14.

Növényi drogok csoportosítása, drogminősítés

A növényi drogokat különbözőképpen lehet csoportosítani:

1) alfabetikus sorrend (magyar/latin)
2) a drogot szolgáltató növény rendszertani besorolása alapján (pl. Lamiaceae
családba tartozó gyógynövények drogjai)
3) a felhasznált növényrészek, növényi termékek szerint (pl.: gyökér-, levél-,
virágdrogok, zsíros olajok, illóolajok, balzsamok, stb.)
4) hatáserősség szerint (forte = erős hatású, mite = enyhe hatású drogok)
5) farmakológiai és terápiás hatásuk alapján (pl. emésztésserkentő, görcsoldó,
fájdalomcsillapító, nyugtató hatású drogok, stb.)
6) a hatóanyagok kémiai szerkezete vagy biogenetikai rendszere szerint (pl.
alkaloid-, flavonoid-, illóolajdrogok, stb.)
7) a főhatóanyag szerint

A növényi drogok minősítése:

Hazánkban a gyógyászati felhasználásra kerülő növényi drogok minősítésére
jól kidolgozott és szigorú szabályozás vonatkozik, mely világszerte elismert és nagy
hagyománnyal rendelkezik.
1927 – Országos Közegészségügyi Intézet  gyári gyógyszerkészítmények kötelező
törzskönyvezése (hatósági bejegyzés)
Gyógyászati célú felhasználásnál a növényi drog minősítése a
gyógyszerekre vonatkozó szabályok szerint történik. Az emberi alkalmazásra kerülő
gyógyszerek gyártásának személyi és tárgyi feltételeit a 44/2005. (X.19.) EüM rendelet
tartalmazza. A jogszabályok a gyógyszeralapanyagok tekintetében a nyers (feldolgozatlan)
növényi alapanyagok tárolásától kezdődően vonja a gyógyszer – előállítás minőségbiztosítási
szabályozásának körébe a gyógynövény – feldolgozást.
A növényi drogokat a felhasználási cél szerint (közvetlen felhasználás,
kereskedelmi forgalmazás, ipari feldolgozás) minősíteni kell. A minősítés célja az
egészségvédelem, a visszaélések megakadályozása, a fogyasztói, termelői és kereskedelmi
érdekvédelem biztosítása.
A gyógynövénydrogok hivatalos minősítését Magyarországon a 2008.
december 31-ig kizárólag a RIMP Gyógynövény Kutató, Termelő és Kereskedelmi Kft. (volt
Gyógynövény Kutató Intézet Rt., GYNKI) végezte; 2009. január 1-jétől ezt a rendeletet
hatályon kívül helyezték és bármely akkreditált labor végezhet minősítést.
A minőséget a mindenkor hatályos gyógyszerkönyv, illetve az országos és ipari
gyógynövény-vizsgálati szabványok foglalják magukba. A jelenleg érvényes VIII. Magyar
Gyógyszerkönyv (Ph.Hg. VIII.  Pharmacopoea Hungarica), amely 2006. augusztus 1. óta
hatályos, tartalmazza a drogok és illóolajok minőségi paramétereit és a minőségi
vizsgálati módszereket.
EU-s csatlakozás  hazai gyógyszerkönyvet az európai gyógyszerkönyvhoz kellett
igazítani (Ph.Eur.)  Európán belüli szabad forgalom könnyítése, Eu-n kívüli export
minőségének biztosítása
Ph.Hg. VIII.: 113 növényi drog, 20 illóolaj, 16 zsíros olaj, 17 növényi eredetű
tinktúramés extraktum leírása.
Gyógyszerkönyvben nem szereplő drogokra szabványok (MSZ) vonatkoznak, melyek
hatálya megszűnt – megfelelő előirat hiányában azonban döntő lehet.
Export – fogadó ország követelményeit kell figyelembe venni elsősorban, valamint
gyógynövény monográfiák szolgálhatnak a minősítés alapjául (beltartalmi összetétel,
felhasználási terület, ajánlott adagolás, lehetséges mellékhatások. ESCOP* és WHO
monográfiák a legelfogadottabbak.
Minőségi követelmények – gyógyszerkönyvek: gyógyszerkönyvi minőség (egyféle)
– szabvány: minőségi osztályok
Gyógyszerkönyvi minőség: az a drog, mely mind az általános fejezetekben, mind a drog
cikkelyében előírtaknak mindenben megfelel – jellemző szín, szag. Mérgező növényi
részektől, növényvédő szer tiltott, vagy megengedett szintet meghaladó maradványától
mentes legyen

