BÁRCZI GUSZTÁV

GYÓGYPEDAGÓGIAI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA

Gordosné dr. Szabó Anna

GYÓGYPEDAGÓGIA TÖ RTÉN ET
ii.

MAGYAR GYÓGYPEDAGÓGIA TÖRTÉNET

A XX. SZÁZADIG

KÉZIRAT

N E M Z E T I T A N K Ö N Y V K IA D Ó , 1 9 9 3
 BÁRCZI GUSZTÁV
g y ó g y p e d a g ó g ia i t a n á r k é p z ő f ő is k o l a

Gordosné dr. Szabó Anna

GYÓGYPEDAGÓGIA TÖ RTÉN ET
ii.

MAGYAR GYÓGYPEDAGÓGIA TÖRTÉN ET

A XX. SZÁZADIG

KÉZIRAT
18, yáltoza,tlan kiadás

N E M Z E T I T A N K Ö N Y V K IA D Ó , 1 9 9 3
r

B E V E Z E T É S

Eddigi gyógypedagógiai történeti tanulmányaink alapján már

tudjuk, hogy a gyógypedagógia történetét két részben tárgyaljuk,
előbb az egyetemes, majd a magyar gyógypedagógia történetét is­
merjük meg. Ez a felosztási szempont és tárgyalási sorrend nem
ismeretlen előttünk, ugyanez érvényesül a neveléstörténet, de
más történeti tudományok esetében is. Az egyetemes gyógypedagó­
gia történetében láttuk, hogy a társadalom fejlődésében érvénye­
sülő törvényszerűségek hatására hogyan alakult ki a gyógyitó-ne-
velés, mint a társadalmi gyakorlat egyik formája, hogyan fejlő­
dött tovább, milyen fejlődési állomásokon keresztül jutott el ma-
i formájához. A magyar gyógypedagógia történetben az egyetemesen
érvényes fejlődési folyamat sajátos, hazánkra jellemző alakulá­
sát vizsgáljuk meg. Látni fogjuk, hogy a magyar gyógyító-neve­
lés kialakulásában és fejlődésében is ugyanazok az általános tör­
vényszerűségek érvényesülnek, mint általában a gyógyitó-nevelés
kialakulásában és fejlődésében. De mint ahogy a különböző orszá­
gokban a különböző körülményekhez igazodva más-más módon alakul
ez a folyamat, úgy a magyarországi körülmények is sajátos jelle­
get adnak a magyar gyógypedagógia fejlődésének.
Az el' elekből következik, hogy magyar gyógypedagógiai tör­
téneti vizsgálódásunk közben ugyanazt a módszert követjük, mint
az egyetemes gyógypedagógia történetnél. Ezt egyébként már koráb­
ban is láthattuk, hiszen amikor pl. az egyetemes gyógypedagógia
történetének tanulmányozását elkezdtük, a bevezetőben, amelyben
a gyógypedagógia történetének tárgyát és korszakait vázoltuk,

- 3 -
általában a gyógypedagógia történeti kutatásánál alkalmazott he­
lyes módszerről beszéltünk, s ugyanitt a magyar gyógyitó-nevelés
különböző kérdéseire is hivatkoztunk példaként.
A magyar gyógypedagógia történet az alábbi korszakokra
oszlik:
I. Korszak.
A fogyatékosok intézményes gyógyító-nevelésének kialakulá­
sa és továbbfejlődése Magyarországon az egységes magyar gyógype­
dagógia létrejöttéig.
Gyógyitó-nevelée Magyarországon a XII. században.

II. Korszak. I. Korszak

Az egységes magyar gyógypedagógia kialakulása.
Gyógyitó-nevelée Magyarországon a XX. század első felében. A FOGYATÉKOSOK INTÉZMÉNYES GYÓGYÍTÓ-NEVELÉSÉNEK KIALAKULÁSA ÉS
TOVÁBBFEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON AZ EGYSÉGES MAGYAR GYÓGYPEDAGÓ-
III. Korszak. ■ GIA LÉTREJÖTTÉIG
A szocialista magyar gyógypedagógia kialakulása.
A magyar gyógypedagógia fejlődése 1945 után.
Gyógyitó-nevelés Magyaroszágon a XIX. században

Magyarorszagon a XIX. század elején indul meg a fogyatéko­

sok, pontosabban a siketnémák gyógyító-nevelése, mindjárt kezdet­
ben intézményes keretek között. Feltehetően addig is előfordul,
hogy egy-egy fogyatékos gyermek tanításával kísérleteznek, tehát
bizonyos számú fogyatékos individuális foglalkoztatásával megpró­
bálkoznak, de hiteles adatokkal ezen a téren alig találkozunk.
Ez azt jelenti, hogy Magyarországon több más országtól eltérően
az intézményes gyógyító -nevelést nem előzik meg úgynevezett ma­
gánkezdeményezések. sót a külföldön meginduló próbálkozások híre
sem jut el hozzánk, vagy legalábbis nem indit emlitésreméltó szá­
mú embert hasonló tevékenységre.
Az intézményes gyógyitó-nevelés XIX. század eleji megindu­
lása azonban még egyáltalán nem jelenti azt, hogy erre az időre
Magyarországon az intézményes gyógyitó-nevelésnek általában ki­
alakultak a feltételei. Az első, siketnémák számára működő inté­
zet létrejöttének ténye ilyen szempontból megtévesztő lehet ak­
kor, ha néhány igen fontos körülményt és további tényt figyel­
men kivül hagyunk.

- 4 -
- 5 -

Elemezzük kiesé részletesebben is az eddig elmondottakat.
Az, hogy Magyarországon az intézményes gyógyitó-neveléat nem
előzik meg emlitésreméltó egyéni próbálkozások, bizonyos mérté­
kig véletlennek tekinthetjük. Egy-egy*ország esetében ugyanis
nem törvényszerű az, hogy individuális gyógyitó-nevelés után tér­
nek át az intézményes gyógyitó-nevelésre. A véletlen mellett azon­
ban már ebben a vonatkozásban is feltétlenül hatnak azok az ob­
jektív okok is, amelyek a gyógyitó-nevelés alakulását mindenkor
elsősorban meghatározzák: a társadalmi viszonyok által megszabott
lehetőségek. Azt ugyanis pl. már semmiesetre sem tekinthetjük csu­
pán véletlennek, hogy az Európa számos országában közismertté vá­
ló gyógyitó-nevelő eljárásokat hazánkban csak évszázadok múlva
ismerik meg. Ennek a jelenségnek az okai Magyarország elszige-
telődöttségére és<elmaradottságára vezethetők vissza.
Ugyancsak az előbbi okok következménye az is, hogy bár az
intézményes gyógyitó-nevelés Magyarországon a működését 1802-ben
megkezdő váci siketnémák intézetében megindul, közel egy évszázad
telik el, amig részben a siketnémák számára szélesebbkörüvé vá­
lik, részben pedig - még korántsem kielégítő mértékben - a többi
fogyatékossági csoportra is kiterjed.
Az intézményes gyógyitó-nevelés feltételei Magyarországon
is a polgári átalakulás után jönnek létre, tehát végeredményben
a XIX. század második felében,,a népoktatási törvény hatására
jelentkezik a fogyatékosok szervezett foglalkoztatásának igénye,
így azt látjuk, hogy hazánk mintegy évszázaddal később érkezik el
az intézményes gyógyitó-nevelés időszakához, mint sok más fej­
lettebb ország. A siketménák és vakok első intézete a század el­
ső évtizedeiben megnyitja ugyan kapuit, de amint már jeleztük,
s a későbbiekben részletesen is;megtudjuk, e két területen is
csak a század végefelé alakul ki kedvezőbb helyzet a beiskolázá­
si arányszám és ellátottság tekintetében.
A hazánkban tapasztalható'késés az intézményes gyógyitó-ne-
velés megindulása tekintetében is törvényszerű következménye a
Magyarországon uralkodó politikai, társadalmi viszonyoknak. Az
egyetemes gyógypedagógia történetében egyértelműen bebizonyítot­
tuk, hogy a polgári társadalom fejlődésével szoros összefüggés­
ben, szükségszerűen kezdődik meg a fogyatékosok intézményes gyó-
gyitó-nevelése. Ez az összefüggés Magyarországon is érvényes.
- 6 -
így mivel nálunk a polgári átalakulás ázámos ok miatt késik, az
intézményes gyógyitó-nevelés kialalkulásának is később jönnek
létre a feltételei. Az, hogy hazánk bizonyos mértékig mégis el­
tér az általánostól, s az intézményes gyógyitó-nevelés első lé­
péseit korábban megteszi, azért lehetséges, mert a szomszédos,
fejlettebb, már a polgári átalakulás terén jóval előbbrelévő or­
szágok példáját követheti. Hogy ez mennyire igy van, azt a későb­
biekben megismert számos -tény bizonyltja.
A könnyeb tájékozódás érdekében röviden idézzük fel
a magyarországi körülményeket az intézményes gyógyitó-ne­
velés kialakulása előtti időszakban.
Történelmi tanulmányaink alapján ismeretes, hogy a ma­
gyar társadalom fejlődése milyen utat tesz meg a tárgyalt
időszakban. Tudjuk, hogy a magyarság kb. a X. századig a
pásztortársadalom és katonai demokrácia korát éli, majd a
földmagántulajdon kialakulásával az évszázadokig tartó fe­
udalizmus korába lép. Ez utóbbi hosszú időszakban a feu-
dalista társadalmi viszonyok között általában jellemző sza­
kaszokon a török és habsburg hódítás és az ezek elleni har­
cok miatt sajátos fejlődési utat tesz meg. A XVIII. század­
ban a magyarság is megindul a polgári nemzetté válás utján,
de az átalakulás csak a habsburg gyarmatosító politika ál­
tal felállított korlátok között történhet. így a feudaliz­
musból a kapitaliizmusba való átmenet időszaka egészen a
XIX. század közepéig elhúzódik, s csak a XIX. szazad vé­
gén - az ismert történelmi körülmények miatt továbbra is
sajátosan - bontakozik ki Magyarországon a polgári átala­
kulás. #
A magyar neveléstörténet idevonatkozó adatait szintén
ismerjük. Tudjuk, hogy a pásztortársadalomban élő magyarok­
nál a felnövekvő nemzedék nevelését a harci és pásztorélet­
re való felkészítés jelenti, szervezett, iskolai keretek
közötti nevelésről, oktatásról ebben az időszakban még
nem tudunk.
A feudális államszervezet létrejötte után az uralko­
dó osztály megteremti az érdekeinek megfelelő jellegzetes
céltudatos, szervezett nevelési-rendszert. Nálunk is a fe­
udális társadalmi viszonyokra általában jellemző kétféle
nevelési rendszer alakul ki: az egyházi és világi nevelés.
Minthogy azonban az egyház a művelődési monopolimumot ha­
zákban is biztosítja magának,_ a világi nevelés még az ural­
kodó osztály világi része számára is nagyon korlátozott,
s egészen a XV. századig csupán a harcra, az alattvalók
feletti uralkodásra és a társadalmi életben szükséges vi­
selkedésre való felkészítésből áll. így nemcsak a jobbágy­
ság Írástudatlan, hanem a fő- és köznemesség többsége is.
A feudalizmus ko'ai szakaszában az egyház a művelő­
dési monopólium biztosítása ellenére is fontos szerepet
tölt be a művelődés terjesztése terén. Bár tömeges iskolai
oktatást nem vezet be, mégis megteremti Magyarországon a
neveléstörténeti tanulmányainkból ismert iskolarendszert,
s saját keretei között tovább is fejleszti azt.
- 7 -
 A feudalizmus későbbi szakaszában ez a kizárólagosan
egyház által irányitott iskolarendszer, s ebből következő­
en a szellemi élet minden területén meglévő egyházi uralom
a társadalmi haladást képviselő erők útjába áll. Szükség­
szerűen meg kell indulnia Magyarországon is a művelődés
terén annak az átalakulási folyamatnak, amely a feudaliz­
mus hanyatlásával és a polgárság előretörésével mindenütt
együttjár. Kibontakozik hazánkban is a humanista művelt­
ség iránti igény, a természettudományos eredmények felé
fordulás. A hazai első egyetemen/Pécsett 1367-től kb. 1400-
ig működött/, de főleg a külföldi egyetemeken /Bologna,
Padova, Bécs, Prága/ egyre többen végzik tanulmányaikat,
s a városi iskolák elterjedésével a népoktatás terén is
jelentős előbbrelépés következik b e .
Az 1 5 2 6 utáni válságos időszak, amely a társadalmi fej­
lődést rendkivül késlelteti Magyarországon, a művelődés
fejlődése terén is súlyosan érezteti hatását. Ismeretes,
hogy a meglévő erők is mennyire szétforgácsolódnak, s az
idegen elnyomás mellett a belső ellentétek milyen mellék-
utakra vezetik, hogyan gátolják a haladást képviselő kü­
lönböző törekvéseket /reformáció és ellenreformáció ne­
velésügye/.
A magyarországi feudalizmus utolsó szakaszában az or­
szág függetlenségéért és a feudalizmus ellen vivott küzde­
lem időszakában számos kiváló, haladó nevelésügyi törekvés­
nek vagyunk tanúi. Ismeretes a magyar puritánusok szerepe,
akik egyetemi tanulmányaikat külföldön, Angliában és Hol­
landiában végzik, s Petrus Ramus /1515-1572/, Bacon, Des­
cartes és mások tanitásait felhasználva indítanak küzdei-
met a hagyományos sokolasztikus módszer ellen. A puritanu-
sok hatására hivja meg Lórántffy Zsuzsanna Comeniust is Ma­
gyarországra, akinek munkásságát már gyógypedagógiai tör­
téneti szempontból is részletesen ismerjük. A magyar ne­
veléstörténet egyik kimagasló alakja ebben az időszakban
Apáczai Csere János /1625-1659/, aki többek között először
hirdeti meg az anyanyelvű iskolára épitett összefüggő is­
kolarendszer programmját. Munkásságát neveléstörténeti ta­
nulmányainkból részletesen ismerjük.
A török uralom alól való felszabadulás, ami történel­
münkben olyan nagy változást igér, csak részben hoz kedve­
ző fordulatot. Az ország függetlenségét a habsburgokkal
szemben nem sikerül biztosítani. A Rákóozi-Szabadságharc
leverése után Magyarország gyarmati helyzete a művelődés­
ügyre is rányomja bélyegét. A Habsburg-abszolutizmus érde­
kei csak nagyon lassan és rendkivül korlátozott mértékben
tűrik meg Magyarország polgári átalakulását. Az iskolák ve­
zetését a katolikus egyházra bizzák, igy különösen a je­
zsuiták részéről a hagyományos feudális iskola továbbfej-^
lesztésére indulnak meg a törekvések. A haladást képviselő
‘protestáns iskolákkal szemben erélyesen fellépnek, nem
egyet bezárnak közülük.
E rendkivül kedvezőtlen körülmények között is talá­
lunk azonban u.iitó törekvéseket a külföldi neves egyete­
mekről hazatért diákok részéről. Ismeretes pl. Bél Mátyás
/1684-1749/ munkássága, aki Pozsonyban működik, s iskolája
tananyagát és módszereit korszerűsíti. Hasonlóan nagy nevet
- 8 - -
szerez magának a szintén ismert Maróthi György /1715-1744/,
aki a debreceni kollégium tanára, majd vezetőjeként mind
tartalmi, mind szervezeti téren fontos, haladást szolgáló
ujitósokat vezet be.
A hivatalos közoktatásügyi politikában a XVIII. század
utolsó évtizedeiben Mária Terézia uralkodása végén és II.
József idején történik csak jelentősebb változás. A feTvi-
lágosodás hatására a habsburg politikában jelentkező uj tö­
rekvéseknek megfelelően a gyarmatositás keretei között is
szükségessé válik Magyarország közoktatásügyének rendezése
és fejlesztése. A neveléstörténeti tanulmányainkból rész­
letesen ismert, 1777-ben életbelépő Ratio Educationis ösz-
szefüggő, pontosan felépített és tagolt iskolarendszert
teremt Magyarországon. Ezzel összefüggésben szervezik át
a Swieten javaslatára már 1769-ben orvosi karral kibővi-
tett nagyszombati egyetemet és helyezik át 1777-ben Budára,
majd 1784-ben Pestre.
Az uj közoktatásügyi intézkedések azonban nem egyköny-
nyen valósulnak meg. Elsősorban a nemzeti ellenállásba üt­
köznek,' amiből láthatjuk, hogy a habsburg uralöm mennyire
akadályozza a haladást, illetve mennyire nehéz a függet­
lenségért és haladásért vivott együttes küzdelemben tájé­
kozódni.
Azok, akik felismerik a fel világosodott abszolitiz-
mus pozitívumait, vagy még egyelőre csak ezeket látják,
támogatlak az u.i intézkedéseket. így pl. Thessedik Sámuel
/ 1 7 Í2 -1 8 2 0 / a nepnevelés kiváló úttörője, akinek munkássá-
gát szintén ismerjük, továbbá Kazinczi Ferenc /1759-1831/
és Bessenyei György /1747-18117~. ”
A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet idősza­
kában a függetlenségért és a polgári átalakulásért vivott
harc rendkivül bonyolult helyzetet teremt. A haladó és re­
akciós erők küzdelme éles ellentétekben jelentkezik. A ma­
gyar jakobinusok forradalmi mozgalmának pozitiv hatása a
közoktatásügy terén is jelentkezik. De ugyancsak jelentke­
zik a többek között Sándor Lipót nádor által képviselt re­
akciós álláspont következménye is, a második Ratio Educa­
tionis /1806/. Az osztrák elnyomás teljes súllyal neheze­
dik az országra.
A polgári forradalmat megelőző időszakban a megnöve­
kedett polgári erők a feudalizmus ellen és a függetlenség­
ért folytatott harcukat a művelődésügy területén is egyre
erőteljesebben folytatják. 1843-ban a köznemesi ellenzék
második Ratio ellenes törvényjavaslatot terjeszt elő. Vá­
laszul 1845-ben a kormányzat uj, visszalépést jelentő sza­
bályzatot ad ki az elemi iskolák számára. Közben megindul
az első magyarországi óvoda /1828/ Brunszvik Teréz /1775-
1861/ kezdeményezésere, továbbá megindul a nőnevelés és
az iparoktatási mozgalom. A reformkor számos nagy politi­
kusa és irójá melléall a haladó nevelésügynek, igy Fáy
András /1786-1864/, Széchenyi István /1791-1838/, Táncsics
Mihály /1799-1884/, Kossuth Lajos 7T802-1894/.
A XIX. század közepén fellángoló polgári forradalmi
átalakulás következményeként 1848-ban az első független
magyar kormányban Eötvös József /1813-1871/ miniszter ve­
zetésével megkezdi működését a vallás- és közoktatásügyi
9 -
minisztérium, amely első feladatának a népoktatási törvény­
javaslat kidolgozását tekinti. A köznevelés újjászervezé­
sére hozott határozatokat, a népoktatási törvényjavaslatot,
a kiemelkedő szerepet játszó forradalmár pedagógusok, mint
pl. Vasvári Pál /1826-1849/ és Tavas1 Lajos /1814-1877/
munkásságát neveléstörténeti tanulmányainkból jól ismerjük.
A szabadságharc bukása után újra az idegen elnyomás
reakciós erői kerekednek felül a közoktatásügy terén’ is.
Bár a polgári átalakulást megakadályozni már nem lehet, a
feudális maradványok továbbélnek, s a magyarországi sajátos
társadalmi viszonyok között a demokratikus művelődéspoliti­
ka megvalóeitáoa lehetetlenné válik.Eötvös József második
népoktatási törvényjavaslatét - amely engedményekkel az
1848-as javaslat szellemében készül - 1868-ban sikerül még-
is elfogadtatni /XXXVIII.te./. A népoktatási törvénynek az
Intézményes gyógyitó-nevelés kialakulására nézve is legfon­
tosabb pontja a tankötelezettség kimondása. A tankötelezett­
ség - mint ismeretes - egyelőre még nem válik valósággá,
de végeredményben elérkezünk ahhoz az időponthoz, amikor a
népoktatás igénye általánossá válik, s ezzel együtt a fogya­
tékos gyermekek problémája is a társadalom egyik kiáltó,
megoldásra váró feladata lesz.
Folytassuk a magyarországi körülmények áttekintését
az egészségügyi viszonyok és á magyar orvostudomány hélyze-
A pásztortársadalomban élő magyarság egészségügyi vi­
szonyairól, orvosi ismereteiről nagyon keveset tudunk. A
fennmaradt emlékek azt bizonyítják, hogy az ősközösségi
társadalmi viszonyok között élő népekhez hasonlóan az em­
pirikus és szupranatura 1 iszt ikus elemek egyaránt megtaláTEa-
tók gyógyítási eljárásaikban. A törzsközönségben élő magya­
rok papjai, a táltosok a nép gyógyítói. Természetes gyógy­
módokat: gyógyvizeket," gyógyfüveket használnak, illetve
mágikus szertartásokat végeznek, a "rontás" ellen ráolva­
sást, áldozati szertartásokat alkalmaznak, pl. a beteg
testrészt megmintázzák, s e kis szobrokat /votiv tárgya­
kat/ az áldozati helyekre viszik. * ^
A feudalizmus korában mindkét hatás továbbél*. A misz­
tikus elemek erőteljes erősödését jelenti azonban, hogy még
az empirikus utón felismert és alkalmazott gyógyszereket
is a szentekről nevezik el, pl. a szent Ilona füve//zsálya/,
3oldogasszony haja /aranka-fü/ stb. A táltosoknak a gyógyá­
szatban betöltött korábbi szerepét a keresztény papok ve­
szik át, a táltosokat, mint a "pogány" gyógyítás képvise­
lőit üldözik. A szerzetesi kolostorok mellett jellegzetes
középkori kórházakat, úgynevezett ispotályokat állítanak
fel már a XI. században /Esztergom, íécsvarad, Pozsony,
Pannonhalma stb./. Az ispotályok nagyon fontos szerepet
töltene« be az egészségügyi viszonyok megjavításában: to­
vábbfejlesztik a régi természetes gyógymódokat, s főleg a
fertőző betegségek terjedésének vetnek a lehetőségekhez
mérten gátat. A középkori Magyarországon is jellemző, hogy
a papok egy idő után sebészeti feladatokat nem vállalnak,
igy nálunk is a borbélyok, hóhérok, fürdősök veszik át a
sebészkedés mesterségét.
- 10 -
A XII. század végétől néhány külföldi és külföldön ta­
nult magyar, úgynevezett általános gyakorlatot folytató
vándor orvos kezdi meg külödését. A XIII. században talál-
kozunk az első orvosi gyakorlatot szabályozó törvényes ren­
delkezéssel.
A gyógyítási eljárások elsősorban a Nyugat Európában
alkalmazott módszerekhez igazodnak. így a természetes gyógy­
módok, az asztrológián alapuló eljárások, a mágikus gyó­
gyítás, az alkímia elterjedésével egyidőben alkalmazott
különös keverésű anyagok felhasználasa és a magyarok ősi
gyógyítási eljárásai mind megtalálhatók hazánkban.
Különösen az asztrológia művelői vannak nagy hatással
az orvoslásra még a xYlII. században-is. Fejedelmek^ kirá­
lyok keresik és alkalmazzák a csillagjósokat, akiktől a há­
borúk és járványok közeledtének és kiemenetelének biztos
jelzését remélik. A nép ugyanakkor az úgynevezett csíziók
/népies egészségi és csillagászati szabályok/ alapján pró-
bál tájékozódni a körülötte történő, számára megmagyaráz­
hatatlan eseményekben.
Az alkimisták titkos szerei is nagyon népszerűek.
Ilyen közismert alkimista pl. Mátyás király idejében Erdé­
lyi János, aki rendházfőnök Szepes megyében, s az aranyosi­
nál ás szenvedélye annyira elragadja, hogy a rendház egész
vagyonát elkisérletezi. A titkoB szerekben /növényi, állati
anyagok, nemesfémek, igazgyöngyök porának különös keveré­
kei/ a. királyok is hisznek. Mátyás király pl. a pestis el-
len II. Pál pápától kapott amulettjében a nyakába akasztva
viselte a wvédő" gyógyszert.
Az ősi ráolvasás és varázsigék "korszerű” változatai
is széles körben megtalálhatók. Egyik ilyen ráolvasó imád­
ság pl.: "Föld, édes anya! Te neked mondom elŐBzer: ennek
a torkában erős pőrös torok ereszködett, torokgyikja, béka
levelegje, nyakfoga: oszoljon, romoljon, benne meg ne ma­
radhasson, erős porös torok gyikja, béka levelegje, nyakfoga
kelevényé-oszoljón, romoljon Istennek hatalmából boldog
anya parancsolatjával." 1 /
A járványok a tatár, török háborúk idején az egész or­
szág területén különösen nagyon gyakoriak. A középkori
gyógymódokkal ezek ellen nem tudnak eredményesen
küzdeni, még a kezdetleges prevenciót sem lehet megszer­
vezni, úgy, hogy egy-egy városban ezrével pusztulnak el
az emberek. Sokszor vallási szertartások, körmenetek rende­
zésivel próbálkoznak a járványok ellen fellépni, de ezek
természetesen eredményt nem hoznak, igy az emberek egyéb
segítség hiján tehetetlenül szemlélik a pusztulást.
A XIV., XV. században már elterjedt gyógyszertárak
inkább vegyeskereskedések, amelyekben elsősorban gyarmat­
árut és egyéb vásárolnivalót tartanak, s nem gyógyszereket.
Az orvosképzés tapasztalatátadás utján történik. Az
orvosképzés egyetemi szintű bevezetésére néhány próbálko­
zással találkozunk ugyan, de a működésűket megkezdett or­
vosi főiskolák vagy egyetemek /Nagy Lajos Pécsett, Zsigmond
^Bornemisaza Péter 1578-as gyűjtéséből. Átvéve: dr. Szé­
kely gándor: Az orvostudomány története. Budapest, 196C.
Medicina. 15. old.
- 11 -
 Óbudán, Mátyás Pozsonyban szervez ilyeneket/ rövid ideig
állnak fenn, s képzési színvonaluk igen alacsony. De az or­
vosi gyakorlat nincs is egyetemi végzettséghez kötve a XVI,
század végéig, a sebészeti gyakorlat pedig még a XVI.szá­
zad végén sem. így a kuruzslók szabadon működhetnek, akik
a nép körében(igen nagy befolyással is rendelkeznek. Még
a XVIII. században is megtaláljuk azokat az "orvosokat11,
akik középkori módon misztikus dolgok létezésében hisznek,
Sárkányok barlangjairól, vámpírokról, kutyát, malacot, maj­
mot, békát szülő nőkről, 20 hónapos terhességről Írnak és
terjesztenek fantasztikus történeteket. De a boszorkányül-
dözés sem ritka jelenség. Kern egy bábasszonyt égetnek meg
mindaddig, amig Mária Terézia rendelettel meg nem tiltja
a boszorkányüldözést. “ zés történetében rendkívül fontos lépést jelent. A Mária
Magyar egyetem hiján orvosaink külföldön tanulnak.
Számuk nagyon kevés, s többen nem térnek vissza az ország,
ba, vagy hosszabb ideig távol vannak. Ilyen külföldre sza­
kadt orvosok pl. Balsaráti Vitus János /1529-1575/, Kolozs­
vári Jordán Tamás /1S39-1585/, Jeszenszky /Jessenius/ J á ­
nos /15Ó6-1621/,
Magyarországon fejtik ki eredményes működésüket pl.
Kassai Antonius János /1499-1548/, Dudith András /1533 -
1589/. ¿sambokl János /1531-1584/, akik hirnevet szerez­
nek a magyar orvostudománynak, de az ország egészségügyi
felemelését természetesen nem tudják megoldani,
A XVII. században és a XVIII. század első félében a
magyarországi egészségügyi viszonyok semmivel sem jobbak,
mint a korábbi századokban. A törökkel folytatott harcok
idején és a török uralom után is sokáig nagy nyomor ural­
kodik, s ezzel együtt továbbra is borzalmas járványok pusz­
títanak. A harcok alatt még a régi ispotályok is rombadőli
nek, s igy ezek sem állnak a nép rendelkezésére.' A köztisz­
taság rendkívül alacsony színvonalon áll a városokban is,-’
pestis, himlő, tifusz /amelyet "inorbus hungaricus"-nak ne­
veznek el/ terjed mindenütt. Jellemző a járványok méretei­
re, hogy pl. az 1709-1713-ig tartó pestis járvány áldoza­
tainak száma 410.000 ember. De a nemi betegségek is rend­
kívül terjednek. Ezt többek között Mária Terézia egyik ha­
zánkra nézve egyáltalán nem kedvező egészségügyi rendelke­
zése segítette elő, nevezetesen Bécs prostituáltjait beha-
józtatta, s néhány magyarországi dunamenti városban kira­
katta.
Orvos alig található Magyarországon ebben az időszak­
ban még a főurak udvarában is, igy még nagyobb méreteket
ölthet a babonás hiedelmekkel tele kuruzslás.
A XVIII. század első évtizedeiben a Helytartótanács
több intézkedést hoz ugyan az egészségügyi helyzet megja­
vítására, de többnyire sikertelenül.
Az 1752. évi rendelkezés értelmében a vármegyék köte-
V lesek orvosokat és sebészeket alkalmazni, akiknek felada­
tait is pontosan körvonalazzák, fontosak továbbá a szülé­
szekre vonatkozó rendelkezések, amelyek a gyermekhalandó­
ság csökkenését hivatottak elősegíteni. 1770-ben Mária Te­
rézia kiadja az első általános egészségügyi jogsabályt.
1799-ben felszólitás történik a Jenner-féle himlőoltás be­
vezetésére is, de e rendelkezés végrehajtására csak a XIX,
- 12 -
század elején kerülhet sor. Több általános embervédelmi
intézkedés is napvilágot lát. Menhelyekejt hoznak létre, el-
rendellk a szegények ingyenesHEetegellát'ását, megtiltják
a földbevájt üreget lakóhelyül való használatát, egészséges
iskolák építését rendelik el. A Helytartótanács rendeletéi­
nek végrehajtása azonban továbbra sem általános. Maguk a
rendelkezések is tartalmaznak olyan pontokat, amelyek ki­
búvóra adnak lehetőséget, a földbevájt üregek lakás
céljaira való felhasználását csak ott tiltják meg, ahol
nincs fahiány stb.
Már említettük korábban a nagyszombati egyetem orvos­
karral történtnő kibővítését, majd az egyetem Budára, illet­
ve később Pestre helyezését, ami a magyarországi orvoskép­
Terézia által 1770-ben kiadott, már szintén jelzett egész­
ségügyi jogszabály a magyar orvostudomány fejlődését is
nagyban segíti. Ez a jogszabály orvosetikai kérdésekkel is
foglalkozik, ami a képzett, munkájukat hivatástudattal vég­
ző orvosok tekintélyét rendkívül emeli. Megállapítható te­
hát, hogy a XVIII. század végén emelkedik Magyarország
egészségügyi színvonala, s fellendül a magyar orvostudomány
is.
A XIX. század elején a habsburg elnyomó politika ha­
tására újra visszaesés tapasztalható. Süllyed az alig né­
hány évtizede működő, s már virágzásnak induló egyetemi
képzés színvonala, csökken az orvosellátottság. A napóle­
oni háborúk következményeként újra előjönnek a korábbi jár­
ványok, sőt ujabb, eddig ismeretlen betegség is felüti a
fejét; a kolera. A vesztegzárintézkedések az amúgy is nyo­
morúságos körülmények között élő népet felbőszítik, 8 1831-
ben kitör az úgynevezett "koleralázadás".
A reformkor neves orvosai a haladó törekvések mellé
állnak. Bene Ferenc /1775-1858/, Bugát Pál /1793-1865/,
Schöpf Merel Ágoston /1805-1858/. Balassa János /1814-1868/
és sokan mások küzdenek Magyarország egészségügyi feleme­
léséért. , ,
A szabadságharc idején a már említett kiváló magyar
orvosok vezetésével elkészül az egészségügyi törvényt.erve-
zet is, amely azonban a népoktatási törvénytervezethez ha-
sonlóan egyelőre nem válhat valósággá. Az újonnan létreho­
zott egészségügyi szervek csak a szabadságharc idején a tá­
bori egészségügy megszervezésében és a fertőző betegségek
elleni küzdelemben vehettek részt. A szabadságharc bukása
után visszaállítják a régi szervezetet, hatálytalanítják
az egyetem autonómiáját kimondó törvényt is.
A magyar orvostudomány történetében az 1860-as évek
hoznak újra fellendülést. Az egyetem visszakapja autonómi­
áját, megnövekszik az orvostanhallgatók száma, s a korábbi
neves orvosiudósok tanításait továbbfejlesztve, uj tudomá­
nyos eredmények születnek. Ezekben az években működik Sem-
melweis Ignác Fülöp /1818-1865/ is a pesti egyetemen, IET
nemcsak a legnagyobb magyar orvos, de a világ legnagyobbjai
között is megbecsült helyen áll. A magyar orvostudósok ta­
nulmányozzák, átveszik és alkalmazzék a külföldön nagy fel­
lendülésnek induló, már differenciált orvostudomány ered-,
ményeit, s megindulnak hazánkban is az orvostudomány külön­
böző szakterületein a kutatások.
- 13 -

A fogyatékosokról alkotott általános felfogás tehát Magyar-
országon az Ismertetett társadalmi, s ebből következő művelődés­
éé egészségügyi viszonyok miatt egészen a XIX. század közepéig
középkori színvonalon áll. Iskoláztatásuk igénye a társadalom
részéről nem merül fel, egészségügyi ellátottságuk az általános
egészségügyi helyzetnek megfelelően kedvezőtlen, sorsuk közvet­
len környezetük bánásmódjától függ. Jogi helyzetükre vonatkozó­
an Werbőczy István /kb. 1458-1541/ Hármaskönyve /Tripartitum/ -
amely mint ismeretes a magyar nemesség kiváltságainak és a ma­
gyar jobbágyság jogfosztottságénak a törvénykönyve- tartalmaz
először Mvatalos állásfoglalást, nevezetesen kimondja, hogy:
"... a balgatag és nem tiszta eszü fiák, mindenkor az ő attyok
birtokában vannak." Hogy az idézet szerinti kategóriákba kiket
sorolnak, nem tudjuk, de feltételezzük, hogy az elmebetegeken
kivül a fogyatékosok bizonyos csoportjaira is vonatkozik a kor­
határ nélküli gyámság.
Az első hiteles adat, amely egy fogyatékos egyéni foglal­
koztatáséról számol be, 1786-ból ismeretes. A "Mercur von Ungarn"
c. lap közli, hogy Kémet János pestmegyei tanító foglalkozik egy
siketnőma leány tanításával. A hir azonban mindössze ennyi. Né­
met módszerét, eredményeit, s munkája körülményéit bővebben nem
ismerjük.
A továbbiakban sorravesszük az intézményes gyógyitó-nevelés
kialakulását a gyógypedagógia különböző területein hazánkban.
Bészleteiben is bemutatjuk, hogy a polgári átalakulás megindulá­
sával, a felvilágosodás eszméinek terjedésével összefüggésben, a
külföldön már meginduló intézményes gyógyitó-nevelés példáját kö­
vetve milyen körülmények között, s milyen eredménnyel tesszük meg
az első lépéseket az intézményes gyógyitó-nevelés terén. Végül,
hogyan érkezünk el ahhoz az időszakhoz, amikor a fogyatékosok
ügyének megoldása Magyarországon is a társadalom élő problémá­
jává, szembetűnő gondjává válik.
. Legelőször a hallási fogyatékosok területén a siketnémék
/1802/, majd a látási fogyatékosok területén a vakok /1826/ és
végül az értelmi fogyatékosok területén az idióták és imbecilli­
sek /1875/ számára létesül intézet a XIX. században. A felsorolt
területeken a differenciálódás /nagyothallók, gyöngénlátók, de-
- 14 -
bilisek külön gyógyító-nevelése/ a XX. században indul meg. Hibás
beszédüek részére a XIX. század végén /1890/ tanfolyam nyillk. A
mozgási fogyatékosok első magyarországi intézetének az alapítása '
pedig szintén a XX. századra esik /ISII/.
A gyógypedagógia különböző területein tehát az intézményes
gyógyitó-nevelés hasonló sorrendben indul meg mint általában kül­
földön. Időben azonban - amint azt már az eddigekben megállapí­
tottuk - lényeges különbség mutatkozik. Mivel a társadalom fej­
lődésében általában meglévő lemaradás következtében az intézmé­
nyes gyógyitó-nevelés feltételei későbben és lassabban alakulnak
ki, de a külföld példájára az első lépések mégis megindulnak,
több irányú időbeli eltolódás tapasztalható. Mig külföldön, pl.
Franciaországban az első siketnémák száméra működő intézet lét­
rejöttétől csak tizennégy év telik el a vakok első intézete kia­
lakulásáig, s egy fél évszázad múlva mér az értelmi fogyatékosok
számára is megindul az intézményes gyógyitó-nevelés, addig Ma­
gyarországon huszonnégy év telik el az első vakok intézetének
létrejöttéig, s közel háromnegyed század az első értelmi fogya­
tékosokat gyógyitó-nevelő intézet megalapításáig, az amúgy is
három évtizeddel később megnyíló első siketnémák számára működő
intézet felállítása óta. Itt jegyezzük meg, hogy a külfölddel va­
ló összehasonlítás természetesen sohasem Jelentheti mechaniku­
san, általában a külföldnek ős Magyarországnak az összehason­
lítását, amint azt nem is tettük az eddigiekben sem. Amikor te­
hát pl. az intézményes gyógyitó-nevelés késői megindulásáról
beszélünk Magyarország esetében, a külföld alatt mindig a társa­
dalmi fejlődés tekintetében előbbrelévő országokat értjük /lásd
franciaországi példánkat/. így megállapíthatjuk, hogy Magyaror­
szág több más, fejlettebb országhoz viszonyítva késik az intéz­
ményes gyógyitó-nevelés megindítása terén, de ismét sok más, fejlet­
lenebb országhoz képest az úttörők közé sorolható.
A gyógypedagógia fent felsorolt területein a különböző fo­
gyatékosokat befogadó első intézetek külföldi mintára szerveződ­
nek. Többnyire osztrák, német valamint francia és svájci hatás
érvényesül; előbbiek az ország politikai, gazdasági és földrajzi
helyzetéből adódóan gyakorolnak befolyást, utóbbiak pedig, mint
általában minden ország fogyatékos ügyének alakulására, Magyar-
országra is úttörő szerepük miatt, hatnak. A hasonlóság nemcsak az
15 -
 ✓
intézetek szervezeti felépítésében mutatható ki, a gyógyitó-ne-
velő eljárások is az említett országok valamelyikében alkalmazot­
takhoz igazodnak.
A hallási fogyatékosok intézményes gyógyító-nevelésének kialaku­
lása Magyarországom . redett ellenszegülését. Ez a rendelet - mint ismeretes - a német
Mint már több'izber. volt róla szó, hazánkban az intézményes
gyógyitó-nevelés első lépéseit a hallási fogyatékosok területén,
a Vácott siketnémák számára létesülő első magyarországi gyógyí­
tó-nevelő intézetben tesszük meg.
A váci intézet megszervezése és működése a XIX. század
első felében
< A váci intézet Cházár András kezdeményezésére hivatalosan
1802-ben kezdi meg működését "Váczi Királyi Siketnéma-Intézet"
elnevezéssel, a "Legfelsőbb utasítás a váci kir. siketnéma-inté-
zet igazgatására" c. okmány alapján, országos és úgynevezett
egyes alapítványok segítségével. Az intézet működésének első év­
tizedeiben Simon Antal és Chwarczer Antal gyógypedagógiai munkás­
sága emelekdik ki.
Cházár András élete és munkássága
*■
Jólészi Cházár András /1745-1816/ a fogyatékosok ügyének
első szószólója Magyarországon és az ő nevéhez fűződik az első
gyógyitó-nevelő intézet, a váci siketnémák intézete megszervezé­
sének kezdeményezése is. Már itt meg kell jegyeznünk, hogy peda­
gógiai munkásságot nem fejt ki, ő maga sem elméleti, sem gyakor­
lati vonatkozásban nem foglalkozik fogyatékosokkal.
. Cházár jogi tanulmányokat folytat, majd ügyvédi gyakorla­
tát Rozsnyón kezdi meg. Ez a sokoldalú, érdeklődő, képzett, fel­
világosodott, állandóan tevékenykedni vágyó ember többizben kény­
telen megszakítani munkáját. Mindjárt pályafutása kezdeti idősza­
kában összeütközik a katolikus egyház rozsnyói önkényeskedő kép-
- 16 - -
viselőjévek, akivel hosszantartó, elkeseredett küzdelmet folytat.
Ebben a küzdelemben Cházár lesz a gyájftes, de ellenfelének még
lesz alkalma kellemetlenségeket szerezni neki. Közben már más
területen is akadályok gördülnek közéleti pályafutása elé. II.
József 1784.évi, áprilisban kiadott rendelete váltja ki elkese­
nyelvet mondja ki hivatalos nyelvnek, s minden közhivatalnokot
felszólít annak sürgős megtanulására. Cházár erélyesen tiltako­
zik a császári rendelet ellen. "Mi lenne belőle - mondja - ha
a koronás főknek idegen nyelv beszólése koronájok vesztése alatt
parancsoltatnék? De nemcsak tiltakozik, hanem vissza is vo­
nul az ügyvédi pályáról, s amig újra közéleti tisztséget vállai,
nemesi birtokán a földművelés jobb módszereivel kísérletezik.
Meghonosítja pl. Gömör megyében a burgonyát /a nép Grulya-várá-
nak nevezi el rozsnyói házát a burgonya akkori "grula" nevéről/,
sok hasznos tanácsot ad a környék parasztjainak, e maga is dol­
gozik földjein.
Visszaront^ása azonban nem jelenti azt, hogy nem is érdekli
mi történik az országban. Amikor II. József szintén 1784-ben ki­
adott /májusi/ rendeletét megismeri, újra szót emel. De most vé­
delmébe veszi az uj rendelkezést, amely az ország lakóinak szám­
bavételét, s egyéb, szerinte hasznos felméréseket kiván végrehaj­
tani. Megítélése szerint ugyanis mindezekre igen nagy szükség van
az országban, s ezért maga is azcn fáradozik, hogy a vármegyék
ellenállását megtörje. Négy évvel később magyarra fordítja, majd
ujabb egy év múlva ki is nyomtatja a szóbanforgó rendeletet, s
értékes bevezetéssel látja el. "Ámbár tehát a pennát le-tettem;
de nehéz lévén attul való el-szokás, a ’mihez szoktunk: az eke
mellett is elő-veszem a szokott dolgaimat, fáradol^mig élek."
- olvassuk bevezetőjében.^ Nem is sokáig él visszavonultan.
^Cházár nyilatkozatát 3ztrókay Antal:"Jólészi Cházár Andrásnak
a váczi siket-néma^intézet indítványozójának életrajza" cimü
munkájában közli. Átvéve: Borbély Sándor szerkesztésében:
"Emlék-könyv a siketnémák v&czl országos királyi intézete 100
éves fennállásának ünnepe alkalmára" c. kötetből. Budapest,
1902. 28.old.
2/
Gácsér József: "Jólészi Cházár Ancrás" c. munkájában közli.
Átvéve: Borbély Sándor szerkesztésében: "Emlék-könyv a siket­
némák váczi országos királyi intézete 1 0 0 éves fennállásának
ünnepe alkalmára" c. kötetből. Budapest, 1902. 31. old.
17 -

Még ebben az évben kiadja ujabb munkáját: "Törvény-rend, mely ma­
gyar, és ahoz tartozó országok mindennémü Törvény, és Ítélő szé­
keinek szabatott" cimmel, aotélyet a császárnak ajánl, s fel is
kelti vele Bécs figyelmét, mintha Cházár már az udvar hive lenne.
Pedig nem lesz azzá. Bár mint Gömör-vármegye főjegyzőjeként ta­
lálkozunk vele 1790-ben, nem Bécs dicsőítését halljuk tőle, ha­
nem ellekezőleg, a császári önkény erőteljes bírálatát. Hires
megyei közgyűlési beszédében II. József uralkodásának kilenc
évét elemzi, s részletesen feltárja minden önkényét és törvény­
telenségét. "A Törvényt - mondja - az egész ország csinálta. So­
ha se volt az a Magyar Királynak megengedve: hogy a Törvény el­
len, maga ínnyé szerint terhellye az országot s sanyargassa a
népet. A Király a Törvénynél kisebb; a Kép pedig, mind a kettő­
nél nagyobb".^-' Ezzel egyidőben a császárnak is készít a megye
nevében feliratot, amelyben élesen és bátran megírja a nép min­
den bánatát. A császár azonban már tiz napja halott, s a monar­
chia II. Lipót koronázására készül. Cházár óva inti a követeket,
nehogy hozzájáruljanak olyan feltételekhez, amelyek -a magyar
nép sorsának rosszabbra fordulását idéznék elő. "Jobb lesz, ha
a fejedelem maga hatalmábul a Nemzet akarata ellen-’foglallja el
a királyi széket, mintha abba rossz kötés mellett a Nemzet által
ül tettetik be. Az első tartó nem lehetvén, az idő által elromol;
a második mód által baj szereztetik a Maradéknak." - irja követi
2/
utasításában.
A szánto-vető polgárság nevében szerkesztett "esedező le­
velében11. amelyet az 1790. évi országgyűlésen terjesztettek elő,
a jobbágyság sérelmeit foglalja össze. A 44 pontban összegezett
sérelmek és javaslatok 1848 előfutárai. Többek között ezeket ol~
vassuk az "esedező levélben": "Nem volt arra tekintet: hogy a
csekély termés és arra következett iceüyeretlenség miatt imitt s
amott kenyér helyett makkal; főtt étek gyanánt forrózott füvek­
kel tartóztattuk ájuló testiünkben a haldokló lelket". "Nem tud­
ják-e az urak? hogy eredetire nézve minden ember egyenlő: nem
tudják-e, hogy az urasság a homályos időknek idétlen szüleménye:
hogy annak helyes fészke sem a természetben; sem a^polgári ösz-
1/
U.o. 33.old.
2 /
U.o. 35.old.
- 18 -
*
veszerkesztésben nem találtatik: hogy azt csak a hatalom, csak a
meg-nyomattatás, csak az emberiség jussainak öszve-gázlása költ-
tötte. Nem tudják-e azt az urak, hogy ezeket mi' tudjuk, sok eze-
rek tudják, sőt azt is tudjuk: hogy valamint minket az igazság­
talan erőszak vetett iga alá; úgy az igazságos erő ki is vehet
az alól." "Ennek még csak az említése is irtóztató: hogy azok­
nak, akik vagy hasznos mesterségekre adták magukat, vagy oskolá­
kat járván, jeles tanitókká.s orvosokká lettenek: jutalom he­
lyett még ki kellett magukat az uraktól váltani és fizetni azért:
hogy hasznosabb emberekké tették magukat az uraiknál. Cs^da: hogy
az ennyire felfuvott hólyag eddig is el nem pattant!" S végül:
"Hogy pedig a teherviselésnek súlya alatt le ne dőljünk: ... kér­
jük s kényszerítjük Nagyságtokat: hallgassák ki panaszainkat,
enyhítsék súlyainkat, tegyasnák az emberiség társaságába vissza,
tartsanak polgártársaiknak, egy szóval embereknek."1 /
II. Ferencz 1793. évi cenzúra rendelete ellen is erélyes
tiltakozásával találkozunk. "... vajon a nemzetek közt - irja -
melyik emelkedett nagyobb fényre, díszre, dicsőségre, boldogság­
ra? Az-e, ki szabadon láthatott? vagy az, a ki csak más szemével
nézhetett?" 2/
Cházár életében 1794-ben újra törés következik be. Vádat
emelnek ellene, nevezetesen, hogy tagja a Martinovics-féle szer­
vezkedésnek. Hogy valóban közvetlen kapcsolatban áll-e Martino-
vlcsékkal, nem tudjuk, de a fentiekben ismertetett, s itt nem
tárgyalt Írásaiban hirdetett elvei alapján bizonyos, hogy szim­
patizál a magyar jakobinusok forradalmi mozgalmával. Különböző
írásműveiből egyértelműen látható, hogy azok közé a nemesek kö­
zé tartozik, akik a haza függetlenségéért és a társadalmi hala­
dásért küzdenek, ¡-Ezekből a forradalmi hangú Írásokból azonban
az is kiderül, hógy nem mindig tud kellően tájékozódni a Magyar-
országon kialakult társadalmi, politikai viszonyok között. Bár
úgy látszik felismeri a fejlődés útjában álló legalapvetőbb aka-
dályokat, amikor az ország helyzetének jobbraforditására buzdít,
a múltban keresi a példát, "a régi jó idők" emlékét idézi,.mint
^/'Gácsér~Józ8 ef: "Jólészi Cházár András" c. munkájában közli. Át-
véve: Borbély-Sándor szerkesztésében: "Emiék-könyv a siketnémák
váczi országos királyi intézete 1 0 0 éves fennállásának ünnepe
2 /alkalmára" c. kötetből. Budapest, 1902. 39-42.old.
U.o. 36.old.

