1. Mutasd be Bronislaw Malinowski argumentumát!

BRONISLAW MALINOWSKI (1884-1942)-„etnográfusok etnográfusa”

–Krakkóban született és nevelkedett művelt nemesi családban. Apja egyetmi professzor volt,

ismert szláv filozófus

Élete és munkássága:

–fizika-matematika diploma

– Malinowski a nagy terepkutatók egyike

– Naplóját halála után adták ki

– 1908-ban a krakkói egyetemen matematikából és természettudományokból tanult-

érdeklődött a néplélektan iránt, Wundt munkáit olvasta

– Akkoriban Anglia volt az antropológia központja, ezért 1910-ben Londonban

folytatta tanulmányait,1916-ban a természettudományok doktora címet szerezte meg

expedíció: 1914-1915, Port Moresby-expedíció: -Trobriand-szigetek         –1915-1916,

Terepmunka módszertanának rendszerbe foglalása:

Terepmunka feltételei:

közvetlen kontaktus a bennszülöttekkel,jelenségekről teljes áttekintés

módszertani követelmények:

1-statisztikai dokumentációs módszer

2-csontváz – lényegtelen részletekkel való kiegészítés

3-érdekes megállapítások rendszerezett írásos anyagba gyűjtése

A terepkutató az embereket egy adott természeti és mesterséges környezet keretei között

tevékenykedve figyeli meg, amely hatással van rájuk és amelyet egymással együttműködve
átalakítanak.

Művei:

– A család az ausztrál őslakók között (1913)

– A mailu pápuák (1915)

– Az emberi házasság története (2 finn társadalomtudóssal együtt)

– Első angolul publikált könyve: gazdasági antropológiáról

–1914-ben terepmunkát végzett Új-Guineában.-Több hónapot töltött a mailuknál. Majd a

Trobriand-szigeten maradt. Az I. világháború kitörésekor , ottlétét engedélyezték, így még 2
évig végezte a terepmunkát. Sok munkája ebből az időből származik:
 – A Nyugati Pacifikum arogautái (1922)

– Bűn és büntetés a primitív társadalomban (1926)

– A vademberek nemi élete (1929)

– Koralkertek és mágiájuk (1935)

–1918-ban visszatért Ausztráliába, kis ideig Melbourne-ben élt, ahol elvette Elise

Massaut, az egyetem kémiaprofesszorának lányát. Európába visszatérve tüdőbaja kiújult

-1921-ben kezdett el tanítani a Londoni Egyetem szociológia szakán. – 1924-ben a

szociálantropológia docense, 1927-ben az antropológia professzora lett. Hatására a
terepmunka mércéje magasabbra került. Sokat utazott külföldön, előadásokat tartott Genfben,
Bécsben, Rómában, Oslóban, a nyarakat pedig Dél-Tirolban töltötte.

-1926-ban Amerikában a Kaliforniai Egyetemen tartott előadást, de közben meglátogatta

a pueblo indiánokat is. Ezután még kétszer visszahívták az egyetemre, ahol végül DSc címet
szerzett. A II. világháború kitörése előtt Amerikába ment gyógykezelésre, majd ott is maradt.
1940-ben vendégprofesszor lett a Yale Egyetemen.ahol 1942-ben nyilvános rendes egyetemi
tanárrá nevezték ki , egy előadás közben hunyt el.

Malinowski minden idők legnagyobb terepkutatója volt.

Az általa felállított terepmunka eszmény jóval túlmegy Boas-én. Malinowski megtanulta a

trobriandiak nyelvét, közöttük élt és adatait az ő nyelvükön jegyezte fel. Malinowski az
antropológia funkcionalizmus egyik megalapítója Funkcionalizmusa biológiai és
pszichológiai irányultságú. A funkcionalizmust úgy értelmezte, mint az egyéni szükségletek
átalakulását másodlagos társadalmi szükségletekké.

Malinowski funkcionalizmusa azon alapul, amit az ember hét alapvető szükségletének

tekint:

 – táplálkozás
 – reprodukció
 – testi kényelem
 – biztonság
 – pihenés
 – mozgás
 – növekedés
↓Ha ezek közül a szükségletek közül bármelyik kielégítetlen marad, az összhang ideiglenesen
felbomlik. Ezek súlyosabb esetei betegséget is okozhatnak.
Az alapvető szükségletek, vágyak, ösztönök és emóciók formájában fejeződnek ki, amelyek
arra késztetik az embert, hogy mindegyik szükségletet kielégítse
Amikor azt vizsgáljuk, hogy a testi szükségleteket a kultúra körülményei között hogyan
elégítik ki, a testi szükségletekre adott közvetlen válaszrendszereket találunk. Ezek teljes
mértékben a csoporttól való függést jelentik. E kulturális válaszok során z emberek nemcsak
egymással működnek együtt, hanem az előző generációktól öröklött javak (eredmények,
találmányok, eszközök, elméletek) révén is.0

Minden társadalmi intézmény egy szükségletet elégít ki, akárcsak minden kulturális
elem.
Malinowski a kultúrát eszköznek tekinti, amely az emberi lények szükségleteire ad választ
a bármiféle adaptáció felett álló módon.

MALINOWSKI ÍRÁSA:

A csoport és az egyén a funkcionális elemzésben

Személyiség, szervezet, kultúra

Csoport = egyének gyülekezete

„egyén”, a csoport és egymástól való kölcsönös függésük lesz a vezérmotívum, ami

végigkíséri a kutatást.

Funkcionalista megközelítésmód: A kulturális jelenségek totalitását az ember és a

társadalom elemzéséhez nélkülözhetetlen szükséges háttérnek tekinti.

A funkcionalizmust a kutató a mentális folyamatoknak nem pusztán emocionális és

intellektuális oldalaira figyel, hanem amellett érvel, hogy az embert teljes biológiai
realitásában kell bevonnunk kulturális elemzésünkbe. A testi szükségleteket, a környezeti
hatásokat és az azokra adott válaszokat egymás mellett kell tanulmányoznunk.
A társadalmi kötődések hálózatát technikai, jogi, szokásbeli és erkölcsi irányelvek és kódok
határozzák meg, amelynek az egyes egyének különbözőképp vannak alávetve és amelyek a
csoportot egységes egésszé integrálják.

Mivel minden szabályt, minden törzsi hagyományt szavakkal fejeznek ki, a

társadalomszervezet megértésének részét képezi a jelképrendszer és a nyelv.
Az emberi organizmus elsődleges, biológiai szükségletei nem elégítődnek ki természetes
módon az emberi organizmus és a természeti környezet közvetlen kapcsolata révén. Nemcsak
egyén függ a csoporttól, hanem a csoport és annak minden tagja függ az anyagi eszköztár
fejlődésétől.
A kultúra instrumentális imperatívuszai:

Az egyéni organizmus biológiai szükségleteit minden kultúrában ki kell elégíteni. Ezekre a

szükségletekre kulturális válaszokat kapunk.

Táplálkozás → Élelmezés

Szaporodás → Házasság, család

Testi kényelem → Hajlék, öltözet

Biztonság → Oltalom és védelem

Relaxáció → Játékrendszerek, éjszakai nyugalom

Mozgás → Tevékenységek, kommunikációs rendszerek

Növekedés → Neveltetés és tanulás

A kultúra egy instrumentális realitás,  lehetővé teszi, hogy kielégítse biológiai

szükségleteit, mégpedig együttműködés révén, egy átalakított és igényeihez igazított
környezetben

a közösségi tevékenység konkrét csoportba – intézménybe – való szerveződése.

Intézmény = Az emberi tevékenységek különböző csoportokba szerveződése.
– univerzális forma, pl. család, nemzetség, törzs, korcsoport, társulás (klub, titkos társaság)

– foglalkozási csoport, pl. mesterség szerinti vagy gazdasági

– hierarchikus státus csoport, pl. egyház- rang- , gazdaság- vagy hatalom szerint

-a szerveződött csop.-amelyek meghatározott célú tevékenységgel kapcsolatosak, és

amelyeket különös vonatkozás egyesít arra a környezetre és anyagi apparátusra nézve, amely
fölött hatalommal bírnak, intézményeknek nevezzük.

A kultúra körülményei között minden organikus szükséglet kielégítése közvetett, bonyolult

módon, kerülő úton történik. Az emberi kultúrának ez a nagy eszközjellege lehetővé tette,
hogy az ember a környezetén (fajspecifikus módon) úrrá legyen. Az elsődleges biológiai
szükségletek komplex kulturális kielégítése új, másodlagos (származékos) imperatívuszokat
kényszerít az emberre.

Nyilvánvaló az eszközök használata, amelyeket folyamatosan újítani kell, illetve a

kooperáció, amely minden kulturális tevékenység feltétele.

Mivel a szoros együttműködés hierarchiával jár, konfliktusok alakulnak ki. A viselkedési

szabályok ismerete, illetve ezek szankcionálása elengedhetetlen, hogy együttműködő
csoportnak irányelvül szolgáljanak. A törvények, szankciók származásos imperatívuszok,
amely minden szervezett csoport életében kényszerűen megjelennek.

A csoportok tagságát újítani kell, az anyagi javakat ki kell cserélni. A kulturális rendszerek
minden emberi csoportban megtalálhatók, mint a kerülő úton végzett kulturális kielégítés által
kikényszerített instrumentális szükségletekre adott válaszok.

