Theodor:

A félelem hatása az életre

(részletek)

,,Minden cselekedetedet vagy a szeretet vagy a félelem vezérel.

Rajtad áll, hogy melyiket választod. ”

THEODOR

Bevezetés

A címből is kiderül: nehéz témába kezdtünk. Mindenki érdekelt benne --- nincs emberi élet félelem nélkül. Valamilyen fokon mindenki fél, aki nem a
szeretetben él, de senki nem tud tovább félelemben élni, aki észrevette, hogy abban él. Különböző jellegű és erősségű aggodalmak léteznek. Te hol
állsz a skálán saját félelmeiddel, kedves Olvasó? Megnyugtatlak, meg tudod változtatni hozzáállásodat, és le tudod győzni a makacs félelmeket. Nem
kell hozzá drága ,,elhárító kurzus”, pszichológus, külső segítség. Minden eszköz a birtokodban van, máris használhatod. Ehhez próbálok segítséget
adni. Csodákat ne várj tőlem, mert a csoda benned van. Amit mondok, egyszerű és természetes. A kérdés csak az: akarod-e a változást.
Eredeti küldetésed az, hogy örömöd legyen, boldogan éld az életed, élvezd, amid van, és amit adsz. Boldogságra születtél. Minden energia és erő
abban segít téged, hogy az eredendően neked adott boldogságot tartósan birtokold --- a baj ott kezdődik, hogy ezt valamilyen szinten elfelejtetted.
Pedig természetes közeged a Szeretet, a Fény, amely körülölel. Ha a félelemérzés hatalmába kerít: vastag kőfalat építesz magad köré, elszigeteled
magad, beborít a sötétség, összeszűkülsz, megkeményedsz. Az emberek többsége annyira körbeépítette magát, hogy lassan külön kurzusokon kellene
oktatni, mit jelent az önzetlen, ,,politikamentes” szeretet. Az sem egyértelmű, ha azt mondom: a szeretet közege olyan, amiben állandó örömöt,
boldogságot, megelégedést érzel. Ahány ember, annyiféle boldogság és megelégedés létezik. Nézz körül, ki minek örül, és meg tudod állapítani, kinek
milyen fokú a jelenlegi tudása a szeretetről. Hát még ha arról kezdenék beszélni, hogy a szeretet nem is érzés, hanem állapot, akkor még több értetlen
arcot látnék. Nehéz arról beszélni, amit mindenki másképpen lát. Inkább abban próbálok segíteni, hogy le tudd bontani a félelem kőfalait, hogy a
sötétségből a fényre kerülhess.
Sokféle alapanyagból lehet falat építeni. Van, aki azt hiszi: sorsát ráerőltették, ezért nehéz helyzete miatt másokat okol. Pedig a sors: következmény ---
nem ok, hanem okozat. Ha megelégedett vagy, hamarabb hiszel ebben. Tudom, nehéz helyzetekben az ember nem szívesen gondol arra, hogy egy
korábbi, saját maga által meghozott döntés juttatta jelen körülmények közé.
Ne haragudj rám, amiért ezt mondtam. Tudom, kényelmesebb lenne számodra továbbra is abban a tudatban élni, hogy ,,áldatlan” sorsodat Rád
erőszakolták, vagy hogy a körülmények felelősek azért, ha kiút nélküli helyzetbe kerültél. Nem így van! A nehéz élet is a Te választásod.

Ha elfogadnád, hogy az élet mindig olyan helyzetet tár eléd, ami az előzőleg kitűzött céljaid megvalósításához visz közelebb, talán nagyobb
bátorsággal vállalnád a sorsodat. Ez lenne az első lépés a tudatos felelősségvállalás felé.
Elképzelhető, hogy nincs bátorságod vállalni az élet kihívásait és azok következményeit. Ebben az esetben döntéseidet és cselekvéseidet elodázod.
Ilyenkor belső feszültség keletkezik, ami cselekvésre ösztökél. Ha a feszültséget nem tudod kezelni, könnyen aggódni kezdhetsz. Az is lehetséges,
hogy elvárásaiddal szembeállítod a jövőre vonatkozó elképzeléseidet. A jövő mindig bizonytalan, és ez a bizonytalanság könnyen nyugtalanná tehet. A
tartós nyugtalanság félelemmé alakulhat, amiből nagyon nehéz reálisan szemlélni a helyzetet.
A teremtés minden erejével rendelkezel. Elhatározás kérdése, hogy biztonságot vagy félelmet teremtesz magadnak. Amit kigondolsz, amiről beszélsz,
amit teszel, az fizikai valósággá válik. Már a gondolat felmerülése pillanatában megteremted vágyad tárgyát, ami számodra még láthatatlan, azonban
már létezik. Ha semmit nem teszel, csak rábízod magad az életre --- a szeretetre ---, olyan út tárul eléd, amelyen eljuthatsz célodhoz. A létezés
alaptörvénye: minden gondolat --- a szeretetteljes éppúgy, mint a félelmekkel teli, (még a viccelődés is) --- teremtő energiája révén érzékelhetővé válik.
Nem mindegy tehát, mire gondolsz, miről beszélsz, mivel foglalkozol.
Tudatos figyelemmel félelmeiden felülkerekedhetsz. Semmi egyebet nem kell tenned, mint tudatosan figyelned a negatív gondolataidat. A gondolatok
jönnek-mennek, egyikkel se azonosulj! A gondolat nem Te vagy. Szemléld úgy, mintha az országút széléről figyelnéd az elsuhanó autókat, amelyekkel
soha sem azonosítanád magad. Hasonló módon --- kívülről --- kövesd figyelemmel a cikázó gondolatatokat. Hagyd őket száguldozni. Ne stoppold le
egyiket sem, amely ellenedre van. Ne vedd fel a kapcsolatot a negatív gondolatokkal, mert pusztán a kapcsolatfelvétellel nyomban nagyobb szerephez
is juttatod őket, és saját energiáddal táplálod, segíted erősödésüket. Így az eredeti célod elhomályosodik --- hiszen ellene dolgozol (ellenteremtesz) ---,
és az ellengondolat tárgya felé fog eléd tárulni az út. Azt hiheted, a sors adja a ,,pofonokat”, pedig Te csapkodod magad.

Figyeld magad tudatosan, különben elveszted a kontrollt saját magad felett. Ne gondolkozz a múltadon. Ne foglalkozz azzal, mit csináltál rosszul.
Rossz cselekedet nincs, csak más választás, a tapasztalatszerzésnek más útja létezik. Nincs elhibázott élet. Csak egyszerű, minősítetlen tett --- választás
így vagy úgy ---, és annak következménye létezik. Utólag ne hibáztasd magad semmiért. Minden általad elítélt tettből tanultál, gazdagabbá váltál, így
a következő pillanatot már érettebben fogadhatod. Tiszteld magad az elmúlt évekért. Munkálkodj azon, amit el szeretnél érni, amivé válni szeretnél,
koncentrálj a célra. Figyeld magad. Nem mindegy hogyan állsz hozzá saját terveidhez.
Ha kitűztél egy célt, ne gondold át, milyen negatív ,,mellékhatásokat” rejt. Csak a tiszta cél lebegjen a szemed előtt. Éld bele magad a kívánt helyzetbe,
érezd magad körül a megvalósult terveket, beszélj róla másoknak, viselkedj úgy, mintha máris minden úgy lenne, ahogy eltervezted. Váljon ez
szokásoddá. A Gondolat-Szó-Cselekedet hármassága olyan hatalmas erőt biztosít számodra, amit nem lehet eltéríteni, legyőzni. Egy ellensége van: a
félelem. De figyeld csak meg: a félelmed tárgya is gondolat, szó és cselekedet útján jön létre. Igaz, ez más gondolat, más szó, más cselekedet. A
minősítést, miszerint valami jó vagy rossz neked, Te magad hozod létre pillantnyi értékrended (hit-rendszered) alapján. A Gondolat-Szó-Cselekedet
univerzális ereje nem pozitív vagy negatív --- így válogatás nélkül mindent megteremt, amire irányul. Légy tudatában ennek! Napi teendők
formájában találkozol azokkal a kihívásokkal, feladatokkal, amelyek elvégzésén keresztül eljutsz oda, ahová vágyakozol, vagy azzá válsz, aki szeretnél
lenni.
Félelmet akkor érzel, ha nem hiszel önmagadban. Ilyenkor a cél kiszínezésére szánt festékes palettádra felviszed a múlt sikertelenségeinek szürke és
fekete árnyalatát. A múlt azért sikerülhetet szürkére vagy feketére, mert egy korábbi előzmény sötét tónusát használtad. Analizáld saját festési
technikádat. Ha a szürke és fekete festék jobban fogy a készletedből, mint a világos színeké, hit-rendszered korrigálásra szorul. Dobd ki a sötét
korongokat és használd a tiszta, világos színeket. Persze, tudom, nem könnyű a válogatás.
Bizonyára előfordult már az életedben, hogy amikor választhattál volna egy színesebb képet, Te a megszokásaid, beidegződéseid hatására --- vagy
csak kényelemből, esetleg félelemből --- a ború mellett döntöttél. Ha végignézhetnéd eddigi történeteid filmkockáit, és újból ott lehetnél a döntéseid
pillanataiban, megláthatnád, milyen egyszerűen lehetne egy másik terv szerint cselekedni. A különbség csupán annyi, hogy ezúttal fel lennél készülve
a választásra: tudatos lennél. Döntő különbség ez. Légy tudatos és felelősségteljes önmagadhoz. Légy ott az adott pillanatban, ne a múltban vagy a
jövőben kószálj. Érdekeljen a saját sorsod, vedd kezedbe az irányítást. Ha tudatosság nélkül cselekszel, csak tengsz-lengsz, hánykolódsz, csakhamar
célt tévesztesz. A tudatosság annyit jelent, hogy teljes lényeddel benne vagy a pillanatban --- nem húz vissza a múlt, nem bódít a jövő. Úgy vagy
képes felelősen meghozni egy döntést, ha tudatod az adott pillanatra koncentrál.
Zavar a felelősség terhe? Tisztázzuk gyorsan, mit jelent ez. A helyesen értelmezett felelősség eredendően felszabadít. Ha a felelősséget
nyomasztónak találod, alighanem téves a felfogásod róla. A felelősség azt jelenti: minden lépést a saját véleményed szerint teszel meg. Ne
befolyásoljanak előítéletek, családi vagy társadalmi szokások, tradíciók. Az adott pillanatban a tudatos lépés maga a felelősségteljes tett. Csak
magadért vagy felelős. Hogyan is vállalhatnád másokért a felelősséget, amikor kiszámíthatatlan, mit cselekszenek. Azzal vállalod a felelőséget
önmagad sorsáért, ha tudatosan lépsz a soron következő pillanatba. Ez persze hatással van környezetedre is. Mások sorsa kapcsolódik a Tiédhez,
ugyanakkor nem vállalhatod a felelősséget azért, hogy ők tudatosan benne vannak-e saját válaszukban. Ha eddig nem így láttad, akkor hatalmas
terheket cipelhettél a válladon.

Mindig a benned rejlő, eddig felhalmozott tapasztalataid szerint döntesz, illetve azok szellemében cselekszel. Ha eddig nem voltál boldog,
valószínűnek tartod, ezek Nálad nem válnak be. Amennyiben volt már részed örömteli percekben, napokban, akkor alighanem bizonytalanná válsz:
aggódsz, mi lesz, ha rosszul választasz. Ha eddig több volt a ,,jó” döntésed, mint a ,,rossz”, akkor nyilván tudod, mitől fosztod meg magad a ,,rossz” út
választásával. Mindenképp aggódni kezdesz, mert úgy hiszed, van veszteni valód. A régi tapasztalat nem jó tanácsadó. Minden új élménnyel
gazdagabbá válsz --- az új pillanatban új önmagad vagy. Soha ne nézz hátra!

Az is elképzelhető, hogy egy döntés pillanatában megjeleníted magad előtt a jövőt, és gondolatban lejátszod a várt eseményeket. Ahogy haladsz előre a
történetben, egyre szebbnek, hatalmasabbnak, fényesebbnek látod magad. Minden logikusnak látszik. Vigyázz: lehet, hogy hiúságod rendezi a
darabodat! Egódnak tetszik a színjáték, hiszen mindig a csúcsok felé törekszik, imádja a kihívásokat. Megerősítve érzed magad, és belevágsz a
történetbe. Ha félénkebb vagy, elfog a bizonytalanság, végül úrrá lesz rajtad a félelem. Aggódva, bizonytalankodva, félelemmel nem lehet boldogító
döntést hozni. Mindenképp csalódás vár rád, mert elrugaszkodsz önmagadtól, akár a hiúság, akár a félénkség vezérel.

Millió más variáció is lehetséges, miként reagálsz egy új helyzetre. Egyik választásod sem lesz megnyugtató, ha nem vagy tudatos és felelősségteljes.
A döntés azonban csak akkor lehet felelősségteljes, ha nem befolyásol sem a múlt, sem a jövő. Csak úgy láthatod meg, hol tartasz a belső
fejlődésedben, ha befelé nézel. Élj tudatosan, és a következő pillanat kihívása többé nem nehézség, probléma, véletlen sorscsapás lesz, hanem a
fejlődésed útján lévő, megoldásra váró újabb feladat.

A pillanatok felelősségteljes megoldása tartós boldogsággal jár. Minden apró momentummal gazdagabb leszel. Nem mondom, hogy nem lesznek
nehézségeid. De ha nem szereted a nehézségeket, azt ajánlom, minden új feladatot oldj meg azonnal. Ha szembe nézel a soron következő feladattal ---
nem hátrálsz meg, nem halogatod ---, akkor a legkevesebb erőfeszítéssel végzel vele. Ugyanez a feladat akkor válik bonyolulttá, látszólag
megoldhatatlanná, amikor sokszor átléped, megkerülöd, ,,megúszására” törekszel. Ne feledd: a soron következő feladat azért kerül az utadba, mert már
készen állsz a megoldására --- különben nem került volna még eléd. Mindenki annyi bátorsággal és erővel rendelkezik, amennyire szüksége van az útja
bejárásához, és senki sincs magára hagyva.

Nem vagy egyedül. Benned a Mindenség lakozik, nem tudsz elkülönülten, csak önmagadban lenni. A tenger cseppjeinek egységükben van az ereje. Te
is a tenger cseppecskéje vagy. Időnként együtt hullámzol a vízzel, időnként kicsapódsz a partra. Bárhol állsz is most, ne felejtsd el, hogy a tengerhez,
az Egységhez tartozol, az Egész erejét birtokolod.

Még ma megváltozna a világ, ha ezzel mindenki tisztában lenne. Az emberek többségében azonban nincs meg a ,,tengertudat”. Az egységből érkezve
mindenki emlékszik az összetartozás biztonságának, erejének, szeretetének érzésére. Hatalmas űr tátong a ,,partravetettség”- és a ,,tengerélmény”
között. Ebbe az űrbe észrevétlenül bekerülhet a félelem. Az elkülönülés támadás jelleget ölthet.
A világnak szüksége van Rád. Minden ember más, és ez így van jól. Nincs szükség duplikátumokra. Ne add fel magad! Járj nyitott szemmel és füllel,
vond le saját következtetéseidet. Alakítsd ki saját életfilozófiádat, élj aszerint --- egészen addig, míg egy új tapasztalat bírtokodba kerül ---, azután
módosítsd. Légy tekintettel arra, hogy a saját kialakított törvényeid hamarosan elavulttá válnak, és szinte minden pillanatban szükségessé válik a
törvénymódosítás. A merevség korlátozza, a rugalmasság felszabadítja a szellemet.

Az ember szelleme összetett. A vágyak sugallják a terveket, amelyeket az egó űz a magaslatok felé, a lélek az örök lét biztonságára vágyik. Szellem és
lélek vagy harmóniában él egymással, vagy egyik leigázza a másikat. Amennyiben békesség honol közöttük, egyensúlyban vagy, ennek látható jele:
tested egészséges. A szellem uralkodik az anyag felett, így előbb a finomabb energiák összhangjára kell törekedni. Megfoghatatlan, szemmel nem
látható mechanizmusok összessége produkálja a megfogható, szemmel látható fizikai formákat. A tudósok megismerték, hogy az anyag nem más, mint
energia-sűrűsödés. Tehát tested is energia. Ami viszont energia, az éteri szinten is létezik. Ami éteri, az örök. Adj hálát, hogy örök létben létezel.
Lehet ugyan, hogy most csak egy kis szeletkéjét fogod fel létezésednek, de egyszer össze fog állni a kép. Sok nehézségen és sok boldog élményen
keresztül jutottál idáig. Egyre tudatosabb leszel, ,,nehézségeid” enyhülni fognak, dereng a hajnal a látóhatárod szélén. Nemsokára a fényre kerülsz.
A világ is nagy változás alatt áll: az emberiség újjászületik. Mentális síkra terelődik a tudat fejlődése. Amit Te érzékelsz: szinte minden a
mélyponthoz közelít. De ne feledd, minden nagy változást káosz előz meg. Ne higgy a szemednek. A megtévesztő képek mögött ott dereng az új élet.
A fizikai világ lassan alakul, mert az anyag nehéz. Ami látható, azt előzőleg a láthatatlan szellem hozta létre. Az új forma már éteri szinten elkészült,
nemsokára fizikailag is láthatóvá lesz.
Ebben a könyvben a félelmek legyőzéséről beszélünk, azért, hogy utat engedjünk a szeretetnek. Nem véletlen egybeesés ez. Az emberiségen
eluralkodott a félelem, mert elhatárolta magát a szeretettől. Nem tart ez így sokáig. Minden egyes ember, aki legyőzi magában a félelmeit,
ráhangolódik a szeretet hullámhosszára, amelyen előbb-utóbb mindenki egymásra talál. Ennek az egybeolvadásnak a hatalmas energiájával jön létre
majd a lelkileg újjászülető emberiség. Az új élet félelemtől mentes lesz. Minden egyén szeretetben él majd, mert előző döntésével életeleméül azt
választotta. A hatalmas energia magával emeli azokat is, akik nem azonosulnak a szeretet ideájával, eleinte nem is érzik jól magukat. Az új életre
2

2 22
az ,,átlátszóság” lesz majd jellemző, vagyis nem lesz értelme a hazugságnak, az intuíció (a megérzőképesség) mindenkinek adottsága lesz, rögtön
kiderül majd a félrevezetés.
A változást a félem nélküli élet utáni vágy, a szeretetért való sóvárgás idézi elő. A félelem valójában elkendőzi valódi önmagad, hiszen az előítéletek,
szokások, aggodalmak anyagából varrt sokfajta hímes jelmez alatt cselekszel. Csak a félelem adhatja rád a hiúság, öndicséret, féltékenység,
bizalmatlanság, irigység, káröröm, tolakodás, nyüzsgés, harsogás, harácsolás, hazugság, önvédelem, támadó hozzáállás, kivagyiság jelmezét. A jelmez
alatt mindig más nevében cselekszel, mássá teremted magad, mint aki valójában vagy. Ha félsz a háborútól, éhezéstől, nincstelenségtől, akkor háborút,
éhezést, szegénységet teremtesz. Nézz körül és láthatod, mire vágyik ma a megtévesztő jelmez alá bújt emberiség. Amitől napjainkban tart a világ, az
közel kerül hozzá. Ne vedd fel más köpönyegét, hiszen ezzel csak magad elől palástolod magad. Más elöl nem bújkálhasz, ugyanis magadon kívül
senki nem ismerhet. Mindenki egyedi és utánozhatatlan --- máshonnan érkezett, máshová tart.
Amikor vállalod az életed felelősségét, nem függsz senkitől és semmitől. Szabadságtudat erősíti a céljaidba vetett hitet. Maga ez a hit pedig átemel a
félelmeken. Csakis félelmek nélkül tud érvényesülni valódi önmagad. Cselekedeteiddel azt a szintet tudod igazolni, amelyen pillanatnyilag állsz, aki
éppen most vagy. A következő pillanat újabb bizonyítéka lesz önmagadnak, a személyiséged fejlődésének. Minden új tudásodnak, bölcsességednek
megfelelően újrateremted önmagad. Ez az önmegvalósítás, más szavakkal: az élet értelme és feladata. Vállald tudatosan önmagad. Így kiiktatod
szokásaidból mindazokat a tulajdonságokat, tudattalan beidegződéseket, amelyek valójában nem is részei személyiségednek. Csak így lehetsz
független és szabad.
Elképzeléseid határozzák meg a céljaidat: aki akarsz lenni, akivé válni szeretnél. Nem mindegy tehát, hogyan tervezed az életed, mert minden
gondolat mágikus erővel bír, és meg akar valósulni. Sorsoddá kovácsolódik minden elképzelés, akár pozitív, akár negatív. Amikor hited lesz az
életben, már nem lesznek negatív céljaid. Fontos, hogy a sorsod előidéző terveidbe ne keverj sötét árnyalatú elemeket. Árnyképeket a félelmeid hozzák
létre. Te magadtól erre képtelen vagy.
Légy tudatos. Ha tudatos vagy, hited is van. Hittel erőt és önbizalmat szerzel. Ha önbizalmad van, állandósul a boldogságod. Nem mondom, hogy
kevesebb lesz a tennivalód, hiszen az állandó fejlődés érdekében, a saját magad által kitűzött céljaid eléréséhez mindennapi munkára lesz szükség. De
azt állíthatom, hogy erődet nem forgácsolja szét a félelem. Ha tudatosan élsz, akkor minden pillanatban tisztában vagy azzal, mit gondolsz, miről
beszélsz, mit cselekszel. Tudod, hogy az önmegvalósítás érdekében egy előző vágyad állította eléd a soron következő feladatot. Bátran nézz szembe a
kihívással, hiszen a Te saját magad által megfogalmazott --- ,,mit szeretnék elérni, kivé akarok válni?” --- célkitűzésedre most kapod meg a
megvalósítás lehetőségét. Értelmetlen aggódni amiatt, hogy céljaid megvalósítás alatt állnak. Ne torpanj meg a vágyaid elérésének pillanatában. A
soron következő tetten múlik, hogy megvalósítsd, vagy egy nagy lépéssel közelebb kerülj az álmodhoz. Lehet, hogy most viszed sikerre saját
színdarabodat. Az első sikeres mű után elégedett leszel, és örömmel írod, rendezed, játszod majd el a többi darabodat is. Ezek a darabok a drámai
elemektől megszabadulva egyre inkább a komédia jegyeit viselik, mivel nem kapnak szerepet benne a cselszövő, hiú, dölyfös, uralkodó karakterek.
Minden sikeres bemutató után új erőre kapsz, szárnyalóbb ötletekkel állsz neki a következő szövegkönyv írásának.
Szeretnék segítséget nyújtani abban, hogy nyitott szemmel járj, és meglásd mindazokat, amiket a kezdetektől fogva tudsz --- csak esetleg
megfeledkeztél róla. Minden erő benned van. Kedves Barátom, fogom a kezed. Elvezetlek Önmagadhoz. Nem tévedhetsz el!

A félelem

Minden szeretetteljes gondolat, szó, tett: Igazság. Minden egyéb: segélykiáltás a szeretetért. Fontos ezt tudni, különösen azért, mert előfordul, hogy
nem szeretetteljes viselkedéssel találkozol. A tudatos figyelem, együttérzés, türelem, megértés --- vagyis a szeretet kinyilvánítása --- tehet alkalmassá
téged arra, hogy a tudatlanság, ostobaság, durvaság, nemtörődömség látszata mögött felismerhesd a félelemben élőket és meghallhasd
segélykiáltásukat. A segítséget kérőknek semmi másra nincs szükségük, mint szeretetre, ezért minden más adakozás hiábavaló és csalódottságot okoz.
Nem áll szándékomban megbántani azokat, akiknek megesik a szívük a világ szegényeinek, elesettjeinek láttán, csak arra szeretném felhívni a
figyelmet, hogy a pénz önmagában nem képes megszüntetni az okokat. Amilyen mértékben fokozódik vagy oszlik szét az emberiség félelme, olyan
mértékben erősödik vagy halkul el a segélykiáltás, és annak megfelelően szorul háttérbe vagy jut érvényre a Szeretet --- az Igazság --- a Földön. Saját
félelmeid leküzdése a Szeretet ügyének felelősségvállalásával egyenlő.