.(
a küzdelem várható eredményét. A Cházár ellen emelt vádakat azon­
ban nem elkerül bebizonyítani, Így nem kerül börtönbe, de többé
nem bíznak rá hivatalt. Egy évvel később családi élete is végle­
gesen zátonyra fut. Első feleségétől még korábban elválik, a má­
sodik néhány nap múlva elhagyja, s a válóper szabályos befejezé­
se után most, amikor harmadszor is megnősül, a befejezettnek vélt
válásról kiderül, hogy az illetékes legfelsőbb fórum nem fogadja
el, s igy a bigámia-törvénybe ütközik.
Amikor l?99-ben harmadik felesége meghal, s ő teljesen ösz-
szetörten magára marad, Bécsbe utazik. Ez az utazás ujabb, moBt
már kedvező fordulatot hoz életében. Bécsben akkor már tiz éve
működik siketnémák számára intézet, amelyet Cházár, barátai ta­
nácsára meglátogat. Az intézet rendkívül mély hatást gyakorol rá.
A fogyatékosok társadalmi támogatására általában vonatkozó ko­
rábbi gondolatának - amelyről később még lesz szó - megvalósí­
tására lát itt konkrét példát. így azonnal el is indítja azt a
propaganda munkát, ami három év múlva első gyógyitó-nevelő inté­
zetünk felállítását eredményezi.
De nézzük, mikor kezd Cházár először a fogyatékosok ügyével
foglalkozni?
A korábban idézett, 1790-ben készített "esedező levél”
ában hangzik el először a fogyatékosok társadalmi felkarolására
vonatkozó Javaslat. Igen figyelemre méltó, hogy tehát általában
a fogyatékosok problémáját veti fel, méghozzá olyan formában,
hogy abtar, az esetben, ha a velük való foglalkozás áem hozna meg­
felelő eredményeket, a társadalom kötelessége életük végéig gon­
doskodni róluk.Ennek a problémafelvetésnek a kiemelése azért fon­
tos, mert Cházár nevéhez a gyógypedagógiai szakirodalomban köz­
ismerten csak a siketnémák ügyének felkarolása ¿fűződik. Az "ese­
dező levélben" olvassuk: "Oszlopot emelne a társaság az emberi
méltóságnak: ha az ily, tehetetlen szüléktől született s szeren­
csétlen magzatokat a maga gondviselése alá venné és azokat az
árvaházakban, ha orvosolhatatlanok, lennének holtig tartaná. így
az ilyen szerencsétlenek a rajtok és olykor általuk másokon tör­
ténhető szerencsétlenségektől mentek lennének. A szegény szülék
a gondviselésnek terhétől üresek lévén, szokott foglalatosságai-
- 2 0 - -
*
kát szakadatlanul folytathatnák. Ide számlálandhatók a talált,
árva és gyámoltalan szülék gyermekei: a vakok, csonkák, bénák,
s.a.t." 1/
E gondolat egyik részletének megvalósítására lát Bécsben
konkrét példát, s határozza el, hogy javasolja Magyarországon is
a siketnémák intézményes gyógyító-nevelésének megszervezését. A
bécsi intézetben tett látogatás élményeiről több levélben szá­
mol be, majd már javaslattal is találkozunk részéről a Magyar
Kurír szerkesztőjének 1799-ben irott levelében. E levélből meg­
tudjuk, hogy a létesítendő.intézet céljaira rozsr.yói házát is
felajánlja, továbbá pénzadományt jelöl meg, s másokat is kér és
buzdít hasonló adakozásra. .
Közben Bécsből^is érkezik segítség. A bécsi intézet akkori
igazgatója May két tervezet megszerkesztésével sietteti a kérdés
megoldását. A két tervezetet eljuttatja a császári udvarhoz, s
egyben Cházár magyarországi működésére :s felhívja a figyelmet,
jelezve, hogy az intézet felállításának propagálása már folya­
matban van. Az eredmény nem marad el. A Helytartótanácshoz hely­
zetjelentést kérő utasítás érkezik, s ezzel hivatalosan is elin­
dul útjára az intézetszervezés. A Helytartótanács Gömör várme-
»'
gyéhez továbbítja a császári levélben foglaltakat, s igy még
1799-ben céljához ér a May által elindított segítség.
Cházár buzgó lelkesedéssel foglalja össze törekvéseit és
javaslatait a Helytartótanácshoz irott levelében. Feltárja az
intézetszervezés lehetőségeit, s különösen saját maga minden
lehetséges támogatását hangsúlyozza. "Ezekhez hozzáadható még
- Írja levelében - hogy *'n, mig élek, az intézet épületeiről és
az élelmi szereknek mentői olcsóbban való beszerzéséről, nagy
2/
gyönyörűségemre gondoskodni kész volnék.1!
Gömör vármegye az 180Ó.év elején továbbítja Cházár terveze­
tét. Az intézet felállítására vonatkozó>engedély a Helytartóta-
T7-------------------------- > *
' Gácsér J ó z s e f "Jólészi Cházár András" c. munkájában közli,Át­
véve : Borbély Sándor szerkesztésében: "Emlék-könyv a siketnémák
váczi országos királyi intézete 1 0 0 éves fennállásának ünnepe
alkalmára" c. kötetéből. Budapest, 1902. 59.old.
*^u.o. %6. old.
21 -

nácstól 1800 októberében érkezik meg az ország összes törvényha­
tóságához. Az intézet felállításáról most már tehát hivatalos ok­
mány áll rendelkezésre. Ez az okmány teljes egészében Cházár ter­
vezete alapján készül, csupán annyiban tér el attól, hogy Rozsnyó
helyett a közlekedés szempontjából kedvezőbb helyen fekvő Vácot
jelöli ki az intézet székhelyéül.
Az engedély láttán Cházár kimondhatatlan lelkesedéssel fog
munkához. Megírja "Kérlelő levelé"-t, amelyben a költői és irói
ékesszólás minden eszközét felhasználva buzdit adakozásra. "Tsak
annyit kell adni - Írja - a ’mennyit most lehet; a*többit lehet
akkor, a ’mikor lehet. Elég leszsz most a ’ Bé-Jelentés. így tehát,
Ne mondjad ezt a’ Te Felebarátodnak: menj-el; azután térj-
meg: mert holnap adok; /holott Tehetségedben vagyon az; a ’mit kér/
Arra nézve,
Nem tudván: élhetsz-é e* nap Le-száltáig?
Tégy jól a*Némákkal, Élted vég fogytáig!
ezen adkozása, emlékeztető örök Oszlopa lész, Hallása lész a* Si­
keteknek; Szóllása a’Némáknak; ..." ^
A "Kérlelő levél" hétezer példányban, három nyelven járja
be az országot, e határára gyűl az adakozók neve. Emellett Cházár
hosszasan levelezik személy szerint is olyan befolyásos és gazdag
emberekkel, akiktől joggal várhat segitséget a felállítandó in­
tézet költségeinek fedezéséhez. Eze’k a levelek többnyire jó ered­
ményeket hoznak, de nem ritka a visszautaeitó válasz sem. Pl. a
honti alispán nemcsak, hogy nem kiván adakozni egy siketnémák
számára leendő intézet céljaira, de még az ügyet is ellenzi. Az
a véleménye, hogy a modern társadalomnak nem lehet feladata a
siketnémák nevelése, inkább spártai módon kell elbánni velük,
hogy ne zavarják az ép embereket.
lBOl-ben May, aki eddig is tevékenyen résztvesz az intézet-
szervezés előkészitéeében, Budára érkezik két magyar származású
siketnéma tanítványával, akikkgjk, bemutatást tart, A bemutatás
frappánsan hat, az ügy iránt érdeklődök száma újra gyarapszik.
Ilyen előzmények után érkezünk el 1802 őszéhez, az intézet
megnyitásának időpontjához. De mielőtt még a közvetlen előkészü-
^Gácsér József: "Jóléezi Cházár András" c. munkájában közli. Át-
véve: Borbély Sándor szerkesztésében: "Emlék-könyv a siketnémák
váczi országos királyi intézete 1 0 0 éves fennállásának ünnepe
alkalmára" c. kötetből. Budapest, 1902. 73.old.
- 2 2 -
letekről beszámolnánk és a működését megkezdő intézetet bemutat­
nánk, röviden kövessük végig Cházár további életútját.
Ez annál is inkább érdekes lehet, mert bármilyen különösen
hangzik, Cházár szinte teljesen elszakad az intézettől, attól,
amelynek létrehozásában olyan nagy szerepe van. Hogy a körülmé­
nyek igy alakulnak, nem ő az oka. A siketnémák ügyének ezt a fá­
radhatatlan harcosát Vácott hamarosan elfelejtik, mert el akar­
ják felejteni. Pedig Cházár újra jelentkezik, ismételten fela­
jánlja szolgálatait.
1803-ban meglátogatja az intézetet. Boldogan nézi végig az
épületet, lelkesedéssel veszi tudomásul az elért eredményeket.
De látja azt is, hogy a siketnéma oktatás ügye hazánkban ezzel a
kezdeti lépéssel még egyáltalán nem tekinthető megoldottnak. Ag­
gódva gondol arra, hogy mi lesz az intézet további sorsa, a ren­
delkezésre álló anyagi erőkből hogyan lehet tovább fejleszteni,
bőviteni az intézetet. Tisztában van vele, hogy az a javaslat,
amelyet ő a fogyatékosok társadalmi felkarolása érdekében először
megtett, még távolról sem valósult meg. Ez a 'fáradhatatlan ember
ismét munkához lát. S mert más lehetőség nem kínálkozik, 1804-ben
a Magyar Kurir-on keresztül újra adakozásra hivja fel az ország
egész lakosságát. Most már azokra az eredményekre is hivatkozhat,
amelyeket a váci intézetben látott. Ez az ujabb fáradozása sem
elég azonban ahhoz, hogy Vácott elismerést kapjon. Az őt szemé­
lyesen is ismerő Schwarczer Antal pl. - működéséről később rész­
letesen is szó^lesz - 1810-ben megkezdett munkájában, amelyben
az intézet "históriáját" irja le, még sem emliti Cházár András
nevét. így ir Schwarczer az intézet létrejöttéről:"így későbben
ugyan, de mégis hamarabb, mint több más országban, létesült a
süketnémáknak ez a.tbváczi intézete is dicsőségesen uralkodó I. Fe-
renc császár és apostoli király jóvoltából és kegyelméből. Őfel­
sége a szerencsétlen francia háború idején sietett az eddig el­
hagyott magyar süketnémáknak segítségére lenni, s e célra a sü­
ketnémák nevelésének és oktatásának hajlékául királyi bőkezűséggel
adományozta ezt a házat, mely azelőtt a váczi püspökségnek volt
palotája s azután a tanulmányi alapoké lett, - és hogy példáján
lelkesüljön minden hazafi, első volt Őfelsége, aki az intézet va-
gyonosodásának alapjára letett 5000 forintot." ^
Schwarczer Antal: "A siketnémák váci kir.orsz. intézetének
históriája". 1810. /Kézirat./ 3.old.
- 23 -
 Ugyanígy Meszlényl Molnár János egyik 1812-ben kiadott for­
dításának bevezetőjében szintén nem szól Cházár András tevékeny­
ségéről, sőt leszögezi, hogy a váci siketnémák intézetének létre­
hozásáért "<5 Felsége I.Feienc" királyt egyedül illeti dicsőség.
Ezek a tényeket eltorzító. «irálydicsőitő értékelések
természetesen nem véletlene«, A habsburg önkény idején hivatalo­
san minden jó az uralkodó "kegyeiből" származhat csupán, s semmi-
esetre se részesülhet elismerésben egy lázadó alattvaló. "Szere­
tem embertársaimat és a hazámat - irja J Cházár egyik munkájában -
de mindez, mind amaz háládatlan lévén engemet jutalom helyett a vi­
lágos és szabadabb gondolkodásokért, az emberi és polgári jussok­
nak támogatásokért, a babonaságoknak s régi hibás vélekedéseknek
feszegetésekért a nagyobbra való törekedésekért, egyszóval azérts
hogy sokaknál jobb ember és polgár lenni igyekeztem, embertelenül
... üldözött és üldöz.
Cházárnak tehát újra tudomásul kell vennie, "hogy jószándé-
ku törekvéseit, fáradozását és érdemeit a korábbiakhoz hasonló­
an elhallgatják. Elkeseredésében szemrehányó hangú levelet ir
Meszlényi Molnárnak. Ezt a levelet az intézet későbbi tanárai az
utólagos igazságszolgáltatás jegyében a váci intézet könyvtárában
lévő Meszlényl fordításhoz csatolják.
A Cházár Andrásnak kijáró teljes megbecsüléssel azonban csak
halála után 8 6 évvel találkozunk, amikor a 1 0 0 éves jubileumát
Unnaplő intézet tanárai szobrot állítanak emlékének, munkáit ösz-
szegyüjtik, életrajzát részletesen feldolgozzák, s hitelesen be­
bizonyítják nagy szerepét az első siketnémák intézetének létreho­
zásában. Azóta Vácott ma is, minden évben rendeznek Cházár András
ünnepséget.
Az intézet.működése.
->
Ahhoz, hogy egy uj intést működését megkezdhesse, az anya­
gi feltételek mégteremíésé mellett mindig igen fontos a megfele-
lelő szakemberellátottság biztosítása és a pontosan meghatározott
1/Gácsér József: "Jólészi CházálvAndrés" c. müvében közli. Átvé-
v e : Borbély Saándor szerkesztésében: "Emlék-könyv a siketnémák
váczi országos királyi intézete 1 0 0 éves fennállásának ünnepe
alkalmára" c. kötetből. Budapest, 1902. 56. old..
- 24, -
program kialakítása is. A váci^intézet esetében ezeknek a felté­
teleknek a biztosítása az ismert körülmények miatt a bécsi intézet
segítségével történik meg.
1801 tavaszán »^Helytartótanács a létesítendő intézet taná­
ri állásainak betöltésire pályázatot hirdet. A pályázati felhí­
vás May tervezete alapján készül. A tervezet szerint a leendő ta­
nárnak
1 ./ a "megfelelő legfelsőbb tanulmányi igazgatóság" által
kibocsátott hiteles bizonyitvánnal igazoltan logikai,-psycholó-
giai és nyelvtani ismeretekkel kell rendelkeznie,
2 ./ a magyar és német nyelvet úgy kell ismernie-
,, hogy azo­
kat tanítani is tudja,
3 ./ az illetékes polgári hatóság által igazoltan feddhetet­
len előéletűnek kell^ Lennie és végül
4 ./ a siketnémák oktatásához szükséges ismereteket megha­
tározott ösztöndíj segítségével fél év alatt Bécsben el kell sajá­
títania.
Ugyanebben az időpontban egy bizottság hozzákezd a létesí­
tendő intézet alap okmányának kidolgozásához is. Ezt az alapok­
mányt 1802 nyarán hagyja jóvá a Helytartótanács, amely augusztus­
ban már életbe is lép. Az alapokmány - mint már korábban volt ró­
la szó - a "Legfelsőbb utasítás a váczi kir. siketnéma-intézet
igazgatására" /Instructio Pro Directione Regii Surdo-Motorum
Instituti Vaciensis altisime praescripta/ cimet viseli. A "Leg­
felsőbb utasítás..." mai értelemben tulajdonképpen egyesitett «.
szervezeti-illetve működési szabályzat, rendtartás, s egyben
tanterv is. Általános jellemzője, hogy a bécsi intézet mintájá­
ra készül, továbbá, hogy túlnyomórészt szervezési és személyi kér­
désekkel kapcsolatban tartalmaz egészen aprólékosan rendelkezé­
seket, mig a tartalmi munka tekintetében egészen szűkszavú és
általános.
így Pl« a kb. ^5 oldalas utasítás l.§->a "A személyi álla-
dék-és járandóságokról" cimmel pontosan meghatározza az intézet
minden dolgozójának illetményét és egyéb járandóságét, még azt
is, hogy kinek jár az intézetben kertrész és pincerész. De az
í.^-ban felsoroltak kötelességeit is nagyon részletesen megta­
láljuk az utasításban, hasonlóan a növendékek ellátására vonat­
zó gazdasági rendelkezéseket. így gondosan előírja a takarítás
Végül nagyon figyelemreméltó szintén az 5.§. utolsó pontja,
menetét és módját, egészen addig, hogy az ablaknyitás seprés
amely a siketnéma tanulók további sorsáról kiván gondoskodni. Le­
előtt történjék, továbbá az ágyak alatt se maradjon szemét, vagy
szögezi, hogy a siketnéma növendékek nevelésének része "...az a
hogy a növendékek felső ruházatához 6 db. ércgomb vásárolható
gondoskodás is, n$ly által jövendő megélhetésükhöz szükséges fog­
á* 6 krajcárért. Mindezekre egy uj intézet beindításakor természe­
lalkozásokban gyakoroltatnak. Azokon kivül, akiket már a szüleik
tesen nem felesleges gondolni. Feltűnő azonban, hogy az oktató­
is arra szánnak, valamennyi növendék a két házi mestertől t.i.
nevelőmunka tartalmi kérdéseinek részletezését hiába keressük az
a szabótól és czipésztől a hajlamaiknak inkább megfelelő mester­
utasításban. Az oktatás módjáról mindössze két oldal terjedelem­
séget köteles megtanulni, részint azért, hogy munkájokból a ház­
ben olvashatunk, s még azt sem tudjuk meg pontosan, hogy milyen
nak némi haszna legyen, főképpen pedig azért, hogy az által a
tárgyakat tanulnak a növendékek. Emeljünk ki néhány fontos rész­
társadalomnak hasznos tájaivá lehessenek.
letet a "Legfelsőbb utasítás ..."-bólf
De vizsgáljuk meg az intézet működését az egykorú adatok
Az utasitás az intézet tanulólétszámát 60 főben állapitja
tükrében, nézzük meg közelebbről, hogyan működik az első magyar­
meg. A felvételi korhatár 7-14 év; a tanulók - kivételes esetek­
országi siketnémák intézete, valójában mi a helyzet Magyarorszá­
től eltekintve - 20 éves korukig maradhatnak az intézetben. Az
gon a siketnémák intézményes gyógyitó-nevelése terén a XIX. szá­
utasítás előirja továbbá, hogy csak olyan növendékek nyerhetnek
zad első felében?
felvételt, akik "...siketnémaságon kivül más valami fogyatéko­
A "Legfelsőbb utasitás ..." időtállónak bizonyul. Hosszú
zásban vagy betegségben..." nem szenvednek, tehát pl. értelmi
időn keresztül, mintegy száz évig érvényben van, ami azonban nem
fogyatékos vagy nyomorék-siketnémák nem járhatnak az intézetbe.
jelenti azt,' hogy kezdettől minden pontja változatlanul érvény­
A növendékek között lehetnek: bennlakó alapitványoe,
ben van, vagy érvényben marad. Minket elsősorban az érdekel, hogy
bennlakó fizető és
hogyan alakul a beiskolázási arányszám, hiszen ez egyik fontos
bejáró tanulók.
mutatója a siketnémák intézményes gyógyitó-nevelése fejlődésének.
A 5.§., amely "Az oktatás módjá"-ról - mint már volt róla
A "Legfelsőbb utasitás..." által meghatározott 60-as lét­
szó szűkszavúan - rendelkezik, a Bécsben alkalmazott módszer
számot a váci intézet még a század közepén sem éri el. 1843-ban
használatát irja elő. Az utasitás azonban egyálItalán nem merev
45 növendék van, s csak 1 8 5 6 után lépi túl a 60-as létszámot.
ezen a téren, t.i. egy további bekezdésben a következőket ol­
Ilymódon megállapíthatjuk, hogy fél évszázad alatt az intézmé­
vashatjuk: "Jóllehet a tudományok eme nemében á bécsi intézet
nyes gyógyító-nevelésben részesülő \,anulók száma rendkívül ala­
előadási rendszere /általános vélemény szerint/ a többi intéze­
csony, az ország összes iskoláskorú siketnémáinak - pontos ada­
tek oktatási módjánál kiválóbbnak tartatik, mégis minthogy az
tok hiányában csak hozzávetőlegesen számolva is- elenyésző szá­
efajta tudományok, tapasztalati és gépies előadási módjuknál
zaléka. Ez a tény alátámasztja azt a megállapításunkat, hogy az
fogva szorosan korül nem határolhatók, hanem ujabb találmányok- x
intézményes gyógyitó-nevelés terén a gyógypedagógia e területén
kai folyton előrevihetők és szükséges is haladniok, a váczi ki­
is C3 ak a legelső lépésket tesszük meg a XIX. század első felé­
rályi intézetben megengedtetik az előadási rendszer változtatá­
ben. ,•
sa, de nem történjék semmi az ügyben önkényesen, hanem körülte­
Hogy miért nem tudja teljesíteni a váci intézet még a "Leg­
kintéssel és megfontolással."^
felsőbb utasitás..."-bán megállapított beiskolázási létszámot
sem, arra az intézet gazdasági helyzetéről ismert adatokból kö­
"Legfelsőbb utasitás a váczi kir.siketnéma-intézet igazgatásá­
ra" 5 S.a.pont,. Átvéve: Borbély Sándor szerkesztésében: "Emlék­ vetkeztethetünk. A sok ismert adat közül csupán néhány jellemzőt
könyv a siketnémák váczi országos királyi intézete 1 0 0 éves fenn­
állásának ünnepe alkalmára" c. kötetből.Budapest,1902.102.old.
1/
U.o.d.pont.
- 26 -
- 2? -
ismertetünk példaként. A XIX. század eleji nehéz magyarországi
hogy ezt üelyro kell állítani: a kiküldetésnek főcélja az volt,
gazgasági viszonyok miatt az intézet állandó anyagi nehézségek­
hogy a tanár urak a felette nagy drágaeág miatt, a szállások hi­
kel küzd. Nem véletlen, hogy az egyébként stabil "Legfelsőbb uta­
ánya miatt e azoknak felemelt ára miatt - feleségeikkel együtt
sitás. .. "-nak az illetményekre és a növendékek ellátási dijára
az intézet épületében lakhassanak." ^
vonatkozó pontjai módosulnak elsősorban ezekben az évtizedekben. 1812 novemberében az alábbi feljegyzéseket olvashatjuk:
Már 1803-ban 50 %-al emelik a fizető tanulók ellátási diját, 1815-
"5 -én gyűlés volt. 1
ben ezt a felemelt dijat ismét 1 0 0 %-kal. 6 -án a Szentlélek segítségül hívásával megkezdődött az
De állandó pénzügyi gondokról olvashatunk az egykorú fel­
iskolázás.
jegyzésekben is. Az igazgató és általában a személyzet ujabb és 2 1 -én az értekezleten elhatároztuk: 1 -ször, hogy a tűzi­
ujabb kérésekkel fordul az illetékesek felé anyagi helyzetének
fa kinek-kinek akkora mennyiségben és értékben, amint azt fel-
megjavítása érdekében. A Schwarczer által Írott, már korábban
eőbb helyen kegyesen kiutalványozták, adassák ki, természetben,
idézett történeti munka, amely a legnevezetesebb események meg­
vagy pénzben. 2-szor, Kisvárady ur a városi orvos, az intézet­
örökítését célozza, oldalakon keresztül a személyzet lakás és
hez tartozó kertnek a kőkerítésére - mert kocsiszint épitetett
egyéb gondjait, s a növendékek ellátási problémáit tárgyalja.
magának - egy falat rakatott, anélkül, hogy erről az igazgató­
Bizonyos, hogy ennek a krónikás is oka, hiszen a gazdasági ne­
nak jelentést tett volna; erre figyelmeztették, az intézet igaz­
hézségek ellenére is többét Írhatna a valójában gazdagabb tar­
gatójához ment, hibáját elismerte, s megígérte, hogy az igazga­
talmi munkáról, az azonban feltételezhető, hogy az intézet éle­
tó kívánságára lebontatja onnan a falat. De miután komolyan mér­
tének középpontjában a létfenntartás gondjai állanak, s ezért
legeltük a blolgot, nyilvánvaló lett, hogy e v e i a fallal több
foglalkozik elsősorban annyit ilyen kérdésekkel. íme néhány pél­
haszon háramlik az intézetre,,mint kár, mert: 1 -ször a szomszéd­
da Schwarczer feljegyzéseiből:
ság részéről-nincs alkalmatlanság, 2 -szor mindkét részről el van
"Május 3-án gyűlés volt, - irja 1805-ben - de egyéb neve­
zárva a szolgaszemélyzetnek kölcsönös közlekedése, 3 -szor az em­
zetesség nem történt, mint hogy Féy Károly süketnéma, ki rajzta-
lített szomszéd és az örököse erre a kőfalra, épületének funda­
nitó és segédtanér volt, lemondott, mert apja kijelentette, hogy
mentumára kénytelen lesz gondot viselni. Nincs tehát az intézet
fiát hazaviszi, hogy valami jobb állásról gondoskodjék ¡számára.'*-/
igazgatóságának seWni oka az ellenkezésre. Azonban mégis azt kí­
"Junius 23-án az intézet második tanára, Kápuváry Sámuel
vánják a szomszédt\£L, hogy adjon kötelezvényt arról, hegy ő és
beadta lemondását, mivel mint feleséges és több gyermekes apa,
utódai kötelesek az intézet kőfalát gondozni." - íme egy egész
jobb keresetről kezdett gondolkodni, s egy társával fakereske­
hónap feljegyzése, olyan hónapé, amelyben megkezdődött a taní­
désre adta magát, a mi intézeti hivatalától őt egészen elszólit-
tás.
ja." 2/
De nézzünk néhány érdekes feljegyzést a tanulók ellátásá­
1810-ben irja Schwarczer: "Már december 23-án itt volt Tek. ról. elhelyezési viszonyairól. "9 -én értekezlet volt - olvassuk
Taródy István tanácsos u ^ kir.biztosként. Minthogy minden dolog
1811. novemberéből - melyen arról van szó, hogy a fiú és leány-
alig méltó éB érdemes az emlékezetre és feljegyzésre, melyekkel
gyermekek folyósóit el kell különíteni s a gyermekeknek félre
a nyájas olvasó netalán kellemetlenül érintetik, csak azt jegyzem
való helyét ki kell takarítani. Ezenközben jelentik, s az igaz­
fel, hogy azonkívül, hogy az igazgató ellen emelt feljelentő vá­
gató is előadja, mert tapasztalták, hogy a süketnémák, amikor
dak miatt az ösezehang megzavartatott s azért magától értetődik,
sötétben kimennek- szükségre vagy csak ennek ürügye alatt is,
eltévednek a hálószobában, egymásba botlanak s hajiba kapnak, má-
^ Schwarczer Antal: "A siketnémák váci kir.orez.intézetének his­
tóriája". 1810. /Kézirat./ 40.5. 18.old. *
1 /0 .o. 3 3 .old.
2 /U.o. 41.§. 2 /u.o. 5 4 . old.
- 28 - - 29 -
sok meg e nehézségek miatt ki seri mennek a az ágyba piszkolnak,
azért, de meg leginkább azért Le,'mivel nálunk nincsenek meg
azok a nevelő és óvintézkedések, amelyák minden jóravaló nevelő
intézetben meg vannak és igy a süketnémák a sötétben könnyebben
ingert kapnak az érzékiségre; továbbá mert a süketnémáknak a
gondatlanságából könnyen veszedelem keletkezhetik, ha esténként
a csak szalmával hintett számtalan ágy között valamit keresgél­
nek és gyertyával járkálnak; a lámpásnak pedig, mely a hálószo­
ba közepén függene s a gyertyákat pótolná, egyfelől nagyobb vi­
lágossága, másfelől nagyobb biztonsága is volna: igy nagyon szük­
séges és üdvös dolog lenne, ha lámpát szereznének. Kívánatos te­
hát, hogy adjanak erre utasítást a számvevőnek s vegyék fel ezt
a tárgyat a legközelebbi gyűlésen s nyerjék meg felsőbb helyen
is ehhez a kegyes jóváhagyást." ^
Az 1812 decemberi feljegyzésekben olvassuk: "14-én értekez­
leten előadták, hogy az iskolát és a hálószobát jobban kell fű­
teni - azután a padlózatot a hótól és viztól, mely „a rossz fe­
delén bejő, meg kell tisztiani s azokat a nyílásokat, ahol a hó
és esővíz befolyhat, be kell csinálni."
1813 január 3C-án "előadatik az értekezleten, hogy a süket­
néma növendékek számára adott liszt olyan rossz, hogy az abból
készített étel ehetetlen." ^
Mindezek a tények - úgy hisszük - jellemzően mutatják a
siketnéma oktatás fejlődésének korlátait. Az intézet gondja el­
sősorban létének biztosítása, az anyagi fedezet megszerzése és
az azzal való minél takarékosabb gazdálkodás. Ilyen körülmények
között magyarázatot találunk arra is, hogy a szükséges pontos
ügyintézés mellett miért jelentkezik egyre nagyobb mértékben'a
tulburokratlzálódás, s miért szorul háttérbe a tartalmi kérdé­
sekkel való foglalkozás. Az okok kötfött bizonyára több tényező
szerepel, de a legdöntőbb mégis a társadalmi rendszerben keres­
hető, abban, hogy az állam nem tekinti feladatának a^fogyatéko-
sokról való gondoskodást, az ügy megoldásának anyagi alapját az
alapítványok és az adakozás labilis rendszere képezik.
Rátérve a tartalmi kérdésekre, feltétlenül elsősorban gaz­
dasági oka van annak a "Legfelsőbb utasítás ..."-on történt módo-
T7-------“
Schwarczer Antal: "A siketnémák váci kir.orsz.intézetének his-
-/tóriája". 1810. /Kézirat./ 41-42.old.
Í^U.o. 54.old.
U.o. 55.old.
« ‘
I
’r
sitásnak is, amelyet 1811-ben látszólag kizárólag pedagógiai
megfontolások alapján léptetnek életbe. A felvételi korhatár
módosításáról van szó. Kilenc éves gyakorlat után u.i. a 7-14
évben megállapított felvételi korhatárt 9-14 évre módosítják.
Az indokolás szerint az intézetben eltöltött idő alatt a siket­
néma tanulónak fel kell készülnie az életben való helytállásra,
de az ehhez szükséges ismeretek megszerzésére 9 évesnél fiata­
labb tanuló nem képes. Sz az intézkedés azt mutatja, hogy a si-
ketnémák életre való felkészítésének szükségességét nagyon he­
lyesen felismerik, de egészen bizonyosan gazdasági okok miatt
helytelenül szűkítik a képzés lehetőségeit, nem biztosítják kel­
lően a mesterségek elsajátításához szükséges előképzést, a siket­
néma tanulók megfelelő gyógyító-nevelését.
Az eredeti "Legfelsőbb utasitás..." már bírált szűkszavú­
sága miatt csak az 1837-ben történt egyik módosító intézkedésből
tudjuk meg, hogy a váci intézetben addig az időpontig nincs sza­
bályozva a felvételek ideje. Ez a módosító intézkdés irja u.i.
elő, hogy uj> növendékeket csak szeptemberben lehet felvenni, akik­
nek kijelölését minden évben már előzetesen, júniusban le kell
folytatni. Ez az intézkedés azért is fontos, mert az első azok
közül, amelyek azt jelzik, hogy már a rendszeres oktató munka
feltétleinek biztosítására hivatalosan is gondolnak. A váci in­
tézetben ugyanis a század első felében nincs mai értelemben vett
osztály- és órarendszer«, mint ahogy nincs tanterv sem. Az inté­
zet megnyitásakor felvett tanulók/24/ három csoportot képeznek:
kezdő magyar, kezdő német és haladó német /ennek tagjai mér Bécs-
ben tanultak/ csoport. Közismereti tárgyakat a század közepéig
nem tanítanak, ilyen ismereteket a beszédtanitás kertében nyúj­
tanak. *
Kezdettől fogva igeií fontosnak tartják azonban a tanulók
munkára nevelését. De itt sem a mai értelemben vett munkára ne­
velésre kell még gondolnunk. A .tanulók az intézet csizmadia- és
szabómühelyében1/18Q2-től működnek/, illetve drágakő-csiszoló
műhelyében /1805-1830-ig működik/ az ott dolgozó iparosoktól vagy
*
az intézeten kivül más iparosoktól tanulják a választott szak­
mát intézeti tartózkodásuk második évétől. Az értelmi és munkára
nevelés azonban nincs egymással semmiféle tervszerű kapcsolatban,
csupán párhuzamosan folyik. Mégis igen figyelemreméltó ez a kép-
í ' i
- 31 -
*
zési rendszer, különösen 1808-tól, amikor tantestületi határozat
értelmében a teljes délutánt a választott szakma elsajátíttatá­
sára fordittatják, Ilymódon elérik, hogy több 20. életévét betöl­
tött távozó tanuló a tanult szakmában felszabadul.
Az intézetben folyó gyógyitó-nevelőmunka-nébány további kér­
désével az első két neves igazgató munkásságénak ismertetésén ke­
resztül foglalkozunk.
Simon Antal gyógypedaRÓgiai munkássága
Simon Antal /1772-1808/ a váci intézet első működő igazga­
tója. ^ A budapesti tudományegyetemen végzi tanulmányait, győr-
egyházmegyei pap, amikor 1801-ben a Helytartótanács pályázati
felhívására jelentkezik, s megpályázza a leendő siketnémák in­
tézetének egyik tanári állását. Tanulmányit Bécsben folytatja,
May irányításával ismerkedik meg a bécsi intézetben alkalmazott
módszerrel.
Simon mindössze hat évig dolgozik az intézetben, termékeny­
nek induló pályája korai halálával megszakad. így nem is elsősor­
ban a siketnémák gyógyitó-nevelése terén szerez hírnevet magának,
hanem az irás-olvaaás tanítására kiálakitott, általában alkalmaz­
ható eljárásával. Ez a módszer az irva-olvastató eljárás, amely­
nek részletes leírását ma már elfogadottan az ő nevéhez fűzi a
pedagógia története. Egyetemes gyógypedagógia történeti tanulmá­
nyainkból azonban tudjuk, hogy e módszer alapgondolata, sőt ma­
gának az eljárásnak az alkalmazása sem egészen uj a gyógypedagó- x
gia történetében. Korábban Bonét, Amman, majd de l’Épée egyaránt
a betüztető módszer ellen szállnak sikra, s a két utóbbi szak­
ember ismert eljárásaiban az irva-olvastató módszer is egyértel»
müen felismerhető. Bizonyos, hogy Simon is a siketnémákkal való
foglalkozás közben jut el az irva-olvastató módszer kialakításá­
hoz. Hogy az e téren őt megelőző szerzőkre miért nem hivatkozik
nem tudjuk, de feltehetően nem ismeri módszerüket. Ezt azért té­
telezhetjük fel, mert Magyarországon ismeretlenek a szóbanforgó
szakmunkák, Bécsben pedig ebben az időben még elsősorban
Az első kinevezett igazgató a német Strommer János, de munká­
ját nem kezdi meg, mert az illetékesek belátják, hogy a "Leg­
felsőbb utasítás" szerint helyesen előirt követelményeknek nem
felel meg, s kinevezését visszavonják.
- 32 - > U.o, 38.old.
de l’Épáe-nek a mesterséges jelnyelvre vonatkozó tanításait ter­
j e s z t i k és alkalmazzák.
Simon Antal az irás-olvaBás tanítására kialakított eljá­
rásét az "Igaz mester..." o. 1808-ban kiadott müvében irja le.1^
Mintegy bevezetésként, a módszer ismertetése előtt a beszéd ere­
detének problémájával is foglalkozik. Álláspontja igen figyelem­
re méltó, korában - különösen ha előképzettségét is figyelembe
vesszük - feltétlenül haladó. A beszédet ugyanis nem, csupán a
beszédkészséget tartja isteni eredetűnek, a beszéd keletkezésé­
ről azt vallja, hogy az az ember fejlődése közben létrejött szük­
ségszerű folyamat eredménye. "lg* vélekedhetünk mi - irja - az
első Emberrül is, hog' ő sem vólt kéntelen, ezt vág’ amazt a
Jóságot, Gondolatot ig’ vagy* amug’ nevezni? az az a* Jóságok­
nak, Gondolatoknak Nevei véle eg’ütt nem teremtettek; henem őtet
is tsak a* Szükség tanította azokra, és s'abad Akaratjában álott
azoknak Formálása."
Simon fő célja azonban az irva-olvastató módszer közkinccsé
tétele, ezért a mü további részéven főleg a betüztető módszer bí­
rálatával és saját módszerének leírásával foglalkozik. Bonet-hoz.
Amman-hoz és de l ’Épée-hez hasonlóan helyteleníti a betűk össze­
tett neveit, s az olvasás tanításánál a magán- és mássalhangzók
/szerinte főhangok és alhangok/ késői összekapcsolását, tehát a
mássalhangzók önálló ejtését, "Ha a ’ G ’ermek ezen S’avat Illetlen­
ség akarja a’közönséges Mód s’erént sillabizálni, nemde lg' eről­
teti és fáras’tja magát, 1 -el-il-el-é-té-let-illet-él-é-en-len-
illetlen-es-é-ség-illetlenség. Bóldog Isteni nem nag’ illetlen­
ség ez, a* g’enge Gyermekeket ig* kínozni, ig* terhelni!" ^ -
irja Bonet-val teljesen megegyezően.
Majd az összes hang kiejtés-, irás-és olvasás tanítását a
magán-és mássalhangzók azonnali összekapcsolásával harminc napra
osztja be. Minden hang, ill. betű megtanításához részletes ma­
gyarázatot fűz. Pl.« "...irja a’ Mester a* /b/ Betűt a ’ Táblára,
és rajzoltassa azt a* Tanitván’aival; a ’ mit ha eg’s’er a ’ G ’er-
A mü teljes cime: Igaz mester a ’ki tanitván’ait igen rövid idő
alatt, minden unalom mélkül eg’s’erre Írni ia olvasni is meg­
tanítja. Irta a’ mag’árok hás’nára Simon Antal G’őri Meg’eblli
Világi Pap, és A* M.K. Siket-Néma Intézetnek Igazgatója. Vát-
s’on 1807. - Budán, Nyomtattatott Magyar Klrál“i Univesitas*
p/Betűivel. 1808.
i'/U.o. 8 .old.
- 33 -

