A férfiak a másik helyi­
ségben voltak, közvetlenül a fal túloldalán. Ide-oda
lengő elemlámpáik még nem találtak rá az akvárium­
ra, és úgygondolta, lehetséges, hogy még nem vették
észre a tompa, sárga ragyogású gyertyalángot. Előre-

755
hajolt, hogy elfüjja, aztán azon kapta magát, hogy me­
redten bámulja a Here-i Közkönyvtár fejléces papírjá­
ra írt üzenetet.

„AMIKOR Az ANGYALOK LEHULLANAK,A GYEREKEKHAZAMENNEK."

A papírlapot megszáradt vízfoltok borították, mintha

valaki már réges-rég elolvasta és megsiratta volna az
üzenetet.
Hallotta, hogy az egyik hang így szól a szomszéd
helyiségben: Hank, ottfényt látok. Ezt a következő pil­
lanatban recsegő-ropogó adóvevő-hangok követték:
egy diszpécser számkódokkal teli üzenetet továbbí­
tott. A közkönyvtártól 10-57-et jelentettek, hat fő
járőr vonult ki, az áldozatot holtan találták a helyszí­
nen. Vic előrehajolt, hogy elfújja a gyertyát, de az
"áldozatot holtan találták"-ra mozdulatlanná der­
medt. Ajkát csücsörítvehajolt előre, de már elfelejtet­
te, mit készült csinálni.
A háta mögött megmozdult az ajtó, fa csikordult
kövön,üvegcserepeksodródtak odébb csilingelve.
- Elnézést - érkezett a han~ az ajtó felől. - Höl­
gyem, volna szíves ide jönni? Es közben végig tartsa
úgy a kezét, hogy lássam.
Víc felvette az íróasztalról A. P. Csehov pisztolyát,
és megfordult, és a férfi mellkasáraszegezte.- Nem.
Ketten voltak. Egyikük sem vette még elő a piszto­
lyát, amit Vic nem talált meglepőnek. Élt a gyanúper­
rel, hogy a rendőrök többsége ki sem csatolja a pisz­
tolytáskájátegy átlagos évben.Kövérkésfehér fiúk vol­
tak. Az, amelyik elöl állt, nagy fényerejűceruzalámpát

756
irányított Vicre. A másik elakadt az ajtónyílásban mö­
götte, félig még a gyerekkönyvtárban volt.
- Hűha! - hüledezett a fiú a lámpával. - Fegyver!
Fegyver!
- Pofa be. Maradjatok, ahol vagytok- mondta Vic.
- Tartsátok távol a kezeteket a derékszíjatoktól. És
dobd el azt az elemlámpát. Kifolyik tőle a szemem.
A zsaru engedelmeskedett, és az elemlámpa a pad­
lóra csörrenve kialudt.
Aztán csak álltak ott, szeplősen és kövérkésen és
riadtan, a gyertyafény libegett-lobogott az arcukon.
Egyikük talán edzést tart holnap a fia kölyökcsapatá­
nak. A másik valószínűleg azért szeret rendőr lenni,
mert így ingyen van a turmix a McDonald'sban. Be­
öltözősdit játszó gyerekekre emlékeztettek.
- Ki halt meg? - kérdezte Vic.
- Hölgyem, le kell tennie azt a pisztolyt. Szeretnénk
mind épségben hazajutni - mondta a rendőr. Meg­
reszketett és elcsuklott a hangja, mint valami kamasz
fiúnak.
- Ki?- Víc elfúló hangja sikolybakészült átcsapni.
- Az adóvevőjük azt mondta, hogy valaki meghalt.
Ki? Mondják már.
- Valami nő - mondta a hátul, az ajtónyílásban el­
akadt pasas.Az elöl álló pasas kifelé fordított tenyérrel
felemelvetartotta a kezét. Vic nem látta, hogy a másik
pasas mit csinál a kezével- akár a pisztolyát is előhúz­
hatta -, de ez egyelőre nem számított. A pasas beszo­
rult a társa mögé, csak a másik rendőr testén át lőhe­
tett volna Vicre.- Nincsenek nála iratok.
- Milyen színű volt a haja?

757
 Mire a második férfi: - Miért, ismerte?
- Mondom, milyen színű volt a kibaszott haja?
- Narancssárgás. Ilyen fantanarancsszínű. Ismeri az
illetőt? - kérdezte a második rendőr, az, amelyik mos­
tanra valószínűleg előhúzta a pisztolyát.
Vic agya csak nagy nehezen tudta feldolgozni Mag­
gie halálának tényét. Mintha törteket kellett volna
összeszoroznia, miközben alig lát a náthától - túlsá­
gosan bajos, túlságosan zavarba ejtő volt. Hiszen az
előbb még egymás mellett feküdtek a kanapén, Mag­
gie a derekára fonta a karját, a lábával hátulról a comb­
jához simult. Vic azonnal elaludt a fiatal női test me­
legétől. És most elképesztőnek találta, hogy Maggie
szép csendesen kisurrant, hogy meghaljon valahol,
míg ő aludt tovább rendületlenül. Már az is épp eléggé
rossz volt, hogy alig néhány napja úgy leteremtette
Maggie-t, káromkodásokat vágott a fejéhez, megfe­
nyegette. De ez most még annál is sokkal rosszabbnak
tűnt, sokkal nagyobb otrombaságnak és érzéketlen­
ségnek. Hogy békésen szunyókált, miközben Maggie
meghalt valahol kint az utcán.
- Hogyan történt?
- Valószínűleg cserbenhagyásos gázolás. A jelek
szerint elütötte egy autó. Jézusom. Tegye már le azt
a pisztolyt. Tegye le a pisztolyt, és beszélgessünk.
- Inkább ne - mondta Vic, és a gyertya felé fordult,
és elfújta, és mindhármukra ráborult ...
 A sötétség

Vic nem próbált elfutni. Annyi erővel szárnyra kapni

is próbálhatott volna.
Helyette gyorsan hátralépett, az íróasztal mögé,
a falhoz, hogy szemközt maradjon a zsarukkal. Szu­
roksötét volt: a vakok világatlasza. Az egyik rendőr
felkiáltott, megbotlott a sötétben. Bakancssarkakesik­
kantak. Vic úgy gondolta, a hátsó rendőr félrelökhette
társát az útból, az történhetett.
Elhajította a papírnehezék pisztolyt. A fegyver­
utánzat nagyot koppant, aztán csörömpölve végig­
szánkázott a padlón. Valami, amin törhetik a fejüket,
ami összezavarja őket a hollétét illetően. Igyekezve
nem ránehezedni mereven kinyújtott bal lábára, elin­
dult. Nem annyira látta, inkább csak érezte a tőle bal­
ra magasodó vas könyvállványt - becsusszant mögé.
Valahol a vak éjvilágban az egyik rendőr feldöntötte
a falhoz támasztott partvist. A csattanásra rémült ki­
áltás volt a válasz.
Vic lába rátalált egy lépcsőfokperemére. Ha bármi­
kor sietve kéne távoznod, mindig tartsjobbra, aztán végig

759
le a lépcsőn. Így jutsz ki a leghamarabb, kötötte a lelkére
Maggie, csak már arra nem emlékezett, hogy mikor.
Valahol,a megtippelhetetlen számú fokból álló lépcső
tövében,volt kiút a vaksötétből. Belekezdett az eresz­
kedésbe.
Fél lábon szökdelt, és amikor rálépett egy szivaccsá
ázott könyvre, majdnem fenékre esett. Nekizuhant a
falnak, megtámaszkodott, aztán folytatta útját. Vala­
honnan a háta mögül kiáltozást hallott, odafent most
már kettőnél többen lehettek. A levegőreszelősenjárt
ki-be a torkában, és megint eszébejutott, hogy Mag­
gie meghalt. Meg akarta siratni, de annyira száraz volt
a szeme,hogy fájt. Azt akarta volna, hogy Maggie ha­
lálától csendes és mozdulatlan legyen a világ - ahogy
egy könyvtárban illendő -, ehelyett a világ kiáltozó
rendőrökkel telt meg, és saját sípoló zihálásával, és a
pulzusa dörömbölésével.
Leszökdelt az utolsó néhány lépcsőfokon, és oda­
lent csíknyi éjszakai sötétséget vett észre a raktár mé­
lyebb, teljesebb sötétjének előterében. A hátsó ajtó
résnyire nyitva állt: kiékelték egy kővel.
Ahogy közelebb ért, lassított, arra számítva, hogy
kikukucskál,és egy kész rendőrfesztivált talál a könyv­
tár mögötti sáros,feltúrt területen, viszont amikor ki­
nézett, nem látott senkit. Mind az épület túlsó, keleti
oldalán voltak. A Triumph magányosan várakozott a
pad mellett, ahol hagyta. A Cedar-folyó vize kavar­
gott és fortyogott. A Rövidebb Út nem volt ott, de
nem is számított rá, hogy ott találja.
Felrántotta az ajtót, és átbújt a sárga műanyagszalag
alatt. A bal lábát mereven kinyújtva bicegett. A nyir-

ISO
kos, meleg éjszakai levegőben jól terjedt a rendőrségi
rádiók karattyoló hangja. A járőrautókat nem látta,
de az egyiknek bekapcsolva hagyták a villogóját, és
a villódzás megvilágította az alacsony, felhős égboltot a
könyvtárépület fölött.
Vic felkapaszkodott a Triumphra, felcsapta a kitá­
masztót, az indítókarra nehezedett.
A Triumph felbőgött.
Kinyílt a könyvtár hátsó ajtaja. A rendőr, aki a sárga
szalagot leszakítva előbukkant rajta, a földre irányozta
két kézre markolt pisztolyát.
Vic lassú, szűk körben megfordult a motorral. Azt
akarta, hogy ott legyen a híd, a Cedar River két partja
között, de nem volt. Kevesebb mint tíz kilométeres
sebességgel haladt, egyszerűen nem volt meg a sebes­
ség. Ilyen cammogással még sosem találta meg a Rö­
videbb Utat. A sebességen és a teljesen kiürített agyon
múlt az egész - ki kellett kapcsolnia, és robogni.
- Hé, maga! Szálljon le a motorról! - kiáltotta a
rendőr. A pisztolyát oldalvást eltartva magától feléje
kocogott.
Vic a könyvtár mögötti keskeny útra kormányozta
a Triumphot, és gázt adva felhajtott az emelkedőn.
A szél belekapott véres, összetapadt hajába.
Végigrobogott a hátsó úton, és az épület utcai hom­
lokzatához kanyarodott. A könyvtár előtti széles út
járőrautókkal volt tele, az éjszaka piros-kék villódzás­
tól lüktetett. A Triumph mennydörgésére kék ruhás
férfiak fordultak oda, hogy megnézzék maguknak.
A kordon sárga vasbakjai mögött kisebb tömeg gyü­
lekezett, nyakukat nyújtogató, sötét alakok, akik ab-

ISI
ban reménykedtek, hogy hátha látnak egy kis vért. Az
egyik járőrautó a könyvtár mögül előkanyarodó kes­
keny úton parkolt, keresztben.
Beszorítottak, tökfej, gondolta Vic.
Megfordult a motorral, ésvisszaindult arra, amerről
jött. A Triumph úgy hullott alá a meredek úton, mint­
ha egy szikláról zuhant volna a mélybe.Vic hármasba
kapcsolt, és tovább gyorsított. Elrobogott a könyvtár
mellett, most balra volt neki az épület.A sáros félhek­
tárnyi terület felé tartott, ahol Maggie várta a megér­
kezésekor. Most egy rendőr várt ott, Maggíe padja
mellett.
A Triumph már majdnem hatvanas tempóban ro­
bogott. Vic a folyó felé fordította a motort.
- Csak működj, te szarházi - mondta. - Nem érek
rá a szarakodásodra.
Négyesbe reccsentette a sebességváltót.Magányos
fénykévéje keresztüllibbent az aszfalton, át a csupasz
földön, ki a folyó iszapos,barna zűrzavarára. Vic a víz
felé száguldott. Esetleg, ha nagyon szerencsés, be­
lefullad. Inkább, mint hogy kihalásszák, és rács mö­
gé zárják, és közben végig tudja, hogy Wayne Kará­
csonyországbatart, és ő semmit nem tehet, hogy meg­
mentse.
Lehunyta a szemét, azt gondolta, Baszd meg baszd
mef( baszd meg baszd meg. Valószínűlegaz egyetlen fo­
hász, amit élete során sikerült igaz meggyőződésből
kiejtenie a száján. A fülét teljesen megtöltötte a saját
vére morajlása.
A motor a sáros talajon döngetett a folyófelé,aztán
deszkakopogásthallott a kerekekalól,és a motor csúsz-

762
kálni és farolni kezdett. Kinyitotta a szemét, és azt vet­
te észre, hogy a Rövidebb Út híd korhadt, öreg pallóin
dobog a motorral a sötétségen át. A híd. túlsó végénél
csak sötétséget látott. A fülében a morajlás nem a vér
volt, hanem rádiósistergés. A híd falának réseiben fe­
hér fényvihar örvénylett. Az oldalra dőlt szerkezet re­
megett a motor súlya alatt.
Vic elhajtott pókhálóval beszőtt, gyerekkori Raleigh
T uff Burnere mellett, és kibukkant a nyirkos, rovar­
zsongásos, fenyőillatú sötétségbe. Amikor hátsó kere­
ke puha földbe mart, előbb arra a fékre tette a lábát,
amelyik nem működött, aztán reflexszerűen berántot­
ta azt, amelyik igen. A motor keresztbefordulva csú­
szott tovább. A talajt borító süppeteg mohapárnák
vastag szőnyegként gyűrődtek össze a kerekek alatt.
Enyhe rézsűn volt, valahol kint egy fenyőerdőben.
Az ágakról víz csöpögött, de igazából nem esett az eső.
Egészen addig erőltette a motorozást, amíg a Triumph
nagyot nem ugrott oldalvást a talajon, akkor elvette
a gyújtást, és lehajtotta a kitámasztót.
Amikor visszanézett a híd belsejébe, a túloldalon
látta a könyvtárat, a szeplős, savóképű rendőr pedig
ott állt a Rövidebb Út bejáratánál. A fejét lassan kör­
beforgatva nézelődött befelé. Várható volt, hogy még
egy pillanat, és belép a hídba.
Vic szorosan behunyt szemmel lehajtotta a fejét.
A bal szeme nagyon fájt, mintha egy acélcsavart haj­
tottak volna be a koponyájába.
- Tűnj már el! - kiáltotta fogcsikorgatva.
Hatalmas csattanó hang hallatszott, mintha bevág­
tak volna egy irdatlan ajtót, és Vicet ózonillatú, forró

763
lökéshullám csapta meg, kis híján feldöntve a motort
és vele együtt őt is.
Amikor felpillantott, először alig látott valamit a
bal szemén keresztül. Elmosódó foltok homályosítot­
ták el a látását - mint amikor egy ablakot piszkos víz­
zel fröcskölnek össze. A másik szemén keresztül vi­
szont látta, hogy a híd elpukkant, sudár fenyők álltak
a helyén, vöröses törzsük nedvesen csillogott a nemrég
hullott esőtől.
És mi történt a rendőrrel a híd túlsó végénél? Ha
esetleg átcsúsztatta a lábát a küszöb felett - vagy be­
dugta a fejét ... Vic kíváncsi lett volna, mi történt, ha
a férfi valamelyik testrésze már a peremen túl, a híd
belsejében volt.
Elképzelt egy gyereket, ahogy a papírvágó gépbe
teszi az ujjait, aztán lerántja a hosszú pengét.
- Ezzel már nincs mit tenni - mondta, és megbor­
zongott.
Aztán megfordult, és most először szemügyre vette
a környéket. Egy földszintes gerendaház mögött volt,
a konyhaablakban fény ragyogott. A ház másik olda­
lán hosszú kavicsos behajtó vezetett ki az országút­
hoz. Vic sosem látta a helyet korábban, mégis úgy
gondolta, tudja, hová keveredett, és a következő pilla­
natban már teljesen biztos volt a dolgában. Miközben
ott állt szétterpesztett lába között a motorral, kinyílt a
ház hátsó ajtaja, és alacsony, sovány férfi jelent meg a
szúnyogháló mögött, felpillantott a hegyoldalra; egye­
nesen Vicre szegezve a tekintetét. Kávésbögre volt a
kezében. Vic nem látta az arcát, de pusztán a körvo­
nalai alapján is felismerte, és abból, ahogy a férfi a fe-

761
jét félrebillentette- pedig több mint tíz éve nem talál­
koztak egymással.
Végre megérkezett az apja házához. Meglépett a
rendőrök elől, és hazatalált Chris McQyeenhez.
 Dover, New Hampshire

Egy irdatlan csattanás, mintha a világ legnagyobb aj­

taját vágtákvolna be.Aztán elektronikus szűkölés.Az­
tán fülsértő morajlás-sercegés.
Tabitha Hutter bosszús kiáltással letépte a fülhall­
gatóját.
A jobbján ülő Daltry is összerezzent, az arca rán­
cokba húzódott a fájdalomtól, de ő egy másodperccel
tovább a fején tartotta a fülhallgatót.
- Mi történt? - kérdezte Hutter Cundyt.
Öten szorongtak egy áruszállító furgon rakterében,
KIRÁLYI VADKAN CSEMEGE, hirdette a felirat az autó
oldalán, stílszerűen, tekintve, hogy úgy egymáshoz
préselődtek,mint húsáru a fagyasztóban.A furgon egy
CITGO benzinkút mellett parkolt, az úttest túlolda­
lán és harminc méterre délnek Christopher McQyeen
behajtójához képest.
McQyeen gerendaházához közelebb, az erdőben is
dolgoztak megfigyelő csapatok: videofelvételt készí­
tettek, és parabolaernyős mikrofonokkal hallgatóztak.
A képet és a hangot az áruszállító furgonhoz továbbí-

766
tották. Egy másodperccel korábban Hutter még látta
McQyeen behajtóját egy monitorpáron - a kép az
éjjellátó optika természetfeletti smaragdzöldjében ra­
gyogott. Most viszont csak zöld hó kavargását lehe­
tett látni a monitorokon.
A kép és a hang egyszerre ment el. Az egyik pil­
lanatban Hutter a fülét hegyezve hallgatta, ahogy
Chris McQpeen és Louis Carmody halkan beszélget­
nek a konyhában. McQyeen megkérdezte Lou-tól,
hogy iszik-e egy kávét. A következő pillanatban ki­
szorította hangjukat a dühödt rádiósistergés.
- Gőzöm sincs - mondta Cundy. - Egyszerűen
padlót fogott minden. - Bökdösni kezdte kis laptopja
billentyűzetét, de a kijelző sima, fekete üvegfelülete
sehogy sem akart életre kelni. - Mintha belénk trafált
volna egy kibaszott rakéta. - Cundy vicces volt, ami­
kor káromkodott: egy csipogó hangú, törékeny kis fe­
kete férfi, leheletnyi brit akcentussal, amint a zsebé­
ben az MIT diplomájával játssza az utcai vagányt.
Daltry is leráncigálta a fejhallgatóját. Aztán a csuk­
lójára sandított, és elnevette magát: a száraz, meghök­
kent hangnak vajmi kevés köze volt a jókedvhez.
- Mi az? - kérdezte Hutter.
Daltry odamutatta neki az órája számlapját. Az óra
majdnem olyan öregnek tűnt, mint a viselője volt, a
számlapján mutatókkal, és megfeketedett ezüst csuk­
lópánttal, amír annak idején nyilván aranyként adtak
el. A másodpercmutató körbe-körbe járt, de visszafe­
lé. Az óra- és a percmutatók tökéletes mozdulatlan­
ságba dermedtek.

767
 - Hazavágta az órámat - szólalt meg Daltry. Me­
gint felnevetett, de most közben Cundy felé fordult.
- Ez a sok szar csinálta? A kütyüid? Felrobbant az
egész, és kinyírta az órámat, ez történt?
- Nem tudom, mi csinálhatta - mondta Cundy.
- Lehet, hogy belénk csapott egy villám.
- Milyen villám, cseszd meg! Hallottál mennydör-
gést?
- Én hallottam egy irdatlan csattanást - szólalt meg
Hutter. - Épp amikor elment minden.
Daltry benyúlt a kabátzsebébe, előhúzta a cigaret­
táját, aztán eszébe jutott, hogy Hutter ott ül mellette,
fanyar, csalódott képpel a nyomozónőre sandított, és
hagyta visszacsusszanni a dobozt a zsebébe.
- Meddig tart helyreállítani a kapcsolatot? - kér­
dezte Hutter.
- Lehet, hogy napkitörés volt - szólalt meg Cundy,
mintha meg se hallotta volna a kérdést. - Hallottam,
hogy napviharok várhatóak.
- Napkitörés - visszhangozta Daltry. Összeillesz­
tette a két tenyerét, mintha imádkozna. - Szóval sze­
rinted napkitörés volt, mi? Tudod, rád van írva, hogy
évekig jártál valami elitegyetemre, és agykutatásból
vagy hasonlóból szerezted a diplomádat, mert csak egy
igazán tehetséges elme tud bebeszélni magának ilyen
nyilvánvaló baromságot. Sötét van odakint, te autista
pöcs.
- Cundy - szólalt meg Hutter, mielőtt Cundy
megfordulhatott volna a székén, és istenigazából kez­
detét vehette volna a kakaskodás. - Mikor kapjuk
vissza a képet meg a hangot?

768
 A férfi vállat vont. - Fogalmam sincs. Öt perc múl­
va? Tíz? Mihelyt újra feláll a rendszer. Kivéve, ha oda­
kint közben elkezdődött az atomháború. Mert akkor
kicsit tovább tart.
- Megyek, megnézem, vannak-e gombafelhők az
égen - mondta Tabitha Hutter, és felkecmergett a he­
lyéről, és oldalvást a raktér ajtaja felé csoszogott.
- Csatlakozom - mondta Daltry. - Ha már röpköd­
nek a rakéták, el akarok szívni egy cigit, mielőtt kifin­
gatnak.
Hutter elfordította a reteszt, rányitotta a nehéz fém­
ajtót a kinti éjszakára, és lehuppant a raktérből. Az ut­
calámpák alatt megrekedt a pára. Az éjszaka rovar­
duruzsolástól lüktetett. Az utca túloldalán szentjános­
bogarak zölden villogó lámpácskái világították meg
a páfrányost.
Daltry ropogó térddel leereszkedett a nyomozónő
mellé.
- Jézusom - dörmögte. - Mindig is biztosra vet­
tem, hogy ilyen idős koromra már belehalok valamibe.
Daltry társasága ahelyett, hogy felvidította volna
Huttert, csak még jobban tudatosította benne a ma­
gányosságát. Hutter szentül hitte, hogy ilyen idős ko­
rára több barátja kellett volna legyen. A legutóbbi
randipartnere mondott valamit röviddel azelőtt, hogy
szakítottak: „Nézd, nem tudom, biztos az én hibám, és
unalmas vagyok, de ahányszor elmegyünk vacsorázni,
mindig úgy érzem, hogy nem vagy ott igazán. Te a
fejedben élsz. Az nekem nem megy. Számomra nin­
csen hely odabent. Nem tudom, lehet, hogy ha könyv
volnék, érdekesebbnek találnál."

769
 Hutter akkor gyűlölte a férfit, és kicsit még saját
magát is, később viszont, visszatekintve, arra jutott,
hogy ha az a bizonyos pasija tényleg könyvlett volna,
akkor a Vállalkozás& Pénzügyekpolcon csücsülne,
ő pedig simán elmegymellette,hogykeressenvalami
izgit az SF-Fantasyrészlegben.
Hutter és Daltry együtt álldogáltak a majdnem
üres parkolóban.Hutter belátott a benzinkút épüle­
tébe a nagy táblaüvegablakokonát. A pakisztáni a
pénztárgépmögött idegespillantásokatküldözött fe­
léjük.Hutter közöltevele,hogy nem őt figyelikmeg,
és a szövetségikormány nevébenelőre megköszönte
az együttműködését,de a pasas mégis gyakorlatilag
biztosravette, hogy lehallgatjáka telefonját,és hogy
potenciálisterroristakénttekintenekrá.
-Azon rágja magát, hogy nem kellett volna-e át­
ruccanniaPennsylvaniába?- szólaltmeg Daltry.
- Még holnap is oda mehetek,attól függően,hogy
itt mirejutunk.
- Kibaszottrémségekháza - mondta Daltry.
Hutter egész éjjel kapta a telefonüzeneteket és
e-maileket a sugarcreekiBloch Lane-en álló házzal
kapcsolatban.Az egészet sátorralfedték le, és csak
gumiruhában és gázálarcbanlehetett bemenni. Úgy
kezelték a helyet, mint egy Ebola-gócpontot. Oda­
bent tucatnyi nyomszakértő dolgozott, államiak és
szövetségiek,darabjaira szedték a házat. Egész dél­
után csontokat szedtek elő egy zöldségtárolópince
falából.A házban lakó pasas, Bing Partridge, a ma­
radványoknagy részét lúgban feloldotta; amit nem
tudott megsemmisíteni,azt eltárolta,leginkább úgy,

770
 '
ahogy a méhek elraktározzák a mézet, apró kis cel-
lákban, vékonyka fedőréteg alatt.
Arra már nem volt érkezése, hogy legutóbbi áldo­
zatának (Nathan Demeter, Kentuckyból) a holttestét
is feloldja - erről a hulláról beszélt Vic McQyeen
a telefonban. Demeter bő két hónapja tűnt el az ott­
honából, Rolls-RoyceWraith veteránautójávalegyütt.
Az autó több mint egy évtizeddel korábban, a szövet­
ségi rendőrség árverésénjutott a férfi birtokába.
Előző tulajdonosa az englewoodi (Colorado) bün­
tetés-végrehajtási intézet nemrég elhunyt lakója, bi­
zonyos Charles Talent Manx volt.
Kevéssel fulladásos halála előtt írt levelében De­
meter említést tett Manxról; a nevet rosszul betűzte,
de így is eléggévilágosvolt, hogy kiről beszél. Hutter
látta a levél digitalizált változatát, és tucatszor el is ol­
vasta.
Tabitha Hutter annak idején elsajátította a Dewey­
féle decimális rendszert, és attól kezdve így rakta sor­
ba a könyveit bostoni lakásában. Plusz volt egy mű­
anyag doboza, tele gondos kézírással megörökített
ételreceptekkel, tájegységenként és ételtípus szerint
kategorizálva (főfogás, előétel, desszert, illetve egy
„pkn"- posztkoitális nass - megnevezésű). Bensősé­
ges, szinte bűnös gyönyörűsége telt benne, valahány­
szor a számítógépe merevlemezét karbantartotta.
Időnként futurisztikus lakásnak képzelte el az
agyát, átlátszó üvegpadlóval, átlátszó üveglépcsőfo­
kokkal, átlátszó műanyagból készült bútorokkal -
minden lebegni látszik: minden tiszta, portalan, ren­
dezett.

771
 De most nagyon nem így állt a helyzet, és amikor
megpróbált belegondolni, mi minden történt az elmúlt
hetvenkét órában, tehetetlennek érezte magát és zava­
rodottnak. Hinni akarta, hogy az információ tisztánlá­
tást eredményez. Most viszont, nem először életében,
az a nyugtalanító felismerése támadt, hogy gyakran
éppen fordítva működik a dolog. Az információ egy
befőttesüvegnyi légy, és amikor letekered az üvegről a
tetejét, a legyek szétrajzanak, és sok szerencsét neked,
ha újra össze akarod gyűjteni őket.
Hutter beszippantotta a mohaillatú éjszakai leve­
gőt, lehunyta a szemét, és nekilátott, hogy katalogizál­
ja a legyeket:
Victoria McQyeent tizenhét évesen rabolta el
Charles Manx, egy férfi, aki szinte teljes bizonyosság­
gal másokat is elrabolt korábban. Manx akkoriban egy
1938-as évjáratú Rolls-Royce Wraithszel járt. Vic­
nek sikerült megszöknie tőle, Manxot pedig bebörtö­
nözték, amiért több államhatáron át magával hurcol­
ta a lányt, illetve egy aktív állományú katona meggyil­
kolásáért. Ha viszont úgy vesszük, Vicnek mégsem
sikerült megszöknie a férfitól. Mint oly sokan azok
közül, akik túléltek valamilyen megrázkódtatást, illet­
ve szexuális bántalmazást, Vic is újra meg újra fog­
ságba esett - a szenvedélybetegségek és az elmezavar
fogságába. Lopott, drogozott, házasságon kívül szült
egy gyereket, és egyik kudarcba fulladt kapcsolatból
a másikba menekült. Amit Charlie Manxnak nem si­
került elérnie, azt ő próbálta elérni a férfi helyett.
Manx közel húsz évet töltött a szuperbiztonságos
englewoodi börtönben. Miután majdnem tíz évig hol

772
tudatánál volt, hol nem, idén tavasszal meghalt. A ha­
lottkém kilencvenévesre becsülte a korát - a pontos
számot senki nem tudta, maga Manx, még szellemi
képességei birtokában, azt állította, hogy száztizen­
hat éves. A holttestet vandálok rabolták el a hullaház­
ból, amiből kisebb botrány kerekedett, de a halál té­
nyét nem lehetett kétségbe vonni. Manx szíve 30 de­
kagrammot nyomott, ami egy kissé kevés egy hozzá
hasonló magasságú férfi esetében. Hutter látott róla
fényképet.
McQyeen azt állította, hogy mindössze három nap­
ja megint megtámadták: Charlie Manx és egy gázálar­
cos férfi, és hogy ezek ketten magukkal vitték az ő ti­
zenkét éves fiát az autójuk, egy veterán Rolls-Royce
hátsó ülésén.
McQyeen története joggal ébresztett kételyeket.
Csúnyán összeverték, való igaz - de sérüléseit nyu­
godtan okozhatta egy tizenkét éves gyerek is, aki az
életéért küzd. A ház melletti gyepen voltak keréknyo­
mok, de azokat ugyanúgy hagyhatta a nő motorke­
rékpárja, mint egy autó - a puha, nedves földben nem
maradtak használható lenyomatok. McQyeen azt ál­
lította, hogy rálőttek, de a nyomszakértőknek egyet­
len ólommagot sem sikerült előkeríteniük.
Plusz, ami még rosszabb fényt vet rá: McQueen
titokban kapcsolatba lépett egy nővel, Margaret
Leigh-jel, az ország belsejében élő prostival és kábító­
szeressel, aki a jelek szerint információval szolgálha­
tott az eltűnt gyerekről. Amikor McQyeent kérdőre
vonták Leigh-t illetően, elmenekült egy motorkerék-

773
páron. Semmit nem vitt magával, és úgy eltűnt, mint­
ha belezuhant volna egy bányajáratba.
Ms. Leigh-t is lehetetlen volt előkeríteni. Krízis­
otthonok és utógondozók sorát járta meg Iowa- és
Illinois-szerte, 2008 óta nem fizetett adót, illetve nem
volt állása. Élete menetéből egyértelműen tragikus ív
rajzolódott ki: valamikor könyvtáros volt, és különc,
ámde közkedvelt résztvevője a helyi Scrabble-verse­
nyeknek, Leigh-t ezenkívül afféle botcsinálta látó­
ként is számon tartották, akinek szolgálatait alkal­
manként a rendőrség sem utasította vissza. Mit jelent
mindez?
Aztán ott volt a kalapács. A kalapács napok óta
foglalkoztatta Huttert. Minél többet megtudott, an­
nál nagyobb súlyt kapott a gondolataiban a kalapács.
Ha már Vic ki akart találni egy történetet arról, hogy
megtámadták, miért nem azt mondta, hogy Manx egy
baseballütővel, lapáttal vagy feszítővassal hagyta hely­
ben? Ehelyett olyan leírást adott a támadáshoz hasz­
nált eszközről, hogy az nem lehetett más, csak egy
csontkalapács, pontosan, mint ami Manx holttestével
együtt eltűnt a hullaházból - ez a részlet egyetlen tu­
dósításban sem szerepelt.
Végül pedig ott volt Louis Carmody, Vic McQueen
exe, a gyermeke apja, a férfi, aki oly sok évvel koráb­
ban elrobogott Vickel Charlie Manxtól. Carmody
érelmeszesedése nem kitaláció volt; Hutter beszélt az
orvossal, aki megvizsgálta, és a doktornő megerősítet­
te, hogy Carmody egy hét leforgása alatt akár két
„prestroke" -eseményt is elszenvedett.