A félelem anatómiája

Gondok csak akkor merülnek fel az ember életében, ha nem ismer valamit. A feltérképezett terület már nem fehér folt többé. A mikroszkópok alatti
világ már vagy kezelhető, vagy nemsokára az lesz, az újabb ismeret birtokában pedig új irányok, új utak tárulnak fel. A már megismert dolgok szinte
feleslegesnek tűnnek, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az eddig megszerzett tudás alapfeltétele az éppen most zajló kutatásnak. Az ismeretlenhez való
vonzódás a világ fejlődésének mozgatórugója.
Az aggodalmak leküzdése érdekében nagy lépést teszel előre, ha kezedben tartod a ,,boncoló késedet”. Vágd fel apró darabokra félelmeidet, és sorban
rakd őket mikroszkópod alá. Amikor így megismersz egy-egy különlegesebb példányt, preparálhatod, és el is helyezheted a laboratóriumod polcán.
Ahogy gyarapszik a készleted a konzervált preparátumokból, úgy lesz nagyobb a tudásod, jártasságod a boncolás és megismerés terén. A feldarabolt
egységeket felismerheted majd egy újabb boncolás közben, és lassan rájössz, mely elemek ismétlődnek minden esetben. A boncolás, vizsgálódás,
csoportosítás után, ki fog derülni: alig van néhány megismerésre váró összetevő. Minden új kutatásod tárgya erre a néhány alapegységre bontható. Ha
kellőképpen elszánt vagy a kutatásra, máris fél sikert arattál. Tudatos boncolás és mikroszkópikus vizsgálódás eredményeként bátorságra tehetsz szert.
Ha csak a műtős köpenyedet veszed fel --- és még be sem lépsz a laboratóriumodba ---, máris birtokodba kerül az univerzum minden tudása a
boncolások terén. Elég a szándék kinyilatkoztatása, és a képzelet láthatatlan csatornáin keresztül elsajátítod a tudást.
A kutató munka során összegyűjtheted a saját félelmeidet felépítő sejteket, szöveteket, szerveket. Az alábbi felsorolás elemei között meg fogod találni
a saját kutatásod felismert képződményeit, amelyeket összehasonlíthatsz saját eredményeiddel.

Sejt
A sejt tiszta gondolatból áll. Ha közelről vizsgáljuk, átlátszó részecske, melyben egyetlen szándék dominál: megvalósítani a benne rejlő egyedüli
értelmet. Annyira picinyke, hogy létét egyetlen szóval össze tudjuk foglalni: ,,megcsinálom”. Azt, hogy ,,mit”, egy magasabb szinten lévő információ
3

3 33
tartalmazza.

Szövet
A szövet magasabb intelligencia fokon áll, mint a sejt. Kapcsolata és gondolata összetettebb: ,,közvetítem az információt”. A közvetítés magában
foglalja az információ befogadását, értelmezését, és továbbítását. Ha a szövetet boncolgatjuk, rájövünk: az is ,,megcsinálni”-sejtekből áll össze.
Ezeknek a feladatoknak az ellátásására a funkciók gondolata köré csoportosult sejtek egységben vannak, így a befogadásnak, az értelmezésnek, és a
továbbításnak külön sejt-csoportulások felelnek meg, amelyeket a szövet gondolata ural.

Szerv
A szervnek magasabb intelligenciája van, mint a szövetnek. Önálló élethivatása: ,,vagyok, teszem a dolgomat”. A ,,vagyok” funkció magában foglalja
a megteremtettek gondolatát, vagyis az életbentartás kötelezettségét. A ,,teszem a dolgomat” pedig a megteremtés okának gondolatát állandóan
figyelembentartó tudatos funkciók összessége. A szerv funkciója célirányos. Nincs szerv cél, megvalósítási élet-terv nélkül. A szerv életterve több
funkció-tervre bontható. A funkciók anatómiája megegyezik a szövetekével, azok pedig a sejtekével.

Test
A test szervekből, szövetekből, sejtekből tevődik össze. Láthattuk, az anyaghoz minden szinten gondolat kapcsolódik. A magasabb intelligencia
mindig a hozzáadott gondolatban rejlik, amely az anyag látható különbözőségét eredményezi. A gondolat maga a tudat, amire a ,,megcsinálom”
sejthivatás vonatkozik.
A gondolat uralja az anyagot. Minden anyagi részecske gondolathoz tartozik. Nincs anyag gondolat nélkül. Előbb a teremtő gondolatnak kell
megszületni valamilyen cél érdekében. A cél gondolata előbb születik, mint az eszköz. A cél az anyagi részecske életfeladata. A sejt életfeladata
egyszerű, a szöveté összetettebb, a testté a legbonyolultabb. Az anyagi hierarchia alsóbb fokáról egy szinttel magasabbra tekintve a különbség csupán
egy plusz gondolat. Az összetartozás kódolva van, így minden részecske tudja, mely gondolat uralja, és hová tartozik. A hierarchia legalsó fokán lévő
sejtben a kódolt információ minden fölötte lévő összetartozást definiál. Az anyagi hierarchia legmagasabb fokán az emberi test fizikailag összeáll és
mögötte ott egy kérdés: ,,milyen gondolat alkotta”, vagyis ,,hová tartozik”.

Gondolat
Minden gondolat valamilyen formában testet ölt. Földi valóságod test-szellem-lélek összetevőkkel érkezett, melyeket egy magasabb dimenzióban
megfogalmazott cél gondolata teremtett --- a Te beleeggyezéseddel. A test-szellem-lélek hármasságában születtél és elindultál, hogy megvalósítsd
életed célját: az egyéniséged mögötti gondolatot. Fizikai testeden (fizikai sík) kivül szellemi és érzelmi (asztrál sík) testekben is létezel. Fizikai és
asztrál síkon lévő testeid egymással szoros kölcsönösségi viszonyban állnak: mindegyik hatással van a többire. Minden pilanatban minden gondolattal,
szóval, cselekedettel, és az ezek által keletkezett érzelmekkel testeid változnak: ápolják vagy rongálják egymást.
Lelked mélyén őrzöd a földi életed célját tartalmazó gondolatot, valamint a mostani és előző életeid összes élettapasztalatát. Elcsendesedett, áldott
pillanatokban, amikor egyensúlyban vagy, elérheted a magasabb dimenziókat. A Magasabbrendű Éneddel (éteri sík) lelked közreműködésével
tarthatod a kapcsolatot, és --- mint belső hangoddal, tanácsadóddal --- párbeszédet folytathatsz.
Fontos tehát, hogy megtaláld az egyensúlyt --- törődj mindegyik testeddel. Az anyagi világ a fizikai testre helyezi a hangsúlyt. Nem könnyű észrevenni,
hogy a test csak okozat, az okok megtestesülése. Fordíts nagyobb gondot szellemi és érzelmi testeidre, hiszen tudatosságoddal uralhatod gondolataidat
és érzelmeidet, így megőrizheted egészségedet.
Az anyagi világon túl, egy létezési síkkal magasabbról (asztrális síkról) tekintve az emberi test olyan, mint egy sejt a ,,megcsinálni” teremtő
gondolatával. Az asztrál test létrejöttének és életbentartásának gondolata egy magasabb szintű Én-tudatból ered, amely éteri síkon létezik. Az éteri sík
felett az Egy áll, --- más szóval: Isten, isteni Megvalósulás, Minden Létező, Egység. Az Egy --- a Minden Létező --- a teremtő világ és a teremtett világ
együtt, amelynek középpontjában az ember áll. Rajta keresztül érheti el az egyik világ a másikat.

Lélek
Ki gondolja ki az éteri testet és célját? Kinek a gondolata az, aminek a teremtő ereje által az éteri test mintájára fizikai valóság születik?
A fenti kérdések megválaszolása előtt szólni kell röviden magáról a teremtésről. Valószínű, neked is van elképzelésed Istenről és a világ keletkezéséről.
Sokan azt hiszik, a világot Isten teremtette. Istent ne személyként képzeld el. Ő nem teremtő, hanem maga a teremtés Folyamata. Ezért a világ nem
született, hanem folyamatosan létezik: VAN. A Folyamat a legfelső szintű Gondolat, aki az ,,ismerd meg magad” megvalósításának tervével
rendelkezik. A megismerés mindig önfeladással jár. Azért nem találod sehol Isten személyét, mert alkotóelemeiben szétszórtan él. Elemei az
önmegismerés állandó tágulásában vannak, és szintjüknek (minőségüknek) megfelelően minden pillanatban újrateremtik önmagukat: befolyásolják a
Világot --- az Egészet, az Egységet, az Istent. A folyamatosan változó Világot alkotó elemek részei az ,,ismerd meg magad” gondolatát megörökölték.
A megismerés lehetetlen feladat, mivel a megismerés tárgya minden pillanatban változik. Ezért az örök időre szóló isteni Terv így hangzik:
,,Tudatosítsd a Folyamatot!”
Isten gondolatára született tehát a Lélek (a Magasabbrendű Én), és az a célja, hogy tudatosítsa önmagát. Ahhoz, hogy ezt megtegye, először nem-
önmagává kell válnia, szét kell szórnia önmagát --- elemeit el kell küldenie tapasztalatszerező útjukra. A tapasztalat cselekvés útján érhető el ---
valamit meg kell csinálni ---, ami csak az anyagi világban lehetséges. Ezért az elemek testet öltenek, és a célt tudássá szentelve térnek vissza
teremtőjükhöz. A tudás birtokában tapasztalatot szerez önmagáról, és újrateremti önmagát. A magasabb tudat újabb felfedezésre váró részeket talál
önmagában. A megismerés vágya fogalmazza meg a következő tapasztalatszerző kalandozás célját.
Így létezik a Te örökké élő, éteri szinten létező Lelked (Magasabbrendű Éned) is, kedves Olvasó. Azonos vagy Vele. Örökké létezel és teremtő erővel
Te is rendelkezel. Szándékosan írjuk nagybetűvel valóságodat, mert a Téged teremtő gondolat az első és legmagasztosabb célt szolgáló gondolat volt,
van és lesz. Ez a Te valóságod (nagybetűs Lelked, Éned) a földi lét elől takarva van --- ennek is van oka, később beszélünk még róla. Mielőtt földi
4

4 44
életre születtél volna, elhatározta, hogy bizonyos tapasztalat megszerzése érdekében egy kis darabkáját (elemét) megteremti. A gondolat és cél előre
megvolt. A Lélek teremtő ereje először a mintát készítette el asztrális tested formájában, majd fizikai valósággá lettél, megszülettél a neveden szólítható
kisbetűs te. (Ne haragudj a kisbetűért!)
A teremtés ismétlődött. Első számú célod az életben, hogy ismerd meg önmagad --- vagyis ,,tudatosítsd a tapasztalatszerző folyamatot”. Isten
hasonmása vagy. ,,Ahogy fent, úgy lent”. (Ezen a helyen abba is lehetne hagyni e könyv írását, hiszen az a tény, hogy isteni erőt hordozol magadban,
önmagában elég lehetne ahhoz, hogy félelmeid megszünjenek és bizakodva élj. Tudom, bizonyítékokra van szükséged, hogy hinni tudjál magadban,
ezért folytatjuk az írást.)
Azonos vagy a Lelkeddel, így minden eddig szerzett tapasztalatával Te is rendelkezel, úgy hívod: intelligencia. Minden pillanatban intelligenciádnak
megfelelően cselekszel, aszerint, aki vagy, vagyis ahol Lelked tart a Lét spirálján. Miért kell Lelkednek a titkok fátyla alatt maradnia? Alighanem
tudathasadást okozna, ha mindent tudnál a múltadról, jelenedről és jövődről, valamint előző életeidről. Nem tudnád ki is vagy most valójában. Több
életet éltél már, mindegyik tested ott áll a díszletek mögött és mindenki Te vagy. Nagy kavarodás lenne, ha nem tudnád melyik szerep, melyik jelmez a
tied. A múltaddal kapcsolatos tudás bírtokában épp azt a színjátékot nem tudnád eljátszani, amelyikre ,,szerződtél”.
Az eddigi életeidben megszerzett tapasztalatokat, saját igényként, mérceként, szintén tárolod magadban. Lelkiismereted mindent tud az éteri
valóságodról, valamint földi önmagadról. Ismeri kapcsolataidat, céljaidat, életeidet és azok tapasztalatait. Társad marad, míg éled az életed. Gondolom
ismered az élményt: többször volt már megérzésed, vagy hallottál egy belülről érkező jótanácsot.
Halálod pillanatában az örökké létező (nagybetűs Te) részedhez kapcsolódsz: oda, ahonnan elindultál, a kisbetűs te hazatalál. Az élmény nagyszerű
lesz, csakúgy, mint a nagybetűs Te, amikor spirálútját bejárja és teremtőjéhez megérkezik. Mostani életeddel hozzájárulsz teljes lényed
gazdagodásához, fejlődéséhez, amivel az Egységet, az Egészet is gazdagítod egyben. Az általad ,,megcsinált” földi élet értelmet kap: tapasztalatszerző
utad során tetteiddel megtisztítod, megváltod magad. A sötétségből kijuttatod magad a fényre. Isten felismeri magát benned. Ez a Lét legmagasztosabb
célja, a Létezés alapgondolata. És megvalósul az isteni Terv --- általad.
A Létezés megértetéséhez kevesek a szavak, ezért erre nem is vállalkozhatunk. A földi élet értelmére koncentrálunk, hiszen erre vonatkozik a
,,megcsinálni” tervezet. Merészen lépj tovább! A fizikai test felépítéséről, a lélekről, a Magasabbrendű Énről, a földi élet céljáról csak azért írtunk,
hogy könnyebben találd meg az orientációs pontodat: tudd, hol állsz most, és ki vagy. A földi élet feladatait akkor tudod tudatosan megoldani, ha
tisztában vagy azzal, hogy ezeket saját magad tűzted ki. Fizikai síkon csak az következhet be, amit már szintekkel feljebb megterveztél. Mindenkinek a
saját feladata a legnehezebb. Ha nem lenne nehéz, már megoldotta volna, és nem lenne többé a problémája. Ez a tanulási folyamat része. Ha ezzel a
ténnyel szembe tudsz nézni, a félelmeid felét harcképtelenné teszed. Most nézzük, mi a teendő az ellenséges haderők másik felével, akiket még
felfegyverzetten bevetésre készen tartasz.

A félelem előzményei

A Világ szeretetből áll, ez táplálja, élteti, ebből tartja fenn önmagát. A tudatos lények gondolataikkal, szavaikkal és cselekedeteikkel reagálnak a
szeretetre. Teljesen mindegy miről gondolkozol és beszélsz, mit cselekszel, csak a kommunikáció mögött lévő egyetlen kérdésre adott válaszod
érdekes: ,,igen”-t vagy ,,nem”-et mondasz-e a szeretetre? Ha a beleegyezésedet adod, akkor elfogadod a létet, együtt mozogsz az áramlatokkal,
békében, megelégedésben van részed. Ha ,,nem”-et mondasz, elhatárolódsz, egyedül érzed magad, rád tör a félelem, a békétlenség, elégedetlenség. A
szeretet a lét alapja. Egyéni döntés függvénye, hogy ki hogyan reagál rá. Ha életed zaklatottan éled, kiegyensúlyozatlannak, idegesnek, erőtlennek,
békétlennek, boldogtalannak érzed magad, akkor biztos lehetsz, hogy előzőleg ,,nem”-et mondtál a szeretetre. Próbáld kiiktatni a tagadás minden
gondolatát a fejedből és minden szavát a szótáradból, meglátod, már ennyitől megváltozik az életed.
A Szeretet --- értelem, rend, egyensúly --- hiánya csak a tudatlanságban létezik. A tudatlanság egy sötét felhő, amely eltakarja a fényt. A Nap a sötétség
mögött örökösen ott ragyog. A tudatosság szele elfújja a sötét felhőket, és érvényre jut a szeretet. A bizalom és az erő érzete a tudatosság gyakorlásával
erősödik. A tudatosság annyit jelent: minden pillanatban éber vagy, tudod, mit cselekszel, és vállalod sorsod irányítását. Nincsenek váratlan
események --- minden következmény. Ha tudatos vagy, hiszel saját erődben, ugyanis tisztában vagy azzal, hogy a magad választotta úton jársz és
feladataid megoldásához elegendő erővel rendelkezel. Más szóval: senki nem kerülhet olyan élethelyzetbe, amit ne bírna elviselni és megoldani. Ha
nem vagy tudatos, esetleg úgy érezheted, gyenge vagy, életed kilátástalan, vagy mindenki elhagyott.
Íme néhány példa a félelem előzményeinek tipikus kialakulási ,,helyeire”.

A gyermekkor
Nem véletlenül születtél erre a bolygóra, földrészre, országba, családba és pillanatba. Mindez saját elhatározásod, választásod eredménye, és saját
érdekedben történt.

Amikor áthaladsz a küszöbön, még minden lehetséges --- saját képedre formálhatod, teremtheted saját világodat. Ez a lehetőség életed folyamán,
természetesen, minden pillanatban fennáll, de a születés pillanatában az eredendő tervet még nem befolyásolják előző döntéseid. Csecsemőkorban az
érzelmi testen keresztül történik a kommunikáció, a leegyszerűsített szeretet--félelem--életösztön érzéseivel. A ,,küldetés” a tudat megjelenésével
elhomályosul. Fokozatosan kifejlődik az én-tudat, az érzelmi test is tágul, és a serdülőkor végére minden feltétel összeáll a tudatos, önálló élet
elkezdésére. Az élet kihívása: tudattal felfedezni az eredendő terveket.

Kezdetben minden úgy történik, ahogy a szülők megkövetelik. Ilyenkor rögződnek a szokások. A szülők élete mintává válik. Sokszor okoz ez gondot
ott, ahol a szülők mást mondanak a gyermeknek és mást cselekszenek. A tisztán induló lélek rögtön észreveszi az ellentmondásokat, és kritikusan
hangot is ad ezeknek. ,,Kezelhetetlen a gyerek” --- mondják a szülők, pedig csak tisztánlátó. Fiatal éveiben az ember még bizonytalan. Különösen
akkor, ha túlságosan nagy ellentét feszül a családi elvárások és a belső öntörvények között.
Sokan életük végéig nem tudnak kitörni ebből a szorításból. Az öntörvények lényegesek, hiszen tudósítanak a lélek fejlődési állapotáról, és támogatják
az életcél elérését.

Az előzőekben azt mondtam, nem véletlenül születtél saját szüleid gyermekeként. Most meg arra foglak biztatni, hogy hagyj el minden családi
5

5 55
,,törvényt”, amivel nem értesz egyet. A látható világban minden paradox. Az igazság mindig a végletek között félúton van. A szülőktől meg kell tanulni
valamit --- életük tükör, minta, illetve figyelmeztetés a számodra. Fel kell tudni ismerni a tanulságokat, és hasznosítani, integrálni kell őket a saját
életedbe. Meg kell alkotni a saját véleményen alapuló sorsot --- nem helyes utánozni senkit. Hidd el, hogy ez így van jól veled is. Pici kis
vízcseppecske vagy, de nélküled nem áll össze a tenger. Éppen azokra az egyedi értékekre van szüksége a világnak, amelyeket csak Te tudsz nyújtani.
Ne hagyd, hogy mások megakadályozzanak az egyediséged szerinti gondolkodásban, cselekvésben. Ha nem tudod megvalósítani azt, amire születtél,
akkor a világ hiányát fogja szenvedni hozzájárulásodnak.

Fontos tehát, hogy tudatosan közelítsd meg saját terveidet. Tudom, nem könnyű fiatalnak lenni --- de felnőttnek sem az. Az életben sok a tanulnivaló.
Látszólag mindent elölről kell kezdeni. Nemcsak a pályaválasztás, párkeresés, családtervezés súlya nyomaszt, hanem a választék széles skáláján
bizonytalan a tájékozódás. Ezt használják fel a menedzserek. Jól tudják, hogy a sok áru között elvész az ember. Aki nem cédulára felírt tervvel indul a
szupermarketekbe, bekapja a csalit. Aki tudatosan felkészül a választék fogadására, ki tudja válogatni élete receptjéhez a hozzávalókat.

A gyermekkor élményeinek nagy része szinte kitörölhetetlen az emlékezetből. Vannak élmények, amelyek egy teljes életen át okozhatnak keserűséget.
Szívszorongató látvány, ha egy gyermeket megaláznak, nem az önmagát megvalósítani vágyó egyéniségként kezelik. De a gyermekből egyszer felnőtt
lesz. Rajta múlik, akar-e igazán felnőtt lenni. Ha igen, szakítania kell a dogmákkal, rossz emlékekkel. Tudatosítania kell a tanulságokat és tovább kell
lépnie. Mindennek megvan a maga értelme, a gyermekéveknek is.

Veled is így történhetett. Gyermekkorod összes öröme és bánata benned lakozik. Idáig hozott, máig gazdagított. A ,,hogyan tovább” kérdésre adott
mostani válaszod határozza meg további sorsodat, fejlődésedet. Gondold végig a múltat, ereszd el a rémképeket, bocsáss meg egyenként minden
ellened ,,vétkezőnek”. Tudatosítsd magadban, hogy a régi színdarabban mindenki az éppen akkori legjobb tudásának megfelelően játszott, és a
történetből bölcsebben, érettebben, tanultabban lépett ki. Ezáltal mindenki hozzáadott valamit az Egység tapasztalatához. Nem történt semmi sem
hiába. Neked köszönheti a világ, hogy tapasztaltabb lett. Saját és környezeted fénye növekedésével az emberiség számára szélesebb horizont látszik a
világból. Légy a mostani pillanatban hálás ezért önmagadnak, és bizakodva indulj tovább. Vállald saját életed felelősségét, ma már nem függesz
senkitől. Vállald a jövőd!

A körülmények

A körülményeidet te teremted magadnak egy előző ,,mit szeretnék elérni, kivé szeretnék válni” kérdések felvetésével. Minden érted volt, van és lesz.
Most is csak azt ismételhetem: légy tudatos. Lásd be, hogy céljaid eléréséhez szükséged van a mai körülményeidre. Ha valamivel nem vagy
megelégedve, gondold át újra a célodat. Ha pedig ragaszkodsz a célodhoz, fogadd el a körülményeidet is, mert minden annak érdekében történik, hogy
egy szép napon oda juss, ahová szeretnél, azzá válj, akivé szeretnél válni.
Gyakran hallani irigykedőket: ,,bárcsak én is hasonló körülmények között lehetnék”. Soha nem lehet tudni, hogy a barát irigyelt háza, kocsija, felesége
milyen életvitelt, feladatsort, megfelelni vágyást, problémamegoldó viselkedést von magával. Biztos vagyok benne, hogy a saját feladat nem a barát
feladatának ismétlése. Más feladathoz más körülményekre van szükség.

Soha ne nézd csak a körülményeket. Mindenkinek külön tanulnivalója van, és senkié sem könnyebb, mint a tiéd. Mindenkinek új dolgok sorozatát kell
megtapasztalnia az életben. A körülmények csak díszletek a színjátékhoz. Meglehet, hogy mostoha körülmények között, egy csatatéri jelenetben neked
csak egy sebet kell bekötöznöd, amíg másnak egy gazdag palotában egész életre szóló, brutális családi drámából kell kikeveredni. A feladat nem
látszik, így a díszletek önmagukban semmiről sem árulkodhatnak.

