AZ OKORI ROMA

TÖRTÉNETE

S *P -Q rR

M ARY BCARD
AZ ÓKORI RÓMA
TÖRTÉNETE

MARY BEARD

KOSSUTH KIADÓ
 A KIADÁS ALAPJA
Mary Beard: S.P.Q.R. A hisíory of ancient Romé
Profile Books Ltd, 3 Holford Yard, Bevín Way,
London, 2015, 2016

HORDÍTOTTA
Barabás József

A FELHASZNÁLT ÉS AZ AJÁNLOTT SZAKIRODALMAT FORDÍT OTTA

Nádori Attila

SZERKESZTETTE
Koronczai-Fckctc Viktória

A BORÍTÓT TERVEZTE
Horváth Zsuzsa

ISBN 978-963-09-9317-3

Minden jog fenntartva

© Mary Beard 2015, 2016

© Kossuth Kiadó 2018
© Hungárián translation Barabás József 2018
 T a r t a lo m

Térképek 7

Előszó: Róma története 15

1. Cicero legszebb napja 19

2. A kezdetek 45

3. Róma királyai 73

4. A nagy ugrás 103

5. A tágabb világ 133

6. Új politika 163

7. Az impériumtól az impcrátorokig 199

8. A hazai front 235

9. Augustus átváltozásai 267

10. Tizennégy császár 305

11. Gazdagok és szegények 341

12. A Rómán kívüli Róma 371

Utószó: Az első római évezred 411

6

TA RTA LO M

Felhasznált és ajánlott szakirodalom 419

Jegyzetek 441

Kronológia 449

Köszönetnyilvánítás 461

Képek forrásai 463

Név- és tárgymutató 469

 TÉRKÉPEK

1. A korai Róma és szomszédai 8

2. Róma fekvése 9

3. A római Itália 10

4. Róma városa a császárkorban 11

5. Aromái világ 12
8

1. A korai Róma és szomszédai

 9

TÉRKÉPEK

2. Róma fekvése
10

CoiM
um*
CA.'V.M C i S A I P I N A
~i*A

Scnrlrtiiiu C>y
4/
Zriíj.jnícvw-/£Í • 1 ‘misw %
SscThmi
•*>
. <fcs

ANJh.X
IÍÓ ÍA* "^1
^Tu1^ulum^/■'wí,JW
nb -Ej
KORZIKA t>sh*# Aipbuitn* \
• frcvidl.K O
' * í ’ummSiX
Aimui»« /S ‘
AMun. , <„„„** A l" ,|un'
/< .a p

i umacA
Ncapoli.i
Vezúv
' ^tóa DiucKíisium
*c£ LUCANIA » t u/enlum
ikxcuiujicurn/ *-^^1

SZARDÍNIA
Ty* * £ /r . ,
^ V .v / .

/
Taom in a, T
CüiuJl

<?/ 0 /
0 75 15ü 77.5 kikw nclcr EN ű t ' B
1___ _____ 1______ _____i______ ió n -1
1
0 5*0 JÓO 150 m érföld

3* A római Itália
 11

J E R K É TE K

4. Róma városa a császárkorban

 13
12
(Al:.EOONIA

Hddrianusfala ~ Arhei~
Vimlolanda
•F.huracnm
HIBERNIA
'- .•,$,4,.
Viricmlium.
BRITANNIA Tcl~~:rat(!;Í
. . • Colchesler X .
llath (Aqu~c Suh.s)• •l d ' .
Fishbourne . on ,noum GERMANIA
• Ch1ch~s1er
1 , ;u1ir)rrhl
~...~ • \Valdgi,mcs
l<J \lmll 'I

A TLAN1'1 -
ÓCF.ÁN RAETIA
ö,(/)Q

--
VinifohoM
. -
DACIA
KRIM

NORICUM
GALLIA

ARMEN IA
·~~ M ór.S I/\
•Cxfcssus ~'(, PONTOSZ
Lt Graufesenque ~ ~.:s
- . ,\'\~,._~,~ ~
GAlATIA
Massili; .. Kunslanlinápoty.. • N1koméd1a • AnkOra
Ph1hpp1 Ahdéra • N1kuia
(Marseille) MEZOPOTÁMIA
\'\ACEDÖNlA X • Edessza • X Carrhae PARTHIA
KORZIKA • Trója
HISPANIA •Tarraco THESSZÁLIA Pt-rgamon CILICIA
I.USl1ANIA . :QarszalostE$zro5.:.. • A S/ A .
~merita Augustll. ~I~ _ 1eos7. Aphrodisias !!1erapohsz 'h •
SZARDÍNIA x; Odphu, KHOSZ • • i ./ An1,n. Cl3 SZÍRIA
, m•·" .\.ti,-:ndo,,
Corduha .
/Ju•"·' \
Raleár-szígetek
Jlll • ·.-\'.thén SZAMOSZ ..... Ephe~ios1. •1,11-
Korin1hos1. • •
DÉlOSZ /'.. . •
1
__- ; • U ~''">s1
Kaunns7. • Szalamtsz
•F.mesza
• Pahnllra
• ltalica Spárta • Kst,dos1.
• Ciü1hcion RHODOSZ
Carteía SZICÍLIA • >ONtlESZOSZ S1Jdón o
• Utica• Kanhiu.:ó • S7.üraktUSt
KRÉTA CIPRUS T'urosz •
• Oamasiku:..-;

Tirl<l iso )(Zam: JÚDEA

NUMIDIA Jeruzsálem • 1/o/t·teng,-r

MAURETANIA Timg~d • FÖLDKÖ ZI -TENGER •
Mas1.ada

.
Küréné Alcxandri/
•Petra
ARÁB I A
A F RI KA Leplis Magna ~ SfNIII-
';; F(LSZIGET
l'c; ~
Y/p
'J"Q Mon~ Claudianus
11... • ,t.,
'V'/ 0
Dcnc.lern L>
• ., ö"
S'
-./'<f>.,,,
C'
X Ütközetek <'1'
0 200 400 600 kilométer
1

b 3ÖO mérföld

S. A rómui világ
 Ró m a tö rténete

z R ó m a lörlénete rendkívül fontos számunkra. Ha a rómaiakról nem

A
ókori
veszünk tudomást, akkor nem csak a távoli múlt fölött hunyunk szemet.
Történelme ma is segít megtalálni a módját - akár magasan szárnyaló elméletek,
akár alantas, útszéli komédiák révén hogy miként fogjuk fel világunkat, és mit
gondoljunk magunk felől. Kétezer esztendő elteltével Róma továbbra is alapzata
marad a nyugati kultúrának és politikának, befolyásolja, mit írunk, hogyan értel­
mezzük a világot és benne a helyünket.
Julius Caesar i. e. 44. március idusán - ahogyan a rómaiak mondták - történt
meggyilkolása szolgáltatta a mintát, sőt nemegyszer az üres mentségeket is a
tirannusokkal való leszámoláshoz. A római császári birodalom szerkezete, tago­
zódása a modem Európa és az azon túl eső területek politikai földrajzának az
alapját alkotja. Hogy London az Egyesült Királyság fővárosa, elsősorban annak
köszönhető, hogy a rómaiak megtették - ahogyan ők látták, a civilizált világot
körülölelő, hatalmas Oceanuson túl fekvő - fölöttébb veszélyes Britannia pro­
vinciájuk fővárosává. Rómától kaptuk örökségbe a szabadság, a honpolgári
jogok és kötelességek eszméit, egyszersmind az imperialista kizsákmányolás
fogalmát, együttesen a modem politikai élet szókincsével, a „szenátoroktól” a
„diktátorokig”. Tőle kölcsönöztünk egy sor közkeletű mondást és kifejezést,
például azt, hogy „ahol élet van, ott remény is van”. Róma egyszerre ingerel
nevetésre, tölt cl áhítattal és rémülettel bennünket. A gladiátorok manapság nép­
szerűbbek, mint valaha. Vergilius Róma alapítását elmesélő, magával ragadó
epikus költeménye, az Aeneis csaknem bizonyosan több olvasót kápráztatott el
az i. sz. XX., mint az i. sz. I. században.
Ám az ókori Róma története az utóbbi öt ven évben igen nagy változáson ment
keresztül. E változás pedig még jelentősebb Edward Gibbon a római történelem
angol nyelvterületen való újkori tanulmányozását elindító eredeti történetírói
kísérlete, A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története című művé­
nek megjelenése óta eltelt csaknem 250 évben. Mégpedig részben a régóta ismert
tények vizsgálatára alkalmazott újszerű megközelítési módok, továbbá az új,
korábban nem felvetett kérdések miatt. Persze azon állítás, miszerint mi jobb
16

ELŐSZÓ

történészek lennénk elődeinknél, nem egyéb közönséges koholmánynál. Nem

vagyunk különbek. Csak mi más szempontok alapján - a nemi önazonosságtól
az élelmiszer-ellátásig - közelítettük meg a római történelmet, annak érdekében,
hogy a régmúltat újszerű megnyilatkozásra bírjuk.
Időközben rengeteg új felfedezést tettünk - földben, tengerek mélyén, sőt
még könyvtárak zugaiban is -, és ezek olyan újdonságokkal szolgáltak, melyek
többet mondanak nekünk az ókori Rómáról, mint amit korábban bármely újkori
történész tudhatott. Elmélyedhetünk például egy római orvos megkapó tanulmá­
nyának kéziratában, akinek legértékesebb javai a tűz martalékává váltak, és írása
csak 2005-ben került elő egy görög kolostorban. Kutathatunk a Földközi-tenger
mélyén lelt teherhajók roncsai között, amelyek rakománya - idegen földön fara­
gott szobrok, gazdag otthonokba szánt bútorok, különböző üvegtárgyak, vala­
mint a közszükségleti cikknek számító bor és olívaolaj - soha nem jutott el Ró­
mába. S éppen most, amikor e sorokat írom, régészek veszik tüzetes vizsgálat alá
a grönlandi jégtakaróból nyert mintákat, hogy azonosítsák - még olyan messzi
távolságban is - a rómaiak ipari tevékenysége nyomán keletkezett szennyeződé­
seket. Mások mikroszkóppal tanulmányozzák egy, a dél-itáliai Herculaneumban
feltárt emésztőgödör emberiürülék-maradványait, hogy azonosítsák az átlagos
rómaiak emésztőcsatornájába kerülő és onnan távozó, különböző ételeket.
A római történelmet folyamatosan újra kell írni, és mindig újra is írták. Bizo­
nyos értelemben pedig mondhatjuk azt is, hogy többet tudunk az ókori Rómáról,
mint maguk a rómaiak. Tehát a római történelem kutatása, megírása nem lezárt,
hanem folyamatos tevékenység. Jelen kötet pedig az én hozzájárulásom ehhez
a nagyobb projekthez, benne saját verziómmal arról, hogy e kutatás miért fontos.
Az S.P.Q.R. cím egy másik, jól ismert római formula, a Senatus PopulusQue
Romanus, ’a szenátus és a római nép’ átvétele. A könyv megírására a római tör­
ténelem iránti személyes érdeklődésem késztetett, azon meggyőződés, hogy az
ókori Róma történelmének kutatása napjainkban is időszerű; hasonlóképpen
a kíváncsiság, hogy miként válhatott egy közép-itáliai apró, merőben jelentékte­
len falu három földrész hatalmas területeit uraló, hatalmas birodalommá.
E kötet arról szól, hogyan növekedett naggyá Róma, és hogyan tartotta meg
oly hosszú ideig hatalmát, nem pedig arról, hogyan áldozott le csillaga, és bukott
el, ha ez valóban bekövetkezett abban az értelemben, ahogy Gibbon elképzelte.
Különböző tanulmányok különböző eseményekkel zárták le Róma történetét.
Többen Constantinus császár halálos ágyán, i. sz. 337-ben történt keresztény
hitre térését, vagy éppen a város kifosztását választották, amikor Alarik vizigótjai
élén i. sz. 410-ben elfoglalta Rómát. Az enyém egy i. sz. 212-ben történt nagy
jelentőségű eseménnyel zárul, amikor Caracalla császár úgy határozott, hogy a
Római Birodalom minden egyes szabad lakója megkapja a teljes polgárjogot,
csökkentve ekképpen a hódítók és meghódítottak közötti különbséget, egyúttal
 RÓMA TÜRTÉNETF.

betetőzve a római polgársággal járó jogok és kiváltságok kiterjesztésének csak­

nem egy évezreddel korábban elkezdődött folyamatát.
Azonban az S.P.Q.R. nem csupán a Róma iránt tanúsított bámulatom kifeje­
zése. Mind a római, mind a görög klasszikus világ bővelkedik olyan jelenségek­
ben, amelyek felkeltik érdeklődésünket, és igénylik figyelmünket. Világunk
végtelenül elszegényedne, ha megszűnne a velük való kölcsönös egymásra hatás.
Ellenben a csodálat más lapra tartozik. Szerencsére mindig türtőztetem magam,
amikor azt hallom, hogy az emberek „kiemelkedő nagyságú” római hódítókról,
sőt Róma „óriási, nagyszerű” birodalmáról beszélnek. Én igyekeztem a dolgokat
a másik oldalról is szemlélni.
Az S.P.Q.R. ugyanis szembeszáll néhány, Rómához kapcsolódó mítosszal és
féligazsággal, amelyekkel - másokhoz hasonlóan - együtt nőttem lel. A rómaiak
egyáltalán nem dédelgettek világhódító terveket. Noha birodalmukról végül már
hivalkodóan, mint a sors valamiféle nyilvánvaló rendeltetéséről nyilatkoztak, a
mediterrán világon és azon túl történő katonai terjeszkedésük eredeti indítéka
a mai napig a történelem egyik megoldatlan rejtélye maradt. A rómaiak nem úgy
szerezték meg birodalmukat, hogy kíméletlenül leigáztak ártatlan népcsoporto­
kat, amelyek mindaddig békében és harmóniában tették a dolgukat, amíg a római
légiók fel nem tűntek a láthatáron. Persze a diadalmas rómaiak nyilván kegyetle­
nül lesújtottak. Gallia Julius Caesar által történt elfoglalását nem minden ok
nélkül hasonlították népirtáshoz, és - mint ilyet - a korabeli rómaiak is bírálták.
Róma azonban nem olyan világban terjeszkedett, amelyben különböző közössé­
gek éltek egymással békés egyetértésben, hanem olyanban, ahol állandó erőszak
dúlt, ahol katonai erőre támaszkodó (másra nem is lehetett) hatalmi központok és
parányi birodalmak néztek farkasszemet egymással. Róma legtöbb ellenfele
ugyanolyan harcias volt, mint maguk a rómaiak, ám különböző okok miau - ame­
lyeket majd megpróbálok feltárni - nem győzhettek.
Róma nem csak egyszerűen a klasszikus Görögország erőszakos, agresszív,
a technika, a katonai hatékonyság és az abszolutizmus iránt elkötelezett test-
véröccse volt, míg vele szemben a görögök érdeklődése inkább az intellektuális
tevékenységre, a színházra és a demokráciára irányult. Több római is ezt a véle­
ményt vallotta, mint ahogyan sok újkori történész is megalapozottnak találta,
hogy a klasszikus világot két, igen különböző kultúra közötti egyszerű dichotó-
miaként ábrázolja. Pedig, amint látni fogjuk, ez mindkét oldalt illetően csalóka.
A görög városállamok ugyanúgy törték magukat a győzelemért a csatatere­
ken, mint a rómaiak, és a legtöbbjüknek nem sok közük volt a rövid ideig
tartó athéni demokratikus kísérlethez. Számos római történetíró - ahelyett, hogy
a császári hatalom meggondolatlan támogatójává szegődött volna - az imperáto-
rok valaha volt legszigorúbb bírálójának bizonyult. „Elhurcolni, gyilkolni, ra­
bolni - hazug névvel ezt mondják birodalomnak, és ahol pusztaságot teremtenek,
IS

ELŐSZÓ

bekenek” 1 megállapítás számos esetben valósághűen foglalta össze a katonai

hódítás következményeit, amelyet Tacitus fogalmazott meg a britanniai római ura­
lomról szólva, az i. sz. II. században.
Róma töiténetét nem egyszerű összefoglalni, különösen azóta, hogy a római
világ messze Itálián túlra is kiterjedt. Róma története nem a római Britannia vagy
a római Afrika története. A legnagyobb figyelmet Róma városának cs a római
Itáliának fogom szentelni, de igyekszem Rómát kívülről, a birodalom távolabbi
területein élő katonák, lázadók vagy buzgó együttműködők, kollaboránsok sze­
mével is láttatni. A különböző korszakok pedig ugyancsak teljesen eltérő törté­
nelmi feldolgozást igényelnek, hiszen Róma történetének legkorábbi szakaszai­
ról, amikor apró településből az itáliai félsziget legfontosabb szereplőjévé nőtte
ki magát, semmiféle, korabeli rómaiak kezéből származó írásos emlékünk nincs,
így történelmének megírása merész rekonstrukciós munkát kíván, melynek során
minden egyes leletből - legyen az egy cserépdarab vagy néhány kőbe vésett írás­
jel - a lehetőség szerinti legtöbb információt kell kinyerni. Mindössze három
évszázaddal később azonban ennek éppen az ellenkezőjével kell megküzdenünk,
vagyis azzal, hogy miként értelmezzük az egymással csak nehezen megférő ko­
rabeli adatok átláthatatlan mennyiségét, amelyek meghiúsíthatják bármiféle vilá­
gos magyarázat megalkotását.
A római történelem tanulmányozása sajátos képzelőerőt igényel. Az ókori
Róma történetét a XXI. században kutatni bizonyos szempontból olyan, mint egy
magasban kifeszített kötélen sétálni: az egyik oldalra letekintve minden meg­
nyugtatóan ismerős: a szabadság természetéről és szexuális kérdésekről folyik az
eszmecsere, amibe akár bele is folyhatnánk. Az épületek, az emlékművek mind
ismerősek, és a családi élet is olyan, amilyennek mi is ismerjük, beleértve a ser­
dülőkkel való küszködést és vesződséget, és amikor éppen vicceket mesélnek,
sok esetben még értjük is. A másik oldal viszont teljesen ismeretlennek tűnik, és
nem csupán a rabszolgaság, a szenny és mocsok (az ókori Rómában nemigen
foglalkoztak hulladékgyűjtéssel), továbbá az emberek arénában folyó mészár­
lása, és a ma már jobbára biztonsággal gyógyítható betegségek halálos áldozatai
miatt, nem beszélve a szemétkupacra kidobott újszülöttekről, a gyerekmenyasz-
szonyokról és a rikító ornátusban pompázó heréit papokról.
E világ felfedezésének a római történelem egy különleges időpontjában vá­
gunk neki, amely a rómaiak számára mindvégig örök rejtély maradt, és amely
fölött korunk írástudói, a történészektől a drámaírókig, máig nem szűntek meg
vitatkozni. így az olvasó inár rögtön az elején közelebbi ismeretségei köthet az
ókori Róma néhány meghatározó személyiségével, részese lehet a rómaiak saját
múltjukról folytatott, elmélyült vitáinak, láthatja, hogyan idézzük mi fel, és mi­
ként próbáljuk értelmezni e múltat - és végül azt is megértheti, miért oly fontos
ma is Rómának, a Szenátusának és a Népének a története.
 ELSŐ FEJ EZET

C ic e r o leg sz eb b n a pja

S.P.Q.R *: i e. 63.

z ókori R ó m a történelmének bemutatását az i. e. 1. évszázad közepén -

A l. több mint 600 évvel a város alapítása után - kezdjük. Készülődő forrada­
lom, a város elpusztítására törő terrorista összeesküvés, titkos cselszövések,
nyilvános szónoklatok, rómaiak rómaiak ellen vívott ütközete, összeterelt és a
haza biztonsága érdekében rövid úton kivégzett, ártatlan vagy bűnös polgárok...
Ezek az i. e. 63. esztendő eseményei. Az egyik oldalon a békéden, elkeseredett,
elszegényedett patrícius, Lucius Sergius Catilina állt, aki a hiedelem szerint alat-
tomban arra készült, hogy Róma választott tisztségviselőit legyilkolja, a várost
pedig fclpcrzselje, majd ezt követően mind a gazdagok, mind a szegények adós­
ságait elengedje. A másik oldalon - a legyilkolandók közé sorolt - Marcus
Tullius Cicerót találjuk, a művelt, szellemes anekdotáiról híres szónokot, filozó­
fust, papot, költőt, politikust, aki szónoki tehetségét minden adandó alkalommal
felhasználta arra, hogy eldicsekedjen vele, hogyan leplezte le Catilina összeeskü­
vését, és mentette meg ekképpen az államot. Ez volt Cicero legszebb napja.
1. e. 63-ban Róma a több mint egymillió főt számláló lakosságával hatalmas
metropolisz volt, jóval nagyobb, mint bármely európai település a XIX. század előtt,
és noha ekkor még nem császárok uralták, a városból igazgatott impérium a mai
Spanyolországtól Szíriáig, Dél-Franciaországtól a Szaharáig terjedt. A jókora terü­
leten fekvő városban a fényűzés jól megfért a mocsokkal, a szabadság az elnyo­
mással cs a kizsákmányolással, a polgári büszkeség pedig a gyilkos polgárhábo­
rúval. A következő fejezetekben a korábbi évszázadokba tekintünk vissza, egészen
a római história kezdetéig, a római nép legkorábbról fennmaradt háborús és
egyéb hőstetteiig. Megvizsgáljuk, vajon mi rejlik a mind a mai napig megőrzött
római históriák mögött, Romulus és Remus mítoszától kezdve egészen Lucretia
megbecstclcnítéséig, továbbá olyan kérdéseket fogunk feltenni, amelyek már az
ókori történetírókat is foglalkoztatták. Vajon hogyan és mi okból történhetett
meg, hogy egy, az Itália középső részén fekvő közönséges kisváros az ókori medi-
terráneum minden más városánál nagyobbra nőtt, és képesnek bizonyult a hatalmas

*a szenátus és a római nép

ELSŐ FEJEZET

birodalom kormányzására? S vajon mitől voltak olyan különlegesek a rómaiak?

A római történelmet tanulmányozva azonban nem igazán célszerű a legkorábbi
időkig visszanyúlni. Részleteiben csak az i. e. I. évszázadban kezdhetjük el fel­
fedezni, ugyanis c korszakból rendkívüli bőséggel maradt ránk írásos anyag a
magánlevelektől kezdve a nyilvános szónoklatokig, a filozófiától az epikus és
erotikus, tudós vagy utcai költészetig. Mindezek birtokában tehát követni tudjuk
Róma magas rangú politikai személyiségeinek az előnyök megszerzése érdeké­
ben folytatott mindennapos ügyeskedését. Beleshetünk üzleti titkaikba, kikém­
lelhetjük, milyen kompromisszumokra kényszerültek, s megtudhatjuk, mikor
támadták hátba ellenfelüket gyilokkal vagy éppen gyilkos rágalmakkal, sőt a
magánéletükbe is bepillanthatunk. A nyugati világ történetének nincs ennél ko­
rábbi időszaka, amelyet ilyen behatóan, s ilyen közelről tanulmányozhatnánk.
A klasszikus Athénből például korántsem áll rendelkezésünkre ennyire gazdag és
ennyire változatos leletanyag. Sőt egy egész évezrednek kell eltelnie ahhoz, hogy
a reneszánsz Firenzében egy ehhez mérhető helyre leljünk, amely ilyen részlet­
gazdagon föltárulkozik előttünk. A római történetírók is az i. c. I. században
kezdték el rendszeresen tanulmányozni városuk és birodalmuk fennállásának
korábbi évszázadait, ugyanakkor kétségtelen, hogy a Róma múltja iránt tanúsított
érdeklődés már korábban megmutatkozott. Ezt mi sem bizonyít ja jobban, mint az
az i. e. 11. század közepéről fennmaradt értekezés, amelyet egy helybéli görög írt
a város felemelkedéséről. A rómaiak azonban csak az i. e. I. századtól kezdtek
számos olyan kérdést feltenni, amelyek mind a mai napig foglalkoztatnak ben­
nünket. A tudományos kutatást nagy adag találékonysággal vegyítve a komi
Róma történetének olyan változatát alkották meg, amelyre manapság is támasz­
kodhatunk. A római történelmet - legalábbis egy részét - mind a mai napig az
i. e. I. századi elődök szemével látjuk, ami másképpen fogalmazva azt jelenti,
hogy az általunk ismert római történelem ekkor kezdődött.
I. e. 63 e döntő jelentőségű század meghatározó éve: ebben az esztendőben a
város a katasztrófa szélére sodródott. A kötetben föl táruló ezer év során Róma
számtalanszor nézett szembe veszéllyel, szenvedett vereséget. Például i. e. 390
körül egy portyázó gall sereg foglalta el a várost. 1. e. 218-ban Hannibál, kardiá-
gói hadúr a hadtörténet egyik legnagyobb teljesítményét végrehajtva harminchét
elefánttal átkelt az Alpokon, és még mielőtt a rómaiaknak sikerült volna felül­
kerekedniük, óriási veszteségeket okozott nekik. Az i. e. 216-ban vívott cannaei
csata egyetlen délutánján —római becslések szerint - mintegy 70 ezer római ka­
tona veszett oda, legalább annyi, vagy talán még több mint a hatalmas véráldo­
zattal járó gettysburgi ütközetben vagy a somme-i csata első napján. A római
történelem csaknem ugyanilyen borzalmas eseménye volt az i. e. 70-es években,
a Spartacus vezetése alatt kitört lázadás, amikor a volt gladiátorokból és szökött
rabszolgákból verbuvált sereg több csatában is győzelmet aratott a rosszul kikép-
 CICERO LEGSZEBB NAPJA

zctt légiók fölött. A rómaiak sohasem voltak legyőzhetetlcnck. ahogyan azt mi

hajlamosak vagyunk feltételezni, vagy ahogyan azt ók szerették volna elhitetni
magukról. I. e. 63-ban például belülről tört rájuk az ellenség, mégpedig egy, a ró­
mai hatalmi rendszer központjában szőtt terrorista összeesküvés formájában.
E válságos időszak története igen részletesen, napról napra, cselenként óráról
órára követhető. A legtöbb eseményről pontosan tudjuk, hol történt, és nchányuk
helyszínén ugyanazokat a műemlékeket csodálhatjuk meg, amelyek szemtanúi
voltak az akkori történéseknek. Figyelemmel kísérhetjük, milyen fondorlatokkal
jutott Cicero az összeesküvés nyomára, milyen körülmények között kényszerült
Catilina elhagyni a várost, cs hogyan toborozta össze hevenyében hadseregét
Rómától északra, amellyel szembeszállt a légiókkal, és amely ütközetben maga
is elesett. M egismerhetünk számos olyan érvet, polémiát és általánosabb jellegű
kérdést, amelyek c válság nyomán merültek fel, cs amelyeket mind a mai napig

l. A Tabularhmisúlyos boltíveivel és oszlopaival - ame.lye.ket Michelangelo beleépített

a Palazzo Senatoriőba - ma is a Fórum R
i. e. 61 —előtt mindössze néhány évtizeddel emelt épület a maga korában az egyik legkiemel­
kedőbb építészeti remekműnek számított. A rendeltetése viszont nem egyértelműen tisztázott.
Az kétségtelen, hogy valamiféle középület volt, ám nem szükségképpen vagyis
irattár'.
22

ELSŐ FEJEZET

nem sikerült tisztázni. Cicero határozott válasza - beleértve egynéhány azonnal

végrehajtott kivégzést - élesen veteti fel olyan kérdéseket, amelyek még ma is
megválaszolásra várnak.
Legitimnek tekinthető-e a „terroristák” megfelelő törvényes eljárás nélküli
megsemmisítése? S vajon milyen mértékben korlátozhatóak a polgárjogok a haza
biztonsága érdekében? A „Catilina Összeesküvése” néven ismertté vált esemény
Rómában szűnni nem akaró viták kereszttüzébe került. Vajon Catilina velejéig
romlott volt, vagy van olyan körülmény, ami enyhíti tettei súlyosságát? Milyen
áron lehetett a forradalom kitörését megakadályozni? Az i. e. 63. esztendő ese­
ményei és az akkor született kifejezések, szlogenek azóta is jelen vannak és
hatnak a nyugati világ történelmére. Sőt még bizonyos - az összeesküvés lelep­
lezését követő cles viták során elhangzott - szavak napjaink politikai retorikái­
ban is helyet kaptak, és - ahogy látni fogjuk - különböző politikai tiltakozó
plakátokról, transzparensekről köszönnek vissza, sőt még a tweet-bejegyzések-
ben is megjelennek. Akárhogy nézzük is, az „összeesküvés” az i. e. I. századi
Róma politikai életének sűrűjébe visz bennünket, ahol a szerződések köttetnek,
s a viták, viszálykodások zajlanak. Ily módon lehetőségünk nyílik betekinteni
azon két intézmény - a „senatus” és a „populus Romanus” - működésébe, ame­
lyek a kötet címében is szerepelnek: S.P.Q.R (senatus populusque Romanus:
’a szenátus és a római nép’). Külön-kiilön és esetenként egymással éles ellentét­
ben is ők voltak az i. e. I. századi Rómában a politikai hatalom legfőbb letétemé­
nyesei. Az elnevezésükből alkotott rövidítés - amely a római történelem során
mindvégig fennmaradt - jelképezte a római állam törvényes hatalmát, és Olasz­
országban napjainkban is használatos.
A modem törvényhozó testületek az Egyesült Államoktól Ruandáig, szerte a
világon a szenátus (tehát a populusque Romanus nélkül) után kapták a nevüket.
A válságban szereplő személyek között találjuk a római történelem néhány
ismert alakját. Az akkortájt a harmincas éveiben járó Caius Julius Caesar megha­
tározó szerepet vállalt az összeesküvők megbüntetéséről szóló vitában. A római
plutokrata, Marcus Licinius Crassus - szerint „akinek még arra sem futja a pén­
zéből, hogy saját hadsereget állítson ki, ne tartsa magát gazdagnak” - pedig
a színfalak mögött játszotta a maga titokzatos játszmáját. Ám a színpad közepén,
Catilina legfőbb ellenfeleként az a férfiú állt, akit mindenki másnál jobban ismer­
hetünk az ókori világból. Cicero beszédei, tanulmányai, levelei, tréfái és költői
munkái többtucatnyi modern, nyomtatott kötetet töltenek meg. Az ókorban a
négyszázötven esztendővel később élt termékeny hittudományi író és önmagát
szenvedélyesen vizsgáló-kutató Szent Ágostonig senki mást nem találni, akinek
magánéletéről és közéleti munkásságáról elegendő adatunk lenne ahhoz, hogy
egy, a mai értelemben vett elfogadható életrajzot állítsunk róla össze. Az i. e. I.
századi Rómát, és hasonlóképpen a város történetének sok-sok epizódját nagy-
 23

CICERO LEGSZEBB NAPJA

2. Rómában az S.P.Q.R.felirat a csatornafedelektől a szemeteskukákig ma mindenütt olvas­

ható. A rövidítés Cicero koráig követhető vissza, így a történetem egyik leghosszabb életű betű­
szavának tekinthető. Mindezek okán biztosra lehetett venni, hogy az élcelődések középpontjába
kerül. Az olaszok kedvenc elm
éségea „SonoPazzi Questi Rontani!’', vag
a rómaiak!’

részt Cicero szemével, az ő írásain és előítéletein keresztül látjuk mind a mai

napig. 1. e. 63 fordulópont volt pályafutásában: ezt követően a szerencse elpártolt
tőle, és élete húsz év múlva, dicstelenül ért véget. Ekkor még mindig meg volt
győződve saját fontosságáról, s nevének régi fénye néha-néha meg-megesillant,
de főszerephez többe m ár nem jutott. Cicerót a Julius Caesar i. c. 44-ben történt
meggyilkolását követő polgárháborúban ölték meg, majd fejét jobb karjával
együtt Róma központjában kiszögezték, hogy mindenki lássa - meg azért is,
hogy összevagdalják és megcsonkítsák.
Cicero borzalmas halála még nagyobb forradalmi változások árnyékát vetí­
tette előre az i. sz. I. században, amely egyfajta ■„demokráciának” egészen nem
nevezhető —néphatalommal indult, hogy aztán a trónt elfoglaló egyeduralkodó­
val és az egyszemélyi irányítás alá kerülő Római Birodalommal érjen véget.
Meglehet, hogy i. e. 63-ban Cicero „megmentette az államot”, ám a valóság az,
hogy az általa ismert formában az állam tovább már nem állhatott fenn, hiszen
a láthatáron ekkor már egy újabb forradalom kepe sejlik föl, amely a Catilináé-
nál sokkal sikeresebbnek bizonyul majd. Ugyanis a „szenátus és a római nép”
mellett csakhamar feltűnnek a „császár” kevély alakjában testei öltő, a nyugati
24

El SÓ FEJEZET

világ történelmében évszázadokon át jelen lévő, körülrajongott és becsmérelt,

engedelmesen követett és semmibe vett egyeduralkodók. De ez már az S.P.Q.R.
későbbi történetéhez tartozik. A következőkben az egész római történelem egyik
legemlékezetesebb, legfontosabb és legsokatmondóbb eseményének tárgyalására
térünk rá.

Cicero Catilina ellen

A Cicero és Catilina közötti viszáíykodás részben politikai ideológiák és törek­

vések, részben két, igen eltérő környezetből származó férfiú közötti összeütközés
volt. Mindketten a római politikai élet legmagasabb régiójáig - vagy ahhoz
nagyon közel - emelkedtek, de mindössze ennyi a hasonlóság köztük. Rendkívül
eltérő pályafutásuk szemléletesen illusztrálja a Rómát jellemző politikai élet
sokszínűségét az i. e. I. évszázadban.
Catilina, a jövendőbeli forradalmár élete és politikai pályafutása szokványo­
sabb módon, számos kiváltság kedvezményezettjeként és látszólag nagyobb
biztonságban indult. Többszázados múltra visszatekintő, előkelő, ősi család sarja,
mely származását Róma mondabeli alapító atyáira vezette vissza. Ősapjáról,
Sergestusról úgy tartották, hogy a trójai háború után Aeneasszal érkezett keletről
Itáliába, még mielőtt Róma városa egyáltalán létezett volna. Kékvérű elődei kö­
zül az egyik dédalyja a Hannibál ellen vívott háborúban tűnt ki hősiességével, és
azzal is, hogy elsőként szállt műkczzcl hadba - minden bizonnyal egy egyszerű
fémkampóval, amely egy korábbi ütközetben elvesztett jobb kezét pótolta. Cati­
lina ugyancsak sikerekkel kezdhette pályafutását, hiszen több kisebb politikai
tisztségei is viselt, ám i. e. 63-ban majdhogynem fizetésképtelenné vált. Sok vér
tapadt a kezéhez: az első felesége és fia meggyilkolásától egy szűz papnő meg-
gyalázásáig. De bármibe került is kicsapongó életvitelének fenntartása, anyagi
nehézségei részben azon ismételt próbálkozásaiból fakadtak, hogy megválasz­
tassa magát a kettő közül az egyik konzuli hivatalra, amely a város legmagasabb
politikai tisztségének számított.
Azonban Rómában a kortcskedéshez általában sok pénz kellett. Az i. e. I.
században egyfajta pazarló bőkezűség szükségeltetett hozzá, amelyet nem min­
dig lehetett egykönnyen megkülönböztetni a megvesztegetéstől. A választás
győztesei a hivatali mellékjövedelmekből - akár törvényes, akár törvénytelen
úton - jó eséllyel kárpótolhatták magukat a kiadásaikért. Viszont a vesztesek - és
a katonai vereségekhez hasonlóan ezekből sokkal több volt Rómában, mint
amennyit általában beismertek - még jobban eladósodtak.
így járt Catilina is, miután mind az i. e. 64. mind a 63. évi konzul választáson
vereséget szenvedett. Jóllehet szokásosan úgy állítják be, hogy már korábban is
 CICERO LEGSZEBB NAPJA

hajlandóságot mutatott az efféle megoldásokra, ebben a helyzetben nem igazán

maradt más választása, mint hogy „forradalomra” vagy „közvetlen cselekvésre”
vagy „terrorizmusra” szánja rá magát, mindegy, minek nevezzük. A hasonlóan
reménytelen helyzetbe jutó, mindenre elszánt előkelőkkel szövetkezve, a város­
ban az elégedetlenkedő szegényekhez fordult támogatásért, miközben a város­
falakon kívül sebtében hadsereget toborzott. Innentől kezdve se vége, se hossza
nem volt a római földbirtokos osztály szemében a leggyűlöletesebb radikaliz­
musnak számító, az adósságelengedésekre vonatkozó felelőtlen ígérgetéseknek,
meg a vakmerő fenyegetéseknek, hogy elteszi láb alól a vezető politikusokat, és
az egész várost föl perzseli.
Legalábbis Cicero, aki úgy hitte, ő is a legyilkolandók körébe tartozik, ekkép­
pen foglalta össze ellenfele indítékait és céljait. Cicero családi háttere jelentősen
különbözött Catilináétól. Felmenői - a többi magas rangú római politikuséhoz
hasonlóan - gazdag földbirtokosok voltak. Ám nem a fővárosból, hanem vidék­
ről, a Rómától körülbelül 70 mérföldnyire - tehát a korabeli utazási sebességgel
számítva, legalább egynapi járóföldre - fekvő Arpinum nevű kisvárosból szár­
maztak. A család helyi szinten minden bizonnyal jelentősnek számított, ám Cicero
előtt még egyetlen családtag sem jutott említésre méltó szerephez a római politi­
kai életben. A Cadlinának jutott kiváltságok hiányában Cicero vele született adott­
ságaira, a magasabb körökkel fenntartott és kitartó szorgalommal ápolt kap­
csolataira, valamint a felemelkedését leginkább elősegítő szónoki tehetségére
támaszkodott. Vagyis elsősorban a római bíróságokon való ügyvédi tevékenyke-
dcscvel szerzett magának hírnevet, és eme presztízsének, valamint az annak révén
szerzett előkelő támogatóknak köszönhetően - Catilinához hasonlóan - minden
nehézség nélkül egymás után sorra megválasztották a megkövetelt alacsonyabb
tisztségekre. De i. e. 64-ben Catilina vereséget szenvedett, viszont Cicerónak
sikerült megnyernie a következő év konzulságáérl folytatott versenyt.
Persze e végső győzelmet korántsem lehetett előre eldöntött ügynek tekinteni.
S bár Cicero jetentős hírnevet szerzett magának, hátrányos helyzetben volt, ami
„homo novus”, tehát ’új ember* mivoltából fakadt - ahogyan Rómában az első
nemzedékhez tartozó politikusokat nevezték és úgy tűnik, egy ponton még azt
is fontolóra vette, hogy - annak kétes hírneve dacára - választási szövetségre lép
Catilinával. Azonban a befolyásos választók végül lebeszélték e tervéről. A római
választási rendszer nyíltan és szemérmetlen módon a gazdagok szavazatát na­
gyobb súllyal vette számba, és sokuk - a „homo novus” iránt érzett minden
nagyképű megvetésük ellenére - arra a következtetésre juthatott, hogy Cicero
Catilinánál jobb választásnak fog bizonyulni. Ellenfelei közül többen csak „al­
bérlőnek” titulálták Rómában, „részidős” polgárnak, de végül is megnyerte a
választást, míg Catilinának csak az értéktelen harmadik hely jutott. A második
helyen, a másik konzulként Caius Antonius Hybrida végzett, a nála ismertebb
26

ELSŐ FtJEZLT

Marcus Antonius nagybátyja, akinek nem volt sokkal nagyobb tekintélye Ca.ti.li-
náénál.
Úgy tűnik, Cicero i. c. 63 nyarán ismerte fel biztosan, hogy veszély fenyegeti
Catilina részéről, aki ismét szerencsét próbált a konzulválasztáson. Konzuli ha­
talmát latba vetve, Cicero elhalasztotta a következő választási fordulót, majd
amikor végül megtartották, a szavazáson egy fegyveres őr kíséretében jelent meg,
tógája alatt maga is jól látható katonai mellvérlet viselve. A jelenet színpadiasra
sikeredett, és az egymáshoz egyáltalán nem illő polgári viselet meg a katonai
felszerelés együttesen olyan hatást keltett, mintha egy mai politikus vállára
akasztott géppisztollyal lépne be valamilyen ügyben a törvényhozás épületébe.
Az akció azonban sikerrel járt. Ez a megfélemlítő taktika Catilina harsogó popu­
lista programjával együttesen ismételten vereséget hozott. Nyilvánvaló, hogy
azzal a propagandával, mely szerint ő mint nincstelen a többi nincstelen érdeke­
iért harcol, nem tudta belopni magát az előkelő szavazók szívébe.
Nem sokkal a választások után, még valamikor ősz elején Cicero a korábbinál
jóval megbízhatóbb értesülések birtokába jutott egy erőszakos összeesküvésről.
Hosszabb időn át Catilina egyik cinkosának barátnője, egy bizonyos Fulvia nevű
hölgy - amúgy többé-kevésbé kettős ügynök - révén jutott gyéren csordogáló
információkhoz. Most viszont, a másik oldalon történt újabb árulás folytán, a tehe­
tős Marcus Crassus közvetítésével egy egész levélcsomagot kaparintott meg,
amely közvetlen terhelő bizonyítékkal szolgált Catilina ellen, egy készülő, szörnyű
vérontásra utalva, amely értesülést csakhamar a felkelés támogatására, a várostól
északra összegyűlt csapatokról szóló, hitelt érdemlő jelentések egészítettek ki.
Miután a Fulviától kapott figyelmeztetésnek köszönhetően ép bőrrel megúszta
a november 7-ére tervezett merényletet, Cicero másnapra összehívta a szenátust,
hogy hivatalosan vádat emeljenek Catilina ellen, és Róma elhagyására kény­
szerítsék.
A szenátorok októberben már kibocsátottak egy rendeletet, konzuli minősé­
gében felszólítva Cicerót (vagy lehetővé téve neki), „bizonyosodjon meg róla,
hogy az államot semminemű veszély nem fenyegeti”, ami körülbelül megfelel
a mai „rendkívüli felhatalmazásról” vagy „a terrorizmus megelőzéséről” szóló
törvénycikkeknek, és nem kevésbé vitatott azoknál. Ekkor, november 8-án Cicerói
hallgatták meg, aki egy kíméletlen, adatokkal szilárdan alátámasztott támadás
formájában ismertette a Catilina ellen indított vizsgálat anyagát. Beszédében
a dühöt, a felháborodást, az Önkritikát, valamint a látszólag szilárd tényeket
gyúrta össze lenyűgözően hatásos eleggyé. Egyik percben Catilina közismerten
sötét múltjára emlékeztette az összegyűlt hallgatóságot, majd a következőben
ravasz húzással amiatt sajnálkozott, hogy ő maga nem válaszolt kellő gyorsaság­
gal a veszélyre. Ezután az összeesküvés pontos részleteiről számolt be - kinek
a házában és milyen időpontokban gyűltek egybe az összeesküvők, kik voltak
 27

CICERO LEGSZEBB NAPJA

a konspiráció tagjai, és pontosan mit terveztek. Catilina is jelen volt, hogy sze­
mélyesen hallgassa meg a vádakat. Kérte a szenátorokat, ne higgyenek cl min­
dent, amit hallottak, majd Cicero szerény származását illette néhány gúnyos
megjegyzéssel, összevetve a saját előkelő őseivel és azok párját ritkító tetteivel.
Mindazonáltal nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy helyzete reménytelenné
vált. Még aznap éjszaka elhagyta a várost.

A szenátusban

A Cicero cs Catilina között és a szenátus színe előtt lejátszódó konfliktus az

egész történet sarokpontja: ketten viaskodnak egymással a római politikai élet
központját alkotó testületben. De vajon hogyan tudnánk a jelenetet megelevení­
teni? A legismertebb újkori próbálkozás, amely szemünk elé kívánja tárni a novem­
ber 8-án történteket, Cesare Maccari XIX. századi olasz festő alkotása (a fest­
mény egy részletét lásd 3. képen és a színes képmellékletben, az /. számú táb­
lán). A freskó tökéletesen megfelel az ókori Rómáról és annak közéletéről alko­
tott elképzeléseinknek, prekoncepcióinknak: grandiózus, ünnepélyes, impozáns

3. A szenátushetijelenetet megörökítő Maccári-festményenagy h

és láthatóan mindenféle jegyzet nélkül szónokot. A kép érzékletesen szemlélteti a római előkelők
egyik legfőbb törekvését, azt. hogy 'derék emberré váljanak, aki jártas a szóban' (Vir bonus
dicendi peritus.)
28

liLSO l:l l l / I T

és előkelő. Cicero minden bizonnyal elragadtatva gyönyörködne benne. Catilina

magányosan, a többiektől távol, lehajtott fejjel ül, senki sem akarja megkockáz­
tatni, hogy közelítsen hozzá, azt pedig meg kevésbé, hogy beszéljen vele. A kép
központját Cicero alakja uralja, amint az. oltár elé helyezett, füstölgő parázstartó­
nak látszó alkalmatosság mellett szálegyenesen állva szónokol a szavain csüggo,
tógás szenátorok alkotta hallgatóságnak.
A rómaiak mindennapi viselete - a tunika, a köpeny és alkalomadtán a nadrág
- ettől sokkal színesebb és változatosabb volt. A nemzeti viseletnek azonban
a tóga számított; a rómaiak gens fogatának, vagyis ’tógát viselő népnek’ tartották
magukat, jóllehet akadtak, akik kinevették ezt a fura, formátlan, nehezen visel­
hető ruhadarabot. A tóga fehér volt, a hivatalt viselőké bíborszegéllyel díszített.
A ma is használatos kandidátus szavunk valójában a latin candidatusból szárma­
zik, melynek jelentése 'fehérített’, s mely külön, a választásokra fehérített tó­
gákra vonatkozik, amelyekkel a versengésben indulók a választókban igyekeztek
kedvező benyomást kelteni. Egy olyan világban, ahol a társadalmi helyzetet jól
látható módon kellett jelezni, a változatos ruhadíszítésnek fontos szerep jutott:
a szenátorok a tóga alatt viselt tunikáját is széles bíborszínű csík szegélyezte, míg a
római társadalmi rangsorban alattuk helyet foglaló equiteseknek., vagyis a lova­
goknak ettől valamelyest keskenyebb bíborcsík, és mindkét tisztség viselői szá­
mára sajátos lábbeli dukált.
Maccari festményén pompás szenátori tógákat láthatunk, noha ügy tűnik,
hogy a korántsem elhanyagolható szegélyekről megfeledkezett. A festmény nem
több tehát, mint a művész képzeletének a cselekményről és annak színhelyéről
alkotott tetszetős szüleménye. Maccari Cicerót, a szónokot ősz hajú, idős állam­
férfiként ábrázolja, Catilinát pedig mogorva, ifjonti gazemberként jeleníti meg,
noha ekkor mindketten a negyvenes éveikben jártak, sőt Catilina néhány évvel
még idősebb is volt. Továbbá a gyűlésre is meglepően kevesen jöttek össze, és
hacsak nem feltételezzük, hogy valamilyen eldugott helyen még többen is rejtőz­
nek, akkor mindössze legfeljebb ötven szenátor hallgatja a nagy fontosságú be­
szédet.
Márpedig az i. e. I. században a szenátusi testület körülbelül 600 tagot szám­
lált; korábban már e férfiak mindegyikének (tehát kizárólag férftakró\ van szó,
ugyanis az ókori Rómában nők semmiféle politikai tisztséget nem tölthettek be)
volt valamilyen hivatala. Az annak előtte quaeston - tehát egy alacsonyabb ran­
gú - tisztséget betöltő személyek - akikből minden évben húszat választottak -
szabályszerűen élethossziglani szenátusi tagságot szereztek. A testület rendsze­
resen ülésezett, megtárgyalta a szóban forgó kérdéseket, tanácsokkal látta el
a konzulokat, és rendeleleket bocsátott ki, amelyeket a gyakorlatban általában
végrehajtottak, jóllehet, mivel nem bírtak törvényerővel, mindig felmerült a kel­
lemetlen kérdés, hogy vajon mi történik, ha a szenátus valamely rendeletét eset-
 CICERO LEGSZEBB NAPJA

lég kigúnyolják, vagy egyszerűen semmibe veszik. Nem kétséges, hogy a gyűlé­
sek látogatottsága általában változó volt, ám e különösen fontos alkalomkor az
ülésterem bizonyára zsúfolásig megtelt.
Ami a képen ábrázolt színteret illeti, kellőképpen rómainak látszik, ám az
égbe vesző hatalmas oszlop és a falakat borító, különböző színekben pompázó
márványzat túlságosan is fényűző csaknem bármely korabeli római épülethez,
képest. Persze a lenyűgöző, csupa márványból épült ókori városról alkotott mo­
dem kori képünk nem egészen hamis, ám az csak a későbbi kort jellemző törté­
neti fejlemény, amely a császárok egyeduralmával, illetve az észak-itáliai Carrara
márványbányáinak a Catilina-féle válság után több mint harminc esztendővel
történt első, módszeres kiaknázásával kezdődött.
A Cicero korabeli körülbelül egymillió lelket számláló Róma még legfőképp
téglából vagy helyben bányászott kőből épült, girbegurba utcákkal, sötét sikáto­
rokkal szabdalt igazi zsúfolt labirintus volt. A Maccari-fcstménycn látható stílusú
épülethez hasonlónkban valóban bővelkedő Athénből vagy Alexandriából érkező
látogató Rómát bizonyára szürkének, érdektelennek vagy éppenséggel nyomorú­
ságosnak találta volna. A város a különböző betegségek valóságos gócának szá­
mított, olyannyira, hogy egy helyi orvos később úgy fogalmazott, a malária tanul­
mányozásához, semmi szükség tankönyvre, hiszen az Róma városában mindenhol
leselkedik az emberre. A nyomornegyedekben a szegények sanyarú körülmények
között, bérlakásokban éltek, viszont busás hasznot hoztak a gátlástalan háztulaj­
donosoknak. Maga Cicero is jelentős összeget fektetett leromlott állagú házakba,
és egy ízben azon tréfálkozott - nem mintha elöntötte volna a szégyenérzet, ha­
nem inkább fennhéjázásból - , hogy még maguk a patkányok is elmenekültek az
egyik omladozó bérházából.
Egy-két dúsgazdag rómainak sikerült a bámészkodó járókelők rosszallását
kiváltani hivalkodóan előkelő házaival, amelyeket míves festmények, kecses gö­
rög szobrok, különleges bútorok (kiváltképpen az egylábú asztalok keltették fel
a kívülállók kíváncsiságát), sőt messzi országokból behozott márványosz.lopok
ékesítettek. Néhány tetszetős, márványból épített (vagy azzal borított) középület
is felhívta magára a figyelmet, előrevetítve az elkövetkező idők fényűző városá­
nak képét. A november 8-án tartott gyűlés színhelye azonban semmiben sem
hasonlított a festményen láthatóhoz.
Cicero - ahogy ez máskor is gyakran megtörtént - egy templomba hívta Össze
a szenátorokat, ez alkalommal nevezetesen a Jupiter istennek szentelt, a város
szívében, a Fórumhoz közel fekvő, egyszerű, hagyományosan négyzet alaprajzú
- tehát nem a Maccari elképzelte félkör alakú - , valószínűleg kisebb épületbe,
amelyet - ablakai nem lévén - lámpásokkal, fáklyákkal világítottak meg. Több
száz szenátort képzeljünk el, amint egy levegőtlen, fülledi, szűk helyiségben
zsúfolódnak össze, közülük néhányan hevenyészett ülőalkalmatosságokon vagy
30

E[.SÓ FEjEZF.T

padokon kuporognak, mások - akiknek csak állóhely jutott - feltehetően vala­

mely tiszteletre méltó, régebbi Jupiter-szobor árnyékában tolonganak. Kétségte­
len, hogy a római történelem jelentős pillanata ez, de az is megkérdőjelezhetet­
len, hogy - sok egyéb római eseményhez hasonlóan - a valóságban jóval kevésbé
pompás, mint ahogy azt mi elképzelni szeretnénk.

Győzelem és megaláztatás

A következő jelenetet egyetlen, a múlt iránt lelkesedő festőművész sem örökí­

tette meg. Catilina nagy sietve elhagyta a várost, hogy híveihez csatlakozzon,
akik Rómához közel sebtében hadsereget toboroztak. Eközben Cicerónak némi
leleményességgel sikerült lelepleznie a városban maradt összeesküvőket, akik
- mint kiderült - meggondolatlanul a Galliából érkezett küldöttség tagjait igye­
keztek bevonni a felkelésbe, s azért jöttek Rómába, hogy panaszt tegyenek a
provinciák helytartói által folytatott sanyargatás és kizsákmányolás miatt. Nem
tudni, mi okból - meglehet, pusztán azért, hogy ösztönösen a győztes oldalára
álljanak ezek a gallok úgy döntöttek, titokban Ciceróval működnek együtt, és
döntő bizonyítékokkal szolgáltak neki: neveket, helyszíneket, terveket, meg ter­
helő adalékokat tartalmazó leveleket bocsátottak a rendelkezésére. Következhettek
tehát a letartóztatások, és elhangzottak a senkit meg nem győző mentegetőzések.
Amikor az egyik összeesküvőnél folytatott házkutatás alkalmával nagy halom
fegyvert találtak, ő ártatlannak vallotta magát, mentségére azt hozván fel, hogy
csupán passzióból foglalkozik fegyvergyűjtéssel.
December 5-én Cicero ismét összehívta a szenátust, hogy megtárgyalják, mi
legyen a sorsa az őrizetben tartott férfiaknak. A szenátorok ez alkalommal Con-
cordia (Egyetértés) istennő templomában gyűltek össze, meggyőző bizonyságául
annak, hogy az államügyeket illetően mindenről lehet beszélni, csak egyetértés­
ről nem. Julius Caesar azzal a merész javaslattal állt elő, hogy a letartóztatott
összeesküvőket börtönbe kell zárni: egy beszámoló szerint vagy azért, hogy
a válság elükével annak rendje és módja szerint törvényszék elé állítsák őket,
vagy - más forrás szerint - élelfogytiglanig bebörtönözzék. Az ókorban a szabad­
ságvesztést nem igazán alkalmazták, a tömlöcök csaknem kizárólag a halálra ítélt
bűnözők őr2Őhelyéül szolgáltak. Rómában a büntetések következő fajtáit rótták
ki: pénz- és halálbüntetés, számkivetés. Ha Caesar i. e. 63-ban valóban életfogy­
tiglani elzárást kezdeményezett, akkor a nyugati történelemben valószínűleg ek­
kor történt első ízben, hogy a halálbüntetés alternatívájaként javasolták - ered­
ménytelenül. Cicero végső határozatra (senatus concultum ulimum), valamint
seregnyi, helyeslését és egyetértését hangos kiáltással kifejező szenátor biztatá­
sára támaszkodva rövid úton, még valamiféle kirakatpert is mellőzve kivégeztette
 CICERO LEGSZEBB NAPJA

az összeesküvőkel. Halálukat diadalittasan, a híressé vált, egyszavas eufemiz­

mussal: vixere, vagyis 'éltek’ - tehát már nem élnek - jelentette be az ujjongó
tömegnek.
A római légiók néhány hét leforgása alatt felmorzsolták Catilina elégedetlenek­
ből verbuválódott seregét Észak-Itáliában. Maga Catilina is hősiesen harcolva esett
el. A római hadvezér, Cicero konzultársa, Antonius Hybrida - a döntő ütközet
napján fájós lábára hivatkozva átadta a parancsnokságot helyettesének, ezzel bizo­
nyos körökben gyanút ébresztve azt illetőleg, hogy vajon igazából melyik oldalon
is áll. És korántsem ő volt az egyedüli, akinek indítékait megkérdőjelezték. Már az
ókorban is a legvalószínűtlenebb, meggyőzőnek semmiképpen sem nevezhető ta­
lálgatásokat lehetett hallani arról, hogy korábban mely, Hybridánál nevesebb
férfiak támogathatták Catilinát. Lehet, hogy tényleg a fondorlatos Mareus Crassus
ügynöke volt? És azt lehet-e tudni, hogy Caesar vajon melyik oldalon állt?
Mindenesetre Catilina veresége Cicero fényes diadalát jelentette, és hívei a
páter pátriáé, vagyis ’a haza atyja’ címet adományozták neki, amely egy, a ró­
maiéhoz hasonló, tisztán apajogú, patriarchális társadalomban az egyik legrango­
sabb és legmegtisztelőbb kitüntetésnek számított. Azonban öröme hamarosan
ürömmé vált. Már konzulsága utolsó napján két politikai ellenfele felszólította,
hogy ne tartsa meg Róma összegyűlt lakosai előtt a szokásos búcsúbeszédet,
hiszen „Az az ember, ki polgártársainkat kihallgatás nélkül elítélte - vetették
a szemére -, ne vátja, hogy meghallgassák.”1Néhány évvel később, i. e. 58-ban a
római nép arról szavazott, hogy minden olyan személyt száműzni kell, aki vala­
mely polgárt bírósági tárgyalás nélkül végeztetett ki. Még mielőtt elfogadták
volna a törvényt, Cicero elhagyta Rómát, amely őt külön, név szerint, száműze­
tésre ítélte.
Történetünkben a populus(que) Romanus (vagyis az S.P.Q.R-bc foglalt
P.Q.R.) eddig nem játszott különösebben jelentős szerepet. A populust, a szená­
tusnál jóval népesebb és kevésbé körülhatárolható sokaságot - politikai értelem­
ben - a férfinemhez tartozó római polgárok összessége alkotta, hiszen a nőknek
hivatalosan nem voltak politikai jogaik. 1. e. 63-ban mintegy milliónyi férfi lehe­
tett Rómában és Itália-szerte, és valamennyi még azon túl is jutott. Ebből került
ki az a néhány ezer vagy néhány száz polgár, akik - ha ilyenre valamilyen alka­
lomból sor került - részt vettek a Rómában tartott választásokon, és a különböző
szavazásokon vagy gyűléseken. A római történelemnek - már az ókorban is -
egyik sokat vitatott kérdése volt, hogy vajon a nép pontosan mekkora befolyással
rendelkezett, azonban két dologban biztosak lehetünk: e korszakban csak a római
állam politikai tisztségviselőit választhatták meg; nem számított, mennyi kék vér
folyik valakinek az ereiben, csak akkor tölthetett be - mondjuk konzuli - hivatalt,
ha a római nép megválasztotta. Törvényeket pedig csak ezek a hivatalnokok hoz­
hattak, a szenátus nem. I. e. 58-ban Cicero ellenfelei azzal érveltek, hogy bármilyen
32

ElSÓ FEJEZET

hatáskört vindikált is magának a szenátusnak a terrorizmus megelőzéséről hozott

rendelete mögé bújva, Catilina híveinek kivégzésével lábbal tiporta a római pol­
gárok szabályos bírósági tárgyaláshoz való jogát. A népnek kellett döntést hoznia
arról, hogy száműzzek.
Akit előző nap még „a haza atyjának” választottak, kénytelen volt egy nyo­
morúságos esztendőt Észak-Gorögországban tölteni - ahol szánalmas önsajná-
laia nem igazán talált megértésre - mindaddig, amíg a nép nem szavazott vissza­
hívásáról, Cicerót hazatértekor hívei éljenzése fogadta, azonban városi házát
közben lerombolták, és - mintha csak egy politikai üzenetet akartak volna köz­
vetíteni - helyére a szabadság istennőjének, Libertásnak emeltek szentélyt. Ci­
cero politikai pályája ezután már soha többé nem jött egyenesbe.

A történet forrásai

Hogy Cicero történetét miért tudom ilyen részletesen elmesélni, annak igen
egyszerű a magyarázata: maguk a rómaiak is rengeteget írtak róla, és ezekből
nem kevés maradt ránk. A mai történészek gyakran keseregnek amiatt, hogy az
ókori világ bizonyos kérdéseiről alig sej Lünk valamit. „Gondoljunk csak bele,
milyen keveset tudunk a szegények életéről, vagy éppenséggel a nők esélyei­
ről, kilátásairól” - panaszolják. De ez legalább annyira anakronisztikus, mint
amennyire félrevezető. A római irodalom művelői csaknem kizárólag a férfi-
nemből kerültek ki, vagy legalábbis női szerzőtől csak nagyon kevés munka
maradt fenn (Néró császár anyja, Agrippina elkallódott önéletírása a klasszikus
irodalom egyik legnagyobb vesztesége). És persze e férfiak csaknem mind­
egyike jómódban élt, még akkor is, ha néhány római költő - ahogyan ez a mai
poétáknál is előfordul - kéjjel kesergett amiatt, hogy valamilyen nyomorúságos
odúban éhezik. Ugyanakkor a történészek panaszaiból egy nagyon fontos körül­
mény hiányzik.
Mégpedig az a római világot egyedülállóan jellemző, rendkívüli lény, hogy
két hosszú évezreden át annyi minden fennmaradt abból, amit a rómaiak írtak.
Hiszen nemcsak költői szerzeményeiket, leveleiket, tanulmányaikat, beszédeiket,
történeti munkáikat olvashatjuk - amelyekről már szóltam - , hanem regényeket,
földrajzi leírásokat, szatírákat, valamint köteteket kitöltő műszaki értekezéseket,
kezdve a vízraérnöki munkáktól az orvostudományig és a betegségekig. Fennma­
radásuk elsősorban a középkori szerzetesek szorgalmának köszönhető, akik újból
és újból lemásolták a klasszikus irodalom legfontosabbnak vagy hasznosnak
tartott alkotásait, de mellettük jelentős szerep jutott - amiről gyakran hajlamosak
vagyunk megfeledkezni - a középkori muszlim tudósoknak, akik a bölcseleti és
tudományos anyag egy részét arabra fordították. Továbbá a régészek munkájának
 CICERO LEGSZEBB NAl’IA

köszönhetően - akik az egyiptomi sivatagból meg a szeméttelepekről papiruszo­

kat, az Anglia északi részen feltárt római katonai táborokból fa írótáblákat, és
szerte a birodalom egész területén pedig sírköveket ástak ki - a római világ egy­
szerű, hétköznapi embereinek az életébe és az utánuk maradt levelekbe is bepil­
lanthatunk. Elolvashatjuk hazaküldött üzeneteiket, bevásárlólistáikat, számla­
könyveiket és a sírkövekre vésett utolsó üzeneteiket is. Még akkor is, ha mindez
csupán töredéke mindannak, ami valaha is létezett, több római irodalmi anyag
- és általában véve több római szöveg - áll rendelkezésünkre, mint amennyit
bárki egy emberöltő alatt képes lenne behatóan tanulmányozni.
De akkor vajon honnan ismerjük ezt a Catilina kontra Cicero-ügyct? A törté­
net több forrásból is el jutott hozzánk, cs részben e sokféleségnek is köszönheti
gazdagságát. Számos ókori római történetíró művében - ideértve Cicero egy
életrajzát is - találni róla rövidebb beszámolót, amelyek mind száz vagy még
több esztendővel az eseményeket követően íródtak. Ezektől fontosabb és sokat­
mondóbb azonban az a terjedelmes - standard angol fordításban több mint ötven-
oldalas - tanulmány, amely részletes beszámolót és elemzést nyújt a Catilina el­
len folytatott háborúról, vagyis a Beilum Carílinae-ről (másképpen: De coniura-
tione Catilinae; vagyis Catilina összeesküvése), hogy azt a címet használjuk,
amely csaknem bizonyosan az eredeti volt. Ezt a „háború” után mindössze húsz
esztendővel, az i. e. 40-es években Caius Sallustius Crispus foglalta írásba. Sal-
lustius - aki Julius Caesar barátja és szövetségese volt, és Ciceróhoz hasonlóan
„új embernek”, „homo novusnak” számított - igencsak kétes politikai hírnév­
vel „büszkélkedhetett”: észak-afrikai kormányzóságát a korrupciós és zsarolási
ügyek miatt még római viszonylatban is botrányosnak tartották. Ám fordulatok­
ban gazdag pályafutása ellenére, vagy tán éppen annak köszönhetően, Sallustius
tanulmánya az ókori világból fennmaradt egyik leginkább lényegre törő politikai
elemzés.
Sallustius nemcsak egyszerűen előadja a történetet, azt, hogy miként készítet­
ték elő a felkelést, melyek voltak az okai, és milyen következményekkel járt,
hanem Catilina alakját arra használja fel, hogy rajta keresztül részletesebb képet
rajzoljon az i. e. I. századi Rómát sújtó bajokról, fogyatékosságokról. Véleménye
szerint a római kultúra erkölcsi talapzata a Földközi-tenger medencéjének meg­
hódítását és a komolyabb ellenfelek legyőzését követő további sikerek, a gazdag­
ság, a hatalomvágy és a penzsóvárság következtében romba dőlt. A döntő pilla­
nat a Catilina elleni háború előtt 83 évvel, i. e, 146-ban következett be, amikor
a római seregek végleg elpusztították Karthágót, Hannibál Afrika északi partján
fekvő támaszpontját. Ezután - állítja Sallustius - a rómaiak uralmát már semmi­
lyen komolyabb veszély nem fenyegette. Catilinának előnyös tulajdonságai is
voltak - ismerte el Sallustius - , kezdve a csatában tanúsílolL hősiességtől az egé­
szen kivételes szívósságáig, állóképességig: „Teste szinte hihetetlen módon tűrte
34

ELSŐ FEJEZET

a koplalást, fagyot, virrasztást ”2 De inkább azokat a rossz tulajdonságokat tes­

tesítette meg, amelyek a korabeli Rómát jellemezték.
Sallustius tanulmánya több más színes leírásra támaszkodik, amelyek végső
forrása maga Cicero, így a történteket lényegében az ő szája ízének megfelelően
tolmácsolják. Néhány, a legközelebbi barátjának - a jómódú, vagyonos, a közvet­
len politizálástól magát távol tartó, a szálakat csak háttérből mozgató Titus Pom-
ponius Atticusnak - írt levelében említést tesz a Catilinával korábban fenntartott
baráti kapcsolatairól. A családdal, fia születésével („tudatom veled, hogy apa
lettem ...”), továbbá a háza díszítésére Görögországból rendelt szobrok megérke­
zésével kapcsolatos hírekkel együtt Cicero i. e. 65-ben arról is beszámol, hogy
fontolgatta, elvállalja-c Catilina védelmét a bíróság előtt, abban a reményben,
hogy a későbbiek folyamán majd együtt dolgozhatnak.
Azt, hogy az efféle magánlevelek végül milyen úton kerültek nyilvánosságra,
titok övezi. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy házanépének valamely tagja
másolatot készített róluk, amelyeket aztán a halála után hozzáférhetővé tett, és
ezek a kíváncsi barátok cs ellenségek körében kézről kézre jártak. Az ókorban,
a mi fogalmaink szerint, semmit sem jelentettek meg, tettek közzé. Hozzávetőleg
életének utolsó húsz esztendejéből összesen csaknem ezer, a jeles férfiú által
vagy neki írt levél maradt fönn. Ezek - amelyekben őszintén vall a száműzetés­
ben érzett önsajnálatáról - „Már csak a sírás maradt nekem!” a lánya szülés
után bekövetkezett halála miatti gyötrő fájdalmáról, miközben tolvaj ügynökök­
ről, válásokról, Julíus Caesar politikai törekvéseiről számol be - talán az ókori
Rómából fennmaradt összes dokumentum közül a leginkább lebilincselőck.
Ugyancsak figyelemre méltó és nem kevésbé meglepő egy terjedelmesebb
költemény ránk maradt része, amelyben Cicero a konzuli ideje alatt elért vívmá­
nyainak állít emléket. Teljes egésze nem maradt ránk, de ahhoz eléggé híresnek
vagy hírhedtnek bizonyult, hogy több mint hetven sorát más ókori szerzők, és
későbbi munkáiban maga Cicero is idézze. Ebben találni a legismertebb latin
klapanciát, amely az egész sötét középkort túlélte: „O fortunatam natam me con-
sule Romám” - vagyis: „Róma, ma nagy lettél; consula vagyok: újraszülettél!”3
És ami igazán komoly - ám nem kevésbé nevetnivaló - szerénytelenségnek szá­
mított, az a szakasz, amelyben a mi emberfölötti tulajdonságokkal büszkélkedő
konzulunk az „istenek gyűlésében” méltósággal helyet foglalva, az Olimposz
hegyén, a mennyei szenátussal vitatja meg, vajon mi legyen a teendő Catilina
összeesküvésének ügyében.
Rómában az i. e. I. évszázadban a hírnév és a dicsőség nemcsak a szóbeszéd­
del, hanem hol ügyesen, hol ügyetlenül megszervezett hírverés útján is terjedt.
Tudomásunk van róla, hogy Cicero megpróbálta rávenni egy történetíró barátját,
Lucius Luceeiust, hogy írjon egy őt ünneplő beszámolót Catilina legyőzetéséről
és annak következményeiről („El sem hiszed - fogalmazott egyik levelében - ,
 CICFRO LEGSZEBB NAPJA

mennyire égek a vágytól, ami, úgy vélem, korántsem rcstcllnivaló, hogy nevem­
nek hírt és dicsőséget a te írásod szerezzen!”)4 Hasonlóképpen abban is remény­
kedett, hogy egy népszerű görög poéta, akinek bonyolult bevándorlási ügye tár­
gyalásán a védelmet elvállalta, ugyanazon témáról egy szárnyaló hőskölleményt
fog majd szerezni. A neki tisztelgő verset végül is saját magának kellett megírnia.
Napjainkban néhány műílész, megpróbálta - nem igazán meggyőzően - ezen
alkotás - beleértve a legtöbbet idézett verssor („O forlunalam natam...”) iro­
dalmi kvalitásait védelmezni. A legtöbb római kritikus, akinek ismerjük a műről
alkotott véleményét, ezen irodalmi vállalkozásnak az önteltségét, hasonlóképpen
a nyelvezetét is kigúnyolta. Meg Cicero egyik leglelkesebb csodálója, szónoki
fogásainak buzgó kutatója is sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a költő „kissé el­
hajította a sulykot”. Mások nagy kedvvel és derűvel nevetségessé tették, vagy
parodizálták a költeményt.
Ám az i. c. 63. esztendő eseményeinek megismeréséhez a legnagyobb segít­
séget Cicero felkelés idején mondott és lejegyzett beszédei adják. Ezekből kettő
- amelyekben a Catilina-féle összeesküvés ügyében folyó nyomozás eredmé­
nyeiről, illetve a lázadók fölött aratott győzelemről számolt be - a római populus
nyilvános gyűlésein hangzott el. Egy másik, Cicero hozzászólása volt a decem­
ber 5-én lezajlott szenátusi vitához, amelynek során az őrizetbe vett személyekre
kiszabandó, megfelelő büntetésről határoztak. És végül, mindegyik közül a leg­
ismertebb az a beszéd volt, amelyet november 8-án mondott el a szenátusban, és
amelyben azokkal a szavakkal leplezte le Catilina tizeiméit, amelyeket Maccari
freskóját szemlélve elképzelünk.
A beszédek szorgalmas rabszolgakezek által lemásolt példányait minden bi­
zonnyal maga Cicero osztogatla-lerjesztette, nyomban azután, hogy elhangzot­
tak, melyek - költői próbálkozásaival szöges ellentétben - csakhamar a latin
nyelvű irodalom csodált és sokat idézett darabjaivá, hasonlóképpen a római isko­
lás gyerekek és a szónoki babérokra vágyó ifjak által az ókor következő évszáza­
daiban tanulmányozott és utánzott mintáivá váltak. Még olyanok is olvasták és
elemezték őket, akik nem beszéltek folyékonyan latinul, és egészen biztos, hogy
ez a divat később, négy évszázad elteltével a római kori Egyiptomban is folyta­
tódott. A beszédek legkorábbi, papiruszokon megőrzött példányai - az eredeti,
jóval hosszabb szövegekből ránk maradt töredékek - az i. sz. V. századból valók.
Ezeken az eredeti latin mellett a szó szerinti görög fordítás olvasható, melyet
feltételezhetően egy görög anyanyelvű egyiptomi használhatott, aki latinul ta­
nult,
A négy, Catilina ellen (Oratio in Catilinam) vagy gyakorta „catilinarius be­
szédek” címen emlegetett szónoklat a nyugati oktatási és kulturális hagyomá­
nyok szerves részévé vált. A középkori kolostorokban másolt cs terjesztett példá­
nyaikat tanulók nemzedékei használták a latin nyelv elsajátítására, a reneszánsz
36

L;L.SÖ 1l:f L Z E T

tudósok és a szónoklattan teoretikusai pedig mint irodalmi remekműveket vetet­

ték őket mélyreható elemzés alá. Még ma is kötelező érvénnyel szerepelnek a
latin tanulmányokat folytatók tantervében, és a meggyőző ékesszólás örök mintái
maradnak, amelyek módszerei-élj árasai számos, korunkban híressé vált szónok­
lat - közöttük Tony Blair és Barack Obama beszédei - alapjául szolgáltak.
Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy Cicero november 8-án elmon­
dott, első catilinarius beszédének kezdő szavai az egyik legismertebb és azon
nyomban felismerhető idézetté váljanak; „Quo usque tandem abutere, Catilina,
patientia nostra?” („Meddig cisz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel?”);
amely kérdést, az írott szövegben néhány sorral arrébb követ a szellemes, találó,
sokat ismételt mondás; „O tempóra, o mores!” („Ó, idők, ó, erkölcsök!”5).
A „Quo usque tandem..." kezdetű mondat valójában már mélyen beépüli a római
irodalmi köztudatba, amikor Sallustius pontosan húsz évvel később megírta
a „háborúról” szóló beszámolóját. Mégpedig úgy, hogy Sallustius játékos csipke­
lődésből vagy merő gúnyból Catilina szájába adhatta. A „Quae quo usque tandem
patiemini, o fortissimi viri?” („Ugyan meddig tűritek mindezt, vitéz férfiak?”)
kérdéssel Sallustius forradalmára híveibe akar lelket önteni, emlékeztetve őket
mindazon igazságtalanságra, amelyeket az előkelőktől kellett elszenvedniük.
A szavak a puszta képzelet szüleményei. Az ókori történetírók maguk írták a
szereplőik szájába adott beszédeket ugyanúgy, ahogy a mai történészek szeretik
megfesteni alakjaik érzéseit vagy indítékait. A tréfa forrása itt abban rejlik, hogy
Cicero legnagyobb ellensége, Catilina visszhangozza haragosa legismertebb
mondását. És ez csupán az egyik eset, amikor e nevezetes mondatot fanyar hu­
mor tárgyává teszik vagy célzatosan, furcsamód „hibásan” idézik. Újra meg újra
felbukkant a római irodalomban, valahányszor a forradalom szele fújt. Mindösz-
sze néhány évvel Sallustius után, Titus IJvius már dolgozott a Róma történetét
- eredetileg 142 „könyvben” - feldolgozó munkáján (A római nép története
a város alapításától - A b (Jrbe Condita Libri CXLH), amely akkor is monumen­
tális alkotásnak számít, ha a korabeli „könyv” valójában csak egy papirusztckercs-
nyi terjedelmű volt, vagyis nagyjából egy mai fejezetet tett ki. Az a rész, amelyben
Livius Catilináról írt, elveszett. Akkor azonban a több száz évvel azelőtt lezajlott
polgári békétlenségek, jelesen Marcus Manlius „összeesküvésének” történetét
akarta összefoglalni - aki az i. e. IV. században állítólag a római szegényeket az
előkelőek elnyomó uralma ellen lazította - , a klasszikussá vált szavakat vette elő.
„ Quo usque tandem ignorabiiis vires vestras?" („Meddig akartok még megfe­
ledkezni saját erőtökről...?!)6 kérdeztette a híveihez szóló Manliusszal, aki arról
akarta meggyőzni őket, hogy legyenek bármilyen szegények is, van elegendő
erejük a győzelemhez.
Itt nem csupán szavak ismétléséről van sző. Ahogy magának az alávalóságot
megtestesítő Catilinának a figurájáról sem, jóllehet eléggé gyakran jelenik meg
 37

CICERO LECiSZFBB NAPJA

ebben a szerepben a római irodalomban. Neve a gazság, a becstelenség szino­

nimájává vált, és fél évszázaddal később Publius Vergilius Maró kisebb karakter­
szerepet adott neki az Aeneisben, ahol a gazfickót az alvilágban fúriák kínozzák:
„S mint vezekelnek a vétkesek ott, teveled Catilína, / Kit lebegő kövek és fúriáid
képe remegtek”7 Ám fontosabb az, hogyan vált a Catilína és Cicero között dúló
viszály kodás olyan jellegzetes mintává, amely szemlélteti a polgári engedetlen­
ség és a lázadás természetét a római történelem során és az.on túl. Amikor a római
történészek a forradalomról írtak, beszámolóik mögött csaknem minden esetben
kirajzolódott Catilína alakja, még a kronológia fejtetőre állítása árán is. Ahogyan
Livius gondosan megválogatott szavaiból is kitűnik, Marcus Manlius, a kudarcra
ítélt forradalom hívévé szegődött, az clszegényedett, hitvány népség támogatását
élvező nemesember nem más, mint Catilína ókori római történelembe vissza­
vetített alakja.

A történet másik oldala

Vajon lehet-e a történetnek másik oldala? A Cicero tollából ránk maradt, tehát az
ő szempontját tükröző tanúbizonyságból következik, hogy mindig az ő állás­
pontja fog érvényesülni. Ám ez nem jár szükségszerűen azzal, hogy egyszerű
értelemben ez a való igazság, vagy hogy csakis így lehet látni az eseményeket.
Évszázadokon át foglalkoztatta az embereket, vajon mennyire tendenciózus
Cicero beszámolója, és nem is kellett nagyon mélyre ásniuk, hogy az ő verziója
mögött egyéb lehetőségeket fedezzenek fel. Maga Sallustius is ugyanezt sugal­
mazza. Jóllehet az ő beszámolója nagyrészt Cicero írására támaszkodik, elkép­
zelhető, hogy a nevezetes „Quo usque tandem...", vagyis a „Meddig élsz vissza..
kezdetű mondatot azért veszi ki Cicero szájából, és adja Catilináéba, hogy emlé­
keztesse olvasóit, mennyire formálhatók az események és az interpretációjuk.
Kézenfekvő a kérdés, vajon Cicero tényleg az „első ealilinarius”-ként ismert
beszédet mondta cl a november 8-án, Jupiter templomában összegyűlt szenáto­
rok előtt? Nehezen tudjuk elképzelni, hogy az egész hamisítás volna. S vajon
hogyan terjeszthetett, propagálhatott egy olyan változatot, amelynek semmi köze
sem volt az általa mondottakhoz? Abban biztosak lehetünk, hogy szó szerinti
egyezésről nem beszélhetünk. Ha pedig a jegyzetet és a pontokba szedett lista
korabeli változatát használta, akkor a ránk maradt szöveg nagyjából annak a ke­
veréke lehet, amit emlékei szerint elmondott, illetve amit szeretett volna elmon­
dani. Még ha egy hozzávetőleg teljes szövegből olvasott is fel, amikor szétosz­
totta a barátai, hívei és azok között, akiknek imponálni akart, egészen biztosan
alakított rajta valamennyit, kijavítva a hibákat, és beiktatva néhány bölcs aforiz­
mát, amelyeket talán kihagyott, vagy napközben elfelejtett,
38

ELSŐ EE.IEZE I'

Azon is sok múlik, hogy pontosan mikor kezdte el terjeszteni a szöveget, és

miért. Az egyik, Atticusnak írt leveléből kiderül, hogy Cicero az első catilinarius
beszédet i. e. 60 júniusában készítette elő másolásra, amikor már tudta, hogy az
„összeesküvők” általa elrendelt kivégzése tárgyában tartandó vita minden való­
színűség szerint nem fog elmaradni. Csábító és kényelmes lett volna, ha saját
védelmére Cicero az írott szöveget használja, még akkor is, ha emiatt néhány
stratégiai módosítást és betoldást kellett volna végrehajtania. Csakugyan, a ren­
delkezésünkre álló változatban olvasható, Catilinát ellenségként (latinul ’hostis’)
feltüntető ismételt célzásokat Cicero az ellenfeleinek szánhatta válaszul, ugyanis
az összeesküvőket az állam ellenségeiként beállítva azt akarta hangsúlyozni,
hogy nem érdemesek a római jog védelmére, polgárjogaikat (ideértve a bírói el­
járáshoz való jogukat) elveszítették. Természetesen ez már a beszéd november
8-án elmondott változatának vezérfonala is lehetett volna, de erről semmit sem
tudunk. Azonban e kifejezés a végleges, írott változatban egészen biztosan jóval
nagyobb jelentőséget és valószínűleg jóval nagyobb nyomatékot, hangsúlyt is
kapott.
E kérdések arra ösztönöznek bennünket, hogy nagyobb igyekezettel próbáljuk
meg felkutatni a történet egyéb változatait is. Ne vegyük most figyelembe Cicero
szempontjait. Vajon alkothatunk-e fogalmat arról, vajon Catilina és hívei hogyan
látták az ügyet? Az i. e. I. évszázad közepének nyilvánosságát Cicero szavai és
nézetei uralták. Ám mindig érdemes próbálkozni azzal, hogy elolvassuk az ő
értelmezését, vagy bármely, a római történelemben a fősodorral szemben állást
foglaló verziót, hogy a történetnek a másikból átvett töredékek okozta hibáit le­
választva, azoktól függetlenül értékelhessük a rendelkezésünkre álló tényeket, és
meggyőződhessünk arról, vajon mások nem eltérően ítélik-e meg a dolgokat.
Vajon c Cicero által szörnyeteg gazembereknek lefestettek valóban annyira alja­
sok és hitványak voltak? Ha igen, akkor éppen elegendő okunk van kételkedni
a dolgok valódi állását illetően.
Cicero mindenre elszánt kalandornak állítja be Catilinát, aki erkölcsi romlott­
sága miatt nyomasztó játékadósságok súlya alatt nyög. A helyzet azonban nem
lehetett ennyire egyszerű. I. e. 63-ban Rómát jóval nagyobb hitelválság és gaz­
dasági-társadalmi megrázkódtatás sújtotta, mint amennyiről Cicero hajlandó volt
tudomást venni. „Nagy konzulsága” egy másik vívmányának számított, hogy
meghiúsította azt a javaslatot, amelynek értelmében a városban élő szegény nép-
réteg egy részének Itália területén földel osztottak volna. Vagyis, ha Catilina
tényleg gazember módjára viselkedett, alapos oka lehetett rá, ahogyan az őL tá­
mogató, ugyancsak bajba jutott és kétségbeesett lépésekre kényszerülő számos
hétköznapi embernek is.
De hogyan is deríthetnénk rá fényt? Hiszen a gazdaságot kétezer év távlatából
nehezebb rekonstruálni, mint a politikát, de azért fel-felbukkanhat néhány plusz
 C IC ERO I.FG5ZEBR NAPJA

adalék. A korból ránk maradt pénzérmék révén nyert információk különösen

sokat árulnak el mind az akkori idők viszonyairól, mind pedig a mai történészek
és régészek leleményes eljárásairól, amelyekkel anyagukról lenyomatot vesznek.
Az érmék kora sok esetben pontosan datálható, mert ebben a korszakban évente
újakat vertek, amelyeket az akkor hivatalban lévő, kibocsátásukért felelős tiszt­
viselők „szignáltak” . A pénzverés egyedileg, kézi munkával készített verőszer­
számokkal, verőtövekkcl (vagy „bélyeggel”) történt, és a szerszámokon fellel­
hető apró különbségek még mindig láthatóak a kész érméken is. Nagyjából
megbecsülhetjük tehát, hogy egy verőszerszámmal hány érmét készíthettek, m i­
előtt túlságosan eltompult ahhoz, hogy a veret éles legyen. S ha elegendő számú
cremmintánk van, íöbbé-kevésbé azt is megbecsülhetjük, hány verőtövet hasz­
náltak el összesen egy sorozat verésénél. Ebből képet alkothatunk arról, vajon
hány érme készüli évente: minél több a verőszerszám, annál több az érme, és
fordítva.
E számítások eredményeképpen kiderül, hogy az i. e. 60-as évek vége fele
vert érmék száma olyan hirtelen visszaesett, hogy összességében kevesebb volt
belőlük forgalomban, mint néhány esztendővel korábban. Ennek okát azonban
nem tudjuk rekonstruálni. Rómának - csakúgy, mint a legtöbb államnak, a XVIII.
század előtt, sőt még utána sem - nem volt annak nevezhető pénzügyi politikája,
cs olyan pénzintézete, ahol ilyesmit ki lehetett volna dolgozni. Aminek persze
nyilvánvalóak a következményei. Catilina vagy elherdálta a vagyonát, vagy tör­
ténetesen - ahogyan sokan mások - csak éppen kifogyott a készpénzből. Azok
viszont, akik már adósságba keveredtek, a maguk is pénzhiányban szenvedő és
kintlévőségeiket követelő hitelezőikkel találták magukat szemben.

4. A fenti ezüstérméi i. e. 63-bán verték. Éremképében egy római polgár látható, amint egy
törvényjavaslatra szavazva szavazótáblácskátdob az urnába. A két változat rés
eltérések szemléletesenmutatják a bélyegek különböző Az érmén pénzverde az.
hivatalban lévő tisztviselője, Longinus neve is olvasható.
40

ELSŐ EEjEZET

S mindez csak tetézte azokat, a már régebben ható tényezőket, amelyek kivált­
hatták az egyszerű emberek és a nincstelenek tiltakozását, vagy csatlakozásra
késztették őket azokhoz, akik gyökeres változást ígértek. Hatalmas vagyoni kü­
lönbségek feszültek a gazdagok és a szegények között, cs a népesség túlnyomó
része nyomorúságos viszonyok között tengődött. Annak ellenére, hogy Cicero
Catilina híveit megvetően elvetemült semmirekellőknek, bűnözőknek bélyegezte
és nyomorgóknak nevezte, az ő és Sallustius beszámolójának logikája mást sugall.
Ugyanis mindketten azt állítják vagy sejtetik, hogy Catilina támogatói azután álltak
félre, hogy tudomásukra jutott, vezérük arra készül, hogy a várost fölperzseíje. Ha
valóban így történt, akkor viszont korántsem lezüllött nincstelenekről, félresiklotl
egzisztenciákról van szó, akik a tűzvészben semmit sem veszíthetnek, de mindent
megnyerhetnek. Sokkal valószínűbb, hogy támogatói között számos szegény em­
ber akadt, akiknek azért érdekükben állt a város fönnmaradása.
Cicerónak pedig az szolgált az előnyére, hogy Catilinát minél veszélyesebb­
nek tüntesse fel. Politikai sikereitől függetlenül Cicero bizonytalan helyzetben
egyensúlyozott a római társadalom csúcsain, olyan arisztokrata családoktól kö­
rülvéve, amelyek - akárcsak Catilina - a városaiapítóktól és az istenektől szár­
maztatták magukat. Például Julius Caesar családja azzal büszkélkedett, hogy
eredetét egészen Venus istennőig vezethette vissza; egy másik família pedig
- furcsamód - az ugyancsak mondabeli Pasziphaétól, Minósz király feleségétől
eredeztette magát, akinek egy
bikával való különös nászából
született az embertestű és bika­
fejű szörnyeteg, Minótaurosz.
Hogy a helyzetét e körökben
megerősítse, Cicero a konzul-
ság alatti egy esztendő folya­
mán minden bizonnyal valami­
féle szenzációval akart előállni.

5. Ez az i. sz. IV. századból fenn­

maradt sírkő a pénzverés egyszerű
módját jeleníti meg. A sima felületű,
nyers lapkát az üllőn nyugvó kél verő­
szerszám közé helyezték; ezután
a bal oldalon álló pénzverő kalapá­
csával erős ütést mért rá, ekképpen
belenyomva a veretet (mintát) a lap­
kába A jobb oldalon álló munkás
kezében látható fogó arra utalt hogy
a lapkát a művelet megkönnyítése
céljából fel hevítették
 41

C IC E R O LEGSZEBB NAPJA

Egy, valamilyen barbár ellenség fölött aratott fényes, minden római lelkesedését
kiváltó győzelem felelt volna meg legjobban e célnak. Róma mindig is harcias ál­
lamnak számított, és a háborúban aratott győzelemnél nem létezett biztosabb út
a sikerhez. Cicero azonban nem volt katona: karrierjét nem a veszedelmes vagy
éppen szerencsétlen idegenek ellen vezetett hadserege élén, hanem peres ügyek
szónokaként építette. Ezért valami más módon „kellett megmentenie az államot”.
Több római kommentátor is megjegyzi, hogy a válság éppen kapóra jött Ci­
cerónak. Egy gúnyirat, amely Cicero egész pályafutását pocskondiázza, és amely
azért maradt fenn, mert tévesen Sallustiusnak tulajdonították, kifejezetten azt
állítja, hogy „az államot ért csapásokból szerzett magának dicsőséget”, és odáig
megy, hogy kijelentse: konzulsága valójában elindította, nem pedig felszámolta
az összeesküvést. Tulajdonképpen az egyik kulcskérdés nem is az, hogy vajon
Cicero eltúlozta-e az összeesküvés veszélyeit, hanem az, hogy milyen mértékben.
Korunk legállhatatosabb kételkedői az egész titkos összeesküvést csupán Ci­
cero agyszüleményének tartották, mely esetben a „műkedvelő fegyvergyűjtő”
igazat állított, a gyanú alapjául szolgáló levelek hamisítványok voltak, a konzul
az egész gall küldöttségből bolondot csinált, a gyilkossági kísérletekről szóló
híreszteléseket pedig pusztán paranoiás koholmányoknak kell minősíteni. Az efféle
szélsőséges nézet nem igazán látszik elfogadhatónak. Végül is Catilina emberei
és a római légiók között valós kézi tusa zajlott, amelyet nemigen lehet a képzelet
szüleményeként interpretálni, inkább arról van szó, hogy az előrelátó, radikális
beállítottságú, avagy elvtelen terrorista Catilina - eredeti indítékaitól függetle­
nül - nagyrészt egy, a saját dicsőségét hajhászó és minden igyekezetével össze­
csapásra törekvő konzul nyomására, szélsőséges cselekedetekre ragadtatta ma­
gát. Persze a lényektől függetlenül Cicero még meg is győzhette magát arról,
hogy Catilina tényleg komolyan veszélyezteti Róma biztonságát. A politikai pa­
ranoia és az önérdek ugyanis gyakran lép erre az útra, ahogyan számos újabb kori
példa is tanúsítja. Teljes bizonyossággal azonban ezt soha nem fogjuk megtudni,
Az „összeesküvés” mindig is a legfontosabb példája lesz a klasszikus értelemben
vett dilemmának: „az 'oroszok’ már tényleg a spájzban vannak”, vagy az egész
válság - legalábbis részben - konzervatív koholmány volt. Ez legyen figyelmez­
tetés arra nézve, hogy a római történelemben mindig fokozott figyelmet kell
szentelnünk a történet másik oldalának, mely kötetünk célja is.

A mi Catilinánk?

A Cicero és Catilina közötti összecsapás azóta is a politikai konfliktusok mintá­

jául szolgál. Bizonyára nem véletlen, hogy Maccari a november 8-án történt
eseményeket megörökítő festményét - más egyéb, a római történelemből vett
42

ELSŐ LLJüZET

jelenetekkel együtt - a kevéssel azelőtt az olasz szenátus otthonává vált Falazzo

Madama számára rendelték meg - feltételezhetően okulásul a modern idők szená­
torainak. Századokon át heves viták folytak az „összeesküvés” jó meg rossz olda­
láról, Catilina és Cicero hibáiról és erényeiről, valamint a haza biztonsága és
a polgári szabadságjogok között feszülő ellentétekről.
Megesett, hogy a történetet feje tetejére állítva átírták. A középkori toszkán
hagyomány szerint Catilina élve menekült meg a római légiókkal vívott ütközet­
ből, és afféle hősként egy Belisea nevezetű hölggyel romantikus kapcsolatba
bonyolódott. Egy másik változat egy Ubcrto nevű fiúgyermeket tulajdonít neki,
akiben a firenzei Uberti-dinasztia ősatyját tiszteli. Prosper de Crébillon pedig
a XVIII. század közepén bemutatott Catilina című tragédiájában, még magasab­
ban szárnyaló képzelettel Catilina és Cicero leánya, Tullia alakja köré sző gáláns
szerelmi kalandot, amelyet az egyik római templomban lezajlott, heves érzel­
mektől túlfűtött találkával fűszerez.
Valahányszor színpadra került az összeesküvés, a szerző politikai nézeteinek
és az adott kor politikai viszonyainak megfelelően adták elő. Henrik Ibsen első,
az 1840-cs évek forradalmait követően írt drámája, a Catilina az i. e. 63. esz­
tendő eseményeit dolgozza fel. Ebben a forradalmár Catilina szegül szembe a
világ romlottságával, melyben élnie kell, míg Cicero, aki ettől nagyobb csapást
el sem tudott volna képzelni, csaknem teljesen kimarad az eseményekből, a szí­
nen egyszer sem jelenik meg, és csak elvétve esik róla szó. Ezzel szemben Ben
Johnson lőporos összeesküvés után szerzett drámájának Catilinája egy szadista
antihős, aki oly sok áldozatát tette el láb alól, hogy - Johnson élénk képzeletében -
egy teljes hajóhad kelleti ahhoz, hogy a Slyx folyón átszállítsa őkel az, alvilágba.
Cicerójának alakja sem különösebben szeretetre méltó, inkább egy semmire­
kellő, unalmas figura, annyira fárasztó és érdektelen, hogy amikor az 1611-ben
sorra kerülő premieren vég nélküli szóáradatban ostorozta Catilina bűneit, a né­
zők egy része kimenekült a teremből.
Johnson igaztalanul ítélte meg Cicero szónoki képességének meggyőző erejét
- legalábbis a szónok kifejezéseinek vissza-visszatérő, célzatos alkalmazásából
erre lehet következtetni. Ugyanis az „első catilinarius” beszéd és különösen an­
nak híres sora („Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel?”) a XXI.
század politikai retorikájában is föl-fölbukkan, olvasható politikai transzparense­
ken, és továbbítására bőségesen elegendő egy tweet-üzenet száznegyven karak­
tere.
Nem kell mást tenni, csak az éppen megcélzott egyen nevét kell a mondatba
behelyettesíteni. E könyv írása közben is rengeteg tweetben, újságcímben cserél­
ték ki Catilinát valamely más személy nevére; ez lehetett az Egyesült Államok,
Franciaország és Szíria elnöke, Milánó polgármestere, vagy éppen maga Izrael
állam. („Quo usque tandem abutere, Francois Hollandé, patientia nostra?”) Hogy
 43

6. 2012-bena Fidesz az alkotmány átírását célzó kísérletei elten tiltakozó magyar tüntetők
Cicero híres mondatának latin eredetijét emelték a magasba. Ám ez az. idézet nem csak politikai
összefüggésben jelenik meg. Egy híressé vállértelmiségi vita során
Michel FoueauUfranciafilozófuséval helyettesítette: élsz még vissza,

aztán a szlogen mai használói közül hányán ismerik az eredetét, vagy a Cicero és
Catilina közötti összecsapás okát, azt nem tudjuk. Még akár politikailag elköte­
lezett klasszika-filológusok is akadhatnak közöttük, de persze ez nem állhat a
tiltakozók, protestálók egészére. A mondatot ugyanis e tudományágban haszná­
latostól inkább eltérő, annál valószínűleg jóval fontosabb értelemben alkalmaz­
zák. Ez mindeneseire egyértelműen mutatja, hogy a nyugati politikai kultúránk
felszíne alatt, az emlékezetünkben csak halványan elő Cicero kontra Catilina
konfliktus jelen politikai küzdelmeinkben és érveinkben is modellként szolgál.
Cicero ékesszólása - hacsak a felét értjük is - a mai napig áthatja a politikai
diskurzust.
Ha ő mindezt tudná, bizonyára cl lenne ragadtatva. Amikor barátjának, Luc-
ceiusnak írva arra kérte a történettudóst, emlékezzen meg konzulsága eredmé­
nyeiről, örökkön élő hímévre áhítozott: „És engem nem csak az utókor emléke­
zete izgat, pedig a halhatatlanság egy nemét ígéri...”* - fogalmazott ügyesen
palástolt álszerénységgel. Amint már láttuk, Lucceius nem tette meg neki e szí­
vességet. Vélhetően Cicero azon kifejezett és nyomatékos kérése tántorította el
ettől, hogy ebben a műben ne ügyeljen „a történetírás törvényeire”9, és telteit
a pontos beszámoló helyett inkább nagyobb hévvel dicsőítse. Végül aztán kiderült.
44

ELSÓ FEJEZET

hogy az i. e. 63-ban elért sikerei nagyobb halhatatlanságot szereztek számára,

mint amennyihez Lucccius révén valaha is jutott volna, hiszen kétezer éven át
nem szűntek meg róla beszélni az emberek. A következő fejezetekben még bőven
olvashatunk e politikai küzdelmekről, a vitatott értelmezésekről és ezeknek jelen
korunkban gerjesztett és időnként bizony disszonáns visszhangjáról. Ám most
elérkezett a pillanat, hogy az i. e. 1. évszázad viszonylag szilárd talajáról Róma
legősibb történetéhez térjünk vissza. Vajon Cicero cs korlársai hogyan vázolták
városuk korai esztendeinek eseményeit? Miért tartották fontosnak az eredetkuta­
tást? Mi a jelentősége a „Hol kezdődött Róma?”-kcrdésnek? S vajon mit tudha­
tunk mi, vagy mit tudhattak ők Róma legkorábbi történetéről?
 M Á S O D I K FEJEZET

A KEZDETEK

Cicero és Romulus

szerint Jupiter templomát, amelyben Cicero i. e. 63.

E
g y római m o n d a
november 8-án Catilina ellen szónokolt, hét évszázaddal korábban Róma
alapítója, Romulus emelte. Romulus és ezen aprócska település újdonsült lakosai
azon a helyen küzdöttek meg szomszédaikkal, a szabinokkal, ahol majd a Cicero
korabeli Róma politikai központját, a Fórumot találjuk. A csata közben a rómaiak­
tól elpártolt a hadiszerencsc, ezért menekülni kényszerültek. A győzelem kivívá­
sára tett utolsó kísérletként Romulus Jupiter istenhez, vagyis pontosabban Jupiter
Statorboz, a „futást megállító” Jupiterhez fohászkodott. Megfogadta, hálából temp­
lomot fog emelni az istenség tiszteletére, ha a rómaiak nem menekülnek el, és
újra harcba szállnak az ellenséggel. így is lett, és pontosan azon a helyen építet­
ték fel Jupiter Stator templomát, amely a Rómát katonai győzelmekhez juttató
isteni segítség emlékére, a városban emelt templomok és szentélyek hosszú sorá­
ban az első volt.
Legalábbis Livius és több más római történetíró is ekként meséli el a történe­
tet. A régészeknek soha nem sikerült e templom maradványait pontosan azono­
sítani, amelyet Cicero korára nagyobbrészt már újjáépítettek, kiváltképp, ha való­
ban Róma alapításának korából származott. Ám afelől nem lehetnek kétségeink,
hogy Cicero pontosan tudta, mit miért Lesz, amikor a szenátus összehívására
e templomot választotta. Romulus példája lebegett a szeme előtt, és az épüle­
tet mintegy énként kívánta felhasználni. Meg akarta állítani „a rómaiak futá­
sát”, hogy rendíthetetlenül tartsanak ki az ellenséggel, Catilinával szemben.
Valójában csaknem pontosan ezt mondta a beszéde végén, amikor - nyilván az
isten szobrára mutatva - Jupiter Statorhoz folyamodott, emlékeztetve hallgató­
ságát a templom megalapítására: „Te pedig, hippi tér, kinek tiszteletét Romulus
e város szent alapításával egyidejűleg fogadta, akit joggal nevezünk e város és
birodalom Megtartójának, ezt az emberi és társait a te templomaidtól s a töb­
biekétől, a város házaitól és falaitól, polgártársaink életétől és vagyonától tartsd
távol...”1
Természetesen a korabeli rómaiak figyelmét nem kerülte cl az arra utaló cél­
zás, hogy Cicero egy új Romulus szerepét öltve magára, abban tetszeleg, de végül
46

MÁSODIK FFJEZT.T

is c párhuzam megbosszulta magát, ugyanis a mögé bújva sokan - emlékeztetve

kisvárosi származására - elkezdték „arpinumi Romulusnak” hívni.
Cicero a hagyományos szellemben fogalmazta meg könyörgését, felidézve az
alapító atyák, az ősi Rómát megelevenítő, lelkesítő mítoszok és a város megszü­
letésének emlékét. Róma eredetét mind a mai napig a Romulusl és ikertestvérét,
Rém üst szoptató nőstény farkas alakja szimbolizálja. A jelenetet megörökítő,
híres bronzszobor a római művészet egyik legtöbbel másolt, és első pillantásra
felismerhető alkotása, amely temérdek képeslapon és számos ajándéktárgyon, cs
az egyik római futballklub jelvényeként ma is városszerte látható.
Mivel a kép oly ismerős, Romulus és Remus - vagy a szokásos római sor­
rendben - Remus és Romulus történetét hajlamosak vagyunk túlságosan is bizo­
nyosnak venni, megfeledkezve arról, hogy az egyik legkülönösebb „történeti le­
gendával” állunk szemben, legyen szó a világ bármely városának, bármely
korban történt alapításáról. És kétségbevonhatatlanul mítoszról vagy legendáról
kell beszélnünk, még akkor is, ha a rómaiak feltételezése szerint lényegében
mindez történelem. Az ikreket tápláló farkas egy nagyon különleges mesének
olyan sajátságos epizódja, hogy olykor még az ókori szerzők is kételyeiknek
adtak hangot azzal az esettel kapcsolatban, hogy egy szoptatós anyafarkas éppen
a megfelelő pillanatban bukkan fel, hogy táplálja a kitett csecsemőket. A legenda
többi része is bővelkedik a talányos részletekben, amilyen az a sajátos, bizarr
felfogás, ami a városnak kél alapítót (Romulus és Remus) tulajdonít, továbbá
még egész sor, heroikusnak egyáltalán nem nevezhető részlet, kezdve a gyilkos­
ságtól, a nemi erőszakon, a nőrabláson át egészen addig a mozzanatig, mely
szerint Róma első polgárainak zömét bűnözők és szökevények alkották.
Néhány mai történész szerint - akiket ezek az ellenszenves vonások rendkí­
vüli módon meghökkentettek - az egész történetet afféle ellenpropagandaként,
Róma ellenségei, erőszakos terjeszkedésének áldozatai eszelték ki. Azonban ez
nem egyéb, mint körmönfont okoskodás, vagy inkább kétségbeesett próbálkozás
a mese furcsaságainak magyarázatára, amely azonban megkerüli a legfontosabb
kérdést. A római történetírók - függetlenül attól, hogy honnan származtak, mikor
éltek - soha nem szűntek meg újra és újra elmesélni, részletesen megvitatni Ro­
mulus és Remus történetét. Mégpedig azért, mert többről volt szó, mint arról,
hogy miként jött létre a város. Azok a szenátorok, akik Romulus ősi templomá­
ban összezsúfolódlak, hogy meghallgassák az új „arpinumi Romulusl”, biztosan
tisztában voltak azzal, hogy a városalapításról szóló történet fontosabb kérdése­
ket is fölvet, például azt, hogy mitől lesz valaki római, hogy milyen sajátos vo­
nások jellemzik a római népet, és - legalább ugyanilyen súllyal - hogy milyen
hibákat, fogyatékosságokat örököltek őseiktől.
Azt is meg kell értenünk, hogy az ókori rómaiak nézetük, felfogásuk szerint
honnan jöttek, honnan származnak, és alaposan át kell gondolnunk Romulus és
 47

A KEZDITEK

1. Függetlenül a farkast ábrázoló szobor pontos korától tíz ikerpár egész biztosan későbbről,
a XV. századból származó, kifejezetten az eredetmítosz szemléltetésére szolgáló kiegészítés.
Másolatai szerte a világon fellelhetők„ részben Mussolini jóvoltából, aki megannyi országba
juttatott e Rómát és a római szellemiséget - a román ita/ - megtestesítő jelképből.

Rémus történetének, hasonlóképpen a többi aiapítástörténet főbb témáinak, apró

részleteinek és a bennük rejlő kétértelműségeknek a jelentőségét. Hiszen az iker­
pár melleit mások is pályázhattak volna az „első rómaiak” címére. A Róma egész
történelmén végigvonuló trójai hős, Aeneas alakja - aki Itáliába menekült, hogy
új Trójaként megalapítsa Rómát - úgyszintén jelentős szerepet játszott. Nem
kevésbé fontos továbbá az, hogy megpróbáljuk kikövetkeztetni, vajon mi rejtőz­
het c történetek mögött. A „Hol kezdődött Róma?” kérdés a mai tudósok számára
is csaknem ugyanolyan érdekfeszítőnek tűnik, mint ókori elődeiknek. Róma
legkorábbi történetéről a régészeti eredmények alapján egészen más képet rajzol­
hatunk, mint amilyet a római mítoszok tükröznek. E kép meglepő, nemegyszer
rejtélyes és ellentmondó, hiszen még a híres bronzfarkas is heves viták tárgya.
Vajon tényleg ez a római művészet egyik legrégebbről fönnmaradt emléke,
ahogy ezt általában feltételezték? Vagy pedig, ahogyan a legújabb tudományos
fejtegetések sugallják, valójában egy középkori mesterművet csodálhatunk
benne? Mindenesetre a modem város alatt az utóbbi, körülbelül száz évben vég­
zett ásatások során a régészek egy, akár az i. e. 1000. cvre datálható, kisebb falu
leleteit tárták fel, amelyből végül Cicero Rómája nőtt ki.
48

MÁSODIK FEJF.ZFT

Gyilkosság

Nem egyetlen Romulus-lörténet maradt fenn. A mesének számos, egymástól

eltérő, esetenként összeegyeztethetetlen változatát ismerjük. Cicero egy évtized­
del a Catilinával történt összecsapás után Az állam (De republica) című munká­
jában írt róla. Miután hatalma leáldozott, több más, későbbi politikushoz hason­
lóan ő is a politikai elméletbe menekült, és gyakran nagyképű kinyilatkoztatá­
sokba bocsátkozott. Ezen a helyen egy, a jó kormányzás természetéről folytatott
terjedelmesebb filozófiai fejtegetéssel összefüggésben, a római „alkotmány”
történetével is foglalkozott, annak kezdeteitől. Ám e történethez írt rövid beve­
zető után - amelyben ügyetlenül megkerülte a kérdést, hogy vajon Romulus
valóban Mars isten fia volt-e, miközben a mese egyéb legendás elemeit is két­
ségbe vonta - komoly értekezésbe bocsátkozott azon helyszín földrajzi előnyei­
ről, amelyet Romulus az új település számára kiválasztott.
„Vajon tudta volna Romulus másként a tengerparton fekvés előnyeit kihasz­
nálni és egyúttal ennek hátrányait is nagyszerűbben elkerülni - írja Cicero
mint úgy, hogy a várost egy megszakadás nélkül és egyenletesen áramló és szé­
lesen a tengerbe torkolló folyó partján alapította?”2 „A Tiberis - folytatta gondo­
latmenetét - megkönnyítette a szükséges dolgok behozatalát, és a helyi fölösleg
kivitelét; és a dombok, amelyekre a város épült, nem csak az ellenséges támadá­
sokkal szemben nyújtottak hathatós védelmet, hanem egészséges életkörülmé­
nyeket is biztosítottak a »fertőzött vidék szomszédságában«.” Vagyis az egész
úgy tűnik, mintha Romulus már előre sejtette volna, hogy alapítása egyszer majd
egy hatalmas birodalom központjává válik. Cicero kiváló földrajzi érzékről tesz
itt tanúságot, és a későbbiekben sokan mások is hangsúlyozták a hely stratégiai
jelentőségét, amely előnyt biztosított a helyi vetélytársakkal szemben. Ám haza­
fiúi elfogódottságtól indíttatva, arra a tényre nem tér ki, hogy az „egyenletesen
áramló” Tiberis az egész ókor folyamán rendszeres pusztító árvízzel öntötte el
Rómát, és hogy a dombok ellenére a járványos betegség (vagy malária) az ókori
város lakosainak egyik legkíméletlenebb gyilkosa volt (és maradt egészen a XIX.
század végéig).
A legismertebb alapítástörténet nem Ciceróé. Lényegét tekintve a legtöbb
újkori beszámoló alapjául Livius elbeszélése szolgál. Ahhoz képest, hogy műve
a mai napig milyen fontos kulcs a korai Róma megértéséhez, „Liviusról, az em­
berről” meglepően keveset tudunk: az észak-itáliai Pataviumból (Padova) szár­
mazott, és a római történelemről szóló összefoglalóját az i. e. 20-as években
kezdte el írni, s elég közeli kapcsolatban állt a római császári családdal ahhoz,
hogy történetírásra buzdítsa a jövendőbeli Claudius császárt. Romulus és Remus
története természetszerűleg kitüntetett helyet kap első könyvében, méghozzá
a Ciceróénál kevesebb földrajzzal és több színes leírással. Livius elbeszélését
 49

A KEZDETEK.

az ikrekkel kezdi, majd egy ugrással Romulus egyedül - tehát már Róma alapí­
tójaként és első királyaként - végrehajtott későbbi tetteire tér rá.
A kisdedek anyja - írja Livius ■ a későbbi Rómától délre emelkedő Albanns
hegyen fekvő Álba Longából való szűz papnő, Rhea Silvia volt. A papnő koránt­
sem önszántából fogadott szüzességei, hanem rákényszerítették egy, a hatalom
megszerzéséért folytatott testvérharc következményeként, melynek során nagy­
bátyja, Amulius letaszította atyját, Numitort, Álba Longa trónjáról és elfoglalta
a helyét. Mindenáron meg szerette volna akadályozni, hogy fivére családjából
- számára szerencsétlen módon - örökösök vagy vetélytársak lépjenek a színre,
ezért kitüntető megbecsülése ürügyén Rhea Silviát papnővé avatta. Ám hiába
volt minden elővigyázatosság, mert a leány kisvártatva teherbe esett. Livius sze­
rint azt állította, hogy Mars isten erőszakolta meg. Ebben Livius ugyanúgy kétel­
kedett, mint Cicero, hiszen - amint sejteti - Mars csupán ügyes kifogás lehetett
egy merőben evilági affér leplezésére. Mások azonban említést tesznek egy tes­
tetlen falloszról, amely a Rhea Silvia által táplált szent tűzből bukkant elő.
Miután az ikrek világra jöttek, Amulius megparancsolta szolgáinak, vessek
őket a közeli Tiberisbe, hogy ott leljék halálukat. A kisdedek azonban életben
maradtak, mégpedig annak köszönhetően, hogy a szörnyűséges feladattal megbí­
zott szolgák nem pontosan hajtották végre (vagy nem tudták magukat rávenni
arra, hogy végrehajtsák) az utasítást. A kosárba helyezett csecsemőket nem az
éppen áradó, medréből kiöntött folyó vizébe, hanem a partra tették. S mielőtt
a kicsiket elsodorta volna az ár, segítségükre sietett a szoptatós nőstény farkas.
Livius azon szkeptikus rómaiak közé tartozott, akik megpróbálták a mese e kü­
lönösen valószínűtlen mozzanatát észszerűvé formálni. A farkas jelentésű latin
szó ( ’lupa’) ugyanis a köznyelvben ’kéjnő’-t is jelent (a lupanar volt az egyik,
a ’bordélyhá2 ’-at jelölő szokásos kifejezés). Vajon elképzelhető, hogy nem egy
vadállat, hanem egy szajha talált rá a csecsemőkre, és vette gondjaiba őket?
Bárki vagy bármi rejtőzzék is a lupa mögött, egy jószívű pásztor vagy marha­
pásztor felfedezte, és magához, vette a gyermekeket. Lehet, hogy az ő felesége
volt szajha? Livius elképzelhetőnek tartja. Ezután Romulus és Remus az ő vidéki
családjának tagjaként élte mindennapjait, és igazi mivoltukra csak évek múltán
derült lény, amikor már iljakként visszakerültek nagyapjukhoz, a trónfosztott
Numitor királyhoz. Mihelyt visszahelyezték őt Álba Longa trónusára, nekiláttak,
hogy megalapítsák saját városukat. Ám csakhamar viszálykodni kezdtek, ami
gyászos véget ért. Livius azt sugallja, hogy ugyanaz a Numitor és Amulius kö­
zötti viszonyt megrontó vetélkedés és hatalomvágy öröklődött tovább nemzedé­
keken keresztül Romulusra és Remusra.
Az ikrek ugyanis nem értettek egyet abban, pontosan hol építsék fel új alapí­
tásukat, vagyis hogy a városnak a későbbiek során helyet adó számos domb kö­
zül (ugyanis a nevezetes hétnél több van belőlük) melyiket tegyék meg az első
50

MÁSODIK FFJF7FT

település központjának. Romulus a Palatínusként ismert dombot választotta,

amelyen utóbb a császárok rezidenciája emelkedett, és amelynek nevéből a pa­
lota szavunk származik. A vita során a2 Avcntinus mellett döntő Remus gúnyból
átugrotta a falat, amelyet bátyja az általa kiszemelt helyszín köré emelt. Az ezt
követő események több változatban is fennmaradtak. Livius szerint a közülük
legismertebb az, hogy Romulus erre föl megölte testvérét, és egyedüli urává vált
annak a helynek, amely az ő nevét viseli. Amikor Romulus lesújtott a testvérére,
Livius szerint ezt kiáltotta: „így jár ezután, aki átugorja falaimat”.3 Ez meg­
felelő jelszónak bizonyult azon város számára, amely mindig is háborúskodó
államnak szerette feltüntetni magát, ám amelynek minden háborúja csak válasz
volt mások támadására, így mindig „igazságos” (’bcllum iustum’).

Nemi erőszak

Tehát Remus immáron halott volt, a várost pedig, amelyet segített megalapítani,
csupán Romulus maroknyi barátja és társa lakta. Több polgárra volt szüksé­
ge. Ezért Romulus „menedéknek” nyilvánította Rómát, és arra biztatta az Itália
többi részéből való szökött rabszolgákból, elítélt bűnözőkből, számkivetettekből,
menekültekből, nincstelenekből álló gyülevész népséget, hogy jöjjenek hozzá.
S ők jöttek is sorra, nagyon sokan. Ám hogy ne maradjanak asszonynép nélkül
- írja Livius - Romulusnak cselhez... és nemi erőszakhoz kellett folyamodnia.
Családostul meghívta tehát a Róma körül fekvő, Latiumnak nevezett vidéken
lakó szomszéd népeket, a szabinokat és a latinokat egy, látványosságokkal tarkí­
tott vallási ünnepélyre. Már javában folyt az ünnepség, amikor jelt adoLl az
embereinek, hogy a vendégek közül ragadják el az ifjú hajadonokat, és vegyék
el őket feleségül.
Az ókori Rómát felidéző képeiről híres Nicolas Poussin a XVII. században
megörökítette ezt a jelenetei: Romulus egy emelvényen állva tel jes nyugalommal
szemléli az alatta - egy még nem befejezett, monumentális épület előterében -
zajló erőszakos jelenetet. Ezt a korai városról festett képet az i. c. I. századi ró­
maiak bizonyára fel ismerték volna. Jóllehet Romulus Rómáját olykor ingoványra
épült kunyhókkal és közöttük legelésző birkákkal képzelték el, ám még több
példa akad arra, hogy a települést egy tökéletes, befejezett klasszikus város rang­
jára emelték. A történelem során e színhelyet is számtalan formában és a legvál­
tozatosabb eszközök segítségével álm odtak újjá Az 1954-ben bemutatott Seven
bridesfor seven brothers (Hét meny asszc.iv Hét fivérnek) című film parodizálja
a történetet (Amerikában, egy kalákábanvégzelt pajtaépítésről rabolják el a fele­
ségeket). 1962-ben, mintegy közvetlen válaszul a kubai rakétaválság által kivál­
tott fenyegetésre, Picasso Poussin művéből ihletet merítve, ugyanarról a témáról
 SÍ

A KEZDETEK.

készített az erőszakot egy jóval durvább, kifejezőbb eszközökkel megjelenítő

képsorozatot ( lásd színes képmelléklet 3. tábla).
A római történetíróknak e história mindig is kedvencük marad. Az egyik drámaíró
egy egész .szomorújátékot szentelt a tárgynak, amelyből sajnos, mindössze egyet­
len idézet maradt fenn. A legapróbb részleteit is tüzetesen megvizsgálták, nagyító
alá vették, például hosszasan töprengtek azon, vajon hány hajadont rabolhattak
el. Livi us e kérdésben nem foglal állást, ám a becslések a csekély harminc főtől
egészen a csalókán pontos és valószínűtleniil nagy számig, 683-ig terjednek.
Ez utóbbi adat valószínűleg az afrikai Iuba hercegtől való, akit Julius Caesar vitt
magával Rómába, ahol ifjúi éveit a tudományok - egyebek mellett a római törté­
nelem és a latin nyelvtan - művelésével töltötte. A kérdés kutatóit leginkább az
epizódnak a cselekmény nyilvánvalóan bűnös és erőszakos jellege foglalkoztatta.
Végtére is ez volt a legelső római házasságkötés, és a római történetírók ehhez
nyúllak vissza, valahányszor a hagyományos esküvői szertartásoknál előforduló,
érthetetlen jelenségekre vagy mondatokra kerestek magyarázatot; például az
ilyen alkalmakkor elhangzó, üdvözlő O vagyis Talassiusnak kiáltásról
azt tartották, hogy az eseményen részt vevő egyik római ifjútól származik.
Vajon ebből szükségszerűen arra kell következtetnünk, hogy a házasság intéz­
ménye a rómaiaknál a nemi erőszakból veszi eredetét? Hol húzódik a nőrablás és
a nemi erőszak közötti választóvonal? S vajon milyen általánosabb érvényű kö­
vetkeztetés vonható le a rómaiak harciasságára vonatkozóan?
Livius védelmébe veszi az első rómaiakat. Hangsúlyozza, hogy csak hajado-
nokal vittek magukkal, velük házasodtak össze, tehát házasságtörésről nem lehet

8. Aj i. e. 89-bőlszármazó ezüstérmén két. Róma első polgárai közül való ifjú látható, amint két
szabin nőt rabolnak el. A figurák alatt csaknem tisztán kivehető az érme veréséért felelős liszt­
viselő - Litcius Titurius -S
ts neve, ami egyben az éremminta választását magyaráz
abin
A másik oldalt TilttsTatius szabin király profilja díszíti.
52

MÁSODIK FRJE7.F.T

szó. Egyben rámutat arra is, hogy a rómaiak nem válogattak, hanem találomra
kaparintották meg a lányokat, cs csakis azért folyamodtak ehhez az eljáráshoz,
hogy a közösség jövőjét biztosítsák. A sikeres kaland végeztével a legények
gyöngéd szavakkal és kecsegtető ígéretekkel halmozták el frissen szerzett meny­
asszonyaikat. A rómaiak vállalkozását Livius egyúttal a szomszédos népek okta­
lan viselkedésére adott válaszként magyarázza, s arra emlékeztet, hogy a rómaiak
először illően és helyesen járlak el, amikor arra kérték a szomszédos nemzetsé­
geket, kössenek szövetséget, amivel jogot nyernének arra, hogy egymás lányaival
házasságra léphessenek. Livius itt kifejezetten a conubium, azaz a különböző
népek tagjai közötti házasságkötés törvényes jogára hivatkozik, amely azonban
csak jóval később vált Róma más államokkal kötött szövetségének elfogadott
részévé. A rómaiak tehát csak azután folyamodtak erőszakhoz, hogy kérésüket
indokolatlanul visszautasították, tehát ez is az „igazságos háború” egyik esete
volt.
Mások azonban nem így látták a dolgot. Már a kezdet kezdetén többen is
felismerték a rómaiak harcias vérmérsékletét. Szerintük ugyanis az ellenségeske­
désnek nem volt kiváltó oka, és az a tény, hogy a rómaiak mindössze harminc
hajadont (ha valóban csak annyit) raboltak el, arról árulkodik, hogy főként a háború
és nem is annyira a házasodás érdekelte őket. Erre Sallustiusnál találunk utalást.
A Korunk története (Históriáé) című művében (ez általánosabb történelmi fel­
dolgozás, mint a Catilina összeesküvése, és csak idézetek maradtak ránk belőle
itt-ott, más szerzők munkáiban) egy képzelt levélről van szó, amelyet Róma
egyik legkegyetlencbb ellenségével íratott meg. Ebben a rómaiak rabló-foszto­
gató magatartását rója fel, ami az egész történelmüket jellemzi: „Vagy nem tu­
dod, ... Hogy ősidőktől fogva nem volt egyebük, csak amit raboltak, otthonukat,
feleségüket, földjüket, birodalmukat beleértve?”4 Talán meg a legjobb magyará­
zat, ha az egészet az istenebe fogják. „Mi mást lehetne tőlük várni?” - teszi fel
a kérdést egy másik római történetíró. Hiszen RomuJus atyja a hadisten, Mars
volt.
Puhlius Ovidius Nasónak megint más volt a véleménye. A költő - hozzávető­
leg Livius kortársa - legalább annyira eredeti szellemiséget, újszerű felfogást
képviselt, mint amennyire Livius konvencionálisnak volt nevezhető. Pályafutását
az i. sz. 8-ban rá kirótt száműzetésben végezte, elsősorban A szerelem művészete
(Ars amatoria) című szellemes műve által kiváltott fölháborodás miatt, amelyben
arra tanítja az ifjakat, hogyan szerezzenek maguknak szeretőt. A költeményben
a szabin nők elrablásának liviusi történetét feje tetejére állítva, a kacérkodás
egyfajta kezdeti válfajaként ábrázolja, amelynek lényege nem a célszerűség, ha­
nem az érzékiség. Ovidius római ifja kinézi „először akit méltónak ítélsz szere­
lemre”, majd „Jelt ad a nép ura, hogy rajta, a préda felé! / Talpra szökik szaporán
mindannyi, hörögve a vágytól / S izmos karja körülfonja a nő derekát.”3 Majd
 53

A KEZDETEK.

máris édes butaságokat suttognak áldozatuk fülébe, kik közül „...volt, akinek
báját csak betetőzte a félsz”. Rómában az ünnepek és a mulatságok - jegyzi meg
pajkosan a poéta - már a kezdetek kezdetén is a legjobb alkalmat kínálták a leány­
választásra. És micsoda nagyszerű dolgot eszel ki Romulus, amivel hű katonáit
jutalmazta. „Hej Romulus, szebb zsold nem várt még soha katonára, / Adj nekem
ilyen zsoldot s végy be hadadba legott”6 - tréfálkozik Ovidius. Azonban a lányok
szülei a szöktetést nyilvánvalóan nem tartották sem mulatságosnak, sem udvarló­
hoz méltónak, ezért harcba szálltak a rómaiakkal. Ez utóbbiak könnyűszerrel
legyőzték a latinokat, de a szabinokkal nem boldogultak, így a küzdelem folyta­
tódott. Ekkor történt, hogy Romulus katonáit heves támadás érte új városukban,
ezért arra kényszerült, hogy Jupiter Statorhoz folyamodjon, állítsa meg az irhá­
jukat mentő rómaiakat, amint erre Cicero emlékeztette hallgatóságát - ám anél­
kül, hogy eszükbe juttatta volna, hogy a háború az elrabolt nők miatt tört ki.
Az ellenségeskedéseknek végül maguk az asszonyok vetettek véget, akik ekkorra
már, mint római feleségek és anyák, megbékéltek sorsukkal. Bátran a csatame­
zőre vonultak, és kérlelték egyik oldalon férjeiket, a másikon pedig apáikat, hogy
vessenek véget a harcnak. „Inkább meghalunk - mondták nekik -, semhogy el­
veszítsük bármelyikőtöket, és özvegyen vagy árván tovább éljünk.”7 Közbelépé­
süket végül siker koronázta. Nemcsak hogy végre beköszöntött a béke, de - tu­
domásunk szerint - ettől kezdve Róma közös római-szabin várossá lett, és
egyetlen közösséggé vált Romulus és Titus Tatius szabin király közös királysága
alatt. Ám az együttes hatalomgyakorlásnak néhány év elteltével a római hatalmi
politika egyik jellemzőjévé vált erőszakos halál vetett véget: Tatiust az egyik
szomszédos városban, egy, részben saját hibájából támadt zendülés során megöl­
ték. így Romulus, Róma első királyaként több mint harminc éven át ismét egye­
dül uralkodott.

Testvér testvér ellen, idegenek a bentlakók ellen

A történet mögött rejtőzik a későbbi római történelem legfontosabb témája közül

néhány, s egyben Róma néhány legsúlyosabb kulturális aggodalma is. Ezek sokat
elárulnak arról, mit tekintettek a rómaiak értéknek, milyen gondok foglalkoztat­
ták őket, legalábbis ami az idővel, a pénzzel és a szabadsággal kapcsolatosakat
illeti; a kulturális aggodalmak ugyanis a gazdagok kiváltsága. Ahogy az előzőek­
ben olvashattuk, az egyik ilyen téma a római házasság természete volt. Vajon
mennyire szánták erőszakosnak, tekintette] az eredetére? A másik pedig a polgár-
háború, ahogy az már az egymással háborúzó férjeiket és apáikat összebékíleni
igyekvő szabin nők szavaiból is kiviláglott. Az eredetlegendát övező egyik leg­
nagyobb talány, hogy a két alapítóról, Romulusról és Remusról szól. Az újkori
54

MÁSODIK FEJEZET

történészek a legváltozatosabb ötletekkel igyekeztek a látszólag fölösleges iker

kérdését megoldani. Elképzelhető, hogy ez valamiféle, a római kultúrát jellemző,
a polgárok különböző osztályai vagy különböző etnikai csoportok közötti kettős­
ségre utal, vagy az a tény tükröződik benne, hogy később mindig két konzul volt
Rómában. De az is lehetséges, hogy sokkal mélyebb, mitikus struktúrákról van
szó, ekképpen Romulus és Remus, az isteni ikrek motívumának a világmitoló­
giában a germántól az indiai védikus hagyományig - beleértve Káin és Ábel
történetét - sok helyütt fellelhető egyik változatáról. Bármelyik megoldást
válasszuk is, egy még nehezebb fejtörő ama tény, hogy az alapító ikrek egyike
tényleg fölösleges volt - hiszen Remust már a városalapítás első napján megölte
Romulus, vagy más változatok szerint egyik híve.
Sok római számára ugyanis, akik nem akarták azzal megszépíteni a történetet,
hogy a „mondák” vagy „legendák” világába utalják, ez volt az alapítás legzava­
róbb mozzanata. Cicerót oly mértékben felkavarta, hogy Az állam című művé­
ben, Róma eredetéről beszámolva, még csak említést sem tesz róla: Remus Ro­
mulus társaságában ugyan megjelenik a történet elején, hogy aztán szőrén-szálán
eltűnjék. Egy másik szerző, az i. e. 1. században, Rómában élt, de általában a mai
Törökország partján fekvő szülővárosa után elnevezett Halikamasszoszi Dionü-
sziosz Romulust úgy festi le, mint aki vigasztalhatatlanná vált Remus halála
miatt („elveszítette életkedvét”). Megint csak egy másik, bizonyos Egnatius me­
részebben látott neki a kérdés megoldásának. Tőle egyetlen szöveg maradt fenn,
amelyben a gyilkosságot visszájára fordítva azt bizonygatta, hogy Remus magas
kort ért meg, s valójában túlélte ikertestvérét.
Ez nyilvánvalóan egy kétségbeesett és korántsem meggyőző kísérlet volt arra
vonatkozóan, hogy elfedje a történet nyomasztóan sötét üzenetét, tehát azt, hogy
a testvérgyilkosság mélyen gyökeret vert a római politikai életben, és hogy a
polgárháborúk kegyetlen küzdelmei, amelyek az i. e. VI. századtól kezdődően
újra meg újra megbénították Róma történelmi fejlődését (Julius Caesar i. e. 44-
ben történt meggyilkolása csupán egyetlen példa erre) - mindez valamiképpen
eleve elrendelt volt. Hiszen hol találni olyan, testvérgyilkosságra épített országot,
amely megmenekülhet attól, hogy polgárai egymást öldössék? Quintus Horatius
Flaccus csak egyetlen költő volt a sok közül, aki a kérdésre magától értetődő
választ adott. 1. e. 30 körül, tehát a Caesar halálát követő, harcoktól terhes évtized
hatása alatt a következőképpen kesereg: „így van: Rómát keserves végzet üldözi,
a testvérgyilkos kéz bűne, hogy ártatlan Remusnak vére földre hullt, késő ftakra
átkosan”* A polgárháború - mondhatnánk - benne volt a rómaiak génjeiben.
Romulusszal mint hősies alapító atyával persze lehetett kérkedni, ahogyan ez
gyakran meg is történt. A Remus sorsa iránt táplált aggodalma korántsem tánto­
rította el Cicerót attól, hogy a Catilinával vívott összecsapásban Romulus tógáját
magára öltse. A gyászos emlékű gyilkosság dacára a Romulust és Remust szop­
 55

A KEZDETEK

tató nőstény farkas ábrázolásaival az egész ókori római világban lehetett talál­
kozni, kezdve a fővárostól - ahol egyik szoborcsoportjuk a Fórumot, míg a másik
a Capitoliumot díszítette - egészen a hatalmas birodalom legtávolabbi tartomá­
nyáig. Amikor például a görög Khiosz sziget lakói az i. e. 11. században ki akar­
ták mutatni Rómához való hűségüket, egyebek mellett úgy határoztak, hogy
„a Rómát megalapító Romulus és fivére, Rcmus születéséi” ábrázoló emlékmű­
vet állítanak. Noha az alkotás nem élte túl az idők viharát, mégis tudunk róla,
mert a khiosziak ezen döntésüket márvány táblába vésték, ami visz.ont fennm a­
radt. Mindennek ellenére Romulus jellem e határozottan megőrzött egy bizonyos
erkölcsi és politikai merészségei.
Másféleképpen volt vakmerő Romulusnak az az elgondolása, hogy menedé­
ket kínált és befogadott minden idegent, bűnözőt és szökevényt, hogy új városá­
nak lakosokat találjon. Ennek voltak pozitív oldalai is.
Nevezetesen, hogy tükrözte a római politikai kultúra rendkívüli nyitottságát,
valamint hajlandóságát az idegenek befogadására, amiben minden, általunk is­
mert nyugati társadalomtól különbözött. Egyetlen ókori görög város sem volt
ilyen mértékben befogadó, és különösen Athén korlátozta szigorúan a polgárjog
elnyerését. Persze ez semmiképpen sem a rómaiaknak a kifejezés mai értelmében
vett „liberális” hajlamát dicséri. Hatalmas kiterjedésű területeket foglaltak el
Európában és azon túl, olykor megdöbbentő kíméletlenséget tanúsítva; és gya­
korta viselkedtek ide­
gengyűlölő és elutasító
módon az általuk „bar­
bárának bélyegzett né­
pekkel szemben. Mind­
amellett, az iparosodás
előtti társadalmakban
egyedülálló fejlődés

9.Romulus és Remus
eljutott a birodalom leg­
eldugottabb szegleteibe
A képen láthatói. IV.
századból származó
mozaikot az észak-angliai
Aldborough-lxw találták.
A „lebegő" cse
figurája minden bizonnyal
ugyanúgy későbbi kiegészí­
tés, minta capitotiumi
szoborcsoport reneszánsz
kori ikrei.
56

MÁSODIK HE]EZET

eredményeként, a meghódított területek - a rómaiak terminusával élve a „provin­

ciák” - lakosai fokozatosan teljes római polgárjogot nyertek, az ezzel járó törvé­
nyes jogokkal és védelemmel egyetemben. E folyamat i. sz. 212-ben érte el
csúcspontját (egyidejűleg a mi S.P.Q.R-íörténetünk befejeztével), amikor Cara-
calla császár a birodalom minden szabad lakosának teljes római polgárjogot
adott. De a provinciák előkelői már ezt megelőzően is nagy számban váltak a
főváros politikai hierarchiájának tagjaivá. A római szenátus fokozatosan olyan
testületté fejlődött, amit ma egyértelműen a „multikuliurális” jelzővel jellemez­
hetnénk, és a római császárok teljes jegyzékében számos, Itálián kívülről szár­
mazó uralkodót találunk: Caracalla atyja, Septimius Severus az első, a római
Afrikából származó császár; a fél évszázaddal előtte uralkodó Traianus és Had­
rianus pedig a hispániai provinciából érkezett. Amikor i. sz. 48-ban Claudius
császár - akinek a Róbert Graves Én, Claudius című regényből ismert „sze-
gcny-claudius-bácsis” alakja korántsem fedi a valóságot - arra igyekezett rá­
venni a kissé vonakodó szenátust, hogy a Galliából való polgárok szenátort
tisztséget viselhessenek, emlékeztette a gyülekezetét, hogy Róma kapui a kezde­
tektől nyitva álltak az idegenek számára. Beszédének szövegét - benne a szená­
torok néhány közbekiáltásával, amit még a császárnak is el kellett viselnie -
bronzlapba vésték, és a mai Lyonban helyezték el, darab jait jelenleg is ott őrzik.
Tehát Claudius nem volt olyan szerencsés, mint Cicero, hogy a közzététel előtt
kijavíthassa szövegéi.
Hasonló folyamat játszódott le a rabszolgasággal kapcsolatosan. A római
rabszolgaság bizonyos tekintetben ugyanolyan embertelen volt, mint a katonai
hódítás módszerei. Azonban sok rabszolga - elsősorban a városi háztartásokban
dolgozók, és nem a földeken vagy bányákban verejtékezők közül - sorsa nem
volt okvetlenül egyenlő az életfogytiglani szabadságvesztéssel. Jogszerűen sza­
badságot nyerhettek, vagy megtakarított pénzükön megválthatták magukat; ha
pedig uruk római polgár volt, maguk is teljes római polgárjogot kaphattak,
csaknem minden hátrány nélkül a szabadon születettekkel szemben. A klasz-
szikus Athénnel összevetve a különbség ismét kirívó: ott csak elenyészően ke­
vés rabszolga nyerhetett szabadságot, és a felszabadítottak egészen biztosan
nem kaphatták meg az athéni polgárjogot, hanem egyfajta polgárjog nélküli,
átmeneti státuszba kerültek. A felszabadítás - latin kifejezéssel élve manumis-
sio - gyakorlata a római kultúra olyan megkülönböztető jegye volt, hogy a ko­
rabeli idegenek felfigyeltek rá, kommentálták, és Róma sikereinek jelentős té­
nyezőjét látták benne. Amint az egyik makedón uralkodó az i. e. III. században
megjegyezte, „a rómaiak ezzel a módszerrel gyarapították országukat”. Ezt
a szabadonbocsátást pedig oly mértékben alkalmazták, hogy az i. sz. II. szá­
zadra Róma város szabad polgárainak többsége „büszkélkedhetett” rabszolga
felmenőkkel.
 57

A KEZDETEK

A Romulus által nyitott menedékhely, asylum története ezen nyitottság egy­

értelmű bizonyítéka, amely azt sugallja, hogy Rómát a kezdetektől fogva a vál­
tozatos összetételű népesség jellemezte. Sok városlakó vallotta a makedón király
álláspontját, mely szerint Romulus befogadó politikája fontos szerepet játszott
a város sikereiben, ezért szerintük Rómára mint menedékhelyre büszkén lehet
tekinteni. Persze az ellenzők is hallatták hangjukat, akik a történet jóval kevésbé
derűs oldalára mutattak rá. Nemcsak Róma ellenségeinek tűnt fel annak a hata­
lomnak a helyzetében rejlő irónia, amelyik Itália bűnözőitől és szedett-vedett
népségétől származtatta magát, hanem több rómainak is. Az i. sz. 1. század utóján
vagy a II. század elején a szatíraköltő, Deeimus Junius Juvenalis, aki éles nyelv­
vel gúnyolta ki a rómaiak fell’uvalkodottságát, az előkelők majmolásál, és nevet­
ségessé telte a több évszázadra visszanyúló családfájukkal büszkélkedő arisztok­
ratákat, egyik költeményét Róma eredetére tett gúnyos megjegyzéssel fejezi be.
De hát mire fel ez a sok kérkedés? Hiszen Róma alapításától fogva a rabszolgák
és szökevények városa volt! („És lett légyen akárki az őseid eleje, nyilván / pász­
tor volt, vagy egyéb, amit itt inkább ki se mondok!”5’) Cicero ugyanerről tréfál­
kozott, amikor a barátjának, Atticusnak írt levélben Romulus „söpredékiben”111
egyik kortársán gúnyolódik, aki úgy szónokolt a szenátusban, mintha Platón
Államában élne - a filozófus ideális államára célozva noha valójában csak Ro-
mulus faexében (söpredékében) él. Vagyis - történjék bármi - a rómaiak még
mindig Romulus nyomában járnak. Amikor Cicero Catilina ellen szónokolva
Romulusra mutatott, az több volt, mint a Róma alapító atyjához intézett, de saját
maga fölmagasztalását célzó kérés (noha részben egész biztosan arra is szolgált).
Egyúttal arra a történetre is utalt, amely kortársai között viták, eszmecserék özö­
nét indította el arról, hogy valójában kik is voltak a rómaiak, mit képviselt Róma,
és mi az, ami társadalmát megosztja.

Történelem és mítosz

Romulus lábnyomai mély nyomokat hagytak a római tájon. Cicero idejében

nemcsak Jupiter Stator templomát lehetett meglátogatni, hanem a pince is nyitva
volt, ahol a nőstény farkas állítólag az ikrekről gondoskodott, sőt még a Fórumra
átültetett fa is állt, amelynek tövébe a kicsiket kivetette a folyó. Mi több, az
érdeklődő még Romulus házát is megcsodálhatta, egy fából készült, zsúptetős kis
kunyhót, amelyben a hagyomány szerint a városalapító élt, fönn a Palatínus-
dombon: apró darabka az ókori Rómából a hatalmasra terpeszkedett metropo­
liszon belül. Mindez természetesen nem volt igazi, amint egy i. e. I. század végén
ott járt turista óvatosan célzott is rá: „Semmit sem tesznek hozzá, hogy annál na­
gyobb tisztelettel csodálja a látogató - magyarázta - , de ha valahol megrongálódik,
58

MÁSODIK FEJEZET

akár az időjárástól, akár az időtől, olt kijavítják, és lehetőség szerint az eredeti

formájában állítják vissza.” A kunyhónak bizonyítható régészeti nyomát nem
lelték, ami nem meglepő, tekintettel a nem túl szilárd konstrukcióra, de valami­
lyen formában mégis fennmaradt, legalább az i. sz. IV. századig, amikor szerepe!
a nevezetes római műemlékek jegyzékében.
Mint már láthattuk, a római történetírók nem voltak könnyen rászedhetőek, és
a hagyományos események számtalan részletét kétségbe vonták, még akkor is, ha
újból elmesélték őket (az anyafarkas szerepe, az isteni származás és így tovább).
De abban soha nem kételkedtek, hogy Romulus valamikor létezett, hogy megha­
tározó döntéseket hozott, amelyek Róma jövőbeni fejlődését megszabták, mint
például amilyen a város helyének a kiválasztása, és hogy többé-kevésbé egymaga
alkotta meg jó néhány meghatározó intézményét. E beszámolók szerint a szenátus
létrehozása is Romulus műve volt, hasonlóképpen a triumphus, a rómaiak diadal­
menete, amellyel szokásosan a város legnagyobb és a legtöbb vérontással járó
katonai győzelmeit ünnepelték. Amikor az i. e. I. század végén a Fórumon fel­
állított márványtáblákra vésték azon hadvezérek terjedelmes névsorát, akik va­
laha diadalmenetét tarthattak, a lista élén Romulus neve állt. „Romulus, a király,
Mars fia” - szólt az első bejegyzés - „első esztendő, március 1-jén, a Caenina
népe fölött aratott győzelemért”, megemlékezésül az egyik szomszédos latin
város gyors legyőzésére, amelynek hajadonjait elragadták. S persze a kétkedés
legkisebb szikrája sem merült fel isteni eredetével kapcsolatban.
A római tudósok fáradtságot nem kímélve jártak nyomába Romulus hőstet­
teinek, uralkodói teljesítményének, és állították föl Róma legkorábbi történe­
tének kronológiáját. Cicero korának egyik leghevesebb vitája a város alapításá­
nak pontos időpontja körül volt, vagyis hogy egész pontosan hány éves Róma?
A pallérozott elmék igen leleményesen számoltak vissza az általuk ismeri római
dátumokból a korábbi időpontokig, amelyeket nem ismertek, és megpróbálták
a római eseményeket a görög történelmi kronológiával szinkronba hozni. Neve­
zetesen azzal próbálkoztak, hogy történelmüket összeillesszék, összepárosítsák
az olümpiai játékok szabályosan ismétlődő, négyéves ciklusaival, ami kétségte­
lenül egy meghatározott és hiteles időkeretet kínált, jóllehet, amint ez ma már
elfogadott, részben egy korábbi elmés spekuláció eredménye volt. E vita tehát
szakszerűnek és nagyon bonyolultnak nevezhető, ennek ellenére a különböző
nézetekből fokozatosan egységes álláspont alakult ki, mely szerint a keresett
időpont az i. e. VIII. század közepére tehető, mivel a tudósok arra a következte­
tésre jutottak, hogy a görög és a római történelem nagyjából ugyanabban az
időben „kezdődött”. Ami pedig a hitelesnek elismeri időpont lelt, és amely még
ma is sok tankönyvben szerepel, részben egy tudós értekezésből, a Liber anna-
lisból (Évkönyv) származik, melynek szerzője, Cicero barátja és levelezőtársa,
Atticus. A könyv nem maradt ránk, de feltételezik, hogy szerepelt benne a város
 A KEZDETEK

Romulus által történt alapításának pontos időpontja, vagyis az olümpiai játékok

hatodik ciklusának harmadik éve: i. e. 753. Más számítások tovább finomították
az időpontot április 21-rc, amely napon korunk római lakosai meglehetősen gics-
cses felvonulással, gladiátorjáték-paródiával ünnepük városuk születésnapját.
A mítosz és a történelem közötti határ gyakran elmosódik, és amint látni
fogjuk, a római kultúra is ide tartozik. Ám az összes történelmi bölcsesség elle­
nére, amibe e történetet a rómaiak becsomagolták, minden amellett szól, hogy
mi többé-kevésbé puszta mítoszt lássunk benne. Először is csaknem biztosan
nem beszélhetünk Róma alapítási időpontjáról. Igen kevés olyan város vagy
városállam akad, amelyet egyvalaki alapított volna. Ezek ugyanis többnyire
a népességben, a településformákban, a társadalom szervezetben és az identitás­
tudatban bekövetkezett változások következtében jöttek létre. A legtöbb „alapí­
tás” retrospektív, visszatekintő elmeszülemény, amely egy későbbi város m ikro­
kozmoszát, képzelt kezdeti magvát vetíti vissza a távoli múltba. Maga a „Romulus”
név is árulkodó. Bár a rómaiak általában azt feltételeztek, hogy ő adta nevét az
újonnan alapított városnak, mi csaknem biztosak vagyunk benne, hogy ennek
az ellenkezője igaz: „Romulust” a puszta képzelet formálta „Rómából”, és „Ro­
mulus” csupán egy archetipikus „Róma” nevezetű ember, „Róma úr”.
Továbbá azoknak az i. e. I. századi szerzőknek és tudósoknak, akik ránk hagyo­
mányozták a Róma alapításáról
szóló saját változatukat, nem volt
sokkal több bizonyságuk a római
történelem legkorábbi szaka­
szaira nézve, mint a mai törté­
nészeknek, sőt bizonyos értelem­
ben talán még kevesebb is, hiszen
dokumentumok, levéltárak nem

10. Aképen látható - etruszk területen

lelt -m etszett tükrön (a tükröző fele
a másik oldalon volt) vélhetőleg a
h\ 'niuluxi és Remustszoptató nőstény
farkas egyik változata látható. Ha
ez igaz, akkor ez az i. e. IV. századból
származó ábrázolás a történet egyik
legkorábbi bizonyítéka. Azonban
néhány, túlzottan is kételkedő szak­
ember szerint a jelenet egy etruszk
mítoszból való, vagy pedig egy sokkal
homályosabb és titokzatosabb római
istenpár, a „Lares ikrek
ábrázolása a témája.
60

MÁSODIK l-l.-ll.Zi: I

maradtak fenn. Az a néhány - amúgy értékes - kőfelirat korántsem olyan régi,

mint amilyennek a római tudósok gyakran feltételeztek, és - amint majd c fejezet
végén kiderül - nem egy esetben alaposan félreértették a korai latint. Az igaz,
hogy ismertek néhány olyan korai történeti beszámolót, amelyek nem maradtak
ránk, de ezek közül a legkorábbi is csak körülbelül i. e. 200 táján keletkezhetett,
vagyis meg mindig igen szeles szakadék választotta cl a város alapításától, ame­
lyet csak mesékből, dalokból, népszerű szmielőadásokból összegyúrt egyveleg­
gel meg a szájhagyománnyal lehetett áthidalni, amelyet a változó körülmények
és a hallgatóság igényeit követő ismétlések során bekövetkező állandó módosu­
lások, hcllycl-közzcl önellentmondások jellemeznek.
A Romulus-történetről egészen az i. e. IV. századig visszamenőleg létezik
egy-két felvillanó emlékünk, de ott - hacsak a bronzfarkast nem állítjuk vissza
a képbe - a nyom ködbe vész.
Tehát a Romulus-történet éppen azért foglalja magában olyan tömören a régi
Róma néhány kulturális kérdését, és tágabban meghatározva azért oly fontos
a római történelem megértéséhez, mert szűkebb értelemben véve inkább mitikus,
mint történeti. A rómaiak - ellentétben az ő feltételezésükkel - nem egyszerűen
örökölték alapítójuk rangsúlyait és gondjait. Éppenhogy fordítva: századokon át
újra és újra elmesélve, újra- és újraírva a történetet, saját maguk alkották meg és
alkották újra a városalapító Romulus alakját, mint saját preferenciáik, vitáik,
ideológiáik és aggodalmaik erőteljes jelképét. Tehát nem arról van szó, hogy a
polgárháború a kezdetektől Róma átka és végzete volt, hanem arról, hogy Róma
a polgárháborúk látszólag véget nem érő ismétlődésével kapcsolatos rögeszméit
alapítójára vetítette vissza.
Mindig fennállt annak a lehetősége, hogy a narratíván igazítsanak, új formába
öntsék, még ha egy viszonylag állandósult irodalmi formát nyert is már cl. Lát­
hattuk például, hogyan rejtette lepel alá Cicero Remus meggyilkolását, és tagadta
teljes egészében Egnatius. Viszont Livius beszámolója Romulus haláláról szem­
léletesen bemutatja, hogyan lehet Róma eredetének történetét úgy alakítani, hogy
az közvetlenül hajazzon a legújabb eseményekre. Ennek megfelelően a király -
így Livius - harminc esztendeig uralkodott, amikor egy hirtelen támadt vihar
sűrű felhőbe burkolta, és nyomtalanul eltűnt. A gyászos hallgatásba merüli róma­
iak végül arra jutottak, hogy azért ragadta el a királyt a vihar, hogy istenné váljon,
áthágva az emberit az istenitől elválasztó határon, ahogyan Róma löbbistenhitű
vallási rendszere erre esetenként lehetőséget adott, még akkor is, ha ez nekünk
kissé túl naivnak tűnik. Livius ugyanakkor elismeri, hogy a kortársak közül töb­
ben is más történetet meséltek, miszerint a királyt meggyilkolták, és a szenátorok
tulajdon kezükkel tépték szét. A Liviusnál olvasható két részlet egyike sem
puszta kitaláció: Cicero például már korábban beszámol Romulus apoteózisáról,
jóllehet némi kétkedéssel. Az i. e. 60-as években egy túlságosan nagyravágyó,
 61

A KF.ZDFTEK

törtető politikust pedig azzal fenyegettek, hogy „Romulus végzete” fog betelje­
sedni rajta, és feltételezhetően nem az istenné válásra gondoltak. Azonban Livius,
aki művét csak néhány évtizeddel Julius Caesar meggyilkolása után írta, s akit
ugyanúgy a szenátorok döfködtek halálra, majd isteni rangra emelték, különösen
hatásos cs tartalmas beszámolót ad Romulus haláláról. S ha története nem cseng
össze Caesaréval, akkor éppen a lényeg sikkadt volna el.

Aeneas és társai

Mind Romulus, mind Remus története érdekfeszítő, talányos és rendkívül sokat

árul el arról, hogy mi foglakoztatta leginkább a római elitet. Az éremmintákról
vagy a népszerű művészet témáiról ítélve e történeteket széles körben ismerték,
még akkor is, ha az éhező földműves nem sok időt töltött azzal, hogy a szabin
nők elrablásának apró részletei miatt izguljon. Ám Róma eredetlegendájának ezt
a már amúgy is nehezen áttekinthető képét tovább bonyolítja, hogy Romulus és
Remus története nem az egyetlen alapítástörténet, ugyanis egymással párhuza­
mosan több más is létezett. Ezek közölt megtalálhatjuk a már meghonosodott
témák kevésbé érdekes változatait, de olyan alternatívákat is, amelyek ugyancsak
sajátosnak nevezhetők. Például az egyik görög verzióban nem pusztán a neveze­
tes Odüsszcusz alakja, hanem Homérosz Odüsszeiaja is fölsejlik, azt sugallva,
hogy Róma valódi alapító atyja egy Romus nevezetű, Odüsszeusz és Kirké viszo­
nyából származó férfiú volt, és amely Kirké csodálatos szigetét olykor Itália
partjai mellé helyezte. E történetből a kulturális imperializmus egyértelmű - bár
valószínűtlen - megnyilvánulása bújik elő, amely Rómát görög eredettel ajándé­
kozta meg.
A másik legenda, amely ugyancsak szilárdan meggyökeresedett a római tör­
ténelemben és irodalomban, a trójai hős, Aeneas története, aki a görögök és a
trójaiak között vívoLt - Homérosz Iliászának hátteréül szolgáló - mitikus háború
után elmenekült Trója városából. Miután az égő romok közül kézen fogva ki­
vezette kisfiát, és a hátára vette agg atyját, Itália felé vette útját, hogy ott alapítsa
újra szülővárosát. Nemcsak hazája hagyományait vitte magával, hanem néhány,
a pusztulástól megmentett, értékes ereklyét is.
A történet, akárcsak Romulusc, számos talányt, kérdést és ellentmondást rejt
magában, ahogyan az sem derül ki, hogy hol, mikor és miért keletkezett.
Mindez még bonyolultabban és jóval gazdagabb tartalommal jelenik meg
Vergilius e témát feldolgozó, tizenkét énekben megírt eposzában, az Aeneisben,
amelyet a költő az első római császár, Augustus idejében írt, és amely az egyik
legolvasottabb irodalmi műnek számít. Ez lett tehát Aeneas történetéből: a nyu­
gati világra hagyományozott egyik legnagyobb irodalmi és művészeti alkotás,
62

MÁSODIK FEJEZET

11. Ezt az i . s z . IV- századi, a dél-angliai Low Ham római villájából mozaikot Vergilius
Aeneis című eposzából ven jelenetek díszítik: Aeneas megérkezése Karthágóba, Didó és Aeneas
vadászaton, a képen pedig a karthágói királynő és a trójai hős szenvedélyes szerelme

amely meghatóan ábrázolja Aeneas és a karihágói királynő, Didó tragikus szerel­

mét, miután a (mai Törökország partján fekvő) Trójából Itáliába vezető útja során
a vihar partra vetette Afrikában. Amikor Aeneas úgy határoz, teljesíti küldetését,
és - Didót elhagyva - továbbindul Itáliába, a királynő máglyára vetve magát,
öngyilkos lesz. „Emlékezz rám, emlékezz rám!" - csendül föl szívet tépő áriája
Henry Purcell a történetet megzenésítő Didó és Aeneas cím ű XVII. századi ope­
rájában. A bökkenő csak az, hogy sokszor nem tudni, a történet melyik része
származik Vergiliustól (a Didóval folytatott románc javarészt csaknem bizonyo­
san), és melyik egy régebbi mondából.
Afelől semmi kétségünk nem lehet, hogy Aeneas, mint Róma alapítójának
alakja, már jóval az i. e. I. század előtt fölbukkant, és nyomot hagyott az irodalom­
ban. Az i. e. V. századi görög szerzőknél találni itt-ott utalási rá ebben a szerepben,
és az i. e. II. században a Délosz görög szigetről szövetségkötés ügyében Rómába
utazó követek érvelésük részeként fontosnak tartották emlékeztetni vendéglátóikat
 63

A KFZDFTEK.

arra, hogy nyugatnak tartó utazása során, Aeneas megszakította útját Dcloszon.
Itáliában, Halikamasszoszi Dionüsziosz meg volt győződve arról, hogy nem mesz-
s/e Rómától, Lavinium városában látta Aeneas sírját, vagy legalábbis egy régi,
tiszteletére emelt emlékművet, melyet „érdemes meglátogatni” - jegyezte meg.
Egy széles körben elterjedt történet szerint a Fórum Romanumon található
Vcsta-szentélyben - ahol szűz papnők, miképpen a Romulus-legenda Rhea Sil-
viája, őrizték a szent tüzet, amelynek állandóan égnie kellett - oltalmazták Paliasz
Athéné istennőnek pontosan azt a szobrát, amelyet Aeneas hozott magával Trójá­
ból. Legalábbis egy római meséből ez derül ki. Egy sor versenytárs igyekezett a
híres isten képet megkaparintani, és Görögország-szerte igen magas volt azoknak
a városoknak a száma, amelyek azt állították, hogy ők birtokolják az eredetit.
Nem szükséges tehát hangsúlyozni, hogy Aeneas története ugyanúgy mítosz,
mint Romulusé, de a római bölcseknek sok fejtörést okozott a két eredetlegenda
közötti kapcsolat, és rengeteg energiát fordítottak arra, hogy időrendbe állítsák
őket. Vajon Romulus Aeneas fia, vagy talán az unokája volt? És ha Rómát Ro-
mulus alapította, akkor Aeneas hogyan tehette ugyanezt? A legnagyobb nehézsé­
get az okozta, hogy túl nagy távolság választotta el a rómaiak által a városalapítás
időpontjául megjelölt i. e. VIII. századot az ugyancsak történelmi eseménynek
tekinteti Trója elesteként általában elfogadott i. e. XII. századtól. Az i. e. I. szá­
zadra végül sikerült valamiféle koherenciát találni, mégpedig egy bonyolult
családfa megalkotásával, amely Acncast cs Romulust, valamint a „helyes” idő­
pontokat is összekapcsolta. Ennek eredményeként Aeneast már nem Róma, ha­
nem Lavinium alapítójának tekintették, fiát, Ascaniust pedig megtették Álba Longa
alapítójának, azon városénak, amelyből Romulust és Remust kitették, mielőtt
megalapították volna Rómát. Ezenkívül egy homályos hátterű, és még római
mérték szerint is szembeszökően kitalált Álba Longa-i dinasztiái keltettek életre,
hogy legyen mivel az Ascanius és a bűvös i. e. 753. év között tátongó űrt kitöl­
teni. Livius ezt a változatot fogadta el.
Aeneas történetének legfőbb rendeltetése, hogy benne is szerepel, sőt talán túl
nagy hangsúllyal is a Romulus-féle menedékhely alapjául szolgáló téma. Amikor
Romulus minden új jövevényt szívesen fogad, akkor Aeneas továbbmegy, azt
állítva, hogy eredetileg minden „római” idegen volt. Ez a nemzeti önazonosság
paradoxona, amely kirívó ellentétben áll számos ókori görög város eredetmí­
toszával, mint amilyen például az athéni, melynek őslakosai csodálatos módon
magából az anyaföldből bújtak elő. A Róma eredetéről szóló más különböző
beszámolók többször is hangsúlyozzák az idegen eredetet. Az Aeneis egyik epi­
zódjában a főhős elmegy, hogy megszemlézze a jövendőbeli Róma helyét, és azt
találja, hogy ott már letelepültek a rómaiak legősibb elődei. S hogy vajon kik
voltak ők? Egy csoport telepes, bizonyos Éuandrus király vezetése alatt, aki a gö­
rög Peloponnészoszon fekvő Arcadia vidékéről érkezett. Az üzenet egyértelmű:
64

MÁSODIK FEJEZET

bármily messze megyünk is vissza az időben, Rómában mindig valahonnan

máshonnan érkezetteket találunk.
A fentieket találóan foglalja össze a Dionüsziosz által feljegyzett etimológia.
A görög és a római értelmiségiek nagy élvezetet leltek a szószármaztatásban,
amelynek révén nem csupán a szó eredetéhez, hanem az alapjelentéséhez is el­
jutottak. Az elemzések során hol helyes, hol meghökkentően téves következteté­
sekre jutottak. Melléfogásaik, mint ahogy esetünkben is, gyakran árulkodóak.
Dionüsziosz történetének elején a későbbi Róma helyen élő, még korábbi lako­
sokról, az aboriginészckről elmélkedik. A szó származtatását pofonegyszerűen
megoldhatta volna: ezek az emberek már „a kezdetektől” (ab origine) ott laktak.
Hogy ne legyünk vele igazságtalanok, Dionüsziosz lehetőségként felveti ezt a
megoldást, ám - másokhoz hasonlóan - ugyanolyan jó, vagy még helyesebb
megoldásként ajánlja azt a minden valószínűséget nélkülöző megfejtést, mely
szerint a szó nem az origo ('kezdet’), hanem a latin errare ('vándorolni', 'kóbo­
rolni') szóból származik, és az eredeti írásmódja Aberrigines volt. Vagyis, fej­
tegeti, ezek az emberek „állandó lakóhellyel nem rendelkező vándorok” voltak.
Az a tény, hogy egyik komoly ókori tudós sem mutatott hajlandóságot, hogy
a nyilvánvalóan helyes etimológiát vegye alapul, amely szinte kínálta magát, és
ehelyett abba a képtelen ötletbe kapaszkodtak, amely az aboriginesl egy célzatos,
alternatív kiejtés révén a „vándorolni” igéből .származtatja, korántsem korlátolt­
ságukat mutatja, hanem azt, hogy milyen mély gyökeret vert az eszme, mely
szerint etnikai szempontból „Róma” mindig is cseppfolyós fogalom volt, és hogy
a „rómaiak” folyamatosan mozgásban voltak.

A korai Róma régészeti feltárása

A Romulusról és a többi alapítóról szóló szépszámú történet sokat árul el nekünk

arról, milyen képet alkottak maguknak a rómaiak városukról, értékrendjükről,
valamint hibáikról és gyöngeségeikről. Arról is tájékoztatnak bennünket, hogy
a római bölcsek milyen vitákat folytattak a múltról, és hogyan tanulmányoz­
ták történelmüket. Arról viszont semmit, vagy legalábbis csak vajmi keveset tu­
dunk meg, amiről tájékoztatni akarnak: milyen volt a legkorábbi Róma, és mikor
s milyen folyamatok eredményeképpen vált városi közösséggé? Egy valami
azonban nyilvánvaló: Róma már akkor is nagyon régi város volt, amikor Cicero
i. e. 63-ban konzulságot viselt. De ha az alapítás korából nem maradt ránk írott
forrás, a legendákban pedig nem bízhatunk, akkor vajon hogyan juthatunk bár­
milyen információhoz a város eredetére vonatkozóan? Egyáltalán lehetséges-e,
hogy feltárjuk annak a Tiberis menti jelentéktelen kisvárosnak a korai éveit,
amely végül világhatalommá nőtte ki magát?
 65

A KEZDETEK

Bárhogy próbálkozzunk is, nem tudunk olyan összefüggő narratívat létre­

hozni, amellyel Romulus vagy Aeneas legendáját helyettesíteni lehetne. És a
római történelem legkorábbi szakaszait pedig pontos dátumokkal is rendkívül
nehéz megtűzdelni. De mégis lássunk neki, és alakítsunk ki magunknak egy
sokkal általánosabb képet arról az összefüggésrendszerről, amelyben a város
fejlődött, és ragadjunk meg néhány meglepően életszerű pillanatképet erről a
világról.
Ennek az egyik módja, ha hátat fordítunk az eredetlegendáknak, cs olyan,
a latin nyelvben vagy a későbbi római intézményekben megbúvó szálakat, nyo­
mokat kutatunk föl, amelyek a legkorábbi Rómára utalnak. Az ide illő kulcs az,
amit gyakran leegyszerűsítve és helytelenül a római kultúra „konzervativizmusá­
nak” neveznek. Róma semmivel sem volt konzervatívabb, mint a XIX. századi
Nagy-Britannia. Mindkét országban eredményes párbeszéd folyt a radikális újí­
tás és az összes, nyilvánvalóan konzervatív irányzat és retorika közölt. Viszont
a római kultúrát az is jellemezte, hogy vonakodott teljesen megválni a régi szo­
kásoktól, a régi gyakorlattól, ehelyett inkább arra törekedett, hogy az összes
„fosszíliál” megőrizze - vallási szertartásokban, politikában vagy bármiben - ,
meg akkor is, ha eredeti jelentésüket időközben elveszítették. Ahogyan egy ko-
runkheli író pontosan megfogalmazta, a rómaiak azokhoz az emberekhez hason­
lítanak, akik minden újfajta konyhai eszközt megvásárolnak, de képtelenek
megválni a régi kacajaiktól, amelyektől mozdulni sem tudnak, noha használni
már egyáltalán nem használják őket. Akadnak olyan tudósok, mind a maiak,
mind az ókoriak közül, akikben felmerült, hogy ezen régi, elavult dolgok között
lehetnek olyanok, amelyek fontos bizonyítékul szolgálhatnak a legkorábbi Róma
viszonyaira.
Erre az egyik, sokat idézett példa a minden év decemberében megtartott Sep-
[imontium-ünnep (Hét domb). Nem egészen világos, hogy ez hogyan zajlott, ám
egy tudós római utalt arra, hogy a „Septimontium” Róma elnevezése volt, miek>tt
„Róma” lett volna, egy másik pedig feljegyezte, hogy mely dombok (montes)
vettek részt ezen az ünnepségen: Palatium, Velia, Faguta], Subura, Cermalus,
Opppius, Caelius és Cispius (lásd 2. számú térkép). Az, hogy a jegyzéken nyolc
név szerepel, arra utal, hogy közben valamiféle kavarodás történt. De hogy a lé­
nyegre térjünk, e különös lista (mind a Palatium, mind a Cermalus a Palatínus
néven ismert domb részét alkotta), azzal az elképzeléssel összekapcsolva, mely
szerint a „Septimontium” Róma elődje volt, utat nyitott azon feltételezésnek,
hogy ezek az elnevezések különálló falvak helyét jelölhették, amelyekből a ké­
sőbbi, teljesen Önálló város kinőtt. Azon furcsaságból pedig, hogy két, nagyon is
odakívánkozó domb - a Quirinalis és a Viminalis - hiányzik a felsorolásból,
néhány történész további következtetéseket vont le. A római történetírók e két domb
jelölésére rendszeresen a colles és nem a gyakoribb latin montes szót használták
66

MÁSODIK. MJEZüT

(a két szó nagyjából azonos jelentésű). Vajon lehetséges, hogy e megkülönbözte­

tés két különálló nyelvi közösség meglétére utal, valamikor Róma korai története
során? S folytatva az, okfejtést, lehetséges-e, hogy e két csoport valamiféle válto­
zatban megjelenik a Romulus-történetében: a szabinok a colleshez, a rómaiak
pedig a monleshez. kapcsolódva?
Ez bizony elképzelhető. Nem kétséges, hogy a Septimontium valami módon
kapcsolatban áll Róma távoli múltjával. Ám hogy pontosan milyen módon, és
mennyire távoli ez a kapcsolat, rendkívül nehéz kideríteni. Az érvek semmivel
sem szilárdabbak, mint amilyennek én láttattam őket, sőt valószínűleg még any-
nyira sem. De végül is, miért kellene elfogadnunk a tudós római állítását, misze­
rint Róma korai elnevezése Septimontium volt? Hiszen ez bizonyára csak egy
kétségbeesett próbálkozás volt a részéről, hogy egy archaikus szertartásra ma­
gyarázatot találjon, amely őt legalább annyira zavarba ejtette, mint bennünket.
A két közösség fennállásának bizonygatása pedig gyaníthatóan abból a törekvés­
ből ered, hogy a Romulus-legendának legalább egy részét „történelemként” le­
hessen feltüntetni.
A régészet mindenesetre jóval kézzelfoghatóbb bizonyítékokkal szolgál.
Róma városában, mélyen a látható ókori romok alá ásva, egy jóval korábbi, pri­
mitív település vagy települések nyomára bukkanunk. Pontosan a Fórum alatt
egy korai temető maradványai rejlenek, amely a XX. század elején történt első
feltárásakor hatalmas szenzációt keltett. A holtak egy részét elhamvasztották,
hamvaikat urnák őrzik, korsókkal, vázákkal egy sorban elhelyezve, amelyekbe
eredetileg étclt-italt raktak. Az egyik elhunyt férfinek például kevés halat, birka-
és disznóhúst, és vélhetően némi zabkását tettek el. Másokat olykor egyszerű,
kettéhasított és ki vájt tölgyfatörzsből készített koporsóban helyeztek végső nyu­
galomra. Egy két év körüli kislányt gyöngyökkel díszített ruhában és elefántcsont
karkötővel helyeztek a sírjába. Hasonló leleteket a régi város alatt másutt is talál­
tak. Például mélyen egy, a Palatínus-dombon később épült nagy ház alatt egy
fiatalember hamvaira leltek, akit egy kis méretű lándzsával temettek el, utalás­
ként a2 evilági életében űzött foglalatosságára.
A temetők nyilvánvalóan valamilyen település létét is feltételezik, amelynek
nyomait gyaníthatóan a későbbi város számos helyén - így a Palalinus-dombon
is - feltárt, csak körvonalaikban felismerhető kunyhók csoportjaiban kell keres­
nünk. Hogy ezek milyen jellegűek lehettek, arról keveset tudunk - leszámítva,
hogy fából, agyagból és zsúpból épültek lakóik életviteléről pedig még keve­
sebbet. A hiányok egy részéi azonban pótolni tudjuk, ha kitekintünk Rómából.
E korai építmények közül az egyik legjobb állapotban fennmaradt, és az 1980-as
években feltárt, a Rómától északra, néhány mérföldnyire fekvő Fidenaeben ta­
lálható. Ez egy nagyjából 5 x 6 méter alapterületű, négyszögletes, fából (tölgy
és szil), valamint döngölt földből épített, mind a mai napig használatos, úgy­
 67

A KEZDETEK.

nevezett pisé de (ier-járással ('döngölt, vert föld’) készült épület, körülö

durván megmunkált, kezdetleges kiálló tetővel fedett tornáccal. A közepén tűz­
hely, néhány nagyobb méretű, agyagedény tárolására szolgáló eserépbödön
volt (egy kisebbel együtt, amelyben vélhetőleg fazekasagyagot tartottak), vala­
mint étel- (gabona és bab) és állati maradványok (juh, kecske, tehén és sertés).
A törmelék között a legmeglepőbb felfedezés egy macska maradványai vol­
tak, ami - talán ki volt kötve - az épületet is felperzselő heves tűzben pusz­
tult el. A feltárás után nagy híre lett, ez volt ugyanis az első háziasított macska
Itáliában.
Az emberi és egyéb élet számos jeleit láthatjuk tehát a legjobb ruhájában sírba
fektetett kislánytól egészen a szerencsétlen egerészig, amelyet senki sem enge­
dett szabadon, amikor kitört a tűzvész. A kérdés az, hogy ezekkel a részletekkel
milyen eredményre jutunk? A régészeti maradványok egyértelműen bizonyítják,
hogy az általunk ismert ókori Róma mögött hosszú cs gazdag őstörténeti műit
húzódik. Róma területén évszázadokon keresztül olyan nagymérvű építkezések
folytak, hogy a korai településnyomokat csak az e tevékenységtől megkímélt
helyeken lehet feltalálni. Az i. sz. I—II. században a Fórum nagyszabású templo­
mai számára kiásott alapok a jelentős részét tönkretették mindannak, ami a fel­
szín alatt szunnyadt; a reneszánsz paloták pincéi pedig Róma egyéb tájain végez­
ték el a romboló munkájukat.
Ezért aztán a teljes kép helyett csak pillanatfelvételekhez nyúlhatunk. Ez a
régészet legnehezebb válfaja, és - noha bizonyítéktöredékek időről időre felbuk­
kannak, azok értelmezése csaknem minden esetben megkérdőjelezhető, s gya­
korta vitatott. Például jelenleg is vita folyik arról, hogy a Fommon a XX. század
közepén végzett ásatások alkalmával talált vakolat- és vcsszőfonat-darabkák arra
utalnak-e, hogy esetleg ott is volt egy korai kunyhótelepiilés - vagy pedig azok
csupán figyelmetlenségből kerültek oda néhány évszázaddal később, a terület
feltöltésére szolgáló törmelékkel együtt. Arra is rá kell mutatni, hogy a terület
temetőnek ugyan megfelelt, ám egy falu számára túlságosan nedves és ingová­
nyos lett volna.
A pontos datálás még inkább vitatott,
s az utóbbi néhány oldalon ez az oka
a „korai” szó bizonytalan használatá­
nak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni,

12. Róma és környéke korai temetőiből származó

jellegzetes hamvaszt ősi urna. A halottak lakhelyéül
készített egyszerű kunyhókból rajzolhatjuk a leg­
hitelesebb képet arról, hogy milyenek is voltak
az élők lakhelyei
MÁSODIK PEJEZET

hogy a legkorábbi Rómából és környékéről származó egyetlen régészeti leletnek

sincs biztosra vehető, abszolút dátuma, és még minden egyes fontosabb lelet
időpontja késhegyig menő vitákra ad okot. Az elmúlt században több évtizedes
munkába került egy megközelítőleg pontos kronológiai sorrend meghatározása
a körülbelül az i. e. 1000-600-ig terjedő időszakra nézve olyan diagnosztikai
módszerek alkalmazásával, mint a korongolt kerámia (amelyet a korong nél­
kül készültnél későbbinek feltételeztek), a görög kerámia alkalmi előfordulása a
sírokban, mely kora pontosabban megállapítható, de tökéletesen nem, valamint
a lelőhelyek alapos összehasonlítása.
Ebből kiindulva a Korúmon a legkorábbi temetkezések i. e. 1000, a Palati-
nus-dombi kunyhók megközelítőleg i. e. 750-700 körüli időpontra datálhatok,
tehát izgalmas közelségbe kerülve az i. e. 753 évszámmal, Ám még ezek az
időpontok sem biztosak. A legújabb tudományos módszerek - mint amilyen
a radiokarbon kormeghatározás, amely bármely szerves anyag korát radio­
aktív szenizotópja maradványmennyisegének mérésével állapítja meg - azt mu­
tatták, hogy mindegyik akár száz évvel is későbbi. Például a fidenaei kunyhó
korát a hagyományos régészeti kritériumok alapján nagyjából az i. e. VIII század
közepére datálták, de a szénizotópos vizsgálat ezt az eredményt körülbelül az
i. e. IX. század végére tolta ki, tehát úgy tűnik, hogy Róma sokkal öregebb, mint
gondoltuk.
Az biztos, hogy az i. e. VI. századra Róma már városi település volt város-
központtal és néhány középülettel. A középső bronzkorból (kb. i. e. 1700-1300)
számottevő mennyiségben állnak rendelkezésünkre leletek, ami alapján arra
következtethetünk, hogy már élt valamilyen népesség ezen a helyen, és nemcsak
„átvonult rajta”. A köztes időszakban egyre nagyobb falvak alakultak, bennük
- a sírleletekből következtetve - egyre több gazdag, rangos családdal; valamim
azt is, hogy ezek valamikor egyetlen közösségbe olvadtak össze, amely az i. e.
VI. századra már kétségkívül városi jellegűnek mondható. Azt biztosan nem
tudhatjuk, hogy e különálló települések lakói mikortól tekintették magukat egy
városnak. Arról pedig fogalmunk sincs, mikor nevezték először a várost Ró­
mának.
Mindamellett a régészet nem csak dátumokat analizál, eredetet vizsgál. A vá­
rosban és a környékén, de még a távolabb feltárt régészeti anyag is fontos adato­
kat szolgáltat a korai római település jellegére vonatkozóan. Futólag már megem­
lítettem a temetőben talált kislány elefántcsont karkötőjét, valamint a római
ásatásokon feltárt görög (Korintboszban vagy Athénben készült) kerámiát. A je­
lek északi kapcsolatokról is árulkodnak, mégpedig az onnan származó, boros­
tyánkőből készült ékszerek, díszítések formájában; arra nincsen magyarázat,
hogyan érkezhettek ezek Itáliába, ám bizonyossággal kimutatják a Baltikummal
való közvetlen vagy közvetett kapcsolatok létezését. A korai Róma jó kapcsola-
 69

A KEZDETEK

tokát ápolt a környező világgal, amire Cicero is utalt a város stratégiai helyzetét
hangsúlyozva.
Mindemellett Róma és szomszédai között sok hasonlóságot, illetve néhány
fontos különbséget is felfedezhetünk. 1. e. 1000-600 között az Itáliai-félsziget
népessége rendkívül vegyes összetételű volt. Számos különböző, független nép
lakta, eltérő kulturális hagyományokkal, más-más eredettel. A legtöbb adatunk
a déli, görög településekről maradt fenn, az i. e. VIII. századtól kezdve a na­
gyobb görögországi városokból kirajzó telepesek által alapított városokról, mint
amilyen Cumae, Tarentum és Nápoly (Ncapolis), amelyeket hagyományosan, de
nem a sző mai értelmében „gyarmatok”-nak nevezünk. Tulajdonképpen a fél­
sziget déli felének nagyobb része és Szicília, a görög világ része volt, annak
irodalmi és művészi hagyományaival egyetemben. Korántsem a véletlen műve,
hogy néhány korai - vagy talán a legkorábbról fennmaradt - görög írásos emlé­
ket éppen itt fedezték fel. Az északon honos etraszkoknak, a Róma kapuitól
közvetlen délre élő latinoknak, szabinoknak a Pompeji őslakosságát adó osz-
koknak, valamint a szárazföldön beljebb élő szamniszoknak - a történetét jóval
nehezebben lehet rekonstruálni. Irodalmukból, ha egyáltalán volt, semmi nem
maradt ránk, és kizárólag a régészeti leletekből, kőbe vagy bronzba vésett, hol
érthető, hol értelmezhetetlen szövegekből alkothatunk képet róluk, no meg
a későbbről való, gyakran a saját t'elsőbbségükkel dicsekvő római híradásokból,
amelyek nyomán alakult ki a faragatlan, barbár szamniszókról elterjedt szokvá­
nyos kép.
A régészeti leletekből viszont arra következtethetünk, hogy Róma a korai
időszakban nagyon is közönséges város volt. A szétszórt települések várossá
történő fejlődése, amit többé-kevésbé követhetünk Rómában, a tőle délre fekvő
területeken is minden valószínűség szerint nagyjából ugyanabban az időszakban
ment végbe. A temetőben talált tárgyi leletanyag, a helyi kerámia és a bronz
melltűk, hasonlóan az idegenből származó, többi tárgyhoz, meglehetősen kon­
zisztensnek mondhatók. Ezzel szemben az, amit Rómában találtak, korántsem
annyira lenyűgöző és a gazdagság benyomását keltő, mint a másutt kiásott lelet­
anyag. A városból semmi olyasmi nem származik, amit össze lehetne hasonlítani
például a közeli Pracneste néhány valóban különleges sírjában talált leletekkel,
de ezt akár a balszerencsére is lehetne fogni, vagy - amint az nem egy régészben
felmerült - az is megtörténhetett, ami a XIX. századi római ásatások során, hogy
a legértékesebb leleteket ellopták, és egyenesen a régiségpiacra vitték. Az egyik
kérdés, amellyel a következő néhány fejezetben foglalkoznunk kell, a következő:
mikor szűnt meg Róma közönséges, hétköznapi város lenni?
70

MÁSODIK. FEJEZET

A hiányzó láncszem

E fejezet utolsó kérdése azonban az, hogy a régészeti leletanyagnak valóban

annyira függetlennek, különállónak kell lennie Romulus és Rcmus mitikus hagyo­
mányaitól, ahogyan azt bemutattam? Vajon a Róma legkorábbi történetét vizs­
gáló kutatásainkat összeköthetjük a rómaiak által mesélt történetekkel, vagy a
város eredetéről felállított bonyolult elméleteikkel? Lehetséges, hogy a legendá­
ban valamivel több történelmet fogunk találni?
Ez bizony igen csábítóan hangzik, ami számos - mind a történészek, mind
a régészek által papírra vetett - korunkbcli tanulmányt befolyásolt. Korábban
már ismertettük azt a kísérletet, amely a Septimontium történetéből igyekezett
levezetni a város kettős, római és szabin természetét, amely Romulus legendájá­
ban hangsúlyosan van jelen. A Palatinus-domb lábánál nemrégiben felfedezett
korai földerődítmény vad találgatások özönét indította el, miszerint Remus ezt
a falat ugrotta át, hogy a város alapításának napján halálát lelje. Persze ez puszta
régészeti fantáziálás. Az nem kétséges, hogy felfedeztek valamiféle korai föld­
sáncot, ami önmagában is jelentős, ám hogy ez a védmű miként kapcsolódott
a Palatinus-domb tetején épült korai kunyhókból álló településhez, az bizony
kérdéses. Egy azonban biztos: Romulus és Remus nem létező alakjához az égvi­
lágon semmi közük. Azok a próbálkozások pedig, amelyek az építmény és a
hozzá kapcsolódó leletek keletkezésének időpontját úgy kozmetikázták, hogy
végül - szemernyi túlzással - i. e. 753. április 21. jöjjön ki, az mind csak álokos­
kodás.
Rómában mindössze egy hely található, ahol a korai tárgyi leleteket az iro­
dalmi hagyománnyal közvetlenül összefüggésbe lehet hozni. Ha az ember ezzel
próbálkozik, a kettő között nemhogy egyezőséget, hanem egy széles és titokzatos
szakadékot talál. Ez a hely a Fórum végén, nem messze a Capitolium-dombtól
található, ahol Cicero Catilina ellen szónokolt a Jupiter Stator templomában, és
éppen a szónokok kőemelvénye, a rostra mellett, amelyről a néphez szóltak. Itt,
az i. e. I. század vége előtt, a Fórum kövezetébe a többiektől élesen elütő, fekete
kőlapokból, nagyjából 4 x 3 ,5 méter területű, négyzet alakú, alacsony szegéllyel
övezett padozatot raktak le.
A XIX-XX. század fordulóján Giacomo Boni régész - aki hírnév dolgában
vetekedett a kor másik kiválóságával, Trója felfedezőjével, Heinrich Schlic-
mann-nal, csak rá éppenséggel nem vetődött a csalás sötét árnyéka - a 'fekete
négyszög’ vagy 'fekete kő’, a Ijipis Niger alatt ásatva. néhány, jóval korábbról
származó építmény maradványaira bukkant. Közöttük volt egy oltár, egy széles,
szabadon álló oszlop darabja, és egy, nagyobbrészt érthetetlen, korai - valószínű­
leg az általunk ismert legrégebbi - latin szöveggel borított alacsony kőpillér.
A helyet szándékosan temették be, és a feltöltésre szolgáló anyag sokféle külön­
 71

A KLZDITEK

leges és közönséges leletei rejtett magában, kezdve az egészen piciny kupáktól,

gyöngyöktől egészen néhány pompás, az i. e. VI. századi Athénból való festett
kerámiáig. A leletek alapján - amelyek között, úgy tűnik, áldozati tárgyak is
voltak - a legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy ez egy korai, valószínűleg Vul-
canus isten tiszteletére emelt szentély lehetett. A Fórum újrakövezésekor, vala­
mikor az i. e. I. században temették be, s hogy megőrizzék a szent hely emlékét,
szembetűnő, jellegzetes fekete kőlapokkal borították.
A későbbi római történetírók ismerték ezt a fekete kő négyszöget, és a jelen­
tését különbözőféleképpen magyarázták. „A fekete kő - írta az egyikük - balsze­
rencsés helyet jelöl ” Továbbá azt is tudták már évszázadok óta, hogy valami van
alatta: de nem egy vallási szentély - amint azt a inai archeológusok egészen
biztosan állítják hanem valamiféle Romulusszal vagy a családjával kapcsola­
tos emlék. Többen feltételezték, hogy Romulus sírjáról van szó, mások pedig -
Lalán abból kiindulva, hogy ha Romulus mcgistcnült, akkor bizony semmi szük­
sége sírra - úgy vélték, hogy a sírban Romulus és Remus nevelőapja, Faustulus
nyugszik; míg megint mások azt állították, hogy Romulus bajtársa, Róma egyik
későbbi királyának nagyalyja, Hostilius nyugszik ott.
Sőt arról is mdtak - vagy azért, mert látták a feltöltcs előtt, vagy hallomásból
hogy a föld feliratot is rejt magában. Hogy ez mi lehet, arra vonatkozóan Dionü-
sziosz két változatot jegyzett fel: vagy Hostilius „dicsőségét tanúsító” sírfelirata,
vagy egy „hőstetteit megörökítő” felirat, amelyet Romulus egyik győzelmét kö­
vetően helyeztek el. Azonban egyik változat sem igaz. És üionüsziosz állításával
ellentétben nem „görög betűkkel írták”, hanem valódi, korai latin nyelven.

