BESZÉLŐ 26
Állam és egyház
Iványi Gábor
Boszorkányok pedig nincsenek
A MENNYEKBE VEZETŐ EXPRESSZ, avagy
megy-e expresszvonat a mennyországba? - címmel az
újságárusoknál 39 forintért kapható, szerény (gazdasá­
gos) kiállítású, Vámos György által összeállított füzetet
jelentetett meg a Lap- és Könyvkiadó Kft. 1988 utolsó
napjaiban. A borító hátoldalán olvasható tájékoztatás
nemcsak arról ad „tárgyilagos” felvilágosítást, hogy az
összeállításban egy bizonyos „Hit Gyülekezete nevű
neo-őskeresztény szektáról” lesz szó, hanem azt is meg­
tudjuk, hogy „a többnyire fiatalokból áló, mintegy ezer­
fős társulat kissé zavaros ideológiájával szemben szüle­
tett, egy kerekasztal-beszélgetés a Rádióban”; és még
valamit: a füzet megjelenése körül enyhe botrányszag
terjeng, „a Gyülekezet” csak hosszas huza-vona után
állt „kötélnek”, s a közreadott hallgatói leveleket szeret­
te volna megszűrni.
Kikről, illetve miről is van szó? Tíz évvel ezelőtt két
házaspár összeköltözött azzal a céllal, hogy keresztény
kommunát hozzanak létre. Eredetileg mindkét pár férfi
tagja katolikus teológiai hallgató volt. A vallásuk nyúj­
totta lehetőségeket azonban alapvetően formálisaknak
érezték, s megtérésélményük - melyet egy ún. karizma­
tikus gyülekezetben éltek át - új távlatokat nyitott előt­
tük. Egyre többen kezdtek vonzódni hozzájuk. Ma kö­
rülbelül ezren tartoznak gyülekezetükhöz. Magyaror­
szágon léteznek államilag engedélyezett karizmatikus
felekezetek is, a Hit Gyülekezete tapogatózott is irá­
nyukba, a feltételek azonban csak egy elfogadhatatlan
pozíciót tettek volna lehetővé, ezért maradt a saját út
keresésének terhe. A dologhoz az is hozzátartozik,
hogy minden egyháznak, sőt minden gyülekezetnek
vannak sajátos vonásai, szokásai, melyek miatt igazi
fúzió alig képzelhető el. Valójában nincs is erre szük­
ség. A keresztyénség kialakulásának első százada is
meglehetősen sokszínű egyházi képet mutat. Ha hason­
lítani lehetne valamelyik apostoli kori közösséghez a
Hit Gyülekezetét, akkor azt mondanám, hogy leginkább
a vibráló, nagyon eleven és igen sok kérdést felvető
korinthoszi gyülekezetre emlékeztetnek. Ami engem il­
let, nem tartozom e felekezethez, még csak az egyház­
történelem ún. karizmatikus vonulatához sem. Ha már
bibliai összehasonlítást tettem az imént, az én feleke-
zetem karaktere esetleg a szmimai gyülekezetéhez ha­
sonló. De ennek nincs is jelentősége, csak fontosnak
érzem annak tisztázását, hogy nem „belülről” közelítem
meg tárgyamat. De visszatérve a Hit Gyülekezetéhez.
757
Mi okozza e közösség kívülállását? A feleletet keresve
először talán a „másság” jut eszünkbe. Igen ám, de
mindenki „más”. A különféle felekezetek mégis meg­
férnek egymás mellett. Két fontosabb tényezője van -
szerintem - annak, hogy a Hit Gyülekezetének helyzete
rendezetlen. Kezdjük az egyszerűbben elintézhető ösz-
szetevővel: Az Állami Egyházügyi Hivatal a törvény­
ben előírt feltételek hiányára hivatkozva nem akarja el­
ismert vallásfelekezetté nyilvánítani őket. A másik el­
képzelhető indíték az, hogy míg az ún. „államvasutak”
gőzmasinái szénhiányra hivatkozva az állomáson vesz­
tegelnek, addig egy kis villanyvonat, kinyújtva áram­
szedőit heves kalauzsíppal és ajtócsapkodással, vidám
utasaival nekilódul, hogy távoli célját elérje. A rész­
vénytársaság pedig kapkod a váltók és szemaforok
után, hogy tilosra állítsa a kijáratot, hiszen már majd­
nem sikerült az utazóközönséget az utazásról leszok­
tatni.
Gecse Géza riportot készített a szóban forgó közös­
ségről. A műsort követően Vámos György kerekasztal-
beszélgetésre hívta dr. Szigeti Jenőt, a Szabadegyházak
Tanácsának Lelkészképző Intézetének dékánját, Gecse
Gusztáv vallástörténészt és dr. Nagy Ferencet, az Álla­
mi Egyházügyi Hivatal munkatársát. Nos, a búrtordara-
bot sikerült négyszögesíteni, mellette ugyanis az érin­
tetteknek nem jutott hely.
Ami engem foglalkoztat, az nem ennek a közösség­
nek a „mássága”. Inkább arról szeretnék néhány sort
írni, hogy milyen nehéz „sínre állítani az expresszi”,
azaz mennyire nehéz dolga van annak, aki arra kény­
szerül, hogy útitársai számára a törvényes működéshez
szükséges kereteket biztosítsa.
Vegyük szemügyre először az állami feltételeket.
Dr. Nagy Ferenc, a már említett kerekasztal mellett úgy
határozza meg a hazai felekezetek jogállását, hogy azok
mellett, melyek
„az állam által elismert szervezeti és működési szabály­
zattal rendelkeznek... vannak olyanok is, amelyek vala­
melyik felekezet védnöksége alatt állnak, hogy valamelyik
magyarországi egyház jószolgálatait veszik igénybe”.
Sietek megjegyezni, hogy itt nem szabadon választ­
ható, egyaránt elfogadható lehetőségekről van szó. Az a
közösség, mely nem rendelkezik saját jogi kerettel, ha­
nem valamelyik más egyház „vendégszeretetét” kény­