mekek némineküképpen tudnak; mag-arázza meg annak Kimondását;
t.i. hogy az Ajakok Cs’ve tevődnek, a’ Gége azomban hangzik, és
mindenekutánna a Hang elfujtődik, az Ajakok g’enge S’ellővel meg­
n ’ilnak, és eg’.a’ Fchangok közül utánna mondódik, p.o. ba, bö,
bi, ect. olvastassa ezután ezen S’avakat: bába, be, bu, bő, buba.
A ’ S’ótagokat megfordítván, az Ajakok előbb ös’ve tevődnek, mint­
sem a ’ Főhangnak vége van, hogy a ’ Főhang elfujt djon, és azu­
tán eg’ kevés S’ellőre megn’ilnak, és eg’ a ’ Főhangok közül után­
na mondódik, p.o. ba, bö, bi, ect. olvastassa ezután ezen 3*svu­
kat: bába, be, bu, bő, tuba. A ’ S’ótagokat megfordítván, az Aja­
kok elsőbb ös’ve tevődnek, mintsem a ’ Főhangnak vége van, hogy a ’
Főhang elfujtódjon, és azután e’ kevés S’ellőre megn’ilnak az
Ajakok: ab, eb, ib, ect. ig ’ kell olvasni: abba, ebbe, eb, seb,
s ’ebb, búb, ect." ^
Simon a maga korában igen jelentős reformot hajt végre az
irás- lvasás tanitása terén. Módszerével összefüggésben azonban
ennek ellenére feltétlenül tennünk kell néhány kritikai megjegy­
zést.
Feltűnően kevés időt szán Simon az irás-olvasás megtaní­
tására. Halló gyermekek esetében is feltétlenül vitatható az 1-2
hónapos időtartam, még akkor is, ha - mint ahogy 5 mondja - az
osztályban csupa egyenlően jó képességű tanuló van. Siketnémák
esetében pedig egyáltalán nem oldható meg ennyi idő alatt, hiszen
a kiejtés, iiás és olvasás megtanítása lényegesen több időt vesz
igénybe. Hogy ezt Simon nem ismeri fel, annaK elsősorban az lehet
az oka, hogy nincs elegendő gyakorlati tapasztalata az irás-ol­
vasás tanításáról. A rendelkezésére álló néhány év alatt ezért
jut téves következtetésre. Irreális időbeosztásának ezen kivül
bizonyára az is oka, hogy az akkori n'piskolábar túlságosan nagy
lazssá ot tapasztal, a népiskolai tahitok rendszertelenül, nem
ritkán hanyagul végzik munkájukat, igy miközben élesen bírálja
őket, az időbeosztás tekintetében az ellenkező végletbe e3ik.
"lg’ tehat - irja id:zett munkájában - a’ Mesternek az Iskolába
legtöbb Dolga vag’on; nem ug’ mint most: /mert én is voltam Nor­
málista, sőtt Tanitótársa is voltam ol’anoknak, a’kik az Olva­
sást tanítják/ a ’midőn a’ G’ermekek dolgoznak legtöbbet az Isko-
17--------
U.o. 49.old.
- 34 -
iában, a ’ Mester pedig vág’ mást tes’, vág’ az Iskolába sintsen,
midőn a’ G’ermekek eg’ütt sikójtanak, és ol’fent S’óval olvasnak,
hor’ azoknak a’ harmadik Utzába is elhallik Süvöltések. Ez most
’ 1/
ig’ vág on, akar mint mentegetjük is magunkat".
Simonnak továbbá az irás-olvasás tanítás egyszerűsítése
cimén több olyan javaslata is van, amelyeket szintén túlzásnak
Ítélünk. így pl. azért, hogy megszabaduljunk a "haszontalan"
y-tol és azoktól a létüktől, amelyeket "helyes ok nélkül" hasz­
nálunk, írásjeleket kiván alkalmazni. Jelei azonban véleményünk
szerint ne:: egyszerűsítik az irást, s hogy ez igy van, annak el­
sősorban az a bizonyítéka, hogy a nyelvészek nem is veszik át,
a gyakorlatban nem kerülnek alkalmazásra. 0 maga is látja, hogy
vitatható elgondolás-, valószínű érért indokolja olyan szenve­
délyesen javaslatát. Indokolása azonban nem meggyőző. "Azt vet­
hetné még valaki S’ememre - irja - hog’ igen sok különböztető
Jelek fordulnak elő írásomban. Ug’ vag’on, ha azok has’ontala-
nok; de ha has’nosak, épen nem több az Elégnél; és ha az has’on-
talan y Betűt az x-el, q-val, és c-vel nem réstellettük eddig
irni, azokkal S’avainkat terhelni, és az Olvasást homál’osita-
ni; ha az. sz és zs Betűket minden hel’es Ok nélkül az Hangnak
Termés’ete ellen is ol’ s’ivesen ös’ve ragas’tottuk: mért vol­
nánk ol’ lusták,, hog’ még eg’ kis Húzást, vág’ Pontot is res­
tellenénk Betűnk fölibe függés’teni?" A nyomtatott betüala-
kokat is eltörlésre javasolja, az a véleménye, hogy elegendő az
irott alak használata, csak a gyermekek irás-olvasás tanulását
nehezítjük meg a kétféle betüalak alkalmazásával. Ez a javasla­
ta sem talál elfogadásra.
Simon "Igaz mester..." c. müvében a sikenémák gyógyító-
nevelésére nem tér ki. "A váci kir. magyar siketnémaintézet rö­
vid leírása" ^ ci.rnel 1804-ben kiadott munkájából tudjuk meg,
hogy működése alatt az intézetben a Bécsben alkalmazott módszert
használják. Simon tehát még nem él azzal a lehetősé gél, amelyet
a "Legfelsőbb utasítás..." ad, nem terjeszt elő a Bécsben alkal­
mazott módszerre vonatkozóan módositó javaslatot. Feltétlenül
meg kell azonban jegyeznünk, hogy ha a németül tanuló csoportok-
^ Simon Antal: Igaz mester ... Budán, 1806. 59.old.
2/U.o. 63.old.
3/A munka eredeti cime: "Kur e Beschreibung des königl. unga­
rische Taubstummeninstitutes zu V.'aitzen". Pesth, 1804. Patzkc.
- 35 -
nál a Bécsben alkalmazott módszer változatlanul is érvényesül,
annak magyar nyelvre alkalmazott változata már nem mentes Simon
újításaitól. Erre nézve az előbb idézett rövid munkájában is ta­
lálunk utalásokat, tehát bizonyos, hogy a működéséből hátralévő
négy év alatt még több elgondolást van alkalma érvényesíteni.
Schwarczer Antal gyógypedagógiai munkássága
Schwarczer Antal /1780-1834/ a váci intézet tanára, majd
Simon halála után annak igazgatója 1808-tól. Elődjéhez hasonló
körülmények között kerül kapcsolatba a gyógyitó-neveléssel,
tehát ő is Bécsben végzi tanulmányit.
A váci intézet fennállásának 100. évfordulójára kiadott
emlékkönyv úgy emlékezik meg Schwarczerről, mint akinek munkás­
ságával a "módszer fejlődésének korszaka vette kezdetét". ^ De
külföldön is elismerően nyilatkoznak munkásságáról, közismert
róla, hogy a "Bécsi iskola" legnevesebb képviselője. Schwarczer
mintegy három évtizedes munkássága véleményünk szerint is sok­
oldalú, mind elméleti, mind gyakorlati téren figyelemre méltó-,
de azt is hozzá kell tennünk, hogy egyáltalán nem problémamentes.
Munkásságéinak elemzésekor helyes ha abból indulunk ki, hogy
amikor Bécsben megismerkedik a siketnémák gyógyitó-nevelésével,
de amikor igazgató lesz is még nincs kialakulva az az eljárás,
amelyet "bécsi vegyes módszer" elnevezéssel tanultunk az egyete­
mes gyógypedagógia történetében. Ezért nem is használtuk Simon
munkásságának ismertetésekor még a bécsi módszer elnevezést sem,
hanem a Bécsben alkalmazott módszerről beszéltünk. Amikor tehát
Schwarczer átveszi a váci intézet igazgatását, Bécsben és nálunk
is a francia módszernek a német felé csak nagyon kevéssé köze­
ledő változatát alkalmazzák. De a "bécsi vegyes módszer" kiala­
kulása már mégis megindul, s mint egyetemes gyógypedagógia tör­
téneti tanulmányainkból tudjuk, az 1820-as években a bécsi in­
tézet egyik igazgatója, Venus irja le. Schwarczer működése éppen
erre az időre esik, e mint ahogy az egyetemes gyógypedagógia tör-
Zádor Endre: A növendékek nevelése és oktatása. Megjelent Bor­
bély Sándor szerkesztésében: "Emlék-könyv a siketnémák váczi
országos királyi intézete 1 0 0 éves fennállásénak ünnepe alkal­
mára" c. kötetber. Budapest, 1902. 175. old.
- 36 -
ténetében szintén tanultuk is, a "Bécsi iskola" egyik igen ne­
ves tagja, a "bécsi vegyes módszer" kidolgozásának tevékeny ré­
szese lesz. Ismerve a "bécsi vegyes módszer" jelentőségét, már
az eddigiekből ia kiviláglik, hogy Schwarczer munkássága való­
ban értékes a gyógypedagógia történetében. Dé mindebből annak
a megállapításunknak a helyessége is egyértelmű, hogy Shwarczer
munkássága nem'problémamentes, hiszen a "Bécsi iskola" tanítása­
inak az akkor már ismert német módszerrel szemben meglévő fogya­
tékosságait ő sem ismeri fel, sőt ellentmondásos tanításainak
kialakításában élenjáróan résztvesz. Vizsgáljuk meg közelebbről
is Schwarczer munkásságát. ,
Schwarczer egyik legnagyobb érdeme, hogy tehát nem elég­
szik meg a Bécsben 1801-ben tanultakkal, hanem állandóan figye­
lemmel kiséri az ottani fejlődést, s maga is uj elgondolások meg­
valósítására törekszik. Pelismeri, hogy az oktatás menetét és
anyagát meg kell határolni, a teljesen spontán gyógyitó-nevelő
munka nem vezethet megfelelő eredményre. Az a véleménye, hogy a
tanításra alaposan fel kell készülni, s ennek érdekében a tanár
kezébe módszertani könyvet, a tanulóéba tankönyveket kell adni.
Ez a vélemény Schwarczer idejében még egyáltalán nem megszokott,
úgy, hogy amikor hozzá is lát az általa szükségesnek tartott köny­
vek megírásához, méltán kelti fel a figyelmet. Már 1812-ben el-
készülnak az első tankönyvek, amelyeket magyar és német nyelven
1817-ben ad ki. Ezek: "Magyar nyelytanitókönyv a siketnémák szá­
mára" ,éa "Első esméretek á siketnémák számára May szerént. Kér­
désekkel bővitette és a nyelvtanulásban való gyakorlásra alkal­
maztatta Schwarczer Antal". Az utóbbi könyv második részét, a
kérdéseket 1823-ban jelenteti meg. ^ Módszertani müvét 1827-,
ben adja ki:
^Schwarczer Antal: Magyar nyelvtanitókönyv a siketnémák számára.
I. osztály, I.ítész. Budán, 1817. II. osztály, II. Rész .Budán, IBI1? ,III.
osztály,III.Rész.Budán,1817. '*■
Deutsche Sprachlehre für Taubstumme.I.Klasse,I.Thel.Ofen,1817.
II.Klasse,II.Theil.Ofen,1817.III.Klasse,III.Theil.Ofen, 1817.
Első esméretek siketnémék ¿számára. May szerént kérdésekkel bő­
vítette és a nyelvtanulásban,.való gyakorlásra alkalmaztatta
SCH.A..Vátzon,Budán, 1817. Második rész Budán, 1823.
Erste Kenntnisse für Taubstumme nach May. Mit Fragen erweitert
ünd zur Sprachübung eingerichtet von -A. Sch.Cfen,lol7. ‘weiter
Theil.Ofen, 1823.
"Tanítási módszer ..." címmel, csak német nyelven 1'/, tekintve,
hogy Magyarországon nem számíthat érdeklődésre, s Így külföldön
is megismerhetik, a váci intézet tanárai pedig németül is jól tud­
ják alkalmazni.
Schwarczer célja az, hogy e három munka szerves összefüggés­
ben legyen egymással, támogassa egymást, nyújtson pontos útbai­
gazítást tanár és tanuló számára egyaránt. Ezt a célj tökéle­
tesen nem sikerül elérnie, a nyelvtanitókönyv és az "EI-b ő esmé-
retek..." ugyanis - az utóbbi tulajdonképpen nyelvgyakorló könyv -
nincsenek mindig, összhangban. A nyelvtanitókönyv és ,a "Lehreme-
thode..." összhangja már szerencsésebb, e két munka-1 szerkezeti
felépitése olyan, hogy a tanár mindig megtalálja a tanítandó
anyagrészhez szükséges módszertani üíbaigazitást.
Nézzük meg röviden, hogyan folyik az oktatás Schwarczer
könyveinek segitségével. Tudnunk kell, hogy ebben az időben az
intézetben már három osztály működik, helyesebben három külön-
böző fejlettségi szinten álló tanulócsoport 2-2 év alatt sajátít­
ja el a Scwarczer által három részre osztott teljes tananyagot.
Az I. csoport a nyelvtanitókönyv és az "Első esméretek..."
I. részében található tananyagot dolgozza fel.
1./ Az oktatás az összes betű Írásának és ujj-jelének el-
eajátittatásával kezdődik.
2./ Következő lépés az összes hang kiéjtés-tanitása, előbb
✓ 2/
a rövid, utána a hosszú magánhangzóké, majd a mássalhangzóké.
3./ Végül mintegy kb. 1800 szó kiejtése és jeléneK /ujj-abc
szerinti és természetes vagy mesterséges jel szerinti/megtanulá­
sa következik /950 főnév, 300 melléknév, 433 ige, s egyéb szavak/,
előbb a főneveké 42 kisebb csoportba osztva, általánosító cimek
alá rendezve, majd a mellékneveké, igéké áá egyéb szavaké.
A II. és III. csoport hasonlóan a ri^elv.tanitőkönyv ás az
"Első esméretek..." megfelelő részeiben foglaltakat tanulja: a
szavak ragozását, az ehhez szükséges nyelvtani kategóriákkal, a
kötőszavakat, a szóképzést^stb»
0
T7--------
Lehrmethode zum Unterrichte dér Taubstummen in dér Tonsprache
für Lehrer von A.Sch.Mit dem Handalphabete. Ofen, 1827.
Schwarczer a tiz évvel később kiadott "Lehrmethode ..."c. mun-
kájában a kiéjtéstanitásnál már nem ezt a sorrendet ajánlja,
hanem először a vocalisokat tanítja: á,a,e,é,i,o,u,ö,U sorrend­
ben, majd a consonansokat: l,r,w,m,n,s,zísz,ch,f,/y/,h,g,k,/c/d,
■fc»b,p,q,x,cz sorrendben.
t 38 -
s
A nyelvtanitókönyv szolgáltatja a tulajdonképpeni nyelv­
tani anyagot, az "Első esméretek..." pedig, mint a cim is utal
•'rá, bizonyos ismeretanyagon keresztül a nyelvatni anyag begyakor­
lására szánt szöveget. Az összhang azonban - mint már korábban
jeleztük - nem a legtökéletesebb, mert pl. az "Első esméretek..."
I. része már olyan szöveget is tartalmaz, amelyet nyelvtani szem­
pontból még nem érthetnek a tanulók. Ezt a didaktikai képtelen­
séget Schwarczer is látja, de nem tulajdonit^neki nagyobb jelen­
tőséget. Abból a meggondolásból indul ki, hogy a még érthetetlen
szöveg hosszas gyakorlása és a későbbi magyarázat után majd ki­
tisztulnak a fogalmak. Ezzel természetesen nem lehet egyetérte­
ni, mint ahogy azzal sem, hogy a tanulók két év alatt közel 1800
szót magolnak be. Nemcsak a szómennyiség nagysága szembeötlő, de
érthetetlen a sok, ritkán előforduló, siketnémák számára eleinte
mindenképpen felesleges szó megtanítása is, mint pl. a 81 test­
részt jelentő szó közül a "vendéghaj","fodorháj", "lábikra" stb.
. Schwarczernek tehát az első tankönyvek és módszertani könyv
kézteadásával vitathatatlanul nagy érdeme ellenére már ennyiből
is láthatók éppen a siketnémák beszédtanitása terén elkövetett
tévedései. De módszerének legfőbb' fogyatékossága - mint ahogy a
bécsi módszeré általában - nem ez. A "Magyar nyelvtanitókönyv"
előszavában leszögezi, hogy az <a kifejező eszköz, amely a siket­
néma rendelkezésére áll rendkívül szegényes és korlátozott,»ha
nem műveljük megfelelően. "Az ő Kézjelei irja - mellyeknek ki­
gondolására őtet a* szükség kénszeritette, nem tsak elégtelenek
a’ maga szükségeinek kijelentésére, hanem még oly rosszul van­
nak alkotva, hogy azoknak semminémü Ejtései, Hajtogatásai, Együ­
véfoglaló ji és más többféle gyrammatikabéli Tulajdonságai nintse-^
nek, mellyek által egyedül értelmesen és világosan beszélhetünk."
Ebből az következik, hogy a siketnémák oktatásának célja olyan
kifejező eszköz birtokába juttatni őket, amellyel értelmesen és
világosan közölhetik gondolataikat. A megoldás azonban egyáltalán
nem egyértelmű Schwarczernál. A fő problémát az jelenti számunk­
ra, hogy nenu;látjuk világosan a fogalmak kialakításának menetét,
a fent leirt^módszer legalábbis semmi biztosítékot nem nyújt ar­
ra nézve, hogy tanítványai világos, tiszta fogalmakkal rendelkez­
hetnek'. •.
r r*"" --- — ”>
'Schwarczer Antal: Magyar nyelvtanitókönyv a siketnémák számára.
Budán, '1617:XTI.old.
- 39 -
 De a kifejező eszköz megjelölésében sem határozott. A si­
ketnémák tanításának végcélját elméletben ugyan következetesen
a hengbeszédnek a társalgási nyelv szintjéig történő elsajátí­
tásában jelöli meg, de a gondolatok közlésének eszközére vonatko-
C
zóan mégis ellentmondóan nyilatkozik. Egyszer a hangbeszéd, más­
kor az Írás vagy a jelbeszéd kap mint kifejező eszköz elsődleges
szerepet.
íme Schwarczer ellentmondó gondolatait "A aiketnémát arra
kell birnunk, hogy gondolatai közvetlen kifejezőjének a kiejtett
szavakat tekintse, az^irást pedig csak közvetett kifejezőjének
tartsa." - Írja egysz'éí'". ^ Más helyen ezt olvassuki "A tanuló
vagy Írásban, vagy ami még jobb, szóvá! közölje, mondanivalóját;
'a tanár pedig, mivel a siketnéma nem hall Írásban válaszoljon."^
Végül: "A módszer legelsősorban azt kívánja, hogy a tanár a jel­
nyelvet teljesen birja. Ez a aiketnémánál az anyanyelv helyette­
sítője. Ezzel magyaráztatnak meg az összea? tantárgyak ás ennek
segélyével közöltetnek a gondolatok tanár és tanítvány között."
/Kiemelés mindhárom idézetben tőlünk./
Hogy végeredményben a gyakorlatban Schwarczer tanítványai a
hangbeszédet nem használják kifejező eszközként, az egyenes kö­
vetkezménye annak, hogy szájról-leolvasást nem tanulnak.
Schwarczer a szájról-leolvasáet bizonytalannak, sőt "alig. lehet­
ségesének tartja. "Éppen ezért - Írja - le kell mondanunk azon
reményről, hogy a fület & beszélő szavainak gépies leolvasásával
pótolhatjuk. Meg kell tehát azzal elégednünk, hogy a siketnémát
a némaságtól megszabadítsuk, s csak arra kell törekednünk, hogy
kiejtése elég érthetővé váljék." ^ Schwarczer fenti ellentmond'“
dó véleményének, bizonytalan útkeresésének alapja ez utóbbi ál­
lásfoglalásában és ebből eredő gyakorlatában kereshető. Helyes
célkitűzése a hangbeszédre tanításról nem^is valósulhat meg,.hi­
szen a ^azájról-leolvasás tökéletes elsajátíttatása nélkül az élő­
szóval való társalgásnak nincsenek meg a feltételei. Ilyen körül-
17--------------- •:
Lehremethode zum Unterrlohte dér Taubstummen in-derTonapraohe
für Lehrer von Anton Schwartzer. Mit dem Handalphabete. Ofen,
?/1827. 43. old.
,yU.o. 460.old.
ÍVU.o. 433.old.
-'Lehrmethode zum IJnterreichte dér Taubstummen in dér Tonsprache
für Lehrer von Anton Schwartzer. Mit dem Handlphabete. Ofen,
■1827. 122. old.
- /40 -
mények között a siket ember számára hallók társaságában az irás,
siket partner esetében pedig az irás áe a jelelÓB szolgálhat csu­
pán kifejező eszközül. így érthető meg, hogy ScwarczerAmiért tu­
lajdonit olyan nagy jelentőséget a jelnyelv alapos ismeretének,
miért kezd hozzá egy terjedelmes jelnyelv-szótár összeállitásé-
hoz, s miért követeli meg a siketnémákkal foglalkozó tanártól
mindenek előtt a jelnyelv pontos iesmeretét. Ha a jelelés
Schwarczer rendszerében csak eszköz lenne a oél eléréséhez veze­
tő utón, felesleges lenne a Sioard-éhoz hasonló Jelszótár ösz-
szeállitása /halála megakadályozza e munka befejezésében, igy
azt 1839-ben az intézet tanári kara készíti el/, elegendő lenne
a természetes jelek felhasználása az oktatás kezdeti időszaká­
ban. Ugyanígy nem hangsúlyozná a következő idézetben, hogy "...
ha a stanár tanítványát oktatni akarja, ahhoz mindenek előtt az
szükséges, hogy őt megérse, s vele beszélni tudjon. Onnan van,
hogy a tanítás mindannyiszor szenved, valahányszor kezdő tanár
kerül az intézethez, mert ez jól ismeri ugyan a hangzobeszédet,
a tanítás végcélját, de nem ismeri az ezen cél eléréséhez vezető
eszközt, a Jelnyelvet, melyet tehát előbb neki is meg kell ta­
nulnia tanítványaival együtt."
Schwaczer tehát a "Bécsi iskola"-többi tagjához hasonló­
an á német módszerből a szájról-leolvasásra vonatkozó tanításo­
kat nem veszi át, s ezért minden kiváló törekvése ellenére éppen
az oktatás egyébként helyesen kitűzött célját nem érheti el.
■
“
sr'S
A halijai fogyatékosok gyógyitó-nevelésének alakulása a KIK, szá­
zad végéig
A váci intézet megszervezésének sikere, a hallási fogyaté­
kosok gyógyitó-nevelésének első eredményei, s nem utolsó sorban
a fejlettebb országok példája nyomán/ már a III. század elején
találkozunk hazánkban a hallási fogyatékosok gyógyitó-rnevelésó-
nek általános megoldására irányuló törekvésekkel.
Korábban volt róla szó, hogy Cházár András 1804-ben a Ma­
gyar Kurir-on keresztül további adakozásra buzdítja az ország
^Léhromethode zum Unterrichte dér Taubstummen in dér Tonsprache
für Lehrer von1 Anton Schwartzer. Mit dem Handalphabete. Ofen,
1827. 435.old.
- 41 -

lakosságát; ezen az utón reméli, hogy a siketek gyógyitó-neve­
lése szélesebbkörüvé válhat. De a váci intézet igazgatósága is
már az intézet fennállásának első éveiben és később is1 ismétel­
ten hangot ad ilyenirányú törekvéseinek, sőt más személyek és
szervek is bekapcsolódnak az ügy támogatásába. A kérdés megol­
dására, vágj legalábbis megközelitésére ¿többféle elképzelés ala­
kul ki. Ezen elképzelések., javaslatok, sőt állíthatjuk erőfeszí­
tések szószólóinak azonban sok évtizeden át minden esetben szá­
molniuk kell azzal a körülménnyel, hogy az általuk támogatott
ügy rendezését az állam nem tekinti feladatának, sőt a még gaz­
dasági szempontból szerény igényeket támasztó javaslatokat sem
fogadja sok esetben szívesen. Ilyen körülmények között annak el­
lenére, hogy a III . század végéig több figyelemreméltó eredmény
születik a hallási fogyatékosok intézményes gyógyitó-nevelése
terén, a fejlődés üteme rendkívül lassú, s az elért eredmények
az erőfeszítésekhez képest egyáltalán nem kielégitőek. Hogy ez
igy van, azt legkifejezőbben az a tény bizonyltja, hogy az ország
iskoláskorú siket tanulóinak még a század végén is mindössze kb.
8 %-a részesül gyógyitó-nevelésben, s további sorsuk szinte tel­
jes egészében megoldatlannak tekinthető.
A hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének általánossá té­
telét célzó említett elképzelések, javaslatok közül Ismerjünk
meg néhányat.
1805-ben és 1807-ben a váci intézet igazgatóságának javas­
lata szerint az intézetet helyes lenne Budára vagy Pestre helyez­
ni. azért, hogy a figyelmet jobban magára vonja, s mások is ked­
vet kapjanak hasonló munka megindítására.
Amikor Schwarczer Antalj.. "Lehrmethode..." c. munkája el­
készül, a szerző ajánlja, hogy a kerületi igazgatók is tanulmá­
nyozzák azt, hogy igy megismerve a siketek gyógyitó-nevelés^t,
maguk is az ü§y propagálóivá váljanak.
r Továbbá, amikor a 30-as években Ausztriában az egyetemes
gyógypedagógia történetéből ismert "pótló iskolák" felállításá­
ra sor kerjil, a Magyar Tudományos Akadémia a váci intézet igaz­
gatóságától kér véleményt Czeh tervezetéről, amelyet leforditta-
tásra ajánl, ha hazánkban is felhasználhatónak igézkezik. A váci
intézet akkor^ igazgatója, Nagy Llpót azonban nem ért egyet a
- 42 -
aiketnémák externátusos gyógyító-nevelésével, s igy ennek a rend­
szernek a bevezetésére nem kerül sor, csupán néhány magánintéz­
mény nyitja meg kapuit, amelyekről a későbbiekben még lesz szó.
1846-ban a Helytartótanács rendeletet ad ki, amely szerint
az Alsó-Ausztriában folyó gyakorlat megvalósítását minden tarto­
mányban engedélyezik. Eszerint önként vállalkozó teológusok és
tanítójelöltek megismerkedhetnek a rendelkezésükre álló siketné­
mák intézetében az ott folyó munkával, az intézetek u.i. kötele­
sek a jelentkezőket fogadni, s kérésükre tájékoztatást nyújtani,
előadásokat tartani. Ahol erre nincs mód, ott az önként jelent­
kező teológusok és tanítójelöltek kiképzését olyan paptanitók-
ra kell bizni, akik valamelyik siketnémák intézetében hosszabb
ideig tanulmányozták a munkát. A kiképzés eredményesebbé tétele
érdekében - mondja a rendelet - az illető teológiai tanintézet
a "magánjótékonyság" igénybevételével ajánlatos, ha kis iskolá­
kat szervez. Emellett a vidéki egyházkerületekből papokat és ta­
nítókat kell összehívni, s őket olyan kiképzésben részesíteni,
amelynek segítségével a népiskolákba ezentúl felvett siketnéma
tanulókat megfelelő tanításban részesíthetik. A papság és tanító­
ság buzdítására az ilyen munkát lelkiismeretesen végzők részére
az iskolaalapból jutalmat lehet adni. A váci intézet akkori igaz­
gatója, Kollonits Antal egyetért a rendelettel, miután azonban a
•endeiet végrehajtásához szerinte elengedhetetlenül szükséges
feltételt, a váci intézet Pestre helyezését nem tudja elérni, a
kínálkozó iehetceégek ismét kihasználatlanul maradnak.
Az 1848. évi.Tanügyi Kongresszus is foglalkozik a siketné­
mák gyógyitó-nevelésének kérdésével. A kongresszus junius 23-i
'ülésén tárgyalja és fogadja el az előterjesztett 5 pontból ál­
éi, legfontosabb javaslatokat összefoglaló tervezetet. így ki­
mondja a kongresszus, hogy a váci intézetet a korábban is hangoz­
hatott xndokOh. axapján Budapestre'kell helyezni, biztosítani kell
mmaen sikeixióuic .anuio megfelelő oktatásat és kanyérkereső fog-
1 nlkozásrs vaxó megtanítását. a néptanítókkal meg kell ismertet­
ni a aiketnémak oktatására kialakult módszereket, azokban a váro.-
- 43 -
 kiérkezünk a siketek intézményes gyógyitó-nevelésének szélesebb-
sokban, ahol kiededóvo.. va^y tanítóképző? mílkttdik eiketnéma-isko-
i.Krü megindulásához. A váci intézet és néhány magániskola, ill.
Iákat kell szervezni, a végül; "Miután e hazában 8000 siketné-
tanfolyam mellett az ország különböző városaiban sorban intéze­
mánél több található, szükséges. hogy az Országgyűlés törvényho­
ti és iskolák nyílnak meg a siketnémák számára. Az igy kialaku­
zás utján rendezze a BÍVetnémák nevelésügyét." /Kiemelés tő-
7ünk!/W r_ ' 5 7 ló intézményhálózat azonban még távolról sem biztosit elegendő
férőhelyet. A korábbi Javaslatok tehát nem válnak időszerűtle­
A krngresszus által ejfogadott tervezet megvalósítására ap
n e k k é , hiszen ha nő is a beiskolázott siket tanulók arányszáma,
ismert körülmények miatt nem kerülhetett sor. Ettől az időtől ’
ls még mindig csupán néhány %-os az eredmény. Emellett, ha a siketek
kezdve azonban állandóan napirenden van a siketnéma-oktatás ál­
intézményes gyógyitó-nevelésének igénye a század végére már álta­
talánossá tételének kérdése. A már ismertetett javaslatók meg­
lánossá is válik,a gazdasági körülmények alig jobbak, mint a ko­
oldásét különféle formában, folyamatosan sürgetik elsősorban a
rábbi évtizedekben, az állam továbbra sem tekinti feladatának
váci intézet tanárai. A javaslattevők - ismerVe a gazdasági kor­
a kérdés teljes rendezését. így az intézményhálózat biztató fej­
látokat- azon fáradoznak, hogy minél olcsóbb megoldást találja-^
lődésének időszakában is tovább folyik a szekemberek részéről a
'nak, de legalábbis kevés anyagi megterheléssel végre meginduljon
teljes megoldásra, a kövelező. 1 0 0 %-os beiskolázás elérésére irá­
< az ország különböző városaiban a siketnémák gyógyitó-nevelése.
Ha az ilyen célból készült .tervezeteket tanulmányozzuk, nyuló törekvés.
Nagy segitséget jelent ehhez a munkához, az első magyarnyel­
többnyire egyértelműen, néha a sorok között elrejtve megtalál­
vű szaklap megjelenése, amely "Kalauz a siketnémák oktatása és
juk benne azt a szándékot, hogy fokozatosan az ország összes is­
nevelése terén" cimmel 1887-ben indul meg. Ennek a szaklapnak a
koláskorú siketnémája intézeti elhelyezést nyerjen.
segítségével most már a nyilvánosság előtt folyhat tovább az
így az 50-es ép 6 Óras években javasolják és meg is való-
a propaganda munka, amely eddig a hivatalos ügyintézés korlátain
.sitjják a pesti „'.tanítóképzőben a tanitó.1elöltek bizonyos mértékű
belül zajlott. Hamarosan sikerül pl. elérni, hogy a "Kalauz..."
kiképzését a eiketnémák gyógyitó-nevelése teré.n, igy remélve,az
c. folyóiratot minden tanítóképzőnek hivatalból megküldik, igy
ügy eiőbbrevitelét.
a tanitók tájékoztatásához a feltételek biztosítva vannak.
1872-ben eredménytelenül javasolják, hogy a nagyváradi ta­
A siketek tankötelezettségének kimondatását kérő javaslat
nítóképző mellett a váci intézet felügyeletéi ^latt fiók-iskolát
előterjesztése azonban még mindig nem időszerű hazánkban. A kü­
szervezzenek siketnémák számára. A terv az lenne, hogy ennek pél­
lönböző ujabb és ujabb tervezetek ugyan végeredményben már mind
dája nyomán más ,városok is szerveznének ilyen iskolákat, amelyek
a teljes megoldást sürgetik, de a tankötelezettség bevezetésére
később intézetekké bővülnének.
1878-ban a németországi gyakorlatra hivatkozva hat vidéki még egyértelműen nem utalnak.
Ilyen jellegi pl. a Scherer István és Berlnza János siket-
város tanítóképzőjében külön tanszék és flók-lekolák felállítását
néma-intézeti tanárok által 1889-ben készített, Magyarország
javasolják. Az eredmény most sem sok, de kísérletképpen a pozso­
püspökeihez, törvényhatóságaihoz, szab.kir. városaihoz és jóté­
nyi é,s nagykőrösi tanítóképzőkben^négis megindul a munka. ,
kony emberbarátaihoz intézett "Felhívás", amely szerint minden
.így tovább, számos megvalósítatlanul maradt, vagy részben
megyében létre lehetne hozni egy központi helyen fekvő siketné-
megvalósult javaslat hangz'ik ál a siketek gyógyito-nevelésének
f•, r- V '' , ma-iskolát, ha a szükséges, viszonylag kevés költség előterem­
általánossá tétele érdekében, mig a század._utoleó évtizedeiben.
tése adó, vagy más utón biztosítható lenne. Hasonló jellegű mo-
több mint fél évszázadon at tartó előkészítő munka után végre
<» ' • merandumot Pivár Ignácz váci igazgató 1893-ban dolgoz ki. Szerin­
1/ te siketnéma-iskolákat az államnak kellene létesíteni, a taní­
Az 1848.évi tanügyi^tóngresezus elé terjesztett tervezetből.
Átvéve; Borbély Sándor szerkesztésében; "Emlék-könyv a siket- tást pedig csekély díjazásért szerzetesekre és apácákra lehetne
némákváczi országos királyi intézete 1 0 0 éves fennállásának
ünnepe alkalmára" c.- kötetből. Budapest, 1902. 335. 'old. bizni.
- 45 -
- 44 -
 A aiketnémék tankötelezettségének kiiaondatását kór5 .javas­
lat előterjesztésére azonban végeredményben már csak akkor kerül
fejlődik tovább, a század közepétől létrejövő magánintézmények és
sor, amikor a gyógypedagógia szervezeti egységesitése megörténik,
tanfolyamok hol és hogyan működnek, s végül az intézményhálózat
így e javaslat sorsáról más fontos kérd'sek tárgyalásával e gyiitt
kialakulása terén a század végéig milyen eredményekkel találko­
a következő korszak ismertetésekor lesz szó.
zunk .
A továbbiakban nézzük meg, hogy a tárgyalt időszakban ha­
zánkban a hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének fejlődésére
tartalmi téren mi jellemző?
A váci intézet továbbfejlődése
Az előbbiekben ismertetett törekvései: elsősorban a szüksé­
ges szervezeti keretek megteremtésére irányulnak. A hallási fo­
A hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének hazánkban a
gyatékosok gyógyitó-nevelésének elvi, tartalmi érdéseit érdem­
XIX. század végéig a váci intézet a központja. Ez természetes,
ben alig érintik. Ez nagyrészt érthető, hiszen megfelelő szerve­
hiszen amint az előbbi általános ismertetésből is láttuk, az
zeti keretek, lehetősnek nélkül a tartalmi m űm a feltételei nin­
íeSt-as éve- i,- csupán ennek az intézetnek a működése stabil, s
csenek biztositva. Ez te! át a fő oka annak, hogy elvi, tart,almi
amint később megtudjuk, a század utolsó évtizedeiben létesülő
kérdésekkel érdemben a!ir foglalkoznak a szekemberek. Emellett
intézetek számára is a váci intézet jelent miniat. A hallasi
azonban azt is megállapíthatjuk, hogy az adott szerény lehetőségek
fogyatékosok gyógyitó-nevelésének általánossá tételére irányuló
kiaknázására sem kerül mindig sor, ilyen téren konzervativizmus
törekvések kezdeményezői, de legalábbis elbirálói a váci inté­
és egyoldalúság jellemző általában a szekemberekre.
zet tar.árai, az uj intézetek közvetlen szervezői is többnyire
Pl. a hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének általános­
közülük -erűinek ki, illetve ebben a:: intézetben sajátitják el.
sá tétel're irányuló, korábban ismertetett erőfeszítések siker­
a szükséges ismereteket. így a váci intézet munkájának követése
telenségének ha nem is egyetlen oka, de akadályozója az i3, hogy
és elemzése nyújtja a legtöbb adatot a hallási fogyatékosok
a siketek internátusi keretek közötti gyógyitó-neveléséhez a
gyóryitó-nevelésének XIX. századi alakulására vonatkozóan hazánk­
szakemberek e y része mereven ragaszkodik. Ennek a ragaszkodás­
ban.
nak azonban nincs semmiféle, tehát sem tisztázott, sem vitatha­
Amikor a váci intézet működését megindulása időszakában be­
tó elméleti alapja, érdemben ugyanis nem vitakoznak a kérdésről,
mutattuk, a század közepéig kisértük figyelemmel az ott folyó
csupán mereven elvetik az exterriatusos gyógyitó-nevelé t.
munkát. Mi történik a váci intézetben a század második felében?
A hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének tartalmi kér­
Az 1850-es évek elején kerül sor először a "Legfelsőbb uta­
déseivel te! át nem, vagy egyoldalúan foglalkoznak, a ,.robléma-
sítás..." korszerüsitésere, a egyben az intézet nagvobbszabásu
kört leszűkítik, jóformán kizárólag módszertani feladatnak te­
szervezeti átalakítására. Kovács Pál iskolafelügyelő késziti el
kintik . De a módszerek tökéletesítőse terén sem a.ápolhatunk be
az intézet úgynevezett "reorganizálási tervezet"-ét, amely a
jelentősei eredményekről. Uj eljárások kidolgozására r.em kerül
XII. részből áll, s végeredményben az 50 éve működő intézetben
sor, sőt av adott időben külföldön már elterjedt ujabb módsze­
kialakult helyzetet, valamint az időszerű javaslatokat foglalja
rek átvétele és bevezetése is mindig késve történik meg. Az.igé­
össze és rögzíti szervezeti—illetve működési szabályzatnak, sót
nyesebb tartalmi mur.ka megindulásának jeleit csupán a század utol-
bizonyos mértékigtantervtervezetnek megfelelő formában. A terveze­
só éveiben tapasztaljuk, erről azonban már s irt'n a következő
tet a vallás és közoktatásügyi cs.kir. minisztérium több észre­
korszak tárgyalása or les szó.
vétel mellett alkalmasnak találja egy véglegesnek szánt szerve­
A XIX. szazad végéig elért eredm*nyeke! a továbbiakban rész­
zeti szabályzat kidolgozására, igy az intézet igazgatósága 1857-
letesen is áttekintjük, megvizsgáljuk, hogy a váci intézet hogyan
ben megbizást is kap annak elkészítésére. A munka azonban meg­

- 46 -

- 47 -
 az ország összes iskoláskorú siket tanulójának /kb. 6133/ kb.
lehetősen lassan halad, az uj szervezeti szabályzatnak egy év 2 %-a tanul.
alatt csak egy része készül el, igy csupán ideiglenesen léphet
A felvételi korhatár ujabb módosítására 1880-ban kerül sor,
életbe. Közben az intézet egyik tanára, Fekete Károly - munkás­
amikor az 1811-ben helytelenül 9-14 évben meghatározott felvételi
ságáról később részletesebben is lesz szó - a teljes szabályzat
korhatárt 6-10 évre szállítják le. Ennek az intézkedésnek az ered
kidolgozására kap megbízást. Fekete> "Szervezeti ée utasításter­
ménye, hogy a század végére a tanulók életkorátlaga hosszabb ta­
vezet" ^ címmel IX részből és függelékből álló terjedelmes dol­
nulmányi idő / 8 év/ ellenére is lényegesen lecsökken. Mindössze
gozatot készít, amelyben igen körültekintően ir le mindent az
néhány 15-t.l£ éves korú tanuló jár az intézetbe, 18 éves koron
intézet működésére vonatkozóan. Tervezetéből azonban - feltehe­
túl pedig egy sem. A felviteli korhatár leszállítása tehát ked­
tően elsősorban személyi okok miatt - mégsem lesz szervezeti
vező, előrelépést mutat, meőt elvben azt jelenti, hogy a tanulók
szabályzat, úgy,hogy amint már korábban volt róla szó, továbbra
16-18 éves ¿¡$>rukra "tanult" siketekké válnak. Hogy az intézetből
is a "Legfelsőbb utasítás..." marad hivatalosan érvényben. A szer­
való távozásuk után sorsuk minden esetben mégsem oldódik meg, az
vezeti szabályzat kiadásának ujabb elhalasztása az intézet szá­
természetesen nem ezzel az intézkedéssel, hanem más, kedvezőt­
mára eltérő következményekkel Jár. Az intézet fejlődésére nézve
len körülményekkel függ össze.
általában hátrányt jelent az, hogy a már elavulttá vált "Legfel­
A század végéig az intézetben az osztálytagozódás nagy vál­
sőbb utasítás...", illetve annak csekély mértékben módosított
tozáson meg át. Mig Schwarczer idejében még 3 osztály működik, a
rendelkezései szerint kell az intézetet működtetni. De bizonyos
század közepétől 4, majd 1874-től 6 , s végül 1878-tól 8 osztály
időszakokban, igy pl. a szabadságharc leverése utáni évtizedek­
épül egymásra. Az osztályok számának növekedése az ismeretanyag
ben előnyökkel is jár ez a helyzet, t.i. az elnyomás éveiben a
differenciálódásával és egyben a tantárgyak számának gyarapodásá­
különböző uj rendelkezéseket, arra való hivatkozással, hogy tör­
val függ össze. A század közepéig minden közismeretet a beszéd­
vényesen a "Legfelsőbb utasítás..." van érvényben, nem hajtják
illetve nyelvtanítás keretében nyújtanak. 1845-től a földrajz,
végre.
tiz évvel később a természettan, ismét kb. tiz év múlva a ter­
1892-ig nem is kerül újra napirendre az a kérdés. Ujabb
mészetrajz, majd 187C~től a magyar történelem válik önálló tan­
eredménytelen próbálkozás után 1896-ban készül el valójában az
tárggyá. Sőt 1871-től - a hangbeszédre tanítás bevezetése után -
első szervezeti szabályzat, amelyet most már a vallás és közok­
a szájról-leolvasást is önálló tantárgyként kezelik.
tatásügyi minisztérium jóvá is hagy.
A tanítandó ismeretanyag megnövekedése a pontosabb,szaksze­
Ez a "Szervezeti Szabályzat" nagyon fontos dokumentum az
rűbb tananyagkiválasztást és elrendezést is megköveteli. Egyre
intézet, s egyben a hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének
időszerűbbé válik tehát a század eleje óta hiányzó tanterv és
magyarországi történetében. Teljes ismertetésére azonban mégsem
óraterv elkészítése. ír^tanterv mielőbbi elkészítését az uj inté­
térünk ki, t.i. helyesebb, ha a benne rögzítettek néhány fontos
zetek ie sürgetik, amelyek más körülmények között kezdik meg mun­
részletét más kérdésekkel együtt alakulásában, fejlődésében kö­
kájukat, mint a váci intézet a század elején, úgy, hogy működé­
vetjük végig.
sükhöz az első évben nélkülözhetetlenek ezek a fontos dokumentu­
A váci intézetben a tanulólétszám - amint arról korábban
mok. A század végéig azonban minden ilyen vállalkozás sikertelen,
mér tettünk említést - csupán az 50-ee években éri el, illetve
egy tantervtervezet- sem kerül Jóváhagyásra. Az első jóváhagyott
lépi túl a "Legfelsőbb utasítás..."-bán meghatározott 60-as lét­
Tanterv 19CC-ra. a "Gyógypeuagógiai Országos Szaktanács" megbí­
számot, s 1 0 0 fölé tartósan csak a 90-es években emelkedik ujabb
zása és irányitáso alapján Bonbély Sándor szerkesztésében készül
nagyobbarányu pénzgyüjtés után. így 1 9 0 0 -ban a véoi intézetben
el, tehát már abbarí az időben,amikor a gyógypedagógia egységes
’ A.- *
szervezete és irányítása lt’trejön.
^Fekete Károly; "Organieations-Entwurf und Instruotionen etc."
Vfióz, IB5B. *
- 49 -

- 48 -
 így a váci intézetben a század végéig különböző igeiglenes,
egy-egy tantárgyra vonatkozó tantervi részletanyag, vagy 'általá­
nos megállapitoskat tartalmaz^ utasités, kiforratlan, gyakran vál­
tozó óraterv alapján folyik az oktatás. Ugyanígy nincs kialakult
órarend sem, a heti tanítási órák száma, a napi munkabeosztás
változó, a nem mindig pedagógiai megfontolások, elvek szerint
alakul.
De az intézet célja sem kiforrott, s a szazad végéig több­
ször változik. Mint'tudjuk, a "Legfelsőbb utasítás..." a bécsi
intézetben folyó munkát tekinti mintának, külön nem,is ad cél-
és feladatmeghatározást. Ilyen igénnyel először csak 1883-ban
találkozunk, az akkor kiadott "Értesitő'-ben ^ olvashatunk " A
siketnémák vóczi kir.orsz. intézetének célja" cimme^JL az intézet
feladatiról és a siketnémák oktatásának irányelveiről. Az idézett
közleményből megtudjuk, hogy az intézet faladata kettős,a tanulók
1 ./ hangbeazédre és meghatározott ismeretanyagra tanitáaa, 2 ./
származásától, társadalmi helyzetétől és tehetségétől függően ipa­
ri képzése. "A cél.el van érve - olvashatjuk - ha a tanítványok
értelme úgy fejlesztetett, hogy az általa szerzett ismeretekkel
s az élőszó használatával hasznos tájaivá válhatnak az államnak,
2/
illő helyet foglalván el igy ötérzékü embertársaik körében".
Milyen irányelvek szerint történjék az idézett közlemény
szerint a siketnémák oktatása?
1./ A tananyag kiválasztása alkalmazkodjék a tanítvány ter­
mészetéhez, nyujtassék jól átgondolt sorrendben, s úgy, hogy a
tanuló biztosan elsajátítsa azt.
Ennek érdekében figyelembe kell venni a siketnéma tanuló
tehetségét, s a leküzdendő nehézségeket. Az egyes tantárgyak
anyagából tehát azt kell kiválasztani, ami a legszükségesebb és
leglényegesebb. Figyelembe kell venni továbbá, hogy mit igényel
az élet;a siketnémától, szem előtt tartva, hogy képzése az in­
tézetben befejeződik. Az egyes tantárgyak legyenek kapcsolatban
egymással, egészítsék ki egymást. A tanuló a tananyag minden rész-
• ' t ■
letét értse, s öntevékenyen tudja feldolgozni. A tanítás legyen
kapcsolatban az élettel, mindig a környezetéből induljon ki.
’ telmezésük igen sokféle lehet. A tanterv pedig, amelynek ilyen
nyomtatott értesítők kiadását Fekete Károly 1881/82-ben kes-
2 /di meg. ’ )
'"A siketnémák váczi kir.orsz. intézetének czélja" Il.szakaaz,
l.§. Megjelent; Értesítőd siketnémák váczi kir.országos inté­
zetéről. 1883/4. tanév. Vácz, 1884. 4.old.
- 50 -
2./ A tananyag mértékét a tanulók képességei szabják meg,
a terjedelemnek tehát végeredményben, a tanulók általános képes­
ségeihez kell igazodnia. Óvakodni kell a túlterheléstől. Napi
5 - 6 órai iskolai munka csak a felsőbb osztályokban engedhető meg.
A tanulók iskolai munkán kívüli idejét célszerűen kell felhasz­
nálni, ez idő alatt is önálló munkavégzésre kell őket szoktatni.
De nézzük, mit ír elő az 1883/ji. tanévre megállapított
tanterv, amelyet osztályonként határoznak meg, pl. az V. oaz -
tályban;
"1. Hitoktatás. A ker.kath.hit, az apostoli hitvallás ágazatai
szerint, ezzel kapcsolatban az ó szövetség eseményei.
2. Anyanyelv;
a/ olvasmányok alaki és tartalmi elemzése;
b/ nyelvtani gyakorlatok a bővített mondat körében;
c/ szabad nyelvgyakorlatok;
d/ fogalmazási gyakorlatok.
3. Számtan. A négy alapművelet és a tizedrendszer ismertetése.
4. Természetrajz. A hazai állatok, növények és ásványok.
5. Földleirás. Magyar királyság földrajza.
6. Történelem. A vezérek és az Árpád-házból származott királyok
korszaka.
7. Rajzolás. Ékítmények utánzása körvonalakban.
8 . Kézimunka." /A kézimunka a' lányok sz'ámára kötelező női kézi­
munka erre az időszakra eső követelményeit tárgyalja./ ^
' Végül kövessük egy tantárgy anyagát végig, pl. a történe­
lemét . A~történelem tanítás £z V. osztályban indul, ennek anya­
gát fentebb már megismertük. VI. osztály: A magyarok történeté­
ből a vegyes és osztrák házból származott királyok korszaka. VII.
osztály; Az ó-kor alapvonalai. VIII. osztály: A világtörténelem­
ből a közép és újkor.
Anélkül, hogy részletesebben elemeznénk az idézetteket,
látjuk, hogy mind a célmeghatározás, mind az irányelvek, de kü­
lönösen a tanterv több megjegyzést kivánnak. így pl. hogy csak
fit
néhányat emMtsünk: a ^élmeghatározós és az irányelvek túl ál,
talánosak. annyira, hogy bár körültekintésről tanúskodnak, ér­
* J
— ' .« V
^Értesítő a siketnémák váczi kir.országos intézetéről. 1883/4.
tanév. IV. Tanterv. 7-13.old.^
 bó és varga műhely/ nagyon zsúfolttá válik. Emiatt az intézet mű­
körülmények között nagyon részletesnek, pontosnak kellene lennie,
helyeiben tanulók számára részben lecsökken a szakmaválasztási le­
annyira szűkszavú, hogy aligha nyújthat megfelelő útbaigazítást'
hetőség, részben pedig az amúgy is korlátozott időben a magas lét­
a tananyag és a követelmények részletes meghatározásához.
szám miatt tovább romlik az ipari képzés színvonala. A probléma
Az intézet céljának, feladatainak és tantervének e röviden
enyhítésére 1869-ben Fekete Károly "Siketnémák iparintézeti ösz-
ismertetett, már nyomtatásban is megjelent változata a százhd
ezemüködő társulat"-ot hoz létre, amelynek az a feladata, hogy
végéig - a szervezeti szabályzat és tanterv jóváhagyásáig - még
a siketnémák számára társadalmi utón minél több szakmában ingye­
többször módosul. A módosítások azonban lényeges változást nem
nes képzést biztosítson. Ez a társulat azdnban. nem hoaszuéletü.
eredményeznek, többnyire elsősorban a tananyag bizonyos mértékű
Annak ellenére, hogy államsegélyt is sikerül szereznie, az anyagi
átrendezésére, illetv^ a célmeghatározásnak egy-egy uj igazgató
gondokkal nem tud megbirkózni, s igy mindössze 1882-ig fejt ki
által történő étfogalmazására szorítkoznak. Végeredménybe*! tehát eredményes működést.
mindvégig hiányzik az oktatás rendszeres, egységes, elméletileg
A siketek ipari képzése terén az 1880-as években ujabb fon­
is kellően alátámasztott alapelvek szerinti megtervezése.
tos állomás következik. Az 1883/4. tanévi értesítőből mér idézett
Itt kell szólnunk néhány szót az intézetben használt tan­
célmeghatározásban olvashatjuk először, hogy a "Legfelsőbb utasí­
könyvekről is. Kint tudjuk, Schwarczer idejé.en az "Első esmé-
tás..." szerint még valamennyi tanulóra kiterjesztett ipari kép­
retek..." c. könyvek töltötték he a tankönyvek szerepét. Ezek zés most már csak azokra vonatkozik, akik társadalmi és vagyoni
mellett egy, az,186C-as években készült hittankönyvtől eltekint­ helyzetükből következően később kenyérkereaők lesznek. Ezt az in­
ve uj, siketnémák számára irott tankönyvekkel a század végéig'
tézkedést feltehetően a vagyonos szülők kívánságára foganatosít­
nem találkozunk. A tanulók általában a tanórákon készitett jegy­ ják. Az előbbiekben vázolt problémával azért nem lehet összefüg­
zetekből tanulnak, illetve az 1870-es évektől különböző népiako-
gésben, mert az iparosok által megszabott tanítási dijat a vagyo­
lai tankönyvekből. A század végén értesülünk ugyan néhány tan- nos szülők minden nehézség nélkül biztosíthatnák. Az indíték te­
könyvirási kísérletről, az ekkor készült könyvek azonban csupán hát egyértelmű,'a következmény azonban nemcsak egyszerűen az, hogy
irott v?gy litografált fojiná an sokszorosítva jelennek meg. Vég­ ezentúl a tanulók egy része tanul szakmát, més része nem. A tanu­
eredményben tehát a tankönyvinél terén is igen nagy elmaradásról
lók egyébként sem egyenrangúak az intézetbón, a társadalmi megkü­
számolhatunk be. lönböztetés számos vonatkozásban megnyilvánul, ez a tény ilyen
A század végéig az intézetben folyó, kezdettől igen fontos­ szempontból lényeges változást nem eredményez. A jelzett intéz­
nak tartott ipari képzés jellege nagyon megváltozik. Ennek az át­ kedés azonban pedagógiai konzekvenciákkal is .jár. Amikor a szá­
alakulási folyamatnak több jellegzetes állomása van. ^ zad elején valamennyi tanuló számára kötelezővé teszik az ipari
Az elsőhöz az 186C-as években érkezünk el, amikor az osz­
képzést, ha nem is fo^lmazzék meg pontosan, azt a tendenciát kép­
tályok számának megnövekedésével és a tanítandó ismeretanyag fo­
viselik, hogy a munkára nevelés a aiketnáma-oktatás szerves része.
kozatos gyarapodásával összefüggésben a tanulók ipjari képzésére
A jelenleg tárgyalt időszakra azonban ez a tendencia nemcsak hogy
fordítható idő lecsökken. Ennek több következménye lesz. Egyrészt
nem válik erőteljesebbé, de még a korábbi gyakorlat sem marad ér­
a város iparosai számára lassanként nem kifizetődő a siketnéma-
vényben. A fitlk közül tehát többen nem tanulnak szakmát - a lá­
taponcok ingyenes foglakoztatása, másrészt a rendelkezésre álló
nyok női kézimunkát minden esetben - sőt nemcsak, hogy ipari kép­
idő alatt /napi 2-3 óra, az utolsó évberejieti egy! nap/ a tanulók zésben nem részesülnek, hanem semmiféle gyakorlati jellegű isme­
nem tudják kellőképpen elsajátítani a választott szakmát. A ta­ retet nem kápnak. vagy kéBZBégfejleaztő tárgyat nem tanulnak. Az
nulók többsége nem tudja megfizetni az iparosok által újabban meg
szabott tanítási dijat, igy az Yntézetben működő két műhely /sza­

