I.

Károly gazdasági reformjai

1301-ben kihal az Árpád-ház leányága. Az országban trónharcok
kezdődtek, ahol I. Károly Róbert került ki győztesen, aki 1308-tól
1342-ig uralkodott.
Magyarországot ekkor a tartományurak, az úgynevezett kiskirályok
uralták, akik jelentős kiterjedésű birtokokkal rendelkeztek, ahol
kisajátították az uralkodói jögköröket, mint például a bíráskodás és az
adóztatás. I. Károly a tartományurak hatalmát másfél évtizedes
küzdelemben törte meg. A királyi birtokok visszaszerzésével Károly
Róbert hatalma megszilárdult.
A tartományurak legyőzése után a gazdaság rendbetétele
következett. Új bárói réteget hozott létre, akikre támaszkodott.
Földbirtokokat kaptak, de a jövedelmeik a királytól függtek, és katonai
kötelezettséggel tartoztak az uralkodónak. Ez volt a honorbirtok. A
királyi birtokokról származó jövedelmek nem voltak elegendőek. I.
Károly pénzverő kamarákat létesített, és Firenzei mintára hamarosan
állandó értékű aranyforint is készült. Az uralkodó bevezette a
jobbágyportákra kivetett kapuadót. A kincstári bevétel jelentős részét
az adók, és az országon átmenő kereskedelem megvámoltatása, a
harmincad jelentette.
Az ország nemesfém bányáiban korábban a királyi bányászok
szabadon kutathattak bárki földjén nemesfémek után, de a bányabér
kifizetése után az ércet maguk számára termelték ki. A birtok
tulajdonosai legtöbbször eltitkolták a földjeiken lévő
nemesfémlelőhelyeket, ezért lehetővé tette, hogy akinek a földjén
működő aranybánya van, az a bevételekből részesül. Ez a bevétel az
urbura (bányabér) harmada volt. Külföldi bányászokat hívott, majd
fellendült a bányászat. A 14. században az ország Európa egyik
legnagyobb arany- és ezüstkitermelőjévé vált.
I.Károly felesége révén baráti viszonyt alakított ki
Lengyelországgal. Csehország és Lengyelország között konfliktus
alakult ki, ezért megrendezte a visegrádi királytalálkozót. 1335-ben a
három uralkodó megállapodott egy Bécset elkerülő kereskedelmi
útvonal kialakításában, a bécsi árumegállítójog ellen. Továbbá
szerződést kötöttek, hogy ha III. Kázmér lengyel uralkodó törvényes
utód nélkül hal meg, I. Károly idősebbik fia, Lajos kerül a lengyel
trónra.
A reformok révén a királyi bevételek jelentősen növekedtek, Károly
Róbert utódja, Nagy Lajos teli kincstárat örökölt.