13. A k ép en a C ia c o m o B o n i á lta l a F o n o tto n tévfekete k ő a la

vá n y a i lá th a tó k . B a lra a z o ltá r - e g y n é g y s z ö g le te s U ala k ú é p ítm én y, a m e ly e k o
m á su tt is f e ll e l h e t ő I tá liá b a n j o b b r a p e d ig a z o s z lo p m e g m a r a d t ré sz e m ö g ö tte az. a lig
é szr e v e h e tő , f e lir a to s p illé r r e l.
MÁSODIK H J t Z i n

Mindé/ meggyőzően demonstrálja, hogy a római történészek milyen sokat és

ugyanakkor milyen keveset tudtak a múltba temetett történelemről, és szerették
volna azt képzelni, hogy Romulus nyomai még mindig jelen vannak a városban,
vagy valamivel annak felszíne alatt.
Ami a szövegből kiolvasható, az a római történelem következő korszakába
és a RomulusL állítólag követő, csaknem ugyanolyan legendás királyok világába
kalauzol bennünket.
 H A R M A D IK F E JE Z E T

RÓMA KIRÁLYAI

Kőbevésve

A z 1899-BtN a fekete kő alatt feltárt feliratban lévő király szó, vagy latinul
rex, az akkor használt korai formájában: RECF.l. Ez az egyetlen szó magya­
rázza, hogy miért tett szert a felirat olyan nagy hírnévre, s egyben Róma korai
történetéről alkotott felfogásunkat is megváltoztatta. A szöveg sok tekintetben
mély csalódást kelt olvasójában. Hiányos, hiszen az oszlop felső harmada nem
maradt ránk, így csaknem teljes egészében értelmezhetetlen. Maga a latin is eléggé
nehéz, de a Itiányzó rész miatt csaknem lehetetlen az értelmét teljes egészében
megfejteni. Ám még így is bizonyosak lehetünk abban, hogy nem Romulus vagy
valaki más síiját jelöli, és a legtöbb értelmezési kísérlet is legfeljebb arra irányuló
hősies próbálkozásnak tekinthető, hogy a kövön felismerhető, kevés önálló szót
összegereblyézve valamiféle - akár homályos - értelmet adjon neki.
Egy jeles mai elmélet szerint a felirat arra figyelmeztetett, hogy ne engedjék az
igásállatokal a szentély közelébe piszkítani, mivel az nyilvánvalóan rossz ómen
volna. Azt sem igen tudni, vajon milyen régi lehet. A szöveg kormeghatározásának
egyetlen módja, ha a nyelvezetet és a / írás­
módot összevetjük a maroknyi fennma­
radt korai latin példával, amelyek több­
sége ugyancsak bizonytalan datálású.
A megoldási javaslatok - körülbelül
i. e. 700-tól cca. 400-ig - több mini 300
esztendőt öleltek fel. A mostanra kialakult
megegyezés értelmében a felirat az i. e.
VI. század második felében készülhetett.

14. A f e k e te k ő a la tt k iá s o tt p illé re n lá th a tó ré g i
f e li r a t a g ö r ö g g e l k ö n n yen ö s s z e té v e s z th e tő , a h o g y a n
e z n éh á n y késői?hi ó k o ri írá stu d ó n a k sik e rü lt is ,
V a ló já b a n a rc h a ik u s la tin n yelven , a g ö r ö g h ö z n a g y o n
h a so n ló b etű k k el , é s a z ú g y n e v e z e tt busztroícdon
C ö k ö r s z á n tá s ') e ljá r á s s a l írták, a m ely n é l a b e tű v e té s
v á lta k o zv a , jo b b r ó l b a lr a é s b a lr ó l jo b b r a tö rté n t .
74

HARMADIK 1'EJEZET

15. J a c q ite s-L o u is D á v id fe stm é n y e , A Horatiusok esküje (1 7 8 4 ) e g y T úl Hús M o sn i tu s k irá ly id e ­

j é b ő l v a ló le g e n d á t ö r ö k ít m eg, a m ik o r K ó m a a s z o m s z é d o s Á lb a b a n g á v a l h á b o rú zó n . M in d k é t
o ld a lo n v o lt e g y -e g y h á rm a s ik erp á r, ak ik m eg e g ye zte k , h o g y k ö zö s sé g ü k é rt m e g k e zd e n e k e g y ­
m á ssa l. A kép en D á v id a z t a p illa n a to t ö rö k íti m eg, a m ik o r a ró m a i tiarariu :sok a p ju k tó l á tv e sz ik
k a rd ju k a t. K ö zü lü k e g y té r g y ő zte s k é n t h aza, d e c s a k a zé rt, h o g y m e g ö lje (a képen s ír ó ) h ú g á t,
a lá a z e g y ik e lle n fé l j e g y e s e v o lt. A tö r té n e t - a ró m a ia k é s h a so n ló k ép p e n a XVIII. s z á z a d i
fra n c iá k s z á m á r a a h a z a fis á g o t d ic s ő íte tte , u g y a n a k k o r k é ts é g b e vonta, a z é rte h o z o tt á ld o za to t.

A sötétben való tapogatózás ellenére a régészek nyomban rájöttek arra, hogy

a kisi labizál ható, részes határozó esetben álló, tehát 'a királynak' jelentésű RECFJ
alátámasztja, amit maguk a római történetírók állítottak, vagyis azt, hogy két és
fél évszázadon keresztül, egészen az i. c. VI. század végéig Róma városa fölött
„királyok” uralkodtak. M ások mellett Livius is beszámol arról a hat egymást
követő királyról, akik Romul us után üllek a trónon, s kiknek ne véhez jellegzetes
hőstettek sora fűződik.
Uralkodásukról, amelyet rettenthetetlen római harcosok, vérengző ellenfelek
cs ármánykodó királynék tesznek még izgalmasabbá. I ávius 4 római nép törté­
nete a város alapításától című kötetének első és második könyvében számol be.
Romulust a békés természetű Numa Pompilins követte, aki Róma legtöbb val­
lási intézményét megteremtette; utána következett a harcias, hírhedt, hábo­
rúpárti Túlius Hostilius; majd Ancus Március, Róma tengeri kikötőjének, Ostiá-
 ROMA KIRÁLYAI

nak ('folyótorkolat’) alapítója; utána Tarquinius Priscus, vagy az „idősebbik

Tarquinius”, a Fórum Romanum és a cirkuszi játékok megalapítója; a sorban őt
pedig a politikai reformer és a római cenzus bevezetője, Servius Tullius követi,
és Tarquinius Superbus, a „büszke” vagy inkább „dölyfös Tarquinius” zárja.
Második Tarquiniusnak és családjának zsarnoki magatartása forradalomhoz
vezetett, amely a királyság végét cs a „béke”, valamint a „szabad római köztár­
saság” megalakulását jelentette. Tarquinius paranoiás önkényúr volt, aki ellen­
feleivel könyörtelenül leszámolt, a római népet pedig kizsákmányolta, arra
kényszerítve őket, hogy fanatikus buzgalommal erőltetett építkezésein dolgoz­
zanak. Azonban elérkezett a szörnyű pillanat: ezúttal az erényes Lucretiát becs-
tclenítette meg a király egyik fia.
Az elővigyázatos XIX. századi tudósok erős kételyeket támasztottak a római
királyokról szóló, ilyesféle történetekkel szemben. Érvelésük szerint ezeknek az
uralkodóknak a létezésére semmivel sincs több bizonyíték, mint a legendás Ro-
muluséra: szerintük az egész hagyomány meghamisított, elferdített mendemon­
dákon és félreértett mítoszokon alapul, és akkor még nem esett szó Róma szá­
mos, későbbi vezető családjának propagandiszlikus céllal kiagyalt fantáziáiról,
akik úgy manipulálták vagy találták ki a város korai „történetét”, hogy abban
őseik minél dicsőbb szerepben tűnjenek fel, pedig ettől már csak kevés hiányzott
ahhoz - és ezt számos jeles történész meg is tette - , hogy kijelentsék: a római
királyság kora soha nem is létezett, és hogy ezek a híres királyok csupán a rómaiak
képzeletének szüleményei, végül pedig hogy a korai Róma igaz története mind­
örökre elveszett.
E szélsőséges pesszimizmussal a Boni feliratából való RÉCÉI azonban sike­
resen szállt szembe. Ettől fogva a legkülönfélébb kifogásokkal és ellenvetésekkel
(példának okáért olyanokkal, hogy ebben az esetben a rex egy későbbről való,
ugyanolyan elnevezésű vallási tisztségre és nem a királyra vonatkozik szűkebb
értelemben) sem lehetett megkerülni az immár tagadhatatlan tényt, nevezetesen
azt, hogy Róma egykoron valamiféle monarchia volt. A felfedezés nyomán a
Róma korai történetéről folyó vita természete megváltozott, és persze egyéb kér­
dések is felmerültek.
A római királyokról szóló elképzelés még manapság is az érdeklődés közép­
pontjában áll, és felveti a kérdést, hogy vajon miféle királyság lehetett ez? Hiszen
egy néhány ezernyi lakosú, a Tiberis menti dombokon épített, sárral tapasztott
vesszőfonatú kunyhókban élő, kicsiny, archaikus közösségről van szó. Csaknem
biztos, hogy a király szó valami ünnepélyesebbre, előkelőbbre utal, mint ahogy
mi gondolnánk. A rómaiak korai uralkodóikat számtalan különböző módon látták
vagy képzelték el. Tarquinius Superbus drámai bukása után a királyok - a római
történelemben végig a gyűlölet tárgyaivá váltak. Ha egy rómait azzal vádoltak,
hogy király akar lenni, az feléri egy halálos politikai ítélettel. Nem volt olyan
76

HARMADIK ! ! |L7! I

római császár, aki eltűrte volna, hogy királynak szólítsák, még akkor sem, ha
akadtak cinikus kortársak, akiket furdalt a kíváncsiság, hogy vajon mi is a kettő
között a különbség. Ezzel szemben a római történetírók a legfontosabb politikai
és vallási intézményeik nagy részéi a királyság korára vezették vissza: ha a mitikus
narratívában a várost Romulus alapította, kialakulása, kifejlődése a királyok alatt
- Numától a második Tarquiniusig - ment végbe. Bármennyire gyűlölték is őket,
Róma megteremtését a királyoknak tulajdonították.
A királyok kora azon a különös határvonalon húzódik, amely a mítoszt a tör­
ténelemtől elválasztja. Ugyanakkor ezek az utódkirályok az alapítónál valóságo­
sabbnak tűnnek, legalábbis a nevük tekintetében, mint például „Numa Pompi-
lius” - ellentétben a kitalált „Romnlusszal” vagy a „Róma” nevezetű emberrel,
„Róma úrral”. A róluk szóló történetekben azonban mégis mindenféle nyilvánva­
lóan mitikus elem fedezhető fel. Például hogy Servius Tullius - szakasztott úgy,
mint Romulus - egy lűzből előbukkant falloszból fogant. Csaknem minden
esetben nehéz azonosítani, vajon miféle elemek bújhatnak meg a ránk maradt
tikcionális narratívában. Ha csak a nyilvánvalóan fantasztikus elemeket hámjuk
le, és a maradványról feltételezzük, hogy az alkotja a történeti magot, akkor
a leegyszerűsítő megközelítés hibájába esünk, amivel a XIX. századi szkeptikusok
nagyon helyesen szembehelyezkedtek. A mítosz és a történelem ugyanis sokkal
kibogozóatatlanabbul fonódott össze, mint gondolnánk. A két szélsőség között
a lehetőségek és a megismerhetellenek széles skálája húzódik. Vajon létezett-e
valamikor egy Ancus Március nevezetű személy, és ha igen, nincs semmi köze
a neki tulajdonított tettekhez? És tnég sorolhatnánk.
Az viszont világos, hogy a királyság korának vége felé - nagyjából az i. e. VI.
században, noha a pontos kormeghatározás rendkívül nehéz - már valamivel
szilárdabb talajra lépünk. Amint Boni felfedezései sejtetik, ettől kezdődően lehet
első ízben valamiféle kapcsolatot létesíteni a rómaiak múltat idéző történetei,
a földben lelt régészeti leletek és a mi értelmezésünk szerinti történelmi magya­
rázat között. lS ami még lényegesebb, Róma szomszédai és ellenségei látószögé­
ből is betekintést nyerhetünk ebbe a történelembe. Servius Tullius hőstetteit
csaknem biztosan megörökítették egy, a Rómától 70 mérföldre, északra fekvő
Vulci etruszk városban feltárt sír festményei. A képsorozat az i. e. IV. század
közepéről származik, így ez a legkorábbi, a több száz évvel minden mást meg­
előző, róla szóló közvetlen tanúbizonyság, amit bárhonnan is ismerünk. Róma
e kori történetének megértéséhez részben arra is szükség van, hogy a rendelkezé­
sünkre álló kevés értékes tárgyi bizonyítékból a lehető legtöbbet hozzuk ki, és
eme most szóban forgót nemsokára alaposabban is szemügyre vegyük.
 77

RÓMA KIRÁLYAI

Királyok vagy vezérek?

A XIX. századi szkeptikusok jó okkal kételkedtek a királyság koráról fennmaradt

beszámolókat illetően. Ezekben töméntelen olyan dolgot találni, aminek se eleje,
se vége, és leginkább a kronológiával van a baj. Még ha valószínűtlenül magas,
egészségben eltöltött életkort feltételezünk, akkor is képtelenség hét királlyal
- Romulust is közéjük értve - az i. e. V ili. század közepétől a VI. század végéig
számított 250 évnyi időt kitölteni, ahogyan azt e szerzők tették. Ezzel ugyanis azt
állítanánk, hogy mindegyikük több mint három évtizedig ült a trónon. Nincs
olyan újkori uralkodóház, amely cgyvégtében ilyen hosszú ideig regnált volna.
A kérdésre lcgészszerűbb válaszként az kínálkozik, hogy vagy azt feltételez­
zük, hogy a királyság kora jóval rövidebb ideig tartott, mint ahogyan a rómaiak
számították, vagy pedig azt, hogy valójában több király volt, mint amennyi a
feljegyzésekben ránk maradt. (Amint azt látni fogjuk, ezen „elveszett uralkodó”
címre többen is pályázhatnak.) Ám az is elképzelhető, hogy az e korszakra vo­
natkozó írásos hagyomány sokkal félrevezetőbb, mint ezen egyszerű megoldá­
sokból arra következtetni lehetne, és hogy - bármilyen legyen is a kronológia -
a római királyság jellege a valóságban gyökeresen különbözött attól, amit Livius
és más római történetírók sejtetnek.
A legnagyobb nehézség az, hogy a régi római történetírók rendszeresen arra
törekedtek, hogy a királyság korát újszerűbbnek tüntessék fel, és hogy eredmé­
nyeit, vívmányait felnagyítsák, mintha valamilyen honfiúi távcső lencséin ke­
resztül vizsgálnák őket. Beszámolóik szerint a korai rómaiak már olyan intézmé­
nyekre támaszkodhattak, mint a szenátus és a népgyűlések, amelyek csak fél
évezreddel később váltak a város politikai intézményi berendezkedésének ré­
szévé; és a királyok utódlási rendjének megalkotásakor (ugyanis ez nem volt
örökletes) bonyolult jogi procedúrák szerint jártak cl, melyek között szerepelt
egy interrex ('időközi király’) kijelölése, az új uralkodó megválasztása a király­
választó népgyűlésen a nép szavazata útján, majd a szenátori jóváhagyás. Mi
több, azok a hatalmi harcok és vetélkedések, amelyeket ők ezekre az átmeneti
időkre kivetítettek, nagyon is jól beleillettek volna az i. sz. I. század császári
udvarába. Livius beszámolója a Tarquinius Priscus meggyilkolását követő ravasz
mesterkedésekről - melyek során az ármányos királyné, Tanaquil nagy óvatosan
eltitkolta férje halálát, amíg nem sikerült a trónt pártfogoltja, Servius Tullius
számára biztosítani - tulajdonképpen sokban hasonlít Líviának az Augustus csá­
szár i. sz. 14-ben történt halála után folytatott intrikáihoz. A hasonlóság olyan
mértékű, hogy néhány kritikus szerint Livius - aki művét az i. e. 20-as években
kezdte írni - történetének ezt a részét valószínűleg csak i. sz. 14 után tudta befe­
jezni, és elbeszélését egészen biztosan ennek az évnek az eseményeire alapozta.
78

HARMADIK. PEJEZET

A rómaiak a szomszédos népekkel való kapcsolatát ugyancsak felnagyítva

tárgyalják, a szerződésekkel, követekkel és szabályszerű hadüzenetekkel egye­
temben. A csatákról szóló híradásokban is nagyerejű, népes római légiók nagy­
szabású ütközetekben küzdenek az ellenség ugyancsak félelmetes seregével:
olvashatunk arról, hogyan támadja oldalba a lovasság az ellent, kényszeríti visz-
szavonulásra a gyalogságot, hogyan támad kavarodás az ellenfél soraiban, to­
vábbá az ókorban vívóit ütközetek egyéb, szokásos kliséiről (vagy igazságairól).
Az effajta nyelvezet csakugyan jellemzi a korszakról készült, későbbi beszámoló­
kat, melyek közül több olyasmit is emleget, mint például Róma i. e. VII. és VI.
században folytatott „külpolitikája”.
Ezeket az eseteket nyilvánvalóan fenntartásokkal kell kezelnünk. Bárhogyan
próbál juk is jellemezni a korai rómaiak városi közösségét, a skálán legfeljebb
valahol a kicsi és a nagyon kicsi között foglal helyet. A valójában őstörténetnek
számító korban a népességet nehéz megbecsülni, ám a legpontosabb szerint
Róma „ősíakói” - függetlenül attól, hogy az összenőtt, apró települések mikor
kezdték magukat „Rómának” tekinteni - legfeljebb néhány ezren lehettek. Az el­
fogadott mai számítások szerint, az i. e. VI. század vége fele, amikor az utolsó
királyt is elűzték trónjáról, a térségben körülbelül 20-30 ezer lakos élhetett. Ám
ez nem több becslésnél, amely a térség nagysága, a Róma által ekkortájt uralt
terület valószínű kiterjedése és az ott megélhetést találó népesség valószerű szá­
mának figyelembevételével készült. Ugyanakkor ez mégis sokkal reálisabb, hi­
hetőbb, mint az ókori történetírók eltúlzott számadatai. Példának okáért Livius
idézi a legelső római historikust, az i. e. 200 körül tevékenykedő Quintus Fabius
Pictort, kinek állítása szerint a királyság korának vége felé a felnőtt férfi lakosok
száma 80 ezer fő, a teljes népességé pedig jóval 200 ezer lélek fölött volt.
Ez képtelenül magas szám az archaikus Itália egy új településére vonatkozóan
(nem sokkal marad cl az i. c. V. század közepén hatalma csúcspontján lévő Athén
vagy Spárta területének lakosságától), és ilyen méretű városra c korból semmi­
lyen régészeti bizonyíték nem áll rendelkezésre, noha e népességi adatnak leg­
alább az az előnye megvan, hogy kitűnően beleillik az ókori történetírók korai
Rómát felduzzasztó beszámolóiba.
Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy e kicsiny, protourbánus település intéz­
ményeiről az égvilágon semmit sem tudunk. Hacsak Róma nem különbözött az
ókori Földközi-tenger medencéjében (vagy bárhol másutt) fekvő összes többi
archaikus településtől, akkor szervezetileg valószínűleg sokkal kevésbé volt struk­
turált. mint ahogy a ránk maradt történetek sugallják.
A bonyolult jogi el járások megléte - vagyis az interrex, az új uralkodó meg­
választása a nép szavazata útján és a szenátori megerősítés - ebben az Összefüg­
gésben teljesen elfogadhatatlan; és a legjobb esetben is a korai történelemnek egy
jóval későbbi nyelvezetben való gyökeres újraírásáról lehet szó. Egy másik löké-
 79

ROMA KIRÁLYAI

16. A z 1 9 7 7 -b e n , R ó m á tó l k ö rü lb e lü l 4 0 m é tfö ld n y ir e fe lfe d e z e tt, a VJ. s z á z a d v é g é b ő l v a g y a z

V. s z á z a d e le jé r ő l s z á r m a z ó f e lir a t a z e g y ik le g h ite le s e b b tá r g y i b izo n y íté k a m a g á n k a lon a sú g
lé te zé s é r e . E z M a r s iste n n e k s z ó ló f e la já n lá s (itt k o ra b e li la tin s a g g a l a z u to lsó sz ó : M A M ARTÉI),
P u b liu s Vedé rí us (itt a z e ls ő s o r b a n o lv a s h a tó : P O P L IO S IO VA LE SIO SÍ O ) S U O D A L E S -e i á lta l.
L eh etség es, h o g y P u b liu s V a leriu s P ttb h c o lá ró l, a k ö z tá r s a s á g e ls ő é vén ek e g y ik f é lig -m e d d ig
le g e n d á s k o n z u lé r ó l va n s z ó , A z ő S U O D A L E S -e i (k la sszik u s la tin b a n sódales,) n é m i s z é p íté s s e l
„ tá r s a i ", v a g y in k á b b „ é le ts z e r ű b b e n a z ő „ b a n d á já n a k ” ta g ja i leh ettek.

leles példa a katonai tevékenység, aliol csupán a földrajz okozhat fejtörést. Egy­
szerűen meg kell keresnünk, vajon hol is vívták e heroikus küzdelmeket: mind­
egyiket a Róma városa körüli, mintegy 12 méteres sugarú körön belül. A be­
számolók előadásmódja ellenére - amelyek alapján a Róma kontra Hannibál
hadjáratok miniatűr változatára gondolhatnánk - a mi fogalmaink szerint ezek
minden bizonnyal közelebb álltak a marharabláshoz. Még az is elképzelhető,
hogy egyáltalán nem is a szó szoros érteimében vett „római” csetepatékról volt
szó. A legtöbb korai közösségben sok időbe telt, amíg a személyes erőszak kü­
lönböző fonnáit - kezdve a durva, kíméletlen bánásmódtól a vérbosszúig és
a gerilla-hadviselésig - sikerült teljesen közösségi ellenőrzés alá vonni. A külön­
böző konfliktusokat, nézeteltéréseket a magánemberek általában híveik segítsé­
gével intézték el, akiket a magánhadurak ókori elődeinek tekinthetünk; s igen­
csak elmosódott volt a határvonal az „állam” nevében és valamely hatalmasság
saját érdekében folytatott akció között. Csaknem teljesen biztosak lehetünk ab­
ban, hogy a korai Rómában is ez volt a helyzet.
M indezt figyelembe véve vajon milyen kapcsolat áll fenn a királyok és a Fó­
rumról származó feliraton olvasható rexközött?
jelentheti a mai értelemben vett ’király’-t - amely értelmezés nagyjából egybe­
esik az i. e. I. századbeli rómaiakéval. Hozzánk hasonlóan bizonyára nekik sem
csupán valamilyen autokratikus hatalomról és annak jelképeiről volt elképzelé­
sük, hanem nyilvánvalóan a monarchia elméleti fogalmáról, mint kormányzati
formáról is, szembeállítva például a demokráciával vagy az oligarchiával. Nos,
ugyancsak kicsi a valószínűsége annak, hogy ilyesmi járhatott azoknak a fejében,
akik néhány évszázaddal annak előtte a Foram kövébe vésték a feliratot. Szá­
mukra a rex inkább személyes hatalmat és kiválóságot jelenteti, persze jóval kevésbé
strukturált, úgymond „alkotmányos” módon. Amikor a római történelem e korai
szakaszának valós tényeit és nem a legendáit vizsgáljuk, akkor helyénvalóbb
80

HARMADIK FEJEZET

vezérekről vagy nagy emberekről, nem pedig királyokról, következésképpen

„vezéri” és nem „királyi” korszakról beszélni.

Eredetlegendák: vallás, idő és politika

A római történetírók értelmezése szerint a Romulust követő királyok Róma hosz-

szan tartó alapítási folyamatának részesei. Hozzá hasonlóan ezeket az uralkodó­
kat is történelmi alakoknak képzelték (jóllehet egyes szkepticizmusra hajló írás­
tudók kétkedéssel fogadtak néhány, róluk szóló, merészebb történetet).
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a fennmaradt, a valóságtól igen eltérő hagyomány
jobbára a későbbi római aggodalmak és törekvések távoli múltba való lebilin­
cselő, mitikus kivetítésének tekinthető. Nem nehéz felismerni ugyanazokat a témá­
kat cs összefüggéseket, amelyekkel Romulus történetében is találkoztunk.
Például ezek az utódkirályok állítólag a legkülönfélébb helyekről és környezet­
ből származtak: Numa - akárcsak Titus Tatius - szabin volt; Tarquinius Priscus
Etruriáből való, és a görög Korinthosz városából érkezeit menekült fiaként látta
meg a napvilágot; Servius Tullius anyja - már azok szerint, akik nem adlak hitelt
a csodálatos fallosz történetének - rabnő, de legalábbis hadifogoly volt (olyan
heves vita dúl a származása körül, hogy a győztes hadvezéreknek a Fórumon
olvasható jegyzékén egyedül Servius atyjának neve hiányzik). Noha c történetek­
ben esetenként olvashatunk olyan rómaiakról - általában a „rosszakról” - akik
arról panaszkodnak, hogy az idegenek meg az alantas származásúak elragadják
tőlük születési jogukat, az általános üzenet félreérthetetlen: kívülről érkezett
„rómaiak” még a római politikai rendszer csúcsaira is feljuthatnak; az alacsony
származásúak, beleértve a volt rabszolgákat, pedig szintén a legmagasabb tiszt­
ségekbe emelkedhetnek.
Rómát a királyok uralkodása alatt továbbra is polgárháborúk és családi viszá­
lyok tépázták. A trónutódlás időszaka különösen veszélyes és vérgőzös volt.
A hét király közül - állíLólag - három vált gyilkosság áldozatává; egy másikat
- büntetésül egy vallásos gyakorlat helytelen végzése miatt - egy égből küldött
villámcsapás sújtotta halálra, Tarquinius Superbust pedig elüldözték. Ágyban,
párnák közt csak ketten haltak meg. Tarquinius Priscus gyilkosait - afeletti ha­
ragjukban, hogy nem rájuk szállt a trón - Ancus Március fiai bérelték fel. Servius
Tulliusszal hasonló okokból Superbns végzett, akinek az áldozat lánya volt a cin­
kosa. Egy különösen rémes fordulat következtében a lány állítólag szándékosan
keresztülgázolt kocsijával atyja holttestén, és a kerékre tapadt vérét a házába
„vitte”. Az ilyen és efféle történetek arról tanúskodnak, hogy a polgárok közötti
viszálykodás milyen mélyen beleivódott a római politikai életbe, ugyanakkor
a római politikai kultúra egy másik törésvonalát is felfedi, nevezetesen, hogy a
 81

RÓMA KIRÁLYA]

hatalom hogyan szállt szeméiyről személyre vagy nemzedékről nemzedékre.

Érdemes megemlíteni, hogy az Augustustól Néróig uralkodó császárok esetében
a családon belüli erőszakos halálesetek - főként gyilkosság vagy állítólagos gyil­
kosság - hasonló vagy még magasabb számban fordullak elő.
Mindamellett a királyság korában nem egyszerűen csak a Romulus által fel­
vetett kérdések kerüllek újra napirendre. A történelem logikáját követve Romulus
uralkodásának végén Róma kialakulása, formálódása még csak a felénél tartott.
Később mindegyik utódja hozzájárult fejlődéséhez,, így aztán amikor a királyság
végül megdőlt, Róma már mindazon intézmények többségével rendelkezett,
amelyek Rómává tették. A legtöbb érdem Numa Pompiliust és Servius Tulliust
illeti. Utóbbinak tulajdonítják a római nép megszámlálása és osztályokba soro­
lása, az úgynevezett cenzus módszerének megalkotását. Ez évszázadokon át az
ókori római politikai folyamat középpontját alkotta, benne foglalva azt az alap­
vető hierarchikus elvet, mely szerint a gazdagnak jog szerint több hatalom jár,
mint a szegénynek. Tudomásunk szerint előtte Numa azonban már kialakította
a hivatalos római vallás szervezetét és a vallási intézményeket, ám ezek hatásá­
nak és elnevezésének tárgyalása messze meghaladnák e könyv kereteit. Tulajdon­
képpen a katolikus pápák mind a mai napig hivatalos címe, a pontifex, vagyis
'főpap' az állítólag Numa által létrehívott egyik papi testület nevéből származik
vagy onnan kölcsönzött.
Visszatekintve a város felemelkedésére és a Földközi-tenger medencéjében,
s azon túl játszott uralkodó szerepére, a későbbi rómaiak e rendkívüli sikert nem
egyedül a katonai hősiességnek tulajdonították. Azért győztek - szólt az érvelés - ,
mert isteneik mellettük álltak: a vallás iránt tanúsított, istenfélő jámborságuk volt
a siker biztosítéka. Az axiómát megfordítva: az elszenvedett kudarcok mind vala­
milyen, az istenekkel való viszonyban jelentkező hibára, vétségre vezethetők vissza:
talán a kedvezőtlen előjeleket hagyták figyelmen kívül, egy fontos vallási szertar­
tást nem az előírásoknak megfelelően végeztek, vagy lábbal tiporták a vallási sza­
bályokat. Vallásosságukkal szívesen kérkedtek mások előtt is. Például az. i. e. II.
század elején, amikor egy római tisztviselő a mai Törökország nyugati partján
fekvő görög Teósz városának megírta, hogy politikai függetlensége (legalábbis
rövid távon) biztosított, az üzenetnek roppant nagy jelentőséget tulajdonított.
A városban felállított, márványtömbbe vésett, dagályos stílusban megfogalmazott
szavait még ma is olvashatjuk: „Ama tényt, miszerint mi rómaiak, mint legfontosab­
bat, feltéden és örök hódolatot esküdtünk az isteneknek, bizonyítja ennek fejében
nekünk nyújtott pártfogásuk. Ezen félül számos egyéb okok miatt biztosak vagyunk
abban, hogy az istenek iránt tanúsított alázatunk és mély respektusunk mindenki
előtt nyilvánvaló.” Vagyis a vallás a hatalom biztosítékának szerepét töltötte be.
Erre néhány utalás Romulus történetében is található. Amellett, hogy templo­
mot emelt Jupiter Slator tiszteletére, az istenektől azt is megtudakolta, pontosan
HARMADIK FEJEZET

hol alapítsa meg az új várost: részben a madarak megfigyelése révén nyert isteni
jós jelek értelmezése miatt létrejött véleménykülönbség vezetett a végzetes össze-
veszés kirobbanásához Romulus és Remus között. De végül utódjának, a béke­
szerető Numának jutott „a római vallás megalapítójának” szerepe.
Ez nem emelte őt az olyan szent személyek sorába, mint Mózes, Buddha,
Jézus vagy Mohamed. Róma hagyományos vallása nagymértékben különbözött
attól, amit manapság általában a fogalom alatt értünk. Az újkori vallásos szó­
kincs igen sok kifejezést - egyebek mellett a „relígiót” vagy a „pontifexet” -
kölcsönzött a latinból, amelynek következtében néhány, az ókori római és a mi
vallásunk között fennálló jelentős különbség elhalványulni látszik. Rómában
vallásos tan, vallásos doktrína, szent könyvek, sőt még hitrendszernek nevez­
hető valami sem igen létezett. A rómaiak tudták, hogy vannak istenek, de nem
a legtöbb modern világvallás esetében megszokott, az egyén által befogadott,
intcrnalizált módon hittek bennük. Az ókori római vallás az egyéni üdvözülés
vagy erkölcsös magatartás kérdésével sem foglalkozott különösebben. Ehelyett
mindenekelőtt azon szertartások elvégzésére helyezte a hangsúlyt, amelyek
a Róma és az istenek felhőtlen viszonyát, nemkülönben a rómaiak sikerét és
jólétét voltak hivatottak biztosítani. A legtöbb ilyen - különben rendkívül válto­
zatos - szertartás legfontosabb mozzanata az állatok feláldozása volt. Némelyi­
kük annyira különös, furcsa mozzanatot mutatott, hogy minden másnál hatéko­
nyabban cáfolták a rómaiak komolyságáról, morcosságáról elterjedt közhelyeket:
például a februárban tartott Lupercalia alkalmával mezítelen fiatalemberek fu­
tottak körbe a városon, és minden útjukba kerülő nőt megkorbácsoltak (Shakes­
peare Julius Caesar című tragédiájának nyitójclcnctében ezt az ünnepet mulatja
be). A római vallási általánosságban úgy lehet jellemezni, hogy a cselekvés és
nem a hit vallása volt.
Numa vallásalapítását két különböző, ugyanakkor egymással összefüggő
aspektus jellemezte. Egyfelől egy sor papi testületet hozott létre, hogy elvégez­
zék vagy felügyeljék a fontosabb szertartásokat, beleértve - az egyébként túlnyo­
móan férfiak alkotta colleguimok között - a Fórum Romanumon álló szentély
szent tűzhelyén égő örök tüzet őrző Vesta-szüzck tevékenységét.
Másrészt megszerkesztette a 12 hónapos naptárt, amelynek alapján elkészít­
hették az ünnepségek és a vallási ünnepek éves jegyzékét. A szervezett közösség
fontos jellemzője az idő beosztásának, megszervezésének képessége, melynek
feltalálását Rómában Numának tulajdonították. Mi több, a később végrehajtott
újítások és finomítások ellenére az újkori nyugati naptár e korai római változat
közvetlen utóda, amint azt a hónapok nevei is mutatják: mindegyikük elnevezése
római. Minden egyes dolog közül, amelyről úgy véljük, hogy az ókori Rómából
örököltük, a vízelvezető csatornáktól a helynevekig, vagy a katolikus egyházi
hivatalokig, a naptár a legfontosabb, mégis a leggyakrabban erről feledkezünk
 83

RÓMA KIRÁLYAI

17. A k ép en e g y Vesta-sziiábrázoló, i. sz.

s z á z a d b ó l fe n n m a r a d t s z o b o r lá th a tó . A
p a p n o k a ró m a i k ö z v a llá s k isszá m ú papi
testü le té in e k e g yik él, é s a zo n n a g y o n
„ fő á llá s ú " v a llá si tis z tv is e lő k k o llé g iu m á t
a lk o ttá k , a k ik a „ te v é k e n y sé g ü k b ő l ”
a F ó ru m o n á lló , V e sta -iste n n ő n e k szen te lt,
a z ö rö k tű zn ek h e ly e t a d ó tem p lo m s z o m s z é d ­
s á g á b a n e m e lt é p ü letb en . S z ü z e s sé g i f o g a d a l ­
m u k m e g s z e g é s é é r t h a lá lb ü n te té s

meg. Olyan kapocs a korai királykor és

a mi korunk között, amelynek létét
meglepetéssel vesszük tudomásul.
Hogy a Nuina Pompilius nevű sze­
mély egyáltalán létezett-e, soha nem
fogjuk megtudni, még kevésbé azt,
hogy valóban csinált-e valamit a neki
tulajdonítottak közül. A római bölcselők
részletesen elemezték pályafutását, és a róla fennmaradt hagyomány egyes ele­
meit elfogadták, míg másokat határozottan elvetettek. Például semmiképpen sem
lehetett a görög filozófus, Pitagorasz tanítványa, amint egy széles körben elter­
jedt és magát makacsul tartó mendemonda állította. Hiszen - érveltek - Pitago­
rasz bármilyen elfogadható kronológia szerint - több mint egy évszázaddal
Numa után élt (vagy, ahogyan mi manapság becsüljük, inkább az i. e. VI. és nem
a VII. században). Azonban nem is lényeges, hogy mennyire volt Numa mondái
alak, vagy legjobb esetben kétes bizonyosságé történelmi személy, egy dolog
biztosra vehető: a neki tulajdonított naptár a római kor történelmi szakaszának
alkotása.
Az általunk ismert római naptár legkorábbi írott változata - jóllehet csak az
i. c. I. századból származik - határozottan erre utal. Fennmaradása valóságos
csoda: a Rómától délre, mintegy 35 merföldnyire fekvő Anlium (a mai Anzio)
városában fedezték fel egy falra festve: a naptár szemléletesen, jóllehet némileg
meghökkentő módon mutatja be, hogyan osztották fel a Cicero korabeli rómaiak
az esztendőt. A korai Rómában nemigen találni ettől bonyolultabb ábrázolást.
A századok folyamán sokirányú fejlődés figyelhető meg, közöttük néhány gyö­
keres változás a hónapok egymásutánját és az évkezdet időpontját illetően, kü­
lönben hogyan volna lehetséges, hogy a „kilencedik hó” és a „tizedik hó” jelentésű
november, illetve december került a tizenegyedik és a tizenkettedik hónapként
e naptár és a mi naptárunk végére? Továbbá az i. e. I. századi változatból régebbi
időre visszamenő származásra is következtetni lehet.
84

H A R M A D IK í:LJLZL.j

A rendszere alapvetően a tizenkét holdhónapon alapul,

amelyek után időnként még egy hónapot iktattak be (a szökőév
toldaléknapjának előfutára), hogy a természetes napévhez
igazítsák. A korai kalendáriumoknál mindenütt az okozza
a legnagyobb nehézséget, hogy a két legevidensebb termé­
szetes időszámítási rendszer egymással nem egyeztethető
össze: vagyis a tizenkét - ujholdtól ujholdig számított -
holdhónap mindösszesen 354 napot tesz ki, és ezt sehogyan
sem lehetett elfogadható módon összhangba hozni a napév
365 és Va napjával, ami alatt a Föld egy teljes kört tesz meg
a Nap körül, például a tavaszi nap-éj egyenlőségtől a követ­
kező tavaszi nap-éj egyenlőségig. A megoldás a régi korok­
ban szokásosan alkalmazott, kezdetleges módja az volt, hogy
néhány évenként egy szökőhónapot iktattak be.
Nem kevésbé árulkodó a vallási ünnepek kalendáriumban
feljegyzett ciklusa. Ezek kezdeménye valószínűleg egészen
a királyok koráig nyúlik vissza. Amennyire rekonstruálni
lehet, a legtöbbjük az istenek támogatásának, segítségének
elnyeréséi, biztosítását célozta az állattenyésztéshez és a kü­
lönböző évszakokban elvégzendő mezőgazdasági munkák­
hoz kötődően: vetés, aratás, szüret, a termés tárolása és így
tovább. Vagyis mindazokat a tevékenységeket, amelyek egy
kis archaikus, mediterrán közösség életét alapvetően megha­
tározták, Bármi volt is ezeknek az ünnepségeknek az ér­
telme, a jelentése az i. e. I. század metropoliszában - melynek
lakosai túlnyomórészt nem sokat értettek a pásztorkodáshoz
vagy a gulyatereléshez - valószínűleg Róma legkorábbi la­
kosainak legfontosabb tevékenységeiről adnak képet.

18. Á p r ilis h a va a le g r é g e b b r ő l fe n n m a r a d t római, n a p tá ro n , a m e ly e t

R ó m á tó l d é lr e , A ntium han , e g y f a l r a f e s tv e ta lá lta k /I b o n y o lu lta n k ó d o lt
n a p tá r fe lir a to t a te te jé tő l a z a ljá ig h u szo n k ile n c n a p ra o sz to ttá k fe l.
A b a l o ld a li o s z lo p b a n a z A -tó l H -ig te r je d ő b e tű s o r a p i a c i n a p o k s z a ­
b á ly o s e lr e n d e z é s é t j e l ö l t A m á so d ik o s z lo p b a n tö b b b e tű ( C t F, N stb. )
a z ille tő n a p h iv a ta lo s b e s o r o lá s á t m u ta tja (p é ld á id a eomitialisí s z im b o ­
liz á ló C a z t je lz i, h o g y a zn a p n é p g y ű lé s t h ívh a tn a k ö s s z e f A j o b b o ld a ­
lon o lv a s h a tó sz a v a k a tö b b sé g é b e n és va la m ily en fo rm á b a n a z é v e s
m e z ő g a z d a s á g i m u n k á k h o z k a p c s o ló d ó ü n n e p ek e t m u tatják. P é ld á u l
a R O B lG (A Ú A ) a term é s g a b o n a ü szö g e lle n i v é d e lm é t s z o lg á lta ,
a b o rü n n epen , a V lN A L (ÍA )-n p e d ig á j b o rt á ld o zta k . B á r e z a n a p tá r ­
f e li r a t c sa k a z i. e. /. s z á z a d b ó l szá rm a zik , a z a la p e lv e so k k a l r é g e b b r ő l
e red .
 ROMA KIRÁLYA)

Ettől eltérő prioritásokat testesítenek meg a Servius Tulliusnak tulajdonított,

gyakran nem helyénvaló túlzással - és részben azért, mert meghatározó szerepet
játszottak Róma későbbi politikai életében - „serviusi alkotmánynak” nevezett
politikai intézmények. A feltételezések szerint ő szervezte meg elsőként a római
polgárok nyilvántartásba vételét, a cenzust és vagyoni osztályokba sorolást. Ezen
túlmenően a vagyoni osztályba sorolást két további intézménnyel kötötte össze:
a római hadsereggel és a szavazási, illetve a választási egységek megszervezésé­
vel. Mindennek pontos részletei csaknem áttekinthetetlenek, és az az ókortól
fogva vita tárgyát képezik. A Servius Tullius által állítólag bevezetett intézkedé­
sek pontos tartalmának, valamint ezek későbbi történetének nem sok gyümölcsöt
termő kutatásán akadémiai karrierek épültek fel és omlottak össze. Mindazon­
által az alapvonalak eléggé tiszták. A hadsereg alapja a 193 „centuria” volt, ame­
lyek felosztását a katonák felszerelése szerint alakították ki, és a felszerelés
a vagyoni osztályba sorolástól függött azon az alapon, hogy minél gazdagabb
valaki, annál értékesebb és drágább katonai felszerelést tud beszerezni. Fent-
ről kezdve az első vagyoni osztályba, classisba tartozó leggazdagabb férfiak
80 centuriába. voltak beosztva; ők nehéz bronzfegyverzetben harcoltak, utánuk

19. A ró m a i cen zu s. A z i. e. II. s z á z a d v é g é r ő l szá n n a zf) s z o b o r r é sz le te a p o lg á r o k n y ilv á n i a f iú s ­

b a v é te lé t á b rá z o lja . A b a l sz é le n ü lő h iv a ta ln o k a z e lő tte á lló f é r f i v a g y o n i h e lyzetén ek a d a ta it
je g y z i f e b N o h a a p o n to s e ljá r á s te lje s e g é s zé b e n n em ism ert, a k a to n a i s z e r v e z e tte l v a ló k a p ­
c s o la tr a a j o b b o ld a lo n á lló k a to n a je le n lé te (ital.
HARMADIK F E J E Z I!

négy másik osztály következett, egyre könnyebb fegyverzettel, majd utánuk jött
a 30 centuriából álló ötödik osztály parittyával és kövekkel felszerelve. Mindeze­
ket megelőzte az előkelő lovagokból szervezett 18 centuria; rajtuk kívül volt még
néhány csapatba osztott mérnök, és zenész. A hierarchikus rend legal ján pedig az
egyeLlen centuriába sorolt legszegényebbek foglaltak helyet, akiket felmentettek
a katonai szolgálat alól.
Állítólag Servius Tullius ugyanezeket a struktúrákat használta a római nép
egyik legfontosabb törvényhozó népgyűlése, a comitia centuriata létrehozásakor,
amely Cicero idejében a magasabb rangú hivatalnokokat - beleértve a konzulo­
kat - választotta meg, megszavazta a törvényeket, és döntött a háború kérdésé­
ben. Minden centuriának csupán egy szavazata volt, azzal a következménnyel
(vagy szándékkal), hogy a gazdagok centuriáinak automatikus és megkérdőjelez­
hetetlen politikai előnyöket biztosítson. Ha a leggazdagabbak nyolcvan és az
előkelő lovagok tizennyolc centuriája összefogott, az összes többi classis t lesza­
vazta. Tehát a gazdag egyéni szavazók szavazata sokkal többet ért, mint szegé­
nyebb polgártársaiké, mégpedig azért, mert az elnevezésük ellenére - aminek
alapján azt gondolhatnánk, hogy mindegyikükbe száz (centum) férfi tartozott -
a centuriák valójában igen eltérő nagyságúak voltak. A leggazdagabb polgárok
számszerűleg jóval alatta maradtak a szegényeknek, de nyolcvan centuriába vol­
tak szétosztva, míg a nagyobb létszámú, szegényebb sorsú osztályok csak húszba
vagy harmincba, a legszegényebbeknek pedig csupán egy centuria jutott. A ha­
talmat - a közösséget tekintve, és egyénileg is - a gazdagok birtokolták.
Részleteiben vizsgálva ez nemcsak rettentően bonyolult, de egyben anakro­
nisztikus is. Miközben a Numának tulajdonított újítások közül néhány a korai
Rómában nem lett volna időszerűtlen, itt nyilvánvalóan sokkal későbbi római
szokások és intézmények visszavetítéséről van szó, Servius Tulliusszal mint ala­
pító atyával együtt. A vagyonbecslés bonyolult rendszere a népszámlálással
egybekötve a város korai időszakában egyszerűen elképzelhetetlen, cs mind a
hadseregben, mind a népgyűlésben meglévő centuriarendszer kidolgozott struk­
túrái teljességgel aránytalanok a királykor polgári közösségéhez, hasonlóképpen
az általa folytatott háborúskodás jellegéhez képest, hiszen a szomszédos falu el­
len intézett rablótámadáshoz minderre semmi szükség. Bármiféle változtatások
történtek is a harcmodorban vagy a szavazás rendjében bizonyos „Servius Tul­
lius” uralkodása alatt, ezeknek semmi közük azokhoz, amelyek a római hagyo­
mányban fennmaradtak.
Amikor a római történetírók ezt az egészet városuk kialakulásának idő­
szakába helyezik vissza, akkor a római politikai kultúra néhány alapvető fontos­
ságú intézményére és meghatározó összefüggésére kívánnak rávilágítani. A nép-
számlálásban és a vagyonösszeírásban az államnak az egyének, az egyes polgárok
fölötti halaknál és egyúttal a római hivatalnokoknak az adatgyűjtés, számbavétel
 87

RÓMA KI RÁLYAI

és osztályozás iránt tanúsított ügyszeretetét hangsúlyozták. Hasonlóképpen rá­

világítottak a polgárok politikai és katonai szerepe közötti hagyományos kapcso­
latra, és arra a Lényre is, hogy a római polgárok hosszú évszázadokon át egyide­
jűleg római katonák is voltak, valamint a római előkelők jórészének arra a sokat
hangoztatott nézetére, mely szerint a gazdagság nemcsak politikai felelősséggel
jár, hanem politikai' előjogokat is biztosít. Cicero pontosan ezen elmélkedik,
amikor Servius Tullius politikai céljait egyetértőén foglalja össze: . .a nép fenn­
maradt részét öt osztályba sorolta, az idősebbeket elválasztotta a liatalabbaktól,
s őket úgy osztotta fel, hogy a szavazásnál ne a nagy tömegé, hanem a tehetőseké
legyen a döntő szó. így gondoskodott arról, aminek minden államban érvénye­
sülnie kell, hogy ne a többség bírhasson a legtöbb hatalommal.”1 Ezen princí­
piumot azonban csakhamar erősen vitatni kezdtek a római politikai életben.

Etruszk királyok?

Servius Tullius - Tarquinius Priscus és Tarquinius Superbus által közrefogva -

Róma három utolsó királyának egyike volt. Ők a római tudósok szerint az i. e. VI.
században uralkodtak a város fölött, egészen addig, amíg forrásaink szerint Super-
bust végül i. e. 509-ben elüldözték a trónról. Amint már láthattuk, az e korszakot
idéző narratívák ugyanannyira legendákkal, mítoszokkal átszőttek, mint Romulus
története. A hagyományos mese bővelkedik a kronológiai képtelenségekben -
legalábbis ami a szokásos, valószínűtlénül hosszú élettartamokat illeti. Még
néhány ókori szerző is kételkedve fogadta, hogy Priscus születése és fia, Super­
bus halála között nagyjából 150 esztendő telt el. E képtelenséget több esetben is
azzal próbálták megmagyarázni, hogy a második Tarquinius igazából nem a fia,
hanem az unokája volt az elsőnek. Innentől kezdve valamennyivel könnyebben
tudjuk a Liviusnál és más történetíróknál olvasottak bizonyos aspektusait a lele­
tekkel összekapcsolni. Például egy i. e. VI. századi templom (vagy templomok)
nyomait megközelítőleg azon a helyen tárták fel, ahol a későbbi római tudósok
állítása szerint Servius Tullius két nagyobb szentélyt alapított. Persze még min­
dig messze vagyunk attól, hogy elmondhassuk: „Megtaláltuk Servius Tullius
templomait!” - bármit jelentsen is ez pontosan, de legalább a bizonyítékok
különböző szálai egyre inkább összetartanak.
A rómaiak szerint e királyok elődeiktől két dologban is különböztek. Az egyik,
hogy Priscust elődjének fiai gyilkolták meg, Servius Tulliust a Tanaquil által ki­
tervelt palotaforradalom ültette trónjára, és végül Superbus küldte a másvilágra.
A másik pedig az etruszk kapcsolat volt. A két Tarquinius esetében ugyanis köz­
vetlen leszármazásról van szó. Priscus állítólag Tarquinii etruszk városból, Tanaquil
nevű etruszk feleségével költözött Rómába, hogy szerencsét próbáljon, mivel
88

HARMADIK FEJEZET

attól tartott, hogy atyja görög vére miatt szülővárosában nem érvényesülhet. Ami
Scrvius Tulliust illeti, ő inkább csak azzal tűnt ki, hogy az etruszk Priscus cs
Tanaquil megkülönböztetett támogatását élvezte. Cicero - másoktól eltérően -
c király származására vonatkozó egyéb változatok között burkoltan azt állítja,
hogy Priscus törvénytelen gyermeke volt.
Az újkori történészek többnyire tanácstalannak mutatkoztak, amikor erre az
etruszk kapcsolatra próbáltak magyarázatot keresni. Vajon e római királyoknak

20. E g y a k ra n S e rv itts T idliu s n e v éh ez tá rsíto tt , z. e. Vb sz á z a d i tem p lo m b ó l va ló k é t é le tn a g y sá g ú

s z o b o r tö r e d é k M in e rv á t é s p á r t fo g a ltjá t, a v á llá ra v e te ti o r o s z lá n b ő r r ő l f e lis m e r h e tő H ercu le sf
á b r á z o lja . A z e tru szk o k h íre se k v o lta k a te r ra k o tta s z o b ro k k é szíté s é b e n ta n ú síto tt sz a k é r te l­
mükről^ A s z o b ro k o n a g ö r ö g m ű v é sze t h a la sa is sz e m b e szö k ő , b iz o n y ítv a R ó m a k a p c s o la tá t
a n a g y v ilá g g a l
 89

RÓMA KIRÁIYA1

21. Aetruszkok a z á ld o z a ti b a rm o k b e ls ő s é g e ib ő l jó s o lta k , v a g y is orm án o lv a s tá k k i a z isten ek

á lta l k ü ld ö tt ü zen etek et. E z a z i.e. I li- II. századból, v a ló b r o n z m á j s z e m lé lte tő
a z á ld o z a t s z e r v e in e k ta n u lm á n y o zá sá h o z. A m á ja t n a g y g o n d d a l, ré sz le te s e n té r k é p e zté k fe l,
v ilá g o sa n m e g je lö lv e , m e ly isten ek ille té k e s e k a z e g y e s ré sz e k r e v o n a tk o zó a n , h o g y s e g íts é k
a j e lle g z e te s sa já tsá g o k , e s e tle g e s h iá n y o ss á g o k é rte lm e z é sé t.

mi okból tulajdonítottak etruszk eredetet? Valóban volt olyan korszak, amikor

etruszk királyok kormányozták a várost?
Eddig Róma déli szomszédait vettük közelebbről szemügyre, azokat, akik
Romulus és Aeneas eredetlegendáiban szerepet játszottak: például a szabinokat,
vagy az Aeneas fia által alapított Álba Longát, Romulus és Remus szülőhelyet.
De Rómától északra, egészen a mai Toscanát is magában foglalva terült el az
etruszkok országa, akik Itália leggazdagabb és leghatalmasabb közösségének
számítottak Róma kialakulása idején.
A többes számnak (Etntsci)jelentősége van. Ugyanis e nép
államban, hanem több független, kisebb-nagyobb városban élt, egy nyelvet be­
szélt, és ugyanazon sajátos művészeti kultúra részese volt. Területi kiterjedése az
idők folyamán változott, de hatalmának csúcspontján etruszk településekkel és
azonosítható etruszk befolyással az olyan, messzi délre fekvő településeken is,
mint. Pompeji, sőt azon túl is lehetett találkozni.
Az etruszk régészeti maradványokra kíváncsi mai látogatókat gyakran
megigézi e helyek idilli szépsége. A városok kísérteties hangulatú temetői gazda­
gon festett sírjaikkal, írók és művészek nemzedékeinek a képzeletét ígézte meg
D. H. Lawrcnce-től Albérlő Giacometti szobrászig. Sőt még a későbbi korszakok
római tudósai - miután az etruszk városok egymás után Róma hatalma alá jutot­
tak - Em m ában nemcsak az izgalmas, egzotikus kutatási helyszínt, hanem né­
mely ünnepük, öltözékük és vallási szertartásuk forrását látták.
HARMADIK FEJEZET

De Róma történetének legkorábbi szakaszában ezek az - Lawrence könyvé­

nek (Sketches of Etruscan Places and ather Italian essays) címét kölcsönvéve -
„etruszk helyek” komoly befolyással buták, gazdagok voltak, és szoros kapcso­
latban álltak egymással és a világgal, ekképpen jelentős mértékben felülmúlták
Rómát. Kereskedelmi kapcsolataik a Földközi-tenger egész medencéjére és azon
túl is kitcijedtck, amint azt a régészeti leletek között talált borostyánkövek, ele­
fántcsont-maradványok - sőt meg az egyik helyen előkerült strucclojás is - bizo­
nyítják, csakúgy, mint azok a gazdagon díszített, klasszikus athéni vázák, ame­
lyeket az etruszk sírokból hoztak felszínre, és amelyekből Elruriában jóval többet
találtak, mint Görögországban. Mindeme gazdagság és befolyás megteremtésé­
hez a természeti kincsek is hozzájárultak. Az etruszk városokban olyan mennyi­
ségű bronztárgy volt, hogy csupán az egykori Tarquinii helyén, még 1546-ban is
annyit találtak (ezek a beolvasztás után csaknem 3000 kilogrammot nyomtak),
amennyi elegendőnek bizonyult a római Lateráni Keresztelő Szent János-főszé-
kesegyház díszítéséhez. Arányaiban kisebb, ám semmiképpen sem kevésbé jelen­
tős felfedezés: egy újabb vizsgálat kimutatta, hogy egy, a Nápolyi-öbölben fekvő
Pithecusae (Ischia) szigetén talált vascrcdarab az etruszk Elba-szigetről szárma­
zik, amelyből arra következtethetünk, hogy feltételezhetően ez lehetett az egyik
„exportcikkük”.
Rómát Etruriával való szomszédsága segítette hozzá ahhoz, hogy meggazda­
godjon és megerősödjön. Vagy talán az etruszk királyok uralkodása valamiféle
kellemetlen dologra enged következtetni ? Egy vitatható nézet szerint a két Tarqui-
nius és Servius Tullius etruszk kapcsolatairól szóló történet mögött valójában
Róma etruszk lerohanása és elfoglalása áll, miközben dél felé, Campaniába ter­
jeszkedtek. Ennek értelmében a római patrióta hagyomány úgy írta át a római
történelem e szégyenteljes korszakát, mintha nem is a hódításról, hanem csupán
Tarquinius Priscus egyéni kivándorlásáról, átköltözéséről, majd királlyá emelke­
déséről lett volna szó. A kellemetlen igazság az, hogy Róma az etruszkok birto­
kába került.
Elgondolásnak nem rossz, csak éppen nagyon valószínűtlen. Először is annak
ellenére, hogy Rómában kézzelfogható nyomai vannak az etruszk művészetnek
és más egyéb alkotásnak, valamint jó néhány etruszk felirat is található, a régé­
szeti anyagban semmi sem utal jelentősebb hódításra. Tehát a két kultúra között
valóban szoros volt a kapcsolat, leigázás viszont nem történt. Vagyis az „állam
hatalmába kerítésének, meghódításának” modellje nem alkalmas e két szomszé­
dos közösség között fennálló kapcsolatok vizsgálatára, vagy legalábbis, nem ez
az egyetlen modell. Amint már korábban írtam, ez a világ az erős embereké,
a haduraké volt, és ezek a hatalmasok viszonylag sokat mozogtak a térség egyes
városai között, hol békés szándékkal, hiú pedig gyaníthatóan nem. Velük együtt
vonultak a fegyveres csapataik tagjai, a kereskedők, a vándoripárosok, a mester­
 KÓMA K.IKÁLYA!

emberek cs mindenfele utazók, vándorok. Hogy ki lehetett vajon a római „Fabius”,

akinek a neve Caere etruszk városban található sírján olvasható, nem tudni; és a
Veiiből való „Tilus Latinusról” vagy a Tarquinii illetőségű, kevert, latin-görög
nevű „Rutilus Hyppokratesről” sem tudhatunk semmi biztosat. Ám azt cáfolha-
tatlanul bizonyítják, hogy ezeken a helyeken viszonylag nyílt közösségek éllek.
Mindamellett a hadurakra, a magánhadseregekre és a vándorlás, kalandozás
különböző formáira, amelyek jellemezték Róma e korai társadalmát és szomszé­
dait, Servius Tullius története szolgál a legbeszédesebb bizonyítékkal. Neki
azonban szinte semmi köze nincs a római alkotmány megújítójához és a cenzus
meghonosítójához. Inkább úgy néz ki, mintha egyfajta etruszk álláspontot képvi­
selne. Ez Claudius császár szájából hangzik cl, az i. sz. 48-ban a szenátushoz
intézett beszéde során, amelyben felszólította a tagokat, tegyék lehetővé, hogy
galliai előkelők szenátorok lehessenek. Az emellett felhozott egyik érve az volt,
hogy még a korai királyok is ugyancsak „idegen társaság” volt. Servius Tulliusra
térve a dolog még érdekesebb fordulatot vett. Claudius jól ismerte az etruszk
történelmet. Több más tudományos munkája mellett, görög nyelven írt az etrusz­
kokról egy húszkötetes tanulmányt, valamint egy etruszk szótárat is összeállított.
Ez alkalommal nem állhatta meg, hogy ne magyarázza el az egybegyűlt szenáto­
roknak - akik nyilván azt gondolhatták, hogy most aztán jól ki akarják okosítani
ő k et-, hogy Rómán kívül egészen másképpen mesélik Servius Tullius történetét.
Ez nem annak az embernek a története, aki elődje, Tarquinius Priscus kegyéből,
meg a királyi hitves, Tanaquil csalafintaságából került a trónra. Claudius szerint
Servius Tulliust fegyveres kalandorként ismerték:

„...Servius Tullius ..., aki ... az etruszkok szerint ... valamikor Caclius
Vibennának volt leghűségesebb társa, jó és rossz sorban kísérője. Miután minden­
féle megpróbáltatást elszenvedvén Caelius seregének maradványaival Etruriából
távozni kényszerült, elfoglalta a Caelius-hegyct [Rómában], amelyet vezéréről
Caeliusnák nevezett így el, cs a maga nevét is megváltoztatván (mert etruszkul
Mastarna volt a neve), az említett nevet [Servius Tullius] vette fel, és az állam
nagy hasznára elnyerte a királyságot.”2

A Claudius által szolgáltatott részletek nem kis fejtörést okoznak. Mindjárt itt
van a Mastarna név. Vajon ez tulajdonnév, vagy a latin magister etruszk meg­
felelője, ami ebben az összefüggésben valami olyasmit jelenthet, hogy 'főnök’?
És ki lehet ez a Caelius Vivenna, akiről állítólag a római Caclius dombot el­
nevezték? Ő és fivére, Aulus Vivenna - kiket általában Vulci etruszk városból
származtatnak - többször is felbukkannak a kora római történelmi elbeszélések­
ben, noha bosszantóan disszonáns, kirívó, és jellegzetesen mítoszi módon: Caelius
olykor Romulus barátjaként jelenik meg, máskor pedig a Vivenna testvérpárt
HARMADIK FEJEZET

a Tarquiniusok kortársakcnt emlegetik; egy késő római történetíró képzeletében

pedig maga Aulus lép elő Róma királyává (akkor lehet, hogy ő az egyike a város
elveszett uralkodóinak?); ugyanakkor Claudius változata arra enged következ­
tetni, hogy Caelius soha nem jutott el Rómába. Tiszta képet alkothatunk viszont
a Claudius által elmondottak általános jellegéről, arról, hogy itt egymással vete­
kedő, fegyveres csoportokról, kisebb-nagyobb távolságokra, ide-oda vonulgató
hadurakról van szó, továbbá személyes hűségről, változó személyazonosságról
- vagyis csupa olyasmiről, aminek az égvilágon semmi köze a legtöbb római
történetírók által Servius Tulliusnak tulajdonított alkotmányos rendelkezésekhez.
Hasonló benyomást szerezhetünk azokról a festményekről, amelyek valaha
egy Vulci mellett található nagyobb sírépülctct díszítettek. Ez a ma - XIX. szá­
zadi feltárója után - Frankóis-sírként ismert építmény (lásd a 7. táblát) - a mére­
téből cs az ott talált jelentős mennyiségű aranyból ítélve - egy gazdag helyi
család kriptája lehetett, amelyben tíz melléksírkamra nyílt egy középső terembe,
valamint egy bejárati folyosóra. Ám a Róma korai történelme iránt érdeklődőknek
- valószínűleg az i. e. IV. század közepére datálható - a középső terem festményei
miatt olyan különleges. Kiemelkedő helyen szerepelnek a görög mitológiából,
főként a trójai háborúból vett harci jelenetek, melyeket a helyhez erősebben kö­
tődő csatajelenetek ellensúlyozzák. Minden alakot gondosan megneveztek, a té­
lének a szülővárosát is feltüntették, a másiknak nem, minden bizonnyal azért,
mert így akarták jelezni, hogy Viliéiből valók, tehát további azonosításra nincs
szükségük. A képek többek között a Vivenna testvéreket, Mastarnát (a másik,
hiteles rá való utalás, amely ránk maradt), valamint a „Rómából való” Gnaeus
Tarquiniust elevenítik meg.
Senkinek sem sikerült pontosan megfejteni, hogy mit ábrázolnak a jelenetek,
de a lényeget nem nehéz megragadni. Öt küzdő párt láthatunk. Ebből négyben
egy helyi férfiú, közöttük Aulus Vivenna döf keresztül kardjával egy „idegent”;
ezen áldozatok között van a Volsiniiből való Larcs Papathnas és az a bizonyos
Tarquiníus Rómából Neki biztosan volt valami köze a király Tarquiniusokhoz,
még akkor is, ha a római irodalmi hagyományban mindkettőjüknek Lucius
és nem Gnaeus az utóneve. Az utolsó pár egyike, Maslama kardjával metszi el
a Caelius Vivenna csuklóját szorító kötelet. A festmény furcsasága, és egyúttal
feltételezhetően a történet kulcsa is, hogy az összes helyi győztes férfi mezítelen,
míg az ellenfeleik nem. A legelterjedtebb magyarázat szerint a képen a Vivenna
testvérek barátaikkal együtt fogságba kerültek, ahol ellenségeik levetkőztették,
majd megkötözték őket, ám sikerült kiszabadulniuk, és kardjukat a fogolyejtők
ellen fordítaniuk.
Ez a fennmaradt legkorábbi, közvetlen tanúbizonyság a korai Rómáról szóló
történetek szereplőinek és hőstetteiknek létezéséről. Ráadásul nem is a római
irodalmi hagyományból, hanem a határvidékéről származik. Ettől még természe­
 93

RÓMA KIRÁLYAI

tcsen nem feltétlenül igaz, hiszen a vulci mitikus hagyomány lehetett éppen
olyan mondái, mint a római. Mindamellett az itt látható jelenetek sokkal híveb­
ben mutatják be e kezdeti városi települések katonavilágát, mint a római történet­
írók és néhány újkori követőjük által felnagyított változatok. Itt korántsem a
szervezeti hadseregekről és az átgondolt külpolitikáról, hanem a hadurakról és
a fegyveres csoportokról van szó.

Régészet, önkényuralom - és nemi erőszak

Róma az i. e. VI. századra már egészen biztosan egy kis városi településsé fejlő­
dött. Nem mindig egyszerű annak megállapítása, hogy egy kunyhókból, lakó­
házakból álló épületcsoport mikortól tekinthető városnak, városi közösségnek,
saját azonosságtudattal, közös célokkal. De a megfelelően összeállított római
naptár megalkotásának ötlete, mint a közös vallási kultúra és életritmus szabályo­
zója, valószínűleg a királyok koráig nyúlik vissza. A régészeti maradványok
szintén kevés kétséget hagynak afelől, hogy az i. e. VI. századi Rómában már
álltak középületek, templomok, és egy „városközpont” is kialakult, amelyek
egyértelmű jelei a városi életmódnak, még ha a mi fogalmaink szerint szerényebb
keretek között is. A leletek kronológiája továbbra is vitatott: egyetlen olyan tár­
gyi bizonyíték sincs, amelynek datálásában minden régész egyetértene, és az
újabb felfedezések pedig csak tovább módosítják a képet, jóllehet sokszor nem
olyan mértékben, ahogyan azt a régészek remélni szeretnék. Mindazonáltal ma
már csak egy szemellenzős szkeptikus vetemedne arra, hogy tagadja Róma
városi jellegét ebben az időszakban.
Az említett régészeti maradványok a későbbi város alól, különböző helyekről
kerültek elő, ám e korai városra utaló legnyilvánvalóbb jeleket a Fórum térségé­
ben tárták fel. Az i. e. VI. századra mesterségesen megemelték a talajszintet, és
vízelvezetési munkálatokra is sor került. A ccl mindkét esetben az árvízvédelem
volt, és egymást követően, legalább két ízben kaviccsal borították be a területet
avégett, hogy a település számára egy közös, központi térséget alakítsanak ki.
A feliratot, amellyel e fejezetet kezdtük, a Fórum végében, egy, a Capitolium
halma alatt feltárt korai, külső oltárral épített szentélyben találták. Bármit jelent­
sen is a szöveg, annyi bizonyos, hogy valamiféle nagyközönségnek szánt közle­
mény lehetett, ami már önmagában is egy szervezett közösségi struktúra és el­
ismert közhatalom meglétét feltételezi. A Fórum másik végében, egy későbbi,
a Vesta-szüzek által használt építményt is magában foglaló vallási épületegyüttes
alatt, a legkorábbi szinten végzett ásatások tanúsága szerint ezek az i. e. VI. szá­
zadból vagy még korábbról valók. Nem messze onnan egy sor szilárd építésű, körül­
belül ugyanabból az időből származó magánház csekély maradványát tárták fel.
HARMADIK FEJEZ1ÍT

A leletek rendkívül szegényesek, ám arra utalnak, hogy jómódú, nagy emberek

nagystílű és értékű lakása állhatott a városközpont közelében.
Nehéz lenne megbecsülni, hogy e régészeti maradványok milyen szoros kap­
csolatba hozhatók a Róma utolsó királyairól szóló irodalmi hagyománnyal.
S egészen biztosan elvetnénk a sulykot, ha megkockáztatnánk azt a feltevést,
amelyet a régészek szeretnének elhitetni velünk, vagyis, hogy az egyik ilyen
Fórum melletti, i. e. VI. századi ház valójában a „Tarquiniusok háza” volt, ha egy­
általán létezett ilyen. De valószínűleg az sem teljesen véletlen egybeesés, hogy
a királykor legvégéről szóló római beszámolók fontosnak tartják megemlíteni a
királyok támogatásával folyó építkezéseket. Mindkét Tarquiniusról állították,
hogy ők adták át a Capitolium-dombon épült nagy Jupiter-templomot (a római
történetírók e két királyt a későbbiekben könnyen összetévesztették), valamint
a Circus Maximust is ők építtették, sőt a Fórumot körülvevő üzletek és oszlop­
csarnokok kialakítására is ők adtak megbízást. Scrvius Tullius nevét nemcsak
számos templom alapításához kötik, hanem a Rómát körülvevő városvédő fal
építését is gyakran neki tulajdonítják. Ez újabb jele lenne a városi közösségi ludat
meglétének, jóllehet a fennmaradt, manapság „serviusi fal”-ként ismert erődítés
nagyobbik fele legkorábban csak az i. e. IV. században épülhetett meg.
Az 1930-as években, e korszak megjelölésére szolgáló olasz formula, a La
Grande Roma dei Tarquini (’A Tarquiniusok nagy Rómája’) nem is annyira fél­
revezető, de sok függ attól, hogy mit értünk pontosan a „Grande” alatt. Hiszen
ekkor Róma - abszolút és relatív értelemben is - még messze volt attól, hogy
„nagy” legyen. Mindenesetre kiterjedtebb és városiasabb település volt a száz
évvel korábbi állapotához képest, mivel kereskedelmi szempontból kedvező el­
helyezkedése, valamint a gazdag Etruriához való közelsége kétségkívül nagy
előnyére szolgált. A város kiterjedése feltételezhetően az i. e. VI. században lénye­
gesen nagyobb volt a délre fekvő latin településeknél, és legalább akkora, mint
a tőle északra lévő legnagyobb etruszk városok a nagyjából 20-30 ezres lélek­
számú lakosságával, jóllehet utol sem érte a szicíliai vagy dél-itáliai görög váro­
sok pompáját, és jóval kisebb volt tőlük. Tehát a térségben Róma jelentős szere­
pet játszott, de különlegesnek, kiemelkedőnek semmiképpen sem volt mondható.
Nem minden, a rómaiak által a Tarquiniusoknak tulajdonított városfejlesztési
tevékenység volt a szó legszorosabb értelmében pompázatos és tetszetős. A ró­
maiakra oly jellemző, vigyázó gondoskodás a városi élethez annyira fontos infra­
struktúrákról késztette a későbbi történetírókat arra, hogy köszönetét mondjanak
nekik a szennyvízelvezető csatorna, a Cloaca Maxima, vagyis a 'Legnagyobb
tiszlítócsatoma’ megépítéséért. De hogy e híres műszaki alkotás fennmaradt ré­
széből vajon mennyi épülhetett az i. e. VI. században, az korántsem világos: a még
mindig tanulmányozható, kőművesmunkával készült, szilárdabb szakaszok,
amelyek a mai napig szállítják a modem város csatorna- és szennyvizének egy
 95

ROMA KIRÁLYAI

részét, több évszázaddal későbbiek, és a kutatás mai állása szerint egy szenny-
csatorna kialakítására vonatkozó legkorábbi próbálkozások az i. e. VII. századra
datálhatok. Ám a rómaiak képzeletében a Cloaca M axima mindig is Róma cso­
dájaként jelent meg, amelyet utolsó királyainak köszönhet: „Csodálatos mű, és
több annál, amit szavakkal le lehetne írni” - lelkesedett Ilalikarnasszoszi Dionü-
sziosz, akit minden bizonnyal az, i. e. I. században látott csatorna nyűgözött le.
A csatorna azonban nemcsak csodának számított, hanem egyben arra a kegyetlen
zsarnokságra is emlékeztetett, amely a rómaiak számára a királyok korszakának
végét jelentette. Idősebb Plinius (vagyis Caius Plinius Secundus, a kimagasló
római polihisztor, akire ma leginkább, mint a Vezúv i. sz. 79-ben történt kitöré­
sének híres áldozatára emlékezünk) egy különösen szörnyűséges, és egyúttal
különösen bizarr leírásában számol be arról, hogy a városlakókat annyira kime­
rítették a szennyvízcsatorna építési munkálatai, hogy sokan közülük az öngyil­
kosságba meneküllek. Válaszul a király az öngyilkosok tetemét keresztre szögez-
tette, abban a reményben, hogy ennek szégyene elrettenti az embereket attól,
hogy kioltsák életüket.

2 2 . A C lo a c a M a x im a fe n n m a r a d t f ö l d a la tti sz a k a sza . A z e r e d e ti c sa to rn a k o rá n tsem v o lt

o ly a n im p o zá n s , m in t ez a k é ső b b i ép ítm én y, d e a ró m a i tö rté n e tír ó k en n ek a la p já n íté lté k m eg
T ctrqu in ias m ii ve L V o lta k ró m a ia k , a k ik a z z a l k é rk e d te k , h o g y c só n a k b a sz á llv a a C lo a c á b a n
h a jó k íh ta k .
HARMADIK FEJEZET

Ám végül nem a rabszolgamunkát végző szegények kizsákmányolása, hanem

nemi erőszak vetett véget a királyságnak, melynek során a király egyik fia meg-
becstelenítette Lucreliál. Ez az erőszakos nemi közösülés csaknem bizonyosan
ugyanolyan legenda, mint a szabin nők elrablása: a nőkkel szembeni erőszak
jelképezi a királykor végének kezdetét. Mi több, a római történetírókat, akik
később beszámoltak az eseményről, valószínűleg a görög hagyományok is befo­
lyásolták, amelyek gyakran kapcsolták össze a türannisz csúcspontját és bukását
szexuális bűnökkel. Például az i. e. VI. századi Athénban az uralkodó öccse
ajánlatokat tett egy másik férfi szeretőjének, ami állítólag a Peiszisztratidák bu­
kását okozta. De akár legendás, akár nem, Lucretia megerőszakolása a későb­
biekben fordulópontnak számított a római politikában, és erkölcsi tanulságai
viták tárgyául szolgáltak. A z ügy újra és újra feltűnik a nyugati kultúra színterein
Botticellitol Tizianón és Shakespeare-en keresztül Benjámin Brittenig; Lucretia
még Judy Chicago A vacsora (The Dinner Party) című feminista installációján is
megjelenik, a világtörténelem ezernyi más hősnője társaságában.
Livius megkapóan színes tablót rajzol a királyság utolsó perceiről. A történe­
tet egy fiatal rómaiakból összeverődött társasággal indítja, akik a szomszédos
Ardca város ostroma közben próbálták kellemesen elütni az időt. Egy este már
borgőzös állapotban azon versengtek, hogy melyikük asszonya a legkülönb, és
egyikük, Lucius Tarquinius Collatinus azt indítványozta, egyszerűen lovagolja­
nak haza (csak néhány mérföldnyi távolságra), és vegyék szemügyre az asszo­
nyokat. Ekkor úgyis kiderül majd - bizonygatta - , hogy az ő felesége, Lucretia
a legkiválóbb. Miközben a többi feleség - kihasználva férjeik távollétét - gazdag
lakomázással töltötték az időt, Lucretia pontosan azt tette, amit egy erényes ró­
mai asszonynak tenni kell - szolgálóleányai körében szövőszékén dolgozott,
majd érkező férjét és a vendégeket kötelességtudóan vacsorával kínálta. A foly­
tatás azonban tragikus fordulatot vett. Ottléte alatt ugyanis Tarquinius féktelen
szenvedélyre gyulladt Lucretia iránt, és kis idő elteltével, egyik este visszalova­
golt a házhoz. Ismét szíves fogadtatásban részesült, majd vacsora után az asszony
szobájába ment, és kivont karddal szerelmét kérte. Látva, hogy a fenyegetés
semmit sem használ, Tarquinius nem a félelménél fogva akarta kényszeríteni,
hanem azzal fenyegette, hogy becstelenségének kelti hírét, mégpedig úgy, hogy
megöli őt is meg a rabszolgáját is (aki Tiziano festményén is látható flásd a 4.
táblát]) azt a látszatot keltve, hogy a leggyalázatosabb házasságtörés miatt gyil­
kolták meg. Ezt hallva Lucretia felhagyott az ellenállással, ám araikor Tarquinius
visszaindult Ardeába, főijéért és atyjáért küldött, és miután beszámolt nekik az
eseményekről, kését szívébe döfte.
Lucretia története mindvégig a római erkölcsi kultúra rendkívül erőteljes,
megragadó képe maradt. Sok római számára ez volt a női erény meghatározó
tényezője. Lucretia saját akaratából fizetett életével - ahogy Livius írta - erköl-
 97

RÓMA KIRÁLYAI

23. A pudicitiá/ m in i f o n to s n ő i e r é n y t s z á m o s ö ss ze fü g g é sb e n je le n íte tté k m eg. A képen lá th a tó ,

H a d ria n u s c s á s z á r s á g a a la tt , a z i sz. 1 2 0 tá jé k á n v e n e zü sté rm e Pudicitiá m e g s z e m é ly e s íte tt
a la k já t á b r á z o lja - e g y j ó ró m a i f e le s é g h e z illő en - sz e r é n y te s tta rtá sb a n , ü lő h e lyzetb en .
A z a la k k ö rü l o lv a s h a tó „ C O S I I I ” írá sje le k H a d ria n u s h a rm a d ik k o n zu l s ú g ó r a u taln ak ,
m in te g y ö s s z e k a p c s o lv a a k ö z é le ti fé r fiú te k in té ly é t a z a ss zo n y o k h e ly e s v is e lk e d é s é v e l

csösscge (pudicitiá), vagy pontosabban a római feleség és férj közötti viszonyt

meghatározó „hűsége” elvesztéséért. De más ókori szerzők még nehezebbnek
ítélték a történetet. Több költő és szatíraköltő is kételkedett abban, hogy vajon
egy férj tényleg pudictátakar-e a feleségétől.
Marcus Valerius M aitialis (röviden Martialis) - aki az i. sz. I. század végén
egy sor sziporkázóan okos és komisz hangvételű költeményt írt - az egyik pajzán
epigrammájában azon tréfálkozik, hogy hitvese, ha úgy akarja, napközben bi­
zony nyugodtan lehet Lucrctia, feltéve, ha éjszaka szajhává változik. Egy másik
szellemes megjegyzésében pedig azon tépelődik, hogy vajon a Lucretiák tényleg
olyanok-e, mint amilyennek látszanak. Hiszen még maga a híres Lucretia is -
kockáztatja meg - élvezte a pajzán verseket, amikor férje nem ügyelt rá. Lucretia
bűnössége és öngyilkosságának oka már komolyabb ügy volt. Nem is egy római
gondolta úgy, hogy talán a hírnevét fontosabbnak tartotta még a „pudicitiájánál”
is, amely kétségkívül lelkének bűnösségében vagy ártatlanságában és nem a tes­
tében lakozott, így a rabszolgával való házasságtörésre vonatkozó hamis állítások
a legkevésbé sem szennyezhették volna be. Az. i. sz. V. században a pogány kiasz-
szikusok kiváló ismerője, Szent Ágoston még azt is felvetette, hogy vajon Lucre-
tiát tényleg inegerőszakolták-e, hiszen végül is beleegyezett a dologba. M ind­
ebben nem nehéz felismernünk néhányat a saját érveink közül, amelyeket a nemi
erőszakról és a vele kapcsolatban felmerülő felelősségről vitatkozva szoktunk
előhozni.
98

HARMADIK FEJEZET

Az esetnek ugyanakkor alapvetően politikai jelentőséget tulajdonítottak, hi­

szen a történet szerint közvetlenül ez vezetett a királyok elűzéséhez és a szabad
köztársaság megalakulásához. Miután Lucrctia szívébe döfte a kést, a férjjel
együtt érkező Lucius Június Brutus kirántotta a sebből a tőrt, és a fájdalomtól
megkövült család előtt inegesküdölt, hogy örökre megszabadítja Rómát a kirá­
lyoktól. Természetesen ez félig-meddig visszamenőleges jóslatnak tekinthető,
hiszen az a Brutus, aki i. e. 44-ben a királyi babérokra törő Julius Caesar elleni
merényletet vezette, ettől a Brutustól származtatta magát. Miután bizonyosságot
szerzett a hadsereg, valamint a Lucretián telt erőszak és a kényszerű szennyvíz­
csatorna-építés miatt felbőszült nép támogatásáról, Lucius Junius Brutus Tarqui-
niust fiaival együtt száműzte. Azonban aTarquiniusok nem adták fel harc nélkül.
Livius valószínűllenül eseménydús elbeszélése szerint Tarquinius Superbus a
városban kísérletet tett egy ellenforradalom ki robbantására, és amikor ez ku­
darcba fulladt, Clusium etruszk városban Lars Porsenna király seregéhez csatla­
kozott, aki Rómát akarta bevenni, hogy visszaállítsa a királyságot, és csak a város
újonnan felszabadult lakosainak hősiessége tudta visszavonulásra kényszeríteni,

24. A C a sr o r és P o tlu x te m p lo m k é s ő b b i ú jjá é p íté s é b ő l m e g m a r a d t h á r o m o s z lo p m é g

kitű nik a F ó ru m R o m á m on lá tv á n y o s s á g a i közü l. A te m p lo m tö b b i r é sz e j a v a r é s z t ro m o k b a n
h ever, d e lé p c ső in e k a szó n o k o k á lta l g y a k ra n e m e lv é n y k é n t h a s zn á lt le jtő s ta la p z a ta m é g lá th a tó
{b a lra len t). A k is a jtó a r r a ,em
lékzt h o g y a te m p lo m o k a la p z a tá t h a jd a n k ü lö n b
h a szn á ltá k . E b b en a k a m rá b a n - a z á s a tá s o k ta n ú sá g a s z e r in t v a la m ik o r
v a g y f o g o r v o s i ..r e n d e lő " m ű ködött.
 99

RÓMA KIRÁLYAI

Itt olvashatunk például a vakmerő Horatius Coclesről, aki egy szál maga védte
a Tiberis hídját, és állította meg az etruszk sereg előrenyomuló katonáit (egyesek
szerint a harc közben életét veszítette, míg mások úgy tudják, hogy épségben
hazatért, ahol hősnek kijáró ünnepléssel fogadták); továbbá a Porsenna által, több
leánnyal együtt túszul ejtett hajadon, Cloelia vitézségéről, aki őreit rászedve át­
úszta a folyót, hogy hazatérjen övéihez.
Livius szerint az etruszkokat végül annyira megbabonázta a rómaiak jelleme,
hogy egyszerűen magára hagyták Tarquiniust. Találkozhatunk azonban kevésbé
patrióta változatokkal is. Az idősebb Plinius nem az egyetlen ókori tudós, aki úgy
tartotta, hogy Lars Porsenna egy időre Róma királyaként uralkodott; ha valóban
így történt, úgy ő lehet az elveszett királyok egyike, és akkor a királyság egészen
másképp érhetett véget. Az ismert történet szerint a Porsenna által cserbenha­
gyott Tarquinius másutt keresett segítséget. A végső vereséget valamikor az i. e.
490-es években (különböző időpontok ismertek), nem messze Rómától, a Regil-
lus-tó partján szenvedte el, a közeli latin városokban toborzott szövetségeseivel
együtt. Diadalmas - és bizonyára, legalábbis részben, legendába illő - pillanata
volt ez a római történelemnek, hiszen állítólag Castor és Pollux isteneket is lát­
ták, amint a rómaiak oldalán küzdöttek a csatában, később pedig lovaikat itatták
a Fórum Romanumon. Az általuk nyújtott segítségért, hálából templomot emel­
tek nekik azon a helyen. Ez az idők folyamán többször is újjáépített templom
a mai napig a Fórum egyik látványossága, egy, a királyoktól való megszabadulást
idéző, maradandó római műemlék.

A szabadság születése

A királyság vége egyben a szabadság és a szabad Római Köztársaság születését

jelentette. Ettől kezdve a király vagy a rex gyűlöletes kifejezéseknek számított
a római politikai életben, annak ellenére, hogy a legfontosabb római intézmények
közül oly soknak vezették vissza eredetét a királyok korába. A következő évszá­
zadok során igen sok esetben fordult elő, hogy ha valakit azzal vádoltak, hogy
királyságra tör, az illető egykettőre búcsút mondhatott politikai pályafutásának.
Még Lucretia szerencsétlen, özvegyen maradt férjét is - a Tarquiniusokkal való
rokonsága miatt - rövid úton száműzték. Idegenekkel vívott háborúk esetén a
királyok vezette ellenség elsőbbséget élvezett. A következő néhány száz évben
mindig különösen erős izgalom vett erőt a városon, amikor az utcákon át vonuló
diadalmenetben feltűnt egy-egy ellenséges király, teljes uralkodói pompájában,
akit a római csőcselék gúnyolhatott, megdobálhatott. Felesleges hangsúlyozni,
hogy azok a későbbi rómaiak is csúfolódás tárgyává váltak, akiket a „Király”
családnévvel (cognomen) vert meg az isten.
HARMADIK FEJEZET

A Tarquiniusok valamikor az i. e. VI. század végén bekövetkezett bukása

- a rómaiak szerint - Róma számára új kezdettel ért fel: a város „köztársaságként”
(latinul rés publica, jelentése szó szerint 'közös dolog’ vagy 'közügy’) kezdett új
éleLet, egy egész sor új eredetmítosszal gazdagodva. Például egy magát erősen
tartó hagyomány szerint a római hatalom egyik legfontosabb jelképévé vált, és
a későbbiek során számos idegenben fekvő római városban lemásolt Jupiter fő­
templomát, a Capitolirnn-dombon az új államrend bevezetésének első évében
szentelték fel. Amint ez már többször elhangzott, főként még a királyok idejében,
etruszk mesterek építettek, és akkor is szentelték fel, de a homlokzatára hivatalos
felszentelő személyként már az új köztársaság egyik vezetőjének a neve került.
Bármi legyen is építésének pontos időrendje, a templomra egy idő után úgy te­
kintettek, mint ami a köztársasággal egy időben született, és a köztársaság jel­
képévé vált. Évszázadokon ál tartotta magát az a szokás, hogy minden évben
belevertek egy szöget a templom Minerva-szcntélyc felőli jobb falába, nemcsak
azért, hogy ekképpen jelöljék a köztársaság korát, hanem azért is, hogy ezt az
időt fizikailag is összekapcsolják a templomépülettel. Még a Róma egén meg­
jelenő, nyilvánvalóan természeti jelenségeket is a köztársaság első évéből eredez­
tették. Napjaink geológusaihoz hasonlóan sok római tisztában volt azzal, hogy
aTiberis római szakaszából kiemelkedő sziget geológiai szempontból viszonylag
újabb képződmény. De vajon hogyan és mikor bukkant elő? A kérdésre még ma
sem tudunk egyértelmű választ adni, ám egyes római vélekedések szerint ponto­
san a köztársasági kormányzás bevezetésével egy időben keletkezeti, amikor
a Tarquiniusok magánbirtokán termő gabonát a folyóba szórták. Mivel ekkor a
víz szintje alacsony volt, a gabona lerakódott a folyómederben, és a rajta össze­
gyűlő hordalék s mindenféle hulladék lassanként szigetté növekedett. Olybá tűnik
tehát, hogy a város arculata csak a királyság megszűnésével alakult ki.
Egy új kormányforma is létrejött. Tarquinius bukását követően Brutust és
Lucretia közvetlenül száműzetés előtt álló férjét, Collatinust haladéktalanul meg­
választották Róma első konzuljaivá. A két konzul lett az új köztársaság legfőbb
tisztviselője. A királyok számos feladatát örökölték, otthon a város politikáját
irányították, háborúban pedig Ők álltak a hadak élén, hiszen Rómában hivatalo­
san soha nem választották szét a polgári és a katonai feladatköröket. S bár jól­
lehet a királyok ellenlábasának szerepében tetszelegtek, ebben az éltelemben
azok hatalmának folytonosságát jelképezték. Egy római politikával foglalkozó
görög teoretikus az i. e. II. században a konzulokat a római politikai rendszer
„monarchikus” elemének nevezte, Livius rámutatott, hogy ugyanazon jogok cs
hatalmi jelvények illették meg őket, mint királyi elődeiket. Ugyanakkor az új
politikai rendszer számos kulcsfontosságú és határozottan nem monarchikus
princípiumát testesítettek meg. Először is a népgyűlés választotta meg őket,
vagyis nem a királyválasztásoknál feltételezhetően alkalmazott rendszer útján,
 101

RÓMA KIRÁLYA!

amelyben a népet a választás jogának csupán a fele illette. Másodszor hivatali

idejük csupán egy esztendeig tartott, és a következő évre nem voltak újraválaszt­
hatók. Feladataik közé tartozott az elnöki teendők ellátása utódaik megválasztá­
sakor (amint ezt Cicero esetében is láthattuk i. e. 63-ban). Harmadszor a hivatalt
két, egymással egyenrangú konzul töltötte be. A köztársasági kormány két fő elve
volt, hogy hivatalt estik meghatározott ideig lehetett viselni, továbbá hogy
- a vészhelyzeteket kivéve, amelyek átmeneti kezelése egy embert kívánt -
a hatalmat mindig megosztották. Amint látni fogjuk, az elkövetkező évszázadok
során e két alapelvet újból és újból megerősítették, ám betartásuk egyre nehe­
zebbé vált.
A hivatalban levő konzulok neve egyben az év jelölésére is szolgált. Magától
értetődő, hogy a rómaiak nem használhatták a modem nyugati időszámítási rend­
szert, amelyet mi használunk. Vagyis ők az „i. e. VI. század” kifejezésből semmit
sem értettek volna. Előfordult, hogy „a város alapításától” számították az időpon­
tokat, már amikor sikerült valamiféleképpen egyetértésre jutniuk abban, hogy ez
mikor is volt, de hagyományosan a konzulok nevével jelölték az éveket. Például,
amit mi i. e. 63-nak mondunk, az nekik „Marcus Tullius Cicero és Caius Anto­
nius Hybrida konzulsága” volt, és az „Opimius konzulsága évében” (i. e. 121)
készült bor különösen híres évjáratnak számított. A rómaiaknak Cicero idejére
már többé-kevésbé teljes, a köztársaság kezdetétől összeállított konzullistájuk
volt, amelyet a győztes hadvezérek nevével együtt a Fórumon lehetett olvasni.
Elsősorban e névjegyzék segítségével tudták a királykor végének pontos időpont­
ját megállapítani, amelynek egybe kellett esnie az első konzul hivatali évével.
Tehát a köztársaság nem csupán politikai rendszer, hanem a politikát, az időt,
a földrajzot és a római városképet egybefoglaló, bonyolult összefüggésrendszer
volt. Az események időpontját közvetlenül a választott konzulokhoz kapcsolták.
Az éveket annak a templomnak a falába vert szögekkel jelölték, melynek felszen­
telését az új rendszer első esztendejére vezették vissza; és még a Tiberis szigete
is - a szó szoros értelmében véve - a királyok elűzésének eredménye volt. Min­
dennek alapjául egyetlen, mindenek fölött álló princípium, nevezetesen a liber­
tás, a 'szabadság’ szolgált.
Az i. e. V. századi Athén a demokrácia eszméjét hagyta örökül a modern világ­
nak, miután az athéni „türannoszokat” letaszították trónusukról, és a demokra­
tikus intézményeket megalapították az i. e. VI. század végén, vagyis éppen a római
királyok elűzésének az időpontjában, amely egybeesése nem kerülte el az ókori
történetírók figyelmét, akik azon fáradoztak, hogy a két város történelmét párhu­
zamba állítsák. Livius A római nép története a város alapításától című művének
második könyve - amely Rómának a királykor utáni történelmét kezdi tárgyalni -
a latin eredetiben liberi, vagyis a 'szabad' szóval kezdődik (a magyar fordítás­
ban: „Mostantól fogva arról számolok be, miként élt háborúban és békében az
HARMADIK. lülLZLT

immár felszabadult római nép.”3), és csupán az első néhány sorában a „szabad”

és a „szabadság” szó összesen nyolcszor fordul elő. Az a gondolat, mely szerint
a köztársaságot a libertásra alapították, az egész római irodalmon végigvonul, és a
későbbi századok radikális mozgalmaiban Európa-szerte és Amerikában is vissz­
hangra talált. Korántsem véletlen, hogy a francia forradalom jelmondatában
- Liberté, égalité, fráternité, 'Szabadság, egyenlőség, testvériség’ - a szabadság
az első helyen szerepel, valamint az sem, hogy George Washington szerint Nyu­
gaton ismét meg kell gyújtani a „szabadság szent tiizét”. S az sem, hogy az
Egyesült Államok alkotmányának megfogalmazói alkotásukat „Publius” álnéven
védelmezték, amelyet Publius Valerius Poblicolától, a köztársaság egyik leg­
korábbi konzulától kölcsönöztek. De vajon miben állt a rómaiak szabadsága?
Ez lesz a római politikai kultúra sokat vitatott kérdése a következő 800 esz­
tendő folyamán, végig a köztársaság, majd a Római Birodalom egyszemélyes
uralmának korában, amikor a politikai vita nemegyszer arról folyt, hogy vajon
a libertás egyáltalán összccgycztcthető-e a korlátlan egyeduralommal. Kinek a
szabadsága forgott kockán? Hogyan lehetett a leghatékonyabban mcgvcdcl-
mezni? Hogyan volt lehetséges a római polgár szabadságának egymásba ütköző
verzióit összeegyeztetni? Minden római, vagy legalábbis a többségük, a libertás
támogatói közé sorolta volna magát, mint ahogyan manapság mi a „demokrácia”
mellett állunk ki? Az előbbiek eltérő értelmezései ismételt és heves konfliktusok
kirobbanásához vezettek. Korábban már említettem, hogy amikor Cicero szám­
űzetését töltötte, házát lerombolták, s helyére a szabadság istennőjének, Libertás­
nak emellek szentélyt. Ezzel bizonyára nem mindenki értett egyet. Maga Cicero
számolt be arról, hogy amikor egy, Brutusról, a köztársaság első konzuljáról
szóló színielőadás közben, az. egyik szereplő szájából a következő mondat hang­
zott el: „Tullius, aki megerősítette a polgárok szabadságát”, a tömeg tapsviharban
tört ki. A darab, amelyben voltaképpen Servius Tulliusról volt szó, azt a gondo­
latot vetette fel, hogy Rómában a szabadságnak a köztársaságot megelőzően is
lehettek kezdeményei egy ,jó király” uralkodása alatt, ám Marcus Tullius Cicero
meg volt róla győződve - és talán nem is alaptalanul - , hogy a taps neki szólt.
Az efféle konfliktusokra a következő fejezetben részletesen ki fogunk térni.
Ám mielőtt behatóan elemeznénk Róma történelmét a köztársaság első évszáza­
daiban - a honi háborút, a „szabadságért” folytatott küzdelem során aratott győ­
zelmeket és a szomszédok fölött, Itáliában aratott katonai diadalokat - , kissé
közelebbről szemügyre kell vennünk a köztársaság születésének és a konzuli
hivatal kialakulásának krónikáját. Talán nem felesleges clőrebocsátanunk, hogy
ez korántsem olyan zökkenőmentes folyamat volt, mint ahogyan arra az eddig
elmondottakból következtetnénk.
 N E G Y E D I K FEJ EZET

A NAGY UGRÁS

A változás két évszázada: a Tarquiniusokiól Nagyszakállú Scipióig

t v a l ó j á b a n h o g y kezdődött a köztársaság? Az ókori római történetírók

D nagy mesterei voltak annak, hogyan alakítsák a káoszt tetszetős elbeszé­
léssé, és mindenkor megkülönböztetett figyelmet szenteltek arra vonatkozóan,
hogy saját intézményeiket a valóságosnál jóval korábbinak tüntessék fel.
Előadásukban a királyságból a köztársaságba való átmenet olyan egyszerű ügy
volt, mint bármely más forradalom: a Tarquiniusok elmenekültek, az új kormány­
zati forma gyakorlatilag készen állt, és a konzulok máris megkezdték tevékeny­
ségüket, s gondoskodtak arról, hogy az új rendszernek az első évtől kezdődően
saját időszámítása legyen. Ezzel szemben azonban az egész folyamat fokozato­
san és korántsem zökkenőmentesen ment végbe. A „köztársaság” csak lassan,
évtizedeken, ha nem évszázadokon keresztül született meg, s közben többször,
újra meg újra teljesen átalakult.
Sőt még a konzuli hivatal kezdeményei sem nyúltak vissza az új rendszer
megalakulásáig. Livius szerint a legmagasabb rangú állami tisztviselőt, akinek
a feladata volt beverni minden évben a szöget Jupiter templomába, eredetileg
praetor maximusnak hívták, jóllehet a praetor címet később egy, rangsorban
a konzulok alatt álló tisztviselő viselte. A politikai hierarchia csúcsán elhelyez­
kedők korai időkből fennmaradt címei még tovább bonyolítják a dolgot. Közöt­
tük szerepel az. általában rendkívüli állapot esetén ideiglenesen kinevezett diktá­
to r - a szó kifejezetten mai, negatív jelentéstartalma nélkül - , továbbá a „konzuli
hatáskörrel felruházott katonai tribunusok” (tribunus militataris consulari po-
testate), mely túl hosszúnak talált kifejezést egy mai történész élelmes módon
„ezredesek”-nek fordított.
Még mindig kérdéses, vajon pontosan mikor jött létre a köztársaság legfonto­
sabb hivatala, vagy hogy némely más hivatalt mikor és miért neveztek át konzul­
nak, valamint hogy a hatalommegosztás fundamentális köztársasági elvét első
ízben mikor fogalmazták meg. Például a „praetor maximus” nem az egyenlősé­
get, hanem a hierarchiát juttatja eszünkbe. De bármi legyen is a pontos időpont
vagy időpontok, a köztársaság időszámításának alapjául szolgáló, és megszakítás
nélküli sorozatban egészen i, e. 509-ig, Lucius Junius Bmtusig és Lucius Tarquinius
104

NEG YEDIK FEJEZET

Collatinusig visszamenő konzullista első része csupa javítás-kiigazítás, fantá­

ziád ús elméleti következtetés, leleményes feltételezés és valószínűleg nem több
puszta elmeszülcménynél. Az i. e. I. század végéről visszatekintő Livius el­
ismerte, hogy e korai szakaszban csaknem teljességgel lehetetlen a tisztség-
viselők időbeli sorrendjének megbízható rekonstruálása, hiszen mindez - mutat
rá - egyszerűen túlságosan régen volt.
Ugyancsak kérdéses, hogy mennyire erőszakos körülmények között ment
végbe a királyság bukása. A rómaiak úgy gondolták, hogy vérontás nélkül folyt
le. A legfontosabb veszteség Lucretia halála volt, de az ezt követő háborúskodás
ellenére Tarquiniust sértetlenül futni hagyták. A régészeti leletek bizonysága
szerint azonban az átalakulási folyamat a városon belül korántsem lehetett any-
nyira békés. Legalábbis erre utal a Fórumnál és másutt feltárt, többrétegnyi, égett
törmelék, amely nagy valószínűséggel datálható az i. e. 500 körüli évekre. Ám az
is elképzelhető, hogy ezek a maradványok csupán egy, több helyen pusztító, na­
gyobb tűzvész nyomai. Mindenesetre arról árulkodnak, hogy a Tarquiniusok
uralmának megdöntése inkább vérontással járó és nem erőszakmentes megmoz­
dulás lehetett, továbbá arról is, hogy a közösségen belül esett erőszakos cselek­
mények jelentős részét - hazafias elkötelezettség okán - kihagyták az általánosan
elfogadott narratívából.
A „consul” kifejezés legkorábbról ismert előfordulása valójában kétszáz esz­
tendővel későbbről származik. Mégpedig azon sokezernyi, beszédes római sírfel­
irat egyik legelső ránk maradi példányán olvasható, amelyeket birodalom szerte
oly nagy gonddal véstek fel mind az egyszerű, mind a díszesebb sírkövekre. Ezek
sokat mesélnek el az elhunytak életéről, és arról, hogy milyen tisztséget töltöttek
be, milyen munkát végeztek, mik voltak a céljaik, vágyaik, gondjaik. Ez a sírkő
egy Lucius Cornelius Scipio Barbatus nevű férfiúnak állít emléket (a családnév
jelentése ‘szakállas’, ’nagyszakállú’ vagy 'szakállas ember’), és az ő impozáns mé­
retű szarkofágja előtt állt, amelyet valaha a Scipiók családi sírboltja őrzött Róma
szomszédságában, tekintve, hogy a városon belül általában nem lehetett temet­
kezni. Barbatus i. e. 298-ban konzul volt, i. e. 280 táján hunyt el, és csaknem biz­
tosan ő építtette ezt a hivalkodó, a köztársaság egyik legkiemelkedőbbnek tartott
családja gazdagságát és tekintélyét világgá kürtölő mauzóleumot. A sírbolt több
mint harminc lakója közül vélhetőleg őt temették ide elsőként, és az ő emlékműnek
is beillő díszkoporsója került a legelőnyösebb helyre, rögtön a bejárattal szemközt.
A sírfeliratot nem sokkal a halálát követően fogalmazták meg. A négysoros
írás az ókori Rómából ránk maradt, legkorábbi történeti és életrajzi szövegnek
tekinthető, s rövidsége ellenére az egyik legfontosabb kulcsnak számít a római
történelem értelmezéséhez.
Ugyanis biztos, egyértelmű és többé-kevésbé egykorú információt szolgál­
tat Barbatus pályafutásáról, ami igen távol áll a képzeletbeli rekonstrukcióktól,
 105

A NAGY UGRÁS

fr p y
JJIÜ U IÜ U 1l.U U i i LUJ.I
—■*»■»' ^ ■u m — .--- -,. A ..^^»»aKy<yr

25. B a rb a tu s im p o z á n s d ís z k o p o r s ó ja a Sápiaknagy m é r e tű sírb o ltjá n a

el. A k o p o r s ó a h e ly b e n b á n y á sz o tt d u r v a keiből ( v a g y tu fá b ó l) k é szü lt. A z e g y s ze r ű , m eg le h e tő se n
e ln a g y o lt külcsíneéles e lle n té tb e n á l l a k é s ő b b i ró m a i é v s z á z a d o k te h e tő se b b je in e k v á la s zté k o s
íz lé s s e l f a r a g o t t m á rv á n y szarkofágjivl.Az i. e. ///. a zo n b a n e z s z á m íto tt a le g jo b b ­
n ak é s a le g e lő k e lő b b n e k , a m ih e z h o z z á le h e te tt ju tn i.

a föld alatt megbúvó bizonytalan, elmosódott jelektől, vagy a korunkban levont,

arra irányuló deduktív okoskodásoktól, hogy „minek kellett történnie” a király­
ság bukásának idején. A kor római elitje ideológiájáról és világnézetéről is sokat
tudunk meg belőle: „Comelius Lucius Scipio Barbatus, atyjának, Gnaeusnak az
ivadéka, derék és bölcs férfiú, kinek megjelenése virtusával vetekedett. Közötte­
tek volt consul és censor és aedilis. Samniuratól elragadta Taurasiát és Cisaunát.
Az egész Lucaniát meghódította, és túszokat szedett.” A felirat szerzője - aligha­
nem valamelyik örököse - Barbatus pályafutásának kiemelkedő állomásaira
összpontosított. Otthon („közöttetek”) konzullá és eensorrá, vagyis a polgárok
nyilvántartásba vételéért és a vagyonbecsléséért felelős két tisztviselő egyikévé
választották; ezenkívül az alacsonyabb rangú aedilis tisztségét is viselte, amely­
nek a feladata az i. e, 1. században - és valószínűleg már korábban is - a város
rendben tartása, felügyelete, ellátásának megszervezése, valamint a nyilvános
előadások és játékok megrendezése volt. Távolabb a harcmezőkön, a Dél-Itáliá-
ban, Rómától néhány száz mérföldnyire aratott katonai győzelmeivel szerzett
dicsőséget magának: két várost is elfoglalt a samnisoktól, attól a néptől, amellyel
a rómaiak Barbatus életében több ízben is összetűzésbe keveredtek; ezenkívül
elfoglalta a lucaniai térség két városát, és a jól bevált római eljárást követve, az
elvárt „jó viselkedés” biztosítása érdekében túszokat szedett.
106

N C G Y t m K I LJLZI.I

Hőstetteinek felsorolása nemcsak arról tanúskodik, hogy milyen fontos sze­

rep jutott a hadakozásnak a vezető rómaiak társadalmi elismertségében, hanem
Rómának az i. e. Ifi. század elején véghez vitt, a várostól jóval távolabbi célokra
törő katonai teijeszkcdcscrői is képet ad. Az egyik, i. e. 295-ben vívott ütközet­
ben, amelyben a három évvel korábban konzul Barbatus is részt vett, a római had
egy itáliai sereg fölött aratott győzelmet a mai Anconához közeli Sentinumnál.
Mindaddig ez volt a félszigeten vívott legsúlyosabb és legvéresebb összecsapás,
és egyáltalán nem lehetett csak helyi jelentőségűnek nevezni, hiszen a csatáról
szóló hírek messzire és gyorsan eljutottak, még az akkori kezdetleges hírközlő
módszerek (hírnökök, szóbeszéd és nagy ritkán jelzőtűz) útján is. A több száz
mérföldnyi távolságra fekvő, görög Számosz szigetén lévő dolgozószobájában
ülő, i. e. III. századi történettudós, Durisz méltónak tartotta az eseményt arra,
hogy feljegyezze. Beszámolójának egy rövid részlete a mai napig fennmaradt.
A sírfeliratban foglalt, egyéb dicsérő jellemzők is sokatmondóak: Barbatus
nemcsak vitéz katona, hanem egyúttal bölcs férfiú is volt. és külső megjelenése
semmiben sem maradt el virtusától. A kifejezés jelenthette az ’erény’-t is, a mai
értelemben, de gyakoribb volt a szorosabb értelemben vett használata, mindazon
tulajdonságok jelölésére, amelyek egy ’férfi’-t (vir) karaktcrizálnak, ekképpen
a virtus alatt a rómaiak ’férfiasság’-ot értettek. Barbatus így is, úgy is olyan fér­
fiú volt, akire állt a mondás, miszerint a külső megjelenés a lélek tükre. Jóllehet
a római férfiakat nem úgy szoktuk elképzelni, mint akik túl sokat adnak a külse­
jükre, ám ebben a nyílt, versengő társadalomban, amelyben a személyes kapcso­
latok domináltak, a közéleti személytől elvárták, hogy megfeleljen szerepének.
Amikor végigment a Fórumon, vagy a néphez szólt, belső tulajdonságait minden
további nélkül le lehetett az ábrázatáról olvasni. Ami Barbatust illeti - feltéve,
hogy nevét nem csak atyjától örökölte - ő a már akkor egyre kevesebbek által
viselt, tekintélyes szakállával igyekezett kitűnni. Ahogy tudni lehet, a borbélyok
i. e. 300-ban kezdtek dolgozni Rómában, és ezután több száz éven keresztül
a rómaiak többsége nem viselt szakállt.
Ez a Róma igen különbözött a kétszáz esztendővel korábbi, a köztársasági
idők kezdetének Rómájától, cs nem volt már többé az az egyszerű, közönséges
város, mint hajdanán. A feltételezések szerint mintegy 60-90 ezer főt számláló
lakosával a korhoz viszonyítva nagyvárosnak számított. Ezzel a lélekszámúnál
nagyjából a mediterrán világ maroknyi legnépesebb városi központjaival került
egy kategóriába; e tekintetben Athénnak jóval - a felénél is - kevesebb lakosa
volt, melyek száma soha nem haladta meg a 40 ezret. Mi több, Róma egy széles,
tengerparttól tengerpartig terjedő területet tartott közvetlen uralma alatt, jóval
milliós fölölti lakossággal, közvetve pedig - egy sor megállapodás és szövetség
eredményeképpen - sokkal nagyobbat, ekként megalapozva későbbi birodalmát.
A két, egy évre megválasztott konzul alatt egy sor alacsonyabb rangú tisztviselő
 107

A NAGY UGRÁS

- közöttük praetorok és quaestorok - látta el hivatalát (őket hívták a rómaiak

általában magistmíusoknak, noha tevékenységük elsősorban nem jogi természetű
volt). A jobbára korábban közhivatalt viselőkből álló szenátus állandó tanácsként
és a polgárok, valamint a - tévesen Servius Tullius királynak tulajdonított és
Cicero által lelkesen támogatott - comitia centuriata hierarchikus szervezeteként
tevékenykedve a római politika működésének meghatározó szervét jelentette.
De ezen kívül még több más, ismerős elem is akadt, mint amilyen a légiókba
szervezett hadsereg, a hivatalos pénzverési rendszer, valamint a város méretéhez
és befolyásához illő infrastruktúra kialakításának kezdetei. Az első vezetéket,
amely vízzel látta el az egyre terebélyesedő városhalmazt, i. e. 312-ben építették.
Ez nem az aquaeductuskéní ismert, hídszerű kőépítmény, hanem a főként a föld
alá épített csatorna volt, amely a közeli, mintegy 10 mérföldnyire fekvő dombok­
tól szállította a vizet a városba. Megalkotója, Barbalus kortársa, Appius Claudius
Caecus még ugyanabban az évben elkezdte az első szélesebb országút, a Rómá­
ból Capuába vezető, és róla elnevezett Via Appia építési munkálatait. Az utat
csaknem teljes hosszában legfeljebb kavicsréteg és nem azok az első osztályú
kőlapok borították, amelyeken ma is sétálhatunk. Ettől függetlenül nagy szolgá­
latot tett nemcsak a római hadseregnek, hanem hasonlóképpen a békés célú közle­
kedésnek, és jelképesen Rómának az itáliai vidék fölötti hatalmát és befolyását
testesítette meg. Korántsem véletlen, hogy impozáns méretű családi sírboltja
számára Barbatus éppen mellette szemelt ki egy megfelelő fekvésű helyet, éppen
a város határában, hogy a városba igyekvők vagy onnan távozók megcsodálhassák.
Róma igen sok, jellegzetes intézménye éppen az i. e. 500 és i. e. 300 közötti,
a Tarquiniusok elűzése és Nagyszakállú Scipio működése között eltelt, meghatá­
rozó fontosságú korszakban alakult ki. A rómaiak ekkor nemcsak a köztársasági
politika és az állampolgári szabadságjogok alapelveit rakták le, hanem elkezdték
kiépíteni azon struktúrákat, és megfogalmazni azon igényeket, és (hogy egysze­
rűen fejezzük ki magunkat) kidolgozni azon „eljárási módokat”, amelyek ké­
sőbbi birodalmi terjeszkedésük alapjául szolgáltak. Ehhez szükséges volt annak
meghatározása, hogy miben áll rómainak lenni, ami aztán évszázadokra defi­
niálta a polgárjogról alkotott eszméiket, minden más klasszikus városállamtól
elkülönítette Rómát, végül pedig számos modern politikai nézet számára köz­
vetítette a honpolgári jogok és kötelességek mibenlétét. Nem ok nélkül történt,
hogy mind Lord Palmerston, mind John F. Kennedy büszkén terjesztették, mint
koruk jelszavát, a latin mondást, mely szerint Cívis Romanus sum, vagyis 'Római
polgár vagyok’. Tehát Róma ekkor kezdett először „rómainak” kinézni, ahogyan
azt mi értjük, és ahogyan azt ők értették. A nagy kérdés, hogyan történt ez, mikor
és miért? S vajon maradt-e fenn valamilyen bizonyíték arra vonatkozóan, ami
magyarázatot adna Róma „nagy ugrására”? A kronológia nem egyértelmű, és
teljes lehetetlenség valamilyen megbízható történeti narratívál rekonstruálni. Ám
NEGYEDIK. FEIEZET

néhány, mind oUhon, mind Rómának a külvilággal fennálló kapcsolataiban tör­

tént alapvető változást felfedezhetünk.
A későbbi római történetírók; világos és drámai leírást adnak az i. c. V. és
IV. századról. Egyfelől egy sor heves, Rómán belül lezajlott társadalmi összeüt­
közésről számolnak be, amelyek az örökletes nemességhez tartozó, minden poli­
tikai és vallási hatalmat a maguk számára kisajátító „patrícius” családok és a
polgárok tömegei, a hatalomból teljesen kizárt „plebejusok” közölt robbantak ki.
Azután a plebejusok fokozatosan - egy eseményekben gazdag, munkabeszünte­
tésekkel, lázadásokkal és még egy újabb nemi crőszak(kísérlettel) is színesített
történet végén - a plebejusok megszerezték a jogot, vagy ahogyan ők mondták
volna, a szabadságot arra, hogy többé-kevésbé egyenlő feltételek mellett osztoz­
kodjanak a patríciusokkal a hatalmon. Másrészről egy sor katonai diadalt aratva
az Itáliai-félsziget java részét római uralom alá hajtották. A győzelmi sorozat i. e.
396-ban kezdődött, amikor Róma nagy hatalmú helyi ellenfele, Veii etruszk vá­
rosa évtizednyi háborúskodás után elesett, és nagyjából száz évvel később feje­
ződött be, amikor a szamniszok fölött aratott győzelem Rómát megkérdőjelczhe-
tellenül a legerősebb hatalmi központtá tette, ami Számoszi Durisz figyelmét is
felkeltette. Persze nyilvánvaló, hogy ez a terjeszkedés korántsem ellenállás nél­
kül ment végbe. Nem sokkal Veii veresége után, i. e. 390-ben portyázó „gallok”
serege fosztotta ki Rómát. Ma már nem tudhatjuk, pontosan kik voltak ezek.
A római történetírók nem tűntek ki abban, hogy különbséget tegyenek a szoká­
sosan csak az északi „barbár törzseknek” nevezett népek között, és az indítékaik
firtatására sem fordítottak sok időt. Ám Livius szerint olyan hatalmas pusztítást
vittek véghez, hogy a várost - a hadvezér, diktátor, „ezredes”, egykori számki­
vetett cs egy újabb, „második Romulus”, Marcus Fullius Camillus irányításával
- (ismét) újjá kellett építeni.
E magyarázat minden korábbinál szilárdabb alapokon nyugszik. Ugyanis
a római irodalom legkorábbi kezdeményei még i. e. 300-ban is kétségkívül több
évtizednyi távolságra voltak, és az e korszakra visszatekintő, későbbi írások job­
bára legendából, a valóság kozmetikázásából és puszta elmeszüleményekből
építkeznek. Valószínű, hogy Camillus nem sokkal kevésbé legendás alak volt,
mint Romulus, és azt már láthattuk, hogyan adták Catilina szavait egy korai köz-
társasági forradalmár szájába, akitől egy árva sző nem sok, annyi sem maradhatott
fenn. Ám c korszak vege már átnyúlik a történelem cs az általunk ismert történet­
írás mezsgyéjére, így már nem csak négysoros sírfeliratokra vagyunk utalva.
Vagyis amikor a befolyásos családban, i. e. 270 táján született Fabius Pictor szenátor
nekiült, hogy megírja az első terjedelmes történeti munkát Róma múltjáról, egé­
szen biztosan emlékezett arra, hogy ifjúkorában még beszélgetett olyan emberek­
kel, akik szemtanúi voltak az i. e. IV. század végén történt eseményeknek, vagy
találkoztak a Barbatus nemzedékéhez tartozókkal. Históriájából - amelyet az
 109

A NAGY UGRÁS

ókorban sokra becsültek - csak a későbbi történetíróknál olvasható idézetek ma­

radtak fenn. Neve és a munkásságáról írt rövid összefoglaló a kevés feltárt ókori
könyvtárak egyikének a falára festett „könyvajánló-könyvkatalógusban”, a szicí­
liai Taonninában olvasható. Kétezer év elteltével tanulmányozhatjuk Liviust, aki
olvasta Pictort, aki beszélt olyan emberekkel, akik emlékezlek rá, milyen volt
a világ i. e. 300 körül - bizony, igen vékony az a fonal, amibe kapaszkodhatunk.
A feltárt, korabeli bizonyítékszilánkokból is mind több mond ellent a későbbi
római beszámolóknak, vagy utal valamilyen alternatív narratívára, mint amilyen
Barbatus pályafutásának a sírfeliratban olvasható összefoglalása. Amikor Livius
munkájában ezeket az esztendőket tárgyalja, arról ír, hogy a rómaiak Lucaniával
inkább szövetségre léptek, mintsem leigázták, továbbá hogy Barbatus valahol
egészen másutt, Észak-Itáliában harcolt, ráadásul nem is valami sikeresen. Igaz,
hogy Barbatus sírfelirata valószínűleg eltúlozta hőstetteit, és a római előkelők
a szövetséget szerették inkább leigázásként beállítani, de a felirat minden bizony-
nyál segít Livius későbbi, némileg megmásított beszámolóját letisztázni. Számos,
egyéb efféle töredéket ismerünk, közöttük néhány meglepő festményt, körülbelül
ugyanebből az időből, amelyek azokból a harcokból idéznek fel néhány jelenetet,
amelyekben Barbatus is küzdött. Ám a legjelentősebb és a legsokatmondóbb az
a római rendszabályok és előírások (vagy - hogy a legtöbb ókori szerző által
használt előkelő kifejezéssel éljünk - „törvények”) első írásba foglalt gyűjtemé­
nyének a mintegy nyolcvan rövid cikkelye, amelyet az i. e. V. század közepén
állítottak össze, majd az újabb idők tudósai több évszázadon át tartó szorgalmas
nyomozó-kutatómunkával újból összerakosgattak, rekonstruáltak. A XII táblás
törvényekként ismert gyűjtemény nevét a tizenkét bronztábláról kapta, amelyre
eredetileg felvésték, illetve közzétették őket. Segítségükkel betekintést nyerhe­
tünk a legkorábbi köztársasági idők rómaijait foglalkoztató gondokba-bajokba,
kezdve a mágiától vagy az erőszaktól egészen az olyan fortélyos kérdésekig, hogy
vajon ellemethetŐ-e a holttest az aranyfogakkal együtt - ami véletlen betekintést
kínál az ókori fogászat régészeti leletek által is megerősített fejlettségébe.
Elsőként a XII táblás törvényeket tekintjük át, majd megvizsgáljuk az utóbb
bekövetkezett gyökeres belső és külső változásokat. A korszak történelmének
rekonstruálása csábító, időnként rendkívül érdekfeszítő feladat, melynek során
azzal is örömet cs szórakozást szerezhetünk magunknak, ha megpróbáljuk a fog­
híjas kirakójáték darabjait összeilleszteni, a tények és a fantázia világát pedig
egymástól elválasztani. Ám ahhoz elegendő adat áll rendelkezésünkre, hogy bi­
zonyossággal megállapíthassuk: a döntő változás Rómában az i. e. IV. században,
Barbatus és Appius Claudius Caecus nemzedékének, valamint az őket közvetle­
nül megelőző generáció idején következett be, és hogy ami akkor történt, a római
politikának mind bel-, mind külföldön hosszú évszázadokon keresztül követett
mintáját hozta létre.
NEGYEDIK ElJEZDT

A tX
Iáblás törvények

A köztársasági rendszer inkább botladozva, mint ifjonti lendülettel indult el

pályáján. A római történetírók nem fogytak ki a legkülönbözőbb, izgalmasabbnál
izgalmasabb beszámolókból, amelyek az új politikai rendszerről, az i. e. V. szá­
zad első néhány évtizedében vívott nagyszabású háborúkról, az emberfölötti
méretűre nőtt hősökről és gazemberekről szóltak, kiknek alakja a modern legen­
dáriumot is gazdagította. Például Lucius Quinctius Cincinnatus, akiről több mint
két évezred múlva az amerikai Cincinnati várost elnevezték, állítólag az i. e.
450-es evekben fél száműzetéséből visszatérve emelkedett diktátorrá, és e minő­
ségében vezette győzelemre a különböző ellenségekkel harcoló római seregeket,
mielőtt - nagyvonalúan lemondva a további politikai babérokról - visszavonult
birtokára gazdálkodni. Vele ellentétben a Shakespeare-t mcgihlctő Caius Március
Coriolanus - a szóbeszéd szerint - i. e. 490 táján háborús hősből árulóvá alja-
sodva egy ellenséges sereghez csatlakozott, s ha anyja és felesége nem tántorítja
el, szülővárosára támadt volna. Azonban a valóság ettől nagyban különbözött, és
méreteiben is jóval szerényebb képet mutatott.
Bármilyen volt is a város politikai szerveződése, amikor a Tarquiniusokat el­
kergették, a régészeti leletekből egyértelműen kiderül, hogy az í. e. V. század
túlnyomó részében Rómát korántsem lehetett viruló, gyarapodó városnak ne­
vezni. Például több évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy, i. e. VI. századból
való, olykor Servius Tullius nevével
összefüggésbe hozott, több más épület­
tel együtt az i. e. 500 körül pusztító tűz­
vész martalékává lett templomot újjá­
építsenek. Ugyanakkor a jólét szintjét
megbízhatóan mutató görög kerámia-
importban is határozott visszaesés mu­
tatkozott. Egyszerűen fogalmazva, ha
a királyság korának a végét jogosan
illethetjük a „La Grandc Roma dei

26. A fa n n e r , a ki m e g m e n te tte a z á lla m o t

A C in c in n a ti v á ro sá b a n á lló , X X . s z á z a d i
s z o b o r C in c in n a titst á b r á z o lja , a m in t m eg v á lik
p o litik a i h iv a ta lá n a k je lv é n y e itő l, m ie lő tt
v is s z a té r n e a z eke s z a r v á h o z - S z á m o s ró m a i
tö r té n e t á b r á z o lja íg y , g y a k o rla tia s, jó z a n
h a za fik é n t. ám C in cin n a tu s u g y a n a k k o r
a p le b e ju s o k jo g a in a k é s a v á r o s szeg é n y ein ek
á d á z e lle n s é g e volt.
 111

A NAGY UGRÁS

Tarquini” elnevezéssel, a köztársaság kezdeményeire semmiképpen sem illik

a „nagyszerű” jelző. Ami pedig a római írásos emlékekben oly nagy hangsúllyal
szereplő hősies hadakozást illeti, a rómaiak képzeletében valóban kiemelkedő
szerepet játszhatott, ám e csatározások nagyon is helyi jellegűek voltak, amelye­
ket a város körül rajzolt néhány mérföld sugarú körön belül vívtak. Valószínű,
hogy iu a szomszédos közösségek közötti hagyományos portyázásokról vagy
gerillatámadásokról lehetett szó, amelyeket aztán később, anakronisztikusán fel­
nagyítva szabályos katonai összecsapásként tüntetlek fel. Ezek többsége minden
kétséget kizáróan még ekkor is jobbára független hadurak vezette, fél-magánvál-
lalkozásnak nevezhetők. Legalábbis erre következtethetünk egy, az i. e. 470-es
évek elején esett, legendabeli összeütközésből, melynek során állítólag 360 ró­
mai veszett oda egy, az ellenség által állított csapdában. A hagyomány szerint mind­
egyikük ugyanazon nemzetséghez, a Fabiusokhoz tartozott, körülöttük alattvalóik­
kal, kíséretükkel meg klienseikkel: tehát inkább egy nagyobb létszámú banda,
mint egy hadsereg.
Az efféle későbbi időkből való, hőscsináló elbeszélések leghatásosabb ellen­
szerének slXII táblás törvények kínálkoznak. Az eredeti bronztáblák nem marad­
tak fenn, de tartalmuk egy része megmenekült a pusztulástól, mivel a későbbi
rómaiak e sokszínű rendszabálygyűjteményt értékes jogi hagyományaik kezde­
ményének tartották. A bronzba vésett szövegből csakhamar rövid összefoglaló
készült, amit - Cicero tudósít róla - az iskolás gyerekeknek meg az i. c. I. szá­
zadban is kívülről kellett tudniuk. A jogszabályokat még jóval azután is újraszer­
kesztették, újra kiadták, hogy hatályuk megszűnt, és az egyes cikkelyekről, jogi
jelentősegükről cs nyelvezetükről számos ókori kommentár készült - az i. sz. II.
századi törvénytudósok bosszúságára, akik úgy vélték, hogy könyvmoly kol­
légáik túlzott érdeklődést tanúsítanak az ősi római szabályok nyelvészeti érde­
kességei iránt. E gazdag irodalomból semmi sem maradt fenn épségben, csak
különböző - közöttük néhány, a római irodalom legeldugottabb mellékösvényein
fellelt - szövegekben, idézetek, hozzájuk fűzött magyarázatok formájában, ame­
lyeket átfésülve fedezték fel a tudósok az i. e. V. századi táblák mintegy nyolcvan
cikkelyét.
Az egész folyamat nagyon alapos szakmai hozzáértést kívánt, és a mai napig
heves viták dúlnak arról, hogy vajon miben állt a klauzulák pontos szövege, hogy
a válogatás az eredeti szöveg mekkora és mennyire reprezentatív részét teszi ki,
és hogy vajon a későbbi római jogászok mennyire pontosan idézték őket. Annyi
bizonyos, hogy a szöveget valamennyire megújították: a latinságuk archaikus, de
az. i. e. V. századhoz képest nem eléggé, és a parafrázisok helyenként az eredeti
tartalmat a római jog későbbi eljárásaival próbálták összhangba hozni. Néhány
esetben még az igazán képzett római jogtudósok is félreértették a XII táblás tör­
vényekben olvasottakat. Például az a passzus, mely szerint a több hitelezőnek
NEGYEDIK FEJEZET

tartozó, nem fizető adóst ki lehet végezni, és testét az adósság összegevei meg­
egyező arányban, részekre vágva szét lehet osztani közöttük, egy ilyen félreértés
lehet (vagy legalábbis sok modem szakértő reményei szerint). Akárhogy áll is
a dolog, az i. e. V. század közepi társadalomról, az akkori otthonokról, családok­
ról, gondokról és szellemi horizontokról ezek az idézetek árulják el a legtöbbet.
Ez a társadalom sokkal egyszerűbb, látóköre sokkal szőkébb annál, mint
amire Liviust olvasva következtethetünk. Ez mind a nyelvből, a kifej ezesformák-
ból, mind pedig a tartalomból egyértelműen kiderül. Noha a modem fordítások
mindent elkövetnek annak érdekében, hogy világossá, érthetővé tegyék, az ere­
deti latin szöveg korántsem az. Különösen a főnevek és a megkülönböztethető
névmások hiánya teszi csaknem lehetetlenné annak megállapítását, hogy ki csinál
mit és kinek. „Ha törvénybe hívja, menjen. Ha nem megy, hívjon tanút, azután
ragadja meg” cikkely a szokásos fordítás szerint feltételezhetően a következőket
jelenti: „Ha [a panaszos a vádlottatl törvénybe hívja, menjen [a vádlott]. Ha nem
megy, hívjon tanút [a panaszos], azután ragadja meg fa vádlottatl”1 De egészen
pontosan mégsem ezt jelenti. Minden jel arra utal, hogy aki ezt - meg még sok
más cikkelyt - fogalmazta, nem tudta kellő biztonsággal az írott nyelvet hasz­
nálni arra, hogy pontos szabályokat rögzítsen, továbbá hogy a logikai érvelés cs
a racionális kifejezésmód szabályai még kezdetlegesek voltak.
Ugyanakkor a puszta törekvés egy efféle hivatalos lajstrom létrehozására fon­
tos állomás volt abban a folyamatban, amit manapság gyakran államalakulásnak
nevezünk. Számos korai társadalomban az egyik fontos határkő a törvények
kezdetleges és általában csak igen részleges kodifikálása. Például az ókori Athén­
ban Drakón i. e. VII. századbeli tevékenysége - jóllehet ma a „drákói” közmondá­
sosan a szigort jelöli - mint a szokásjog írásba foglalására irányuló első kísérlet,
igen figyelemreméltó volt; ezer évvel korábban, Babilonban Hammurápi tör­
vénykönyve hasonló célokat követett. A XII táblás törvények sok mindenben meg­
egyeznek vele. Általános törvénytárnak semmiképpen sem nevezhetők, és talán
nem is ilyen szándékkal állították össze. Feltéve, hogy a ránk maradt idézetek
nem túlságosan félrevezetőek, akkor közjogra, alkotmányjogra vonatkozóan
semmit nem tartalmaznak. Viszont igyekeztek minden olyan elfogadott, közösen
jóváhagyott eljárást belevenni, ami a viták megoldását szolgálja, hasonlóképpen
néhány ötletet a felmerülő gyakorlati és elméleti akadályok elhárítására. Például
mi a teendő akkor, ha a vádlott túl idős ahhoz, hogy elmenjen a panaszoshoz?
A panaszos adjon igásfogatot a vádlottnak, hogy azzal mehessen el. S mit kell
tenni akkor, ha a vádlott gyermek? A büntetés ebben az esetben az akasztás he­
lyett inkább korbácsolás legyen. Vagyis már megjelenik az általunk alkalmazott
különbségtétel a büntetőjogi felelősségre vonhatóság életkorát illetően.
A rendszabálygyűjtemény tematikája olyan világra utal, amelyben a többszörös
egyenlőtlenség az uralkodó. Rabszolgából többfajtát különböztet meg, kezdve
 113

A NAGY UGRÁS

a nem fizető adóstól, akit valamilyen szolgaságra ítéltek, a teljes rabszolgaságra

vetettekig, akiket vélhetően portyázás során vagy háborúban ejtették foglyul -
habár ez csak feltételezés. Mostoha helyzetüket az is kifejezte, hogy egy rabszol­
gával szemben elkövetett bűncselekmény büntetési tétele fele volt a szabad ese­
tében kiszabottnak, ugyanakkor azért a bűntettért, amiért a rabszolga halállal volt
büntethető, a szabad polgárt csak megkorbácsollák. Ám akadt olyan rabszolga is,
akit végül felszabadítottak, amint ez egy volt rabszolgára vagy libertusta. tett
utalásból kitűnik.
A szabad polgárok viszonyát is hierarchia szabályozza. Az egyik klauzula
megkülönbözteti a patríciusokat a plebejusoktól, egy másik az assiduik&l ('meg­
telepedett birtokosok’) a proletároktól (proletarii: vagyontalan osztály polgára,
aki a városnak a szaporulatot, az utódokat, [proles] biztosította). Egy másik
patronusok&t ('pártfogók’), illetve clienseket ('pártfogoltak’) említ, és utal a gaz­
dagabb és szegényebb polgárok közötti függőségi viszonyra és kölcsönös kötelezett­
ségre, amely az egész római történelem során megőrizte jelentőségét. Az alapelv
az volt, hogy a cliens védelem és anyagi vagy más jellegű támogatás dolgában
függött patronusától, amiért cserébe különféle szolgálattal tartozott, beleértve
a szavazatát választások alkalmával. A későbbi római források bővelkednek egy­
részt a patronus osztály erényeit tömjénező dagályos szónoklatokban, másrészt
a cliensek szánalmat keltő sirámaiban az elszenvedett megaláztatások miatt,
amelyekért legfeljebb egy tál silány étel volt a jutalmuk. „Ha a patronus meg­
csalja cliensét, átkozott legyen”2 - bármit jelentsen is ez.
A XII táblás törvények legnagyobbrészt az otthonnal, a házzal kapcsolatos
problémákkal foglalkoznak, különös tekintettel a családi életre, a kellemetlen,
zavaró szomszédokra, a magántulajdonra és az elhalálozásra. Megszabják, ho­
gyan kell eljárni a torzszülött csecsemők kitétele vagy megölése (ami az egész
antikvitás során általános gyakorlatnak számított), valamint öröklés esetén, és
előírják a temetés alkalmával tanúsítandó helyes magatartást. Külön cikkelyek
tiltják meg az asszonyoknak, hogy gyászukban meghasogassák az arcukat, és
hogy a halottégető máglyát valakinek a házához túl közel rakják, valamint hogy
a halott mellé aranyai tegyenek, kivéve, ha „valakinek arannyal vannak össze­
kötve a fogai”. A bűnös és véletlen károkozás ugyancsak fontos kérdésnek szá­
mított. Olyan világ volt ez, amelyben az embereknek főtt a fejük amiatt, hogy mit
csinál janak a szomszéd fájával, amelyik beárnyékolja a kertjüket (a megoldás:
a fát az előírt magasságig vissza kellett vágni); a szomszéd elszabadult állataival
(megoldás: a kárt meg kell téríteni, vagy „ki kellett adni a kár okozóját”). Féltek
az éjszakai tolvajoktól, akiket súlyosabb büntetéssel sújtották, mint a nappali
hívatlan látogatókat; aggódtak a termésben kárt tevő gazemberek vagy az áldo­
zatot „szándéktalanul” eltaláló fegyver miatt. Ám ha mindez túlságosan közön­
ségesnek, földhözragadtnak tűnne, ebben a világban az emberek a mágiától is
114

NEG YEDIK FEJEZET

tartottak. Mi a teendő akkor, ha valamilyen ellenséges személy a termést elvará­

zsolta, vagy „ártó igéket énekel valakire”? Ennek az ellenszere sajnos nem ma­
radt fenn.
A XII táblás törvényekből ítélve az i. e. V. század közepi Róma mezőváros
volt, eléggé fejlett és bonyolult szerkezetű ahhoz, hogy a rabszolgát a szabad
embertől, a különböző rangú polgárokat egymástól megkülönböztesse, továbbá
hogy néhány olyan hivatalos polgári szabályt vezessen be, amelyek alkalmasak
a vitás kérdések rendezésére, a társadalmi és családi viszonyok szabályozására és
néhány alapvető regula érvényesítésére olyan emberi tevékenységeket illetően,
mint a holttestekkel kapcsolatos tennivalók. De hogy ennél többről lett volna szó,
arra nincs bizonyíték. A rendszabályok bizonytalan, tétova - helyenként ügyetlen
vagy kifejezetten zavarba ejtő - megfogalmazása kétségbe vonja Livius és más
ókori történetírók e korból való, bonyolult szövegezésű törvényekre és szerződé­
sekre vonatkozó utalásait. S abból a tényből kiindulva, hogy - eltekintve az
egyetlen Vesta-szűztől (akit, mint papnőt, mentesítettek az atyai gyámság alól) -
nyoma sincs, legalábbis a fennmaradt klauzulákban, valamilyen meghatározott
szerepkörrel bíró közhivatalnoknak, nyilvánvalóan nem lehet valamiféle erős ál­
lamapparátusra következtetni. Mi több, a Rómán kívüli világról csak elvétve esik
szó, kivéve néhány utalást a hostissxn] ('idegen’ vagy 'ellenség1, jellemző módon
ugyanaz a latin szó mindkettőt jelöli) szemben alkalmazandó sajátos szabá­
lyokra, valamint egy valószínű hivatkozást arra, hogy adósságért a bűnöst végső
esetben eladhatják rabszolgának a „Tiberis túlsó partján idegenbe”. Az is elkép­
zelhető, hogy a gyűjtemény - a külvilág rovására - szándékosan Róma belső
világára összpontosított. Mindennek ellenére a XII táblás töményekben nincs
semmi jele annak, hogy ez a közösség a saját határain túl különösen nagy jelen­
tőséget tulajdonított volna akár az alá-fölé rendeltségé a kizsákmányolással
kapcsolatos vagy akár a baráti viszonyoknak.
Ez az egész nagyon más képet mutat Cicero, de még Barbatus és Appius
Claudius Caecus mintegy bő száz évvel távolabb eső világától is, amelyben köz­
hivatalok sora működött, áj országát vezetett délre, Capuába, és el lehetett dicse­
kedni a Lucania tartományban ejtett túszokkal. De akkor vajon mi változott meg,
és mikor?

A patríciusok és a plebejusok rendi küzdelme

Először azt tekintsük át, hogy mi történt a politikai életben. A XII táblás törvé­
nyek megalkotása az egyik eredménye volt a manapság általában rendi küzdel­
meknek nevezett folyamatnak (a latin ordo kifejezés egyebek mellett 'társadalmi
rang’-ot, ’rend'-et jelent), amely a római történetírók szerint a monarchia végét
követő néhány száz évben uralta a belpolitikát. Ez a plebejusoknak a teljes poli-
 115

A NAGY UGRÁS

likai jogokért és az előkelő, örökletes hatalmi monopóliumukról lemondani nem

hajlandó patrícius polgárokkal való egyenlőségért folytatott küzdelme volt, ame­
lyet Rómában azontúl mindig a közönséges polgárok hősies erőfeszítésének
tekintettek politikai szabadságuk kivívásáért, és amely modern világunk politiká­
ján és politikai szókincsén is nyomot hagyott. A „plebejus” szó a mi osztályel­
lentéteink megnyilvánulása során is megmaradt különösen affekLív kifejezésnek;
meg 2012-ben is egy brit konzervatív politikusnak távoznia kellett a kormányból
az ellene tett vallomás következtében, mely szerint egy rendőrt megsértett azzal,
hogy a „plebejus” szó rövidített alakjával „pleb”-nek titulálta.
Ahogyan e küzdelem történetéből kiderül, a plebejusok alig néhány évvel
a köztársaság megszületése után, az i. e. V. század elején kezdtek tiltakozni a
hatalomból való kizárásuk és a patríciusok által folytatott kizsákmányolásuk el­
len. Miért is kellene Róma háborúiban harcolniuk, hajtogatták, amikor szolgála­
tuk minden haszna a patríciusok zsebeit duzzasztja? Vajon hogyan is sorolhatnák
magukat a teljes jogú polgárok közé, amikor önkényes büntetésnek vannak ki­
téve, sőt, ha e(adósodnak, még rabszolgasorba is taszíthatják őket? S a patríciu­
sok milyen jogon tartják a plebejusokat alárendelt osztálynak? Ahogyan Livius
idézi egy plebejus reformer ironikus szavait, amelyek kísértetiesen emlékeztet­
nek a XX. századi apartheidcllenes megnyilatkozásokra: „Miért nem iktatjátok
törvénybe, hogy plebejus ne lehessen patríciusnak szomszédja, hogy ne járhas­
son egy úton, ne étkezhessék egy asztalnál, ne forduljon meg egy Fórumon
vele?”3 1. e, 494-ben az adósságcsapdában vergődő plebejusok - egyesítve a lá­
zadást a munkabeszüntetéssel - megrendezték az első tömeges kivonulást a vá­
rosból, hogy ily módon próbálják a patríciusokat reformokra kényszeríteni. Sike­
rült. Ugyanis fellépésük engedmények hosszú sorát indította el, amelyek
fokozatosan leépítették a patríciusok és a plebejusok között meglévő összes
jelentősebb különbséget, és alapjaiból építették újjá a hatalmi struktúrát. Két
évszázad elteltével a patríciusok előjogaiból mindössze annyi maradt, hogy ők
tölthettek be néhány, régebbi időkből megőrzött papi hivatalt, és különleges
lábbelit viselhettek.
Az első, i. e. 494-ben bevezetett reformintézkedés a néptribunusokként (tribuni
plebis) ismert, a plebejusok érdekeinek védelmét szolgáló hivatalos képviselők
kinevezése volt. Ezután egy népgyűlést hoztak létre külön a plebejusok számára
(concilium plebis), amely a centuriákra tagozott nép gyűléséhez (comitia tributa)
hasonlóan tömbszavazási rendszerben szavazott, ám a technikai részletek gyöke­
resen különböztek. Ez ugyanis a választási csoportokat nem vagyoni rangsor
szerint, hanem a választók besorolására szolgáló földrajzi kerületenként, tribusón­
ként állította össze. Végül, egy utolsó kivonulást követően, egy olyan reform-
intézkedés eredményeképpen, amelynek i. e. 287-ben Scipio Barbatus is tanúja lehe­
tett volna, e gyűlés határozatai automatikusan az egész római népre kötelezővé
116

NEGYEDIK FEJEZET

váltak. Vagyis egy plebejust intézmény jogot nyert arra, hogy az egész áliam
nevében és az egész államra nézve kötelező érvényű törvényeket alkosson.
I. e. 494-287-ig a lazító hatású szónoklatok, munkabeszüntetések és erősza­
kos fenyegetések hatására, lépésről lépésre az összes fontosabb hivatal és papi
méltóság megnyílt a plebejusok előtt, ekképpen megszűntek másodosztályú pol­
gárok lenni. Az egyik leghíresebb plebejus győzelem i. e. 326-ban született,
amikor az adósrabszolgaság eltörlésével érvényessé vált az az alapelv, mely
szerint a szabadság minden római polgár elidegeníthetetlen joga. A plebejusok
negyvenegy esztendővel korábban, i. e. 367-ben egy hasonlóképpen fontos, ám
szűkebb értelemben vett politikai mérföldkő vön léptek túl. A megátalkodott pat­
ríciusok több évtizeden át tartó visszautasítása és kardoskodása után, miszerint
„istenek elleni vétek lenne engedni, hogy plebejus konzullá legyen”, végül úgy
döntöttek, hogy az egyik konzulságot megnyitják a plebejusok előtt. Majd i. e.
342-től megállapodtak abban, hogy ha megválasztják őket, akkor mindkét konzul
plebejus lehet.
A patríciusok és a plebejusok küzdelmének legdrámaibb eseményei az i. e. V.
század közepén, a XIItáblás törvények megszerkesztése körül zaj
őrzött cikkelyek rövidek, bővelkednek célzásokban, sőt némiképp szárazak,
unalmasak, a római hagyomány szerint az összeállításuk körüli időszakot pedig
csalások, nyílt zsarnokságra való törekvés, nemi erőszak és gyilkossági kísérlet

27. A flaminaius - v a la m e ly ik fő b b isten ku ltu szá n a k a s z o lg á la tá t e llá tó p a p i - v o lt az

e g y ik o ly a n tis ztsé g , a m e ly a p a tr íc iu s o k k iv á ltsá g a m a ra d t. E zen a z i. e. I. s z á z a d i b é k e o ltá ro n
(lásd a 65. á b r á t) e g y c s o p o r t f u r c s a k a la p já r ó l (apex) f e lis m e r h e tő fiamén lá th a tó .
 117

A NAGY UGRÁS

tette tragikusan mozgalmassá. A történet szerint a plebejusok hosszú éveken át

követelték a város törvényeinek nyilvánosságra hozatalát, hogy ne csak a patríciu­
sok titkos eszközéül szolgáljanak; ezért - mintegy engedményképpen - i. c. 451-
ben a rendes hivatali tisztségeket felfüggesztették, és tíz férfit (decemviri) válasz­
tottak meg, hogy gyűjtsék össze, szerkesszék meg és tegyék közzé őket.
Az első évben a decemvireknek sikerült tíz táblát összeállítaniuk, de a feladat
ezzel még nem volt kész. Ezért a következő esztendőben egy újabb testületet
jelöltek ki, amely az előzőtől nagyban különbözött, lévén sokkal konzervatívabb
volt. A hiányzó két táblát ennek tagjai állították össze, belevéve egy híressé vált
cikkelyt, amely megtiltotta a patríciusok és a plebejusok közötti házasságot.
Noha a törvények megszerkesztésének eredeti indítéka reformista volt, végül
olyan vállalkozássá fajult, amely a két csoport közé végérvényesen éket vert:
Cicero a „legembcrtclenebb törvényinek nevezte, amely szöges ellentétben áll
a rómaiak nyitott szellemiségével. De a java csak ezután következett! A második
decemvir-testület tagjai - akik a „tíz Tarquinius” elnevezést is kiérdemelték
- elkezdtek zsarnokok módjára viselkedni, egészen a nemi erőszakig el merész­
kedve. Egyikük, a patríciusok közül való Appius Claudius (az útépítő ükapja) -
csaknem pontosan újrajátszva Lucretia meggyalázásának történetét - ajánlatot
tett a találóan Verginiának nevezett szemérmes, hajadon, de már jegyben járó
plebejus leányzónak. Ezután félrevezető, aljas művelet következett. Appius meg­
bízta egy kliensét, lépjen fel követelőként, hogy a lány az ő rabszolganője, akit
állítólagos apja ellopott tőle. Az ügyben maga Appius volt a bíró, aki persze cin­
kosa javára döntött, aki a Fórumon végigfutott, hogy Verginiát elragadja. Az ezt
követő csődületben a leány atyja, Lucius Verginius a közeli hentesbódéból föl­
kapott egy kést, és „Csupán ily módon szerezhetem vissza szabadságodat, kis­
lányom!” kiáltással szíven szúrta leányát. Verginia történetét még a Lucretiáé-
nál is felkavaróbbnak, felháborítóbbnak tartották, hiszen nemcsak a családon
belüli gyilkosság és az osztályküzdelmck kegyetlen brutalitása keveredik benne,
hanem a szüzességért fizetendő ár kérdését is felveti. Az atyai szerepnek miféle
modellje ez? S vajon ki követte el a legnagyobb vétséget? Megéri magasabb el­
vekért ilyen szörnyű árat fizetni? De a nemi erőszak (kísérlete) itt újfent politikai
változások elindítója lett. A leány holttestét felmutatják a népnek, majd Verginius
szenvedélyes szónoklatot intéz hadseregbeli bajtársaihoz, mire azok fellázadnak,
és mozgalmuk végül a decemviri testület felszámolásához, és - Livius szavaival -
„az állami béke visszaszerzéséhez” vezetett. A zsarnokság rájuk ragadt szégyen­
foltja ellenére a XII táblás törvények megmaradtak. Csakhamar úgy tekintettek
rájuk, mint a római jog nagybecsű előzményére, amely tiltotta a különböző cso­
portok közötti házasságkötést, amit azonban csakhamar hatályon kívül helyez­
tek. A patríciusok cs a plebejusok rendje között folytatott küzdelem eme története
a néphatalomnak és a szabadságnak az ókorból fennmaradt egyik legradikálisabb
NEGYEDIK. FEJEZET

és legösszefüggőbb manifesztuma - jóval radikálisabb, mint bánni, amit a klasz-

szikus demokratikus Athénból ismerünk-, melynek szerzői, ha valami határozott
mondanivalójuk volt a tárggyal kapcsolatban, a demokrácia és a népuralom ellen
nyilatkoztak. A plebejusok szájába adott követelések egybevéve egy rendszeres
politikai reformprogramot kínáltak, amely a polgárok szabadságának különböző
aspektusaira épült, kezdve az állam irányításában való részvétel szabadságától és
az ezért járó jutalomban való részesedés szabadságától a kizsákmányolástól való
mentesség szabadságáig és az információszabadságig. Nem igazán meglepő,
hogy számos országban a munkásosztály XIX. századi cs XX. század eleji moz­
galmai követendő példára és hatékony, célravezető retorikai eszközökre leltek
abban az ókori történetben, amely a római nép összpontosított erőfeszítéseiről
számol be, melyek eredményeképpen engedményeket csikartak ki az örökletes
patrícius arisztokráciától, cs teljes politikai jogokat biztosítottak a plebejusok­
nak. Az sem meglepő, hogy a korai szakszervezetek a plebejusok munkabeszün­
tetéseire, mint sikeres sztrájkjaik mintájára tekinthettek.
De vajon mennyire valósághű ez a történet a rómaiak tolmácsolásában?
És mennyiben ad magyarázatot a római „nagy ugrásra”? Nos, e kérdések meg­
válaszolásánál már nehezebben tudjuk a kirakójáték elemeit a helyükre illeszteni.
De alapjaiban a kép, meg néhány valószínűleg meghatározó évszám megállja
a helyét.
A történet számos mozzanata bizonyára nem felel meg az igazságnak, vagy
azért, mert a későbbi szerzők alaposan modernizálták, vagy azért, mert - első­
sorban a rendi küzdelmek korszakának a kezdetén - több benne a legenda, mint
a história. Verginia valószínűleg ugyanolyan mesebeli alak, mint Lucretia. To­
vábbá a XII táblás törvények fennmaradt cikkelyei és a decemvirek aprólékosan
részletező története sehogyan sem illenek össze. Ha a törvények a patríciusok és
a plebejusok közötti küzdelmek közvetlen folyományának tekinthetők, akkor
vajon miért csak egyetlen utalást (a házasság tiltását) találunk a közöttük feszülő
ellentétekre? A korai plebejusok legtöbb érve és még több szónoki megnyilat­
kozása csaknem bizonyosan az i. e. I. századi szerzők fantáziájának a terméke,
amelyek saját koruk körmönfont okoskodással megtűzdelt vitáiból, nem pedig
a XII táblás törvények világából táplálkoztak, ilyen módon inkább e későbbi
kornak a népszerű politikai ideológiáját, nem pedig a rendi küzdelmek atmosz­
féráját tükrözik. Mi több, a rómaiak abbéli bizonyossága ellenére, hogy a plebe­
jusok kizárása az államhatalomból a királykor bukása után történt, több minden
szól amellett, hogy ez csak az i. e. V. század folyamán ment végbe. Például az
elfogadott konzullista - legyen bármennyire fiktív - az i. c. V. század elejéről
egy sor felismerhető plebejus nevet foglal magában (közöttük magát az első
konzult, Lucius Junius Brutust), amelyeknek a század második felében nyomát
sem találjuk.
 A NAGY UGRÁS

Mindezzel együtt semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy az i. e. V. és IV.

század a kiváltságos, hatalmát Öröklő kisebbség és a társadalom többi része kö­
zött zajló, hosszan tartó társadalmi és politikai küzdelmeinek volt tanúja. A pat­
rícius és plebejus családok közötti formális különbség még több mint egy évez­
reddel később is fennállt, egy olyan „fosszíliaként”, amelyről már korábban
szóltam, de jobbára már csak a sznobéria éltette. Nehéz volna megmagyarázni,
egyáltalán miért létezett ez a megkülönböztetés, ha nem tudnánk, hogy hajdaná­
ban a politikai, társadalmi és gazdasági hatalmat juttatta kifejezésre. Azt is jó
okunk van feltételezni, hogy az i. e. 367. esztendő fontos fordulópontnak számí­
tott, még ha nem is pontosan úgy, ahogyan a római történetírók képzelték.
Szerintük ugyanis ez volt az a forradalmi pillanat, amikor nemcsak arról szü­
letett döntés, hogy a konzuli hivatalt a plebejusok előtt is megnyitják, hanem
arról is, hogy a két konzul egyike ezentúl mindig plebejus lesz. Ez esetben
ugyanis a törvényt röviddel életbelépése után máris semmihe vették, hiszen a
következő években többször is két patrícius név szerepel a konzuljegyzékben.
Az ellentmondásra, persze, Livius is felfigyelt, és nem igazán meggyőzően úgy
magyarázza a dolgot, hogy a plebejusok megelégedtek a választhatóság puszta
jogának megszerzésével, de hogy ezzel éljenek is, az már nem igazán érdekelte
őket. Valószínűbbnek látszik, hogy kötelező plebejus konzulról ekkor még nem
volt szó, hanem ebben az évben hívták életre a konzulságot, mint a legfőbb, egy
évre szóló állami hivatalt, amely feltételezhetően mind a patríciusok, mind a ple­
bejusok előtt nyitva állt.
Ekképpen ugyanis két másik lényeges dologra is fényt tudnánk deríteni.
Az első: még a hagyományos római konzuljegyzékben az i. e. 420-as és az i. e.
360-as évek közötti időszak legtöbb évszáma alatt az állam legmagasabb tiszt-
viselőjcként a titokzatos „ezredesek” szerepelnek. Ám i. e. 367-ben ez egy csa­
pásra megváltozik, és ettől kezdve az egész római történelemben csak konzulok­
kal találkozunk. A második: nagyon is elképzelhető, hogy a szenátus ebben az
időben nyerte el végső formáját. A római historikusok hajlamosak voltak biztosra
venni, hogy a „vének tanácsa”, a szenátus (a senex szóból) Romulus idejéből
származik, és hogy az i. e. V. században már - lényegében ugyanúgy, mint i. e.
63-ban - teljesen kész, kiforrott intézményként működött. Egy ókori római szótár
erősen gyakorlati jellegű szócikkében egy, ettől igen eltérő változat olvasható,
mely szerint a szenátus csak az i. e. ÍV. század közepén fejlődött állandó testületié,
élethossziglani tagokkal, vagyis attól az időtől kezdve már nem barátokból és
tanácsadókból verbuválódott ad hoc csoport volt, amely bármely, hivatalban
levő tisztviselőnek adhatott tanácsot, akár egy évre, akár egyetlen napra szólt is
hivatali megbízatásuk. Ila ez az állítás megfelel a valóságnak - és természete­
sen. az efféle obskúrus gyakorlati tájékoztatókra ez nem okvetlenül igaz akkor
alátámasztja azon feltevést, mely szerint a római politikai rendszer jellemző
120

NEGYEDIK FEJEZET

sajátosságaival az i. e. IV. század közepén alakult ki. Lehettek bármilyen előzmé­

nyek, fennállhattak már hosszú idő óta rendszerelemek - mint a gyűlések vagy
a cenzus i. e. 509 után Róma még több mint egy évszázadon át nem volt jel­
legzetesen „római”. Ebből az következik, hogy a Barbatus sírfelirata nem a római
elit hagyományos tagjának hagyományos életpályájáról tudósít, jóllehet a későb­
biekben már ekképpen értékelték. A valamikor az i. e. III. század elején elteme­
tett Barbatus valójában a viszonylag új köztársasági rendszer reprezentánsa volt,
mind hazájában, mind pedig - ahogy látni fogjuk - azon kívül.

A külső világ: Veii és Róma

A római uralom terjeszkedése az Itáliai-félszigeten (Appennini-félsziget) drámai

módon ment végbe. Elképedésünk, sőt megdöbbenésünk érthető, ha Róma
későbbi, a végén több mint kétmillió négyzetmérföldnyi kiterjedésű tengeren túli
birodalmát vizsgáljuk. Azonban az a folyamat, amelynek eredményeképpen egy
Tiberis mentén fekvő, i. e. 509-ben még kisvárosnak számító település az i. e.
290-es évekre ötezer négyzetmérföldet meghaladó nagyságú államalakulattá
növekedett, miközben az Itáliai-félsziget legalább felét - majd később még
nagyobb részét - tényleges hatalma alá hajtotta, legalább annyira hihetetlennek
tűnik. Vajon hogyan történt mindez? És mikor?
Valószínű, hogy Róma külvilággal való kapcsolatai megközelítőleg az i. e.
400 körüli évekig teljességgel elhanyagolhatóak voltak. A tágabb mediterrá-
neummal folytatott kereskedelmi kapcsolatai semmivel sem nevezhetők szoro-
sabbnak bármely más itáliai városénál. Közvetlen interakciói jobbára a szűkebb
környezetére terjedtek ki, leginkább a délre fekvő latin közösségekre, melyek
Rómával közös nyelvet beszéltek, közös ősöket tiszteltek, és számos vallási ün­
nepük és szent helyük ugyancsak közös volt. A legtöbb, amit elmondhatunk az,
hogy az i. e. VI. század végére a rómaiak valószínűleg valamiféle hatalmat gya­
koroltak a latinok egy része fölött. Mind Cicero, mind a Róma éles szemű meg­
figyel őjeként ismert Polübiosz (akivel a következő fejezetben foglalkozunk rész­
letesen) azt állítja, láttak ebből az időszakból származó írásokat, „szerződéseket”,
melyek arra utalnak, hogy Róma ekkor e kis, helyi latin világ vezetőjének számí­
tott. S ahogyan már láthattuk, az i. e. V. század történetét végig kisebb-nagyobb
csatározások tették mozgalmassá, de csak helyi szinten, bármennyire igyekeztek
is később felnagyítani őket. A kis Róma ugyanis nem élte volna túl, ha évtizede­
ken keresztül minden évben súlyos veszteségeket kellett volna elszenvednie.
A változást az éppen beköszöntő i. e. IV. század hozta magával, két olyan ese­
mény formájában, amelyek a római terjeszkedésről beszámoló, legendaszerűen
kiszínezett történetekben végig kiemelkedő szerepet játszottak: a szomszédos
 121

A NAGY UGRÁS

Veii városának lerombolása i. e. 396-ban a hősies Camillus vezetésével, valamint

Róma i. e. 390-bcn történt elpusztítása a gallok által. Semmit sem tudni arról,
hogy vajon mi válthatta ki a Veiivel való összecsapást, de a magasztaló megem­
lékezésekben Itália trójai háborújává nemesedik: a város bevétele - akárcsak
Trója esetében - tízévnyi ostromba került, és a győzedelmes rómaiak végül
a trójai faló szerepét játszó Juno temploma alatt vezető aknán át jutottak be a
városba. A „hódítás” (a kifejezés valószínűleg túlzó) minden bizonnyal jóval
szerényebb mértékű volt. Itt ugyanis nem beszélhetünk szuperhatalmak össze­
ütközéséről. A Rómától valamivel kisebb Veii virágzó város volt, tőle mintegy
10 mérföldnyire a Tiberisen túl. A római győzelem ennek ellenére jelentős követ­
kezményekkel járt, még ha nem is olyan mértékben, mint ahogy a római történet­
írók feltüntették, kiknek állítása szerint a lakosságot rabszolgasorba vetették,
minden istenüket, ingóságukat zsákmányul ejtették, a várost pedig földig rom­
bolták. Háromszázötven évvel később Propertius, a költő szomorú képet fest
Veiiről, amely akkor már csak juhok és néhány „henye pásztor” lakhelyéül szol­
gált. Persze ez inkább csak a vereség veszélyeiről szóló erkölcsi lecke (hiszen
Propertius valószínűleg soha nem járt ott), mert a régészeti leletek egészen más­
ról árulkodnak. Jóllehet a rómaiak győzelmére könyörtelen fosztogatás, rabszol­
gasorba vetés, új telepesek beözönlése következett, a legtöbb szentély továbbra
is nyitva, a város pedig, ha valamivel szerényebb mértékben is, de lakott maradt,
és a környező tanyákból fennmaradt leletek is inkább folytonosságra, mint meg­
torpanásra, törésre engednek következtetni.
A fontos változás más jellegű. Róma bekebelezte Vciit és a hozzá tartozó
térséget, ekképpen mintegy 60 százalékkal megnövelve saját területét. Rövid
idővel ezután a római polgárok négy új földrajzi, lakóhely szerinti tribust hoztak
létre, amelyekbe Veii őshonos lakosai, valamint az újonnan érkezett telepesek
tartoztak. Nagyjából ebből az időből egyéb, ezekhez valószínűleg kapcsolódó
fontos változásokra utaló jelekről is tudunk. Livius állítása szerint a római kato­
nák zsoldját a Veii ostromára való készülődéskor fizették első ízben az otthonma-
radotlak adójából. Ez - legyen szó szerint akár igaz, akár nem (és bármiben fi­
zették is, az biztos, hogy még nem ércpénzben) - egyértelmű jele annak, hogy
ekkor már a római hadsereg egy központosított szervezel irányába fejlődött, és
hogy ezzel együtt a magánháborúk is háttérbe szorultak.
Ám a győzelemre hamarosan vereség következett. A történet szerint i. e. 390-
ben egy gall sereg - minden bizonnyal egy magának területet kereső törzs, vagy
még inkább egy jól kiképzett, délen foglalatosságot kereső zsoldos csapat - nem
messze a várostól, az Allia folyónál egy római sereggel találkozott. A rómaiaknak
nyilvánvalóan csak menekülésre futotta az erejükből, a gallok pedig Róma be­
vételére indultak. Egy alig hihető mese szerint a derék, plebejus származású,
találóan Marcus Caediciusnak ( ’vészjós’) nevezett férfiú egy ismeretlen isten
NLGYEOIK l'LJLZET

hangját hallotta, aki figyelmeztette a gallok közeledtére, de amikor a konzulok­

nak jelentette az esetet, azok alantas származása miatt nem adtak hitelt szavai­
nak. Ez jó lecke volt a patríciusoknak, akiknek így kellett megtanulniuk, hogy az
istenek a plebejusoknak is megnyilatkozhatnak.
A római elbeszélésekben a város elfoglalásával kapcsolatos történetek ki­
emelt helyet foglalnak el, amelyekben a hőstettek hivatottak a szörnyű rombolást
enyhíteni. Ilyen volt annak a szegény plebejusnak a jámbor cselekedete, aki fele­
ségét cs gyerekeit leparancsolta kocsijáról, hogy a szent tárgyakat, jelképeket
biztonságba menekítő Vesta-sz.üzeket a közeli Caere városába szállíthassa. A koro­
sabb arisztokraták közül sokan úgy döntöttek, szembenéznek sorsukkal, és házaik­
ban ülve várták a gallokat, akik az időseket - mielőtt legyilkolták volna őket -
először szobornak hitték. Közben Camillus - akit a hadizsákmány állítólagos
elsikkasztása miatt rövid időre száműztek - éppen időben tért haza, hogy meg­
akadályozza a nagy összegű hadisarc kifizetését a galloknak, továbbá hogy a
polgárok egyszerűen hátat fordítva városuknak Veiibe meneküljenek, és a város
újraalakítását megszervezze. Legalábbis az egyik változat szerint. Viszont egy
kevésbé dicséretes variáns szerint a diadalmaskodó gallok igenis a sarccal a tar­
solyukban távoztak.
Újabb példa a rómaiak nagyolmondására. A rómaiak kulturális emlékezetében
közhellyé alakult különböző történetek bővelkedtek a fontosabbnál fontosabb
hazafias leckékben: a haza ügye előbbre való a családnál, a biztos vereséggel
szemben is hősies helytállást kell tanúsítani, és milyen veszélyeket rejt magában,
ha a város értékét aranyban szabják meg. Ez a katasztrófa olyan megkülönbözte­
tett helyet foglalt cl a római nép képzeletében, hogy néhány ókonzervatív politi­
kus még i. sz. 48-ban utolsó érvként (vagy inkább kétségbeesett lépésként) vetette
be Claudius császár azon javaslata ellen, hogy nyissák meg a szenátust a gallok
előtt.
Mindamellett nincs régészeti bizonyíték arra, hogy a pusztítás oly mértékű
lett volna, mint ahogyan azt a rómaiak később elképzelték, hacsak a jelenleg az
i. e. 500 körüli évekre datált, tűzvész nyomait magukon viselő maradványok
valójában a száz évvel későbbi gall rombolás nyomai, ahogyan azt a régészek
már korábban felvetették. A „kifosztás” egyetlen fennmaradt, nyilvánvaló jele
a római tájban a várost védő széles fal, melynek néhány lenyűgöző részlete nap­
jainkban is látható, és amelyet a gallok távozását követően emeltek a Veiit övező,
újonnan szerzett római területeken bányászott, különösen tartós terméskő fel-
használásával. De hogy a római történetírók miért tulajdonítottak e vereségnek
olyan nagy jelentőséget, annak is megvoltak az okai. Ugyanis ez az epizód
a rómaiaknak az Alpokon túlról érkező betolakodókkal szemben táplált félelmét
fejezte ki, akik közül a legveszedelmesebb - ám nem az egyedüli - Hannibál
volt. Arra is magyarázatot adott, hogy miért olyan elenyészően kevés biztos és
 123

A NAGY UGRÁS

28. A XX . s z á z a d e le jé n k é szü li rajz, m e ly e g y k o rá b b i fé n y k é p a la p já n k észü lt, a

R ó m a k ö zp o n ti p á ly a u d v a r a m e lle tt lá th a tó m a r a d v á n y a it á b r á z o lja . A R o m a p á ly a u d
v a r r a é r k e z ő u ta so k m a is m e g c s o d á lh a tjá k a z e rő d ítm é n y - n em s z e r e n c s é s m ó d o n r á c c s a l
k e r íte tt - e g y e s d a r a b ja it.

hiteles információ maradt fenn a korai Rómából (hiszen lángok martaléka lett),
és ily módon az új történelmi korszak kezdetét jelölte. Továbbá azt a kérdést is
megválaszolta, hogy a későbbi, már a köztársasági Róma világhíre ellenére miért
olyan rosszul tervezett, túlzsúfolt, szűk sikátorokkal behálózott, nyúltanyához ha­
sonlító település: a gallok távozása után nagy sietve, sebtében kellett újjáépíteni.
Ezenfelül Rómának a külvilággal fennálló kapcsolataiban is új fejezetet nyitott.

Rómaiak Nagy Sándor eden

Ezt követően forradalmi változás következett be a római hadviselés méreteiben,

és arányaiban, hasonlóképpen a következményekben. A szokványos modellben
nem történt átalakulás: a nagyjából évenkénti rendszerességgel sorra kerülő
háborúk tovább folytatódtak. Az ókori történetírók lelkendezve sorolták fel a
rómaiak által, az i. e. IV. században vívott ütközeteket, méltatva és - egészen
N EG YED IK FEJEZET

bizonyosan - felnagyítva a heroikus győzelmeket, siránkozva a kisszámú szé­

gyenteljes vereség cs dicsőnek nem nevezhető, könnyen aratott siker fölött. Az i. e.
321-ben, a caudiumi szorosban vívott csata, melynek során a dél-itáliai samnisok
legyőzték a rómaiakat, csaknem akkora visszhangot kapott, mint a hetven évvel
korábbi, Allia menti vereség, vagy Róma kifosztása - pedig csatáról valójában
szó sem volt. A caudiumi hegy szorosban (Furculae Caudinac) körülzárt rómaiak
az ivóvíz hiányától szenvedve megadták magukat. Azonban Róma i. e. 390-ben
történt kifosztása és az i. e. 295-ben, Sentinumnál vívott csata között eltelt idő­
ben, a harcokban részt vevők száma nagymértékben megnövekedett. Az össze­
csapásokra Rómától egyre nagyobb távolságokban került sor. Míg Veii mindösz-
sze tíz mérföldnyire feküdt északra, addig Sentinum már körülbelül kétszáz
mérföldre az Appenni neken túl. S Róma, valamint a legyőzöttek között létrejött
megállapodásoknak a jövőre nézve jelentős következményei voltak. Az i. e. IV.
század vége felé Róma katonai befolyása már akkorára növekedett, hogy Livius
érdemesnek tartotta a rómaiak hősiességéi a világhódító Nagy Sándoréhoz
hasonlítani, aki i. e. 334-323 között a makedón hadserege élén hódító hadjáratot
vezetett Görögországból Indiába. Livius azt latolgatta, a két sereg összeütközése
esetén vajon a rómaiak vagy a makedónok győznének-e, amely kérdésen a sza­
lonstratégák még manapság is szívesen elmélkednek.
E korszak Itál iájában két különösen jelentős konfliktus dúlt. Elsőként az úgy­
nevezett „latin háború” tört ki, amelyet a rómaiak latin szomszédaikkal vívtak
i. c. 341-338 között. Ezt kis idő múlva a „samnis háborúk” követték, melyekben
Barbatus is győzedelmeskedett. I. e. 343-290-ig több szakaszban folytak a har­
cok a Dél-Itália hegyvidékein lakó közösségek egy csoportja, a samnisok ellen,
akik sokkal kevésbé voltak műveletlenek és primitívek, mint ahogyan a rómaiak
szerették őket lefesteni, de városfejlődés dolgában a félsziget sok más részéhez
képest elmaradlak. Mindkét „háború” inkább valamiféle mesterséges konstrukció­
nak nevezhető, amelyben két ellenséget elkülönítve, kiválasztva, ezek nevével
jelölték a korban vívott, sokkal nagyobb kiterjedésű, regionális szinten zajló
csatározásokat, mégpedig mindezt kifejezetten Róma-központú szempontból te­
kintve (hiszen a samnisok soha nem harcollak semmiféle „samnis háborúban”).
Ettől függetlenül néhány fontos változásra világosan utalnak. Az ismert történet
szerint az elsőt a rómaiak térségben megszerzett hatalmi helyzete ellen fellázadt
latinok robbantották ki. Ez megmaradt helyi konfliktusnak, azonban a rómaiak
és a különböző latin közösségek között a harcok befejezte után létrejött meg­
egyezést tekintve igen jelentősnek, sőt egyenesen forradalminak nevezhető.
A megállapodások ugyanis római polgárjoggal ruházták fel a közép-itáliai váro­
sokban lakó legyőzöttek széles tömegeit, mégpedig jóval nagyobb arányban,
mint korábban, Veii esetében. Akár nagylelkű cselekedet volt - ahogyan számos
római történetíró értékelte - , vagy az elnyomás megvalósításának az eszköze
 125

A NAGY UGRÁS

- ahogyan azok érezhették, akiket erőszakkal tettek római polgárokká minden­

képpen fontos állomásnak számított annak értelmezésében, definíciójában, hogy
mit is jelent „rómainak” lenni. Egyszersmind, ahogy nemsokára látni fogjuk,
hatalmas változásokat eredményezett a római hatalmi szerkezeiben.
Csaknem ötven év múltán, a samnis háborúk évtizedeinek lezárásakor, a fél­
sziget több mint fele, különböző formában - kezdve a „barátsági” szerződésektől
a közvetlen elnyomásig - Róma uralma alá kerül. Ezeket a háborúkat a római
történetírók két állam itáliai főhatalomért folytatott küzdelmeként értelmezték.
Nyilvánvalóan nem azok voltak, ám a konfliktus arányait tekintve újdonságnak
számított, és megteremtette a jövőbeni folyamatok alapjait. A sentinumi ütközet­
ben a rómaiak jelentős erejű, különböző ellenséges csapatokból verbuválódott
sereggel találták szemben magukat (a szövetség kifejezés ez esetben talán túl
hivatalosan hangzana): maguk a samnisok (vagy samniták), valamint a félsziget
távolabbra eső északi feléből való etruszkok és gallok. A harcoló felek létszáma
Számoszi Durisz figyelmét is felkeltette, aki a samnisok és szövetségeseik vesz­
teségeit a valószínűtlen százezernyi főre taksálta. A római történetírók ezt külö­
nösen fényes győzelemként ünnepelték. Kétszáz esztendővel később még egy
melldöngetően hazafias római tragédia is született belőle, római katonák tragikus
kórusával, és egy római parancsnokkal, aki serege győzelméért életét is felál­
dozta. De arról nem szűntek meg vitatkozni, vajon e minden csaták legnagyob­
bika mekkora is lehetett valójában. Livius nem tudott mit kezdeni a Durisz-nagy-
ságrendű becslésekkel, vagy azokkal a még magasabb számokkal, amelyekkel
kutatásai közben találkozott. Azt nem tudhatjuk, hogy az ő hozzávetőleg 16 ezres
adata, amekkorára a római hadsereg létszámát taksálta (amihez ugyanannyi szö­
vetséges jön még), mennyire helytálló. Egy valami azonban biztos: katonai szem­
pontból jelentős mértékben különbözött az i. e. V. század csetepatéitól.
Ebbe a világba még most is beleshetünk egy, az 1870-es években, az ókori
Róma peremén folytatott ásatások során előkerült rendkívüli felfedezésnek kö­
szönhetően, ami nem más, m integy sírról származó, vélhetőleg az i. e. III. század
elején készült bájos festményrészlet. Az eredetileg jóval nagyobb méretű, egy
egész falat betöltő kép egymás fölé helyezett jelenetei feltételezések szerint
a rómaiak és a samnisok közötti konfliktusból idéznek fel részleteket. Ha ez igaz,
akkor ez a nyugaton fennmaradt legelső festmény, amely egy azonosítható, élet­
hűen ábrázolt katonai hadjáratot mutat be - kivéve, ha egy dél-itáliai sírra festett,
inkább általános jellegű csatajelenet valójában - , ahogy néhány régész optimista
módon feltételezte, a caudiumi szorosban kiharcolt samnis győzelem megkapó
ábrázolása {lásd a 6. táblát).
A falfestmény értelmezése körül heves viták zajlottak, és mára már sajnálatos
módon erodálódott, de a kontúrok elég tisztán kivehetők. Az alsó részben kézi­
tusát láthatunk, központi alakjának míves sisakja belenyúlik a fenti jelenetbe;
126

NEGYEDIK FEJEZET

feljebb még kivehetők a díszes pártázat nyomai. Mindkét, legjobb állapotban

fennmaradt jelenet egy-egy rövid tógát viselő, lándzsás férfit ábrázol. Egyikük,
vagy talán mindkettő neve „Q Fabius”, alighanem Quintus Fabius Maximus Rul-
lianus, aki Sentinumnál légióparanesnokként az egyetlen ismert epizódszerepé­
hez juttatta Barbatust, utasítva, hogy „vezesse elő a tartalékot a menet végéből”.
A képen őt láthatjuk mögötte jóval kisebbnek ábrázolt kíséretével, amint éppen
„Fanniusszal”, a fegyvertelen, katonai szerelvényt, masszív lábszárvédőt és az
egyik esetben tollas sisakot viselő harcossal tárgyal, aki üres jobb kezét nyújtja
előre. Vajon Fannius egy samnis, aki éppen „a tógát viselő nemzetség” egyik
képviselőjének adja meg magát, akit már az i. e. TTI. században annak ábrázoltak?
Ezekből az egyszerű, stilizált képekből ítélve Nagy Sándor nemigen tarthatta
volna egyenrangú ellenfélnek a rómaiakat. De hogy mi lett volna egy összeütkö­
zés esetén, annak latolgatására Livius hosszú kitérőt szentel művében, miután
beszámolt arról, micsoda elszántsággal szedték össze magukat a rómaiak a Cau-
diumi-szorosban elszenvedett megaláztatás után. Nem kerülte el a figyelmét, hogy
a samnis háborúk az i. e. IV. század végén zajlottak Itáliában, vagyis nagyjából
akkor, amikor a makedónok királya mindent elsöprő keleti hadjáratát vezette. Livius
korában a római hadvezérek nagy odaadással igyekeztek Nagy Sándort utánozni.
Utánozták hajviseletét, előszeretettel nevezték magukat „Nagy”-nak, és mind Julius
Caesar, mind az első császár, Augustus elzarándokolt Nagy Sándor egyiptomi
sírjához, és a szóbeszéd szerint miközben lerótta tiszteletét, vélctlcnségből letörte
az orrát. így talán nem is meglepő, hogy Livius felteszi a klasszikus „mi lett volna,
ha” kérdést, és azon elmélkedik, vajon ki győzött volna, ha Nagy Sándor nyugat­
nak fordítja hadseregét, és nem a perzsákkal, hanem a rómaiakkal találja magát
szemben? Elismeri, hogy Nagy Sándor hibái, egyebek mellett korhelysége elle­
nére kiváló hadvezér volt. De a rómaiaknak az is előnyükre szolgált, hogy nem
egyetlen karizmatikus vezérnek voltak alárendelve. Bölcsességgel, megfontolt­
sággal parancsnokolták őket, és a rendkívüli katonai fegyelem is sokat nyomott a
latban. Livius azt is kiemelte, hogy jóval nagyobb számú, kitűnően kiképzett sereggel
tudtak kiállni, továbbá - Róma itáliai szövetségeseinek köszönhetően - adott eset­
ben nagyjából a szükségletnek megfelelő erősítés állt rendelkezésükre. Vagyis, ha
szerinte úgy fordult volna a dolog, a rómaiak legyőzték volna Nagy Sándort.

Terjeszkedés, katonák és polgárok

Az elemzéseibe olykor nagyon is belebonyolódó Livius a maga körülményes

stílusában végül is helytálló választ ad azokra a kérdésekre, hogy e korszakban
mitől voltak olyan jók és diadalmasak a római seregek, és miként történhetett,
hogy Róma ily rövid idő alatt Itália jelentős részére tudta kiterjeszteni hatalmát.
 127

A NAGY UGRÁS

Ez azon kevés eset egyike, amikor az elbeszélés felszíne alatt meghúzódó társa­
dalmi és szerkezeti elemeket is szem ügyre veszi, kezdve a római hadsereg
parancsnokságának felépítésétől egészen a Róma rendelkezésére álló emberi
erőforrásokig bezárólag. A Livius által felvetett kérdéseket valamivel alaposabb
vizsgálat alá vetve érdemes azon elgondolkodnunk, ami - visszatekintve -
a Római Birodalom kezdeteit jelentette. Két dolog világos, és ezek eloszlatnak
néhány, a római hatalomról és Jellem ről” elterjedt, félrevezető újkori mítoszt.
Először is a rómaiak nem a természetüktől fogva voltak szomszédaiknál és kor­
társaiknál harciasabbak, ugyanúgy, mint ahogyan út- vagy hídépítésben sem
természeti adottságaik tették őket jobbakká. Való igaz, a római kultúrában a
harci sikereket rendkívül - a mi mértékeink szerint aggasztóan - nagyra értékel­
ték. A küzdelemben tanúsított hősiességet, merészséget, az erőszakot úlon-út-
félen dicsőítették, kezdve a győztes hadvezér díszfelvonulásán, a diadalmenetet
üdvrivalgással köszöntő tömegen át a harcban szerzett sebeit a politikai viták
során érvként használó közkatonáig. Az i. e. IV. század közepén a Fórumon álló
szónoki emelvény talapzatát a latin háborúban Antium városától zsákmányolt
ellenséges hadihajók bronz zúzósarkantyúival díszítették, ekképpen jelképezve
a római politikai hatalom katonai alapjait. A 'haj ósarkantyú’ jelentésű latin rost­
ra adta a nevét a szószéknek, valamint a mai angol nyelv „rostrum” - ugyancsak
’szónoki emelvény’, ’dobogó’ jelentésű - szavát.
Persze a többi itáliai nép sem volt más. Ezek a nemzetségek egymástól igen
különböző - nyelvükben, műveltségükben, politikai szervezetükben sokkal vál­
tozatosabb - csoportok voltak, mint ahogy azt az „itáliai” megnevezésből elsőre
gondolnánk. A legtöbbjükről rendelkezésünkre álló, viszonylag csekély ismere­
tünkből, a sírokból előkerült katonai felszerelésekből, vagy a zsákmányszerzé­
sükre, hadviselésükre és kegyetlenkedéseikre vonatkozó szórványos irodalmi
utalásokból azonban az derül ki, hogy ugyanolyan harciasak, hadakozók és való­
színűleg ugyanolyan haszonlesők voltak, mint a rómaiak. Akkoriban az erőszak
mindennaposnak számított, a szomszédok közötti csatározások gyakran ismét­
lődtek, a fosztogatás mindenki számára fontos jövedelemforrásnak számított, és
a vitákat az esetek többségében az erőszak döntötte el. Ha valaki elhagyta szülő­
földjét, akkor (lehetőségként) mindig háborúzni ment.
Másodszor a rómaiak nem készültek ami, hogy Itáliát elfoglalják, és uralmuk
alá hajtsák. Nem volt olyan titkos összeesküvés az i. e. IV. században, melynek
tagjai térkép fölé hajolva, földszerző hadjáraton törték volna a fejüket úgy, aho­
gyan az a XIX. és XX. századi imperialista nemzetállamokban történt, hiszen egész
egyszerűen nem volt térképük. Hogy aztán anélkül ők vagy bármely más „térkép
előtti” nép miként fogta fel, képzelte el a környező vagy éppen csak a látóhatá­
rukon kívül eső világot, az a történelem egyik nagy rejtélye. Próbáltam leírni,
hogyan terjedt Róma hatalma az Itáliai-félszigeten, ám azt senki sem tudhatja,
NEGYEDIK FEJEZET

milyen sok - vagy valósághűbben, milyen kevés - e korban élő római képzelte el
hozzánk hasonlóan úgy szülőföldjét, mint amely egy félszigeten terül el. Feltéte­
lezhető, hogy az idea valamilyen kezdetleges formában már felmerült, hiszen az
i. e. II. századi irodalomban találni utalásokat Maré superum, vagyis 'Felső-ten­
ger’ néven az Adriai-, illetve Maré inferum ’Alsó-tenger’ elnevezéssel a Tirrén-
tengerre, ám a miénktől jelentősen eltérő, nem észak-dcl, hanem kelet-nyugat
irányú tájolással.
Terjeszkedésüket a rómaiak inkább a többi néppel való viszonyuk változása
és nem a hatalmuk alá került terület módosulása alapján érzékelték. Róma nö­
vekvő hatalma az itáliai tájat természetesen nagymértékben átalakította. Kevés
olyan beavatkozás formálta át szembcszökőbb módon a környéket, mint egy,
a kopár mezőkön, vagy az elfoglalt és új telepesek között szétosztott földeken át
vezető, újonnan megépített országút. A rómaiak hatalmát Itáliában a le g k ö n ­
nyebben továbbra is a földrajzi terület nagyságával lehet mérni, azonban Róma
uralma alá elsősorban népek, nem pedig területek tartoztak. Ahogyan Livius is
tisztán látta, Róma korai terjeszkedésének dinamikáját a rómaiaknak ezen né­
pekkel kialakított viszonya magyarázza. Egy valamit a rómaiak azonban az ösz-
szes, hatalmuk alá került népcsoporttól megköveteltek, nevezetesen, hogy ka­
tonákat adjanak a római hadseregbe. Valószínűsíthető, hogy a rómaiak által le­
győzőitek és valamiféle „szövetségbe” kényszerített vagy abban örömmel látott
népcsoportok többségére egyetlen hosszú távú kötelezettség hárult: katonák ál­
lítása, illetve ellátása. E csoportokat Róma semmilyen más módon nem ren­
delte maga alá: nem küldött rájuk megszálló csapatokat, nem erőszakolt rájuk
kormányokat. Hogy az uralomnak vajon miért ezt a formáját választották, nem
lehet tudni. Ugyanakkor nem valószínű, hogy valami különösen ravasz straté­
giai számítás rejtőzött e mögött. Olyan kirótt teher, kötelezettség volt, amely
kellőképpen demonstrálta Róma uralmát, miközben több munkaerőt és na­
gyobb közigazgatási struktúrát alig kívánt. A szövetségesek által kiállított csa­
patokat helyben sorozták, szerelték fel és részben helyiek vezényelték. Bár­
milyen más formában történő adókivetés sokkal több munkával járt volna a
rómaiak számára, a legyőzőitek fölötti közvetlen uralom pedig még ennél is
többel.
Az intézkedés következményére bizonyára senki sem számított, de minden­
esetre rendkívülieknek bizonyullak. Ugyanis a szövetségi rendszer hatékony
eszközzé vált arra, hogy Róma legyőzött ellenségeit egyre erősödő katonai gépe­
zetének részeivé tegye; ugyanakkor ezek a szövetségesek a győzelem esetén
mindenkinek járó zsákmány és dicsőség révén érdekeltté váltak a rómaiak vállal­
kozásában. A katonai sikerekkel a folyamatot oly módon önfenntartóvá tudták
tenni, ahogyan állandó jelleggel még egyetlen ókori városban sem sikerült. Hiszen
 A NAGY UGRÁS

a korszakban a diadal kivívásához szükséges legfontosabb tényező nem a taktika,

nem a hadi felszerelés, a képzettség vagy a motiváció volt, hanem hogy hány
embert tudtak csatasorba állítani. Az i. e. IV. század végére a rómaiak rendelke­
zésre álló hadseregének állománya már valószínűsíthetően megközelítette a fél­
millió főt (összehasonlításképpen Nagy Sándor körülbelül 50 ezer katonával indult
cl a keleti hadjáratra, a perzsák pedig i. e. 481-ben nagyjából 100 ezer harcossal
támadtak rá Görögországra). Ez pedig Itáliában csaknem legyőzhetetlenné tette
őket: csatát veszíthettek, de háborút nem. Ahogyan egy római poéta az i. e. 130-as
evekben megfogalmazta: „A római népet gyakorta legyőzték erővel, és sok csa­
tában alulmaradt, de valódi háborúban, amin minden múlik, sosem.”
Az a mód pedig, ahogyan a rómaiak a többi itáliai néppel fennálló viszonyu­
kat meghatározták, egy sor más, nagy horderejű következményt is vont maga
után. A „szövetségesek” voltak a legtöbben, akikre az emberi erőforrás biztosítá­
sán kívül egyéb kötelezettség nem hárult, de ők csak az egyik érdekelt csoportot
alkották. A rómaiak jó néhány, nagy kiterjedésű közép-itáliai régiókat elfoglaló
közösségre terjesztették ki a római polgárjogok Ez esetenként teljes polgárjoggal
és privilégiumokkal járt, beleértve a szavazati jogot vagy a római választásokon
való részvétel jogát, mindeközben megőrizve a helyi polgári státust is. Más ese­
tekben korlátozott polgárjogot - a magától értetődő néven ismertté vált -, civitas
sine suffragiói, vagyis 'szavazati jog nélküli polgárjogot’ adományoztak. Egyes
népek a meghódított területek colonia rangú városaiban éltek. A latin kifejezés­
nek semmi köze sincsen a szó mai, 'gyarmat’ jelentéséhez, hiszen e települések
újonnan alapított (vagy kibővített) városok voltak, helyi lakosok és római telepe­
sek keverékéből álló népességgel. Néhányuk teljes római polgárjogot, a legtöbb­
jük úgynevezett latin jogot (ius la tú ) élvezett. Utóbbi nem igazi polgárjog volt,
hanem különböző, a hagyomány szerint a latin városokban az ősidők óta érvé­
nyes jogok együttese, melyeket a későbbiek során hivatalosan a rómaiakkal való
házasságkötés, a kölcsönös szerződéskötés, szabad mozgás stb. jogaként értel­
meztek. Tehát a jognak ez a formája félúton helyezkedett el a teljes polgárjog és
az idegenek, a hostisok jogállása között.
Hogy a jogi státuszoknak eme sokszínű mozaikja hogyan alakult ki, nehéz
lenne kideríteni. Az i. e. I. századbeli római jogtudósok - és nyomukban újkori
kollégáik - többnyire a polgárjogok és kötelezettségek nagy műgonddal kipor-
ciózott, erősen technikai jellegű rendszerének tekintették. Azonban csaknem
biztos, hogy egy későbbi időszakban megvalósított jogi racionalizációnak az
eredménye. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy az i. e. IV. században a férfiak leültek
volna, hogy megvitassák a civitas sine suffragio egzakt jelentéstartalmát és az
abból fakadó következményeket, vagy azt, hogy a „latin” coloniához tartozás
pontosan milyen kiváltságokkal jár. Sokkal valószínűbb, hogy a külvilág népeivel
130

NFGYEDIK FEJEZET

minden különösebb előkészület nélkül, rögtönözve alakítottak ki új kapcsolato­

kat, pusztán a polgárjognak és a nemzetiségi hovatartozásnak a már meglevő,
kezdetleges kategóriáira támaszkodva.
Mindamellett a következmények megint csak forradalmiak voltak. A polgár­
jognak olyan népekre történő kiterjesztésével, amelyek nem álltak közvetlen te­
rületi kapcsolatban Róma városával, egy olyan, a polgárjog és egy valamely város
között fennálló köteléket szakítottak széjjel, amelynek szükségszerűségét a klasz-
szikus világ legtöbb népe bizonyosra vette. Egy akkoriban példa nélkül álló
rendszert meghonosítva lehetővé tették, hogy valaki ne csak római, hanem egy­
szerre két település polgára is lehessen: a saját városáé és Rómáé. Az új cotoniák
Itália-szerte történő alapításával pedig a „latin" szót új értelemmel, ruházták fel,
amely attól fogva már nem nemzeti azonosságot, hanem nemzetiségtől, földrajzi
elhelyezkedéstől független politikai státust jelölt. Ez a polgárjog és a „valahova
tartozás” olyan modelljének teremtette meg az alapjait, amely óriási jelentőség­
gel bírt a kormányzásról, politikai jogokról, etnicitásról és „nemzeti státusról"
alkotott római eszmékben. E minta a tengerentúlon is egyhamar meggyökerese­
dett, és végül a Római Birodalom egyik tartóoszlopává vált.

