2020. 11. 18.

98082

s hiányzunk mink önmagunknak

s nem látjuk végét az útnak
azok vagyunk jövõnk voltja
s homlokunkra rátapad
foltja Tán ha néznénk égre
Che levágott jobb kezére
mely kigyullad minden este
holta óta Dél keresztje
éjfélt s napkeltét mutat

ezredveg.vasaros.com/html/2007_10/07101.html 2/27
2020. 11. 18. 98082

D. Á. Siqueiros: Trópusi Amerika (részlet)

ALEJO CARPENTIER (Kuba)

A szökevények

I.

A nyom véget ért egy fa tövében. Kétségtelen, hogy erõs négerszag érzõdött a levegõben, valahányszor a szellõ felverte a rothadtgyümölcs-
üregekben munkálkodó legyeket. De a kutya - sose hívták máshogy, csak úgy, hogy Kutya - fáradt volt. Meghempergõzött a fûben, hogy
kiegyenesítse a hátát, és lazítsa az izmait. Nagyon messze a bandabeliek kiáltozása elveszett az alkonyatban. Még mindig érzõdött a négerszag. A
szökött néger talán odafönt rejtõzik valahol, lovagló ülésben egy ágon, és fürkészve. Kutya mégsem gondolt már a hajtóvadászatra. Volt ott egy
másik szag a liánokkal beszõtt földön, amit egy következõ dörzsölés talán örökre el fog törölni. Nõstényszag. Egy szag, amit Kutya, amikor égnek
meredõ lábakkal, agyarait vidáman kivillantva meghempergett a földön, felszedett a hátára, hogy magával vigye, s hogy egyre nyújtogassa majd
ehhez túl rövid nyelvét a lapockái közt lévõ mélyedés felé.
Az árnyékok nedvesebbek lettek. Kutya bukfencet vetett, és talpra szökött. A cukorgyár lassan szálló harangszavára a fülét hegyezte. A
völgyben a pára és a füst egyetlen kékes mozdulatlanság volt, mely fölött egyre jobban elmosódva lebegett egy téglakémény, egy nagy ereszes
háztetõ, a templomtorony és a fények, melyek mintha egy tó mélyén gyúltak volna ki. Kutya éhes volt. De arrafelé nõstényszag érzõdött. A
négerszag még beburkolta néha. De a saját párzási vágyának a szaga, amelyet egy másik párzási vágy szaga hívott, minden máson felülkerekedett.
Kutya hátsó lábai hirtelen megfeszültek, és ettõl megnyúlt a nyaka. A hasa be-behorpadt a mellkasa tövén a szaggatott és ideges lihegés ritmusára.
A napfénnyel telített gyümölcsök nedves puffanással pottyantak le itt-ott, lágy gyümölcsbél-fröccsenést szórva szét a földön.
Kutya futásnak eredt az erdõ felé, behúzott farokkal, mintha az intézõ ostora üldözné, ellenszegülve a saját tájékozódási ösztönének.
Nõstényszagot érzett. Az orra követte ezt a tekervényes nyomvonalat, amely néha visszakanyarodott önmagába, letért az ösvényrõl, felerõsödött
egy kassziavirág tüskéin, eltûnt a rothadástól megsavanyodott leveleken, és váratlan erõvel újjászületett egy kis földdarabon, amelyet nemrég söpört
végig egy farok. Kutya hirtelen letért a láthatatlan nyomról, a tekergõ-kiegyenesedõ vonalról, hogy rávesse magát egy görényre. Kettõt rántott rajta
- úgy hangzott, mint a kesztyûben rázott kasztanyetta -, és egy fatörzshöz csapva eltörte a hátgerincét. Kutya hirtelen megtorpant, az egyik lábát
feltartva a levegõbe. Nagy messzirõl ugatás hallatszott le a hegyrõl.
Nem a cukorgyári falka ugatása volt. Más hangú, érdesebb és kihívóbb volt, a torok mélyérõl jött, és erõs garat tette rekedtté. Valahol olyan
hímek csatája zajlott, amelyek nem hordtak, mint Kutya, számozott táblával ellátott rézszöges nyakörvet. Kutya félt azoktól az ismeretlen
hangoktól, amelyek sokkal farkasüvöltésszerûbbek voltak, mint bármely ugatás, amit addig hallott. Futásnak eredt ellenkezõ irányba; a holdfény
beezüstözte a növényeket. Már nem érzõdött a nõstényszag. Négerszag érzõdött. És valóban ott volt a néger, hason fekve aludt csíkos
nadrágjában. Kutya már-már rávetette magát, követve azt a parancsot, amit hajnalban adtak ki nagy ostorpattogás közepette, ott, ahol a
bográcsok és szalmafekvõhelyek voltak. De odafönt, ki tudja, hol, folytatódott a hímek verekedése. A szökött néger mellett lerágott bordacsontok
hevertek. Kutya lassan, lesunyt fülekkel, közelebb ment, elszánva magát, hogy elragadja a hús hûlõ ízét a hangyáktól. Azonfelül azok a másféle
ezredveg.vasaros.com/html/2007_10/07101.html 3/27
2020. 11. 18. 98082

