[Az a gondolata támadt] egy Zách nemzetségbeli, Felícián nevű, már éltesebb, deresedő fejű

nemesnek, hogy egyazon napon karddal ölje meg Károly király urat és Erzsébet királyné
asszonyt meg két fiát, Lajost és Endrét. Ezt a Feliciánt a néhai nádor, Trencséni Máté tette
naggyá, utóbb Mátét elhagyta, és a királyhoz tért; a király megkedvelte, szabad bejárást
engedett neki, és ajtaja mindig nyitva állt előtte. Midőn azután az Úr 1330-ik évében, április
tizenhetedikén, húsvét után való szerdán a király a királynéval és a mondott két fiával a
visegrádi vár alatt, házában ebédelt, Felicián észrevétlenül a király asztalához lépett: kirántotta
éles kardját, és veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott, irgalmatlanul meg akarta ölni
a királyt, a királynét és fiaikat. A kegyelmes Isten könyörületessége azonban nem engedte, hogy
végbevihesse szándékát. A király jobb kezét könnyen megsebesítette ugyan – jaj, a királyné
jobb kezének négy ujját egyszeriben lecsapta: (…) Midőn azután az ott álló királyfiakat is meg
akarta ölni, rávetették magukat a gyermeket nevelői, (…) halálos sebet kaptak, míg a
gyermekek elmenekültek. Ekkor egy jó hajlandóságú ifjú, (…) a királyné alétekfogója úgy
rohant Feliciánra, mint valami vérengző fenevadra; tőrével keményen nyaka és lapockája közé
csapott, átvágta és leterítette; most az ajtókon mindenünnen benyomuló királyi bajvívó vitézek
rémes kardjaikkal ízenként vagdalták össze a nyomorultat, és összekaszabolták, mint egy
szörnyeteget. Fejét Budára küldték, kezeit, lábait más városokba; majd egyetlen növendék fiát
és hű szolgáját – akik elfutottak, de meg nem menekültek – lófarkra kötözve emésztették el:
tetemüket és csontjukat kutyák falták fel az utcán.

(…) Kivonszolták a királyi udvarban lévő Klára nevű, gyönyörű szűz leányát is, orrát, ajkait
oly kegyetlen elmetélték, hogy csak fogai látszottak, két kezéről is levágták nyolc ujját, hogy
csak hüvelykei maradtak; félholtan utcaszerte több városban lóháton hurcolták, és a
szerencsétlent ilyen kiáltásra kényszerítették: „Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!” (…) Végül
sok Felicián nemzetségbeli nemest lemészároltak. (Képes Krónika)

Kérdés: Állapítsa meg a megtorlás jellegét! Mely jogi elveken alapult, s melyeket tagadott
meg?