Pl.: – Gazdaság: a termelés, elosztás, fogyasztás rendszerei

– Társadalmi ellenőrzés: szervezettség rendszerei

– Nevelés

– Politikai szervezet

Az emberi lények minden közösségben törvénytisztelő tagokká válnak, tisztában vannak a

„törzsi” törvényekkel, hagyományos jogrendszerük szabályait követik (nevelési hatások,
önérdek megfontolásai, ésszerű együttműködés, áldozatok és előnyök egyensúlya). Annak
vizsgálata, hogy a szabályoknak való engedelmességet hogyan vésik az egyénbe élete során,
milyen az intézményekbe szervezett életen belüli kölcsönösség. Ez képezi a primitív
közösségek jogi rendszerei megfigyelését, elemzésének területét.

A nevelés mindig olyan szervezett csoportokon keresztül megy végbe, amelybe az egyén
belekerül.
Az egyén helye a szervezett csoportokban.

1, Család: Olyan közösség, amely a kölcsönös kapcsolat, cselekedet, jog privilégiumok

irányelvei szabályoznak, fűznek össze.

2., Faluközösség, városi önkormányzat, horda

3., Törzs: A kollektív védekezés és támadás közös kivitelezésére szerveződik.

A civilizáció előrehaladtával a jog, a nevelés és a gazdaság elkülönül az olyan szervezeti

formáktól, mint a család, falu, korcsoport. Ezek a tevékenységek intézményesülnek,
specializált hangsúlyt kapnak épületek formájában, mint pl. gyárak, bíróságok, iskolák.
Primitívebb csoportoknál is vannak erre való törekvések, pl. varázslók, sámánok, fazekasok,
pásztorok, kovácsok, stb. Ezek sokszor speciális jogokkal rendelkeznek, elkülönülten élnek,
dolgoznak.
A szimbolizmus kulturális meghatározása

Szimbolizmus = a nyelv prototípusa.

A nyelv az emberi organizmusnak az a módosulása, ami lehetővé teszi a számára, hogy a

fiziológiai hajtóerőket kulturális értékké alakítsa át.

Egy eszköz feltalálása, használata után feltételezhetjük a szimbolizmus megszületését.

Pl. a tűz felfedezése, a természettől készen kapott eszköz, mint a bot vagy kő használata. Az
eszköz csak akkor válik valódi kulturális elemmé, ha kollektív használata állandósul, s ha a
használatot hagyomány útján továbbadják.

A kultúra nem születhetett volna meg a társadalomszervezet, valamiféle eleme nélkül.

A kooperáció olyasféle műveletek végzése során született meg, mint amilyen a tűz
meggyújtása és ébrentartása, a tűz hasznosítása élelemkészítés során.

A beépítés és az átadás még egy elemet magában foglal: a érték elismerését.

Az érték elismerése = Egy vágy kielégítésének késleltetett és közvetett mechanizmusa
emocionális válasz tárgyává válik.

A szimbolizáció bármely és mindegyik testi szükséglet első késleltetett és közvetett

kielégítésével született meg.Az éhség és a nemi vágy, a személyes kényelem és biztonság
óhaja egy tárgyra vagy egy folyamatra irányult, erre vivődött át, mely tárgy vagy folyamat
testi szükséglet kielégítését célzó közvetett eszköz volt.↓

A fiziológiai késztetésnek ez a másodlagos valóságra való átvitele másodlagos valóságra való

átvitele másodlagos jellegű.
A jelek gesztusok, hangok bármelyike szimbolikus jellegű. A szimbolizációnak pontosnak és
hatásosnak kell lennie, hogy a kommunikáció maradandó legyen.

Az egyéni adalék és a csoporttevékenység az ismeretek és a hiedelmek esetében

Minden csoport tagjának képeseknek kell lenniük a csoporttársakkal való kommunikációra.
Primitív közösségekben a nyelv kizárólag gyakorlati célokra alkalmazott. A valódi
tapasztalatokon és logikus érvelésen alapuló, verbális állításokban megtestesülő emberi tudás
elvei még a legalacsonyabb szinten álló primitív népeknél is megtalálhatók.

A tudás minden kulturális tevékenykedés velejárója.

Tudás = Tapasztalatok és elvek összessége, amelyek megnyilvánulnak a nyelvben,

tevékenységben, technikákban, szervezett foglalatosságokban. A tudás a fejlődés minden
fokán magába foglalja az együttműködés szabályainak és minden társadalmi kötelezettségnek
és előjognak az ismeretét.

Az ébredő remények és feltámadó félelmek, szorongások bizonytalan légkörében az

embernek szüksége van a stabilitásra, a sikerre és folyamatosságra. A vallás és a mágia
kielégítik ezt a szükségletet.

Minden rituális viselkedés (pl. temetés, gyász, szertartás, áldozat, stb.) társadalmi jellegű.
A vallás struktúráját a rítus technikája és az elemi etika szabályai és előírásai alkotják, ezek
megszabják az egyén alárendelését a csoport jólétének.

Összefoglalás és végkövetkeztetések

Antropológiai terepmunka és az összehasonlító kultúraelmélet funkcionális megközelítése

igazolja, hogyminden egyes lépést tanulmányoznunk kell, egymással párhuzamosan és
koordinálva az egyént és a csoportot, illetve viszonyukat.

Funkcionalizmus = Egyéni szükségletek származékos kulturális szükségletekké és

imperatívuszokká való átalakításának elmélete.

A társadalom a kondicionáló apparátus kollektív alkalmazásával az egyént kulturális

személyiséggé formálja.

Fiziológiai szükségletével, pszichikai folyamataival az egyén minden hagyomány,

tevékenység, szervezett viselkedés végső forrása és célja.

Társadalom = Differenciálódott csoportok koordinált együttese.

A társadalomszervezetet intézményekre, azon emberek bizonyos csoportjaira bontva kell

elemezni, akiket irányelvek egyesítenek, viselkedési szabályokat követnek, együttműködnek a
környezet egy behatárolt részén, s bizonyos szükségletek kielégítésén dolgozik.

Intézmény funkciójaAz intézmény hozzájárul egyrészt a közösség, másrészt az egyes ember

származékos és alapvető szükségleteinek kielégítéséhez.Acsalád nélkülözhetetlen a
társadalom számára. A társadalmat tagokkal látja el, azokat felneveli és megóvja őket életük
korai szakaszán.
De tekintettel kell lenni az egyedekre, saját érzéseikre, működésükre. A lokális csoport egy
felosztott terület közös használatának a szervezete, a kollektív védekezés eszköze, elsődleges
munkamegosztás közege.

A társadalom részeként, nélkülözhetetlen szerveként működik, de az előnyöket az egyedek

egyénileg is élvezik.

Az egyénnek a csoportban játszott szerepét és tagságát a pszichikum, a nevelés, a közös

tevékenységek mindegyikéből származó fiziológiai előnyök szemszögéből kell megállapítani.
A törzs és az állam közös politikát valósít meg (háborúban, békében, kereskedelemben). De a
törzs vagy állam léte az állampolgárság minőségén múlik, amely az egyénnek a csoport
életében való részvételéből származó előnyökből és ahhoz való hozzájárulásaiból adódik.
Csak akkor érthetjük meg a mentális attitűd vagy testi ügyesség okait, ha utalunk az egyén
veleszületett organikus organikus tulajdonságaira, illetve azokra a kulturális hatásokra,
amelyek azt alakítják. A biológiai szükségletek kulturális imperatívuszokká, kielégítési
módokká alakulnak.

Az egyedi organizmusból kiindulva eljutunk az instrumentális és integratív

imperatívuszokhoz.↓
Ezeknek minden kultúrában a szervezett tevékenység típusai felelnek meg, mint pl. gazdaság,
nevelés, politikai szervezet, jogrendszer, szervezett vallás és mágia és a művészi és rekreációs
tevékenység.
↓
– Az integratív tevékenységek mindegyikét csoport végzi (család, nemzetség, kongregáció)

– Az irányelvet dogma, mitológia, szakrális történelem szolgáltatja

– Minden rítus liturgikus apparátussal jár

– A kultúra integratív aspektusai intézményekben (pl. vallásos, mágikus, művészeti,

ceremoniális, rekreációs) fejtik ki hatásukat

Intézmények pl. egyház, kongregáció, totemisztikus nemzetség, mágikus vagy sámánisztikus

testületek, sportcsapatok, zenészek, táncosok, színészek, stb.

A társadalom és alkotórészei a verbális, szimbolikus hagyomány hordozói.

A kultúra csak akkor marad ép és fejlődőképes, ha fenntartható az egyensúly az egyéni érdek
és a társadalmi ellenőrzés között. → Ha ez az egyensúly felbomlik, anarchiához vagy
diktatúrához vezet.
 2.Mutasd be Radcliffe Brown argumentumát!

Lewis Henry Morgan az ősi társadalmak fejlődési fokait tanulmányozva azt Mondja, hogy
bizonyos eszmék, szenvedélyek és törekvések fokozatosan alakultak ki hét különböző
kategóriában. Melyek azok?
Antropológia– emberekkel, mint komplex szociális lényekkel foglalkozik, melyek
rendelkeznek a beszéd, a gondolkodás és a kultúra képességével.

– tudománya a világon mindenfelé élő emberek életének biológiai és kulturális aspektusainak

megértéséről szól. Minden ember azonos alapvető biológiai jellemzőkkel születik, de attól
függően, hogy hol nő fel, különböző éghajlattal, ételekkel, nyelvekkel, vallásos képzetekkel
stb. találkozik. Az embert azonban nem csak a környezete formálja, hanem az a világ is, ahol
él. Az antropológia fő célja megérteni azokat az általános kényszereket, melyek között az
emberek élnek, és azokat a különbségeket, melyek nyilvánvalóak az egyes társadalmak és
kultúrák között.

