Rejto Jeno A Harom Testor Afrikaban

Rejtő Jenő
A három testőr Afrikában
Első fejezet
1.
Négy k ülönböző nemzetiség k épv iselője v olt az asztalnál: egy

amerik ai gy alogos, egy francia őrv ezető, egy angol géppusk ás és egy
orosz hússaláta. A gy alogos, az őrv ezető és a géppusk ás a padon
foglaltak hely et, a hússaláta az asztalon, egy tálban.
Idő: délután hét óra.
Színhely : A frik a, Rak hmár, egy táv oli, eldugott garnizon a Szahara
v alamely ik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egy pár
ny omorult arab tengődik .
Személy ek : személy telenek .
Történik : semmi.
Rak hmár oázis legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a legk ev ésbé

feltűnő, legk isebb mérték ben sem jellegzetes oázis A frik ában.
Középpontja egy v ály ogfallal k örülv ett k atonai tábor, amit a

szak ny elv minden alap nélk ül, pusztán szok ásból "erőd"-nek nev ez.
A z "erőd" ellenálló k épességéről fogalmat adhat egy nemrég
lejátszódott esemény, amik or a részeg k áplár dühösen a falba rúgott, és
súly os sérüléssel a k órházba szállították , mert az egy ik lőrés a fejére
esett.
De ily esmit mégis "erőd"-nek hív nak . És számmal is ellátják . Ez az

erőd a 72-es számú v olt a Szahara hasonló építmény einek sorában.
A k örfal mögött egy "törzsépület" (ny erstéglából épült földszintes k is

ház) és k ét legény ségi barak k . A barak k ban k atonák , a k atonák ban
fásult letargia az álmosító forróságtól és az egy hangúan múló napok tól.
Vagy ötv en pálma v eszi k örül az erődöt, poros, tik k adt, félholt,
hosszú fák , és tetejük ben egy -k ét k edély beteg majom ténfereg. Ezek
szív esen elk öltöznének dúsabb tájak ra, de nem tudják , hogy k erültek
ide.
A pálmák k özött ny olc-tíz duárnak nev ezett sárputri, ismeretlen céllal,

mert a bennszülött háztulajdonosok év ek ig nem mennek be az ajtón.
Viszont az ajtó elől sem mozdulnak . Hov á mennének a forró oázisban?
Vagy mit csinálnának benn a k uny hóban? Igaz, v égeredmény ben az
sem v ilágos, hogy mit k eresnek ezek az arabok a k uny hó előtt, ahol
üldögélnek , de hát egy oázis nem arra v aló, hogy minden
mozzanatában megfeleljen v alamiféle ok szerűségnek .
A bennszülöttek tehát a k uny hó előtt esznek , isznak , alszanak és

unatk oznak .
Mit is k eresnének benn a duárban? Egy horpadt fazék , néhány törött

holmi, egy rothadt gy ék ény és más efféle található ott, a döngölt
földpadlón. Ezenfelül néhány ezer légy ; ezek et nem szük séges
felk eresni, és a k ecsk e, az k ijön magától is, ha megéhezik .
Rak hmár oázis k özpontja a Grand Hotel. Eltérően a hasonnev ű

európai intézmény ek től, a rak hmári Grand Hotel ócsk a k is bódé v olt.
Tulajdonosa egy félszemű rabló, ak i annak rendje és módja szerint
k itöltötte tízév es fegy házbüntetését, majd szorgalmas műk ödésének
gy ümölcséből letelepedett itt mint v endéglős.
A Timbuk tu felé haladó k arav ánok , átutazó v adásztársaságok

jelentették a nagy jöv edelmet, az oázis k ét arab csendőre és száz fő
k örüli hely őrség az állandó üzletmenetet.
A Grand Hotel, mint a nev e is mutatja, a nagy v ilági élet úri illúzióját
hozta el a Szaharába. A félcolos deszk afalat ugy an átrágta mindenféle
féreg, a v ály ogragaszték és a pofapadok sem emlék eztettek a
hasonnev ű európai intézmény ek re, no de rádiók észülék e v olt, szinte
k éthav onta új napilapok érk eztek , és Leila, az arab démon, táncok at
lejtett.
Ezt a műsorszámot k issé népszerűtlenné tette az a k özismert tény,

hogy Leila (az arab démon) ötv enedik életév ét már régebben betöltötte.
A k or és egy ideges bennszülött zsebk ése mély ny omok at hagy ott az
arcán. Így aztán Leila (az arab démon) alig táncolt, és a szórak ozást
illetően legink ább arra szorítk ozott, hogy egy tamburaszerű, irháv al
bev ont hangszert ütögetett. Ezt is csak addig, amíg a v endégek
határozott állásfoglalása nem k ény szerítette hallgatásra. Ily enk or egy
táv oli sarok ba k uporodott, és démoni érzék eny ségében megsértv e,
szomorúan pipázott. Este segített a sérültek et k ötéssel ellátni.
Á ltalában legionáriusok tartózk odtak a Grand Hotelben, ak ik

k ock áztak , ittak v agy lev elet írtak , némely ik a fegy v er és a szíjazat
tisztítását is itt v égezte, de estefelé v erek edés v olt. Ez a programpont
nem maradhatott el, úgy hogy egy elmés legionárius, ak i a festőműv észi
pály áról k erült ide, új cégtáblát k észített, amit a tulajdonos meghagy ott
az ajtón. Ez állt rajta:
GRAND HOTEL
Ötórai gabonapálinka
Esténként az úri közönség verekszik
Kitűnő széklábak! Megbízható elsősegély!

Belépés díjtalan! Kilépés bizonytalan!
A z asztalnál időző három k ülönböző nemzetiség (ha leszámítjuk az

orosz hússalátát) k omoly an tanácsk ozott. Már k ora délután óta itt ültek
egy ütt, igen halk an beszéltek , és ha arra jött a tulajdonos, ak k or
hirtelen elhallgattak .
A félszemű rabló, ak it elév ült k örözv ény ek alapján Brigeron név en

ismertek , mint v endéglős hiú v olt szak ácstudomány ára, és most ott
settenk edett a három k atona k örül, ak ik a hússalátát rendelték . Mert
hiába, a légió furcsa hely, ahol nemegy szer urak is megfordultak már,
nem csoda, ha ily en finom ételt rendelnek . De Brigeron úgy érezte,
hogy k itett magáért.
A v endégek elismerésük et fejezték k i. A hússaláta egészen k itűnő

v olt, és ezen az sem v áltoztatott, hogy v égül egy igazán csak k ev éssé
használt lámpabelet leltek benne.
A francia őszinte k öszönetet mondott a tulajdonosnak a k itűnő

ételért, amik or átadta a petróleumszív ó belet.
A tulajdonos örült a dicséretnek , és megk öszönte a lámpabelet, amit

már elv eszettnek hitt, és igazán nem k önny ű errefelé beszerezni az ily en
holmit.
- Nagy on finoman k észíti az ételek et, barátom - mondta az angol.
- Uram - felelte szerény en Brigeron, a félszemű rabló -, Lev innél

tanultam a szak ácsmesterséget.
Ezt sok szor hangoztatta, és büszk e v olt rá. Senk i sem tudta, hogy hol
lehet ennek a nev ezetes, elők elő Lev innek a v endéglője, de a Grand
Hotel tulajdonosa oly an büszk e pirulással mondta, és oly an nagy erejű
ember v olt, hogy nem mertek k özelebbi adatot k érdezni tőle Lev int
illetően. Feltehető, hogy ez esetben jogos felháborodása nem ismerne
határt, és pofon ütné az illetőt. Különben mindenk i szégy ellte k issé,
hogy nem ismeri Lev int, ak inél Brigeron főzni tanult. Ezért úgy tettek ,
mintha jól ismernék .
Egy k áplár azt is mondta már, amik or a k antin főztjét dicsérte: "Ily ent
eddig csak Lev innél ettem..."
Valószínű v olt, hogy szégy en egy ily en v endéglőst nem ismerni, ak i a

szak májában bizony ára a zseniális Ritzcel v agy Duv allal egy enrangú.
Lassank ént tehát senk i sem tek intette v itásnak Lev in személy ét, és úgy
dicsérték Brigeront, hogy ezt maga Lev in sem csinálná k ülönben...
- Most hát, k edv es Brigeron, hozzon egy üv eg v örösbort, és

hagy jon magunk ra.
- Parancsolnak térk épet? Pontos, k atonai célok ra k észült,

hely őrségek és időszak i foly ók megjelölésév el, szök éshez
nélk ülözhetetlen - k érdezte szolgálatk észen a tulajdonos.
- Hm... miből gondolja, hogy szök ni ak arunk ? - k érdezte a Pittman

nev ű.
- A k ik v örösbort rendelnek és suttogv a társalognak , azok szök ést

terv eznek .
- Más titk unk nem lehet?
A k ocsmáros leírhatatlan grimasszal mutatott k i az ablak on:
- Itt?...
Forró, sárga nap égett be k intről. A poros, szomorú pálmák k oronái,
mint ájult fejek lógtak , szinte halódv a, és ha v ontatott mozgással elindult
k öztük egy sov ány majom, poreső szitált fonny adó k ardlev eleik ről...
Odak int az arabok zörögtek tüzes k öv ek k el; mert ily enk or sütötték
estére a k eszrát, messziről a lelépő őrség parancsnok ának röv id,
ny újtott k ommandója hallatszik .
A z iv ó pállott bűzös lev egője szinte repedezik a forróságtól, és millió

légy döng.
Egy sebek k el borított, csontv ázszerű, v én arab a k enderszív ás

rév ületében oly k or fehér szak állát tépdesi, és papagájhangon rik oltoz.
A z iv ó hátterében k ét v erejték ező, sárga arcú k atona k árty ázik .
A falon egy k erek óra minden fertály k or felhördül, mintha ny omban

elütné a negy edet, de azután ismét elhallgat. Rozsdás szerk ezete csak
emlék szik azok ra a régi, jó idők re, amik et még pontosan jelzett az
ütőmű.
Hát nincs igaza a rablónak , ak i Lev innél tanulta k i a

szak ácsmesterséget? Miféle beszélniv alója lehet itt az embernek , ami
titok ?
Kev esebb, mint semmi: állandóan ugy anaz.
- Hozza a bort! - mondta a Francis nev ű álmodozó, sápadt fiú. -

Családi ügy ről beszélgetünk , nem szök ésről.
A v endéglős elsietett, és v isszatért a borral. De azért hozta a térk épet.
- Családi ügy ek ben is jobban k iismerik maguk at k atonai térk éppel.

Irány tűjük , remélem, v an?
- Minek ?...
- Hát v alami k ülönös családi ügy höz szük ség lehet rá...
Ek k or Leila (az arab démon) k iperdült k özépre, hogy táncáv al

szórak oztassa a v endégek et. De az egy ik k árty ázó fogcsik orgatv a
rák iáltott:
- A zonnal hagy d abba! Kárty ázni ak arunk , v én boszork ány !
Leila (az arab démon) szomorúan v isszaült a sarok ba.
- Hogy k épzeled? - mondta a Francis nev ű, ak inek álmodozó arca

v olt.
- Engem is érdek el - szólt Thorze, a k öpcös amerik ai.
Pittman, az angol előbb megtömte a pipáját, azután a térk épet

nézegette, v égül elégedetten bólintott.
- Rendben v an. Nézzétek meg ti is. Dél, ny ugat és k elet felé egy -egy
lehetőség k ínálk ozik a szök ésre. Észak on előttünk a Szahara.
- Úgy v an. A rra nincs út.
- A z egy etlen lehetőség, hogy v alamely ik ünk megmenek üljön, ha ma

este három ember háromfelé szök ik . Úgy intézzük , hogy csak reggel
fedezzék fel.
- Miért v áljunk el, ha eddig egy ütt k üzdöttünk ? - k érdezte halk an a

sápadt Francis.
- Beszélj v ilágosan! A mindenségét a sk ót csav aros eszednek ! -

szitk ozódott a k öv ér.
- A hely őrség létszáma k ilencv enöt ember - mondta Pittman, a sk ót,
és megny omk odta a pipáját.
- Ezt mi is tudjuk .
- A z erőd v édelmére legalább a legény ség felének a falak mögött k ell

tartózk odnia minden esetben. Ez a szolgálati szabály zat legszigorúbb
pontja. Érted már?!
- Értem... Ok os - dörmögte Thorze, az amerik ai.
- Én nem értem - mondta Francis Barré.
- Egy üldöző csapat huszonöt embernél k ev esebb nem lehet -

magy arázta Pittman.
- Ezt tudom.
- Negy v enhét embernek az erődben k ell maradnia. Huszonöt megy

k eletre az egy ik után, huszonöt a másik ny omába, tehát a harmadik at,
ak i délre megy, senk i sem üldözheti, mert nincs több k atona Rak hmár
oázis erődjében, mint k ilencv enöt.
Thorze nagy ot csapott az asztalra:
- Tiszta dolog! Ha hárman háromfelé szök ünk , ak k or egy ik re nem jut

üldöző csapat!
- Ez az egy ny ugodtan eljuthat egy belga v agy angol gy armat

határára! Hogy ez mely ik ünk lesz, az tisztára szerencsejáték , amit onnan
tud meg az illető, hogy huszonnégy óra múlv a sem k öv etik .
Ek k or Leila (az arab démon) k ilibbent k özépre, hogy a v endégek et

szórak oztassa táncáv al.
- Á tk ozott boszork ány ! - üv öltötték egy szerre többen is. - Hagy jál
k árty ázni és inni bennünk et.
A táncosnő v isszalibbent a hely ére, és pipára gy újtott.
- És a k ettő, ak it elfognak ? - k érdezte Francis Barré.
- Haditörv ény szék elé k erülnek . A gy onlöv ik , v agy sok év trav eaux
forcés-ra ítélik ők et - felelte Thorze.
- De egy k ény elmesen menek ül - mondta Pittman.
A z óra rek edten felhördült, és csend lett.
Csak a millió légy döngött.
A három k ülönböző nemzetiségű megállapodott: hárman szök nek ,

k ettőre a biztos elfogatás, egy re a biztos menek ülés v ár.
- Mindegy ik ünk magáv al v isz, amit tud, de ez igen k ev és. A jánlom,

hogy minden holmink at már előre ajándék ozzuk egy másnak . Így az a
k ettő, ak it elfognak , hozzájut a harmadik poggy ászához. Miért k erüljön
a rak tárba?
- Úgy v an!
- Vendéglős!
- Monsieurs?
- Tollat, tintát!
- Uraim, a térk épen csak ceruzáv al szabad a családi ügy ek re

v onatk ozó útv onalak at megjelölni.
- Igen?... Hát ak k or jó lesz maga is mint tanú.
Hozta az írószerek et, és a három ember a k öv etk ező ok iratot

szerk esztette:
"A lulírottak minden ingó és ingatlan v agy onunk at............

barátunk ra hagy juk , ak iv el egy ütt töltöttük el az afrik ai k atonásk odás
nehéz év eit.
Kelt Rak hmár, 19......... II. 17-én."
- Hé! Fonál, gy ere ide te is.
A Fonál csúfnev ű igen sov ány k atona v olt, és mindig dúdolt. Nem
jók edv ében, hanem muly aságában.
- A zt ak arjuk - mondta az amerik ai Brigeronnak és a hüly e Fonálnak

-, hogy ha v alamely ik ünk meghal ebben a fészek ben, ak k or a többi
örök ölje a holmiját.
- Kicsoda örök ölje? - k érdezte a rablóv ezér.
- A k i életben marad.
- Ki marad itt életben? - felelte egy lek icsiny lő legy intéssel.
- Mindegy . Maga és Fonál tanúsk odnak .
Fonál úgy v igy orgott, hogy szája széle szinte elálló, nagy füleihez ért
k étoldalt, és büszk én ismételte:
- A k is Fonál tanú!
Gy erek es módon, sok szor harmadik személy ben beszélt önmagáról.
A nap lebuk ott, és a lev egő szinte azon ny omban érezhetően

hűv ösebb lett.
- Én dél felé megy ek - mondta Thorze.
- És te? - k érdezte gav allérosan Pittman, mintegy felajánlv a a

v álasztás jogát Francis Barrénak .
- Nem mindegy ? - k érdezte a francia k issé szomorúan. - Én úgy sem

menek ülhetek .
Ek k or Leila (az arab démon) k iperdült k özépre, hogy tánccal

szórak oztassa a k atonák at, de egy eldobott rohamk és hajszálra suhant
el az arca mellett, és erre duzzogv a v isszaült a hely ére.
- Észak ra nem lehet menni? - k érdezte Francis Barré, mert a legk isebb
esély t v álasztotta v olna a legszív esebben.
- Észak ra a Szahara v an előttünk - felelte Pittman. - A rra még egy

expedíció is nehezen v ágná k eresztül magát.
...Tak arodó után a három ember lemászott az erőd hátsó falán,

megszorították egy más k ezét és útnak indultak .
Thorze délnek .
Francis ny ugatnak .
És Pittman? Észak felé tartott, egy enesen a Szaharának , amerre

szerinte egy expedíció sem v ághatja k eresztül magát...
2.
Sorak ozónál k iderült, hogy három ember hiány zik .
A hadnagy azonnal megállapította, hogy három tev ét loptak az

éjszak a. Szök és! Percek en belül tudják , hogy k ik a szök ev ény ek . A
tev eny omok v ilágosak : az egy ik dél, a másik ny ugat, a harmadik észak
felé indult útnak .
- Mi a v élemény e, mon chef? - k érdezte az őrmestert. - Csak k ét

üldöző csapatot indíthatunk . Ezek rav asz fick ók lehettek !
- Egy szerű, hadnagy úr. A k i észak felé ment, az v agy felfordul, v agy
úgy sem menek ülhet.
- Tehát egy -egy üldöző csapat indul dél és ny ugat felé, több az erőd
létszámából nem telik . A mely ik hamarabb v isszaér, az elindul észak ra, és
megk eresi a harmadik at.
- Oui, mon chef!
...Másnap délben az üldözők elérték Thorze-t. A z amerik ai egy

pillanatig úgy érezte, hogy a sík terepen k özeledő huszonöt ember ellen
felv eheti a harcot egy domb mögül, de aztán ink ább letett erről. Ha egy
löv ést tesz, már biztos a halálos ítélet. Megadta magát.
Estére a másik csoport beérte Francis Barrét. A mik or már a földön

fek üdt aléltan. A v íztömlője ly uk as v olt. Úgy látszott, hogy nem éri meg
a másnapot. Két állat k özé erősített hordágy on v itték v issza.
Most azután az egy ik harmincas csoport sebesen a harmadik után,

észak ra indult. Ennek k ét nap egérútja v olt, de a remény telen szaharai
terepen. A ny omai v ilágosan látszottak a homok ban.
Másnap még mindig a messzeségbe k any argott előttük a sok apró

folt, egy tev e patája.
- Fél napig talán bírja a szomjúságot. Két tömlőnél több v izet nem v isz
a tev e.
- Istenv erte sk ót bendője lehet.
Pittmanról tudták , hogy nagy on erős. Ötv en fok meleg lehetett, és

fullasztó por szállongott a siv atag felett. Egy k is légáramlás elég lett v olna
ahhoz, hogy elfedje az üldözött ny omát. De a szerencse, úgy látszott,
nem k edv ez Pittmannak .
- A fenébe is! - k rák ogott fuldok olv a az őrmester - jól tudja a bitang,
hogy nem menek ülhet, mégis ny argaltatja az embert! Összetöröm a
csontját!
A tev eny omok tov ábbra is csak k any arogtak előttük a messzeségbe
v onuló dombhullámok mögött, és lassan v érszínűv é v áltozott a nap,
szürk ült az ég....
- Ott v an!
A z egy ik k atona k iny újtott k ézzel a táv olba mutatott, ahol egy tark a,
hosszúk ás folt látszott. Tev és alak lehetett csak .
- Előre!
Vad ny argalással igy ek eztek a dűnéhez, k ét részre osztv a a harminc

embert, hogy bek erítsék Pittmant, ak i a domb mögé siet. De most
megv an!
A zonban amerről Pittman eltűnt, a pok ol fogadta az üldözők et.
Egy sortűz. Egy harci ordítás száz torok ból... Röv id tusa.
A dombok mögül k irohanó beduinok percek alatt v égeztek azzal a

néhány k atonáv al, ak ik et a sortűz megk ímélt.
Izmin sejk v isszatolta hüv ely ébe a handzsárt.
- A llah nagy. Egy csapat rumi k uty áv al több ég most a gy ehenna

tüzében.
- Sejk ! - lépett elő Pittman a harcosok k özül. - A zt üzented, hogy

huszonöt fegy v erért eljuttatsz engem az észak i nagy v asúthoz. Harminc
fegy v er fek szik előtted a homok ban, és sok hasznos tárgy, amily en a
rumik nak v an.
A sejk egy másodpercig összeráncolt szemmel nézte.
Veszély es pillanat v olt. Pittman ezt jól tudta. Beduin rablófőnök szav a
nem szentírás.
- Sejk - mondta még csendesen -, a k atonák megtudják majd, hogy

én k iszabadultam, és ak k or megint segít nek ed minden légionista
szök ev ény , mert bíznak a szav adban.
A sejk megértette. Ha nem ismerte is azt a szót, hogy "propaganda",

azért tisztában v olt a siv atagban szájról szájra k erülő hírek
fontosságáv al.
- Úgy legy en, ahogy mondtam, hitetlen. Embereim elk ísérnek , és

k apsz iv óv izet, amenny i k ell.
Egy óra múlv a útra k elt ny olc tev és arab Pitmannal észak felé.
3.
A sk ót jól tudta, hogy ezzel a segítséggel k oránt sincs befejezv e a

menek ülés útja. Csak a pillanatny i pusztulás v eszély e múlt el.
- Mely ik a legelső oázis a v asút mentén? - k érdezte a mellette ügető
tev ést.
- Ok bur.
- Messze v an innen?
- Két nap lov aglás ezek k el a fáradt tev ék k el, ha nem tartunk nagy
pihenőt.
- Tartunk ördögöt! Még k icsit se! Előre!
- Te fehér v agy , de az erőd egy beduiné, uram. Ezért csodállak .
Este mégis pihentek egy órát. A zután egy teljes napon át erőltették az
ügetést, és másnap, nagy on táv ol, mintha eldobott ruhadarab hev erne
a porban: sötét folt látszott a siv atagban.
- A z ott Ok bur.
- Valak i k özületek ideadhatná a burnuszát, azt hiszem, elég barnára

égetett a nap ahhoz, hogy bennszülöttnek higgy enek .
- A hegy ek berberei k özött sok a félv ér, azok nem barnábbak

nálad... Itt a burnusz, uram.
- Valamely ik k özületek bemehetne az oázisba.
- Jól v an, uram. Én bemegy ek . Ti addig itt táboroztok le.
A siv atag felett pompás díszében ragy ogott a mély sötét trópusi ég, és
a bennszülöttek tüzes k öv ek en sütöttek v alamit. Pittman is ev ett, azután
tak aróik ba burk olózv a lefek üdtek . A z bizony os v olt Pittman előtt, hogy
v alamenny i rádióállomás megemlék ezett már róla. De ahol nincs
hely őrség, ott nem k ell félnie. Egy arab csendőrrel maga is elbánik .
Dermesztő hideg lett éjfél felé, amik or a k önny ű por minden

k alóriány i felszív ott hőt v isszasugárzott... Hajnalban fehér dér lepte be a
siv atagot, mintha hó esett v olna. Már ébredt a nap, amik or a k ik üldött
v isszatért.
- Nos?
- Mindössze k ét goumier v an az oázisban. Ezek et baj esetén magad is

legy őzheted.
- És a v asút?
- A k is v asútháznál egy európai őr v an. Mindig részeg. A z arab törzs

főnök ének megmondtam, hogy te Izmin sejk barátja v agy. Ezek re
számíthatsz. Gy űlölik a rumik at, és idáig még nem jutott el minden
erejév el a légió fojtó nagy k eze... Ők melletted lesznek .
- Köszönöm...
A nap első sugarai épp hogy megcsillantak az olv adó dér szipork áin,
amik or Pittman elérte a v örösre mázolt pálmatörzset, amely en egy tábla
függött:
OKBUR OÁZIS
200 kilométer
4.
A z őrház k özelében minden csendes v olt. A v asúti sínek k örül

néhány k ecsk e legelt. Pittman beny itott az ajtón. Rongy os ember ült az
asztalnál. A rca azok ra az arizoniai megaszalt emberi fejek re emlék eztetett,
amely ek et a dél-amerik ai indiánok oly an csodás ügy ességgel
preparálnak egy felnőtt k opony ájából ök ölny i nagy ságra, hogy azért
felismerhetően megmaradnak .
- Jó reggelt - k öszönt a szök ev ény .
- Ezek et hagy juk - felelt a múmiafejű rek edt v asúti. - Mit ak ar?
- Karav ánv ezető v agy ok . Timbuk tu felé indult tov ább a csapat, és én
szeretnék ismét Marrak echbe jutni.
- Elég bolond... Miért nem ment maga is Timbuk tuba? Hol a csodába
lehet a pálink a?
Röv id k eresgélés után megtalálta.
- Mik or indul a v onat? - k érdezte Pittman, és k ezdte elv eszíteni a

türelmét.
A v asutas egy fél halat tett a szájába, hogy k idagadt az arca, és amíg
ev ett, csak a v állát v onogatta.
- Ember! Nem tudja, hogy mik or indul a v onat?
- Csak azt tudom, mik or érk ezik .
- Hát mik or érk ezik ?!
- Mik or, hogy ...
- Mik or érk ezett legutóbb?
- Hát... Ma reggel érk ezett egy , de az már tov ábbment.
- És mik or jön a legk özelebbi?

- Két-három hét... A ttól függ. Foglaljon hely et.
Pittman k étségbeesetten állt.
- Maga v asutas?
- Igen. De zenedét is v égeztem. A nagy báty ám azt ak arta, hogy

k armester legy ek .
- Ostobaság!
- Nem ostobaság, csak hiány zik belőlem a hajlam hozzá. Ink ább
rajzolgattam. Így lettem v asutas...
Ez hüly e - gondolta a sk ót.
A preparált fejű v asutas pálink át iv ott a heringhez, és v örös

szemürege oly anfajta árny alatú v olt, mintha foly ton sírna.
- Nincs semmiféle k özlek edés észak felé innen? Csak a v asút jár arra?
- És a madarak például... Hallja, ne dobálózzon itt... Nézd csak !
- A djon tisztességes v álaszok at. A míg nem v olt itt v asutas, addig is
k özlek edtek . Mióta indul innen v onat?
- Két év e irány ítom a forgalmat. A zóta csak v onaton járnak az

emberek .
- És azelőtt mi v olt?
- Fagottista egy szalonzenek arnál... De az ital k öv etk eztében

elv eszítettem a pontos fúv ók épességemet.
- Beszéljen v ilágosan, mert megjárja!
- Uram, ha ez nem v ilágos beszéd, ak k or mit fog szólni egy óra

múlv a? Most hét óra tizenöt v an. Ny olc óra húszk or tök részeg leszek , és
minden k érdésre népdalok k al felelek .
- Ezt ily en pontosan tudja?
- Vasútnál első a pontosság. Hét óra harminck or indul egy teljes

üv eg, ennek csatlak ozása v an a ny olc húszas pálmaborhoz. Kilenc óra
tízk or befut egy személy .
- Miféle személy ?
- Egy arab nőszemély . Elágazó italk ev erék et hoz k étféle pálink ából.
Kilenc negy v enötk or dühöngök . Ezért k ülönös, hogy ebben a ny ugodt
időszak ban nem tart értelmesnek . Ily enk or még mindenk it felismerek .
A zsugorodott fejű ember oly an szenv telenül beszélt, oly an

k ifejezéstelen, homály os tek intettel, anny ira tipik us, lárv aszerű
arcv onásaiv al az idült delírium tremensnek , hogy remény telennek
látszott minden tov ábbi k ísérletezés.
- És én most... Itt v árjak k ét hétig?
- Erről lebeszélem. Rev olv er v an nálam, és amik or dühöngök ,

oly ank or löv öldözni szok tam. De elhálhat addig ott bent a depóban,
ahol mindenféle útépítő holmi v an. A nagy ládán jól alhat.
- Köszönöm.
- Csak v igy ázzon, ha dohány zik , mert dinamit v an benne. De ezt

majd mind megmagy arázza a másik lak ó.
- Miféle lak ó?
- Egy k atonatiszt és a legény e.
Pittman k ezdte rosszul érezni magát. A depóajtó felé pislogott, és

hátrált.
- Itt v an... benn?
- Igen, alszik . Nagy megállót építenek a Kongónál. Ő szerv ezi.

Kértem, hogy v étessen fel állomásfőnök nek . Mily en nagy szerű lehet ott,
ha ezen a k is állomáson enny it lehet inni. De nem ak ar engem. A zt
mondja, hogy úgy is elég v isszaélés történik , holott szerintem egy
Kongó-v asút építésénél nem történhet elég v isszaélés.
A z órára nézett, s mert éppen hét óra harminc v olt, k iitta a fél üv eg
pálink át.
- Most menjen, mert röv idesen dalolok - figy elmeztette jóindulatúan a

v endégét.
- Igaza v an... Hát v iszontlátásra, k edv es... hogy is hív ják ?
- Vaszilics. Vaszilics Fedor Emánuel, any ai ágon a bolgár

Guncseffék k el állok rok onságban.
- Kik v oltak a bolgár Guncseffék ?
- Hagy mak eresk edők . A Várna melletti Szalegucs k özségben.
Pittman elindult, de egy hang szólalt meg mögötte:
- Igazolja magát!
A depó ajtajában egy főhadnagy állt, mellette a legény e. Mindk etten
rev olv ert fogtak .
Pittman egy ugrással az ajtónál v olt. Löv és dördült.
- Utána! Ez az!
A z angol nagy ot k iáltv a k ibuk ott a házik óból. Meghalt, v agy sebet
k apott. A legény utána sietett.
- Mit ak arnak ettől a jámbor arabtól? - k érdezte hüledezv e Vaszilics

Fedor Emánuel (ak i any ai ágon a Várna melletti Guncseffék k el tartotta a
rok onságot).
- Maga ostoba fráter! Ez oly an arab, mint én!
- Ön arab? Bocsánat, de úgy tudom, hogy bennszülött nem lehet tiszt

a légióban.
- Én sem v agy ok arab, és ez sem arab!... Nem maga v ette fel a

táv iratot, amely ben k özlik , hogy Izmin sejk hordái lemészároltak egy
csapat legionáriust?
- A h! És ez a sejk !
- Ez egy legionárius!
- És lemészárolták ...!
- Hüly e!
- A zt láttam, de ily esmiért nem k ell rálőni v alak ire.
- Ez eladta a társait a sejk nek , hogy szök hessen. Pittmannak hív ják ,
hetv enegy es k özlegény . Mert a fejemet teszem rá, hogy ő az...
A legény v isszajött. Egy tárcát és néhány írást nézegetett.
- Sürgöny özhet, főhadnagy úr, hogy a k örözött Pittmant szök és

k özben megsebesítettük és elfogtuk . Itt v annak az írásai...
- Ki gondolta v olna - dünny ögte Vaszilics -, hogy ez az egy szerű

ember... Pittman, a sejk ... - És nagy ot húzott az italból, mert az
esemény ek k öv etk eztében ennek az üv egnek erős k ésése v olt, és
v asútnál első a pontosság.
A z elmondott esemény ek után öt esztendő telt el, és a foly tatást illetőleg

már rendelk ezésünk re áll John Fowler legionárius írói műk ödésének
eredmény e. John Fowler, ak it nagy számú barátja és eleny észően k ev és
tisztelője k izárólag Csülök név en ismer, ha írók ról csev egnek , és a téma
k apcsán pofonok ra terelődik a szó, öt esztendőv el a fentiek után a
légióban teljesített szolgálatot, és már a második k öny v ét írta. Á tadom
nek i a szót, miv el a történet jobban megfelel írói egy éniségének . A k ik
k ev ésre érték elik a szerzőt, azok k al k özlöm, hogy igen jó nev ű
műbírálók szerint John Fowlert még év tizedek múltán is emlegetni
fogják . Különösen azok , ak ik et egy v agy más ok ból k ifoly ólag
megütött.
Második fejezet
1.
Barátaim unszolása ellenére úgy határoztam, hogy megírom ezt a

regény emet. (A z életből merítv e.)
Barátaim ugy anis arra unszoltak , hogy ne foglalk ozzam oly asmiv el,
amihez nem értek . Itt azonban tév ednek . Olv asottságom magasan az
átlagos söpredék fölé hely ez, még ha a látszat esetleg ellene szól is
állításomnak .
A mik or első műv em elhagy ta a sajtót, feny egető lev elek tömegév el
k erestek fel tisztelőim. Gazembernek , baromnak , árulónak és besúgónak
nev eztek .
De mit v árjon az ember manapság tisztelőitől?
Ők csak azt nézik , hogy orgazdák at, betörők et és más

üzletbarátaink at, írásaim k apcsán, a rendőrség k érdések k el zak latta, de
azt elfelejtik , hogy az irodalom nagy és nemes célja éppen az orgazdák
és k asszafúrók hű jellemzése, magánéletük feltárása és egy éb hasonló.
Tusk ó Hopk ins, ak i alapjában v év e nélk ülözi azt a lelk i finomságot,

amely et a "Roccambole szerelme" című remek műben csipk ésnek nev ez a
halhatatlan író, azt mondja:
"Ha még egy szer hüly eségek et firk álsz rólam, ak k or bev erem a
fejedet egy k arosszék lábáv al."
Mit feleljek erre az alantas hangra? Egy embernek , ak i nélk ülözi a lelk i
csipk ék et?
- Én is ott leszek - ezt feleltem -, te nagy szájú, ronda fráter.
Ebből a célzásból tisztán láthatta v élemény emet.
Tusk ó Hopk ins legény a talpán, de egy szer már rendreutasították

egy teherautó-lök hárítóv al, hogy az orra tömpe és v örös lett, mint az
apró besav any ított paprik a. A z igaz hogy tömzsi, rettenetes a v álla, és
röv id k arja v astag, mint a rajzfilmek ben látható matrózok é, de azt
hiszem én elbánnék v ele.
Senk i A lfonz, ak i v égtelenül hidegv érű, és semmiv el se törődik ,
másk éppen fejezte k i v élemény ét:
- A k öny v ed nagy on jó - mondta, amik or elolv asta a k éziratot, és

unott arccal letette -, csak nem elég v ilágos, ami a te személy edet illeti.
- Igy ek eztem őszintén írni magamról, mint a nagy földrajzk utatók .
- Igen, igen, hiszen nagy jából k itűnik , hogy mily en fajank ó v agy , de
mi, ak ik k özelről ismerünk , jól tudjuk , hogy sok k al ostobább szok tál
lenni.
Mit álljak oda v itatk ozni ily ennel? Nem szép lelk ű ember egy ik sem.
Ezt meg is mondtam nek ik .
- Mit ért a k öltői finomságok ihletéhez egy ily en nagy ló, mint te?
És ez az igazság.
A Török Szultán csúfnev ű barátom, ak i nem v olt v elünk a légióban,

és nagy on szeret lev elezni, írt nek em az ügy ben:
"Min dék duttam, hotty . Te egy v agy Naggy hüjje. De hogy

eggk orra. Vaggy asztt tat. Mék k én? sem duddtam. Ellhicheted! Róllam
te. Ne firrgálj! semmid. Mert jöv ög én. Éés cha meggírom terróladd.
Hodjj migget tsináldáll. A ggor jjól besszárnag. Tégedd. Éés ettől
függetlenül gaphadsz tőllem a fejedre eggy nagy od a k őzgasszán
biszk állóv al. A mi 1. sújjos fém dártty . Eszt én írom. Ghenek . bb.! és
ammid énn irrog, assz nem. Hasszug. Mar! hasság. Mintt amit? Te. Írrsz.
Régen. Régenny . Reggénny é. (Nem, giv ánndd! dörllentő.)
Kiv áló Disztelleddel:

Te ló!"
Barátaim unszolása azonban nem ak adály ozhatott meg abban, hogy

újabb regény emet a magam egy szerű, de pompás műv észetév el ne
bocsássam az utók or útjára.
Íme:
2.
Gy ak orlótér.
- Gááv ú!
Vigy ázzba álltunk . Potrien őrmester k esk eny , hegy es bajusza és

ugy ancsak k esk eny szak álla eny hén rezgett.
Mi v an megint?
- Kedv es fiaim - k ezdte barátságos aty ai mosolly al. - Egy derék szíjat
találtam a k ocsma előtt, ahol tegnap három legionárius anny ira
összev erte azt a tizenöt átutazó k eresk edőt, ak ik a k arav ánnal érk eztek !
Ezek a legionáriusok sohasem férnek a bőrük be.
- A sötétben nem ismerték fel a három k atonát, és ezek elszök tek . Ki

v olt az a három? Lépjenek elő maguk tól. A z a legok osabb.
Ez igaz. Mit k ell itt három ember miatt az egész századnak rostok olnia?
De senk i sem mozdult.
- Szóv al nem jelentk eznek ? - gúny olódik ny ájas mosolly al az

őrmester. - Ha majd a k öztársaság elnök e azt k érdezi: "Ugy an, k edv es
Potrien, k i v olt az a három k atona, ak i szétv erte azt a k arav ánt?", mit
felelek nek i? Mi?
Nem tudtuk .
- A zt mondom majd: "Szerintem mon President, v alószínűleg álruhás

arab leány k ák lehettek , mert a legionáriusok k özül senk i sem
jelentk ezett..."
Hirtelen v észesen felk iáltott, mint ak it szív en találtak . Egy k özeli fáról
néhány bóbisk oló majom fejv esztetten menek ült...
- Ki v erek edett ezzel a szíjjal? Ki ütötte ezzel szájon a k arav ánv ezetőt,
hogy ny olc foga k iesett, és fejjel zuhant a tev eúsztatóba?
Ez k egy etlen egy ütés lehetett. De a garnizonélet v alósággal

elállatosítja némely ik legionáriust, hogy a jóérzés utolsó szik rája is
k ialszik benne.
- Ki v erek edett ezzel a derék szíjjal?
Csend.
- A ltiszt! Nézze v égig a derék szíjak at!
Hm... A szudáni gy alogosok szíja fél hüv ely k k el szélesebb, és rajtam

ily en v an. Ha észrev eszi, baj lesz. Még azt fogja mondani, hogy én
röpítettem szándék osan a tev eúsztatóba azt a k ötek edő k arav ánv ezetőt.
Pedig igazán nem tudhattam, hogy ak k orát esik . Ki tudja sötétben
k iszámítani, hogy mily ent üssön a derék szíjjal? Különösen miután Tusk ó
Hopk instól rossz név en v ették , hogy egy messzelátót nézegetett, és a
műszer k ésőbb eltűnt. Igazán nem v olt hely énv aló, hogy
meggy anúsítsák , mert előzőleg a k ezében v olt.
Mi csak v édek eztünk , amik or ránk támadtak , mert az érzék eny lelk ű
Hopk ins hozzájuk v ágta a hulladék ládát.
- Nézd csak - rik oltja a k áplár. - Hiszen ez egy széles derék szíj! Lépjen
k i, maga mák v irág!
Kilépek .
- Miféle szíj ez magán?
- Derék .
- Hüly e. Mily en derék szíjat v isel?
- Kincstárit.
Kissé nehézfejű v oltam, ha Potriennel társalogtunk . A zt hitte, hogy

születetten ostoba v agy ok . Ha rájön, hogy k izárólag v ele szemben
használom ezt a beszédmódot, abból nagy baj lenne.
- Maga agy alágy ult, elaggott k rok odil. A zt k érdeztem, hogy honnan
v ette ezt a derék szíjat. Ez egy szudáni gy alogosé!
- Igenis.
- Ez itt a maga szíja? - k érdezte, és v észes ny ugalommal feltartotta a

gazdátlan holmit.
- Igen, mon chef.
- Miért nem mondta előbb?
- Nem k érdezte, mon chef.
- A zt k érdeztem, k i v erek edett ezzel a szíjjal?
- A szíj az eny ém, de nem v erek edtem v ele.

- Úgy ! És ha megk érdezi a k öztársaság elnök e: "Mondja, Potrien,
hogy k erül egy k atona derék szíja önmagától a v erek edők höz?", ak k or
mit felelek majd, mi?!
Összecsaptam a bok ámat.
- A zt, hogy : "a derék szíjak időnk ént elk ószálnak , mon adjutant."
- Canaille!
Nem szerette, ha felelek a k érdésére. Pedig a k atona k ötelessége:

v ak on engedelmesk edni.
- Magáé a szíj?
- Igen.
- Kik v oltak magáv al?
- Hol?
- A legutóbbi v erek edésnél.
- A z őrmester úr!
- Én?! Te gazember!
- Oui! Utoljára A ut-A urirt-nál v erek edtem az arabok k al, és az

őrmester úr v ezetett.
- Szóv al nem mondod meg?! A k k or a másik k ettő hely ett az egész

peloton k imenőnapját elv onom!
Senk i A lfonz és Tusk ó Hopk ins egy szerre léptek k i feszes v igy ázzban.
- Mi az?!
- Őrmester úrnak jelentem - mondta Hopk ins -, mi k etten v oltunk

ott.
- Gondolhattam v olna. Mindig ez a három. Maguk k al elbánok . Ezt

jegy ezzék meg.
Potrien sok féle ügy ből k ifoly ólag neheztelt ránk . Némi joggal.
Elsősorban mindhármunk nak becsületrendje v olt, és ezt a v itéz,
elsőrangú altiszt (mert néhány hibától eltek intv e derék k atona v olt az
öreg Potrien) nem tudta elv iselni. Végül szörny en bántotta az a
k örülmény , hogy híresek és v agy onosak v oltunk , mert egy
elv eszettnek hitt gy émántbány a felk utatásában tev ék eny en részt
v ettünk . Nev ünk bejárta a v ilágsajtót, és részesedésünk a
gy émántbány ából k is v agy ont tett k i. A zért mégis le k ellett szolgálnunk
a hátralev ő időt, és az őrmester sohasem bocsátotta meg, hogy
ak k oriban sok féle szabály ellenes tettünk ért nemhogy büntetést k aptunk
v olna, hanem v égül még k itüntettek .
- Mind a három k ihallgatásra! És mert nem jelentk eztek azonnal, öt

nap cellule-re ajánlom ők et.
- Ez igazságtalanság. Én jelentk eztem.
- Rompez!
Természetes, hogy a hadnagy is megtoldotta öt nappal, és a k apitány

sem ak art szűk mark ú lenni, úgy hogy v égül k ét hét lett az ügy ből, pedig
ártatlanok v oltunk . A k arav án belénk k ötött. Tizenöt emberből állt a
társaság, hát azt hitték , k önny en elbánhatnak három k atonáv al, és most
persze teli v an v elük a k órház.
De hát mit gy anúsítják Tusk ó Hopk inst, mert ott v olt a depós
szek érnél? A k ármely ik tev ehajcsár ellophatta a látcsöv et azzal a sárga
tok k al.
Nev etséges.
- Potrien k edv es fiú, de k issé nev elni k ell - mondta elgondolk ozv a
Senk i A lfonz. - Le fogjuk szok tatni arról, hogy állandóan v elünk
foglalk ozzék .
- Csak v iszontláthatnám civ ilben - dörmögte Tusk ó Hopk ins. -

Gy ertek a k antinba.
Szomorúan boroztunk , mert tudtuk , hogy a k ellemetlen, piszk os

sötétzárk a v ár ránk . Nem is beszélgettünk . Senk i A lfonz olv asott. Tusk ó
Hopk ins egy látcsöv et ajánlott eladásra a k antinosnak , de a szép sárga
tok ja nélk ül, mert abban a sziv arjait ak arta tartani.
3.
Erődünk az A tlasz k eleti lejtőjének k ulcserődje v olt. Kis fellegv ár, elég
jó éghajlati v iszony ok k al. Néha k issé hideg v olt, de por, malária,
negy v enöt fok os meleg nem fordult elő. Szóv al k itűnő beosztásnak
számított. Harc semmi, szolgálat k önny ű, jutalmul hely ezte ide
századunk at a k ormány biztos, a sik eres szenegáli k üldetés után. Ebben a
jutalomban nem k is része v olt annak a három embernek , ak ik et Potrien
igazságtalan üldözéseiv el k eserített.
Ezt csak azért bocsátom előre, hogy ne tartsanak bosszúállónak

bennünk et azért, ami k ésőbb történt az irány ban, hogy Potrien
figy elmét eltereljük magunk ról.
Egy újabb esemény tov ábbi elk eseredést v áltott k i belőlünk .

Kéthetenk ént étk ezett a posta. Kihallgatáson jelentettük , hogy
megk ezdjük a cellule-büntetést. Utána az irodában álltunk !
A z altiszt mormolta a nev ek et, és az őrmester v alamenny it bejegy ezte
egy k öny v be.
- Herman Thorze!
Tusk ó Hopk ins előrelépett. Herman Thorze név en ugy anis ő szolgált
a légióban. Hogy miért szolgált ő egy általán a légióban, és hogy jutott a
Thorze név hez, erre ny omban rátérünk . Most azonban a lev él ügy e
fontos csak . Hopk ins tehát k iny újtotta a k ezét, hogy átv egy e a postáját.
- Mit mászk ál itt? - riv allt rá Potrien. - A cellule-büntetéssel

postaelv onás is egy ütt jár!
- Még nem k ezdtem meg, mon chef - mondta sápadtan Hopk ins.
- Tak arodjon, maga páv ián, mert k ik öttetem! Maguk is! Gy erünk ...
Leforrázv a banduk oltunk az udv aron át. Nincs k eserv esebb büntetés
A frik ában, mintha a postát elv onják . A v árv a v árt lev elet.
- A zt mondta, hogy páv ián - dörmögte fogcsik orgatv a Tusk ó

Hopk ins.
- Úgy látszik , nem tetszem nek i.
Köpcös barátunk , ak inek matróz k orából megmaradt k issé ingadozó

járása, ezért a sértésért haragudott a legjobban.
A z úri egy éniségű Senk i A lfonz szok ott hidegv érrel v ette tudomásul
az újabb inzultust. Cigarettára gy újtott, halk an füty ült, majd ismét csak
enny it mondott:
- A z öreg Potrient elv onók úrának v etjük alá. Le k ell szok nia arról,
hogy v elünk törődjék .
Közben a börtönhöz értünk , és jelentk eztünk az őrségen. A falnál
néhány letámasztott fegy v er állt. A z őrség unatk ozv a üldögélt v agy
hev ert a padon, k etten malmoztak . A z altiszt írt. Egy szék en ott hev ert
az oldalfegy v ere.
Előálltunk :
- Két hét cellule-re jelentk ezik a k ilences, huszonegy es és

hetv enegy es k özlegény .
- Na, ezt jól csináltátok - mondta némi részv éttel az őrparancsnok

altiszt.
- Mit ak ar tőletek Potrien? - k érdezte a másik , mik özben felületesen

átnézte a zsebeink et. Közben Tusk ó Hopk ins v életlenül feldöntött egy
szék et. A z oldalfegy v er és néhány mappa a földre hullott. Segítettünk
felszedni...
- Na, előre.
Mentünk a foglárral.
...A cellule-ben v olt már v alak i. A z öreg Lev in. Tudtuk róla, hogy itt
v an, de nem ismertük . A mik or mi idejöttünk , ő már ült. A tizedik év ét
szolgálta mint k özlegény . Jó k atona v olt Lev in, időnk ént azonban
megv adult. Pénzt lopott v alahonnan, ha másk épp nem ment, betört
esetleg, v agy leütött v alak it az utcán, mindegy ! Pénz k ellett nek i, és
elszök ött. De csak az első v árosig. Ott leült egy jó v endéglőbe, teleette
magát finom ételek k el, sült hússal és k rémes süteménny el. Esetleg
geszteny epürét és török mézet rendelt, ami k ét igen elők elő étel. (A z
ily ent tudom, mert v alamik or sok at forogtam úri társaságban.) A zután
jelentk ezett a legk özelebbi őrségen, és v árta a büntetését.
Nagy on sok áig semmi baj sem v olt v ele. A zután újra megtörtént.
Pénzszerzés, szök és, ev és. Időnk ént olthatatlan szenv edélly el úri
falatok at k ív ánt, mint az ámok futó a v ért és a futást. Így azután tizedik
év e szolgálta az öt esztendőt, mert a büntetés nem számít bele a k ötelező
időbe.
Most éppen egy transzportot v árt észak ról, hogy elv igy ék Igoriba,
ahol rabok és bennszülöttek a Kongó melletti v asutat építik . Épp egy
héttel ezelőtt fogta el a "k rémes v ész" v agy "k otlett-v eszettség".
Mindegy , hogy hív juk . Ellopott ezer frank ot az ezredpénztárból, és A in-
Szefrában leette magát a sárga földig, illetv e most az egy szer elfogták
ev és k özben. Lev in dühödten v édek ezett, mert éhes v olt még. Utolsó
leheletig v édte a puly k a hátulját, és úgy k ellett erőszak k al k icsav arni a
k ezéből a palacsintát.
Három év k ény szermunk át k apott.
Most Igoriba v iszik majd, ha erre jön a rabtranszport észak ról. De ez,
úgy látszik , nem igazgatja. Bágy adt, pety hüdt, rév eteg a szeme, alsó
ajk a lehull barna, v ásott fogairól, mint egy rongy os, v astag függöny .
Nőiesen puha, nagy k ezében egy cigarettát fog lazán, és duzzadt k ürtő
orrán oly k or idegesen megrándul a bőr, mint a k uty ának , ha légy száll
rá.
- Hoztak maguk k al cigarettát? - k érdezte fáradt, mély , rek edt

hangon.
- Igen.
Cigarettát az ember a sapk ájában v itt magáv al, és hacsak nem utálták
v alamiért az őrségen, bizony os lehetett benne, hogy a sapk ájáról
megfeledk eznek , amik or az altiszt k iüríti a zsebeit. A dtunk a rabtársnak
néhány Caporalt.
- Köszönöm. Hozzanak be v alahogy egy k is halat holnap. Péntek

v an, és én itt csak lev est k apok . - mondta oly an hangon, mint ak i a
siv atagban egy ital v ízért esdek el.
- A nny ira szereti a halat?
- Nagy on. A hal a legfinomabb étel a v ilágon. Még ezt a rossz főztet is
megeszem belőle, amit itt adnak . Pedig lisztben rántják k i.
- És nem abban k ell? - csodálk ozott Hopk ins.
Lev in gúny osan mosoly gott. Mély séges megv etés ült az arcán, mintha
azt mondaná: "minek él az ily en ember!" Végül lenézően odav etette:
- Természetesen zsemlemorzsában. De nem azt a k ispolgári gazságot

értem alatta, hogy alantas k eny értöredék et megszárítunk a k amrában,
zsák ba k ötv e - és megborzadt -, hanem friss pék sütemény t zsírtalanul,
ny ílt láng felett teljesen átsütünk , majd megreszeljük .
- Úgy látom, szak ember - fejezte k i elismerését Senk i A lfonz.
- Lev in v agy ok - v etette oda egy v értanú drámai önmegv etésév el,
mint ak i bizony os abban, hogy mi is elszörny edünk e név hallatára. De
egy ik ünk sem tudta, hogy k icsoda v olt polgári életében ez a Lev in.
Megk érdezni nem mertük , ha már oly an gőggel k özölte. Talán fájna
nek i a tájék ozatlanságunk e nagy nev et illetően.
- Csak ugy an? - érdek lődött rav aszan Tusk ó Hopk ins, mert mégis
szerette v olna tudni fegy v ertársunk hírességének az ok át. - Ön Lev in
lenne, a híres izé...? na...
A toprongy os v eterán hősi önmegtartóztatással, k ulisszahasogató

öngúnny al igent bólintott.
- A z v agy ok ! A nagy Lev in. És most már mindent tudnak !
Semmit sem tudtunk .