Okok és magyarázatok

Rómának a külvilággal való, az i. e. IV. század elején megváltozott viszonyát

semmi sem jelképezi kifejezőbben, mint a város körül, a gallok távozását köve­
tő években emelt, 7 mérföld kerületű és helyenként 4 méter széles, zömök fal.
Létrejötte egyszerre volt grandiózus építési vállalkozás (egy becslés szerint
a védmfl építése több mint 5 millió munkaórát emésztett fel) és Róma világ­
ban elfoglalt kimagasló helyének hivalkodó jelképe. Semmi kétség afelől - és
ebben mind az ó-, mind az újkori történetírók egyetértenek - , hogy Rómának
a közvetlen szomszédságon túli területekre irányuló terjeszkedése nagyjából
ez idő tájt kezdődött. Továbbá az sem kétséges, hogy a terjeszkedés minden
másnál erősebb motorja a győzelmeket követő szövetségek réven adódó em­
beri erőforrás volt. Ám hogy elsősorban mi okozta a változást, továbbra sem
tisztázott.
Vajon mi történhetett az i. e. IV. század elején, ami a rómaiak katonai tevékeny­
ségének új szakaszát elindította? A kérdést egyetlen ókori szerző sem próbálta
megválaszolni, azon a valószínűtlen feltevésen túl, mely szerint ekkor hintették
el valamiképpen a világhatalom magvait. Talán a gall betörés érlelte meg a róma­
iakban az elhatározást, hogy semmiképpen sem szabad még egyszer ilyen szar­
vashibát véteni, ezért a védekezés helyett a támadást választották. Az is lehetsé­
ges, hogy elegendőnek bizonyult néhány, helyi ütközetben aratott szerencsés
 131

A. NAGY UGRÁS

győzelem, továbbá az azokat követő szövetségek és az új szövetségesek adta

emberierőforrás-utánpótlás ahhoz, hogy elindítsa az expanziós folyamatot. Akár­
hogyan történt is, valószínűnek látszik, hogy ebben a gyökeres belpolitikai vál­
tozásoknak is jutott valamilyen szerep.
E korszakot vizsgálva mindeddig igyekeztem éles határvonalat húzni Róma
belső fejlődése és terjeszkedése között. Ekképpen ugyanis jobban követhető
a történet, ugyanakkor a belpolitikának a külkapcsolatokra gyakorolt hatása hát­
térbe szorul, cs fordítva. Ugyanis i. e. 367-re a patríciusok és a plebejusok rendi
küzdelme során már sokkal jelentősebb és messzehalóbb eredmények születtek,
mint a plebejusok politikai diszkriminációjának puszta megszüntetése. Az történt
ugyanis, hogy az addig hatalmát születési jogon öröklő uralkodó osztályt egy
gazdagságra cs személyes teljesítményre alapozott kormányzati rendszer váltotta
fel. Barbatus sírfeliratának is ez az egyik lényeges üzenete: hiába tartozott a Scipio
família a patrícius rendbe, az számított, hogy milyen hivatalokat viselt, milyen
személyes kvalitásokkal tűnt ki, és mely csatákban aratott győzelmet. Semmi
sem volt ugyanis a hadi dicsőségnél becsesebb és ünnepeltebb, és a győzelemre
szomjas új elit osztály tagjait hevítő harci láz csaknem egészen bizonyosan fon­
tos szerepet játszott a katonai tevékenység fokozódásában, a háborúskodás ösz­
tönzésében. Hasonlóképpen a mind távolabbi népek fölötti uralom megszerzése
és a hódító hadsereg igényeinek kielégítése is számos újítást eredményezett,
amelyek Rómában is megváltoztatták az életet. Ennek egyik fontos példája a
pénzverés. A város korai történetétől fogva elfogadott rendszer szerint a mone­
táris értéket a fém tömege határozta meg, ez világosan kiderül a XII táblás tör­
vényekből, amelyek a büntetéseket bronz súlyegységben állapítják meg. Azonban
pénzverés mint olyan nem létezett egészen az i. e. IV. század végéig, amikor
az első érmék elkészültek Dél-Itáliában - valószínűleg háborús kiadások vagy az
ottani útépítések költségeinek a fedezésére. Általánosabban fogalmazva, ha arra
a kérdésre kellene válaszolnunk, hogy vajon mi változtatta a XII táblás törvények
viszonylag egyszerű világát az i. e. 300-as év viszonylag bonyolult világává,
akkor a legnagyobb hatású tényezőként a Róma által uralt terület puszta nagysá­
gát, valamint a fokozott és kiterjedtebb harci tevékenység szervezeti követelmé­
nyeit neveznénk meg. Hiszen egy - Livius becslését alkalmazva - 16 ezer fos
római sereg plusz a szövetségesek hadjáratának elindításához szükséges szállí­
tási logisztika, hadianyag és felszerelés biztosítása olyan infrastruktúrát igényelt
volna, amely az i. e. V. század közepén teljességgel elképzelhetetlen volt. Bár
a rómaiak i. e. V. századi tevékenységét vizsgálva megpróbáltam a „szövetség­
hez”, „szerződéshez” hasonló mai kifejezések használatát elkerülni, a rómaiak­
nak az egész félszigetre kiterjedő kapcsolatai, valamint Rómának a külön­
böző közösségekkel fennálló viszonyaira a következő évszázad végén alkalma­
zott különböző meghatározások tükrében ezek a terminusok már jóval kevésbé
NEGYEDIK FEJEZET

tűnnek alkalmatlannak. A római pallérozottságot, kifinomultságot a terjeszkedés

hozta magával.
Scipio Barbalus családi sírboltját mi roppant archaikusnak látjuk, és - a helyben
bányászott, durva kőanyagával, inkább ormótlan, nehézkesen faragott díszítésével
és régies írásmódjával (például consut helyett consol) - az i. e. I. században be­
lépő bármelyik rómainak ugyancsak furcsán ósdinak tűnhetett. Viszont a maga
korában Barbatus az új nemzedékhez tartozott, amely meghatározta a római lét
új módját és Róma új helyét a világban. Ezt folytatták tovább sarjai, akikkel most
közelebbi ismeretséget kötünk.
 Ö T Ö D I K FEJ EZET

A TÁGABB VILÁG

Barbatus utódai

c i p i o B a r b a t u s f é n y ű z ő síremléket építtetett magának, ahova a z utána

S következő százötven évben körülbelül harminc leszármazottja követte őt.

A Scipio család adta a római történelem néhány legkiemelkedőbb alakját, és
mellettük nem kevés középszerű figurát és semmirekellőt is. Közülük - kisebb-
nagyobb hiányokkal - nyolc sírfelirat maradt fenn az utókornak, s többük olyan
rómaiaknak állít emléket, akik semmivel nem tűntek ki, vagy fiatalon meghaltak,
vagy nők voltak. „Aki itt nyugszik, virtusban senki nem múlta fölül. Húsz esz­
tendősen nyelte el e sír - ha kérdeznéd, miért nem nyert el semmi hivatalt” -
tudósít az i. e. II. század közepén készült szarkofág enyhén mentegetőző felirata.
Egy másik kénytelen beérni a fiatalember apjának hőstetteivel: „atyja diadalmas­
kodott Antiokhosz király fölött”. De sokuknak volt mivel büszkélkedniük. Bar­
batus fiának az epitáfiuma a következőket nyilatkoztatja ki: „Meghódította Corsícát,
valamint Alcria városát, és hálából templomot szentelt a viharok isteneinek tisz­
teletére.” Ugyanis flottáját egy vihar kis híján a tengerfenékre küldte, ezért
fejezte ki háláját a szerencsés megmenekülésért az illetékes istenségeknek.
A család más tagjainak még több okuk volt a dicsekvésre. Barbatus déduno­
kája, Publius Cornelius Scipio Africanus volt az, aki i. e. 202-ben végső csapást
mért Hannibálra: Észak-Afrikában partra szállva betört Karthágó felségterüle­
tére, majd a városhoz közeli Zamánál vívott ütközetben legyőzte seregét, mely­
hez Hannibál elefántjai is némi segítséget nyújtottak, mikor megvadulva saját
harcosaikra támadtak. Afticanust dcl-itáliai birtokán temették el, és sírja utóbb
a rómaiak valóságos zarándokhelyévé vált. Azonban csaknem bizonyosra vehető,
hogy a családi kriptában elhelyezeti síremlékek között egykor testvéréé, a szíriai
„Antiokhosz király fölött” i. e. 190-ben diadalmaskodó Lucius Cornelius .Scipio
Asiaticusé; unokatestvéréé, az i. e. 176-ban konzul Gnaeus Cornelius Scipio His-
pallusé; valamint unokájáé, Publius Cornelius Scipio Aemilianusé is ott volt.
Aemilianus, a család örökbe fogadott tagja, Észak-Afrikát megszállva bevégezte
Africanus művét: i. e. 146-ban Karthágó ősi városát földig rombolta, túlélő lako­
sainak többségét pedig eladta rabszolgának.
134

ÖTÖDIK FEJEZET

E férfiak pályafutása mind egy újfajta római politika és terjeszkedés kialaku­

lását példázza az i. e. III. és II. század folyamán. Ők azon hadjáratok híres vagy
hírhedt főszereplői közül valók, amelyek révén a Római Köztársaság a Föld­
közi-tenger egész medencéje fölötti és azon túli uralmat magához ragadta. Meg­
lehetősen szokatlan neveik ennek az új világnak a jelképei lehetnének. A Barba-
tus gyaníthatóan viselőjének külső megjelenésére, míg az Aemilianus a férfi vér
szerinti apjára, Lucius Aemilius Paullusra utal, ám az Africanus, Asiaticus és
Hispallus (jelezve apja spanyolországi, vagyis hispániai szolgálatát) Róma hatal­
mának új horizontjait mutatják.
Az említetlek mind katonák voltak, ám a Scipióknak ettől többet köszönhe­
tünk. Bárki meggyőződhetett erről, látva a római költőnek, Quintus Enniusnak
a családi síremlék díszes homlokzatáról, Africanus és Asiaticus társaságában le­
tekintő büszke tartású szobrát, jelezve, hogy Róma irodalmi forradalmának a
sűrűjében is forgolódtak, mint a római irodalom első nemzedékének támogatói
és patrónusai. S mindez nem volt véletlen. A római irodalom kezdetei ugyanis
szorosan kapcsolódtak Róma tengerentúli terjeszkedéséhez: „A Múzsa csak nagy
hadakozással tudta belopni magát a büszke rómaiak szívébe” - írta egy i. e. II.
századi történetíró. A birodalom cs az irodalom kezdete ugyanazon érme két
oldala volt. A rómaiak az írást évszázadokon keresztül a legkülönbözőbb célokra
használták, úgymint hivatalos hirdetmények, szabályok és előírások, vagy éppen
cserépedénybe karcolt tulajdonosi jelek. Azonban a valóban annak nevezhető
irodalmi alkotások születését cs megőrzését az i. c. III. század közepétől a görög
világ hagyományaival létrejövő, egyre szorosabb kapcsolat mozdította igazán
előre. A literatúra a görög elődök utánzásával, a velük folytatott dialógus, versen­
gés és rivalizálás eredményeképpen született meg, egy olyan pillanatban, amely
magáért beszél. I. e. 241-ben, éppen akkor, amikor a római katonák és tengeré­
szek megnyerték Róma első tengerentúli háborúját, a túlnyomóan görögök lakta
Szicília szigetén lévő otthonában, egy Livius Andronicus nevű férfiú azon szor­
goskodott, hogy görög eredetiből latin nyelvre fordítsa az első, Rómában be­
mutatásra szánt tragédiát, amelyet a rá következő évben, i. c. 240-ben színpadra
is állítottak.
Livius Andronicus származása és munkássága jól jellemzi e korai irodalom és
szerzőinek kulturális keveredését. Nemcsak görög tragédiákat, hanem Homérosz
Odüsszeiáját is lefordította latinra. Valószínűleg a dél-itáliai görög városból, Taren-
tumból kerüli hadifogolyként a szigetre, ahol eladták rabszolgának, majd idővel
felszabadult. Fabius Pictor, római szenátor, aki megírta Róma első történetét, egy
másfajta keverék: noha Rómában született és nevelkedett, műveit görög nyelven
írta, és csak később fordította latinra. A legkorábbi, az i. e. ITT. és II. század fordulóján
született, nagyobb terjedelmű, fennmaradt irodalmi alkotás - Titus Maceius
Plautus és Publius Terentius Afer (a továbbiakban Plautus és Terentius) húszon-
 135

A TÁGAKB VII.ÁG

hat vígjátéka - görög elődök latin nyelvre nagy műgonddal átültetett darabjai
bővelkednek szerencsétlen szerelmesekről szóló történetekben, személycseréken
alapuló, gyakran Athénban játszódó bolondos jelenetekben, de a tógákról, köz­
fürdőkről, diadalmenetekről szóló tréfák sem hiányoznak belőlük. Az i. e. II.
század elején alkotó, másik állítólagos exrabszolga, Téréntius Karthágóból szár­
mazott. Amint a síremléken kívül álló szobor sugallja, Scipio Africanus egyik
támogatója volt az ugyancsak Dél-Iláliából származó, a latin, görög és oszk
(vagy „oscus”) nyelvben (utóbbi az anyanyclve volt) otthonos - hogy ezzel is
érzékeltessük a félsziget nyelvi változatosságát - Enniusnak, akinek legismer­
tebb műve az i. c. II. század elején születeti, többkötetes, latin nyelvű, Róma tör­
ténetét a trójai háborútól saját koráig feldolgozó epikus költemény volt. Aemilianus
még erősebb irodalmi érdeklődéssel kérkedett, mind a latin, mind a görög nyelvű
műveket illetően. Terentiusszal oly szoros kapcsolatokat ápolt, hogy szellemes
római pletykák már azt firtatták, vajon nem ő írta-e „négermunkában” az egyes
darabokat. Vajon a latin nem volt túl előkelő egy olyan származású ember szá­
mára, mint Terentius? Aemilianust pedig ügy ismerték, mint akinek az egész
klasszikus görög irodalom a kisujjában van. Amikor i. e. 146-ban Karthágó vá­
rosát éppen pusztító tűz emésztette, egy szemtanú felfigyelt rá, hogy elmorzsolt
egy könnycseppet, és hallotta, amint fejből idézett Homérosz című művé­
ből egy odaillő sort Trója elestéről. Azon elmélkedett, hogy egy napon talán
Rómát is ugyanez a sors éri. Krokodilkönnyek vagy sem, a hatásuk nem maradt el.
A szemtanú Aemilianus legközelebbi irodalmi barátja és kapcsolata, a Rómá­
ban élő, görög történetíró, Polübiosz volt. Ő - a római bel- és külpolitika éles
szemű megfigyelőjeként - mind belülről, mind kívülről kivételes rálátással bírt
Rómára, és mint az első olyan szerző, aki néhány olyan súlyos kérdést vetett fel,
amelyekre megpróbálunk majd válaszolni, kitüntetett szerep illeti meg e fejezet
további részében. Vajon miért és hogyan
sikerüli a rómaiaknak olyan kevés idő
alatt a Földközi-tenger medencéjének
oly nagy részét uralmuk alá hajtani?
Mi volt a római politikai rendszer
jellegzetessége? Vagy ahogyan Polü­
biosz fogalmazta meg kissé szigorúan
a kérdést: „Ki lehetne oly könnyelmű

29, E zen a z i. e, HL s z á z a d b ó l s z á r m a z ó
ró m a i tálon e g y e le fá n t lá th a tó , h á tú m
e r ő s íte tt h a r c i to ro n n y a l , b o r já v a l a h á ta
m ö g ö tt. A z e lefá n to k —k é te s harcértékük
e lle n é re - csakhamar k ie m e lk e d ő szereph ez,
ju to tta k a ró m a ia k k ö ré b e n .
136

Ö TÖDIK l'lijLZl:T

és léha, hogy ne kívánná megtudni majd, az egész világ módon és milyen

kormányzattal győzetetl le, s került kevesebb, mint ötvenhárom év alatt a ró­
maiak egységes hatalma alá, amely ezelőtt meg sohasem volt lejegyezve?”1És tény­
leg, vajon lei?

Á hódítás és következményei

A Polübiosz által említett „ötvenhárom cv” az i. c. 111. század végén kezdődött, és

a II. század elején ért véget, azonban a rómaiak első találkozása a tengeren túlról
támadó ellenséggel mintegy hatvan évvel korábban töitént. Ez pedig Pürrhosz
volt, egy észak-görögországi királyság uralkodója, aki i. e. 280-ban partra szállt
Itáliában, hogy a rómaiak elleni harcában támogatást nyújtson Tarcntum városá­
nak. A Rómával szemben aratott győzelmeit értékelő, némi öngúnyról tanúskodó
kijelentése - „Ha még egy csatában győzünk a rómaiakon, végképp elveszünk”2
- nyomán terjedt el a ma is használatos „pirruszi győzelem” kifejezés, amely oly
súlyos áldozatok árán születik meg, hogy az m ár a vereséggel egyenlő.
Az idézel inkább a rómaiakat tünteti fel kedvező színben, hiszen Pürrhosz
igencsak komoly ellenfélnek számított. Hannibál állítólag Nagy Sándor után a
legkiválóbb hadvezérnek tartotta, és számos kedves anekdotában rokonszenves,
mulattató alakként jelenik meg. Neki sikerült szenzációt kelteni azzal, hogy első­
ként leple meg Itáliát elefántokkal, és állítólag egyszer egy függöny mögé rejtett
harci elefánttal akart - sikertelenül - egy rómaira ráijeszteni.
Ugyancsak ő az első Róma történetében, akit
minden valószínűség szerint valódi arcával ruház­
hatunk fel. Pürrhosz betörésétől egészen i. c. 146-ig
- amikor a római seregek a harmadik, a latin Pu-
nicus,karihágói szó után pun
konfliktus végén lerombolták Karthágót, és csak­
nem vele egy időben, a görögországi Korinthosz
gazdag városát - rövidebb-hosszabb megszakítá­
sokkal folyt a háborúskodás Róma,, valamint itá­
liai és tengeren túli ellenségei között. Ebben az

30. A tö b b m in t k é ts zá z é v v e l P ü rr h o s z h a lá la után fa r a g o tt,

Merculaneumkörnyékif é n y ű z ő v illá b a n f e
s z ín ű le g m ég e g y é le ié b e n k é szü lt k é p r ő l m in tá ztá k . S z á m o s
ró m a ia k a t v a g y e lle n s é g e ik e t á b r á z o ló „ p o r tr é " m a r a d i
ránk, d e b iz o n y o s s á g g a l eg yik se m k ö th e tő tö rté n e lm i
szem
élyhez.az e lső , a m e ly e g y ró m a i
ig a z i a r c á t m u tatja.
 137

A TAGAKB V ILÁ G

31. A ró m a ia k k a ta sztro fá lis é sza k -a frik a i h a d já ra tá n a k a z e ls ő p u n h á b o rú b a n h ő s ie s f o r d u la to t

a d o tt M a r c its A tiliu s R e g u lá s tö rtén ete . A z i. e. 2 5 5 -b e n e ls z e n v e d e tt ró m a i v e r e s é g e t k ö v ető en
a k a rth á g ó ia k s z a b a d o n e n g e d té k , h o g y h a z a u ta zv a a f e g y v e r s z ü n e tr ő l tá rg y a ljo n , a z z a l a f e l ­
té te llel, h o g y v issza té r. R ó m á b a n R e g id u s a b é k e e lle n s z ó la lt fe l, m a jd - m iv e l s z a v á t a d ta -
v is s z a té r t K a rth á g ó b a , a h o l h a lá l v á r t rá. E z a XIX. s z á z a d i fe s tm é n y a zt a p illa n a to t ö r ö k íti
m eg t a m ik o r R ó m á b ó l - c s a lá d ja k ö n y ö rg é se e lle n é re - u to lsó ú tjá ra in d u l

időszakban az egyik ókori tudós egyetlen évet nevezett meg - „amikor Caius
Atilius és Ti tus Manlius voltak konzulok” (i. e. 235) . amikor szüneteltek
a viszálykodások.
Közülük a legnevezetesebb és a lcpusztítóbb a Karthágó ellen folytatott első
két pun háború volt. Az első csaknem húsz esztendeig (i. e. 264-241) tartott, és
főképpen Szicíliában, valamint a körülötte fekvő szigeteken vívták, eltekintve
a római seregeknek a karthágóiak észak-afrikai szőkébb hazájában tett katasztro­
fális kiruccanásától. Végezetül a rómaiaknak sikerüli Szicíliára, majd néhány év
elteltével Szardíniára és Korzikára is rátenni a kezüket, jóllehet Barbatus fiának
sírfelirata igencsak eltúlozza a sziget „bevételét” eredményező hadi tettét. Nem­
régiben a Földközi-tenger mélyéről egy rendkívül értékes lelet, a rómaiak és
karthágóiak között vívott utolsó tengeri csatából való néhány roncsmaradvány
került elő. A szicíliai partoknál, nem messze attól a helytől, ahol a feltételezések
szerint a két hadiflotta találkozott, a térségben 2004 óta kutató víz alatti régészek
ÖTÖDIK FEJEZET

az elsüllyedi (többségében római, közöttük egy karthágói) hadihajókról való,

számos bronz zúzósarkantyút találtak, legalább nyolc bronzsisak - egyikükön,
valószínűleg a vízbe fúlt tulajdonos kezétől származó, pun nyelvű, elmosódott
írással - , valamint az ellátmány tárolására szolgáló agyagamforák társaságában
(lásd a 8. táblát).
Az i. e. 218-201 között vívott második pun háború egészen más, nagyságren­
dileg kiterjedtebb színtereken zajlott. A legemlékezetesebb eseménye Hannibál
hősies végső bukása volt, miután elefántjaival átkelt az Alpokon (ami inkább
propagandacélokat szolgált, és katonai szempontból nem jelentett tényleges
előnyt), majd hatalmas veszteségeket okozott a rómaiaknak Itáliában, melyek
közül a legnagyobb hírre az i. e. 216-ban, a délen fekvő Cannacnát aratott pun
győzelem jutott. Hannibál otthoni kormányzata csak a több mint egy évtizedig
elhúzódó és döntési nem hozó háborúskodás után szánta el magát, hogy vissza­
hívja Karthágóba hadvezérét, akinek az egész kalandozása csakúgy, mint Africa-
nus közben megjelenő seregének fenyegetése módfelett aggasztotta. Ám ez nem
csak itáliai és észak-afrikai háború volt, hiszen Hispániában kezdődött a rómaiak
és karthágóiak közötti összecsapással, amelyet követően a rómaiak itteni csatá­
rozásai az i. c. II. század legnagyobb részében folytatódtak. Annak a lehetősége,
hogy Hannibál Makedóniából támogatást kap, arra késztette a rómaiakat, hogy
háborúk sorát indítsák el Észak-Görögországban, amelyek végül i. e. 168-ban a
Perszeusz makedón uralkodó fölött aratott római győzelemmel értek véget. En­
nek szerzője Scipio Aemilianus apja, Aemilius Paulus volt, és fegyverténye nyo­
mán az egész szárazföldinek nevezett Görögország római fennhatóság alá került.
Mi több, az i. e. 220-as években a rómaiak Észak-Itáliában súlyos harcokat
vívtak a gallokkal. Rendszeresen vezettek hadjáratokat a Földközi-tenger túlsó
partjára is, részben az úgynevezett kalózok (a hajón közlekedő ellenségre hasz­
nált gyűjtőfogalom) ellen, akik állítólag az ottani törzsektől, királyságoktól kap­
tak támogatást. I. e. 190-ben pedig Scipio Asiatieus vezényletével megsemmisítő
csapást mértek III. Nagy Antiokhosz szír királyra. Ez az uralkodó Nagy Sándort
tekintette példaképének, és az övéhez hasonló birodalom létrehozására töreke­
dett, ráadásul menedéket nyújtott a Karthágóból száműzött Hannibálnak is, aki­
ről az a hír járta, hogy a királynak mesterkurzusokat adott, hogyan szálljon sike­
resen szembe a rómaiakkal.
A hadakozás a rómaiak életében meghatározó szerepet játszott, és a római
történetírók - ahogyan fent én is - e korszak történetét az egymást követő hábo­
rúkra fűzték fel, melyeket olyan tömör, összefoglaló elnevezéssel illetlek, hogy
olykor a mai napig zavarba hozzák az olvasót. Amikor Sallustius a Catilina Össze­
esküvéséről készített tanulmányának a Bellum Catilinae (Catilina háborúja,
magyar fordításban Catilina összeesküvése) címet adta, akkor ahhoz a római
hagyományhoz ragaszkodott - és egyben talán kissé parodizálta is - , amely a
 139

A TÁGABB VILÁG

történelem rendezőelvet a háborúban látta. E hagyomány hosszú múltra tekintett

vissza. Ennius epikus művéből fennmaradt egy kifejezetten „a második pun há­
borúra” utaló töredék, amelyben a szerző a rómaiak szövetségeseként vett részt,
és e művét még a harmadik pun háború kitörése előtt alkotta.
A rómaiak a gyakorlatban óriási erőforrásokat fordítottak a hadviselésre, és
emberéletben győztesként is hatalmas árat fizettek. E koi szakban a római felnőtt
férfinépesség 10-25 százaléka szolgált minden évben a légiókban, ami minden
más iparosodás előtti államénál magasabb arányszám, és némi túlzással az első
világháború behívási arányszámához hasonlítható. Cannaenál kétszer annyi légió
harcolt, mint körülbelül nyolcvan esztendővel azelőtt Sentinumnál, ami jól mu­
tatja az egyre növekvő konfliktusokat, valamint a felszerelés, az ellátmány, illetve
az állati vonó- és szállítóerő biztosításának mind bonyolultabb követelményét.
Például egy akkora hadseregnek, mint amilyet a rómaiak és szövetségeseik Can­
naenál fölvonultattak, csak búzából napi 100 tonnára lett volna szüksége. Az ennek
biztosítását célzó tárgyalások a helyi hatóságokkal, a több száz teherhordó állat
irányítása, felügyelete - amelyek tovább növelték a szükségleteket, hiszen szál­
lítmányuk egy részét elfogyasztották - , a begyűjtési és elosztási csatornák meg­
szervezése: mindez a század elején még megoldhatatlan feladatnak bizonyult
volna.
Ettől nehezebb feladat a veszteségek számszerűsítése: az ókori harctereken
nem vették rendszeresen számba az elesett harcosokat, ezért a régi forrásokban
előforduló minden számadatot kétkedéssel kell kezelni, hiszen ezek vagy túloz­
nak, vagy félreértésen alapulnak, hogy aztán hosszú időn keresztül a középkori
sciiptorok pennája torzítsa el őket. Mindazonáltal a rómaiak összes halálos áldo­
zatának száma, amelyet Livius az i. e. II. század első harminc esztendejében ví­
vott összes ütközetet illetően megad - tehát amelyek a Hannibál elleni harcokban
elszenvedett súlyos veszteségeket nem foglalják magukban éppen csak vala­
mivel több mint 55 ezer fő. Márpedig ez igen alacsony szám. A rómaiak veszte­
ségadatait feltételezhetően hazafias megfontolásból csökkentették, és az sem vi­
lágos, vajon beszámították-e a szövetségeseket és a római polgárokat. Azon kívül
Livius jegyzékéből jó néhány ütközet és összecsapás hiányzik. Mindezeken túl,
nagyon sokan a későbbiek folyamán haltak bele sebeikbe (hiszen a korabeli fegy­
verek inkább sebesülést, mint azonnali halált okoztak, és a halál csak utóbb,
a fertőzések miatt következett be). Ennek alapján egyébként is csak azokról az
emberveszteségekről alkothatunk némi fogalmat, amelyeket a rómaiak szenved­
tek el ezekben a harcokban. A legyőzőitek esetében ez jóval nehezebb, de való­
színűleg ott még rosszabb volt a helyzet.
Hogy bepillanthassunk e szörnyű mészárlás lehetséges okai mögé, alapo­
sabban meg kell vizsgálni, hogyan történt a harcok megszervezése, valós lefolyá­
sa, milyen belpolitikai tényezők ösztönözték a római expanziót, hasonlóképpen
ÖTÖDIK FEJEZI l

a római törekvéseket, valamint az ókori mediterráneum tágabb geopolitikai hely­

zetét, amely ezeket bátoríthatta. A legfontosabb kalauzunk Polübiosz, de rajta
kívül számos értékes korabeli forrás - gyakran kőbe vésett felirat - is segít ab­
ban, hogy a Róma és a külső világ közötti kölcsönhatásokat megvilágítsuk. Ma­
radtak ránk első kézből való beszámolók, amelyek kis görög városok küldöttei­
nek meghökkentő római tapasztalatairól tudósítanak, és olvashatunk olyan
aprólékosan részletező szerződéseket, amelyeket Róma más államokkal kötött.
A legkorábbi, i. e. 212-ből származó töredék egy Róma és több görög város kö­
zött létrejött, hosszabb egyezményből való, amely pontosan rendelkezik minden­
nemű hadizsákmány szétosztásának módjáról a szerződő felek között: a lényeget
tekintve a városok és házak a görögöket, az ingó javak a rómaiakat illették.
A tengeren túli győzelmek magára Rómára nézve is fontos következmények­
kel jártak, és ennek csak egy része volt az irodalmi forradalom. Az i. e. 11. század
közepére a háborúskodás révén szerzett haszon által a rómaiak az általuk ismert
világ leggazdagabb népévé váltak. Sok-sok ezernyi hadifogolyból lett rabszolga
dolgozott a rómaiak földjein, bányáiban és malmaiban, a korábbinál jóval inten­
zívebben aknázva ki a természeti erőforrásokat, ami a római termelés bővülését
és a gazdaság fejlődését eredményezte. A gazdag keleti városoktól és államoktól
elragadott (vagy ellopott) aranyat talicskaszámra öntötték a Fórumon álló Satur-
nus-templom alapzatában kialakított, szigorúan őrzött „államkincstárba”. S még
mindig maradt elegendő arra, hogy a katonák zsebébe is - a legnagyobb had­
vezértől a legutolsó újoncig - jusson belőle.
Volt tehát mit ünnepelniük a rómaiaknak. A készpénz egy részét a polgárok
életét kényelmesebbé tevő beruházásokra fordították, a Tiberisnél épült új kikötői
létesítményektől, tágas raktárépületektől kezdve az utcákat szegélyező, az iste­
neknek mindeme gazdagságot eredményező győzelmekhez nyújtott segítségéért
hálából emelt új templomokig. Nem nehéz elképzelnünk, micsoda örömmel fo­
gadták i. e. 167-ben a rómaiak a hírt, mely szerint államukban eltörölték az adó­
kat: a kincstár ugyanis oly mértékig megtelt - legfőképpen az előző évben legyő­
zött makedónoktól szerzett hadizsákmányból hogy a közvetlen adók kivetését
a római polgárokra, a kényszerhelyzeteket leszámítva, felfüggesztették, bár jó
néhány egyéb adóterhet, úgymint vám illetéket, vagy a rabszolgák felszabadítása
után járó különadót továbbra is kötelesek voltak fizetni.
Ám e változások destabilizáló hatással is jártak, és nemcsak arról volt
szó, hogy egynémely fösvény erkölcsbíró sopánkodott mindeme gazdagság és
- amint fogalmaztak - „fényűzés” miatt. Róma hatalmának kiterjesztése heves
vitákat és ellenvetéseket vállon ki a világban elfoglalt helyéről, arról, hogy mi
számít „rómainak”, amikor a Földközi-tenger medencéjének oly nagy része áll
római uralom alatt, hasonlóképpen arról, hogy hol húzódik a barbár és a civilizált
világ közötti határvonal, és vajon Róma c határ melyik felén helyezkedik el.
 141

A TÁGAÍ5B VILÁG

Vajon mennyire tekinthető római megnyilvánulásnak, amikor például az i. e. III.

század végén a római hatóságok nagy tisztelettel fogadták a mai Törökország
hegyvidékéről elszállított, a Nagy Tstenanya („Magna Mater” vagy Kübelé, Cybele)
istennőt jelképező fekete szent követ, és ünnepélyesen elhelyezték egy, a Palati-
nus-dombon álló templomban, a kíséretében érkező, magukat kasztráló és osto­
rozó, hosszú sörényű papokkal egyetemben? Vagyis a győzelmek magukkal
hozták a saját problémáikat és paradoxonjaikat. De még a „győztes” meg a „vesz­
tes” meghatározása is bizonytalan lehet. E bizonytalanságok szembeszökően
nyilvánulnak meg a második pun háború alatt vívott cannaei csata történetében.
Ez betekintést nyújt a követett stratégiába és taktikába, s az ókori küzdelmek
igazi lefolyásába, de Polübiosz - és talán Hannibál - számára is fölvetette a kér­
dést, hogy vajon Róma leghírhedtebb veresége nem pontosan tükrözte valódi
hatalmát.

A cannaei csata, és amit nem tudunk róla

A római hatóságok i. e. 216-ban egy Livius által a római vallási szertartásokhoz

teljességgel méltatlan rituálét hajtottak végre. A város közepén egy gallus férfit
és nőt, s egy görög férfit és nőt befalazott, föld alatti üregbe zártak. A rómaiak
e tettükkel jutottak a legközelebb az emberáldozathoz, és Livius érezhetően
zavarban van a történet előadásakor. De nem ez volt az egyetlen ilyen eset:
ugyanezt a szertartást már i. e. 228-ban, az északi gall betörés alkalmával is vég­
rehajtották, majd újl'ent i. e. 113-ban, amikor hasonló támadás fenyegetett. 1. e.
216-ban az áldozat végrehajtását Hannibál ugyanebben az évben, valamivel
korábban a kétszáz mérföldnyire délkeletre fekvő Cannaenál aratott győzelme
váltotta ki, amely ütközetben - csupán egyetlen délután alatt - rengeteg római
harcos lelte halálát (a becslések 40-70 ezer közé teszik az elesettek számát - ami
azt jelenti, hogy percenként körülbelül százan vesztették életüket). E kegyetlen
rituálét seregnyi tisztázatlan kérdés övezi. Miért pont e nemzetiségbeliekre esett
a választás? Volt-e valamilyen kapcsolat közte és a hasonlóképpen elevenen
eltemetett Vcsta-szüzek ügye között, akiket szüzességi fogadalmuk megszegése
miatt ítéltek el, ugyancsak i. c. 216-ban és 113-ban? Egészen biztosan arra
a rettegésre és pánikra utalnak, ami a rómaiakon lett úrrá - ez egyszer az ő fogal­
mai szerint - Hannibál megdöbbentő győzelemét követően.
A cannaei csata, valamint a második pun háború egész története azóta is tá­
bornokok, katonai szakértők és történészek sokaságát babonázza meg és ejti
bűvöletbe. Csaknem biztosra vehetjük, hogy nincs még egy háború, amelyet oly
sokszor játszottak volna újra disszertációk lapjain vagy előadótermek falitábláin,
vettek tüzetes elemzés alá a modern idők hadvezérei Napóleontól Montgomery
ÖTÖDIK rF.JFZFT

tábornagyig és Norman Schwarzkopf tábornokig, mint ez. Az okai az újraérté­

kelés, kritikai vizsgálódás során is homályban maradnak. A rómaiak számá­
ra, utólag visszatekintve egy újabb, szuperhatalmak között vívott ütközetté és
epikus költői művek témájává vált. Vergilius Aeneis című művében a csatát
a római nép mitikus őstörténetéből eredezteti, amikor a szerelmétől, a Róma meg­
alapítására induló Aeneastól elhagyott karthágői királynő a máglyahalált vá­
lasztja, és megátkozza őt egész népével egyetemben. Valójában igen nehéz akár
a római, akár a karthágói célokra világosságot deríteni. Az észak-afrikai par­
tok legkedvezőbb fekvésű területét elfoglaló Karthágó elsőrendű kikötőivel és
a korabeli Rómáénál impozánsabb városképpel széles körű kereskedelmi tevé­
kenységet folytatott a Földközi-tenger nyugati medencéjében, és bizonyára ele­
gendő oka volt arra, hogy itáliai versenytársa növekvő hatalmát gyanakvással
figyelje. Mind az ó-, mind az újkori szerzők, különböző hangsúllyal, de felhívták
a figyelmet Róma Hannibál elleni provokációjára Hispániában, hasonlóképpen
Hannibálnak az első pun háborúban aratott római győzelem miatt táplált harag­
jára. A mai napig a konfliktus valódi okainak több mint harminc lehetséges
változatát ismerjük.
Számos kutató a rómaiak és a karthágóiak stratégiai választásait tartja külö­
nösen érdekesnek és árulkodónak. Ami Hannibált illeti, ezek jóval túlmennek
a szokásos találgatásokon, hogy vajon elefántjaival melyik utat választhatta az
Alpokon való átkelésre, vagy hogy tényleg sikerült az utal elzáró sziklára ecetet
öntve járhatóvá tenni azt (valószínűleg nem). A legizgalmasabb kérdés mindig is
az volt, hogy a Cannacnál aratott, megsemmisítő győzelme után mién nem sietett
és vette be Rómát, amíg esély kínálkozott rá, cs ehelyett miért hagyott időt
a rómaiaknak arra, hogy összeszedjék magukat. I.ivius Hannibál egyik tisztjé­
nek, Maharbalnak a szájába adja a következő szavakat: „Győzni, azt tudsz, Han­
nibál, de a győzelmei kihasználni nem tudod!”3 Montgoraery csak egy a sok
későbbi tábornok közül, aki egyetértett Maharballal. Hannibál nagyszerű katona
és vakmerő kalandor volt, aki már markában érezhette a végső diadalt, de vala­
milyen kifürkészhetetlen okból inába szállt a bátorsága? Vagy valamilyen jellem­
hiba folytán meghátrált? Ebben rejlik tragikus nagysága.
A rómaiak végső győzelme a stratégia és a harcmodorbeli stílus sokkal rea­
lisztikusabb ellentétére világít rá egyrészt Quintus Fabius Maximus Verrucosus
Cunctator - a három utolsó, 'legnagyobb, bibircsókos, tétovázó’ jelentésű név
a kérkedés és a realizmus rómaiakat jellemző összekapcsolása -, másrészről
Scipio Africanus között. Fabius Cannae után vette át a parancsnokságot, kerülte
a szabályos ütközetet Hannibállal, a kivárásra játszott, a gerilla harcmodort a
fclperzselt föld taktikájával kombinálva, hogy ekképpen fárassza ki az ellenfelet
(ezért 'tétovázó’). Több szakértő is úgy tartja, hogy győzelme e ravasz stratégiá­
nak volt köszönhető. Africanushoz fűződő szoros kapcsolata ellenére, Ennius
 143

A TÁGABB VILÁG

Róma fennmaradását Fabiusnak tulajdonította: „Az államot egyetlen ember adta

vissza nekünk, halogatással [cunctandoj” - fogalmazott. Az olykor az „amerikai
Fabiusnak” nevezett George Washington hasonló taktikához folyamodott az
amerikai függetlenségi háború kitörésekor: inkább csak fárasztotta az ellenséget,
és kerülte a közvetlen összecsapást, és még a brit baloldali Fabiánus Társaság is
az ő nevét vette fel és követte példáját, melynek üzenete szerint: „ha azt akarod,
hogy a forradalom sikeres legyen, várd ki, mint Fabius, az alkalmas pillanatot”.
De mindig akadtak olyanok, akik Fabiust korántsem bölcs stratégának, hanem
lassú észjárású, határozatlan embernek tartották, szöges ellentétben a lendületes,
vakmerő Scipio Africanusszal, aki végül magához ragadta a parancsnokságot, és
rábírta a szenátust arra, hogy a háború színterét Afrikába tegye át, és ott adja meg
a kegyelemdöfést Hannibálnak. E szenátusi ülésről beszámolva Livius egy jó­
részt fantázia szülte vitát örökít meg az óvatos, már hajlott korú Fabius és a jövő
embere, a tetterős, határozott Africanus között. Nemcsak a háborúval kapcsolatos
eltérő álláspontjukat szegezi szembe egymással, hanem a római virtusról alkotott
különböző felfogásukat is. Vajon a „férfiasság” alatt okvetlenül csak erőt és gyor­
saságot kell érteni? És lehet-e hős, aki lassú?
A múltba visszavetített hadvezéri tudás, képesség azonban félrevezető lehet,
különösen akkor, ha bármely egyedi ütközet eseményeinek a felelevenítéséről
van szó. A taktikáról való fejtegetések, meg az azokat szokásosan kísérő, összes
mutatós katonai diagram tanulmányozása során legfeljebb a realitástól elszakadt,
igen steril képét kapjuk a római hadviselésnek, és még az a téves benyomásunk
is támadhat, hogy a római ütközetek lefolyásáról többet tudunk, mint amennyit
valójában, ideértve még egy olyan jelentős ütközetet is, mint a cannaci volt. Való
igaz, Polübiosznál (aki talán szemtanúktól is kérdezhetett), Liviusnál és egyéb
történetíróknál terjedelmes beszámolók olvashatók, ám ezek részleteikben össze­
egyeztethetetlenek, nehezen követhetők és helyenként csaknem értelmetlenek.
Még azt sem tudjuk, pontosan hol játszódott le az ütközet, és a különböző java­
solt helyszínek azon kísérletezgetéseknek az eredményei, melyek során az ókori
szerzők egymásnak ellentmondó verzióit próbáljuk a vidék fekvésével, korabeli
elrendezésével összeegyeztetni, nem feledkezve meg a közeli folyó medrének
változásáról. Mi több, a Hannibál által Cannaenál alkalmazott - és a katonai
akadémiák tanrendjében máig szereplő - haditervet napjainkban övező csaknem
misztikus csodálat ellenére, az lényegében csak egy ötletes változata volt a „ho­
gyan kerüljünk az ellenség hátába” műveletnek. Ezt az ókori hadvezérek, ha
módjukban állt, mindig megpróbálták alkalmazni, mert a legjobb lehetőséget
nyújtotta az ellenség bekerítésére, majd nagy számban történő megölésére vagy
foglyul ejtésére.
Csakugyan nehéz elképzelni, miféle más, bonyolultabb taktikát tudtak volna
alkalmazni egy több mint 100 ezer fővel megvívott ókori ütközetben. Az is valóságos
Ö TÖ D IK FEJEZET

rejtély, hogyan tudtak a vezérek csapataiknak hatékony módon parancsot kiadni,

és egyáltalán hogyan tudták követni, mi folyik a harctér különböző részein.
Mindehhez vegyük még hozzá a többnyelvű hadinépet - legyenek akár többnem­
zetiségű zsoldosok vagy a rómaiak nem latin nyelvű szövetségesei a meghök­
kentő külsejű daliákat (a gallok egy része minden valószínűség szerint mezítele­
nül harcolt), a még nem feltalált kengyel nélkül küzdeni, manőverezni próbáló
lovasokat, és néhány ütközetben (Cannacnál nem, ugyanis Hannibál ormányosai
addigra már mind elpusztultak) a nekivadultan vágtató, saját soraikban pusztító,
sebesült elefántokat, és akkor teljes lesz a káosz. Talán Acmilius Paulus is erre
gondolt, amikor kijelentette: „...csak az érthet a lakomák megrendezéséhez cs
a játékok megszervezéséhez, aki a háborúban is győzni tud”.4 B mondását általá­
ban úgy értelmezik, mint ami a katonai győzelem és a látványosságok közötti
kapcsolatra utal, ám arra is célozhatott, hogy egy sikeres hadvezér tehetsége nem
sokkal megy tűi az alapvető szervezési jártasságon.
Mindamellett Cannae valóban a második pun háború, valamim a római kato­
nai terjeszkedés hosszabb távú történetében is fordulópontnak számított, éppen
azért, mert a rómaiak oly sok embert veszítettek, és kis híján minden pénzük is
elfogyott. A pénzrendszer alapegységét adó bronzérem, az as tömegéi a háború
idején csaknem 300 grammról valamivel több mint 50 grammra csökkentették.
Livius beszámol arról, hogy i. e. 214-ben a római polgárokat felszólították, járul­
janak közvetlenül hozzá a flotta legénységének kiállításához: sokatmondó jele­
ként a háborús erőfeszítéseket támogató patriotizmusnak, a kiürült kincstárnak,
de egyúttal annak is, hogy a válság dacára a zsebekből még nem fogyott ki
a pénz. Hasonló helyzetben csaknem bármely más ókori állam megadásra kény­
szerült volna. Semmi sem jelzi meggyőzőbben Rómának a saját polgáraiból és
a szövetségeseiből rendelkezésre álló óriási tartalékait, mint azon puszta tény,
hogy tovább folytaLía a háborút. Hannibál Cannae utáni ténykedéséből ítélve el­
képzelhető, hogy ezzel ő is tisztában volt. Talán nem is a hiányzó kurázsi tartotta
vissza attól, hogy Róma városa ellen forduljon. Amikor tisztában lett azzal, hogy
a szövetséges népek továbbra is biztosítják Róma erejét, az itáliai szövetségesek
ellen fordult, hogy fokozatosan megtörje őket, amely törekvését némi siker is
koronázta: ez azonban netn bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy Róma letet ve­
szélyeztesse.
Valószínű, hogy ez a kérdés Polübioszt is foglalkoztatta, hiszen Történelem
(Hisztoriai) című munkájában hosszabb fejtegetésbe bocsátkozik a római politi­
kai rendszer erejéről a cannaei vereség idején. Mégpedig azzal a céllal, hogy
megvilágítsa, miért tudták a rómaiak a világot meghódítani, és ennek egyik oka­
ként Róma szilárd, stabil belső politikai struktúráit jelölte meg. Beszámolója
Róma politikai életének az első, fennmaradt, többé-kevésbé kortárs leírása (Polü-
biosz mintegy ötven esztendő távlatából tekintett vissza, ám munkáját a saját
 145

A T Á CA B B V ILÁ G

korára vonatkozó észrevételekkel is gazdagította); egyszersmind ez az első kísér­

let a romai politikai gépezet működésének elméleti vizsgálatára, amely mind a
mai napig meghatározza a kutatás irányát.

Polübiosz Róma politikájáról

Polübiosz, aki ellenségként és barátként is jól ismerte Rómát, kivételes hely­

zetből vizsgálódhatott, elmélkedhetett a város és intézményei felemelkedéséről.
Az egyik peloponnészoszi város politikai arisztokrata családjába született későb­
bi történetíró a harmincas éveiben járt i. e. 168-ban, amikor Aemilius Paulus
győzelmet aratott Perszeusz király fölött, és egyike volt annak az ezer letartózta­
tott görögnek, akiket egy politikai tisztogatás vagy az azt követő elővigyázatos­
sági intézkedések részeként Rómába hurcoltak. A legtöbbjüket - különböző itá­
liai városokban elosztva - afféle nem túl szigorú házi őrizetbe vették. A már írói
hírnévnek örvendő Polübiosz nagyobb szerencsével járt. Csakhamar ismeretsé­
get kötött (alighanem könyvkölcsönzés alkalmával) Aemilianusszal, majd annak
családjával, és engedélyt kapott arra, hogy Rómában maradjon, ahol a fiatalem­
ber tanítómestere lett, és csaknem atya-fiú viszony alakult ki közöttük. Az Aemi-
lianusnak adott tanácsaiból még több
mint kétszáz év múltán is idéztek - jól
vagy rosszul - részleteket. „Soha ne
gyere vissza addig a Fórumról - figyel­
meztette állítólag - , amíg legalább egy
új barátot nem szereztél.”
A még életben levő túszokat i. c.
150 körül szabadon bocsátották. M ind­
össze háromszázan maradtak, és egy szó­
kimondó római a hagyomány szerint

32, E P o lU b io szt á b r á z o ló p la s z tik á t e g y g ö r ö g

k isv á ro sb a n , a z l sz. II. s z á za d b a n á llíto tta f e l
e g y m a g á t a tö r té n e tír ó le s zá rm a zo ttjá n a k
ta r tó fé rfi. A ró la fe n n m a r a d t e g ye tle n
„ p o r t r é ” b a jo sa n te k in th e tő v a ló s z e r ű á b r á ­
zo lá sn a k , T u la jd o n k ép p en a z i. e. V. s z á z a d i
- teh á t a z ő k o rá n á l 3 0 0 é v v e l e lő b b i - k la sz-
szlk u s G ö r ö g o r s z á g h a rco sá n a k a la k já b a n
je le n íti m.eg hősü n ket. T o v á b b b o n y o lítja
a h elyz.elety h o g y a z e r e d e ti s z o b o r e ltű n t ,
m in d ö ss ze a z itt lá th a tó g ip s z m á s o la t
m a r a d t a z utó k o rra .
ÖTÖDIK FEJEZET

panaszkodott a szenátusra, amiért arra fecsérli az idejét, hogy „afölött vitatkoz­

zon, vajon néhány agg görögöt itt vagy inkább Görögországban tegyenek a
sírba”. Ám Polübiosz hamar visszatért római társaival, és továbbment a hadsereg­
gel Karthágóba, majd a Korinthosz i. c. 146-ban történő elpusztítását követő
tárgyalásokban közvetítőként vett részt.
Közben meg mindig dolgozott Történelem című munkáján, amely a végén
negyvenkönyvnyi terjedelemre bővült. Ebben az i. e. 220-tól 167-ig terjedő
évekre összpontosít, egy rövidebb visszatekintéssel az első pun háborúra, majd
az epilógussal i. e. 146-ig beszéli el a történteket. Munkája - akár görögöknek,
akár rómaiaknak szánta - fontos rcferenciaműként szolgált a későbbi rómaiak­
nak a városukat sújtó válság megértéséhez. Livius is egész biztosan felhasználta
A római nép története a város alapításától című munkájának írása közben.
Ahogyan várható volt, az újkori történészek nehezen tudták eldönteni, hol
vonják meg a határt Polübiosz, a római túsz, a római uralom bírálója, illetve
a rómaiakkal együttműködő Polübiosz közölt. Tagadhatatlan, hogy nemegyszer
kényszerült egy-egy gyors kiigazító gesztus megtételére a különböző irányú el­
kötelezettségek közötti egyensúly helyreállítása érdekében: például egy magas
rangú szír túsznak titokban tanácsot adott, hogyan szökjön meg fogságából, mi­
közben a Történelem című művében nyomatékkai hangsúlyozza, hogy a szökés
nagy napján ő történetesen „ágyban fekvő betegként” otthonában tartózkodott.
Bármilyen volt is politikai beállítottsága, előnyére szolgált, hogy Róma mindkét
arcát ismerte, és alkalma adódott arra, hogy néhány római vezető személyiséget
kifaggasson. Róma belső szervezetét - amelyet a külső sikerek fundamentumá­
nak tartott - olyan előnyös helyzetből szedhette ízekre és elemezhette, amelyben
a néhány évtizedes személyes tapasztalat az otthon elsajátított görög politikael­
mélet minden csínjával-bínjával párosult. A munkássága ugyanis az összehason­
lító politikai antropológia művelésére tett egyik legkorábbi kísérlet. Egyáltalán
nem meglepő módon beszámolója a tüzetes megfigyelés, a tanácstalanság és
zavar, valamint az alkalomadtán a római politikának a saját terminusai szerint
való elméletbe foglalására tett kétségbeesett kísérlet bámulatos keveréke. Római
környezetét és újdonsült római barátait nagy figyelemmel tanulmányozta. Pél­
dául felfigyelt a vallásosság vagy „az istenektől való félelem” fontosságára
a rómaiak viselkedésében, és nagy benyomást tett rá a római szervezettség min­
denütt megnyilvánuló hatékonysága. Ezért is fontosak a - manapság gyakran fi­
gyelmen kívül hagyott - katonai előkészületekről szóló fejtegetései, beleértve
a katonai tábor felverését, elrendezését, hol legyen a konzul sátrának a helye,
hogyan kell összeállítani a légió málhaoszlopát, valamint a fegyelmezés kímélet­
len rendszerét. Éles szeme a különféle római szokások, közkedvelt szórakozások
felszíne alatt meglátta azok társadalmi jelentőseget. A rómaiak vitézségét, hősies­
ségét és önfeláldozását dicsőítő történetek, amelyeket tábortüzek vagy vacsora­
 147

A TÁGABB VILÁG

asztalok körül újra meg újra hallhatott, nem pusztán a szórakoztatást szolgálták,
állapította meg. Mindezzel a fiatalokat kívánták buzdítani arra, hogy őseik nyom­
dokaiba lépve utánozzák azok hőstetteit. Az egész római előkelő társadalmat át­
ható versenyszellem, érvényesülési vágy és rivalizálás egyik megnyilvánulását
látta bennük.
S ennek egy másik kifejeződési formáját a „komoly hírnévtől övezett férfiak”
temetési szertartásában vélte felfedezni, amiről egy terjedelmesebb, enyhén hát-
borzongató esettanulmányt is készített. Bizonyára ezekből is elegendőt látott
ahhoz, hogy melyebb jelentésüket megfejthesse. Amint írja, a holttestet a Fó­
rumra viszik, és a rostran rendszerint álló helyzetben helyezik el, hogy mindenki
jól láthassa. Az ezt követő menetben a családtagok az elhunyt őseinek a maszk­
jait öltik magukra, az általuk elért tisztségnek kijáró öltözékkel (bíborszegélyű
tógák stb.) egyetemben, mintha mindannyian jelen volnának „élve és lélegezve”.
Az egyik családtag által elmondott halotti beszéd a rostrán levő halott cseleke­
deteinek a felsorolásával kezdődik, majd a többiekével folytatódik, akik ekkor
már valamennyien a halott mellett egy sorban, elefántcsont vagy legalábbis ele­
fántcsonttal bevont székeken foglalnak helyet. „Ennek legfontosabb következ­
ménye - állapítja meg Polübiosz hogy az ifjabb nemzedék késztetve érzi ma­
gát arra, hogy a közjó érdekében minden megpróbáltatást elszenvedjen, remélve,
hogy ekképpen részesülhet a bátrakat megillető dicsőségben.”
Ez talán túlságosan is rózsaszínűre festett kép a római kultúra vetélkedő olda­
láról, hiszen az ellenőrizetlen versengés végül is többet tett a köztársaság elpusz­
tításáért, mint megóvásáért. De még mielőtt ez megtörtént volna, reális a feltéte­
lezés, hogy minden, ősei tetteihez felnőni akaró ifjú rómaira jutott egy másik,
akit a hagyomány terhe és a vele szemben támasztott elvárások inkább nyomasz­
tottak, amint ezt Polübiosz is megállapíthatta volna, ha mindazon római kultúr­
körből való történeteket is kommentálja, amelyek az apjukat meggyilkoló fiaikról
szóltak. De véleményét igen tömören foglalják össze egy, a Scipiók síremlékéből
való másik epitáfium szavai, amelyeket - kecsegtető gondolat - talán Polübiosz
is olvashatott: „Utódokat nemzettem. Atyám tetteivel mértem magam. Elnyertem
őseim dicséretét, ők tehát örvendeznek, hogy sarjuk lettem. Nemzetségemet pá­
lyafutásommal nemesebbé tettem.”
Polübiosz érvelése mélyén azonban súlyosabb kérdések húzódnak meg. Mi­
képpen lehelne a római politikai rendszert teljes egészében jellemezni? S vajon
ez a rendszer hogyan működött? írott alkotmánya Rómának soha nem volt, de
Polübiosz Rómában egy régi görög filozófiai eszmény, a „kevert alkotmány”
tökéletes példáját látta, amely a monarchia, az arisztokrácia és a demokrácia
legjobb tulajdonságait ötvözi. A konzulok - akik háborúban a hadsereget vezet­
ték, népgyűlést hívhattak össze, és a neptribunusok kivételével minden más
tisztviselőnek utasítást adhattak - képviselték a monarchikus elemet. A szenátus,
ÖTÖDIK FF.jFZFT

amely ekkor Róma pénzügyeit irányította, felelősséggel tartozott a többi városba

menő, illetve azokból érkező küldöttségekért, és de facto az egész római és szö­
vetséges területeken felügyelte a törvényességet és a biztonságot, képviselte az
arisztokratikus réteget. A nép pedig természetesen a demokratikus réteget adta.
Persze ez nem a mai értelemben vett demokrácia vagy „a nép” volt, hiszen az
ókori világban nem létezett az általános választójog intézménye, a nőknek és
a rabszolgáknak sehol sem voltak politikai jogai. Polübiosz a polgárok alatt a
férfiak csoportját értette. Akárcsak a klasszikus Athénben ők voltak azok, akik az
állami tisztviselőket megválasztották, törvényeket fogadtak vagy vetettek el,
hozták meg a végső döntést a háborúról, és törvényszékként jártak el a súlyosabb
bűncselekmények ügyében.
Mindennek titka - utalt rá Polübiosz - a fékeknek és ellensúlyoknak a konzu­
lok, a szenátus és a nép között kialakult kényes egyensúlyi viszonyában kere­
sendő, amely meggátolta, hogy akár a monarchia, akár az arisztokrácia, akár
a demokrácia fölénybe kerüljön. Például háborúban a konzulok korlátlan, monar­
chikus hatalommal, uralkodóként parancsnokolhattak, ám ehhez az kellett, hogy
a nép megválassza őket, a finanszírozást illetően pedig a szenátustól függtek - és
abban a kérdésben is a szenátus határozott, hogy a győztes hadvezér a hadjárat
végeztével tarthat-e diadalmenetet, továbbá bármiféle szerződést, egyezményt a
nép szavazata szentesített. Polübiosz szerint ezek a politikai rendszerbe beépített
egyensúlyok alapozták meg a belső stabilitást, amelyre a külső sikerek épültek.
E bölcs elemzés nem siklik el azon árnyalatnyi különbségek, apró nüanszok
fölött, amelyek az egyik politikai rendszert a másiktól megkülönböztetik. Két­
ségtelen, hogy Polübiosz a Rómában megismert politikai életet bizonyos tekin­
tetben megpróbálja egy olyan görög elemzési modellbe beleerőltetni, amibe nem
igazán illik bele. Rendkívül félrevezető például, mikor fejtegetését a „demokrá­
ciához” hasonló kifejezésekkel tűzdeli tele. A „demokrácia” (demokratia) ugyan­
is - mind politikai, mind nyelvi tekintetben - a görög világban gyökerezik. Ró­
mában soha nem vált jelszóvá, még a régebbi, szőkébb értelmében sem, és még
a legszélsőségesebb népi politikusok szótárában sem szerepelt. A legtöbb fenn­
maradt, konzervatív irányultságú szövegben a szó jelentése leginkább „a cső­
cselék uralmához” áll közel. A kérdésnek, hogy a köztársasági Róma politikája
mennyire volt „demokratikus”, sok értelme nincsen, hiszen a rómaiak a szabad­
ságért és a szabadság miatt, nem pedig a demokráciáért harcoltak. Ám mégis,
amikor arra ösztökélte olvasóit, hogy a római politikával foglalkozva szentelje­
nek kellő figyelmet a népnek, lássanak messzebbre, túl a választott tisztviselők
és az arisztokratikus szenátus hatalmán, Polübiosz fontos vitát indított, melynek
hullámai máig nem csitultak le. Valójában milyen befolyása volt a nép szavának
a Római Köztársaság politikájában? Kinek jutott a vezető szerep Rómában?
És vajon mi hogyan jellemezhetnénk ezt a római politikai rendszert?
 149

A TÁCARB VILÁG

Nagyon könnyű a köztársaság politikai folyamatait úgy jellemezni, mint

amelynek irányát egyedül a gazdag kisebbség szabta meg. A patríciusok és a
plebejusok rendi küzdelmének kimenetele nem népi forradalom, hanem egy új
- a gazdag plebejusokat és patríciusokat magában foglaló - uralkodó osztály
kialakulását hozta magával. A legtöbb politikai tisztség betöltésének legfonto­
sabb feltétele a jelentős mértékű gazdagság volt. Senki sem indulhatott választá­
son vagyonvizsgálat nélkül, ami pedig a polgárok többséget kizárta. Nem ismer­
jük, az alkalmassághoz ponlosan mekkora vagyon szükségeltetett, ám arra lehet
következtetni, hogy a határt az adójegyzék csúcsán elhelyezkedő lovagokhoz
(equites) igazították. Szavazásokon a rendszer a vagyonosabbak akaratát érvé­
nyesítette. Ennek működését már láthattuk a magas rangú hivatalnokokat megvá­
lasztó comitia centuriata esetében: ha a gazdag centuriák összefogtak, a szegényebb
centuriák nélkül dönthettek el a szavazás eredményét úgy, hogy a szegényebbek­
nek még csak esélyük sem volt szavazni. A másik, a lakóhely, a tribünok szerinti
felosztáson alapuló népgyűlés elméletileg méltányosabb volt, ám a gyakorlatban
- az idő múlásával - már nem feltétlenül. A végül az i. c. 241-ben meghatározott
harmincöt földrajzi egységből (mivel a polgárjog itáliai kiterjesztésével ennyire
növekedett a tribusok száma) magára a városra mindössze négy jutott, a többi
harmincegy Róma távolabbi területeit fedte le. Mivel szavazni csak személyesen,
a városban lehetett, meghatározó befolyásra azok jutottak, akiknek volt idejük és
szállítóalkalmatosságuk az utazásra. A városi lakosok szavazatai csak a kevés
városi tribus eredményébe számítoltak bele. Továbbá a népgyűlések tulajdonkép­
pen csak azért jöttek össze, hogy vagy egy jelöltlistáról, vagy egy magas rangú
tisztviselő javaslatáról szavazzanak. Általános vitát nem tartottak; a szavazók
javaslatot, de még módosítási indítványt sem tehettek; a nép az általunk ismert
csaknem mindegyik törvényjavaslatot megszavazta, amelyet elé terjesztettek.
Vagyis néphatalomról - ahogyan azt mi értjük - itt szó sem lehetett.
De volt ennek egy másik oldala is. Csakúgy, mint a nép elismert előjogai
esetében, amelyekről Polübiosz nyomatékkai szólt, világosan kivehetők egy szé­
lesebb politikai kultúra körvonalai, amelyben a nép szavazata kulcsszerepet ját­
szott. A szegények szavazatai igenis fontosak voltak, és elnyerésükért meg kellett
küzdeni. A vagyonosok általában nem álltak ki egységesen, a választásokon
verseny folyt. A politikai tisztséget viselők vagy az arra pályázók mindent meg­
tettek azért, hogy meggyőzzék a szavazókat: rájuk vagy az általuk benyújtott
törvényjavaslatokra voksoljanak, és céljuk elérése érdekében az egész retorikai
fegyvertárukat bevetették. Sokat kockáztatott, aki a népet semmibe vette, vagy
lealázta. A köztársaság politikai színterének egyik jellegzetessége volt a contio,
a félhivatalos népgyűlés intézménye, amely összejöveteleit gyakran közvetlenül a
szavazó népgyűlések előtt tartották, cs amelyeken az ellenlábas tisztviselők
győzködték saját igazukról a népet (például második és negyedik Catilina elleni
150

ÖTÖDIK FEJEZET

beszédét Cicero is ilyen contiókcm mondta el). Hogy e gyűléseket milyen gyak­
ran hívták össze, és milyen volt a látogatottságuk, biztosan nem tudjuk. Ám több
jel is utal arra, hogy ezeknek a szenvedélyes politikai megnyilvánulásoknak,
a zajos lelkesedésnek, a zsibongásnak, a fülsiketítő hangzavarnak szabad folyást
engedtek. Valamikor az i. e. I. században állítólag a résztvevők olyan hangerővel
ordítoztak, hogy egy balszerencséjére éppen arra szálló varjú a zajtól megré­
mülve a földre zuhant.
Számos anekdota szólt a korteskedés fontosságáról, az agitáció erősségéről,
és arról, hogyan lehet a nép szavazatát megszerezni vagy elveszíteni. Polübiosz
érdekes történetet mesél el IV. Antiokhosz Epiphanész (vagyis „rendkívüli”, „ki­
tűnő”, sőt a „megjelent isten”) szír királyról, Nagy Antiokhosz fiáról, akit Scipio
Asiaticus „semmisített meg”. Fiatalkorában több mint egy évtizedet töltött túsz­
ként Rómában, mielőtt egy ifjabb rokonra cserélték volna, akit azután később
Polübiosz tanácsaival segített a szökésben. Hazatérvén keletre, megannyi római
szokást vitt magával, amelyeket ott-tartózkodása idején vett föl. Ezeket leg­
inkább az a törekvés jellemezte, hogy a hétköznapi emberekkel közvetlen kap­
csolatba kerüljön: mindenkivel szóba elegyedett, akivel találkozott, megaján­
dékozta az egyszerű embereket, és be-benyitott az iparosok műhelyeibe. Ám
a legmeglepőbb az volt, hogy tógát öltve végigjárta a piacot, mint valamiféle
választásra készülő jelölt, és szavazatukat kérve parolázott az emberekkel. Ala­
posan megzavarta ekképpen az előkelő, hivalkodó főváros, Antiokheia lakossá­
gát, akik nem voltak hozzászokva az efféle viselkedéshez egy uralkodó részéről,
ezért aztán meg is kapta az Epimanész (’őrült’ vagy - megőrizve a szójátékot -
’magánkívüli’) csúfnevet. Ám ebből nyilvánvaló, hogy az egyik lecke, amit Anlio-
khosz Rómában megtanult, az volt, hogy az egyszerű emberek, éppúgy, mint
szavazataik, fontosak.
Ugyancsak sokat árul el az az anekdota, amelyik a Scipio család egy másik
tagjáról, az i. e. II. században élt Publius Cornelius Scipio Nasicáról maradt fenn.
Az egyik napon éppen szavazatokat gyűjtött, mivel aedilissé szerette volna meg­
választatni magát, és nagy buzgalommal rázogatta az emberek kezét (mint ma­
napság, már akkor is szokásos kortesfogás volt), amikor egy olyanba ütközött,
akinek tenyere kérges lelt a sok mezei munkában. „Ó, egek! - tréfálkozott az ifjú
arisztokrata - , csak nem kézen jársz?” Szavait mások is meghallották, cs az egy­
szerű emberek rögtön megértették, hogy Scipio Nasica gúnyt űz szegénységük­
ből és munkájukból. Az ügy vége pedig az lett, hogy elvesztette a választást.
Tehát miféle politikai rendszer volt ez valójában? A különféle érdekek közötti
egyensúly korántsem nevezhető annyira méltányosnak, mint amilyennek Polü­
biosz beállítja. Egy szegény ember soha nem emelkedhetett fel a római politika
csúcsaira, az egyszerű emberek soha nem ragadhatták magukhoz a politikai kez­
deményezést, és nyilvánvaló volt, hogy minél tehetősebb egy polgár, a politikai
 151

A TÁÜAI 1R VILÁG

súlya annál nagyobb. Azonban az effajta egyenlőtlenség számos mai, úgyneve­

zett demokráciában is megszokott jelenség: Rómában is a gazdagok és a kivált­
ságosok versengtek a politikai tisztségekért és a politikai hatalomért, amelyeket
csak a népgyűlés szavazataival, valamint a köznép jóindulatával nyerhettek el,
akik viszont soha nem kerülhettek olyan anyagi helyzetbe, hogy ők is indulhas­
sanak. A gazdagok sikere tehát - ahogyan az ifjú Scipio Nasica is megtapasztal­
hatta - a szegények ajándéka volt. A vagyonosoknak meg kellett tanulniuk a
leckét, hogy sorsuk a népesség egészétől függ.

Az engedelmesség birodalma

Polübiosz afelől nem táplált kétségeket, hogy a szilárd római „alkotmány” a kül­
földi sikerek igen fontos fundamentumát adta. Ám a római hadviselés visszás
jelenségeit is megtapasztalta, és láthatta Rómát agresszív, támadó hatalomként
föllépni, amely imperialista célokat követve az egész világ meghódítására töreke­
dett. „Merész kísérletet tettek arra - írta az első pun háborúról szóló beszámoló­
jának a v é g é n - hogy az egész világot uralják, kormányozzák, és céljukat sikerült
megvalósítaniuk.” Ezzel nem mindenki értett egyet. Polübiosz elismerte, hogy
még néhány görög véleménye szerint is Róma hódításai „véletlenül, akaratuk,
szándékuk nélkül” történtek. Sok-sok római kitartott amellett, hogy a tengeren­
túli hódításaik egy sor igazságos háború eredményei, már olyanoké, amelyeket
az istenek szükséges támogatását élvezve indítottak, vagy önvédelemből, vagy a
Róma segítségéért folyamodó szövetségesek védelmében. Vagyis agresszióról
szó sem lehet. Ha Polübiosz láthatta volna, alig száz esztendővel a halála után
a római hadvezérek életnagyságúnál nagyobb szobrait kezükben földgömbbel,
bizonyára igazolva érezhette volna magát. Az i. e. I. században és a későbbiekben
is a világuralom egyfajta látomása kétségtelenül jelen volt a római hatalom szá­
mos megnyilvánulási formája mögött („S nem szabok akkor időt, se teret birodal­
muk elébe, / Minden uralmat örökre nekik fogok adni” (imperium sine fine: vég
és határ nélküli birodalom) - amint Jupiter jósolja Vergilius Aeneis című eposzá­
ban.5) Azonban Polübiosz tévedett - amint az az eseményekről szóló saját elbe­
széléséből nyilvánvalóan kiderül - , amikor azt képzelte, hogy a rómaiakat már e
korai korszakban is ez a fajta telhetetlen, kapzsi imperialista ideológia vagy vala­
miféle nyilvánvaló végzetbe vetett hit irányította. Az emberek a római társadalom
minden szintjén áhítottak a dicsőséget, terjeszkedni akartak, és féktelen mohóság
hajtotta őket a győzelem gazdasági hasznának a megszerzésére. Nem hiába csil­
logtatták meg a nép előtt a gazdag zsákmány reményét, amikor az első pun hábo­
rúba való belépésről szavaztak. De bármilyen szertelen ötletek hangozhattak is el
a Scipiók ünnepségein, világuralmi tervek azokból bizonyosan nem születhettek.
ÖTÖDIK FEJEZET

Csakúgy, mint a római hatalom kiterjesztése Italian belül, az i. e. III. és II. szá­
zadban végrehajtott tengerentúli expanzió jóval bonyolultabb volt, mint a római
légióknak idegen földre való bevonulásáról, annak meghódításáról, majd a hata­
lom átvételéről szóló jól ismert legenda. Először is a rómaiak nem egyedüli sze­
replői voltak a folyamatnak. Nem békeszerető népekre törtek rá, akik e harácsoló
martalócok megjelenéséig csak saját ügyeikkel foglalatoskodtak. Bármennyire
jogosan is kételkedünk azon római állítások hitelességében, melyek szerint ők
csak a barátoktól cs szövetségesektől érkező segítségnyújtási kéréseknek engedve
mentek háborúba (a történelem jó néhány legagresszívebb háborúja esetében is
e kifogással éltek), a beavatkozás sürgetése nemegyszer tényleg kívülről érkezett.
Ebben a korszakban a Földközi-tenger keleti medencéjének Görögországtól
a mai Törökországig és azon túl terjedő része számított Róma katonai tevékeny­
sége legfőbb színterének. A térség a politikai konfliktusok, az állandóan változó
szövetségek és az államok között dúló folyamatos és könyörtelen erőszak világa
volt, hasonlóan a korai Itáliához, csak jóval nagyobb mértekben. Mindez Nagy
Sándor villám-rablóháborúja után maradt örökségül, aki i. e. 323-ban, még az­
előtt meghalt, hogy rendelkezni tudott volna a legyőzöttek sorsáról. Utódai egy­
mással vetélkedő dinasztiákat alapítottak, amelyek többé-kevésbe megszakítás
nélkül folyó háborúkat vívtak egymással, meg a körülöttük fekvő kisebb álla­
mokkal és szövetségekkel. Az egyik ilyen uralkodó Pürrhosz volt. Egy másik
Antiokhosz Epiphanész, akinek római fogsága és a népszerű politikus szerepé­
ben való otthoni fellépése után, az i. e. 175-164 közötti tízéves uralkodási ideje
alatt sikerült betörnie Egyiptomba (kétszer is), Ciprusra, Júdeába (kirobbantva
a makkabeus felkelést), Parthiába, valamint Armeniába.
Minél erősebbnek tűnt föl Róma, e háborúskodó felek annál inkább hasznos
szövetségesként tekintettek a rómaiakra a helyi hatalmi háborúkban, és keresték
pártfogását. A keletről induló követségek erkölcsi támogatás vagy katonai be­
avatkozás reményében jelentek meg időről időre Rómában. Ez a téma gyakorta
előfordul a korabeli történeti beszámolókban: például igen sok követről esik
bennük szó Acmilius Paulus Perszeusz elleni hadjáratának előkészületei idején,
akik mind arról győzködték a rómaiakat, hogy csináljanak már valamit, és lépje­
nek fel a makedónok hatalmi törekvéseivel szemben. Am a legszemléletesebb
képünk arról, hogyan folyt a gyakorlatban ez az „udvarlás”, Teoszból, a mai
Törökország nyugati partján fekvő városból származik. Ez az i. e. II. század kö­
zepéből való felirat az arra irányuló kísérleteket örökíti meg, hogy a rómaiakat
az észak-görögországi Abdera városa, illetve a helyi király, Kotüsz között, vala­
mely terület birtoklása körül folyó kisebb perpatvarba keverjék bele, amelyről
semmi egyebet nem tudni.
A szöveg valójában egy kőbe vésett „köszönőlevél”, amelyet Abdera lakosai
küldtek Teosz városának. Úgy tűnik ugyanis, hogy a teosziak megegyeztek ab­
 153

A TÁG ARS Vll ÁG

bán, hogy két férfiét - ma lobbistának mondanánk őket - menesszenek Rómába,

hogy a rómaiakat Abdera mellé állítsák a király ellen folyó ügyben. Az abderaiak
pontosan leírják, hogy s mint tevékenykedett a két küldönc, akik még a szenátus
legfontosabb tagjainál is többször tisztelegtek otthonukban. Amint kitűnik, olyan
keményen dolgoztak, hogy „mind testileg, mind lelkileg teljesen kimerültek, és
naponta felkeresték a római vezető férfiakat, hogy hódoljanak előttük”. S amikor
úgy találták, hogy a meglátogatottak közül néhányan Kotüsz pártján állnak (per­
sze ő is elküldte embereit Rómába), „úgy nyerték meg barátságukat, hogy elő­
adták nekik a tényeket, és naponta ellátogattak átriumukba”, vagyis a római lakó­
házak fogadótermébe.
A győzködések eredményéről a szövegben nincs szó, amiből arra következ­
tethetünk, hogy a dolgok folyása végül nem az abderaiaknak kedvezett. Ám
e pillanatfelvétel a rivális küldöncökről, akik nemcsak a szenátusba zarándokol­
tak el, hanem az egyes szenátoroknál naponként tett látogatással igyekeztek őket
ügyüknek megnyerni, igen szemléletesen mutatja be, hogy mekkora elszántság­
gal és kitartással kilincseltek Róma segítségéért és támogatásáért. Sok száz, a gö­
rög világ városaiban felállított római személyeket „mcgmcntőkénl és jótevőként”
ábrázoló szobor tanúskodik arról, hogy e közbenjárást - siker esetén - hogyan
lehet meghálálni. Persze e dicsérő jelzők mögött nem tudhatunk minden ellenté­
tes kettősséget azonosítani: kétségkívül legalább annyi félelem és hízelgés volt
bennük, mint őszinte hála. De olyan szempontból mindenképpen hasznosak,
hogy emlékezetünkbe idézzék: a sommás „római hódítás” kifejezéssel nézőpon­
tok, indítékok és törekvések sokaságát burkoljuk homályba mindkét oldalon.
Azonfelül a rómaiak soha nem törekedtek tengerentúli területek rendszeres
annexiójára, valamint arra sem, hogy az uralom, az irányítás állandósult mecha­
nizmusait kényszerűen elfogadtassák. Ez részben azt is megvilágítja, miért me­
hetett végbe oly gyorsan a terjeszkedés: semmiféle kormányzati infrastruktúrát
sem hoztak létre. Az anyagi büntetést persze kisajtolták a legyőzőitekből, de ezt
különböző módokon, ad hoc tették. Néhány államot súlyos pénzbeli kártérítésre
köteleztek, ami csupán az i. e. II. század első felében összesen több mint 600
tonna ezüstöt tett ki. Másutt egyszerűen átvették a korábbi uralkodók által beve­
zetett adórendszert. Az is előfordult, hogy új módszereket dolgoztak ki a gazdag
jövedelmek megcsapolására. Például az annak előtte Hannibál kezében lévő
hispániai ezüstbányák csakhamar olyan mennyiségű ércet termeltek, hogy a fel­
dolgozása során keletkezett környezetszennyeződés nyomai - a grönlandi jégsü­
veg mélyéből nyert, datálható mintákban - a mai napig felfedezhetők. Polübiosz
pedig, aki az i. e. 11. század közepén látogatott el Hispániába, negyvenezer bá­
nyászról - többségükben nyilván rabszolgáról - tesz említést, akik a bányavidéknek
csak egyetlen körzetében dolgoztak (a negyvenezret nem kell szó szerint érteni,
ugyanis ez a szám szolgált „a nagyon sok” jelölésére, akárcsak a mi „milliónk”).
154

ÖTÖDIK FE1EZÍT

A politikai uralom rómaiak által alkalmazott formái is hasonlóképpen változato­

sak voltak, kezdve a be nem avatkozó „barátsági” szerződésektől, a jó viselkedést
biztosító túszszedésen keresztül egészen a római csapatok és római hivatalnokok
többé kevésbé állandó jelenlétéig. Hogy egy ilyen intézkedéscsomag hogy nézett
ki, azt szemléletesen példázzák az Aemilius Paullusnak Perszeusz király fölött
aratott győzelmét követő események. Makedóniát négy, önálló, saját kormány­
zattal bíró államra osztották fel; ezek a Perszeusz által kivetett adó felét fizették
Rómának; és - ez eseLben - a makedóniai bányákat bezárták, nehogy kincseit egy
új hatalmi központ kiépítésére használják a térségben.
E birodalomban a kényszer volt az úr, abban az értelemben, hogy a rómaiak
kisajátították a hasz.not, és igyekeztek biztosítani, hogy saját akaratuk szerint
cselekedhessenek, élve a háttérben állandóan jelen lévő erőszak fenyegetésével.
Nem bekebelező, annexionista birodalom volt a szónak abban az értelmében,
ahogyan ezt a későbbi rómaiak értették. A hatalom nem hozott létre részletes jogi
keretet, nem voltak szabályok, előírások, sem nagyratörő tervek. Még a latin
imperium szó is - amely az i. e. 1. század végén „birodalmat” jelentett, abban az
értelemben, hogy az egész térség közvetlen római kormányzás alatt állt - ebben
a korszakban inkább „a kötelező engedelmességet feltételező rendelkezési hatal­
mat” jelölte. A provincia (vagy tartomány) pedig, amely a birodalom egy ponto­
san körülhatárolt, helytartó által kormányzott tartománnyá vált, eredetileg nem
földrajzi fogalom volt, hanem a római tisztviselők számára kijelölt hatáskört,
feladatot jelentette. Ez lehetett például - és sokszor az is volt - kinevezés egy
katonai feladatra, vagy egy adott helyen betöltendő közigazgatási tisztségre.
Az i. e. III. század végétől Szicíliát és Szardíniát rendszeresen provinciaként
kezdték emlegetni, és az i. e. II. század elejére a két hispániai katonai provincia
már szerves részévé vált a birodalomnak, noha a végleges haláraik még nem
alakultak ki. De a provinicia akár - példának okáért - egy római kincstári hivatal
is lehetett, és az i. c. II. és III. század fordulóján Plautus komédiáiban a kifejezést
tréfából a rabszolgák feladataira alkalmazza. Ekkor még nem nevezték ki a ró­
maiakat valamely „provincia helytartójának”, amint később szokássá vált.
A rómaiak azt tartották fontosnak, hogy a harcmezőn diadalmaskodjanak, és
hogy - meggyőzéssel, megfélemlítéssel vagy erőszakkal - akaratuknak érvényt
szerezzenek ott és akkor, amikor nekik úgy tetszik. E birodalom stílusáról szem­
léletes képet fest az Antiokhosz Epiphanész és a rómaiak között lezajlott utolsó
találkozó története. A király ekkor másodízben tört be Egyiptomba, és az egyip­
tomiak a rómaiakhoz folyamodtak segítségért. Róma Caius Popilius Lacnas
személyében küldöttet menesztett az országba, akit Antiokhosz Alexandria mel­
lett fogadott. A király - tekintettel a Rómában töltött hosszabb tartózkodására -
valószínűleg barátságos légkörű találkozóra számított. Ehelyett Laeneas átadta
neki a szenátus határozatát, amely az Egyiptomból való azonnali távozásra szó­
 155

A TÁG AB B VILÁG

lította föl. Ekkor Antiokhosz időt kért, hogy tanácsadóival megbeszélhesse a

dolgot, mire Laeneas egy pálcával kört rajzolt köré a porba, amelyből addig nem
léphetett ki, amíg nem válaszolt. A megdöbbent Antiokhosz meghunyászkodva
tel jesítette a szenátus követelését. Az engedelmesség birodalma volt ez.

A birodalmi lét hatásai

Róma ugyanakkor az emberek közötti kapcsolatok, a mobilitás, a viszálykodások

és a változó távlatok birodalma is volt, amint ez a teoszi küldöttség történetének
közelebbi vizsgálatakor kiderül. Könnyű dolog a nehéz helyzetbe kerüli szeren­
csétlenekkel rokonszenvezni. A két férfiú a fél Földközi-tengeren keresztülhajó-
kázott, és utazásuk legkevesebb 2-5 hetet vett igénybe, az évszaktól, a hajó
állapotától, továbbá attól függően, hogy vállalták-e az éjszakai utazást (ami egy
héttel megrövidíthette az utat, de így még több veszély leselkedett az utazóra).
Rómába érkezve egy olyan városban találhatták magukat, amely jóval nagyobb,
ám szembeszökően kevésbé elegáns volt, mint néhány azok közül, amelyeket
útjuk során érintettek. Egy szerencsétlenül járt görög követ, nagyjából ez idő tájt
esett bele a város egy nyitott szennyvízcsatornájába, ahol lábát törte, és felépülé­
se ideje alatt kíváncsi hallgatóságának tartott bevezető előadásokat az iroda­
lomelméletbe.
Rómában meglehetősen furcsa, idegen szokások is dívtak. Furcsa mód, akárki
fogalmazta is Abderában a kőbe vésett szöveget, nem is próbálkozott azzal, hogy
néhány jellegzetesen római kifejezést (mint amilyen az alria, palota vagy a pat-
ronus, pártfogó) lefordítson, hanem egyszerűen görög betűkkel írta le őket. Ami­
kor fordításra vállalkoztak, az bizony nagyon furcsára is sikeredhetett. Például
a küldöttekről az olvasható, hogy naponta „hódoltak” a rómaiak előtt. Az alkal­
mazott görög kifejezés, a proszkünészisz szó szerint „hajlongást, lebomlást” vagy
„a lábra adott csókot” jelent. Ez feltételezhetően a római salutatio szokására utal,
melynek során a cliens vagy más alárendelt személy hajnalban megjelent a párt­
fogó házában, hogy üdvözölje, ám lábcsókról szó sem volt - bár az is elképzel­
hető, hogy az idegen látogatók a szokást megszégyenítőnek vélték. Azt csak talál­
gatni lehet, hogyan kötöttek ismeretséget, hogyan adták elő ügyüket. Sok gazdag
római beszélt valamit görögül, és jobban, mint ahogyan a tcosziak latinul, ám
tudásuk korántsem volt tökéletes. Az igazi görögök pedig szerettek azzal szóra­
kozni, hogy a gyalázatos kiejtéssel beszélő rómaiakból gúnyt űzzenek.
De amikor a két teoszi megjelent a városban, nem is egy római kényelmetle­
nül érezhette magát. Mert ha a figyelmesség meg a római hatalom elismerése
hízelgő lehetett is nekik, ez mégiscsak egy új világ volt, talán éppen annyira
meghökkentő és zavarba ejtő, mint maguknak a látogatóiknak. Hiszen hogyan
ÖTÖDIK FEJEZET

érezhette magát a római egy seregnyi idegennel szemben, akik csaknem a világ
végéről érkeztek, cs hadarva beszéllek, egy olyan nyelven, amelyen ő éppen csak
értett, és szemmel láthatólag rettentően izgultak egy darabka föld miatt, amiről
neki halvány fogalma sem volt, és akik nagy hajlandóságot éreztek arra, hogy
váratlanul a földig hajoljanak, és a lábára csókot nyomjanak? Ha a rómaiak
- ahogyan Polübiosz fogalmazott - ötvenhárom év leforgása alatt, i. e. 168-ra
csaknem az egész ismert világot meghódították, akkor e tágra nyílt világ ege
alatt, ugyanezen időszakban, Róma cs a római kultúra is átalakult.
Az átalakulás része volt a Rómába történő be-, illetve az onnan induló kiván­
dorlás, amely az ókori világban soha nem látott méreteket öltött. Természetesen
kizsákmányolásnak lehetünk a tanúi, amikor a Földközi-tenger egész medencé­
jéből rabszolgák özönlöttek Itáliába és magába Rómába, de egyúttal hatalmas
méretű, erőszakkal megvalósított migrációnak is. Az ókori szerzők számai a ró­
maiak által a különböző háborúkban ejtett foglyokról igen túlzóak lehetnek (pél­
dául az első pun háborúban százezer vagy százötvenezer fő, akik csupán a Per-
szeusz uralta terület egyetlen körzetében kerültek Aemilius Paulus fogságába), és
sokukat amúgy sem szállították közvetlenül Rómába, hanem közvetítő kereske­
dőknek adták el őket közel ahhoz a helyhez, ahol fogságba estek. De az már hitelt
érdemlő becslés, mely szerint az i. e. 11. század elején, a tengerentúli győzelmek
közvetlen eredményeként, a félszigetre évente érkező rabszolgák száma állagban
több mint nyolcezret tett ki akkor, amikor a római felnőtt férfi polgárok lélek-
száma, a városon belül és kívül, háromszázezres nagyságrendű volt. Jelentős
hányadukat azután alkalmas időben felszabadították, ekképpen gyarapítva az új
római polgárok számát. Ennek hatása nemcsak a római gazdaságra, hanem a pol­
gárjoggal rendelkezők egész közösségének kulturális cs etnikai sokféleségére is
óriási volt; a rómaiak cs az idegenek közötti határvonal mindinkább elmosódott.
Ezzel párhuzamosan rómaiak sokasága tódult a tengerentúli területekre.
A római utazók, kereskedők és kalandorok évszázadokon keresztül járták és ku­
tatták a Földközi-tengert és vidékét. „Caius fia, Lucíus”, akis zsoldos katona volt,
s akinek a neve egy i. e. Ili. század végéről származó krétai feliraton olvasható,
minden bizonnyal nem az első római volt, aki a világ egyik legősibb foglakozását
választotta hivatásául. Az i. e. TI, századtól kezdődően a rómaiak ezrei töltöttek
hosszabb időt a félszigeten kívül. A kereskedők ellepték a mediterráneum keleti
részét, hogy kihasználják a hódítás után kínálkozó üzleti lehetőségeket, kezdve
a rabszolga- és a fűszcrkereskedelemtől a sokkal hétköznapibb hadianyag-szállí­
tási szerződésekig. Antiokhosz Epiphanész az athéni építési munkálatok irányí­
tására még egy római építészt is felfogadott Decimus Cossutius személyében.
Az Itáliában és Keleten, a szintén építési területen tevékenykedő leszármazottai-
nak, valamint volt rabszolgáinak sorsát követni tudjuk. Azonban a külföldön
tartózkodó, átlag rómaiak többséget ekkor már a tengeren lúlon éveken keresztül
 157

A T Á G A M V 11.ÁG

folyamatosan szolgáló, nem pedig csak a hagyományos, Róma közelében indított

nyári hadjáratok idején harcoló katonák tették ki. A második pun háborút köve­
tően több mint harmincezer polgár vonult a hadsereggel Italian kívül mindenfelé,
Hispániától a Földközi-tenger keleti medencéjéig.
Ebből számos dilemma származott. így például i. e. 171-ben a szenátust egy
Hispániából érkező küldöttség kereste fel, több mint négyezer olyan férfi kép­
viseletében, akiknek apja római katona, anyja hispániai nő volt. Mivel a rómaiak
és a bennszülött hispániaiak közötti házasságot formálisan nem tekintették jog­
szerűnek, ezek a férfiak - a mi fogalmaink szerint - hontalanoknak számítottak.
Bizonyára nem csak ők kerültek hasonló helyzetbe. Amikor Acmilianus valami­
vel később új seprűként Hispániába érkezett, hogy átvegye a parancsnokságot,
állítólag kétezer „kéjnőnek” tette ki a római táborból a szűrét (feltételezem, hogy
a hölgyek nem így nevezték magukat). De a szenátus elé terjesztett ügyben, az
érdekelt utódok bizakodtak abban, hogy a rómaiaktól kaphatnak egy várost, ame­
lyet a magukénak nevezhetnek, amint abban is, hogy jogi helyzetüket sikerül
valamilyen módon tisztázni. így is történt: a Hispánia déli csücskén fekvő Cár­
iéi a városában telepítették le őket, amelyet - a rómaiaktól megszokott rögtönzés­
sel - a latin kolónia jogállással ruháztak fel, és „volt rabszolgák kolóniájaként”
határoztak meg. El sem tudjuk képzelni, vajon hány órányi vitájába került a
szenátoroknak, amíg kiötölték, hogy a „volt rabszolga” és a „latin” furcsa páro­
sításával határozhatják meg legpontosabban c törvénytelen római katonasarjak
jogállását. Ám ebből is láthatjuk, hogy foglalkozniuk kellett annak meghatározá­
sával, Italian kívül mi tekintendő (részben) rómainak. Az i. e. II. század közepére
Róma felnőtt férfi polgárainak jóval több, mint a fele már megfordult valamelyik
külföldi országban, isten tudja, hány gyereket hagyva maga után. Tehát az ókori
Földközi-tenger összes államát tekintve hirtelenjében a rómaiak váltak a leg­
inkább világlátott néppé, akikkel e tekintetben legfeljebb csak Nagy Sándor
makedónjai vagy Karthágó kereskedői versenyezhettek. Még azok fantáziája
előtt is új perspektívák nyíltak meg, azok is új, addig még soha nem látott tenge­
ren túli világok valóságába pillanthattak bele, és határozhatták meg újszerűén
helyüket a földön, akik még soha nem tették ki lábukat otthonról.
A győztes hadvezérek diadalmenetéi, akár a szélesre tárt ablak ugyanis kite­
kintést kínáltak a nagyvilágra. Amikor a rómaiak tömegei az utcák mentén fel­
sorakoztak, hogy köszöntsék a hódításból hazatérő seregeket, amelyek kercsztül-
vonultak a városon, közszemlére téve a hadizsákmányt, az, összeharácsolt javakat,
nem pusztán a megdöbbentő gazdagság láttán estek ámulatba, jóllehet nemegy­
szer tárult a szemük elé olyasmi, amitől bárkinek, bármikor elállt volna a léleg­
zete. Amikor i. e. 167-ben Aemilius Paulus hazatért a Perszeusz király ellen ve­
zetett győztes hadjáratából, három napig tartott, amíg az egész zsákmányt
végighordozlák a városon, amelyben csupán szobrokból és festményekből vagy
ÖTÖDIK FEJEZET

250 teherszállító kocsiravalót lehetett megcsodálni, a 750 hatalmas rézüstbe hal­

mozott tömérdek ezüst pénzérme cipeléséhez pedig 3000 ember izomerejére volt
szükség. így aztán nem csoda, hogy Rómában a közvetlen adók beszedését fel­
függesztették. De legfőképpen az idegen országok és különös szokásaik képi
bemutatása nyűgözte le az emberek képzeletét. A hadvezérek a diadalmenetben
körülhordott, részletesen kidolgozott képeken cs maketteken mutatták be híres
győzelmeiket és az elfoglalt városokat, demonstrálva az otthoniaknak seregeik
külföldön végrehajtott hőstetteit. A bámészkodó tömegben minden szem a „nem­
zeti viseletűkben” vonuló és egzotikus királyi jelvényeikkel ékesített, behódolt
keleti uralkodókra, meg az olyan különlegességekre szegeződött, mint amilyen
a második pun háborúban megölt görög tudós, Arkhimédész által készített két
éggömb, valamint a különös, távoli vidékekről származó állatok, amelyek gyak­
ran váltak az esemény főszereplőivé. Az első elefánt, ami végigtrappolt Róma
utcáin, a Pürrhosz fölött aratott győzelmet követő diadalmenet attrakciója volt
i. e. 275-ben. E látványt - jegyezte meg egy későbbi szerző - természetesen nem
lehetett „a volseusok szarvasmarháival, meg a szabinok nyájaival” összemérni,
amelyekből vagy évszázaddal annak előtte az összes hadizsákmány állt.
Plautus és Terentius komédiái másféle ablakot nyitottak meg a nézők előtt,
nem kevés szellemes - és talán sokakat feszélyező - bírálattal. Való igaz, hogy
c görög elődök műveiből átdolgozott, konvencionális, hétköznapi történeteket
feldolgozó színdarabok közül nemigen találni olyat, amelyet kifinomultságuk tett
híressé. Némelyik, „hepienddel” végződő, liliomlipró történetük korunk olvasó­
ját is bűvöletbe ejti: „Fellélegezhetünk! Az erőszaktevő mindvégig a hajadon
jegyese volt” - így foglalhatnánk össze az egyik darab végkifejletét. Az is világos,
hogy a különböző ünnepségek - legyenek azok vallási ceremóniák vagy a diadal­
meneteket követő vigasságok - keretében tartott eredeti előadásokat a hangos
jókedv, féktelen mulatozás jellemezte, amelyeken a város egész lakossága, nők­
kel, rabszolgákkal egyetemben megjelent. Tehát ezek az alkalmak gyökeresen
különböztek a klasszikus Athénban tartott előadásoktól, amelyek publikumát
- a rómaiénál nagyobb létszáma ellenére - valószínűleg csak a férfi polgárok
tették ki, függetlenül attól, hogy milyen stílusban szórakoztak. Mindamellett volt
valami, amit e római színjátékok nézőinek tudomásul kellett venniük: mégpedig
az, hogy egy kulturálisan sokrétű, komplex világban élnek.
Ez részben abból adódott, hogy a darabok Görögországban játszódtak. Szer­
zőik ugyanis feltételezték, hogy a hallgatóságnak van valami fogalma az Italian
kívüli világ különböző helyeiről, vagy legalábbis a nevüket hallotta emlegetni.
A színművek a legkülönbözőbb témákat dolgozták fel. Plautus egyik komédiája
egy karthágóit állít színpadra, aki - valószínűleg korrekt, ám így is érthetetlen -
pun nyelven adja elő mondandóját. Egy másikban néhány szereplő perzsának
öltözve jelenik meg - és ha a néző azért nevet, mert a komédiások perzsa jelmeze
 159

A TÁGAIU5 VILÁG

nem sikerült tökéletesre, az sokkal nagyobb tájékozottságról árulkodik, mintha

csak azon nevetne, hogy a színészek egyszerűen perzsának öltöztek. Ám egy
olyan szellemes csavarintással, amelyik a római irodalom ezen kezdeti szakaszá­
ban mindenképpen meglepő, Plautus még ügyesebben kiaknázza a művének és
világának heterogén természetében rejlő lehetőségeket. Az egyik kedvenc ötlete,
amelyet több darabja prológusában is elsütött, a „Demophilosz írta, Plautus bar-
bárosította” frázis valamelyik változata, arra való utalásul, hogy a görög színda-
rabíró, Demophilosz színművét fordította le a „barbár” latin nyelvre. Ez a látszó­
lag csak úgy odavetett megjegyzés valójában a nézőközönségnek szánt szellemes
provokáció volt. A görög származásúaknak egészen biztosan jó alkalmat kínált
arra, hogy a világ újdonsült barbár urait kinevessék, a többiektől pedig fogalmi
ugrást kívánl meg ahhoz, hogy elképzelhessék, milyennek is láthatják őket má­
sok. Hogy szívből nevethessenek, tudomásul kellett venniük, még ha csak tréfá­
ból hangzott is el, hogy görög szemmel nézve a rómaiak akár barbárok is lehetnek.
Tehát a birodalom mind tágabbra nyíló horizontjai megzavarták a világos,
egyértelmű „mi fönn, ők lenn”, „a civilizált a barbár fölött” hierarchiát, amelyen
a klasszikus görög kultúra nyugodott. A rómaiak nagy kedvet éreztek arra, hogy a
meghódított barbárokat megvetésükkel sújtsák, és az ő kiművelt nemzetüket
a bárdolatlan, bozontos üstökű, magukat a festő csüllengből készült festékkel
bemázoló gallokkal, vagy más egyéb, alacsonyabb rendűnek tekintett népekkel
szembeállítsák. Ezt gyakorta meg is cselekedtek. Ám ettől kezdve egy másik szál
is végighúzódott a római irodalmon, amelyik sokkal izgatóbb hangnemben vizs­
gálta a rómaiaknak a világban elfoglalt viszonylagos helyzetét, meg azt is, ho­
gyan kell az erények mérlegét a bentlakók és az idegenek között megvonni.
Amikor három évszázaddal később a történetíró Tacitus arra célzott, hogy az
igazi „római” erénynek nem maguk a rómaiak, hanem a skóciai „barbárok”
a letéteményesei, akkor egy olyan hagyományos érvet hozott föl, melynek gyö­
kerei a birodalom, valamint a literatúra c korai szakaszáig nyúlnak vissza.

Mitől római a római?

A birodalom új horizontjai a „régimódi római” képének megrajzolását - vagy

legalábbis kontárjainak és ideológiai jelentőségének pontosabb meghatározását
is elősegítettek. Ez a két lábbal a földön járó, gyakorlatias, vakmerő, hibáit nem
kendőző típus máig szerepet játszik a római kultúráról kialakított sematikus kép­
zetünkben. és nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy jórészt ugyancsak e kor
terméke.
Az i. e. ül. és II. század néhány igazán szókimondó történetírója azzal vált híressé,
hogy támadta általában az idegen, és különösen a görög kultúra a hagyományos
160

Ö T Ö D IK I tjtZE T

33. S z á m o s II. é s I. s z á za d b a n k é szü lt

ró m a i a r c k é p a m e g ö r ö k íte tt s z e m é ly t idősn ek,
rá n co sn a k é s cso n to sn a k á b r á z o lja . E z a
m a n a p sá g g y a k ra n (v a g y
e m le g e te tt stílu s v a ló já b a n
nagyon id e a liz á ló utód,
a z t m u ta tja be, h o g y a n illik e g y ró m a in a k
kin ézn ie, e lle n té tb e n a le g tö b b g ö r ö g s z o b o r
ifjo n ti tö k é le te ss é g é v e l.

római viselkedésre és erkölcsökre kifej­

tett hatását; célpontjaik az irodalomtól
és a filozófiától kezdve a mezítelenül
folytatott testgyakorlásig, a különleges
ételekig és a szőrtelenítésig terjedtek
Az egyik legszigorúbb kritikus Marcus
Poréi us Cato (az idősebb Cato) volt, aki
kortársát cs riválisát, Scipio Africanust egyebek mellett azért bírálta, mert szicí­
liai görög giimnasziónokban ugrándozott, és ottani színházakban mulatta magát.
Állítólag Szókratészt is ő nevezte el „kibírhatatlan fecsegetnek”, továbbá ő java­
solt egy zöldségfélékből, kacsából és galambból Összeállított gyógy diétát (a gö­
rög orvosok helyett, akik egykönnyen másvilágra küldik az embert), és arra is
figyelmeztetett, hogy a görög irodalom iránt táplált szenvedély Róma hatalmát
romlásba döntheti. Polühiosz tudósítása szerint Cato egy ízben a köztársaság
romlásának egyik okaként azt nevezte meg, hogy a csinos fiúk több pénzbe ke­
rülnek, mint a szántóföld, a pácolt hal pedig drágább, mint a földművesek mun­
kája. Véleményével korántsem maradt egyedül. Az i. e. 11. század közepén eg>
másik kimagasló személyiség is sikeresen érvelt amellett, hogy egy épülőben
levő, görög stílusú színházai bontsanak le, mert a rómaiak számára sokkal cél­
szerűbb, és jellemüket is jobban formálja, ha a színműveket a hagyományos
módon, állva, és nem keleti, dekadens szokás szerint ülve nézik.
Egyszóval - hangzott az érvelés - . amit görög „kifinomultságnak” tartanak,
az nem egyéb, mint álságos „elpuhultság” (vagy a római zsargonban
amely felemészti a római jellem erejét. Vajon ezt csupán a kívülről behatolt új­
keletű eszmékre adott konzervatív reakciónak, egyfajta - a régiek és modernek
között vívott - „kultúrharcnak” nevezhetjük? Részben talán igen. Ám ettől bo­
nyolultabb és érdekesebb is volt. M ert mire föl a nagy hűhó, ha közben Cato fiát
görögre tanítja, és fönnmaradt írásai többek között egy, a mezőgazdasággal,
a földbirtokok kezelésével foglalkozó gyakorlati munka, valamint beszédeiből és
Itália történetét tárgyaló művéből való érdekes idézetek azt tanúsítják, hog}
gyakran élt azokkal a görög szónoki fogásokkal, amelyeknek használatát elítélte.
 A TÁGABB VILÁG

A „római hagyományokra” vonatkozó állításának némelyike inkább képzeletbeli

elmeszüleménynek mondható. Semmiféle okunk azt feltételezni, hogy tiszteletre
méltó római aggastyánok állva néztek végig egy színielőadást. A rendelkezé­
sünkre álló bizonyítékok inkább ennek ellenkezőjét támasztják alá.
Az igazság az, hogy Catónak az ódivatú, pragmatikus római értékekről szóló
állításai legalább annyira korának találmányai, mint amennyire a régi keletű ró­
mai hagyományok védelmezői. A kulturális identitás egy nehezen körülhatárol­
ható fogalom volt és maradt, és sejtelmünk sincs arról, milyennek gondolhatták
a korai rómaiak sajátos karakterüket, meg azokat a tulajdonságokat, amelyek
szomszédaiktól megkülönböztettek őket. De a jellemzően római keménység,
szigorúság határozott tudata - amelyet a későbbi rómaiak oly buzgón vetítettek
vissza alapító atyáikra, és amely a modem világban is a rómaiság meghatározó
ismérve maradt - egy, a külföldi terjeszkedés e korszakában kezdődött erőteljes
kulturális összeütközés eredményeként született meg annak kapcsán, hogy mit
jelentett ebben az új, tágabb császári világban és az adott alternatívákat figye­
lembe véve rómainak lenni. Másként fogalmazva, a „görögség” és a „rómaiság”
ugyanúgy elválaszthatatlanok voltak egymástól, mint ahogyan egymásnak szö­
ges ellentétei.
Pontosan ezt láthatjuk, mégpedig - mások mellett - Liviusnak egy különösen
lenyűgöző elbeszélésében arról, hogy milyen hatalmas ünnepléssel, fényűző kül­
sőségek között vitték i. e. 204-ben, a második pun háború vége felé Kis-Ázsiából
Rómába a Nagy Istenanyát. Ez egy rómaiakra igen jellemző esemény volt. Egy
állítólag a Tarquiniusok korából származó jóskönyv azt tanácsolta, hogy a Köbe­
iéként (Cybele) is ismert istennőt fogadják be a rómaiak panteonjába.
A Rómában imádott istenek köre fölöttébb tágas volt, és a Nagy Islenanya
- lévén a rómaiak ősi honának, Aeneas Trójájának a főistene - bizonyos értelem­
ben Itáliához tartozott. Követeket küldtek tehát azzal a megbízással, hogy hozzák
vissza az istennőt megszemélyesítő szent követ, és római fogadtatására - a jós­
vers utasításának megfelelően - éppenséggel egy bizonyos Seipio személyében,
kiválasztották „a derekak közt is a legderekabb férfit”, Őt a fogadási ünnepségre
egy római ncmcsasszony - egyes beszámoló szerint egy Vesta-szűz - is elkísérte,
és miután az istennőt leemelték a hajóról, a többi asszony egymást felváltva,
sorban a kezében vitte. Az istennőt ideiglenesen a győzelem templomában he­
lyezték el addig, míg a sajátja fel nem épült. Tudomásunk szerint ez lesz majd az
első szentély, amelyet a római építészetre legjellemzőbb és a későbbiekben még
oly sok remekműnél alkalmazott építőanyag - a beton - felhasználásával emeltek.
Semmi sem okozott volna nagyobb örömöt Catónak - eltekintve attól, hogy
nem minden az volt, aminek látszott. Az istennő képe ugyanis nem olyan volt,
mint amilyennek a rómaiak alkalmasint elképzelték: nem egy hagyományos,
ember alakú szobor, hanem egy nagydarab, fekete meteorkő. Ráadásul a kő papi
162

ÖTÖDIK FEJEZET

34. A N a g y Is te n a n y a e g y ik p a p já n a k i. sz. II. s z á z a d b ó l szá rm á z/) em lékm ű ve. A z alak, h o sszú

h a já v a l m a s s z ív é k sze re iv e l, „ id e g e n ” z e n e s z e r s z á m a iv a l és a z ö n o s to r o z á s r a u ta ló k o r b á c s o k ­
kal, ő sz i ő k é k k el fe ltű n ő e n k ü lö n b ö zik a s z o k á s o s tó g á t v is e l ő ró m a i p a p o k tó l (lásd 61. kép).

kísérelte! érkezeit. S e kíséret önmagukat kasztrált, hosszú sörényű, csörgődob-

bal felszerelt, cs az önostorozást szenvedéllyel űző eunuehokból állt. Mindez
pedig annyira nem romai volt, hogy arra nehéz szavakat találni. Ezt követően újra
és újra felmerült a kínos kérdés azt illetően, hogy vajon nű az, hogy „római", és
mi az, hogy „idegen", és vajon e kettő között hol húzódik a határ. Ha Róma ősi
otthonából egy ilyesmi érkezett, vajon mi lehet a jelentősége azon kérdést ille­
tően, hogy mitől római a római?
 H A T O D I K FEJ EZET

ÚJ POLITIKA

Rombolás, pusztítás

a r t h á g ó h o s s z a n t a r t ó ostroma és i. e. 146-ban történt végső lerombo-

K . lása, tetézve a mindkét fél részéről elkövetett kegyetlenkedésekkel még az

ókori viszonyok között is megrendítő eseménynek számított. Elrettentő látvá­
nyosságok dolgában ugyanis a vesztesek semmivel sem maradtak le a győztesek­
től. Például egy alkalommal a karthágóiak felsorakoztatták római foglyaikat
a várfalon, élve megnyúzták, majd feldarabolták őket bajlársaik szeme láttára.
Karthágó a Földközi-tenger partján terült el, a mai Tunézia szomszédságában,
és körös-körül egy masszív, csaknem 20 mérföldes fal övezte (a gall betörés után,
a Róma körül emelt védőmű hossza ennek jóval kevesebb mint a felét tette ki).
A rómaiak csak azután tudták ostromgyűrűbe fogva kiéheztetni, majd két év el­
teltével végül bevenni a várost, hogy Scipio Aemilianus elvágta tengeri kijáratát,
és ezzel együtt az utánpótlási útvonalat is. A végórákról egyetlen fennmaradt,
borzalmas túlzásoktól hemzsegő leírás számol be, amely azonban azt is jól érzé­
kelteti, milyen nehézségek árán lehetett egy ilyen jól megépített, erős várost le­
rombolni, mint Karthágó, felvillantva jó néhány, minden bizonnyal valósághű
képet a védőket megsemmisítő mészárlásról. Az ostromló római katonák több-
emeletes házakkal szegélyezett utcákon nyomultak előre, háztetőről háztetőre
ugrálva, a lakókat az utcára hajítva, az épületeket lerombolva és lángba borítva,
és csak akkor kényszerültek megtorpanni, amikor a rengeteg törmelék elzárta
útjukat. Ekkor megjelentek a romeltakarítók, és utat nyitottak az újabb roham­
hoz, elhordva az épülettörmelckct a betemetett emberi maradványokkal együtt;
állítólag az omladékhalmaz fölött látni lehetett a haldoklók vonagló lábát, míg
testüket és fejüket befedték a romok. A régészek által e lönnelékrétegekben lelt
csontleletek - a kiásott sok ezernyi kő és agyag parittyagolyót nem is említve -
arra utalnak, hogy c beszámoló nem is áll oly távol a valóságtól, mint remélni
szeretnénk.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, tombolt a zsákmányolási láz, és nemcsak a
nagy értékű aranyai vagy ezüstöt prédálták. A karthágói Magón híres mezőgaz­
dasági enciklopédiáját Aemiliausnak sikerült megmenteni a lángoktól; Rómába
visszatérve, a szenátus egy római grammatikusokból álló bizottságot bízott meg
164

HATODIK. FEJEZET

azzal a nem irigylésre méltó feladattal, hogy latinra fordítsa c huszonnyolc kötet­
ből álló művet, amelyben a gránátalma tartósításától a megfelelő ökrök kiválasz­
tásáig mindenről szó esett. Megrendítő mozzanat lehetett, amint Aemilianus a
pusztítás láttán Homéroszt idézte. Ugyanakkor a diadal büszkeségre is adott
okot. Róma most már helyet követelhetett magának a nagyhatalmak, hasonlókép­
pen a tró jai háborúval kezdődő döntő jelentőségű összecsapások sorában. Eköz­
ben Karthágó állítólag ugyanúgy végezte, ahogyan kezdte: egy férfivel, aki kedvesét
Róma kedvéért faképnél hagyta. Egy régi történet szerint a város lerombolásakor
a karthágói fővezér, Hasdrubal - ugyanúgy, ahogy Vergilius Acneasa elhagyta
Didót, amikor a várost építeni kezdték - végül feleségét sorsára hagyva átpártolt
a rómaiakhoz. Úgy tartják, hogy az asszony férje szégyenteljes cselekedete miatt
- Didó példáját követve - máglyára vetette magát.
A Karthágótól csaknem 1000 mérföldre eső leggazdagabb görög város, Ko­
rinthosz néhány hónappal később történt feldúlása csaknem ugyanilyen pusztí­
tással járt. A római légiók Lucius Mummius Achaicus - ahogyan utóbb ezen
„akhájok” fölött aratott győzelme okán elnevezték - vezérletével a várost teljesen
szétrombolták, híres műkincseit elrabolták, lakóit rabszolgaszíjra fűzték, a romo­
kat felperzseltck. A tűzvész oly hevességgel tombolt, hogy a benne megolvadt
fémötvözet adta állítólag a korinthoszi bronzként ismert, sokra becsült, méreg­
drága anyag alapját. Az ókori szakértők egy szót sem hittek el e történetből, ám
az előbb az értékes bronzot, majd az ezüstöt, végül az aranyat felolvasztó, pusz­
tító, heves lángok képe ugyancsak magával ragadó, és szemléletesen példázza
a művészet és a hódítás rómaiak képzeletében élő szoros kapcsolatát.
Mummius egészen másfajta ember volt, mint a Homéroszt kedvelő Aemilia­
nus, és alakját a műveletlen, korlátolt gondolkodású római karikatúrájaként
Őrizte meg a történelem. A görög vereség után nem sokkal Korinthoszba érkező
Polübiosz megdöbbenve látta, hogy a római katonák értékes festmények hátolda­
lát használták játékasztalként, feltételezhetően a fővezér beleegyezésével. S még
hét évszázad múltán is hallani lehetett az adomát, miszerint Mummius a haza­
indulás előtt felügyelve az értékes antikvitások behajózását, utasította a kapitá­
nyokat, hogy ha valamelyik műtárgy megsérülne, cseréljék ki egy újra. Tehát
annyira közönséges, útszéli figura volt, hogy nem foghatta fel, az ilyen régi érté­
kes műalkotásokra nem igazán érvényes a „régiért újat” csereakció.
Azonban az ő története kétértelmű. Legalább egy komoly római kommentátor
a Catóéhoz hasonló álláspontra helyezkedett, amikor arra figyelmeztetett, Róma
javát szolgálná, ha minél több római lépne Mummius nyomdokaiba, és nemet
mondana a görög fényűzésre. Meglehet, Mummiusék családjában a takarékos­
ság, az igénytelenség hagyománynak számított, hiszen ükunokája a messze föl­
dön zsugoriságáról híres, csak a gyakorlati dolgokra összpontosító Galba császár
volt, aki a féktelen természetű Néró bukását követően, i. sz. 68-69-ben uralko-
 165

Ú) POLITIKA

dott. De bármi volt is valójában a felfogása ezekről a dolgokról, tény, hogy

Mummius a korinthoszi oszlopok sorsáról nagy óvatossággal rendelkezett. Né­
melyiküket - kegyes cselekedetként - görögországi templomoknak ajánlotta fel,
egyszersmind a többi görögnek szánt gyöngéd figyelmeztetésül. Sokat közülük
Rómában állítottak fel, vagy más itáliai városok kapták ajándékba, amelynek
bizonyítékai napjainkban is felbukkannak. A pompeji Fórum szomszédságában
található Apolló-szcntély területén 2002-ben kerül felszínre egy oszloptalple-
mez, melynek később rávitt vakolata alatt egy, a helyi oszk (oscus) nyelven fo­
galmazott felirat arról tudósít, hogy bármi nyugodott is valaha e talplemezen, az
L Mummis L kusul, vagyis ’Lucius Mummius, Lucius fia, konzul’ ajándéka volt.
Egészen biztosan valamilyen Korinthoszból származó különleges műtárgy lehetett.
De hogy a rómaiak alig néhány hónapon belül, miért intéztek ilyen kíméletlen
támadást e két híres és gazdag város ellen, arról máig folyik a vita. Hiszen Afri-
canusnak az i. c. 202-ben, a Hannibál ellen vívott háború végén aratott zamai
győzelme után Karthágó eleget tett a rómaiak követeléseinek. Az általuk ki­
szabott hatalmas összegű jóvátétel utolsó részletét csak ötven év elteltével tudták
törleszteni. Vajon ez az utolsó, a város lerombolásával járó hadjárat a rómaiaknak
valamiféle mondvacsinált ürüggyel végrehatott bosszúja lehetett? Vagy talán a
rómaiak joggal tartottak a karthágóiak feltámadó - akár gazdasági, akár katonai
- hatalmától? Az afrikai város legádázabb ellenségének Cato bizonyult, aki min­
den beszédét közismerten, unos-untalan, de végül már egyre nagyobb meggyőző
erővel az „Egyébként javaslom Karthágó elpusztítását” (a latinul is máig sokat
idézett: „Cetcrum censeo Carlhaginem esse delendam”) mondattal fejezte be.
A szenátusban bemutatott egyik meglepő mutatványa abból állt, hogy pompásan
megérett fügefüzért ejtett tógája alól a földre, miközben felhívta a jelenlevők fi­
gyelmét arra, hogy e gyümölcs csak egy báromnapi útra fekvő városból érkezett.
Persze ezt állítva szándékosan alábecsülte a Karthágó és Róma közötti távolsá­
got, hiszen a leggyorsabb úton is csaknem öt napra volt szükség eljutni oda, de
attrakciója kifejezően jelképez.te egy potenciális ellenfél veszélyes közelségét és
földi javakban való gazdagságát, amellett, hogy a régi ellenség gyanúját is fel
akarta ébreszteni.
Korinthosznak ettől egészen más szerep jutott a rómaiak számításaiban. Azon
nem kevés görög város közé tartozott, amely nem hallotta meg Róma egynéhány,
az i. e. 140-es években adott, a görög világon belül kötött szövetségek korlátozá­
sát sürgető lagymatag és világosnak nem nevezhető utasítását, hanem továbbra is
saját regionális politikát folytatott. Mi több, a korinthosziak egy városukat felke­
reső római küldöttségnek minden teketória nélkül kiadták az útját. Görög földön
egyetlen más várost sem részesítették ilyen bánásmódban. Lehetséges, hogy el­
rettentő célzattal bünleLték meg Korinthoszt a nyilvános ellenszegülés miatt, le­
gyen az viszonylag bármilyen jelentéktelen? Vagy tényleg alapos okkal lehetett
166

HATODIK FEJEZET

feltételezni, hogy a város egy alternatív hatalmi központtá válhat a Földközi-ten­

ger keleti térségében? Vagy pedig - ahogyan Polübiosz sugalmazza Történelem
című munkája végén - a rómaiak az öncélú megsemmisítés művébe kezdtek
volna bele?
Bármilyen okok húzódtak is meg az i. e. 146-ban elkövetett erőszakcselekmé-
nyek mögött, az cv eseményeit csakhamar mérföldkőként tartották számon. Bi­
zonyos tekintetben a római katonai sikerek ekkor hágtak csúcspontjukra. Róma
ekkor semmisítette meg a leggazdagabb, legrégebbi és leghatalmasabb ellenfeleit
a mediterrán világban. Mások véleménye szerint az i. e. 146. esztendő eseményei­
vel kezdődött el a köztársaság összeomlása, és rémlett fel az évszázados polgár-
háborúk, az abszolút egyeduralomhoz vezető tömeggyilkosságok és orgyilkossá­
gok fenyegető kísérlete. Azzal érveltek, hogy az ellenségtől való félelem jót tett
Rómának, hiszen bármiféle külső fenyegetettség hiányában, „az erény ösvényét
elhagyva, a romlottság útjára léptek”. Sallustius ragyogó ékesszólással fogal­
mazta meg véleményét e tárgyról. Az i. e. TI. század végén az észak-afrikai király,
Jugurtha ellen vívott háborúról szóló, ránk maradt írásában Karthágó lerombolá­
sának borzalmas következményeiről elmélkedik: a római társadalom minden ré­
tegében eluralkodó kapzsiságtól („mindenki magáért”), a gazdagok és a szegé­
nyek közötti általános egyetértés megszűnésén keresztül a hatalom kevesek
kezében történt összpontosulásáig. Mindeme jellemző a köztársasági rendszer
kimúlását mutatta. Sallustius a római hatalom éles szemű megfigyelőjének bizo­
nyult, ám ahogy majd látni fogjuk, a köztársaság összeomlását ilyen egyszerűen
nem lehetett megmagyarázni.

Romulus és Remus öröksége?

Az i. e. 146 és Julius Caesar i. e. 44-ben történt meggyilkolása közötti időszak,

különösképpen ennek utolsó harminc esztendeje, a római irodalom, a művészet
és a kultúra fénypontja volt. Catullus egy szenátor feleségéhez írt szerelmes ver­
sei - kinek személyét a költő bölcsen a Lesbia álnév mögé rejtette - a mai napig
a legismertebbek közé tartoznak. Cicero olyan beszédeket fogalmazott meg,
amelyek azóta is az ékesszólás próbakövének számítanak, és elméletbe foglalta
a retorika, a jó kormányzás, mi több, a teológia alapjait. Julius Caesar nemes
eleganciával, önös érdekeire összpontosítva írta meg galliai hadjáratairól szóló
beszámolóját, azon ritka tudósítások egyikét, amelyek egy hadvezér - vagy ami
azt illeti, bárki más - tollából, saját hadműveleteiről az ókorból ránk maradt.
A mindaddig egy túlzsúfolt, zegzugos sikátorokkal teli nyúltanya képét idéző
Róma ebben az időben kezdett átalakulni ama lenyűgöző fővárossá, amilyennek
mi ismerjük. Az első állandó kőszínház i. e. 55-ben nyitotta meg kapuit, 95 méter
 167

Oj POLITIKA

35. A római Palazzo Spadábcm jelenleg látható nagy méretű szobrot a kezében tartottja félgömb
alapján általában a világhódító Pompeiútiként azonosítják. A XVIII. és a XIX. században a mű­
alkotást különösen nagy tiszteletben tartották, és tévesen úgy hitték>hogy ez az a Potnpems-
szobor, amelynek lábánál Július Caesart meggyilkolták. A márványon látszó foltokról pedig
azt feltételezték, hogy Caesar vérének nyomai.

szeles színpaddal, körülötte újonnan kialakított sétányokkal, szoborparkokkal és

márványoszlopokon nyugvó portikuszokkal ( 44. kép). A ma a Carnpo de’
Fiori közelében, a föld alatt rejtőző együttes hajdanában jóval nagyobb területet
foglalt el, mint a később épült Colosseum.
Számos római kommentátor azonban nem c nagyszerű eredményeket, hanem
a fokozatos politikai és erkölcsi hanyatlást kísérte fokozott figyelemmel. A római
seregek külföldön még ekkor is sok haszonnal járó, és olykor igen véres győzel­
meket arattak. I. e. 61-ben a magát Nagy Sándor után Nagy Pompciusnak nevező
HATODI K FEJFZFT

Gnaeus Pompeius Magnus diadalmenetet tartott a korábban a Fekete-tenger

környékén nagy kiterjedésű területeket uralma alatt tartó, és még többre áhítozó
VI. Mithridatész pontoszi király fölött aratott győzelme tiszteletére. Ez még az
Aemilius Paulus egy évszázaddal korábban megcsodált diadalmeneténél is lát­
ványosabb és fényesebb ünnepségnek bizonyult. A menetben körülhordozott
„75 100000 ezüstdrachma” a birodalom egész évi adóbevételével volt egyenlő,
és elegendő lett volna kétmillió ember egy esztendei élelmének fedezésére, ám
jó részét ennek az első hivalkodó, fényűző színháznak az építése emésztette fel.
Az i. e. 50-es években, északon, Galliában folytatott hadjáratok, amelyeket Caesar
irányított és örökített meg beszámolójában, hétmillió embert hajtottak római
uralom alá, nem számítva azt a körülbelül egymilliót, akik a harcokban feltehe­
tően életüket veszítették. Azonban ekkortájt a római fegyverek nem annyira az
idegen ellenség, hanem egyre inkább maguk a rómaiak ellen szegeződtek. Ne
Aeneas trójai társai jussanak eszünkbe, hiszen ez Romulus és Remus, a testvér­
gyilkos ikrek öröksége volt.
„Ártatlan Remusnak vére”1, bosszút állt, ahogyan az i. e. 30-as években
Horatius írta. E korra visszatekintve, a római történetírók a békés politizálás fo­
kozatos elsorvadása fölött sajnálkoztak. Mindinkább az erőszak vált a politika
eszközévé. A hagyományos korlátokat, a régi szokásokat lassanként semmibe
vették, és a szavazás szerepét egyre inkább a kard, a furkósbot és a zavargások
vették át. Ugyanakkor, amint Sallustius rámutatott, egy maroknyi, roppant hata­
lommal, gazdagsággal és katonai támogatással bíró személy ragadta magához az
állam irányítását - mígnem Julius Caesart egész életére szóló diktátori címmel
(dictator perpetuus) ruházták fel, majd néhány hét múltán a szabadság nevében
meggyilkolták. A történetet a puszta és brutális lényegére lecsupaszítva látható,
hogy az egy sor kulcsfontosságú pillanatból és konfliktusból tevődik össze,
amely a szabad állam fölbomlásához vezetett, továbbá fordulópontok, kritikus
helyzetek olyan egymásutánjából, amelyek a politikai folyamatok fokozatos el-
korcsosulásának stádiumait jelezték, s kegyetlenkedéseknek olyan sorozatából,
amik évszázadokon át kísértették a rómaiak képzeletét.
Az első i. e. 133-ból való, amikor a szegényeknek egy radikális terv keretében
földet osztani készülő néptribunus, Tiberius Sempronius Gracchus még egy évre
megpályázta a tisztséget. Ennek megakadályozására egy, szenátorokból és híveik­
ből álló, semminemű hivatalos felhatalmazással nem rendelkező csoport Gracchust
és követőit furkósbotokkal agyonverte, és holttestüket a Tibcrisbc vetette. Szá­
mos római szerint - akiknek az emlékezetéből már kiesett a patríciusok és a
plebejusok rendi küzdelmét kísérő erőszak - „a királyság bukása óta ez volt az
első olyan politikai nézeteltérés, amely vérontással cs polgárok halálával nyert
megoldást”. De nemsokára jött a következő. Bő évtized elteltével Tiberius
Gracchus fivére hasonló sorsra jutott. Egy bátyjáénál is gyökeresebb reformprog-
 169

0) POLITIKA

rámol vezetett be, amely a római polgároknak szubvencionált gabonát juttatott,

és másodszor is néptribunussá választották. Ám i. e. 121-ben, amikor el akarták
töröltetni törvényeit, egy másik - ezúttal hivatalosabb úton eljáró - szenátorok­
ból álló csoport áldozatává vált. Ez alkalommal több ezer hívének a holtteste
torlaszolta el a folyót. Az eset i. e. 100-ban újfent megismétlődött, amikor más
reformereket a szenátus épületében, a tetőről leszedett cserepekkel ütöttek
agyon.
Ezután, gyors egymásutánban három hosszabb polgárháború, vagy forradalmi
felkelés következett (a kettő közötti határvonal gyakran elmosódik), amelyek
valójában - kisebb-nagyobb megszakításokkal - egyetlen, több mint húsz eszten­
deig tartó konfliktussá nőttek. Először az itáliai szövetségesekből (socü) verbu­
válódott koalíció üzent hadat Rómának, és i. e. 91-ben elkezdődött a csalóka
módon kellemes hangzású elnevezéssel illetett „szövetséges háború”. A rómaiak
néhány esztendő leforgása alatt nagyjában-egészében leverték a szövetségeseket,
és közben a legtöbbnek teljes római polgárjogot adtak. De a halottak és sebesül­
tek száma a római becslések szerint még így is - méghozzá olyan harcosok között,
akik korábban Róma hódító háborúiban vállvetve küzdöttek - mintegy 300 ezret
tett ki. Még ha ez a szám túlzó is, egyértelműen kitűnik belőle, hogy a vesztesé­
gek nagyságrendileg nem igen maradtak alatta a Hannibál ellen vívott háború­
nak. Mielőtt a szövetséges háború befejeződött volna, egyik hadvezérének, az
i. e. 88-ban konzuli hivatalt viselt Lucius Cornelius Sullának jutott a feladat,
hogy - a lcgendabeli Coriolanus óta első rómaiként - Róma városa ellen vezesse
hadseregét. Sül la arra kényszerítette a szenátust, hogy a keleten folytatott hábo­
rúban rábízzák a fővezérségel. Amikor négy év múltán pedig győztesen hazatért,
újból saját szülővárosa ellen fordult, és diktátorrá kiáltatta ki magát. Mielőtt i. e.
79-ben lemondott volna, nagyszabású konzervatív reformprogramot valósított
meg, rémuralmat vezetett be, és Róma történetében először tisztogatást hajtott
végre politikai ellenfeleivel szemben. E „proskripciókban” (vagyis hátborzon­
gató eufémizmussal „nyilvános hirdetésekben”) sok ezernyi férfi - közöttük az
összes szenátor mintegy harmadának - a nevét függesztették ki Itália-szerte,
akiket busás jutalom ellenében bárki megölhetett. E két konfliktus kimenetele
nagyban hozzájárult Spartacus híres rabszolga-felkelésének kitöréséhez i. e. 73-
ban, amely az egész római történelem egyik legtöbbet méltatott, leginkább dicsőí­
tett küzdelme maradt. E bátor, szökött rabszolga-gladiátorok maroknyi csapatát
Itália-szerte megannyi elégedetlen római polgár erősítette, máskülönben képtele­
nek lettek volna csaknem kél éven keresztül a római légiókkal szembeszállni.
Vagyis a rabszolgák felkelése egyben polgárháború is volt.
Az i. e. 60-as évekre Rómában a politikai rend, a politikai uralmi szerkezet
ismételten megrendült és fölbomlott, utcai erőszak lépett a helyébe, ami a min­
dennapok megszokott jelenségévé váll. Catilina „összeesküvése” csak egy volt
HATODIK FEIEZET

a sok egyéb ilyen incidens kö/iil. Számtalan esetben fordult elő, hogy a zavargá­
sok miatt nem lehetett valamely választást megtartani, vagy nagymértékű veszte­
getésekkel másították meg a szavazók döntését vagy a bírói testületek határozatait,
vagy pedig a gyilkosság fegyverét használták a politikai ellenfelek elhallgattatá­
sára. Catullus „Lesbiájának” a bátyját, Publius Clodius Pulchcrt- aki i. e. 58-ban
Cicero száműzését kezdeményezte egy, a Róma melletti Bovillae helységben
kirobbant - némi nagyzolással és gúnnyal „bovillaci ütközetnek” elnevezett -
csetepatéban a nagy szónok egyik barátja által fölfegy vérzett rabszolgacsapat
gyilkolta meg. Soha nem tisztázódott, haláláért kit terhelt a felelősség, de tetemét
másnap, minden előkészület nélkül elégették a szenátus üléstermében, ami szin­
tén a tűz martalékává vált. Hozzá képest, egy konzul - akinek személye sok vi­
tára adott okot - i. e. 59-ben mondhatni szerencsésen megmenekült, hiszen csak
ürülékkel dobálták meg, és hivatali éve maradékát clsáncoll házának falai mögött
töltötte.
Az efféle jelenségek elleni fellépés szándékával kötött nem hivatalos meg­
állapodást három férfid - Pompeius, Julius Caesar és Marcus IJcinius Crassus - ,
akik befolyásukat, kapcsolataikat és vagyonukat latba vetve kívánták a politikai
folyamatokat saját érdekeik szolgálatába terelni. A „triumvirátus” vagy - aho­
gyan a kortárs szatíraköltő fogalmazott - a „háromfejű szörny” első ízben vette
ténylegesen magánkézbe a közügyek intézését. Színfalak mögötti megállapodá­
sokkal, megvesztegetésekkel és fenyegetésekkel sikerült elérniük, hogy a konzuli
és a fővezért pozíciók az ő választottaiknak jussanak, és a legfontosabb döntése­
ket akaratuknak megfelelően hozzák. Ez az i. e. óO táján kialakított rendszer
nagyjából egy évtizedig maradt életben (a magánjellegű megállapodásokat nehéz
pontosan datálni). Ekkor azonban a személyes hatalma megerősítésén mester­
kedő Julius Caesar úgy döntött, hogy - Sulla példáját követve - Rómát erőszak­
kal keríti hatalmába.
Az ezt követő fontosabb eseményeket jól ismerjük, de apróbb részleteik csak­
nem áttekinthetetlenül bonyolultak. I. e. 49 elején Caesar kivonult Galliából, és
átlépte az Itália határát jelző Rubicon folyót, majd Róma felé vette az útját.
Negyven esztendő alatt azonban sokat változtak a dolgok. Midőn Sulla seregével
Róma ellen indult, egy kivételével az összes hadvezére nemet mondott. De ami­
kor Caesar tette ugyanezt, egy kivételével mindannyian mellé álltak. Döntésük
meggyőző bizonyítékul szolgált annak illusztrálására, hogy az aggályok, az er­
kölcsi megfontolások ily rövid idő alatt szinte semmivé váltak. A kirobbant pol­
gárháború - amelyben a két egykori szövetséges, Caesar és Pompeius seregei
álltak szemben egymással, az egész mediterrán világot lángba borította. Róma
belső ellentétei immáron túlléptek Itália határain. A döntő ütközetet Görögország
belsejében vívták meg, Pompeiust pedig az egyiptomi tengerparton szövetsége­
seinek hitt, kétkulacsos egyiptomiak ölték meg, majd fejét vették.
 171

ÜJ 1'OLITIKA

E történet meg így, a legszűkebb lényegére szorítkozva is egy politikai válság

és egy politikai rendszer hatalmas véráldozattal járó szétbomlásának lebilincselő
históriája. Az okok közül némelyek nyilvánvalóak. Róma viszonylag szerény
méretű, s az i. e. IV. századtól vajmi keveset változó politikai intézményrendszere
nemigen volt alkalmas a félsziget kormányzására. Természetesen ez még inkább
igaz egy hatalmas birodalomra nézve. Amint látni fogjuk, Róma mindinkább
azon egyének erőfeszítéseire és tehetségére támaszkodott, akiknek hatalma, nye­
resége és egymással való vetélkedése éppen a köztársaság alapjául szolgáló elve­
ket veszélyeztette. A rendszerbe semmiféle biztonsági elem, meg csak valamiféle
rendfenntartó erő sem volt beépítve, ami meggátolhatta volna, hogy a politikai
érdekellentétek gyilkos politikai erőszakká mérgesedjenek cl az i. e. I. század
közepére milliósra duzzadt, hatalmas metropoliszban, ahol az éhség, a kizsákmá­
nyolás és a hatalmas vagyoni egyenlőtlenségek tovább fokozták a tiltakozások,
a lázongások és a bűncselekmények iránti hajlandóságot.
Ezt a történetet mind az ókori, mind a korunkbeli történészek utólagos böl­
csességgel elemzik, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ugyanis az
eredmény ismeretében könnyű e korszakot úgy bemutatni, mint egy sor, a vál­
sághoz vezető visszavonhatatlan és erőszakos lépést, vagy pedig mint a szabad
állam végéig, illetve az egyeduralom visszatéréséig tartó lassú visszaszámlálást.
A köztársaság utolsó évszázada azonban több volt egy merő vérfürdőnél. Amint
a költészet, az elméleti tudományok és a művészetek virágzása tanúsítja, ez egy­
ben olyan korszak is volt, amelyben a rómaiak azokkal a problémákkal küzdöt­
tek, amelyek rossz irányba terelték a politikai folyamatokat, és néhány jelentős
felfedezésük is ekkor született meg. Többek között azon alapelv, mely szerint az
állam is felelős azért, hogy biztosítsa, hogy polgárai elegendő élelemhez jussa­
nak. Első ízben történt, hogy fölvetették a kérdést, vajon hogyan kell egy biro­
dalmat nemcsak egyszerűen meghódítani, hanem igazgatni és kormányozni, és
egyúttal kidolgozták a római hatalomgyakorlás bonyolult módszereit is. Tehát ez
az időszak a politikai elemzés és újítás rendkívül termékeny korszakának is bi­
zonyult. A római szenátorok nem nézték tétlenül, hogyan hullanak darabokra
politikai intézményeik, és nemcsak azzal foglalkoztak, hogy a válság tüzét saját
rövid távú érdekeiknek megfelelően gerjesszék vagy csillapítsák, de persze erről
sem feledkeztek meg. A politikai spektrum különböző tartományaiból sokan
hatékony ellenszerek után kutakodtak. Nem engedhetjük meg, hogy a mi utóla­
gos bölcsességünk és az ő végső kudarcuk, vagy az egymást követő polgárhábo­
rúk és gyilkosságok vakká tegyenek bennünket erőfeszítéseik iránt, amelyek
ennek és a következő fejezetnek a fő témáját adják.
Alaposabban szükséges megvizsgálnunk a korszak néhány legismertebb
konfliktusát és személyisegét, hogy tisztában legyünk azzal, pontosan miről vitatkoz­
tak és miért harcoltak a rómaiak. A kapott válaszok némelyikében a patríciusok
172

HATODIK. FEJEZET

és a plebejusok rendi küzdelméről szóló beszámolókban és rekonstrukciókban

fellelhető, szabadságot követelő felhívásra fogunk rátalálni. De újabb kérdések is
terítékre kerülnek, az itáliai szövetségeseknek tömeges méretekben juttatott tel­
jes polgárjog hatásától egészen a birodalmi jövedelmek szétosztásának kérdé­
séig. E témák kibogozhatatlanul összefonódtak: a tengeren túl hadakozó seregek
sikere (vagy kudarca) közvetlen hatással volt az otthoni ügyekre; a Pompeiushoz
és Caesarhoz hasonló férfiak politikai törekvéseit a hódító háborúk motiválták;
a római elit katonai és politikai szerepe között soha nem lehetett éles választóvo­
nalat húzni. Hogy e kulcsfontosságú, ára rendkívül bonyolult fejleményeket kö­
vetni tudjuk, a hetedik fejezetben Rómának e korszak második felében külföldön
játszott szerepét, valamint a nagy hatalmú dinasztiák, különösen Pompeius és
Caesar felemelkedéséi fogjuk részletesebben áttekinteni. A következőkben pedig
elsősorban a Rómát és Itáliát illető kérdésekre, valamint korszakunk első felére,
nagyjából a Tiberius Gracchuslól Sulláig és Spartaeusig terjedő időszakára össz­
pontosítunk.

Tiberius Gracchus

I. c. 137-ben Tiberius Gracchus - Scipio Africanus unokája, Aemilianus sógora

és az ellenséges falon elsőként áttörő rómaiként a karthágói ostrom hőse -
a Rómától északra elterülő vidéken át utazott, hogy a Hispániában állomásozó
légiókhoz csatlakozzék. Etrurián keresztüllovagolva megdöbbenéssel szemlélte
a vidéket, ahol a földművelést, a nagybirtokokon ipari méretekben folyó állattar­
tást idegen rabszolgák végezték, az itáliai mezőgazdaság gerincét hagyományo­
san alkotó törpebirtokosoknak, kisparasztoknak pedig nyomuk veszett. A Caius
öccse által írt, számos későbbi életrajzban idézett röpirat szerint ez volt az a
pillanat, amikor Tiberius először elkötelezte magát a reform mellett. Ahogyan
utóbb a római néphez intézett beszédében fogalmazott, sok, Róma háborúit
végigküzdő harcost „a világ urainak neveznek, de nincs egy darabka föld sem,
amelyet a magukénak mondhatnak”. Ezt igen méltánytalannak találta.
A modern történészeket ókori kollégáiknál sokkal jobban izgatta a kérdés,
hogy valójában milyen mértékű volt a kisbírtokosság eltűnése. Könnyen belát­
ható, hogy egy ilyen mezőgazdasági forradalom logikus következménye lehetett
a római hadakozásoknak és a terjeszkedésnek. A Hannibál ellen viselt háború
idején, az i. e. III. század végén az egymással küzdő hadseregek néhány évtizeden
át vonultak ide-oda az egész Itáliai-félszigeten keresztül, végigpusztítva a meg­
művelt területeket. A tengeren túlon harcoló seregek hosszú éveken át, folyama­
tosan elszívták a munkaerőt a mezőgazdaságból, így nem maradt, aki a családi
gazdaságokat fenntartsa. Mindkét tényező különösen sebezhetővé tette a kisbir­
tokosokat: egykettőre csődbe juthattak, fizetésképtelenné válhattak, vagy földjeiket
 173

ÚJ POLITIKA

felvásárolhatták a tehetősek, akik a tengerentúli hódításokban szerzett gazdagsá­

got nagybirtokok, latifundiumok létrehozására fordították, amelyek megművelé­
sére bőséges rabszolga-munkaerő állt rendelkezésükre. F.gy korunkbeli történész
a helyzetet összefoglalva Tiberius elkeseredett véleményét visszhangozta, mely
szerint sok egyszerű katona - bármilyen zsákmánnyal tért is haza - valójában
saját helyzete felszámolásáért, megszüntetéséért harcolt. Megélhetést keresve
nagy részük végül Rómában vagy más városban kötött ki, duzzasztva a nincste­
lenek számát.
Ez elfogadható forgatókönyvnek látszik, ára nem sok szilárd bizonyíték tá­
masztja alá. Eltekintve Tiberius szemfelnyitó elruriai utazásának propagandisz-
likus hangvételétől (vajon korábban soha nem utazott 40 mérföldet északi irány­
ban?), az új stílusú nagybirtokos gazdálkodásnak kevés régészeti nyomát lelni,
sőt éppen ellenkezőleg, a leletek jobbára a kisbirtokok továbbéléséről tanúskod­
nak. Még az sem biztos, hogy a háborús károk vagy a fiatal, nőtlen férfiak külor-
szági távolléte oly pusztító és hosszú távon érvényesülő hatást váltott volna ki,
mint ahogyan azt gyakran feltételezték. Efféle károk után rövid időn belül vissza
lehet állítani a normális állapotokat a mezőgazdasági területeken, a hiányzó mun­
kaerőt pedig a többi családtaggal ki lehet váltani; és ha mégsem, néhány rabszol­
gát még a viszonylag szerény anyagi erejű parasztok is megengedhettek maguk­
nak. Mára már számos történésznek az a véleménye, hogy ha Tiberius indítékai
őszinték voltak, akkor alaposan félreismerte a helyzetet.
De bármi legyen is gazdasági szempontból az igazság, neki a szegények mező-
gazdaságból való kiszorulása okozott gondot. Éppen úgy, mint maguknak a sze­
gényeknek, feltéve, hogy igaz az ő római falfirka-hadjáratukról szóló történet,
miszerint arra buzdították volna Tiberiust, hogy juttassa vissza „a földet a szegé­
nyeknek”. ő e kérdés megoldását tűzte ki célul, amikor az i. e. 133. esztendőre
néptribunussá választották. Hivatalát rögtön azzal kezdte, hogy a népgyűlés elé
terjesztett egy törvényt, amely a kisbirtokokat a „római közföldből” a szegények
részére kiosztott parcellák juttatásával kívánta visszaállítani. Az „ager publicus”
részben azon területekből állt, amelyeket a rómaiak Itália meghódítása során az
ellenfelektől elragadtak. Elméletileg felhasználói széles körből kerülhettek ki,
ám a gyakorlatban nagy részét gazdag rómaiak és gazdag itáliaiak kaparintották
meg, és tették tulajdonképpen magántulajdonukká. Tiberius indítványozta, hogy
e földek nagyságát személyenként legfeljebb 500 iugerumbm (körülbelül 120 hek­
tárban) korlátozzák - arra hivatkozva, hogy régen is ez volt a törvényes határ - ,
a maradékot pedig kis darabokban osszák szél a nincstelenek között. A reform
jellegzetesen római volt, amely a radikális eljárást a múltbeli gyakorlattal igazolta.
Tiberius javaslata egyre jobban elmérgesedő vitákat váltott ki. Először tribunus-
társa, Marcus Octavius több ízben is igyekezett megvétózni (e „népképviselők”
évszázadokkal korábban nyertek bizonyos esetekben érvényes vétójogot), mire
HATODIK FEJEZET

föl Tibcrius kíméletlenül lesöpörte az asztalról a kifogást, és a népgyűléssel meg­

fosztana hivatalától tribunustársát. Ezután a törvényt elfogadták, és a földosztás
ellenőrzésére Tibcriusból, a testvéréből és apósából álló, meglehetősen családias
bizottságot hoztak létre. Majd amikor az általában a gazdagok érdekeit képviselő
szenátus csak egy jelentéktelen összeget volt hajlandó a gyakorlati végrehajtás
biztosítására kiutalni (ami ma is bármely terv meghiúsításának gyakorta alkalma­
zott módja), Tiberius ismételten a néphez fordult, és rávette a népgyűlést, sza­
vazza meg, hogy egy kicsivel korábban a kincstárba váratlanul befolyt összeget
irányítsanak át a bizottság céljaira.
Ugyanis a dolgok véletlen és szerencsés egybeesése folytán, III. Attalosz per-
gamoni király i. e. 133-ban elhunyt, és - a rómaiak kelet-mediterráneumbeli
hatalmának valósághű értékelését összekötve az otthoni ellenfelek gyilkossági
kísérletei ellen való agyafúrt védekezéssel - minden birtoka és a mai Török­
ország területen fekvő hatalmas királysága örököséül a „római népet” telte meg.
Ebből az örökségből fedezték azt az összeget, amely szükséges volt a bizottság
bonyolult feladatának végrehajtásához, tehát az adatgyűjtéshez, a felmérésekhez,
az ellenőrzéshez, az új bérlők kiválasztásához és a gazdálkodáshoz szükséges
alapvető felszerelésekkel való ellátásukhoz. Végül pedig, amikor Tiberiüst egyre
hevesebb támadások érték, sőt még azzal is megvádolták, hogy királyságra tör
(egy gonosz pletyka azt terjesztette, hogy Attalosz király diadémját és bíborpa­
lástját odaadó figyelemmel mustrálgatta), úgy döntött, helyzetét akképpen erősíti
meg, hogy a következő évre is tribunusnak jelölteti magát, hiszen a hivatala
megvédi a bűnvádi eljárástól. Ez már túlságosan sok volt türelmetlen ellenfelei­
nek, és egy csapatnyi szenátor - válogatott gazemberek kíséretében, rögtönzött
fegyverekkel felszerelve és mindennemű hivatalos felhatalmazás nélkül - félbe­
szakította a választást.
Rómában a választás időigényes eljárás volt. A néptribunusokat megválasztó
népgyűlésben a választók egy helyen gyűltek össze, a különböző tribusokhoz
tartozó választók egymás után kerültek sorra, és a sok ezer férfi sorban, egyen­
ként adta le szavazatát. Volt rá példa, hogy a lebonyolítás több mint egy napol
vett igénybe. I. e. 133-ban a következő év tribunusaira adott szavazatok nagyon
lassan gyűltek a Capitolium-dombon, amikor a szenátori csapat támadásba len­
dült. A kirobbant csetepatéban Tiberiust egy padlábbal agyonverték. A lincselő
csőcselék mögött Tiberius unokatestvére, Publius Comelius Scipio Nasica, volt
konzul és az egyik legjelentősebb római papi testület, a „pontifexek” feje állt.
Állítólag úgy lépett be a verekedés színhelyére, hogy - az isteneknek állatáldo­
zatot bemutató római papok szokása szerint - tógáját a fejére húzta. Vagyis a
gyilkosságot feltételezhetően vallásos cselekedetként igyekezett feltüntetni.
Tiberius halálával a földosztás nem szűnt meg. A bizottságbeli helyét más
foglalta el, és a munka a következő néhány esztendőben tovább folytatódott, amiről
 175

Ú) PO LITIKA

36. E z a z i . e. II.s z á z a d végéráis z á r m a z ó ezü st-

p é n z a n é p g y ű lé s e n ta r to tt titk o s s z a v a z á s
folyamatát mutatja be. A jobb oldalon álló férfi
szavazótábiácskáját egy felemelt puttóról vagy
„szavaz.óhídról" (pons) az urnába dobja. A bal
oldalon egy másik fétfi lépjél a szxivazóhídra,
miközben átveszi táblácskáját a lenti segítőtől.
A je l e n e t f ö l ö t t o lv a s h a tó „ N e r v a " az érm e
v e r é s é é r t f e le lő s tis z tv is e lő neve.

az új birtoktesteket egymástól elválasztó

határkövek árulkodnak, rajtuk a bizottság
felelős tagjainak a nevével. De mindkét
oldalról voltak további áldozatok is.
A Gracehusok néhány hívét a szenátus állal felállított különleges bíróság
vonta felelősségre - hogy milyen váddal, az nem tisztázott - , és legalább egyikü­
ket halálra ítélték, melynek végrehajtása úgy történt, hogy mérges kígyókkal
együtt egy zsákba kötötték. E tettet egy szörnyű, ősi római büntetési módnak
akarták feltüntetni. Scipío Nasicát pedig nagy sietve kivonták a forgalomból: egy
küldöttséggel Pergamonba menesztették, ahol a következő esztendőben elhunyt.
Scipio Aemilianus - aki Tiberius meggyilkolásának hírére egy másik sort idézett
Homérosztól, abban az értelemben, hogy azt ő maga idézte elő - a hispániai
hadszíntérről hazautazott Itáliába, hogy felkarolja azon gazdag itáliai szövetsé­
gesek ügyét, akiket az állami földekről kiebrudaltak. I. e. 129-ben holtan találták
az ágyában, éppen azon a reggelen, amikor az érdekükben kellett volna felszólal­
nia. A váratlan halálesetek - márpedig bőven akadt belőlük - mindig gyanúsak
voltak a rómaiak számára, így az említett két esetben is valamilyen gaztettre
gyanakodtak. Meggyőző bizonyosság híján sok római rögtön gonosz női ügyes­
kedést sejtett az események mögött: szerintük Karthágó vitéz legyőzője valami­
féle förtelmes és aljas, családon belüli gyilkosság áldozatául esett, melynek
szerzői, felesége és anyósa mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy Tiberius
Gracchus - vagyis egyikük bátyja, másikuk fia - művét lerombolja.
Vajon Tiberius földreformja ellen miért volt ilyen heves a tiltakozás? A külön­
böző önös érdekek bonyolult szövevénye minden bizonnyal hatékony akadály­
nak bizonyult. Számos korabeli és későbbi történetíró is amellett érvelt, hogy
Tiberiust valójában nem is a szegények nyomorúságos helyzete, hanem a szenátus
iránt táplált neheztelése ösztönözte cselekvésre, mivel - megalázó módon - nem
volt hajlandó egy általa, a hispániai harcok idején kötött megállapodást ratifikálni.
A tehetősek közül sokan mérgelődtek amiaü, hogy meg kellett válniuk a földektől,
amelyeket pedig már sajátjuknak tekintettek, miközben a földosztás haszonélve­
zői lelkesen támogatták a reformot. Még az isten háta mögötti helyekről is sokan
HATODIK. FEJEZET

vállalkoztak az utazásra, csak azért, hogy szavazhassanak. Ám a konfliktus gyö­

kerei meg melyebbre nyúlnak.
Az i. e. 133-ban történt összecsapás megmutatta, milyen élesen különböznek
a nép hatalmáról vallott felfogások. Amikor Tiberius meggyőzte őket, hogy sza­
vazatukkal távolítsák el hivatalából a vele szembeszegülő néptribunusi, érvelése
így hangzott: „ha a [tribunus] hűtlenné válik hivatásához, ha igazságtalanul jár el
a néppel szemben, ha megakadályozza hatalma gyakorlásában és meghiúsítja
szavazati jogát, önmagát fosztja meg méltóságától, mert nem végzi el azt, amiért
kapta, már nem azt cselekszi, amit a nép akar, akkor le kell mondatni”.2 Ezzel egy
olyan kérdést veteti fel, ami a mai választási rendszerekben is tovább él. Példá­
nak okáért, vajon a parlament tagjait szavazóik megbízottjaként kell tekinteni,
akik kötelesek választóik akarata szerint cselekedni? Avagy olyan képviselőknek,
akiket azért választottak meg, hogy saját belátásuk szerint járjanak el a kormány­
zás változó körülményei közepette? Tudomásunk szerint első alkalommal történt,
hogy Rómában c kérdés határozott formában fölvetődött, és ugyanúgy nem volt
könnyű rá a válasz, mint manapság. Mert míg némelyek szerint Tiberius tetteivel
a nép jogait érvényesítette, mások úgy vélték, hogy egy szabályosan megválasz­
tott tisztségviselő jogait tiporta sárba.
Hasonló dilemmák húzódtak meg azon viták hátterében, hogy újból néptribu-
nussá válasszák-e Tiberiust. Hiszen példa nélkül állt, hogy valaki közvetlenül
egymás után kétszer viselje e tisztséget, és bizonyára sokan gondolták úgy, hogy
e mögött a személyes hatalom kiépítésének fenyegető szándéka, mi több, monar­
chikus törekvések húzódnak. Mások amellett kardoskodtak, hogy a római nép­
nek jogában áll azt megválasztani, akit akar, tekintet nélkül a választási konven­
ciókra. Sőt mi több, ha Attalosz a 'római népre' (popidusRomanus) hagyományozta
királyságát, akkor a hagyaték sorsáról a népnek, nem pedig a szenátusnak kell
döntenie. Vajon a birodalmi jövedelmekből a szegényeknek nem ugyanúgy kell ré­
szesedniük, mint a gazdagoknak?
Scipio Nasica martalócaival, fütyköseivel és asztallábaival egyetemben sem­
miképpen sem keltette rokonszenves ember benyomását, és a holttestek Tiberisbe
vetését elrendelő szenátorra aggatott Vespillo ('Hullaszállító’) csúfnév, ahogy
ma, úgy akkor sem volt hízelgő. Azonban a Tibcriusszal fennálló konfliktusok
alapvető jelentőségűnek bizonyultak, amely a római politikai közbeszédet a köz­
társaság hátralevő esztendeiben meghatározta. A következő század derekáról
visszatekintő Cicero az, i. e. 133. évet pontosan azért nevezhette döntőnek, mert
a római politikában cs társadalomban egy olyan mély törést okozott, amely az
ő életét végigkísérte: „Mert mint látjátok, Tiberius Gracchus halála - írta és
még annak előtte tribunusi hatalomgyakorlásának egész módja az egységes népet
két részre fpartcs] választotta.”2 Ez a dolgok retorikára jellemző túlzott leegysze­
rűsítése. Az a gondolat, mely szerint Rómában a gazdagok és a szegények között
 177

ül r o i ITIKA

mindaddig békés egyetértés uralkodott, amíg Tiberius Gracchus nem rombolta le,
nem egyéb nosztalgikus képzelődésnél. Amit az i. e. 133 előtti, nagyjából egy
évtizeden át zajló politikai vitákról tudunk (nem igazán sokat), abból úgy tűnik,
hogy mások nagyjából ugyanilyen módon akarták a nép jogait érvényesíteni.
Például i. e. 139-ben egy radikális néptribunus a választások titkosságát kimondó
törvényt hozott. Nincs elég adatunk, hogy kiderítsük, ki volt e férfiú, és hogy
lépése mekkora ellenállást váltott ki - jóllehet Cicero utal rá, amikor arról ír,
hogy „köztudomású, hogy a titkos szavazási törvény megfosztotta az arisztokra­
tákat befolyásuktól”, és a törvény előterjesztőjét „piszkos senkinek” minősítette.
Ám itt egy sarkalatos reformról és az összes polgár politikai szabadságát bizto­
sító alapvető garanciáról volt szó, olyasmiről, aminek a klasszikus - akár demok­
ratikus, akár nem - görög világ választási rendszerében nyomát sem találni.
Mindazonáltal az i. e. 133. év eseményei nyomán öltött határozott alakot az
ellentét a nép jogaiért, szabadságáért és üdvéért küzdők, valamint azok között,
akik célszerűnek vélték, ha az államot a 'legkiválóbb férfiak’ (optimi) tapaszta­
lata és bölcsessége irányítja, akik a gyakorlatban többé-kevésbé a gazdagokkal
voltak egyenlők. Cicero e két - olykor populares és optimates néven emlegetett -
csoportot a partes kifejezéssel jelöli, ám ezek - a szó mai értelmében - nem al­
kottak pártol, hiszen sem tagságuk, sem hivatalosan megválasztott vezetőik, sem
a programjukat ismertető, jóváhagyott kiáltványaik nem voltak. A kormányzás
céljairól és módszereiről alkotott két, egymástól gyökeresen eltérő felfogást kép­
viseltek, amelyek csaknem száz esztendőn keresztül, újra meg újra összecsaptak
egymással.

Caius Gracchus

A római történelem egyik legtöbbet idézett gúnyolódásában a szatíraköltő

Juvenalis megvetésével sújtotta „Remus faját”, amelyik, állította, csak két dol­
got kíván, cirkuszt és kenyeret (panern et circeses). A napjainkban is népszerű
idézet, amely a városi csőcselék, a plebs beszűkült érdeklődésének elutasítása,
e népséget a meggyilkolt ikertestvér leszármazottaiként mutatja be. Semmi sem
érdekelte őket a kocsiversenyeken és az élelemosztáson kívül, amivel a császá­
rok a szó szoros értelmében lekenyerezték, és a politikai érdeklődésüktől fosz­
tották meg őket. Ez a szokás egyúttal annak a római hagyománynak a cinikus
félremagyarázása volt, hogy a népet az alapvető élelmiszerekkel államköltségen
kell ellátni, amit Tiberius öccse, a néptribunusi hivatalt betöltő Caius Sempronius
Gracchus két egymás után következő évben, - i. e. 123-ban és 122-ben - hono­
sított meg.
Ugyanakkor Caius nem „gabonasegélyt” vezetett be. hanem egész pontosan
egy olyan törvényjavaslatot terjesztett a népgyűlés elé, mely szerint az állam
HATODIK FEJEZET

minden hónapban meghatározott mennyiségű gabonát köteles szabott áron a vá­

rosi polgárok rendelkezésére bocsátani. Ám c kezdeményezés mind céljait, mind
arányait tekintve még így is óriási jelentőségű volt. Caius a megvalósításához
szükséges, komoly infrastruktúra kiépítéséről is gondoskodott, mint amilyen
a közbeszerzés, az elosztási mechanizmusok, a szetnélyazonosság megállapítása
(máskülönben hogyan lehetne csak a polgárjoggal rendelkezőkre leszűkíteni?),
valamint a Tiberis mentén újonnan épített raktárak és más tárházakban bérelt,
zárható helyiségek. Hogy az egész műveletet hogyan vezényelték le és szervez­
ték meg napról napra, pontosan nem tudjuk. A közhivatalnokok munkáját mind­
össze néhány írnok, küldönc és testőr segítette. így aztán, ahogy a legtöbb állami
feladat esetében történni szokott - ideértve az olyan apró szakmunkákat, mint
például a város fölött, a Capitolium-dombon épült Jupiter-templom istenszobor
arcának újrafestése a gabonaelosztás munkájának oroszlánrésze feltételezhe­
tően közszolgáltatásokat végző magánvállalkozók kezébe került. Caius kezdemé­
nyezésének indítéka részben a város szegényei iránti gondoskodás volt. Bőséges
termés esetén a Szicíliában és Szardíniában learatott gabona többé-kevésbé ele­
gendőnek bizonyult a hozzávetőleg negycdmilliónyi ember táplálására. Elfogad­
ható, de inkább konzervatívnak mondható becslések szerint ugyanis az i. e. II.
század vége felé ennyi lehetett Róma lakossága. Ám a termés mennyisége az
ókori mediterráneumban rendkívül ingadozó volt, és az árak olykor jóval maga­
sabbra szöktek, mint amit az egyszerű rómaiak - kereskedők, iparosok, napszá­
mosok - meg tudlak fizetni. Ezért aztán előfordult, hogy az állam az éhínség
megakadályozására már a Caius előtti időkben is megelőző intézkedésekre kény­
szerült. Egy, az észak-görögországi Thesszáliában lelt tanulságos felirat egy ró­
mai tisztviselő i. e. 129-ben tett látogatásáról ad hírt. Jámbor alázattal eltelve
érkezett, látván, hogy „e vidéken jelenleg szörnyű nélkülözés, ínség uralkodik”,
és azzal az ígérettel távozott, hogy több mint háromezer tonna gabonát küld, és
a szállítás nehéz feladatának megoldásáról is gondoskodik.
Mindamellett Caius nem csupán jótékonykodni akart, és szándékait még csak
nem is a Rómában némelykor előtérbe jutó, józan, gyakorlatias logika mozgatta,
mely szerint az éhező lakosság veszélyek forrása, hanem tervének politikai vo­
natkozása is volt, mégpedig az állami erőforrások megosztásával kapcsolatosan.
Minden bizonnyal ez alkotta tárgyát annak a feljegyzett összeszólalkozásnak,
amely Caius és egyik legádázabb ellenfele, a vagyonos, volt konzul, Lucius Cal-
pumius Piso Frugi között zajlott. Miután a törvényt elfogadták, Caius észrevette
Frugit, aki a gabonaadagjáért állt sorba, és kérdőre vonta, vajon miért jött ide, ha
már annyira ellenezte az intézkedést. „Nos. Gracchus - hangzott a válasz - , nem
igazán lelkesedem azért az ötletéért, hogy a vagyonomat itt egyenként szétossza
az emberek között, de ha már így döntött, legalább én is kiveszem a részem be­
lőle.” Gyanítható, hogy éppen Gracchus szavait fordította ellene. A vita ugyanis
 179

Ü) POLITIKA

azon folyt, ki tarthat igényt az állami tulajdonra, és hol húzódik a határ magán- és
közvagyon közölt.
Az olcsó gabona polgárok közötti szétosztása bizonyult Gracchus legnagyobb
horderejű reformjának. Annak ellenére, hogy a következő évtizedek során a tör­
vényt módosították, és végrehajtását egyszer-másszor felfüggesztették, az alap­
elve évszázadokon át érvényes maradt: az ókori mediterráneumban Róma volt az
egyetlen hely, ahol az állam felelősséget vállalt azért, hogy polgárai számára az
alapvető élelmiszereket biztosítsa. Ezzel szemben a görög világban, ínséges idők
idején csak alkalomadtán osztottak élelmiszert, vagy nagy ritkán a nagylelkűnek
mutatkozó gazdagok juttattak valamit a szükséget szenvedőknek. Ám az élelmi­
szerosztás csupán egy volt Caius számos újítása közül.
Ellentétben a korai idők többi reformerével ő ugyanis nem egyetlen, hanem
vagy tucatnyi kezdeményezéssel állt elő. A legendás alapító atyákat leszámítva
a városban ő volt az első politikus, aki egy átfogó és egységes programmal lépett
fel, benne olyan intézkedésekkel, mint a fellebbezés joga a halálbüntetés ellen,
a megvesztegetés törvényen kívül helyezése, és egy, a Tiberiusénál jóval nagyra-
látóbb földosztási terv. Ennek értelmében a nélkülözhető, „létszám fölötti” ál­
lampolgárokat tömegével telepítették ki nemcsak itáliai, hanem ekkor első ízben,
tengeren túli „kolóniákba” is. Alig telt el néhány évtized Karthágó lerombolása
és megátkozása óla, máris új, benépesítendő városnak jelölték ki. Ám a rómaiak­
nak nem volt olyan rövid az emlékezetük, és ezt a tervet rövidesen leállították,
noha már jó néhány telepes költözött oda. Lehetetlenség arra vállalkozni, hogy
minden olyan törvényt felsoroljunk, amelyet a rövid, két esztendő leforgása alatt
Caius benyújtott, még kevésbé arra, hogy ezek pontos tartalmát és célját ismer­
tessük. Egy, a római tisztségviselők külföldön tanúsítandó viselkedését, valamint
az általuk megkárosítottak kártalanítását szabályozó törvény szövegének egy lé­
nyeges fejezetét leszámítva (amivel a következő fejezetben fogunk megismer­
kedni), a ránk maradt bizonyítékok jobbára mellékes tényezőkből vagy jóval
későbbről való rekonstrukciókból származnak. De valójában a törvények meny-
nyisége, az általuk felölelt terület számít. Caius ellenségei ebből gondolták, hogy
személyes hatalomra tör. Az egész programot tekintve valóban úgy tűnhetett,
hogy ez a nép és a szenátus közötti viszony átalakítását célzó, jól átgondolt,
megtervezett kísérlet.
Görög életrajzírója, Plutarkhosz (teljes nevén Lucius Mestrius Plutarchus) is
ekként értelmezte kétszáz esztendő távlatából, amikor felfigyelt a Fórumon hall­
gatóságához beszélő Caius igencsak kirívó gesztusára. Őt megelőzően a szóno­
kok szemben álltak a szenátus épületével, hallgatóságuk pedig az előtte fekvő,
comitiumnak nevezett, szűk területen zsúfolódott össze. Caius semmibe vette
a konvenciókat, és jelentőségtel jesen hátat fordított a szenátus épületének, amikor
az immáron a Fórum nyílt terén álló és szavaira figyelő néphez szólt. Plutarkhosz
180

HATODIK FEJEZET

37. Angelika Kauffmann festménye, a Cornclia, a Gracchusok anyja, fiaival (1785). Com dia
az,on kevés római anyák közé tartozott, akik nagy hatással voltak fiaik közéleti pályafutására.
Állítólag sokkal szerényebben és kevesebb cicomával öltözködött, mint korának asszonyai
Azt állította, hogy az ő ékszerei, a gyermekei. A festményen Kauffmann azt a jelenetei örökítene
meg, amikor Corneha Tihertus! és Caiusi (a bal oldalon) bemutatja egy barátnőjének.

szerint gyakorlatilag csak egy „jelentéktelen eltévelyedésről” volt szó, ami azon­
ban forradalmi jelentőségűvé nőtt. Nem csak jóval népesebb tömeg részvételére
adott lehetőséget, de egyben a népnek a szenátus árgus tekintete, ellenőrzése alóli
felszabadulást is jelképezte. Az ókori szerzők szerint Caiusnak különlegesen jó
érzéke volt a különböző helyszínek politikai célokra történő felhasználásához.
Egy másik történet arról számol be, hogyan állíttattak fel előkelő rómaiak bérbe­
adásra szánt, alkalmi ülőhelyeket a Fórumon (ami a Colosseum kétszáz évvel
később történt felépítését megelőzően az efféle rendezvények közkedvelt hely­
színének számított) rendezendő gladiátorviadal előtt.
Az eseményt megelőző éjjelen azonban Caius eltávolíttatta a székeket azért,
hogy az egyszerű embereknek elegendő helyük legyen, és fizetés nélkül nézhes­
sék a gladiátorokat. Bátyjával ellentétben Caiusnak valahogyan sikerült két ízben
tribunussá választatnia magát. Ám i. e. 121-ben újjáválasztási kísérlete - mely­
nek körülményeit homály fedi - kudarcot vallott. Ebben az esztendőben a kon­
 181

Ü] POLITIKA

zervatívok hősévé vált, a megátalkodott reakciós Lueius Opimius konzul törek­

vései ellen kellett harcolnia, aki a legtöbb törvényének érvénytelenítését szerette
volna elérni. E küzdelem során érte utol a halál: vagy meggyilkolták, vagy
- hogy az Opimius zsoldjában álló gyilkosok fegyverei elől megmeneküljön -
önkczévcl vetett életének véget. Azonban nem csak az egyik oldal alkalmazott
erőszakot. Amikor a konzul egyik kísérője - aki egy, éppen feláldozott állat
belsőségeit cipelve járkált fel és alá, kísérteties jelleget kölcsönözve a jelenetnek
- sértő megjegyzést vágott Caius híveinek a fejéhez („Engedjetek utat a jóknak,
ti gonosz polgárok!”4, amit még egy durva gesztussal is megtoldott. Erre fel ezek
nekitámadtak, és bronz íróvesszőikkel agyonszurkálták, ami azt bizonyítja, hogy
már nem voltak felfegyverezve, továbbá hogy ími-olvasni tudó férfiak voltak, de
korántsem ártatlan áldozatok. A szenátus válaszul kibocsátott rendeletében utasí­
totta a consulokat: „Tegyenek meg mindent..., hogy az államot baj ne érje!”5,
vagyis rendkívüli állapotot hirdetett ki ugyanúgy, mint i. e. 63-ban, a Cicero
kontra Catilina konfliktus alkalmával. Opimius válaszul támogatóiból fegyveres
csapatot gyűjtött maga köré, és Gracchusnak mintegy háromezer hívét vagy ott
még helyben fölkoncolták, vagy később rögtönzött bíróság ítélte őket halálra.
Mindez kétes értékű, veszedelmes precedenst teremtett.
Ez volt ugyanis az első alkalom a következő száz évben előforduló többi kö­
zül, amikor rendkívüli állapot kihirdetésével kívánták a különböző válságos
helyzeteket megoldani az egyszerű rendzavarástól a vélelmezett hazaárulásig.
Talán azért gondolták ezt ki, hogy ily módon szorítsák jogi keretek közé a hiva­
talos, hatósági erőszak alkalmazását. Rómában e korszakban semmiféle rendvé­
delmi erő nem tevékenykedett, és az erőszakos cselekmények megakadályozását
legfeljebb néhány, nagy hatalmú magánember által összegyűjtött támogatásból
tudták finanszírozni. A „tegyenek meg mindent..., hogy az államot baj ne élje!”
tartalmú rendelkezés elméletileg olyan célt is szolgálhatott volna, hogy választó­
vonalat húzzon a Scipio Nasica-féle, felhatalmazás nélküli, önkényes, valamint
a szenátus jóváhagyásával végrehajtott akciók közé. Ám a gyakorlatban ez a
lincselőknek adott szabadalomlevél volt ürügy a polgári szabadságjogok felfüg­
gesztésére, és egy jogi fügefalevél a radikális reformerek ellen előre megfontolt
szándékkal elkövetett erőszakcselekmények álcázására. Például nehezen hihető,
hogy az Opimius helybéli híveihez csatlakozó „krétai íjászok” csak úgy, nagy
hirtelen a semmiből bukkantak elő. Azonban a rendelet mindvégig vitatott ma­
radt, cs bármikor visszaüthetett, ahogy Cicero észrevette. Opimiust annak rendje
és módja szerint bíróság elé állították, és jóllehet felmentették, hímevén ezek
után mindvégig folt éktelenkedett. Amikor hallatlan arcátlansággal vagy talán
naivitással arra szánta el magát, hogy a Gracchusok fölött aratott győzelmét
a Concordia ('Egyetértés’) istenasszonynak szentelt, Fórumon álló temploma fény­
űzően költséges felújításával teszi emlékezetessé, egy, a valósághoz ragaszkodó
182

HATODIK 1'EJHZliT

és vésőjével ügyesen bánó ismeretlen a következő, az épület homlokzatára rótt

szavakkal foglalta össze az egész gyilkos művelet lényegét: „Discordia műve ezt
a templomot emelte Concordiának.”6

Polgárok és szövetségesek háborúban

Az i. e. 120-as évek derekán, nem sokkal Caius forradalmi reformjait követően,

egy Itáliában utazgató római konzul feleségével a Tcanum nevű kisvárosba (a mai
Teano, nagyjából 100 mérföldre Rómától délre) érkezett. A hölgy azzal a kíván­
sággal hozakodott elő, hogy a férfiak számára fenntartott fürdőt szeretné hasz­
nálni, ezért a polgármester előkészíttette számára, és a törzsvendégeket kitiltatta.
Az asszony azonban felpanaszolta, hogy a fürdő nem állt időre készen, és nem
volt megfelelően kitakarítva. „Ezért a foruinon egy karót szúrtak le, odahureolták
M. Mariust, a város legtekintélyesebb polgárát, s ruháit lehúzva, megvesszőzték.”7
A történet azért maradhatott az utókorra, mert Caius Gracchus idézte fel egyik
beszédében, amelyet azután szó szerint megörökített egy, az i. sz. II. század­
ban élő, irodalmi érdeklődésű tudós, aki Caius szónoki stílusát tanulmányozta.

38. Praettestében az i . e . II. század végén kialakított nagy méretű épületegyüttes

során reneszánsz palotát emeltek amely megőrizte az ókori szentély formáját. Az alsó rámpák
és a teraszok tisztán kivehetők.
 183

ÜJ POLITIKA

39. A praenestei szentélykörzerekonstrukció­

ja. A képen világosan látszik, hogy a felső
szinten emelkedő, félkör alakú palota az alatta
kialakított, Fortuna istenasszonynak szentelt
templom formáját követi. Érdekes módon ez
az épületegyüttes a pompej
(lásd 14. ábra), több mint fél évszázaddal
korábban épült, amikor Rómában még
egyáltalán nem létezett ehhez hasonló
nagyságrendű építészeti alkotás.

