mely repül tovább, Bárcsak tudnánk , mi a végzet, ismernénk szavát. Gyönyörű szép rózsáival megáldott az ég, Örömünkben szavunk eláll, varászlatosan szép. Érzelmeink fellángolnak, majd eltünnek, ha kell. Mégis szívünkben dalolnak, Míg élünk, s a Nap felkel. A lélek sovárog a szerelemre. Bennünk él a szikra. Nem tehetünk ellene, ha lekünk bája szítja. Egyszerre csak véget ér, mintha nem lett volna. De valahol bennünk él, A szerelemnek múltja.