Gondolataid, szavaid és tetteid teremtik a körülményeket, hiszen energiájuk, elhagyva személyiségedet, olyan hullámokon távoznak, amelyek egyszer
visszaérnek hozzád, megteremtve azokat a körülményeket, amelyek során kénytelen leszel megtapasztalni azok következményeit, amit kigondoltál,
amiről beszéltél, amit cselekedtél. Aki most szemetel, szennyezi a vizeket, harácsol, pazarol, pusztítja, amit használatra és nem felélésre kapott, az ne
csodálkozzon, ha még ebben az életben olyan körülmények közé kerül, ahol mindent beborít a szemét, nincs ivóvíz, éhinségben és szegénységben
élnek az emberek. Az egyéni gondolatok, szavak és tettek összeadódnak és az emberiség jelenlegi tudásává válnak. Ennek a közös tudásnak a
tükörképével (a következményekkel) szembe kell nézni, meg kell tapasztalni ahhoz, hogy azokból mély, felelősségteljes tapasztalat váljék. Tartsd
kontroll alatt a gondolataidat, szavaidat és tetteidet. A belső hangod (lelkiismereted) mindig figyelmeztet, ha valamit elvétettél. (Ugye észrevetted,
hogy nem bűnről beszélek.) Ne felejtsd el korrigálni a tévedésedet. Eljön majd a nap, amikor előbb fogsz gondolkodni, mint beszélni és cselekedni ---
ez a tudatos, felelősségteljes élet első jele. Ha már ezt elérted, bocsáss meg, előző mondataim nem Neked szólnak.

A körülmények mindig változnak. A fizikai világban minden mulandó. A nehézségek épp úgy eltűnnek, mint az ideális körülmények. Amikor nincs
többé szükség rájuk, ,,elillannak”. Az új feladatokhoz új körülmények jönnek létre. Mindig a feladatra koncentrálj. Ha az új feladatot még nem látod, a
körülmények változásából következtethesz rá. Mivel terveidet, céljaidat magad faragod, a körülményeidért is magad vagy felelős. Ha a felismerés
magasabb lépcsőfokáról látod a világot, saját sorsod kormánykerekét éned (egód) kezéből a felsőbbrendű Énednek adod át, hálával és alázattal fogadod
majd a körülményeidet is. Tudni fogod: minden úgy van jól, ahogy van. Majd azt is belátod, hogy mind a körülmények, mind pedig a tettek
másodlagosak. A kérdés az, hogy az adott pillanatban kellő figyelemmel ott tudsz-e lenni, és minden feladatot, amit az élet eléd tár, legjobb tudásod
szerint oldasz-e meg.

Mások miatt

Minden belőled indul ki. Az emberek reakciói csak visszatükröződései a gondolataidnak, vagy válaszok a szavaidra és tetteidre. Utadon olyan
emberekkel találkozol, akik a lépéseidre hozzád hasonló módon reagálnak. Ezért van az, hogy másképp gondolkodó emberek társaságában nem érzed
jól magad. Aki nem a Te lényedhez hasonló módon viselkedik, az az ember nem lehet a barátod. Sajnos az a szomorú, hogy legtöbben azt hiszik, a
másképpen gondolkodó lény egyenlő az ellensséggel. Holott csak arról van szó, hogy az illetőnek adott időszakban más megerősítésre van szüksége.
Azt, hogy mire van szükséged, Te magad diktálod. Elképzelhető, hogy egy idő múlva barátsággal közeledsz egykori ,,ellenséged” felé. És csodálkozol,
mennyire megváltozott. Ugyanakkor Te is változol. Az új önmagad pedig új barátokat és ,,ellenségeket” vonz.
Azokról a tulajdonságokról, amelyek a környezetedben lévők viselkedésében természetes, elfogadható --- nem vált ki érzelmeket ---, azokról saját

6 66
tapasztalataid vannak, vagyis egyszer már megismerted, megváltottad (eggyéváltál velük), tapasztalatot szereztél, tudásod van róluk. Azokat a
tulajdonságokat, amelyeket másokban gyűlölsz vagy szeretsz, azok a Te hiányosságaid, máskülönben oly természetesek lennének, hogy nem vennéd
észre. Azokat, amelyeket nem tudsz elfogadni másokban, még magadban nem váltottad meg (nem azonosultál még velük), vagyis nincs meg még a
tapasztalatod, a tudásod róluk. Ezek megismerése a Te feladatod is, csakúgy, mint társaidnak. Ezért azok az emberek, akik viselkedésükkel felhivják a
figyelmet saját tanulnivalóidra, azok nem ellenségek, hanem a jótevőid. Azok a tulajdonságok, amelyeket másokban szeretsz, arra figyelmeztetnek,
hogy bármikor megvan a lehetőséged arra, hogy Te is azzá válj, akivé szeretnél.

Ne hidd, hogy mások tehetnek ellened valamit, ha nem akarod. (Sajnálom, ha ezzel a kijelentéssel fájdalmat okoztam.) Ha valaki megtámad és kirabol
valakit az utcán, tudom, ez a kárvallott ellenére van. De nem történik soha semmi véletlenül. Ez azt jelenti, egyszer az illető beleegyezését adta ahhoz,
hogy kirabolják. Első pillanatban azt hinnénk, ez lehetetlen. De gondoljuk csak végig mégegyszer. Minden esemény következmény. A kirabolt személy
akkor adta beleegyezését, amikor hasonló dolgot követett el ő maga is valaki ellen. Nem kell azonos cselekedetekben gondolkozni, hanem az
eseményeket érzésekre kell lefordítani. A károsultság érzése más cselekvésből is fakadhat. A kárt szenvedett ember érzését mindenki megtapasztalja
egyszer, aki ma rabol vagy lop. Minden végrehajtott rablással az illető felad egy hirdetést: ,,Emberek! Jöjjön valaki, és raboljon ki engem!”. A
hirdetésre csak azok fognak jelentkezni, akik még tudatlanok e téren: nincs birtokukban a rablás és lopás mögötti érzések ,,tudása”. Azok az emberek,
akik tudják, milyen érzés kiraboltnak lenni, nem indulnak el lopni, sőt, valószínűleg meg sem látják a hirdetést. A tudatlanságnak több fokozata is
létezik: attól kezdve, hogy valaki egyszer cselekszik és tanul belőle, addig, amíg egy teljes életen át elkövetett cselekedetek sorozata sem elég a tudás
megszerzésére. Néha látni olyan embert, aki a rajta ért csapásból nem tanul, ezért ciklikusan újabb hasonló cselekvésekbe kényszerül.

Ha úgy érzed, valaki rosszul bánik veled, nézd meg azt az oldalát is, hogy mit kell ezáltal megtanulnod. Légy hálás neki a fejlődési lehetőségedért.
Mihelyst megtanulod a leckét, a kényszerítő körülmények is megváltoznak.

Mindenki maga irányítja a sorsát. A kérdés az, hogy akarod-e ezt tudatosan. Van olyan ember, aki jobban szereti, ha megmondják neki, mit kellene
csinálnia. Ez a kényelmes álláspont. Aki ilyen, ne panaszkodjon! Úgy történik minden, ahogy szeretné. Ha sorsa irányítását más kezébe adta, nincs
hatalma felette. Viszont a felelősség terhét sem ő cipeli --- látszólag. Kívülállóként figyelheti hogyan sakkoznak vele. Itt az ideje, hogy változtasson a
helyzetén, mert kicsúszhat kezei közül az élet, kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, mások szolgájává válhat.

Az ember csak saját magáért felelős, még akkor is, ha látszólag lemondott a felelősségvállalásról. Ez esetben annak a felelősségét kell vállalni, hogy a
saját sorsának irányítását más kezébe adta át. Ami mások irányítása vagy kényszere hatására történik, nem oldozza fel az illetőt az egyéni
felelősségvállalás alól. Sőt, aki nem ura önmagának, nehezebb helyzetbe kerül, mivel beláthatatlan eseményekbe kényszerül.

A kiszolgáltatott helyzet nem örökérvényű. A változtatás belső ügy. Nem történhet semmi a külvilágban belső elhatározás nélkül. Aki sorsa irányítását
vissza akarja venni az idegen kézből, az először tűzze ki határozottan ennek a célját. Ez a legfontosabb. A gondolat kisugárzik, hírül adja a belső
elhatározást, és minden körülményt megteremt annak érdekében, hogy a cél valóra váljon. A célnak megfelelő gondolkozás, beszéd és cselekedet
teremtő erejével bejárja az univerzumot, és visszaérkezik a feladóhoz. A baj általában abból adódik, hogy arra aki változtatni szeretne kiszolgáltatott
helyzetén, rátelepedik a félelem: ,,nem tudok irányítás nélkül élni”, vagy ,,… mi lesz ezután?”. Akinek nincsen gyakorlata a saját sorsa feletti
felelősségvállalásban, bátortalanul indul el. Aki pedig megszokta, hogy a másik ember sorsáért is ő a felelős, ragaszkodik a kontrollhoz, mivel a nélkül
nem tudja ellátni feladatát. Fontos a megértés és a párbeszéd az érintett felek között. Előbb-utóbb azonban mindenkinek ki kell vívnia a saját
szabadságát, el kell érnie a teljes függetlenséget. Csak ezek birtokában lehet felelősséget vállalni. Ez az első lépés a tudatos élet felé.

A bűntudat

Talán túl sokszor mondták szüleid, hogy rossz gyerek vagy, mert nem etted meg a spenótot, nem raktad el a játékaidat, nem mostad meg a füledet, nem
köszöntél az utcán, nem tanultad meg a leckét. Beléd programozták, hogy gyenge vagy, rendetlen, piszkos, neveletlen, buta, és csak bosszúságot
okozol. Mára már minden megváltozott, de ,,belül” még nem nőttél fel. Szüleid már rég nem fegyelmeznek. Meglehet, hogy helyettük Te ostorozod
saját magad. Vizsgáld meg magad: élhetsz-e szidalmak nélkül?

Nincs jó és rossz tett, csak tudatos és tudatlan. Mindig az adott pillanatban lévő tudásod, tapasztalatod, bölcsességed szerint döntesz így, vagy úgy. Ami
tudatlan, arról még nincs tudásod, és nem azonosultál vele, még nem váltottad meg, még meg kell tapasztalnod. A tapasztalás csak cselekvés útján jöhet
létre, így legalább egyszer el kell követned, amit még nem ismersz. Amit még egyszer sem tettél meg, arról nem tudod megállapítani, hogy jó-e vagy
rossz. Véleményed lehet róla, de tudásod nem. A tudás: a dolgok megtisztítása, megváltása, melyekhez tettekre van szükség. Ha csak a cselekvés
pillanatát ragadod ki a tanulási folyamatból, akkor igazad lehet, hogy elkövettél valamit, ami nem jó. De az életben nem a cselekedet számít, hanem a
tanulás folyamata. Máris hallom a felháborodást: ,,akkor az elvetemült gazfickók angyalok?” Mindenki angyal --- ezt nem szabad elfelejteni ---, csak a
tudásszint különböző. Amit saját bőrödön megtapasztaltál, az tudatos, vagyis már a cselekvés előtt tudod, mit fogsz megtenni, mert érzés tapad hozzá.
Ez az érzés már örökké intelligenciád része marad, és bármikor elő tudod ,,hívni”. A tolvaj bátran lop addig, amig nem tudja, milyen érzés meglopva
lenni. A rablás elkövetésének pillanatában a tettes magára idézi azt a helyzetet, amikor őt is ki fogják rabolni. Minden kiáramoltatás egyszer
visszaérkezik a feladóhoz. Teljesen mindegy, mit teszel, az okozott érzést a bőrödön fogod tapasztalni. Ha a szeretet diktálja cselekedeteidet, a szeretet
tapasztalása áramlik vissza rád. Minden, amit félelemből teszel, negatív érzést fog okozni. Azt hiszed, a sors adja a pofont, pedig Te küldted magadnak.
Aki kézbesíti majd a saját magad által feladott csomagot, szintén tudatlan ebben az élményben, máskülönben nem lenne hajlandó a szállításra.
Tudatosan nem lehet sötétben járni, mert a tudatosság fényt jelent. Előbb-utóbb minden bűnöző a sötétből a fényre kerül, a tudatlanságból a
tudatosságra emelkedik. A kérdés csak az, hogy hány alkalom szükséges ahhoz, hogy az elkövető szeme kinyíljon. Aki pofont kap, legtöbbször nem
veszi észre, hogy ő ütött elöször, és a kapott pofonra nagyobb ütéssel válaszol. Egyszer azonban majd rögződik az érzés --- mielőtt lendülne a keze,
megálljt parancsol önmagának. Mert a fejlődésre mindenkiben megvan az igény.
Nincs értelme tehát a bűntudatnak, hiszen a ,,bűnös” tetteidnek már megfizetted vagy folyamatosan fizeted az árát. A ,,bűnökért” nem a pokolban
kell majd szenvedni, hanem az élet színterén, mindaddig, amíg rá nem jössz, rajtad kívül nincs más, akinek a kárára lehetne bármit is tenni.
Bűntudatoddal a második poklot idézed elő önmagad számára, már pedig az első is épp elég terhet jelent. Szabadítsd ki magad a saját poklodból azáltal,
hogy beismered: bűn nélküli vagy. Ha az ártatlanságodat elismered, akkor másban sem a bűnöst keresed.

Légy türelmes az emberekhez. Sokan hajlamosak arra, hogy a tanulási folyamatból kiragadott egy-egy esemény alapján ítélkezzenek. Tartózkodj az

7 77
ítéletektől! Meglehet, hogy az, akiről rossz véleményed van, a kritizált tettével olyan tapasztalatokra tesz szert, amely fejlődése során szédítő
magaslatokba repíti. Nem tudhatod, ki honnan érkezett, merre tart és mit kell megtanulnia a vándorlás során. Légy megértő, türelmes, toleráns, és
szeretettel segíts mindenkit a tapasztalatgyűjtés fájdalmas útján. Ha így élsz, kisugárzásod bejárja az univerzumot, a szeretet visszaér hozzád, mások
téged is fognak segíteni.

A félelem hatása: a fájdalom

Ami fenyegető vagy félelmetes, az nem létező. Ha aggodalmaskodsz vagy elfog a félelem, akkor biztos lehetsz abban, hogy a szeretet megtagadásával
illúzióba helyezted a bizalmadat. Ezzel a lépéssel a magad számára élővé teremtetted a nem létezőt, amely elkendőzte az igazságot előled. Észrevenni a
jelmezbe öltözött félelmet: döntő lépés a tudatosság felé. Ugyanakkor önmagában mindez még nem elegendő ahhoz, hogy a fájdalmaktól
megszabadulj. Felül kell emelkedni rajtuk, hogy meglásd az értelmet az értelmetlenségben.

Ha megfeledkezel igazi lényedről, istenségedről, az Egységhez tartozásodról, elszigetelten, különváltan élsz, és nagyon egyedül érezheted magad.
Egész életed küzdelemmé válhat, ha azt hiszed, mindent magadnak kell kiharcolni. Ilyenkor háborúban állsz önmagaddal, családoddal, kollégáiddal, a
hivatalokkal, a társadalommal, a természettel --- az egész világgal. Ez az ellenállás és mindennapos ütközet felőrli erődet, tartalékaidat, és az egész
életedet.

Mindennek oka, hogy elhatárolod magad. Semmi nincs a világtól elszigetelve, minden részecske tartozik valahová, minden mindennel összefügg. Élsz,
gondolkozol, tehát része vagy az Egésznek, az örökkévalóságnak. Márpedig a lét közös. Az univerzum teljes erejével rendelkezel. Nem kell semmiért
sem megküzdened, hiszen minden a tiéd. Nincs ellenséged, mert Mindenki Te vagy. Ha mégis felfegyverzed magad, önmagad ellen indulsz csatázni.
Csakis Te lehetsz a vesztes. Minden csata hiábavaló, minden ütközet a támadó vesztét eredményezi. Jobb, ha ezzel tisztában vagy, még mielőtt
megszólaltatod a harci kürtödet. Ha tudod, hogy a harc vesztese csak Te lehetsz, eszedbe sem jut kézbe venni a fegyvert.

Ha azt vallod, hogy állandó harc és küzdelem az élet, akkor az úgy is lesz. Harcolni a létért: értelmetlen, mert minden adott a létezéshez. Félni a
munkanélküliségtől: erőpocsékolás, hiszen mindig ott dolgozhatsz és azt csinálhatod, ahol és amit szeretnél. Ha azt hiszed, ez nem így van, akkor
negatív hozzáállásoddal akadályozod céljaid megvalósítását.

Mindent meg tudsz csinálni, ha tudatosan fogsz hozzá a feladataidhoz. Csak kishitűséged akadályozhat meg abban, hogy hinni tudj erődben.
Meglátod, minden sikerül, ha akarod, hogy sikerüljön. Ne higgy semmilyen kételkedő hangnak! Nem Te vagy a megfogalmazója, hanem a félelem
erőlteti rád. Ellen tudsz állni, ha megfutamodás közben bevárod, és szembenézel félelmeiddel. Tudatosságod reflektorfényével világítsd meg a vélhető
akadályok minden pontját. A szörnyek tulajdonsága, hogy csak sötétben életképesek, a fény a haláluk. Nem elég, ha elhatározod a tudatosságot. Légy
résen minden pillanatban!
Csüggedésed oka az is lehet: bonyolultabb, összetettebb feladatot választottál. Jó, ha tisztán látod, mi a célod, de fölösleges fejedben tartanod az összes
részletét. A feladatot apró kis részletekre bontsd fel, és mindig csak a következő részecskére koncentrálj. Ne foglalkozz a múltban előforduló hasonló
esetekkel, amiket régen esetleg nem tudtál megoldani. Akkor sok mindent másképp láttál, nem volt még birtokodban a mai tudásod. Ne feledd:
minden pillanattal tapasztaltabb lettél, és leszel is. Ma már nem vagy a régi önmagad. Új tudásoddal bátran nekivághatsz az új céljaidnak. Lehet, hogy
az út nem lesz sima, viszont minden göröngynek értelme van. Ha tudatos vagy, vállalsz minden megmérettetést, mert tudod, hogy a nehézség is érted
van. Puha ágyban lustálkodva, TV előtt ücsörögve, vagy remeteként, távol a világtól elkülönülten élve, csak kevés tapasztalatot lehet szerezni. Az
életet élni kell! Csak a ,,megcsinálni”-programmal lehet új tudásra szert tenni. A bölcsesség útját magad választottad, Te jelölted meg saját ,,turista
jeleiddel”, ezért nem tévedhetsz el rajta.
Fogalmazd át a feladatot, bontsd több kis részre, ezeket a részfeladatokat nevezd nevükön, és higgy az erődben. Holnap a következő kis részfeladatot
tartsd csak a fejedben. Ha sikerül olyan apró részekre szedni a feladatot, hogy egyetlen rész se okozzon aggodalmat, félelem nélkül minden
megvalósítható. Kezd el bátran. Légy tudatos, és minden sikerül!
A tagadás elhatárol attól, amit el szeretnél érni. Félelmeiddel a bizonytalanságot erősíted. Minden gondolat meg akar valósulni. Rajtad múlik, mit
teremtesz. Tudatosan gondold végig a kijelentéseidet, mielőtt hangot adsz nekik. A célról beszélj, ne a hozzá vezető útról. Ha például pénzügyi
nehézségeid vannak, akkor előzőleg olyan gondolataid voltak, amelyek pénztelenséget eredményeztek. Légy tudatos, gondolkozz, beszélj és cselekedj
vágyaid szerint. Előző gondolataid, szavaid és tetteid juttattak jelen helyzetedbe. A mostani pillanat szerinti gondolataid, szavaid és cselekedeteid
alakítják a holnapodat. Te vagy a felelős saját sorsodért. Azt gondold, arról beszélj, azt cselekedd, amit igazán el szeretnél érni, ne pedig azt erősítsd,
amit nem akarsz.

Az alábbiakban különféle ,,fájdalom-típusokról” és azok okairól lesz szó. Nehéz őket külön-külön tárgyalni, mivel időnként egymásba olvadnak.
Általánosságban annyi elmondható, hogy a fájdalom, az önmagad erejéről és tehetségéről való megfeledkezés nyomán alakul ki, vagy csupán azért,
mert elfelejted: nem vagy egyedül.

Aggodalom

Mindannyiunk természetes közege a szeretet. Ez élteti az univerzumot, csakúgy, mint a legkisebb teremtményeket. A lények feladata a Szeretettel való
kommunikáció. Elegendő megvizsgálni csupán egy szál virágot, és máris világossá válik a növény válasza a szeretetre. Ha a szeretet útjába akadály
gördül, nem lesz ereje válaszolni, és csakhamar elpusztul. Eredendően a tudatos lényeket is szeretet veszi körül. Teljes szabadságot élvezel, hogy
eldönthesd, hogyan válaszolsz az éltető erőre. Légy tudatos, hogy felelősen dönthess miként válaszolj.

Azzal, hogy aggodalmaiddal, félelmeiddel nem gördítesz akadályokat, hagyod érvényesülni a szeretet erőit. Így teheted magad tökéletesen szabaddá.

A félelem azzal kezdődik, hogy lemondasz a szeretetről, az igazság bizonyosságáról, és helyette bizonytalanságot vetítesz a jövőbe. Különböző negatív
képekkel és érzésekkel tagadod meg magadtól a megelégedettséget. Sose feledd: az érzés nem Te vagy. Ne azonosulj az érzéseiddel. Engedd távozni
őket. Ne reagálj a provokatív érzésekre! Maradj csendben, és figyelj. Tudd, hogy az érzés csak figyelmeztetés arról, hogy letértél az útról, amire ideje
8

8 88
visszatalálni. Minden sikerül, amit hiteddel megerősítesz. A tagadás sikere is azon múlik, hogy hittel tagadsz-e, mert ha igen, máris létezővé
varázsolod.

Érzelmek nélkül nincs emberi élet. Az érzelmek az értelemből fakadnak, ahol boldogító vagy ijesztő minősítést kapnak. Hatásukra keletkezik a
cselekvére kényszerítő feszültség. A tudatosított érzelem eredménye a vágy, amely megfogalmazásának pillanatában elveszti minősítését. Így történhet
meg, hogy a negatív érzelemből fakadó vágy néha pozitív cselekvést eredményezhet.

Van egy másik szintje a teremtésnek: egy magasabb érettségi fokon az ember nem képzeletének teremtő energiáit használja fel, hanem átadja magát a
felsőbb hatalomnak, az Egység akaratának. Ez egy igen fájdalmas lépés, hiszen le kell mondani előtte a kisbetűs én (ego) akaratáról. Az elme
,,önszántából” erre soha sem képes, hiszen hite szerint ez a halált jelenti. Utolsó erejéig küzdeni fog, és mindenféle trükkel próbálkozik majd.
Ellenállását csak elszántsággal és tudatossággal lehet legyőzni. Amint a nagybetűs Én (magasabbrendű Én, Lélek) átveszi az irányítást, megtörténik a
csoda. Az ember együtt halad az áramlatokkal, feltöltődik életörömmel, derűvel, és ráhangolódik a szeretetre. Az ember legnagyobb döntése: kinek
adja át az irányítás hatalmát.