kutyák, amelyek oly vadul ugattak, rémületet keltettek benne. És hallgatózott. A déli szél azonban elvitte magával a fenyegetõ veszélyt. Kutya
háromszor megfordult önmaga körül, és kimerülten összegömbölyödött. Rosszat álmodott, és futott álmában. Hajnalban Szökött Néger rátette az
egyik karját, az olyan ember mozdulatával, aki sokat aludt nõkkel. Kutya a mellére bújt, meleget keresve. Ezentúl mindketten szökésben voltak,
ugyanaz a rémálom reszkettette az idegeiket.
Egy pók, amely lejjebb ereszkedett, hogy jobban lásson, felszedte a fonalát, és eltûnt a mandulafa koronájában, amelynek levelei lassan
kibukkantak az éjszakából.

II.

Szökött Néger és Kutya megszokásból felébredt, amikor megszólalt a cukorgyár harangja. A felfedezés, hogy együtt aludtak, test-test mellett, egy
csapásra talpra ugrasztotta õket. Nekitámaszkodtak egy-egy fatörzsnek, majd hosszasan nézegették egymást. Kutya kínálkozva, hogy gazdára
leljen. A néger reménykedve, hogy mégiscsak lesz valamilyen barátja. A völgy nyújtózkodott. A rabszolgáknak szóló sürgetõ kolompszóra most a
kápolna nemes harangszava felelt, lassabban, nyájas figyelmeztetésként a magas mahagóni ágyaikban alvókhoz, és méltóságos kongása virradattól
napkeltéig zúgott tehénbõgés és lónyerítés közepette. A tyúkok arra vártak, hogy az intézõné kisujja megtapogassa õket, hogy tojósak-e, a
kakasok meg kergették, hogy jó korán megbúbolják õket. Egy pávakakas a tanyaház tetején terjegette meg összezárta a farkát, s minden
mozdulatot heves rikkantással kísért. A cukornádsajtó lovai megkezdték hosszú útjukat körbe-körbe. A rabszolgák imádkoztak a
cukornádszörpös kenyérrel teli agyaglábasok elõtt. Szökött Néger kigombolta a sliccét, és habos áradatot engedett egy szejba gyökerei közé.
Kutya felemelte a lábát egy zsenge gujavafa fölé. Már hallatszott a nádvágó kések csapkodása a cukornádföldeken. A négervadász falka kopói a
láncukat rázták, türelmetlenül várva, hogy kivigyék õket a cukorgyár területére.
- Velem jössz? - kérdezte Szökött Néger.
Kutya engedelmesen követte. Odalent sok ostorcsapás, sok lánc várt azokra, akik bûnbánóan visszatértek. Már nem volt nõstényszag. De
négerszag sem. Kutya most sokkal inkább a fehér ember szagára, a veszély szagára figyelt. Mert az intézõnek fehérember-szaga volt, az ingkabát
keményítõszaga és a disznóbõr lábszárvédõ kenõcsének savanyú bûze ellenére. Ugyanolyan szaguk volt a házbeli kisasszonyoknak, a csipkékbõl
áradó illat ellenére. A papnak, a lecsorgott viasz és a tömjénfüst bûze ellenére, mely olyan kellemetlenné tette a kápolna különben oly hûvös
árnyékát. Ugyanaz a szag, amit a kántor viselt magán, annak ellenére, hogy a harmónium fújtatói befújták a molyrágta filc levegõjével. Most
menekülni kellett a fehér ember szagától. Kutya tábort változtatott.