Drogminősítés

I. Szárított növényi drogok minősítése

1. Mintavétel – Magyar Gyógyszerkönyv általános előirata, ill. szabvány szerint

Gyógyszertári mintavétel – drogok, teakeverékek stb. alapos elkeverése  meg nem szitált
drogból (elporlott részekkel együtt) szükséges mennyiségű mintát veszünk
Zárt csomagolási egység – elegendő számú, bontatlan csomagot veszünk mintaként
 2. Származás – anyanövény pontos magyar és tudományos neve – azonosítani csak a
gyógyszerkönyv előírásainak megfelelően névvel ellátott drogból vett mintát szabad.
3. Azonossági vizsgálat
a) Makroszkópos vizsgálat – szabad szemmel, kézi nagyítóval, sztereomikrozskóppal 
morfológiai sajátosságok vizsgálata „érzékszervi vizsgálatok”
- szárított, de nem aprított drog
- azonosság, bizonyos mértékben minőség, szennyezettség, esetleg hamisítás
megállapítása
- gyökér, gyökértörzs, kéreg: ezek darabjainak mérete, alakja, állománya, színe, szaga, íze,
törése
- herba: szárképletek (szárrész állománya – lágy/fásodott/tömör/csöves – alakja –
félhengeres/hengeres/szögletes – felülete – csupasz/szőrös), levelek (alak, állás
(szórt/átellenes/örvös), virágok (sziromlevelek, szimmetriaviszonyok)
- levéldrog: alak, szín, jellegzetességek (felszín, fonák, szél, csúcs)
- termés- és magdrogok: méret, alak, állomány, szín, szag, íz
b) Mikroszkópos vizsgálat – makroszkóposan biztonságosan nem azonosítható, por alakú,
porított drogok minősítése
- képzett szakemberek, megfelelő eszköztárral – drog pontos szövettani ismerete, sejtalkotók,
szövetelemek gyakorlott felismerése pl.: levél szőrképletei (Lamiaceae: mirigyszőrök),
kristálytartó sejtek (Gingko bilobae folium – Ca-oxalát kristályok), kősejtek, váladéktartók,
járatok és ezek tartalmi anyagai
c) Termikus vizsgálati módszerek drogok nagytenziójú összetevőinek vizsgálatára – a
drogokban lévő nagytenziójú hatóanyagok, anyagcsere termékek szublimációval
egyszerűen és könnyen izolálhatók  gyakran jellegzetes szerkezetű szublimátum –
azonosításra alkalmas
- a drog porát szublimáltatjuk  hideg tárgylemezzel a gőzöket felfogjuk  kristályok
képződnek (mikroszkópos vizsgálat)
d) Fizikai-kémiai vizsgálatok
d/1 azonosítás kémiai reakcióval: egyes drogok jellemző hatóanyagai, vagy vezető anyagai
d/2 azonosítás kromatográfiás vizsgálattal:
vékonyréteg-kromatográfia (VKR):
- hatóanyag, ill. vezetőanyag kvalitatív kimutatásának korszerű módszere
- azonosnak tekintjük a drogot egy-egy jellemző hatóanyaga alapján, ha ugyanazon a lemezen
(vékonyrétegen) a főkomponensek helyei és színei megegyeznek az összehasonlító
anyagokkal
gázkromatográfiás vizsgálat (GC)
- kvalitatív analízis
- főként illoolajos drogok jellemző komponenseinek műszeres kimutatása
nagy hatékonyságú folyadékkromatográfia (HPLC)
- legkorszerűbb vizsgálati módszer
- ipari felhasználású drogok minősítésére elfogadott vizsgálati módszer
- alkaloidos, szívglikozidos, antrakinon-glikozidos, flavonoidos stb. drogok
- standardizált hatóanyag-tartalmú gyógytermék és gyógyszer előállításánál alkalmazzák
d/3 Spektroszkópiás azonosítási módszer – színképi (ultraibolya, infravörös) tulajdonságok
alapján azonosít
4. Tisztasági vizsgálat
a) Organoleptikus vizsgálat
- küllemi vizsgálat
- szakszerűtlen gyűjtés, szárítás, aprítás raktározás  idegen növények, növényi részek, nem
megfelelő aprítottság, mechanikai, biológiai szennyeződések – ezek kiszűrése
idegen anyag: minden, nem növényi eredetű szennyező, pl.: elpusztult, vagy élő rovar, toll,
kavics, por, ürülék stb.
idegen növényi részek: elsősorban az alkaloidokat, vagymás mérgező anyagokat tartalmazó
részekre kell figyelni. Ezekből a drogok semmit sem tartalmazhatnak.
b) Szárítási veszteség – vizsgált drog szárítása 105 °C-on  bekövetkező
tömegveszteség tömegszázalékban megadva
- eltérő m% - nem megfelelő szárításra, ill. visszanedvesedésre utalhat
c) Hamu- és homoktartalom
– Hamutartalom: a vizsgált drognak hevítés, majd 600 °C-os izzítás után mért maradékát
jelenti, a 105 °C-on szárított drogra vonatkoztatott tömegszázalékban kifejezve
- Homoktartalom: a drog hamujának sósavval nem oldható része tömegszázalékban
- tisztasági, minőségi mutató (pl.: sok elvásodott, öreg növényi rész  nem megfelelő
alapanyag)
d) Peszticidreziduum-vizsgálat – drogot közvetlenül gyógyászati célra csak akkor szabad
felhasználni, ha előzetesen szermaradékra megvizsgálták és nem kifogásolták
- nincs külön megállapított határérték – élelmiszereknél megengedhető peszticidmaradék-
szintek érvényesek
e) Mikrobiológiai tisztaság
- előírt mikrobiológiai követelmények – összcsíraszám, indikátor mikroorganizmusok,
penészszám stb.  felhasználás módjától függően (külső, belső)
f) Nehézfém-szennyeződés vizsgálata
- gyógyszerkönyv – néhány drognál a vas- és arzénszennyeződést vizsgálja
- környezetszennyezésből származó nehézfémek vizsgálata (ólom, higany, kadmium) –
hamarosan nálunk is kötelezővé válik
5. Tartalmi meghatározás
- a drog fontosabb és egyben jellemző hatóanyagának/hatóanyagainak vizsgálata
- többnyire csak a mérni kívánt hatóanyag elkülönítése után végezhető el
a) Kivonatanyag-tartalom meghatározása – közelebbről nem ismert, vagy nehezen
meghatározható hatóanyag-tartalmú drogoknál alkalmazzák.
- vízzel, vagy víz-alkohol eleggyel kivonható anyagmennyiség meghatározása a cél
- korszerűtlen, visszaszorult
b) Duzzadási érték meghatározása – nyálkatartalmú drogok értékmeghatározási módszere
- 1g drog folyadékban (ált. vízben) szobahőmérsékleten 5 óra után észlelt duzzadása ml-ben
kifejezve
c) Keserűanyag-tartalom meghatározása – Kimondottan érzékszervi módszer; a
keserűanyagokat tartalmazó drogok keserűértéke az a legnagyobb hígítás, amelynek 5 ml-es
részlete még a keserű íz érzetét kelti.
d) Cserzőanyag-tartalom meghatározása – A több fenolos hidroxilcsoportot tartalmazó,
kémiailag nem egységes vegyületcsoport, a cseranyagok meghatározására szolgáló módszer.
e) Hemolitikus index meghatározása – Szaponintartalmú drogok vizsgálatának módszere. A
vizsgálat alapja a szaponinok hemolizáló (vörös vértestet feloldó) tulajdonsága. A hemolitikus
index a drog kivonatának azt a hígítását jelenti, amely még teljes hemolízist idéz elő.
f) Alkaloid-tartalom meghatározása – gyógyszeripari drogok vizsgálati módszere; a
szokványos minősítésben egyre ritkábban használt.
g) Illóolaj-tartalom meghatározása – A leggyakrabban használt gyógyszerkönyvi mennyiségi
meghatározási módszer.
 II. Illóolajok minősítése