Az eset megbotránkoztató példája a

rómaiak hatalommal való visszaélésé­
nek, amellyel Caius a római polgáijog
itáliai kiterjesztése érdekében folyta­
tott kampányát kívánta támogatni. Nem
ő volt az első, aki ezt indítványozta.
Javaslatával abban a mind hevesebb
vitában foglalt állást, amely a római
szövetségesek és az itáliai latin telepü­
lések státusa körül forgott, és amely végül Róma és számos szövetségese között
kirobbant, a római történelem egyik leggyilkosabb és legtöbb fejtörést okozó
konfliktusába, a szövetséges háborúba torkollott. A rejtély főleg abban áll, hogy
vajon mi lehetett a szövetségesek célja. Azért folyamodtak erőszakhoz, hogy
ki kényszerítsék Rómától a teljes római polgárjogot? Vagy a római függőségből
akarták kiszabadítani magukat? Benn akartak maradni, vagy ki akartak szaba­
dulni?
A/, i. e. III. századtól kezdődően a Róma és a többi itáliai nép közötti kapcso­
latok különböző irányokban fejlődtek. A szövetségesek, a római hadjáratokban
való részvételükért nyilvánvalóan bőséges jutalomban részesültek a győzelem­
mel együtt járó hadizsákmány, s a nyomában kínálkozó kereskedelmi lehető­
ségek formájában. A Rómától 60 mérföldnyire délre fekvő latin kolóniából,
a Fregellae nevű kisvárosból való család olyannyira büszke volt e hadjáratokra,
hogy házát különböző csatákat ábrázoló terrakottafrízckkel ékesítette, amelyek­
ben egyik családtagjuk részt vett.
Hogy a szövetségesek milyen konkrét, tényleges hasznot húztak az együttmű­
ködésből, azt a számos itáliai városban végrehajtott látványos építkezések pél­
dázzák. Közülük érdemes megemlíteni a Rómától mindössze 20 mérföldre fekvő
Praencstében, a Fortuna istennő tiszteletére emelt hatalmas szentélyt, ami a lát­
ványos, reprezentatív építkezés remekműve - színházzal, teraszokkal, portiku-
szokkal és oszlopsorokkal s melyhez hasonló nincs még egy a Földközi-tenger
184

HATODIK. FEJEZET

medencéjében. Bizonyára nem véletlen, hogy több, e városból származó család

neve is felbukkan a kor egyik legnagyobb kereskedelmi és rabszolga-kereske­
delmi központjaként ismert égci-tengcri, Délosz szigetén tevékenykedő római és
itáliai kereskedők között.
A Déloszhoz hasonló helyeken nemigen tettek különbséget „rómaiak” és
„itáliaiak” között, tehát mindkét kifejezést nagyjából egyformán és felese rélhe-
tően használták egyikre s másikra is. A választóvonalak addigra már Itáliában is
eltűnőben voltak. Az i. e. II. száz,ad elejére az összes „szavazati jog nélküli pol­
gár” elnyerte a szavazati jogot. Elképzelhető, hogy valamikor a szövetséges há­
ború előtt, a rómaiak hozzájárultak ahhoz, hogy egy latin polgáijoggal felruhá­
zott városban közhivatalt betöltő személy teljes római polgárjogot kaphasson.
A gyakorlatban sűrűn megesett, hogy szemet hunytak az olyan esetek fölött,
amikor itáliaiak minden további nélkül polgárjogért folyamodtak, vagy jártak
sikerre], valahányszor felvétették magukat valamelyik római cenzusba.
Persze ez a szorosabb integráció csupán a dolog egyik fele. Caius itáliai pol­
gármesterről szóló története csak egy, ama híressé vált ügyek közül, amelyekben
egyes rómaiak, a tapintatlanságtól a kegyetlenségig terjedő indítékkal, állítólag
a szövetséges közösségek kiemelkedő tagjait sértették vagy alázták meg. Törté­
nelmi források szerint a másik konzul a helyi előkelőségek egy csoportját vetkőz-
tette le és korbácsoltatta meg, mert a neki szánt utánpótlás megszervezésénél
valamilyen akadály merült fel. Akár igazak ezek az anekdoták (melyeknek mind­
egyike rómaiaknak rómaiak ellen indított későbbi, tényszerűen nem igazolt tá­
madása kapcsán maradt fenn), akár nem, ezekből a kölcsönös vádaskodások,
neheztelés, a gyilkos pletyka hangulata árad, amelyet a római állam néhány
erőszakos intézkedése, valamint a legfontosabb szövetségesek részéről megnyil­
vánuló politikai kirekesztettség és másodrendűség érzése csak tovább mérgezett.
A szenátus kezdte magától értetődőnek venni, hogy az egész Itáliára érvényes
törvényeket alkothat. Tiberius Gracchus szegény rómaiak körében népszerű föld­
reformját a gazdag itáliaiak provokációnak tekintették, akiknek a „közföldjeit”
elvették, miközben szegény itáliaiakat kizárták a földosztásból. Az itáliai elő­
kelők egy részének a vezető rómaiakkal ápolt szoros személyes kapcsolata (más­
képpen hogyan is vehették volna igénybe Scipio Aemilianus segítségét Tiberius
földreformja ellen?) korántsem kárpótolta őket azért, hogy hivatalosan nem ve­
hettek részt a római politikában vagy döntéshozatalban.
Az i. e. 120-as években az „itáliai kérdés” mindinkább megosztotta a köz­
véleményt, és heves konfliktusokat robbantott ki. I. e. 125-ben Fregellae lakos­
sága megpróbált Rómától elszakadni, de a római hadsereg - ugyanazon Lucius
Opimius vezérletével, aki néhány évvel később Caius Gracchust halálba küldte -
megsemmisítette őket. A hajdani közös hadjáratok emlékét büszkén hirdető fríze­
ket kétezer esztendővel később ásták ki az elpusztított Fregellae romjai alól.
 185

0] POLITIKA

Ugyanekkor Rómában felkorbácsolták a beáradó idegenekkel szemben táplált

félelmeket, amely eljárást számos mai xenofób kampányból jól ismerhetünk.
Caius egyik ellenfele egy contión, vagyis nyilvános gyűlésen felszólalva a róma­
iak elárasztásának vízióját vázolta fel. „Ha majd megadjátok a latinoknak a pol­
gárjogot - figyelmeztette hallgatóságát azt hiszitek, hogy akkor is lesz ele­
gendő helyetek, és elfértek, mint most, egy contión vagy a játékokon, vagy az
ünnepségeken? Hát nem fér a fejetekbe, hogy ezek majd mindent elözönlenek?”
Egyszer-egyszer hivatalos próbálkozások is történtek arra, hogy a telepeseket
visszaköltöztessék, vagy megakadályozzák, hogy az itáliaiak teljes jogú római
polgárnak adják ki magukat. Még akár veszélyessé is válhatott, ha valaki túlsá­
gosan elkötelezte magát az itáliai ügy támogatása mellett. I. e. 91 őszén, miután
Marcus Livius Drusus indítványozta, hogy Itáliában a polgárjogokat szélesebb
körre terjesszek ki, házában késsel meggyilkolták, éppen amikor távozó vendé­
geitől búcsúzkodott.
Ez a merénylet egy szörnyű, nagyszabású és nagy kiterjedésű háború rémével
fenyegetett. A kritikus helyzet i. e. 91 végén állt elő, amikor egy római küldött
sértegette a közép-itáliai Asculum lakosait. Válaszul a városban lakó összes többi
rómaival együtt megölték. Ez a kegyetlen etnikai tisztogatás megszabta az el­
következő események menetét, amelyek nem voltak messze a polgárháborútól;
„Ha kisebbíteni akarom gyűlöletes voltát, akkor lehet a sociusok elleni háború­
nak nevezni; de igazság szerint a polgárok ellen indított polgárháború volt” -
foglalta össze később egy római történetíró. A harcok a félsziget legnagyobb
részére kiterjedtek, beleértve Pompejit, ahol az i. e. 89-ben támadó római ostrom­
gépek lövedékeinek nyomai a városfalon ma is láthatóak. A rómaiak hatalmas
erőket vetettek be az itáliaiak leverésére, cs a győzelmet csak fejetlen kapkodás­
sal és súlyos veszteségek árán tudták kiharcolni. Miután az egyik konzul elesett
a harcokban, és holttestét Rómába vitték, olyan mély gyász lett úrrá az embere­
ken, hogy a szenátus rendeletet adott ki, melynek értelmében az elesetteket hely­
ben kell eltemetni, amely gyakorlatot korunk számos államában is bevezettek.
Azonban az egész konfliktus aránylag gyorsan, néhány év alatt lezajlott. A béké­
hez feltehetőleg egy igen egyszerű megoldás vezetett: a rómaiak teljes polgár­
jogot ígértek azoknak, akik nem fogtak fegyvert Róma ellen, vagy hajlandónak
mutatkoztak az ellenállással felhagyni.
így a szemlélőben az a benyomás támad, hogy sok szövetséges csak azért
ragadott fegyvert, hogy teljes jogú rómaivá váljon, ekképpen véget vetve politi­
kai számkivetettségének és alárendelt helyzetének. A legtöbb ókori történetíró
hasonlóan magyarázza a háborúi. „Annak az államnak a polgárjogát akarták
megszerezni, melynek hatalmát fegyvereikkel védelmezték” - fogalmazott egyi­
kük, akinek dédapja egy Róma oldalán harcoló itáliai volt. S az egyik, az itáliaiak
rómaivá alakulásáról szóló népszerű történet egy, az itáliai Picenum vidékéről
HATODIK FEJEZET

származó férfiú pályafutását mutatja be. A férfi mint zöldfülű újonc menetelt
a hadifoglyok között, a rómaiaknak az ellenséggé vált szövetségesek fölött ara­
tott egyik győzelmét ünneplő diadalmenetben; ötven év múltán, immáron római
hadvezérként saját triumfusát tartotta a parthusok fölötti győzelme alkalmából
- az egyetlen ember, akiről tudjuk, hogy áldozatból győztessé válva a diadal­
menet mindkét oldalán vonulhatott. Azonban a római történetírók talán túl gyor­
san is készek voltak arra, hogy a háború következményét a céljaival azonosnak
tekintsék, vagyis hogy az itáliaiaknak olyan célt tulajdonítsanak, amely jobban
beleillett Róma és Itália később létrejött egységébe.
Ugyanis az itáliai fél korabeli propagandája és szervezkedése arra enged kö­
vetkeztetni, hogy valójában egy elszakadásra, a Rómától való teljes független­
ségre törekvő mozgalomról volt szó. Úgy tűnik, a szövetségesek „Italia” néven
egy rivális államot szerettek volna létrehozni, melynek fővárosa egy, „llalica”
névre átkeresztelt város lett volna, és az hali ('itáliaiak’) szót még az ólomsörét-
jeikbe is beütötték. Pénzérmeiken az Itáliát jelképező bika ismert ábrázolása
szerepelt, amint a Rómát szimbolizáló farkast felökleli. Az egyik itáliai vezér
pedig találóan kifordította Romulus és Rcmus történetét, és a rómaiakat elne­
vezte „farkasoknak, akik elrabolták az itáliaiak szabadságát”. Mindez nem iga­
zán kelti bármiféle integrációs törekvés benyomását.
A rejtvény legkönnyebb megoldásának az látszik, ha feltételezzük, hogy a
szövetségesek egy laza koalíciót alkottak, különböző célokkal. Némelyikük el­
szánta magát arra, hogy a rómaiaknak mindhalálig ellenállnak, míg mások ké­
szen álltak valamiféle megállapodás megkötésére - ehhez semmi kétség sem fér.
Ám akadnak itt más szempontok, rejtélyesebb tényezők, és arra való utalások,
hogy - akár tetszik, akár nem - a Rómától való függetlenség ekkor már megké­
sett. A pénzeken persze Róma-ellenes éremminlák is láthatók. Ugyanakkor pénz­
verőik kizárólag a rómaiak súlymértékeit használták, és a többi éremképet köz­
vetlenül a rómaiak által kibocsátott pénzérmékről kölcsönözték. Úgy fest a
dolog, mintha az egyetlen kulturális nyelv, amellyel az itáliaiak Rómát támadhat­
ták, immáron római volt, beszédes jeleként annak, hogy ez idő szerint az integ­
ráció vagy az Itália fölötti római uralom mennyire előrehaladott állapotban volt.
Bármi lehetett is a szövetséges háború oka, az i. e. 90. és 89. évben a teljes
polgárjognak a félsziget legnagyobb részére való kiterjesztéséről hozott törvé­
nyek kihatása óriásinak bizonyult. Itália ugyanis olyan közel került ahhoz, hogy
nemzetállammá váljon, mint semmilyen más államalakulat az ókorban, és a már
évszázadokkal korábban körvonalazódott alapelv, mely szerint a „rómaiaknak”
lehet kettős polgárjoguk és kettős polgári azonosságuk - Rómáé és a szülőváro­
suké - szabállyá vált. Ha bízhatunk az ókori történetírók adataiban, akkor a római
polgárok száma egy csapásra körülbelül a háromszorosára, több mint egymillióra
nőtt. E növekedés lehetséges hatásai és a velejáró problémák szembeszökőek
 187

Ü| POLITIKA

40. Az itáliai szövetségesek állal, a szövetséges háború idején vert leginkább Róma-ellenes pénz­
érme. Az itáliai bika teljesen maga alá gyűri a római farkast, a minta alatt pedig az érme veré­
séért felelős tisztviselő itáliai oszk (vagy oscusj nyelven feltüntetett neve olvasható. Az ezüstérme
másik oldala 'Bacchus istent mintázza, körben az egyik itáliai hadvezér ugyancsak oszk nyelven
írt nevével.

voltak. Például heves vita bontakozott ki arról, hogy az új polgárokat miként

sorozzák, be a szavazó tribusokba, ideértve egy megbukott javaslatot, mely szerint
az itáliaiak befolyásának csökkentése érdekében néhány, külön - mindig utolsó­
ként szavazó - tri búsba osztották volna be őket.
Azonban a rómaiak hagyományos politikai vagy közigazgatási intézményei­
ket valójában soha nem alakították úgy ál, hogy alkalmas legyen az új politikai
helyzetek kezelésére. Rómán kívül soha nem létezett például semmiféle szava-
zatnyilvántartó-rendszer, így az újonnan nyert politikai befolyással a gyakorlat­
ban csak azok az itáliaiak tudtak élni, akiknek volt pénzük és idejük az utazásra.
Az pedig, hogy ilyen nagyszámú polgár hivatalos jegyzékbe vételét elvégezzék,
bizonyára meghaladta volna a rómaiak erejét, jóllehet történtek arra irányuló
próbálkozások, hogy a munka egy részét helyi tisztviselőkre hárítsák át. I. e. 70-
ben teljes cenzust tartottak (a „több mint egymillióra” vonatkozó becslés ezen
alapul), ám i. e. 28-ig - Augustus császár uralkodásának kezdetéig - ez volt az
utolsó hivatalos jegyzékbe való felvétel. A hosszú időközt az ingatag politikai
helyzetnek szokták tulajdonítani, azonban a feladat nagysága és nehézsége is
egész biztosan az okok közé sorolható.
Cicero i. e. 62-ben beszédet mondott Archias védelmében - aki már számos
előkelő római tetteit magasztalta verseiben (egy sem maradt fenn), és Cicero
abban reménykedett, hogy neki is szentel majd egy dicsőítő költeményt Catilina
fölött aratott győzelme emlékére - , mely szónoklatban szemléletes képet fes­
tett azokról a szövevényes problémákról, amelyeket még csaknem harminc évvel
188

HATODIK FEJ EZ FT

a szövetséges háború lezárása után sem sikerült megoldani. Archias az ókori

szíriabeli Antiokheia városában született, de Aulus Livinius Archíasként római
polgárnak vallotta magát, azon a jogcímen, hogy miután Itáliába emigrált, Hé-
rakleia városa polgára lett, ekképpen a szövetséges háború után jogosulttá vált
a római polgárjogra. Ezen jogállását a bíróság kétségbe vonta. A védelem dolga
is nehézségekbe ütközött, ugyanis nem maradt fenn írásos bizonyíték arról, hogy
Archias Hérakleia polgára lett volna, mivel a város irattára a szövetséges hábo­
rúban a tűzvész martalékává vált. Római polgárjogára vonatkozóan sem tudott
kielégítő írásos bizonyítékkal szolgálni, hiszen nevét nem találták a római polgá­
rok jegyzékében; gyaníthatóan mindkét újabb cenzus alkalmával külföldön tar­
tózkodott. Ily módon Cicero kénytelen volt néhány tanúra támaszkodni, akik
kezességet vállaltak érte, továbbá az akkor már elhunyt praetor magánnyilvántar­
tására, aki először adott helyt keresetének.
Hogy aztán az esküdtbíróság miként döntött, nem tudjuk. Vajon a hiányzó do­
kumentumok eltűnését bizonyító érveket nem íalálLák eléggé megalapozottnak?
Vagy belátták, hogy a polgárháborút éppen az ilyenfajta véletlenek sorozata és a
személyazonosság elvesztése szokta követni? Akárhogyan történt is, Cicero védő­
beszéde értékes felvilágosítással szolgál azokra a vitákra és közigazgatási rémál­
mokra, amelyek „a szövetségeseknek megadták a polgárjogot” tömör kijelentés alatt
rejtőztek. Ez rendkívül merész intézkedés volt a rómaiak részéről, még akkor is, ha
nem jószánlukból tették; ám valószínűleg még nagyon sok Archias akadt fenn a dön­
tésből következő jogi bonyodalmak hálójában anélkül, hogy módja vagy megfelelő
összeköttetése lett volna arra, hogy Cicero segítségét kérje keresete benyújtásához.

Sulla és Spartacus

A Pompeji ellen i. e. 89-ben indított ostromnál - amelyben a tizenéves Cicero

még az altisztinél is alacsonyabb rangban szolgált - a fővezér Lucius Comelius
Sulla Félix volt, kinek neve ’szerencsés’-t vagy némileg hatáskeltőbben ’Vcnus
istennő kegycítjé’-t jelentette. A városon belül jól szervezett ellenállásba ütkö­
zött, a házak utcai homlokzatán olvasható, a később felvitt gipsz vakolat alól
kiszabadított hirdetményekből ítélve, amelyek feltehetően a helyi katonaságot
utasították, hogy hol gyülekezzenek. Minden jel arra utal, hogy a pompejiek egy
ideig állták a sarat, majd Sulla fontosabb célpontok ellen vonult, de személye a
lakosokban elég mély nyomot hagyhatott, amint azt a városfal egyik tornyán -
a helyi falfirkaművészek jóvoltából - megörökített neve is bizonyítja.
Sulla Róma városában és környékén csaknem egy évtizeden át dúló nyílt há­
borúskodás, valamint egy rövid és véres egyszemélyi uralom központi és vitatott
alakjává vált. A nehéz időket megélt családban született férfiút ötvenesztendős
 189

ÚJ PONTI KA

kora körül, i. e. 88-ban konzullá választották. Az összecsapások is ebben az év­

ben kezdődtek, amikor a szövetséges háború utolsó szakaszában általa vezérelt
csapatok élén elfoglalta Rómát, hogy a Mithridatész király elleni háború dicső­
séggel és nagy haszonnal kecsegtető - korábban m ár rábízott, majd váratlanul
egy ellenfélnek átadott - fővezérségét magának követelje. Majd nemsokára foly­
tatódtak, miután győzelemmel a háta mögött, i. e. 83-ban hazatért Itáliába, ahol
csaknem két éven keresztül küzdött, hogy Rómát visszavegye ellenségeitől,
ahová távol létéhen befészkelték magukat. A városban ez idő alatt az ellentéteket
erőszakkal, gyilkossággal és gerillaháborúval igyekeztek feloldani. Mithridatész
ellen pedig olyan rivális hadvezéreket vezényeltek, akik egymáshoz legalább
olyan ellenségesen viszonyultak, mint bármely külföldi ellenfélhez; a helyzetet
talán még groteszknek is lehetett volna nevezni, ha nem lett volna olyan tragikus.
Az ókori történetírók erről az egész, az i. e. 80-as évek közepére eső korszak­
ról kísérteties, vértől pirosló és kaotikus képet festettek. Sulla mindkét római
betörésekor a város szívében elkeseredett harcok robbantak ki. A második alkal­
mával a Capitolium-dombon emelkedő, a köztársasági Róma alapítását jelképező
Jupitcr-temploin a lángok martalékává vált, és a szenátorok még a saját tanács­
házukban sem érezhették magukat biztonságban.
Négyüket - közöttük Néró császár ősét akik a Curiában ültek, Sulla ellen­
ségei lemészárolták. Mindeközben, a Mithridatész ellen folyó harcok során az
egyik hadvezért helyettese gyilkolta meg, aki utóbb öngyilkos lett, miután csapatai

41. SttUai. e. 84—83-banveri, inteni pártfogóját dicsőítő ezüstpénze. Az érme egyik felél
képmása díszíti, a jobb oldalon éppen csak kivehető fiával, a győzelmet jelképező pálmaágat
tartó Cuptdóval.A másik felén a legfelsőbb pártfogásnak köszönhető katonai sikerekre való
utalás olvasható:az IMPER(ATOR) ITERUM arról , hogy csapa
diadalmas győztesként („imperator”) üdvözölték őt nyilvánosan. A középre helyezett jelképek
között két, győzelmi trófeaként használatos páncélkészlet látható.
HATODIK FÜJLZLT

nagy része dezertált. A szökött katonák többsége úgy határozott, Sulla hadához
csatlakozik, de néhány tiszt ehelyett inkább Mithridatésszal - vagyis az ellenség­
gel, akivel szemben állítólag éppen háborúztak - vállalt sorsközösséget.
Azonban a legborzalmasabb anekdoták a gyilkos proscriptiókról és a kivég-
zendőkről összeállított, lélektelen, bürokratikus listák kiváltotta rettegésről ma­
radtak fenn. A történetek Sulla szadizmusát is megörökítették. Ellenségei néhány
évvel korábban azt a véres szokást honosították meg, hogy áldozataik fejét a
Fórumon levő rostrara tűzték ki; ő - a szóbeszéd szerint - ezen is túlment, ami­
kor trófeaként házának átriumában (vagy nyitott csarnokában) állította ki őket -
durván megcsúfolva a római hagyományt, melynek értelmében az ősök fejszob­
rait volt szokás ott elhelyezni. A görög irodalom az idézetekkel való példálózás
szokásából is gúnyt űzött: amikor egy igen fiatal áldozat fejével megajándékoz­
ták, Arisztophanész, görög komédiaíró egy sorát idézte abban az értelemben,
hogy a fiú azelőtt próbált meg szaladni, hogy még járni tudott volna. „Itt nyug­
szik az az ember, aki minden halandónál több jót tett életében barátainak, és
mindenkinél többet ártott ellenségeinek”8 - mondat egy része volt a maga által
fogalmazott sírfeliratának, amely a Scipióékéval össze sem hasonlítható. Ám ez
nem minden. A történet még arról a buzgalomról, lelkesedésről is szól, amely oly
sok embert hajtott, hogy megmártózzon a vérfürdőben, hogy leszámoljon a régi
sérelmekért, vagy egyszerűen hogy csak követelje a gyilkosságért járó jutalmat.
A megátalkodott, notórius bűnös Catilina rábírta Sül lát, vegye fel jegyzékébe
személyes ellenségeit, majd a piszkos munka végeztével, egy szent kútnál mosta
le kezéről a mészárlás nyomait.
Vajon hogyan lehetne ennyi erőszakra magyarázatot találni? Nem elegendő
azzal érvelni, hogy talán nem is volt annyira borzasztó, mint ahogy bemutatták.
Ez egy bizonyos fokig igaz is. A legtöbb ránk maradt értelmezés elfogult beszá­
molókon alapul, melyeknek szerzői igyekeztek ellenfeleik kegyetlenségét minél
jobban eltúlozni. Például Catilina befeketítése egészen bizonyosan Cicero propa­
gandájának az eredménye. De csak egy bizonyos fokig: Sulla két betörését Ró­
mába, a Jupiter-templom leégését, a harcban álló légiókat és a proskribálandók
listáját nem lehel egyszerűen a propagandaháború koholmányainak tekinteni.
S azon sem elég elgondolkodni, vajon mi vitte rá Sullát, hogy megtegye, amit
megtett. Az indítékai azóta is vita tárgyát képezik. Kegyetlen és számító zsarnok
volt? Vagy csupán egy kétségbeesett, végső kísérletre szánta el magát, hogy helyre­
állítsa a rendet Rómában? A lényeg az, hogy bármilyen okok is húzódtak meg
Sulla tettei mögött (és ez most ugyanannyira megfellebbezhetetlen, mint valaha),
az erőszak sokkal szélesebb körben hatalmasodott el, mint amennyire azt egyet­
len ember befolyásának lehetne tulajdonítani.
E korszak konfliktusai sok szempontból a szövetséges háború folytatásának
tekinthetők: egy korábbi szövetségesek és barátok között kirobbant polgárháború
 191

ÚJ POLITIKA

polgárok közötti háborúvá alakult. Ami eközben erodálódott, az a rómaiak és az

idegen ellenség vagy hostisok közötti alapvető megkülönböztetés. I. e. 88-ban
Sulla a városbeli ellenfeleit hostisnak nyilvánította; ez az első, általunk ismert
alkalom, hogy a kifejezést - amint Cicero is később - nyilvánosan egy másik
rómaira alkalmazta. Ám amint a városból kitette a lábát, a rómaiak is azonmód
hosíisnak nyilvánították Sullát. A határok efféle elmosódása a Földközi-tenger
keleti térségében elszenvedett katonai vereségeknél is megfigyelhető: a régi bi­
zonyosságok olyannyira semmivé váltak, hogy a római parancsnoktól dezertáló
katonák alighanem mind Sulidhoz, mind Mithridatész királyhoz való csatlakozá­
sukat elfogadható választásnak ítélték; egy római katonai különítmény pedig le­
rombolta a Róma őseként számon tartott Trója városát. Ez egy mítosz.okbeli
apagyilkossággal felérő cselekedet volt.
A szövetséges háború következményeként Róma közelében nagyszámú, bár­
mikor bevethető katonai erő tartózkodott, olyan katonák, akik nagy gyakorlattal
rendelkezhettek az itáliai rokon népek elleni harcokban. A városban kevéssel
korábban lezajlott, vitatott megítélésű és brutális erőszakcselekmények viszony­
lag kismértékűeknek nevezhetők, és rövid ideig tartottak. Ám amikor teljes fegy­
verzetű légiók váltották fel azokat a martalócokat, akik a Gracchusok híveit fel­
koncolták, a város egykettőre valódi és hosszan tartó háborúskodás színterévé
vált, ami az egész Sulla-korszakot meghatározta. Mintha csak a korai Róma
magánhadseregei támadtak volna fel: különböző, a népgyűlések szavazatai vagy
szenátusi határozat állal támogatott parancsnokok légióikkal saját párt- és cso­
portérdekeik védelmében léptek fel ott, ahol éppen megfelelőnek találták.
Ám mindez egy igen különös, radikálisan konzervatív kísérletet indított el
azzal a céllal, hogy az egész római politikát újrafogalmazzák: általános, min­
denre kiterjedő változás, egyszerű óra-visszaállítási gyakorlatként feltüntetve.
Amikor Sulla i . e. 82-ben újra bevette a várost, kimódolta, hogy diktátorrá válasz­
szák, „hogy törvényeket hozhasson, és a rés publica rendjét helyreállíthassa”.
A diktátorság régi hivatal volt, viselőjét rendkívüli állapot esetén nevezték ki,
hogy teljhatalommal felruházva valamely válságot - amely lehetett katonai is -
megoldjon. Utoljára több mint egy évszázaddal korábban neveztek ki diktátort,
hogy a második pun háború befejeztével, i. e. 202-ben, amikor mindkét konzul
Rómától távol tartózkodott, megszervezze a választásokat. Ettől Sulla diktátor-
sága két szempontból is különbözött: először is a hivatalt időben nem korlátoz­
ták, másodszor széles körű, ellenőrizetlen hatalommal ruházta fel viselőjét, bele­
értve a törvények kibocsátását vagy érvénytelenítését, és a garantált felelősségre
vonás alóli mentességet. Három éven át mindezt gyakorolta is, majd hivataláról
leköszönve visszavonult a Nápolyi-öbölben álló házába, ahol i. e. 78-ban, ágyá­
ban jobblétre szenderült. Halála - tekintve élete művét - meglepően békés volt,
noha sok ókori történetíró kárörömmel eltelve részletezte elmúlásának borzalmait:
192

HATODIK FEJEZET

húsát férgek lepték cl, amelyek oly gyorsan sokasodlak, hogy nem lehetett el­
távolítani őket. Suli a volt az első mai értelemben vett diktátor. Julius Caesar lesz
majd a második. A politikai hatalom e különleges válfaja Róma egyik legkárté­
konyabb hagyatéka.
Sulla még a Caius Gracchusónál is nagyobb arányú reformprogramot vezetett
be. Néhány korábban foganatosított népszerű intézkedést - beleértve a szubven­
cionált gabona kiosztását - viszont eltörölt. Bevezetett egy sor, a hivatal viselést
szabályozó jogi intézkedést és szabályt, melyeknek többsége a szenátus mint
állami intézmény központi helyzetének újbóli megerősítését szolgálta. Létszámát
háromszázról körülbelül hatszázra növelte (pontos számot soha nem szabtak
meg), és a tagok kiválasztásának módján ravaszul úgy változtatott, hogy bizto­
sítsa az újonnan megállapított létszám jövőbeni fennmaradását. Ettől kezdve nem
a cenzorok jelölték ki egyénileg a szenátorokat, hanem minden alacsonyabb
rangú quaestori hivatalt viselő férfi automatikusan a szenátus tagjává vált, és
a quaestorok számát egyidejűleg nyolcról húszra emelte, amely számot elegen­
dőnek ítélt az évenként kihalt szenátorok pótlására. Sulla a hivatali pályafutás
rendjének szabályait is meghatározta, beleértve a hivatalnokok életkorát (például
harmincéves kora előtt senki nem lehetett quaestor), és tíz éven belül nem lehe­
tett ugyanazt a hivatalt betölteni. A fenti intézkedések az őáltala is élvezett sze­
mélyes hatalom kiépítésének megakadályozását szolgálták.
Noha a reformokat a hagyományos római gyakorlathoz való visszatérésként
tüntették fel, valójában sokuknak semmi közük sem volt ahhoz. Egyszer-kétszer
korábban is történtek kísérletek a hivatal visel és megrendszabály ozására, de egé­
szében véve minél messzebb megyünk vissza Róma történetében, ezek a szabá­
lyok annál zavarosabbak. A reformok néhány nem kívánt következménnyel is
jártak. Jóllehet a quaestorok számának növelése - a szenátorok utánpótlásának
kérdését - megoldotta, ellenben felvetett egy másikat. Tekintve, hogy a konzu­
lokból továbbra is csak kettő maradt, a politikai versenyfutásba az alsó szinteken
beszállók közül mind többen voltak olyanok, akik soha nem hághattak fel a csú­
csokra. Kétségkívül akadtak olyanok, akik nem is akartak, és jó néhányan még
a konzulság alsó korhatára, vagyis 42 éves koruk elérése előtt elhunytak. Ám a
rendszer csaknem szavatolta a politikai versengés erősödését, ahogyan a velejáró
csúfos kudarcokat is, mint amilyen a Catilináé volt néhány évtizeddel később.
Sulla egyik leghírhedtebb reformjából következtethetünk gondolkodásmód­
jára. A Gracchusok óta csaknem az összes radikális reformot a néptribunusi hi­
vatalt viselő férfiak vezették be. Ezért Sulla - aki nyilvánvalóan tudatában volt
ennek - elhatározta, hogy alaposan megnyirbálja a néptribunusok hatalmát.
A diktátorihoz hasonlóan, ez is olyan hivatal volt, amelyet jórészt újjáélesztettek,
valószínűleg a Sül lát megelőző évtizedekben. Eredetileg az i. e. V. században
azért hozták létre, hogy a plebejusok érdekeit képviselje, de némely velejáró jog
 193

Ül POLITIKA

és privilégium a jóval későbbi korokban rendkívül vonzóvá tette a politikai hata­

lomra törők számára. Nevezetesen a néptribunusnak jogában állt a törvényeket
a népgyűlés elé terjeszteni, valamint közügyeket illető döntéseket megvétózni.
Kezdetben ez a vétójog csak nagyon korlátozott lehetett. Elképzelhetetlen
ugyanis, hogy a patríciusok és a plebejusok rendi küzdelmének korai szakaszá­
ban a patríciusok megengedték volna a plebejusok képviselőinek, hogy bármely
határozatukat kedvük szerint érvénytelenítsék. Ám arra az időre, amikor Oclavius
rendre megvétózta Tiberius Gracchus i. e. 133-ban előterjesztett törvényeit, az
alapelv, miszerint a néptribunusnak jogában áll csaknem korlátlanul közbelépni,
már bizonyára elfogadottá vagy deklarálttá vált.
Néptribun mindenféle politikai színezetű férfiú lehetett: mind Octavius, mind
a Tiberius Gracchust padlábbal agyonverő garázda, Tiberius tribunustársa volt.
E korszakban mindegyikük egyformán gazdagnak mondhatta magát, és egészen
biztosan nem az elesettek érdekében politizáltak. De a hivatal továbbra is a nép
képviselőjeként élt a köztudatban. Hiszen még ekkor is csak a plebejusok előtt
állt nyitva - bár a kellőképpen elszánt patríciusok bármikor megkerülhették az
akadályokat: csak egy plebejus családdal kellett örökbe fogadtatni magukat. S az
is igaz, hogy a nép érdekeit szolgáló reformok újból és újból innen indultak ki.
Az agyafúrt Sulla tehát nekifogott, hogy megfossza vonzerejétől, és az összes
politikai ambíciót melengető férfiút elriasszon a környékéről. Azzal kezdte, hogy
megszüntette a néptribunusok azon jogát, hogy törvényjavaslatot terjesszenek
a népgyűlés elé, korlátozta vétójogukat, és megtiltotta, hogy a néptribunusi hiva­
talt viseltek bármilyen más magistraturára pályázzanak, amivel a néptribunussá-
got valóságos politikai zsákutcává változtatta. E korlátozások megszüntetése
Sulla ellenzékének legfőbb követelésévé vált, és tíz évvel visszavonulása után
valóban mindegyiküket hatályon kívül helyezték, előkészítve ezzel az utat a
néptribunusok egy másik nagy hatalmú és kimagasló nemzedéke számára. Néhány
évtizeddel később a császárok is azzal kérkedtek, hogy ’a néptribunusok hatal­
mával’ (tribunicia potestas) vannak felruházva, amivel Róma egyszerű emberei
iránti törődésüket akarták kifejezni.
Csakhogy visszatekintve a tribunátus jobbára a figyelem elterelését szolgálta.
Ugyanis a vita nem egy adott hivatal előjogai, hanem a római politikát megosztó
politikai hatalom természete körül forgott. Középtávon sokkal jelentősebbnek
bizonyult Sulla hosszú időn át szolgáló légiói feloszlatására vonatkozó néhány
gyakorlati - jóllehet kevésbé szembeszökő és kevésbe vitatott - intézkedése. Sok
kiszolgált katonáját olyan itáliai városokba telepítette, amelyek a szövetséges
háborúban Róma ellen harcoltak, és a határos földeket kisajátította, hogy megél­
hetést biztosítson számukra. Ez célszerű módszernek látszott a lázadók megbün­
tetésére, ám gyakran mindkét fél rosszul járt: a helyiek egy részétől elvették
földjüket, és a katonák között is nem kevesen voltak, akik ügyesebben forgatták
194

H A T O D IK FEJEZET

a kardot, mint a kapát, és egyhamar nyilvánvalóvá ált, hogy a földből nem tudnak
megélni. Úgy hírlett, hogy i. e. 63-ban ezek az elvetélt katonaparasztok Calilina
támogatóit szaporították. S még ezelőtt is Sül la telepítési politikájának sok kár­
vallottja vállalt jelentős szerepet abban a felkelésben, amelyik az egyik legismer­
tebb ókori háborúvá vált.
I. e. 73-ban Spartacus vezérlete alatt mintegy ötven rabszolga-gladiátor kony­
hai eszközökből fegyvereket fabrikált magának, és megszökött a dél-itáliai Capua
gladiátoriskolájából. A következő két év folyamán rengetegen csatlakoztak hoz­
zájuk, így több római hadsereget is megfutamítottak, míg végül i. e. 71-ben vere­
séget szenvedtek, és a túlélőket a rómaiak a Via Appia mentén hátborzongató
látványosságként keresztre feszítették.
A nagy hűhó, amivel a felkelést mind az ó-, mind az újkorban elködösítették,
lehetetlenné teszi, hogy tisztán lássuk, valójában mi történt. A római történetírók,
akik a rabszolgafelkelésckben minden bizonnyal feje tetejére fordított világuk
legrémisztőbb megnyilvánulását látták, roppant mód eltúlozták a Spartacushoz
csatlakozó támogatók számát, hiszen becsléseik a 120 ezer fős nagyságot is el­
érik. Az újkori beszámolók gyakorta ideologikus hőst akartak faragni Spartacus

'c

42. ,4 P o m p e jib ő l s z á r m a z ó f e s tm é n y v á z la t e g y lo v a s h a r c o s t á b r á z o l , a k i a?, o sz k n yelvű , jo b b r ó l

b a lr a h a la d ó f e l i r a t s z e r in t „ S p a rta k s" , v a g y is S p a rta c u s. V a lószín illeg az. ó v a to s sz a k é r tő k n e k
van ig a zu k , a k ik a je le n e te t in k á b b g la d iá to r o k kü zdelm én ek, m in t a S p a r ta c u s -fe lk e lé s á lta l
ih le te tt c sa ta k é p n e k (ártják. Á m m é g íg y is v a ló s zín ű le g e z a h íres r a b s z o lg a - g la d iá to r e g ye tle n
fe n n m a r a d t , e g yk o rú á b r á z o lá s a .
 195

Ű[ POLITIKA

személyéből, sőt olyat, amely egyenesen a rabszolgaság intézménye ellen küz­

dött. Ez azonban csaknem teljességgel lehetetlen. Rengeteg rabszolga akart ma­
gának szabadságot, ám az ókori Rómából való minden tanúság azt mutatja, hogy
a rabszolgaságot mint intézményt még maguk a rabszolgák is természetesnek
tartották. Ha egyáltalán volt valami világosan megfogalmazott céljuk, akkor
Spartacus és a többi szökevény a legvalószínűbb feltételezések szerint otthonába
akart visszatérni. Maga Spartacus bizonyára az észak-görögországi Thrákiába,
a többiek Galliába. Ám egyvalami biztosnak tűnik: a római haderő ellen való-
színűtlenül hosszú ideig sikerült kitartaniuk.
Vajon e siker mivel magyarázható? Nem csak arról van szó, hogy az ellenük
vezényelt római csapatokat nem képezték ki megfelelően. S az sem elégséges ok,
hogy a gladiátorok az arénában fegyelemhez szoktak, harci készséget sajátítottak
el, és hajtotta őket a szabadságvágy. Csaknem biztos, hogy a lázadók elhatározá­
sát megkeményítették az Itália szabad, polgárjoga lakosságának elégedetlen és
kisemmizett elemei, közöttük Sulla volt katonáinak egy része, akik otthonosab­
ban érezték magukat a harcmezőn, mint a földeken, még akkor is, ha azon légiók
ellen kellett küzdeniük, amelyekben azelőtt maguk is szolgáltak.
Mindezt figyelembe véve, a Spartacus-felkelés nemcsak tragikus kimenetelű
rabszolgalázadás volt, hanem egyben utolsó szakasza az egymást követő polgár-
háborúknak, amelyek húsz évvel korábban a rómaiak Asculumnál történő, a szö­
vetséges háborút kirobbantó lemészárlásával kezdődlek.

Élet a mindennapokban

E korszak politikai harcainak története lényegében a politikai elvek és a Róma

kormányzási módjára vonatkozó, nagymértékben eltérő nézetek közötti össze­
ütközés története. Vagyis nagy eszmék története, amely óhatatlanul nagy embe­
rek történetévé alakult, Scipio Aemilianustől Sulláig. Hiszen a római történet­
írók, akiknek elbeszélésére rá vagyunk utalva, így mesélték el, fókuszpontba
helyezve a hősöket és az ellenhősöket, az átlagosnál nagyobb méretű és súlyú
személyiségeket, akik mind a háború, mind a politika dolgában döntöttek. F. fér­
fiak tollából való, mára többségükben elveszett írásokból is merítettek: Caius
Gracchus beszédeiből vagy - az egész klasszikus irodalom egyik legsajnálato­
sabb veszteségéből - Sulla szégyentelenül önigazoló, visszavonultságában írt,
huszonkét kötetes önéletírásából, amelyet alkalomadtán a későbbi történetírók
említettek és forgattak.
Amiről semmit sem tudunk, az eme elit társaságon kívül állók látóköre és a
lehetőségeik: az egyszerű katonák vagy szavazók véleménye, a nőké vagy -
a Spartacusról írt sokkötetnyi fikciótól eltekintve - a rabszolgáké. A harcosok,
HATODI K FEJ RZET

akik Karthágóban tetőről tetőre ugrálva szökelltek előre, a falfirkáikban Tiberiustól

földreformot követelő elégedetlenek, az éles nyelvű szolgáló, aki Caius híveit
sértegette és Sulla öt hitvese mind-mind a háttérben maradnak, vagy legfeljebb
epizódszerepet kapnak. Még ha az egyszerű emberek a maguk nevében beszél­
nek is, ránk maradt mondataik többnyire rövidek, semlegesek, diplomatikusak:
„Lucius Cornelius Sulla Félix diktátornak, Lucius fiának, volt rabszolgáitól” -
szól egy kőtalapzatra rótt felirat. Ám hogy kik voltak, mi állt a piedesztálon, cs
miért ajánlották neki, senki sem tudja. Ugyanígy nem tisztázott, hogy korsza­
kunkban az átlagemberek sokaságának élete, hétköznapjaik a megszokott meder­
ben zajlottak-e, miközben vezetőik légióikkal háborúztak. Vagy talán az erőszak
cs a polgári rend felbomlása a lakosság nagyobb részét jóformán állandóan ret­
tegésben tartotta?
Olykor-olykor tetten érhető, hogy e hatások miként szivárognak lefelé, és
befolyásolják az emberek mindennapi életét. Pompeji volt az egyik olyan lázadó
kisváros, amely a szövetséges háborút követően római polgárjogot, kapott, ám
rövidesen kénytelennek bizonyult néhány ezer kiszolgált katonát befogadni,
akiknek a helyiek birtokaiból osztottak földet. A beolvadás nem volt igazán sike­
res. Habár a veteránok számban jóval alatta maradtak az őslakosoknak, jelenlé­
tük kis idő elteltével nyomasztóvá vált. Nchányan a leggazdagabbja közül nagy
méretű, új amfiteátrumot tartott fenn, amit az őslakosok is legalább annyi örömmel
fogadtak volna, mint Sulla gladiátorjátékokra szomjazó veteránjai. A korra vo­
natkozó hivatalnoklistából az derül ki, hogy az újonnan érkezett telepeseknek
valahogy sikerült a város régi családjait a tisztségekből kiszorítani. Az i. e. 60-as
években pedig Cicero többször is említést tett a Pompejiben dúló, elhúzódó vi­
tákról, melyek - egyebek mellett - a szavazati jog körül folytak. Pompeji utcáin
a Sulla által vezetett ostrom hatása még évtizedek múltán is érezhető volt.
Ám a legbeszédesebb tanúságot azokról a veszélyekről és dilemmákról, ame­
lyek elé e háborúk az egyszerű embereket állították, a szövetséges háború i. c.
91-ben, Asculumban történő kirobbanásának históriája szolgáltatja. A városi
színházban zajló előadást odaadó figyelemmel kísérte a rómaiakból és helyiek­
ből álló nézősereg, amikor a dráma - derült égből villámcsapás - a nézőtéren
folytatódott. A római közönségnek ugyanis annyira nem volt ínyére az egyik
komikus Rómát gúnyoló tréfálkozása, hogy nagy hirtelen nekiestek, cs úgy ellát­
ták a baját, hogy a szerencsétlen színész holtan esett össze. A műsorban ezután
egy latin származású utazószínész következett, aki - mókázásának és arcjátéká­
nak köszönhetően - nagy népszerűségnek örvendett a nézők körében. Noha ret­
tegett attól, hogy a nézők másik fele most őrá ront majd, de nem volt más válasz­
tása, minthogy felmenjen a színpadra, ahol színésztársát alig néhány perce ölték
meg, és tetszetős szavakkal, élcelődéssel megpróbálja a bajból kivágni magát.
„Én sem vagyok római - tudatta a hallgatósággal. - Keresztül-kasul utazgatok
 197

ÚJ POLITIKA

Itálián, és azzal igyekszem elnyerni az emberek jóindulatát, hogy megnevettetem

őket és örömöt szerzek nekik. Szánjátok meg hát a fecskét, akinek az istenek
megengedik, hogy minden házatokra félelem nélkül fészket rakjon!” Ez megha­
totta a közönséget, akik visszaültek, hogy végignézzék a műsort. Ám ez csupán
rövid közjáték volt, ugyanis rögtön utána a városban lakó összes rómait megöltek.
Megrendítő és árulkodó történet, amely egy egyszerű komikus színészt mutat
be szokványos közönségével szemben állva, amely ezúttal nemcsak ellenséges,
de még gyilkosságra is vetemedhet. Egyúttal arra is figyelmeztet, hogy ebben
a korszakban nem sok választotta el a szokásos polgári életet a véres mészárlás­
tól, s bizony előfordult, hogy a fecskét nem szánták meg.
 HE TE DI K FEJ EZET

Az IMPÉRIUMTÓL AZ IMPERÁTOROK1G

Cicero kontra Verres

Hi.őiT 7 0 - b k n , vagyis egy esztendővel Spartacus seregének

I
d ő s zá m ít á su n k
végső veresége után, amikor a Via Appia mentén még mindig olt sorakoztak
a hátborzongató keresztek, Cicero egy római bíróságon néhány gazdag szicíliai
nevében keresetet nyújtott be Caius Verres ellen. Azt szerette volna elérni, hogy
kliensei kártérítést kapjanak a lopásokért és fosztogatásokért, amelyeket Verres köve­
tett el, amikor római helytartóként a szigetüket kormányozta. Ez volt az az ügy,
amely Cicero karrierjét elindította, mivel látványosan maga alá gyűrte a Verres
védelmére felsorakozó ismeri ügyvédeket és szónokokat. A siker olyan kima­
gasló volt, hogy a hosszúnak induló per első két hete után Verres arra a döntésre
jutott, hogy ügye kilátástalan, és mielőtt a bíróság egyhetes szünet után újra
összeült volna, sok ebül szerzett jószágával egyetemben, önkéntes száműzetésbe
vonult Marséi 11e-be. Ott élt i. e. 43-ig, amikor egy újabb, Julius Caesar meggyil­
kolását követő proskripciós pogromban megölték. A tett indítéka állítólag az volt,
hogy nem engedte át Marcus Antoniusnak néhány értékes korinthoszi bronztárgyát.
Az ügy lezárásával Cicero, hogy fáradságos munkája ne vesszen kárba, írott
formában terjesztette a per megnyitásakor elmondott beszédét, azokkal együtt,
amelyeket folytatása esetén még Verres ellen elmondott volna. Ezeknek - az ó- és
a középkorban újra meg újra lemásolt - teljes szövege ránk maradt, mintájául
annak, hogyan kell az ellenséget leleplezni. A több száz oldalt kitevő írás valósá­
gos litániája azoknak az elképesztő eseteknek, amelyek Szicília lakóinak Verres
állal történő kegyetlen kizsákmányolását példázzák, néhány korábbi ügyel is
felvillantva még abból az időből, mielőtt i. e. 73-ban a szigetre érkezett. Ez az
utókorra maradi legteljesebb tárháza azoknak a bűnöknek, amelyeket a rómaiak
képesek voltak külföldön elkövetni hivatalos státusuk oltalmazó leple alatt. Ci­
cero megítélése szerint Verres Szicíliában és korábbi állomáshelyein tanúsított
viselkedésének legfőbb jellemzője a kegyetlenség, a kapzsiság, a nők, a pénz és
a műalkotások iránt érzett mohó sóvárgás furcsa keveréke.
Cicero kimerítően és végtelen hosszan részletezi, hogyan zsákmányolt ki
Verres szexuálisan ártatlan szüzeket, hogyan manipulált az adókkal, fölözte le a
gabonakészleteket, lopkodta össze módszeresen Szicília néhány legnevezetesebb
200

HfTKOIK FEJEZET

remekművét - mindezt teletűzdelve az áldozatok szívbe markoló beszámolóival.

Részletesebben ecseteli például egy Heius nevű panaszos nyomorúságos állapo­
tát, aki valamikor a leghíresebb klasszikus görög szobrászok - közöttük Praxite-
lész és Polükleitosz - alkotásainak büszke tulajdonosának mondhatta magát,
mely családi ereklyéket egy otthonában kialakított „szentélyében őrzött. Számos
római csodálta meg őket, még kölcsönbe is elkérték. Ám egyszer csak felbukkant
Vcires, és kierőszakolta, hogy nevetségesen alacsony áron elkótyavetyélje kin­
cseit. Még tőle is rosszabbul járt e bűnlajstrom legékesebb fejezetében foglalt
római polgár, a Szicíliában lakó Publius Gavius. Verres azzal a jól hangzó, ám
hamis váddal vetette börtönbe, kínoztatta meg, feszíttette keresztre, hogy Sparta-
cusnak kémkedett. Római polgárjoga természetesen védelmet kellett volna hogy
nyújtson e megalázó büntetés ellen. Ezért, miközben Gavius hátán csattogott
a korbács, a szegény ember folyton azt kiabálta: Cívis romamis sumf, vagyis
„Római polgár vagyok!” - de mindhiába. Feltételezhetően, amikor Palmerston és
Kennedy is e mondatot választották ki, hogy idézzék, mindketten megfeledkez­
tek arról, hogy az az ókorban - a legismertebben - egy ártatlan, a gazember ró­
mai helytartó állal halálra ítélt áldozat szájából, annak hiábavaló könyörgéseként
hangzott el.
Egy kétezer évvel ezelőtt lezajló peres ügyet megítélni, amelyben csak az
egyik fél érvei maradtak ránk, és azok többségét is csak utóbb jegyezték fel,
megoldhatatlan feladat. A legtöbb vádló szokása szerint Cicero is bizonyára túl­
zott színekben tüntette fel Verres elvetemültségét, az erkölcsi felháborodás, fél­
igazságok, önreklámozás és tréfálkozás (különösen a Verres névvel, amely szó
szerint ’vaddisznó’-t vagy talán ’a vályú kifolyónyílásá’-t jelenti) emlékezetre
méltó, ám időnként megtévesztő egybegyúrásával. Érvelése bővelkedik baklövé­
sekben, amelyeket bármely valamirevaló védelem ügyesen ki tudott volna hasz­
nálni. Például bármennyire szörnyű volt is Gavius büntetése, ez idő tájt nem
akadt Szicíliában olyan római tisztségviselő, aki ne serénykedett volna azon,
hogy Spartacus ügynökei után vadásszon, hiszen a híresztelések szerint a szigetre
készült átkelni. Bármennyire lesújtotta is Heiust, hogy meg kellett szobraitól
válnia, mégpedig nevetséges áron, Cicero elismerte, hogy azokat megvették és
nem ellopták (és vajon ki tudhatná, hogy valóban azok az eredeti mesterművek
voltak-e, aminek mondták őket?). Mindazonáltal az alperes sietős távozása arra
enged következtetni, hogy az ellene felhozott vádakban elég bűnös volt ahhoz,
hogy egy kényelmes száműzetésbe való taktikai visszavonulás bölcs választás­
nak tűnjön.
E hírhedt ügy csupán egy azon számtalan vita és dilemma közül, amelyek a
köztársaság utolsó évszázadában a tengeren túli római uralommal kapcsolatban
felmerültek. Az i. e. 70-es években, amikor a két évszázada folyó harcok, tárgya­
lások, agresszió és a jó szerencsének köszönhetően már hatalmas térségek álltak
 AZ IMPÉRIUMTÓL AZ IMPERÁTOROKIG

római uralom alatt, a római hatalom természete, valamint a rómaiak elképzelése

az általuk uralt világgal való kapcsolatukról változóban volt. Általánosságban
úgy lehetne fogalmazni, hogy az engedelmességre épülő, kezdetleges birodalom,
legalábbis részben, egy annektáló birodalommá alakult. A provincia immáron
nem csupán hatáskört vagy feladatot, hanem egyre inkább egy meghatározott,
közvetlen római igazgatás alá helyezett térséget, tartományi jelentett, az impe-
riumol pedig olykor már „birodalom” értelemben használták. Mindezek a ter­
minológiai változások a római területről alkotott új felfogást és egy új szervezeti
keret kialakulását tükrözik, amelyek új kérdéseket vetettek fel arra vonatkozóan,
hogy vajon hogyan is kell külföldön kormányozni. Hogyan illik egy római hely­
tartónak a tartományokban viselkedni? Hogyan lehet feladatát meghatározni?
Hogyan adhatnak hangot véleményüknek a provinciák lakói, különösen, ha a
rossz kormányzás ellen kívánnak fellépni? S vajon mi számít rossz kormányzás­
nak? A tartományok vezetésének, igazgatásának kérdései a belpolitikai viták
középpontjába kerültek. Ennek egyik értékes dokumentuma azon törvény szö­
vege, melynek alapján Verres ellen vádat emeltek. Maga a textus ugyan nélkülözi
Cicero tetszetős szónoki stílusát, de betekintést enged a kulisszák mögé, ahol
a provinciák lakóinak jogbiztonságát szolgáló törvényi keretek megteremtése,
valamint a gyakorlati intézkedések kidolgozása folyt.
Még vitatottabbak és a köztársasági kormányzás végső összeomlásakor meg­
határozó jelentőségűek voltak azok a kérdések, hogy vajon kit lehet megbízni
a birodalom irányításával, vezetésével és kormányzásával. Ki fogja a provinciá­
kat igazgatni, az adókat beszedni, a római seregeket vezényelni, vagy azokban
szolgálni? Vajon a hatalom megosztásának és időbeli korlátozásának elvét követő
hagyományos uralkodó osztály képesnek bizonyult azoknak a súlyos közigazga­
tási és katonai kérdéseknek a kezelésére, amelyeket most a birodalom hirtelenjé­
ben fölvetett? Az i. c. II. század legvégén Caius Marius egy római katonai vere­
ségsorozatért a korrupt római parancsnokokat tette nyilvánosan felelőssé, akik
bármikor késznek mutatkoztak az alkalmas pillanatban átnyújtott kenőpénzt el­
fogadni. Politikai karrierjét azon tehetségére alapozta, hogy mindig jelentős
győzelmeket tudott felmutatni, amikor az említett parancsnokok szégyenletes
vereséget szenvedtek, és hogy hét alkalommal sikerült egymás után konzullá
választatnia magát.
E sorozatos hivatalviselés lehetőségét azután Sulla az i. e. 80-as évek végén
hozott reformintézkedéseivel megszüntette. Ám a háttérben meghúzódó kérdé­
sek továbbra is fennmaradtak. A birodalom védelmének, ellenőrzésének és alkal­
manként gyarapításának szükséglete arra késztette vagy kényszerítette a rómaia­
kat, hogy egyes parancsnokokra hosszú éveken át óriási pénzügyi és katonai
eszközöket bízzanak, ami mélyebben rendítette meg az állam hagyományos
struktúráit, mint az optimaták és a popularisok között otthon folyó viták valaha is.
202

HETEDIK FE|FZET

Az i. e. I. század közepén, a tengeren túli hódítások hullámain lovagoló Nagy

Pompeius és Julius Caesar az egyeduralom megszerzéséért folyó küzdelemben
szembe kerültek egymással: valójában saját magánhadseregük élén álltak. A köz-
társasági elveket még inkább semmibe vették, mint Sulla vagy Marius, és meg­
nyitották az utat az egyszemélyi hatalomhoz, amelyet Caesar meggyilkolásával
sem lehetett többé elzárni. Tehát, amint e fejezet utolsó része be fogja mutatni,
az imperium teremtette meg az imperátorokat, és nem pedig fordítva.

Helytartók és alattvalók

Verrcsben gyakran Róma e korban gyakorolt külföldi kormányzásának jellegze­

tes képviselőjét szokták látni, még Cicero durva túlzásait figyelmen kívül hagyva
is. Talán romlottabb volt társainál, ám azok sem álltak kezes bárány hírében.
A régi időkből örökölt követelmény, mely szerint a katonai győzelmet a hódító­
nak hadizsákmányra kell váltania, vagy hogy a legyőzöttnek fizetnie kell a vere­
ségért (ahogyan Karthágó fizetett, amikor Róma a második pun háborút követően
hatalmas jóvátételt követelt) sokáig tartotta magát. Egyes helytartók úgy véle­
kedtek, hogy a tengerentúli hivatal nagyszerű lehetőséget kínálhat arra, hogy a
Rómában szerzett politikai tisztség választási kiadásaiért kárpótolják magukat,
a különféle élveket, szórakozásokat nem is említve, távol Rómától, és távol a
hivalaltársak vigyázó tekintetétől.
Caius Gracchus - aki Szardínia szigetén egy alacsonyabb rangú hivatalt töl­
tött be - hazatérésekor mondott magával ragadó beszédében éles szavakkal illette
kollégáit - akik „borral tele amforákkal érkeztek, és ezüsttel tele amforákkal tá­
voztak” határozottan bírálva ekként nyerészkedésüket, egyúttal célozva a helyi
szőlőkről alkotott, korántsem hízelgő véleményükre. Pedig a római hatalmat az
újabb kori birodalmi rendszerekhez mérve az esetek többségében inkább tole­
ránsnak lehet nevezni: a helyiek megtarthatták saját időszámításukat, pénzüket,
isteneiket, jogrendjüket és polgári kormányzatukat. Ám ahol és amikor ettől direk-
tebb formát alkalmaztak, azt valahol a kíméletlen kizsákmányolás és a hanyag,
forráshiányos és hatástalan adminisztráció közé sorolhatjuk.
Cicero Cilicia helytartójaként az i. e. 50-es evek végén szerzett tapasztalatai
- amelyekről színes leírásokban számok be hazaküldött leveleiben - szöges el­
lentétben állnak Vetres fosztogatásával, de mindamellett kiviláglik belőlük a
provinciabeli kormányzás zűrzavaros valósága, a rá jellemző, a helyi adottságok­
hoz alkalmazkodó krónikus, alacsony szintű kizsákmányolással. Cilicia [KilikiaJ
a mai Törökország déli pusztaságain elterülő, hatalmas, körülbelül 40 ezer négy-
zetmcrföld kiterjedésű tartomány volt, amelyhez Ciprus szigete is hozzátartozott.
A közlekedés és a kapcsolattartás a provincián belül olyannyira megbízhatatlan
 AZ [MPEMUMTÓL AZ iMPtRÁTŰROtOG

volt, hogy amikor Cicero első ízben megérkezett, nem tudta előd jét fellelni, és az
ott állomásozó két legyengült, alulfizetett, lázongásra hajlamos római légió há­
rom szakaszának is nyoma veszett. Talán az előző helytartóval egy helyen tartóz­
kodtak? Senki sem tudta.
Ebben a helyzetben Cicero, aki a szövetséges háborúban tizenévesként eltöl­
tött rövid vitézi kiruccanását leszámítva nem dicsekedhetett katonai tapasztalat­
tal, úgy döntött, megragadja az alkalmat, és némi harci dicsőséget szerez magá­
nak. Egy, a hegyekben rejtőző, helyi zendülők ellen indított sikeres támadás után
azzal tetszelgett magának, hogy ugyanazon a helyen ütött tábort, ahol csaknem
kétszáz évvel azelőtt Nagy Sándor. „Egy hajszálnyival jobb hadvezér, mint te
vagy én” - írta Atticusnak, vagy fanyar humorral, vagy pedig a valóságnak meg­
felelően. Ám idejének nagy részét az vette igénybe, hogy bírósági ügyeket tár­
gyalt, amelyben római polgárok is érdekeltek voltak, a helyiek közötti vitákban
hozott döntést, felvigyázta kisszámú munkatársainak viselkedését, akik úgy tűnik,
örömüket lelték a helyi lakosok zaklatásában, sértegetésében, valamint külön­
böző barátok és ismerősök kívánságainak teljesítésében.
Egy ifjú római kollégája azért ostromolta, fogasson be és küldjön haza neki
néhány párducot, hogy szerepeltethesse őket műsorában, ahol a végén majd le­
gyilkolják őket. Cicero kitért a kérés elől, arra hivatkozva, hogy az állatok na­
gyon megfogyatkoztak: valószínűleg úgy határoztak, kivándorolnak a szomszé­
dos tartományba, hogy megmeneküljenek a csapdáktól - tette hozzá gúnyosan.
Marcus Junius Brutus kölcsöneivel kapcsolatban már kevesebb oka volt tréfál­
kozni. A hat évvel később Caesar gyilkosait vezető Brutus ez idő tájt legfőképpen
uzsorával foglalkozott: a ciprusi szalamisziaknak nyújtott igen szolgálatkészen
kölcsönöket 48 százalékos kamatra. Cicero egyértelműen Szalamisz lakosaival
rokonszenvezett, és visszaparancsolta a kétszakasznyi római légionáriust, akiket
elődje „adott kölcsönbe” Brutus ügynökeinek, hogy azok a kintlévőségeket, ka­
tonai segédlettel könnyebben hajthassák be. A katonák állítólag megrohamozták
a szalamiszi tanácstermet, és öt helyi tanácsost halálra éheztettek. Ám Cicero
ezután nem tartotta helyénvalónak, hogy a kiváló kapcsolatokkal rendelkező hi­
telezőnek kellemetlenségeket okozzon, inkább az egész ügy fölött szemet hunyt.
Ugyanis legfőbb céljának azt tekintette, hogy olyan gyorsan megszabaduljon
a provinciától meg a helytartóságtól, amilyen gyorsan a törvényes utat betartva
csak lehet (oly fárasztó ez a feladat). Amikor kitelt az esztendeje, kereket oldott,
az egész hatalmas provinciát egy alárendeltje gondjaira bízva, akiről elismerte,
hogy még gyerek volt, valószínűleg ostoba is, minden tekintély és önuralom
nélkül: nos, ennyit a felelős kormányzásról.
Azonban ez az aggasztó kép a római tartományi kormányzásnak csupán az
egyik oldalát mutatja be. Jóllehet a rómaiak követelései a provinciák sok lakosát
húsba vágóan érintették - és a szegények, akiknek szánalmas helyzete fölött
H É T FŐ IK FEJEZET

csaknem az összes ókori történetíró szemet hunyt, valószínűleg jóval kiszolgál­

tatottabbak voltak, mint a gazdagok, akik Cicero látókörébe kerültek - a kizsák­
mányolás nem minden ellenőrzés nélkül folyt. Könnyen elfelejtjük, hogy Verres
gaztetteinek hátborzongató részletei kizárólag azért maradhattak fenn, mert a
szicíliaiakkal való bánásmódja miatt bíróság elé állították, és kegyvesztetté vált.
Caius Gracchusnak a mohó, pénzsóvár rómaiakra tett utalása arra szolgált, hogy
velük szembeállítsa a Szardínia szigetén tanúsított saját tisztességes viselkedését,
azét az emberét, aki „üresen vitte haza penztartó öveit, melyek megérkezésekor
ezüsttől duzzadtak”, és aki sem örömlány, sem csinos rabszolgafiú szolgálatait
soha nem vette igénybe. A korrupció, a pénzharácsolás és a szexturizmus nyilvá­
nos bírálat tárgya volt, rendszeresen előfordultak a politikai ellenfelekkel szem­
beni vádaskodások, amelyek jellemgyilkosságra is kiválóan alkalmasnak bizo­
nyultak. Amennyire tudni lehet, az efféle cselekményeket nemigen kürtölték
világgá, és kérkedni sem kérkedtek velük.
Sok galádságról, gazemberségről szóló történet vált egy szélesebb körű vita
részévé, amely az i. c. II. század vége felé kezdődött arról, hogy vajon milyennek
kellene a tengerentúli kormányzás szabályainak és etikai elveinek lenniük, vagy
- még általánosabban fogalmazva - hogyan kellene Rómának viszonyulnia a
külső világhoz, amikor idegen népek fölött uralkodik, és egyben harcol is elle­
nük. Ez a politikai elmélethez való jellegzetes és újszerű római hozzájárulás volt
az ókori világban. Cicero legkorábbi, fivéréhez írt levél formájában, i. e. 59-ben
megfogalmazott filozófiai értekezésében nagy teret szentel a tartományi kor­
mányzásban elvárandó becsületességnek, tisztességnek, pártatlanságnak és kö­
vetkezetességnek. Tudnivaló, hogy egy évszázaddal korábban, i. e. 149-ben Ró­
mában egy állandó büntetőbíróságot állítottak fel azzal a céllal, hogy kárpótlást
és jogorvoslatot nyújtson a római uraik által megkárosított idegeneknek. A medi­
terrán térségben nem akadt még olyan ókori birodalom, amelyik ezzel rendszer-
szinten próbálkozott volna. Ez arra utalhat, hogy a külföldön folyó korrupt kor­
mányzás már nagyon korán elkezdődött. Egyben annak is a jele, hogy már jó
ideje megvolt a korrupció megfékezését célzó politikai akarat. Az a törvény,
amelynek alapján Verrest vád alá helyezték, és amely eredetileg Caius Gracchus
reformprogramjának részét alkotta, jól szemlélteti, hogy az i. e. 120-as években
milyen odaadó figyelmet, pontosságot, kifinomult jogi mérlegelést szenteltek
e kérdésnek.
I. sz. 1500 körül, az észak-itáliai Urbino közelében, Caius kárpótlási törvé­
nyének tizenegy, bronzba vésett töredékét fedezték fel. Ezekből kettő időközben
elveszett, és csak kéziratos másolatban maradtak fenn, ám a XIX. században egy
újabb került elő a föld alól. A mozaikrejtvény-szerű szöveg, amelynek összeállí­
tásán a tudósok vagy fél évezreden keresztül dolgoztak, és amely az eredeti tör­
vénynek mintegy a felét teszi ki, azokat a jogi eszközöket sorolja fel, amelyeket
 205

AZ IMPÉRIUMTÚL AZ I Ml’ tKÁTO KOKIG

a provinciák lakói a római tisztviselők által kierőszakolt értékeik visszaszerzé­

sére és kártérítésre igénybe vehettek. A tör vény töredék rendkívül fontos segédlet
a római kormányzás elveinek és gyakorlatának megértéséhez, amely egyúttal
azokra az információkra is felhívja figyelmünket, amelyek az efféle véletlenszerű
felfedezések nélkül egykönnyen átcsúsznak a római történeti tradíció hálóján.
Mert jóllehet a római történetírók tesznek egy-egy futólagos megjegyzést e tör­
vényre, arra nézve semmiféle útmutatást nem adnak, hogy az olyasvalami lett
volna, mint az alább olvasható. A részletek fennmaradása csak némely itáliai
város tanácsnokai által, az i. e. II. század végén hozott döntésnek köszönhető
- akik a közvélemény tájékoztatására bronzba vésették a törvényt - , no meg
azoknak, akik a reneszánsz idején a töredékek között rábukkantak, és felismerték
jelentőségét.
Hz a törvény iskolapéldája a mindenre kiterjedő óvatossággal, pontossággal
megfogalmazott római törvényeknek, emellett a jogi szövegek szerkesztése terén
szerzett, az ókori világban azt megelőzően csaknem példa nélkül való, elmélyült
tapasztalatról és jártasságról lesz tanúságot, egyúttal tükrözi az úttörő jelen­
tőségű, ám teljes sikernek nem nevezhető XII táblás törvények távoli hatását.
A ránk maradt latin szöveg mintegy tíz oldalt tesz ki, és sorra veszi a kárpótlás
minden aspektusát, attól kezdve, hogy ki indíthat keresetet („bármely latin nevű,
vagy idegen nemzethez tartozó, vagy a római nép hatáskörébe, uralma alá, hatal­
mába vagy barátai közé tartozó férfiú”), egészen a sikeres törvényszéki eljárást
követő kompenzációig és jóvátételig („a kártérítés összege az elszenvedett vesz­
teség kétszeresében állapítandó meg, cs az eredményes vádlónak teljes római
polgárjogot ajánlanak fér). A kettő között a törvény egy sor kérdésre ad választ.
A per során jogi segítséget helyez kilátásba az arra rászorulóknak, és az idegenek
nyilvánvalóan közéjük tartoztak. Gondoskodik arról, hogy az olyan emberektől,
akik - Verreshez hasonlóan - ítélethirdetés előtt elinaltak, pénzt lehessen lefog­
lalni. Pontos szabályokat határoz meg összeférhetetlenség esetére is: az alperes
szűkebb ismeretségi köréből, „klubjából” senki sem kerülhet az egyes ügyekhez
kiválasztott ötven esküdt közé. Még a szavazás pontos módjáról is intézkedik.
Szavazatát minden esküdt meghatározott méretű puszpángfa lemezen jelölte
meg, amelyet ujjaival oly módon fogott meg, hogy a szavazatát jelző betű ne
látszódjck, mindezt csupasz karral végezte, feltételezhetően azért, hogy a tóga
ráncai rejtekében ne lehessen semmivel sem manipulálni.
Hogy aztán ez a gyakorlatban mennyire vált be, nem tudjuk. A törvénynek az
i. e. 120-as években történő életbe lépese és az i. c. 70-ben lefolytatott Verres
elleni eljárás között mindössze alig valamivel több mint harminc törvényszéki
eljárást jegyeztek fel, melyeknek csaknem a fele felmentéssel zárult. De e hiányos
statisztikák csupán a történet egy részét világítják meg. A valós helyzetet figye­
lembe véve, még a kilátásba helyezett jogsegélynyújtás sem igen ösztönözhette
206

HETEDIK FEJEZET

az áldozatokat arra, hogy a Földközi-tenger felén átutazva, egy ismeretlen nyel­

ven és az uralkodó hatalom ismeretlen jogrendszerében tévelycgve folyamodja­
nak kárpótlásért. Ráadásul kárpótlás csupán pénzügyi veszteségért járt, egyéb
bántalmazásért, sérelemért - például durva vagy kegyetlen bánásmódért, nemi
erőszakért - nem. Mindamellett a törvény semmi kétséget sem hagy afelől, hogy
a Caiushoz hasonló radikális politikusok elkezdtek a szélesebb világ, hasonló­
képpen - immár nemcsak a római polgárok, hanem egyúttal a Római Birodalom
alattvalóinak soraiban tengődő - hátrányos helyzetűek és a hatalomból kisemmi­
zettek sanyarú sorsa iránt is érdeklődni.

Szenátorok tűz. alatt

Azonban e kárpótlási törvény mögött nem pusztán emberiességi megfontolások

húzódtak meg. Caius - az i. e. 120-as években megvalósított programjának a
többi részével összhangban - a szenátorok tevékenységét is igyekezett megre-
gulázni. Reformjai ugyanúgy vonatkoztak a római belpolitikára, mint a távoli
provinciák lakosainak szenvedéseire. A rendszabályok értelmében jog szerint
csak a szenátorok és fiaik ellen lehetett bűnvádi eljárást indítani, noha a tengeren
túlon sok más római is volt olyan helyzetben, hogy a helyiek kárára meggazda­
godhatott. És az ezek ügyét tárgyaló esküdtbíróságokat kizárólagosan és kife­
jezetten csakis a nem szenátort osztályba, classisb'd tartozó római ’lovagok’-ból
(equites) lehetett felállítani.
Ez gyakorlati, ám fölöttébb lényeges megkülönböztetés volt. A lovagok ugyanis
a római vagyoni rangsor csúcsán helyezkedtek el, többségükben földbirtokosok
voltak, méghozzá olyan szinten, ami a közönséges polgárok nagy többségétől
elválasztotta őket, és mind társadalmilag, mind kulturálisan, mind pedig születc-
sileg gyakran szoros kapcsolatban álltak a szenátorokkal. Ezeknél jóval népesebb
- az i. e. II. század végén már többezres ■ csoportot alkottak, szemben a néhány
száz szenátorral. Szigorú jogi szempontból tekintve a szenátorok valójában a
lovagoknak azon alosztályát alkották, melynek tagjait politikai tisztségekre vá­
lasztottak meg, és így a szenátus tagjaivá váltak. Ám e két rend érdekei nem
mindig estek egybe, és a lovagok sokkal változatosabb kategóriát alkottak. Sok
gazdag embert lehetett köztük találni Itália különböző városaiból - a szövetséges
háborút követően számuk nagymértékben megszaporodott - , akik soha nem ál­
modoztak arról, hogy Rómában választáson induljanak, vagy olyan férfiakat,
mint Cicero befolyásos barátját, Atticust, akik úgy döntöttek, hogy a politikát
legfeljebb mellékfoglalkozásként űzik. Közülük sokan pénzügyi vagy kereske­
delmi tevékenységet folytattak, amelyekből a szenátorok a szabályoknak megfe­
lelően ki voltak zárva. lóllehet - amint az lenni szokott - e tiltást többféle módon
 AZ IMPERJUMTOL AZ IMPhRATOK.OK.lG

is ki lehetett játszani, egy, az i. e, III. század végén hozott törvény megtiltotta a

szenátoroknak a nagy méretű, a meghatározás szerint háromszáz amforánál na­
gyobb befogadóképességű kereskedelmi hajók birtoklását.
Caius Gracchus egy másik törvényének köszönhetően számos lovag foglalko­
zott a provinciákban potenciálisan jól jövedelmező adóbérletekkel. Ugyanis első
ízben ő intézkedett arról, hogy az új Asia provinciában az adó begyűjtését - más
egyéb állami feladatokhoz hasonlóan - magánvállalkozókra bízzák, melyek tu­
lajdonosai gyakran a lovagok közül kerültek ki. E vállalkozók elnevezése publi-
canus, vagyis 'adószedő’ volt, más szóval „publikánusok”, ahogyan a vámszedő­
ket - a mai olvasót zavarba ejtően - az Újszövetség régi fordításaiban nevezik.
A rendszer könnyen áttekinthető volt, a római állam részéről csekély munkaerői
igényelt, és az elkövetkező évtizedekben mintául szolgált az adóbegyűjtcsre a
többi provinciában, továbbá megegyezett a többi, korai adóbehajtási rendszerrel.
Az egyes provinciákra érvényes adóbegyűjlési jogokat a Rómában időszakon­
ként megrendezett árverések útján értékesítették. A jogot a legtöbbet ígérő társa­
ság nyerte el, amely azután szedhette az adót, és amit a megállapodott összegen
felül össze tudott harácsolni, azzal saját hasznát gyarapította. Tehát minél többet
tudlak a publicanusok a provinciák lakóiból kisajtolni, annál nagyobb saját jöve­
delmet könyvelhetlek el, és Caius kárpótlási törvénye alapján nem is lehetett
perbe fogni őket. A rómaiak mindig is hódításaikból és birodalmukból gyarapod­
tak, ám az egyre hangsúlyosabb, sőt szervezett formában jelentkező kereske­
delmi érdekeknek is mind nagyobb szerep jutott.
A kárpótlási törvény éket vert a szenátorok és az equites közé. Az eredeti el­
gondolás Róma alattvalóinak védelmét a szenátorok tevékenységének/vétsegei-
nck ellenőrzésével kapcsolta össze. Az egészében lovagokból összeállított es­
küdtbíróság azt a célt szolgálta, hogy kizárja az összejátszás lehetőségét egy
szenátori rendbe tartozó alperes és a baráti esküdtek között, és - a nagyobb biz­
tonság érdekében - a szűkebb családi körben szenátorokkal büszkélkedő lovagok
tárgyalásokon való részvételét is megtiltotta. Ám mindennek következményeként
a szenátorok és az equites összeütközésbe kerültek egymással, és kereszttüzükbe
esetenként éppen a vidékiek, a provinciák lakói kerültek, akiket a törvény védel­
mezni volt hivatott. Például gyakran elhangzottak olyan állítások, hogy a lovag­
rendi esküdtek - ahelyett, hogy a szenátorok korrupciós ügyeinek vizsgálatát
pártatlan közreműködésükkel segítették volna elő - olyannyira elkötelezetten
álltak ki az adóbcrlők mellett, hogy készek voltak bármelyik ártatlan tartományi
helytartót bármikor bűnösnek nyilvánítani, aki a vállalkozók harácsolásának
megpróbált gátat vetni. Az egyik elhíresült esetben egy részrehajló esküdtbíróság
által hivatali zsarolás bűntette miatt elítélt szenátor annyira biztos volt kifogásta­
lan szolgálati minősítésében, makulátlan hírnevében és népszerűségében, hogy
száműzetése színhelyéül éppen azt a provinciát választotta, amelyik állítólagos
208

HETEDIK l tjŰZET

bűntetteinek színtere volt. Persze ebben árnyalatnyi hazabeszélés is lehet a szená­

torok védelmében. Ám még ha erről volna is szó, az ehhez hasonló történetek
mind arról a hosszan tartó vitáról árulkodnak, hogy vajon kire lehet rábízni, hogy
a rómaiak külföldön tanúsított magatartása fölött ítélkezzék: a szenátorokra vagy a
lovagokra? A Caius törvényének elfogadását követő évtizedekben a különböző
politikai meggyőződésű reformerek hol az egyik, hol a másik csoportból jelölték
ki az esküdteket.
A kérdés véglegesen még akkor sem dőlt el, amikor i. e. 70-ben Cicero Verrest
beperelte, ami ekképpen a pernek politikai színezetet kölcsönzött. Tíz esztendő­
vel azelőtt Sulla - amint arra számítani lehetett - szenátor! esküdteknek adta át
nemcsak a kárpótlási bíráskodást, hanem egy sor egyéb, később felállított bünte­
tőbíróságot is, amelyek hazaárulási, sikkasztási és mérgezési ügyeket tárgyaltak.
A Verres ellen folytatott per idején ez ellen már egyre erősebb szembeszegülés
mutatkozott, és Cicero - legalábbis az írott szöveg szerint - ismételten unszolta
az esküdteket, hogy már csak azért is ítéljék el az alperest, mert ezzel bizonyít­
hatják, hogy a szenátorok igenis igazságosan tudnak ítélkezni rendbeli társaik
fölött. Ám a felhívással elkésett. Nem sokkal a per befejezése után, az új törvény­
kezés - megszabva a jövőben követendő irányt - az esküdtbíróságokat felosztotta
a lovagok és a szenátorok között. Verres pere volt az utolsó alkalom ezen a zsa­
rolási ügyeket tárgyaló bíróságon, ahol a szenátorokból álló bíróság egy szená­
tortársukat hallgatta ki: eggyel több ok a dicsőségre.

Róma eladó

A vezető szenátorok állítólagos korrupciója, dilettantizmusa, valamint sznob

előkelősködése a köztársaság teljes utolsó évszázadában a politikai viták fontos
tárgya volt. Ezek adták a központi témáját Sallustius Jugurtha háborúja című
értekezésének, amely mélyre ható elemzése Róma hosszas tehetetlenségének az
észak-afrikai királlyal szemben, aki hozzávetőleg i. e. 118-tól - a dinasztián
belüli gyilkosságok, cselszövések és válogatás nélküli mészárlás együttes alkal­
mazásával - kezdte el hatalmának kiterjesztését a Földközi-tenger afrikai partjai­
nak mentén. A háború után mintegy hetven évvel írt tanulmány erősen elkötele­
zett, az erkölcsi szempontokat hosszasan fejtegető, drámai feszültséggel telített,
és mai nyelven szólva részben fikcionalizált rekonstrukció. A szenátorok kivált­
ságai, megvesztegethetőségük és a személyükből áradó megvetés ellen indított
heves támadás egy szenátusi „új ember” tollából.
Róma észak-afrikai területei az i. e. II. század végén, a Karthágó helyszíne
körül létrehozott, egy római helytartó által közvetlenül kormányzott Afrika-pro-
vincia, valamint egyéb, még a régi stílusú, engedelmességre alapozott biroda-
 209

A7, IMPFRTUMTÓI. AZ IMPERÁTOROK1G

lomhoz tartozó régiók - beleértve a szomszédos Numídia királyságát - között

oszlottak meg. Miután i. e. 118-ban a Rómával együttműködő numídiai uralkodó
távozott az élők sorából, unokaöccse, Jugurtha és egy rivális örökös között hosz-
szan tartó hatalmi harc bontakozott ki, amely i. e. 112-ben a rivális halálával ért
véget, ám Jugurtha annak a nagyszámú római és itáliai kereskedőnek sem ke­
gyelmezett, akik balszerencséjükre éppen akkor ugyanabban a városban tartóz­
kodtak. Őket általában teljesen ártatlan áldozatokként szokták számon tartani,
noha Salluslius beszámolójában azt sejteti, hogy talán inkább fegyveres milícia­
ként léptek fel. Ez az eset rávilágított a régi stílusú hatalomgyakorlás ingatag
voltára, amelyet mindig is fenyegetett azok engedetlensége, akikről engedelmes­
séget feltételeztek, hasonlóképpen azok a bennfentes ismeretek, amelyekhez
a szövetségesek a Rómával való hosszas kapcsolatuk során jutottak. Például
Jugurtha, korábbi szolgálata során - amelyet Scipio Aemilianus seregében, His­
pániában, a numídiai íjászok szövetséges csapatának parancsnokaként teljesített -
a római katonai taktikában hasznos tapasztalatokra cs ugyancsak hasznos római
kapcsolatokra tett szert.
A Jugurtha tevékenységére adott római válaszok skálája éveken keresztül az
óvatostól az eredménytelenig terjedt. A szenátus több küldöttséget is menesztett
Afrikába, és próbálkozott valamiféle megegyezést tető alá hozni közte és ellen­
fele között. Róma csak a kereskedők legyilkolása után határozta el magát arra,
hogy i. e. 111 -ben hadat üzenjen, és sereget küldjön, amelynek parancsnoka sietve
békét kötött. Jugurthát Rómába rendelték, de egyhamar haza is küldték, amikor
kitudódott, hogy egy Itáliában élő unokatestvére meggyilkolásán mesterkedik,
megelőzendő, hogy riválisaként lépjen fel. A római seregek újfent üldözőbe vet­
ték Afrikában, vegyes sikerrel. 1. e. 107-re nagyjából sikerül Jugurthát megállí­
tani, de szabadságát még ekkor is megőrizte.
Ezek az észak-afrikai lesújtó eredmények súlyos kérdéseket vetettek fel. Vajon
a szenátus képes volt-c arra, hogy kormányozza a birodalmat, és megvédje Róma
tengerentúli érdekeit? És ha nem, akkor e képességhez miféle talentum szüksé­
geltetik, cs hol lehel azt fellelni? Számos római történetíró vélte úgy, hogy a
szenátorok tehetetlenségének egyik oka megvesztegethetőségükben rejlett: „Eladó
város ez, s el is kel hamarosan, ha vevője akad”1- gúnyolódott állítólag Jugurtha,
amikor elhagyta Rómát. A másik az uralkodó osztály általános alkalmatlansága
volt. Sallustius úgy vélte, ez az inkompetencia az elitizmus és a szenátorok szűk
körű csoportján kívül eső tehetségek elutasításának következménye. A plebeju­
sok politikai hivatalokból való kizárásának időszaka már régen véget ért, ám
kétszáz év elmúltával - szólt az érvelés - a patríciusokból és plebejusokból ösz-
szeálló új arisztokrácia gyakorlatilag csaknem ugyanannyira elkülönült, máso­
kat kizáró osztállyá vált. A legmagasabb hivatalokat, a legbefolyásosabb vezető
tisztségeket nemzedékeken át ugyanazon családok sajátították ki maguknak, és
HETEDIK FEJEZET

nemigen versengtek abban, hogy a hozzáértő, felkészült „új embereket” maguk

közé engedjék. A szenátust az a klikk uralta, amelyet mai kifejezéssel „az egye­
temi öregdiákok klubjának” nevezhetnénk.
írásában Sallustius bemutatja az „új ember”, Caius Marius történetét, aki mint
harcedzett katona a Jugurtha elleni háborúban parancsnokhelyettesként szolgált
az egyik ilyen arisztokrata, Quintus Caecilius Metellus alatt. Amikor i. c. 108-
ban praetori tisztségre emelkedett - hadvezéri álmokat szőve - úgy határozott,
visszamegy Rómába, hogy pályázzon a konzuli tisztségre, és Metellus támogatá­
sát kérte. Ennek válasza az atyáskodó sznobizmus klasszikus példája volt, leg­
alábbis Sallustius beszámolója szerint. „Egy Mariushoz hasonló származású
embernek a praetorság éppen elegendő - gúnyolódott - , okosabb, ha nem ka­
paszkodik sorsa fölé.” A Catilina összeesküvésében Sallustius ezt még élesebben
fogalmazta meg: „Azelőtt ugyanis a nemesség nagy része dühödlen féltékeny
volt, és azt hitte, bcmocskolódik a konzuli intézmény, ha új ember nyeri el, bár­
mennyire kiváló is.”2 Marius a válasz hallatán felháborodott, ám mindez nem
tántorította cl szándékától. Visszatéri a városba, és indult a konzulválasztáson.
Miután megválasztották a tisztségre, amelyet példátlan módon hét Í2ben töltött
be, a népgyűlés rá bízta a Jugurtha elleni háború parancsnoki tisztét.
Azonban Sallustius leírásának nem lehet fenntartások nélkül hitelt adni. Az is
elképzelhető, hogy Jugurtha ügyesen csöpög tette a pénzét a szenátori pénzes­
zsákokba. Ismeretes ugyanis, hogy Caius Gracchus gyilkosa, Opimius is egy
afrikai küldöttségtől elfogadott kenőpénz miatt hozott római bírósági ítélet
eredményeképp kényszerült száműzetésbe vonulni. A megvesztegetést a ró­
maiak azonban inkább célravezető eszköznek tartották akkor, amikor a háborúk
menete, a választások vagy a bírósági ítéletek nem reményeik szerint alakultak.
A leplezetlen korrupció valószínűleg nem számított annyira elterjedlnek, mint
ahogy feltételezték, és bármennyire uralta is a sznobizmus légköre az uralkodó
osztályt, az új vagy a viszonylag új tehetségek a gyakorlatban nagyobb teret
kaptak, mint ahogy Sallustius indulatos kijelentéseiből gondolhatnánk. A fenn­
maradó, s e korban már legnagyobbrészt pontos névjegyzékekből kiderül, hogy
az i. e. II. század vége felé a konzulok 20 százaléka olyan családokból szárma­
zott, melyeknek szélesebb rokoni köréből a megelőző ötven esztendőben nem
került ki konzul.
Marius pályafutása rendkívül nagy hatással volt a köztársaság történetének
hátralévő időszakára, méghozzá olyan területeken, ahol a legkevésbé várta volna.
Hogy a Jugurtha elleni háború parancsnokságát átvegye, Afrikába visszatérve
Marius minden polgárt bevett a seregbe, aki önként jelentkezett a szolgálatra.
A szükséghelyzeteket kivéve ezt megelőzően a római katonákat hivatalosan csak
némi birtokkal rendelkező családokból verbuválták. Persze ennek következtében
a katonaállítás már egy ideje sok gondot okozott, és elképzelhető, hogy ez a kér-
 AZ IMPÉR1UMTÖI. AZ 1MPERÁTOROKIG

dés irányította Tibcrius Gracchus figyelmét a föld nélküli szegényekre, hiszen

föld híján nem szolgálhattak a légiókban.
Marius azon döntésével, hogy minden jelentkezői bevesz katonái közé, orvo­
solta e problémát, ám mindközben egy függő helyzetben lévő, csaknem hivatásos
római hadsereget hozott íctre, ami a következő csaknem nyolcvan évben destabi­
lizálta a belpolitikai helyzetet. Ezen újszerű légiók egyre inkább parancsnokaikra
voltak utalva, nemcsak a hadizsákmány, hanem a szolgálat végeztével juttatandó
letelepedési lehetőségek, leginkább földbirtokok elosztása tekintetében is, ame­
lyek némi biztosítékot nyújtottak a jövőbeni megélhetéshez. Ez sokrétű hatást
váltott ki. A Sulla által Pompeji kis városára az i. e. 80. évben ráerőszakolt vete­
ránok csupán egyetlen példáját adták a helyi összeütközéseknek, az őslakosok
kizsákmányolásának, zaklatásoknak. Hogy a veteránoknak hol és kinek a költsé­
gére juttassanak földet, állandó kérdéssé vált. Ám a legmesszemenőbb következ­
ményekkel az egyes hadvezérek és katonáik közölt kialakult kapcsolat járt.
A katonák voltaképpen feltétlen hűséget fogadtak parancsnokuknak a leszerelési
támogatás fejében, egy olyan kompromisszum keretében, amely a legjobb eset­
ben figyelmen kívül hagyta az állam érdekeit, a legrosszabb esetben pedig a lé­
giókat egy új stílusú magánmilíciává alakította, amely teljes mértékben hadvezé­
rük érdekeinek megfelelően tevékenykedett. Amikor Sulla, majd később Julius
Caesar katonái, hadvezérük parancsát követve elfoglalták Róma városát, ez
részben a légiók és parancsnokaik közötti, Marius által kialakított kapcsolatnak
volt köszönhető.
A jövőre nézve hasonlóképpen jelentősnek bizonyult a Mariust katonai pa­
rancsnokságra emelő nép szerepe. A Jugurtha elleni háború vezetésével Mariust
a szenátus határozatát az egyik néptribunus javaslatára szavazó és azt megsem­
misítő népgyűlés bízta meg. Ezt az eljárást korábban mindössze egy-két alkalom­
mal, szükséghelyzet esetén alkalmazták. Ám i. e. 108-ban a nép egészének azon
jogát juttatta nyomatékosan érvényre, hogy a római hadsereg parancsnokának
személyéről való döntés az ő és nem a szenátus kezében van. Alighogy Marius
Afrikában kiharcolta a győzelmet és hazatért Rómába, magával hozva a láncra
vert Jugurlhál, amikor a nép szavazatával egy másik hadvezért csapott cl, miután
az. szégyenletes vereséget szenvedett az Alpokon át betörő országdúlók ellen.
A rettegés, a fej vesztettség légkörében, amelyben Róma még az igen ritkán látott,
hivatalból elrendelt emberáldozattól sem riadt vissza, a menesztett parancsok
helyére is Mariust állították, aki beváltotta a nép hozzá fűzött reményeit, és a be­
özönlő idegeneket megfutamította.
Marius már majdnem elérte a hetvenedik életévét, amikor egy néptribunus
újfent szavazást kezdeményezett a népgyűlésben, hogy még egy utolsó alkalom­
mal parancsnokságot bízzanak rá, ez alkalommal azonban a dolog kudarcot val­
lott. Ez ugyanis i. c. 88-ban történt, a parancsnoki kinevezés pedig Mithridatész
212

HETEDIK FEJEZET

király ellen szólt, az ellenlábas hadvezér pedig Sül la volt, aki Róma ellen vonult,
hogy minden efféle megbízást megakadályozzon. Miközben Sulla keleten tartóz-
kodott, Marius - hetedik konzulsága megkezdése után néhány héttel, amelyre
Sulla riválisaként választották meg - elhunyt. Néhányan azt híresztelték, hogy
halálos ágyán félrebeszclve, mint a Mithridatész elleni háború kinevezett had­
vezére osztogatta parancsait a csatába induló ápolóinak. A szánalmat keltő törté­
net egy érzékcsalódásban szenvedő öregemberről szólt, ám a külföldi kinevezé­
sek népgyűlési ellenőrzésének általa támogatott elvét az elkövetkező évtizedekben
számos alkalommal megerősítették. A népgyűlések ismételten hatalmas összege­
ket szavaztak meg azoknak, akik - meggyőződésük szerint - Róma birodalmá­
nak határait a leghatékonyabban védelmezték, terjeszkedését a legsikeresebben
szolgálták. Ezzel valójában egyeduralomra törő zsarnokokat segítettek hatalomra
- amint azt Pompeius, avagy a maga számára „Nagy” Pompcius, mások szerint
„a Hóhér” példája is tanúsítja.

A Nagy Pompeius

I. e. 6ó-ban, tehát Verres perbefogása után pontosan négy esztendővel, Cicero

egy nyilvános gyűlésen a birodalom biztonsága tárgyában intézett beszédet a
római néphez. A praetori hivatalt viselő, ám a konzulságra kacsingató szónok
támogatásáról biztosította az egyik neptribunus indítványát, melynek értelmében
az ugyanazon Mithridatész király elleni elhúzódó, hol elcsituló, majd újra fellob­
banó, már több mint húsz esztendeje váltakozó sikerrel folyó háború parancsnok­
ságával Pompeiust bíznák meg. Ekképpen Pompeius csaknem korlátlan hatalma
alá került a keleti mediterrán térség kiterjedt övezete, több mint 40 ezer katoná­
val, és többé-kevésbé függetlenül, szabad elhatározásából dönthetett békéről,
háborúról és köthetett megállapodásokat.
Talán Cicero tényleg komolyan meg volt győződve arról, hogy Mithridatész
valóságos veszélyt jelent Róma biztonságára, és hogy a feladatra Pompeius az
egyedül alkalmas férfiú. Fekete-tenger melléki birodalmának szívéből kiindulva
a király valóban nem egy alkalommal aratott elsöprő győzelmet, veszélyeztetve a
rómaiak érdekeit és befolyását a Földközi-tenger keleti térségében, mint például
az i. e. 88-ban történt, elhíresült és legendássá vált esetben, amikor egyetlen nap
leforgása alatt több tízezer rómait és itáliait mészároltatott le. Mithridatész
a rómaiak jelenléte ellen táplált, általános gyűlöletet aknázta ki, sőt az uszítás
eszközével is élt (a gazdáját meggyilkoló rabszolgának szabadságot ajándéko­
zott), a mai Törökország nyugati partján fekvő - az északi Pergamontól a déli,
Égei-tenger parti „fügefőváros”, Kaunoszig sorakozó - városokban élő rómaiak
ellen egyszerre több, Összehangolt támadást is vezényelt, melyek során - az erő-
 213

AZ 1MPÉRIUMTÓL AZ JMPi:RÁTOROK]Cj

43. VI M ith r id a té s z p r o filja e g yik ezü stp én zén .

A h á tra v e te tt, d ú s h a j k o ro n a N a g y S á n d o r
f r iz u r á já t id é z i , b izo n y á ra nem v é l ellen ü l.
A M ith r id a té s z é s a N a g y P o m p e iu s k ö zö n
f o l y ó h á b o rú b a n két új, ö n je lö lt N a g y S á n d o r
m é r te ö s s z e ere jé t.

sen túlzó római becslések szerint -

80-150 ezer között gyilkoltak le férfia­
kat, nőket és gyermekeket. Ha az
áldozatok száma csak megközelítőleg
volt ilyen nagyságrendű, akkor hideg
számítással elkövetett, népirtó mészár­
lásról beszélhetünk. Viszont az i. e.
60-as évekre - Suliénak az i. e. 80-as
években vezetett hadjáratai után - Mithridatésznak valódi háborúskodás helyett
inkább már csak bomlasztásra maradt ereje, így a római politikai köröknek igen
megfelelő, „kényelmes” ellenséggé, afféle mumussá vált, akivel igazolni lehetett
a busás haszonnal kecsegtető hadjáratokat, és nádpálcaként is jó szolgálatot tett,
akivel alaposan el lehetett verni a semmittevő, tunya riválisok hátán a port.
lényegében Cicero is elismerte, hogy befolyásolták a római kereskedők érde­
kei, akik aggodalommal figyelték a keleten uralkodó - valódi vagy képzeletbeli -
bizonytalan helyzet miként hasznukra, hasonlóképpen az állam pénzügyeire gya­
korolt hatását. A kettő között húzódó választóvonalat gondosan „láthatatlanná tették”.
Midőn Cicero Pompcius Mithridatész elleni megbízatása mellett szállt síkra,
emlékeztette a népet a hadvezér előző évben aratott fényes sikereire - amikor
megtisztította a Földközi-tengert a kalózoktól - , hasonlóképpen a népgyűlés által
számára korábban megszavazott rendkívüli parancsnoki hatalomra. Az ókori vi­
lágban a kalózok állandó fenyegetést jelentettek, egyúttal - nagyjából a mai idők
„terroristáihoz” hasonlóan - az arcnélküli, azonosíthatatlan rém hasznos szerepét
is betöltötték, legyenek akár valamely iatorállam flottájához tartozó hajósok
vagy kicsiben utazó, saját szakállukra dolgozó emberkereskedők. Pompeius
mindössze három hónap alatt végzett velük (amiből arra következtethetünk, hogy
hírüknél könnyebb prédának bizonyultak), és sikerét - mind az ókori, mind a mai
világban szokatlanul felvilágosultnak számító - letelepítési programmal foly­
tatta. A parttól kellő távolságra kisbirtukokaí osztott a volt kalózoknak, amelynek
jövedelméből becsületesen megélhettek. Még ha némelyikük nem is járt job­
ban Sulla veteránjainál, az új élettel sikeresen megbarátkozotlak közül az egyik­
nek kisebb karakterszerep jutott Vergilius i. e. 30-as évek végén írt, földművelés­
ről szóló tankölteményében, a eorgicábán. Az immáron fö
G
HETEDIK ITIEZET

méhészetben jártasságot szerző öregember békésen éldegél a dcl-itáliai Tarentum

mellett. Kalózkodással töltött napjai már régen a múlté, ahelyett „Hát a bozótot
e vén körben bevetette babérral, / 1Öld-zsaroló mákkal, zöldséggel, hó liliommal, /
S mint a király, úgy élt, amidőn hazatérve napesté, / Várta tömött asztal nem
pénzen vett vacsorával.”3 Cicero érvelése szerint azonban az új kérdések újszerű
válaszokat igényelnek. A veszély, amellyel Milhridalész Róma kereskedelmi
bevételeit, adójövcdclmeit, valamint a keleten élő rómaiak életét fenyegette, új
szemléletmódot kívánt. Tekintve, hogy a korábbi kél évszázad során a birodalom
nagyra nőtt, s Róma hagyományos hivatalviselési rendszerében már minden
szükséges módosítást elvégeztek annak érdekében, hogy a tengerentúli kormány­
zás követelményeinek megfelel jen, és hogy a szükséges szintre emeljék a rendel­
kezésre álló emberi erőforrást. így például a praetorok száma Sulla idejére már
nyolcvanra nőtt, és már az a rendszer is életbe lépett, amely szabályozta a válasz­
tott tisztségviselők provinciákba, egy-két éves időszakokra történő helyezésének
rendjét (konzulok vagy praetorok helyett, prokonzulként, illetve prapraelorként),
miután éves hivatali idejük Rómában kitelt. Mindazonáltal ezek a hivatalok csak
helyenként és csak ideig-óráig működtek, amikor Rómának a Mithridatészhez
hasonló ellenséggel szemben a legkiválóbb, a parancsnoksággal hosszú időre, és
az egész háborús területre érvényes megbízással rendelkező hadvezérre volt
szüksége, a műveletekhez elegendő pénzzel és katonával, kinek tevékenységét
a szokásos ellenőrzésekkel nem akadályozták.
Ahogy előre látható volt. ezt sokan ellenezték. Pompeius határozott, célra­
törő, a szabályokat felrúgó egyéniség volt, aki már régóta semmibe vette a római
politika bevett szabályait, amelyeket a hagyományokhoz ragaszkodók mindin­
kább érvényesíteni igyekeztek. „Új ember” fiaként, az i. e. 80-as évek zűrzavarát
kihasználva emelkedett mind magasabb posztra a hadseregben. Még a húszas
éveiben járt, amikor clienseiből és csatlósaiból három légiót állított ki, hogy
Sulla oldalán harcolhasson, és hamarosan győztesként ünnepelték, miután Sulla
riválisait és válogatott hcrccgccskéit Afrikában megfutamította. Ekkor nyerte el
az adolescentulus camifex kitüntető melléknevei, amelynek jelentése nem vala­
miféle közönséges enfant terrible, hanem ’hóhérlegény’. Semmiféle választott
hivatalt nem mondhatott magáénak, amikor a szenátus hosszabb időre szóló pa­
rancsnoksággal bízta meg Hispániában, azzal a feladattal, hogy móresre tanítsa
a hatalmas seregével együtt „bennszülötté változó” római hadvezért - amelyhez
hasonló epizódok a nagy kiterjedésű birodalmak kockázatai közé tartoztak.
Ez alkalommal is sikerrel járt, majd i. e. 70-ben, mindössze harmincöt esztendő­
sen, miután - szöges ellentétben Sulla kevéssel azelőtt hozott, hivatalviselést
szabályozó rendeletéivel - az összes alacsonyabb rangú hivatalt átugrotta, kon­
zullá választották. Olyannyira ismeretien volt előtte a szenátus tevékenysége,
ahol neki konzulként elnökölnie kellett, hogy egy tájékozott barátjához fordult,
 215

AZ IMPÍRIUM l'ÓL AZ IMPüRÁTOROKIG

és megkérte, foglalja neki össze kézikönyv formájában a szenátus tevékenységét,

munkájának szabályait.
Az új parancsnokságával kapcsolatos ellenvetések közül egynéhányat Cicero
beszédéből is kihámozhatunk. Például a Mithridatész részéről fenyegető közvet­
len veszély fokozott hangsúlyozása („naponta érkeznek levelek, amelyek arról
számolnak be, hogyan perzselik fel provinciáinkban a falvakat”) arra enged kö­
vetkeztetni, hogy azt sokak szerint minden mértéken túl felnagyították, annak
érdekében, hogy Pompeiust minél szélesebb körű hatalommal ruházzák fel.
Az akadékoskodók persze nem diadalmaskodhattak, ám bizonyára sejtették,
hogy félelmeik korántsem alaptalanok. A következő négy esztendő során, új pa­
rancsnoki megbízatásának megfelelően, Pompeius hozzálátott, hogy újrarajzolja
a Római Birodalom keleti felének térképét, északon a Fekete-tengertől délre le,
egészen Szíriáig és Júdeáig. A gyakorlatban egymaga persze ezt képtelen lelt
volna végrehajtani: barátok, alacsonyabb rangú tisztek, rabszolgák és tanácsadók
százai voltak segítségére. Azonban a kortársak a művelet kivitelezését egyedül
Pompciusnak tulajdonították.
Hatalmát részben a sikeres katonai műveleteknek köszönhette. Mithridatészt
egy-kettőre kiebrudalta Kis-Ázsiából, és hazakergette a Krímbe, ahol később az
egyik fia megfosztotta hatalmától, mire fel öngyilkosságot követett el. A rómaiak
sikerrel ostromolták meg Jeruzsálem erődjét is, ahol a főpapi tisztért és a királyi
címért két rivális versengett. De több hatalomhoz jutott abból, ahogyan a diplo­
máciát, az erőszakot és a római katonai jelenlét helyének megválasztását óriási
bölcsességgel adagolta. Pompeius hónapokat áldozott arra, hogy Mithridatész
királyságának központi részét közvetlen igazgatású római provinciává alakítsa,
más tartományok határainak megfelelő kiigazításával, tucatnyi új város alapítá­
sával, a helyi uralkodók, királyok hatalmának csökkentésével és - a régi stílusú
hatalomgyakorlásnak megfelelően: engedelmességre szoktatásával.
Miután i. e. 61-ben Pompeius Rómába visszatért - bizonyára nem véletlenül,
éppen negyvenötödik születésnapján - , diadalmenetet tartott, melynek alkalmá­
val állítólag Nagy Sándor köpenyéi viselte. Hogy hol akadhatott rá a hamisított
ruhadarabra, vagy talán maskarára, nem tudhatjuk, de aligha sikerült sok rómait
megtévesztenie, akik ugyanúgy kételkedtek a köpeny hitelességében, mint ahogy
mi. Ám feltételezhető, hogy a ruhadarabban nem pusztán az Alexandrosztól köl­
csönzött névvel („Nagy”) való harmónia kedvéért tetszelgett, hanem nagyratörő
hódítási ambícióit is reprezentálni akarta. Ezt sok római tetszéssel, mások kétke­
déssel fogadták. Az éppen száz évvel később működő, idősebb Plinius nemtet­
szésének adott hangot, amikor egy, a hadvezér által rendelt, csupa gyöngyből
készült szoborportré került elé: „a józan puritánság halála, a fényűzés diadala”.
De van itt egy ennél lényegesebb dolog is. Ez az ünnepség mindaddig a legerő­
teljesebb kifejezése volt a Római Birodalom területi nagyságának, sőt a világ
2 16

HETEDIK FEJEZET

meghódítását célzó római törekvéseknek is. A menetben vitt egyik - valószínűleg

egy nagy méretű glóbuszt formázó - diadalemléken olvasható felirat azt hirdette,
hogy „ez az egész világ győzelmi emléke”. Pompeius haditetteinek egyik római
templomban lévő listáján pedig egy túlzottan optimista, kérkedő kijelentés olvas­
ható, mely szerint „a birodalom halárait a Föld legvégső határáig terjesztette ki”.

Az. első császár

Pompeiust joggal nevezhetjük az első császárnak. Való igaz, a történelem úgy

örökítette meg alakját, mint aki végül is a köztársaság ügyét támogatta Caesar
mind jobban függetlenedő hatalmával szemben, ekképpen a császárság ellenző­
jének számított. Ám a Keleten tanúsított magatartása és a nyakába zúduló {vagy
saját maga által zúdított) kitüntetések a római császárok státusának és a róluk
alkotott képnek már számos meghatározó elemét vetítik előre. Az embernek
csaknem az a benyomása, hogy a császári hatalom néhány évtizeddel később,
Julius Caesar és még inkább unokaöccse, Augustus császár uralkodása alatt
Itáliában és Rómában állandósult formáinak és jelképeinek prototípusát Róma
külföldön hatalma alá vont területein kell keresni. Julius Caesar volt az első,
akinek arcképével vertek pénzt Rómában. Addig a római aprópénzeken csak rég
elhunyt hősök ábrázata volt látható, és az újítás, amelyet minden utána követke­
ző uralkodó átvett, szemet szúróan jelezte Caesar személyes hatalmát. Ám a
keleti városokban már egy évtizeddel korábban vertek pénzt, amelyet Pompeius
profilja díszített. E megtiszteltetés csupán egy volt a számos egyéb mellett, ame­
lyek között némely vallási kultusz formájában nyert kifejezést. Még egy
Pompeiastae, vagyis ’Pompeius-imádó’ csoportról is tudunk Délosz szigetén.
Az új városok közül is akadt olyan, amely az ő nevét vette fel: Pompeiopolisz,
vagyis ’Pompei város’, Magnopolisz, vagy ’a Nagy városa’. Köszöntésére az
„Istenhez hasonló”, „Megmentő” vagy egyenesen „Isten” üdvözlési formákat
használták. A Leszbosz szigetén lévő Mütilénében pedig a naptár egyik hónapját
nevezték el róla - ugyanúgy, mint ahogy Rómában Julius Caesar és Augustus
nevét adták egy-egy hónapnak.
Az efféle tiszteletnyilvánítási formák számos példájáról tudunk az egyes sze­
mélyekre alkalmazva. A Nagy Sándort követő királyok, a Makedóniától Egyip­
tomig terjedő térségben, hatalmukat gyakorta fejezték ki többé-kevésbé isteneket
megillető kifejezésekkel. Az ókori többistenhitű vallások ugyanis az isteneket az
emberektől elválasztó határt a modem egyistenhitűeknél sokkal rugalmasabban
kezelték. Korábban a Földközi-tenger keleti térségében tevékenykedő hadvezére­
ket róluk elnevezett vallási ünnepségekkel tisztelték meg, és Cicero egy, Ciliciá-
ból Atticusnak küldött levelében megemlíti, hogy visszautasította az egyik temp-
 217

AZ IMPÉRIUMTÓI. A7 IMPERÁTOR.OKJG

lom ilyen ajánlatát. Egészében véve a Pompcinsnak címzett liszlelelnyilvánítások

újdonságnak számítottak. Nehéz elképzelni, hogy a Keleten kapott nagy fcltna-
gaszlalások, továbbá az országrészeket újjászervező, független hatalom birtoklása
után miként térhetett vissza Rómába, hogy egyszerű szenátorként tevékenyked­
jek hivalallársai között. Márpedig éppen ez történt. Ám a felszín alatt, Rómában
is változások mentek végbe.
A Pompeius által megvalósított nagyszabású építkezési program - színház-
építés, kertek, oszlopcsarnokok, közösségi termek kialakítása, és mindez pompás
szobrokkal ékesítve - határozottan császári újításként értékelhető. Hiszen mindez
jóval grandiózusabb és pompásabb volt, mint a korábban, a hadvezérek által
szokásosan - hálából az istenek csatamezén nyújtott segítségéért - valaha is
emelt egy-egy templom. Az i. e. 55-ben felavatott létesítmények a későbbi csá­
szárok uralkodását jellemző, nagyarányú városfejlesztési munkálatok első ered­
ményei: mindegyikük ragyogó márványtömbökből emelt épületekkel igyekezett
a római városképen nyomot hagyni, amelyek az ókori Rómáról alkotott mai
képünket meghatározzák. Arra utaló jelek is maradtak fenn, hogy Pompeiust

44. <4 P o m p e iu s é p ítk e zé s i p r o g r a m já n a k k ö zp o n ti e le m é t a lk o tó sz ín h á z ú ja b b re k o n stru k c ió já n

lá th a tó a s z ín p a d n a g y g o n d d a l k ik é p z e tt h á tsó d íszle te , h a so n ló k ép p e n a z ó k o ri b e c s lé se k
sze r in t 4 0 e z e r f ő n y i k ö z ö n s é g e t - te h á t csa k n e m a n n yit, m in t a C o lo sse u m - b e fo g a d ó n é ző té r.
A n é z ő té r m ö g ö tt e g y V enus V icrrixnek ( 1G y ő z te s Ve fiús "t sz e n te lt k is tem p lo m á llt, e m lé k e zte tv e
a P o m p e iu st s e g ítő isten ek re, v a la m in t az. é p íté s k ö lts é g e it f e d e z ő k a to n a i g y ő z e le m r e ,
218

HETEDIK EEJEZET

- akárcsak a későbbi császárokat - még Rómában is istenítették. Ez már Cicero

i. e. 66-ban elmondott beszédéből is kiderül, amely Pompeius tehetségét „isteni­
nek” vagy „istentől adatottnak” nevezi, felhívva a figyelmet az ő incredibilis ac
divina virtusara, vagyis 'hihetetlen és isteni kiválóságára’. Hogy a divina kifeje­
zést mennyire kell szó szerint érteni, nem egészen világos, ám a római világban
soha nem vált teljesen azzá a holt metaforává, mint amilyennek az „istenit”
gyakran érezzük napjainkban. Azt megkockáztathatjuk, hogy Pompeiusba egy
csipetnyivel több szorult az emberinél. Ez abban a kitüntetésben is egyértelműen
megnyilvánul, amelyet két néptribunus indítványára, i. e. 66-ban, Keletről való
visszatérésére várva szavazott meg neki a szenátus: Pompeius bármely alkalom­
mal a diadalmenetet tartó hadvezér öltözékében jelenhetett meg a cirkuszi játé­
kokon.
E felhatalmazásnak sokkal nagyobb volt a jelentősége, mint gondolnánk, és
nem egyszerűen az öltözködési kódex hatáskörébe tartozott. Hiszen a győztes
hadvezér által a diadalmenetében hagyományosan viselt jellegzetes öltözet meg­
egyezett azzal, amelyet a Capitoiium-dombon álló templomában Jupiter isten
szobra viselt. Vagyis a katonai győzelem lehetőséget adott a hadvezérnek, hogy
egy napra - a szó szoros értelmében - egy isten cipőjébe bújhatott, ami érthetővé
teszi, miért kellett állítólag a kocsiban mögötte álló rabszolgának időről időre
a fülébe súgnia: „Emlékezz, hogy (csak) ember vagy.” Amikor hozzájárultak,
hogy Pompeius egyéb alkalmakkor a triumphusi jelvényeket viselje, az annyit
jelentett, hogy isteni státussal ruházták fel a szigorúan meghatározott rituális
kontextuson kívül. Veszélyes lépés lehetett, hiszen új kiváltságával - amint tudni
lehet - Pompeius mindössze egy alkalommal élt, és a körülbelül hetven eszten­
dővel később élő római történetíró szigorú megjegyzése szerint ez az egy is „túl
gyakran volt”.
A dilemma, hogy miként lehetne az egyéni teljesítményt és hírnevet az elit
képzeletbeli, fiktív egyenlőségével, valamint a hatalommegosztás elveivel hata­
lomegyensúlyban tartani, a római köztársaság egész történelmén végighúzódott.
Számos, a korai Rómából való legenda jelenít meg merész, ifjú hősöket, akik
kitörtek a csatasorból, és egyes-egyedül támadtak rá az ellenségre. Vajon bünte­
tés jár nekik az engedetlenség miatt, vagy kitüntetés, mert Rómát győzelemre
juttatták? Pompeiusl megelőzően nem egy történelmi alak került kiválósága miatt
összeütközésbe az állam hagyományos hatalmi struktúrájával. Marius és Sulla
kézenfekvő példák erre. De több mint száz évvel előttük, világraszóló győzelmei
ellenére, vagy éppen miattuk, Scipio Africanus élete alkonyát tulajdonképp
száműzetésben töltötte, miután a római bíróságok többször megpróbálkoztak
vele, hogy a magas lóról leszállítsák: ezért is temették el Dél-Ttáliában, és nem
a Scipiók római családi sírboltjába. Még olyan történetek is keringtek róla, mi­
szerint isteni ihlet szállta meg, meg hogy éjszakáit a Jupiter templomában töl-
 219

AZ 1M.PÉRIUMTÓI AZ TMPHRÁTOKOKIG

tötte, miközben az istennel ápolt különleges viszonyából hasznot húzott. Azon­

ban az i. e. I. század közepére a kockázatok olyan súlyosak, Róma hadműveletei
olyan szerteágazóak, kötelezettségei olyan jelentősek, a rendelkezésére álló
anyagi és emberi erőforrások olyan hatalmasak voltak, hogy a Pompeiushoz ha­
sonló férfiak felemelkedésének már nemigen lehetett gátat vetni.
Ami, illetve aki végül Pompeinst megállította, egy vetelytárs volt, Julius Caesar
személyében, aki régi patrícius család sarjaként a Gracchusok örökségében gyö­
kerező radikális politikai programot hirdetett, majd törekvései végül egyenesen
az egyszemélyi hatalomhoz vezettek. Ám ezt megelőzően a két férfiú egy hír­
hedt, három személy alkotta szövetség, a triumvirátus tagjaként tevékenykedett.

Az első triumvirátus

I. c. 60-ban, két évvel Rómába való visszatérése után Pompeius amiatt bosszan­
kodott, hogy a szenátus hivatalosan még mindig nem hagyta jóvá keleti intézke­
déseit, hanem úgy húzta-halasztotta az ügyet, hogy egyenként és nem egyben
erősítette meg annak egyes elemeit. Mi több, ahogy ez akkoriban minden hadve­
zérnek feladata volt, földet keresett, ahová veteránjait letelepíthette. Marcus
Linius Crassus - aki a római hadakat végső győzelemre vezette Spartacus ellen,
és Rómában a leggazdagabb ember hírében állt - ez idő tájt éppen egy gondokkal
küszködő, közhaszonbérlői társaságot vett pártfogásába. Ezek ugyanis túlságo­
san magas árat ajánlottak Asia provincia adóbegyűjtési jogáért, és Crassus azon
munkálkodott, hogy lehetőséget kapjanak az ár újratárgyalására. Julius Caesar
pedig - hármójuk közül a legkevésbé Lapasztalt, és a legkevésbé tehetős - szerette
volna biztosítani magának az i. e. 59. év konzulságát, majd utána egy fontos
parancsnoki tisztet, tehát nem csak az itáliai útonállók elleni küzdelem irányítá­
sát, amelyet a szenátus neki szánt. E különböző célok leghatékonyabb megvaló­
sítási módjának egymás kölcsönös segítése kínálkozott. Ennek megfelelően, egy
tisztán magánjellegű megállapodás keretében egyesítették erőiket, hatalmukat,
kapcsolataikat és ambícióikat annak érdekében, hogy megkaparintsák maguk­
nak, amire vágytak, és nemcsak rövid, hanem hosszabb távon is.
Az ügyletet számos ókori történetíró egy újabb mérföldkőnek tekintette a
köztársasági kormányzat összeomlásához vezető úton. Horatius, a költő, ezen
összeomlás túloldaláról visszatekintve, csak egyike volt azoknak, aki megkülön­
böztetett figyelmet szentelt az i. e. 60. esztendőnek, amikor utalt - a hagyomá­
nyos római időszámításnak megfelelően - „a polgárháborúra, ami akkor kezdő­
dött, amikor Metcllus volt konzul”. Az ifjabb Cato - az idősebb Calo dédunokája
és Caesar egyik legengesztelhetetlenebb ellenfele - amellett érvelt, hogy a város
nem akkor jutott romlásba, amikor Caesar cs Pompeius összekülönbözött, hanem
220

HETEDIK FEJEZET

amikor barátságot kötöttek egymással. Az a gondolat, hogy a politikai folyama­

tokat a színfalak mögül irányítják, bizonyos értelemben még a megelőző évtize­
dekben uralkodó nyílt erőszaknál is elviselhetetlenebbnek tűnt. Cicero szelleme­
sen ragadta meg a lényeget, amikor megjegyezte, hogy Pompeius jegyzetfüzetében
nemcsak a múlt, hanem az elkövetkező idők konzuljainak neve is olvasható.
Ám a hatalomátvétel korántsem sikerült olyan tökéletesen, mint ahogy a kom­
mentárok sugallják. A három férfi viszonyát feszültségek, nézeteltérések és ve­
télkedés mérgezte, s ha Pompeiusnak csakugyan volt a társaság jövőbeni konzul­
választottjainak nevét tartalmazó notesze, ezek a jelöltek a választások során
többször is alulmaradtak, és nem kiszemeltjük, hanem egészen másvalaki került
ki győztesen. Mindamellett közvetlen céljaikat sikerrel valósították meg. Caesart
rendben megválasztották konzulnak az i. e. 59. esztendőre, cs egy sor - korábbi
radikális néptribunusok programjához erősen hasonlító - intézkedés mellett, két
társa érdekének megfelelően befolyásolta a törvényhozást. Katonai parancsnok­
ságot is biztosított magának Dél-Galliában, amelyhez kis idő múlva egy, az Al­
pok túloldalán elterülő, nagyobb térséget kapcsoltak.
Az i. e. 50-es évek nagyobb részében végig a triumvirátus mesterkedései ha­
tározták meg a római politika alakulását, jóllehet Caesar csak időnként látogatott
Itáliába, Crassus pedig soha nem tért vissza az i. e. 55-ben, a nagyjából a mai Irán
területén fekvő parthusok ellen vezetett hadjáratából, kiknek birodalmát a rómaiak
sok tekintetben ugyanolyan veszélyesnek tartották, mint korábban a Mithridaté-
szét. Crassusnak a triumvirátusban játszott szerepét és jelentőségét - részben
korai halála miatt - csak nagyon nehezen lehet értékelni. Ám tragikus veresége,
bestiális lefejezése és a légiók hadijelvényeinek elvesztése miatt elszenvedett
gyalázat még évek múltán sem merült feledésbe. A parthusok i. e. 53-ban a je­
lenleg török-szíriai határnál fekvő Karrhainál arattak döntő győzelmet. Crassus
levágott fejét győzelmi jelvényként a parthus király udvarába vitték, ahol azon
nyomban kellékként használták fel Euripidész Bakkhánsnők című tragédiájában
(amely érdekes módon szerepelt a parthusok repertoárjában): az anyja által le­
fejezett, tragikus sorsú Pentheusz fejét reprezentálta. A hadijelvények a parthu­
sok hadizsákmányának pompás kincsei maradtak, egészen addig, amíg Augustus
császár - egy hadileltnek álcázott ügyes diplomáciai csellel - i. e. 19-ben vissza
nem juttatta Rómába.
Az i. e. I. század közepét uraló polémiákat az egészen apró, színes részletekig
ismerhetjük, elsősorban Cicero leveleiből, amelyeket sokszor napi gyakorisággal
írt, és amelyek bővelkednek a megalapozatlan híresztelésekben, feltételezések­
ben, összeesküvésekre tett célzásokban, féligazságokban, pletykákban, megbíz­
hatatlan spekulációkban és kedvezőtlen előjelekben. „A politikai helyzet napról
napra nyugtalanítóbb”, vagy „A dictatura bűzlik a levegőben”: ezek az írások
jellemzően visszatérő refrénjei, egyéb más, gyakorlatiasabb - kölcsönökről meg
 221

AZ ÍMPÉRIUMTÖL AZ IMPERATOKOKIG

45. A j A u g u s t u s u r a lk o d á s a id ejé n k ib o c s á to tt e zü s tp é n z a á lta l, a k a rr h a i c sa tá b a n

zs á k m á n y o lt ró m a i h a d ije lv é n y e k h a z a é r k e z é s e a lk a lm á b ó l készü lt. A je lv é n y e k e t a lá z a to s te s t­
ta r tá s s a l á tn y ú jtó p a r th u s a K e le te n h a g y o m á n y o s n a d r á g o t v iseli. A m á sik o ld a lo n je lle m z ő e n
a tis z te s s é g isten n ő jén ek , „ H o n o sn a k " a p r o filja lá th a tó . A v a ló s á g b a n a h a d ije lv é n y e k v is s z a ju t­
ta tá s a n e m ró m a i k a to n a i g y ő ze le m , h an em tá r g y a lá s o k ú tján e lé r t m e g á lla p o d á s e re d m é n y e
volt.

adósságokról, vagy Caesar vakmerő, noha csak rövid ideig tartó, britanniai átke­
lését dicsőítő győzelmi jelentésekről szóló - híradások mellett. A levelek rend­
kívül gazdag anyagot kínálnak a napi politika tanulmányozásához, ami páratlan
a klasszikus világban, és valószínűleg - az i. sz. XV. századot megelőzően - bár­
hol másutt.
Ám egyúttal túlzottan borús színekben ábrázolják a zűrzavaros helyzetet,
a politikai felfordulást, vagy legalábbis olyan képet tárnak elénk, amelyet nehe­
zen lehet a korábbi időszakokkal összehasonlítani. Vajon mennyire anarchikus­
nak, gyilkosnak ismerhetnénk meg Scipio Africanus és Fabius Cunctator világát,
ha magánlevelezésük és feljegyzéseik ránk maradtak volna, és nem Livius meg
mások visszatekintő beszámolóira kellene hagyatkoznunk? Mi több, a Cicero
tollából való hatalmas mennyiségű anyag megnehezítheti, akadályozhatja, hogy
túllássunk perspektíváin, előítéletein.
Tökéletes példa erre Publius Clodius Pulcher pályafutása. Clodius első ízben
egy i. e. 62 végén kitört botrányban mérte össze erejét Ciceróval, miután a csak
nők számára fenntartott, Julius Caesar felesége által rendezett vallási ünnepen
egy férfit fedeztek fel. Többen arra gyanakodtak, hogy nem egyszerű csínyről,
hanem gáláns randevúról volt szó, mire fel Caesar óvatosságból, azon melegében
elvált, hiszen - a szállóigévé vált mondás szerint - „Caesar feleségének minden
gyanú fölött kell állnia”. Sokan Clodiust hibáztatták, per lett a vége, amelyen
Cicero volt a vád koronatanúja. Az eljárás vége felmentés lett, és hosszan tartó
HETEDIK FEJEZET

gyűlölködés Clodius és Cicero közölt, utóbbi - amint azt meg lehetett jósolni, ám
valószínűleg igaztalanul - azt állította, hogy a felmentő ítéletet nagyobb összegű
kenőpénzen vásárolták meg.
Hogy Clodius ezek után alávaló gonosz hírébe került, az csaknem teljes egé­
szében Cicero érdeme. Alakja úgy maradi fenn a történelemben, mint a félke­
gyelmű patríciusé, aki nemcsak azt ügyeskedtc ki, hogy egy plebejus család
örökbe fogadja, hogy a néptribunusi tisztségre pályázhasson, de még ezt az egész
manővert is veszélybe sodorta bölcs elhatározásával, amikor magánál fiatalabb
örökbe fogadó apát szemelt ki. Amikor azután i. e. 58-ban megválasztották, ke­
resztülvitte, hogy Cicerót száműzzék, amiért Catilina cinkosaival szemben olyan
keményen lépett fel, valamint egy sor olyan törvényt fogadtatott el, amelyek a
római kormányzat alapjait támadták, és fölbérelt bandáival rémuralmat vezetett
be a város utcáin. E szörnyetegtől Róma csak akkor szabadult meg, amikor i. e.
52-ben összetűzésbe keveredett Cicero egyik barátjának rabszolgáival, akik az
úgynevezett „bovillaei ütközetben” végeztek vele. Clodiusről semmiféle más
kép, más információ nem maradt fenn. Pedig a történet másik oldala egészen
bizonyosan egy radikális reformernek láttatná őt, a Gracchusok fajtájából (egyik
törvénye a városban szétosztott gabonát teljesen ingyenessé tette), akit egy reak­
ciós, önbíráskodó gazember és a martalócai eltettek láb alól. A gyilkossággal
vádolt barátjának felmentését még Cicero védőügyvédi erőfeszítései sem tudták
elérni, így az végül a száműzetését Marseille-ben töltő Verres mellett kötött ki.
Az i. e. 50-es évek politikája a szokásos üzleti ügyek, nagy bukások, valamint
az arra irányuló ügyes vagy éppen kétségbeesett próbálkozások keveréke, hogy a
hagyományos politikai szabályokat az újonnan fellépő válságok megoldására
alkalmassá tegyék. Nehezen tudjuk elképzelni, vajon mi járhatott Cicero fejében,
amikor az i. e. 50-es évek végén, dolgozószobája biztonságos falai mögött ülve
írta le Polübiosz számára ismerősen hangzó gondolatait a római politika elméle­
téről, miközben, a Palatínuson álló házától alig pár száz méterre, a Fórumon
egyre gyakrabban törtek ki erőszakos cselekményekkel, gyújtogatásokkal sú­
lyosbított zavargások, amelyekben még a szenátus ülésterme is - ahol Clodius
tetemét elégették - a tűz martalékává váll. Talán ő ily módon kísérelt meg rendet
teremteni, legalábbis a fejében. Mások gyakorlatiasabb lépésekkel próbálkoztak,
és néhány merész újítással rukkoltak elő. Például i. e. 52-ben, Clodius meggyil­
kolását követően, Pompeiust egyedüli konzullá választották. Ugyanis a szenátus
- nem felejtve Sulla dictaturáját - ahelyett, hogy a válság kezelésére diktátort
nevezett volna ki, úgy határozott, egyetlen emberre bízza a hivatalt, amelyet ér­
telemszerűen mindig is ketten viseltek. Ez alkalommal számításuk bevált. Pom-
peius néhány hónap leforgása alatt nemcsak hogy rendet teremtett a városban, de
- iga2 , hogy a családjából való - hivataltársat, collégé t is maga mellé vett, új
apósa személyében.
 223

AZ IMFFRIUMTÓL AZ IMPERÁTOR.OKIG

Sokkal vitathatóbb volt a konzuli hivatalt i. e. 59-ben Julius Caesarral együtt

viselő Marcus Calpurnius Bibulus által alkalmazott vagy ráerőltetett taktika,
amellyel Caesar törvényhozási tevékenységét makacsul akadályozni igyekezett.
Miután Caesar hívei megfenyegették, és céltáblájává vált a rómaiak nemtetszését
szokásosan kifejező megnyilvánulásnak - az ürülékdobálásnak arra kénysze­
rült, hogy a házába visszavonulva éljen, megfosztva minden törvényes eszköztől,
amellyel ellenkezését kifejezhette volna. így azután otthonából üzengetett, arra
figyelmeztetve, hogy az eget kémlelve intő jelek, ómenek után kutat. Ennek mind
vallási, mint politikai szempontból egyértelmű hatóereje volt. A római politiká­
ban az istenek támogatása nélkülözhetetlennek számított, és mindig azon axióma
értelmében jártak el, mely szerint addig semmilyen politikai döntés nem hozható,
ameddig nem győződtek meg róla, hogy az előjelek nem ellene szólnak. Ugyan­
akkor az „égbolt figyelésével” nem lehetett a politikai döntéseket a végtelenségig
megakadályozni, és Caesar követői szerint Bibulus törvénytelen módon próbált
a vallási regulákkal visszaélni. Az ügyben soha nem sikerült döntést hozni. Jel­
legzetes megnyilvánulása volt a kort jellemző bizonytalanságnak, kiszámíthatat­
lanságnak, hasonlóképpen azon nehézségeknek, amelyekkel a rómaiak szembe­
sültek, amikor új dilemmákat régi szabályokat követve próbáltak megoldani,
hogy a közügyekben az i. e. 59-ben hozott döntések jogi tekintetben éveken át
tisztázatlanul maradtak. Cicero még az i. e. 50-es évek végén is azon elmélkedett,
vajon Clodius örökbe fogadása vagy Pompeius veteránjainak földhöz juttatása
törvényes úton ment-e végbe. Vajon a törvényeket szabályos úton fogadták el,
vagy nem? Egymástól nagyon eltérő vélemények érvényesülhettek.
Ám a korszak legsürgetőbb politikai kérdését mégsem magában Rómában,
hanem Galliában Caesar tette fel. Itáliát elhagyva, i. e. 58-ban kezdte meg ott
ötéves prokonzuli megbízatását, amelyet i. e. 56-ban újabb öt esztendőre meg­
hosszabbítottak, mégpedig Cicero - legalábbis a nyilvánosság előtt hangoztatott -
lelkes támogatásával; ő ugyanis erősen hangsúlyozta a gall ellenség részéről le­
selkedő veszélyeket, mint ahogyan korábban, Mithridatész esetében tette. Caesar
e hadjáratainak a leírását adja A gall háború című, hét kötetből álló művében,
amely a hadszínterekről Rómába küldött, éves jelentéseinek szerkesztett válto­
zata, és amely a híres, ridegen tárgyilagos kezdőmondattal indul: „Gallia est
omnis divisa in partes trés” („Gallia területe a maga egészében három részre
oszlik”4). A munka Xenophón Anabaszisz (Felvonulás) című, az i. e. IV. század­
ban írt művéhez - a valamely ókori háborúról fennmaradt, egyetlen szemtanú
által adott részletes beszámolóhoz - hasonlítható, amelyben a szerző egy görög
zsoldos sereggel együtt átélt kalandjairól számolt be. Semleges írásnak éppen­
séggel nem nevezhető. Caesar nagy fontosságot tulajdonított annak, hogy milyen
kép alakul ki róla a közvéleményben, ezért A gall háború nagy gonddal, körültekin­
téssel elkészített munka, melynek célja tetteinek igazolása és katonai tehetségének
HETEDIK FEJEZET

fitogtatása. De egyúttal egy korai példája annak, amit „birodalmi etnográfiának”

nevezhetnénk. Ciceróval ellentétben, aki Ciliciából küldött leveleiben a helyi
viszonyok iránt semmiféle érdeklődést nem tanúsít, Caesar nagy figyelmet szen­
tel az általa megfigyelt idegen szokásoknak, a gallok ivási szokásaitól kezdve
- ideértve némely törzsnek a borivást megtiltó barbár szokását - a druidák vallási
szertartásáig. Csodálatra méltóan római képet fest olyan népekről, akikről kellő
ismeretet nem szerzett, de amely számunkra mégis viszonyítási alapként szol­
gál a rómaiak előtti Észak-Európa kultúrájához, melynek iróniáját az adja, hogy
e kultúrát éppen az ő működése változtatta meg egyszer s mindenkorra. A sorok
között olvasva bárki meggyőződhet arról, hogy az évtizedig tartó gall háborút
egyrészt a rómaiaknak az északi ellenséges népekkel szemben táplált valóságos
félelme, másrészről Caesar abbéli törekvése okozta, hogy katonai dicsőség dol­
gában minden lehetséges ellenfelet túlszárnyalja. Mindennek eredményeképpen
Caesar nagyobb területet vont római uralom alá, mint Pompeius Keleten, ráadá­
sul még a rómaiak által „az Occanus”-nak nevezett vízen is átkelt - amely az
ismert világtól az ismeretlent elválasztotta hogy rövid időre megvesse lábát
a távoli és egzotikus Britannia szigetén. Jelképes győzelem volt ez, amely otthon
hatalmas visszhangot keltett, olyannyira, hogy még Catullus a Ha messzi útra
menne Catullus című költeményében meg is énekelte:

...vagy messzebb még, ott hol az Alpokon túl

várta Cézárt Gallia és a Rajna,
onnan jutnék szörnyű viharban britföld
zord szigetére.5

Caesar a modem Európa politikai földrajzának alapjait rakta le, miközben az

egész térségben csaknem milliónyi embert semmisített meg. Persze balgaság
lenne azt hinnünk, hogy a gallok ártatlan, békeszerető népek voltak, akiket
Caesar katonái brutális kegyetlenséggel eltiportak. Egy, az i. c. I. század elején
náluk járó görög látogatót megdöbbentett a gallusok kunyhóinak bejárata fölé
tűzött, levágott fejek látványa, noha elismerte, hogy egy idő múlva meg lehetett
szokni.
A maguk részéről a gall zsoldosok is mindaddig igen eredményesen működ­
tek közre Itáliában, amíg Róma hatalma nem vetett véget jövedelmező üzletük­
nek. Ám mindazok tömeges lemészárlását, akik Caesar útjában álltak, még a
rómaiak egy része is nehezen emésztette meg. A nyilvánvalóan részben a Caesar
iránti gyűlölet, valamint pártos, hasonlóképpen emberiességi szempontok által
vezérelt Cato azt indítványozta, hogy Caesar ügyének tárgyalása végett adják
azoknak a törzseknek a kezére, amelyek asszonyait és gyerekeit halálba küld­
ték. Az idősebb Plinius, aki később megpróbálta Caesar áldozatait összeszámolni,
 225

AZ 1MPÉR1UMTÓL AZ IMPERÁTOROKIG

elképesztő módon korunk emberének benyomását kelti, amikor „emberiesség

elleni bűntettel” vádolja.
A sürgető kérdés az volt, vajon mi történik akkor, ha Caesar kivonul Galliá­
ból, és - i. e. 58-tól számítva - csaknem tízévnyi távoliét után, az időközben
megnövekedett hatalmával és gazdagságával újból bele kell illeszkednie a min­
dennapi politika fősodrába? Szokásukhoz híven a rómaiak erről emelkedett jogi
kategóriákban vitatkoztak. Heves és gyakorlati szempontokat is felvető viták
folytak arról, hogy katonai parancsnoki megbízatása pontosan mikor jár majd le,
és vajon akkor majd lehetőséget kap-e arra, hogy azon melegében, kivárás nélkül
újabb konzulságra pályázhasson. A hivatali tisztség nélkül, magánemberként el­
töltött időszakok ugyanis módot kínáltak arra, hogy pert indítsanak ellene, töb­
bek között az i. e. 59-ben általa elkövetett cselekmények megkérdőjelezhető
törvényessége miatt. Az egyik oldalon azok álltak, akik bármiféle - személyi
vagy elvi - okból le akarták Caesart a magas lóról szállítani; a másikon pedig
Caesar és követői azt bizonygatták, hogy az efféle eljárás megalázó, és ily módon
dignitásán, vagyis a hatalom, a tekintély és a tiszteletreméltóság jellegzetes ró­
mai elegyén csorba esik. A felszín alatt rejtőző kérdés a napnál is világosabb volt:
vajon Caesar, akinek több mint negyvenezer katonája Itáliától mindössze néhány
napi járóföldre táborozott, Sulla vagy Pompeius példáját fogja követni?
Maga Pompeius csaknem a végső összeomlásig óvatosan a háttérben maradt,
cs az i. e. 50-es évek derekán még mindig azzal próbálkozott, hogy segítsen Caesar­
nak a tisztességes visszavonulás lehetőségét megtalálni. Ugyanez év decemberé­
ben a szenátus 370 igen szavazattal 22 nem ellenében megszavazta, hogy Caesar
és Pompeius egyidejűleg mondjanak le a főparancsnokságról. Pompeius ekkor
Rómában tartózkodott, de i. e. 55-től - leleményességéről téve tanúságot - His­
pánia helytartójaként is tevékenykedett a tartományt küldöttek útján igazgatva -
amely mindaddig példa nélküli eljárás a császárkorban majd szokványossá válik.
S ekkor mutatkozik meg teljes valójában a szenátus tehetetlensége, hiszen Pom­
peius semmibe veszi az elsöprő többségű szavazás eredményét, Caesar pedig
- néhány eredménytelen tárgyalást követően - bevonul Itáliába.

Caesar elveti a kockát

Julius Caesar valamikor i. e. 49. január 10-e körül, csupán egy galliai légiójával
átkelt Itália északi határfolyóján, a Rubiconon. A pontos időpont nem ismeretes,
de még e történelmi szempontból igen jelentős folyó medrének a helye sem.
Inkább csak kis patak lehetett, nem pedig a köztudatban élő vad zuhatag, és - az
ókori történetírók minden törekvése ellenére, hogy a környéket isteni jelenések,
titokzatos, baljóslatú jelek és látnoki álmok ködébe burkolják - a valóságban
226

HETEDIK, f e j e z f t

46. Jtiltu s C a e s a r a r c k é p e ? A z ú jk o ri r é g é sze k so k a t

fá r a d o z ta k azon , h o g y a p é n ze k e n lá th a tó a p r ó é r e m ­
k épeken k ívü l v a la m ily en h itele s C a e s a r -á b r á z o lá s t
ta lá lja n a k . H a lá la után so k s z á z n y i „ p o r t r é ” készü lt
róla, d e k o ra b e li v á lto za to k a t so k k a l n e h e ze b b találni.
E zt a B ritish M u seu m b a n ő r z ö tt p é ld á n y t so k á ig
ilyen n ek v é lté k , á m e z id ő s z e r in t in k á b b m á r
h a m is ítv á n y ra g y a n a k o d n a k *

alighanem teljesen szokványos és érdektelen

volt. Számunkra „átkelni a Rubieonon” azt
jelenti, hogy „átlépünk a kritikus ponton,
ahonnan nincs visszatérés”. Caesar nem így
értelmezte.
Egyik társa - a történetíró, szenátor és
Róma első nyilvános könyvtárát megalapító
Caius Asinius Pollio - szerint, a Rubicon part­
jához érve, Caesar - némi habozás után - két
szót idézett görögül: (Aveppl<|>ÜCö ku |3o£
[aperriphthó küboszl) az athéni komédiaírótól, Menandrosztól, amelyek egy sze­
rencsejátékból vett mondatban szerepeltek, pontos magyarításban: „Vétessék el
a kocka!”
A szokásos fordítása ellenére - „A kocka el van vetve” amely ugyancsak
azt sugallja, hogy egy visszafordíthatatlan döntést készült hozni, Caesar görög
szavai sokkal inkább bizonytalanságot fejeztek ki, azt, hogy ettől kezdve csak az
istenek tudják, hogy mi fog majd történni. Dobjuk fel a kockákat, és lássuk, hova
esnek! Ki tudja, mi jön ezután?
Négy évig tartó polgárháború következett. Caesar római hívei közül sokan
siettek csatlakozni hozzá Felső-Itáliába, miközben a Caesar-ellenesek élére állí­
tott Pompeius úgy döntött, elhagyja Itáliát, és keleti támaszpontjáról veszi fel a
küzdelmet. Serege i. e. 48-ban, az észak-görögországi Pharszalosznál vereséget
szenvedett, maga Pompeius Egyiptomba próbált menekülni, ám közben meg­
ölték. De Caesarnak - közismert gyorsasága ellenére (egyik jelszava a celeritas
volt) - meg három év kellett ahhoz, hogy i. e. 45-re, Afrikában és Hispániában
maga alá gyűrje római ellenfeleit, és hogy móresre tanítsa Mithridatész fiát és
hatalmának bitorlóját, Pharnakészt. A Rubicon folyón való átkelés és az i. e. 44
márciusában történt halála között eltelt időszakban Caesar csak futó látogatáso­
kat tett Rómában; ezek közül a leghosszabb, egy i. c. 45 októberében kezdődő
öthavi tartózkodás volt. A város szempontjából tehát egy jóformán nem létező
diktátorrá vált.
 227

AZ IMPÉRIUMTŐI. AZ IMPliRÁ TŐRÜKIG

47. A P o m p e iu st m e g m e n tő P e tic iits c s a lá d ja é v s z á z a d o k o n á t k e r e s k e d e t

k e le ti m ed e n c éjé b en . A z e g y ik leszármazottjánakEszak-Oias;o rs zá g b a n ta lá lt egy
á r u v a l m e g r a k o tt te v e lá th a tó , a m e ly b izo n y á ra fo g la lk o z á s á n a k , a ten g e r e n tú li k e re sk ed é sn ek
a jelk é p e, vagy e s e tle g a v é d je g y e volt.

A Pompeius és Caesar között dúló polgárháború bizonyos értelemben ugyan­

olyan különös volt., mint a szövetséges háború. Lehetetlenség megállapítani,
hogy közvetlenül hányán vettek részt benne. Itália és az egész birodalom legtöbb
lakója számára valószínűleg a legfontosabb annak elhárítása volt, hogy nehogy
véletlenségbfíl az egymás ellen harcoló seregek közé kerüljenek, és a háború
következtében az egész Ital iára rászabaduló bűnözési hullám áldozatává vál janak.
A hétköznapi embereknek csak nagy ritkán jut egy-egy villanásnyi reflektorfény:
HETEDIK FEJEZET

ilyen volt Caius Peticius, egy kereskedőhajó segítőkész kapitánya, aki a pharsza-
loszi ütközet után a görög tengerparton hajójára vette a viharvert külsejű Pom-
peiust; vagy az eunuch pap, Sotcrides, aki kőbe véste férfi „partnere” iránt érzett
aggodalmait, ugyanis az egy helyi önkéntes csapathoz csatlakozva elvilorlázott,
majd fogságba esett. A szemben álló felek közül az egyik oldalon a populáris
politikai programot hirdető, s az egyeduralom iránt határozott vonzalmat mutató
Caesar hívei álltak. Cicero feltételezése szerint a szegények érdekei és rokon-
szenve természetes módon errefelé hajlott.
A másik oldalon egy vegyes összetételű társaság sorakozott, amelynek kü­
lönböző okokból nem volt ínyére, amit Caesar forgatott a fejében, és rossz
szemmel nézte a hatalom megkaparinlására irányuló törekvését. Közülük néhá­
nyat valószínűleg emelkedett erkölcsi szempontok vezéreltek, miközben elsza­
kadtak a valóságtól. Ahogy Cicero jellemezte egy alkalommal Catól: „Mert
ő úgy adja véleményeit mintha a ,Pláto’ ideális országában élne, ,s’ nem a Ro-
mulus’ söpredékiben.”6 De őket csak később, a korai császárok alatt született
romantikus nosztalgia idején támasztották fel, cs tették elkötelezett szabadság-
harcossá és mártírrá, akik az önkényuralom ellen folytatott harcban egyesüllek.
A dolog iróniája, hogy vezérük, Pompeius zsarnokság dolgában semmivel sem
maradt el Caesartól. Az, amit a szabadság és az egyeduralom között folyó hábo­
rúnak állítottak be, valójában a rivális császárok közötti választásért folyt.
Ám az egyik jelentős változás abban nyilvánult meg, hogy ezúttal a római
polgárháború csaknem az egész ismert világra kiterjedt. Amíg a Sulla és ellen­
felei között folytatott hadakozások csak hébe-hóba okoztak egy-egy incidenst
Keleten, addig a caesarianusok és a pompeianusok küzdelme Hispániától Görög­
országig és Kis-Ázsiáig, a mediterráneum egészére kiterjedt. Számos híres em­
bert ért utol távoli helyeken a végzete. Caesar i. e. 59. évi szerencsétlen konzul­
társa, Bibulus Korfu közelében veszett tengerbe, miközben a görög partot
igyekezett ostromzár alá venni. Clodius gyilkosa, Titus Annius Milo a száműze­
tésből csatlakozott egy pompeianus felkeléshez, és az itáliai „csizma sarkában”,
egy falról ledobott kő okozta végzetét. Amikor Caesar diadala már nyilvánvalóvá
vált, Cato az elképzelhető lcgszömyűbb módon veteti véget életének a mai Tuné­
zia partján fekvő Utica városában. 150 évvel később élő életrajzírója szerint
kardját döfte magába, de a seb nem volt halálos. Annak ellenére, hogy barátai és
családja meg akarták menteni az életét, a segítségül hívott orvost eltaszította,
és nyitott sebén keresztül kirángatta beleit.
A harcban Egyiptomnak is fontos támogató szerep jutott. Az egész római vi­
lágon egykor uralkodó Pompeiust i. e. 48-ban ott érte utol a szörnyű vég. Amikor
partra szállt, meleg fogadtatásban reménykedett, ám a helyi uralkodó emberei
fejét vették: Ptolemaiosz ugyanis úgy számított, hogy Pompeius meggyilkoltatá­
sával elnyeri Caesar jóindulatát. A hír hallatán sok római - Caesarral egyetemben -
 229

AZ IMPFRIUMTÓL AZ 1MPERÁTOROKIG

egyetértett abban, hogy mennyivel szerencsésebben járt volna Pompeius, ha bele­

hal az őt néhány évvel korábban, i. e. 50-ben megtámadó betegségbe. El lehetett
mondani tehát, hogy „tovább élt, mint uralkodott”. Azonban a gyilkosság nem
bizonyult szerencsés választásnak az elkövetők számára. A néhány nappal később
Egyiptomba érkező Caesar mindenki szeme láttára sírva fakadt, amikor átnyúj­
tották neki Pompeius bepácolt fejét. Kevéssel utána az egyik riválist segítette
Egyiptom trónjára, aki történetesen a római polgárháború következő szakaszá­
ból, Marcus Antoniusszal kötött politikai és romantikus frigye révén ismertté vált
VII. Kleopátra királynő volt. De érdekei ekkor még Caesarhoz fűzték, akivel
nyílt viszonyt folytatott, és akit - ha hinni lehet az apa személyére vonatkozó
állításának - egy gyermekkel is megajándékozott.
A Rómába hazaérkező Caesar diadalmeneteiben az egész római világból ren­
geteg - élő és élettelen - hadizsákmányt vonultatott fel (lásd a 9. táblát). Az i. e.
46-ban, egyik rövid római látogatása alkalmával megtartott triumphusán nem­
csak a gallok lázadó vezérét, Vercingetorixot, hanem Kleopátra női féltestvérét is
közszemlére tette, aki az egyiptomi hatalmi harcokban a rossz oldalra állt.
A felvonulásban a hölgyet az alexandriai (vagy pharoszi) világítótorony működő
modellje mellett csodálhatta meg a közönség. Caesar Mithridatész fia, az egyik
Fekete-tenger mellett vívott csatában elesett Pharnakész fölött aratott győzelmét
ugyanezen alkalommal ünnepelte, mégpedig egy táblával, amelyen a következő,
a világ egyik legismertebb jelmondatává vált felirat volt olvasható: Veni, vidi,
vici! vagyis ’Jöttem, láttam, győztem!’ - kifejezendő Caesar gyors győzelmét.
Ám a menetekben nyugtalanító jelek - Caesar római áldozatainak képei - is
feltűntek. A triumphusok az idegen ellenség, nem pedig római polgárok fölött
aratott diadalt voltak hivatottak megünnepelni. Caesar megbotránkoztató, a pom-
peiusi oldalon harcoló vezető egyéniségek utolsó pillanatait megörökítő képek­
kel parádézott: Catót, amint saját magát kibelezi, vagy a tengerbe vetődő Metel-
lus Scipiót. Számos, az effajta sértő győzelemittasságot elutasító néző könnyeivel
fejezte ki nemtetszéséi, amint e képek elhaladtak előttük. Mindenesetre a látvány
vészterhes ízelítőt adott Caesar alig két év múlva beteljesedő borzalmas sorsából.

Március idusa

Julius Caesart i. e. 44. március 15-én, a római naptár szerint március idusán gyil­
kolták meg. Ekkor a polgárháború a mediterrán térség számos helyén még
korántsem fejeződött be. Pompeius fia, Sextus még legalább hallégiónyi haderő
fölött parancsnokolt Hispániában, így folytatta a harcot apja ügyének győzel­
méért. Közben Caesar egy hatalmas, csaknem százezer fős hadat gyűjtött össze,
amellyel a Parthus Birodalom ellen akart támadást indítani, hogy megbosszulja
H ETED IK FEJEZET

Crassus Karrhainál elszenvedett szégyenteljes vereségét, valamint hogy ezúttal

nem római, hanem egy idegen ellenséggel szemben arasson győzelmet. Pár nap­
pal a március 18-ára tervezett keleti utazása előtt egy, csaknem húszfős, elége­
detlen, háborgó szenátorból álló csoport, akiket - aktívan vagy passzívan - még
néhány tucatnyian támogattak, meggyilkolta.
Tettük végrehajtására alkalmas helyet a szenátus új épületében találtak, ame­
lyet Pompeius emelt színházi épületegyüttesének részeként, szemben önnön
szobrával, amelyet befröcskölt Caesar vére. A római diktátornak a libertás nevé­
ben történő meggyilkolása - részben a téma Shakespeare Julius Caesar című
művében való feldolgozásának köszönhetően - azóta is a zsarnoksággal szem­
beni utolsó, kétségbeesett erőfeszítés és az elvi indítékkal végrehajtott gyilkosság
példájául szolgált. Nem tekinthető véletlen egybeesésnek például, hogy John
Wilkes Booth az „Idus” rejtjellel jelölte az Abraham Lincoln meggyilkolására
kitűzött napot. Ám a római történelemre visszatekintve azt látjuk, hogy ez volt az
utolsó azon gyilkosságok sorában, amelyeknek áldozatai népszerű, radikális, ám
valószínűleg túl nagy hatalomra szert tevő politikusok voltak, kezdve Tiberius
Gracchus i. e. 133-ban történt meglincselésétől. A kérdés a következőképpen
merül fel: vajon mire készült Caesar, és miért vált olyannyira elfogadhatatlanná
e szenátorcsoport számára, hogy az egyetlen megoldás a gyilkosság maradt?
Annak ellenére, hogy ritkán és keveset tartózkodott Rómában, Caesar széles
körű - még a Sulláénál is kiterjedtebb - reformprogramot indított el. Ennek
egyik eleme mind a mai napig szabályozza az életünket. Caesar ugyanis - az
Alexandriában megismert tudósok segítségével - bevezette azt az időmérést,
amely a jelenlegi nyugati naptárrendszer alapjául szolgál. A hagyományos római
év csak 355 napból állt, és évszázadokon keresztül a római papoknak jutott
a feladat, hogy időről időre egy rendkívüli hónapot iktassanak be, ekképpen Össz­
hangba hozva a polgári naptárt az évszakokkal. Ám valamilyen okból - való­
színűleg a gyakorlat és az akarat együttes hiányából - számításaik nyilvánvaló
módon nem bizonyultak pontosnak. Ennek következtében a naptári év és a ter­
mészetes év között esetenként több hét különbség is keletkezett, így az aratási
ünnepek római megfelelőjének idején a termés még növekedőben volt, és az
áprilisnak nevezett hónapban az időjárás inkább a februárinak felelt meg (mint
ahogyan az is volt). A valóság szerint a köztársaság történetében mindig is veszé­
lyes feltételezni, hogy bármely adott időpontból pontosan következtethetünk az
időjárásra. Az alexandriai ismereteket felhasználva Caesar e hibát kijavította,
és bevezette a 365 napos évet, oly módon, hogy minden negyedik esztendőben
a februárt egy rendkívüli nappal toldotta meg. Ez a reform sokkal nagyobb hord­
erejűnek bizonyult, mint a Kleopátrával eltöltött pásztorórák.
Egyéb intézkedései már ismerős témákat idéztek a korábbi száz esztendőből.
Caius Gracchus nyomdokait követve - aki Karthágóban hozott létre virágzó kóló-
 231

AZ IMPÉfUUMTÓL AZ IMPERÁTOROK.IG

niát - Caesar egy sor tengeren túli gyarmatot alapított, hogy a római nincstelene­
ket odatelepítse. Valószínűleg ily módon sikerült az ingyen gabonával ellátottak
számát körülbelül felére, mintegy százötvenezerre apasztani. Továbbá kiterjesz­
tette a római polgárjogot az Itália északi részén, a Pó folyó másik oldalán élő
népességre, és javasolta a latin jog megadását Szicília lakosainak. De még nagyra
törőbb terveket kovácsolt a római kormányzati rendszer teljes felülvizsgálatára,
beleértve a legkülönbözőbb színezetű polgári szerveződések szabályozására - mi
több, szoros felügyelet alá vonására - irányuló próbálkozásokat Rómában és
Ttália-szerte. Intézkedései az olyan kérdésektől, hogy ki viselhet hivatalt az itáliai
településeken (sírásók, kerítők, komédiások vagy árverezők kizárva, hacsak már
nem aktívak), az utak karbantartásáig (a háztulajdonos köteles a háza előtti járdát
rendben tartani), a közlekedés rendjéig (Rómában a nehéz teherszállító kocsik
napközben nem közlekedhettek, kivéve tcmplomépílés, -javítás vagy bontási
törmelék elszállítása esetén) terjedtek.
Caesar nemcsak újraírta a naptárt, hanem maga is része lett. Valószínűleg
csak a halála után nevezték el róla Júliusnak a Quintilis hónapot, a római törté­
netírók alapján nem lehet a pontos időrendre következtetni. Ám a vele szemben
megnyilvánuló heves ellenállást az efféle - a meghunyászkodó szenátus által
még életében megszavazott - túlzásba vitt kitüntetések, valamint a demokra­
tikus intézmények többé-kevésbé hivatalos úton történő kisajátítása váltotta ki.
Ez ugyanis jóval többet nyomot a latban, mint a portréjával vert pénzérmék.
Csaknem kedve szerint viselhette a diadali öltözéket, a babérkoszorúval együtt,
amelyet kopaszsága elrejtésére is alkalmasnak talált. Feltehetően templomokat,
papi rendet is ígértek tiszteletére, szobrát pedig Róma összes létező templomá­
ban felállították. Meg lakóházát is timpanonnal ékesítették, hogy templomhoz
tegyék hasonlatossá.
Római viszonylatban szinte még rosszabb benyomást keltettek azok a célzá­
sok, utalások, melyek szerint királyságra pályázik. Egy alkalommal - amelynek
körülményei azonban meglehetősen homályosak - , éppen egy hónappal a meg­
gyilkolása előtt, hűséges párthíve és az év egyik konzula, Marcus Antonius
a Lupercalia ünnepségén felajánlotta neki a királyi koronát. Nyilvánvalóan óva­
tosan megkomponált propagandafogásról volt szó, amelyet valószínűleg a közvé­
lemény tesztelésére szántak. Vajon éljenezni fog a tömeg vagy nem, amikor
Caesarnak felkínálják a koronát? S az üdvrivalgást biztatásnak kell-e venni?
Caesar válasza és az egész esemény üzenete még a kortársak számára is vita
tárgya volt. Vajon ő kérte meg Antoniust - ahogy Cicero vélte hogy küldje
a koronát Jupiter, vagyis annak az istennek a templomába, aki - Caesar szerint -
Róma egyedüli királyának számított? Vagy a tömeg közé hajították, hogy aztán
az egyik Caesar-szobor fejét ékesítse? Az is gyanúsan zavaros és tisztázatlan
maradt, hogy vajon mit mondott: „Köszönöm, nem”, vagy „Köszönöm, igen”.
232

HETEDIK. FEJEZET

Még ha a „Köszönöm, nem” hangzott is el, az i. e. 49-től különböző formában

betöltött diktátori tisztsége sokakat felbőszített. Első ízben csak rövid időre ne­
vezték ki erre a hivatalra, hogy a következő évi konzulok választását levezé­
nyelje, ami teljesen szokásos, hagyományos eljárásnak számított, azt a hagyomá­
nyokkal szöges ellentétben álló tényt leszámítva, hogy saját maga megválasztását
felügyelte. Azután az i. e. 48-ban, a pharszaloszi ütközetben aratott győzelmét
követően a szenátus újfent diktátorrá nevezte ki, egyéves, majd i. e. 46-ban tíz­
éves időtartamra, míg végül i. e. 44 kezdetén életre szóló diktátorrá nevezték ki,
amely címet egy átlagember nemigen tudott megkülönböztetni a királyétól. Dik­
tátori tisztségéből adódóan jogában állt, hogy közvetlenül néhány jelöltet állítson
„megválasztásra”, és a színfalak mögül a többi választást is jóval hatékonyabban
ellenőrizte, mint tette azt Pompeius a jövőbeni konzulok neveit rejtő jegyzet-
füzetével. I. e. 45 végén nagy kavarodást okozott, amikor az egyik hivatalban
lévő konzul halálát az esztendő legutolsó napján jelentették be. Caesar azon
nyomban gyűlést hívott össze, hogy a megüresedett tisztségre, félnapi időtar­
tamra, egyik barátját, Caius Caninius Rebilust megválasszák. Az ügy Ciceróból
valóságos tréfaözönt váltott ki: Caninius annyira éber konzul volt, hogy „egész
hivatali ideje alatt egyszer sem feküdt le aludni”; „Caninius konzulsága idején
senki sem reggelizett”; „Kik voltak a konzulok, amikor Caninius konzul volt?”
De Cicerót - sok konzervatívval együtt - a felháborodás is fűtötte. Hiszen ez
csaknem rosszabb volt, mint a választási eredmények előre történő meghatáro­
zása, vagyis annyit jelentett, hogy nem veszik komolyan a Római Köztársaság
választott hivatalait.
Ami ezek után Caesar legjobb tulajdonságának tűnhetett, az - paradox módon -
éppen a legkirívóbb ellentétben állt a köztársasági hagyománnyal. Nagyra tar­
totta clementiáját, könyörületességét, kegyelmét. Ellenségeinek inkább megbo­
csátott, mint büntette őket, és szeretett kérkedni azzal, hogy eltekint a római
polgártársai elleni kegyetlen megtorlástól, ha felhagynak vele szemben tanúsított
ellenállásukkal (Cato, Metellus Scipio és a legtöbb gall ügye más lapra tartozott,
ők megérdemelték sorsukat). Caesar több későbbi gyilkosának - közöttük Brulus-
nak is - megbocsátott, akik a polgárháborúban Pompeius oldalán harcoltak.
A clementiá sok tekintetben Caesar diktátorságának jelszava volt. Mégis leg­
alább akkora ellenállást váltott ki, mint a hála, azon egyszerű oknál fogva, hogy
ha bizonyos fokig erénynek számíthatott is, teljes mértékben monarchikus, egyed­
uralmi erény volt. Kegyelmet, könyörületet ugyanis csak az gyakorolhat, akinek
hatalmában áll másként is cselekedni. Más szóval a clementiá a köztársasági liber­
tás antitézise volt. Catóról azt tartották, azért ölte meg magát, hogy ne kelljen
belőle részesülnie. Ilyen módon Brutus és a többiek nem csupán hálátlanságot
tanúsítottak, amikor az ellen fordultak, aki egy második lehetőséget adott nekik.
Persze részben igaz ez is. Félig-meddig az önérdek és az elégedetlenség magya-
 233

AZ IMPÉRIUMTÓL AZ 1MPERÁTOROKIG

48. C’a e s a r m e g g y ilk o lá s a u tá n (i. e. 4 3 - 4 2 -b e n ) a R ó m a „ fe ls z a b a d ító i" á l

p é n z. E g yik o ld a lá n a z e ln y e r i s z a b a d s á g o t ü n n epü k: a z ú jon n an f e ls z a b a d íto tt r a b s z o lg á k
v is e lt pilcus, v a g y is n e m e zsü v e g k él o ld a lá n a tette lk ö v e té s é
a h íre s d á tu m m a l: E 1D M A R , ‘m á r c iu s id u s a ’, v a g y is m á rc iu s IS. A m á sik o ld a lo n lá th a tó
B ru tu s-k é p m á s te lje s e n m á s ü z e n e te t h o rd o z. E lő sz e m é ly á b r á z o lá s a ró m a i p é n ze n u g y a n is
az. a u to k ra tik u s h a ta lo m je lk é p é n e k szá m íto tt.

rázza tettüket, amelyet a gyilkosok dignitasösztönz

egyfajta szabadságfclfogásl és a köztársasági hagyományok tekintélyét, fontos­
ságát is védelmezték, amelyek a római mitológiában egészen addig a korszakig
visszanyúltak, amikor Brutus távoli őse közreműködött a Tarquiniusok elűzésé­
ben, és az első konzulpár egyik tagja lett.
Egy, a gyilkosok által később kibocsátott ezüstpénz éppen ezt hangsúlyozza
a jellegzetes nemezkalap - a szabadságot jelképező pileus - ábrázolásával, ame­
lyet a szabadságukat elnyerő rabszolgák viseltek. Vagyis az üzenet szerint a ró­
mai nép felszabadult. És tényleg? Amint látni fogjuk, eléggé furcsa szabadság
volt ez. Ha Julíus Caesar meggyilkolása a tirannussal való eredményes leszámo­
lás mintájává vált, egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a megszabadulás a zsar­
noktól nem szükségszerűen jár együtt a zsarnokságtól való megszabadulással.
Minden jelszó, virtuskodás és fennkölt elvek ellenére, amit a gyilkosok valójában
előidéztek, és amit a nép kapott, az egy elhúzódó polgárháború és az egyedura­
lom bevezetése és állandósulása lett (lásd 9. fejezet). A következő fejezetben a
római történelem néhány ugyancsak lényeges, a politika és a fontosabb kérdések
mögött megbúvó aspektusát vizsgáljuk meg.
 N Y O L C A D I K FEJEZET

A HAZAI FRONT

Közügyek és magánügyek

r o m á i t ö r t é n e l e m egyik felét a politika, a háborúk, a győzelmek, a veresé-

A . gek, a polgárjog és megannyi más esemény adja, amelyek a vezető férfiak

részvételével a nyilvánosság színe előtt zajlottak. Az előzőekben ennek a drámai
változatát vázoltam fel, melynek folyamán Róma egy jellegtelen, Tiberis menti
kisvárosból előbb egy helyi, majd nemzetközi hatalmi központtá nőtte ki magát.
E változás csaknem minden mozzanata vitát, konfliktust, alkalmanként harcot
váltott ki, legyen szó a plebs jogairól a szenátussal szemben arról a kérdésről,
hogy vajon miben áll és hogyan garantálható a szabadság; milyen módon kell
- ha kell egyáltalán - a meghódított területeket igazgatni, és vajon a birodalom
jó vagy rossz hatással van-e a hagyományos római politikára és értékekre.
Mindeközben a polgárjognak egy, a klasszikus világban addig ismeretlen válto­
zata formálódott ki. A görögöknél esetenként, és ad hoc alapon létezett kettős
polgárjog két polisz között. Ám az az elképzelés - amihez a rómaiak ragaszkod­
tak - , s ami szabállyá tette, hogy a lakosoknak két polgárjoguk, tehát két ottho­
nuk legyen, kulcsfontosságúnak bizonyult a rómaiaknak a csatamezőn és másutt
aratott sikereiben, cs még a XXI. században is érezteti hatását. Római forradalom
volt ez, mi pedig annak örökösei.
Mindamellett e történet egyes elemeit homály fedi. Az i. e. I. századig a ró­
mai történelem magával ragadó narratívájában csak elvétve bukkanhatunk olyan
mozzanatokra, amelyek a hétköznapi emberek, a nők, a nincstelenek vagy a rab­
szolgák szerepére emlékeznek. Ők csupán néhány alkalommal jelentek meg egy-
egy pillanatra: a megrémült színész Asculum város színpadán, a csípős nyelvű
szolgáló, aki ostoba módon Caius Gracchus követőit sértegette, az eunuch pap,
aki barátja miatt emésztette magát a polgárháborúban, vagy éppen az a szeren­
csétlenül járt macska, amelyik bennégett a Fidenaeben feltárt kunyhóban. A ké­
sőbbi időszakból mindezen csoportokra nézve sokkal több információnk van, és
könyvünk hátralevő részében is jóval nagyobb szerepet kapnak. Ám a római törté­
nelem korai évszázadaiból származó ismereteink alapján a római előkelők fogla­
latosságairól, érdeklődési köréről is csupán egyoldalú képet rajzolhatunk. Köny-
nyen támadhat olyan érzésünk, hogy a történet főszereplői csak a római politikai
NYOLCADIK FEJEZET

hatalom lényeges kérdéseivel foglalkoztak, minden egyebet kizárva, mintha a

dicsőséggel járó hódítás, a katonai vitézség és valamely politikai tisztség elnye­
rése - amelyekről sírkövük tájékoztat bennünket - létük legfőbb célja lett volna.
Pedig nem. Már vethettünk néhány pillantást életük egyéb színtereire, más
irányú érdeklődésükre, például amikor valamilyen banális szerelmi vígjátéknak
tapsolnak, költeményeket írnak és tanulnak, vagy éppen egy magánórát adó gö­
rög követ irodalmi előadását hallgatják. Nem olyan nehéz Polübiosz mindennapi
életét elképzelnünk Rómában, amint éppen egy temetésről távozóban elmélke­
dik, vagy csalafinta módon betegnek tetteti magát azon a napon, amikor túsztársa
éppen szökni próbál. Azt is könnyen elképzelhetjük, milyen jól szórakozhatott az
idősebb Cato, amikor kiötlölle a mutatványt a tógájából kiejtett karthágói fügék­
kel. De mindazon elfoglaltságra, ami iránt a római elit a háborún meg a politikán
kívül érdeklődést mutatott, csak az i. e 1. századtól kezdődően vannak bővebb
adataink.
Ezek a beszélt nyelvükkel kapcsolatos kérdések tanulmányozásától (az egyik
termékeny literátor huszonöt könyvet szentelt a latin nyelv, nyelvtan cs etimoló­
gia történetének) a világegyetem keletkezéséről való beható tudományos vizsgá­
lódásokig és az istenek természetét elemző teológiai vitákig terjedtek. Titus
Lucretius Carus magasan szárnyaló eszmefuttatása a halálfélelem oktalan voltá­
ról A természetről (De rerum natura) című filozófiai lankölteményében, a klasz-
szikus irodalom gyöngyszemei közé tartozik, és a józan ész máig ható megnyil­
vánulása. „Akik nem léteznek, nem bánkódhatnak nemlétük miatt” - érvel egy
helyütt. Ám a legmélyebb betekintést a római előkelőségek érdeklődési körébe,
gondjaiba, örömeibe, félelmeibe kétségtelenül Cicero mintegy ezer darabból álló
magánlevelezéséből nyerhetjük, amelyeket i. e. 43-ban bekövetkezett halála után
gyűjtöttek egybe, szerkesztettek és adtak közzé, és amelyeket az érdeklődők az­
óta sem szűntek meg olvasni, tanulmányozni.
Amint már láthattuk, ezek az írások bővelkednek a római politika legfelsőbb
köreiből való pletykákban, mendemondákban, és igen ritka, értékes információ­
kat nyújtanak a provinciák kormányzására vonatkozóan, ahogyan azt maga Cicero
saját bőrén tapasztalta Ciliciában. Ám nem kevésbé fontos, hogy elárulják, mi
kötötte le Cicero figyelmét, miközben leszámolt Catilinával: a triumvirátus ügyei­
vel foglalkozott, a zavargó helyi lakosok ellen szervezett katonai ellenlépéseket,
vagy éppen azon töprengett, vajon melyik oldalon van a polgárháborúban a he­
lye. E politikai és katonai bonyodalmak mellett, azokkal egy időben más ügyek
is nyugtalanították: pénzgondok, hozomány és házasság (a leányáé, illetve a sa­
játjáé), az elhunyt szerettei halála miatt érzett gyász, a feleségétől való válás, az
erőfeszítései, hogy szökött rabszolgái nyomára jusson, néhány tetszetős szobor
megszerzésére tett próbálkozásai, amelyeket számos háza közül az egyik díszíté­
sére szánt. A római történelem folyamán ez az első - és talán az egyetlen - alka-
 237

A HAZAI FRO N T

lom, hogy e levelek segítségével bepillantást nyerhetünk, mi történt egy római

ház falai között.
E fejezetben a Cicero leveleiben érintett témák közül fogunk néhányat köze­
lebbről szemügyre venni. A polgárháborúban és Julius Caesar dikatúrája alatt
szerzett tapasztalataival kezdjük - ezek hol kellemetlenek, hol fekete humorban
bővelkednek, és olyan távol esnek a libertás és a clementia harsány jelszavaitól,
hogy azt elképzelni sem lehet - , majd néhány olyan alapvető fontosságú kérdésre
térünk ki, amelyeknek a politikai viták, a diplomáciai tárgyalások és a katonai
hadjáratok szüntelen forgatagában egykönnyen nyoma veszhet. Vajon milyen
hosszú életre számíthattak a rómaiak? Hány évesen házasodtak? Milyen jogaik
voltak a nőknek? Honnan volt pénz a gazdagok és a kiváltságosok fényűző élet­
vitelére? S mi volt a helyzet a rabszolgákkal?

A polgárháború másik oldala

I. e. 49-ben, többhetes tétovázás után és realizmusa ellenére - miszerint Caesar és

Pompcius között valójában nemigen lehetett választani - Cicero úgy határozott,
nem marad semleges a polgárháborúban, hanem a pompeianusok oldalára áll, és
észak-görögországi táborukba utazik. Jóllehet egyik vezér szövetségének sem volt
oszlopos tagja, azért annyira jelentős személyiségnek számított, hogy egyik oldal
sem szerette volna nyílt ellenségének tudni. Ám Cicero néhány bosszantó szokása
miatt nem örvendett népszerűségnek Pompcius hívei között. Harcostársai ki nem
állhatták, ahogy savanyú ábrázatlal végigsétált a táborban, és közben silány tréfál­
kozással próbálta a feszültséget oldani. „De hát miért nem inkább pesztrának
alkalmazzátok?” - kérdezte, amikor egy teljesen alkalmatlan jelöltet nevezlek ki
parancsnoknak azon az alapon, hogy „finom modorú és érzékeny természetű”
férfiú. Amikor elérkezett a pharszaloszi ütközet napja, Cicero Polübiosz taktiká­
jához folyamodott, és betegségére hivatkozva egyszerűen távol maradt. A vereség
után nem tartott együtt a Görögországból Afrikába menekülő kemény maggal,
hanem egyenesen Itáliába utazott, hogy ott várja be Caesar amnesztiáját.
Cicero e korszakból származó, mintegy néhány levele előhív pár képet a pol­
gárháború visszataszító, közönséges oldaláról, a benne uralkodó rettegésről,
szervezetlenségről, civódásról, az alattomos hátbatámadásokról, az érvényesülési
vágyról, sőt ezen konfliktusnak és következményeinek banalitásáról, álpátoszá­
ról. Igen hatékony ellenmérget kínálnak Caesar egyoldalú, A polgárháború című
munkájához, amelyet A gall háború méltó párjának szánt, valamint ahhoz a ma­
gasröptű retorikához és fennkölt elvekhez, amelyet a caesarianusok cs a pompeia­
nusok közötti háborúság a mai napig felidéz. A polgárháborúnak megvolt a maga
visszataszító, gyarló oldala is.
NYOLCAD IK FFJF7ET

Cicero határozatlanságát i. e. 49-ben korántsem politikai ambivalenciája, ha­

nem javarészt bohózatba illő becsvágya okozta. Éppen akkor tért vissza Ciliciá-
ból, és forrón áhítozott arra, hogy a szenátus - az egy évvel korábban sikeresen
folytatott csatározásokért - diadalmenettel jutalmazza a provinciájában, és a szabá­
lyok értelmében mindaddig nem lephetett be a városba, és nem bocsáthatta el
hivatali beosztottait, amíg a testület döntésre nem jutott. Aggódott családja miatt,
és bizonytalan volt abban, hogy felesége és leánya Rómában maradjon-e. Vajon
ott hasznára lehetnek valamiben? És lesz-e elegendő élelmük? Nem kelt majd
kellemetlen benyomást, hogy a városban maradnak, amikor a többi gazdag hölgy
már mind elutazott? Mindenesetre, ha van valami esélye a triumphusra, nem te­
het mást, mint hogy néhány hónapot Róma körül kóborol a számára egyre terhe­
sebb és kellemetlenebb hivatalos testőrei kíséretében, akik még mind viselték
a világra szólónak nem nevezhető győzelme jutalmául kapott fonnyadt babérle­
veleket. Végül belenyugodott a megváltoz.tathatatlanba: a szenátoroknak kisebb
dolguk is nagyobb volt annál, mint hogy az ő „incifinci ügyével” foglakozzanak,
ahogyan néhányszor emlegette; felad tehát minden reményt, ami a diadalmenetét
illeti, és csatlakozik Pompeiushoz.
Még azután is, hogy néhány dicstelen hónap elteltével hazatért az arcvonalról,
személyes kapcsolatokat kellett megszakítania, bizonytalan helyzetekkel, erő­
szakkal kellett dacolnia, amelyek a polgárháború fényes történetének mindenna­
pos és szerves részét alkották. Testvérével, Quintusszal is összekülönbözött, mert
ő Cicero bcfckctítésévcl igyekezett Caesarnál tisztára mosni magát. Azután gyanú
merült fel egyik, Caesar esküdt ellenségének számító barátja Görögországban
történő meggyilkolásával kapcsolatban, akit egy vacsora után kitört veszekedés
során két végzetes tőrdöfés - egyik a gyomrába, másik a füle mögött - ért. Le­
hetséges, hogy csak pénz miatt kaptak hajba, ahogyan Cicero gyanította, hiszen
a gyilkos közismerten pénzszűkében volt? Vagy talán Caesart kell e haláleset mö­
gött keresni? Az erőszaktól eltekintve, meg az is eléggé terhes és fárasztó lehet, ha
az ember ügyesen intézi a dolgait, és jó kapcsolatot tart fenn a nyerő féllel.
De mennyivel fárasztóbb volt az, amikor néhány evvel később Cicero végül
vacsorán látta vendégül Caesart tengermelléki birtokán, a Nápolyi-öbölben,
ahova a gazdag rómaiak előszeretettel utaztak le egy kis gondűző kikapcsoló­
dásra. A vendégséggel járó összes megpróbáltatásáról egy Atticus barátjának i. e.
45 végén írt, fanyar humorral fűszerezett levelében számol be, amely az egyik
legéletszerűbb képet festi Caesarról, a magánemberről (egyben Cicero pályafutá­
sának egyik különösen kedvelt mozzanatát adja majd évszázadok múlva Gore
Vidal számára). Caesart utazása közben kétezer főnyi testőrség kísérte, ami még
a legbőkezűbb és legtürelmesebb vendéglátónak is elviselhetetlen terhel okozott:
„ez nem is látogatás, hanem kvártélyozás” - fogalmazott Cicero. S ez csak ráadás
volt Caesar népes, rabszolgákból és volt rabszolgákból álló civil kíséretéhez.
 239

A HAZAI FRO N T

Cicero elmagyarázta, hogy csupán a kíséret magasabb rangú tagjai számára há­
rom ebédlőben terítettek, és meg kellett tennie a kellő intézkedéseket a társa­
dalmi ranglétra alacsonyabb fokain állók ellátására is, miközben Caesar fürdőt
vett, és mcgmasszíroztatta magát, mielőtt - római szokás szerint - hátradőlt
volna a vacsorához. Caesar jó étvágyúnak bizonyult, részben azért, mert hány tató
kúrát tartott, ami a gazdag rómaiak körében a méregtelenítés elterjedt, rendszeres
időközönkénti hányást alkalmazó módjának számított (lásd a 14. táblát), Az iro­
dalmi témákról való kellemes társalgást pedig „bármiféle más komoly dolognál”
többre tartotta.
Hogy saját rabszolgái és személyzete hogyan tudott megbirkózni ezzel a né­
pes vendégsereggel, azt Cicero nem győzi ismételni, miközben magát is vállon
veregeti, hogy az este zökkenőmentesen, jól telt el, ám ennek ellenére az ismétlés
nemigen volna ínyére: „A vendégem nem azok közé tartozott, akiknek az ember
azt mondaná: »Kérlek, nézz be, ha legközelebb erre jársz.« Ebből egy is elég
volt.” Persze az is igaz, hogy egy győztes Pompeius vendégül látása legalább
ennyi felfordulást okozott volna.
Cicero leveleiből az is kiderül, hogy a háború megpróbáltatásai és egy diktátor
fogadásával együtt járó kellemetlenségek mellett más bajok is sújtották. A Caesar
Rubiconon történő átkelése és i. e. 44. március idusán történő meggyilkolása
között eltelt időben Cicero családja és háztartása széthullott. Ebben az öt évben
elvált Terentiától, aki harminc éven át hitvese volt, és sietősen újranősült. Ekkor
hatvanadik életévében járt, míg menyasszonya, Publilia körülbelül tizenöt éves
lehetett, és kapcsolatuk mindössze néhány hétig tartott, amikor a lányt vissza­
küldte anyjához. Eközben Tullia leánya harmadik férjétől, a Caesar lelkes támo­
gatói közé tartozó Publius Cornelius Dolabellától is elvált. Ekkor Tullia terhes
volt, és i. e. 45 elején meghalt, miután megszülte fiát, aki rövidesen követte
anyját a sírba. A Dolabellától való előző gyermeke idő előtt született, és néhány
hetes korában ő is elhunyt.
Cicerót a bánat emésztette, ami nem könnyítette meg új feleségével való kap­
csolatát, ezért visszavonult az egyik legtávolabbi birtokára, és azon töprengett,
hogyan tudna méltó módon megemlékezni leányáról; leginkább valamiféle isteni
rangot szeretett volna neki adni. Azért, hogy ekként biztosítsa „apoteózisát” -
fogalmazott Cicero.

Férjek és feleségek

Lényegét tekintve a római házasság magánügy volt. Az újkori világgal ellentét­

ben az állam nem sok szerepet játszott benne. A legtöbb esetben egy férfi és egy
nő akkor számított házasnak, ha ők maguk azt állították, hogy házasok, és meg­
szűntek azok lenni, ha kijelentették (vagy egyikük kijelentette), hogy már nem
NYOLCADIK FEJHZFT

azok. A közönséges római polgárok számára valószínűleg ebből állt az egész,

kiegészítve egy-két, a frigy megünneplésére tartott összejövetellel. A gazdagabb-
ja gyakrabban rendezett hivatalosabb jellegű és nagyobb költséggel járó esküvői
szertartást, az efféle átmeneti rítusoknál nagyjából szokásos kellékekkel: külön­
leges ruhákkal (a menyasszony hagyományosan sárgába öltözött), dalokkal,
esküvői menettel; majd végezetül az új asszonyt átvitték férje házának küszöbén.
A vagyonnal kapcsolatos megfontolások nyilvánvalóan a gazdagoknál nagyobb
súllyal estek a latba, mint amilyen a hozomány kérdése, amelyről a menyasszony
apja gondoskodott, és amelyet válás esetén vissza kellett szolgáltatni. Cicero
egyik nyomasztó gondja volt az i. e. 40-es években, hogy visszafizetni kénysze­
rült Terentia hozományát, míg a pénzszűkében szenvedő Dolabella, úgy tűnik,
hogy nem tette meg ugyanezt Tulliáéval, vagy legfeljebb csak részben. Ám az
ifjú Publiliával kötött házassága jelentősebb vagyonnal kecsegtette, amivel kár­
pótolhatta volna magát.
Mint minden ősi kultúrában, úgy Rómában is a házasság elsőrendű céljának
a törvényes gyermekek nemzését tartották, akik automatikusan örökölték a ró­
mai polgárjogot, ha mindkét szülő római polgár volt, vagy ha megfeleltek az
idegenekkel való „összeházasodás” feltételeinek. Ez adja a lényegét a szabin
nők történetének, amely az új városban létrejövő, az első házasságot a gyermek-
nemzés érdekében végrehajtott „törvényes ncnú erőszakként” ábrázolja. Ugyanez
az üzenet díszelgett feleségek és anyák sírköveinek sokaságán, az egész római
történelem folyamán.
Az egyik sírfelirat, ami valamikor az i. e. 11. század közepéről való, s egy bi­
zonyos Claudiára emlékszik, tökéletesen foglalja össze a nőkről alkotott hagyo­
mányos képet: „Ez egy szeretett asszony nemszeretem sírja. ... Férjét teljes szí­
véből szerette. Két fiúnak adott életet. Egyiküket a földön, másikukat a föld alatt
hagyta. Édes szavú, kecses járású volt. Házát rendben tartotta. Gyapjút szőtt.
Ennyit itt, s ne többet róla” - állt rajta. Vagyis a nő tulajdonképpeni szerepe, hogy
odaadó, ragaszkodó felesége legyen urának, szülje meg a következő nemzedéket,
legyen családja ékessége, a háztartás irányítója, és szövéssel-fonással vegyen
részt otthona gazdasági tevékenységében. Más feliratok olyan asszonyokat mél­
tatnak dicséretre, akik egész életüket egyetlen férjüknek szentelték, és a „női”
erényeket - szűziesség és hűség - hangsúlyozzák.
Micsoda különbség Scipio Barbatus és leszármazottai sírfelirataival össze­
vetve, amelyek középpontjában a haditettek, a politikai tisztségek és a közéleti
szereplés méltatása áll!
Hogy ez a római nőkről alkotott kép bármelyik történeti korszakol tekintve
mennyire volt vágyálom és mennyire a társadalmi valóság pontos tükörképe, nem
tudhatjuk. Rómában kétségtelenül tapasztalható egyfajta feltűnő nosztalgia a régi,
szigorú idők iránt, amikor az asszonyokat még kordában tartották. „Egnatus Metel-
I. tábla A sz e n á to r o k ü lé sterm é t, a m e ly b e n C ic e ro i. e. 63. n o v e m b e r 8 -á n b e s z é d é t m on dta,
M a c c á r i va l ó szín üt len ü l fén yű zői iek f e s t e t t e m eg. A k é p h a n g sú ly o zz a a fent, jo b b o ld a lo n ü lő
C a tifin a m a g á n y á t, a k itő l m indem s z e n á to r ó v a to s a n tá v o l ta r tja m a g á t. C ár Ili n a a zn a p e ste
e lh a g y ta R óm át, é s s e r e g é h e z c sa tla k o z o tt.

2* tábla A C ic e r o é s C a lilin a k ö z ö tti Ö s sze c sa p á s a z ú jk o ri h u m o ristá k a t

is m eg ih le tte . A M o c c a n C ice ró n a k e m lé k e t á llító fe s tm é n y e e lő tt h a rm in c
é v v e l k o rá b b a n , u g y a n a zo n c ím m e l - „ C ic e r o leleplezi. C a tilin á t ” -
k é szü lt ra jz a z e se m é n y t tré fá s je le n e tk é n t á b r á z o lja . C ic e ro a la k ja
a XIX. s z á z a d p o litik a i b o tr á n y a it p a r o d iz á lja : C atiU na g e n g sz te rk é n t
je le n ik m eg, m íg a sz e n á to r o k e g y ré sze e lszim y ó k á l.
3. tábla N i c o lo s P o u ssin A szabin nők elrablása (J 6 3 7 - 3 8 ) c ím ű fe stm é n y é n a h al
o ld a lo n á lló R o m id u s m a g a b iz to s n y u g a lo m m a l irá n y ítja a z e se m é n y ek é i. P o u ssin
a zo n b a n v ilá g o sa n és e g y é rte lm ű é n b em u ta tja , h o g y i tt e g y k ise b b fa jta k ö ze lh a rc
fo ly ik , a m e ly b e n m eg ré m ü lt é s e lle n s z e g illő n ő k e t ig ye k ezn e k e rő sz a k k a l e lr a g a d n i
és e lvo n s z ó ln i P a b lo P ic a s s o f 1 9 6 2 ) h a n g sú ly o sa b b a n f o g a lm a z z a m e g a je le n e te t
u r a ló r e tte g é s t é s b o rza lm a t. A n ők csa k n em s z é te s ő a la k ja k irív ó e lle n té tb e n á ll az.
e m b e n i a g ysá g ü n á l n a g y o b b ró m a i h a rco so k k a l és a töm egen ke re sztü l g á z a ié lovakkal.
4, tábla T izicw o Tarquinius és Lucretia c ím ű a lk o tá s a n e m h o g y to m p íta n á , h a n em in kább
k ih a n g sú ly o zza a n em i e r ő sz a k d u r v a s á g á t k e g y e tle n sé g é t. A k ö n n y e z ő sz e m ű L ite r é t iát,
ki s z o lg á lta i o í (kén í. se b e zh e tő k én t, m íg T a rq u in iu st e lő r e fe s z ü lő térd d el, m e g v illa n ó p e n g é jű
tő r é v e l e r ő s z a k o s tá m a d ó k é n t je le n íti m eg . A h á tté r b e n a z ifjú r a b s zo lg a fü g g ö n y m ö g ü l
ki k a n d i k á ló f e je lá th a tó , a k it T a rq iú n h is á ld o z a tá v a l e g y ü tt m e g ö lé s s e l fe n y e g e te tt,
h o g y e lh ite sse , g y a lá z a to s h á z a s s á g tö r é s t k ö v ettek e l
5. lábla E m a g a s m ű v észi sz ín v o n a la t k é p v ise lő , ritk a sá g n a k sz á m ító a lk o tá s b e p illa n tá s t e n g e d
a z i e. IV. s z á z a d i R ó m a v ilá g á b a . A fig u r á k a XVIII, s z á z a d i m ű g y ű jtő r ő l e ln ev ezett, m ív e s
k id o lg o z á sit h r o m ed én y, a „ F ic o r o n i-á s ta .17f o g a 11ty ú já t a lk o tjó k . A z e d én ye n o lv a s h a tó fe lir a t
a ró m a i N o v io s P ia u tio s t n e v e z i m e g k észitő je k é n t. A z a lk o tá s t e g y b iz o n y o s D in d ia M a c o ln ia
a d ta le á n y á n a k a já n d é k b a .
6, tábla A z i c. III. s z á z a d
e le ji ró m a i síre m lé k rő l
s z á r m a z ó fe s tm é n y a sem m is
h á b o rú k ró l a d k o ra b e li k épei.
A le g a ls ó so rb a n á b r á z o lt
c sa ta je le n e t r é s z v e v ő i k ö zö tt,
a jo b b o ld a lo n e g y n a g y
to lla l d ís z íte tt s is a k o t v is e lő
ala k lá th a tó , b e n t a z e rő d -
fa lo n k ívü l zajló \ k é ts é g te le ­
n ü l „ m e g a d á s i " jele n e tk é n t
é r te lm e z h e tő á b r á z o lá s t m á s­
k é p p e n is szo k tá k in te r p r e tá l­
ni. L eh et, h o g y a j o b b o ld a li,
tó g á t v is e lő ,<L a b ilis ” ép p en
v a la m iféle k a to n a i k itü n teté st
n y ú jt á t a b a l o ld a lo n á lló
ró m a i - n em sa m n is -
kato n á n a k ?