- 53 -
- 52 -
így kialakult helyzet azonban egyáltalán nem problémamentes. Ha
az intézet által évről-évre kiadott értesítőket tanulmányozzuk,
látjuk, hogy az ipari képzés nem jut nyugvópontra. Rendezésére
ujabb és ujabb erőfeszítésekkel találkozunk, azt mondhatjuk, hogy
az intézet munkájának egyik központi kérdésévé válik. így pl.
az intézet ujabb műhelyeket éllit fel /asztalos, esztergályos,
könyvkötő/, szabályozzák /1 8 9 2 -3 / az ipari képzésre forditható
időt, a műhelyekben folyó munka rendjét stb. Nem egyértelmű a ta­
nulók megkülönböztetésére vonatkozó korábbi intézkedés sem. Az
intézet célmeghatározásából kimarad az a mondat, amely az ipari
képzésre vonatkozóan a társadalmi, vagyoni helyzetből adódó kü­
lönbségeket rögzítette, s igy módosul, a cél az, hogy "... a
fiuk egy kézmüben, a leányok pedig a női kézimunkában annyira
képzettek legyenek, hogy kilépve az életbe, munkájok után megél­
hessenek és a társadalom hasznos tagjaivá legyenek." A 'célmeg­
határozás tehát módosul, az értesitők adataiból azonban mégis
azt látjuk, hogy nem mindegyik fiú tanul szakmát, illetve bizo­
nyos években esetleg mindenki, máskor nem. Találkozunk olyan meg­
jegyzésekkel is, hogy azok a fiú tanulók, akiknek egészségi ál­
lapota megengedi, ipari képzésben vesznek részt. Mindez azt je­
lenti, hogy az ipari képzés megnyugtató megoldására nem sikerül
módot találni.
így érkezünk el a század végén egy ujabb állomáshoz, ami­
kor az ipari képzést - a női kézimunka oktatást kivéve - telje­
sen megszüntetik az intézetben. A hosszú idő óta megoldatlan
problémát tehát ezzel a döntéssel zárják le. A század közepe óta
folyamatosan tartó sok sikertelen próbálkozás után u.i. az a vé­
lemény alakul ki az intézetben, hogy a tanulók 8 éven át tartó
alapos "elméleti" képzése mellett nem oldható meg a fiuk ipari
képzése is, ezt a feladatot az intézet továbbra nem tudja magára
vállani, hanem a szülők gondoskodására bizza. Az ipari képzés
helyett minden fiú tanuló számára kötelezővé teszik a kézügyes­
ség! /slö.id/ oktatást, az agyag, fa- és papirmunkák tantervsze-
rinti tanitását. Emellett gondoskodnak arról is, hogy a melegebb
évszakokban a tanulók szabadidőben kertészkedéssel és méhészet­
tel is foglalkozhassanak. A lányok számára tovább folytatják a
^Értesítő a siketnémák váczi magyar királyi országos taninté­
zetéről. 1888/89. tanév. Vácz, 1888.8. old.
- 54 - -
i
nagyobb problémát eddig nem jelentő női kézimunka oktatását, az­
zal a különbséggel, hogy ehhez a munkához is korszerűbb és szak­
szerűbb feltételeket teremtenek.
A probléma ilyen megoldása véleményünk szerint is aktuá­
lis és helyes. Egyértelmű u.i., hogy a rendelkezésre álló 8 év
alatt a tanulók befejezett ipari képzése nem oldható meg. Ugyan­
akkor az intézet szakemberei helyesen járnak el, amikor az is­
mertetett gyakorlati képzés bevezetését elhatározzák, s ezzel
tulajdonképpen a munkára nevelést ismét a siketnémák gyógyitó -
nevelésének szerves részeként kezelik. A kérdésnek azonban van
egy másik, igen fontos oldala is, nevezetesen a siket tanulók
további sorsának problémája. Ha ebből a szempontból Ítéljük meg
a század végére kialakult helyzetet, egyáltalán nem tekinthetjük
kielégitőnek. A fentebb ismertetett képzési rendszer bevezetése
önmagában indokolt és helyes, de ha azt a körülményt is figyelem­
be vesszük, hogy a tanulók ipari képzésére ezentúl intézménye­
sen semmilyen lehetőség nem áll rendelkezésre, hanem teljes mér­
tékben a szülők gondoskodására van bizva, csupán félmegoldásnak
tekinthetjük. Ilymódon u.i. a század végére a beiskolázási arány­
szám növekedésével egyenes arányban egyre nagyobb problémát je­
lentő ell%ntmondásos helyzet alakul ki. A siketek alapképzése
színvonal sabbá. eredményesebbé válik ugyan, de miután a tovább­
képzésükhöz szükséges feltételek a társadalom részéről, nincse­
nek biztosítva, az életben való helytállásuk még nehezebbé vá-
lik. mint korábban.
A továbbiakban vizsgáljuk meg, hogy a század végéig a spe­
ciális módszerek alkalmazása terén mi a helyzet a váci intézetben?
Amikor a hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének alakulá­
sáról általában beszéltünk, már jeleztük, hogy hazánkban ezen a
téren a XIX. század végéig uj kutatásokról nem számolhatunk be,
sőt arra is tettünk utalást, hogy szakembereink egy részére a
konzervativizmus jellemző. Ez a megállapítás - bármilyen különö­
sen hangzik is - elsősorban a váci intézetre vonatkozik.
Schwarczer Antal munkásságának ismertetéséből megtudtuk,
hogy a váci intézetben a század első évtizedeiben a "bácsi ve­
gyes módszer" szerint folyik a siketnémák gyógyitó-nevelése.
Ennek a módszernek a Schwarczer által kidolgozott változata ab-
55 -
bán az időben fogyeiékosságai ellenére nemcsak hazánkban, henem
külföldön is elismerést vált ki. Mivel a "bécsi vegyes módszer"
Közép-Európában nagy tért hódit, s egy időre a klasszikus német
módszert is háttérbe szorítja, ilyen téren az ezt alkalmazó váci
intézet is az élvonalban halad. Schwarczer halála után azonban,
már az 1840-es években megváltozik a helyzet. Mint ismeretes, ki­
alakulnak a német módszer megujhodott formái, amelyek Európa-szer-
te hamarosan el is terjednek. A váci intézet nem veszi át ezeket
az eljárásokat, sőt kifejezett ellenállást tanúéit a széleskör­
ben helyesnek tartott uj tanításokkal szemben, mereven ragasz­
kodik a régi módszerhez. Amikor pl. 1854-ben az intézet feletíes
hatósága felszólítja a tantestületet az alkalmazott módszer fe­
lülvizsgálatára, a szakemberek kijelentik: "Valamint a halló tár­
saival való érintkezés alkalmával a fül által, úgy a siketnéma
a jelnyelv segélyével tanulja meg a nyelv és tárgyismereteket.
Ebből következik, hogy a módszer, melynek-* tekintettel kell len­
nie az állandó, természetű jelnyelvre, változást nem szenvedhet."1^
Máskor /1859/ a magyar beszédhangok nehéz kiejtésére és
szájról-leolvasási képére hivatkozva hárítják el a hangbeszédre
tanitás bevezetését. Ebből égyben az is kiviláglik, hogy tulaj­
donképpen a "bécsi módszer"-t*sem .alkalmazzák igazán, hiszen a
kiejtéstanitás annak is egyik fontos részét képezi. De még az
1860-as évedben is csak utalásokat találunk a hangbeszédre ta­
nítás helyességére, s a szájról-leolvasás egy-egy kiválasztott
tanulónál történő alkalmazására.
1866-ban hivatalosan újra megerősítik a régi módszer hasz­
nálatát. Ez azért is rendkívül jellemző, mert Zaigmondovics Mi­
hály igazgató éppen külföldi tanulmányútjárói hazatérve kezde­
ményezi ezt a lépést, azután, hogy Bécsben többek között Hlll
előadását az ausztriai intézetek igazgatói értekezletén meghall­
gatta. Még 18?0-ben is úgy nyilatkoznak a váci intézetben, hogy
"... a jelnyelv azon egyedüli közeg, mely a tanárnak utat nyit a
sik,etnéma növendékek elméjéhez, mert ez azon egyedüli taneszköz,
mely által a siketnéma gyermek elmelebeli tehetsége fej^eszte-
^Átvéve Zádor Endre: "Tanitási módsber" c. munkájából. Megje­
lent: "Emlék-rkönyv a Siketnémák Váczi Országos Királyi Inté­
zete 1 00 éves fennállásának ünnepe alkalmára" c. kötetből.
Borbély Sándtfr*s&erkesztésében. Budapest, 1902. 196 * old.
2 /U.o. 198.old.
56 -
Végeredményben Vácott az 1870-es évekig Schwarczer módsze­
rét, tehát a "bácsi vegyes módszer" néven nevezett eljárást al­
kalmazzák. Az 1870-es években Fekete Károly működése hoz döntő
fordulatot ezen a téren, akinek munkásságával részletesebben is
foglalkozunk.
Fekete Károly gyógypedagógiai munkássága
Fekete Károly /1822-1889/ a magyar siketoktatásügy egyik
legjelesebb képviselője /Scwarczer fia/, 30 évig a váci intézet
tanára, majd 16 évig annak igazgatója. Már tanári működése ide­
jén nagy érdeklődéssel fordul a külföldi intézmények munkája,
az ott alkalmazott módszerek és eredmények felé. A 40-es évek­
ben Bécsben és más középeurópai városokban, az 50-es években
Amerikában, New-Yorkban tanulmányozza a siketek gyógyitó-neve-
lésének kérdéseit. Az intézetben minden munkában lelkesen részt-
vesz, a ha igazgatói megbízatásáig nem is sikerül érvényesíte­
nie elgondolásait, több jel arra mutat, hogy mindig az intézet
munkájának eredményesebbé tételén fáradozik. Hogy igazgatói mű­
ködése milyen jelentős az intézet életében, arra már az eddigi­
ekből is következtethetünk. A váci intézet továbbfejlődésére vo-
natközó előbbi ismertetésünkben egyrészt már többször megemlí­
tettük nevét, s mindig valami uj próbálkozással összefüggésben,
másrészt megtudtuk, hogy az 1 8 7 0 -es évektől számos területen
ujitások bevezetésére kerül sor Vácott, az intézet munkája ál­
talában fellendül. Fekete Károly munkásságát kortársai is nagy­
ra értékelik, de elismerően nyilatkozik róla később is minden­
ki, aki a váci intézet történetéről ir vagy megemlékezik. A róla
szóló közlemények egyhangúan megállapítják, hogy működésével a
váci 'intézed, s ezzel a magyar siketoktatás uj korszaka kezdődik
el,
Fekete Károly egyik legnagyobb érdeme az, hogy a már teljes
mértékben korszerűtlenné vált "vegyes módszer" helyett bevezeti
a hangbeszédre*tanítás akkor legfejlettebb változatának alkalma-
- 57 -
 Külföldi tanulmányútjain megismerkedik a magasabb beisko­
zését a váci intézetben» Ez a ténykedése olyan jelentős, hogy már
lázási arányszám elérése érdekében tett ésszerű, szakmai szem­
ennek alapján is jogosan nevezhetnénk a magyar siketoktatástígy
p o n t b ó l is elfogadható intézkedésekkel, pl. a "pótló iskolák" és
egyik legjelesebb képviselőjének. De tevékenysége más téren is
a tanítóképzők keretében létrehozott, mai elnevezéssel gyakorló
elisMeréereméltó. Korábban, amikor az intézet munkájának alaku­
osztályok rendszerével. Természetesen nem utolsó sorban tanul­
lásáról beszámoltunk, számos megoldatlanul maradt problémával,
mányozza a különböző országok intézetszervező tevékenységét is,
vagy több szempontból vitatható megoldással találkoztunk. Mindez
t.i. a siketnémák gyógyitó-nevelésének legjobb megoldását vég­
nincs ellentétben a Fekete Károlyról alkotott véleményünkkel,
eredményben intézeti keretek között látja.
mert az ő törekvései az adott lehetőségeken belül mindig előre­
A külföldön szerzett tapasztalatok átvétele érdekében je­
mutatóak voltak, s eredményei lemérhető fejlődést hoztak a váci
lentős propagandatevékenységet fejt ki. 1867-ben Eötvös József
intézetben.
miniszter megbízása alapján előadásokat tart a budapesti tanító­
Röviden összefoglalva tekintsük végig Fekete Károly munkás­
képzőben és másutt is. Mint tudjuk, a század utolsó évtizedeire
ságát azokon a területeken, amelyekről már különböző összefüggés­
az intézményes gyógyitó-nevelés kialakulásának feltételei már ha­
ben szó esett.
zánkban is megérnek, igy Fekete Károly fáradhatatlan propaganda-
Az 1850-es években kidolgozza "Szervezeti és utasitáster-
munkája eredménnyel járhat. Nagyon fontos az is, hogy Fekete Ká­
vezet"-ét, amit a váci intézetben nagyon hiányzó szervezeti sza­
roly nemcsak általában sürgeti a siketnémák gyógyitó-nevelésének
bályzatnak szán. 1869-ben létrehozza a "Siketnémák iparintézeti
széles körre való kiterjesztését, hanem elméleti munkásságot is
összemüködő társulat"-ot. 1874-ben 4-ről 6 -ra, majd 4 évvel ké­
kifejt ezen -a téren.
sőbb 8 -ra emeli az osztályzatok számát. 1880-ban a felvételi kor­
Rátérve Fekete Károly elméleti munkásságára, mindjárt elöl­
határ helyes módositása is az ő igazgatói működése alatt törté­
járóban megállapíthatjuk,hogy az hasonló jelentőségű, mint a ma­
nik. 1881-ben megkezdi a nyomtatott értesitők kiadását. 1883-ban
ga idejében apjáé, Schwarczer Antalé. Elméleti munkásságának
megkisérli az intézet'céljának pontos meghatározását, a felada­
középpontjában a hangbeszéd tanításának problematikája áll. Az
tok körülírását és a siketnémaoktatás irányelveinek kidolgozását.
a célja tehát, hogy ezt a külföldön bevált eljárást átvegye, a
Ez utóbbi kísérletét a tanterv-elméleti kérdésekkel való foglal­
magyar nyelv sajátosságainak megfelelően módosítva meghonosítsa,
kozás megindulásának tekinthetjük. 1887-ben résztvesz az első fo­
az egész gyógyitó-nevelő munkába beépitse. s továbbfejlessze. El­
lyóirat, a "Kalauz" megindításában.
képzelhető, hogy egy ilyen teljes átállás a váci intézetben, ott,
Ezek mellett, illetve ezekkel összefüggésben szervezeti té­
ahol a régi módszer annyira meggyökeresedett, nem kis vállalko­
ren több más újítása is van. így pl. nagy gondot fordit arra, hogy
zás a részéről. így bár Fekete Károly már igazgatói működésének
a megnövekedett igényeknek, a magasabb követelményeknek megfele­
első évében elrendeli a hangbeszédre tanítást, néhány évig még
lő legyen az intézet berendezése. 1 8 7 6 -ban, majd 1881-ben bőviti
nem sikerül teljes mértékben érvényre juttatnia. Ez érthető, t.i.
az épületet, az osztálytermek felszerelését gazdagítja, általá­
részben a tanárokat kell átképeznie, részben pedig meg kell vár­
ban az intézet taneszközökkel, szemléltetési anyagokkal való kor­
nia, amig a régi módszerrel tanitott tanulók fokozatosan megta­
szerű ellátását szorgalmazza.
nulják a hangbeszédet, méginkább elhagyják az intézetet, illet­
Fekete Károly a siketnémák gyógyitó-nevelésének általánossá
ve az uj módszer szerint tanitott tanulók felnőnek. De Fekete Ká-
tétele érdekében is élenjáró tevékenységet fejt ki. Többek között
rolynak magának is szüksége van néhány évre ahhoz, hogy a külföld­
ezért is mondhatjuk, hogy munkássága nemcsak a váci intézet éle­
ről átvett módszer alkalmazása terén kellő tapasztalatot szerez­
tében, hanem az egész magyar siketoktatásügy terén is igen fi­
zen, annak helyességét elméletileg meggyőzően indokolni, a gya­
gyelemreméltó.

- 59 -
- 58 -

6
korlatban igazolni tudja. Ezzel, a máa nagyon sok időt igénybeve­
lesztésének-helyes ismerete, - de mindenekelőtt sok évi tapasz-
vő tevékenységével magyarázható, hogy 1889-ben bekövetkező halá­
talás szükségéé. Pedig ezen feltételeknek aligha tud megfelelni
láig nagyobblélegzetii elméleti munka megírására nem is Jut ideje.
minden néptanító. Ennél fogva jobb, ha - úgy is eléggé fáradtsá­
Hogy készül ilyen munka kiadására, azt több utalásából tudjuk. Ter­
gos feladata rovására - ily nemű módszer alkalmazásával nem ter­
ve szerint müvének cime: "Vezérkönyv, a siketnémák oktatásához,
heljük, annyival inkább: mert a szóhangok netalán hibás fejlesz­
a szóhangok fejlesztésére, műszaki kezeléssel, élettani kutatá-^
tése által, a sajátnemü tanintézet későbbi munkája nagyon megne-
sok alapján" ^ lett volna, amelyben a hangbeszédre, tanítás prob­
hezitetik." ^
lematikáját a teljesség igényével"szándékozott feldolgozni. Hogy
Ezzel az- indokolással egyet kell érteni, ebből azonban az
célját teljes mértékben miért nem érheti el, azon túl, hogy mü­
is következik, hogy a tanulmány tehát a szakember számára nem ki­
vével nem készül el, azt a későbbiekben látni fogjuk.
elégítő. de a népiskolai tanítónak sem lehet megfelelő, mert ha
A siketek oktatására vonatkozó elgondolásait végeredmény­
valóban siketnémával áll szemben, akkor a hangbeszédre tanitás
ben különböző, más-más célból készített munkáiból ismerhetjük
elvei szerint felépített, de azt praktikus okok miatt mégis mel­
mag;' egyik kétizben kiadott előadásából, a váci intézet érte­
lőző eljárással nem fejlesztheti a javaslatnak megfelelően. így
sítőiben megjelent befejezetlen cikksorozatából és a már más
pl. nagyon is kétséges, hogy. a betüforrnak elsajátítása után, egy­
összefüggésben tárgyalt célmeghatározásából, a siketnémák okta­
szerű "mutogatással", tárgy-* és képegyeztetés segítségével a ta­
tásának általa kidolgozott irányelveiből, valamint a közzétett
nuló eljuthat-e a kérdőszavak és az azok szerint csoportosított
tantervi anyagokból.
szavak megértéséig, sőt a bár egyszerű, de nyelvtani és tartalmi
A hivatkozott előadás "A siketnémák oktatása népiskolák­
szempontból is tökéletes analóg mondatok önálló alkotásáig.
ban" címmel hangzik el, illetve Jelenik meg. ^ Ebban a tanul­
Fekete Károly elméleti munkásságának hiteles értékelését
mányban a már többször méltatott propaganda munkájához kiván el­
tehát nagyon megnehezíti, hogy azt elsősorban egy olyan tanul­
méleti anyagot nyújtani, tanácsokat adni azoknak a népiskolai
mány alapján kell elvégezni, amely része en a szakmai szempont­
tanítóknak, akik hajlandók osztályaikba slketnémákat is befogad­
ból egyik leglényegesebb területen hiányos, részben pedig ebből
ni. Ez a oélkitüzés annyira megszabja mondanivalóját, hogy be­
következően kompromisszumokkal dolgozik. Ennek ellenére, ha a.
fejezetlen cikksorozatához képest ebben ugyan több oldalról érin­
teljesség igényével nem is vállalkozhatunk értékelésére, s fő­
ti a siketnémák oktatásának módszertani kérdéseit, de a célnak
leg bírálatára, több esetben jól felismerhetők Fekete Károly mód­
megfelelően nem szakembereknek szükséges formában. Emellett ép­
szertani elgondolásai, amihez hozzásegít bennünket az is, hogy is­
pen a számunkra leglényegesebb kérdés tárgyalását, a sike’ffnémák
merjük a módszert, amelyet átvesz, toyébbá a már említett többi,
hangbeszédre tanításának módszerét hagyja el, mert helyesen az
más-más célból készített munkáját.
a véleménye, hogy a hangbeszédre tanitás olyan speciális jártas­
Befejezetlen "cikksorozata a tervezett "Vezérkönyv..." egy-
ságot igényel, amellyel a népiskolai tanitó nem rendelkezik. "A
egy ré^sletének előzetes kiadásából tevődik- össze. Ebbén elsőként
népiskolákban - irja - nem ajánlható a siketnémák oktatása élő­
szóval; mert ehez ha azt akarjuk, hogy kedvező sikert érjünk el,
a tanitó részéről, nem csak a szóhangok különleges műszaki fej-

Tervezett müvének elmére utal pl. "Az ember beszédszervezete"

c. cikkének kiadásakor.Értesítő a siketnémák váczi kir.országos
intézetéről az 1885-86-iki tanévben* Vácz, 1886.Mayer.3.old.
^ Fekete Károly: "A siketnémák oktatása népiskolákban". Értesítő
a siketnémák váczi kir.orsz. intézetéről az 1 8 8 4 -5 -iki tanév­ Fekete Károly: "A siketnémák oktatása népiskolákban". Értesí­
ben. Vácz, 1885. Mayer. 3-26.old. tő a siketnémák váczi kir. orsz. intézetéről az 1884-5-iki tan­
évben. Vácz, 1885. Vayer. 25-26.old.
— 60 -
az ember beszédazerveiről, majd a siketnémák hangbeszédének fej­
lesztéséről, s végül a szóhang-csoportok kapcsolatáról ir, ^
Mindezeket egybevetve megállapíthatjuk, hogy elsősorban a
siketnémák gyógyitó-neveléaének közvetlen elméleti kérdéseivel,
részben didaktikai, de főleg módszertani problémákkal foglalko­
zik. így a beszédszervek anatómiájának és működésének rövid, nem
önálló kutatások alapján leirt összefoglalásán túl, kiadott ta­
nulmányaiban nem foglalkozik a hallási fogyatékosság kérdésével:
jellemzésével, oki, tüneti, pulyossági vagy egyéb szempontból tör­
ténő tárgyalásával. Ebből természetesen egyenesen következik, hogy
didaktikai és módszertani elgondolásai is meglehetősen egyolda­
lúak, sémaszerüek,elméletileg nincsenek kellőképpen alátámasztva.
Fekete Károly láthatóan ugyanazokkal a problémákkal küzd,
amelyekkel külföldön a német módszer megujhodott formáinak képvi­
selői: a grammatikai és antigrammatikai iskolák tagjai. Ő is el­
sősorban gyakorlati szakember, aki helyesen azon fáradozik, hogy
a siketek beszédének alaki és tartalmi.fejlesztését a legjobb
eredménnyel megold.ia. A feladat azonban kellő elméleti felkészült­
ség hiányában túl nagy az ő számára is. Miután kizárólag a nyelv-
tudományra támaszkodik, a kiejtéstanitás és a beszéd alaki részé­
nek* igen körültekintő fejlesztése válik beszédtanitásának legerő­
sebb oldalává. Ez nem jelenti azt, hogy a tanulók gondolkodásá­
nak fejlesztését taljesen elhanyagolja. Hogy ez nem igy van, az
a Fekete Károly munkásságáról rendelkezésre álló összes adat
alapján bizonyítható, s feltételezhető, hogy a tervezett "Vezór-
könyv"-ben részletesebb leírására is sor kerülhetett volna. A
probléma tökéletes megoldásától azonban mégis nagyon messze jár.
Ennek legfőbb okát abban kell keresnünk, hogy egyáltalán nem ta­
nulmányozza magát a fogyatékosságot, nem kutatja a siket tanuló
megismerési lehetőségeinek sajátosságait, nem ismeri fel korláté­
it, tehát ezekkel az alapvető kérdésekkel áltálában nem foglal-
t‘
^Fekete Károly: "Az ember beszédszervezete". Értesítő a siket-
némák- váci kir. országos intézetéről az 1885-86-iki„tápévben.
Vácz, 1886. Mayer. 3-24. old.
Fekete Károly: "A siketnémák élőszóval nyilatkozó beszédjének
fejlesztése." Értesítő a siketnémák váczi kir. országos inté­
zetéről az 1886-87~iki tanévben. Véczon, '>1887. Mayer.3-36.old.
Fekete Károly; "Szóhang-csoportok kapcsolatai". Értesítő a si-
ketnémák váczi ma yar királyi országos tanintézetéről az 1887-
88-iki tanévben. Váczon, 1888. Mayer. 3-21.old.
- 62 -
irozik. s igy a hangbeszéd tanítását tudatosan nem is állíthatja a
fondolkodásfejlesztés szolgálatába.
A népiskolai tanítóknak készített tanulmányában külön fe­
jezetet szán a "szemlélető oktatás" fontosságának kifejtésére.
"A eiketnéma gyermek figyelmének ébresztésére, észlelő- s itélő-
tehetségének élesztősére, valamint elméjének tiszta fogalmakkal
való gazdagítására: mutassa meg a tanitó környezetének tárgyait;
vizsgáltassuk meg látható, tapintható, mérlegelhető s esetleg
szagulható vagy Ízlelhető tulajdonságait; figyelmeztesse része­
inek száméra, nagyságára; szükség eBetén rajzokkal vagy jelekkel
a tárgyak használatának módját is mutassa meg. Sajátságait más
tárgyakkal való összehasonlitás által: szin, alak, anyag stb. sze­
rint magyarázza meg". - olvashatjuk az idézett fejezetben. ^
Ugyanígy a képek felhasználására is helyes tanácsokat ad.
"Ha az iskola képekkel rendelkezik - irja - melyek az emberek
foglalkozását a házban, mezőn, kertben, műhelyekben stb. ábrá­
zolják: ezek igen jól használhatók a siketnéma figyelmének, szem­
lélő- s értelmi-tehetségének fejlesztésére. Ha kezdetben nem vol­
na helyes fogalma a képeken ábrázolt tárgyak-, tulajdonságok-,
cselekedetekről stb., iparkodjék a tanitó e téren is siketnéma
tanítványát^útbaigazítani, felkerestetve első sorban az ábrák­
nak megfelelő személyeket, állatokat, növényeket stb. Ha pedig
az ábrázolt s valóaágban felkereshető tárgyak hasonlatosságát
fel nem ismerné, figyelmeztesse a tanitó azon részekre, tulaj-
2/
donságokra stb., melyek által a feladatnak megfelelhet."
\^A szemlélető oktatás terén adott javaslatai azonban a
tárgy- és, képeg^eztetés ilyen fontos, de mégis elemi formáin
túl már nem terjednek, az elvont fogalmak kialakításáról, a be­
szédmegértés bonyolult folyamatáról a későbbiekben nem nyilatko­
zik. Mindez értehető, amig a népiskolai tanítókhoz szól, de ilyen
kérdéseket a szekembereknek szánt cikkeiben sem érint. S ezen
a téren már nem lehetünk vele szemben annyira optimisták, hogy
bizonyára helyesen látja a kérdés lényegét, csak éppen annak ki­
dolgozására és közlésére nem jut ideje. Befejezetlen cikksoro-
^ Fekete Károly: "A siketnémák oktatása népiskolákban." Értesítő
a siketnémák váczi kir.őrsi. intézetéről az 1884-5-iki tanév­
ben. Vácz, 1885. Mayer. 15.old.
2/V o . 17-16.' old.
- 63 -
zatából és az általa közölt tantervi anyagokból ugyanis félre­
érthetetlenül kitűnik a beszédfejlesztésnél az alaki oldal fon­
tosságának a tartalmi oldal rovására történő túlhangsúlyozása,
s ami ezzel nincs ellentétben, a követelmények meghatározásánál
a siket tanuló beszédmegértésének túlzott feltételezése. A gya­
korlatban ez azt jelenti, hogy a kiejtés és a nyelvtani formák
alapos elsajátittatása beszéd tanításának elsődleges feladatává
válik, s a beszédmegértést - ha nem is kizárólag, de nagymér­
tékben - ennek eredményeként reméli.
Elég ha példaként megemlítjük, hogy a IIJ. osztályban az
"Anyanyelv" c. tárgy keretében az alábbi anyagot találjuk:
"a/ olvasási gyakorlatok, tekintettel a jó hanglejtésre s
hangsúlyozásra;
b/ beszéd- és értelemgyakorlatok a következő nyelvalakok­
kal: a főnév használata birtokos, birtokvonzó, tulajdonitó és
tárgymutató raggal; birtok s viszonyragok alkalmazása; a mellék­
nevek fokozása; az osztó, szorzó s határozatlan számnevek;'a bir­
tokos, mutató, kérdő s határozatlan névmások-alkalmazása; az ige­
ragozásból a cselekvő, közép és a segédige ragozása a jelentő _
mód jelen, múlt és jövő idejében; a határozók közül a -hely, idő,
ok és módhatározók; végül mondatok átalakítása egyes számból töp-
besre és viszont;
c/ szabad nyelvgyakorlatok: köszöntések; kérő és parancso­
ló kifejezések és szólásmódok; az iskolai élet a az időbeosztás
részletes megbeszélése; végül a korholást és dicsérést kifejező
szólásmódok." ^ ' kal megbarátkozzanak a azok keretében is gyakorlati képességre
Továbbá pl. "A siketnémák élőszóval nyilatkozó beszédjének
fejlesztése" c. cikkében az egyes hangok kiéjtéstanitásához aján­
lott "Gyakorlatok" alatt többek között az alábbi szómagyarázato- *
kát találjuk:
"vad, /olyan állatok neve, melyek ha magok között társasán
élnek is, de az embereket kerülik; nem szelídek, nem háziak; em­
berekre is alkalmazható, kik természeti állapotban élnek; vagy
polgári társaságban nyers viseletüek b nem alkalmazkodnak a be-
Értesítő a Biketnémák váczi ki.-.orsz. intézetéről az 1884/5-
iki tanévben. Vácz, 1685. Mayer. 30.old^
- 64 -
vett társadalmi szokásokhoz; ilyenkor tulajdonságot jelentő mel­
léknevet alkot a vele viszonyuló névvel/;" ^
"bohó. / a bolond szónál valamivel lágyabb, azelldebb ér­
telmű, ami vagy aki természeténél fogva együgyü, ostoba, eszte­
len, vagy gyermeteg ötleteivel és tetteivel nevetséget ger -
jeszt/;" 2'
"csúszás, /fn; haladás nem lábak, vagy szárnyak, hanem
egyedül a test belső ruganyossága által; háton, faron, oldalon
stb. ereszkedés, előnyomulás; sikamlás valamely sima testen, té­
ren; átvitt értelemben: alacsony lelkű csengés, meghunyászko­
dás/;" 3/
"áll, /i; áll minden lábas állat, áll minden lelketlen, de
ingó test, mely lábhoz vagy talphoz hasonló alapon nyugszik; mond­
juk bizonyos helyen létező s kivált fölfelé emelkedő, ingatlan
testekről/;" ^
"édes, /mn; aminek éde van, ami oly részekből áll, melyek
az Ízlelő érzékben ádet gerjesztenek; általán, midőn a magyar
nyájaskodik, ez egyik legkedvesebb szólító szava/;"
E szómagyarázatokkal kapcsolatban útbaigazításul mindössze
egy látjegyzet szolgál, amely igy hangzik: "A magyarázatokat
azért fUztem az egyes szavakhoz, hogy azokból a beszéd használa­
tában Jól előrehaladott növendékek, a ezótárilag leirt értelmet
önállólag, vagy ha szükséges volna, útbaigazító vezetés mellett,
felfogni képesek legyenek, de egyúttal a szótári magyarázatok­
vezettessenek."
A fenti példák alapján világosan látható, hogy Fekete Ká­
roly a siket tanuló gondolkodási folyamatainak sajátosságait, a
normálistól eltérő voltát, korlátalt nem ismeri fel. Ebből követ­
kezik az is, hegy a közismeretek terjedelmét a tantervben eleinte
«
Fekete Károly: "A siketnémák élőszóval nyilatkozó beszédjének
fejlesztése." Értesítő a siketnémák váczi kir.országos inté­
zetéről az 3886-87-lki tanévben. Váczon, 1887. Mayer.15.old.
2/ U.o. 17.old.
3/ U.o. 21.old.
U.o. 23.old.
5 -6 /
U.o. 25.old.
- 65
egyáltalán nem határozza meg, a később is csak nagyon vázlatosan,
továbbá speciális tantárgyi módszertani kérdésekkel nem foglal­
kozik. s a népiskolai tankönyveket - azok kijelölt részeit vál­
toztatás nélkül -alkalmasnak találja a siket tanulók számára.
Ilymódon egyet kell értenünk aízál“az értékeléssel, amelyet a
váci intézet fennállásának százéveö évfordulójára kiadott emlék­
könyvben Fekete Károly közvetlen utódái igy fogalmaznak meg:
"Mig a vegyes módszer idején /Schwar^zer és utódai/ a gradmati-
kai formák tanítása volt a főczél s edellett csak alárendelt
szerep jutott a közhasznú ismereteknek: addig Fekete idejében az
alaki és tartalmi nyelvoktatás egyesítése, továbbá a beszéd- és
értelemgyakorlatoknak, valamint az olvasmánytárgyalásnak a nyelv­
oktatás szolgálatába állítása által helyesen jelöltetett ugyan ki
az irány, mindazáltal a gyakorlatban a tartalmi és alaki nyelvok­
tatás nem hozatott kellő öeszhangzatba, az alaki rész pedig tel­
jesen elméleti nyelvtani oktatássá fajult." /Kiemelés tőlünk./ ^
Fekete Károly igán gazdag munkásságával valóban helyesen
Jelöli meg a siketek gyógyitó-nevelésének útját még akkor is, ha
elsősorban egyoldalú és hiányos elméleti -folkószültsége és tevé­
kenysége miatt elgondolásai sok biráló megjegyzést kívánnak. Ha­
lála után néhány évvel módszerének gyengéi tanártársai munkájá­
ban még kifejezettebbekké várnak. Annyira, hogy a 90-es évek vé­
gén revizió alá is veszik módszerét, s általában a váci intézet­
ben folyó egész gyógyító-nevelő munkát. Ennek eredményekén' ér­
kezünk el a század fordulóján, á'-lassan teljesen grammatikai mód­
szerré váló eljárás megreforáálás^boz, ¿valamint az uj, valójában
első teljes tanterv kidolgozásához.
Itt kell még röviden szólni arról is, hogy a váci intézet­
ben a század legutolsó éveiben^ Bécsből kiinduló hallásnevelési
irányzat hatásával is találkozunk. Valójában ebben az időben még
csak a hallésgyakorlatok kipróbálása folyik, fontos azonban, hogy
felfigyelnek erre a hallási fogyatékosok gyógyitó-neveléeében ké­
sőbb olyan nagy szerepet Játszó uj eljárásra, s bevezetését a
külföldön erőteljesen zajló szakmai viták ellenére is szorgal­
mazzák. Az első próbálkozások eredményességéről, a hallásneve­
lés további alakulásáról hazánkban a következő időszak ismorte-
Zádor Endre: Tanítási módszer. Átvéve: Borbély Sándor szerkesz*
tésében "Emlékkönyv a siketnémák váczi országos királyi intéze­
te 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára" c. kötetből. Buda­
pest, 1 9 0 2 . 2 0 0 -2 0 1 .old.
— 66 — -
tésekor számolunk be. De már itt megjegyezzük, hogy a tartalmi
munka terén a századfordulóra kibontakozó, előbb említett uj ered­
mények létrejöttét feltélenül befolyásolják a hallásnevelési kí­
sérletek is.
A hallásgyakorlatok kipróbálása ugyanis ráirányítja a fi­
gyelmet egy addig teljesen elhanyagolt kérdésre: a tanulók pon­
tosabb, szakszerűbb orvosi és gyógypedagógiai vizsgálatéra, ez­
zel ^ g 2^Utt arra, hogy a hallási fogyatékosság nem egyenlő minden
esetben aiketséggel. hanem ennek a kórképnek a hallásveszteség
mértékéhez képest számos változata lehetséges. Hogy ez az igény
milyen hirtelen és erőteljesen, bár egyenlőre még különösebb pe­
dagógiai konzekvenciák nélkül jeletkezik, arra a legjobb bizo­
nyíték az, hogy amikor az 1896-ban életbelépő "Szervezeti Sza­
bályzat" néhány paragrafusát az uj tanterv megjelenése miatt 1 9 0 0 -
ban módosítják, egyik fontos változtatás éppen a tanulók adatait
rögzítő anyakönyv kibővítése lesz. Ettől kezdve kötelező minden
tanuló esetében rögzíteni a hallásra vonatkozó adatokat. Példa­
ként megemlítünk néhány kérdést, amelyekre pontos adatok alapján
válaszolni kell: "A vizsgálat ideje", "Mi az oka a siketségnek?",
"Volt-e szakorvosilag megvizsgálva? Mely fontosabb észrevételek
merültek fel akkor?" "A siketség foka". "Nem ikertestvér-e?". "Há­
nyadik szülött a növendék?" stb,
Mindez végeredményben a hallási fogyatékosok szelektálásá­
nak. a hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelése későbbi diferen-
ciélódésának legelső lépéseit jelenti.
Magániskoíák és intézetek, valamint tanfolyamok a hallási
fogyatékosok számára
A 212. század folyamán Magyarországon Vácon kivül - amint
ez már az eSdigekből is kiderült - számos városban találkozunk
hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelé^ére irányuló kísérletekkel.
Ezek egyrészt az individuális gyógyitó-nevelés késői, de a ma­
gyarországi körülményeket tekintve érthetően ebben az időszakban
meginduló próbálkozásai, másrészt a már meglévő intézményes gyó-
gyitó-návelés hatásának következményei. Áttekintésük több szempont-
^'Átvéve: Gácsér József - "Az intézet szervezete keletkezésétől
mostanig" c. közleményéből. Megjelent: Borbély Sándor szerkesz­
tésében: Emlékkönyv a,siketnémák váczi országos királyi intéze­
te 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára. Budapest, 1902.
1 6 8 - 1 6 9 .old.
67 -
bői érdekes számunkra. Összességükben ezek a kísérletek a hallási rása is. Amig azonban az intézményes gyógyitó-nevelés szélesebb,
körben nem indulhat meg, a magánintézmények létesítése nem egy­
fogyatékosok gyógyitó-nevelésének fokozatosan kialakuló és egyre
erősödő igényét jelzik, de egyben azt is egyértelműen bizonyítják, értelműen jövedelemszerző szándékból fakad, sőt nem egy esetben
hogy az intézményes gyógyitó-nevelée feltételeinek kialakulása az is bizonyítható, hogy az alapitó áldozatvállalásából. Ezt; az
egyetemes gyógypedagógia történetének adatai is bizonyítják. Ké­
még késik, a kérdés egységes megoldása még nem lehetséges.
sőbb azonban, amikor az intézményes gyógyitó-nevelés általánossá
Ezeknek a próbálkozásoknak egy része teljesen elszigetel­
tételére kedvezőbbek a körülmények, a gazdasági lehetőségek meg­
ten, még a hazánkban már ismert eredményektől is függetlenül fo­
teremtésére többféle megpi-dála kínálkozik, a magánintézmények lé­
lyik. A kísérletezők közül többen abban a hitben végzik munkáju­
tesítésénél egyre inkább előtérbe lép a jövedelem szerzésre, s ez­
kat, hogy elsőként foglalkoznak ilyen természetű problémával,
zel együtt természetesen a társadalmi megkülönböztetésre irányu­
éppen ezért tiszteletreméltó erőfeszítéseik nagyon kevés ered­
ló törekvés. Itt arra az összefüggésre kell gondolnunk, amely az
ményhez vezetnek. Azok a próbálkozások, amelyek a váci intézet
intézményes gyógyitó-nevelés kialakulása és a kapitalista társa­
szakembereinek kezdeményezésére és irányításával folynak, ter­
dalmi viszonyok megerősödése között fennáll. Ennek az összefüg­
mészetesen szerencsésebb kiemenetelüek, ezek esetében viszont
gésnek egyik - a kapitalista társadalmi viszonyokból jellemzően
az egyelőre kedvezőtlen körülmények visszahúzó és gátló hatásá­
következő - részjelenségével állunk szemben. Arról van szó tehát,
val kell számolni.
hogy a fogyatékosok gyógyitó-nevelése fokozatosan általános igény-
AzU j létrejövő magániskolák és intézetek, továbbá más
nyé válik, miután azonban az állam nem gondoskodik a fogyatékosok
.intézményekhez kapcsoltan meginduló tanfolyamok többnyire nem
ellátásáról, egyrészt az anyagi lehetőségek megteremtése a leg­
életképesek. Vagy azért szűnnek meg rövid idő után, mert a kez­
különfélébb forrásokból történi!^ másrészt pedig.mint minden terü­
deményező meghal, s nincs aki folytassa munkáját, vagy mégin-
leten, úgy itt- is érvényesül a társadalmi megkülönböztetés éB az
kább anyagi gondok miatt. anyagi érdekeltség. A magyarországi sajátos társadalmi körülmé­
Mivel a foglalkoztatott hallási fogyatékos tanulók száma
nyek között ez a folyamat azonban meglehetősen bonyolult, nem
e&y-egy magánintézményben vagy tanfolyamon igen kicsi, az ország
mindig kifejezett, sokszor nehezen követhető, de mégis felis­
beiskolázatlan tanulóinak számát alig csökkentik. Mégis ilyen
merhető, s igy semmiesetre sem hagyható figyelmen kivül.
szempontból sem hagyható figyelmen kívül ezeknek az intézmények­
Ezek után nézzük meg, hogy hazánkban a XIX. században hol
nek a működése. Be tanulmányozásuk számunkra azért is fontos,
létesülnek magániskolák és intézetek.^továbbá más intézményekkel
mert amennyire hátrányos az a körülmény, hogy többnyire elszige­
kapcsolatban tanfolyamok ÓB hogyan működnek.
telten működnek a váci intézettől, bizonyos mértékig előnyökkel
A magánintézményekkel 'együtt tárgyaljuk azokat a hallási
is jár, t.i. nem ritkán eredeti, s nagyon figyelemreméltó elgon­
fogyatékosokkal történő individuális gyógyitó-nevelői Kísérlete­
dolások látnak napvilágot. Sőt ezen túlmenően, igen fontos, hogy
ket is, amelyek esetleg néhány siker1; tanulóra terjednek kis csu­
mig a váci intézetben az 1870-es évekig a Jelnyelvre tanitás ural­
pán. A rendelkezésre álló adatok egyébként minden esetben nem
kodik, addig a magántanitók többsége jóval korábban hangbeszéd-
igazítanak el bennünket pontosan a tanulólétszámról, igy előfor­
re tanit. dulhat, hogy egy-egy magánintézmény megalapítójaként ismert szak­
Mielőtt részletesebben ismertetnénk a XIX. században léte­
ember ugyanannyi,, vagy kevesebb siket gyermek gyógyító-nevelésé-
sülő magániskolák, intézetek és tanfolyamok munkáját, megjegyez­
vei kísérletezik, mint az, «¡kiről csak magántanitóként emlékeznek
zük, hogy különbséget kell tenni azok között a magánintézmények
meg a feljegyzések.
között, amelyek az 1880-90-es évekig, s amelyek ezután létesül­
Elsőként néhány magántanltó .munkásságáról szólunk. így pl.
nek. A magánintézmények Jellegéből következik, hogy azokban csak
igen figyelemreméltó egy N.F.I. jelzéssel ismert /N. Fodor Ist-
jómódú, vagyonos szülők gyermekei tanulhatnak, miután'az intéz­
ván/ református káplán kísérletezése, aki 1830-ban "A Siket-né­
mény fenntartása egyben egy személy, vagy család jövedelemfor­
mákról, akik azért nem tanulhattak mer beszélni, mivel füldobjok
- 68 -
- 69 -
 Hasonlóan figyelemreméltó Salamon Ferenc nagyváradi tanár
/tympanum auris/ alkalmatlan a ’ rezgésre vagy hangrostélásra"
tevékenysége is, aki a század közepén foglalkozik egy siketnéma
címmel közleményt ad ki tevékenységéről. ^ A közleményből meg­
A fiú gyógyító-nevelésével. Az ő kísérletéről Eötvös Károly ir tu­
tudjuk, hogy egy sikenéma gyermeket tükörkontroll és egy szájába
dósítást. ^ Eötvös figyelmét - aki egyébként tévesen azt hiszi,
helyezett facsiga segítségével hangbeszédre, sőt azájról-leol-
hogy Salamon találta fel elsőként a siketnémák hangbeszédre ta­
vasni is tanit. "A’ mód, melly ezerént bántam a’ gyermekkel, -
nítását - az kelti fel, hogy a fiú kb. 500 szóból álló szókincs­
irja - ez: kezébe adtam egy tükröt, másikat magam eleibe vévén,
csel rendelkezik, s mint betűszedő dolgozik. A tudósításból rövi­
olyan helyzetbe, hogy az, az én tükrömbe esett száj’ mozdulatait
den értesülünk Salamon módszeréről is, amelynek szintén az a je­
tisztán láthassa. Ekkor felvettem először két, az után három ta­
lentősége elsősorban, hogy a hangbeszédre tanítás egyik úttörő
gú szókat, tulajdon nyelvemnek a’ kimondandó szó körül tejendő
próbálkozása Magyarországon.
mozdulatait jól megjegyezvén, ha a* gyermek nem tudott követni
Hangbeszédre tanítanak szintén Fehértemplomban Waszner ta­
a ’ hangejtésbe; a magam nyelvén mutattam meg, a* kimondandó szó
nító az 1830-as években, Zala megyében Bénfi Lajos, Mendly Lajos
körül véghez viendő hajlásokat, - ’e igy a gyermek, a* kezébe
és Sáringer Károly, Ujfuttakon Berencz Mihály tanítók az 18fa0-as
lévő tükörbe nézve, ezt utánnam próbálgatván, én a ’ lágy hangu­
években. Utóbbiak már Fekete Károly propaganda munkája nyomán
nkra kézzel tsendes, a keményekre nézve lábbal erős tactus ál­
kezdik el működésűket. Megemlítésükkel csupán csak azt akarjuk
tal adván jelt - szerentsésen kimondta a ’ felvett tárgyak neve­
jelezni, hogy az országban többen is próbálkoznak ilyen feladat
it, és többé a ’ kimondott szót el sem felejtette; hanem szám’
végzésével, t.i. az ő munkásságuk elsősorban a kedvezőtlen kö­
mozdulatait látván, értelmesen felelt, p.o. hol a ’ kalapod? a ’
2/ rülmények miatt nem jár különösebb eredménnyöl.
fejemen; - hol voltai? - oda haza ’sat."
Az 1830-as, 40-ea években létesült három magániskola veze­
A közlemény a váci intézetben is feltűnést kelt. Schwarczer
tői közül a Budapesten működő Kőszeghy Bálint orvos munkássága
Antal erősen birálja a káplán tevékenységét,kioktató hangú Írásá­
emelkedik ki. Az említettek közül a második Pozsonyban nyit ma­
ban - egyébként helyesen - különösen azt a megállapítást támadja,
gániskolát, aki állítólag a bécsi intézetben mint gyermekfelü­
amely szerint, ha'a siketnéma nyelve "le van ragadva", fel kell
gyelő ment nyugdíjba. A harmadik, Bacailla, 15 évig Erzsébetvá­
metszeni. 2/í Emellett azonban Schwarczer dolgozatából a féltékeny­
rosban tevékenykedik, akiről csupán az érdekesség kedvéért em­
ség hangja is kicsendül. Anélkül, hogy részletesebben foglalkoz­
lítjük még, hogy leszerelt huszár, s korábban a párizsi intézet­
nánk sok tekintetben helyes, de ugyanakkor túlzó bírálatával,
ben szolgaként dolgozott. E két magánsikola - valószínűleg a ve­
megállapíthatjuk, hogy ez a kísérletezés figyelemreméltóbb, mint
zetők szakértelemhiánya miatt - nem válik közismertté.
ahogy azt Schwarczer fogadja. Ennek valószínű az az oka, hogy
Annál inkább felkelti a modern szakemberek figyelmét is
Fodor István a hangbeszédre és ezzel együtt a szájról-leolvasás
Kőszeghy Bálint tevékenysége, pontosabban az a terv, amelyet a
tanítás eredményességét hirdeti, a jelek használatát meg sem em­
hallási fogyatékosok gyógyító-neveléséről készít. Miközben ma­
líti. .
gániskolájában néhány tanítványát sikerrel oktatja, nagyobb sza­
bású tervek kidolgozásán fáradozik. "Fülgyógy és némák intézete"
Fodor István cikke megjelent: Hasznos Mulatságok. 1830.363.old. elnevezéssel olyan intézetet kivan létrehozni, amelynek célja:
Átvéve :5orbély Sándor szerkesztésében: Emlékkönyv a siketnémák
váci országos királyi intézete 1 0 0 éves fennállásának ünnepe "a beszéd műszereinek - amennyiben azoknak hibás volta az értel­
alkalmára. Budapest, 1902. 353. old. mes, tiszta és folytonos beszédét gátolja - célszerű orvosi me­
2 /U.o. 354.old.
todikai kezelése, a fülkórok rendszeres gyógyítása, tanítók kép-
3/Schwarczer Antal: "A siketnémák tükör által taníttatásáról és a
nyeivgyök felmetszéséről mellyet a N.F.I. Ckorághy Ref.káplán a
Hasznos Mulatságokban 1830.1. félesztendő 363. 1. 46.szám alatt
javaslott."Megjelent később /1890/a Kalauz III.évf.11.számában. Eötvös Károly: "Utazás a Balaton körül" c. müvében tudósit
Salamon tevékenységéről.
- 71 -
- 70 -
zése és a némák tudományos kimüveltetése" lenne.^ Ez a célkitű­
zés önmagában is igen figyelemreméltó, különösen, ha arra gondo­
lunk, hogy az akkor már évtizedek óta működő váci intézetben még
nem is gondolnak ilyen feladatok megoldására. De még inkább meg­
lepődhetünk, ha Kőszeghy terveit részletesebben is tanulmányoz­
zuk. Kőszeghy ugyanis a hallási fogyatékos tanulókat különböző
kategóriákba sorolja. Megállapítja, hogy vannak közöttük:
1./ született okoB-siket-némák,
2 ./ halló-okos-némák,
3./ siket-bohó-némák,
4./ halló-bohó-némák,
5./ hebegők,
6 ./ dadogók és
7 ./ életmüves nyelvbajokban szenvedők.
Ez a csoportosítás - amelyből láthatjuk, hogy nemcsak hal­
lási fogyatékosokkal, hanem hallónémákkal és beszédhibásokkal is
foglalkozik - a tanulók képességeit alapulvéve olyan finom diffe­
renciálást mutat, amilyennel külföldön sem találkozunk ebben az
időszakban. A különböző csoportok részletesebb jellemzésével Kő­
szeghy adós marad. Ennyiből is láthatjuk azonban, hogy a tanulók
szelektálását szükségesnek tartja, s miután pl. a "bohó-némák"-
ról jelzi is, hogy tani.táöuk több időt vesz igénybe, mint a töb-
” tr
bieké, arra kell gondolnunk, hogy más-más eljárással tervezi ta­
nítani 'a különböző csoportokba^ sorolt tanulókat.
Az eddigiekből már tudjuk, hogy Kőszeghy szerint a hallási
fogyatékosok tanításának célja a hangbeszéd elsajátíttatása. Ez
azonban csak akkor lehetséges - 'mpndja - ha legalább öt éves kor­
ban megindul a foglalkozás, amikor "az.^tazás, mely a fennszóvali
értelmes beszéd tanulására nélkülözhetetlen feltétel" biztosítva
2/ r *
van, ez pedig "csak a kisded kornak a sajátsága."
Kőszeghynek ezt az álláspontját is igen figyelemreméltónak
tartjuk. A gyógyitó-nev^lés korai megkezdésének gondolatát ebben
az időszakban mé'i külföldön is nagyon kevesen vetik fel, hazánk­
ban pedig - mint tudjuk - a váci intézetben éppen az ellenkező
álláspontot képviselik a szakemberek.
\r"
' Daday András dr: Adatok a magyarországi siketnéma ápolás és
oktatás múltjából c. tanulmánya alapjan. Betegápolásügy XIII.
évfolyam.
2 / U.o.
72 -
Kőszeghy szerint a tanulók műveltségének fejlesztése és
munkáranevelése is igen fontos feladat. A tervezett intézetben
magasszinvonalu oktatás folynék, valamint kertészet és műhelyek
lennének, amelyekben a tanulók a nekik megfelelő mesterséget is
elsajátíthatnák.
Végül érdekes még megemlíteni, hogy Kőszeghy, miután a
tanulók orvosi ellátásának igen nagy fontosságot tulajdonit, azt
tervezi, hogy a létesítendő intézetben orvosi és tanári képesí­
téssel egyaránt renselkező szakemberek tanítanának, hogy egy
személyben elláthassák a gyógyító-nevelőmunka minden feladatát.
Kőszeghynek ez a terve arra az igényre utal, hogy az intézetben
olyan szakemberekre van szükség, akik nemcsak pedagógusok vagy
orvosok, hanem mindkét tudomány terén járatosak. Miután akkori­
ban mai értelemben vett gyógypedagógus'képzés még nincs, javas­
lata a modern gyógypedagógiai tanárképzés kialakulásához vezető
utón egyik reális megoldásnak fogadható el,
Kőszeghy tervei nem valósulnak meg. Munkásságát gyógypeda­
gógiai történeti szempontból mégis igen értékesnek tartjuk, mert
elgondolásai eredetiek, s mind elméleti, mind gyakorlati téren
előremutatóak.
Az 1830-as évekből egy magánintézet működéséről is érte­
sülünk. Ezt az intézetet Liptószentmiklóson Mauksch Móricz tanitó
nyitja meg, s 13 évig tartja fenn /1835-1848-ig/. Mauksch mun .-
kássága szintén igen ^lismerésreméltó. Első tanitványival még
teljesen saját elképzelései alapján foglalkozik. Pontos, hogy
már ekkor is hangbeszédre tanit. Később, amikor a szakirodalom­
ból Amman müvével megismerkedik, annyira tökéletesíti módszerét,
hogy a Besztercebányán 1842-ben tartott orvosgyülésen is elis­
merést kiváltó bemutatást tart. Mauksch anyagi körülményei na­
gyon szerények. Áldozatkészségére és szakmaszeretetére jellem­
ző, hogy amikor már saját pénze is elfogy az intézet felszere­
lésére, a magánintézet adta jövedelemszerzési lehetőségeket nem
használja ki, hanem megpályázza a váci” intézet egyik tanári ál­
lását, hogy munkásságát folytathassa. Úgy látszik azonban, hogy
Vácott nem fogadják szivesen a hangbeszéd tanitása terén lassan
hirnevet szerző tanárt, pályázatát elutasítják. Halála után fia,
egy évi sikertelen küzdelem után bezárja az intézetet, s mert a
- 73 -
szükséges pénzösszeggel nem rendelkezik, az apja munkásságát
lök egyetértésével választott iparágban kiképeztessenek, a le­
tartalmazó terjedelmes kéziratot sem tudja kiadatni.
ányok pedig kézi munkákat tanuljanak." /Kiemelés tőlünk./ ^
Az 1880-as években Budapesten még két magánintézmény nyit­
Hogy pontosan mi Frim Antal indítéka, amikor a fenti mó­
ja meg kapuit. Ezek azonban rövid-ideig állanak fenn, az egyik 5
don jár el, nem tudjuk. De már csak azért is problematikus szá­
a másik 12 évig. A működését 5 évig folytató magániskola a fel­
munkra, mert Vácott a célmeghatározásból évek óta elhagyják a
jegyzések szerint látogatottság hiányéban szűnik meg. Ez bizo­
társadalmi megkülönböztetést hangsúlyozó mondatot, jól lehet
nyéra igy is van, de hozzá kell tennünk, hogy nyilván a tandij
- mint tudjuk - a gyakorlatban továbbra is érvényesül a különb­
magas volta tartja távol a tanulókat, a sfeülők mindent elkövet­
ségtétel. Különös tehát, hogy Frim magánintézete számára egy ko­
nek, hogy állami iskolába Írassák be gyermeküket.
rábbi célmeghatározást vesz át a váci intézettől, s azt éppen az
ismertetett módon változtatja meg. Ezek után arra lehetne gon­
- Utóbbi magánintézet megalapítója Prím Antal, a nagynevű
dolni, hogy valóban tekintet nélkül a tanulók társadalmi és va­
Erim Jakab testvére, akinek intézete az akkori váci igazgató
gyoni helyzetére pedagógiai vagy más okokból a siket tanulók
javaslatára 1 8 9 0 -ben ideiglenesen nyilvános jogot is kap, va­
ipari képzését minden esetben célul tűzi ki. Az értesítő tanú­
lamint bizonyos összegű állami segélyt. Működését azonban -ha­
sága szerint azonban ez nincs igy. A fiuk ipari képzésére még
sonlóan az előbbi iskoláéhoz - ennek ellenére nem sikerül tar­
csak utalást pem találunk, s hogy nem véletlenül maradt ki az
tóssá tenni. f
értesítőből, azt a "Házirend" is bizonyltja, amely a tanulók
Erről az intézetről nyilvános működése évéből érdekes ada­
egész napi elfoglaltságát pontosan szabályozza, a az ipari kép­
tokat ismerünk. Az akkor kiadott értesítőben Prim Antal az
zés egyáltalán nem szerepel benne. Ilyen körülmények között nem
intézet célmeghatározását is közli. Az érdekesség jaz, hogy Frim
is szükséges kutatni, hogy a tanulók összetétele pontosan mi­
Antal a váci intézetnek a Fekete Károly által 1884-ben megfo­
lyen, t.i. nem egyszerűen arról van szó, mint ugyanebben az idő­
galmazott célmeghatározásét szószerint átveszi, azzal az egyet­
szakban a váci intézetben, hogy a célmeghatározásban foglaltak és
len különbséggel, hogy a tanulók társadalmi megkülönböztetésére
a gyakorlat nem egyezik mindenben,' hanem arról, hogy a célmegha­
vonatkozó kitételt pontosan ellenkező előjellel használja. Ezt
tározás és a gyakorlat ellentétes.
irja: "Az intézet feladata: hallástól megfosztott mindkét nem­
Éhnél a kérdésnél töb.bek között azért is időztünk hosszasab­
beli gyermekeket, tekintet nélkül származásukra s társadalmi
ban, hogy a magánintézményekkel kapcsolatban tett korábbi megál­
helyzetükre, melyből az intézetbe, s innen a tanfolyam befeje­
lapításaink jogosságát példán keresztül bizonyítsuk. Ebből lát­
zése után a közéletbe léphek, tehát figyelemmel az általuk be­
hatjuk, hogy a sokszor nehezen követhető, sőt megtévesztő adatok
töltendő hivatásra s azon állásra, melyet életkörükben elfog­
alapján csak körültekintő vizsgálódás utján igazodhatunk el he­
lalnak: a mennyire fogyatkozásaik s a kiszabott tanfolyam meg­
lyesen.
engedik, lelki s testi tehetségeiket kiművelni, őket oktatni s
A 90-es években Székesfehérvárott és Újpesten tudunk még
belőlük nemcsak vallásos és^erkölcsös, de egyúttal keresetképes
magániskoláik működéséről, ezek azonban a magas tandij miatt nem
embereket is k'épezni.
látogatottak, s hamarosan megszűnnek.
A növendékek, nagyobb része arra vannak utalva, hogy kézi­
A továbbiakban rátérünk a tanfolyamok rövid ismertetésé­
munkával kereseék kenyerüket; ezért az intézet feladatához tar­
re. A tanfolyamok közé azokat a hallási fogyatékosok gyógyitó-
tozik, hogy a fiuk egyéniségüknek leginkább megfelelő s a szü-
nevelésével foglalkozó különböző szervezésű intézményeket sorol­
juk, amelyek nem önálló .jellegűek, hanem más intézményekhez, ta-