III.

Az elsõ napokban Kutya és szökött néger nem ismerte a biztos ételt. Kutya azokra a csontokra gondolt, amiket vödrökbõl öntöttek ki a cukorgyár
területén, amikor leszállt az este. Szökött néger a rizses bab után sóvárgott, amit vödrökben hoztak a hosszú barakkokba az imára hívó harangszó
után, vagy akkor, amikor elpakolták a vasárnapi dobokat. Ezért, miután jól kialudták magukat a harangszó és rúgások nélküli reggeleken, hajnalban
rendszerint nekiláttak a vadászatnak. Kutya kiszimatolt egy kúszópatkányt, amely egy cédrusfa levelei közt rejtõzött; Szökött Néger kõvel ütötte le.
Egy napon, amikor vaddisznónyomra akadtak, órákig tartott, amíg a megtépázott fülû és a sok csaholástól elkábult, de még támadó vadállatot egy
szikla tövébe szorították, és bottal agyonverték. Kutya és Szökött Néger elfelejtették azokat az idõket, amikor rendszeresen ettek. Felfalták, amit
megkaparintottak, egyszerre behabzsolva, amennyit csak lehetett, mert tudták, hogy holnap eshet az esõ, s akkor a víz lezúdul föntrõl a kövek közt,
és ellepi a völgy fenekét. Szerencsére Kutya szerette a gyümölcsöt. Amikor Szökött Néger mangó- vagy mameyfára bukkant, Kutya pofája is