Előbb vagy utóbb Te is átadod az irányítást az isteni Énednek, vagy lehet, hogy már át is adtad. Ádám és Éva paradicsomi története arra figyelmeztet,
hogy minden pillanatban megvan a lehetőséged almafát választani. Ha a Tudás fájáról táplálkozol, kikerülsz a paradicsom biztonságából, egyensúlyból
és életed a jó-rossz, élet-halál, szeretet-félelem kettősségébe kerül. Ha az Élet fájáról szakítod le a gyümölcsöt, a kettősség megszünik, helyette a
kettősségek közötti csendbe, nyugalomba, egyensúlyba, feltételek nélküli örömbe, szeretetbe kerülsz. Mindenképpen várnak rád feladatok, de
korántsem mindegy, melyik fa alatt állsz. Nincs kényszer, csak a szabad választás lehetősége. Több élet áll az emberek rendelkezésére, hogy tudatosan
válogassanak az almafák között. Mindkét almafára szükség van, így nem ,,bűn” a Tudás fájának ,,szüretelése”, sőt, ez az ember feladata, küldetése,
erénye. A tudatlanság sem ,,bűn”, miszerint az ember nem vesz tudomást a kétféle fa (ego és lélek) létezéséről. Ám az isteni terv mindenkibe mélyen be
van programozva (akár tudatos, akár nem): az Élet fájáig a Tudás almáskertjén keresztül vezet az út.

Jelen életed minden pillanatában --- még mielőtt bármit teszel --- almafát választhatsz. Ha nem tudod, melyik fa alatt állsz, hallgatózz egy kicsit.
Amikor meghallod a kígyó hangját (a sátán üzenetét), akkor a Tudás fája közelében tartózkodsz. Amennyiben csend, nyugalom, öröm vesz körül, akkor
az örök Élet fája alatt állsz. Tudd, hogy a sátán (és küldötte: a kígyó) nem létezik. Csak a saját elméd, logikád, vágyaid, ösztöneid, az elvárások,
szokások, vallási és kulturális beidegződések szimbólumai. Ezek a félelmek teremtményei (vagyis illuziók), amelyek az aggodalmak nyelvén szóló
üzenetekkel hajtanak, űznek, provokálnak, nem hagynak nyugodni. Csak tudatossággal (az én hatalmának kiiktatásával) tudod megszerezni a
bátorságot ahhoz, hogy az Élet fájához közeledj. Amíg megszerzed az erőt az Életfa almájának leszakításához, sokszor körbe-körbe járod a fát. Előbb-
utóbb legyőzöd majd --- vagy már le is győzted --- a ,,sátáni” erőket.

Minden tetted előtt ,,almafát választasz”, akár tudatosan, akár nem. A tudatosság annyit jelent: hagysz egy kis időt magadnak a gondolataid, szavaid
megfogalmazása és cselekedeteid előtt, hogy döntéseidet tudatos almafa-választás után hozhasd meg. Ez egyben lényednek és sorsodnak is tudatos
felelősségvállalása. (Itt jegyzem meg, hogy a tudatosság elegyíti az én-t az Én-nel (az egot a lélekkel), ami azt jelenti, ha tudatosan eszed a Tudás
fájának gyümölcsét, az olyan, mintha az Élet fájáról táplálkoznál.) A tudatosság elhatározása óriási lépés az egyéni fejlődés és a sorsvállalás felé.
Egyedül kell meghoznod a döntésedet, ám amint ez megtörténik, az isteni erő melléd áll, és segít a kivitelezésben. Így éred majd el a legmagasztosabb
célt: megérkezel, felvilágosodsz. Beteljesíted az isteni Tervet: visszajutsz a paradicsomba, nem tisztán, ahogy elindultál, hanem tudatosan megtisztulva.

Ne aggódj, ha még nem vetted észre e kétfajta almafát. Nem sürget senki, örök idő áll rendelkezésedre. Létezésed a bizonyíték arra, hogy saját
elhatározásoddal rajta vagy a helyes úton. Nincs rossz irány, mindenképp odaérsz a végső Célhoz. Mindig a következő lépés a legnehezebb. Ha most a
félelmeidtől való megszabaduláson munkálkodsz, akkor természetesen az.

Félelem vagy szeretet az, amit képes vagy kisugározni. Az egyik a tagadásból, a másik az igenlésből származik. A tagadás elhatárol, leszűkít, bezár,
megszomorít; az igenlés egységbe von, kitágít, kinyit, és boldoggá tesz. A választás szabadsága a tiéd.

Az alábbiakban szót ejtünk néhány tipikus aggodalomról, és felhívjuk a figyelmet a megfelelő, szeretetteljes válaszlépésekre.

Aggodalom az egyén jövője miatt

Minden jövőkép vagy egy áldott pillanatból, vagy annak megkérdőjelezéséből alakul ki. A legnagyobb boldogság kellős közepén is elhangozhat a
kérdés: ,,Jó, jó, de mi lesz holnap?” Így a következő nap nem a boldogságból és megelégedésből indul, hanem a bizonytalanságból. A lélek ,,tudja”,
hogy minden pillanat örömteli. A kérdőjeleket az elme teszi ki. Ez egyfajta párbeszéd. Az elme (te) és a lélek (Te) feszültségekkel teli vitái közben az
ember cselekvésre kényszerül. Nem mindegy, kinek a tanácsára figyelsz oda, és hozod meg döntésedet. Jövődet az elméd irányítása alatt képzeled el. A
lelked a mostani pillanat fontosságára helyezi a hangsúlyt. Mivel a jelenlegi pillanatban benne vagy, minden természetesnek tűnik számodra, nincs
semmilyen meglepő, ismeretlen elem. A jövő bizonytalan. Indokoltnak látszik, hogy inkább előre fuss gondolatban. Nos, ez a tanács, azt kell mondjam,
hamis. A jövő az itt és most eredménye lesz. Hiábavaló tehát minden jövőre néző előrevetítés, ugyanis a soron következő pillanat teremti a jövőt. Az
aggodalom és félelem eltereli a figyelmet a pillanatról, így megakadályozza a tudatos jelenlétet. Ha a pillanatot arra használod, hogy hamis jövőképet
teremts az aggodalmaid erejével, elszalasztod a realitás teremtését. A félelemből kiindulva a tettek negatív következményeket teremtenek, hiszen így a
teremtés nem a szeretet nevében zajlik. Törvényszerű, hogy azokat a körülményeket és szituációkat vonzzák, amelyeket a félelmek idéznek elő.
Ilyenkor mondják: ,,pontosan az történt, amitől féltem” --- nem is történhet másképp. Minden úgy lesz, ahogy a képzelet megalkotja --- ugyanis
felmerülésének pillanatában tárgyi valóságot teremt. Csak idő kérdése, mikor válik számodra is láthatóvá a képzeleted tárgya.

Azzal ha azt gondolod, másoknak könnyebb az élete, olyan szintre húzod le magad, ahol minden nehezebb. Az élet senkinek sem könnyű, hiszen éppen
azt kell ,,megcsinálni”, megélni, ami még ismeretlen --- ez pedig erőt, elszántságot, bátorságot igényel. Ha mindezt nehézségnek tartod, nehéz lesz
megvalósítanod a terveidet. Ha viszont állandó tanulási folyamatként értelmezed az életet, akkor nehézség helyett feladatokat látsz. Minden feladatot
meg tudsz oldani, minden kihívásból tapasztalatot tudsz szerezni. Ez a fejlődés útja.

Ha az élet könnyű lenne, az azt jelentené, hogy ismétlés. Egy helyben topogást jelent valamilyen tapasztalat birtokában újra és újra megtenni a

9 99
begyakorlott lépéseket. Az előrelépés egyfajta kockázatvállalás: nem lehet tudni előre, hová tesszük le a lábunkat. A sorscsapás, a drámai küzdelem, a
nehézség lehet félelmetes, ám a feladatmegoldás örömmel jár. A kettő közötti különbség a tudatosságból ered. Az élet mindaddig nem lehet tartósan
boldog, amig nem tudatos. Az új lépés összes feltételével rendelkezel, máskülönben nem kerülhetne rá sor. Az egész univerzum téged figyel, és veled
van. Minden sikerül. Figyelj hát, lépj, … és újból figyelj!

Aggodalom az emberiség, a Föld és a világ jövője miatt

Egyre többen teszik fel a kérdés manapság: mit tehetnek a politikusok és a hétköznapi emberek a világ jövőjéért. A politikusokról nem beszélek külön,
mert olyan fogalom nincs, hogy politikai felelősség. Csak egyéni felelősség van, még ha az illető politikus is. Az egyének számára az a válaszom:
semmit. A világ jövője annak következménye, hogy Te hogyan viszonyulsz a világhoz. Viszonyodat azzal igazolod, hogy ki vagy. Az pedig, hogy ki
vagy, attól függ, mennyi szeretetet tudsz befogadni és továbbadni. Ha ezt közelebbről megvizsgálod, rájössz, csak annyi szeretetet tudsz befogadni,
amennyit továbbadsz, vagyis, amennyit átengedsz magadon. Mert a szeretet folyam, az áramoltatás engedélyezése. Ha megakad az áramlat, a szeretet
folyama ,,bedugul”, elszigetelődsz, beborít a sötétség, urrá lesz rajtad a félelem. Nem mindegy, ellenállsz vagy engedélyezed a szeretet áramlatát,
hiszen ez az alapvető környezet meghatározza elképzelésedet a világról és önmagadról. Amit elképzelsz önmagadról, azt teremted meg. Amit
megteremtettél, azzá válsz. Így az vagy most, amit gondolataiddal, szavaiddal és cselekedeteiddel magadról állítasz. Egyetlen dolgot kell eldöntened,
mielőtt bármit gondolnál, mondanál, vagy cselekednél: a szeretet vagy a félelem mellé szegődsz (engeded vagy megtagadod a szeretet áramlatát).
Szabadon választhatsz. Döntésed nyomán automatikusan beindulnak a saját világod fejlődésének vagy rombolásának mechanizmusai. (Azért
mondom, hogy a Te világod, mert a teljes Világ érintetlen marad, hiszen hogyan lehetne hozzátenni vagy elvenni abból, ami a Minden Létezőt
tartalmazza. A leképzett világ mindig az egyén tapasztalatának megfelelő világ-rész, amely a tudás alapján felfedezésre került. Ez a --- tapasztalatokkal
egyre táguló --- rész egészen addig csak rész marad, amíg az egyén meg nem szerzi az isteni tudást az Egészről.)

Azzal, hogy testet öltöttél, sokat vállaltál, és sokat is tehetsz az emberiség fejlődése érdekében. Ha ráadásul gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel a
szeretetet mellett döntesz, mindent megteszel a világért, az univerzumért, a Földért, az emberiségért, a nemzetedért, a családodért, és magadért.
Mindeddig nem említettem egyetlen egy cselekedetet sem, amelyet annak érdekében tehetnél, hogy megmentsd a különböző szintű és síkokon létező
környezeted. Mert nem is maga a tett a fontos, hanem az, hogy minek a nevében cselekszel. A megmentés a Létezés alapigazságára épül. Az Igazság
pedig nem más, mint a Szeretet, ami fenntartja önmagát.

Ha aggodalmat érzel az emberiség jövőjéért, akkor azt kell mondjam: jó kezekben van a világ sorsa. Amit az egyéni fejlődésről mondtam, érvényes az
emberiség, a Föld és a világ fejlődésére is. Hiszen minden mindennel összefügg.

A világ megváltoztatásának egyetlen módja van: ha megváltoztatod saját magad. Ha nem vagy megelégedve a világgal, ha aggódsz a Föld, az
emberiség sorsa miatt, akkor tulajdonképpen azt kérdezed: ,,mi lesz velem?”. Ennek a kérdésnek pedig nincs értelme, hiszen tudod: semmi sem
történhet veled ,,kívülről”. A Te jövőd belülről alakul, a saját elképzeléseid szerint. Ha kíváncsi vagy arra, mi lesz veled, vizsgáld meg először a
döntéseidet, majd a gondolataidat, szavaidat és tetteidet, mert ezekkel teremted saját sorsodat. Döntéseddel először azt igazolod, hogy a realitás vagy az
illúzió talaján állsz-e, vagyis a szeretet vagy a félelem vezérel. Ezt követően azzá válsz, amit hiszel, amit kimondasz és amit teszel magadért. Saját,
teremtett jeleneddel és jövőddel befolyásolod az emberiségnek, a Földnek és a világnak azt a részét --- szeletét ---, amelyekkel kapcsolatba kerülsz.
Amilyennek ma képzeled magad, olyanná válsz. Azzal összefüggésben alakul a környezeted, hogy Te ki vagy. Amilyenné alakulsz, olyan tapasztalatod
lesz a Föld és a világ kincseiről. Aki ma szemetel, szennyezi a vizeket, pusztítja a Földet, olyan környezetet teremt maga köré, ahol szembe kell
néznie, meg kell tapasztalnia saját teremtésének eredményeit. A szemét eldobása előtt is a fő kérdés ugyanaz: a szeretet oldalára állsz-e. Abban a
pillanatban, amikor döntesz, lehetőséged van saját magad, az emberiség, a Föld megváltására.

Az a felelősség, amelyet saját sorsod tervezésekor érzel az egész világra kiterjed. A felelősségvállalás tudatossággal jár. A tudatosság az igazság
felismerését jelenti. Az igazság nevében pedig nem tehet semmit az ember önmaga, a Föld és a világ ellen. Az igazság mellett csak szeretetteljesen
lehet munkálkodni, ami épít, és fejlődést eredményez. A rombolás, az összeszűkülés, a merevség, mind-mind a félelem szüleményei.

Mivel minden mindennel összefügg, a sorrend megváltoztatható. Teljesen mindegy, hogy önmagad, az emberiség, a Föld vagy a világ ügyeire
helyezed a hangsúlyt. Az egyik összetevő fejlődése vagy sorvadása a többi gazdagodását vagy rombolását is eredményezi egyben, aszerint, hogy a fő
kérdésben hogyan döntöttél.

Amit eddig elmondtam, az a Te nézőpontod szerinti jövőkép. A Föld lakóinak ugyanazon a szinten képződik a tiédhez hasonló elképzelése, aszerint,
hogy milyen felépített tapasztalatokkal --- tudással --- rendelkezik. A Földön most élő összes ember elképzelése a világról adja a földi világkép tervét.
Ennek megfelelően halad a Föld lakossága a földi világkép megvalósítása felé, hiszen a teremtés törvénye magasabb szinteken is érvényes. Ha a
lakosság összelképzelése szerint a Föld arra való, hogy kincseit felélve dúskáljon a javakban, harácsoljon, dorbézoljon, pazaroljon az ,,egyszer élünk”
jelszavával, akkor a földi élet ennek megfelelően alakítja a természetet. Mindez azért történik, hogy az összelképzelés tapasztalattá válhasson. (Itt
jegyzem meg, hogy a fenti jelszó és viselkedésforma a haláltól való félelem eredménye. A halál pedig illúzió.)

A földi összelképzelésen kívül létezik az univerzális világkép, ami egy játszótérhez hasonlít. A szülők kellő távolságból tartják szemmel a gyerekeket,
hagyják, hogy kipróbálják erejüket, tehetségüket, mert minden játékkal okosabbak és ügyesebbek lesznek. Beavatkoznának a szülők, ha valami
nagyobb bajt idéznének elő a gyerekek, de erre nem kerül sor, mert a játszótéren nagyobb gyerekek is vannak, akik figyelnek a kicsikre, sőt idősebb
járókelők is járnak arra, akik tekintélyükkel hatnak mindenkire.

Mivel az univerzális világképen csak a szeretetteljes teremtés érvényesül --- az értelem, rend, egyensúly miatt---, így teljes biztonsággal
,,játszadozhattok” a Földön. Tudom, ezzel a kijelentésemmel bosszantom azokat, akik felismerték a környezetpusztítás veszélyeit, és meg akarják
szüntetni a negatív tendenciákat. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a biztonságról írt bekezdés ,,univerzális érvényességű”. A biztonság földi
totalitásáról csak akkor beszélhetünk, amikor a félelmek ereje megváltást nyer, szeretetté formálódik, ami az egyéni teremtés és azok
következményeinek megtapasztalása útján lehetséges. A tudatos felelősségvállalás nyithatja meg a biztonság kapuját. Ez pedig úgy lehetséges, hogy
tudatosan vállalod a legfőbb döntés felelősségét a gondolkozás, a beszéd és a cselekvés előtt --- a szeretet mellett.

101
10 01
0
Aggodalom a családért, a gyermekért
Ha van gyermeked, tudom, felelősséget érzel iránta. Tedd fel magadnak a kérdést: meg tudod-e valósítani, hogy önzetlen szereteted minden pillanatban
sugározd felé. Ha igen, mindent megteszel a gyermekedért. Ha vannak benned kételyek, aggodalmak, hogy mi lesz a gyerekből, az azt jelenti nincs elég
bizalmad a szeretet erőiben. Lehet, hogy azt hiszed, neked kell őrizni minden lépését, vigyáznod kell rá éjjel-nappal. Onnan indulhatnak a félelmek,
hogy nem érzel magadban elég erőt, vagy néha úgy látod, teljesen lehetetlen az ellenőrzés. Manapság sokféle negatív hatásnak vannak kitéve a fiatalok.
De higgy nekem, azokból a családokból, ahol őszintén szeretik a gyereket nem kerülhet ki züllött fiatal. Az ,,őszinte szeretetet” és a ,,jó család”
fogalmait sokan sokféle képpen értelmezik --- ideje lenne ezeket újragondolni .

Az ifjuság mindent meg akar ismerni. Nem csoda, ha vonzódik minden új dolog iránt. A pólyától a felnőtté válásig felelősséggel tartozol, de nem a
gyermekedért, hanem azért, hogy sugárzod-e felé az önzetlen szeretetedet. Az önzetlen szeretet abból áll, hogy őszinte, türelmes, toleráns vagy,
hagyod, hogy utódod azzá váljon, amivé szeretne. Ez a szülői felelősség is egyben.

Sokszor látni olyan elkeseredett, csalódott szülőket, akik azért boldogtalanok, mert utódaik nem azt az utat követik, amit ők gondoltak ki számukra.
Soha ne felejtsd el: gyermeked saját célokkal érkezett. Azért éppen hozzád, mert úgy képzelte, melletted biztosítva látszik saját céljainak kivitelezése,
amire születésetek előtt ,,szerződést” kötöttetek. Abban segítsd, hogy megtalálja céljait, és meg is tudja valósítani azokat.

Az ember nem terrorizálhat egy másik embert még akkor sem, ha az illető a saját gyermeke. A terror korlátozás, a szeretetre adott negatív válasz.

Tudom, sok kérdésre nem tudom most megadni a választ. A mindennapos problémák millió variációi lehetségesek a gyermeknevelésben. Egyet viszont
fontos mondanom: a gyermeket nem kell nevelni. Életed és családod a mintakép. Arra ügyelj, hogy mint minta megálljad a helyedet. A nevelés
pótcselekvés. Ott van szükség rá, ahol nem kívánatos, hogy a mintát az utód átvegye. Ott a szülő fáradságos agitációba kezd, példabeszédeket tart,
úgymond nevel. Hiába minden erőfeszítés. Amig a gyermek öntudatra nem ébred, még a szülei gondolatát is ismeri. Ekkor lehet a legjobban aláásni a
szülői tekintélyt. Világosan kiderülhet, hogy a szülő ,,vizet prédikál és bort iszik”, vagy tettei egybecsengenek gondolataival és szavaival. Ha azt
szeretnéd, hogy becsületes ember váljék a gyerekedből, élj becsületes életet. A többi azon múlik, mit akar a gyermek.

Nehéz lehet a feladat, ha Te sem tudod mi dolgod ezen a világon. Ne szégyeld elmondani, hogy mindannyian tanulók vagyunk. Az is elképzelhető,
hogy majd a gyermeked fog rávilágítani az utadra. A sorsok egymást hívják és egymásba fonódnak. Csak a tisztánlátás igénye tudja beindítani azokat a
láthatatlan erőket, amelyekkel ki lehet bogozni a szövevényből a ,,felvető szálakat”, amin az élet ,,szőttese” nyugszik.

Mindannyian keresők vagyunk, különböző szinteken létező egyenrangú istenek. Egymás megbecsülése nem azon múlik, ki született testbe előbb.
Gyakran előfordul, hogy karmikus összekapcsolódás folytán csak szerepcsere történik. Nem számít tehát, ki a szülő és ki a gyermek, egymásért
vagyunk.

Aggodalom a karrier, a megélhetés, a pénz miatt

Soha ne figyeld ki hol tart, mije van. Csak a magad céljaira koncentrálj. Bízzál abban, hogy mindent elérsz, amit csak akarsz. A látszólagos ,,siker-
ember” teljes életútját nem ismerheted. Nem tudhatod, milyen árat fizetett az irigyelt pillanatért. Ha megtudnád, talán nem is vágyakoznál hasonló
sikerre. Mindig a folyamatot kísérd figyelemmel, amely vizsgálatára több idő kell. Legyen türelmed kivárni, amig kiderül a tanulság.

Aggodalmaskodni a karrier miatt nem érdemes. Teljesen mindegy mivel foglalkozol, ha a fő kérdést eldöntötted --- miszerint a szeretet nevében akarsz-
e élni. Ha igen, akkor az öröm tartósan hozzád szegődik, megelégedettségben végezheted a dolgodat. Aki örömmel végzi a munkáját, azt az embert
szívesen foglalkoztatják, szeretnek vele együtt dolgozni, és megbecsülik. Aki a félelem mellett döntött, bármit csinál is, nem leli örömét: állandó
harcban áll önmagával, ami eltereli a figyelmét a munkájáról, fáradtan, csalódottan és kedvetlenül dolgozik, kollégáiban ellenséget lát, kerülik az
emberek, nagy erőfeszítés szükséges a karrierje kiépítéséhez.

Nem kell semmiért megküzdeni, tülekedni, harcolni, hiszen az élet összes feltétele rendelkezésedre áll. Arra koncentrálj, hogy kigondold, mit szeretnél
elérni, majd e vágyat célként fogalmazd meg, és élj ennek megfelelően. Gondolj pozitívan a célodra, és soha ne az oda vezető útat keresd. Ha az utat
keresed, az útkeresés válik céloddá.

Minden gondolatnak teremtő ereje van. Ez a teremtő erő megidézi az univerzum támogató erejét, és a gondolat megvalósul. (Ne felejtsd el, hogy az Ég
mindig abban támogat, amit Te akarsz elérni, amivé Te akarsz válni. Ha a hiányt akarod, akkor abban támogat.) Ha úgy érzed, hiányod van valamiből
és ennek megfelelően gondolkodsz, beszélsz, cselekszel, akkor ezzel a hiányt beismered és tartósítod, amivel újabb okot szolgáltatsz a hiány
teremtésére. Ha nem szállsz ki a körből, könnyen beleszédülhetsz. A nehézség az, hogy minél mélyebbre szédülsz, annál jobban elfogadod a hiányt és
nehezebben jut eszedbe, hogy a magad teremtette körökön jársz. A hiányérzés kisugárzása --- gondolkodás, beszéd, cselekedet --- olyan helyzeteket
teremt, hogy kénytelen legyél a hiánnyal találkozni. Ha a hiánnyal találkozol, megerősítve látod azt, ahogyan a hiányról gondolkozol. ,,Tudtam előre”
--- hangzik gyakran a megerősítés. Nincs ebben semmi meglepő dolog. Ez a teremtés törvénye. Amit kigondolsz --- amiben hiszel ---, azt teremted
meg. Amit megteremtesz magadnak, arról tudást szerzel. Amiről tudásod van, annak megfelelően élsz. Ahogy élsz, az áthatja egyéniségedet, megtelsz
vele, túlcsordulsz, kiáramlik a felesleg a világ felé --- a hiányérzet feleslege. Ami kiáramlik (kisugárzik), az bejárja az univerzumot, visszatér hozzád,
és sorsoddá alakul.

