MAGYAR CSERKÉSZ KÖNYVEI

9-13. SZÁM

CSERKÉSZŐRSVEZETŐK KÖNYVE

HARMADIK KIADÁS

KIADJA A MAGYAR CSEKÉSSZÖVETSÉG, BUDAPEST

A MAGYAR CSERKÉSZ-SZÖVETSÉG MEGBÍZÁSÁBÓL ÍRTA

MAJOR DEZSŐ
 CSERKÉSZŐRSVEZETŐK KÖNYVE

ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ.

IX. A KIKÉPZÉS.
BEVEZETÉS.
Az őrsvezető szerepe a kiképzésben.
I. AZ ÖRS. A fiúk szerepe a kiképzésben.
Az őrs, mint a kiképzés és a cserkészélet legjobb
X. A JÁTÉK ÉS A SPORTOK.
iskolája.
XI. A KIRÁNDULÁS.
II. AZ ŐRS MEGTEREMTÉSE.
A kirándulás előkészítése.
Az őrsvezető szeretete a fiúk iránt.
Indulás — menet.
Felelősség és tekintély.
Megérkezés és foglalkozás.
III. AZ ŐRSI ADMINISZTRÁCIÓ
Visszatérés.
FÖLÉPÍTÉSE.
XII. A FEGYELEM.
IV. A FIÚK SZEREPE AZ ŐRSBEN,
MEGBÍZÁSOK. A cserkészfegyelem alapjai.
Parancs.
V. SZOLGÁLATOK.
Ellenőrzés.
VI. A FIÚK MEGISMERÉSE.
Büntetés — elégtétel.
Megfigyelés.
XIII. VEZETÉS ÉS VEZÉNYLÉS.
Beszélgetések.
Fegyelmező gyakorlatok.
VII. MUNKAPROGRAM.
Vezénylés, parancsadás.
Őrsi program.
Szolgálati rend.
Az őrs előkészítése a táborozásra.
XIV. A TÁBOR.
Őrsi specialitások.
Előkészítés a táborra.
VIII. AZ ŐRSI PROGRAM
Az őrsvezető a táborban.
MEGVALÓSÍTÁSA. ÖSSZEJÖVETELEK.
A cserkésztábor: kis állam.
Az őrsi összejövetel.
Az őrsi összejövetel formaságai. XV. AZ IGAZI ŐRSVEZETŐ.
A lélek és az őrsi szellem nevelése az A cserkész-eszmény.
összejövetelen.
Az őrsvezető eszménye.
Gyakorlati munka az őrsi összejövetelen.
Az őrsvezetői próba szabályzata.
Egyéni élet és szórakozás az őrsi összejövetelen.
XVI. AZ ŐRSVEZETŐ ÖNNEVELÉSE.
Az őrs a csapat-összejövetelen.
Hogyan lehetsz ügyes őrsvezető.
Az őrs tanfolyamon.
Hogyan lesz az őrsvezető férfi-jellem?

FÜGGELÉK.
A rajvezető.
ELŐSZÓ AZ ELSŐ KIADÁSHOZ.
A napi -- elég bő — munka után, az éjszaka csöndességében fogok hozzá az „Őrsvezetők
könyve" kéziratnak tanulmányozáshoz. Elvonul előttem mindaz, ami a „cserkészet" bűvös-
bájos szó tartalmaként szívemben felgyülemlett: ragyogó arcok, tiszta, mélytüzű szemek,
önfeláldozás és testvériesség megható jelenetei, szép, nagy magyar jövő Mennyi kincs a
lelketekben, drága magyar cserkésztestvéreim, mennyi erő a karotokban, menynyi művészet a
kezetekben, mennyi megfigyelés a szemetekben! És az én százszor újra fogadott fogadásom
1912-ben ott, azon az újságíró tribünön Stockholmban, miközben lenn tizenkét egyesített
cserkészzenekar hangja mellett hat nemzet ezer cserkésze hullámzik: az élelem munkáját
szánom rá ...
És azóta? Bánat és marás — a magyar, csillag oly halovány. Belső tüze nincs, vagy árnyék
esett rá? Gyullaszd ki újra, magyar cserkész, egy penitenciás nemzedék szorongva vezet ró,
izzadva munkálja utad, mert el kelt érned hosszú bolyongások úttalan próbáin át a célt.
Rázkódj meg és lázba jöjj, ha ököllé muzsikálja neve a kezedet, tudj zokogni érte és
önkívületben ölelni nevét, de csak belül és sohse mondd, csak érezd és tudd déltől-délig:
Kárpát…
Mi, magyar cserkészek tudjuk, mit akarunk: akarod velünk akarni? Tanuld meg e könyv
szelleme szerint vezetni őrsödet, hogy tudd majd vezetni nemzetedet.
Rég túl az éjfélen szaladok tovább-tovább e könyv drágakő tárlatán. Pontos, teljes és a
szeretet fényessége melegíti. Aggódom. Nem nehéz a válladnak, nem sok a kitartásodnak, te
tizenöt esztendős magyar fiú? Óh, mit is mondtam: játszván megjárod útját, lótom a férfiú-célt
szemedben, úgy-e bízhatom benned? No, kezet ró, megegyeztünk. Parancsnokod vagyok, és
te engedelmeskeded: egy éven belül őrsvezetői próbád letételét és őrsvezetői kinevezésedet
jelented, úgy-e, megértettél?...Akkor jó munkát!...

Budapest, 1921. november hó.

TEMESI GYŐZŐ.

BEVEZETÉS.
Csillagos, csendes az éj. A tábor alszik. A sátrak körül csak ketten rójuk halkan az utat: Te,
cserkészpajtás, aki őrsvezetőnek készülsz, meg én. Csodálatos béke és szépség van mindenütt,
és boldogok vagyunk. A lefolyt nap jó munkája melegíti lelkünk. Sétálunk, és csendes-halkan
beszélgetünk. De mintha a te lelked a jelenből a jövőbe röppent volna: már új célok, új
munkák láza tüzeli, mintha az ősz, a tél, a jövő tábor zsibongna benne. Ez már nem az a régi
láz, az első cserkészláz, mely néhány éve elfogott, Ó, emlékszele? Mikor a kalap, az ing, az
egyenruha, a játék, a cserkészélet ezer apró öröme hozta lelkedet tűzbe.
Most csendesebb, mélyebb, szentebb tűz ég szemedben. Most már a másokat-vezetés
felelősségének édes terhe zsibbaszt, a példát adni tudás büszkesége fűt, az őrsvezetés, az
őrsért-élés ezer édes gondjától terhes a lelked. Tele vagy kérdéssel; szeretnél tudni, többet,
mint eddig, mást, mint amit a próbák tartalmaznak. Szeretnél megtanulni őrsöt vezetni. —
Szívesen segítelek. Szívesen adom tudásomból mindazt, amit csak használhatsz. 17 esténk
van még a táborban. Ha majd elhallgat minden és édes álomba szenderül a sok erős, boldog
testvér, akkor mi őrködni fogunk 2-2 óra hosszat — őrizzük álmaikat — és csöndes-halkan
beszélgetni fogunk. Te kérdezel, és én elmondom azt, amit tudni szeretnél.
Mindenekelőtt megismertetlek az őrssel, az őrsi szellem fontosságával, hogy tudd, mit is
jelent az, egy ilyen csoportnak, egy őrsnek vezetőjévé lenni. Azután ismertetem az őrsvezető
feladatait, munkáját önmagával, őrsével, őrse tagjaival szemben, otthonban, kiránduláson,
táborban, szolgálaton, játékban stb. Megrajzoljuk ezután az ideális őrsvezető képét, minden
vele szemben támasztott kívánsággal, szükséges jó tulajdonsággal és tudással. Végül
rámutatok azokra a módokra és eszközökre, amelyek segítségével ilyen jó őrsvezetővé
képezheted magadat.
Csendes, négyszemközti beszélgetésekből született meg e könyv, két lélek találkozása és
összefogása a jó munka útján. Így fogd fel, kedves olvasóm, és ne vedd zokon, hogy Véled is
beszélgetek, hogy Téged is kézen akarlak fogni és úgy vezetni a vezetés gazdag tudományába.
Azt szeretném, hogy Neked könnyebb legyen segítségemmel eljutni oda, ahova nekem
tanácstalanul és vezetés nélkül eljutni sikerült. Az öregebb testvér, a tapasztaltabb szól tehát
szeretettel e sorokban az ifjabb testvérhez. — Olvasd őket Te is szeretettel, de ne keress
bennük szenzációt. S ha olvasás közben kibontakozik, megelevenedik előtted az őrsvezető
ideálja, hasonlítsd hozzá önmagadat. És ha úgy találod, hogy az ideálhoz hasonló vagy, örülj
neki, de el ne bízd magad. Ha pedig csiszolni, kiegészíteni, javítani valót találsz magadon,
fogj hozzá azonnal, fogj hozzá szeretettel és lendülettel. És én tudom, hogy jóakaratod., a
cserkészet iránti szereteted és kitartásod minden akadályon át fog segíteni.