ezredveg.vasaros.com/html/2007_10/07101.html 4/27
2020. 11. 18. 98082

sárga vagy vörös lett a gyümölcstõl. Mindig nagyon kedvelte a tojást, és egy-egy fürjfészek kárpótolta azért, hogy a gazdája olyan érthetetlenül
rajong a rákokért, amelyek az áramlattal szemben aludtak egy búvópatak kijáratánál, egy megkövesedett csigákkal teli nyílás elõtt.
Egy barlangban laktak, amit jó elrejtett a sûrûn, falomb módjára nõtt páfrányok függönye. A cseppkövek ütemesen csöpögtek, óraketyegés
neszével töltve meg a hideg árnyékokat. Egyik nap Kutya kaparni kezdett egy fal tövében. A fogaival hamarosan kihúzott egy combcsontot meg
néhány bordát, amelyek olyan régiek voltak, hogy már nem volt ízük, és a felgyülemlett por ízetlenségével morzsolódtak szét a nyelvén. Azután
odavitt egy emberi koponyát Szökött Négernek, aki éppen övet készített magának kígyóbõrbõl. Bár maradt a gödörben néhány cserépedény-
töredék és kovakõ, amit felhasználhattak volna, Szökött Néger, akit megrémített a halott a házban, még aznap délután elhagyta a barlangot, közben
imádságokat mormolt, és nem gondolt az esõre. Mindketten gyökerek és magvak közt aludtak, ugyanaz az ázott kutyaszag burkolta be õket.
Hajnalban kerestek egy alacsonyabb barlangot, ahová négykézláb kellett bemászni az embernek. Ott legalább nem voltak azok az istenverte
csontok, mert azok csak bajt, sorscsapást hoznak.
Már régen nem látták jelét semmiféle hajszának, így mindketten az út felé kezdtek kalandozni. Idõnként arra járt egy ismerõs fuvaros, egy
vezeklõruhás, templomjáró asszony vagy egy olyan gitárpengetõ, aki minden falu védõszentjét ismeri, és a két szökevény csöndben figyelte õket
messzirõl. Szökött Néger kétségkívül várt valamit. Hosszú órákat töltött hason fekve a fûben, és nézte azt a kis forgalmú utat, amelyet egy
varangyos béka egy jókora ugrással át tudott ugrani. Azok alatt a várakozások alatt Kutya azzal szórakozott, hogy fehér lepkerajokat kergetett
szét, vagy ugrándozva egy pikkelyes kolibri lehetetlen elejtésével próbálkozott.
Egyik nap, amikor Szökött Néger így várt valamire, ami nem jött, lópatkócsattogás zajára tápászkodott fel. Teljes sebességgel jött egy bricska, a
cukorgyár almásszürke pónilova húzta. Gregorio kocsis állva pattogtatta az ostort, közben a plébános az utolsó kenet csengettyûjét rázta a háta
mögött. Kutya olyan régen nem szórakozott azzal, hogy gyorsabban fut a lovaknál, hogy azonnal megfeledkezett a bujkálásról, ami a kötelessége
volt. Négy lábon, megnyúlt testtel, a napfényben kéken csillogva száguldott le a lejtõn, utolérte a kocsit és ugatni kezdett a póni csánkjai körül,
jobbról, balról, elölrõl, elõrefutva és újból visszafordulva, vicsorogva a kocsisra meg a papra. A póni vágtázni kezdett a nyílt úton, rázta a
szemellenzõit, és rángatta a zablát. A rángatódzásban hirtelen eltört az egyik kocsirúd. A plébános meg a kocsis úgy kapálóztak, mint a bohóc,
majd fejjel nekirepültek a kis kõhídnak. A port vér festette meg.
Szökött Néger futva ért oda. Egy liánt suhogtatott, hogy megverje a kutyát; az már bocsánatot kérve kúszott felé. De a néger türtõztette magát,
mert az a gondolata támadt, hogy nem minden rossz abban a váratlan kellemetlenségben. Lerángatta a papról a stólát és a ruhát, a kocsisról meg a
zakót és a magas szárú csizmát. A zsebükben majdnem öt duro volt. No meg az ezüstcsengettyû. A rablók visszamentek az erdõbe. Azon az
éjszakán, a reverendába burkolózott Szökött Néger elfelejtett örömökrõl álmodott. Visszagondolt a döglött bogarakkal teli petróleumlámpákra,
amelyek oly késõig égtek a falu utolsó házaiban, ott, ahol kétszer engedték meg neki, hogy úgy költse el a karácsonyi pénzajándékot, ahogy neki
tetszik. A néger természetesen a nõk mellett döntött.

IV.

Hajnalban rájuk tört a tavasz. Kutya úgy ébredt, hogy valami kibírhatatlan merevséget érzett a hátsó lábai közt, és gonoszság ült a szemében. Zihált,
bár nem volt melege, finom lepedékréteggel borított nyelvét kilógatta az agyarai közt. Szökött Néger magában beszélt. Mindketten a legrosszabb
kedvükben voltak. A vadászatra nem is gondolva, korán kimentek az úthoz. Kutya ide-oda futkosott, hasztalan keresve valami nyomon követhetõ
szimatot. Pusztán a gyilkolás öröméért öldöste a bogarakat, amelyek mindig is undorították, kalászokat morzsolt szét a foga közt, zsenge cserjéket
tépdesett. Végül dühbe gurult, amikor egy varangyos béka szemen köpte. Szökött Néger várt, úgy, ahogy sohasem várt azelõtt.
De aznap senki se járt az úton. Amikor leszállt az este, amikor az elsõ denevérek mint elhajított kövek, repültek át a föld felett, Szökött Néger
ezredveg.vasaros.com/html/2007_10/07101.html 5/27
2020. 11. 18. 98082