- Csak k érem önök et, hogy v allomásom maradjon k öztünk .
- Őszintén bev allom - mondtam k ésőbb -, én nem tudom... hogy k i

v olt ön... k edv es... Lev in...
- Csak csúfoljon!
- Higgy e el...
- Elég! Ön nagy on jól tudja, k i v agy ok . De tessék ! Űzzön gúny t

belőlem, ha ez mulattatja!
És elfordult. Mit lehet itt tenni?
A foglár hozta a húslev est. Mi nem k aptunk bele mócsingot, csak

néhány csipetk e és k aralábédarab úszk ált benne.
- A zt mondom, ne cigarettázzatok , mert az altiszt ma nem ismer tréfát -

mondja jóindulatúan az őr. - Eltűnt az oldalfegy v ere.
- Hogy lehet az?
- A zt mondja, hogy a szék en v olt az íróasztal mellett. De hát ez nem

v alószínű. Ki lopná el egy altiszt oldalfegy v erét? És miért?
Ez csak ugy an elk épzelhetetlen.
- Mondd meg az altisztnek - v etette oda Tusk ó -, hogy ha ak arja, én

megtalálom az oldalfegy v erét.
- Tán tudod, hogy hol v an? Ide hallgass, Thorze - mondta Hopk ins
legionárius nev ét -, ez az ügy nem tréfa. Este k ihallgatás lesz, és ha a
szegény k áplárnak nincs meg a fegy v ere, ak k or megjárja. Talán láttad
v alahol?
- A zt nem. De artista v oltam. Szellemek et idéztem trapézon és lov on.
Minden elrejtett tárgy at megtalálok , ha izébe esek ...
- Transzba - szólt Senk i A lfonz.
- Igen. Ezt mondd nek i. Én k özlöm, hogy hol az oldalfegy v ere, ha

transzba esek , ami oly asfajta betegség, mint a ny av aly atörés, de talált
tárgy ak hoz jut általa az ember.
Miután az őr k iment, ráförmedtünk a k öpcösre.
- Mit k ezdel az altiszttel?!
- A zt ak arod, hogy az arab fogdát tak arítsuk ?
Hopk ins k issé sértődötten nézett ránk .
- Nem hiszitek , hogy v alaha cirk uszban dolgoztam?
- Egy általán nem hisszük , hogy v alaha dolgoztál - felelte nek i Senk i
A lfonz ny omban, és mily en igaza v olt! De máris jött az őrparancsnok .
- Ki az a pojáca, ak i azt mondja, hogy az oldalfegy v eremet

megtalálja?
- Én v oltam, mon caporal.
- Miféle hüly eség ez, Thorze?
- Nem hüly eség. Ha jók edv em v an, ak k or megtalálom a háztetőre

dugott gombostűt is.
- Ide hallgasson! Ha v iccelni merészelt v elem...

A z őrparancsnok egész sápadt v olt. Kincstári holmi elv esztése,
k ülönösen, ha fegy v erről v an szó, főbenjáró v étség. Mehet a Szaharába
a rohamosok hoz, ha estig nincs meg az oldalfegy v er.
- Nem v iccelek .
- Hát ak k or k erítsd elő.
- Ha v alami örömet érzek , ak k or abba az izébe esek ... A mit Senk i is

tud... De most szomorú v agy ok , mert a lev elem ott fek szik az ezred
postafiók jában, és az őrmester nem adja k i. Ha k áplár úr lehozná a
lev elet, én azonnal mindenféle epilepsziába esnék az örömtől, és
megv olna az oldalfegy v er.
- Elhozzak egy lev elet az irodából? - hördült fel az altiszt.
- Ha elolv astam, leragasztjuk , és a k áplár úr v isszateszi...
- Te... figy elmeztetlek , hogy ha becsapsz...
- Ne is adja oda a lev elet, amíg nincs meg az oldalfegy v er.
- Á llj!
...A k áplár k önny űszerrel hozzájutott a lev élhez, és v isszatért. Miv el

Tusk ó Hopk ins ragaszk odott a segítségünk höz (k ülönben nem bírt
v olna transzba esni), röv idesen ott álltunk v ele egy ütt hárman az
őrszobában.
- Kérek egy párnázott szék et - mondta először a k öpcös, és lehuny ta

a szemét.
Hoztak nek i egy megfelelő szék et. Erre teleszív ta a tüdejét lev egőv el,
mint ak i búv árúszáshoz k észül.
- Nehéz lesz - mondta aztán szomorúan, és segély t k érően

k örülnézett. - Egy sziv art adjon v alak i.
Később még egy párnát k ért, gondterhelt arccal dohány zott, és

időnk ént sóhajtott.
A z altisztet a guta k erülgette idegességében. Nek em is v iszk etett a

teny erem.
- Egy ember menjen v égig az udv ar jobb oldalán a k eramiton, egy

másik nézze meg a k antin mögötti k ony hak ertet.
- A rra nem is jártam.
- Tegy ék , amit mondok - felelte, s rek edtes hangját érdesebbé

torzította.
A ztán egy liter v örösbort k ért, és Senk i A lfonzot felk üldte a

háztetőre.
Egy pillanatig úgy látszott, hogy A lfonz pofon üti a médiumot. A ztán
mégis ment. Közben hozták a liter v örösbort. Hopk ins egy hajtásra
k iitta.
- A zt hiszem, Thorze, én k ik öttetem magát, ha bolondot csinál

belőlem - mondta halálsápadtan az altiszt.
- Türelem k áplár úr! Nézze meg a hálóteremben az ágy a feletti polcon.
- Ott biztos nincs.
- Kérem, tegy ék , amit mondok - szólt siránk ozv a és türelmetlenül. -

A zután bezárhat, ha nincs meg az oldalfegy v er.
A k áplár ment. Ketten maradtunk csak : a médium és én.
- Hüly e v agy ?! - förmedtem rá dühösen. - Nem elég, hogy Potrien

üldöz, most egy k áplárt is ránk szabadítasz?
- Miért, én csak jót ak arok - álmélk odott Tusk ó.
- De ha nem lesz meg az oldalfegy v er?
- Én ily esmit nem v eszítek el - mondta ny ugodtan, és előszedte bő

nadrágja mély éből az altiszti oldalfegy v ert. - Itt a szék ről loptam, miután
átk utattak a felv ételnél, és a szék et ledöntöttem.
Nagy ny ugalommal egy szíjcsomó alá hely ezte az oldalfegy v ert a

szoba sark ában.
- Miért k üldted Senk i A lfonzot a háztetőre?
- Hogy dolgozzon egy k icsit, ha már anny ira szív én v iseli a munk át,
hogy szemrehány ást tesz, amiért én nem dolgoztam v alaha sem.
Ily en egy fráter!
De jött az altiszt. A zután az őrség néhány tagja lihegv e, porosan.

Végül Senk i A lfonz tele pók hálóv al. Mindenk i dolgozott. Természetesen
eredmény nélk ül.
- Most aztán v ége! - k iáltotta dühösen az altiszt. - Ezért...
- Csend! - recsegett fel Tusk ó Hopk ins borízű hangja. - Most jön az
az izé... állapot...
Lehuny ta a szemét, és lihegett, mert a hirtelen felhajtott v örösbortól
k issé berúgott.
- Van itt v alahol egy csomó ócsk a szíj?
- Van. De ott nem jártam, és most már...
- Csend! - intette le függelemsértően az altisztet. - A szíjak alatt érzek

v alamit...
Odament, tapogatta... Félredobta a sok k imustrált bőrholmit...
A k áplár nagy ot ordított:
- A z oldalfegy v er!
Minden szem a médiumon. Á ltalában csodálk ozó pillantások . De v olt

k öztük néhány gy anak v ó is. Például a k ápláré...
- Hm... Szóv al maga egy v arázsló... Mi?
- Igen... Én ezt trapézon és lov on is tudom.
- És napra k ötv e, v íz nélk ül?! Mi?!!
Hopk ins lesütötte a szemét.
A k áplár azonban nagy lidércny omástól szabadult meg, és oly an

boldog v olt, hogy nem tudott haragudni.
- Itt a lev ele, maga... szellemidéző! Miért k üldött k ét embert a k antin

mögé? Mi?!
- Hát k érem... ott esetleg az izé...

- Pusztuljanak - k iáltott a k áplár, de ezután megeny hülten ny últ az
oldalfegy v eréhez. - Különben, rendben v an. A fő, hogy megk erült...
Most csak azt mondja még meg, hogy minek k ellett a v örösbor?
- Mert iszák os v agy ok - felelte Hopk ins, és gy orsan táv oztunk .
4.
Hogy an lett Tusk ó Hopk ins Herman Thorze és amerik ai állampolgár?
Kész őrület!
Hopk ins egy v ilágraszóló bűnügy ben jelentős szerephez jutott, és

k ülönösk éppen nem mint tettes, hanem mint ny omrav ezető. A z ügy
k ezdetén mégis úgy adódott, hogy Hopk inst és egy lefok ozott
k apitány t a gy armat minden rendőre k ereste. Szinte lehetetlennek
látszott, hogy elhagy ják Oránt az áthatolhatatlan rendőrgy űrűn
k eresztül. Ek k or lettek Hopk ins és a k apitány "tiszteletbeli
legionáriusok ". Két újonc szolgálati jegy eit felhasználv a bejutottak a Fort
St. Therese k apuján a k atonák k özé. A nélk ül, hogy k atonák v olnának ,
uniformist v ettek fel, és hol itt, hol ott lótottak -futottak ide-oda az óriási
erődben. De a rendőrség nem k utatott utánuk Fort St. Therese-ben.
Senk i A lfonz meg én ak k or már több hete k atonák v oltunk , és amik or
egy teljes zászlóalj Szenegáliába indult, Hopk ins is v elünk tartott. Katonai
ruhában, de anélk ül, hogy v alaha felv ették v olna a gy armati
hadseregbe. Egy ik századtól a másik ig settenk edett. Hol utász v olt, hol
szak ács (ez a szereplése még ma is rémregény szerű élmény ek k el függ
össze mindazok számára, ak ik a főztjéből ettek ), v olt v örösk eresztes, és
v ezetett tank ot.
A nélk ül, hogy a k atonasághoz csak a legcsek ély ebb k öze lett v olna.
Csak a rendőrséghez v olt k öze. Mint üldözöttnek . De ezután elmúlt a
v ész, és az eset sik ere v alamenny iünk et gazdaggá tett. A v áratlan
megv agy onosodás azonban nem ment fel senk it a k atonai szolgálat alól.
Tehát indulnunk k ellett az ezreddel egy ütt Mansonba, új
állomáshely ünk re. Tusk ó Hopk ins ek k or a mek nesi I. század
hetv enegy es k özlegény ének egy enruhájában csalta a v ilágot. Ez a
hetv enegy es ruha v olt Herman Thorze uniformisa, amint ez a név sorból
k itűnt. De az igazi Thorze (itt k ezdődik Hopk ins k álv áriája) szabadult rab
v olt. Colomb-Bécharból v ezény elték a századhoz, tehát itt senk i sem
ismerte. Őrök hozták .
Thorze bizony ára megszök ött v agy meghalt útk özben, és a

munk aruhája v olt rajta. A z egy ik poggy ászszek érről Tusk ó Hopk ins
v életlenül az ő hetv enegy es uniformisát lopta el. De az ügy befejeződött,
Hopk insnak nem k ellett a rendőrségtől tartania, abba ak arta hagy ni a
"tiszteletbeli k atona" életét. Nev etv e mondta Potriennek , hogy ő csak a
hetv enegy es ruhájában jár, de nem k atona. Potrien is nev etett, és azt
mondta:
- Hiába tetteti bolondnak magát. Vasra v eretem, ha ezt k ezdi.
- Én normális v agy ok ! - tajték zott Hopk ins.
- A zt nem mondtam, de nem is bolond. Esetleg hüly e, mert k ülönben

más mesév el próbálk ozna.
- Sohasem v oltam k atona! A hetv enegy es ruhát a szek érről loptam.
A z őrmester k inev ette.
- Ily en ostobaságok k al még nem próbálk ozott senk i! A zt hiszi, nem

emlék szem erre a buldogk épére? Fiúk ! Hány an ismeritek ezt az alak ot?
A legény ség k özül sok an ismerték , de jóak aratból nem jelentk eztek .
Viszont az altisztek ink ább az őrmesterhez húztak . Többen is felismerték .
Ha k iderül, hogy ő v olt az a bizony os szak ács is: esetleg meglincselik .
- Emlék szünk magára! Mit k omédiázik ?!

- De ak k or más uniformisban v oltam!
- A rra nem emlék szünk ...
- Vezessenek a k ormány biztos elé! - k öv etelte Tusk ó.
- És ak k or őexcellenciája azt mondja majd: "Kedv es Potrien, ha én

intézném a k özlegény ek foly ó ügy eit, ak k or a k öztársaság miért tart
anny i altisztet?"
- Köv etelem! - toporzék olt Hopk ins.
- A z más. Kezdte v olna mindjárt itt. A k k or k össétek egy szek ér

oldalához, hogy jöjjön szépen, ak arv a, nem ak arv a. Itt hiába tetteti
bolondnak magát. En av ant!...
A légióban így intézik el a bony olult ügy ek et. Tusk ó Hopk ins Thorze
lett. És amik or azt mondta, nem az, ak k or részint bezárták , részint
megv erték , úgy hogy erről időv el leszok ott.
Mi ugy an mellette v oltunk , de az elmondottak ból k épzelheti az

olv asó, hogy tanúsk odásunk mily en jelentőséggel bírhatott az
őrmesternél. Különben sem lehet egy embert egy szerűen elengedni a
k atonaságtól. Hopk ins tehát írt egy k érv ény t. Kérv ény e ny omán
bizony os eljárás mégis indult az ügy ben, mert az ak ta oly an, hogy
intézni k ell.
A k érv ény először v isszaérk ezett Mansonba, a századhoz, hogy az

aláíró csak ugy an teljesít-e ott szolgálatot. (Ek k or k apott Tusk ó Hopk ins
tizenk ét nap pelottot, és négy hétig nem mehetett a k antinba.) A zután
v isszak erült Oranba, a zászlóaljirodába, és ott az ak ta k issé k ifújta magát.
Néhány hetet pihent, majd elk üldték az amerik ai k öv etségre, hogy
Herman Thorze állampolgársága hogy áll. New York ból öt hét alatt
felszerelv e v isszak üldték a k érv ény t. Thorze New York államban
született, Virgald hely ségben, aty ja nev e A nton Thorze, any ja Ev ely ne
Berg (holland származású). A z ak ta innen a párizsi hadügy be k erült.
Itt ismét k ifújta magát.
Közben Tusk ó Hopk ins k ét ütk özetben v ett részt és k itüntetést k apott
v olna (ami pénzjutalommal jár), de előbb tisztázni k ell ok iratok k al, hogy
k atona-e.
Ütk özet előtt ily esmit nem k érnek .
És a k ormány biztos? A k i Tusk ó Hopk inst k egy eibe fogadta? Nek i

k ülön írt egy szomorú lev elet.
De Surenne márk iban nem csalódott. Megtette, ami tőle telt.
Katonát ő sem szabadíthat, de azonnal írt a zászlóalj-

parancsnok ságnak , hogy ezt az ügy et v izsgálják k i soron k ív ül.
A zászlóaljiroda átírt Mansonba, hogy megtudja: állítólagos Thorze

nev ű hetv enegy es k özlegény ügy ében mi történt eddig. (Ek k or
Hopk ins négy hét pelottot k apott k étnaponk ént fél adag v ízelv onással,
és több héten k eresztül előőrsben fek üdt a Szaharában.) A század
k özölte hogy Thorze nev ű legionárius ügy ében a mek nesi század eljárt.
Ezután elk üldték az ak tát a párizsi hadügy be a k ormány biztos

pártfogó utasításáv al. Itt egy altiszt úgy nev ezett gemk apoccsal a
meglev ő ok mány ok hoz erősítette.
Ez mindenesetre haladást jelentett az eddigi álláspontok hoz k épest.

A zután az ak ta utolsót sóhajtott, és elpihent a lev éltárban. Ek k or jött
Senk i A lfonznak egy zseniális ötlete.
A Török Szultán!
A Török Szultán csúfnev ű k özhírhedt barátunk is megk apta részét a
v állalk ozásból. Ez a pimasz milliomos semmit sem csinál, csak Oránban
lopja a napot. Írtunk nek i, hogy azonnal nézzen utána pénzzel,
ok ossággal Tusk ó Hopk ins ügy ének .
A Török Szultán ny omban felelt. Kissé k ülönös írása v olt:
"Ketv es Fijjugg?
Tsagg k étt. Holnappja, hoty idd v agok . Orranband. A sog bénccel.

De mmár k i. Ly oszanottam. Merdd. Elleintte k iccsit iddam. Musszáj folt.
Neggem. Ma nem dechettek sem. Mit. Vas sárnap De holnap. 7-főn
k ezdem k utattni. A szt. Gh!!!t. Mosd már. Uttána nészeg. Hodj mit
lehhedd av v al a Hopp k incsel tenni. Á mpár. Mi v ollna. Ha! Lezolgállnná
assz. Idejjét? Ráf ér
Kiv álló Tisztellleddel:

Marradddam."
Így álltak az ügy ek , amik or Tusk ó Hopk ins ezen a napon egy
k ülönös szellemidézés után k ézhez v ette azt a bizony os lev elet.
5.
A lev élben a k öv etk ező állt:
"Igen tisztelt Mr. Thorze!
Egy k ülönös, talán v életlen azonosság, amely az Ön nev ét

összefüggésbe hozza szerencsétlen fiv érem tragédiájáv al, elegendő
ok nak tűnt fel előttem, hogy ismeretlenül felk eressem soraimmal.
Fiv érem, Francis Barré mint legionárius a Manson erődből adott utoljára
életjelt. Mik özben utána k utattam, megismerk edtem egy úrral a k atonai
irattárban. Különös v életlen ez, de lehet, hogy a Gondv iselés útja;
szegény fiv érem, Francis Barré legionárius k ét barátjáv al egy szerre
jelentk ezett a légióba hét év v el ezelőtt, és az egy ik et Thorze-nak hív ták
(a másik egy bizony os Pittman nev ű v olt). Boulanger úrral történt
v életlen találk ozásom adta az ötletet, hogy írjak Önnek . A zonos ön azzal
a Mr. Thorze-zal, ak i Francis barátja v olt? Ha igen, úgy k érem, írja meg,
mit tud fiv éremről, ak i három év ig rabosk odott szök ése miatt Colomb-
Bécharban, több mint egy év ig Manson erődből írt, és azóta ny oma
v eszett. A z erődben csak maradt v alami ny oma annak , hogy mi lett
v ele? Kérem, tegy e meg, ami módjában áll és én szív ből meghálálom.
Egy ütt talán többre megy ünk mindk ettőnk ügy ében, mintha k ülön-
k ülön járunk el.
Kérem, segítsen nek em, ha módjában v an. Ismeretlenül is szív ből

üdv özli:
Yv onne Barré"
Kissé hallgattunk . A lev él v alahogy hatással v olt ránk . Szerencsére

Lev in éppen napi tizenöt perces sétáját v égezte az udv aron, és így
ny ugodtan beszélgethettünk .
- Ez a nő fontos lehet az ügy edben - mondtam igen hely esen.
- De k i ez a Boulanger úr? - töprengett Hopk ins.
- A Török Szultán nev e - mondta Senk i A lfonz.
- Ne mondd!
Ez engem is meglepett. Mik derülnek k i húszév es barátság után!
- Nem tudtam, hogy nev e is v an - csodálk ozott Tusk ó.
- Nagy szerencse Hopk insra nézv e - magy arázta Senk i A lfonz. - Mert
ha megtaláljuk Francis Barrét, ak k or esetleg k önny en tisztázhatjuk ,
hogy Thorze nem azonos Tusk óv al.
- Ne boly gassuk - mondta szomorúan Hopk ins -, mert megint
bezárnak .
- Mégis boly gatjuk ! Egy hölgy k érését nem áll módunk ban
megtagadni. Katonák v agy unk !
- És - tettem hozzá - úriemberek .
- Ebben nem v agy ok biztos - dünny ögte Tusk ó. Közben már ott állt
az ajtóban rabtársunk , ak it behoztak a sétájáról.
- Szerintem - szólt azonnal Lev in - az az igazi úriember, ak i nem rak ja

a burgony át arra a tány érra, amely ből a húst eszi, csak azért, hogy a
sült lev e összek ev eredjen a k örettel.
- Ezt nem tudom - felelte Hopk ins. - Ritk án fordult eddig elő, hogy
tány érból ettem v olna.
- Most az a k érdés - v etette k özbe Senk i A lfonz -, hogy hov á tűnt el

innen Francis Barré.
- Igoriban v an - mondta Lev in.
- Mit beszél?! Maga ismerte Francis Barrét?
- A legjobb barátom. Nem v olt még egy ember a századnál, ak inek

sejtelme lett v olna arról, hogy mily en egy paradicsomos omlett
Tourbigo módra k észítv e. Ő ev ett már ily ent, és ez örök barátsággal
k ötött egy máshoz bennünk et.
- És hol v an most Barré? - k érdeztük hárman is izgatottan.
- Igoriban. A z új Kongó-v asút gócpontja lesz ez a hely . Odak üldték

büntetésből, mert teljesen elgy engült, letört. Megk apta a "csendes
caffardot", ami abban k ülönbözik a dühös őrülettől, hogy az ember
tétlenül rohan a halálba.
- A z micsoda?
- Végy egy istenv erte táv oli garnizont - k ezdte, mint v alami
ételreceptet. - Ha beleteszel egy puha jellemű embert, és a Szahara lassú
tűzénél megsütöd, az illető bármik or feltrancsírozható, mert nem
engedelmesk edik az altisztnek . Íme, az eset, Lev in módra tálalv a.
- Most tálalja úgy , hogy megértsük - szólt Tusk ó -, k ülönben adok

magának v alamit v isszak ézzel, hirtelen módra à la Hopk ins, hogy
megrezdül a feje, mintha gránátny omás érte v olna.
- Francis Barrév al - foly tatta hidegv érűen - egy ütt v oltam Colomb-
Béchartól k ezdv e. Három év v el ezelőtt k erült oda, szök és miatt Rak hmár
oázisból. Gy enge, szomorú ember v olt. Már több év e rabosk odott,
amik or odak erültem. Mogadorból szök tem ak k oriban, hogy néhány
szép foly ami rák ot egy em. Worchester-szószt szok tam rátenni.
- Ez nem fontos!
- Ön nem ért hozzá, ha ezt mondja! Foly ami rák Worchester-szósz

nélk ül ízetlen.
- Foly tassa.
- Szóv al, egy ütt rabosk odtunk . De egy lázadás alk almáv al segítettünk
az államhű őrök nek , és k egy elem foly tán idek erültünk . Ez a Barré
ak k or már k issé lelk ibeteg v olt. Egy nap elfelejtette a szíját tisztítani,
másk or lek éste a szemlét, v égül elv eszítette a pusk áját. Éjszak a v olt,
letette pihenés k özben, otthagy ta... Haditörv ény szék ... És v égül k ét év
trav eaux forcés Igoriban. A legutóbbi csoporttal ment, nincs egy év e.
Barrév al mindig összek erülünk . Úriember. Nem eszi az articsók át v ajas
morzsáv al, ami a felcseperedett k ispolgárok legcsúfabb szok ása.
- És azóta nem hallott Francis Barréról?
- Nem.
- Nem is írt magának ?
- Dehogy nem.
- Mit írt?
- Mit tudom én?
- Hát csak elolv asta?
- Ki mondta, hogy tudok olv asni? - k érdezte csodálk ozv a.
- És nem olv astatta fel? Nem érdek elte, hogy mi v an a barátjáv al?
- Hol az a lev él? - k érdezte Senk i.
- A k atonai rak tárban. Mielőtt idejöttem összeállították a menetk ész-

csomagomat. Öt k ilót v ihet az ember a büntetőtáborba, a többi
szabadulásig itt marad.
- És a lev él?
- A rak tárba k erült a ládámmal. Mindössze egy félk ilós ürük onzerv et
v iszek , egy üv eg szilv aízt, mustárt, szárított halat...
- Elég!
- Nagy jából. De azért v ettem a k antinostól k ét doboz lev esk ock át is.
- A zt a lev elet meg fogjuk szerezni! - mondtam. - A rak tárba csak
bejutunk v alahogy , és ak k or megk eressük Lev in holmiját.
- Ott v an a zsák ban a ny omtatott receptk öny v em. Itt hagy om, mert
nem tudok olv asni. Maguk nak adom, hasznát v ehetik . A z egy etlen jó
szak ácsk öny v a k ontinensen.
- Süsse meg a szak ácsk öny v ét - mondtam dühösen.
A zután v égighev eredtünk a piszk os, csupasz, hűv ös k öv ön (mert a

cellule-ben sem pad, sem tak aró nem jár), és jóízűen aludtunk néhány
ezer v idám százlábú társaságában.
6.
Befejezett tény v olt, hogy betörünk a rak tárba. Nehezen telt le a k ét

hét. Lev innel egy ütt! Kissé k ény elmetlen és unalmas v olt a börtönélet.
Különösen a hideg éjszak ák miatt. Nem mondom: büntetésünk leteltév el
játszv a megsütöttünk v olna egy teljes k ardhalat (v ágott burgony áv al á
la Broudier), v agy bármely ik ünk elk észít k ív ánatra egy marinírozott
tojást húslév el, sőt ha nem megy ünk el az életv eszély es
feny egetések nek már-már k iv iteli stádiumáig, elsajátítjuk a felfújt
tüdőv agdalék nev ű étel k észítési módját is, de mindez alig eny hített
v alamit a cella siv árságán.
A k ét hét leteltév el ny omban hozzáfogtunk a betörés

elők észületeihez. A tev eistálló mély én néhány altiszti k ard hev ert egy
k ötegben. Vastagon belepte ők et a rozsda. Ezek k özül az egy ik et
Hopk ins gondjaiba v ette. Nagy nehezen k ihúztuk berozsdásodott
tok jából, k özben Senk i A lfonz egy rejtély es megjegy zést tett:
- Még szük séged lesz egy ily en k ardra.
- Miért?
- Meglátod...
- Nem magy aráznád meg jobban?
- Nem.
A k ardot eltörtük , és egy fenő segítsége rév én elsőrangú feszítőv as

lett. Fogót és reszelőt Hopk ins a k antinban szerzett. Nem tudom,
hogy an.
A k antinos sem.
- Most bejutni a rak tárba, k ülön mutatv ány . Egy k érdés v an, hogy
honnan szerzünk alibit.
- Hm... Ez nehéz...
Ha rájönnek a betörésre, mindenk inek igazolnia k ell az alibit.
- Legy etek egy óra múlv a a k antinban - mondta Senk i. - Én addig

k örülnézek , hogy lehetne alibit találni.
- Rendben v an.
Egy óra múlv a Senk i A lfonz v idáman jött az asztalunk hoz.
- Van alibi - mondta oly an hangon, mintha a zsebében hozná.
Ez úgy történt, hogy este k imenőt k aptunk , mert tizenk ét órás

szolgálat k ezdődött éjjel háromk or. A negy edik szolgálatos egy Wurm
nev ű asztalos v olt. Kissé hebegős és részeges k özlegény , ak i negy edik
év ét szolgálta a légiónál.
- Szelimhez megy ünk - mondta Senk i A lfonz -, gy ere v elünk . Mi
fizetjük .
Wurm boldog v olt. Pedig előzőleg már jócsk án iv ott a k antinban is.
A z agg Szelim k áv éfőző v olt, de italt is árult a putrijában, Manson

hegy i falu legv égén. A sátor formájú agy agk uny hót szív esen k eresték
fel a legionáriusok . Egy v örös és sok szögű üv egben mécses lógott a
tetőről, a földön néhány gy ék ény és párna; enny iből áll a berendezés.
Ezenfelül egy k erek falióra is díszítette a hely iséget. Európában csak
k ony hában látni ily ent.
A falióra v olt az alibi.
Ide inv itáltuk be a félig már amúgy is k óty agos Wurmot. A mik or
megérk eztünk , éppen bóbisk olt az ősz szak állú Szelim. Naphosszat
szuny ók ált, mert elmúlt k ilencv en év es. Először a k áv éfőzőjéhez ny últ.
Durv án rászóltam:
- Nem k ell a pocsék k áv éd! Igazi arab italt adj ide! Pálmabort!
- És jól v igy ázz, hogy éjjel háromk or szolgálatban legy ünk -

figy elmeztette Senk i A lfonz.
- Uram! Éber leszek , és ez a gépezet, házam büszk esége, minden

negy edórában elmondja A llah ak aratából, hogy menny i idő múlt el.
Szelim házának büszk esége ek k or k ilencet jelzett.
- Egészségetek re, fiúk ! - k iáltottam. - A z első poharat fenék ig!
Kiittuk .
- A zászlóra!
Ezt is fenék ig k ellett k iüríteni. Ez általában minden pohárnál így
adódott, hogy nem hagy hatunk a pohárban, ha igaz emberek
v agy unk . No, és mi azok v oltunk !
A k antin v örösborára gy ors tempóban lehajtott pálmabor hatása

rendk ív üli v olt. Ezenfelül Wurm poharába némi rum is k erült v alahogy ,
amíg félrefordult, és ez a k ev erék v illámcsapásszerűen hat.
Wurm fél tízk or hany att fek üdt, hork olt és hörgött.
Szelim bóbisk olt. A k ilencv enév es emberek mély en bóbisk olnak .
Senk i A lfonz lábujjhegy en az órához ment. Most k észült az alibi.
A z óra mutatóját háromnegy ed háromra toltuk előre.
Fél tíztől.
Egy perc múlv a műk ödni k ezdett az ütőszerk ezet.
Ek k or már a földön fek üdtünk mi hárman is, és hork oltunk .
- Uraim! - rik ácsolta a felriadt Szelim - siessetek ! Jó tíz perc az út...

Három óra lesz azonnal...! Szolgálat!
Felugráltunk , mintha most ébrednénk .
- Hej, Wurm!
Nehéz v olt életet v erni belé. De v erni tudunk . És fontos v olt az alibi
miatt, hogy k ijózanodjon néhány másodpercre.
- Hej, Wurm! - k iáltottam, és k issé fejbe ütöttem.

- Hej - k iáltotta Hopk ins, és biztatóan a v állát v eregette. (Wurm
másnap egy hétre a gy engélk edőbe k erült, mert a lapock áján, nem
tudja, mitől, egy porc lev ált.)
Senk i A lfonz leöntötte egy v ödör v ízzel.
Ettől feléledt k issé.
- No... - mondta csodálk ozv a, és k iny itotta a szemét.
- Siess! Három óra lesz mindjárt!
Nem segítettünk rendbe hozni a felszerelését. A legionárius remek

k ik épzése nála is bev ált. Másodpercek alatt menetk ész v olt, mámoros
állapota dacára. Közben többször az órára nézett.
- Jó lesz futólépésben... menni... - moty ogta.
- Miért nem... előbb... ébresztett... ez az... ördög...
Szelim, ak it ördögnek nev ezett, már átv ette a pénzt, és ismét

bóbisk olt.
- Futólépés!
Nek iv ágtunk .
Senk i A lfonz, ak i utoljára maradt, az alv ó Szelim mögött gy orsan

hely retolta a k ismutatót, az időnek megfelelő hely re.
Ismét háromnegy ed tíz v olt. A z öreg most már bóbisk olni fog
reggelig. Mi rohantunk .
- Ki... k issé... elaludtunk ... - lihegte Wurm, és megbotlott v alamiben.

A z én lábam v olt ez a v alami. Nagy ot esett és k áromk odott.
Szétgurult mindene. Keserv esen ny ögött a földön.
- A mindenségit! Szedjétek össze a holmiját, és hozzátok rendbe...!

Három óra! - k iáltotta Senk i A lfonz.
A míg látszólag a fegy v erét és sapk áját k eresgéltük a sötétben, Wurm

lassan elaludt az út mentén.
Erre v ártunk . Letak artuk egy k öpenny el. Szépen, ütemesen

horty ogott.
Tízre járt. Most aztán előre! Egy k iugró szik láról az erőd falán át a
törzsépület tetejére értünk . Errefelé szok ott k iszök ni a legény ség. Újabb
öt perc múlv a az épület mögött lemásztunk a mosók ony hába, és a
szellőzőablak on át újra feljöttünk . A gazdasági hiv atal foly osóján
v oltunk .
A rak tárk aput csendesen feltörni három ily en embernek , mint mi,
semmiség. Pillanatok alatt ny itv a állt. Senk i A lfonz finom fehér k eze
boszork ány gy orsasággal tapogatta k i a zárat rögzítő, fontos csav arok at.
Én a három acélpántot szereltem le ezalatt zajtalanul, azután az egy ik

hatalmas szárny at egy szerűen k iemeltem a tengely éből. Szerény telenség
nélk ül állíthatom, hogy nem sok író ért az ily esmihez úgy , mint én, de
ezt az esetet az ajtóv al talán Shak espeare sem csinálja így utánam.
Legalábbis nem ily en zajtalanul.
- Előre... - suttogta Senk i, és már felcsillant k ezében a tolv ajlámpa. A

rak tár fala mentén régig polcok és rek eszek . Középen iromány ok k al telt
asztalon egy naplószerű k öny v : ábécé sorrendben minden rek esz
tartalmának a tulajdonosa.
Francis Barré... 242/193... VII.

Durv a fehér szám minden polc felett. Hol a 242-es? Egy perc... és
Barré csomagja a k ezünk ben v an.
242.
Colonia: Igori
traveaux forcés
gyal. I. sz. 45. peloton
Francis Barré 108. sz.
A papírt Senk i leszak ította, és a zsák ot átny újtotta Hopk insnak .
- Vidd... - súgta. - Előre. Wurm mellett találk ozunk .
Hopk ins ment. Most k öv etk ezett Lev in csomagja, ebben v olt a lev él,
amit rabtársunk Francis Barrétól k apott, és olv asatlanul eltett. Simán
megtaláltuk ezt a rek eszt is.
- Itt v an... - mondta Senk i. - Siess Hopk ins után. - És leszak ította a
másik cédulát is.
- És te?
- Én az üres rek eszek be más zsák ot teszek ezzel a k ét céduláv al. Hogy
ne tudják , mily en poggy ász tűnt el. Majd Dimitrov és Riv elles zsák ját
teszem a k ét üres rek eszbe. A zután v égignézek mindent, hogy nem
hagy tunk -e v alami ny omot. Siess!
Mentem. Nem szív esen, de Senk i A lfonznak nehéz ellentmondani.
Visszatértem Wurmhoz... Simán ment minden. Tusk ó már az alv ó

mellett guggolt, és pont tizenegy k or ott v olt Senk i is.
Ezen az éjszak án, azt hiszem felállítottuk a nehézsúly ú betörés
v ilágrek ordját. Egy óra alatt behatoltunk a gazdasági hiv atalba,
feltörtük a rak tárt, és v isszatértünk "bázisunk hoz". Wurm úgy
horty ogott, hogy óv atosságból a szájára tettünk egy hátizsák ot.
Először Francis Barré poggy ászát k utattuk át. Oly an holmik k al v olt
tele, amik et nem v ihet a büntetőtáborba. Elsősorban k öny v ek .
Magam is sok at olv astam, többek k özt Gil Blast, Genov ev át és, mint
már említettem, Roccambole szerelmeit, de a fenti tudomány os műv ek en
k ív ül számos alk alommal elolv astam Lohengrin, a hatty úlov ag történetét
is, ami mai műv eltségem alapját k épezi. Ez a Francis Barré éppúgy
szerethette az irodalmat, mint én. Sok v ersírót olv asott. Valami Dante(?),
Pusk in nev ű meg Browning. Ez az utóbbi nemcsak író, hanem
rev olv ergy ártással is foglalk ozik .
Más semmi. Illetv e egy leány k épe. Múlt év i dátummal.
"Yv onne!" - ez áll rajta tollal. A húga ez, ak i írt Tusk ónak . Yv onne
Barré.
Csodaszép hölgy v olt. Ok os, úri, finom, k issé szomorú, nagy on

k edv es arcú. Senk i A lfonz k ülönösen sok áig nézte a k épet.
- Mily en szép - suttogta csodálk ozv a.
- Emlék eztet egy filmműv észnőre - mondtam -, ak i anny ira belém

szeretett, hogy v alósággal őrült v olt.
- Épeszű nem lehetett, az biztos - dünny ögte Tusk ó Hopk ins, ak inek
műv eletlenségét mi sem mutatta v ilágosabban, mint éppen ez az otromba
megjegy zése.
Senk i A lfonz zsebre tette a fény k épet, amihez nem v olt joga, és
hozzáláttunk Lev in csomagjához...
Ez már érdek esebb v olt.
Elsősorban k étszáz k ülönböző étlap k erült elő, arany ozott

bőrk ötésben. Bizony os ételek aláhúzv a ceruzáv al, némely ik mellett
felk iáltójel! A zután néhány díszes festéssel ellátott tortalap, egy csomag
fogpiszk áló és sok k anál, k és, v illa, k ülönféle éttermek jelzésév el. Majd
rejtély es módon egy halcsontból k észült, régimódi női fűző k erült elő
Lev in zsák jából, és ez v olt ráírv a v astag betűk k el, mintha ecsettel
mázolták v olna fel:
par
Maitre Levin
SOUVENIR
E bájos hölgy , a fűző terjedelme után ítélv e, több mint k étszáz font
lehetett.
- Ide nézz! - k iáltotta Senk i A lfonz.
Egy színes, puha fedelű k öny v et húzott elő a zsák ból. Színes
betűk k el ez állt rajta:
A NAGY
LEVINNEK
hálás
TANÍTVÁNYAI
KÉTSZÁZ ÉTEL ÁBRÁND
Kétszáz k ülönböző étel k észítési módját tartalmazta a k öny v , "Lev in

módra". Belső fedőlapján egy fény k ép, amely a mestert és tanítv ány ait
ábrázolja. Tizenhat év v el ezelőtt k észült a k ép, ez k iderült a ny omtatott
év számból. A mester húsz tanítv ány a k örében egy szék en ült a csoport
k özepén. Valamenny ien fehér szak ácsk ötény ben, fehér bóbita és... Mi az
ördög? Mintha hálóruha v olna! A térdig érő, mellet fedő k ötény alatt
csík os nadrágszár, k önny ű, csík os k abát. Pizsamában főznek ?
A legnagy obb meglepetés mégiscsak a tizenhat év v el ezelőtti Lev in. A

nagy Lev in, ak i ma gondozatlan, toprongy os, borostás, elhany agolt,
mint v alami útszéli csav argó. És itt v an a tizenhat év v el ezelőtti Lev in!
Bizony ára fény k orában!
Micsoda meglepetés!
Pontosan oly an gondozatlan és toprongy os v olt fény k orában,

mintha csak tegnap k észült v olna róla a fotográfia!
- Ki lehetett ez a Lev in? - tűnődött Senk i A lfonz, és hosszasan nézte a

k épet a lámpa fény énél.
- Valami szak ács - v élte Tusk ó.
- És k ik a tanítv ány ai?
- Kuk ták - feleltem találóan.
- Ink ább útonállók nak nézném ők et.
Csak ugy an eléggé v egy es társaságnak látszott Lev in mester

tanítv ány ainak k oszorúja.
- Itt v an!
Egy piszk os boríték k erült elő a hátizsák mély éből. Francis Barré
lev ele. A mit Lev in olv asatlanul őrzött holmija k özött.
Nem is tudom, miért lettünk anny ira izgatottak . Mi k özünk Barréhez?

A lfonz felbontotta a lev elet, és a v álla felett mindk etten olv astuk :
"Lev in!
Ezt a lev elet egy bennszülött leány csempészi a postához. Csak

néhány sort írhatok , sajnos, k ev és a lény eghez, és én beteg v agy ok .
Nagy on. Mint fogly ot őriznek Igoriban, de nem a trav eaux-ra ítéltek
k özött. A v ilág legnagy obb gazsága történik itt... Istenem, hogy írjak
meg mindent... mindent...? Nem csatlak oztam hozzájuk , ezért fogv a
tartanak ... A lény eget magam sem tudom... Mesebeli összegek k el
megv esztegetnek mindenk it, ak i rájön. Én csak Pittmannak
k öszönhetem az életemet... Pittman nem halt meg... Szök ött legionárius!
Nagy lázam v an... Húgomnak juttassa el ezt a lev elet, ő majd
megmozgatja a k atonai hatóságok at... Feljelentést nem szabad tenni. De
nek ünk sok magas összek öttetésünk v an... A z én apám igen magas
rangú tiszt. A zonnal intézk edjék ... Franciaországról v an szó. Sajnos,
nagy on beteg v agy ok , és zav aros előttem minden... Köny örgök ,
sürgősen tegy e meg, ami módjában v an Franciaországért és az ön
Francis Barré bajtársáért."
- Igazán lázas lehetett - mondta Hopk ins.
Senk i A lfonz nem szólt semmit. Cigarettára gy újtott, aztán betette a

lev elet a szak ácsk öny v be.
- Mit szólsz az esethez? - k érdeztem, mert idegesített ez a bamba

hallgatás.
- A leány nagy on szép - felelte.
- Ez igaz - hagy tam rá.
- Hüly ék v agy tok ? - k iáltotta Hopk ins dühbe gurultan. - A zért

csináltuk ezt az őrültséget, hogy egy szép nőről meséljetek ?
Ily en alak v olt. Itt a légióban a legócsk ább ember is felsóhajt oly k or,
v agy dúdol egy régi nótát, és minden k atona szeme k ülönösen szomorú
lesz, ha nők ről v an szó. De ez a Hopk ins csak a szórak ozásnak él. Ezt
nem érdek li más, mint a lopás és a v erek edés.
- A lev elet természetesen lemásoljuk , és elk üldjük a lány nak - mondta

Senk i. - A zután érdek es lenne tudni, hogy mi v an ott Igoriban... Nem?
És újra előv eszi a női k épet. A z bizony os, hogy szép.
- Ostobaság - mondta Hopk ins. - Ha Igoriba induló transzportba

jutnék , hát felk ötném magamat.
Senk i A lfonz nagy , csillogó fek ete szemév el a messzeségbe néz.

Orrcimpái finoman megrezdülnek . Oly an most, mint egy álmodozó
tigris. Jók épű férfi. Szabály os, érdek es arcáról anny i halálos hidegség,
idegenszerű ny ugalom áradt, hogy az ember ak k or félt tőle a
legjobban, ha mosoly gott.
- Nem is transzporttal ak arok Igoriba menni, hanem megszök nék .
Tusk ó Hopk ins felállt, leporolta magát, és odaszólt nek em:
- Ez hüly e lett... Gy erünk .
Ily esmi igazán csak Senk i A lfonznak juthat eszébe! Elszök ni a

légióból, ítélet nélk ül, önszántából a legmesszebben fek v ő, legrosszabb
hírű büntetők olóniába látogatni?!
- A k k or jobb, ha elfogatod magadat. Biztosabban eljutsz Igoriba,

mint egy edül.
- Ez sem rossz - felelte szelíden, és cigarettára gy újtott.

- Na gy erünk - dühöngött Hopk ins.
- Igazad v an - hagy tam rá bölcsen. - Mi nem v eszünk részt ebben az

őrültségben.
- Mondtam, hogy szük ségem v an rátok ? - k érdezte ajk biggy esztv e.
Ez oly an szemtelenség v olt, hogy nem is feleltünk .
Harmadik fejezet
1.
Miután elástuk a k ét hátizsák ot, k iv ártuk a három órát, és Wurmmal

egy ütt pontosan átv ettük a szolgálatot.
Reggel hétk or már nagy ban foly t a v izsgálat. Betörtek a rak tárba! A z
udv ar k özepén egy asztalnál ült a k apitány , és előtte felsorak ozik a
hely őrség. Fél négy k or fedezték fel a betörést, és utoljára k ilenck or járt
az írnok a rak tárban. Ezt az időt k ellett mindenk inek igazolnia.
Négy -öt ember v olt csak , ak ik k ésőbben mentek a hálóterembe,

ezek nél alaposan megv izsgálták az alibit. Mindenk i igazolta az éjszak át. A
k apitány igen ideges v olt. Ily esmi ritk aság a gy armati hadseregben. A
legionárius csak elv eszett felszerelési tárgy ait "pótolja" bűnös úton, de
nem lop. Itt pedig eltűnt egy Dimitrov nev ű orosz és egy Riv elles nev ű,
trav eaux-ra ítéltnek a holmija.
Potrien jelentk ezett:
- Kapitány úr! Van itt három ember, ak ik címeres alak ok . Mindenféle

bony olult, szélhámos ügy ben részt v esznek , és ma éjszak a szabadok
v oltak , mert tizenk ét órás szolgálatban álltak .
- A moi!
Előálltunk . A k apitány szeme megak adt a zubbony unk on.
- Hol k apták a becsületrendet?
- Szenegáliában - felelte A lfonz.
- Miért?
- Felderítő úton v oltunk a négerek nél, és fontos hírek et hoztunk .
- Hol v oltak tegnap este tíz és három óra k özött?
- Szelimnél. Ittunk , és k issé berúgott állapotban elaludtunk . Szelim

k eltett fel bennünk et, és három óra előtt k ét perccel, futólépésben
érk eztünk a v áltáshoz.
Ez igaz v olt. Wurmot felk eltettük nagy mérgesen, hogy mit k épzel,
még elalszik , és nem érünk oda, azután futv a értünk a k apuba, éppen
három órak or.
- Wurm! - szólt a k apitány .
- Így v olt mon commandant. Én elbotlottam útk özben, és mindenem

szétgurult... Úgy hogy azután futni k ellett.
Fogalma sem v olt róla, hogy k özben teljes öt órát aludt.
Szelim is azt v allotta, hogy háromnegy ed háromk or az óraütésre

ébredt, és felk eltett bennünk et.
- Lelépni! Őrmester! Ez a három ember egész jó k atona.
Mérgében, mert nem sik erült az árulk odás, Potrien berendelt

hármunk at a börtönök tak arításához, pedig ez csak oly ank or
szük séges, ha k ev és a rab a munk a elv égzésére, és most v olt elegendő.
- A jó öreg Potriennél most már megk ezdjük az elv onók úrát -

mondta Senk i A lfonz.
- Mit csináljunk ? A légió álmosk öny v e szerint őrmestert megv erni

igen rossz k imenetelű főtárgy alást jelent.
- Majd szép lassan leszok tatjuk v alahogy .
Két nap múlv a díszszemle v olt, mert tiszti k üldöttség utazott át A gadir
felé, és a mansoni hely őrség fogadta ők et.
- Őrmester! - recsegte a k apitány , és merev en ült a ny eregben, mert

igen sok zöld lev éldísz látszott az egy ik k özeledő sapk áján, ami legalább
tábornok i rangjelzés, de v olt a k üldöttségben ezredes, k apitány , sőt
mint k ésőbb k iderült, a k ormány zó szárny segédje is eljött v elük .
- Oui, mon colonel! - k iáltott Potrien.
- A z első pelotonnal felv onul! En av ant!
A z őrmester k ilépett, harsány v ezény szóv al messze rik oltott:
- En route!
És k irántotta a k ardját.
Illetv e rántott egy et, de a k ard nem mozdult. Potrien egy

másodpercig úgy érezte, hogy reng a föld...
Újra nek ihuzak odott... A z ördög v an ezzel a k arddal...! A k apitány
halottfehéren ült a ny eregben... Ez még nem v olt! A k öztársaság
fennállása óta példátlan eset: egy őrmester nem bír k ardot rántani
v ezény léshez.
Potrien répav örös arccal, lihegv e húzza a k ardot.
A tiszti k üldöttség, élen a tábornok k al, k özben odaér, és őszinte

érdek lődéssel figy elik az altiszt erőfeszítéseit.
- Hát segítsen nek i v alak i - mondja jóak aratúan a tábornok .
Puha szív em v an alapjában v év e, hát feszesen k iállok , azután

megfogom a k ard v égét. Potrien a mark olatot. És húzzuk . A mindenit...
Na még!... Nem mozdul! No még!
- Ütk özet k özben - jegy zi meg a k apitány - ez a módja a

k ardhúzásnak k issé v ontatott eljárás lenne.
- Én is azt hiszem - bólogat a tábornok . - Egy türelmetlen arab esetleg

odaüt, mielőtt a műv eletet befejezik .
A k apitány szédült a ny eregben. Ily en blamázs!
Potrien arcán a régi sebhely szinte lángolt. Nagy ot rántott a tok on,
és... Végre k int v an!... A tábornok felk iált!
A k ard mark olatig rozsdás!
- A lázatosan... jelentem - hebegi Potrien, merev állásban -, az istálló...

rozsdás k ardok , és... k icserélték ...
De k i hallgat rá? Egy őrmester rozsdás k arddal! A légióban! A

k apitány segítségére siet.
- A z altiszt v én harcos, tábornok úr... Öregszik .
Potrient a guta k erülgette.
...Szemle után k ihallgatáson v olt. Hogy mit beszéltek a k apitánny al,

azt nem lehet tudni, de Potrien tűzpiros arccal jött le a k antinba, és
pozdorjáv á tört egy szék et v alamiért. A k antinosné, ak ihez állítólag
gy engéd szálak fűzik az őrmestert, este k isírt szemmel mérte a bort...
Ha találk ozott v elünk , ránk nézett néhány szor, élesen, feny egetően.
Mert lelk e mély én tudta, hogy honnan fúj a szél.
Másnap itt v olt a v álasz.
Senk i A lfonznak elv onta a k imenőjét, mert piszk osnak találta az egy ik
k abátgombját. Én négy nap salle de police-t k aptam egy elhibázott
díszlépésért. Tusk ó Hopk ins felmosta az istállót. Kétszer.
Ek k or már az erőd k atonái is megérezték , hogy itt v an v alami a

lev egőben. Valami titk os háborúság, v alami k irobbanás előtti baljós
szélcsend.
Még aznap este újabb k ellemetlenség érte ezt a Potrient, ak it

mostanában üldöz a balsors. Tegnap például bizony os egy ének este
beolajozták a k antinosné ajtaja előtti lépcsőt. A nesztelenül k isurranó
őrmester ak k orát zuhant, hogy beleremegett az erőd, és a poszt riadót
ak art fújni. Most meg szegény boríték ba teszi este a déli napiparancsot,
az őrmesteri jelentéssel egy ütt, és ahogy szok ta, egy ordonánccal a
k apitány hoz k üldi. Én még beszélgettem a foly osón az ordonánccal, és
Tusk ó Hopk ins, úgy látszik , részeg v olt, mert nek iment v életlenül a
legény nek , és ölelgeti. De az ordonánc otthagy ja, mert siet a
k apitány hoz. A zután - és ez már nem tartozik a szok ásos napi
esemény ek sorába - a k apitány siet Potrienhez. Nagy a lárma, mert a
lejárt napiparancs hely ett egy gúny v ers v olt a boríték ban, amit az
ordonánc az őrmestertől hozott.
A gúny v erset a legionáriusok titok ban már régen ének lik . A rról szól,
hogy egy k apitány t ütk özet k özben hátán érte az ellenség goly ója.
Sajnos a mi k apitány unk at v életlenül ily en sérülés érte v alamik or a

hátán. Á llítólag mik özben megfordult a lov án, hogy rohamot
v ezény eljen.
Bizony ára így v olt. De hát ezek a legionáriusok mindent k iforgatnak .

