Aquinói Szent Tamás tanítása a halálról

Az emberi személy Tamás rendszerében testből és halhatatlan szellemi lélekből

összetett létező, mely az anyagi világban él, de intellektuális képességén keresztül
részesedik a szellemi dolgok világában, túl anyagon, téren és időn. Vagyis két
létmódhoz is kötődik. Arisztotelészt követve Tamás az embert olyan összetett testi
lénynek tartja, mely lélekből és testből álló összetett volta ellenére mégis egy
szubsztancia, vagyis nem lehet benne ténylegesen különválasztani a két alapvető
princípiumot, csakis logikailag. Arisztotelésztől a formamatéria tant is átveszi és
ezt a két lételvből összetevődő, de mégis egy magánvalót képező lényt azon módon
képzeli el, hogy a lélek a test formája (anima est forma corporis). Hogy érthető
legyen, emiatt egészen leegyszerűsítve, sarkítva és csak erre a szempontra
koncentrálva, ez az élőlény, az ember, hasonló például egy tintával papírra leírt a
betűhöz. Az arisztoteliánus hagyományban minden entitás, létező, anyagból és
formából tevődik össze. Ebben a modellben, tehát példánknál maradva, az a betű
anyaga papír és tinta, a formája pedig az elvont a betűség, mint olyan, melyet
minden első osztályos tanuló elsajátít a betűvetéssel.
Vajon melyik rész hordozza a másikat; a test a lelket vagy a lélek a testet? Tamás
szerint ez utóbbi, mivel a szellemi lélek adja a személy lényegét. Metafizikai
értelemben így a lélek a hangsúlyosabb a kettő közül: a forma, szemben a testtel,
amely matéria. A lélek tehát a test mozgatója és egyben annak célja is.
Az emberi lény nem redukálható sem a lélekre, sem a testre, hanem e kettő
szétválaszthatatlan egységével azonos, vagyis compositum.