7. tábla A vu lci F ra n k o is-sír ( i. e . IV. sz á z a d ) c s a ta je le n e te i a ró m a i tö rtén ele m n éh án y

a la k já n a k e tr u sz k szem p o n tú á b r á z o lá s á t a dják. A b a l s z é le n lá th a tó a la k a f e li r a t sz e r in t
„ M a e s tm a " a v a g y M o sta n ra , a k i C la u d iu s csá szx ír sz e r in t S e n 'lu s T úl H osszal a zo n o s.
A j o b b szélen „ A u le V ip cu a s ” v a g y A ld u s Vivermei (ta h in e g y e lv e s z e tt ró m a i k ir á ly ) é p p e n
e lle n s é g e t k ü ld a m á sv ilá g ra .
 8. tábla A z e l s ő p u n h á b o r ú b ó l m a r a d i le le te k k ie m e lé se a S z ic ília m e n ti ten g erfen ék rő l: a k ép en
e g y h a d ih a jó o r r á r ó l s z á r m a z ó zú ző sa rk a n tyú lá th a tó . E zek k ö zü l tö b b n e k a b r o n z a n y a g á b a
f e lir a to t véstek. A ró m a i sa rk a n tyú k o n h iv a ta lo s sz e m é ly h a g y o tt n yo m o t: „ L u ciu s O u in ctiu s,
C a n ts fia , a q u a e s to r ren d ben ta lá lta e sa rk a n tyú t. ” A fe n n m a ra d t k a rt h á g ó i sa rk a n tyú n a k ö v e t­
k e z ő k e t o lva sh a tju k : „ K ö n y ö rg u n k B aállioz, h o g y e sa rk a n tyú ta lá ljo n b e le e b b e a z e lle n sé g e s
h a jó b a , é s n a g y lé k e t ü ssö n ra jta , S z e m b e s z ö k ő a kél n e m ze ti „ stílu s ” k ö z ö tti k ü lö n b ség .
9. tábla A n d r e a M a ttié g n a a m a n to v a i G o n za g a c s a lá d s z á m á r a a X V . s z á z a d v é g é n f e s t e t t Julius
Caesar diadalmeneté c ím ű s o r o z a ta a ró m a i triu m p lm so k le g is m e r te b b ú jk o ri re k o n stru k ció ja .
E zen a k ép en C a e s a r t lá th a tju k re n e szá n sz stílu sú d ia d a lk o c s ijá n . A m ö g ö tte á lló r a b s z o lg a
d o lg a v o lt a g y ő z te s h a d v e z é r t a f ü lé b e s ú g o tt s z a v a k k a l e m lé k e zte fni a rra , h o g y m in den d ic s ő s é g
e lle n é re ő is c sa k e g y em b e r.
10. tábla M a rcii* A u reliits c sa k n e m 4 0 m é te r m a g a s d ia d a l o sz lo p a - a z is m e r te b b T raian u s-
o s z lo p p á r ja é s riv á lis a m a is R ó m a k ö ze p é n áll. A c sig a v o n a lb a n k ö r b e fu tó je le n e te k a c s á s z á r
u ra lk o d á sá n a k n a g y r é s z é t ig é n y b e v e v ő (L sz. í 6 1 - 1 8 0 ) D u n a m en ü h á b o rú k e s e m é n y e it
ö r ö k ítik m eg. A le g a ls ó szin ten a z á ld o z a to t b e m u ta tó s z a k á lla s c sá szá rt, m íg f e lje b b ,
a h a rm a d ik so r b a n e g y g e rm á n k u n yh ó k ö r ü lf o ly ó ö s s z e c s a p á s t láth atu n k.
1 L tábla C a r a c a íla c s á s z á r c s a lá d ja . A f e s t e t t f a t á b lá r ó l a p ja , S e p tim ü ts
S e v eru s c s á s z á r tekin t ránk , m ö g ö tte a n y já v a l f, J ú lia D om n á vü l. E löl, j o b b r a
a z ifjú C a r a c a íla t tő le b a lr a m e g g y ilk o lt ö c c s e k itö r ö lt a rc á n a k a n y o m a
lá th a tó .

12* lábla A z e ls ő A u g u su ts fe le sé g é n e k , L ív iá n a k
fé n y e s - é s d r á g a - fe k ete b a z a ltb ó l f a r a g o tt,
E g y ip to m b ó l v a ló je ll e g z e t e s á b rá z o lá s a .
A h o m lo k á n ö ss ze c sa v a rt, h atu l k o n ty b a tű zött,
h a g y o m á n y o sn a k s z á m ító h a jv is e le te a r é g im ó d i
r ó m a i e ré n y e k e t h iv a to tt h a n gsú lyozn i-
 13. tábla A C a iu s c s á s z á r á lta l a z A l b a i h e g y sé g b e n f e k v ő N e m i tavon , i. sz- 3 7 - 4 1 k ö z ö tt
é p ítte te tt luxus b á rk á k m a r a d v á n y a i a c s á s z á r i u d v a r fé n y ű z é s é t tanúsítják.. J ó lle h e t a h a jó k
a m á so d ik v ilá g h á b o r ú b a n sú ly o s k á rt szen ve d tek \ n éh á n y k ü lö n le g es f e ls z e r e lé s é s b e ls ő
d ís z ítő e le m m a is m e g c so d á lh a tó , m in t p é ld á u l e z a k íg y ó hajú M e d ú z a -fe j , a m e ly a z e g y ik
f e d é lz e t ta r ló g e r e n d a v é g é t d íszíte tte .
 14* láb la V a c so rá z ó
ró m a ia k . E p o m p e ji
f e s tm é n y k ifejező en
ra g a d ja m eg a római,
v e n d é g s é g e t je lle m z ő
h ie ra rc h iá t (fig ye ljü k
m eg , m ily en k ic s i a len t ,
b a l o ld a lo n a ven d ég
c ip ő jé t leh ú zó ra b szo lg a ),
a k á r c s a k a m érték re le. fi­
s é g m e g }lyilvá n u lá sá t
(a j o b b o ld a lo n e g y
m á sik v en d ég m á r
a h á n yá sn á l t a r t l N oh a
e m u la tsá g o n csu p a
f é r f i t lá th a tu n k , e z
k o rá n tse m vo lt j e l l e m z ő
a ró m a ia k r a ,

15. tábla „ A h é t b ö lc s k o c s m á ja ” Ő s t iában . A k é p en a j e l e s g o n d o lk o d ó t , a z „ A th é n i... S z o ló n t "

(g ö r ö g ü l ír t n e v e a z a la k k ét o ld a lá n o lv a s h a tó ) lá th a tju k , a m in t á rn y é k sz é k é n ü lve sz e m lé li
a je le n e te t, f e je f ö l ö tt a s z é k e lé s re v o n a tk o zó ta n á c sá v a l: „ H o g y j ó l sz a rjo n (ut b e n t cacarci).
S zo lo n a. h a s á ra ütött. ”
lf>. tábla R ó m a i ra b s zo lg a -
n y a k o n . A fé m la p o n o lv a s h a tó
s z ö v e g s z ö k é s e se té n ju ta lm a t
a já n l f e l: „ E lszö k tem , f o g j á l
m eg ! V ig y é l v issza g a zd á m h o z,
Z on in n sh oz, é s ju ta lo m üti
a m a r k o d a t . " L eh etség es,
h o g y e n y a k ö rv e k k ö zü l tö b b et
is á lla ti és nem e m b e r i tu la jd o n
n y a k á b a fenek. Á m a tén y
m in d e n e s e tre m a g á é n b e szé l,
h o g y a k e ttő k ö zö tti k ü lö n b sé g ­
ben nem teh etü n k b izo n y o sa k .

17. tábla P o m p e ji m e lle tt ta lá lt

a ra n y k a r p e r e c „ D o m in u s su ae
a n c ilk ié ” - G a z d á já tó l a r a b ­
s z o lg a lá n y á n a k * fe lir a tta l.
A z é k s z e r a f é r f i jó in d u la tá n a k
é s a k ettejü k k ö zö tti b e n ső s é g e s
v iszo n y n a k a b izo n y íté k a .
C sa k ta lá lg a tn i tu dju k, h o g y a n
fo g a d ta a r a b s z o lg a le á n y z ó
a z a já n d é k o t, és h o g y a n v is z o ­
n y u lt a z a já n d é k o z ó h o z .
18, tábla B á r o m j e le n e t e g y
p o m p e ji m o so d a é le té b ő l. F en t
a m u n k á so k a s z ö v e te t ta p o s ­
sák . K ö zé p e n eg yik ü k e g y s z ö ­
vet d a r a b o t tisztít,, a m á sik e g y ,
a te te jé n b a g o lly a l - a m o s o d a i
sz a k m a k a b a lá já v a l, je lk é p é v e l
- d ís z íte tt k e re te i cip el, m ik ö z­
b e n a sa ro k b a n e g y ü zletfél
v á ra k o zik s z o lg á ló já v a l. A len ti
kép b a l o ld a lá n lá th a tó n ő
é p p e n e g y ru h a d a r a b o t v e s z á t
e g y m á sik tó l: a fejü k fö lö tt,
k ife s zíte tt k ö té le n ru h ák
szá ra d n a k .
19. tábla A z L e. 3 l -b en a r a io n a c iiu m i g y ő z e le m e m lé k ét m e g ö r ö k ítő k a rn e o l p e c s é tk ő ,
ra jta a N e p tu n u s isten a la k já b a n m e g je le n íte tt O c ta via n u ssza í, aki te n g e r i szek e ré n , k e zé b en
h á ro m á g ú s z ig o n n y a l vá g ta t. F en t a vésn ö k v a g y a tu la jd o n o s g ö r ö g b e tű k k el fe ltü n te te tt
n e v e o lv a s h a tó : F opH (iu s) A fb a n (u s).
20. tá b la i Ti h e t im id e jé b ő l s z á r m a z ó „ n a g y f r a n c ia k á m ea " a c s á s z á r i v ilá g r e n d e t á b r á z o lja .
A z iste n n é le tt A u g u stu s fe n n a z e g e k b e n fe k szik . A k ö z é p s ő szin ten T ib e riu s iil a trón ján , o ld a lá n
a n y já va l, L ív iá v a l m íg leg a lu l, a z ő k e t m e g ille tő h e ly e n a m e g h ó d ító it b a rb á r o k lá th a tó k .
A X III ’ s z á z a d b a n k erü lt F ra n c ia o r s z á g b a (a m e ly r ő l a n e v é t is kapta), a m ik o r is tév esen
b ib lia i je le n e tk é n t - J ó z s e f a z e g y ip to m i fá r a ó u d v a rá b a n - a zo n o síto ttá k .
 ríl.vte’tvü c
fVuntit H*le-

rVVfPu‘

tu^Ta. J

c v ^ -^ u f^ ro . *^rr
UAv*Vj1v

pvíir

<MpOU* •‘Ulí,r,'s •<r' 1'i'lm uV<M - x

Prüi P«T^»nt<j.

P<»fí>Ano d J V ™ n <i>-t4 . tr u * ( :
*s&

■ '"
U u u iu .t f},im .
/T&v
JjHfmrc
rafl^Mef- »
\Qv>X- _X*TO'U

21. tábla ,4 k o r á b b i tu la jd o n o s n e v é t v is e lő „ T abu in P e u tin g e ria m t" (P e u tin g e r -tá b la ) a R ó m a i

B ir o d a lo m r ó l a XIII. s z á za d b a n - m in den v a ló s zín ű sé g sz e r in t a la p já b a n a z A n g u stu s é s A g r ip p a
á lta l a z i . e. I. é v s zá za d b a n , R ó m á b a n b e m u ta to tt té rk é p n yo m á n - k é s z íte tt földeibrosz^ A c s a k ­
nem h ét m é te r h o sszú m a p p a a m i fo g a lm iu n k sz e r in t v a ló já b a n in k á b b ittw n a lle ír á s , a m ely
a b ir o d a lo m ú tv o n a la it, f o l y ó i t é s v á r o s a it tü n te ti fe l. E zen a s z e le te n a N ílu s d e ltá ja lá th a tó ,
b a lr a K ré ta e g y ré szév el, f e n i K is-Á zsiá v a l.
 241

A HAZAI FRONT

49. Aképen egy római falfestményt láthatunk, amely a régi idők istenek és emberek részvételé­
vel zajló - házasságkötésének idealizált képéi jeleníti meg. A fátylat viselő menyasszony a közép­
pontban ül a nászágyán, mellette Venus istennővel, aki bátorságot csöpögtél belé. Az ágynak
támaszkodva a házasságot védő istenek egyike, a nem túlságosan bizalomgerjesztő ábrázatú
Hymen látható. A bal oldalon átlók a menyasszony fürdőjét készítik elő.

lus fütyköst ragadott, és halálra verte feleségét, mert ivott a borból” - bizonygatta
nyilvánvaló helyesléssel egy i. sz, I. századi szerző, utalva egy teljesen legenda­
beli esetre Romulus uralkodásának korszakából. Még Augustus császár is ki­
használta a hagyományos gyapjúhímző egyletek kínálta lehetőségeket, amikor
- hasonlóan napjaink közös sajtófotójához - feleségét, Líviát szövőszékével
a csarnokuk előterébe ültetve közszemlére bocsátotta. Ám csaknem bizton állít­
hatjuk, hogy azok a szigorú, régi szép idők részben csak a későbbi moralisták
képzeletének szüleményei voltak, amelyek hasznos témát kínáltak a későbbi
korok római férfiainak, hogy ezek segítségével próbáljanak érvényt szerezni le­
járt szavatosságú, idejétmúlt jogosítványaiknak.
Nem kevésbé kérdéses az új stílusú, felszabadult nőnek az i. e. I. században
előtérbe kerülő, az előbbivel versengő képe, aki állítólag szabad társadalmi, nemi
és gyakran házasságtörő életet élt és élvezett férjétől, családjától vagy a törvény­
től alig-alig korlátozva. A típusból jó néhányat minden további nélkül azzal in­
téztek el, hogy a félvilági színésznők, kartáncosnők, „kísérő hölgyek” és prosti­
tuáltak csoportjába tartoznak, beleértve egy volt rabszolganő hírességet, bizonyos
Volumnia Cytherist, aki állítólag valamikor mind Brutust, mind Marcus Antoni-
ust kitüntette kegyeivel, vagyis Caesar gyilkosával és leghívebb támogatójával is
hált. Ám közülük sokan magas rangú római szenátorok feleségei vagy özvegyei
voltak.
Közülük a legnagyobb hírre Clodia jutott, Cicero esküdt ellenségének, Clodius-
nak a húga, egyben egy í. e. 59-ben elhunyt szenátor felesége, aki sokan mások
mellett a költő, Catullus szeretője volt. Állítólag Terentia arra gyanakodott, hogy
NYOLCADIK ftJfcZET

még Cicerónak is volt valami köze Clodius húgához. Őt hol becsmérelték, hol
bálványozták, mint promiszkuis csábítót, ármányos cselszövőt, imádott istennőt
és a törvénnyel hadilábon álló perszónát. Cicero „a Palatínus Médeiajá”-nak ne­
vezte, találékonyan kapcsolva össze a szenvedélyektől fűtött, gyermekgyilkos
boszorkány alakját Clodia római lakhelyével. Catullus költeményeiben Lesbia
becenéven szerepelteti, nemcsak azért, hogy igazi énjét leplezze, hanem a görög
költőnőre, a Leszbosz szigeti Szapphőra való utalásként is: „Éljünk, Lesbia ked­
ves, és szeressünk! / Csak mormogjanak a mogorva vének, / fittyet hányunk ví­
gan a sok beszédre... / Adj hát csőkot a számra százat, ezret...”1 - olvashatjuk
Éljünk, Lesbia című versében.
Bármennyire színes is ez az anyag, nem lehet fenntartások nélkül hitelt adni
neki, hiszen egy része nem több erotikus fantáziánál, a másik pedig a szokásos
patriarchális aggodalmak tipikus visszatükröződése. A történelem során mindig
akadtak olyan férfiak, akik a nők fölötti uralmukat a veszedelmes és bűnben té­
velygő asszonyi állatról alkotott kép fölötti egyidejű élvezkedéssel és sajnálko­
zással igazolták, akinek jobbára a képzelet világába tartozó bűnei, válogatás
nélküli szexuális élete (ami felveti a gyermek apaságára vonatkozó kínos kér­
dést), valamint felelőtlen részegeskedése indokolja a férfiak szigorú ellenőrzését.
Egnatius Metellus becsípett feleségével szemben tanúsított könyörtelen bánás­
módja és a Clodia bacchanáliáiról terjesztett pletykák ugyanannak a2 ideológiai
érmének a két oldala. Azonfelül sok esetben a női bűnösség, hatalom és kicsa­
pongás szenzációhajhásző leírásai valójában nem is azokat a nőket illetik, akiket
mindezzel jellemezni szándékoztak, hanem olyan közvetítő eszközök, amelyek
a vitát egészen más útra terelik.
Amikor Sallustius néhány asszonyt vesz célba, akik Catilina összeesküvésé­
ben állítólag fontos szerepet játszottak, elrettentő jelképként használja őket azon
társadalom dekadens erkölcstelenségének bemutatására, amelyből Catilina ki­
nőtt. „Pénzét vagy hírét kímélte-e kevésbé, nem könnyű eldönteni”2 - gúnyoló­
dik egy szenátor feleségével, egyben Caesar egyik gyilkosának anyjával, aki
szerinte a kor szellemét testesítette meg. Ami Cicerót illeti, ő Clodiát egy bo­
nyolult bírósági ügyben sikerrel alkalmazott elterelő hadművelet részeként
használta fel, amelyben az egyik gyilkossággal vádolt, agyafúrt, ifjú barátját,
egyben Clodia valamelyik volt szeretőjét védelmezte. A hölgy viselkedésének
legtöbb szégyenteljes részletére - a sorozatos házasságtörésektől kezdve az or­
giává vadult féktelen tengerparti tivornyákig - az ezen alkalommal elmondott
beszédéből derült fény. Cicero célja az volt, hogy kliense felelősségét a félté­
kenynek feltüntetett Clodia lejáratásával hárítsa el, miközben kimutatja, milyen
kártékony befolyással volt ügyfelére, nevetségessé teszi, és minden rossz meg­
testesítőjének deklarálja. Nehéz elképzelni, Clodiát feleségnek, otthonülő öz­
vegynek; teljesen egyedülálló nő volt, ám ha a Palatinus-dombon lévő, előkelő
 A HAZAI FRONT

otthonában elolvasta Cicero róla készült jellemzését, korántsem biztos, hogy

magára ismert.
Az viszont kétségtelen, hogy a római nők általánosságban sokkal nagyobb
önállóságot élveztek, mint a klasszikus görög vagy közel-keleti világ legtöbb
részében élő - mai fogalmaink szerint szabadságukban korlátozott - nőtársaik.
Különösen éles az ellentét a klasszikus Athénnal, ahol a gazdag családok nőtag-
jainak állítólag elzártan, a nyilvánosság tekintetétől elrejtve kellett élniük a fér­
fiaktól, azok társasági életétől szigorúan elkülönítve (talán szükségtelen megem­
lítenem, hogy a szegényeknek sem elegendő pénzük, sem megfelelő lakóhelyük
nem volt az efféle szeparálásra). Kétségkívül Rómában is találkozni kellemetlen
korlátozásokkal: például Augustus császár a hölgyeket a színházak és a gladiátor­
arénák hátsó soraiba száműzte; a közfürdők női részlege általában jóval szűkö­
sebb volt a férfiakénál; és a gyakorlatban a római házak elegánsabb részeit való­
színűleg a férfi tevékenységek számára tartották fenn. Azonban arról egyáltalán
nem volt szó, hogy a nőknek a nyilvánosság elől rejtőzködniük kellett volna, és
előírásosan az otthoni élet sem elkülönítve folyt a férfi és női terek közöli, az egyes
nemek számára tiltott helyiségekkel.
A nők rendszerint a férfiakkal együtt étkeztek, és nemcsak a kéj-, kísérő- és
szórakoztatóhölgyek, akik a klasszikus athéni mulatságokon a hölgytársaságot
adták. Tulajdonképpen Verres egyik korai vétsége is a görög és római étkezési
szokások közötti különbségnek róható fel. Az i. e. 80-as években, amikor
Kis-Ázsiában szolgált, tehát több mint egy évtizeddel a szicíliai tartózkodása
előtt, Verres és néhány beosztottja meghívatták magukat egy szerencsétlen gö­
röghöz vacsorára, és kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után megkérdezték
vendéglátójukat, hogy a lánya csatlakozhatna-e hozzájuk. Amikor a férfi elma­
gyarázta nekik, hogy tisztes görög hölgyek nem szoktak férfi társaságban vacso­
rázni, a rómaiak nem hittek neki, és a hölgy keresésére indultak. Erre föl dulako­
dás tört ki, amelyben Verres egyik testőrét megölték, a házigazdát pedig forró
vízzel leöntötték, majd utóbb gyilkosság miatt kivégezték. Cicero az egész esetet
felnagyítva túlzó kifejezésekkel színezve adja elő, mintha a Lucretia megbecste-
lenítését akarná felújítani. Ám a történetből egy sor félreértésre is fény derül arra
vonatkozóan, hogy miként kell a nők viselkedési szabályait a birodalom kulturá­
lis határain keresztül értelmezni.
A házasságról és a nők jogairól e korban rendelkező néhány jogszabály tük­
rözi e viszonytagos szabadságot. Való igaz, volt néhány, csak papíron létező
szigorú elvárás. A nosztalgikus mítoszok világába tartozhatott, hogy valamikor
réges-régen a férfinak jogában állt, hogy halálra botozza hitvesét azért, ha egy
pohár bort megivott. Ám arra is vannak bizonyítékok, hogy a házasságtörésen
rajtakapott asszony meggyilkolása gyakorlatilag a férj jogában állt. Azonban
semmilyen példáról nem tudunk arra nézve, hogy ez valaha is megtörtént volna,
NYOICADIK FEJEZET

és a legtöbb bizonyíték más irányba mutat. Az asszony nem vette fel férje nevét,
és annak korlátlan, törvényes hatalma sem volt fölötte. Apja halálát követően egy
felnőtt nőnek saját jogon lehetett tulajdona, vásárolhatott és eladhatott, örökölhe­
tett vagy végrendelkezhetett, és felszabadíthatta rabszolgáit - vagyis számos
olyan joggal bírt, amelyekhez Nagy-Britanniában a nők csak az 1870-es években
jutottak.
Egyedüli korlátozásként minden döntését vagy ügyletét egy kijelölt gyámnak
(tutor) jóvá kellett hagynia. Hogy Cicerót vajon atyáskodónak vagy nőgyűlölő­
nek tekintsük, vagy éppen csak tréfálkozott (ahogyan néhány kritikus nagylel­
kűen vélekedik), amikor ezt a szabályt a nők természetéből adódó „gyenge
ítélőképességének” tulajdonította, továbbra is kérdés. Ám arra egészen biztosan
semmiféle jel nem utal, hogy felesége ilyen tekintetben gyengélkedett volna:
akár egy egész sor házat adott el, hogy a száműzött Cicerót támogatni tudja, akár
birtokok bérleti díját hajtotta be, gyámról szó sem esett. Ami azt illeti, Augustus
egyik, az i. e. I. század végén vagy a következő század elején hozott reformja
éppen arról rendelkezett, hogy a szabadnak született nők, akik legalább három
gyereket hoztak a világra, mentesüljenek a gyám felügyelete alól. A volt rabszol­
ganőknek ehhez négy gyermeket kellett szülniük. Az intézkedés a radikális ha­
gyománytisztelet bölcs megnyilvánulása volt, amely a nőknek új szabadságjogo­
kat biztosított, ha betöltötték hagyományos szerepüket.
Furcsa mód a nők jogai ugyancsak megfogyatkoztak, amikor a házasság­
kötésre került sor. Először is nem volt szabad választásuk, hogy házasodjanak-e
vagy sem. Az alapszabály értelmében minden szabadnak született nőre házasság
várt. Nem voltak hajadon nagynénik, és csak egyes kivételes csoportok - mint
például a Vesla-szüzek - választhatták, vagy kényszerültek választani a hajadon-
ságot. Mi több, a gazdagok és a hatalmasok körében, férjük megválasztásakor
a nők igencsak korlátozott szabadságot élveztek, hiszen az ilyen házasságok
rendszerint a politikai, társadalmi vagy pénzügyi szövetségek megszilárdítása
érdekében köttettek. Ám naivság volna azt képzelnünk, hogy egy parasztíánynak,
akinek az apja a szomszéddal akart megállapodni, vagy a rabszolgalánynak, akit
gazdája azért szabadított fel, hogy feleségül vegye (nem ritka eset), több lehető­
sége adódott a döntésbe beleszólni.
A házassággal megpecsételt szövetségeknek a késő köztársaság kori római
pol itikai élet alakításában több alkalommal is meghatározó szerep jutott. Például
i. e. 82-ben Sulla ágy próbálta meg Pompeiust magához kötni, hogy mostoha­
leányát feleségül „adta” hozzá, noha ő ekkor már férjnél volt, mi több, gyermeket
hordott a szíve alatt. Számítása azonban nem vált be, mert a szerencsétlen asz-
szony csaknem rögtön ezután belehalt a szülésbe. Húsz évre rá Pompeius úgy
pecsételte meg Caesarral a triumvirátusban kötött megállapodását, hogy elvette
Caesar leányát, Júliát. Cicero és leánya, Tullia esetében nem volt ilyen nagy a tét,
 A HAZAI FRONT

ám nyilvánvaló, hogy Cicero állandóan a család felemelkedése és az előnyös

kapcsolatok kiépítése érdekében munkálkodott, még ha a dolgok nem is feltétle­
nül az elképzelése szerint alakultak.
Saját bevallása szerint, miután i. e. 51 ben Rómát elhagyva Cilicia provin­
ciába utazott, a legtöbb gondot az okozta neki, hogyan találjon férjet Tulliának.
Két előkelő családból való férfival kötött rövid ideig tartó és gyermektelen házas­
sága után - az egyik a férj halálával, a másik válással végződött - egy harmadikat
kellett valahogyan nyélbe ütni. Cicero levelei némi bepillantást engednek az erről
folytatott tárgyalásokba, melyek során mérlegre tette a kiszemelt, majd megfele­
lőnek vagy kevésbé megfelelőnek talált férjjelölteket. Az egyik nem számított
komoly ajánlkozónak, egy másik jó modorával tűnt ki, a következővel kapcsolat­
ban vonakodva jegyezte meg: „Nem hiszem, hogy rá tudom venni a lányt” - el­
ismerve, hogy Tulliának is lehet némi beleszólása a döntésbe. De hát az egymás
közötti kapcsolat fenntartása nem bizonyult könnyűnek. Mivel egy levél Ciliciá-
ból Rómába és vissza nagyjából három hónap alatt fordult meg, Cicero csak nagy
nehézségek árán tudta az ügyet kézben tartani, így akarva-akaratlanul, arra kény­
szerült, hogy a végső döntést Terentiára és Tulliára hagyja. Ők Cicero kiválasz­
tott jelöltjeit mellőzve, az éppen akkoriban elvált, kifogástalan arisztokrata szár­
mazással büszkélkedő, és a rómaiak által kedves csirkefogónak tartott, hétpróbás
csábító, ámde feltűnően alacsony termetű Dolabella mellett tették le a voksot.
A „Ki kötötte vejemet a kardjához?” Cicero egyik legismertebb tréfája.
Az efféle elrendezett házasságok nem voltak szükségszerűen egyhangú, min­
den érzelem nélküli frigyek. Például mindenki tudta, hogy Pompeius és Júlia
mennyire ragaszkodtak egymáshoz, és hogy Pompeius valósággal belebetege­
dett, amikor felesége i. e. 54-ben gyermekágyban meghalt, cs hogy halála siet­
tette a politikai szakítást Pompeius és Caesar között. Vagyis a házasság a szándé­
kosnál jobban sikerült. És Cicero számos, Térentiának írt, legkorábbról fennmaradt
levele - akit feltehetően hasonló előkészítő tárgyalások után vett el - hemzseg
a szeretetet és ragaszkodást kifejező fordulatoktól, bármilyen érzések rejtőztek is
mögöttük: „Életem fénye, szívem kívánsága. Ha arra gondolok, kedves Terentia,
hogy mennyire szenvedsz, amikor vigaszért azelőtt mindenki csak hozzád for­
dult” - írta neki i. e. 58-ban a száműzetéséből.
Hasonlóképpen számos jelét találni a házastársi civódásoknak, sérelmeknek
és csalódásoknak. Tullia csakhamar inkább szélhámosnak, mint rokonszenves
fickónak találta Dolabellát, és három év elteltével a házasok már egymástól kü­
lön éltek, Azonban Cicero környezetében a legtovább tartó boldogtalan házasság
a testvére, Quintus és Cicero Atticus barátjának a húga, Pomponia közötti frigy
volt. Ahogyan az lenni szokott, és talán igazságtalanul, Cicero leveleiben elsősor­
ban az asszonyt hibáztatja, de néhány megdöbbentően mai kifejezésekkel meg­
vívott összezördülésből is ízelítőt kapunk. Fgy alkalommal, amikor Pomponia
246

NYOLCADIK FEJEZET

vendégei előtt megjegyezte: ,.Saját házamban idegennek érzem magam", Quintus

a klasszikus panasszal á11t elő: ,,Na, most látha~játok, mit kell mindennap elvisel-
nem!" Huszonöt évnyi hasonló légkörben eltöltött házasélet után végül elváltak.
Quintus állítólag egy ízben megjegyezte: ,,Nincs is jobb annál, ha senkivel sem
kell az ágyadat megosztanod." Pomponia reagálását nem isme1jük.
Az összes ilyen történet közül azonban Cicero rövid életű második, az akkor
tízes évei közepén járó Publiliával kötöll házassága a leginkább szembeszökő.
Cicero és Terentia valószínűleg i. e. 46 kezdetén váltak el. Bármi volt is a fő ok
- és a római történetírók egy sor, minden alapot nélkülöző feltevéssel álltak elő
az üggyel kapcsolatban-, Cicero Terentiának i. e. 47 októberében írt, legutolsó
fennmaradt leveléből az derül ki, hogy kettejük kapcsolatában változás állt be.
A már két éve (részint azért, mert Pompeius seregével Görögországban tartózko-
dott) nem látott feleséghez intézett, mindössze néhány soros, kurta irományt fő­
leg a küszöbön álló hazatérésével kapcso]alos utasítások teszik ki. ,,Ha a fürdő­
ben nincs medence, csináltass bele" - ez volt a leglényegesebb közülük. Egy évre
rá több más kínálkozó lehetőség közül - beleértve Pompeius leányát és egy
,,valaha is látott legcsúnyább" hölgyet - Cicero egy legalább negyvenöt eszten-
dővel fiatalabb lányt választott házastársul. Ez vajon szokásosnak tekinthető?
A tizennégy-tizenöt évesen kötött házasság nem számított rendkívü1inek egy
római lány esetéhen. Tul1iát első férje tizenegy évesen jegyezte el, és tizenöt éves
korában vette el. Amikor i. e. 67-ben Cicero arra utal, hogy „Caius Capurnius
Piso eljegyezte a kedves kis Tu11iáf', pontosan a kis jelzőt használta. Atticus már
akkor elkezdte szemrevételezni a jövendőbeli férjeket, amikor leánya mindössze
hatéves volt. Az előkelő körökben az ilyen házassági ügyeket igyekeztek minél
korábban elintézni. Ám az egyszerű emberek sí1fe1iratai is meggyőzően bizonyít-
ják, hogy leányaik a tízes éveik közepén, esetenként már tíz vagy tizenegy évesen
léptek házasságra. Hogy aztán e házasságokat elhálták vagy nem, az alkalmatlan
és megválaszolhatatlan kérdés. Sőt úgy l.átszik, hogy a férfiak első házasságukat
a húszas éveik közepén kötötték, ily módon az első házasságban a házastársak
közötti korkülönbség általában tíz év körülire tehető. és az ifjú menyasszonyok
egy részét még idősebb, második vagy harmadik házasságába lépő férfiakkal
boronálták össze. Bármekkora viszonylagos szabadságot élvezhettek is a római
nők, az a1ávetettségük egészen biztosan a felnőtt férfi és a gyermekkorú meny-
asszony között fennálló egyenlőtlenségből szátmazott.
Ettől függetJeni.il a negyvenöt évnyi korkülönbségen Rómában is megütköz-
tek. Vajon miért szánta rá magát erre Cicero'? Csak a pénz miatt'? Vagy- ahogyan
Terentia á11ította - egy öregkorban lángra lobbant, elvaku]t szenvedélyről volt
szó? Néhány közvetlen kérdést fel is tettek neki arról, hogy az ő korában vajon
miért vesz el egy ifjú hajadont. Az egyikre a házasságkötés napján ál1ítólag ek-
képpen válaszolt: ,,Ne aggódj, egykettőre felnőtt asszony [mulier] lesz belőle."
 247

A HAZAI FRONT

AVRELIALL
ff. ÍR M I A rH H E M A T IC
! jvscfcot *IHL6M A3lW fr&
AMREUA'NOMINfi
' < /I M lN A L E í ^ ** CASTAf\fDEN5«VOLCE!
~ ^ EC -Q V A E-M P FA A TO ^ NESCIAFEíDAVíRö t
PRAECEÍSFCORrCXJg V!ft.CONLE!BERrVS-FV»t
'' ; casto aO€%oyo CAREO
í dnivnxs -v /Oa -m so EHEV
’SEPFVrPffiVERO-PI-VS
7RAED>TA'AAAANS| /, • JVrERAQMEPARE^
AW M O J SErfEM*AAE*NAATA&
^ {^ R O -V E IX S ti
a n n o r v m -c r e m í o
U M O io m a s u a v M
i iPSfrR EC EW XX X)
AWNolNATA-NECl,
-JLLEMEOc FFOc -!
ADÍ*P^C>r---------

5U. F é r j éx f e le s é g sír k ö v e R ó m á b ó l (i. e. I.század). M in d k etten f e l

a b a l o ld a lo n a ró m a i Viminalisdombról v a ló m é s zá ro s k é n t a z o n o s íto tt H erm ia ; a
j o b b o ld a lo n f e le s é g e , A u r e lia Philem
atium
,akti a z ír á s s z e r é n y é s p le ty k á k
n em adó” te r e m té s k é n t je lle m e z . A m i szá m u n k ra m eg le p ő , a z a k a p c so la tu k id ő b e li a la k u lá sa :
ta lá lk o zá s u k id ejé n A u r e lia h é té v e s volt,akit - a s z ö v e g s z e r in t - „ fé rje a

A választ idéző ókori kritikus ezt a bírálatok elhárításának ragyogóan szel­

lemes, sőt egyenesen csodálatra méltó módjának gondolta. A magunk részéről
- a római és a mi világunk közötti távolság jellem ző mutatójaként - inkább az
aggasztóan otromba és a lehangolóan barátságtalan közé tudnánk beszorítani.

Születés, halál, gyász

Cicero új házasságát csaknem azonmód tragédia árnyékolta be. Miután Tullia

világra hozta Dolabella fiát, elhunyt. Cicerót porig sújtotta a gyász, és Publiliál
faképnél hagyva a Rómától délre eső, kicsiny Astura szigeten fekvő birtokára
húzódott vissza. Túlijához mindig is nagyon szoros - talán túlságosan is intim -
szálak fűzték, amint az ellenségei által teijesztett alpári pletykák állították a rómaiak
kedvelt taktikájához folyamodva, amely az ellenséget nemi életén keresztül
igyekszik ellehetetleníteni. Az biztos, hogy c kapcsolat bensőségesebb volt, mint
amit Cicero fiával, Marcusszal tartott fenn, aki - más egyéb, csekélyebb fogya­
tékossága mellett - nem különösebben rajongott az intellektuális tevékenységek,
jelesül az Athénban hallgatott filozófiai előadások iránt, ahova apja elküldte.
Cicero Tullia halálával az egyetlen szálat veszítette cl, ami az élethez kötötte.
N YO LCAD IK FEJEZET

A gyermeknemzés veszélyes kötelezettségnek számított. Rómában mindig is

a szülésbe haltak bele a legtöbben a fiatal nők közül. Birodalomszelte sok ezer
ilyen halálesetről tudósítanak a gyászoló férjek és családok sírkőbe vésett meg­
emlékezései, a magasabb körökbe tartozó elhunytakról, mint amilyen Tullia vagy
Pompeius Júliája volt, a nép egyszerű asszonyaiig. Egy Észak-Afrikában élő férfi
megemlékezett feleségéről, aki „harminchat évet és negyven napot élt. Ez volt
a tizedik szülése. A harmadik napra rá meghall.” Egy másik, a mai Horvátország
területéről, egy egyszerű síremléket állított „rabszolgatársának” (és valószínűleg
élettársának), aki „négy napig tartó vajúdása során szörnyű kínokat állt ki, de
végül nem szült meg, és hamarosan elhunyt”. Szelesebb távlatba helyezve a kér­
dést, az újabb történeti korszakokból rendelkezésre álló statisztikák szerint való­
színű, hogy ötven nőből legalább egy meghalt gyermekágyban, a nagyon fiata­
loknál a kockázat ennél magasabb volt.
A szülésnél fellépő komplikációk azon sokasága vitte őket a halálba, amelye­
ket a modem nyugati orvostudománynak már majdnem mind sikerült megolda­
nia: a vérveszteségtől a magzat elakadásáig cs a fertőzésig - jóllehet a kórházak
hiánya, amelyekben a fertőzések a kora újkori Európában igen gyorsan átterjed­
tek egyik nőről a másikra, valamelyest csökkentették a kockázatokat. A legtöbb
nő bábaasszony segítségét vette igénybe. A szülészeti beavatkozások pedig való­
színűleg csak fokozták a veszélye A császármetszés - amelynek a hiedelmekkel
ellentétben semmi köze sincs Julius Caesarhoz - abból állt, hogy egy halott vagy
haldokló anyából kivágták az élő magzatot. A magzat elakadása esetére több
római orvos is azt javasolta, hogy az anyába bevezetett késsel a méhben darabol­
ják fel a magzatot, amelyet bizonyára kevés asszony élt túl.
A legtöbb nő életében a terhességnek és a szülésnek meghatározó szerep ju­
tott, még azokéban is, akiket a római történetírók napjaikat gondtalanul élvező,
feslett erkölcsű perszónáknak festettek le. Közülük néhányan nagyon is aggódtak
volna, ha egyáltalán nem tudnak teherbe esni, vagy egy terhességet kihordani.
A rómaiak csaknem minden esetben a nőket hibáztatták, ha egy házaspárnak nem
született gyermeke, ami a leggyakoribb válóokok közé tartozott. Az már viszont
újkori okoskodás (és nem több annál), hogy második férje éppen ezért vált el
Túl fiától, mert csak a húszas évei végén lett gyereke. A legtöbb nőre azonban
több évtizedig tartó terhességek sorozata várt - az absztinenciát kivéve - minden­
nemű megbízható védekezési lehetőség nélkül. Ismert volt a művi vetélés néhány
kényszerű és veszélyes módja. A hosszan tartó szoptatással elkerülhették a to­
vábbi terhességet azok, akik - ellentétben a gazdagok jó részével - nem alkal­
maztak szoptatós dajkát. Sokféle fogamzásgátló ital és eszköz használatát aján­
lották, a teljesen haszontalantól (a védekezőnek egy szőrös pókfaj fejében található
férget kellett magánál tartania), a „talán segít valamit” esetéig (csaknem minden
ragacsos anyag felhelyezése a hüvelybe). Ám a legtöbb fogamzásgátló módszer
 249

A HAZAI FRONT

csődöt mondott az ókori tudomány állítása miatt, mely szerint a nők a menstruá­
ciót követő napokban a legtermékenyebbek, holott éppen az ellenkezője igaz.
A biztonságosan világra jött csecsemők még a mamájuknál is veszélyesebb
időknek néztek elébe, A csenevcsznek vagy nyomoréknak ítélteket „kitették”,
ami gyakran azt jelentette, hogy kirakták a helyi szemétdombra. A nem kívánt
újszülöttekre ugyanez a sors várt. Találni utalásokat arra, hogy a leánygyermeket
általánosságban nem látták olyan szívesen, mint a fiúkat, részben a hozomá­
nyukra szánt várható kiadások miatt, amelyek egy viszonylag szerény család
költségvetésében is jelentős tételnek számítollak. Egy, a római kori Egyiptomból
származó, papiruszra írt levélben a férj arra utasítja viselős feleségét, hogy ha
a születendő gyermek fiú lesz, nevelje fel, ám „ha leány, szabadulj meg tőle”.
Csak találgatni lehet, hogy ez milyen gyakran fordulhatott elő, és hogy mi­
lyen volt a nemek közötti pontos arányszám, de a szemétdomb meglehetősen
gyakran került szóba az ingyen rabszolgák beszerzési helyeként.
A kisgyerekekre azonban további veszélyek is leselkedtek. A legvalószínűbb
- későbbi, összehasonlítható népességre vonatkozó adatokra alapozott - becslések

51. Ak é p e n lá th a tó te r r a k o tta tá b la e g y O s tia k ik ö tő v á r o s ó l s z á r m a z

v é g z é s k ö zb en . A tá b la a b á b a s ír já b ó l k e rü lt elő. A s z ü lő n ő e g y szék e n ül, e lő tte a sz ü lé s t
le v e z e tő b á b á v a l.
250

NYOLCADIK FEJEZET

52. A z ó k o ri R ó m á b a n h a s z n á la to s „ m éh tü k ö r ”
(spccuinm, a m e ly k o rá n tsem tü k ö r) m eg h ö k k e n tő
h a s o n ló sá g o t m u ta t m a i v á lto za tá v a l. U g y a n a k k o r
a ro m a ia k n a k a n ői te s tr ő l é s an n ak re p ro d u k tív
c ik lu s á ró l a lk o to tt e lk é p z e lé s e je le n tő s e n k ü lö n ­
b ö z ö tt a m ién k tő l, k e zd v e a ttó l, h o g y h o g y a n m e g y
v ég b e a fo g a m z á s , e g é s ze n a d d ig , h o g y m ik é n t
leh et m e g g á to ln i ( v a g y e lő s e g íte n i).

szerint a gyermekek fele tízéves kora előtt

elhunyt, különböző betegségek és fertőzé­
sek következtében, beleértve azokat a gya­
kori gyermekbetegségeket, amelyek ma már
nem végzetesek. Ebből az következik, hogy
- jóllehet a születéskor várható átlagos
élettartam igen alacsony volt, és valószínű­
leg csak a húszas évek közepéig terjedt -
a tizedik évét megélt gyermek várható élet­
tartama nem tért cl jelentős mértékben a
miénktől, Ugyanezen adatok szerint egy
tízéves átlagban véve még negyven esztendőre, míg egy ötvenéves még tizenöt
életévre számíthatott. Az ókori Rómában korántsem volt olyan kevés öreg, mint
gondolnánk. De a nagyon fiatalok körében tapasztalható magas halálozási arány
is kihatott a terhességek gyakoriságára, hasonlóképpen a család nagyságára.
Pusztán a meglévő népességszám fenntartásához állagban minden nőnek öt-hat
gyermeket kellett volna szülnie. Ám egyéb tényezőket is - mint a meddőség vagy
az özvegység - számításba véve, ez, a szám a gyakorlatban csaknem kilencre
növekedett.
Megkockáztathatjuk tehát, hogy e gyermekszám aligha nevezhető az általá­
nos női felszabadulást megvalósító recipének.
S hogy e születési és halálozási minták vajon hogyan befolyásolták a családon
belüli érzelmi életet? Többször elhangzott, hogy a szülők nem törekedlek arra,
hogy erős érzelmi kapcsolatot alakítsanak ki a gyermekekkel, egész egyszerűen
azért, mert olyan sok gyermek nem maradt életben.
A római irodalomban és mesékben megjelenő félelmetes apaalak a gyermekei
fölött gyakorolt uralmat és nem pedig a szeretetet hangsúlyozza az engedetlenség
esetén alkalmazott elrettentő büntetés részletes bemutatásával, amely végső eset­
ben akár még halál is lehet. Ugyanakkor a gyakorlatban mindennek jóformán
semmi jelét nem találni. Való igaz, hogy az újszülöttet egészen addig nem vették
 A HAZAI FRONT

igazán „emberszámba”, amíg nem hoztak döntést arról, hogy felnevciik-e vagy
sem, és nem fogadták be „hivatalosan is” a családba. Innen eredeztethető az
a kétségtelenül nemtörődöm viszonyulás ahhoz, amit mi gyermekgyilkosság­
nak neveznénk. Azonban a sokezemyi megrendítő sírfelirat olvastán, amellyel
a szülők megemlékeztek fiatalon elhunyt utódjaikról, sok mindent hiányolha­
tunk, de a megrendülést, a meghatottságot éppen nem. „Kicsi babám, aranyos kis
Mániám nyugszik itt eltemetve. Csak néhány évig tudtam őt szeretetemmel kö­
rülvenni. Apja megállás nélkül siratja” - szól az egyik, Észak-Afrikában talált
sírkő felirata. I. e. 45-ben Cicero is „szakadatlanul siratta” Tulliát, gyászáról és
a leánya megemlékezésére vonatkozó elképzeléseiről több levélben számolt be
Atticusnak.
Tullia haláláról részleteket nem ismerünk, kivéve, hogy Cicerónak a Róma
melletti Tusculumban lévő vidéki házában hunyt el. Temetéséről pedig semmit
sem tudunk. Cicero csaknem azonmód az Astura szigeti rejtekhelye magányába
vonult vissza, ahol a veszteségről és a vigaszról szóló összes hozzáférhető filo­
zófiai munkát elolvasott, és ő is írt a maga vigasztalására egy értekezést a gyász­
ról - mielőtt néhány hónap elmúltával úgy döntött, hogy felkeresi a házat, amely­
ben lánya meghalt („Vagy úrrá leszek érzéseimen, és elmegyek most a tusculumi
házba, vagy soha többé nem teszem oda be a lábam.”). Ekkor már bánatát, szo­
morúságát a Tullia emlékművével kapcsolatos tervezgetésekbe próbálta fojtani,
melyet nem síremléknek, hanem „szentélynek” vagy „templomnak” tfanum,
amelynek latinul kizárólag vallási jelentése van) szánt. A legsürgetőbb tenni­
valója a helyszínnel, az építmény magasságával és majdani fenntartásával kap­
csolatban adódott, és csakhamar elhatározta, hogy a külvárosban, a mai Vatikán
környékén veszi meg majd az épület helyszínéül szolgáló birtokot, és már néhány
oszlop készítését is megrendelte.
Tullia apoteózisát kívánta szolgálni, amint hangsúlyozta. Ezen minden bi­
zonnyal valamiféle általánosabb összefüggésben vett halhatatlanságot, és nem
azt értette, hogy leánya valóban megislenül, ám annak ellenére ez az egész elkép­
zelése újabb példával szolgál arra, hogy a római világban mennyire bizonytalan,
átjárható határ húzódott a halandók és a halhatatlanok között, valamint arra
a módra is, ahogyan az isteni hatalmakat és jelképeket az egyes emberi lények
fontosságának és kiválóságának a kifejezésére felhasználták. Mindamellett van
abban némi irónia, hogy miközben Cicero és barátai egyre jobban aggódtak
a Caesarnak adományozott, isteneket megillető kitüntetések miatt, addig Cicero
azon fáradozott, hogy elhunyt leányát valamiféle isteni státusba emelje. Ám a
szentély terve végül is kútba esett, mert Caesar az egész vatikáni körzetet nagy­
szabású városfejlesztési elképzelésének színhelyéül szemelte ki, így a Cicero
által kiválasztott terület elveszett.
NY0I CAD1K FEJEZET

Pénzügyek

I. c. 45-ben az Astura szigeti és a lusculumi ház csupán kettő volt abból a mint­
egy húsz birtokból, amelyek fölött Cicero Itáliában rendelkezett. Közülük
néhány előkelő villa is akadt. Rómában, a Fórumtól néhány percnyi járásra,
a Palatinus-domb lankáira épült nagy háza volt, ahol a legelőkelőbb római körök
tagjait - közöltük például Clodiát - tudta szomszédjának; a többi háza az egész
félszigeten szétszórva állt, a Nápolyi-öbölben fekvő Puteolitól, ahol Caesart ven­
dégül látta azon a túl népesre sikerült, emlékezetes vacsoraünnepségen, az északra
eső Formiae városáig, ahol ugyancsak volt egy tengerparti villája. Közülük jó
néhány kisebb vendégház is akadt, egymástól kellő távolságra elosztva a nagyobb
birtokokhoz vezető utak mentén, amelyekben cgy-egy éjszakára megpihenhetett
utazás közben, hogy ne kelljen hitvány vendéglőkben, fogadókban vagy barátok­
nál éjszakáznia. Néhány ilyen családi birtokon - mint például Arpinumban -
a fényűző villaépület szomszédságában gazdálkodás is folyt. A többit kifejezet­
ten haszonszerzést szolgáló bérházként tartotta fenn, mint például azt az omladozó
épületet is, amelyből „még a patkányok is elmenekültek”. A Róma központjában
fekvő két nagy méretű, igen jól jövedelmező épülettömb Terentia hozománya
volt, amelyeket a válás miatt i. e. 45-ben vissza kellett szolgáltatni.
Az ingatlanok összértéke körülbelül tizenhárommillió sesterliusl lett ki.
Az egyszerű rómaiak mértéke szerint ez hatalmas vagyonnak számított, amiből
több mint huszonötezer család egy teljes éven keresztül elölhetett volna, vagy
ami harminc férfiú számára biztosította volna a kötelező vagyoni minimumot
valamely politikai hivatal megpályázásához. Ám ahhoz mégsem bizonyult ele­
gendőnek, hogy Cicerót a legmagasabb jövedelemkategóriába juttassa. Az eszte­
len költekezés, a tékozlás történetén elmélkedve, az idősebb Plinius azt állítja,
hogy i. c. 53-ban Clodius csaknem tizenötmillió scstcrtiust fizetett ki Marcus
Aemilius Scaurus házáért, akit Cicero egyik barátjaként és az i. e. 60-as években
Júdeábán tevékeny Pompeius rosszhírű beosztott tisztjeként ismertek. A szintén
a Palatínus lejtőjén, a ma is megcsodálható Titus diadalíve közelében álló épület
alapjának maradványait megpróbálták óvatosan azonosítani; körülbelül ötven
kisebb szobából meg egy - valószínűleg rabszolgák által használt - fürdőből állt,
a régészek korábbi nemzedékei mindezt magabiztosan (és tévesen) egy városköz­
ponti bordélyházként definiálták. S még egy szinttel magasabban, Crassus birto­
kát kétszázmillió sestertiusra taksálták, amiből akár saját hadseregre is bőségesen
futotta.
Néhány fantáziadús kísérlet ellenére a terepen Cicero egyetlen birtokát sem
sikerült egyértelműen azonosítani. Az ő leírásaiból, átalakítási terveiből és a ko­
rabeli régészeti maradványokból azonban valami fogalmat alkothatunk arról,
hogyan nézhettek ki. A késő köztársaság kori előkelők Palatinus-dombon álló
 253

A HAZAI FRONT

gazdag lakóházaiból nem sok maradt, azon egyszerű oknál fogva, hogy az egész
dombot uraló, i. sz. 1. századi császári palotát rájuk építették. A korábbi korokból
fennmaradt, leginkább látványos emlékek az úgynevezett „Griffek házában” ta­
lálhatók. Ebben több szoba látható: ezek valószínűleg egy i. e. 1. században
épült, impozáns ház földszintjén sorakoztak, melynek részei ~ a világos színűre
festett falakkal és az egyszerű mozaikpadlóval - még jól kivehetők a fenti palota­
építmény alapzatában. Az alaprajzot és az egész konstrukciót tekintve ez cs
a többi Palatinus-dombon álló ház valószínűleg egyáltalán nem különbözött a
sokkal jobb állapotban megmaradt pompeji és herculaneumi maradványoktól.
A római előkelők - akár városbeli szenátorok, akár vidéki főemberek - lakó­
házaival kapcsolatban meg kell említenünk, hogy ezek nem a mai értelemben
vett magánházak, vagyis nem (vagy nem csak) olyan épületek voltak, ahová el
lehetett rejtőzni a világ szeme elől. Természetesen búvóhelyeket is használtak,
mint amilyen Cicero Astura szigeti menedéke volt, és egyes helyiségek a házon
belül is magánjellegűnek számítottak.
Azonban a lakóházepítészet sok tekintetben az előkelő római közmegítélését,
hírnevét volt hivatott öregbíteni, és a közügyek többségét is otthonában intézte.
A fogadóterem vagy átrium, az első helyiség, amelybe a bejárati ajtón belépő
látogató jutott, a ház életében kitüntetett szerepet játszott. Ez a szokásosan nagy
méretűre tervezett, tágas, nyitott mennyezetű, a kedvező hatás érdekében stuk­
kókkal, festményekkel, szobrokkal díszített, és nagyszerű kilátást kínáló teremben
fogadta a ház ura a legkülönfélébb alárendeltjeit: a kérelmezőket, a klienseket -
a volt rabszolgáktól a Teosz városából
érkező küldöttségig, amelynek tagjai
átriumról átriumra jártak, hogy csókot
leheljenek a rómaiak lábára. A szoká­
sos elrendezés szerint mögötte sorakoz­
tak a vendégek fogadására, étkezésre
szolgáló szobák, a (cubicutum)’társalgó­
hálók’, és - ha volt elegendő hely -

53. Akésőbb emelt fenti épületek (jobb olda­

lon) alapzata kettévágta a Palatinus-dombon
álló, „Griffek házának” nevezett, köztársaság
kori lakóház egyik pompás helyiségét. A ház.
a griffmadarakatmintázó stukkódíszekről
kapta a nevét; az egyik ilyen motívum hátul
látható. A mozaikpadlót egyszerű gyémánt
mintázat, a falakat márványt utánzó, színesre
festett falmezők díszítik. Korábbi
dékek Catilinaházát vélték felfedezni benne.
NYOLCADIK FEJEZET

a fedett folyosók, belső díszkertek. A helyiségek falai szerepüknek megfelelő

díszítést kaptak a nagy méretű, cicomás festményektől az intim pannókig és ero­
tikus tárgyú képekig. Minél jobban ki akarták tüntetni látogatóikat, annál beljebb
invitálták őket a ház magánjellegű részeibe. A legközelebbi barátokra, kollégákra
tartozó ügyeket azokban a kis, lakályos, bár a mai értelemben hálószobának nem
tekinthető szobákban intézték el - ahogyan a rómaiak mondták, in cubicolo - ,
amelyekben aludni is lehetett. Feltételezhetően a triumvirek is ilyenben alkudoz­
tak egymással.
A lakóház és díszítése befolyásolta a tulajdonosáról alkotott véleményt. Ám
hivalkodás dolgában - hogy elkerüljék a fényűzés látszatát - illendő volt ész­
szerű mértéket tartani. Például Scaurus döntése, hogy a Palatinus-dombon álló
házának átriumában állíttat fel néhányat abból a 380 oszlopból, amelyet a nyil­
vános előadások tartására szolgáló, általa megrendelt ideiglenes színház díszíté­
sére vásárolt, a közvélemény rosszallását vívta ki. Az oszlopok Lucullus-féle
márványból, abból a nagyra értékelt görögországi kőzetből készültek, amelyet
Lucius Licinius Lucullus, Pompeius közvetlen elődje a mithridatészi háborúban
tett ismertté Rómában, és amelyek mindegyike több mint 11 méter magas volt.
Sok római gondolta úgy, Scaurus súlyos hibát vétett, amikor raagánházát a nyil­
vános épületekhez illő fényűző stílusban ékesítette. Nem egyedül Sallustius vé­
lekedett úgy, hogy Róma számos gondjának erkölcstelen tékozlás az okozója.
Cicero több levelében is amiatt tépelődik, hogyan díszítse kellő módon házait,
hogyan keltheti a legjobban jó ízlésű, művelt, görög kultúrájú ember benyomá­
sát, és miből fedezze ennek a - nem minden esetben sikeres - megvalósításához
szükséges művészi tárgyak költségeit. Egy i. e. 46-ban felmerült cseles ügy némi
fényt vet arra, milyen kicsinyes gondokkal küszködött. Az egyik magánügynöke
Görögországban egy kisebb szoborgyűjtemenyt szerzett neki, amelyet egyrészt
túl drágának talált („kisebb házat vehettem volna az árából”), másrészt nem is
illett az elképzelésébe. Ugyanis az egyik alkotás a háború istenét, Marsot ábrá­
zolta, miközben Cicero a béke hívének szerette magát feltüntetni. S amit még
visszatetszőbbnek talált, az a minden gátlásukat levetkőző, parázna, eksztázisban
vonagló, részeg bacchánsnőkből, vagyis Bacchus isten követőiből álló szobor­
csoport volt, hiszen a könyvtárba a Múzsák és nem bacchánsnők illenek, mutatott rá.
Hogy azután Cicerónak sikerült-e túladnia a szobrokon, ahogyan szerette
volna, vagy végül az egyik birtoka raktárában kötöttek-e ki, arról nem szól a
feljegyzés. Ám a történetből tudomást szerezhetünk arról, milyen élénk kereslet
mutatkozott Rómában - éspedig mind a magán-, mind a közszférában - a görög
világból származó antik és a másolatban készült műtárgyak iránt. F. kereskede­
lem legtöbb anyagi emlékét a célba nem jutó hajórakományok szolgáltat­
ták, amelyeket a búvárok által felfedezett, a Földközi-tenger mélyén pihenő, el­
süllyedt római kcrcskcdőhajókban találtak. Az egyik legnagyobb feltűnést keltő
 255

A HAZAI FR O N T

54. Egy pillantást vetve „ tragikus költő

hasának ”alaprajzúra, fogalmat alkothatunk
egy viszonylag gazdag római ház elrendezésé­
ről, térbeosztásárólaz i. e. Jl. és l. században.
A szűkös bejárat két oldalán egy-egy utcára
néző üzlet (a) található, a házba lépve az elő­
csarnokba, az átriumba jutunk (b). E mögött
helyezkedik el a fő fogadóterem ír); hátrébb
az. ebédlő (d) és az oszlopokkal körülvett kis
kert ff) látható. A többi kisebb szoba - bele­
értve az emeletieket is - között voltak a társalgó-
hálók, ahova a legszívesebben látott vendége­
ket invitálták, akár ügyeket intézni, akár
szórakozni.

ilyen hajó - a benne talált pénzérmék

alapján - valószínűleg az i. e. 60-as
években, a Kréta szigete és a Pelopon-
nészosz íléli nyúlványa között, az Anti-
küthéra sziget közelében süllyedt el,
innen kapta „az antiküthérai roncs” eb
nevezést. Szállítmánya bronz- és már­
ványszobrokból - közöttük egy felhúz­
ható, forgó talapzaton nyugvó pompás kis bronzfigurából pazar bútorokból,
elegáns üveg- és mozaiktálakból, valamint mind közül, a leghíresebből, az „anti-
kütherai szerkezetből” állt. Ez egy bonyolult, fogaskerekek által működtetett
bronzműszer volt, amelyet minden bizonnyal a bolygók mozgásának és egyéb
csillagászati eseményeknek az előrejelzésére terveztek. Noha a „világ első szá­
mítógépe” cím - amit néhányan ráaggattak - korántsem illeti meg, afelől nem
lehet kétség, hogy egy kiváló, lelkes római tudós könyvtárszobájába szánták.
Azonban a késő köztársaság kori vezetők és vagyonuk közötti viszony bizo­
nyos értelemben igencsak furcsa volt. Cicero és barátai erősen kötődtek házaik­
hoz. A nagy gonddal elrendezett szobrok és egyéb műalkotások mellett az ősök
temetési menetben felöltött viaszálarcai (imagók) is olt díszelegtek az arisztok­
rata családok átriumában, ezekből az álarcokból olykor minden birtokra külön-
kiilön sorozat jutott. Az átrium falának megszokott ékessége volt a festett csa­
ládfa, és mellette a férfiak hadizsákmánya - a rómaiak szemében egy férfiember
kiválóságának a legragyogóbb bizonyítéka - is helyet kapott, hogy megcsodál­
hassák a látogatók. Viszont ha megfordult a politikai széljárás, a tulajdonos sze­
mélye ellen indított támadások célpontjává éppen a háza válhatott - vagy az is.
Amikor Cicero i. e. 58-ban száműzetésbe vonult, Clodins és bérencei nemcsak
a Palatínus-dombon álló ingatlanát rombolták le, hanem a formiae- és a tuseulum-
256

NYOLCADI K FEJEZET

55. Megdöbbentő látványt nyújt az „antikiithérai hajóroncsból ” származó néhány szobor egyes
részeinek pusztulása. Amint ezen a valaha pompás példányon is megfigyelhető, míg a márvány
egyes részei korrodálódlak, addig másutt megőrizték eredeti állapotukat7 attól függően,
hogy hol feküdtek a tengerben, és védte-e őket a homokt vagy sem.

beli birtokokban is jelentős kárt tettek. És nem ő volt az egyetlen, aki elfelé
büntetésben részesült. Az ehhez hasonló esetek hosszú sorának elején egy, az
i. e. V. század közepén élő, radikálisnak mondott férfiút, Spurius Macliust végez­
tek ki, házát lerombolták, amikor - egy klasszikusan konzervatív római követ­
keztetés eredményeként - megállapítást nyert, hogy a szegények iránt tanúsított
bőkezűsége azt sejteti, hogy egyeduralomra tör.
Ugyanakkor egyéb tekintetben a család és a ház közötti kapcsolat meglepően
lazának bizonyult. Például a brit arisztokrata családoktól eltérően, amelyek ha­
gyományosan nagy jelentőseget tulajdonítottak annak, hogy vidéki házuk tulaj­
donjogát folyamatosan megőrizzék, a római előkelők szünet nélkül adtak, vetlek,
költözködtek. Való igaz, Cicero ragaszkodott arpinumi családi birtokához, de a
Palatinus-dombon lévő házal csak i. e. 62-ben vásárolta Crassustóí, aki való­
színűleg csak befektetési lehetőségnek, nem pedig állandó lakóhelynek tekin­
tette; annak előtte pedig a helyén IJvius Drusus háza állt, amelyben i. e. 91-ben
meggyilkolták. Cicero (usculumi birtoka Sullától előbb egy mélykonzervatív
nézeteket valló szenátor, Quintus Lutatius Catulus kezébe került, majd a csak
Vettiusként emlegetett gazdag volt rabszolga javait gyarapította, mígnem - hu­
 A HAZAI FRONT

szonöt év elteltével - Cicero vásárolta meg az i. e. 60-as évek elején. Feltételez­

hetően tulajdonosváltásnál nem hagyták az ősök viaszálarcát az átriumban, ha­
nem a kiköltözők magukkal vitték új házukba. Ugyanakkor - követve a furcsa
szokást - szerzőjük távozó családja a győzelmi jelvényeket a régi helyén hagyta.
Cicero egyik Marcus Antonius ellen intézett késői bírálatában amiatt panaszko­
dott, hogy Antonius abban a házban lakik, és ott tivomyázik részegen, amely
valamikor Pompeiusé volt, és amelynek bejáratát még mindig a valószínűleg
a kalózok elleni hadjárata során elfoglalt hajók orráról származó zúzósarkantyúk
díszítik.
A tulajdonátruházási szokások egy sor fontos kérdést vetnek fel. Ezeknél az
ügyleteknél igen nagy összegek cseréltek gazdát. Cicerónak i. e. 62-ben 3,5 mil­
lió sestertiust kellett a Palatinus-dombon álló új házáért fizetnie, és jóformán
semmit sem tudunk arról, hogy a kifizetés a gyakorlatban hogyan valósult meg.
Nem valószínű, hogy Cicero rabszolgái, fegyveres kíséret mellett fuvarozták
volna át a városon a több kocsirakományra való pénzt. Az egész tranzakció vagy
rúdarany használatára enged következtetni, amihez legalább kevesebb kocsi kel­
lett volna, vagy még inkább valamiféle papiros alapú elszámolási rendszert,
utalványt kell feltételeznünk, vagyis egy, a római gazdaság szolgálatában álló,
viszonylag bonyolult bank- és hitelrendszert, amelyről legfeljebb nyomokban
vannak információink.
Még mélyebbre ásva felmerül a kérdés: legelőször is honnan jött ez a rengeteg
pénz? Nem sokkal a Palatinus-dombon álló új ház megvétele után, Cicero az
egyik barátjának, Publius Sestiusnak írt levelében eladósodása okán tréfálkozik:
„Tudjad tehát, olly nagy adósságba verém magamat, hogy kedvem volna pártot
ütni a haza ellen, csak fogadnának magokhoz”3 - fanyar humorral megspékelt
célzás az előző évben leleplezett Catilina-féle összeesküvésre. Az összeg egy
részét biztosan kölcsönökből fedezte, de ezeket inkább előbb, mint utóbb vissza
kellett fizetni; Cicero például sietett egy Julius Caesartól fölvett, nagy összegű
kölcsönt még a polgárháború kitörése előtt megtéríteni, mielőtt az kínossá vált
volna. De hát akkor honnan származott Cicero jövedelme? Hogyan lett a megle­
hetősen jómódú férfiból Róma egyik gazdag - noha távolról sem a leggazdagab­
bak közül való - embere? Néhány levélbeli utalás talán segít a kérdésre legalább
valamiféle részleges választ adni.
Kezdetnek mindjárt egy negatív. Semmi jele, hogy Cicero érdekelt lett volna
bármiféle jelentősebb kereskedelmi vállalkozásban. Szigorúan véve a szenátorok
tengerentúli kereskedelemmel nem foglalkozhattak, és a római politikai elit gaz­
dagsága mindig is a földben gyökerezett. Mindamellett néhány szenátori család
közvetett módon - akár a rendjükön kívüli atyafiak, akár strómanként használt
volt rabszolgáik révén - kereskedelmi vállalkozásokból húzott hasznot. Erre az
egyik legjobb példát ugyanannak a Publius Sestiusnak a családja szolgáltatja,
NYOLCADIK FEJEZET

akivel Cicero az adósságáról tréfálkozott. A Földközi-tenger egész térségében

- Hispániától Athénig, különösen nagy koncentrációban Gallia déli részén, ide­
számítva egy Marseille közelében elsüllyedt hajóroncsban lelt, hozzávetőleg
1700 darabot - sokezernyi, az i. e. I. század elejéről-közepéről származó, „SES”
vagy „SEST” jellel ellátott borosamphorát találtak. Ezek egyértelmű bizonyíté­
kai egy nagyszabású, a Sestius család egyes tagjaihoz kapcsolódó exportüzlet­
nek, mely famíliának birtokai voltak az észak-itáliai Cosa város környékén, ahol
szintén nagy mennyiségben bukkantak ugyanilyen jelzésű amphorákra. Bárki
irányította is hivatalosan a kereskedést, a haszonból egész biztosan jutott a szená­
tort rendű Sestiusoknak is. Viszont semmi nem utal arra, hogy Cicerónak is lett
volna efféle lehetősége, leszámítva az ellenségei állal terjesztett sznob és alapta­
lan rágalmakat, melyek szerint apja a mosodai üzletben tevékenykedett volna.
Cicero jövedelmének egy része - hagyományos módon - a bérleti díjakból és
földbirtokainak terményeiből származott, amelyeket tovább növelt a Terentia
hozományba kapott birtoka. Ám még két fontos forrásból is jelentős jövedelmet
húzott. Az egyik a szűkebb családján kívül eső személyektől származó örökség.
I. e. 44-ben azt állította, hogy ilyen úton összesen húszmillió sestertiushoz jutott.
Ezen adományozók mindegyikének személyét ma már nyilvánvalóan lehetetlen
megállapítani. Ám c hagyatékok jó része bizonyára valamiféle tartozás lehetett
olyan személyek részéről, akiket ő így vagy úgy segített: volt rabszolgáktól, akik
megalapították a szerencséjüket, vagy elégedett ügyfelektől, akiket a bíróságon
képviselt. A római ügyvédeknek kifejezetten megtiltották, hogy szolgálatukért
díjat fogadjanak el, és gyakran hangzott el az a valós állítás, mely szerint Cicero
törvényszékei tevékenységének jutalmaként hírnevét, a nyilvánosság előtti el­
ismertségét kapta. De azért valamilyen közvetett formában pénzügyi ellenszol­
gáltatásokra is gyakran számíthatott.
Nem valószínű, hogy Publius Sulla, a diktátor unokaöccse rendhagyó módon
járt volna el, amikor az őt sikeresen védő Cicerót megjutalmazta. Kétmillió ses-
tertiust adott kölcsön a Palatinus-dombon álló ház megvételéhez, és amint lát­
szik, a visszafizetésre nem tartott igényt.
A másik forrás Cicero provinciája volt. Jóllehet azzal kérkedett - talán nem is
alaptalanul - , hogy soha nem szegte meg a törvényt, és nem csikart ki pénzt a
tartományabeli lakosoktól, mégis i. e. 50-ben, több mint kétmillió sestertius ér­
tékű helyi pénzzel a tarsolyában hagyta el Ciliciát. Hogy miként jutott hozzá,
nem tudhatjuk: talán a részére engedélyezett kiadásokkal takarékoskodott, meg
a már említett kisebb katonai győzelméből is sikerült hasznot húznia egyebek
mellett úgy, hogy foglyait rabszolgának adta el. Ám ahelyett, hogy ezt az össze­
get hazavitte volna Itáliába, útközben Epheszoszban, egy pubUcanus, vagyis
adóbérlő társaságnál hagyta letétben, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy vala­
milyen készpénz nélküli formában utaltatja ál. A nemsokára kirobbanó polgár-
 259

A HAZAI T R Ó N T

56. A marseille-ipartoknál felfedezett hajóroncs lelőhelyét az években a Jacques

Cousleau-val dolgozó búvárok tárták fel. A képen az Itáliából szállított amforáknak csupán
egy része látható.

háború azonban keresztülhúzta ez összeggel kapcsolatos hosszabb távú terveit.

1. e. 48 elején Pompeius háborús alapjának minden hozzáférhető pénzre szüksége
volt, és Cicero ráállt, hogy ezt a kétmillió sestertinst kölcsönadja neki, amiért
feltételezhetően a táborban tanúsított kiállhatatlan viselkedésével igyekezett m a­
gát kárpótolni. Arra semmi utalást nem találni, hogy pénzét valaha is visszakapta
volna. Vagyis az idegen ellenségtől származó háborús profit - amint több más
esetben is - végül a rómaiaknak rómaiak ellen vívott háború finanszírozását
szolgálta.

Az ember mint vagyontárgy

Cicero tulajdonába emberek is tartoztak. Leveleiben luiszonvalahány rabszolgá­

ról tesz említést: hat vagy hét küldönc, néhány titkár, írnok és „felolvasó” (akik
- uruk kényelmét szolgálandó - könyveket, iratokat olvastak fel neki), azután
kísérő, ház körüli segítő, szakács, inas, valamint egy vagy két könyvelő. Ám a
gyakorlatban ez a háztartás jóval nagyobb volt. A húsz birtok fenntartása, kiszol­
gálása legkevesebb kétszáz fős személyzetet igényelt, akkor is, ha közülük
néhány csak kisebb házikó volt, mások pedig hónapszámra üresen álltak, várva.
NYOLCADIK. HiJEZET

mikor lesz rájuk szükség: a kerteket gondozni kellett, a szükséges javításokat

elvegezni, a tűzhelyek tüzét táplálni, a biztonságról gondoskodni, nem említve
a mezőgazdasági birtokokon végzendő mezei munkákat. Cicero legtöbb rabszol­
gájával fikarcnyit sem törődött, ami jól mutatja, hogy a rabszolgák általában uruk
látókörén kívül estek. A leveleiben említettek zöme - mint a küldöncök és a tit­
károk - éppen a levelek elkészítésében és kézbesítésében működtek közre.
Hozzávetőleges becslések szerint Itáliában az i. c. 1. század közepén másfél
és kétmillió között lehetett a rabszolgák száma, ami az összlakosság talán 20 szá­
zalékát tette ki. Egyetlen közös jellemzőben osztoztak, nevezetesen abban, hogy
valaki másnak a tulajdonában álló emberek voltak. De ezt leszámítva a szár­
mazás és az életmód tekintetében ugyanolyan változatosságot mutattak, mint
a szabad polgárok. Jellegzetes, tipikus rabszolga nem létezett. A Cicero tulajdo­
nában lévők közül néhányan háborús vereség után jutottak rabszolgasorsra, má­
sok a birodalom mezsgyéjéről Összeszedett emberekkel való üzérkedésből hasz­
not húzó, szánalmat nem ismerő, könyörtelen rabszolga-kereskedők révén
jutottak cl hozzá. Megint másokat a szemétdombról „mentettek meg”, vagy már
házon belül, az ott lévő rabszolganők gyerekeként rabszolgának születtek.
A következő évszázadok során - a római hódító háborúk mcgritkulásával - ez
utóbbiak, az „otthoni nevelésűek” váltak az utánpótlás legfőbb forrásává, ily
módon a rabszolganők terhességi, szülési szokásai nagyjából szabad társnőiké­
hez hasonlóan alakultak. Általánosabban vizsgálva a rabszolgák életviszonyai és
munkafeltételei az embertelentől meg az elviselhetőtől egészen a majdnem fény­
űzőig terjedtek. A Scaurus impozáns háza alatt sorakozó ötven nyomorúságos
odú korántsem számított a legrosszabbnak egy rabszolga számára. A nagyobb
ipari vagy mezőgazdasági létesítményekben dolgozók közül sokukat többé-
kevésbé fogságban tartották. A bántalmazás gyakorta előfordult. A testi fenyítés­
nek való kitettség számított valójában az egyik olyan tényezőnek, ami a rabszol­
gát rabszolgává tette; gyakran kapták a „Bűnbak” csúfnevet. Ám akadt közöttük
néhány kisebb csoport, amelyek igen jelentős helyet foglalnak el a fennmaradt
emlékek között: ezek mindennapi életét irigykedve lesték a szegény, szabad és
éhező római polgárok. Az ő mértékük szerint ugyanis a nagystílű otthonokban
elő gazdagok mindenes rabszolgái, magánorvosai vagy irodalmi tanácsadói
- rendszerint görög származású, művelt rabszolgák - fényűző életet éltek.
A szabad népességnek a rabszolgáihoz és a rabszolgasághoz való viszonyu­
lása változatos, egyúttal ambivalens volt. A tulajdonosokban a megvetés és a
szadizmus mellett ott lapult a függőségük és a sebezhetőségük táplálta félsz és
a szorongás, ami számos népi mondásban és anekdotában is megfogalmazódott.
A római bölcs mondás szerint „minden rabszolga ellenség”. Amikor Néró csá­
száruralkodása idején valaki azzal a ragyogó ötlettel állt elő, hogy a rabszolgákat
egyenruhába kellene öltöztetni, rögtön tiltakoztak, mondván, a rabszolgák azon­
 A H A ZA I l'IUMMT

nal ráeszmélnének, hogy milyen sokan vannak. Sőt minden olyan próbálkozást,
amely világosan és egyértelműen el akarta választani a rabszolgákat a szabadok­
tól, vagy meghatározni a rabszolgák alsóbbrendűségét - akik néhány ókori teo­
retikus kétségbeesett állítása szerint valójában nem is emberek, hanem inkább
dolgok a társadalmi élet gyakorlata szükségszerűen meghiúsított. Rabszolgák
és szabadok ugyanis nagyon sok esetben, helyzetben együttesen tevékenykedtek.
Az átlagos műhelyekben a rabszolgák lehettek barátok cs bizalmasok, ugyan­
akkor emberi vagyontárgyak egyidejűleg, és a római családokba is beletartoztak:
a latin família szó mindig is magában foglalta a háztartás nem szabad és szabad
tagjait (lásd a 16. és 17. táblát).
A rabszolgaságot sokuk mindenesetre csak időszaki állapotnak tekintette, ami
tovább növelte a zűrzavart. A rómaiak azon szokása mögött, hogy oly sok rab­
szolgát szabadítottak fel, többféle hideg, gyakorlati megfontolás állhatott: pél­
dául egészen biztosan olcsóbban jöttek ki, ha felszabadították, mint ha az impro­
duktív időskorban megtartották volna őket. Azonban ez a Rómáról mint nyitott
kultúráról széles körben elterjedt kép egyik legfontosabb elemét adta, ami a római
polgári közösséget etnikailag az újkort megelőző világ legváltozatosabb népessé­
gévé tette. Ez azonban kulturális szempontból aggályokat vetett fel. Vajon a ró­
maiak túlságosan sok rabszolgát szabadítanak fel? - hangzott a kérdés. És a fel­
szabadítás indítékai nem helytállóak? S ez milyen következményekkel jár a
rómaiság bármiféle eszméjére nézve?
A legtöbb esetben, amikor Cicero nem csak futólagosán említi rabszolgáit,
akkor valami baj volt velük, és az ilyen helyzetekre adott válaszai láttatni enge­
dik, mennyire vegyes érzelmek fűtötték, milyen feszültségekkel teliek voltak
mindennapjai. I. e. 46-ban levelet írt egyik barátjának, az Adriai-tenger keleti
partján elterülő Illyricum provincia akkori helytartójának. Ebben arról számol
be, hogy könyvtárosa, egy Dionysius nevű rabszolga a könyveit lopkodta, majd
attól való félelmében, hogy lelepleződik, kereket oldott. Kiderült, hogy Diony-
susl látták Illyricumban (talán eredeti otthona közelében) felbukkanni, ahol állí­
tólag azt bizonygatta, hagy Cicero visszaadta szabadságát. „Nem nagy ügy - is­
merte el Cicero de nyugtalanít.” Arra kérte barátját, tartsa nyitva a szemét, de
ő nem járt sikerrel. Egy év múlva a következő helytartó arról értesítette, hogy
„a szökevény” bevette magát a Vardaei néven ismert helyi népség közé, de azóta
semmit sem hallani felőle, noha Cicero arról fantáziáit, hogy látta, amint Rómá­
ban egy diadalmenetben fogolyként menetelt.
Néhány évvel korábban - ahogyan erről Atticusnak írt levelében beszámolt -
ugyanilyen kellemetlensége támadt egy volt rabszolgájával, Chrysippussal - egy
i. e. III. században élő filozófus névrokonával aki ugyancsak könyvtáros volt.
Rá azt a feladatot bízták, hogy Cicero tizenéves fiát, Marcust, és annak valamivel
idősebb unokatestvérét kísérje Ciliciából haza, Rómába. Csakhogy utazás közben
NYOI.CADIK f t l t Z t l'

Chrysippus sorsukra hagyta a fiatalokat. „A kisebb lopásai nem érdekelnek” -

fortyant fel Cicero, aki a szökés fölött egyszerűen nem tudott napirendre térni,
hiszen a volt rabszolgák még felszabadításuk után is kötelezettségekkel tartoztak
korábbi gazdájuknak. Válaszul Cicero egy jogi fogáshoz folyamodott, mégpedig,
hogy Chrysippus felszabadítását érvénytelenítse, cs újra rabszolgává tegye. Ám
mindez túl későinek és túl kevésnek bizonyult: Chrysippusnak már bottal üthette
a nyomát.
Bajos megítélni, Cicero változata mennyire pontos. lS vajon Rómában köny-
nyen lehetett lopott könyveket eladni? És Dionysius azokból fedezte szökése
költségeit? Talán Cicero azt gondolta, hogy a könyvek még mindig nála vannak?
Hiszen a Vardaei néptörzs körében feltehetően kevés érdeklődés mutatkozott
a könyvek iránt. Vagy az, egész lopási história csak Cicero könyvtárával kapcso­
latos paranoiájának, kény szerképzetének volt a temnéke? Bánni legyen is az
igazság, ezek a történetek hatékony ellenszert kínálnak a rabszolgák elégedetlen­
ségének és ellenállásának „spartacusi modelljére”. Rabszolgák csak nagyon ke­
vés esetben kerüllek szemtől szembe a római hatóságokkal, még kevésbé a római
légiókkal. A legtöbbjük úgy szegült ellen gazdájának, ahogyan ők ketten tették:
elszöktek, elbujdoslak, és ha netalán kézre kerültek is, azt mondták a csaknem
biztosan tájékozatlan kérdezőnek, hogy felszabadították őket. Cicero oldaláról
nézve a kép egy olyan embert mutat, akinek rabszolgákból álló háztartása a való­
ságos belső ellenség szerepét játszhatta, még akkor is, ha ez csupán lopásokban
nyilvánult meg, és akinek a felszabadított és tényleges rabszolgái közötti különb­
ség jóval kisebb volt, mint ahogyan azt sok újkori történész láttatni szeretné. így
aztán nem meglepő, hogy bár a volt rabszolgára a lihertus (szabadon bocsátott
rabszolga, szabados) a szokásos latin kifejezés, számtalan esetben mindkettőre
a servust (rabszolga) alkalmazták.
Az egyetlen jelentős kivételt Cicero rabszolga titkárával, Tiróval fenntartott
kapcsolata szolgáltatja, akit a középkori képzelet a gyorsírás egyik jól ismert
változatának megalkotója címével ruházott fel. Tiro származásáról semmit sem
tudunk, amennyiben nem adunk hitelt azoknak a valószínűtlen híreszteléseknek,
amelyek szerint Cicero annyira kedvelte, hogy csakis a törvénytelen gyereke le­
hetett. Szabadságát ünnepélyes külsőségek közepette i. c. 54-ben vagy 53-ban
nyerte el, és Marcus Tullius Tiro néven római polgárrá lett. Tirónak az egész
Cicero családhoz, fűződő viszonyát gyakran a római rabszolgaság „elfogadható
formájaként” értékelték.
A család hozzá intézett levelei (válasz nem maradt ránk) érzelmekben gazda­
gok, csevegő hangvételűek, gyakori, egészségre vonatkozó kérdésekkel: „Egész­
ségi állapotod rettentően aggaszt bennünket - szól Quintus Cicero egyik, i. e.
49-ben írt, jellemző hangvételű levele - , és meg többet szomorkodunk azon,
hogy oly soká leszel tőlünk távol... de semmiképpen se határozd el magad a hosz-
 263

A HAZAI FRONT

szú útra. ha nem érzed magad elég erősnek hozzá.” Tiro felszabadítása örömteli
szerencsekívánatok és némi önelégültség kifejezésére adott alkalmat. A Jnlius
Caesar mellett Galliában szolgáló Quintus egy másik, bátyjának írt levele vala­
melyest érzékelteti a Tiro jogállásában bekövetkezett változás jelentőségét: „Na­
gyon Örülök annak, ahogyan Tiróval kapcsolatban cselekedtél, és úgy határoztál,
helyzete a megérdemeltnél alantasabb, és inkább szabadon, mint rabszolgaként
szerelnéd foglalkoztatni. Leveled olvastán repestem az örömtől. Köszönöm.”
Tiro csaknem a fogadott fiú szerepét töltötte be, aki a nézeteltérések alkalmával
sikeresen békítette össze a családtagokat. Ám alakját mindezek után is bizonyos
ambivalencia lengi körül, és egykori rabszolga mivolta soha nem merült egészen
feledésbe. Évekkel a felszabadítása után Quintus, Tirónak küldött levelében azt
hányja a szemére, hogy már megint nem írt. „Gondolatban alaposan elpáholtalak,
vagy legalábbis megdorgáltalak.” Ártatlan évődés? Félresikerült tréfa? Vagy
egyértelmű utalás arra, hogy Quintus fejében Tiro mindig is olyan valaki maradi,
akit csak úgy el leheteti náspángolni?

A császárok története

Tiro sok évvel túlélte gazdáját. Cicero - amint majd látni fogjuk - rútul végezte,
ahogyan Quintus öccse is i. e. 43 decemberében. Tiro állítólag i. e. 4-ben, 99 éves
korában hunyt el. A közbeeső éveket Cicero emlékének ápolásával, gondozásá­
val töltötte, segédkezeti levelezése és beszédei kiadásában, életrajza megírásá­
ban, amely - bár nem maradt ránk - mértékadó forrásként szolgált a későbbi
római történetírók számára. Még élceiből is egy nagyobb gyűjteményt adott
közre. Egyik későbbi csodálója szerint Cicerót szellemesebb íré famesterként
tartanánk számon, ha Tiro igényesebben válogat.
Tiro egy új politikai rendszer beköszöntét is megélte, az állandó egyszemé­
lyes uralom rendszerét, amelyben a császárok szilárdan befészkelték magukat
Róma trónusába, és az egykori köztársaság mind távolabbi emlékké vált. A kötet
utolsó négy fejezete ennek az új rezsimnek a valamivel több mint kétszázötven
évig fennálló korszakát vizsgálja, amely Caesar i. e. 44-ben történt meggyilkolá­
sától az i. S2. III. század elejéig - pontosabban az i. sz. 212-ben bekövetkezett
fordulópontig tartott, amikor Caracalla a birodalom minden szabad lakosának
megadta a római polgárjogot. Ez a történet lényegesen különbözik az első hét­
száz esztendő históriájától, amelyet eddig tanulmányoztunk.
E késői korszakban a római történelem bizonyos tekintetben sokkal ismerő­
sebb, mint a korábbi események. Ugyanis az összes, Róma városában ma is álló,
nevezetes ókori műemlék ezen évszázadok alatt épült: az i. sz. 70-es években
a nép szórakoztatására emelt Colosseumtól az öt ven évvel később, Hadrianus
NYOLCADIK. FEJLZET

császár uralkodása idején épített Pantheonig („Minden isten temploma”), amely

az egyetlen olyan ókori templom, amelyet többé-kevésbé eredeti állapotában
csodálhatunk meg, úgy maradt meg az utókornak, hogy nagyobb átépítés nélkül
keresztény templommá lett. Még a régi város központjában elterülő - a római
köztársaság heves politikai vitáinak helyszínéül szolgáló - Fórum Romanumon
is csaknem minden, ami a föld felett napjainkban látható, a császárkorban, nem
pedig a Gracchusok, Sulla vagy Cicero korában épült.
Összességében az i. sz. 1—II. század világát illetően nagyon sok emlékünk,
információnk van, még akkor is, ha azokat az időket nem világította egy, Ciceró­
hoz hasonló színes egyéniség sem. S ez nem a nagy mennyiségben fennmaradt
irodalomnak, poétái vagy történeti munkáknak köszönhető, jóllehet ezekből
többkötetnyi és jellegükben egyre változatosabb műveket is tanulmányozhatunk.
Olvashatjuk a császárok életrajzát, melyet pletykákkal tűzdeltek meg, cinikus
szatírákat a római előítéletekből gúnyt űző Juvenalis és mások tollából; rend­
kívüli leleménnyel megalkotott regényeket, mint például a Néró császár egykori
barátja, majd áldozata, Caius Petronius Arbiter által írt, és kétezer esztendővel
később Federico Fellini által megfilmesített, közismert Satyricont. Ez néhány,
Dél-Itáliában utazgató csirkefogó zaftos története, orgiákkal, poloskától hem­
zsegő ágyat kínáló olcsó fogadókkal, és egy gazdag és közönséges volt rab­
szolga, Trimalchio felejthetetlen arc- és torzképével, majdnemhogy nevét kölcsö­
nözte egy jóval később született klasszikusnak, ugyanis F. Scott Fitzgerald
A nagy Gatsby című regényének a Trimalchio West Eggben munkacímet adta.
A gyökeres változás inkább a kőbe vésett feliratokban történt. Ezek közül
néhányat a korábbi századokból már elemeztünk, például Scipio Barbatus sírkö­
vét vagy a Fórumon feltárt, a „királyt” (rex) is megemlítő és csak félig érthető
feliratot. Ám korábbról viszonylag kevés akadt belőlük. Azonban az i. sz. T. szá­
zadtól kezdve - mindeddig senki által ki nem derített okokból - a kőbe és
bronzba vésett feliratok mennyiségi növekedésének lehetünk szemtanúi. Különö­
sen nagyszámú - sokezernyi - sírfelirat maradt fenn birodalomszerte, amelyek
viszonylag egyszerű embereknek állítanak emléket, vagy legalábbis olyanoknak,
akiknek megtakarított pénzéből futotta arra, hogy bármilyen egyszerű, de állandó
síremléket készíttessenek maguknak. Sok esetben ezek alig többet árulnak el,
mint az elhunyt mestersége (gyöngyárus, halárus, bába vagy pék), míg máskor az
egész élettörténetük feltárul előttünk. Az egyik sírkövön egy fehér bőrű, szép
szemű és apró mellbiinbójú nőről emlékeznek meg, aki haláláig szerelmi három­
szögben élt. Előkelő polgárok ezreinek életrajza olvasható az egész római világ
területén szétszórt szobraik talpazatában, hasonlóképpen császárok levelei, vagy
szenátusi rendeletek a birodalom távoli városaiban kiállított, mutatós oszlopo­
kon. Ha a Róma korai történetét kutató történész feladata az, hogy minden egyes
fennmaradt emlékből a legtöbb adatot, információt szorítsa ki, az i. sz. 1. század­
 A HAZAI FRONT

bán már úgy merül fel a kérdés, vajon hogyan lehet azt a tárgyat kiválasztani,
amelyik a legtöbbet árulja el nekünk.
Ám a római történelem e korszakának rekonstruálásánál még nagyobb kü­
lönbség mutatkozik abban, hogy ezt jobbára a kronológia fényűzése vagy kény­
szere nélkül kell elvégeznünk, mégpedig részint a római világ földrajzi kiterjedt­
sége következtében. Nem létezik ugyanis egy olyan egyedüli narratív szál,
amelyre valamilyen célravezető, észszerű módon fel lehetne fűzni Római Britan­
nia és Római Afrika történetét. Ehelyett számtalan mikrolörténet, különböző ré­
giók különböző történetei futnak egymás mellett, amelyek nem szükségképpen
illeszthetők Össze egymással, és amelyek egyenként előadva nyilván nem sok
hasznos információval szolgálnának, Meg aztán azért is, mert az egyeduralmi
rendszernek az i. e. I. század végén történt bevezetése után, Rómában több mint
két évszázadon át nem tapasztalható jelentős változás. Az önkényuralom - bizo­
nyos értelemben - a történelem végét jelentette. Természetesen egymást követték
a különböző események, ütközetek, gyilkosságok, politikai patthelyzetek, újabb
és újabb kezdeményezések, találmányok; és a szereplők minderről rengeteg ér­
dekes történetet mesélhettek, és rengeteget vitatkozhattak. Viszont a köztársaság
fejlődésének és a császári hatalom megerősödésének történetével ellentétben,
amely a római világ csaknem minden szegmensében forradalmi átalakulást idé­
zett elő, az i. e. 1. század vége és az i. sz. II. század vege között a római politika,
birodalom vagy társadalom struktúrájában nem következett be alapvető változás.
így a következő fejezetben először azt fogjuk bemutatni, hogy Julius Caesar
meggyilkolása után hogyan sikerült Augustus császárnak megteremteni és állan­
dósítani az egyeduralmat - amely alkalmasint Róma történetének legnagyobb
hatású forradalma - , majd azokat a struktúrákat, kérdéseket, feszültségeket fog­
juk sorra venni, amelyek e rendszert a következő két évszázad során egyrészt
fenntartották, másrészt aláásták. A változatos szerepekben szakadár szenátoro­
kat, római csapszékekben dőzsölő korhelyeket, valamint üldözött (és a rómaiak
szemében bajkeverő) keresztényeket látunk majd feltűnni. A nagy kérdés pedig
az, hogyan érthetjük meg a legjobban a Római Birodalom világát egy császár
uralma alatt?
 K I L E N C E D I K F EJ EZET

AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

Caesar örököse

i c e r o e g y g y a l á z a t o s és kis híján félresikerült gyilkosság szemtanújaként

C akár a szenátusban is ülhetett volna i. e. 44. március idusán, amikor Caesart

meggyilkolták. Caesar köré mintegy húsz szenátorból álló csoport tömörült,
azzal az ürüggyel, hogy egy kérvényt akarnak neki átadni. Egyikük a diktátor
lábához térdek, és lerántotta tógáját: ez volt a jeladás. A gyilkosok nem valami
pontosan célozhattak, vagy talán a félelem tette őket ügyetlenné, ugyanis az első
tőrdöfést elhibázták, ami alkalmat adott Caesarnak, hogy egyetlen fegyverével,
éles írószerszámával visszavágjon. A merényletről ránk maradt, Damaszkuszi
Nikolaosz - a Szíriában született görög történetíró - ötven esztendővel később
írt, de valószínűleg szemtanúk feljegyzéseire is támaszkodó legkorábbi beszá­
molója szerint több gyilkos is „baráti tűzbe” keveredett: a Caesarra támadó Caius
Cassius Longinus Brulust sebezte meg; egy másik szúrás célt tévesztett, és az
egyik szenátor combjába fúródott.
Caesar esés közben görögül Brutusra kiáltott: „Te is, fiam”, amit vagy fenye­
getésnek szánt („Ezért megfizetsz, te gyerek!”), vagy e szavakkal fiatal barátja
álnoksága miatt érzett heves fájdalmának adott hangot, vagy - ahogyan néhány
kortárs feltételezte - azt fedte fel, hogy Brutus valójában a vér szerinti fia, és itt
nem pusztán gyilkosság, hanem apagyilkosság történt. A híres „Et tu, Brute?”
(„Te is, Brutus?”) latin mondat Shakespeare szüleménye.
A jelen lévő szenátorok szanaszét futottak, és ha Cicero is ott tartózkodott,
egészen biztos, hogy nem viselkedett a többieknél bátrabban. A gyors távozást
azonban akadályozta a szomszédos Pompeius-féle színházból, a gladiátorviadal
végeztével éppen akkor kitóduló többezres tömeg. Amikor ezek az emberek meg-
neszelték, hogy mi történt, ők is mielőbb otthonuk biztonságában szerettek volna
lenni, annak ellenére, hogy Brutus megnyugtató szavakat intézett hozzájuk,
miszerint aggodalomra semmi ok, hiszen amit hallottak, az nem rossz, hanem jó
hír. Még nagyobb kavarodás támadt, amikor Caesar egyik közeli munkatársa,
Marcus Aemilius Lepidus a Fórumról a városon kívül tartózkodó katonákért sie­
tett, és közben csaknem beleütközött a gyilkosok egy csoportjába, akik az ellen­
kező irányból érkeztek, hogy hőstettükkel eldicsekedjenek, szorosan nyomukban
KILliNCliDlK. FEJEZET

három rabszolgával, akik Caesar holttestét egy hordszéken otthonába szállítot­

ták. A három rabszolga csak nehezen birkózott meg a feladattal, és a beszámo­
lók szerint szörnyű látvány volt, ahogy a diktátor élettelen végtagjai ielógtak az
székről.
Este Cicero találkozott a Capitolium-dombra menekülő Bmtusszal és néhány
„felszabadító” társával. Neki nem volt köze az összeesküvéshez - jóllehet többen
is állították, hogy Brutus Cicero nevével a száján mártotta kését Caesarba - ,
mindenesetre tisztes korú államférfiúi minőségében hasznosnak gondolhatták
jelenlétét a történtek után. Cicero tanácsa egyértelmű volt: azon nyomban hívják
össze a szenátust a Capitoliumon. Azonban addig tétováztak, amíg Caesar hívei
ragadták magukhoz a kezdeményezést, és igyekeztek a néphangulalol minél job­
ban kihasználni, amely semmi esetre sem a gyilkosokkal rokonszenvezett. Cicero
későbbi fantazmagóriái dacára, miszerint Róma egyszerű lakosainak a többsége
a végén már amellett volt, hogy a zsarnoknak mennie kell, a többség éppen hogy
többre tartotta Caesar reformjait - a szegények támogatását, a tengeren túli tele­
pítéseket és az alkalmanként juttatott pénzadományokat mint a szabadságról
hangoztatott emelkedett szólamokat, amelyek legfeljebb az előkelők önös érde­
keit leplezték, hasonlóképpen az alsóbb néprétegek folytatódó kizsákmányolását,
amit a Brutus által Cipruson kiuzsorázott emberek megtapasztalhattak.
Néhány napra rá Antonius meghökkentő temetést rendezett Caesarnak, mely­
nek során teteme fölé egy viaszszobrot állítottak, melyen az összes sebét szem­
léltettek. Zavargás tört ki, végül a holttestet rögtönözve égették cl a Fórumon,
a szomszédos törvényszék fapadjaival, a zenészek ruháival, a római hölgyek ék­
szereivel és fiúgyermekeik tógáival táplálva a tüzet.
Megtorlásra nem kerüli sor, legalábbis közvetlenül a temetés után. Brutus
és Cassius a temetésen támadt tiltakozást látván bölcsebbnek gondolta elhagyni
a városi, de politikai hivataluktól nem fosztották meg őket (mindketten practorok
voltak). Brutus ilyen minőségében még arra is lehetőséget kapott, hogy ünnepsé­
get rendezzen, ám Caesar hívei sietve levették a műsorról az általa választott - az
első Brutusról és a Tarquiniusok elűzéséről szóló - színdarabot, és egy kevésbé
aktuális, görög mitológiai tárgyúval helyettesítették. Cicero javaslatát elfogadva
a szenátus már korábban úgy döntött, hogy Caesar minden intézkedése hatályban
marad, a gyilkosokat pedig amnesztiában részesíti. Törékeny, ingatag békének
bizonyult ez, de legalább pillanatnyilag véget vetett az erőszaknak.
Egy csapásra megváltozott azonban a helyzet, amikor i. e. 44 áprilisában Caesar
kijelölt örököse Rómába érkezett az Adriai-tenger másik oldaláról, ahol a Parthia
ellen indítandó háború előkészületeiben vett részt. Bármilyen állítások és híresz­
telések hangzottak is el, és bármi volt is a Kleopátra által tüntetőleg Caesarion-
nak nevezett gyermek tényleges státusza, Caesar törvényes gyereket nem ismert
el magáénak. Végakaratában szokatlan gesztussal örökbe fogadott unokaöccsél,
 269

AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

legfőbb örökösévé tette meg, és fiává fogadta. Ekkor Caius Octavius mindössze
tizennyolc éves volt, és csakhamar használni kezdte az örökbe fogadása folytán
rászállt Caius Julius Caesar nevet - bár ellenségei, csakúgy, mint a legtöbb,
egyértelműségre törekvő újkon szerző az Octavianus (vagyis a „volt Octavius”)
névvel illették, amelyet ő soha nem használt. Örök titok marad, hogy Caesar
miért tüntette ki ezt a fiatalembert, de persze Octavianusnak nyilvánvalóan érde­
kében állt, hogy az immáron hivatalosan az apjának számító férfinek a gyilko­
sai, ne ússzák meg szárazon az ügyet, továbbá, hogy számos lehetséges ellenlá­
basa közül senki - főképpen Marcus Antonius - ne léphessen a diktátor nyomdo­
kaiba. Octavianúsnak Caesar szolgált ugródeszkául a hatalom megragadásához,
és miután a szolgálatkész szenátus i. c. 42-ben Caesart istenné nyilvánította,
Octavianus azonmód világgá kürtölte, és használni kezdte új címét és jogállását:
„egy isten fia”. Ezután több mint egy évtizedig elhúzódó polgárháború követ­
kezett.
Octavianus - vagy ahogyan i. e. 27 után hivatalosan nevezték, Augustus (a ki­
talált név jelentése nagyjából 'tiszteletre méltó’, 'fenséges’) - több mint ötven
éven át, i. sz. 14-ben bekövetkezett haláláig uralta a római politikai életei. Pom-
peius és Caesar példáján messze túllépve ő volt az első római császár, aki mind­
végig szembe tudott nézni a nehézségekkel, egyben az egész római történelem
leghosszabb ideig hivatalban lévő uralkodója, még a legendás N urnát és Servius
Tulliust is túlszárnyalva. Augustusként átalakította a római politika és hadsereg
szervezetét, a birodalom kormányzását, Róma városképét, valamint az egész ró­
mai hatalom, kultúra és önazonosság rejtett, mögöttes értelmét.
A hatalom megszerzése és gyakorlása közben önmaga is megváltozott, erő­
szakos, kíméletlen hadúrból és rebellisből az évek múltával felelős államférfivá
érett. A meghökkentő átalakulást leleményes névváltoztatása is tükrözi. Octa-
vianusi minőségében elért teljesítménye lényegében nem egyéb, mint szadiz-
mus, botrányok és törvénytelenségek egyvelege. A római politika színpadára
i. e. 44-ben küzdötte fel magát magánhadserege és államcsínyre emlékeztető
módszerek alkalmazása révén. Ezután egy szörnyű, Sulla proskripcióira emlé­
keztető pogromban vállalt szerepet, és - ha hihetünk a római hagyománynak -
a szó szoros érteimében is rengeteg vér tapadt a kezéhez. Állítólag egy ellene
szőtt összeesküvéssel gyanúsított magas rangú tisztviselőnek ő kaparta ki a sze­
mét. A rómaiak is megbotránkoztatónak ítélték viselkedését, főleg akkor, ami­
kor egy maskarás díszlakomán Apolló isten viseletében pompázott, miközben
a nép a polgárháború miatt csaknem éhezni kényszerült. Hogy később hogyan
tudta mindezt elfeledtetni, s miként vált az új rendszer alapító atyjává, és sokak
szemében eszményi császárává, akivel utódait gyakorta összemérték és megítél­
ték, olyan kérdés, amelyet már az eseményeket figyelemmel kísérő rómaiak
közül is sokan feltettek. A történészek nem tudtak sem az ő személyisegében
270

KlLtN CliDlK. ttJEZKT

törlént gyökeres változásnak, sem az általa létrehozott politikai rendszer termé­

szetének, továbbá hatalma és tekintélye alapzatának a kérdésében egyetértésre
jutni. Vajon hogyan csinálta?

A polgárháború

I. e. 43-ra, tehát bő másfél esztendővel azután, hogy Octavianus Itáliába érkezett,

a római politikában teljes volt a zűrzavar. Brutus és Cassius provinciát kapott
Keleten, és elhagyta Ttáliát. Octavianus Észak-Itáliában konfliktusba keveredett,
és több ütközetet vívott Antoniusszal, majd oly módon simította el az ellentétet,
hogy Lepidusszal szövetkezve, „kormány alakítása céljából triumvirátust” hozott
létre. Ez öt évre szóló, hivatalos megállapodás volt, amelynek értelmében a
három férfi (íriumviri) a konzuléval megegyező hatalommal bírt, kedvükre
választhattak a provinciák között, cs ellenőrizhették a választásokat. Kijelenthet­
jük tehát, hogy Róma egy klikk hatalmába került.
Cicero pedig a holtak birodalmába távozott. Elkövette ugyanis azt a hibát,
hogy felemelte a szavát Antonius ellen, és a triumvirátus legnagyobb tettének
számító, újabb tömeges vérengzések során neve felkerült a több száz szenátor és
lovag nevét larLalmazó, rettegett listára. I. e. 43 decemberében külön kivégzőosz­
tagot küldtek rá. A katonák levágták a fejét, miközben szolgái reménytelen kísér­
letet tettek arra, hogy nyaralójából egy hordszéken cipelve elrejtsék. (Reményte­
len volt, részben azért, mert a család egyik ott tartózkodó, volt rabszolgája
elárulta hollétét.) A gyilkosság a Római Köztársaság újabb, jelképes fináléjának
bizonyult, amelyről még évszázadokon keresztül vitáztak. Például a római szó­
noki iskolákban visszatérő témának számított Cicero utolsó pillanatainak leját­
szása, melynek során feltettek a tanrend kedvelt vitakérdéséi: Vajon az áldozat­
nak könyörögnie kellett volna az életéért Antoniusnak? Vagy a még ravaszabb
kérdést: Cicerónak inkább azt kellett volna felajánlania, hogy életéért cserébe
minden munkáját megsemmisíti? A valóság azonban sokkal szörnyűbbnek bizo­
nyult: Cicero fejét és jobb karját Rómába vitték, hogy a rostrán, a Fórumon
közszemlére tegyék. Antonius hitvese, Fulvia, aki korábban Cicero másik esküdt
ellenségének, Clodiusnak volt a felesége, ugyancsak elment megszemlélni a trófeát.
Állítólag annak láttán féktelen káröröm fogta el, melynek hevületében levette
a fejet a karóról, leköpte, kihúzta a nyelvét, és hajtűivel összevissza szurkába.
A békét nem lehetett tovább fenntartani. I. e. 42 októberében a triumvirátus
egyesült erői a Görögország északi sarkában fekvő Philippinél megverték Brutus
és Cassius hadait (melynek tárgyalása Shakespeare Julius Caesar című tragédiá­
jában hangsúlyos szerepet kap), minekutána a győztes szövetségesek egyre in­
kább egymás ellen fordultak. Amikor ugyanis Octavianus Philippiből hazatért
 AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

Itáliába, hogy azt a nagyszabású földkisajátítási programot irányítsa, amely sok­

ezernyi, rendkívül elégedetlen veterán katonája letelepítését szolgálta, csakha­
mar Fulvia és Marcus Antonius fivére, Lucius Antonius fegyveres ellenállásával
találta magát szemben. Ők ugyanis felkarolták a kisemmizett földbirtokosok
ügyét, és még Róma városát is sikerült kis időre a hatalmuk alá vonni. Octavia-
nus sietve ellenük indult, és Perusia (a mai Perugia) városában ostrom alá vette
őket. Az éhezés i. e. 40 elején megadásra kényszerítette a bent lévőket, ám ezek
az események egy újabb, tíz évig tartó, rövid szünetekkel meg-megszakított há­
borút indítottak el a különböző, Caesar örökségét maguknak követelő felek között.
A konfliktus egyes szakaszaiban igen sokszor bajos értelmezni a szereplők
között alakuló, gyakran változó koalíciókat és célokat. Vajon ki tudná megmon­
dani, hogy a határozatlanság, a politikai reorientáció és az önérdek micsoda ke­
veréke késztette Cicero hajdani vejét, Dolabellát arra, hogy pár hónap leforgása
alatt két ízben is köpönyeget forgasson, mielőtt a felszabadítók (liberatores) el­
leni hadak parancsnoka lett Keleten, bevetve ármányt, ámítást, kínvallatást, és
Szíriába igyekezvén, útközben még Asia provincia szerencsétlen helytartóját is
meggyilkoltatta, hogy i. e. 43-ban, a Cassiusszal való sikertelen összecsapás alkal­
mával maga is halálát lelje? „Vajon akad-e olyan tehetséges író, aki képes mind­
ezt tényként, és nem meseként előadni?” - tette fel a kérdést utóbb egy római
történetíró, határozott nemleges választ feltételezve. Ám bármennyire nehéz is
tisztázni a vezetők egy részének a szerepét, e konfliktus a római történelem min­
den más, korábbi tragikus időszakánál több bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az
efféle háborúk milyen következményekkel jártak Itália - akár katonai, akár pol­
gári - népességére, beleértve néhány ártatlan áldozat valódi vagy leírt tanúság­
tételét.
A triumvirátus kisajátításai következtében földjüket vesztett szegény parasz­
toknak előkelő hely jut Vergilius első, fontosabb müvében, az Ektogák című
versgyűjteményében. Jóllehet később az augustusi rendszer egyik „poéta laurea-
tus”-aként tartották számon, az i. e. 40-es évek végén és a 30-as évek elején az
Itália földjein nyájaikat, gulyáikat legeltető pásztorok egykor idilli, ártatlan és
tiszta életét megbolygató polgárháború következményeit mutatta be, Octavianus
nagy hatalmú és olykor fenyegető figurájának árnyékával a háttérben. Miközben
ezek az egyszerű emberek pásztori életük szépségeiről, szerelmeikről énekelnek,
némelyikükről kiderül, hogy a kisajátítások kétségbeesett áldozatai közé tartoz­
nak. „Hát amit úgy gondoztam, a föld, ádáz katonáké? / Barbáré a vetés? - pa­
naszkodik egyikük. - íme, testvérimre, a gyümölcsöd! / S ó, nyomorult polgárok,
ezek számára vetettünk!”1
Más szerzők a proskripciók emberi oldalának szenteltek nagy figyelmet, tör­
téneteik ravaszul kitalált rejtekhelyekről, szánalomra méltó öngyilkosságok­
ról, valamint a barátok, a család és a rabszolgák halált megvető bátorságáról vagy
272

KILENCEDIK PCIEZET

cppcn kegyetlen árulásáról szóltak, Egy találékony feleség például úgy mentette
meg a férjél, hogy a szennyes ruhák tárolására használt zsákba bújtatta, egy másik
pedig a kanálisba, amelynek bűze eredményesen visszariasztotta a meggyilkolá­
sára érkezőkeL. Egy testvérpár egy kemencében rejtőzött el, mígnem rabszolgáik
észrevették őket, egyikükkel tüstént végeztek (feltételezhetően kegyetlenségét
bosszulták meg), míg a másikuknak sikerült megmenekülnie, hogy azután a Ti-
beris vizébe vesse magát, ahonnan a véletlen balesetre gyanakvó, könyörületes
halászok húzták ki. Ezen irodalmi beszámolók biztosan megszépítve, némi hősies­
séggel színesítve adják elő a történteket. Ám lényegében nem különböznek a
hűséges feleség viselkedésének a sírkövén egyszerű szavakkal leírt változatától.
Ebből megtudjuk, hogyan ment el Lepidushoz férje életéért könyörögni, cs ho­
gyan tért onnan vissza, miután jól ellátták a baját, „feketére és kékre verve,
mintha valami rabszolga volna” - fogalmaz a szöveg, nem csupán a hitves bátor
viselkedéséről, hanem egyúttal a rabszolgaság és a testi fenyítés közötti csaknem
reflexszerű kapcsolatról is tudósítva.
Arról is alkothatunk némi fogalmat, hogy mi járhatott az, egyszerű katonák
fejében. A mai Pcrugia városában és környékén több tucatnyi kis méretű, ólomból
készült, halálos parittyalövedéket áslak ki. amelyekkel a várost ostromló Octavia-
nus és a benn védekező Lucius Antonius és Fulvia katonái bombázták egymást.

m m W m
niMi-Muii

t m -.o v o
VNhAkí
'X'iVAH?.!

57. A h ű sé g e s h itv e s sírfe lir a tá n a k e g y tö re d ék e . S a jn o s a h á z a s p á r n e v e h ián yzik, d e an n yi

b izto s ; h o g y a f é r f i e lő k e lő s z e n á to r volt. A z e l s ő so r b a n o lv a s h a tó X O R IS a z U X O R IS, 'f e l e s é g 1
sz ó c so n k a fo rm á ja * E z a ré s z le t a r r ó l tu d ó sít, h ogyu n s e g íte tt n e je a szö k é sb e n fé r jé n e k .
A m á so d ik so rb a n á tló A l j R U M M A R G A R IT A Q U E ('a z a r a n y é s a g y ö n g y ö k ') a szá m á r a
k ü ld ö tt a n y a g i tá m o g a tá sr a utat.
 273

AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

58♦ E n éh á n y c e n tim é te r e s ó lo m lö v e d é k e k h a lá lt és ü zen etet is vittek az. ellenségnek* A z „ E su re is

e t m e c e l a s ” ('É h en halsz* é s ta g a d o d V ) m o n d a to t m á sk é p p en is - e g y e b e k m e lle tt k ife je ze tte n
e ro tik u s je le n té s s e l - f o r d íto ttá k {'S ó v á r o g s z u tá n a m * ’)>

Közülük sokat olyan formában öntöttek, amely - mintegy az ellenségnek szánt

üzenetül - rövid üzenetei nyomott a lövedékbe. Az ókori világban ez korántsem
számított szokatlannak: a korábbi görög példányokon a „megvagy” vagy a ,ja j”
megfelelői szerepelnek, a szövetséges háborúból valók némelyikén pedig a „találd
el Pompeiust” (Nagy Pompeins apját), vagy „a hasadba” üzenet olvasható. Azon­
ban a perugiai golyókon szereplő üzenetek sokkalta ékesszólóbbak. Közülük né­
hány gúnyolódó: „Éhen halsz, és tagadod” állítja egy, a városba belőtt parittyagolyó,
ahol a védők végül valóban az éhínség miatt adták meg magukat. Több másik löve­
dék durván trágár üzenetekkel célozza meg a különböző - férfi- vagy nőnemű -
célpontok anatómiájának könnyen kitalálható pontjait: „Tar fejű Lucius Antonius,
meg te is, Fulvia, mutasd a segglyukad”; „Oeiavíanusné segglyukába repülök”;
vagy „e golyó célja Fulvia csiklója” (a landica latin kifejezés első, igazolt előfor­
dulása). A katonai és nemi erőszak szokatlan párosítása, meg a kopaszodó homlo­
kon való jól ismert római tréfálkozás minden bizonnyal az arcvonalban küzdő lé­
gionáriusok malackodásának jellemző - részint virtuskodásból, agresszivitásból,
nőgyűlöletből, rosszul leplezett félelemből összeálló - elemei voltak.
Lucius Antonius és Fulvia i. e. 40 elején adták meg magukat. Nem tudjuk,
hogy Fulvia milyen mértékben vett részt a katonai műveletek irányításában, de a
másik oldal a legkönnyebben azzal támadhatta Luciust, ahogyan később a báty­
jával tették, hogy egy asszonnyal közösen parancsnokolt. Fulvia mindenesetre
visszatért Marcus Antoniushoz Görögországba, ahol nem sokra rá elhunyt. Ekkor
egy időre ismét összefércelték a triumvirátust, és a megözvegyült Antonius - jö­
vőjét biztosítandó - feleségül vette Octavianus testvérét, Octaviát.
Ám ez a biztosíték fabatkát sem ért, hiszen Antonius ekkor már Kleopátra mel­
lett kötelezte el magát, és többnyire Egyiptomban, a királynő mellett tartózkodott,
KILENCEDIK. l l-.JL'/L-f

aki éppen ekkortájt ikrekkel ajándékozta meg. Mindenesetre a hármas szövetség

csakhamar kétfősre csökkeni, miután i. e. 36-ban Lepidusnak - aki amúgy is csak
alárendelt szerepet játszott - kitették a szűrét. így amikor i. e. 31-ben a végső erő­
próba pillanata elérkezett, nem volt kétséges, hogy mi a tét: vajon ki lesz a római
világ ura? Octavianus vagy - oldalán Kleopátrával - Antonius?
Caesar meggyilkolása idején Kleopátra éppen Rómában, a diktátor egyik vil­
lájában tartózkodott. Lakhelye az elképzelhető legjobbnak számított a városban,
jóllehet messze elmaradt fényűző alexandriai otthonától. 1. e. 44. március idusát
követősen sietve összecsomagolt, cs hazautazott („A királynő távozása miatt
nemigen bánkódom” - fogalmazott Cicero némi eufemizmussal Atticusnak írt
levelében). Ám nyilvánvaló és sürgető okok miatt továbbra is igyekezett a római
politikába beleártani magát: egyrészt uralmát Egyiptomban csak külső támoga­
tással tarthatta fenn, másrészt e támogatásért cserébe bárkinek elegendő pénzt és
egyéb erőforrást tudott felajánlani. Először Cicero hajdani vcjcvcl, Dolabellával
szűrte össze a levet, majd az ő halála után Marcus Aureliusra vetette ki a hálóját.
Kapcsolatukat mindvégig erotikus viszonyként jellemezték, melyben a szenve­
délynek is lehetett része, de sokkalta inkább prózai alapokon - katonai, politikai
és pénzügyi szükségleteken - nyugodott.
1. e. 40-ben Octavianus és Antonius felosztotta egymás között a földközi-ten­
geri térséget, Lepidusnak viszont csak jelentéktelen részt juttatva. így Octavianus
az i. e. 30-as években többnyire a birodalom nyugati felében hadakozott, leszá­
molva maradék római ellenségeivel - egyebek mellett az i. e. 40-es esztendők
elején zajló polgárháborús események rangos túlélő jével, Nagy Pompcius fiával
és újabb, Adrián túli területeket meghódítva. Mindeközben Antonius ettől na­
gyobb szabású hadműveleteket folytatott keleten Parthia és Armenia ellen, ám
- Kleopátra támogatása ellenére - igen vegyes sikerrel.
Rómába cgyre-másra érkeztek a pár fényűző alexandriai életéről szóló, nagy
feltűnést keltő híradások. Dekadens tivornyáikról, meg arról a hírhedt fogadásuk­
ról, hogy melyikük tudja a legdrágább ünnepséget megrendezni, elképesztő tör­
ténetek keringtek. Egy igen rosszalló hangvételű feljegyzés szerint Kleopátra
vitte el a pálmát egy 10 millió sestertiusba kerülő (Cicero legelegánsabb házának
értékével felérő) díszlakomával, amelyben azon mesés igazgyöngy ára is benne
foglaltatott, melyet - teljesen értelmetlen és hivalkodó pazarlásból - a királynő
ecetben feloldva felhörpintett. A római hagyományokra kényes szemlélőket az is
aggodalommal töltötte le, hogy Antonius kezdett úgy tekinteni Alexandriára,
mintha az Róma lenne, cs e szemléletében odáig ment, hogy egy Armeniában
aratott jelentéktelen győzelmét követően még a sajátosan római diadalmenetel is
ott tartotta meg. „Kleopátra kedvéért saját országának dicsőségtől ragyogó, ün­
nepi szertartását az egyiptomiaknak ajándékozta” - fogalmazta meg a kifogáso­
kat az egyik ókori történetíró.
 275

AUGIJSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

Mindeme félelmet és tiltakozást Octavianus i. e. 32-ben ügyes húzással fordí­

totta saját hasznára. Antonius abban az évben már korábban elvált Octaviátóí,
mire válaszul Octavianus Antonius megszerzett végrendeletének, különösen ter­
helő passzusait a szenátusban felolvasta. Ezekből kiderült, hogy Antonius a kis
Cesariont elismeri Julius Caesar fiaként, továbbá hogy jelentős összegeket kíván
Kleopátrától született gyermekeire hagyni, és végakarata szerint Alexandriában,
Kleopátra mellett kell eltemetni, még akkor is, ha Rómában érné utol a vég.
Róma utcáin már az a szóbeszéd járta, hogy Antonius végül majd hátat fordít
Romulus városának, cs a birodalom fővárosát Egyiptomba teszi át.
A nyílt háborúskodás ilyen előzmények után robbant ki. A konfliktus kezde­
tén, i. e. 31-ben Antonius győzelme látszott valószínűbbnek: ellenfelénél jóval
nagyobb sereg és több pénz fölött rendelkezett. Azonban Antonius és Kleopátra
az észak-görögországi Actiumnál (a név egyszerűen „hegyibkot” jelent) vívott
tengeri csatában vereséget szenvedett, ami után már nem tudták magukhoz ra­
gadni a kezdeményezést. Ahhoz képest, hogy a világ egyik legnagyobb hatású
katonai összecsapásáról beszélünk, amely végleg lezárta a római köztársaság
korszakát, az i. e. 31 szeptemberében lezajló actiumi ütközet semmiképpen sem
nevezhető nagyszabású, lenyűgöző viadalnak - de az is lehet, hogy más, döntő
csaták sem voltak olyan nagyszabásúak és lenyűgözőek, mint gondolnánk. Octa­
vianus könnyű győzelmét parancsnokhelyeltesének, Marcus Agrippának köszön­
hette, aki sikerrel vágta el az utánpótlás útját; továbbá néhány, jól értesült kato­
naszökevénynek, akik felfedték az ellenség haditervét; végül pedig magának
Antoniusnak és Kleopátrának, akik egyszerűen köddé váltak. Mikor már látszott,
hogy Octavianus erői fölénybe kerülnek, néhány hajóval sietősen Görögország­
ból Egyiptom felé vették útjukat, a többi katonájukat és tengerészüket sorsukra
hagyva, akik érthető módon nemigen törték magukat, hogy tovább harcoljanak.
A következő évben Octavianus Alexandriába hajózott, hogy befejezze művét.
A gyakran egyfajta tragikomédiaként feltüntetett történet szerint Antonius - ab­
ban a hitben, hogy Kleopátra meghalt - mellbe döfte magát, de annyi élet még
szunnyadt benne, hogy az ellenkezőjéről meggyőződhessen. Körülbelül egy
hétre rá Kleopátra is megölte magát; egy gyümölcsöskosárban becsempészett
kígyó marása végzett vele. indítéka a hivatalos változat szerint az volt, hogy
megfossza Octavianust jelenlététől a diadalmenetben: „Engem nem fognak le­
győzni” - suttogta állítólag többször is. Ám elképzelhető, hogy ez korántsem volt
ennyire egyszerű vagy ennyire Shakespeare-i. Kígyómarással öngyilkosságot el­
követni ugyanis igen bonyolult művelet, és a biztos eredményt ígérő, halálos
marású kígyófajokat még egy királynői gyümölcsöskosárban sem olyan egyszerű
elrejteni. Noha Octavianus nyilvánosan sajnálkozott afölött, hogy triumphusa
legragyogóbb ékességéről le kellett mondania, magában inkább azt gondolhatta,
hogy a halott királynő kevesebb bajt okoz, mint az élő. Még az is elképzelhető
276

KILENCEDIK FEJEZET

- amint több újkori történész felvetette hogy hozzásegítette a halálhoz. Min­

denesetre annyi bizonyos, hogy Cesarionnal - tekintettel feltételezett származá­
sára - semmiféle kockázatot nem vállalt, ugyanis az akkor tizenhat éves ifjút
meggyilkoltatta.
Octavianus i. c. 29 nyarán megtartott diadalmenetében Kleopátra életnagy­
ságé szobrát hordoztatta végig, mely a halála pillanatában örökíti meg a király­
nőt. „Úgy tűnt föl, mintha ő is ott lett volna a többi hadifogollyal” - fogalmazott
később egy történetíró. A nagy műgonddal, pontosan megkoreografált, több mint
három napon át zajló parádés triumphus Octavianus Adrián túl, Illyricumban,
valamint Kleopátra ellen Actiumnál és Egyiptomban aratott diadalát ünnepelte.
Ennek során Antoniusra vagy más polgárháborús ellenségre semmiféle kifejezett
utalás nem történt, ahogyan azokra a rómaiak halálát bemutató szörnyű képekre
sem, amelyeket Julius Caesar tizenöt évvel korábban tartott triumphusain szeren­
csétlen módon felvonultatott. Ennek ellenére semmi kétség sem merült fel azt
illetően, hogy Octavianus valójában ki fölött aratott diadalt, vagy hogy győzelme
milyen következményekkel jár majd. Ez az esemény legalább annyira koronázási
ünnepség volt, mint diadalmenet.

Győztesek és vesztesek

Az Octavianus és Antonius közötti háborúban sokkal többről volt szó, mint ami
első pillantásra szembetűnik. Ami ugyanis fennmaradt belőle, az a győztesek
- Octavianus és barátai - magabiztos, önigazoló változata. Ám a kígyómarással
elkövetett öngyilkosság kivitelezhetősége c kor történetének csupán egyetlen,
kiragadott mozzanata, ami gyanút ébreszthet. Az is kérdéses, hogy vajon Kleopátra
cs Antonius életmódja valójában mennyire tekinthető kihívóan erkölcstelennek
vagy a római értékrenddel ellenkezőnek. A ránk maradt beszámolókat nem telje­
sen a képzelet szülte, PlutarkhoszMarcus Antonius-életrajzának egyik, 150 évvel
Antonius halála után írott, és lény űző életmódját ecsetelő, anekdotákkal zsúfolt
forrásának szerzője Kleopátra egyik konyhai alkalmazottjának a leszármazottja
volt, aki a királynő udvari konyháját minden bizonnyal a cselédszoba perspektí­
vájából ítélte meg. Ám a kortársak számára - és visszatekintve még inkább - tel­
jesen nyilvánvaló volt, hogy Augustus (ahogyan nemsokára tisztelni fogják)
igyekezett kihasználni az általa képviselt, mélyen gyökerező római, nyugati
hagyományok és az Antonius meg Kleopátra reprezentálta „keleti” mértéktelen-
ség, tobzódás között feszülő ellentéteket. Ez az összeütközés a szavak háborújá­
ban, majd később, Augustus hatalomra kerülésének igazolásakor, a római eré­
nyek, valamint a Kelet veszélyei és dekadenciája között folyó háborúban öltött
testet.
 AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

Kleopátra udvartartásának fényűzését nagymértékben eltúlozták, és az Ale­

xandriában történt, viszonylag szolid, ártalmatlan eseményeket a felismerhetet-
lenségig eltorzították. Példának okáért, bármennyire igaz is, hogy Antonius
armeniai győzelmi ünnepségének színhelyéül Alexandriát tette meg, a római
bírálatoktól eltekintve semmi bizonyíték sincs arra nézve, hogy annak bármi
köze lett volna a római diadalmenetekhez (a fennmaradt töredékes beszámolók
inkább Dionüszosz istenhez kapcsolódó szertartásra utalnak). Az Antonius vég­
akaratából olvasott terhelő idézetek pedig egészen biztosan ártó szándék­
kal összeállított, kiragadott - hacsak nem teljes egészében koholt - részletek
voltak.
Az események későbbi ismertetésénél az actiumi ütközetnek is kulcsszerep
jutott. A valóságosnál sokkal jelentősebb, az egész augustusi rendszert megala­
pozó összecsapásnak tüntették fel, melynek kezdetét szokásosan i. e. 31-re te­
szik; egy későbbi történetíró odáig ment, hogy a csata pontos időpontjául „szep­
tember másodikát” javasolja, amely a római történelem kevés emlékezetre méltó
dátumainak egyike. Az ütközet színhelyének a közelében, Nicopolis („győztes
város”) néven új várost alapítottak, és egy hatalmas, tengerre néző emlékművet
emeltek, amelyet az ellenségtől zsákmányolt hajók zúzósarkantyúival, valamint
az i, e. 29-ben tartott diadalmenetét megjelenítő frízzel ékesítettek. Róma is hem­
zsegett a csata emlékeitől, kezdve a monumentális szobroktól az értékes kámeá­
kig (lásd a 19. táblát), és sok, a győztes oldalon harcoló katona tüntette ki magát
az „Actiatus”, vagyis „actiumi férfi” melléknévvel. Mi több, az ütközet a rómaiak
képzeletében csaknem azonmód a megbízható, fegyelmezett római csapatok és
a vad keleti hordák közötti összecsapásként jelent meg. Annak ellenére, hogy
Antonius több száz szenátor szilárd támogatását élvezte, mindenki csak az egzo­
tikus csőcselékről beszélt - akiknek, Vergilius szerint „barbár a gazdagságuk és
furcsák a fegyvereik” - , meg a parancsait egyiptomi kereplő kíséretében kiadó
Kleopátráról.
Az egész képben Kleopátrának meghatározó szerep jutott. Vitatható azonban,
hogy a katonai műveletek irányításában - Fulviához hasonlóan - valóban pa­
rancsnokként vette volna ki a részét, ahogyan az ókori szerzők állították. Cél­
pontnak azonban kiválóan megfelelt. Antonius helyett őt állítva a középpontba,
Octavianus úgy tudta bemutatni a háborút, mint amelyet nem is római, hanem
idegen ellenséggel vívtak, és amelyet egy nem csak veszedelmes, királyi rangú
és notórius csábító, hanem - római fogalmak szerint - elfajzott, a hadvezetés és
parancsnokiás férfias feladatát magához ragadó parancsnok vezetett. Antoniust
eme nő áldozatának is lehet tekinteni, akit a kötelesség tisztességes római útjáról
egy idegen királynő térített cl. Amikor Vergilius a néhány évvel Octavianus győzelme
után szerzett Aeneis című eposzában elképzeli a „szerelemtől lángoló” Didót az
afrikai Karthágó királyságában, amint Aeneast igyekszik azon rendeltetésétől
278

KILENCEDIK FEJEZET

59. A z a c tiu m i ü tk ö ze t sz o m s z é d s á g á b a n em elt, ú jon n an fe lfe d e z e l! g y ő z e lm i em lékm ű tö re d é k e

O c ta v ia n u s k o c s ijá t á b r á z o lja a z L e. 2 9 -b e n m e g ta r to tt d ia d a lm e n e tb e n . O c ta via n u s e lő tt k é t
g y e r m e k lá th a tó : v a ló s zín ű le g le á n y a , J u lia é s f e le s é g é n e k , L ív iá n a k e lő z ő h á z a s s á g á b ó l
s z á r m a z ó fia , D ru su s, v a g y K le o p á tr a é s M a r c u s A n to n iu s g y erm e k ei.

eltántorítani, hogy Rómát megalapítsa, a háttérből - nem is olyan halványan -

felsejlik Kleopátra alakja.
Tehát rekonstruálni lehetne a történet alternatív változatát? Részleteiben bizo­
nyára nem, ugyanis az a bökkenő, hogy ez esetben a győztes szemlélete annyira
meghatározó, hogy könnyebb az elfogadott verziót gyanakvással kezelni, mint
helyettesíteni. Azonban más perspektívákra is találni utalást. Nem nehéz elkép­
zelni, milyen lett volna az Octavianusról kialakított kép, ha Actiumnál története­
sen Antonius győz: egy szadista hajlamú, fiatal, önimádó senkiházi. Tulajdon­
képpen az ifjúkorából való, rá nézve legkedvezőtlenebb anekdoták némelyike
akár Antonius propagandájának a terméke is lehet, mint például az az álruhás
ünnepély, ahol Octavianus Apolló isten viseletében tctszclgett; életrajzírója,
Caius Suetonius Tranquillus (továbbiakban Suetonius) kifejezetten állítja, hogy
Antonius - egyebek melleit - a szentségtörésnek és a féktelenségnek ezen össze­
kapcsolását is a szemére hányta.
A kor emberei között akadtak fatalisták és realisták, így okkal gondolhatjuk,
hogy nekik nagyjából egyre ment, melyikük győz. Bzt ékesszólóan bizonyítja a
beszélő hollókról szóló érdekes anekdota. Amikor Octavianus az actiumi ütközet
 279

AUÜUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

60. M a r c u s B i t l i e n u s sírk ö v e , a k i a z
ü tk ö ze tb en a tiz e n e g y e d ik lé g ió b a n (légioné
X I) h a rca it, é s a g y ő z e le m b e n v a ló r é s z v é te lé ­
re v a ló m e g e m lé k e z é s ü l f e lv e tte a z Actiatus
( „ a c tiu m i" v a g y „ a a i u m i férfnevet. B á r
a k ő la p a lja h ián yzik, a m e g lé v ő r é s z és a le lő ­
h ely a r r a e n g e d k ö v etk ezte tn i, h o g y
k ö zség i tanácsosként(decurio) h u n y t e l
e g y é s z a k -itá lia i v ete r á n te le p ü lé s e n .

után visszatért Rómába - szól a törté­

net —, találkozott egy egyszerű mun­
kásemberrel, akinek a betanított hollója
ekképpen köszöntötte: „Üdvözlet, Cae­
sar, győzedelmes vezérünk!” Annyira
megtetszett neki a mutatvány, hogy nagyobb összeggel jutalm azta meg a férfit.
Ám kiderült, hogy a madáridomárnak egy társa is volt, aki a jutalomból nem
kapta meg a részét, ezért elment Octavianushoz, s kérte, szólítsa fel cimboráját,
hogy hozza el a másik hollót is. A két leleményes fickó láthatólag biztosra ment,
ugyanis amikor a másik madár előkerült, azt károgta: „Üdvözlet, Antonius, győ­
zedelmes vezérünk!” Octavianusnak ez az üdvözlet is tetszett, hiszen a humoros
oldaláról fogta fel a dolgot, és csupán azt kérte, hogy testvériesen osztozzanak
meg a jutalmon. A történet nemcsak Octavianus emberi oldalát kívánta megmu­
tatni. valamint azt, hogy milyen nagyszerű bánásmódot tanúsított a két ártatlan
szélhámossal szemben, hanem politikai üzenetet is hordozott. A két hasontollú
madár és csaknem azonos köszöntőjük azt is sejteti, hogy valójában nincs is
olyan nagy különbség Octavianus és ellenlábasa közölt, mint ahogyan az ismert,
őt támogató történetek sugallják. Akár az egyik, akár a másik győz, az alkalmaz­
kodás gyerekjáték: mindössze az egyik beszélő madarat kell a másikra cserélni.

Az augustusi talány

Sejtelmünk sincs, hogyan kormányozta volna Antonius a római világot, ha alkal­

ma adódott volna rá. Viszont afelől alig lehet kétségünk, hogy bárki került is ki
győztesen a hosszúra nyúló polgárháborúk után, a következőkben a hatalommeg­
oszlás hagyományos formájához már nem lehetett visszatérni, hanem az egyed­
uralom vált szükségessé. I. c. 43-ra Brutus, a Felszabadító saját képmásával
díszített pénzt veretett, egyértelműen utalva arra, milyen irányban kíván haladni
{lásd 48. kép). Ugyanakkor az nem derüli ki, hogy az egyeduralom milyen for­
mában valósul meg, és egyáltalán hogyan lehet sikerre vinni. Csaknem biztosra
KII.f.NCEDIK EEItZbT

vehető, hogy Octavianus nem egy azonnal használható, készre kidolgozott egyed­
uralkodói tervvel a zsebében tért vissza Egyiptomból Itáliába, A megvalósítás­
hoz hosszú gyakorlati kísérletezgetésen, rögtönzéseken, rossz irányba tett kez­
deményezéseken, néhány kudarcon, és egy, már a kezdetben meghonosított
- „Oclavianusnak” a korábbi véres üzelmeit a múltba süllyeszteni kívánó - új
elnevezésen keresztül vezetett az út. Mindennek végén a „római császár” egy
olyan modelljét sikerült megalkotnia, amely a következő 200 esztendőben, egé­
szében véve pedig jóval hosszabb időn át fennmaradt. Egyes újításait - a politi­
kai hatalom mechanizmusának nélkülözhetetlen részeként - a mai napig termé­
szetesnek tekintjük.
Azonban Octavianusnak - mint minden római császár ősatyjának - az alakját,
személyiségét mindig is nehéz volt pontosan megrajzolni. E bizonytalanságot
a röviddel Egyiptomból való visszatérése után felvett új neve, az Augustus is
- amelyet a következőkben használni fogok - hűen tükrözi. A szó a hatalom
(auctoritas), valamint - az egyik legfőbb római papi testület tagjainak, az augu-
roknak a címét visszhangozva - sajátos vallási szertartások eszméjét idézte.
Kiejtve jól, hatásosan hangzott, és a Romulusszal - a másik szóba került, ám
végül el vetett elnevezéssel - ellentétben semmiféle szerencsétlen, tcstvcrgyilkos-
ságra vagy királyságra asszociáló képzet nem kapcsolódott hozzá. Előtte sen­
kit sem illettek e névvel, jóllehet alkalomadtán használták, mint meglehető­
sen előkelő hangzású, fellengzős és körülbelül „szent” jelentésű melléknevet.
Az Augustusi a későbbi császárok mindegyike felvette címei közé, de valójában
semmit sem jelentett. Talán a „tiszteletre méltó” a legpontosabb értelmezése.
Az emberek még a temetésekor is azon vitatkoztak, hogy Augustus uralma
pontosan min nyugodott. Vajon az egyeduralom szelídített változata volt ez,
amely a polgárok tiszteletére, a törvények uralmára és a művészetek pártolására
épült? Vagy nem is volt olyan távol egy könyörtelen vezér gyilkos zsarnokságá­
tól, aki a polgárháború évei óta érdemben nem változott, és akinek országlását
vagy összeesküvés vádjával, vagy amiatt kivégzett magas rangú férfiak tettek
emlékezetessé, mert leánya, Júlia ágyába bújtak? Akár szerették, akár gyűlölték
az emberek, sok tekintetben talányos és ellentmondásokkal teli forradalmár volt.
A legradikálisabb újítók egyikének nevezhető, akit Róma valaha is látott. A vá­
lasztásokra olyan befolyást gyakorolt, hogy a demokratikus népi folyamatok el­
sorvadtak: a népgyűlések befogadására emelt, és i. e. 26-ban befejezett új épüle­
tet csakhamar már inkább gladiátorjátckokra, mintsem szavazásra használták, és
utódja egyik legelső intézkedéseként azt, ami a szavazás intézményéből megma­
radt, a szenátusnak adta át, a népet teljesen megfosztva e jogától. A római hadse­
reget úgy tartotta markában, hogy ő nevezte ki és menesztette a légiók parancs­
nokait. és az összes olyan provincia irányítását maga alá vonta, ahol katonaság
állomásozott. A polgárok viselkedését teljesen új és tolakodó módon a legkisebb
 AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

részletekig igyekezett irányítani, kezdve a felsőbb osztályok nemi életének sza­

bályozásától - akiket politikai szankciókkal sújtott, ha nem született elegendő
számú gyerekük egészen a Fórumon viselendő öltözék előírásáig - kizárólag
a tóga volt megengedett, a tunika, a nadrág vagy a meleg kabát nem. És - mint
előtte még senki sem - a római irodalompártolás hagyományos formáit egy ösz-
szehangolt, központilag támogatott mozgalom irányába terelte. Korábban Cicero
nagy buzgalommal igyekezett költőket toborozni, hogy különböző sikereit meg­
énekeljék. Augustusnak gyakorlatilag folyamatosan a rendelkezésére álltak
olyan poéták, mint Vergilius vagy Horatius, akik műveikben emlékezetes, eleven
és ékesszóló leírását adták Róma és birodalma új aranykorának, Augustusi he­
lyezve annak középpontjába. „S nem szabok akkor időt, se teret birodalmuk
elébe, / Minden uralmat örökre nekik fogok adni”2 (imperium sinc fine: vég és
halár nélküli birodalom) - jövendöli Jupiter Vergilius Aeneis című művében,
a rómaiak azonmód klasszikussá váló nemzeti eposzában, amely Augustus ural­
kodása idején került a római iskolák tanrendjébe, és még most, kétezer év múltán
is a nyugati iskolai tananyag része.
Úgy tűnik azonban, hogy Augustus semmit sem számolt fel, semmit nem törölt
el. Az uralkodó osztályban nem történt változás (hiszen a szó szoros értelmében
vett forradalomra nem került sor), a szenátus előjogai pedig nemhogy csorbultak
volna, hanem több területen is bővültek, hasonlóképpen a régi állami hivatalokra
is (konzul, praetor) sokan pályáztak, és ezek nem maradtak betöltetlenül. Az álta­
lában Augustusnak tulajdonított törvények többségét hivatalosan e hivatásos tiszt­
ségviselők vezették be, vagy legalábbis ők irányították a törvényalkotási folyama­
tot. Egy közismert tréfa arról szólt, hogy a házasság népszerűsítésére szolgáló
egyik törvényt benyújtó konzulpáros mindkét tagja agglegényként élt. Hivatalos
hatalmát, amelyet - az egyetlen jelentősebb kivételnek számító, mindvégig hasz­
nált „egy isten fia” titulustól eltekintve - a hagyományos köztársasági keretek
között definiáltak, legnagyobbrészt szabályos szavazás útján, a szenátustól nyerte.
Nem fényűző palotában, hanem egy, a Palatínus-dombon álló, inkább szenátorhoz
illő házban lakott, ahol olykor feleségét, Líviát is látni lehetett, amint szövőszékén
dolgozik. A rómaiak leginkább a princeps szóval határozták meg státuszát, amely
inkább 'első polgárt’ és nem 'császárt’ jelentett, ahogyan mi tiszteljük, és az egyik
legismertebb jelszava a civilitas volt: „Mindannyian polgárok vagyunk.”
Augustus egyik legmaradandóbb újításának azt nevezhetjük, hogy az egész
római világot elárasztotta képmásával: aprópénzre vésett képmását minden em­
ber a zsebében hordta, életnagyságú vagy nagyobb márvány- és bronzszobrai
a köztereket és templomokat ékesítették, domborított vagy vésett miniatűrjei
gyűrűkön, kámeákon, ezüst evőeszközökön díszelegtek.
Ez a jelenség minden korábbin túltett. Előtte nem volt római, akiről néhány­
nál több lehetséges ábrázolás maradt volna fönn, és még ezeknek többségét sem
282

KILENCEDIK. I tlüZET

61. A iig u stu s k é t e lté r ő á b rá z o lá s a . A b a l o ld a lo n p a p k é n t je le n ik a z á ld o z a t b e m

sz o k á so s, f e jé r e h ú zo tt tó g á v a l, . i j o b b o ld a lo n h ő sies. m e g je le n ő h a r c o s k é n t lá th a t­
juk, lá b á n á l a p r ó C u p id o n y ú l a m a g a sb a , e m lé k e zte tv e a rra , h o g y a - A e n e a stm k e r e s z ­
tü l - m a g á tó l V en u s is te n n ő tő l szá rm a zik .

lehet teljes bizonyossággal azonosítani. Leszámítva a pénzérmeket, még Július

Caesar esetében is mindösszesen néhány portréról lehet megkockáztatni, hogy
még az életében készültek. Vele ellentétben hozzávetőleg 250, a római terüle­
teken, és azon túl, Hispániától a mai Törökországig és Szudánig talált szobor
- az ékszereket, gemmákat díszítő ábrázolásokat nem említve - örökítette meg
Augustusi a legkülönbözőbb alakban, a vitéz hódítótól az ájtatos papig.
Ezek arcvonásai igen hasonlítanak egymáshoz, ami azt látszik igazolni, hogy
alkotóikat Rómából szervezett módon látták el mintával annak érdekében, hogy
az alattvalók megismerjék uralkodójuk képét. M indegyik alkotás idealizált alak­
ban, ifjúként, az i. c. V. század klasszikus athéni stílusában ábrázolja Augustusi,
éles ellentétben azzal az erősen túlzó, csontos, összeaszott, szikkadt, ráncos „rea­
lizmussal”, amely a római előkelők portréit az i. c. I. század első felében jelle­
mezte ( lásd3. kcp). Azon szándékkal készültek, hogy a birodalom távoli lako­
saival megismertessék uralkodójukat, akit soha nem láthattak. Ám ennek ellenére
 283

AUCUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

egészen biztosan nem hasonlítottak az igazi Augustushoz. Nemcsak hogy sem­

miben nem egyeznek meg arcvonásainak, ábrázatának egyetlen, írásban fennma­
radt - hiteles vagy nem hiteles - jellemzésével, amely hangsúlyosan említi ápo­
latlan haját, rossz fogait és telitalpú cipőjét, amellyel - mint azóta több önkényúr
esetében is láthattuk - alacsony termetét igyekezett palástolni, hanem egész
éleiében ugyanúgy nézett ki; hetvenvalahány évesen még mindig eszményi fia­
talemberként ábrázolták. Tehát ez legfeljebb hivatalos képének - kevésbé hízel­
gőén fogalmazva a hatalom álarcának tekinthető, és a közte, valamint a hús-vér
uralkodó, a maszk mögé rejtőző ember arca között feszülő különbséget gyakor­
latilag azóta sem sikerült feloldani.
Több jól tájékozott ókori történetíró szerint ez volt az egész Augustus-rejtély
lényege. Csaknem négyszáz esztendő elteltével, az i. sz. IV. század közepén Julianus
császár szellemes paródiát írt elődeiről, amelyben egy istenek társaságában zajló
ünnepségre képzelte őket, ahová saját karikatúrájukként érkeznek. Julius Caesaron
oly mértékben vesz erőt a halaloméhség, hogy még a gyülekezetét vendégül látó
istenek királyát is kiebrudalná tisztéből, Tiberius szörnyen rosszkedvűnek lát­
szik, Néró pedig nem hajlandó lantjától megválni. Augustus mint egy kaméleon
lép be, aki képtelen felmérni a helyzetet, és folyton változtatja színét, hol sárgára,
hol feketére, egyik pillanatban búval bélelt és mogorva, a másikban pedig elva­
rázsolja környezetét. A vendéglátó isteneknek nem marad más választásuk, mint
hogy egy filozófus gondjaira bízzák, aki majd bölcsességre és mértékletességre
okítja.
Korábbi szerzők is célozgattak arra, hogy Augustus örömét lelte az efféle
bosszantásban. Különben miért választotta volna a levelei hitelesítésére szolgáló,
az aláírás ókori megfelelőjeként használatos pecsétgyűrűje mintájául az egész
görög-római mitológia legrejtélyesebb alakját, a szfinxet? A hivatalos álláspon­
tot nem osztó rómaiak és nyomukban egyes újkori történészek ettől tovább men­
tek, és azzal vádolták meg az augustusi rendszert, hogy képmutatásra és színle­
lésre épült, és a hagyományos köztársasági kereteket és nyelvezetet csalárd
módon arra használta fel, hogy egy meglehetősen kcményvonalas egyeduralmi
rendszert álcázzon és leplezzen. Ebben biztosan van némi igazság. A képmutatás
a hatalom jól bevált fegyvere, és Augustus céljainak sokszor nagyon is megfelelt,
hogy olyan legyen, mint amilyennek Julianus lefestette: titokzatos, kifürkészhe­
tetlen és köntörfalazó, aki mást mond, mint amit gondol. Ám korántsem valószínű,
hogy az egész csupán ebből állt. Az új rendszernek egy csomó rejtélynél, kétér­
telmű beszédnél meg fondorlatnál szilárdabb alapokra kellett épülnie. De melyek
voltak ezek az alapok? S hogyan tudott Augustus boldogulni? Ez itt a kérdés.
Minden, látszólag birtokunkban levő bizonyosság, tény ellenére csaknem
teljesen lehetetlen az augustusi rendszer színfalai mögé látnunk. Ez az egész római
történelem egyik leggazdagabban dokumentált korszaka. Kötetszámra maradtak
284

KILENCEDIK FEJEZET

ránk a koriárs költészet nagyrészt - de nem mindig - a császárt dicsőítő alkotásai.

Ovidius vidám paródiája arról, hogyan szerezzenek maguknak az ifjak szerelőt,
amely A szerelem művészete (Ars amatoria) címen maradt ránk, éppen eléggé
ellentétben állt Augustus erkölcsi programjával ahhoz, hogy egyik okként szol­
gáljon a költő száműzetéséhez a Fekete-tenger mellékére, a másik okot talán
Júliával való kapcsolata szolgáltatta. A későbbi idők számos történetírója és ré­
giségbúvára fölöttébb érdekesnek találta Augustus alakját, akár uralkodói stílusáról
elmélkedtek, akár tréfáit és szellemes mondásait gyűjtötték egybe. A hollóidomá­
rokkal esett kaland csupán egyik darabja a tréfáiból összeállított miniantológiá­
nak, amelyben néhány, inkább kedves, a leánya őszülő hajával kapcsolatos atyai
incselkedés is helyet kapott („Mondd csak, ősz vagy tar lennél i n k á b b . . E g y
másik, emlékét megörökítő, nevezetes forrás Suetonius könnyed stílusban írt,
epizódszerű életrajza, amelyet a császár halála után egy évszázaddal vetett pa­
pírra: ebből értesülhetünk haja és fogai állapotáról, egyéb, róla szóló, megbízható
és kevésbé megbízható színes hírekről, értesülésekről, kezdve korántsem tökéle­
tes helyesírásától, a mennydörgéstől-villámlástól való rettegésétől egészen azon
szokásáig, hogy a téli hideg ellen a tógája alá öltött négy tunikával és gyapjúmel­
lénnyel védekezett.
De mindebből az új római politika alapclveit, a vitákat és a döntéshozatali
mechanizmusokat illetően vajmi kevés tényszerű bizonyosságot találni. Az Augus­
tus néhány magánleveléből vett Suetonius-idézet korántsem a császár politikai
stratégiájáról, hanem a játékasztalnál való szerencséjéről vagy éppenséggel
ebédjéről szólt („Egy kis kenyeret meg datolyát ettünk a kocsiban.”3). A római
történetírók csaknem pontosan ugyanarról panaszkodtak, mint ami a mai törté­
nész dolgát is megnehezíti. Ugyanis amikor nekiláttak, hogy a korszak történe­
tét megírják, rá kellett jönniük, hogy oly sok fontos dolog történt a magánszfé­
rában - és nem úgy, mint korábban, a szenátus épületében vagy a Fórumon - ,
hogy egyszerűen azt is nehezen lehet megállapítani, hogy pontosan mi és mikor
esett meg, nemhogy megmagyarázni vagy értelmezni. Ugyanakkor ránk maradt
Augustus élete vége felé készített, tetteit összefoglaló önéletrajza, melynek latin
címe Rés gestae divi Augusti, vagyis Az isteni Augustus tettei. Ez az önigazoló,
és igen elfogultra sikeredett munka megmásítja, vagy éppen teljesen figyelmen
kívül hagyja a pályafutása kezdetén elkövetett törvénytelenségeket. Az elvete­
mült, becstelen vénember ebben a mai formátumban mintegy tízlapnyit kitevő,
a maga nemében páratlan beszámolóban sorolta fel mindazt, amit - szerinte - az
utókornak meg kell őriznie principátusa esztendeiből, továbbá arról, hogy mi­
ként határozta meg önnön szerepét, és hogyan változtatta meg Rómát. Olykor
meglepő állításai fölött érdemes elidőzni, mielőtt megpróbálnák mélyebb értel­
müket kutatni.
 285

AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

Tetteim

Augustus életírásának e változata kivételes szerencsének köszönheti fennmara­

dását. Végakaratában meghagyta, hogy a tetteit ismertető szöveget - egyben
utódai okulására szolgáló „munkaköri leírást” - a családi sírbolt bejáratánál fel­
állított két bronzoszlopra véssék. Az eredeti oszlopokat már réges-régen beol­
vasztották - valószínűleg lövedékek készülhettek belőlük a középkorban
azonban a szöveget birodalomszerte több helyütt is kőbe vésték, hogy uralmának
emléke Rómán kívül is fennmaradjon. E másolatokból négy töredéket találtak
meg, közöttük egy csaknem teljes változatot Ankyrából (ma Ankara). Az isteni
Augustus tetteit egy „Rómának és Augustusnak” szentelt templom falába vésték,
a latin eredeti mellett görögül - mivel a környéken túlnyomóan görög anyanyel­
vűek éltek és azért maradhatott fenn. mert az i. sz. VI. században a templomot
keresztény templommá, majd utóbb mecsetté alakították. Számtalan történet kering
arról a rengeteg próbálkozásról, amellyel a XV. század közepétől kezdve próbálták
a császár szavait megfejteni és lemásolni, mígnem az 1930-as években, Augustus
születésének 2000. évfordulójára a Török Köztársaság elnöke, Kemal Atatürk
feltáratta az egészet. Maga a tény, hogy a császár szövege a legjobb állapotban
Rómától több mint egyhavi járóföldre eső távolságra maradt fenn, sokat elárul

62. A u g u stu s ró m a i m a u zó le u m a , m e ly n e k b e já r a tn á l a z o k a á llta k , a m e ly e n a c s á ­

s z á r le lte i v o lta k A
tók. ; é p ítm é n y m ég a k ö z tá r s a s á g k o r i a r is z to k r á c ia le g g a z d a g a b b
olvash
síre m lé k e in is tú ltett, é s A u g u stu s h o sszú u r a lk o d á s a a la tl R ó m a e m lé k m ű v e it g a z d a
e lk é sz íté se ré sz b e n e lő v ig y á z a to s s á g b ó l tö rté n t (A e g é s z s é g i
o k o t), ré sz b e n p e d ig a c s á s z á r h a ta lm á n a k lá tv á n y o s d in a sz tik u s v a la ­
m in t a n n a k a z e lh a tá r o z á s á n a k a k in y ilv á n ítá s a volt, h o g y R ó m á b a n h e ly e zz é k ö rö k
286

KILENCEDIK. FFJF.ZF.T

a császári rendszerről- A Rés gestae Divi Augusli gazdag forrásúi szolgál ahhoz,
hogy Augustus életét cs a korabeli Rómát alaposan megismerhessük, A mű
Augustus hatalomra kerülésének szépítő leírásával kezdődik, amelyben a prosk-
npciós pogromról egyetlen szót sem ejt („a párturalomtól szorongatott államot
felszabadítottam”4 - írja az Antoniusszal vagy Brutusszal cs Crassusszal történt
összeütközéséről. Majd röviden olyan eseményeket idéz fel, mint ünnepélyes
trinmphusai („Diadal menetei mén kilenc király vagy királyi saij vonult fel szeke­
rem előtt”5 - kérkedik, a rómaiakat jellem ző örömmel eltelve a rabságba esett
királyok sorsa fölött) és intézkedései a nagy római ínség idején a gabonaellátás
megszervezésére.
A történészek közül többen azt a néhány mondatot tartják a legfontosabbnak,
amelyek a népszámlálások eredményéről tudósítanak: ezek szerint i. e. 28-ban
4 063 000, míg i, e, 14-ben m ár 4 937 000 római polgárt vettek számba. Ezek az
ókori római népességre vonatkozó mindenkori legmegbízhatóbb adatok, főképp
azért, mert kőbe vésve maradtak ránk, így nem eshettek a figyelmetlen kézirat­
másolók gyakori tévedéseinek áldozatául. Ám még így is heves viták zajlanak
akörül, hogy vajon a számok csak a férfilakosságra vonatkoznak, vagy esetleg

63. R ó m a és A u g u stu s te m p lo m a A n k a rá b a n , a m e ly a Rés Gestae D ivi Agusli le g te lje s e b b s z ö v e ­

g é t ő r iz te m eg (a k é s ő b b i m e c se tb e ré sz b e n b e é p íte tt m in a re t m ö g ö tte lá th a tó ). A hű in s z ö v e g e t a
f ő b e já r a t k ét o ld a lá r a , a g ö r ö g ö t a z e g y ik k ü lső fa lra v é s té k f e l. E g yik v á lto z a t sem te lje s ,
a la tin b ó l h iá n y zó ré sz e k a g ö rö g b ő l, a g ö r ö g b ő l h iá n yzó k a la tin b ó l p ó to lh a tó k
 AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

a nők és a gyermekek is bennük foglaltatnak, vagyis hogy a római polgárok

száma - az esetleges alulszámlálást is figyelembe véve - mindössze 5 millió
körüli, vagy valamivel 12 millió fölötti volt.
Augustus azonban fő mondanivalójának nem ezt szánta, mint ahogy egyéb
hasonló témák sem kaptak helyet írásában. Családjáról - a két fogadott és korán
meghalt fiáról való megemlékezést kivéve - nem esik szó. Hasonlóképpen erköl­
csi jogszabályprogramjáról vagy a születési arányszám növelése érdekében tett
intézkedéseiről sem, bár elképzelhető, hogy a népszámlálási adatok ez irányú
sikereit hivatottak demonstrálni - valószínűleg alaptalanul, hiszen a növekvő
számok mögött minden bizonnyal az időközben római polgárjoggal felruházott
polgárok és a pontosabb népszámlálási módszerek, nem pedig a felsőbb osztá­
lyok alacsony szaporulat miatt adresszált császári fenyítése állt. Egyéb más tör­
vényre vagy politikai reformra vonatkozó utalást is csak elvétve találni. Helyet­
tük a szöveg nagyjából háromnegyede három fő témát taglal: a császár győzelmeit
és hódításait, a jócselekedeteit, amelyekkel a római népnek kedvezett, továbbá az
általa emeltetett épületek sorát.
A Rés Gestae Divi Agusti modern szövegének több mint két oldala azon terü­
leteket veszi számba, amelyekkel a birodalmat gyarapította, továbbá azon ural­
kodókat, akiket Róma hatalma alá vetett, valamint azokat a követségeket és
kérvényezőket, akik nagy számban tódultak a császár elé, hogy hatalmát elismer­
jék. „A római nép valamennyi provinciájának a területét megnöveltem, amelynek
csak a szomszédságában hatalmunkat el nem ismerő népek éltek”6 - tudatja némi
túlzással, mielőtt rátérne az egész világban aratott császári sikereinek és katonai
győzelmeinek terjedelmes felsorolására: Egyiptomot Róma fennhatósága alá
vonta; a parthusokat arra kényszerítette, hogy szolgáltassák vissza az i. e. 53-ban
zsákmányolt római katonai jelvényeket; egy római sereg egészen a Szaharától
délre fekvő Meroe városáig nyomult, egy hajóhad pedig behajózott az Északi­
tengerbe; olyan messzi országokból érkeztek hozzá követségek, mint India, nem
is említve a különféle, kegyelméért könyörgő, rebellis királyokat: „Artavas-
des méd és Artaxerxes adiabenéi király, Dumnobellaunus, a britannok királya.”7
S a felsoroltak az egésznek csak egy kis hányadát adják.
A fentiekben azonban van valami teljes egészében konvencionális. A katonai
sikerek adták a politikai hatalom egyik alapját már az egészen korai római törté­
nelemben is. E tekintetben Augustus minden lehetséges riválist túlszárnyalt, hi­
szen bárki másnál több területet hajtott római uralom alá, egyúttal újfajta impe­
rializmust honosított meg. A kőbe vésett szöveg nagyjából az eredeti címnek
megfelelő fejszövege ekképpen szól: „Az isteni Augustus tettei, amelyekkel a
földkerekséget a római nép hatalma alá hajtotta”.8 Pompeius több mint fél évszá­
zaddal előtte csak utalt arra, hogy efféle törekvések fűtik. Augustus az egész vi­
lág meghódítását - és ezzel együtt a különféle behódoló államok régi mozaikja
KILENCEDIK. EEJEZET

helyett egy Róma-központú, egységes birodalom koncepcióját - egyértelműen

uralma alapjává tette. Hogy azután mindezt az Ankyra provincia közönsége ho­
gyan értelmezte, nem tudhatjuk. Ám ugyanez az eszme más, Augustus által tá­
mogatott római emlékműveken is felfedezhető, leginkább a „világtérképen”,
amelyet ő és harcostársa, Marcus Agrippa rendelt meg és állított ki. Ebből semmi
sem maradt az utókorra, és legfeljebb valószínűsíthetjük, hogy inkább a római
közúthálózat magyarázatos vázlata lehetett, mint a mai értelemben vett való­
sághű térképrajz (lásd 21. tábla). Akárhogyan nézett is ki, bizonyára megfelelt
Augustus birodalomról alkotott elképzelésének. Ahogyan Plinius utóbb A termé­
szet históriája című enciklopédikus művében megfogalmazta, a térkép célja, hogy
„a világot (orbis) megmutassa a városnak (urbs)”, vagy a világot mint a császár
uralma alatt álló római területet ábrázolja.
Augustusnak az otthoni, egyszerű emberek iránt tanúsított nagylelkűsége
legalább annyi helyet foglal el a Rés Gestaeben, mint külföldi hódításai. Gazdag­
sága korábban elképzelhetetlen lett volna. A Caesartól örökölt javak cs az Anto­
nius és Kleopátra veresége után Egyiptomban zsákmányoltak, valamint az állami
és a saját tulajdon közötti határ esetenkénti elmosása eredményezte túláradó bő­
ség lehetőséget adott neki arra, hogy a nép jótevőjeként mindenki mást felülmúl­
jon. Gondosan összeállított listába foglalta rendszeres pénzosztogatásait, megje­
lölve az időpontot, a fejenkénti pontos összeget (amely gyakran egy egyszerű
munkásember többhavi fizetségével ért föl), hasonlóképpen az ajándékozottak
számát; „Ezek az ajándékaim minden esetben legalább 250 ezer személyt érin­
tettek”9 - hangsúlyozta. Egyéb ajándékokról és az általa rendezett látványossá­
gokról is megemlékezik, melyek többnyire gladiátori és atlétikai játékok, Afriká­
ból külön e célra szállított vadállatokkal való viaskodások voltak (egy korai
szerző 420 leopárd részvételéről lesz említést), valamint egy híressé váll, imitált
tengeri ütközet. Ezt a mérnöki tudás és találékonyság diadalaként őrizte meg az
emlékezet, hiszen a csatát - amint Augustus büszkén kifejti - egy erre az alka­
lomra, „aTiberisen túl” (a mai Trasteverén) kialakított, több mint 500x350 méter
területű mesterséges tavon, 30 nagy és több kisebb hajó, valamint az evezősökön
kívül 3000 harcos részvételével rendezték meg. Számítása szerint a római nép
nagyjából évente egy, a császár költségére megtartott nagyobb szabású ünnepsé­
gen szórakozhatott. Ezek aligha hasonlítottak a mai filmekben az ókori Rómáról
rajzolt, a plebs élvezetét szolgáló mindennapos vérfürdőkhöz, mindazonáltal ren­
geteg időt, anyagi-technikai eszközt és pénzt emésztettek fel, a kioltott emberi
életekről és az elpusztított állatokról nem is beszélve.
Az üzenet világos volt. Az augustusi rendszer alapelve szerint a császár bő­
kezűen bánt Róma városának egyszerű lakosaival, ők pedig elöljárójukként,
oltalmazöjukként és jótevőjükként tisztelték az uralkodót. Ugyanezért vette fel
(illetve, hivatalosan: ruházták fel) a örökös néptribunusi jogkört. Ily módon ki-
 289

AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

vánt a népet szolgáló politikusoknak legalább a Gracchusokig érő sorába lépni,

akik az utca emberének jólétéért és jogaiért küzdöttek.
S végül pedig Augustus, az építő. E tevékenységének egyik részét nagyarányú
felújítási programja tette ki, amely az utakat és a vízvezetékeket ugyanúgy ma­
gában foglalta, mint a köztársaság alapítási emlékművét, a capitoliumi Jupi­
ter-templomot. Beszámolója szerint egyetlen esztendő leforgása alatt az istenek
nyolcvankét - vagyis csaknem a város összes - templomát építtette újjá, amely
tevékenységével nyilvánvalóan buzgó vallásosságát kívánta hangsúlyozni, jólle­
het ez a szám egyben azt is sugallja, hogy nagyobb munkálatokat egyik épületen
sem kellett végezni. Ám az előtte és az utána élő számtalan zsarnokhoz, egyed­
uralkodóhoz és diktátorhoz hasonlóan új építkezésekbe is belefogott, amelyek
eredményeként valóban egy új Róma született, így a szó szoros értelmében bele­
építette magát a hatalomba. A Rés GestaeDivi Augusti rés
városközpont nagyszabású átrendezési munkálatairól, melynek során először
használták fel az észak-itáliai márványbányák kincsét, valamint az egész biroda­
lomban fellelhető legragyogóbb, legszínesebb és legdrágább építőanyagokat.
E munka eredményeképpen az omladozó régi város egy igazi birodalmi m etro­
polisz képét öltötte magára. A hatalmas méretű, új Fórum méltán versenyezhe­
tett a régivel, vagy talán túl is szárnyalta azt, a szenátus új épületbe költözött, új

64. A u g u stu s ú j F óru m á n a k k é p z e le tb e li rek o n stru k c ió ja , m e ly b ő l c su p á n k is e b b r é sz le te k

m a ra d ta k fe n n , a m e ly e k re a le g jo b b k ilá tá s a M u ss o lin i é p ítte te tt su g á rú tró l, a F órum
m en tén v é g ig h ú zó d ó Via d e i F o ri Im p e r ia lir ó l n yílik. A ré s z le te ib e n v a ló s
p o n to s ra jz j ó l é r z é k e lte ti a z ú jon n an k ia la k íto tt é p ü le te g y ü tte s n a g y m ű g o n d d a l m e g te r v e z e tt
je lle g é t, e lle n té tb e n a ré g i k ö z tá r s a s á g i F óru m jo b b á r a iitö tt-k o p o tt. r o s k a ta g k é p év el.
290

KILENCEDIK FLJLZL1

színház nyitotta meg kapuit (a ma is látható Marcellus Színház), egymás után

sorra emelkedtek az oszlopcsarnokok, a bazilikák, a templomok - tucatnál is
több, közöttük az örökbe fogadó atyja, Julius Caesar emlékére emelt szentély
melyek körül új sétányokat alakítottak ki. Mindezt figyelembe véve, Augustus
Suetonius szavait idézve: „jogosan büszkélkedhetett: márványvárost hagy örökül
az utókorra, pedig csak téglavárost kapott”.lü
A Rés Gestae Divi Augusti mintegy leltárba veszi mindazon intézkedését,
amelynek eredményeképpen Róma városképe teljesen megváltozott, és egyúttal
azt is bemutatja, milyen programot képes megvalósítani egy egyeduralkodó. Augus­
tus hatalmát - saját megfogalmazása szerint - a katonai hódításai, a római plebs
oltalmazójaként és jótevőj ekent játszott szerepe, valamint nagyszabású építkezé­
sei és rekonstrukciós munkálatai testesítettek meg; fenntartásához tengernyi pénz
szükségeltetett, továbbá nagy szerep jutott az ősi római hagyományok hangsú­
lyozott tiszteletben tartásának is. Ez az általa alkotott modell szolgált mértékül
a következő kétszáz esztendő császárai tevékenységének és teljesítményének
értékeléséhez. A hódítást még a legkevésbé harcias uralkodók is felhasználhatták
uralkodáshoz való joguk kinyilvánítására, amint azt az idős Claudius i. e. 43-ban
cselekedte, amikor a lehető legtöbb hasznot igyekezett kisajtolni az „ő” Britannia
fölött aratott győzelméből, amelyet teljes egészében alárendelt hadvezérei vívtak
ki. Az Augustusi követő császárok között állandó versengés folyt azért, hogy
melyikük tetszeleghet leginkább a római nép legbőkezűbb támogatója szerepé­
ben, vagy, hogy ki tette a legtöbbet a város fejlesztéséért, szépítéséért. A győzel­
met kétségtelenül Traianus császár szerezte meg égnek törő oszlopával, amely az
i. sz. II. század elején a Dunán túl végrehajtott hódításait dokumentálta, és amely­
nek igen leleményes megoldással sikerült a legkisebb alapterületen maximális
hatást elérnie. A másik győztes a Pantheont építő Hadrianus volt. Az i. sz. 120-
ban befejezett építmény betonkupolájának átmérője egészen 1958-ig a legna­
gyobbnak számított a világon (ekkor a Centre des nouvelies industrics et tcchno-
logies [CNIT], vagyis a párizsi Iparfejlesztési és Technológiai Központ túl­
szárnyalta), csarnokának tizenkét, egyetlen szürke gránittömbből kifaragott,
2500 mérföld távolságból, az egyiptomi sivatagból helyszínre szállított eredeti
oszlopa pedig 12 méter magasra nyúlt. Végeredményben mindez Augustus érde­
mének tudható be.