I. AZ ÖRS.
Mi az őrs? — Erre a kérdésre sokféle szempontból adható válasz.. Adható szervezetileg: a
legkisebb- egység a cserkészetben. Mint tudod, a csapat rajokból, a rajok őrsökből állnak. Az
őrs már legföljebb két fél-őrsre osztható, lényegben azonban csak az őrs tagjai, tehát az egyes
cserkészek alkotják. — Adható azután válasz a kérdésre olyan formában is, hogy az őrs 6-8
fiú csodálatos összeforrása, egysége, a legkisebb munkacsoport a cserkészetben. Mondhatjuk
azt is, hogy az őrs az őrsi tagok életének, közös életük megnyilatkozásának egy darabja, az
őrsi tagok egy nagy közös harca, versenyző egysége, a szebb, a jobb lélekért és életért. De
ezekkel már az őrs jelentőségére is rátértünk.
Mi az az egység? — kérdezheted. Ahogy te, kedves pajtás és barátod, a Józsi, meg a Pista,
egy-egy személy, egyéniség vagytok, amely mindenki mástól különböző, s ahogy ti, mint
egyéniségek külön életet éltek, úgy van egy-egy családnak, községnek, városnak, egy-egy
nemzetnek vagy fajnak eltérő, másoktól különböző, sajátos egyéni élete, noha e nagy
közösségeket is egyének alkotják. Gondolj csak egy métára, vagy futballmérkőzésre. A
sorsolás után, akik egy csoportba kerültetek, már csak egyre gondoltok: a győzelemre.
Minden tudást, minden ügyességet beleadtok ezért a játékotokba, Ha a különböző dolgok egy
cél szolgálatában állnak, ha különböző egyének egy közös cél felé törekednek, akkor
beszélünk egységről. A cserkészet, melybe ezer és ezer különálló egyéniség — mindannyian
önként léptünk, szintén egy nagy zárt közösség, amelyet más egyénektől és közösségektől
megkülönböztet egységes felfogásunk, szokásaink. Felfogásunk, mely a
cserkésztörvényekben és fogadalomban gyökerezik, szokásaink a tisztelgés, egyenruha,
jelvények stb. terén. Ennek a nagy közösségnek a legkisebb egysége — az őrs. Mindenki,
Péter is, Pál is, Pista is, Te is önálló egyéniségek vagytok, mégis, mint a Vadgalamb-őrsnek a
tagjai, egy összeforrott, szorosan együttműködő és másoktól különböző társaságot, egységet
alkottok. Az egység tehát azt jelenti, hogy különböző dolgok, igények és érdekek és
személyek összeolvadtak. Az egység azt jelenti, hogy különböző erőkkel és tehetséggel egy
cél felé haladnak; az egység azt jelenti, hogy ha Pistának, mint őrsöd tagjának, meghalt a
nagypapája, akkor mindannyian szomorúak vagytok, ha neked sikerült legnagyobbat ugrani
az osztály-versenyen, akkor mindannyian örültök, ha Jóska hősiesen tűri a műhelyben tanonc-
társai hosszaratását, akkor mindannyian büszkék vagytok rá, saját dicsőségeteknek tartjátok;
és így tovább. Az őrsben tehát csak Vadgalamb van: Péter is, Pál is eltűnik. Az őrs magába
olvasztotta tehát Pétert. és Pált. Vajon eltűnt ezzel együtt egyénisége is? Nem. Itt van a nagy
csoda: míg kifelé vadgalambok, vagy sólymok vagytok, addig az őrsön belül mindannyiatok
Pista, Péter vagy Béla. Szóval ott személyes vágyatok, törekvéseitek, egyéniségetek, súlyotok
szabadon érvényesül, tehetségeiteknek módjuk van kifejlődni, kivirágozni. Ha fúrni-faragni
szeret, ha főzni vagy első segélyt nyújtani, tűzhelyet építeni, vagy sátort verni, könyvet kötni,
vagy játszani óhajt valaki: az őrsben mindazt zavartalanul megteheti. Ha jó könyvet akar
olvasni, kirándulni, fáradni, izzadni akar: módja van rá. Személyes élet, igazi élet lüktet tehát
az őrsben, ha jó az őrsvezető.
De amellett ott van rögtön a másik nagy jelentősége: ahogy megmutatja a cserkészeknek,
hogy az őrsön belül minden személyes kívánság, egészséges ambíció érvényesülhet, úgy
ráneveli őket arra is, hogy kifelé már egy egység, egy őrs tagjainak érezzék magukat, és a
szerint viselkedjenek. Kifelé az őrsnek katonái, képviselői, megtestesítői, a személyiség
háttérbe szorul. A cserkészek őrsöt, az őrsök csapatot, a csapatok az egész magyar
cserkészetet alkotják. A cserkészet része a magyar társadalomnak, s a jó cserkész egyúttal a
hazának is jó honpolgára.
És az őrsi munka ránevel minket az embertársakkal való együttmunkálkodásra, elénk állítja a
maga teljes értelmében azt a tényt, hogy nemcsak magunknak és magunkban élünk, hanem
egy eleven közösségnek, egy hazának és társadalomnak vagyunk tagjai. Az őrsben való
munka alkalmat ad és rászoktat arra, hogy igényeinket és érdekeinket mérsékeljük, mások
igényeivel összeegyeztessük és a többség üdvének és érdekeinek magunkat teljesen alávessük.
Megnyitja a szemünket annak az észrevevésére, hogy az életben mennyi mindennek kell
együttműködnie, hogy az egyesek mily odaadó, lelkiismeretes kötelességtudására és
munkakészségére van szükség, hogy az élet össze ne omoljon, hogy jól, vagy legalább
kielégítően menjenek a dolgok.. Megtanít az őrsi élet arra a nagyfontosságú szociális
ismeretre, hogy a társadalom hatalmas gépezetében minden súrlódik, minden ütközik, és
olajra, simító és hűsítő olajra van szükség, hogy a nagy gép zavartalanul dolgozni tudjon és be
ne gyulladjon. Az olajnak csendes és véghetetlenül fontos szerepe vár ma minden cserkészre,
és különösképpen minden őrsvezetőre

Az őrs, mint a kiképzés és a cserkészélet legjobb iskolája.

De van az őrsi keret jelentőségének még sok más oldala is. Így kiváló alkalom a tanulósra,
tanításra, a közös haladásra. Olyan jól együtt dolgozni, együtt tanulni, mint 6-8-as
csoportokban, alig lehet az őrsnél jobbat elképzelni. De erről az őrsvezető feladatainak
későbbi megbeszélése során még inkább meg fogsz győződni. Egyáltalában, minél
behatóbban vizsgáljuk az őrs jelentőségét, annál gazdagabbnak, sokoldalúbbnak látjuk.
Tudom, megdobbant mindig a szíved, amikor a nagy feltalálók munkáiról, a nagy felfedezők
útjairól olvastál. De nem vagy egyedül ebben. Nemcsak a Te szíved: minden fiú szíve és
lelkülete hajlik a regényesség, a romanticizmus felé. Ezért is jó az őrs, a kis csoport, a
közelálló bajtársak és barátok kisded serege, akiket már csak kis számuknál fogva is nagyon
jól ismerhetsz, egyenként és összesen, akik között szelíd vetélkedés is lehetséges, jó játszó
csoport is alakulhat, barátságok fejlődhetnek (ebben a korban érzi az ember először igazán,
mit ér az igaz jó barát! S az őrsben ezt is megtalálhatja). S milyen jó érzés, tudni azt, hogy a
felnőttek nagy, idegenszerű életével szemben nektek is van egy bensőséges, kellemes és
érdekes zárt életetek. Ez kifelé olyan, mint a teknősbéka páncélja: kemény, vértezve a külső
behatások és támadások ellen, ellenben belül szelíd, nemes élet, melyben teljes egyéni
érvényesülés, egyéni szabadság vár a fiúra. És ez talán a legfontosabb. Mert az őrsi keret, bár
feladata a felülről jövő parancsok végrehajtása, a raj és csapat nagy egységébe való
beilleszkedés: lényegében nem erre való. Célja a kiképzés, a gyakorlatozás eszközéül és
keretéül szolgálni, az egyénnel való tervszerű foglalkozáshoz alkalmat nyújtani, de nem
főcélja ez. Az őrs elsősorban mégis neked és a fiúknak közös, bensőséges élete, mely
szervesen fejlődik, melynek minden szépsége és értéke mindannyiatok közös kincse. Itt nem a
felnőttek életét erőszakolják rátok, nem az ő gondolataikat gondoljátok, hanem a
cserkésztörvény és a munkaprogram keretei között magatok építitek ki azt a munkát, amely
felé haladni akartok. Úgy történik mégis mindez, hogy soha a szabadosság, a féktelenség, az
egyoldalúság, nem lesz úrrá. Önként, jó lélekkel beleilleszkedünk az őrsbe, mint egészbe, vele
a csapat nagy egységébe. Megtanulunk alkalmazkodni, önnön igényeinkről lemondani,
megtanulunk társas lénnyé, igaz emberré fejlődni: Nagy segítségére vagyunk itt mindannyian
egymásnak, de természetesen az őrsvezetőtől függ elsősorban az igazi őrsi élet és szellem
kialakulása.
Mindannyiunk szívében él a vágy, hogy a nagy feltalálók, a nagy hősök utódai, követői
legyünk — de az ő tudásukhoz, jellemükhöz hozzá akarjuk adni a saját tudásunkat, saját lelki
kincseinket. Önálló jellemek, önálló egyéniségek akarunk lenni. Ahhoz, hogy egy lélek, egy
egyéniség kifejlődhessék, nagyra nőjön, két nagy dolog szükséges. Kell, hogy tudja tisztelni
feljebbvalóit, elöljáróit, szülőit, tanítóját, mesterét, tudja elfogadni utasításaikat, teljesíteni
kívánságukat és parancsaikat, még akkor is, ha ő azokat nem tartja eléggé okosaknak és
célravezetőknek. És kell másrészt az, hogy az alázatosság és engedelmesség mellett
meglegyen benne az önállóság szelleme. Tudja feltalálni magát váratlan helyzetekben, ha
akadályok vannak, tudja őket legyőzni, a nehézségekkel szemben tudjon helytállni. Az
öntudatos engedelmesség és a. felsőbbségek tisztelete, másrészt pedig az önállóság és a
helytállás: ezek azok, amik a jellem, a férfi fejlődését biztosítják. Hát az őrs és az őrsi élet
épen ehhez nyújt csodálatos lehetőséget, ezt becsüld és szeresd benne legjobban.
Az őrs az egész cserkészeten végigvonuló legfontosabb egység. A jobb csapatokban az
őrsvezetőkből külön őrs alakul, melynek vezetője maga a parancsnok. Sőt még tovább
fejlődik az eszme: a csapatok egy-egy nagyobb vidék, vagy körzet (város, vagy vármegye)
szerint nagyobb egységbe, sőt még felsőbb egységekbe (cserkészkerületek) tartoznak,
melyekből szintén van 9 az országban.
Az őrs szerepének és fontosságának ismertetése után megvilágítom az őrsi szellem lényegét
és az őrsnek a csapatban való helyzetét is néhány gondolattal. Az őrsi szellemet szolgálja és
alakítja az őrsi állat, az őrsi szín, az őrsi zászló; nagyon fontos tényezője a közös munka, a
hasonló kor, a specialitások, a közös tudás, iskolai és egyéb élmények: de a legfontosabb
mégis az őrsvezető lelkének az összeolvasztó ereje, a te önzetlenséged és áldozatkészséged az
őrs minden tagja iránt. Mert ez a többi fiúkban is megérleli gyümölcseit s azok is szinte
versenyezve szolgálják, segítik egymást, szeretik egymást, szenvednek egymásért, örülnek
egymásnak.
S az őrs szerepe a csapatban? — Különálló az őrs, egyénisége van, elüt a többitől: de értékeit
összeadja a többi őrssel, és beleilleszkedik a csapat közösségébe és egyéniségébe; mint őrs
sem zárkózik el, nem különül el teljesen a többitől. Nem lehet, hogy őrsöd lenézzen más
őrsöt, különbnek képzelje magát, elszigetelje magát, lekicsinyelje a másikat, és önzővé váljék
vele szemben. A legjobb akar lenni, de elismeri minden más őrs képességeit és tanul is
belőlük. Lehetnek különleges közös dalai, közös szándékai, közös múlt és hagyományok; így
lesz erősebb egyéniség, így tud kerekebb, egészebb, önállóbb munkákat produkálni. De van
benne érzék a nagyobb közösség: a raj és a csapat iránt is, és így tud egy fejlődő szervezetnek,
— csapatának, tágabb értelemben szegény árva hazánkban a magyar cserkészetnek —
organikus része lenni, s értékeit, tudását az egész javára gyümölcsöztetni. Aki ezt megértette,
az megértette a magyar cserkészetet.