771
 - Nem lett volna szabad távoznia a kórházból -
mondta a doktornő Hutternek, mintha Hutter tehe­
tett volna róla. Mint ahogy bizonyos értelemben tény­
leg. - Angioplasztika nélkül a szívét érő megterhelés
iszkémiás vészreakciót válthat ki. Érti, mit mondok?
Lavinát indíthat útjára az agyban. Súlyos agyvérzést
kaphat.
- Azt akarja mondani, hogy elviszi egy szélütés?
- kérdezte Hutter.
- Bármelyik percben. Minden egyes perc, amit kór-
házon kívül tölt, olyan a pasas számára, mintha lefe­
küdt volna egy országút közepére. Előbb-utóbb át­
me?Y rajta egy kocsi.
Es Carmody mégis kisétált a kórházból, taxit fo­
gott, és a pár száz méterre lévő vasútállomáshoz vitet­
te magát. Ahol jegyet váltott Bostonba, de ez nyilván
csak amolyan tessék-lássék kísérlet volt a rendőrök
félrevezetésére, merthogy utána elballagott egy utcai
telefonhoz, és telefonált a New Hampshire-i Doverbe.
Negyvenöt perccel később pedig megérkezett Chris­
topher McQyeen egy furgonnal, és Carmody beszállt
az anyósülésre. És most itt voltak.
- Szóval- mondta Daltry. - Maga szerint mibe má­
szott bele Vic McQyeen?
A cigarettája vége felizzott a sötétben, alvilági fényt
vetve ráncos, csúnya arcára.
- Mibe mászott volna?
- Nyílegyenesen ment ehhez a Bing Partridge-hez.
Azért állított be hozzá, hogy információt szerezzen
a fiáról.Ez sikerült is neki, ő maga mondta, nem igaz?

775
A hölgyike nyilván rossz társaságba keveredett, ezért
hurcolták el a gyereket, nem gondolja? Így tanították
móresre az üzlettársai.
- Nem tudom - mondta Hutter. - Majd megkér­
dezem tőle, ha találkozunk.
Daltry felemelte a fejét, kifújta a cigarettafüstöt a
fakó párába. - Lefogadom, hogy embercsempészet.
Vagy gyerekpornó. Hé, az logikus volna, nem igaz?
- Nem - mondta Hutter, és gyalogolni kezdett.
Először csak ki akarta nyújtóztatni a lábát, morog­
ni kicsit idegességében. Miközben gyalogolt, jobban
tudott gondolkodni. Kezét az FBI-os széldzseki zsebé­
be dugva megkerülte az áruszállító furgont, és a főút
szélén haladt tovább. Amikor átnézett az út túloldalá­
ra, a fenyőfák között látta átszüremleni Christopher
McQyeen házának fényeit.
A doktornő úgy fogalmazott, hogy Carmody fek­
szik az út közepén, és várja, hogy valaki áthajtson raj­
ta, de ez nem felelt meg teljesen a valóságnak. A va­
lóság rosszabb volt. Carmody az utca közepén gyalo­
golt, egyenesen a szembejövő autóknak. Mert volt
valami ebben a házban, ami kellett neki. Helyesbítés:
ami fffiyne-nek kellett. Ez a valami elég fontos ahhoz,
hogy Lou minden más szempontot, a saját életben
maradását is beleértve,félretegyen miatta. És ez a va­
lami ott van abban a házban. Harminc méterre.
Éppen keresztül akart vágni az úttesten, amikor
Daltry utolérte. - Szóval, most mit csinálunk?
- Ki fogok települni az egyik megfigyelőcsapathoz
- mondta Hutter. - Ha maga is jön, el kell oltania
a cigarettát.

776
 Daltry az útra pottyantotta és eltaposta a csikket.
Az úttesten átérve a kavicsos padkán mentek tovább.
Tíz-tizenkét méterre lehettek Christopher McQyeen
behajtójától, amikor megszólalt egy hang.
- Asszonyom? - mondta valaki halk, lágy hangon.
Sötétkék esőkabátos, alacsony, köpcös nő lépett ki
egy fenyőfa ágai alól. Az indiai rendőrnő volt az,
Chitra. Egyik kezében hosszú, nikkelezett elemlám­
pát tartott, de nem kapcsolta fel.
- Én vagyok az, Hutter. Ott ki van?
' - Én, Paul Hoover és Gibran Peltier. - Az erdőből
a házat figyelő két csapat egyike. - Valami baj van a
felszereléssel. A bionikus tányérantenna felmondta
a szolgálatot. A kamera nem hajlandó bekapcsolni.
-Tudjuk - mondta Daltry.
- De mi történt? - kérdezte Chitra.
- Napkitörés - mondta Daltry.
 Christopher McOueen háza

Vic az apja háza fölötti kis dombon, a fák között hagy­

ta a Triumphot. Amikor lekászálódott a nyeregből,
meglódult vele a világ.Parányi figurának érezte magát
egy hógömbben, amir erre-arra döntöget egy nemtö­
rődöm gyerkőc.
Ahogy lefelé indult a domboldalon, meglepve ta­
pasztalta, hogy nem bír egyenes vonalban menni.
Kétségesnek tűnt, hogy akár a legelemibb józansági
tesztet is teljesítené, ha egy zsaru lemeszelné, pedig
egyetlen csepp alkoholt sem fogyasztott. Aztán eszé­
be jutott, hogy ha egy zsaru lemeszelné, valószínűleg
rögtön meg is bilincselné, és ha már itt tart, rá is sóz­
na párat a gumibotjával.
A hátsó ajtónál az apja alakja mellett egy tagba­
szakadt, hordómellkasú férfié jelent meg, hatalmas
pocakkal és a tar koponyánál szélesebb bikanyakkal.
Lou. Száz méterről is kiszúrta volna, bármekkora tö­
megben. Két pasi a három közül, akik szerették életé­
ben, a ház mellől figyelte,hogyan botorkál le a domb­
oldalon. Csak Wayne hiányzott.

178
 Férfinép, gondolta Víc, a kevés biztos örömforrás
egyike a világban, olyan, mint a lobogó tűz hideg ok­
tóberi estéken, mint a kakaó, mint a kényelmesre ta­
posott papucsok. Suta szeretetmegnyilvánulásaik­
kal, borostás képükkel és szolgálatkészségükkel,hogy
megtegyék, amit meg kell tenni - omlettet süssenek,
kicseréljéka villanykörtét,megölelgessékaz ember Iá­
nyát-, a férfiakelérték, hogy időnként már-már érde­
mes volt nőnek lenni.
Hirtelen azt kívánta, bárcsak ne volna annyira tu­
datában a hatalmas szakadéknak a saját tényleges ér­
téke és aközött, amit az életében szereplőférfiaktulaj­
donítanak neki. Úgy érezte, hogy mindig is túl sokat
kért és várt el a férfiaktól, és túl keveset adott cseré­
ben. Szinte mintha perverz késztetés vezérelné, min­
dig sikerült kiábrándítania magából azokat, akik tö­
rődtek vele, megtalálni azt, ami a legjobban megbot­
ránkoztatja ezeket az embereket, aztán addig csinálni,
amíg önvédelemből kereket nem old mind.
A bal szeme hatalmas csavarorsónak érződött, ami
lassan körbeforogva mind szorosabban és szorosab­
ban behajtódott a szemgödrébe.
Egy tucat lépésen át képtelen volt behajlítani a bal
térdét. Aztán a hátsó udvar közepére érve váratlanul
összecsuklott a lába, és a fájós térdére zuhant. Mintha
Manx kaszálta volna el a kalapácsával, olyan érzés
volt.
Az apja és Lou kitódultak az ajtón, eléje siettek.
Vic intett nekik, Semmi vész, jól vagyok, akarhatta je­
lezni a mozdulattal - csak éppen kiderült, hogy kép­
telen felállni. Most, hogy ott kuporgott fél térdre

779
ereszkedve az udvaron, a lába nem volt hajlandó ki­
egyenesedni.
Az apja a dereka köré fonta a karját, a másik kezét
az arcához érintette.
-Tűzforró vagy - szólalt meg. - Jézusom, te nő.
Gyere, beviszünk.
Megfogta az egyik karját, Lou a másikat, és talpra
segítették. Vic egy pillanatra Lou felé fordult, és mé­
lyen beszippantotta az illatát. A férfi kerek, szőrös ar­
ca sápadt volt és nyirkos, zsíros, tar koponyáján eső­
cseppek. Élete során nem először, Vic arra gondolt,
hogy Lou Carmody eltévesztette az évszázadot és az
országot: tökéletes Kicsi John válhatott volna belőle,
és simán elpecázgatott volna a sherwoodi erdőben.
Annyira örülnék, Lou Carmody, gondolta Vic, ha ta­
lálnál valakit, aki méltó a szeretetedre.
Az apja ott állt a másik oldalán, a karja Vic dereka
köré fonva. A sötétben, a kis gerendaház hátsó udva­
rán, Chris McQieen ugyanaz a férfi volt, mint Vic
gyerekkorában - aki viccelődött vele, miközben seb­
tapaszt tett a horzsolásaira, és aki maga mögé ültette
a Harleyján. Ahogy azonban a nyitva hagyott kony­
haajtó fényébe léptek, Vic egy ősz hajú, öregségtől
nyúzott arcú férfit látott maga előtt. Apjának bot­
rányos bajusza volt, és pergamenszerű arcbőre - az
egész életét átdohányzó ember bőre -, mély ráncok­
kal a szája mellett kétfelől. Farmernadrágja buggyo­
san lötyögött nem létező fenekén és piszkafalábszára
körül.
- Apa, mi ez a pinabosszantó bajusz az orrod alatt?
- kérdezte Vic.

780
 A férfi meglepett arccal rásandított, aztán a fejét
csóválta. Kinyitotta a száját, és becsukta. Újabb fejcsó­
válás.
Sem Lou, sem az apja nem akarta elengedni, úgy­
hogy oldalvást csoszogtak be az ajtón. Chris ment be
elsőként, aztán átsegítette Vicet a küszöbön.
Az előtérben megálltak - mosógép és szárító az
egyik falnál, élelmiszerekkel megrakott polc a mási­
kon. Az apja megint ránézett.
- Ó, Vic - szólalt meg. - Az isten szerelmére, mit
műveltek veled? - És Vic megdöbbenésére elzokogta
magát.
A vékony, csontos váll rázkódott a harsány, csukla­
dozó, előnytelen zokogástól. A férfi sírás közben el­
nyíló száján kilátszottak amalgámmal tömött hátsó
fogai. Kicsit magát Vicet is a sírás kerülgette: nem
gondolta, hogy rosszabbul nézne ki, mint az apja. Úgy
érezte, mintha nemrég lett volna, hogy legutóbb talál­
koztak - egy hétnek tűnt csak-, és akkor még a férfi
sportosabb volt, mozgékonyabb, tettre kész, és nyu­
godt tekintetű, fakó szeme azt sugallta, hogy nem fu­
tamodik meg semmi elől. De persze megfutamodott.
Na és akkor? Vic sem szerepelt jobban. Mindent egy­
bevetve valószínűleg éppenséggel rosszabbul.
- Látnátok a másik fickót - viccelődött.
Az apjából kiszakadó fojtott hang félúton volt zo­
kogás és nevetés között.
Lou visszanézett a dróthálós ajtón keresztül. Oda­
kint az éjszakának kicsit lecsupaszított vezetéket, ki­
csit esőt idéző illata, szúnyogillata volt.

781
 - Zajt hallottunk- szólalt meg Lou. - Ilyen dörre­
nésszerűt.
- Azt hittem, utógyújtás. Vagy fegyverdörrenés
- mondta Vic apja. A cserzett arcbőrén leguruló könny-
cseppek ékkövekként megalcadtak bozontos, dohány­
foltos hajszában. Még egy aranycsillag kellett volna
a mellére meg két Colt revolver a csípőjére.
-A hidad csinálta? - kérdezte Lou. Tűnődő-lágy
volt a hangja. - Akkor értél át?
- Igen - mondta Vic. - Az előbb értem át.
Betámogatták a kis konyhába. Csak az asztal fölé
lógatott füstüveg burájú lámpa világított. A helyiség­
ben olyan rend uralkodott, mint valami díszletkonyhá­
ban, az egyetlen jele, hogy laknak a házban, az elnyo­
mott csikkek kupaca volt a borostyán hamutálon és
a cigarettafüst fátyola a levegőben. Meg az ANFO.
Az ANFO az asztalon volt: húszkilós zsákokba cso­
magolva, egy kicipzárazott iskolai hátizsákban. A si­
kamlós fehér műanyag zsákokat figyelmeztető felira­
tok borították. Méretre nagyjábólakkorákvoltak,mint
egy-egyvekni kenyér.Vicnek nem kellett megemelnie
őket, így is tudta, hogy jó nehezek, mondjuk, mint
egy-egy zsák hobbibeton.
Az apja és Lou leeresztették a meggyfa székre.Vic
kinyújtotta a bal lábát. Tudatában volt, hogy olajos,
letörölhetetlen verejték lepi az arcát és a homlokát.
A lámpa az asztal fölött túlságosan vakitóan szórta
fényét. Olyan érzés volt ott ülni alatta, mintha valaki
kihegyezett ceruzát próbálna gyengéden az agyába
nyomni a bal szemén át.
- Nem kapcsolhatnánk azt le? - kérdezte.

781
 Lou megkereste a kapcsolót, lekattintotta, és a he­
lyiség sötétbe borult. Valahol, odébb a folyosón még
egy lámpa égett barnás ragyogással, de azt Vic nem
találta annyira zavarónak.
Odakint az éjszaka kabócapirregéstől zsongott,
a hang egy hatalmas generátor lüktető búgására em­
lékeztette Vicet.
- Eltüntettem - szólalt meg. - A hidat. Hogy senki
ne jöhessen át rajta utánam. Az elmúlt két napban
többször is átmentem a hídon, és ahányszor átmegyek,
kicsit belázasodom. Ezért vagyok ilyen ... forró. De
nem gond. Semmi az egész.
Lou leereszkedett a szemközti székre. A fa recse­
gett-ropogott. A férfi nevetséges látványt nyújtott,
ahogy ott ült a kis faasztalnál - mint egy balettszok­
nyás medve.
Vic apja az előkészítő pultnak támaszkodott, a kar­
ja összefonva keskeny, horpadt mellkasa előtt. Mind­
kettejük számára megkönnyebbülés a sötétség, gon­
dolta Vic. Itt mindketten árnyalakok csupán, és az
apja megint az lehet, aki volt, a férfi, aki elüldögélt
a lánya szobájában, és mesélt neki a helyekről, ahová
eljutott a motorjával, meg hogy milyen balhékba ke­
veredett. És Vic is ugyanaz lehetett, aki annak idején
volt, amikor még egy fedél alatt laktak, az a lány, akit
azóta is nagyon kedvelt és nagyon hiányolt, és akivel
mostanra alig volt közük egymáshoz.
- Gyerekkorodban is mindig így volt - szólalt meg
az apja, akinek valószínűleg hasonló gondolatok jár­
tak a fejében. - A környéken bringáztál, és általában
úgy jöttél haza, hogy szorongattál valamit a kezed-

783
ben. Egy elveszett babát. Egy elveszett karkötőt. És
kicsit meleg volt a homlokod, és hazudoztál. Anyád­
dal egyfolytában erről beszélgettünk. Hogy hol jár­
hatsz ilyenkor. Úgy gondoltuk, esetleg kissé ragadós a
kezed, és hogy ... hát, kölcsönveszel dolgokat, aztán
meg, amikor a tulajdonosaiknak feltűnt a hiányuk,
visszaviszed őket.
- Te nem gondoltad ezt - szólalt meg Vic. - Nem
gondoltad, hogy lopni járok.
- Tényleg nem. Azt hiszem, ez inkább anyád elmé­
lete volt.
- És mi volt a te elméleted?
- Hogy varázsvesszőként használod a bringádat.
Tudod, hogyan működik a varázsvessző? Hóbortos
öregurak lemetszenek maguknak egy tiszafa- vagy·
mogyoróvesszőt,és azt lengetve keresik avizet. Őrült­
ségnek tűnik, de ott, ahol én felnőttem, senki nem
kezdett kútásásba anélkül, hogy előbb ne kérte volna
ki egy varázsvesszősember véleményét.
- Nem jársz túl messze az igazságtól. Emlékszel
a Rövidebb Útra?
Chris McQyeen elgondolkodva lehajtotta a fejét.
Profilból szinte ugyanúgy nézett ki, mint harmincéves
korában.
- A fedett híd ... - szólalt meg.-Te és a többi gye­
rek egymást cukkoltátok, hogy melyikőtök mer át­
menni rajta. A frászt hozta rám. Úgy nézett ki, mint­
ha bármelyik pillanatban a folyóba zuhanhatna. Mi­
kor is bontották el... 1985-ben?
- '86-ban. Annyi, hogy én nem vettem észre, hogy
lebontották volna. Valahányszormeg kellett találnom
valamit, csak kitekertem az erdőbe a Raleigh-emmel,
és ott volt megint, és átkerekezhettem rajta azért a va­
lamiért. Emlékszel a TuffBurnerre, amit szülinapom­
ra kaptam tőled?
- Túl nagy volt neked - mondta a férfi.
- De aztán belenőttem. Ahogy megjósoltad. - Vic
elhallgatott, a szúnyoghálós ajtó felé biccentett. - Most
kint parkol a Triumphom. Legközelebb azért megyek
át a Rövidebb Út hídon, hogy Charlie Manxszal talál­
kozzam. Nála van Wayne.
Az apja nem válaszolt. Továbbra is leszegte a fejét.
- Számít vagy sem, Mr. Mc<2!1een - szólalt meg
Lou -, én az utolsó szóig elhiszem ezt az agymenést.
- És most jöttél át rajta? Az előbb? - kérdezte Vic
apja. - Ezen a te csodahidadon?
- Pár perce még Iowában voltam. Egy nővel talál­
koztam, aki sokat tud - tudott - Manxról.
Lou hallotta, hogy múlt időbe teszi Maggie-t, meg­
ütközve összevonta a szemöldökét, de Vic már mond­
ta is tovább, mielőtt a férfi közbeszólhatott volna, mi­
előtt feltehetett volna egy olyan kérdést, aminek a
megválaszolásáhoznem lett volna elég ereje.
- Nem kell látatlanban elfogadnod. Miután el­
mondtad, hogyan kell használni az ANFO-t, ide fo­
gom idézni a hidat, hogy továbbmehessek. Akkor
majd megnézheted magadnak. Nagyobb, mint a há­
zad. Emlékszel Snuffyra a Szezám utcá-ból?
- Nagy Madár képzelt barátjára? - Vic érezte,hogy
a férfi mosolyog a sötétben.
- Na, a híd nem olyan. Nem az a szemfényvesztés
jellegű dolog, amit csak én látok, és senki más. Ha

785
mindenáron látnod kell, most azonnal is ide tudom
idézni, de jobb szeretném csak közvetlenül elindulás
előtt. - Vic önkéntelen mozdulattal megdörgölte az
arccsontját a bal szeme alatt. - Tisztára mintha bom­
ba készülne robbanni a fejemben.
- Egyelőre úgyse motorozhatsz sehová - mondta
az apja. - Most jöttél. Nézz végig ma~adon. Le vagy
strapálva. Pihenésre van szükséged. Es valószínűleg
orvosra.
- Már pihentem, amennyit akartam, és ha megje­
lennék egy kórházban, az első orvos, aki megvizsgál­
na, csuklóbilincset írna elő kezelésként meg leve­
gőváltozást, valami jó kis fegyintézetben. A szövetsé­
giek azt gondolják ... fogalmam sincs, mit gondolnak.
Hogy megöltem Wayne-t, mondjuk. Vagy hogy vala­
mi illegálisba keveredtem, és az üzlettársaim Wayne
elhurcolásával akarnak megleckéztetni. Nem hisznek
nekem Charlie Manxszal kapcsolatban. Nem is hi­
báztathatom őket érte. Manx meghalt. Félig még fel is
boncolták. Nyilván kész elmebajnak hangzik, amit
mondok. - Elhallgatott, apjára függesztette a tekinte­
tét a sötétben. - Te miért hiszel nekem?
- A lányom vagy,azért.
Ezt olyan magától értetődően és olyan kedvesen
mondta, hogy Vic önkéntelenül is gyűlölte érte. Vá­
ratlan émelygéstört rá. El kellett fordítania a tekinte­
tét. Nagy levegőt kellett vennie, hogy ne remegjen
meg a dühtől a hangja.
- Te elhagytál engem, apa. Nem csak anyát hagytad
ott. Nem csak őt, bennünket. Bajban voltam, te meg
leléptél.

786
 - Mire leesett, hogy elszúrtam, már nem mehettem
vissza - mondta az apja. - Ez általában így szokott
lenni. Kérleltem anyádat, hogy fogadjon vissza, és ő
nemet mondott, és jól tette.
- Attól még a közelben maradhattál volna. Átjö­
hettem volna hozzád hétvégente. Együtt lehettünk
volna. Szükségem lett volna rád.
- Szégyelltem magam. Nem akartam, hogy lásd a
lányt, akivel együtt voltam akkoriban. Amikor először
egymás mellett láttalak benneteket, rájöttem, hogy
rosszul választottam. - Chris McQyeen várt egy pilla­
natot, aztán folytatta: - Nem mondhatnám, hogy bol­
dog voltam anyáddal. Nem mondhatnám, hogy élvez­
tem azt a majdnem húsz évet, azt, hogy anyád újra
meg újra mérlegre tett, és mindig könnyűnek talált.
- És ezt adtad tudtára olyankor, amikor az arca ta­
lálkozott a kézfejeddel, apa?- kérdezte Vic viszolygás­
tól besűrűsödött hangon.
- Igen. Amikor még piáltam. Mielőtt anyád me$­
halt, arra kértem, bocsásson meg, és megbocsátott. En
magamnak nem bocsátok meg, de azért ez is valami.
Etethetnélek azzal, hogy bármit megadnék, csak hogy
meg nem történtté tegyem a szemétségeimet, de nem
hiszek az ilyesfajta szövegekben.
- És pontosan mikor bocsátott meg neked anya?
- Ahányszor csak beszéltünk egymással. Az utolsó
félévben mindennap beszéltem vele. Felhívott, amikor
járni kezdtél a Névtelen Alkoholistákhoz. El akarta
mondani, hogyan boldogulsz. Hogy éppen mit raj­
zolsz. Mi van Wayne-nel. Hogyan jöttök ki egymással,
te meg Lou. Fényképeket küldött Wayne-ről e-mail-

787
ben. - A férfi fürkész pillantást vetett rá a sötétben,
aztán így folytatta: - Nem várom el, hogy megbocsáss.
Hoztam egy-két döntést, amikre nincs mentség.A leg­
rosszabb is igaz, amit rólam gondolsz. Viszont szeret­
lek, és mindig is szerettelek, és most kész vagyok meg­
tenni bármit, amivel a segítségedre lehetek.
Vic lehorgasztotta a fejét, majdnem a két térde kö­
zé. Nem kapott levegőt, és szédült. Körben a sötétség
mintha megdagadt és visszahúzódott volna; mint va­
lami folyadék, mint egy fekete tó felszíne.
- Nem próbálom meg igazolni előtted az élete­
met. Merthogy nem is lehet igazolni - mondta Chris
Mc(2]1een. - Néha jót is tettem, de nem vittem túl­
zásba.
Vic akaratlanul felnevetett. A nevetéstől nyilallt az
oldala, és kicsit hányingere is lett, de amikor felemelte
a fejét, észrevette, hogy megint rá tud nézni a férfira.
- Igen, ezzel én is így vagyok - szólalt meg. - Né­
ha jót is tettem, de nem vittem túlzásba. Főleg abban
voltam jó, hogy felrobbantsam azt, ami szar. Akár­
csak te.
- Ha már robbantásról beszélünk- szólalt meg Lou.
- Ezzel mit akarsz csinálni? - Az ANFO-val telerakott
hátizsákra mutatott.
A mozdulattól elővillant a csuklójára erősített kór­
házi papír karperec. Vic rámeredt. Lou észrevette, mit
néz, elvörösödött, és visszatuszkolta az azonosító kar­
perecet a kabátujja alá.
- Ez robbanóanyag, igaz? - folytatta Lou. - Meny­
nyire biztonságos, hogy Mr. Mc(2]1een itt dohányzik
mellette?

788
 Vic apja nagyot szippantott a cigarettájából, aztán
kettejük között előrehajolva megfontolt mozdulatok­
kal elnyomta a csikket a hátizsák melletti hamutartó­
ban.
- Elég biztonságos, feltéve, hogy nem dobod az
egészet egy tábortűzbe vagy hasonló. A szatyor a de­
tonátorokkal ott lóg Vic székén. - Vic hátrapillantott,
és egy reklámszatyrot látott fityegni a széke támlájá­
ról. - Egy-egy ilyen zsák ANFO tökéletesen alkalmas
tetszés szerinti szövetségi épület levegőbe repítésére.
Bár remélem, hogy nem ez a szándékod. ,·
- Nem - mondta Vic. - Charlie Manx egy Kará­
csonyország nevű helyre igyekszik. Ez az ő kis magán­
birodalma, ahol, ő legalábbis azt hiszi, senki nem fér­
het hozzá. Ott fogok találkozni vele, és visszaveszem
tőle Wayne-t, és ha már úgyis ott vagyok, a földdel
teszem egyenlővé a helyet. Az idióta szarházija azt
szeretné, ha mindennap karácsony volna, tőlem vi­
szont kap egy kibaszott július negyedikét.
 Odakint

Ahányszor Tabitha Hutter elhelyezkedett, és abba­

hagyta a fészkelődést,visszajöttek a szúnyogok,és új­
rakezdődött a zümmögés a fülénél. Végigsimított az
arcán, egyszerre kettőt is lesöpörve magáról az éjsza­
kába. Ha már lesben kellett állni, Hutter előnyben ré­
szesítette az autót, szerette az iPadjét, és a légkondit
se vetette meg.
Elvi kérdés volt, hogy nem panaszkodik. Előbb hal
meg a vérveszteségtől,előbb szívjákki az utolsó csepp
vérét a kis dünnyögő vámpírok. És főleg nem szándé­
kozott nyavalyogni Daltry előtt, aki leguggolt a töb­
biekkel, és aztán csak ült mozdulatlanul, az ajkán ön­
telt kis mosollyal,a szeme félig lehunyva, mint valami
szobor. Amikor egyszer szúnyog szállt a halántékára,
Hutter lecsapta helyette, véres maszattá kenve a kelle­
metlenkedő rovart. Daltry összerándult, de aztán bic­
centve jelezte háláját.
- Imádják magát - mondta Hutternek. - A szú­
nyogok. Imádják az értelmiségi nők mesterképzésen

790
marinírozott, zsenge húsát. Olyan íze lehet, mint a
borjúnak.
Chitrát is beleszámítva még hárman voltak rajtuk
kívül az erdei megfigyelőállomáson, mind könnyű, fe­
kete esőkabátot viseltek a golyóálló mellény fölött. Az
egyik ügynök a tölcséres lehallgató-mikrofont kezel­
te: ez fekete pisztolyszerűség volt, megafont idéző
szájnyílással - a készüléktől gyűrűs fekete telefonzsi­
nór vezetett a kezelője füléhez.
Hutter előrehajolt, megkocogtatta az ügynök vállát,
és suttogva megkérdezte: - Hall valamit?
A mikrofont kezelő férfi megrázta a fejét. - A má­
sik csapat talán szerencsésebb odaát. Itt csak fehér
zajt hallani. A mennydörgés óta csak sistergés van, és
slussz.
- Az nem mennydörgés volt - szólalt meg Daltry.
- Egyáltalán nem úgy szólt, mint egy mennydörgés.
A pasas vállat vont.
A földszintes gerendaház előtt egy furgon parkolt.
Az utcafronti nappaliban gyér fényű lámpa égett. Egy
félig felhúzott redőny jóvoltából Hutter kikapcsolt te­
levíziót látott, kanapét, vadászjelenetes reprodukciót
a falon. Egy másik utcafronti ablakon a fehér csipke­
függöny hálószobára utalt. Sok minden más nem is
lehetett a házban: konyha hátul, fürdőszoba, esetleg
még egy háló, bár az már túlzásnak tűnt. Vagyis Car­
mody és Christopher McQieen a ház hátsó részében
vannak.
- Elképzelhető, hogy suttogva beszélgetnek?- kér­
dezte Hutter. - És a mikrofon nem elég érzékeny,
hogy elcsípje a hangjukat?