Értesitő a budapesti nyilvános siketnémák magán tan- és nevelő

intézetéről az 1890-91. tanévben. Budapest, 1891. Burian. 1/
U.o. 10.old.
- 75 -
nitóképzőkhöz kapcsoltan miiködnek. Létrejöttük körülményeit és
jelentőségüket ismerjük.
Ilyen tanfolyamok, amelyeket egyébként maj/iértelemben vet1i~
gyakorló osztályoknak is nevezhetünk, a versed tanítóképzőben
/1863/, a pozsonyi tanitónőképzőben /187-8/. a nagykőrösi /1878/
és a Bzegedl tanítóképzőben /1885/ működnek agy, hogy egy-egy ta­
nár a váci intézetben megismerkedik a siketek gyógyító-nevelésé­
vel, s a tanítójelöltek jobb kiképzése érdekében tanítási időn
túl bemutatja a tanulókkal való foglalkozást is. Ezek a tanfolya­
mok azonban szintén nem hosszú életűek. Fenntartásuk rendkívül
nehézkes, szervezetileg igen labilisak, de az ott folyó gyógyitó-
nevelőmunka sem lehet eredményes, mert nincsenek meg a legszüksé­
gesebb feltételek sem, mint pl. elegendő idő stb.
Intézményhálózat kialakulása a halláBl fogyatékosok számára
-<
Y ’
Az eddigiekben már több összefüggésben volt arról szó, hogy
hazánkban a XIX. század végén érkezünk el a hallási fogyatékosok
intézményes gyógyitó-nevelésének azélesebbkörü. kibontakozásához.
Az idáig vezető ut is ismert előttünk. Most azt vizsgáljuk meg,
hogy az intézményhálózat kialakulása terén mi a helyzet a század
végén, hol jönnek létre olyan intézmények, amelyek már - szemben
a tárgyalt magánintézményekkel és tanfolyamokkal - életképesek,
s azok hogyan működnek.
Azt, hogy itt olyan intézményekről van szó, amelyek már
életképesek, azért kell kihangsúlyozni, mert ezek az intézmé­
nyek is részben magániskolákként, részben alapitványos /egy sze­
mély nagyobb összegű pénzadománya segítségével/ intézetekként,
vagy közadakozásból származó pénzösszeggel és városi, illetve
állami, támogatással kezdik meg működésűket. Arról tehát még min­
dig nincs szó, hogy,a? állam bármelyik intézet fenntartásáról is
teljes egészében gc®doskodnék, a helyj^viszonyoknak megfelelően
hol«több, hol kevesebb hozzájárulást biztosit csupán.
A váci intézet mellett időben elsőként az 1876-ban meg- '
nyiló "Izraelita Siketnémák Budapesti Országos Intázet"-e kez­
di meg működését /a jelenlegi Gyógypedagógiai Tanárképző Főis­
kola helyén/ Fochs ‘Antal magánalapítványa segítségével«
- 76 -
Budapesten emellett 1891-ben még egy intézmény nyitja meg
kapuit» "A siketnémék oktatására képesítő tanfolyam gyakorló­
iskolája". Ez tulajdonképpen a mai budapesti siketek intézeté­
nek őse. Keletkezése azzal függ össze, hogy a budapesti "Paeda-
gógium"-ban 1890-ben a tanítójelöltek részére "Siketnémák okta­
tására /elméleti/ tanfolyam"-ot nyitnak, amelynek a működése
csak megfelelő gyakorló terület biztosításával válhatott ered­
ményessé. Amikor 1895-ben a váci intézet gyógyító-nevelő munká­
ját a Fekete Károly működésének ismertetésekor említett körülmé­
nyek miatt újjászervezik, a "Paedagogium"-hoz kapcsolt tanfolyam
megszűnik, s a gyógypedagógiai tanárképzés terén le reformot haj­
tanak végre. így a tanfolyam gyakorlóiskolája is mint ilyen, meg­
szűnik, de nem végérvényesen, sőt ekkor válik teljesen önálló,
fejlődőképes intézménnyé. 1896-ban felveszi a "Siketnémák Buda­
pesti Állami Iskolá"-ja cimet, majd 1902-ben a Jelenlegi buda­
pesti intézet épületébe költözik.
Vidéken az 1880-as években TemeBvárott és Kaposvárott, to­
vábbá Aradon és Kolozsvárott nyílik siketek'számára iskola,
amelyek a 90-es években fejlődnek intézetekké.
A temesvári /1885/ és kaposvári /1885/ intézetek magáisko-
lákként kezdik meg működésűket, a temesvári 1886-ban előbb váro­
si iskolává, majd 1893-ban intézetté bővül. A kaposvári magánis­
kola 1897-ben alakul intézetté. Aradon /1885/ és Kolozsvárott
/1888/ a városi iskolákból 1890-ben, illetve 1893-ban fejlődik
intézet.
Az 1890-es években igy kibontakozó intézményhálózat - mint
tudjuk — még távolról sém elegendő a hazánkban lévő hallási fo­
gyatékosok számára. A századvégi helyzet azonban - a körülménye­
ket figyelembevéve - mégsem becsülhető le, hiszen a gyógypedagó­
giának ez a területe a többiekhez viszonyítva kimagaeló fejlő­
dést ér el, aminek következményeit a XX. század gyógyitó-nevelé­
sének alakulásánál különösen látni fogjuk.
Az intézményhálózat kialakulására vonatkozó, előbbiekben
vázolt adatokból természetesen következik, hogy a század végén
Magyarországon a hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelése még nem
lehet egységes. Az intézetek szervezeti felépítése és tartalmi
munkája rendkívül változatos. Már több Ízben volt arról szó, hogy
- 77 -
 «
a váci intézet jelent mintát a létesülő uj intézetek számára. Bz
igy is van, de azt is tudjuk, hogy Vácott is csak a század legu­
tolsó éveiben körvonalazódik annyira a gyógyító-nevelő munka,
hogy elkészülhet a Szervezeti Szabályzat /1896/ és a Tanterv
/1900/. A különböző intézetek igyekeznek a váci intézet példá­
ját követni, miután azonban természetesen a helyi viszonyokhoz
is alkalmazkodniuk kell, eltérések is vannak. Ezekkel az eltéré­
sekkel azonban részletesebben nem foglalkozunk, mert olyan alap­
vető különbségekkel sem szervezeti, sem tartalmi téren nem talál­
kozunk, amelyek kiemelése fontos lenne. Az intézmények munkájá­
nak összehangolása a gyógypedagógia egységes irányításának létre­
jötte után, a IX. század elején indul meg.
A látási fogyatékosok intézményes gyógyító-nevelésének kialaku­
lása Magyarországon
Amint azt már korábban említettük, a hallási fogyatékosok­
kal meginduló intézményes gyógyító-nevelést a gyógypedagógia te­
rületei közül hazánkban is a látási fogyatékosoké követi első­
ként a működését 1826-ban megkezdő vakok intézetében.
Az első intézet megszervezése
A látási fogyatékosok, pontosabban tehát a vakok intézmé­
nyes gyógyitó-nevelésének szükségességét a XII. század elején
hazánkban is többen felismerik. Ismeretes, hogy ebben az időben
külföldön már számos fejlettebb országban megszervezik a vakok
első intézeteit, amelyeknek a hire hamarosan eljut hozzánk is.
W»
De Magyarországon is van már példa a fogyatékosok eredményes in­
tézményes gyógSitó-nevelésére. A gondolat felvetése tehát itt is
időszerűvé válik, s megvalósítása lehetségesnek látszik. A ked­
vező történelmi pillanatot Beitl Rafael tanárnak sikerül'.megta­
lálnia, aki néhány /3/ vak tanítványával az 1825-27. évi ország­
gyűlés színhelyére, Pozsonyba utazik, azért, hogy ott bemutatást
tartson, s engedélyt és támogatást kérjen az első magyarországi
intézet megnyitásához.
- 78
Beitl Rafael életrajzi adatairól nagyon keveset tudunk.
Hogy - ellentétben Cházér Andrással - az ő életkörülményeivel
munkásságával olyan szűkszavúan foglakoznak az intézet kelet­
kezéséről szóló közlemények, annak elsősorban az az oka, hogy bár
kezdeményezését és fáradozását általában a vakok intézményes gyó-
gyitó-nevelése terén kortársai és utódai elismerik, tevékenységét
több szempontból elmarasztalják. A vele kapcsolatos problémák
még nem tisztázottak eléggé, úgy, hogy többnyire azokra a sok­
szor homályos utalásokra kell támaszkodnunk, amelyeket a külön­
böző közleményekben találhatunk.
Homályos, sőt ellentétes adatok ismertek mindjárt Beitl
nemzetiségéről és a vakok gyógyító-nevelése terén szerzett szak­
értelmének eredetéről is. Egy'1842-ben készített "Emlékirat" -
amely az intézet keletkezéséről a Beitl működése utáni időkből
az első hivatalos okmánynak tekinthető - tanúsága szerint: "Bei-
tel Rafael cseh születésű, a.-prágai vakok intézetében kiképzett
tanító." ^ Ennek ellenére a szakirodalomban közismerten német­
nek, s Klein bécsi intézeti igazgató tanítványának tartják. A
két különböző adattal kapcsolatban feltehetően az a helyzet, hogy
önmagában mindegyik hiányos, a valóság az lehet, hogy Beitl cseh
származású, Prágában is és Bécsben is tanul és dolgozik, s az ak­
kori történelmi körülmények között indokolhatóan német érzelmű.
A róla szóló elmarasztaló vélemények elsősorban ez utóbbi jellem­
zője miatt alakulnak ki. Működésének értékelésében és az intézet­
ben kialakult helyzet megítélésében azonban - a hiányos adatok
ellenére iá láthatóan - a szakirodalom nem következetes.
Beitl német érzelmeiről tesz tanúbizonyságot, amikor az
intézetben a német nyelv tanítását helyezi előtérbe, s maga is
csak a német nyelvet használja. Ez a tény és ennek megítélése
az 1820-as évek végén, s méginkább a szabadságharcot közvetlenül
megelőző időkben, de később is, politkai kérdésként merül fel, ?
a nemezeti függetlenségért vivott küzdelem bon^,pl-ult folyamatá­
nak egyik jellemző tünete. 'Be ugyanakkor a szakirodalom mind­
végig dicsőit! József nádort, a habsburg főhercegnek az intézet
létrehozásában és kezdeti támogatásában játszott szerepéről a
legmesszebbmenő nagyrabecsülés hangján nyilatkozik.
^"ErnlTkárat". Megjelent nyomtatásban először: Herodek Károlyt
"Emlékkönyv a vakok József nádor kir.orsz.intézőbe 100 éves
fennállásának ünnepe alkalmára" c. munkájában. Budapest,
1926. 22. old.
- 79 -
 A már hivatkozott "Emlékirat"-bán többek között ezt olvas­
hatjuk: "Dicsőségesen országlott fenséges Ausztria császára és
magyar királya, I. Ferenc alatt Pozsonyban 1825. évben tartott
országgyűlés alkalmával Beitel Rafael cseh születésű, a prágai
vakok intézetében kiképzett tanitó hazánk mélyen s országosan
méltón tisztelt nádora, fenséges ausztriai örökös főherceg József
Antal ur által kegyelmes pártfogása alá vétetvén, most mély tisz­
telettel említett fenséges főherceg ur e hont csak boldogítani
tudó nemes keblében keletkezett, minden mások előtt azon az
emberiség közboldogságára táplált jótékony eszme, hogy az eddig
édes hazánkban önszánadó sorsokra hagyatott világtalan embertár­
sainknak ... nyujtassék alkalom szomorú rendeltetéseket... elvi­
seltetni." ^
Később, Mihálylk Szldor - munkásságáról részletesebben is
lesz szó - "Vakokról" c. munkájában, amelyben az intézet törté­
netét is feldolgozza, igy ir: "...nyilvánvaló, hogy az egész va­
kok intézetének mozgató lelke József nádor volt. A derék ember­
barát azonkívül, hogy személyesen is nevezetes összegekkel gya­
rapította koronkint az intézet vagyonát, körlevelével felkerosé
a püspököket, káptalanokat, a városokat, megyéket. Buzdított
kért olyanok számára, kiktől ő éppen semmit sem várhatott, min­
den jutalmát abban találván, hogy jót tehetett, hogy haszonle­
sés nélkül fáradozhatott, hogy ő az ország második embere pártul
foghatta azokat, kik az ő nemes fellépte előtt ha vagyontalanok­
nak születtek a koldulásnál egyébnél nem igen tarthattak Igényt."2^
De a legékesszólóbb dicsőítésével József nádornak az 1926-
ban kiadott jubileumi emlékkönyvben találkozunk. Herodek Károly
igy ir róla: "A szeretet és hála szavával köszöntelek dicsőemlé-
kezetü József Nádor! így illik, a Te nemes és humanisztikus érzel­
mektől átszőtt egyéniségedhez... Hogy ki volt József Főherceg
Hádor, a magyar vak-ügy "Fészekrakója", ki ne tudná! 6 volt az
a bíborban született, minden izében demokratikus gondolkodású
Nagyur, aki a magyar népet atyai jósággal ölelte keblére. 6 volt
az, aki sok-sok hosszú éven át szeretett hazánknak közjólétét
1'/"Emlékirat". Megjelent nyomtatásban először: Herodek Károly:
"Emlékkönyv a vakok József nádor klr.orsz.intézete 1Ó0 éves
fennállásának ünnepe alkalmára" c. munkájában. Budapest,
2^1926. 22—23.old.
Mihálylk Szidor dr.: "Vakokról". Budán, 1870. Bagó. 40.old.
- 80 -
megteremtette, fejlesztette és előmozdította, ő volt az ország
alkotmányának válságos és nehéz időkben védelmezője, megmentője és
őre. Az ő nevéhez fűződik sok hazafias cselekedet és alkotás".1^
József nádor érdeklődése a vakok-Ugye iránt, s tevékenysége
az intézet létrehozása, majd működésének biztosítása terén elvi-
tathatalan történelmi tény. Általában az ő magyarországi tevé­
kenységét, szerepét azonban történelmi tanulmányainkból ismerjük,
igy nem szükséges elemezni a szakirodalomból idézett vélemények
túlzásait. Arra azonban - nem Beitl védelme, hanem a körülmények
tisztábban látása miatt - szükséges rámutatni, hogy 1./ királyi
és főhercegi támogatás ellenére az intézet mindaddig, amig széle-
sebbkörü adakozás meg nem indul, mindössze néhány tanulóval,
igen mostoha körülmények között működik, 2./ a német befolyás
erőteljes érvényesülése pedig a habeburg uralom egyenes következ­
ménye, s későbbi gyengülése a forradalmi nemzeti erők előretöré­
sének eredménye. Ilyen körülmények között Beitl személye igen
kis tényező, s miután nem magyar, nemzeti érzelmei nehezBn kérhe­
tők. számon.
Beitl tevékenységének értékelésében, abban, hogy érdemei
elismerése mellett eléggé elmarasztalják, egyébként is valószí­
nű, hogy emberi hibái erőteljesebben közrejátszanak. Az is is-
r mert u.i. róla, hogy személyes ellentétek, sőt heves viszályok
támadnak közte és az egyik tanár, a vak Hertelendy Gábor között,
valamint az intézet pénzügyeiről sem tud egy idő után megfele­
lően számot adni.
Mindezek alapján Beitl működése megletíetősen problématikus,
ezért, tevékenységét általában megemlítik ugyan, ha az intézet
keletkezéséről van szó, de szűkszavúan, s nem mindig érdemei­
nek és hibáinak, valamint a körülményeknek hiteles ismeretében.
Sőt az is előfordul, hogy teljesen mellőzik megemlítését. így
pl. Herodek Károly egyik még 1900-ban közölt cikkében Beitl ne­
vét egyáltalán nem is említi meg, az intézet létrehozását teljes
egészében Klein és József nádor nevéhez füzi.2^
/ Herodek Károly: "Emlékkönyv a vakok József nádor kir.orsz.
intézeté 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára". Budapest,
2/ 1926. 3-4. old.
Herodek Károly: A vakok budapesti kir.orsz.intézetének rövid
története. Megjelent: A vakok budapesti kir.orsz.intézetének
értesítője az 1900-1901-iki iskolai évről. Budapest, 1901.
Fried és Krakauer. 3.old.
- 81 -
 Nézzük meg ezek után, hogy az intézet megszervezése hogyan
történik.
Beitl Rafael tehát, a bécsi vakok intézetét jól ismerő ta­
nár, Pozsonyban. 1825-ben József nádor támogatását kéri az első
magyarországi intézet megindításához. József nádor érdeklődéssel
fordul az ügy felé, szállást és ellátást biztosit a megjelentek
számára, s az ott tartózkodó főnemesek és képviselők figyelmét
azonnal ráirányítja a tervezett intézetre. A nádor támogatása
már az első napokban olyan mértékű, hogy a leendő intézet csirája
tulajdonképpen ott a helyszínen megkezdheti munkáját, egyelőre
elsősorban figyelemfelhívó célzattal, abban a reményben, hogy hi­
vatalosan, törvényesen is még ott megalakulhat. Az országgyűlés
a bemutatásokat lelkesen és elismeréssel fogadja, az intézet hi­
vatalos megszervezéséről, a működéséhez szükséges költségvetés
megszavazásáról azonban egyelőre még szó sem lehet.
De az intézet valamilyen formában való megszervezésének
gondolatát nem vétik el, s igy elsősorban József nádor szorgalma­
zása és példamutatása alapján - egyelőre szerény eredménnyel, de -
megindul a magánadakozás.
1826-ban a nádor egy pesti, valamint peetmegyei magasrangu
hivatalnokokból álló bizottságot szervez, amelynek az a felada­
ta, hogy a rendelkezésre álló anyagi fedezet gyarapítását gyűjtés
révén szorgalmazza, s az intézet Pesten történő elhelyezéséről
és megindulásáról gondoskodjék. A bizottság küldetésének lelke­
sedéssel tesz eleget, úgy, hogy a gyűjtésből és a király illetve
a nádor adományából származó pénzösszeg 1827-ben mér elegendőnek
látszik az intézet megindításéhoz.
így a működését valójában már Pozsonyban megkezdett első
intézet 1827 márciusában Pestre költözik, s ezzel végérvényesen
'megindul hazánkban a vakok intézményes gyógyító-nevelése.
Ezzel egyidőben a bizottság egyik tagja, Schedius Lajos,
Beitl Rafaellel egyetértésben kidolgozza az intézet első hiva­
talos okmányát: "A vak gyermekek oktatásokra s nevelésekre Magyar-
országban felállítandó intézetnek számára készített Flanumot",
tulajdonképpen az intézet első szervezeti szabályzatát és tanter­
- 82 -
vét. Ezt az okmányt, amely hasonló szerepet tölt be, mint a váci
intézetben a "Legfelsőbb utasítás...", röviden "Planum" néven
tartja számon a szakirodalom. A "Planum"-ot a bizottság elnöke,
Bárczay Pál. Pest vármegye alispánja terjeszti fel a nádornak,
kisérőiratában azzal a nagyon fontos megjegyzéssel, hogy: "...
ezen Planumnak ő császári és királyi főhercegségének, a nádor­
ispán urnák jóváhagyás végett leendő felküldése mellett méltóz-
tatna a tekintetes nemes vármegye ezen intézetét oly móddal ke­
gyesen pártolni, hogy ezt ő császári s királyi főhercegsége az
országgyűlésnek ajánlván, közönséges és országos intézetté emel­
tessen fel a váczi siketnémák institutuma mintájára." ^
A "Planum" jóváhagyása meg is történik, de az intézet or­
szágos intézetté mlnősitésére még sokáig nem kerülhet sor /1873/.
A "Planum" közel egy évszázadon át tölti be a szervezeti
szabályzat és tanterv szerepét az intézetben, igy bővebben is
, tanulmányozás tárgyává kell tennünk. Emellett azért is fontos
részletesebben megvizsgálnunk, mert több igen figyelemreméltó
gondolatot tartalmaz, amelyekből a vakokról, az intézet kelet­
kezésének idején elfoglalt hivatalos felfogást ismerhetjük meg.
Az öt részből álló "Planun" I. pontja a vakok intézetének
szükségességével foglalkozik. Feltárja Magyarország elmaradott
helyzetét a vakok gyógyító-nevelése terén, más országokra, a sa­
ját aiketnéma intézetünkre hivatkozva bizonyítja, hogy a prob­
léma megvalósítására van lehetőség. A vakok gyógyitó-nevelésének
szükségességét két szempontból: a társadalom és a vak egyén szem­
pontjából vizsgálja és bizonyltja. Mindkét esetben értékes gon­
dolatokat vet fel. A társadalom oldaláról szemlélve a kérdést
azt taglalja, hogy annak is érdeke a vakok megfelelő foglalkoz­
tatása, t.i. a tanulatlan vak nemcsak ellátásra szorul, de min­
den esetben egy dolgozó embert is elvon a munkától. "De épen oly
kevés hasznot hajtanak a polgári társaságnak és országnak, sőt
még kipótolhatni,lan kárt okoznak annak, nemcsak mivel semmit sem
dolgozván s magoknak semmit sem szerezvén, közönségesen mint kol­
dusok nekik terhére esnek, hanem mivel ezen kivül mindég egy ép
és egészséges vezetőre felvigyázóra lévén szükségük, annak kézi­
i r ------------
Átvéve: Herodek Károly: "Emlékkönyv a vakok József nádor kir.
orsz.intézete 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára" c. mü­
véből. Budapest, 1926. 17. old.
- 83 -
\

munkáját és dolgozó tehetségét, igy egy nevezetes kapitálist von­

A "Planum" IV. pontja a vakok tanításának céljával és tár­
nak el tőle." - olvashatjuk a "Planum" hivatkozott részében.
gyával foglalkozik. Ezen a téren a párizsi és más külföldi inté­
Ez a megfogalmazás, Jóllehet másféle társadalmi érdeket
zetek gyakorlatát követi. Ennek megfelelően itt is megtaláljuk
véd, mint a szocialista társadalom hasonló felfogása a kérdés­
a két tagozatot, tehát a minden tanuló számára kötelező, alapis­
ről, a dolgozó család és a vak viszonyáról éppen a keresethez
mereteket nyújtó oktatást, s a kettős: ipari és intellektuális
amúgy is nehezen jutó társadalmi rétegek védelmében fontos prob­
képzést biztositó felsőbb oktatást. Ilymódon, hasonlóan más or­
lémát tár fel.
szágokhoz, nálunk is hivatalosan rögzitlk a társadalmi megkü­
A vak egyén szempontjából - igen szakszerűen - azért tart­
lönböztetésen alapuló kettős irányú képzést a vakok gyógyító-
ja égetőnek a kérdés megoldását, mert speciális foglalkoztatás
nevelésében.
hiján a szegény néprétegek vak gyermekei állati sorban élnek, de
A "Planum" V. pontja a személyzettel, a házirenddel és
a vagyonos társadalmi osztályok gyermekeinek sem elegendő
egyéb kérdések szabályozásával foglalkozik.
fizikai létük tökéletes biztosítása, mert valamilyen munkavég­
zés a vak számára szubjektive is döntő fontosságú. "Kert hogyha
olyatén vakok - Írja a "Planum" - valamely szegény famíliának
Az intézet működése
tagjai, akkoron minden szükségeikre nézve a többiekkel után té­
tetvén, alig van reájok több tekintet, mint az állatokra, mint­ / ^
Már tettünk utalást arra, hogy az intézet a rendelkezésére
hogy az legalább hasznot hajt, amazok pedig nem. Hogyha pedig
álló, kizárólag magónadományokból összetevődő, induló pénzösz-
valamely gazdagabb szüléknek gyermekei, akkoron hibás kedvezés­
szegből rendkívül szerény anyagi körülmények között kezdi meg
ből minden munkától és fog1aiatosságtól megkiméltetnek, a henyé­
Pesten működését. A széleskörű gyűjtés, amelyet a bizottság fo­
lésre szoktattatnak és önmagokkal jól tehetetlenek lesznek, reg­
lyamatosan szorgalmaz, évről-évre fokozatosan jobb körülményeket
geltől estvélig egy szegletben hagyják őket ülni és amidőn ínyek­
teremt ugyan, mégis közel 10 év telik el, amig a fellendülés jelei
nek kedveznek, azt vélik, hogy azzal részekre mindent megtesz­
szemmel láthatóan mutatkoznak, az intézet 1836-ra rendelkezik
nek." Zl
végre annyi anyagi fedezettel, hogy két ideiglenesen bérelt szál­
Fentiek alapján a "Planum" készítői - helyesen - a prolémát
lás után önálló, saját épületébe, a mai Liszt Ferenc Zeneakadé­
csak úgy vélik megoldhatónak, ha a vakok számára - szükség ese­
mia helyén akkor álló házba költözhet. Tanulólétszáma ebben az
tén teljesen ingyenesen - megfelelő számú intézet létrehozására
évben 21.
kerül sor, amelyek minden vak szakszerű kiképzését, s megfelelő,
A fellendülésnek induló intézet munkáját azonban hamarosan
további foglalkoztatásukra alkalmas pályán való elindítását biz­
súlyos elemi csapós állítja meg. Az 1838. évi pesti árviz telje­
tosíthatnák.
sen rombadönti az épületet, annyira, hogy az intézet lakóit is
A "Planum" II., III« pontja a megoldás lehetőségeit tárgyal
csak nagy nehézségek árán sikerül megmenteni. Szinte élőiről kell
ja. Reálisan számolva azzal, hogy az állami költségveté.sből nem
tehát kezdeni ismét az intézet létrehozását. Újra nagyobbszabásu
várható teljes támogatós, széleskörű gyűjtés megindítását java­
gyűjtést indítanak. Az árviz által elpusztult intézet sorsa iránt
solja. Feltételezi ugyanis, hogy a jótékonyság megvan az embe­
érthetően talán még nagyobb az érdeklődés, mint azelőtt volt.
rekben, a siker tehát bizonyos, csak az ügy megfelelő propagá­
Nemcsak hazánkban jár eredménnyel a gyűjtés, hanem külföldről,
lására kell módot találni.
Amerikából és számos európai városból érkezik segítség.
Csak az országgyűlés nem szavaz meg semmi pénzt, csupán egy
^Átvéves Herodek Károly: "Emlékkönyv a vakok József nádor kir. közhasznú célra rendelkezésére bocsátott magánhagyatékból juttat
orsz.intézete 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára" c. mü-
0/véből. Budapest, 1926. 11. old.
' U.o.
- 84 - - 85 -
V
az intézetnek. József nádor pedig újra élére áll az ügy párt-
akarja észrevenni, hogy amig Beitl körül "csak" politikai prob­
fogolósának, körleveleket bocsát ki, Pozsonyban bemutatást ren­
lémák vannak, igyekszik elsimitani az ellentéteket, s az oktatás
dez, s vállalja,.hogy az épitési költségeket megszavaztatja. Az
nyelve körüli heves viták közben újra idegen igazgató kerül a
országgyűlés azonban továbbra is teljes mértékben karltativ utón
magyar intézet élére. így áll elő az a helyzet, hogy bár a "Pla­
látja megoldhatónak a vakok ügyét, s általában a hozzá hasonló
num" a magyar nyelv tanítását a német előtt emliti, a Pesten mű­
problémákat.
ködő magyar intézetben továbbra is német nyelven folyik az okta­
így végeredményben négy év múlva, 1842-ben épül fel ugyan­
tás. Ez a tény általánosan feltűnést kelt, s ellenérzésre talál
azon a helyen az uj, kb. 90 férőhelyes "Pesti Vakok Intézete", s
a magyar közvéleményben. Vannak, akik viták helyett praktikusabb
az addig egy magánvillában tartózkodó növendékekkel ismét megin­
módot választanak a magyar nyelv uralomra juttatása érdekében,
dulhat a munka.
így pl» az egyik alapitványozó kiköti, hogy az alapítvány kama­
Ha a továbbiakban arra a kérdésre akarunk választ adni,
taiból jutalmat kell adni annak, aki "a magyar nyelvet sikerrel
hogy eddig az időpontig milyen tartalmi munka folyik az intézet­
oktatja". A magyar nyelv tanítása azonban csak a forradalmi nem­
ben, sok mondanivalónk nem lehet.
zeti erők előretörésekor, a szabadságharc idején válik uralkodó­
Az ismertetett "Planum" által meghatározott Iskolai tagoza­
vá az intézetben.
tok nem fejlődhetnek ki. hiszen egy-egy fokozatot csupán néhány
Dolezalek működéséről még annyit, hogy összeférhetetlensége
tanuló képvisel. A tanulólétszámnak megfelelően kisszámú személy­
miatt Beitl-hoz hasonlóan elbocsátás lesz a sorsa. Ő egyébként
zet dolgozik az intézetben. 1833-ig Beitl Igazgató és a már em­
bizonyos szakirodalmi tevékenységet is kifejt, a vakokról alko­
lített Hertelendy vak tanár képezik a tanári kart, a személyzet
tott felfogása azonban a kor tudományos szintjének nem felel meg.
többi tagja pedig az igazgató családjából tevődik össze. Székből
Már Mihályit korábban említett, 1870-ben kiadott müvében rámutat
az évekből a tartalmi munka terén emlitésreméltó eredményekről
pl. Dolezalek-nak arra a korszerűtlen álláspontjára, amelyet az
egyáltalán nem számolhatunk be.
árviz idején tett megfigyelései alapján alakit ki a vakokról.
Beitl leváltása után Dolezalek Antal veszi át az intézet
"Általában a vakügyi irodalom sok paradoxot sok lehetetlent pro-
vezetését /1833-1845-ig/. Az ő igazgatása alatt is elsősorban
ducált a vakokról - Írja Mihályik. - Vannak kiknek kezeügyében a
szervezési feladatok megoldására kell minden erőt mozgósítani,
vak mindenre képes, és vannak ismét, kik tehetségét, erejét ke­
a tartalmi munka fejlesztése ebben az időszakban la háttérbe szo­
vésre becsülik. Dolezsalekot is az árviz s növendékeinek akkori
rul.
magatartása... physikailag képtelen föltevésekre vezette..." ^
Ami ezen a téren emlitésreméltó, az az oktatás nyelve körül
Dolezalek ugyanis arról számol be, hogy az árviz idején a
folyó vita. Már említettük, hogy Beitl a német nyelv tanítását és
vakok "belső látképesség"-ről tettek tanúságot, amiből arra le­
használatát szorgalmazza. Ugyanezt teszi Dolezalek is, aki szin­
het következtetni, hogy "egészen elroncsolt szemű vakokat lehet­
ten nem magyar, s a magyar nyelvet nem is kívánja megtanulni. S
séges volna a tárgyak szemléletéhez delejes álom által eljuttat­
itt még egy megjegyzést feltétlenül tenni kell József nádor sze­
ni." Az esemény, amelyből Dolezalek ezt a teljesen téves, misz­
repéről és annak a már idézett értékeléséről. Semmiesetije sem
tikus következtetést levonja az, hogy a vak tanulók az árviz ve­
tarthatjuk u.i. véletlennek, hogy József nádor, az intézet viszo­
szélytől menekülve, végülis sokszori sétájuk útvonalán haladva,
nyait jól ismerő patrónus, amikor Beitl leváltása már elkerülhe­
egy általuk jól ismert dombra mennek a Városligetbe.
tetlen, ismét idegen, németérzelmü igazgatót segit, sőt jelöl ki
Végeredményben tehát megállapíthatjuk, hogy az intézet mű­
az igazgatói székbe. A szakirodalom, amikor József nádor magyar
ködésének első, moBt tárgyalt időszakában a vakok gyógyitó-ne-
hazafias érzelmeiről és cselekedeteiről ir, nem veszi, vagy nem
velése tartalmi téren nem fejlődik, az intézetben működő szak-

^M l hályik Szldor dr.: "Vakokról". Budán, 1870.Bagó.47.old.

- 86 - 2 /U.o. 46. old.
- 87 -
emberek emlitésremáltó elméleti munkásságot nem fejtenek ki,
ezárt, s általában a kedvezőtlen körülmények miatt az oktatómunka
szinvonala nem kielégítő«
A látáal fogyatékosok gyógyító-nevelésének alakulása a XII» szá­
zad végéig
A látási fogyatékosok intézményes gyógyitó-nevelése a szá­
zad végéig igen lassú ütemben fejlődik, Összenasonlitva a hallási
fogyatékosok területével, amellyel kapcsolatban korábban ugyan-
ézt a következtetést vontuk le, megállapíthatjuk, hogy itt a kö­
rülmények még kedvezőtlenebbek, az eredmények még lassabban bon­
takoznak ki.
A század végégig mindössze egy intézet működik Magyarorszá­
gon, de ez is csak a 70-es években vélik állami intézetté. A szá­
zadfordulón a beiskolázott vak tanulók száma összesen 121. Ez a
szám - egészen pontos statisztikai adatok hiányában - százaléko­
san nem tudjuk mennyit jelent, de ha a magyarországi akkori ösz-
szesen kb. 18.000-re tehető vaklétszámból indulunk ki, bizonyos,
hogy az iskoláskoruaknak csak csekély hányadát teszi ki. Emel­
lett azt is tudjuk, hogy 75 év alatt mindössze mintegy 750 tanuló
fordul meg az intézetben, tehát, ha fel is tételezzük, hogy mind­
nyájan mint képzett,dolgozni tudó emberek hagyják el az intézetet,
következtetéseket vonhatunk le a tárgyalt időszakban élő vak ge­
nerációk képzett tagjainak számarányára is.
A látási fogyatékosok intézményes gyógyitó-nevelése terén
a század végéig tehát csak a legelső lépéseket tesszük meg. A
szakemberek pedig ezen a területen is sokat fáradoznak azért,
hogy a vakok intézményes gyógyitó-nevelése szélesebbkörüvé vál­
jék. Ennek érdekében először a magánintézet jellegű "Pesti Va­
kok Intézeté"-nek az államositásáért indítanak harcot.Amikor ezt
elérik, a vakok intézményes gyógyitó-nevelésének általánossá té­
telét tűzik ki célul. Erőfeszítéseik azonban a tárgyalt időszak
végéig nem járhatnak még sikerrel. Tájékoztatásul azonban megem­
lítjük, hogy a gyógypedagógia szervezeti egységének megteremtése
után néhány évvel, 1910-ig, mintegy 10 különböző jellegű intéz-
!•.
- 88 -
mény nyitja meg kapuit a látási fogyatékosok számára. Ez azt jer
lenti, hogy az intézményes gyógyitó-nevelés feltételei a század
végére ezen a területen is kialakulnak, de a hallási fogyatéko­
sok területével összehasonlítva, itt valamivel több időt vesz
igénybe az intézményhálózat kialakulása.
A beiskolázási arányszán növelése érdekében a 70-es évektől
ezen a területen is javasolják a vakok népiskolai keretek közöt­
ti foglalkoztatását is. Ezen a téren azonban - ellentétben a
hallási fogyatékosok területén elért bizonyos eredményekkel -
szintén nem sikerül emlitésremáltó sikert felmutatni. Megjegyez­
zük, hogy e fogyatékosság jellegéből adódóan érthető is, hogy a
népiskolák még kevésbé vállalkoznak erre a feladatra, mint a hal­
lási fogyatékosok esetében.
Bizonyos előrelépés az intézetből kikerülő vakok további
sorsának támogatása terén tapasztalható a század utolsó évtize­
deiben. Hogy ezen a téren valamivel előbbre is jutunk, mint a si­
keteknél, abban - most ellenkező előjellel - szintén a fogyaté­
kosság jellege játszik szerepet. A tanult vak ifjú nem rendelke­
zik ugyaniB annyi önállósággal, mint az ugyanolyan mértékben vagy
esetleg kevésbé képzett siket. Ha családja nem képes, vagy nem
akarja támogatni, éppúgy elkallódhat, mint a teljesen képzetlen
vak. így ennek a nagyon fontos problémának a megoldása annyira
foglalkoztatja a szakembereket, hogy bár évtizedekig sikertele­
nül próbálkoznak valamilyen alkalmas szervezet létrehozásával,
végül a 80-as években sikerül létrehozni a "Vakok Országos ön­
képző-, Segély- és Nyugdíj Egylet"-ét. Ennek az Egyletnek a mun­
kájáról és az ezzel összefüggő kérdésekről később még lesz szó.
A látási fogyatékosok gyógyitó-nevelése a század végéig
tartalmi téren szintén igen lassan fejlődik hazánkban. A "Pesti
Vakok Intézete" különösen a 70-es évektől igyekszik lépést tar­
tani á külföldi intézményekkel, az ott elért eredményeket fel­
használni, s a kielakult eljárásokat alkalmazni. Egyetemes gyógy­
pedagógiai történeti tanulmányainkból azonban tudjuk, hogy ezen
a területen külföldön nincsenek - az irás-olvasás tanítását ki­
véve - kimagasló eredmények. Ennek megfelelően hazánkban sem
alakulnak ki külön figyelmet érdemlő eredmények, vagy uj elgondo­
lások a tartalmi munka terén. A látáal fogyatékosok szelektálása.
 ben a gyógypedagógia későbbi egységesítésével, a különböző fogya­
gyógyító-nevelésük differenciálása sem történik meg, hasonlóan a
tékosok együtt kezelésével, bizonyára nem véletlen, hogy éppen a
külföldhöz. A század legutolsó éveiben felvetődik ugyan a gyön-
váci siketnémák intézetétől kérnek segítséget, s nem valamilyen
génlátók különválasztása a vakoktól, s külön szervezeti keretek
más jellegű intézménytől vagy szervezettől. Ez az esemény egyéb­
közötti gyógyító-nevelésük Goldzleher Vilmos szemészprofesszor
ként - amint arra még később visszatérünk - a siketek és vakok
részéről, a javaslat megvalósítására azonban csak a XX. század­
összehasonlítására, s ennek kapcsán bizonyos következtetések le­
ban /először 1908-ban/ kerül sor. A század végéig nem foglal­
vonására inditja Mihálylk Szidort. A magyar szakirodalomban ek­
koznak értelmi fogyatékos vakokkal /először 1911-ben/ és siket­
kor találkozunk először e két fogyatékossági tipus bizonyos szem­
vakokkal /1910-ben/ sem.
pontból történő együttes tárgyalására.
A továbbiakban részletesebben is megvizsgáljuk a "Pesti
A szabadságharc bukása után hosszúidéig nincs előrelépés
Vakok Intézeté"-nek továbbfejlődését, valamint a fentebb emlí­
az intézet államosítása ügyében. Pedig az adakozás nem áll meg,
tett Egylet létrejöttének körülményeit és tevékenységét.
sőt a feljegyzések szerint most éri el a legnagyobb mértéket.
Az intézet tehát már rendelkezik a Helytartótanács által koráb­
ban megszabott feltételekkel, a politikai körülmények azonban an­
A "Pesti Vakok Intézeté"-nek továbbfejlődése
nál kedvezőtlenebbek.
Az 1860-as években lezajló általános politikai fordulat ha­
Az 1842-re újjáépített intézet 28 tanulóval kezdi meg mű­
tására - mint tudjuk - a köznevelés és egészségügy terén nagyje­
ködését. A vakok ügyeivel foglalkozók elérkezettnek látják áz
lentőségű változások következnek be. Ennek eredményeként, az
időt arra, hogy a már korábban is dédelgetett gondolatot, az in­
1868. évi népoktatási törvény kimondása befolyásolja közvetlenül
tézetnek a váci siketnémák intézetéhez hasonló országositását fel­
a fogyatékosok- a hallási fogyatékosok területén már láttuk ho­
vessék és keresztülvigyék. Az országositás fogalma tulajdonképpen
gyan - a látáal fogyatékosok intézményes gyógyító-nevelésének fel­
államosítást jelent, ebben az esetben tehát azt, hogy az intéze­
lendülését is. így kerül újra napirendre a "Pesti Vakok Intézeté"-
tet az állam vegye ót, s az gondoskodjék fenntartásáról és tovább­
nek országositása, azaz államosítása. Erre a körülményre nagyon
fejlesztéséről. Bár az újjáépített intézet a korábbi évekhez ké­
fontos rámutatni az események helyes értékelése szempontjából. A
pest jelentős anyagi fedezettel rendelkezik, annyival még nem,
szakirodalom ugyanis eddig ezt az összefüggést szintén nem tár­
hogy a Helytartótanács az országositési javaslatot előterjeszthe-
ta fel.
tőnek Ítélje. Hivatalosan - jellemzően - az a vélemény alakul
Az intézet történetével foglalkozó, korábban idézett mun­
ki, hogy mindaddig várni kell az intézet államosításával, amig
kák, de mások is hajlamosak arra, hogy a nádor halálának /1847/
alaptőkéje stabil, állandó fennmaradásához nem elegendő, az ál­
tulajdonítsák az intézet államosítására irányuló törekvések si­
lam csak ilyan körülmények között veheti át.
kertelenségét, majd az intézet ügyivel foglalkozó bizottság er­
Az 1848-as forradalom idején nagy reményekkel várják az
kölcsi súlyának az 1873-ban bekövetkező államosítás sikerét.
országositás megvalósulását. A javaslat igen jelentős támogatók­
Ezek a tényezők valóban jelen vannak, de korántsem meghatározói
ra talál, igy pl. Kossuth Lajos is foglalkozik a vakok ügyével.
a fejlődés alakulásának.
Wesselényi Miklóssal látogatást tesz az intézetben, továbbá a
Az államosítás 1870-ben,a bizottság egyik felterjesztése
Pesti Hírlapban cikkeket ir a vakok problémájáról. Az intézet
alapján kerül tárgyalásra. A felterjesztésben foglaltakkal Eöt­
ügye azonban még ekkor sem kerülhet hivatalosan tárgyalásra*
vös József kultuszminiszter egyetért, s megbízást ad arra, hogy
A szabadságharc idején az intézet lakóit a váci siketnémák az átadási szerződést készítsék el, majd az államosítás tényét
intézetében helyezik el. Ha ez a tény még nincs is összefüggés­