II. AZ ŐRS MEGTEREMTÉSE.

Láttuk már, mi az őrs szerepe, lényege és jelentősége a magyar cserkészet és a fiú
szempontjából. Most lássuk az őrsvezető, vagy úgy is mondhatjuk: a Te feladataid
ismertetését.
Hogy ezt magasabb szempontból, összefogóbban lásd, néhány sorában vázolni kívánom
magának a cserkészmunkának a főcélját, mert hiszen csak akkor tudod igazán jól végezni
részletmunkádat, ha az egésszel való összefüggés világosan áll előtted.
A magyar cserkészet főcélja: jó honpolgárokat adni, nevelni a hazának, olyanokat, akik
testben, lélekben, jellemben erősek és egészek. A cserkészpróbák, az összejövetelek, a
kirándulások, minden munkánk, játékunk és küszködésünk ennek a végső célnak a jegyében
áll. Tehát nem az a cél, mint talán egyik-másik fiú gondolja, hogy az újonc- és II. oszt. próba
után letegyétek az I. osztályú próbát, s a külön-próbákkal betetőzzétek munkátokat. Minden
fáradság és küzdés, mely ezekre irányul, csak eszköz, a cél érdekében, amely a fiúk testének
lelkének minél tökéletesebb, a cserkésztörvény értelmében való kifejlesztése. Ebben a nagy és
nemes harcban az őrs a legfőbb keret, s a Te feladatod lehetővé tenni, hogy őrsöd tagjai
elérjék ezt a végső célt, egyenként és együttvéve is.
Ebből a célkitűzésből következik azután egy rend kívül fontos különbség Te közted és
cserkészeid között, legalább elméletben. Őnekik szabad csak egyoldalúan várni valamit a
cserkészettől: tanítást, szórakozási alkalmakat és játékot, erőik, tehetségük kifejlesztésére
lehetőséget, anélkül, hogy talán ezért a cserkésztestvéri érzés és a vezetőikhez való
ragaszkodás szépségein kívül valamit is adnának. Te ellenben lemondasz a természetes,
gyerekes önzésről, a cserkészkedésedben már nem magadat keresed, már nem a magad
szűkebb és önzőbb érdekei szemüvegén át nézed az őrsi, és általában a cserkészmunkát: Te
már elsősorban a fiúkért, őrsöd tagjaiért cserkészkellel, Szinte az ő szemükkel látsz, az ő
szívükkel érzel, az ő igényeikkel és vágyaikkal olvadsz teljesen össze, hogy a cserkészet
végső célját az ő érdekükben szolgálni tudd. Ők kapni vágynak — neked adnod kell; s éppen
ezért egész cserkésznek, kész őrsvezetőnek kell lenned. Ez az első és fő feladatod. Most nem
írok arról, hogyan lehetsz azzá, mert először azt akarom, hogy a jó őrsvezető valamennyi
feladatát tisztán lásd magad előtt. Ha ez megtörtént, akkor már könnyebb lesz arról
beszélnünk, hogyan leszel Te ilyen jó, egész cserkész és egész őrsvezető.
- Abban a reményben, hogy most már tisztán látod a magyar cserkészet egyetemes céljait,
rátérek a Te -- őrsvezetői — első és legfontosabb feladatodra. Mi ez? — nem más, mint
megteremteni az őrsöt, az őrsi szellemet.
Meglepődhettél ezen a feladaton. Hát hogyan, hiszen az őrs megvan, Téged egy meglevő
őrshöz neveznek ki őrsvezetőnek! — És én mégis azt mondom: nem őrs az, hanem csak 6-8
fiú a maga széthúzó, különleges egyéniségével, ösztöneivel, szokásaival, hajlamaival, nyers
vagy finomkodó modorával. Ebből őrs csak akkor lesz, ha valakinek a lelke a kis önösségeket,
széthúzást, érdekellentétet, rang- és születési különbséget, mind-mind fölolvasztja a saját lelke
gazdag melegével, fölolvasztja és az értékek kincseivel - amelyekből szintén van mindegyik
szívben - összeforrasztja. Helyesebben: az összes egyéni, testi és lelki kincseket úgy viteti az
őrs oltárára, hogy abból egy nagy közös égő áldozat legyen.
Hogyan teszi ezt a jó őrsvezető? — Elsősorban azzal, amiről már volt szó: ő teljesen az őrsért
akar cserkészkedni. Lemond saját igényeiről, vágyairól, szórakozásairól, s valahogyan
finoman megérzi, hogy mi a fiúk igazi, cserkésztörvény szerinti kívánsága (tehát nem enged a
fel-feltörő, kamaszkodó kísérleteknek, jelenségeknek), azt érzi a magáénak, azt érzi és érezteti
közkívánatnak. Kilép a saját szűk köréből, 6-8 fiú szívével érez, szemével lát, akaratával akar.
Annak a csodálatos egységnek, aminek, az őrsnek lennie kell, s amit több különböző
egyéniségből kell megteremteni, így Te leszel az összeolvasztó, formát adó lángja. A lelkek
egymásra hatásának csodálatos részlete ez: akik még előbb nyolcféleképp gondolkodtak,
éreztek, most mindezt egyfélekép teszik: az őrs szelleme megszületett, az őrsi élet megindul.
Most már talán inkább érted, miért mondottam előbb azt, hogy Teneked kell megteremtened
az őrsöt.
És a te önzetlenségednek más eredményei is vannak: ez teszi lehetővé, hogy mindenki szíve
mélyéből tiszteljen — csak annak a munkáját, törekvéseit tudjuk igazán szeretni, becsülni,
akiből az önösség szelleme száműzve — és valóban elismerjen hivatott vezetőjének és
irányítójának.
Megszületik az őrs és szelleme, kivirágzik tekintélyed, de mindezeken kívül még egy
hatalmas eredménye van a te hősies odaadásodnak, a magadról való megfeledkezésednek. A
fiúk lelkében azok a kis érdességek, eldurvulások, amelyek apró civakodásokból,
legyőzöttségekből, irigykedésekből maradtak hátra, lassan-lassan eltűnnek. Mint a viasz a
meleg kézben egyre puhul, simul, formálódik és fölveszi annak alakját, akiből az éltető,
olvasztó meleg árad: úgy ezek az alapjában derék, kicsiny lelkek is minden fönntartás nélkül,
teljes odaadással közelednek, fordulnak tehozzád, engedik hatni magukra a te lelkedet, s
előbb-utóbb többé-kevésbé olyanformákká válnak, aminő te vagy. Hogy is lehetnének
kicsinyesek, durvák egymással szemben, amikor látják azt az odaadást, amit te velük
szemben, az őrssel szemben tanúsítasz. Minél inkább megfeledkezel magadról, minél inkább
az őrsért és az őrsnek élsz, annál mélyebben megveted saját tekintélyed alapjait, annál
egységesebb lesz őrsöd szelleme, s annál biztosabban tudsz minden szépet és jót munkálni
velük. Spiritus vivificat: a lélek, a szellem az, ami éltet: ezt a régi evangéliumi igazságot látjuk
itt megelevenedni.
Hogy hol, mily alkalmakkor teremted meg az őrsöt? — Amint az őrshöz kerülsz, nem
forgathatod fel programját azonnal. Néhány hétig, úgy-e, megfigyelő, várakozó állásponton
kell lenned. Tanulmányozod a fiúkat (amint arról egy későbbi fejezetben részletesen szólok),
eddig végzett munkájukat, szokásaikat, helyzetüket a csapatban és más őrsökkel szemben.
Nem égzengés és harsogó pro-grammbeszédek között lépsz tehát őrsvezetői méltóságodba,
hanem alázatos lélekkel, és mint jó megfigyelő. Az első összejövetel, kirándulás, vagy játék
lesz talán ez a megfigyelési alkalom — a szerint, hogy az őrs régibb őrs-e, vagy pedig
újoncokból áll. Ez utóbbit persze én nem tudom, így tehát nem is lehetek rá különös
tekintettel. Te azonban, mint értelmes fiú, azt fogod soraimból felhasználni, amit adott
esetben jónak látsz. De különben a jó őrsvezető nem is lehet egyoldalú, minél egyetemesebb
tudásra törekszik.
A lényeget megértetted és ez az, hogy a szolgálatkészségnek, az önzetlenségnek, a fiúk iránti
figyelmességeknek kell belőled megnyilatkozniuk, s akkor az őrsi szellemet meg tudod
teremteni.

Az őrsvezető szeretete a fiúk iránt.