És a k apitány nak ez a régi seb örök re fájó pontja. Pedig igazán nem
futás k özben érte hátulról a goly ó. Ez rágalom. De azért érthetően
idegesítette, hogy Potrien ezt a k öltemény t k üldi el a napiparancs
hely ett.
Másnap Potrien v áratlanul szobarendv izsgálatot tart. Mi hárman

(poros polcaink miatt) k imenő hely ett tak arítunk . Ez a v álasz. A
gerillaharc teljesen elfajult. A z őrmesterre aznap éjjel rázárták k ív ülről az
ajtót, amik or látogatóban v olt titok ban a k antinosnénál. Kény telen v olt
az ablak on k ilépni, sajnos a k apitány pudingjába, amit egy gonosz
ismeretlen odahely ezett a k ony haablak elé. Ily en gazság.
Másnap: hany ag tisztelgésért négy napi cellule mind a hármunk nak .
- A cellule-büntetést megk eserüli - hörögte fogcsik orgatv a Tusk ó

Hopk ins.
Senk i A lfonz füty örészett.
- Mi a terv ed?
- Semmi.
- Megőrültél? Ha nem ütünk v issza, ak k or k ár v olt elk ezdeni.

- Majd v isszaüti ő saját magát - felelte k önny edén. - Reggel, a
k apitány érk ezése előtt az irodában tak arítottam. Belülről törölgettem a
nagy szek rény t, és elfelejtettem k ijönni... Mert Potrien jelentése
érdek elt...
- A szek rény ből k ihallgattad, amit a k apitánny al beszélt?
- Igen.
- Rólunk ?
- De menny ire. Közölte a k apitánny al, hogy a négy es zárk ában üljük
le a büntetést, amit ma k ezdünk meg fél hatk or. A cella régi szellőztető
k ürtője az őrség szobájára ny ílik , és a cellule-ből minden szó áthallatszik
oda. Potrien azt ajánlotta a k apitány nak , hogy jöjjön v ele az őrség
szobájába, mik or a cellule-ben v agy unk már, és hallgassák k i, mit
beszélünk . Bizony ára elárulunk néhány titk ot. Szerinte azt is megtudják
majd, hogy k i k öv ette el a betörést a rak tárba. A zt állítja, hogy mi
cseréltük k i a k ardját egy rozsdás v acak k al, amit k ív ülről dörzspapírral
letisztítottunk .
- Micsoda rágalom! Hol v an itt dörzspapír? - dünny ögte Hopk ins. -

A z egész rozsdát reszelőv el k ellett leszedni...
- Szóv al nem k ell bántani az öreget. Bízzunk abban, hogy nem derül
k i rólunk semmi csúny aság ma este hatk or a zárk ában. Most gy ertek ide
a lépcsőházba. Remélhetőleg nincs régi szellőztető k ürtő a falban...
Félrehúzódtunk hárman.
- A mai postáv al lev elet k aptam Yv onne-tól - mondta Senk i.
- A z k icsoda?
- Yv onne Barré. Három héttel ezelőtt elk üldtem nek i repülőpostáv al
Francis Barré lev elének a másolatát. Hálálk odv a felelt. Hármunk
nev ében írtam. Rólatok is tud mindent.
- Ezt nem hiszem - jegy ezte meg Hopk ins. - Egy etlen úrileány nem
lehet tájék ozottabb, mint négy v ilágrész rendőrsége.
Ebben sok igazság v olt.
"Tisztelt Uram! - olv asta Senk i A lfonz. - Végtelen háláv al gondolok

Önre és barátaira. Közben Boulanger úrtól megtudtam, hogy ő az igazi
Thorze-t k eresi, ak i nem azonos múltk ori lev elem címzettjév el. Fiv érem
lev elének másolatát Boulanger út tanácsára nem mutattam meg sehol,
hiszen oly zav aros, és szegény Francis ny ilv án betegen írta. Boulanger
úr magához v ette a másolatot azzal, hogy eljárjon az ügy ben. Ennek k ét
hete, azóta barátjuk nem jelentk ezett. Érthetetlen előttem..."
- Valami disznóságot csinált megint! - k iáltotta a k öpcös.
- Most gazdag - mondta Senk i A lfonz - miért csinálna disznóságot?
- A v érében v an - felelte Tusk ó Hopk ins.
- "...Köszönöm Önnek és barátainak - foly tatta Senk i -, amit tettek .

Igazán csodálatosan nagy lelk űek ! Egy ismeretlen hölgy ért az életük et
k ock áztatták . Egy ik ük et hírből már..."
Itt abbahagy ta, és k edv etlenül zsebre gy űrte a lev elet.
- Hohó! - k iáltottam. - Ott még v an v alami. Egy ik ünk et hírből... A z

mi?!
- Semmi... nem fontos - mondta zav artan. - A Török Szultán fecsegett

rólad. Hogy regény t írsz... szóv al hüly eség...
- Nincs jogod ahhoz, hogy olv asóim és tisztelőim v élemény ét elrejtsd
előlem! - k iáltottam.
- Mondom, hogy semmi k ülönöset nem írt rólad!... Gy erünk az

őrségre. Jelentk ezni k ell a büntetés megk ezdése v égett.
És ment...
No de ezt nem hagy om anny iban! Hohó... Félték eny talán? Kedv es
barátom, így nem lehet írók at k iv etni a ny eregből... Most csak gy erünk
jelentk ezni, de erre még v isszatérek !
A z őrségről a cellule-be v ezettek . Nem abba, ahol Lev in is v árta az

átutazó rabtranszportot, hanem egy másik ba. A cella felső sark ában, a
menny ezet alatt egy sötét üreg látszik .
Ez a szellőztető k ürtő.
Háromnegy ed hat!
Sok k al k ésőbb egy k ocsmai beszélgetés k özben elmesélte az őrv ezető

a hallgatózás lefoly ását. Éppen dohány t v ágott, amik or megjelent az
őrszobán a k apitány az őrmester társaságában.
- Vegy e le azt a térk épet a falról - mondta Potrien az őrv ezetőnek .
A térk ép mögött egy k erek ny ílás látszott. Nem is k ellett nagy on

fülelni, hogy minden szót halljanak a zárk ából. Valak i éppen ásít (én
v oltam), és a fogak v isszak occanása is tisztán észlelhető az őrségszoba
k ürtőny ílásán.
Körülbelül negy ed hétk or megszólal Senk i A lfonz.
- Nagy on jó, hogy ide zártak bennünk et. Legalább most

megbeszélhetünk néhány titk ot.
- Én is csak ennek örülök - feleli Tusk ó.
A zután negy v enöt percig nem szóltunk semmit.
Megjegy zem hogy szörny ű hőség v olt, v iszont az őrség szobájába

ételt és italt hozatni szigorúan tilos. Még a k apitány sem teheti.
Fél ny olck or Senk i A lfonz megszólal.
- Gy erek ek ! Most fogadjuk meg, hogy a titk aink at senk inek sem
áruljuk el, bármi történjék is.
- Esk üszünk !
Ezután harminc percig csak pihentünk és v ak aróztunk . A z emberek a

cellule-ban nem sietnek titk aik fecsegésév el. Később Hopk ins megjegy zi,
hogy igen meleg v an itt A frik ában, ami nem éppen k ellemes.
- Szerintem az eszk imók örülnének , ha náluk ily en k líma lenne -

mondom egy sok oldalú író eszév el.
- A z eszk imók mily en országban lak nak ? - k érdi Tusk ó.
- Szép műv eltséged v an - felelem gúny osan -, ezt igazán tudhatnád.

Van egy ország, amit a felfedezőjéről Észak i-sark nak nev eznek , ahol az
év tizenegy hónapján k eresztül nem lehet télik abát nélk ül az utcára
menni.
- Újra figy elmeztetlek bennetek et - mondja Senk i A lfonz -, tegy etek

lak atot a szájatok ra. Maradjon a titk unk , hogy szegény Potrien nem
normális.
- A zért bátor és jellemes az őrmester - dicsértem szív ből -, csak most,
hogy öregszik , üldözési betegsége v an.
- Hogy mi bosszantjuk őt - szólt sajnálk ozv a Tusk ó -, pedig ha

megöletne, ak k or sem lennék k épes derék és idősebb felettesemmel
szemben ily esmire.
- Ezért haragszik szegény a k apitány ra is - mondja meleg részv éttel

Senk i A lfonz. - A zt hiszi, hogy az is üldözi.
- Hogy k áromk odik , ha a k apitány k özeledik az irodához.
- Lehet - tűnődik Tusk ó -, hogy Potrien nem is haragszik a

k apitány ra, csak a zsoldpénzek k örül manipulál, és ezért fél a tisztek től.
- Gy erek ek ! Ezt a titk ot is őrizzük meg.
- Te mik or v etted észre?
- Gy anús v olt, hogy szegény Bugiére péntek en meghalt, és

szombaton v isszatér a túlv ilágról a zsoldjáért. Mert csak így k erülhetett
bele a létszámba.
- Én mégis szeretem ezt a Potrient - lelk esedett Hopk ins -, mert talpig
k atona. Mink et nem gy űlöl, csak félték eny a k antinosné miatt.
- Pedig - mondom én részv éttel - a k antinosné hű marad hozzá, mert

Potrien szemet huny mindenfélének .
- A z is csak nek ünk jó, hogy a hátsó szobában a k antinosné bort,

pálink át és dohány t árul a k aszárny aáristomosok nak , ak ik nek tilos az
iv óba menniük .
Így csev egtünk magunk k özött, gy anútlanul, mindenféle titk ok at.

- De a legnagy obb titok - mondja Senk i A lfonz -, hogy szegény ,
drága öreg Potrien betört a rak tárba...
...Mintha v entilátor v olna: v alami búgó, hördülő moraj hallatszik a

k ürtő felől.
Mi az isten csudája v an ott?
- Ez nem igaz! - k iáltja Tusk ó. - Potrien abnormális, de nem tör be!
- Nem tud róla ő maga sem. Én v életlenül láttam, hogy holdk óros.
Ily enek k el előfordul, hogy betörnek önk ív ületben. Szegény derék
őrmester alv ajáró.
- Ne mondd!
- De ez k özöttünk marad. Tegnapelőtt éjjel láttam... Felborzolt hajjal,

egy szál pok rócban, mezítláb jön a k antin mögül, és így halad v égig az
erődfal mellett a sötétben. Érzi, hogy beteg és öreg. Ezért gy anak szik
mindenk ire. A k apitány t is ezért szidja.
- A k apitány t mégis tiszteli és becsüli! Előttem mondta a múltk or az

írnok nak : "A k apitány urat tisztelem és becsülöm, de amióta a hátán
megsebesült, nagy on ideges."
Senk i A lfonz ásított.
- Na, aludjunk .
De mielőtt még elalhattak v olna, ny ílik a cellaajtó, és Potrien áll a

k üszöbön...
Mily en k imerültnek látszik szegény .

A bajusza ziláltan szerteáll, a szeme v érbe úszik , táguló orrly uk ain v ad
ritmusban fújja a lev egőt, és a fogai csik orognak .
Megv iselhette a szolgálat aznap. De hát nem csek ély ség egy ily en
erődben ellátni az őrmesteri teendők et.
Suttogóv á rek edt hangja ijesztő v olt, ahogy megszólalt:
- Tudták ... hogy én hallgatózni fogok ?!...
- Mon chef - felelte Senk i A lfonz -, mi nem tételezünk fel ily esmit
sergent Potrienről.
A z őrmester gúny osan mosoly gott, de az arca sárgásan iboly aszínű

v olt.
- Igoriban majd gondolk odhatnak az én ügy eimről. A zt hiszem, oda

k erülnek előbb-utóbb.
Senk i A lfonz k emény v igy ázzba v ágta magát.
- Ott is szív esen szolgálunk majd az őrmester úr k eze alatt.
Hátralépett. Megértette jól a v álaszunk értelmét. Ha mi oda k erülünk ,

ak k or őt is oda juttatjuk !
- Hm... Úgy ... No jó!... Majd meglátjuk !
És becsapta az ajtót. A táv ozó őrmester lépteitől rengett az erőd.
2.
Ezt az őrmestert a fátum üldözi. Egy idő óta, k i tudja, miért, k issé a
bögy ében v an a parancsnok k apitány nak . Pedig igazán jó k atona az
öreg Potrien. De ha egy szer a k apitány k ipécéz v alak it, ak k or hiába
minden. Egy szer a szolgálati beosztások at találja pongy olának a
parancsnok , majd a reggeli szemle után k özli gúny osan, hogy ezzel a
sorak ozással még egy cserk észdzsemborin sem v ehetne részt a század,
szóv al szegény Potrien élete pok ollá v ált, amit betetőz még a k apitány
érthetetlen gy anak v ása a k örny ék bék és arab k ecsk epásztorai és
beduin cipőfoltozóiv al szemben. Lépten-ny omon támadástól tart, és
négy -öt napos felderítések re k üldi Potrient. Sok szor a lak atlan csúcsok
és a táv oli füstölgő k ráterek irány ából v árja k apitány unk a meglepetést,
és ily enk or Potriennek a szak aszáv al az A tlasz felső hágóinak hórétegéig
k ell felk úsznia Mansonból.
Pedig ezen a tájon emberemlék ezet óta nem történt támadás. Külön
halálos bosszúsága v olt az őrmesternek , hogy a k apitány rendelk ezése
szerint bennünk et nem v ihetett őrjáratra.
- Nem szeretem, sergent - mondta Potriennek -, ha egy éni érzelmei

szerint k ezeli a legény séget.
Közben egy táv oli oázisba ny olc főből álló k ülönítmény t v ezény eltek
Mansonból bizony os fék ezhetetlen bennszülöttek
megrendszabály ozására. A ny olc ember három hónapig őrszolgálatban
marad a beosztási hely én.
Potrien megragadta a bosszúállás alk almát, és beosztotta Senk i

A lfonzot a ny olc k özé. Jól tudta, hogy súly os telitalálat, ha elv álaszt
bennünk et egy mástól.
Szomorúan ültünk a k antinban.
- Eh - mondta Senk i A lfonz -, ti ak árhogy v agy tok is v ele, én már

örülök , hogy k iszabadulok ebből az erődből. A z ember nem azért él,
hogy unalmas biztonságban k rumplilev est egy en itt.
- A zt hiszed, hogy a Szaharában rezesbanda szól a k rumplilev es

mellé? - dünny ögte a sötétben a k ülönben mindent rózsaszínben látó
Tusk ó Hopk ins.
Még sohasem láttam ily en mogorv ának . De én sem lehettem

barátságos. A z ördög v igy e... Megszok tuk egy mást, v eszély ben,
tétlenségben, k emény afrik ai szolgálatban.
- Valahogy úgy k ellene intézni, hogy egy ütt legy ünk - mondtam,
megfelelő rav asz eljáráson tűnődv e. - Talán, ha megk érjük a k apitány t,
beoszt mink et is a ny olc ember k özé.
- Én úgy sem megy ek el a ny olccal abba az oázisba.
- Ezt hogy érted?
- Én Igoriba megy ek .
- Megv esztél?
- Légy szív es, beszélj v ilágosan - forty ant fel Tusk ó. - Mit jelentsen ez
a sok zagy v aság?
- Ha már elmegy ek innen - mondta szomorúan -, a legjobb

barátaimról is lemondok , ak k or legalább megnézem, hogy mit látott ez a
lázas Francis Barré Igoriban.
Senk i A lfonz nemcsak azért emlék eztetett a hiúzra, mert gy ors és

nesztelen v olt: finom ok os arca, hízelgő modora és a rav asz mód,
amelly el k erülő úton hálózta be azt, ak it rábírt v alamire: hasonlított a
macsk aszerű fenev adra.
Ez a "ha már elhagy om legjobb barátaimat", ily en gy anús

elérzék eny ülés v olt.
- Ha Igoriba mész - mondta Hopk ins -, ak k or nemcsak a barátaidat,
hanem az eszedet is elhagy od. Vasutat ak arsz építeni?! A Kongónál?
- Igazad v an - bólogatott -, nem is v enném a lelk emre, hogy ily en

v eszély be rohanjatok .
- Te ne féltsél engem! - üv öltötte magából k ik elv e a k öpcös. - A z

ily esmit k ik érem magamnak !
Görbe lábain sebesen k acsázv a, k irohant a k antinból, és úgy v ágta

be az ajtót, hogy az ev őeszk özök megrezdültek az asztalon, és Joffre
marsall k épe lehullott a falról.
- Ti csak maradjatok itt - mondta ny ugodtan Senk i A lfonz. - Én

megígértem Yv onne Barrénak , hogy nem hagy om anny iban az ügy et.
- Hát lev eleztek ?
- Igen... előfordul.
Úgy látszott, zav arban v an. Mi ez? Lev elez a nőv el? És titk olja?...
Valami v an a füle mögött. Nem mer a szemembe nézni!
- Írt rólam azóta?
- Néhány ... sort... Ez a Török Szultán anny it mesélt nek i a te ostoba

regény eidről... - dörmögte.
- Nincs jogod eltitk olni! Vedd tudomásul, hogy ha nem olv asod fel a
lev elét, megírom Mademoiselle Barrénak ezt az eljárásodat.
- Hát elolv ashatom... Bár v égre is ez az én ügy em... és...
- Felszólítalak , hogy olv asd el a lev elet, k ülönben meggy űlik v elem a
bajod.
A zt hiszem, hogy férfias fellépésem mély hatással v olt rá. Először

életemben láttam ezt a rettenthetetlen embert meghátrálni. Csendesen a
zsebébe ny últ, és k ihúzott egy lev elet.
- Nem hiszem, hogy ezt őszintén írta - jegy ezte meg csendesen,
azután olv asni k ezdett:
"...Utóbbi lev elében nem említi Mr. Fowlert..."
- Ugy anis csak ... a lény egre szorítk ozom - hebegte zav artan.
Mosoly ogtam rajta. Már tudtam, hogy honnan fúj a szél. "A
félték eny ség ördögi métely , és eszk özök ben ritk án v álogat" - írja
v alahol egy nagy ember.
- Csak foly tasd.
- "Barátja egy énisége érdek el - foly tatta. - Miért nem találk oztam
sohasem ily en férfiv al, ak i műv elt, de azért a balegy enesei sem
mindennapiak . És menny i szív , menny i intelligencia, menny i nemes
lov agiasság jellemzi. Mintha újra életre k elt v olna a három testőr egy ik e
ebben az emberben. Úgy érzem, ő lesz az, ak i felfedi fiv érem titk át, és
elém áll egy napon."
A bbahagy ta.
- Foly tasd! - k iáltottam izgatottan.
- Itt v ége a lev élnek ...
- Nem igaz!
Kedv etlenül tov ább olv asta:
- "Ha elém áll, és megszoríthatom k emény , férfias k ezét, nagy on

boldog leszek . Mit gondol, méltónak tartana magához ez a nagy
ember?"
- Nem v olt szép tőled, hogy ezt titk old előttem!
- Miért? Te foglalk ozol Francis Barrév al, v agy én? A zt hiszed, azért
megy ek Igoriba, hogy elk aparintsd előlem ezt a csodás nőt?
- Engem zárt a szív ébe - mondtam fennk ölten.
- A zt fogja szeretni, ak i az élete árán is felfedi a fiv ére titk át. Én

megy ek Igoriba! Én v agy ok tehát a három testőr egy ik e!
- Ez... micsoda eset... a három testőrrel?
- Három k atona egy szer az élete k ock áztatásáv al elhozta a francia

k irály nő ny ak ék ét Buck ingham hercegtől.
- Nem tudtam... De hát az ember úgy él ebben az erődben, mint ak it

eltemettek . Se rádió, se újság.
- Szóv al jegy ezd meg: nem azért megy ek Igoriba, hogy nek ed
k aparjam k i a geszteny ét. Vagy ak arsz te a Kongóhoz szök ni innen?
Koporsóból pok olba menek ülni?
- Semmi k özöd hozzá - feleltem, és dühösen otthagy tam.
3.
Senk i A lfonz másnap a v ízgy űjtőnél állt őrségen. A mik or hallotta,

hogy k özeledik az őrjárat, letámasztotta pusk áját, cigarettára gy újtott,
és egy k ilométerk öv ön hely et foglalt.
- Közlegény ! Megőrült?! Vagy részeg? - k iáltott rá az őrjárat v ezetője.
- Részeg v agy ok .
Biztosan tudom, hogy egy etlen k orty ot sem iv ott. De másnap már ott
ült a cellule-ben Lev in mellett, ak i k özben mindenféle halételből k apott
tőlünk . Megk edv eltük a flegmatik us, toprongy os öreget. Ki tudja,
miért? A z ellenszenv et és baráti érzést legtöbbször nem az ok szerűség
szöv i az emberek k özött.
A zt hiszem, hogy ez igen ok os mondás v olt. Közben megérk ezett az

eszk ort: negy v en rab és huszonöt fegy v eres k ísérő.
Közben történt, hogy az őrmester íróasztaláról a k ifizetés napján

eltűnt a zsoldpénz azzal a k isebbfajta k ék v ászonzsák k al egy ütt,
amely ből k ifizetik . A légió, sajnos v alóságos gy űjtőhely e a k étes
egy ének nek . Szegény Potrien nem k ev eredett ugy an gy anúba, de a
felelősség őt terhelte. A k apitány , ak inek érthetetlen módon a bögy ében
v an ez a k itűnő altiszt, most megragadta az alk almat, hogy elintézze
Potrient. A z őrmestert Oranból lev áltják , és ő v ezeti az eszk ortot
Igoriba.
Este Senk i A lfonz becsomagolta öt k ilóig engedély ezett holmiját.

Lev in szak ácsk öny v ét is elv itte.
- A z minek ?
- Lev in megk ért, hogy hozzam el. Talán sor k erül rá, hogy főzzön
nek ünk , és ak k or felolv assuk nek i a receptek et.
Többféle apróság számára Hopk ins egy k isebbfajta k ék zsák ot

ajándék ozott nek i. Ily enben aprópénzt tartanak általában.
4.
- Nézd, Hopk ins.... Ez a Senk i A lfonz... Mégicsak ... hm...
- Mit moty ogsz?! - fordult felém dühösen. A k öpcös egy idő óta
mindenk iv el v eszek edett. - Nem érdek el az a hüly e fráter!
- Mit tudod te, miért megy ő Igoriba? - mondtam k omoran. - A férfi

tettrek észsége oly k or a lélek legmély ebb rejtek én lak ozik .
Ez, azt hiszem, igen szép mondás v olt.
- Úgy beszélsz, mint egy félhüly e. Mi v an?
- "Keresd a nőt" - idéztem egy régi angol k öltőt. - Ezért megy Senk i
A lfonz Igoriba.
- Itt is k ereshetek nőt magamnak , ha fontos. A zért még nem k ell

Igoriba menni. Szép k is szok ny av adászat!
- Talán... nem is nek i... nek em k ellene Igoriba mennem - tépelődtem

szok ott felhős mélabúmmal.
- Menjetek , ahov á ak artok ! Féleszűek ! - k iáltotta, és k is híján leny elte

a k ialudt sziv arv éget mérgében, miután hiába szipák olt, hogy feléledjen
a parázs.
De bennem elhatározássá érlelődött a k étség. Nem fog csalódni

bennem a nemes hölgy ! Este k ijelentettem az őrmesternek , hogy
elv eszett a pusk ám. Pedig magam ástam el egy v erembe az erőd mögött.
Másnap bev onultam ötk ilós csomaggal a zsúfolt cellule-be.
- Üdv özlöm, uram! - k öszöntött a nagy Lev in. - Ön úgy jön nek ünk ,
mint homárhoz a v örösbor.
Néhány an megjegy ezték , hogy fogja be a száját, és ne izgassa az

éhes emberek et. Mogorv ák v oltak ezek a messziről jött elítéltek , siv atagi
harcok tól fáradtan, útban Igori felé, ahol a pok ol v árja ők et.
- Miért jössz utánam erőszak k al? - k érdezte Senk i A lfonz.
- Á tlátok a szitán - feleltem, és a szemébe v igy orogtam. - Nem fogod

a hátam mögött eltántorítani tőlem Yv onne-t.
Vagy k ilencen ültünk a ragadós, piszk os, férges k öv ön, és

dideregtünk az estében. A szűk hely en mozdulni sem lehetett. Valak i
Igoriról mesélt. Kongó! Szörny ű k líma, nedv es fabarak k ok , állatian
durv a őrök ...
Hopk insnak több esze v olt. Igaza v an. Őrültség oda elmenni.
- Rosszabb, mint a pok ol - mondta a mély hangú, nagy fejű Colter,

ak i k ántor v olt v alaha Koppenhágában.
- Csak egy jó v an ott - magy arázta Lev in -, hogy sehol sincsenek

oly an fehér húsú tek nősbék ák . Hasonló állapotok v annak észak on a
v adhússal. A k ilencv enes év ek v égén főztem egy őzgerincet
zöldséghasév al, fok hagy másan... Ezt én úgy csináltam, hogy egy jó fél
k iló szalonnát ny árson k iolv asztok a sült felett...
Itt hónapok óta senk i sem ev ett egy jó falatot. Ne csodáljuk hát, ha
k issé mogorv a emberek v oltak egy ütt. Egy tagbaszak adt rab
felemelk edett:
- Ha azonnal nem hagy ja abba ezt a történetet - mondta

figy elmeztetően -, k itolom az egy ik szemét hüv ely k ujjal.
- A másik az én dolgom - szólt a k ántor, ak it az év ek k issé v ilágiassá

tettek a siv atagban.
- De uraim, ez oly an csodás étel v olt, mert én nem sütöm át egészen,

hogy ízes maradjon, és...
Puff! Valak i fejbe v ágta egy üres csajk áv al, de alaposan.
Mondom, k issé mogorv a emberek v oltak ...
A fejbe ütés estére, sőt éjszak ára is elhallgattatta Lev int.
Reggel ny ílt az ajtó, és egy ötk ilós csomaggal Tusk ó Hopk ins lépett
be, rendk ív ül zord arck ifejezéssel.
- Halló! Tusk ó! - k iáltotta Senk i A lfonz örömmel. - Hát unatk oztál?
- A z urak nem érdek elnek - mondta, és leült a k özépre, miáltal a

falhoz szorulók nak k imaradt a lélegzetük .
- Talán v életlenül v agy itt? - k érdeztem gúny osan.
- Igenis, ha tudni ak arod! Kész v életlen. - Nagy on idegesen

v iselk edett. - Betört az egy ik emeleti ablak .
- A zért még nem ítélik trav eaux-ra az embert.
- De k iesett rajta az udv arra v alak i. Régi haragosom. Marchande

tizedes.
...A zért k ésőbb mégiscsak k iderült, hogy mielőtt ezt a régi haragosát
megfeny ítette, Tusk ó Hopk ins sok bort iv ott a k antinban, és eladta fél
áron a hav i zsoldját a k antinosnak . Tehát előre tudta, hogy a Manson
erődben már nem k ap zsoldot, mert trav eaux-ra megy .
Negyedik fejezet
1.
...Nem v olt igaza Senk i A lfonznak . Mégiscsak jobb az unalmas

erődben penészedni, mint a siv atagot róni naphosszat.
Egy liter poshadt v ízzel a k ulacsban. A miből a felét este a k ondérba

k ell önteni, k ülönben nincs lev es.
Meleg: ötv en-ötv enöt fok .
A siv atagi bolha beeszi magát a k öröm alá, hogy az ujj meggy űlik és
genny ed.
Por, v erejték izgatja a bőrt, amíg v örös lesz, v iszk et és éget...
Így mentünk egy más mellett: k ét k atona és egy civ il.
Mert Tusk ó még mindig csak tiszteletbeli legionárius, ak it állítólag

Thorze-nak hív nak , és semmi dolga itt a siv atagban. De ha ezt feszegeti,
mindig k ellemetlensége lesz.
És hát Potrien apánk is jön Igoriba! Ő v ezeti a transzportot. Fatális,

hogy mik történnek szegénny el, amióta eltűnt a k is pénzeszsák az
asztalról a heti zsolddal.
Megfoghatatlan.
Ha nem v olna feddhetetlen, régi k atona, haditörv ény szék elé

állítanák . Így csak áthely ezték szegény fejét Igoriba.
Ott megy az élen, és ha v égigjárta a sort, furcsán néz ránk , mintha
haragudna v alamiért. A z ötk ilós csomagon k ív ül egész jól felszereltük
magunk at. Szelim, a k ilencv enév es k áv éfőző k ihozott mindenfélét a
siv atagba utánunk , ahol már nincs v izsgálat.
Egy egész zsák aprópénzt k apott ezért tőlünk , hát szív esen tette.
Már k ét napja meneteltünk a Szaharában. Pok oli a meleg.

Természetesen a szerencsétlen Francis Barré ügy éről esik szó.
- A fene egy e meg a Török Szultánt - k iáltotta Hopk ins, és úgy izzadt,
mintha zsírból v olna. - Hogy beszüntette az írást, a piszok !
- És elv ette a leány tól Francis Barré lev elének a másolatát.
Senk i A lfonz összev onta a szemét, amik or gy anús barátunk at

említette Hopk ins.
- Ez a Török Szultán egy szer megjárja az ő egy éni útjaiv al - mondja

elgondolk ozv a.
- Mindig gy anús!
- De mindig megmagy arázza!
Furcsa dolog ez a Török k el. Mindent egy edül csinál az ő rav asz,
titk olódzó módján, és állandóan gy anús, de v égül mielőtt agy onv ernék ,
tisztázza magát, és k iderül, hogy még háláv al tartozunk nek i.
- Elsősorban k örülnézek ott - mondta Senk i A lfonz -, azután írok a

leány nak .
- Majd én írok - k iáltottam.

- Igaz - mondja Hopk ins -, ő az író.
És k öpött.
Este tábort ütött a csapat, és v acsora után lepihentünk . Furcsa

előérzet izgalma feszült bennünk .
Sejtettük , hogy k ülönös esemény ek sietnek felénk . Ily esmit öreg

k alandorok megéreznek .
Éjfél felé nagy zajra ébredtünk . Néhány k atona el ak arta ásni Lev int.
Á lmában receptek et mondott, és a k iéhezett emberek et teljesen
felzak latta ezzel.
- De uraim... - hebegte, amik or már a porba ny omták - egy

hatfogásos halv acsorát álmodtam. Ez bárk iv el megtörténhet.
- Itt ne álmodjon jó ételek et, a mindenségit!
- Á lmodjon arról, hogy egy általán jó, ha v an mit enni!
Komoly an ellátták v olna a baját, ha Senk i A lfonz nem lép k özbe.

Megfogta csendesen a legerőszak osabbnak a k arját, és az illető ettől
térdre esett, nagy ot k iáltv a fájdalmában. Két másik rab félre ak arta lök ni
a spany olt, és v erek edés támadt. Hopk ins meg én ny omban ott
v oltunk . Húsz percig is eltartott, amíg megv ertük hárman a transzportot.
Végül odajöttek a k atonák , és jött Potrien.
- Mi történt?
- Kérem, engem el ak artak ásni... - siránk ozott Lev in. - Ily esmi, azt
hiszem, még a légióban sincs rendjén.
- Ki v erek edett? - k érdezte felcsillanó szemmel, mert hiszen tudta jól,
hogy nélk ülünk ily esmi nem eshet meg.
- Ez a három úr megv édett.
- Úr? - k érdezte gúny osan. - A z eszk ort nem rabló gazemberek et,
hanem urak at v isz? A három "úr" fél v ízadagját megv onom holnapra.
...Ezt a Potrient üldözi a balszerencse. Valak i ellopta a k ulacsát.

Kemény büntetés a siv atagban, menetelésk or. Pedig már öt órak or
hajnalban indultunk .
A Szaharában, csupa rab k özött, még ily en galádság is előfordulhat.

A rra természetesen nincs mód, még az őrmester esetében sem, hogy
friss adagot k apjon a gondosan beosztott v ízből. De ezt a Potrient nem
is oly an fából faragták , hogy ily esmire gondoljon.
Estig menetel v íz nélk ül.
A Szaharában!
Nem egy fiatal legény meghalna. De ez megy , mint a szálfa, k issé

v érbe borult szemmel, oly k or meg-megállv a. De megy .
Mi nem szenv edünk anny ira. Ez az ügy es Hopk ins szerzett v alahol
egy üv eg v izet. Egy teljes napi adagnak megfelelőt. Csoda, hogy
honnan. De a lelemény es k atona mindenütt segít magán. Később
ének eltünk is, és ez k issé idegessé tette Potrient. Persze nek i lük tetett
egy ér a homlok án, és időnk ént mély lélegzettel lehuny ta a pilláit. De
menetelt. Elöl!
Vasból v olt ez az ember. Mindegy , hogy barát-e v agy ellenség: le a

k alappal. Kiléptem eléje a sorból.
- Mit ak ar, maga hosszú csirk efogó? - k érdezte fáradtan.

- Nek ünk k ev esebb v íz is elég, mon chef. Felajánlunk egy italra v alót
őrmester úrnak ...
Végigmért mély utálattal.
- Szóv al a fél adag oly an sok lett... hm... Csak tartsák meg a v izük et.
Nom du nom... Majd éppen ily en csirk efogók tól fogadok el segítséget.
Ha a k öztársaság elnök e majd megk érdi: "Mondja, Potrien, tizenk ét év i
szolgálat után hogy masírozott át a siv atagon?", azt felelem: "úgy
történt, mon President, hogy néhány gy anús fráter megk öny örült
rajtam." De ha már itt v an, parancsot k ap maga és a másik k ét alak : az
esti pihenőnél egy méteres sáncot k ell építeni, támadástól tartok ma
éjszak a. Maguk hárman elmennek k öv ek et hozni.
Ez v olt a v álasza. Kiújult a háborúság k özöttünk .
Keserv es v olt este, menetelés után cipelni a k öv ek et. De mi sem

v oltunk szilv alek v árból. Másfél óra múlv a, talpig hófehérben a portól,
de ott álltunk előtte, mint a cöv ek .
- A sánchoz szük séges k öv ek et összehordtuk , mon chef.
Végignézett rajtunk . Ő is tudja jól, hogy mi az a "teljesítmény ". A k i a

siv atagban megáll a lábán, az acélból v an.
- Rendben v an! Tak arodjanak ... Canaille...!
Éjfél után mind a hármunk at felk eltett az őrv ezető. Dühös v olt.
- A z őrmester... támadástól tart. A mindenségit. Maguk at jelölte k i

őrjáratba. Gy erünk .
Kegy etlen út v olt. Menetelés, k ők eresés után, sajgó tagok k al,

mászk álni a dermesztően lehűlt Szaharában.
És reggel, amik or k emence lesz a siv atag, tov ábbmenetelni pihenés

nélk ül.
Másnap azért is ének eltünk , amik or indult az eszk ort.
2.
Ezt a szegény Potrient a v égzet k erülgeti. Déli pihenő v olt, hosszú

táborozás, amíg az elv iselhetetlen forróság k issé alábbhagy . A z ember
ily enk or mindent ledobv a magáról, alszik .
Valami gazember a jó öreg Potrien cipőjét fél méterrel odébb hely ezte
a sátor árny ék ából, a napra.
Ostoba, durv a tréfa a légióban, mert a rendk ív üli hő gy orsan

megszárítja a bőrt, a cipő összezsugorodik , és úgy k ell felerőszak olni a
lábra. Ily en bak ancsban menetelni pok oli k ín. De még azonfelül eltűnt a
bok av édője is, tehát a por besziv árog majd a cipő tork án és a fűző
k özein a fájó, felsebzett lábra.
Igazán aljas tréfa.
A z őrmester ugy an panaszhang nélk ül menetel, de azt hiszem,

sohasem felejti el ezt a napot.
Mi elég jól k ibírtuk a menetelést, mert k apcába csav artuk a lábunk at.
Hopk ins a déli pihenőn új rongy ok at szabott k i magának erre a célra.
Valahol egy hosszú bok av édőt talált az ügy es fick ó, amit megfelelő
módon összev ágott k apcának .
3.
A z őserdő mindössze k ilenc áldozatot k ív ánt, ami ritk aság. Előfordult
már, hogy a teljes eszk ortból senk i sem érk ezett meg. Mind ott pusztult
az úton, dizentériában, sárgalázban v agy menetirány t tév esztv e, v alahol
a v adon mély én.
Fort Lamy ból bennszülött v ezető v itt Fort Monbrasig, innen egy
k atonai erősítés bizony talan v idék en át a Kongóig. Közben a törpe
pigmeusok és busmanok ny ilai süv öltöztek felénk a bozót láthatatlan
sűrűje mögül. Négy en mérgezett ny ilak tól haltak meg, k ettő v alami
ismeretlen rov ar csípésétől, a többit elv itte a láz. Összesen k ilencet.
De a nagy rész menetelt, arány lag egészségesen, a nedv esen forró,

örök k é félhomály os, penészszagú v adonban. Vágtuk az indát, törtük a
cserjét, v erek edtünk a dzsungel összefonódó csápjaiv al, tüsk éiv el,
v éresen a millió szúny ogtól és a laza, mocsaras talaj piócáitól.
Ez bizony nagy erőpróbája annak , hogy k i az igazi férfi.
Oly k or sűrű zápor zuhogott naphosszat, és utána fuldok lott az ember

a rothadt talaj súly os gőzeitől. Elv iselhetetlenül sajgott minden csontunk .
De v égre a Kongó szik lás partján k elet felé menetelv e megpillantottuk

a v ilág legelhagy atottabb táján alak ult büntetők olóniát: Igorit!
A hol a medrében v ergődő v ad foly am a legszeszély esebb görbéit

rajzolta, ott látszott egy v iaduk t, átszelv e az egy ik szak adék ot. Sok apró
pont ny üzsgött arrafelé, és k ocsik at toltak egy iparv ágány on.
Maga Igori is látszott. Fehér fal, lőrések k el és mellv édek k el. Magas
őrhelly el, hogy a poszt messzire láthasson a rengetegből k iv ezető
ösv ény ek re.
A mik or az őrszem megpillantotta a k özelgő csapatot, ny omban

felharsant a k ürt.
"Fegy v erbe!"
- Ez lesz ezután a hely őrség! - dörmögte k özben Hopk ins.
- Lehet, hogy lefogy sz egy pár k ilót, és nem te leszel a legk öpcösebb
gazember ezentúl - mondta Senk i A lfonz.
Hopk ins néhány igen súly os sértést mormogott magában.

Tök életesen értettem rosszk edv ét. Jól tudtuk , hogy mily en k ép fogad az
erődben.
Iszony úan lefogy ott, csontv ázszerű, élőholt rabok , elk eseredett,
sárga pofájú, lélek telen őrök . Mocsok , ragály , férges fek hely ek ,
állatok nak sem v aló k örny ezet... Egy tábor, ahol az a fontos, hogy
elborzadjon, ak i ezt a szót hallja: Igori!
Ide jöttünk el. Egy nő miatt, ak it nem ismertünk .
De megérk eztünk .
A z erőd k apuja k itárul, és bemegy az eszk ort. Elénk tárul Igori.

A zután meglepetések sorozata k öv etk ezik .
Mi ez? Büntetőtábor?!
Igori főterére ny ílik a k apu. Tiszta, szép, fehér, pálmák tól szegett út.
Rendes k is sárga épületek , barátságosan mosoly gó k atonák , és...
És sétáló rabok ! De v idámak , k issé túltápláltak . És ahogy

tov ábbmegy ünk a törzsépület felé, mindig újabb és újabb rab, k atona,
csupa hízásnak indult egy én! A ruhájuk is rendes, barátságosan
mosoly ogv a intenek felénk .
- Te... - súgja Hopk ins - azt hiszem, eltév esztettük a menetirány t, és a

francia Riv iérán v agy unk , v alamely ik drága szanatóriumban.
- Csak v árd meg a v égét - dörmögtem -, majd megtudod, hogy mi a

rossz az egészben.
De hiába v ártuk .
A k aszárny audv aron egy százados jött le megszemlélni az eszk ortot.

Barátságos, ny ájas, k issé k orán őszülő k atona. Kedv esen mosoly og.
Vastag, röv id bajuszt és monok lit hord.
- A z eszk ort, mon colonel - jelentette Potrien. - Létszám: harminck ét

fogoly , huszonhárom k ísérő és egy altiszt.
- Nagy on hely es - felelte mosoly ogv a a százados. - Hát k érem, itt nem
lesz rossz dolguk . A z én elv em, hogy a büntetőtábor emberséges
légk öre v isszaadja a rossz útra tért k atona önbizalmát és becsületérzését.
A szolgálat nem lesz sok és nehéz - mondta Potrien felé, mintegy
utasításk éppen -, azután mindenk i azt csinál, amit ak ar. Szök ni
k éptelenség. A legk özelebbi emberlak ta hely k étezer mérföld.
Barátságosan intett, és ment.
Potrien meredten bámult utána.
Ily esmi lehetséges? Tizenk ét év i szolgálat után v alami újat látott. A

hely őrség egy ik napos altisztje megmutatta a barak k unk at. Tiszta, szép,
v ilágos faház. A férgek sem garázdálk odhatnak túlságosan, mert
k őlapra épült az egész. Jó fek hely , és...
Mi a csoda... Dupla tak aró. Büntetőtáborban egy etlen v ék ony

pok róc sem jár!
A z őrmester fark asszemet néz a hely beli napossal, ak i egy k edv űen
pipázik .
- A z ablak párk ány v irágcserepeire ügy elni k ell - mondta v égül az
egy ik őr. - A zt a százados úr szigorúan megparancsolta.
- Végre egy szigorú parancsot is hallok a büntetőtáborban. - feleli

gúny osan Potrien.
- Miért? Talán azt szeretné, sergent, ha itt rak ásra pusztulnának az

emberek ?
- A z ördög tudja, hogy v an, de ez a hely mindenre ink ább

emlék eztet, mint büntetőtáborra.
- Itt még így sem v alami k itűnő az élet. Mindenk i reumás. A nedv es
év szak ban sok a láz. A Kongó büdös, és a v izes forró lev egő eszi a
szerv ezetet. Hát legalább emberi k örülmény ek k özött élünk ... Itt, ezt
már most mondhatom, sergent, ne nagy on parancsolgasson, mert a
százados azt szereti, ha k i-k i azt csinál, amit ak ar.
- Tán nincs is napiparancs? Szolgálat? Vagy a súrolást az őrmester

v égzi?
- De szép lenne - mondta lelk esen Hopk ins, ak i már pőrére v etk őzv e
fek üdt az ágy án.
Potrien egy megsemmisítő pillantást v etett feléje.
- Hát - mondta a k áplár -, azért szolgálat v an. Tisztaság k ell. Nagy

tisztaság. Meg k apuőrség.
- És a v asút?
- A z v agy k étmérföldny ire v an ide, és bennszülött négerek

dolgoznak . Oda csak izgágák at v ezény elnek k i időnk ént.
- És mit szól ehhez a repülőbizottság... Csak jártak már itt inspiciálni.
- Mióta én az eszemet bírom, k étszer. De csak egy szer érk ezett meg.
Szegény Duron tábornok v ezette az elsőt.
- A k it útk özben megtámadtak a bantu négerek v alahol?...
- Igen. Lemészárolták őt is, meg a k íséretét is. A zután tav aly járt itt
egy bizottság. Megnézték a tábort, és nagy on meg v oltak elégedv e.
A k k or léptették elő a parancsnok ot századossá. Dicséretet k apott.
- És... látták itt... sétálni... a rabok at?
- A zt... hát... ugy e... tudtuk a jöv etelt, és a rabok dolgoztak , meg
néhány felesleges k ény elmi holmit eltüntettek ... De a tisztaság... a rend...
aztán, amit a rabok mondtak , az tetszett. Mert igen k ev és pénz v an
ehhez...
Potrien k omor léptek k el banduk olt k i a legény ségi szobából. Nem

tetszett nek i v alami.
A z egy ik rab elordította magát:
- Hé! Káplár! Hát uzsonna nincsen?
- Van, v an, csak ne ordítson.
- Majd magától k érek engedély t!
A zt nem lehetett mondani, hogy a fegy elem túl szigorú v olt. No, de
hol v agy unk még az igazi meglepetéstől? Röv idesen egy k özlegény jött
a k öv etk ező legújabb felk iáltással:
- Ki mit ak ar?!
És a rabok uzsonnát rendeltek . Igen, k érem. Mint v alami
k áv éházban. Kis híján leestem az ágy ról.
- Nek em sötét k áv ét k étszersülttel - mondta az egy ik tíz év trav eaux-

ra ítélt.
- Nek em teát, de alaposan rumozd meg, gazember, v agy a

századoshoz megy ek .
- Nek em egy liter v örösbort hozzál, és v alami húst melléje.
- Ti mit ak artok ? - fordult felénk .
Vicces k edv em támadt.
- Teát rummal és sonk át v ajas k eny érrel, v alami k épeslapot is hozzá.
Nem lepődött meg senk i. A legény bólintott.
- Mily en lapot ak arsz? Mert az újak at csak holnap hozzák

Léopoldv ille-ből.
Mi ez? Büntetőtábor v agy a párizsi Dóm k áv éház?!
...És most egy ember k özeledett, pőrén, ahogy az ágy ról lelépett,
tágra ny ílt szemmel, mint v alami holdk óros.
Lev in!
- Ember - mondta suttogv a -, előfordulhat itt, hogy én marinírozott

halszeletet k apjak Turbigo módra k étfelé v ágott tojással, egész k ev és
v örösborral párolv a?...
És egész testében reszk etett.
- Megpróbálhatom - felelte a k atona v állat v onv a. - Bár itt hüly ék

számára nincs diéta.
- Jaj, de k ár! - sopánk odott Hopk ins az ágy ban.
- Mi, te? - k érdeztem.
- Hogy azonnal felharsan az ébresztő, és k uty agolhatunk tov ább... Ki

fogtok röhögni, ha elmesélem ezt a hüly e álmot...
Bev allom, én is arra gondoltam egy perccel előbb, hogy ostoba álom
az egész. De nem lett v ége. Röv idesen hozták az uzsonnát. Mindenk inek
azt, amit k ért.
Én illusztrált lapok at is k aptam!
Jó, mi?
A k i teát k ért, az megszagolta, hogy v an-e elegendő rum benne.

Nek em oly an sonk ás k eny eret hoztak , amily ent Mansonban a
parancsnok sem ev ett. De a legnagy obb pillanat v olt, amik or Lev innek
feltálalták a marinírozott halat k étfelé v ágott tojással, Turbigo módra.
Először percek ig sírt, azután lehuny t szemmel, áhítattal belek óstolt. A

szertartásszerű jelenet hatása alatt csendben v oltunk .
A z első falat után úgy nézett fel, szigorúan és döbbenten, mint ak it

megmérgeztek .
- Emberek ... - suttogta elcsuk ló hangon - ak i ezt az ételt k észítette, az

Lev innél tanult... - Újabb k anállal k óstolt. - Francia, mert nem használ
elég borsot... Nőtlen, mert nem édesíti meg a tartárt...
- És nem fiatal ember - mondta Hopk ins. - Legalább negy v enév es.
- Honnan tudja?
- Erősen őszül...
És felemel egy hajszálat Lev in tány érja széléről.
4.
- Hol v an... ak i... főzte? - k iáltott Lev in.
A k atona egy percig zav artan nézett.
- A k antinban... egy szak ács...
- Látnom k ell. Beszélni ak arok v ele! A tanítv ány om... Hogy hív ják ?
- Gourchy .
- Oly an tanítv ány om nem v olt!
- Hol tanított maga? - k érdezte az egy ik rab.
- Én Lev in v agy ok - mondta az ősz gourmand megv etően, és felénk

fordult.
- Magy arázzák meg ennek , hogy mit jelent ez a név még ma is.
Mind a hárman lesütött szemmel hallgattunk arról, hogy Lev in nev e

mit jelent még ma is.
Öt óra után k isétáltunk , és szemünk -szánk elállt minden lépésnél.