Az antropológia témáinak köre óriási. A kutatók manapság a diszciplína egyik vagy másik
területére specializálódnak. Néhányan, az úgynevezett fizikai- vagy biológiai antropológusok
olyan témákat vizsgálnak, mint például, hogy hogyan fejlődtek az emberek és az
emberszabásúak az évezredek, évmilliók során, illetve a genetikus és magatartásbeli
kapcsolatunk a főemlősökkel. Mások, akiket szociál- vagy kulturális antropológusoknak
hívnak, azt a számtalan módot tanulmányozzák, ahogy a különböző emberek megszervezik
önmagukat, hogy biztosítsák a stabil mezőgazdasági termelést vagy a közösségi életet.
Vizsgálhatják az embereknek a világ működéséről alkotott elképzeléseit, ahogy azok
megjelennek a vallási képzeteikben és gyakorlatukban., az emberek által létrehozott anyagi
formákat, mint például a házaik, ruházatuk, kézművességük és művészetük.

1.) Lewis Henry Morgan az ősi társadalmak fejlődési fokait tanulmányozva azt mondja,
hogy bizonyos eszmék, szenvedélyek és törekvések fokozatosan alakultak ki hét különböző
kategóriában. Lewis Henry Morgan1818-1881
Élete és munkássága:

Lewis H. M. egyike volt a XIX. Század legnagyobb hatású gondolkodóinak,  az antropológia,

és a kapitalizmus és a világpolitika jövője szempontjából nézve is.

– meggyőződéses kapitalista volt, az evolúcióról írott műve, ahogy azt Marx és Engels
értelmezte,

– keresztény középosztálybeli polgár, ügyvéd és üzletember volt. Az ipari forradalom ugyan

érdekelte,de más forradalom bizonyosan nem.
-13 gyermekes, régi massachusettsi-i családból származott, amely nyugatnak ment, New York
állam északi részébe

-. Iskoláit kitűnően végezte,  az Union College-be harmadéves hallgatónak vették fel.

– tehetséges szónoknak és vitázónak bizonyult.

– Az egyetemi fokozat megszerzése után 1840-től 4 éven át jogot tanult. Ebben az időszakban
kezdte meg az amerikai indiánok,különösen az irokézek egy életen keresztül tartó
tanulmányozását.

– Gordiuszi csomó néven titkos társaságot alapított, amelyet az Irokéz Törzsszövetség

mintájára szervezett meg. Tagjai éjszaka, tábortűz mellett, eredeti ruhákban tartották
megbeszéléseiket. A társaság késŐbb az Irokézek Nagy Rendjé -vé nŐtte ki magát, amelynek
kinyilvánított céljai közé tartozott, hogy elmélyedjen az indiánok tanulmányozásában,
elŐmozdítsa ügyüket, segítse mővelŐdésüket és védelmezze jogaikat az agresszív és
igazságtalan kormányzati politika ellen. 1874-ben, miután sikeresen képviselte érdekeiket a
földviták során, Morgant a szeneka törzs tiszteletbeli tagjává választották.
Azt követŐen,hogy ügyvédi vizsgáit letette, három éven keresztül Aurora melletti családi
farmjukon dolgozott, mivel gazdasági recesszió és az ügyvédek túl nagy száma miatt New
York állam nyugati részén nem tudott munkához jutni.
1851-ben a New York állambeli Rochesterbe költözött és ügyvédi irodát alapított barátjával
és volt osztálytársával, George F. Danforth-szal. A vállalkozás rendkívül sikeresnek
bizonyult. Még ebben az évben megházasodott és megjelentette a League of the Iroquis (Az
irokéz szövetsége) című művét. Ezt tekintik az elsŐ tudományos beszámolónak egy indián
néprŐl, s mint néprajzi leírás, ma is mérvadó.
1858-ban Michigan állam északi részébe utazott. Itt tartózkodása alatt kezdett érdeklŐdni a
hódok iránt, ami egy évtized kutatásai után, 1868-ban(Az amerikai hód és építményei) című
művet eredményezte.
Michiganben azt is felfedezte,hogy az odzsibua indiánok rokonsági rendszere pontosan
olyan,mint az irokézeké.

– csaknem 70 törzset tanulmányozott, majd megfogalmazta elméletét, amely szerint

egyetlen rokonsági rendszer jellemzŐ az összes észek- amerikai indián törzsre.
-1870-ben adta közre  (Az emberiség konszangvinikus és affinális renszerei) című munkáját.
Ez máig alapvetŐ mű és adatgyűjtemény.
Főműve: Az  Ősi társadalom. 1877 E könyvben Morgan a család fejlŐdésérŐl vallott
sémáját és az unilineáris leszármazási csoportról készített elemzését adja közre. Morgan
utolsó műve a Houses and House-Life of the American Aborigines (Az amerikai
bennszülöttek házai és családi élete).

Morgan politikai érdeklődése :konzervatív párti politikusként New York állam parlamentje

alsó házának, majd szenátusának tagja volt 1861-1869-ig..
Több irodalmi csoport, (Nemzeti Tudományos Akadémia) és az Amerikai Egyesület a
Tudományos Haladásért) tagja volt.

1880-ban Morgan támogatta egy régészeti expedíció szervezését a pueblók vidékére.

1881. decemberében meghalt.Vagyona nagy részét letétbe helyezte azzal a cállal, hogy a
Rochesteri Egyetem keretében egy nŐi kollégiumot alapítanak belŐle.
Az ősi társadalom

 
-Az emberi történelem civilizációt megelőző korszakot tárgyalja, hogy miként teszi meg az
ember azt a lépést, hogy a társadalmiság útjára lépjen.

-könyve megírásának indítékai, újabb adatokkal kívánja bizonyítani, hogy az emberiség

életmódja a történelem hajnalán kezdetleges volt,hogy erkölcse és szellemi képességei
tapasztalatainak növekedésével fokozatosan fejlŐdtek és hogy a civilizáció felé vezetŐ
úton . – nem karosszék-antropológusok közé,tartozott,személyesen ismerte az általa leírt
irokéz, szeneka és más Őshonos népcsoportokat,

-azt gondolta,hogy tudományos kutatás célja a civilizáció folyamatának megragadása,

amelyhez az egyes kultúrák esettanulmányszerű leírása csak egy-egy lépcsŐfokot jelent.
-Munkája -evolucionista séma, amely szerint minden evoluciós fokozatnak bizonyos technikai
és létfenntartási típus felel meg

-a technikai innovációk megváltoztatják a társadalom homeosztázisát oly módon, hogy

szükségszerűvé tszik új szociokulturális jegyek kialakulását az életbenmaradás érdekében

Morgen által elképzelt fejlődési fokok:

1 Létfenntartás – a túlélés érdekében javaj termelése-életbenmaradsáshoz szükséges javak, a

technikán keresyztül

2.Társadalomszervezet: a csiráji a vadság korától a  nemzetségektől a politikai

társadalmakig

3.Nyelv: a legkezdetlegesebb-egyszótagú- bonyolult nyelvig

4.Család:- a komszangvinikus( vérszerinti leszármazáson alapulo

-az affinális-rokonsági leszármazás

5.Vallás-eszmék fejlődése- nem lehet kielégíté magyarázatot adni, a vadság korában nincs
vallás, nincs Isten képzet, a tudás bizonytalan elemeken alapszik

6.Otthoni élet, építkezés- a családformával és az otthoni élet rendjével kapcsolatos: a

vadember kunyhótól a -a civilizált ember házáig

7.Tulajdon: eszméje lassan alakult, sok időt vett igénybe, a vadság korában az élelem
halmozása után kezdődik az uralomrajutásig

Társadalomszervezeti forma

Minden társadalomszervezeti forma két általános alapformára vezethető vissza.

1 Az idŐben korábbi forma személyekre,s kizárólagosan személyi kapcsolatokra épülés

társadalomnak nevezhetŐ.
2 A társadalomszervezet második formája a területen és a magántulajdonon alapszik,s az
elŐbbitŐl állam névvel különböztetjük meg.

Létrejött a politikai társadalom,melynek szervezete földterületeken alapszik, s a tulajdonhoz,

továbbá a személyekhez való viszonyát a területi kapcsolatok határozzák meg.
A görögök és a rómaiak szellemi képességeinek teljes kifejlŐdése volt szükséges ahhoz, hogy
miután már eljutottak a civilizációba, létrehozzák a községet, azaz a démost, s ezzel
megalkossák a társadalom szervezetnek azt a második nagy formáját amely a civilizált
nemzeteknél napjainkig fennmaradt. Az Ősi társadalomban ez a területen alapuló szervezet
ismeretlen volt. Létrejötte választóvonalat jelentett az Ősi és a modern társadalom között.

Az Ősi társadalomban leírtak alapján Morgan véleménye az, hogy az emberiség történetének
menete csaknem mindenütt azonos volt, és az értelem tevékenysége is mindenütt egyforma.
A fejlŐdésnek több különbözŐ szakaszát különböztetjük meg egymástól.

A korábbi a vadság ezen belül a vadság alsó, középsŐ és felsŐ foka,

A barbárság és ezen belül is alsó, középsŐ és felsŐ foka. E korszakok mindegyikének más-
más kultúrája és többé kevésbé sajátságos és jellegzetes életmódja volt.