De az önzetlenség, a magad érdereiről és vágyairól való lemondás még nem a legmélyebb,
nem a legtartósabb összeforrasztó erő. Ide még egy nagy, győzhetetlen erő, a világon a
legnagyobb erő kell: a szeretet. Mi a szeretet? — A helyett, hogy fejtegetném ennek lényegét,
Szent Pálnak, a szeretet lánglelkű apostolának szavait idézem. Ő azt mondja:
„Ha szeretetem nincs, semmi vagyok." De azután nem elégszik meg ezzel a tagadó
igazsággal, hanem megmondja, hogy milyen vagyok, ha szeretek ... „A szeretet tűrő, kegyes,
nem irigykedik, nem fuvalkodik fel, •nem gondol a máséra, nem keresi a magáét, nem örül a
hamisságnak, hanem az igazságnak örvend, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél ..."
A szeretet a legnagyobb érték a-világon. Szeretet nélkül nem ér ez az élet semmit, de semmit.
Miért, mit kell szeretnünk cserkészeinkben? Nemcsak a fiatal, üde arcot, ruganyosságot,
szolgálatkészséget és csillogó szemet, hanem elsősorban azt, hogy az ő lelkük Istenképmására
van teremtve, őértük is szenvedett Krisztus Urunk és hogy ők testvéreinkül vannak rendelve a
nagy próbaszolgálaton. Tehát Istenért szeretjük a fiúk lelkét, s lelkükért egész énjüket.
Hogyan szeressünk? A szeretet alapja a tisztelet és az együttérzés. Akit szeretni akarsz, annak
tisztelned kell a törekvéseit, szokásait, igényeit, a lelkét. Ezt a tiszteletet lelked legmélyéig át
kell érezned, és ennek a tisztelő, gyöngéd figyelemnek a szemedből, ajkadról, egész lényedről
áradnia kell.
De nemcsak tisztelni kell, hanem részt is kell venned az ő lelki életében, vágyaiban,
ábrándjaiban: örömének örülnöd kell, bánatában osztoznod kell. Minden, ami ő, ami rá
vonatkozik, tőle van, és érte van, kell, hogy érdekeljen, odaadóan, egészen érdekeljen.
Tanulmányai, munkája, játékai, ambíciói is érdekeljenek.
S a mély tiszteletet és együttérzést kiegészíti cserkészedhez való feltétlen bizalmad. Úgy bízol
benne, mint saját magadban. Minden szavát, minden cselekedetét a legkomolyabban veszed
és minden ígéretének a legteljesebb bizalmat előlegezed.
Lehet, hogy eleinte meg sem érdemli még cserkészed ezt a feltétlen bizalmat. Ez azonban
nem baj: utóbb éppen a mi bizalmunk neveli rá az igaz megbízhatóságra,
Ennek a szeretetnek azonban nem szabad fellobbanásszerűnek és szenvedélyesnek lennie.
Éppen ellenkezőleg, nyugodtan és kitartóan kell szeretned: szereteted az akarat munkája
legyen.
Nyugodtan, vagyis minden szenvedély nélkül, minden szélsőség nélkül, tulajdonképpen a
nélkül is, hogy szeretetedet nagyobb fokban elárulnád. Mert az érzelmek változékonyak, a
tieid is azok. Ha tehát ma erősebben kifejezed érzelmeidet, bizonyos hatást idézel elő
cserkészed lelkében, bizonyos várakozásokat keltesz életre s a tapasztalatok szerint, nem
fogod tudni azokat kielégíteni. Így a legjobb esetben is földúlod a lelkét. De aztán kis fiúkban
a nagyobbak szeretete, kivált elöljárójuké, sokszor alantas érzéseket nevel. Sok helytelent
képzelnek magukról, megengednek maguknak bizalmaskodásokat, különbeknek tartják
magukat társaiknál, s már nem arra törekszenek, hogy jó munkájukkal tűnjenek ki, hanem
csak elöljáróik kegyét keresik, személyes hatások és nem igazi cserkészmunka alapján.
Veszedelmes még azért is, mert őrsöd többi tagjainak feltűnik, hogy egyikük különös
szeretetnek örvend s ez az ő szívükben csalódást, megbántottságot, a kiszorítottság érzését
szüli, és fájdalmat okoz, másrészt bennük is alantas érzéseknek nyit kaput; irigység,
féltékenykedés, versengés töltik be azokat a kis lelkekét, melyeket még nemrég nagylelkűség,
önfeláldozás, önzetlenség szelleme ihletett. Gyakorlatilag tehát így fogalmazom a helyesnek
tapasztalt eljárást: szeress mindenkit egyformán, de ha lelkedben egyeseket mégis
különösebben szeretnél, szedd össze minden erődet, hogy ezt senkinek el ne áruld az őrsben.
Úgy szeress, hogy minden fiú érezze: a többiek iránt való szereteted őt nem rövidíti meg.
Azt mondtam továbbá, hogy kitartóan kell szeretni. Vagyis nem pillanatokig, vagy hónapokig,
ötletszerűen: ma ehhez van kedvem, holnap ahhoz. Ezért is olyan fontos, hogy őrsöd tagjaiban
az igazi belső értékeket becsüld és szeresd, mert azokhoz kapcsolódó érzelmeid sohasem oly
változékonyak, mint a külső, tisztán érzelmi alapon támadt szeretet. És akit szerettünk, és
esetleg elkerült őrsünkből, ne engedjük hatáskörünkből kijutni addig, míg kétségtelenül meg
nem győződtünk arról, és egy tapasztalt idősebb véleménye is az, hogy az illető már nem
szorul a mi baráti és erkölcsi vezetésünkre.
Miben kell szeretetednek megnyilvánulnia? — Legfőképpen a szolgálásban. Teljes
odaadással, gyengéd udvariassággal, mindig azt kell nézned, miféle kívánságát teljesíthetnéd,
milyen szükségletét elégíthetnéd ki cserkészeidnek, hogyan szerezhetnél nekik igaz, belső
örömet. Egy látogatással, levéllel, jó játékkal, kis ajándékkal, könyvvel, képpel, elbeszéléssel,
emlékkel: óh, a szeretetnek nagyon találékonynak kell lennie. De az is tud lenni, ha
belehelyezkedik mások lelki világába.
Úgy-e, látod, hogy e bensőségesen felfogott szeretetből csak egy virág nőhet: a barátság. Bár
lélektanilag bizonyos mértékig érthető, hogy baráti viszonyotok, különösen az első időkben
kizárólag kettőtök szeretetére akar szorítkozni, cserkészed kizárólag csak neked akarja adni
bizalmát: neked nem szabad ezt elfogadnod, még ha önként jön is cserkészed részéről — és
ments Isten, hogy még te segítsd elő az önző szeretetnek ily kifejlődését egyes
kijelentéseiddel és cselekedeteiddel. Ép ellenkezőleg, arra kell törekedned, hogy a szeretet
lánca, mely kettőtöket összeköt, újabb és újabb szemekkel, újabb cserkészek és más jó
emberek bekapcsolásával egyre nőjön, terjedjen, hatalmasodjék, de mindenesetre legalább
őrsödet foglalja magába. Az önzőnek nincs vigasztalása a földön — mondja a költő, és
kétszeresen igaz ez akkor, amikor a szeretetben való önzésről van szó.
És még egyet: legmélyebb szeretet az, amely áldozatot hoz barátjáért. Törekedned kell, hogy
ne csak szolgálatot tégy, hanem áldozatot is hozz, lemondj érte neked kellemes dolgokról.
Akkor eljutottál oda, hogy már nemcsak te szeretsz, hanem téged is szeretni fognak őrsöd
tagjai, mert nincs a földön az a hatalom, amely az alázatos, tevékenyen szolgáló szeretetnek
ellen tudjon állani.
Mi történik azonban akkor, ha őrsödben olyan cserkész is van, akit semmiképpen sem tudsz
szívlelni? Mindenekelőtt mindazt tedd meg az ilyennel is, amit mással. De őt szeresd, akard
még jobban szeretni, mint bárki mást. Naponként gondolkozzál róla, a legkisebb jó
tulajdonságait is iparkodjál fölfedezni és megszeretni; a legudvariasabb, a legfigyelmesebb,
leggyöngédebb vele szemben légy. Föltétlenül beszélj vele mindennap, igyekezzél belehatolni
lelki életébe, minden munkája, foglalatossága, törekvése, szórakozása és játéka után
érdeklődjél, és gyakran imádkozzál érte. Ha mindezt 3-4 héten keresztül próbáltad, és még
akkor sem tudnád őt szívelni — amit kizártnak tartok — akkor kérd elöljáróidtól, hogy
helyezzék az illetőt más őrsbe. De úgy érzem, ez nagy, igen nagy szégyen volna rád;
szereteted hódító erejének, érzelmeid fölött való uralkodási képességednek szomorú
szegénységi bizonyítványa.