Minden körülmény a Te választásod eredménye. Ha megélhetési nehézségeid vannak, vagy pénzhiánnyal küzdesz, akkor vizsgáld meg saját
felfogásodat, nézeteidet, fogalmaidat, terveidet, céljaidat és bátran nézz szembe a negatív elképzeléseiddel, még az önmagadról alkotott véleményeddel
is.
Sok embernek vegyes gondolatai vannak a pénzről. Vannak, akik eszköz jellegéből kiragadták és célt formáltak belőle. A pénz célként nem funkcionál.
Ne engedd becsapni magad. Mások azt hiszik, a pénz igaztalan, rossz dolog, ellentétben áll a szeretettel, így eltávolítják magukat a pénztől.
Ugyanakkor több pénzre szinte minden ember vágyakozik. Mindenből van bőven, így a pénzből is jut bőségesen azoknak, akik a pénz áradatát nem
térítik el ellentétes teremtő gondolataikkal. Akinek vegyes elképzelései vannak a pénzről, az ,,pénzzavart” teremt magának.

111
11 11
1
Aki azt hiszi, nincs elég pénze, olyan körülményeket teremt, ami a feltevését igazolja. Nem veszi észre: az elgondolás tőle indul el és hozzá érkezik
minden feltétel annak érdekében, hogy a saját tervből tapasztalat születhessen.

Az egész univerzum azt lesi, mi a következő terved és ,,ugrásra” készen áll a segítségedre. Az univerzummal beszédes viszonyt folytatsz, csak az a baj,
hogy nem mindig beszéltek közös nyelvet. Az univerzum lényei az igék (a tapasztalatokhoz kapcsolatos érzések érzékelése) nyelvén kommunikálnak,
más nyelven nem értenek. Szerezd meg anyanyelveden az univerzum ,,kéziszótárát”. Minden kérésedet átérzéssel fogalmazz meg. ,,Nyelvi”
problémákra vezethető vissza, ha eddig az imáidat nem értették meg odaát. A pénzhez nem tapadnak érzelmek (a pénz nem ige, hanem főnév), így
hiányzik a mindenség szótárából. A megelégedni, örülni, jólétben élni igék benne vannak a szótárban, ám meglehet Te nem ezekért imádkoztál. A
megelégedés, az öröm, a jólétben élés következmény, eredmény --- valamilyen cselekvést kifejező ige után álló tárgy. A fizikai teremtés igével
kezdődik és tárgyban végződik.

Minden körülmény eléd tárul annak érdekében, hogy meg tudd tapasztalni azt, amit el szeretnél érni a pénz segítségével, vagy amivé válni szeretnél
általa. Légy gondos a tervezés és imáid megfogalmazása terén.

A megélhetési nehézség is egyéni választás eredménye. Aki változtatni szeretne a körülményein, gondolja újra a terveit. Sokan szeretnének sokkal több
birtokolható tárggyal rendelkezni, gazdagabbak lenni, több tartalékkal rendelkezni, könnyebb úton több pénzt keresni. Vigyázz! Ha több pénzt keresni
akarsz, akkor a keresni igével a keresést teremted meg, és nem a pénzt! Gondolkozz, beszélj, cselekedj, imádkozz (kérj) világosan az univerzum
nyelvén, és ellenirányú igéket ne használj!

Kommunikációs nehézségek
Az élet kommunikáció: párbeszéd a Szeretettel. Gondolattal, szóval és cselekedettel válaszolsz a Szeretet kérdésére: ,,mit szeretnél elérni?”, ,,kivé
szeretnél válni?”. Mivel a válaszadásban teljes szabadságot élvezel, tulajdonképpen a párbeszédet önmagaddal folytatod. A fenti két kérdést nem lehet
kikerülni, minden pillanatban felteszed magadnak. Válaszaidban mindig rólad van szó, akárhogy is kommunikálsz, akárkivel is állsz kapcsolatban,
akármiről is beszélsz. Gondolataid, szavaid és tetteid univerzális jellegűek, mert általuk nemcsak magad teremted újjá, hanem az Egészet is
befolyásolod. Láthatod, mennyi minden függ a válaszodtól, mi minden fejlődik általa, és milyen lehetőségek rejlenek egyetlen pillanatban.

Azáltal, hogy olyan ember nincs még egy, mint Te vagy, úgy hiheted, senki nem tud megérteni és időnként nagyon egyedül érezheted magad. Ez akkor
fordulhat elő, amikor --- például a félelem hatására --- elhatárolódva élsz a Szeretettől. Aki szeretetben él, soha nem lehet magányos. A kommunikáció:
híd az emberek felé --- ami által megélheted ,,kicsiben” az univerzális összetartozás élményét.

Olyan ember vagy, ahogy beszélsz. Szavaidból --- éppúgy, mint gondolataidból és cselekedeteidből is --- sugárzik az egyéniséged. Sajnos, nagyon
nehéz nyomon követni a személyiség fejlődését, mert a szavak elszállnak, és nehéz rájuk visszaemlékezni. Minden kimondott szóval megerősítést nyer
a ,,mit szeretnél elérni”, ,,kivé szeretnél válni” kérdésekre adott válaszod, valamint a Szeretet vagy a félelem melletti hovatartozásod, bárkinek,
bármiről beszélsz is.

Amikor elfelejted magad a központi helyre helyezni --- elhatárolódni ---, akkor kommunikálsz a Szeretettel. Ilyenkor természetes párbeszédben
felvilágosítást kaphatsz arról, hányféle helyre, milyen kommunikációs szálakkal kapcsolódsz. A kapcsolódás választást jelent --- az Egészből ---
érdeklődés szerint. A szálakat Te magad fűzöd, így bármikor kioldhatod, cserélheted, és újra rögzítheted. A kommunikációs szálakon keresztül juttatod
érvényre, fejezheted ki, ki is vagy tulajdonképpen. Ahogy ,,magadat adod”, úgy erősíted meg azt a személyiséget, aki vagy. Egy újabb elképzelés
önmagadról, egy újabb irányt szab a kommunikációd terén: újabb személyeket vonzol magadhoz, akikkel újabb szálakon történő kommunikációval
személyiséged tovább fejlődik. Így történik egyéniséged fejlődése a kommunikáció által.

Meghatározott céllal érkeztél a Földre: teremteni vágytál. Azért választottad pont ezt a helyet és időt, mert hozzájárulásoddal segíteni kívántad az
emberiség felemelkedését, itt és most. Tested a bizonyíték arra, megvan a tehetséged a teremtéshez, hiszen önmagad fizikai valóságát is Te teremtetted.
A kommunikáció során szavaiddal is teremtesz. Minden kimondott szó megvalósul, ha nem mondasz semmit ellene. Az ellen irányú beszéd tárgya is
valóságra törekszik, így gyengíti, vagy teljesen megsemmisítheti az eredendő cél megvalósulását. Ilyenkor kommunikációs zavar keletkezik.
Leggyakrabban akkor fordul ez elő, amikor nem bízol önmagadban és megengeded, hogy gondolataidat a félelem befolyásolja. Ennek következtében
figyelmed elterelődik, nem tudod magadban felidézni az eredeti célt. Nézzünk egy példát.

Egy főnök esténként arra kényszerít egy dolgozót, hogy túlórázzon. Minden reggel úgy indul el az illető otthonról, hogy végre megmondja, ezt tovább
nem csinálja --- a ,,mit szeretnél elérni” kérdésre az a válasza: ,,véget vetek a túlórázásoknak”. Út közben a félelem eszébe juttatja a következő
lehetőségeket is: ,,a főnök kiabálni fog”, ,,nem ad fizetésemelést”, ,,kirug” stb. Minden gondolat teremtés: felmerülésének pillanatától kezdve a cél
elérésének feltételein munkálkodik. Az ellenirányú teremtő gondolatok kommunikációs zavart okoznak. A beosztott elég rossz eséllyekkel készül a
főnökkel való beszélgetésre, hiszen 3 ellenirányú gondolatot állított fel célja megvalósításának egyetlen gondolata ellenében.

Ismerem a csalódottság érzését, amikor munkaidő végén az illető szó nélkül tovább dolgozik. Elképzelhető, bátortalansága miatt megveti magát.
Hogyan is lehetett volna határozottabb, negatív kiinduló helyzetből?

Tudatosan, egy kérdésre csak egy egyértelmű válasszal felelj, mégpedig azzal, amit igazán meg szeretnél valósítani. A félelem befolyásolása alatt
,,ellenirányú” teremtés születik. Amikor idegesnek, feszültnek érzed magad, tudd, hogy figyelmed elterelődött --- nincs harmónia a teremtő gondolataid
között. A célodra koncentrálj! A többi gondolatnak ne szentelj figyelmet, engedd távozni őket!

Az önbizalomhiány
Minden aggodalom onnan indul el, hogy isteni mivoltodat elfelejtetted. Nem gondolsz arra, hogy mindent megteremthetsz, és mindent elérhetsz, amit
csak akarsz. Látom huncut mosolyodat. Magadban ellenállsz a fenti kijelentéseknek, a helyett, hogy azok bizonyítékait keresnéd. Pedig önbizalomhoz
csak cselekedetek által juthatsz. Elméletben nem lehet tapasztalatokat szerezni.

Sok ember hajlamos arra, hogy csak a negatív dolgokat tartsa szem előtt. Meglehet, hogy Te is minden pozitív esemény mellett szótlanul elhaladsz, így
121
12 21
2
azok nem rögződnek a tudatodban. Ezáltal azt hiszed, azok nincsenek is. Az első fontos lépés: figyeld magad és rögzítsd a pozitív eseményeket is.

Napi feladataid nem a véletlen művei, hanem előbbrejutásod fontos mérföldkövei. Minden ismeretlen dolog nehézséggel jár és feszültséget okoz. Ha
feszültségedet analizálod, rájössz, ez nem negatív érzés, hanem bizonytalan eseményekre való várakozás. Csak a tudatosság hiánya okozhatja, hogy a
megoldásra váró feladat előtti várakozás feszültségét negatív erőnek --- erőhiánynak --- érzékeled. Ha az erőhiányt rögzíted, önbizalmad csökken.
Állítsd át magad az erőtlenségből az erő oldalára: használd ki a várakozási időt arra, hogy a bizonytalanságról feltételezed, csupa pozitív lehetőséget
rejteget.

,,Könnyű mondani” --- hallom a megjegyzésedet. Ha ezt állítod, mondd ki hangosan és gyakran ismételgesd: ,,az erő oldalán állok, minden tudás
birtokomban van ahhoz, hogy a következő lépést megtegyem”.

Néha azért ütközik nehézségbe a fenti kijelentés kimondása, mert nem csak a következő lépés jár a fejedben, hanem messzire előre futottál a jövőbe.
Ilyenkor gondolatban a végeredmény összes terhe egyszerre nehezedik rád. Elképzelhető, hogy évek feladatait látod magad előtt és nem gondolod
végig, hogy ezeket nem a soron következő egyetlen pillanatban kell megoldanod.

Lehet, hogy korábban olvastad már azt a tanácsomat, hogy mindig a célra koncentrálj és teljesülnek majd az elképzeléseid. Ellentétet vélhetsz
felfedezni mostani tanácsommal. Ebben az esetben, kérlek, gondold végig, mi a különbség a célod gondolata és a hozzá vezető lépések összes
feladatának elképzelése között. A cél, mint egy üresen álló kosár, egy magas fa tetején áll. Nem a kosárban vannak a nehézségek. A nehézség abban
áll, hogy fel kell másznod a fára a kosárért. Összetett a feladat: a kosár látványa adja az irányt, utána ágválasztás, felfelé kapaszkodás. Majd ismét a cél
látványának rögzítése után az irány adott, csak a következő ágra kell figyelned. Evvel a módszerrel hamar fenn leszel a fa tetején, hiszen nem bénít
meg az összes ág megmászásának nyomasztó terhe.

Elbizonytalanodást csak az okozhat, ha egy alsó ágon várakozva végigfut tekinteted a feljutás összes nehézségén. Ilyenkor nem a cél látványa rögzül a
tudatodban, hanem a rád váró összes nehézség, ami a következő ágra való kapaszkodást gátolja. Ha nem vagy tudatos --- nem bontod ágakra a rád váró
feladatokat ---, könnyebben feladod a célodat. Ha a feladatot nem bontod részekre, az üres kosárba bármilyen célt helyezhetsz, nem lesz bátorságod és
kitartásod elérni, így az erőtlenség hitével már egy alsó ágról lepottyansz.

Az önbizalom hiánya abból fakad, hogy fára mászás közben nem csak a következő ágra koncentrálsz. Elfelejted, hogy a jelen tudásoddal egy ággal
feljebb kerülni kis erőfeszítéssel, rövid időn belül lehetséges.

Másik nehézség lehet, ha időkorlátot szabsz célod eléréséhez és nem látod reálisnak, hogy határidőre felérsz a fa tetejére. Ez a probléma nagyobb
figyelmet igényel. Jó, ha újból végig gondolod: az erdőt --- amelyben élsz --- Te választottad. Nézz körül. Ligetes vagy sűrű, kicsi vagy nagy? Tiszteld
magad a választásodért. Bármilyen erdőben állsz is, egy élet áll rendelkezésedre, hogy bejárd és minden fa tetejéről lehozd a kosaradat. Nem kell sietni.
Ha nem végzel ebben az életedben, legközelebb ott folytathatod, ahol abbahagytad. Örök időd van!

Néha az emberek válogatnak a fák között. Kihagyják a magasabbakat, az alacsonyabb, könnyebben megmászható fajtákat szeretik. Ez is egy módszer.
Bár el kell mondanom, hogy a szisztematikus módszer a legeredményesebb. Erdőd telepítésekor ügyeltél a sorrendre. Nem véletlen tehát, ahogy egyik
fa követi a másikat --- minden tapasztalat egy előzőre épül. Ha válogatsz, elképzelhető, hogy kimarad egy olyan tapasztalat, ami a következő feladat
megoldását segítené. Ez persze nem baj, csak azért említem meg, mert az időről beszélünk. Gyorsabb eredményt akkor érsz el, ha nem válogatsz a fák
között.

Az erdődet mindenképp bejárod. A kihagyott fáért visszavisz az utad. Amit elhalasztottál, az nem tünik el. Sőt. A fák állandóan növekednek. Mire
visszaérkezel, lehetséges, hogy többszörösére növekszik, nagyobb erőfeszítésbe kerül a megmászása. Megfelelő erővel rendelkezel, akárhogy is
döntesz, ám a fák sorrendje téged segít. Ne kerülgesd az erdődet, indulj el a sűrűjébe és sorban másszál meg minden fát!

Ha egy fa megmászása közben mindig csak a következő ágra figyelsz, akkor önbizalmad növekszik. A fákon egyre rutinosabban mozogsz majd, pedig
tudod, erdőd változatos, nincs két egyforma fajtája az ültetvénynek. Ahogy haladsz előre, egyre több lesz a tapasztalatod és egyszer csak elnyered
önmagad bizalmát.

Az önutálat
Az önutálat az önbizalom hiányából fakad: megveted magad a kudarcok miatt. A kudarc érzése akkor keríthet hatalmába, ha valamit nem sikerült
végigcsinálni --- amikor fára mászás közben félúton visszafordulsz. Ezt leggyakrabban a ,,nem tudom…”, ,,nem bírom tovább” kijelentések előzik
meg. Ennek pedig az az oka, hogy nem csak a következő ágra koncentráltad figyelmedet.

Ha kosár nélkül jöttél le a fáról, ne szidd magad. Csak közömbösen tudatosítsd magadban a tényeket. Kitől várnál megértést és türelmet, ha Te magad
nem vagy megértő és türelmes magadhoz. Az emberek véleménye különben is visszatükröződés: azt mondják ki, amit Te hiszel magadról. Ha van
munkálkodnivalód az önbizalom terén, akkor készülj fel arra, hogy türelmedre szükség lesz. Nem lehet egy csapásra megváltozni. Egy örök létben
létező diákként fogadd el magad. Mindig volt, van és lesz tanulnivalód. Amit tudsz, arra csak látszólag nincs szükség, ám ez segít feltárni az
ismeretlent.

Nézz szembe a ,,kudarcaiddal”, ezek segítenek rávilágítani arra, amit meg kellene tanulnod. Nem várod el a pici gyerektől, hogy szépen formált
mondatokat mondjon, ha még csak gőgicsél. Egyszer annak is eljön az ideje, de addig szóról szóra meg kell tanulnia az anyanyelvet. Minden szó
magaslatát, mélységes értelmét --- ,,tapasztalatát” --- egy-egy ,,fáramászás” előzi meg. Amikor egy gyermek nem az odaillő szóhasználattal él,
mondatán elneveted magad. Miért nem tudsz mosolyogni saját ,,melléfogásodon”? Ha kosár nélkül mászol le a fáról, nevess egy nagyot, és indulj fel
újra!

Amit elfogadsz, azt megismered. Amit megismersz, azt megváltod, vagyis eggyé válsz vele. Amivé válsz, a világnak azt a részét ismered. Minél több
részét ismered a világnak, annál teljesebb vagy. Teljességednek megfelelő bölcsességgel rendelkezel. Bölcsességed segít feledtetni kishitűségedet, és

131
13 31
3
egy szép napon megszereted magad. Ez az érzés nem egyenlő a tudatlanságban élők önimádatával. A tudatos ember azt mondja: ,,a Világé vagyok” ---
vagyis ,,én vagyok a Világ” ---, míg a tudatlan így szól: ,,Enyém a világ”.

Az önutálatot önismerettel lehet gyógyítani. Amennyit ismersz önmagadból, annyit vagy képes felismerni másokban is. Amikor önmagaddal
megbékélsz, elfogadod magad, akkor megbékélsz másokkal is és elfogadod őket.

Megteheted, hogy nem szereted magad, de akkor senkit sem tudsz majd megszeretni. Ha Te nem tudsz szeretni másokat, mások sem szeretnek majd
téged. Csak azt kaphatod vissza, amit Te adni tudsz. Gúzsbakötés helyett szabadítsd fel magad! Minden tetted elismerhető, értékelhető, előbbrevivő.
Nem léphetsz hátrafelé, csak előre. Ismerd el magad! Ne felejtsd el, minden alkalommal a pillanatnyi legjobb tudásodnak megfelelően cselekszel.
Fogadd el tudásod szintjét, és légy hálás erőfeszítéseidért, amelyek idáig hoztak. Egyetlen tett sem volt hiába, minden tapasztaláshoz vezetett. Mára
bölcsebb vagy, mint tegnap. Egyetlen lény sem létezik az univerzumban, aki elmondhatja magáról: tökéletes. Kivéve a tökéletes Mindenséget, aki
belőlünk, a sok-sok kis ,,tökéletlenségből” áll össze. Amig eggyé nem válsz a Tökéletessel, addig be kell érned azzal, hogy állandó fejlődésben vagy:
egyik ,,tökéletlenségből” fejlődsz a másik ,,tökéletlenségbe”. Légy büszke erre. Tanulási folyamatod révén változik a világ. Oldozd fel magad az
általad hibáknak vélt dolgok alól és tekints előre. Sorsodat, jövődet most kovácsolod gondolataiddal, szavaiddal és tetteiddel. Nem mindegy, mi a
véleményed önmagadról. Egyszer azzá válsz, amit most hiszel magadról. Ha nem tudod elfogadni magad, akkor ennek megfelelően gondolkodsz,
beszélsz és cselekszel. Sorra azt fogod bebizonyítani, hogy lesúlytó véleményed önmagadról teljesen megalapozott. A változást csak az hozhatja el, ha
újragondolod az önmagadról alkotott véleményt.

Szeretsd meg magad! Keress egy olyan tulajdonságot magadban, amit szeretsz. Indulj ki ebből. Értékeld, beszélj róla és tettekben is gyakorold. Érezd,
hogy értékes vagy. Amint tudatosan gyakorlod a felszínre hozott értékedet, kisugárzod az univerzumba, ami később visszatér hozzád. Azt veszed majd
észre, hogy mások hasonló tettekkel jutalmaznak, vagy egyszerüen csak boldog leszel. Érezd az örömöt, és figyelj! Amint gyakorlod a pozitív
kiáramoltatást, egyre gyakrabban érnek ,,váratlan” örömök. Fedezd fel magadban az értékeket, ami hozzásegít, hogy meglásd mások és a világ
értékeit, szépségeit, az élet örömeit. Amint elkezded tisztelni magad, oszlani kezd a köd, és megpillanthatod igazi lényedet. A felfedezés
örömkönnyein keresztül még homályos lesz a kép, de sokkal közelebb áll majd a valósághoz, mint a mostani önarckép, amit festettél magadról.

A tenger egyetlen cseppjének vizsgálatából megállapítható a tenger összetétele és tulajdonsága. Ha ismered magad, ismered az egész világot. Ha
megszereted magad, szereted az egész univerzumot --- a múltat, jelent és jövőt.

Csak a szeretet képes rávilágítani az igazságra, minden más elkendőzés. Aki szereti önmagát, nincs eltitkolnivalója --- nem kell takargatnia a valóságot.
Amikor szíved kapuját sarkig kitárod, akkor nem félsz senkitől és semmitől. Ne hidd, hogy így sérülékenyebb leszel.

Ha nem tudod szeretni magadat, szíved ajtaját bezárod, és hét lakattal őrzöd. Keresd meg a kulcsokat, és nyiss egy kis rést az ajtón. Ne félj, soha senki
és semmi nem tud kárt okozni neked, csakis akkor, ha Te hozzájárulásodat adod. Ártani csak Te tudsz önmagadnak. Ne élj bezártan, mert
kirekesztenéd magad az élet folyamatából, és ez okozná a legtöbb kárt neked.

Azért érkeztél a Földre, mert itt dolgod van. Az univerzális terv részeként megalkottad a saját tervedet. A terv önmagában semmit sem ér, ha nem tudod
megvalósítani: kézzel foghatóvá, szemmel láthatóvá tenni. Fizikai eredményeit szeretnéd látni az életednek. Megszülettél, hogy gyakorold a fizikai
teremtést: tapasztalatokat szerezzél a tervezés és kivitelezés terén.

A teremtés csak a szíveden keresztül történhet. Amikor a szív leáll, megszünik a cselekvés. Szívedben lakozik az összeköttetés lehetősége az
univerzum és a Föld között. Ha szívedet bezárod, elveszted az iránytűdet és elkallódsz. Nincs féltenivalód. Nem vagy sérülékeny. Sőt, ha kitárod szíved
kapuját, az univerzum energiája megsokszorozza erődet, rajtad keresztül táplálja a Földet, és a Föld energiája rajtad keresztül táplálja az univerzumot.
Érezd át annak fontosságát, hogy Te vagy az összekötője az energiáknak. Ha elzárod az áramlat útját, az univerzum létét akadályozod, amely a Te
életedre is gátlást jelent. Minden elhatárolódás bezártság, elszomorító és életellenes. Minden nyitás felszabadító, örömteli és szeretetteljes.

Az önutálat bezártság. A lakatok szorításában a szív megkeményedik, beszűkül, értelmét veszti az élet. Bezártságban nincs fény, ami fel tudná oszlatni
a sötétséget. Fény nélkül pedig nincs élet. Lehet, hogy dobog a szív, mozog a test, működnek az életfunkciók, de a sötétségből soha nem ébredhet az
ember tudatosságra. A sötétség a félelem közege. Oda fészkeli be magát, ahol zavartalanul, észrevétlenül tevékenykedhet. Ajtót nyitni a fény felé csak
tudatossággal lehet, amire minden képességed adott.

Engedd át magad a létezésnek: nyiss egy kis rést a zárt ajtódon --- ha eddig még nem tetted volna meg. Engedd be a fényt, amely rávilágít az értékeidre
és segít téged abban, hogy lassan megszeretsd magad.

Bizonytalanság, halogatás
A bizonytalanság és halogatás --- mint minden más negatív érzés és viselkedési forma --- mögött a félelem áll. Aki utat enged a félelemnek, az
számíthat arra, hogy eredeti szándékaitól eltérítik. A félelem a múlt és a jövő árnyképeit belekeveri a jelenbe.