A civilizáció állapota-a fonetikus ábécétőé napjainkig

A létfenntartás módjai
A vadság alsó fokán az emberiség eredeti lakóhelyein gyümölcsökön és gyökereken alapuló
természetes létfenntartást folytatott. Csak egyetlen találmányról, a nyelvrŐl mondhatjuk el,
hogy ebben az idŐben alakult ki.Erőforrások kiaknázása pótlás nélkül.
A vadság középsŐ foka : amikor az emberek a halat veszik magukhoz táplálékként, mely a
mesterséges táplálék elsŐ formája, mivel nem lehet fŐzés nélkül fogyasztani, valószínő, hogy
a tüzet erre a célra használták. A haltáplálék viszont lehetŐvé tette, hogy az emberiség
éghajlattól és helytŐl függetlenítse magát. Raktározni, tárolni
A vadság felsŐ foka: az emberek már liszt tartalmú termesztett növényekkel táplálkoznak.
Kialakul a kert mővelés. Amerikában ez az újítás az indiánok letelepülését és a falusi élet
kialakulását eredményezte.
Barbárság alsó foka: az emberek már eljutottak arra szintre, hogy hús és tejtáplálékot
vegyenek magukhoz.-fazekasság megjelenése, felhalmozás, munkamegosztás, kersekedelem,
árucsere
Barbárság középső foka: kialakul a korlátlan élelemtermelés szántóföldi műveléssel. Az
emberek ekkor gondolattal elŐször arra, hogy csökkentsék az erdŐterületeket és nagy
földdarabokat vonjanak művelés alá. Vas megmúvelése, eszközök tökéletesítése, fegyverek

Barbárság felsőfoka-háziállatok-domesztikáció, kereskedelmni és politikai központok

létrejötte
Különféle családi formák alakultak ki:
Vérrokonsági család-konszangvinikus-fivérek és unokahugok csoportházasságán alapuuló
Punauluacsalád-puna uno-megjelenik a közvetlen testvérek közötti házasság tilalma
Pároscsalád-páros család-átmenet a csoport és monogámia között-bármikor megszakítható
Patriarckális család-egy férfinak több felesége is van
Monogám család-egy férfi csak egy nőt vehet el
Az emberi fejlődés mértéke
Ahhoz, hogy az ember elérje a civilizáció állapotát szükséges volt, hogy előbb rendelkezésére
álljanak a civilizáció feltételei. Minden den korszakban megtalálható a fejlődés.
 3.Melyek Lewis Henry Morgan által meghatározott fejlődési szakaszok? Sorold fel és
mutasd be ezeket!

Élete és munkássága:
 1818-1881
 keresztény középosztálybeli polgár
 iskoláit kitűnően végezte
 jogot tanult
 amerikai indiánok (irokézek) tanulmányozását
Irokéz indiánok:
-„Gordiuszi Csomó” → „Irokézek Nagy Rendje”
-Elmélyedni az indiánok tanulmányozásában
-Előmozdítsa ügyüket
-Segítse művelésüket
-Védelmezze jogaikat az agresszív és igazságtalan kormányzati politika ellen
Több irodalmi csoport tagja volt:
-National Academy of Science (Nemzeti Tudományos Akadémia)
-American Association for the Advencement of Science (Amerikai Egyesület a Tudományos
Haladásért)
Művei:
-League of the Iroquois (Az irokézek szövetsége) – 1851
-The American Beaver and His Work (Az amerikai hód és építményei) – 1868 ma is jelentős
mű
-Az ősi társadalom – 1877 (legismertebb műve)
Az ősi társadalom:
-az emberiség pályafutását a fejlődés legmélyebb pontján kezdte meg
-szintek: -Vadság
-Barbárság
-Civilizáció
Kutatása két, egymástól független vonalat követett:
-találmányok és felfedezéseken keresztül
-intézményének keresztül

Bizonyos eszmék és törekvések fokozatosan alakultak ki. Ezek a következők:

 Létfenntartás
 Társadalomszervezet
 Nyelv
 Család
 Vallás
 Otthoni élet és építkezés
 Tulajdon
Létfenntartás
 a létfenntartási javakat termelését fokozták és tökéletesítették a technikai vívmányok
Társadalomszervezet
 a társadalomszervezet csiráját a vadság korában a nemzetségi szervezetben kell
keresnünk, ami elér egészen a politikai társadalom kialakulásáig
Nyelv
 az emberi beszéd a legkezdetlegesebb és legegyszerűbb kifejezési formákkal
fejlődhetett ki
 lépései: gondolkodás → egyszótagú nyelv→ többszótagú nyelv
Család
 fejlődési fokozatai konszangvinikus és affinális rokonság rendszeriben, valamint a
házassági szokásokban mutatkoznak meg
Vallás
 a tudásnak olyan bizonytalan elemein alapszik, hogy nincsen primitív vallás, mely ne
groteszk módon és bizonyos fokig érhetetlenként jelenne meg előttünk
Otthoni élet és építkezés
 mivel a családformával és az otthoni élet rendjével szoros kapcsolat áll az építészet,
megközelítően teljes képet nyújt arról a fejlődésről, amely a vadság kora és a
civilizáció között ment végbe
Tulajdon
 a tulajdon eszménye lassan alakul ki
 első ízben a vadság korában formálódik ki és megjelenik a barbárság korában is
 a tulajdon által sikerült létrehozni egy területen és mangánterületen alapuló politikai
társadalmat
 minden társadalomszervezeti forma két általános alapformára vezethető vissza:
 kizárólag személyi kapcsolatokra épülő társadalom
 a területen és magántulajdonon alapszik. Létrejött a politikai társadalom,
melynek szervezete földterületen alapszik, s a tulajdonhoz, továbbá a
személyhez való viszonyát a területi kapcsolatok határozzák meg.
 görögök, rómaiak létrehozzák a községet (démos) és a városi kerület
 az ősi társadalomban a területen alapuló szervezet ismeretlen volt

Az emberiség pályafutását a fejlődés legmélyebb pontján kezdte meg. Egyes emberi

csoportok a vadság mások a barbárság és megint mások a civilizáció fokán élnek.
Feltételezhetjük, hogy ez a három különböző kultúrfok egy fejlődési sor része.
Az emberi fejlődés legfontosabb fokozatainak megismeréséhez a szükséges bizonyítékok
elsősorban a családi intézmények területén találhatók meg. A különböző eszmék,
szenvedélyek és törekvések fokozatosan alakultak és fejlődtek ezeknek az eszméknek a
fejleményei mutatják meg a fokozatokat:
I. Létfenntartás
II. Társadalomszervezet
III. Nyelv
IV. Család
V. Vallás
VI. Otthoni élet és építkezés
VII. Tulajdon
Először: a létfenntartási javak termelését fokozták, tökéletesítették.
Másodszor: a társadalomszervezet csíráját a vadság korában kell keresnünk, minden
társadalmi szervezeti forma két alapformára vezethető vissza
•társadalom: az időben korábbi forma
személyekre és kizárólag személyi kapcsolatokra épül
alapvető egysége a nemzetség, frátria, törzs és törzsszövetség
•állam: a területen és a magántulajdonon alapszik
az alapot a község vagy városi kerület képezi, amelyen az állam létezik
a politikai társadalom létrejöttét eredményezi
személyekhez való viszonyát a területi kapcsolatok határozzák meg
Harmadszor: az emberi beszéd a legkezdetlegesebb kifejezési formából fejlődhetett ki
Negyedszer: a család fejlődési fokozatai a konszangvinikus és affális rokonság
rendszereiben, valamint a házassági szokásokon mutatkoznak meg

Ötödször: a vallás fejlődésének kutatásánál nehézségek pl. nem léteznek primitív vallások
Hatodszor: az építészet megközelítően teljes képet nyújt a vadság és a civilizáció között
végbement fejlődésről
Hetedszer: a tulajdon eszméje lassan alakult ki, uralomra jutása a civilizáció kezdetét jelzi

A „kőkorszak”, „bronzkorszak” és „vaskorszak” elnevezések nem alkalmasak az egyes

fejlődési fokok meghatározására. Az osztályozásra a legmegfelelőbb alapot végül is a
létfenntartás módozatai nyújtják.
szakaszok fokok
I. vadság régebbi szakasza I. vadság alsó foka
II. vadság középső szakasza II. vadság középső foka
II. vadság késői szakasza III. vadság felső foka
IV. barbárság régebbi szakasza IV. barbárság alsó foka
V. barbárság középső szakasza V. barbárság középső foka

VII. civilizáció állapota

I. A vadság alsó foka: Az emberi faj gyermekkorától egészen a
következő szakasz kezdetéig
II. A vadság középső foka: A hallal való táplálkozástól és a tűz
használatától egészen a következő szakasz
kezdetéig
III. A vadság felső foka: Az íj és a nyíl feltalálásától egészen a
következő szakasz kezdetéig
IV. A barbárság alsó foka: A fazekasság feltalálásától egészen a
következő szakasz kezdetéig
V. A barbárság középső foka: A keleti félgömbön az állatok
domesztikálásától, a nyugatin a kukorica és
más kultúrnövény öntözéses termesztésétől,
a napon szárított vályogtégla és kő
falhasználásától egészen a következő
korszak kezdetéig
VI. A barbárság felső foka: A vasérc olvasztásának feltalálásától és a
vaseszközök használatától egészen a
következő korszak kezdetéig
VII: A civilizáció állapota: A fonetikus ábécé feltalálásától és az írás
használatától napjainkig, antik és modern
szakaszokra osztható
A fejlődési fokok lehetővé teszik a társadalmak viszonylagos fejlettségi fokának megfelelő
vizsgálatát. Az egymástól megkülönböztethető fejlődési fokok megállapításának másik
előnyét abban látjuk, hogy a figyelmet azoknak a törzsek vizsgálatára irányítja, amelyek
legjobban példázzák az egyes fokokat. Akkor tehát amikor az egyes törzseket vizsgáljuk
fejlődésük különböző fokán, saját őseink történetével és kultúrájával is foglalkozunk
 4.Melyek Lewis Henry Morgan által meghatározott eszmék, szenvedélyek és
törekvések? Sorold fel és mutasd be ezeket!