Felelősség és tekintély.
Szeretetünkkel teremtjük meg igazán az őrsöt és olvasztjuk eggyé, s ezért a jó cserkészmunka
szeretet nélkül elképzelhetetlen De éppen ez a nagy szeretet, a lélek munkájának nagy
intenzivitása, bensősége, egy rettentő felelősséget is jelent. Mert most egy sokszoros
tapasztalatból leszűrt igazságot mondok: Minden őrs előbb-utóbb olyanná válik, amilyen az
őrsvezetője.
Akár akarjuk, akár nem, egyéniségünk hatással van azokra, akik velünk érintkeznek,
elsősorban a nálunk gyengébb egyéniségekre: hozzánk, a mi képünkre hasonulnak,
észrevétlenül, akaratlanul is. Mered-e, akarod-e vállalni ezt a roppant felelősséget?
Tiszta-e annyira szíved, határozott -e már jellemed, elég erős-e az akaratod, elég biztos-e
ítéleted, hogy ezt a felelősséget mindenestől vállalhasd? El tudod-e viselni azt a gondolatot,
hogy 5-6 év mulya egy mai cserkészed, aki nálad gyengébben van felruházva lelkierő
dolgában, egy benned ma tán kicsinynek látszó hibának legyen a rabja és vergődő áldozata?
Gondolok itt ilyesmikre: fontoskodás, könnyelmű kijelentések, mások megszólása, hirtelen
harag, elöljárók bírálgatása stb.
Bizony, azt kell itt mondanunk, amit Pál apostol mond: Vizsgálja meg magát az ember!
Vizsgáld meg magadat, és a szerint cselekedjél!
Azért is tárom eléd oly részletesen az őrsvezető feladatait, hogy már most lásd: lesz-e elég
erőd mindennek megfelelni? — Mert inkább ne tegyünk semmit, mint rosszat. Inkább ne légy
őrsvezető, mint rossz őrsvezető. S ha kételyeid volnának, akkor az a kötelességed, hogy téged
jól ismerő lelki vezetőket keress fel, és azok szavára hallgass. De azért sohse feledd: a jó Isten
a szándékot nézi és a lélek tisztaságát
Az őrs, az őrsi szellem megteremtése tehát belső munka, a lelkek egymásra hatásának
csodálatos fejezete, mely a szeretetnek és a felelősségnek a legmélyebb fokát kívánja meg. De
gyümölcse és áldása is van ennek az intenzív munkának. Így amellett, hogy végtelenül értékes
ajándékban részesülsz a téged viszontszerető cserkészek ragaszkodásában, megszületik az
irántad való föltétlen tisztelet, megszületik a tekintélyed.
Nagy és értékeskincs ez, aminek örülni szabad, de amire féltő gonddal vigyázni is kell. Ennek
pedig csak egy módja van: a legszigorúbb következetességgel kitartasz vallott és hirdetett
cserkészelveid mellett, nemcsak amikor látnak, hanem mindig, mindenhol és mindenkor. A
tekintély lerontója, sok jó hatás megszakítója szokott lenni, ha a fiúk megtudják, hogy te nem
teljesíted pontosan cserkészkötelességeidet és mindazt, amit nekik tanítasz. Ezt észreveszik
ám akkor is, ha nem előttük történik a kötelességmulasztás, az elvmegszegés. Titokzatos
módon, az arcodra, a homlokodra van írva, a hangod, a szemed elárulja, hogy mit tettél elveid,
meggyőződésed, lelkiismereted ellenére.
Mert az életet is elsősorban a cselekedetek mozgatják, s ugyanígy a fiúkra is igazi hatással a
cselekedeteid vannak. Sokszor talán azt hiszed, hogy szavaid meggyőző ereje, gondolataid
megkapó volta, a szép kifejezések, a szavak érdekessége volt az, amivel az őrsödre hatottál.
Pedig talán nem is értették meg mindazt, amit mondtál nekik, és hatást azért mégis elértél.
Elértél azzal, hogy megérezték szavaidból, a mögöttük lüktető energiákból: itt a szép életnek
egy rajongó híve, a keresztény egyéniségnek egy imponáló megnyilatkozása van előttük;
megérezték szavaidból az igaz önátadást a cserkész-eszmények iránt. Ez a tény, az élet ereje,
ez ragadta őket magával. De ha észreveszik a legkisebb áruló jelét egy önkéntelen
nevetésedből, elszólásodból, hogy te nem élsz a cserkésztörvény szerint teljes odaadással,
hogy te valami tekintetben alkuszol, akkor szavaid kongó szavak maradnak, sőt minél
szebben, minél nagyobb páthosszal beszélsz, annál inkább közeledel ahhoz, hogy
kinevessenek. Nem tudom én, hogy van az, de azt tapasztaltam, hogy alig van még valakinek
olyan éles megfigyelő képessége, mint éppen ezeknek a fiúknak, akik a te őrsödet is teszik. A
legcsekélyebb ellenmondást is megérzik; igaz, hogy ugyanúgy megérzik, mérhetetlenül
imponál nekik, és teljes értékében értékelik a szigorú következetességet is.
Gyakorlatilag ez annyit jelent számodra: hiába várod, hogy az őrsöd fegyelmezetten
viselkedjék, ha te följebbvalód előtt nem a legteljesebb tisztelettel és feszességgel állasz, ha
róla a legkisebb kétértelmű kijelentést teszed, a neked kiadott parancsot a leggyorsabban és
legpontosabban nem teljesíted. Hiába várod, hogy, őrsöd tagjai szívesen vállaljanak valamely
munkát tőled, ha te magad vonakodol valamit elvállalni az őrs számára. Hiába várod a
nagylelkű lemondást, önfeláldozást az őrs tagjai részéről, ha magad nem mutatod meg,
hogyan is kell azt csinálni. Hiába várod, hogy őrsöd pontos legyen, ha te elkésel a közös
munkától, ha te késve fejezel be valamilyen cserkészfeladatot.
És hiába várod, hogy őrsöd tagjai ne legyenek feledékenyek, ha te elfelejtesz valami közös
munkát: imádságot, tornát, vagy bármit is elvégezni. Az a régi mondás, amit kis gimnazista
korunkban szajkó módjára tanultunk, olyan világos és mély értelmet nyer.
Csakugyan: Verba volant, exempla trahunt. A szó elszáll, a példa vonz, éltet. Olyan egy
cselekvő, határozott lélek az ifjúságnak ebben az alakuló, zűrzavaros világában, mint egy
csepp kristály folyadékába dobva: hozzá kristályosodik minden, ami addig lágy és folyékony
volt.
Ez magyarázza azután azt a sokszor görcsös szeretetet, amivel őrsöd egyes tagjai részéről
találkozol. Mindannyiunknak az erő imponál, kivált ma, ebben az erőtlen, akaratgyenge
korban. Ha egyszer megérezték a fiúk, hogy benned nagy, igaz erők működnek, hozzád
fognak vonzódni, simulni és belőled merítik az erőt belső, nagyszerű harcaikhoz. Légy büszke
erre és érezd szent hivatásodnak világosodni, őrt állani a gyengébb testvérek számára.
Az őrsöt megteremted önzetlenségeddel, megtartod szereteteddel, elmélyíted a benned élő
komoly felelősségérzettel: de vezetni a saját életeddel, példáddal, egyéniségeddel fogod. Adja
a jó Isten, hogy az önzetlenség, a fiúk iránti tisztelet és szeretet s a mélységes felelősségérzés
által megteremtett őrsöd ennek a szegény hazának igaz, jó cserkészeket és majdan jó
vezetőket tudjon adni.