Hatalmi politika

A Rés Gestae Divi Augusti az eredmények kérkedő, retrospektív felvonultatásá­

nak, sikerlistának készült. A rég elhunyt polgárháborús ellenségekre tett rövid,
elmarasztaló megjegyzést leszámítva, hallgat a nehézségekről, összeütközések­
ről vagy küzdelmekről. És az egyes szám első személyit igealakok, a megfelelő
 AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

névmások gyakori használatával (a „fizettem”, „építettem”, „adtam”; az „engem”

és „enyém” csaknem százszor fordul elő) minden más korábbi hivatalos római
dokumentumnál egocentrikusabb, egy olyan egyeduralkodó stílusában fogalma­
zott irat, aki személyes hatalmát teljesen bizonyosnak veszi. Ám ez csupán az
augustusi történet egyik - a több mint negyven, hatalomban töltött esztendő
sikeres végéről értékelt - oldala. Egészen máshogy festett a kép, amikor i. e.
29-ben - még Octavianusként - visszatért Itáliába, Julius Caesar fenyegető pél­
dájával a szeme előtt. Caesar volt a hatalomhoz és a legitimitáshoz, hasonlókép­
pen az „egy isten fia” titulushoz vezető úton a legfőbb istápolója, egyben intő jel
is arra nézve, hogy mit tartogathat számára a sors. Egy meggyilkolt diktátor
fiának lenni bizony nem hálás szerep. E korai napokban a kérdés azonban igen
egyszerűnek bizonyult: hogyan tud olyan kormányzási formát találni, amellyel
megnyerheti magának az emberek szívét és eszét, leszerelheti a háború végével
még teljesen nem ki vérzett ellenzéket, és mindeközben jómaga is életben marad?
A válasz részben a hatalom formájának megnevezésében rejlett. Királynak
- Rómában teljesen nyilvánvaló okok miatt - semmiképpen sem nevezhette ma­
gát. Egy jól megrendezett jelenet során - elhatárolódva Caesar példájától -
a „diktátori” hatalmat is visszautasította. E gesztus súlyát csak növelte az a tör­
ténet, mely szerint tiltakozók egy csoportja egy ízben a szenátorokat üléster­
mükbe zárta, azzal fenyegetve őket, rájuk gyújtja a Curia épületét, ha nem neve­
zik ki diktátorrá Augustusi. Ehelyett úgy döntött, minden hatalmát a szabályos
köztársasági hivatalok keretei között gyakorolja. Először is konzullá választották,
amely tisztséget i. e. 43-23 között újra meg újra tizenegy - majd később még
külön egy-egy alkalommal töltött be. Az i. e. 20-as évektől kezdve úgy rendezte
a dolgokat, hogy a hagyományos római politikai tisztségek helyett egy sor,
e tisztségek mintájára szabott hatalmi jogkörrel ruházzák fel: ekképpen elnyerte
„a tribunusi hatalmat”, ám nem viselte a tribunusi méltóságot, hasonlóképpen
a konzuli hivatal nélkül gyakorolta „a konzuli hatáskört”.
Mindez távol állt a hagyományos köztársasági gyakorlattól - különösen, ami­
kor halmozta a címeket és a tisztségeket - , hiszen a konzuli hatáskör a tribunusi
hatalommal egyidejűleg megtetézve, mindaddig példa nélkül állt, mint az is,
hogy nem pusztán egy, hanem az összes fontosabb római papi tisztségeket betöl­
tötte. Bármit gondoljunk is a későbbi, képmutatására vonatkozó utalásokról,
aligha hihető, hogy mindeme kényelmes, régi vágású cím és rang viselésével azt
akarta elhitetni, hogy a régi politikai irányt akarja továbbvinni. Egészében véve
a rómaiak nem lehettek annyira rossz megfigyelők, hogy ne vegyék észre
„a konzuli hatáskör” mögött megbúvó autokráciát. A dolog lényege abban állt,
hogy Augustus a hagyományos politikai kifejezéseket bölcsen az új politika szol­
gálatába állította, egy új hatalmi tengelyt a régi nyelv módszeres rekonfigurálá-
sával igazolva és érthetővé téve.
K ILE N C E D IK FEJEZET

Uralmát - mint ami a dolgok természetes és időbeli rendjébe tartozik - szük­

ségszerűnek tüntették fel. A szenátus i. e. 8-ban úgy határozott (Vajon kinek a
kezdeményezésére?), hogy a Julius Caesar Julius hónapját követő Scxtilis hóna­
pot Augustusróí nevezzék el - így tehát Augustus az idő múlásának részévé vált,
és maradt is. Alig egy esztendővel korábban, Asia provincia helytartója valami
hasonlón törte a fejét, amikor a helyi lakosokat rávette, igazítsák naptárukat
a császár életciklusához, és kezdjék az esztendőt Augustus születésnapjával.
Szeptember 23-át - hangsúlyozta (egy feliratban ma is olvasható üzenetében)
a helytartó - , jogosan tekinthetjük minden dolgok kezdetének..., hiszen [Augus­
tus] megváltoztatta az egész világ arculatát, annak a világnak, amelynek sorsa
a végromlás lett volna, ha ő nem születik meg”. Rómában bizonyára kevesebb
szóvirággal is beérték volna, de Augustus pozícióinak megerősítésében a mítosz­
nak és a vallásnak is fontos szerep jutott. Az Aeneastól való közvetlen származá­
sának hangsúlyozása révén a császár a római sors betel jesítőjeként, Róma arra
rendelt újjáalapítójaként jelenhetett meg.
Ez a Vergilius Aeneasról írt epikus történetéből való motívum nyilvánvalóan
a császár és a legendás városalapító hős közötti hasonlóságot hivatott hangsú­
lyozni. Ám Augustus új Fórumának szobrászati programjában ugyanúgy fellel­
hető. Ebben ugyanis mind Aeneas, mind Romulus helyet kapott, csakúgy, mint
a tér közepén elhelyezett szoborcsoport, amely Augustusi egy diadalkocsiban
állva jelenítette meg. A teret szegélyező oszlopcsarnokokat és árkádokat több-
tucatnyi, „a köztársaság illusztris férfiait” ábrázoló szobor ékesítette, mindegyi­
kükön hírnevük eredetét ismertető rövid felirattal: „Camilluslól több Scipión
keresztül Mariusig és Sulláig.” Mindennek egyértelmű üzenete úgy szólt, hogy
a római történelem egész folyása Augustus személyéhez vezetett, aki most az
események középpontjába került. A köztársaság történetet korántsem próbálták
clfclcdtctni, hanem Augustus hatalmának semleges díszletévé alakították, mely
hatalom gyökereit egészen Róma kezdetéig vezették vissza. Vagyis Augustus
akkor vette át a hatalmat, amikor Róma korábbi politikája csődöt mondott. Min­
denki tudta róla, hogy i. e. 63-ban, tehát Catilina összeesküvésének évében szü­
letett. Sőt Suetonius azt állítja, apja pontosan a születése miatt érkezett késve
a szenátusba, ahol Cicero éppen a konspiráció ügyében elhangzott egyik híres
beszédét tartotta. Mai tudásunk szerint azonban szeptember 23-án nem tartottak
ülést a Curiában. Akár igaz, akár kitalált a történet, a lényeg az volt, hogy ugyan­
arra a napra tegyék a köztársasági politika Catilina romlottsága által fémjelzett
végét és a császár életének kezdetét.
Ám mindebben még valami sokkal kegyetlenebb rcálpolitika is fellelhető.
Az új politikai rendszer megalapozásában a művészet, a vallás, a mítoszok,
a jelképek és a nyelv Vergilius költészetétől az új Fórumon sorakozó fantasztikus
szoborművekig igen fontos szerepet játszottak. Helyzete megerősítése érdekében
 293

AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

Augustus azonban néhány gyakorlati intézkedést is tett: biztosította, hogy a

hadsereg hozzá legyen hűséges, a potenciális ellenfeleit elvágta a katonák és az
egyszerű emberek körében található támogatóiktól, a szenátust pedig az egymás­
sal versengő dinasztiák és lehetséges riválisok arisztokráciájából a közszolgálat
és a becsület arisztokráciájává alakította. Augustus - a „rablóból lesz a legjobb
pandúr” elvet alkalmazva - elhatározta, mindent megtesz annak érdekében, hogy
senki ne léphessen könnyedén ifjúkori önmaga nyomába, vagyis hogy ne állít­
hasson fel magánhadsereget, és ne ragadhassa magához a hatalmat.
A fegyveres erőt a maga számára sajátította ki, de rendszere egyáltalán nem
hasonlított az újkori katonai diktatúrákhoz. E korszak Rómájában és Itáliájában
- a mi fogalmaink szerint - meglepően kevés katonát lehetett találni. A 300 ezres
hadsereg csaknem egésze biztonságos távolságban, a római világ határai, illetve
a hadműveleti területek közelében állomásozott, míg az egyébként fegyvermen­
tes területnek számító Rómában elenyésző számú katona - beleértve a Pretoriánus
gárda néven ismert, híres császári testőrséget - tartózkodott. Viszont Augustus
olyan tisztségre emelkedett, mint előtte Rómában még senki: ő lett a fegyveres
erők egészének főparancsnoka, ő nevezte ki a magasabb rangú tiszteket, továbbá
döntött arról, hol és ki ellen harcolnak katonái, és a győzelmeket is természetes
módon a sajátjának tulajdonította, bárki parancsnokolt is a helyszínen.
A helyzetét oly módon is erősítette, hogy - lényegében egy egyszerű nyugdíj -
reform bevezetésével - elvágta a katonai egységek és parancsnokaik között fenn­
álló függőségi és személyi hűségen alapuló kapcsolatokat, mely a teljes uralma
alatt megvalósított újítások egyik legfontosabbika. Egységesítette a katonai
szolgálat rendjét, a légionáriusoknál tizenhat évben rögzítve a szolgálati időt
(amelyet csakhamar húszra emelt), és államköltségen az éves zsoldjuk körülbelül
tizenkétszeresét kitevő leszerelési segélyt, vagy ugyanilyen értékben földet biz­
tosított számukra. Ezzel egyszer s mindenkorra véget vetett a katonák parancs­
nokukkal szembeni függőségének, akik mindaddig a nyugdíjukról gondoskod­
tak, minek következtében a katonák a köztársaság utolsó évszázadában a Róma
iránti hűség helyett sokszor a parancsnokaikhoz való hűséget választották. Vagyis
a félig állami, félig magánkatonaság több évszázados korszaka után Augustus
teljes egészében államosította a római légiókat, és kivonta őket a politika teréből.
Jóllehet a Pretoriánus gárda - egyszerűen a római hatalmi központhoz való kö­
zelsége miatt - továbbra is bizonytalan politikai erőnek számított, a városon kí­
vül állomásozó légiók csupán a következő két évszázad két rövid polgárháborús
időszakában, i. sz. 68-69-ben, majd ismét i. sz. 193-ban segítették jelöltjeiket
a római trónra ültetni.
Augustus reformjai közül ez volt a legköltségesebb, olyannyira, hogy csak­
nem megvalósíthatatlannak számított. Hacsak nem esett nagy hiba a számításába,
pusztán a ráfordítás is mutatja, milyen rendkívüli fontosságot tulajdonított neki.
K ILEN C ED IK FEJEZET

A zsoldra fordított kiadások ismert számadataival hozzávetőleges kalkulációt

végezve kiderül, hogy az évi rendes kifizetések nyugdíjjal növelt összege a had­
sereg egészét tekintve mintegy 450 millió sestertiusra rúgott. Ez pedig - egy még
durvább becslés alapján - az egész birodalom teljes évi adóbevételének több
mint a felével volt egyenlő. Minden jel arra utal, hogy ezt a pénzt - bármekkorák
voltak is az állam és a császár tartalékai - csak nagyon nehezen lehetett elő­
teremteni. Ezt támasztják alá a Germánia határánál, a rögtön Auguslus halála
után fellázadt katonák panaszai, akik azt kifogásolták, hogy a szabályos húsz
évnél jóval hosszabb ideig kötelezték őket szolgálatra, vagy hogy földjuttatás­
ként gazdálkodásra alkalmas birtok helyett értéktelen, mocsaras területet kaptak.
Akárcsak napjainkban, a nyugellátási költségek csökkentésének legegyszerűbb
módja akkor is a nyugdíjkorhatár emelése volt.
Otthon hasonló logika alapján vesztettek fokozatosan jelentőségükből, és
végül szűntek meg a népgyűléseken tartott szavazások. Ez nem elsősorban a ró­
mai demokrácia maradványai ellen intézett támadás volt, noha eredményét te­
kintve mindenképpen annak számított. S ami még fontosabb, igen ügyes módja
volt annak, hogyan verjenek éket a császár lehetséges ellenfelei és az ezeket tá­
mogató szélesebb tömegek vagy csoportok közé. A kimagasló politikusok és
a nép közötti kölcsönös függőség a szabad választások révén alakult ki. Mihelyst
becsvágyó egyének közhivatalhoz és egyéb előnyökhöz nem a nép szavazatai,
hanem a császár fejbólintása révén jutottak, többé nem kényszerültek nagyobb
tömegek támogatásának megszerzésére, követők, hívek toborzására, és erre in­
tézményes keret sem állt már rendelkezésre. Mindez azt célozta - ahogyan a Rés
Gestaebői ez többé-kevésbé kiderül - , hogy Augustus, a szenátorokat biztonsá­
gosan eltávolítva, a maga számára monopolizálhassa a nép támogatását.
Ám az autokratikus hatalma dacára Augustus nem nélkülözhette a szenátust.
Nincs olyan egyeduralkodó, aki egyedül uralkodna. Az újkori államokkal, de
akár még néhány ókorival is összehasonlítva, a Római Birodalom közigazgatása
nem hagyott mély nyomot maga után. Mindazonáltal valakinek vezényelnie kel­
lett a légiókat, kormányoznia a provinciákat, gondoskodni a gabona- és vízellá­
tásról, és általában az összes tennivaló elvégzésére egymaga nem képes császár
megbízottjaként intézkedni. S amint az a változásoknál történni szokott, az új
garnitúra többé-kevésbé támaszkodni kényszerült a régi gárda körültekintően
megreformált változatára, máskülönben - amint az újkori történelemből láthattuk -
az, anarchia réme fenyegetett.
Augustus lényegében megvásárolta a szenátorok beleegyezését és szolgálatát,
amiért cserébe kitüntetéseket, kedvezményeket és számos esetben új hatalmi
jogköröket adott nekik. Számos múltból örökölt bizonytalanságot, kétértelmű
helyzetet tisztázott, rendszerint a szenátusnak kedvezve. Korábban a szenátusi
határozatok pusztán tanácsadójelleggel bírtak, és végső esetben figyelmen kívül
 AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

hagyhatták vagy kigúnyolhalták őkel, amint azt i. e. 50-ben Caesar és Pompeius

cselekedte, amikor a szenátus mindkettőjüket leszerelésre utasította. Mostantól
e rendeletek törvényerőre emelkedtek, és fokozatosan - a császári deklarációkkal
együtt - a római törvényalkotás legfőbb tényezőjévé váltak. A szenátorok és
a lovagok - Caius Gracchus által az i. e. 120-as években kezdeményezett - szét­
választásának folyamata befejezetté vált. A két csoport formálisan elkülönült
egymástól, és a „szenátori rendbe” tartozás vagyoni cenzusa - a lovagok 400 ezer
sestertiusával szemben - 1 millió seslerliusra emelkedett. Ettől fogva a szenátori
rendbe tartozás három nemzedéken keresztül örökletessé vált.-Tehát egy szenátor
fia cs unokája a rangjából adódó összes előnyöket anélkül élvezhette, hogy va­
laha is közhivatalt viselt volna. S e kedvezmények is növekedtek, párhuzamosan
a szenátorok felsőbbségét jelezni hivatott tilalmakkal: egyrészt első sori ülések
minden nyilvános előadáson, másrészt a színészként való föllépés teljes tiltása.
Mindennek fejében a szenátus egyre inkább a császár szolgálatában álló köz-
igazgatási testületté vált. Ennek pusztán egyik jele az Augustus által bevezetett
szenátori nyugdíjkorhatár. A szenátorok tekintélyük, társadalmi megbecsültsé­
gük néhány legfontosabb és hagyományos jelét is elveszítették. Századokon át
a rómaiak becsvágyának netovábbja, minden hadvezér, de még a vérszomjas
hadfinak igazán nem nevezhető Cicero dédelgetett álma is az volt, hogy diadal­
menetet tarthasson Jupiter istennek öltözött triumphatorként, és ünneplő katonái
élén végigvonulhasson az utcákon hadi zsákmányát, foglyait közszemlére téve.
Az i. e. 19. március 27-én Julius Caesar korábbi csatlósa, Lucius Cornelius Balbus
az új augustusi rendszer katonájaként, a Szaharában megünnepelt, egy népes ber­
ber törzs fölött aratott győzelem volt az utolsó diadalmenet, amelyet egy közönsé­
ges, szenátori rendbe tartozó hadvezér tartott. Ezt követően a szertartás teljesen a
császárok és szűkebb családjuk kiváltsága lett. Nyilvánvalóan nem állt az autokrá­
cia érdekében, hogy a triumphus árasztotta hírnéven, dicsőségen osztozzék, újabb
szembeszökő jeleként annak, hogy a régi köztársaságnak immáron végleg befellegzett.
A gyakorlat radikális megváltoztatása egy másik esetben is elkerülhetetlennek
látszott. Augustus, a már vissza nem térő múltat dicsőítő intézkedései részeként,
megbízást adott Romuluslól Balbusig az összes, triumphust tartó hadvezér nevét
tartalmazó jegyzék elkészítésére és a Fórum Romanumon történő felállítására.
Ennek jó részét márványlöredékekben ásták ki, és e mozaikrejtvény darabjait ál­
lítólag Michelangelo rakta először össze a XVI. században, hogy a Capitolium-
dombon az általa újratervezett Palazzo dei Conservatori díszítésére használja fel.
A névsort négy táblára vésték fel, és a vésnökök olyan jól gazdálkodtak a rendel­
kezésükre álló hellyel, hogy Balbus győzelme az utolsó panel legaljára került,
ekképpen több felirat már nem is fért volna el alatta. Ám itt nem csupán a szimmet­
riáról volt szó, hanem arról, hogy a diadalmenet intézménye korántsem a kellős
közepén szakadt meg, hanem természetes végéhez ért. Többnek már nem jut hely.
KII.F.NCEDIK FtJLZLT

Utódlás és egyéb nehézségek

Persze nem minden alakult Augustus elképzelései szerint. Még a kormányzásáról

szóló, általában ünnepélyes hangvételű ókori magyarázatokból is kihámozható,
hogy valójában milyen zavaros helyzet uralkodott. Öl évvel halála előtt, i. sz. 9-ben
Germániában a rómaiak rendkívül súlyos katonai vereséget szenvedtek a lázadó
és szabadságukért küzdő helyiektől, akik három légiót csaknem teljesen meg­
semmisítettek. Ettől függetlenül a Rés Geslae Divi Augusti fölöttébb dicsekvő
hangnemben szól a germániai rendteremtésről, ám Augustusi feltételezhetően
e vereség súlyossága késztette arra, hogy világhódító terveit fölfüggessze.
Otthon hatalmával szemben nagyobb nyílt ellenállás mutatkozott, mint ahogyan
azt az első látásra gondolhatnánk: ellenséges írásokat terjesztetlek róla, amelyek
azután a tűzben végezték, és az ellene szervezett összeesküvéseket valószínűleg
a szerencséjének vagy akármi másnak köszönhetően, de túlélte. Suetonius felso­
rol néhány összeesküvőt cs zendülőt, de ahogy az az efféle meghiúsult akciók
esetében lenni szokott, nehéz eldönteni, hogy indítékuk politikai természetű vagy
személyes indíttatású volt. A kiszemelt áldozatnak pedig soha nem állhat érde­
kében, hogy ezekről tárgyilagosan tudósítson.
Egy esetben viszont valószínűnek látszik, hogy az elit szerepében beálló po­
litikai változások, valamint Augustusnak a választásokra gyakorolt befolyása volt
az elégedetlenség fő oka. Marcus Egnatius Rufus történetének részletei - aho­
gyan mi ismerjük - igen zavarosak, ám a főbb vonalak elég tisztán rajzolódnak
ki. Először is Egnatius azzal provokálta Augustusi, hogy a maga kezdeményezé­
sére jótékonykodott a néppel. Amikor például i. e. 22-ben az aedilisi tisztséget
töltötte be, saját költségén a legszükségesebb eszközökkel felszerelt városi tűz­
oltóságot szervezett. Ezzel Augustus nemtetszését váltott ki, aki mégis úgy dön­
tött, túltesz Egnatiuson, és saját rabszolgáiból hatszázat tűzoltói szolgálatra rendelt.
Néhány esztendővel később, Augustus lávollélében Egnatius azzal próbálkozott,
hogy a császár jóváhagyása és a megszabott törvényes korhatár betöltése nélkül
induljon a konzulválaszláson. Ezt semmiképpen sem lehetett a császár ellen szőtt
összeesküvésnek tekinteni, hiszen mivel Augustus éppen nem tartózkodott Rómá­
ban, az ügyben sem így, sem úgy nem dönthetett, és talán ezért gondolta Egnatius,
hogy sikerrel pályázhat. Amikor azonban a jelöltségét elutasították, a nép köré­
ben zavargások törtek ki. Ezután a szenátus döntése értelmében - feltételezhe­
tően a távol levő császár jóváhagyásával - kivégezték.
Hogy aztán hány szenátortársa rokonszenvezett Egnatius törekvéseivel, azt
csak találgathatjuk. Származásáról, családi hátteréről semmit sem tudunk, és le­
hetséges cél jaira, indítékaira csak következtetni lehet. Több újkori történész is
afféle népi hőst próbált belőle faragni Clodius és a késői köztársaság egyéb
néptrihunusainak mintájára. Ám sokkal inkább valószínű, hogy a szenátort füg-
 AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

getlcnség fokozatos megszüntetése ellen tiltakozott, és kiállt a szenátorok azon

joga mellett, hogy a néppel való hagyományos kapcsolataikat továbbra is fenn­
tartsák.
Az első vonalbeli politika mögött egészen biztosan hallatszottak bomlasztó
hangok az Augustus által bőkezűen támogatott szimbolikus világ és Róma általa
kialakított új városképe ellen. A költő Ovidius, az augustusi rendszer kegyetlen
oldalának áldozata műveiben többször is célozgat arra, hogyan morgolódott-
zűgolódott az utca népe. A Fekete-tenger partján töltött boldogtalan száműzetése
idejéből való Keservek (Tristia) című - inkább piszkálódó, mint szomorú —ver­
seiben szellemesen gúnyolja ki az Augustus új Fórumát uraló templom Mars is­
tent és Venus istennőt megjelenítő szobordíszeit. Mint tudjuk, Romulus atyjaként
és Aeneas anyjaként őket tartották Róma alapító isteneinek, s egyben ők dicse­
kedhettek a klasszikus mitológia két leghíresebb házasságtörő istene címmel.
Már Homérosz is elmesélte, hogyan érte tetten megcsalatásakor Vcnust fölszar-
vazott férje, Vulcanus, a tűzisten, és hogyan ejtette foglyul a bűnös párt az erre
a célra készített hálóval. Nem kifejezetten a legalkalmasabb jelkép a császár új,
erkölcsös Rómája számára, ahol a házasságtörés bűnnek számít, célozgatott rá
a száműzött poéta. A civilitas számos, bonyolult megnyilvánulási formája sem
bizonyult igazán megfelelőnek. Például Augustus valahányszor belépett vagy
elhagyta a szenátust, minden egyes szenátort név szerint köszöntött, így az egész
szertartás - személyenként tíz másodperccel és telt házzal számolva - érkezéskor
és távozáskor is körülbelül másfél órát vett igénybe. Nem kevesen vélték úgy,
mindez nem is a polgárok egyenlőségének a kifejezéséi, sokkal inkább a hatalom
fitogtatását szolgálta.
Még Vergiliusnak a császár által rendelt epikus költeménye, az Aeneis is fel­
vet kényes kérdéseket. Augustus legendás őse és a költői szándék szerint egyféle
hasonmása egyáltalán nem nevezhető egy nyíltszívű, őszinte hősnek. A mai ol­
vasót ókori elődeinél egészen biztosan sokkal jobban zavarja az a mód, ahogyan
Aeneas a szerencsétlen Didót faképnél hagyja, és így szörnyű máglyahalálának
okozójává válik: ennek üzenete az, hogy a merő szenvedély senkii sem téríthet el
hazafias kötelessége teljesítésétől, és a karthágói királynő alakja mögül előbuk­
kanó Kleopátra vészjósló képe csak hangsúlyozza ezt az igazságot. Ám a költe­
mény utolsó jelenete, amelyben az immár Itáliában megtelepülő Aeneas hagyja,
hogy a düh hatalmába kerítse, és irgalmatlanul végez egyik ellenségével, aki
pedig kegyelmet kért, nem igazán tekinthető meggyőző és megnyugtató befeje­
zésnek. Természetesen az efféle ambivalenciák sokkal magával ragadóbb, szár-
nyalóbb irodalmi alkotássá emelik az Aeneist, mint az a nemzeti érzést az ege­
kig magasztaló sokezernyi verssornak valaha is sikerülne. Ugyanakkor az ilyen
kétértelműségek továbbra is kérdéseket vetnek fel Vergilius patrónusával cs az
egész augustusi rendszerrel fenntartott kapcsolatáról. Vajon mi járhatott Augustus
K ILEN C ED IK FEJEZET

fejében először olvasván vagy hallgatván ezeket az utolsó sorokat? Ezt már nem
Vergiliusnak kellett kitalálnia. Ő i. e. 19-ben hunyt el, még állítólag azelőtt, hogy
az utolsó simításokat elvégezhette volna művén.
Augustust más gondok gyötörték: meg kellett találnia az utódját, hogy át tudja
adni a hatalmat. A már i. e. 28-ban elkészült hatalmas római síremléke mindenki
számára jelezte, hogy - Antoniustól eltérően - itáliai földben kíván nyugodni, és
dinasztia fogja a trónuson követni. A császári család eszméjét is ő váltotta valóra
feleségével, Líviával. Az egyszemélyi uralom a nőket gyakran nagyobb szerep­
hez juttatja, és nem okvetlenül azért, mert bármiféle valóságos hatalom lenne
a kezükben, hanem azért, mert ha valaki szűk körben, otthonában hoz fontos ál­
lami döntéseket, bármely közelében tartózkodó személyről feltételezhető, hogy
befolyással van az ügyekre. A férje fülébe suttogó feleség ténylegesen nagyobb
hatalommal bír - vagy legalábbis ez az állítás gyakran elhangzik - , mint a csupán
hivatalos kérelmeket és feljegyzéseket továbbító munkatárs. Augustus egy alka­
lommal levélben arról értesítette a görög Számosz városát, hogy Lívia a kulisz-
szák mögött szólt az érdekükben. Azonban inkább ügy tűnik, hogy csak azért
nagyította fel felesége szerepét, hogy dinasztikus terveiben az összetartó kapocs
szerepét juttassa neki.
A római szobrászatban Líviának - Augustushoz hasonlóan - hivatalos kép­
mása volt (lásd a 12. táblát), és egy sor személyre szóló jogi privilégium is meg­
illette, egyebek mellett az első sorban ülhetett a színházban, pénzügyileg függet­
len volt és - a polgárháborús évektől kezdve - a néptribunusoknak kijáró
sacrosanctitas („sérthetetlenség”) jogát is birtokolhatta. A sacrosanctitas a köz­
társaságból vette eredetét, és a nép képviselőit volt hivatott a támadások ellen
védelmezni. Nem egészen világos, Líviát mi ellen védte, de a fontos újdonság
a dologban, hogy a „sérthetetlenség” kifejezetten egy férfi tisztségviselő jogán
alapult. Ekképpen jobban az elöljáróságok fénykörébe került, mint előtte bár­
mely asszony. Sőt egy versben, amelyet i. e. 9-ben, Drusus fia halálakor írtak
hozzá, a szerző Romana princepsként szólította meg. Ez az Augustust megillető
Romanus princeps cím, vagyis „Róma első polgára” titulus nőnemű megfelelője
volt, és valami olyasmit jelentett, mint manapság a „first lady”. Elképzelhető,
hogy a megszólítás csupán egy hízelgő poéta költői túlzásának a gyümölcse, és
egészen biztosan nem a fokozódó általános női emancipációra utalt, de egyértel­
műen jelezte a császár feleségének a létrehozandó uralkodói dinasztiában szánt
fontos helyet.
A bökkenő az volt, hogy a császári pár frigyéi nem kísérte gyermekáldás.
Augustusnak korábbi házasságából született egy leánya, Juha, és i. c. 37-ben
történi egybekelésükkor Lívia Drusus fia már világra jött, Tiberiusszal pedig éppen
várandós volt. Bármilyen tiszteletre méltókká váltak is a későbbiek során, kez­
detben a kapcsolatuk - Antoniusnak hála - nem volt éppen felhőtlen. O ugyanis
 299

AUGUSTUS ÁTVÁITOZÁSAI

- valószínűleg az erkölcstelenségéről terjesztett rosszindulatú pletykákért meg­

torlásul - azt állította, hogy a pár az asszony férje által rendezett összejövetele­
ken szokott találkozni, ahol a vacsora közepén egy, a célnak megfelelő hálószo­
bába távoznak, majd egy idő után zilált külsővel temek vissza. Ám legyen a
házasság akár botrányos, akár tiszteletre méltó, gyermekáldás nem követte:
Suetonius szerint Liviának Augustustól egy idő előtt, halva született gyermeke lett.
Következésképpen a császár mindent elkövetett azért, hogy örökösöket bizto­
sítson magának, akiket az adott körülmények között törvényes utódként lehet
bemutatni. Terveiben kiemelt szerep jutott e házasságon kívüli gyermekének,
Júliának. Először unokafivéréhez, Marcellushoz adták férjhez, aki meghalt, ami­
kor Júlia csak tizenhat éves volt; ezután apja barátja és munkatársa, a nálánál
több mint húsz esztendővel idősebb Marcus Agrippa következett; majd ideális
megoldásként, Lívia fiának, Tibcriusnak a felesége lett. Ha e házasságokat
esetleg egy már meglevő férj akadályozta, Augustus ragaszkodott a váláshoz.
Hogy e frigyek létrejötte érdekében egyes személyek milyen árat fizettek, arról
nemigen szól a fáma. Tiberiusról tudni lehet, hogy porig volt sújtva, amikor
arra kényszerítettek, hogy faképnél hagyja feleségét, Vipsania Agrippinát,
Agrippa korábbi házasságából született leányát, és lépjen házasságra Júliával,

65. Az „ A u g u s t u s i b é k e o ltá r á r ó l" (Ara Pacis Augustae) i. e. 1 3 -b a n m eg ren d elt, ü n n epi

á b r á z o ló f r í z ré szle te. A d o m b o r m ű a b ő v e b b császá c s a lá d o t j
A g rip p á v a l. A m ö g ö tte á lló n ő a kkori feleség e, J ú lia lehet, d e in kább L íviakén t szo k tá k a zo n osítan i.
300

KILENCEDIK FEJEZET

Agrippa özvegyen maradt feleségével - mindez a dinasztikus kavarodás szép

példáját adta. Tiberius elmondása szerint, amikor a válás után egyszer véletlenül
megpillantotta Vipsaniát, könnyek szöktek a szemébe; a testőrei gondoskodtak
róla, hogy még egyszer ne kerüljön közelébe. Ami pedig Júliát illeti, lehetséges,
hogy ez a sok elrendezett házasság befolyásolta amúgy is hírhedten szabados
nemi életét. Egy szenzációs történet tudni véli, hogy vad mulatozásokat rendezett
a Fórumon álló rostrán; ekképpen megteremtve a kellő vagy talán szörnyű egyen­
súlyt, hiszen atyja éppen c helyről ostorozta azokat, akik házasságtörésre vete­
medtek. Akár igaz, akár nem, részben ezen ügyei (meg állítólagos felségárulása)
miatt, Augustus i. c. 2-ben egy körülbelül fél négyzetmérföldnyi nagyságú szi­
getre száműzte, és soha többé nem térhetett vissza Rómába.
Az egész dinasztikus lervezgetésnek az lett az eredménye, hogy a ma Julius-
Claudius néven nevezett (Július Augustus családi neve volt, Claudius pedig Lívia
első férjéé) dinasztia családfája annyira bonyolulttá és kaotikussá vált, hogy pa­
píron lehetetlenség áttekinthetően ábrázolni - a részletekről nem is beszélve.
Az annyira óhajtott utódok pedig vagy nem léptek színre, vagy ha mégis, hamar
meghallak. Tiberius és Júlia házasságából egy gyermek született, aki nem érte
meg a felnőttkort. Júlia Agrippának két fiút szült, akiket Augustus - mint számba
jöhető utódokat - fogadott örökbe. Örökbe fogadó atyjuk kiköpött másaként
ábrázolt portréjuk birodalomszerte látható volt; ám egyiküket i. sz. 2-ben, mind­
össze kilencévesen betegség vitte el, testvére pedig két évvel később, a Keleten
vívott háborúban szerzett halálos sebet, mielőtt (egy másik rokonnal kötött) há­
zasságából gyerek született volna. Végül Augustusnak az utódlása biztosítására
nem maradi más lehetősége, mint ami már kezdetben is kínálkozott: Lívia fia,
Tiberius, aki i. sz. 14-ben lépett örökébe. Idősebb Plinius nem állhatta meg, hogy
ne fűzzön ehhez egy ironikus megjegyzést. Tiberius Claudius Néró, az újdonsült
császár atyja a polgárháborúban Antonius oldalán harcolt, családja pedig az ost­
romlott Perusiában tartózkodott. Augustus tehát úgy halt meg - gúnyolódott
Plinius - , hogy ellenségének a fia lett az utódja.

Meghalt Augustus! Éljen Augustus!

Augustus i. sz. 14. augusztus 19-én, kevéssel hetvenhatodik születésnapja előtt,

egyik dél-itáliai villájában távozott az élők sorából. Suetonius szerint Capri szi­
getén pihent, vendégeivel különféle szellemi játékokat űzve - például úgy intéz­
kedett, hogy a rómaiak görög, a görögök pedig római ruhában járjanak, és egymás
nyelvén beszéljenek. Tgen csendesen, könnyű halállal vonult ki az árnyékvilág­
ból. A szárazföldre visszatérve megint előjött bélgyengcségc, végül ágynak esett,
és örökre elszenderült. Később aztán olyasféle híresztelések kaptak szárnyra,
 301

AUGUSTUS ÁTVÁLTOZÁSAI

hogy halálához Líviának is köze lehetett, talán némi mérgezett fügével siettetve
a véget, hogy Ti béri us hatalomra kerülését meggyorsítsa, mint ahogyan - néme­
lyek állítása szerint - más családtagokat is átsegített a túlvilágra, attól való félel­
mében, hogy veszélyeztethetik Tiberius esélyeit. A római világban - ahol az
emberek túlnyomó többsége a csatamezőn, gyermekszülésben vagy balesetben
vesztette életét - Augustus halála mindenképpen rejtélyesnek tűnt, és pletykák
özönét indította el. A méreg mindig is a gyengébb nem kedvenc fegyverének
számított, végrehajtásához testi erő nem szükségeltetett, csupán némi ravaszság
kellett.
Mások úgy hitték - és ez valószerubb feltételezés lehetett - , hogy Lívia orosz­
lánrészt vállalt abban, hogy az Augustustól Tiberiusig vezető átmenet zökkenő-
mentes legyen. Mihelyst észlelte a halál közeledtél, fiáért küldött, aki mintegy
ötnapi járóföld távolságra, az Adria túlpartján tartózkodott. Közben pedig derű­
látó jelentéseket tett közzé Augustus egészségi állapotát illetően, mígnem Tibe­
rius megérkezése után a halálhírt közölhették; ám hogy az idős uralkodó valójá­
ban mikor hunyt el, ma sem tisztázott. Viszont akár az utód érkezése előtt, akár
utána távozott, a hatalmi átmenet zökkenőmentesnek bizonyult. A holttestet a
halál helyszínéről, Nolából több mint 100 rnérföldön keresztül, az útba eső váro­
sok elöljárói vitték vállukon Rómába. Koronázási szertartást nem rendeztek, hi­
szen bármilyen haszna származott is az i. e. 29-ben tartott diadalmenetéből,
Rómában a császár trónra lépésének nem alakult ki külön rituáléja. Tiberius
azonban már a császári hatalom tényleges birtokosaként hívta össze a szenátust,
hogy Augustus végakaratát, hagyatékát és a jövőre vonatkozó utasításait ismer­
tesse, valamint hogy a temetésével kapcsolatos intézkedésekről rendelkezzenek.
Vannak arra utaló jelek, hogy a szervezők lehetséges zavargásoktól tartottak.
Különben miért vezényelték volna ki a katonaságot a temetési szertartásra, és
a temetési menet útvonalára? Ám minden békésen és oly módon zajlott le, ami
Löbbé-kevésbé ismerős lett volna a több mint 150 évvel korábban élő Polübiosz-
nak, noha jóval előkelőbb, díszesebb külsőségek között.
A rostrára nem Augustus holttestét, hanem viaszfiguráját helyezték fel, mi­
közben Tiberius halolldicsérő beszédét mondta. A halotti menetben nemcsak
Augustus őseinek, hanem a régi idők kimagasló római alakjainak arcképét is
hordozták, közöttük Pompeiusét és Romulusét, mintha ugyan Augustus mind­
egyikük leszármazottja lett volna. A hamvasztást követően Lívia - akinek attól
fogva az Augusta név járt, hiszen végakaratában Augustus hivatalosan is örökbe
fogadta - egymillió sestertiusszal jutalmazott egy férfit, aki megesküdött, látta,
amint Augustus az égbe szállt. Augustus ekképpen megistenült.
A császár mindvégig kiismerhetetlen maradt. Mielőtt hosszú csókkal búcsút
vett volna Líviától, a körülötte összegyűlt barátaihoz intézte utolsó szavait, amelyek
közé egy görög komédiából vett, jellegzetesen köntörfalazó idézet is beleféri:
 303
66. Augustus és Uvia családja és !es;,ánnazottai
csalát(fájának egyszerűsíteu változata (a császárok
C. JULIUS CAESAR ;: Julia = M. Atius Balbus
neve kövér betűkkel van szedve). Az örökbefogadás
és a többszörös házasságkötések okozta kavarodás,
tetézve az azonos nevű személyek esetenként
többszöri előfordulásával, csaknem
megfejthetetlenné teszi.
Atia = C. Octavius

P. Comelius Scipio Seri bon:

· - -11-- ~
(Octavius)
CAESAR Livia Ti Claudius
\UGUSTUS = Drusilla = Nero Octavia = M. Antonius

PaullusAem~Comclia M. Vipsanius Agrippa I 1

Julia
TIBERIUS
1

Claudius Nero) =
L Vípsania
1
Drusus =
Claudius
1
Antonia
ifjabb
1
1
Antonia
idősebb
= L. Domitius
Ahenobarbus

,- ,
Nero
1 1

1 1 1 1 1 1 . 1
M.Aemilius L. Acmílius = Julia Caius Lucius Agrippa Agríppina = ~ amcus Drusus = Livia ? ? M. Valerius = Domitia Faustus
Lepidus Paullus Caesar Caesar Postumus idősebb Julius Juli a Messalla Lepida Comelius
Caesar Barbatus Sulla
1 .

Tiberius' Gemell;JJ

l 1
_ villa= M. Vinicius = Rubcllius Nero
1
Acmilía Drusus M. Junius = Acmilia (C. Julius Caesar) M. Aemilius = Drusilla = Cassi = Agríppina =CLAUDIUS
Cn Domítius
Lcpída Silanus Lcpida GAIUS Lep idus Longir Julia Blandus I ifjabb = "va1ena
Ahenobarbus .
Torquatus Caligula
Messalina 1
= Junia Claudia Domitia = Pas~ienus = ______, = Aelia
= Livia/Comelía Cnspus Paetina
= Lollia Paulína
= Caesonia
1
Drusilla t
1
1
r--------------------------------------------------~
1
1
1
1
1
1
[ 1 1 !
M. Juníus L. Junius D. Junius Junia = C. Cassius Junia Rubcllius Rufríus ~ "'::'aea = (L. Domitius = Octavia Ti Claudius Cn Pompeius == Claudia = Faustus Comelius
Silanus Silanus Silanus Lepída Longinus Calvina Plautus Crispínu~ .na Ahenqbar,bus) Caesar Magnus Antonia Sulla Felix
Torquatus NERO Britannicus

Claudia
Augusla
Jelmagyarázat
--------- az örökbefogadást jelzi
K1LLN CID 1K rl-|i:ZL T

„Játékunk hogyha tetszett, hát tapsoljatok, / Jókedvűen tomboljatok mindany-

nyian.”" Vajon milyen szerepet alakított végig ezekben az években? - kérdezhet­
ték magukban a jelenlevők. És ki írta a szerepét? E kérdések máig megválaszo­
latlanok. Mint ahogy az is, hogyan sikerülhetett Augustusnak a római politikai
élet színterét ilyen mértékben átalakítania, hogyan tudta negyven éven keresztül
a saját útját járni, és mire, kire támaszkodhatott? Például ki döntött arról, milyen
legyen a személyéről (vagy Líviáról) kialakított hivatalos kép? Milyen viták so­
rán dőlt el, és kivel vitatta meg a katonai szolgálat és a nyugdíjazás új rendjét?
Mennyiben csak a szerencsén múlt, hogy ilyen hosszú életet élt?
Mindazonáltal a császárként kialakított tágabb keretek több mint 200 éven
keresztül - tehát e könyvben tárgyalt korszak végéig - fennmaradtak. Minden
későbbi császár, akivel találkozni fogunk, Augustus volt, vagy legalábbis az ő
szerepét játszotta. Császári címeik között szerepelt az Augustus, örököltek pecsét­
gyűrűjét, amely állítólag egyikükről a másikra szállt. De már nem az eredeti
kedvenc, a szfinx díszítette. Az évtizedek során megváltoztatta a mintát: előbb
Nagy Sándor arcképére, majd a sajátjáéra cserélte. Augustus feje, vagyis az ő jel­
lemző vonásai szolgáltak aláírás gyanánt minden utódja számára. Bármilyen volt
is egyéni vérmérsékletük, szellemi beállítottságuk, erényeik vagy hibáik, szárma­
zásuk, bármilyen néven ismerjük is őket, mindannyian újra és újra, jobban vagy
rosszabbul Augustusi testesítettek meg, az általa kialakított autokrácia-modellen
belül tevékenykedve és az általa tisztázatlanul hagyott kérdések megoldásával
fáradozva.
A következőkben néhány olyan probléma tárgyalására terünk rá, amellyel
ezen új Auguslusoknak kellett megbirkózniuk. Kezdjünk mindjárt egy másik
halálesettel.
 TIZEDIK FEJEZET

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

Trónon

4 1 - b e n , csaknem harminc esztendővel azután, hogy

I
d ő szá m ításu n k szer in t

az első Augustus őrök nyugalomra szenderült, és nyolcvanöt évvel Julius

Caesar halála után, Rómában újabb gyilkosság történt. Az áldozat Caius császár
- teljes nevén Caius Julius Caesar Augustus Germanicus - volt, aki négy eszten­
dővel korábban követte a trónon nagybátyját, az idős Tiberiusl. Ő a második
helyet foglalta el ama tizennégy császár sorában, akik - nem számítva az i. sz.
68-69-ben lezajló polgárháború alatt fellépő három, rövid életű trónigénylőt -
Rómát az Augustus halála és Commodus i. sz. 192-ben történő meggyilkolása
között eltelt csaknem 180 évben kormányozták. Közöttük találjuk a római törté­
nelem néhány legnevezetesebb alakját: Claudiust, aki Caius helyére lépett, és aki
Róbert Graves regényeiben Én, Claudius és Claudius, az isten a „kamarilla-
- -

politika” tudós és agyafúrt szemlélőjeként kap főszerepet; a családtagjait elő­

szeretettel gyilkolászó, lantját pengető, keresztényüldöző és piromániás Nérót;
a „filozófus császár”, Marcus Aureliust, akinek Elmélkedések című műve ma is
népszerű olvasmánynak számít, végül pedig Commodust, akinek - nem egészen
pontatlanul felidézett - arénabeli hőstetteit a Gladiátor című filmben csodálhat­
tuk meg. Továbbá ott vannak azok is, akiknek az újkori életrajzírók minden
leleményessége ellenére legfeljebb csak nevük maradt fenn: például az idős
Nerva, aki az i. sz. I. század végén mindössze tizennyolc hónapig uralkodott.
Caius meggyilkolása a római történelem e szakaszának egyik legprecízebben
dokumentált eseménye, a róla szóló beszámoló pedig egész biztosan a legrészle­
tesebb, ami bármely császár bukásáról az utókorra maradt. A több mint harminc­
oldalnyi, nagy műgonddal megírt elbeszélés egy, a zsidók enciklopédikus törté­
netét feldolgozó, az esemény után hozzávetőleg ötven esztendővel később el­
készült munkában olvasható, melynek szerzője, az i. sz. 60-as években a rómaiak
ellen (Jószéf ben Maltitjáhu néven) hadvezérként harcoló, majd - ha vallásilag
nem is, de politikailag az ellenséghez átpártoló - éleiét a római császári palotá­
ban, udvari íróként befejező Titus Flavius Josephus volt. Josephus szerint Caius
erőszakos halála a zsidókat megvető császár isteni büntetése volt, aki arra vete­
medett, hogy saját szobrot állíttatott magának a jeruzsálemi szentélyben. Ám
306

TIZEDIK FEJEZET

Tibeti US Caius (Caligula) Claudius Néró

i. sz 14—37 i. sz. 37 41 i. sz. 41-54 l sz, 54-68
67* T izen n é g y c s á ­
szá r. Néró h a lá la és
Vespasicmus h a ta lo m ­
ra k e rü lé se k ö z ö tt
h árom , r ö v id id e ig
u r a lk o d ó c sá sz á r:
Gálha. Otho és Vitel*
lius« Vespasiamts,
D on t irtán us, Traia-
n u s , Hadrianus,
Lucias Verus
Miare as Aurel iússzál Vcspasianus T i tus D om itianus
együtt uralkodott L sz, 69-79 i. sz. 79-81 L sz. 81-96

Nerva Traianus Hadrianus Anton inus Pius

i. sz. 96-98 i. sz. 98-117 í. sz, 117-138 i. sz. 138-161

Dinasztiák
Julius-Claudius-
dinasztia
(i. sz. 14-68)
Fjavius-dinasztia
(L sz. 69-96)
Az örökbe fogadott
császárok
Marcus Aurelius Lucius Verus Comm odú s (i. sz. 96 192)
i. ,sz. 161-180 i. sz. 161-169 i. sz. 180-192
 307

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

a körülményekből ítélve, a történet írásakor egy emlékiratot is felhasznált, ame­

lyet egy, az eseményeket közelről szemlélő személy készített az i. sz. 41 január­
jában történtekről. Josephus gyilkosságról írt beszámolója sokat elárul az első
Augustus utáni politikáról, az udvari intrikáktól, a régi szenátori elit üres szóla­
main, meg az utódlási kérdéseken keresztül a trónon ülő császárt fenyegető ve­
szélyek taglalásáig. Mi több. a Caius hibáit és botlásait, gyilkosságának okait és
következményeit elemző, különböző - akár ókori, akár modern - értékelések
fontos kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, vajon miként formálódott a ró­
mai császárok hírneve; hogyan ítélték, ítélik meg sikereiket vagy balsikereiket,
és - ami még lényegesebb - az egyes uralkodók jelleme és képességei, házassá­
gai és az általuk elkövetett gyilkosságok mennyiben visznek közelebb bennünket
azon időszak történelmének megértéséhez, amikor a római császárok uralkodtak.
Tehát hogyan és miért gyilkolták meg Caiust?

Mi volt a baj Caius szál?

Tiberius császár, aki örökbe fogadó atyjától, Augustusiul i- sz., 14-ben minden
gond nélkül vette át a hatalmat, uralkodásának utolsó évtizedében egyre inkább
visszavonultan élt. Ideje nagy részét Capri szigetén töltötte, és a fővárossal csak
távolról tartott kapcsolatot. Amikor i. sz. 37-ben, Tiberius halálát követően
Caiust császárrá kiáltották ki, az örömmel várt változás megtestesítőjét látták
benne. Az éppen huszonnégy esztendős ifjú, mint Julius-Claudius-dinasztiabcli
pályázó jo g g a l reménykedett a trón elnyerésében. Anyja, Agrippina, Júlia lánya,
vagyis Augustus egyenes ági unokája, apja, Germanicus - akire korai és gyanús
körülmények között bekövetkező halála előtt a jövő császáraként tekintettek -
Livia unokája, egyben Augustus unokaöccse volt. Caius szüleinek köszönhette
fura csúfnevét - Caligula („Csizmácska”) amelyen megismerte a világ, ugyan­
is gyerekkorában magukkal vitték a hadjáratokra, ahol a számára készített kato­
nai ruhába és csizmába (latinul caliga) öltöztették.
Caiust mindössze négy évvel a trónra kerülése után gyilkolta meg a Pretoriá-
nus gárda három katonája, a Caesaréhoz hasonló, hátborzongatóan véres körül­
mények között. Az ókorban biztonságos távolságból nehezen lehetett ölni, ezért
közel kellett férkőzni az áldozathoz, és a művelet szinte minden esetben sok
vérontással járt. Amint Caesar és Caius is megtapasztalhatta, a mindenkori ural­
kodót a legnagyobb veszély azok részéről fenyegette, akik közelükben tartózkod­
hattak: feleség, gyerek, testőr, munkatárs, barát és rabszolga. A két gyilkosság
között azonban jelentős különbség mutatkozik, ami a köztársaság és a császárság
közötti megváltozott időket jelzi. Caesart szenátortársai döfték le egy nyilvános
gyűlésen, mindenki szeme láttára, miközben kérvényt nyújtottak át neki. Caiust
308

TIZEDIK FEJEZET

68- A m e lls z o b o r C a iu st á b r á z o lja k a to n a i ru h á ­

za tban , m ív e s m e ü v é r tte l F e jé t c s e rk o sz o rú
- corona civica - ö v ezi, a m e lly e l a c sa tá b a n
b a jtá r s a ik é le té t m e n tő r ó m a ia k a t tü n te tté k kL

otthonában, egy üres folyosón aprították

föl az állam belső biztonságát vigyázó
elit egység katonái, majd amikor fele­
sége megjelent a kislányával, és meg­
látta a holttestet, ővelük is végeztek.
A császár - amint Josephus írja - az
első Augustus emlékére, az első császári
pár házassági évfordulóján rendezett
palatinusi játékokat nézte. A reggeli
előadás végeztével úgy döntött, lemond
az ebédről - egy másik változat szerint
még enyhén émelygett az előző esti,
túlzásba vitt kulináris élvezetektől és a színházból egyedül átmegy a magán­
fürdőjébe. Amint befordult egy szűk folyosóra, hogy az egyre bővülő - az augus­
tusi viszonylag szerény rezidenciához képest már ugyancsak nagyra nőtt - „pa­
lotaegyüttes” egyik részéből átsétáljon a másikba, a három pretoriánus - ma
altiszteknek mondanánk őket - nekitámadt. Vezetőjüket, Cassius Chaereát állító­
lag személyes harag fűtötte. A császár sokszor bízta meg különféle kegyetlen
feladatokkal, mint kínvallatás, verés, de Caius mások előtt nőiessége miatt gú­
nyolódott vele rendszeresen (visszatérő szavajárása a „te elpuhult kéjenc” volt).
Chaerea tehát ekképpen állt bosszút a sértésekért.
Persze az összeesküvés hátterében magasabb elvek, támogatói között na­
gyobb számban katonák és szenátorok is lehettek. Legalábbis a Caius gonosztet­
teiről szóló rengeteg történetből erre lehet következtetni. Leánytestvéreivel
folytatott vérfertőző viszonya, valamint őrült terve, hogy lovát konzultársává
emeli, hírhedtté tette. Nagyzoló építési terveit valahol a természeti törvények
megcsúfolása és a groteszk hetvenkedés közé lehetne elhelyezni. (Képzeljük el
- több ókori szerző erről szóló tudósításából is ihletet merítve amint a nyereg­
ben pöffeszkedve, mellén Nagy Sándor vértjét csillogtatva, végigtáncoltatja lovát
a Nápolyi-Öbölben vert hajóhídon...) Vitéz katonáit azzal szégyenítette meg,
hogy Gallia tengerpartján arra utasította őket, hogy gyűjtsenek kagylókat. A már
régóta szenvedő római arisztokrácia címére intézett kedélyes fenyegetőzése pe­
dig legendássá vált. Egy nevezetes alkalommal, egy vidám lakoma közben har­
sány kacajra fakadt, és amikor a mellette fekvő két konzul egyike udvariasan
megkérdezte, hogy min nevet, Caligula így válaszolt: „Mi mást is nevetnék, mint
 TIZH N N ÉG Y CSÁSZÁR

azt, hogy csak egy intésembe kerül, és akár el is vágják mindkettőtök torkát!”1
Ha Chaerea nem, valaki más biztosan beledöfte volna a tőrét.
Azonban bármi volt is a gyilkosság pontos indítéka, immáron új szelek fújtak
a politikában: zárt ajtók mögött ténykedő halálkommandó és egy dinasztikus
gyilkosság, amely szükségszerűen megkövetelte, hogy az áldozat közvetlen csa­
ládtagjai osztozzanak sorsában. Senki sem tett erőfeszítéseket azért, hogy felku­
tassa Julius Caesar feleségét. Az eset arra is rávilágított, hogy Augustus inkább
sikeresnek nevezhető törekvései dacára, amelyekkel a római légiókat távol akarta
tartani a politikától, a városban maradó csekély számú katona igen nagy politikai
hatalmat ragadhatott magához, ha ahhoz támadt kedve. I. sz. 41-ben nem csupán
annyi történt, hogy egy csoport elégedetlen pretoriánus a másvilágra küldött egy
császárt, hiszen a Pretoriánus gárda az utódját is azon nyomban trónra ültette.
A császár legbelsőbb köréhez tartozó személyi testőrség, ez a barbárságuk okán
germán harcosokból szervezett, kisebb magánmilícia, amelyet a korrupció elleni
biztosítéknak szántak, az elkövetkező eseményekben véres szerepet játszott.
Amint a gyilkosság híre kiszivárgott, a germánok a legbrutálisabb módon
tettek odaadó hűségükről bizonyságot. Végigjárták a Palatínust, és mindenkit
megöllek, akiről azt gyanították, hogy részese az összeesküvésnek. Az egyik
szenátorral azért végeztek, mert tógáját korábban egy áldozati állat vére befröcs­
költe, és így azt hihették, hogy köze volt a császár meggyilkolásához. Megjele­
nésükre rettegés lett úrrá az embereken, akik a császár távozása után is a színház­
ban maradtak. A bennrekedt nézőkön egy jóindulatú orvos segített, aki azért
sietett oda, hogy a gyilkosság után megsebesült embereket ellássa, a többieknek
pedig úgy segített a menekülésben, hogy színleg kötözőszerekért szalasztotta
őket.
Eközben a szenátus összeült a capitoliumi Jupiter-templomban, a köztársaság
lenyűgöző, szimbolikus emlékművében, és magasztos szavakkal jelentette be a
politikai szolgaság végét és a szabadság visszajövetelét. Úgy kalkuláltak, hogy
a szabadság éppen száz éve ment veszendőbe, minden bizonnyal az i. e. 60-ban a
triumvirek - Pompeius, Caesar és Crassus - között megkötött megállapodási
vették fordulópontnak - , így tehát a pillanat különösen alkalmasnak tűnt a sza­
badságjogok visszakövetelésére. A lcglelkesítőbb szónoklatot Gnaeus Sentius
Satuminus konzul tartotta. Elismerte, hogy túl fiatal ahhoz, hogy a köztársaságra
emlékezzék, ám azt a saját szemével látta, „mily nagy szerencsétlenség a biroda­
lomra egy zsarnok uralma”. Caius halálával új hajnal köszöntött Rómára: „...mert
nincs már uralkodó, aki büntetlenül zaklathatná a polgárokat... Eddig is legfőbb
támasza a zsarnokságnak azoknak a gyávasága volt, akik az uralkodó elhatározá­
sai ellen még a leghalkabb ellentmondást sem merték megkockáztatni. Mert él­
veztük a béke gyönyörűségeit, hozzászoktunk a rabszolgaélethez... Most minde­
nekelőtt a legnagyobb elismeréssel kell hódolnunk azoknak, akik a zsarnokot
TIZ ED IK FEJEZET

eltették láb alól...”2 Mindez fölöttébb hatásosan hangzott, csak éppen nem volt
őszinte. Miközben Satuminus beszélt, Caius arcmásával ékesített pecsétgyűrűje
végig az ujján díszelgett, mígnem valaki, akinek feltűnt a szónok szavai és gyű­
rűje közötti ellentmondás, felugrott, és lehúzta az ékszert.
Azonban hiába volt az egész, ugyanis a szenátus képességeiről nem túl ked­
vező véleménnyel lévő és a visszatérést a köztársasághoz egyáltalán nem támo­
gató Pretoriánus gárda időközben már kiszemelte az új császárt. Úgy tudni, hogy
az erőszaktól és a zűrzavartól megrémült Claudius, Caius ötvenéves nagybátyja
egy másik sötét folyosón keresett rejtekhelyét. Ám a pretoriánusok csakhamar
felfedezték: rettegett, hogy vele is végezni akarnak, ám e helyett császárként kö­
szöntötték. Liviával és Augustusszal való vérrokonsága miatt ugyanolyan alkal­
mas jelöltnek bizonyult, mint bárki más, és szerencséjére éppen kéznél volt.
Feszült tárgyalások, gondosan megtervezett hírverés és félresikerült döntések
következtek. Claudius minden pretoriánust nagyobb összeggel kenyerezett le:
„ő volt a császárok között az első, aki még katonái hűségét is pénzért vásárolta
meg”2 - jegyezte meg rosszallóan az életrajzíró Suetonius, mintha Augustus nem
ugyanezt cselekedte volna. A szenátorok minden, köztársasági szabadságra vo­
natkozó eszmét feladtak, és már csak egyetlen kívánságuk maradt, nevezetesen
az, hogy Claudius formálisan is fogadja el tőlük a trónt, miközben a legtöbbjük
biztonságot nyújtó vidéki birtokán húzta meg magát. Chaereára és egyik társára
„a legnagyobb elismeréssel” való hódolás helyett kivégzés várt, mivel az új csá­
szár tanácsadói kitartóan úgy érveltek, hogy miközben maga a tett dicséretes és
hősies volt, a hűtlenségért - nehogy a példa követőkre találjon - megtorlás jár.
Claudius továbbra is azt hangoztatta, mennyire nehezére esik az uralom, hiszen
akarata ellenére ültették a trónra. Lehet, hogy így is gondolta, ám a tüntető vona­
kodás mindig hasznosnak bizonyult a gátlástalan becsvágy leplezésére. Eközben
a szobrászok az egész római világban igyekeztek az új időkhöz alkalmazkodni,
és nagy buzgalommal formázták át a rengeteg Caius-portrét a nagybácsiból elő­
léptetett új császár képmására.
Mindezen események szemléletes képekben villantják fel a római autokrácia
politikájának egy-egy oldalát csaknem harminc esztendővel Augustus halála
után. A szenátus átlátszó és komolytalan alakoskodása a köztársaság visszaállítá­
sával kapcsolatban csupán arra volt jó, hogy bebizonyosodjék: a régi kormány­
zási fonnának egyszer s mindenkorra befellegzett, s immáron nem egycb nosz­
talgikus álomképnél, amelyet benne soha nem élő rajongói kergetnek. Ahogyan
Josephus is utalt rá, mindazok, akik hangosan követelték a köztársasági beren­
dezkedés visszatértét, miközben gyűrűjükön a császár arcképét villogtatják,
a köztársasági rendszer lényegéből semmit sem értettek meg. A császár meggyil­
kolását követő zavargás és erőszak nem csak azt mutatta, milyen kévésén múlik,
hogy egy békés délelőtti színházi előadás vérfürdővé fajuljon, hanem azt is, hogy
 311

TJZLNNÉGY CSÁSZÁR

69. E z a C A a u d iu s-p o rtré a tö k é le te s tő l tá v o l e s ő k ü llem é t

- f ő l e g a m i a h a j m eg m in tá zá sa i ille tt - a z á b r á z o lt s z e ­
m é ly id en (i tá s v á lto zá s á n a k k ö szö n h eti, h isz e n e g y C a iu s-
f é jb ő l f a r a g tá k ki. A s z o b o r m ű lá tv á n y o sa n je lk é p e z i
a k o r á b b i p o litik a i r e n d s z e r e ltü n te té s é r e irá n y u ló tö r e k ­
v é sek e t, m ik ö zb en a z t is ta n ú sítja , h o g y a z e g y é n e k k ö ­
z ö tti k ü lö n b ö ző sé g jó v a l k ise b b v o lt , m in t go n d o ln á n k .

milyen mértékben különböztek a szenátus, a ka­

tonák és az utca embere által képviselt politikai
álláspontok. A gazdagok és kiváltságosok több­
sége a zsarnok halálát ünnepelte, míg a szegé­
nyek hősüket gyászolták benne. Joscphus az
asszonyok, fiatalemberek és rabszolgák balga­
ságát gúnyolja ki, akik „nem szívesen vették
volna, ha a hír igaz”4, és nagy örömmel adtak
hitelt azoknak a mendemondáknak, amelyek
szerint a sebtiben összefoltozott Caiust m ár látták a Fórumon sétálni. Nyilván­
való, hogy azok között, akik örömmel fogadták félreállílását, a további teendőket
illetően nem volt egyetértés, viszont nagyon magasra tehető azoknak a száma,
akik a leghevesebb ellenkezéssel fogadták császáruk legyilkolását.
E véleménykülönbségek kérdésessé teszik az elfogadott sztereotípiákat, és né­
hány súlyosabb történelmi kérdést vetnek fel. Vajon Caius a valóságban is olyan
szörnyeteg volt, m int amilyennek következetesen lefestik? Lehet, hogy a túlzó
bőkezűségéről ismert császárnak - amint Josephus állítja - sikerült megtévesz­
teni az egyszerű embereket? Hiszen azt is mesélték, hogy egy alkalommal Cali­
gula a Fórum egyik magas épületének a tetején állva szórta a pénzt a bámészko­
dóknak.
Talán tényleg elkápráztatta őket. Azonban több okunk is van kételkedni a
Caius romlottságáról szóló történetek hitelességében, hiszen jő néhány minden
valószínűséget nélkülöz. Nem említve a Nápolyi-öbölben történteket, vajon tény­
leg lehetséges, hogy Rómában egy óriási hidat építtetett a Palatínus- és a Capito-
lium-domb között, anélkül, hogy bármi nyoma maradt volna? Csaknem minden
történetünket évekkel a császár halála után jegyezték le, és minél alaposabban
vizsgáljuk a legfurcsábbakat, annál hihetetlenebbeknek tűnnek. A tengeri kagy­
lók furcsa esete akár a „kagylót” és „katonai barakkot” egyformán jelentő latin
muscuii szó helytelen értelmezéséből is eredhet. Elképzelhető, hogy a katonák
nem is kagylót gyűjtöttek, hanem egy ideiglenes tábort bontottak? Az első, fenn­
maradt vérfertőzésre szóló utalás is csak az i. sz. I. század végéről való, miköz­
ben nyilvánvaló evidenciául Drusilla lánytestvére halála miatt érzett mély bánatát
T IZ E D IK FEJEZET

szokták felhozni, amelyet pedig aligha tekinthetünk döntő bizonyítéknak a sze­

xuális kapcsolatra. Néhány modem szerző vélekedése, hogy lakomái úgymond
csaknem orgiákká fajultak, a császár „alatt” a nővéreivel, „rajta” meg a feleségé­
vel, egyszerűen Suetonius szövegének a félrefordításából adódik, aki arról be­
szél, hogy a nyilvános lakomákon nővéreit az „alsó kereveten”, a feleségét pedig
a „felső kereveten”5 helyezte el.
Persze ostobaság azt gondolnunk, hogy Caius ártatlan és kegyes szívű ural­
kodó volt, akit a legteljesebb mértékben félreértünk, és következetesen hamis
színben tüntetünk fel. Ugyanakkor nyugodt lélekkel nemigen mondhatunk mást,
mint hogy a róla elterjedt történetek - bármi legyen is az igazságtartalmuk - lé­
nyek, túlzások, szándékos félremagyarázások és puszta koholmányok kibogoz­
hatatlan egyvelegéből állnak, amelyek többségét halála után agyalták ki, legfő­
képpen az új császár, Claudius érdekében, akinek uralkodói legitimitása részben
annak elfogadásától függött, hogy elődjét jogosan tették-e el láb alól. Amint
Auguslusnak az állt érdekében, hogy Antoniust minél rosszabb hírbe hozza és
rágalmazza, úgy a claudiusi rendszeres az előző császárt megtagadni akaró alatt­
valóinak érdeke is azt kívánta, hogy Caiusra kígyót-békát kiáltsanak, bármi le­
gyen is az igazság. Tehát lehet, hogy Caiust azért gyilkolták meg, mert valóságos
szörnyeteg volt, ám ugyanúgy az is elképzelhető, hogy azért csináltak belőle
szörnyeteget, mert meggyilkolták.
Most azonban tegyünk félre minden gyanút, és tételezzük fel, hogy a történe­
tek megfelelnek a valóságnak, hogy az egyszerű emberek csupán naivak és hiszé­
kenyek voltak, és hogy Rómát egy pszichopata és Sztálin keverékeként működő
szadista őrült tartotta rettegésben. Mivel az ókori Rómában a császárok állandó
kellékké váltak, Caius meggyilkolása semmilyen különösebb hatással nem volt
a császárság rendszerének hosszú történetére. E tekintetben semmi különbség
sem mutatkozik az i. sz. 41. és az i. e. 44. év gyilkosai között, hiszen ez utóbbiak
ugyancsak eltettek láb alól egy zsarnokot fJulius CaesarlJ, hogy egy másik [Augus­
tusi üljön a nyakukra. Caius meggyilkolása bármilyen heves izgalmat váltott is
ki, a rövid ideig tartó, feszült várakozás, a köztársasági eszmével való kacérkodás
után így is, úgy is egy másik császár foglalta el a trónust, aki olyan nagyon nem
is különbözött elődjétől. Halála után Claudius sokkal jobb és műveltebb uralkodó
hírében állt, mint Caius, mégpedig azért, mert fogadott fiának és utódjának,
Nérónak nyilván nem állt annyira érdekében, hogy emlékét bemocskolja. Ám
kissé mélyebbre ásva az ő kegyetlenségére és bűnöző voltára is azonnal fény
derül (egy ókori nyilvántartás szerint uralkodása idején a mintegy 600 szenátor­
ból harmincötöt, rajtuk kívül 300 lovagot küldött a másvilágra), és a római ha­
talmi struktúrában ugyanazt a helyet töltötte be, mint elődje.
Ez az egyik üzenete az előző császári képmás átfaragásának. Ám e leleményes
eljárás mögött gazdasági megfontolások is meghúzódhattak, hiszen az a szob-
 313

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

rász, aki i. sz. 41 januárjában Caius szobrán már az utolsó simításokat végezte,
semmiképpen sem szerette volna, ha a meggyilkolt császár immár semmit nem
érő portréja miatt a pénze kárba vész. Ezért célszerűbbnek látta, ha nagy sietve
az új uralkodó képmásává alakítja. Némely változtatás jelképesen a császár eltá­
volítására is utalhatott. A rómaiak mindig megpróbálták eltüntetni a kegyvesztet­
tek nyomait: lerombolták házukat, ledöntötték szobrukat és kitörölték nevüket
a nyilvános jegyzékekből, gyakran durva vésőnyomokat hagyva, amivel odavon-
zották a tekinteteket a felejtetni kívánt nevekre. De találunk itt még egy fontos,
az Augustus és a hollók történetének üzenetével közeli rokonságot mutató jelen­
séget, mégpedig azt, hogy a császárok között nagyobb volt a hasonlóság, mint
a különbözőség, és néhány apróbb módosítással játszi könnyedséggel lehetett az
elődből utódot faragni. A gyilkosságok csupán kisebb megtorpanásoknak számí­
tottak a császári uralom nagy ívű történetében.

„Jó" és „rossz, császárok”?

A Tiberius és Commodus között sorakozó, három dinasztiából való tizennégy

császár csaknem két évszázados önkényuralmának szokványos története a trónon
ülő uralkodók erényeire és hibáira, valamint arra összpontosít, hogyan éltek és
éltek vissza autokratikus hatalmukkal. Nehéz Róma történelmét elképzelni Néró
nélkül, aki „hegedült, miközben Róma égett” (pontosabban, felelőtlenül penget­
ve líráját, miközben a város az i. sz. 64-ben kitört hatalmas tűzvészben elpusz­
tult), anyját egy könnyen darabokra hulló hajóba ültette (ami a találékonyság,
a kegyetlenség és az abszurditás sajátos keveréke), vagy az új vallás ellen eseten­
ként kezdeményezett első erőszakos fellépések keretében római keresztényeket
kínoztatott, őket téve felelőssé a tűzvészért. Ám Néró csupán egy komédiás volt
a császári szadizmus széles és színes repertoárjából.
A gladiátornak öltözött és a Colosseum első sorában ülő szenátorokat levágott
struccfejje] ijesztgető Commodus császárt gyakran tartják a velejéig romlott
zsarnokságot jellemző groteszk szadizmus netovábbjának. Az incidensről beszá­
moló egyik szemtanú bevallja, hogy páni rémület kerítette hatalmába, ugyan­
akkor kitörni készülő nevetését csak úgy tudta elfojtani, hogy a fejét övező
babérkoszorúról letépett leveleket tömködte a szájába. A Capri szigetére vissza­
vonuló Tiberius kicsapongásai - aki fürdőmedencéjében kisfiúkat (a „halacskáit”)
arra tanított, hogy a víz alatt nemi szervét harapdálásokkai csiklandozzák -
a császári hatalom szexuális kizsákmányolását illusztrálják; Bob Guccione 1970-
ben bemutatott Caligula című filmje vidám hangulatú átdolgozásban mutatja be
az efféle jeleneteket. Még ettől is hátborzongatóbb Domitianus története, aki
a szadizmust magányos szórakozásként űzte. Állítólag szobájába bezárkózva
TIZEDIK FEJEZET

azzal töltötte az időt, hogy legyeket fogdosott, cs kihegyezett íróvesszejére tűzte

őket. Amikor valaki azt kérdezte, „hogy van-e a császárnál odabent valaki, ezt
a nem is képtelen választ adta, »még csak egy légy sem«”6.
Ám kimagasló császári erényekre is találunk példát. Marcus Aurelius job­
bára közhelyekből összerótt Elmélkedések című művének („Ne úgy élj, mintha
még tízezer évig akarnál lenni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött,”7) a mai
napig rengeteg csodálója, vásárlója és szószólója akad, az önjelölt guruktól Bili
Clinton volt amerikai elnökig. Domitianus apjának, Vespasianusnak a józan
esze is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Az i. sz. 69-ben a zabolátlan Néró
helyét elfoglaló uralkodó a császár pénzügyeinek találékony irányítójaként vált
híressé, aki minden további nélkül adót vetett ki az ókori mosodákban és a tex­
tilfeldolgozásban kulcsfontosságú alapanyagnak számító emberi vizeletre.
Csaknem bizonyosan állíthatjuk, hogy a gyakran neki tulajdonított csattanós
megállapítás: „Pecunia non ölet”, vagyis ’A pénznek nincs szaga’ soha nem
hangzott el a szájából, de a lényeget nagyon találóan foglalja össze. Arról is
híres volt, hogy a császári nagyravágyást - a saját magáét is beleértve - igyeke­
zett kordában tartani. „Úgy kell neki, ha volt olyan balga, hogy öregségére dia­
dalmenetre vágyakozott”8 - jelentette ki i. sz. 7 ! -ben tartott diadalmeneté
végén, miután - hatvanegy éves létére - az egész napot egy rázós kocsiban állva
töltötte.
Az említett császárok a római világ legéletszerűbben megrajzolt alakjai közé
tartoznak. Azonban a rengeteg érdekes apró részlet - kezdve a tógájuk bőségétől
a fejükön virító kopasz foltokig - elterelheti figyelmünket a Caius történetében
már érintett, alapvetően fontos kérdésektől. Mennyiben célszerű a római történel­
met a császári életrajzokon keresztül vizsgálni, vagy a birodalom történetét csá-
számyi (vagy dinasztia-) nagyságú szeletekre szabdalni? Vajon mennyire hitelesek
a szóban forgó uralkodókról ránk maradt szokványos ábrázolások? És cgy-egy
császár jelleme pontosan mire ad magyarázatot? Mennyit és kinek számítanak
a trónon ülő ember tulajdonságai, képességei?
Az ókori életrajzírók, történészek kétségtelenül nagy jelentőséget tulajdoní­
tottak ezeknek, ezért állítják az „augustusok” jellembeli fogyatékosságait és
gyarlóságait, képmulatásukat és szadizmusukat előtérbe, egyszer-másszor állha­
tatos türelmükről vagy jó humorukról is megemlékezve. Suetonius a Caesarok
élete című, Julius Caesartól Domitianusig terjedő, az i. sz. 68-69. esztendő há­
rom, rövid életű trónkövetelőjének biográfiáját is magában foglaló munkája
megkülönböztetett figyelmet szentel a már említettekhez hasonló, tanulságos
személyes anekdotáknak, és részletesen beszámol a tárgyalt személyek étkezési
szokásainak, öltözködésmódjának, nemi életének jellemző részleteiről, nem fe­
ledkezve meg bölcs mondásaikról, tréfáikról, a haláluk előtt elhangzott utolsó
szavaikról. Tőle szerzünk tudomást a Tiberius arcán hirtelen támadt daganatok-
 TIZENNÉGY CSÁSZÁR

ról. Claudius állandóan visszatérő, kínzó gyomorfájásáról és Domitianus azon

kedvenc szokásáról, miszerint ringyók társaságában fürdőzött.
Még a nálánál jóval intellektuálisabb beállítottságú Publius Comelius Tacitus
is nagy örömét lelte az efféle intim részletekben. A sikeres szenátor és cinikus
történetíró Tacitus a két első, Domitianusszal végződő császári uralkodócsalád­
ról írt beszámolója a politikai korrupciót bemutatva, az ókori világból ránk ma­
radt, legkíméletlenebb elemzést adja - jóllehet már az i. sz. 11. század első felé­
ből, Traianus uralkodásának biztonságos távolságából visszatekintve. Az biztos,
hogy széles történelmi tablóit kitűnő érzékkel festette meg. A Julius-Claudius-
dinasztia császárainak Tiberiustól Néróig tartó történetét bemutató Évkönyvek
(Annales) első mondata egy egyszerű megállapítás: „Róma városát kezdetben
királyok kormányozták”9 („Urbem Romám a principio reges habuere”). A mind­
össze hat latin szóban megfogalmazott kijelentés valójában a rendszer ideológiai
alapjai és az „augustusok” azon kinyilatkoztatása ellen intézett kifejezett táma­
dás, hogy ők a hagyományos értelemben nem alkotnak monarchiát. Ám Tacitus
érvelését rendszeresen a trónt elfoglaló személyek jellemének és bűneinek ecse­
telésével fejezi be. Például Néró gyilkossági kísérletét anyja, Agrippina ellen,
egy könnyen darabjaira hulló hajóban, hátborzongató rémtörténetté színezte ki,
benne az emberi naivitás és a császári kegyetlenség példájával. Miközben
Agrippina hősies erőfeszítéssel partra úszott, fulladozó szolgálója úgy igyekezett
a bőrét menteni, hogy azt kiabálta, ő a császár anyja, ám c kétségbeesett hazug­
sággal csak halálát siettette, mivel Néró pribékjei azonnal végeztek vele.
A római császárokról szóló modem elbeszélések hosszú időre visszanyúló
hagyománya nagyjából hasonló mintákat követ, a jó és a rossz császárok alakjai
köré csoportosítva a mondanivalót. Edward Gibbon szavai - akinek A Római
Birodalom hanyatlásának és bukásának története című munkáját 1776-tól foly­
tatásokban közölték - történészek nemzedékeire óriási hatást gyakoroltak. Mi­
előtt fő mondanivalójára rátérne, Gibbon tömör összefoglalást ad az egyedura­
lom korábbi - Tiberius és Commodus között eltelt - korszakáról, és nagy
elismeréssel szól az i. sz. II. század császárairól. Emlékezetes - jellemzően
XVIII, századi önbizalommal megfogalmazott aforizmáját a mai napig sokat
idézik: „Ha egy embert felkérnének ama, hogy rögzítse a történelemnek azt
a korszakát, amelyben az emberi faj életfeltételei a legboldogabbak és legvirág­
zóbbak voltak, habozás nélkül a Domitianus halála és Commodus trónra kerülése
között eltelt időszakot nevezné meg”10 - vagyis, amit azóta sokan a ,jó császá­
rok” - Nerva, Traianus, Hadrianus, Antonius Pius, Marcus Aurelius és Lucius
Verus - korszakának neveztek el.
Gibbon leírja, hogy olyan uralkodók voltak ők, akiknek a jelleme és tekintélye
„akaratlanul is tiszteletet parancsolt”, és akik „gyönyörködtek a szabadság képé­
ben”. Egyetlen fájdalmuk - állapítja meg - az a ludat lehetett, hogy hamarosan
316

TIZEDIK 1 L-JLZLT

megjelenik majd egy méltatlan utód („egy erkölcstelen ifjonc vagy egy féltékeny
tirannus”), aki majd mindent lerombol, ahogyan csaknem az összes elődjük cse­
lekedte a múltban: „a komor és könyörtelen Tiberius, a dühöngő Caligula, az
erélytelen Claudius, a kicsapongó és irgalmatlan N cró... meg a gyáva és ember­
telen Domitianus”.
Mindez mesteri összefoglalása csaknem két évszázad római történelmének.
Gibbon oly korban élt, amikor a történészek „habozás nélkül” ítélkeztek, és kész­
séggel hittek abban, hogy a római világban szebb volt az élet, mint a sajátjuké­
ban. Ez több okból is félrevezető. A különböző uralkodókat nem volt könnyű
valamilyen sematikus, sztereotip képbe illeszteni. Maga Gibbon is elfogadja -
manapság már csak elvétve idézett soraiban, mivel ezek megingatják az aforizma
nagyszerű bizonyosságát hogy egyik kedvence, Hadrianus talán hiú, szeszé­
lyes és kegyetlen volt, egyformán féltékeny zsarnok és kiemelkedő uralkodó.
Gibbon bizonyára ismerte a történetet, mely szerint Hadrianus egy tervvel kap­
csolatos véleménykülönbség miatt kivégeztette építészét; ha ez tényleg így tör­
tént, akkor Caiushoz illő gaztettel követelt el.

70. A ró m a i e rő s z a k je lle g z e te s á b r á z o lá s a M a r c iit A u reU u s d i a d a la s z h p á r ó i A m e g k ö tö zö tt

é s s o r b a á llíto tt g e rm á n f o g ly o k a t e g y e n k é n t v é g z ik ki. A z é le tte le n te s t m e lle tt h e v e r ő le v á g o tt f e j
k ü lö n ö sen h á tb o rz o n g a tó lá tv á n y .
 317

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

A filozófus császár, Marcus Aurelius sok újkori csodálójának is alábbhagyna

rajongása, ha belegondolnának, micsoda kegyetlenséggel verte vissza a germán
törzseket, mely harcjelenetek ma is láthatók a Róma központjában álló diadal­
oszlopán, melyet azzal a szándékkal emeltek, hogy felülmúlja Traianus oszlopát,
ezért ügyeltek rá, hogy - ha csak egy kicsivel is, de magasabb legyen {lásd a 10.
táblát).
A Caius gonosztetteit ecsetelő, különböző történetekben csak nagyon nehe­
zen lehet a tényeket a fantázia szüleményeitől elválasztani. A császári túlkapá­
sokról, törvényszegésekről szóló szépszámú ókori történet szemléletesen tálja fel
előttünk a rómaiak aggodalmait, gyanakvásait és előítéleteit. Azonban a császári
uralom realitásainak megismerésére szolgáló forrásként vizsgálva e történetek
a hiteles beszámolók, a túlzások és a puszta találgatások egyvelegei, amelyekből
csaknem lehetetlenség az igazságot kiszűrni.
A zárt palotaajtók mögött történtek többnyire titokban maradtak. Persze, volt,
ami kiszivárgott, és volt, amiről nyilvános nyilatkozat hangzott el, de gomba mód
szaporodtak az összeesküvés-elméletek. Nem kellett sok ahhoz, hogy egy csak­
nem tragikusan végződő hajószerencsétlenség egykettőre félresikerült gyilkossági
kísérletté változzon. De vajon honnan értesülhetett Tacitus Agrippina szolgálójá­
nak kétségbeesett próbálkozásáról? Bőséges a kínálat azokból a történetekből is,
amelyeket mi városi legendának nevezünk. A különböző uralkodók életrajzaiban
nagyjából ugyanazok az anekdotákkal és látszólag spontán szellemességekkel
találkozhatunk. Vajon Domitianus vagy Hadrianus volt az, aki fanyar humorral
jegyezte meg, hogy senki sem hiszi el, hogy összeesküvést forralnak egy császár
ellen, csak ha már holtan találják? Meglehet, mindketten. Az is lehet, hogy Do­
mitianus a szerző, és Hadrianus csak utánozta. Vagy a megállapítás csupán egy­
szerű közhely volt a magas tisztségviselőket fenyegető veszélyekről, amelyet
csaknem mindegyik uralkodó szájába lehetett adni.
Tehát a váltásoknál követett politika nagyban befolyásolta, hogy a történelem
milyen képet őrzött meg egy-egy császárról, mivel a hivatali tevékenységüket és
a jellembeli tulajdonságaikat oly módon írták át, és értelmezték újra, hogy az
utódaik érdekeit szolgálják. A római történelem alapszabálya, hogy a meggyilkolt
császárokat - Caiushoz hasonlóan - ördögien gonosznak festették le. Azokat,
akik ágyban szenderültek jobblétre, és természetes vagy fogadott fiuk, örökösük
lépett a helyükbe, nemes jellemű és atyáskodó, Róma felemelkedésén munkál­
kodó férfiként dicsőítették, akik nem vették túlságosan komolyan magukat.
Néhány merész, revizionista kísérletező pontosan ezen megfontolások alapján
próbálta meg nemrégiben a leghírhedtebb császári szörnyetegek egyikét-másikát
rehabilitálni. Egyes kortárs történészek Nérót mutatták be úgy, mint aki elsősor­
ban a trónon utána következő, Vespasianusszal induló Flavius-dinsztia propagan­
dájának az áldozata, nem pedig önimádó, piromániás anyagyilkos, aki állítólag
TIZEDIK FEJEZET

az i. sz. 64-ben pusztító tűzvészt előidézte, s nemcsak azért, hogy a látványában

gyönyörködjék, hanem azért is, hogy megtisztítsa a terepet hatalmas, új palotája,
az Aranyház (Dornus Aurea) számára. A rehabilitálók rámutatnak, hogy még
Tacitus is elismeri, Néró milyen sokat tett a tűz után otthon nélkül maradók meg­
segítése érdekében; és új palotájának extravaganciája, minden fényűzésével
egyetemben (beleértve a körbe forgó ebédlőt) sem rettentette el a zsugori Vespa-
sianust és fiait, hogy egyik szárnyába beköltözzenek. Egyébként a Néró i. sz.
68-ban bekövetkezett halálát követő húsz esztendő során, a birodalom keleti fe­
lében legalább három hamis Néró bukkant fel - lanttal egyetemben - trónra lé­
pési szándékkal, magát a császárnak nevezve, aki az öngyilkosságáról leijesztett
minden híresztelés ellenére él és virul. Mindannyiukkal sietve végeztek, ám az
efféle félrevezelési kísérletek arra utalnak, hogy a római világ egyes részeiben
Néró emlékét szeretettel őrizték, hiszen nyilvánvaló, hogy senki sem próbál­
kozna egy mindenki állal gyűlölt császár képében hatalomra jutni.
E történelmi szkepticizmus egészségesnek mondható, ám a lényeg kimarad
belőle: bármit gondolt is Suelonius és a többi ókori szerző, az egyes császárok
tulajdonságai és jelleme nem mondott sokat a birodalom legtöbb lakosának, mint
ahogy érdemben a római történelem alapvető struktúráját és fő fejlődési irányát
sem befolyásolta.
Ezen információk iránt valószínűleg inkább a városi elit, a szenátus tagjai,
a császár tanácsadói és a palota személyzete mutatott érdeklődést. A mindennapi
érintkezés, kapcsolattartás a tizenéves Néró császárral bizonyára sokkal vesződ­
ségesebb és kimerítőbb lehetett, mint előtte Claudius vagy utána Vespasianus
esetében. A Capri szigetére visszavonuló Tibcrius vagy a római világban gya­
korta utazgató Hadrianus - aki többet tartózkodott idegenben, mint otthon - tá-
vollétc Rómából biztosan éreztette hatását a közigazgatásban közvetlenül érde­
kelt apparátusra, közöttük Suetoniusra is, aki rövid ideig Hadrianus kancelláriáján
állt alkalmazásban. Azonban c szűk körön kívül, cs leszámítva Rómát - ahol
egy-egy császár jóindulata révén alkalomadtán az utca emberének is csur-
rant-cseppent valami nemigen számítolt, hogy éppen ki ül a trónon, milyen
szokásoknak hódol, vagy éppen miben árinánykodik.
Semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy az
uralkodó jelleme érdemben befolyásolta volna a kormányzást. Ha Caius, Néró
vagy Doniitianus valóban annyira beszámihatatlanok, szadisták és őrültek vol­
tak, ahogy lefestik őket, az aligha vagy egyáltalán nem befolyásolta a római
politika és a birodalom működését. A szodómiáról szóló megbotránkoztató tör­
ténetek mögött - amelyek legalább annyira elhomályosítják, mint ahogy megvi­
lágítják a képet - és a Gibbon-féle, óvatosan megfogalmazott aforizmákon túl,
az egész korszakot a feltűnően szilárd hatalmi struktúra, és - amint majd látni
fogjuk - a problémák és feszültségek állandó együttese jellemezte. A császári
 319

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

71. A z A ra n y h á z d ís z íté s é n e k r é s z le te , A j o b b á r a a k é s ő b b i T ra ta n ú s te r m á in a k a k ip fa la i
k ö z ö tt f e n n m a r a d t ré sz e k len yííg ö ző ek , ám nem e g é s ze n e g ye zn ek m e g a ró lu k sz ó ló leírá so k k a l.
K ü lö n b ö z ő á llítá s o k k a l e lle n té tb e n a f o r g ó e b é d lő lé te z é s é r e h ite lt é r d e m lő b izo n y íté k o k n in c s e ­
nek. E lk ép zelh e tő , h o g y a m e g m a r a d t és a re n e sz á n sz m ű v é s ze k e t (a k ik k ifejezetten a z é r t tá rtá k
je l , h o g y le m á so lh a s sá k ) le n y ű g ö z ő d e k o r á c ió zö m m e l a p a lo tá h o z ta r to z ó m e llé k é p ü le te k b ő l
szá rm a zik .

halalom lényegének felfogásához pedig nekünk éppen ezeket és nem az egyes

uralkodók sajátosságait kell megértenünk. Elvégre soha nem emeltek lovat kon­
zuli méltóságra.

Változások

Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy i. sz. 14-192 közölt minden állandó
maradt. Ezen időszakban ugyanis óriási növekedés ment végbe a császári hata­
lom fényűző központjában; a császári közigazgatás állománya megsokszorozó­
dott, az infrastruktúra sokkal bonyolultabbá vált. Az i. sz. II. század elejére pedig
az alattvalók a korábbiaktól teljesen eltérő színvonalon elő császárt tisztelhettek.
Az első Augustus még - részben ~ azzal tüntetett, hogy többé-kevésbé a római
arisztokraták megszokott életszínvonalán élt. Ám néhány évtizeddel később a csá­
szárok már a nyugati világban is párját ritkító, mérhetetlen luxusban és fényűzésben
320

TIZEDIK FEJEZET

tobzódtak. A változás mértéke jól nyomon követhető a római Pompeji városán.

Az i. e. II. században Pompeji legnagyobb - az ott talált táncoló faun- vagy szatír-
szoborról a „Faun házának” elnevezett - épülete nagyjából hasonló nagyságú
volt, mint a Földközi-tenger keleti térségében uralkodó királyok palotái, akik
megszerezték vagy éppen elnyerték a Nagy Sándor által elfoglalt területek egy-
egy részét. Az i. sz. II. században, a Rómától néhány mérföldnyire eső Tivoliban
a Hadrianus által építtetett „villa” (ahogyan manapság némi eufemizmusai
nevezzük) viszont már nagyobb volt, mint Pompeji egész városa. A császár itt
kicsiben építtette fel magának az egész Római Birodalmat, a legpompásabb csá­
szári emlékművekkel és egyéb nevezetes épületek másolataival, az egyiptomi
önlözőesatornáktól Aphrodité Knidosz városában álló híres templomáig, benne
az istennő még híresebb, mezítelen szobrával. Időközben a Palatinus-dombon az
Augustus által elfoglalt néhány lakóház hatalmas palotává terebélyesedett. Az első
császárok közül Néró emeltette a legtöbb, saját céljaira szolgáló fényűző épüle­
tet. Az Aranyházat a legkorszerűbb luxussal és műszaki berendezésekkel szerel­
tette fel, ám mégis a mérete az, ami ámulatba ejtő. A lakóépületek a parkokkal
együtt állítólag a fél városon keresztülhűzódtak, olyasféleképpen, mintha évszá­
zadokkal később a versaillcs-i kastélyt Párizs központjában építették volna fel.
A szellemesen bíráló falfirkákra nem is kellett sokáig várni: „Egész Rómában
már csak egyetlen háznak jut hely. Költözzetek Veiibe, polgárok!” A tréfamester
graffitijével arra az évszázadokkal korábbi, az i. e. 390-ben történt gall betörés
után elhangzó javaslatra utalt, mely szerint a rómaiaknak otthonukból az ellensé­
ges etruszk városba kellene költözniük.
Ám bármennyire vitatott volt is Néró
Róma elleni „inváziója”, a császár az
általa indított nagyszabású építkezési
munkálatokkal kijelölte a jövőbe vezető
utat.
Az i. sz, I. század végére az uralko­
dók már a város peremén újonnan épí­
tett, fényűző - „díszkert”-nek
nevezett, palotából (pataiam) cs pihen ő-

72. E g y ip to m i h a n g u la to t k e lt ő k ro k o d il-
s z o b o r a T iv o lib a n lé v ő H a d ria n u s-v illa d ís z e s
m e d e n c é jé n e k p a rtjá n . A v illa fé n y ű zé sb e n m ég
N é ró A ra n y h á zá t is tú lszá rn y a lta . H a d ria n u s
- e lle n té tb e n N é r ó v a l —b e tu d ta f e je z n i a z
, j ó r é s z t a n n a k k ö szö n h ető en , h o g y
n em a k a rt K ó m a v á r o s á r a rá te le p ed n i, é s
v id é k re te r v e z te a c s á s z á r i n y á r i re zid e n c iá t.
 321

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

parkból álló - birtokaikon éltek, és jobbára az egész Palatinus-dombot (Palatium-

hegyet) kisajátították központi rezidenciájuk számára. A rezidenciában a vendé­
gek fogadására alkalmas ebédlők, fogadótermek, irodák, fürdők, valamint a család­
tagok, a személyzet és a rabszolgák elhelyezésére szolgáló helyiségek kaptak
helyei - a hátsó bejáratánál pedig „Romulus kunyhójáénak mása állt, ami Róma
ősi eredetére emlékeztetett. A sokemeletes, város fölé emelkedő palotát már
messziről látni lehetett. Teljes egészében elfoglalta a Palatinus-dombot, amely
korábban, évszázadokon keresztül a szenátorok kedvelt lakóhelyéül szolgált.
Cicerónak is itt volt az elsődleges városi lakóhelye, ahogy Clodíusnak és a római
köztársaság sok más fontos politikai szereplőjének is. A római hatalmi egyen­
súlyban bekövetkező változási a leglátványosabban az a tény jelképezi, hogy
e Palatinus-dombon álló, régi házak maradványait javarészt a későbbi palota
alapzatából ásták ki, továbbá, hogy a kedvelt városnegyedükből kiszorított elő­
kelő családok - főképp a város kezdeti időszakában - a radikális plebejusok
erősségének számító Aventinus-dombra költöztek.
A császári rezidencia bővülésével párhuzamosan a birodalmi központban
egyre nagyobbra nőtt a császári közigazgatás. Keveset tudunk annak részleteiről,
hogyan szervezték meg az első császárt kiszolgáló személyzetet, ám minden bi­
zonnyal az előző század valamely vezető szenátora háztartásának a kibővített
változata lehetett: rengeteg rabszolga és szabados, akik a takarítástól a titkári
munkáig minden feladatot elláttak, továbbá a családtagokból és a baráti körből
kikerült tanácsadók, bizalmasok. Legalábbis erre következtethetünk az 1726-ban
a Via Appia mentén feltárt, nagy méretű közösségi kolumbáriumból előkerült
leletekből, amely eredetileg Lívia több mint ezer rabszolgájának és szabadosának
a hamvait tartalmazta, a neveket és a foglalkozást feltüntető lapocskákkal. A meg­
maradt példányokból következtethetünk a személyzetre: volt köztük öt orvos és
egy felügyelő orvos, két bába (feltételezhetően a személyzet részére), egy festő,
hét varrónő (vagy foltozó), egy capsarius, a táskahordozó ősi megfelelője, egy
élelmező és egy (meg nem jelölt foglalkozású) eunuch. Ilyen lehetett egy arisz­
tokrata hölgy rabszolgaszemélyzete, csak nyilvánvalóan jóval népesebb változat­
ban. De hogy hol lakhattak, az a mai napig rejtély. A császári pár Palatinus-dom­
bon álló házaiban nemigen férhettek el, így bizonyára máshol szállásolták el
őket.
Harminc évvel később, Claudius idejében a császár alá rendelt adminisztra­
tív szervezet már egészen más nagyságrendű és jóval bonyolultabb felépítésű
volt. A különböző adminisztratív feladatokat egy sor, különböző részleg vagy
iroda látta el: külön irodákban intézték a latin és a görög levelezést, foglalkoztak
a császárnak szóló kérvényekkel, az elszámolásokkal, és készítették elő a csá­
szár ítéletére váró peres ügyeket. Többségükben rabszolgákat foglalkoztattak,
százas nagyságrendben, részlegvezetők irányítása alatt, amely feladatot kezdetben
TIZ ED IK FEJEZET

a megbízható, volt rabszolgák látták cl, akiknek az uralkodó iránti lojalitását

többé-kevésbc garantálni lehetett. Ám amikor ez az óriási hatalom kiváltotta
a hagyományos elitréteg nemtetszését, az irányítóposzlokra a lovagi rend tagjait
helyezték. A szenátoroknak nem volt az ínyükre, hogy egy nagy hatalommal
felruházott, a ranglétrán (meglátásuk szerint) felfelé törekvő, alárendelt társa­
dalmi osztály háttérbe szorítsa.
Egy fontos elemet kivéve az egész nagyon hasonlított az újkori közigazga­
tásra. Jele sincs annak, hogy a részlegvezetők alatt pontos alá- és fölérendeltségi
viszonyokra épülő, világosan meghatározott hivatali rangsort alakítottak volna
ki, a szükséges szakmai minősítésekkel, vizsgákkal, tehát mindazzal, amit az.
újkori nyugati vagy az ókori kínai közszolgálattal társítunk. Amennyire meg tud­
juk ítélni, az egész a régimódi, rabszolgamunkára épülő háztartáson - mint ami­
lyen Ciceróé is volt - alapult, csak természetesen jóval nagyobb méretekben.
Az adminisztráció pedig a császár még egy olyan elfoglaltságára, a papírmun­
kára is rávilágít, amelyről a sok fényűzést és kicsapongást taglaló történet hall­
gatása közben könnyen megfeledkezünk.
A római császárok többsége hosszabb időt töltött az íróasztala, mint a vacsora-
asztala mellett. Elvárták tőlük ugyanis, hogy a gyakorlatban érvényesítsék hatal­
mukat, kérvényekre válaszoljanak, tegyenek igazságot a birodalom bármely ré­
szében kirobbant vitákban, hozzanak ítéletet bonyolult peres ügyekben, meg
azokban is, amelyek első pillantásra (persze nem az érdekelt ügyfelek szemével
nézve) viszonylag jelentéktelennek tűntek. Egy alkalommal - olvashatjuk egy
terjedelmes beszámolóban - az első Augustusi felkérték, hozzon ítéletet egy per­
patvar ügyében, amely a híres Aphrodité-szobrot adó, a mai Törökország dél­
nyugati partján fekvő Knidosz városában lört ki. A parázs vita egy gonosztevő
halálával végződött: egy éjjeliedény sújtotta halálra, amelyet egy rabszolga vélet-
lenségből ejtett ki annak a háznak a felső ablakán, amelyet az „áldozat” meg­
támadott. Auguslusnak kellett eldöntenie, melyikük a bűnös: a támadó, a bilit
kiejtő szolga vagy a gazdája?
Az efféle ügyek intézése csak a császár egyre jobban felduzzadó személyzete
révén vált lehetővé, hiszen naponta zsákszámra érkeztek a levelek a palotába,
a különböző követek pedig tucatszámra, császári válaszra vagy audienciára
várva. Ezt már jóformán a mai értelemben vett közigazgatásnak lehetett nevezni:
rabszolgákból meg volt rabszolgákból szervezett csoportok olvasták el az irato­
kat, tájékoztatták a császárt a követendő eljárásról, és minden bizonnyal a hatá­
rozatok meg a válaszok többségéi is megfogalmazták. Nyilvánvaló, hogy „a csá­
szártól” a különböző provinciák városaiba, községeibe érkezett, ott márványba
vagy bronzba vésett és büszkén közszemlére tett levelek túlnyomó részére az
uralkodó csak rábólintott, és rányomta a pecsétjét. Ám ez a címzetteket való­
színűleg nem is nagyon érdekelte.
 TIZENNÉGY CSÁSZÁR

A provinciák, sőt még Itália lakossága a többségének is jóformán alig volt

fogalma arról - ha egyáltalában volt hogy a császár palotája miként nézett ki,
vagy a közigazgatás hogyan működött. Sőt közülük legfeljebb maroknyian lát­
hatták a császárt. Az arcképével azonban gyakran, találkozhattak a pénztárcákból
elővett pénzérmékre, meg az egész római világban kiállított szobraira pillantva.
Az akkori légkör nem sokban különbözött korunk diktatúráitól, ahol minden bolt
kirakatából, utcasarokról, kormányhivatalról a vezető képe köszön vissza. A csá­
szár fizimiskáját még ehető formában is elérhetővé tették a vallási szertartások
alkalmával osztott süteménybe nyomva, ahogyan ezt néhány ránk maradt sütő­
forma bizonyítja. Az i. sz. II. században élő tudós, tanító és udvaronc, Marcus
Comelius Fronto legelőkelőbb tanítványához, Marcus Aureliushoz intézett leve­
lében a császári képmások terjedését a büszkeség forrásának nevezte, jóllehet az
egyszerű emberek spontán próbálkozásainak művészi értékeit nem sokra be­
csülte. „Az összes bank, üzlet, csapszék faláról, minden oromzatról, árkádról,
ablakból a te arcképed tekint le - írta - , jóllehet szinte csapnivaló stílusban ké­
szültek, durván megmunkálva, vésve, rosszul festve.”
A császár képmása mindenütt látható volt, de igen különböző formákban áb­
rázolták. Csak a félig behunyt szemmel járóknak nem tűnt föl, hogy az i. sz. II.
század kezdetével mennyire megváltozott uralkodójuk külleme. Hadrianus i. sz.
117-ben történt trónra lépésével, a csupasz képű, borotvált (vagy gyász esetén
borostás arccal megörökített) császárok több mint száz éven át tartó időszaka
véget ért, és ettől kezdve teljes szakállal ábrázolták Őket, amely divat az egész
században, és még jóval a könyvünkben tárgyalt időn túl is megmaradt. Segítsé­
gével biztonsággal datálhatjuk a múzeumok polcain kiállított császárfejeket:
amelyik szakállas, az i. sz. 117 után uralkodott.
E változás nem pusztán valami divathóbort nyomán következhetett be, vagy
- amint egy ókori szerző feltételezte - azért, hogy Hadrianus mély ráncait el­
rejtse, ez egészen biztos, azonban a pontos okot továbbra sem tudjuk. Lehetséges,
hogy Hadrianus a hajdani görög filozófusokat akarta utánozni? Hadrianus
ugyanis - akárcsak a bölcs Marcus Aurél ius - nagy csodálója volt a görög kultú­
rának. Lehetséges, hogy a római császári hatalmat - görög mintára átformálva -
az észnek és az értelemnek szerette volna alárendelni? Vagy éppen ellenkezőleg:
a legkorábbi idők rettenthetetlen római hőseihez akart visszatérni, még az
i. e. III. század elejét megelőzőkhöz, hiszen az akkor élt Scipio Barbatus Rómá­
jában már feltűnőnek számított, ha egy férfi szakállt viselt. Ennek kiderítése le­
hetetlen vállalkozás, és egyetlen ókori dokumentum nem maradt ránk, ami ma­
gyarázatot adna a szakálldivat föléledésére. így arra következtethetünk, hogy
akadt valaki a palotában, aki komolyan gondolkozott a császár imázsán, és vala­
milyen okból elhatározta, hogy szakít a hagyományokkal.
324

TIZEDIK FEJEZET

73. H a d ria n u s a r a n y o z o tt b ro n zs zo b ra , a j e l l e m z ő
a r c s z ő r z e tte l. A s z o b o r m á s v a la m ik o r e g y é s z a k ­
itá lia i v á ro sb a n (a m a i P a r m a m e lle tti V ei le iá b a n )
állt.

E fontos cs szemmel látható fejlemé­

nyek ellenére a császári hatalomnak az első
Augustus által kialakított, alapvető struktú­
ráiban c tizennégy császár uralkodása ide­
jén - függetlenül attól, melyikük tik a tró­
non - nem történt változás: az i. sz. I. század
elején hatalomra kerülő Tiberius minden
további nélkül átvehette volna a II. század
vege felé uralkodó Commodus helyét.
Mindannyian továbbra is büszkén visel­
ték az „Augustus” címet, egy sereg, gyak­
ran igen hasonló név társaságában. Csak
nagy odafigyeléssel lehetett Caesar Publius
Aelius Traianus Hadrianus Augustusi az
utána uralkodó Caesar Titus Aelius Hadrianus Antoninus Augustus Piustól - va­
lamivel egyszerűbben Hadrianust Antonius Piustól - megkülönböztetni. Mind-
annyink megszólítása „Caesar” volt. A gladiátorok viadal előtti köszöntése - Avc
Caesar, morituri te salutant! (Üdvözlégy, császár, a halálba indulók köszönté­
nek!) - mindegyiküknek megfelelő tiszLelgési forma lett volna.
Mindannyian Augustus példáját követve építették a hatalomhoz vezető utat,
bőkezűségüket fitogtatták a plebs előtt, és vitézségükkel, hősiességükkel kérked­
tek - ha nem ezt tették, akkor elkezdték bírálni őket. Vespasianus leghíresebb
épülete, a fia, Titus által i. sz. 80-ban felavatott amfiteátrum sikeresen egyesítette
c hármas célt. A szomszédságában felállított, és még Néró halála után is hosszú
időn át ott díszelgő, Nérót ábrázoló szoborkolosszusról végül csak Colosseum­
nak elnevezett színház egyidejűleg volt monumentális építészeti alkotás (felépí­
téséhez 100 ezer köbméter követ használtak fel, a munkálatok pedig csaknem tíz
esztendeig tartottak), a zsidó lázadók fölött aratott győzelem emlékműve (a költ­
ségeit a hadizsákmány bői fedezték), valamint egy nagylelkű, látványos ajándék
a római népnek (a valaha épült, leghíresebb „szórakozóhely”, a nép szolgálatá­
ban). Ugyanakkor az elődnek címzett bírálatként is felfogható, hiszen pontosan
arra a helyre épült, amelyet korábban Néró magánparkjai foglaltak el.
A tizennégy császár azonban az Augustus állal rájuk hagyott gondokat is
örökölte, ugyanis a sok tekintetben szilárd és időtálló „augustusi modell” más
szempontból fölöttébb ingatagnak bizonyult, hiszen jő néhány súlyos kérdést
 325

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

nyitva hagyott. Ami ezek közül a legfontosabb: soha nem oldotta meg a császári
hatalom utódlását. Továbbá nem tisztázta megnyugtatóan a szenátus szerepét,
valamint a császár és az elit rétegek közötti viszonyt. Továbbá - általánosabban
fogalmazva - kényes kérdések maradtak azt illetően, hogyan lehet a római világ
uralkodójának hatalmát meghatározni és reprezentálni. Miként lehetséges pél­
dául a civilitas vagy a primus inter pares jelmondat - mely szerint a császár
csupán „első az egyenlők között” - hangsúlyozását a császárt megillető mély és
csaknem istennek kijáró tisztelettel összeegyeztetni? És pontosan milyen közel
állt is a római uralkodó egy istenhez?
E dilemmákkal - amelyek számos ijesztő anekdota mögött is föllelhetők - az
összes császárnak és a tanácsadóiknak is meg kellett birkózniuk. Például több,
a császári örökösök megmérgezéséről szóló történet is az utódlási jogok körüli
bizonytalanságra utal. Caius konzuljaihoz intézett tréfálkozó sértései a szenátus
és az uralkodó közötti feszült viszonyról árulkodnak. A következőkben a császári
hatalom ezen meghatározó konfliktusainak tárgyalására térünk rá, mint amilyen
az utódlás, a szenátus és a császár isteni vagy nem isteni státusa. Mindez leg­
alább annyira fontos a római császári politika működésének megértéséhez, mint
a gigászi méretű építkezések, a hadjáratok vagy a nagylelkű jótékony cselekede­
tek: sokkal fontosabb, mint az összes, bűntettekről, összeesküvésekről és kon­
zullá előléptetett lovakról szóló izgalmas történet.

Az utódlás kérdése

Caius meggyilkolása különösen véres uralkodóváltásnak számított, ám Rómában

a császári hatalom átadása gyakran járt gyilkossággal. A császárok túlélési ará­
nya ellenére - tizennégy uralkodó csaknem 200 év alatt a stabilitás bizonyítéka
- az utódlás pillanatát az erőszak uralta, és az árulást kiáltóktól volt hangos.
Az első két uralkodócsaládban az i. sz. 79-ben elhunyt Vespasianus volt az
egyetlen, akinek a halála körül semmiféle gaztettet nem lehetett gyanítani. Caius,
Néró és Domitianus, mind erőszakos halált haltak, de a többiek elhunytát is gyil­
kosságot emlegető gyanúsítások lengték körül. A nevek, az időpont és a részletek
változnak, de a történet ugyanaz. Többen állították, hogy Augustusi Livia mér­
gezte meg, hogy Tiberiust mielőbb trónra juttassa. Tiberiusról sokan hitték, hogy
vagy megmérgezték, vagy megfojtották, ekként téve szabaddá az utat Caius előtt.
Agrippina állítólag mérges gombával segítette át férjét, Claudiust a túlvilágra,
hogy Néróból császárt csináljon, és sokak szerint Titus korai halálához köze volt
Domitianusnak - ellentétben a Talmudban olvasható történettel, mely szerint
a Jeruzsálemi templom lerombolását követően egy szúnyog repült az orrába, és
lassanként megette az agy velejét.
TIZFD1K FFJEZET

Az efféle históriák többsége nem több puszta elroeszüleménynél. Nehéz el­

képzelni, amint az idős Lívia a még fán érő fügéket méreggel keni be, majd rá­
veszi a férjél, hogy fogyassza el őket. De akár igazak ezek a történetek, akár nem,
annyi bizonyos, hogy a hatalomátadás körüli dilemmákra és veszélyekre irányít­
ják a figyelmet. Mondanivalójuk pedig az, hogy az utódlás csaknem minden
esetben küzdelemmel vagy emberáldozattal jár. B mintát a korai idők királyairól
szóló legendákra is visszavetftették: hosszú ideig uralkodtak, ám a hétből mind­
össze kettő halt meg természetes halállal. De vajon miért bizonyult ennyire ne­
héznek az utódlás? És milyen megoldási találtak rá a rómaiak?
Az első Augustus állandónak és a családban maradónak képzelte el az egyed­
uralmat. Ám az utódul kijelöltek soraiban pusztító halál és a Líviával való gyer­
mekáldás nélküli házasság keresztülhúzta számítását. Az öröklés az első dinasz­
tiában - a Julius-Claudius-uralkodócsalád különböző ágai részéről megfogal­
mazott különböző követelések összeütközése miatt - mindvégig feszültségeket
okozott. Ám a baj nagyobb volt ennél, és akkor sem szűnt volna meg, ha a csá­
szári pár féltucatnyi egészséges fiúgyermeket nemz.
Augustus azzal próbálkozott meg, hogy a sem mihői teremtsen - a társadalmi
rang és vagyoni állapot öröklésére vonatkozó, különböző római szabályokra ala­
pozott - dinasztikus utódlási rendszert. Kulcsfontosságúnak számított, hogy a
római jog nem ismer olyan rendelkezést, mely szerint az elsőszülött fiúgyermek
lenne a fő örökös. Az elfogadott, modem elsőszülötlségi jog olyan biztonságos
rendszer, amelyben nincs helye a kétségnek az öröklő személyét illetően, noha
- az egyetlen kritériumként a születési sorrendet határozva meg - előfordulhat,
hogy teljesen alkalmatlan személy kerül trónra. Rómában a császár legidősebb
gyermeke bizonyos előnyöket élvezett, melyek révén könnyebben próbálhatott
apja nyomdokaiba lépni, ám ez volt minden. A sikeres trónigényt színfalak mö­
götti manőverekkel, a legfontosabb érdekcsoportok támogatásával, a szerepre
való alapos felkészítéssel és a közvélemény ügyes manipulálásával is alá kellett
támasztani, nem beszélve arról, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen
kellett lenni. A békés átmenet egyetlen biztonságos módjának az kínálkozott, ha
az új császár éppen a helyszínen volt, amikor az uralkodó elhunyt, cs késlekedés,
bizonytalankodás nélkül átvette a pecsétgyűrűjét. Erre a rémhírterjesztők is rájöt­
tek: a Julius-Claudius-uralkodócsalád alatt terjesztett mérgezésről szóló állítások
többsége a gyilkosságot nem úgy mutatja be, mint amelyet összeesküvők azért
követtek el, hogy egy új jelöltet ültessenek a trónra, hanem mint a megfelelő
időzítésre irányuló kísérletet, hogy azután a már utódnak kiszemelt férfiú zökkenő­
mentesen vehesse át a halaimat.
A legitim trónigény támasztásának módja körüli mindeme bizonytalanságok
is némi magyarázattal szolgálnak a római császári udvarról kialakult különösen
vérengző képre, ahol minden egyes füge potenciális veszélyforrás lehetett, és
 TIZENNÉGY CSÁSZÁR

olyan gyanakvó légkör uralkodott, hogy Domitianus a palota falait állítólag átlát­
szó világító kővel rakatta ki, hogy láthassa, kijön a háta mögött. A hatalomátadás
bármiféle elfogadott rendszere hiányában az összes rokon a császár potenciális
riválisának vagy lehetséges utódjának számított, amiből az következett, hogy a
császári család árnyékában élőkre súlyos veszélyek leselkedtek. A legtöbb törté­
net jobbára a fantázia szüleménye, nem a tényeken alapult. Természeténél fogva
a római elit nem számított kegyetlennek vagy könyörtelennek, még akkor sem,
ha a filmekben és a könyvekben ilyennek festik le őket. Ami könyörtelen volt, az
a császári utódlás alapvető logikája, amelyet Tacitus fogalmaz meg a rá jellemző
cinizmussal, Néró uralkodásának kezdetén, az i. sz, 54-ben történt eseményekről
beszámolva. „Az első halál az új principatus alatt” - kezdi beszámolóját, sej­
tetve, hogy még sok fog következni - Marcus lunius Silanus Torquatusé, Asia
prokonzuláé volt. Ezt a minden becsvágy nélkül való embert annyira tunyának
tartották és lenézték - írja Tacitus hogy Caius találóan »arany baromnak« ne­
vezte. De mindenképpen meg kellett halnia, mégpedig azon kézenfekvő oknál
fogva, hogy »az isteni Augustus ükunokája volt.«”12
A hatalomhoz különböző utak vezettek. Az egyik az volt, amelyet első Augus­
tus igyekezett elvágni: hogy a katonaság kiáltsa ki a császárt. I. sz. 41-ben,
Rómában a Pretoriánus gárda oroszlánrészt vállalt Claudius trónra emelésében.
1. sz. 68-ban - hogy ismét Tacitust idézzük - „köztudomásúvá lett az uralkodói
hatalom titka, az, hogy princepset máshol is választhatnak, nemcsak Rómá­
ban”.13 A „máshol is..., nemcsak Rómában” annak az eufémizmussal való kife­
jezése, hogy a légiók a provinciákban, tekintve, hogy a Néró helyére pályázó
négy rivális trónkövetelő mindegyikét különböző provinciák katonái támogatták.
Tizennyolc hónap múltán keleten a Julius-Claudius-dinasztiával vérségi kapcso­
latban nem álló Vespasianust emelték a trónra. Azonban ő és támogatói is nyil­
vánvalóan érezték, hogy pusztán a katonai erő nem elegendő helyzete megszilár­
dításához. A később magáról terjesztett, realisztikus képpel ellentétben,
hatalmának kezdeti időszakában Vespasianus az általa tett csodákról szóló, széles
körben terjeszteti történetekkel igyekezett trónigényét alátámasztani. Például
Egyiptomban - közvetlenül azelőtt, hogy császárnak kikiáltották - állítólag visz-
szaadta egy vak ember szeme világát, miután nyálával megkente, egy bénának
pedig a lábát gyógyította meg úgy, hogy sarkával megérintette. Bármilyen ügye­
sen manipulált hivalkodást rejtettek is ezek a híresztelések (és bármilyen rejté­
lyes hasonlóságot fedezhetünk is fel e csodák és egy jóval ismertebb, az i. sz. 1.
században élő csodatevő között), a hihetetlen gyógyulások valódiságáért évekkel
később, jóval Vespasianus halála után állítólag szemtanúk kezeskedtek.
A pretoriánusok a későbbiekben is befolyásolták a trónöröklést, és senki nem
tudott volna trónon maradni, ha a városban állomásozó légiók tevőlegesen föllép­
nek ellene. Ám az i. sz. 192-vel záruló időszakban már nem hajtottak végre olyan
TIZEDIK fF.JE7.ET

nyílt akciót, mint i. sz. 41 -ben, és a provinciákban táborozó erők sem kiáltottak
ki több császárt. Ez részben annak köszönhető, hogy az i. sz. I. század végétől
- egy rövid ideig tarló közjátékot követően, melynek során Vespasianus kct tör­
vénytelen gyermeke aránylag nyugodt körülmények közölt lépett atyjuk örökébe -
a trón elfoglalásának egy alternatív, a korábbi nehézségeket megkerülő módjához
- az örökbefogadáshoz - kezdtek folyamodni.
Rómában az örökbefogadást soha nem alkalmazták széles körben arra, hogy
a gyermektelen házaspárok családot alapítsanak. Ha valaki éppen csecsemőre
vágyott, egykönnyen találhatott magának a szemétdombon. Az előkelőknél hasz­
nálatos örökbefogadás mindig a társadalmi rang és a vagyoni állapot átöröklé­
sét, valamint - élő fiú utód hiányában - a családnév fennmaradását szolgálta.
Az örökbefogadottak többnyire jobb családból való serdülők vagy fiatal felnőttek
voltak, nem pedig csecsemők, akikre a magas halandóság miatt nem számíthat­
tak. Például a Karthágót i. e. 146-ban meghódító Scipio Aemilianus, Polübiosz
barátja és egy másik híres hadvezér, Aemilius Paulus házasságon kívüli fia is ily
módon került a Scipio családba.
Egyáltalán nem számított meglepőnek, hogy Augustus és a Julius-Claudius-
dinasztiabeli utódai - ahogyan olykor más előkelő családok is - az örökbefoga­
dáshoz folyamodtak, hogy a rokonok széles csoportjából ekképpen jelöljék ki
választott örökösüket. Augustus ezért fogadta örökbe fiúunokáit, és amikor ők
meghaltak, ugyanezt tette Lívia törvénytelen gyermekével, Tiberiusszal; amint
Claudius is felesége fiát, Nérót fogadta örökbe. Ám az i. sz. I. század végétől már
egy új minta szerint jártak el. Antikor Domitianust i. sz. 96-ban meggyilkolták,
a szenátus a vélhetőleg alkalmasnak tartott, idős és gyermektelen Nervának aján­
lotta fel a trónt. A Nerva és Marcus Aurelius uralkodása között eltelt időszakban
a trónörökösöket a családi kapcsolatokra való különösebb tekintet nélkül válasz­
tották ki, és fogadták örökbe. Többüket semmiféle - vagy legfeljebb nagyon tá­
voli - vérségi vagy családi kapcsolat nem fűzte a trónon ülő császárhoz, és távoli
vidékekről származtak. Az első örökbefogadott, Traianus például Hispániába
való volt, másoknak a családjai vagy ugyanonnan, vagy Galliából érkeztek. Ők a
korai római telepesek leszármazottai köréből kerültek ki, akik valószínűleg in­
kább a helyi közösségeken belül, nem pedig az őshonos lakosság közül házasod­
tak. Azonban - teljes összhangban a római beolvasztó törekvésekkel - mindany-
nyian azt bizonyították, hogy császárt a birodalom bármely provinciája adhat.
Ezt az új rendszert, amely az i. sz, II. század nagy részében érvényben maradt,
több alkalommal is a politikai hatalom ideológiájában történő jelentős változás­
ként, csaknem egy meritokratikus forradalomként értékelték. Az új gyakorlatot
Caius Plinius Caccilicus Secundus (vagyis - megkülönböztetésül nagybátyjától,
az „idősebb Pliniustól” - „ifjabb Plinius”) pontosan ezekkel a szavakkal igazolta
Traianus császárhoz intézett dicsőítésében: „Vajon az utódodat, aki a szenátust és
 329

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

a római népet, a hadsereget, a provinciákat és a szövetségeseket át fogja venni,

csak a feleséged öléből szerezheted meg, és a legfőbb hatalom örökösét csak a
saját házadon belül keresheted?... Aki mindeneken fog uralkodni, azt mindenki
közül kell kiválasztani.”14 A szintén Traianus idején alkotó Tacitus e véleményt
az egyik trónkövetelő, a Néró halála után rövid ideig uralkodó Servius Sulpicius
Galba szájába adja. Az öreg és utód nélküli Galba, néhány nappal a halála előtt
a családján kívül próbált magának örököst találni. Szavaival Tacitus látszólag az ő,
i. sz. 69-ben hozott elhatározását igazolja, ám valójában a saját idejében történt
császári örökbe fogadási ügyekre vonatkoznak: „Tiberius, Caius és Claudius alatt
- mondatja Galbával - egyetlen családnak voltunk mintegy az öröksége, ... és
miután az Tuliusok s a Claudiusok háza véget ért, az örökbefogadás a legjobbakat
fogja megtalálni. Mert az, hogy valaki fejedelmi szülőknek köszönheti létét és
születését, véletlen dolog, és ilyenkor mást nem mérlegelnek.”15 Ez tiszta beszéd,
amely a császár hatalmának és tulajdonságainak a természetéről való elmélkedés
új stílusáról árulkodik. Az Örökbefogadás rendszere esetenként a gyakorlatban is
olajozottan működött. Nerva i. sz. 98-ban bekövetkezett halálakor Traianus utód­
lása olyannyira biztosítva volt, hogy az új császár több mint egy évig nem is tért
haza Germániából Rómába. Ugyanakkor korántsem bizonyult olyan tökéletes
megoldásnak, amelynek néhány lelkes hangú, korabeli beszámoló igyekezett
feltüntetni. A sorok között olvasva világossá válik, hogy Nervát a pretoriánusok
vették rá, hogy Traianusl örökbe fogadja, és a Traianusszal a Rajna mentén tar­
tózkodó csapatok ugyancsak szerepet játszhattak. Amikor pedig Traianus majd­
nem húsz esztendő múlva elhunyt, bárhogyan történt is, a nyilvánosságra került
intrikák a Julius-Claudius-féle mintát követték: mérgezésről szóló híresztelések
terjedtek el, Hadrianus örökbefogadását csak a legutolsó pillanatban jelentették
be, és többen is Traianus feleségét, Plotinát vádolták azzal, hogy az utódlást
Hadrianus érdekében manipulálja, és a halál bekövetkeztét addig halogatja, amíg
minden ehhez szükséges intézkedés meg nem történik.
Egyébként a jól hangzó meritokratikus retorika ellenére az örökbefogadást
még mindig csak az utódlás második legcélszerűbb megoldásának tekintették.
Hadrianus, Traianushoz címzett kis versikéjében nem Nerva fiaként, hanem
Aeneas leszármazottjaként üdvözölte őt, amely genealógiai attrakcióval talán
Traianus messze távoli származására is utalni akart. Traianust magasztaló, mé­
zesmázos, hízelgő beszédének végén Plinius azon reményének adott hangot,
hogy a császárnak kellő időben fiai születnek, és hogy majdani utódját valóban
„a felesége öléből szerezheti majd meg”. Amikor több mint hetven esztendő el­
teltével Marcus Aurelius lett az első császár, akinek felnőttkort megélt fia és
örököse született, ez a fiú anélkül követte a trónon, hogy bármiféle igény merült
volna föl arra nézve, hogy a feladatra alkalmasabb embert keressenek. Az ered­
mény katasztrofálisnak bizonyult. Commodus i. sz. 192-ben történt meggyilkolását
330

T IZ E D IK FEJEZET

a preloriánusok és a Rómán kívül állomásozó rivális légiók beavatkozása és

mindezzel egy újabb polgárháborús időszak követte, amely az augustusi modell
vegének kezdetét irányozta elő.
A római császároknak cs tanácsosaiknak tehát soha nem sikerült az utódlás
kérdését megoldaniuk. Kudarcuk oka részben a biológia, részben pedig az utód­
lás legcélravezetőbb módja körüli bizonytalan Ságokban és nézeteltérésekben
keresendő. így az utódlás végül is minden esetben a szerencse, a rögtönzés, az
összeesküvés, az erőszak és a titkos egyezkedések kombinációján múlott, A ha­
talom pedig mindig átadásának pillanatában volt a legsebezhetőbb.

A szenátorok

A tizennégy császárnak az i. sz. 1—11. századon át húzódó történetét végigkísérő

másik, az ókori szerzőket minden másnál többet foglalkoztató probléma a trónt
elfoglaló uralkodó és a szenátorok közötti kapcsolat, valamint annak kérdése
volt, hogy miként tevékenykedjék a szenátus egyeduralom esetén. A szenátorok
meghatározó szerepel töltöttek be a birodalom vezetésében. Közöttük találjuk
a császár legtöbb barátját, tanácsadóját, bizalmasát, vacsoravendégét cs ivócim­
boráját csakúgy, mint azokat a rögtön a családja után következő férfiakat, akik
valószínűleg eredményes riválisaivá, lármás ellenfeleivé és gyilkosaivá válnak
majd. Augustus úgy akart egyensúlyt teremteni, hogy a szenátusnak külön előjo­
gokat biztosított, és hangsúlyozottan civilitast tanúsított irányukba, arra töreked­
ve, hogy a régi köztársasági intézményből az új rezsim kormányzását segítő
eszközt formáljon.
Törékeny kompromisszum volt ez, amely a szenátus pontatlanul meghatáro­
zott politikai szereplését egy mindenható autokrata alá hajtotta. Röviddel Augus­
tus halála után Tibcrius rendbe akarta tenni a kérdést, és - visszatérve a régi idők
szokásaihoz - arra akarta rávenni a szenátorokat, hogy saját kezdeményezésre
hozzanak határozatokat, amit ők ismételten visszautasítottak. Tacitus szerint,
amikor a császár egy alkalommal ragaszkodott ahhoz, hogy - magát is beleértve -
nyilvánosan és eskü alatt nyilatkozzanak a szóban forgó ügyben, az egyik csípős
nyelvű szenátor a következőképpen foglalta össze a tényállást: „Hányadiknak
fogsz nyilatkozni, Caesar? - lelte fel a kérdést. - Ha elsőnek, lesz, akit kövessek;
ha mindenki után, félek, hogy előre nem látóan eltérek véleményedtől.”16Állító­
lag Tibcrius mindezt a szenátus elviselhetetlen szolgalclkűségeként értelmezte,
és valahányszor kilépett a tanácsteremből, csak ennyit mondott görögül: „Jaj, ti
szolgaságra kész emberek!”17 Ha tényleg így történt, akkor nem értette meg,
hogy az általa szorgalmazott szabad szenátus semmiképpen sem fér össze saját
hatalmával.
 TIZENNÉGY CSÁSZÁR.

Az e korszakból való, többségében a szenátori álláspontot tükröző római be­

számolók nagy teret adtak a császár és a szenátorok között kialakult patthelyze­
teknek és a nyílt ellenségeskedésnek. A császárok korából hátborzongató - igaz
vagy kitalált - történetek maradtak fenn kivégzett vagy Öngyilkosságba hajszolt
szenátorokról, külön kiemelve a leghírhedtebb eseteket. Uralma kezdetén a leg­
több császár békülékeny hangot ütött meg a szenátussal szemben, ám a továb­
biakban az uralkodó és az elit bizonyos csoportjai közötti viszony számos eset­
ben nyílt ellenségeskedéssé fajult. Az egybegyűlt szenátorok előtt mondott első
beszédében Néró azt hangoztatta, hogy „a régi kiváltságokat meg fogja tartani”,
amely ígéret már néhány év múltán is sokak számára kétségtelenül üresnek
hangzott. Hadrianus is szép szavakkal kezdte, azzal kecsegtetve, hogy bírósági
tárgyalás nélkül egyetlen szenátort sem küld halálba, jóllehet csak kevéssel ko­
rábban négy volt konzult végeztek ki valamilyen, az új uralkodó ellen szőtt össze­
esküvésről szóló kósza hírek alapján. Tacitus nem az egyetlen ókori történetíró,
aki feleleveníti a Palatium és a szenátus háza között uralkodó kérlelhetetlen
gyanakvás légkörét.
Meg a többségitől eltérő véleményt képviselő legelővigyázatosabb szenáto­
roknak is rettegniük kellett a besúgóktól, akikről mindenki tudta, hogy vagyonu­
kat azzal szerezték, hogy a nem kellőképpen lojális szenátorokat feladták a császár­
nak. Mások, félredobva minden óvatosságot, a nyilvánosság előtt hangoztatták
hízelgő és lalpnyaló osztályukkal meg az uralmon lévő császár nevetséges túlzá­
saival való szembenállásukat. Például Néró uralkodása idején az elveihez ragasz­
kodó Publius Clodius Thrasea Paelus kiviharzott a szenátus ülésterméből, miután
felolvasták neki a császár levelét, amelyben anyja (végül sikeres) meggyilkolá­
sát indokolta. Aztán nem mutatott hajlandóságot, hogy az újév kezdetén letegye
a császárnak a szokásos hűségesküt, és kifejezetten viszolygott attól, hogy Néró
színpadi fellépéseit megtapsolja. Mindezen és egyéb „bűntettek” elkövetése miatt
távollétében árulással vádolták, bűnösnek találták, és öngyilkosságra ítélték. Tacitus
kételyeinek adott hangot ezen öntömjénező tiltakozások hasznosságával kapcso­
latban. Thrasea egyik megnyilatkozásakor ekképpen írt: „Thrasea Paetus, aki
hallgatással vagy rövid hozzájárulással szokta a korábbi hízelgéseket mellőzni,
ekkor elhagyta a szenátust és ezzel önmagát veszélyeztette, mások szabadságá­
nak útját nem nyitotta meg.”ls
Ebben a politikai kontextusban Brutusnak és Cassiusnak a szabad köztársaság
és a szenátori hatalom védelmezőit, valamint a zsarnokság ellenségeit megteste­
sítő alakja a másként gondolkodás erőteljes jelképévé válhatott. Amint láthattuk,
valóságos esély nem mutatkozott arra, hogy - visszaforgatva az idő kerekét -
a régmúlt idők (néhányak által élvezett) szabadságához térjenek vissza. A szená­
tus elszalasztottá annak a lehetőségét, hogy i. sz. 41-ben valamiféle hatalomra
tegyen szett. Csaknem harminc esztendővel később, i. sz. 69-ben, amikor az
TIZEDIK FEJEZET

éppen császárrá kikiáltott Vespasianus tncg idegenben tartózkodott, még csak

kísérletet sem tettek rá (legalábbis Tacitus beszámolója szerint), csupán azért
ültek össze az új császár távollétében, hogy a régi vitás ügyeket elintézzék egy­
más között. Azonban ekkorra a köztársaság eszméje sokak számára már egyéb­
ként sem volt több ártatlan nosztalgiánál, „a régi szép idők” utáni vágyako­
zásnál, meg a hagyományos római erényeket csillogtató, ismert anekdoták
forrásánál. Még Augustus országlásának idején sem származhatott a történetíró
Liviusnak semmi baja sem abból, hogy a végül Julius Caesar ellenségévé lett
Nagy Pompeius jól ismert hívének számított. Emiatt Augustus legfeljebb csak
bosszantotta.
Ugyanakkor a Caesar gyilkosai iránt nyilvánosan tanúsított rajongás adott
esetben akár halálos ítéletet is zúdíthatott egy szenátor fejére. Tiberius idejében,
i. sz. 25-ben Aulus Cremutius Cordus történetíró halálra éheztette magát, miután
felségárulás vádjával bíróság elé állították. Bűnéül azt rótták föl, hogy egy törté­
neti munkájában Brutust és Cassiust méltatta, és Cassiust „az utolsó római”-ként
emlegette. A könyvét elégették. Marcus Annaeus Lucanus Caesar és Pompeius
közötti polgárháborúról szóló terjedelmes költeménye, a Pkarsalia, amely mind­
kettőjüket súlyosan hibásnak bélyegzi, és az igazi erényt csupán a végsőkig ki­
tartó republikánus Catóban fedezi fel, ugyanakkor elkerülte ezt a sorsot, és így
megmaradt az utókornak. Ám nézeteinek biztosan köze lehetett egy, Néró ellen
szőtt állítólagos összeesküvésben való részvételéhez, valamint az azt követő ön-
gyilkosságához.
Az embereket megalázó, nekik ártó császári hatalom a bírálók egyik leggya­
koribb témájának számított. Caius azzal kapcsolatos „tréfálkozása”, hogy egy
fejbólinlással képes a konzulokat kivégeztetni, vagy Commodus produkciója
a levágott struccfejje], csupán két jelenet a szenátorokat halálra rémítő, vagy
minden elképzelhető módon nevetségessé tevő, kiszámíthatatlan, monomániás
császárok tetteit bemutató rémtörténet-sorozatból.
Lucius Cassius Dió, görög történetíró, akinek terjedelmes kompendiuma
Aeneastól a saját koráig - az i. sz. III. század kezdetéig - foglalja össze Róma
történetét, jó néhány nevezetes incidenst örökített meg. Commodus alatt töltötte
be a szenátori tisztséget, és így a császár néhány legfurcsább gladiátori mutatvá­
nyának szemtanúja lehetett, de a császári fenyegetőzés egyik legkülönösebb,
Domitianus által i. sz. 89-ben kiagyalt esetéről is beszámolt. A történet szerint
a császár lakomára invitált néhány szenátort, akik megérkezvén rémülten fedez­
ték fel, hogy a teremben a heverőktől az étkészletekig és a szolgákig minden
csupa fekete volt. A vendégek nevét sírkőre emlékeztető táblákra rótták fel, és a
császár egész este másról nem, csak a halálról beszélt. Mindannyian meg voltak
győződve, hogy nem élik meg a másnapot. Tévedtek. Mikor hazatérlek, és meg­
hallották az ajtón a várt kopogtatást, az ítéletvégrehajtó quaestor helyett a császár
 333

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

küldöncei köszöntek rájuk, megrakodva a lakomából való ajándékokkal, ráadásul

saját névtáblájukkal és szolgájukkal.
Nehéz kitalálni, hova is tegyük e történetet, és hogy Din vajon hol hallotta. Ha
tényeken alapul, akkor arra gondolhatunk, hogy egy groteszk, jelmezes mulat­
ságról lehetett szó, vagy talán valamiféle filozófiai tartalmú megnyilatkozás le­
hetett az uralkodó részéről (az „egyél, igyál és légy vidám, mert holnap úgyis
meghalsz” bölcs mondás a római moralizáló elmélkedések kedvelt témájának
számított). Ám Dió egészen biztosan a császárnak a szenátus rovására űzött sza­
dista szórakozásai, illetve az uralkodó és az előkelők közötti konfliktusok példá­
jaként örökítette meg. Klasszikus mese ez a római félelemről, amelyet paranoia,
gyanakodás és bizalmatlanság táplál. A mondanivalója pedig az, hogy a császár­
hoz szóló vacsorameghívás soha nem az, aminek látszik.
Ám ennek a szenátus és a császár kapcsolatáról festett képnek létezik egy igen
különböző oldala is. A legismertebb római levélíró Cicero után ifjabb Plinius,
akinek tízkönyvnyi levele maradt ránk. Az első kilenc könyvben kettőszáznegy­
venhét és a tizedikben több mint száz, amelyek mindegyike a Nerva és Traianus
császárok idejére eső szenátori pályafutásával kapcsolatos, némi visszatekintés­
sel Domitianusra. Az 1-9. könyv a különböző barátainak címzett, a Ciceróiénál
jóval nagyobb műgonddal fogalmazott leveleit tartalmazza, amelyek olyan mó­
don vannak gondosan sorba rendezve és megszerkesztve, hogy szerzőjükről egy
teljes, koherens önarcképet rajzoljanak. Ettől erősen elüt a 10. könyv, amelynek
átdolgozása kevesebb gonddal történt, és amely kizárólag a Plinius és Traianus
között váltott leveleket tartalmazza. Legtöbbjük abból az időből való, amikor
Traianus i. sz. 109-ben a Fekete-tenger melléki Bithynia provincia helytartói teen­
dőivel bízta meg. Plinius rendszeresen küldött leveleiben a kormányzással kap­
csolatos kérdésekben fordult tanácsért a császárhoz, vagy jellegzetesen olyan
tárgyakban tájékoztatta, mint a helyi pénzügyek, a túlságosan nagyratörő építke­
zési tervek, vagy pedig éppen annak a kérdése, hogy hogyan ünnepeljék meg
Traianus születésnapját a provinciában. Ez utóbbi ugyanis még az olyan gyakor­
latiasnak tartott császár esetében is, mint Traianus, nagy fontosságú protokollkér-
désnek számított.
Plinius leveleit olvasva, egy olyan művelt és lelkiismeretes köztisztviselőt is­
merhetünk meg, mint amilyen az Augustus által megálmodott szenátor lehetett.
Egy személyben volt szónok és ügyvéd, amely minőségében főleg az örökösödési
ügyekben tüntette ki magát. A Domitianus idejében kezdődő, majd a későbbi csá­
szárok alatt folytatódó pályafutása során több fontos közigazgatási feladattal is
megbízták, mint amilyen a hadsereg finanszírozásának vagy a Tiberis hajózhatósá­
gának a biztosítása, emellett a szokásos politikai tisztségeket is betöltötte. Amikor
i. sz. 100-ban hivatalosan is átvette a konzulságot, beszédet intézett Traianushoz,
amelyben többek között a gyermekek és az örökbefogadás kérdését is érintette.
TIZEDIK FEJEZET

Plinius levelei a panaszoktól és a bosszúságoktól sem mentesek: összekülön­

bözik cs folyamatos harcban áll ügyvédkollégájával, Regulusszal, akinek jellemét
számos levelében pocskondiázza, és a szemöldökére ragasztott fehér szépség-
tapasz miatt gúnyolja, és minden humorérzékét elvesztve, rettenetesen feldühö­
dik, amikor szenátortársai a szavazótáblákra mindenféle élcet és trágárságot ír­
nak. De általában véve a levelek a szenátorok életét a napos oldalról és némileg
öntömjénező tónussal festve mutatják be. Beszámol arról, milyen Örömet okozott
neki, hogy a császárral vacsorázhatott (ezúttal a sírkövek elmaradtak), hogy pat­
ron usként támogatja észak-itáliai szülővárosát - többek között egy könyvtár
adományozásával - , hogy igyekszik barátainak és klienseinek segíteni, hogy
irodalmi ambíciókat dédelget, cs amatőrként történelemmel is foglalkozik. Tacitus
barátjának küldött viszontválasza valójában az egyetlen ránk maradt, szemtanútól
származó beszámoló a Vezúv i. sz. 79-ben történő kitöréséről (Plinius fiatalem­
berként a tragédia idején a közelben tartózkodott, és az éppen c kérdéssel foglal­
kozó történetíró évekkel később az emlékeiről faggatta). Még egy olyan valakivel
is baráti kapcsolatokat tartott fenn, aki nagy kedvvel mintázott Brutus- és Cassius-
mellszobrokat - anélkül, hogy ezzel bánni bajt hozott volna a fejére.
Plinius pályafutásában a legmeglepőbb annak sikere különböző uralkodókon,
dinasztiákon keresztül, a meggyilkolt Domitianustól, aki fölfigyelt rá, és előlép­
tette, az idős Nerván át az örökbe fogadott, katonás Traianusig. Az efféle élet­
pálya nem számított szokatlannak. Egyik levelében beszámol egy Nerva által
valószínűleg i. sz. 97-ben adott vacsoráról. A beszélgetés során Domilianus egyik
leginkább rosszindulatú, kevéssel korábban meghalt támogatójára terelődött a
szó. „Mit gondoltok, mi volna a sorsa, ha ma élne? - kérdezte naivságot színlelve
a császár. - Itt lakomázna velünk - mondta az egyik éles látású vendég.” 19Vagyis
elegendő volt egy kis alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez, és az előző
uralkodó kívánatos mértékű szapulása ahhoz, hogy az inkriminált személy szíve­
sen látott vendégként foglaljon helyet az új császár asztalánál, és továbbra is
másszon felfelé a szenátorsághoz vezető szamárlétrán. Még a Domitianust külö­
nösen vitriolos tollal bíráló Tacitus is beismerte, hogy pályája éppen a császár
gyűlölt uralma idején ívelt magasra. Ez újabb jele annak, hogy egy-egy császár
személyes tulajdonságai nem nyomtak olyan sokat a latban, mint ahogyan élet­
rajzíróik igyekeztek feltüntetni.
Vajon mivel lehetne megmagyarázni a szenátorok életéről festett két kép - az
ugyanazon testületbe tartozó, kiváló férfiak közötti összetartás és a rettegés lég­
köre, az önbizalommal teli, a világban fesztelenül mozgó Plinius cs a császár
kegyetlen szeszélyétől vagy éppen kivégzőosztagától sújtott szenátorok közötti
különbséget? Vajon a szenátorok két, egymástól nagyon különböző típust teste­
sítettek meg? Az egyik oldalon álltak a szerencsétől nem kényeztetett, talán kör­
nyezetüket bosszantó kevesek, akik nem álltak be a sorba, túlságosan is komo­
 335

TIZENNÉGY CSÁSZÁR

lyan vették a császár tréfáit, hatalomfitogtatását, nem titkolták szembenállásukat,

és ezért megfizettek; a másikon pedig a jórészt hallgató többség, azok a férfiak,
akik hálát éreztek azért, hogy szolgálhatnak és a császári udvar fényében sütké­
rezhetnek, bárki ült is éppen a trónon; ha a hatalom úgy akarta, bármikor meg­
szavazták a könyvégetést, nem csináltak gondot a császár születésnapjának a
megünnepléséből, és nem tartották méltóságukon alulinak, hogy a Tiberis med­
rének a kitisztíttatását felügyeljék.
Lehet, hogy mindez egy részükre valószínűleg igaz. Mindenesetre az i. sz.
I—TI. évszázad során helyzetükben, sajátosságaikban fokozatos változás tapasz­
talható. Hasonlóan Pliniushoz, egyre többen jöttek új vagy viszonylag új csalá­
dokból, és mind nagyobb számban a provinciákból. Talán jóval kevesebbet áb­
rándoztak a köztársasági múltról, jóval kevésbé mutatkoztak érzékenynek a
császári hóbort néhány különösen bosszantó megnyilvánulása iránt, és örültek,
hogy munkájukat végezhetik. Az is világos, hogy a császárokkal szembeni leg­
makacsabb ellenállás egyes családokon belül öröklődött, a másként gondolkodás,
az ellenkezés apáról fiúra vagy esetenként leányra szállt. Thrasca Paetus veje,
Quintus Helvidius Priscus apósa nyomdokaiban járt, és nagyjából ugyanaz a sors
jutott neki osztályrészül; például ragaszkodott ahhoz, hogy Vespasianus császárt
kuríán-furcsán csak „Vespasianusnak” szólítsa, és egy alkalommal a szenátusban
közbeszólásaival csaknem könnyekig szekálta.
Persze ez azért nem volt ilyen egyszerű. Plinius nem lehetett annyira naiv és
tájékozatlan, hogy ne tudja, mi történt a császár néhány ellenfelével, amíg neki
nagyon is jól ment a sora Domitianus uralma idején. Leveleit ugyanis több he­
lyütt is úgy fogalmazta meg, hogy kiderüljön a Domitianus áldozataival ápolt
szoros kapcsolata. Egy ilyen emlékezetes helyen ír egy Fanni a nevű idős hölgy
súlyos betegségéről („állandó láza van, egyre jobban köhög”20), aki nem más volt,
mint Thrasea Paetus leánya és Helvidius Priscus özvegye. Ennek kapcsán Plinius-
nak alkalma nyílik arra, hogy méltassa e nagyszerű asszony ellenzéki szenátor­
családban befutott nemes pályáját, és hangsúllyal emlékezzen meg a nekik nyúj­
tott támogatásról („Barátként álltam mellettük jó és rossz időkben egyaránt, én
voltam száműzetésükben vigasztalójuk, visszatérésük után m egbosszuljuk”21).
Ez nincs teljesen összhangban a Domitianus alatt aratott sikereivel, és egy nem
hízelgő értelmezés Pliniust bűnös kollaboránsként festené le, aki Traianus új
rendszerének beköszöntévcl visszavonulót fúj, és egy ellenállókat támogató elő­
életet kohol magának. Ám ettől persze többről van szó.
A legtöbb római szenátor a kollaboráns és a disszidens álláspont valamilyen
elegyét választotta magának, amely magatartás az első Augustusnak a szenálori
hatalom és a szenátori szolgálat között kialakított kétbalkezes kompromisszuma
eredményeképpen csaknem elkerülhetetlenné vált. A rendszer szókimondó, nyílt
ellenzéke kétségkívül határozott elveket valló férfiakból és nőkből állt, akik
TIZtÜiK. l-'LJUZLT

ugyanakkor - mondhatni szándékosan akadékoskodó, csökönyös magatartásuk

miatt - nem veitek tudomást azokról a bonyolult egyensúlyozási törekvésekről és
aprólékosan kidolgozott koreográfiáról, amelyek eredményeképpen a császár és a
szenátus közötti viszony megőrizhette törékeny voltál. A szenátorok többsége
azonban ettől eltérő felfogást képviselt: realistábban cs kevésbe csökönyösen
viselkedtek, és saját erkölcsi ítéletüket sem tartották mindenhatónak. Mindazon­
által a barátokkal folytatott esti beszélgetések alkalmával ők is beszámolhattak
azokról a megaláztatásokról, hatalommal való visszaélésekről szóló rémtörténe­
tekről, amelyekről mi is olvashatunk. Egészen biztos, hogy rokonszenvet éreztek
a mártíroknak a szabadság ügyéért folytatott hősies ellenállása iránt. De mindent
összevetve - Tacitushoz és a legtöbb ókori történetíróhoz hasonlóan - , harcukat
a múltban vívták, olyan császárok ellen, akiket már következmények nélkül le­
hetett démonizálni. Akkor és ott - csakúgy, mint Plinius - igyekeztek szenátor­
ként boldogulni - ahogy a legtöbben mi is tennénk.

„ 0 , ja j, azt hiszem, isten lesz belőlem ”22

A császár és szenátort ellenzéke közötti sok-sok összeütközés hátterében meg­

húzódó egyik nagy kérdés az volt, hogy az ismert világ urának és családjának
a hatalmát hogyan lehet definiálni, leírni és értelmezni. A lehetőségek széles
skálájának egyik végén az a felfogás állt, hogy a császár csupán „első az egyen­
lők között”, a másikon pedig, hogy isteni személy, vagy ehhez nagyon közel lévő
valami. Hclvidius Priscus tapintatlanul ragaszkodott az előzőhöz, és nem volt
hajlandó Vespasianus császári címeit használni. Thrasea Paelus pedig az ellen
tiltakozott, hogy az isteneknek kijáró tiszteletet nemcsak a császárokra, hanem
női családtagjaikra is kitelj esszék. Szándékosan távol maradt a szenátusból, ami­
kor i. sz. 65-ben tiszteletadást szavaztak meg Néró feleségének, a várandós
Poppaea Sabbinának, aki minden bizonnyal a férjétől a hasába kapott TÚgástól
halt meg (hogy tragikus baleset, vagy borzalmas családon belüli erőszak történt,
arról máig vita folyik). Számos más méltóság mellett istennővé nyilvánították,
ami Thrasea Paetusnak már túlságosan sok volt.
Azonban Poppaca nem elsőként részesült c megtiszteltetésben. Előtte már
a császári család számos más nőtagja is gyarapította a római panteont, amióta
Julius Caesart i. e. 42-ben istenné nyilvánították. Az első Augustus és az őt i. sz.
54-ben követő Claudius után a szenátus által hivatalosan új istenekké nyilvání­
tott személyek a következők voltak: Caius húga, Drusilla, utána az akkor már
„Augusta” melléknévvel kitünteteti Lívia, és Poppaea kislánya, Claudia, aki i. sz.
63-ban kapott isteni titulust, miután mindössze négy hónapos korában elhunyt.
A hivatalos istenné nyilvánítás mindegyikőjüket följogosította arra, hogy tentp-
 TIZENNÉGY CSÁSZÁR

lomuk legyen, benne papokkal, és hogy áldozzanak nekik. Semmi nyoma nincs,
hogy a kis Claudiának tényleg lett volna temploma, ám Dió szerint Poppaeának
rövidesen „Venus Sabina” néven templomot szenteltek.
Az az ötlet, hogy egy kisgyermeket istenné emeljenek, egészen biztos, hogy
nem csak a szélsőséges ellenzékieket dühítette föl. De korábban már láthattuk,
hogy az ókori mediterrán világ számos helyén régóta szokásban volt, hogy a ki­
vételesen erős, diktatórikus politikai hatalmat az istenekhez méltó nyelvi és képi
kifejezésmóddal jelenítették meg. A Földközi-tenger keleti térségében Nagy
Sándor után következő királyok, valamint a helyükre lépő római tábornokok
tiszteletére a vallási ünnepek mintájára rendezett ünnepségeket tartottak, cs isteni
jelzőkkel illették őket (például „Megmentő”). Ezt olyan logikus eljárásnak tartot­
ták, amelynek segítségével megérthetik azokat a férfiakat, akik messze felülmúl­
tak mindennemű közönséges emberi hatalmat, és megtalálhatják azt a már létező
kategóriát, amelybe az ilyen „emberek” többé-kevésbé beleilleszthetők. A győz­
tes hadvezér Jupiterként való megjelenítése a diadalmenetben és Cicero próbál­
kozása, hogy Tullia elvesztésének istenné nyilvánításával adjon új értelmet, mind
a rómaihoz hasonló többistenhitű vallásokat jellemző rugalmasságot példázzák.
Elsősorban az ókori világ két legfontosabb monoteista vallása - a judaizmus
és a belőle sarjadt kereszténység - késztetett bennünket arra, hogy az új istenek
megteremtését, kitalálását, az összes istent magában foglaló panteon átalakítását
és kibővítését, valamint az embereket az istenektől elválasztó határ elmosását
groteszknek, komikusnak lássuk. Különösen a keresztények már magát az elkép­
zelést is nevetségesnek tartották, mely szerint a nyilvánvalóan ember mivoltú
császárt isteninek nyilvánítják, és adott esetben életükkel fizettek azért, hogy
nem voltak hajlandóak semmiféle vallási tiszteletben részesíteni. Persze ezzel
nem azt állítjuk, hogy a császár isteni mivolta kétségtelen és magától értetődő
tény lett volna a kereszténység előtti rómaiak számára, vagy hogy ne lettek volna
viták és véleménykülönbségek arról, hogyan és mennyiben tekinthető az emberi
teremtmény uralkodó isteninek, a családjáról nem is beszélve. Ez egy újabb bal-
sikerű egyensúlyozási mutatvány volt, amelyet Augustus hagyott örökül utódaira,
jóllehet ő maga sokkal ügyesebben kerülte el az állásfoglalási az emberi és az
isteni között, mint sokan az utána következők közül.
Több császár istenné nyilvánítási, igényét mindig is tagadhatatlanul megalapo­
zatlannak gondolták. A Római Birodalom legtöbb lakosa durva kategóriatévesz-
tcsnek és súlyos sértésnek tartotta volna, ha valamely császár magát élő istennek
deklarálja, mintha közte és Jupiter között semmi különbség sem volna. A rómaia­
kat aligha lehet ostobának nevezni: nagyon is jól tudták, mi a különbség a jó­
hiszemű olümposziak és egy élő császár között. Ha tényleg igaz (és nem csak
rosszindulatú rágalom), hogy Caius Castor és Pollux Fórumon álló templomát
a fölötte, a Palatínus-dombon emelkedő királyi palotája előcsarnokává alakította,
TIZEDIK. I EJEZET

maga pedig az istenek szobrai közé ülve nagy tetszéssel fogadta a bárki részéről
hozzá intézett imádságokat, akkor ez a császári megalománia emlékezetes pél­
dája, amely a császárok imádásának minden protokollját megszegte. Ugyancsak
a hatalommal való visszaélésnek számított, ha egy császár azért akarta kibővíteni a
hivatalos római panteont, hogy abban elhunyt kisgyermekeket, fiúszeretőket, de
még nőtest vérszeretőket is elhelyezzen; e tekintetben Hadrianus semmivel sem
bizonyult jobbnak, mint Néró vagy Caius, tekintve, hogy szerelmét, a görög fia­
talember Anlinouszt isteni rangra emelte, miután az i. sz. 130-ban, titokzatos
körülmények között a Nílusba fulladt. A császár cs a császári família teológiája
ennél jóval kifinomultabb, és két részben: először is az élő, másodszor pedig
a halott császár isteni mivolta tekintetében vizsgálandó.
Az élő császárt az egész római világban csaknem istennek tekintettek. Részt
vett az istenek tiszteletére rendezett szertartásokban, a vele használt beszédmód
lényegében megegyezett az isteni nyelvvel, és valamiféle az istenekéhez hasonló
hatalmat tulajdonítottak neki. Például Augustus neve benne foglaltatott néhány
vallásos fohász szövegében. Szökött rabszolgák menedékért, azilumért folya­
modhattak, ha a császár szobrához - akár egy istenszoborhoz - menekültek.
A Peloponnészoszon, a Spárta melletti Güthcion városában talált felirat igen
részletesen tájékoztat egy több napon át tartó, szokásos ünnepség lefolyásáról,
a város körül tartott körmenetekkel, zenei versenyekkel és áldozatokkal, mindezt
egy pár helyi jótevő, az uralmon levő Tiberius császár, és számos családtagja,
Titus Quinctius Flamininus köztársasági hadvezér, valamint a hagyományos olüm-
poszi istenségek tiszteletére.
Bizonyára rengetegen voltak olyanok, főleg a Róma városától távolabbra eső
helyeken, akik a császárt ugyanolyan távolinak, ugyanolyan hatalmasnak vélték,
mint egy olümposzi istent, és valójában nem észleltek a kettő között nagy kü­
lönbséget. Ugyanakkor a hivatalos részletek kifejtésénél minden esetben gondo­
san megkülönböztették a császárt az olümposziaktól. Ez az alaki, ám döntő kü­
lönbség például Gütheionban és egyebütt is megnyilvánult. Az állatáldozatokat
a hagyományos isteneknek mutatták be, ám az áldozás vagy az élő császár és
családja részéről történt, vagy az ő védelmüket szolgálta; tehát a császár még
mindig inkább az olümposzi istenek oltalma alatt áll, és nem egyenrangú félként
viszonyult hozzájuk. Rómában többnyire az élő császár numenje vagyis 'isteni
ereje’, és nem maga a császár fogadta az áldozatot. Szélesebb körben vizsgálva
a görög világban a császári családnak bemutatott tiszteletadás elnevezése iszo-
theoi limai, vagyis az istenekével (theoi) egyenértékű (iszo-), ám nem azonos
megtiszteltetés. Az istenek és az élő császár közötti különbség figyelmen kívül
hagyása mindig véteknek számított, bármennyire isteninek tartotta is magát.
Haláluk után azonban már változott a helyzet. Amint Julius Caesar példája is
mutatja, a szenátus határozhatott úgy, hogy az elhunyt császárt vagy annak vala­
 TIZENNÉGY CSÁSZÁR

melyik közeli hozzátartozóját a hivatalos panteon tagjainak sorába emeli, hiszen

a döntés - legalábbis formálisan - a szenátus kezében volt, és eme uralkodójuk
fölötti posztumusz hatalmat sok szenátor bizonyára rendkívüli módon élvezte.
Ez esetben az istenek és a császárok közötti megkülönböztetést már elhanyagol­
hatónak lehetett tekinteni, hiszen templomaik voltak papokkal, nekik és nem
a nevükben bemutatott áldozatokkal, és néhány ránk maradt, lenyűgöző ábrázo­
láson a esászáristeneket a szó szoros értelmében az olümposzi magaslatokon
csodálhatjuk (lásd a 20. táblát). Ám a különbségek korántsem tűntek el teljesen.
Római történetírók, értelmiségiek és művészek újra és újra vizsgálták a császár­
ból istenné való átmenet természetét, és hogy miképpen lehetséges, hogy valaki,
aki az egyik napon még halandó ember volt, a következőn már istenné lesz. Bi­
zonyos tekintetben a modem katolikus egyház által a szentté avatáshoz szükséges
hitelesített csoda követelményéhez hasonlóan, ők is bizonyítékokat vagy tanúval­
lomásokat követeltek. Julius Caesar apoteózisát egy üstökös megjelenése bizo­
nyította, ám a Lívia gyanúsan bőkezű jutalmáról keringő történetek, amely annak
a szenátornak a markát ütötte, aki - állítása szerint - látta Augustust égbe szállni,
kétséget támasztanak az esettel kapcsolatban.
Az egyik állapotból a másikba történő átmenetet nehezen lehetett értelmezni,
ezért aztán gúny és tréfák céltáblájává vált. Suetonius szerint Vespasianus mind­
végig megőrizte sok realitásérzékkel megáldott, önostorozó humorát, amiről
utolsó szavai tanúskodnak: „Ó jaj, azt hiszem, isten lesz belőlem.” Az istenné
válás vagy nem válás egész folyamatát mutatja be az a terjedelmes paródia,
amely valószínűleg az i. sz. 50-es évek közepén Néró hajdani nevelője, majd
áldozata, az egyik ellene szőtt összeesküvésbe állítólag belekeveredett és kín­
keserves Öngyilkosságra kényszerített Lucius Annaeus Seneca íróvesszejé­
ből született. A filozófus már annyira öreg és öss2easzolt volt, hogy - Tacitusnak
e gyötrelmeket részletező leírása szerint - felnyitott karjából csak nagyon lassan
csordogált a vér. Paródiája arról szól, hogyan próbálkozik Claudius császár az
istenek társaságába jutni. Látjuk, amint éppen kibugyborékolta a lelkét (utolsó
szavai: „Jaj nekem! Azt hiszem, összerondítottam magam...”23, és lábát maga
után húzva sántikál fölfelé az istenekhez az égbe. A kezdet reményteljes, hiszen
első istenként Hercules fogadja, és Homéroszt idézve köszönti, elbűvölve ezzel
a halott uralkodót. Ám amikor elkezdik kérését tárgyalni, az isteni Augustus
emelkedik szólásra, hogy elmondja szűzbeszédét az égi szenátusban (ami arra
utal, hogy az istenné lett császároknak meglehetősen alacsony hely jutott a fönti
hierarchiában), és rámutat Claudius aljas kegyetlenségére: „Ennek az embernek,
Atyák és Összeírtak, akiről most nem feltételeznétek, hogy egy legyet föl tud
riasztani, nem jelentett többet valakit meggyilkoltatni, mint egy kutyának a lábát
fölemelni.”24 Majd egy homályos célzás következik a harmincöt kivégeztetett
szenátorra.
340

TIZED IK FEJEZET

74. A n to n iu s F iús (e lv e s z e lf) o s z lo p á n a k ta la p z a tá n a c s á s z á r n a k é s fe le sé g én ek , F a u stin á n a k

az. a p o te ő z is a lá th a tó . A z á b r á z o lá s tö b b sz e m p o n tb ó l is e lé g ü g y e tle n ü l sik erü lt. N o h a itt e g y ü tt
e m e lk e d n e k a z é g b e F a u s t in a v a ló já b a n h ú sz é v v e l f é r j e e lő t t h u n yt e l A z ő k e t é g b e e m e lő
s z á r n y a s a la k m e g le h e tő s e n k é ts é g b e e s e tt p ró b á lk o z á s n a k lá ts z ik a n n a k b e m u ta tá sá r a , h o g ya n
v á lta k a c s á s z á r o k isten n é.

Kétségtelen, hogy a valós politikai életben Claudiust istenné nyilvánították,

voltak papjai, temploma, amelynek maradványait föltárták. Ám e furcsa paró­
diában nem állja ki a próbát, és testre szabott büntetéssel sújtják. Ismerve a koc­
kajáték iránt tanúsított szenvedélyét, arra ítélik, hogy az idők végtelenségéig
lyukas fenekű pohárral kockázzon. Ami be is következett volna, ha nem bukkan
fel a semmiből Caius császár, magának követelve Claudiust, mondván, hogy az
az ő rabszolgája. Miután átadták neki, rögtön odaajándékozza egyik alárendelt­
jének, hogy annak keze alatt mint törvényszolga dolgozzék a császár igazságügyi
részlegében.
Ekképpen a császári rendszer sok-sok szakosodott részleget, osztályt szám­
láló új bürokráciája is kap egy fricskát. A paródia remek példával szolgál arra,
hogy a halott uralkodókat mennyivel kisebb rizikóval járt és mennyivel könnyebb
volt nevetségessé tenni, mint az élőket. Egyúttal nevetségessé teszi az egész hi­
hetetlen folyamatot, melynek révén a halandó császár egy csapásra megtestesült
istenséggé válik. És - képzeletben - visszájára fordítja a gyilkosságot, amellyel
e fejezet kezdődött. Hiába lett Claudiusból császár, Caius nevet a végén.
 T I Z E N E G Y E D I K FEJ E ZE T

Ga zd a g o k és s z e g é n y e k

Paloták és kunyhók

mind ókori, mind újkori mérték szerint fényűzőnek

A
ró m a i a k é le t m ó d ja
l. számított.A császár pompázatos palotáival, tágas díszkertjeivel, adott eset­
ben körbeforgó ebédlőjével, az ékességekkel díszített falakkal és a legtöbb római
hozzáértőt ámulatba ejtő mértéktelen fogyasztásával a leggazdagabbakat is felül­
múlva. Vagyona a birodalomszerte megtalálható, császárról császárra öröklődő,
hatalmas kiterjedésű bányákat, ipari létesítményeket és gazdaságokat magukban
foglaló birtokok jövedelméből, az állam és a császár személyes pénzügyeinek az
összemosásából, valamint - ahogyan azt többször is állították - a szipolyozás
különböző formáiból, például pénzzavar esetén a hagyatékok kényszerítéssel
történő megszerzéséből származott {lásd a 13. táblát).
Azonban a birodalom sok jómódú lakosa is kiváltságos jólétet élvezhetett.
Rómában a „fényűzés” nagyhangú elítélése és az egyszerű, régimódi paraszti élet
iránti nosztalgia jól megfért a mértéktelen költekezéssel és fényűzéssel. A gán-
csoskodók mindig találnak maguknak valamit, amibe beleköthetnek, és a kifino­
mult jó ízlés (az enyém) és a ízléstelen hivalkodás (a tied) közötti különbségtétel
mindenképpen szubjektív.
Az ifjabb Plinius - akinek nagybátyja, az „idősebb” Plinius a különcködés
egyik legelszántabb ostorozójaként az egy ujjra felhúzott több gyűrűtől az egy­
lábú asztalokig, mindenben kifogást talált - egyik levelében Rómától néhány
mérföldnyire eső saját vidéki birtokáról számolt be. „Nyaralóm tágas - írja
minden igényt kielégít, és fenntartása sem túl költséges.”1 E szerény leírással
ellentétben a nyaralót több, terjedelmes épület alkotta, bennük a különböző év­
szakokban használatos ebédlők, fürdőszobák, fürdőmedencék, udvarok, árnyas
oszlopcsarnokok, központi fűtés, bőséges folyó víz, tornaterem, napfényes elő­
csarnok, széles, tengerre néző ablakok és kerti rejtekhelyek, ahova a lármás
szórakozást, zsivajt nem kedvelő Plinius azokon a ritka napokon meghúzódha­
tott, amikor háznépe ünnepet tartott.
A tehetősek az egész birodalomban gazdagságukat nagy méretű és drága laká­
saikkal fitogtatták, amelynek nagyságát nem az alapterülettel, hanem a tetőt fedő
cserepek számával mérték (a helyi tanácsosi tisztség betöltésének az előfeltétele
342

TIZENEGYEDIK FEJEZET

egy 1500 Lelőcserepes ház volt). Dúskáltak az élvezetekben, amelyekhez pénzzel

csak hozzá lehetett jutni, kezdve a különböző selymektől a keleti fűszerekig, az
ügyes, szakképzett rabszolgáktól a drága régiségekig. Azzal is fitogtatták gaz­
dagságukat, hogy anyagilag támogatták a helyi közösségek szórakozását, mulat­
ságait. Rómában a császár monopóliumot élvezett a középületek építtetése terén,
de az itáliai és provinciabeli városokban az elit férfi és nőtagjai a császárhoz
hasonlóan hírnevet szereztek maguknak az efféle építkezésekkel.
Pliniusra is jellem ző volt, hogy pénze egy részét építkezésekre fordította
észak-itáliai szülővárosában, Comumban, egyebek mellett egy új nyilvános
könyvtár létesítésével, amelynek építési költségei egymillió scstcrtiusra rúglak
(ez a szenátori tisztség betöltéséhez szükséges vagyon alsó határa volt). Az i. sz.
107 körül elhunyt idős hölgyismerőse, Ummidia Quadratilla hasonló dolgokat
vitt végbe Rómától délre fekvő szülővárosában. Noha Plinius leírásából egy szi­
gorú, idős hölgyet ismerhetünk meg, aki fölöttébb kedvelte a dámához hasonló
társasjátékot, a fennmaradt feliratok szerint egy új amfiteátrum meg egy új tem p­
lom építéséhez is hozzájárult, fÖlújíttatta a színházat, cs támogatta az új létesít­
mények felavatásakor - „a helyi tanács, a nép és az. asszonyok” számára - rende­
zett ünnepséget. Az Észak-Afrikában fekvő távoli kisvárosban, az eredetileg
római veteránok letelepítésére a Szahara szélén i. sz. 100-ban alapított Timgád-
ban, egy helyi házaspár i. sz. 200 körül egy legalább kétszintes, kisebb palotát épített
magának, amely pompa dolgában ugyan nem vetekedhetett Plinius villájával, ám

75. P lin iu s f é n y ű z ő v illá já n a k K a r i F rie d ric h S chirikel é p íté s z 1 8 4 1

rek o n stru k c ió ja . S z á za d o k o n k e r e s z tü l a sz a k e m b e re k k e d v e lt id ő tö lté s é n e k sz á m íto tt, h o g y
P lin iu s s a já t le ír á s á t a la p u l v é v e (Levelek, M á s o d ik kön yv, 17.) m e g p r ó b á ljá k a z é p ü le te i
m eg ra jzo ln i, v a g y a la p r a jz á t e lk é szíte n i.
 343

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYÜK

76, T im g á d r o m v á ro sa a m a i A lg é r iá b a n . A te le p ü lé s ro m ja in iá i lá th a tó k a k ise b b fa jta p a lo tá t is

é p ítte tő , te h e tő s h á z a s p á r á lta l sz p o n z o r á lt im p o z á n s tem p lo m m a ra d v á n y a i. T im g á d e g yik e
a r ó m a i m ú lta t le g s z e m lé le te s e b b e n f e lid é z ő lelő h elyek n ek \ a h o l a z ö tle te s e n k ia la k íto tt n y ilv á n o s
ille m h e ly e g y ü tte s tő l a z ó k o rb ó l rá n k m a r a d t c s e k é ly szá m ú k ö n y v tá r a k eg yik p é ld á n y á ig m in den
m eg ta lá lh a tó .

hasonlóképpen ellátták több ebédlővel, fürdővel, belső kertekkel, drága mozaik­

padlóval és központi fűtéssel. Továbbá saját erőből még egy hatalmas új templom
cs egy tucatnyi szoborral díszített, pompás áj piac építését is finanszírozták.
Ám az ókori élet kellemetlenségeivel, megpróbáltatásaival szemben a pénz
sem adhatott védelmet. Rómában a császár a tömegektől biztonságos távolság­
ban élt, és a tehetős réteg tagjai a város bizonyos részein tömörültek (a legjobb
példa erre a Palatínus-domb a császári palota terjeszkedése előtti időkből), hiszen
a legtöbb ókori várost - a maiaktól eltérően - nem osztották kerületekre, körze­
tekre. Gazdagok és szegények egymás szomszédságában éltek, a tágas, sok cse­
réptetős lakóépületek és a nyomorúságos kis kunyhók pedig ugyanazokban az
utcákban, kerületekben jól megférlek egymás mellett.
Rómában nem volt sem elegáns Mayfair negyed, sem méregdrága manhattani
Ötödik sugárút. A tagbaszakadt rabszolgák által cipelt, lefüggönyözött gyalog­
hintő megóvhatta a benne utazó hölgyet vagy urat a birodalom bármely nagy­
városának közútjain előforduló, nemkívánatos jelenségek látványától. Azonban
TIZEN ECIYFEMK FEJEZET

a szervezett hulladékgyűjtés teljes hiánya, a nyilvános illemhelyként szolgáló

utcák (azzal együtt, hogy az éjjclicdények tartalmát az emeleti ablakokból kerte­
lés nélkül a járókelőkre ürítették, ahogyan Juvenalis - bizonyára nem minden
szatirikus túlzás nélkül - megfestette a jelenetet), a kétirányú forgalom számára
gyakran szűk utcákban összetorlódó, továbbjutásért küzdő kocsik, szekerek, és
az általuk keltett hangzavar mind legalábbis rémisztő, a gazdagok és szegények
érzékszervei ellen intézett merénylet, de alkalomadtán veszélyes baleseti forrás
is volt.
Noha sokszor elhangzik az az állítás, hogy a felvilágosult római gondolkodás
egyik példájaként napközben a kocsiközlekedést a városokban (hasonlóan a mai
sétálóutcákhoz) betiltották, ám ez csak a nagy teherbírású szekerekre volt érvé­
nyes. Ettől még - ahogy Juvenalis panaszolja - éjszaka lehet tűrhetetlen a zaj,
bárki hallja is, és „még egy álmos császár álmát is ellopná”.
A bacilusok sem voltak tekintettel a jómódban élőkre. A vidéki birtokkal
rendelkezők eséllyel úszhatták meg a városokat, mindenekelőtt a Rómát sújtó
időszaki járványokat, és igyekeztek a nyári hónapokat aránylag moszkitómentes
helyen tölteni. A tehetősebbeknek - ellentétben a napi betevőt éppen csak meg-
lelőkkel - a jobb étrend is segített a betegségek elkerülésében. De a gyerekeket
- gazdagokét, szegényekét egyformán - ugyanazok a betegségek, ugyanaz a pi­
szok pusztította. A közfürdőket látogatók - akik közé alkalomadtán az otthoni
fürdővel rendelkezők is csatlakoztak - ugyancsak bármikor e fertőzési gócok
áldozataivá válhattak. Ahogy egy okos római doktor nagyon találóan megfogal­
mazta: nyílt sebbel a fürdőt semmiképpen sem szabad látogatni, mert halálos
végű üszkösödés lehet a következménye.
Igazság szerint még a császári palotában is gyakrabban végzett az uralkodók­
kal betegség, mint méreg. Az i. sz. 160-as évektől kezdődően a Római Birodalom
nagy részében több mint egy évtizeden át pandemia, minden bizonnyal egy ka­
tonák által Keletről behurcolt himlő pusztított. Az ókori világ legszorgosabb és
legtermékenyebb orvosírója, Galénosz a járványban előforduló egyedi eseteket
ismertette, és a szimptómákról - egyebek mellett felhólyagzott bőrről és hasme­
nésről - szemtanúk alapján részletes beszámolót adott. Hogy a járvány kitörése
milyen pusztítással járt, arról még mindig szenvedélyes viták folynak. Kevés
a hiteles bizonyíték, és a halálesetek becsült aránya a teljes lakosság egy és a
szinte lehetetlenül magas 30 százaléka között változik. Azonban az i. sz. 161-től
Marcus Aureliusszal együtt uralkodó, i. sz. 169-ben elhunyt Lucius Verus császár
csaknem biztosan a járványnak esett áldozatul.
A szerencsétlenség jórészt biológiai megnyilvánulásait némi pártatlanság
jellemezte. Ám a római világot megosztó, legnagyobb vízválasztó a gazdagok és
a szegények között húzódott: a jelentős vagyontartalékkal rendelkező, életmód­
ban valahol a nagyon jó és a mértéktelenül fényűző anyagi körülményeket élvező
 345

GAZDAGOK tS SZEGÉNYEK

elenyésző kisebbség, valamint a még csak nem is rabszolgasorsú túlnyomó több­

ség között, akiknek jobb esetben volt csekélyke félretett pénze (több ételre, még
egy szobára, csecsebecsére, egyszerű sírkőre), rosszabb esetben pedig nincste­
lenként, munka és fedél nélkül nyomorogtak.
A római világ kiváltságosairól - a gazdagokról - sokat tudunk. Az ő munkás­
ságuk nyomán született meg a ránk maradt ókori irodalom csaknem egésze. Meg
az olyan írók is, mint a magát olykor a társadalmilag hátrányos helyzetűek közé
soroló Juvenalis, valójában jómódban éltek, a fentről rájuk öntött éjjeliedények
miatt panaszkodó soraik ellenére. A régészeti anyagban is a gazdagok hagyták
a legtöbb nyomot, kezdve a fényűző villáktól az új színházakig. Számuk az egész
birodalomban, óvatos becslések szerint, összesen 300 ezer főt tett ki, ideértve
a viszonylag tehetős, helyi hatalmasságokat meg a nagyvárosok plutokratáit -
amely szám, a háznépet is belevéve, természetesen megugrik. Feltéve, hogy a
birodalom népessége az i. sz. I-II. században hozzávetőleg 50-60 millió között
mozgott, akkor vajon milyenek lehettek a 99 százalékot kitevő, elsöprő többséget
képviselő rómaiak életkörülményei, életmódja és értékrendje?
A rangos római írók többsége megvetéssel viseltetett a náluknál kevésbé sze­
rencsések, kevésbé gazdagok iránt. Az egyszerű paraszti élet iránt érzett, nosztal­
gikus rajongásukat leszámítva - amelyről vidéki kiruccanásaik alkalmával, lusta
délutánokon, árnyas fák alatt álmodoztak - , a szegénységben vagy a szegények­
ben vagy akár egy becsületes napszámért való fáradozásban nem sok jót, szépet
és értéket fedeztek fel. Nem csak Juvenalis pocskondiázta a római népet, mond­
ván, hogy mást sem kíván, mint „cirkuszt és kenyeret”2. Marcus Aurelius ne­
velője, Fronto pontosan ugyanennek a véleményének ad hangot, amikor azt írja
Traianus császárról, hogy „a római népet két dologgal lehet mindennél jobban
kordában tartani: az ingyen gabonával meg a szórakozásokkal”. Cicero azokon
gúnyolódott, akik a megélhetésükért dolgoztak: „A munkával szerzett pénz hit­
vány és elfogadhatatlan dolog egy úr szántára..., hiszen a munkabér valójában
nem egyéb rabszolgabilincsnél.” A rómaiaknál az erkölcsi kérdésekről való böl­
cselkedés egyik közhelyévé vált, hogy az igazi úriember birtokai jövedelméből
és nem a természeténél fogva megszégyenítő bérmunkából él. E felfogás a latin
nyelvben is tükröződik: az ember kívánatosnak tartott állapota az otium volt
(amelynek jelentése nem annyira „szabad idő” - ahogyan fordítani szokták - ,
hanem azon állapot, amelyben mi rendelkezünk az időnk felett); ennek nemsze­
retem ellentéte a bármiféle „ügylet, foglalatosság”, a negotium („nem otium").
Azok, akik a semmiből gazdagodtak meg - mint felkapaszkodott törtetők -
ugyancsak nagy képű gúnyolódás tárgyává lettek. Petronius Satyricon című mű­
vének rabszolgából újgazdaggá avanzsált Trimalchiója, aki vagyonát szalonná­
val, illatszerekkel, rabszolgákkal és minden egyéb mással való üzleteléssel
szerezte, egyszerre lebilincselő cs hátborzongató paródiája egy olyan embernek,
346

TIZENEGYEDIK FEJEZET

akinek több a pénze, mint a jó ízlése, aki ismételten melléfog, amikor a helyes
előkelő viselkedést próbálja utánozni. Saját rabszolgáit rikítóan csiricsáré egyen­
ruhákba öltözteti („A bejáratnál újhagymaszínruhás ajtónálló ácsorgott, derekán
meggypiros övvel, és ezüsttálcán borsót tisztogatott”3); házának falait kérkedő
festmények ékesítik, amelyek a pénz istenének, Mercuriusnak a pártolásával
befutott karrierjének állomásait mutatják be, a rabszolgapiactól a fényűző jele­
nig; és az általa adott lakomán a legkülönlegesebb római ételek garmadáját szol­
gálják fel, kezdve a mézzel és mákkal behintett pelepecsenyétől a százesztendős­
nél jóval régebbi, i. e. 121-ben - „amikor Opimius volt konzul” - szüretelt borig.
A balga Trimalchiónak valószínűleg sejtelme sem volt arról, hogy az i. e. 121-
ben Caius Gracchus 3000 hívét halálba küldő, szélsőségesen konzervatív konzul
neve nem a legszerencsésebb választás egy kiváló évjárat jelölésére, még akkor
sem, ha a bor valóban abból az időből származott.
Az előítéletek nyilvánvalóak, és többet árulnak el az írók, mint az általuk
ábrázolt személyek világáról, kiváltképp, ha - amint néhány kritikus fölvetette -
Petronius az előkelők életmódjáról festett paródiájával voltaképpen azt akarta elit
olvasóinak bemutatni, hogy milyen nagy távolság választja el őket a bárdolatlan
volt rabszolgától. Az a nagy kérdés, vajon egyáltalán lehetséges-e megrajzolni és
hogyan a római átlagemberek életét oly módon, hogy arra ők is ráismerhetnének.
Ha a ránk maradt irodalmi művekből ilyen elmarasztaló karikatúrák néznek visz-
sza ránk, vajon hova fordulhatnánk?

A szegénység fokozatai

A Római Birodalom hozzávetőleg ötvenmilliónyi lakosa nem sorolható egyetlen

kategóriába. A római társadalom nem csupán a gazdagok kicsinyke csoportjára
és a teljesen differenciálatlan, létminimumon tengődő tömegekre oszlott. A nem
előkelőnek számító rétegek is - kiváltságaikat, státuszukat, gazdagságukat te­
kintve - különböző grádicsokon helyezkedtek el, közöttük sok-sok „átlagos”
vagy „közepes” rétegbe sorolhatóakkal csakúgy, mint a nagyon szegényekkel.
E rétegek életéről sokkal könnyebben lehet valamilyen információt szerezni,
mint a többiekéről. Az ötvenmilliós tömeg túlnyomó többsége bizonyára paraszt-
gazdaként élte az életét, persze nem a római írók fantáziájában született mesebe­
li alakként, hanem mint valahol a birodalomban izzadó kisbirtokos, aki nehéz
munkával hol csak önmagát tudta ellátni, hol pedig sorsa jobbra fordultával ter­
ményéből valami még eladásra is maradt. E családok számára a római uralom
nem sok változást hozott, legfeljebb más adószedőt, és egy nagyobb gazdaságot,
amelyben eladhatták terményeiket, és a csecsebecsék nagyobb választékából is
válogathattak, ha jutott rá pénzük. Például Britanniában - már amennyire a régé-
 347

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK

szett leletekből meg tudjuk állapítani - a parasztgazdák életében több mint egy
évezreden át a vaskorszaknak közvetlenül az i. sz. 43-ban történő sikeres római
hódítás előtt bekövetkező végétől, a római megszállás időszakán keresztül egé­
szen a középkorig, alig volt tapasztalható jelentősebb változás. Azonban e parasz­
tok és családjaik viselkedésére, attitűdjére, törekvéseire, reményeire vagy félel­
meire nézve jóform án semmiféle tanúság, információ nem maradt ránk. A római
világban élő hétköznapi emberek közül csupán a kisebb és nagyobb város lakói­
ról vannak erre vonatkozó ismereteink, és csak az ő életmódjukat próbálhatjuk
meg rekonstruálni.
Kijelenthetjük, hogy a városokban rettenetes nyomor uralkodott. A római
törvények szigorúan tiltották a sírboltokba történő beköltözést, olyannyira, hogy
bárki vádat emelhetett a sírboltban élő, abban lakozó személy ellen. Ez nyilvánvalóan

77. A k a rik a tú ra a z eg yik o ld a lá t m u ta tja be an,m ily en h a tá s s a l

a p r o v in c iá k e g y s z e r ű p a r a s z tja ir a . Ó k - ra g aszkodv sz o k á s a ik h o z
a z életü k et, á m sz ü k s é g ese té n , a ró m a i k u ltú ra irá n ti v o n zó d á s u k a t is k i tu d tá k m u tatn i.
348

TIZENEGYEDIK EtjtZ tT

az otthontalanokra utalt, akik lehettek helyiek vagy idegenek, polgárok, újonnan

érkezett bevándorlók vagy szokott rabszolgák, akik a nagyvárosokba vezető utak
mentén sorakozó, elegáns arisztokrata sírokban vertek tanyát.
Ügy tűnik, jobban kedvelték a mindenfele alkalmas falhoz - a boltívektől
a vízvezetékekig - támasztott kalyibákat, amelyeket más törvények előírásai
szerint le lehetett rombolni, ha tűzveszélyesek voltak, vagy ha nem, akkor lakbért
lehetett szedni értük. Számos római város környéke nem sokban különbözhetett
a mai „harmadik világbeli” városokétól, az éhezés határán tengődő vagy a leg­
szükségesebbet összekoldulő szegények nyomortelepeivel, bődévárosaivak A ró­
mai erkölcstanítók több helyütt is beszélnek koldusokról - gyakran olyan érte­
lemben, hogy jobb, ha az ember nem vesz tudomást róluk. Egy, a helyi Fórum
életét megelevenítő pompeji festmény sorozatban látható egy rövidke jelenet,
amelyen a szolgálója kíséretében érkező elegáns hölgy fittyet hányva a moralis­
ták intelmeire, némi aprópénzt ad egy kutyáját pórázon vezető, görnyedt koldusnak.
Tulajdonképpen az efféle, a nyomor határát súroló szegénységre kevesebb
adatunk van, mint amire számítanánk. Az okok azonban nyilvánvalóak. Először
is a nincstelenek kevés nyomot hagytak a történeti cs régészeti anyagban. A ké­
részéletű bódévárosok után sem találni a talajban maradandó nyomokat; a jelö­
letlen sírba eltemetettek nyilvánvalóan sokkal kevesebbet árulnak el magukról,
mint azok, akikről egy sokatmondó sírkő beszél. M á so d sz o r-é s ami még fonto­
sabb - a római világban a mély szegénység olyan állapot voÍL amely Önmagától
megoldódott: az áldozatai ugyanis meghaltak.
Akik semmi támaszra sem számíthattak, nem maradtak életben. Ezen még a
Róma városában, Caius Gracchus i. c. 120-ból származó kezdeményezésének
folytatásaként osztott ingyen gabona sem segített. Az kétségtelen, hogy kidom-

7S. E z a r a jz e g y ik e a F óru m on
z a jló é le te t b e m u ta tó , m á ra m á r
e rő se n m eg fa k u lt jelen etek n ek ,
a m e ly e k J ú lia F é lix p o m p e ji
h á z á t d ís z íte tté k (7. sz, I. s z á ­
za d ). A z á b r á z o lá s ig en rilkci
p é ld á ja a g a zd a g o k és a s z e g é ­
n y e k k ö z ö tti k a p c so la tn a k
a ró m a i v ilá g b a n . A sz a k á lla s
k o ld u s n y ilv á n v a ló a n e g y r o n ­
g y o k b a ö ltö z ö tt, tö n k re m en t
s z e r e n c s é tle n , e g ye tle n
tá r s á v a l , a k u ty á já v a l.
 349

GAZDAGOK FS SZEGÉNYEK

79. E z a j ó á lla p o tb a n fe n n m a r a d t bérház.

a le n y ű g ö z ő ró m a i C a p ita l h ím -d o m b s z o m ­
s z é d s á g á b a n á llt. M a n a p sá g m á r b e á rn y é k o lja
a h á tté rb e n lá th a tó , II. V ik to r E m án u el tis z te ­
le té re e m e lt ; h a ta lm a s emlékmű', é s a já r ó k e lő k
se m ig a zá n v e s zik é szre.

borította az államnak a polgárai alap­

vető élelmiszerekkel történő ellátásá­
ban viselt felelősségét. Azonban ha­
szonélvezői egy népes, ám behatárolt
és kiváltságos csoport tagjai voltak, az
i. sz. I. és II. században hozzávetőleg
kétszázötvenezer férfi polgár, akik ele­
gendő mennyiséghez jutottak ahhoz,
hogy két személy kenyérszükségletét fe­
dezni tudják. A segély korántsem bizto­
sított mentőhálót minden rászorulónak.
A gazdagság grádicsának következő fokaira sokkal többen fértek fel, és ők
földi életükről olvashatóbb nyomokat hagytak maguk után. Ám az előjogoknak
és a jólétnek esetükben is nagyon széles a skálája. Egyik végét azok foglalták el,
akiknek viszonylag biztos megélhetés adatott meg, gyakran valamilyen termék
- kezdve a mindennapi kenyértől a divatos ruhákig - előállításából és eladásából.
E családok többszobás házakban, olykor a bolt vagy a műhely fölött laktak, eset­
leg néhány rabszolgával, meg akkor is (amint ez sokszor előfordult), ha valami­
kor maguk is rabszolgák vagy volt rabszolgák gyermekei voltak. Erről az élet­
módról egy különösen intim képet kapunk egy, a Pompeji szomszédságában
fekvő, a Vezúv i. sz. 79. évi kitörésekor ugyancsak elpusztult Herculaneum váro­
sában talált, boltokból, lakásokból álló épület alatt feltárt emésztőgödörből.
A pöcegödör tartalma - melynek vizsgálata még nem fejeződött be - a fenti
egyszerű lakások illemhelyeiből származik, miután már áthaladt a körülbelül
százötven lakó emésztőrendszerén. Az étrendjük változatos, mennyisége elégsé­
ges volt: egyebek mellett halat, tengeri sünt fogyasztottak (azonosították a tüske-
maradványokat), csirkét, tojást, diót és fügét (melynek magjai megemésztedenül
haladtak át a tápcsatornán). A felső emelelek lakói a vécébe a szemetüket is bele­
dobták: törött üvegei, cserépedényt, ám esetlegesen néhány drágakő is oda került.
Ezeknek az embereknek némi pénztartalékuk is volt, ahogyan fölösleges konyha-
eszközeik és ékszereik, amelyeket olykor el is veszítettek.
Voltak azonban olyanok, akik sokkal bizonytalanabb helyzetben találták magu­
kat: férfiak, nők és gyermekek állandó foglalkozás vagy különösebb képességek
TIZENEGYEDIK FEJEZET

nélkül, akik valószínűleg alkalmi munkából éltek - csapszékekben, éttermekben

vagy éppenséggel a szexiparban, rakodó-, teherhordó munkásként a kikötőkben,
kubikosként az építkezéseken. Az efféle munka iránt fokozott kereslet mutatko­
zott. Hozzávetőleges becslés alapján, a Róma város lakosságának megélhetésé­
hez. szükséges legfontosabb árucikkekből - olaj, bor, gabona - importált meny-
nyiség hajóról partra rakodásához, zsákokban, amforákban, évente több mint
kilencmillió egységnyi „rakodómunkás-leher” szükségeltetett. Csupán ennek a
tehernek a mozgatása háromezer kikötőmunkásnak adott volna munkát hozzáve­
tőleg száz napon át. De persze ez idényjellegű munka volt, ezért inkább alkalmi
munkásokat cs nem rabszolgákat foglalkoztattak, és nyilvánvalóan nem számított
biztos megélhetésnek. Ezek közül az emberek közül sokan és gyakran éheztek;
a csontvázakon (mindenekelőtt a fogaknál) lelt, árulkodó sérülésnyotnok az elég­
telen táplálkozás különböző formáira utalnak, amelyektől nem csupán a város
legszegényebbjei szenvedtek. Minden bizonnyal afféle óradíjas munkásszállók­
ban lakhattak, vagy többen osztoztak egy szobán, és felváltva aludtak. Valószínű­
leg még azokból a szórakozásokból sem sok jutott nekik, amelyekről gyakran fel­
tételezzük, hogy a római szegények kedvelt mulatságai közé tartoztak. Az óriásinak
kinéző Colosseum ülőhelyeinek száma körülbelül ötvenezer lehetett, amiből
- tekintve, hogy egymilliós városról van szó - arra következtethetünk, hogy a
gladiátorjátékokat és a véres vadállathajszákat inkább csak a tehetősebbek láto­
gatták. Vagyis nem azoknak az embereknek találták ki, akik ha egy kicsit is lej­
jebb csúsztak, valamelyik síremlékbe vagy bódévárosba mentek lakni.
A Rómában és kikötőjében, Ostiában mindenütt megtalálható többemeletes,
hatalmas bérházak ( insulae, vagy 'szigetek’) jelképezik az egyszerűbb rómaiak
közötti hierarchiát, és bemutatják a még meglehetősen biztos, kényelmes helyze­
tet élvezők és az egyik napról a másikra tengődök közti különbséget. Az insulák-
ban sok-sok bérlakást zsúfoltak össze, lehetővé téve, hogy Róma városának né­
pes lakossága viszonylag kis területen elférjen. Tulajdonosaik számára kedvező
befektetési lehetőségnek számítottak, és a könyörtelen lakbérbehajtók sem ma­
radtak kenyér nélkül. Az egyik lakásbérlő, a negyvenhárom éves korában elhunyt
volt rabszolga, Ancarenus Nothus - akinek hamvait egy, a városfalakon kívüli,
megosztott sírban temették cl - sírfelirata néhány egyszerű verssorában a túlvi­
lágról emlegeti föl sokak panaszát: „Immáron nem kell rettegnem, hogy éhen
pusztulok / Fájós lábaimon is túladtam, és lakbérelőlegért sem kilincselek többé /
Ingyen koszt-kvártélyom az örökkévalóságig élvezhetem.” De még ha a háziúr rosz-
szul bánt is velük, néhány bérlőnek a többiekénél sokkal kényelmesebb élet jutott.
Minél alacsonyabb szinten lakott valaki, lakása annál tágasabb és drágább
volt, míg fölfelé haladva egyre olcsóbb, nyomorúságosabb és veszélyesebb laká­
sok következtek, amelyekben sem főzni, sem mosni nem lehetett, és a gyakorta
előforduló tűz esetén menekülésre sem igen nyílt lehetőség. Juvenalis tréfás sorai
 351

GAZDAGOK. ÉS SZEGÉNYEK

szerint a legfölül lakó („akit csak a puszta cserép óv / fent az esőtől”4) sül meg
utolsónak, ha lent tűzvész törne ki. Vagyis a rendszer pontosan fordítottja volt
a modem bérházakban alkalmazottnál, tetejükön a luxuskivitelű tetőteraszlaká­
sokkal, amelynek tökéletes példája az az egyik legjobb állapotban fennmaradt,
ma is megcsodálható római insula, amely pontosan a Capitolium-domb alatt,
mindössze néhány méterre a valaha ott emelkedő, fényesen ragyogó templomok­
tól állt (a szó szoros értelmében ragyogó, hiszen az i. sz. I. század végén Jupiter
templomát aranyozott cserepekkel borították be). A házban az utcaszinlet a ma­
gasföldszinti boltok, lakások foglalták el. Az első emeletet vagy piano nobilét
(„előkelő, nemes emelet”) egy pár tágas lakás foglalta el; a megmaradt negyedik
emeleten jó néhány kis méretű, egyszobás lakás sorakozott, amelyekben való­
színűleg nem egy személy, hanem egy egész család élt. E fölött még rosszabb
volt a helyzet. A kerületi, körzeti fölosztás hiánya azzal járt, hogy a Capitoliumon
megrendezett, legfényesebb állami ünnepségek kőhajításnyira zajlottak egy olyan
épülettől, amelynek felső emeletein nyomorúságos odúk éktelenkedtek.
E fejezetben az ezekben és a hozzá hasonló bérlakásokban lakók életéről lesz
szó. Valójában inkább az alsó, mint a felső emeletek lakóinak életét mutatjuk be,
hiszen minél nagyobb jövedelemmel rendelkeztek, „annál több nyomot hagytak
maguk után”. A munka, a szórakozás, a kultúra és az aggodalom világát vesszük
górcső alá: nem csupán azt, hol és hogyan élt a nem előkelőkhöz tartozó népes­
ség, hanem azt is, miként szembesültek a római életben tapasztalható egyenlőt­
lenségekkel, hogyan szórakoztak, és hogyan szálltak szembe az élet tengernyi
viszontagságával, a kisebb bűncselekményektől a fájdalomig és a betegségekig.

Munka

Cicero és az előkelők jó része állításuk szerint megvetették a bérmunkát. Ám a

városlakók túlnyomó többsége számára a munka adta önazonosságuk kulcsát.
A munka pedig nehéz volt. A legtöbb ember, akinek a megélhetését a rendszeres
jövedelem biztosította (és ezek alkották a túlnyomó többséget), ha bírta, mind­
halálig dolgozott. A hadsereg kivételnek számított a leszerelő katonáknak jutta­
tott nyugdíjcsomaggal, de még nekik is meg kellett művelniük a részükre kiosz­
tott kisebb gazdaságot. Sok gyerek, mihelyt fizikailag alkalmassá vált, dolgozni
kezdett, akár szabad volt, akár rabszolga. Az ásatásokon feltártak olyan csontvá­
zakat, amelyeken a csontok és az ízületek nehéz fizikai munkára utaló jeleket
mutattak. Egy Róma környéki, ókori mosoda és textilműhely mellett fekvő teme­
tőben olyan fiatalok nyugszanak, akik nyilvánvalóan több éven át megerőltető
munkát végeztek. A gyermeksírfeliratok is megemlékeznek arról, ha az elhunyt
dolgozott. Mai fejjel arra gondolnánk, hogy a Spanyolországban talált, négyéves
352

TIZFNF.CYEDIK FF.JF.ZF.T

gyermeknek állílolt egyszerű sírkő, rajta a bányászszerszámait cipelő halottal,

valamely szerencsét hozó helyi bányász-kabalafigurának az emlékét őrzi. Való­
színűbb azonban, hogy ez a kisgyerek valóban dolgozott.
Csak a gazdagok csemetéinek adatott meg, hogy ifjú éveiket grammatikai,
retorikai és filozófiai tanulmányokkal töltsék, elsajátítsák a beszédkészítés mű­
vészetét, vagy hogy a leányok - egy jóval kevésbé igényes tanrend szerint - írást,
olvasást, fonást és zenét tanuljanak. A szabály a gyermekmunka volt. Ebben
a legtöbb római semmi kivetnivalót nem talált, sőt még a gyermekmunka kategó­
riáját sem ismerték. A „gyermekkor” fogalmának a megalkotásáig, meg annak
a szabályozásáig, hogy a „gyermekek” milyen munkát végezhetnek, meg jó más­
félezer évet kellett várni, ám e kérdés meg napjainkban is jellemzően a nyugati
világot foglalkoztatja.
Sírkövük is arról árulkodik, hogy a m unka milyen sokat számított az egyszerű
rómaiak önazonossága szempontjából. Miközben Scipio Barbalus és a társadalmi
hierarchia csúcsán elhelyezkedő társai az általuk betöltött politikai tisztségeket,
győztes csatáikat hangsúlyozták, sokan voltak olyanok, akik munkájukat, az ál­
taluk űzött foglalkozást méltatták.
Ezek alapján csupán Róma városából több mint kétszáz szakmát ismerhettünk
meg. Férfiak és nők (vagy akik a síremlékeket megrendelték) pályafutásukat
gyakran csak néhány szóban és képben foglalták össze, ismertetve foglalkozásu­
kat, mesterségük néhány ismert jelképével együtt. Példának okáért a volt rab­
szolga, Caius Pupius Amicus, akinek szakmája „bíborfestő” volt - a közismerten
drága, apró kagylókból nyert bíborfestéket a törvény
értelmében kizárólag a szenátorok és a császár által
viselt ruhák festésére lehetett használni - , büszkén
pitrpurariusmk.nevezte magát,
jának több kelléke is látható. Más sírok esetében fara­
gott kőtáblákon, szakmája gyakorlása közben mutat­
ták be az elhunytat.
Előfordult, hogy az egész sírt úgy alakították ki,
hogy megjelenítse az elhunyt foglalkozását, és az il­
lető férfit vagy nőt mintegy azonosítsa azzal.
Az i. e. I. század végén egy vállalkozó szellemű
pékmester igen előnyös helyszínen, éppen a római
városfalakon kívül, nagyszabású síremléket építtetett

80. A k é p en lá th a tó , m e g k o p o tt s z o b o r e g y ik e
gyerm
ekm
unkásoknakem
léket á llító k e v é s sírk ö vek n ek .
A n égyéves gyermekk e zé b
a m e ly e k h e z h a s o n ló n k a t a H ispániái b á n y a v id é k ek e n
fo ly ta to tt á s a tá s o k a lk a lm á v a l tá r ta k f e l
 353

GAZDAGOK L$ SZEGÉNYEK

SÍ* A „ b íb o r f e s tő " s íre m lé k e É s z a k -Ilá liá b ó l. P o r tr é ja a la tt

m e s te rs é g é n e k szerszá m a i. - tö b b e k k ö z ö tt m érle g ek , f io lá k
é s a lá c s iin g ő g y a p jú m o tr in g o k - lá th a tó k ,

magának és feleségének, A valószínűleg volt rabszolga

Marcus Vergilius Eurysaces - a 10 méter magas sír­
emlékről ítélve - munkájával igen sok pénzt kereshe­
tett, Sírfelirata szerint „pékmester és vállalkozó” volt,
amiből legalábbis egy pékműhely hálózatra és minden
bizonnyal valamiféle jól jövedelmező, kenyérellá­
tásra irányuló közbeszerzési szerződésekre következ­
tethetünk. Az egész építményt kenyérdagasztógép
formájúra alakították ki, a tetején - ahol a hivatalos
emlékművek faragott frízét általában valamilyen val­
lási körmenet vagy diadalmenet díszítette - az Eury­
saces pékségeiben folyó munkából vett jeleneteket
lehet látni, és a munkát irányító tőgás alak feltehe­
tően maga a „pékmester”, Ha Eurysaces ismerte volna
Cicero iparosságot és bérmunkát becsmérlő szavait,
akkor sírja akár egy óriási fügét is szimbolizálhatna,
amelyet elutasítása jeléül az efféle sznobizmusra mu­
tatott.