Egy térségben a rabok és az őrök azzal a bizony os k rik ett nev ű
játék k al szórak oztak , ami nagy v árosban a jobb módú polgárok
k örében div atos. Közben egy legény italt hordott k i a k antinból, és a
játék osok nev etnek , lármáznak .
Valahol a rádió szól, és v idám ének hangok hallatszanak . A rrébb

k uglipály a. Mindenhol pipa füstöl, mindenfelé hordják az italt, és a
fullasztó hőségben zsírfény ű, v idám arcok v igy orognak a telt
poharak ra.
- Mi? - k érdezte Senk i.
- Hm... - jegy zi meg Hopk ins.
- Hát igen - fejeztem be csendesen.
Megértettük egy mást. Itt v alami egészen furcsa ügy v an a háttérben.

A francia gy armati hadsereg nem híres arról, hogy üdülőtelepek et létesít
bűnös k özlegény ei számára.
Bemegy ünk a k antinba.
Majd k iesek az ajtón! Soha ily en k antint! Fény ezett bútorok ,

k ény elmes k arosszék ek , sely emfüggöny , bárpolc, k épek a falon és egy
néger mixer.
Istenemre, fémből k észült k ok télk ev erőt ráz, és jégszilánk ok at k észít

négy pohárba, citromhéjat is v ág sorba, és v égül betölti az italt.
Ez a büntetőtábor!
A sarok ban zongora, és elny űtt szalonruhában egy ember érzelmes

dalok at játszik ...
Ez v olna Igori? A frik a legrettegettebb Compagnie Discipline-je? A
szörny ű hírű büntetőtábor?
Most megfordul a zongorista. Nagy pety hüdt arcú, álmos szemű,

sápadt, k öv ér ember... Mintha fejbe csaptak v olna. Kv asztics.
Hopk ins felk iált. De a zenész k eresztülnéz rajtunk , mint ak i sose látott
bennünk et, azután tov ább játszik .
A Tanár úr v olt. Kv asztics Fedor, a rov ott múltú hajóorv os, ak i

legutóbb A frik a felét bejárta v elünk egy bűnügy ből k ifoly ólag.
Kv asztics! De hisz ez még tiszteletbeli k atona sem v olt!
Bizony ára ok a lehet rá, hogy nem ismer fel bennünk et. Ily esmi
lehetséges. Magunk fajta emberek gy orsan megértik egy mást. Valamiért
jobb, ha tisztulunk mellőle. Értjük . Nem k ív áncsisk odunk . Elfordulunk a
zongora irány ából, és leülünk .
Kv asztics Fedor Oran k ik ötőjében mint bárzongorista és háziorv os

ismert tagja v olt az alv ilágnak . A cári idők ben az orosz flottánál v olt
orv os, azután mindenféle k ábítószerek egy re lejjebb v itték a züllés
útján, amíg egészen posv ány ba nem merült. A zóta jó barátságban v an
v elünk . Íme, egy szomorú emberi sors.
- Mit szólsz? - k érdeztem Senk i A lfonztól. - A Tanár úr!
- Valami szélhámosság történik itt. Igaza lesz Francis Barrénak . Ha

a Tanár úr nem ak arja, hogy megismerjük , ak k or bizony ára ok a v an
erre, és amíg nem magy arázza meg, addig nem foglalk ozunk v ele.
- Tehát nem ismerjük - dünny ögte Hopk ins, és a k antinos felé

fordult, ak i odajött az asztalunk hoz. - Mit lehet enni?
- A mit ak artok ...

...Hihetetlen v olt, amit láttunk . Mintha v alami k edv es montmartre-i
ny ári v endéglőben v olnánk pünk ösd v asárnapján.
- Ki az, ak i zongorázik ? - k érdezte Senk i A lfonz, és Kv aszticsra

mutatott.
- Egy zongorista. De orv os is amellett. A k órházban Winter tanár

mellett gy ógy ít...
Hogy k erült ide Kv asztics? És mi ez itt, k érem? A rabok egy ütt isznak ,
k árty áznak az őrök k el. Láttam egy súly os k ény szermunk ára ítélt rabot,
legk ev esebb, ha száz k iló v olt, de állítólag az esős év szak k özben
fogy ott v alamit.
- Nek ünk ... nincs pénzünk ... - mondja Tusk ó a v endéglősnek .
- Dehogy nincs! A százados úr szerint ezen az istenv erte hely en

legalább pénze legy en az embernek . A gazdasági hiv atalban ül egy
k áplár, az ad mindig, ha k ell, amenny it ak artok . De nincs rá szük ség.
Itt mi v an?! Összenéztünk , mint a hüly ék .
- Mit csodálk oztok ? - k érdezi egy v ék ony k is k áplár mellettünk , és

halk an dúdolgat.
- Mondja k áplár... ez mióta v an így ?
- Legalább öt év e. Nem szabad, hogy híre menjen, mert mindenk i ide

k ív ánk ozna. Ezért majd oly an lev elek et k ell írni, hogy rosszul bánnak
v eletek , meghaltok röv idesen, meg ily esmit.
És dúdol egy k ev eset, amint becsuk ja a száját.

- Csuda dolog ez!
- Igen! Ez csuda! - bólintott a v ék ony k áplár. - Csak nem k ell

k érdezősk ödni, nem k ell a szájat másra használni, mint ev ésre, ak k or
csuda.
A z utolsó szó után máris ének el. Ez egy idióta!
- És ha v alak i tudni ak arja, hogy miért v an ez a menny ország?
A k áplár elk omorodott.
- A k i tudni ak ar v alamit a menny országról, az odak erülhet.
Senk i A lfonz nev etv e v állat v ont.
- Nem v agy ok k ív áncsi természetű, és a barátaim se. Hozzál

v örösbort, v endéglős!
A k áplár k occintott v elünk .
- Rendben v an. Értjük egy mást. A zt mondják , hogy ak i k ív áncsi, az

hamar megöregszik . Nahát, itt ez fordítv a v an: ak i k ív áncsi, az fiatalon
meghal Igoriban...
Oly v ék ony v olt az az ember, oly an alacsony és bárgy ú k épű,

mintha fejletlen k amasz járna k atonaruhában. Peck esen tov ábbment és
dúdolt.
- Ez a k áplár pofozni v aló pofa - jegy zem meg.
- Ki mondta, hogy ez k áplár? - k érdezi Senk i A lfonz.
- Láthattad a rangjelzésén.
- A ltiszti tanfoly amra csak azt v eszik fel, ak i legalább egy méter
ny olcv an magas.
Ördöge v olt! Erre én is rájöhettem v olna.
Most egy suhanc lépett be a k antinba. Ezt az arcot már láttam v alahol!
Kissé sápadt, szomorú fiatalember v olt, k atonaruhában. Csinos k öly ök
v olt, és egészen fiatal. Hogy k erül az ily en a légióba? És hogy jön a
Compagnie Discipline-hez? Nem látszott a szemén, hogy felismer
bennünk et, pedig nek em úgy rémlett, hogy találk oztam már v ele.
- Te! Ezt a k öly k öt már láttam v alahol!
- Én is! - mondta Hopk ins.
- Én nem ismerem - mondta Senk i A lfonz, és v állat v ont -, de fiatal

k atona, az biztos.
- Hé, fiú! - k iáltottam. - Gy ere csak ide!
Ijedten nézett ránk .
- Mit ak arnak ?
- Hol találk oztunk mi már?
- Igazán nem emlék szem - felelte, és gy orsan k iment. A mik or

hátrafordult és meglátott bennünk et, sietni k ezdett.
- Á lljon meg, k érem! - szólt utána A lfonz.
Riadtan engedelmesk edett.

- Mi hárman Manson erődből jöttünk - mondta. - Ez itt Thorze, ez
John Fowler, és én v agy ok Senk i A lfonz.
Egy másodpercig ide-oda jártatta a tek intetét rajtunk .
- Nem tudom - hebegte -, sietnem k ell...
- Várjatok ! - mondta Senk i A lfonz, és a suhanc után ered.
Mit ak ar ettől a k öly ök től? Már este v an, rég elmúlt a tak arodó ideje,
de itt senk i sem törődik ezzel.
Részeg, nev ető, daloló emberek ténferegnek mindenütt. Rik ácsolás,

v erek edés, hörgés, zsiv aj tölti be a fojtogató forró éjszak át...
Bemegy ünk Hopk insszal a barak k ba, és lefek szünk .
- Hol v an Potrien? - k érdezem.
- Talán hiány zik nek ed?
- Nem... de úgy eltűnt egy szerre.
Jó félóra múlv a jön Senk i A lfonz. Nem szól egy ik ünk höz sem.
Lefek szik .
- Hé, te - mondja Hopk ins. - Talán k egy esk ednél ugatni v alamit?
- Mit?... Nem történt semmi.
- És mi a terv ed?
- A z, hogy alszom, ha hagy tok - felelte dühösen.

- És a leány ? - k iáltottam. - A k i bízik bennünk ?
- A leány majd segítséget k ér, ha szük sége lesz ránk .
- Miféle hüly eségek et beszélsz! Oranból k ér segítséget?!
- Miért Oranból?
- Mert ott v an! - k iáltottuk egy szerre.
- Tök filk ó. Egy perccel ezelőtt beszéltél v ele. A z a fiatal fiú a

k atonaruhában Yv onne Barré!
5.
Yv onne Barré! Hát persze! A fény k épről v olt ismerős, amit Francis
Barré tásk ájában találtunk !
Gondolhattam v olna.
A mik or Senk i A lfonz azt mondta, hogy John Fowler, ak k or oly an

k ülönösen nézett rám... Furcsa csodálk ozással és meghatottan.
Beszélnem k ell v ele!
Másnap délelőtt jól ny itv a tartottam a szememet, és mindenfelé

k erestem. De sehol sem láttam.
A főtéren, a törzsépület előtt néhány tiszt sétált. És egy -k ét parafa

k alapos civ il. Ezek bizony ára mérnök ök ...
De a suhanc Yv onne Barré nincs sehol. A z egy ik fordulónál

siettemben beleütk öztem egy hosszú mérnök be...
Valami mentegetőzést ak artam mondani, de tork omon ak adt a szó.

A Török Szultán!
Ott állt előttem!
De mily en k áprázatos, elők elő k ülsőv el! Hosszú szárú csizma, parafa
k alap, v ászonk abát, és ami szinte k étségessé tette a személy azonosságát:
tiszta ing!
A Török Szultánon!
A z oldalán természetesen bőrtok függ, mert ak árcsak Tusk ó Hopk ins,

ő is szerette az ily en elők elő holmik at. Nem is látszik rajta meglepetés,
ahogy rám néz:
- Szerv usz, Csülök ! Hát te mit csinálsz itt?
- Eljöttünk Senk i A lfonzzal meg Tusk ó Hopk insszal - mondom -, mert

utánajárunk néhány dolognak .
Gy orsan odasúgja:
- Ezek azt hiszik itt, hogy én gazember v agy ok .
- És nem?
- Jól figy elj! Ha egészen a bizalmuk ba férk őzöm, ak k or ny ert ügy ünk
v an... A fő, hogy a látszatot fenntartsam...
- Miféle látszatot?
- A zt, hogy egy k öv et fújok v elük . Elértem, hogy befogadtak ide

tettestársnak , ami elsőrangú állás. Egy előre bíznak bennem. Ez a fő... Ne
nézz hátra! Vigy ázz! Most a látszatért goromba leszek v eled. A k i
mögötted jön most, ez a főrabló.
És látszólag mellbe v ágott hirtelen.
- A szondom - k iabálta hangosan -, hogy itt ne törődj semmiv el, ami

nem a te dolgod.
Kissé k öhögtem:
- Én nem is törődöm...
- Hallgass! Jól ismerlek ! - és úgy belém rúgott látszólag, hogy lila színű
lett előttem minden. A k i mögöttem jött, most egy v onalba ért v elem.
Hatalmas, félszemű alak v olt, éppoly an ruhában, mint a Török , de
k orbácsot fogott a k ezében, és sziv arozott.
- Ismerlek titek et jól! De most majd elbánok v eletek ! Itt nincs semmi
szaglászás - üv öltötte gy anús barátom, és ütött.
A félszemű futólag odanézett, és tov ábbment.
- Elv eszett emberek v agy tok nélk ülem, Csülök . Hidd el -

mentegetőzött. - Minden a látszat.
Itt a főtér k özepén oly an pompás angolk ert v olt egy hatalmas,
szabály os gömböly ű aszfaltcsík k özepén, hogy Párizs v alamely ik úri
negy edébe is beillett v olna. A k ör szegély én sok apró, szépen épített
k őház, k ocsma, trafik , cuk rászda, patik a!... A z ember csak ámul. Ez
v olna a Kongó-v idék ?...
Igori?!
- Te, mondd... itt mindenk i v ásárolhat?

- De menny ire! És pénz sem k ell hozzá. Gy ere...
Bev itt a trafik ba. Egy elefántszerűen elhízott legionárius ült a polc
mögött. Szuszogv a felemelk edett, és dühös arccal ránk förmedt:
- Na, mi k ell?
- Új ember jött - mondta a Török ny ájasan. - A dj nek i, k edv es

Graham, öt doboz egy iptomit, tíz hav annát, egy tucat k épes
lev elezőlapot és néhány biztosítótűt...
Egy perc, és ott fek szik előttem... Öt doboz: Turmac, Laurens, Simon
A rzt, Giubecq!... És tíz igazi sötét hav anna, faládik óban, minden sziv aron
egy -egy celofántok !...
Egek ! Ez itt az a v ad v idék ?! A hov á csak elszánt emberek jönnek

nagy ritk án, jól felszerelt expedícióv al?
Á lmodom?...
- Na, mit bámulsz - mondja a Török , és látszólag a gy omromra üt. -

Ha megbecsülöd magad, te piszok , ak k or jól élhetsz!
- Te miért k erültél ide? - k érdem az elhízott trafik ost, amik or

lélegzethez jutok , mert egy ideig görcs szorította a gy omromat.
- Eredj már a fenébe, fáraszt a beszéd - feleli lihegv e, oly an k öv ér.
- No, ez nem v alami finom boltos... - mondom, amik or k iérünk .
- Hadd csak . Még Európában is bev álna, ha ingy en árulná a

hav annát. Kev és v ev ő maradna k i a modora miatt... Nem szeretnek
elárusítani, pedig muszáj, ha k ijelölik rá. A k arsz cuk rászsütemény t? Itt a
cuk rászda...
- Hihetetlen!
Bemegy ünk egy tük örfalú fény es padlójú hely iségbe, plüssfotelek ,
néhány bordó szőny eg és k épek a falon... A lev egő hűs, mert ny olc-tíz
v entillátor jár...
Éppoly k öv ér alak jön elő, mint a trafik os. Itt mindenk i elhízik . Nem
csoda.
- Mit ak artok ? - k érdi barátságtalanul.
- Ezt a sötét frátert szeretném jól tartani, hogy lássa, mily en itt annak ,
ak i megbecsüli magát... Te szédelgő!
És látszólag lek öpött.
- Mit ak arsz! - mondja dühösen a rab-cuk rász.
- Fagy laltot - mondom, miután megtöröltem az arcomat.
- Kiny ögheted hamarabb is - dörmögi, és szitk ozódv a elmegy tőlünk .
- Úgy látszik , nem szív esen dolgozik - jegy zem meg.
- Ne csodáld - feleli a Török -, v égre is a k ény szermunk a senk inek se

öröm.
De már jön v issza a cuk rász. Leteszi elénk a fagy laltot, és ezt mondja:
- Ne!...
Szép tónus egy cuk rászdában. Egy íróv al szemben!
A mik or újra k iérünk , már alk ony odik . Egy szerre k igy úl sok
v illany gömb... A k is dísztér ragy ogni k ezd, és zene szól. Hangerősítőv el
egy európai állomás dzsesszzenéjét adják rádión.
- Mondd... k i csinálja ezt, és miért? Talán őrült az illető?
- A zt hiszem, minden idők legok osabb gazembere a legnagy obb

üzletet csinálja itten Igoriban. Még nem látom tisztán... Vigy ázz... v alak i
jön mögötted... - és látszólag fejbe csap, hogy a ny elv embe harapok , és
zúg a fülem.
A v ék ony , hüly e mosoly ú k áplár, ak i időnk ént dúdol, most előrejön

mellettem.
- Ha itt spionk odsz, hát a szemedet szedem k i! - ordított a Török

Szultán, és látszólag jól pofonütött.
A k áplár tov ábbmegy , én felemelem a sapk ámat, és lev erem róla a

port.
- Ez a k is k áplár - mondja a Török Szultán - a legaljasabb hírnök .

Fonál a csúfnev e... mindig hallgatózik ...
- És mi az emberek célja itt?
- A fogly ok boldogok . Nincs szaharai szolgálat. A menny országban

élnek Igori pok la hely ett, ez a céljuk .
- De hát csak egy hüly e tud így élni: v ak on, sük eten elhinni, hogy ez
a menny ország.
- Úgy ahogy mondod! Hüly e légy , ak k or a menny ek ben élhetsz!

Nézd meg azt a jelmondatot a falra festv e.
A k apu felett belülről, a homlok zaton ez állt nagy betűk k el:

FIGYELEM! MEGSZÍVLELENDŐ!
"Boldogok a lelki szegények,
mert övék a mennyek országa!"
- Ink ább azt festették v olna a homlok zatra - mondom -, hogy ak i

gondolk ozni mer, azt elv iszi az ördög.
- Így mégis szebb. A z ördögöt nem jó falra festeni... Megbeszéltetek

v alami terv et? - k érdezi.
- Senk i A lfonz aszongy a, k i k ell jutni az erődből, hogy beszéljünk

Francis Barrév al.
- A z nagy beteg... A mit lehet, a látszat megőrzésév el, azt

megpróbálom értetek .
- A zért, tudod... hm... te mindig ily en gy anúsan manipulálsz.
- De elérek v alamit, ez a fő - felelte, és látszólag térden rúgott, hogy

elsötétült előttem minden. Nem néztem hátra. Jól tudtam, hogy újra jön
v alak i mögöttem, ak iért szük séges a látszatk érdés.
- Mégis jó lenne - jegy eztem meg -, ha nem k ev ernéd itt a dolgot,

mielőtt v elünk megbeszéled.
- Csak bízd rám, nem k érek tőled tanácsot - felelte, és újabb k ét

pofont adott.
- Most pedig eredj már te ny av aly ás!
A z utolsó pofontól újra lerepült a k alapom, és elszédültem.

Hátrafordultam, de ak ármerre néztem, nem jött senk i.
- Kit látsz k özeledni? - k érdeztem.

- Én? Senk it.
- Hát ak k or miért pofoztál?!
- Mert bosszantasz a hüly eségeiddel - mondta, és otthagy ott.
Ötödik fejezet
1.
Elmondtam az esetet barátaimnak . Senk i A lfonz v égigdől az ágy án, és

szok ása szerint nem szól semmit. Tusk ó annál ink ább.
- Ezt a Török Szultánt mégiscsak lilára v erem egy szer!
- Most ártatlan - v édtem gy anús barátunk at. - Nek i fontos itt a látszat.
És nem lehet v aj a fején, ha idek ísérte Yv onne-t.
- Nem k ísérte. Yv onne egy edül jött - mondta Senk i A lfonz

csendesen. - Yv onne Barré egy edül jött. A zt mondta nek em éjjel, hogy
ne bízzunk a Török Szultánban, miatta őrzik Yv onne-t. Ny omban
leleplezte a leány t, amint meglátta.
- Disznó!
Mi v an itt, k érem? Hát miért rugdosott ez engem egy óráig

a látszatért?
- Francis Barré fogságban v an - foly tatta Senk i -, ha a lány bármiféle

gy anús dolgot tesz, megölik a fiv érét, és bizony ára őt is, ezt az éjjel
mondta nek em Yv onne Barré, ezért k erült el mink et.
- És hogy jött ide a leány ?
- Szerzett egy futár-parancsot. Úgy látszik , egész jó k atonai

összek öttetései v annak . A futárt Igoriba k üldték , hogy szerezzen
értesülést Francis Barréról. Ezzel a félig hamis írással jött el. De v áratlanul
szemben állt a Török Szultánnal. Ez ny omban leleplezte. Most tehetetlen,
mert a fiv ére életébe k erül, ha rajtaérik v alamiféle próbálk ozáson.
Megígértem nek i, hogy k ijutok v alami módon az erődből, és beszélek ,
ha lehet, Barrév al. A leány nem mozdulhat, amióta a Török Szultán
leleplezte.
- Ezt a Török öt megfojtom - mormolta Tusk ó Hopk ins, és előv ett egy
sziv art. A k antinban ugy anis megtöltötte a látcsőtok ot sziv arral. -
Egy szerűen megszök ött a leány tól azzal a másolattal, amit Francis Barré
lev eléről k üldtünk , és itt a zav arosban halászik .
- Beszélni fogok a Török k el - mondta Senk i. - Mégsem hiszem, hogy

ily en aljas. Gy anús, de nem aljas.
Váratlanul őrjárat érk ezett, és a százados k öv ette szok ott k íséretév el:
a félszeműv el és néhány mérnök k el.
- Ez az a három! - rik ácsolta v alak i, ránk mutatv a.
A Török Szultán v olt!
- Maguk k icsodák ? - k érdezte a százados.
- A zért jöttek ide - ordította a Szultán -, hogy szaglásszanak . Itt a

lev él, amit ez az alak írt annak a leány nak ! - És felmutatta Senk i A lfonz
lev elét.
- Többé nem fogjátok összek ev erni a lapjaimat! A pok olba mennek !

Ezt a csirk efogót - mutatott rám - k iv allattam tegnap. Ezek azért jöttek ,
hogy Francis Barré után szaglásszanak !
Senk i A lfonz merev en nézte a Török öt.
- Kik ezek ? - k érdezte a százados, miután elolv asta a lev elet, és

nagy on elk omoly odott.
- Ez itt - mutatott rám a Török - egy ostoba, de rav asz sk ót.

Hüly eségek et firk ál, és hiú bolond.
Micsoda hazugság! Én és hiú!
- Ez meg itt Tusk ó, a v ilág legnagy obb tolv aja.
- De hogy tudok pofozni! - mondta hév v el Hopk ins, mint ak i ezt

mentségére hozza fel, és bal k ézzel adott egy et a Török Szultánnak ... De
egy oly ant... Még év ek múlv a is elfog a lelk esedés, ha erre a pofonra
gondolok .
A Török Szultán ledöntött k ét mérnök öt, felborította az asztalt, és a

feje tetejév el k iszak ította az ajtót, úgy esett a földre.
Ny olcan ragadták meg Hopk inst, és ő k apott v agy húsz pofont. Na

de mi v olt ez ahhoz az egy hez k épest?!
- Megállj - k iáltotta a százados. - Majd erről leszok tatlak .
- Ezek v eszély esebbek ötv en rendőrnél! - k iáltotta a Török Szultán.
- A k k or a v asúthoz v elük . Dolgozni fognak !
- Nem lenne jobb elintézni ők et? - k érdezte a félszemű...
- Nem - mondta k emény en a százados. - Igoriban nincs halálos ítélet,

már sok szor mondtam.
Felénk fordult.
- Önök is v egy ék tudomásul: Igoriban nem ölnek meg senk it. Ez

bizony os esetek ben nagy obb k egy etlenség, mint a gy ilk olás. Röv idesen
tapasztalják . Én minden legionárius számára menny országot létesítettem
itt. A k i ezt megzav arja, az éljen úgy , mint ahogy an abban az Igoriban
élt v olna, ahov á eredetileg k üldték . De k iv égzés nincs. Legfeljebb ily en
esetek ben, mint az önök é, siettetjük a természetes elmúlást.
Valóságos programbeszédet tartott.
- Megszök ni nem lehet innen - mondta rosszindulatún a félszemű, ak i,

úgy látszik , a leggonoszabb ember v olt itt. - Észak felé, ny ugatra és
k eletre a dzsungel, dél felé ott a Kongó, ahol v igy áznak maguk ra a
k rok odilusok ...
- És v igy ázok én! - mondta a Török Szultán.
- Te még csúny ább v agy , mint a k rok odilok - jegy ezte meg Hopk ins,
és lek öpte gy anús barátunk at.
Erre ő k apott a Török Szultántól egy pofont, szintén az I.a

minőségből, oly ant, amily enre év ek múltán is csettint a ny elv év el a
magamfajta író, ha eszébe jut.
2.
Jó messze az erődtől, a Kongó menti szik laoldalban foly t a v asútépítés.

A z úri életű rabok természetesen itt csak az őrszolgálatban segítettek ,
k orbáccsal és bottal.
Fehér ember alig dolgozott, csak ak ik notórius k ötek edők v oltak ,

loptak , szök ni próbáltak , v agy (ez v olt a hét főbűn) ak ik másra is
k ív áncsiak v oltak , mint arra, hogy mi v an v acsorára. A hogy rólunk
feltételezték a Török Szultán piszk os árulása foly tán.
Ki dolgozott hát? A z egy ik fegy v eres k ísérőnk , jóindulatú őrnek

látszott, felelt erre a k érdésre:
- Bennszülöttek v égzik a munk át. Valamely ik erdei törzs k irály a adta

el népének színe-jav át pálink áért meg egy éb k ellemes holmiért.
Népének színe-jav a után ítélv e ez a k irály a v ilág legsilány abb

alattv alói felett uralk odik .
Egy k öv ér szenegáli őrmester v ett át bennünk et. A z arca baromi

k egy etlenséget fejezett k i.
- Csak gy ertek - mondta v igy orogv a. - Épp szük ség v an itt az

európaiak ra a k órházban. A z a nagy orrú már itt járt, és elmondta, hogy
k émek v agy tok ! Hogy oda tegy elek bennetek et a hullabarak k hoz.
Mentünk a k órház felé. Mily en aljas áruló ez a Török ! Mert

k étségtelen, hogy ő v olt a "nagy orrú", ak i befek etített az őrmesternél.
A z említett barak k v alamiv el táv olabb állt. Éppoly csúf, piszk os
deszk aták olmány , mint a többi. A k özelében tűrhetetlen szag rontotta
meg a lev egőt. Egy halk , ny öszörgő, jajgató k órus zaja szüremlett k i a
moszk itóháló nélk üli ablak on.
- Ezek et az őrmester k üldi - jelentette egy altisztnek a k ísérőnk -,

k órházszolgálatra osztották be ők et.
- A mindenségit! Minek ide ápolónak a fehér ember? - mondta ez

k edv etlen arccal. - Lejáratja a tek intély ünk et! Van más büntetés is.
- A nagy orrú ak arta. Kémek .
- És ha hóhérok ...! Hát jó... én nem bánom!

Á tv ett bennünk et, és k öv ettük a k órházba.
Pok ol!
Sérült, fek ély ek k el borított, tífuszos maláriás bennszülöttek fek szenek

gy ék ény en összezsúfolv a. Millió légy szállong mindenfelé. Hulladék ,
féreg, elv iselhetetlen szag, ny ögés, jajgatás...
És fehér k öpeny ben...
A "Tanár úr"! Kv asztics!
Itt is zongorista és orv os v olt egy személy ben. A fejét v ak arja, és

tehetetlenül néz k örül. Mellette egy alacsony , hófehér szak állas, nagy
homlok ú ember, drót szemüv eggel. Zav aros tek intete ny ugtalanul jár
ide-oda.
- Higgy e el, k olléga, ez itt az ulcus pepticum egy tipik us esete... Lehet,
hogy megoperálom az illetőt - mondja éppen Kv aszticsnak .
- Kérem, ne tegy e... - k öny örgött az óriási sápadt Kv asztics, és

puffadt, szeplős k ezét összetette.
- Én v agy ok a főorv os...! - k iáltja gőgösen, és ránk néz. - Önök

betegek ?
- Nem - feleli Senk i.
- Mindegy - mondja jóságos, megny ugtató hangon -, majd azok

lesznek , és én megoperálom önök et. Winter tanár v agy ok .
Ez bolond! Kv aszticsra néztünk . Sóhajtv a bólintott. A ztán odasúgja

nek ünk :
- Ma v agy ok itt először. Borzalmas!
Winter tanár tov ábbment a v izitje során.
- Önnek mi baja?! - k érdezte az egy ik jajgató néger beteget.
"Ön"-nek szólítja a bennszülöttet! Ki hallott ily ent!
- Semmi! - k iabálja rémülten a beteg. - Semmi baj! Simbu

egészséges... Nem bántani!
A Simbu nev ű szemén látszott, hogy magas láza v an.
- Ki fogom húzni a fogait - mondja mosoly ogv a az ősz tanár. -

Magának genny es góca v an v alahol, és ez a fogától jön.
- Kérem, k olléga - mondja Kv asztics -, ez tiszta malária... Tapintsa meg

a máját...
Winter tanár jóságos mosolly al csóv álja a fejét:
- Ez egy pery ostitis áttétele... A zonnali extraháció még

megak adály ozhatja a szepszist... - és már tov ábbmegy . Kv asztics álmos,
v öröses, nagy szeme ny ugtalan lesz. A zután ránk néz...
- Igen, ez ily en k órház. Mit csináljak ? - mondja, mintha felelne

v alak inek , pedig nem szóltunk .
- Jöjjenek v elem...
Előrement, és mi k öv ettük . A barak k elhagy ott udv arára v ezetett

bennünk et.
- Nem bírom sok á! Ez a Winter őrült, és operál! Egy k ony haasztalon!

Rossz műszerek k el...! Öli ezek et a szerencsétlenek et... Istenem!...
A z ajtófélfának dőlt és megtörölte a homlok át.
- De hát... nem tudják , hogy őrült? - k érdezte Senk i.
- Tudják . De itt v alami mesev ilágot rendeznek ... Mindenk i élhet a

mániájának . És ez a Winter mániák usan operál... Hagy juk ... A Török
üzent maguk nak .
- A z a gazember! - k iáltottam. - A k i miatt itt v agy unk !
- Na és - csodálk ozv a nézett rám -, maga nem mondta a Török nek ,

hogy szeretnének k ijutni az erődből?
- De mondtam... hm.
- És azt is mondta, hogy beszélni ak arnak Francis Barrév al?
- Ezt mondtad a Török nek ? - k érdezte Senk i A lfonz.
- Igen de...
- Hát k int v annak az erődből - mondja Kv asztics a szemk özti

deszk abódéra mutatv a -, és ott fek szik betegen Francis Barré.
3.
Összenéztünk . Most mi v an? A z ördög v igy e ezt a Török Szultánt,

hogy sose tudja az ember, hány adán áll v ele.
- Vigy ázzanak ! Én is résen leszek . Ha jön v alak i, k ihív om maguk at -

mondta Kv asztics, és elsietett.
Benéztünk a k uny hó ablak án... Francis Barré ott fek üdt az ágy on.
Megtaláltuk !
A mit v állaltunk , az sik erült! Lehet, hogy az életünk k el fizetünk érte, de

sik erült. Lassan beny itjuk az ajtót... Ott állunk a betegszobában.
A rány lag tiszta v olt. A z, hogy ágy állt benne, és a beteg egy edül fek üdt,
Francis Barré k iv áltságos hely zetét mutatta.
Szegény ember nagy on-nagy on sok at szenv edhetett. A z arca már

apró v olt, mintha a sírban fonny adt v olna ily enné. Két pálcav ék ony
k arjából k iszögelltek a k öny ök ök , és fek ete üregek mély én k is
nedv esség csillogott: k ét szem. Senk i A lfonz az ágy hoz lépett:
- Barré...!
A z apró, sárgás, nedv es arc fáradtan mozdult, a beteg félhangosan

felelt:
- Kik ... Önök ?
- Legionáriusok . A húga megk ért bennünk et, hogy k eressük fel

magát...
- Ha v ár... egy k icsit... elv iheti a halálhíremet - feleli fany ar, de szelíd
gúny mosoly áv al a bölcs, megbék élt nagy szenv edők nek .
- Nem biztos, hogy k ijutunk innen - mondja Senk i A lfonz. - Ha mégis

sik erülne, szeretném leleplezni ezt a gazságot, ami itt foly ik ...
- Ó... Ha megszabadul... az apám... Yv onne elv ezeti az apámhoz...

A nnak mondja el... Ő hatalmas...
Úgy látszik , sejtelme sem v olt arról, hogy a húga is itt v an.
- Ki az apja?
- Én nem v agy ok Barré, hanem... De ezt majd Yv onne...
- Ne beszéljen egy szerre sok at. Fárasztja...
- Nem fáraszt... már úgy is v ége... k érdezzen, uram.
- Ki ez a százados? Tud v alamit róla?
- Nem százados. Velem lépett a légióba. Rak hmárban szolgáltunk öt

év v el ezelőtt. Pittmannak hív ják ... Sk ót... Egy ütt szök tünk ... Ő, Thorze
meg én Rak hmár oázisból... öt év v el ezelőtt.
- Ez a Thorze hol v an most? - k érdezte mohón Hopk ins.
- Nem tudom... Három irány ba szök tünk , hogy egy ik re ne jusson

üldöző. Thorze-t elfogták ... Engem is... A többit Pittmantól tudom...
Mert elmondott itt nek em őszintén sok mindent, amik or azt ak arta, hogy
a cink osa legy ek ...
- Hogy k erült ide századosnak ez a Pittman?
- Egy sejk k el szöv etségre lépett... úgy , hogy tőrbe csalt

legionáriusok at... Ez a sejk segítette a szök ésben... Pittman elért egy
oázisba. A sejk rév én az arab lak osok mellette v oltak ... A z oázison
éppen átutazott... a Kongó-v asúthoz k ik üldött k atonai szak értő...
Fleurien főhadnagy ... A k örözés alapján... - k ifulladt, de újra k ezdte - el
ak arta fogni... Pittman szök ni próbált... A főhadnagy rálőtt,
megsebezte... De a sejk arab hív ei k iszabadították Pittmant, és megölték
a főhadnagy ot... ak i útban v olt... Igoriba... A k k or k észítették a terv ek et
a v asúthoz. A főhadnagy jelentésétől sok függött. Pittman eljött ide a
főhadnagy írásáv al Igoriba... A k k or itt... csak mértek . A zóta itt él a
főhadnagy nev ében... Már százados... És itt... mindenk i bűntárs lett... És
a legionáriusok nak meseországot... v arázsol...
- De miből? És mit csinál itt?
- Ezt... én sem tudom... Két év ig csinálták a terv ek et... Büntetésből

áthely ezett emberek v oltak ... Könny ű lehetett bűntársak at találni...
v alamihez.
- Nem is sejti, hogy mi a célja?
- Homály os... A v asútépítéshez sok -sok millió k ell... és biztos, hogy

csalnak , lopnak ... de nem értem, mert azért... halad az építk ezés.
Kimerülten lihegett.
- Kív án v alamit...
- Én... már... semmit.
Kv asztics jött sietv e.
- Menjenek innen - szólt idegesen. - Jön a százados av v al a félszemű

gazemberrel.
Gy orsan v isszamentünk a k órházba.
- Mégsem jó, hogy idek erültünk - mondta Senk i A lfonz útk özben
Kv aszticsnak .
- Hol lenne jobb?
- Szeretném, ha k ijutnánk a v asútépítéshez, mert így semmit sem

tudhatok meg.
- Majd beszélek a Török k el.
Mire a százados jött, már ott szorgosk odtunk a szörny ű k özös

teremben.
4.
Vele v olt a félszemű, a Török Szultán és néhány an, ak ik v agy

mérnök ök v oltak v agy csak úgy szerepeltek , mintha azok v olnának .
A százados, ak iről most már tudtuk , hogy Pittman és szök ött

legionárius, k ellemes arcú, mosoly gós, jóindulatú embernek látszott.
- No mi az, tanár úr? - k érdezte tréfásan Wintert.
- Sok műtétem v olt... Sok a dolog. Estére elők észítek egy

extrahációt...
- Hát csak szorgalmasan. És ön?
- Kérem, százados úr... - a tanár felé nézett, ak i táv ol v olt. - Winter

tanár műk ödését nem bírom elv iselni.
- Ugy an, k érem! Ő éppoly an orv os, mint amily en zongorista ön.
- A z én játék om esetleg hamis, de senk i sem hal bele.
- Mindegy . Ne zav arjuk egy más szórak ozását. Itt mindenk i azt teszi,
amit ak ar...
- Ha nem tetszik , mehet a pok olba! - k iáltott a félszemű. - Ki hív ta?
- Örüljön - ripak odott rá a Török Szultán -, hogy az én rév emen jól

élhet! Oranban jó v olt, ha lophatott! Nézd csak ! Majd úgy jár, mint ez a
három itt.
Odajött, és belém rúgott. Most azonban jól tudtuk , hogy mindez

csak ugy an látszat.
- A míg ez a három ember itt v an, addig fegy v eres őr álljon Barré
ajtaja elé - mondta a százados. - Éjszak ára a munk ások k al hálnak .
- És goly ót nek ik az első gy anús jelre - tódította a Török -,

k ülönösen ennek a k öpcös gazembernek ! - és belerúgott Tusk óba.
Hopk ins elfehéredett a dühtől. A századosék tov ábbmentek .
- Én mégsem bízom a Török ben - mondotta Hopk ins, amik or

egy edül maradtunk .
Senk i A lfonz igen k omor arccal v alahov á a lev egőbe nézett.
- Ki k ellene jutni innen - ismételte. - A z építéshez. Ott v an a titok

megfejtése.
Kv asztics elsietett mellettünk . És ek özben cédulát adott át Senk i

A lfonznak .
"Fijug!
Mosstan nek . Tek ittenn marradni nemre zón. Ha már beszél. Tetek a
Franciv al. Mittt ak k k artog! Hov a juttni?! Ha ruglak k is tittttek et ne
töröljettek v elle. Csak a látszadértt. Van.
Kiv áló tiztelettel:

Kv azditssal üszenny eteg."
- Már megint k ezdi - mondja Hopk ins. - Ez a lev elezés is idegesítő

szok ás a Török től.
Sorra itattuk a ny öszörgő négerek et. Irtózatos v olt a k arbolszagú,

fojtott hőség v agy ny olcv an bennszülött beteg k özött, dögletes
lev egőben. És millió légy döngött...
- Ennek napoznia k ell - mondta Winter az egy ik betegre. - Vigy ék a

napra - intett nek ünk .
- Tanár úr! A napon most legalább hetv en fok v an! - mondta Senk i
A lfonz.
- Mindegy , barátom... Ide sok ultrav iolett k ell. Ehhez maga nem ért.
Csak v igy ék - magy arázta mosoly ogv a, és rajtam v égigszaladt a hideg.
- Nem v isszük - mondta Senk i A lfonz. - Ez gy ilk osság!
- A k k or én majd megoperálom maguk at - biztatott ny ájasan.
- A tisztelt nagy nénjét és más, tetszés szerinti felmenőit! - felelte Tusk ó

Hopk ins. Néhány k ísérőjév el éppen v isszajött a százados, ak iről most
már tudtuk , hogy nem tiszt, hanem egy Pittman nev ű szök ött
legionáriussal azonos.
- Kérem! - jelentette dühösen Winter. - A z ápolók megtagadták az

engedelmességet.
- Százados úr! - v édek ezett Senk i A lfonz. - Csak azt mondtam, hogy
nem v agy unk hajlandók egy beteg négert a hetv enfok os napra tenni!
Ez gy ilk osság.
A százados cigarettára gy újtott, és mosoly gott.
- Hát, tanárom - mondta Winternek -, itt k ev és a megértés az ön

gy ógy eljárásaiv al szemben. Mit csináljak ?
A százados gonoszságában v olt v alami nagy stílű fölény , ez bizony os.

Nem fújt fel mindent. De most berohant a Török . Egy enesen hozzám siet
izgatottan, és megrúg. Miért mindig v elem óv ja a látszatot?
- Gazemberek ! Megdöglötök ... Százados úr! Ez a három ember beszélt

Francis Barrév al!
- Micsoda?
Most igazán ráv etettem v olna magamat a k étszínű bitangra, de a

félszemű és a másik mérnök rev olv ert rántott.
- Várni - szólt rájuk a százados. - Mi v olt ez?
- Most beszéltem Kv aszticcsal. Elárulta, hogy ezek benn v oltak

Barrénál!
Ily en egy szemét! Tusk ó arca lila v olt. Ha most k ezébe k apná a
Török öt, a ny ak át harapná át.
- Maguk beszéltek Francis Barrév al?
- Igen! - felelte Senk i A lfonz.
- Felk ötni ők et! - k iáltotta a félszemű.
- Úgy v an! - tódított a Török .
A százados unottan nézegetett bennünk et.
- Itt nem v égeznek k i senk it - mondta aztán. - Kimennek a

v asútépítéshez, de a "Tek nőbe". - Szinte udv ariasan k érdezte: - Tudják ,
hogy mi a "Tek nő"? Egy k is k iszárított holtága a foly ónak a szik lák
k özött. Iszap, százezer döglött hal, sik lók , piócák és férgek tömege.
Á rny ék semmi. És természetesen ott v an a moszk itók és legy ek fő
fészk e. Hetenk ént száz munk ás megy v áltásra. Vissza egy sem jön. Ez a
"Tek nő". Vigy étek ők et!
Három őr k özrefogott, és búcsúzóul Winter megjegy ezte:
- Hát nem lett v olna jobb, ha a napra teszik azt a beteget?
- Nem! - mondta Senk i, mire Winter mosoly ogv a legy intett:
- Ön bolond, uram. Operáltassa meg magát.
Hatodik fejezet
1.
Közrefogtak az őrök , és mi k öv ettük ők et. A bágy asztó, nedv es

forróságban minden lélegzetv ételtől ny ilallt és szúrt a tüdő...
Micsoda éghajlat!
Mintha abroncsot k ov ácsoltak v olna a homlok unk k öré, és ez a

szorítás összelapítaná a k opony át, úgy sajgott a fejem.
- Hov á v isznek ? - k érdezte Senk i A lfonz, mert nem az építk ezés felé
mentünk .
- A pály audv ari k irendeltséghez.
- Mi?... A z is v an...?
Csupa új dolog, k érem.
- Majd meglátják ! A k i a "Tek nőbe" megy dolgozni, annak beírják ott

a nev ét. Mert a Tek nőben v an az álomk ór, a malária meg a tífusz fő
fészk e... A k i odak erül, azt megjegy zik , hogy ne hely ezzék k ésőbb
máshov á v életlenül.
Szép k ilátások !
Most elhaladtunk az egy ik , töltésnek szánt, úgy nev ezett teracement

alatt. Jól látszott a munk atelep. Mocsk os, büdös deszk abarak k ok . Fojtó
por szállongott a k atlanszerűen k iv ájt szik laoldalból. Kev és poshadt v íz,
k orbács, jajgatás, sebek , rothadó hal szaga a k ony haszerelv ény k örül,
teljesen leromlott, bőr és csont négerek , és lent a Kongó partján
k rok odilok sütk éreztek undok ny üzsgéssel.
Már hosszú sáv on k ész v olt a töltés. Egy k esk eny résen k is v asúti híd
szeli át a Kongót, és feljebb sínek et rak nak egy elég nagy épületnél. A z
a pály audv ar. Futólépések zaja hallatszik mögöttünk .
A Török Szultán jött sietv e a félszeműv el, és v igy orogv a elénk állt.
- Megállni! - Nagy k ampós orra még csúfabb v olt, mint egy ébk ént. -
Kik utatunk bennetek et, barátocsk áim.
A félszeműv el egy ütt a zsebeink et nézik . De ott nincs semmi terhelő.

Ez, úgy látszik , dühösíti a Török öt. Hopk ins oldalán ott függött a
messzelátó bőrtok ja. Kiny itotta, és elv ette a k öpcös sziv arját.
- Itt nincs sziv arozás! Itt el k ell pusztulni, te k uty a, te pofon ütöttél.
- Hallgasson, Boulanger - mondta a hosszú félszemű. Úgy látszik ,

nagy obb úr v olt, mint a Török . A z őrhöz fordult. - Két ember rájuk
v igy áz állandóan, az első gy anús mozdulatra lőni.
- Igenis, főmérnök őr.
A v igy orgó Török k el egy ütt elment. Bennünk et őreink a pály aház
épületébe v ezettek . Már messziről rek edt, hüly e nótázás hallatszott. Itt
újabb csodálatos meglepetés v árt ránk . Érthetetlenül tök életes
pály audv ar, amily en talán még Oranban sincs. Szép, hatalmas épület. És
sok zománcozott pály audv ari tábla:
VASÚTI ÉTTEREM
mellette:
ÁLLOMÁSFŐNÖK
A zután minden falrészen k ülön:
IGORI IGORI IGORI
Minek ebben az átk ozott fészek ben egy nem létező v asúthoz ily en
állomás? Megint v alami őrület. Röv idesen megk apjuk erre a k érdésre a
v álaszt. Egy pillanatig úgy éreztem, hogy elv esztettem az eszemet. Két
társam is döbbenten állt.
Egy megafon tölcséréből hang hallatszott:
"Vigy ázat... Vigy ázat... A z algíri expressz négy óra negy v enk or
beáll... Negy edik v ágány on. Vonat indul: öt óra húszk or... Igori-Sidi-
bel-A bbés-Stock holm-Tok ió... Első v ágány ... Halló! Halló! Figy elem...
Hét óra ötk or csatlak ozás a rizspálink ához egy üv eg ginewer..."
Összenéztünk .
- Ily ent még nem értem meg - hüledezett Tusk ó.
- Én sem, bev allom. Sehol egy sín. És mik ezek a menetrendszerű

alk oholjáratok ?...
Visszajön az őr.
- Gy erünk ! Egy -k ettő.
Elindulunk . Egy ajtóhoz megy ünk , amely en az áll k iírv a:
PÁLYAUDVARI KIRENDELTSÉG!
IGORI!
- Mondja, k i ének el itt? - k érdezem az egy ik k atonát.
- A z állomásfőnök .
- És miféle v onat indul...?
- Expressz a pok olba! Ne k érdezzen anny it!
A pály audv ari k irendeltség holtrészeg v olt. A z a v ék ony k is k áplár ült

itt egy íróasztalnál, ak iv el a k antinban beszéltünk . Ő v olt
az állomásparancsnok . Négy -öt tántorgó, hőségtől v erejték ező k atona
ődöngött itt ingujjban.
- Na, ti mák v irágok ?! - sipította a k is k áplár. - Most megjárjátok ... Hé!

- és ahogy becsuk ta a száját, máris dúdolt.
- A Tek nőbe k erülnek - mondja az őr.
A k áplár dúdol, és hüv ely k ujjáv al hasunk at bök döste sorba.

- Itt csupa hüly e v an... - súgta csodálk ozv a Hopk ins.
A zután halk an zümmög, és beírja egy k öny v be a nev ünk et. A z őrök
elv ezetnek mindhármunk at.
...Mintha égne a föld, fullasztó gőzpárák emelk ednek egy re a pörk ölő
napsugarak ny omán a talajból. Zsíros íz, fülledt alk ony at telepszik a
gutaütött, barátságtalanul siv ár tájra...
A z állomásfőnök most k iesik az ajtón, és négy k ézláb mászv a igy ek szik

felállni, de hiába, újra meg újra leesik ... Ily en részeg embert még nem
láttam. És arany gombos piros sapk ában v an, k ék egy enruhában, de
inge nincs...
A pró, k omik us alak , ráncos k is arca mint egy citrom. A k erítésbe

k apaszk odv a, nagy nehezen feláll, és v igy orog...
- Öt óra... tízk or... nem jött a whisk y ... k ésése v an... - holtrészegen
nézi az óráját. - Ny olc perc... k ésés...
- Majd megérk ezik , állomásfőnök úr - mondja az őr.
- Maguk ... Maguk ... izé... tolassanak innen... Mert öt óra húszk or...
befut az első idegroham... - És k edv esen ránk v igy orog a póznát
ölelgetv e. - Oly ank or löv öldözök ... Nev em... Vaszilics Fedor... és v alami
Emánuel is... Várnában...
Tov ábbmegy ünk . Mint v alami őrült k áprázat, oly an mindez ebben az
alk ony atban, amik or a nap duzzadtan sülly ed az égen, és égető sugarai,
mint hosszú v ék ony k orbácsok v erik az átk ozott Kongó-v idék et.
- Mindennek a Török az ok a - mondja Hopk ins fogcsik orgatv a.
Ez igaz.
De Senk i elgondolk ozv a ráncolja a szemöldök ét.
- Tudja az ördög...
- Hát nem ő árult el?
Senk i A lfonz nem felel. Dörmög. Váratlanul löv ések hangzanak ...
Mi az?
- Öt óra - magarázza az őr. - A pály audv arra beállt a dühöngés.
Hallottak már ily et?!
2.
A zonnal munk ába állunk , pedig már hatra jár. A Tek nő egy
k iszárított holtága v olt a Kongónak , százezerszámra tele döglött halak k al,
k olerás, fullasztó légk ör nehezedett rá. A szúny ogfelhő percek alatt
v éresre csípett mindenk it, és hemzsegtek rajtam a piócák ...
Itt nem bírhatja sok áig az ember.
- Mozogj, a mindenségit!
Néhány k egy etlen hóhér v erte a fogly ok at, és a négerek et, tíz
szurony os őr felügy elete mellett... És a nap még mindig ott ég v örösen a
dzsungel felett. Mily en gonosz lassúsággal hany atlik le a fák k özé,
mintha tudná és élv ezné, hogy minden perc k ínszenv edés, amíg az útja
tart.
A párolgó, iszapos foly óág dúsan lehelte a halált, és tízpercenk ént

hullottak el ájultan a munk ások . Ezek et v erték , rúgták , és ha semmi sem
használt, egy órára árny ék ba v itték ők et. A k i még így sem bírta, az
meghal és k ész.
Ez már a v alódi Igori! A hogy elk épzelik messze hely őrségek ben a
legionáriusok a legszörny űbb Compagnie Discipline-t!
Egy mérnök zsinórral jelöli k i, hogy meddig k ell egy enesíteni a

partot. Ezt a részt csák ánny al v ágtuk . Egy másik csoport az iszapot v itte
el taligán, és a Kongóba döntötték ...
Hét órak or egy k olompszerű harangozás jelére bementünk a

barak k ba.
A férges, rothadó deszk ájú barak k sark ában félreültünk . Négerek

v oltak itt összezsúfolv a néhány fehérrel. Á llati emberek , mind felsebezv e
a k őszilánk ok tól, bek env e av as k ók uszolajjal.
- Most nézzük a lev elet - mondta halk an Senk i A lfonz.
- Miféle lev elet? - k érdezi Hopk ins.
- Hát, amit a Török Szultán a bőrtok ba tett, amik or elv ette a

sziv arodat.
- A z az alak ne lev elezzen v elem!
- Nono! A zért csak nézzük meg.
Jellegzetes Török Szultán-lev él v olt!
"Fiúg!
Iddőgözben mek duddam: Itten 1. nad gasszsák ot gészülnek sinálni.