A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy bizonyos eszmék, szenvedélyek és

törekvések fokozatosan alakulnak ki, és folyamatos fejlődésen mennek keresztül. A
legfontosabbak ezek közül úgy általánosíthatók, mint azoknak a sajátos eszméknek a
fejleményei, amelyekkel külön-külön kapcsolatban állnak. A tanulmányokat és felfedezéseket
figyelmen kívül hagyva ezek a következők:

I. Lét fenntartás
II. Társadalomszervezet
III. Nyelv
IV. Család
V. Vallás
VI. Otthoni élet és építkezés
VII. Tulajdon

A létfenntartási javak termelését fokozták és tökéletesítették a különböző egymást nagy

időközökben követő tehcnikai vívmányok, amelyek a találmányokkal és felfedezésekkel
többé-kevésbé közvetlen kapcsolatban állottak.

A társadalomszervezet csíráját a vadság korában a nemzetségi szervezetben kell keresnünk,

majd e csíra változó alakjait ennek az intézménynek egyre fejlettebb formáin keresztül
egészen a politikai társadalom kialakulásáig nyomon kell követnünk.

Az emberi beszéd a legkezdetlegesebb és legegyszerűbb kifejezési formákból fejlődhetett ki.

A taglejtés- vagy jelbeszédnek, amint erre már Lucretius is rámutatott, meg kell előznie a
tagolt beszédet ugyanúgy, ahogyan a gondolkodás is a beszéd előtt tart. Az egyszótagú nyelv
megelőzte a többszótagút, amint ez ugyancsak korábbi a konkrét szavakból álló nyelvnél. Az
emberi értelem tudatos törekvés nélkül pusztán azzal hozta létre a tagolt beszédet, hogy
hasznosította a magánhangzókat.

A családot illetően megállapíthatjuk, hogy fejlődési fokozatai a konszangvinikus és affinális

rokonság rendszereiben, valamint a házassági szokásokban mutatkoznak meg; ezek együttes
vizsgálata teszi lehetővé, hogy a család fejlődését több, egymás után következő formán
keresztül nyomon követhessük.

A vallásos eszmék fejlődésének kutatásánál olyan, e tárgy természetéből következő

nehézségekkel kell számolnunk, hogy a vallást talán sohasem fogjuk teljesen kielégítően
megmagyarázni. A vallás olyan mélyre eresztette gyökeeit az ember képzeletvilágába és
érzelmeibe, tehát a tudásnak olyan bizonytalan elemein alapszik, hogy nincsen primitív vallás,
amely ne groteszk módon és bizonyos fokig érthetetlenként jelenne meg előttünk. Ez a téma
csak annyiban tartozik a munkánkhoz, amennyiben fejtegetéseinket alkalmilag kiegészíti.

Az építészet, mivel a családformával és az otthoni élet rendjével szoros kapcsolatban áll,

megközelítően teljes képet nyújt arról a fejlődésről, amely a vadság kora és a civilizáció
között ment végbe. Fejlődését a vadember kunyhójától a civilizált nemzetek kiscsaládjának
házáig követhetjük nyomon, s változó formáiból megismerhetjük azokat a láncszemeket,
amelyek a fejlődési sor kezdetét a végponttal összekötik.

A tulajdon eszméje lassan alakult ki az emberi elmében, kialakulásának folyamata

mérhetetlen időt vett igénybe. Első ízben a vadság korában formálódott ki, s ennek a
korszaknak, valamint a barbárság korszakának minden tapasztalatára szükség volt, hogy
csírája kifejlődhessék, és az emberi szellem elkészüljön arra, hogy magát a tulajdon korlátozó
befolyásának alávesse. A tulajdonnak, mint minden érzelmet felülmúló szenvedélynek az
uralomra jutása jelzi a civilizáció kezdetét. Az emberiség nem csupán a civilizációt késleltető
akadályokat küzdötte le, de általa sikerült létrehozni a területen és a magántulajdonon alapuló
politikai társadalmat is. Az olyan kritikai vizsgálat, amely a tulajdon eszméjének a
fejlődésével foglalkoznék, az emberi szellem történetének sok szempontjából leginkább
figyelemre méltó területére vonatkozó tudásunk alapjait vetné meg.
 5.Ruth Benedict  Kulturalis Mintak nevezetű könyve mivel foglalkozik és miért fontos?

Boas-tanítvány;
 · A kultúra nem véletlenszerűen áll össze!…
 · viselkedések egységeként jelenik meg a „kultúra mintája”
 · a kialakult viselkedések a kultúra integrációjának megértését segítik elő
 · az emberi viselkedés ad magyarázatot egy kultúra létezésére (de ez leegyszerűsítés,
mert figyelmen kívül hagyja a kultúrán belüli viselkedésváltozatokat)
 · az egyén társadalmi viselkedését akarja megérteni, de redukál és szimplikál
 · kulturális alakzat = egy adott kultúra integrált formában
 · nem csak „primitív kultúra” van, hanem „primitív kultúrák” léteznek
 · kulturális relativizmus: minden kultúra több, mint alkotóelemeinek összessége, ezért
a kulturális mintákat kell vizsgálni, megérteni csak az integrált kulturális alakzatot lehet.

Más kultúrák megértésének útja:

-a kulturális relativizmus megtanít minden más kultúra tiszteletére®

-ember vagyok, semmi emberi nem idegen tőlem /ókori mondás/.

Etnocentrizmus:

 ·definíció: egy bármely kultúrával való azonosulás, önmagában pozitív tartalmú,

hiszen alapszemélyiségünk jegyeinek kialakulásához nélkülözhetetlen: beleszületés!
 · De: ha túlzó és negatív megnyilvánulásokra ad okot, elvetendő
 · Pozitív oldala: szükséges az identitás megléte, így tudjuk megkülönböztetni
magunkat másoktól
 · Negatív oldala: amikor nem arra használjuk identitásunkat, hogy magunkat
megerősítsünk, hanem arra, hogy másokat lenézzünk, csak azért, mert „mások” ® a
pozitív etnocentrizmus „beteges etnocentrizmussá” válik, melyet „kulturális
betegségeknek” foghatunk fel
 · Patologikus etnocentrizmus: elhomályosult ítélő képesség, egyenes út az
előítéletekhez.
A beleszületett kultúra az abszolút mérce, a hasonlítás megkérdőjelezhetetlen alapja.

 · A kultúrák dinamikus felfogása segít leküzdeni az etnocentrizmus negatív

megnyilvánulásait.
A nemzeti karakter vizsgálata:

 · Az adott kultúra egyes típus-személyiségeinek meghatározása lélektani terminusok

segítségével
 · Az ítéletalkotás kockázatos, mert szubjektív lehet, ezért csak előítéletmentes
személyek alkalmasak!
 · az antropológusok többsége sztereotípiák rabja, ezért objektív eszközökkel kell
vizsgálódni (pl. projektív tesztek (éljen az objektivitás!!) vagy véleményeket kutató
kérdőívek (ha ezt Hain Feri hallaná…))
 Kroeber Kantot idézi, mint a német nemzeti karakter leíróját, és mint követendő példát.

Kant a „népi temperamentumot” a kultúrából és az etnikai eredetből származtatja.

Példák a nemzeti karakter-vizsgálatokra:

 · Benedict (Japán, Thaiföld)
 · Mead (Románia, Franciaország, Oroszország)
 · Lowie (Németország)
 · Gorer (Amerika)
 

Róheim Géza kritizálta a nemzeti karakterológiákat, hiszen félrevezető, ha bármelyik

karaktert dominánsnak kiáltjuk ki, szerinte az ún. nemzetkarakter nem is létezik (végre egy
értelmes ember!).

A nemzeti karakter-vizsgálatok értékelése:

hasznos és értékes, bár nincsenek jól kidolgozott vizsgálati technikák; általánosításra ad

alapot, sztereotipizál, de mindennek ellenére az antropológia megállapításai rugalmasak és
mindig hipotetikusak.

Ruth Fulton Benedict 1887-1948

Az antropológia fogalma:Az antropológia (görög anthroposz “ember” és logosz “tudás/tan”)
az “emberről szóló tudomány”. Tágabb értelemben az ember valamennyi sajátságát vizsgáló
tudomány, beleértve biológiai adottságait, társadalmi létét, kultúráját.

A kulturális antropológia: az emberi kultúra sajátságait vizsgáló társadalomtudomány. A

kultúraalkotó embert állítja kutatásai középpontjába, egyfajta egyetemes kulturológia.
Holisztikus (egészre irányuló) kultúra és társadalomfelfogást képvisel. Nem elméleti inkább
gyakorlati tudomány.

