Professional Documents
Culture Documents
Humán Ökorendszer
Humán Ökorendszer
A humán ökorendszer (Welch 1987) egy olyan elméleti keret, mely segít megérteni az
ember és a környezete között fennálló kölcsönhatásokat. Az egyén soha nem önmagában,
hanem környezetében, környezeti viszonyrendszerében vizsgálható.
Az egyéneket, az embereket ingerek érik, információkat kapnak vagy szereznek, problémák
keletkeznek, konfliktusok lépnek fel. Az ingereket, információkat fel kell dolgozni, a
problémákat meg kell oldani, konfliktusokat kezelni kell.
Ezekhez a feladatokhoz segítségére van az embernek egy természetes és egy mesterséges
támogató rendszer. Mindenkinek először a természetes támogatórendszert kell, hogy
igénybe vegye. Természetes támogató rendszerek: szűkebb értelemben a körülvevő
környezet.
Ha az egyén nem tudja a problémákat kezelni, a természetes támogató rendszer nem tudja
megoldani, váltságba kerül, ekkor fordul szakemberhez, vagyis a mesterséges támogató
rendszerhez. A szociális munkás nem azokkal foglalkozik, akinek problémái vannak, hanem
azokkal, akik nem tudnak megbirkózni velük. A szakember érzékeli és értékeli az egyes
szinteket és azok működését. Az egyes szinteken lévő problémák megoldásához az adott
terület szakembereinek bevonása, együttműködése szükséges.
I. Fizikai szint:
Legfontosabb természetes támogatórendszer maga az egyén. Ő a központ, különböző
irányban kilép környezetébe és hatással van környezetére, környezete pedig visszahat rá.
Akkor működik jól a természetes támasz, ha a biológiai és fiziológiai szükségletek
kielégítettek: ha az egyén tud inni, enni, van hol laknia és egészséges A test jól működik, a
betegség kezelhető. Ha az alap fizikai szükségletek kielégítetlenek. a betegség gyakoribb,
mint az egészséges állapot.
Ezen a szintéren a szakembernek alapvetően közvetítő szerepe lehet, közvetít a kliens és
azon intézmények, szolgáltatások között, akik képesek erőforrásokat biztosítani a probléma
megoldásához.
II. Intraperszonális szint: eszme és érzelem.
Itt az egyén önmagához jut el, személyen belüli kommunikáció, befelé fordulás, képesség
arra, hogy megformáljuk önmagunkat. Belső folyamat értelmi, érzelmi szinten, önértékelés.
Ide tartozik a tudás, a fejlődés, lelki folyamatok feldolgozása. Jelentős szerepe van a
kognitív szükségleteknek, ezen belül is a szeretetnek. Ha az egyén nem tudja problémáit
megoldani, konfliktusait kezelni, nem működik az önértékelés.
A beavatkozás jellege, a szociális szakember szerepe a probléma súlyosságától függ.
Érzelmi problémák súlyossága esetén, ha a kliens még nem tekinthető betegnek a
szakember közvetlenül nyújthat a problémához igazodó segítséget.
Szociális munkás feladata, észlelni, hogy probléma van a személyen belül, a belső
folyamataival, ekkor szakemberhez kell juttatni. A szociális munkás munkaeszköze a saját
személyisége. Fontos, hogy ismerje a személyiségét, motivációját, saját értékvilágát
III. Interperszonális szint: egyének közötti, személyes.
Személyek közötti kapcsolatteremtés és annak fenntartása, az egyén kapcsolati rendszere.
Az ember viszonyulása a másik emberhez, társadalomhoz, támaszt és szeretetet nyújtó
kapcsolatok kialakítása. A szexuális igények kielégítettek. A problémákat, konfliktusokat
ezen a szinten kell tudni kezelni.