Zsuppa. Életv eszély es alag. Ellsőő sorba Én. Merr mosst márr bizznag.
De azért sek ideg Tinnegteg.x.? Mer felledeg v agy og. Ellintészztem, amit
Senk k i A lfonc mondott. Beszélni személly ezsen fogok . A ttik v iggy áz a
tok . Maggatok ra. A Degnő rossz hej. De nem dudhattam hogy , - ide
tesszz. De amitt A lfonc Gv azdittsnak mondott, most ginn v aggy tok
étszerrmunk án, ahhoty A lfonc ak k arta!
Maraddtamm:
Giv álló disz telettell."
- Megint k ezdi a zav aros, piszk os ügy eit - v élte Tusk ó Hopk ins.
- Én igazán azt mondtam... Kv aszticsnak , hogy jó lenne k ijutni a

k órházból a munk ához. És... most k inn v agy unk ...
- Szóv al elárult bennünk et a Török , v agy segítségünk re v olt? -

k érdeztem idegesen.
- Nem tudom... - mondja Senk i, és ő is nagy on ideges...
Most k i tudja, hogy hány adán állunk a Török k el?
Romlott hús a v acsora. A bennszülöttek bűze és ricsaja egy forma

súlly al ül fáradt agy unk on.
Később v égigdőlünk a foszlott gy ék ény en, és elalszunk ...
3.
...Sok at k iálltam életemben, de azt hiszem, amit ez a munk a jelentett

a Tek nőben, az túltesz minden szenv edésemen. Minden perc érezhető
iszony ú súlly al múlt... A hatalmas foly ó a halált hordozta magán.
Valahol a k özepe táján egy zöld zátony emelk edett k i a Kongóból.

Cölöpök re épült k uny hó állt ezen. Déltájban átment egy csónak , négy
fegy v eressel, a v ék ony k áplár v ezetése mellett.
- A zt hiszem, ott őriznek v alak it - mondta Senk i A lfonz.
A szik lás partot törtük csák ánny al, égetv e fröcsk ölő szilánk esőben.
Tusk ó Hopk ins egy szerre megragadta a k aromat.
- Odanézz!
Odanéztem, és k is híján felk iáltottam...
Lev in...! A z őrült szak ácsmester ott állt a mérnök ök k özött.
De hogy megv áltozott! Gondozott haj, borotv ált arc, sárga bricsesz,
mint a többin, és parafak alap.
- Na, gy erünk ! - k iáltotta egy k áplár. És lecsapott ránk a bik acsök k el.
Gaz v adállatok ! Tov ább csák ány oztunk . Lev in, mint egy jelenés
eltűnt a mérnök ök k el. Súgv a k érdeztem Senk i A lfonztól:
- Te érted?
Nemet intett, és gondolk ozott. Időnk ént a táv oli hidat és a sínek et
nézte.
- Jó lenne elők eríteni Lev in szak ácsk öny v ét - mondja aztán.
Megbolondult? Mit ak ar a szak ácsk öny v től?
A déli forróságban k ét óra pihenést k aptunk . Minden csontunk fájt.

Szúrt. A v ízadagot beosztani pok oli k ínt jelentett. És a foly ó... a
halálfoly ó, amint gőzölögv e rohan a szűk mederben... Időnk ént hangos
csattanás hallatszott, amint a k özeli parton egy -egy k rok odil összecsapta
hatalmas állk apcsát.
- Pszt...
Mögöttünk egy bok orból intett v alak i.
Lev in!
- A mangróv efánál v árom maguk at, a Tek nő felett.
Odamentünk a fához. A z őrök nem sok at törődtek a rabok k al

pihenő alatt.
- Jöjjenek v elem... gy orsan... A z őrt elk üldtem v alamiért.
- Mi történt magáv al? - k érdezi tőle Senk i A lfonz.
- Erről nem beszélhetek , uraim, és ne is k érdezzék . De azért szív v el-

lélek k el segítek maguk nak , ahol lehet, mert örök hálára k öteleztek
nemes barátságuk k al.
A z igaz, hogy elásták v olna élv e a siv atagban, amily en idegesek ezek
a legionáriusok , ha nem állunk a pártjára.
- Nézze - mondom -, a k atonák itt mindig hű bajtársak v oltak ... és

igazán...
- Nem, nem! A mit maguk tettek értem, azt nem lehet elfelejteni! - feleli
k önny es szemmel, és megragadja Senk i A lfonz k ezét. - A z életemet
mentették meg.
- Nono... - szabadk ozik Senk i - talán mégsem.
- De igen. Ha nem hoztak v olna be péntek en halat a börtönbe,

belehalok .
Mi?... Hallgattunk . Ez a rántott halért hálás, amit a Manson erődben
k apott tőlünk !... A zt talán már el is felejtette, hogy a Szaharában az életét
mentettük meg.
- Most jöjjenek v elem - mondta. - Gy orsan!
- Hov á v ezet?
- Csak jöjjenek bátran, majd meglátják . A fontos az, hogy ne legy en

baj belőle. Maguk hoztak halat nek em a börtönbe! Maguk a barátaim!
A szik lák mögött egy szerszámházik ó állt, ide irány ított bennünk et
Lev in, és miután beléptünk , ny omban eltűnt.
A Török Szultán v árt ránk , és egy fiatal k atona: Yv onne Barré.
Hopk ins ny omban rá ak arta v etni magát a Török re, de lefogták .
- Ne fogjátok ! Eresszétek csak a ny av aly ást! - k iáltja barátunk , ak i

legalább oly an erőszak os, mint gy anús.
- Köny örgök , uraim... - rimánk odott a lány .
- A k i nem marad ny ugton, annak betöröm a k opony áját - állt

k özénk Senk i A lfonz.
Végre anny ira jutottunk , hogy beszéltünk néhány szót.
- Elsősorban... k öszönöm... Nem is tudom, hogy mit mondjak ,

Istenem... Önszántuk ból eljöttek ide, szegény Francisért.
És zok ogott. A Török Szultán csendesen mondta:
- Francis Barré az éjszak a meghalt.

- Most már v ége... - suttogta Yv onne. - Hiába v olt... De látta... Hogy
gondolok rá... és barátai is v annak ... ez bizony ára jólesett nek i... és én
újra nagy on... nagy on k öszönöm.
És zok ogott k eserv esen. Szegény ...
Sok áig nem szóltunk . Letörölte a k önny eit... Szomorúan álltunk .

Lassan erőt v ett magán.
- Most... maguk ... miattam bajba jutottak - mondta.
- Ez a legk ev esebb - felelte Senk i A lfonz -, mi mindig v eszély es

k örny ezetben élünk . De önnek haza k ell jutnia innen...
- Én hazav ezetem - mondta a Török .
- Szeretném tudni, hogy mi a te szereped itt, és hogy k erültél ide? -

k érdezte csendesen Senk i A lfonz.
A Török k issé piros lett.
- Eleinte üzletnek láttam... A lev élmásolatban, amit k üldtél, azt írta

Francis Barré, hogy itt gazság történik , és mindenk it megv esztegetnek
mesebeli összeggel... Erre összeálltam Kv aszticcsal. Gondoltam, hadd
v esztegessenek meg mesebelien. A nny i pénzem még v olt, hogy k is
k arav ánt szerv ezzek , amiv el Igoriba jöv ök ...
- Hiszen egy k is v agy ont k aptál tőlünk , amik or a gy émántbány a-ügy

v olt.
- Igen - felelte rosszk edv űen -, de azt elrulettozza az ember. A zzal

jöttem ide a századoshoz, hogy Francis Barrét k eressük a család
megbízásából. És erre... Szóv al úgy v olt, ahogy írtátok ... mesebelien
v esztegettek ...
- És miért leplezted le Yv onne Barrét, amik or megérk ezett?
- Hogy ne csináljon ostobaságok at. A zután ez a Fonál k ik utatta a

csomagját, és női holmik at talált. Hogy a százados bizalmát elny erjem...
ink ább én árultam el Yv onne-t.
- A z igaz, hogy a k áplár k utatott a holmimban... Ő maga mondta... -

jegy ezte meg Yv onne.
- Szóv al te v elünk v agy ?
- Igen. Csak muszáj a látszatra v igy ázni. Ha én gy anús leszek , ak k or

v ége.
Hopk ins sóhajtott. Tudhattuk v olna, hogy ha megmagy arázza, ak k or

még k ezet is csók olhatunk nek i a disznóságaiért.
- Ide figy elj! Mi tudjuk , hogy ezt a századost Pittmannak hív ják , és
szök ött légiós, ak i megölt egy tisztet. Erről tudj meg v alamit.
- Jó... utánanézek .
- És tudd meg, hogy mi v an ott a szigeten, szemben.
- Valak it őriznek . Nem tudom, k it.
- Oda szeretnék jutni...
- Majd megpróbálom, és...
Nem fejezhette be. Senk i A lfonz rek ordügy ességgel elk apta a Török
ny ak át, a falhoz csapta és belerúgott, aztán k ét oly an pofont adott nek i,
hogy a nagy orrú arcát elöntötte a v ér...
Yv onne felsik oltott, és mi sem értettük .
Miért?! Hiszen most már igazán bebizony ította, hogy ártatlan! Le

ak artuk fogni, még Hopk ins is, de hát k i tudja Senk i A lfonzot lefogni?
Úgy v erte a Török öt, mint a répát. A ruháját letépte, pofozta, rúgta,
és v égül k ihajította a k uny hóból.
Mintha a földből nőtt v olna k i, odaért az őrjárat. Löv ésre k ész pusk ák
k özött álltunk .
A Török ronggy á v erv e, szédelegv e állt.
- Mi történt? - k érdezte az egy ik k atona.
- Meg... támadtak ... - hebegte feldagadt ajk ai k özül -, azonnal

hív játok a századost... Megk eserülöd, k uty a...
Erre még egy pofont k apott, hogy v alósággal szaltózv a esett a

bozótra.
A százados éppen a k özelben v olt. Jött a félszeműv el egy ütt.
- Maguk ? Megint maguk ?
- Százados úr! - üv öltötte a Török , ak inek nem v olt már emberi

v onás az arcán. - Ezek k el nem fog bírni. Életv eszély es szaglászók !...
Most v égleg lelepleztem ők et... A z imént k icsaltam egy titk ot belőlük ! A zt
mondják , hogy maga Pittman, és szök ött k atona! Úgy tettem, mintha
mellettük v olnék ... Francis Barré elárulta, hogy ön szök ött legionárius...
Yv onne felsik oltott. Ó, a gazember! Miért nem v ertük agy on?!

Hopk ins felordított:
- Kuty a!
- Löv esse le ők et! - mondta a félszemű. - Itt nem lehet habozni.
- Úgy v an - k iabálta a Török . - Dögöljenek meg az ily en k uty ák ! Ha

nem v igy áz, hát k iszaglásznak mindent!
- A zt hiszem - mondta a százados -, a hely es eljárás, ha elv itetem

ezek et is a szigetre. Halálos ítélet nincs. A k i megtud v alamit, az a szigetre
megy . Van oly an jó, mint a halál.
Mik özben megy ünk az őrjárattal a foly ó felé, megk érdezem Senk i
A lfonzot:
- Honnan tudtad előre, hogy a Török mégis áruló?
- Nem tudtam, hogy áruló...
- A k k or miért ütötted?
- Láttam az őrjáratot k özeledni... és a látszat miatt.
- De miért k ellett oly an szörny en összev erni?
- Hogy még jobban a bizalmuk ba férk őzzön.
Kérem! Nagy on hely es álláspont. A módszert a Török től tanultuk .
4.
A csónak őreink k el egy ütt ismét v isszafordult, miután hármunk at a

partra tett.
- Miért nem öltük meg a Török öt?! - dühöngött Hopk ins.
- Nem tudom, hogy bűnös-e? - felelte idegesen Senk i A lfonz. - A zt

mondtam nek i, hogy a szigetre ak arok jutni. És ide juttatott...
A fene ezt az alak ot.
A mocsaras sziget cölöpépítmény e előtt állunk . Valamik or egy k egy es

férfiú élt a k uny hóban, önk éntes száműzetésben, hogy megtérítse a
busmanok at.
Ma börtön, amely ből nincs szök és.
Sok ezer börtönőr v eszi k örül a rabok at. Krok odilok hemzsegnek a
v ízben. Másodpercenk ént felbuk k annak a zav aros, bugy borék oló
foly óból.
Naponta egy szer átjön a csónak , élelmet tesz le a k uny hónál, és az

egy ik őr benéz az ajtón.
A k uny hóra egy táblát erősítettek ezzel a felírással:
FIGYELMEZTETÉS!
A kunyhót elhagyni tilos!
Aki kilép, azt a túlsó partról az őrök lelövik!
Egy figy elmeztető löv és máris eldörren. Gy orsan belépünk . Kör alak ú
k is hely iségben v agy unk . Néhány durv a pad is v an benne.
Bennszülöttek hallgatták itt a misszionárius miséjét. A z asztalon olajlámpa,
a falon egy Mária-k ép, régi, szak adt, de még k iv ehető a szűzany a arca.
A z egy ik padon egy fogoly ül. Ruháját penész lepi, borostás, és fogy ott
is v alamit. Nini! Hisz ez Potrien!
- Halló! Sergent! - k iáltja v idáman Hopk ins. - Micsoda öröm!
Megtalálta már a bok av édőjét?
Potrien felnézett. Megv etően, ny ugodtan.
- Maguk hogy k erültek ide? - k érdezi.
- Kerestük a mi k edv es őrmesterünk et, mert nem bírjuk k i maga

nélk ül.
- Tartsák meg az ostoba tréfáik at.
A padlón egy sik ló futott v égig gy ors zörrenéssel. Undok , nedv es,
rossz szagú hely v olt ez a k uny hó.
- Tudja mit - mondja Senk i A lfonz -, mesélje el, mon chef, hogy
magát miért zárták be, és ak k or mi is elmeséljük , hogy miért v agy unk
itt.
- Mit k ell mesélni? Látták , ha v an szemük , hogy v alami nincs

rendben. A százados meg az a félszemű civ il nem egy enes úton járnak ,
felhív attak még az érk ezés napján az irodába, és azt ajánlották , hogy ne
törődjek semmiv el, k apok húszezer frank hav i "zsoldot", és jó dolgom
lesz. A mik or ezt v isszautasítottam, és látták , k iv el v an dolguk ,
egy szerűen áthoztak ide.
Nagy on elk eseredettnek látszott. Nem a hemzsegő bogarak és

hangy ák miatt, nem is a mocsaras, büdös sziget fullasztó légk öréért.
Elk eserítette, hogy a légióban ily esmi lehetséges.
De mi az, ami itt történik ?
Ő sem tudta, mi sem. De az bizony os, hogy itt nagy dolgok

történnek . Tusk ó Hopk ins önk éntelenül az oldalán függő tok felé ny últ.
De a sziv arok at elv ette a Török Szultán. A fene ezt a "látszat" dolgot.
A lámpa alig pislogott, a faggy úban sercegő rongy darab felett

döglött moszk itók borították v astagon a k ifeszített dróthálót.
- Jó estét.
Sov ány , beteges k ülsejű, ősz ember állt az ajtóban. A másik szobából
jött. Potrien ny omban felugrott.
A zután mi is feszes állásba v ágtuk magunk at. A szak adt, elny űtt
v ászonruhán még jól látszott a rangjelzés.
Egy tábornok v olt, ak i belépett!
- Csak maradjon, őrmester - mondta a magas, ősz ember mély , de

fáradt hangon. - Itt nincs hely e a formaságok nak . Ki ez a három ember?
- Kettő k özülük megk apta a becsületrendet, és jól v erek szenek ... De

én nem bízom bennük .
- Ez azért v an, mon sergent, mert öregszik - mentegetődzött Senk i

A lfonz.
- Maga ostoba! Duron tábornok előtt áll!
Duron tábornok ! A k it állítólag megöltek a bennszülöttek !
A tábornok felv ette az izzó, füstölgő faggy úmécsest, és v égignézett

bennünk et.
- Miért k erültek a büntetőtáborba?

- Én az őrségen állv a a fegy v eremet letettem, és cigarettáv al a
számban v ártam az ellenőrző patrolt.
- Így v olt - mondta Potrien. - A zt hiszem, megőrült k issé.
- Nem. Egy Francis Barré nev ű k atonának a húga írt lev elet, hogy
k eressük meg a báty ját. Megtudtuk , hogy ide k erült Igoriba, és
elhatároztuk , hogy utána jöv ünk . Ezért mind a hárman elk öv ettünk
v alamit, hogy ide k erüljünk .
A generális meredt arccal nézett rá.
- Maga... azért dohány zott az őrségen... - Hallgatott. Egy hatalmas

v örös patk ány lappangott a k uny hó hátterében, és a csendben élesen
neszelt lihegő fúv ása. - És... maguk is... Francis Barré miatt jöttek ?
Szántszándék k al? Igoriba? - fordult felénk a tábornok .
- Én a pusk ámat eldugtam, hogy egy ütt legy ek a barátommal

Igoriban is.
- Én megragadtam az alk almat, hogy ha már elk öv etek v alamit, hát

legalább k ellemes legy en a bűntény , és egy régi ellenségemet
k ihajítottam az ablak on, amely et sajnos nem ny itottam k i előzőleg, mert
úgy is állandó k ereszthuzat v olt. Ez az illető természetesen azonnal
gy engélk edni k ezdett.
- De nem a k ereszthuzat miatt - magy aráztam az ügy et Duron

tábornok nak -, hanem az üv egszilánk ok és a k öv ezet felsebezték .
A tábornok nem figy elte, amit beszéltünk . A z elgy ötört, sov ány
férfiarcon most átmelegedett a pergamenszerű bőr. A szeme k ülönösen
csillogott. Kemény en összezárta az ajk át, és ny elt egy et. Valami k eserű
szoríthatta a tork át.
- Maguk ismerték Francis Barrét?

- Személy esen nem. Yv onne Barré, a húga írt nek ünk , és
elhatároztuk , hogy utánajárunk ennek a szerencsétlen fiúnak .
- Egy ismeretlen hölgy k érésére idejöttek szándék osan?...
- Érdek elt bennünk et a dolog, és - mondta Senk i A lfonz a

jelszav unk at - oly mindegy , hogy hol k erül halálos bajba az ember.
- Őrmester! - mondta Duron. - Hihető, amit ez a három ember mond?
- Én k érem, anny ira sem becsülöm ezek et a v ilágcsav argók at, mint a
k ilőtt pusk agoly ót, de azt őszintén meg k ell mondanom, hogy nagy on
egy más után k öv ették el a v étk eik et, és elég érthetetlen v olt az őrségen
a cigarettázás meg a többi...
A tábornok sorba megfogta a v állunk at, és megrázott bennünk et

egy enk ént:
- Talán meglesz egy szer a jutalmuk érte... hogy nem hagy ták el a
szerencsétlen, idegen Francis Barrét.
- Sajnos - mondta Senk i A lfonz - hiába v olt minden. Szegény ember

tegnap délután meghalt.
A tábornok ny itott szájjal, meredt szemmel állt.
- Meghalt... - suttogta. - Szegény ... szegény Francis...
És a szemében összefutott v alami zav aros csillogás.
- Tábornok úr ismerte Francis Barrét? - k érdeztem.
- A fiam v olt... - felelte csendesen.

Hetedik fejezet
1.
...Fülsik etítő k urutty olással millió bék a zengte éjszak ai dalát. Néha egy
k ellemetlen hangú állat v inny ogott, és a k uny hó minden deszk ája
sercegett a rágcsálók tól.
Micsoda döglesztő szag, halálosan bágy asztó, fülledt langy osság. A

tábornok besüppedt arcán a k oporsó színe ült, a lerak ódó párák ny úlós
zománca alatt. Hiszen mondta Francis Barré, hogy nem ez az igazi
nev e... hogy k atonai összek öttetésük v an... De k i hitte v olna, hogy ez a
ny omorúságok ban anny it szenv edett k özlegény egy ily en k atonai
hatalmasság fia... Érthetetlen!
Sok á hallgattunk . A tábornok a padlóra meredt. Talán félórát is

elv oltunk ebben a k egy elettel, gy ásszal telített csendben. A zután furcsa,
fojtott hangon beszélni k ezdett:
- Ny olc év v el ezelőtt a fiam beleszeretett egy leány ba... ak i ellen

k ifogásaim v oltak . A zért... mesélem el most, hogy talán megszabadul
v alamely ik ük ... Tudják hát a v alót, és meséljék majd... Ne legy en
semmiféle undok feltev és... Szóv al Francis hiába próbálta
beleegy ezésemet megk apni. Egy napon eltűnt otthonról. Csak
mostanában derült k i, hogy Barré álnév en a légióba állt. A Colomb-
Béchar-i büntetőtáborban sem fedte fel k ilétét. Nem ak art szégy ent
hozni rám. Év ek múltán Mansonból írt Yv onne-nak , de azután ismét
eltűnt. Én régen megbántam, hogy ellene v oltam a házasságnak ...
Elhatároztam, hogy felk utatom és hazahozom Francist. De féltünk a
botrány tól, hát a leány om mint Barré húga k ereste fel a ny omát, és ő
maga is az Yv onne nev et használta, ha eljárt a fiú ügy ében.
- Mademoiselle Yv onne Barré... tehát a tábornok úr leány a?
- Igen. Yv onne Duron. És Francis, ak i meghalt... Francis Duron...
Teny erébe támasztotta a homlok át. Nem zav artuk meg a csendet.
Vergődv e mászó k rok odilok cuppanása hallatszott alattunk a k uny hó
cölöpei k özül, és a bék ák elnémultak egy másodpercre.
Ily enk or a fában őrlő bogarak ny ik orgása v ette át a v ezérszólamot,

és egy -egy loccsanás alattunk , mert a dagály hullámai elöntötték a
szigetet.
- Egy héttel ezelőtt értesültem, hogy Yv onne elk öv ette ezt az

őrültséget... Idejött... Istenem...
- A zt hiszem - mondta Senk i A lfonz -, hogy Duron k isasszony ellen

nem terv eznek semmiféle gazságot, csak túsznak tartják .
- A dja az Isten, hogy úgy legy en... magamért már nem aggódom. Ez
a százados v alami furcsa emberszeretetet hord magában a lelk e mély én...
Megengedte a lány omnak , hogy felk eressen egy szer...
- Különös alak - jegy eztem meg.
- Igen... - bólintott a tábornok . - Nek em sziv arok at is k üld naponta...

Hav annát...
Erre Hopk ins ny omban felv ett egy sziv arv éget, és a látcsőtok ba tette.
- És tábornok úr hogy k erült ide?
- A misz-Bak harban tartózk odtam hiv atalos ügy ben, amik or megjött a
leány om értesítése, hogy Francis Igoriban v an.
- Én írtam - mondta Senk i A lfonz. - Egy Lev in nev ű k atona
poggy ászában v olt Francis Barré lev ele, amit az az ember olv asatlanul
eltett. Mi hárman betörtünk a rak tárba, és megszereztük .
- Hát mégis maguk v oltak ! Most lelepleztem! - k iáltotta Potrien.
- Ez legy en a legnagy obb bűnügy , amit Igoriban leleplez.
- Yv onne lev ele nem hagy ott ny ugodni. Elindultam Igoriba! Jól
ismertem az utat, csuk ott szemmel eligazodom ezen a v idék en. A z
őserdőben fogly ul ejtettek bantu k ísérőimmel egy ütt. A
hadv ezetőségnél bizony ára ügy esen v alószínűsítették halálom hírét azzal
a megjegy zéssel, hogy a gy ilk os törzset megbüntették . A leány om most
már hiába v árt értesítést. Nem jött hír sem Francisról, sem rólam.
Kétségbeesésében idejött. Ő is csapdába k erült.
- Csak azt szeretném tudni, hogy mit csinálnak ezek itt? - mondta
Senk i A lfonz.
- A z ügy lény egéről nem beszélhetek - sóhajtotta Duron tábornok . -

Sok minden homály os előttem, de tudom, hogy mi a fő motív um. Nagy
csapás Franciaországnak . Valóságos k atasztrófa lehet.
- A zért zárták ide tábornok urat, mert ismeri a szélhámosságuk at?
- Nem sejtenek semmit. Ez a százados, úgy látszik , nem gy ilk oltat meg
senk it, de ha tudná, hogy ismerem a k árty áit, talán k iv ételt tenne. Én
ugy anis, mielőtt fogságba k erültem, az utolsó pihenőnél k örüljártam
k ísérőim nélk ül a v idék et. Beszéltem néhány barátságos főnök k el, és a
Magró-hegy ségről messzelátóv al v égignéztem a v asúti munk álatok at...
Ők azt hitték , amik or fogságba k erültem, hogy nem láttam semmit. -
Beleny últ a zsebébe, és egy faggy úv al lepecsételt boríték ot v ett elő. - Itt
a jelentésem. Ebben egy új panama-botrány v an! Franciaország
v ilágraszóló k ompromittálását zártam a boríték ba. De nem hiszem, hogy
v alaha útnak indíthatom innen.
- Ha ezt a lev elet beadná v alak i a legk özelebbi erődbe, az megfelelne
a célnak ? - k érdezte Senk i A lfonz.
- Nem! Ezt a lev elet a gy armatügy i miniszter, a v ezérk ari főnök , de

Surenne k ormány biztos v agy hasonló, egészen k iv ételes ember v eheti
csak a k ezébe. Egy új Stav isk y -ügy k észül itt, aminek nem szabad
k ipattannia...
- Szóv al... Innen Marok k óig k ell eljutni a lev éllel?
- Úgy v an. És minden segítség nélk ül, mint szök ev ény nek . Hogy
ezek itt ne gy anítsák a v alót. Mert ha megsejtik , hogy leleplezték ők et,
ak k or hiába v olt minden. Csak az segíthet, ha lecsapnak rájuk , és
elfojtják az egész ügy et itt a dzsungelben... - Csontos, nagy k ezét
k emény en összeszorította.
- De miért nem adhatná át v alak i, ak i esetleg k iszabadul innen, az első

afrik ai erőd tisztjének ?
- A k k or száz k ézen megy át. És sok afrik ai erődben szolgál

büntetésből áthely ezett tiszt, gy enge jellemű, lebuk ott ember... És...
Nos... szerintem még fenn a fejnél is v an bűntársuk ... Oly an
nagy szabású a csalás, anny i pénz felett rendelk eznek ... Húsz oly an
embert ismerek a k öztársaságban, ak inek ny ugodt lélek k el adnám a
k ezébe ezt a jelentést.
- Kár... - jegy ezte meg Senk i A lfonz - hogy mindössze húsz oly an
ember él a k öztársaságban, ak inek excellenciád a k ezébe adná a lev elet.
- Miért?!
- Mert azt hiszem, hogy én nem v agy ok a húsz k özött, és ez a k ét

alak sem, ak ik k el megv ert az Isten, hogy állandóan a ny ak amon
lógnak .
- Hogy érti ezt?
- Mert mi szív esen megk ísérelnénk elv inni a lev elet Marok k óba. Nem,
fiúk ?
- Miért ne? - mondta a k öpcös v állat v onv a, és tömpe, v örös orra

megv etően v ibrált egy et.
- Oly an mindegy , hogy merre megy az ember - jegy eztem meg

szellemesen.
- Nézze csak ... - mondta a tábornok . - Ha nem sik erül, amit

terv eznek , v agy útk özben elfogják maguk at, és éppen az én
jelentésemből k erül a ny ilv ánosság elé ez az ügy , az nagy csapás lenne
nek em.
- Mademoiselle Duron - felelte Senk i A lfonz - oly an k edv es v olt, hogy

a Három Testőrhöz hasonlított bennünk et.
- Elsősorban engem - jegy eztem meg szerény en.
- Ki v olt a Három Testőr? - k érdezte Potrien. - Én minden régi

k atonát ismerek a gy armaton.
Szegény Potrien. Mit tud az irodalomról egy ily en öreg őrmester?

Még azt sem hallotta, hogy a Három Testőr régi história! Húsz év e is
elmúlt, hogy megtörtént.
- A Három Testőr - mondta Senk i A lfonz - elhozott Buck ingham

hercegtől egy gy émántot. A z életük et k ock áztatták , és nem k özölhették
az üldözők k el, hogy mi járatban v annak .
- Hát k érem, ily et mi már csináltunk - legy intett Hopk ins. - A z életünk
k ock áztatásáv al elhoztunk egy gy émántot, sőt még zsebórák at is, és
nem mondhattuk el az üldözők nek , hogy mi járatban v agy unk .
Megjegy zem, azért sejtették ...
...Virradt. A szürk és égbolt egy mozdulatlan darabja a v égtelen

titok zatos k özöny év el nézett be az ablak k eret szak adt moszk itóhálóján
át.
Mindenfelé apró mozgások ... A szoba sark ában, a szalmatetőn... És

csuromv íz a ruhánk ... Pedig forró éjszak a v olt, egy csepp sem esett. De
a lev egőben a penész nedv es forrósága úszik , és átitatja a v ásznat...
Nehéz sóhaj itt minden harmadik -negy edik lélegzetv étel, de csak nem
hengeredik le a láthatatlan k ő a mellk asról. A tábornok k ét teny erébe
hajtja a fejét. Mély halánték gödrei finom elefántcsontszínűek . A halál
árny alata ez. Megtörli ny irk os homlok át, és sóhajt.
- A zt hiszi, k iszabadulhatnak innen?
- Gy erek játék . A k ad itt anny i ép deszk a, hogy egy tutajt k észítsünk .

A z erőddel szemben, a Kongó túlsó partján nincs semmi, csak őserdő.
Oda átjutunk , ha k iny omjuk a k uny hó hátsó falát, csak a
k rok odilok k al szemben k ell k issé erély esnek lennünk , azután gy erünk
észak felé, a foly ó mentén.
- Hogy ... nek em nem jutott eszembe! Tutaj...! Hát persze!
- Tábornok úr nincs abban az állapotban, hogy nagy útra induljon.

Potrient is itt hagy juk excellenciáddal, mert nem maradhat egy edül.
- Talán maguk k özül maradjon itt v alak i, hé! Én mégiscsak jobban

elv ezetek egy k is csapatot!
- Nézze őrmester úr - szólt szelíden Hopk ins. - Egy bizony os k oron

túl...
- Ide hallgasson, én k épen v ágom, maga csirk efogó - förmedt rá az
öreg.
- A z a hely zet, mon chef - mondta a tábornok -, hogy ez a három

ember összeszok ott. Jól megértik egy mást.
- Ezt tudom - bólogatott szomorúan az őrmester. Csak ugy an

tapasztalhatta, hogy értjük egy mást.
A tábornok még habozott.
- Komoly an v állalk oznak rá, hogy elv iszik a jelentést Marok k óba, de
Surenne k ormány biztoshoz?
- Excellenciád k iadja a parancsot, és mi v égrehajtjuk , v agy

meghalunk - mondtam. - Ha néhány tény k edésünk esetleg bírói eljárást
v ont is maga után oly k or, mint k atonák bev áltunk .
- A zt hiszem én is... - mondta a tábornok . - És most... pihenjünk ...
2.
Sajnos a legtöbb fa már rothadt v olt. De itt is, ott is ak adt egy deszk a,
amit megk ímélt az idő. Ezek et lefeszítettük .
Már k orán reggel égetően tüzelt a nap, és a k uny hó falai úgy

ontották az éjszak a beszív ott nedv esség gőzét, hogy a szétmálló törzsek
furcsa szagától görcsösen k öhögtünk . De azért elhely eztük a
k iv álogatott deszk ák at egy szomszédos szobában. Csak azután
fek üdtünk le a fárasztó éjjel után a padlóra. Véresre mart testünk már
érzék etlen lett a ny üzsgő rov arok ellen, csak a pók csípés dagadt sebe
égetett sok áig gy ulladtan, k ék en. De azért aludtunk , v erejték ezv e
súly os, rossz alv ással, és arra ébredtünk fel, hogy a Török Szultán
rugdos bennünk et.
- Hé! Bitangok ! - ordította.
Néhány k atona állt k örötte, arrébb Yv onne, k issé riadtan, és

táv olabb Lev in teljesen felpofozv a. Mi történhetett az öreggel? Elv erték ,
az bizony os.
- A leány itt fog maradni az apjánál! Ez az alak meg v eletek .
És a látszat k edv éért belerúgott Hopk insba. Hopk ins a látszat

k edv éért úgy v ágott hozzá egy asztalt, hogy a Török k iszak ította az
ajtót és a k uny hó elé esett.
Ez a Tusk ó amenny ire lehetett, segített a Török nek a látszatot úgy -

ahogy fenntartani.
A k atonák négy en álltak ott fegy v errel, de mielőtt bármit tehettek

v olna, Potrien rájuk szegezte a pisztoly át.
- A k i nem tak arodik rögtön, azt lelöv öm. En av ant!
A z arca piros v olt, és v ék ony bajusza támadóan meredt k étfelé, mint

feltűzött szurony hegy ek . A z öreg Potrien minden bogara ellenére, férfi
v olt a talpán, ez látszott.
- Csak gy ertek k i - ordította a Török Szultán a k atonák nak . -

Jelentünk mindent a századosnak . Kív áncsi v agy ok , k i mer lőni!
Maradjatok k int! Bemegy ek egy edül!
- Ha maga egy edül jön, nem bántjuk , de hagy ja k int a k atonáit, és

beszéljen tisztességesen - k iáltotta Potrien -, mert lelöv öm.
- Ne merjen rálőni! - súgta gy orsan Hopk ins, és a megrúgott lábát

tapogatta... - Ez az ember a barátom, a fene egy e meg.
A Török belépett. Most magunk k özött v oltunk , a k atonák k int
álltak . Kissé v érzett az arca meg a homlok a.
- Ez aztán a látszat... - mondta diadalmasan. - Úgy bíznak bennem

már, hogy azt hiszik , én v agy ok a legaljasabb rabló.
- Ezt bizony ítanod k ellett? Nem v olt elég rád nézni? - k érdezte
hitetlenk edv e Senk i A lfonz. A ztán bemutatták a Török Szultánt a
tábornok nak : - Boulanger úr, a Török Szultán, gy anús barátunk .
A tábornok , ak i eddig a leány a mellett állt, egy ik k arjáv al átk arolv a

az ijedt Yv onne-t, odalépett a Török Szultán elé.
- Maga... nem az ő emberük ?
- Már nem. Bev allom, azért jöttem Igoriba, hogy ezt az üzletet
lehetőség szerint k ihasználjam. De most már látom, hogy sajnos a
tisztességes oldalon k ell harcolnom, ami ritk án jöv edelmező.
- Miért k üldték ide önt és Lev int? - k érdezte Senk i A lfonz Yv onne-tól.
- Kérem - k ezdte siralmasan Lev in, és harsány an k ifújta szögletes

tülök orrát. - Itt nem jól főznek . Egy minősíthetetlen burgony át a
szak ács fejéhez v ágtam, úgy érzem, hogy teljes joggal.
- A tárgy ra, ember!
- A szak ács nem bírta k ihev erni a sérelmet. Bosszúból k ihallgatta a

beszélgetésemet Mademoiselle Duronnal.
A Török foly tatta:
- Én a szobám padlóján egy hallgatózó ly uk at fúrtam, ez a ny ílás a

százados előszobájához v ezet. Ma ott v ár a szak ács, és meséli egy
barátjának , hogy ez a piszok Lev in összejátszik a leánny al és a három
spionnal, ak ik et a szigetre v ittek . De ő most feljelenti. Erre elsősorban
Lev inhez rohantam. Szegény megjárta alaposan. Nagy v erést k apott.
- Kitől?
- Tőlem. Ha már baj v an, legalább erősödjön a hely zetem, mert csak
a bizalomk eltéssel ny erhetünk . Ha nem teszem, a szak ács jelentése
alapján amúgy is k iderül minden, de én is gy anús lettem v olna esetleg.
- Maga nek em így is gy anús - mondta ny íltan Potrien.
- Mit ak arnak ? - mondta sértődötten a Török . - Maguk nem

gy anúsak , de v alamenny ien itt ülnek tehetetlenül.
- Eddig, ezt elismerem, nem lehet semmit rád bizony ítani - mondta
Senk i A lfonz. - A zután ak árhogy is v an, bíznunk k ell benned. Egy
fontos jelentést, a tábornok lev elét fogjuk magunk k al v inni. Ha
gazember v agy , úgy is hiába...
- Füty ülök rád! Mindig a magam útját jártam, most is azt teszem, és
v égül én fogom elv inni a lev elet...
- Ide hallgass Török ! Most k ezedbe teszem a ny ak unk at, mert én

bízok benned. Mi k iny omjuk a k uny hó hátsó falát, és tutajjal
menek ülünk . A zt hiszem, Lev in, magára számíthatok .
- Uraim, én önök k el megy ek , ha k ell, a pok olba is. Ehetetlen a k oszt.

Mansonban csak rossz ételek et főztek . A zt még k ibírom. De itt jó
ételek et rosszul főznek , és abba meg k ell halni. Tegnap feladtak egy
negy v enöt dek ás bécsi szeletet...
- Elég!
- Elég, de rossz, mert dohos v olt a morzsájuk .

A Török Szultán megrúgta Lev int, ezúttal nem a látszat k edv éért.
- Lemegy ünk a foly ópartra - foly tatta Senk i A lfonz -, és ahol a Kongó
felső szak asza eléri az őserdőt, ott átv águnk a Szahara felé.
- Hm... ez nem rossz.
- Próbálj fegy v ert, irány tűt és tartalék élelmet idecsempészni. Nehéz

lesz?
- Fenét. Nem törődnek itt semmiv el. Majd k ieszelek v alamit.
- Te is jössz?
- Én a magam útján járok , ezt jól tudjátok .
- A leány omat is maguk ra bízom - mondta a tábornok . - Először

csalódnék az emberismeretemben, ha rossz k ezek be k erülne maguk nál.
- A míg én élek , excellenciás uram - felelte Senk i A lfonz szok atlan

lelk esedéssel -, addig egy tiszteletlen szó sem érheti Mademoiselle
Duront.
- És én! Talán még a sírból is eljönnék , hogy v édelmezzem - mondtam

egy remek íróhoz méltó elszántsággal.
- A hangosfilmek et talán hagy juk k ésőbbre - szólt k özbe Hopk ins az

ő bárdolatlan módján. - Most arról v an szó, hogy holnap éjszak a útnak
indulunk .
- Nagy on jó - hely eselt a Török -, any agszállítmány érk ezik a

v asútépítéshez, és ily enk or általános a zűrzav ar, nem törődnek majd
v eletek . Szerbusztok ! - és indult.
- Várj - mondtam -, a bizalom...
És úgy v ágtam szájon, hogy magáv al szak ította az ajtót, aztán nagy
robajjal a v árak ozó k atonák k özé repült.
Ha áldozatok árán is, de a látszatot óv tuk . És v alamenny iünk

k özérzete jav ult most, hogy rendszeresen v erhettük a Török Szultánt.
3.
Délután a tutajt k észítettük . A deszk ák at egy máshoz k ötöztük , és

mindenfelől k ihúzogatott rozsdás szögek k el is megerősítettük . Hitv ány
k is tutaj v olt, de a túlsó part mindössze néhány méter. Talán addig nem
zúzza szét a foly ó sodra és a mederből k iálló szik lák ?
- Mit csinálnak , ha a maguk Török Szultánja nem hoz élelmet és

fők ént térk épet?
- Megy ünk , ak árhogy is! - mondta Senk i, és ragy ogó szemmel nézett
a lány ra.
A zt hiszi talán, hogy eltérítheti tőlem Yv onne-t?
- Én majd rajzolok maguk nak térk épet - mondta a tábornok . -

Meglehetősen ismerem a terepet - és mosoly gott. - Meg k ell próbálni
mindent a magunk erejéből, mert, ha nem tudnák , k érem, én egy
Monte Christo v agy ok .
Szóv al a Duron név sem az igazi? Vagy Monte Kristóf a név , és Duron
csak oly an nemesi cím, mint a Vicomte? Nem érdek lődtem, mert az
ember, ha műv elt író, jobb, ha leplezi a tudatlanságát. Estére elk észült a
tutaj.
Már csak erősítgettük itt is, ott is. Yv onne Senk i A lfonzzal beszélgetett,
és mosoly gott. A z v olt az érzésem, hogy felőlem érdek lődik . Igy ek eztem
k issé felhősen szomorú, érdek es arck ifejezéssel ránézni, de ez a barom
Tusk ó Hopk ins, ak i a tutajt k alapálta mellettem, oly an csapott v életlenül
a hüv ely k ujjamra, hogy fölordítottam.
- Marha! Egy író k ezét teszed tönk re?!
- Hát ak k or ne bámészk odj, mint v alami bágy adt púpos tev e -

mondja ez a k özönséges alak . Mit álljak oda egy ily ennel? Most a
tábornok sziv arcsutk áit gy űjti a látcsőtok ba. És bagónak rágja. Mily en
műv eltsége lehet ennek , ak i azt sem tudja, hogy úriember nem v esz fel
sziv arcsutk át, v agy ha mégis, ak k or nem rágja, hanem szív ja?!
Különben megv eszett ezzel a látcsőtok k al. Egész nap fény esíti, zsírozza,
mintha díszszemlére k észülne v ele. Lev int nem engedi a k özelébe, amióta
ez k ijelentette, hogy finoman cserzett bőrdíszműből szük ség esetén
tűrhető ragut tud k észíteni.
Különben is, Lev innél a régi bajok ismétlődnek .
- Ön k icsoda? - k érdezte a tábornok , amik or leült k özénk .
- Tábornok úr - jelenti férfias leplezésév el a tragik us tény nek -, én

Lev in v agy ok ... Személy esen!!!
- Hm... Igen?.. - A finom modorú tábornok k issé zav arban v olt. -

Mintha már hallottam v olna... De nem emlék szem...
- Örülök , hogy tréfál v elem, tábornok úr - mondja egy k igúny olt

mártír mosoly áv al.
A z excellenciás zav artan nézett ránk . Igazán szégy ellte, hogy nem
ismeri Lev int.
- Hogy is mondjam... rémlik előttem, de mégis... ha megmondaná.

- Rajta, urak ! - fordult felénk öntelt, diadalmas mosolly al. - Mondják
meg őexcellenciájának , hogy k i is hát Lev in?!
Valamenny ien nagy zav arban v oltunk . Végül az őrmester szitk ozódv a
ugrott fel, és ráriv allt Lev inre.
- Mondja meg v égre, hogy k i maga?! Tudja meg, hogy a k uty a sem
sejti!
- Gúny olódásuk nem sért. A z irigy séget megszok tam - felelte

megv ető k acajjal, és hátrasimította ősz fürtjeit.
A zontúl nem szólt senk ihez. Egy táv oli sarok ban ült gőgösen,
elfordított fejjel, és hallgatott.
Úgy látszik , hogy sohasem tudjuk meg, k i v olt ez a nagy szerű ember.
Kény telenek v oltunk lepihenni, mert a faggy úmécs lángja a foly ó

bogárv ilágának zömét a k uny hóba v onzotta, és v alamenny iünk ről
csorgott a v ér. A tábornok és leány a sok áig suttogtak a szomszédban.
Én nem tudtam aludni. A férgek et már megszok tam v alahogy , de

Yv onne k épét szüntelenül magam előtt látom a sötétben.
Hogy is írta a második lev elében?
"...Vajon ez a nagy író méltónak találna magához?... Mily en érdek es

ember lehet..."
Ez a Senk i A lfonz is sok at forgolódik .
- Mi bajod? - k érdezem suttogv a.
- Semmi...
- Mondd... Beszélt rólam?
- Kicsoda?
- Yv onne.
- Hát... Beszélt.
- Mit mondott?
- Hogy ... k edv es fiú v agy .
- És?
- Mit és? A zt mondta, k edv es és szeretetre méltó v agy ! De hagy j

aludni, mert odav ágok v alamit.
Dühönghetsz, jó fiú. Tudom, hogy honnan fúj a szél... Engem szeret!
Csoda?
4.
Reggelre elk észült a térk ép. Kitűnő munk a v olt. A tábornok egész
éjjel dolgozott a faggy úmécs mellett, a rov arok dacára.
- Itt a ny ílnál k önny en átjutnak a Kongón, ahonnan csak egy röv id

őserdei út v álasztja el a Szahara dél felé k iszögellő csücsk énél Nemasz-
Rumba oázist.
- Kitűnő - ámuldozott Senk i A lfonz. - Ön igazán egy Monte Christo.
- Ki az, hogy foly ton emlegetik ? - k érdezi Tusk ó Hopk ins, ez a

műv eletlen. Szégy elltem, hogy ily en barátom v an.
- Monte Christo rab v olt If v árában - magy arázza Yv onne.
- A z mely ik hely őrség? - k érdezi Potrien.
- Marseille k özelében v olt v alaha. Ott tartották fogv a Monte Christót

és egy öreg abbét, ak i mindenféle holmit k észített a cellájában. A
lepedőjére írt, az ágy lábából v ésőt csinált...
- A Sing-Singben ily esmi nem fordulhatott elő - szóltam k özbe -,

k ímélni k ellett a felszerelést.
- Ez régen v olt - mondta Yv onne.
- Úgy v an - bólintott Hopk ins -, ez az új igazgató most rendet csinált.
- És mi lett a fegy encek k el? - érdek lődött Tusk ó.
- A mik or Farria abbé meghalt, Monte Christo a halott hely ére fek üdt,
és a tengerbe dobták egy zsák ban a tetem hely ett. Ott aztán felv ágta a
v ásznat, és elmenek ült.
...Ez bizony ára a tábornok apja lehetett, az öreg Monte-Duron. Ezért

mondja a leány a, hogy "Te egy Monte Christo v agy ".
- És most - mondta Senk i A lfonz - itt a Kongó mellett mi újra

eljátsszuk a régi történetet. A tábornok úr is elmondhatja majd, ha
k iszabadult, hogy tért v issza a halotti lepelből, mint Monte Christo. És
büntetni fog!
Megbolondult ez a Senk i A lfonz? El ak arja játszani ezt a "történetet"?

És a tábornok éppúgy tér v issza a halotti lepelből... Csak nem ak arja a
tábornok ot lepelbe v agy zsák ba v arrni? Ha a Kongóba dobják ,
megeszik az öreget a k rok odilok .
Hüly eség! Szerettem v olna még a néhai, idősebb Monte-Duronról
k érdezősk ödni, de gondoltam, nem öröm a tábornok nak , hogy az öreg
fegy házban ült, minek feszegessük . Nem...?
De ez a dolog a zsák k al nem ment k i a fejemből. Tusk ón is láttam,

hogy idegesíti v alami. Odajött hozzám.
- Te jónak tartod, hogy ezt az öreg urat a v ízbe dobják ? - k érdezte

halk an.
- Tiszta marhaság Senk i A lfonztól. Nem értem, miért v áltoztatott az

eredeti terv en, hogy tutajra ülünk , és a tábornok ot itt hagy juk
Potriennel!
- Ezt mondom én is. Egy ily en öreg urat a foly óba dobni... És hov á a
csodába ússzon a Kongón?
- Nem is szólv a a k rok odilusok ról.
- A zt hiszem - mondta Lev in, ak i mellettünk ült -, én értem, hogy mit

terv eznek . A tábornok bizony ára súly os beteg, és nem ak arják , hogy
szenv edjen, hát bebeszélték nek i ezt a hüly eséget. Most majd
k íméletesen áttolják egy zsák ban a másv ilágra.
Ez elég k ézenfek v őnek látszott.
- A mindenit... - dörmögi Potrien az ablak nál. - Ez mit k eresett itt...
Mi is k inéztünk a siv ár v idék re... Egy csónak táv olodott a szigettől, és

mintha a sov ány k áplár ülne benne.
- Ha hallgatódzott, elv esztünk - mondta Senk i A lfonz.
- A zt hiszem, csak az enniv alót hozta k orábban - jegy zi meg a

tábornok .
Csak ugy an ott v olt a nagy baty u a k üszöbön. Ettől

megny ugodtunk .
- Itt az ideje, hogy felk észüljünk az indulásra - mondta Potrien.
Sietv e v égeztük a hátralev ő munk át.
Lassan alk ony odott már. Ideje v olt, hogy k ifeszítsük a k uny hó hátsó
falát, mert a tutajt csak itt lehet v ízre bocsátani. Senk i A lfonz nek ifeszült.
De meg sem lazíthatta még, amik or k iv ágódott az ajtó, v agy negy v en
ember rohant be a félszemű v ezetésév el és ránk v etették maguk at.
Mondanom sem k ell, hogy k emény en v édek eztünk . Potrient v alak i
fejbe v ágta egy léccel... Hopk ins k ét emberrel lek aszált ny olcat, és
minden k eze ügy ébe eső tárggy al csapk odta a támadók at. Nek em csak
az egy ik pad jutott, de Senk i A lfonz a k uny hó hátsó falát hozta... Hiába!
Sok an v oltak , és egy re többen jöttek . Yv onne sik oltv a v ergődött a
félszemű mark ában... Néhány perces k üzdelem után ott fek üdt
tehetetlenül. Még a lány t is megk ötözték .
A k k or belépett a százados, a félszemű, a főmérnök , a k is sov ány és...
És a Török Szultán!
- Na, jómadarak - mondja a Török -, segítek nek tek a szök ésben,

ahogy megígértem! Most v égre leszámolok v eletek ! Százados úr! A
tábornok zsebében egy pecsétes lev él v an, amit ezek k i ak artak
csempészni innen.
Ő maga húzta k i a tábornok zsebéből a lev elet, és átadta a

századosnak !
...Ó, uram, de szív esen meghalnék , csak még egy szer a k ezembe
k erülne a Török Szultán v ék ony ny ak a és rettentő ádámcsutk ája.
5.
- És most lelőni ők et, mint a k uty ák at! - k iáltotta a félszemű.
- Én döntök ! Érted? - mondta csendesen a százados, és v égigmérte

nagy on hidegen.
A félszemű elhallgatott. Úgy látszik , a ny ájas százados meg tudta

alapozni a tek intély ét.
- Tegnap megint jól beugrattam ők et - röhögött a Török . - Mindig

újra beadom nek ik , hogy v elük v agy ok , és csak látszatból k émk edek ...
Erre elárulják a szök ést meg a lev elet!
Szinte szétrobbantam a dühtől!
- Először a lev elet ak arom olv asni - mondta a százados idegesen.