lassan elindult a cukorgyári major felé. Kutya ment utána, ugyanazt az ostort és ugyanazokat a láncokat kockáztatva. A cukornádföld irtásán át
lassan közeledtek a hoszszú barakkokhoz. Már érezni lehetett az égett tûzifa, a melaszlúg és a lópatareszelék hajdan megszokott szagát. Bizonyára
a gujavatésztát készítették, mert a lekvár édeskés szaga messze szétáradt a vidéken. Kutya és Szökött Néger ment tovább elõre, egymás mellett,
az ember feje egy magasságban volt a kutya fejével.
Hirtelen egy néger cselédlány ment át a kovácsmûhelyhez vezetõ ösvényen. Szökött Néger rávetette magát, és ledöntötte a bazsalikom közé.
Széles markával elfojtotta a lány kiáltozását. Kutya már egyedül ment tovább elõre a cukorgyári mezsgye felé. Ott volt az az angol szuka, amelyet
don Marcial egy párizsi kiállításon vásárolt. Megpróbált elszökni. Kutya elállta az útját, a szõre felborzolódott a fejétõl a farkáig. A kan szaga olyan
ellenállhatatlan volt, hogy az angol szuka elfelejtette, hogy néhány órával azelõtt megfürdették kasztíliai szappannal.
Pirkadt, amikor Kutya visszatért a barlangba. Szökött Néger a plébános reverendájába burkolózva aludt. Lent a folyóban két tengeri borjú
hancúrozott a nád közt, felkavarták ugrándozásukkal a vizet, habfelhõket verve az iszap fölött.

V.

Szökött Néger egyre vakmerõbb lett. Most a majorok körül ólálkodott, és minduntalan kilesett egy magányos mosónõt vagy egy néger
szertartásvezetõ aszszonyt, aki koriandert, rekettyét vagy kúszókaktuszt keresett az áldozáshoz. Attól az éjszakától kezdve, amikor nagy bátran
elitta a pap öt duróját egy út menti kocsmában, pénzre is áhítozott. A nyiladékokban nem egyszer elvette egy paraszt övét, miután ledöntötte a
lováról, és bottal elnémította a parasztot. Kutya elkísérte ezekre a portyákra, és segített, amiben tudott. Ennek ellenére kevesebbet ettek, mint
azelõtt, és egyre többször kellett beérniük fürj-, fácán- vagy kócsagtojással. Ráadásul Szökött Néger rettegésben is élt. Kutya legkisebb
vakkantására a rabolt nádvágó késéhez nyúlt, vagy felkapaszkodott egy fára.
Elmúlt a tavaszi mámor, és Kutya egyre jobban megmakacsolta magát, már nem akart a falvak közelébe menni. Túl sok gyerek volt ott, akik
kövekkel hajigálták, emberek, akik mindig készek voltak rá, hogy belerúgjanak, és az udvarok összes kutyája harciasan csaholt, amikor
megszimatolta a közelben. Meg aztán azokon az éjszakákon Szökött Néger tántorgó léptekkel tért haza, és a szája olyan szagot árasztott, amelyet
Kutya éppen úgy utált, mint a dohány szagát. Ezért, ha a gazda bement egy rosszul kivilágított házba, Kutya tisztes távolságból várta. Így éldegéltek
egészen addig az éjszakáig, amikor Szökött Néger túlságosan hosszú ideig zárkózott be egy cselédlány szobájába. Hirtelen emberek vették körül
óvatosan a kunyhót, csupasz nádvágó kés volt náluk. Rövid idõ múlva Szökött Négert kivonszolták az utcára; meztelen volt, s szörnyû lármát
csapott. Kutya, aki megérezte az intézõ szagát, a cukornádföldi ösvényen futásnak eredt az erdõ felé.
Másnap látta Szökött Négert az úton. Sóval behintett sebek borították. A nyakán és a bokáján bilincs volt és a San Fernandó-i csendõrség négy
csendõre vezette, akik kétlépésenként rácsaptak egyet, közben rablónak, részeg disznónak és bitangnak titulálták.

VI.