Történeti partikularizmus:

A XX. század elején Franz Boashoz fűződik. Az antropológiai kutatás súlypontját az egyes,

történetileg kialakult kultúrák vizsgálatára, megismerésére helyezi. A kultúrák egyedi
sajátosságait hangsúlyozza és tagadja az evolucionista irányzatot. Cáfolja a rasszizmus, a
fajelméle tudománytalan állításait. Ezek az irányzatok Charles Darwin természetes szelekció-
elvét igyekezték felhasználni az agresszív, területszerzési politikájukhoz.

Az egyvonalú evolucionista irányzat azért vált tarthatatlanná, mert etnocentrikus

szemléletmódot tartalmazott és az euro-amerikai civilizációt helyezte a legmagasabb szintre,
ehhez hasonlítja  a többi megismert kultúrát. A történeti partikularizmus képviselői úgy
tartották, hogy valamennyi emberi kultúra egyenjogú és értékes. A kutatás célja az egyes
kultúrák részletes tanulmányozása.
Ruth Benedict élete:

-1887-ben született -gy észak-amerikai farmer család gyermekeként. Édesapját, aki orvos volt
két éves korában veszítette el. Édesanyja mindezek ellenére igen jó nevelésben részesítette.
Gyermekkori tragédiája – a folyamatos süketülés – miatt megtanult szájról olvasni.

-1909-ben kitűnő eredménnyel végzett a Wassar College-ben, ahol angol irodalmat tanult.
Egy évet Európában töltött, majd visszatérve férjhez ment Stanley Benedicthez, aki biokémiát
tanított.

Munkássága:

-Igen későn kötelezte el magát az antropológia mellett. 1919-21-ig tanult a New School for
Social Research-ön, ahol Franz Boassal nagy hatással volt rá. Szintúgy Robert Lowei
munkásága is, akinek kérésére megírta első kiadott dolgozatát a Látomás a síksági indiánok
kultúrájában (1922) címűt.

-Első terepmunkáját Alfred Kroeber irányítása alatt végezte a szeránok között, amely nem

volt könnyű betegsége miatt. Doktori disszertációját 1923-ban fejezte be A védőszellem
fogalma Észak-Amerikában. 1927-ben a pima indiánok között végzett terepmunkát és rájött
arra, hogy az egyes indián kultúrák mennyire különböznek egymástól. Ő volt az, aki az
emberi személyiségjegyek mintájára megkülönböztette az általa vizsgált törzseket.
Természetesen nem a bennük élő emberekre gondolva, hanem magát a törzsi kultúrát értve ez
alatt: pueblók-harmonikus, pima indiánok-szélsőségesek. 1934-ben megírta A kulturális
minták című könyvét, melyben három primitív civilizáció feltérképezését tűzte ki célul.

A második világháború közeledtével egyre nehezebb volt előteremteni az anyagi

lehetőségeket a terepmunkához. Ekkor irta meg legelismertebb könyvét, melyben feldolgozta
a rasszizmus történetét.

A terepmunkák csökkenésével az antropológia új megismerését fedezte fel. A mai

társadalmakra fordította a hangsúlyt, melyeket interjúk és dokumentumok alapján térképezett
fel.

Elsősorban Romániával, Sziámmal, Németországgal és Hollandiával foglalkozott.

-1946-ra befejezte A krizantém és kard című munkáját, mely a japán civilizáció

történetének feldolgozása. Emellett kidolgozott egy kézikönyvet, amely az alkalmazott
antropológiát mutatta be.Folyamatosan kutatott és tanított egészen az 1948-ban bekövetkezett
haláláig.

„A kultúra integrációja”:

Érdeklődésének középpontjában az egyes kultúrák tanulmányozása állt. Franz Boashoz

hasonlóan, de azon túlmutatva úgy tartotta, hogy minden kultúra egy integrált egész. Csak
önmagában értelmezhető és összehasonlíthatatlan. A fő feladat nem az, hogy minél több
kultúrát tanulmányozunk, hanem az egyes kultúrákat minél alaposabban megismerjük.
Kutatási célja a helyi kulturális sajátságok történetének vizsgálata volt, a vizsgált kultúrák
egyedi sajátosságait hangsúlyozta. Felismerte, hogy a kulturális viselkedés minden kultúrában
eltérő, az ott élő emberek által létrehozott, éppen ezért rendkívül változó.-seyerinte az  eltérő
hagyományokat kell kutatni és a különbözőségeket tanulmányozni. „Minden kultúrában 
kialakulnak jellegzetes célok, amelyekkel másfajta társadalmak nem feltétlenül
rendelkeznek.”1.

A kultúra bizonyos jellegzetességgel bír és ezeket az egyének a jellegzetességeket a

neveltetésük folyamán sajátítják el a társadalom tagjai.

Elmélete szerint kultúra több, mint alkotóelemeinek összessége. „részek egyedi

elrendeződésének és összekapcsolódásának eredménye, amelyből új entitás keletkezik.”2. 
Egy-egy kultúra valamennyi összetevője – például a házasságkötési tradíciók, a
bűnelkövetőkhöz való viszony – együttesen adja meg az adott kultúra egységét.

Hangsúlyozza a diffúzió elméletét is, mely szerint a befogadó kultúra sohasem lehet passzív,
olyan dolgot vesz át más kultúrából, melyet minden nehézség nélkül be tud illeszteni a saját
kultúrájába. Ezt a beépülést egy nem tudatos szelekció előzi meg.

Kiemelten bírálta az összehasonlító antropológiát és Tylor, Morgan és Frazer munkásságát,

akik az evolucionista irányzatot képviselték.

Hangsúlyozza, hogy a rekonstrukció nem érhet fel az egykorú megfigyeléssel. Csakis az élő

társadalmakat lehet antropológiai szempontból vizsgálni. . Ez az ismeret nem szerezhető meg
utólagos boncolás és rekonstrukció segítségével.”5.

Dicséri Malinowski munkásságát, aki „inkább élő és működő elevenségükben kellene

tanulmányozni.-Bírálja viszont azért, mert az egyes törzseknél megfigyelt szokásokat nem az
adott törzsre értelmezi, hanem általánosítja és az összes primitív kultúrára értelmezi azt.

Ő mutatott rá először, hogy nem a kultúrát, hanem a kultúrákat kell a

vizsgálódás középpontjába helyezni.

Áldásosnak tartja a Gestalt-pszichológia munkásságát, mert ők mutatták rá, hogy az egyes

észlelés elemzése nem ad magyarázatot az egész érzékelésre.

Összegezve bizonyítható, hogy Ruth Benedict a XX. század elejének egyik

legkiemelkedőbb antropológusa volt.-a történeti partikularizmus képviselője, aki
maradandó téziseket fektetett le az antropológia történetében.

Ruth Benedict

– is a kulturális mintákkal foglalkozott és azzal, hogyan befolyásolja az emberek

viselkedését az adott kultúra. -Azt írja, hogy ez annyira összetett és bonyolult, hogy
fölösleges erőlködni egy olyan rendszer kialakításán, amivel az emberiség összes kultúrája
leírható. Azért kell éppen a kis népeket, törzseket, falvak lakóit, hagyományőrzőit
megfigyelni, mert kicsiben ez a folyamat sokkal jobban megfigyelhető. Tehát nem a
kultúra milyensége a lényeg, hiszen a kutatók a primitív kultúrát sem tartják
kevesebbnek, hanem a minősége, az integráló ereje, a személyiségjegyek formálásában, az
értékek és tiltások, a szokások és minden egyéb közvetítésében játszott szerepe miatt fontos.
 6.Boas az “Az összehasonlító módszer korlátai az antropológiában” című
művében a módszer ellen szólal fel. Melyek ezek a korlátok, es mire szerette
volna Boas felváltani az összehasonlító módszert?

FRANZ BOAS: Az összehasonlító módszer korlátai az antropológiában

A modern antropológia feltárta azt a tényt, hogy az emberi társadalom mindenütt oly módon
alakult és fejlődött ki, hogy formái, vélekedései és cselekedetei sok közös, lényeges jegyet
mutatnak. Míg korábban a kultúrák azonos és hasonló vonásait történeti kapcsolat, sőt közös
eredet megcáfolhatatlan bizonyítékának tekintették, addig az új iskola feladja ezt a
látásmódot, és inkább az emberi elme azonos működése termékeként magyarázza azokat.
Mások, nem tagadva a történeti kapcsolatok előfordulását, úgy látják, hogy csak az emberi
elmét uraló egységes törvények működéséhez mérten bírnak azok jelentőséggel
következményeiket és elméleti fontosságukat illetően. Ez az élő antropológusok túlnyomó
részének véleménye. Ez a modern vélemény azon a megfigyelésen alapul, hogy az emberiség
alapvető ideái feltűnően monoton módon ismétlődnek a világon mindenütt. Amikor bármely
törzs kultúráját tanulmányozzuk, ezen kultúra egyes vonásaihoz többé-kevésbé közeli
párhuzamokat találhatunk a legkülönfélébb népeknél. Amikor egyetlen kulturális jegy
analógiáját találjuk meg egymástól távoli népeknél, akkor valószínű, hogy eredetük nem
közös, és hogy egymástól függetlenül alakultak ki.