Feltépte a pecsétes boríték ot, és átfutotta az írást. A zután megv etően
mosoly gott.
- A zt hiszi, tábornok úr, hogy ez árthatott v olna? Veszély esebbnek

hittem önt. Még ha eljuttatná ezt a lev elet oda, ahov á szánta, ak k or sem
érne célt v ele. Mindössze magát k ellene eltüntetnünk , és néhány gy anús
ny omot. Nem. Ezért nem löv öm önök et főbe. Itt nincs k iv égzés. Elég
lesz, ha ezt a tutajt megsemmisítem, mert újabb tíz szál használható
deszk a nincs ebben a k uny hóban.
...A tutajt szemünk láttára négy k atona elv itte; és a Kongóba dobta.
Ezzel v églegesen lezárult mögöttünk az Igoriból k iv ezető út!
És éppen a Török Szultán csapta be mögöttünk az ajtót. Ó, add

uram, hogy egy percre eljátszadozhassam a tork áv al. A zután szív esen
meghalok .
- Gy erünk - mondta a félszemű a századosnak . - Tudja, hogy v árnak
az any aggal.
- Majd én v igy ázok - mondta a Török Szultán. - Százados úr, most

már az életemről v an szó, mert ha egy pillanatra megszabadul v alamely ik
a három ember k özül, ak k or ny omban megöl... Ez tegnap rám támadt!
Most lek v ittelem!
A k k orát rúgott belém, hogy csak úgy döngött.
A százados v isszahúzta:
- A k egy etlenk edést nem szeretem! Maga itt marad v elük , Boulanger.
Ha befejezték az áru rak odását, fegy v eres őrök et k üldök át, és ezentúl
egy pillanatra sem maradnak egy edül.
- Ny ak unk at törik még, meglátja! - dörmögte a félszemű.
- Maga rémek et lát.
A Török előhúzta a pisztoly át.
- Löv ésre k ész fegy v errel v árok itt. Mert ezek megk ötözv e is
v eszély esek .
A százados és a félszemű a k atonák k al egy ütt elsietett, és csónak ba

ültek . Láthattuk a ny itott ajtón át.
- Na, hogy v agy tok ? - fordult pök hendien felénk a Török .
Úgy v ergődtem tehetetlenségemben, hogy húsomba v ágott a k ötél.
- Úristen! Csak egy pillanatra letéphetném ezt a rongy ot.

Csodálk ozv a nézett rám.
- Hát mért nem szólsz? - k érdezte, azután eltette a pisztoly át, odajött
hozzám, és elv ágta a k ötelet...
Értik ?!
Talpra ugrottam, és ott álltam... Előtte!
- Most... most... - lihegtem.
- Most csuk d be az ajtót, mert a foly óról esetleg belátnak a szobába.
Ezután sorra elv ágta a k ötelek et. Végül Hopk insét... és Senk i A lfonzét
is!
Hárman álltunk szorosan mellette, hogy mozdulni sem tudott. Potrien

reszk ető k ézzel előhúzta a rev olv erét.
- A zt hiszem - suttogta egészen k ülönös arccal Senk i A lfonz -, most

nem lesz időd megmagy arázni.
- Mit v an ak k ora szátok ? - k iáltotta durv án. - A zt hiszitek , félek

hármatok tól? - és előv ett a belső zsebéből egy k ony hak ést. - Na
gy ertek ! A mindenségit!
- Te piszok ! - mondta Hopk ins, és elindult.
- Na, gy ere!
A tábornok és a leány k özbeléptek . Senk i A lfonz cigarettára gy újtott,

és hűv ösen nézett a szeme sark ából.
- Ny ugalom! - mondta a tábornok .

- De csak jöjjenek ! Lássuk !... Ezek mindig erősek ...
Tusk ó nagy ot rúgott feléje, mert k etten fogták , a tábornok és Lev in.
- Hát beszélj! - mondta Senk i A lfonz.
- De ne beszéljen ez a piszok ! - hörögte v iask odv a a k öpcös -, mert

megmagy arázza, és megint elmarad az agy onv erés...! Eresszenek !
- Na, eresszék !... A mindenit! Majd megmutatom, hogy k i a piszok !
- Ny ughasson! - v iask odott v elem Potrien.
Tök életes zűrzav ar v olt.
- Csend! - mondta Senk i A lfonz. Szünet támadt. A spany ol szinte

ny ájasan, suttogv a mondta a Török nek :
- Beszélj...
- De a mindenit! Nek em ne mondja senk i, hogy piszok ! Engem még

nem v ittek rendőrök a fürdőbe!
- Csend legy en! - mondta Senk i A lfonz. Egy mozdulat... A

leggy orsabb pillantás sem k öv ethette... egy k iáltás, és a Török Szultán
k ése nála v olt.
- Beszélj, de gy orsan... nagy on... gy orsan...
- Mit beszéljek , na?! Tegnap este átk üldték a k áplárt csónak on, hogy
éjszak a hallgatózzon. Ezt a szobám padlóján át hallottam, ott ly uk at
fúrtam. Biztos v oltam, hogy beszéltek a szök ésről... Ha én is gy anús
leszek , v ége mindennek . Lerohantam, és beszéltem Kv aszticcsal.
A zután... felmentem a századoshoz. Meg k ellett előzni a Fonált, mert
esetleg rólam is k ihallgat v alamit. A zt mondtam a századosnak , hogy
tárgy altatok v elem, és én látszólag belementem, mellétek álltam.
Elmondtam a szök ést, a tutajt... Mit ak arsz?
Senk i A lfonz előtte állt. Ny ugodtan. A rcát a Török arca elé tartotta.
Szinte szótagolv a mondta:
- És... a lev él... Miért adtad át a tábornok úr lev elét?
- Ezt gondolod?
Beny últ a zsebébe, és előv ette a lev elet, öt sértetlen pecséttel,

felbontatlanul!
Nyolcadik fejezet
1.
Ez... nagy mutatv ány v olt.
A tábornok boldogan k apott a jelentése után.
- Ez az!
Először életemben láttam, hogy Senk i A lfonz meglepődik v alamin.
- Hát mit adtál oda?
- A mit már k észen tartottam, és gy orsan k icseréltem.
- De miféle lev elet adtál át?

- Kv asztics írta tegnap azt a lev elet. A tábornok tudatja benne, hogy
fogv a tartják itt, és gy anús nek i, hogy túl rendesen bánnak a
fegy encek k el. A z igaz, hogy a v asút épül, de négerek dolgoznak , és a
rabok uralk odnak . A zonnal v izsgálatot k ér.
- Ez nagy szerű - suttogta a tábornok . - Így nem tudják a

gazemberek , hogy ismerem a csalás lény egét, és benne maradnak az
egérfogóban ak k or is, ha maguk szök nek ...
- Közben v isszajött a k áplár de elk ésett a szenzációv al. Persze mindent

hallott, még azt is, hogy a tábornok térk épet csinál, és Csülök lopja
Hopk instól a tábornok úr sziv arv égeit, mert ittlétére nem ak ar k érni
ily esmit.
- Mondtam, hogy ne hagy juk magy arázni - dühöngött Hopk ins -,

mert még majd k ezet csók olhatunk nek i!
- Ha hagy om...
- De hogy szök hetünk meg? Nincs tutaj...
- Kinek k ell tutaj? - k érdezte a Török és fütty entett...
A másik szoba hiány zó falán át behallatszott a v íz harsogása, de most

halk k iáltással v alak i felelt a fütty re...
...A v ízen egy nagy bárk a tűnt fel, megrak v a mindenfélév el, és
Kv asztics Fedor, a rov ott múltú hajóorv os ült a lapátok mellett.
Yv onne nagy ot sik oltott örömében, és megölelte a Török Szultánt.
Most mi v olt ez megint? Hogy ismerje itt k i magát az ember ezzel a

csav argóv al?
- Félek , hogy egy szer elk ésel a magy arázattal - mondta Senk i A lfonz.
2.
A Török Szultán napról napra több holmit ak asztott magára. Sípot,

térk épet, irány tűt, látcsöv et, lepk egy űjtőt és természetesen látcsőtok ot.
A z irány tűt és a térk épet nek ünk adta. Felajánlotta a lepk egy űjtőt is,
de erről lemondtunk .
- Még rak odnak - mondta. - Most menjetek .
- Mit rak odnak ?
- Egy k is iparv ágány t húztak fel idáig v alamely ik hajózásra alk almas
szak asztól és onnan szállítják az építk ezéshez szük séges any agot meg
minden egy ebet, amit Matadiból k üldenek . Egy szer hav onta jön ez a k is
v asút...
- Siessenek - mondta a tábornok . - Semmit sem szabad k ock áztatni...
Potrien lev ette a k abátját. A Török Szultán letette a sípját, térk épét,
lepk egy űjtőjét és látcsőtásk áját, hogy szintén ingujjra v etk őzzön.
Hopk ins a lepk egy űjtőt és a látcsőtok ot nézegette titok ban, hogy
esetleg megtalálja a sziv arjait. De a Török látcsőtok jában igazi guk k er
v olt.
A csónak ot Potrien és a Török Szultán fogták a cölöpk uny hó oldala

mellett, mert a v íz sodra iszony úan erős v olt. És k edv es k rok odilok
csapk odtak k örülöttünk .
A tábornok megölelte a leány t. Én szálltam be elsőnek . Tusk ó

Hopk ins, ahogy megbeszéltük , elv ette Potrien rev olv erét, sőt magára
ak asztotta az őrmester k atonai érdemk eresztjét is, v égül a féltv e őrzött
üres látcsőtok ot, amely ben a tábornok sziv arcsutk áit őrizte.
- Siess, te lajhár! - ordította a Török .
Hopk ins is a csónak ba ugrott, v égül Yv onne, és azután elengedték a

szorító k ezek , megbillentünk ... A Török a k uny hó szélén állv a egy
hosszú léccel tolt bennünk et a foly ó sodra felé, mert ev ezni még nem
lehetett. Végre nek ilendült a csónak ...
- Szerbusztok ! - k iabálta a Török Szultán, és a felszabadult hosszú

léccel négy -ötször úgy v ágta fejbe Tusk ó Hopk inst, hogy csak úgy
zengett a deszk a.
- Csak látszat - ny ugtatta meg az üv öltő k öpcöst. A k öv etk ező

pillanatban a foly ó elk apta a csónak ot.
3.
A laposan megragadtuk az ev ezőt, hogy a szűk mederben v eszettül

csapk odó, rohanó Kongó ne penderítse k i ladik unk at a foly ó k özepére.
Kiálló szirtek be döfk ödtük k étoldalt az ev ezőt, hogy elk erüljük a

hajótörést, és a part felé irány ítsuk a csónak ot.
A telihold fény ében, mint üv egtörmelék ragy ogott a sok hirtelen

feltűnő pik k ely es fej, amint k ibuk k an és eltűnik a k av argó
örv ény gy űrűk k özött.
A szik lák k örül magasra felcsapódó tajték torny ok jelezték , hogy ez a

v ilág legzabolátlanabb foly ója.
A z egy ik ev ező homok zátony ba hatol, és eltörik . A csónak

megfordul a k özéppontja k örül... Senk i A lfonz ev ezője jobbra-balra
csap, mint a v illám, hogy a másik lapátot is pótolja.
- Végünk - súgja Kv asztics.
Ha k isodródunk a foly ó k özepére... ak k or ottv esztünk ... De

szerencsénk v an. Nagy ot zök k en a csónak ... Megfenek lettünk .
- Zátony ?
- Nem. A parton v agy unk . De most ellepi a dagály - mondja Senk i

A lfonz. - Egy órán belül lefut alólunk a v íz...
- Lev iszi a csónak ot...
- Feljebb toljuk .
Nek idől az ev ezőnek , és beny omja a mederbe. A csónak recseg...

feljebb csúszik a homok padra... még... még... A rány os, ny úlánk alak ja
k imagaslik a feszülő ev ezőn. Most megint oly an, mint v alami óriási
macsk a, mintha gumiból v olna minden izma, ízülete. Nem feszül, hanem
ny úlik az erőfeszítésben. Nem ismerek hozzá hasonló legény t, rajtam
k ív ül...
Visszaül, és mosoly ogv a Yv onne felé fordul.
- Hogy bírja eddig az utat?
- Idefelé rosszabb v olt! A forró Szaharán át...
- A zt hiszem, v isszafelé még forróbb lesz a Szahara - felelte A lfonz, és

megtapogatta zsebét, ahov á a hatalmas lepecsételt boríték ot tette.
Várjuk az apály t. Kellemetlen, forró éjszak a v olt. A z őserdő felől
gazdátlannak látszó szempárok v illantak meg a sötét háttérből, és
harsogott a v íz.
Közben Kv asztics megismerk edett Lev innel.

- Engedje meg, nev em dok tor Kv asztics Fedor. Zongoraműv ész.
- Örv endek . A zeneak adémiai dok torátust mindig nagy on érték eltem.
- Nem függ össze a k ét cím. A zenétől független az, hogy dok tor
v agy ok . Egy etemet is v égeztem.
- Mit v égzett még, dok tor úr?
- Kény szermunk át. Ne v egy e megbántásnak , de ön elfelejtett

bemutatk ozni.
- Nem mondták nek i, hogy én Lev in v agy ok ?
Hopk ins ny el.
- Még nem mondtuk . Majd most - felelte gorombán. És szárazon

odaszólt Kv aszticsnak : - Ő Lev in.
Meglepő dolog történt. Kv asztics egy pillanatra felugrott a

csónak ban.
- Ön Lev in? Istenem! - k iáltotta mindk ét k ezét ny újtv a. - Csak ugy an

Lev in? Ez lehetséges?
Lev in k önny es szemmel rázogatta a sápadt, morfinista orv os nagy ,

szeplős, pety hüdt k ezét.
- Igen! Igen! Barátom! Én Lev in v agy ok .
- Ó! Mily en szerencse.
És megölelték egy mást!

Megk öv ülten néztük a jelenetet. Kv asztics Fedor tudja a Lev in-titk ot?
Hát ez mégsem elmebaj? Lev in csak ugy an v olt v alaha, v alahol más is,
mint ápolatlan és falánk ?
- Ó, hogy önt itt k ell látnom - siránk ozott Kv asztics. - A nagy Lev int,
ak iről anny it hallottam.
- Bizony , barátom! - felelte Lev in, és sóhajtott.
- És mi juttatta ide?
- Cherchez la femme.[1]
- Sohasem hittem v olna.
- Én sem - sóhajtott Lev in, és meghatottan szorongatta az orv os k ezét

-, v alamik or másk épp indult a pály ám.
- Kedv es nőv ére Ruszcsuk ban lak ik még ma is?
- Miféle nőv ér?... Én árv a gy erek v agy ok .
- Tessék ?... Maga nem v olt a cári balett k osztümterv ezője?
Lev in felsik oltott.
A zután eltaszította Kv asztics k ezét. Úgy látszik , idegrohamot k ap.
- De hát... miféle Lev in ön?
- Elég...! Éretlen tréfálk ozásban leli örömét! Nem k épes arra, hogy
önérzetemben sértsen, mert alantas ösztöneiből fak ad.
És nem szólt többé...

A z éjszak ában lassan múlt az idő. Egy re súly osabb, légtelenebb
forróság feszült a foly ó fölé. Ködbe mosódott a holdv ilágfény , és a
színezüst sugarak füstszerű, fény telen sugárzással lappangtak az
emelk edő páratömb k özött.
Izgalmas félórát töltöttünk a csónak ban. Ha felfedezik a szök ést,

ak k or nem menek ülhetünk . Egérfogóban ülünk . A negy v enöt fok os
éjszak ai hőségben dideregtünk . A csont, a tüdő, a gy omor fázik , az
ízületek hasogatnak és zúg a halánték ...
- Hajtsa a v államra a fejét, és próbáljon aludni - mondja Senk i A lfonz,

és a leány szó nélk ül engedelmesk edik .
Ez talán az én jogom lenne, de itt a csónak ban nem lehet most hely et
cserélni. A v isszav onuló v íz hangosan csobban. Yv onne már félálomból
felriad.
Senk i A lfonz átk arolja, és megv eregeti a v állát. A lány újra ráhajtja a
fejét, és elalszik ...
Lassan v irrad. Szárazra k erül a hajó. A halottfehérre v ált, mozdulatlan

partot v égig, ameddig csak a szem ellát, k rok odilok lepik be undok
ny üzsgéssel.
4.
Elhatároztuk , hogy az első napon oly an gy orsan megy ünk , ahogy an

csak lehetséges. Sajnos Lev in, de k ülönösen a hatalmas, k öv ér
Kv asztics, nem bírták az iramot. Viszont Yv onne nagy szerű lány . Büszk e
v agy ok a v onzalmára. Úgy jön v elünk egy enletes gy ors tempóban,
hogy egy k iszolgált legionárius is megirigy elheti.
- Gy ermek k orom óta sportolok - mondta, amik or dicsértük . -

Bárcsak szegény Francis is ily en lett v olna. De ő k öltő ak art lenni.
- A z írás nehéz mesterség - jegy eztem meg találóan, mint e foglalk ozás
nagy ra hiv atott ismerője. - Sok műv eltséget, fáradságot és tintát
igény el.
Délben zápor zúdult ránk . Valósággal fájt a v astag sugarú

felhőszak adás pacsk olása, és a harsogásban saját szav unk at sem
hallottuk . De mentünk .
Lev in mindenfelé elbuk dácsolt, botlott, zuhant, mert a v ízfüggöny től

elv ak ultan fák nak , bozótnak ütk öztünk . A poggy ászban található
egy etlen v ízhatlan pony v át Yv onne-ra terítettük , és mi v alamenny ien
áztunk a roppant zuhany alatt, amely túlharsogta a hangunk at.
- A mindenit - lihegett Lev in -, mik or szerelik fel a legionáriusok at

eserny őv el?
- Ha lehetséges is az ily esmi, még mindig k érdéses, hogy a szök ev ény

rabok és k ülönösen civ il tettestársaik számíthatnak -e erre a
k edv ezmény re - üv öltötte a v íz moraját túlerőlk ödv e Kv asztics.
- Önnel nem beszélek . Otromba k igúny oló.
- Esk üszöm, hogy nem tudom, k i ön, és legszebb napja lenne

életemnek , ha k özölné!
- Elég! Táv ozzon mellőlem! Ne k ény szerítsen arra, hogy ön miatt

elhagy jam a dzsungelt!
- Csak szeretné - jegy ezte meg k edély es ordítással Tusk ó Hopk ins.
Estére elértük az első foly ók any art. A z eső egy pillanat alatt elállt. Itt,
a félelmetes ellentétek v idék én, mindent az átmenet hiány a tesz
elv iselhetetlenné. A lk ony nélk ül lesz este, mintha egy etlen gigászi lámpa
huny na k i az égen.
Egy etlen v ízhatlan pony v ánk at leterítettük , és a térk épet
tanulmány oztuk , összev etv e a tábornok v ázlatát a Török Szultán
k atonai térk épév el.
- Most k örülbelül itt v agy unk - mutatta Senk i A lfonz.
- Észak felé néhány nap alatt elérjük a Szaharát.
- Kérdés, hogy Fort Lamy ból üldöznek -e? Itt v an - mutatott a

térk épre Senk i A lfonz. - Ha szerencsésen elk erüljük Fort Lamy t, ak k or
Nemasz-Rumbánál pihenhetünk . Nincs hely őrség.
- Reméljük , hogy több v aj v an az igoriak fején semhogy

k öröztessenek .
Lev in ülv e elaludt. Kv asztics széles fehér holdv ilágarca k özömbös és

fáradt v olt, mint mindig. Legfeljebb sóhajtott oly k or, mert nélk ülözte a
morfint, amihez Winter tanár mellett ismét hozzájutott.
- Ha k öröznek - v élte Hopk ins -, baj lesz.
- A k k or is sik erülni fog! - mondta bizak odv a Yv onne.
Senk i A lfonz azonnal lelk es lett:
- Úgy v an, ak k or majd k ifőzünk v alamit.
- Két tojást - moty ogta Lev in, ak i a főzés szóra felriadt.
...Három óra pihenés után foly tattuk az utat. Élelmünk v olt anny i,
hogy tíz napra beosztv a szűk ösen elég legy en. Csak erőv el is bírjuk .
Délben elértük a hidat. Függő, k öv es any ag v olt, k orhadt és foszladozó
háncsk ötél fonatok k al erősítették meg. A latta, negy v enméteres
szak adék mély én, rohant a Kongó.
- Először Yv onne megy át. Csak egy ember lehet egy szerre a hídon...
Yv onne bátran elindult. A k özépről mosoly ogv a v isszanézett. A zután

áthaladt. A híd néhány fonata elszak adozott.
- Itt baj lesz! Nem bírja k i ötünk et - mondta Hopk ins.
Most átment Lev in, k issé rezgő térdek k el. A hány szor a híd mozdult, a
hajába mark olt, és felsik oltott. Szinte ritmik usan tette ezt.
Ő v olt az első férfi, ak it sik oltozni hallottam. Oly an ideges v olt, mint
több híres filmszínésznő. A híd fonott v égei most nem hasadtak tov ább.
Ki tudja, hány év e nem járt ember ezen a v idék en és ezen a hídon.
- Gy erünk ! - mondta Hopk ins Kv aszticsnak .
- Csak menjetek . Én v agy ok a legk öv érebb, és ha leszak ad a híd,

ak k or szegény lány ott marad azzal a v ilághírű hüly év el.
Ily en fiú v olt ez a hatalmas, pety hüdt Kv asztics, ak i mint egy k ori
hajóorv os, rov ott múltja előtt igazi úr lehetett. Egy úr, ha börtönv iselt,
ak k or is úr marad, mert a börtön nem mossa el a nemeslelk űséget.
(Szemelv ény a szerző személy es tapasztalataiból.)
- Hát ak k or először menj át te - mondta Senk i nek em.
- De...
- Csend! Nek ed Yv onne mellett a hely ed.
Ebben igaza v olt! Á tmentem, egy enesen, gy orsan. Sajnos láttam a híd
k özepéről, hogy ismét lev ált k issé az egy ik csomóra k ötött háncsfonat a
k av icsos part faláról...
Kibírja ez Tusk ó Hopk inst, a Tanár urat és Senk i A lfonzot?
Már jön a k öpcös. Jól látja, hogy v álik le a híd egy ik fonala erős
szak adással, de jön rendületlenül, szuszogv a, hety k én félrecsapott
k alappal. Mire átér, már csak öt-hat csomó tartja a hidat. És odaát
v itatk oznak . Mit beszélnek anny it?... Yv onne mellettem áll, a k aromat
fogja, s a túlsó partra mered.
Szent Isten!
Kv asztics jön! Senk i A lfonz előrek üldi! Ha leszak ad a híd, három hét
gy alogút, amíg találk ozhat v elünk egy újabb hídnál.
Feszült pillanatok . Mint v alami szobor, a fák k özül egy mozdulatlan

antilopfej lesi az esemény ek et táv olról.
A hatalmas ember jön... Ny ugodt és döly fös járással... A híd szak ad...
Á tjött, de csak k ét fonat csomóra k ötött háncs tartja már a hidat.
Ezen nem juthat át ember.
- Várj! - k iáltottam át. - Majd k italálunk v alamit, és... Ne!
Ugrik ... hatalmas léptek k el; egy ... k ettő... három... Ez v alami
földöntúli súly talan futás, ahogy rohan szök ellv e felénk .
Itt v an! Á tért!
Yv onne úgy szorította a k aromat, hogy a v eszély es pillanat dacára

boldogan dobban meg a szív em. Szeret!
Senk i A lfonz épp hogy elk apja, mert a lány megtántorodik ...
- Yv onne... Nincs semmi baj - mondta nev etv e. - És tessék erőt v enni
magán. Ez jó jel v olt. Velünk a szerencse.
- De erről majd másk or beszélgetünk - v ág bele szok ott durv asággal

Tusk ó Hopk ins -, szeretnék már Marok k óban lenni...
5.
Tov ábbmegy ünk a dzsungel belseje felé, háttal a foly ónak , amerre az
irány tű pontosan észak ot jelez. Senk i A lfonz és Yv onne messze
előremennek . Mi k issé hátramaradunk .
- A zt hiszem, még nem üldöznek - mondja Kv asztics, és az elhagy ott

foly ó felé néz.
Tusk ó Hopk ins a bőrtok ba ny úl. Ettől természetesen semmiféle

v eszély nem v álaszthatta el. Kiv esz egy messzelátót belőle. Mi ez?!
- Megtek intem azonnal - mondja. - Ugy anis, amíg a Török

nek iv etk őzött, hogy Potriennel a csónak ot hozza, elloptam a tok ját
látcsöv estől, és otthagy tam nek i az eny émet. Ezzel tartoztam a
sziv arok ért!
És a szeméhez emeli, de azonnal v igy orog.
- Ily en hencegő pasas! Nincs üv eg a látcsőben. Pléhdarabok k al fedte

le a ny ílást. A z csillogott messziről, ha a szeméhez v ette.
- Elloptad a Török messzelátóját? - k érdeztem.
- Csak látszatot k eltettem.
- Micsoda?
- A zt a látszatot k eltettem benne, hogy az otthagy ott üres bőrtok om
az öv é. Így sik erült k icserélnem, és eny ém lett a látcső. Nek i maradt a
sok sziv arv ég.
Menny i látszatügy v olt ebben a k alandban!
Este Yv onne lázas lett. Hasonlóan Lev in és én. Dideregtünk k inin

nélk ül. Mert azt nem bírt szerezni a Török . Lehetetlen v olt a hely zetünk .
Én azért mentem, Yv onne-t egy rögtönzött, pony v ából k észült

hordágy on Tusk ó és Senk i A lfonz v itték , ha v égk épp k ifáradt, de Lev in
mindent elejtett, buk dácsolt, ének elt, és állandóan egy zászlóalj
k uk tának v ezény elt a trópusi láz önk ív ületében.
- Vigy ázz... Tepsit elő! Puly k át tölts!
Kv aszticsot bíztuk meg Lev in állandó hurcolásáv al, ha v égk épp nem
bírt talpra állni. Mert itt aztán nem v olt megállás. Ha a dzsungelben
elfogy az élelem, ak k or harangoztak mindanny iunk nak . Tüsk én,
bok ron át, a földön v onszoltuk Lev int egy -egy bok ájánál fogv a,
amik or Kv asztics k ifáradt, k etten. Közben poggy ászt is cipeltünk , de
mindegy ! Csak előre mindig, a légió jelszav áv al, ami őserdőben és
siv atagban az örök direk ció:
"Marchez ou crev ez!"
Menni v agy meghalni.
A mik or beljebb értünk a sűrűbe, k ezdődött a k ézitusa a dzsungel

tüsk éiv el, iszalagjaiv al, v astag, k úszó rotangok k al, a torony magas, torz,
elefántv astagságú törzsek alján. Örök ös félhomály ban, ahov á sohasem
süt nap, és minden növ ény k acsk aringós, lidércny omásszerű
alak zatok ban nő, fojtogatja egy mást a dzsungel özönlő dús flórája
összeszöv ődv e, és a megölt ellenfél elsárguló testén v égigfut a magas
felé, ahol a fény t sejti.
A süppedő, átható szagú erdőalja titok zatos rov arok k al,
csúszómászók k al v an teli. Verjük , v ágjuk az indát, bok rot, összehajló
ágak at, hárman, mert ehhez Kv asztics is gy enge. Ehhez még egy átlag
jó erőben lev ő legionárius sem elég, csak három ily en, mint mi.
És ha k iv ágtuk v éres bőrrel, halálos erőfeszítéssel az utat, ak k or

hurcoljuk magunk k al a többit. Lev in már nem szól. Sárga arcán k ét
v örös folt, mint odahullott, nagy festék petty ek . Piszk os, ősz haja a
homlok án át sötét szemgödrére hull, és csak liheg.
Egy tisztáson, ahol megpihenünk , Kv asztics a bok áját nézi Lev innek .
Duzzadt k issé.
- Ez szív gy öngeség - mondja az orv os. - A zt hiszem, nem bírja már.
Hogy jön a szív a bok ához? Részeg ez a Kv asztics?
- A k k or táborozzunk - mondja Senk i.
- És... mi lesz v elünk , ha elfogy az élelem? - k érdezi Tusk ó.
- Mit tudom én? Itt hagy juk tán meghalni, mint egy k uty át? Velünk
v olt.
- Hm... Igazad v an.
- Nem k ell sok á táboroznunk - mondja csendesen a Tanár úr, és

tapogatja Lev in pulzusát.
- Mi v an?
- A gónia. Praemortális állapot. Szóv al elk észült.

Yv onne táv olabb fek szik a sátorlapon dideregv e, Hopk inst v alami
ismeretlen rov ar megcsípte, és most egy nagy k ék csomó gy űlik a
tark óján.
Senk i A lfonz lehúzza Yv onne csizmáját, és a lábát masszírozza.

Köröttünk ny omasztóan szűk re szorul a dzsungel sötét, félelmetesen
sűrű alja. Néma, mozdulatlan, titok zatos sűrű...
- Végy ... egy dek a... v ajat... - suttogja Lev in, és ny ögv e sóhajt. -
Én... Istenem... A nagy Lev in... most az egy szer jól... megégette a
ny elv ét!... Nna! Köszönöm!...
Szinte értelmesen néz k örül csillogóan fény es v izionáló szemév el, és

k eserűen nev et.
- Mi v an... cimbora - mondom k eserű torok k al.
- Uram! Most nincs semmi!... A nagy Lev in... megeszi, amit főzött...
Pfuj... de k ozmás egy élet v olt... És Uram Istenem... Desszertnek ... ezt az
elátk ozott Kongó... földet... szerv írozták ...
Visszahany atlik és hörög. Megitatjuk . A szűk ös v ízadagot most nem

méricsk éljük . Iszik , amenny it ak ar. Még a ny ak án is lecsurog.
A zért mégis furcsán ülünk , még Hopk ins is... No nézd csak ... a
bogaras, v én Lev in anny ira a szív éhez nőtt az embernek . Miért?
Velünk v olt... Nagy szó az itt, k érem, ha v alak ire elmondják , hogy :
"Velünk v olt..." Benne v an minden...
Nagy on magasan, a mesebelien óriási fak oronák felett ritk ás rész

lehet, mert most egy csillag k andik ál le, mintegy feleletül a ny omasztó
aggodalmunk ra, hogy íme, ily en magas, fény es és örök k é egy forma
tünemény ek is v annak felettünk , amily en a csillag! A csillagok bizony ára
v alami jó megoldást, boldog, v égső meglepetést tartogatnak , ha az élet
ily en céltalan, szomorú, siv ár, és fők ént már fogy óban v an.
Kv asztics felhúzza Lev in szemhéját. Odav ilágít a zseblámpáv al, és egy

rejtély es szót mormol:
- Methastasis... - és hozzáteszi a másik szak ny elv en is. - Kialszik a

mécsese...
Hajnalban eltemettük a Kongó mellett, az őserdőben Lev int. A híres,

nagy Lev int. És most, úgy látszik sírba v itte a titk át, amit gőgös
mosolly al, egy főherceg sértett önérzetév el őrzött meg, ha
érdek lődtünk .
6.
Fort Lamy már nem lehetett messze. És igy ek eztünk nagy ív ben
elk erülni az erődöt. Pedig fogy tán v olt minden, és Yv onne állandóan
lázas. Én is didergek a dzsungel ny omasztó hőségében.
- A leány t Fort Lamy ba k ell szállítani - mondja nek em Senk i A lfonz.
- Én is azt hiszem...
- Kv asztics! Maga szintén nehezen bírja. Vigy e el a leány t Fort

Lamy ba, jelentk ezzen önk ént.
- Miért k ell engem mindig bezárni?
- Nem lesz baja. Ez egy tábornok leány a - mondom. - Yv onne,

Monte-Duron tábornok leány a.
- Mit beszélsz? - k érdezi Senk i. - Ki az a Monte?
- Ha a tábornok apját ily en név en dobták a tengerbe, ak k or őt is így

hív ják .
- Micsoda hüly eség ez?
Most Tusk ó Hopk ins is k itört.
- Én is úgy tudom! Te beszéltél erről, amik or a tábornok ot majdnem a

v ízbe dobtátok egy zsák ban.
Senk i A lfonz ránk néz, azután nem szól semmit. Úgy látszik , ő is
belátja, hogy igazunk v an. Csak szeret v itatk ozni és ok tatni.
- Maga meg ak arta ölni a tábornok ot? - érdek lődik Kv asztics.
Senk i A lfonz érthetetlen ok ból k ifoly ólag ordítani k ezd:
- Ha nem hagy játok abba ny omban ezt az ostobaságot, ak k or fejbe

ütök v alak it.
- Te mondtad - üv ölt v issza Tusk ó Hopk ins. - Ne nézz hüly ének

mindenk it!
Senk i szó nélk ül otthagy bennünk et. Persze, most k ínos nek i az eset.
A leány t felv áltv a v isszük k etten. Nem gy engült le nagy on, csak
lázas. Ha k ininünk v olna, ak ár foly tathatná is az utat v elünk . De így
nagy on elerőtlenedik a láztól. Vágjuk a dzsungelt, v isszük a leány t, és
támogatjuk Kv aszticsot. Meddig bírjuk ily en hitv ány felszereléssel?
- Á llj! - k iáltja Senk i A lfonz. A z indának feszülő k ések lehany atlanak . -

Emberek .
A csoda! Emberek , itt a v adonban? De ennek a Senk i A lfonznak a

szeme és a füle igen finom műszer.
- Várjatok - mondja, és már hasra buk v a elk úszik a foly ondárok
alagútja alatt. Elmúlik jó tíz perc. Yv onne látta a jelenetet. Szólni is ak art,
de ez a Senk i A lfonz oly an gy ors, mint a mók us, v agy ink ább, mint a
leopárd. Most a lány mellk asára szorítja a k ezét, mintha a szív dobogását
fojtaná el, és abba az irány ba néz, amerre Senk i A lfonz eltűnt... Végre
egy zörrenés... Előtűnik újra a spany ol.
- Katonák táboroznak itt... Egy műszak i osztag gy ak orlatozik . Négy

sátorral v annak .
- Na és?
- Odav iszi Kv asztics Yv onne-t.
- Nem megy ek - mondja a leány .
- Nincs ellentmondás, k érem! Itt én v agy ok a tábornok . Első a lev él.
Yv onne elmosoly odik .
- Tév ed. A lev él már jó hely en v an.
Senk i A lfonz a zsebéhez k apott, és előhúzta a pecsétes boríték ot.
- Itt v an!
- A z nem a jelentés. Mialatt maguk az útra k észülődtek , Monsieur

Boulanger megsúgta nek em, hogy az igazi boríték ot ő v ette magához.
Dermedten összenéztünk .
7.
- A zt mondta - foly tatta Yv onne, és mi döbbenten ültünk -, hogy ő

este a k is any agszállító v onattal szök ik , és a Kongó halászk ik ötőjéből hét
nap alatt Matadiban v an. De maguk k al nem ak ar v itatk ozni. Ha ak arja
az apám, elv iszi a lev elet, de csak ak k or, ha becsületszav unk at adjuk ,
hogy maguk nak nem szólunk . Én három napra tettem ígéretet. Most
már megmondhatom.
Senk i A lfonz felbontotta a boríték ot.
A Lev in tanítv ány ai által ny omtatot szak ácsk öny v hullott k i belőle és
egy lev él.
"Ketless Fijugg.
Én dippenneteg nem! pisszom. Sem nem sengibben sem nem pisszok .

Márrr eggy szer nem hall. Gaddatok k Rám. Di erőszak ossog v agy tog.
Tsüllög. A ssz a be. k ébszellt hüjje eccer máár. Egy fontos írást k i. A dott.
1 Hölty pozorgánnak . Eszérrt ém v iszem a tá. Borrnok bejelenléss? ét.
Vassut assz bisztosapp mindd. dudaj. Este. Ha a 100-ados és a 1/2
szemmüs alsszig. Én bucclog. Vasuttal. Iborfággány on.. Sok xencsét
negteggis
Kiv álló diszttelettel:

jól gittóltam v elleteg."
Úgy ültünk , mintha fejbe ütöttek v olna.
- Kár v olt titk olni. Én is hely eseltem v olna - mondta Senk i A lfonz -, ha
elmondja a Török , hogy mit ak ar. A z ő útja gy orsabb és biztosabb.
Yv onne szeme felragy ogott.
- Boldog v agy ok , hogy nem haragusznak .
Ez túlzás, mert Tusk ó Hopk ins úgy rágott egy pálmahajtást, mintha a
Török Szultán ny ak a lett v olna.
Yv onne hízelegv e megcirógatta züllött és k öpcös társunk
gondozatlan állát.
- Nézze... nem v olt már idő újabb v itára... A rany os Hopk ins, maguk
nem a lev elet v iszik . Sok k al nagy obb dolgot műv elnek ... A három
testőr feltámadt, hogy odaálljon önzetlenül egy gy enge, szerencsétlen
nő mellé.
Hopk ins a simogatás k öv etk eztében v örös lett, pislogott, és törülgette

a v erejték et a homlok áról.
- Hiszen - mondta - nem is azért, de ez a Török , ez... mindig v alami

homály os úton járt... ennek mindig v alami extra jut... az eszébe...
És k öhögni k ezdett, mert v életlenül leny elt egy darab pálmát.
- Ha így áll az ügy - mondta Senk i A lfonz -, azt is bev allhatom, hogy
nem sok remény v olt rá, élv e eljutni a lev éllel a rendeltetési hely re.
- Ez biztos - mondta Hopk ins. - Ezt én is tudtam.
- Tehát, miután a lev él nincs nálunk , most v alamenny ien

jelentk ezhetünk a k atonák nál, és megv árjuk , hogy mit hoz a sorsunk .
A zt hiszem, nincs mitől tartanunk , k ülönösen, ha a Török Szultán simán
tov ábbítja a tábornok jelentését.
- Magam is így látom - hely eseltem röv id, de érett megfontolás után.
- De engem ne áruljanak el - mondta Yv onne. - Duron tábornok

leány a nem szeretné, ha társadalmi k öreiben híre menne, hogy négy
férfiv al járta a dzsungelt. Mert csak én tudom, hogy a három nemes
testőr v olt k örülötte, és egy lov agtársuk .
Lov agtársunk éppen aludt, és k erek feje a mellére csüngv e lengett
jobbra-balra. Elindultunk k issé k edv etlenül. A tisztás felé ritk ultak a fák ,
simán mehettünk . Egy szerre csak Hopk ins oldalba bök ött:
- Te érted ezt a dolgot a három testőrrel? - k érdezte halk an.
- Hm... az úgy v an... - dühös lettem. - Te nagy on műv eletlen v agy ,

Tusk ó! A z ily et tudni k ell.
- Ezt a trük k öt szegény Lev intől tanultad.
- A zt hiszed, nem tudom?
- A zt.
- Hát jó. A három testőr egy színdarabban fordul elő, ami arról szól,
hogy egy nemes hölgy aty ját bezárják , és három jó házból v aló altiszt
összead a zsoldjából k osztra és lak ásra v alót, amíg az öreget jó
magav iseletéért a letöltött büntetés k étharmada után feltételes
szabadlábra hely ezik , de minden héten jelentk eznie k ell a rendőrségen...
Ezt a színdarabot azonban te nem ismered.
- Ezt? - mondta gúny osan. - Ezt egy ütt játszottuk ! De mi v an a

gy émánttal, amit elhoztak Londonból, meg a zsebórák k al?
- A z a főtárgy alás-jelenetben v an, amik or az aty a elé k iteszik a

bűnjelek et. Ezt tudnod k ellene.
Röv idesen egész k özelről hallottuk a hangok at, azután egy poszt
lépett elő.
- Halt! Qui v a la!
Öt perc múlv a ott álltunk az egy ik sátorban. Műszak iak

gy ak orlatoztak itt, k ét tiszt v olt egy k is osztaggal. Huzalok at szereltek a
tisztáson, és egy ik pálmáról a másik ra telefonáltak egy másnak .
A tiszt k özömbösen fogadott bennünk et. Szök ev ény ek Igoriból.

Szegény ek . Szép k is útjuk lehetett. Körözésről nem tud, pedig ő a
rádiós tiszt, csak Yv onne lepte meg nagy on.
- A hölgy ? Hogy k erült hozzátok ?
- Eltűnt öcsém után mentem, ak i Igoriban v olt fogoly .
- Úgy ?... Ön természetesen nem fogoly . Parancsol teát? Fáradjon... a

sátramba...
- Szeretnék a barátaimmal lenni, amíg lehet...
- Úgy ?... Na, mindegy ... Reggelre itt lesz értük az őrjárat, addig v elük
lehet... Én nem ak arom büntetni ők et... Úgy is sok bajuk lesz.
Nem hittük v olna, hogy így ér v éget az expedíciónk . Egy k is sátorba

k erültünk , és posztot állítottak a bejárathoz. Kaptunk k inint, teát, még
cigarettát is... De igen szomorúan üldögéltünk .
Valamely ik fáról egy recsegő hang hallatszott.
- Halló!... Halló!... Műszak i k ik épzőcsoport, Jerome tizedes... Simon

adjutant megbízásából!... Szök ev ény ek jelentk eztek Igoriból. Őrizetbe
v ettük ők et. Három k atona, egy polgári személy és egy leány ... Simon
adjutant... Őrjáratot k érünk ... Igen...
Jól tudtuk , hogy legk ésőbb hajnalra itt az őrjárat.
- És ha... A Török Szultánt üldözik Igoriból? - k érdeztem.

- Nem mehetnek v onattal utána, mert az egy etlen k isv asúton ő
szök ik . Biztos útja v an.
- És ha... sürgöny öznek ? És k ik utatják ? A k k or a tábornok jelentése

elv eszik !
Yv onne elmosoly odott.
- A z a rav asz fick ó jól eldugta az írást. A látcsöv ébe tette, és ott lóg a
bőrtok ban az oldalán! Két csillogó bádogdarabbal zárta le a látcsőny ílást.
Kilencedik fejezet
1.
Képzelhetik .
Tusk ó Hopk ins csuk lani k ezdett, és minden csuk lás után úgy
k imeresztette a szemét, mintha belülről telifújnák lev egőv el.
Előttem elsötétedett a v ilág.
- Mi v an maguk k al? - k érdezte Yv onne ijedten.
Nem! A zörgő, suttogó, rek edt hang, amely ik megszólalt, nem Tusk óé
v olt. Csak az ő szájából jött.
- A z írás... - hápogta. - Nálam v an!
A k k or már v alamenny ien talpon v oltunk . Yv onne falfehér lett. Senk i

A lfonz szok ása szerint ny ugodt v olt.
- Üljünk le szépen. Reggelig v an időnk . Hopk ins, v égy erőt
magadon, és mondj el mindent.
Figy elmesen hallgatta a történetet a látszattáv csőv el és az üv eg hely ett

beillesztett fémdarabok k al...
- És... megnézted már?
- Nem...
Remegő ujjak k al szedte k i a táv csöv et. Talán mégsem?!
Egy drámai perc...
A ztán ott fek üdt előttünk a lev él, a tábornok jelentése!
Nagy csend v olt.
Ha megsemmisítjük , ak k or a bűnösök foly tatják azt a bizony os

szörny űséget. Ha megtalálják nálunk , ak k or illeték telenek k ezébe k erül
egy fontos államtitok , és nem teljesítettük a parancsot.
Yv onne a k ezét tördelte.
- Én v agy ok az ok a...
- Ugy an k érem... - ny ugtatta meg Senk i A lfonz. - Nincs még baj.

Reggelig három ily en fick ó, mint mi, sok at tehet... Csináltunk mi már
nagy obb heccek et, ugy e, fiúk ?
A k árhogy v an is, ez az ember tud lelk et önteni a társaiba. Kissé

v isszatért a remény . Hopk ins arca újra emberi lett, amenny ire általában
az v olt...
- Kérdés, hogy egy embert fejbe tudunk -e ütni úgy , hogy egy
muk k ot se szóljon - mondta suttogv a Senk i A lfonz.
Hopk ins idegesen v állat v ont.
- Miféle gy erek ségek et beszélsz? Úgy ütök fejbe bárk it, ahogy
parancsolod.
- Hely es... Yv onne, ön k atona leány a. Csak ak k or érhetünk célt, ha

nem v álogatunk az eszk özök ben.
- Bízhat bennem... Nem leszek gy enge...
A sátor hasíték án k eresztül láttuk , hogy sötét v an. A k atonák régen

v acsoráztak már, és mély en alszanak a fárasztó gy ak orlat után.
- Bajtárs - szólt k i Senk i A lfonz az őrnek -, ez a szegény leány itt

rosszul v an...
Nagy bajuszú, szurony os-pusk ás k atona lépett be.
- Mi k ell?
Senk i tork on ragadta. A z arány lag k is fehér k éz egy pillanat alatt úgy
tapadt a k atona ny ak ára, hogy pisszenni sem tudott. Ny omban
bíborszínű lett, a fegy v eréhez k apott... De Hopk ins rev olv erének agy a
máris k oppant a fején.
Lehany atlott.
Kv asztics felriadt álmából, meglátta az ájult őrt, és fáradtan

k örülnézett.
- Csak menjetek ny ugodtan... - mondta - az őrt megv izsgálom, és

ellátom k ötéssel.
- A z nem elég - súgta Tusk ó -, a száját is tömje be, ha már ápolás alá
v eszi.
Senk i A lfonz magára k apta a k atona pusk áját, derék szíját és sapk áját,
azután a sátor elé lépett, hogy az őr árny a ott legy en, ha esetleg k inéz
v alak i.
Hopk ins és én már tudtunk mindent. Kicsúsztunk hason a sátorból.

Sötét. Valahol a k özös sátor v égén lámpa ég, előtte gúlában a
fegy v erek .
Néha egy fel-alá járó poszt árny a látszik . Senk i A lfonz sziszegv e
mondja:
- Ha leütöm az őrt, a gúlák ba rak ott pusk ák hoz... azonnal!
És elindul az őr felé. Ez látja az árny at, azt hiszi, hogy a másik őr...
Odasétált. Senk i mögéje ér, szabály osan lecsap a pusk atus... Ny ögés,
zuhanás...
Máris felrúgjuk a fegy v ergúlát, és ott állunk hárman, szurony os

pusk áv al a k ézben... Csend. A k atonák a sátorban nem ébredtek fel
nehéz álmuk ból. Legalább tizennégy en v annak . De fegy v ertelenek . És
mi pusk áv al.
- Most figy elj. Nem k ímélhetünk senk it, de lehetőleg ne haljon meg
egy se. A zért, ahol egy fejet látsz... üss rá!
- Mit ak arsz?
- Ezt!
Két ny isszentés! Elv ágta a sátor merev ítő k öteleit...! A hatalmas
pony v a lezuhan az alv ók ra, és Senk i elfut...
Hov á?
Nincs idő tűnődni, mert az álmuk ból felriadt k atonák v ak on

v ergődnek , itt is, ott is k idudorodik a pony v a alól egy fej.
És ahol k idudorodik , oda lecsapunk a pusk aaggy al, Hopk ins v agy
én. A z óriási pony v a a pánik ban egy re jobban k öréjük csav arodik ...
Ketten k igurulnak alóla... Egy rúgás... egy csapás. Legalább ny olc
embert ütöttünk le. Egy altiszt k icsúszik pisztolly al a k ezében, v ak tában
lő, de máris eszméletlenné teszi a pusk aagy ...
Most már hárman is k iszabadulnak , és ott a negy edik rohamk éssel...