III. AZ ŐRSI ADMINISZTRÁCIÓ FÖLÉPÍTÉSE.

Elmondottam fent, hogy az őrsvezető minden alkalmat, minden összejövetelt, a fiúkkal való
minden fajta találkozását felhasználva, hogyan teremti meg az őrsöt, az őrsi szellemet, —
hogyan lehel bele éltető lelket. —Ezek után most arról kívánok egy-két gondolatot nyújtani,
hogy ennek a szellemi életnek milyen külső fórumokon kell nyugodnia, milyen keretekre,
szervezetre van szüksége, hogy tartós legyen és szét ne eshessék. Mert, úgy-e, tudod, hogy a
legkiválóbb szellemi megnyilatkozás is ebben a világban nem nélkülözheti az anyagi és
szervezeti alapokat és vonatkozásokat. Ezért a jó őrsvezető is aprólékos nagy gondot és
figyelmet szentel arra, hogy őrsének megfelelő szilárd kereteket adjon. Persze, van még egy
másik ok is: az őrs benne van szervesen a rajban és a csapatban, annak része, azzal együtt él
vagy bukik. Arra akarok ebből kifolyólag rámutatni, hogy az őrs és az említett egyéb szervek
közötti viszonyt, a csapat-adminisztrációt és pontos lebonyolítását sem lehet elképzelni egy
őrsi szokás-sorozat, formák, mondjuk: őrsi adminisztráció nélkül. Kell tehát őrsi
adminisztráció. Mik e téren feladataid? Első teendőd, hogy az őrs tagjairól pontos név- és
adat-jegyzéket veszel fel, amelyben a néven, születési időn és helyen kívül legyen benne a
pontos lakáscím, szülők neve és foglalkozása, testvérek neve és kora, esetleges foglalkozása,
vallása, iskolai és egyéb végzettség. Ezeket az adatokat bevezetheted az őrsi naplóba is, de
talán helyesebb saját őrsvezetői jegyzetedbe, mert ott könnyebben tehetsz később
feljegyzéseket, amikre mindenképen szükség lehet.
Az őrsi naplót nem kell magadnak vezetned, ezzel a segédőrsvezetőt, vagy egy más fiút
bízhatsz meg. Azonban meg kell szoknod, hogy minden megbízottadért te vagy felelős, amit
ők végeznek, az vagy a te érdemed, vagy a te szégyened. A szerint kell tehát e mezbízásokat
adnod, hogy megfelelő teljesítésre jogosan számíthass. De következik ebből annak szüksége
is, hogy időnként minden megbízást, tehát amiről most éppen szó van, azt elsősorban: az őrsi
naplót, annak vezetését fölülvizsgáld, sőt utasításokat is adj annak vezetésére vonatkozólag.
Itt főbb szempontok: mindenesetre örökíttess meg mindent az őrs együttes életéből, tehát
közös összejövetel, kirándulás, szolgálat, játék, táborozás stb. részletesen írassék meg benne.
Sőt annak is szentelj helyet, ami nevezetesebb az őrs tagjaival fordul elő (próbák letétele,
valami versenyben való részvétel stb.). Az őrsi napló főtárgya évközben az őrsi
összejövetelek leírása lesz, ezért a gyakorlatban helyesnek fog mutatkozni, hogy minden
összejövetelen fölolvassátok, nyilvánosan. Nagyon szerencsésnek tartom, ha a naplót díszes
írással, iniciálékkal, esetleg rajzokkal, statisztikai kimutatásokkal, fényképekkel díszítitek,
különösen forduló pontokon, így karácsonykor, húsvétkor, táborban stb. A naplót
felhasználhatod a fiúk pontozására is, de talán jobb erre a saját őrsvezetői jegyzőfüzeted
(rossz magyarsággal: notesz). A napló formája nincsen meghatározva. Egy lehetőleg
keményebb borítékú füzet legyen, amelyet Isten nevében kezdünk, s amelyen fel van tüntetve
az első oldalon pontosan, hogy melyik csapat, melyik őrse vezeti, s kik az őrs tagjai. A fiúk
állandó adatait itt közli, a változásokat már naplószerűen, a történések sorrendjében. Minden
új bevezetésnél dátumot kell használni s időnként neked, annak jeléül, hogy láttad és a benne
foglaltakkal egyetértesz, alá kell írnod (hetenként).
Ehhez hasonlóan vezetendő a pénztárnapló is, amibe a fiúk részéről történt járulék-
befizetéseket, vagy idegenek adományait kell bevezetni, illetőleg az őrs pénzén történt
minden bevásárlást, a kiadásokat, dátum szerint. Formájára a Cserkészkönyvben közölt minta,
az irányadó.
Egy másik fontos adminisztratív feladatod, hogy minden egyes fiúról törzslapot készíttetsz.
Bár részben a csapat-adminisztrációhoz tartozik, mégis, neked kell ezt szorgalmaznod és az
adatok jóságáért helytállnod. Üres törzslapokat vagy a csapatparancsnokságtól (titkárságtól,
ez már csapatonként változik), vagy pedig a kerületi tikári hivataloknál szerzel, illetőleg minta
után készítesz.
Így járhatsz el a havi járulékkönyvvel is; ez egy kemény kartonlap, feltüntetve rajta a
csapatnév és szám, a fiú neve, s az év hónapjai, üres helyekkel a fizetett összeg, a dátum és az
átvevő aláírása számára.
Arra használandó, hogy a fiúk a cserkész (őrsi vagy csapat) járulékaikat pontosan fizessék és
a pénzzel való helyes bánásmód fontosságára már ezáltal is ráirányuljon figyelmük.
Mekkora legyen a havi járulék összege? Ez nincsen megkötve, egyes csapatoknál 10,
másoknál 80 fillért tesz ki. Ez függ attól is, hogy milyen célra használjátok. Ha felszerelést is
vásároltok belőle, akkor természetesen lehet magasabb összeg is, különben 20-30 fillérnél ne
legyen több. Ha az őrsnek egy kis vagyona gyűlt össze, sohse dönts egyedül annak hová
fordításáról, kérdezd meg az őrs tagjait és a parancsnokot is; de mindenesetre ne hevertesd
valamelyik fiúnál; vagy magadnál, hanem tegyétek takarékpénztárba. Az őrsi járulék,
akármilyen csekély is, el ne maradjon, mert akkor elmarad annak nagy nevelő és összetartó
ereje is.
További feladata az őrsvezetőnek gondoskodni arról, hogy cserkészei, amennyiben már
újonc-próbát és cserkészfogadalmat tettek, cserkészjelvényt és cserkészigazolványt kapjanak.
Ennek módja, hogy a kerületi titkári hivataloknál közvetlenül (vagy a csapattitkár, vagy a
parancsnokság útján) beszerzett igazolvány-űrlapokat pontosan kitöltitek, fényképpel
ellátjátok, a parancsnok úrral is aláíratjátok, s a csapatbélyegzővel lepecsételtetitek. Így
előkészítve az illetékes kerületi titkári hivatalhoz egy névjegyzék kíséretében felterjesztitek,
ahol 10 fillér kiállítási díj ellenében az igazolványokat hitelesítik és a cserkészeket
nyilvántartásba veszik.
Sokat emlegetem a kerületeket; talán érdekelne tudni, hogy hol is van a te kerületed,
hivatalaival együtt.
Az I. budapesti kerület: Budapest, IV., Váczi utca 62., fdsz. 6. szám alatt található. (Lehet,
hogy később majd átköltözik a Cserkészházba, mely mint jól tudod, az V., kerületben, Hajnal-
utca 6. szám alatt van.)
A II. cserkészkerület titkári hivatala Miskolcon, a református főgimnáziumban.
A III. kerületé Szombathelyen, a Vármegyeháza II. emeletén, mindaddig, amíg a kerület saját
székházába nem fog költözködni.
A IV. cserkészkerület központja Székesfehérváron, a cisztercita főgimnáziumban.
Az V-iké Szegeden, a Siketnémák Intézetében.
Az összevont VI. és VII. kerület központja és titkári hivatala Pécsett, szintén a cisztercita
főgimnáziumban.
A VIII.-é ellenben Kecskeméten, a piarista,
a IX-iké pedig Debrecenben, a református főgimnáziumban van.
A X. pest vidéki cserkészkerületünk egyelőre Budapest, IV., Váczi utca 62. szám alatt van, de
szintén a Cserkészházba fog átköltözni.
Hogy tudd, melyik város csapata melyik kerülethez tartozik, közlöm az egyes kerületek
„cserkészvárosait". (1927. július.)
I. kerület, Budapest. II. kerület, Miskolc: Borsodnádasd, Diósgyőr, Eger, Farkaslyuk,
Gyöngyös, Jár-dánháza, Mezőkövesd, Ózd, Putnok, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Somsály,
Tokaj. III. kerület, Szombathely: Celldömölk, Csepreg, Csorna, Keszthely, Körmend, Kőszeg,
Magyaróvár, Moson, Nagykanizsa, Sárvár, Sopron, Sopronkőhida, Sümeg, Szentgotthárd,
Tapolca, Vasvár, Zalaegerszeg. IV. kerület, Székesfehérvár: Bicske, Felsőgalla, Győr, Pápa,
Tata, Várpalota, Veszprém, Zirc. V. kerület, Szeged: Baja, Battonya, Békés, Békéscsaba,
Csaba, Elek, Endrőd, Füzesgyarmat, Gyoma, Gyula, Hódmezővásárhely, Kiskunhalas, Makó,
Mezőberény, Orosháza, Sarkad, Szarvas, Szeghalom, Szentes. VI—VII. kerület, Pécs: Barcs,
Bonyhád, Csurgó, Dunaföldvár, Dombóvár, Gyönk, Kaposvár, Marcali, Mohács, Nagyatád,
Paks, Pécsbányalelep, Püspöknádasd, Siklós, Somogybánya-telep, Szekszárd, Szigetvár,
Vasasbányatelep, Villány. VIII. kerület, Kecskemét: Cegléd, Jászberény, Jászapáti,
Jászárokszállás, Kalocsa, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza, Kúnszentmárton, Kúnszentmiklós,
Mezőtúr, Nagykőrös, Ókecske, Szolnok. IX. kerület, Debrecen: Berettyóújfalu, Derecske,
Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Kaba, Karcag, Kisújszállás, Kisvárda, Nagykálló,
Mátészalka, Nyiregyháza, Nyirbátor, Püspökladány, Törökszentmiklós. X. kerület, Budapest:
Abony, Aszód, Balassagyarmat, Budafok, Cinkota, Csepel, Dunavecse, Esztergom, Felsőgöd,
Gödöllő, Hatvan, Kispest, Kistarcsa, Monor, Nagykáta, Őcsa, Pásztó, Pécel, Pesterzsébet,
Pestújhely, Pestszent-lörinc, Rákoscsaba, Rákosfalva, Rákosliget, Rákoskeresztúr,
Rákospalota, Rákosszentmihály, Salgótarján, Salgóbányatelep Soroksár, Szentendre, Újpest,
Vác, Vecsés.
A cserkészigazolvány minden egyes fiúnak a legfontosabb cserkészokmánya, azt tehát
őriztesd, mint a szemük fényét és gondoskodjál arról, hogy minden negyedévben, a kerületi
titkári hivatalban (díjtalanul) megújíttassák. Ennek a pontos adminisztrációnak célja, hogy
elöljáró hatóságotok mindig tudja, melyik csapatnak hány cserkésze van, sőt hogy név szerint
kik a cserkészei. Talán mondanom is fölösleges, hogy senkinek őrsödben meg ne engedd,
hogy igazolványt kapjon és viseljen jogtalanul. Ez vonatkozik különös-képen a II., I. o. és a
különpróba-bizonyítványokra, melyeket a rajparancsnoknál, vagy a csapatparancsnoknál (ha
kivételesen kaptál rá megbízást, esetleg majd tenálad) való eredményes próbázás után
aláírásával és a csapat-pecséttel ellátva, maga a parancsnok ad ki. És vonatkozik ez a kívánság
a megfelelő jelvényekre is, melyeket ugyebár, csak az viselhet, aki méltóképen rájuk szolgált.
De hiszen, ha nem így volna és az őrs tele lenne különféle „próbázott" cserkészekkel, s
egyszer azután egy nehezebb feladat elé kerülnek, olyan csúfos felsülés lesz a dolog vége —
ha ugyan nagyobb baj nem származik belőle —, hogy talán nem is kell ettől óvni senkit sem,
kiváltképpen nem Téged.
A cserkészmunka, a haladás szemmel kisérése, az együttes kiképzés, a cserkészek adatainak
nyilvántartása szempontjából értékes segédeszköz a cserkészjegyzőkönyv, vagy egyszerűen
cserkésznotesz. Ez azonban nemcsak a kiképzés támogatója, a haladás útjelzője, hanem
cserkészismeretek, fontos adatok megőrzésének is legjobb eszköze. Sőt, ha jól vezetteted a
cserkészfüzetet, még arra is hasznos eszközt fogsz benne találni, hogy fiaidat állandóan
cserkészmivoltukra kényszerítsd reflektálni, hogy minden életmegnyilvánulásukba belevidd
azt a büszke öntudatot, hogy „én cserkész vagyok".
Minden cserkészed vezessen ilyen füzetet. Helyes, ha külsőleg is csinos és a beosztása