Az ideák kifejeződése a különböző kultúrákban: Az ideák nem élnek mindenütt azonos

formában, hanem változnak. Elégséges anyag gyűlt össze ahhoz, hogy bebizonyíthassuk: e
variációk okai vagy külsődlegesek, azaz a környezetben gyökereznek, vagy bennük
találhatók, azaz a pszichikai adottságok függvényei. A külső és belső tényezőknek az elemi
gondolatokra gyakorolt hatása a kultúra növekedését szabályozó törvények egy csoportját
testesíti meg. A törzsek és népek kölcsönös kapcsolatát vizsgáló kutatások egyre inkább arra
mutatnak, hogy bizonyos kulturális elemeket könnyen átvesznek, míg másokat elutasítanak;
és azok az avítt megfogalmazások, hogy egy magasabb civilizációval rendelkező nép
rákényszerítette kultúráját az általa meghódított, alacsonyabb kultúrájú népre, egyre inkább
átadják helyüket a kulturális teljesítmények cseréjéről vallott, megalapozottabb nézeteknek.

Létrejöttük:
Elfogadott az a nézet, hogy ha egy etnológiai jelenség több helyen is egymástól függetlenül
kialakult, fejlődése mindenütt azonos volt; vagy másképp kifejezve, hogy azonos etnológiai
általánosításhoz vezet, mely szerint a különféle régiókban fellelt etnológiai jelenségek
azonossága bizonyíték arra, hogy az emberi elme mindenütt azonos törvényeknek van
alávetve. Világosan kell tehát látnunk, hogy az olyan antropológiai kutatás, amely a világ
különböző részeiről származó hasonló kulturális jelenségeket hasonlít össze azzal a céllal,
hogy fejlődésük egyező történetét feltárja, abból a feltételezésből indul ki, hogy ugyanaz a
jelenség mindenütt ugyanolyan módon fejlődött ki. És ezen a ponton hibádzik az új módszer
érvelésrendszere, ugyanis erre nincs semmi bizonyíték. Még a legfelületesebb áttekintés is azt
mutatja, hogy ugyanaz a jelenség sokféleképpen jöhet létre. Példa erre: a primitív törzsek
majdnem mindenütt totemmel rendelkező nemzetségekre oszlanak. Semmi kétség a felől,
hogy e társadalomszervezeti forma újra és újra, önállóan alakult ki. Jogos az a konklúzió,
hogy az ember pszichikai adottságai a társadalom totemisztikus szerveződésének kedveznek,
de ebből nem következik, hogy a totemisztikus társadalom mindenütt azonos módon jött létre.

Nem állíthatjuk, hogy ugyanannak a jelenségnek az előfordulása mindig ugyanazoknak az

okoknak a következménye, és így az sem bizonyított, hogy az emberi elme mindenütt azonos
törvényeknek engedelmeskedik. Az átfogó összehasonlító vizsgálatok előtt be kell bizonyítani
az anyag összehasonlíthatóságát.

Az antropológiai kutatás célja az, hogy felfedezzük azokat a folyamatokat, amelyek révén a
kultúra bizonyos fokozatainak a kialakulása végbement. Azt kívánjuk megtudni, hogy miért
léteznek ezek a szokások és hiedelmek – más szóval fejlődésük történetét kívánjuk feltárni.
Az ilyen jellegű kutatásoknak napjainkban leggyakrabban alkalmazott módszere az, hogy
összehasonlítják a változatokat, ahogyan e szokások és hiedelmek léteznek, és megpróbálják
megtalálni azt a közös pszichológiai okot, amely mindegyik mögött ott rejlik. Van azonban
egy másik módszer, amely sok tekintetben sokkal biztonságosabb. Ha a szokásokat abból a
szemszögből vizsgáljuk meg alaposabban, hogy milyen hozadékkal jár az azokat gyakorló
törzs kultúrájában, s e zt egybekötjük azzal, hogy felderítjük földrajzi elterjedésüket a
szomszédos törzseknél, majdnem mindig lehetőségünk nyílik arra, hogy viszonylagos
pontossággal megállapíthassuk azokat a történeti okokat, amelyek a szóbanorgó szokások
kialakulásához és azokhoz a pszichológiai folyamatokhoz vezettek, amelyek fejlődésükben
közreműködtek. Az ilyen módszerrel végzett kutatások kimutathatják azokat a környezeti
feltételeket, amelyek a kulturális elemeket létrehozták vagy módosították; megvilágíthatják
azokat a pszichológiai tényezőket, amelyek a kultúra formálásában közreműködtek; vagy
szemünk elé tárhatják azokat a következményeket, amelyek a történeti kapcsolatokból
fakadtak a kultúra növekedését nézve. Alkalmazásának alapja először is egy jól körülhatárolt,
kis földrajzi terület, és az összehasonlítások nem terjednek túl a kutatás bázisául szolgáló
kulturális área határain. Csak ha már biztos eredményekre jutottunk ennek a területnek a
vonatkozásában, akkor engedhető meg a horizont kitágítása. Amennyiben szomszédos törzsek
esetében nincs bizonyítékunk a környezet közvetlen hatására, a történeti kapcsolat
valószínűségét kell inkább feltételeznünk. Az antropológia történeti módszerének nagyszerű
és fontos funkciója tehát az, hogy fel tudja fedezni azokat a folyamatokat, amelyek
meghatározott esetekben bizonyos szokások kialakulására vezettek.

Csak akkor remélhető, hogy az összehasonlító módszer eléri azokat a nagyszabású

eredményeket, amelyekre törekszik, ha vizsgálatait a minden egyes kultúra komplex
kapcsolatainak tisztázását célzó kutatások történeti eredményeire alapozza. A történeti
módszer szilárdabb alapra került azáltal, hogy felhagyott azzal a félrevezető elvvel, amelynek
értelmében bárhol kulturális hasonlóságokat találtak, történeti kapcsolatot feltételeztek. Az
összehasonlító módszer, mindannak ellenére, amit dicséretére felhoztak vagy leírtak,
mindmáig feltűnően meddő maradt a biztos eredményeket illetően.
 7. Mit nevezünk „potlecs” -nek?

A potlecs mint a totális szolgáltatások rendszere–(Marcel Mauss):

• A primitív társadalmak nem naturális gazdálkodást folytattak.

• Nem egyének, hanem közösségek (nemzetségek, törzsek, családok) kötelezik el magukat

kölcsönösen, cserélnek és szerződnek

• A cseretárgyak nem kizárólag gazdaságilag hasznos dolgok (javak, értékek, ingóságok és

ingatlanok), hanem udvariassági aktusok, lakomák, ritusok, asszonyok, gyerekek, táncok,
ünnepek, vásárok, amelyeknek csak egy mozzanata az üzletkötés

• Önként követik őket, jóllehet betartásuk szigorúan kötelező.

A potlecs sokkal több, mint jogi jelenség: azon jelenségek egyike, amelyre ráillik a totális
rendszer elnevezés, vallási, mitológiai, sámánisztikus, gazdasági jellegű. Az adás
kötelezettsége a potlecs lényege: egy főnöknek potlecst kell adnia magáért, fiáért, lányáért,
vejéért és a halottakért. A törzse, faluja, családja előtt csak akkor őrzi meg tekintélyét, rangját
a főnökök közt, ha bizonyítja, hogy a vagyon és a szellemek kedvelik őt, ezért elkölti,
szétosztja.

Az elfogadás kötelezettsége nem kevésbé kényszerítő, az embernek nincs joga

visszautasítania potlecset, az ajándékot. Aki úgy viselkedik, az kimutatja, hogy fél a
viszonzástól, fél, hogy lelapított marad, míg nem viszonozhat. Elvben minden ajándékot
elfogadnak és megdicsérnek, aki ajándékot kap, az nem csupán részesül egy dologban, hanem
elfogad egy kihívást, és azért fogadta el, mert biztos abban, hogy viszonozni tudja, és
ezzel mintegy biztosítja, hogy nem egyenlőtlen.

A viszonzás kötelezettsége maga a potlecs. Normális körülmények közt a potlecset

kamatostól kell megadni, ez 30%-tól 100%-ig terjedhet. A potlecs során cserélt dologban
van egy olyan hatóerő, ami az ajándékokat körforgásra készteti. Az emberiségnek egy
viszonylag gazdag, többleteket felhalmozni tudó része képes, tud és tudott jelentős dolgokat
cserélni más formákban és más okokból, mint amit mi ismerünk és elfogadunk.

Végkövetkeztetésként a társadalmak annyiban fejlődtek, amennyiben tagjaik képesek

voltak szilárd kapcsolatok létrehozásában. Az ajándékozás és az őt kísérő ünnepélyesség,
körülményesség pompa, rituális köntösbe bujtatása a kapcsolatteremtést szorgalmazta és
biztosította, amelynek talaján kialakulhattak „igazi” szerződések.

A potlecs alapelvei továbbéltek más társadalmak ősi jogában és társadalmában.

Potlecs:

 A Potlecs jelentése: táplálni és fogyasztani

 Totális szolgáltatást is jelent
Cserélt ajándékok és a viszonzási kötelezettség (Polinézia)
 Itt hiányzik az ellenszolgáltatás uzsorareje. De a viszonzás elmulasztása maga után
vonja a „mana”, vagy mint a kínaiak mondják az „arc elvesztését”.
Ajándékozott dolog szelleme

Minden szigorúan személyes jellegű tulajdonnak van egy „hauja”, egy szellemi hatalma.

 A Potlecs a kapott ajándék viszonzásának, a szolgáltatás nyújtás és az elfogadás

kötelezettségét foglalja magában.
A három kötelezettség: adni, kapni, viszonozni:

 Az adás kötelezettsége a Potlecs lényege

 Az elfogadás kötelezettsége nem kevésbé kényszerítő
 A viszonzás kötelezettsége maga a Potlecs
A dolgok ereje:

A Potlecs során cserélt dolgokban van egy olyan hatóerő, ami az ajándékokat körforgásra
kényszeríti, arra, hogy adják és viszonozzák őket.