Kettőt elintéz a pusk a agy a, az egy ik rám v eti magát, és felborulunk , ezt
oldalról Senk i A lfonz fejbe csapja... Hopk ins egy jelzőpóznáv al lek aszál
még k ettőt, és...
- Elfogy tak ... - lihegi a k öpcös.
Tizenhat ájult, harck éptelen k atona fek üdt a földön tíz perc múlv a. Ez
a trük k a pony v áv al zseniális v olt. A z ellenfél k étharmad részét úgy
ütöttük le, hogy biztonságban v oltunk .
Mindössze egy etlen löv és dörrent, az altiszt adta le az imént.
Senk i A lfonz egy összek ötözött tisztre mutat. A földön fek szik .
- Elmentem a hadnagy ért, az k ülön sátorban aludt.
Ez mindenre gondol!
- Gy orsan csomagoljatok fel v izet, élelmet és amit lehet. Öt öszv ér is

v an.
Most már elsőrangú felszereléssel mehetünk tov ább. Van k inin is

bőv en, élelmiszer és teherhordó állatok , k ötszer, függőágy , sátor és
minden, amit a legjobban felszerelt gy armati hadsereg egy osztaga
magáv al v isz az őserdőbe.
- A maradék ot semmisítsétek meg, hogy az üldözők nek v issza k elljen

menniük az erődbe felszerelésért. Ez huszonnégy órás egérút.
Siettünk . Felcsomagoltunk mindent, ami k ellett.
- A k ábelt és a huzalt ne dobd el - mondta Hopk ins, amik or az egy ik

öszv érről le ak arom csatolni a szerszámtásk át. - A zt el lehet adni, ha
észak abbra jutunk . Nincs pénzünk .
Ez igaz. A tásk át tehát dróttal, szögecsek k el, fejhallgatók k al,

szerszámok k al meghagy tuk , mert Hopk ins reméli, hogy érték esíthetjük .
Yv onne jött rémült arccal, alig bírt szólni, és egész testében remegett.
- Mi az? Mi történt?
- Kv asztics... - hebegi fogv acogv a.
A sátorhoz mentünk . Ott ült a "Tanár úr", ahogy aludt, mellére lógó
fejjel, egy nagy , v örös folttal az inge bal oldalán...
Holtan!
A z altiszt egy etlen löv ése az alv ó Kv aszticsot találta. Pont szív en. A
hatalmas, ősz elők elő "Tanár"-hoz méltó, úri halál v olt ez, amely ről az
alv ó nem is álmodott egy másodperccel előbb, amik or k ilőtték az ostoba
goly ót.
Vagy nagy on is ok os goly ó v olt, amely ezt a jobb sorsra született
embert álmában és gy orsan átsegítette egy egészen más v ilágba, amely
esetleg jobb is, mint a miénk ?
Ki tudja ezt?
- Bolond egy ... dolog... - mondtam nagy on szomorúan, mert ezt a

finom embert... ezt szerettem. És a többiek et is, azt hiszem. Egy et s mást
v égigcsinált v elünk , és mindig csendes v olt, mindig ny ugodt és jó
modorú.
- Eltemetjük - mondta Senk i A lfonz.
És hiába v olt élet-halálról szó, hiába tudtuk , hogy menetel már Fort
Lamy ból az őrjárat; szépen eltemettük Kv aszticsot csak úgy , ahogy
Lev int. Egy k icsit álltunk ott csendben, amíg Yv onne imádk ozott. Lehet,
hogy mi is mormogtunk v alamit, és Hopk ins tömpe, v örös orrán
megrándult a bőr, mintha v iszk etne...
Megint elhagy ott bennünk et egy ember, ak i hozzánk tartozott.
Velünk v olt!
2.
Miv el rendszeresen szedtük a k inint, és Yv onne az egy ik öszv érre ült,

gy orsabban, jobb k edélly el foly tattuk az utat. Igy ek eztünk az időt
k ihasználni, amíg az erődből érk ező őrjáratnak v issza k ell mennie
élelemért. Ez az üldözés amúgy sem aggasztott bennünk et. Kis csoportot
nem k üldhetnek a fegy v eres szök ev ény ek után.
De a rádió elébünk v ághat! És a hadsereggel fogócsk át játszani a

Szaharában, nem biztat sok k ilátással.
A zért csak előre! Lesz, ami lesz!
Több mint k ét hete, hogy úton v oltunk . Újabb tíz nap múlv a
k ibuk k antunk az erdőből, és megpillantottuk táv olból az első
dombhullámot.
A Szahara! Most jön a siv atagi út, a k üldetés lehetetlenebbik része.
- Hogy fogunk átjutni szerinted a Szaharán Oranig? - k érdezte

Hopk ins.
- Mit tudom én - felelte Senk i A lfonz.
- Nem is gondolk oztál a dolgon?
- Öregem, ha mi nagy on gondolk oznánk azon, hogy mit lehet tenni

és mit nem, ak k or most ny ak k endőv el k eresk edhetnénk v alami nagy
v árosban, és nem lenne becsületrendünk .
Ebben sok igazság v olt. Yv onne mosoly ogv a fordult felénk :
- A Három Testőr nem gondolk odik .
Megint k ezdi!
- Kérem, mademoiselle, nem mondaná meg, hogy mi v an ezzel a

három fegy őrrel, ak ik et időnk ént felemlít? - k érdezte idegesen Hopk ins.
- Egy v ilághírű regény hősei, ak ik életük et k ock áztatták egy

hölgy ért. Oly an emberek lehettek , mint maguk .
- Hol v oltak bezárv a?
- Nem zárták be ők et, hanem nagy k itüntetést k aptak .

- És mindenk i ének elt - fejeztem be az írók szok ása szerint a
történetet. - Én ily esmiben jártas v agy ok .
- Te egy hüly e v agy - v élte Hopk ins, azután Yv onne-hoz fordult: -

És a gy émánt, a zsebórák meg az ezüsttálcák ügy ét, amit Londonból
hoztak , eltussolták ?
- Ugy an, hagy játok már abba! - mondta dühösen Senk i A lfonz.
Ennek nem tetszik , hogy más ember is műv elt. A z őserdő szélén, de a
fák v édelme alatt tábort ütöttünk . Táv olról feltűnt Nemasz-Rumba oázis
néhány árv a pálmája és hitv ány sárk uny hója.
- Meg k ell k ísérelnünk , hogy bemenjünk az oázisba, mert tev e nélk ül

nem jutunk messzire a Szaharában - mondta Senk i A lfonz.
- Valamely ik ünk előremegy - ajánlottam. - Ha v alami baj v an, a többi

még mindig menek ülhet.
- Én megy ek előre, - mondta Senk i.
- Ezt k ik érem magamnak ! - üv öltötte Hopk ins. - Itt ne játsszunk

főv ezéresdit! Ne k épzeld oly an úrnak magadat, hogy csak egy szerűen
előremész!
- Hát mit ak arsz?
- Húzzunk sorsot - és előv ett egy pénzdarabot. - A z megy , ak i

k ettőv el szemben v eszít.
És feldobta.
- Fej! - mondta Senk i, és ny ert.

Hopk ins újra dobott. Én is ny ertem. A Köpcös szó nélk ül eloldotta az
öszv ért, amely en a huzalok zörögtek , és felült rá.
- Figy eljétek azt a sárga, hegy es tetejű házat az oázis v égén. Ha ott
megállok és intek , ak k or egy ik őtök jöhet, nincs v eszély .
Hopk ins elk ocogott a szamáron. Idegesen hallgattunk sok áig... Már
csak k etten v oltunk . Vagy nem lesz baj a k öpcössel?
Eltelt egy félóra... A sárga, hegy es tetejű háznál semmi...
- Baj v an - jegy zi meg Senk i, k issé halk hangon. Yv onne a

zsebk endőjét tépte a fogáv al.
- Ha egy óra múlv a sem jön elő, ak k or nagy ív ben elk erüljük az
oázist - mondta a spany ol.
- Itt hagy juk Tusk ót? - k érdeztem elhűlten, mert ily esmit Senk i
A lfonzról tételeztem fel a legk ev ésbé.
- Igen! Ha k ell, engem is itt hagy unk , és Yv onne-t is. Ha remény v an

rá, hogy egy ik ünk élv e eljuttatja a lev elet a v ezérk arhoz, ak k or ez az
egy teljesíti a parancsot, a többiek élete árán is. Vagy más a
v élemény ed?
Megint csak igaza v an. Lassan eltelt az óra.
- Készülődni - mondta Senk i, és felállt. A z arca igen k omor v olt, de

habozás nem látszott rajta. Csak a szája remegett meg néha.
Elk erüljük az oázist és szegény Hopk inst sorsára hagy juk .
Ej, ez k eserv es élmény , talán a legk eserv esebb mindazok k özött,

amely ek et a v ilág minden táján megértem. Mert mije v an a magunk fajta
embernek más az életében, mint egy -egy igazi cimborája...?
Hát v an ily en, hogy elhagy juk örök re a goromba k öpcöst?...
Nehezen emelk edik a mellk asom, mialatt felteszem a ny erget az

öszv érre... Senk i a sátorlapot szereli, és merőn néz le a k ötélre. A szája
v értelen, halv ány a bőre. A zután odajön hozzám, a v államra teszi a
k ezét. Nézzük egy mást.
- Így v an, öregem - mondja rek edten. - Vállaltuk . Holnap te

k öv etk ezel, v agy én...
- Igazad v an.
Megszorítjuk egy más k ezét.
- Oda... Oda nézzenek ! - k iáltja Yv onne. A ztán Senk i A lfonz is

felk iált...
...A Szahara sárga izzásában a hegy es tetejű v ály ogk uny hó mögött
tömzsi alak jelent meg, és integet egy v ödörrel.
Tizedik fejezet
1.
Nemasz-Rumbában aznap k ülönös esemény ek játszódtak le. Még

ötv en év múlv a is remegett a törzs elöljárójának a szak álla, ha elmondta
egy -egy átutazó csodadok tornak v agy rablóv ezérnek .
Tíz óra felé egy goromba, k öpcös legionárius érk ezett öszv éren,
mindenféle szerszámmal a ny eregtásk ájában.
Baluz, az oázis elöljárója éppen hálószobájában pihent. Vagy onos
ember v olt, amit a v ak is láthatott, mert fek hely e mellett egy k érődző
tev én k ív ül k ét k ecsk e, több k ak as és egy k os tartózk odott. Nem
csek ély mintagazdaság errefelé.
Kora délelőtt egy reszk ető tev ehajcsár rohant be.
- Baluz! Vége Nemasz-Rumbának ! Oda az oázis. Egy rumi k atona

eljött, és megöli a pálmák at.
Baluz felugrott, és a riadt állatok hangzav arától k ísérv e rohant a

szörny tett színhely ére.
A mit ott látott, attól k is híján meghalt... A llah nagy , és oly k or gonosz
csodák at műv el. A z egy ik pálma tetején k öv ér k atona ül, mint v alami
ruhás majom, k ét fek ete gömb lóg a fülére egy v ask arik áról. A pálma
törzsébe nagy szögek et v er, ó, átk ozott legy en. És a finom hajtások at
drótok k al görbítette, törte k eresztül-k asul. A pálma k oronája csupa
huzal, és a másik pálmán ugy ancsak szög és drót és fehér holmi, ami a
fába szúrv a feszíti a drótot...
A majmok remegv e átk arolják egy mást az egy ik k özeli fán, ijedten
figy elik az esemény t, és az oázis döbbent lak ossága szájtátv a áll.
- Uram! - k iáltja az elöljáró, de a k öpcös rumi int, hogy hallgasson, és

a ny ak a alól egy k is fek ete tölcsért húz a szájához:
- Halló! Halló!... - k iabálja. - Itt rádió Nemasz-Rumba és a

mellék állomások . Bemondjuk a lóv erseny eredmény ek et, utána a
londoni Sav oy Hotel uszodájából hanglemezek et k özv etítünk szerény
jutalék fejében. Ismétlem: tizenegy óra húsz perc.
...A lak osság ek k or arcra borult és imádk ozott. Baluz felszólt a fára.
- Mit műv elsz itt, k atona úr?
- Te v agy a törzs feje? - k érdezte gorombán.
- Ez nem törzs uram...
- És nem fej - mondta beleegy ezően. - Ide hallgass! A zt a

datoly apálmát ott k i k ell v ágni! Egy antennát állítunk fel hely ébe.
- Uram...
- Csend - felv eszi a hallgatót, és figy el. - Halló! A z összek öttetést

felszereltem... Hopk ins műszak i beszél a k ettes pálma tetején... Tíz perc
múlv a k özlöm őrnagy úrral, hogy hov á k üldjék az osztagot... Egy erdei
megfigy elő v an a k özelben... Igenis...
Közben Baluz a csendőrök höz szaladt. Kettő v olt itt az arab goumier-k
testületéből, e pillanatban mezítelenek és alszanak .
- Uraim! Ébredjetek ! Rumi k atona jött, és öli a pálmák at.
A k áplár figy elmesen meghallgatta.
- Te bolond Baluz! Ez a siv atagban gy ak orlatozó csapatok rádiósa.

Most ide is szerelnek v onalat, és Nemasz-Rumbának lesz rádiója.
- De uram, a rádión nem terem datoly a, nem ad árny ék ot. Nek ünk
jobb a pálma.
- Hiába mondod, mert ez oly an, mint az oltás. Ha nem hagy játok
csinálni, ak k or sok k atona jön, és mindenk it megv ernek .
- Végünk v an...
- Ezt ak k or is mondtátok , amik or mindenk iből k isziv atty úztak egy k is
üv eggel v ért. Most felöltözök és odamegy ek , de észnél legy etek , mert
nem jó, amik or egy k atona hely ett ötv en jön, és gépfegy v ert is hoznak .
Baluz rohan a fához. A nép k özben elszéledt, és néhány hegy es

k aróv al tért v issza. A k atona k is szögek et v ett k i az ajk ai k özül és a fába
v erte, k özben dúdolt.
- Mindenk i tak arodjon a k uny hóba - ordította Baluz. - Ne merjétek a

k atona urat bántani, mert ak k or gépfegy v errel jönnek .
- És ágy úv al - jegy ezte meg mosoly ogv a a k öpcös. - Itt áll a k ét

hadosztály az őserdőben.
A lak osság eltisztult.
A k atona füty örészv e lejött a fáról, a legszebb pálmához ment,

szak értelemmel v égignézte a törzset, azután előv ett a zsebéből egy
félméteres v asék et és a k éregre illesztette.
- Uram - ny öszörögte Baluz -, miért éppen Némasz-Rumbában

csinálnak a pálmák ból rádiófát?
- Mert az őrv ezető egy disznó. Sumbi oázist k ellett v olna szerelni, de
azok megv esztegették az őrv ezetőt, pénzt adtak , enniv alót és tev ék et,
hogy gy orsan tov ábbjusson. Mert v an ily en aljas, megv esztegethető
ember is...
- És... téged... uram, nem lehet megv esztegetni?...
A k öpcös szeme v illant egy et, és szembefordult Baluzzal.
- A zt próbáld meg!!
- É... én nem tettem még ily et...
- Mindegy . A zért csak próbáld meg. Menni fog.
És ment. Volt némi k észpénz is itt, enniv aló, tev e...
- Jól v an... A k k or tov ábbmegy ünk . Csak k atonás búcsúzk odást

k érek .
- A z mily en?
- Meghajolsz k elet felé, és a rádiósnak pálink át adsz...
- Érdek es... - felelte zav artan. - És mi történik azzal, ak i nem ad

pálink át?
- Úgy szólv án semmi. Hozzáv ágnak egy v ödröt, meg ily en... De
megölni nem szabad.
Baluz elsietett, és egy fél liter pálink áv al tért v issza, amit a k atona egy
hajtásra k iiv ott.
- Nagy on jó. Nem is k ell több k óstolót adni. Ennél maradok . -

mondta, és megrugdosta az elöljárót.
A zután jött a csendőr.
- Mit k ív án?
- Ezt a rádiót k ellett v olna felszerelni. Egy másik műszak iv al jöttem, ő

az erdőben v árja, hogy meglegy en az összek öttetés.
A csendőr figy elmesen nézte a huzalok zagy v a hálózatát. Ismerte az

ily esmit.
- Én mit tegy ek , uram? - ajánlk ozott a csendőr szolgálatra.
- Ének eld el v elem egy ütt, hogy "Párizs, tiéd a szív em!"
Néhány hangtól eltek intv e, a dalt arány lag röv id idő alatt megtanulta
az őrmester, de miv el ok tatás k özben szintén részeg lett, ő is belerúgott
néhány szor az elöljáróba.
Később megérk ezett a műszak i k atona társa, és ez is nagy on jók edv ű

v olt, bár a törzselöljárót ő is sok at rugdosta.
Ez, úgy látszik , szok ásba jött.
A zután ittak és ének eltek hajnalig.
A llah nagy ...
2.
Hajnalban gy ors ügetéssel igy ek eztünk tov ább, hogy a nagy

forróság beállta előtt sok at haladjunk .
Tev én foly tattuk az utat. Négy tev ét k aptunk a rémült lak osságtól.
Tusk ó oly k or ének elt, Senk i oly k or fejbe v ágta.
- Mi v olt? - k érdezte.
- Rizses hús és pálink a.
Kissé nehéz v olt Tusk ó Hopk insszal beszélgetni, mert lépten-ny omon
ének elt. Minek iszik az oly an ember, ak i nem bírja a szeszt? Ének el és
nev et.
- Beszélj! Mi v olt? Köröznek ?
A lig bírt felelni a nev etéstől, csak integetett, míg v égül k iny ögte:
- Végünk !
- Te, én lelök lek a tev éről... És téged is...
Ez nek em szólt. Eszembe jutott a szép párizsi nóta, és harsány an

daloltam. De ez a Senk i A lfonz oly an ideges. Pedig hát igazán nincs
ebben semmi. A z ember dalolgat a Szaharában. És ha eszembe jutott a
k ecsk eszak állas elöljáró, hát nev ettem. Komik us figura...
Végül is, amik or Senk i A lfonz már rev olv errel hadonászott az orrunk
előtt, elmondtunk nagy jából mindent. A csendőrök nél már láttunk egy
jelentést, amiv el ezek nem sok at törődtek , hogy v alahol az őserdőben
hihetetlenül v ak merő támadás történt. Három fogoly szök ev ény
lefegy v erzett egy szak asz legionáriust, és elszök ött a fölszerelésük nagy
részév el. Húszezer frank jutalom annak , ak i élv e v agy halv a k ézre k eríti
az elv etemült fráterek et. A jelek szerint a siv atag felé menek ültek ...
Különös ismertetőjel: egy hölgy is v an a társaságuk ban.
- Ez súly ossá teszi a hely zetet - mondja Senk i A lfonz.
- Remény telenné - sóhajtott Yv onne.
- Remény mindig v an - v igasztalta igen k ev és meggy őződéssel a lány t

Senk i A lfonz.
Közben a nap k özeledett a pály áján a déli magassághoz, és a perzselő

hőség elv iselhetetlen lett. Szemünk et k ínzón ingerelte a sárga por
v isszfény e. És v égig sehol egy folt, amely v áltozna. Egy forma
k ék esfehér ég, a látóhatárig v onuló drapp színű hullámok és a nap
rek k enő, gy ilk os, sárgás izzása. Egy homok domb árny ék ában
megpihentünk . Kitettük az irány tűt és a térk épet.
- Most k örülbelül itt v agy unk , tíz mérföldre Nemasz-Rumbától -

mutatta a térk épen Senk i A lfonz. - Ha k emény en haladunk , reggelre
elérhetjük A zumbart... Itt majd ismét k italálunk v alamit, hogy v izet és
élelmet szerezzünk .
- De ebben az oázisban már elfogják azt, ak i bemegy maguk k özül.
- Majd talán éjjel... v alahogy ...
Hallgattunk . Nem sok remény v an arra, hogy átjussunk A zumbaron.

Elk erülni nem lehet. Víz k ell, és élelem...
- Itt észak ra egy oázis v an hely őrséggel - magy arázza k itérően Senk i
A lfonz. - Bu Gabendi-erőd. Ezt k ik erüljük , és Colomb-Bécharnál már
v asút v an.
- Csak nem ak arsz az A frik ai Vasúttal menni? - ámuldozott Hopk ins.
- Nem bírjuk másk épp - és egy gy ors pillantást v etett a lány ra. - A z
A tlaszon is át k ell mennünk . Majd megk íséreljük ok osan... Elég erős,
Yv onne?
- Ó, teljesen jól v agy ok .
- A k k or tov ábbmegy ünk . Jobb, ha a déli hőségben haladunk .

Nehezebb, de az üldözők éppen ily enk or pihennek .
És a 60 fok feletti gy ilk os napon ügettünk tov ább.
Most már egy re óv atosabbak v oltunk . Senk i A lfonz állandóan

előttünk járt, Tusk ó k issé elmaradt. Négy tagú k arav ánunk , mint v alami
előírásszerű menetoszlop, elő- és utóv éddel foly tatta az utat. Miután én
k özépen v oltam, beszélgethettem Yv onne-nal.
- Ismerem a barátomhoz írt lev elét - mondtam v elem született

megny erő szerény ségemmel.
- Igen? A k k or nagy on k étségbeesett állapotban v oltam...
- El tudom k épzelni, v égre is műv ész v agy ok , ak iben sok a megértés.
- Igazán? Valamily en hangszert játszik ?
Tessék ? Ez megint v alami leplezése az érzelemnek ?
- Kedv es Yv onne, felesleges, hogy érzelmeit leplezze - mondtam azzal

a szárny aló egy szerűséggel, amit k ollégáim csev egésnek nev eznek
műv eik ben. - Nek em Senk i A lfonz megmutatta az ön második lev elét is.
- De hiszen én csak egy lev elet írtam azon k ív ül, amit Thorze-nak
címeztem.
- Bocsánat, de talán nem jól emlék szik ... Egy második lev elet is írt
Senk i A lfonznak , amely ben rólam tesz említést... A műv emről...
- Igen... igen... Mit is festett, Mr. Fowler?
- Én író v agy ok ! A zt hittem, hogy ön tudja ezt, Yv onne!
Csodálk ozó k erek szemmel nézett rám.
- Nem. Igazán nem tudtam.
Ördög és pok ol! Éppen azon v oltam, hogy Senk i A lfonzhoz

rúgtassak k érdőre v onni, amik or Hopk ins nagy ot k iáltott, lehasaltatta a
tev ét, és ő is a homok ba dőlt. Ny omban k öv ettük példáját. Valamit
láthatott. Idegesen hasaltunk a porban tev éink mellett.
A táv oli dombok mögül most előtűnt egy csapat szpáhi. Gy orsan,
elszórt rajv onalban ügettek , a v ezetőjük táv csőv el k utatta a Szaharát.
Ezek bennünk et k eresnek ...
De elég mesze v oltak , és idejében észrev ette ők et Hopk ins.

Megúsztuk . A mik or az utolsó szpáhi is eltűnt, Senk i A lfonz azonnal
ny eregbe ült.
- Siessetek ! Most nagy on gy orsan ny argalunk egy órát, hogy mire ez

a csapat v isszaér, mi már túl legy ünk a látóhatáron.
- Hely es.
Őrjítő iramban erőszak oltuk a tev ék et, majdnem egy teljes óráig.
Egy szer csak Yv onne előredőlt a ny eregben.
- Á llj!
Hopk ins még idejében elk apta, k ülönben lezuhan. Elájult... Csoda,
hogy eddig bírta. De már túl v oltunk a csapat v isszatérő útján. A leány
aléltan v égigdőlt a porban. Dörzsöltük a k ezét, lábát, rumot töltöttünk a
szájába és nem tak arék osk odtunk a maradék v ízzel, borogatást
k ötöttünk a fejére. Vagy lesz mód, ellátni magunk at A zumbarnál, v agy
úgy is v ége. De A zumbar még messze v an, és igen k ev és v íz maradt.
- Fiúk . A délután foly amán egy -egy k orty jut rátok - mondta Senk i
A lfonz, mik özben a leány aludt. - Ezt a teljes k ulacsot Yv onne-nak
tartalék oljuk . Nehéz lesz, de majd csak k ibírjuk .
- És te?
- Én majd bírom v íz nélk ül is.
- Ezt k ik érjük magunk nak - ordította Tusk ó Hopk ins. - Itt nem lehet
hencegni! Te sem v agy több, mint mi! Vedd tudomásul!
- De ha nek em nem k ell v íz!
- A k k or a te részedet a homok ba öntjük - dühösk ödött a k öpcös.
- Én meg nem iszom, az biztos - mondtam mérgesen.
Így aztán ő is k apott a v ízből. Hamar elfogy ott. Yv onne-nak fogalma

sem v olt róla, hogy már csak az üres k ulacsot emeljük a szánk hoz a
hőségben, mert nem ak arjuk , hogy rájöjjön az igazságra. Pok olian
szenv edtünk , de a leány nak még egy teljes fél liter v ize v olt, amik or
feltűnt a táv olban A zumbar oázis barátságos, sötétzöld pálmafoltja.
Már alig suttogtunk , mert bedagadt a tork unk , és felhasadozott a

ny elv ünk . De azért időnk ént a szájunk hoz emeltük az üres k ulacsot.
- Este letáborozunk itt - mondta idegenszerű, érdes hangon Senk i

A lfonz.
A leány frissen leugrott, de mi k issé lassan k ászálódtunk , és a

k ulacsom v életlenül leesett, de úgy , hogy elgurult a teteje.
- A v íz... - k iáltott Yv onne, és utának apott.
De csodálk ozv a látta, hogy semmi sem ömlik a porba... Tágra ny ílt
szemmel felemelte a k ulacsot. Mi nem mertünk egy másra nézni. Bedugta
az ujját, és megtapogatta a zománcot. Persze csontszáraz v olt. Ránk
nézett azzal a meleg, szomorú pillantásáv al. A szeme lassan
átnedv esedett.
- Maguk ... nek em adták ... az egész... v izet?
- Hát ez csak anny iban - mondtam. - Hm... Ugy anis...
Nem jutott eszembe semmi...
Megfogta k ét k ézzel a k ezemet. Úgy nézett.
- Ezt hogy lehet leróni v alaha... amit maguk tesznek értem?... - Senk i
A lfonz egy tev eny ereggel babrált, és Hopk ins v alami oly asmit morgott,
hogy majd alk almilag beny újtjuk a számlát, és dühösnek látszott, de
Yv onne odament hozzá és megfogta a gondozatlan, borostás arcát:
- Maga igazi lov ag és testőr, ak ármit morog.
- Ezt k ik érem magamnak , ezek k el a testőrök k el foly ton! - k iáltotta. De

Yv onne megcsók olta hirtelen, mire a k öpcös tűzpiros lett, és csuk lani
k ezdett zav arában.
Tizenegyedik fejezet
1.
Este v alahogy be k ellett osonni az oázisba. Most nem k erült sor "fej
v agy írás"-ra. Nemasz-Rumbánál Tusk ó Hopk ins v állalta a nagy
k ock ázatot, tehát rajtunk a sor. Senk i A lfonz meg én tesszük majd
tiszteletünk et. Hopk ins ezt először igen erély esen "k ik érte magának "
(egy szer s mindenk orra), de azután mégiscsak beleny ugodott.
Yv onne odajött, és megölelt engem.
- Vigy ázzanak ...

- Erre most nincs időnk ! - mondta Senk i A lfonz. - Gy erünk !
Megnéztem, hogy rendben v an-e a rev olv erem. Ezalatt Senk i

megcsók olta Yv onne k ezét. Egy teljes percig tartott a jelenet, és a leány
v égigsimított a haján.
Hohó! Erre v an időnk ?!
A mik or az oázis felé mentünk , szóv á tettem a dolgot.
- Mondd... mit meséltél te nek em Mansonban Yv onne-ról meg egy

lev élről, amiben rólam ír?
- Hogy én?... Tessék ?
- A zt mondja, hogy csak egy lev elet írt nek ed.
- Igazán? - k érdezi meglepett csodálk ozással. - Nahát, ezek a nők !
- Beszélj ny íltan. Becsaptál? Rászedted a barátodat?
- Ostoba v agy ! A zt hiszed, Yv onne az a fajtájú leány , ak i első

pillanatban beismeri, hogy érdek led őt?
- Micsoda?
- Író létedre tudnod k ellene, hogy az úri hölgy ek menny ire

tartózk odók .
Író létemre ezt természetesen jól tudtam...
- A zt k épzeled, hogy azonnal bev allja szerelmét és a ny ak adba borul?

Tudd meg, hogy ma délután hev es szemrehány ások k al illetett, mert
k ifecsegtem féltett titk át.
- Igazán?
- Igen! Nem szép tőled, hogy ezt a v allomását ily en indiszk réten
firtattad.
Szégy elltem, hogy mindezt Senk i A lfonztól k ellett hallanom. Magamtól

is rájöhettem v olna. Ily esmit egy írónak tudnia k ell.
- Gondolod, hogy k acérk odik v elem?
- A zt nem. De szeretne k iismerni, mielőtt a szív ébe fogad.
- De mintha v eled oly an k edv esk edő v olna...
- Szép k is író v agy , még sohasem hallottad hogy egy nő félték enny é
ak arja tenni, ak it szeret? Ha engem szeretne, ak k or hozzád v olna
k edv es.
Ez igazán k ézenfek v ő.
- Most már hasaljunk le - ajánlja Senk i A lfonz. - Nagy on k özel

v agy unk .
A siv atag éjszak ai csendjét csak az oázis k örül ólálk odó hiénák
undok sik oltozása v erte fel, amint itt is, ott is előtűntek , k ettesév el,
hármasáv al ügetv e. A zumbarban, úgy látszott, minden csendes. Valahol
egy müezzin üv ölti az éjféli szúrát. Elérjük k úszv a az első sárputrit.
Óv atosan, a falhoz lapulv a megy ünk tov ább. A szomszédos k uny hó
előtt egy arab ül, és mormol v alamit. Egy hangúan foly ton mormol, és
időnk ént arcra borul.
- Te... - súgja a spany ol. - Itt halott v an a házban.

- Na és?
- A k k or lehetne v alamit csinálni... De biztosat k ell tudni.
Belestünk az oldalablak on. Mécs lógott a tetőtartó gerendáról, és az

asztalon egy k oporsó fek üdt...
- Várj... - csak enny it mondott, és szok ása szerint ny omban

cselek edett. Bemászott az ablak on. Én a falhoz lapulv a, a k uny hó másik
falába v ágott ajtót figy eltem. A z ajtó előtt ült az arab, és imádk ozott. Ha
megfordul, hogy a házba menjen, ak k or leütöm. De ez v én ember v olt,
és Senk i A lfonz k isebb zajt üt, mint egy lopódzó macsk a. Néhány perc
múlv a v alak i megérintette a v államat. Egy burnuszos állt mögöttem! Már
éppen ütni k ésültem, amik or a halov ány éjszak ai v ilágításnál felismertem
Senk i A lfonzt.
- Mi ez?
- A halott burnusza - mondta.
A z elmondottak után nem hihetik , hogy sok csillapítószert használtam

életemben idegesség ellen, de most megborzadtam.
-Remélem - súgja Senk i A lfonz -, nem ny itják k i többé a k oporsót, és

azt is remélem, hogy nem v olt fertőző beteg a néhai. De ha pestises lett
v olna, ak k or sem v olt más v álasztásom.
- Mit remélsz ettől?
- Látod ott azt a k is zászlót? A z a csendőrség. Onnan szerzünk

mindent, ami k ell. Hasalj le, és v árj.
Otthagy ott. Mit tehettem v olna mást? Lefek üdtem a földre. A spany ol
k opogott a zászlós k uny hó ablak án. Röv idesen megjelent a csendőr.
- Uram! - siránk ozott Senk i v alami furcsa arab tájszólással. - Hat
mérföldet futottam idáig... A z egész k arav ánt leölték ... A zt hiszem, senk i
sem él rajtam k ív ül... én halottnak tettettem magamat és addig fek üdtem,
amíg eltűntek a rablók a messzeségben.
- Hej, Baldur! Razim! - k iabál hátra az arab csendőr, azután Senk ihez
fordul: - Kik v oltak a rablók ?
- Beduinok ... Én félv ér v agy ok , de a többi mind arab, ak it leöltek ...
Közben k ijött a másik k ét csendőr álmosan.
- Támadás történt a siv atagban... Baldur, te v elem jössz... Hol v an az

a hely ?
- Hat mérföld innen k eletre... a Wadinál...
- Tudom már.
Két arab csendőr ellátta magát élelemmel és v ízzel. Tev ére k apott, és
elv ágtatott k elet felé, a Wadihoz, amit Senk i A lfonz a térk épen látott,
hogy megnézzék , él-e még v alak i a k arav án lemészárolt tagjai k özül. A
rablók tól nem k ellett tartaniuk , mert ezek sohasem térnek v issza a
v égrehajtott támadás színhely ére, ahol a holtak lelk ei tany áznak .
- Honnan jöttetek ? - k érdezte a hátrahagy ott csendőr.
- Timbuk tuból - feleli Senk i. - Ó, uram, adj nek em egy pohár v izet,
és hagy j lepihenni.
- Gy ere be. Kaphatsz v izet odabenn, és egy pok rócot is.
Bementek a házba.
Gy orsan utánuk siettem. Mire beléptem, Senk i A lfonz már k ötözte az
alélt goumier-t.
- Siessünk - mondta.
- Miért? A k ét csendőr hajnalig ny argal oda, és délután lesz, mire

v isszatérnek .
- De addig messze ak arok jutni. Szedj össze, ami élelmet találsz, és

tölts meg k ét tömlőt v ízzel.
- Nézd!
Meglepetten mutattam egy sárga újságra. A z első oldalon rólunk v olt

szó. Ott áll a nev em, hatalmas betűk k el. De nem mint írót említettek .
Vagy tíz nagy cím v olt a hír felett:
"HÁ ROM EMBER A GYA RMA TI HA DSEREG ELLEN"
"A MŰSZA KI OSZTA G VA KMERŐ TÁ MA DÓIT NEM SIKERÜLT

ELFOGNI!"
"NEMA SZ-RUMBÁ NÁ L PÉLDÁ TLA N SZÉLHÁ MOSSÁ GGA L

FELSZERELTÉK MA GUKA T!"
"HÁ ROM KÉPVISELŐ INTERPELLÁ CIÓT JEGYZETT BE!"
"HÚSZEZER FRA NK JUTA LOM A KÉZREKERÍTŐNEK!"
"ELFOGTÁ K ŐKET?"...
Ijedten olv asni k ezdtem. Szent Isten! Csak nem fogtak el bennünk et?
De nem... Megny ugodv a értesültem, hogy ez még nem történt meg. De
a hírlap oly an gúny os hangon írt a gy armati hadseregről, amely három
k alandorral szemben szinte tehetetlen, hogy nagy on elk eseríthette a
szaharai k arhatalom illeték eseit.
Hát ily en port v ert fel az ügy . Még a gy armatügy i miniszter is

ny ilatk ozott. Hogy nem ny ilatk ozhat addig, amíg a v izsgálat any agát
v árja. Valami recseg...
- Mit csinálsz? - k érdezem.
- A rádiót összetörtem. Van leadójuk . Ez már k ülönb oázis, mint

Nemasz-Rumba.
- A zt elhiszem - mondom. - Itt a csendőrök rumot is isznak .
És eltettem az üv eget.
Senk i A lfonz ruhaneműk et, fegy v ert és mindenfélét k ötött egy

baty uba.
- Gy erünk ! Eredj előre! Én még k örülnézek - mondta Senk i -, de nem

ak arom, hogy a leány és Hopk ins aggódjanak , azután a k öpcös
szomjas lehet.
A ház mögött k iegészítettem a holmit, k ét tömlő v ízzel, felrak tam

mindent a tev ére, és a sűrű felé v ezettem az oázisból. Röv idesen ott
v oltam a táborhely ünk ön. Tusk ónak még a tev éről ny újtottam a rumot.
Fél üv eggel azonnal felhajtott.
- Ez k issé megny ugtat - mondta elégedetten.
Yv onne görcsösen megragadta a k aromat.
Hát mégis szeret!

- Hol a barátja? - k érdezte izgatottan.
Csak ugy an úgy tesz, mintha Senk i A lfonz érdek elné.
- Semmi baj, azonnal itt lesz!
- Hol szereztétek a tev ét? - k érdezte Hopk ins.
- Kidoboltattuk éjjel, hogy ak inek eladó tev éje v an, az jelentk ezzék ,
mert szök ött legionáriusok érk eztek .
- Hüly e!
Elhallgattunk . A z oázis felől egy tev és alak k özeledett, és több tev e

k öv ette. Bizony ára ő az... De nem! Gomb csillan a sötétben!
Egy goumier k özeledett!
2.
Hopk ins és én egy szerre rántottuk elő pisztoly unk at.
- Lehasalni! - k iáltja Yv onne-nak a k öpcös.
De a lány felsik olt:
- Ő az... Tegy ék le a fegy v ert! Ő az... Igen... Ő...
Most már mi is felismertük . Senk i A lfonz v olt a goumier!
- Hahó!
Egy enesen Yv onne-hoz rohan, amik or leugrik a tev éről. Mind a k ét

k ezét megcsók olja. Yv onne nev et, és a k önny ei jönnek , igazán jólelk ű
leány .
- Ezt honnan szedted? - k érdezi Tusk ó Hopk ins az egy enruhára.
- Lev etk őztettem a goumier-t, mielőtt a tak armány v erembe tettem.
- És most?
- Ha előbb jutunk Timbak oázisba, mint A zumbarból az átutazásunk

híre, ak k or remélek .
- Könny en lehet. Délben érnek v issza, és nem jó a rádiójuk . Ha

reggel elmennek a legk özelebbi oázisba az üzenetet leadni, az legalább
k ét nap!
- Én is ebben bízom. Jöjjön, Yv onne! Csüggedt v agy bízik ?
- Egy ik et sem. Csak azt tudom, hogy maga mellett a pok oltól sem
félek ... Illetv e maguk mellett.
Bizony ára k izárólag rám értette ezt, de nem ak arta megbántani ők et.
Finom lélek .
Napszálltáig pihentünk a siv atagban. Éspedig "légelhárító

táborozással". Senk i A lfonz szabadalma a sűrűn feltűnő v adászgépek
ellen, amely ek bennünk et k eresnek , és rádió-összek öttetést tartanak
fenn az üldöző csapatok k al. A "légelhárító táborozás" így történik :
Leterítünk magunk ra egy pony v át, amely et v astagon beszórunk
siv atagi porral. Ugy anígy teszünk a tev ék k el. Kissé k ény elmetlen, de
amik or alacsony an felettünk elbúg egy repülőgép, oly ank or ny ugodtak
v agy unk . A pilóta csak sárga homok ot lát. Éjszak a azután őrületes
v ágtatásban tov ább. Két v ezeték -tev énk v olt, és így foly ton
k icserélhettük a k imerült állatok at. A v íz és az élelem bőségesen k itartott.
Verseny futás egy csendőrrel, ak i v alamerre útban v an, hogy

rádióhírt adjon le rólunk . Yv onne-t, ak ármily en erős leány v olt, az út
alaposan megv iselte. Nem szok ta meg, hogy így v ágtasson, de most
tartania k ellett magát.
- Csak egy k icsit még - suttogta Senk i A lfonz.
- Még... bírom... - lihegte félig ájultan.
A z utolsó mérföldet úgy tettük meg, hogy k étoldalt támogattuk a

ny eregben, ha megbillent.
De másnap hajnalra feltűnt Timbak . Yv onne-t leemeltük a ny eregből.

Végigfek tettük , és az arcát mostuk . Ettől magához tért k issé, de teljesen
k imerült.
- És most?
- Elsősorban lek efélem magamat - felelte A lfonz. Kiderült, hogy

ruhak efét is hozott a csendőrtől, ak it elhely ezett a tak armány v eremben.
Ritk a szép szál csendőr v olt ez a Senk i A lfonz. Még tán én sem lettem
v olna k ülönb az egy enruhában.
- Most v eszély es játék ba fogunk . Minden attól függ, hogy mik or tért
v issza, és menny i ideig tartott, amíg a k ét csendőr rádióhoz jutott.
- Beszélj.
- Üljetek le. Yv onne, igy on néhány csepp rumot, és figy eljen.
Senk i A lfonz elmondta a terv et, és mi szótlanul ültünk sok áig.
Ez v olt a legk ock ázatosabb terv , amely et v alaha megk íséreltek ebben
a v ilágrészben.
3.
Timbak oázisban nagy szenzációra v irradt a lak osság. Hajnalban

megjelent egy szép szál goumier, és megk ötözv e v ezette a három
szök ev ény t, ak ik már napok óta izgalomban tartották a v ilágrészt.
Micsoda szerencsés fick ó!
A k imerült legionárius szök ev ény ek megadták maguk at. Önk ént

jelentk eztek a porty ázó útját v égző siv atagi csendőrnél. Most
megtörten, szomorúan ülnek a csendőrtany án, ahol Timbak öttagú
hely őrsége teljesít állandó szolgálatot.
A z egy ik szök ev ény még fiatal suhanc, a másik a k örözv ény ek ből
unalomig ismert, k öpcös k is ember, a harmadik ok os, csinos arcú
fogoly (az írók at anny ira jellemző, felhős mélabúv al a homlok án).
A z oázis népe, húszfőny i arab lak osság, odacsődül az ablak hoz. A

híres szök ev ény ek csendben, szomorúan ülnek .
A k öpcös megtörten fordul a k áplárhoz, pálink át k ér, és v alami

sziv art, Isten nev ében.
A dnak nek i, hiszen nem haragszik itt rájuk senk i, szegény bolond
legionáriusok , lesz nek ik úgy is nemulass az erődben.
- Szerencsés fick ó v agy - mondja a hely beli k öv ér csendőr jók épű

k ollégájának , ak i a szök ev ény ek et hozta. - Hol v an a leány , ak i a
k örözv ény ben szerepel?
- A zt mondják , meghalt k ét nappal ezelőtt.
- No, az nem csoda! Hát ezt jól k ifogtad!

- Eh! Lehet egy szer húszezer frank ja a szegény csendőrnek is...
Igy atok , fiúk ! Van itt v endéglő?
Egy lóarcú beduin jelentk ezik az ablak ból.
- Én v agy ok a v endéglő, rumi urak . Van a sátramban egy k osaras

üv eg rák i nev ű pálink áv al...
- Ide v ele...
- A ddig lépj érintk ezésbe A ut-A urir hely őrséggel - mondja az egy ik
csendőr társának , a k öv ér őrmesternek .
- Igaz. Parancsunk v an, hogy minden adatot a szök ev ény ek ről

jelenteni k ell a legk özelebbi erődnek .
Közben a k öpcös a másik hely beli csendőrhöz fordul, és v alami

enniv alót k ér (ha Istent ismernek ), de elk ínzott sóhajtással hozzátette,
hogy hideg juhhúst nem eszik .
A dnak szegény nek . Majd A ut-A urirban megjön a böjtje...
- Itt a pálink a! - k iáltotta a v endéglős, ak i oly an v olt, mint egy ló.
- Igy unk , sergent - biztatja k ollégáit a szerencsés.
A zután k özölték az erőddel, hogy a három szök ev ény t egy csendőr

megk ötözv e behozta Timbak ba. A z erőd parancsnok a gratulált, és
elrendelte, hogy azonnal indítsák útnak megk ötözv e a fogly ok at. Ha
sietnek , estére odaérnek .
A fogly ok megtörten ülnek . Hallják a beszélgetést, nem szólnak .
...A k öpcös Isten nev ében egy napilapért k öny örög, de az őrmester
sürgetv e k iabál:
- Gy erünk ! Gy erünk ! Előre!
A zonnal tev ére szálltak , és az alaposan megk ötözött fogly ok k al indul

a menet. A szerencsés csendőrön k ív ül a k öv ér őrmester és k ét
k özlegény k íséri a rabok at.
A lak osság ünnepli ők et, és k endők et lobogtat.
A z üv eg pálink át megv ették a v endéglőstől, ak i egészen oly an v olt,

mint egy ló.
Pok oli hőség v olt, de a csendőrök v idáman beszélgettek ! Nagy nap

ez! Még ittak is néhány pohárral útk özben, és az őrmester egy
operaáriát ének elt k ülönleges baritonján.
A k öpcös Isten nev ében k érte, hogy ezt ne tegy e.
- Kuty a egy forróság - mondja az egy ik . - Nem csoda, hogy a leány

meghalt.
Nem is sejtette, hogy az egy ik megk ötözött rab ott mögötte a leány .
Yv onne hely ettesítette Senk i A lfonzot.
- Pihenjünk egy órát - mondta a szerencsés goumier -, legalább amíg

a dél elmúlik .
- Sietni k ell - jegy zi meg k ev és szigorral a k áplár.
- Eh! Délben még a k atonák se menetelnek .
Leszálltunk a tev ék ről. Senk i A lfonz, a "szerencsés" porty ázó hozta a

pálink ásüv eget, és amíg a három csendőr elfordult, beleöntött egy
k ev eset a szúny ogcsípés ellen használt ammóniák ból. Pedig a rák i úgy is
elég erős ital.
Táborozás k özben azután ettek , és bőségesen itták a pálink át. Csak

Senk i A lfonz töltötte ügy esen a porba az öv ét.
...Este a három goumier jelentk ezett A ut-A urirban az erőd

parancsnok ánál. Ott v olt a három szök ev ény is. A léltan horty ogtak .
Egy ik ük nek a szája habzott.
- Így találtam rájuk , mon commandant - jelentette a k áplár. -

Valószínűleg csak pálink ájuk v olt már, és k ínzó szomjúságuk ban k iitták .
Á tadta a fogly ok iratait. Minden egy ezett. A három szök ev ény

Igoriból!
A k atonaorv os szerint alk ohol- v agy más mérgezésük v an. Legalább

huszonnégy óra, amíg k ihallgathatják ők et.
- Derék legény ek v agy tok ! Ez a három ember sok gondot ok ozott

nek ünk - mondta a parancsnok .
Megv endégelték a három csendőrt. Még a tev ék re felügy elő sápadt

k öly ök nek is adtak v acsorát. A zután k ifizették a jutalmat nek ik , 20 000
frank ot, és a csendőrök sietv e elindultak v issza Timbak felé.
Egy dombhajlás mögött, de ezt már nem láthatták az erődből, a

csendőrök leszálltak a tev éről, és táncra perdültek .
Ily en még nem v olt a Szaharában!
Körbetáncoltak , nev etgéltek , ölelgették egy mást, sőt a tev ehajcsárt is,
és ugrándoztak , mint a bak k ecsk ék .
A zután ny eregbe ültek , és sebes galoppban nek iv ágtak a siv atagnak .
4.
Huszonnégy óráig nem k eresnek , az biztos. A ddig a részeg

csendőrök , ak ik et saját ruháink ban k iszolgáltattunk az erődnek , aludni
fognak .
Sebesen ügettünk . Legalább Colomb-Bécharon, az első jelenték eny

hely ségen túl legy ünk , úgy hogy elláthassuk magunk at mindennel.
De a fáradt tev ék egy re k ev ésbé bírták az iramot. Kelet felé már

látszott a töltés, ott v ezet a szaharai műút, amely v alahol az A tlasz lejtői
mentén beletork ollik a Nagy Karav án útba, és a Szahara-v asút mellett
foly tatódik észak felé.
Senk i A lfonz hosszan néz a táv olba.
- Gy erünk - mondja azután. - Ott k özeledik v alami délről.
A mily en gy orsan a fáradt tev ék től csak tellett, már ny argaltunk .

A mik or felértünk a töltésre, már látszott, hogy egy túrak ocsi rohan az
úton messziről.
A v ezető egy szer csak észrev eszi, hogy három goumier áll az autó
útjába. Ősz angol úr ül a k ormány mellett. Stoppol.
- Mit ak arnak ?
- Egy rablót üldözünk ! A törv ény nev ében lefoglaljuk a k ocsiját.

Colomb-Bécharban v isszak apja a csendőrségen.
- De k érem, én lord Geoffrey v agy ok ...

- Mindegy , hogy k icsoda. Ez törv ény . Egy másodpercig sem v árunk
tov ább.
Most megjelent az ifjú tev ehajcsár is a töltésen. A z angol tétov a

mozdulatot tett az indító felé, de az "őrmester" rev olv ert rántott:
- Ha begy újt, sir, ny omban lelöv öm.
- Yes. A k k or hát v egy ék át az autót.
- De ön k iszáll.
- Mi?... Hát hogy jutok Colomb-Bécharba?
- Öt tev e áll rendelk ezésére a töltés mellett, de egy pillanat sem.

Üldözünk v alak it, és drága az idő.
A lord k iszállt, és a tev ék hez ment...
Legnagy obb csodálk ozására a hajcsárfiú is beült az autóba, és a

csendőrök k el egy ütt elrobogott.
- Most mi lesz? - k érdeztük szinte egy szerre Senk i A lfonztól.
- Meglátjuk , csak legy ünk túl Colomb-Bécharon, mielőtt a hely ettünk

elfogott goumier-k maguk hoz térnek .
A k ármily en bajban v oltunk , és ak ármily en pácban ültünk itt azzal a

tudattal, hogy a pár órás szünet után újult erőv el, még dühödtebb
hajtóv adászat indul meg: mégis büszk én robogtunk szembe a bajjal!
Hány ember jutott v olna el idáig a Kongótól?! A nny i üldöző repülőgép,
k atonaság, csendőrség és a siv atag minden v eszély én k eresztül?
Délután már fogy tán v olt a benzin, de talán elég lesz...

A benzinóra alig nulla felett állt.
Táv ol fehér, elszórt házak , zöld pálmak oronák foltja k özött: Colomb-
Béchar! A v áros mögött egy dombon az erőd. Ha Timbak ból v ilággá
k ürtölték , hogy elfogták a három szök ev ény t, ami v alószínű, ak k or itt
senk i sem törődik v elünk .
Úgy állt meg hirtelen fék ezéssel a k ocsi, hogy előreborultunk . Egy
rongy os, polgári ruhás arab mellett stoppoltunk .
- Hé! Hol v an itt benzink út?
- A v áros előtt. Ott, túl azon az aluljárón. Csak k iabálj uram, mert
sük et a benzines.
- Köszönöm.
Tov ábbrohantunk , bár a motorház furcsán zörömbölt, és félő v olt,

hogy besül a dugatty ú, mert olajat alig jelzett az óra. De elértük még
szerencsésen a tank ot. Senk i A lfonz oly ant ordított, hogy oroszlánnak
v élhették v olna.
- Kezelő! Hej!
Ősz any ók a jött elő. Irtózatos üv öltözés után elegendő benzint és

olajat v ettünk , azután tov ább...
Csak előre!
- Épp elég ny omot hagy unk magunk mögött... Mi lesz, ha megint

k öröznek ? - k érdeztem.
Hopk ins v állat v ont, és ny elv év el a szája sark ába irány ította
tűrhetetlen szagú sziv arját.
- A k k or megint szerzünk három fogly ot. Ily esmi egy ideig
megny ugtatja ők et, és lassan szép pénzt gy űjthetünk .
Yv onne nem szólt semmit. Senk i A lfonz mellett ült elől, és időnk ént
feje odahany atlott a spany ol v állára.
Még fáradtan is leplezni ak arta érzelmeit.
...Most! Beértünk Colomb-Bécharba! A v áros még forgalmas. Este

ny olc óra lehet. Ha Timbak ból megjött az értesítés, ak k or az autóban
ülő három goumier-t hamar lefülelik . De nem jöhetett. A megmérgezett
timbak i csendőrök még mély en alszanak celláik ban. Most gy orsan át a
v ároson...
Yv onne elájul.
Stop.
- Kiszállni! - mondja Senk i A lfonz, és megállítja a k ocsit.
- Gondolod?
- Eh! Pihenünk ak árhogy is. Egy óra időnk talán még v an.
A z autón érk ező három goumier nagy feltűnést k eltett. Röv idesen jött
egy csendőr.
- Mi v an?
- A siv atagban találtuk az autót - mondja Senk i A lfonz. - Ez a suhanc

v olt mellette. A zt mondja, lord Goeffrey tulajdona. A lord otthagy ta,
hogy a k öly ök őrizze, és elment a pusk ájáv al. Nem tért v issza reggel
óta. A fiúnak azt mondta, hogy A in-Szefrából érk ezett a k ocsin.
- Hm... Kellemetlen. Öt napja sincs, hogy erre áthaladt a lord. Jó
barátja a k ormány zónak .
- Kutattuk a k örny ék en, de sehol sem ak adtunk ny omára. Vizet nem

v itt magáv al, tehát baj érte, az bizony os.
- Mit ak arsz csinálni? - k érdezte a "k olléga".
- Bev isszük a k ocsit A in-Szefrába.
A fogadóban Yv onne lefek üdt egy szobában. Enni sem bírt a

k imerültségtől. Mi v acsoráztunk az iv óban. Tempósan, ny ugodtan,
ahogy a csendőrök szok tak .
Senk i A lfonz a v ilágosság elé tartotta a poharát, oly an ráérősen iv ott.
Hopk ins v isszak üldte a húst, hogy jobban süssék k i. Én egy

napilapot k értem. Ez állt a címlapon:
"EIfogták a három szök ev ény t!
A példátlanul ügy es k alandorok az egész hadsereget az orránál fogv a

v ezették .
Ki felelős a blamázsért?"
A cik k ből k iderült, hogy a sajtó napok óta k izárólag v elünk

foglalk ozik . A z emberek fogadások at k ötnek . A nép titok ban a mi
oldalunk on v an. Imponál a három elszánt ember. A gy armatügy i
miniszter pozíciója megingott, számos áthely ezés, egy párizsi mulatóban
k uplét ének elnek rólunk . Ez az igazi sláger.
Hát még ha tudnák , hogy itt v acsorázunk !