Kutya a völgy fölé magasodó sziklapárkányon ülve a holdat ugatta. Néha mély szomorúság kerítette hatalmába, amikor az a nagy hideg nap
egészen kikerekedett, és halovány fényeket vetett a növényekre. Az õ számára megszûntek a tábortüzek, amelyek esõs éjszakákon bevilágították a
barlangot. A közeledõ télen már nem fogja ismerni az ember melegét, nem is lesz, aki levegye róla a réz-szöges nyakörvet, amely úgy zavarta az
alvásban; igaz, hogy örökölte a plébános reverendáját. Szüntelenül vadászott, így elnézõbb lett azokkal a lényekkel, amelyeket nem lehetett
megenni. Hagyta a kígyót, hadd surranjon a forró kövek közt, még csak nem is ugatta, mióta nem volt ott Szökött Néger, hogy uszítsa, abban a
reményben, hogy övet készíthet magának, vagy lefejti a kígyózsírt kenõcsnek. Meg aztán undorította is a kígyószag; ha mégis megfogott egyet a

ezredveg.vasaros.com/html/2007_10/07101.html 6/27
2020. 11. 18. 98082

farkánál, valamiféle kötelességérzetbõl tette, amit mindenki, aki függ valakitõl, kényszerûnek érez. A vaddisznóval sem mert szembeszállni, csak
akkor, ha különösen éhes volt. Most beérte vízimadárral, görénnyel, patkánnyal és egy-két tyúkkal, melyek elcsellengtek a falusi udvarokból. De a
cukorgyárat elfelejtette. A harangszó elvesztette minden értelmét. Kutya most az ember számára szinte elérhetetlen csúcsok védelmét kereste, óriás
fák világában élt, amelyeket a betöretlen nyereg, az orchideák, a kúszóliánok neszével himbált a szél, ott, ahol fehér pápaszemes zöld gyíkok
surrantak, amik olyan rossz ízûek, hogy Kutya bántódás nélkül hagyta õket továbbmenni. Lefogyott. Csont-bõr oldalán a szõrzet már felszedte a
letört tüskéjû bogáncsokat.
Az új évvel visszatért a tavaszi vágy. Egy délután, amikor valami különös nyugtalanság izgatta, Kutya megint találkozott azzal az oly erõs, oly
átható nõstényszaggal, amely valamikor arra indította, hogy felszökjön az erdõbe. Most is hallatszott ugatás a hegyrõl. Ez alkalommal Kutya
biztosan kapta el a nyomot, s akkor sem veszítette el, amikor átúszott egy patakon. Már nem félt. Egész éjjel követte a nyomot, földhöz ragadt
orral, a nyelve szélén csurgott a nyál. Hajnalban a szag egy egész szakadékot betöltött. A nyomkövetõ egy vadkutyafalkával állt szemben. Jó
néhány farkaskülsejû hím szorongott ott, villogott a szemük, támadásra készen megfeszítették a lábukat. Mögöttük a nõstényszag.
Kutya nagyot ugrott. A vadkutyák rávetették magukat. A testek zûrzavaros ugatással egymásba gabalyodtak. De hamarosan hallani lehetett a
vonításokat, melyeket a nyakörv szögei okoztak. A pofákat elöntötte a vér. A fülek cafatokban lógtak. Amikor Kutya felsebzett torokkal ráugrott a
legöregebbre, a többiek, hasztalan dühvel morogva, visszahúzódtak. Kutya akkor a bajvívótér közepére szaladt, hogy megvívja az utolsó csatát a
sörtés szõrû, szürke szukával, amely vicsorogva várta. A nyom az õ hasa árnyékában ért véget.

VII.