791
 - Amikor ez a kütyü működik, a hangosabb gondo­
latok elcsípéséhez is elég érzékeny - mondta a mikro­
fonos pasas. - Az a baj, hogy túlságosan is érzékeny.
Azzal a csattanással nem tudott mit kezdeni, és való­
színűleg kidurrant egy kondenzátora.
Chitra kotorászni kezdett egy sporttáskában, és
előhúzott egy flakon OFF Deep Woods szúnyogri­
asztót.
- Köszönöm - vette el Hutter. Daltryra pillantott.
- Kér? .
Felálltak, hogy befújhassa a férfit.
Így, kiegyenesedve, Hutter észrevette, hogy a ház
mögött enyhén emelkedik a terep az erdő széle felé.
Két borostyánsárga világosság négyszöget látott a gye­
pen: a ház túloldali ablakaiból kivetülő fény.
Megnyomta a gombot, fehér permettel fújva be
Daltryt. A férfi lehunyta a szemét.
-Tudja, mi volt szerintem az a nagy csattanás?
- szólalt meg Daltry. - Az a dagadt szarházi feldobta
a pacskert. Kösz, elég. - Az ügynöknő abbahagyta
a permetezést. Daltry kinyitotta a szemét. - Nem lesz
baja, ha Carmody elpatkol?
- Nem kellett volna meglépnie.
- Magának meg nem kellett volna engedni, hogy
meglépjen. - Amikor ezt kimondta, Daltry elvigyoro­
dott. - Maga segítette hozzá csórikámat a dobbantás­
hoz.
Hutter erős vágyat érzett, hogy szúnyogriasztót fúj­
jon a férfi szemébe.
Viszont végre kiderült, miért nem érzi jól magát
a bőrében, miért olyan nyugtalan. Louis Carmody túl-

792
ságosan gyanútlannak, túlságosan jóindulatúnak tűnt,
túlságosan aggódott a fiáért, túlságosan kedves volt az
exével ahhoz, hogy benne lehessen a keze Wayne el­
tűnésében. Hutter szerint a férfi ártatlan volt, mégis
nyugodt szívvel asszisztált a szőkéséhez, hogy meglás­
sa, hová vezetheti el őket. Az meg hogy Carmodyt
bármikor leterítheti egy szélütés?Na bumm. És hogy
az ő lelkén szárad-e, ha a behemót elpatkol? Feltéte­
lezte, hogy igen.
- Látnunk kellett, hogy mihez kezd. Ne felejtse el.
Ez nem Carmody testi épségéről szól. Hanem a fiúé­
ról.
-Tudja, miért szeretem magát, Hutter? Mit bírok
magában a legjobban? Hogy még nálam is nagyobb
gennyláda.
Hutternek, nem először,eszébejutott, hogy milyen
sok rendőr van, akit utál. Visszataszító, gonosz alko­
holisták, akik a legrosszabbat feltételezték mindenki­
ről.
Behunyta a szemét, és szúnyogriasztó felhőt fújt
a feje,az arca és a nyaka folé.Amikor a szemét kinyit­
va nagyot fújtatott, hogy a mérgező párát eloszlassa,
azt látta, hogy a gyepről eltűnt a két fény téglalap: a
ház hátsó részében eloltották a villanyt. Guggolva ezt
nem vette volna észre.
Az út felőli szobára rebbent a tekintete. Látta az
épület hátuljába vezető folyosót, de senki nem jelent
meg rajta. Aztán a fehér csipkefüggönyöshálószoba­
ablakra pillantott, várta, hogy villanytgyújtsanak oda­
bent. De hiába.

793
 Daltry visszakuporodott a többiekhez, ő viszont áll­
va maradt. Egy perc elteltével a férfi a nyakát hátrate­
kerve felpillantott rá.
- Mi van, fának álcázza magát?
- A ház hátsó részét kik figyelik?- kérdezte Hut-
ter.
Chitra másik társa, az állami rendőrség járőre, aki
eddig meg sem szólalt, ránézett. Sápadt és szeplős
arcával,vörös hajával a humorista Conan O'Brienre
emlékeztetett.
- Senki. De nincs is hátul se út, se semmi, csak er­
dő, kilométerszám. Még ha kiszúrnának bennünket,
akkor se arra próbálnának meg...
Hutter már neki is vágott az erdőnek, a karja maga
elé nyújtva,hogy védje az arcát az ágaktól.
Chitra négy lépéssel utolérte. Szednie kellett a lá­
bát, hogy le ne maradjon, csilingeltek a derékszíján a
bilincsek.
- Aggódik? - kérdezte.
A hátuk mögül ágreccsenést hallatszott, cipős láb
csörtetett utánuk az avaron. Ez nyilván Daltry lesz;
a férfi különösebb sietség nélkül követte őket a fák
között. Ugyanolyan kellemetlen volt, mint a szúnyo­
gok - ellene is kellett volna valami spray.
- Nem - mondta Hutter. - Maguk felvettek egy
pozíciót. Semmi okuk nem volt, hogy ne ragaszkodja­
nak hozzá. Ha Carmodyék távoznak, a bejárati ajtón
fognak kimenni. Ez teljesen logikus.
-Akkor ...
- Nem fér a fejembe valami.
-Mégpedig?

794
 - Miért üldögélnek sötétben. Lekapcsolták a vil­
lanyt hátul, mégse jöttek át az utcafrontra. Csak üldö­
gélnek a sötétben. Magának ez nem furcsa?
A következő lépéssel tíz centi mélyen hideg lápvíz­
be merült a lába. Megkapaszkodott egy karcsú nyírfa­
ban. Kicsit odébb már térdig elmerült. A víz ránézésre
nem különbözött a talajtól: falevelekkel és ágakkal
borított fekete felület volt mindkettő.
Ahogy Daltry beérte őket, rögtön combig merült a
vízbe, megtántorodott, kis híján elesett.
- Kéne egy lámpa - szólalt meg Chitra.
- Vagy egy búvármaszk - mondta Daltry.
- A lámpát felejtsék el - mondta Hutter. - És ha
nem akarnak csuromvizesek lenni, nyugodtan vissza
is mehetnek.
- Micsoda? Hogy kimaradjunk a mókából? Inkább
megfulladok.
- Ne kecsegtessen.
 Odabent

Chris McQyeen ült velük az asztalnál a sötétben.

A detonátoros szatyor az ölében, egyet kivett, és a ke­
zében tartotta. Lou-t nem nyugtatta meg,hogy azt lát­
ta, a detonátor egyáltalán nem hasonlít azokhoz a
high-tech kütyükhöz, amikkel a 24 epizódjaiban vagy
a Mission: Impossibfe-filmekben robbanótölteteket hoz­
tak működésbe. Ehelyett kis fekete időzítők voltak a
barkácsáruházból,és különös módon ismerősnek tűnő
rézcsatlakozókfityegtekbelőlük.
- Ööö ... Mr. Qpeen? Haver? - szólalt meg Lou.
- Ez tisztára úgy néz ki, mint az időzítő, amit a kará-
csonyi díszkivilágításhozszoktam használni.
- Mert az is - felelte Vic apja.- A legjobb,amit így
hamarjában szerezni tudtam. A zsákok elő vannak ké­
szítve, vagyis a műtrágyát beáztattam dízelolajjal, és
mindegyikben elhelyeztem egy kis gyutacsot. Csak be
kell kötni az időzítőket, ugyanúgy,mint amikor a ka­
rácsonyi díszkivilágításra bekötöd. A fekete mutató
állásából tudod, hány óra van. A piros mutató állásá-

796
ból tudod, hogy mikor gyúlnak ki a fények. Illetve a te
esetedben: mikor szabadul el 30 OOOnewtonméternyi
nyomaték. Ekkora erőhatással leszakíthatod egy há­
romemeletes ház homlokzatát - feltéve, hogy jól he­
lyezted el a töltetet. - A férfi elhallgatott, Vicre nézett.
- Az időzítőt csak akkor kösd be, ha már ott vagy a
helyszínen. Nem volna egészséges összeszerelve zö­
työgtetni a motoron.
Lou nem volt benne biztos, mi rémiszti meg job­
ban: a robbanóanyaggal teli hátizsák, vagy a lányára
néző pasas tekintete. Chris McQyeen vizenyős, fakó
szeme végtelenül tiszta és hűvös, és már-már teljesen
színtelen volt.
- Igyekeztem al-kaidásan fapadosra venni a konst­
rukciót - magyarázta McQyeen, és visszadobta az
időzítőt a szatyorba. - Egy hatósági engedélyeztetésen
nem menne át, de Bagdadban attól még prímán be­
válna. Tízéves gyerekek is ilyet csatolnak magukra, és
robbannak fel egyfolytában, gond nélkül. Semmi sem
juttat Allah színe elé gyorsabban. Garantált siker.
- Értem. - Vic a hátizsákért nyúlt, felkecmergett az
asztaltól.- Mennem kell, apa. Nem biztonságos itt len­
nem.
- Nyilván nem is jöttél volna el, ha máshogy meg
tudnád oldani.
Vic odahajolt hozzá, megpuszilta. -Tudtam, hogy
számíthatok rád.
-Mindig.
A férfi Vic dereka köré fonta a karját,visszatartotta.
A tekintete azokra a hegyi tavakraemlékeztette Lou-t,

797
amelyek kristályosan áttetszőnek és tisztának tűnnek
- merthogy a savas eső már minden élőt elpusztított
bennük.
- A minimális biztonsági távolság szabadtéri rob­
bantásnál - amikor a bombát a talaj felszínén hozzák
működésbe - harminc méter. Akí ezen belül tartózko­
dik, annak a lökéshullám kocsonyásítja a belső szer­
veit. Szétnéztél már abban a kócerájban? Abban a
Karácsonyországban? Tudod már, hová fogod tenni
a tölteteidet? Valószínűleg beletelik egy-két órádba,
mire mindet biztonságosan összeszereled és elhelye­
zed.
- Lesz időm - mondta Vic, de Lou tudta abból,
ahogy az apja tekíntetét állta, tudta a rendíthetetlen
nyugalomból az arcán, hogy kamuzik.
- Ne féljen, Mr. McQieen, nem fogom hagyni,
hogy a lánya kínyírassa magát - szólalt meg Lou, és
feltápászkodott, és mielőtt Christopher McQieen
megmozdulhatott volna, kíkapta az öléből az időzí­
tőkkel teli szatyrot. - Megbízhat bennem.
Vic elfehéredett. - Miről beszélsz?
- Veled megyek - mondta Lou. - Wayne az én kí­
baszott kölyköm is. És különben is. Megegyeztünk,
elfelejtetted? Megjavítom a motort, és magaddal vi­
szel. És nem hajtasz el és hősködsz egyedül, hanem én
is ott leszek, és gondoskodom róla, nehogy felrob­
bantsd magad a gyerekkel együtt. Nyugi, te vezetsz,
majd én pucsítok hátul.
- És én? - szólalt meg Chris McQieen. - Nem
mehetnék utánatok a varázserejű szivárványhidadon
a furgonommal?

798
 Vic bágyadtan beszippantotta a levegőt. - Nem.
Mármint dehogyis. Egyikőtök se jöhet. Tudom, hogy
segíteni akartok, de egyikőtök se jöhet velem. Nézzé­
tek. Ez a híd ... ez valóságos, mindjárt látni fogjátok.
Itt lesz, velünk, a világunkban. Ugyanakkor, számom­
ra is rejtélyes módon, általában inkább a fejemben lé­
tezik. És elég roskatag. Már tinédzserkoromban sem
volt biztonságos. Leszakadhatna plusz egy elme súlya
alatt. Ráadásul előfordulhat, hogy úgy kell visszajön­
nöm, hogy Wayne ül mögöttem. Reméljük, hogy úgy
kell visszajönnöm.Márpedig ha a gyerek mögöttem ül
a motoron, Lou, akkor téged hová teszlek?
- Megyek utánatok lábbusszal,ez nem jutott eszed-
be?
- Rossz ötlet. Ha látnád a hidat, megértenéd.
- Hát, menjünk, nézzük meg.
Vic fájdalmas,esdeklő arccal nézett rá. Olyan arcot
vágott, mint aki a sírhatnékjával küzd.
- Látnom kell- mondta Lou. -Tudnom kell, hogy
mindez valóságos, és nem azért, mert attól tartok,
hogy becsavarodtál, hanem mert muszáj hinnem ab­
ban, hogy van esélyWayne hazatérésére.
Vic vadul megrázta a fejét, aztán sarkon fordult,
és a hátsó ajtó felé sántikált.
Két lépés után kezdett eldőlni. Lou elkapta a karját.
- Nézz magadra - mondta. - Haver. Alig állsz alá­
badon.
A Vicböl áradó forróság elémelyítette.
- Semmi bajom - mondta Vic. - Ennek az egész­
nek nemsokára vége.

799
 De a tompa fény a szemében a félelemnél is rosz­
szabbról tanúskodott - valószínűleg kétségbeesésről.
Az apja az előbb azt mondta, hogy bármelyik tízéves
taknyos magára tud csatolni egy zsák ANFO-t, hogy
átrobbantsa magát a túlvilágra, és Lou-nak most le­
esett, hogy ez nagyjából össze is foglalja azt, amire Vic
készül.
Kinyomakodtak a szúnyoghálós ajtón az éjszaka
hűvösébe. Lou észrevette, hogy Vic időről időre elhúz­
za a kezét a bal szeme alatt. Nem sírt, de a szeméből
víz csordogált megállíthatatlanul, alig észrevehető, de
el nem apadó kis csermely. Lou látta már ezt tőle, még
a coloradói válságos időszakban, amikor olyan telefo­
nokat kapkodott fel, amik meg se csörrentek, és olyan
emberekkel beszélt, akik nem is voltak ott.
Kivéve, hogy nagyon is ott voltak. Fura, milyen
gyorsan hozzászoktatta magát az elképzeléshez, mi­
lyen kevés hadakozás után hajlandó volt tényként el­
fogadni Vic őrültségeit. Talán nem is volt olyan hihe­
tetlen az egész. Azt Lou már régen elfogadta, hogy
mindenkinek megvan a saját külön kis belső világa, és
hogy ezek mind ugyanolyan valóságosak, mint a nagy,
külső, közös világ, csak éppen ezekbe másoknak nincs
bejárásuk. Vic azt mondta, a közös világunkban is elő
tudja hozni a hídját, de, tette hozzá, az is igaz, hogy
bizonyos értelemben a híd csak a fejében létezik. Ez
őrült beszédnek tűnt, amíg eszedbe nem jutott, hogy
az emberek egyfolytában ezt csinálják: valósággá ala­
kítják a képzeletbelit. Fogják a zenét, ami addig csak
a fejükben szólt, és felvételt készítenek róla, látnak egy

BOD
házat a képzeletükben, és megépítik. A fantázia min­
dig is egyfajta - megvalósulásra váró - valóság volt.
A feltornyozott tűzifa mellett elhaladva kiléptek az
eresz alól a langyos, reszketeg párába. A szúnyoghálós
ajtó újabb csattanására Lou hátrapillantott: Christo­
pher McQyeen kijött utánuk. Vic apja csattintott az
öngyújtójával, a fejét lehorgasztva rágyújtott, aztán ki­
egyenesedett, és összehúzott szemmel a motorra né­
zett a füstön át.
- Evel Knievel is Triumphokkal járt - közölte, és ez
volt az utolsó dolog, ami elhangzott, mielőtt a rend­
őrök előjöttek a fák közül.
- EFF BÍÍ ÁJ]! - kiáltotta egy ismerős hang a fák
vonalából. - NE MOZDULJANAK. KEZEKET A LE­
VEGŐBE, KEZEKET A LEVEGŐBE, MINDENKI!
Lou nyakának bal oldalán tompa fájdalom sugár­
zott fel, már az állkapcsában,már ajogaiban is érezte.
Eszébe villant, hogy nem csak Vicnél van nagy erejű
robbanóanyag - neki az agya robbanhat fel bármelyik
pillanatban.
Hármuk közül láthatóan csak Lou gondolta úgy,
hogy a „KEZEKET A LEVEGŐBE" több puszta javas­
latnál. Lou kifelé fordított tenyerű keze szép lassan a
levegőbe emelkedett, a hüvelykujjáról fityegő deto­
nátoros szatyorral együtt. Lou a szeme sarkából látta
Chris McQyeent a farakásnál.A pasas a rágyújtás ak­
tusába dermedten, előregörnyedveállt, a cigaretta vé­
ge vörösen ragyogott, az öngyújtó a másik kezében.
Vic viszont... Vic az első kiáltásra mozgásba len­
dült, és Lou-t faképnél hagyva az udvar vége felé bi-

BOI
cegett - merev bal lábát képtelen volt behajlítani. Lou
leengedte a kezét, és utána kapott, de Vic már jó há­
rom méterre járt. Mire az erdőből előlépő rendőrnő
„MINDENKI!" -t kiáltott, Vic már átvetette a lábát a
Triumph ülésén. A másik láb a berúgókarra taposott.
A motorkerékpár fülsiketítő robajjal életre kelt. Ne­
héz volt elképzelni, hogy akár egy zsák ANFO felrob­
banása hangosabb lehetne.
- NE, VIC, NE, VIC, NE! KÉNYTELENLESZEK
LELŐNIMAGÁT!- kiáltotta Tabitha Hutter.
Az aprócska nő oldalazó futással közeledett a ned­
ves füvön át, az automata pisztolyt két kézre fogta,
ahogy a tévéműsorokban csináljáka zsaruk.Már egész
közel volt, öt-hat méterre mindössze, Lou még az
esőcseppeket is látta a szemüvegén.Még ketten voltak
vele: a nyomozó, Daltry, és az állami rendőrség járőre,
akit Lou felismert, egy indiai nő. Daltry nadrágszára
combtőig vizes volt, és rothadó falevelektapadtak rá,
ami szemlátomást nem töltötte el boldogsággal. Ő is
elővette a pisztolyát, de oldalra és lefelé, a földre sze­
gezve tartotta. Ahogy szemügyre vette a triót, Lou
megállapította, hogy csak egyikük jelent közvetlen
veszélyt. Daltry pisztolya félre volt fordítva, Hutter
pedig nem látott ki a szemüvegén. Az indiai nő vi­
szont végzetes elszánással a szemében Vicre tartotta
a pisztolyát, a teste közepére szegezte - a tekintete
mintha azt mondta volna, Kérem, kérem, ne kénysze­
rítsen olyasmire, amit nem akarok megtenni.
- VisszaszerzemWayne-t, Tabitha! - kiáltotta Vic.
- Ha engem lelő,a fiamat is meggyilkolja.Egyedül én
tudom elérni, hogy Wayne hazatérhessen.

801
 - Várjanak! - kiáltott fel Lou. - Várjanak! Senki
nem lő le senkit!
- HAGYJA ABBA A MOZGÁST!
Lou nem tudta, mi a fenéről beszél a nyomozónő
- Vic ült a motorján, Chris pedig tapodtat se mozdult
a farakás mellől. Csak amikor Hutter egy csuklómoz­
dulattal őrá, Lou-ra, szegezte a pisztoly csövét, akkor
jött rá, hogy ó az, aki mozog. Észre sem vette, mikor
sétált át az udvaron, és plántálta oda magát felemelt
kézzel Vic és a rendőrök közé.
Mostanra Hutter csakháromjókora lépésrevolt tőle.
A nyomozónő összehúzott szemmel nézett rá a szem­
üvegén keresztül, a leeresztett pisztoly csöve Lou po­
cakjánakvitorlányi felületéreszegeződött.Lehet, hogy
nem látott túl jól, de Lou úgy tippelte: olyan lehet ez,
mint pajtára célbalőni és elhibázni- kihívás.
Daltry ekkorra Christopher McQueen felé fordult,
de mélységesérdektelenségejeleként még azzal se ve­
sződött, hogy a férfira emelje a pisztolyát.
- Várjanak- szólalt meg Lou. - Itt senki nem rossz­
fiú. Charlie Manx a rosszfiú.
- Charlie Manx meghalt - mondta Tabitha Hutter.
- Ezt mondja Maggie Leigh-nek- ellenkezett Vic.
- Akit Charlie most gyilkolt meg Iowában, a Here-i
Közkönyvtárnál.Egy órávalezelőtt. Ellenőriztesse.Én
ott voltam.
- Hol volt... - kezdett bele Hutter, aztán megrázta
a fejét, mintha egy szúnyogot próbálna elriasztani az
arcáról. - Szálljon le a motorról, és feküdjön hasra a
földön, Vic.

803
 Lou kiabáló hangokat hallott a távolból, hallotta,
hogy ágak recsegnek, emberek csörtetnek át a bozóto­
son. A hangok közvetlenül a ház túloldaláról érkeztek,
ami azt jelentette, hogy valószínűleg még húsz má­
sodperc, és Lou-ékat teljesen körbefogják.
- Indulnom kell - szólalt meg Vic, és egyesbe kat­
tintotta a motor sebességváltóját.
- Én pedig vele megyek - mondta Lou.
Hutter tovább közeledett. A pisztoly csöve majd­
nem, de csak majdnem elég közel volt, hogy Lou meg­
markolhassa.
- Surinam járőr, megtenné, hogy megbilincseli ezt
az embert? - szólalt meg Hutter.
Chitra Surinam a nyomozónőt megkerülve Lou fe­
lé indult. Közben leengedte a pisztolyát, a jobb kezével
pedig a szolgálati derékszíjáról lógó bilincsekért nyúlt.
Lou világéletében szeretett volna egy szolgálati derék­
övet, olyat, mint Batmané, szigonypisztollyal és villa­
nó-durranó gránátokkal. Ha most volna egy szolgálati
derékszíja meg villanó-durranó gránátjai, eldobhat­
na egyet, és cselekvőképtelenné tehetné a rendőröket,
amíg Vic és ő kereket oldanak. Ehelyett csak egy rek­
lámszatyor volt nála, barkácsáruházi időzítőkkel.
Lou hátralépett, így most már közvetlenül a motor­
nál állt, olyan közel, hogy még a remegő kipufogócsö­
vek forróságát is érezte.
- Add ide a szatyrot, Lou - szólalt meg Vic.
- Ms. Hutter - mondta Lou -, Ms. Hutter, kérem,
kérem, szóljon az embereinek, és kérdezzen rá Mag­
gie Leigh-re. Kérdezze meg, mi történt Iowában. Az
egyetlen személyt készül őrizetbe venni, aki kiszaba-

001
díthatja a gyerekemet. Ha segíteni akar a fiunknak, el
kell engednie bennünket.
- Elég a beszédből, Lou - mondta Vic. - Indulnom
kell.
Hutter hunyorgott, mintha problémája volna azzal,
hogy átlásson a szemüvegén. Nyilván volt is.
Chitra Surinam odaért Lou-hoz, aki - hogy távol
tartsa magától- kitartotta elé a kezét. A következő pil­
lanatban fémes reccsenés hallatszott, és Lou azt látta,
hogy a rendőrnő bilincset csappantott a csuklójára.
- Ácsi! - méltatlankodott Lou. - Ácsi, haver!
Hutter mobiltelefont húzott elő a zsebéből: szállo­
dai szappan méretű, szögletes,ezüst téglatestet. Ahe­
lyett hogy tárcsázott volna, csak megnyomott egy
gombot. A telefon felbúgott, és a recsegés-ropogáson
keresztül egy férfihang volt hallható.
- Itt Cundy. Lecsaptak már a rossz.fiúkra odakint?
- Cundy - szólt bele Hutter. - Van valami hír a
Margaret Leigh utáni hajtóvadászatról?
A telefon sistergett.
Chitra odaszólt Lou-nak: - A másik kezét, legyen
szíves,Mr. Carmody.A másik kezét.
Lou nem adta oda. Sőt éppenséggelmagasra tartot­
ta a bal kezét, hogy a rendőrnő ne érhesse el. A hű­
velykujjánfityegőműanyag szatyor mintha egy zacskó
lopott cukorka lett volna, és ő pedig az iskolaudvar
réme, aki elvette valakitől az édességet,és nem is akar­
ja visszaadni.
Cundy hangja boldogtalannak tűnt a sistergésen át.
- Mi van, csak nem a távolba látást gyakorolta a hétvé-

805
gén? Öt perce kaptuk a hírt, akkor akartam elmondani,
amikor visszajön.
A kiáltozás a ház túloldalán egyre közeledett.
- Mondja el most - mondta Hutter.
- Mi a büdös franc folyik itt? - értetlenkedett
Daltry.
- Margaret Leigh meghalt. Agyonverték. A helyi zsa­
ruk McQueent gyanúsítják. Látták e/robogni a helyszín­
ről a motorján.
- Nem - mondta Hutter. - Nem ... az képtelenség.
Hol történt?
- Egy Here nevű kisvárosban, Iowában. Bő egy órája.
Miért volna kép...
De Hutter újra megnyomta a gombot, belefojtva
a szót. Lou mellett elnézveVicre szegezte a tekintetét.
Vic kifacsarodva ült a nyeregben, rázkódott alatta a
motor, úgy nézett vissza a rendőrnőre.
- Nem én voltam - mondta. - Hanem Manx. Ki
fogják deríteni, hogy Maggie-t egy kalapáccsalverték
agyon.
Hutter közben valamikor teljesen leengedte a pisz­
tolyát.Most visszatette a telefont a kabátzsebébe,meg­
törölte vizes arcát.
- Egy csontkalapáccsal, ugye, Vic? - szólalt meg
aztán. - Azzal, amit Manx magávalvitt, amikor Co­
loradóban kisétált a hullaházból. Nem értem ezt, kép­
telen vagyok felfogni. Igyekszem, de egyszerűen nem
fér a fejembe. Hogyan támadhatott fel Ma~ a halot­
taiból? Hogyan lehet maga itt, amikor az előbb még
Iowában volt?

806
 - Nem érek rá elmagyarázni, de ha arra kíváncsi,
hogyan kerültem ide lowából, ne menjen sehová, mert
rögtön megmutatom.
Hutter odaszólt Chitrának: - Járőr, legyen szíves ...
levenné Mr. Carmodyról a bilincset? Nem lesz szük­
ség kényszerítő intézkedésre. Lehet, hogy csak beszél­
getnünk kellene. Lehet, hogy csak el kellene beszél­
getnünk egymással.
- Nincs időm arra, hogy. „ - szólalt meg Vic, de
senki nem hallotta a folytatást.
- A rohadt életbe, mi a büdös franc folyik itt? - ki­
áltott fel Daltry, és elfordult Chris McQ.ieentől, és
Vicre emelte a pisztolyát. - Szálljon le a motorról.
- Nyomozó, tegye el a fegyverét!- kiáltotta Hutter.
- Lószart. Magának elment az esze, Hutter. Állítsa
le a motort, McQ.ieen. Most rögtön állítsa le.
- Nyomozó! - kiáltotta Hutter. - Itt én vagyok
a rangidős, és azt mondtam, hogy...
- A földre! - üvöltötte a ház keleti oldala felől ér­
kező első FBI-ügynök. Gépkarabély volt nála. Lou
M16-nak nézte. - A KIBASZOTIFÖLDRE!
Úgy tűnt, mintha hirtelen mindenki kiabálna, és
Lou-nak megint tompa sajgás állt a halántékába és a
nyakabal oldalába.Chitra most nem őrá nézett: ajárőr
a nyakát teljesen kitekerve Huttert bámulta aggoda­
lommal vegyesálmélkodással.
Aztán Chris McQyeen Daltry arcába pöckölte a
cigarettáját. A csikk a jobb szem alatt találta el a nyo­
mozót, vörös szikraesőt szórva. Daltry hátrahőkölt, és
elrántotta a pisztolyát a célról. Szabaddá vált kezével

807
 Chris felmarkolt egy hasábfát a halom tetejéről, és
meglendítette, olyan erővel találva vállon Daltryt, hogy
a nyomozó megtántorodott.
- Menekülj, Kölyök! - kiáltotta McQyeen.
Daltry három botorkáló lépést tett a sáros talajon,
visszanyerte az egyensúlyát, felemelte a pisztolyt, és
előbb gyomron, aztán torkon lőtte McQyeent.
Vic felsikoltott. Lou feléje fordult, és miközben így
tett, Chitra Surinamnak ütközött a vállával. Ez sajná­
.latos módon kicsit olyan volt, mintha a járőr egy lóval
ütközött volna. Surinam hátratette a lábát a felázott
talajon, de kibicsaklott a bokája, és fenékre tottyant
a nedves füvön.
- Mindenki le a fegyverrel! - kiáltotta Hutter.
- A fenébe is, TÜZET SZüNTESS!
Lou Vicért nyúlt. A legjobb módja, hogy köréje
fonhassa a karját, az volt, ha átvetette a lábát a motor
ülésén.
- Le a motorról, le a motorról! - kiáltotta a golyó­
álló mellényes férfiak egyike. Hárman jöttek a füvön
át a géppisztolyaikkal.
Vic hátrafordult a motor nyergében - a szeme el­
képedéstől vak, a szája még az utolsó sikolyra tátva-,
és visszanézett az apjára.
Lou megcsókolta a lázmeleg arcot. - Mennünk
kell, haver.
Aztán Összezárta a két karját Vic dereka körül, és
a következő pillanatban a Triumph mozgásba lendült,
és az éjszaka automata fegyverek kelepelésével telt
meg.
 Odakint, hátul

A fegyverropogástólmaga a sötétség is rázkódott. Vic

úgy érezte, mintha a zaj a testébe hasítana, összeke­
verte a golyók becsapódásával, és önkéntelenül gázt
adott. A kipörgő hátsó gumi füstöt csiholt a nedves
földön, aztán aTriumph hosszú,lucskosgyepszőnyeg­
csíkot feltépve előreszökkent, bele a sötétségbe.
Vic énjének egy része még ekkor is hátrafelé nézett,
az apját figyelte,ahogy kétrét görnyed, a torkához kap,
a haja a szemébe hullik. Nyitva volt a szája, mintha
öklendezni próbálna.
Egy része elkapta a férfit, mielőtt térdre zuhanha­
tott volna, elkapta és a karjában tartotta.
Egy része a férfi arcát csókolgatta. Itt vagyok, apa,
mondta. Itt vagyok veled. 0 lyan közel volt a férfihoz,
hogy érezte a vér frissen-öntött-réz szagát.
Lou puha, szőrös arca oldalról a nyakához nyomó­
dott. Carmody úgy simult hozzá, mint egyik kanál a
másikhoz, a robbanóanyagos hátizsák a testük közé
préselődött.