A múlt lezárult. A valaha kigondolt cél megvalósult, tapasztalattá lett. A tapasztalatot örökre bírtoklod, a hozzá vezető útra (az összes ,,nehézség”
emlékére) már nincs szükséged többé. Ami a múltban ,,nehézség” volt, ma már nem az. A tapasztalat bírtokában, bölcsességed magasabb fokán, a
régi ,,nehézségeket” ma már képes vagy könnyedén megoldani. Nincs szükséged a múltra. Amire nincs szükség az nem fogalmazódik meg benned.
Amiből nem lesz gondolat, az nem válik céllá, így nem alakul belőle megoldásra váró feladat. Ezért a jelen körülmény mindig csak új feladatot
követelhet.
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a múlt egykori tapasztalatával megoldod a jelen problémáját. A jelent egy magasabb szintű igény fogalmazta meg,
megoldásához nem elég a ,,kőkorszak szerszámkészlete”. Teljesen értelmetlen minden törekvés arra, hogy a múlt ,,szerszámait” használatba vedd.
Mára értéktelen kacattá váltak. A múlt értéke a hajdan volt jelenében rejlett, amikor tudássá, tapasztalattá formáltad az eseményeket. A tapasztalat
bölcsességed részévé vált, amely állandóan rendelkezésedre áll. Ennek tudatában bátran nézhetsz jelen feladataid elé.

Sokan azért félnek elszakadni a múlttól, mert azt hiszik, azonosak vele. A tested minden atomkája folyamatosan megújul, kicserélődik; szellemed

141
14 41
4
minden megélt pillanattal csiszoltabbá, élesebbé, okosabbá, bölcsebbé válik; lelked pedig az örökkévalóságban él, ahol nincs idő. Egyetlen összetevőd
sem függ a múlttól. Ami miatt törődsz a régi emlékekkel, az az lehet, hogy félsz a jelentől, és valami kapaszkodót keresel. De kapaszkodót, jó tanácsot,
útmutatást, bátorítást nem adhat a múlt. Akkor találsz segítségre, ha a félelem sötétítő-függönyét félrerántod bölcsességed elől. Tudatosan válaszd ezt a
megvilágosító eljárást.

A meg nem oldott, elhalasztott, régi feladatok egyszer a nyakadba szakadnak, és mind ki akarják harcolni, hogy sorra kerüljenek. Az elodázott
tennivalók állandóan irritálnak, nem tudsz tőlük szabadulni. Ez a természetük: ki akarják provokálni, hogy tapasztalatokat szerezzél az ismeretlen
,,nehézségek” terén. Miközben újabb feladatok bukkannak fel, valószínű azok közül is válogatsz: a kevésbé nehezekkel foglalkozol, azokat pedig,
amiktől félsz, elhalasztod. Így a megoldatlan feladatok egyre nagyobb súllyal nehezednek rád. Egyszer kénytelen leszel foglalkozni velük, és dönteni.

A döntést akkor gátolja bizonytalanság, ha a helyzetben nem vagy benne száz százalékosan. Amit a múltról elmondtam, az igaz a jövőre vonatkozóan
is. Ne engedd, hogy a félelmek előrevetítsék a jövőt. A jövő olyan lesz, amilyenné a jelenben megteremted.

Ne félj a jelen feladatától. Tudod: minden érted van. A feladat nem került volna az utadba, ha nem lenne fontos a fejlődésed szempontjából. Azért tárta
eléd az élet éppen most, mert mára lettél kész a megoldására. Vállald tudatosan a jelent és soha nem lesz felhalmozott készleted az elodázott
feladatokból.

Gyengeség, döntésképtelenség
Ha gyengének érzed magad, talán túl sokat mondták neked, hogy ,,vigyázz magadra”, vagy ,,túl vad és veszélyes a világ”. Ha ezeket elhiszed, talán
nem mersz belemenni a konfliktusokba. Pedig az élet konfliktusokkal teli. Nem lehet más. Az ember célja, hogy konfrontálódjon, ütközzön és vonja le
a saját következtetéseit. Ne féltsd magad, semmi bajod nem eshet. Akkor szenvedsz, ha távol tartod magad a konfliktusoktól, mert íly módon nem
juthatsz sikerélményhez --- örömhöz --- sem, ami életellenes.

Aki gyengének érzi magát, a félelem oldalán áll.Tudom, ezzel nem nyugtatok meg senkit --- de nem is akarok. Éppen az a célom, hogy gondolkozásra
késztessek mindenkit. Minden baj orvoslására a tudatosságot ajánlom. Feladataid megoldásához kellő erővel rendelkezel. A feladatokat Te hívtad életre
egy önmagadról szóló magasztosabb elképzeléssel. A gyenge és döntésre képtelen ember ezzekkel nincs tisztában.

Aki azért nem tud dönteni, mert fél, hogy kudarcban lesz része, többszörösen téved. Először is, csak egy kudarc létezik: ha nem próbálkozol. Minden
cselekvés valamilyen tapasztalatot eredményez. A siker: a próbálkozás.

Nincs rossz döntés. Különböző választással különböző tapasztalatszerző utak tárulnak eléd. Nincs jelentősége melyik úton indulsz el. Nincs hibás
választás. Ne foglalkozz a döntéseddel túl sokat. Inkább céljaid tervezésére fordíts több időt. A célok mindig változnak, ezért ne félj gyakran
újragondolni őket. A hozzájuk vezető utakkal ne törődj. Az utak maguktól tárulnak fel. Ha gondolatod energiájával az útkeresést táplálod, akkor
eszközből célt formálsz, elhomályosul az eredeti terved, beleragadsz az útkeresésbe és nem találsz semmit --- illetve a keresésről gyűjtöd a
tapasztalatokat. Inkább azt tanácsolom, döntés után élj a célodnak megfelelően: lásd benne magad, mintha már minden megvalósult volna. Fogadd el
teljes felelősséggel minden részletét, így a körülményeket, a célhoz vezető utakat, a sorsot, a társaidat, hiszen minden és mindenki abban segít téged,
hogy amit elhatároztál, kigondoltál, megterveztél azt meg is tudd valósítani.

Néha nem vagy megelégedve a körülményeiddel, amik a céljaid érdekében vannak. Változtass rajtuk újragondolással, ha akarsz. De a következő cél
elérésének útján újabb meglepetések várnak rád. Nem baj, ha gyakran változtatod elképzelésedet önmagad tervezése közben, csak vállald a felelősséget
a teremtésedért. A legalaposabb munkát a tervezésbe fektess. Találd ki a környezetet, amiben jól éreznéd magad, és építsd ki. Nézz körül, hogy kit
tudnál szeretni, és szeresd, ne arra várj, hogy téged hívjanak. Találd ki milyen foglalkozás lenne az, ami megfelelő lenne, és tegyél valamit, hogy
felkutass egy ilyen munkahelyet. Nézzd meg a tested, és munkálkodj azon, hogy egészségesebben élj. Nézzd meg a Földet, és tegyél valamit érte. Ne
várakozz a legjobb ilyen vagy olyan dologra, hanem teremtsd meg magadnak! Megvan minden képességed a teremtéshez. Jó, ha hosszútávú tervezésre
és kivitelezésre rendezkedsz be, hiszen soha nem lehet véglegesen célba érni. Mindig újabb és újabb teremtenivaló igénye merül fel, így csak a cél
közelítésére van lehetőség --- de ez már a messzebb távlatok gondolata.

Jobban figyelj a mondatszerkesztéseidre. A ,,ha” szócska meg tudja változtatni a terveket, vagy gyengeséget tud okozni. Például ,,megcsinálom, ha
elmúlik a félelem” teljesen reménytelen helyzetbe hozhat, hiszen a félelem csak akkor múlik el, ha megcsinálod, amitől félsz. A ,,ha jobban leszek,
majd megcsinálom” kezdetű mondattal jó időre elhalasztottad a tapasztalatszerzés lehetőségét, mert csak akkor leszel jobban, ha a feladatot
megcsináltad. Vagy a ,,mi lesz ha” bevezető mondatrész után már nem tudsz örülni a mának. Hasonló fájdalmakat okoz és gyengeséghez vezet, ha
gondolataidba és szavaid közé belefűzöd a tagadást. Ha kiiktatod a ,,nem” szócskát --- a ,,nem tudom megcsinálni” helyett a ,,megcsinálom” kifejezést
használod ---, ha a ,,problémá”-ban ,,feladat”-ot látsz, ha a ,,kényszer”-ből ,,lehetőség” lesz, ha a ,,remélem”-et ,,tudom”-má formálod, ha a
,,szörnyűség”-ből ,,kaland” lesz, ha a ,,kellene” helyett a ,,lehet” szót használod, akkor a gyengeség oldaláról az erő oldalára állítod át magad.

Megfelelni akarás, mások véleménye

Úgy, ahogy Te is minden percben döntesz a szeretet vagy a félelem mellett, úgy a többi ember is hasonlóan cselekszik. Így találkozhatsz szeretetteljes
megértéssel, és agresszív elnyomással. A környezet tükörkép --- ezt néha fájdalmas tudomásul venni. A megértés és az agresszivitás valamilyen
formában benned is megvan. Ha olyan emberekkel találkozol, akik véleménye befolyásol téged, akkor tedd fel magadban a kérdést: ,,kinek kell
tekintettel lenni rám? ”. Enyhítsd másokban a feléd irányuló megfelelni akarás szorítását, és ezáltal csökkented a benned feszülő kényszereket.
Szabadítsd fel magad a szolgasors alól azzal, hogy neked se legyenek szolgáid, akik azt lesik, hogy az elvárásaidnak eleget tegyenek. Amíg Te
,,diktátor” maradsz, neked is lesznek ,,diktátoraid”.
Nincs két egyforma ember a világon, mindenki máshonnan érkezett és máshová tart. Így értelmetlen minden elvárás. Az elvárások beszűkítik,
megnyomorítják az egyéniségeket. Soha ne hagyd magad befolyásolni, mindig légy hű önmagadhoz. Hallgass meg másokat, de ne mulaszd el
megmondani, hogy Te éppen mit szeretnél megtapasztalni, és az milyen tetteket követel. Az emberek nem azt szokták figyelni, hogy mit mondasz,
hanem azt, hogy hogyan. Ha szeretetteljes hangon elmondod: mások elvárásai kapcsán le kellene térned az utadról, meglátod, megértéssel fogják
fogadják majd az emberek. Sőt, bátorságodat értékelni is fogják.

151
15 51
5
A vélemény mindig az egyén személyiségéből fakad. A személyiség utánozhatatlan, így a vélemény is egyedi. Ha át akarnád venni valakitől a
személyes látásmódját, akkor nem lenne elég csak a szemüvegét kölcsönkérni, hanem teljes személyiségcserére lenne szükség. Gondolj erre akkor is,
amikor Te állítasz elvárásokat mások elé.

A vélemények elvárásokká alakításakor legtöbbször az emberek arra hivatkoznak, hogy jót akarnak, meg akarnak védeni másokat a csalódásoktól, az
ütközésektől, a konfliktusoktól. Vannak általános, nagy igazságon alapuló tapasztalatok, amelyek átadás-átvétele látszólag indokolt lenne. De
tapasztalatokat nem lehet átadni. Pont az ütközéseken, a konfliktusokon keresztül lehet tapasztalatokhoz jutni. A tanács csak elmélet, az élet pedig
minden percben az ütközések gyakorlata a tudás megszerzéséért.

Sok embernek szüksége van valakire, aki diktálja az elvárásokat. Ilyen esetben ugyanis nem kell felelősséget vállalni az egyéni élet terveiért és azok
kivitelezéséért. Ennek a vágynak a hívó jelére ugranak a félelem hírnökei. A szeretet ilyenkor csendben marad, hiszen tudja, hogy a legjobb tanács
belülről fakad. Az igénylők azt fogják kapni, amit elvárnak: megjelenik a megfelelni vágyás kényszere. Ilyenkor elhomályosul az egyéni terv és cél.

Mások szavainak, elvárásainak megfelelően cselekedni rabszolgaság. Törjön ki mindenki az elvárások szorításából --- aki abban él ---, mert az csak az
egyéni képzelet szüleménye annak érdekében, hogy kibújjanak az emberek a felelősség alól. Ne add ki saját kezedből az életed irányítását --- ne hagyd,
hogy mások eltereljenek a céljaid elérésétől. Fontos vagy az univerzumnak. Csak Te tudsz valamit, aminek a hozzáadásával válik teljes egésszé az
Egység.

Rosszallás, neheztelés, bosszú

A rosszallás és neheztelés az elvárások következménye. Amikor elvárásai vannak az embernek, akkor gyakori a csalódottság. Az elvárás általában az
önmagukat az áramlatokból kirekesztők tulajdonsága. A kirekesztettség mindig valamilyen saját törvény, megrögzött hit, megmerevedett tulajdonság,
rugalmatlan életvitel következménye. Ezek gátat jelentenek és akadályozzák a fejlődést, a megértést, nehezítik a belső látást, vagyis az önmegismerést.
Amiket az emberek önmagukban nem ismernek, azt másokban sem tudják elfogadni.

Ha mások csalódottságot okoznak, azt a kérdést kellene feltenni: ,,mivel nem vagyok megelégedve önmagamban?”. Aki önmagához megértő, másokkal
szemben sincsenek elvárásai, így nem alakul ki benne csalódottság. Amikor nem a csalódottság szemüvegén keresztül nézed a világot, akkor a
környezeteddel való kommunikálás természetes. Ami természetes, az elfogadható.

Az emberek általában azt várják el, hogy feléjük a szeretet sugározzon, ők pedig szabadon cselekedhessenek, belátásuk szerint. A szeretet elvárása
csalódáshoz vezet. A világon mindaddig lesz félelem, amig egyetlen olyan ember él, aki a maga számára megteremti. Így önbecsapás azt gondolni,
hogy a világ egyszer majd csak szeretettből fog állni. A világban minden lehetséges, mert a Minden-ből tevődik össze. Nem a világot kell
megváltoztatni --- azt nem is lehet. Csak az egyén változtatható: az egyéni tudás gyarapítása által. Amikor az egyén számára a félelem teljes mértékben
ismertté válik, akkor tárul fel előtte a szeretet. De a világban attól még ott marad a félelem megteremtésének lehetősége, csak az egyén életébe többé
már nem integrálódik. A vonzás törvénye szerint a szeretetteljes élet szeretetteljesen viselkedőket vonz maga köré.

Azzá válsz, amilyen tudásod van önmagadról. Amennyire félelmeidet megismered, tudod kezelni, olyan mértékben válsz ismét szeretetteljessé. Az
ismét szónak jelentősége van, azt jelenti: a szeretet tudásával rendelkezel, csak elfelejthetted, ha régóta élsz félelemben.

Ugyanazok a fogalmak: vagy, létezel, szeretsz. Nincs semmi értelme az elvárásoknak a létezés fogalmánál. Vagy mit várnál el attól, hogy vagy? Hát
ezért mondtam, hogy a szeretet elvárása értelmetlen.

A szeretet nem tárgyszerű dolog --- amit kaphatsz és adhatsz ---, hanem olyan természetes állapot, amelyben akkor teszed a dolgodat, amikor
megismerted a félelmet. A megismerés annyit jelent: konfrontálódni, ütközni vele, megtapasztalni minden olyan ál-tulajdonságát, amellyekkel az
ember a maga számára megteremtette. A megismeréssel egyidőben megváltódik, tapasztalattá alakul. Amiből tapasztalat lesz, annak teremtésére nincs
többé szükség. A félelmek kezelésének tudása: a legfájdalmasabb és legnehezebb cselekvéssorozatok utáni bölcsesség elérése. Aki erre a bölcsességre
szert tett, az újból szeretetben tud élni. Csak az az ember tud szeretetet adni, aki szeretetben él. Hogyan lehetne elvárni attól az embertől, aki
félelemben él, hogy szeretetben éljen? Ezért a szeretet elvárása csalódást okoz.

Csalódással fogadni bármit, a válaszadás előtti negatív pozició felvételét jelenti, melyből nehezebb a szeretetteljes válszadás. Csak a tudatosság képes
feloldani az elvárásokat ---így pozitívra változtatni a fogadás pozicióját. A szeretet poziciójából erőfeszítés nélküli a pozitív válaszadás.

Aki tudja, hogy sérthetetlen, nem gondol a bosszúra. Amig erre a tudásra az ember szert nem tesz, addig sok fájdalmas kisérletet tesz arra, hogy
megbosszulja saját sérelmeit. Minden fogadott esemény egy megelőző válaszadás függvénye, ezért nagy jelentősége van a mostani pillanatnak és
annak, hogy az ember válaszával miképp reagál. Mások reakciója --- az esemény értelmezésének különbözősége miatt --- más és más, de minden
válaszadásban lehetőség nyílik az ember számára sértettségének, bosszúvágyának megváltására. Ez azt jelenti, hogy a sérelem és bosszú körforgása
megszüntethető, megváltható és ezáltal szeretetté alakítható.

Negatív hozzáállás általában támadó viselkedést eredményez. Amikor valaki úgy érzi megbántották, akkor a megtorlás már ott van a levegőben. A
,,baj” ott van, hogy a bosszúban benne rejlik az újabb megbántódás --- a vonzás törvénye szerint. A megbántódottságtól tudatossággal lehet
megszabadulni. Fel kell ismerni, hogy nem lehet senkinek sem ártani az illető beleegyezése, hozzájárulása, engedélye nélkül. Aki tudja ezt, nem
találkozik sértegetőkkel.
Légy tudatos, és megszabadulsz a sérelmek és bosszú körforgásától. Lásd meg a másik ember félelmét a megbántottságod mögött. Sugározd a
szereteted felé, ami megtöri a negatív poziciót. ,,Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” --- szokták mondani. A kődobálós világban sokan nem
törődnek ezzel a felhívással. Mindenki szabadon dönthet a kő és a kenyér között. De sajnos kődobáló szokás mellett nincs kenyérhullás, csak kőzápor.
Aki köveket hajigál, állandó rettegésben, készültségben él: egyrészt, folyton ugrálni kell a találatok elől, másrészt, gyorsan visszavágni. A visszavágott
kő gyarapítja a feléd dobálók kőkészletét.

Mi most a félelem megváltásának módszereit vizsgáljuk, ezért azt ajánlom, ne a kövekre, hanem a kenyérre figyelj. Tehát ne azzal foglalkozz, amit

161
16 61
6
kaptál, hanem arra koncentrálj, hogy Te szeretetteljesen válaszolj. Így tudsz kilépni a kőzápor alól. Meg kell érteni: a környezet által feltett kérdésre, a
válaszadás előtt, pozitív vagy negatív pozicióállás elfoglalása történik, ami mindig az ember szabad és független akaratától függ. Leegyszerűsítve: a
párbeszédet mindenki a szeretettel folytatja, még mielőtt megszólalna vagy bármit cselekedne.

Amit a külvilág kifejez, az érted van. A külvilág tükröt tart eléd, felkínálja a lehetőséget önmagad megváltoztatására. Ha Te megváltoznál, a külvilág
által visszatükrözött képed is megváltozna. Így nem is az a lényeg, mit kaptál a külvilágtól (hiszen az csak figyelmeztetés arra, miben kéne
megváltoznod), hanem az, hogy Te mit válaszolsz. Mindig a válaszban van a megváltás lehetősége. A megváltás elfogadást, eggyéválást jelent.
Fogadd el a külvilág ,,kőzáporát” és próbáld megérteni mi az üzenete, mi a tanulnivaló belőle számodra. Ha tudatosan, felkészülten fogadod a külvilág
üzeneteit, akkor rájössz, sérthetetlen vagy. Amikor érzed magadban az erőt, akkor nincs szükséged arra, hogy visszavágj a bosszú eszközeivel. Az
elfogadás pozitiv pozició felvétele. Ami pozitiv --- nincs benne tagadás ---, az szeretetteljes. Így az elfogadás utáni válaszadással a kapott sérelmet
átalakítod --- megváltod ---, ezáltal mentesíted magad a további sérelmek alól. Észre kell venni, hogy sérelmeket azért kap az ember, hogy meglegyen a
lehetősége a saját félelmei által diktált válaszainak (esetleg bosszóvágyának) megismerésére, átalakítására, megváltására. Így egyszer mindenki
kiléphet a sérelmek-gyűlölködés-bosszúállás köréből. Ami azt is eredményezi, hogy mások gyűlölködő-bosszúálló jelmeze mögött az ember észreveszi
a félelemből a szeretet felé igyekvő járókelőt.

Kilátástalan élet
Az élet soha nem lehet kilátástalan. A tökéletesedés folyamatában ---, újabb és újabb lehetőségek tárulnak fel. Minden illúzió, ami számodra kiút
nélküli helyzetet okozhat, ami abból adódik, hogy más az elvárásod az élettől, mint a tapasztalatszerzés realitása. Ha a ,,kiút nélküli” helyzet nem
kedvedre való, nézz vele szembe, oldd meg feladatait, és a tapasztalatok megszerzésével egyidőben észreveszed, hogy nincs szükséged ,,kiútra”,
hiszen már kinnt is vagy belőle. Ez a módszer a leghatásosabb. Ha a cselekvés helyett inkább az elvárásaidra koncentrálsz, akkor rádtörhet a félelem,
aggódni kezdhetsz, elvesztheted a hitedet és bizalmadat, mert az elvárások teljesítése bizonytalan. A letargia elhomályosítja a tanulnivalót. Márpedig a
nem kívánt helyzetből végervényesen kilépni csak a lecke felmondása után lehet. A tananyag szépen fel van építve. Minden új lecke az előzőre épül.
Kihagyhatod a számodra nem szimpatikus feladatokat, de később vissza kell lapoznod az elmulasztott fejezetekhez. A leckék bepótolása mindig
nehezebb, mint követni a tananyagot. A ,,bizonyítvány” szempontjából viszont mindegy, hogy a tudást hogyan szerezted meg. Amíg az általános és
középiskola tananyagát nem sajátítod el, nem kerülhetsz felsőbb iskolákba. Ez pedig nem a szigorú törvények miatt van így, hanem a Te érdekedben.
(Az emberiség jelenleg az értelem iskolájának ,,utolsó éveit” járja. El kell sajátítania a látható, hallható, tapintható világról szóló ismereteket, ahhoz,
hogy felsőbb iskolába járhasson.)

Sokszor hallani kilátástalanságról panaszkodó embereket. Ahol nincs kilátás, ott mélységesen mély a sötét. Ezek az emberek mélyre ásták magukat
megrögzött szokásaikkal, merev törvényeikkel, félelmeikkel (önzés, hazugság, harag, gyűlölet, bosszú, irigység, bűntudat, önvád, önutálat, rosszallás,
neheztelés, bosszú, merevség, elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság, féltékenység stb).
Nagy váltásra lenne szükségük. Ilyenkor kell egy nagy lélegzetet venni és bátran szakítani a múlttal. Azért él annyi elesett ember a Földön, mert nincs
bátorságuk mindent újrakezdeni. Sokan ragaszkodnak a kilátástalansághoz, mert annyira megszokták ezt a látásmódot, hogy ebben ,,otthonosak”, míg
önmagukkal szembenézni ,,bizonytalan vállalkozás”, véleményük szerint. Menekülnek önmaguk elől. Sajnos így lassan utat és célt veszít az ember.
Ám a ,,felébredésre” mindig van lehetőség. A saját sorsért felelős gondolkozással, elcsendesedett belső figyelemmel bármikor, bármilyen sötétségből
kikerülhet az ember a fényre.