- 91 -
- 90
rögzítő törvényjavaslatot dolgozzák ki. A törvényjavaslat tár­
gyalására és a törvény szentesítésére 1873-ban, Eötvös József
halála után két évvel kerül sor. így az 1873sXXXI.t.-c. szerint
a "Pesti Vakok Intézete” az állam kezelésébe, a vallás-és köz­
oktatási miniszter hatáskörébe kerül át.
A minisztérium az államosítással együtt az intézet átszer­
vezését. korszerüsitését is tervbe veszi. Erre valóban szükség
van, t.i. az 1842-ben újjáépített intézetben sem fejlődik jelen­
tősen a tartalmi munka. Az átszervezés és korszerüsités feladatát
a minisztérium Reinhardt német vakintázeti igazgatóra bizza, aki
azonban személyesen nem vesz részt a munkában, csupán Írásos ter­
vezetét küldi el. A tervezet jelentősége igy nem nagy, de egyéb­
ként is az intézet 1869-ben megbizott, majd az államosítás után
megerősített igazgatója, Mihályik Szldor már igen nagy lelkese- .
déssel és szakértelemmel lát munkához. Miután az ő működése 1895-
ig, tehát a tárgyalt időszak végéig terjed, s munkássága igen
jelentős, az intézet, s ezzel i. magyar vakoktatáe helyzetét a to­
vábbiakban az ő tevékenységének részletesebb tárgyalásán keresz­
tül vizsgáljuk meg.
Mihályik Szidor dr. gyógypedagógiai munkássága
Mihályik Szidor dr. /1869-1895-ig működik/ a magyar vakok-
tatásügj legjelesebb képviselője a XIX. században. Sol6zalek
utódjának, az 1845-1869-ig igazgató Halványi Jánosnak unokaöca-
cse. Az intézet vezetését többévi gyakorlat után és elég széles­
körű külföldi tapasztalattal veszi át. Munkássága hasonló jelen­
tőségű a magyar gyógypedagógia történetében, mint Fekete Károlyé.
A párhuzam megvonása nemcsak azért indokolt közöttük, mert hason­
ló történelmi körülmények között, szinte azonos időben dolgoznak,
hanem azért is, mert mindketten a vezetésük alatt álló intézet
korszerüsitését tűzik ki célul, s az uj, külföldi tapasztalatok
felhasználásával eredményesen is viszik előre a rájuk bizott
ügyet.
Mihályik mindjárt igazgatói megbízatása után egy évvel ki­
adja "Vakokról" c. müvét. Irodalmi munkásságot később nem fejt
ki, igy elméleti elgondolásait a vakok gyógyitó-neveléséről en­
nek a könyvének és a nem sokkal később készített tanterv-vázla-
tának alapján ismerhetjük meg és értékelhetjük.
A "Vakokról" c. munkájának célja a tanitók, lelkészek és szü­
lők megismertetése a vakok helyzetével és a velük való bánásmód
elsősorban intézeten kivüli lehetőségeivel és módjával. Mihályik
tehát-hasonlóan Fekete Károly népiskolai tanítóknak készített ta­
nulmányához - nem tudományos igénnyel tárja fel a vakokkal kap­
csolatos kérdéseket, müve mégis a szakember számára is hasznos,
s főleg az első kézikönyv ebben a témakörbén. Egyébként a mü ki­
adásának évszáma /1870/ feletelet ad arra, hogy miért választja
a népszerű megfogalmazást. Három évvel az intézet államosítása
előtt, a magyarországi vakoktatás elmaradott stádiumában első­
sorban az ügy propagálására van szükség, de nem is lenne még
olvasója egy más formában megirt, vakokkal foglalkozó szakkönyv­
nek .
Mihályik tehát laikusok számára is érdekes és érthető for­
mában foglalja Össze a vakok gyógyitó-nevelésének világszerte
történő kialakulását és fejlődését, a magyarországi első intézet
keletkezését és addig elért eredményeit. Emellett, szintén nép­
szerű megfogalmazásban tárgyalja a vakság okait, tüneteit és kö­
vetkezményeit, a prevenció kérdését, majd a vakok nevelésének és
oktatásénak asükségeaségét és lehetőségeit, s egyéb vakokkal kap-,
csolatos megfigyeléseit, problémáit.
Fontos megjegyezni, hogy a népszerű megfogalmazás mellett
mindvégig szakszerűen, kora tudományos eredményeinek felhaszná­
lásával, több vonatkozásban ma is helytálló módon tárja olvasói
elé a vakokról akotott véleményét, s gyógyitó-nevelésük lehetősé­
geit és módszereit. Müve éppen ezért korában rendkivül jelentős.
Ebben az összefüggésben elsősorban szemléletmódját emeljük
ki. Meggyőzően küzd ugyanis mindazon babonás és egyéb téves, tu­
datlanságból származó hiedelem ellen, amellyel.a vakokat általá­
ban, de még a szakemberek is körülveszik. Felismeri és tanitja,
hogy a vakság okainak tisztázása és általános ismerete a preven­
ciót segiti elő, tehát a tudatlanság, gondatlanság, babona, meny­
nyire hozzájárul a vakság terjedéséhez. "Vannak szülék - irja -
kik puszta májomszeretetből nem oltatják be magzataikat, hogy
- 93 -
azon kis karcolástól és az ezzel járó sírástól meg kíméljék gyer­
mekeiket, melyet az ojtás nekik okoz.
Ez aztán szívtelen balgaság! * sában. Sőt még ez sem elegendő, ha nem gondoskodunk további sor­
Hány anya siránkozott egész életében szerencsétlen vak gyer­
meke nyomoru sorea felett, melypt egyedül 5 idézett első, mert
nem akarta annak a kis karcolásnak kitenni; mert a komámasszo-
nyék és szomszédasszonyék kerepelő nyelve s mindenféle ráolva­
sásai, pókjai és kenőcsei jobban tudják elhárítani a bajt mint
az értelmes orvos, ki egész életét a különféle betegségek gyó­
gyításában töltötte el." ^
Tisztázza a vakság keletkezése és a nyomor közötti össze­
függést, rámutat arra, hogy a szegénység és a tudatlanság leküz­
dése elsődlegesen fontos a megelőzésben, "...a szegénység igen
sokBzor lehet előidézője a megvakulásnak, a mennyiben a szegény
vagyontalan ember betegségében sem magát sem családját az orvos
rendeletéhez képest nem ápolhatja, lakását aként be nem rendez­
heti vagy meg nem változtathatja, mint azt a betegség magával
hozná s igy sok esetben a baj jobban elhatalmazhatik, mint ott,
ahol nemcsak az orvos tudománya, hanem egyéb életviszonyok is
segédkeznek; de kétségbevonhatatlan másrészt az is, hogy a meg-
vakltás tényezői közt a tudatlanság, a kuruzslás, a közöny, az
orvos teljes mellőzése, rendeletinek meg nem tartása, a bábák
lelkiismeretlensége és butasága a legfőbb tényező," ^
Emellett összefoglalja azokat a vakságot előidéző okokat
is, amelyekkel egyébként kedvező körülmények között is. számol­
ni kelli az öröklést és organikus elváltozásokat. Az utóbbi okok­
ból eredő vakság előfordulási aránya azonban véleménye szerint
kicsi.
A vakokkal való bánásmód kérdésében is igen figyelemre méltó
tanácsokat ad. Küzd a nagy tömegek téves felfogása ellen. Helyte­
leníti a rideg bánásmódot, de az oktalan szánakozást is. A kör­
nyezet ilyen magatartása a vak ember elszigetelődéséhez, sőt
egyéni tragédiákhoz vezethet. Küzd az emberekben meglévő előíté­
letek ellen. Teljesen helytelen felfogás szerinte pl. az, hogy
a vak úgy sem képes semmire,1 felesleges a vele való foglalko­
zás, a társadalomnak csak terhére van. De felhívja a figyelmet
^Mlhálylk Szidor d r . : "Vakokról". Budán, 1870.Bagó.ll9.old.
2/
ü.o. 117.old.
- 94 - - 95 -
arra is, hogy a vakok iránti humanizmusnak nem szánakozásban kell
nyegnvllvánulnia. hanem megfelelő gyógyitó-neveléeUk biztosítá­
suk megoldásáról, boldogulásukról az ép emberek között. Angol
példára hivatkozva hivja fel a figyelmet arra, hogy mennyire té­
ves utón jár az, aki pl. úgy gondolja a vakok emberséges bánás­
módját megoldani, hogy elárasztja őket Bibliával, mintha ezzel a
társadalomba való beilleszkedésük, további sorsuk biztosítva len­
ne.
"Hazánkban a közvélemény tájékoztatáséra, helyreigazítására
- Írja - még sok tenni való van. A családokban, hol ilyen szeren­
csétlen vak gyermekek léteznek, irányukban a legferdébb eljárás
követtetik. Vagy oly majomszeretettel veszik körül őket, hogy
minden öntevékenységi képességet csirájában megöl, s a gyermek
úgy szellemi mint physikai erői tönkre tétetnek, mielőtt fejlő­
désnek indulhatott volna; vagy szándékosan mellőztetnek, minden
gondoskodás és figyelmen kivül hagyatnak.
Számtalanszor hallottam ilyen nyilatkozatokat szülőktől,
"minek vesződtünk volna a szegény szerencsétlennel, úgy is elég
szerencsétlen, aztán meg úgy sem volt reményünk, hogy valaha az
intézetbe bejusson!
Az ember nem tudja hogy szánakozzék vagy bosszankodjék-e
rajtuk. Az bizonyos, hogy Magyarország sok ezer vakja, föl nem
vétethetik egyetlen intézetébe, de az is bizonyos, hogy a szülők
vannak első sorban hivatva szerencsétlen vakgyermekeik sorsán
enyhíteni.
A majomszeretet vagy a teljes elhanyagolás még gyámoltala­
nabbá teszi a vakot, mint minőnek teremtetett. Csak a nevelés,
folytonos foglalkoztatás, szellemi tehetségeinek fokozatos éb­
resztése és fejlesztése által edzik meg annyira, hogy lassan ki­
vetkőzve eredeti gyámoltalanságából, először anyjától azután ap­
jától, később a házbeliektől függetleníti magát, s képessé lesz
mindannak megtételére, mit előbb sehogy s csak szülői vagy a
házbeliek folytonos segélyével végezhetett." ^
i Igen figyelemre méltó a továbbiakban, hogy szerinte a va­
kokkal már csecsemőkorban különös gonddal kell foglalkozni. Ez
a különös gondoskodás azonban nem azt jelenti, hogy a többi gyer­
Mihálylk Szidor dr.s "Vakokról". Budán, 1870.Bagó. 140-141.old.

mekkel szemben megkülönböztetést kell alkalmazni. Sőt éppen ab­
ban látja a helyes Családi nevelés lényegét, ha jóformán azonosan
kezelik a vak gyermeket a látókkal. A hangsúly tehát azon van,
hogy már csecsemőkorban el kell kezdeni a vak gyermekkel is a
foglalkozást, csak az eszközök lesznek mások, mint a látó csecse­
mőknél. "Valamint az épszemü gyermekkel való bánásmód - irja - a
korhoz képest különbözik, igy kell annak a vakgyermeknél is len­
ni. Általános szabályként veendő, hogy az épszemü és vakgyermek­
kel való bánásmódnak lényegesen egymástól eltérni nem szükséges.
A nevelésnek itt is az a főfeladata, hogy a vakgyermek szellemi
és physikai erői öntevékenységre fölébresztessenek; s csak az al­
kalmazott eszközökben van az eltérés. A nevelésnek már a szopós
gyermeknél meg kell kezdődni." ^
Részletes utbaigazitást ad a vak gyermek járás-tanitásához.
kezeinek, érzékszerveinek megfelelő gyakoroltatásához, emlékező
képességének fejlesztéséhez. Különös figyelmet fordit a vak gyer­
mek játékára, testnevelésére, az önkiszolgálás fokára való eljut­
tatására.
Példaként megemlítjük, hogy 13-féle vakoknak alkalmas, ott­
hon elkészíthető, módosítható, vagy könnyen beszerezhető játékot
ir le, s közli használatuk módját is. Pl. a Lotto-játék: "Ennek
készüléke a rendes használatban levőtől eltér. A számjegyeket tar­
talmazó táblák fatáblákból vagy kéregpapir táblákból készíttesse­
nek melyeken a számok emelkedettek azaz tapinthatók legyenek. A
négyszögletű takaró üvetáblácskák nem használhatók, hanem minden
szám alatt kis lyukacaka furassék, melybe a vak befogja tenni fá­
ból vagy ércből készült jegyeit a kihúzott számok megjelölésére.
Erre ismét legalkalmasabbak s talán legolcsóbbak az eltördelt
gombostűk, melyeknek csupán a feje a a fején alól egy kis része
marad meg. Ha a vakok egymás közt játszanak természetes, hogy a
2/
kihúzandó számoknak is tapintható alakkal kell birniok." '
Végeredményben tehát Mihályik felismeri a vakok korai, csa­
ládi nevelésének jelentőségét, s ezzel ő is azok közé a szakem­
berek közé tartozik, akik a fogyatékosok iskoláskor előtti, sőt
csecsemőkori gyógyitó-nevelésének úttörő hirdetői.
•^Mihályik Szidor d r . ; "Vakokról". Budán, 1870.Bagó.143.old.
2 / U.o. 303.old.
- 96 -
Bár Mihályik az iskoláskorú vakok speciális intézetekben
v a ló elhelyezésének és gyógyitó-nevelésének hive, minthogy müve
kiadásakor még teljesen irreális arra gondolnia, hogy minden v.ak
intézeti elhelyezést nyerhet, pótmegoldásként népiskolába jára­
tásuk mellett foglal állást. "Azt senki sem kivánhatja józan
ésszel - mondja - egy néptanítótól, hogy negyven, ötven vagy ta­
lán még több épszemü gyermeket elhanyagoljon egy vak miatt, ki­
nek ő már körülményeinél fogva sem adhat oly nevelést, mint va­
lamely vakok-intézete. Azt nem is kivánja senki. De az én csekély
véleményem szerint joggal lehet követelni azt, hogy a mit a vak-
gyermek minden különösen ráfordított idővesztegetés nélkül a töb­
bi gyermekekkel együtt puszta hallomásból az iskolában elsajá­
títhat, attól őt elzárni nem volna szabad."1^ Útmutatásai ezért
nemcsak a szülőknek szólnak, hanem tanácsokkal látja el a népiskolai
tanítókat is arra az esetre, ha hajlandók vak gyermekeket befo­
gadni osztályaikba.
Pelhivja a népiskolai tanítók figyelmét arra, hogy a vak
tanulók elemi ismeretekkel való ellátásának nem lehet akadálya,
hogy a népiekola nem rendelkezik külön a vakok oktatásához ké­
szített taneszközökkel. Sorra veszi a népiskola tantárgyait, s
részletesen leirja, hogy melyiket milyen egyszerű eszközökkel,
hogyan lehet elsajátittatni. A fejszámolás tanításához pálciká­
kat, babot, kukoricát ajánl. A botüformák, tehát az olvasás meg-
megtanitásához többféle eszközt is megnevez. így pl. varróván­
kost és gombostűket, szúrt betüformákkal ellátott, enywel kezelt,
vagy krétaporból és ragasztóból illetve más anyagból készített
betüformákkal ellátott kemény papirt stb, ajánl. A földrajzi is­
meretek elsajátíttatásához ugyan ilyen módszerekkel készitett
térképet javasol stb.
Mihályik idézett müvében foglalkozik a vakok és siketek
összehasonlításával is, amire már kírább§n utaltunk. Elsősorban
a vakok és siketek társadalmi helyzetének, az ép emberek közös­
ségébe való- belilleszkedni tudásuk lehetőségeinek összehasonlí­
tását kisérli meg. Összehasonlítása eredményeként a vakok hely­
zetét társadalmi szempontból súlyosabbnak Ítéli. Eközben azon­
ban érdekes pszichológiai megfigyeléseiről is számot ad. Ezek a
megfigyelések mai szemmel nézve már nem különösebben értékesek,
1 /
U.0.183.old.
- 97 -
túl általánosak t kissé rendszertelenek és vitathatók ia. Mégis
kiemeljük őket, s ezzel Mihályinak azt a korában jelentős törek­
vését, miszerint, ha teljesen empirikus ut.on is, de igyekszik a
vakokról sokoldalúan, körültekintően tájékozódni, s az igy nyert
tapasztalatokat gyógyító-nevelésükben felhasználni.
Végül megemlítjük még, hogy "Vakokról" cimii müvében a si­
ket-vakokkal is foglalkozik. Ezzel valószinüleg nem az a szán­
déka, hogy olvasóit siket-vakok gyógyító-nevelésére buzditsa.
Erről a problémáról elsősorban az érdekesség kedvéért számol be,
továbbá, mint ahogy a fejezet cime is jelzi azért, hogy "a neve­
lés hatalmáról" meggyőzze az érdeklődőket. A siket-vakok gyógyí­
tó-neveléséről egyébként tudomásunk szerint saját tapasztalata
nincs is, de jelzi is, hogy tudósítását az egyik francia szaklap
1856-ban megjelent cikke alapján készítette. Jelentősége az, hegy
a magyar szakirodalomban .elsőként ir a siket-vakok gyógyító-neve­
lési kísérleteiről. Könyvének ezt a fejezetét a szakirodalom­
ban ma is forrósként használják.
Eddig tulajdonképpen Mihályik munkásságának első időszaká­
ról és a vakok gyógyító-neveléséről alkotott véleményének olyan
kérdéseiről volt szó, amelyeket speciális intézeti kereteken kí­
vül is szükségesnek és megvalósíthatónak tart. Mcst fordítsuk
figyelmünket- Mihályik munkásságának arra az időszakára, amelyben
az államosított intézetnek a minisztérium részéről szorgalmazott
és szerinte is szükséges átszervezését, illetve korszerűsítését
tűzi ki célul.
A célkitűzés, amint arról már volt szó, nagyon időszerű.
Megvalóaitása azonban egyáltalán xiem könnyű feladat. Hogy ez
igy van, azt a továbbiakban látni fogjuk,
Mihályik már a "Vakokról" c. munkájának egyik eddig még nem
idézett fejezetében kifejti, hogy a "Pesti Vakok Intézeté"-ben
egyáltalán nincsenek meg a gyógyitó-nevelómunka megfelelő felté­
telei. Rámutat arra, hogy a "Flanum"-mal egyidőben készített in­
tézeti alapszabályok egyrészt nem megfontoltak és szakszerűek,
másrészt végrehajtásukra nem is kerül sor, úgy, hogy az intézet­
ben tervszerütlenaég uralkodik, a a vakok gyógyitóneveiése nem
eredményes.
Röviden összefoglalva bírálatának lényege az, hogy első­
sorban a képzési idő /6 év/ rövid, ami alatt a tanulókat egyál­
- 98 -
talán nem lehet felkészíteni az életben való önálló helytállásra.
De e rövid képzési időn belül sincsenek kihasználva a lehetőségek.
Az alapszabályok egyik szakasza a zeneoktatást korlátozza, azért,
hogy minél több idő jusson a munkára való felkészítésre, amit
egy másik szakasz mégis erősit, amikor kimondja, hogy a "kézmivi
oktatás" az elsődleges. A gyakorlatban azonban a zene művelése
kerül előtérbe, annyira, hogy az előirt "közmüvek" tanítására az
intézetnek nincsenek is képzett mesterei. A problémát bonyolítja,
az alapszabályoknak ismét egy máaik szakasza, amely szerint, ha
egy tanuló elégséges előmenetelt tanusit egy szakmában, teljesen
helytelenül egy másikra való felkészítését kívánja szorgalmazni,
hogy minél biztosabban megkereshesse kenyerét.
A teljességhez hozzátartozik, hogy a tanulók alapképzése
szintén nem kielégítő, a rendelkezésre álló idő rövidsége mel­
lett a helytelen oaztályrendszer. tananyagkiválasztás és nagyon
kedvezőtlen taneszköz-ellátás miatt. A többnyire rossz csalá­
di nevelés után későn intézetbe került vak tanulók 2-2 évet töl­
tenek egy osztályban. Az osztályok összetétele rendkívül hete­
rogén, emellett az ismétlők és jól haladók is együtt vannak. Ez
ebben az esetben azért képtelenség, mert aki ismétel, az azt a
tananyagot, amelyet nem tudott elsajátítani, csak egy évvel ké­
sőbb tanulhatja újra, előbb a jól haladók számára előirt tana­
nyagot tanulja, helyesebben hallgatja végig.
Mindezek után az eredmény az, hogy igen rövid idő alatt,
elégtelen alapképzés mellett kapkodva*' zenére is, munkára ia ta­
nítják a vak tanulókat. Mihályik közlése szerint: "...a pesti
' vakok intézetéből fennállása óta a mai napig nem került ki oly
növendék, a ki önfentartósót kézimunkájának köszönhetné". ^
De a zene terén sem érnek el jobb eredményeket. Az intézet u.i.
a zeneoktatáshoz szükséges feltételekkel sem rendelkezik /nagy
termek, kevée hangszer stb./ úgy, hogy még több idő esetén sem
lehetne megfelelő zenei képzést biztosítani. így a fiatalon,
16-17 éves korukban kikerült vakok egyik éjszakai mulatóhelyről
a másikba vándorolnak, s az esetek többségében elzüllenek vagy
nem bírván ezt az életmódot, korán elpusztulnak.
Mihályinak étből a csak igen tömören ismertetett bírála­
tából is megtudjuk, hogy az intézetben a gyógyitó-nevelőmunka
Mihályik Szidor dr.: "Vakokról". Budán, 1870. Bagó.65.old.
- 99 -
egész koncepciója az államosítás évéig valóbah helytelen, a mun­
ka általában tervszerűtlen és ezért eredménytelen is.
Láthatjuk továbbá, hogy a társadalmi megkülönböztetésen
alapuló képzési rendszer a gyakorlatban még rosszabb képet mutat,
mint a "Plánum" szerint. A társadalmi megkülönböztetés alapján
felépített kettős nevelés akkor általánosan elfogadott formája
- amelyről a szocialista pedagógia álláspontja ismeretes - ugya­
nis nem zárja ki azt, hogy a kizsákmányolt osztályok vak gyerme­
keit önálló kenyérkeresetre kiképezzék. Ezt a váci siketnémák
intézetének ugyanebben az időben alkalmazott gyakorlata - ismert
problémái ellenére - is bizonyítja. Természetesen ez nem jelenti
azt, hogy a vakok intézetében kialakult helyzet független az ál­
talános társadalmi helyzettől és szemlélettől. Itt arról van szó,
hogy az intézet gazdasági és jogi körülményei kedvezőtlenek, szer­
vezeti felépítése és tartalmi munkája kiforratlan, a vakok ipari
képzése nehéz feladat, a választható szakmák száma korlátozott,
teljesen önálló munkavégzésük, a látókkal való versenyképességük
számos akadályba ütközik. Mindezeknek a tényezőknek az együttes
jelenléte Olyan sok korlátot állit az egyelőre nem is eléggé kép­
zett szakemberek elé, hogy nem bírnak megbirkózni a feladattal.
Mihályik a problémákat többnyire helyesen felismeri, de a
teljes megoldást a fennálló táreadalmi körülmények, a helyzet ló-
nyeges megjavítását pedig saját tévedései miatt nem tudja elérni.
Ezek után nézzük meg, hogy Mihályik hogyan szervezi át az
intézetet és milyen eredményre jut? >
Az intézet munkájáról összegyűjtött észrevételeit mindenek­
előtt külföldön szerzett tapasztalataival egésziti ki. Az a vé­
lemény alakul ki benne, hogy a külföldön elterjedt, általában
háromféle képzési rendszer közül szolgaian egyiket sem lenne he­
lyes követni. Nem ért tehát egyet sem az egyoldalú "vallásos,
szellemi'-, sem a szintén egyoldalú "zenészeti" vagy "kázmüi"
képzéssel. Több külföldi szakember álláspontjával egybehangzóan
e három irány összeegyeztetésével ért egyet. Szerinte a tanulók
rátermettsége - ez azonban burkoltan nála is inkább a tanulók
táreadalmi"rátermettségét" jelenti - döntse el, hogy ki melyik
irányban nyerjen alapoeabb kiképzést. A lényeg az, hogy a tovább­
képzést minden tanuló esetében sokoldalú alapképzés előzze meg.
- ICO -
Tanterv-vázlata ^ szerint előkészítő és 4 felmenő osztály mű­
ködik az intézetben, úgy, hogy az utóbbiakban két évig járnak a
tanulók. így a képzési idő 9 év.
Mihályik elgondolásának lényege véleményünk szerint helyes
éa előremutató. Igaza van abban, hogy a kevés és nem megfelelő
alapképzésre épített, rövid ideig tartó többféle irányú képzés
épp úgy nem eredményes, mint az egyoldalú képzést nyújtó intéze­
tek munkája. A sokoldalú alapképzés éa rátermettségtől függő
továbbképzés gondolatával - ha a gyakorlat még nem ia egészen
ez - mindenképpen egyet lehet érteni.
Mihályik elgondolásai azonban - mint már előre jeleztük -
nem hozhatnak kielégítő eredményt.
Mihályik nem számol ugyanis azzal, hogy egy sokoldalú alap­
képzést nyújtó iskolatípus megszervezésének még nlncaenek meg a
feltételei. Nem veszik figyelembe, hogy bármilyen tökéletes alap­
képzést biztosit is az iskolai tagozat, ha a megfelelő tovább­
képzés lehetősége nincs meg, a vak tanuló végeredményben semmi­
hez sem ért. De ha el is sajátít egy szakmát, ahhoz, hogy az
adott társadalmi körülmények között vesenyképessé váljék, önál­
lóan megállja a helyét, feltétlenül szervezett, intézményes tá­
mogatásra van szüksége. Ilyen lehetőségek pedig - bár mint ké­
sőbb megtudjuk, Mihályik szorgalmazza ezeket - egyelőre nincse­
nek.
Hogy Mihályik elgondolásai nem vezetnek kielégítő ered­
ményhez, annak az is oka, hogy a jelzett sokoldalú alapképzést
ő ia rendkívül laza keretek között kívánja biztosítani. A tan-
terv-vázlatban csupán az oktatás tárgyait éa azok körvonalazott
anyagát jelöli meg.Nem állapítja azonban meg az óraszámokat, s
"a tananyag egész elrendezését a tanárra bizza. így az oktatásban
igen nagy tere van a spontaneitásnak. Egyik érdekes megoldása
az u.n. "mindenfélék" tanítása. Ez tulajdonképpen á vakoktatás
egyik speciális vonását, helyesebien inkább módszerét jelenti
nála. Pontosan ugyanis nem tudjuk, hogy mit ért alatta, de mi­
után különösen az előkészítő és első osztályban alkalmazza, a
szerepét később az "érzékeltető oktatás" cimü tárgy veszi át,
T 7 ~ -----
A tanterv-vázlatot 1873-74-ben készíti el, de időközben módo­
sítja. Mi ezt figyelembevéve ismertetjük az ő idejében érvé­
nyes képzési rendszert.
- 101 -

arra kell gondolnunk, hogy a "mindenfélék" az Ismeretek nyújtá­
sánál szükséges specialitások kifejezője.
Mlhályik a Fröbel-rendszer alkalmazását is hangoztatja.
Itt sem tudjuk azonban pontosan, hogy azt milyen mértékben, s
milyen szempontból tartja Jónak, általában tehát, hogy mit Je­
lent nála a Fröbel-rendszer alkalmazása.
Az oktatás szolgálatában állanak mindezeken kivül a "felol­
vasás ok" is, amelyeknek a szerepéről szintén nincs egészen pon­
tos képünk. Heti 4-5 órát fordítanak ilyen célra. A felolvasás­
ra kerülő könyvek tárgya nincs meghatározva. Valószínű, hogy nem
csupán szórakoztató, hanem ismeretközlő szerepük is van.
Nagyon fontos azonban rámutatni arra, hogy Mihályik az első
Magyarországon, aki az előkészítő oktatást bevezeti a vakok inté­
zetében. Erre azért van szükség szerinte, mert a családi nevelés
hiányosságai következtében a vak tanuló tájékozódási képessége és
manuális készsége aAnyira fejletlen, hogy megfelelő előkészítés
nélkül képtelen az iskolai tagozat követelményeinek megfelelni.
Mihályik továbbá a Braille-irásrendszer bevezetésének gon­
dolatával Is foglalkozik. A hazánkban még ismeretlen pontirást
Párizsban tanulmányozza, s az 1860-as években Javaslatot is tesz
annak bevezetésére. Az akkor még nem államosított intézetben azon­
ban Javaslatát nincs módja érvényre Juttatni, később pedig maga
sem szorgalmazza. Mégis az ő igazgatósága alatt kerül bevezetésre
Megyeri Károly és Lovács József tanárok kezdeményezésére. Az első
magyar Braille-változat kidolgozása Megyeri Károly nevéhez fűződik,
az ő tervezetét módosítja Lovács József, s ez lép életbe 1893-ban.
Itt Jegyezzük meg, hogy Mihályik nyomdát is létesít az in­
tézetben. Már 1872-ben elkészülnek az első g.yöngynyomásu latin-
betüs A.B.C. és olvasókönyvek Guthell Ádám munkája nyomán. 1893-
ban áttérnek a vonalnyomásu latlnbetüs és a Braille-irés beve­
zetésével egyidőben a pontírásos könyvek készítésére.
Mihályik tanterv-vázlatát a minisztérium nem hagyja Jóvá,
így nem hivatalosan van érvényben 1895-ig, igazgatói működése
végéig. Utóda Plvár Ignác, működése első évében /1895-96/ elő­
terjeszti uj tanterv-tervezetét, ami azt Jelzi, hogy Mihályik
elgondolásaival nem mindenben ért egyet.
- 102 -
#
a
Pivár tervezetéből sem lesz azonban Jóváhagyott tanterv,
csak mint Ideiglenes tanterv lép életbe. ^
Az ideiglenes tanterv szerint a következő tagozatok vannak
az intézetben:
1./ előkészítő osztály,
2./ négy elemi osztály,
3./ ismétlő tanfolyam,
4./ iparosztályok és
5./ zeneosztályok.
Az ideiglenes tanterv már sokkal részletesebb és körülte­
kintőbb. mint Mihályik tanterv-vázlata volt. Tagozatonként, s
azokon belül tantárgyanként és osztályonként röviden rögziti a
tananyagot és a követelményeket, valamint az alkalmazott külön­
leges eljárásokat is. Ezen túl azonban á gyógyitó-nevelés egész
koncepciója nem mutat lényeges változást. Úgy látszik tehát, hogy
Mihályik elgondolásaival szemben sok újat Plvár nem tud mondeni.
A körülmények azonban a század utolsó éveiben már valamivel ked­
vezőbbek, mint a 70-es években, igy az ideiglenes tanterv - egyéb­
ként is szerencsésebb felépítése és kiforrottabb volta miatt -
eredményesebbnek. Jobbnak bizonyul. Tájékoztatásul megjegyezzük,
hogy a vakok intézete számára 1905-ben készül el és lép életbe a
végleges tanterv, amely már mindazokat a lehetőségeket figyelem­
be veszi, amelyek a századfordulón a vakok gyógyitó-nevelése te­
rén is fellendüléshez vezetnek.
Az intézet századvégi működésével kapcsolatban végül fontos
még megemlíteni, hogy 1897-ben készül el és lép életbe az intézet
valójában első Szervezeti Szabályzata. A "Planum" szervezeti kér­
déseket rögzítő részét már Mihályik is módosítja. Ő azonban csak
egy "felvételi szabályzat"-ot és "házi rendtartás"-t készit, az
intézet szervezeti kérdéseit átfogóan rögzítő szabályzat csak
most készül el. Ebben többek között az intézetben működő tanító­
képző tanfolyam is szerepel. A szabályzatnak ez a része azonban
hamarosan hatályát veszti, ugyanis az előbb Vácott majd Budapes­
ten meginduló egységes tanárképző a vakok területére is képez
tanerőket, s igy az intézetben megszűnik a tanítóképző tanfolyam.
17-------------
Ideiglenes tanterv /kiadatott az 1895/6.tanévre/.MegJelent:
Értesítő a vakok budapesti országos intézetéről az 1895/6.
tanévben. Budapest,1896.Kemény. 3-34.old. /Ebben az évben Je­
lenik meg először értesítő a vakok intézetéről./
- 103 -
 A "Vakokat Gyámolitó Országos Egylet11 megszervezése és mű­
ködése
Többizben volt róla szó eddig, hogy a vakok gyógyitó-neve­
lésének - a hallási fogyatékosokéhoz hasonlóan - egyik fontos
feladataként Jelentkezik mindvégig a tanult vakok további sor­
sának rendezése. Amikor általában ismertettük a vakok gyógyitó-
nevelésének alakulását a század végéig, már megtudtuk, hogy ezen
a téren bizonyos eredményeket érnek ie el a szakemberek, de azt
is, hogy milyen sok akadály áll az utjukba, a a megoldás az egész
kérdés ellentmondásossága miatt mennyire nehezen bontakozhat ki.
Összefoglalva mégegyszer: az ellentmondásos helyzet kialakulását
elsősorban a fogyatékosok általános helyzetét meghatározó, fenn­
álló társadalmi körülmények irányítják, de a probléma viszonylag
elfogadható megoldását a szakmai téren meglévő bizonytalanság,
kiforratlanság és tervszerütlenség is nagyban akadályozza.
Most kövessük a század végéig a vakok további sorsának meg­
oldására irányuló törekvéseket és eredményeket.
Kár a 40-es években látják a vakok ügyeivel foglalkozók,
hogy az intézeí gyógyitó-nevelő munkája csak abban az esetben
vezethet eredményre, ha az onnan kikerülő tanult vakok sorsát
intézményesen segítik, szervezetten irányítják. 1843-ban a bi­
zottság egyik Jegyzőkönyvében olyan Javaslatot találunk, amely
szerint helyes lenne, ha minden növendék, mielőtt az intézet­
ből kilép pártfogót kapna, aki további sorsát nemcsak figyelem­
mel kisérné, hanem kezdeti kenyérkereseti nehézségeiben anyagi­
lag és erkölcsileg is segítené. A Javaslat azzal a perspektí­
vával hangzik el, hogy később, amikor az intézet megerősödik a
pártfogó rendszert úgynevezett "fiók-tápintézetek" váltanák fel,
amelyek már szervezetten foglalkoznának minden intézetből kilépő
növendékkel. Hasonló Javaslat 1852-ben hangzik el, eszerint egy
"dolgozó-ápolda" felállítására lenne szükség az előbbi feladat
megoldására. Ezek a Javaslatok azonban az intézet ismert körül­
ményei miatt nem válhatnak valósággá.
1873-ban Mihályik le Igen behatóan foglalkozik ezzel a kér­
déssel. Mihályik már ismert elgondolásaival ez a törekvés telje­
sen egybevág, sőt az ő képzési rendszere egyenesen fel is tétele-
- 104 -
z±, hogy valamilyen intézmény rendelkezésére álljon a tanult
vakoknak.
Az először 30 évvel ezelőtt felvetett Javaslat megvalósí­
tására azonban csak 1882-ben kerül sor, ekkor sikerül végre lét­
rehozni a "Vakok Országos-, Segély- és Nyugdíj Egylet"-ét. Alap­
szabályzata szerint célja:
"a/ Az egylet rendes tagjait az élet minden körülményei
között vagy beállható szükség; Ínség vagy keresetképtelensóg
esetén erkölcsileg, szellemileg és anyagilag gyámolitani.
b/ az egylet elhunyt tagjainak árván és szegényen hátraha­
gyott gyermekeit az egylet erkölcsi, szellemi és anyagi erejé­
hez képest gondozni, nevelni.
c/ Az egylet tagjai közt a köz- és társas szellemet fejlesz­
teni, a munkakedvet és létfentartési ösztönt ébreszteni, erköl­
csi önbecsérzetüket fentartanl, fokozni, szellemi és kedélyi mű­
veltségűket gyarapítani, hogy az emberi méltóság érzetével és
nyilvánulásaiban a társadalomnak egyenrangú tájaiul tekintsék
magukat és mások által azoknak tekintessenek." ^
Az Egylet munkáját több mint egy évtizedig eredményesen is
folytatja, amikor főleg személyi egyenetlenségek miatt bomlás­
nak indul. A teljes felbomlást 1897-ben csak újjászervezés árán
sikerül megakadályozni. A vakok intézetében közben létrejött
segélyező bizottság és az Egylet "Vakokat Gyámolitó Országos
Egylet" néven egyesül. Ezzel egyidőben az eredeti terveknek meg­
felelően hatókörét kibővíti, támogatását az ország összes vak*
Jaira kiterjeszti.
Gazdag programját az alábbiakban állítja össze:
"1./ Részben közvetlenül saját hatáskörében, részben a vi­
déken, különösen nagyobb városokban alakítható fiókegyletei ut­
ján* oda fog hatni, hogy a serdületlen vakok részére minél több
helyen iskolák nyittassanak, ezek fentartásához az illető városok
és törvényhatóságok, esetleg a szomszédos megyék is hozzájárul­
janak, a szükséges tanerők alkalmazását és díjazását pedig az
állam költségére kieszközölje.
2./ Gondoskodni fog arról, hogy az iskolákban nemcsak hely­
ben lakó szülők vak gyermekei, hanem vidékiek is nyerjenek okta-
^ A t v é v e : ’Emlékkönyv a vakok József nádor klr.orsz. intézete
100 éves fennállásának ünnepe alkalmára c. munkából. Budapest,
1926. 106-107.old.
- 105 -
tást ée nevelést, vagy az iskolák mellett létesítendő interná- majd állami támogatással 1900-ban a "Vakok budapesti országos
tusok, vagy egyébként megbízható magánhelyeken leendő elhelye­ intézete foglalkoztató mühelyei"-t a Hungária körúton egy 100
férőhelyes internátusos épületben.
zés utján, mely célból - erejéhez képest - ezen iskolákat magu­
kat, vagy az ezen iskolákat fentartó fiókegyleteket megfelelő A "Vakokat tíyámolitó Országos Egylet" nagyban hozzájárul
annak a kedvezőbb helyzetnek a kialakulásához, amely a IX. szá­
dotációban fogja részesíteni.
zad elején a vakok gyógyitó-nevelése terén bekövetkezik.
3./ A fővárosban, lehetőleg kapcsolatban az orsz. intézet­
tel, vidékenként pedig a létesítendő iskolák mellett, esetleg
azoktól függetlenül is ipari műhelyeket állít s azokban a fel­
Az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyító-nevelésének kiala­
nőtt vakokat ingyenes ipari oktatásban, illetőleg továbbképzés­
kulása Magyarországon
ben és foglalkoztatásban s ha tanulatlanok, oktatásban is része­
síti.
A siketek és vakok intézményes gyógyitó-nevelését a X H .
4./ A fővárosban a zeneileg kiválóan képzett vakok tovább­
században - mint már volt róla szó - az értelmi fogyatékosok te­
képzéséről gondoskodik.
rületén az idióták és imbecillisek intézményes gyógyitó-nevelése
5./ A fővárosban létező vak zenekarokat egységes szerve­
követi Magyarországon.
zetbe hozza, ezek oktatásáról és foglalkoztatásáról gondos­
Az értelmi fogyatékosok gyógyitó-nevelésének gondolatával
kodik.
Magyarországon csak a XIX. század második felében találkozunk
6./ Segélyezi és mindenben támogatja a segélyezésre és tá­
először. Sorsuk teljes mértékben közvetlen környezetük bánás­
mogatásra szoruló vakokat és ezek családtagjait, vagy özvegye­
módjától függ,elenyésző százalékuk tébolydákban található meg,
it ée árváit.
még ritkábban néhány vagyonos család a külföldön már működő in­
7./ A vakok és ezek családtagjai, özvegyei és árvái részé­
tézetekbe adja súlyos értelmi fogyatékos gyermekét. A korábbi
re saját kebelében külön betegsegélyt biztositó ée temetkezési
időkből egyébként még hozzávetőleges statisztikai adatok sem
intézményt létesít.
állanak rendelkezésre róluk. Feltűnnek és ismertekké válnak ugyan
8./ Az elaggott, képezhetetlen és munkaképtelen vakok szá­
már a XVIII. században a párizsi "Viktor"-hoz hasonló, vadon ta­
mára menedékházat létesít; végül:
lált gyermekek, pl. Hány Istók és mások, vagy a XIX. században
9./ Minden lehető eszközt felhasznál arra, hogy egyrészt a
Hauser Gáspár, gyógyító-nevelésükkel azonban nem próbálkozik
felnőtt vakok elzüllését megakadályozza, másrészt, hogy a tár­
senki, mint kuriózumok keltik fel az érdeklődést, s különböző
sadalom érdeklődését a vakok ügye iránt minél szélesebb körökben
legendák hősei lesznek.
fölébresszes e célból gondoskodik arról, hogy a vakok alkalmas
Az 1850-es és 60-as években elsősorban orvosi körökben, a
helyiségekben hasznos szórakozásban részesülhessenek, ugyanott
Csallóközben elterjedt endemlás kretinizmus problémája kelti fel
részükre ismereteiket szélesbitő felolvasások, oktató kurzusok,
a figyelmet. A kre-tin-értelmi fogyatékosokról ekkor készített
alkalmi ünnepélyek tartassanak és időközönként rendezendő nyil­
statisztikai adatok sem pontosak azonban, részben általában a
vános hangvesenyeken és ipari kiállításokon a vakok haladása a
lakosság hiányos nyilvántartása, részben pedig a kellő szakér­
nagyközönségnek bemutattassék." ^
telem hiánya miatt., így pl. Résely Mihály közli az "István-bá-
Az újjászervezett Egylet munkája már igen eredményesnek
csi" naptárának 1857. évfolyamában, "Csallóköz ismertetése" ci-
bizonyul, 1899-ben megnyitja iparképző és foglalkoztató műhelyét.
mü cikkében, hogy az egyik csallóközi községben "sok hülye ta-

^Átvéve: Emlékkönyv a vakok József nádor kir.orsz. intézete

100 éves fennállásának ünnepe alkalmára c. munkából. Budapest,
1926. 108-109. old.
- 106 - - 107 -

■4
Iáitátik". ^ Sokkal részletesebben foglalkozik a kérdéssel Ger­
lünk egyébként sajátos kialalkulása sem módosít. Az általános tör­
le! János dr.. aki 1865-ben a magyar orvosok és természetvizs-
vényszerűség ezen a területen a továbbiakban is változatlanul ér­
gálók pozsonyi gyűlésén "A gytlgeség /cretinismus/ Csallóközben"2^
vényesül. Látni fogjuk ugyanis, hogy az értelmi fogyatékosok in­
címmel közöl adatokat. Az 6 közlései sem lehetnek azonban a fen­
tézményes gyógyitó-nevelése a kialakulás késése ellenére
tebb említett okok miatt hitelesek, de maga az a tény, hogy a fi­
1./ viszonylag rövid időn belül felzárkózik a másik két
gyelmet ráirányítja a problémára, sőt valószínűleg a svájci ta­
területhez,
pasztalatok, az ott már hosszabb múlttal rendelkező prevenció és
2./ a differenciálódás hamarabb megindul, mint a hallási
gyógyító-nevelés hatására a kretinizmus jellemzését, prevenció­
és látási fogyatékosok területén,
ját éB a kretinekkel való foglalkozás gondolatát is felveti,
3./ a beiskolázási arányszám és az értelmi fogyatékosok
nagyon figyelemre méltó. A javaslat megvalósítására azonban nem
további sorsának megoldása tekintetében viszont lénye­
kerül sor.
gesen lemarad éppúgy, mint külföldön.
De nem történik semmiféle intézkedés az 1869-ben ismertté
Mielőtt rátérnénk a magyarországi első értelmi fogyatéko­
vált első népszámlálási adatok hatására sem, amikor - jóllehet
sok számára szervezett intézet ismertetésére, a népoktatási tör­
az adatgyűjtés szintén nem volt egészen pontos - kiderül, hogy
vény bevezetése és az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyitó-
hazánkban mintegy 17.000 értelmi fogyatékos él. így az 1870-es
nevelésének megindulása közötti összefüggésnek még egy eddig rész­
évekig Magyarországon az értelmi fogyatékosok gyógyitó-nevelése
letesebben nem érintett oldalára kívánunk rámutatni. A népokta­
terén semmi sem történik.
tási törvény bevezetése előtt az értelmi fogyatékosok általában
A gyógypedagógiának ezen a területén csak akkor indul meg
beiskolázás'nélkül maradnak. Az általános iskolakötelezettség
az s Ib ő kísérlet, amikor a XII. század utolsó évtizedeiben már
érvénybe léptetése az értelmi fogyatékosok különböző sulyosságu
hazánkban is elérkezünk az intézményes gyógyitó-nevelés feltéte­
csoportjait más-más módon érinti. A három fő sulyossági csopor­
leinek kialakulásáhbz. Itt tehát, ellentétben'» hallási és látási
tot figyelembevéve - most nem számolunk a legmodernebb idők fi­
fogyatékosok területével, a külföldi, fejlettebb országok példá­
nomabb differenciálásával - az idiótáktól és imbecillisektől tör­
ja nem elegendő ahhoz, hogy, ha nagyon szerényen is, de legalább
vényesen is megvonják az iskoláztatási lehetőséget, a debilisek
az első lépéseket megtegyük már az intézményes gyógyitó-nevelés
egy része azonban átmenetileg a tankötelezettség hatálya alá
feltételeinek kialakulása előtt. így amikor a gyógypedagógia két,
esik. így a közoktatás kiszélesítése eleinte elvben a kevésbé
már viszonylag gazdag hagyományokkal rendelkező területén a 70-es
súlyos értelmi fogyatékosok beiskolázását is eredményezi. Az ál­
évek utáni fellendülés megindulhat, az értelmi fogyatékosok in­
talános iskolakötelezettség bevezetésével tehát egyelőre csak a
tézményes gyógyitó-nevelése még csak első szárnypróbálgatásainál
súlyos értelmi fogyatékosok válnak el élesen a normális gyermekek­
tart. E késés okairól itt már nem szükséges bővebben beszélni.
től, s alkotnak teljese: elszigetelt csoportot. A népoktatási
Egyetemes gyógypedagógia történeti tanlmányainkban a maga helyén
törvény bevezetése után azonban egy idő múlva részben annak vég­
rámutattunk arra, hogy az értelmi fogyatékosok intézményes gyó­
rehajtása is szigorúbbá válik, részben pedig az iskoláztatás ki­
gyitó-nevelése miért indul meg általában az intézményes gyógyi-
szélesítése mellett a népoktatás fejlesztése, a következmények
tő-nevelés feltételeinek kialakulása időszakában is a hallási és
emelése is jobban előtérbe kerül. Ezzel egyenes arányban a nép­
látási fogyatékosokéhoz viszonyítva a legkésőbb. Hazánkban ugyan­
iskolákból lassan kiválnak a kevésbé súlyos értelmi fogyatékosok
ezt a jelenséget tapasztaljuk, amit még a másik két terület ná-
is, megnövelve a beiskolázatlan, egyre nagyobb gondot okozó ér­
telmi fogyatékosok létszámét. így indul meg szükségszerűen ezen
^ Átvéve Lendvay Benő dr.s "A hülyeség /cretenismus/ Csallóköz­ a területen is az a differenciálódási folyamat, amelyről az egye­
ben" c. müvéből, fozsony, 1887. Angermayer. 20.old.
temes gyógypedagógia történetében már részletesen is tanultunk.
^ U.o. 6.old. és több helyen.