A vadkutyák falkában vadásztak. Ezért keresték a nagyobb, húsosabb, csontosabb zsákmányt. Ha szarvasra akadtak, az napokig tartó feladat
volt. Elõször a hajsza. Azután, ha a vadnak sikerült átugrani egy szakadékot, az átkelés. Azután, ha egy barlang jött a zsákmány segítségére, az
ostrom. Bár sebeket osztogatott, és kibökött egy-egy szemet, a vad mindig kimúlt a falka fogai közt, amely a még élõ testen kezdte a lakmározást,
barna bõrcsíkokat hasítva ki belõle, és a nyaki ütõereknél vagy az egyik kitépett fül tövénél szívta a vérét, amely hûsített, bár langyos volt. Sok
vadkutyának szúrta ki szarv a fél szemét, és mindegyiküket sebhelyek, döfések és kopasz hegek borították. A párzási idõszakban a hímek egymás
közt viaskodtak, a szukák pedig meglepõ közömbösséggel elheveredve várták a harc kimenetelét. A cukorgyár harangja, melynek zúgását néha
elhozta a szellõ, a legcsekélyebb emlékeket sem ébresztette Kutyában.
Egyszer a vadkutyák elkaptak egy szokásos nyomot abban az õserdõben, amely tele volt liánnal, tüskével és mérges sebet ejtõ gyilkos
növényekkel. Négerszag érzõdött. A kutyák óvatosan mentek elõre a csigákkal borított ösvényen, ahol egy halott ember arcát formázó vén kõ
emelkedett. Az emberek csontokat és hulladékokat szoktak hagyni arra, amerre járnak. De jobb vigyázni velük, mert õk a legveszélyesebb állatok,
minthogy a hátsó lábukon járnak, ami lehetõvé teszi nekik, hogy botokkal meg tárgyakkal nyújtsák meg a mozdulataikat. A falka abbahagyta az
ugatást.
Hirtelen felbukkant az ember. Négerszaga volt. A csuklójáról lógó törött láncok a lépte ütemére himbálóztak. A csíkos nadrág kirojtosodott
széle alatt másik, vastagabb bilincs csörgött. Kutya megismerte Szökött Négert.
- Kutya! - örvendezett a néger. - Kutya!
Kutya lassan közeledett hozzá. Megszagolta a néger lábát, de nem engedte, hogy hozzányúljon. Körbejárta, a farkát csóválva. Amikor hívta,
elmenekült. És amikor nem hívta, úgy látszott, mintha várná az emberi hang csengését, melyet valamikor értett egy kissé, de most oly különösen
hangzott, olyan veszélyesen idézte fel az engedelmességet. Szökött Néger végül lépett egyet, gyengéd kezét kinyújtotta a feje felé. Kutya furán

ezredveg.vasaros.com/html/2007_10/07101.html 7/27
2020. 11. 18. 98082

vakkantott - vakkantása a néma ugatás és a vonítás keveréke volt -, és a néger torkának ugrott.
Hirtelen eszébe jutott az a régi parancs, amit a cukorgyár intézõje adott ki azon a napon, amikor egy rabszolga elszökött az erdõbe.

VIII.

Nem érzõdött nõstényszag, és nyugodt idõk jártak, így a vadkutyák két napig tele bendõvel aludtak. Fent keselyûk telepedtek az ágakra, várták,
hogy elmenjen a falka és hagyjon nekik valamit. Kutya és a szürke szuka olyan jól szórakozott, mint még soha, ahogy szökött Néger csíkos ingével
játszott. Mindegyikük maga felé húzta, próbálgatva a fogai erejét. Amikor széthasadt egy varrás, mindketten felhemperedtek a porban. És
újrakezdték az egyre szánalmasabb rongygyal, egymás szemébe nézve, az orruk majdnem összeért. Végül megadták a jelt az indulásra. Az ugatás
elhalt a fákkal borított hegyhátakon.
A vadászok hosszú ideig elkerülték éjszaka ezt a csontokkal és láncokkal elátkozott nyiladékot.

NAGY MÁTYÁS FORDÍTÁSA

CÉSAR VALLEJO (Peru)

Az éhezõ köre

Fogam között hullok ki füstölögve,

üvöltözve, gyürekedve,
nadrágomat letolva…
Gyomrom korog, vékonybelem csikordul,
mandzsettámba akasztja pálcikáját
és kifordít fogam közt a nyomor.

Egyetlen kõ nincs,
amire leülhetnék?
Egyetlen kõ, mibe egy szüléstõl csapzott asszony is belebotlik,
a bárány anyja, az ok, a gyökér,
s ez az én utamba nem akad?
Legalább azt a másikat, amely
végiggurult a lelkemen kaviccsá zsugorodva,
legalább
azt a meszes, rossz követ, ó jámbor tenger!

ezredveg.vasaros.com/html/2007_10/07101.html 8/27