Ha néha úgy érzed a Te életed is kilátástalan, itt az ideje, hogy újragondold és újrakezdd az életedet, úgy, mintha eddig nem is éltél volna. Fordíts
egyet a füzetedben, kezdj egy új lapot. Ne törődj a múlttal és jövővel. Amíg élsz, cselekedni tudsz. Minden rajtad múlik. Nem tudsz hibázni --- csak
pillanatnyi lehetőségeket elmulasztani. Minden cselekedetből tanulsz, gazdagodsz, bölcsebb leszel, előbbre jutsz. Ezért nem az a fontos, hogy mit
csinálsz, hanem hogy cselekedj valamit. Nincs kilátástalanság. Minden pillanat számos lehetőséget kínál.

Ha koldusbotra jutsz, akkor sem az a lényeg, hogy oda jutottál, hanem az, hogy mit teszel, például: elindulsz lopni, vagy vársz egy darab kenyérre. Az
élet minősége csak keret a történethez, a színdarabot Te játszod le. A díszleteket a színház adja, útbaigazítást a Rendezőtől kaphatsz, de a történetet Te
írod, és Te is játszod el saját darabodat. Rajtad múlik, hogy tragédia, vagy vígjáték születik. De a tragédia sem tragikus, a vígjátékban is van szomorú
elem. Az életed minőségét nem a díszletek határozzák meg, hanem az, hogy ha legördül a függöny, Te mit értél el --- kivé váltál a színfalak mögött ---,
mire jutottál a történet végére. Ha a játékod hatással volt a karakterekre --- az oroszlánszelidítőből elő tudtad csalogatni a nyúlszívet, a kapzsiból az
adakozót, a zsémbesből a megértőt ---, a játék már nem volt hiábavaló. Eközben Te is alakultál, a hallgatóság is gazdagodott. A Te darabod nem bukhat
meg. Nem az a lényeg, hogy mit adsz elő, hanem az, hogy hogyan. Nincs főszerep és mellékszerep. Aki szerepet kap, arra szükség van. Nem lényeges a
gázsi, a taps, a siker, a rivaldafény, amelyek megtévesztőek, zavaróak is lehetnek. Egy értelme van a játéknak: a tanulság. Nem a cselekmény, a szerep
megelevenítése, az előadás, a tevékenység, a művelet lényeges, hanem a mindezek mögötti megtapasztalás. A jelenetek tanulságát minden érintett
egyénileg értelmezi. Éppen ezért annyi tanulság létezik, ahányan érintettek a történetben --- nézők, színészek, közreműködők ---, tudásszintjüknek
megfelelően. (Itt említem meg, hogy a tudásszint megállapítás nem minősítés. Az örökké tartó tanulási folyamatban nincs értelme a tudás
méricskélésének. Aki e minősítésre hajlamos, az én egyedüli hatalmában él.) Az előadás végén, a tanulság levonása után, mindenki a maga dolgát
magasabb szinten tudja majd elvégezni. A játék megy tovább, de a résztvevők már nem a régiek. Mindenki hatott mindenkire és ettől lett mindenki
gazdagabb. Így lesz a következő előadás még meggyőzőbb. Az új színész még tapasztalatlan, de csak az első előadáson. Nem az a jó színész, aki sok
darabot megtanul, hanem aki sokat eljátszik.

Kiutat nem találni annyit jelent, behunyt szemmel járni. A csukott szem falat állít a valóság elé, így az élet sötétben való tapogatózás. A szemek
felnyitása mindenkinek érdeke. Tudatossággal rések nyithatók, és a beáramló élmények lassan feldolgozhatók. A tudatosság nem csak a jógik, a
budhisták, a magasan fénylő lelkek tulajdonsága. Tudatos minden lény, aki tudattal rendelkezik, bár sokan nem használják tudatukat saját képességeik
szintjén.

Mondok egy példát. Tegyük fel kap valaki egy nagy darab főtt marhacsülköt. A gőzölgő étel és saját maga ismeretének birtokában, a legjobb
tudásának megfelelően dönt az étkezésről. Ha életében evett csülköt, van már tapasztalata az ételről. Ha még nem evett soha, nem tudja mit jelent egy
teljes csülköt megenni. Ha egy ültő helyében bekebelezi, három napig emészti, gyomorgörcsök és fogadalmak között. Az élmény tapasztalatban rögzül:
marhacsülök gyomorrontással egyenlő. A legközelebbi marhacsülök láttán már kérdés merül fel az illetőben: ,,egyszerre vagy beosztva?”. Ez a
tudatosság jele. A cselekvés megtétele előtti kérdésfeltevés tudatos döntéssel, tudatosan vállalt következményekkel jár. Hosszú tapasztalatszerző

171
17 71
7
körútakat kell megtenni ahhoz, hogy a tudatosság kialakulhasson. A tudatosság annyit jelent: csülök megevésére adott ,,egyszerre” válasz után is
tudatosan vállalja a következményeket, így nem éri váratlanul a gyomorgörcs beindulása, és idejében be tudja venni a szódabikarbónát. A tudatosság
magasabb fokán az embert akkor sem éri meglepetés, ha ismeretlen helyzetbe kerül.

Aki nem tudatos, elvárásokkal indul a feladat megoldására, és csalódik, ha nem az elvárásainak megfelelő dolog történik. Aki tudatos, felkészül arra,
hogy bármi lehetséges, így megelégedéssel tudja fogadni a következményeket. Tudatosan nem lehet kilátástalan helyzetbe kerülni.

Tudom, a fájdalmas esetekből az ember szeretne menekülni. Azt javasolom, inkább nézz szembe a nehézséggel, állandóan figyelj, szedd ízekre a
történeteket, hogy a legközelebbi döntésednél tudatosan tudd vállalni a következményeket. Ha így élsz, nem kerülhetsz kilátástalan helyzetbe.

Elutasítás, szeretetlenség, egyedüllét

Sok magányos ember panaszkodik az egyedüllétre, és arra vár, hogy bekopogjon hozzá valaki. A magányosság következmény, okozat. Az ok az
elutasítás, amely az egyedüllétet okozza. Aki becsukja szíve kapuját, kirekeszti magát az élet folyamatából. Ilyen körülmények között megmerevedik,
beszűkül, méginkább elutasító és magányos lesz. A magányos ember öncentrikus, tele van panasszal, görcsösen ragaszkodó, nem ritkán fenyegetőző,
így nem szívesen látogatják vendégek. Aki egyedül érzi magát, és azt hiszi, senki nem szereti, tegye fel magának a kérdést: ,,mi hiányzik nekem?”, és
azzal ajándékozza meg a környezetét.

A szeretet belső állapot, amely kifelé sugárzássával érint meg másokat. Az igazi szeretetnek nincs megkülönböztetett tárgya. Az isteni szeretet
állandóan árad a teremtmények felé. Aki úgy hiszi, senki nem szereti, az azért van, mert az áradat éppen nála akad meg. Gátakat jelentenek a félelmek
--- például: harag, gyűlölet, bosszú, önimádat, hiúság, irigység stb. ---, nem engedik, hogy az ember nyitott szívvel és lélekkel fogadja a világ üzeneteit,
és szeretetteljesen válaszoljon rájuk. Aki félelmeit kezelni tudja, feltételek, elutasítások és titkok nélkül közeledik mindenhez és mindenkihez, így
megértő, toleráns, segít másokat, vagyis szeret. Aki szeret, nem lehet egyedül.

Aki egyedül van, kérdezze meg önmagát: ,,mi a bajom a világgal”, majd azután elemezze a negatív válaszait. Észre fogja venni az alapvető félelmeket,
amelyeket tudatos boncolgatás után képes az ember kezelni. Ha elmúlik a félelem, egyre több dologra lehet ,,igent” mondani. Az ,,igen” megadást
jelent, vagyis a ,,vállalom” kijelentéssel tudatosodik az elfogadás. Ami elfogadásra kerül, az elengedés, amelynek kapcsán vákum keletkezik és a
félelem helyébe beszivároghat a szeretet (a negatív hozzáállást pozitív váltja fel). Ekkor keressen az illető valakit, akit meg tud szeretni. Amikor
önzetlenül (viszonzást nem várva) egyre több embert szeret, akkor nézzen körül, és számolja meg, hány ember van körülötte.

Feleslegessé válás
Soha senki sem felesleges. Mindenki az Egész része, így szükség van mindenkire. Aki nincs tisztában ezzel, érezheti úgy is, hogy nincs szükség rá.
Legtöbbször az idősek körében népszerű ez a ,,hóbort”, amikor kicsit gyengébb a test, és a nyugdíj mellett több a szabadidő. Ilyenkor lehetne idő arra,
hogy az ember többet tudjon adni: szeretetteljes kisugárzással támogatni a családot, barátokat, a környezetet, a világot. Nem a cselekvés a lényeges. Ne
gondolja senki, hogy az adni szó alatt ajándékokra gondolok. A világnak a szeretet kisugárzására és nem tárgyakra van szüksége. Egy jókedvvel
megfőzött leves többet ad a világnak, mint gondolnád, akkor is, ha azt Te eszed meg.

Mindenki annak megfelelően él, ahogy gondolkozik. Akinek az a meggyőződése, hogy felesleges, ennek megfelelően beszél és cselekszik, vagyis
feleslegessé teremti magát. Mielőtt teljesen beszűkülne, megrögződne és beleragadna valaki ebbe az állapotba, tegye fel magának a kérdést: ,,mi bajom
a világgal, …miért akarok elszigetelődni, …kizárni magam az áramlatokból?”. Mert nem a világ közömbös, hanem az ember feledkezik el a világról.

Ameddig él az ember, addig nem lehet felesleges. Be lehetne kopogni a szomszédhoz, áthívni valakit egy teára, odanyúlni a telefonért, vagy elég lenne
néha egy mosoly, egy ölelés, egy halk, megértő szó. Legtöbbször ennek hallatán sokan azt kérdezik: ,,de miért nem hozzám kopognak be, …miért nem
engem hívnak telefonon, vagy teázni, …miért nem rám mosolyognak, …miért nem engem ölelnek és vígasztalnak?” Azért nem, mert a szomszéd
mosolya, ölelése, vígasza visszatükröződés, csak azokat érinti, akik hasonlót tesznek másokkal. Ez alap-törvény.

Mindenki csak azt adhat (cselekedhet), áramoltathat (beszélhet), sugározhat (gondolhat), amije van --- amivel megtelt és túlcsordult. Csak olyan
körülményekkel találkozhat, amit kisugárzása révén megteremtett. Ezért nem mindegy mivel van az ember csordultig tele.

Légy ennek tudatában. Minden pillanatban eldöntheted, mit szeretnél adni a világnak --- és ezzel egyidőben az is eldöl, milyen körülményekhez
juttattod magad. Ha tudatosan szereted magad, szereted a világot is. Ha tudatosan szereted a világot, magadat is szereted. Ha tudatosan szereted
bármelyiket, akkor rájössz, hogy a kettő Egy. Ekkor teljes lényedet áthatja a szeretet, megtelsz vele, kisugárzod, vagyis Szeretetben élsz: megérkezel.

Aki feleslegesnek érzi magát, gondolja végig újból, mit szeretne elérni igazán. Keressen olyan embereket, akiknek megadhatja azt, amiben ő maga
eddig hiányt szenvedett. Ezzel megerősítést nyer, hogy ma már bőségesen rendelkezik vele, sőt, annyi tartaléka van belőle, hogy másoknak is jut.
Adakozni nemcsak abból lehet, amink van. Egyszer el kell kezdeni adakozni azt, amiből nincs --- vagy nincs elég ---, ahhoz hogy megindulhasson a
,,hiányzó” dolog áradata. Az adakozás megteremti azokat a körülményeket, amelyek az eddigi hiányt pótolják, és megerősítik az adakozás pozicióját.
Az adakozó nem lehet felesleges, adakozókra mindig szükség van.

Szerelmi csalódás, féltékenység

Aki nem bízik önmagában, belső erejében, annak szüksége van valakire, akire támaszkodhat. Biztonsági érzete fokozása érdekében társat keres. Nem
ismeri be önmagának az igazi okot, nem néz szembe valódi igényeivel, érzéseit nem boncolgatja. Aki ilyen körülmények között választ társat magának,
később --- amikor megjön a bátorsága az élethez --- megunja partnerét. Meg kell tanulni önállóan élni, különben állandó rászorultság érzés alakulhat ki.
Egyre inkább ragaszkodik majd az illető a társához, görcsösen kapaszkodik, burkoltan és nyíltan egyaránt. Féltékenységi jeleneteket rendez, ezzel
próbálja a gyeplőt rövidebbre fogni. De a szabadság mindenkinek életeleme. Ha nem élhet valaki szabadon, egyszer szökési kisérletet tesz. Erre a
féltékenység mégjobban feltámad, mostmár igazolva látszik minden aggodalom. Így válik egyre biztosabbá, hogy az ellenőrzés igénye, és a magánytól
való félelem teljesen megalapozott.

Aki valóban azt szeretné megtapasztalni, milyen az élet felelősségvállalás nélkül, mások befolyásoltsága alatt, akkor odaadónak, befogadónak,
181
18 81
8
alázatosnak kellene lenni. Ezt sem lehet sokáig bírni, mert a belső hang tiltakozni fog. Ne várja el senki a társától, hogy érte éljen-haljon. Az ember
állandóan változik, minden perccel érettebb lesz. Éppen ezért nagy szükség van arra, hogy mindenki szabadon dönthessen sorsa felett. Minden hosszú
kapcsolatnak a szabadság a titka.

A féltékenység: segélykiáltás a szerelemért, vélt vagy valós ,,reménytelen” helyzetből.

A szerelem univerzális jellegű, vagyis maga a Szeretet. Ami univerzális, az független és szabad. Így a szerelem nem tartalmazhat birtoklást, uralmat,
vagy kötődést, ragaszkodást. Inkább közömbösséghez hasonlít. Vigyázat. Kétfajta közömbösség van. Egyrészt: megtelni az én-nel és kicsordulni ---
ezt önzésnek hívják. Aki így ,,szeret”, az politizál. Másrészt: megtelni a lélekkel --- ezt átszellemültségnek, vallásosságnak, megvilágosultságnak
nevezik. Aki így szerelmes, az én-nélküli --- vagyis önzetlenül szeret. Az emberek általában az önzés és az átszellemültség keverékét hordozzák
magukban, ezekkel vannak csordultig tele. Így hol az önzés, hol az átszellemültség árad ki belőlük. Előbb-utóbb mindenki megszabadul az önzéseitől.
Ha Neked is van még munkálkodni valód a teljes átszellemültség éléréséig, azt ajánlom, mielőtt megszeretsz valakit, igyekezz megszabadulni az éned
betegségeitől, és ne egy szerelmes ,,ápolónőtől”, vagy ,,doktortól” várd el a gyógyulásodat.

Az ítélkezés
Felesleges aggódni! Mindennek eljön az ideje, és amikor kell, magától tárulnak fel a megoldások. Amikor az élet úgy kívánja, minden szükséges
feltétel rendelkezésedre áll. Igényeiden felül extra áldásokban is részesülsz. Az egyéni előbbrejutás közösségi fejlődést eredményez. Meglehet, ennek
nem látszanak látványos eredményei, hiszen a nagy tömeg nehezen mozdul el pozitív irányba. Könnyebb, erőfeszítések nélküli a negatív irányba
történő elmozdulás, mert ehhez elég a semmittevés is. A mozdulatlanság relatív elmozdulás. A fejlődés mindig előbbrelépés, a mozdulatlanok melletti
elhaladás. Ha ez örökké így lenne, az egyhelyben topogók végleg lemaradnának. De ez nem lehetséges. Az egyhelyben topogókat a pozitív erők
magukkal emelik. Nincs tehát elveszett élet. A lemaradás legmélyebb pontján bekövetkezik az átváltozás.

A tudatlanság sok szenvedéssel jár, ami megteremti a nem-szenvedés állapotát: a tudatosságot. ,,A labda ide-oda pattog, amíg le nem áll. A pattogás
magassága egyre csökken, míg beáll a nyugalom. Ám a nyugalom kikényszeríti a mozgásba lendülést. És egy magasabb létsíkon minden kezdődik
elölről. A nyugalom a csúcson következik be. A csúcsról egy másik csúcsra a mélység vezet. Ezt soha ne feledd, amikor a mélyben látsz valakit. Nem
tudhatod, hogy milyen csúcsról érkezett és melyik csúcs felé tart. Könnyű orientálódni a csúcsokon, de a mély szakadékban és völgyben élők kilátásai
nem egyértelműek.

Tartózkodj az itéletektől! Meglehet, hogy az az ember, akiről rossz véleményed van, magasabb csúcsokat járt be, magasabb csúcsok felé tart éppen
most, a völgybe igyekezvén. Lehet, hogy Te felfelé kapaszkodsz, tisztább a kilátásod, mint társadnak, aki arccal a mélység felé néz. De aki a mélybe
igyekszik az a csúcsról érkezett. Tiszteld mindenkiben a csúcsok magaslatát és a völgyek mélységét. Így érheted el, hogy amikor utad a völgybe vezet,
a felfelé igyekvők megértésével Te is találkozol majd. Ha lényed megértő, életed során megértéssel találkozol. Ez minden tulajdonságodra igaz. A
környezeted önmagad tükörképe. Vannak helyzetek, amikor ezt az igazságot jóleső érzéssel könyveled el, máskor lehet, hogy tiltakozol. Amit nem
tudsz tükörképként elfogadni, ott kellene változtatnod. (A látható világ a ma élő emberiség tükörképe, amely az egyéni tükrök képeiből tevődik össze.
Ha homályos a kép, és nem vagy megelégedve, igyekezz a saját hozzájárulásodat fényesíteni.)

Volt-e olyan elményed, amit utólag megbántál, vagy szívesen kitörölnél az életedből? Gondolj arra, amikor látsz valakit, aki éppen most írja ,,táblájára”
azt, amit majd évek múlva le szeretne törölni. Nincs szükség megbánásra, ,,tisztító szivacsra”.

Figyelj a világra, cselekedj, jegyzetelj, koptatsd a krétádat. Minden tábládra kerülő dolog örök érvényű és téged gazdagít. Ne gondolkozz a szivacson,
és a régi, megbánt firkálmányokon. Mindegy miket figyelsz meg, cselekszel és jegyzetelsz, csak tudatosan használd a krétádat. Mindig tudd mit
figyelsz, mit csinálsz és milyen tapasztalatot szerzel éppen.

Megteheted, hogy nem figyelsz és nem jegyzetelsz, de ekkor kiiktatod a tudatosságot. Ebben az esetben elveszted a kontrollt magad felett. Ha tudod,
mit figyelsz és mit cselekszel, nem tudsz eltévedni, elveszni. Ha krétáddal csak játszadozol, dobálózásra használod, és életed végén úgy teszed le, hogy
alig kopott --- a táblád üres maradt ---, az is tapasztalat. Lehet, hogy kitalálsz egy új játékot, vagy a krétadobálók bajnoka is lehetsz. Remélem érzed,
hogy nem gúnyolódom. Erről beszéltem az előzőekben, amikor a csúcsról lejövő és felfelé igyekvőkről szóltam. Minden út fontos. Lejövés nélkül nincs
felmenetel, és fordítva. Hogyan tudnád megmérni melyik fontosabb, ha egyik sincs a másik nélkül. Minden pillanatnyi kép csalóka. Kimondhatod az
ítéleted, de az csak abban a pillanatban, a Te nézőpontod felöli áligazság, ami nem veszi figyelembe az elérni kívánt célt. A következő pillanat még ezt
a labilis képet is megkérdőjelezheti: Te elérheted a csúcsot és lefelé indulsz majd, ő a mélypont után felfelé kapaszkodik. Mit mondanál a következő
találkozáskor? Azt az ítéletet kapod vissza, amit Te kimondasz.

Ha Te nem ítélkezel, hanem megértő maradsz, akkor nem találkozol olyan emberekkel, akik lesújtó véleményükkel állandó félelmet keltenek benned
--- így szabad leszel!

Betegség
Amikor a test-szellem-lélek harmóniájában élsz, akkor egész vagy, léted egész-séges. Az egészség azt jelenti, nincsenek titkaid, elfojtani-
letagadnivalóid --- magad előtt sem ---, így őszinte, tiszta és ,,átlátszó” vagy. Ilyenkor a szeretet közegét engeded érvényesülni, ami maga az élet
esszenciája. A fizikai test mindig a mögöttes gondolatok és érzelmek kivetülése. Ha közöttük megbomlik a harmónia, hatalmába keríti testedet a
betegség. A betegség: ,,segélykiáltás” az egyensúly visszaszerzésére.

Semmi sem árthat neked jobban, mint a saját félelemteljes gondolatod. A bűntudat, önvád, önutálat, hibák, harag, rosszallás, neheztelés, bosszú,
merevség, elutasítás, hiúság, ítélkezés, aggodalom, gyengeség, csalódottság, megfelelni vágyás, kilátástalanság, féltékenység stb. legyengítik a test
azon részeit, amelyekre funkcionálisan hatnak és a betegségekre fogékonnyá tesznek. A betegséget kiválthatja baleset, fertőzés, vírus, de az ok a
tudatban keresendő. A testi tüneteken segíthetnek az orvosok, de ha a gondolkodásmódban nem történik változás, a betegség kiújul.

Minden betegség az egyén érdekében van. A tünet valamilyen problémára ráirányítja a figyelmet --- oda, ahol az áramlatok akadályba ütköznek.
Elképzelhető, hogy valamivel nem akar az illető szembenézni, vagy nem annak megfelelően gondolkozik, beszél vagy cselekszik, aki valójában ő.

191
19 91
9
Az ember testi megbetegedése előtt szellemileg vagy lelkileg már megbetegedett. Amig a testi bajok nem jelentkeznek, addig az emberek nem veszik
észre a kórt --- néha még azután sem. A betegségben a ,,légy hű magadhoz” üzenet rejlik. Ha eltértél önmagadtól, tedd fel magadnak a kérdést: ,,mit
csináltam másképp”. Próbálj a saját igazadnak megfelelően élni és igyekezz megérteni a tüneteid nyelvét.

Idő
Az idő örök. Nincs kezdete és vége. Mindenkinek örök ideje van. Aki testben él, az időben él. A fizikai test megszületése és halála az idő függvénye.
Sokan aggodalmaskodnak az idő miatt, amiből --- úgy tünik számukra --- soha nincs elég. Akik így gondolkodnak, azok a test hatalmában élnek.

Az emberiség fejlődése során különböző korszakokban másképp vélekedett az időről, de abban mindig egyetértés volt, hogy az emberi élettartam idéjét
meg kellene hosszabbítani. Ez manapság sincs másképp, amikor átlagosan körülbelül kétszer annyi időt élnek az emberek, mint például a középkorban.
Az ember biológiailag alkalmas lenne arra, hogy élettartamát a jelenleginek többszörösére emelje. A szellem uralkodik az anyag felett, és az élet
meghosszabbításához előbb a szellemi síkon történő felemelkedés szükséges. Ezért az emberi élet idejének meghosszabbítását nem lehet az ok okozati
összefüggésből kiragadni. Az emberiség fejlettsége elektromágneses kisugárzásának frekvenciájában fejeződik ki. Ez a mérőszám azt jelenti, hogy az
emberiség ennyiben képes a Szeretet ,,vételére” és befogadására, ami hatással van az univerzumra. Az emberiség fejlődése az emberek egyéni
fejlődésétől függ. Nem mindegy, hogy az egyén milyen fejlődési szinttel járul hozzá az univerzum közösségéhez.

Az emberiség nagy változáson megy keresztül. Elérkezett egy olyan fejlettségi fokra, ahol döntenie kell a jövőjéről: az átváltozást vagy a pusztulást
választja.

Jelenleg az emberiség túl van a választáson. Úgy látszik, az átváltozás mellett döntött. De a jövő az emberek szintjén dől majd el véglegesen.

