Találkozásom a szabadenergiával

(A Peregrinus-féle mágneses motor

megépítése)
Napjainkban az okkult tudományok, az ezoterika, az áltudományos gondolkodás
elárasztotta az újságokat, a televíziót. Ez különösen igaz a kereskedelmi televíziók
bulvármagazinjaira. Az egyik ilyen műsorban a tiltott találmányokat mutatták be. Mindig
hangsúlyoztak valamiféle összeesküvést a "feltalálók" ellen. A furcsa az volt ezekben,
hogy minden eszköz képes volt több energiát előállítani, mint amennyit felhasznál.
Vagyis a hatásfoka több mint 100 %. Nem sokkal később az iskolánkban működő
Természettudományos Kör egyik foglalkozásán került kezembe Egely György Tiltott
találmányok című könyve. Ebben olvastam először egy viszonylag részletes leírást a
Peregrinus motorról. A könyv szerint valószínűleg ez volt az első motor, amit feltaláltak.
A motor szabad-energia motor, és mozgó alkatrészeket tartalmaz, elektronikai
alkatrészeket nem. A források értelmezése szerint a szabad-energia azt jelenti, hogy olyan
energiaforrást használhatunk, ami bárhol, bármikor, kifogyhatatlanul rendelkezésünkre
áll. Sok "feltaláló" azt hitte, hogy a gravitációs mező potenciális energiája is ilyen
energia. Ezek az emberek kezdtek el örökmozgókat építeni. Ezek a szerkezetek a
potenciális energiát mozgási energiává alakították át, miközben újra olyan helyzetbe
kerültek, hogy növekedett a potenciális energia. Természetesen ez nem sikerült, ezt
sejtettük fizika tanulmányainkból. A termodinamika első fő tétele alapján első fajú
örökmozgót nem lehet építeni. Az is furcsa, hogy a források mindig tudnak emberekről,
akik láttak ilyen szerkezeteket, de a gépek mindig megsemmisültek, elvesztek. Vagy nem
is léteztek soha?

A feljegyzések szerint Peter Peregrinus 1269-ben fejezte be munkáját, amelyben leírta a

motor működését, valamint a szerkezet vázlatos rajzát; a latin nyelvű eredeti
dokumentumot több könyvtár is őrzi. Az egyik eredeti példány megtalálható például a
New York Városi Közkönyvtárban is. Peregrinus egy francia katonatiszt volt, aki a
Crusaders nevű hajón szolgált. Ő használta először a mágneses pólusok jelölésére az
észak-dél szavakat.

1954-ben az egyesült államokbeli Lee Bowman kisméretű modellt készített a fent említett
forrás alapján, és a modell működött. A feljegyzések szerint több ember is látta működni
a motort. A leírások szerint a motor megsemmisült. (Eddigi tapasztalataim alapján nem is
várhattam mást.)

Ez a sok titok, mely körüllengte a motort, felkeltette az érdeklődésemet. Kedvet kaptam

én is a motor megépítéséhez. A motor felépítése az eddigi forrásmunkák alapján: Három,
párhuzamosan csapágyazott tengelyen forog a három tárcsa. A középen elhelyezkedő
fogaskerék fogszáma kétszerese a szélen elhelyezkedő fogaskerekek fogszámával, ebből
adódik a 2:1 arányú áttétel, a szélen elhelyezkedő tengelyek között 1:1 arányú áttétel van,

1
mely a forgásirányt nem módosítja. A tengelyek másik végén három tárcsa van,
melyeknek mérete arányos a fogaskerekek méretével. A középső tengelyen itt is a
nagyobb tárcsa van. A nagyobb tárcsán nyolc darab mágnes, a kisebb tárcsákon négy-
négy ugyanakkora mágnes van. Így a tárcsa forgásakor a mágnesek pozíciója mindig
egybeesik. Szükség van még egy indító mágnesre, ami a mágneses egyensúlyt megbontja.

A modell megvalósítása során a következő problémák vetődnek fel: A tárcsák között

kicsi légrésnek kell lennie (egy másik forrás szerint 0, 05 a légrés), a forrás nem tartalmaz
feljegyzést arról, hogy a mágneseket milyen polaritással kell elhelyezni. A kis légrés
miatt szilárd, ugyanakkor könnyű és olyan anyagot kellett választani, ami nem lép
kölcsönhatásba a mágnesekkel és nem befolyásolja azok mágneses terét. Alumínium tűnt
a legmegfelelőbbnek a vázszerkezethez, a fogaskerekek és a tárcsák pedig műanyagból
készültek. A mágnesek beszerzése sem volt egyszerű. A leírás szerint az eszközhöz
alumínium - nikkel - kobalt mágnes szükséges, mert a ferrit mágnesek nem elég erősek.
A leírásban találtak szerint 500-as erősségű, 20 mm átmérőjű korong alakú mágnes
megfelelő lesz. Az egyik budapesti céget kerestük meg, akik mágnesek gyártásával és
forgalmazásával foglalkoznak. Az ő szakértőjük szerint az ilyen alakú alumínium-nikkel-
kobalt mágnes nagyon rossz mágneses tulajdonságokkal rendelkezik. Ugyanis a mágnes
hossz-átmérő aránya megszabja a mágnes munkapontját, ilyen arány esetén nem lehet
kihasználni a mágnes tulajdonságait. A méretnek viszont nagy a jelentősége, hiszen a
motor arányai adottak voltak. A szakértő azt ajánlotta, hogy két különböző típusú
mágnessel próbáljuk a motort működésbe hozni. Az egyik a mindenki számára ismert
ferrit mágnes, a másik pedig egy ritkaföldfém (vagy Neofer) mágnes (NdFeB ötvözet).