Az ajándékozás

 Lévi-Strauss: a rokonság rendszere; incesztus-tilalom, exogámia: nem biológiai,

hanem társadalmi-kulturális konstrukció
 Malinowski: kula
 Mauss: potlecs
A kula (Malinowski)

 a mitológiában gyökerezik, hagyományos jogrend támogatja, és mágikus rítusok

veszik körül. Minden lényeges ügylete nyilvános és szertartásos; meghatározott szabályok
szerint bonyolódik le:
 periodikusan, előre elhatározott időpontokban, és meghatározott kereskedelmi
útvonalakon bonyolódik
 olyan rögzített és állandó partneri státuson alapul, amely több ezer egyént köt
párosával össze. Ez a partnerség élethosszig tartó viszony, amely különféle kölcsönös
előjogokat és kötelezettségeket foglal magába, és egy sajátos, törzsek közötti viszonyt hoz
léte óriási méretekben.
 gazdaságilag a hitel egy specifikus formáján alapul, amely magas szintű kölcsönös
bizalmat és kereskedelmi tisztességet tételez fel,
 nem folyik semmiféle szükséglet nyomása alatt, mivel fő célja olyan javak cseréje,
amelyeknek nincs semmi gyakorlati haszna.
KULA:

 lényege- egyszerű ügylet (két díszítésre szánt cikk végeláthatatlanul ismétlődő cseréje)
 nagy törzsek közötti viszonyrendszer
 nagy területet és népességet egyesít a kölcsönös kötelességek és pontos szabályok
alapján
 félig kereskedelmi és szertartásos csere
 önmaga kedvéért létezik
 birtoklás iránt való vágyakozás kielégítője
 az elcserélt értékek egyenlősége nélkülözhetetlen
 a kula vagyontárgyak és használati cikkek cseréje, így gazdasági intézmény
kereskedelmi ügyletek szabályai:

-kula ügyletek csak meghatározott partnerek között

-karperecek és kagylófüzérek mindig saját útirányukat követik a gyűrűn, soha nem cserélik
őket visszafelé (soha nem állnak meg)

-kulához kapcsolódó másodlagos tevékenységek:

expedíció esetén: előkészületek

– csónakok építése

– felszerelés előkészítése

– élelmiszer ellátás biztosítása

– vállalkozás időpontjának, szervezeti felépítésének rögzítése

-közönséges kereskedés (szigetről szigetre való csere- használati tárgyak)

egyes területeken temetési szertartások, előkészületi tabuk, mágikus rítusok:

– csónak építése közben (csónak gyors, biztonságos legyen)

– hajózás veszélyeinek elhárítása

– igazi kula mágia (a partner lelkére)

 8. Mit nevezünk “aprapratan”-nak, illetve mi a jelentősége a Yami kultúrában?

Az „aprapratan” jelentése egy olyan tulajdon, amely az enyém, de csak akkor, ha mindenki
másnak is van belőle legalább kettő.
A Yami kultúra békéje azon alapszik, hogy betartják a tabookat és egyenlőségben élnek
egymással. Tehát senkinek sincs olyan dolga, amely a másiknak nem lehet.
Ha valaki valami újat talál ki, és az jó, akkor megosztja a többiekkel is, és így már
mindenkinek lesz.
Tehát h
 9. Mi a „technonomia”? Illusztráld példákkal!

A névadásnak kifejezetten az a formája, amikor mindenkit a családban a legfiatalabb egyenes

ági elsőszülött után neveznek el, és értelemszerűen ez változik.
Si-Jancsi fia Si-Peti
Sian-Jancsi apja ↓Családja↓
Siam-Jancsi anyja
Siapan-Jancsi nagyszülő

Siap hotou-4.generáció
a van egy téglám, amelyet új módon készítettem el, és jó ötlet akkor megosztom a többiekkel,
nekik is lesz minimum kettő, -mert rendes vagyok és segítek elkészíteni- és onnantól kezdve
az én saját aprapratan-om lesz. Tehát az enyém.
A Yamik
 10.Mi az „Ősök Éneke” és mi ennek a fontossága a Yami kultúrában?
Written language, they are unable to record this cultural history of their origin and
physicallypreserve it. Instead, the Yami developed a method of orally recording all aspects of
their culturethrough a chant known as the Song of Ancestors and teaching this song to their
children.Other than the tale of the Creation myth, there exists the Song of Ancestors - a song
thatis orally recited by every member of the Yami and serves as the almighty backbone of the
Yamipeople. By this, I mean that the Song of Ancestors contains the entire history of the
Yami people;When applying this interpretation of mythology to the Yami, it is seen that the
Song of theAncestors is the sole, main source of myth in this culture because it encompasses
everything ofthe Yami culture and history including the Creation myth. Everything that can
guide the potentialin humans – from rules that regulate daily behavior and activities, to
decision making, to acreation myth, to taboos – originates from the Song of Ancestors. In
modern times, mythsusually have the tendency to get lost in translation and in time. However,
since the Yami haveneither written word nor an established time system, their myths were
never lost.
The Yami preserved their history through teaching each child in the village their history
through the “Songsof the Ancestors’. The song is chanted multiple times a year and is
basically engraved in thechildren’s memory. The children then pass this down to their
offspring, and so the Yami historyand culture is preserved. This song not only states the
history of their culture, but it also states itsrules and taboos. To one’s misconception, the Song
of the Ancestors is also not actually a song. Since theYami do not have musical instruments,
rather the Song of Ancestors is chanted without amelody. The people listen to whoever is
chanting the song and then repeat it back as if it was aform of confirmation. The Song of the
Ancestors goes from the moment of creation up until thepresent day. Like most cultures, the
Yami believe in everything that has occurred in their mythsis true and do not regard them as
fiction.
Whoever was chanting the song and then repeat it back as if it was a sort of confirmation.
TheSong of the Ancestors goes from the moment of creation up until the present day. Like
mostcultures, the Yami believed everything that occurred in their myths was true and did not
regardthem as fiction.In this song, it explained the existence of humans, our role here on
earth, therules and taboos, and important facts about Yami history. Every major theme or
lesson thatshould be passed down would have been addressed to insure that everyone
understood what wasgoing on.The song of the Ancestors usually took about three days to
repeat. As time went on,things began to be added in order to preserve the history of the Yami.

Tehát, a Yamik énekelték az „Ősök énekét, amely magába foglalta a tulajdonjogukat is.
Tehát, hogy ki, mit, hova és mikor épített. Amikor valaki énekelte, a többiek visszaénekelték
„Hogy igen így volt, egyet értünk vele”. De mindig résen kellett lenni az éneknél, mert ha
valaki mást mondott mint, ahogy az igaz, az ellenkezőnek a visszakérdezésnél ki kellett
javítani az éneklőt, hogy ezzel megvédje a tulajdonát. Tanár Úr úgy fogalmazott, „Ha nem
figyel, kiéneklik a vagyonából!” Ha az illető következő alkalommal is rosszul énekelte el az
„Ősök énekét”, akkor az már harcba torkollott, hogy kivívják az igazukat.
nál nincs olyan, hogy nem osztom meg az infót, ez a fogalom nem is létezik, nem is értik,
miért ne osztanád meg másokkal. Ha nem osztod meg akkor az már nem is olyan jó ötlet.
Ha ez a felfogás megváltozna, akkor felborítaná az egész törzs életét.
 11. Mi történik a Yami halottakkal? Miért?

In the Yami creation myth, the main God named, Simo-Rapao is the highest god. Theother
lesser gods report to him and express concerns and complaints that the villagers do onEarth. It
is this god that created the first two humans from a piece of rock and piece of bamboo.All
Yami creations myths speak of “the heavenly grandfather” who could have created all
thingseven though it not explicitly stated. The Song of the Ancestors stated the taboos of the
Yamiculture.Taboos are very important when it comes to culture. Existing in nearly myth and
culture,taboos are using things that a person cannot either touch, see, do or hear. Interacting
with thetaboo usually has dire consequences and can lead to much pain and agony. It is
forbidden andprohibited. Sometimes a taboo can be an object that is considered holy or too
sacred to be dealtwith by human hands and should not be touched or trifled with.Other times
the taboo could beto something that could potentially cause you harm as if it was possessed or
full with evil anddark energies.These taboos are what make the Yami Culture so different than
other cultures around theworld. The Yami have an impressively large quantity of rituals, and,
since magic and taboo arerelated, their lives are so interwoven with taboos that it is almost
impossible even to record themall by working with informants. Even living with the tribe a
year or two would not provide.

Tehát, a Yamik amikor valaki meghal, még a hullamerevség beállta előtt guggoló helyzetben
bepólyálják a halottat, és két bambusz rudat tesznek át a karjai alatt, hogy a hulláját
könnyebben kitudják vinni a faluból. A halottat a falun kívül temetik el egy erre megtisztított
helyen. Majd eltemetik a holtestet, anélkül, hogy megjelölnék, hova temették azt, mivel azt a
sírhelyet soha többet senkinek, nem szabad meglátogatnia. A halottakat azon nyomban, hogy
eltemették, el kell felejteni, és a nevüket sem szabad soha többet kiejteni, még csak gondolni
sem szabad rájuk.
Ezt pedig azért nem lehet megtenni, mert ha rájuk gondolnak, vagy siratják őket, az elhunytak
démonjai visszatérnek a démonok szigetéről (a démonok a térdekből és könyök hajlatokból
tönk elő) és bajt hoznak az ott lakó falusiakra.