rendszeres és tervszerű, de a fő mégis az, hogy bizonyos fontos adatok és ismeretek benne
legyenek. E végből körülbelül a következőkép vezettesd.
Mindenekelőtt két főrészre osztod. Az elsőbe kerüljenek az állandóbb jellegű adatok: így a
cserkész neve, születési helye és időpontja, a szülők neve, esetleg foglalkozása, testvérek neve
és születési ideje, a lakás, a telefonszám, vagy bármiféle értesítési mód. Majd bizonyos testi
adatai, így a magasság, testsúly, mellkasbőség, ki- és belégzéskor stb. jöjjenek. Testi hibái,
kiállott súlyosabb betegségek, az előző évi bizonyítvány. Azután a cserkészadatai jönnek:
mikor jelentkezett próbaszolgálatra, mikor tett fogadalmat, mikor tette le vizsgáit, ha már
letette, mely táborozásokon vett részt és melyik őrsökbe volt beosztva, mik voltak a rangjai,
mely nagyobb szolgálatokon vett részt. Ezek után jó különböző ügyességeinek felsorolása
(gyorsírás, gépírás, műhímzés stb.), milyen nyelvekhez, sportokhoz, milyen mértékben ért,
milyen sporteszközei vannak, milyen hangszeren játszik és milyen hangszerei vannak.
Nem kötelező, de ajánlatos ilyenfajta rovatokat is nyitnod: nagyobb, életreszóló célok,
cserkészcélok, elvek, esetleg munkarend és hasonlók.
A következő, vagyis második részbe az ő cserkészéletének a naplója kerül. Mindenekelőtt, ha
még nem tette le a másod- és első osztályú próbákat, akkor annak pontjai, helyet hagyva arra,
hogy a vizsgáztató igazolja a pontok letételét. Majd az összejövetelek, a tanult fontosabb és
elfelejthető adatok, kirándulások, szolgálatok, nagyobb játékok, napi jótettei, látogatások,
cserkésznóták, versek, elöljáróival való beszélgetések, szóval mindaz, ami vele, mint
cserkésszel történt. Szintén nem kötelező, de tanácsos, tapasztalatait, a cserkésztörvény
kapcsán támadt gondolatait és elhatározásait megörökíteni.
Mindez, amit most fölsoroltam, nem akarja kimeríteni a lehetőségeket, és semmi-kép sem
akarja megkötni leleményedet s kezdeményező erődet, hanem csak irányokat akar jelezni.
E notesz formája nincs ugyan meghatározva, és az egyéni lelemény szépen érvényesülhet
benne, mindazáltal könnyebbség okából a Magyar Cserkészszövetség kiadott egy mintaszerű
noteszt, 48 fillér darabja, melyben a törvények, a próbák pontjai, megfelelő üres hely és
közhasznú rovatok is vannak az imént felsoroltakon kívül. Nagyon ajánlatos valamennyi
cserkész számára egy-egy ilyen noteszt szerezni vagy készíttetni. Ezeket a fiúk azután
pontosan vezessék, evégből helyes, ha ezt az őrsvezető időnként (őrsi összejöveteleken)
ellenőrzi. Azonban, ha e notesz naplóul is szolgál és bizalmas adatok is vannak benne, akkor
persze te csak azt vizsgáld, hogy egyáltalán vezeti-e naplóját.
Az őrs egyes tagjainak a szervezeti rend-behozása után az őrsvezető kötelessége gondoskodni
azokról a dolgokról — ha még nincsenek szabályozva, — amelyek az egész őrsöt jelentik és
jelképezik, így az őrsi állat, őrsi szín és őrsi zászló.
A magyar és a legtöbb külföldi mozgalomban szokásos, hogy az őrsök valamely állatról
vannak elnevezve. Jól tudhatod, hogy az emberek számára az állatok bizonyos
tulajdonságokat jelképeznek, mint pl. a kutya a hűség, a róka a ravaszság, a macska az
alattomosság és hízelgés, a bagoly a bölcsesség, a sas a merészség, a galamb a szelídség stb.
jelképe. Már most, ha őrsi szellem van, akkor egészen bizonyos, hogy őrsi céljaitok is vannak.
Őrsi állatul tehát a jó őrsvezető lehetőleg azt az állatot választja, amelynek tulajdonságai,
ügyessége az őrsi tagok előtt kedves, amely felé törekszenek s így az állat, mint az őrs
becsületének és törekvéseinek szimbóluma, mindig serkentő és összefogó hatással lesz
mindannyitokra. Látni való ebből, hogy az őrsi állat megválasztása és megbecsülése nem
közönséges dolog és egy őrsvezető nagy ügyesség és tapintat jelét adja akkor, amikor
csakugyan az őrs céljainak és jellegének megfelelő állatot tud választani, -amely állat még a
fiúk lappangó törekvéseinek és tehetségeinek is megfelel.
Az őrsi zászló, melynek formáját a Cserkészkönyv szabályozza, a jó őrsi életnek szintén egy
kiegészítő kelléke, az őrsi felszerelés legfontosabb, legelsősorban beszerzendő darabja.
Legszebb, ha saját munkátokkal készítitek el, de ez nem föltétlenül szükséges. Az őrsi zászlót
magad viszed kivonulásoknál, s leghelyesebb, ha épségéről is Te magad gondoskodsz. Az őrsi
zászlót az őrsi-és csapatélet minden fontosabb megnyilatkozásánál használni kell (kivonulás,
fogadalom, disz-szolgálat stb.).
Az őrsi szín ma már csak kevés helyen használatos, minthogy nem kötelező. Régebben a szín,
melyet a bal ingzseb felett 2-2 centiméteres csíkokban viseltek, az őrsi állathoz akart simulni
és megkülönböztetés céljait szolgálta.
Az őrsi adminisztrációhoz tartozik még a szolgálati Út ismerete, illetőleg megtartása,
jelentések felfelé, utasítások vétele felülről és azok végrehajtása.
Szolgálati úton azt kell érteni, hogy ha - valamelyik fiúnak valami kívánsága, panasza, vagy
jelenteni valója van, vagy valamely szolgálati ügyben tevékenykedik és erre kér utasítást,
vagy tesz róla jelentést, mindez csak a Te tudtoddal kerülhet a Te legközelebbi elöljáród, tehát
a rajvezető, vagy rajparancsnok, illetőleg ezek hiánya esetében a csapatparancsnok elé. S
viszont a parancsnokság sem rendelkezik közvetlenül őrsöd tagjaival, a nélkül, hogy arról
téged ne értesítene, helyesebben: a fiúknak szóló utasításokat is közvetlenül Te adod, még ha
felülről indultak is azok ki. Ez a helyzet, melyet a cserkészetben levő közös célkitűzés, közös
szervezet tesz indokolttá, s amelyet ezért megkívánunk, talán túlságosan nagy hatalmat is
jelent számodra, — de jelent nagyobb felelősséget is, és a jó őrsvezetőt csak erősítik
komolyságában ezek a tények.
Jelentéseket az őrsvezető állandókat időszakikat és rendkívülieket terjeszt szolgálati úton
felfelé. Az állandó időszaki heti és havi lehet. A heti jelentések tartalmazzák a héten
előfordult összejövetel, kirándulás és egyéb őrsi munka teljes történetét, a szokásos normális
adatokkal és minden rendkívüli eseménnyel is. Jelentési idejük szombat vagy vasárnap.
Jelentési mód: írásbeli. Formája: 8-ad ív nagyságú papíron, feltüntetve a csapat nevét és
számát és az őrs nevét, továbbá azt, hogy ez heti (havi) jelentés, röviden és értelmesen sorban
leírjuk a jelenteni valókat. Mindig dátummal és aláírásunkkal látjuk el. Ugyanilyen lényegben
a havi jelentés, csak áttekintőbb, kimutatásszerű. — A rendkívüli jelentés csak azt
tartalmazza, ami különleges és szokatlan, pld. egy baleset a kiránduláson, valami nagyobb
fajta fegyelmezetlenség, betegség stb.
A felülről jövő parancsokat az teszi szükségessé, hogy az őrsnek a csapat egységében és
szervezetében is bizonyos hivatása és feladatai vannak, illetőleg lehetnek, amelyek a csapat
egyetemes programját kiegészítik. Ezeket az őrsvezető teljes fegyelmezettséggel, jó kedvvel
veszi át és hajtja végre őrsével együtt, s végrehajtásukról szintén jelentést tesz haladéktalanul
a parancsot adónak, szolgálati úton. — Itt említem meg, hogy a szóbeli úton adott jelentést
általában rövid úton jelentésnek hívjuk.
Célszerűnek fog mutatkozni, kiépíteni az őrsöddel való gyors, szinte villámszerű érintkezés
lehetőségét is. Mert sokszor szükség lehet arra, bármilyen okból, hogy őrsödet órákon belül
összehívd, velük fontos dolgokat közölj stb., esetleg valamely nagy szerencsétlenségnél,
árvíznél, tűzvésznél őket együttes és gyors szolgálatra irányítsd. Evégből ki kell építened egy
úgynevezett őrsi riasztást. Ez úgy történik, hogy őrsöd valamelyik tagjával, lehetőleg
olyannal, aki vagy nagyon közel lakik hozzád, vagy pedig igen gyorsan tudsz vele
érintkezésbe lépni (telefon stb.), megosztjátok az őrsöt s mindketten 3-3 fiút értesítetek.
Esetleg úgy, hogy az első, akit értesíteni tudtok (előre meghatározva), értesíti a következőt és
így tovább, vagy pedig közvetlenül. Jó, ha lehet, „keresztbe" is értesíteni egymást. Ez alatt azt
kell érteni, hogy az egyik fél őrs tagjai előre meghatározott rend szerint nemcsak önmagukat,
hanem a másik csoportbelieket is értesítik, hogy így, ha esetleg a közvetlen lánc valahol
megszakadt, zavar ne következzék be a riasztásban. Ez is mutatja, mily szükséges, hogy a
fiúknak Minden fontosabb adata, tehát egy gyors értesítési mód is benne legyen az őrsi
naplóban. Ha már ki van építve ez a riasztás, jó és érdekes is, ha időnként próba-riadót
csinálsz. De természetesen nem szabad ezzel a fiúk idejét úgy igénybe venni, hogy hivatási
kötelességeiket (tanulás, munka) veszélyeztesd.
Szokásban van egyes helyeken a végzett munkát pontozni. Ennek a pontozási rendszernek
kétféle fő fajtája van: az egyik mellett csak jó pontokat kap a cserkész, a másiknál jó pontok
plusz, rossz pontok mínusz számokat jelentenek. Mindkét módszernél a cserkészmunka és
kötelesség bizonyos megnyilatkozásai, végzésének a módja előre meghatározott pontszámmal
szerepel, s ugyanígy a kötelességmulasztás esetei is bizonyos pontszám-veszteséget
jelentenek. Ha jónak látod, rendszeresítésére tégy javaslatot, azonban véleményem szerint a
cserkészmunkát tartósan erre építeni nem szabad. Átmenetileg jó segítség lehet az ambíció
felkeltésében, illetve fokozásában.
Az időszaki kötelességek közé tartozik:
a) a cserkészigazolványok megújítása (negyedévenként)
b) a cserkésztörvények ismétlése (erre minden héten kell alkalmat találni)
c) őrsi összejövetel, mely szintén hetenként legalább egy-egy óra
d) őrsi (csapat) kirándulás, mely legalább havonként mellőzhetetlen
e) a cserkésznoteszok és őrsi napló átvizsgálása (legalább havonként)
f) a havi járulékok beszedése (havonként)
g) és végül a jelentések, melyek hetenként részletes, és havonként összefoglaló képét kell,
hogy adják az őrs történetének.
Egy szokásos külső adminisztrációs vonatkozás, hogy minden cserkésznek az őrsön belül is
számot adunk, esetleg a csapat tagjait végig sorszámozzuk. (Ennek különösen őrsi
kirándulásnál, ismeretlen terepen való menetnél látjuk nagy hasznát, amennyiben a
menetalakzatot már bizonyos rend szerint eszközöljük.) Így az őrsvezető 1-es, a s.-őrsvezető
2-es, és így tovább sorszámot kapnak egészen 8-ig. A csapaton belül való sorszámozás pedig,
melynek a módja 1-től kihagyás nélkül sorszámozni a fiúkat, annyiban bír nagy jelentőséggel,
hogy állandó képet ad arról, hogy már hány cserkésze volt a csapatnak. A cserkészek
cserkészkoráról is ad tájékoztatást és végül a saját számát mindenki minden cserkész- és főleg
tábori felszerelésébe belehímezvén, ill. belevésvén, a minimumra lehet csökkenteni a táborban
való elveszését és összecserélését a magántulajdonban levő felszerelési tárgyaknak.