Az illóolajok minősítése más növény drogokhoz hasonlóan érzékszervi úton,

fizikai – kémiai módszerekkel történik. A legfontosabb érzékszervi vizsgálat: az illat és
egyes esetekben az íz minősítése. A fizikai és kémiai vizsgálatok megfelelő eredménye
önmagában nem elegendő az olaj minősítésére. Az érzékszervi vizsgálatok statisztikai
értékelése számszerűen meghatározató, objektív eredményt ad.
1) Sűrűség: egységnyi térfogatú anyag tömege
2) Viszkozitás: folyadékok belső súrlódása az adott anyagra jellemző „sűrűn
folyósság” értéke
3) Törésmutató: ismert keverékek tisztaságának ellenőrzésére és mennyiségi
analízisére alkalmas érték. Fénytörésen (refrakció) a fénynek azt az elhajlását értjük, amely
akkor jön létre, amikor a fény optikailag eltérő tulajdonságú közegbe lép, amelyben a terjedés
sebessége más.
4) Optikai aktivitás: bizonyos anyagok olyan képessége, amellyel a polarizált
fény rezgési síkját egy meghatározott szöggel (jobbra vagy balra) elforgatják. A forgatási szög
értéke jellemző a vizsgált anyagra.
5) Oldhatóság: megadja, hogy 100 g oldószerben hány g anyag oldható fel
maximálisan. Illóolajok esetében az oldószer 70, 80 illetve 90 %-os alkohol (etanol).
6) Savszám: azt fejezi ki, hogy 1 g vizsgálandó anyaghoz hány ml kálium –
hidroxidot kell adni az anyagban lévő szabad sav közömbösítésére.
A kémiai tulajdonságok jellemzésére szolgál továbbá az észter-, alkohol-, aldehid- és
ketontartalom meghatározása.

Irodalomjegyzék:
Koczka N (2008): Gyógy- és aromanövények termesztése, SZIE, Gödöllő