Manapság az emberek egyéni felvilágosítása van folyamatban, hogy döntésüket tudatosan hozhassák meg. Az univerzum összefogásával, különböző
szinteken és csatornákon a tudás közvetítése megszámlalhatatlan formában történik. Minden embernek észre kell venni, a döntést nem lehet tovább
elodázni. Neked is választanod kell!

A kérdés nem az, hogyan vélekedsz az időről, mikor jár le jelenlegi életed, hol állsz a fejlődésed útján, jó ember vagy-e, hanem az, hogy akarod-e az
átváltozást? Eljött az idő arra, hogy döntésed kapcsán átformáld magadat, másokat, az emberiséget, a világot.

A mesterek azt hangoztatják, nincs idő. Minden ember tudja hogy van, és azt is, milyen kevés van belőle időnként, mennyire sürget néha. Ha nem lenne
idő, hogyan indulnának a vonatok, hogyan mennének az emberek dolgozni, a gyerekek iskolába, hogyan különböztethetnénk meg a napokat, heteket,
hónapokat, évszakokat, éveket, korszakokat. Igenis van idő! Óra-perc idő, nap-hónap-év idő, születés-halál idő. Csakhogy ezek mind a fizikai élethez
kötöttek, úgy, mint az emberi test is, az időben él és halandó. Ám ami testen kívüli, az időtlen, halhatatlan. Ahogy tudatosságod szintjét egyre
magasabbra emeled, rájössz fejlődésed nem befolyásolja az idő, mindig a jelen pillanatban teremtheted magad újjá.

A múltra nincs szükség. A múlt --- amikor jelen volt --- meghozta mára a gyümölcsét. Intelligenciádban hordozod a múlt tapasztalatait, amelyekkel
mára bölcsebb, gazdagabb vagy. A tapasztalatok bírtokában a most új feladatait bölcsebben oldhatod meg. Bölcsességedre (tapasztalataid összességére)
van szükséged a jelenben, nem a régmúlt körülményeire, amelyek azokat a feladatokat tárták eléd, amelyek megoldásai bölcsességed kiváltotta. A régi
emlékekbe beleragadni, a múlt megismétlését jelenti. A múlt önmagában nem létezik. Akkor kelted életre, ha a most teremtő erejét rá pocsékolod.
Azért mondom, hogy pocsékolod, mert már előbbre haladtál, más feladaton munkálkodsz, erőpocsékolás a visszatekintés (visszateremtés). Mindent
megteremtesz, amire figyelmed irányul. Ha a múltra figyelsz, akkor azt teremted újjá. A múlt helyzetein, körülményein gondolkodni csak addig
érdemes, amíg a tapasztalást előveszed az emlékeid közül. Utána ereszd el a múltat. Ne időzz benne, mert ha hosszasan bennemaradsz, gondolatban
végigjárod, figyelmedet leköti, ezáltal a jelenben megteremted a múltat a magad számára jövőként.

A jövőbe előrefutni, aggódva felfesteni a várható helyzetetképeket, szintén értelmetlen dolog, hiszen a jövő helyzetei azok függvényében alakulnak ki,
hogy mire gondolsz, miről beszélsz és mit cselekszel most. A teremtés itt és most történik. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy a jelen pillanatában
mire öszpontosítod figyelmedet.

Ahhoz, hogy a most-ban teljesen jelen tudjál lenni, elöször el kell tudni ereszteni a múltat és a jövöt, el kell tudni fogadni azt, ami éppen van. Semmi
sem történik véletlenül. Mindennek az az oka, hogy a tanulnivalót tapasztalattá alakítsd át. Ha a jelen pillanatában a múlt emlékeiben vagy a jövő
képeiben kószálsz, akkor teremtő erődet illuziókra pazarlod és elmulasztod megtenni a legfontosabb teendődet.

Azzal, hogy azt mondom ne ragadj bele a múltba és a jövőbe, nem azt mondom, hogy ne emlékezz régi tapasztalataidra és ne legyenek a jövőre
vonatkozó terveid. Csak arra hívom fel a figyelmedet, hogy a régi körülmények visszaidézése nem egyenlő a tapasztalat emlékével, valamint az életed
megtervezése nem azt jelenti, hogy egy elképzelt helyzet minden gondját-baját elképzeld. Mindkét irányban történő elkószálás fájdalommal járhat. A
múltba történő kalandozás általában elégedetlenséget szülhet, a jövőbe való előretekintés félelmet okozhat. Egy-egy percnél ne vegyen több időt
igénybe a tapasztalat felidézése. A jövőbe tekintés ideje is éppen csak annyi legyen, amennyi arra elegendő, hogy kinézd magadnak a helyet ahová el
szeretnél jutni. Utána merülj el a mostani pillanatban, és arra koncentrálj, hogy száz százalékban benne legyél a feladatban, amivel foglalkozol. Ha
jelen vagy, teremtő erőd nem forgácsolod szét. Így a lehető legjobban meg fogod tudni oldani azt, amivel éppen foglalkozol. A most tapasztalata pedig
hamarabb segíti megvalósítani a jövőt.

Ha jól végiggondolod, a mestereknek igaza van: a teremtés szempontjából nincs idő, csak a jelen pillanat létezik. Nem lehet a múltban és a jövőben
teremteni. Nincs múlt, hiszen a múlt akkor létezett, amikor most volt. Nincs jövő, hiszen az elkövetkező jövő összes jelene most alakul. A MOST-ban
gondolhatsz a múltra is és a jövőre is. Ha a mostani gondolatoddal, figyelmeddel nem kelted életre a múltat vagy a jövőt, akkor azok nem léteznek.
Tehát nincs múlt és jövő MOST nélkül. A MOSTban egyrészt benne van a múlt összes régi jelene (MOSTja), másrészt az elkövetkező jövő összes
jelene (MOSTja), tehát MINDEN MOST VAN!

Halál
A halál után nincs menny és pokol. A mennyország itt és most VAN, szeretetnek hívják. A pokol nem létezik, csak az egyéni képzeletben. Ha a félelem
202
20 02
0
mellett döntesz, a poklot választod, melynek sötétsége eltakarja előled a menyországot.

Az anyagi világ az ellentétek világa. A halál tagadja az életet, de ha igazi életet élsz, a halál tagadva van. Az életnek nincs alternatívája, mert realitás.
A halál azok számára realitás, akik a test egyedüli hatalmában hisznek. Az életnek a halál az ellenkezője számodra, ha elhatároztad, hogy az élet vége a
halál. Valójában a születés nem kezdete az életnek, a halál pedig nem a vége.

A halál átváltozás, eksztázis, egybeolvadás magasabbrendű Éneden keresztül a világegyetemmel. A halálra szükség van. A halál egy új dimenzióba
visz át, a megtérés, a
mérlegelés és az újrakezdés küszöbe. A halál becsuk egy ajtót, de ugyanakkor kinyit egy másikat, ahonnan egy tágabb térbe kerülsz. Örök életben
élünk, és ha úgy akarjuk, megszületünk az időben. Az óra-idő egyszer lejár, és visszakerülünk a helyünkre, összegezzük az elérteket, aminek alapján új
terv készül, új időbeli születés, a fejlődés érdekében. A tanulási folyamatnak soha nem lesz vége. Amikor fizikai testben megtettünk mindent, a földi
élet túl szűkösnek bizonyul, befejeződik egy ciklus. Azt mondják halál, de ez csak a földi látszat, aminek születés a megfelelője. A halál pillanatában
átváltozás történik, csak ez jelenleg a Földről nem követhető.

Ismerem szeretteid elvesztésének fájdalmát. Megértem vígasztalhatatlanságodat. De hidd el, ez nem végleges búcsú. Nem hagy el téged senki, mint
ahogy Te sem fogsz elhagyni senkit. Vannak akik előrementek, vannak akik kicsit lemaradnak. Igazából nincs elöl és hátul, csak állandó jövés-menés
van.

Aki elhagyja fizikai testét az hazaérkezik a ,,szülői házba”. A régnemlátás várakozással telíti meg a szíveket. Az ajtóban ismerősök állnak, valaki
megfogja az érkező kezét. Egyedül sehol nem lehet senki, mindig van támasz, kapaszkodó. A jövevényt elvezetik egy békés, nyugodt helyre, ahol
segítséget kap a földi élet állomásainak végiggondolására. Az elmúlt életet szeretetteljes, segítőkész, igazságos szemüvegen keresztül láthatja meg.
Nincsenek benne fénytörések, görbe síkok. Az Egység nézőpontjain keresztül is átvilágítják és értékelik a történéseket. Ez nem ítélkezés. Minden a
szeretet jegyében történik, nincs számonkérés, büntetés. A megoldatlan kérdések, az elodázott döntések, rendezetlen kapcsolatok változatlanul ott
maradnak a tapasztalatok hiány-listáján. Egy elkövetkező élet majd visszavonzza a karmikus helyzeteket és személyeket, vagy egy másik döntéssel
mindez eltörölhető. A tapasztalatoknak nincs rangsora. Egyenleg készül. Ez a ,,kódolt” egyenleg, mint egy ,,ragtapasz” kerül a homlokára. Ez egy
,,sorszám”, a következő fizikai testbe való megszületés kiinduló ,,kódja”. Ebben összegezve van az addig elért minden tapasztalat ,,pontszáma”, és a
lélek saját tervezésű életcéljának ,,igénykódja”, ami majd a fizikai test számára meghívja az életcélkialakító mehanizmusokat. Elkészül a lény kis
darabja, az asztrál síkon létező minta az illető saját elképzelései szerint leképzett ,,sors-programjával” és megtörténik az útrabocsátás. A lélek sorbaáll a
földi életre születők közé, ahol arra vár, hogy a kódjának megfelelő univerzális feltételek egybeessenek Ez összefüggésben áll más lelkek hasonló
terveivel és az univerzum konstellációinak megfelelő időpontjában minden érintett lélek útrabocsátódik. Ekkor készen áll a lélek az átváltozásra ---
megszületésre. Ti azt mondjátok, új jövevény érkezett és ünnepeltek. (A halál éppen ilyen örömteli átváltozás, kár, hogy azt nem ünnepelitek.) Minden
kezdődik elölről. A megszületésben benne van a halál ritmusa, az átkerülés-ben a visszakerülés, mint ahogy az igen-ben a nem, a nappal-ban az
éjszaka, a nyár-ban a tél, az ifjúság-ban az öregség, a veled-ben a nélküled. Az egész így az Egységállapot: stabilitás, értelem, rend, igazság --- vagyis
Szeretet.

Ne légy szomorú, ha elvesztesz valakit. Igazából nem veszíted el. Más szavakkal: a távozó nem veszett el, ő megtaláltatott. Te szomorú vagy, mert
neked hiányzik, bár ott van mindenhol, amerre jársz, csak a szemed egyelöre nem láthatja. Akit ,,elvesztettél” azzal együtt a földi kapcsolatnak és
szerepnek látszólag vége, de csak egy felvonásban. A következő felvonás egy másik színen történik. A mű sok felvonásból áll, jönnek-mennek a
szereplők körülötted. Mindenkivel találkozol valamelyik felvonásban. Minden szereplő benned él, és Te bennük élsz tovább. Mire az átváltozott világ
új darabja megrendezésre kerül egy új színen, már sok szereplőt fogsz ismerni, és tudni fogod azt is, hogy kivel hol találkoztál. Minden szerepedre és
szereplőre emlékezni fogsz. Minden világos lesz a múltból, és így könnyebb lesz az új darabok szerepeit eljátszanod. Ezek a darabok már könnyebbek
lesznek, lírikusabbak, humorosabbak, kevesebb drámai elemmel, több kimondott, átlátszó igazsággal, és több mondanivalóval. Igaz, most még egy
előző színen játszódnak a felvonások, és a függöny legördülésekor, úgy tünik, vége a műnek. De a Rendező kezében már ott az új darab szövegkönyve.
A díszleteken már dolgoznak a színfalak mögött. Nemsokára eljön az új világ bemutatója.

Elkanyarodtunk a haláltól, de talán sikerült megértetni az életet, s a kettő egymásból adódik.

A fájdalom átváltoztatása: megelégedés

A félelem hatása fejezetben részletesen ismertettük az egyes fájdalmak megelégedéssé történő átváltoztatásának lehetőségeit. A félelemből a
szeretethez visszaérkezés egyetlen feltétele, hogy akarod-e igazán. Sok ember szeretne megelégedett lenni, de kevesen vállalják a döntő lépést: a múlt
elengedését.

Megbocsátás, felejtés, elengedés

Az emberek általában a múltban történt dolgokhoz ragaszkodnak, így olyanná teszik a jelent is --- ezáltal a jövőt is ---, amilyen a múlt volt. A
tapasztalat mindig az elvárásnak megfelelően alakul. Ha valaki ebből a körből nem tud kikerülni, akkor az állandósítja a múltat, ami egy helyben
topogást eredményez. Aki megszokta, hogy a múltban kotorásszon, nehezen fogja elfogadni azt, hogy nincs kapaszkodó. Engedd el a múltat, felejtsd el
mindazokat, akikről úgy gondolod, hogy ellened cselekedtek.

Teljes szabadságot élvezel, senki nem tudott és nem tud ártani neked a Te beleegyezésed nélkül. Így a legfőbb feladatod: mindent megbocsátani
magadnak az ellened tett tetteidért. Hiszen nincs más, aki felelős lenne a sorsodért --- Te készítetted saját terveidet. Nincs más, aki rád erőltethette
volna kívánságait, ha Te nem akartad volna. Lehet, hogy tudatoddal tiltakoztál ellene, de a lelked mélyén beleegyeztél, sőt kívántad, vonzottad azokat a
helyzeteket, amikért most másokat okolsz. Semmi nem történhet meg, amire előzőleg nem adtál fel rendelést.

A megbocsátás megkönnyítése érdekében gondolkozz el azon, hogy minden múltbeli esemény jó volt valamire, hiszen mindenből tanultál. Nincs hiába
való tett és nincs minősített tapasztalat. Mára oda jutottál, hogy a megbocsátáson és elengedésen gondolkozhatsz. Mivel ezekkel foglalkozol, már
előzőleg meg is teremtetted a hozzájuk jutás feltételeit. Mostanra készen állsz a felejtésre, ezért került utadba az elengedés feladata.

Amikor elengeded a múltat, hálával gondolsz vissza cselekedeteidre. Amikor hála önti el a szívedet, nem tudsz többé haragudni másokra. Amikor
212
21 12
1
mindenkit testvérednek érzel, leomlanak az elszigetelődés falai és ismét a szeretet közegében találod magad. A szeretetből indultál el, bejárt útjaid után
tudatos döntéseddel hagyod majd, hogy ismét a szeretet öleljen át. Ekkor beköltözik hozzád a megelégedés: békességet, harmóniát, nyugalmat hozva.
Fogadd teljes elismerésemet, ha már itt tartasz. Fogadd nagyrabecsülésemet, hálámat, ha még a félelemben élsz, de vállalod, hogy megmentsd a világot.

Az új élet
E sorok írásakor szomorúan veszem tudomásul: hamarosan könyvünk végéhez érünk. Ugyanakkor örvendezve nézek előre és látom, mennyi ember
fogja meg egymás kezét. Örülök, hogy ebben segédkezhettem, és hálával gondolok vissza az elmúlt hetek, hónapok munkájára, amikor meghitt
szeretetben dolgoztunk társammal együtt. Nem meglepetés ma már, hogy ezt a munkát még az ő megszületése előtt együtt gondoltuk ki, és
megbeszéltük, amikor szükség lesz rá, ,,belevágunk”. Örülök, hogy társam kételyei nem akadályozták együttműködésünket. Nem szereti, ha dicsérem,
annyit azonban mondhatok talán, hogy az ész és a logika elleni bátor tetteivel mára természetessé vált a kapcsolatunk. Nemrégiben még az is
bizonytalan volt, hogy kialakulhat-e egyáltalán a földi összeköttetés feltétele. Ezúton szeretnék köszönetet mondani azoknak is, akik üzenetek
továbbításával foglalkoznak, akár a gyakorlatban, akár a tervezés szintjén. Minden kapcsolatfelvétel erősíti a tényt, miszerint ha szükséged van rám,
hívhatsz, és én segíthetek Ugrásra készen állok (sokadmagammal ideát), teljes lényemmel és szeretetemmel, bármikor. Nem árulok el titkot, ha
kimondom: nincs más célja és értelme az életemnek, csak az, hogy segítsem tapasztalatszerző utadat, fejlődésedet. Elég, ha felmerül benned az igény,
csapatommal máris készen állunk a segítségedre. Segítő vagyok. Az univerzum Föld körüli részében létezem, szeretetben élek és dolgozom. Mindent
tudok múltad és jelened terveiről és kivitelezéséről. Baráti kezemet nyújtom feléd. Szavaimból érezheted a mélységes szeretetet, megbecsülést és hálát,
amiért vállaltad e nehéz időket, életed és sorsod tervét és beteljesítését. Személyesen is át szeretném adni neked a velem együtt szívből szeretők itteni
táborának üdvözletét.

A Földön lehetőség nyílt a párbeszédre az inkarnációs vonal --- a fátyol --- két oldala között. Páratlen eredmény ez! Élj ezzel a lehetőséggel, és terjeszd
látóhatárodat az új dimenziók felé! Tudd, hogy ez automatikus erők beindulásával jár: mihelyt beleegyezésed adod, megkezdődhet a szabad és
végnélküli utazás. Mindezt már ebben az életedben megvalósíthatod. Nem véletlenül születtél ebbe a korba, fontos tennivalód van itt és most. Már
elindulásoddal is mindannyiunk javára cselekedtél, és még mennyi mindent tehetsz az önmagad felé vezető úton!

Itt állunk sokadmagammal (örömkönnyekkel a szemünkben), meghatottan, tisztelettel előtted, és nem találunk szavakat nagyrabecsülésünk
kifejezésére. Nem is olyan régen azért gyűltünk össze, hogy tucatnyi zsebkendőt telesírjunk az emberiségtől és a Földtől való búcsú kapcsán. És lám, az
emberiség felemelkedése mégis folyamatban van: nem lesz több jégkorszak, vízözön, világégés.

Lehet, hogy a nagy változás lehetőségéből egyelőre semmit nem érzékelsz, de jó, ha felkészülten fogadod. Egyszer világos lesz a kép, és velünk együtt
örvendezel majd. Büszke leszel magadra, amiért hozzájárulhattál mindehhez. Hadd emlékeztesselek rá: mielőtt testbe születtél volna, megállapodást
kötöttél, hogy vállalva karmád nehéz útját, hozzájárulsz bolygód felemelkedéséhez. Nem volt hiábavaló eddigi szenvedésetek. Hálát adunk a
Teremtőnek, hogy segíthetjük létezéseteket. És ami ezután következik, az egészen más korszakot nyit az emberiség történetében.

Az új fénysugár Földre érkezésével új ember születik --- új biológiai és szellemi tulajdonságokkal. Elmondom, hogyan. Tudatod úgy működik, mint
egy adó-vevő berendezés. Inteligenciád hullámhosszának megfelelő rezgéseket képes sugározni, és befogadni. Amikor tudatosságod elűzi a félelmeket,
és a szeretet áramlatát már semmi nem akadályozza, tudatod rezgésszintje megemelkedik. Ezáltal a magasabb rezgésszinten sugárzó adók vételére
teszed alkalmassá magad. Első következménye a változásnak: eléred a felsőbbrendű Énedet (a nagybetűs Te részedet), aki közvetlenül az Egységgel áll
kapcsolatban. Felsőbbrendű Éned beleolvad a tudatodba, fénye tudatosságod fényét emeli, és földön élő fény-ember válik belőled. Fényességed mellett
jól érzik magukat az emberek, megnyugszanak. Élő példa leszel, tanítóvá válsz, és sok ember fény-lénnyé való átalakulását segíted. A fény-lények
szintén továbbadják az üzenetet és így teljesedik ki Isten akarata: a fény beborítja Földet, és egyre magasabb szinten élteti az univerzumot.

A fény-lények felelősségteljesek és ,,átlátszók”. Rájönnek az igazságra: szeretetben nem lehet elkülönülten létezni, csakis egymásért. Ráébrednek arra,
hogy amit kigondolnak, amiről beszélnek, azt azonnal meg is teremtik, kivéve, ha a gondolat valamiféle negatív következménnyel járna. De mivel
felelősségvállalás nélkül nem lehetséges fény-emberré válni, teremtő erejét senki sem használja rombolásra. Kiszabadulnak a karma fogságából, ezért
egészségesek és hosszabb életűek. A haláltól nem félnek, mert számukra az örök élet: realitás. Elmondhatom, hogy máris élnek ilyen emberek, és
létezésük nagy hasznára van az átmeneti időnek.

A gazdasági élet nem a politika küzdőtere lesz, nem a hatalom és a gazdagság alapján választják ki a vezetőket, hanem kizárólag tudásuk szerint.
Területükön mély, tudományos fokozattal mérhető tudással kell rendelkeznie mindenkinek, aki vezetői posztra vállalkozik. Az értelmiség megbecsült
rétege lesz a társadalomnak. Biológiailag is megújhodik az emberiség: új DNS láncok alakulnak, amelyek lehetővé teszik, hogy ellenállóbbakká
váljatok, és testetek alkalmas legyen a magasabb rezgések elviselésére. Megkapjátok az önmagatok és mások gyógyítására való készségeket is. Új
tudományágak alakulnak, ugyanakkor a már meglévők közül néhányra többé nem lesz szükség. Az új életnek lesznek ellenségei is, különösen azok
köréből, akik veszélyben látják hivatásukat, de a változásokat nem lehet megakadályozni.

Sokat lehetne mesélni az új életről. Sok információ jelenik meg manapság róla nyomtatásban is. Ennek a könyvnek nem az új élet körülményeinek
ismertetése a célja. Arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy nem mindegy, az emberiség miként képzeli el a jövőjét az új korszak küszöbén. A globális
jövőképet az egyéni elképzelések mozaikja alkotja. Akárhogy vélekedsz is, a korszakváltás elindult. A mai kor legnagyobb tanulnivalója a tolerancia
és az egyéni félelmek szeretetté való átalakítása --- vagyis a mély fájdalom végleges eltüntetése.

Az univerzum örömódát zeng. (A Te lelked hárfáján is megszólal egy húr --- meg kell hogy halljad.) Hálánk és szeretetünk sugározzuk a Földre. (Meg
kell hogy érezd.) Mi --- akik azt a feladatot vállaltuk, hogy hozzásegítsük az emberiséget a felső iskolába jutáshoz --- semmit nem tehetünk, ha az
emberek nem akarják. Most azonban eljött a ti időtök! Megfogalmaztátok a változás igényét, és ezáltal megidéztétek egy ,,gyógyító fénysugár”
érkezését a bolygótokra. A fénysugár tudatváltozást hoz számotokra --- az emberiség nagy átalakulása megkezdődött. Ideát mindannyian tudjuk: ez
nemcsak nektek hoz fejlődést, hanem az egész világegyetem rezgésszintjének emelkedésével jár, vagyis mindannyian új ,,fényruhát” kaphatunk.
Minden teremtmény léphet egyet előre a felemelkedés spirális útján, nektek köszönhetően. Ám a nagy vigadalom közepette nem szabad elfelejteni,
hogy ez a nagy változás valóban a küszöbön áll, de sikere az egyéni döntések eredményétől függ. Ehhez pedig elengedhetetlen a felvilágosultság,
vagyis a tudatos döntéshozatal a szeretet mellett. E könyv lapjain olvashatod, hány helyen van lehetőséged a tudatos felelősségvállalásra. Igyekezz
ennek megfelelően élni, hogy fényeddel beragyoghasd az univerzumot.

222
22 22
2
Nem búcsúzom, … érezd, hogy veled maradok …

232
23 32
3