Fontos a pontos, precíz mechanika, hiszen a súrlódás nagy energiavesztést jelenthet.

Nagyon bonyolult volt megvalósítani még a jelenlegi szerszámgépeken is a pontos
méreteket, a tengelyek párhuzamosságát, egytengelyűségét. A mágnesek közötti kis
légrés elérését nehezítette a mágnesek nagy méretbeli szórása. A mágnesek rögzítését úgy
kellett megoldani, hogy könnyedén tudjam a polaritást változtatni. A munka során
felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon az 1200-as években ezt hogyan is tudta
megoldani az eredeti feltaláló. Mire is gondolok? A fogaskerekek legyártása, a megfelelő
géppark és mérőeszközök hiánya, a csapágyazás megoldása, ez utóbbinak nagy szerepe
van az energiaveszteség szempontjából. Nagy gondot jelenthetett az alkatrészek pontos
legyártása, amelyeknek alkatrészeknek mérettartóknak kellett lenni, a mágneses vonzás-
taszítás miatt kialakult nagy erőhatások miatt. A szerkezet nem készülhet olyan
elemekből, amelyek nagymértékben befolyásolhatják a mágnesek mágneses mezejét.
Ráadásul akkoriban a mágnesek sem voltak olyan könnyen beszerezhetők, hisz gyártani
biztosan nem tudtak, csak a természetben található mágnesérc állt rendelkezésre. Itt
érdemes végiggondolnunk, mit is érthetnek permanens motor alatt. A források szerint ez
folytonosan mozgó szerkezetet jelent. Fizika tanulmányaim, valamint eddigi
tapasztalataim alapján mindenesetre kíváncsian vártam, vajon tényleg előáll-e a várva
várt Perpetuum Mobile? Valóban létezik olyan szerkezet, amely folytonos mozgásra
képes? A súrlódásnak kitett alkotóelemek melegedése, és kopása határt szab a folytonos
működésnek. A tengely dinamikus erőhatásnak van kitéve, így a tengelyben ébredő erők
a tengely nem megfelelő szilárdsága esetén a tengely törését, repedését okozhatják.
Milyen egyéb tényezők befolyásolják a motor működését? Az energiaveszteség egyik

2
okát már tárgyaltuk (a súrlódás), a másik ok lehet a légellenállás. Bár ez a súrlódáshoz
képest kicsi. A mágnesek erőssége a szakértő szerint szinte korlátlan, földi körülmények
között.

Most pedig a fizika törvényei ismert alapján tekintsük át a motor működését.

Az Interneten talált források a következő rajzot közölték:

A rajz alapján elkészítettem a motort. A szerkezeti kivitelezés nem okozott gondot, az

iskolai tanműhelyben tanári segítséggel sikerült a részegységek legyártása, és
összeszerelése. A mágnesek megfelelő elrendezése sok éjszakai próbálkozás után is titok
maradt. A polaritás megfelelő beállítását szisztematikusan végeztem. Ez azt jelentette,
hogy először úgy helyeztem a mágneseket a tárcsára, hogy polaritásuk felváltva
különböző volt a nagy tárcsán, a kisebbeken pedig ugyanolyan polaritású volt. Ekkor a
holtponton való átbillenés után, önmagától negyed fordulatra volt képes, és megállt. A
következő próbálkozásom az egész fordítottja volt, vagyis a nagy tárcsára egyformán, a
kicsikre felváltva tettem a mágneseket a polaritás szempontjából, ekkor a holtponton való
átbillentés után fél fordulatra volt képes önmagától. Ezek után a tárcsák helyzetét
változtattam, módosítottam a forgásban lévő mágnesek légrését majd ehhez képest az
aktiváló mágnes légrését, de ekkor sem sikerült létrehozni a folytonos mozgást. A nagy
tárcsán két egyforma, aztán két különböző polaritású mágnest helyeztem el, sorra
cserélve a mágneseket. Így sem működött. Bárhogyan is próbálkoztam. A motor nem
működött, hiszen a mágneses egyensúly megbontása után, a motor egy fél fordulatot tett
meg, majd visszaállt az egyensúly, és megállt. A fizika törvényei alapján nem is
várhattam mást. Hiába hittem a jóslatokban, és az UFÓ magazinban leírt cikkben, mely
szerint: "Azt is minden gyerek tudhatná már, hogy sem az energia-megmaradási, sem

3
pedig az anyag-megmaradási törvény nem teljesen igaz, hiszen már évtizedekkel ezelőtt
csendesen megdőltek." Most saját példámon újra megtapasztaltam, hogy ezek a
törvények IGAZAK!

Elkeseredésemben a következőket gondoltam. Vajon nem azt kellene-e tennem, mint a

legtöbb ilyen esetben tették a "feltalálók": azt állítani, hogy működött a motor, és
GYORSAN MEGSEMMISITENI.

Néhány kép a motorról

Források:

Egely György: Tiltott találmányok, Negyedik típusú találkozások sorozat 1992/4 6.-7.
oldal

Jean-Luis Naudin honlapja az eredeti Peregrinus dokumentum angol fordításával

http://members.aol.com/overunity3/html/peregrin.htm

Peregrinus Magnetic Motor

http://www.keelynet.com/peremotr.htm

Kisfaludy György: Kilowattok a semmiből, Ufómagazin X. évfolyam 7.szám 14.-15.

oldal