809
 - Csak vezess - szólalt meg a férfi. - Vigyél oda, aho­
vá mennünk kell. Ne nézz, csak vezess.
Vic jobbján a kerék laza földet szórt a levegőbe,
ahogy az emelkedő és a fák felé fordult a motorral.
A fülébe eljutott a hátuk mögött a földbe csapódó
golyók puffanó zaja. A fegyverropogáson át is sikerült
kivennie Tabitha Hutter idegességtől elcsukló hang­
ját:
- TÜZET SZÜNTESS, TÜZET SZÜNTESS!
Nem tudott gondolkodni, és nem is kellett neki.
A keze és a lába tudták a dolgukat, jobb lába előbb
kettesbe, aztán hármasba tette a sebességváltót.A mo­
tor felrobogott a nedves domboldalon. A fenyőfák
sötét falként meredtek eléjük. Vic leszegett fejjel át­
hajtott két fa törzse között. Egy ág csípősen szájon
suhintotta. Aztán áttörtek a bozótoson, és a gumi­
abroncsok rátaláltak a Rövidebb Út híd pallóira, és
azokon dobogtak tovább.
- A kurva életbe! - kiáltott fel Lou.
Vicnek még mindig le volt hajtva a feje, és ferdén
hajtott be a hídba. Amikor a falnak ütközött a vállával,
Lou-hoz lökődött, és azonnal elzsibbadt a karja.
Az agyában az apja megint a karjai közé hanyatlott.
A kormányba kapaszkodva korrigált, elkanyarod­
tak a faltól.
Az agyában éppen azt mondta, Itt vagyok melletted,
miközben az apja és ő együtt ereszkedtekle a földre.
Az egyik padlódeszka nagyot reccsent az első kerék
alatt, és kitépődött a kezéből a kormány.
Halántékon csókolta az apját. Itt vagyok melletted,
apa.

810
 A Triumph a túloldali falnak vágódott. Lou bal kar­
ja a falhoz préselődött, a férfi felnyögött. A hatalmas
test olyan erővel kenődött fel a falra, hogy az egész híd
beleremegett.
Vic érezte apja hajának fejbőrillatát. Meg akarta
kérdezni tőle, hogy mióta volt egyedül, hogy miért
nincs nő a házban. Tudni akarta volna, hogyan gon­
doskodott magáról, mivel teltek az estéi. El akarta
mondani neki, mennyire sajnálja, hogy így alakult, és
hogy még mindig szereti; a sok rossz ellenére is még
mindig szereti őt.
Aztán Chris McQyeen eltűnt. El kellett engednie,
hagynia kellett, hogy kicsusszanjon a karjából. Nélkü­
le kellett tovább robognia.
Denevérek visongtak a sötétben. Aztán olyasfajta
surrogás hallatszott, mint amikor átpörgetnek egy
pakli kártyát, csak sokszoros hangerővel. Lou a nyakát
tekergetve felnézett a tetőgerendák közé. A nagy­
darab, vajszívű, rendíthetetlen Lou nem kiáltott fel,
szinte alig adott hangot, csak szisszenve beszívta a le­
vegőt meghökkenésében, és lehúzta a fejét, ahogy
több tucat vagy akár több száz szunyókálásából felza­
vart denevér aláhullott a mennyezetről, és a nyirkos
levegőn keresztül pörögve, esőként záporozott rájuk.
Mindenhol ott voltak, a karjukhoz-lábukhoz ütődtek.
Egyikük Vic feje mellett suhant el, és érezte, hogy
a bőrhártyás szárny az arcához súrlódik, és ahogy a
denevér ellibbent mellette, hirtelen eléje villant az ál­
lat arca: kicsi, rózsaszínű, torz és mégis különös mó­
don emberi. A saját arcát látta maga előtt, természete­
sen. Minden erejére szüksége volt, hogy fel ne sikít-

811
son, miközben kínlódva igyekezett irányban tartani
a Triumphot.
A motor majdnem a híd túlsó végénél járt már. Né­
hány denevér ráérősen kiröppent az éjszakába, és Vic
arra gondolt, a McQueen lánynak elmentek otthonról.
Hirtelen megjelent előtte gyerekkori Raleigh Tuff
Burnere. A kerékpár mintha szembeszáguldott volna
velük, ahogy a reflektor fénykévéjevégigsiklott rajta.
Vic rájött, fél pillanattal elkésvecsak, hogy össze fog­
nak ütközni, és hogy ez brutális következményekkeljár
majd. Aztán az első kerék telibe találta a Raleigh-t.
A Triumph mintha felakadt, megfeneklett volna
a pókhálóval beszőtt, rozsdás kerékpáron, és máris ol­
dalvást fordult, és kezdett eldőlni, miközben a fedett
hídból kiértek. Tucatnyi denevér tódult ki velük a híd
végén.
A gumiabroncsok előbb földbe martak, aztán fűbe.
Vic látta, hogy a talaj meredeken szakad alá,látta, hogy
át fognak bukni egy rézsű peremén. Fenyőfákatpillan­
tott meg, angyalokkal és hópelyhekkel feldíszített fe­
nyőfákat.
Aztán alábuktak egy meredek lejtőn. A motor át­
fordult, ők pedig oldalvástleborultak róla.A Triumph
követte őket a mélybe, forró vaslavinaként zuhanva
rájuk. A világon hasadék nyílt, és ők kipottyantak raj­
ta a sötétségbe.
 A Vérapó Háza

Lou már majdnem egy órája ébren volt, amikor szá­

raz, halk kis neszezésre lett figyelmes, és látta, hogy
apró fehér hópelyhek hullanak körülötte az avarra.
Hátraszegte a fejét, és összehúzott szemmel kémlelt
az éjszakába.Szállingózott a hó.
-Lou?
Kezdett elgémberedni a nyaka, fájt, ahogy lejjebb
eresztette az állát. Vicre nézett, ott feküdt a földön
tőlejobbra. Az előbb még aludt, most viszont velevolt
megint, tágra nyílt, kimeredő szemmel.
-Aha.
- Itt van még anyám?
- Anyád az angyalok közt van, szívem.
- Az angyalok - motyogta Vic.- Angyalok vannak
a fákon. - Aztán: - Esik a hó.
-Tudom. Júliusban. A hegyek között éltem le az
életemet, tudom, hol marad meg a hó egész évben, de
hogy konkrétan ilyenkor havazna, olyat még nem lát­
tam. Még idefent sem.
-Hol?

813
 - Itt, Gunbarrel fölött. Ahol minden elkezdődött.
- Abban a New Hampshire-i szendvicsbárban kez-
dődött minden, amikor anyám a mosdóban hagyta
a karkötőjét. Hová ment?
- Nem is volt itt. Anyád halott, Vic. Nem emlék­
szel?
- Elüldögélt velünk egy darabig. Ott. - Vic: fel­
emelte a jobb karját, és a föléjük magasodó partfalra
mutatott. A motorkerékpár abroncsai mély sebeket,
hosszú, sáros árkokat vájtak a rézsűbe. - Wayne-röl
mondott valamit. Azt mondta, hogy Wayne-nek még
Karácsonyországban is lesz egy kis ideje, mert sikerült
rükvercbe kapcsolnia magát. Két lépés hátra minden
előrefelé megtett két kilométerért. Így nem lesz belőle
is olyan micsoda. Még nem.
Vic kinyújtózva feküdt a hátán, a karja az oldalánál,
boka összeszorítva. Lou ráterítette Hanelbélésű kabát­
ját, olyan nagy volt, hogy leért a térdéig, mintha egy
gyerek takarója volna. Vic a férfi felé fordult, ránézett.
Az űr a tekintetében megrémítette Lou-t.
- Ó, Lou - szólalt meg színtelen hangon. - Sze­
gény arcod.
A férfi megérintette arcának jobb felét, amely duz­
zadt és érzékeny volt, a szája sarkától egészen a szem­
gödör pereméig. Erre a maflásra nem is emlékezett.
Amikor a zuhanást követően megállapodtak, bal keze
a motor alá szorult, és egy forró csőhöz préselődve
csúnyán megégett. Most állhatatos fájdalomtól lükte­
tett, és fekete, repedezett, csillogó volt rajta a bőr. Lou
nem bírt ránézni. Lent tartotta a combjánál, ahol se ő,
se Vic nem láthatta.

814
 A keze nem igazán számított. Nem gondolta, hogy
sok ideje volna hátra. A fájdalmas, feszülő érzés anya­
kában és a bal halántékában mostanra állandósult.
Mintha folyékony vas keringett volna az ereiben, olyan
sűrűnek érezte a vérét. Fejéhez szegezett pisztollyal
járt-kelt, és úgy gondolta, valamikor, mielőtt véget ér­
ne az éjszaka, az a pisztoly el is sül majd. De még előt­
te szerette volna viszontlátni Wayne-t.
Ahogy alábuktak a rézsűn, lerántotta Vicet a mo­
torról, és sikerült úgy fordulnia, hogy ő legyen felül,
így a· motor az ő hátáról pattant le. Ha a Triumph
Vicet találja el - aki ötven kiló volt, vasággyal -, való­
színűleg száraz ágként roppan el a gerince.
-Te elhiszed ezt a havat? - kérdezte Lou.
Vic hunyorított, oldalirányban megmozgatta az
állkapcsát, és némán meredt az éjszakába. Hópelyhek
hullottak az arcára. - A hó azt jelenti, hogy mindjárt
itt van Manx.
Lou rábólintott. Ó is így gondolta.
- Néhány denevér kijutott - szólalt meg Vic. - Ki­
jöttek velünk a hídból.
Lou hiába próbálta leküzdeni a borzongását. Azt
kívánta, hogy bárcsak Vic ne hozta volna szóba a de­
nevéreket. Villanásra látott egyet elsiklani maga mel­
lett - a parányi száj alig hallható visításra tátva -, és
amint meglátta, azt kívánta, bárcsak ne látta volna, azt
kívánta, bárcsak mégse láthatná. Az az aszott, rózsa­
színű arc szörnyűségesen hasonlított Vicére,
- Igen - szólalt meg. - Én is úgy néztem.
- Azok a dolgok ... belőlem valók. A fejemből.
Ahányszor a hidat használom, mindig megvan az esé-

815
 lye, hogy kiszökik néhány. - Oldalra gördítette a nya­
kán a fejét, és megint Lou-ra szegezte a tekintetét.
· - Ez az ára. Mindig van ár. Maggie dadogott, és minél
többet használta a berűdominóit, annál rosszabb lett
a dadogása. Valamikor Manxnak is volt lelke, de az
autója elhasználta. Érted, mit mondok?
A férfi bólintott. - Azt hiszem.
- Szólnod kell nekem, ha olyasmiket mondok,
amiknek semmi értelme. Tegyél helyre, ha hirtelen
zavarodottnak tűnnék. Hallasz engem, Lou Carmo­
dy? Nemsokára itt lesz Charlie Manx. Tudnom kell,
hogy számíthatok-e rád.
-Mindig.
Víc megnyalta az ajkát, nyelt egyet. - Jó. Ez jó. És
ami jó, az jó is marad, tudtad? Ezért nem lesz semmi
baja Wayne-nek.
Egy hópehely felakadt a szempilláján. Lou szívet
sajdítóan szépnek találta a látványt, és kételkedett
benne, hogy életében még egyszer ilyen gyönyörűség
tanúja lehet. Igazság szerint nem számított rá, hogy az
éjszaka után életben lesz majd.
- A motor. „ - Vic riadtan hunyorogva felült.
- A motornak rendben kell lennie.
Lou a zuhanás után felállította a földbe préselő­
dött Triumphot, és egy fenyő törzséhez támasztotta.
A fényszóró lógott a vezetékein. A jobb oldali tükör
letört. Most már egy tükre sem volt.
- Ó - mondta Vic. - Nem lesz vele gond.
- Hát, nem tudom. Még nem próbáltam beindíta-
ni. Azt se tudjuk, nem lazult-e ki rajta valami.Akarod,
hogy...

816
 - Nem. Nem lesz gond. Be fog indulni.
Gyenge szél hordta rézsútosan a porhavat. Az éj­
szaka halk csilingelő hangokkal telt meg.
Vic felemelte az állát, és felnézett az angyalokkal,
Mikulásokkal, hópelyhekkel, ezüst- és aranygömbök­
kel teli ágak közé.
- Csak tudnám, hogyhogy nem törnek össze
- mondta Lou.
- Úgy, hogy ezek horcruxok.
Lou megütközött, aggodalmas arccal nézett rá.
- Úgy, mint a Harry Potter-könyvekben?
Vic nevetése rémisztő, boldogtalan hang volt. - Nézz
végig rajtuk. Ezeken a fákon több az arany és több a
rubin, mint Salamon király Ofujában volt annak ide­
jén. És itt is ugyanaz a vég várható.
- Hafnáltak fappant Ó-Fíriában a fírek? Vadakat
beszélsz, Vic, gyere vissza a felhők közül.
Vic leengedte a fejét, megrázta, mintha aki bódult­
ságától akar szabadulni, aztán a nyakához nyomta a ke­
zét, grimaszolt fájdalmában.
Amikor felnézett a férfira a haja alól, Lou-t meg­
döbbentette a hirtelenség, ahogy visszaváltozott régi
önmagává. Az arcán megint ott volt a csúfondáros
Vic-rnosoly, a szemében az a pajkos tekintet, amitől
Lou mindig beindult.
- Te jó ember vagy, Lou Carmody. És lehet, hogy
egy flúgos picsa vagyok, de szeretlek. Sajnálom, hogy
egy csomó mindenen keresztül kellett menned miat­
tam, és rohadtul azt kívánom, bárcsak valami rende­
sebb nővel akadtál volna össze, mint én. Azt viszont

817
nem bánom, hogy együtt volt gyerekünk. A kinézete
az enyém, a szíve a tiéd. Tudom, melyik ér többet.
Lou a talajra támasztotta az öklét, odacsusszant
mellé a fenekén. Aztán átölelte, és a hajába temette az
arcát.
- Ki mondja, hogy van nálad jobb? - szólalt meg.
- Olyan dolgokat mondasz magadról, amiket senki
mástól nem tűrnék el. - Csókot nyomott a fejbőrére.
- Klassz kis srácot hoztunk össze. Ideje kiszabadí­
tani.
Vic elhúzódott tőle, és felpillantott az arcára. - Mi
van a detonátorokkal? És a robbanóanyaggal?
Lou a hátizsákért nyúlt - ott hevert a keze ügyében,
felnyitva.
- Már elkezdtem dolgozni rajtuk - mondta. - Pár
perccel ezelőtt. Csak hogy munkát adjak a kezemnek,
miközben vártam, hogy felébredj. - Gesztikulált a két
kezével, hogy szemléltesse, mennyire haszontalanok
üresen. Aztán leengedte a bal mancsát, remélve, hogy
Vic nem vette észre a csúnya égési sebet.
Vic elmosolyodott, megrángatta a másik csuklón
fityegő bilincset.
- Ezzel majd perverzkedhetünk később - mondta.
Csak éppen a hangja elmondhatatlan csüggedtségről
árulkodott, erotikus képzelgés helyett mindössze tá­
voli emlékeket idézett, vörösborról és lusta csókok­
ról.
A férfi elvörösödött;mindig is pirulós fajta volt. Vic
felnevetett, belecsípett az arcába.
·-Mutasd, mit végeztél.

818
 - Hát, nem sokat. Az időzítők közül pár tönkre­
ment - összetörtek a nagy menekülés közben. Négyet
sikerült felszerelnem. - Lou benyúlt a hátizsákba, és
kivett egy ANFO-val megtöltött sikamlós, fehér zsá­
kot. A fekete időzítő a zsák tetejénél fityegett, két ve­
zetékre csatlakoztatva - egy pirosra és egy zöldre -,
melyek mélyen lehatoltak a robbanóanyagot tartalma­
zó feszes műanyag zsákban. - Az időzítők igazából
kis ébresztőórák csak. Az egyik mutató az időt jelzi,
a másik, hogy mikorra van beállítva. Látod? És itt kell
megnyomni, hogy elinduljon.
Lou hónalját csípős verejték bizsergette pusztán at­
tól, hogy kezében tartotta a robbanóanyaggal megtöl­
tött sikamlós zsákot. Egy kurva fényfüzér-időzítő vá­
lasztotta el őket a robbanástól, amely után törmelék se
marad majd vissza.
- Valami nem világos - szólalt meg. - Mikor aka­
rod elhelyezni a tölteteket? És hol?
Talpra kecmergett, és a nyakát nyújtogatva nézett
erre-arra, mint egy forgalmas úttesten áthaladni ké­
szülő gyerek.
Fák között voltak, az erdő talajának teknőszerű mé­
lyedésében. A Vérapó Házához vezető behajtó köz­
vetlenül Lou mögött volt: a rézsű oldalában futó kavi­
csos út éppen csak annyira széles volt, hogy egyetlen
autó elférjen rajta.
Lou-nak bal felől a főút volt, ahol - majdnem pon­
tosan tizenhat évvel korábban - egy szíjas izmú, csi­
kólábú tinédzser lány koromtól fekete arccal kirob­
bant a bokrok közül, és ahol meglátta őt egy húszéves,

819
kövér fiú a Harley-Davidsonján. Lou keserű családi
vita elől robogott el éppen: az apjával különbözött
össze. Egy kevéske kis pénzt kért, le akart érettségizni,
hogy aztán beiratkozzon az állami főiskolára, és kiad­
ványszerkesztést tanuljon. Amikor az apja megkérdez­
te, hogy azt meg minek, Lou azt mondta, hogy idővel
saját képregénykiadót akar alapítani. Az apja erre be­
gorombult, és azt mondta, miért nem mindjárt papír­
pénzzel törli a fenekét, a végeredmény ugyanaz. Azt
mondta, ha Lou ki akar kupálódni, utánozhatja azt,
amit ő csinált annak idején: vonuljon be tengerész­
gyalogosnak. Közben esetleg pár kilót is leadhat, meg
végre emberi frizurája lesz.
a
Lou azért száguldott el motorján, mert nem akar­
ta, hogy az anyja sírni lássa.Azt tervezte, hogy elmo­
torozik Denverbe, bevonul, és eltűnik az apja életéből.
Lehúz pár évet a tengerentúlon, megváltozott ember­
ként tér majd vissza,olyasvalakiként,aki karcsú és ke­
mény és távolságtartó,olyasvalakiként,aki megengedi
az apjának, hogy átölelje, de ő maga nem viszonozza
az ölelést. "Uram"-nak szólítja majd az apját, merev,
feszesvigyázzbanül a székén,mosolytalanarccal.Hogy
tetszik a hajviseletem, uram?, kérdezi majd. Megfelel
a szigorú elvárásainak? Világgá akart menni, és átala­
kulva visszajönni, olyan emberként, akire rá sem is­
mernek a szülei. És történetesen nagyrészt így is lett,
jóllehet sosemjutott el Denverig.
Lou-nak jobbra a ház állt, ahol Vic kis híján halálra
égett annak idején. Nem mintha bármilyen elfogadott
meghatározás szerint háznak lett volna nevezhető.
Nem maradt belőle más,csak egy kormos betonalap és

B20
az összeégett gerendák kuszasága. A romhalmaz kö­
zepén hólyagosra égett, megfeketedett régimódi hű­
tőszekrény hevert az oldalán, odébb füstös, elveteme­
dett ágykeret, egy lépcsőfeljáró maradványa. Az egy­
kori garázsból szinte érintetlenül megmaradt egyetlen
fal. A falba épített ajtó nyitva állt, mintegy invitálás­
ként, kerülj beljebb, húzzál oda magadnak valami el­
szenesedett gerendát, foglalj helyet, időzz el kicsit mi­
nálunk. A törmelék üvegcseréppel meghintve.
- Merthogy ez nem Karácsonyország, igaz?
- Nem - mondta Vic. - Ez még csak az átjáró.
Manx valószínűleg mehetne másfelé is, de így a leg­
egyszerűbb.
Angyalok forogtak és imbolyogtak szájukhoz tett
trombitával a hópelyhek között.
- A te átjáród viszont... - szólalt meg Lou. - A híd,
eltűnt. Eltűnt, mire földet értünk a rézsű aljában.
- Amikor kell, vissza tudom hozni.
- Bárcsak azokat a rendőröket is magunkkal hoz-
hattuk volna. Átcsalhattuk volna őket. Kaptak volna
egy esélyt,hogy az igazi rosszfiúraszegezzék azt a sok
fegyvert.
- Azt hiszem, minél kevesebbsúly nehezedik a híd­
ra, annáljobb - mondta Vic.- Ez amolyan utolsó me­
nedék. Még téged se akartalak áthozni.
- Hát, most már itt vagyok. - Lou még mindig a
kezében tartotta a csillogó felületű ANFO-s zsákot.
Vigyázvavisszacsúsztatta a többi közé, és megemelte
a hátizsákot. - Mi a terv?
- A terv elsőrésze,hogy azt ideadod nekem- mond­
ta Vic, és megfogta a hátizsák hevederét. A férfi egy

821
másodpercig szótlanul meredt rá a hátizsák túloldalá­
ról, nem volt benne biztos, szabad-e lemondania róla,
aztán mégis elengedte. Megkapta, amit akart: ideát
van, és Vic semmi módon nem szabadulhat meg tőle.
Vica vállára kanyarította a hátizsák pántját.
- A terv második része pedig ... - Vic elhallgatott,
és a főút felé pillantott.
Egy autó siklott az éjszakában, fenyőtörzsek között
átvillódzó reflektorfénye képtelenül hosszú árnyéko­
kat vetett a kavicsos behajtóra. A lehajtó torkolatát
megközelítve lassított. Lou tompa, lüktető fájdalmat
érzett a bal füle mögött. A hó kövér pihetoll pelyhek­
ben hullott, és kezdett összehalmozódni a bekötő­
úton.
- Úristen ... - Lou alig ismert saját, feszült hangjá­
ra. - Itt van. És még nem készültünk fel.
- Bújjunk be ide.
Vic karon fogta és hátrálva magával húzta a férfit az
erdő tűleveles, száraz avarszőnyegén. Besurrantak egy
kis nyírfacsoport mögé. Lou csak most vette észre,
hogy füstöl a lélegzetük a holdfénytől ezüstös éjszaká­
ban.
A Rolls-Royce Wraith ráfordult a hosszú, kavicsos
behajtóra. A fekete ágvégek macskabölcsőjében fel­
akadt csontszínű hold tükörképe a szélvédőre lib­
bent.
Figyelték az autó méltóságteljes közeledését. Lou
érezte, hogy vaskos lába megremeg. Csak még egy kicsit
hadd legyek bátor, gondolta. Tiszta szívéből hitt Isten­
ben, azóta hitt benne, hogy gyerekkorában látta George
Burnst az Ó, istenem!-ben, videón. Most néma fohászt

822
intézett magában a keszeg, ráncos George Burnshöz:
Kérlek. Egyszer már voltam bátor, hadd legyek bátor most
megint. Hadd legyek bátor TMiyne-ért és Vicért. Úgyis
meghalok, hadd ne haljak meg hiába. Eszébejutott, hogy
már korábban is errevágyott,gyakran álmodozott róla:
egy végsőlehetőségről,hogy fittyet hányhasson a féle­
lemnek, és megtegye,amit meg kell tenni. Most végre
itt a nagy lehetőség.
A Rolis-Roycekavicsotropogtató kerekekkel elgu­
rult mellettük. Amikor egy vonalba ért velük, négy-öt
méterre sem voltak egymástól, és az autó lassítani lát­
szott, mintha a sofőr meglátta volna és szemügyre
akarná venni őket. De az autó nem állt meg, csak gu­
rult tovább ráérősen.
- A második rész?- lehelte Lou, nagyon is tudatá­
ban, milyen fájdalmasan kalapál a nyakában a pulzusa.
Jézusom, remélte, hogy nem teríti le a szélütés, míg
ennek az egésznek nincs vége.
- Tessék?- kérdezett visszaVic. Az autót figyelte.
- Mi a terv második része?
- Ó - mondta Vic, és megfogta a férfi csuklójáról
fityegő karperecet, és egy nyírfa karcsú törzsére zárta.
- A második rész az, hogy te itt maradsz.
 Az erdőben

Lou jóindulatú, kerek, borostás arcára annak a gye­

reknek a fájdalma ült ki, akinek áttolatott egy autó
a kedvenc játékán. A szemébe szökött könnyek ék­
kő-fényesen ragyogtak a sötétben. Vicnek fájt azt lát­
ni, ahogy a férfit a síráskerülgeti, látni a döbbenetét és
a csalódottságát, az összecsukódó bilincs hangja vi­
szont - az éles, tiszta, a fagyos levegőn visszaverődő
kattanás - egy végleges döntés hangja volt, a megho­
zott és megmásíthatatlan elhatározásé.
- Lou - suttogta, és a férfi arcára tette a kezét. - Ne
sírj, Lou. Nincsen semmi baj.
- Nem akarom, hogy egyedül menj. Ott akartam
lenni melletted. Megígértem, hogy ott leszek mellet­
ted.
- Ott voltál - mondta Vic. - És ezután is ott leszel.
Velem vagy, akárhová megyek: az inszképem része
vagy. - A csókba könny keveredett, de nem tudta,
hogy a sajátjavagy a férfié.Hátrahúzódott Lou-tól, és
azt mondta: - Így vagy úgy,de ma este Wayne szaba-
don elsétál innen, és ha én nem vagyok vele, csak te
maradsz neki.
Lou szaporán pislogva, szégyentelenül pityergett.
Eszébe sem jutott rángatni a nyírfa törzsét éppen
hogy körülérő bilincset. A szomorúság és döbbenet
arckifejezésével meredt Vicre. Kinyitotta a száját, de
láthatóan nem talált szavakat.
A Wraith a kiégett romokhoz gördült, az egyetlen
állva maradt fal mellé. Ott üresben járó motorral lefé­
kezett. Vic az autó felé nézett. A távolból hallotta
Bud Ives behízelgő énekhangját.
- Nem értem - mondta Lou.
Vic lenyúlt a bilincs karperece mellett, és a férfi
csuklóján fityegő papírkarikát kezdte babrálni - amit
a kórházban tettek fel Lou-ra, és amire már az apja
házában is felfigyelt.
-Mi ez,Lou?
- Ó, az?- kérdezett vissza a férfi, egy félig nevetés-,
féligzokogásszerű hang kíséretében. - Megint elájul­
tam. Semmi különös.
- Nem hiszek neked. Ma este már elveszítettem az
apámat, nem engedhetem meg magamnak, hogy té­
ged is elveszítselek. Ha azt hiszed, hogy az eddigiek
után még több veszélynek teszlek ki, akkor te még ná­
lam is őrültebb vagy. Wayne-nek szüksége van az ap­
jára.
- Es az anyjára is szüksége van. Mint ahogy ne­
kem is.
Vic elmosolyodott - azzal az ő 'kicsit hetyke, kicsit
veszélyes, régi Vic-mosolyával.

825
 - Ne nyalizz. Te vagy a legjobb, Lou Carmody.
Nemcsak jó ember vagy, de Isten látja lelkem, igazi
hős. És ezt nem azért mondom, mert annak idején fel­
ültettél magad mögé a motorodra, és elrobogtál velem
erről a helyről. Az a könnyű része volt a dolognak.
Azért mondom, mert minden áldott nap ott voltál
Wayne-nek. Mert uzsonnát készítettél neki iskolába,
és fogorvoshoz vitted a megbeszélt időben, és mesét
olvastál neki esténként. Szeretlek, miszter.
Megint az út felé pillantott. Manx közben kiszállt
az autóból. Ahogy átballagott a Rolis fényszórói előtt,
Vicnek négy nap óta először alkalma nyílt, hogy ala­
posan szemügyre vegye. A férfi régimódi frakk-kabá­
tot viselt, két sor rézgombbal. A haja fekete volt és
fényes, hátranyalva hatalmasan kidudorodó homloká­
ból. Úgy nézett ki, mint egy harmincéves férfi. Az
egyik kezében irdatlan ezüstkalapácsát tartotta. A má­
sik markában is volt valami kisméretű tárgy. Kilépett
a reflektorok fényéből, be a fák közé, rövid időre az
árnyékokba veszve.
- Indulnom kell. - Vic. Közelebb hajolt, és arcon
csókolta Lou-t.
A férfi érte nyúlt, de elsurrant mellette, és odament
a Triumphhoz, hogy szemügyre vegye. A könnycsepp
alakú üzemanyagtartályon ökölnyi horpadás éktelen­
kedett, és félig le volt szakadva az egyik kipufogócső.
Vic mégis érezte, hogy be fog indulni. Hogy mehet­
nékje van.
Manx kilépett a fák közül, és megállt a Wraith
faránál, a helyzetjelző lámpák között. Mintha egye­
nesen Vicre szegezte volna a tekintetét, de nem tűnt

H16
lehetségesnek, hogy láthatná is a sötétben és a hava­
zásban.
- Hahó! - rikkantott fel Manx. - Itt vagy velünk,
Victoria? Itt vagy a gonosz vasparipáddal?
- Engedje el a gyereket, Charlie! - kiáltotta Vic.
- Engedje el, ha életben akar maradni!
Még hatvanméteres távolságból is látta, hogy Manx
milyen sugárzó önelégültséggel néz feléje. - Azt hi­
szem, Victoria, hogy mostanra te is megtanulhattad,
engem nem olyan egyszerű megölni! De gyere csak,
Victoria! Kövess Karácsonyországba! Irány Karácsony­
ország, majd ott pontot teszünk az ügy végére! A fiad
örülni fog, hogy láthat!
A választ meg sem várva bekászálódott a Wraith
volánja mögé. Aztán a hátsó jelzőlámpák felragyogtak,
elhalványultak, és az autó újra mozgásba lendült.
- Úristen, Vic - szörnyülködött Lou. - Úristen. Ez
így nem jó. Manx felkészült az érkezésedre. Biztos van
más megoldás is. Ne csináld. Ne kövesd Manxot. Ma­
radj velem, és keresünk valami más megoldást.
- Ideje beröffenteni a járgányt, Lou. Várd meg itt
Wayne-t. Nemsokára felbukkan.
Vic átvetette a lábát a nyergen, és elfordította a
slusszkulcsot. A reflektor halványan felvillant, aztán
kialudt. A rövidnadrágban és edzőcipőben didergő
Vic az indítókarra tette a sarkát, aztán teljes súlyával
ránehezedett. A motor köhintett és dörmögött. Ami·
kor Vic megint az indítókarra ugrott, érdektelen, fá­
radt hangot adott: brapp.
- Gyerünk, kicsim - nógatta Vic. - Utolsó bevetés.
Hozzuk haza a fiunkat.