82- Ez a v é lh e tő e n v a la m e ly s ír r ó l v a ló v a g y c é g tá b lá u l s z o lg á ló m á rv á n y d o m b o r m ű e g y o s tia i
c s ir k é s kofa sta n d já t á b r á z o lja . A b a lr ó l m á s o d ik fé rfi, a v e v ő k e t c sa lo g a tja , m íg a p u lt m ö g ö tt
á lló a s s z o n y k is z o lg á lja őket. A z e lá r u s ító h e ly e t k e tr e c e k b ő l ra k tá k ö s s z e , a z eg yik ü k b e n k é t nyűi,
m íg f ö lö ttü k k é t m a jo m lá th a tó .
354

TlZtNEGYEDIK FF.jF.ZFT

83. A p é k m e s te r v á lla lk o zó E w y s a c e s /, e. I. s z á z a d b ó l v a ló síre m lé k e a z é r t m a ra d h a to tt fe n n t

m ert a k é ső b b ie k so rá n b e le é p íte tté k a vá ro sfa la k e g yik to r n y á b a , .4 h o m lo k za tá n lá th a tó f u r c s a
k a rik á k csa k n em b izto s a n a n a g y o b b te lje s ítm é n y ű p é k sé g e k b e n h a s z n á la to s d a g a s z tó g é p e k e t
re p re ze n tá ljá k .

Ugyanakkor egy arra járó arisztokratái talán egy kicsit talán Trimalchióra
emlékeztette.
Azonban sokkal többről van itt szó, mint az önazonosság felmutatása. Voltak
ugyanis közösségi és társadalmi szempontok is, tekintve, hogy a kézművesség és
kisipar megfelelő körülményeket biztosított munkásaik együttes fellépésére, kö­
zös érdekeik érvényesítésére, valamint a közös identitásérzés kialakítására.
 355

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK

A helyi szakmai érdekvédelmi közösségek (collegiumok) birodalomszerte

virágoztak, tagjaik vegyesen a szabadok és a rabszolgák közül kerültek ki, amint
ez a legtöbb munkatevékenység terén megszokottnak számított. Egy Róma mel­
letti collegium i. sz. II. században lefektetett szabályzata előírta, hogy minden
rabszolga tag, akit felszabadítanak, „egy amfora jó bort” köteles a többieknek
felajánlani, valószínűleg az ünnepségre. Előfordult, hogy pompás székházat épí­
tettek maguknak, általában meghatározott igazgatási struktúrával, szabályokkal
és rendtartással működtek, mindenütt volt felvételi díj, éves tagdíj, és politikai
érdekcsoport, vitafórum, vacsoraklub és temetési biztosító szerepében is fellép­
hettek. Ugyanis a közösségeknek befizetett tagdíj egy részét a méltó és tisztessé­
ges temetés költségeinek fedezésére fordították, ami részben magyarázza a mes­
terségek részletesebb ismertetését a sírfeliratokban. Ha egy ácsot temettek el,
a költségeket az ácsok viselték.
Persze ezeket az egyesületeket még nem lehetett a középkori értelemben vett
céhekkel összemérni; az egyes mesterségek űzését nem kötötték képesítéshez, és
a tagsági viszonyt sem szabták a munkavégzés feltételéül. Valójában szakszerve­
zetnek vagy az üzleti kartell pontos ókori változatának sem tekinthetők, jóllehet
amint a provinciabeli helytartó ránk maradt határozatából kitűnik, a mai Török­
országban található Epheszosz pékjei az i. sz. II. század közepén tartott sztrájk­
jukkal lázongást robbantottak ki, és Petronius egyik Satyrícon-beli szereplője,
amiatt panaszkodik, hogy a pékek (már megint) lepaktáltak a helyi hivatalnokok­
kal, hogy a kenyér árát magasan tartsák. Ám a római társadalomban egy köve­
tendő történelmi példa is kínálkozott ezen szakmai közösségek számára. Ugyanis
egy hihetetlen, ám annál sokatmondóbb történet szerint ezeket első ízben Róma
második királya, Numa hívta életre, hogy az építőmestereket, bronzöntőket, fa­
zekasokat, ötvösöket, kelmefestőket, tímárokat és zenészeket egyesítse bennük.
Bárki álmodta is ezt meg, az iparosokat és testületeiket a római történelem lehető
legősibb kezdeteire visszamenő genealógiával ajándékozta meg.
A különböző mesterségek és művelőik közéleti szerepére Pompeji szolgáltat
bizonyítékokat. Példaként említhetők a város falain mind a mai napig látható
választási jelszavak, a városi tanácsi választásokon emez vagy amaz jelölt támo­
gatására buzdító alkalmi falfestmények. Ezek nemigen különböznek a mai idők
politikai plakátjaitól, bár inkább sablonosabbak, többnyire egy-egy mondatból
állnak, nagyjából ilyenformán: „Crescens Gnaeus Helviust akarja aedilisnek”.
A változatok között negatív kampányszlogenek is olvashatók („A pitiáner tolva­
jok Vatiát akarják aedilisnek”, ami minden bizonnyal arra szólította fel a válasz­
tókat, hogy „Ne szavazzatok Vadára!”). Ám egy sor olyan felirat is fennmaradt,
amelyek a jelöltet valamely szakma művelőinek - többek között a pékek, ácsok,
baromfitenyésztők, mosodai dolgozók és öszvérhajcsárok - a támogatásáról biz­
tosítják. Persze az kérdéses, hogy e támogatás mennyire volt határozottnak
356

TIZENEGYEDIK FE)EZET

mondható. Nem kell okvetlenül arra gondolnunk, hogy a helyi testület valamiféle
hivatalos támogatás mellett kötelezte el magát, ám még ez is előfordulhatott.
Inkább arról lehetett szó, hogy - tegyük föl - a mosodai (vagy bármely más)
dolgozók, mint olyanok elhatározták, hogy inkább erre és nem arra a jelöltre ad­
ják le a voksukat.
Pompeji révén ezeknek az embereknek - különösen a mosodai dolgozóknak -
a munkakörülményeiről is értékes információt szerezhetünk. Rómában a moso­
dai cs a (hagyományosan „ványolásnak” nevezett) textilföldolgozó tevékeny­
ség nem tartozott a vonzó mesterségek közé. Az egyik legfontosabb kellék­
ként ugyanis az emberi vizeletet használták, ami a Vespasianusnak tulajdonított -
a pénznek nincs szaga - tréfa alapjául is szolgált. A Róma melletti textilműhely
közelében feltárt temetőben talált fiatalok csontvázai szemléletesen tanúskodnak
az e tevékenységgel járó nehéz fizikai munka által okozott megpróbáltatásokról
és deformációkról. Ám a számos pompeji ványolóműhely egyike teljesen más
képet mutat erről a tevékenységről, méghozzá maguknak az ott dolgozóknak.
A műhelyeket - amelyekben többnyire férfiak gyúrták-taposták bűzös csávalé­
ben a gyapjúszövetet - a falakra festett, a bonyolult és sok piszokkal járó munka-
folyamatot bemutató képekkel csinosították. Ilyen módon, hosszú napi munkájuk
közben, a dolgozók saját - jóval tisztábbnak ábrázolt, megszépített - tevékeny­
ségükben gyönyörködhettek (lásd a 18. táblát).
Cicerót ellenfelei - okkal vagy ok nélkül - gúnyolhatták amiatt, hogy moso­
datulajdonos fiaként jött a világra. Ám ebben a pompeji mosodában - mint két­
ségtelenül birodalomszerte megannyi másikban is - az ott dolgozók olyan,
a munkájuk kiválóságát, tevékenységük fontosságának a tudatát és a valahova
tartozásuk érzését tükröző képet csodálhattak, amiről Cicero még csak nem is
álmodhatott.

Kocsmák és vendégkörük

A római előkelők gyakran még inkább lenézéssel - és egyben nyugtalansággal -

fürkészték, hogy mit csinál a népesség többi része, amikor éppen nem dolgo­
zik. A játékok és látványosságok iránti lelkesedésükön senki nem csodálkozott,
ám ettől rosszabb hírben álltak a köznép kedvelt gyülekezőhelyei, a kocsmák, az
olcsó italmérések és a falatozók. Ezekben ijesztő alakokkal találkozhatott a beté­
vedő idegen. Például Juvcnalis ír egy, az ostiai kikötőben található, nyomorúsá­
gos lebujról, amelyet szerinte bérgyilkosok, tengerészek, tolvajok és szökött
rabszolgák, bakók és koporsókészítők, valamint a néha betérő heréit pap (való­
színűleg a városban lévő Nagy Istenanya szentélyének szabadnapos papja) láto­
gatott. Egy későbbi, az i, sz. IV. században élő római történetbúvár azon kesereg,
hogy a „legalja” népek az egész éjszakát kocsmák mélyén töltik. Ő különösen
 357

GA7.DAGOK. ÉS SZEGÉNYEK

a kockajálékosok szortyogását találta visszataszítónak, amint figyelemösszpon­

tosítás közben a taknyos orrukon át vesznek levegőt.
Azokról az ismételt próbálkozásokról is maradtak ránk feljegyzések, amelyek
ezen intézményeket jogi korlátozásokkal vagy adókkal akarták sújtani. Például
úgy tűnik, hogy Tiberius betiltotta a sütemények árusítását. Claudiusról azt állít­
ják, hogy teljesen beszüntette a „kocsmákat”, és megtiltotta a főtt hús és a meleg
víz felszolgálását (amit feltételezhetően, római szokás szerint, a borhoz kevertek
- de akkor vajon miért nem a bort tiltotta be?). Vespasianus pedig állítólag elren­
delte, hogy a csapszékekben, ilalmérésekben borsón és babon kívül semminemű
ételféleséget nem szolgálhatnak fel. Feltételezve, hogy mindez nem az ókori
életrajz- és történetírók képzeletének szüleménye, akkor is legfeljebb eredmény­
telen pótcselekvésről, pusztán jelképes törvényhozásról beszélhetünk, hiszen
a római államnak nem volt módja a rendelkezések betartatására.
Az elit rétegek általában mindenütt gyanakodva szemlélték az olyan helyeket,
ahol az alsóbb néposztályok tagjai egybegyűltek, pedig - a nem mindig jám bor
viselkedés ellenére - egy átlagos kocsmában békésebb élet folyt, mint ahogy
a híresztelések alapján gondolhatnánk. A kocsmák, a falatozók ugyanis nemcsak
italozásra szolgáltak, hanem azok is ott töltötték napjaik jó részét, akik otthonuk­
ban nemigen tudtak főzni. Akárcsak a bérházak esetében, a rómaiak c téren is
a mienkével pontosan ellentétes mintát követtek. Míg a konyhával, több étterem ­
mel ellátott tehetős római otthon lakomázott, addig a szegényeknek - ha a mi
szendvicsünk ókori elődjénél valamivel többre vágytak - házon kívül kellett
kosztolniuk. A római városok hemzsegtek az olcsó kocsmáktól, étkezdéktől,
amelyekben az egyszerű emberek munkán kívüli életük sok-sok óráját töltötték.
A legjobb példát erre is Pompeji kínálja. Beszámítva a város még feltáratlan ré­
szét is, és ellenállva a kísértésnek, hogy minden, pulttal felszerelt épületet kocs­
mának tekintsünk, úgy kalkulálhatjuk, hogy a város hozzávetőleg 12 ezer lakosa
és az átutazók jóval több mint száz ilyen vendégváró hely közül válogathattak.
Berendezésük nem sokban különbö­
zött egymástól: járdára néző pult az
elvitelre történő vásárláshoz; belső te­
rem, asztalokkal-székekkel a helyben
fogyasztók számára kiszolgálással; a leg­
több helyen ételt-italt kínáló pult, meg

84. E g y je lle g z e t e s ró m a i k o c sm a P o m p ejib ő . I

A z u tc á ra n éző , sóntésasztalba s ü lly e s z te tt
ta r tá ly o k b ó l é te li- ita lt sz o lg á lta k k i e lv ite lr e .
A b a l o ld a li lé p c s ő k éledek k ín á lá sá r a
sz o lg á lta k .
358

TIZENEGYEDIK FEJEZET

85. K o c k a já té k o so k k o c sm a i v eszek e d é se . A m in t p o m p e ji S a lv iu s-fé le c s a p sz é k fa {fe stm é n y é rő l

k é szü lt XIX. s z á z a d i m á so la to n lá th a tó , a v ita a b a l o ld a li k é p k o ck á n r o b b a n t ki. „ E xsi - k iá ltja
az. e g y ik já té k o s - én n yertem , k é sze n v a g yu n k ”, m ik ö zb e n tá r s a v ita tja a d o b á st. A k ö v e tk e z ő
k o ck á n a j o b b o ld a lr ó l m eg je le n ő v e n d é g lő s n e m c s a k s z ó b a n b iz ta tja ő k e t tá v o z á sra , h an em
r á is s e g ít .

parázstartó vaskosár vagy kemence meleg ételek és italok készítésére. Néhány

pompeji kocsmában - hasonlóan a ványolóműhelyhez - belső dekoráció gyanánt
a helyben lejátszódó - valós vagy fantázia szűke - jeleneteket megörökítő fest­
mények szolgáltak. Semmi sem igazolja annak a mértéktelen erkölcsi romlott­
ságnak a jelenlétét, amelytől a római történetírók annyira óvtak. Az egyik képen
éppen bort szállítanak hasas dézsában, a másikon kuncsaftok falatoznak a plafon­
ról lclógó kolbászok és egyéb ínyencségek árnyékában. A „Icgelítclcndőbb” ké­
pek között van egy szcxjclcnel a maga teljességében (amely ma már nehezen
felismerhető, köszönhetően valamely újkori erkölcscsősz romboló tevékenységé­
nek), néhány, a „Megkefcltcm a kocsmárosnét” (hogy aztán ez ténymegállapítás,
hencegés vagy esetleg sértés, nehéz kideríteni) stílusában íródott falfirka, vala­
mint számos, valószínűleg pénzben kockázó - szortyogó-szörcsögő, vagy nem -
vendégeket ábrázoló festmény.
Egy másik ivó falán, ahol a képek megértését szóbuborékok segítik, a játék
verekedésbe fullad, amit udvariasnak aligha nevezhető szóváltás kísér. Egy vitatott
kockadobás után: .E z kettő volt és nem három!”, a kocsmáros beavatkozik: „Ha vesze­
kedni akartok, kívül tágasabb” - szólítja fel őket a csapiárok szokása szerint, mi­
közben a játékosok válogatott durvaságokat vágnak egymás fejéhez („Te szarláda,
hármat dobtam, én nyertem.” „F.gy fenét, szűnj meg, te faszfej, én vagyok a nyerő!”).
A hazárdjáték meg a társasjátékok voltak a legszélsőségesebb esetei a római
elit kettős mércéjének. Suetonius szerint Claudius császár olyan szenvedéllyel
 359

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYÜK

űzte a kockajátékot, hogy még könyvet is írt róla, és a kocsija belsejét úgy alakí­
tották ki, hogy utazás közben is tudjon játszani; az első Augustus pedig olyan
mértékig rabja volt a játéknak - egyúttal olyan figyelmet tanúsított barátai pénz­
tárcája iránt hogy vendégeinek nagyobb összegű pénzt adott, hogy legyen
miből fedezniük tétjeiket (bár Suetonius nem titkolja rosszallását, amikor meg­
jegyzi, hogy Augustus nem is igyekezett takargatni szokását, amelyet némi
pajzánsággal a császár egy másik - állítólag - kedvenc szórakozásához, a szűz
leányok megszeplősítéséhez hasonlított). Azonban a táblán játszott társasjátékok
nem csupán a férfiak szórakozásának számítottak. Az idős hölgy, Uminidia
Quadratilla is nagy kedvvel űzte őket, bár hogy pénzben játszott, vagy nem, Plinius
nem árulja el. Ám, ahogy Juvenalis megjegyzi, kipellengérezve ekként a római
képmutatást, amikor a nép egyszerű fiai belefeledkeztek ezekbe a játékokba, az
elit tagjai megbotránkoztak, és kígyót-békát kiáltottak.
Egyik legfőbb kifogásuk az volt, hogy a koekázás egyenesen a bűn útjára
vezet. A pompeji kocsmában lefestett perpatvar erre csak nagyon kis mértékben
utal, ám a „kockajátékosok” (aleatores) fokozott jelenléte Catilina hívei között
már valamilyen összefüggést sejtet közöttük, valamint az összeesküvés és az
árulás között. Azonban a gazdagok és a hatalmasok a játék destabilizáló hatását
is fontos tényezőnek tekintették. Egy olyan világban ugyanis, ahol a gazdagság
hierarchiája mindig közvetlen összefüggésben állt a politikai hatalommal és a
társadalmi helyzettel, a még oly távoli lehetősége is annak, hogy a fönnálló ren­
det a pusztán szerencsének köszönhetően szerzett pénz megdöntheti, veszélyesen
bomlasztó hatásúnak bizonyult. A Trimalchio-féle gazdagokról semmi jót nem
lehetett mondani, ám annak a lehetősége, hogy egy kockadobással vagyonhoz
jusson valaki, sokkal ijesztőbbnek tűnt. Ezért aztán próbálkozások történtek arra,
hogy a szerencsejátékokat az egész lakosság körében ellenőrzés alá vonják, ki­
vételes időpontokra és alkalmakra szűkítsék, és hogy korlátozzák a felmerült
tartozások behajtásának jogi kötelezettségét. Ez a törvény nagyjából annyi ered­
ménnyel járt, mint a kocsmák számának a csökkentéséről intézkedő rendelet.
Játékasztalokat az egész római világban találni. A megőrződött példányok mara­
dandó kőből készültek, és sírokból, italmérésekből, katonai táborokból kerültek
elő, vagy járdaburkolatba, középületek lépcsőjébe vésték őket - valószínűleg az
éppen ráérő emberek szórakoztatására.
Többféle különböző módon kialakított táblán játszott kockajáték is létezett,
különféle szabályokkal. Még senkinek sem sikerült rekonstruálni, hogy pontosan
hogyan is játszották e játékokat (ez nagyjából olyan feladat, mintha valaki a Mo-
nopoly szabályaira akarna rájönni a játékszabály, a bábuk vagy a kártyák nélkül).
Ám mindettől függetlenül egy gyakori előfordulású tábla segítségéve] némi fo­
galmat alkothatunk a játék hangulatától és a játékosok tevékenységéről. Ezeken
a játéktáblákon a figurákkal harminchat „mezőn” keresztül lehetett előrehaladni,
360

TIZENEGYFDIK FEJEZET

amelyek három tizenkettes sorból álltak. Ezek mindegyike két-ket hatos cso­
portra volt osztva. De a mai játéktáblán szokásosan használatos „mezők” helyett,
itt az ábécé betűi szerepeltek, és a jáLékosok a figuráikat betűről betűre léptették.
A betűket gyakran úgy csoportosították, hogy szavakká álljanak össze, ekképpen
a táblák hat szó alkotta - bennük hat-hat betű a kocsmák világára vagy m a­
gukra a játékosokra jellemző, szellemes bölcsességeket adtak ki.
Néhány szigorúan moralizáló jellegű, és éppen a játék kellemetlenségeire,
buktatóira mutat rá. „A kocka csalfa pöttyei még a gyakorlott játékost is a sze­
rencse szeszélyének szolgáltatják ki” (INVIDA PUNCTA IUBENT FELICE
LUDERE DOCTUM), vagy „A játéktábla olyan, mint a cirkusz. Hagyd abba, ha
veszítettél, hiszen nem is tudsz játszani” (TABULA CIRCUS BICTUS RÉCÉDÉ
LUDERE NESC1S). Sok közülük a győzelmeket idézi, még akkor is, ha a régeb­
biekhez nyúlnak vissza. „A parthusokat fölkoncoltuk, a britannusokal meghódol-
tattuk, csak így tovább, rómaiak!” (PARTHÍ OCCISI BRITTO VICTUS LUDITE
ROMANI) - dicsekszik az egyik, valószínűleg az i. sz. III. századból való játék­
tábla szövege. Mások a hamisítatlan népi élvezeteket hirdetik, a Circus Maximus-
beli versenyekre („A cirkusz zsúfolt, a nézők hangosak, a polgárok jól mulat­
nak”, CIRCUS PLENUS CLAMOR POPULI GAUDIA CIVIUM), vagy az élet
még ennél is egyszerűbb örömeire utalva. A timgádi Fórumra vezető lépcsőbe
vésett játéktábla ezeket ekképpen foglalja össze: „Élni annyi, mint vadászni,
fürdeni, játszani és nevetni” (VENARI LAVARE LUDERE R1DERE OCCEST
VIVERE).
A kocsmák világának tréfás hangulatát, mindennapjait, az egyszerű emberek
abbeli örömét, hogy rómaiként élhetik világukat (amibe a cirkusz meg a hódítás

86. „A. c ir k u s z z s ú fo lt .. ” e g y v á lto za ta . Itt a z u to lsó (a j o b b o ld a lo n f é lb e s z a k a d t) s o r o l

IANUAF. T E N SA E - „a k a p u k lkdn.”
em
 361

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYÜK

is beletartozott) és a kellemes, örömteli lét, a megelégedettség gyakorlati értel­

mezését tömören összefoglaló bölcsességekkel szemben a római elit szigorú
kritikája sok esetben bizony célt tévesztett. A pompeji mosoda egyszerű munkása
is efféle szlogenekkel a fejében ült be esténként egy-két pohár (meleg vízzel
kevert) borra a helyi csapszékbe, barátjával, egy játéktáblával meg néhány koc­
kával együtt, és arról álmodozott, hogy egy kis szerencsével talán jobb élethez
juthat.
Közülük egy-kettőnek ez sikerült is. Egy macskakaparásszerű pompeji fal­
firka megörökítette a szomszédos városban nyertes játékos örömét: „Nuceriában
kockán 855V4 denariust nyertem. Becsszóra! Tényleg igaz!” A firkáló izgatott­
sága is jelzi, hogy ekkora összeget nyerni csaknem hihetetlen dolognak számí­
tott, hiszen denariusát 4 sestertiusszal számolva ez csaknem 4 ezer sesíertius,
vagyis egy római katona éves zsoldjának nagyjából a négyszeresét tette ki. Az összeg
bizonyosan hatalmas változást hozott az életében. Az is biztos, hogy előtte sem
lehetett reménytelenül szegény. Ahogy a ravasz Augustus is jól látta, a szerencse-
játékhoz mindig pénz kelleti, és még a sarki kocsmában is csak azok játszhattak,
akiknek volt valami pénzmagjuk. Az ekkora nyereményből valószínűleg futotta
jobb lakásra, új ruhákra, gyorsabb közlekedésre (500 sestertiusért új öszvért le­
hetett vásárolni), és jobb ételre-italra (egy ránk maradt pompeji árjegyzék szerint
a legjobb falemumi bor pohárját vagy kancsóját egy sestertiusért, a helyi lőre
négyszereséért mérték). De bármekkorára nőtt is az előkelők paranoiája, a kocs­
mák világa semmiképpen sem veszélyeztette a fennálló társadalmi rendet.

Eltűrni és megelégedni

Mindenesetre négyezer sestertius olyan ritka nyereménynek számított, amiről a

helyi kiskocsmák legtöbb hazárdjátékosa nem is álmodhatott. Számukra még
a legegyszerűbb játéktábla-bölcsesség is igen csábító lehetett. „Vadászni, fürde­
ni, játszani és nevetni” a legkedveltebb, mindennapi szórakozásai lehettek a
Timgádhoz hasonló vidéki városok lakosainak, ám a római utcát rovó férfiak és
nők vadászatra nem is gondolhattak. Az insulák, vagyis a bérházak, háztömbök
felső emeletein lakók számára a lovas- és kocsiversenyek - amint „A cirkusz
zsúfolt...” szlogen hirdette - nagyszerű és ritka mulatságok lettek volna (bár
még mindig elérhetőbb, mint a gladiálorjátékok: a legnagyobb versenypálya,
a Circus Maxiimig befogadóképessége 250 ezer fő volt, tehát a Colosseuménak
az ötszöröse). Még az insulák alsóbb szintjein, kényelmesebb körülmények
között élők is - a mi fogalmaink szerint - bizonytalan jövőnek néztek elébe;
jólétük, kényelmük mindig is kétesnek, ingatagnak számított. Több újabb kori
történész még azt is feltételezte, hogy a szerencsejátékoknak az egyszerű rómaiak
TIZENEGYEDIK FEJEZET

körében tapasztalható népszerűsége valamiféle kapcsolatban állhatott mindenna­

pi életük menetével, zajlásával. Hiszen a legtöbb római számára az elet mindig
hazárdjáték volt, és a pénzkeresés is inkább a sorsjátékhoz hasonlított.
Ha valaki éppen elfogadható,,.rendes” életet élt, nem tudhatta, mit hoz a más­
nap. Akik aznap valamilyen haszonhoz jutottak, előfordult, hogy másnap már
betegség miatt nem állhatták munkába: például kiönthette őket a rendszeres ár­
vizek egyike, vagy elpusztulhatott a lakásuk valamilyen tűzvészben. Róma bá­
mulatra méltó, grandiózus emlékei - és a XIX. századi árvízi védművek, amelyek
jobbára sikerrel óvták meg a várost a pusztító vízkároktól - könnyen elterelik
figyelmünket a természeti katasztrófákról, amelyek ismételten sújtották lakosait
- éspedig gazdagokat és szegényeket eltérő mértékben, mégha gyakran egymás
szomszédságában éltek is. A dombon néhány méterrel magasabban épült ház már
elegendő védelmet nyújtott az ár ellen, amely a lentebb épült insulúk jobb laká­
sait már elöntötte. A tűzvésztől mindenki egyformán rettegett. Az i. sz. 192-ben
pusztító hatalmas lángtengerben Galénosz Fórum melletti zárható raktárában
tárolt holmijai mind odavesztek, közöttük orvosi iratok, műszerek, gyógyszerek
és egyéb értékek, amiről a 2005-ben felfedezett, az esetről beszámoló kéziratából
értesülhetünk. De ez a veszély állandóan fenyegette a sokemeletes bérházakat,
különösen, ha a felső emeletek lakói a korántsem biztonságos parázstartó vas­
kosarakkal akartak főzni vagy fűteni.
Előfordult, hogy kirabolták ezeket az embereket, s elvették félretett pénzüket,
értéktárgyaikat, ruháikat és szerszámaikat. Akárcsak napjainkban, akkor is a
gazdagok jajveszékeltek a leghangosabban az őrkutyáik és a rabszolgák által
működtetett biztonsági berendezések védelmét élvező betörések meg az utcai
rablások miatt. A legtöbbet szenvedő áldozatok persze a szegények voltak. Szá­
mos, a római Egyiptomban talált papiruszokon lejegyzett - sok esetben közvetle­
nebb hangú és informálisabb, mint a birodalom más részein kőbe vésett hivatalos
közlemények - történetben személyes beszámolókat olvashatunk a mindennapos
bűnözésről, erőszakról és a mind súlyosabb kegyetlenkedésekről, Például egy
férfi amiatt panaszkodik, hogy egy kölyökbanda rátámadt a házára, jól ellátták
a baját {„egy porcikám sem maradi ép”), majd a ruháival, többek közölt egy tu­
nikával, egy köpennyel, egy ollóval és némi sörrel kereket oldottak. Egy másik
meg arról tudósít, hogy egy semmirekellő, aki tartozott neki, berontott a házába,
és nekitámadl terhes feleségének, aki emiatt elvetélt, és most „életveszélyben
van”. Több mint háromezer mérfölddel távolabb, Bath (akkor Aquac Sulis) váro­
sában, Britannia provinciában, más feliratos feljegyzések gyakorta ismétlődő
ruha-, gyűrű- cs kesztyű-, de elsősorban köpeny lopásokról tudósítanak.
Mindezen károk, szerencsétlenségek enyhítésére nemigen volt mód, sem
szervezett szolgálat. Róma városában, az i. sz. T. században már találunk egy
kisebb, kezdetleges tűzoltóságot, melynek felszerelése néhány, a lángok fojtásá-
 GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK

ra-oltására szolgáló ponyvából, vízzel és ecettel teli vödrökből állt, de a tűz to­
vábbterjedését főként a szomszédos házak lerombolásával akadályozták meg,
ami bizonyára célravezető módszernek bizonyult - csak nem éppen a szomszé­
dok számára. Nem létezett közrendet biztosító szervezet, rendőrség, amelynek
a bűntetteket bejelenthették volna, és amelyhez segítségért, a sérelmek orvoslá­
sáért lehetett volna folyamodni. A bűnözők legtöbb áldozata csupán saját és ba­
rátai erős kezére, a családjára vagy a helyi vigilánsokra, vigyázókra volt utalva,
ha a vélt tettest fülön akarták csípni. Nem volt olyan szervezet, hivatalos testület,
amely a mindennapos igazságtalanságokkal, bűnökkel hatékonyan tudott volna
foglalkozni, ezt kezdetleges igazságszolgáltatással és kíméletlen megtorlással
igyekeztek pótolni. Elképzelhető, hogy a szerencsétlen várandós feleség, aki
a bántalmazását követően elvetélt, éppen egy ilyesminek esett áldozatául, a lát­
szólag ártatlan, sértett férje által előadott könnyfakasztó beszámoló ellenére. Egy
római boltos története egy másfajta eseménysorozat kezdetére utal. Egy sötét este
tolvaj nyomába eredt, aki a pultja mellől ellopott egy lámpát. Amikor utolérte,
verekedni kezdtek, mire a tolvaj ostort húzott elő, és azzal kezdte csépelni a ke­
reskedőt, aki nem hagyta magát, és kiütötte támadója egyik szemét.
A római jogrendszer igen bonyolult szerkezetű építménye - a jogszabályok
és jogclvck alkotása, a tulajdonjog és a szerződési jogok terén fölhalmozott,
példa nélkül álló gyakorlata ellenére - csekély szerepet játszott az előkelők alatt
elhelyezkedő alsóbb néposztályok tagjainak életében, és nem sokat segített
gondjaik megoldásában. Amikor ezek mégis igénybe akarták volna venni, a rend­
szer időnként egyszerűen telítődött. Nem tudjuk, mi lett a római Egyiptomban
élő, bűntettektől sújtott áldozatok panaszainak a sorsa, jóllehet a provincia tiszt­
viselőitől kértek és tőlük reméltek valamiféle jogi eljárást. Arról viszont egy
másik papirusziratból értesülünk, hogy az i. sz. III. század elején az egyik egyip­
tomi helytartó (vagyis ottani nevén a praefectus) egyetlen településen, három
nap alatt több mint ezernyolcszáz kérvényt kapott azoktól, akik panaszaik vagy
ügyük kivizsgálását sürgették. A legtöbb beadványt bizonyára a szőnyeg alá
söpörték.
Az esetek többségében a joghatóságok nem foglalkoztak az egyszerű embe­
rek ügyeivel, és vice versa. Ritkán előfordult, hogy római jogászok és törvény­
tudók szerencsétlenül járt szegény emberek ügyeit használták fel esettanulmá­
nyaikhoz; például egyetértettek abban, hogy az említett boltos nem törvényelle­
nesen cselekedett, feltéve, ha először a tolvaj használta ostorát. Még ritkábban az
is megesett - különösen örökösödési és polgári státusszal kapcsolatos ügyekben - ,
hogy az egyszerű embereknek érdemes volt jogi döntésért folyamodniuk. Például
Herculaneumban több, viasztáblára írt okmány is fennmaradt (az íróvessző kar­
colásnyomai ma is láthatók az eredeti viaszréteget hordozó fatáblán), amelyek
tanúvallomásokat tartalmaznak egy bonyolult és számunkra elképesztő ügyben.
TIZENEGYEDIK EEJEZET

A kérdés akörül forgott, hogy egy városbeli asszony vajon rabszolgának vagy
szabadnak született. A római világ legtöbb lakosához hasonlóan, neki sem volt
jogállását igazoló hivatalos tanúsítványa, és ebben az esetben (melynek kimene­
telét nem ismerjük) valakinek volt rá ideje, kapcsolatai és elég pénze, hogy az
ügyel Rómában a legfelsőbb fórum ele vigye. De általánosságban a népesség
túlnyomó része számára a törvény nem volt elérhető, így az emberek - amint
látni fogjuk - gyakran nem is azért mentek perre és kértek jogorvoslatot, hogy
esetleg védelemben részesüljenek, hanem inkább azért, hogy ellen (éleikben fé­
lelmet keltsenek.
S ha a törvény előtt nem kereshették igazukat, vajon az egyszerű emberek
a családjuk, barátaik mellett vajon kitől remélhettek még segítséget? Gyakran
„alternatív” támogató rendszerekhez fordultak: az istenekhez, a természetfölötti
erőkhöz, valamint olyanokhoz, mint például az olcsón dolgozó jövendőmondók,
akik - állításuk szerint - beleláttak a jövő titkaiba, és minden bajra adtak gyógy­
írt - és akiket az előkelők megvetésükkel sújtottak. A római Bathban történt kö­
penylopásokról is csak azért tudunk, mert a kárvallottak elmentek a Szent Sulis­
forráshoz, a helybeli istennőhöz, és kis ólomtáblácskákra a tolvajt megátkozó
szöveget karcoltak, majd a vízbe hajították őket. Sok ilyen átoktáblát találtak,
dühös vagy elkeseredett üzenetekkel: „Brucerus fia, Docilianus a legszentebb
Sulis istennőnek, megátkozom azt, aki csuklyás köpenyein ellopta, legyen em­
ber vagy asszony, rabszolga vagy szabad, Sulis istennő büntesse halállal, és ne
hagyja aludni, és ne adjon neki gyerekeket sem most, sem a jövőben, amíg visz-
sza nem hozza köpenyemet az istennő templomába” - hangzik az egyik, jelleg­
zetes átokszöveg.
Az egyik alternatív forrásunk, amely egyúttal a klasszikus antikvitásból fenn­
maradt egyik legkülönösebb dokumentum, egyenesen az ókori átlagembert sajá­
tosan érdeklő kérdések, bajok, gondok világába vezet bennünket, amelyek meg­
keserítették e férfiak és nők életét. Az írás - amelynek címe egy legendás ókori
egyiptomi varázsló után (akihez egyáltalán semmi köze sincs), Astrumpsychos
orákulumai, és amely bevezetésében (valószínűtlenül) azt állítja, hogy szerzője
a filozófus Pitagorasz, valamint hogy Nagy Sándor sikereit e műnek köszönhette
- valójában egy, minden bizonnyal az i. sz. II. századból - tehát évszázadokkal
Pitagorasz vagy Nagy Sándor utáni időből - fennmaradt jóslásgyűjtemény. Ki-
lencvcnkét számozott kérdésből állt - amelyeket bárki föltehetett egy jövendő­
mondónak - , és az ezekre adható, több mint ezer lehetséges válasz jegyzékéből,
Az orákulumot úgy használták, hogy a kérdező a kérdéslistából kiválasztotta
a problémájának leginkább megfelelőt, ennek sorszámát közölte a jóssal, ez pe­
dig, követve a mű utasításait - ami nem fukarkodott a hókusz-pókuszokkal:
válassz másik számot, hagyjuk el azt, amelyikre először gondoltál és így tovább -
végül megadta az ezer közül az. egyedüli helyes választ.
 365

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK

Aki ezt az orákulumot összeállította, úgy vélte, hogy a kilenc venkét kérdés
mindazon problémát összefoglalja, amelyekkel az emberek az olcsó helyi jóshoz
fordulhattak. Közülük egy-kettő viszonylag tehetősebb kíváncsiskodókat érde­
kelhetett: a „Lehet belőlem szenátor?” kérdésre bizonyára nem túl sokan vártak
választ - bár ez olyasféle is lehetett, mint a ma is feltehető „Királyfihoz megyek
féleségül?”, mégha az illetőnek esélye sincs arra, hogy bármely királyi család
tagjával találkozzék, és még kevesebb, hogy hozzámenjen. A kérdések többsége
sokkal hétköznapibb félelmekre, aggodalmakra vonatkozik. Jó néhány - ahogyan
arra számítani lehet - az egészségre, házasságra, gyerekekre. Például a 42.
számú, a „Vajon fölépülök a betegségből?” - bizonyára igen gyakorinak számí­
tott, bár érdekes módon a „Lehet, hogy megmérgeztek?” szintén szerepel a jegy­
zékben, amely gyanú nyilvánvalóan nem csak a császári palota lakóiban merül­
hetett fel. A 24. kérdést, „Szülni fog a feleségem?” ügyesen kiegyensúlyozza az
aggódó tudakolódzás „Rajtakapnak házasságtörésen?” meg a régi dilemmára
utaló, hogy vajon „kitegyék-e” a gyereket, kérdés „Vajon föl fogom nevelni a
gyereket?” Az is kiderül, hogy a rabszolgák is igénybe vették a jósszolgálatot
(„Vajon fölszabadítanak-e?” és „Eladnak valakinek?”), valamint hogy az utazást
az élet egyik komoly veszélyének tekintették („Éleiben van az utazó?” és „Biz­
tonságban fogok vitorlázni?”). Ám - amint a kérdések sokaságából kiderül -
a legfőbb gond a pénz és a megélhetés volt: „Sikerül-e kölcsönpénzt szerez­
nem?”, „Meg tudom nyitni a műhelyt?”, „Vissza tudom fizetni a tartozást?”,
„Árverésre bocsátják a holmijaimat?”, „Fogok örökölni a barátomtól?” A tör­
vény, amint megjelenik a színen, fenyegető veszéllyé válik: kezdve a „Nem fog­
nak beperelni?” típusú érdeklődéstől a „Vajon nem lesz bajom abból, ha valaki
följelent?” kérdésig.
Az orákulum bonyolult rendszere mindezen kérdésekre adhatott jó, rossz és
többféleképpen értelmezhető válaszokat. Föltéve, hogy a kérdezők ezeket komo­
lyan vették (és néhányuk legalább olyan szkeptikus lehetett, mint sok mai ho­
roszkópolvasó), a „Nem kapnak rajta házasságtörésen” nyilvánvalóan kedvezőbb
válasz volt, mint a „Még egy ideig nem fognak rajtakapni házasságtörésen”.
A „Nem mérgeztek meg, csak megbabonáztak” válasz nyilvánvalóan újabb aggá­
lyokat támasztott, míg az „Utazó életben és úton van” a legtöbb esetben jó alkal­
mat kínált az ünneplésre. A válaszokat általában egyféle beletörődés, rezignáció
jellemzi: „Várj”, „Még nem”, „Türelem” és „Ne számíts rá” - ezek a vissza-vissza-
térő jó tanácsok.
Ugyanez a hangnem lelhető föl az irányadó római irodalom egyetlen olyan
műfajában, az állatmesékbeu, amelynek gyökerei ncin az elit világából eredtek.
A legismertebb ilyen történeteket Ezópusznak, egy több évszázaddal korábban
élő görög rabszolgának tulajdonítják, akinek a neve alatt számos mai gyűjtemény
is megjelenik (Ezópusz meséi). Ám Rómában volt egy másik kimagasló mesemondó,
366

TIZEN EGYE Dl K 1EJLZLT

a korábbi Ezópusz-változatokat római szellemben adaptáló és újakat szerző, a

császári háztartásból felszabadított rabszolga, Phaedrus, aki Tiberius uralkodása
alatt, az i. sz. I. század elején alkotott. Történetei közül sokban megjelennek
a római társadalmat megosztó méltánytalanságok, meg a társadalom alsó réte­
geiben élők szempontjai, amelyeket az állatvilág kisebb teremtményei - rókák,
békák, bárányok - képviselnek az erősekkel - oroszlánokkal, sasokkal, farkasok­
kal cs héjákkal - szemben.
Nagy ritkán a gyöngébb kerekedik felül. Például a rókamama visszaszerzi
kölykeit, amelyekkel a sas fiókáit akarta táplálni; ám a róka tüzel vili a fa alá,
mire a sas - hogy fiókáit mentse - szabadon engedi a kölyköket. Ám rendszerint
a gyöngébb húzza a rövidebbet. Az egyik történetben a juh, a kecske és a tehén
egy oroszlánnal szövetkezik, de amikor egy erős szarvast elejtenek, az oroszlán
nem hajlandó osztozkodni, és az egészet maga falja föl. Egy másikban a daru
fejét a farkas torkába dugja, hogy a megakadt csontdarabot kivegye, ám az ígért
jutalmat nem kapja meg (Nem volt elég, kérdi az ordas, hogy nem haraptam le
a fejed?). Összességében véve a mesék tanulsága éles ellentétben áll a szerencse­
játék derűlátó fantáziáival. A legtöbb történet szerint az egyetlen lehetséges vá­
lasztás, ha az ember belenyugszik a sorsába. A békák Jupitertől királyt kémek,
aki egy fatuskót pottyant közéjük. Amikor egy jobbért esedeznek, vízisiklót
kapnak, ami fölfalja őket. A kis csóka elhullajlott toliakkal nagy pávának ékesíti
fel magát, de a pávák kivetik körükből a szélhámost, és a fölfuvalkodott madár
ugyanígy jár, amikor a csókák köze akar visszatérni. Trimalchio története ez,
csak más kosztümben, és más szemszögből megvilágítva.
Egyvalami azonban biztos: e szerencsétlen teremtések a törvényektől nem
várhatnak segítséget. Megdöbbentő bizonyíték erre a fecske története, amely
a törvényszék épületén fészkelve hét tojást költött. Amikor kirepült a fészkéből,
egy kígyó odacsúszott, és az összes fiókáját fölfalta. A törvény védheti egyesek
jogát - így a mese tanulsága - , de a kicsiny fiókákét nem, amelyeket a bírák
szeme láttára gyilkoltak 1c.

Fecskék és kígyók

Tekintettel a római világban a gazdagok és szegények között tátongó hatalmas

szakadékra, fölmerül a kérdés, hogy vajon miért nem került sor több nyílt társa­
dalmi és politikai összeütközésre. Hogyan történhetett meg, hogy Róma városá­
ban a császárnak meg néhány ezernyi gazdag embernek - hozzávéve még rab­
szolgáikat - sikerült kisajátítani sok-sok ezer négyzetméternyi területet, a város
körül hosszan elnyúló palotákkal, tágas pihcnőkertekkel, amikor a megmaradt
helyen csaknem egymillió ember élt összezsúfolva? S vajon a fecskék - hogy
a mesével példálózzunk - miért nem lázadtak fel a kígyók ellen?
 367

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK

Az egyik lehetséges válasz az, hogy valószínűleg több konfliktusra került sor,
mint amennyit följegyeztek, még akkor is, ha ezek többsége nem nyílt lázadás,
hanem inkább afféle gerillacsatározás volt: legfeljebb az elhaladó gyaloghintó
függönyébe repített záptojásokkal, nem pedig a császári palota kapuja ellen indí­
tott összehangolt támadással. A római történetírók nem sok figyelmet szenteltek
a nyugtalanság mérsékelt megnyilvánulásainak. Ám a császárokat bizonyára
nyugtalanította, vajon milyen fogadtatásban részesülnek a nyilvános játékokon és
egyéb látványosságokon. Jóllehet a császárság alatt a közrend nem került ismé­
telten veszélybe, ahogyan az a köztársaság utolsó időszakában történt, arra van­
nak bizonyítékok, hogy Rómában és a birodalom többi városában többször is
heves lázongások törtek ki. Ezek fő oka az élelmiszer-ellátás akadozása volt.
I. sz. 51-ben Claudiust kenyérrel dobálták meg a Fórumon (élelmiszerhiány ide­
jén elég különös fegyver, gondolhatnánk), és a hátsó kijáraton kellett a palotába
menekíteni. Nagyjából ez idő tájt, a mai Törökországban fekvő Aspendusban egy
tisztviselő csak hajszál híján menekült meg attól, hogy a kivitelre szánt gaboná­
jukat elzáró földbirtokosok ellen tüntető, feldühödött tömeg elevenen elégesse.
De nem csak az élelemhiány váltott ki zavargásokat.
I. sz. ól -ben egy tekintélyes szenátort meggyilkolta az egyik rabszolgája, mire
föl a szenátus az ilyen bűntettek esetén alkalmazott hagyományos eljárás mellett
határozott, amely a bűnös mellett az áldozat összes rabszolgájának akivégzését
írta elő (a büntetés kilátásba helyezésével a rabszolgákat akarták arra ösztönözni,
hogy egymást följelentsék). Ebben az esetben összesen négyszáz, teljesen ártat­
lan rabszolgáról volt szó. Az indítványozott büntetés szigorúságán fölháborodott
emberek - akik közül sokan azelőtt maguk is rabszolgák voltak - a rabszolgák és
a szabadok közötti szolidaritást hangoztatva az utcákra vonultak. Bár jelentős
számú szenátor is kiállt a tüntetők mellett, a zavargások megfékezésére Néró
császár bevetette a katonaságot, cs elrendelte a büntetés végrehajtását.
Egy másik válasz az lehet, hogy a hatalmas vagyoni különbségek, az elitnek a
kevésbé tehetősek iránt tanúsított megvetése és a kirívóan eltérő bánásmód,
a kettős mérce ellenére a gazdagok és legalábbis a róm ai,.középréteg”, vagy az
insula bérházak alsóbb szintjein lakók közötti kulturális átfedés nagyobb volt,
mint gondolnánk. Közelebbről megvizsgálva a két kultúra sokkal jobban hat
egymásra, könnyebb közöttük az átjárás, mint az első pillantásra látszik, és a
fecskék kilátásai nem mindig olyan drasztikusan különböztek a kígyók perspek­
tíváitól.
Erre utaló jelekkel már találkozhattunk. A kocsma falán olvasható szöveg­
buborékok és az ügyesen (alkalmanként versformában, a latin verselés bonyolult
szabályai szerint) megfogalmazott sírfeliratok alapján egy olyan világot képzel­
hetünk el, amelyben az ími-olvasni tudás magától értetődőnek számított. Az el­
múlt években véget nem érő, meddő viták folytak arról, hogy a Római Birodalom
TIZENEGYEDIK FEJEZET

lakosai közül pontosan mennyit tett ki az ími-olvasni tudók száma. A római világ
egészét, vagyis a vidéket és várost tekintve ez nagyon alacsony lehetett, jóval
alatta a felnőtt férfiak 20 százalékának. Azonban a városi közösségekben, ahol
a megannyi kiskereskedőnek, iparosnak és rabszolgának mindenképpen szük­
sége volt valamilyen alapszintű ími-olvasni meg számolni tudásra, hogy munká­
ját sikerrel végezhesse (rendeléseket vegyen fel, pénzt számoljon, megszervezze
az árukiszállítást), ez az arány jóval magasabbra tehető. Arra is találni bizonyíté­
kot, hogy az efféle „funkcionális ími-olvasni tudás” révén még a „középréteg”
tagjai is részesedhetlek abban, amit magas klasszikus kultúrának nevezünk.
Pompeji falai több mint ötven Vergilius-idézetet őriztek meg graffiti formájá­
ban. Ebből persze korántsem következtethetünk arra, hogy a teljes Aeneist vagy
a poéta egyéb költeményeit széles körben olvasták volna. A legtöbbet az Aeneis
első énekének első szavait („Arma virumque cano”, vagyis: „Harcokat énekelek
s egy hőst”5) vagy a második ének első szavait („Conticuere omnes” vagyis:
„Csendbe merültek mind”6) idézik, amely sorok bizonyára annyira népszerűvé
váltak, mint a Shakespeare Hamlet című tragédiájából Hamlet monológjának
első sora: „Lenni vagy nem lenni.”7 A falfirkák többsége valószínűleg gazdag
csemeték keze munkája, akik Vergiliusszal az iskolában ismerkedtek. Tévedés azt
gondolnunk, hogy csak a szegények firkálnak falakra. Ám valószerűen azt sem
tételezhetjük fel, hogy az Összes firka magasabb körök műve volt.
Minden jel arra utal, hogy akár csak verssorokban, versfoszlányokban is, de
Vergilius költészete kulturális közkincsnek számított, amelyet útón-útfélen idéz­
tek, átalakítottak, mókázásra, szójátékokra használtak. Az egyik pompeji mosoda
homlokzatát egy, az Aeneisboi vett jelenet ékesítette, amelyen a hős, Aeneas
látható, amint atyját és kisfiát vezeti ki Trója romjai közül, hogy Itáliába hajózva
egy új Tróját építsen fel. Mellé pedig egy tréfás kedvű falfirkáló az eposz neve­
zetes első sorának paródiáját karcolta, „Fullones ululamque cano, non arma
virumque”, vagyis: „Ványolókat és baglyukat énekelek, nem harcokat és hőst”
(utalva a madárra, amelyet a mosodai szakma kabalaként használt). Noha ez nem
nevezhető magasabb kultúrának, meggyőzően szemlélteti az utca és a klasszikus
irodalom világa közötti közös hivatkozási rendszer meglétét.
Ennek egy még meglepőbb esete az Ostia kikötővárosban, az i. sz. II. század­
ban készült kocsmadekoráció. A falfestmény fő témája a görög filozófusok és
bölcsek, hagyományosan A hét bölcs cím alatt történő, ókorban szokásos felso­
rakoztatása: közöttük találjuk a milétoszi Thalészt, az i. e. VI. században élő böl­
cselőt, aki arról volt híres, hogy a vízből eredeztette az univerzumot, és közeli
kortársait, a legendás törvényhozót, az athéni Szol ónt, valamint egy másik, korai
szellemi kiválóságot, a spártai Khilónt. A festmény egy része elpusztult, ám ere­
detileg feltehetően mind a hét bölcs szerepelt rajta díszes székeken ülve, kezük­
ben irattekerccsel. De az alkotás meglepetést is tartogatott, nevezetesen azt, hogy
 369

GAZDAGOK ÉS SZEGÉNYEK

a bölcsek mellé nem a saját tudományterületükről - politika, természettudomány,

jogtudomány vagy etika - vett, hanem a székeléssel és az ürülékkel kapcsolatos
megszokott, trágár feliratokat festettek (lásd a 15. táblát).
Thalész feje fölött a következő szavak olvashatók: „Thalész azt javallta a ne­
hezen szaróknak, hogy csak nyomják keményen”; Szolón fölött pedig: „Hogy jót
szarjon, Szolón a hasára ütött”; és Khilón fölött: „A csalafinta Khilón megtaní­
totta, hogy lehet némát fingani.” A bölcsek alatt még egy sor, (az egész római
világban meghonosodott) többlyukú, közös vécén ülő alak volt látható, akik
ugyancsak illemhelyszagú illetlenségeket pufogtattak, például: „Pattanj le, meg
föl, úgy hamarabb végzel”; és: „Nekem már folyamatban van”.
Ezt a magas kultúra ellen irányuló, agresszív népi tréfálkozásként is lehet
magyarázni. A kocsmai törzsvendégek élvezték a fennálló értelmiségi intézmény
oszlopait célzó, bélsárdobálással való mókázást-malackodást, akiknek bölcsessé­
gét az ámyékszékek terminus technicusaivdí parodizálták. A dolog egyik fele
biztosan ez lehetett: a magasröptű, fennkölt gondolatokat a székletürítés szintjére
leszállítani. Persze mindez azért jóval bonyolultabb. E frázisok, köznapi bölcses­
ségek nem csak írni-olvasni tudó közönségei vagy legalábbis elegendő tanult
embert feltételeznek a kocsma vendégei között, akik az analfabétáknak felolvas­
sák a feliratokat. Ahhoz, hogy valaki kigondolja és megértse a tréfát, kellett va­
lamit a hét bölcsről is tudnia-hallania, ugyanis ha a milétoszi Thalész neve egy­
általán semmit sem mond az illetőnek, akkor a bölcs székelésre vonatkozó
tanácsát sem fogja mókásnak találni. Ha valaki bírálni, ostorozni akarja a szel­
lemi emberek világára jellemző önhittséget és elbizakodottságot, valamennyire
ismerősnek kell lennie benne.
E kocsmában zajló életet sokféleképpen elképzelhetjük: fülünkbe cseng a
vécéhumor hallatán kirobbanó vad hahotázás, és az esetleges vita arról, hogy
vajon Khilón mivel szolgált rá nagy hírére, továbbá a kötekedés a kocsmárossal
és az ineselkedés a felszolgálónőkkcl. A kuncsaftokat számtalan nyomós ok csá­
bíthatta a vendéglőbe: hogy egy tál ízletes, meleg ételt fogyaszthassanak el, hogy
az otthoninál jobb hangulatban, melegebb légkörben tölthessék el az estét, vagy
egyszerűen csak hogy lerészegedjenek. Akadt olyan, akit még a meggazdagodás
reménye is fűtött, amelyet egy szerencsés kockadobás válthatott valóra. Mások
inkább úgy vélték, bölcsebb, ha kiegyeznek sorsukkal, amit rájuk mért az élet,
mintha a félretett kevés pénzüket is elveszítik. Sokan nehezményezték gazdag
szomszédaik dölyfét és megvetését, életvitelét, a velük szemben alkalmazott el­
térő bánásmódot; hogy a római városokat nem osztották fel kerületekre, körze­
tekre, előnyei is voltak, ugyanakkor ez óhatatlanul azzal járt együtt, hogy a sze­
gényeknek nap mint nap szembesülniük kellett a többiek kiváltságaival.
Abban mind a gazdagok, mind a szegények egyetértettek, hogy kívánatos ál­
lapotnak egyedül a gazdagság tekinthető, a szegénység pedig - ha csak egy mód
TIZENEGYEDIK FEJEZET

adódik - elkerülendő. Hasonlóan a római rabszolgák törekvéséhez, amely nem

a rabszolgaság intézményének eltörlését, hanem többnyire saját fölszabadításu­
kat célozta, a szegények sem a társadalmi rend gyökeres átalakítását akarták el­
érni, hanem a vagyoni hierarchiában minél magasabb helyet kívántak maguknak
biztosítani. Néhány nagyon csekély számú filozófiai szélsőségestől eltekintve
a római világban senki sem tartotta a szegénységet dicséretesnek és tiszteletre
méltónak, egészen a kereszténység elterjedéséig, amellyel a következő fejezet­
ben fogunk megismerkedni. Azt a gondolatot, hogy a gazdagok nem léphetnek
be a mennyei királyság kapuján, ostiai kocsmavendégeink ugyanúgy abszurdnak
tartották volna, mint a palotájában pöffeszkedő plutokrata.
 T I Z E N K E T T E D I K F EJ EZET

A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

Plinius provinciája

P u n i u s i. sz. 109-ben elhagyta Itáliát és pazar villáját, hogy legalább

I
fjabb

négy héten keresztül, csaknem 2000 mérföldet megtéve Bithynia provinciába

utazzon. Az ekkor negyvenes évei végét taposó jogtudóst, fiskálist és volt konzult
Traianus császár nevezte ki a provincia új helytartójává, azzal a különleges meg­
bízással, hogy vizsgálja meg az ottani városok állapotát. A provincia nagy ki­
terjedésű, több mint 15 ezer négyzetmérföldnyi területen feküdt, nagyrészt
a Fekete-tenger déli partjai mentén, magában foglalva Mithridatész régi pontoszi
királyságának a maradékát. Új helyére Plinius a hozzávetőleg huszonöt évvel
fiatalabb, harmadik feleségét, Calpumiát is magával vitte. (Egyik házasságából
sem született gyermeke.) Az asszony - nagyapja halálhírére - néhány év múlva
hazautazott. Plinius soha nem tért vissza Itáliába. Minden valószínűség szerint
állomáshelyén hunyt el, nem sokkal Calpumia távozását követően.
Helytartói tevékenységét abból a körülbelül száz fönnmaradt levélből ismer­
jük, amelyeket Bithyniában töltött ideje alatt a császárral a provincia megszerve­
zésével, kormányzásával, különböző jogi természetű vitákkal, városrehabilitá­
cióval, pénzügyi irányítással és császári protokollal kapcsolatban váltott. Akárki
végezte is e levelek válogatását és a széles nyilvánosság számára történő kiadását
(mert egészen biztosan nem Plinius irattárából való levelek véletlenszerű publi­
kálásáról van szó), gondot fordított arra, hogy szerzőjüket megbízható, munkáját
példásan végző, feddhetetlen, a részletekre ügyelő, a provinciái helytartói felada­
tot komolyan vevő férfiúként mutassa be. Az így kapott kép sok esetben már
túlságosan szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.
A levelekből kitűnik, milyen lelkiismeretesen felügyelte az ottani városok
pénzügyeit, tájékoztatta a császárt a közszolgáltatások, a közművek állapotáról,
és kért építészeket, mérnököket Rómából. Pliniust aggasztotta a nicomediai víz­
vezeték, a claudiopolisi fürdők, valamint a nicaeai színház és gymnasium álla­
pota. Azt gondolta, hogy még az új gymnasium hat méter vastag falai sem kellő­
képpen szilárdak, ezért szakvéleményt kért. Nicomediában helyi tűzoltóbrigád
felállítását tervezte, noha Traianus az elképzelés ellen szólt, arra a nyomós in­
dokra hivatkozva, hogy az efféle szervezetek egykönnyen politikai nyomásgyakorló
TIZENKETTEDIK FEJEZET

csoporttá alakulhatnak, és azt javasolta, hogy csupán néhány tűzoltócszközt

szerezzen be. Plinius amiatt is sokat tépelődött, hogyan büntesse a légiókba je­
lentkező rabszolgákat, hiszen a hadsereg kizárólag szabadok előtt állt nyitva,
aztán meg azért, vajon engedélyezze-e, hogy a nicaeai városi tanács kisajátítsa
a testamentum nélkül elhunytak vagyonát, továbbá hogy Traianus nem fog-e
amiatt neheztelni, hogy szobrát egy olyan épületben állítják fel, amelyben holtak
nyugszanak.
A császár bármely tanácsára - még a palotából küldött azonnali válasz esetén
is - Pliniusnak legkevesebb két hónapot kellett várnia. De Traianus rendszeresen
válaszolt, és a nagy ritkán megnyilvánuló ingerültebb hangsúlyból arra következ­
tethetünk, hogy a leveleket a császár személyesen mondta tollba vagy fogalmazta
meg, és megírását nem valamely alattvalójára bízta. Már hogy a csodába nehez­
ményezné, zsörtölődött, hogy szobra holtak közelében fog majd állni; hogyan is
képzelhette Plinius, hogy ő ezt rossz néven veszi?
Plinius és Traianus is bizonyára meglepődött volna, ha megtudják, hogy két­
ezer évvel később levelezésüknek az a része kelti fel majd a legnagyobb fi­
gyelmet, amelyik egy látszólag jelentéktelen, ám kellemetlen, zavaró és sok időt
igénylő, új vallási csoporttal, a keresztényekkel foglalkozik. Plinius elismerte,
egyáltalán nem volt biztos benne, miként kezelje őket. Kezdetben több alkalmat
is hagyott nekik arra, hogy vallásukat megtagadják, és csak azokat végeztette ki,
akik erre nem mulattak hajlandóságot („makacsságukért és csökönyösségükért
megérdemelték ezt a büntetést”1). De azután egy névtelen feljelentőtől sok nevet
kapott, ahogyan az emberek a régi sérelmekért kezdtek bosszút állni, és ellensé­
geiket azzal vádolták meg, hogy keresztények. A vizsgálatba vont személyeknek
Plinius továbbra is lehetővé tette, hogy hitüket megtagadják, feltéve, hogy őszin­
teségüket bizonyítandó, tömjén- és boráldozatot mutattak be a császár és az igazi
istenek szobrai előtt. De hogy kiderítse, mi ebben az egészben az igazság, két
keresztény rabszolganőt kínvallatásnak vettetett alá (az ókori Görögországban és
Rómában a rabszolgák csak kínvallatás alatt tehettek tanúbizonyságot), ami alap­
ján azt állapította meg, hogy a kereszténység nem egyéb „ostoba, határtalan ba-
bonaságnál”2. Ezután mégis Traianushoz fordult, kérve, erősítse meg, vajon ez a
követendő eljárás. A császár lényegében megerősítette álláspontjában, mind­
azonáltal mérsékletre intette: „Nem kell utánuk nyomozni - írta válaszában - , ha
azonban följelentik és vádolják őket, büntetendők.”3 A zsidó vagy keresztény
irodalmat leszámítva ez a kereszténységgel kapcsolatos első, ránk maradt eszme­
csere.
Az ellentét Cicero százötven évvel korábban, Ciliciából küldött leveleivel
nemigen lehetne élesebb. A provincia a híres szónok és író előtt a sikeres hadi­
tettek lehetőségét nyitotta meg, ezenkívül alkalmat kínált a Nagy Sándorhoz
kapcsolódó álmok szövögetésére - és kifejezetten férfias világ volt (a köztársa­
 A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

ság idején a helytartók feleségeinek határozottan megtiltották, hogy férjüket el­

kísérjék külföldre), Cicero egy olyan világról számolt be, amelyben a bizonyta­
lanság és a szervezetlenség uralkodott, amelyet ő - minden jó szándéka ellenére -
képtelennek bizonyult enyhíteni vagy fölszámolni. Mindez a helyi lakosság
mérsékelt, de folyamatos kizsákmányolásával párosult számos helyi római tiszt­
viselő, köztük Caesar gyilkosa, Brutus részéről, aki fennkölt politikai elveit ko­
rántsem tartotta mindenkire érvényesnek: a szerencsétlen cipriótáktól 48 száza­
lékos kamatot próbált kicsikarni. Plinius, úgy tűnik, nem vágyott hadi dicsőségre,
és feleségét is maga mellett tudhatta, ám hogy az ifjú Calpumia mivel töltötte
napjait, csak találgatni lehet. Provinciájában - úgy tűnik - a dolgok rendben
folytak, ahol a tisztességes pénzügyi tevékenységet ösztönözték, a korrupciót
meg leleplezték, ahol a helytartó a helyi szolgáltatásoknak kitüntetett figyelmet
szentelt, a vitás ügyeket pedig világos jogi keretek között rendezték.
Ezt az ellentétet persze nem szabad a S2Ó szoros értelmében venni, A császár­
nak küldött jelentések ugyanis egészen bizonyosan más jellegűek és más benyo­
mást keltenek, mint a Cicero közeli barátainak, bizalmasainak címzett levelek.
Azonkívül a Plinius által talált sajátos jogi intézményrendszer részben Cicero
korába nyúlt vissza, tudniillik az új provincia rendtartását még Pompeius szer­
vezte meg, miután az i. e. 60-as években győzelmet aratott Róma régi ellensége,
Mithridatész fölött, és amely rendszerre - mint a lex Pompeiára, vagyis a Pom-
peius-féle törvénytárra - Plinius több ízben is egyértelmű utalást tett. Alkalomad­
tán még Cicero is fölfigyelt a provincia városaiban előforduló szabálytalansá­
gokra. Mindazonáltal Augustustól kezdődően a provinciákban új rendszerű
kormányzási honosítottak meg, amely tényt Plinius levelei is tükrözik.
E rendszerben nem merült fel kétség afelől, hogy ki tartja kezében a kor­
mánypálcát. Plinius Traianus különleges instrukcióival a tarsolyában utazott
Bithyniába, és pontosan tudta, kinek tartozik jelentéstétellel. Azt is látnunk kell,
hogy a császár döntést hozhatott a provinciákat illető kérdésekben, egészen az
egyes városokban található, meghatározott épületekre vonatkozó, apró részlete­
kig menően, amelyre a köztársaság szenátusának sohasem nyílt lehetősége.
Akadtak elvetemült helytartók, akik kiskirályként, saját kezdeményezésükre,
saját törvényeik szerint, fényűzésben tobzódva szerettek volna kormányozni,
miközben a fővárossal a lehető leglazább kapcsolatot tartották. Ráadásul nem is
volt az uralkodóhoz mindegyikük lojális. Mindamellett érvényesült az új szel­
lem, mely szerint a helytartók olyan alárendelt tisztségviselők, akik közvetlen
felelősséggel tartoznak a római fölöttes hatóságnak. Amint majd látni fogjuk,
a császári palotában székelő kormányzatnak - annak ellenére, hogy számos
provinciától többheti járóföld választotta el - megvoltak az eszközei ahhoz,
hogy figyelemmel kísérjék, miben mesterkednek ezek az otthontól távol tevé­
kenykedő tisztviselők.
374

TIZEN KF.TTEDIK FEJEZET

Ez voll a „Rómán kívüli Róm a” új világa, amelynek megismeréséhez Plinius

kiváló útikalauz. Leveleiben azt is megvizsgálja, hogy milyen óriási különbség
mutatkozott a császárság és a köztársaság korának a birodalma közölt, akár az
alattvalók vagy a kormányzók, a győzők vagy a legyőzőitek szempontjából.
Olyan, tágabb területeket érintő dilemmákat is fölvet, tninl a keresztényekkel
való hivatalos kapcsolatok kérdése, amely végső fokon a római világot az egyik
legjobban megosztó konfliktussá terebélyesedett, valamint utal a kor császári
kormányzata infrastruktúrájának számos problémájára, kezdve a katonáknak
a provinciák kormányzásában betöltött szerepétől a közforgalom megszervezé­
séig. Ám az ő figyelme is sok minden fölött elsiklott.
Nem látta meg például, melyek lehetnek a rómaiakkal szembeni ellenállás
főbb kiindulópontjai, elkerülték figyelmét az óriási birodalomban rejlő kereske­
delmi lehetőségek, és egyáltalán nem vette észre a provinciáját és hazáját elvá­
lasztó kulturális különbségeket. Leveleit olvasva még csak sejteni sem lehet,
hogy tartománya lakóinak a legfontosabb nyelve a görög, nem pedig a latin. Egy
helyütt Traianus kifejti véleményét a görögök testkultúrájáról: „A derék görö­
göknek - írja a tartomány görög nyelvű lakosaira utalva - kedvük telik a gymna-
sium okban”4 Azonban Plinius akkor kerül a legközelebb a kulturális sokszínűség
felismeréséhez, amikor megállapítja, hogy a kereszténység nem egyéb ostoba,
határtalan babonaságnál, cs megpróbálja közelebbről megismerni szertartásaikat,
ceremóniáikat.
Búhynia és Pontus provinciákat tulajdonképpen egy világ választotta el Ró­
mától, a görög és a helyi hagyományok színes, esetenként „egzotikus” egyvele­
gével, amint arról néhány ókori író
lelkesen áradozott. A tanulmány- és
szatíraíró Lukíanosz - maga is a kultu­
rális keveredés megtestesült példája,
lévén szír származású római polgár,
akinek első nyelve a görög volt - egy
teljes paródiát szentelt egy felejthetet­
lenül különös, új orákulumnak, amely
a provinciában pontosan Plinius halála
után öt ven esztendővel kezdett mű-

87. Gliiktm kígyóisíértéletszerűen elképzel

i. sz. U.századból való
Lukianosznak az isten kultuszáról írt,
nek hangot adó paródiája egy sor hihetetlen
mutatványáról számol be, amellyel a hiszékeny
tömeget félrevezette.
 375

A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

ködni. Ebben egy emberfejű kígyó mondott jövendőt, amely még a római előkelő
körökben is - egészen Marcus Aurelius császárig - nagy feltűnést keltett.
Lukianosz ezt pénzszerző csalásként tette nevetségessé, amely mutatványban
a főszerepet egy házi készítésű kígyófej alakította.
Korunk történészei számára az egész Római Birodalommal kapcsolatban az
egyik legégetőbb kérdés, hogy vajon az efféle kulturális különbségeket, furcsa­
ságokat hogyan vitatták meg, hogy a Rómán és Itálián kívül élők mennyire váltak
„rómaivá”, és a provinciák lakói hogyan kapcsolták össze hagyományaikat, val­
lásukat, nyelvüket és - néhány esetben - irodalmukat a császári hataloméval, és
fordítva. Nem úgy tűnik, mint ha Pliniust ez akár a legkisebb mértékben is érde­
kelte volna.

A birodalom halárai

A birodalom határainak első Augustus által megvalósított kiterjesztése az i. sz.

IX. évben egyszeriben megtorpant, amikor a Germániában megvalósított római
hódítások megszilárdításán fáradozó Publius Quinctilius Varus római hadvezér
három légióját a mai Osnabrücktől északra fekvő, teutoburgi erdőben vívott csa­
tában csaknem teljes egészében megsemmisítették. A vereség a rómaiak képze­
letében a Hannibállal vívott háborúban elszenvedett cannaei katasztrófával ért
fel, és borzalmasabbnál borzalmasabb történetek keringtek arról, hogyan áldoz­
ták fel a germánok barbár szertartásaik során a foglyul ejtett katonákat, s a szél­
vihar és a szakadó eső következtében miként vált a mészárlás még iszonyúbbá.
Azt mesélték, hogy a kétségbeesett rómaiak nem tudták nyilaikat kilőni, dárdái­
kat elhajítani, átázott pajzsaikkal védekezni. Végső soron a veszteségek csaknem
az egész római haderő 10 százalékát emésztették fel. Egy részük maradványaira,
többek között mély sebek nyomait viselő koponyákra, nemrégiben találtak rá
- a teherhordó állatokkal együtt - az ütközet helyszínén. A győztes ellenséges
sereg élén, Arminius (vagy ahogyan néhol manapság becézik, „Hermann, a ger­
mán”) állt, aki korábban a római hadseregben szolgált, és akiben Varus hűséges
barátját látta, s ezért bízott benne. Arminius kelepcébe csalta Varust, elhitetve
vele, hogy a környéken erősítést próbál a rómaiaknak szerezni. Mint más esetek­
ben, itt is azok bizonyultak a légiók legeredményesebb ellenségeinek, akiket
maguk a rómaiak képeztek ki.
Augustus eredetileg úgy tervezte, hogy a rómaiak felségterületét kiterjeszti
Germánia keleti részére, a Rajnán túl. Ez irányú szándékának egyértelmű nyomaira
bukkantak az utóbbi húsz év során, a folyótól 60 mérföldnyire keletre, a Waldgirmes
területén fekvő, félig felépített római város ásatásánál. Központi Fórumát be is
fejezték, közepén a császár aranyozott lovas szobra magasodott. A város építése
azonban félbemaradt, mert Augustus a katasztrófát követően feladta hódító terveit,
T IZ E N KF.TTFDIK FEJEZET

erőit nyugatra vonta vissza, és halála előtt adott utasítása szerint a birodalom
további gyarapításának véget kell vetni.
E rendelkezés betartása azonban korántsem bizonyult egyszerű feladatnak.
Ugyanis, amint már láthattuk, a császári hatalom - az Augustus kialakította m o­
dell szerint - a hódításon és a hagyományos római katonai vitézségen alapult.
Utódaira és a római népre pedig az egész világra kiterjedő Római Birodalom
látomását hagyományozta. Vajon elképzelhető lenne, hogy egyetlen katasztrófa
miatt Jupiternek a Vergilius Aeneis című eposzában elhangzó jövendölését, mely
szerint a rómaiak birodalma elé „nem szabok akkor időt, se teret... / Minden
uralmat örökre nekik fogok adni”5 ( imperium vég é
dalom) minden további nélkül semmisnek tekintsék? Ez bizony nem Cannae
szelleme!
Az elkövetkező kétszáz éven át, egészen az i. sz. II. század végéig a birodalom
e két egymással összeegyeztethetetlen víziója - konszolidáció kontra expanzió -
meglepő módon békességgel megfért egymás mellett. Néhány területtel még
bővült is a Római Birodalom. Például a harciasnak semmi szín alatt nem nevez-

8 8 ./t waldgirmest aranyozott lovas szobor éppen konzerválás közben látható fejrésze szemlélete­
sen bizonyítja, hogy az L sz* 9-ben elszenvedett kudarc előtt a várost jelentős központnak szánták,
a kimagasló személyiségek teljes sorának (közöltük a lóháton ülő Augustusiját) megjelenítésével
A várost félig bejezett állapotában tárták fel.
 377

A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

hető Claudius, rácáfolva a róla kialakult képre, meghódította Britanniát, amely

győzelmet i. sz. 44-bcn - csaknem harminc esztendő óta az első - diadalmenettel
ünnepelt. Az esemény számottevő szimbolikus értékkel bírt. Ez volt ugyanis az
első római hódítás az Oceanuson (vagyis a La Manche csatornán) túl eső ismeret­
len vidéken, ami Julius Caesar száz évvel korábban végrehajtott betörését állandó
megszállássá változtatta. Jelentős terjeszkedésnek persze bajosan lehetne nevezni,
és a további térhódítás északi irányban, Skócia felé, csigalassúsággal haladt előre.
Sztrabón, a földrajztudós és író i. sz. I. évszázad elejéről származó óvatos becslése
Britannia annektálásának megvalósíthatóságáról ékesszóló bizonyítéka az im ­
máron óvatossá váló, áj császári politikának. Miután sorra vette a britannusok
jellemző sajátosságait (magas temietűek, lőcslábúak, különös megjelenésnek),
valamint a sziget javait (gabona, szarvasmarha, rabszolgák és vadászebek), azt
bizonygatta, hogy a várható adóbevételek - bármekkorák legyenek is - nem fog­
ják a helyőrség fenntartását fedezni. Claudius azonban dicsőségre vágyott.
A birodalom jelentősebb kiterjesztését csak Traianus hadjáratai nyomán sike­
rült elérni: a császár j. sz. 101 és 102 folyamán, az emlékoszlopán részletesen
megörökített hadműveletekben meghódította a mai Romániában fekvő Daciát,
majd i. sz. 114-117 között betört Mezopotámiába, és onnan még tovább, egészen
a mai Iránig hatolt. Ez volt a legkeletibb pont, ameddig a római uralmat sikerült
valaha is formálisan - ám nem tartósan - kiterjeszteni. Ugyanis Hadrianus, rö­
viddel azután, hogy i. sz. 117-ben trónra került, a terület nagyobb részét feladta.
A sikert egy különösen furcsa diadalmenettel ünnepelték meg. Mivel Traianus
útközben hazafelé elhunyt, a diadal­
kocsira szobormását helyezték - de a
meghódított területeket már azelőtt
visszajuttatták.
A külföldi hódítások rengeteg aka­
dályba ütköztek. Ott voltak persze
Augustus utasításai, ám kevés posztu­
musz kívánságot tartottak oly mérték­
ben tiszteletben, mint ahogyan azt a
halott még életében szerette volna.
A köztársaság vetélkedő szellemű
politikai kultúrájának kimúlása sokkal

89. Traianus oszlopa a. hadseregei hatékony

katonai gépezetként örökítette meg, amely
ugyanúgy jeleskedett a logisztika, mint
az öldöklés terén. Itt a katonákat éppen
daciaierdőirtás közben láthatjuk, háttérben
az erődítményükkel.
TIZIN KITTI Dl K r-üJCZGT

fontosabb tényezőnek számított. A katonai győzelmek dicsőségét magukénak

követelő császárok - akár részt vettek a küzdelemben, akár nem - elsősorban
elhunyt elődeikkel vetélkedtek, ez pedig korántsem bizonyult olyan kíméletlen
versengésnek, mint amilyen mondjuk Sulla és Marius, vagy Pompcius cs Caesar
között dúlt. Ezzel párhuzamosan annak a felismerése is megerősödött, hogy a
birodalomnak gyakorlati szempontból még akkor is lehetnek határai, ha az
Aeneis ben elhangzó jövendölésről soha nem feledkeznek meg. Ez alatt nem pon­
tosan kijelölt, változatlan határokat kell érteni. Mindig is létezett egy bizonytalan
kiterjedésű övezet, ahol a római felségterület fokozatos átmenetben beleolvadt
a már nem rómaiba, és ott mindig is lehetett találni olyan népeket, amelyek
ugyan hivatalosan nem tartoztak a birodalom tartományaiba, ám engedelmesen
követték a rómaiak utasításait. Ez az oka annak, hogy a birodalom - úgymond -
pontos határait egyetlen vonallal ábrázoló modern térképek inkább félrcvczctőck,
mint informatívak. Ugyanakkor idővel a határok fokozatosan egyre kevésbé el-
mosódottabbá váltak, és egyre nagyobb jelentőségre jutottak, amit a Hadrianus
utasítására Észak-Britanniában emelt sánc példája is bizonyít.
Hadrianus fala (Vallum Aelium) - ahogyan mi nevezzük - több mint 70 mér­
föld hosszúságban nyúlt el, végig a sziget egyik partjától a másikig. Építése
rengeteg munkaórái vett igénybe, ugyanakkor nem tudni, pontosan mire szolgált.
A régebbi elképzelés, miszerint a védőfal a „barbárok” távoltartására épült volna,
egyáltalán nem meggyőző. Való iga2 , hogy az egyetlen, a fal építését említő név­
telen ókori biográfus és kitalált történetek írója az i. sz. IV. évszázad végéről
(jóllehet ő maga ismeretlen okból egy évszázaddal korábbra teszi működését) -
Hadrianusra úgy utal, mint aki „különválasztotta” a rómaiakat és a barbárokat.
Azonban a sánc aligha rettenthetett el bármiféle, kellőképpen elszánt és jól szer­
vezett ellenséget, különös tekintettel ama tényre, hogy nagyobbrészt gyeptéglá-
ból épült, eltekintve a legtöbb fényképen látható, kőből rakott szakaszoktól. Mi­
vel a tetején meg védőfolyosót, gyilokjárót sem alakítottak ki, megfigyelésre és
járőrözésre sem volt alkalmas. Ugyanakkor - ahogyan egy újabb felvetés java­
solja - mint vámsorompó, illetőleg általánosabban, mint a népesség mozgását
szabályozó létesítmény, túlságosan robusztusnak látszik. Amit lúrdct, az a térség
fölötti római uralom, amelynek egyben a végességére is utal. Bizonyára nem
véletlen, hogy hozzávetőleg ugyanebben az időben más határszakaszokon is
épültek kevésbé nagyszabású falak, sáncok és védművek, minLegy annak jeléül,
hogy a Római Birodalom határai egyre inkább fizikai formát kezdtek ölteni.
Ám a Rómában és a birodalom sok más városában tekintetét körülhordozó
szemlélő egy pillanatra sem hihette azt, hogy a világhódító tervek, elképzelések
lendülete alábbhagyott volna. Hiszen akárhová nézett, mindenütt a rómaiak győ­
zelmeinek és a barbárok vereségeinek a képeit láthatta. A békétlenkedő szomszé­
dokkal megkötött diplomáciai megállapodásokat fényes külsőségek között iinne-
 379

A RÓMÁN KÍVÜLí RÓMA

90. H a d ria n u s fa la - b á rm i v o lt is ép íté sén ek e r e d e ti c é lja - n ap ja in k b a n is ott k íg y ó z ik k e re sztü l-

k a su l É sza k -A n g lia d o m b ja in -v ö lg y e i ji át. V a ló szín ű leg in k á b b je lk é p e s , m in t v é d e lm i sz e r e p e t
szá n ta k n e k i, h iszen m e g m á s z á s a nem b izo n y u lt k ü lö n ö seb b e n n e h é z fe la d a tn a k . A z viszo n t
bizXosy h o g y va la m i f é le h a tá r v o n a la t je lö lt.

pellék meg, mintha a fegyverek erejével kényszerítették volna ki Őket. Egy,

a Tiridatész örmény uralkodóval telő alá hozott, inkább dicstelen békeszerződés
megkötése után, i. sz. 66-ban Néró rábírta a királyt, hogy több ezer mérföldet
utazva menjen Rómába, ahol koronáját maga a császár helyezte a fejére, aki ezen
a napon a triumfáló hadvezérek öltözékét viselte, és állítólag az egész Pompeius-
szíhházat aranylevelekkel borította, hogy a szó szoros értelmében mindenkit el­
kápráztasson.
A belső ellenfelekkel, lázadókkal és betolakodókkal vívott védekező hábo­
rúkban aratott győzelmeket ugyanúgy megünnepelték, mintha a tőlük megszo­
kott, rómaiakhoz méltó, igazi diadalokat arattak volna. Például az i. sz. 193-ban
befejezett, és éppen csak néhány méterrel a rivális Traiamis-oszlop fölé emelkedő
Marcus Aurelius-oszlopot olyan hadjáratok diadalára emelték, amelyeket egy
germán betörésre adott sikeres, ám rendkívül sok pénzt fölemésztő válaszként
indítottak. A szemlélő mindenütt csillogó páncélba öltözött császárok szobrait,
alávetett, megkötözött és eltiport barbárok képeit láthatta. Alkalmasint ilyen mó­
don lehetett a legkönnyebben az első Augustus ellentmondásos örökségével
380

TIZEN KITTÜL) IK. FEJEZET

91. A ró m a i k a to n a i e r ő k la sszik u s k é p i m e g je le ­
n ítése. A b a l o ld a lo n á lló r lá b á n á l a lég ió k a t
j e l k é p e z ő sa s s a l á b r á z o lt e l s ő A u g u siu s m ellett,
a m á sik o ld a lo n a „ G y ő ze lm e t ” m e g s z e m é ly e s ítő
a la k lá th a tó . A k e n ő jü k k ö zé h e ly e z e tt p á n c é lr u h a
k a to n a i g y ő z e lm i je lv é n y ((ásd 41. ábra), a la tta
e g y ö ss ze n y o m o r íto tt, h á tra k ö t öl! kezű m e z íte le n
h a d ifo g o lly a l. E fa r a g o tt k ő tá b la a m a i T ö rö k ­
o r s z á g terü leté n fe k v ő , A p h r o d is ia s v á ro s A u g lis­
tá sn a k s z e n te lt tem p lo m á b a n ta lá lt, a ró m a i c s á ­
szá ro k a t és b iro dalm u kat m eg ö rö k ítő so ro za t ré sze .

megbékélni: a művészetek és a jelképek

célszerű és eredményes eszköznek bizo­
nyultak annak ellensúlyozására, hogy a
mindennapok valóságában jóval kevésbé
sikerült a barbárokat eltiporni.

A birodalom irányítása

Az i. sz. I—II. század folyamán a gyakorlatban - ha a romaiak képzeletében nem

is - a birodalomban a hódítások és a leigázott területek pacifikálása helyett mind­
inkább a kormányzás, a rend biztosítása és az adóztatás kérdése került előtérbe.
Scipio Acmilianus és Mummius igen csak meglepődött volna, látva, hogy az
általuk i. e. 146-ban elpusztított Karthágó és Korinthosz városokat Julius Caesar
kezdeményezésére veterán katonák településeként újraalapították, és az i. sz. I.
évszázad végére egy immáron egészen más római világ legvirágzóbb városai
köze tartoztak.
S ez nem valamiféle nagyszabású császári terv, hanem fokozatos átmenet, egy
sor finomabb korrekció és módosítás eredményeként jött létre. Amennyire meg
tudjuk ítélni, még a császárok uralkodása idején sem igazán beszélhetünk a biro­
dalmat irányító általános politikáról vagy a katonai erők megszervezésének át­
fogó stratégiájáról. Augustus további hódítások leállítására vonatkozó utasítása
a maga nemében fölöttébb ritka intézkedésnek számított. Jóllehet a Hadrianus
falához hasonló, nagyobb építési vállalkozások egész biztosan magasabb szintű
döntések eredményeképpen valósultak meg, a császárok beavatkozása a legtöbb
esetben Traianus Bithyniában alkalmazott eljárását követte, vagyis csak akkor
foglalkoztak valamely kérdéssel, amikor és amint az időszerű vé váll. A parancs­
noki struktúrában a császár valójában egy új szintet képviselt, ám szerepe jórészt
a jóváhagyásra vagy elutasításra korlátozódott, tehát sem stratégaként, sem táv­
 381

A RÓMÁN KÍVÜL! RÓMA

lati tervezőként nem tevékenykedett. Vagyis Plinius korántsem az az izgága,

fontoskodó ember volt, aki főnökét unos-untalan mindenféle csip-csup üggyel
szekírozta. Egyszerűen a római közigazgatás logikáját követte, mely szerint a
császártól csak akkor lehet döntést várni, ha ezt kifejezetten kéri.
Hogy vajon az i, sz. I—II. században a provinciák kormányzása jobb és kor­
rektebb volt-e, mint a köztársaság utolsó évszázadában, az attól függött, ki és hol
akarta ezt megítélni. Rendkívül egyszerű a szorgalmas Pliniust Ciceróval vagy
- még jobb példa - a szipolyozó Verresszel összehasonlítani, majd néhány, rep­
rezentatívnak egyáltalán nem nevezhető (netalán hamis színben feltüntetett)
személyre alapozva nagymértékű javulást megállapítani. Persze néhány dolog­
ban kétségtelenül javulás tapasztalható. Például fokozatosan csökkent a nagy
adómonopólium-bérlő társaságok szerepe, amelyek mindig is arra törekedtek,
hogy a provinciák lakóiból a lehető legtöbb pénzt csikarják ki. A rendszer igen
vegyes összetételben működött tovább, és az adóbérlők, a publicanusok továbbra
is részt vettek benne, ám a begyűjtést túlnyomó részben már helyi adószedőkre
bízták, ami egyúttal a legolcsóbb megoldásnak is bizonyult. Ezenkívül a legtöbb
provinciában a császári jövedelmek kezelésével az uralkodó által megbízott pro-
curalor foglalkozott, aki egyúttal az adóbehajtást is felügyelte. Ez a tisztviselő,
valamint rabszolgákból meg a császár háznépéből való szabadosokból (família
Caesaris) álló alárendeltjei a helytartó tevékenységét is szemmel tarthatták, és
szükség esetén figyelmeztethettek Rómát. Ám igazság szerint a helyszínen a kor­
mányzás színvonala ugyanolyan eltéréseket mutatott, mint bármikor annak előtte.
A tartományokban továbbra is egymást követték a zsarolás és a hűtlen kezelés
miatt indított perek, ami egyaránt utalhat a törvények folytonos semmibevételére,
illetve szabályszerű betartásukra. A provincialakók természetesnek tekintett,
mindennapos kizsákmányolása igen változatos formákban valósult meg. Tiberius
császár egészen frappánsan foglalta össze a római kormányzás alapvető etikai
szabályát, amikor a tartományokból húzott tisztességtelen haszon kapcsán meg­
jegyezte: „A jó pásztornak az a dolga, hogy a nyáját megnyírja, de meg ne
nyúzza.”6 Tehát arról már szó sem lehetett, hogy a provinciák kifosztása továbbra
is folytatódjon. A z egyik állandóan visszatérő sérelem okát a római tisztviselők
lakás- és utazási igényeinek a kielégítése szolgáltatta. Ugyanis a helytartó sze­
mélyzetének nem állt hivatali közlekedési eszköz a rendelkezésére. A küldemé­
nyeket Rómába továbbító futár, vagy az egyik városból a másikba utazó helytartó
szokás szerint helyben foglalt le közlekedési eszközt - lovat, öszvért, fogatot -
magának. A római potyalesők magától értetődően nagy számban igyekeztek e le­
hetőséggel élni ahelyett, hogy költségbe verték volna magukat. Plinius hivatalos
menetlevelet adott feleségének, hogy nagyapja halálhírére sietve Itáliába utaz­
hasson. De nyomban utána szükségét érezte, hogy e szabálysértésről értesítse
Tiberiust, és ekként is cselekedett.
TIZENKETTEDIK FEJEZET

A helytartók, kinevezésére alkalmazott új szabályok következtében lehetőség

nyílt a korábbinál felelősségteljesebb jelöllek közül választani. A döntés így -
a sorshúzást alkalmazó meg különböző politikai fondorlatokkal mesterkedő
szenátus helyett - közvetlenül vagy közvetve a császár kezébe került. Ám az
uralkodó nem kizárólag, cs talán nem is gyakran a jelölt alkalmassága vagy a
provincialakók érdekei alapján hozta meg döntését. Ha Traianus tényleg egy
alapos és lelkiismeretes helytartó gondjaira akarta bízni a Bithynia helyi kor­
mányzásával kapcsolatos problémák megoldását, akkor jól választott. Ugyan­
akkor szájról szájra járt az a minden bizonnyal valósághű adoma, mely szerint
Néró kizárólag azért tette meg barátját, a császár számos passzióját osztó Marcus
Salvius Othót a mai Portugália és Spanyolország területén fekvő Lusitania pro­
vincia helytartójának, hogy Rómában háborítatlanul és felszabadultan élvezhesse
Otho volt feleségével, Poppaeával folytatott viszonyát. De még ha a kinevezések
nem ennyire különös kritériumok alapján történtek is, semmi jele annak, hogy
a tisztséget - leszámítva a császár egy-két utasítását (mandátum) - valamiféle
képzéshez, betanításhoz kötöttek volna. El sem tudjuk képzelni, vajon mihez
kezdett egy, a távoli északon fekvő, korábban soha nem látott tartományba kül­
dött új helytartó, amelynek nyelvéből egy szót sem értett, és amelynek furcsa
szokásairól legföljebb csak hallott valamit, és ahol a bizalmatlan procuraioron
kívül egy lelket nera ismert - és amelynek minden baját valami öt esztendőn
keresztül neki kell majd orvosolnia. Részéről ez fejesugrás volt a sötétbe.
Annyi viszont bizonyos, hogy a rómaiak még a császári uralom e nyugalma­
sabb, szelídebb szakaszában sem próbálkoztak különösebben azzal, hogy a helyi
hagyományokat elnyomva, saját kulturális mintájukat erőszakolják rá a helyi­
ekre. Az viszont igaz, hogy a britanniai druidák megsemmisítésére kísérletet
leltek. Az általuk végrehajtott áldozatokról szóló beszámolók mértéktelenül túl­
zóak lehettek, és egyébként az efféle rituálék Rómában sem számítottak teljesen
ismeretlennek, azonban a római hatóságok semmiképpen sem voltak hajlandók
eltűrni e furcsa idegen papok szokását. Azután olt volt még egy különleges eset:
a keresztényeké, ám ezek kivételszámba mentek. A birodalom keleti felében to­
vábbra is a görög és nem a latin nyelv uralkodott. A helyi naptárakhoz nemigen
nyúltak hozzá, legfeljebb alkalmanként a császár életciklusához igazították őket,
vagy megemlékeztek sikereiről. A birodalomban való utazgatás nemcsak azzal
járt, hogy - a mi fogalmaink szerint időzónákon kellett áthaladni, hanem azzal
is, hogy egymástól teljesen különböző keltezési vagy óraszámítási módokat kel­
lett alkalmazni (sejtésünk sem lehet arról, hogyan dátumozták naplójukat az
utazók). A helyi hagyományok - legyen szó öltözködésről (benne is a görög
köpenyről, a palliurmói, vagy a hosszú nadrágról) vagy vallásról - minden téren
és minden tekintetben virágoztak. Ez a világ bővelkedett az istenekben és a vál­
tozatos, ezerarcú ünnepekben, amelyek az elbeszélések során furcsaságukból,
 A KÓMÁN KÍVÜLI KÓMA

különlegességükből semmit sem veszítettek. Az emberfejű jóskígyó nem sokban

különbözött a sakálfejű, embertestű egyiptomi Anubistól, vagy a Lukianosz által
ugyancsak kigúnyolt, úgynevezett „szírek istennőjétől”, kinek szentélyében
a szertartások során tisztelői állítólag hatalmas kőfalloszokra hágtak föl.
A rómaiaktól tehát valószínűleg távol állt, hogy a saját kulturális mintáik,
normáik meghonosítására gondoljanak. De még ha fölmerült volna is bennük a/,
ötlet, hiányzott a hozzá való emberi erőforrás. Reális becslés szerint az egész
birodalomban egyidejűleg kétszáznál kevesebb, az adminisztrációt irányító ma­
gas rangú római hivatalnok tevékenykedett - alattuk talán néhány ezer császári
rabszolgával - , akiket a császári központból azzal a feladattal küldtek szét, hogy
egy több mint Ötvenmilliós lakosságú birodalmat kormányozzanak. Plinius egye­
dül helyetteséről (legátus) és a procuratorról tesz említést. De vajon hogyan si­
kerülhetett nekik?
Az egyik válasz a hadsereg. A császárság első néhány évtizedében egyre több
és több katonát verbuváltak Itálián kívül (a birodalmat gyakorlatilag a provin­
cialakók védték), akik mindinkább a római világ peremvidékein állomásoztak
(biztonságos távolságban Rómától, az augustusi útmutatásnak megfelelően), és
mind közigazgatási, mind katonai téren egyre több feladat hárult rájuk. Mindezt
beszédesen illusztrálják az utóbbi negyven évben, a Hadrianus falától nem mesz-
sze, délre fekvő, a fal egyik római helyőrsége szállásául szolgáló kisebb katonai
tábornál, Vindolandánál folytatott ásatások során megtalált levelek és egyéb do­
kumentumok. Ezek az eredetileg viaszba karcolt, és a viaszréteget hordozó fatáb­
lákon megőrződött halvány jelekből rekonstruálható írások az i. sz. II. század
elején keletkeztek. Ily módon nagyjából egyidősek Plinius és Traianus levelezé­
sével, jóllehet a római világ másik feléből valók.
A római táborokról festett kép nagymértékben eltér a mindannyiunk képze­
letében élő szilaj, katonás, férfias kaszárnyaélettől. Kétségkívül találni bennük
híreket különböző csetepatékról, hasonlóképpen a helyi lakosokat pocskondiázó
megjegyzéseket. Ahogyan Traianus megjegyezte, hogy a derék görögöknek
(Graeculi) kedvük telik a gymnasiumokban, úgy egy, a falat őrző katona is
szóvá tette, hogy a kis britannusok ( Brittunculi: hasonlóképpen amolyan le­
kicsinylő becenév) úgy hajítják cl a dárdát, hogy még csak lóra sem szállnak.
Ám ami különösen érdekes, azok a vindolandai hétköznapokról, családi, háztar­
tási viszonyokról szóló részek. Az egyik levélben a táborparancsnok felesége
barátnőjét hívja meg születésnapi ünnepségre, és - a közkatonák házasságát tiltó
jogi rendelkezések ellenére - a feltárás során talált jelentős számú női és gyer­
mek bőrcipőmaradványok igazolják a nők táborbeli jelenlétét. Természetesen
a cipők nem fedik fel néhai viselőjük mivoltát, pontos tevékenységi körét, sem
ott-tartózkodási idejét. Ám nagyon valószínűnek látszik, hogy a táborban csa­
ládi élet folyt.
TIZENKFTTEDIK FEJEZET

Hasonlóképpen sokatmondó egy megtalált „személyi állományjelentés”,

amely arról tájékoztat, hány katona tartózkodott a táborban, és hány teljesített
másutt szolgálatot. Eszerint a 752 főnek több mint a fele hiányzott, vagy nem volt
munkára fogható. Közülük 337-en egy szomszédos táborba mentek, 31 fő bete­
get jelentett (a szemgyulladás súlyosabbnak számított a sebesülésnél), és csak­
nem 100-at máshova vezényeltek szolgálatba: 46 fő a 300 mérföldre fekvő
Londiniuntban a helytartó testőrségét látta el; legalább 1 főt közelebbről meg
nem határozott szolgálatra jelöltek ki, több centurio pedig a provincia más részen
tartózkodott szolgálati úton. Mindez teljes mértékben igazolja Traianus aggodal­
mait, amelyeknek Pliniushoz írt leveleiben adott hangot: túl sok katona tartózko­
dott alakulatától távol, akik a feladatuk helyett mással foglalkoztak.
A kérdésre, hogy vajon hogyan tudták a rómaiak birodalmukat kormányozni,
a másik válasz az, hogy a helyi lakosság fontos szerepet játszott a birodalom
igazgatásában, mégpedig azoknak az egész római világban szétszórt városoknak
a révén, amelyeket Róma támogatott vagy alapított. A város (polisz), már jóval
Róma megszületése előtt, a görög és a keleti világ meghatározó intézménye volt,
és utána is az maradi, esetenként jelentősebb Összegű római pénzinjekcióval
megtámogatva. Példának okáért, Hadrianus császár Athénben nagyszabású épít­
kezési programokat finanszírozott. A birodalom efféle hagyományokkal nem
büszkélkedhető északi és nyugati felében, a római hódításnak a vidéki tájra tett
legjelentősebb hatása, a római mintára épített, földből kinőtt városoknak az ala­
pítása volt.
Auguslus katonái pontosan ilyen feladatot végeztek Waldgirmesben, mielőtt
a császár elrendelte volna a visszavonulást. A mai Nagy-Britannia számos váro­
sának a helyét - Londonét is - a rómaiak szemelték ki, tervezték meg. Akad
közöttük szerencsés és kevésbé szerencsés választás. Az utóbbira példa a virico-
niumbeli (a mai, az angol-walesi határ mellett fekvő Wroxeter) szomorú sorsra
jutott, mediterrán stílusú, nyitott uszodája, amelyet a fagyos, zimankós telek
lönkrelellek, és egyhamar a város szeméttelepeként végezte. A városi életmódot,
a városi élet szokásait a lakosság többsége nem sokra becsülte, és továbbra is úgy
élt a vidéken, mint annak előtte. Ám nyugaton, amint keleten is, a római közigaz­
gatás alapjává a többé-kevésbé önmagukat kormányzó városok hálózata vált.
Csak amikor úgy tűnt, hogy porszem került a gépezetbe, akkor avatkozott be
valaki kívülről - ahogyan Plinius is tette - az ügyek menetébe. Mindez az urba­
nizáció példátlan méretű megvalósulását hozta magával.
Az c városokban élő provinciabeli - vagy „őshonos” - elitek a nélkülözhetet­
len közvetítő szerepét töltötték be a római helytartó cs kisszámú apparátusa, vala­
mint általában a tartomány lakosai között. A legtöbb adót az ő közvetítésükkel
vetették ki, és ugyancsak az ő közreműködésük révén sikerült egy bizonyos
szintű lojalitást, vagy legalábbis azt biztosítani, hogy a dolgok rendben, fennaka­
 385

A RÓMÁN KÍVÜLI ROMA

dások nélkül menjenek. Feltehetően közülük kerültek ki a feszültségekkel telve

érkezeit, a provinciában első szárnypróbálgatásait végző helytartó segítői. M ind­
ezek az intézkedések, konfiiktushelyzelek és kezelésük részletei a birodalom más
és más részeiben természetes módon különbözőféleképpen alakultak. A római
Athén irodalmi szalonjainak vajmi kevés közük lehetett a római Colchester sör­
kertjeihez. Birodaiomszerte azonban ugyanazon alaplogika érvényesült: a koráb­
ban is meglévő helyi hierarchiákat Rómát kiszolgáló hierarchiákká alakították át,
a helyi vezetők hatalmát pedig a császár akaratának rendelték alá.
Erre klasszikus példa volt a Togidubnus nevű, britanniai helyi uralkodó esete.
I. sz. 43-ban Claudius megszálló erőinek az oldalára állt, és valószínű, hogy már
korábban is valamiféle szövetségese lehetett a rómaiaknak, hiszen bármennyire
távol esőnek és vidékiesnek számított is Britannia, az arisztokráciája és a száraz­
földi Európa közölt fennálló kapcsolatai legalább az i. e. 50-es években, a Caesar
által végrehajtott inváziókig nyúllak vissza. Hogy a Chichester melletti, némi­
képp túlzó előkelőséggel „fishbonrnc-i római palotának” nevezett terjedelmes
villa valóban a Togidubnusé volt-e vagy nem, csak találgatni lehet. Az viszont
biztos, hogy római polgárjoggal és vele együtt új római névvel is - Tibcrius
Claudius Togidubnus - felruházták. S arra is hiteles bizonyítékunk van, hogy az
új tartomány pacifikáit térségében továbbra is hatalmat gyakorolt.
E kormányzási rendszert eredetileg legalább annyira puszta szükségből, mint
valamiféle ideológiai elképzelés alapján hozták létre. A harci cselekmények állal

H N

!>2. A f e li r a t a d é l-a n g lia i C h ic h e s te r b ő i származikmelyen e g y és

sz e n te lt tem p lo m dedikációjaolvasható, „ a c s á s z á r i h á z b o ld o g u lá s á é r t" ( s z ó s z e r in t a z „ iste n i
h á z" ). A te m p lo m o t T ib e riu s C la u d iu s T o g id u b n u s ( itt re sta u rá lv a ,
a z o lv a s a t b izo n y ta la n ) fe lü g y e le te a la tt é p íte tté k .
386

TIZENKÉTFEDIK FEJFZFT

nem érintett térségekben a rómaiak egész egyszerűen túl kevésnek bizonyullak

ahhoz, hogy másképpen kormányozzanak. Ugyanakkor a császárok országlását
is mindinkább az a törekvés jellemezte, hogy együttműködjön az alávetett népek
uralkodó rétegével. Ezek viszonzásul - mind kulturálisan, mind politikailag -
egyre inkább azonosították érdekeiket a rómaiakéval; s ráébredtek arra, hogy
beilleszkedve nagyobb mértékben részesedhetnek a római világ nyújtotta elő­
nyökből, mint kívülállóként. Közülük a legsikeresebbek - immár római polgár­
ként - csakhamar helyet kaptak a római központi kormányzatban. Ezeknek az
embereknek és családjaiknak a római uralom azt is hozta, hogy általa rómaivá lettek.

Romanizdlús és ellenállás

Az általában romanizálásnak, elrómaiasításnak nevezett folyamathoz a történet­

író, Tacitus fűzött néhány jellemzően fullánkos és cinikus megjegyzést, amelyek
az apósáról, a britanniai helytartóként szokatlanul hosszú ideig, i. sz. 77-85-ig
szolgáló Gnaeus Julius Agricoláról írt tömör életrajzában olvashatóak. Tacitus
írásának nagyobb részében Agricolának a provinciában végrehajtott, sikeres
hadműveleteit ismerteti - amelyek eredményeként a római uralmai északon
Caledoniáig (Skócia) terjesztette ki - . fölemlítve Domitianus császár féltékeny­
ségét, aki nem volt hajlandó katonai érdemeit méltányolni. Az életrajz az ön­
kényuralom bírálata, egyszersmind Tacitus jeles rokonának a felmagasztalása:
a legfontosabb tanulsága szerint a császári uralom nem hagyta a hagyományos
római virtust és katonai vitézséget érvényesülni. Helyenként azonban Tacitus
kitér Agricola helytartóságának polgári vonatkozásaira is.
Ezek között sok mindennapi foglalatosság szerepel, amelyek Plinius levelei­
ben is helyet kaphattak volna, aki mellesleg Tacitus barátja volt az i. sz. TE
század eleji római irodalmi körökben. Amiatt is elismeréssel szól Agricoláról,
mert a maga háza táján szigorú rendet tartott („ami a legtöbbek számára nem
kevésbé nehéz, mint a provincia kormányzása”7). Több, a hadsereg által végre­
hajtott rekvirálással kapcsolatos visszaélést is megszüntetett, és anyagiakkal
támogatta, hogy a britanniai városokban új templomokat és római stílusú köz­
épületeket emeljenek. Nagyobb meglepetést válthat ki bennünk annak felfede­
zése, hogy helyi oktatáspolitikával ugyancsak foglalkozott: figyelmet fordított
arra, hogy a provinciabeli előkelők, vezetők gyermekeit az artes liberalesre .
a 'szabad művészetekre, tudományokra’ (tehát azokra, amelyeket egy szabad
embernek ismernie kell), valamint latin nyelvre oktassák. A britannusok közül
ezután hamarosan - ahogy Tacitus fogalmaz - „sokan viseltek tógát, s lassan­
ként átpártoltak csábító vétkekhez: az oszlopcsarnokokhoz, fürdőkhöz és a vá­
lasztékos lakomákhoz”8. Majd mindeme fejleményt egy tömör mondatban fog­
 A ROMÁN KÍVÜLI ROMA

lal ja össze: „S ezt tapasztalatlanságukban művelt emberségnek nevezték, holott

valójában a szolgaság része” („Humanitás vocabatur, cum pars servitutis esset”9).
Ennek azután a Római Birodalom működésének a megértésére irányuló újkori
próbálkozásokban - szerencsés vagy szerencsétlen módon - igen nagy jelentő­
séget tulajdonítottak.
Bizonyos szempontból ugyanis e megállapítás a birodalom nyugati felében
folytatott római kormányzásról adott legfrappánsabb elemzés (amely a Keletre
természetesen nem érvényes, hiszen nem akadt volna olyan római tisztviselő, aki
ilyen módon merészelte volna „a művelt emberségről” kioktatni a görögöket).
Bármennyire fölényesen nyilatkozott is Tacitus e szerencsétlen provincialakók
naiv tudatlanságáról, akik semmiféle írásos beszámolót nem hagytak maguk után
arról, vajon milyen előnyöket vártak a rómaiakkal való kapcsolatuktól, bármeny­
nyire cinikusan szólt is a kifinomult ízlés, műveltség álarcát öltött szolgaságról,
tisztán látta a kultúra és a hatalom között fennálló összefüggést, és felismerte,
hogy a romanizált britannusok valójában a hódítók eszközévé váltak. Ugyanak­
kor más szemszögből nézve, Tacitus kommentárjai révén igencsak csalóka be­
nyomást szerezhetünk a történtekről.
Először is, ha Agricola tényleg támogatott egy olyan szervezett oktatási prog­
ramot, amelyet Tacitus ismertet, és amely a britanniai társadalom elit rétegeibe
kívánta a római szokásokat belesulykolni, tudomásunk szerint ő volt az egyetlen
tartományi kormányzó, aki ezt cselekedte. Ugyanis a romanizálás általában nem
tekinthető olyasminek, amit direkt módon, felülről kényszerítettek, erőltettek.
Sokkal inkább arról volt szó, hogy a provinciák előkelői, felsőbb körei el- és
befogadták a római kultúra valamely változatát. Vagyis a folyamat inkább lentről
fölfelé, mint fentről lefelé irányult. Tacitus ezt bizonyára cáfolta volna, hiszen
a katonai és politikai hatalom döntő mértékben Róma oldalán volt, így teljesen
szabad választásról nem lehet beszélni. Ez való igaz. De mégis, a gyakorlatban,
napi szinten vizsgálva, a tartományok viszonylag jobb módú városi lakosai - ahe­
lyett, hogy valamiféle összehangolt római kulturális újraprogramozó kampány
vagy műveltségterjesztő, civilizálós misszió célpontjai lettek volna - valójában
saját romanizálásuk megvalósítóivá váltak.
Ezek a rétegek a régészeti leletek tanúsága szerint az élet minden területén -
kezdve az építészettől és a várostervezéstől a cserépedényeken és a konyhai
eszközökön keresztül a szövetekig, kelmékig, ételekig és italokig bezárólag -
a római mintákat vették át. Britanniai sírokban még az i. sz. 43. évi megszállás
előtti időből is találni kisszámú római leleteket; és már az i. e. I. század elején
ugyanaz a Galliában járó görög látogató, aki meglepődött azon, hogy a kunyhók
előtt az ellenség fejét látta kitűzve, azt is megfigyelte, hogy - Caesar állításá­
val ellentétben, mely szerint a helyiek megvetik a szőlőt - a tehetősebb gallu-
sok már importált borokat kortyolgatnak, a hagyományos gallus sörital élvezetet
TIZENKETTEDIK FEjEZET

a szegényebbeknek engedve át. Hasonlóképpen a római Colchesterben az i. sz.

II. század kezdetén már inkább kevesebb sörkertet és számosabb borkimérést
találni; vagy legalábbis a borszállításra használt amforák fönnmaradt töredékei
erre engednek következtetni. Egy másik, a Római Birodalomban gyökerező, hosz-
szú időre visszanyúló hagyomány kezdeteként, ekkor történt meg először, hogy
a jelenlegi Franciaország területén nagy mennyiségű - az itáliai termést is túl­
szárnyaló - bort állítottak elő.
Különböző erők dinamikus együttese működött itt közre: egyfelől Róma ha­
talma sokakat csábított a római kultúra elsajátítására, másfelől Róma - hagyomá­
nyos nyitottsága következtében - tárt karokkal fogadta mindazokat, akik a római
életmódot tekintették követendő példának - ami természetesen a római uralom
tartós biztosítását is elősegítette. Mindennek legfőbb haszonélvezői (vagy Tacitus
szerint áldozatai) a gazdagok voltak. Ám nem csupán ők váltottak identitást, és
lettek rómaivá.
Ennek egy másik, meglepő módjáról árulkodnak a dél-galliai fazekasműhe­
lyek, amelyek az i. sz. I. és II. században tapasztalható fellendülés idején ipari
méretekben állították elő a legjellegzetesebb „római” fényes, vörösmázas edé­
nyeket. Az egyes fazekasok közül soknak maradt fenn a neve a lelőhelyen talált
névsorokban, jegyzékekben. Ezeknek a pontos olvasatáról máig vitatkoznak, ám
úgy tűnik, vegyesen vannak a sajátosan latin (Verecundus, Iucundus) és a kelta
(Petrecos, Matugenos) nevek. Az edényeken viszont már nem: amikor ezek
a mesterek a saját kezük munkájaként piacra kerülő tányérokba, csészékbe
nyomták bele a nevüket, akkor sokuk már romanizált alakot használt. így Petre-
cosból Quartus, Matugenosból pedig Félix lett. Valószínűleg az eladást ösztönző
üzleti fogásról lehet itt szó. A Dél-Galliában készült, római stílusú fazekasáru
vevői talán szívesebben vásároltak egy hamisítatlan római nevet viselő cserepes­
től. Ám az is elképzelhető, hogy e sikeres, de viszonylag egyszerű iparosok a
nyilvánosság előtt - legalábbis részben - már rómainak tekintették magukat, és
a rómaiság egy változatát tették magukévá.
Ez esetben a változat a találó kifejezés. Ugyanis Tacitus elemzésével kapcso­
latban egy másik probléma is felmerül, nevezetesen, hogy az „őshonos” és a
„római” kultúrát egyszerűen szembeállítja egymással, márpedig ha felrajzolunk
egy skálát, rajta a rómaiság különböző fokozataival: ezen Togidubnus, a borivó,
új római polgár sokkal távolabbra esik, mint Petrecos fazekasmester, aki latin
nevet pecsételt bele árujába, ám amúgy sok tekintetben határozottan kelta ma­
radt. Csakugyan meglepő az a formagazdagság és változatosság, amelyben a bi­
rodalmon belül a római és a többi kultúrák közötti kölcsönhatás megnyilvánult,
mint ahogyan a római (és olykor nem római) kultúrának azok az egymástól igen
eltérő, hibrid változatai is, amelyeket eredményezett. Szerte a római világban
a kultúrák sokféle, egymástól különböző egyvelege látott napvilágot a császári
 389

A RÓMÁN KÍVÜLI ROMA

hatalom elfogadására, a hozzá való alkalmazkodásra vagy a vele szembeni ellen­

állásra irányuló egyes helyi kísérletek nyomán.
Az ezekre utaló jelek a római császároknak az egyiptomi provinciában föllclt,
kivétel nélkül tradicionális formában, egyiptomi fáraóként megörökített ábrázo­
lásaitól a Dél-Angliában fekvő, római Bath város Sulis Minerva-temploma hom­
lokzatán látható pompás szobordíszítésig sorakoznak. Bizonyos szempontból ez
utóbbi a romanizálás napnál világosabb példájának tekinthető. Az épület egy,
a római hódítást megelőzően ismeretlen minta szerint épült klasszikus templom
részét alkotta, és manapság a római Minerva megfelelőjének tartott kelta isten­
ség, Sulis tiszteletére emelték. Különböző elemeket foglal magában, a kör alakú,
tölgyleveles díszítőpaneltől a közvetlenül a hagyományos római repertoárból
kölcsönzött, a győzelem istennőjét, Victoriát formázó kariatidákig. Ám egyúttal
egy olyan tartományi kultúrának a szemléletes példáját adja, amelynek nem sike­
rül - vagy talán helyesebben - . amely elutasítja, hogy rómaivá váljon.
Az efféle interakció, kölcsönhatás legnevezetesebb megnyilvánulása a görög
világ provinciáiban figyelhető meg, ahol - mai kifejezéssel élve - a „gyarmati

93. T ra ia n u s f á r a ó i d íszb e n , az egyiptombeliDendera H ogy a p

n y ire ró m a i v a g y e g y ip to m i, a s z e m lé lő d ö n th e ti e l: v a jo n a z e g y ip to m i k u ltú
c sa k e g v ta rto m á n y k ö z ö s s é g é n e k a s z o k á s a it e lfo g a d ó é s m a g á é v á t e v ő lá tja a k
390

TIZENKETTEDIK FEJEZET

94. A B a lh b a n f e n n m a r a d t é p ü le th o m lo k za t szig o rú a n k la sszik u s f o r m á jú k e re te é s a k ö ze p é n

lá th a tó sz a k á lla s f ig u r a m e g le h e tő s e n e lü t e g y m á stó l. E g y e s fe lté te le z é s e k sz e r in t ez a k íg y ó h a jú ,
k la sszik u s G ö r g ő k e lta á b r á z o lá s a le h e t á m a G ö r g ő n ő n em ű sz ö r n y v o l t €Z p e d ig fé r fife jn e k
lá tszik . V a g y ta lá n O c ea n u s iste n t (Ó k e a n o sz) tis zte lh e tjü k b en n e ?

találkozás” (tehát a gyarmatosító és a gyarmatosított közötti találkozás) egyik

eredményeképpen egy rendkívül gazdag irodalmi és kulturális reneszánsz alakult ki.
A tengerentúlra irányuló római katonai terjeszkedés korai, az i. c. III. század­
ban kezdődő szakaszában a római irodalom cs a képzőművészetek a görög min­
tákkal és elődökkel párbeszédet folytatva fejlődtek. Horatius túlzásba esett,
amikor e folyamatot az i. c. I. század végen egyszerű kulturális átvételnek minő­
sítette: ,,A’ Görögök durva hódoltatójokat / Magokhoz szédítvén, a’ tudományo­
kat / Elhozatták vele Lálium’ földére” 10 (latinul persze szebben hangzik: „Graccia
capta terűm victorem ccpit ct artes intulit agresli Lalio”). Ám e kölcsönös kap­
csolat ennél jóval bonyolultabb volt, miképpen azt Horatius költészete is bizo­
nyítja, amely a görög kultúra előtt kinyilvánított hódolatnak, a görög irodalmi
minták merész és nagyigényű átalakításának, valamint a latin hagyományok di­
csőítésének jellegzetesen római egyvelege. De mégis igaza tehet.
A Római Birodalomban az i. sz. I—II. évszázad folyamán c két kultiira közötti
találkozás más irányt vett. Ez nem csupán abban nyilvánult meg, hogy sok görög
- ahogyan sok britannus is - rátért a római mód szerinti fürdőzésre, és elkezdett
gladiátorkiizdclmckct nézni. Keleten a helyi kultúra korántsem alakult át a nyu-
 A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

gátihoz hasonlító mértékben, ám a pallérozott görögök sem vetették meg okvet­

lenül a brutális római sportokat. A fennmaradt bizonyítékok szerint a görög
színházakat és stadionokat mind a gladiátori játékokra, mind a vadállathajszákra
alkalmassá tettek, amint ezt a nézőket az állatoktól oltalmazó hálók kifeszílésére
szolgáló rögzítőelemek nyomai is igazolják. Ám a legmeglepőbb fejlemény an­
nak a görög nyelvű irodalomnak a kivirágzása, amelyben Róma hatalmáról vagy
homályos célzásokban vagy éppen kertelés nélkül, nyers nyíltsággal a játékos
szatíra, a passzív ellenállás, a kíváncsiság vagy a csodálat hangján esik szó.
S ebből rengeteg van. A ránk maradt ókori görög irodalom túlnyomó többsége
a császárság e korszakából származik. Hogy a nagyságrendet érzékeltessük, ezen
szerzők egyikének - az i. sz. 11. században élő életrajz- és tanulmányíró, filozófus
és a híres delphoi jóshely papjának, Plutarkhosznak - az életműve ugyanannyit
tesz ki, mint az i. e. V. századból fennmaradt összes alkotás, Aiszkhíilosz tragé­
diáitól Thuküdidész történeti munkájáig.
A császárkori görög irodalomban a római uralom lelkes magasztalását ugyan­
úgy megtalálni, mint kíméletlen elutasítását. Például i. sz. 144-ben, Publius Aelius
Ariszticdész - aki inkább mint képzelt beteg tett szert hírnévre, és különböző
nyavalyáiról több kötetet írt össze - Antoninus Pius császár színe előtt adta elő
a ,Róma magasztalába című orációját. Akkor bizonyára sikert aratott vele, mai
olvasói azonban - köztük még azok is, akik előtt nem ismeretlen a dicsőítő ének,
a panégürikosz műfaja - valószínűleg émelyítőnek és ellenszenvesnek találják.
Róma minden korábbi birodalmat túlszárnyalt, és az egész világnak békét, jólétet
hozott: „Idézzük meg hát valamennyi istent és az istenek gyermekeit, adják meg,
hogy ez a birodalom és ez a város örökkön virágozzék; hogy léte mindaddig meg
ne szűnjön, míg csak izzó érctömbök nem úsznak a tenger felszínén, s tavasszal
a fák nem szűnnek meg virágzani.”11 Nagyjából ugyanebben az időben alkotta
meg Pauszaniasz Görögország leírása (Helladosz periégészisz.) című, tízkötetes
munkáját, amelyben a római uralommal éppen ellenkezőleg bánik: hallgatásával
mintegy megsemmisíti. Bármi volt is az ő személyes története (Pauszaniasz éle­
téről csaknem semmit sem tudunk), ahogyan utazóit vezeti Görögország műem­
lékei, látványosságai, szokásai között, Delphoitől a Peloponnészosz déli sarkáig,
a legtöbb útjába kerülő, a rómaiak által vagy római pénzen emelt épületről egész
egyszerűen egy árva szót sem ejt. Munkája valójában nem a mai értelemben vett
útikönyv, hanem arra irányuló irodalnú kísérlet, hogy az óramutató járását meg­
fordítva újrateremtse a „Rómától mentes” Görögország képét.
Azonban a Görögország és Róma közötti kapcsolat meghatározására, a különb­
ségek és hasonlóságok taglalására és annak a kérdésnek a feszegetésére, hogy
vajon milyen lenne egy görög-római kultúra, a leginkább módszeres kísérletet
a termékeny Plutarkhosz tette. Több kötetre rúgó, olyan változatos tárgyakról írt ta­
nulmányaiban, mint például, hogyan hallgassunk előadást, hogyan különböztessük
392

T IZ E N K E T T E D IK FEJEZET

meg a hízelgőt a baráttól, vagy hogy miféle szokások uralkodnak delphoi szen­
télyében. Sorra veszi a vallás, a politika és a hagyományok azon elemeit, ame­
lyek elválasztották (vagy éppen összekötötték) a két kultúrát. Például azt a kér­
dést is felteszi, hogy lehet az, hogy a rómaiaknál éjfélkor kezdődik a nap, vagy
azt, hogy vajon miért fehérben gyászolnak a római asszonyok? Ám a legismer­
tebb, legtanulságosabb munkája, a páros életrajzokból - amelyekből huszonkettő
maradt ránk - álló Párhuzamos életrajzok egy-egy görög, illetve római személyi­
ség életét vázolja fel, a végén röviden összehasonlítva őket. Egymás mellé állítja
a két városalapítót, Romulust és a hasonlóképpen mitikus Thészeuszt; a két jeles
orátort, Cicerót meg az athéni Démoszthenészt; két kiemelkedő hadvezért, Julius
Caesart és Nagy Sándort; és két, hasonlóképpen hírhedt árulót, Coriolanust és
kortársát, a kalandos életű, de állhatatlan athéni Alkibiadészl.
Akadtak újkori történészek, akik hajlottak arra, hogy a párokat egymástól
elszakítva, egyéni életrajzokként olvassák a művet. Ez azonban a plutarkhoszi
szándék teljes félreértéséről tanúskodik. Itt ugyanis nem pusztán életrajzokról
van szó, hanem egy arra irányuló, összehangolt erőfeszítésről, hogy egymással
összevetve értékelje Görögország és Róma kiemelkedő férfiait (tehát csak a fér-
fiait), hogy megvizsgálja és összemérje a két kultúra egymáshoz viszonyított
erősségeit és gyönge pontjait, valamint elmélkedjék azon, mit tesz „görögnek”
vagy „rómainak” lenni. Az életrajzpárok kellően ambivalensek voltak, hiszen
a római alattvalókat a regi görög hősökkel egy kategóriában szerepeltette, és
- hogy a másik perspektívát is fölvillantsa - az ősi görög világ alakjait az akkori
világ uraival és parancsolóival hasonlította össze. Azt is mondhatjuk, hogy az
Életrajzok beteljesülése volt Polübiosz 250 évvel korábban megfogalmazott el­
képzelésének, aki mint Rómában élő görög túsz, és a Scipiók barátja, elsőként
próbálkozott meg Róma és a birodalom interkulturális politikai antropológiájá­
nak felvázolásával, valamint annak a módszeres föltárásával, hogy vajon Görög­
ország miért jutott Róma prédájára.

Szabad mozgás

A Rómát meghatározó kulturális interakció nem csak az egyszerű agyagművesek

vagy az ókori teoretikusok fejében ment végbe, s nem pusztán a Róma hatalmá­
hoz való különböző viszonyulás- és alkalmazkodási formák következménye volt,
jóllehet ezeknek jelentős szerep jutott. A birodalmon belül nagyarányú népesség-
és árumozgások is zajlottak, amelyek növelték e kulturális sokféleséget, miköz­
ben egyeseknek hatalmas hasznot hajtottak, másokat nyomorba döntöttek. Olyan
világ volt ez, amelyben az emberek - korábban soha nem látott mértékben - szü­
letési helyüktől sok-sok ezer mérföldnyi távolságra választhattak otthont maguk­
 393

A ROMÁN KÍVÜLI RÓMA

nak, csinálhatták meg a szerencséjüket, vagy áshatták meg a sírjukat. Olyan

világ, amelyben Róma lakosságának alapvető élelmiszer-szükségletét a biroda­
lom peremvidékein termelték meg, és amelyben a kereskedelem új ízléseket,
illatokat, luxuscikkeket - fűszereket, elefántcsontot, borostyánkövet és selymet -
terjesztett el és honosított meg a Földközi-tenger egyik végétől a másikig, és
azon túl is, és nem csak a leggazdagabbak örömére. Például egy hétköznapinak
mondható pompeji ház értekei között egy aprólékosan megmunkált indiai ele­
fántcsont szobrocskára bukkantak; egy vindoiandai írás pedig arról tanúskodik,
hogy nagy mennyiségű, Távol-Keletről származó borsot adtak el az ottani hely­
őrségnek.
Az Itáliából a birodalom többi részébe vezető utak e mozgások fontos tenge­
lyeiként szolgáltak. Róma mindent magába szippantott, aminek szükségét látta.
Az egyik efféle áru az ember volt. A zsúfolt városban - a malária és a fertőzések,
továbbá az életet az ókorban fenyegető egyéb veszélyek okozta halandóság kö­
vetkezményeként - mindig volt elegendő hely és mindig több és több emberre
volt szükség. Ezek egy része háborúban foglyul ejtett rabszolga volt, ám ez idő
tájt már többnyire annak a gyűlöletes emberkereskedelemnek az áldozata, amely
a római világ peremén élőket állandó veszélynek tette ki. Mások reményekkel,
vágyakkal eltelve, vagy éppen a kétségbeeséstől hajtva vándoroltak a városba.
Róluk nem sokat tudunk, ám egy „Ázsiából érkezett” és Rómában meghalt, Mcno-
philos nevezetű, zenekedvelő („Soha nem sértegettem senkit, és a Múzsáknak
hódoltam”) fiatalember sírfelirata azoknak a jámbor törekvéseiről árulkodik, akik
azt képzelték, hogy a főváros utcái arannyal vannak
kikövezve.
A birodalom mindennemű terményei, fényűzési
és egzotikus cikkei ugyancsak özönlöttek Rómába,
demonstrálva annak császári fővárosi rangját. Az i. sz.
71-ben tartott diadalmenetben Júdeából hozott bal­
zsamfákat tettek közszemlére. Az amfiteátrumokban
különleges afrikai állatokat - oroszlánokat, strucco-
kat - mészároltak le. A főváros színházait, templo­
mait és palotáit a Római Birodalom különböző, távoli
vidékein bányászott, csodálatos színekben pompázó
márvánnyal ékesítették. A római uralmat nem csupán
a tönkrevert, eltiport barbárok ábrázolásai jelképezték.

95. E g y p o m p e ji h á zb a n ta lá lt, b iz o n y á r a n a g y b e c s b e n ta rto tt

indiai e le fá n tc s o n t szo b ro c sk a . R ejtély, h o g y a n k e rü lt I n d iá b ó l
Itá liá b a . T a lá n e g y K e le tre u ta zg a tó k e r e s k e d ő h o zta m a g á va l,
v a g y tö b b k ézen k e r e s z tü l a Rómáit a k ü lv ilá g h o z fű z ő , k ö z v e te tt
k a p c s o la to k révén ju to tt e l o d á ig .
394

T IZ EN K tT I t ü lK . ILJLZLT

96. H a d ria n u s P a n lh e o n ja a portikuszttartó e g y ip to m i o szlo p o k k a l. A

b á r je le n le g i fo r m á já b a n H a d ria n u s e m e lte tte , a z o r o m z a t b ro n z b e tű i b a rá
h a d v e zé ré i, M a rcu s Agrippdtteszik m eg é p ítő jé v é . A s z e n té ly k o rá b b i v á lto za tá n a k
m in d en b izo n n y a l ő k e zd e m é n y ezte , á m H a d ria n u s teljesen új m ű v et h o z o tt tétre, a m e ly e t csu p á n
k e g y e le tb ő l tu la jd o n íth a tta k A g rip p á n a k .

Ugyanezt voltak hivatva hirdetni a kőpadlók színei, amelyeken a rómaiak a város

legpompázatosabb épületeiben sétáltak, hiszen e kőlapok - afféle földabroszként -
a birodalom nagyságát tanúsították.
Egyúttal arra is bizonyságul szolgáltak, micsoda hatalmas erőfeszítést, meny­
nyi pénzt és időt voltak készek a császárok arra áldozni, hogy hivalkodhassanak
a távol eső, leigázott területek fölött szerzett hatalmukkal. Hogy csak egyetlen
példát hozzunk fel: az i. sz. 120-as években befejezett, Hadrianus-fclc Panthcon
előcsarnokát tizenkét, egyenként 40 római láb (körülbelül 12 méler) magas,
egyetlen egyiptomi szürke gránittömbből faragott oszlop tartotta. Mai szemmel
nézve ez. nem valami különleges anyag, ám abban az időben rendkívül értékes
kőnek számítolt - amelyet számos császári építkezésnél felhasználtak - . éspedig
részben azért, mert csak egy igen távoli vidéken, a Rómától 2500 mérföldnyire,
a kelet-egyiptomi sivatag kellős közepén emelkedő Mons Claudianusnál (vagyis
 A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

az ottani kitermelést kezdeményező császár után elnevezett „Claudius-hegynél”)

fordult elő. Az ilyen méretű oszlopok nyersanyagát csak emberfeletti nehézsé­
gek, tengernyi fáradozás és mérhetetlen anyagi áldozatok árán lehetett kibá­
nyászni, illetve magukat az oszlopokat egy darabban Rómába szállítani.
Az utóbbi harminc évben, a Mons Claudianusnál folytatott ásatások nyomán,
egy katonai tábor, a kőfejtő munkások számára épített több apró falu, egy kész­
letraktár és egy szállítóközpont került felszínre; ezen kívül több száz - sok eset­
ben (a viasztáblákat helyettesítő) újrafelhasznált, törött cserépedénydarabokra
karcolt - írásos dokumentumot is kiástak, amelyek alapján képet alkothatunk
ennek az egész vállalkozásnak a szervezetéről és a felmerülő nehézségekről.
Ezek közül az élelmiszer- és italcllátás csak az egyik volt. A bortól kezdve az
uborkáig mindennemű eleség, táplálék bonyolult ellátási lánc révén érkezett,
amelybe időnként hiba csúszott („Kérlek, küldj két cipót, mert itt fenn eddig egy
szem gabonát nem kaptam” - olvashatjuk az egyik kérő levélben), a vizet ada­
golták (az egyik írás vízadagolási jegyzék, amelyen 917 kőfejtőben dolgozó fő
szerepel). A munka rengeteg verejtékkel és fáradsággal járt. A Pantheon minden
egyes oszlopának ki faragásához, egyengetéséhez három ember jóval több mint
egy évig tartó munkája szükségeltetett, és - amint az egyik dokumentumból ki­
derül - , olykor az is előfordult, hogy a félig elkészült monolit kettétört, és az
egészet kezdhették elölről. A következő nehézségei a szállítás okozta, különösen,
hogy a kőfejtő a Nílustól csaknem 100 mérföldre feküdt. Egy, a Mons Claudia­
nusnál talált, papiruszon fennmaradt levélben arra kérik a helyi tisztviselőt, indít­
son abrakszállítmányt, mert elkészültek egy 50 római láb hosszúságú (100 tonna
súlyú) oszloppal, de nem tudják a folyóhoz szállítani, mert az igásállatok takar­
mánya elfogyott. Világosan látszik, hogy még a Pantheon esetében sem minden
terv szerint történt, mivel az elkészült épület néhány kisebb, nem túl jól sikerült
részletéből arra lehet következtetni, hogy Hadrianus mérnökei eredetileg 12 db,
50 lábnyi hosszú oszloppal számoltak, ám az utolsó pillanatban a terveken mó­
dosítani kellett, amikor kiderült, hogy a kőbánya 12 darab, 40 láb hosszú oszlo­
pot tud szállítani.
A Mons Claudianustól szállított kőoszlopok esete kivételnek számít a római
világban folyó különböző áruszállítások egészét tekintve. Az egész vállalkozást
nagyrészt a császári adminisztráció irányította, a katonaság közreműködésével,
s részben gyaníthatóan azt a célt szolgálta, hogy bizonyítsa Róma arra való ké­
pességét, hogy a gyakorlatilag lehetetlennek tűnő feladatokkal is megbirkózzon
- tehát a római hatalom reductio ad absurdumát.
Ám mind a kereskedelem, mind a belőle származó nyereség más piacokon is
- a legalapvetőbb áruktól a nem túl drága luxuscikkekig - birodalomszerte
erőteljes fellendülést mutatott. Több forrás is említ olyanokat, akik különböző
üzletek folytán nagy vagyonokat halmoztak föl. Az egyik, egy i. sz. II. század
396

TIZENKETTEDIK FFJF7FT

97. A M ons C l a i t d i a n u s ré g é s z e ti lelő h ely. a h o l a l'a n t

g r á n ito t (g r a n o d io r it)b á n y á sztá k . A s iv a ta g b a n onn an 3 0 m é r fö ld tá v o ls á g b a n ta lá lh a tó , M o n s
P o r p h y r ite s n e v ű m á sik k ő fejtő irő l a n a g y ró m a i é p ítk e zé s e k n é l u g y a n c sa k h a s zn á lt p o i f ír t
n y e rték ki. E zek a ró m a i á lla m é p íté s i ig én ye in e k k ie lé g íté s é r e s z e r v e z e tt, s z ó s z e r in t é r te n d ő
k a to n a i m ű v ele te k voltuk.

közepéről fennmaradt papirusz egy Dél-Indiából érkező hajó - valószínűleg R ó­

mának szánt - rakományát sorolja fel tételenként, árukkal együtt. Ezeknek az
adózás után számított értéke több m int 6 millió sestertiusra rúgott (ami egy ak­
kori csinosabb, Itáliában fekvő szenátori birtok értékének felelt meg: Plinius egy
nagyobb, de lepusztult birtokot vásárolt szántóval, 3 millió scstcrtiusért), de a
szállítmányban volt még mintegy százpámyi elefántagyar, dobozokban külön­
böző olajféleségek, fűszerek és minden valószínűség szerint nagy mennyiségű
bors is. Egy Flavius Zcuxis nevű illető - bár nem igazán e súlycsoportba tartozott -
a mai Törökország déli felében fekvő ókori tcxdlközpontban, Hierapoliszban
talált sírfeliratán azzal dicsekszik, hogy élete során hetvenkét alkalommal utazott
a Peloponnészosz egyik déli csücske, a Maiea-fok érintésével Rómába, hogy
áruját eladja. Nem tudhatjuk, vajon egyszeri vagy oda-vissza utakról volt-c szó,
ám e teljesítmény mindenképpen jogos büszkeségre adott okol.
Az egyéni vállalkozók tevékenységénél jóval kevésbé érdekesebbek, ugyan­
akkor sokkal lenyűgözőbbek a népesség alapellátását jellemző lények és számok.
A római Tiberis-parton emelkedő Monté Testaccio (’TörÖttcserép’) nevű domb
minden másnál látványosabban szemlélteti a városban élő milliónyi ember meg­
élhetéséhez szükséges alapvető élelmiszerek forgalmának, kereskedelmének a
nagyságrendjét, hasonlóképpen az ezt lebonyolító szállítóeszközök, hajók, rakta-
 397

A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

rak és boltok sokaságát. A látszat ellenére ez nem természetes úton keletkezett

halom, hanem 53 millió, egyenként 60 liter űrtartalmú, olívaolaj tárolására szol­
gáló, törött cserépamfora darabjaiból összehordott, ember alkotta római szemét-
tároló maradványa. Csaknem az egész Dél-Hispániából érkezett, és - az i. sz. II.
század közepétől a III. század közepéig - mintegy száz éven ál halmozódott fel,
és került a szemétbe, mihelyst az edények kiürültek. A hatalmas volumenű export
következtében - amelynek ez csak csekélyke, látható nyoma - Hispánia eme
régiója mezőgazdasági monokultúrává vált (csak olajbogyó), ami részben képes
volt Róma városának az igényeit kielégíteni. Hozzávetőleges becslés alapján
a szükséglet (világításra és tisztításra, valamint főzésre) évente 20 millió liter
olívaolajat, 100 millió liter bort és 250 tonna gabonát tett ki. S mindez csaknem
teljes egészében Itálián kívülről érkezett Rómába.
A birodalom mobilitása azonban korántsem korlátozódott a fővárost a római
világ többi részével összekötő tengelyre. Fejlődésének az i. sz. 1—II. évszázad
folyamán végbemenő fő jellegzetessége éppen az volt, hogy olyan területté vált,
amelyen keresztül, amely körül és amelyen belül ide-oda vándoroltak az embe­
rek, gyakran nem is érintve Rómát, tehát a forgalom nem egyszerűen a központ
és a periféria között zajlott. E mozgások iránya többféle módszerrel is követhető.

98. A M o n té T
estacioa v ilá g e g y ik le g fu rc sá b b d o m b ja , e g y b e n sz e m é td o m b ja
te lje s e g é s z é b e n h a jd a n H ispániái o lív a o la ja t ta rta lm a zó , tö r ö tt a m fo r á k b ó l áll. E ze k e t m á sra
n em tu d tá k h a szn á ln i, m e r t a z o la j b e iv ó d o tt a c se ré p b e , é s
398

TIZEN K.ETTÜDJK FEJEZET

Közülük a legkorszerűbb az emberi csontvázak - különösen a szájiireg - le­

hető legpontosabb vizsgálatából áll. A mai tudományos elemzésekkel a felnőttek
fogaiból kimutathatók a gyermeket növekedése közben ért éghajlati, ivóvíz
okozta és étrendi hatások, amelyekből következtetni lehet a vizsgált halott sze­
mély felnőtté válásának színhelyére. E vizsgálatok egyelőre még nem elég kifino­
multak, mindamellett arra utalnak, hogy például a római Britannia városi lakos­
ságának jelentős aránya más éghajlati régióban nőtt fel, mint amelyben meghall
- hogy azután ez egyfelől a déli meleg britanniai partvidék, másfelől a hűvös
észak, vagy talán az enyhe Dél-Franciaország volt, azt jelenleg még nem lehet
megállapítani.
Néhány ilyen vándor útvonala rekonstruálható azoknak a történetéből, akik
végül a Hadrianus falánál kötöttek ki. A napfényes Itáliából Észak-Britanniába
vezényelt, az ottani ködöt, fagyokat és esőt eltűrni kényszerülő szerencsétlen
katonákról gyakorta alkotott kép nagyon félrevezető. Ugyanis a helyőrség állo­
mányát legnagyobbrészt hasonlóan zord vidékeken, a La M anche csatorna túlol­
dalán, a mai Hollandia, Belgium és Németország területén verbuválták. Azonban
a Hadrianus falánál szolgálók minden szintjén akadtak jóval messzebbről - akár
a birodalom másik végéből származó
katonák is. Ezek sora a volt rabszolgá­
ból lett lovas katonától, Victortól, akit
sírfelirata „mórnak” nevez, a provincia
egyik legmagasabb rangú római tiszt­
ségviselőjéig, Quinlus Lullius Urbicu-
sig terjed, aki Britanniát i. sz. 139-142
között helytartóként kormányozta. N é­
hány szerencsés körülmények között
fennmaradt leletnek köszönhetően azo­
nosítani tudjuk, hogy ez utóbbi milyen

99. R e g in a á b r á z o lá s a sírem lék én . P a im ü rá -

szá m o s, e h h e z h a s o n ló ta lá lla k .
Á m a z a la tta o lv a s h a tó latin, s z ö v e g f e lv il á g o ­
s ít ben n ü n ket a rró l, h o g y „ E zt
B a r a le s á llítta tta a C a tu v e lla u n i v a ló
s z a b u d o s n ő fe le s é g e , a
R eg in a e m lé k é r e ”. N em te lje s e n e g yé rtelm ű ,
á m c s á b ié in b iz to s r a veh ető , h o g y a sszo n y
e r e d e tile g B a ra te sn e k vo lt a ra b s zo lg á ja .
A s ír k ő e lk é sz íté se v a ló d i r e jté ly . V ajon
B a r a te s ra jzb a n v á z o lta e lk é p z e lé s é t e g y h e lyi
s ír k ő s z o b r á s s z a l? V agy e s e tle g a k a d t o ly a n
a k i m á r ism e r te e stílu s t?
 399

A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

építkezéseket finanszírozott Észak-Britanniában, hasonlóképpen a családi sír­

emléket is, amelyet a római világ másik télében, Észak-Algériában fekvő szülő­
városában, mai nevén Tiddiszben rendelt meg.
Mindezek közül a legemlékezetesebb történet a szíriai Palmürából elszárma­
zott Barates nevű férfiúé, aki az i. sz. 11. században Hadrianus fala közelében
dolgozott. Nem tudni, miért tett meg 4000 mérföldet a fél világon keresztül (va­
lószínűleg a leghosszabb út, amelyről e könyvben szó esik); talán valamilyen
üzletben utazott, talán a hadsereggel volt dolga. Mindenesetre elég hosszú időre
telepedett meg Britanniában ahhoz, hogy feleségül vegye Reginát („Királynő”),
a britannus szabadosnőt. Amikor Regina harmincéves korában elhunyt, Barates a
római Arbeia - a mai South Sitiéids város - erődítménye szomszédságában állí­
tott sírkövet emlékére. Ez - a sírfelirat szerint a Londiniumhoz közel északra
született és nevelkedett - Reginát tekintélyes palmürai matrónaként ábrázolja, és
nevét, a latin szöveg alatt, Barates a szülőföldjén beszélt arámi nyelven is feltün­
tette. A síremlék látványosan illusztrálja a Római Birodalmat meghatározó né­
pességmozgást és kulturális keveredést, és további izgalmas kérdéseket vet fel.
Vajon Regina minek tarthatta magát? Lehet, hogy tényleg palmürai asszonyság­
nak? És c házaspár mit gondolhatott „Rómáról”, ahol élt?

Pusztaságot teremtenek, és ezt mondják békének

Természetesen a római uralom különböző megnyilvánulási formáival szemben

erőteljes ellenállás bontakozott ki. Az integráció, a mobilitás, a luxuscikkek és a
kereskedelmi haszon csupán a birodalom egyik oldalát jellemezte. A másik olda­
lon engedetlenséggel, adóelkerüléssel, passzív ellenállással, tömeges tiltakozó
mozgalmakkal találkozni, amelyek gyakorta ugyanúgy irányultak a helyi elő­
kelők, mint a rómaiak ellen. Azonban a római „megszállás” elleni nyílt, fegyve­
res felkelésre az i. sz. I—II. század folyamán csak nagy ritkán akadt példa.
Néhány vakmerő, ám végül mindenkor bukásra ítélt, Róma legyőzhetetlen hatal­
mának ellenszegülő lázadó újkori nemzetek legendás hősévé és hősnőjévé vált,
mint például „Hermann, a germán” vagy Boudicca királynő, kinek bronzszobra
büszkén áll Londonban, a Westminster hídnál, a Temze partján. Maszada erődje
pedig - ahol az ostromló rómaiak ellen vívott hosszú harc végén, i. sz. 73-ban
960 zsidó lázadó a behódolás helyett inkább az öngyilkosságot választotta -
ma izraeli nemzeti műemlék. Azonban ezek a kivételek, A Római Birodalmat
ugyanis nem a felkelések jellemezték.
E benyomás némiképp félrevezető lehet. A római hatóságoknak, az újkori
államokhoz hasonlóan érdekük fűződött ahhoz, hogy az elvi alapon nyugvó po­
litikai felkelést árulásnak, zendülésnek vagy egyszerű bűnténynek tüntessék fel.
400

ll/.I.Nkl. I 1I.ÜIK l:HJHZHT

Soha nem fogjuk megtudni, melyek lehettek a céljaik, törekvéseik azoknak a /

úgynevezett úlonállóknak, banditáknak, akik a birodalom különböző pontjain
okoztak súlyos gondokat a helytartóknak, mint ahogyan az országúti rablás és az
ideológiai elhajlás közöli húzódó határvonalat is igen nehezen tudnánk pontosan
meghúzni. S amikor a jcruzsálcmi zsidók Claudius császár idejében erőszakra
ragadtatták magukat, miután egy római katona behatolt a szentélybe, az vajon
csak zendülés volt? Vagy az a szikra, ami kirobbantotta a felkelést, melyet azután
a rómaiak csak sok ezer zsidó élete árán tudtak elfojtani? Mellesleg a katonai
dicsőségre áhítozó császárok mindig is hajlamosnak mutatkoztak valamely ott­
honi lázadás letörését a régi hagyományok szerint végrehajtott, külföldi hódítás­
ként feltüntetni. Vcspasianusnak cs Titusnak a zsidók fölött i. sz. 71-ben - még
a maszadai erődnél elért végső római diadal előtt - aratott győzelme emlékére
állított diadalíven semmi sem utal arra, hogy e győzelmet fel fegyverzett belső
rebellisek, nem pedig idegen ellenséggel szemben érték el.
Az általunk ismert felkeléseket nem fennkölt elveket valló vagy éppen szűk
látókörű, korlátolt nacionalisták robbantották ki. A római uralom lerázására
irányuló törekvések soha nem valamiféle, a mai értelemben vett függetlenségi

100. A ró m a i F ó ru m m e lle tt e m e lk e d ő d ia d a lív V e sp a sia m is é s í i t u s z s id ó k f ö l ö t t a r a to tt g y ő z e l­

m én ek á llíto tt e m lé k e t E z a k a p u ív b e ls ő f a lá n lá th a tó d o m b o r m ű a d ia d a lm e n e té t je l e n í ti m eg
a m a g a sb a e m e lt m e llá rá v a l , a h étá g ú g y e r ty a ta r tó v a l, a m e ly h a d izsá k m á n y k éfit k e rü lt R ó m á b a ,
 A ROMÁN KÍVÜLI ROMA

mozgalmak voltak, és nem is a kisemmizett földönfutók vagy vallási fanatikusok

álltak mögöttük. A vallás ugyan sok esetben megszilárdította a lázadók elszánt­
ságát és törekvéseit, szertartásokkal, jelképekkel kovácsolta őket össze - a zsidók
messianisztikus reményeitől az Arminius által a teutoburgi erdőben állítólag
véghez vitt emberáldozatokig - , ám a felkelések nem tekinthetők kimondottan
vallási jellegű mozgalmaknak. Többnyire a tartományi arisztokrácia vezetésével
zajlottak, és azt jelezték, hogy a helyi elit és a római hatóságok között addig
fennálló, cinkos egyetértés felbomlott.
Vagyis a felkelések jelentették az árat, amelyet a rómaiak a kollaborációtól,
a helyiekkel folytatott együttműködéstől való függőségükért fizettek. Ezeket a
rebelliókat rendszerint valamilyen, a rómaiak által elkövetett lázító vagy sértő
cselekedet robbantotta ki, ami felborította a hatalmi egyensúlyt.
Az i. sz. 66-ban kitört zsidó felkelési elsősorban a júdeai uralkodóosztályon
belüli ellentétek, valamint a közöttük cs a római hatóságok között kialakult köl­
csönös bizalmatlanság gerjesztette. A helytartó parancsa, melynek értelmében
egy bizonyos számú zsidót - akik ugyancsak római polgárok voltak - meg kell
vcsszőzni, illetve keresztre kell feszíteni, igen súlyos provokációnak számított.
A világ többi részeiből jól ismert rebellis vezérek többsége mindenütt szoros
kapcsolatot ápolt a római vezetéssel. A Varus légióit i. sz. 9-ben megsemmisítő
Arminius és Julius Civilis, aki egy másik germán lázadást vezetett i. sz. 69-70-
ben, ugyancsak római polgárok és korábban a római hadsereg katonái, továbbá a
helyi arisztokrácia tagjai voltak. Még a Britanniában i. sz. 60-ban kitört Boudicca-
féle felkelés is beleillik e modellbe.
Boudicca vagy Buduica (pontosan nem tudjuk, hogyan kell helyesen írni a ne­
vét, de valószínűleg ő sem tudta) korántsem számított Róma esküdt ellenségei
közé, éppenséggel hogy az együttműködő előkelők csoportjába tartozott. Özvegye
volt a kelet-angliai britannusok Rómával szövetséges vezérének, Prasulagusnak,
akit egyfajta Tibcrius Claudius Togidubnusnak tekinthetünk, szerényebb kiadásban.
Halálakor törzsi királyságának a felét a császárra, a másikat leányaira hagyta -
e bölcs felosztással a békés, háborítatlan folytonosságot kívánta biztosítani. Ez eset­
ben - a római történetírók szerint - a hagyatékot birtokba vevő rómaiak viselkedése
idézte elő a felkelést. Ezek ugyanis elképesztő brutalitással, barbár módon nyo­
multak be Prasutagus örökébe, lányain a katonák erőszakot tettek, özvegyét meg-
vcsszőzték. Erre fel Boudicca támogatóit összekürtölve támadást indított ellenük.
Amint az ilyen lázadásoknál történni szokott, a felkelők kezdeti sikereire
a rómaiak terrorral válaszoltak, majd kis idő múlva fölényes győzelmet arattak.
Boudicca serege az új provincia három városát is porig égette, lakosait kegyetle­
nül lemészárolta. Az egyik római történetíró, agyszüleményeit - remélhetőleg -
nőgyűlölettel és patriotizmussal vegyítve leírja, hogyan akasztották föl az ellenség
asszonyait Boudicca katonái, majd az áldozatok levágott mellét szájukra varrták,
TIZDNKETTEDIK FEJF.ZF.T

„hogy úgy nézzenek ki, mint akik éppen eszik azokat”. De amint a hírek eljutot­
tak az onnan 250 mérföld távolságra, Walesben harcoló helytartóhoz, az sietve
visszafordult, cs megsemmisítette a britannus lázadókat. Tacitus - ez utóbbiak
veszteségeiről beszélve - a fölöttébb valószínűtlen 80 ezres számmal dicsekszik,
szemben a mindössze 400 rómaival. Boudicca megmérgezte magát, és egy kép­
telen történet állítása szerint sírja valahol az észak-londoni King’s Cross pálya­
udvar 10. számú peronja alatt található.
Boudicca céljait illetően legföljebb csak találgatásokba bocsátkozhatunk.
Valóságos története eltűnik az ó- és újkori mítoszok felhőjében. A római történet­
írók félelmet keltő, rémségcs, ugyanakkor lenyűgöző, magával ragadó alakot
látnak benne: a rettenthetetlen harcos királynőt, az interszexuális lényt, a barbár
Kleopátrát, akinek „termete igen karcsú, alkata férfias, tekintete szúrós és hangja
érdes, vörös haja pedig csípőig ér” - ahogyan évszázadokkal utóbb megrajzolta
valaki, akinek a királynő külleméről nyilvánvalóan fogalma sem lehetett. Az el­
múlt néhány évszázad Angliájában Boudiccát nemcsak hogy nemzeti hős rang­
jára emelték, azon optimista fellélelezésből kiindulva, hogy ellenszenves voná­
sait a római propaganda aggatta rá, hanem a Brit Birodalom ősének is kikiáltották,
aki egykoron felülkerekedett Rómán. „Ivadékid majdan uralnak / Caesar nem
látta országokat” - hirdeti a Tcmze-parlon magasodó szobra talpazatába vésett
üzenet: az egyik birodalomból - egy még nagyobb - birodalomba.
Sem magától Boudiccától, sem más rebellistől nem maradt ránk semmiféle
hír, információ. A legközelebbi efféle forrás losephusnak, a korábbi Róma-elle-
nes lázadónak a zsidókról kényelmes római dolgozószobájában írt, sok könyvből
álló munkája, egyfajta önigazoló beszámoló a Maszada ostromában végződő
felkelésről. Vajon Josephus áruló volt, menekült vagy előrelátó politikus? - tény,
hogy Rómában telepedett le, Vespasianus császár védelmét élvezve. Ám ez igen
különleges és igen parciális csel. Tacitus és egyéb római történetírók munkáiban
hosszú beszedeket olvashatunk, amelyeket a szerzők a leghíresebb lázadó vezérek
szájába adlak. Boudicca a római „civilizáció” erkölcstelen fényűzését cs a rómaiak
nőies elpuhultságát pellengérezte ki. Germániában Julius Civil is azzal buzdít-
ja-lelkesíti híveit, hogy megállapítja: a római uralom nem szövetség, hanem
rabszolgaság, majd ezután előszámlálja a császári hatalom által elkövetett visz-
szaélésckct. E beszédek legemlékezetesebbje Tacitusnak az apósáról írt életrajzá­
ban, az Agricolával való összecsapás előtt megszólaltatott Róma-cllenes vezér
gondosan megfogalmazott, szépen fölépített szózata, amely a római uralmat és
annak áldásait ostorozta. A rómaiak - hangsúlyozza - a világ ragadozói, nincs az
a hatalom, nincs az a nyereség, ami kielégíthetné őket. És végül a római császári
uralom lényegét egy sokat idézett, mindmáig időszerű mondatban foglalja össze:
„Elhurcolni, gyilkolni, rabolni - hazug névvel ezt mondják birodalomnak, és
ahol pusztaságot teremtenek, békének.”12
 403

A KOMÁN KÍVÜLI RÓMA

101. T h o m a s T horn e y c r o ft B o u d ic ca (v a g y la tin o s fo r m á b a n „ B o a d ic e a " )- s z o b r a a lo n d o n i

T em ze-p a rto n . A m ű sz e m lé le te se n je l e n í ti m eg a h ő s k ir á ly n ő a la k já t, u g y a n a k k o r r é g é s z e ti
s z e m p o n tb ó l c sa k n e m m in d en ré s z le té b e n p o n ta tla n , b e le é r n e a k e re k ek re e rő síte tt\ g y ilk o s
k a sza p en g ék e t. A z 1 8 5 0 -e s é v e k b e n e lk e z d e tt a lk o tá s c sa k a f e lá llítá s i h e ly é r ő l f o ly ta to tt h o sszú
vitá k le z á r á s á v a l, J 9 0 2 -b e n k erü lt n y ilv á n o s sá g elé.

Csaknem bizonyosra vehető, hogy ezek a különböző provinciabeli lázadók

ilyen veretes szónoklatokat nem intéztek hadi népükhöz csata előtt. Az őket meg­
jelenítő római történetírók pedig talán nem is tudták, mi hangzott el ilyen alkal­
makkor, és meg annak a puszta gondolatától is bizonyára rettegtek volna, hogy
egy Boudicca uralma alatt éljenek. Azzal viszont tisztában voltak, melyek lehet­
tek a római uralommal szemben támasztott kifogások, és meg is fogalmazták
azokat. Jóllehet csak sajnálhatjuk, hogy a birodalom tartományaiban tevékeny­
kedő „disszidensek” hiteles véleményét, nézeteit nem ismerhetjük meg, annak
a gondolata, hogy a római történetírók el tudták képzelni, milyen lehetett a saját
császáruk hatalmával szembeszegülni, talán még fontosabb, hiszen a római kul­
túra és uralom sajátos jellemzőjének nevezhető. Az i. e. I. század végén vissza­
tekintő történetíró, Sallustius, Karthágó és Korinthosz i. e. 146-ban történt Róma
általi elpusztítását fordulópontnak tekintette, amikor megindult Róma hanyat­
lása, és megpróbálta Jugurtha királynak a rómaiakról alkotott számos kritikai
404

TIZEN K.ETTE DIK. PtJEZQT

észrevételét rekonstruálni (hataloméhesek, erkölcsileg romlottak, irracionálisán

ellenzik a monarchiái). Körülbelül egy évszázaddal később Tacitus és mások már
részleteiben elképzelték, hogy milyen forgatókönyv szerint járnak el a Róma
ellen lázadó provinciák. Senki sem fogalmazott meg élesebb bírálatot a római
császári uralomról, mint - a Róma ellen felkelő rebellisek szájába adott szavaik­
kal - maguk a római történetírók.

Viszálykodás a keresztényekkel

Az ókori rómaiak és az engedetlen, renitens keresztények közötti konfliktusok

által felvetett problémákkal pontosan fordítva áll a helyzet. A kereszténység
győzelme, amely az i. sz. IV. században a Római Birodalom „hivatalos” vallásá­
vá váll, azt is eredményezte, hogy a keresztény római történetíróktól tengernyi
bizonyíték, érv és önigazolás maradt az utókorra, mígnem az új vallással szem­
beni érveiket felsorakoztató, hagyományos, „pogány” ellenlábasaiktól szinte
semmi. A Plinius és Traianus között váltott, az új vallásról folytatott levelek
leginkább bő eszmecserének számítanak. Az i. sz. III-V. században keletkezett
keresztény szövegek a történelem - a győztesek érdekeinek megfelelő - átírásá­
nak valaha ismert legszélsőségesebb példái közé tartoznak. Ezek a keresztény­
ségnek olyan triumfalista történetét teremtették meg, amely - a római állam
kegyetlen üldözései dacára - pogány ellenségei, hasonlóképpen az összes belső,
a keresztény ortodoxiával, „helyes hittel” ellenkező tanításváltozal (ahogyan a
későbbi keresztények nevezték, „eretnekségek”) fölött győzedelmeskedett.
Az igazság az, hogy Jézusnak valamikor az i. sz. 3ü-as évek elején történt
keresztre feszítését követő két évszázad során a kereszténységet csak nehezen
lehel azonosítani. Nem tudjuk, hogy a radikális zsidó szektaként született vallás
hogyan és mikor szakadt cl teljesen a judaizmustól. Még az sem állapítható meg
teljes bizonyossággal, mikor kezdték a „keresztények” ezt az elnevezést rend­
szeresen használni; eredetileg talán kívülállók állal rájuk ragasztott gúnynév
lehetett. Hosszú éveken át csak keveset találni belőlük. I. sz. 200 körül, a Római
Birodalom 50-60 millió közötti lakosából - a legoptimistább becslések szerint -
hozzávetőleg 200 ezer lehetett a keresztény, bár nagyobb tömeg benyomását
keltették, mivel túlnyomóan városokba tömörültek. A „pogány” kifejezést min­
den nem keresztényre és nem zsidóra alkalmazták, és a „kívülállótól” a „bárdo-
latlan falusiig” bármit jelenthetett. Isten és Jézus természetét, hasonlóképpen
a keresztény vallás alapvető hittételeil illetően sokféle nézetet és hiedelmet val­
lottak, amelyek fokozatosan és keserves nehézségek árán a ma ismert keresz­
tény ortodoxiákra, igaz hitekre (tehát nem egyetlen!) tisztultak le. Vajon Jézus
nős volt, és voltak gyerekei? Mi történt pontosan a keresztre feszítéskor? Való­
 A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

bán meghalt, vagy talán mégsem? - tették fel sokan, és nem is alaptalanul a
kérdést.
A római hatóságok az i. sz. I—II. évszázadban időről időre felléptek a keresz­
tényekkel szemben. Általános vagy rendszeres üldözésükről e korszakban nem
lehet beszélni, ennek jeleivel az i. sz. III. század közepéig nem találkozhatunk.
Vagyis a gyakorlatban a keresztények első nemzedékei jobbára az államtól hábo­
rítatlanul élhettek. Alkalmanként azonban előfordult, hogy bűnbaknak kiáltották
ki őket, például, amikor Néró az i. sz. 64. évi nagy római tűzvészért őket tette
felelőssé. Talán alkalmasak is lehettek e szerepre, hiszen nem egy keresztény
jövendölte, hogy a világ hamarosan lángok között fog elpusztulni. Plinius és
Traianus leveleiből arra következtethetünk, hogy létezett valamiféle római tör­
vény, amely nyíltan vagy hallgatólagosan betiltotta a vallást, de ez minden, ami­
ről tudunk. Plinius bizonytalansága és tanácstalansága más alkalmakkor is meg­
nyilvánult, amikor a rómaiak a birodalom különböző helyein, Galliától Afrikáig
keresztények ellen léptek fel.
Egy különösen tanulságos eset azé a keresztény fiatalasszonyé, akit i. sz.
203-ban a római Karthágó amfiteátrumában vadállatok elé vetettek, és aki szen­
vedéseit naplószerű feljegyzésekben örökítette meg. A kereszténység felvételére
készülő, huszonkét év körüli, férjezett Vibia Pcrpetuát Őrizetbe vették, és a pro­
vincia procuratorá elé állították, aki a kevéssel azelőtt elhunyt helytartót helyet­
tesítette. Az asszony naplója egy, az egész ókorból fennmaradt legteijedelme-
sebb, legszemélyesebb és legközvetlenebb beszámolója, amelyben hosszasan
kitér kisgyermeke miau érzett aggodalmára, és börtönbeli látomásaira, mielőtt
a vadállatok martalékául vetették volna. Még az ő elbeszéléséből is kitűnik ki­
hallgatójának csalódottsága, amikor makacsul próbálja rávenni arra, hogy ta­
gadja meg hitét. „Könyörülj atyád ősz hajfürtjein, könyörülj csecsemő gyerme­
keden! - nógatta. - Áldozz a császár üdvére! - Nem teszem meg!” Ekkor
a procurator föltette hivatalosan a kérdést: „Keresztény vagy?” És amikor erre
azt válaszolta: - Christiana sum - vallatója kimondta halálos ítéletét.13 A pro­
curator érzékelhetően tétova volt és felindultan viselkedett, mint ahogy a tömeg
is, amely az amfiteátrumban végignézte halálát. A kegyetlen, véres római szóra­
kozások ugyanis meglehetősen szigorú szabályok szerint zajlottak. Rendesen
vadállatokat, bűnözőket, senkiházi rabszolgákat, és nem fiatal anyákat küldtek
a halálba. S valóban, „a nép elborzadt”, amikor meglátta, hogy Perpetua mártír­
társának, Felicitasnak „a szülés után csorduló keblei vannak”.14 De hát a róma­
iak vajon mi végre tették ezt?
A hagyományos római értékek és a kereszténység között kibékíthetetlen el­
lentét állt fenn. A római vallás nemcsak többistenhitű volt, hanem az idegen iste­
nekkel is jobbára úgy bánt, mint az idegen népekkel: beolvasztotta őket. Már az
olyan régmúlt időkben is, mint Veii i. e. IV. század kezdeten történt elfoglalásakor,
406

TlZLNKJiTTEDlK FEjEZLT

Róma befogadta a legyőzőitek isteneit. Emiatt nemegyszer különféle viták tá­

madtak, és aggodalmak merültek fel. Például az egyiptomi ízisz istennő papjait
több ízben is kiűzték Róma városából. Ám az alapszabály értelmében a Római
Birodalom terjeszkedésével együtt a római Pantheon is mind népesebbé vált.
Elméletileg a kereszténység kizárólagos egyistenhit volt, amely elutasította a
Róma sikereit évszázadokon át biztosító isteneket. A valóságban minden egyes
Perpetuára, aki bátran - vagy római szemmel nézve, konok elszántsággal - ment
a halálba, minden bizonnyal több száz közönséges keresztény jutott, akik úgy
döntöttek, hogy a hagyományos, régi római isteneknek áldoznak, a jó szerencsé­
ben és a későbbi megbocsátásban reménykedve. Ám elméletben szó sem lehetett
semmiféle megegyezésről.
Ez voltaképpen a judaizmusra is állt. Azonban a zsidók - bizonyos szempont­
ból meglepő módon - sokkal jobban bele tudtak illeszkedni és együtt tudtak élni
a római kultúrával. A rómaiaknak a kereszténységgel lényegesen több bajuk volt.
Először is a kereszténységnek nem volt őshazája. Rendezett vallási földrajzuknak
megfelelően a rómaiak úgy gondolták, minden isten honos valahol: ízisz Egyip­
tomban, Mithrász Perzsiában, a zsidók istene pedig Júdeábán. A keresztény Isten
viszont gyökértelen volt, egyetemesnek hirdette magát, és mind több hívőt akart
maga körül. Bármely, misztikus megvilágosodást hozó pillanat elindíthatott egy
új hívőt - mondjuk - ízisz temploma felé. Kereszténnyé azonban - radikálisan
újszerű módon - csak egy spirituális megtérési folyamat eredményeképpen vál­
hatott valaki. Mi több, sok keresztény hirdetett olyan elveket, amelyek a világ és
a benne élő emberek természetéről alkotott, legalapvetőbb görög-római axiómák
megdöntésével fenyegettek, például azzal, hogy a szegénység erénynek számít,
vagy hogy a testet kordában kell tartani, vagy meg kell tagadni, nem pedig ké­
nyeztetni és ápolni. E tényezőket szem előtt tartva, könnyebben érthetjük meg
Plinius és mások aggodalmait, zavartságát és ellenségességét.
Ugyanakkor a kereszténység sikere magában a Római Birodalomban gyöke­
rezett, területi kiterjedésében, az ezzel járó mobilitásban, városaiban és kulturális
kevertségében, sokszínűségében. Júdeai kicsiny bölcsőjéből a kereszténység
mindenekelőtt a Földközi-tengert behálózó, a Római Birodalom által szélesre tárt
közlekedési utaknak és a rajtuk ide-oda áramló embereknek, áruknak, könyvek­
nek és eszméknek köszönhetően terjedhetett el Plinius Bithymájától Pcrpctua
Karthágójáig. A dolog iróniája abban rejlik, hogy az egyetlen vallás, amelyet a
rómaiak valaha is ki akartak irtani, éppen az volt, amely sikerét a birodalmuknak
köszönhette, és amely teljes egészében a római világban terjedt el.
 A KÓMÁN KÍVÜLI KÓMA

A polgárok

Ezek szerint a kereszténység valóban római vallásnak nevezhető? Igen is, meg nem
is. Hiszen ez nyilvánvalóan annak a függvénye, mit értünk „rómain”, ugyanis
e nehezen meghatározható jelentésű melléknév egy csomó mindenre alkalmazható,
a politikai uralomtól a művészeti stílusig, továbbá a helymegjelöléslől a korszak
datálásáig. A kérdésre, hogy vajon hány „római” élt „Római Britanniában”, a
helyes válasz „körülbelül öt” lehet, ha csak azokat vesszük számba, akik Rómában
születtek cs nevelkedtek. De ugyanúgy lehet „körülbelül 50 ezer” is, ha minden
egyes katonát és a császári közigazgatás csekély számú állományát a rabszolgákkal
együtt beleértjük. S jóval több, hozzávetőleg „3 millió” lenne, ha úgy vesszük,
hogy a római provincia minden lakosa valamiképpen rómainak tekinthető, még
akkor is, ha a városokon élő túlnyomó többségüknek valószínűleg fogalma sem
volt arról, hol kell keresni a világban Rómát, és a római hatalommal legfeljebb csak
a nagy ritkán zsebükben lapuló aprópénzen keresztül tartottak némi kapcsolatot.
A római polgárjog azonban az egyik fontos meghatározó tényezőnek számí­
tott. Ugyanis azzal, hogy rómaivá vált, a birodalom egyre nagyobb számú lakosa
egyúttal római polgárrá is lett. Az egyes provinciákban, az i. sz. I—II. évszázad
folyamán ennek számos módját alkalmazták. A római hadseregben harcoló, nem
állampolgár katonák szolgálatuk végeztével polgárjogot nyertek; a városokban
tevékenykedő helyi tisztségviselők birodalomszerte többé-kevésbé automatiku­
san jutottak római polgársághoz; egész közösségek vagy egyének (mint ahogyan
Tibcrius Claudius Togidubnus is) szolgálataik jutalmaként kaptak polgárjogot, és
a római polgárok rabszolgái fölszabadításukkor birodalomszerte római polgárrá
váltak. Vizsgáztatásokról vagy különböző ellenőrzésekről, amelyeket mi az ál­
lampolgárság megszerzésével társítunk, szó sem esett, nem kellett a zászlónak
tisztelegni, hűséget esküdni, vagy éppen illetéket fizetni. A polgárjogot adomá­
nyozták, és i. sz. 200-ra - a legutóbbi, megbízhatónak tartott becslés szerint -
a szabad lakosság hozzávetőleg 20 százaléka vált polgárrá. Tehát a provinciákban
alkalmasint legkevesebb 10 millió római polgár élt.
A polgárjoggal, a római törvények szerint - a szerződésektől a büntetésekig
terjedő, széles körben érvényes - különböző specifikus jogok jártak együtt. An­
nak, hogy az i. sz. 60-as években Szent Pétert keresztre feszítették, míg Szent Pál
azon kiváltságban részesülhetett, hogy fejét vették, egyszerűen az volt az oka,
hogy Pál római polgárjoggal bírt. Némelyek számára a polgárjog jelentette az
első állomást a római központi kormányzó testületbe vivő úton, amely akár a
szenátusig vagy éppen a császári palotáig is vezethetett. Az i. sz. II. században
több császár is Ttálián kívülről származott, kezdve Traianuson, akinek a családja
hispániai eredetű volt, az i. sz. 193-211 között uralkodó, első, Afrikából szár­
mazó császárig, Septimius Scverusig.
TIZENKETTEDIK FE|F.ZET

A szenátorok közül is mind többen kerültek ki valamelyik provinciából. Kö­

zéjük tartozott az Észak-Afrikából származó britanniai helytartó, Lollius Urbi-
cus; Agricola, akinek családja Dél-Galliából származott; és sokan mások, akik a
fővárosban elért sikereiket („az ötödik férfiú, aki az egész Ázsiából valaha is
bejutott a szenátusba”) büszkén tették közzé a szülővárosukban elhelyezett fel­
iratokon. Ezt az irányzatot több császár is erősítette. Claudius i. sz. 48-ban el­
hangzott beszédében, amelyben síkra szállt amellett, hogy Észak-Galliából
(ahogy a rómaiak nevezték: Gallia Comata, vagyis 'hajas Gallia’) való férfiakat
fogadjanak be a szenátusba, javaslatát azzal indokolta, hogy felidézte Róma ide­
genek iránt a kezdetektől tanúsított nyitottságát, cs a következőképpen vágott
elébe egy kézenfekvő kifogásnak: „Ha itt valaki csak azt nézi, hogy tíz eszten­
deig kötötték le fegyvereikkel az isteni luliust, akkor ezzel szemben gondoljon
száz éve tartó megingathatatlan hűségükre és arra is, hogy sok belső zavarunk
során az engedelmeskedésnél többet tapasztalhattunk részükről.”15 Az i. sz. IT.
század végére a szenátorok több mint 50 százaléka a tartományokból származott.
Ám valamiféle egyenlő elosztásról a birodalom különböző vidékei között nem
beszélhetünk (Britanniából egy sem érkezett), és néhányan közülük - ahogyan az
első „idegen” császárok is - minden bizonnyal a korábban a provinciákba bete­
lepült itáliaiak leszármazottai voltak, nem pedig „bennszülöttek”, de nem mind­
egyikük, és még csak nem is a legtöbbjük. Ekkor Rómát már valójában a külön­
böző tartomány beliek irányították.
Ez nem járt azzal együtt, hogy Róma uralkodó osztályai valamiféle tűzforrón
izzó, liberális olvasztótégelyt alkottak volna. A mi fogalmaink szerint viszony­
lag kevéssé érdekelte őket, ki honnan jött, és ki milyen fajta. Annak az oka, hogy
mi még mindig vitatkozhatunk az afrikai császár, Septimius Ceverus etnikai
hovatartozása felől, abban keresendő, hogy az ókori szerzők e tárgyat semmiféle
kommentárral nem gazdagították. Ugyanakkor a provinciákból jött szenátorokat
a római elit bizony tagadhatatlanul sznobizmusával sújtotta. Azzal bosszantot­
ták őket, hogy képtelenek odatalálni a szenátus épületébe. Még Septimius Seve-
rusról is azt mesélték, hogy annyira bosszantotta húga rossz latin kiejtése, hogy
hazaküldte szűkebb pátriájába. S Claudiusnak a „hosszú hajú gallusok” sze­
nátusba való befogadását sürgető beszéde után sem sokáig váratott magára
a szenátorok széles körű tiltakozása. Mindamellett, legalábbis az i. sz. II. szá­
zadra, a római világ központjában jelentős számú férfi és nő élt, akik a birodal­
mat mindkét feléről láthatták, akik két otthont is magukénak mondhattak - egy
rómait meg egy valamely tartománybelit - és akik kulturálisan is kétlakiak,
kétnyelvűek voltak.
 A RÓMÁN KÍVÜLI RÓMA

Caius Julius Zoilos

E fejezetet az egyik kétnyelvű római történetével zárjuk. Caius Julius Zoilos nem
ismert név. Ő nem Polübiosz, Scipio Barbatus, Cicero vagy Plinius volt; írást
- néhány köbe vésett szót leszámítva - nem hagyott maga után, és a római világ
ránk maradt irodalma sehol nem említi. De a római történelem különböző kor­
szakait különböző személyek hozzák közelebb hozzánk. Zoilos, a felszabadított
rabszolga, császári intéző és szülővárosának gazdag jótevője a Római Birodalom
számos jellemvonását testesíti meg. Ugyanakkor élete szemléletes példája mind­
azon számtalan római élettörténetnek, amelyek csaknem rejtve maradtak a kuta­
tók előtt, és amelyek rekonstruálása, egy beillesztése még várat magára. Minden,
amit csak Zoilosról tudunk, legnagyobbrészt az elmúlt ötven esztendőben, a mai
Törökország déli részén található római kisvárosban, Aphrodisiasban folytatott
ásatások eredményeként került felszínre, amely szülővárosa és egyben végső
nyughelye volt. Itt tárták fel gazdag díszítésű sírját, amelyből következtethetünk
megjelenésére, bár arcának nagyobb része sajnos nem maradt épségben. A jövendő­
beli császár, Augustus említést tesz róla egy i. e. 39-ben vagy 38-ban írt levelé­
ben, amelynek szövegét Aphrodisziasz lakói a városközpontban felállított kőbe
vésték: „Tudod, mennyire kedvelem az én Zoilosomat” - áll pontosan a levélben.
A Zoilos által a városban finanszírozott építkezések, a színház új színpadától
a legnagyobb templom felújításáig, mind e jótevő és emberbarát nevét hirdetik.
Mindezek alapján nagy körvonalakban vázolhatjuk pályafutását.
Csaknem bizonyosan, egyszerű Zoilosként, valamikor az i. e. I. század első
felében, szabadnak született, ám - vagy kalózok, vagy emberkereskedők révén,
de az is lehetséges, hogy a kor egyik nagyobb háborújában hadifogolyként -
rabszolgaságra jutott. Végül Rómába került, Julius Caesar rabszolgája, majd
bizalmi embereként, aki fölszabadította, polgárjogot és római nevet - Caius
Julius Zoilos - adott neki. Eztán közvetlenül az első Augustus mellett dolgozott,
aki nemcsak megismerte, de meg is kedvelte, majd - valószínűleg Caesar hábo­
rúinak hadizsákmányából megtollasodva, amiből még a rabszolgáknak és a
szabadosoknak is csurrant-cseppent - dúsgazdag emberként tért vissza szülővá­
rosába. Ott, a hagyományos utat követve, a helybeli kiválóságok közé jutott,
majd valamikor az Augustus uralkodása alatt bekövetkezett halálakor közkölt­
ségen monumentális síremlékei állítottak tiszteletére. Ha a Rómában talált,
„Zoilos fiának” címzett sírfelirat az ő fiára utal (hiszen a római világban többek
is viselték a Zoilos nevet), akkor családjának nem minden tagja tért apjával
vissza Aphrodisziaszba.
Ugyanis erről a „Tiberius Julius Pappusról, Zoilos fiáról” mint a császár
könyvtárainak az i. sz. 1. század közepén, Tiberius, Caius és Claudius uralkodá­
sakor működő főkönyvtárosáról emlékeztek meg.
410

T lZ tN K m tDIK R’ JHZn

102, A Z tn lo s s ir e m lé k é t d ís z ítő s z o b o r re k o n stru k c ió ja

a z elhunyt legjobb állapotban tf en n m aradt ala kjával (l?alm).
L ent, a s z o b o r c s o p o r t b a l o ld a lá n je lle g z e te s e n ró m a i
fig u r á k é n i lá th a tju k (a m in t tó g á b a ö ltö z v e szó n o k o l),
m íg a j o b b o ld a lo n g ö r ö g a ttrib ú tu m o k k a l á b rá z o ltá k .

