1.

Julius Caesarként több hatalmat adtam volna a senatusnak. A senatust a hozzám közel álló
patríciusokból, hadvezérekből választottam volna ki, akiknek a hűségükért és tisztségükért előjogok
illettek volna meg és fizetés. Inkább az előkelőkre támaszkodtam volna és nem a plebejusokra. A
provinciákon élőknek nem adtam volna polgárjogot és nem hívtam volna meg őket a senatusba, ezzel
is magamra haragítva a római tagokat. A senatus tagjainak több beleszólást engedtem volna a
birodalom irányításába, és nem fokoztam volna a botrányt, hogy saját képmásommal pénzt veretek.
Ez volt az első eset Róma történetében, hogy élő ember szerepelt pénzérmén. Caeasar egyre
nagyobb dicsőítése elmélyítette a szakadékot közte és az arisztokrácia között, ami nagyban
hozzájárult az összeesküvés létrejöttében.

2. A.
Tudósítás Caesar haláláról

A Cassius és Brutus vezette összeesküvők a senatusban gyilkolták meg a politikust, huszonhárom

késszúrást ejtve Caesaron, akinek utolsó szavai állítólag ezek voltak: „Te is fiam, Brutus?” – Brutus
ugyanis pártfogoltja, sőt, egyes pletykák szerint a fia volt. Caesart állítólag többen is figyelmeztették a
veszélyre, kérve őt, hogy ne menjen aznap a senatusba, mindhiába. A maroknyi merénylő csoport
szörnyű tette annyira megrémítette a jelen volt többi senatort, hogy szinte megkövülten,
mozdulatlanul nézték. De miért kellett hatalma és népszerűsége csúcsán Caesarnak meghalnia?
Hiszen a válságkorszakát élő Római Köztársaságban ő tett ismét rendet, nem csak hadvezérként,
hanem államfőként is rendkívül tehetségesnek bizonyult. Reformjaival hatékonyabbá tette a
közigazgatást és a gazdaságot, sőt, arra is volt ideje, hogy Szoszigenész egyiptomi csillagásszal
elkészíttessen egy pontosabb naptárat, amit róla neveztek el Julián naptárnak. A Brutus és Cassius
vezette merénylők azonban meglehetősen együgyűek voltak, hiszen semmi tervük nem volt arra
nézve, hogy Caesar halála után mi legyen Rómával. Ők maguk két nap után kénytelenek voltak
elmenekülni a városból. Így halt meg alig ötvenhat éves korában Caesar, Róma legnagyobb
államférfija, hadvezére, az egyetlen ember, aki az államot, a birodalmat új útra tudta volna vezetni. A
merénylet megdöbbentette Rómát.