827
 Teljesen kiegyenesedett. A karja pihés szőrszálain
hópelyhek akadtak fel. Ahogy az indítókarra neheze­
dett, a Triumph feldohogott.
- Vic! - kiáltotta Lou, de ő már nem nézhetett rá.
Mert ha ránéz, és sírni látja, át akarná ölelni, és még
a végén elveszítené a fejét. Sebességbe tette a motort.
- Vic! - hallotta Lou hangját megint.
A váltót egyesben hagyva jókora gázfröccsel felro­
bogott a rövid, meredek partfalon. A hátsó kerék ide­
oda csúszkált a hótól síkos füvön, és le kellett tennie
a lábát, és besegíteni, hogy átbukjon a tetőre.
A Wraith már eltűnt szem elől. Megkerülte a le­
égett vadászház romjait, és nyoma veszett a túloldalon
a fák között. Vic felváltott kettesbe, aztán hármasba,
és gyorsított, hogy utolérje. A gumiabroncsok alól kö­
vek röpködtek. A motor csúszkált és imbolygott a ka­
vicsot finom lepelként borító havon.
Körbe a rom körül, aztán szálas füvön át, és tovább
a fenyőfák között egy földútszerűségen, amely éppen
hogy elég széles volt ahhoz, hogy a Wraith elférjen
rajta. Az út igazából két keskeny árok volt csak, közé­
pen dús páfránysávval.
Az út fölé hajló fenyőágak szűkös, keskeny, sötét fo­
lyosót hoztak létre. A Wraith lassított, hogy Vic utol­
érhesse, de amikor alig tizenöt méter választotta el
őket egymástól, méltóságteljesen továbbindult. Vic
pedig követte a helyzetjelzőit; a jeges levegő késként
hatolt át vékony pólóján, fagyos-fájdalmas lélegzettel
töltötte meg a tüdejét.
Kétoldalt kezdtek elfogyni a fák, az út sziklákkal
teleszórt tisztásba torkollott. Szemközt kőfal húzó-

818
dott, amelyen Vic téglával kirakott falú alagút bejára­
tára lett figyelmes - ez is ki volt centizve, a Wraith
éppen hogy befért rajta. Vic a hídjára gondolt. Ez az
ő hícija, gondolta aztán. A kőfalra fehér fémtáblát erő­
sítettek az alagút bejárata mellé. A PARK EGÉSZ ÉVBEN
MINDENNAP LÁTOGATHATÓ• KÉSZÜLJETEK FEL EGY
HANGOS HIP-HIP-HULL-A-HÓ-RÁ KIÁLTÁSRA,GYERE­
KEK!
A Wraith becsusszant az alagútba. Burl Ives kará­
csonyislágerevégigvisszhangzotta téglabélésűüregen
- az átjárón, amely, Vicnék efelől nem volt kétsége,
legfeljebb tíz perce, ha létezett.
Manxot követve Vic is behajtott. A jobb oldali ki­
pufogót húzta a macskakövön, röpködtek a szikrák.
A Triumph bömbölése visszaverődött a zárt térben.
A Wraith kiért az alagútból.Vic szorosan a nyomá­
ban előbömbölt a motorral a sötétségből, át a nyitva
hagyott selyemcukorpálcakapun,el a három méter ma­
gas Diótörő strázsák mellett, és végre be Karácsony­
országba.
1

1
 TRIUMPH - DIADAL
EGY SOHA VÉGET NEM ÉRŐ
KARÁCSONY ESTE
 Karácsonyország

A Wraithszel az élen végighajtottak a főutcán, a Rá­

gógumi sugárúton. Elsuhanó autójában Charlie Manx
megnyomkodta a dudát, háromszor és még három­
szor: da-da-da, da-da-da, a ,Jingle Bells"eltéveszthe­
tetlen nyitó taktusai.
Vic követte a motorján. Most már fékezhetetlenül
reszketett a hidegben, és minden erejével küzdenie
kellett, hogy a foga össze ne csattanjon a vacogástól.
Amikor a szél feltámadt, úgy hasított keresztül a pó­
lóján, mintha nem is volna rajta ruha egyáltalán, és
a finom szemű hódara az apró üvegszilánkok élessé­
gével mart a bőrébe.
A gumiabroncsok meg-megcsúsztak a hótól síkos
macskakövön.A Rágógumi sugárút elsőre sötétnek és
kihaltnak tűnt, egy elnéptelenedett tizenkilencedik
századi városka közepét átszelő út, kétoldalt vas lám­
paoszlopok, oromzatos tetejű, sötét ablakfülkés, kes­
keny épületek, beugró kapualjak.
Csak éppen amerre a Wraith elhaladt, a gázlámpák
kigyúlva életre keltek, kék lángok köpködtek szikrát

833
dérrel szegett buráikban. A boltok kirakatában olaj­
mécsek gyúltak önhatalmúlag, aprólékosan berende­
zett kis tárlatokat világítva meg. Vic elmennydörgött
egy Le Chocolatier nevű édességbolt mellett, mely­
nek kirakatában csokoládészánokat és csokoládé rén­
szarvasokat tettek közszemlére, és egy hatalmas cso­
koládélegyet és egy csokoládécsecsemőt, csokoládé
kecskefejjel. Vic elhaladt egy Punch &Judy nevű üz­
let mellett - itt fából készült bábok lógtak a kirakat­
ban. Egy kék Bo-Peep öltözéket viselő kislányfigura
faarcához szorította fakezét, álmélkodástól összehú­
zott ajka tökéletes kört formált. Egy [ack-Be-Nimbie
rövidnadrágos kisfiúfigura csuromvéres fejszét tartott
a kezében. Levágott fafejek és fakarok hevertek a lá­
bánál.
A városka piacterén túl a vásári látványosságokso­
rakoztak, élettelenül és sötétségbeburkolózva,amilyen
a főutca is volt Vicék megérkezésekor.Vic megpillan­
totta a Szánkó-Fel-Szánkó-Le Hullámvasutat: úgy
tornyosult az éjszakában, mint valami irdatlan tör­
ténelem előtti lény csontváza.Látta az Óriáskerék ha­
talmas fekete karikáját. És mindezek mögött emelke­
dett az égre a hegyorom - egy kis híján függőleges,
több ezer tonna fagyott hóval borított sziklafal.
Vic figyelmét viszont a városka fölé terülő éjszakai
égbolt ragadta meg és tartotta fogva.Az ég egyik felét
ezüstös felhők tömkelege töltötte ki, melyekhatalmas,
kövér hópelyheket hullattak. A fennmaradó rész sö­
tétséggel és csillagokkalteli öböl volt, melynek köze­
pén függődíszként ragyogott...
Egy hatalmas,ezüst félhold,egy emberarcúfélhold.

834
 A holdnak csúfondárosan görbülő szája és kampós
orra volt, és akkora szeme, mint Topeka. Éppen szu­
nyókált, az irdatlan szem rácsukódott az éjszakára.
Néha-néha horkantott, aztán megrebbentek a kék aj­
kak, és amikor kifiíjta a levegőt, olyan fülsértő süvöltés
hallatszott, mint amikor egy Boeing-747-es a levegő­
be emelkedik - még a felhők is beleremegtek. Profil­
ból a Karácsonyország fölötti hold nagyon hasonlított
Charlie Manxra.
Vic már sok éve őrült volt, de ennyi idő alatt sem
álmodott vagy vizionált ehhez foghatót. Ha lett volna
bármi az úttesten, simán elüti. Hosszú másodpercek­
be telt, mire sikerült elszakadnia a látványtól.
Akkor is csak azért engedte le a tekintetét, mert
látótere alsó peremén villanásnyi mozgásra lett figyel­
mes.
A gyerek egy sötét kis utcában ácsorgott egy órás­
mester ("Olde Tyme Clock Shoppe") és egy almabor­
készítő (,,Mr. Manx's Mulled-Cider Shed") üzlete kö­
zött. Ahogy a Wraith elhaladt, az órák ketyegve és
tiktakolva és csilingelve életre keltek. A következő pil­
lanatban gőzmeghajtású, csillogó rézszerkezet kezdett
rá a pöfékelésre az almaborkészítő kirakatában.
A gyerek kopott szőrmekabátot viselt; ruházata és
hosszú, ápolatlan haja nőies benyomást keltett, bár
Vic nem lehetett teljes mértékben biztos a nemében.
Csontos ujjai hosszú, sárga körömben végződtek. Ér­
zelmektől mentes arca sima volt és fehér, finom raj­
zolattal a bőr alatt - egy őrült, zománcozott maszkra
emlékeztetett. A gyerek- illetve az a valami - szó nél­
kül követte tekintetével Vicet. A szeme vörösen vil-
logott, ahogy a rókáké villog az elhaladó autók ref­
lektorfényében.
Ahogy Vic a nyakát tekergetve igyekezett hátrasan­
dítani, azt látta, hogy a szőrmekabátos mögött még
három gyerek bukkan elő a kis utcából. Az egyik mint­
ha valami sarlószerűséget tartott volna a kezében, ket­
ten mezítláb voltak. Mezítláb a hóban.
Máris bekerítettek, gondolta Vic. Ez nem lesz jó.
Amikor megint előrefordult, egy körforgalmat vett
észre közvetlenül maga előtt, a közepén a leghatalma­
sabb karácsonyfával,amit valaha látott. Legalább har­
minc méter magasnak kellett lennie; a tövénél a törzs­
ben elfért volna egy kisebb házikó.
A nagy,központi körforgalomból két másik út ága­
zott le, a kör fennmaradó részét friss hótól csillogó
felszínű, derékmagasságú kőfal szegélyezte, azon túl
pedig nem volt más, csak... a nagy semmi. Mintha itt
ért volna véget a világ, örök éjszakába hullva. Vic jól
szétnézett, miközben a körív mentén a Wraith mö­
gött haladt. A dermedt áramlatokban és impresszio­
nista örvényekben hömpölygő csillagokkal megtúz­
delt, olajos sötétség ezerszer elevenebb volt, mégis
minden ízében ugyanolyan hamis, mint azok az ég­
boltok, amiket a Keresőmotor-könyvek bármelyikében
rajzolt. A világ tényleg itt ért véget:Vic Charlie Manx
képzeletének hideg, kiismerhetetlen határát látta ma­
ga előtt.
A hatalmas karácsonyfahirtelen fénybeborult, ezer­
nyi elektromos gyertya világította meg a köréje gyűlt
gyerekeket.

836
 Néhányan az alsó ágakon üldögéltek, de a többség
- harmincan is akár-, a többség az ágak alatt állt, már
fél évszázaddal korábban is divatjamúlt hálóingekben
és prémekben és báli ruhákban, és Davy Crockett sap­
kákban és kezeslábasokban és rendőregyenruhákban.
Első pillantásra mintha mindannyian hajszálrepedé­
sekkel átszőtt, finom kidolgozású, fehér porcelánmasz­
kot viseltek volna: a szájak gödröcskés arcú mosoly­
ban rögzülve, az ajkak túlságosan húsosak és túlságo­
san vörösek. Tüzetesebb szemrevételezésre a maszkok
mégis arcoknak bizonyultak. A hajszálrepedések erek
voltak, a vérerek sejlettek keresztül az áttetsző bőrön.
A természetellenesen széles mosolyok parányi, hegyes
fogakkal teli szájakat tettek közszemlére. Manx gye­
rekei antik kínai babákra emlékeztették Vicet. Manx
gyerekei nem is gyerekek voltak egyáltalán, hanem
jéghideg babák, fogakkal.
Az egyik fiú ült a fenyő ágán, a kezében a fürészes
pengéjű vadásztőr olyan hosszú volt, mint az alkarja.
Az egyik lány horogban végződő láncot lóbált.
Egy harmadik gyerek - Vic meg nem mondta vol­
na, hogy fiú vagy lány - húsbárdot lengetett, és levá­
gott ujjakból füzött nyaklánc volt rajta.
Ilyen közelről Vic már azt is látta, mik lógnak dísz­
ként a hatalmas karácsonyfán. A látványtól füjtatva
kipréselődött a tüdejéből a levegő. Fejek: cserzett bő­
rű, megfeketedett, de a hideg miatt oszlásnak nem in­
dult fejek. A szemek helyén lyukak. Néma sikolyra
táruló szájak. Az egyik levágott fej - vékony arcú, sző­
ke kecskeszakállas férfi - zöld lencséjű szemüveget

837
viselt, strasszberakásos, szív alakú kerettel. Ezek vol­
tak az egyedüli felnőttarcok, amiket látni lehetett.
A Wraith keresztbe fordult Vic előtt, és megállt, el­
torlaszolva az utat. Vic egyesbe tette a Triumphot, fé­
kezett, és tíz méterre Manxtól megállt.
A fa alól gyerekek rajzottak elő, a legtöbbjük a
Wraith felé vette az irányt, de néhányan Vic mögé
settenkedtek, és eleven barikádot alkottak. Vagy leg­
alábbis ,,félholtat", ahogy esetünkben inkább helyt­
álló.
- Engedje el Wayne-t,Manx!- kiáltotta Vic.A hi­
deg és a rémület megtette hatását: minden akaratere­
jével küzdenie kellett, hogy ne remegjen a lába. A fa­
gyos éjszaki levegő marta az orrát, égett tőle a szeme.
Nem volt olyan hely, ahová nyugodt szívvel nézhetett
volna. Előtte a hatalmas fa, teleaggatvaaz összestöbbi
felnőttel, akik rajta kívül elég szerencsétlenek voltak,
hogy elvetődjenek Karácsonyországba.Körülötte pe­
dig Manx élettelen babái, az élettelen szemükkel és
élettelen mosolyukkal.
Kinyílt a Wraith ajtaja,és kiszállt Charlie Manx.
Ahogy felegyenesedett, egy kalapot tett a fejére,
megigazította a karimáját - Vic ráismert Maggie pu­
hakalapjára. Manx most fiatalabb volt, mint Vic, és
magasan tűzött pofacsontjávalés markáns állávalszin­
te jóképű. A bal füléből még mindig hiányzott, de a
hegszövet rózsaszínű volt, és fényes, és sima. Kiálló
felső fogai alsó ajkába nyomódtak: hozta szokásos
bárgyú formáját. Egyik kezével az ezüstkalapácsotló­
bálta ráérősen - mintha irdatlan órainga ketyegte vol-

838
na a másodperceket egy olyan helyen, ahol nem szá­
mít az idő.
A hold horkantott. A sziklaterasz megrengett.
Manx Vicre mosolygott, és üdvözlésül megemelin­
tette Maggie kalapját, de aztán máris a gyerekek felé
fordult, akik feléje iparkodtak képtelen fájuk ágai alól.
A frakk-kabát hosszú szárnyai megperdültek.
- Hahó, apróságok! - rikkantotta Manx. - Annyira,
de annyira hiányoztatok! Csináljunk egy kis fényt,
hogy jobban lássalak benneteket!
Felnyúlt a szabad kezével, és meghúzott egy képze­
letbeli zsinórt a levegőben.
A Szánkó-Fel-Szánkó-Le Hullámvasút masnikba
tekeredett kék fényű szalagja kigyúlt. Az Óriáskerék
felragyogott. Valahol a közelben körhinta kezdett fo­
rogni, láthatatlan hangszórókból rázendített a zene.
Eartha Kitt énekelt édes-romlott, undok-behízelgő
hangján, arról győzködve a Télapót, hogy milyen jó
kislány volt egész évben, bár a hanghordozása másról
árulkodott.
A karneváli fényözönben Vic piszok- és vérfoltokat
látott a gyerekek ruháján. Az egyik kislánynak, aki ki­
tárt karral sietett Charlie Manx felé, véres tenyér­
lenyomatok virítottak szakadt fehér hálóinge elején.
A kislány odaért Charlie Manxhoz, és a lába köré fon­
ta a karját. Manx a gyerek tarkójára görbítette a tenye­
rét, és magához szorította.
- Ó, kicsi Lorrie-m - mondta a gyereknek. Aztán
egy másik, valamivel magasabb lány futott oda, és
ölelte át a másik oldalról. - Az én aranyos Millie-m

839
- olvadozott Manx. A magasabb lány, akinek hosszú,
egyenes szálú haja hátul a térdhajlatáig leért, piros-kék
Diótörő-egyenruhát viselt, keskeny mellén két fegy­
veröv keresztezte egymást. A lány aranyszínű övébe
csúsztatott kés meztelen pengéje olyan sima és csillo­
gó volt, miht egy hegyi tó tükre.
Charlie Manx felegyenesedett, de a lányokat to­
vábbra is magához ölelte. Amikor megfordult, hogy
Vicre nézzen, a feszes, fiatal arcát felragyogtató érze­
lem akár büszkeség is lehetett.
- Mindent, amit tettem, Victoria, a gyermekei­
mért tettem - mondta. - Ez a hely túl van minden szo­
morúságon, túl minden bűntudaton. Itt mindennap
karácsony van, örökkön-örökké. Kakaó és ajándékok,
mindennap. Nézd csak meg, mi mindent adtam a
két lányomnak - akik hús a húsomból, és vér a vé­
remből! - és a többi boldog és tökéletes gyereknek!
Adhatsz-e ennél többet a fiadnak, de tényleg? Ad­
tál-e valaha is?
- Csinos - mondta egy fiú Vic mögött, egy vékony­
ka hangú, vékonyka kisfiú. - Olyan csinos, mint az
anyukám.
- Kíváncsi volnék, hogy nézne ki orr nélkül - szó­
lalt meg egy másik fiú, és elfúló hangon felnevetett.
- Mit adhatsz te Wayne-nek a boldogtalanságon
túl, Victoria? - kérdezte Charlie Manx. - Adhatsz-e
neki saját csillagokat, saját holdat, olyan hullámvas­
utat, amely mindennap új hurkokban és karikákban
építi fel önmagát, olyan csokoládékereskedést,amely
soha nem fogy ki a finomságokból? Adhatsz-e neki
barátokat ésjátékokat és szórakozást,megszabadítha-

810
tod-e a betegségektől, és megszabadíthatod-e a halál­
tól?
- Nem azért jöttem, hogy alkudozzak, Charlie!
- Alig tudott a férfira összpontosítani, ide-oda járt
a tekintete, és minduntalan hátra akart pillantani a
válla fölött. Érzékelte, hogy a gyerekek körben egyre
közelebb óvakodnak a láncaikkal és húsvágó bárd­
jaikkal és késeikkel és levágott ujjakból fiízőtt nyak­
láncaikkal. - Azért jöttem, hogy végezzek magával.
Ha nem adja vissza a fiamat, hazavágom ezt az egé­
szet itt. Magát, a gyerekeit és ezt az egész elmehábo­
rodott fantáziavilágot. Utolsó esély.
- A legszebb lány a világon - mondta a vékonyka
hangú vékonyka kisfiú. - Szép a szeme. Olyan a sze­
me, mint az anyukámé.
- Oké - hagyta rá a másik fiú. -Tiéd lehet a szeme,
viszont stipi-stopi az orra.
Távolabbról, a hatalmas karácsonyfa alatti sötétség­
ből hisztérikus, kornyikáló hang hallatszott:

Karácsonyországban rakunk majd hóleányt,

Hülyének nézhetik az arra járók,
Elszórakozunk vele, azután
Szettrancstrozzdk úgyis majd a srácok.

A kisfiú kuncogott.
A többi gyerek némán várakozott. Vic még sosem
hallott ennél borzalmasabb csendet.
Manx a tépelődés megjátszott gesztusával az ajká­
hoz érintette a kisujját.Aztán leengedte a kezét.

841
 - Nem gondolod - szólalt meg végül -, hogy meg
kéne kérdeznünk Wayne-től, ő mit akar? - Lehajolt,
súgott valamit a magasabbik lánynak.
A Diótörő-egyenruhás lány - Millie, jutott eszébe
Vicnek - mezítláb odasétált a latyakos kockaköveken
a Wraith hátuljához.
Vic neszezést hallott bal felől, és amikor odakapta
a fejét, egy gyereket látott, pár lépésre a háta mögött.
Egy kövér kislányt, összetapadt szőrű fehér bundá­
ban, ami nem volt begombolva, úgyhogy látni lehe­
tett, hogy egy piszkos Wonder Woman harisnyanad­
rágon kívül nem visel alatta semmit. Amikor Vic rá­
nézett, a kislány mozdulatlanná dermedt, mintha a
Szoborjáték eszelősöknek kitalált változatát játszaná.
A kezében húsvágó bárdot tartott. Nyitva hagyott
száján keresztül Vic fogakkal teli üreget látott. Úgy
nézte, a fogak három jól elkülönülő sorban meredez­
nek, és a sorok egészen a gyerek garatjáig hátranyúl­
nak.
Vic visszafordult az autó felé, éppen amikor Millie
a Wraith ajtajáért nyúlt, és kinyitotta.
Egy pillanatig nem történt semmi. A kitárt ajtó
fényúző sötétséget ásított a világra.
Aztán Vic látta, hogy Wayne megkapaszkodik csu­
pasz kezével az ajtó szélében, és látta, hogy kidugja a
lábát a kocsiból. Aztán lecsusszant az ülésről, és már
kint is állt a macskakövön.
Csodálkozva eltátott szájjal nézett fel a fényekre, az
éjszakára. Tiszta volt és gyönyörű, sötét haja hátrafé­
sülve borzongatóan fehér homlokából, vörös szája ál­
mélkodó vigyorra tárva ...
 És Vic meglátta a fogait: a szabályos sorokba ren­
dezett, éles csontpengék ugyanolyanok voltak, mint
az összes többi gyerek fogai.
- Wayne ... - Elfiiló zokogás volt csak a hangja.
Wayne feléje fordult, és lelkendezve ránézett.
- Anya! Hé! Hé, anya, hát nem hihetetlen? Tényleg
igaz!Tényleg valóságos!
Wayne elnézett a kőfal fölött, az éjszakába,a hatal­
mas, alacsonyanfüggő holdra a szendergő ezüst arcá­
val.Amikor meglátta a holdat, felnevetett. Vic nem is
emlékezett rá, mikor hallotta utoljára ilyen felszaba­
dultan, ilyen fesztelenül nevetni.
- Anya! Arca van a holdnak!
- Gyere ide, Wayne. Most rögtön. Gyere ide hoz-
zám. Mennünk kell.
- De miért? - nézett rá Wayne sötét szemöldökei
között az értetlenség gödröcskéjével.- Csak most ér­
tünk ide.
Millie hátulról Wayne dereka köré fonta a karját, és
hozzásimult,mint egyik szerelmesa másikhoz.Wayne
összerezzent,meglepvehátrapillantott,de amikorMillie
a fülébe súgott, nem hadakozott tovább.A lány ször­
nyűségesen szép volt magasan tűzött arccsontjávalés
telt ajkávalés besüppedt halántékával.Wayne elkereke­
dett szemmel, feszülten figyelt,aztán még szélesebbre
nyílt a szája,még több meredező fogat tárva Vic elé.
- Ó! Ó, csak ugratsz! - Meghökkenve nézett Vicre.
- Millie azt mondja, hogy nem mehetünk! Nem me-
hetünk sehová, mert ki kell bontanom a karácsonyi
ajándékomat!

8l3
 A lány megint odahajolt hozzá, és lázasan pusmo­
gott a fülébe.
- Ne engedd a közeledbe, Wayne - szólalt meg Vic.
A kövér lány a fehér bundában közelebb csoszogott
néhány lépéssel, már majdnem olyan közel volt, hogy
Vic lábába vághatta volna a bárdot. Vic újabb lépteket
hallott a háta mögül: a gyerekek közelebb húzódtak.
Wayne meghökkenten a lányra sandított, össze­
vont szemöldökkel töprengett, aztán így szólt: - Per­
sze hogy segíthetsz kicsomagolni az ajándékomat!
Mindenki segíthet! Hol van? Gyerünk, kerítsük elő,
és máris nekieshetünk!
A lány előhúzta a kését, és Vicre mutatott vele.
 A Hatalmas Fa alatt

- Mit mondtál az előbb,Victoria?- kérdezte Manx.

- Utolsó esély? Szerintem ez inkább a te utolsó esé-
lyed. A helyedben én megfordulnék azzal a motorral,
amíg lehet.
- Wayne! - Vic Manxról tudomást se véve a fiú­
ra függesztette a tekintetét. - Hé, ugye, még min­
dig visszafelé gondolkodsz, ahogy a nagyi javasolta?
Mondd, hogy még mindig visszafelégondolkodsz.
Wayne úgy bámult vissza rá, mintha valami idegen
nyelven tette volna fel a kérdést. A szája is elnyílt a
nagy mélázásban.Aztán alig forgó nyelvvelazt mond­
ta: - .nehéz milyen ,sincs fogalmad de ,anya .Próbá­
lok
Manx mosolyogott, de a felső ajka gyanakvón visz­
szahúzódott a girbegurba fogairól,és Vicnek úgy rém­
lett, mintha ingerültséget látott volna átvillanni az
ösztövér arcon. - Mi ez a kelekótyaság,Wayne?Játé­
kokat játszol velem? Mert odáig vagyok a játékokért
- feltéve,hogy engem sem hagynak ki a mókából. Mi
volt ez, amit az előbb mondtál?

845
 - Semmi! - vágta rá Wayne, olyan hangon, mint
aki tényleg úgy is gondolja: mint aki ugyanolyan ér­
tetlenül áll a dolog előtt, mint Manx. - Miért? Maga
hogy hallotta, mit mondtam?
- Wayne azt mondta, hogy ő az enyém, Manx -
szólalt meg Vic. - Azt mondta, hogy nem kaparint­
hatja meg.
- De már megkaparintottam, Victoria. Itt van ná­
lam, és nem engedem elmenni.
Vic az ölébe csúsztatta a válláról a hátizsákot, kicip­
zárazta, aztán belenyúlt, és kivette belőle az ANFO-val
teli feszes műanyag zsákok egyikét.
- Esküszöm, ha nem engedi el a fiamat, lerobban­
tom az egész kócerájt erről a kurva sziklapárkányról,
és akkor örökre vége a karácsonyi mulatságának.
Manx hátratolta hüvelykujjávala fején a kalapját.
-Te jó ég, úgy káromkodsz, mint egy stráfkocsis!So­
ha nem sikerült megszoknom fiatal nőktől az ilyen
trágárkodást. Világéletemben úgy gondoltam, az a nő,
aki így beszél, önmagáról állít ki szegénységi bizo­
nyítványt.
A szőrmekabátos kövérlány újabb csosszanókis lé­
pést tett előre. Malacot idéző, mélyen bőrredők közé
ágyazott szeme vörösen villogott. Vicnek a veszettség
jutott róla az eszébe. Gázfröccsöt adott a motornak,
előreszökkent egy-két métert, hogy némi távolságot
iktasson maga és az őt lassan becserkésző gyerekek
közé. Aztán átfordította a kezében tartott műanyag
zsákot, megtalálta az időzítőt, beállította nagyjából öt
percre, és elindította a visszaszámlálást.Arra számí­
tott, hogy már a gomb megnyomásának pillanatában

81B
a fehér fény egy végső, mindent elpusztító villanása
semmisíti meg a világot, és a teste szorosan összerán­
duló zsigerekkel várta, hogy az utolsó, szétmorzsoló
fájdalom rátörjön. Semmi ilyesmi nem történt. Sem­
mi nem történt egyáltalán. Vic még arra sem esküdött
volna meg, hogy az óra jár egyáltalán. Ketyegni nem
ketyegett.
A feje fölé tartotta a műanyag zsákot.
- Manx, ez egy bomba, amiben nagyjából három
perc múlva működésbe lép az időzítő. De egy-két per­
cet erre is, arra is simán tévedhetek. A hátizsákban még
egy csomó ilyet hoztam magammal. Küldje ide hoz­
zám Wayne-t. Küldje ide most azonnal. Amint a gye­
rek fent ül a motoron, kikapcsolom a szerkezetet.
- Nahát, tényleg, mi van a kezedben?- szólalt meg
Manx. - Hasonlít a párnácskákra, amiket a repülőgé­
pen adnak az utasoknak. Egyszer utaztam repülővel,
St. Louisból Baton Rouge-ba. Soha többé nem adom
ilyesmire a fejem. Szerencsém volt, hogy élve megúsz­
tam. Egész úton úgy bukdácsolt a gép, mintha cérna­
szálon függnénk, és Isten jojót játszana velünk.
- Ez egy zsák trágya - mondta Vic. - Mint maga.
- Egy zsák ... Mit mondtál?
- A zsákban dízelolajjal átitatott műtrágya van, úgy
hívják, hogy ANFO, és alig marad el hatóerőben egy
láda.TNT-től. Timothy Mc Veigh egy tizenkét emele­
tes szövetségiépületet rombolt le ilyennel. f:s ugyan­
ezt tehetem én a maga egész kis világávalés minden­
nel, ami benne van.
Vic még tízméteres távolságbólis látta, milyen szá­
mító lett a helyzetet mérlegelő férfi tekintete. Aztán
Manx mosolya szélesebbre húzódott. - Kötve hiszem,
hogy 'ilyet tennél. Hogy saját magadat és a fiadat is
kész volnál felrobbantani. Ahhoz kötöznivaló bolond­
nak kellene lenned.
- Ó, ember - mondta Vic. - Csak most jött rá?
Manx vigyora fokozatosan megfakult. A szem­
héja félig leereszkedett, a tekintete tompa lett és csa­
lódott.
Aztán kinyitotta a száját, és felvisított, és amikor
így tett, a hold kinyitotta egyetlen szemét, és vele visí­
tott.
A hold szeme dülledt volt és véreres, egy gennyes
kelés, írisszel a közepén. A szája cakkos szélű hasadás
volt az éjszakán. A hangja Manx hangja volt, fülsértő­
en felerősítve:

KAPJÁTOK EL! ÖL]ÉTEKMEG!VÉGET AKAR

VETNIA KARÁCSONYNAK! ÖLJÉTEKMEG
AZONNAL!