- 108 -
- 109 -
 Az első Intézet megszervezése és működése
Hazánkban értelmi fogyatékosok számára elsőként Frim Ja­
kab kezdeményezésére létesül intézet 1875-ben«
Frim Jakab gyógypedagógiai munkássága
Frim Jakab /1852-1919/ a magyar gyógypedagógia történet
egyik legjelentősebb úttörő szakembere. Körmenden született,
apja timármester. Mint tanító szülővárosában és több más hely­
ségben, igy Varsádon, Sárvárott és Szentpéterfén működik. ¿0
éves, amikor Budapestre jön, a feljegyzések szerint már azzal a
kifejezett szándékkal, hogy értelmi fogyatékosokkal foglalkozzék,
számukra intézetet szervezzen. Budapesten beiratkozik a "rajz-
tanárképezdébe", s közben értelmi fogyatékos tanítványokkal
foglalkozik.
FrtTii Budapestre érkezése után hamarosan kapcsolatba ke­
rül a "Munka" szabadkümüvea páholy tajaival.
A szabadkőművesség az egyetemes emberi összetartozást,
az emberek testvériséget hirdető vallásos, etikai színeze­
tű liberális világpolgár-mozgalom. A 18.sz. elején keletke­
zett Angliában, majd hamaroean elterjedt más országokban
is. Külsőségeiben a középkori kőművesek teraplonépitő céhe­
inek hagyományos fomáit elvenitette fel. Elitélte a val­
lási kényszert} politikai téren általában a felvilágoso­
dás liberális elveit vallotta. Főként a burzsoáziából és
a liberális értelmiségből kikerülő tajai, akiket titkos
szertartások közepette vesznek fel, szigorú hierarchia
alapján úgynevezett páholyokba tömörülnek, amelyeket nagy-
páholyok egyesítenek. A páholyok és nagypáholyok élén úgy­
nevezett mesterek és nagymesterek állnak. A polgári xorra-
dalmak korában, mintegy a 1 9 .a z . k ö z e p é i g pozitív szerepe
volt, azóta azonban általában szembe került a haladaseal.-
Magyarok nagyobb számmal először az 1742-ben alapított be­
csi páholy működésébe kapcsolódtak be, főként a felvilágo­
sodás eszméit valló arieztokraták és katonatisztek. A 18.sz.
második felében Magyarországon is több páholy lakúit, tag­
jai között volt pl. Széchényi Ferenc gróf, Ráday Gedeon,
Kazinczy Ferenc. A páholyok elősegítették a magyar jako­
binusok mozgalmának szervezését is. I.Ferenc 1794-ben a
forradalmi eszmék terjesztésének vádjával minden szabad­
kőműves szervezkedést betiltott a Habsburg birodalom egész
területén, üjjászervezésére az 1860-as évekig nem is ke­
rült sor. 1868-tól a magyarországi szabadkőművesség kor­
- 110 -
mányengedéllyel működött. Tevékenysége a jótékony intéz­
mények fenntartásán kivül elsősorban a tagok pártfogásában,
azoknak vezető állásokba való elhelyezésében állott, de
ténylegesen politikai befolyásuk is volt, amelyet a nagytőke
érdekei határoztak meg. Az 1919. évi Magyar Tanácsköztár­
saság betiltotta a páholyok működését. A fasiszta ellenfor­
radalmi rendszer - a kát. egyház követelését is teljesítve
- liberális politikai jellege miatt megtagadta a szabadkő­
műves páholyoktól a működési engedélyt. 1/
A szabadkőművességgel való kapcsolat tervei megvalósulását
eredményezi, t.i. a páholy, amely úgy látszik foglalkozik az ér­
telmi fogyatékosok problémájával ia, támogatja, sőt anyagilag is
segíti elgondolásai keresztülvitelében.
1874-ben Frim külföldi tanulmányi útra készül, azért, hogy
az értelmi fogyatékosok számára működő intézményeket megismerhes­
se. Terve a szabadkőműves páholy és a kultuszminisztérium anyagi
támogatása révén valóra is válik, úgy, hogy Európa számos orszá­
gába ellátogathat.
Hazaérkezése után részben a külföldön szerzett tapasztalatok
hatására, részben pedig, miután a később vezetésére bízott első
int'zet megszervezésének terve már kialakulóban van, lelkes ajaj-
tópropaganáát indít az értelmi fogyatékosok érdekében. 187!* feb­
ruárjában a "Pesti Napló"-bsn; "A hülyeiskola szükségessége" cím­
mel irja meg első cikkét. Ugyanez év márciusában a "Pester Lloyd"
c. újságban ir cikkeket, majd októberben az "Ungarischer Schulbote"
o/
c. lapban,
Még ez év novemberében Rákoapalotán meg is nyílik hazáinkban
az első Intézet értelmi fogyatékosok számára "Munka" elnevezéssel,
egy növendékkel, a szabadkőműves páholy támogatásával.
Hogy Frim a szabadkőművességgel milyen kapcsolatb'a kerül
azon kivül, hogy eredeti tervei megvalósitésához az sgyik pá­
holy segíti hozzá, nem tudjuk. Érdskes azonban az, hogy érdemei
elismeréséül 1876-ban a philadelphiai egyetem a pszichológiai
tudományok doktora cimet adományozza számára. ^ Ez a tény arra
enged következtetni, hogy a szabadkőművesség nemzetközi kapcso-
^ Átvéve az Uj Magyar Lexikon 6. kötetéből, a szabadkőművesség­
ről szóló rész kihagyásokkal szószerint. Budapest, 1962. Aka­
démiai Kiadó. 148.old.
2/
J.Frim: "Der Unterricht der Cretinon, Blödsinnigen und Idioten."
J.Frims "Die Bekämpfung des Idiotismus."
J.Primi "Die Idiotenbildung.11
^ Eredeti oklevél alapján. Cikk ée okmánygyűjtemény Frim Jakab
munkásságáról. Magánkönyvtár.
- 111 -
latai révén jut ilyen kitüntetéshez, nehéz volna ugyanis felté­
rüli ujabb problémák miatt azonban az átadásra, s igy az intézet
telezni, hogy a körmendi timár tanító fia 24 éves korában más
államosítására csak 1896-ban kerül sor. Frim megállapodás szerint
utón ismertté válhatott volna a cimet adományozó egyetemen.
még ez évig az intézetben marad mint mb. igazgató, majd 1897-ben
A "Munka" elnevezésű intézet azonban nem sokáig, 1877 feb­
kiválik ónnak, s a Városligetben nyitja meg újra magánintézetét:
ruárjáig működik. Megszűnésének okait hitelesen, pontosan nem
"Képezhetetlen hülyék intézete" elnevezéssel.
tudjuk, de legvalószinübb az, hogy elsősorban gazdasági és sze­
4 Erimnek ez a lépése sok vitát vált ki. Vannak, akik elma­
mélyi természetű problémák miatt. Hogy az intézet kezdettől nem
rasztalják, s azt állítják, hogy Frlmet a pénzszerzés vezeti. Má­
valami fényes körülmények között működik, arra számos feljegy­
sok szerint csupán arról van szó, hogy miután az államosítás egy­
zés szolgál bizonyítékul. Az intézet megazünésének veszélyét
ben az intézet jellegének megváltoztatását is jelenti - erre ké­
már 1876-ban a sajtóban is olvashatjuk. A "Hon" cimü újság pl.
sőbb még bővebben is kitérünk - ő hűen eredeti elképzeléseihez
május 4-i számában Weinberger S. Ferencz aléirással aggódó, s
a eulyos értelmi fogyatékosok gyógyitó-nevelését kívánja tovább
egyben anyagi támogatásra ösztönző cikket közöl: "A hülyein­
is szolgálni. Az igazság kiderítése meglehetősen nehéz feladat.
tézetek11 cimmel. Tény az, hogy Frim különösen az Alkotás utcai intézetben már ked­
Az intézet azonban véglegesen nem ezünik meg. Frim ugyan­
vezőbb anyagi körülmények között dolgozik, s igy a magánintézet
ié tovább folytatja munkáját úgy, hogy a "Munka" névvel ós sza­
adta anyagi előnyök is jelentkeznek. Feltételezhető tehát, hogy
badkőműves! támogatással megszűnt intézetet ugyanazon a helyen
ezivesebben venné, ha nem államosítanák az intézetet. Az államo­
magánintézetként "Első magyar hülye-nevelő ás ápoló intézet" el­
sítást azonban nem kényszeritik rá. Igaz ugyan az is, hogy a Kul-
nevezéssel folytatólagosan megnyitja. Frim tehát átmenti az in­
tusztminisztériummal és a Fővárosi Tanáccsal évek óta anyagia­
tézetet a kezdeti nehézségeken.
kat is jelentő kapcsolatban áll, lehetséges tehát, hogy az álla­
A megnyitás után hamarosan helyet változtat, még ugyanabban
mosítás elől valamilyen ok miatt már nem tud kitérni. Abban azon­
az évben, tehát 1877-ben átköltözik a Váci útra egy ugyancsak bé­
ban, hogy újra magánintézetet nyit, jövedelemszerzési szándéka
relt házba. A következő évek bizonyos mértékig a fellendUléa évei.
nem bizonyítható jobban, mint elvi ellenállása. A "Magyarország
Ha nem ie nagyon jelentős, de mégis segítséget jelentő adományok
és Nagyvilág" c. lap 1898.évi május 31-i száméban igy Írnak róla:
és a Kultuszminisztérium valamint a Fővárosi Tanács részéről- biz­
"Tavaly azután államosították a hülyeintézetet. De nem abban az
tosított évi segély révén részben a tanulólétszámot emelheti,
irányban, mint ő akarta. Dr. Frim volt eddig-az egyetlen hülye­
részben pedig újra nagyobb épület bérbevételére gondolhat. Az
képző az egész országban és mégsem az ő véleményét fogadta el
18,80-as évek elején már Budán találjuk az intézetet, mig végre
egészében a miniszter.
ujabb költözés után 1888-ban az Alkotás utca 53.sz. önálló épü­
Kenyéririgység játszott a dologba.
letben, amelyhez Frim egy a kultuszminiszter által szorgalmazott
Meg akarták másitani az intézet czélját. Nem akarták fen-
előnyös kölcsön révén jut. Emellett a Kultuszminisztérium 10,ala­
tartani az óvodát, a kj.képezhetetlen hülyék ápoló intézetét és
pítványi helyet rendszeresít az intézetben.
ez a jótékony s gyémántszivü férfiút annyira megbántotta, hogy
Az uj, saját épületre Frim a "Hülyék és gyengeelméjüek bu­
egykori iskolatársának, Wlassics Gyula minisztersége alatt az
dapesti intézete" elnevezést irja ki.
igazgatóságot elfogadni nem volt hajlandó, avagy talán nem is
Frim azontan nem sokáig dolgozik itt sem, t.i. a Kultusz­
eléggé marasztalták s igy elhatározta, hogy az államosított in­
minisztérium a már 1893-ban felvetett államosítás gondolatát 1895-
tézet daczána is továbbra ie fentartja intézetét, különösen ki­
re annyira megérleli, hogy a költségvetésbe fel. is veszi az in­
terjeszkedve a hülyék ápolására."
tézet fenntartásához szükséges pénzösszeget. A költségvetés kö­
6 maga igy nyilatkozik többek között erről a kérdésről:
"Az 1897. évben az intézet államosittatott, de azt C8ak egész

- 112 -
- 113 -
fiatalok részére tanintézetté alakították át, az idősebbeknek,
képezhetetleneknek és nehézkórosoknak /epileptikusoknak/ menhe-
lyük nem maradt. Újonnan kénytelen voltam ezen utóbbiakról gon­
doskodni; újra kezembe vettem ezek ügyét éa alkalmas épületet
találva, szép árnyas kerttel a város legszebb és legegészsége­
sebb pontján, az intézetet számos beteggel 189?. szeptember 1-án
megnyitottam."1/
Bár az intézet államosításával együtt az értelmi fogyaté­
kosok intézményes gyógyitó-nevelése terén - amint azt később meg­
tudjuk - igen jelentős előrelépés történik hazánkban, megállapít­
hatjuk, hogy Frim elmarasztalása nem jogos még akkor sem, ha elvi
indokainak közrejátezását csak 50 %-ban fogadjuk el valóságos
oknak. Ha az intézet államosításával egyidőben ápoló intézetet
is szervezne az illetékes minisztérium, vagy az ő intézetét ál­
lami ápoló intézetté minősítenék, s ő mégis újra magánintézetet
nyitna, egészen más elbírálás alá esnék. A tárgyalt körülmények
között azonban arról van szó, hogy nemcsak az értelmi fogyatéko­
sok intézményes gyógyitó-nevelésének, hanem az ápoló intézetek
alapjait is ő rakja le hazánkban.
Frim 1918-ig vezeti uj intézetét, amelyet 1919-ben bekövet­
kezett halála előtt egy egyesületnek ad át. Közben többször ta­
lálkozunk még vele különböző jótékonysági és gyermekvédelmi funk­
ciókban ie. így pl. egy 1914-ben kelt okmány szerint városi köz­
gyámmá nevezi ki a VII. kerületi elöljáró.
Mielőtt rátérnénk Frim Jakab irodalmi ée gyakorlati gyógyi-
tó-nevelő munkásságénak ismertetésére, nem érdektelen néhány egy­
korú feljegyzés alapján szólni arról sem, hogy a közvélemény ho­
gyan fogadja a még ő általa vezetett, később államosított inté­
zet működését. Feltűnő ugyanis, hogy a sajtó mennyire élénk ér­
deklődést tanúsít Frim személye és az általa képviselt ügy iránt.
Ennek az érdeklődésnek feltehetően több oka van. Elsőként az ügy
újszerűségét és a laikusok számára nem ritkán szenzáció jellegét
kell megemlítenünk. Emellett azonban bizonyos az is, hogy a napi­
lapokban, de még inkább szaklapokban megjelent tudósitáeok ée is­
mertetések az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyitó-neveléBe
iránti egyre fokozottabb igényt jelzik.
Átvéve: "Magyarország ée Nagyvilág" c. lapból 1898.V.31.
- 114 -
Nehéz lenne felsorolni azokat a magyar és németnyelvű napi
vagy heti lapokat, amelyek hosezab-rövidebb cikkek, tudósítások
formájában tájékoztatják a nagyközönséget Frim intézetéről. Tá­
jékoztatásul annyit, hogy a 80-as és 90-es években összesen mint­
egy 20-féle budapesti ée vidéki, magyar ée németnyelvű lapban ol­
vashatunk nem is egy alkalommal az intézetről. /Pl. Pesti Napló,
Magyar Hírlap, Fővárosi Lapok, Budapesti Hirlap, Függetlenség,
Hazánk, Magyar Újság, Nemzet, Egyetértés, Budapest ée Vidéke,
Orosházi Közlöny, Zólyom, Pápai Lapok stb., továbbá Pester Lloyd,
Budapester Tagblatt, Politisches Volksblatt, Pester Journal,
Kaschauer Zeitung stb./
A megjelent tudósítások egy része rövid tájékoztatás első-
sorban az intézet záróvizsgáiról, más részük hosszabb, nem rit­
kán dagályos, túlzó, a nagyközönség érzelmeire ható, Bzakszem-
pontból vitatható cikk, de vannak a szakszerűség szempontjából is
megfelelő, jól szerkesztett tárcák is, amelyek nagyon jó szolgá­
latot tesznek az ügynek. Összességükben mind nagy elismeréssel és
szimpátiával szólnak az értelmi fogyatékosok problémájához.
Persze jelentkezik a "Borsszem Jankó" is. Pl. az 1890.VI. 1-
i számában ezt olvassuk: "A hülyék intézetében a vizsgálat merő
absurdum. Mit akarnak kideríteni? Hogy az ottani hülyék nem hü­
lyék? Ha nem hülyék, akkor minek vannak az intézetben? Ha pedig
hülyék, mit okoskodnak velük?"
A szaklapok közül pl. a "Néptanítók Lapja", az "Orvosi He­
tilap", az "Ungmegyei Tanügy", a "Pester Medizininsch-Chirurgi-
sche Presse" stb. irnak Frim intézetéről és ezzel együtt az ér­
telmi fogyatékosok gyógyitó-neveléséről. Céljuk az, hogy a szak­
körök figyelmét felhívják a kérdés fontosságára, sőt nem egyszer
már nagyon fontos javaslatokat is tesznek az értelmi fogyatéko­
sok ügyének általános rendezésére. Ezekről később még lesz szó.
Rátérve Frim irodalmi ée gyakorlati gyógyitó-nevelő tevé­
kenységére, megállapíthatjuk, hogy munkássága ezen a téren is
figyelemreméltó.
Irodalmi tevékenysége két irányú. Elsősorban propaganda
jellegű, de bizonyos mértékig tudományos igénnyel ie fellép
' - 115 -
Utóbbi szándékát: "A hülyeség és a ¿ülyeintézetek különös tekin­
tettel Magyarország hülyéire" Ciliiméi 1884-ben kiadott munkájában
tapasztalhatjuk, de végeredményben ez a müve ie - mint ahogy a
"Segélyszózat" alcim jelzi\- hasonlóéul a sajtóbem közölt cikkei­
hez, előadásaihoz és az intézetről folyamatosan megjelentetett
értesítőkhöz, mégis elsősorban propaganda jellegű.
A szándéka szerint is kizárólag propaganda jellegű cikke­
inek és előadásainak elemzésére bővebben nem térünk ki. Ezek
azért jelentősek, mert a közvélemény előtt feltárják az értelmi
fogyatékosok elmaradott helyzetét hazánkban.--tehát figyelemfel-
hivóak, e népszerű megfogalmazásuk következtében szakmai szem­
pontból ie közérthetőek. Ezt a célt és ezeket a szempontokat
egyébként - mint már utaltunk rá - idézett könyvében és a folya­
matosan kiadott értesítőkben ie érvényesíti. Emellett azonban
utóbbiakban már többet ie találunk.
így pl. megkísérli az értelmi fogyatékosság, szerinte "gyen­
ge- ée tompaelméjüség, hülyeség" jellemzését, különböző szempon­
tok szerinti osztályozását, "a hülyeség" okolnak meghatározását,
"a gyermekkor elmebetegségei"—nek leírását, valamint a "hülyék"
gyógyító-nevelésének rendszerbe foglalását.
Frim ezen törekvései nagyon értékesek, mindjárt elöljáró­
ban meg kell azonban jegyezni, hogy nem Járnak, nem járhatnak
mindig megfelelő sikerrel. Ennek okét több tényezőben kereshet­
jük. Elsősorban arra kell rámutatnunk, hogy Frim emléleti mun­
kássága tudományos téren nincs kellően megalapozva. Ezt azért
állíthatjuk, mert bér ismerjük elsődleges célját: propaganda
törekvésit, nem hihetjük el, hogy müve csak ezért nélkülözi a
kor tudományos eredményeinek felhasználásét. Ehhez hozzájárul
a fent ismertetett kérdések tárgyalásánál alkalmazott sokszor
homályos megfogalmazás és logikailag sem eléggé követhető szer­
kezet. Végeredményben néhány külföldi szerző müve alapján, illet­
ve teljesen empirikus utón foglalkozik a felvetett nagyon fontos
és alapvető kérdésekkel. Ez azért feltűnő, mert külföldi tanul­
mányi utján nagyon sok tapasztaltot szerehetett volna, a kapcso­
lódó tudományok, ha nem ie mindenben kiforrott, de mégis akkor
már igen gazdag eredményeit és a külföldi szakirodalom több más
hozzáférhető anyagét ia felhasználhatta volna.
1/ Ide tartoznak az intézet megnyitása előtti időkből származó,
mér korábban idézett cikkek, továbbá pl. a Fővárosi Iparos-
körben tartott felolvasása: "A hülye gyermek és nevelése óim­
mal. stb. _ llfi _
Ami az értelmi fogyatékosok gyógyitó-neveléeére vonatkozó
útmutatásait illeti, elsősorban munkásságának előbbi fogyatékos­
ságából következően szintén igen sok megjegyzést kívánnak. Követ­
keztetései, általánosításai ezen a téren is teljesen empirikus
utón jönnek létre. Bizonyos, hogy az intézetbe felvett rendkívül
heterogén -növendékcsoport is akadályozza a bonyolult problémákban
való eligazodásban, egy pontos rendszer kidolgozásában. De ez a
körülmény ugyanakkor azt is jobban jelezhetné számára, hogy a kü­
lönféle fogyatékossági típusok és sulyosaági fokok gyógyitó-neve­
lése sokkal alaposabb vizsgálódást, nagyobb körültekintést igé­
nyel.
A teljesség igénye nélkül elemezzünk néhány jellemző prob­
lémát Frim tanitásai közül.
Nagyon értékes, de szintén nem problémamentes Frim állás­
pontja a "gyógyitó-nevelés" kérdéséről. "A hülyeséget háromféle
szempontból kell tekintette és pártfogásunk alá vennünk - irja -
és pedig: a/ gyógyitás-nevelés, b/ orvosi és törvényszéki gyógy-
tani és c/ émberbaráti szempontból.
A mi az elsőt illeti, nem elég ezen szerencsétleneknek,
őket emberbaráti czélból "éhségtől, hidegtől, mezítelenségtől,
rútság és gúnytól" megóvni - nekik menhelyet szerezni, hanem a
mennyire lehet őket "gyógyítani, nevelni éa képezni kell"; hogy
egykor, családjaik és a társadalom körébe visszakerülve, ott le­
galább félig hasznavehető egyéniségekké válhassanak, a mit egye­
dül csak a gyógyitó-nevelés által érhetünk el; azaz az elnyó-
morult, gyenge, elkorcsoeult teatet a rendes arányban kell kifej­
teni, erősíteni, gyógyítani, a szunnyadozó lelket felébreszteni,
¿'sötét, tévelygő szellemet összegyűjteni és azt legalább*"a leg­
általánosabb és legszükségesebb ismeretekre" tanítani; főképpen
azonban a fölébresztett szellem alapján "erkölcsöt" kell belé­
jük oltani.
Ezen igyekezet ezen szóval: "Gyógyitás-nevelés" fejezte­
tik ki, a melynek foganatosításához két erő egyidejű és együt­
tes hatással szükséges: "A paedagogus éa az orvos".
Hogy ezen nemes czél elérhető legyen, erre vonatkozólag
ezen kettőnek szótválaezthatatlan szövetsége a főfeltétel; itt
nem szabad rangkülönbségnek, irigykedéanek, civódásnak előfor­
dulni, hanem a legbenBŐbb együtthatásnak kell működni...
- 11? -
 A kettős cél "Nevelés és gyógyítás" együtt jár ugyan, mind­
amellett is ezen utóbbi csak ez eredményezett nevelés alapján ér­
hető el, azért kell az intézetek vezetését paedagoguaok kezében
hagyni. Az ilyen intézetek orvosvezetőinek általában szemükre
kell vetni azt, hogy ők főfigyelmüket a hugyra, vérre és más
efféle dolgokra irányozzák, a melyek jól lehet, a tudománynak
nagy hasznára vannak, de a szerencsétlen hülyéknek semmit sem
használnak."1^
Az idézettekből láthatjuk, hogy Frim a gyógyitó-nevelés
fogalmát már tudatosan használja, sőt bizonyos" mértékig helye­
sen Is értelmezi. A gyógyitáa összetevő azonban nem azt jelen­
ti pontosan nála, amit a modern gyógyitó-neveléstudományban',
csupán a pedagógus és orvos együttes munkáját igényli, a gyógy­
pedagógiai tevékenységben a gyógyitó-nevelés két oldalának dia­
lektikus összefüggését és egyéségét még nem'ismeri fel. Tekintve
tehát, hogy az ő értelmezésében a gyógyítás teljesen a hagyo­
mányos orovosi értelemben vett gyógyítás, éppen ezért helyes,
hogy a nevelés elsődlegességét hirdeti.
Találkozunk azonban Frimnél a gyógyítás fogalmának más
összefüggésben való alkalmazásával is. S ezen a ponton minden­
képpen vitába kell vele szállni. Vitatkozni kell vele már csak
azért is, mert a szakirodalomban a XX. században a gyógyitó-ne­
velés többféle helyes vagy kevésbé helytálló megfogalmázósa kö­
zött, teljesen téves és a gyógyitó-nevelés helyes értelmezését
veszélyeztető állásponttal is találkozunk, amelynek egyik válto­
zata már Frimnél is megjelenik.
Frim,amikor a "hülyék" kedélyképzéséről nyilatkozik, töb­
bek között az alábbiakat mondjat "Hogy a hülye, mint általában
a gyermeki világ nem csak a lelkiismeret szavaira hallgat, ha­
nem az Istennel való közösség és azzal az Isten világában való
részvételre is képesíthető, az kétségtelen. A ki nem fáradozik
azon, hogy a hülyét a bibliai történet alapján Istennel való kö­
zösségre vezesse, az elmulasztja a legfőbb képzési eszközt, a
legerősebb emeltyű alkalmazását arra nézve, hogy a hülyét szel­
lemi gyengeségéből kigyógyitsa. Tapasztalat szerint azok a hü-
2/
lyék, kik Istent félik és keresik, leggyorsabban meggyógyulnak."
^ F r i m Jakab: "A hülyeség és a hülyeintézetek különös tekintet-
2 /tel Magyarország hülyéire." Budapest, 1884. Posner.15-17.old.
U.o. 65.old.
- 118 -
Frim tehát annak ellenére, hogy korábban a gyógyítást tel­
jes mértékben a hagyományos orvosi gyógyítás szerint értelmezi,
most részben önmagával ellentmondóan csak gyógyításról beszél,
részben pedig teljesen tévesen a vallásos nevelést tartja az é_r-
telml fogyatékosok legfőbb gyógyítási eszközének.
A továbbiakban röviden Frimnek az értelmi fogyatékosság
jellemzéséről, osztályozásáról és okairól szóló álláspontját
vizsgáljuk meg. Ezekre különösen vonatkozik mindaz, amit álta­
lában elméleti munkásságának fogyatékosságairól mondtunk.
Grlesinger-re. Esquirol-ra és még néhány szerzőre hivat­
kozva próbálja összefoglalni saját véleményét a felvetett kér­
désekről. Végeredményben azonban nem válik el pontosan saját rend­
szere a hivatkozott szerzőkétől, felosztási szempontjai nem egy­
ségesek, a különböző fogalmakat nem tisztázza pontosan, keveri,
úgy, hogy a pedig nem is szakembereknek szánt fejtegetése rend­
kívül nehezen követhető.
A legnagyobb bonyodalmat az okozza, hogy általában a kór-
tani, lélektani és pedagógiai szempontok, az okok és a különböző
tünetek keverednek. A hülyeség /idiotizmus/ szerinte "fokozatos­
ság" szempontjából gyenge- és tompaelfnéjüségre és cretinismusra
osztható. A "természetes lélektani fejlődés" szempontjából megkü­
lönböztet ingerült /irritirt/ és szenvtelen /torpid/ hülyeséget.
Oki .szempontból veleszületett /idiotismus congenitus/és esetle-
ges /id.accidentalis/ hülyeséget, előfordulás szerint szórvá­
nyos /id.sporadicus/ és honi /id.endemicus/ hülyeséget.
Később miután Esquirolt idézve elmondja, hogy az két cso­
portot különböztet meg: butaságot /imbecillitást/ és tompaelmé-
jüséget vagy cretenismust, bejelenti, hogy Magyarországon nem bu­
tasággal /cretinismussal/ találkozunk leginkább, hanem gyenge-
éa tompaelméjüséggel /idiotizmussal/.
Ismét később - egyébként több Jel szerint ezt a felosztást
tartja legjobbnak - a gyermeki tompaelméjüség három fokáról be­
szél :
1./ tompáiméJUek, akiket szoktatni lehet,
2./ betegeiméjüek, akik fejlődésre képesek,
3./ gyengéelméjüek, akik képesithetők.
Ezek a példák meggyőzően bizonyítják a fentebb elmondott
véleményünket Frim osztályozási rendszerének hibáiról.
- 119 -
 Hogy Frlmnek mennyire gyenge pontja a rendszerezés, arra
rávilágít az ie, hogy pl. az 1890-1892. évi értesítőben Így közli
a növendékek adatait:
..c/ értelmi állapot szerint.
Beszélni tud értelemmel ............... 26
Beszélni nem t u d ..........................................
Siketnéma és h ü l y e .................
Siketnéma, vak és hülye . . . . .
Hiányosan beszél ..........................................
d/ szellemi állapot szerint.
írni olvasni tud,............ '.................... 18
Csak Í r n i .......................................... ... .
Csak olvasni.............................................
Egyedül eszik ............................................
Etetni k e l l ..............................................
Felöltözni és levetkőzni t u d ...............’.................36
Csak v e t k ő z n i ............................................ 3
Se felöltözködni se vetkőzninem t u d .......................
Nehézkóros /epilepticus/ . . . ............................
Házimunkával és kertészettelfoglalkozik ...................
Nőikézimunkával foglalkozik ............................. 9 Frim az értelmi fogyatékosok gyógyító-nevelésének célját
A műhelyben dolgozik- t • II
Egyáltalán nem foglalkozhat .............................. 4"^
Be nézzünk egy más vonatkozású példát is. Frim szerints
"A hülyék kivétel nélkül vagy angol kórban szenvedők, vagy görvé-
?/
lyesek, vagy pedig nehézkórosak, vagy bénák.” ' Ilyen felületes
általánosításokkal a "hülyeség okai"-nak részletezésénél is bőven
találkozunk, amelyek azt jelzik, hogy Frim valóban csupán empiri­
kus utón közelíti meg ezeknek a kérdéseknek a tárgyalását.
Fontos megemlíteni, hogy bár Frim a hülyeséget többek kö­
zött elmebetegségnek is nevezi, s ezzel fokozza a fogalmi zavart,
mégis felhívja a figyelmet arra, hogy az "őrültség”, amely szin­
tén elmebetegség, nem azonos a hülyeséggel. Az őrültség felosz­
tásakor azonban ismét megtaláljuk az osztályozásnál nála általá-
^Kilenczedik /1890-1892/ értesitő a hülyék és gyengeelméjUek
budapesti intézetéről /gyengeelméjüek és nehézkórosok számá­
r r a / Budapest, 1892. Müller. lOrold.
Erim..Jakab; "A^hülyeség és a hülyeintézetek különös tekintet-
tei Magyarország hülyéire." Budapest, 1884. Posner. 11. old.
bán jelentkező proüxémákat. Tájékoztatásul idézzük ezt is. Az
őrültség tehát szerinte lehet:
1./ erkölcsi őrültség,
2./ nehézkóros őrültség,
3./ őrültség,
6
4./ vitus-tánc-féle eszelősség,
3
5./ dühösség, őhjöngés, A
1
6./ mélabusság.1/
4
Már volt róla szó, hogy Fnmnek a gyógyitó-nevelő tevékeny­
séggel kapcsolatban ismert elméleti tanitásaira és gyakorlati
gyógyító-nevelői munkájára is kihat hiányos elméleti felkészült­
2
sége. Ami itt a legfeltűnőbb az az, hogy a pedagógus tevékenysé­
1
gének helyes kihangsulyozása ellenére nevelés- és oktatáselméle­
40
ti, valamint módszertani szempontból is igénytelen. Ezen a téren
3
ie megelégszik az egyébként figyelemreméltó javaslatok különö­
sebb rendszer nélküli leirásával. Itt sem használ mindig világos,
a neveléstudomány akkori állásának megfelelő fogalmakat, a leg­
4
több kérdésben a probléma felvetéséig, vagy a problémák felületes.
5 szűkszavú kifejtéséig jut el. Néhány példán keresztül vizsgáljuk
8
meg munkásságának ezt az oldalát is.
nem definiálja. Találkozunk ugyan nála bizonyos célmegjelöléssel,
helyesebben részcélkitüzésekkel, de ezek nem tekinthetők határo­
zott, körülirt célmeghatározásoknak. A gyógyitó-neveléssel kap­
csolatban kifejtett, már idézett álláspontja közben adott cél-
megjelöléshez hasonló pl, az alábbi megfogalmazása is: "A testi­
leg és szellemileg elnyomorodott gyermekek orvoslásának nem csak
a testnek rendszeres és egészséges fejlődése a célja, hanem ko­
rához mért szellemi kifejtés is.; igy tehát ezek nemcsak crvoslan-
dók, gyógyitandók, hanem egyszersmind s ugyanazon időben nevelen-
dők is." 2/ Mind a mér korábban idézett, mind ez a meghatározás
azt mutatja, hogy Frim az értelmi fogyatóskoaaág sulyossági fokát
nem veszi figyelembe a cél megjelölésénél.
A "kedély képzésé"-ről szóló útmutatásai közben azonban
már találunk ilyen utalásokat is. " Hogy a kedély az emberi lé-
l/U.o. 31.old.
2/U.o. 44.old.
- 121 -
\
lek szervezetében alapos helyzetet foglal el, Ö2 t mint tudva lé­
vő dolgot, itt előre kell bocsátanunk, s itt CBak arra utalunk,
hogy a kedély az, melyből cselekedeteink, akár jók akár rosszak
azok, erednek, mig az ész főleg a cselekedetek szabályzatát esz­
közli. Már ebből is következtethetjük, hogy a gyermeki hülyeség
különböző alakjainál és fokánál nem csak az ismeretek tájékának
bezárásáról lehet szó, hanem a kedélyi életben is többféle sza-
bályszerütlenségeknek, hiányoknak és hézagoknak kell lenni, a
mit a hülyékkel tüzetes ismerkedés utján valóban észre is vehe­
tünk."1/
Vagy később ezt irja: "A hol a szemléleti tanitás határa
átléphető, és a gyengeelméjű növendék a reáliákban adott taní­
tást fölfogni képés, ne mulasszuk el, őt a földrajzba, törté-
2/
nelembe, természetrajzba, alak- és mártania bevezetni". Frlm-
nél ezek a súlyosság szerinti megkülönböztetésre vonatkozó meg­
állapítások azonban valójában még csak a gyógyitó-nevelő rend­
szerét alig befolyásoló utalások.
Frim nem készit tantervet és óratervet sem az intézet szá­
mára. Ez többek között a növendékek rendkívül heterogén össze­
tételével magyarázható. Az ő körülményei között valóban nehezen
képzelhető el meghatározott tanterv és óraterv szerint haladni
/lásd: az 1890-92. évi értesítőben megjelent adatokat./. Énnek
ellentmond ugyan az, hogy az intézetben az értesítők tanúsága
szerint rendszeres előkészítő 'és iskolai oktatás folyik, ami
feltételezi a tananyag és a követelmények pontos meghatározá­
sét. Az évek folyamán vannak is ilyen törekvések az intézetben,
azonban ilyen téren a népiskolákhoz, de még a siketek és. vakok
intézetéhez hasonló színvonalra sem jutnak el.
Frim a gyógyitó-nevelés elveit és módszereit - mint mór
jeleztük - csak utalásokban, mozaikszerüen vázolja fel. ;r
A növendékek gyógyításáról szólva a megfelelő levegő és
hőmérséklet fontosságát hangsúlyozza, továbbá gyakori fürdőt,
tápláló, könnyen emészthető étrendet ajánl, s a gyógytorna al­
kalmazását.
•^Frim Jakab: "A hülyeség és a hülyeintézetek különös tekintet-
tel Magyarország hülyéire." Budapest, 1884.Posner.61-62.old.
2/U.o. 65. old,
- 122 -
A nevelés alapja szerinte a szoktatás. Rendre, engedelmes­
ségre, á játék alkalmazásával társas életre kell szoktatni a nö­
vendékeket.
Mint nevelő eszközt emlitl az u.n. "foglalkozásá t is,
ami alatt elsősorban tulajdonképpen az eleinte kisebb megbíza­
tások /személyes holmik rendbentartésa stb./ elvégeztetésén ke­
resztül a munkára nevelést érti.
"A tanítás - mondja - abban különbözik az épelméjű gyerme-,
kék tanításától, hogy felette kevés anyagot vesz föl, és alant
fokon kezdi."1/ Első lépcsője az előkészítő tanitás. amely "az
érzékek foglalkoztatáséra és gyakorlására, nevezetesen a látás-,
és hallás-és tapintásra, a szellemnek mulattató játékok általi
ösztönöztetésére, és különösen oda irányul, hogy a gyermekek be-
2/
szólni tanuljanak, a beszédben gyakoroltassanak." ' Az előkészí­
tő fokon szeretetteljes bánásmódra és a beszédtanitás rendkívül
nehéz feladatára való tekintettel nagyfokú türelemre hivja fel a
tanitó figyelmét.
Az előkészítő tanitás után következő 11iskoláztatás"-nál
legfőbb követelmény a "szemléleti oktatás". "A hülye gyermekek
tanítása - irja - méginkább alapuljon a szemléleten, mint az ép
elméjüeké, mert csakis a tárgyak ismételt szemléltetése által
alakulnak náluk képzetek és fogalmak."3/
Az "iskoláztatás" fokán felhivja a figyelmet az énektanítás
fontosságára, a zenét u.i. a legfontosabb képző eszközök egyiké­
nek tartja. Fontos továbbá az emlékező tehetség gyakorlása, amit
egyszerűbb történetek fáradhatatlan újra- és ujramondatásával
gondol megvalósithatónak.
Végül az Írás, rajzolás, olvasás és számolás tanításáról
szólva megjegyzi, hogy az előbbieket a gyengeelméjű könnyen, az
olvasást gyérebben, a számolást pedig nagyon ritkán tanulja meg.
Anélkül, hogy a továbbiakban Frim által a fentiek egy ré­
szére vonatkozóan bővebben is felvázolt eljárásokat, gyakorlato­
kat ismertetnénk, láthatjuk, hogy a külföldön ebben az időben ál­
talában elterjedt nézeteket, javaslatokat foglalja össze és al­
kalmazza. De pl. már az alapismeretek, vagy különösen a közisme-
T7--------
'Frim Jakab: "A hülyeség és a hülyeintézetek különös tekintet-
p/tel Magyarország hülyéire."Budapest, 1884.Posner.48.old.
'U.o. 48-49.old.
3/u.o. 49.old.
- 123 - ,*
réti tárgyak tanításának módszereit egyáltalán nem la érinti.
Ezen a téren bizonyára ő is a népiskolai gyakorlathoz igazodik,
ami azt jelzi, hogy egy bizonyos fokon túl, tévesen, nem lát lé­
nyeges különbséget az értelmi fogyatékosok és normális gyermekek
oktatása között.
Az elmondottak alapján Prim érdemeit az értelmi fogyatékosok
gyógyitó-nevelésének közvetlen elméleti és gyakorlati kérdéseit
illetően abban foglalhatjuk össze, hogy külföldön szerzett ta­
pasztalatai alapján leirja é3 a gyakorlatban is bemutatja az im­
becillisek nevelőtagozati gyógyitó-nevelésének több ma is alkal-
mazott eljárását.
Végül Prím munkásságának még egy mozzanatára kívánunk rá­
mutatni. Igen figyelemreméltó u.i., hogy felismeri, mennyire fon­
tos a felvételre kerülő gyermekek korábbi adatainak pontos isme­
rete. Hogy ezt elérhesse, egy 30 pontból álló kérdőivet szerkeszt,
amelyet a növendéket (javasló orvosnak, lelkésznek, vagy tanítónak
kell kitöltenie. A kérdőív a ma használatos anamnézls-lap első
változatának tekinthető.,
Összegezve Prím Jakab gyógypedagógiai munkásságát, megálla­
píthatjuk, hogy az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyitó-ne-
velésének fáradhatatlan, lelkes, sokoldalú úttörő szakembere ha­
zákban. Élére áll az addig teljesen elhanyagolt értelmi fogyaté­
kosok ügyének, s előbb az imbecillisek intézeti gyógyitó-nevelé-
sének, majd az idióták ápoló intézeti foglalkoztatásának alap­
jait rakja le. Elsősorban hiányos elméleti felkészültségéből és
a kezdeti nehézségekből következő tévedései ellenére figyelemre­
méltó, s több részletkérdésben később is felhasználható elméle­
ti és gyakorlati munkásságot fejt ki.
Az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyitó-nevelésének tovább­
fejlődése a XIX. század végéig
Ha az értelmi fogyatékosok számára megnyiló első és egyet­
len, intézet államosításának óvszámára gondolunk, azt hihetnénk,
hogy a század végéig hátralévő időben az értelmi fogyatékosok
intézményes gyógyitó-nevelésének továbbfejlődéséről aligha le­
het bővebb mondanivalónk. A gyógypedagógia eddig tárgyalt két
területéhez viszonyítva itt későn meginduló, s az első években
- 124 -
sok nehézséggel küzdő intézményes gyógyitó-nevelés továbbfejlő­
déséhez a század végéig már valóban kevés idő áll rendelkezésre,
mégis ez a rövid időszak igán gazdag, s tendenciáját tekintve a
későbbi fejlődés szempontjából nagyon jelentős éveket jelent.
A továbbfejlődésnek két útja kisérhető figyelemmel, igy a
továbbiakban vizsgálódásunkat két irányban végezzük, annak elő­
rebocsátásával, hogy ez a két ut egy célhoz vezet, s a század vé­
gére már találkozik is. Az eredmény a század fordulóján, mégin-
kább a század elején úgy jelentkezik, hogy amint már korábban
említettük, a gyógypedagógiának ez a területe is felfejlődik a
másik két, már évs^á^ados hagyományokkal rendelkező területhez.
Az egyik ut a- kretin-értelml fogyatékosokra vonatkozó el­
ső javaslatok felelevenítésén és továbbfejlesztésén át vezet.
1883-ban a Belügyminisztérium /akkor oda tartoznak az ilyen
jellegű kérdések/ elrendeli a kretinek és idióták országos ösz-
szeirását,„feltehetően
- azzal
x a szándékkal, hogy az adatok bir -
tokában intézkedéseket hozzon.
A probléma nagyságára u.i. a 80-as években több szakember
felhívja a figyelmet. Különösen a csallóközi helyzet sürgeti egy­
re jobban a kérdéssel való foglalkozást. "A felső Duna szabályo­
zása és a Csallóközben honos hülyeség" cj.mmel közölt cikksoroza­
téban1^ Llnzbauer K.Ferencz orvos, egyótemi tanár "borzadályos,
endemikus járvány"-ról tájékoztatja az illetékeseket.Preventív
intézkedéseket sürget, a a "kór foka" szerint különböző intézmé­
nyek felállítására tesz javaslatot.
"1./ a legerősebb fok: a tel-kretin és tel-idióta, teljeB
lelki butasággal és esztelenséggel,
2 T/ középfok: kretin és idióta, melyeket bárgyuság és os­
tobaság jellemez,
3./ könnyű fok; fél kretin és fél idióta, kiknek jellege
a gyenge elméjüség és együgyüség.
A kór e 3 foka szerint, ezen lények művelődési képessége
is különböző. A baj csökkentésére szolgáló intézetek a követ­
kezők: v .
1./ Gyógy-nevelőintézet. melybe a 3-ik évet már elért fél
kretin és fél idióta, valamint kretin és idióta lenne felveendő.
1/^A cikksorozat a "Pester Medizinisch- Chirurgische Presse"-ben
jelenik meg. Átvéve a Pesti Napló 1885. I.5.-Í számából.
- 125 -
 2./ Foglalkoztatási menedékhelyek. Ezekben a kór második
A kisgyermekek számára bölcsődék és óvodák felállítását
fokán levőket, ,t.i. a valódi kretin és idiótákat - csak annyira
javasolja.
lehetséges fejleszteni, hogy a tisztaságot, rend és csendet a
Az iskoláskorúak eeetében nagyon fontosnak tartja, hogy a
viseletben, a betanult foglalatosság iránti figyelmet szokják
népoktatási törvény helyes értelmezésével, amely csak a tanit-
meg.
hatatlan tompaelméjüeket zárja ki az iskoláztatásból, a kevésbé
3./ Ápoldák. Ezekbe kerülnek a butaság és hülyeség legmé­
súlyos "hülyéket" vegyék fel a népiskolák.
lyebb fokán álló betegek, kik csak az ember eltorzított képmását
Azok számára, akiket a népiskola nem vehet fel, "gyógy­
viselik magukon, de valójában mélyebben állnak, mint az állat, <
pedagógiai" intézetek létesítését javasolja, s végül "ápoldákat"
mivel bennük még az önfentartás ösztöne is hiányzik."
olyanoknak, akikről bebizonyosodik, hogy teljesen képezhetetle-
A csallóközi helyzet felmérésében Linzbauerrel résztvevő
nek.
Lendvay Benő dr., Pozsony megye főorvosa 1887-ben "A hülyeség
A gyógypedagógiai intézetek és ápoldák létesítését egyér­
/cretinismus/ Csallóközben" cimmel kiadott könyvében még rész­
telműen az állam feladatának tekinti, meggyőződése, hogy magán­
letesebben foglalkozik a kérdéssel.
intézmények nem oldhatják meg a feladatot, a szülők nem képesek
Már két évvel korábban a budapesti orvosi és közegészségü­
megfizetni a megszabott tandijakat, vagy ápolási költségeket.
gyi kongresszuson is felszólal, e munkatárséhoz hasonlóan a pre­
A fentiekből láthatjuk, hogy mindketten elsősorban a kre-
venciót és intézmények felállítását sürgeti. Idézett munkájában
tin-értelmi fogyatékosokkal foglalkoznak, de éppúgy, mint Guggen-
részletes, s a 60-as években közölt statisztikákkal szemben már
hühl, vegyes értelmi fogyatékosokra la érvényes csoportosítást
hiteleseknek látszó adatokat közöl. Részletesen jellemzi a "hü­
végeznek. Munkásságuknak ez a része különösen jelentős. Bár köz_
lyeség okait". Lendvaynak ezeket a közlésit nem elemezzük bő­
vetlen gyógyitó-nevelő tevékenységet nem fejtenek ki, ebben a
vebben, csupán azt jegyezzük meg, hogy nála az idiócia nem súlyos­
kérdésben .tovább jutnak mint Frlm, aki az értelmi fogyatékosság
ság! fokot jelent. Szerinte a kretinizmus és idiócia a hülyeség
sulyossági fok szerinti megkülönböztetésére tulajdonképpen csak
két változata, "...a cretineket és idiótákat - irja - egymástól
utalásokat tesz, s azokból a gyakorlati gyógyitó-nevelői tevé­
meg sem különböztettem, részint mert ezen, nem is mindig könnyű
kenység számára kevésbé egyértelmű következtetéseket von le.
megkülönböztetésnek positiv haszna úgy sincs, mivel mindkettő­
Hogy a kretinizmus és az azzal összefüggő problémák nem­
nek főjellege anélkül is a léleknek kisebb nagyobb mérvű elhomá-
csak a Csallóközre és esetleg még néhány földrajzilag pontosan
lyosodása; akár maradjon a test jóformán ép, akár mutasson a leg-
megjelölt területre korlátozódnak, hanem többé vagy kevésbé or­
sajnélatraméltóbb elnyomorodást, torzképződést, mint némely cre-
szágosan jelentkező problémák, arra már a 80-as években rájön­
tineknél. A mi azoknak tanithatását, idomíthatását, tehát, lega­
nek. így hamarosan elérkezünk ahhoz az időszakhoz, amikor a
lább részben, azoknak megmenthetését az emberi társadalom részére
csallóközi adatok alapján közzétett javaslatok ás Frim magánin­
illeti: ilyenek úgy az idióták, mint a cretinek közt találtat­
tézete között, ezzel a kretin-értelmi fogyatékosok ée vegyes
nak."1/
értelmi fogyatékosok ügyének megoldása között világossá vélik
Lendvay javaslatai között, amelyek kiterjednek a folyók
az összefüggés.
szabályozósára, a kutak helyesebb kezelésére, egészséges lakóhá­
Az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyitó-nevelésére
zak építésére és egyéb közegészségügyi kérdésekre, szintén kö­
irányuló törekvések e két útja tehát már az 1880-as években ta­
rültekintő. szakszerű, iskoláztatásra vonatkozó javaslatokat is
lálkozik.
találunk. Az "Orvosi Hetilap" egyik 1886. évi száméban Laufenauer
Károly egyetemi tanár már a két probléma összekapcsolásával ad
^ Lendvay Benő dr.: A hülyeség/cretinismus/ Csallóközben."
Pozsony, 18b/. Angermayer. 23.old.
- 126 -
- 127 -
 tájékoztatást és javaslatokat a magyarországi kedvezőtlen viszo­
nyokról.1/
Hasonló módon foglalkozik a kérdéssel a "Néptanítók Lapja"
is egyik 1888. évi számában.^/
A figyelem tehát már nemcsak érdekessége és újszerűsége
miatt fordul Frlm intézete felé, hanem "Mint egy országos, egyes
vidékeken rendkívül súlyos probléma megoldásának első, követendő
példája felé. S miután a kretinizmus súlyos gondjának enyhítésére
- eddig megtett javaslatok mind jelzik, hogy itt nagyon sokrétű in­
tézkedésre. pl, többféle intézménytipus létrehozására van szük­
ség, a további elgondolások már mind az értelmi fogyatékosok
/kretinek és nem kretinek/ sulyosságl fok szerinti szétválasz­
tására irányulnak.
Ilyen összefüggésben is nagyon jelentős az a munka, ame­
lyet 1895-ben Szenes Adolf ad ki: "A hülyék és azok nevelése"
cimmel.^/
Szenes Adolf gyógypedagógiai munkássága
Szenes Adolf több éven át működik tanárként Frim intéze­
tében, igy az értelmi fogyatékosok gyógyító-nevelésével a gyakor­
latban is foglalkozik.
Müve, amely több mint egy évtizeddel később jelenik meg,
mint Frlm könyve, különösen a gyógyitó-nevelő tevékenységgel .fog­
lalkozó rész kiforrottabb volta és részletesebb közlése, vala­
mint az értelmi fogyatékosok sulyosságl fokok szerinti megkülön­
böztetését figyelembe vevő javaslatai miatt válik igen jelen­
tőssé. <t'
Emellett az is külön" figyelmet érdemel, hogy ő már a nép­
oktatási törvény bevezetésével összefüggésben jelentkező problé­
maként általában az "abnormális" gyermekeit ügyének rendezését
sürgeti, sőt a pedagógia uj ágának, a- "gyógypedagóglá"-nak a lét­
rejöttéről beszél. Bár a gyógypecPagóiai tevékenység értelmezésé­
ben ,ő sem jut el a mai felfogásunkhoz, mégis ki kell emelni, hogy
1 /Laufena:ier Károly: "Az első magyar idióta nevelő intézet Buda-
o/pesien". Orvosi Hetilap.49.az.Budapest,1886.XII.5.
'György A.: "A hülyék intézetének megnyitása."Nétanitók Lapja..
, /Xlf.lvT .7 9 .sz.1888. V. 16.
'Szenes Adolf: "A hülyék és azok nevelése". Pécs, 1895.Külön
levonat a""ííéptanoda" XZVIII-ik évfolyamából.
- 128 -
előbbrelép Frimnél. pontosabb és egyértelműbb a megfogalmazása,
s a vallástanitás kérdésében nem esik olyan súlyos tévedésbe,
mint Frlm. Ez nem jelenti azt, hogy a vallástanitást mellőzi,
de a vallásos érzelmek felkeltését már nem tartja az értelmi
fogyatékos gyermek legfőbb gyógyítási eszközének.
Szenes általános szemlélete más téren is sok pozitív vo­
nást mutat. Demokratikus felfogására vall pl. a népoktatási tör­
vény bevezetésével kapcsolatban tett helyeslő álláspontja. Eli­
téli a társadalmi megkülönböztetést, annak különösen a közokta­
tásügy terén megnyilvánuló következményeit. "A társadalomban -
irja - általában mindig voltak egyes elnyomott osztályok, melyek
minden védelem nélkül a kiváltságosok önkényének voltak kitéve.
Még a mai humánus századunkban is találunk erre példát; a tár­
sadalom minden rétegében akadnak a teljes joguak mellett bizo­
nyos megtűrtek. Ezen általános áramlattól még az iskola sem ment.
Nem is olyan régen volt, hogy oktatásban C3ak a kiváltságos em­
ber gyermeke részesült, a szegény nép gyermeke oktatást nem nyer-'
hetett."1/
Ezek a gondolatok igen értékesek, de hozzájuk kell tennünk,
hogy SzeneBt a polgári társadalom demokratikus intézkedései meg­
tévesztik, nem ismeri fel azokat az ellentmondásokat, amelyek
ezeknek a valóban helyes és demokratikus intézkedéseknek a meg­
valósulását lehetetlenné teszik. Nem látja azt, hogy az általános
és ingyenes népoktatás kimondása még nem jelenti a társadalmi
különbségek eltűnését, sőt még valójában a népoktatás megvaló­
sulását sem.
Szenesnek az értelmi fogyatékosok iskoláztatására vonatkozó
javaslatai is a kora társadalma iránti optimizmusáról tanúskod­
nak. Nemcsak arra gondol u.i,, hogy minél több különféle intéz­
ményt szervezzen az állam az értelmi fogyatékosok számára, ha­
nem a tankötelezettség kiterjesztésére is javáslatot tesz.
Véleménye szerint azokat a gyermekeket, akik a népiskola
követelményeinek nem tudnak megfelelni, akik "gyengék, tehetet­
lenek, ügyetlenek, gyámoltalanok és mint ilyenek csak az épeszü-
eknek akadályul szolgálnak" /azaz debilisek/, külön, 20-25-ös
1/szenea Adolf: "A hülyék és azok nevelése". Pécs, 1895. Külön
levonat a "Néptanoda" XlVIII-ik évfolyamából.4.old.
- 129 -
 Nagyon kivánatos volna, hogy a gyermek valamely mestersé­
létszámú párhuzamos osztályokba kell helyezni.1/ Azok a tanulók
get már az intézetben tanuljon meg és a mennyire lehetséges, er­
tehát, akik "szellemi fogyatkozásuk miatt a népiskola egy-egy
re törekedni is kell. Ha ez azonban nem lehetséges, akkor az in­
osztálya számára kitűzött anyagot egy év alatt elsajátítani nem
tézet gondoskodjék alkalmas mesterről, kik az intézetből kikerü­
bírják" nyilvános iskoláztatásra nem alkalmasak, de külön ősz-
. p/ v lő növendékeket tanonczul fogaják. Az intézet gondoskodjék ezek
talyokban sikerről oktathatók.
felügyeletéről." 1:
Az ilyen tanulók külön osztályokba történő felvételét a
Fentiek meggyőzően bizonyítják, hogy Szenes az értelmi fo­
szülők kérhetik, vagy az illető osztálytanító javaslatára kerül­
gyatékosok intézményes gyógyitó-nevelésének problémáját jól látja,
nek oda, a lényeg az, hogy ne maradjanak a népiskolákban, de a
javaslatai igen körültekintőek, szakszerűek és előremutatóak.
tankötelezettség vonatkozzék rájuk is.
Szenes részletes javaslatai a "hülyék" gyógyitó-neveléséről
Ezzel Szenes tulajdonképpen a ma is alkalmazott "áttelepi-
még nem annyira differenciáltak, mint az intézménytipusokra vo­
tés'.'Tt javasolja. Sőt a "visszatelepítés" lehetőségét is fel­
natkozóak, de ezen a téren is jóval előbbremutatóak, mint Frim
veti. "Egyes esetekben az is előfordulhat - irja -, hogy e speci­
már ismertetett elgondolásai.
ális osztályokban egyik-másik gyermeken testi és szellemi javu­
Ez célmeghatározásából egyértelműen kiderül. Előrebocsátja,
lást vesznek észre, a mikor is az ilyen gyermek az illető tani- ,
3/ hogy: "A czél meghatározása különben igen sok körülménytől függ.
tó ajánlatára visszahelyezhető a népiskola megfelelő osztályába".
Nem tekintve, hogy a hülyeség foka erre nagy befolyással van,
Mi történjék Szenes véleménye szerint az értelmi fogyaté­
sok függ attól is, hogy mely korban vétetik a gyermek rendsze­
kosság sulyósabb fokán álló gyermekekkel?
res nevelés alá. Minél fiatalabb a gyermek, annál többet remél-
Számukra az alábbi intézménytípusokat javasolja; 2/
hetünk; már felnőtt butákkal általában keveset érhetünk el."
"1. Gyermek menhely 5 - gyengébb gyermekeknél 7 éven alu­
Végeredményben szerinte: "A hülyék nevelésének czélja tehát
li hülyék száméra. Ezek itt kellő orvosi felügyelet mellett ne­
oda irányul: a gyermeket arra képesíteni, hogy mindennapi kenye­
veltetnek, érzékeik és tagjaik használatában gyakoroltatnak.
rét önmaga megkereshesse és ne essék terhére a családnak, köz-
2. Nevelő-oktató osztály képesitehető 5-15 éves gyermekek
ségnek vagy allémnak."3/'
számára. E gyermekek részint a gyermek menhelyből, részint pe­
dig később kerülnek az intézetbe. Ezen osztály több csoportra Anélkül, hogy bővebben elemeznénk Szenesnek az »'Előkészítő
van felosztva, hogy egy tanítóra 10 gyermeknél több lehetőleg oktatásiról és "Elemi oktatásiról szóló részletes .leirását,
ne jusson, de meg a fokozatos haladás szempontjából is. Ezen megjegyezzük, hogy elveiben és felépítésében - természetesen -
osztály egy megfigyelő oaztálylyal is van kapcsolatban, vájjon nagyrészt megegyezik a Frim által korábban közéltekkel. Megegye­
egy gyermek képesithető-e vagy sem. zik abban is, hogy tentervet és óratervet még ő sem készit egyik
3. Ápoló intézet fiatal- és idősebb nem képesíthető tompa általa javasolt intézménytípus számára sem. De különbözik abban,
elméjüek részére. Ezek itt - a mennyire lehetséges - tisztaságra, hogy részben pontosabb tantárgyfelsorolást találunk nála, továb­
rendre szoknak és humán bánás módban, ápolásban részesülnek. bá röviden a tantárgyak tanításának célját is meghatározza.
4. Foglalkoztató osztály jól berendezett műhelyekkel; a II. Emellett sokkal több módszerteni utbaigazitást nyújt. Különösen
osztály növendékei itt koruk, nemüknek és tehetségüknek megfelelő vonatkozik ez az alapismeretek tanítására és áz alapvető készsé­
munkát végeznek müveit mesterek vezetése mellett. A III. osztály gek kialakítására vonatkozó módszertani javaslataira.
ápoltjai pedig ugyancsak itt, általuk végezhető foglalkozásra
szorittatnak.
I/szenes Adolf: "A hülyék és azok nevelése". Pécs, 1895. Külön 1/ Szenes Adolf: "A hülyék és azok nevelése".Pécs, 1895. Külön
- /levonat a "Néptanoda" XXVIII-ik évfolyamából.110.old p, levonat a HNéptanoda" XXVIII-ik évfolyamából. 111-112.old.
7 U.o. 56.old.
,'U.o.lll.old.
U.o. 3/ U.o. 57.old.