A birodalom kultúráját Zoilos aphrodiszia-

szi síremléke foglalja össze a legszemlélete­
sebben: a nagy méretű, négyszögletes építmény,
talapzata körül dombormű, díszesen faragott
frízzel, amely még fennmaradt töredékeiben is
Zoilosl több, egymástól teljesen különböző öl­
tözetben jeleníti meg. Az emlékmű legjobb álla­
potban ránk maradt oldalán az elhunyt férfi két
névvel jelzett alakját láthatjuk, amint éppen
megkoronázzák. A bal oldalon a pajzsát tartó
Virtus (az Erény istennője) és Honos (a „Tisz­
tesség, becsületesség istene” vagy a „Tekintély
istene”) tősgyökeres római alakjai tüntetik ki,
míg a fríz jobb felén, szülőhazájának „népe” és „városa” teszi ugyanezt. Ám az
egész jelenei lényege a Zoilos kétféle öltözéke közötti különbségben rejlik. Bal
oldalon jellegzetes római tógát visel, jobb karját fölemeli, mintha hallgatóságát
üdvözölné, míg a másikban valószínűleg irattekercset tart. A jobb oldalon pedig
chlamysbaa, görög köpönyegben, fején jellegzetesen görög kalapban jelenik meg.
A síremlék Zoilos sikerét, gazdagságát és az egész római világban mutatott
mobilitását hangsúlyozza. Ám legfőképpen azt fejezi ki, hogy Zoilos kél igen
különböző formában, két identitást teremtett magának, melyek itt egymás mellett
láthatók. A Római Birodalom kultúrájában görög is, római is lehetett az ember.
 UTÓSZÓ

Az első római évezred

a r a c a l l a c s á s z á r i. sz. 212-ben rendelkezett arról, hogy a Római Biro­

C dalom valamennyi szabad lakója, Skóciától Szíriáig bárhol éljen is, polgár­
jogot kapjon. E forradalmi jelentőségű döntés egyszeriben minden jogi különb­
séget megszüntetett vezetők és alattvalók között, egyúttal egy olyan folyamatnak
a betetőzése volt, amely már csaknem egy évezred óta zajlott. A provinciák több
mint 30 millió lakója vált így egyik napról a másikra törvényesen rómaivá. Ezt
nevezhetjük a világtörténelem egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - egy­
szeri állampolgárság-adományozási műveletének.
Hosszú évszázadokon keresztül a legyőzött ellenségből római polgárok lettek.
A rabszolgáknak felszabadításuk alkalmával polgárjogot adományoztak. Az idő
előrehaladtával a tartományok lakosai, katonák és civilek egyformán, hűségük,
szolgálataik és együttműködésük elismeréseképpen nagy számban kaptak pol­
gárjogot. Ám ez nem ment végbe viták és konfliktusok nélkül. Az új polgárok
közül nem mindenki akart azzá válni. A rómaiak közül pedig sokan nem titkolták
az idegenekkel szemben táplált gyanakvásukat: „s kitől undorodom főként, meg­
mondom, a szégyen / sem tart vissza: dühít, polgárok, már e göröggé / lett Város
- panaszkodik a szatíraköltő Juvenalis. Róma itáliai szövetségesei közül néhány­
nak a polgárjog megszerzése iránti törekvése - amelyből kizárva érezték magu­
kat - részben oka lett a római történelem egyik legvéresebb háborújának, az
úgynevezett szövetséges háború kirobbanásának az i. e. I. század elején. Azon­
ban az alapmodell világos. I. sz. 212-ben Caracalla egy olyan folyamat végére
tett pontot, amelyet a római mítosz szerint Romul us ezer évvel korábban - tehát
a hagyományos időpont szerint i. e. 753-ban - kezdett meg. Hiszen Róma alapító
atyja csak úgy tudta az új várost életre hívni, hogy mindenkinek polgárjogot
ajánlott fel, ekképpen rómaivá téve az idegeneket.
S hogy Caracalla miért éppen akkor határozta cl magát erre a lépésre? Ez a
kérdés mind a mai napig foglalkoztatja a történészeket. Caracalla második ural­
kodója volt annak az új dinasztiának, amely Commodus i. sz. 192. december 31-én
történt meggyilkolását követően került hatalomra. A Néró i. sz. 68-ban bekövet­
kezett halálakor támadt ellentét utáni első római polgárháborúban a hadsereg
412

UTÓSZÓ

különböző alakulatai - beleértve a Pretoriánus gárdát és a tartományokban állo­

másozó légiókat - saját jelöltjüket igyekeztek trónra ültetni. Egyikük az észak-
afrikai Leptis Magnából származó Lucius Septimius Severus volt, aki az általa
a Dunánál vezényelt hadsereg támogatásával Itáliába vonult. A császári trónuson
töltött első eveit i. sz. 197-ig ellenzéke felszámolásával töltötte. Caracalla fia
egyben örököse volt, aki i. sz. 211-től uralkodott, és akit hivatalosan Marcus
Aurclius Antoninusnak neveztek. Mégpedig azért, mert Septimius Severus -
a császári utódlásnál megszokott örökbefogadás rendjét egy képtelen ötlettel
megváltoztatva és kétségbeesett kísérletei téve a legitimitás biztosítása érdekében
- elrendezte, hogy őt magát és családját a már jó ideje elhalálozott Marcus Aurclius
császár örökbe fogadja. A „Caracalla” gúnynevet az általa gyakran viselt, jelleg­
zetes katonai köpenyről (caracallus) kapta.
Nevét nem előrelátó vagy radikális reformerként őrizte meg a történelmi em­
lékezet. Leginkább az akkori Rómában felavatott legnagyobb fürdő építtetőjeként
ismert. Caracalla termáinak magas téglafalai napjainkban is látványos díszletként
szolgálnak a nyári operaszezonban. Ám ebből semmi sem utal uralkodásának
véresebb mozzanataira. Ez i. sz. 211-ben kezdődött, öccse és riválisa, Geta meg­
gyilkolásával. A Róma városának alapításakor esett testvérgyilkosság visszata­
szító újrázásaként, Caracalla - amint tudni lehet - az anyja karjai között védelmet
kereső testvcröccsct egy csapat katonával meggyilkoltatta. Hatalma i. sz. 217-
ben, éppen huszonkilenc esztendős korában ért véget, amikor egyik testőre - ki­
használva az alkalmat, hogy a császár az út mentén könnyít magán - kését be­
lemártva, végzett vele. Rövid időre a Pretoriánus gárda akkori parancsnoka,
Marcus Opellius Macrinus követte a trónon. A császárgyilkosságban valószínű­
leg részes Macrinus volt az első, nem szenátori születésű római imperátor.
Caracalla dicstelen uralkodása többekben is fölvetette, hogy a római polgár­
jogot adományozó rendeleté mögött alantas vagy legalábbis önös, számító érde­
kek húzódtak meg. Többen a történészek közül - közöttük Lucius Cassius Dió és
Edward Gibbon - is arra gyanakodtak, hogy valójában pénzszerzés lehetett az
igazi ok, hiszen az új polgárok automatikusan kötelessé váltak római örökösödési
adót fizetni. Ha valóban így áll a dolog, akkor a cél eléréséhez göröngyös utat
választott. Ugyanis semmi szükség nem volt arra, hogy több mint 30 millió lakos
polgárjogot kapjon, ha csupán az adójövedelmeket akarta növelni.
Bármilyen szándék bújt is meg a rendelet mögött, az a római világot egyszer
s mindenkorra megváltoztatta, és ez az oka annak, hogy könyvem itt, az első
római millennium befejeztével véget ér. A politikát és a politikai vitát évszáza­
dokon keresztül uraló, a rómaiak cs az általuk kormányzott népek között húzódó
határról szóló nagy kérdésre választ adtunk. Egy évezred elteltével Róma „pol­
gárjogi projektje” bevégeztetett, és egy új korszak vette kezdetét. Igaz, korántsem
a békés, multikulturális egyenlőség korszaka, Mert mihelyst egy kiváltságból
 413

UTÓSZÓ

épített falat leromboltak, helyére - teljesen különböző föltételek mellett - egy

másikat emeltek. Az immáron mindenkire kiterjesztett polgárjog ugyanis elveszí­
tette jelentőségét. Az i. sz. III. század folyamán a honesliores (vagyis a „tisztelet-
reméltóak”, az arisztokrácia, a gazdag előkelőek, a veterán katonákkal együtt) és
a humiliores (az „alacsony rangúak) közötti különbségtétel vált jellemzővé, és osz­
totta fel a rómaiakat ismét két csoportra, a római jogba hivatalosan is belefoglalt
egyenlőtlen jogokkal. Például néhány különösen kegyetlen és megalázó büntetés
- keresztre feszítés, vesszőzés - alól, ahogyan korábban minden polgár, most
csupán a honestiorok kaptak mentességet. Az „alacsony rangú” polgárokat ettől
fogva azokkal a büntetésekkel is sújthatták, amellyel annak előtte csak a rabszol­
gákat és a polgárjoggal nem rendelkezőket. A „bentlakók” és „idegenek” közötti
új határvonal a gazdagság, az osztály és a társadalmi rang mentén húzódott.
A római polgárjogot az összes alattvalóra kiterjesztő rendelet csak egyik
eleme volt azoknak a nagyszámú változásoknak, töréseknek, válságoknak és in­
vázióknak, amelyek az i. sz. III. században a római világot a felismerhetetlensé-
gig átformálták. A második római évezred teljes mértékben új elvekre, egy új
világrendre és - az idő legnagyobb részében - más vallásra épült. Az első Augus-
tus által bevezetett autokratikus rendszer egy olyan politikai nyelvezeten és in­
tézményeken nyugodott, amelyek a római történelem első ezer esztendejének
távoli messzeségébe nyúltak vissza, és az, amit én a császári kormányzás augus­
tusi modelljének neveztem, Auguslus i. sz. 14-ben bekövetkezett halála után,
csaknem két évszázadon át viszonylag szilárd politikai keretet biztosított. De ha
az első Augustusi követő Tiberius császár az i. sz. II. század végén még kényel­
mesen beleléphetett volna Commodus császári cipőjébe, néhány évtizeddel ké­
sőbb már bizony nemigen érthette volna, mit is jelent császárnak lenni. Hiszen
Róma történelmének második évezredében, régi nevének álcája mögött már egy
teljesen más állam volt. Hogy azután ezt a millenniumot egy hosszúra nyúlt,
lassan hanyatló korszaknak tekintjük, amelyben egymást követték a különböző
kulturális és politikai változások, melyek végül az ókori világot középkorivá
formázták, vagy éppenséggel a művészetek, az építészet és a kulturális reflexió
egy rendkívül dinamikus korszakának, az már a vizsgálódó szempontjától függ.
Manapság a történészek az i. sz. III. századról beszélve gyakran „válságot”
emlegetnek. Ez alatt azt a folyamatot értik, amelynek következményeként Com­
modus i. sz. 192-ben történt meggyilkolását követően az augustusi modell ösz-
szeomlott. A császárok száma ezt egyértelműen mutatja. Az i. sz. 14-192 között
eltelt csaknem 180 évben - a Néró halálát követő egyetlen rövid polgárháborús
közjátéktól eltekintve, amikor három sikertelen trónkövetelő is küzdött a hatalo­
mért - mindössze 14 császár uralkodott. Ugyanakkor az i. sz. 193-293 közötti száz
évben több mint hetven (attól függően, hogy hány emlékezetre nem méltó társ­
császárt, trónbitorlót vagy „trónkövetelőt” veszünk számba). De, ami lényegesebb,
414

UTÓSZÓ

az arra irányuló próbálkozások, hogy a légiókat távol tartsák a „császárcsiná-

lási” folyamattól, nagymértékben visszaestek. Csaknem minden férfiú, aki az
i. sz. III. század közepén trónra akart jutni, igénybe vette a hadsereg egyik vagy
másik egységének támogatását. Vagyis többé-kevésbé folyamatosan polgárhá­
ború folyt. A hatalomigcnylcs hagyományos formáit pedig nemegyszer felhábo­
rító módon semmibe vették. Septimius Severus azon bejelentése, hogy őt magát
és családját egy több mint tíz esztendővel korábban elhunyt császár örökbe fo­
gadta, még az örökbe fogadás római szabályainak legrugalmasabb értelmezésén
is túlment.
Ezzel egyidejűleg Róma, mint hatalmi központ, hanyatlásnak indult. A csá­
szárok csak hébe-hóba időztek a városban, ehelyett jobbára több száz mérföldnyi
távolságban, seregeik élén tartózkodtak. Nem volt elég idejük, ösztönzésük vagy
pénzük arra, hogy - Augustus példáját követve - téglával, márvánnyal alakítsák
a város képét, vagy a nép jótevőjeként buzgólkodjanak. Caracalla termáinak,
nagyszabású fürdőépületének az i. sz. 210-es években történt befejezése után,
nyolcvan éven át alig találkozni jelentősebb építkezéssel a fővárosban, egészen
addig, míg Dioclctianns császár az i. sz. 290-es esztendőkben fel nem építette
még grandiózusabb nyilvános fürdőjét, amelynek maradványai ma is állnak
Róma központi pályaudvara mellett. A császárok távolléte Rómából a szenátus
hanyatlását is siettette. A császárok és a szenátorok közölt már nem volt helye a
civilitasnak, nem kerülhetett sor kényes kérdések megbeszélésére, de még az
ülésterem tüntető elhagyására vagy fcllegekben járó, a valóságtól elrugaszkodott
szenátorok makacs tiltakozására sem, hiszen az uralkodó egyszerűen nem volt
jelen. A császárok mindinkább távolról - dekrétumokkal vagy levelekkel - kor­
mányoztak anélkül, hogy a szenátust tájékoztatták volna. A nem szenátor Macrinus
trónra kerülése (aki után még több ilyen császár következett) ugyancsak egyér­
telműen jelezte, hogy a szenátus mellőzhető.
Hogy e változások hátterében mi húzódott meg, és mit tekinthetünk oknak,
mit következménynek, arról manapság is heves viták zajlanak. A birodalomra
kívülről rátörő, ütőképesebb és sok esetben erősen „romanizált” „barbároknak”
ebben bizonyosan fontos szerep jutott. Hasonlóképpen az i. sz. 1T. század végén
széles körben pusztító járványnak, amelynek még a mérsékelt becslések alapján
megállapított veszteségei is igen súlyos károkat okoztak a római munkaerőben.
Ugyancsak sokat nyomott a latban a törékeny egyensúly, amely az augustusi
modellt jellemezte: ez ugyanis nem szabályozta egyértelműen az utódlás kérdé­
sét, és számos szerencsétlen kompromisszum létrejöttének szolgált alapjául a
császár cs a szenátus között. Mihelyt e modellt semmibe vették, menten dugába
is dőlt. De bárhol keressük is az okokat, az i. sz. Ili. évszázad „válságából” ki­
emelkedő Róma rendkívüli mértékben és minden tekintetben különbözött attól,
amit az első évezred során megismerhettünk.
 415

UTÓSZÓ

Róma városa egyszer s mindenkorra megszűnt a birodalom fővárosa lenni, és

az i. sz. V. század folyamán háromszor is a betolakodó ellenség kezére jutott, első
ízben azóta, hogy 800 évvel korábban a gallok bevették és kifosztották. Ettől
kezdve a római világot regionális fővárosokból - Ravennából vagy Konstantiná­
polyból, a mai Isztambulból - irányították. A birodalom nyugati és keleti fele
külön kormányzat alatt állt. A központilag irányított, szervezett keresztényüldö­
zések időszaka után, az i. sz. III. század végén, az egyetemes birodalom úgy
határozott, hogy magáévá teszi az egyetemes vallást (vagy vice versa). Az i. sz.
ÍV. század elején a Constantinopolis városát megalapító Constantinus volt az első
római császár, aki hivatalosan is felvette a keresztény vallást, amikor i. sz. 337-
ben, a halálos ágyán megkercsztelkedett. Constantinus - bizonyos értelemben -
az augustusi modellt követve építette ki hatalmát, ám építő tevékenysége jobbára
templomok emelésében merült ki.
Persze ebben az új Rómában nem minden változott meg, és nyilvánvalóan
nem is egy csapásra. A város lakossága - keresztények, nem keresztények egy­
aránt - továbbra is élvezték a Colosseum látványosságait, de valószínűleg in­
kább csak a vadállathajszákat, és nem a gladiátorküzdelmeket, egészen az i. sz.
V. századig. A konstantinápolyi császárok pedig a régi bevált jótékonysági minta
alapján szerveztek rendezvényeket a nép szórakoztatására, gyakran kocsiverse­
nyek formájában. Ám a politikai folyamatosság számos területen csupán felszíni
volt, vagy téves értelmezésen alapult. A hagyománynak lelt gesztusként a szená­
tus Konstantinápolyban még saját épületet is kapott, amely azonban egy im­
máron elavult intézménynek szolgált helyszínéül. Amikor az i. sz. VÍTI. század­
ban egy kétségkívül zavart kommentátor az épület nevét próbálta értelmezni,
azzal a megoldással állt elő, hogy bizonyára egy „Szenátus” nevezetű férfiú
építtette.
Róma városában a világ változását legszemléletesebben az i. sz. 315-ben,
Constantinus császár egyik belső ellenfele fölött aratott győzelmének az emlé­
kére állított diadalív mutatja. Jó állapotban maradt fenn a régi római Fórum és
a Colosseum nagy amfiteátruma között, mivel a reneszánsz korában egy ideig
erődítményként szolgált. Első pillantásra hagyományosnak tűnik - visszatérve
a Rómában a sok-sok katonai győzelem tiszteletére emelt diadalívek stílusához - ,
amelyről azóta is több birodalmi emlékművet másoltak a párizsi Diadalívtől a
londoni Hyde Park déli csücskében emelkedő Wellington-diadalívig. Az emlék­
művet ékesítő domborműciklus jelenetei Constantinus hatalmát dicsőítik a római
egyeduralom I-II. évszázadától meghonosodott stílusban. A császár a barbárok
ellen folyó harc közben látható, vagy katonáihoz szól, foglyokat bocsát szaba­
don, áldozatot mutat be a hagyományos isteneknek, Victoria istennő koronát
helyez a fejére, alamizsnát oszt a népnek. Mindezt akár 150 évvel korábban is
kifaraghalták volna, amint nagyobb részükkel ez is történt.
416

UTÓSZÓ

103. C o n sta n tin u s d ia d a lív e . C sa k n em a z ö ssze s, a h o m lo k za tá n lá th a tó s z o b o r k o r á b b i e m lé k ­

m ű v e k rő l va ló : a k é t o ld a ls ó k a p u n y itá s f ö l ö tt i k ö r a la k ú d o m b o rm ű v ek H a d ria n u s k o rá b ó l
szá rm a zn a k , m íg a d ia d a lív tetején lá th a tó n é g y s z ö g le te s re lie fek k o rá b b a n egy, M a r c u s A a rtd ia s
tis z te le té r e e m e lt e m lé k m ű ve t d íszíte tte k . A z u g y a n c sa k a te tő sz in te n á lló b a r b á r o k s z o b r a i
T m ián u s-k o ra b eliek .

Néhány jelentéktelenebb dombormű vet leszámítva ezen alkotásokat korábbi,

Traianusl, Hadrianus! és Marcus Aureliust dicsőítő emlékművekről vágták ki,
vették le. Az eredeti császárok arcát nagyjából Constantinuséhoz hasonlóvá for­
málták, majd a darabokat az új diadalíven összeillesztették. Mindez az elmúlt
idők emlékei iránti nosztalgia fölöttébb költséges és sok rombolással járó meg­
nyilvánulása volt. Talán sikerült is néhány ókori szemlélővel elhitetni, hogy az új
császár az elődök dicső hagyományainak folytatója. Azonban e nagy gonddal
megvalósított újjáépítés minden másnál jobban mutatja az ókori Róma első év­
ezrede - amely jelen könyvem tárgya - cs Róma második évezrede - amely
történet már más lapra és szerzőre tartozik - közötti történelmi távolságot.
 417

UTÓSZÓ

Utószó

Életem utóbbi ötven esztendejének jó részét az „első ezredévi rómaiak” társasá­

gában töltöttem. Amennyire csak tudtam, elsajátítottam nyelvüket. Sokat meg­
ismertem a ránk hagyott irodalmukból (az egészet senki sem olvasta végig), és
tanulmányoztam az elmúlt évszádok folyamán róluk írt, sok százezernyi könyv
és tanulmány egy részét, több más mellett Machiavellitől és Gibbontól Gore
Vidalig. Megpróbáltam megfejteni kőbe vésett szavaikat, amely köveket magam
ástam ki a római Britannia nyirkos, szeles és sivár, barátságtalan régészeti lelő­
helyein. Továbbá sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne a legegyszerűbben
elmesélni Róma történelmét, és megértetni, miért tartom fontosnak.
Az ötmillió ember közül én vagyok az egyik, aki minden évben sorban állt,
hogy bejuthasson a Colosseumba. Aztán némi fizetség fejében lefényképeztem
gyerekeimet a pénzüket az utcán ezzel kereső, korhű kosztümbe öltözött gladiá­
torokkal. Műanyag gladiátorsisakot is vásároltam nekik, és - szemet hunyva
napjaink világának kegyetlenségei fölött - azt bizonygattam, hogy mi már semmi
olyan embertelenséget nem követünk el, mint azok akkor, az ókorban. Én - ha­
sonlóan bárki máshoz - a rómaiakban nem csupán történelmi vagy kutatási témát
látok, de képzeletemet és fantáziámat is megragadják, és hol borzadom tőlük, hol
pedig nevetek rajtuk.
Már nem gondolom úgy - mint korábban naivul hittem hogy mi sokat ta­
nulhatunk közvetlenül a rómaiaktól, vagy ami azt illeti, az ókori görögöktől vagy
bármely más ókori civilizációtól. Nem szükséges a római légiók Mezopotámiá­
ban vagy a parthusok földjén elszenvedett nehézségeiről olvasnunk ahhoz, hogy
megértsük, miért nem tanácsos manapság Nyugat-Azsiában katonai intervenció­
kat indítani. Még abban sem vagyok biztos, hogy azok a tábornokok, akik állítá­
suk szerint Julius Caesar taktikáját követik, nem csak képzeletük harcmezején
cselekednek ekképpen. És bármennyire vonzó legyen is némely polgárjoggal
kapcsolatos római eljárásmód, amelyeket igyekeztem megvilágítani, balgaság
lenne azt képzelni, hogy ezek - évszázadok elteltével - a mi helyzetünkre is al­
kalmazhatók. Azonkívül „a rómaiak” véleménye arról, hogy mennek a világ
dolgai, s hogyan kellene menniük, legalább annyira megoszlott, mint a miénk.
Nem létezik egy követendő, egyszerű római minta. Bár csak ilyen egyszerű lenne
a dolog!
Azonban egyre inkább meggyőződésem, hogy rengeteget megtudhatunk
- mind magunkról, mind az elmúlt időkről - , ha belemerülünk a rómaiak törté­
nelmének, prózai és költői alkotásaiknak, vitáiknak és érveiknek a tanulmányo­
zásába. A nyugati kultúra igen változatos örökségből épült fel. Szerencsére nem
csupán a klasszikus múlt letéteményesei vagyunk. Azonban legalább a reneszánsz­
tól fogva a hatalommal, honpolgári jogokkal, felelősséggel, politikai erőszakkal,
418

UTÓSZÓ

birodalommal, fényűzéssel és szépséggel kapcsolatos legalapvetőbb feltevéseink

jelentős része a rómaiakkal és írásműveikkel folytatott párbeszéd folyamán ala­
kult ki és mérettetett meg.
Nem akarjuk Cicero példáját követni, ám összecsapása a csődbe jutott arisz­
tokratával vagy népszerű forradalmárral - akivel e könyvet kezdtem - még ma is
alapjául szolgál az állampolgári jogokról alkotott nézeteinknek, és segít kifejezni
politikai elégedetlenségünket: „Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünk-
keí?”2 A Tacitus által Róma brilannus ellenségeinek a szájába adott „békének”
mondott „pusztaság” képzete az imperializmusról megfogalmazott mai bírála­
tokban is fellelhető. A legnevezetesebb római császároknak tulajdonított förtel­
mes kicsapongások kapcsán mindig is felmerült a kérdés, vajon hol ér véget az
önkényuralmi túlzás, és hol kezdődik a terror? Rossz szolgálatot teszünk a rómaiak­
nak, ha heroizáljuk, ugyanúgy, ha démonizáljuk őket. Ám magunknak is kárt
okozunk, ha nem vesszük őket komolyan - és ha véget vetünk velük folytatott
hosszú párbeszédünknek. Ez a könyv, amint remélem, nem csak Az ókori Róma
története, hanem egyben a Szenátusával és Népével - S.P.Q.R. - folytatott pár­
beszéd része is.
 FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT
SZAKIRODALOM

A hivatkozott források magyar nyelvű elérhetőségéről az e fejezet után következő

Jegyzetek tájékoztatnak.

A római történelem bibliográfiája sokkal terjedelmesebb annál, semhogy bárki

egymagában át tudná tekinteni. Az alábbiakban az általam tárgyalt témák
mélyebb tanulmányozásához kínálok forrásokat és szakirodalmat, köztük néhány
személyes kedvencemet, ó- és újkoriakat. Az egyes fejezetek alatt előbb a fontos,
átfogó tematikus feldolgozásokat említem, majd megadom az egyes részterüle­
tekre vonatkozó információforrásokat, amelyeket másképpen nehéz volna fel­
kutatni.

Általános szempontok

Az általam felhasznált ókori munkák csaknem mindegyike elérhető jó lángolj

fordításban. A Loeb Classical Library (Harvard Univcrsity Press) kötelei - néhány
kivételtől eltekintve - az összes lényeges ókori szerző munkáját közlik görög,
illetve latin nyelven, a szemközti oldalon az angol fordítással. A Penguin Clas-
sics sorozat szőkébb válogatást ad, és nem közli az eredeti nyelvű szövegeket,
viszont kedvezőbb áron hozzáférhető. Egyre több forrásmunka érhető el in­
gyenesen az interneten. A leghasznosabb website-ok a Lacus Curtius (http://
penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Roman/ homc.html) és a Perseus Digital Library
(www.perseus.tufts.edu/hopper/collections). Mindkettő vegyesen közöl eredeti
nyelvű szövegeket és angol fordításokat, gyakorta mindkettőt. Itt főképp azok­
ra a fordításokra utalok, amelyek nem találhatók meg a fenti nyomtatott kiadá­
sokban.
Az ókori feliratok és papiruszok általában nehezebben fellelhetők. Az eredeti
szövegeket hatalmas, ma is gyarapodó kiadásokban kezdték közölni a XIX. szá­
zadban (csak latinul, hiszen ez akkor még nem volt a megértés gátja). A legfon­
tosabb gyűjtemény (a Corpus Inscriptionum Latinarum) szintén megtalálható
a világhálón: http://cil.bbaw.de/cil_en/index_en.html. Az Oxford Centre fór the
420

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

Study of Ancient Documenls (www.csad.ox.ac.uk/) bepillantást nyújt abba, hogy

mennyire eleven forrásanyag található a papiruszokon. Az alábbiakban más, ki­
sebb gyűjteményekre is hivatkozom korszakok vagy témák szerint.
Bárki, aki veszi a bátorságot, hogy a római történelem ezer évéről írjon, nagy
elődök nyomdokain halad. Edward Gibbon: The Decline and Fali of the Román
Empire (A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története, Pest, 1868)
című munkájának első része máig kiemelkedő áttekintése a Krisztus utáni első két
évszázadnak. A Dávid Womersely által szerkesztett rövidített, egykötetes kiadás
(Penguin, 2000) jó bevezetési ad, de fontos részeket mellőz. Az S.P.Q.R. korát
fogja át a The Routledge History of the Ancicnt World sorozat két vonatkozó kö­
tete: T. J. CornclI: The Beginnings of Romé: Italy and Romé from the Bronzé Age
to the Punic. Wars (c. 1000-264 BC.) (1995) és Martin Goodman: The Román
World, 44 BC-AD ISO (2. kiadás, 2011). Az Edinburgh History of Ancient Romé
(Edinburgh UP) sorozat releváns kötetei: Náthán Rosenstein: Romé and the Medi­
terránján 290 to 146BC: The Imperial Republic (2012), Cathcrine Steel: The End
ofthe Román Republic 146 to 44 BC: Conquest and Crisis (2013), J. S. Richard-
son: Augustan Romé 44 BC to AD 14: The Restoration of the Republic and the
Establishme.nl of Empire (2012) és ClilTord Ando: Imperial Romé AD 193 to 284
(2012) - ez utóbbi többé-kevésbe ott folytatja, ahol én abbahagytam. A Cambridge
Ancient History (Cambridge UP, 2. kiadás, 1990—) témánkba vágó, súlyos kötetei
(a 7.2.-től a 1 1,-ig) még részletesebb ismertetést és elemzési adnak.
Sokat tanultam a következő, szűkszavúbb munkákból is: Christophcr Kelly:
The Román Empire: A Very Short lntroduction (Oxford UP, 2006), Simon Price -
Peter Thonemann: The Birth of Classical Europe: A History from Troy to Augus-
tine (Viking, 2011), Brian Campbell: The Romans and Their World: A Short Int-
roduction (Yale UP, 2011), Greg Woolf: Romé: An Empire’s Story (Oxford UP,
2013) és Péter Gamsey - Richard Saller: The Román Empire: Economy, Society
and Culture (Bloomsbury, 2. kiadás, 2014). Mindezek alátámasztják az én köny­
vemben elmondottakat. A római vallás különféle aspektusaihoz: Mary Bcard -
John North - Simon Price: Religions of Romé (Cambridge UP, 1998). A győ­
zelmi ceremóniák, a triumphusok történetét és részleteit ebben a könyvemben
tárgyalom: The Román Triumph (Harvard UP, 2007). A The Cambridge Econo-
mic History ofthe GrecoRoman World (Walter Schcidcl, lan Morris és Richard
P. Saller [szerk.l; Cambridge UP, 2007) című kötet esszéi újszerű szemlélettel
mutatják be a római világ gazdaságát és demográfiáját, de az S.P.Q.R. népessé­
gadatai (közelítő) becslésnek tekintendők. Általános tájékozódáshoz ajánlom:
The Oxford Classical Dictionary (Simon Homblower, Antony Spawforth és Esther
Eidinow Iszerk.J; Oxford UP, 4. kiadás, 2012; online is) című kötetét, mely meg­
bízható adatokkal szolgál számos ókori népről, helyről és témáról. A Barrington
Atlas of the Greek and Román World (Richard J. A. Talbert [szerk.j; Princeton
 421

FÖLHASZNÁLT ÉS AJÁNLÓIT’ SZAKIRODALOM

UP, 2000) alapvető forrása a térképeknek, mobilapplikáció formájában olcsón is

elérhető. Az interneten ingyenes az Orbis, alcíme: „Stanford Geospatial NetWork
Módéi of the Román World” - az ókori római világ útvonaltervezője, amely még
azt is megmutatja, mennyi időbe és pénzbe került eljutni A-ból B-be (http://orbis.
stanford.edu/). A könyvemben szereplő utazási időtartamok innen származnak.
Útikalauz Róma ókori helyszíneihez: Amanda Claridge: Romé: An Oxford Ar-
chaeological Guide (Oxford UP, 2. kiadás, 2010).

Előszó

Galénosz (Gaienus) műveinek angol fordítása: Vivian Nutton: Gálén: Psy-

chological Writings (P. N. Singer [szerk.l; Cambridge UP, 2014). A grönlandi
jégsapkával kapcsolatos adatokat közli (többek közt) S. Hong et al. In: „Greenland
ice”, Science 265 (1994), és C. J. Sapart et al. In: „Natural and anthropogenic
variations”, Natúré 490 (2012). A herculancumi pöcegödörről: Andrew Wallace-
Hadrill, Herculaneum: Pást and Future (Frances Lincoln, 2011).

Első fejezet

Cicero számomra legkedvesebb modem életrajza: Elizabeth Rawson: Cicero:

A Porlrail (Allén Lane, 1975; reprint, Bristol Classical Paperbacks, 1994).
Catherine Steel (szerk.): The Cambridge Companion to Cicero. Cambridge UP,
2013 - jó eligazítás az újkori megközelítésekhez. Cicero Catiüna elleni szónok­
latainak elemzése: Thomas Habinek: The Politics of Latin Literalure: Writing,
Idenlity, and Empire in Ancient Romé (Princeton UP, 1998). Az i. e. 11. században
élő görög történetíró, Polübiosz az Ötödik fejezetben jut nagy szerephez. Ehhez
ad tömör eligazítást: John R. Patterson: Political Life in the City of Romé
(Bloomsbury, 2000). E korszák római városi életkörülményeihez lásd John E.
Stambaugh: The Ancient Román City (Johns Hopkins UP, 1988). Cicero beszé­
deinek kétnyelvű papirusztörcdékcit elemzi Alvaro Sanchez-Ostiz: „Cicero gra-
ecus”, Zeitschriftfiir Papyrologie und Epigraphik 187 (2013). A híres Quo usque...
visszhangjáról: Andrew Feldherr: „Free spirits”, American Journal of Philology,
134 (2013). A pénzkínálattal kapcsolatos számításokhoz: Keith Hopkins: „Taxcs
and trade”, Journal of Román Studies 70 (1980). A pénzérmék használatáról és
ennek megjelenéséről az ókortörténeti vitákban: Christopher Howgego: Ancient
Ifixtory from Coins (Routledgc, 1995). Calilináról a középkori és a reneszánsz
hagyományban: Patricia J. Osmond: „Catiline in Fiesole and Florcncc”,
International Joumcd of the Classical Tradition 7 (2000).
422

FFI HASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

Második fejezet

R. Ross Holloway: The Archaeology of Early Romé and Latiam (Routledge,

1994), Christophcr J. Smith: Early Romé and iMtium: Economy and Society
c. 1000-500 BC (Oxford UP, 1996) cs G. Forsythe: A Critical History of Early
Romé: Erőm Prehistory to the First Punic War (Univ. of California Press, 2005)
- hasznos bevezetések ehhez a korszakhoz cs a következő fejezetekhez. Renuts:
A Román Myth (Cambridge UP, 1995) című kötetében T. P. Wisenian nagysze­
rűen (bár végeredményben kevéssé meggyőzően) tárgyalja Romulus és Remus
mítoszát; Unwritten Romé (Bxeter UP, 2008) című művében a város legkorábbi
történetét és az azzal kapcsolatos témákat kutatja. Trója történetének római foly­
tatását Andrew Erskíne Troy Between Greece and Romé: Local Tradition and
lmperial Power (Oxford UP, 2003) című kötete taglalja. Livius történetelbeszé­
lését boncolgatja G. Miles Livy: Reconstructing Early Romé (Comell UP, 1997)
című munkája. Emma Dench: Romulus’ Asylum: Román Identitiesfrom theAge
of Alexander to theAge ofHadrian (Oxford UP, 2005) című tanulmányában ért­
hetően elemzi, milyen szerepet játszottak az alapítás legendái a római identitás
megalapozásában. Ann Vasaly: Representations: Images of the World in Cice-
ronian Oratory (Univ. of California Press, 1993) című munkájának egyik témája
Cicero mint az új Romulus. Az „arpinumi Romulus” Pscudo-Sallustius Invectiva
in Ciceronem (Támadóirat Cicero ellen) című írásának 7. részében szereplő
gúnyos kifejezés. A capitoliumi nőstény farkas szobrának középkori eredetéről
szól Anna Maria Carruba: La Lupa capitolina: Un bronzo medievale (De Luca,
2007) című könyve. Az alapítás legendájának Cicero-féle változata: De re pub-
lica (Az állam), 2, 4-13. A szabin nők elrablásának tragédiáját Ennius írta meg;
az idézett sor a Loeb-gyűjtcmény - Remains ofO ld Ixitin (Harvard UP, 1935) -
1. kötetéből származik. Juha számítását Plutarkhosz jegyezte fel (Romulus, 14).
Romulus utódlásáról egy korai római történetíró emlékezett meg, ezt idézi Aulus
Gellius az Attikai éjszakákban (13, 23, 13). Ovidius tréfái: A szerelem művészete 1.
Ami kevés ismeretünk van Egnaliusról, az itt található: T. J. Corncll (szerk.):
The Fragments of the Román Históriám (Oxford UP, 2014); Halikarnasszoszi
Dionüsziosz Romulusról: Római régiségek 1, 87; Horatius a polgárháborúról:
Epodusok 7. A khíoszi feliratról: P. S. Derow és W. G. Forrest: „An inseription
from Chios”, Annual of the British School al Athens 77 (1982); a felirat ma
a khíoszi Régészeti Múzeumben található. Claudius beszéde: Dávid C, Braund:
Augustus to Nero: A Sourcebook on Román History 3 1 BC-AD 68 (Croom Helm,
1985; reprint: Routledge, 2014). A makedón király (feliratban megőrződött) sza­
vait idézi: Michel Austin: The Hellenistic World from Alexander to the Román
Conquest: A Selection of Ancient Sources in Translation (Cambridge UP, 2. ki­
adás, 2006). Juvenalis megvetése a 8. szatírában fejeződik ki; Romulus kunyhó­
 423

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

ját Halikarnasszoszi Dionüsziosz látta (Római régiségek 1, 79); ehhez lásd

Catharine Edwards: Writing Romé (Cambridge UP, 2006). A Róma eredetének
datálásával kapcsolatos vitákról részletesen itt: Denis Feeney: Caesar ’s Caíendar:
Ancient Times and the Beginnings of History (Univ. of Caiifornia Press, 2007).
„Romulus sorsa” mint fenyegetés: lásd Plutarkhosz: Pompeius 25. Dionüsziosz
említi Romulust és Odüsszeuszt a Római régiségekben (1 ,7 2 ,5 ), és utal Romulus
sírjára (1, 64, 4-5). A Dcloszból érkező követekről: Andrew Erskine: „Delos,
Aeneas” and IG XI.4.756’, Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 117
(1997). Dionüsziosz az „aboriginek”-ről: Római régiségek 1, 10. A tudós Varró
Septimontiumról: A latin nyelvről 6, 24. A Fidcnac közelében található kunyhó
leírása: Rosanna Cappelli: Fidene: Una casa dell’etd delferro (Electa, 1996).
A Fórum patiesfalú épületeiről: Albert J. Ammerman: „On the origins of the
Fórum Romanum”, American Journal of Archaeology 94 (1990). A fekete kő
(Lapis Niger) különféle értelmezései: Fcstus, De significatu verborum 184L
(nincs jó modern fordítása) és Dionüsziosz: Római régiségek 1, 87 cs 3, 1.

Harmadik fejezet

A James H. Richardson és Federico Santangelo által szerkesztett The Román

Historical Tradition: Regal and Republican Romé (Oxford UP, 2014) fontos
tanulmánygyűjtemény erről a korszakról és a korai köztársasági korról. A római
naptárról: Jörg Riipke: The Román Caíendar from Numa to Constantine: Time,
History and the Fasti (Blackwell, 2011). Etruria és az etruszkok történetéhez lásd
Christopher Smith: The Etruscans (Oxford UP, 2014) és Jcan Macintosh Turfa
(szerk.): The Etruscan World (Routledge, 2013). A libertás fogalmának az egész
római történelemben betöltött szerepet legutóbb Valentina Aréna elemezte
Libertás and the Practice ofPolitics in the Jjxte Román Republic (Cambridge UP,
2012) című munkájában. A Lucrctia történetével kapcsolatos újabb vitákról lan
Donaldson: The Rapes ofLucretia: A Myth and Tts Transformation (Oxford UP,
1982) című kötetéből tájékozódhatunk. Georgcs Dumézil: La Religion romaine
archaíqite (Payol, 1966) című művében említi a Fórumon található feliratot.
A római királyokkal kapcsolatos XIX. századi szkepticizmus klasszikus kifejtése
megtalálható Ettore Pais: Ancient f^gends of Román History (Dodd, Mead, 1905;
új kiadás: Kessinger Publishing, 2007) című művében. Fabius Pictor népesség­
becslését idézi Livius: A római nép története a város alapításától 1, 44.
A Teoszhoz írt levél angol fordítása: Mary Beáid - John North - Simon Price:
Religions of Romé (Cambridge UP, 1998), mellette további részletek az antiumi
naptárral kapcsolatban. Livius elveti azt. hogy Numa Püthagorasz tanítványa lett
volna (A római nép története... 1, 18). A lateráni bazilika bronzdíszítményeil
424

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

dokumentálja John Franklin Hall: Etruscan Italy: Etruscan Influences on the

Civilizations of llaly front Antiquity to the Modern Éra (Indiana UP, 1996).
A korai Etruria latin neveit elemzi Kathryn Lomas: The polis in Italy. In: Altemalives
to Athens: Variéties of Political Organization and Community in Ancient Greece,
Roger Brock és Stephen Hodkinson (szerk.; Oxford UP, 2002). A Franfois-sír
a témája Peter J. Holliday: The Origins of Román Historical Coimnemoration in
the Visual Árts (Cambridge UP, 2002) című munkája egyik fejezetének. Wiseman
az Unwritten Romé című művében (lásd Második fejezet) szkeptikusan értékeli
a Fórumhoz közeli nagy házakra vonatkozó bizonyítékokat. Plinius panaszai a
Cloaca Maximáról A természet históriája bán (36, 104). Martialis Lucretiá-
ról szóló csípős megjegyzéseit lásd az Epigrammákban (11, 16 és 104). Szent
Ágoston elmélkedéseit lásd Isten városáról 1,19. Plinius A természet históriájá­
ban (34, 139) arra utal, hogy Lars Porsenna Rómában uralkodott. Livius {A római
nép története... 7, 3) utal a capitoliumi szentélyben található szögre, illetve (2, 5)
a Tiberis szigetének kialakulására. A görög elméletíró ismét Políibiosz. A római
szabadságeszmény későbbi kisajátításáról ír Mortimer N. S. Sellers: The Román
Republic and the French and American Revolulions, In: Harriet I. Flower (szerk.):
The Cambridge Companion to the Romon Republic (Cambridge UP, 2014).

Negyedik fejezet

A korai köztársasági Róma konfliktusairól érdekes írások találhatók Náthán

Rosenstein - Róbert Morstein Marx (szerk.): A Companion to the Román Re­
public (Blackwell, 2007); ugyanez a témája Kurt A. Raaflaub (szerk.): A Social
Struggles in Archaic Romé: New Perspectives on the Conftict of the Orders című
kötetnek (University of Califomia Press, 1986). A korai köztársaság hivatalvise­
léséről szól Christopher Smilh: The magistrales of the early Román Republic. In:
Consuls and Rés Publica: Holding High Office in the Román Republic című
írása, mely Hans Beck et al, (szerk.) és a Cambridge UP gondozásában jelent
meg 2011-ben. A köztáraság politikai struktúráit mutatja be C. Nicolet: The World
ofthe Citizen in Republican Romé (Univ. of California Press, 1980). Az „ezredesek”
fordítást T. P. Wisemantől kölcsönöztem (Remus; lásd Második fejezet). A gya­
nús égett réteget a Fórumon és másutt Filippo Coarelli említi: II Foro Romano 1
(Quasar, 1983) és II Foro Boario dalé origini allafine della repubblica (Quasar,
1988). A Scipiók Via Appián lévő sírja a témája Filippo Coarelli: II sepolcro
degli Scipioni című tanulmányának a Revixit Ars: Arte e ideológia a Roma
(Quasar, 1997) című kötetében. Barbatus szarkofágját elemzi Harriet I. Flower a
The Art of Forgetting: Disgrace and Oblivion in Román Political Cullure (Univ.
of North Carolina Press, 2011) című könyvében; s elveti azt az elterjedt nézetet,
 425

FELHASZNÁLT ES AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

mely szerint az epitáfíum jóval későbbi kompozíció; a családi mauzóleum fő

epitáfiumainak lángol] fordítása elérhető az interneten: www.attalus.org/docs/
cil/epitaph.html (Barbatus pályafutásának összefüggéseihez lásd még Livius:
A római nép története, 10.). Dúrisz kommentárját a sentinumi csatáról Diodórosz
Szikulosz: Bibliothéké isztoríké 21, 6. A római borbélyokról lásd Varró: Rerum
rusticarum 2 ,1 1 . Fabius Pictor művének újszerű elemzése, T. J. Comcll (szerk.):
The Fragments of Román Historians (lásd Második fejezet)-, a Fabiusok tetteit
Livius úja le: A római nép története 2, 48-50; Coriolanus alakját részletesen
mutatja be Tim Comell: Coriolanus: Mylh, History and Performance. In: Mylh,
History and Culture in Repubücan Romé című kötetében, melyet Dávid Braund
és Christopber Gill szerkesztettek (Exeter UP, 2003). Az ókori fogászat rövid
ismertetése: D. J. Waarsenburg: Auro dentes iuncti. In: Slips Votiva című írásá­
ban olvasható, melyet M. Gnade szerkesztett (Allard Pierson Museum, 1991).
A Loeb-gyűjtemény (Remains of Old Latin, vol. 3, Harvard UP, 1938) össze­
gyűjti a XII tábla töredékeit, de a legkorszerűbb kiadás a Román Statutes címet
viseli, melyet M. H. Crawford szerkeszett (Institute of Classical Studies, 1996).
A felbőszült jogászokat Aulus Gellius említi az Attikai éjszakákban (20, 1).
A római szenátus állandó testületté alakításáról: T. J. Comell: Lex Ovinia and the
emancipation of the senate. In: The Román Middle Republic: Politics, Religion
and Historiography című művében olvashatunk (C. Bruun szerk., Institutum
Romanum Finlandiae, 2000). Veii régészeti feltárásáról: J. B. Ward-Perkins: Veii:
the historical topography of the ancient city, Papers of the British School at Romé
29 (1961, Roberta Cascino szerk.) című művében olvashatunk. Veii, the
Historical Topography of the Ancient City: A Restudy of John Ward-Perkins's
Survey (British School al Romé, 2012). Propertius Veii elfoglalásáról: Elégiák 4,
10. A IV. századinál korábbi, feltételezett körfalról: S. G. Bemard: Continuing
the debate on Rome’s earliest Circuit walls, Papers ofthe British School at Romé
80 (2012). A sentinumi csatáról Lucius Accius írt tragédiát; fennmaradt töredé­
kei: Remains of Old Latin 2 (Harvard UP, 1936). Az esquilinusi sírról Holliday:
The Origins of Román Historical Commemoration (lásd Harmadik fejezet).
Arról, hogy Róma hogyan alakította a tájat: Nicholas Purcell: The crealion of the
provincia! landseape. In: The Early Román Empire in the West című művében
olvashatunk (Thomas Blagg szerk., Martin Millett, Oxbow, 1990).

Ötödik fejezet

A római imperializmusról szóló mai viták William V. Harris klasszikus tanul­

mányával kezdődtek: War and Imperialism in Republican Romé, 327-70 BC
(Oxford UP, második kiadás, 1985), ebben erőteljesen hangsúlyozza a római
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

terjeszkedés agresszív voltát. Arthur Eckstein művei - pl. a Mediterranean

Anarchy, Interstate War, and the Rise of Romé (Univ. of Caíifornia Press, 2006)
- alternatív álláspontot fejt ki, ennek sok elemét a kötetben magam is követtem.
Még nagyobb hatású J. A. North’s rövid esszéje, a The developmenl of Román
imperialism. In: Journal of Román Studies 71 (1981). A római irodalom kulturá­
lis gyökereit, a római és a görög világ kölcsönhatásait vizsgálja Erich S. Gruen
a Culture and National Identity in Republican Romé (Corncll UP, 1992) című
könyvében, cs igen eltérő módon Andrew Wallace-Hadrill a Rome’s Cultural
Revolution (Cambridge UP, 2008) című munkájában. Brian C. McGing: Rolybius
(Oxford UP 2010) - tömör bevezetés a történetíró munkásságába. Poliibiosz
római politikáról szóló legfontosabb elemzése (Hisztoriai 6) a Poliibiosz történeti
könyvei [magyarul: Attraktor Kiadó, 2002] című kiadásban. A Karthágó elleni
háborúkról és azok fő szereplőiről A. E. Astin: Scipio Aemilianus (Oxford UP,
1967), Adrián Goldsworthy: The Fali of Carthage: The Punic Wars 265-146 BC
(Cassell, 2003), A Companion to the Punic Wa/s (Dcxtcr Hoyos szerk.; Black-
well, 2011). A római imperializmus gazdasági aspektusait Philip Kay elemzi
Rome’s Economic Revolution (Oxford UP, 2014) című művében. A római teme­
tési és gyászszertartásokról: Harriet I. Flower: Ancestor Masks and Aristocratic
Power in Román Culture (Oxford UP, 1999). A római politika populáris elemei­
ről szóló vita: John North: Dcmocratic politics in Republican Romé. In: Studies
in Ancient Greek and Román Society (Robin Osborne szerk., Cambridge UP,
2004), Fergus Millar: The Crowd in the Laté Republic (Michigan UP, 1998),
Henrik Mouritsen: Plebs and Politics in the Ixite Román Republic (Cambridge
UP, 2001) és Róbert Morsiein-Marx: Mass Oratory and Politieal Power in the
Laté Román Republic (Cambridge UP, 2004) ad részletes képet. A harcias múzsa
alakját Porcius Licinius képzelte el, idézi Aulus Gellius, Attikai éjszakák 17, 21.
Aemilianus könnyeit Poliibiosz említi: Hisztoriai 38, 21-22. Pürrhosz elefánt­
jairól lásd Plutarkhosz, Pürrhosz 20; a kosokról: Sebastiano Tusa - Jeffrey
Royal: The landseape of the naval battlc at the Egadi Islands; Journal of Román
Archaeology 25 (2012). Ennius Róma-eposzának (Annales) fennmaradt töredé­
kei angol fordításban: a Loeb-gyűjtemény 1. kötelében (Remains of Old Latin,
Harvard UP, 1935); Livius Maharbal-„idézcte”: A római nép története 22, 51.
A cannaei csata valóságos jellemzőiről: Victor Davis Hanson in Experience of
War: An Anthology of Articles from MHQ, the Quarterly Journal of Military
History (Norton, 1992); Aemilius Paullus gúnyolódását a csatákon és játékokon
idézi Poliibiosz: Hisztoriai 30, 14, Poliibiosz Aemilianushoz szóló tanácsait
pedig Plutarkhosz: Quaesliones convivales 4. Cato csúfolódását az idős görögö­
kön Poliibiosz említi (Hisztoriai 35, 6), a szerencsétlen varjú történetét pedig
Cassius Dió (Rómaiké isztoria 36, 30). Antiokhosz Epiphanész rómaias szokásai­
ról Poliibiosz lesz említést (Hisztoriai 26, 1), a Scipio Nasicáról S2Ó1Ó anekdotát
 427

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

Valerius Maximus jegyzi fel (Factci et dicta memorahilia 7, 5). Jupiter jóslata:
Aeneis l, 278-279. A teoszi felirat angol fordítása: Róbert K. Sherk: Romé and
íhe Greek East to the Death of Augustus (Cambridge UP, 1984); a hispániai
bányákról: Kay: Rome’s Economic Revolution\ a birodalom szókincséről: John
Richardson: The Language of Empire: Romé and the Idea of Empire from the
Third Century BC to the Second Century AD (Cambridge UP, 2011); az engedel­
messég eszméjéről: Róbert Kai let-Marx: Hegemony to Empire: The Development
ofthe Román Imperium in the East from 148 to 62 BC (Univ. of Califomia Press,
1996). Laenas cseléről Polübiosz beszél (Hisztoriai 29, 27); a szennycsatornába
esett görög követ Malloszi Kratész volt (A grammatikusokról és rétorokról 2,
In: Suetonius összes művei, Osiris, 2004); a rossz római akcentussal beszélő
görögről szóló tréfákat mások mellett Dioniisziosz említi (Római régiségek 19, 5).
A zsoldos Lucius feliratát lásd Sherk: Romé and the Greek East; a Cossutiusokról:
Elizabeth Rawson: Architecture and sculpture: the activities of the Cossutii’,
Papers of the British School at Romé 43 (1975). Carteia alapítása: Livius:
A római nép története a város alapításától 43, 3; a prostituáltak jelenlétéről az
elveszett 57. könyv fennmaradt „Summájá”-ban ír. Lucius Annaeus Florus törté­
netíró a későbbi hadizsákmányokat „a volseusok marháihoz” hasonlította
(Epitomae I, 13). A suta „happy end” Terentius: Az anyós című vígjátékából
származik; Plautus ide vonatkozó vígjátékai: A perzsa és A karthágói ifjú;
a „barbárkodásrór szóló tréfa A szamárvásár prológusában található. Cato szá­
mos bonmot-jál Alán E. Astin gyűjtötte össze: Cato the Censor (Oxford UP,
1978); a felállás szokása a színházban Valerius Maximusnál szerepel (Facta et
dicta memorahilia 2, 4).

Hatodik és hetedik fejezet

A korszak fő kérdéseihez rövid bevezetőt ad Mary Beard - Michael Crawford:

Romé in the Laté Repuhlic: Problems and Interpretations (Duckworth, 2. kiadás,
2000). Tóm Holland: Rubicon: The Triumph and Tragedy of the Román Republic
(Little, Brown, 2003) című könyve remek, közérthető összefoglalás. A késői
köztársasági kor társadalmi-gazdasági változásainak mindmáig egyik legjobb
elemzése Keith Hopkins: Conquerors and Slaves (Cambridge UP, 1978) című
művének első fejezete. Könyvem e fejezeteinek fő szereplőiről számos új­
kori életrajz született, jóllehet (kivéve Cicerót, lásd Első fejezet) szinte senkiről
nem áll rendelkezésre elegendő anyag egy hagyományos értelemben vett biog­
ráfiához. Robin Scager: Pompey the Great (Blackwell, 2. kiadás, 2002) - alapos
politikai pályarajz Pompeiusról; Adrián Goldsworthy: Caesar: Life of a Colossus
(Yale UP, 2006) - világos összefoglalása mindannak, amit Julius Caesarról
ItLIIASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

tudunk; W. Jeffery Tatum: The Patrícián Tribüné: Publius Clodius Pulcher

(Univ. of North Carolina Press, 1999) - Cicero fő ellenfelének hasonlóan át­
fogó portréja. Barry Strauss: The Spartacus War (Simon and Schuster, 2009) -
megbízható, mégis közérthető áttekintés Spartacusról és rabszolgafelkeléséről.
Karthágó elpusztításának legteljesebb elbeszélése Appianosz: Róma története.
A város régészeti feltárásáról; Serge Láncéi: Carthage: A History (Blackwell,
1995). Polübiosz feljegyzi ( Hisztoriai 38, 20) Hasdrubal feleségének öngyilkos­
ságát. Mago műveiről Plinius ír (A természet históriája 18, 22), a korinthoszi
bronzokról szintén (A természet históriája 34, 7). A Mummiusról szóló anekdo­
ták Polübiosznál: Hisztoriai 39, 2 (játéktáblák) és Velleius Paterculusnál: Róma
története 1, 13 (az „újat régiért” visszatér egy sokkal későbbi római tréfagyűjte­
ményben, a Philogelosbíin). A zsákmányról: Liv Yarrow: Lucius Mununius and
the spoils of Corinth, Scripta Classica Israelica 25 (2006). Cato és a füge:
Plutarkhosz: Marcus Cato 27. Vergilius utalása Mummiusra: Aeneis 6 , 836-837;
Velleius Paterculus: Róma története 2, 1 reflektál az erények elhagyására. Maria
C. Gagliardo és James C. Packer korszerű leírása Róma első állandó kőszínházá-
ról: A new look at Pompcy’s Theater, American Journal of Archaeology 110
(2006). Plutarkhosz Tiberius Gracchus'd számos részlettel cs kommentárral szol­
gál a királyság kora óta első politikai jellegű vérontásról (20), Tiberius „meg­
téréséről" (8), „a világ urairól” (9), Aemilianus Homérosz-idézctéről (21).
Alessandro Launaro: Peasants and Slaves: The Rural Population of Román Italy
(200 BC toAD 100) (Cambridge UP, 2011) című kötete fontos új keletű elemzés
Itália demográfiai viszonyairól és agrártörténetéről; D. W. Rathbone: The deve-
lopment of agriculture in the “Agcr Cosanus” during the Román Republic,
Journal of Román Studies 71 (1981) című cikke ma is az egyik legvilágosabb
bevezetés a kérdéskörbe. A választásokkal kapcsolatos rituálékhoz lásd Keith
Hopkins: Prom violence to blessing. Tn: City States in Classical and Medieval
Italy (szerk,: A. Molho et al., Franz Stcincr, 1991). Cicero utalása a partes-re:
Az állam 1,31; a titkos szavazással kapcsolatos dohogása: A törvények 3, 34-35.
A „kenyeret és cirkuszt” forrása: Juvenalis: Szatírák 10, 81. Róma élelmiszer-el­
látását világosan taglalja Peter Gamsey: Food and Society in Classical Antiquity
(Cambridge UP, 1999); a thesszáliai felirathoz lásd még Garnsey and Dominic
Rathbone: The background to the grain law of Gaius Gracchus, Journal of
Román Studies 75 (1985). Frugi kitörését Cicero jegyezte fel: Tusculumi eszme­
csere 3, 48. Caius elfordulása a comitiumtól és a fizetős ülőhelyek elbontása:
Plutarkhosz: Caius Gracchus 5 és 12; beszélgetés a konzul kísérőivel cs a felirat
a Concordia-templomon: uo. 13 és 17. A hatalomgyakorlásról szóló törvényt
részletesen elemzi Gregory K. Goidén: Crisis Management During the Román
Republic: The Role of Political Institutions in Emergencies (Cambridge UP,
2013). Caius szavait aleanumi esetről Aulus Gellius idézi az Attikai éjszakákban
 ELH A SZN Á LT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

HÓ. 3), ahogyan Cato korábbi panaszait az utánpótlással elégedetlen konzulról.

A szövetséges háború motivációiról szóló vita különböző oldalain foglal állást
P. A. Brunt: Ttalian aims at the time of the Social War. In: The Fali ofthe Román
Republic (Oxford UP, 1988) és H. Mouritsen; Italian Unification: A Study in
Ancient and Modern Historiography (Institute of Classieal Studies, 1998).
A fregellaei frízekről: F. Coarelli: Due fregi da Fregellae, Ostraka 3 (1994),
a praenesteiekről: Wallace-Hadrill in Rome’s Cultural Revolution (lásd Ötödik
fejezet). A szövetséges háború mint polgárháború: lásd Florus: Epitomae 2, 18;
a „polgárjog kereséséhez”: Velleius Paterculus: Róma története 2, 15; a „farka­
sokhoz”: 2, 27. Publius Ventidius Bassus, a tábornok, aki a diadal mindkét olda­
lán feltűnt, Valcrius Maximusnál szerepel: Facta et dicta memorahilia 6, 9.
Pompeji ostromát Flavio Russo és Ferruccio Russo dokumentálja: 89 a.C.:
Assedio a Pompei (Edizioni Scientifiche Italiane, 2005); a Sulla átriumában talál­
ható fejeket Valerius Maximus említi: Facta et dicta memorahilia 3,1; a diktátor
halála és sírfelirata Plutarkhosznál: Sulla 36-38. Catilina vétkei a proseriptiók
során: Plutarkhosz: Sulla 32. A Spartacusszal kapcsolatos bizonyítékokat Brent
D. Shaw gyűjtötte össze Spartacus and the Slave Wars: A Brief History with
Documents (Bedford/St Martins, 2001) című munkájában. Cicero a pompejibeli
problémákról a Sulla melletti beszédében szólt: Pro Sulla oratio 60-62; az ascu-
lumi komikus történetét Diodórosz Szikulosz beszéli el (Bibliothéké isztoriké 37,
12). Verres szicíliai cselekedeteiről szól Cicero utolsó Vcrres elleni beszédében
(Orationes in Verrem 2, 5). Caius éles szavait Plutarkhosz jegyezte fel: Caius
Gracchus 2. Cicero filozófiai értekezése a provinciák kormányzásáról öccséhez,
Quintushoz írott levelében található (1.1). Caius törvénye megtalálható: Román
Statutes, M. H. Crawford (szerk.) (lásd Negyedik fejezel), valamint A. Linloll:
Judicial Reform and Land Reform in the Román Republic: A New Edition, with
Translation and Commentary, ofthe Lawsfrom Urbino (Cambridge UP, 1992).
A római equites ismertetése: P. A. Brunt: The equites in the laté Republic. In: The
Fali of the Román Republic, a publicanié pedig: Nicolet: The World ofthe Citizen
in Republican Romé (lásd Negyedik fejezet). A szenátort, aki száműzöttként tért
vissza provinciájába, Valerius Maximus említi: Facta et dicta memorahilia 2, 10.
A „Róma eladó” szlogen Sallustiushoz vezethető vissza: „Eladó város ez, s el is
kel hamarosan, ha vevője akad.” - Jugurtha háborúja 35, 10. Marius haderőre­
formjának hatásairól és a késői köztársaság magánhadseregeiről szól Brunt klasz-
szikus esszéje: The army and the land. In: The Fali of the Román Republic.
Marius halálát Plutarkhosz beszéli el: Marius 45. Cicero Pompeius parancsnok­
sága melletti állásfoglalása két címen ismert: De imperio Gnaei Pompeii vagy
Pro lege Manilia. A vén kalóz alakját Vergilius találta ki: Georgica 4, 125-146;
A Scipio-legendátF. W. Walbank értelmezi: The Scipionic legend. In: Proceedings
ofthe Cambridge Philological Society 13 (1967). Horatius a Kr. e. 60. evet kulcs­
430

FELHASZNÁLT ÉS A)ÁNLŐTT SZAKIRODALOM

fontosságú fordulópontként jellemzi: Ódák 2, 1; Cato megjegyzését idézi

Plutarkhosz: Pompeius 47; Crassus fejéről: Plutarkhosz: Crassus 33; Cicero
sikertelen védőbeszéde Clodius gyilkosa mellett: Pro Milone. A bor hiányáról
Julius Caesar tesz említést: A gall háború 2, 15 és 4, 2, a druidák elhelyezkedé­
séről: 6, 13-16. Catullus utalása: Carmen 11; Caesar „bűneit” hangsúlyozza
Plutarkhosz: Az ifjabb Cato 51, és Plinius: A természet históriája 7, 92. A görög
látogató, aki látta a fejeket, Poszidóniosz volt, idézi Sztrabón: Geógraphilca 4.4.
Peticiust Plutarkhosz említi: Pompeius 73; Szoteridész történetét magyarázza
Nicholas Purcell: Romans in the Román world. In: The Cambridge Companion
to the Age ofAugustus (Kari Galinsky szerk.; Cambridge UP, 2005). Cato rette­
netes halálát Plutarkhosz beszéli el: A z ifjabb Cato, 68-70. A Lupercalián történt
incidenst vizsgálja J. A. Norlh: Caesar at the Lupcrcalia, Journal of Romon
Sludies 98 (2008). A rövid időre választott consulról szóló tréfákhoz lásd Cicero:
Levelek barátaihoz 7, 30, és Macrobius: Satumalia 2, 3.

Nyolcadik fejezet

A fejezet témáihoz kitűnő bevezetések: Janc F. Gardner: Women in Román Law

and Society (Croom Helm, 1986), Florence Dupont: Daily Life in Ancient Romé
(Blackwcll, 1994), Life, Death and Entertainment in the Romon Empire (D. S.
Potter, D. ,1. Maltingly szerk., Univ. of Michigan Press, 1999), Román Women
(Augusto Fraschctti szerk.; Univ. of Chicago Press, 2001), The Cambridge
WorldHistory of Slavery, vol. 1 (Keith Bradley, Paul Cartledge szerk.; Cambridge
UP, 201 I), Chrisfian Laes: Children in the Román Empire: Outsiders Within
(Cambridge UP, 2011) és Henrik Mouritsen: The Freedman in the Román World
(Cambridge UP, 2011). A latin nyelvről szóló 25 könyv (melyek közül néhány
fennmaradt) szerzője Marcus Terentius Varró; Cicero tréfáiról írtam Laughter in
Ancient Romé: On Jokitig, Tickling, and Cracking Up (Univ. of California Press,
2014) című könyvemben. Susan Treggiari a dolgokat Cicero nőismerőseinek
oldaláról szemléli Terentia, Tullia and Publilia: The Women of Cicero’s Family
(Routlcdgc, 2007) című munkájában. A Caesarral elköltött vacsora története:
Levelek Atticushoz 13, 52; Gore Vidal esszéje ebben a kötelében: Selected Essays
(Abacus, 2007). A római házasságról szóló klasszikus tanulmány: Susan
Treggiari: Román Marriage: lusti Coniuges from the Time of Cicero to the Time
of Ölpian (Oxford UP, 1993); Claudia sírfelirata olvasható Mary R. Lefkowitz és
Maureen Fant Women ’s Life in Greece and Romé (Duckworth, harmadik kiadás,
2005) című munkájában. Egnatius Metellusról: Valerius Maximus: Facta etdicta
memorabilia 6,3; a Livia által készített gyapjúruhákat említi Suetonius: Augustus
73, Volumnia Cytheris Cicerónál: Levelek Atticushoz 10, 10 és 16, 5. Marilyn Ö.
 FELHASZNÁLT ES AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

Skinner Clodia Metelli: The Tribüné's Sister (Oxford UP, 2011) című munkájá­
ban megkísérli rekonstruálni Clodia életútját; a bonyolult bírósági eset az, amely­
hez Cicero „Pro Caelio” címen ismert perbeszéde fűződik. A Vcrres vacsorájával
kapcsolatos problémákat tárgyalja Catherine Steel: Being economical with the
truth: what really happcned at Lampsacus? In: Cicero the Advocate (J. Powell,
J. Paterson szerk.; Oxford UP, 2004). Cicero utalása a nők gyengeségére: Pro
Murena 27; a tréfa arról, hogy vejét egy kardhoz kötözi: Macrobius: Saturnalia
2, 3. Bepillantás Quintus és Pomponia házasságába: Levelek Atticushoz 5, 1 és
14, 13. A házasságkötés megfelelő életkoráról: Brent D. Shaw: The age of
Román girls at marriage, Journal of Román Studies 11 (1987). Terentia véleke­
dése a fiatal nőbe belehabarodó öregemberről: Plutarkhosz: Cicero 41; Cicero
szójátékait dicséri Quintilianus a Szónoklattanban (6, 3). Az ókori fogamzásgát­
lással kapcsolatos bizonyítékokat gyűjti össze John M. Riddle: Contraception
and Abortion from the Ancient World to the Renaissance (Harvard UP, 1994).
A római-egyiptomi férj levelét közli Jane Rowlandson: Women and Society in
Greek and Román Egypt: A Sourcebook (Cambridge UP, 1998). A várható élet­
tartammal és a családi kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket vizsgálja Richard
P. Saller: Palriarchy, Property and Death in the Román Family (Cambridge UP,
1997). A háztulajdonlás a témája Elizabeth Rawson: „The Ciceronian aristocracy
and its properties” című írásának, amely a Román Culture and Society (Oxford UP,
1991) c. kötetében jelent meg. A római lakóház elrendezését mutatja be Andrew
Wallace-Hadrill: Houses and Society in Pompeii and Herculaneum (Princeton
UP, 1994); Plinius: A természet históriája bán (36, 5-6) írja le Scaurus házát.
A fényűzés problémáját vizsgálja Catharine Edwards: The Politics oflmmorality
in Ancient Romé (Cambridge UP, 2002). Az antiküthérai hajóroncsról: The
Antikythera Shipwreck: The Ship, the Treasures, the Mechanism (N. Kaltsas et al.
szerk., National Archaeological Museum, Athens, 2012). A Sestia gensről ad
esettanulmányt John H. D ’Arms: Commerce and Social Standing in Ancient
Romé (Harvard UP, 1981). A rabszolga-egyenruha ötletét említi Seneca: A nagy­
lelkűségről 1, 24, a szökött rabszolgákról: Cicero: Epistulae ad Familiares 5, 9;
5, 10a; 13, 77 és Levelek Atticushoz 1, 2. Tiro az egyik központi témája a „Cice­
ronian correspondences” c. cikkemnek; in: Classics in Progress: Essays on Ancient
Greece and Romé (T. P. Wiseman szerk.; Oxford UP, 2006); Cicero tréfáinak Tiro
által összeállított gyűjteményét kritizálja Quintilianus: Szónoklattan 6,3 . Az írások
robbanásszerű terjedését tárgyalja Greg Woolf: „Monumental writing”, Journal
of Román Studies 86 (1996). A ménage á trois-t írja le Allia Potestas hosszú
sírfelirata; angol fordítása: Lcfkowitz and Fant: Women’s Life in Greece and
Romé.
ELH A SZ N Á LT US AJÁNLOTT SZAKIILODALOM

Kilencedik fejezet

E korszakhoz jó bevezetések: The Cambridge Companion to the Age ofAugustus

(Kari Galinsky szerk.; lásd Hatodik és Hetedik fejezet), Caesar Augustus: Seven
Aspects (Fergus Millar, Erich Segal szerk., Oxford UP, 1984). Augustusról szóló
kiváló, újabb keletű tanulmányok gyűjteménye: Augustus (Jonathan Edmondson
szerk.; Edinburgh UP, 2009). Paul Zanker: The Power of Images in the Age of
Augustus (Univ. of Michigan Press, 1988) c. könyve alapjaiban formálta át felfo­
gásunkat a korszak művészetéről és építészetéről. A Caesar halálát követő pol­
gárháborúról szól Josiah Osgood: Caesar’s Legacy: Civil War and the Emergence
of the Román Empire (Cambridge UP, 2006) c. munkája. Janc Bcllcmore: Nicolaus
of Damascus (Bristol Classical Press, 1984) című kötetében közreadja Damasz­
kuszi Nikolaosz korai Augustus-életrajzának fennmaradt részleteit (angol for­
dításban; lásd még www.csun.edu/~hcfll004/nicolaus.html). Alison Cooley:
Rés Geslae Divi Augusti (Cambridge UP, 2009) c. könyve közli cs részletesen
elemzi Augustus önéletrajzát. A Caesar elleni merénylet részleteinek legjobb
mai elemzése: T. P. Wiseman: Remembering the Román People (Oxford UP,
2009). Octavianus kezdeti kíméletlenségéről és „a tizenkét isten asztaltársaságá­
ról” ír Suelonius: Augustus 27 és 70. A lefejezésről szól Amy Richlin: Cicero’s
head’. Tn: Constructions of the Classical Body (James I. Porter szerk.; Univ. of
Michigan Press, 2002); Seneca 6. és 7. Suasoriayd ízelítőt ad a Cicero halála
kapcsán keletkezett retorikai bravúrokból. Appianosz A római polgárháborúk
7. részében közöl a proskrihálásokról szóló anekdotákat. Josiah Osgood: Turia:
A Román Woman’s Civil War (Oxford UP, 2014) - a sírfeliratban megörökített
női bátorságról; Judith Hallett a perugiai parillyalövedékekről: „Perusinae glandes”,
American Journal of Ancient History 2 (1977). Kleopátra útra kelését jegyzi fel
Cicero: Levelek Atticushoz 14, 8. Kleopátra fényűzését rosszallja Plinius: A ter­
mészet históriája 9, 119-121; Plutarkhosz arról, hogy Antonius úgy kezelte
Aíexandriát, mintha Róma lenne: Antonius 50; Antonius és Kleopátra kapcsola­
táról is lényeglátóan ír C. B. R. Pelling: Plularch: Life of Antony (Cambridge
UP, 1988). A „konyhai forrásokat” Plutarkhosz említi: Antonius 28. Az actiu-
mi ütközet emlékművéről: Konstantinos L. Zachos: The tropaeum of the sea-
battle at Actium, Journal of Romon Archaeology 16 (2003). A hollók története:
Macrobius, Saturnalia 2 ,4 . Az Augustus végtisztcsségével kapcsolatos vitákról:
Tacitus: Évkönyvek 1, 8-9. Arról, hogy Augustus valójában nem törölt cl semmit:
Price and Thonemann: The Rirth of Classical Europe (lásd Általános szempon­
tok). A civilitas jelentőségéhez lásd Andrew Wallace-Hadrill: „Civilis princeps”,
Journal of Román Studies 72 (1982); a kaméleon és a szfinx: Julianus: Saturnalia
309 és Suetonius: Augustus 50. A „térképek” bemutatásáról: Claude Nicolet:
Space, Geography, and Polilics in the Early Román Empire (Univ. of Michigan
 433

HLLHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

Press, 1991), valamint Plinius: A természet históriája 3, 17. Az építkezések hang­

súlyos szerepéről a Rés Gestae-ben: Jas Elsner: Inventing imperium. In: Art and
Text in Román Culture (J. Elsner szerk.; Cambridge UP, 1996). Az asiai naptár
feliratának angol fordítása: Sherk: Romé and the Greek East (lásd Ötödik feje­
zet). A római hadsereg teljes fenntartási költségét próbálja kiszámítani Keith
Hopkins: Taxes and trade (lásd Első fejezet). A szenátusról: P. A. Brunt: The role
of the senate, Classical Quarterly 34 (1984); a rómaiak germániai vereségéről
szól Peter S. Wells: The Battle That Stopped Romé (Norton, 2004). Egnalius
Rufusról és Augustus ellenzékének más tagjairól: K. A. Raaflaub és L. J. Samons
II: Opposition to Augustus. In: Between Repuhlic and Empire: Interpretations of
Augustus and His Principate (szerk.: K. A. Raaflaub, Mark Toher). Az örökösö­
déssel kapcsolatos problémákról: The Julio-Claudian Succession: Reality and
Perception ofthe “Augustan Model” (A. G. G. Gibson szerk.; Brill, 2013). Livia
szerepét részletesen tárgyalja Nicholas Purcell: Livia and the womanhood of
Romé. In: Augustus (szerk.: Jonathan Edmondson).

Tizedik fejezet

A császárság első két évszázadának uralkodóiról és politikai életéről szóló fontos

áttekintések: Fergus Millar: The Emperor in the Román World (Bristol Classical
Press, 1992), P. A. Brunt: Román Imperial Themes (Oxford UP, 1990), R. J. A.
Talbert: The Senate of Imperial Romé (Princeton UP, 1984), Keith Hopkins:
Death and Renewal (Cambridge UP, 1985), utóbbinak főként a 3. fejezete.
Népszerű az életrajzi megközelítés, bár a tényszerű megalapozottság gyakran
ingatag. Ennek ellenére Aloys Winterling: Caligula: A Biography (Univ. of
California Press, 2011) és Edward Champlin: Nero (Harvard UP, 2003) c. kötete
érdekes a két „szörnyeteg” császár „revizionista” megjelenítése miatt. Józan ér­
tékeléseik végett ugyancsak haszonnal forgattam Barbara Levick: Claudius
(Routledge, 1993), Miriam T. Griffin: Nero: The End of a Dynasty (Routlcdge,
1987) és Anthony R. Birley: Hadrian: The Restless Emperor (Routledge, 1997)
c. munkáit. A Caius elleni merényletet boncolgatja T. P. Wiseman: The Death
of Caligula (Liverpool UP, 2. kiadás, 2013) c. munkája, amelyben újrafordítja és
elemzi Josephus ide vonatkozó elbeszélését A zsidók történetéből (19). Erié R.
Vamer: Mutilation and Transformation: Damnatio Memóriáé and Román Impe­
rial Portraiture (Brill, 2004) c. kötetében a portrészobrok újrafaragását tárgyalja.
A Caiusról szóló szenzációhajhász anekdoták forrása Suetonius életrajza: szex
a lakomákon (24), a kagylók (46). Claudius áldozatait is Suetonius veszi számba:
Claudius 29. Laughter in Ancient Romé c. könyvem (lásd Nyolcadik fejezet)
Commodus amfiteátrumbcli megjelenésével indul; a „halacskák”-ról: Suetonius:
434

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

Tibéri us 44, a légyfogdosásról: Suetonius: Dornitianu.? 3. A petúnia non ölet

történetéről: Suetonius: Vespasianus 23; Vespasianus józanságáról adiadalmenc-
tekről szólva: Suetonius: Vespasianus 12. Az összeesküvésekről szóló szellemes
megjegyzést Suetonius Domilianusnak tulajdonítja: Domitianus 21, a História
augusta viszont Hadrianusnak: Avidius Cassius 2. A gúnyversekről, falfirkákról:
Suetonius: Nero 39. Livia háztartásáról: Susan Treggiari: Jobs in the household
of Livia. In: Papers of the British School at Romé 43 (1975). A császár hivatali
munkájáról: Fergus Millar: Emperors at work. In: Government, Society, and
Culture in the Román Empire (szerk.: Hannah M. Colton, Guy M., Rogers Univ.
of North Carolina Press, 2004). Augustus az éjjeliedény-esetről: Sherk: Romé
and the Greek East (lásd Ötödik fejezel). Az áldozati ostyáról: Richard Gor­
don: The veil of powcr. In: Pagan Priests: Religion and Power in the Ancient
World (Mary Beard, John North szerk.; Duckworth, 1990). Fronto kommentárja
a császári képekről angol fordításban: Letters 4, 12. Caroline Vont reflexiója
a „szakáll” kérdéséről: „What’s in a beard”. In Rethinking Revolutions Through
Ancient Greece (szerk.: Simon Goldhill, Robin Osbome; Cambridge UP, 2006).
A Colosseum léptéke, hatása és finanszírozása a témája Keith Hopkins és Mary
Beard: The Colosseum (Profile, 2005) c. müvének. Tilus halálának talmudi tör­
ténetéhez lásd Gittin 56 B; Domitianus átlátszó falairól: Suetonius: Domitianus
14; az „arany barom”-ról: Tacitus: Évkönyvek 13,1. „az uralkodói hatalom titka”:
Tacitus szavai ( Korunk története 1,4). Vespasianus csodatétcleit említi Suetonius:
Vespasianus 7 és Tacitus: Korunk története 4, 81-82. A császári trónörökösök
adoptálásáról és ennek szélesebb hátteréről: Hugh Lindsay: Adoption in the
Román World (Cambridge UP, 2009). Plinius megjegyzése innen: Panegyricus
7-8; Galba beszédét feljegyezte Tacitus: Korunk története I, 14-17. Hadrianus
verse: Anthologia Palatina 6, 332. Tiherius és az éles szavú senator története:
Tacitus: Évkönyvek 1, 74, „ti szolgaságra kész embeerk”: Tacitus: Évkönyvek
3, 65; Néró első beszéde: Tacitus: Évkönyvek 13, 4. Hadrianus kivégezteti az
exconsulokat - erre utal a História augusta, Hadrianus 5; ugyanerről ír Alain
Gowing: Empire and Memory: The Representation of the Román Republic in
Imperial Culture (Cambridge UP, 2005). A feltételezések szerint Cordus mulatott
rá, hogy Livius magasztalta Pompeiust (Tacitus: Évkönyvek 4, 34). Lucanus halá­
láról lásd Tacitus: Évkönyvek 15, 70. Domitianus fekete lakomáját írja le Cassius
Dió: Rómaiké isztoria 67, 9. A lakomán Nervával folytatott beszélgetést idézi:
Levelek 4, 22; Tacitus beismerése: Korunk története 1,1. Helvidius Priscus és
Vespasianus összecsapásait említi Cassius Dió: Rómaiké isztoria 66, 12 és Sue­
tonius: Vespasianus 15. Fannia betegségéről szóló beszámoló: Plinius: Levelek 7,
19. Cassius Dió: Rómaiké isztoria 63, 26 utal Venus Sabina templomára. A csá-
szárimádás vonásairól: S. R. F. Price: Rituals and Power: The Román Imperial
Cult in Asia Minor (Cambridge UP, 1986) tárgyalja a gytheumi feliratot, melynek
 435

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

fordítása itt: Beard, North and Price: Religions of Romé, vol. 2 (lásd Általános
szempontok). Lívia „jutalmáról”: Cassius Dió: Rómaiké isztoria 56, 46, Vespa-
sianus szellemességéről: Suetonius: Vespasianus 23.

Tizenegyedik fejezet

A római városi életről és várostervezésről: Stambaugh: The Ancient Román City

(lásd Első fejezet)', külön fejezet szól Timgádról. A kiváltság nélküliek életéről:
Jerry Toner: Popular Culture in Ancient Romé (Polity, 2009) és Róbert Knapp:
Invisible Romans: Prostitutes, Outlaws, Slaves, Gladiators, Ordinary Mén and
Women ... the Romans That History Forgot (Profilé, 2013). A római társadalom
összes rétegének jellemző alakjairól: The Romans (szerk.; Andrea Giardina:
Univ. of Chicago Press, 1993). Címe ellenére az Anthology of Ancient Greek
Popular Literature (szerk., William Hansen; Indiana UP, 1998) bőségesen közöl
fordításokat olyan római művekből, amelyeket ebben a fejezetben tárgyalok.
A populáris művészetekről: John R. Clarké: Art in the Lives of Ordinary Romans:
Visual Representations and Nonelite Viewers in Italy, 700 BC-AD 315 (Univ. of
California Press, 2003). Az ími-olvasni tudók arányáról meggyőző, de sötét
képet ad William V. Harris: Ancient Literacy (Harvard UP, 1991). Az egylábú
asztalokról ír Plinius: A természet históriája 34, 14 és 33, 24. Az ifjabb Plinius
laurentumi villáját írja le a Levelek 2, 17; ugyanezt tárgyalja Roy K. Gibson és
Ruth Morello: Reading the Letters ofPliny the Younger (Cambridge UP, 2012) c.
művének egyik fejezete. A tetőcserepek minimális számát megszabó tarentumi
városi rendelkezés fordítása: Kathryn Lomas: Román Italy, 338 BC-AD 200:
A Sourcebook (Univ. College London Press, 1996). Timgád gazdag lakosairól
szól Elizabeth W. B. Fentress: Frontier culture and politics at Timgad, Bulletin
Archéologique du Comité des Travaux Historiques et Scientifiques 17 (1984).
A városok zónákra osztásának hiányát (beleértve az „erkölcsi zónákét” is) ma­
gyarázza Andrew Wallace-Hadrill: Public honour and priváté shame: the urban
texture of Pompeii. In: Urban Society in Román Italy (Tim J. Cornell, Kathryn
Lomas szerk.; UCL Press, 1995). Juvenalis panaszai: Szatírák 3. A Julius Cae­
sarig visszavezethető szabályozásból ítélve (heracleai tábla - angol fordítása:
Román Statutes [szerk.: M. H. Crawford, lásd Negyedik fejezet]) a nehéz kocsik
(plostra) nappali használatát többnyire tiltották. A „kenyeret és cirkuszt” Fronto-
féle verziója: Principia históriáé 17 (levelei között). A munka lenézése Cicerónál:
Marcus Tullius Cicero a kötelességekről 1, 150-151. A Róma uralta Britannia
életmódbeli kontinuitását erőltetetten hangsúlyozza Richard Reece: My Román
Britain (Oxbow, 1988). A római társadalom peremén élőkről szól John R. Patter-
son: On the margins. In: Death and Disease in the Ancient City (szerk.:Valerie
436

EDLHASZNALT ES A/ANLOTT SZAK.!R.ODALOM

M. Hope, Eireann Marshall; Routledge, 2002). Az alkalmi munkások iránti

keresletről; Dávid Mattingly: The feeding of imperial Romé. In: Ancient. Komé:
The Archaeology ofthe Eternal City (szerk.: Jón Coulston, Hazel Dodge; Oxford
Univ. School of Archaeology, 2000); Ancarenus Nothus szerepel ugyanezen
kötet egy másik kitűnő esszéjében: John R. Patterson: Living and dying in the
city of Romé. A Rómán kívüli szövőműhelyekről: S. Musco et al.: „Le complexe
archéologique de Casal Bertone”, Les Dossiers d ’Archéologie 330 (2008).
A munka a témája S. R. Joshel: Work, Identity, and Legal Status at Romé:
A Study of the Occupational Inscriptions (Univ. of Oklahoma Press, 1992) és
N. Kampcn: Image and Status: Román Working Women in Ostia (Mann, 1981) c.
munkájának. Eurysaces sírjáról: Lauren Hackforth Petersen: The Freedman in
Román Art and Art History (Cambridge UP, 2006). A collegium (más jelentésben
specifikus szakmai szervezet) szabályzatának fordítása: Beard, North, Price,
Religions ofRome, vol. 2 (lásd Általános szempontok). A pékek sztrájkjára utaló
felirat fordítása: Barbara Levick: The Government ofthe Romon Empire: A Source-
book (Routledge, 2002). A pompeji jelszavakról és a kocsmai jeleneteket ábrá­
zoló festményekről: Mary Beard: Pompeii: The Life of a Romon Town (Profile,
2008). A mosodai munkásokról: Miko Fiohr: The World of the Fullo: Work,
Economy, and Society in Román Italy (Oxford UP, 2013). Juvenalis ostiai kocs­
máját a 8. szatíra idézi fel. A római hazárdjáték sokoldalú ismertetése: Nicholas
Purcell: Literate games: Román society and the game of alea. In: Studies in
Ancient Greek and Román Society (szerk.: Robin Osborne, lásd Ötödik fejezet).
lé n y Toner Román Disasters (Blackwell, 2013) c. közérthető munkája a köz-
rendű rómaiakat fenyegető szerencsétlenségek különféle formáit mutatja be.
A római Egyiptomban terjedő bűnöket (és azok üldözését) szakszerű alaposság­
gal dokumentálja Benjámin Kelly: Petitions, Litigation, and Social Conlrol in
Román Egypt (Oxford UP, 2011), valamint Ari Z. Bryen: Violence in Román
Egypt: A Study in Legal Interpretálom (Univ. of Pennsylvania Press, 2013).
A herculaneumi asszony (Petronia Justa) esetét tárgyalja Wallace-Hadrilí:
Herculaneum (lásd Elősző). A római kori Bathban talált átkok fordítása: Stanley
Ireland: Román Britain: A Sourcebook (Routledge, 3. kiadás, 2008); az Oracles
of Astrampsychus fordítása: The Anthology of Ancient Greek Popular Literature,
szerk.: William Hansen. Phaedrus fabuláinak szellemét gyönyörűen ragadja meg
John Henderson: Teliing Tales on Caesar: Román Storiesfrom Phaedrus (Oxford
UP, 2001), valamint Aesop’s Humán Zoo: Román Storíes about our Bodies
(Univ. of Chicago Press, 2004); lásd elsősorban Phaedrus: Mesék 1,2; 1, 3 és
1, 28. A zavargásokról: Suetonius: Claudius 18, Philostratus: Vita Apollonii
Tyanei 1,15 (Aspendus) és Tacitus: Évkönyvek 14,42-45 (egy szenátor meggyil­
kolása). A közrendű rómaiak írásbeli műveltségéről: Andrew Wallace-Hadrill:
Scratching the surface: a case study of domestic graffiti at Pompeii. Jn: L'écriture
 437

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

dans la maison romáim (szerk.: M. Corbier, J. P. Guilhembert; Paris, 2011),

valamint Kristina Milnor: Graffiti and the Literary Landscape in Román Pompeii
(Oxford UP, 2014). A Hét Bölcs kocsmája az egyik fontos téma Clarkc’s: Art in
the Lives of Ordinary Romans and Looking at Laughter: Humor, Power, and
Transgression in Román Visual Culture, 100 BC-AD 250 (Univ. of Califomia
Press, 2007) c. kötetében.

Tizenkettedik fejezet

Plinius és Traianus levelezése (a Levelek 10. könyvében) e fejezet egyik szála;

angol kiadás: Pliny, Correspondence with Tróján from Bithynia (Epistles X)
(Aris and Phillips, 1990); a mögöttük rejlő ideológiáról: Greg Woolf: Pliny’s
province. In: Romé and the Black Sea Region: Domination, Romanisation, Resis-
tance (szerk.: Tönnes Bekker-Nielsen Aarhus UP, 2006), és Carlos F. Norena:
The social economy of Pliny’s correspondence with Trajan, American Journal of
Philology 128 (2007). Érintik az ókori történelem egyik legvitatottabb témáját,
a keresztényság felemelkedését. Ennek rövid, tömör megvilágítása: Kelly: The
Román Empire (lásd Általános szempontok); Diarmaid MacCulloch: A History of
Christianity: The First Three Thousand Years (Penguin, 2010) című kötetének
első fejezetei szintén jó kiindulópontot jelentenek. Az A Companion to the Romon
Empire (szerk.: Dávid S. Potter; Blackwell, 2006) számos hasznos tanulmányt
közöl a birodalom kormányzásának elveiről és gyakorlatáról. Fergus Millar tanul­
mányai, amelyeket a Government, Society, and Culture in the Román Empire c.
könyvében gyűjtött össze (lásd Tizenegyedik fejezet), a téma - beleértve Plinius
és Traianus kapcsolatát - legfontosabb kifejtései közé tartoznak. Levick: The
Government of the Román Empire (lásd Tizenegyedik fejezet) igen színesen
mutatja be a gazdag elsődleges forrásanyagot. Martin Goodman fejezete Gamsey
és Saller The Román Empire c. kötetében (lásd Általános szempontok) a Rómá­
val szembeni ellenállás különféle megjelenési formáit és helyszíneit ismerteti.
A római uralom alatti görög iroodalomról: Tim Whitmarsh: Greek Literature and
the Román Empire: The Poütics of Imitation (Oxford UP, 2002), továbbá: Being
Greek under Romé: Cultural Identity, the Second Sophistic and the Development
of Empire (szerk.: Simon Goldhill; Cambridge UP, 2001). A fejezet címét innen
kölcsönöztem: Beard, North, Price: Religions of Romé, vol. 2 (lásd Általános
szempontok)-, a „rómaivá válni” kifejezést Greg Woolfnak a birodalom kulturális
kölcsönhatásait vizsgáló fontos tanulmányának címéből vettem: Becoming Romon:
The Origins of Román Provinciái Civilization in Gaul (Cambridge UP, 1998).
Lukianosz paródiája a jósról: Alexandrosz, az álpróféta, és a szír vallásról:
A szírek istennőjéről.. S. von Schnurbcin: Augustus in Germania and his new
KELIIASZNÁM É.S AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

“town” at Waldgirmes east of the Rhine, Journal of Román Archaeology 16

(2003) bemutatja a félig kész várost. Sztrabón értékelése Britannia lehetőségei­
ről: Geógrapkika 4, 5. Hadrianus falának rejtélyéről: Dávid J. Breeze - Brian
Dobson: Hadrian’s Wall (Penguin, 2000). A provinciák kormányzásának minő­
ségéről: P. A. Brunt: Charges of provinciái maladministration under the early
principate. In: Romon Imperial Themes (lásd Tizedik fejezet)-, Tiberius vélekedé­
sét idézi Cassius Dió: Rómaiké isztoria 57, 10. A szállításról/közlckedésről:
Stephen Mitchell: Requisitioncd transport in the Román Empire. In: Journal of
Román Studies 66 (1976). Otho trónra juttatásának dicstelen körülményeire
Suetonius utal: Otho 3. Az „istenekkel teli világ” kifejezés Keith Hopkinsnak
a római vallásokról írott remek könyvéből származik: A World Full of Gods:
Pagans, Jews and Christians in the Román Empire (Weident'eld and Nicolson,
1999). Vindolanda infrastruktúrájáról: Alán K. Bowman: Life und Letters on the
Román Frontier: Vindolanda and Its People (British Museum Press, 1998); for-
rásdokumenlumok az interneten: http://vindolanda.csad.ox.ac.uk/. A cipőkről:
Caroline van Driel-Murray: Gender in question. In: Theoretical Román Ar­
chaeology: Second Conference Proceedings (szerk.: P. Rush Avcbury, 1995),
felveti azt a lehetőséget, hogy némelyik serdülő fiúké volt. A wroxeteri úszóme­
dencéről szóló beszámoló: G. Webster - P Woodfield: The old work, Antiquaries
Journal 46 (1966). Martin Millett: Romanization of Britain: An Eaaay in
Archaeological Interpretation (Cambridge UP, 1990) c. munkája cáfolja azt a
régi nézetet, mely szerint a romanizáció felülről lefelé történt. Dávid Mattingly:
An Imperial Possession: Britain in the Román Empire (Penguin, 2006) alapos,
korszerű áttekintés. La Graufesenque kétnyelvű lakosairól: J. N. Adams: Bilin-
gualism and the Lalin Language (Cambridge UP, 2003), Alex Mullen alternatív
álláspontja: The language of the potteries. In: Seeing Red (szerk.: Michael
Fulford, Emma Durham; Institute of Classical Studies, 2013). Horatius jelmon­
data: Levelek 2, 1; a változtatásokról egy görög stadionban egy római előadás­
hoz: K. Welch: The stádium at Aphrodisias, American Journal oj Archaeology
102 (1998). The Pantheon: From Antiquity to the Present, (szerk.: Tód A. Marder,
Mark Wilson Jones; Cambridge UP, 2015) - korszerű tanulmány a Pantheonról;
a Mons Claudianus-i szürke gránit eredetéről és az ehhez kapcsolódó dokumen­
tumokról: Roger S. B ágnál 1 - Dominic W. Rathbone: Egypt from Alexander to
the Copls (British Museum Press, 2004); a 16 méteres oszlopról: Theodore J.
Pefla: „Evidence fór the supplying of stone transport operations”, Journal of
Román Archaeology 2 (1989). Az Indiából jött hajóról szól Dominic Rathbone:
The Muziris papyrus. In: Alexandrian Studies II in Honour of Mostafa el Abbadi,
Bulletin de la Société d ’Archéologie d ’Alexandrie 46 (2000); Zeuxisról: Peter
Thonemann: The Maeander Valley: A Historical Geography from Antiquity to
Byzantium (Cambridge UP, 2011); a Monté Testacción túli kereskedelemről:
 439

FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT SZAKIRODALOM

D. J. Mattingly: Oil fór export?, Journal of Román Archaeology 1 (1988).

A Román Diasporas: Archaeological Approaches to Mobility and Diversity in
íhe Román Empire (szerk.: Hella Eekhardt; Journal of Román Archaeology supp-
lement 78, 2011) c. kötet azt elemzi, hogyan merhető a mobilitás; Baratesről:
Alex Mullen: Multiplc languages, mulliple identities. Tn: Muhilingualism in ihe
Graeco-Roman Worlds (szerk.: Patrick James Mullen; Cambridge UP, 2012).
A korai keresztények számhasználaláról: Keith Hopkins: Christian number,
Journal ofEarly Christian Sfudies 6 (1998); Perpetua vérlaníiságát aprólékosan
elemzi Thomas J. Heffernan: The Passión of Perpetua and Felicity (Oxford UP,
2012). Septimiusról cs nővéréről: História Augusta, Septimius Severus 15;
Zoilosról részletesen ír R. R. R. Smith: The Monument of C. Julius Zoilos (von
Zabern, 1993).

Utószó

A Caracalla által római polgárokká telt emberek számát nagy gonddal határozza
meg Myles Lavan: The spread of Román citizcnship, Pást and Present 229
(2016). Lényeges értékelés Constantinus diadalívéről: Tas Ftsner: From ihe cul-
turc of spolia to the cult of relics, Papers oflhe British School atRome 68 (2000).
A „szenátus” félreértése: Parastaseis, angol fordítása: Averil Camcron - Judith
Herrin (Brill, 1984), 43. fejezet.
 JEGYZETEK

Előszó

Tacitus: Iulius Agricola élete. 30. In: Tacitus összes művei. Ford. Borzsák
István. Európa, Budapest, 1980, http://mek.oszk.hU/04300/04353/html/01.htm#l

Első fejezet: Cicero legszebb napja

Geréb József: Nagy képes világtörténet. III. kötet. Franklin Társulat-Révai

Testvérek, Budapest, 1898-1905, 286.
Caius Sallustius Crispus: Catiljna összeesküvése. In: Lakoma. A görög-latin
próza mesterei. Ford. Kurcz Ágnes. Európa, Budapest, 1964, 317.
Perseus és Juvenalis: Tizedik szatíra. 122. In: Szatírák. Ford. Muraközy Gyula.
Európa, Budapest, 1977, 116.
http://www.romaikor.hu/levelek_es_levelezesek/marcus_tullius_cicero_levelei/
lucceiushoz/cikk/lucceiushoz_(i), Ford. Szepessy Tibor, (2018. augusztus 24.)
http://enciklopedia.fazekas.hu/memo/Marcus_Tullius_Cicero_b.htm. Ford.
Borzsák István (2018. augusztus 24.).
Titus Livius: A római nép története a város alapításától. Hatodik könyv, 18.
Ford. Muraközy Gyula. Európa, Budapest, 1982, 489.
Vergilius Maró Publius: Aeneis. 8. ének. Ford. Lakatos István.
http://www.romaikor.hu/levelezesek_es_szonoki_bcszedek. Ford. Szepessy
Tibor (2018. augusztus 24.).
Uo.

Második fejezet: A kezdetek

http://www.romaikor.hu/levelezesek_es_szonoki_beszedek/marcus_tullius_
cicero_beszedei/catilina_ellen/cikk/catiIina_elIen___ e!so_beszed, Ford. Bor­
zsák István, (2018. augusztus 24.)
Marcus Tullius Cicero: Az. állam. Ford. Hamza Gábor. Akadémiai, Budapest,
1997, 115.
Ti tus Livius: A római nép története a város alapításától. Első könyv, 7. Ford.
Kis Fercncnc. Európa, Budapest, 1982, 20.
Mithridatés levele. In: C. Sallustius Crispus összes művei. Magyar Helikon,
Budapest, 1978, http://mek.oszk.hU/06200/00280/06280.htm#3
Ovidius: A szerelem művészete. Első könyv. Ford. Gáspár Endre. K.u.K. Kiadó,
Budapest, 2008, 18.
lm. 19.
Ti tus Livius: A római nép története a város alapításától. Első könyv. 13. Ford.
Kis Ferencné. Európa, Budapest, 1982, 29.
Horatius: Epódoszok könyve 7. Ford. Trencsényi-Waldapfel Imre.
Persius és Juvenalis: Szatírák. Nyolcadik szatíra. 274. Ford. Muraközy Gyula.
Európa, Budapest, 1977, 107.
Kazinczy Ferenc (Ford.): Romai Classicusok magyar fordításban. Második
kötet. Magyar Tudós Társaság, Pest, 1837,156. http://real-eod.mtak.hU/1366/l/
AB 0_% 2BZ169584302.pdf

Harmadik fejezet: Róma királyai

Marcus Tullius Cicero: Az állam. Második könyv. 22. Ford. Hamza Gábor.
Akadémiai, Budapest, 1997, 127.
Németh György (szerk.): Görög-római szöveggyűjtemény. A görög és római
történelem forrásai. 169. fejezet - 167. Claudius beszéde: A lyoni bronztábla.
Ford. Adamik Béla et. al. Osiris, Budapest, 2011, 280.
Titus Livius: A római nép története a város alapításától. Második könyv,
1. bek. Ford. Kis Ferencné. Európa, Budapest, 1982, 99., http://raek.oszk.hu/
06200/06201 /html/index.htm

Negyedik fejezet: A nagy ugrás

Borzsák István (ford.): XII. táblás törvények 1/1. In: Római történeti chresto-
mathia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997, 21.
I. m. VI11/22. 27.
Titus Livius: A római nép története a város alapításától Negyedik könyv, 4.
Ford. Kis Fercncnc. Európa, Budapest, 1982.
 443

JEGYZETEK

Ötödik fejezet: A tágabb világ

Polübiosz: Poliibiosz történeti könyvei. 1. kötet. 5. Ford. Muraközy Gyula.

Attraktor Kft. Gödöllő. 2002. 1/5.
Plutarkhosz: Pürrhosz - Caius Marius. 21. In: Párhuzamos életrajzok. Máso­
dik kötet. Ford. Máthé Elek. Osiris, Budapest, 2005, 106.
Németh György (szerk.): Görög-római szöveggyűjtemény: a görög és római
történelem forrásai. 109. fejezet, A cannaei csata. Livius XXII. 44-51. Ford.
Muraközy György. Osiris, Budapest, 2011, 173.
Titus Livius: A római nép története a város alapításától. Hetedik könyv,
45/32. bek. Ford. Kis Ferencné. Európa, Budapest, 1982.
Vergilius: Aeneis. 1. ének, In: Vergilius összes művei. Ford. Lakatos István.

Hatodik fejezet: Új politika

Horatius: Epódoszok könyve 7. Ford. Trencsényi-Waldapfel Imre.

Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Tiberius Gracchus, 15. Ford. Máthé Elek.
Osiris, Budapest, 2005, 599.
Cicero: Az. állam. Ford. Hamza Gábor. Akadémiai, Budapest, 1997, 86.
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Caius Gracchus, 13. Ford. Máthé Elek.
Osiris, Budapest, 2005, 615.
C. Sallustius Crispus összes művei. Catilina összeesküvése, 29. Ford. Kurcz
Ágnes. Magyar Helikon, Budapest, 1978.
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Caius Gracchus, 17. Ford. Máthé Elek.
Osiris, Budapest, 2001, 619:
Aulus Gcllius: Attikai éjszakák. Ford. Muraközy Gyula. Európa, Budapest,
1968. 110-111.
Plutharkosz: Híres rómaiak. Ford. F. Kemény Márta. Móra-Kárpátia, Buda-
pest-Uzsgorod, 1967, 234.

Hetedik fejezet: Az impériumtól az imperátorokig

Kurcz Ágnes (ford.): Catilina összeesküvése. 35. In: C. Sallustius Crispus

összes művei. Magyar Helikon, Budapest, 1978. http://mek.oszk.hu/06200/
06280/06280.htm#l
1. m. 23. bek.
Vergilius összes művei. Georgica 4. Ford. Lakatos István, Európa, Budapest,
1984.
444

JF.GY7F.TFK

4 lulius Caesar: A gall háború. Ford. Szepessy Tibor. Európa, Budapest, 1964.5.
5 Catullus: Ha messzi útra menne Catullus. Ford. Veres Mátyás.
Kazinczy Ferenc (ford.): Romai Classicusok magyar fordításban. Első kötet,
XXVI. Atticushoz. Magyar Tudós Társaság, Pest, 1837, 196.

Nyolcadik fejezet: A hazai front

1 Catullus: Éljünk, Lesbia. Ford. Rónai Pál

2 Kurcz Ágnes (ford.): Calilina összeesküvése, 25. In: C. Sallustius Crispus
összes művei. Magyar Helikon, Budapest, 1978.
3 Kazinczy Ferenc (ford.): Romai Classicusok magyar fordításban. Második
kötet. Magyar Tudós Társaság, Pest, 1837, 156.

Kilencedik fejezet: Augustus átváltozásai

1 Vergilius összes művei. Első ekloga. Ford. Lakatos István. Európa, Budapest,
1984.
2 Vergilius összes művei. Aeneis, 1. ének. Ford. Lakatos István. Európa, Buda­
pest, 1984.
3 Caius Suetonius Tranquillus: Caesarok élete, Augustus Octavianus, 76. Ford.
Kis Ferencné. Európa, Budapest, 1961, 92.
4 Németh György (szerk.): Görög-római szöveggyűjtemény : a görög és római
történelem forrásai. 156. fejezet. Rés gestae Divi Augusti. I. Ford. Borzsák
István. Osiris, Budapest, 2011, 257.
5 I. m. 4.
6 I. m. 26.
7 I. m. (32.)
8 I. m. 193. o.
9 I. m. (15.)
10 Caius Suetonius Tranquillus: Augustus Octavianus. 28. In: Caesarok élete.
Ford. Kis Ferencné. Európa, Budapest, 1961, 66.
11 lm. Augustus Octavianus. 99. 105.

Tizedik fejezet: Tizennégy császár

i Caius Suetonius Tranquillus: Caligula. 32. In: Caesarok élete. Ford. Kis
Ferencné. Európa, Budapest, 1961, 171.
 JEGYZETEK

2 Josephus Flavius: A zsidók története. Ford. Révay József. Gondolat, Budapest,

1983, 525-527.
3 Caius Suetonius Tranquillus: Claudius. 32. In: Caesarok élete. Ford. Kis
Ferencnc. Európa, Budapest, 1961, 195.
4 Josephus Flavius: A zsidók története. Ford. Révay József. Gondolat, Budapest,
1983,519.
5 Caius Suetonius Tranquillus: Claudius. 32. In: Caesarok élete. Ford. Kis
Ferencnc. Európa, Budapest, 1961, 165.
6 I. m. Domitianius, 3. 310.
7 Marcus Aurelius: Elmélkedések. Negyedik könyv, 17. Ford. Huszti József.
Kossuth, Budapest, 2000, 34. http://raek.oszk.hu/00600/00606/00606.pdf
s Caius Suetonius Tranquillus: Vespasianus. 12. In: Caesarok élete. Ford. Kis
Ferencné. Európa, Budapest, 1961, 297,
9 Tacitus: Évkönyvek. I. könyv, 1. bek. In: Tacitus összes művei. Ford. Borzsák
István. http://mek.oszk.hU/04300/04353/html/02.htm#l 9
10 In: Grüli Tibor: „Non extincta lues". http://okorportal.hu/wp-content/uploads/
2016/02/2015_3_grull.pdf
" Tacitus: Évkönyvek. XIII. könyv, 1. In. Tacitus összes művei. Ford. Borzsák
István. http://mek.oszk .hu/04300/04353/html/02 .htm# 19
12 Uo.
13 Tacitus: Korunk története. I. könyv, 4. http://mek.oszk.hu/04300/04353/html/
01 ,htm#5
14 C. Plinius Caecilius Secundus: Traianus császár dicsőítése 7. Ford. Hoffmann
Zsuzsanna. Leclum Kiadó, Budapest, 2006.
15 Tacitus összes művei. Korunk története. Első könyv, 16. Ford. Borzsák István.
http://mek.oszk:hu/04300/04353/htral/01.htm#5 (2018. augusztus 24.)
16 Borzsák István (ford.): Évkönyvek. Első könyv, 74. In: Tacitus összes művei.
http://mek.oszk.hU/04300/04353/html/02.htm#I2 (2018. augusztus 24.)
17 I. m. Harmadik könyv, 65.
|S Lm . Negyedik könyv, 12.
19 Ifjabb Plinius: Levelek. Negyedik könyv, 22. Ford. Muraközy Gyula, http://
mek.oszk.hu/06100/06177/06177.pdf (2018. augusztus 24.)
20 I. m. Hetedik könyv. 19. http://mek.oszk.hu/06l00/06177/06177.pdf (2018.
augusztus 24.)
21 Uo.
22 Suetonius Tranquillus Caius: Vespasianus. 23. In: Caesarok élete. Ford. Kis
Ferencné. Európa, Budapest, 1961, 297.
23 Seneca: Játék az isteni Claudius haláláról (Apocolocintosis). 4. Ford: Szilágyi
János György, http://mck.niif.hu/02000/02069/02069.htm (2018. augusztus 24.)
24 Uo. 10.
446

JEGYZETEK

Tizenegyedik fejezet: Gazdagok és szegények

1 Ifjabb Plinius: Levelek. Negyedik könyv, 22. Ford. Muraközy Gyula, http://
mek.oszk.hu/06100/06177/06177.pdf (2018. augusztus 24.)
2 Perseus és Juvenalis: Tizedik szatíra. 81. In: Szatírák. Negyedik könyv. Ford.
Muraközy Gyula. Európa, Budapest, 1977.
3 T. Petronius Arbiter: Satyricon. Ford. Horváth István Károly, http://niek.oszk.
hu/04600/04629/04629.pdf (2018. augusztus 24.)
4 Perseus és Juvenalis: Tizedik szatíra. 81. In: Szatírák. Harmadik könyv. Ford.
Muraközy Gyula. Európa, Budapest, 1977, 201-202.
5 Vergilius: Aeneis. Ford. Lakatos István, http://mek.niif.hu/06500/06540/06540.
btm#19
6 Uo.
7 Arany János fordítása.

Tizenkettedik fejezet: A Rómán kívüli Róma

1 Ifjabb Plinius: Levelek. Tizedik könyv, 96. Ford. Muraközy Gyula. http://mek.
oszk.hu/06100/06177/06177.pdf (2018. augusztus 24.)
2 Uo.
3 I. m. 97.
4 I. m. 40.
5 Vergilius: Aeneis. Első ének, Ford. Lakatos István
6 Caius Suetonius Tranquillus: Tiberius. In: Caesarok élete. Ford. Kis Ferencné,
Európa, Budapest, 1961, 128.
7 Tacitus: Iulius Agricola életrajza. 19. Ford. Borzsák István, http://mek.oszk.
hu/04300/04353/html/01,htm#l
8 I. m. 21.
9 Uo.
Kis János (ford.): Horatius’ Levelei. Pesten, 1833. http://real-eod.mtak.hu/
1270/1/ ABO_% 2BZ15559300X ,pdf
" Aclius Ariszteidész: Róma magasztalása. 109. Ford. Szlávik Gábor. Budapest,
2002. 61.
12 Tacitus: Iulius Agricola élete. 30. http://mek.oszk.hu/04300/04353/html/01.
htm#l
13 Kühár Flóris (szerk.): Keresztény remekírók. A vértanúság emlékei. 2. kötet.
Szent István Társulat, Budapest, 1944. https://www.unitas.hu/sites/default/
files/02_kotet.pdf
14 Uo.
 447

JEGYZETEK

Németh György (szerk.): Görög-római szöveggyűjtemény. A görög és római

történelem forrásai. 169. fejezet - 167. Claudius beszéde: A lyoni bronztáhla.
Ford. Borzsák István. Osiris, Budapest, 2011, 281. http://www.tankönyvtár.
hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520 görög romai szoveggy uj temeny/
chl69.html

Utószó: Az első római évezred

Perseus és Juvenalis: Harmadik szatíra. 59-61. bek. In: Szatírák. Első könyv.
Ford. Muraközy Gyula. Európa, 1977, 201-202. http://enciklopedia.fazckas.
hu/memo/Marcus_Tullius_Cicero_b htm, Ford. Borzsák István (2018. augusz­
tus 24.)
Marcus Tullius Cicero Catilinia elleni első beszéde.
 Kr o n o ló g ia

A [négyszögletes zárójelbe] lett tételek a klasszikus görög történelem eseményeire

vonatkoznak.

URALKODÓK,
IRO D A LM I A LA K O K D Á TUM ESEM ÉN YEK KO RSZA KO K,
H Á BO RÚ K

L c. 753 Róma alapításának hagyományos A királyság kora,

időpontja 753-509
].. Romulus
2, Numa
3, Tn lliu s Ilo stilius
4, Ancus Március

[5 8 2 Püthagorasz születése 5, Tarquinius Priscus

Szám oszón }
6, Servius Tn lliu s
7, Tarquinius
Superbus

509 A római köztársaság alapításának római köztársaság,

hagyományos időpontja 509-44

494 a plebejusok első kivonulása a patríciusok cs

plebejusok küzdelme
(287-ig)

[4 9 0 a ma rajhón i csata ]

451-450 tizenkét táblás törvények a dcccmvirek

[3 9 9 Szókratész halála Athénban j

396 Veii lerombolása

390 a gallok kirabolják Rómát

341 a latin háboní kezdete IT Á L IA I H Á B O R Ú K

KRONOLÓGIA

U RA LK O D Ó K ,
IR O D A LM I A LA K O K D Á TU M ESEM ÉN YEK KO RSZA KO K,
H Á BO RÚ K

338 a latin szövetség feloszlatása L A T IN H Á B O R Ú ,

341-338

[3 3 4 N a g y S á n d o r h a d já ra tá n a k
k e zd e te ]

326 az adósrabszotgaság eltörlése S A M N IS H Á B O R Ú K

első: 343-341
második: 326-304
harmadik: 298-290

[3 2 3 N a g y S á n d o r h a lá la ]

321 a caudiumi ütközet

312 az első római vízvezeték építése

295 sentinurru ütközet

290 a samnis háborúk befejezése

287 a népgy űlés határozatai kötelező

erejűvé válnak

280 Scipio Barbatus halála RÜ RRH O SZI

HÁBO RÚ
280-275

275 Plirrhosz visszaszorul Épeiroszba Róma Pürrhosz,

Épcirosz királya ellen

264 E L S Ő PU N
H Á B O R Ú , 264-241

L iv i us Andronieus első 240

tragéd i áj ának előadás a

218 Hannibál átkel az Alpokon M Á S O D IK P U N

H Á B O R Ú 219-202
Róma Hannibál ellen

216 a cannaei csata E LS Ő M A KED Ó N

H Á B O R Ú 215-205
Plautus működése Róma V, Philipposz
(a 180-as évekig) ellen

Ennius működése 204 a Nagy Istenanya megérkezése

(kb. 169-ig) Rómába

202 zárnál ütközet

 451

KRONOLÓGIA

URALKODÓK,
IRODALMI ALAKOK DÁTLiM ESEMKNYEK KORSZAKOK,
HÁBORÚK

M Á S O D IK
M A KED Ó N
H Á B O R Ú , 200-197
Róma V, Philipposz
ellen

190 Scipio Asiaticus győzelme S Z ÍR H Á BO RÚ

Antiokhosz fölött
Róma III. Antiokhosz
szír király ellen
Terentius működése
(kb. 160-ig)

183 Scipio Africanus és Hannibál

halála
H A R M A D IK
M A K ED Ó N
H Á B O R Ú , 172-168
Róma Perszeusz ellen

171 küldöttség Hispániából, Carteia

megalapítása

168 püdnai csata, Pcrszeusz makedón

király versége

Polübiosz működése 167 Polübiosz túszként Rómába

(kb. 118-ig) érkezik
IB É R IA I H Á B O R Ú ,
155-133
Róma a keltiber
törzsek ellen

149 állandó büntetőbíróságok H A R M A D IK P U N

fölállítása H Á B O R Ú , 149-146

146 Scipio Aemilianus elpusztítja

Karthágót
Mummius lerombolja
Korinthoszt

139 a titkos választások bevezetése

133 az ibériai háború befejezése,

a terület túlnyomó része Róma
uralma alá kerül
452

KRONOLÓGIA

URALKODÓK*
IRODALMI ALAKOK DÁTUM ESEMÉNYEK KORSZAKOK,
HÁBORÚK

Attalosz pergamoni király

kómára hagyja országát
Tiberius Gracchus tribunussága
és meggyilkolása
Lucilius szatírái,
I L század utolsó
harmada

129 Scipio Aemilianu s halála

125 Frege 11ae 1erőm bo1ása

123 Gaius Gracchus tribunussága

122 Gaius Gracchust újra néptributíná

választják
elfogadják a kárpótlási törvényt

121 Gaius Gracchus meggyilkolása

J U G U R TH A E L L E N I
H Á B O R Ú , 118-106

107 Máriás első consulsága, katonai

reformja; átveszi a Jugurtha
elleni háború irányítását

Cicero születése
Arpinumban
SZÖ V ETSÉG ES
HÁBO RÚ,
91-89

89 az itáliaiak polgárjogot kapnak ELSŐ

M IT H R ID A T É S Z !
H Á B O R Ú , 89-85
Róma
V L Mithridatész
pontoszi király ellen

88 Sulin veszi át a Mithridatész PCI G Á R H Á B O R Ú ,

elleni háború irányítását 88-86
Sulla Marius ellen
Mithridatész itáliai lakosokat
gyilkol

86 Marius hetedik consulsága

és halála
 453

KRONOLÓGIA

URALKODÓK,
IRODALMI ALAKOK D Á TU M ESEM ÉN YEK KO RSZA KO K,
H Á BO RÚ K

85 Sül la fegyverszünetet köt

Mithridatésszel

82-81 Sulla reformjai és proskiipciői M Á S O D IK

M IT H R ID A T É S Z !
H Á B O R Ú , 83-81
Cicero és Terentia 80
házassága

79 S ulla lemond a dictatorságről

73 Mithridatész lerohanja Rithyniát SPA R TA C U S

FELK ELÉSE,
73-71; H A R M A D IK
M IT H R ID A T É S Z !
HÁBO RÚ,
73-63
71 Crassus leveri a Spartacus -
láz adást

Cicero Verres elleni 70 Cicero beperli Verrest

beszédei
Pompeius első ízben consul
Pompeius hadjárata a kalózok
ellen

66 Pompeius veszi át a Mithridatész

elleni háború irányítását

Cicero első förmmaradi 65

levele Atticushoz
Catullus és Lucrctius
működése (az 50-es
évek közepéig)

Cicero C a tilin a ellen\ 63 Po mpei us el fog lalj a Jct Lizsál ei nel

i-I V
Cicero leleplezi Catilina
Összeesküvését
Pompeius legyőzi Mithridatészt,
békét teremt keleten

Cicero beszéde Archias 62 Pompeius diadalmeneté

védelmében

60 az első triumvirátus
KRONOLÓGIA

URALKODÓK*
IRO D A LM I A LA K O K D Á TU M ESEM ÉN YEK KO RSZA KO K,
H Á BO RÚ K

59 Pompeius feleségül veszi

Caesar leányát, J ul iái

58 Cicero száműzetése (57-ig)

55 Caesar első partra szállása

Britanniában
fölcptil Pompeius színháza

Cicero A z á lla m 54 Júlia halála

a karrhai katasztrófa,
Crassus halála

52 Clodius meggyilkolása
(a „bovilláéi ütközet”)
Pompeius egyedüli consul

Caesar A g a ll h á b o rú 51 Cicero Cilicia helytarlója

50 Caesar befejezi Gallia

meghódítását

Sallustins működése 40-es

évek

Cicero csatlakozik 49 Caesar átlépi a Rubiconi P O LG Á R ­

Pompeiushoz H Á B O R Ú K , 49 31
Görögországban
Caesar Pompeius
ellen

Cicero hazatér Rómába 48 pharszaloszi ütközet; Pompeius

halála Egyiptomban

Cicero elválik 46 Caesar győzelme

Teremi ál ól

Cicero feleségül veszi 45

Publíliát, meghal
leánya, Tu llia

44 Január: Caesar d i c t a lo r p e r p e ia u s
Március: Caesar meggyilkolása

Cicero meggyilkolása 43 Oclavianus, Antonius és Lepídus Caesar gyilkosai

triumvirátusa Caesar örökösei ellen

Horatius a vesztes 42 a philippi ütközetben a

oldalon Philippinél triumvirátus legyőzi Brutust cs
Cassiust
 455

KRONOLÓGIA

URALKODÓK,
IRODALMI ALAKOK DÁTUM ESEMÉNYEK KORSZAKOK,
HÁBORÚK

41-40 Perusia ostroma Lucius Antonius

OciavianLLS ellen

Vergilius E k to g á k 39

Liv iu s i. c. 30-as 37 Octavi amis feleségül veszi Líviát

évektől L az, 17-ig írta
A r ó m a i n é p tö rté n e te
a v á ro s a la p ítá s á tó l

Horatius S z a tír á k 1 35-4

31 acliumi ütközet Octavianus Marcii s

Antonius ellen

30 Antonius cs Kleopátra A C S Á S ZÁ R S Á G
öngyilkossága, Egyiptom római KO RA
provincia
Julius-Claudius-
dinasztia,
i. c, 31 - i . sz, 68
Octavi anus/Aug ustus,
i. c, 31 - i . sz, 14

Propertius, Tibulíus 20-as

cs Ovidius működése évek

Vergilius megírja 29 Octavianus hazatér Itáliába,

a G e o r g ic á l és és háromszoros triumphust tart
valószínűleg elkezdi
az A e n e is t

27 Octavianus fölveszi az A u g u stu s

címet

Vergilius halála 19 a parthusok által Kardiáinál

zsákmányolt hadrj clvények
visszatérése Rómába

18 az első augustusi házassági

törvény

8 a „Scxtilis,, hónap az „Augusus”

nevet kapja

Cicero szabadosának, 4 AugustLis hivatalosan örökbe

l írónak a halála fogadja Tibcriust

2 Augüstus Fórumának a felavatása

KRONOLÓGIA

U RA LK O D Ó K ,
IRO D A LM I A LA KO K D Á TU M ESEM ÉN YEK KO RSZA K O K ,
H Á BO RÚ K

AugusLus leányának, Júliának a i. €.

száműzetése

Ovidiust Tomisba i. sz. 8 i, sz.

száműzik

9 a teuloborgi csata

Sztrabón működése tö-es Tiberius, 14-37

(kb. 24-ig) évek

Phaedrus és Vellcius 20-as

Patcrculus működése évek

25 Aldus Cremutius Corcins halálra

éhezted magát

26 Pontius Pilátus Jűdea helytartója

(36-ig)

29 Livia halála

33 Jézus keresztre feszítésenek

hagyományos időpontja

37 Gaius (Caligula),
37-41

40 zsidó követség Caligulánál

ifjabb Scncca 41 Caligula meggyilkolása Claudius, 51-54

működése

43 Claudius megszállja Britanniát

44 Claudius diadalmenettel ünnepli

britanniaí győzelmét

48 Claudius beszéde, lyoni

bronztábla

Seneca A p o c o lo c yn to su s 54 Néró, 54-68

58 Agricola első britanniaí

tartózkodása (62-ig)

idősebb Plínius, 60-as

Lucánus, Petronius és évek
Persius működése

60 Boudieca telkei esc

 K R O N O LÓ G i*

URALKODÓK,
IRO D A LM I A LA K O K D Á TUM ESEM ÉN YEK KO RSZA KO K,
H Á BO RÚ K

ifjabb Plínius születése 61 Lucius Pedanius Sccundust

rabszolgái meggyilkolják

64 a nagy római tűzvész

Seneca és Lucanus 65 Szent Pál római lefejezésének

öngyilkosságot követ el hagyományos időpontja
Piso összeesküvése Néró ellen

Petronius 66 Tíndatész király Rómában E L S Ő Z S ID Ó

öngyi Ikossagot követ cl FELK ELÉS,
66-73/74
Thracsea Paetus öngyilkosságot
követ el

68 Néró öngyilkossága

69 polgárháború: „a ncgy császár P O LG Á R H Á B O R Ú

éve”
Plavius-dinasztia,
69-96

70 a jeruzsálemi templom Vespasianus, 69-79

lerombolása

73/4 az első zsidó felkelés Maszada

bevételével véget ér

Iosephus elkezdi kb. 75 elkezdődik a fishbourne-i római

terjeszteni A z s id ó villa építése
h á b o rú című művét

77 Agricola Britannia helytállója

(85-ig)

idősebb Plínius halála 79 a Vezúv kitörése, elpusztul Titu s, 79-81

Pompeji és Herculaneurn

Martialis, Plutarkhosz 80-as

és luvenalis működése évek

80 a Colosseum építésének
a befejezése

81 Domitianus, 81-96

a vindolandai írott kb. 85

fátáblák (120-ig)

89 Domitianus fekete lakomája

KRONOLÓGIA

URA LKO D Ó K,
IR O D A LM I A LA K O K D Á TU M ESEM ÉN YEK KO RSZA K O K ,
H Á BO RÚ K

losephus A zs id ó k 93/94 az „örökbe fogadott”

tö rté n e te császáruk dinasztiája

96 Dom iti anu s meggy ílkolása Nerva. 96 98

Tacitus consulsága; 97 Nerva örökbe fogadja Traianust

ez idő tájt íija a iu lin s
A g ric o lü é le te című
munkáját

98 Traianus, 98-117

Plinius consulsága és 10Ü

JYaianushoz intézett
P anegy r ítu s a

Tacitus K o ru n k 109 Plinius Biiliynia helytartója E L S Ő DÁC IÁI

tö rté n e te (110-ig) H A D JÁ R A T,
101-102
M Á SO D IK DACIA!
H A D JÁ R A T,
105-106

Pl i ni us L evcdek 110
(Tizedik könyv
Traianus császárhoz)

113 Traianus megszállja Parthiát T R A IA N U S K E L E T I

H A D JÁ RA TA I,
1)3-1 17

Tacitus É v k ö n yvek 117 Hadrianus, 117-138

u h négy volt consul kivégzése

Snctonius C a e sa ro k 120-as A 1ladriaiiLLs-fal építése

é le te tiz e n k é t é le tr a jz évek
Hadrianus Panlheonj áriak az
építése

130 Antinousz, Hadrianus férfi

szeretője a Nílusba fullad

138 Antonius Pius,

138-161

Fronto, Aldus Gcllius, 140-es

Pau szán i asz és évek
Luki an ősz működése
(a 180-as évekig)
 KRONOLÓGIA

URA LKO D Ó K,
IRO D A LM I A LA K O K D Á TU M ESEM ÉN YÜK KO RSZA K O K ,
H Á BO RÚ K

Arisztiedész R óm a 144
m a g a szta lú s a

Galénosz működése 160-as

(a 2üü-as évekig) évek

161 Marcus Aurelius

és Lucius Verus,
161-169

167 himlő (?) járvány Rómában

és szerte a birodalomban

169 Lucius Verus —valószínűleg Marcus Aurelius

a járvány következtében - egyedül uralkodik.
elhalálozik 169-180

180 Commodus, 180-192

192 Commodus meggyilkolása

193 öt rivális trónkövetelő P O LG Á R H Á B O R Ú

196 Septimius Severus egyedül Severus-dinasztia

uralkodik
Septimius Scvcrus,
193-21í

Cassius Dió elkezdi kb. 202

Róma történetének
az írását

203 Vibia Perpetus kivégzése

Karthágóban

Cassius Dió consulsága kb. 205

211 Caracalla meggyilkoltatja Getát Caracalla cs Geta,

majd
Caracalla egyedül
uralkodik, 211-217
212 a birodalom minden szabad
lakosa polgárjogot kap
 KÖSZÖN ETNYILVÁN ÍTÁS

s o k örömöt, s e g y b e n m é ly m e g h a to ttsá g o t é reztem .

A
kö n y v ír á s a kö zben
. Ötlete barátomtól és kiadómtól, Peter Carsontól származik, aki sajnos még
azelőtt itthagyott bennünket, hogy egy sorát is olvashatta volna. Csak remélni
tudom, hogy a végeredmény nem keltene benne csalódást.
Az S.P.Q.R. mintegy ötvenévnyi munkámnak a gyümölcse, és sokkal több
embernek tartozom köszönettel érte, mint amennyinek itt hálámat ki tudom fe­
jezni. Az utóbbi időben az itt következő, Cambridge-ben és másutt munkálkodó
barátaimtól és kollégáimtól kértem segítséget: Cliff Ando, Emma Dench, Chris
Hallett, Willíam Harris, Geoff Hawthom, Myles Lavan, Matthew Leigh, Angus
Mackinnon, Neville Morley, John North, Robin Osbome, Jonathan Prag, Joyce
Reynolds, James Romm, Brian Rose, Malcolm Schofield, Ruth Scnrr, Bcrt
Smith, Peter Thonemann, Jerry Toner és Carrie Vout. Sok más barátom - közöt­
tük Manolo Blahnik, Corrie Cortield, Gary Ingham és Sean Spencc, Rogcr Mi­
diéi valamint a 2015. júliusi nyaralótársaink (Frank Darbell és Jay Weissberg,
Cclina Fox, Fionnuala és Simon Jervis, Anna Somcrs-Cocks, Jonathan és Teresa
Sumption) különböző módon segítettek abban, hogy az alkotókedvem ne hagy­
jon cserben. A könyv írása közben blogom (A Don’s Life) kommentelői - szoká­
suk szerint - jobbító szándékú észrevételeikkel folyamatosan támogattak. A biblio­
gráfia összeállításának utolsó szakaszában Hannah Price szakértő tanácsokkal
látott el; Debbie Whittaker szervezői tehetsége az egész munka közben nélkülöz­
hetetlennek bizonyult, és az ő sasszeme kellett ahhoz, hogy a gépelési hibákat,
ténybeli tévedéseket és logikai buktatókat észrevegyem.
Számos intézménytől a reméltnél is több segítségei kaptam: a cambridgc-i
klasszika-filológia kar (könyvtárával egyetemben) mindig mellettem állt; a Newn-
ham College türelemmel vette tudomásul és nézte el szilárd eltökéltségemet,
céltudatosságomat; néhány kemény munkás heten át a római American Academy
nagylelkű vendégszeretetét élvezhettem (külön köszönetemet szeretnem kifejezni
Kim Bowesnak); és a Times Literary Supplement sem rótta fel gyakori távollé-
leimel. Egy válságos helyzetben pedig Steve Kimberley mentette meg a laptopo­
mon tárolt adatokat. Sokat láttam és tanultam azoktól a szigorú pontossághoz
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

ragaszkodó tudományos szakemberektől, akikkel az e könyvvel kapcsolatos

- noha nem ennek alapján készült - sorozaton a Lion Televisionnál együtt dol­
goztam. Külön köszönettel tartozom Richard Bradley-nek, Johnny Crockellnek,
Ben Finney-nek, Craig Hastingsnek, Tim Hodge-nak, Chris Mitchcllnck, Marco
Rossinak, valamint Caterina Turroninak is. Beszélgetéseink során a Római Biro­
dalom olyan rejtekei tárultak fel előttem, amelyekről nem is álmodtam, hogy
valaha személyes közelségükbe juthatok, ük nyitották fel a szemem.
A kiadók munkatársaival - akik nem sürgettek, ha késtem az anyaggal -
mindvégig nagyszerű volt együtt dolgozni. A z Egyesült Királyságban köszönet
illeti Penny Dánielt, Frances Fordot, Andrew Franklint, Valentina Zancát és min­
denki mást a Profilé Books kiadónál, akik lehetővé tették e könyv megjelenését.
És természetesen nem feledkezhetek meg Emily Hayward-Whillockról, aki a
médiával tartotta a kapcsolatot, JulianaFroggattről, aki a kéziratot gondozta nagy
szakértelemmel és sok humorral, valamint Lcslcy Hodgsonról, aki a képek lelő­
helyét kutatta fel. Köszönetét mondok még a szedést és tördelést végző Jonathan
Harley-nek és James Alexandernek pontos, lelkiismeretes munkájukéit. Bob Weil-
ben - az egyesült államokbeli Liveright Publishingtől - a régi, nagy hagyomá­
nyokat követő kiadót ismertem meg. Szerelnék neki hálás köszönetét mondani,
hasonlóképpen Peter Millernek cs Will Menakcmek. George Lucas az Inkwell
Publishingtől mindent megtett annak érdekében, hogy New Yorkban kitűnően
érezzem magam.
Családom - Robin Cormack, Zoe és Raphael - az S.P.Q.R. megírásának egész
ideje alatt hihetetlenül elnéző volt velem. Szeretném itt kifejezni irántuk érzett
hálámat cs szeretetemet, remélve, hogy a jövőben majd nyugodtabb vizeken
evezünk, és több időt tölthetünk együtt. Továbbá külön köszönet illeti Peter Stot-
hardot, aki mindvégig követte munkámat, és tanácsokkal, szellemi táplálékkal
látott el. Mindkét Péternek hálás köszönet!
 Képek forrásai

Színes táblák

1. Cesare Maccari: Cicero leleplezi Catilinát (1889) Palazzo Madama, Róma. Foto ©
akg-images/Album/Oronoz
2. John Leech: Cicero leleplezi Catilinát (1850 körül). In: Gilbert Abbot A Beckett: The Comic
tíistory of Roma, Bradbury and Evans, 1852, Fotó © Posner Library/Carnegie Mellon
3. (Fent): N. Poussin: A szabin nők elrablása (1637-1638), Musée du Louvre, Párizs. Fotó
© akg-imagcs/Erich Lessing. (Lent): P. Picasso: A szabin nők elrablása (1962), Centre Pom-
pidou. Fotó © Succession Picasso/DACS, London 2015, A z akg-images hozzájárulásával
4. Tiziano: Tarquinius és Lucretia (1571), Fitzwilliam Museum, Cambridge. Fotó © Leb-
rccht Music and Árts Photo Library/Alamy
5. A Ficoroni-cista , i. e. IV. század, Museo Nazionale Etrusco di Villa Giulia, Róma. Fotó
© akg-images/De Agostini Pioníré Lib./G. Nimatallah; (lent) © akg-images/Nimatallah
6 . Síremlékről származó festmény az esquiliaei hegyről, i. e. III. század, Centrale Montemar-
tini. Róma. Fotó © The Art Archive/Alamy
7. Jelenetek a Fran9 ois-sírról, Vulci, i. e. IV. század, Torionia-gyűjtemény, Róma. A fénykép
közléséhez a Soprintendenza per i Béni Archeologici dell’Etruria meridionale járult hozzá.
8 . Az első pun háborúból való hajó zúzósarkantyújának kiemelése a szicíliai partoknál. Fotó
© RPM Nautical Foundation
9. Andrea Mantegna: Julius Caesar diadalmeneté című sorozatának (1484-1492) utolsó
képe. Hamplon Court Palace, London. Fotó: Royal Collection Trust © Her Majesty Queen
Elizabeth TIt 2015/Bridgeman Images
10. Marcus Aunelius diadal oszlopának részlete, Róma. Fotó © Realy Easy Star/Tuilio Valente/
Alamy
11. Septinnus Severust és családját ábrázoló fatábla, kb. i. e. 200, Staatliche Museum, Berlin.
Fotó: © Neues Museum, Berlin
12. Lívia arcképe, i. e. I. S2ázad, Musée du Louvre, Párizs. Fotó © Intcrfoto/Alamy
13. Bronz díszítőelem Caius Nemi-tavi hajóiról, i. sz. 37^4-1, Museo Nazionale Romano,
Palazzo Massimo all Terme. Fotó © akg-images/Mondadori Portfolio/Sergio Anelli
14. Egy pompeji házból (V, 2, 4) való festmény, i. sz. I. század, Museo Archcologico Nazio­
nale, Nápoly. Fotó © akg-images/Erich Lessing
15. „Athéni Szolon” az ostiai „Hét bölcs” kocsmából, kb. i. sz. 100. Fotó © The Art Archive/
Alamy
464

KFFFK. FORRÁSAI

16. Római rabszolga nyakörvei?) i- sz. IV. század, Museo Nazionale Romano, Tenne di
Diocleziano. Fotó © Photo Scala, Florence, a Ministero dci Bcni e delié Alliviiá Culluraii
hozzájárulásával
17. Gazdája által egy rabszolgaiánynak ajándékozott, feliratos arany karperec, a Pompeji
melletti Moreginéhol, i. sz. I. század. A. Ambrosio ct al.. Storic da un’eruzione, Nápoly, 2003,
Electa című kiállítási katalógusából, 470. o.
18. Jelenetek egy pompeji mosodából (VT, 8 , 20), i. sz. T. század, Museo Archeologico Nazio-
nale, Nápoly. Fotók © akg-images/Nimatallah és Museo Archeologico Nazionale, Nápoly
19. Gemma, a Neptun alakjában ábrázolt Octavianusszal/Augustusszal, i. c. 1. század vége.
Az állítólag Tunéziából származó lelet a bostoni Museum of Finc Árts tulajdona. Fotó ©
Museum of Fine Árts, Boston, Massachusetts, USA/Annc and ölake Ireiand Galiery (Gailery
2l()A)/Bridgeman Images
20. A „nagy francia kámea”, i. sz. I. század, Bibliothéque Nationale, Párizs. Fotó © akg-images/
Album/Joseph Martin
21. A valószínűleg római minta alapján készült ,/Fabula Peutjngeriana” (Peutinger-tábla)
részlete, XIII. század, Österreichische Nalionalbibliothek, Vienna. Fotó © akg-images

Fekete-fehér képek

1. Tabularium, Róma. Fotó: © Romc4all

2. Csatornafedél (© rgbdave/Stoekimo/Alamy) és utcai szemetes kuka (a szerző felvétele)
3. Cesare Maccari: Cicero leleplezi Catilinát (1889) című festményének részlete, Palazzo
Madama, Róma. Fotó © akg-iniages/Aibum/Oronoz
4. Szavazást ábrázoló római ezüstérme, i. c. 63. (bal oldali: © The Trustees of the British
Museum; jobb oldali: © Goldberg Coins & Colleclibles Inc.)
5. Pénzverést ábrázoló sírkő, Í> sz. ÍV. század, Museo Archeologico Nazionale d’Abiuzzo,
ChietL A Ministero per i Béni e le Attivitá Culturali/Alinari Archivcs, Firenze hozzájárulásával
6 . Magyar tüntetők. 2012. Fotó © Péter Kőhalmi/AFP/Getty Images
7. Farkasszobor az ikrekkel, Musei Capitolini, Róma. Photo © Musei Capitolini, Róma,
Italy/Bridgeman Images
8. Titus Tatiust és két szabin nő elrablását ábrázoló római ezüstenne, i. c. 89. Fotó © The
Trustees of the British Museum
9. Mozaik Romulus, Remus és a farkas képével, Aldeborough. Fotó © Leeds Muscums and
Art Galleries (City Museum) UK/Bridgeman Images
10. A bolsenai tü k ö r. Museo Nazionale Romano. A Roma, Romolo, Remo kiállítási kataló­
gus, Róma, 2000 alapján, 233. o.
11. Ezen a Low Ham római villájából való mozaikon Didó és Aeneas öleli át egymást. Fotó
© Somerset County Museum, Taunlon Casile, UK/Bridgeman images
12. Hamvaszlási urna ElruriábóL Museo Nazionale Etrusco di Villa Giulia, Róma. Fotó ©
Photo Scala, Firenze - a Ministero per i Béni e le Attivitá Culturali hozzájárulásával
13. A római Fórumon található fekete kő alatti leletek alapján készült rekonstrukció. C. Hülsen,
The Román F'orum (Loescher, 1906) nyomán
14. Feliratos cippus a Fórum Romanumról. Fotó © DEA/A. Dagli Orti/De Agostini/Cetly
Images
 ICEPEK. FORRÁSAI

15. Jacqucs-Louis Dávid: A Horatiusok esküje (1784), Muscc du Louvrc, Párizs. Fotó ©
akg-images/De Agostini Picture Lib./ G. Dagli Ölti
16. Korai felirat Satricumból. A Söprintendenza Speciale per i Béni Archeologici di Roma
hozzájárulásával
17. Kgy Vesta-szűz szobrának feje a Fórum Romanumról. Fotó © Lanmas/Alamy
18. Az első fennmaradt római naptár, i. e. I. század, Antinm, jelenleg a Museo Nazionale
Romanóban, Palazzo Massimo allé Terme. A. Degrassi, Tnscriptiones Ttaliae XITF 2 (Libreria
dcllo Slalo, 1963), 8-9. o, nyomán
19. A római cenzus ábrázolása a „Domitius Ahenobarbus-oltár” talapzatáról, i. e. II. század
vége, Muséc du Louvrc, Párizs. Fotó © akg-images/De Agostini Picture Lib./G. Dagli Orti
20. Egy római templomból való terrakotta szó bortöredékek, i. e. VI. század, Musei Capitolini,
Róma. Fotó © The Art Archivc/Musco Capitolino Rume/Araldo De Luca
21. Bronzmáj Piaccnzából, i. c. III—II. század, Museo Civico, Piacenza. Fotó © akg-
imagcs/Dc Agostini Picture Lib./A. De Gregorio
22. A Cloaca Maxi ma, Róma. A fényképet a Soprinlendenza Archeologica d d Comune di
Roma hozzájárulásával közöl jük.
23. Római ezüstérme Hadrianusszal és Pudicitiával, i. sz. 120-as évek. Fotó © The Trustees
of the British Museum
24. Castor és Pollux temploma, Fórum Romamiin. Fotó © Gacrtncr/ Alamy
25. Scipio Barbatus szarkofágja, i. e. Ili. század, Musei Vaticani. Photo © akg-images/De
Agostini Picture Library
26. E. Karkadoulias: Cincinnatus szobra (1982), Cincinnati. Fotó © Thomas G. Fritsch
27. Flamenek az Ara Pacisról, Róma. Fotó © De Agostini Picture Library/G. Dagli Orti/
Bridgeman Images
28. A Servius-féle fal vázlata . Róma, H. F. Helmolt, The World'& Hisiory, VoL TV, (Heine-
mann, 1902) című munkájából. Fotó © The Print Collector/Prjnt Collector/Getty Images
2 9 .1. e. III. századi tál ehfántokkaL Museo Nazionale Etrusco di Villa Giulia, Rónia. Fotó ©
DEA/G, Nimatallah/De Agostini/Getty Images
30. Pürrhosz portréja (?) a hercLÚaneumi Villa dei papidból, i. e. I. század, Museo Archeo-
logico Nazionale, Nápoly. Fotó © DEA/A. Dagli Orti/De Agostini/Getty Images
31. Sigismund Nappi: Atilius Reg idus családjától búcsúzik mielőtt Karthágóba utazna, ahol
biztos halál vár reá (1826), Pinacoteca di Brera, Milánó. Fotó © akg-images/De Agostini Pic-
turc Library
32. Polübiosz gipszporlréja a római Museo Nazionale della Civillá Romanában. Fotó ©
akg-images/De Agostini Picture Library
33. L e. I. századi verisztikus arckép, Museo Archeologico Nazionale di Altino, Fotó ©
akg-images/Cameraphoto
34. A Nagy Islenanya egyik papjának sírjáról származó ábrázolása, Musei Capitolini, Róma.
Fotó © DFA/A. Dagli Orti/De Agostini/Getty Images
35. Pompeius portréja. Palazzo Spada, Róma. Fotó © Galleria Spada, Róma, Ilaly/Monda-
dori Portfolio/Llccta/Andrca JcnioloI Bridgeman Images
36. Római ezüstérem az i. e. 113-ból, a titkos szavazás ábrázolásával. Fotó © akg-images/De
Agostini Picture LibVA. Rizzi
37. Angelika Kauffmarm: Cornelia, a Gracchusok anyja, fiaival (1785), Virginia Museum of
Fiuc Árts. Fotó © akg-images
38. Palazzo Barberini, Pracneste. l 'otó © Hcmis/Alamy
KLL]>LK. FO RRÁSAI

3 9 . A pracnesíci ókori szentélykörzet rekonstrukciója (H . Kahler nyom án). F otó © D eA g o stin i/

G elly Im ages
4 0 . A z itáliai sz ö v e tsé g e se k állal a sz ö v e tsé g e s h ab om idején vert pénzérm e. F otó © T h e
T ru slees o f the B ritish M u seu m
4 1 . S u lla i. c. 8 4 -8 3 -b ó i va ló ezü stérm éje V en u s-fejjel é s g y ő z e lm i jelk ép ek k el. F otó © T h e
T ru slees o f the British M useum
4 2 . „Spartaks”-ot ábrázoló pompeji festm ény az i. e. i. század elejéről. Fotó © Jackie and B ob
D unn w w w .p o m p eiiin p ictu res.co m . A M in istero dei B én i e d éllé A ttivita Culturali, S op -
rintendenza S p ccia lc per i B én i A reh co lo g ic i di P om p ei, E rcolano e Stabia h ozzájárulásával
43. E züstérm e V I. M ithridatész fejév el. F o tó © ak g-im ages/In terfoto
4 4 . M artin B la zcb y (K in g 's C o lle g e L ondon): a p om p eji szín h áz 3 D m egjelen ítése, a K in g 's
C o lle g e , L on d on hozzájárulásával
4 5 . A parthusok által a karrhai csatában zsák m án yolt római h ad ijelvén yek h azaérk ezése e m lé ­
kére v ett róm ai ezü stp én z, i. e, ! 9 - 4 . F otó © T h e T rustees o f the British M useum
4 6 . Julius Caesar - feltehetően - újkori portréja . British M useum . Fotó © Plánét N ew s A rch ivc/
SSP L /G etty Im ages
4 7 . S ír k ő tevével és családtagokkal (?) i. sz. II. század. M u seo C iv ic o di Sulm ona. F otó ©
M u seo dél la D io c e si-V a lv a S u lm on a
4 8 . 1. e. 43 ^ 1 2 -b en vert róm ai ezü stérem B m tu s fejév el é s a felszab ad ítás jelk ép eivel. Fotó ©
Her M ajesty Q ueen E lizabeth II, 2 0 1 5 / B ridgem an Im ages
4 9 . R óm ai festm én y (az „A ldobrandini m e n y e g z ő ”) az i. e, I. sz á z a d b ó l M usei V aticani, Fotó
© B ib lioleca A p ostolica V aticana, V alican C ily/B ridgem an Im ages
5 0 . A urelius H erm ia é s A urelia P hiiem alium róm ai sírköve, i, e. L század, British M useum .
Photo © a k g -im a g es/A lb u m / Prism a
5 1 . R óm ai bába O stiáb ól, M u seo O stien se, F otó © T he Art A rch ive/A lam y
52. Római méhtükör (speculum). M u seo A rch eologico N azion ale, N ápoly. F otó © ak g-im ages/
M ondadori P ortfolio/A Ifred o e P io F oglia
5 3 . A G riffek háza, i. e. I. század, P alatinus-dom b, R óm a. F otó © P hoto S cala, Firenze,
a M in istero per i B én i c le A ttivita C ulturali hozzájárulásával
5 4 . „A tragikus k öltő házának” alaprajza, P om p eji
5 5 . A z antiküthérai hajóroncsból szárm azó szobor, G örögország, N em zeti R égészeti M úzeum ,
Athén. R. C orm ack fén yk ép ét a m ú zeu m hozzájárulásával közöljük
5 6 . Grand C on g lo u é sziget, am forarakom ány. F otó © 2 0 1 0 M IT. A z M IT M useum h o zzá ­
járulásával k özöljük.
5 7 . T öredék a „Laudatio T u r ia e b ő r , L e. I. század, M u seo N a zio n a le R om an o, T erm e di
D ioelczian o. A fén yképet a Söpri ntendenza S p ecia le per i Béni A rch eologici di R om a h ozzájá-
ru 1ásáva I k özölj tik.
58. Ó lo m g o ly ó k P erugiából, i, e, L század, M u se o A rch eo lo g ic o N a zio n a le d eirU m b ria .
L. B en ed etti, Glandes Perusinae: re vision e aggionmmenti (Q uasar, 2 0 1 2 ) nyom án
5 9 . G yőzelm i jelen et az actium i e m lék m ű rő l i. e. I. század, N ik op olisz. K. Z achos et ah, Niko-
polis: Revealing the city ofAugustus' Viciory (F C M P A , 2 0 0 8 ) nyom án
6 0. M arcus B illien u s sírk öve, i. e. I, század , M u se o C iv ic o di V icen za, J. C allan rajza.
L. K eppie, The Making ofthe Román Árny (R ou tled ge, 2 0 0 2 ), 114. o, nyom án
61. Balra „V ia L abicana A u gu stu s”, M u seo N a zio n a le R om an o, P alazzo M a ssim o allé T erm e.
F otó © D E A /A . D a g li O rti/D e A g o stin i/G ctty Im ages: Jobbra, „Príma Porta A u gu stu s” ,
M u sei V atican i. F otó © Erin B ab n ik /A iam y
 KFPFK FORRÁSAI

62. Augustus római mauzóleuma. A szerző fe lv é te le

6 3 . Róma és Augustus temploma Ankarában. Fotó © Vanni A rchive/C orb is
6 4 . G. Rehlender: Augustus új Fórumának képzeletbeli rekonstrukciója. Fotó © F alkensteinfoto/
A lam y
6 5 . Ünnepi menetei ábrázoló fríz részlete az „Augustusi béke oltáráról”, R óm a. F otó ©
akg- i m ages/T ri stan Lafranch i s
6 6. Augustus és Lívia családja és leszármazottai családfájának egyszerűsített változata
6 7. T izen n ég y császár: T iberius (© D e A gostin i/G . N im atallah/G etty ím ages); C aius (© Pris-
m a A rch ivo/A lan iy); C laudius (© M arie-Lan N gu yen ); N éró (© A lfred o D a g li O rti/The Art
A rch ive/C orb is); V esp asian u s (© akg-itnages/A lbum /P rism a); Titus (© Ande]*son/ Alinari via
C elty Ím ages); D om itianus (© akg-im ages); N erv a (© D E A /G . D a g li O rti/D e A g o síin i/C e liy
ím a g es); T raianus (© akgim ages/E rich L essin g); Hadrian (© M arie-Jan N g u y en ); A nton in u s
P ius (© B ib i S ain l-P ol): M arcus A urelius {© D R A /G . N im atallah /D e A g o slin i/G e lly ím a g e s);
L ucíüs V eru s (© T he Art A rch ive/A lam y); C om m od u s (© M arie-L an N g u y e n )
68. Caius szoborportréja. N y C arlsberg G lyp totek , C openbagen. F otó © L o u is le C rand/N y
C arlsberg G lyp totck
6 9 . R gy C aiu s-fejb ől faragott C laudius-portré, C enti alc M untcm artini, R óm a. F otó © Bili
S torage/M u sei C ap itolin i, C entrale M on tem ailin i
7 0. Jelenet M aicus A urelius diadal oszlopáról, i. sz. II. század vége. F otó © P iazza C olon n a,
R om é, ltaly /A lin ari/B rid gcm an Ím ages
7 1 . F estm én y N éró róm ai A ranyházából. F otó © W crncr F orm án /ü ni vers al Ím ages G roup/
G etty Ím ages
7 2 . D ísz e s m ed en ce („C anopus”) H adrianus tivoli villájáb ól, L sz. 1 2 0 - 130-as évek . F otó ©
R iccardo S ala /A la m y
7 3 . H adrianus aranyozott bronzszobra V e lleiá b ó l, M u seo A rch eo lo g ic o N azio n a le, P an n a.
P hoto © D E A /A . D e G regorio/ D e A gostin i/G etty ím a g es
7 4 . A ntonius P ius oszlopának talapzata, A ntonius és Faustina ap oteózisával, i. sz. 160-as évek,
M usei V aticani. F otó © V atican M useum s and G alleríes, Cittá dél V aticano/B ridgem an ím ages
7 5 . Kari Friedrich Schinkel: Plinius villájának rekonstrukciója (1841). Fotó © ak g-im ages
7 6 . T im gád városa, A lgéria. A szerző fe lv é te le
7 7 . „Semmi baj, Covdob ’7 S im on James karikatúrája, m elyei a m ű vész e n g ed ély év e l közlünk.
7 8 . Júlia F é lix Praediáját d íszítő je le n e t a Fórum ról, Antichitá di Ercolano V o i. 3 (1 7 6 2 ), 43.
tábla
7 9 . R óm ai bérház - in su la - a C apiloJium -doinb alatt, R óm a. A szerző fe lv é te le
8 0 . Q. A rlu iu s g y en n ek b á n y á sz sírköve, i. sz. II. század, M u seo A rq u eo ló g ieo N áción ál,
M adrid. F oto © S ebastiá G iia lt/ a M u seo .A rqueológieo N á ció n á l, M adrid hozzájárulásával
8 1 . C aius P op p iu s A m icu s b íb o ríesiő sírk öve, i. S2.1. század, M u se o A r c h e o lo g ic o N azion ale,
P anna. F otó © A linari A rch ives, Firenze
8 2 . C sirk és k ofa standját m eg jelen ítő m árvány d om b om iű , i. sz. 11. század, O stia, M u seo
O stiense. F otó © M u seo O stien se, O stia A ntica. R óm a, Italy/R oger-V iollet, P aris/B ridgem an
ím a g es
83. B u rysaccs i. c. I. századból va ló sírem léke. F otó © ak g-im agcs/B ild arch iv M o n h cim /
S eh ütze/R o dem ann
84. R óm ai k ocsm a P om p ejib ől. F otó © D e A g o slin i/G e lty Ím ages
85. A pompeji Salviu s-féle csapszék falfestm ényéről készült X IX . századi másolat. E. Presuhn.
P o m p e ji (W e ig e l, 1882) nyom án. F otó © a k g-im ages/F lorilegiu s
468

KÉPGK FORRÁSAI

8 6 , Jáléklábla e g y R óm a környéki (7) sírból. L sz. 1. század. Fotó © T he Trustees o f th e British

M u seu m
87, Ólukon kígyóisten i. sz, II. századból való szoborábrázolása. M useum o f N ational H is-
lory and A rch acolu gy, C onstanta. F otó © a k g -im a g es/ D e A g o stin i Picture Lib./O - D agli Orti
8 8 , A n ém etországi W aldgirm esben talált bronz ló fej, i. sz. 1. század. F otó © PA Im ages
8 9 , Jelenet Traianus i. sz. 113-ban befejezett diadal oszlopáról, Róma. Fotó © DeAgostini/
Gctty Images
9 0 , Hadrianus fala Hexham közelében, Northumberland, Anglia. A szerző felvétele
9 1 , A u gu stu s, a „ G y ő zelm et” m e g sz e m é ly e sítő alak é s h ad ifo g ly o k az aphrod isiasb eli
S e b a sleio n tem p lom cgyíittcsb ől v a ló faragott kőtáblán. A szerző fe lv é te le . A N e w Y ork U n i-
versity E xcavation s at A phrodisias hozzájárulásával
9 2 , E gy N eptunusnak és M inervának szen telt tem p lom dedikációját m egörök ítő restaurált
felirat, i. sz. 1. század, G n ch ester. A C SA D /R TB /The H avertield B equest h ozzájárulásával
93. Traianus fáraói díszben, az egyiptombeli DenderábóL Fotó © De Agostini Picture Lib-
rary/Getty Images
9 4 . A Sulis M inerva tem plom (?) hom lokzata, i, sz. IL század, Bath, Fotó © W orld H istory
A rch iv e/A la m y
9 5 . Indiai elefántcsont szobrocska Pompejiből, A fényképet a Museo Archeologieo Nazio-
nale, Nápoly, 149425 hozzájárulásával közöljük
9 6 . A Pantheon, i. sz. II. század, R óm a. F otó © a k g-im ages/A n d rea Jem olo
9 7 . A z egyip tom i M on s C laudius rég észeti lelő h ely . F otó © io m e l0 1 .c o m
9 8 . A róm ai M on té T csta c c io lé g i felv é te le n . F otó © Scbastian Contreras R od rigu ez
9 9 . R egina sírköve, i. sz. II. század, Arbeia R om án lő r t and M useum . Fotó © T yne Sz W ear
A rch iv es Sz M u seu m s/B rid gcm an Im ages
100. Ti tus diad alíve, i. sz. I. század v ég e, R óm a. F otó © P h o to S to ck lsra el/A la n iy
101. T. T h om eycroft: B ou d icca szobra, 1 8 5 0 -c s é v e k - 1902, V ictoria E m bankm cnt, L ondon.
F otó © C hris L aw rcn cc/A lam y
1 0 2 . Z o ilo s alakja és a sírem lékét d íszítő szob or rekonstrukciója. C. H. H allett rajza. R. R, R.
Sm ith. The Monumem of C Július Zoilos: Aphrodisias I ( M ain z 1994), 5. ábra alapján
103. C onstantinus d iad alíve, i. sz. 315. R óm a. F otó © Chris S elb y /A la m y

Jóllehet mindent megtettünk azért, hogy az illusztrációk jogtulajdonosaival kap­

csolatba lépjünk, hálásan fogadunk minden információt azon tételekre vonatko­
zóan, amelyeknél ez nem járt sikerrel, abban a reményben, hogy a későbbi
kiadásokban a hiányosságokat majd pótolni tudjuk.
 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
A dőlt betűs számok a képekre vonatkoz­
nak. A színes képeket a sorszám + a tábla
m egnevezéssel adjuk.
A ,Á
Abdera, Észak-Görögország 77, 152-155
abderaiak 153
actiumi ütközöl (i. c. 31) 60, 275-279
adózás
a provinciák adóztatása a császár­
korban 380-381
a provinciák adóztatása a köztársaság
korában a publicanusok révén 207
a római polgárok közvetlen adózásá­
nak lélfíiggesztése (L e, 167) 140,157
a tartományi adók beszedése a helyi
elit közreműködésével 384-385
Aemilianus, Publius Cornelius Scipio 6 8
Acmilius Paulus, Lucius, Scipio Acmiliamis
termesze les apja 138, 165
légy érzi a makedón Perszcuszt 145
az ütközet megszervezéséről 152-153
Aeneas mint Róma alapítója 63-64, 394
és Didó 11, 62
Africanus, Publius Cornelius Scipio 133-134
Afrika
provincia 137-138, 165, 208 209, 265
szenátorok cs császárok Afrikából
407^408
Agricola, Gnaeus Julius 3 8 6 -387
Agrippa, Marcus Vipsanius 65, 66,
275, 299 -300
Agrippina, Caius anyja 66, 307
Agrippina, Néró anyja 32, 315, 325
Agrippina, Vipsania, Ti béri us felesége
299
Álba Longa, Itália 49, 63
Alexandria, Egyiptom 274-277
állatmesék (lásd Ezópusi, meséi)
Allia menti csata (i. e. 390) 124
Amulins, Álba Longa királya 49
Ankyra (a mai Ankara), Törökország:
Róma és Auguslus temploma 285
anlikülhérai hajóroncs 55, 255
Anlinousz 338, 458
Antiokhosz, JV. Bpiphanész szír király
134, 150, 154-156
Antiokhosz, Nagy, szír király 138
antiutxii naptár IS, 127, 429
Antonius Lucius 271-273
Antonius Pius császár 73, 74,
306, 391
Ara Pacis (a béke (diára) Róma 65
Antonius, Marcus
és Kleopátra 273-277, 283
a triumvirátusban Octavianus
szövetségese és riválisa 270-273
veresége (actiumi ütközet i. e. 31)
275-279
470

NLV- ÉS TÁRGYMUTATÓ

Aphrodisziaszi síremlék 91, 102, B

4 0 9 -4 l0
Aphrodité temploma (Törökország, bábák 51, 2 4 8 -2 4 9
Knidosz) 320, 322 Balbus, Lucius Cornelius 295
apoteózis 60, 239, 251, 339 Barbatus fiának epitáfiuma (sírfelirata)
Appius Claudius Caccus 107, 109, 114 25, 105-107, 137
Aranyház, Róma 7 /, 318-320 Baíh (Aquae Sulis), Britannia 362
Arbeia (a inai South Shidds) 99, 399 Bibulus. Marcus Calpumius 223, 228
Archias (Aulus Licinius Archias) Borii, Giacomo 13, 70
187-188 Boudicca (Buduica vagy Boadicea)
Arisztddész, Publius Aelius: Róma 401 —402
marasztalása 391 szobra a londoni Temze-parton 101
Armenia 274, 277 bovillaei ütközet 2 0 2
Arminius („Hermáim, a germán”) Britannia
375, 401 britanniai átkelés 2 2 1
Arpinum, Itália 25, 46, 256, 452 druidák 224, 382, 430
Asculum, Közép-Ilália 185, 196 romanizálás, drómaiasílás 3 8 6 -3 9 2
Asia provincia 207, 271 Sztrabón becslése 377
Asialicus, Lúd us Comelius Scipio 138 Tacitus a római uralomról 17-18
Astura sziget 247, 253 Brutus, Lucius Junius (a köztársaság
Astrampsychos orákulumai 364 alapítója) 98, 118, 103
Athén, hasonlóságok és különbözőségek birodalom
Rómával 56 „annektáló birodalom” 2 0 1
„A tragikus költő háza”, Pompeji 54, „az engedelmesség birodalma”
254—256 151-155
Attalosz, ITT pcrgamoni király 174, 176 fosztogatások 1 2 1 , 199
Atticus, Titus Pomponius imperium 155
hozzá írt levelek 34, 56, 203, 2 i 6 , 245, imperium sinefine (vég és határ
2 5 1 ,2 7 4 nélküli birodalom) 376
Liber annalis (Évkönyv) 58
Auguslus császár 20., 2L tábla
ábrázolásai 61 c
Aeneastól való leszármazása 61, 297
civil itas 297, 330 Caedicius, Marcus 121
a császári kormányzás modellje Caesar, Caius Julius 9. tábla
290-300 A gall háború 2 2 3 - 224, 227
halála 300-301 ábrázolása 46
isteni státusza 336-3 4 0 és a Catilina-féle összeesküvés 22,
látogatása Nagy Sándor sírjánál 126 30-31
Rés gestae divl Augusti (Az isteni clementia 232
Augustus leltei) 290-291 galliai hadjáratai 166-170
 471

NFV- F.S TÁRGYMUTATÓ

kalandja Kleopátrával 229, 268, 274 Az állam 48

látogatása N agy Sándor sírjánál 126
meggyilkolása 267-268
Oclavianust végrendeletében örökbe
fogadja 26 8 -2 6 9
reformer 226, 268
rövid partraszállása Britanniában 221
a triumvirátus tagja 170, 219-225,
244, 2 73-274
vacsoravendég Cicerónál 2 38-239
vetélkedés és polgárháború
Pompeiusszal 170, 202, 216-225
Caesaricm 268
Caius császár („Caligula”) 13. tábla,
305-313
csűfneve („Csizmácska”) 307
építkezései 308
meggyilkolása 307-308
Caligula császár lásd Caius császár
Calpurnia (az itjabb Plinius harmadik
felesége) 371
Camillus, Marcus Furius 108
eannaci csata (k e. 216) 20. 141-145
Caracalla császár l í . tábla, 16. 263
a birodalom minden szabad lakosának
polgárjogot ad (i. sz. 212) 4 1 1 -4 1 2
meggyilkolása 412
carrarai márványbányák, Észak-Itália 29
Cato, idősebb (Marcus Porcius Cato,
i. e. I1I-IL század) 160, 165
Cato, ifjabb (Marcus Porcius Cato,
i. e. I. század) 219, 224, 232
Caiullus, Caius Valerius 166, 224, 241
caudiumi hegyszorosban vívott ütközet
(i. e. 321) 6 . tábla 124-126
cenzus 79, 78, 81, 8 5 ,9 1 , 184, 188
Cicero, Marcus Tullius /. és 2. tábla,
1 9 ^ 4 , 4 5-46, 48, 5 7 -5 8 , 60, 64, 70
Catilina ellen (Oratio in Catllinam vagy
a „catilinarius beszédek”) 3. tábla,
26, 70
az „arpimimi Romulus” 46
birtokai és vagyoni helyzete 2 5 2 -2 5 9
Caesar vendéglátója 2 38-239
első catilinarius beszéde 24—27,
37-38, 42
halála 23
ingatlanjai 2 5 2 -2 5 9
konzulságáról 26
levelei 2 2 0 -2 2 1 ,2 3 7 -2 6 5
Pompeius Mithridatész ellen vezetett
hadjáratáról 2 1 2 -216
a rabszolgákról 2 5 9 -263
Róma alapításáról 45^18
száműzetése 22. 32, 255
Tullia haláláról és tervezett
apotcózisáról 251
Verrcs ellen 199-202
Cilicia 202, 216, 224, 236, 238, 245, 258,
261, 372, 454
Cincinnatus, Lucius Quinctius 26
Ciprus 152, 202
Circus Maximus, Róma 94—95, 360
Civilis, Juli us 401
civilitas 281, 325, 414
Claudius császár 69
Britannia megszállása 290, 377
clementia (szelídség, kímélet) 232, 237
isteni státusza 339
sürgeti a gallok befogadását
a szenátusba 408
a szenvedélyes játékos 340, 3 5 8 -3 5 9
tájékozottsága az etruszk
történelemben 7. tábla
eliensek és patronusok 1 13
Cloaca Maxiina („[Legnagyobb]
csatorna”) 22, 94—95
Clodia („Lcsbia”) 2 4 1 -2 4 2
Clodius (Pubíius Clodius Pulcher) 70,
221, 223
Cloelia 99
472
NLV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
Coclcs, Horatius 99
CollaLinus, Lucius Tarquinius 103
colle gium lásd szakmai érdekvédelmi
közösségek
colonlák lásd gyarmatok
Colosseum, Róma 324, 415
comiíia centuriata 8 6 , 107, 149
Commodus császár 313, 315
meggyilkolása 329
Concordia, az egyetértés istenasszonya
181-182
Constantinus császár 16, 415-141
fölveszi a kereszténységet 4 1 5 -1 1 6
Constantinus diadalíve, Róma 103
contlo> félhivatalos népgyűlcs 149
conubium lásd különböző népek
tagjai közötti házasságkötés
törvényes joga
Coriolanus, Caius Március 110
ComcJia. a Gracchusok anyja 37
Crassus, Marcus Licinius 31, 219
és a catfiinarius összeesküvés 31
gazdagsága 22, 252
lefejezése 2 2 0
veresége a parthusoktól
Kandiáinál 220
Cremulius, Cordus, Aulus 332
Cytheris, Voluninia 241
Cs
császárok imádása 336-340
D étel, étkezés 14. tábla
Damaszkuszi Nikolaosz 267
decem virek (a XII táblás íörvények
összeállítói) 117-118
Délosz 63, 184, 216
Dendera, Egyiptom, Hathor
temploma 93
diadalmenet (triumphus) 58, 99, 127, 135,
148, 157, 158, 168, 18 6 ,2 1 8 , 277,
295, 3 0 1 ,3 3 7 , 377, 393
Caesar diadalmenete 9. tábla, 229
Octavianus i, e, 29-ben tartott
triumphusa 59, 276
diadaloszlop, Marcus Aurelius
10. tábla, 70
diadaloszlop, Traianus 290
Didó, karthágói királynő 11, 62
D ió, Lucius Cassius 3 32-333
Dionüsziosz, Halikarnasszoszi 6 3 -6 4 , 71
Dionysius (Cicero könyvtárosa) 261
Dolabella, Publius Cornelius 240, 2 4 5 ,2 4 7
Domitianus császár 67, 3 1 3 -3 1 5 ,3 1 7 ,
325, 328, 386
druidák 224
Drusilla, Caius húga 66, 336
Drusus, Livia fia 66, 256, 298
Drusus, Marcus Livius (i. e, 9 !-ben
m eggyilkolták) 59, 66, 185, 298
Durisz, Számoszi 106, 125
E ,É
Egnatius 54, 242, 296
előkelők és a köznép körülményei 75, 76,
77, 79, 92, 3 41-370
első triumvirátus 219-325
emberáldozat 141
Ennius, Quintus 134-335, 139
esküdtbíróságok 206- 208
élelmiszer-ellátás és -utánpótlás 181,
349, 395
kocsmák és vendégkörük 356-361
lázadások az élei mi szer-ellátás
akadozása miatt 367

etruszkok 20, 21, 69, 91
Róma etruszk királyainak a legendája
8 7-93
a római történelem etruszk
szempontból 7. tábla
Éuandrus király 63
Eurysaccs, Marcus Vergilius 83, 353
Ezópusz meséi 365-3 6 6
F Gcta, Publius Septimius, Caracalla öccse
Fabius Maximus Verrucosus Cunctator,
Quintus 126
Fanni a, Helvidius Priscus özvegye 335
fekete ko (Lapis Niger) 13, 70-71
Pclicitas (keresztény mártír) 405
festmények a Francois-s írből, Vulci
7. tábla, 92-93
„Ficoroni-cista” 5. tábla
Fidenae, Róma mellett 66 -6 7 , 235
fishboume-i római palota, Chichester
m elleit 385
Flamininus, Tilus Quinctius 338
fogamzásgátlás 248-2 4 9
foglalkoztatottság
alkalmi munka 35 0 -3 5 6
gyermekmunka 80, 350-352
munkakörülmények 7& tábla
munkások sírkövei 352-356
szakmai érdekvédelmi közösségek
(collégiám ) 355
Fórum
emlékművek a Fórum Romanumon
24, 4. térkép
korai régészeti maradványok a Fórum
alatt 9 3 -9 9
Fregellae, Itália 183-184
Fronto, Marcus Com elius 345
Frugi. Lucius Calpurnius Piso 178
Fulvia, Marcus Antonius felesége 270, 273
473
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
G, Gy
gabonajuttatás 177-779, 192, 286, 348-349
Galba császár 67, 164, 329
Galénosz 344
gallok 30,12 1 -1 2 2 ,1 3 0 ,1 4 1 ,1 4 4 ,1 6 3 , 168,
195, 220, 2 2 3 -2 2 5 , 229, 237, 320, 408
gazdaság 38^10, 140, 156—159, 172,
392-399
germánok 70, 309, 317, 375, 379, 399, 401
/ / . tábla, 412
Gibbon, Edward: A Római Birodalom
hanyatlásának és bukásának története
15, 315-316
gladiátorok, gladiátorjátékok 15, 59, 180,
194-195, 243, 280, 324, 350, 3 9 í, 415
Ölükön (ki gy óisten) 87
Gracchus, Caius Scmpronius
„gabonasegély”, gabonaosztás 177-179
kárpótlási törvény 204
két ízben néptribunussá választják 176
tengeren túli „kolóniák” 179
terve a római polgárjog
kiterjesztésére 183
Gracchus, Tiberius Sempronius 172-177
földreform 373-175
újra indul a választáson 168
„Griffek háza” (Palatínus-domb, Róma)
53, 253
„gyarmatok” (coloniáh) 129-130
gyermekmunka 80, 3 5 1 -3 5 2
H
Hadrianus császár 67
Hadrianus Pantheonja 263
Hadrianus fala (Vallum Aelium) 90,
378-379
Hadrianus tivoli villája 72
474
NÉV- LS TÁRGYMUTATÓ
hadsereg
a veteránok letelepítése 196
zsold 121, 294, 363
Hannibál
Africanus végső csapást mér rá
(í. e. 202) 133
átkel az Alpokon 20
második pun háború - ellen 70-81
házasságkötés 497 240 -247
elrendezett házasságok 245
az első római - 51
tiltása a patríciusok és a plebejusok
között 117
Hclvidius Priscus, Quintus 335-336
Hispánia
ezüstbáuyák 153
olívaolaj-export 397
Horatius (Quintus Horatius Flaccus) 54,
16 8,281, 390
hozomány 240
u kockajátékok 85, 359-361
ifjabb Plinius villája 75
„igazságos háború” 52
imagók (ősök viaszképei) 255
imperium lásd birodalom
India 54, 287, 393
interrex („időközi király”) 77
írni-olvasni tudás szintjei 368-369
Tuba (afrikai herceg) 51
J elpusztítása 136, 146, 164-165,
Josephus, Titus Flavius
Caius meggyilkolásáról 305, 307
jövendőmondók 364
judaizmus 337, 404, 406
Jugurtha király 166, 208-210, 403
Juvenalis, Decim us Junius 57, 264,
344-345, 356, 411
K
kalózok 70, 213-214, 409
karrhai csata (i, e. 53) 220, 230
Karthágó
Aeneas és Didó /7, 62
lerombolása és Róma hanyatlása
136-141
Perpetua kivégzése 405
kenyeret és cirkuszt (panem et circenses)
177
kereszténység 337, 370, 372, 404^407
és ifjabb Plinius 3 72-375
királyság kora 7 3 -1 0 2
a fekete kő (U ipls Niger) alatti felirat
13, 14, 7 0 -7 4
Kleopátra, egyiptomi királynő 59,
229-230, 268-279, 288, 2 9 7 ,4 0 2
koldusok 78, 348
konzuli hatáskörrel felruházott katonai
tribunusok („ezredesek”) 103, 108, 119
konzul ság 100-106
az első konzulok a római
hagyományban 100, 102, 11 8 ,2 3 3
konzuljegyzék l ü l , 119
a konzulság alsó korhatára 192
megnyílik a plebejusok előtt 116, 119
a választások befolyásolása 2 2 0
Korinthosz, Görögország
403—404
Tarquinius Priscus családjának
eredete 80
újjáalapítása 380
korinthoszi bronz 164
közfürdők 243, 344

Kübelé (Cybele) lásd Nagy Istenanya
különböző népek tagjai közötti házasság­
kötés törvényes joga (conubium) 52
L 456-457
Laenas, Caius Popilius 154-155
lakhatás
a köznép és az előkelők körülményei
75, 76, 77, 79, 92, 341-3 7 0
latin háború (i. e. 341-338) 124-125
latin jog 129, 231
Lepidus, Marcus Acmilius 267, 272, 274
Lesbia lásd Clodia
libertás (szabadság) 1 0 1 - 1 0 2 , 232-233,
237
és Caesar meggyilkolása 230
mint istennő 32, 102
a patríciusok és a plebejusok
rendi küzdelmében 114-120
Lívia (Augusta), Augustus felesége
12. tábla
szerepe az Augustus-kép
kialakításában 298
Livius (Titus Livius)
a harcoló felek és áldozatok száma
(latin és samnis háború) 125
a királyok koráról 74, 77 -7 8 , 87, 96
Lucretia megerőszakolásáról 9 6 -9 9
a patríciusok és a plebejusok rendi
küzdelméről 115, 119
Róma összehasonlítása Nagy
Sándorral 24—26
a római emberáldozatokról 139
a Romulus cs Aeneas közötti
kapcsolatról 63
Romulus haláláról 60-6!
Scipio Barbatusról 106
a város alapításáról szóló történetről
4 8 -5 3
475
NÉV- ÉS TÁ R G Y M U T A T Ó
Lollius Urbicus, Quintus, Britannia
kormányzója 408
lovagok (equites) 28, 8 6 , 149, 206-208,
295, 322
Lucanus (Marcus Annaeus Lucanus) 322,
Lucccius, Lucius 34
Lucius Verus császár (Marcus Aureliusz-
szal együtt uralkodott) 67, 315, 344,
459
Lucretia 75, 96 -1 0 0 , 104, 117-1 18, 236,
243
Lucretius (Titus Lucretius Carus):
A term észetről (De rerum natúr a) 236
Lukiaiiosz 87, 3 7 4 -3 7 5 , 383
Lupercalia-ünnep 82, 231
M
Maccari, Cesare 1. tábla, 3, 27-29, 35, 41
magánhadseregek 91, 191, 2 0 2 , 2 1 0 - 2 1 2 ,
269, 293
Makcdónia, összeütközés Rómával 124,
126, 138, 152, 154, 157
Marcus Aurelius császár (i. sz. 169-ig
Lucius Ver ússzál együtt uralkodott)
103, 305 -3 0 6 , 314, 317
diadaloszlopa 70
Duna menti háborúi 10. tábla
filozófiai írásai és a róla alkotott kép
305, 317, 323
Marius, Caius 201, 2 1 0 -2 1 2 , 218, 292,
378
Martialis (Marcus Valcrius Mariialis) 97
Mastama (feltehetően Servius Tullius)
7. tábla, 91 - 9 2
Maszada ostroma, Júdca 399-400, 402
Mctellus Scipio (Quintus Caccilius
Metellus Pilis Scipio Nasica),
Caesar ellenlábasa 219, 229, 232
476
NÉV- £S TÁRGYMUTATÓ
Metellus, Quintus Caecilius, Marius
parancsnoka 2 1 0
Mezopotámia 377, 417
Mithridatész, V!., pontoszi király 43,
Í 6 8 , 1 8 9 -1 9 0 ,2 1 5 -2 1 5 ,3 7 3
Mons Cíaudianus („Claudius-hegy”),
Egyiptom 97, 394-3 9 6
Monté Testacc-io („Töröttcserép-hcgy”),
Róma 98, 396
mosodák 18, tábla, 314
Mummius Achaicus, Lucius 164-165, 380
N A szeretem művészeié (Ars amatoria)
Nagy Sándor 43, 123-226, 129, 152, 157
naptár 18, 82-84, 93, 216, 230-231, 292
népcsségbecslések 78, 249-250, 286, 345
néplribunusok (íribunus plebis) 115, 147,
168-169, 174, 176-177, 192-193
Néró császár
anyja meggyilkolása 315
felesége halála 336
hamis Nérók 318
és Otho 382
Róma a tűzvészben elpusztul 313,
317-318
és Tiridatész 379
újkori rehabilitálása 317-318
Ncrva császár 67, 305, 315, 328-329,
3 33-334
Numa Pompilius, római király
és a vallás 74, 81-83
Numitor, Álba Longa királya 49
O pénz és pénzverés 4, 5, 36y 40, 4J, 43,
Octavia, Octavianus húga, Marcus
Antonius felesége 273, 275
Octavianus {lásd még Augustus császár)
Caesar végrendeletében örökbe
fogadja 2 6 8 -2 6 9
„egy isten fia” 269
triumvirátus cs polgárháború 2 7 0 -2 7 6
Opimius, Lucius, Caius Gracchus gyilkosa
181, 18 4 ,2 1 0
optimaták 2 0 1
Ostia, Róma kikötővárosa 82y 74, 350,
356, 368
a Hét bölcs kocsmája 75. tábla
oszkok, oszk nyelv 40, 42, 69, 135, 165
Otho, Marcus Salvius császár 382
Ovidius (Publius Ovidius Naso)
52-53
Trlstia (Keservek) 297
Ö
örökbefogadás óó, 222-223, 290, 300,
307, 329-330, 334, 412, 414, 458
P
Pantheon, Róma lásd Hadrianus
Pantheonja 96, 264, 3 9 4 -3 9 6
panem et circenses lásd kenyerei
és cirkuszt
Partlius Birodalom, konfliktusok Rómával
45, 220, 229, 287, 360
patríciusok és a plebejusok rendi
küzdelme 114-120
Pauszaniasz G örögország leírása
(H elladosz periég é szisz) 391
45, 48, 39-41, 107, 131, 144, 186,
216, 279
Perpetua, Vibia (keresztény mártír)
405^106

Perszeusz, Makedónia királya (Acmilius
Paulus győzelm ei aratott fölötte) 138,
145, 152, 154
Pcrusia (Perugia) 2 7 1 ,3 0 0
Pclronius (Caius Petronius Arbiter)
Satyricon 264
Pharnakész, VI, Mithridatész fia 226, 229
pharszaloszi ütközet (í. e. 48) 226, 228,
236-237
philippi csata (i. e. 42) 270
Pitagorasz 83, 364
pileus (a szabadságot jelképező
nem ezsüveg) 48, 233
Plautus (Titus Maccius Plantus) 134, 154,
158-159
plebejusok lásd a patríciusok és
a plebejusok rendi küzdelme
Pliniiis, idősebb (Caius Plinius Secundus)
95, 99, 215, 252, 288, 300, 328-329,
3 3 3 -3 3 6
az augustusi világtérképről 288
a Cloaca Maximáról 95
a fényűzés, a különcködés bírálata 215
Plinius, ifjabb (Caius Plinius Caecilius
Secundus)
a birtokairól 75, 341-342
a keresztényekről 372
mint tartományi helytartó 371
Plutarkhosz (Lucius Mestrius Plutarchus)
179, 276, 391
polgáijog
Caracalla a birodalom minden szabad
lakosának polgárjogot ad (i. sz. 212)
16, 56,411
cívis román us síim 107, 200
hajlandóság az idegenek
befogadására 55
és a szövetséges háború 183-188
Polübiosz 55
tanulmányozza és elemzi a római
hatalmat 52, 135-155
477
NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
Pompcji 14. tábla
az Ápol ló-szentély területén talált
szobortalpazat 165
a „Faun háza” 320
Pompeius
diadalmenete i. e. 61-ben 167-168
Pompeius, Nagy (Gnaeus Pompeius
Magnus) 2 1 2 -2 1 9
Pomponia, Atticus húga 245-246
Poppaca Sabina, Néró felesége 336 - 337,
382
populares 177
Porsenna, Lars, Clusium királya 9 8 -9 9
Praeneste, Fortuna Primigenia szentélye
38, 39, 183-184
praetor maximus 103
Pretoriánus gárda 293, 307. 309-310,
3 2 6 ,4 1 2
procurator (pénzügyi hivatalnok)
3 8 1 -3 8 3 ,4 1 5
Propertius 121
proskrjpciók („nyilvános hirdetések” vagy
pogromok) 169, 199, 269, 271
publicanusok („közszolgáltatók”) 207,
258, 381
Publicola, Publius Valerius 16, 102
pudiciiia („erkölcsösség, szemérmesség”)
23, 91
pun háború, első (i> e, 2 6 4 -2 4 1 ) 8. tábla,
31, 142, 146, 151, 156
pun háború, második (j . e. 218-201)
138-139, 141, 144, 157-158, 161,
1 91,202
Pürrhosz
„pirruszi győzelem ” 136, 152, 158
Q
Quadralilla, Ummidia 342, 359
quaestorok 8. láb la
478
NÉV- ÉS TÁ R G Y M U T A T Ó
R Spárta népessége 78
rabszolgák 56, 112-115, 140, 156-157,
259-263
Spartacus rabszolgafclkelése 2 0-21,
42, 169, 194-195
régészet (korai Róma) 6 4 -7 0
Regina („ K irá ly n ő ” ). Barales felesége
99, 398-399
Remus lásd Romulus és Remus
Róma királyai lásd királyság kora
Romana princeps (Lívia címe) 298
Romulus
a „második Romul us” 108
a mítosz öröksége és jelentősége 57-61
sírja 71
a szabin nők elrablása 52-53, 96, 240
Romulus és Remus 7, 46, 49, 54, 61,
7 0 -7 1 , 82, 89, 166, 168, 186
Rubicon 170, 225 -2 2 6 , 239
S 182, 197, 203, 206, 227, 273, 411
Salluslius (Caius Sallustius Crispus)
Catilina összeesküvése (De coniuratione
Catltinae vagy Belliim Catilinae) 52
Jugurtha háborúja 208
Korunk története (Históriáé) 52
samnisok és a samnis háborúk 6 . tábla
Scipio Nasica Serapio, Publius Comclius,
Tiberius Gracchus gyilkosa 150-151,
175-176, 181
Seneca, Luciuvs Annaeus paródiája
Claudius istenné nyilvánításáról 339
sentinumi ütközet (i. e. 295) 106,
124-126, 139
Septimius Severus császár 56, 407^108,
4 1 2 ,4 1 4
Seplimontium („Hét domb”) ünnep 6 5 -6 6
Servius Tullius, római király 20, 76-7 7 ,
8 5 -8 8 , 9 0 -9 2 , 94, 102, 107, 110, 269
Suetonius (Caius Suetonius Tranquillius)
Caesarok é le te , Tizenkét életrajz 314
félrefordítása 311-312
Sulis Minerva-temploma 94, 389
Sulla, Félix, Lucius Cornelins 196. 188
Sulla, Publius {Cicero védence) 258
Sz
szabin nők elrablása 5 2-53
szenátus 2 7 -4 1 , 5 6-58, 206-208, 3 30-336
Augustus reformjai 281
Polübiosz elem zése 148-155
szenátorok 206-208
a -o k tűz alatt 2 0 6 -2 1 2
eltiltásuk a nagyszabású kereskedelmi
tevékenységtől 206-207
Szicília & tábla
Verres helytartói működése 198-206
szövetséges háború (i. e. 90 -8 8 ) 40, 169,
színházak 17, 160, 196, 217, 230, 290,
342, 379, 393
az első kőszínház Rómában (Pompeius
jóvoltából) 44, 166-168
T
Tacitus, Publius Comelius
karrierje Domitianus uralkodása alatt
315, 334
Néró uralkodásáról 3 1 5 ,3 1 8
a román izálásról 386
a Vezúv kitöréséről 334
TanaquiI, Tarquinius Priscus felesége 77,
8 7 -8 8 , 9J
Tarquinius Priscus („az idősebbik Tarqui­
nius”), római király 75, 77, 80, 87, 90
Tarquinius Superbus (a „büszke” vagy
inkább „dölyfös Tarquinius”, római
király) 75, 80, 86

Teosz, Törökország 81, 155
teoszi küldöttségek Rómában
152-153, 253
Terentia, Cicero első felesége 239-240,
245-246, 252, 258
Tercntius (Publius Terentius Afer)
a nemi erőszak témája vígjátckaib&n
134-135
testvérgyilkosság 54, 280, 412
teutoburgi csata (i. sz. 9) 375, 401
Thrasea Paetus, Publius Clűdius 170,
221,331
Tjberis-sziget és a köztársaság eredete 101
Tiberius császár 20. tábla
Tiddisz, Algéria 399
Timgád, Algéria 76, 342, 360-361
Tiridatcsz, örmény uralkodó 379
Tiro (Cicero rabszolgatitkára; utóbb
Marcus Tullius Tiro) 262
Ti tus (és Vespasianus) diadalíve, Róma
100, 400
Togidubnus (vagy Cogidubnus), Tiberius
Claudius 92, 401, 407
törvények, XII táblás 109, 110-114,
116-118, 131,205
Traianus császár 93
diadaloszlopa 290
az első örökbe fogadott császár 328
az első „provinciából való” császár 56
levelezése Pliniusszal 384, 404-405
Trimalchio 264, 346, 359, 366
trójai háború 24, 92, 121, 135, 164
Tullia, Cicero és Terentia leánya 42,
239-240, 245, 2 4 7-248, 251, 337
V
vallás
átjárható halár halandók és halhatatla­
nok között 25!
druidák 224, 382
479
NÉV- ÉS TÁllCiY MUTATÓ
a római vallás legfőbb jellem zői 8 1-87
az új istenségek befogadása 3 36-337
Nagy istenanya, judaizmus 34
Núma mitikus szerepe a vallásalapílás-
ban 74, 76, 8 1-87
papok és papi testületek 17, 61, 8 1 -8 2 ,
174, 230, 280, 337,
ünnepek 50, 82, 84, 120, 216, 337
választások 85, 101, 113, 115, 129,
149-151, 170, 174, 176-177, 191,210,
220, 232, 270, 280, 294, 296, 355, 387
várható élettartam 250
városok 69, 89-90, 94, 129, 140,
347-348, 357, 374, 384
Varus, Publius Quinciilius 375, 401
Veii 108, 120-124
Vérei ügeti )rix 229
Vergilius (Publius Vergilius Maró)
Aeneis 37, 142, 151, 277, 281, 297,
368, 376
Eklogák („k i v ál oga Lottak v,
„szemelvények”) 271
G eorgica 213
Verrs, Cams 67, 100, 314, 318, 324, 327,
328, 332, 339, 356-357, 400
Vespasianus 306, 314, 317, 318, 324, 325,
327, 328, 332, 335, 336, 339, 356,
357, 400, 400, 402
Vesta-szüzek 17, 63, 82-83, 114, 141,
161, 122, 244
Via Appia (Appius országúija) 107, 321
Vindolanda, Britannia 383, 393
v ir tu s 106, 133, 143
V ivén na testvérek, Aulus és Caelius 9 1 -9 2
Vulci, Etruria 76, 9 1 -9 3
a Frangois-sír festményei 7. tábla
Z, Zs
zamai ütközet (i. c. 202) 165
Zoilos, Caius Julius 409—4 10
zsidó felkelés (i. sz. 6 6 -73/74) 401
 Felelős kiadó Kocsis András Sándor,
a Kossuth Kiadó Zrt. elnök-vezérigazgatója
A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja
Műszaki vezető Papp Miklós
Korrektor Török Mária
Képkidolgozás GMN-Color Digital Kft,

t
Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.-ben, 2018-ban
Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja
Felelős vezető Erdős Tamás vezérigazgató

www.kossuth.hu / e-mail: kiado@kossuth.hu