A sziklaterasz megremegett. A hatalmas karácsonyfa

ágai a sötétséget csépelték.Vic keze lecsúszott a fékről,
és a Triumph megint előreszökkent.Az ANFO-s há­
tizsák kicsusszantaz öléből,és leesett a macskakőre.
Az épületek rázkódtak és remegtek a hold íivőlté­
sének hangorkánja alatt. Vic még sosem élt át föld­
rengést korábban, most csak levegőért kapkodott, ré­
mülete némán lapult a tudatos gondolat szintje alatt,
a verbalitás szintje alatt. Aztán a hold megint felvisí­
tott - csak visított, szavak nélkül -, és a tagolatlan,

848
dühödt üvöltéstől a lehulló hópelyhek őrült kavargás­
ba kezdtek.
A kövér lány előrelépett, és Vichez hajította a bár­
dot, mint egy apacs harcos valami westernben. A ne­
héz, tompa penge a rossz bal térdén találta el Vicet.
Felülmúlhatatlan volt a fájdalom.
Vic keze megint lecsúszott a fékről, és a Triumph
megint előreszökkent. De a hátizsák nem maradt ott
a földön: a Triumph húzta maga után. A vállpánt fel­
akadt a hátsó lábtartón, amit még Lou hajtott le, ami­
kor elhelyezkedett mögötte az ülésen. Lou Carmody
megint kihúzta a pácból, mint mindig. Az ANFO to­
vábbra is Vicnél volt, ha nem is érhette el.
Az ANFO. A Manxnak felmutatott csomagviszont
nagyon is a keze ügyében volt, még mindig a mell­
kasához szorította a baljával,miközben a zsák belsejé­
ben vélhetően rendületlenül ketyegett az időzítő.Nem
mintha ténylegesenketyegésvagybármilyen más hang
jelezte volna a szerkezet működését.
Szabadulj meg tőle, gondolta Vic. Tedd le valahol,
hadd lássa Manx, mekkora pusztításra vagy képes.
A gyerekek feléje iramodtak. Elősereglettek a fa
alól, kitódultak a macskakőre.Vic halk topogást hal­
lott a háta mögül. Amikor Wayne-t keresvekörbepil­
lantott, látta, hogy a magas lány még mindig fogva
tartja. A Wraithnél álltak, a lány Wayne mögött, a
karja gyengéden a fiú mellkasárafonva.A másik kezé­
ben félhold alakú kését tartotta, amit, Vicnek efelől
kétsége sem lehetett, használni is akart, ha Wayne el­
lenkezne.

849
 A következő pillanatban az egyik gyerek Vic felé
ugrott, hogy rávesse magát. Vic gázt adott, a Triumph
előreszökkent, és a hoppon maradt gyerek arccal előre
az úttestre zuhant. A hátsó lábtartón felakadt ANFO-s
hátizsák nagyokat döccent a havas macskakövön.
Vic egyenesen a Rolis- Royce felé robogott a mo­
torral, mintha bele akarna hajtani. Manx megragadta
a kislányt - Lorrie-t? -, és az apák tipikus oltalmazó
gesztusával hátrahúzódott vele a kitárt ajtóhoz. Ebből
az egyetlen mozdulatból Vic mindent megértett.
Akármivé lettek is a gyerekek, akármit csinált is velük
Manx, azért csinálta, hogy biztonságban lehessenek,
hogy a világ ne tiporhassa el őket. Manx teljes szívvel
hitt a saját tisztességében. Akárcsak az összes valódi
szörnyeteg, gondolta Vic.
Lenyomta a féket, és a bal térdébe hasító ádáz fáj­
dalomtól a fogát összeharapva, nagyot rántott a kor­
mányon, majdnem száznyolcvan fokos kanyart csinál­
va a motorral. Csatárláncba fejlődött gyerekeket látott
maga előtt - egy tucatnyian futottak feléje a macs­
kaköves úton. Aztán megint gázt adott, és a Triumph
süvöltve a gyerekeknek rontott, akik úgy szétszóród­
tak, mint száraz falevelek a szélviharban.
Egyikük viszont, egy rózsaszínű hálóinges, nyurga
lány, lekuporodott, és nem volt hajlandó félrehúzódni
az útból. Vic a legszívesebben áthajtott volna rajta, el­
gázolja a kis csipást, az utolsó pillanatban mégis el­
rántotta a kormányt, hogy kikerülje. Nem vitte rá a
lélek, hogy elüssön egy gyereket.
A motor veszélyesen megbillent a csúszós macska­
kövön, és veszített a sebességéből, és a rózsaszínű ru-

85D
hás lány hirtelen ott termett a motor mellett. A kar­
mai - tényleg azok voltak, egy öreg boszorka csontos
ujjai, hosszú, töredezett szélű körmökkel - megra­
gadták Vic lábát, és a lány felhúzódzkodott mögé az
ülésre.
Vic ismét gyorsított, a motorkerékpár megugrott,
és egyre gyorsulva folytatta útját a körforgalomban.
A lány a háta mögött a motor ülésén furcsa hango­
kat hallatott, fojtott, acsargó hangokat, mint egy ku­
tya. Egyik keze Vic dereka köré fonódott, és Vic kis
híján felkiáltott, annyira hideg volt, szinte sütött a hi­
degtől.
A másik kezében a lány vasláncot markolt - most
meglendítette, és Vic bal térdére csapott vele, mint aki
pontosan tudja, mivel okozhatja neki a legnagyobb
fájdalmat. Vic úgy érezte, mintha petárda robbant
volna a térdkalácsa mögött, és levegőért kapva hátra­
sújtott a könyökével. A könyök telibe találta a repede­
zett zománcbőrű fehér arcot.
A lány fojtott, megbicsakló hangon felkiáltott, és
amikor Vic hátrapillantott, a szíve émelyítően nagyot
dobbant a mellkasában, és már el is veszítette az ural­
mat a motor felett.
Potyautasa csinos kislányarca helyett egy óriás ga­
landféreg rémálomba illő szájnyílása meredt vissza rá
- csipkés szélű rózsaszín lyuk, fogakkal övezve, kör­
ben le a nyelőcső mentén. A lány nyelve fekete volt,
a lélegzete rothadó hús bűzét árasztotta. Olyan szé­
lesre nyitotta a száját, hogy az ember ledughatta volna
a karját a torkán - szélesre tárta a száját, aztán Vic
vállába mélyesztette a fogait.

851
 Vic pólójának ujja és alatta a bőr szemvillanás alatt
véres péppé marcangolódott, mintha láncfűrész kapta
volna el. '
A motor a jobb oldalára zuhant, aranyszikrákat
szórva becsapódáskor, és fülsértő csikorgással csúszott
a macskakövön. Vicnek fogalma sem volt, hogy leug­
rott vagy csak lerepült a Triumphról, mindössze azt
tudta, hogy különváltak egymástól, és nagyokat bucs­
kázik és pörög a kövezeten.

ELZUHANT, ELZUHANT, SZÚRJÁTOK-VÁGJÁ­

TOK, ÖLJÉTEK MEG!

süvöltötte a hold, és Vic alatt úgy rengett a föld, mint­

ha egész menetoszlopnyi kamion dübörgött volna el
mellette.
A hátán hevert,a karjaoldalt kinyújtva,a fejea macs­
kakövön.Meredten nézte a magasban a felhők ezüstös
evezőshajóit(mozdulj).
Próbálta megállapítani, mennyire súlyosaka sérülé­
sei.A bal lábát már egyáltalán nem érezte (mozdulj).
Jobb csípője sajgott, és mintha le is horzsolta volna.
Amikor felemelte a fejét, a világ émelyítő hirtelenség­
gel lódult meg körülötte (mozdulj mozdulj).
Hunyorított, és felhők helyett az égbolt egy pilla­
natra vadul reszkető fekete és fehér pontok zsizsegé­
sével telt meg (MOZDULJ).
Felkönyökölt,és balra nézett. A Triumph a körfor­
galom feléig hozta el, a vidámpark felé leágazó két út
egyikéig.Amikor a szemét meresztve a körforgalom
túloldala felé nézett, azt látta, hogy egy egész gyerek-

852
sereg - akár ötvenen is lehettek - özönlik felé neszte­
len loholással a sötétségen át. Mögöttük ott volt a tíz­
emeletes ház magasságú fa, azon túl pedig, valahol, ott
volt a Wraith és Wayne.
A hold eszelősen meredt le rá az égből, szörnyű,
vérben forgó szeme kidülledt.

OLLÓT-A-KÓDORGÓNAK!
OLLÓT-A-KURT'lÍNAK!

bömbölte. De aztán egy villanással eltűnt szem elől.

Mint a csatornaváltásközben rajtakapott tévékészülé­
ken a kép. Az égboltot megint zsizsegés töltötte ki.
Vic még a fehérzaj sistergését is hallotta.
MOZDULJ, gondolta, és hirtelen talpon találta ma­
gát, a motort rángatta a kormánynál fogva.A teljes sú­
lyávalnekifeszült,hangosan felsikoltva,amikor a meg­
semmisítő fájdalom újabb elektrosokkja nyilallt a bal
térdébe és a csípőjébe.
A rózsaszínű hálóinges, parazitaszájú kislány a sar­
ki üzlet - Charlie Karneváli J elmezkölcsönzőjének
a kapualjába repült a bukáskor. Most az ajtónál ült,
a fejét rázogatva, mint aki próbál magához térni. Vic
észrevette, hogy az ANFO-valteli fehér műanyag zsák
éppen a lány két bokája között kötött ki.
ANFO, gondolta Vic - a szó mostanra egy mantra
jelentőségével visszhangzott az agyában-, és lehajolt
és megmarkolta a Triumph lábtartójára gabalyodott
hátizsákot. Kiszabadította, belebújt a vállpántba, az­
tán átvetette a lábát a motoron.

853
 A feléje rohanó gyerekeknek sikoltozniuk kellett
volna, vagy csatakiáltásokat hallatni vagy ilyesmi, ehe­
lyett némán áramlottak feléje, elősereglettek a körfor­
galom behavazott közepéből, és kitódultak a macs­
kakőre. Víc az indítókarra taposott.
A Triumph köhintett, és nem történt semmi.
Vic megint az indítókarra ugrott. Az egyik kipufo­
gócsőből, abból, amelyik leszakadva fityegett a macs­
kakő fölött, vizes füst pöffent elő, de a motortól csak
egy fáradt nyikkanás telt, aztán lefulladt.
Egy kő tarkón találta Vicet, és fekete villanás lob­
bant az agyában, a szeme mögött. Amikor kitisztult a
látása, az égbolt egy pillanatra megint zsizsegéssel telt
meg, aztán összefolyt minden, végül megint felhőkké
és sötétséggé állt össze. Vic indítózott.
A fogaskerekek megperdültek, de nem voltak hajlan­
dók összekapcsolódni, és a motor megint lefulladt.
Odaért az első gyerek. A fiúnál nem volt semmi­
lyen fegyver - lehet, hogy ő dobta tarkón a kővel -,
viszont amikor kígyómódra kiakasztotta az állkapcsát,
előtárult barlangszerű, egymás hegyén-hátán sorako­
zó fogacskákkal teli, szemérmetlenül rózsaszín száj­
ürege. Aztán a fiú Víc pucér lábára tapadt a szájával, és
kampós fogak ütötték át a bőrt, akadtak meg az izom­
ban.
Vic felkiáltott a fájdalomtól, és ahogy kirúgott alá­
bával, hogy lerázza róla a fiút, a sarka az indítókarnak
csapódott, és a motor feldohogott. Gázt adott, a Tri­
umph előreszökkent. A fiú lesodródott a lábáról, és
a macskaköves úthoz csapódva elmaradt a motor mö­
gött.

851
 Miközben nekivágott a Szánkó-Fel-Szánkó- Le
Hullámvasút és a Rénszarvas-körhinta felé vezető
mellékútnak, Vic hátrapillantott a bal válla felett.
Húsz, harminc, de lehet, hogy negyven gyerek is
nyargalt mögötte az úton, sokan mezítláb, a sarkuk
csattogott a kockakövön.
A kislány, aki a felboruló Triumph nyergéből a
Charlie Karneváli jelmezkölcsönzöjének kapualjába
repült, kezdett felkecmeregni. Előrehajolt, a lábánál
heverő fehér műanyag zsákért nyúlt.
Fehér villanás lobbant.
Vic egy pillanatig azt hitte, hogy a detonáció által
útjára indított forró léglökéshullám felkapja a motort
az úttestről, és a levegőbe hajítja.
Az utcában az összes ablak berobbant. A fehér vil­
lanásból hatalmas tűzgolyó lett. Charlie KarneváliJel­
mezkölcsönzője megroskadt, aztán lángoló téglalavi­
nává és csillámló üvegpor förgeteggé omlott szét. Ha­
talmas lángnyelv nyalintott át az utcán, felkapott egy
tucat gyereket, és szalmaszálakként repítette őket az·
éjszakába. Macskakövek robbantak ki az úttestből,
röpködtek a levegőben.
A hold szörnyűlködő kiáltásra nyitotta a száját,
egyetlen szeme dühödten kimeredt ... és ekkor a lö­
késhullám a hamis égboltot is elérte, és az egész min­
denség megingott, mintha torzító tükör által vissza­
vert látszat volna csak. A hold és a csillagok és a felhők
fehér elektromos katyvasszá olvadtak össze. A deto­
náció végigrobajlott az utcán. Az épületek megremeg­
tek. Vic tüdeje perzselt levegővel, dízelolaj füstjével és
téglaporral telt meg. Aztán a robbanás hullámokat ve-

855
tő visszhangjai elenyésztek, és az égbolt hunyorogva
helyreállt.
A hold csak üvöltött és üvöltött, majdnem olyan
erős és vad hangokat adva ki, mint maga a robbanás
volt.
Vic elrobogott egy tüktökkel szegélyezett folyosó
és egy panoptikum mellett, és tovább, a ragyogóan ki­
világított körhintához, ahol lovak helyett fa rénszar­
vasok ágaskodtak. Ott befékezett, és farolva .megállt.
A haja megperzselődött a robbanás hőjétől, a szíve
veszettül dörömbölt a mellkasában.
Amikor hátrapillantott a törmelékkel borított terü­
letre, ami azelőtt a piactér volt, kis időbe telt, mire fel­
fogta - és elfogadta-, hogy mit lát. Először egy gye­
rek, aztán még egy és még egy - sorra bukkantak elő
a füstből, és eredtek a nyomába a mellékúton. Az
egyiknek leégett a haja, még füstölt. Mások éppen fel­
kecmeregtek az utca túloldalán. Vic látott egy fiút, aki
elmélázva söprögette ki az üvegtörmeléket a hajából.
Halottnak kellett volna lennie, hiszen felkapta és egy
téglafalhoz vágta a robbanás, az összes csont ripityára
tört a testében, és ő mégis itt volt, éppen talpra kászá­
lódott, és Vic azt vette észre, hogy elgyötört agya nem
is igazán lepődik meg ezen a fejleményen. A gyerekek
már a bomba felrobbanása előtt halottak voltak, ter­
mészetesen. A robbanástól semmivel nem lettek ha­
lottabbak, és semmivel nem csökkent az elszántságuk,
hogy őt levadásszák.
Vic levette a hátizsákot a válláról, és ellenőrizte a
tartalmát. Egyetlen bombát sem veszített el. Lou négy
ANFO-s zsákta szerelt időzítőt, ezekből eddig egy

856
ment el. A hátizsák alján volt még néhány zsák, idő­
zítő nélkül.
A vállára kapta a hátizsákot, és a Rénszarvas-kör­
hinta mellett elhajtva megtett még pár száz métert
a park hátsó része és a hatalmas Szánkó-Fel-Szánkó­
Le Hullámvasút felé.
A vörös szánkocsik üresen jártak körbe-körbe a sí­
neken, alázúgva és a magasba kapaszkodva az éjszaká­
ban. Az a fajta régimódi, fából ácsolt hullámvasút volt,
ami a harmincas években örvendett nagy népszerű­
ségnek. A bejárat egy hatalmas, ragyogó Mikulásarc
volt - a szájon át lehetett bemenni.
Vic elővett egy zsák ANFO-t, öt percre állította az
időzítőt, és belökte a Mikulás tátongó szájába. Már
éppen robogott volna tovább, amikor véletlenül fel­
pillantott a hullámvasútra, és meglátta a mumifikáló­
dott holttesteket: több tucat keresztre feszített férfi és
nő, a bőrük megfeketedett és összezsugorodott, a sze­
mük kivájva, a ruháik szutykos, fagyott rongyok. Egy
rózsaszínű lábszármelegítős - annyira 1984! - nőt
derékig lemeztelenítettek, átlyukasztott mellbimbóin
karácsonyi díszek fityegtek. Egy farmernadrágot és
vastag kabátot viselő, Krisztus-szakállú, összeaszott
férfi töviskorona helyett magyalkoszorúval a fején fe­
szített.
Vic még mindig a hullákat bámulta a magasban,
amikor a sötétből előlépő gyerek egy konyhakést dö­
fött a derekába.
A fiú tízéves, ha lehetett, az arcán édes, imádni való
mosolygödröcskékkel. Mezítláb volt, kezeslábast és
kockás inget viselt, és aranyfürtjeivel és tiszta tekinte-

857
téve! tökéletes kis Tom Sawyer lehetett volna. A kést
tövig benyomta az izomba, és az alatta lévő ruganyos
szövetbe, és lehet, hogy belet is ért a döfés. Vic soha
nem tapasztalt fájdalmat érzett, éles és áldott facsaro­
dást a zsigereiben, és valódi meglepetéssel arra gon­
dolt: Ez megölt. Meghaltam, slussz.
Tom Sawyerkihúzta a kést, ésvidáman felkacagott.
Vic saját fia sosem nevetett ilyen fesztelen örömmel.
Fogalma sem volt, honnan került oda a fiú. Mintha
csak úgy megképzett volna a semmiből - az éjszaka
besűrűsödött, és szült egy gyereket.
- Játszani akarok veled - szólalt meg a fiú. - Ma­
radj itt, ésjátsszunk ollós-kódorgóst.
Vic megüthette volna, eltörhette volna az orrát
a könyökével, belerúghatott volna, bármit. Helyette
gázt adott, és egyszerűen tovamennydörgött. Tom
Sawyerfélreállt,és a tekintetével követte, a kés a kezé­
ben, a penge Vic vérétől nedves és csillogó.Még min­
dig mosolygott,de meghökkent volt a tekintete, a sze­
möldöke értetlenül összevonva,mintha azon tűnődne:
Valami rosszat csináltam?
Az időzítők pontatlanok voltak. Az első zsák AN­
FO-nál Vic öt percre akarta állítani az időzítőt, de
majdnem tíz lett belőle. A Szánkó-Fel-Szánkó-Le
Hullámvasútnál is ugyanennyit állított be, úgyhogy
bőséges mennyiségű időnek kellett volna maradnia,
hogy biztonságban odébbállhasson. Ezzel szemben
száz métert sem tett meg, amikor a detonáció bekö­
vetkezett. A lába alatt megbillent, hullámként görgött
a fold, és mintha hirtelen felforrt volna a levegő:ami­
kor beszippantotta, megperzselte a tüdejét. A motor

858
előrelódult, a kazánmeleg levegő pörölykalapácsa le­
sújtott a vállára-hátára. Friss, éles nyilallást érzett a
hasában, mintha megint kést vágtak volna bele.
A hullámvasút irdatlan halom recsegő-ropogó, mo­
rajló gyújtóssá roskadt össze. Az egyik kocsi elszaba­
dult a sínpályáról, és ragyogva átszelte az éjszakát -
lángoló lövedékként felröppent a sötétségben, és teli­
be találta a Rénszarvas-körhintát, ízzé-porrá zúzva a
fehér, agancsos paripákat. Acél sikoltott. Vic még ép­
pen jókor nézett hátra, hogy lássa a levegőbe emelked­
ni a lángokból és fekete füstből összegyúrt gombafel­
hőt az összedőlt Szánkó-Fel-Szánkó-Le Hullámvas­
út helyén.
Visszafordította a tekintetét, folytatta útját a mo­
torral, kikerülve egy fa rénszarvas fejének füstölgő
maradványait, az ágas-bogas, összetört agancsot. Be­
tért egy másik mellékutcába, remélve, hogy visszajut
rajta a körforgalomhoz. Rossz ízű volt a szája. Vért kö­
pött.
Haldoklom, konstatálta meglepő nyugalommal.
Az Óriáskerék tövébe érve jóformán nem is lassí­
tott. Csodálatos építmény volt, ezer tündérlámpássze­
rű kék fényforrással a harmincméteres küllők mentén.
Tizenkét személy befogadására alkalmas kabinok fo­
rogtak andalító lassúsággal, a feketére színezett abla­
kok mögött gázláng ragyogott.
Vic előhalászott még egy zsák ANFU-t, nagyjából
öt percre állította az időzítőt, és alulról a kerék belse­
jébe lendítette. Fennakadt az egyik küllőn, a forgás­
tengely kőzelében.Vic a Raleigh TuffBurnerre gon­
dolt a gyerekkorából, a racsni krepegésére, és hogy

859
mennyire szerette az aranyló őszi fényt New Eng­
landben. Nem fog visszamenni. Soha nem látja még
egyszer azt a fényt. A szája folyton megtelt vérrel.
A saját vérében ült. A nyilalló fájdalom újra meg újra
a derekába hasított. Csak éppen nem a szó megszo­
kott értelmében fájt. Vic egyfelől fájdalomként azo­
nosította azt, amit érzett, másfelől az érzés nagyobb is,
több is volt a fájdalomnál; mint a vajúdás - azt érezte,
hogy valami eddig lehetetlennek ítélt most lehetsé­
gessé válik, hogy hamarosan sikerre visz egy emberfe­
letti vállalkozást.
Továbbindult a motorral, és nemsokára visszaért
a központi körforgalomhoz.
Char lie Karneváli J elmezkölcsönzőj ének épületként
már alig felismerhető, tömör lángkockája hatvan-het­
ven méterre állt a sarkon. A hatalmas karácsonyfa túl­
oldalán pedig ott várakozott a leparkolt Rolis- Royce.
Vic az ágak alatt átkémlelve látta az autó fényszóróinak
ragyogását. Lassítás helyett egyenesen a fához hajtott.
Lecsúsztatta a hátizsákot a bal válláról, belenyúlt, és
a másik kezével a kormányon, előhalászta az utolsó
időzítővel ellátott ANFO-s zsákot. Eltekerte a tárcsát
az időzítőn, és a gombot megnyomva elindította a
visszaszámlálást.
Az első kerék átugratott az alacsony szegélykövön,
és Víc feldöccent a hóval meghintett fűre. A sötétség
alakokká sűrűsödött össze: gyerekek emelkedtek fel
Vic előtt. Nem volt benne biztos, hogy hajlandóak
lesznek félrehúzódni, valószínűbbnek tartotta, hogy
lecövekelik magukat, és át kell majd gázolnia rajtuk.

860
 Hirtelen fény gyúlt körülötte, hatalmas, vöröses vil­
lanással, és egy pillanatra látta maga előtt suhanni sa­
ját, képtelenül hosszú árnyékát. A gyerekek girbegur­
ba, egyenetlen csatárláncot alkotva álltak a fényben -
hideg babák vérfoltos pizsamában, hasadt deszkákkal,
késekkel, kalapácsokkal, ollókkal felfegyverkezett élő­
halottak.
A világ morajlással és meggyötört fém csikorgásá­
val telt meg. A hópelyhek hatalmasan meglódultak, és
a gyerekeket a földre terítette a lökéshullám. Vic háta
mögött az óriáskerék két tűzcsóvában tört ki, és a ha­
talmas, kör alakú szerkezet kizuhant a tartóállványá­
ból. A becsapódás megrengette a világot, a Karácsony­
ország fölötti égbolt a .döccenéstől megint zsizsegéssel
telt meg. A hatalmas fenyő ágai hisztérikusan karrno­
lászták az égboltot: egy óriás küzdött az életéért.
Vic besuhant a megvadult, hadonászó ágak alá,
fogta a hátizsákot az öléből, és a fa tövébe hajította -
ezt adta ő karácsonyra Charles Talent Manxnak.
A háta mögött az elszabadultóriáskeréka kőbe ma­
ró acél fülsértő csikorgásaközepette begurult a város­
ba. Aztán, mint az asztalon végiggurított és lendületét
vesztett pénzérme, megtorpant, és néhány épületet ki­
lapítva eldőlt.
A felborult óriáskeréken túl, és a Szánkó-Fel-Szán­
kó-Le Hullámvasút romhalmazán túl, a magas, sötét
hegy csúcsairólútjára indult hatalmas hótömeg kezd­
te maga alá temetni Karácsonyországszélét.Az összes
robbanás és a letarolt házak fülsiketítő robaja sem ve­
tekedhetett a lavina hangjával,valahogy több is volt,

861
mint hang: a csontokban is érezhető rezgés. A lezúdu­
ló hó a földdel tette egyenlővé a park végében sorako­
zó tornyokat és üzleteket. A lavina színes kőfalakat
robbantott ki a helyükről, nyomban maga alá is te­
metve őket. A városka hátsó traktusa romba dőlt, el­
tűnt az örvénylő ,hó alatt - a fagyos, fehér árhullám
elég mély és elég széles volt, hogy egészben magába
nyelje Karácsonyországot. A sziklaterasz olyan vadul
rázkódott, hogy Vic már attól félt, nehogy lehasadjon
a hegyoldalról, és az egész park lezuhanjon a ... mibe
is? A Charlie Manx csökött kis képzelményein túli
ürességbe. Az utcák keskeny szurdokai megteltek hó­
val, az árhullám elég magas volt, hogy mindent beke­
belezzen, ami az útjába került. Karácsonyországra ez
egyszer nem hullott, hanem zuhant a hó, megsemmi­
sítő erővel.
Ahogy aTriumph átért Vickel a körforgalom köze­
pén, újra előtűnt a Wraith. Az autó téglapor fátyollal
belepve, duruzsoló motorral várakozott, a forró, csil­
lámló szél porított hamu, hó és szikla kismilliárd
szemcséjét kavargatta a reflektorok fénykévéiben.Vic
Charlie Manx kislányára pillantott, a Lorrie neveze­
tűre: az anyósülésrőlkémlelte a hirtelen rájuk szakadt
sötétséget az ablaküvegen keresztül. Karácsonyország
fényei az elmúlt néhány másodpercben mind kihuny­
tak, csak a fehér zsizsegéssel teli, sistergő égbolt de­
rengése maradt.
Wayne az autó felnyitott csomagtartójánál állt, és
erre-arra ficeregveigyekezett szabadulni a Millie nevű
lánytól.Millie hátulról átnyúlt a karja alatt, és a szuty­
kos fehér pólót a mellén összemarkolvatartotta fogva.

862
A másik kezében azt a furcsa, görbe pengéjű kést szo­
rongatta. Próbálta felemelni, hogy Wayne nyakába
döfje, de Wayne erősen markolta a csuklóját, lefelé
nyomva a kést, és félrefordította az arcát a döfködö
pengétőL
- Szót kell fogadnod apucinak! - visította a lány.
- Szállj be a csomagtartóba, ha mondom! Épp eleget
huzakodtál.
Manx pedig ... Manx sürgött-forgott. Az előbb
még a sofőroldali ajtónál volt, és az autóba tuszkolta
tüneményes Lorrie-ját, most viszont ezüstkalapácsát
lengetve, nagy léptekkel Millie-ék felé masírozott az
egyenetlen talajon. Katonásan festett nyakig felgom­
bolt kabátjában, állkapcsán kétfelől kidagadtak az iz­
mok.
- Hagyd már, Millie! Erre most nincs idő! - kiál­
totta oda a lányának. - Hagyd, és menjünk!
Millie erre Wayne fülébe vájta apró, horogszerű pa­
razitafogait. Wayne jajveszékelve hánykolódott, és el­
rántotta a fejét, és ahogy fülcimpája fájó búcsút vett az
arca fennmaradó részétől, lekuporodott, és ezzel egy
időben körbefordulva kibújt a pólójából. Úgyhogy
Millie-nek csak egy üres, vérmocskos rongy maradt a
kezében.
- Ó, anya! Ó, anya! Ó ... - ismételgette Wayne, ami
ugyanaz volt visszafelé is, mint előre. Fu'tásnak eredt
volna, de két lépés után térdre esett, és aztán négykéz­
láb kuporgott a macskaköves úton.
És por kavargott a levegőben. És ágyúlövések ren­
gették meg a sötétséget, ahogy hatalmas kőtömbök
zuhogtak más kőtömbökre, és százötvenezer tonna hó

863
morajlott feléjük, mindent letarolva, ami az útjába ke­
rült. Az összes hó, amit Charlie Manx látott vagy el­
képzelt életében.
Manx tovább masírozott, néhány lépés választotta
csak el Wayne-től, már emelte is a karját, hogy az
ezüstkalapáccsal Wayne lehorgasztott fejére sújtson.
A kalapácsot koponyák összeroppantására tervezték,
Wayne-ét bezúzni gyerekjátéknak ígérkezett.
- Félre az utamból, Charlie! - kiáltotta Vic.
Manx éppen feléje akart fordulni, amikor a Triumph
elrobogott mellette. A motor keltette légörvény el­
kapta és megperdítette, a férfi hátratántorodott.
Aztán felrobbant a fa alatt a hátizsákban maradt
ANFO,és úgy tűnt, az egészvilág megsemmisül a rob­
banásban.
 Rágógumi sugárút

Magas, sípoló hang.

