Valahol megállt az idő

És a végtelen borult a világra.

Nem volt értelme már semminek.
Mégis mindennek értelme lett.
Az idő mozdulatlanul várta,
hogy történjen valami e világban.

De sokáig nem történt semmi.

A bűvölet vett mindent hatalmába.

Úgy gondolta az Isten, hogy nagyot teremtett,

miközben érthetetlenül szemlélte az eget.
Minden örök és végtelen.
Csodálatos, s egyben keserves.

Hisz még a fájdalom is szebb a semminél. Hiába az örökké

tartó boldogság, Isten nem látta benne a harmóniát.
A végtelen szele átsuhant az időn, és megérintette azt.

Ekkor szétesett az Isten világa.

A végtelen egy parányi része szállt a mi valóságunkba.
Megoszlott az Isten végtelen ereje.
Ránk nehezedett az idő szele.
Csak sodor és sodor bennünket,
és nem találjuk benne a helyünket.
Nem tudjuk, merre visz a sugalat,
csak suhanunk vele a végtelen ég alatt.
És ránk tekint Isten furcsa mosollyal.

Ha Örökévalóság, nyugalom kell nektek emberek, éljétek

életeteket, ahogyan lehet.
Mert én megadtam nektek azt,
amitől a lelketek is sirva fakad.
Mindezt csak azért, hogy ne mondjátok,
nem elég szines a világotok.
Ha a harmóniát keresitek,
megtaláljátok benne az Istent.

Rezső Lázár