A szakember ez esetben a kapcsolatkialakítási és fenntartási képesség erősítésében
nyújthat segítséget, kapcsolati problémák kezelésében való segítés, aminek jó eszköze
lehet a meditáció, ami nyilvánvalóan hosszú tanulási folyamatot és tartós együttműködést
igényel.
IV. Család és egyéb kiscsoportok: biztonság szeretet, hovatartozás.
Melegséget, a hozzátartozás érzését nyújtják, a problémák idején pedig támaszt. Egyéb
kiscsoportok jelentik a barátokat, szomszédokat.
Hiányoznak a család illetve más kiscsoportok vagy a benne lévő kapcsolatok destruktívak
(romboló, pusztító). Nincs közeli hálózat, amihez fordulhatna, amikor erre szüksége lenne.
A családra vonatkozó ismeretek fontosak a szociális munkások számára. Itt meg kell
említeni az életciklusokat és az azokból adódó krízishelyzeteket. Vizsgálni kell, hogy a
családi szerepek által generált problémák esetén, mi történik, a családokat segítik
problémáik hatékony megoldásában, felmerülő konfliktusaik rendezésében.
V. Helyi közösségek: többnyire intézmények, szervezetek.
Földrajzilag körülhatárolható közösségek. A helyi környezet intézményei és szervezetei,
alapvető társadalmi szükségleteket nyújtanak pl.: munka, oktatás, lakás, egészségügyi
ellátás stb. Közösségi intézmények és szervezetek hiányoznak vagy nem jól működnek.
Alapvető szociális szükségletek részben vagy egészében kielégítetlenek.
A szociális munkás feladata, észlelni a kirekesztést, megpróbálni érdekképviseletet,
érdekvédelmi feladatot ellátni. A szociális diagnózis feltérképezése és a hatalom emberei
felé történő jelzés után,meg kell szervezni a kirekesztett személy, csoport képviseletét.
VI. Kulturális szint:
A kultúra meghatározza az értékrendet, irányultságot, magatartást, gondolkodást és a
kapcsolatokat. Az egyén egy kultúra vagy szubkultúra részének érzi magát (valláson,
hagyományokon, életkoron alapuló), amely viselkedés mintát nyújt, különösen a
döntéshozatalok időszakában.
Szubkultura a többségi társadalmon belül egy kisebb népesség kultúrája: pl. etnikum,
nemzetiségi - konyha- (gasztro) kultúra. Mindenki annak a szubkultúrának az alapján
szervezi az életét, amelybe tartozik.
A szociális munkásnak képesnek kell lenni, a kliensét támogatni, hogy saját kultúráját
megőrizve, a többségi kultúrát elfogadja, beilleszkedjen. A kirekesztettek, társadalomba
integrálását segíteni kell.
VII. Társadalmi vagy állami, nemzeti szint:
Az adott ország törvényei és szociálpolitikája általános biztonság- és igazságérzetet
nyújtanak. Az élet- és vagyonvédelem megoldott. Az egyén életét nem csak saját maga
irányítja, hanem a társadalmi helyzet, a társas folyamatok is hatással vannak rá. A szociális
munkás feladata, hogy felhívja erre a figyelmet, elérje, hogy a kliens megértse a helyzetet,
összefüggéseket. Pl. több hónapos munkanélküliség után, olyan káros lelki folyamatok
indulnak el, amelyek már nem kompenzálhatók. Az egyén életét befolyásoló hatások
megváltoztatása érdekében a szociális munkásoknak együtt kell működni a
szociálpolitikusokkal.
A szociális munkások tisztában vannak azzal, hogy ezek a rendszerek kölcsönhatásban
vannak egymással, egymástól nem függetlenek, és hatással vannak egymásra.
A rendszerek igazságos és optimális működéséhez a gyakorlatban dolgozó szakemberek
leginkább úgy járulhatnak hozzá, ha munkájukat a szakmai és etikai elvek betartásával,
humánusan, diszkrimináció mentesen és igazságosságra törekedve végzik.