Por és szállongó lángpillék kavargó összevisszasága.
A világ csendburokba csusszant,csak halk, a vészhely­
zeti jeladók szignáljához hasonló búgás hallatszott.
A felpuhult, képlékennyé vált idő édesdeden csor­
dogált, mint az üveg oldalára folyt szörp.
Vic suhant a pusztulás légkörén át, ésfigyelte,ahogy
egy személyautónyi lángoló fatörzs az útra vágódva
megpattan előtte a macskakövön. Úgy tűnt, mintha
ténylegessebességéneknem egészen ötödével mozog­
na csak.
A néma törmelékvihar rózsaszínű füstörvényében
szem elől veszítette Charlie Manxot és az autóját.
Mindössze homályosan látta, ahogy a négykézláb tá­
maszkodó Wayne, mint a rajtgépböl előrelendülő fu­
tó, felegyenesedik.A hosszú vörös hajú lány ott volt
mögötte a késsel,amit most két kézre markolt. Ami­
kor a fold megremegett, a lány egyensúlyát veszítve
a semmit szegélyezőkőfalnak tántorodott.

865
 Vic elslisszolt a lány mellett. A gyerek, Millie, a fejét
utána fordítva követte a tekintetével, és amikor förtel­
mes dühében kitátotta parazitaszáját, a torka üregében
mohón őrölt a kampós, sörteszerű fogak sokasága. Az­
tán ellökte magát a faltól, de a kövek engedtek a taszí­
tásnak, és a lány is velük zuhant. Vic látta, ahogy hát­
ralódul a semmibe,belehullik a fehér fényviharba.
Víc füle sípoló hanggal telt meg. Úgy hitte, Wayne
nevét kiáltozza. Wayne elfelé futott tőle - süketen és
vakon loholt-, és eszébe sem jutott visszanézni.
Vic melléje gurult a motorral, derékból kitekeredve
megmarkolta hátul a fenekén a rövidnadrágot,és maga
mögé emelte az ülésre, anélkül hogy lelassított volna.
A mozdulathoz bőséges idő állt rendelkezésére:min­
den olyancsendesenés komótosan mozgott, hogy még
a körülötte lebegőparázsszemcséketis megszámolhat­
ta volna a levegőben.Perforált veséjébefájdalom hasí­
tott a hirtelen mozdulattól, de Vic, aki most már gyors
ütemben haldokolt, nem foglalkozott vele.
Tűz záporozott az égből.
Valahol mögöttük száz télre való hó temette maga
alá Karácsonyországot a halálos beteg ember arcába
nyomott párnaként.
Vic azt is szerette, amikor Lou Carmody tartotta
a karjában, szerette beszippantani a férfi fenyő- és ga­
rázsillatát, de még ennél is jobb érzés volt, ahogy a
fiuk hátulról átölelte, és hozzábújt.
A búgó, apokaliptikus sötétségben legalább nem
szólt az örökös karácsonyi zene. Vic gyűlölte a kará­
csonyi zenét. Világéletében a falra mászott tőle.

866
 Jobb kéz felől újabb lángoló fatörzs zuhant a macs­
kakőre, és robbant kistányérnyi, parázsló repeszekre.
Egy lángoló lövedék, olyan hosszú, mint Vic alkarja,
átsüvített a levegőn, és felhasította a homlokát a jobb
szemöldöke felett. Vic látta elsuhanni az orra előtt, de
érezni nem érzett semmit.
Négyesbe kattintotta a Triumphot.
Ahogy a fia karja szorosabbra fonódott a derekán,
az átdöfött vese újabb vészjelzést küldött. Wayne ki­
préselte belőle az életet, és jólesett.
Vic a hasa előtt összekulcsolt két kis kézre tette a bal
kezét, megsimogatta a kifehéredett ujjperceket. Wayne
mégis az övé maradt. Ezt onnan tudta, hogy meleg volt
a bőre, és nem pedig fagyos és élettelen, mint Charlie
Manx vámpírjai. Mindig is az övé marad. Mert ez a fiú
arany, és az aranyon nem fog a rozsda.
A NOS4A2 hirtelen előrontott a Triumph mögött
gomolygó füstből. Vic hallotta a halott, zümmögő
csenden át, hallotta az acsargó géphangot, a gyúlölet
mérnöki munkával tökéletesre tuningolt bömbölését.
Az autó döcögve és himbálózva haladt abroncsain a
szikladarabkákkal borított mezőn. Reflektorának fé­
nyében a kavargó törmelék úgy ragyogott, mintha
gyémánt záporozna az égből.Manx leengedett ablak­
kal, a kormányra hajolva vezetett.
- KINYÍRLAK, TE NYOMORULT RIBANC! +üvől­
tötte, és Vic ezt is hallotta, igaz, csak távolian - mint
a fülére tapasztott csigaházból hallatszó mormolást.
- KIVASALLAK,TÉGED IS, MEG A KÖLYKÖDET IS!
TE MIND MEGÖLTED AZ ENYÉIMET, ÚGYHOGY
is
ÉN MEGÖLÖM A TIÉDET!

867
 A Rolls-Royce lökhárítója Vic hátsó kerekének üt­
között, nagyot taszítva a Triumphon. A kormány va­
dul megrándult, szabadulni igyekezve Vic markából.
Vic megtartotta. Ha nem így tesz, az első kerék oldal­
ra bicsaklott volna, és mindketten lerepülnek a motor­
ról, a Wraith meg áthajt rajtuk.
A Wraith lökhárítója megint nekik csapódott.
Vic derékból előrelendült, majdnem lefejelte a kor­
mányt.
Amikor kiegyenesedett, és felpillantott, ott feketél­
lett előttük a Rövidebb Út híd bejárata a vattacukor­
színű félhomályban. Hosszan kifüjta a levegőt, szinte
remegett megkönnyebbülésében.A híd kiviszi erről a
helyről,vissza oda, ahová mennie kell.Az odabent vá­
rakozó árnyak ugyanolyan megnyugtatónak tűntek,
mint annak idején az anyja hűvös keze volt láztól égő
homlokán. Vicnek hiányzott az anyja, és az apja, és
Lou is, és sajnálta,hogy nem töltöttek egymássaltöbb
időt, amikor még lehetett. Hirtelen úgy érezte, hogy
mindhárman, és nem csak Louis, ott várnak rá a híd
túlsó végénél,várják, hogy lekecmeregjen a motorról,
és a nyakukba boruljon.
A Triumph egy döndüléssel felhajtott a hídra, át
a fakáván,és ahogy a pallókat csattogtatva beljebb gu­
rult, Vic meglátta az ismerős zöld festékkel füjt felira­
tot a bal oldali falon. Ezúttal három odavetett betű
volt csak: LOU ~.
Mögöttük a Wraith nekihajtott a rozsdás öreg Ra­
leigh-nak, a levegőbe repülő kerékpár Victől jobbra
süvített el. A Wraith mögött pedig a mindent belepő

868
lavina érkezett hangos morajlással, úgy kitöltve a híd
bejáratát, mint palack száját a belepréselt dugó.
-TETOVÁLT BŐRŰ PICSA! - Manx üvöltése végig­
visszhangzott a hatalmas üregen. -TETOVÁLT BŐRŰ
KURf21!
A lökhárító a Triumph hátuljának ütközött. A Tri­
umph jobbra lódult, és Vic úgy a falba öklelt a vállával,
hogy az ütközés ereje majdnem kivetette a nyeregből.
Az oldalfalból kitört deszka foghíján keresztül dü­
hödt fehér zsizsegést lehetett látni. A Rövidebb Út
robajlott és rázkódott.
- Denevérek, anya - szólalt meg Wayne egy fiata­
labb, kisebb gyerek rácsodálkozó, lágy hangján. - Nézd,
mennyi denevér.
A levegő megtelt a mennyezetről felriasztott dene­
vérekkel. Vic leszegett fejjel robogott a riadtan kavar­
gó és cikázó állatok között. Az egyik a mellkasának
ütközött, lepottyant az ölébe, hisztérikus verdeséssel
szárnyra kapott megint. Utána az arcát súrolta egy
filces szárny. Puha, titkos, női melegség áradt belőle.
- Ne félj - mondta Wayne-nek. - Nem bántanak.
Te Bruce Wayne vagy! Ezek itt bent mind Batman
oldalán vannak, öcsisajt.
- Igen - helyeselt Wayne. - Igen. Bruce Wayne va­
gyok. Emlékszem. - Mintha egy időre elfelejtette vol­
na. Valószínűleg el is felejtette.
Vic hátrapillantott, és egy denevért látott a Wraith
szélvédőjéhez csapódni. A becsapódás olyan erős volt,
hogy az üvegen fehér pókhálórajzolat futott szét, köz­
vetlenül Charlie Manx arca előtt. Aztán a szélvédő

869
másik felébe is denevér csapódott - vér és szőr fröcs­
csent. Az állat az ablaktörlőlapát alá szorulva verde­
sett törött szárnyával. Egy harmadik és egy negyedik
denevér koppant az üveghez, ezek visszapattantak, és
fürge szárnyalással eltűntek a sötétben.
Manx pedig csak visított és visított, de a torkából
a csalódottság és nem pedig a félelem üvöltése tört
elő. Vic nem akarta volna hallani a kocsi másik uta­
sának, a gyereknek, a hangját - Ne, apu, lassabban,
apu! -, de nem volt menekvés: a hangok felerősödve
terjedtek a híd zárt belső terében.
Aztán a Wraith hirtelen balra lendült, és az első
lökhárító méteres lyukat tépett a deszkaborításon, lát­
hatóvá téve a sistergő, fehér zsizsegést a fal túloldalán,
a gondolaton túli ürességet.
Manx nagyot rántott a kormányon, és a Wraith át­
tért a híd jobb oldalára, és a másik falnak ütközött. Az
összehasadozó és elpattanó deszkák hangja fegyverro­
pogásként hatott. Az autó alatt is sorra reccsentek el
a pallók. Aztán a szélvédőt denevérek jégverése zúzta
be. Még több denevér érkezett - ezek már az utastér­
ben csapongtak, Manx és a gyerek fejének ütődve.
A kislány sikoltozni kezdett. Manx a kormányt elen­
gedve hadakozott a denevérekkel.
-Takarodjatok! Takarodjatok innen, rusnya jószá­
gok! - üvöltötte. Aztán már nem voltak szavak, csak
üvöltött tagolatlanul.
Vic gázt adott, és a motor meglódult, rohant végig
a híd hosszán, a denevérektől hemzsegő sötétségen át.
A kijárat felé száguldott, hetvennel, százzal, száztíz­
zel, kilőtt, mint egy rakéta.

870
 Vicék mögött a Wraith eleje átszakította a híd pad­
lóját. A Rolis- Royce hátsó vége a levegőbe emelke­
dett. Manx előrecsúszott, neki a kormánynak, a szája
szörnyülködő üvöltésre nyílt.
- Ó! - Vicnek úgy rémlett, ezt kiáltotta. Vagy eset­
leg ... esetleg inkább azt, hogy Hó!
A Wraith előrebukott, bele a hóba, bele a fehér mo­
rajlásba, szétszakítva a hidat, ahogy alábucskázott.
A Rövidebb Út híd pedig mintha kezdett volna össze­
hajtódni, és Vic hirtelen egy kaptatón motorozott fel­
felé.A híd közepe összecsuklott,a két végepedig egy­
re emelkedett, mintha a híd össze akarna csukódni,
akár egy könyv: egy regény,amely elérte végkifejletét,
egy történet, amelyet szerző is, olvasó is félretenne
már.
A NOS4A2 átszakadt a híd korhadt padlóján, alábu­
kott a tébolyult fehér fénybe és a zümmögő zsizsegés­
be, és háromszáz métert és huszonhat évet zuhanva
a Merrimack folyóbacsapódott 1986-ban. Az ütközés
erejétől sörösdobozként préselődött össze, a műszer­
falon át hátrasikló motorblokk másfélmázsásacélszív­
ként fúródott Manx mellkasába.A haldokló Charles
Talent Manx szája motorolajjal telt meg. A mellette
ülő gyerek testét kiszippantotta az autóból a folyó
sodra, és majdnem a Bostoni-öbölig hurcolta. Amikor
megtalálták, vízbe fulladt, döglött denevérek voltak
a hajába gubancolódva.
Vic gyorsított: százhúsz,százharminc.Körülötte de­
nevérek tódultak elő az éjszakába,az összes, ami csak
volt,az összesgondolata,bűntudata, képzelgése... és az
összesemléke: ahogy Lou hatalmas, meztelen mellka-

811
sát csókolgatta, amikor először levette róla az ingét;
ahogy a tízsebességes Raleigh-jel suhant egy augusz­
tusi délután zöld Iombárnyékában; ahogy minduntalan
a Triumph porlasztójába ütötte a kezét, miközben egy
csavart igyekezett meghúzni. Jó érzés volt a röptüket
látni, hogy visszanyerték a szabadságukat, és hogy ő is
megszabadult tőlük,jó érzés volt az összes gondolatot
elengednivégre.A Triumph a kijárathoz ért, és maga is
szárnyra kapott. Vic egy másodpercigmeglovagoltaaz
éjszakát, a motorkerékpár suhant a fagyott sötétségen
át. A fia szorosan átölelte.
A kerekek hatalmas erővel csapódtak a talajhoz.
Vic a kormányra bukott, és a veséjében gyötrelmesen
fellángolt a fájdalom. Nem eshetsz el, gondolta. Erősen
fékezett, az első kerék vadul ide-oda járt és nagyokat
döccent, félő volt, hogy a motor leveti őket magáról,és
felborul. A Triumph visítva dülöngélt a kerékvágatos
talajon.Vic visszaért az erdei tisztásra, ahonnan Char­
lie Manx elvezette őket Karácsonyországba.Fűszálak
ostorozták a motor oldalát.
Vic egyre jobban és jobban lelassított, és amikor
a Triumph hörrenve lefulladt, motor nélkül gurult to­
vább.A tisztás határán végül megállt. Itt már nyugod­
tan hátrafordulhatott, hogy visszanézzen. Veleegyütt
Wayne is visszanézett, aki még mindig olyan szoro­
san átölelte, mintha továbbra is száztízzel szágulda­
nának.
Vic a tisztás túloldalán látta a Rövidebb Út Hidat,
és látta, hogy denevérek tódulnak ki belőle a csillagfé­
nyes éjszakába.Aztán, szinte óvatosan, a híd bejárata
hátrahanyatlott - már nem volt mögötte semmi -,

871
hátrahanyatlott, és mielőtt a földre csapódhatott vol­
na, egy halk pukkanással eltűnt. A szálas füvön alig
látható hullámzás futott végig.
Anya és fia ültek a lefulladt motoron, és némán me­
redtek maguk elé. Denevérek füttyögtek halkan a sö­
tétben. Vicet mélységes nyugalom szállta meg. Nem
gondolta, hogy sok minden maradt volna a hídban,
a szeretetet kivéve, és az elég is.
Az indítókarra taposott a sarkával. A Triumph só­
hajtva szabadkozott. Miközben újabb próbát tett,
érezte, hogy valami elszakad a teste belsejében, me­
gint vért köpött. Harmadik próbálkozásra az indító­
kar alig akart lemenni, és a motor semmilyen hangot
nem adott.
- Mi baja, anya? - kérdezte Wayne új, lágy kisfiú­
hangján.
Vic előre-hátra gurult a motorral a talajon. Egy kis
nyikorgást leszámítva semmilyen hang nem hallat­
szott. Aztán megértette, és felnevetett, száraz, erőtlen,
de valódi nevetéssel.
- Üres a tank - szólalt meg végül.
Ó, JÖJJETEK, HÍVEK
OKTÓBER
 Gunbarrel

Október első vasárnapján Wayne az utcájukon végig­

visszhangzó templomi harangszóra ébredt. Az apja
ott volt mellette, az ágy szélén ült.
- Mit álmodtál? - kérdezte már-már sovány,új ap-
ja Wayne-től.
Wayne a fejét rázta.
- Nem tudom. Nem emlékszem - hazudta.
- Azt hittem, esetleg anyárólálmodtál- mondta Új
Lou. - Mosolyogtál álmodban.
- Biztos valami mókásra gondoltam.
- Valamimókásra? Vagyvalamijóra? - kérdezte Új
Lou, és ráfüggesztette furcsán csillogó,fürkész Új Lou
szemeit. - Mert a kettő nem mindig ugyanaz.
- Elfelejtettem - mondta Wayne.
Jobb volt ezt mondani, mint azt, hogy Brad
McCauley-ról és Marta Gregorskiról és a többi kará­
csonyországi gyerekről álmodott. Persze olyan, hogy
„Karácsonyország"nem volt többé. Most csak úgy
hívták: a Fehér. Csak egy üzemképtelen csatorna dü­
hödt fehér zsizsegésevolt az egész, és a gyerekek ab-

811
ban szaladgáltak, játszadoztak. A tegnap éjszakai já­
tékot úgy hívták, Harapj-a-legkisebbe. Wayne még
mindig a szájában érezte a vér ízét. Körbe-körbemoz­
gatta a nyelvét ragacsos szájüregében. Álmában több
foga volt.
- Elviszem a trailert - mondta Lou. - Befutott egy
meló. Akarsz velem jönni, Bőregér? Nem muszáj. Ta­
bitha szívesen itt marad veled.
Itt van? Nálunk aludt?
=

- Nem! Nem - mondta Lou. Őszinte megütközés

látszott az arcán. - Úgy értettem, hogy telefonálok
neki, és áthívom. - Lou a homlokát ráncolva összpon­
tosított, és amikor folytatta,jobban megrágta a szava­
kat, mint eddig. - Nem hiszem, hogy egyelőre bele­
férne, mármint az itt alvás.Azt hiszem, fura volna...
mindenkinek.
Wayne a kijelentésből az "egyelőre" részt tartotta
a legérdekesebbnek,mert ez azt sugallta, hogy később
az apjánakmég akárbeleis férhet, hogyTabitha Hutter
ott aludjon náluk. Későbbi megfontolás tárgya.
Három nappal korábban moziban voltak, Lou,
Wayne ésTabitha - újabban időnként előfordult,hogy
együtt mentek moziba-, és amikor kijöttek a terem­
ből,Wayne hátrapillantott, és látta, hogy az apja meg­
fogja Tabitha Hutter könyökét, és egy puszit nyom a
szája sarkára.Abból, ahogy a nő kis mosollyal odatar­
totta az arcát, Wayne megértette, hogy nem először
érnek így egymáshoz.Annál sokkal könnyedebb, sok­
kal begyakorlottabb volt a mozdulat. Aztán Tabitha
elkapta Wayne pillantását, és kihúzta a karját Lou ke­
zéből.

878
 - Engem nem zavarna! - mondta most Wayne.
-Tudom, hogy szereted Tabithát. Én is nagyon bí-
rom!
- Wayne - szólalt meg az apja. - Anyád ... anyád
tényleg a ... a francba, ha azt mondom, hogy a legjobb
barátom volt, azzal a közelében sem járok az ...
- De anya már nem él. És ő is azt szeretné, hogy
boldog legyél. Hogy szórakozz! - mondta Wayne.
Lou komoly- és Wayne úgy látta, szomorkás - pil­
lantást vetett rá.
- Hát, én csak azt mondom, hogy itthon is marad­
hatsz, ha ahhoz van kedved. Tabitha itt lakik az ut­
cánkban, három perc alatt átjöhet, ha szólok neki. Ne
mondd, hogy nem csúcs: bébicsősz, szolgálati fegy­
verrel.
- Inkább elkísérlek. Mit mondtál, hová megyünk?
- Nem mondtam semmit - felelte Lou.

Tabitha Hutter így is átjött, bejelentés nélkül csönge­

tett fel a lakásukba, amikor még Wayne pizsamában
kóválygott. Szokása volt így beállítani, mindig hozott
magával péksüteményt, és azt mondta, elcseréli kávé­
ra. Ezzel az erővel kávét is vehetett volna magának,
de azt állította, hogy ő úgy szereti, ahogy Lou készíti.
Wayne átlátott a szitán. Lou kávéjában semmi külön­
leges nem volt, legfeljebb ha valaki csavarlazító utóíz­
zel szerette a feketemoslékot.
Tabitha átigazolt a denveri irodához, hogy közre­
működjön a McQ.yeen-ügy nyomozásában - hogy se-

879
gédkezzen felderíteni egy olyan ügyet, amelyben nem
került és soha nem is fog sor kerülni vádemelésre. Az
FBI nyomozónője lakást bérelt Gunbarrelben, és álta­
lában naponta egyszer Lou-val és Wayne-nel étkezett
- ilyenkor elvileg az ügyről kellett volna faggatnia
Lou-t, ehelyett általában a Game of1hrones-ról beszél­
gettek. Lou közvetlenül azelőtt olvasta el a sorozat el­
ső kötetét, hogy kórházba vonult az angioplasztikájára
és a gyomorszűkítésére- a két beavatkozást egyszerre
végeztékel rajta.Tabitha Hutter ott volt, amikor a mű­
téteket követő napon felébredt. Azt mondta, Lou-nak
életben kell maradnia, hogy a sorozat többi kötetét is
elolvashassa.
- Hé, srácok - mondta most Tabitha. - Meg akar-
tok lépni előlem?
- Meló adódott - mondta Lou.
- Vasárnap reggel?
- Az emberek bármikor képesek lerobbanni a ko-
csijukkal.
Tabitha a kézfejét a szájához tartva ásított - egy
apró termetű, göndör hajú nő kifakult Wonder Wo­
man pólóban és farmernadrágban, se ékszer, se más
kiegészítők.A csípőjén fityegő kilencmilliméterestle­
számítva.- Jól van. Csinálsz nekem egy kávét, mielőtt
elindulunk?
Lou ezen félig elmosolyodott, de aztán így szólt:
- Nem muszáj jönnöd. Az ilyesmi elég rendesen el
tud húzódni.
Tabitha vállat vont. - Különben mihez kezdenék
magammal?A rosszfiúkszeretneksokáigaludni.Nyolc
évevagyokaz FBI-nál,és még egyszersem kellett lelő-

880
nöm senkit tizenegy óra előtt. Legfeljebb akkor vagyok
veszélyes, ha nem kapom meg a kávémat.

Lou sötétre pörkölt kávéőrleményt töltött a gépbe, és

ment, hogy beindítsa a furgont. Tabitha kiment utána
az ajtón. Wayne egyedül maradt az előszobában, ép­
pen az edzőcipőjét húzta fel, amikor a telefon meg­
csörrent.
Wayne a készülékre pillantott - egy kisasztalon állt
fekete műanyag tartójában, tőle jobbra. Pár perccel
múlt hét, ilyen korán nem szokás telefonálni, kivéve,
ha esetleg a mentésről van szó, amihez éppen szede­
lőzködnek. Talán a bajba jutott autóst közben kisegí­
tette valaki más. Volt már ilyen.
Wayne a füléhez emelte a telefonkagylót.
Először csak sziszegés, hangosan morajló fehérzaj
hallatszott.
- Wayne - szólt bele aztán elfiiló hangon egy orosz
akcentusú kislány. - Mikor jössz vissza? Mikor jössz
vissza játszani?
Wayne képtelen volt megszólalni, a nyelve a száj­
padlására tapadt, a pulzusa a torkában dobolt. Nem
először hívták fel.
- Szükségünk van rád. Te újra felépítheted Kará­
csonyországot. Helyregondolhatod olyannak, amilyen
volt. Az összes játékkal, az összes üzlettel. Semmi
szórakozásunk nem maradt. Segítened kell, Wayne.
Most, hogy Mr. Manx már nincs, csak rád számítha­
tunk.

BBI
 Wayne hallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó. Kinyom­
ta a hívást. Amikor Tabitha Hutter belépett a köz­
lekedőfolyosóra, éppen visszatette a telefont a tartó­
jába.
- Hívott valaki? - függesztette rá Tabitha higgadt­
ártatlan tekintetű zöldesszürke szemét.
- Téves volt - mondta Wayne. - Már biztos kész
a kávé.

Wayne nem volt rendben, és ezt tudta is. Rendben lé­

vő gyerekek nem fogadnak telefonhívásokat olyan
gyerekektől, akik nyilvánvalóan halottak. Rendben lé­
vő gyerekek nem álmodnak olyan álmokat, mint ő.
Mégsem ezek a dolgok - a telefonhívások vagy az ál­
mok - jelezték legvilágosabban, hogy Wayne Nem
Oké. Wayne számára akkor derült ki saját Nem Oké­
sága, amikor látott egy fényképet egy repülőgép-sze­
rencsétlenségről. Az érzésből tudta, ami a kép láttán
eltöltötte: az izgalom és a bűntudat bizsergető érzésé­
ből - mintha pornót nézett volna.
Előző héten elkísérte az apját munkába, és látta,
ahogy egy mókus iszkol egy autó előtt az úton, de a
kocsi végül mégis kivasalta, ő pedig, saját magát is
meglepve, vakkantásszerűen felnevetett. Az apja hát­
rakapta a fejét, és jól-rosszul leplezett meghökkenés­
sel ránézett. Már összehúzódott az ajka a beszédhez,
de aztán nem szólt semmit - valószínűleg a Wayne
arcára kiült döbbenet és boldogtalanság fojtotta belé
a szót. Wayne nem akarta viccesnek találni, hogy egy

BB2
kis mókus erre futott, amikor éppen arra kellett vol­
na, és ezért szörnyethalt valakinek a Goodyearje alatt.
Ilyesmin Charlie Manx szokott nevetni. De hát elő­
tört belőle, akaratlanul.
Aztán volt az a másik eset, amikor valami népirtá­
sos dolgot látott a You'Iube-on, és észrevette, hogy
mosolyra húzódik az arca.
Salt Lake Cityben elraboltak egy kislányt, egy fé­
lénk mosolyú, csinos, tizenkét éves, szőke kislányt.
Wayne elragadtatott izgalommal nézte a híradásokat,
irigyelte a lányt.
Visszatérő érzése volt, hogy valahol a szájpadlása
mögött plusz három sor fog rejtőzik. Körbefuttatta a
nyelvét a szájüregében, és közben azt képzelte, hogy
érzi is a csipkés kis vonulatokat, ott lapulnak közvet­
lenül a felszín alatt. Most már tudta, hogy csak kép­
zelte, amikor azt hitte, kipotyogtak közönséges fiúfo­
gai, csak képzelődött a szevoflurán hatása alatt, mint
ahogy az egész Karácsonyországot is képzelte csak
(hazugság, hazugság!). Viszont ezeknek a másfajta fo­
gaknak az emléke valószerűbb és elevenebbvolt, mint
a mindennapjait kitöltő dolgok: az iskola,a pszicholó­
gusnál tett látogatások, az apjávalésTabitha Hutterrel
közösen elfogyasztott ételek.
Néha úgy érezte, mintha az életét kettétörték, majd
újra összeragasztották volna,akár egy porcelántányért,
csak éppen a két fél nem illeszkedik tökéletesen. Az
egyik fél - a tányérnak az a része, amelyik a Charlie
Manx előtti életét jelképezte - mikroszkopikus mér­
tékben eltolódott a tányér másik feléhez képest. Ami­
kor Wayne hátralépett, és a kacska tányérra nézett, el

883
nem tudta képzelni, miért akarna ilyesmit bárki meg­
tartani. Így semmire nem volt jó már. Wayne egyálta­
lán nem esett kétségbe a gondolattól - és ez is a prob­
léma része volt. Hosszú ideje nem érzett semmi két­
ségbeeséshez hasonlót. Az anyja temetésén nagyon
tetszettek neki a zsoltárok.
Amikor utoljára életben látta az anyját, Vicet hord­
ágyon tolták egy mentőautó hátulja felé. A mentősök
rohanvást közlekedtek. Vic rengeteg vért veszített.
Végül aztán három liter vért pumpáltak bele, eleget
ahhoz, hogy túlélje az éjszakát, de mivel nem is sejtet­
ték, hogy szervezete már fortyog a saját teste méreg­
anyagaitól, a veséjét és bélcsatornáját ért sérülést nem
sikerült időben ellátniuk.
Wayne az anyja kezét fogva loholt a hordágy mel­
lett. Egy vegyeskereskedés kaviccsal felszórt parkoló­
jában voltak, Manx vadászházának romjától pár száz
méterre a főút mentén. Később Wayne megtudta,
hogy anyja és apja éppen abban a parkolóban beszél-
gettek egymással először. 1
- Rendben leszel, öcsisajt - mondta Vic a hordá­
gyon fekve.Mosolygott, pedig az arca csuromvérvolt
és piszok. A jobb szemöldöke fölött seb tátongott, az
orrába légzést könnyítő csövet dugtak. - Az aranyon
nem fog a rozsda.Ami jó, az jó is marad, akármennyit
nyüstölik. Rendben leszel.Nem lesz veled baj soha.
Wayne tudta, miről beszél az anyja.Vic azt mondta,
hogy nem olyan,mint a karácsonyországigyerekek.Azt
mondta, hogy sikerült megmaradnia önmagának.
Charlie Manx viszontvalami mást mondott. Charlie
Manx azt mondta, hogy a selyembőlnem jön ki a vér.

884
 Tabitha Hutter óvatosan kortyolt a kávéjából, és ki­
pillantott a mosogató fölötti ablakon. - Apád kiállt
a kocsival. Ha gondolod, hozzál dzsekit, hátha hideg
lesz. Indulnunk kéne.
- Zúzzunk - mondta Wayne.

Bepréselődtek a vontatóautóba, Wayne ült középen.