Új jelentés:
"De Surenne márk i a marok k ói főhadiszálláson."
- Nek i adjuk át a lev elet - mondja Senk i A lfonz.
Most öt k atona jön be. Legionáriusok . Hangosan beszélnek , bort

rendelnek . Közöttük egy tömzsi, bajuszos egy én.
- A zt mondom barátaim, hogy ez a három ember legény a talpán -

mondja az egy ik .
- Bár elszök tek v olna! Én szív ből k ív ánom! Ily enek megérdemlik !
- A Kongótól Timbak ig jönni! Lefegy v erezni egy osztagot!

Kézitusában... Becsapni fél A frik át!
- A zt mondom nek ed, Thorze, hogy a jó k atona nem szök ik meg.
5.
Thorze!
Tusk ó Hopk insnak k idülled a szeme. Ez a 71-es! A k i hely ett szolgál!
Senk i A lfonz megfogja a k arjánál, mert a k öpcös felemelk edett.
- Pszt! Maradj ülv e! Őrült! Most többről v an szó.
A k atonák tov ább beszéltek . A z angolbajuszos, úgy látszik , ez v olt

Thorze, ellenk ezett.
- Nincs igazad! Én is szök ev ény v oltam v alamik or, és mégis jó k atona

v agy ok ! Kitüntettek Szudánban. Legutóbb, amik or még az I. századnál
szolgáltam, Padomirban is k itüntettek . Ki a jó k atona, ha nem én?
- Miért k erültél a mek nesi II. századhoz?
- A mik or Szenegáliába mentünk , Dak arban megsérült a lábam, és

k órházba k erültem. Miután egészséges lettem, egy csonk a osztaggal
egy ütt a tank hoz k erültem, és innen beosztottak a mek nesi századhoz...
Tusk ó Hopk insnak a legnagy obb önuralomra v olt szük sége. Végre!
Itt az igazi Thorze, ak i miatt szolgál, és nem szólhat.
De v árjunk csak !
- Fiúk ! Van egy terv em! - mondja Tusk ó.
- Nos?
- Ezt az autót jól ismerik , és a ny omunk ban lesznek nemsok ára.
- Nos?
- Ha egy ik ünk feláldozná magát, ak k or a többiek ny omát

elv eszítenék . Én elindulok az autóv al, és ti mentek tov ább. A míg engem
elfognak , az legalább fél nap.
Meghatottan néztünk rá.
- Hopk ins! - mondta Senk i A lfonz. - Most ismertelek meg igazán.

Nemes, hősi jellemed v an!
- A z biztos. És amellett semmi baj sem érhet - feleli.
- Hogy hogy ?
- Hát itt ez a Thorze, ak i a 71-es v olt az orani zászlóaljban, tehát én
nem lehetek Thorze, a 71-es az orani zászlóaljból. Viszont mint civ ilt,
senk i sem bánthat azért, hogy a csúf Kongó v idék éről a festői Oran felé
igy ek eztem. Loptam én? Csaltam? Raboltam?
- Igen! - feleltük egy szerre k etten.
- Na jó... De ők azt nem tudják , az nem a Kongónál v olt, hanem még

magánzó k oromban.
Felk eltettük Yv onne-t, és öt perc múlv a repült az autó.
Tizenkettedik fejezet
1.
A larm!
Még k int sem v oltunk a v árosból. Vagy a lord érk ezett meg Colomb-
Bécharba, v agy az elfogott csendőrök k ijózanodtak , és már rádióztak .
Hopk ins ült a v olánnál. Előredőlt, a gáz röfögv e tódult a gépbe, és

eszev eszetten száguldottunk az éjszak ában... Épp hogy elhagy tuk a
v árost.
A z egy ik forduló után csik orgott a fék , és megálltunk .
- Mars k i! - mondta Tusk ó.
Gy ors k ézfogás... Kiugrottunk a k ocsiból, és a műút melletti árok ba

futunk ... A z autó elzúg Hopk insszal az éjszak ába.
Siettünk úttalan utak on át, a mezők ön. Tíz perc múlv a látjuk , hogy
k atonai autók rohannak a táv oli műúton, lov ak patája csattan... Kérdés,
hogy meddig bírja Hopk ins.
Most a v áros felől egy v onat füty ül. A fény szóró messze v ilágít az
éjszak ába...
- A v onat... - mondja Senk i. - Ez átmegy az A tlaszon... Marok k óba...
- No és?
- Gy erünk ....
De nem a v áros felé rohant, hanem a colomb-béchar-i k őbány a felé,

ahol ily enk or minden csendes. Nappal dolgoznak csak a rabok az
iszony ú hőségben. Itt néha teherv onat áll, amely be rak odnak .
Egy k is őrházból k ezelik a szemafort és a v áltót.
- Várjon - mondta Senk i A lfonz Yv onne-nak . - Te gy ere.
Bek opogtunk a bak terhez, azután szépen elhely eztük megk ötözv e
egy sarok ba.
Tilosra állítottuk a szemafort, és k isiettünk . Senk i A lfonz néhány

szóv al megny ugtatja az ideges, fáradt lány t.
Ez ugy an az én feladatom lett v olna, de nem ak artam itt v itatk ozni. Jó

félórát v ártunk . A táv oli töltésen ny oma sem v olt az üldözők nek .
Hopk insnak előny e v an, és az ötliteres k ocsit k itűnő állapotban v ettük
át.
Jön a v onat. Lassít... azután megáll, és pöfögv e v esztegel.

A gépész és a fűtő k ihajolnak , de máris felugrottunk a mozdony ra. És
rev olv ert szegeztünk nek ik .
- Indíts! Előre!
Itt a Szaharában nem tréfálnak a támadók , és ezt jól tudta a fűtő és a

v ezető. Yv onne-t is felsegítjük a lépcsőn... A gépész babrál a
foganty úk on.
- Mit ak arnak ? - k érdezte a fűtő.
- A z A tlaszon átjutni. Mi a Kongótól szök ünk ! Hány megálló v an

addig?
A gépész felk iáltott:
- Maguk azok ?! Hej, fiú! Úgy fűtsd a mozdony t, mintha a pok ol

lenne!... Hát maguk azok ?...
Örömmel v égigmustrált mink et, mik özben sebesen dolgozott a

foganty úk on, és a v onat röv idesen úgy v ágtatott, hogy szinte k iugrott
a sínből.
A fűtő k ezünk et szorongatta.
- Fiúk - mondta -, minden igazi francia nek tek szurk ol! Micsoda
v eszett fick ók v agy tok !
- Most meg elfogták a v onatot!
A népszerűség hatalmas szöv etséges! Most már minden egy szerű

ember a mi pártunk on v an, örül, ha segíthet nek ünk , és osztozhat a
népszerűségünk ben.
Yv onne először leült, azután v égigdőlt a szénhalmazon, és elaludt.
A fűtő és a mozdony v ezető úgy dolgoztak , hogy ha az afrik ai v onat

sebességi díjat ny erhetne, ak k or az óceánjárók k ék szalagja a
lok omotív k émény ét díszítené. Borral k ínáltak és előszedték a hazai
enniv alót. Híres rablók élv ezhettek ily ent, ak ik et v alamiért szív ébe fogad
a nép. Egy Robin Hood élhette át ugy anezt k orának mozdony v ezetői
k özött.
Hajnalban már az A tlasz szik láin k úszott fel a v onat, és délelőtt a

hegy ség tetején jártunk .
Felv áltv a aludtunk , mert népszerűségünk dacára résen v oltunk ...
Délután már az A tlasz k eleti lejtőjén haladtunk lefelé! Ha Marok k óba

eljutunk De Surenne-hez, ny ert ügy ünk v an!
- Megállni! - mondta Senk i A lfonz. - De csak anny ira, hogy

leugorjunk !
A gépész lassított, és mi leugrottunk . Yv onne-t Senk i A lfonz a

k arjaiban tartotta.
A leány ugrás k özben is aludt.
A v onat ny omban tov ábbrobogott. Körül mindenféle k is k özségek

látszottak a hegy oldalban. És táv ol... Istenem! Marok k ó!
- Itt elbúcsúzunk , Yv onne - mondta Senk i. - Most már nem v ihetjük

tov ább. Magának Marok k óban rok onai v annak , hív ja fel innen
telefonon ők et, használja most már a Duran nev et...
- És maguk ...
- Megy ünk tov ább.
- Fiúk ... az Isten... az Isten... - nem tudta foly tatni. Elfutotta szemét a
k önny .
Senk i A lfonzot megölelte. A zután hirtelen hozzám lépett, k ét k ézzel

megfogta az arcomat és a homlok omat, megcsók olt.
Szóv al mégis! Szeret!
2.
Egy szőlődomb k özepén megpihentünk .
- Most ezt a ruhát k ell eldobni. Ha befut a v onat Marok k óba, ak k or a

k örny ék en mindenfelé k utatnak .
Táv olabb egy k is házik ót láttunk . A rab pásztor lak hatott benne.
Körül juhok .
- Gy erünk ! - mondta. - Előre!
A pásztor egy csősz barátjáv al iddogált. Bek opogtunk hozzájuk , s

miután megk ötöztük v endégév el egy ütt, elhely eztük az asztal alatt. Majd
az út k ét oldalán elindultunk Marok k ó felé.
Én a csősz ruhájában, Senk i A lfonz mint pásztor, v agy negy v en

juhv al. Tíz percig sem haladtunk , amik or messziről k atonaság tűnt fel..
Előttük robogott a rendőrség riadóautója.
A zonnal a földre hasaltam. Senk i A lfonz ny ugodtan ment, és

negy v en juhot terelt maga előtt.
Oda sem néztek , oly an k éptelen gondolat v olt, hogy ez v alamely ik

szök ev ény lehet... Már alig néhány száz méterre v oltunk a v árostól,
amik or beláttuk , hogy hiába minden. A Marok k óba v ezető utak at a
rendőrség és k atonaság tartotta megszállv a.
A merre a szem ellátott, mindenfelé fegy v erek , szurony ok . De azt sem

csodálta v olna senk i, ha három ember miatt a k öztársaságban elrendelik
az általános mozgósítást, és k ihirdetik az ostromállapotot.
A z út menti autócsárda előtt k ét k ocsi v esztegelt, de odabenn nem

v olt senk i. A k ocsi tulajdonosait a rendőrségre v itték , igazoltatni.
Táv olabb még egy k ocsi állt az úton, a sofőr újságot olv asott a tető
árny ék ában.
Senk i A lfonz intett. A zután odament, és megszólította a sofőrt. Én a

másik oldalról jöttem.
Miután megk ötöztük , egy táv oli bok or alatt hely eztük el.
Közben a negy v en juh v árak ozott.
- Ülj be - mondta Senk i -, v ezesd a k ocsit annak a fának a csapszék

mellett, de előzőleg ugorj le.
Otthagy ott. Tudtam, hogy ritk án csinál ostobaságot, tehát

megtettem, amit k ért. A z autó nagy csörömpöléssel felborult, miután
k iugrottam.
A zután bementem a k ocsmába. A lig v olt a hely én v alami.
Itt nagy v erek edés lehetett. Minden feldöntv e, üv egcserepek , törött

szék , és k issé összev erten ott fek üdt a tulajdonos és a pincér.
- Mi v olt itt?
- Telefonáltam... - mondta Senk i. - Most igy unk egy k orty ot.
Néhány perc múlv a siv ítás hallatszott. Sziréna.
- Megint egy riadóautó! - mondtam.
- Nem. Ez a mentők ocsi. Kihív tam ők et egy felborult autóhoz...
A mentőorv os és a sofőr csodálk oztak , hogy senk i sincs az autóroncs

mellett. Még jobban csodálk oztak , amik or úgy v ágták fejbe ők et, hogy
aléltan zuhantak a földre. Miv el ott v olt a mentők ocsi, egy hordágy ra
hely eztük ők et, és az autó elindult v issza.
Siv ítv a rohant a k ordonnak . Senk i A lfonzon a sofőr sapk ája és

k öpeny e. Én a beteg mellett ültem, ahogy a mentők nél szok ás, mert
idők özben esetleg magához tér v alamely ik , és ny ugtalank odik ...
Ily enk or újra fejbeütöttem, és csend lett.
A k ordon szétrebbent, és az autó befutott Marok k óba, nagy

szirénázással, egy enesen a hadtestparancsnok ság épületéhez. Á ltalános
feltűnést k eltett a mentők ocsi.
Senk i A lfonz leugrik , és az őrszemhez lép.
- Súly osan sebesült főtiszt v an v elünk . Közölni ak ar v alamit de

Surenne márk iv al. Fontos k atonai titok . Gy orsan! Nem lehet leemelni a
k ocsiról, halálán v an.
A poszt elrohant. Én még utoljára fejbeütöttem éledő ápoltjaimat, és

szintén k iszálltam.
Itt v oltunk ! A Kongótól!

- A törv ény nev ében!
Tíz rendőr fogott k özre bennünk et. Tíz rev olv ercső meredt ránk .
- Megálljanak ! Fontos parancsot hoztunk !
- Indulj, v agy löv ünk .
- Nem!
Ezt egy szerre mondtuk .
És most de Surenne márk i lépett k i a k apun csodálk ozv a. A

rendőrk apitány feszesen tisztelgett.
- Excellenciás uram! Ezek az Igoriból érk ezett szök ev ény ek !
- Hogy az ördögbe jöttek ide?!
- Mentők ocsin!
- Maguk at én ismerem - mondta a márk i, miután v égignézett rajtunk .

- És sajnálom, hogy így v égezték .
Senk i A lfonz tisztelgett.
- Tengernagy úr! Egy lev elet k ellett k ézbesítenem önnek ...
És átny újtotta a lev elet a címzettnek !
- Hm... - mondta a márk i - mi ez? Szak ácsk öny v ?
- Bocsánat...
A másik lev él v olt, amely ben Lev in szak ácsk öny v ét v ittük magunk k al
az őserdőbe. De egy pillanattal k ésőbb... Igen! Ez az a pillanat, amely ért
érdemes v olt a v ilágra jönni.
Á tadtuk az igazi, ötpecsétes lev elet, sértetlenül, benne a tábornok

jelentésév el!
Közben ezrek re menő tömeg hömpöly gött k örül, és mindenfelé a

k örny ező utcák ban összetorlódott a k ív áncsi sok adalom.
Zaj, k iabálás, pufog a gumibot, a nők sik ongatnak ... Néhány ember
halk an éljenez, ezek et letartóztatják ...
Marok k ó utcai élete teljesen megbénult. A v árosban elterjedt a hír,

hogy itt v agy unk , és mindenk i látni ak art bennünk et.
- Ki k üldte ezt a lev elet?
- A lev élről semmit sem mondhatunk excellenciádnak .
- Miért?
- Katonák v agy unk . Parancs, az parancs.
...A tömeg áttörte a k ordont... k ard v illan, bot puffan, ordítozás...

Nek iszorítanak bennünk et a k apualjnak .
De Surenne zsebre teszi a lev elet.
- Vigy ék ezek et a Gueliz-erőd parancsnok a elé - és felénk fordul. - Ez

a lev él eny hítő k örülmény nek számít bíráik előtt? - k érdezte k emény en.
- Oui, mon excellence.

- Ha így v an, régi érdemeik re v aló tek intettel gondosk odni fogok ,
hogy a haditörv ény szék figy elembe v egy e. Bár arra, amit maguk tettek ,
alig v an mentség... Kár, hogy idejutottak ...
Megfordult, és otthagy ott bennünk et. Közben a rendőrséget

megerősítették k atonasággal, és a zsibongó tömeget a mellék utcába
szorították , sorozatos attak ok k al.
Tizenharmadik fejezet
1.
Ny ugodtan tűrtük , hogy a k áplár megv asaljon bennünk et. Gy orsan

belök tek egy nagy , szürk e k atonai autóba, azután mentünk ... Egy perc
múlv a ott álltunk a Gueliz-erőd udv arán. Először is az őrségre v ezettek ,
és k iforgatták a zsebeink et.
- A mindenségit... - k áromk odik az őrmester.
Bizony , négy -öt rev olv er, néhány száz rev olv ergoly ó, k és, ólombot:
összesen k ét embernél elég ijesztő látv ány .
- Hát ez mi?
Lev in szak ácsk öny v e ak adt a k ezébe.
- Kérem - mondta Senk i A lfonz -, ez igen fontos bűnjel. Gondosan

őrizzék meg.
- Nini!... - mondja most az őrv ezető. - A k ármi legy ek , ha ez nem

Lev in szak ácsk öny v e!
- A z hát! - mondtam.
- Csak ugy an?! - k iáltja a k áplár. - Mutasd meg hát a fény k épen,
mely ik a híres Lev in...
- Ez itt, ak i ül... Itt v agy ok én, jobb k ézre. Kedv enc tanítv ány a
v oltam...
Végre! Végre megtudjuk a titk ot!
- Őrv ezető úr! Ön Lev in tanítv ány a?
- De menny ire!
- Ki v olt az a Lev in?
- Ne ugrasson!... A zt ak arja mondani, hogy nem tudja, k i v olt

Lev in?... Mit mesél ily ent?
- Komoly an nem tudom...
- Ugy an, mit v iccel... hagy jon bék ében!
Erre térdre hulltam, összek ulcsolt k ézzel, és így szóltam:
- Őrv ezető úr! Hónapok óta időnk ént nagy on szenv edtem, mert
Lev in mester, ak iv el szerencsétlen lehettem egy ütt ülni, elv árta, hogy
hírből jól ismerjék ! Én itt most ünnepély esen bev allom, és megesk üszöm
rá, ha k ív ánja: nem tudom, k i v olt Lev in. Nev essen k i tudatlanságomért,
v essen meg, k öny örgök : k öpjön le, de mondja el, k i v olt Lev in?!
A z őrv ezető teljesítette a k érésemet. Lek öpött, és elmondta, hogy k i

v olt Lev in:
A nagy Lev in már k ora ifjúságában, mint nadrágszabó, a festői Cape
Townban k ezdte pály afutását. Szív e azonban már ak k or is a főzés nagy
tudomány áért lelk esedett. Húszév es k orában még nem is sejtette, hogy
a k öv etk ező év k arácsony estéje mily en jelentős fordulatot hoz életébe.
A zon a k arácsony estén Lev int tetten érték betörés k özben. A festői
Cape Townban. A mik or megk érdezték tőle, hogy mily en munk ára
osszák be, amihez esetleg hajlama v an, azt felelte:
- Szak ács szeretnék lenni. Mert meggy őződésem, hogy ha minden

ember k edv e szerinti hiv atásából élhetne, nem v olna bűnöző a földön.
- Mi v olt maga azelőtt?
- Nadrágv asaló. És ez lett a v esztem. A nadrágv asaláshoz nem érzek

elhiv atottságot. - Panaszosan k iáltotta k ét ök lét mellére csapv a: -
Hagy jatok főzni, és én megjav ítom az emberiséget!
Ezt az állítását nem érték elték k ellők éppen, de az intéző utasítására

esténk ént hipofoszfátot k ellett szednie Lev innek , hogy idegei rendbe
jöjjenek , mielőtt az elmélet elhatalmasodna a fogoly szerv ezetén.
De egy hét múlv a az átutazó walesi herceg meglátogatta a fogházat is,

és ek k or Lev in (pedig rendszeresen szedte a hipofoszfátot) a trónörök ös
lába elé v etette magát, és így k iáltott sírv a:
- Sir! Én főzni ak arok ! Miért v an az, hogy mindent tanulhatnak a

rabok , csak főzni nem?!
A herceg v égighallgatta Lev in k érését. Tetszett az elmélet, amely

szerint nem v olna bűnöző, ha minden ember k edv e szerinti hiv atásából
élhetne meg.
- Igazgató - mondta a herceg -, legy en Cape Town fegy háza az

egy etlen, amely ben a fogly ok főzni is tanulhatnak .
- De Sir, k i legy en az ok tató?
- Értem. Én átadom a főzőtanfoly am számára tanárnak a

hajószak ácsomat.
Két hónap múlv a a herceg szak ácsa v isszatért szolgálatába, és Lev in

v ette át az ok tatást teljes egy év ig. Ek k or szabadlábra hely ezték a nagy
embert. Őfelsége, v alahány szor Cape Townban járt, k ötelességének
tartotta, hogy Lev in fegy házi k ony hájáról hozassa az ebédet. A zt már
csak rosszindulatú egy ének terjesztették , hogy a trónörök ös ezért nem
fordult meg sűrűbben Dél-A frik ában.
Hatalmas cik k et írtak az esetről, és a londoni Sav oy Hotel szerződtette

szabadulása után Lev int. Á m félév i műk ödés után ismét hosszabb
k ény szerok tatásra ítélték egy fegy házi főzőtanfoly amon.
Lev in nev e fogalom lett! Egy szer k ülönös v életlenek k öv etk eztében
hosszabb ideig szabadlábon v olt és a herceg meghív ta a hajójára, hogy
főzzön egy Lev in-menüt a v endégek nek . Ebből az alk alomból Lev in
k épe is ott szerepelt minden nagy obb lapban, amint egy borjúfrik andó
és egy szárny segéd társaságában v árja a walesi herceget...
- Ez a k ép itt a szak ácsk öny v ben - fejezte be az őrv ezető - Dél-

A frik ában, a johannesburgi fegy intézetben k észült, ahol én is Lev in
tanítv ány a v oltam, csempészésért.
- Mondja, k érem - szólt Senk i A lfonz és az egy ik k uk tak ötény es,

rabruhás alak ra mutatott. - Ezt a k ollégáját is ismeri?
- Hogy a fenébe ne!... Ez Brigeron! Erőszak os, k egy etlen

rablógy ilk os!
Odanéztem, és tátv a maradt a szám. Lev in tanítv ány a, a Brigeron

nev ű gy ilk os senk i más, mint a félszemű mérnök Igoriból!
2.
Senk i mosoly gott, amíg én hüly én ott álltam.
- Nem érted? Első napon, amik or megérk eztünk Igoriba, Lev in egy
marinírozott halat k ért. És ráismert v olt tanítv ány ára a főzés stílusából!
Később őt is bev ették a jobb k ategóriába... mint mérnök járt igen
elők elő öltözék ben... Persze hogy ezt a tanítv ány tette v ele. A k i odaállt
marinírozott halat főzni...
- Halat nem jól csinált ez a Brigeron - jegy ezte meg a tizedes. - A

rablógy ilk osok csak ny árson és roston sült húsok at k észítettek jól, azt is
csak egészen angolosan, az orgazdák és besurranó tolv ajok specialitása
v olt a hal. A nagy Lev in pontosan tudta, hogy mely ik bűnözőnek mihez
v an talentuma. Igazi ty úk lev est és főtt marhahúsok at a zsarolók
k észítettek , v iszont az édes tésztát, habos dolgok at a leány k eresk edők
és zsebtolv ajok tanulták el hamar.
A röv id eszmefuttatás után egy cellába k ísértek .
- Mondd, te mióta tudod, hogy a félszemű k épe itt benne v an? -

k érdeztem Senk i A lfonztól.
- A mik or a Tek nőben Lev in odajött, és megk érdeztem tőle, k inek

k öszönheti ezt a k arriert. A zt felelte, hogy egy tanítv ány a v an Igoriban,
ak i felk arolta.
- Emlék szem!
- Nahát... A k k or eszembe jutott a k öny v ben látható fény k ép, amely

Lev int tanítv ány ai k örében ábrázolja. A mik or megnéztem a fény k épet,
rögtön ott láttam a tanítv ány ok k özött a félszemű mérnök öt.
- A Török k el mi lehet? Már régen meg k ellett v olna érk eznie.

- Nem tudom. Gy anús.
Majd pont a Török Szultán nem lesz gy anús!
- Gondolod, hogy de Surrenne nem olv asta még a lev elet? -

k érdeztem k ésőbb.
- A ttól félek , hogy esetleg az sem használ nek ünk , ha olv asta.
- Mi? Hogy érted ezt?
- Talán oly asmi történik Igoriban, hogy ... amint a tábornok mondta:
eltussolják ! És ak k or bennünk et is feláldoznak . Nem v eszik tudomásul a
lev elet. Kidobnak v alahov á a táv oli Szaharába mint szök ev ény ek et.
Lehet, hogy ez a Senk i A lfonz megint fejünk ön találta a szöget...
3.
...A zután felv ezettek a parancsnok elé. A nagy irodahely iség tömv e
v olt k ív áncsi tisztek k el. Tábornok ok , őrnagy ok , egy szpáhi k apitány , a
k ormány zó szárny segéde; mindenk i, ak i csak tehette, itt v olt a
Marok k óban időző tisztek k özül.
- A zt a k öpcös gazembert is v ezessék fel... - mondta a parancsnok az

altisztnek .
Tehát Hopk ins is itt v an.
- Ti v eszett fick ók v agy tok . De a hadsereget ért meghurcolásért

k eserv esen fizettek .
Egy főhadnagy lépett elénk .

- Hol v an a leány , ak i Colomb-Bécharnál még v eletek v olt?... Mi?!
- Ezt nem mondjuk meg. A nev ét sem k özölhetjük , mon

commandant - felelte Senk i A lfonz. A tiszt megrázta az ök lét az orrunk
előtt.
- Vigy ázzatok magatok ra, ha hazudtok ! A z a k öpcös mindent

bev allott!
Ily en trük k el jön. Nek ünk ! Pont Hopk ins az, ak i bev all. És pláne
mindent!
De épp hozzák . Kissé megv erhették a fiút, mert az orra és a szája

duzzadt.
De mi v an?!... Hogy jön be? Ki látott ily ent? Mosoly og, és megemeli a
sapk áját:
- A lázatos szolgája!
- Közlegény ! - k iáltja a parancsnok . - Hogy v iselk edik ?!
- Köszönöm k érdését, parancsnok úr...
Megőrült ez? A hadnagy eléje áll.
- Canaille! Szimulálsz?!
- Nem szimulálok . Én polgári személy v agy ok , ak it jogtalanul tartanak

fogv a!
Egy tiszt lép most oda a hadnagy hoz.
- Kérlek , ez nagy on k ülönös eset. Úgy látszik , a fogoly csak ugy an

polgári személy , mert egy Thorze nev ű, azonos adatok k al
belajstromozott egy én nálunk szolgál a II-es mek nesiek nél...
- Szintén polgári személy nek v allják maguk at? - fordul felénk a

parancsnok .
- Nem, mon commandant...
A hadnagy megsuhogtatja a botját.
- Hol a lány ?! - k érdezte röv iden.
- Ha a hadnagy úr most rosszul bánik v elünk , azt röv idesen sajnálni

fogja - mondtam k atonás tisztelettel.
- Mi?! Hát ti itt úgy v iselk edtek ...
- Várj... - szólt k özbe az őrnagy . Úgy látszik , ok ult Hopk ins esetén.
- Mit értesz azalatt, te apagy ilk os, hogy jól bánjunk v eletek ?
De feleletre nem k erült már sor. Ny ílt az ajtó, és besietett de Surenne

márk i.
Tizennegyedik fejezet
1.
Őexcellenciája személy esen jött... Huh! Hogy nézett k i! A z arca piros

v olt. Harag, öröm és büszk eség sugárzott róla.
Egy etlen csattanással záródott v alamenny i bok a a teremben.

A k ormány biztos v égigment előttünk , és hosszan nézegetett
bennünk et. A zután a tisztek felé fordult:
- Uraim! Óhajtom, hogy ezt a három embert mindenfelé, ahol csak

szóba k erülnek , úgy emlegessék , mint a k öztársaság legv itézebb,
legönfeláldozóbb, leghűségesebb k atonáit!...
Egy pillanatig ámult csend, csak Hopk ins dünny ögi halk an:
- A zt is említsék meg... hogy én civ il v agy ok .
- Elrendelem tov ábbá - foly tatta emelt hangon -, hogy a hadsereg

v alamenny i százada említse holnap a napiparancsában ezt a három
embert, ak ik k el most k ezet fogok . - Sorba megrázta a k ezünk et. - De
Surenne tengernagy mindig büszk e lesz erre a k ézfogásra.
Ily en ember v olt! Szemrebbenés nélk ül falhoz állította a gy áv a, rossz,

k árték ony k atonát, de az igazi teljesítmény t senk i sem érték elte többre,
mint ő.
Senk i A lfonz feszesen k ilépett.
- Beszélj.
- Excellenciás uram magas elismerését alázattal k öszönjük .

Teljesítettük k ötelességünk et, ahogy jó k atonához illik , ez v olt az egész.
- Ezek - fordult a tisztek felé - leleplezték a leggy alázatosabb árulást,

és minden idők legnehezebb k atonai parancsát teljesítették , amik or
tűzön-v ízen át elhoztak egy titk os jelentést egy enesen a v ezérk arhoz... -
és v égignézett bennünk et. - Micsoda... fick ók ... - mondta nev etv e, de a
szeme furcsán csillogott...
2.
Fort Lamy hely őrsége az őserdőben, százfőny i k atonájáv al

meglepetésre ébredt egy napon. A k is repülőtérre egy más után három
gép szállt le. Tisztek érk eztek .
Nem lehet tudni, mi v olt. A z erőd parancsnok át és a rádióstisztet

lev áltották . Ezek repülőgépen elhagy ták Fort Lamy t. A parancsnok ot
útk özben szerencsétlenség érte. Kiesett a gépből v alahogy . A zt is
plety k ázták mindenfelé, hogy öngy ilk os lett. A hely őrséget ny omban
útnak indították .
A Kongó partján hirtelen k eleti irány ba foly tatták az utat. Egy enesen
Igori felé meneteltek erőltetett útszak aszok ban.
Ugy anek k or Igori felett megjelent egy repülőraj... Félelmetes búgás

töltötte be a lev egőt, és a százados elé a k öv etk ező rádiógramot tették :
"Tíz percen belül fogly ok , bennszülöttek és őrök gy ülek ezzenek az

erődben. Parancsunk a k öv etk ező: Ha egy etlen ember megk ísérli
elhagy ni Igorit, bombák k al semmisítjük meg az erődöt! Fort Lamy
parancsnok ait lev áltották , a hely őrsége k önny ű üteggel megerősítv e,
három órán belül megszállja Igorit. Tíz perc múlv a megny itjuk a
gépfegy v ertüzet. A k i az erődön k ív ül v an, azt lelőjük ."
Tíz perc múlv a az alacsony an k eringő repülőgépek elárasztották a

k örny ék et gépfegy v ertűzzel.
Délután hatk or Igori ellenállás nélk ül megadta magát. Hét órak or

befejezték az első v izsgálatot, és az erőd mögött igen gy orsan fejbe
lőttek tizenhat embert. Közöttük Brigeront és Fonált, a dúdoló, félhüly e
k áplárt. A "századost" elv itték megv asalv a Oranba...
A z ügy ről csak néhány sor jelent meg a lapok ban:

"Igoriban a fegy encek lázadást k íséreltek meg, amit Fort Lamy
hely őrsége elfojtott. A három szök ev ény k atona, ak ik k özül az egy ik
polgári személy , a titk osszolgálat megbízásából jött Igoriba, és
elfogatásuk at szándék osan nem szorgalmazta a gy armati hadsereg."
Ezt a flastromot k apta a sok lóv á tett hatóság. Mi azonban tudtuk ,

hogy menny ire szorgalmazták ...
3.
A k uny hó lak ói bizony ára rossz bőrben v oltak , amik or Péret

százados egy szak asszal értük ment. A k üszöbön Potrien v árta. A z
őrmester sárga, fonny adt arcából búsan állt el az orra, v alamint a bajusz
és szak áll alk atrészei. De azért mint a gy erty aszál, állt meg Péret előtt.
- Potrien őrmester jelentk ezik , százados úr!
A százados megszorította a nagy , csontos ráncos k ezet.
- Rossz bőrben v an, mon chef... - és megk opogtatta a penészes,

nedv es zubbony rozsdás gombjai k özött az őrmester mellk asát. -
Elfogy ott a tartalék itt benn?
A z őrmester arcát némi pirosság színezte át, és a szeme is élénk ebb lett
az érintésre.
- Kissé megv iselt az ügy . A zt hiszem, három szabadnapot k ell majd

k érnem, hogy rendbe jöjjek . De a gy engélk edőbe nem v étetem fel
magamat.
A százados nev etett, és megv eregette a sebhely es, halálos

szenv edések k el beárny ék olt sov ány arcot:
- A lors!... Tout v a bien... mon chef!

Bok a csattog.
- Si! Mon commandant!
A százados tov ább ak art menni, de az őrmester eléje állt.
- Óv atosan, mon commandant. Egy testőr áll a tábornok mellett, mert

azt hittük , hogy ezek a gazok átjönnek a terhelő tanúk at megölni.
- Testőr? Mi az?
- Fogoly itt v elünk . Nagy on derék fiú - és beszólt a másik szobába: -

Hé, maga csirk efogó! A mieink jöttek .
- A zért még nem k ell ordítani!
A Török Szultán jelent meg az ajtóban, egy k ony hak éssel.
4.
...A Török Szultán még azon az estén itt ragadt, amik or mi útra
k eltünk . A k is ipari v ágány füstölgő lok omotív v al indulásra v árt. A
Török gy ors suttogást k ezdett a mozdony v ezetőv el.
- Itt v an ötezer frank . Én most elbújok a k ocsira, és gurítson rám

szenet...
- Rendben v an...
- Gy orsan!
A Török elhely ezk edett egy k is, taligaszerű, k esk eny ny omtáv ú
teherk ocsiban, és a gépész szenet gurított rá...
Tíz perc múlv a nagy pöfögéssel megindult a v onat... A z ördög v igy e
el! Ez a k ocsi szén nem mozdul. Mi az? Lek apcsolták ! Kiemelk edett
gy orsan, és meglepő látv ány fogadta. Tíz k atona állt ott löv ésre k ész
pusk áv al. Középen Fonál, a "k áplár".
- Kiszállni!...
Közrefogták , és az irodába k ísérték . A százados mosoly ogv a fogadta.
- Kezdettől fogv a tisztában v oltunk magáv al, Boulanger. Ugy anis az

ön orv os barátja, a Kv asztics elárulta.
- Nem igaz!
- De. Higgy e el. Ez az ember álmában beszél, és éjjel k ifecsegett egy et

s mást az ügy eiről, így a k isv asútról is mesélt. Most odak erül a cimborái
k özé. Sajnálom, mert sok at mulattam magán. Kutassátok át.
...A mik or a látcsőtásk át ak arták lev enni róla, úgy hadak ozott, mint
egy tigris.
A lev elet szerette v olna összetépni.
Betörték az orrát, v alak i pusk atussal hátba v ágta, de ő v édek ezett, és

úgy k apta szájon a k is k áplárt, hogy három foga tört bele... Mégis
elv ették tőle a látcsőtok ot.
A százados k iny itotta.
- Hm... Mi szük sége v olt önnek arra, hogy sziv arv égek et gy űjtsön...?
A Török Szultán nagy ot nézett és v égül egy igen meglepő k ijelentést

tett:
- Hű! A z... a ny av aly ás... tolv aj!
5.
A zóta eltelt egy év . Ma már megírhatom az esetet.
Pittman mindent bev allott, nem v olt k icsiny es ember. Mosoly ogv a
mesélte el az egészet, és mosoly ogv a ment hajnalban az egzek úcióhoz.
Elutasította az altisztet, ak i k endőv el k özeledett.
Fark asszemet nézett tizenk ét löv éssel.
Mi v olt a szélhámosság?
Pittman mint Fleurien főhadnagy megérk ezett Igoriba. A k k oriban a

Kongónak ezen a szak aszán mérések et v égeztek , és k ülönféle
társaságok k üldöttei megk örny ék ezték a szak emberek et. A
legfontosabb személy a k ik üldött ellenőrző tiszt, ez a Fleurien v olt, ak i
hely ett Pittman jelentk ezett szabály szerű írások k al. A z ő jelentésétől sok
függött. Pittman átlátta, hogy mily en hely zet k ínálk ozik . Először hagy ta,
hogy a v állalk ozók megv esztegessék , és v élemény ezéseiben előny ben
részesítette azt, ak i többet fizet. Később már ő irány ította a
szélhámosságot. A z ak adék osk odó tisztek és mérnök ök lassan
egy enk ént eltűntek . Senk inek sem gy anús jelenség a Kongó v idék én,
hogy néhány ember malária, tífusz v agy napszúrás áldozata lett. Igori
nagy on messze v an minden ellenőrzés lehetőségétől. Hihetetlenül
k öltséges és k omplik ált egy hiv atalos út a Kongóhoz.
Lassan anny ira teljes lett a szélhámos k ülönítmény , hogy

k ialak ulhatott a nagy mű.
Egy tönk rement v asútépítő társaság mérnök e ajánlatot tett a Belga

Kongó-v asút építőinek any agszállításra. Igen olcsón. A z ajánlatot
elfogadták . (Utóbb k iderült, hogy a belga építk ezésnél is v oltak
bűntársaik .)
Ezután a francia v asútépítéshez érk ező any agot rendszeresen
tov ábbszállították a belga munk álatok hoz k étszáz k ilométer táv olságra.
A hihetetlen pénzösszegek et egy szerűen eltették . A z any ag egy k is
részéből látszólag építették a francia szak aszt.
Á tutazók v agy pilóták a magasból nem láthatták , hogy a töltés, az

összek ötő híd, a cementalap mindenhol szinte papírv ék ony ságú. Igen
k ev és, rosszul k ev ert any agot használtak . A sínek csak röv id szak aszon
v ezetnek , és v éget ér a v onal mindenütt, ahol a fák k özé ér a pály a.
...De futtában, messziről mégis alagútnak , hídnak töltésnek hatott az

építk ezés. Év ek foly amán megépült a belga v asút egy tök életes k is
szak asza a sik k asztott francia any agból! Közben az Igoriban
berendezk edett szélhámosok már több millió frank os letét felett
rendelk eztek k ülönféle k ülföldi bank ok nál.
Igazán semmiség v olt ebből a pénzből a "légiós menny országot"

fenntartani. Mit számított ak ár tízezer hav anna v agy ak árhány hek tó bor
v agy sütemény , amik or egész v asútv onalak at, alagutak at és hidak at
loptak el?
Ha néha mégis bizottság érk ezett a fegy enctelepre, ezt Fort Lamy ból
előre tudták . Ily enk or a rabok dolgoztak , a luxusberendezést
összehordták egy üres hangárba és a néger munk ások at hazazav arták .
A mire nem is számítottak : a tisztaság, a rabok fegy elmezettsége,
egészségügy i állapota a legjobb beny omást tette a bizottságra, és
"Fleurien főhadnagy ot" még előléptetésre is felterjesztették .
Fonál k özlegény szök és miatt k erült Igoriba, és természetesen azonnal

felismerte Pittmant, ak iv el Rak hmár oázisban egy ütt szolgált. Fonál
értesítette jó barátját, Brigeront a félszemű rablót, ak i Rak hmárban
v endéglős v olt. Brigeron azután jobban k ihasználta a hely zetet, mint az
idióta Fonál. De idek erült Ogur oázis részeges pály aőre is.
Ez ott v olt, amik or Fleurien tisztet megölték az arabok , és
k iszabadították Pittmant. Hallgatása jutalmául Fleurien ajánlására
áthely ezték az igori v asúthoz ahol a játék os fantáziájú Pittman nek i is
v alóra v áltotta az álmát: nagy pály audv art épített, hiszen v olt elég
any ag. Itt azután ihatott, intézk edhetett, dühönghetett k edv e szerint, és
k atasztrófától sem k ellett tartani, mert v onatk özlek edés csak az
állomásfőnök v ízióiban fordult elő.
A szélhámosok bank betétje egy tizedét sem fedte a k árnak , de a

bűnügy gy ors elfojtása felbecsülhetetlen v eszteségek től k ímélte meg a
francia pénzpiacot.
Természetes, hogy a fejnél is k ellettek bűntársak . Néhány v áratlan

áthely ezés, ny ugdíjazás, k ét-három ismeretlen hátterű öngy ilk osság
elny elte az ügy utolsó ny omait is, és a részletek örök re homály ban
maradnak .
6.
...Csak lépésben v ergődhetett át az autónk a Gare de St. Lazartól az

Ely sée palotáig.
Micsoda tömeg...!
Egy filmriportert gépestől elsodornak .
Erről jut eszembe, hogy a híradóban ily enk or integetnek a népnek .

És felemeltem a k ezemet, de Potrien tiszthely ettes, ak i zubbony án a
v adonatúj "pour le merité"-v el úgy ül, mint Buddha-szobor mása a
v itrinben, rám szól:
- Viselk edjék rendesen, maga csirk efogó... Mit gondol, ha az elnök

megk érdezi: "Ugy an, k edv es Potrien, mily en v olt az útjuk Párizs
utcáján?..." - mit mondok nek i?
- A k k or azt mondja, mon chef...
- Ne feleljen, maga csirk efogó, mert lev ágom...
Tusk ó Hopk ins mint polgári személy ült Senk i A lfonz mellett. Sötét
szalonk abátban, fek ete k emény k alapban és fehér k eszty űben, emelt
főv el.
Úgy fest, mint egy hóhér a k iv égzés reggelén. Csak az eny hít v alamit
ünnepi k ülsőségein, hogy félrecsúszott ingmelle nagy darabon
szabadon hagy ja csík os trik óját...
Megérk eztünk az Ely sée palotához.
Felmegy ünk a márv ány lépcsők ön Duron tábornok mögött és egy

hatalmas terembe érünk , ahol sok elők elő, díszruhás ember v árak ozik .
Feszesen állunk .
Egy tiszthely ettes, k ét legionárius és egy ítéletv égrehajtó.
Minden szem bennünk et néz, tetőtől talpig k ív áncsian. A k öztársaság

elnök e sorban k ezet fog v elünk . És Potriennel megtörténik a csoda!
A mit év ek óta mint példát említ! A nagy úr így szól hozzá:
- Ugy an, k edv es Potrien, mily en v olt az útjuk Párizsban...
De előre jelzett feleletei k özül egy ik et sem k épes elmondani. A rca

lángpiros színű.
7.
Senk i A lfonz igen sok szor k ap szabadságot, és ily enk or Yv onne-nal

v an.
Kezd gy anús lenni az eset! Enny ire leplezi érzelmeit a lány ?! Igaz hogy
felk eresett, és egy gy öny örű arany órát adott ajándék ba, de ily ent
Hopk ins is k apott. Senk i A lfonz egy idő óta zav artan v iselk edik , ha
találk ozunk . Mi lehet itt a dolgok hátterében? Tusk ó Hopk ins naponta
engedély t k ap, hogy meglátogasson, és Potriennek így k öszön:
- A dj Isten...
- Nem v agy ok magának adj Isten, hanem tiszthely ettes úr!

Csirk efogó!
- Nem v agy ok magának csirk efogó, hanem civ il úr!
- Éppoly szélhámos, mint v olt. Hordja el magát! A z a mák v irág a

k antinban v árja.
A mák v irág én v oltam. De ezen a napon k issé szomorúan üldögéltem.
- Mi bajod? - k érdezi Tusk ó. - Gy ere este k áv éházba. Megv ettük a

Török k el társban a Négy furcsa patk ány t. De azt hiszem, hogy becsap
az elszámolással a gazember. Gy anús, nagy on gy anús.
- Nem érdek el. Hallottad, hogy Senk i A lfonz leszerel?
- Igazán?
- Felülv izsgálatra jelentk ezett. A törzsorv os szerint Senk i A lfonz

alk almatlan, mert általános testi gy engeségben szenv ed.
- No, és mi lett ezzel a törzsorv ossal? Gy ógy íthatatlan, v agy csak

napszúrás v olt?
- Egy ik sem. A zt hiszem, Duron tábornok járt nála. Senk i A lfonz

leszerel - és halk férfias sóhajjal hozzátettem: - Elv eszi Yv onne-t!
Hopk ins k örülnézett, azután ezt súgta:
- Ne törődj v ele. A zért megy a leány Senk i A lfonzhoz, mert így

ak arja leplezni, hogy téged szeret.

Rejto Jeno A Harom Testor Afrikaban

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Rejto Jeno A Harom Testor Afrikaban

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Rejtő Jenő

A három testőr Afrikában

Négy k ülönböző nemzetiség k épv iselője v olt az asztalnál: egy

Idő: délután hét óra.

Személy ek : személy telenek .

Rak hmár oázis legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a legk ev ésbé

Középpontja egy v ály ogfallal k örülv ett k atonai tábor, amit a

De ily esmit mégis "erőd"-nek hív nak . És számmal is ellátják . Ez az

A k örfal mögött egy "törzsépület" (ny erstéglából épült földszintes k is

A pálmák k özött ny olc-tíz duárnak nev ezett sárputri, ismeretlen céllal,

A bennszülöttek tehát a k uny hó előtt esznek , isznak , alszanak és

Mit is k eresnének benn a duárban? Egy horpadt fazék , néhány törött

Rak hmár oázis k özpontja a Grand Hotel. Eltérően a hasonnev ű

A Timbuk tu felé haladó k arav ánok , átutazó v adásztársaságok

Ezt a műsorszámot k issé népszerűtlenné tette az a k özismert tény,

Á ltalában legionáriusok tartózk odtak a Grand Hotelben, ak ik

Kitűnő széklábak! Megbízható elsősegély!

A z asztalnál időző három k ülönböző nemzetiség (ha leszámítjuk az

A félszemű rabló, ak it elév ült k örözv ény ek alapján Brigeron név en

A v endégek elismerésük et fejezték k i. A hússaláta egészen k itűnő

A francia őszinte k öszönetet mondott a tulajdonosnak a k itűnő

A tulajdonos örült a dicséretnek , és megk öszönte a lámpabelet, amit

- Nagy on finoman k észíti az ételek et, barátom - mondta az angol.

- Uram - felelte szerény en Brigeron, a félszemű rabló -, Lev innél

Valószínű v olt, hogy szégy en egy ily en v endéglőst nem ismerni, ak i a

- Most hát, k edv es Brigeron, hozzon egy üv eg v örösbort, és

- Parancsolnak térk épet? Pontos, k atonai célok ra k észült,

- Hm... miből gondolja, hogy szök ni ak arunk ? - k érdezte a Pittman

- A k ik v örösbort rendelnek és suttogv a társalognak , azok szök ést

- Más titk unk nem lehet?

A k ocsmáros leírhatatlan grimasszal mutatott k i az ablak on:

A z iv ó pállott bűzös lev egője szinte repedezik a forróságtól, és millió

Egy sebek k el borított, csontv ázszerű, v én arab a k enderszív ás

A z iv ó hátterében k ét v erejték ező, sárga arcú k atona k árty ázik .

A falon egy k erek óra minden fertály k or felhördül, mintha ny omban

Hát nincs igaza a rablónak , ak i Lev innél tanulta k i a

Kev esebb, mint semmi: állandóan ugy anaz.

- Hozza a bort! - mondta a Francis nev ű álmodozó, sápadt fiú. -

A v endéglős elsietett, és v isszatért a borral. De azért hozta a térk épet.

- Családi ügy ek ben is jobban k iismerik maguk at k atonai térk éppel.

Ek k or Leila (az arab démon) k iperdült k özépre, hogy táncáv al

- A zonnal hagy d abba! Kárty ázni ak arunk , v én boszork ány !

Leila (az arab démon) szomorúan v isszaült a sarok ba.

- Hogy k épzeled? - mondta a Francis nev ű, ak inek álmodozó arca

- Engem is érdek el - szólt Thorze, a k öpcös amerik ai.

Pittman, az angol előbb megtömte a pipáját, azután a térk épet

- Úgy v an. A rra nincs út.

- A z egy etlen lehetőség, hogy v alamely ik ünk megmenek üljön, ha ma

- Miért v áljunk el, ha eddig egy ütt k üzdöttünk ? - k érdezte halk an a

- Beszélj v ilágosan! A mindenségét a sk ót csav aros eszednek ! -

- A z erőd v édelmére legalább a legény ség felének a falak mögött k ell

- Értem... Ok os - dörmögte Thorze, az amerik ai.

- Én nem értem - mondta Francis Barré.

- Egy üldöző csapat huszonöt embernél k ev esebb nem lehet -

- Negy v enhét embernek az erődben k ell maradnia. Huszonöt megy

Thorze nagy ot csapott az asztalra:

- Tiszta dolog! Ha hárman háromfelé szök ünk , ak k or egy ik re nem jut

- Ez az egy ny ugodtan eljuthat egy belga v agy angol gy armat

Ek k or Leila (az arab démon) k ilibbent k özépre, hogy a v endégek et

A táncosnő v isszalibbent a hely ére, és pipára gy újtott.

- És a k ettő, ak it elfognak ? - k érdezte Francis Barré.

- De egy k ény elmesen menek ül - mondta Pittman.

A z óra rek edten felhördült, és csend lett.