- 130 - - 131 -
 így végeredményben továbbfejleszti az imbecillisek gyó-
gyitó-nevelésérői korábban Prím által közölt tanításokat. Sót
nála már több olyar megjegyzést is találunk, amelyek a normális
gyermekek ée értelmi fogyatékosok tanitása közötti különbségek­
re utalnak.
Végül röviden szólni kell arról is, hogy Szenes, hasonló-
an Prímhez a "hülyeség" .jellemzését, osztályozását és okait is
megkísérli összefoglalni. Ezek a próbálkozásai azonban nem jár­
nak sokkal nagyobb sikerrel. Az okok bizonyára ugyanazok, mint
Frlm esetében.
Ki kell azonban emelnünk, hogy Szenes "A hülyék psychológi-
ája" címmel is közöl adatokat. Ennek elsősorban az a jelentősé­
ge, hogy ő tehát már a pedagógia és pszichológia általa ismert
eredményeit is igyekszik alkalmazni az értelmi fogyatékosokról
összeállított véleményének kialakításakor. Utóbbi esetben azon­
ban még igen sok korlátba ütközik. Amellett, hogy pszichológiai
vonatkozású közlései is teljesen empirikusak, általában a lélek­
ről alkotott felfogása sem fogadható el. A lélekről vallott ide­
alista szemlélete több tudománytalan spekulációhoz vezeti, ame­
lyeket azonban a józan tapasztalatok és az akkori általános pszi­
chológia alapfogalmainak meglehetősen alapos ismerete több esői­
ben jóirányban módosítanak^.
Összefoglalva Szenes gyógypedagógiai munkásságát megálla­
píthatjuk, hogy általában sikerrel járul hozzá a Frim és mások
által megalapozott értelmi fogyatékosok intézményes gyógyító
nevelésénok továbbfejlesztéséhez.
Az 1890-es években tehát a már ismert altalanos körülmé­
nyekből és az értelmi fogyatékosok területén kialakult helyzet­
ből következően teljesen egyértelmű, hogy megérik:
1./ a Frlm intézet államosításának és
2./ az értelmi fogyatékosok differenciált gyógyitó-nevelése
általánossá tételének gondolata és egyre sürgetőbb igénye.
A megvalósítás azonban, különösen ami a második problémát
illeti, a szintén ismert társadalmi gazdasági körülmények mi­
att egyáltalán nem könnyű.
Még Frim intézetének államosit&i,- ,^ megy minden nehézség
nékül, s hozzá kell tenni, hogy nemcsak a tulajdonos ellenállása
- 132 -
miatt. Az első lépés azonban 1896-ban - mint már tudjuk - mégis
bekövetkezik, s ez a tény egyben a továbbfejlődésnek is rendkí­
vül fontos elindítója lesz.
De nézzük meg mit jelent pontosabban az államosítás, amel­
lett, hogy Magyarország első állami intézete megnyitja kapuit az
értelmi fogyatékosok számára?
Frim intézete,az államosítással egyidőben "Gyengeelméjüek
budapesti országos m.kir. nevelő- és tanintézetéi v é minősül.
Maga az elnevezés, s amit ezzel kapcsolathan már Frim munkás­
ságának ismertetéskor elmondtunk mutatja, hogy ezzel a lépéssel
a növendékek összetétele is megváltozik, azaz elvben csak olyan
értelmi fogyatékosok maradnak az intézetben, akiknek gyógyitó-
nevelése kilátásos, akik képezhetők.
Az értelmi fogyatékosok nagy csoportja tehát hivatalosan
is kettéválik:képezhetetlenekre /idiótákra/ éa képáfehetőkre
/imbecillisekre és debilisekre/. Ez igen jelentős és a jövő szem­
pontjától alapvető változás. Úgy látszik, hogy egyelőre meg is
kell ennyivel elégedni. Nem azért, mert a szakemberek nem látják,
hogy ez a kettéválasztás még mindig nem jelent megfelelő megol­
dást, hiszen Szenes és mások korábbi jávaslatai már egyértelműen
bebizonyították, hogy szükség van további szelekcióra is. Csak­
hogy ennek az egyetlen intézetnek az államosítását is sok-sok
pénzügyi vita előzi meg, amig végre 1896-ban biztosítják a költ­
ségvetési fedezetet.
Az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyitó-nevelésének
általános igénye és a differenciáltabb gyógyitó-nevelée biztosí­
tásának elkerülhetetlensége azonban egyre égetőbben jelentkezik.
S mert egyetlen gyógyitó-nevelő intézet van csak, annak a kere­
teit feszíti szét az élet, a gyakorlat által is bebizonyított
szükséglet. Még két éve sem működik az állami intézet, amikor
megindul az intézeten belüli differenciálódás. 1898-ban már meg­
találjuk a kísérleti osztályokat gyengetehetségüek /debilisek/
számára, amelyek a századfordulón ki is válnak az intézetből, s
külön, az egyik népiskolában kezdik meg működésűket, amelyek ha­
marosan a "kisegitő iskolák" és osztályok hálózatává fejlődnek.
f
- 133 -

Ezzel egyidőben jelenik meg Koboz József; "A gyengetehet-
ségüek oktatása"1^ c. munkája, amely már pontosan bemutatja az
értelmi fogyatékosok differenciált gyógyitó-nevelésének elméle­
ti és gyakorlati szükségességét és módjait. Ekkor lép fel Éltes
Mátyás is, aki résztvesz az Alkotás utcai intézetben meginduló
kísérletekben, s később kidolgozza a kisegítő iskolákban folyó
gyógyitó-nevelőmunka rendszerét. Munkásságáról Kobozéval együtt
a következő időszakban részletesen is szó lesz.
Tájékoztatásul még annyit, hogy még a XIX. század utolsó
éveiben más intézmények is megkezdik működésűket értelmi fogya­
tékosok számára. Frim magánintézete mellett 1898-ban a "Szeretet"
egyesület "hülyék menházá"-t létesit /191&-ban ez költözik át
Homokra a mai gyógypedagógiai foglalkoztató intézet elődjeként/.
Ugyanebben az évben Blum Rezső Pelsőcön nyit magánintézetet "El­
megyengék ápoló intézete" elnevezéssel /1903-tól nyilvános joggal
működik/.
A század fordulóra +ehát a gyógypedagógiának ezen a terü­
letén is kialakul az intézményes gyógjyitó-nevelés. s a súlyos
értelmi fogyatékosok intézményes ápolásának igénye, e létrejön­
nek azok a feltételek, amelyek ha ezen a területen hosszú ideig
általában nagyon szerényen is. de lehetővé teszik a gyógyitó-ne-
velő munka szélesebbkörü megindulását.
A beszédhibások intézményes gyógyitó-nevelesének kialakulása
Magyarországon
A XIX. század vég'én a beszédhibások intézményes gyógyító-
nevelése is megindul hazánkban. Korábban, ha orvosok próbálkoz­
nak is súlyos beszédhibák gyógyításával, gyógyitó-nevelő tevékeny­
séget tudomásunk szerint senki sem fejt ki ezen a téren, érde­
kes, hogy a siketekkel foglalkozó szakemberek figyelmét sem kel­
ti ¿fel - a külföldről bizonyára ismert eljárások, próbálkozások
ellenére sem - ez a legalábbis kevésbé súlyos formájában nagyon
elterjedt fogyatékosság.
~^Roboz -József: "A gyengetehetségüek oktatása". Budapest, 1898.
Lampel.
- 134 -
Ismeretes, hogy Kőszeghy Bálint a XIX. század közepén,
tervezett "FÜlgyógy és Némák Intézet"-ében hebegőkkel, dadogók-
kal és "életmüves nyelvbajokban szenvedőkkel" is szándékozik fog­
lalkozni. Arról azonban nem tudunk, hogy miután intézetét nem si­
került megnyitnia, beszédhibás magántanítványokkal alkalmaz-e
gyógyitó-nevelő eljárásokat.
Az első tanfolyam beszédhibások számára 1890-ben Aradon
nyilik meg Koboz József vezetésével, városi támogatással, Ez a
tanfolyam azonban négy évi működés után megszűnik, t.i. Robozt
Eötvös Loránd kultuszminiszter Budapestre helyezi, azért, hogy
itt szervezzen hasonló tanfolyamokat. 1894-ben tehát a tanfolyam
Budapesten folytatja működését. 1898-ban Roboz más munkakörbe
kerül, a tanfolyam vezetését pedig Sarbó Artúr dr. veszi át.
A beszédhibások gyógyító-nevelése a budapesti tanfolyam
keretében hamarosan fellendül. Roboz is, de különösen Sarbó mind
elméleti, mind gyakorlat^ téren kiváló szekemberek, akik a gyógy­
pedagógiának ezt az egészen fiatal területét nemzetközileg is
elismert színvonalra emelik. Gyógypedagógiai munkásságukat azon­
ban ennek a korszaknak a keretében már nem ismertetjük. Sokol­
dalú gyógyitó-nevelő tevékenységük bemutatására az egységes
gyógypedagógia kialakulásának tárgyalásakor kerül sor.
- 135 -
 I r o d a l o m j e g y z é k

A Budapesti Áll. Kisegítő Iskola Ideiglenes szervezeti

szabályzata. Budapest, 1901. Frltz.
A Képezhető Hülyék és Gyengeleméjüek Budapesti Orsz. M.Klr.
Nevelő- és Tanintézetének szervezeti szabályzata és házi­
rendje. Budapest, 1898. líüller.
A Siketnémák Temesvár-városi Intézetének története. Szerki
Scháffer Károly. Temesvár, 1896. Uhrmann.
A Vakok Országos Önképző-Segélyező-és Nyugdíj Egyletének
alapszabályai. Budapest, 1883. Rudnyánszky.
A Vakok Budapesti Országos M.Klr. Nevelő- és Tanítóképző
Intézetének Szervezeti Szabályzata. Közli: Pivár Ignác.
Budapest, 1897. Kovács.
A Vakok Budapesti Országos M. Kir. Nevelő és Tanítóképző
Intézetének házirendje. Budapest, 1899.
A Vakok Budapesti Kir. Orsz. Intézetének értesítője az
1900-1901-iki iskolai évről. Közli: Herodek Károly. Buda­
pest, 1901. Fried és Krakauer.
A Vakok Budapesti Kir. Orsz. Intézetének értesítője az
1901-1902-iki iBko l a i évről. Közli: Pivár Ignác. Budapest,
1902. Fried és Krakauer.
A Vakok Budapesti Kir. Orsz. Intézetének értesítője az
1902-1903. iskolai évről. Közli: Pivár Ignác. Budapest,
1903. Stephaneum.
Bárczl Gusztáv dr.: Gyengeleméjü gyermekek nevelése. Buda­
pest, 1934. Áll. Gyógypedagóai Tanárképző Főiskola és Ne­
velő Intézet.

- 137 -
11./ Bárczi Gusztáv dr.: Általános gyógypedagógia. Budapest,
1959. Tankönyvkiadó.
27./ Értesitő a Képezhető Hülyék-és Gyengeelméjüek Budapesti
12./ Berlnza János: A hülyék oktatásának és irodalmának történe­
Orsz. M. Kir.' Nevelő-ée Tanintézetéről az 1899-1900. tan­
te külföldön és hazánkban. Különböző kutforrások nyomán,
évről. Budapest, 1900. Fritz.
Vácz, 1901-1902. /Kézirat./
28./ Értesitő a Hülyék és Gyengeelméjüek Budapesti Intézetéről
13./ Borbély sándor: A magyar siketnéma oktatás bibliográfiája
/Gyengeelméjüek és Nehézkórosok számára/. Budapesten, Buda
ás adatgyűjteménye 1920 végéig. Vácz, 1924.
Alkotás utcza 2/b. szám alatt. 1890-1892,
14./ Borbély Sándor: Bevezető jegyzetek a siketnémák oktatásá­
29./ Értesitő a Siketnémák Váczi Kir. Orsz. Intézetéről az 1881-
nak módszertanához. Vác, 1901. /Kézirat./
1895. tanévekről. Közli: Fek6te Károly. Vácz, 1882-1896.
15./ Olaparéde Ede: Gyermekpsychologia és kisérleti pedagógia.
30./ Értesitő a Siketnémák Váczi M. Kir. Orsz. Nevelő és Taní­
Ford.: Waszely Ödön. Budapest, 1915. Lampel.
tóképző Intézete a milleneum évében. 1895-1901. Közli: Ro-
16./ Daday András dr.: Adatok a magyarországi siketnéma ápolás
boz József. Váczon, 1896-1901.
és oktatás múltjából. Betegápolásügy XIII. évfolyam./Külön­
31./ 1 Értesitő a Vakok Budapesti Országos Intézetéről az 1895/6.
lenyomat./
tanévben. Közli: Pivár Ignác. Budapest, 1896. Kemény.
17./ Egy humánus intézet. - A hülyék /Frim-féle/ nevelő-és tan­
32./ Értesítő a Vakok Budapesti Országos M. Kir. Nevelő-és Taní­
intézete. Fővárosi Lapok. 1898. Jul.17*
tóképző Intézetéről az 1896/7. tanévben. Közli Piváx Ignác.
18./ Ellenbach Mátyás: A gyengeelraéjüek világából. Budapest,
Budapest, 189?. Kovács,
1902. Neuwald.
33./ ÉrteBitő a Vakok Budapesti Országos M. Kir. Nevelő-és Ta­
19./ Éltes Mátyás: Közérdekű tudnivalók a gyengetehetségü gyer­
nítóképző Intézetéről az 1898/9. tanévben. Közli: Pivár
mekek oktat’ására szolgáló kisegitő-iskolákról. Budapest,
Ignác. Budapeet, 1899. Fried és Krakauer.
1905. Gyógypedagógai Könyvtár 6.az.
34./ Faragó László- Kiss Árpád: Az uj nevelés kérdései. Budapest
20./ Emlékkönyv a Siketnémák Váczi Országos Királyi Intézete
1949. Egyetemi Nyomda.
100 éves fennállásának ünnepe alkalmára. Szerk.: Borbély
35./ Fekete Károly: A siketnémák oktatása népiskolákban. Megje­
Sándor. Budapest, 1902.
lent: Értesitő a Siketnémák Váczi Kir. Orsz. Intézetéről
21•/ Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete.
az 1884/5-iki tanévben. Vácz, 1885. Mayer.
Marx-Engels válogatott müvek II. kötőt. Budapest, 1949.
36./ Fekete Károly: Az ember beszédszervezete. Megjelent: Érte­
Szikra.
sítő a Siketnémák Váczi. Kir. Országos Intézetéről az
22./ Engels: Anti-Düring. Budapest, 1950. Szikra.
1885-86-iki tanévben. Vácz, 1886. Mayer.
23./ Engels: A természet dialektikája. Budapest, 1950. Szikra.
37./ Fekete Károly: A siketnémák élőszóval nyilatkozó beszédjé­
24./ Értesitő a Budapesti Nyilvános Siketnémák Magán Tan-és Ne­
nek fejlesztése, Megjelent: Értesitő a Siketnémák Váczi Kir
velő Intézetéről az 1890-91. tanévben. Közli: Frim Antal.
Országos Intézetéről az 1886-1887-iki tanévben. Váczon,
Budapest. 1891. Burian.
1887. Mayer.
25./ Értesitő a Gyengeelméjüek Budapesti M.Kir. Orsz. Intézeté­
38./ Fekete Károly: Szóhang-csoportok kapcsolatai. Megjelent:
ről az 1903-1904; az 1504-1905; az 1506-1907. tanévről. Bu­
Értesitő a Siketnémák Váczi Magyar Királyi Országos Tanin­
dapest, 1909. Bichler.
26./ Értesítő a Képezhető HUlyék-és Gyengeelméjüek Budapesti tézetéről az 1887-1888-iki tanévben. Váczon, 1888. Mayer.
Orsz. M.Kir. Intézetéről az 1897-1898; az 1898-1899; az 39./ Filozófiai Lexikon. Budapest, 1953. Szikra,
1901-1902; az 1902-1903. tanévről. Budapest, 1903. Fritz. 40./ Földes Éva dr.: Apáczai Cseri János és J.A. Comenius a ma­
gyar ifjúság sokoldalú neveléséért. Testneveléstudomány.1.
évf. 1955. 3.sz.
- 138 -

- 139 -
 »

55./ Gyermekvédő intézetek Magyarországon. A Budapesten 1899-ben

41./ Prim Jakab életéről, munkásságáról és intézetéről cikk és
tartott Gyermekvédő Kongressus alkalmából szerkeszti és
okmánygyüjtemény. Magánkönyvtár.
kiadja: a Kongresszust előkészítő bizottság. Budapest, 1899
42./ Frim Jakab: A hülyeiskola szükségessége. Pesti Napló. 1875.
Pesti Könyvnyomda Rt.
II. 20.
56./ Gyógypedagógiai Szemle a siketnémák, vakok, hülyéi, gyen.-
43./ Frim.J.; Der Unterricht der Cretinen, Blödsinnigen und Idi­
geelméjüek, dadogok és hebegők oktatásával foglalkozók
oten. lester Lloyd. 1875. März.
szakközlönye, /havi folyóirat./ I-V. évfolyam. 1899-1903-ig
44./ Frim.J.: Die Bekämpfung des Idiotismus. Fester Lloyd. 1875.
57./ Győrffy Pál: Siketnémák története. Budapest, 1951. Jegyzet-
März.
sok^zorositó Vállalat.
45./ Frim.J; Die Idiotenbildung. Ungarischer Schulbote. Budapest,
58./ Herceg Árpád dr.: Magyar orvostörténeti Jegyzetek. Megje­
den 17. Oktober.1875.
lent: Szumowsky Ulászló: Az orvostudomány története c. mü­
46./ Frim Jakab; A hülyeség és hülyeintézetek különös tekintet­
vének magyar kiadásában. Budapest, 1939.
tel Magyaroszág hülyéire. - Segélyszózat a magyar nemzethez
59./ Herodek Károly: Tanulmányuti Jegyzetek. Budapest, 1902.
a nyomorultak legelhagyatottabbjai érdekében. Budapest,
Fritz.
1884. ' Herodek Károly: Közérdekű tudnivalók a vakokról. Budapest,
60./
47./ Gácsér József: Jólészi Cházár András. Megjelent: Emlékkönyv
1901. Gyógypedagógiai Könyvtár. 3.sz.
a siketnémák Váczi Országos Királyi Intézete 100 éves fenn­
61./ Herodek Károly: A vakok Braille-rendszerü Írásának ismerte­
állásának ünnepe alkalmára c. kötetben. Budapest, 1902.
tése. Budapest, 1910. Stephaneum.
48./ Gondosné Szabó Anna dr.t Gyógypedagógiai alapismeretek.
62./ Herodek Károly: Vakok József Nádor Királyi Országos Intéze­
Budapest, I960. Tankönyvkiadó.
te Évkönyve és a Hew-York-i Vakságügyi Világkonferencia.
49./ Gordosné Szabó Anna cr.: Gyógypedagógia történet I. Egyete­
Budapest, 1932. Fővárosi Nyomda Rt.
mes gyógypedagógia történet a XX. századig. Budapest, 1962.
63./ Herodek Károly: Emlékkönyv a Vakok József Nádor Kir. Orsz.
Tankönyvkiadó. Intézete 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára. Budapest,
50./ Gordosné Szabó Anna dr.t Fejezetek a gyógypedagógia törté­
1926. Franklin.
netéből. Kandidátusi értekezés. 1961. /Kézirat/.
64./ Herodek Károly: Pivár Ignác. Budapest, 1905. Stephaneum.
51./ Gordosné Szabó Anna dr.:Fejezetek a gyógypedagógiatörténe­
65./ letenes Károly: A beszédhibák Javítására szolgáló állami
téből. - Kanditátusi értekezés tézisei. - 1961. Pedagógiai
tanfolyam 25 éves története. Budapest, 1925. A Beszédhi­
Szemle. XII. évf. l.sz. bák Javítására Szolgáló Áll. Tanfolyam Igazgatóságának ki­
52./ Gordosné Szabó Anna dr.; E..Seguin gyógypedagógiai munkás­
adása.
sága. Országos Gyógypedágógai Kongresszusi Gyűjtemény. Bu-
6 6 ./ Jelentés /II. évi/ a Siketnémák Kolozsvári Országos Inté­
dapest, 1 9 6 1 .
zetének az 189C/91-ik tanévbén kifejtett működéséről. Ko­
53./ Gordosné Szabó Anna dr. szerkesztésében^. Szemelvénygyűjte­
lozsvár, 1891. Közművelődés.
mény a "Gyógypedagógia történét"-néz. Budapest,^1962, Tan-
67./ Jelentés a "Szeretet" testi és szellemi fogyatkozásban
• könyvkiadó. szenvedőket gyámclitc orsz. egyesület 1898. évi működéséről
54./ Gordosné Szabó Anna dr. és Lovász Tibor: A Gyógypedagógiai
Budapest, 1899. Bichler.
Tanárképző Főiskola reformjának néhány kérdéséről. Felsőok­
68 . Jelentés a Siketnémák Kolozsvári Országos Intézetének kelet
tatási Szemle. XI. évf. 7-8.sz. /1962./
kezéséről és az 1888-1896. tanévekben kifejtett működéséről.
Szork.: Szvacsina Géza. Kolozsvár, 1890-1897. Közművelődés
és Münyomdai Rt.

- 141 -
- 140 -
69./ Jelentés a Siketnémák Kolozsvári Intézetének 3-21 évi mű­ 85./ Nagy, Peter: Die Taubstummenanstalten Ungars einst und
ködéséről /1890-1909.tanév/ Összeállítottas Nagy Péter. jetzt, nebst einem Ueberíiblick über die Organisation des
70./ Kalauz a siketnémák oktatása terén. Havi folyóirat. Szer­ ungarischen Taubatummenunterrichtes. München, 1827.
kesztő: Soherer István. /Az első magyar szaklap./ I-IX. 86./ Ravasz János. Felkai László. Bellér Béla. Simon Gyula: A
évf. 1887-1895. Magyar nevelés története a feudalizmus és kapitalizmus
71./ Kalauz az emberbaráti oktatás és nevelés terén. Havi-folyó­ korában. Budapest, I960. Tankönyvkiadó.
irat. A testi és szellemi fogyatkozásban szenvedőket gyá- 87./ Ravasz János: Magyar neveléstörténet. Budapest, 1953. Tan-
molitó egyesület hivatalos közlönye. X-XIII. évf. 1896-1900. könyvkiadó.
72./ Klis La.jos: A siketnémák oktatásának és irodalmának törté­ 88./ Roboz József: A vakok oktatásának fontosabb kérdéseiről.
nete. Váoz, 1901, /Kézirat./ Budapest, 1896. Lampel.
73./ Krenedits Perencz: Fekete Károly emlékezete; Megjelent: 89./ Roboz József: "Hephata". Az aradi siketnéma iskola javá­
írtesitő a Siketnémák Váczi Királyi Országos Tanintézeté­ ra kiadott emléklap. Arad. 1888.
ről az 1888-1889-iki tanévben. Váczon, 1889. Mayer. 90./ Roboz József: A dadogás gyógyitása. Budapest, 1894. Wiener.
74./ Krenedits Ferencz: Megyei siketnéma-iskolák. Megjelent: 91./ Roboz József: Mi a dadogás és hogyan lehet rajta segiteni.
Értesitő a Siketnémák Váczi Magyar Királyi Országos Tanin­ Temesvár, 1900.
tézetéről az 1890-91-iki tanévben. Váczon, 1691. Mayer. 92./ Roboz József: Az irva-olvasás módszere Psychológiai alapon
75./ Lendvay Benő ár.: A hülyeség /cretlnismus/ Csallóközben. vizsgálva. 1891. Melléklet a Kalauz V. évf.-ból.
Pozsony, 1887. Angermayer. 93./ Roboz József: Az álom. A siketnémák és vakok álmai. Araa,
76./ Magyar Gyógypedagógia a siketnémák, vakok, hülyék és gyenge- 1892. Réthy.
elméjüek, dadogók, hebegek oktatásával foglalkozók szakköz­ 9 4 ./ Roboz József: Módszeres beszéd- és olvasási gyakorlatok
lönye. I. évf. 1898. Vácz. dadogók számára. Budapest, 1896. Tud.Egy.Nyomda.
77./ Magyar Gyógypedagógia /második meginditás/. I-IX, évf,1909- 95./ Roboz József: Olvasó és nyelvgyakorlókönyv siketnémák szá­
1918. mára. Budapest, 1897. Tud.Egy.Nyomda.
78./ Magyar Siketnéma Oktatás. A Siketnéma Intézeti Tanárok Orsz. 96./ Roboz József: A csoportkép mint a szemléltető-oktatás se­
Egyesületének hivatalos lapja. VIII-XXVI. évf. 1906-1924. gédeszköze. Arad, 1888.Gyulai.
79./ Magyar Pedagógiai Lexikon I-II. Budapest, 1933. Révay. 9 7 ./ Roboz József: Közvetlen érintkezés nyelve a siketnémák ok­
80./ Marx, Engels. Lenin. Sztálin: A nevelésről. Szöveggyűjte­ tatásának alsó fokán. Vácz, 1897. Mayer.
mény. Budapest, 1955. Tankönyvkiadó. 98./ Roboz József: A gyengetehetségüek oktatása. Budapest, 1898.
81./ Megyeri Károly: Életrajzi adatok az első vak-igazgatókról. Lampel.
Budapest, Landan papirkereskedés. 9 9 ./ Sarbó Artúr dr.: A beszéd összes vonatkozásaiban különös
82./ Méhes József dr.: Ophthalmodefektologia. Budapest, 1962. tekintettel a gyermekkorra. Budapest, 1906. Atheneum.
Tankönyvkiadó. 100./ Scherer István: Jelentés. A "Váczi Hirlap" Kiadóvállala­
83./ Meszlényi Molnár János: Bevezetés a* siketnéma oktatásmód­ ta. /Kézirat./ *
ba, a* szerént a'mint azt Párisbann De l ’Epée Apátur elő­ 101./ Schnell János dr.: Eredmények a magyar kísérleti gyógypeda­
adta. A ’ vátzi Királyi magyar siketnéma intézetről szóllő gógiai orvosi psychológia területén. Budapest, 1929. Egye­
tudósítással és egygy rézmetszéssel. Pestenn, 1812. temi Nyomda.
84./ Mihályik Szldor dr.: Vakokról. Budán, 1870. Bagó. 102./ Schwarczer Antal : Magyar nyelvtanitókönyv a siketek szá­
mára. Budán, 1817.

- 142 - 143
103./ Schwarczer Antal: A siketnémák váci kir. oraz. intézetének 1 1 7 ./ Vida Vilmos: Huszonöt évi fejlődésünk. Megjelent: Értesí­
históriája. 1810. Latinból fordította: Borbély György. tő a Siketmémék Váczi Királyi Intézetéről az 1891-92.
1901. Vácott, 1928. Kézirat. tanévben. Vácz, 1892. Mayer.
104./ Schwarczer.A.: Lehrmethode zum Unterrichte der Taubstum­ 118./ Walther.E.: Geschichte des Taubstummen-Bildungswesens.
men in der Tonsprache für Lehrer. Ofen, 1827. Leipzig, 1882.
105./ Schwarczer Ant.al: Első esméretek a siketnémák számára May 1 1 9 ./ Walther,E.: Handbuch der Taubstummenbildung. Berlin, 1895.
szerént. Buda, 1817.
106./ Schwarczer,Anton: Erste Kenntnisse für Taubstumme. Ofen,
1823.
107./ Schwarczer.Anton: Deutsche Sprachlehre für Taubstumme. II.
Klasse II. Theil. Ofen, 1817.
108./ Schwaczer. Anton: Deutsche Sprachlehre für Taubstumme.I.
Klasse. I. Theil. Ofen, 1817.
109./ Simon Antal: A siketnémák nevelés és tanitás által áhéta-
tos keresztényekké és az ország hasznos tagjaivá való for­
málásának szükséges voltáról szóló irás, melyet a nemes
nemzeteknek ajánlanak a v.s.n.n.h.e. Vátz, 1803. Kalauz.
IV. évf. 2-3. sz.
110./ Simon Antal: Igaz mester a*ki tanitvánait igen rövid idő
alatt, minden unalom nélkül egserre irni és olvasni is
megtanítja. Budán, 1808.
111./ Skultéty Lajos: Közérdekű tudnivalók a hülyékről, gyenge-
elméjüekról és gyengetehetségüekről. Budapest, 1901.
Fritz, Gyógypedagógiai Könyvtár. 4.sz.
112./ Sulyoml-Schulmann Adolf: A beszédhibák elhárítása külö­
nös tekintettel a dadogásra. Kalocsa, 1935. Árpád Rt.
113./ Székely Sándor dr.: Az orvostudomány története. Budapest,
I960. Medicina.
114./ Szemle a siketnémák, vakok, hülyék, gyengeelméjüek, dado­
gok és hebegők oktatáséval foglalkozók szakközlönye. Havi
folyóirat. VI-VII. évf. 1904-1905-ig.
115./ Szenes Adolf: A hülyék és azok nevelése. Pécs, 1895. Kü­
lön levonat a "Néptanoda" XXVIII-ik évfolyamából. Taize.
116./ Venus.M.s Anleitung zum Unterreichte lm Rechnen für Taub­
stumme.
r
Wien,'
, 7'T
1835.

- 144 -
- 145 -
 N é v m u t a t ó

Amman 32, 33, 73,

Apáczai Csere János 8,
r
Bacon 8,
Bacsilla 71,
Balassa János 13,
Balsaráti Vitus János 12,
Bánfi Lajos 71,
Bárczay Fái 83,
Beiti Rafael 78-82,
Bél Hátyás 8,
Bene Ferenc 13,
Berencz Mihály 71,
Berinza -ános 45,
Bessenyei György 9,
Blum Rezső 134,
Bonét 32, 33,
Borbély Sándor 17, 19, 21, 22, 24,. -26, 36, 44, 49, 56, 66, 67, 70,
Bornemissza Péter 11,
Braille 102,
Brunszvik Teréz 9,
Bugát Pál 13,

Cházár András 16-24, 41, 79,

Comenius 8,
Czeh 42,
 • V

Descartes 6,
Jenner 12,
Dolezalek Antal 66, 8?, 92,
Jeszenszky /Je9senslus/ János 12,
Dudith András 12,
József II. 9, 17, 18,
Éltes /Ellenbach/ Mátyás 134, József nádor 79, 80, 81, 82, 83, 84, 86, 91, 105, 106
Eötvös József 9, 10, 59, 91* 92,
Kassal Antónlus János 12,
Eötvös Károly 71,
Kapuváry Sámuel 28,
Eötvös Loránd 135,
Kazinczy Ferenc 9, 110,
de l'Epée 32, 33,
Klsvárady 29,
Erdélyi János 10,
Klein 79, 81,
Esquirol 119,
Kollonits Antal 43,
Fáy András 9, Kolozsvári Jordán Tamás 12,
Fáy Károly 28, Kölcsey Ferenc 9,
Fekete Károly 48, 50, 53, 57-67, 71, 74, 77, 92, 93, Kossuth Lajos 9, 90,
Ferenc /I. vagy II./ 19, 24, 80, 110, Kőszeghy Bálint 71, 71-73, 135,
Fochs Antal 76, Kovács Pál 47,
N.Fodor István /N.F.I./ 69, 70,
Laufenauer Károly 127, 128,
Frlm Antal 74-75,
Lendvay Benő 108, 126,
Erim Jakab 74, 110-124, 127, 128, 129, 131, 132, 133,
Llnzbauer X. Ferenc 125, 126,
Fröbel 102,
Lipót II. 10,
Gácsér József 17, 19, 21, 22, 24, 67, Lórántffy Zuzsanna 8,
Gerley János 108, Lovács József 102,
Goldzieher Vilmos 90,
Mária Terézia 9, 12, 13,
Griesinger 119,
Karóthy György 9,
Guggenbiihl 127,
Martinovics Ignác 19,
Guthell Ádám 102,
Mátyás 10, 11,
György A. 128, Mauksch Móricz 73,
X May 21, 22^,25, 32, 37.
Halványl János 92, Megyori Károly 102,
Hány Istók 107, Mendly Lajos 71,
Hauser Gáspár 107, Meszlényl Molnár János 24,
Herodek Károly 79, 80, 81, 83, 84, Mihályik SZldor 60, 87, 91, 92-103, 104,
Hertelendy Gábor 81, 86,
Hill 56, Hagy Lajos 11,
Nagy Lipót 42,
Német János 14,

- 148 - 149 -
Pél II. 10, Waszner 71,
Pivár Ignác 45, 102, 103, Weinberger S. Ferencz 112,
' Werbőczy István 14,
Ráday Gedeon 110 Wesselényi Miklós 9, 90,
Rákóczi Ferenc 8, Wlasslcs Gyula 113,
Ramue 8,
Relnhardt 42, Zádor Endre 36, 56, 66,
Résely Mihály 107,
Zaámboki János 12,
Roboz József 134, 135,
Zsigmond 11,
Schedlus Lajos 82, Zsigmondovics Mihály 56;
Scherer István 45,
Schöpf Merei Ágoston 13,
Schwarczer /Schwartzer/Antal 16, 23, 28, 36-41, 42, 49, 52,%55,
56, 57, 59, 66, 70,
Salamon Perenc 71,
Sándor Llpót 9,
Sarbó Artúr 135,
Sáringer Károly 71,
Semmelweis Ignác Fíilöp 13,
Slcard 41,
Simon Antal 16, 32-36,
Strommer János 32,
Swelten 9,

Széchenyi Ferenc 110,

Széchenyi István 9,
Székely Sándor 11,
Szenes Adolf 128-132, 133,
Sztrókay Antal 17,

Táncsics Mihály 9,
Taródy István 28,
Tavasl Lajos 10,
fesBe^dlk Sámuel 9,

Vasvári Pál 10,

Venus 36,

- 150 -
 T a r t a l o m j e g y z é k
Oldal

B E V E Z E T É S .................................... 3
I. Korszak
A FOGYATÉKOSOK INTÉZMÉNYES GYÓGYÍTÓ-NEVELÉSÉNEK KIALA­
KULÁSA ÉS TOVÁBBFEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON AZ EGYSÉGES
MAGYAR GYÓGYPEDAGÓGIA LÉTREJÖTTÉIG
Gyógyitó-nevelés Magyarországon a III. században . 5
A hallási fogyatékosok intézményss gyógyító-nevelésének
kialakulása Magyarországon .............................. 16
6
A váci intézet megszervezése e működése a XII. b&.
eled felében................................ 16
Cházár András gyógypedagógiai munkássága . . 16
Az intézet működése .................... 24
Simon Antal gyógypedagógiai munkássága . . . 32
Schwarczer Antal gyógypedagógiai munkássága . 36
A hallási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének alakulása a
XII. század v é g é i g ...................... ............ . 41
A váci intézet továbbfejlődés* .................. 47
» Fekete Károly gyógypedagógiai munkássága . . 57
Magániskolák és intézetek, valamint tanfolyamok a
hallási fogyatékosok számára .................. 67
Intézményhálózat kialakulása a hallási fogyatéko­
sok s z á m á r a ................................ 76
 Oldal
A látási fogyatékosok Intézményes gyógyító-nevelésének
kialakulása Magyarországon . . . . . . . ............ . 78
Az első intézet m e g s z e r v e z é s e ................ .. 76
Az intézet m ű k ö d é s e ...................... 85
A látási fogyatékosok gyógyitó-nevelésének alakulása a
XII. század v é g é i g ............ 88
A "Pesti Vakok Intézeté"-nek továbbfejlődése . . . 90
Mihályik Szidor dr. gyógypedagógiai munkás -
s á g a ................................. 92
A "Vakokat Gyámolltó Országos Egylet" megszervezése
és m ű k ö d é s e ......................... 104
Az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyitó-nevelésének
kialakulása Magyarországon .............................. 107
Az első intézet megszervezése és működése . . . . 110
Frim Jakab gyógypedagógiai munkássága. . . . 110
Az értelmi fogyatékosok intézményes gyógyitó-nevelésének
továbbfejlődése a XIX. század végéig . .............. 124
Szenes Adolf gyógypedagógiai munkássága ........ 128
A beszédhibások intézményes gyógyitó-nevelésének kiala­
kulása Magyarországon ................................ 134
■f.
I r o d a l o m j e g y z é k ..................... 137
Né, v m u t a t ó .............................. 147
T ab'r t a l o m j e g y z é k .................. 153

- 154 -
\

A kiadásért felelős:
a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatója
Megjelent a Nemzeti Tankönyvkiadó műszaki gondozásában
Felelős osztályvezető: Héjjas Zoltán
Műszaki szerkesztő : Dobó Ferencné
Megrendelve: 1993.október. Megjelent: 1993.november. Példányszám : 321
Készült : Kisofszet eljárással, az MSZ 5601-59
és az FEZ 5602-55 szabvány szerint,
13,7 /A/S/ iv terjedelemben
ÁFÉSZ Nyomda Vác, 529.93.
Felelős vezető : kiss Ferenc