Volt idő, amikor nem fértek volna be mindhárman, de
Új Lou nem foglalt akkora helyet, mint a régiLou. Új
Lou úgy nézett ki, mint Boris Karloff a Frankenstein­
ben: hosszú himbálózó karok, és beesett has a hatal­
mas hordómellkas alatt. Frankensteinhez illő hegei is
voltak - a gallérvonal alól indulva végig fel a nyakán
és a bal füle mögött, ahol az angioplasztikát végezték.
Ennek és a gyomorkisebbítő műtétnek az utóhatása­
ként Lou-ról valósággalleolvadt a zsír - elfolyt, mint
a napon felejtett fagylalt.A legmeghökkentőbb a sze­
me volt. Ésszerűtlennek tűnt, hogy valakinek a szeme
is megváltozzon a testsúlycsökkenéstől,Wayne mégis
azt vette észre, hogy jobban tudatában van az apai
szempárnak, nagyobb hatást gyakorol rá Lou átható,
fürkész tekintete.
Wayne elhelyezkedett az apja mellett, de rögtön
előre is hajolt, mert valami bökte a hátát. Egy kalapács
- nem bonceszköz,csak egy kopott nyelű,közönséges
ácskalapács.Wayne fogta, és odatette az apja csípőjé­
hez.
A furgon vén fenyőfák között kaptatott fel a hegyi
szerpentinen, egyenletesen emelkedve a makulátlan

885
kék égbolt felé. Lent Gunbarrelben elég meleg volt
a napon, idefent viszont a fák csúcsa folyamatosan
hajladozott a fagyos szélben. A hegyoldalakon arany­
sárga csíkok ragyogtak.
- És az aranyon nem fog a rozsda - suttogta Wayne,
de látható volt: folyamatosan hullottak a levelek, és
a szél hátán vitorlázva átlibbentek az úton.
- Mondtál valamit? - kérdezte Tabitha.
Wayne a fejét rázta.
- Rádiózunk, srácok? - Tabitha átnyúlt Wayne fö­
lött, hogy kapcsoljon valami zenét.
Wayne nem mondhatta el, miért részesíti előnyben
a csendet, miért tölti el aggodalommal a zenehallgatás
gondolata.
Bob Seger némi gyér sercegésen át kifejezte régi­
módi rock and roll iránti elkötelezettségét. Ne vigyék
diszkóba, énekelte, mert tíz perc, és a kijáratig se lesz
ereje elvánszorogni.
- Hol történt a baleset, amihez kihívtak? - kérdez­
te Tabitha Hutter, és Wayne mintha gyanakvást vélt
volna felfedezni a hangjában.
- Mindjárt ott vagyunk - mondta Lou.
- Sérültek is vannak?
Mire Lou: - Ez a baleset nem most történt.
Wayne-nek fogalma sem volt, hová mennek, amíg
el nem haladtak az út bal oldalán álló vegyeskereske­
dés mellett. A bolt persze már egy évtizede nem mű­
ködött. A benzin pumpák viszont még mindig ott áll­
tak a földszintes épület előtt, az egyik meg volt feke­
tedve - leégett róla a festék aznap, amikor Charlie
Manx megállt, hogy teletankolja az autóját. A Gun-

885
barrel feletti hegyeknek bőséggel kijutott az elhagyott
bányákból és kísértetvárosokból, úgyhogy senki nem
figyelt fel egy betört ablakú, az árnyékokat és pókhá­
lókat leszámítva üres épületre.
- Mire készül, Mr. Carmody? - kérdezte Tabitha
Hutter.
- Vic kért meg, hogy intézzek el valamit.
- Lehet, hogy Wayne-t nem kellett volna elhoz-
nod.
- Igazából lehet, hogy tégednem kellett volna elhoz­
zalak. Bűnjeleket szándékozom megsemmisíteni.
- Nocsak. Ma délelőtt nem vagyok szolgálatban.
Lou elhajtott a vegyeskereskedésmellett. Nyolcszáz
méterrel odébb lassítani kezdett. A Vérapó Házához
vezető kavicsos út ott volt jobbra. Ahogy Lou ráka­
nyarodott, a sercegés felerősödött, teljesen kiszorítva
Bob Seger rekedtes, fülbe mászó hangját. A Vérapó
Háza környékén ritka rosszvolt a vétel.Még a mentő­
sök is csak alig tudták megértetni magukat a kórház­
zal a völgyben. Mintha az alapkőzet kontúrjával lett
volna kapcsolatos a dolog. A Sziklás-hegység zegzu­
gaiban az ember könnyen eltűnt a kocsijával a lenti
világ szeme és füle elől - a sziklák és a fák és a süvöltő
szelek birodalmában a huszonegyedik század képze­
letbeli konstrukciónak tűnt csupán,játszi elképzelés­
nek, melyet az ember önhatalmúlag erőltetett a világ­
ra, s amely semmilyen hatással nincs a sziklára.
Lou megállította a trailert, és kiszállt, hogy félre­
húzzon az autó elől egy kék rendőrségi útakadályt.
Aztán mentek tovább.

887
 A trailer döcögve haladt a gidres-gödrös erdei úton,
Lou majdnem a romos házig leereszkedett. Az őszi
fagyok már pirosra csípték a szömörce levelét. Valahol
harkály dobolt egy fenyőfán. Miután Új Lou leparkolt
a kocsival, a rádióból semmi más nem jött, csak mo­
rajló fehérzaj.
Amikor Wayne lehunyta a szemét, el tudta képzel­
ni őket, a kavargó-sercegő zsizsegés gyermekeit, a va­
lóság és a gondolat közötti űrben elveszett gyerekeket.
0 lyan közel voltak, hogy szinte hallotta a nevetésüket
a rádió sistergésén át. Reszketni kezdett.
Az apja a térdére tette a kezét, és Wayne kinyitotta
a szemét, és ránézett. Lou közben lecsusszant az ülés­
ről, de most benyúlt a vezetőfülkébe, és fia térdére tet­
te hatalmas kezét.
- Nincs semmi baj. Minden rendben van, Wayne.
Biztonságban vagy.
Wayne bólintott - de az apja félreértette. Wayne
nem félelmében remegett. Hanem a várakozásteljes
izgalomtól. A többi gyerek olyan közel volt, várták,
hogy visszatérjen hozzájuk, és hogy létezővé álmod­
jon egy új világot, egy új Karácsonyországot, hullám­
vasutakkal, óriáskerekekkel, és finom ennivalókkal, és
játékokkal. Megvolt benne, hogy meg tudja csinálni.
Mindenkiben megvolt. Csak még kellett valami, va­
lami szerszám, a mókának, az élvezetnek valamiféle
eszköze, amivel rést üthet ezen a világon, átjárót asa­
ját titkos belső tájaiba.
Wayne érezte, hogy valami a csípőjéhez nyomódik,
lepillantott, látta, hogy a kalapács acélfeje az, és arra
gondolt, hogy: Akár. Foghatná a kalapácsot,és lesújt-

888
hatna vele az apja feje búbjára. Amikor elképzelte,
milyen hangot adna - a csontnak ütődő acél mély,
tompa puffanását -, megborzongott a gyönyörűségtől.
Aztán megcélozhatná vele Tabitha Hutter csinos, ke­
rek, okos, önelégült ribancarcának a közepét, össze­
zúzhatná a szemüvegét, kiverhetné a szájából a fogait.
Az volna ám a móka. A gondolat, hogy a vonzó, telt
ajkakat vér futja el, egyértelműen felajzotta. Amikor
pedig végzett velük, sétálhatna egyet az erdőben, visz­
szamehetne a sziklafalhoz, ahol korábban a Kará­
csonyországba vezető téglabélésű alagút volt. Fogná
a kalapácsot, és lecsapna a sziklára, addig lengetné a
kalapácsot,amíg meg nem hasadna a kő, repedés nem
nyílna rajta, amibe bepréselhetné magát. Addig len­
getné azt a kalapácsot, amíg fel nem hasadna a világ,
utat nyitna magának, és visszakúszna a gondolt világ­
ba, ahol a gyerekek várják.
De amíg mindezt elgondolta - amíg erről fantázi­
ált-, az apja elengedte a térdét, és kivette a kalapácsot
a vezetőfülkéből.
- Szóval, mi ez az egész tulajdonképpen? - mor­
molta Tabitha Hutter, és a biztonsági övét kicsatolva
kiszállt a saját oldalán.
A szél duruzsolt a fenyőfák ágai közt. Angyalok
himbálóztak. Ezüstgömbök bontották a fényt szem­
kápráztató tarkaságú színkévékre.
Lou óvatosan leereszkedett a fához az út menti
partfalon. Aztán felszegte a fejét - a tokája eltűnt,
most már csak egy állavolt, és nem is akármilyen-, és
az ágak közötti díszekre szegezte ravasz-teknős-te­
kintetét. Kis idő múlva levett egyet - egy aranytrom-

889
bitába fújó fehér angyalt-, rátette egy nagyobb kőre,
és összezúzta a kalapáccsal.
Az autórádió sistergésébezene kottyantott közbe.
- Lou? - kiáltotta Tabitha, és ahogy nekifogott
megkerülni az autó elejét, Wayne arra gondolt, hogy
simán elüthetné, csak be kellene csusszannia a kor­
mányhoz, és sebességbe tenni a trailert. Elképzelte a
reccsenő hangot, ahogy a nő koponyája a hűtőrácshoz
csapódik,és mosolyra húzódott a szája - az ötlet egé­
szen szórakoztatónak tűnt-, ám ekkor a nő belépett a
fák közé. Wayne gyors pislogással próbált szabadulni
a szörnyű, felkavaró,csodálatos látomástól, és maga is
leszökkent a vezetőfülkéből.
Szél támadt, belekapott a hajába.
Lou talált egy csillámporral borított ezüstdíszt, egy
baseball-labdányi gömböt, a levegőbe dobta, és ütő­
ként meglendítette a kalapácsot.A csillogógömb opá­
los üvegszilánkokcsinos permetévé robbant szét.
Wayne megállt a trailer közelében,figyelt.Hallotta,
hogy a háta mögött egy gyerekkórus karácsonyi dalt
énekel a morajló sistergésen keresztül.A hűségesekről
énekeltek.A hangok távoliakvoltak, de tisztán és éde­
sen csengtek.
Lou összezúzott egy kerámia karácsonyfát, egy
arany csillámporral hintett porcelánszilvát és néhány
alumínium hópelyhet. A nagy munkában verejtékez­
ni kezdett, levette a kabátját.
- Lou - szólalt meg Tabitha újra. A partfal tetején
állt. - Miért csinálod ezt?
- Mert valamelyikezek közül az övé.- Lou Wayne
felé bökött az állával.- Vic majdnem teljes egészében

890
visszahozta a fiunkat, de én azt a kis fennmaradó részt
is akarom.
A szél felsüvöltött. A fák meglódultak. Kicsit ijesz­
tő volt, ahogy a fák előre-hátra hajladoztak. Fenyőtűt
és száraz faleveleket hordott a szél.
- Mit akarsz, mit csináljak? - kérdezte Tabitha.
- Minimálprogramnak az is megteszi, ha nem tar-
tóztatsz le.
Lou visszafordult a fa felé.Újabb dísz tört összedal­
lamos csilingeléssel.
- Sosem voltam az, aki csak megúszásra játszik.
- Tabitha Wayne-re nézett. - Te nem szállsz be? Jó
mókának tűnik, nem igaz?
Wayne el kellett ismerje,hogy igen.
Tabitha a pisztolya markolatát használta. Wayne
egy nagyobb követ. A kocsiban a karácsonyi kórus
egyre hangosabb lett, végül már Tabitha is felfigyelt
rá, és értetlen, feszengő pillantást küldött a trailer fe­
lé. Lou viszont csak zúzta az üveg magyalleveleketés
a rézdrót koronákat, aztán néhány másodperc múlva a
sistergés megint felerősödött, teljesen elnyomva a ka­
rácsonyi dalt.
Wayne trombitás angyalokat zúzott össze, hárfás
angyalokat, imára kulcsolt kezű angyalokat. Össze­
zúzta a Télapót, az összes rénszarvasávalés az összes
krampuszával együtt. Eleinte nevetett. Aztán egy idő
múlva már nem találta annyira viccesnek a dolgot.
Egy idő múlva megsajdultak a fogai. Az arcát forró­
nak érezte, aztán meg hidegnek, sütött az arca a hi­
degtől. Nem tudta, miért, nem gondolt bele tudato­
san.

891
 Éppen felemelte a kezében szorongatott jókora da­
rab kék palát, hogy összezúzzon vele egy kerámia­
angyalt, amikor a látótere felső peremén mozgásra lett
figyelmes, és felemelte a fejét, és észrevette, hogy Vér­
apó Házának romja mellett egy lány álldogál. A lány
szutykos hálóinge valamikor fehér lehetett, most vi­
szont majdnem teljesen rozsdavörös volt a rászáradt
vérfoltokról - a haja gubancos, fésületlen. Sápadt,
csinos arcán döbbenet ült, és némán sírdogált. Véres
volt a lábfeje. ·
- Pomoscs - suttogta a hálóruhás lány..A hangja kis
híján beleveszetta szélsüvöltésébe.- Pomoscs.- Wayne
még sosem hallotta oroszul a „segítség"szót, de így is
elégjól megértette, mit mondhat a lány.
Tabitha felfigyeltWayne kimeredt tekintetére, oda­
fordult, és meglátta a lányt.
- Úristen - suttogta. - Lou. Lou!
Lou Carmody szótlanul bámulta a lányt az udvar
túloldaláról:Marta Gregorski tizenkét évesvolt, ami­
kor 1991-ben eltűnt egy bostoni szállodából,és tizen­
kettő volt most is, húsz évvel később. Lou nem tűnt
különösebben meglepettnek, hogy látja.
- A többit is össze kell törnöm, Tabby.- Lou arca
szürke és fáradt volt, a laza bőr redőin verejték csillo­
gott. - Segítesz neki?
Tabitha feléje fordult, és rémült, zavarodott pillan­
tást vetett rá. Aztán eltette a pisztolyát, megfordult, és
gyors léptekkel a lányhoz indult az avarszőnyegen.
A Marta mögötti bozótosból egy fiú jött elő, egy
fekete hajú, tízéves fiú, szutykos piros-kék Beefeater
egyenruhában. Brad McCauley szeme döbbent, tűnő-

891
dő és rémült volt egyszerre. Oldalvást Martára pillan­
tott, aztán meg-megránduló mellkassal felzokogott.
Wayne a sarkán hintázva meredt a két gyerekre.
Brad az előző éjszakai álomban is ezt a Beefeater
egyenruhát viselte. Wayne kótyagosnak érezte magát,
mint aki mindjárt fenékre tottyan, de amikor legkö­
zelebb hátralendült a sarkán - és majdnem hanyatt
esett-, az apja a vállára tette hatalmas kezét, és elkap­
ta. Az a kéz nem teljesen passzolt Új Lou testéhez -
a nagy, hórihorgas test ettől is csak még inkább össze­
tákoltnak tűnt.
- Hé, Wayne - szólalt meg Lou. - Hé. Beletörölhe­
ted az arcod az ingembe, ha akarod.
-Tessék?
-Te sírsz, haver? - Lou Wayne elé tartotta a másik
kezét. Egy összezúzott hold kerámiacserepei voltak
benne. - Már egy ideje itatod itt az egereket. Jól gon­
dolom, hogy ez a tiéd volt?
Wayne érezte, hogy görcsösen megvonaglik a válla.
Próbált válaszolni, de képtelen volt hangot kipréselni
összeszorult torkán. Az arcát égették a könnyek a hi­
deg szélben, és hirtelen a maradék önuralma is cser­
benhagyta, és apja hasába temette az arcát, és egy pil­
lanatra hiányolta a régi Lou-t, a mackós, megnyugtató
nagy testével.
- Sajnálom - suttogta fojtott, furcsa hangon. Kör­
besimított a szájában a nyelvével, de a titkos fogainak
nyoma sem volt - a felismeréstől olyan viharos meg­
könnyebbülés fogta el, hogy meg kellett kapaszkodnia
az apjában, nehogy elessen. - Sajnálom, apa. Ó, apa.
Sajnálom. - Görcsösen kapkodott levegőért.

893
 - Mit sajnálsz?
- Nem tudom. Hogy sírtam. Az orromat is beléd
töröltem.
- Senkinek nem kell mentegetőznie a könnyeiért,
haver - mondta Lou.
- Betegnek érzem magam.
- Na persze. Persze. Tudom. Semmi baj. Azt hiszem,
a betegség, amiben szenvedsz, előbb-utóbb mindenkit
utolér. Úgy hívják: emberi állapot.
- És ebbe bele is lehet halni?
- Igen. Gyakorlatilag minden esetben végzetes.
Wayne bólintott. - Rendben. Hát, azt hiszem, még
jó is, hogy így van.
Wayne Tabitha Hutter tiszta, nyugodt-megnyug­
tató hangját hallotta a hátuk mögül, a távolból, ahogy
a gyerekek nevét kérdezi, elmondja nekik, hogy nem
lesz semmi baj, hogy gondjukat fogja viselni. Wayne
úgy érezte, ha megfordulna, most már valószínűleg
egy tucatot is látna belőlük, és a többiek is kifelé tar­
tanak a fák közül, maguk mögött hagyva a sistergést.
Hallotta, hogy egyik-másikuk pityereg. A jelek sze­
rint őket is megfertőzte Wayne betegsége: az emberi
állapot.
- Apa ... - szólalt meg. - Ha benne vagy, idén nem
hagyhatnánk ki a karácsonyt?
- Ha a Télapó megpróbál leereszkedni a kémé­
nyünkben, úgy fenéken billentem, hogy visszaröppen
a tetőre, ígérem.
Wayne nevetett, A hang alapján zokogás is lehetett
volna. És ez rendben is volt így.

894
 Kint a főúton motorkerékpár közeledett vad robaj­
jal. Wayne-nek egy pillanatra az a kétségbeesett, ször­
nyű ötlete támadt, hogy hátha az anyja az. A gyerekek
mind visszatértek valami halálszerű állapotból, és ta­
lán most Vic következik. De csak valami pasas hozta
ki a Harleyját egy körre. A motor fülsiketítő robajjal
elszáguldott, a napsugarak szikrát hánytak a króm al­
katrészeken. Október elején jártak, de a délelőtti nap
erős, direkt fényében még mindig egészen meleg volt.
Beköszöntött az ősz, és közvetlenül mögötte ott ban­
dukolt a tél is, de egyelőre még maradt egy kis moto­
rozásra való szép idő.

Az írást elkezdtem: 2009. július 4-én

Befejeztem: 2011 karácsonyán.
Joe Hill, Exeter, New Hampshire
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

- A jó gyerekek lista -

Amennyiben könyvemelnyerte a tetszésüket, a köszö­

net nagyrészt J ennifer Brehl szerkesztőmet illeti
a William Morrow könyvkiadónál, amiért felhívta a
figyelmemet a történeten belül megbúvó történetre.
Ha viszont csalódottak volnának, arról egyedül én te­
hetek.
Gabriel Rodríguez a fogadott testvérem. Megér­
demli szeretetemet és köszönetemet illusztrációiért,
barátságáért és meglátásaiért. Valahányszorelveszett­
nek érzem magam, Gabe-re mindig számíthatok: raj­
zai térképként mutatják az utat.
A NOS4A2 projekt 2009 nyarán, Ken Schleicher
barátom garázsában kezdődött. Ken az 1978-as év­
járatú Triumph Bonneville-jét akarta megbütykölni,
és arra kért, legyeka segítségére.Príma esték voltak, és

897
meghozták a kedvem ahhoz, hogy motorokról írjak.
Köszönet az egész Schleicher családnak, amiért been­
gedtek az otthonukba és a garázsukba.
A munka azután ért véget, hogy anyám elolvasta a
kész szöveget, és közölte, hogy tetszik, de az utolsó
fejezet nem üti meg a mércét. Igaza volt. .Igaza szo­
kott lenni. Úgyhogy kidobtam az utolsó tizenöt ol­
dalt, és írtam valami jobbat. Tabitha King elsőrendű
kreatív gondolkodó, és tanított meg a szavak sze­
ő

retetére, hogy kutassam ki titkos jelentéseiket, és hogy

figyelemmelkísérjembelső történetüket. Ennél is fon­
tosabb viszont, hogy szülői példamutatásával taní­
ő

tott meg apának lenni: hogy inkább hallgassam meg

a srácokat, és kevesebbet szónokoljak, hogy igyekez­
zek játékká (vagy meditációvá) alakítani számukra a
feladatokat, és ügyeljek rá, hogy mindig le legyen vág­
va a körmük.
A munka megkezdése és befejezése között mo­
torozni mentem apámmal. Ő a Harleyjével jött, én
a Triumphommal. Apám azt mondta, tetszik neki a
motorom, még ha varrógépre emlékezteti is a berre­
gése. Igazi harleys froclizás. Ezzel együtt nagyon jól
éreztem magam: a napsugarak melengették a válla­
mat, és követtem apámat kedvenc útvonalán. Azt hi­
szem, egész életemben apám kedvenc útjait jártam.
És nem bánom egyáltalán.
Ezt a könyvet nem is egy, hanem rögtön két kézirat­
előkészítő nézte át tüzetesen: Maureen Sugden, aki
immár a harmadik regényem körül bábáskodik, és
Liberty Hardy cimborám a RiverRun Books kiadótól,

898
aki úgy csapott le a hibáimra, mint hiperaktív kölyök­
macska a fonálgombolyagra. Liana Faughnan az utol­
só percben állt csatarendbe, hogy a határidő tartható
legyen. Gyanítom, hogy a könyv még így is hemzseg
a hibáktól, ami csak azt mutatja, hogy a segítség se
mindenható.
Szeretetem és köszönetem a William Morrow csa­
patának, akik keményen dolgoznak azért, hogy a lehe­
tő legjobb színben tűnjek fel: Liate Stehliknek, Lynn
Gradynek, Tavia Kowalchuknak, Jamie Kernernek,
Lorie Youngnak, Rachel Meyersnek, Mary Schuck­
nak, Ben Brutonnak és E. M. Krumpnak. Ugyanez
vonatkozik a Gollancz stábjára: Jon Weirre, Charlie
Panayiotou-ra és Mark Stayre. Különösen lekötele­
zettje vagyok ottani szerkesztőmnek és barátomnak,
Gillian Redfearnnek, aki egyfős női osztagként tar­
totta fenn a harci kedvet és a lelkesedést.
Ügynököm, Mickey Choate a fene tudja, hányszor
olvasta el a regényt, és mindig fontos meglátásokkal,
ötletekkel és biztatással szolgált. Sokat javított a köny­
vön, minden elképzelhető tekintetben.
És tudják, ki szuper még? Kate Mulgrew szuper,
ahogy felolvassa a regényt a hangoskönyv-változat­
hoz. Kate annak idején teljesen elvarázsolt és levett
a lábamról azzal, ahogy felolvasta „By the Silver Wa­
ters of Lake Champlain" című novellámat, és el nem
mondható, mennyire örültem, amikor most ismét
kötélnek állt, és vállalta, hogy felolvassa ezt a sokkal
hosszabb történetet a gyerekkorról, a csodákról és a
veszteségről.

H99
 A Twitter olyan, mint valami gondolatoktól, érvek­
től és kütyük iránti szenvedélytől zsibongó hatalmas
méhkas, és minden egyes csiripelőnek hálás vagyok,
aki egyetlen gondolatot is váltott velem. A közkinccsé
tett ötletek világaként a Twitter önmagában is egyfaj­
ta inszkép, ráadásul a jobbak közül.
Köszönetem mindenkinek, aki megvásárolta a re­
gényt, vagy letöltötte, vagy hangoskönyv formájában
hallgatta meg. Remélem, örömük telt benne. Micsoda
élvezet - micsoda ajándék -, hogy ilyesmivelfoglal­
kozhatom a megélhetésemért. Soha nem akarom ab­
bahagyni.
Csók és ölelés és elismeréshegyekChristina Terry­
nek, akin folyamatosan tesztelhettem a félkész köny­
vet, és aki ügyelt rá, hogy a sok munka mellett vala­
micske magánélet és szórakozás is kijusson nekem.
Köszönet, hogy tartotta a frontot, hölgyem.
Úgyszintén hálás vagyok Andy és Kerri Singhnek,
Shane Leonardnak és Janice Grantnek, Israel és
Kathryn Skeltonnak, Chris Ryallnak,TedAdamsnek,
Jason Ciamarellának és fiainak, Meaghan és Denise
MacGlashingnek, a Bosa családnak, Gail Simone­
nak, Neil Gaimannak, Owen Kingnek, KellyBraffet­
nek, Zeldának és Naominak. Szeretetem és nagyrabe­
csülésem Leanorának.
Szerencsés pasas vagyok, hogy Ethan, Aidan és
Ryan King apja lehetek - a legviccesebbés legtalálé­
konyabb emberek, akiket csak ismerek.Apátok szeret
benneteket.
 - A rossz gyerekek lista -

Azok az emberek, akik mindössze átfutják vagy akár

teljes egészében kihagyják a köszönetnyilvánításnak
szentelt oldalakat. Kérem, lépjenek kapcsolatba a ve­
zetőséggel,hogy átvehessékingyenes,all-inclusivebe­
utalójukat Karácsonyországba.
 Tipográfiai megjegyzés

Ezt a könyvet a Caslon betűtípus egyik változatában

tartja kezében az olvasó.A betűtípust William Caslon
(1692-1766), tizennyolcadik századi angol fegyver­
mester és híres nyomdász alkotta meg. A nyomdász­
mester semmilyen rokonságban nem áll azzal a Paul
Caslonnal, aki 1968-ban érkezett meg Karácsonyor­
szágba,majd pedig a rettenetes karácsony estén, ami­
kor a Kandiscukor-hegy leomlott, Millie Manxszal
a Fehérben keresett menedéket. Hosszú, időtlen idő
után Millie kivezette Pault és két másik gyereket -
Francine Flynnt és Howard Hitchcockot a sistergés­
ből a fenyvesbe.A fák között meghúzódva figyelték,
ahogy a többi gyerek (a betojiak bandája!) előjön az
erdőből - magában beszélt és pityergett és sopánko­
dott mind, taknyuk-nyáluk egybefolyt.Millie némán
kifigurázta siránkozó takonypócságukat, és olyan jó
munkát végzett, hogy Paulnak két sor fogát is az ajká­
ba kellett vájnia, nehogy felnevessen.
Azokkal a gyerekekkel majd később elszámolnak.
A betojiak csak egyvalamirejók: szenvedőalanynak az

903
olyan játékokhoz, mint az Ollót-a-kódorgónak vagy
a Harapj-a-legkísebbe,
Amikor viszont az első mentőautó bekanyarodott
a Vérapó Házához vezető útra, tudták, hogy ideje in­
dulniuk. Millie elvezette a másik hármat a kékes tűle­
velű fenyőfához - picea pungens, szúrós luc -; a fán
egymás mellett függtek a díszeik,jóval bentebb attól a
helytől, ahol Wayne Carmody (a betojiak királya!)ka­
rácsonyi díszeket zúzott össze az apjával.Charlie Va­
lódi Gyermekei magukhoz vették saját, különleges
díszeiket, és szép csendben odébbálltak, lesurrantak
a hegyről, mielőtt bárki felfigyelhetett volna rájuk.
Szomorú dolog volt, hogy Karácsonyországnincs töb­
bé, de, ugye, kiömlött tej és eget-földet megrengető
lavinák fölött minek siránkozni, ráadásul: mostantól
az egész világ a játszóterük!
És az sem igazán számít, hogy nem élhetnek egyet­
len, soha véget nem érő karácsonyban többé. Végül is
a karácsony csak átszellemülés kérdése, és ameddig a
szívedben megőrzöl valamicskét az ünnepi hangulat­
ból, minden nap karácsony.
 Európa Könyvkiadó, Budapest
Felelős kiadó M. Nagy Miklós igazgató
Nyomta a Kinizsi Nyomda
Felelős vezető Bördős János igazgató
Készült Debrecenben, 2014-ben
Felelős szerkesztő Barkóczi András

Művészeti vezető Gerhes Gábor

Borítótervező Tabák Miklós
Készült 68,4 (NS) ív terjedelemben
ISBN 978 963 07 9907 2

www.europakiado.hu
www.facebook.com/europakiado
 JDE * HILL

SZARVAK
lgnatius Perrish egy részeg éjszaka után arra ébred, h~gy ir­
tózatosan fáj a feje.„ és a tükörbe nézve azt látja, hogy szar­
vak nőttek a halántékán.
lg először azt hiszi, hallucinál, a gyász és a harag elvette az
eszét. Hiszen az utóbbi egy évet a maga privát purgatóriumá­
ban töltötte: egy esztendővel ezelőtt erőszakolták és gyilkol­
ták meg brutális módon, felfoghatatlanul a szerelmét, Merrin
Williamset. A teljes idegösszeomlás is szinte természetes
lenne nála. Csakhogy ezek a szarvak valódiak ...
Azelőtt lg a boldogok gondtalan életét élte: gazdag szülök
gyermekeként, tévésztár báty öccseként megvolt mindene,
pénz, biztonság, megbecsülés. Megvolt mindene, sőt annál
több is - Merrin szerelme, akivel együtt osztoztak romanti­
kán, diákkori felelötlenségeken, egy csakis kettejüknek kijutó,
varázsos kalandon.
Merrin halálával mindez oda lett. Noha lg volt az egyetlen
gyanúsított, bíróság elé sohasem került, de fel sem mentette
soha a kisváros, Gideon közvéleménye: persze hogy azért
úszta meg, mert befolyásos szülei vannak! Mintha mindenki
Plh;:ieyta volna IBl?t, mé5 az Isten is, Talán csak egyvalaki nem:
a benne lakozó ördög ..
És most, ezekkel a szarvakkal, lg rettenetes erőre tesz szert
- olyan tehetségre, amellyel végre kinyomozhatja, ki ölte meg
Merrint, ki tette tönkre az életét. És bosszút állhat. A temp­
lomba járás, az ima nem segített. Jöjjönhát a Sátán!
A szív alakú doboz szerzőjének második regénye jóformán
csupa négy- és ötcsillagos értékelést kapott az amazon.co­
mon, és a kritika is egyöntetű elismeréssel fogadta.