IV. A FIÚK SZEREPE AZ ŐRSBEN, MEGBÍZÁSOK.

- Amikor az őrsvezető teljesítette a kifelé is szükséges adminisztrációs vonatkozású
teendőket, elkövetkezik számára az a feladat, hogy az őrsön belül is bizonyos szerves,
mondhatnám állami életet építsen ki, mely egyúttal a fiúknak is, neki is a legfőbb
gyönyörűsége lehet. Mert az őrs nemcsak a kiképzés, nemcsak a felülről jövő parancsok
végrehajtásának szerve, hanem alkalom arra, hogy benne közös, szerves élet fejlődjék,
pezsegjen; alkalom arra, hogy a fiúk ott tehetségeiknek, hajlamaiknak megfelelően
dolgozzanak és érvényesüljenek. Hiszen a cserkészet lényege is: önkéntesen cselekedni!
Mivel szolgálhatja ezt különösebben az őrsvezető?
Mindenekelőtt avval, hogy a fiúk alapos megismerése után tisztázza önmagában, ki -mennyit
ér, kinek mihez van hajlama, tehetsége azokból a dolgokból, munkafeladatokból, amelyek
csak egyáltalában szóba jöhetnek. És akkor azt fogod látni, hogy egyik fiú szeret fúrni,
faragni, a másik szeme különös fényben csillan meg, ha a 3. törvényről van szó, ha az
embertársakon való bármilyen segítés, de kiváltképp az első segélynyújtás lehetősége csak
szóbakerül. Ismét más nagy hajlammal ír, adminisztrál, rögzíti az eseményeket. Kiránduláson
észreveszed, hogy valaki kuktálkodni, főzni szeret, vagy más őrsök tagjaival szeret
barátkozni, s ezt gyorsan és simán teszi. Ismét másik a játékokhoz, a testi erőt és ügyességet
kívánó sportokhoz ért nagyon és fő boldogsága ezekben résztvenni, Észreveheted egyik-másik
fiúnak a nagy gondosságát, amivel, a cserkészotthont rendbe hozza, a munkához, játékhoz
szükséges tárgyakat előteremti, gondozza stb. Ha jó megfigyelő vagy, még sokkal többet is
látsz, most csak a legfeltűnőbbekre akartam figyelmedet felhívni.
Amikor így a fiúk hajlamaival az őrsvezető tisztába jött, — akkor leghelyesebb, ha megadja
minden egyesnek azt az állandó munkakört, megbízást, amellyel az őrs együttes érdekeit és
életét és önmaga kedvtelését is a legjobban tudja szolgálni. — Így az egyiket az őrs
háznagyának és raktárosának teszi meg. Feladata gondoskodni az őrsi összejövetelek helyéről,
tisztaságáról, rendjéről, az őrsi felszerelés őrzéséről és jókarban tartásáról, — A másik az
őrsben talán legyen a kukta, vagy szakács. Ha összejövetelen közösen uzsonnáztok, ha a
kiránduláson közösen főztök, ő legyen az, aki az élelmiszereket beszerzi, az ételt elkészíti,
felszolgálja, edényeket rendbehozza, illetőleg előbb még egyáltalán beszerzi, stb. —A
harmadik legyen az őrs mentője. Képviseli az egészségügyi érdekeket, gondoskodik az
összejövetel helyének jó levegőjéről és tisztaságáról, a kiránduláson szükséges öltözködésre
gondot fordít minden egyes fiúnál, meneteknél az őrs végén halad és az elmaradókat vagy
gyengélkedőket segíti. A betegeket ápolja és szolgálja, apróbb elsősegélynyújtáshoz
szükséges szereket (kötszer, jód, 3 szögletű kendő, olaj, ragasztó, stb.) tart készen, az
előforduló baleseteknél csakugyan segítséget nyújt és általában ily irányban való egyre
tökéletesebb kiképzéséről gondoskodik. — A negyedik az őrs adminisztrációt intézi.
Gondoskodik a törzslapok, havi járulékkönyvek, cserkész és próbaigazolványok
beszerzéséről, kiállításáról és megújításáról, az őrsi és pénztár-napló vezetéséről, az őrs
részéről teendő jelentések elkészítéséről; kezeli az őrsi pénzeket stb. — Az ötödik a műszaki
dolgokat végzi. Megjavítja az otthon zárját, lámpáját, ha elromlik; készít apró játékokat, az
otthon számára díszítéseket, őrzi és használja az őrs szerszámait (gyalu, fogó, kalapács, balta),
őrzi, és karban tartja az őrs sátrát, a konyha építéséhez szükséges vasrészeket, egyáltalában
képviseli az őrsben a műszaki dolgokat és szellemet, szolgálja műszaki vonatkozásban az
őrsöt és cserkésztestvéreit. És így tovább lehet a beosztásokat folytatni.
Azt hiszem, észrevetted valamennyi ilyen külön munkánál és megbízatásnál a lényeget: a
hajlam és a tehetség is érvényesült, de valamennyi ilyen megbízatásnál ott szerepelt a
szolgálat gondolata, mint a magasabb rendű életet, a közös életet nevelő tény. És mind e
szolgálatoknál és munkáknál azok teljesen egyforma fontossága és jelentősége mellett az
állandó törekvés: a kiegészítésre, az egyéni tudósnak a köz érdekében való felhasználására.
Mély, nagyon mély gondolat van ebben: a cserkészet a nagy társadalmi (szociális)
együttműködés, a szolidaritás nagy és összefogó gondolatának iskolája. Ha a gépek
működését, a súrlódás csökkentését az a kis olaj biztosítja, melyet a nagy és erős kerekek közé
cseppentenek: akkor azt lehet mondani, hogy a cserkészet a társadalom gigantikus és egyre
inkább súrlódó gépezetében ezt a szerény, de oly végtelenül fontos szerepet is vállalta.
De visszatérek a megbízások gondolatára. Ezeket, minthogy állandó hajlamból és tehetségből
fakadnak, állandó jelleggel add az őrs tagjainak és ambicionáld, hogy abban szakadatlanul
tökéletesítsék magukat. De nem jelenti ez azt, hogy már most a többiek ezekhez a munkákhoz
ne értsenek: sőt elősegíted, hogy aki jobban érti a dolgot, az tanítson rá másokat. És azért akár
időnként váltogathatod a megbízásokat; de ennek már nevelői jellege és jelentősége van.
Végeredményben azok maradjanak e munkakörök állandó ellátói és megbízottai, akiknek
megfelelően a legnagyobb a tehetségük. És ők ez irányokban igenis folyton iparkodjanak
tökéletesedni, újabb és újabb tudást szerezni, amiből csak a legközönségesebbeket, a
leginkább közhasznúakat tegyék az őrs közös kincsévé, a speciális vonatkozásúakban egyedül
is állhatnak. Így egy összeműködő, mindenki tehetségét és tudását felhasználó kerek egységgé
lesz az őrs, és ezzel nagyon is szolgálod annak a magasabb rendű őrsi szellemnek a
kialakulását, melyről már egy előző fejezetben szólottam. És szolgáltad — amennyiben e
megbízásokat egészen komolyan veszed, és csak egy fiúnak adod az őrsben az emberi lélek
egyik legkiválóbb tulajdonságának, a felelősségérzésnek a kifejlődését is. És ez igen nagy szó.
Mert annál többet ér az ember, a cserkész, minél fejlettebb benne a felelősségérzés. Arra kell
tehát törekedned egész cserkészmunkáddal, irányításoddal, vezetéseddel, hogy ez a nagyszerű
tulajdonság a közösség érdekében vállalt önkéntes szolgálatok révén minél inkább fejlődjék a
fiúkban. Erre szolgál a fentebb említett sok megbízás is. Úgy-e, egész kicsiny dolgok ezek és
mégis, e kicsiségeken nő naggyá az, ami a fiúkat férfiakká teszi: a felelősségérzés. Evégből
ügyelj arra, hogy ezekbe a megbízásokba ne legyen senkinek beleszólása, csak neked. A fiúk
érezzék át, hogy a rájuk bízott ügy teljesen rájuk van bízva, és annak jó vagy rossz
elintézésében csak az ő lelkük sajátságai, tehetségei nyilatkozhatnak meg. Így várható
leginkább, hogy amit tesznek, egész lelkükből, minden tudásuk, ügyességük, teljes erejük
felhasználásával és megfeszítésével fogják tenni. S így lesz a szeretetben összeforrott, a jól
kiépített adminisztrációval pontosan működő őrs munkája az egyéni felelősségre alapozva
egyúttal eredményes is.
Az őrsi élet teljes megteremtése után, az őrsi adminisztráció kiépítése és a csapat egészének
adminisztrációjába való bekapcsolása után a jó őrsvezető esetleg szükségét látja belső, őrsi
szabályok létrehozásának. Ezeket mindig az őrs egyeteme hozza és a csapatparancsnoksághoz
jóváhagyás végett felterjesztendők, s csak jóváhagyás után lépnek életbe: Az őrsi naplóban az
ezekre vonatkozó határozatokat pontosan rögzíteni kell. Ilyesfélék szokásosak:
 valami „büntetés" arra, aki pld. elkésik
 külön hívó jelek kürtön vagy síppal (kiránduláson)
 titkos beszédmód vagy írásmód, vagy titkos jel
 mindennapos vagy egyébként megszabott gyakoribb találkozás
 a szokásosnál nagyobb mértékű részvétel külső vagy belső szolgálatokon
 egy-egy próba vagy külön-próba, esetleg csak valamelyik pontjának kötelező
elsajátítása stb.
Mind nem sorolhatom fel, csak arra utalok, hogy a parancsnokkal való megbeszélése, sőt
előzetes megbeszélése ezeknek annál inkább is fontos, mert könnyen szélsőségekbe mehetsz
ezekkel, a legnagyobb jóakarat ellenére is.
Mikor e dolgokról beszélek, még nem tudhatom, hogy a te őrsöd újonc-őrs lesz-e, vagy pedig
öregebb fiúkhoz kerülsz. Nem tudom azt se, hogy diákok lesznek-e benne többségben, vagy
pedig a gyárak és műhelyek keményebb legényei. Egyet azonban tudok, és ez az, hogy ha
egész tökéletesen ki is építed ezt az adminisztrációt a formaságok nagy fontosságának
tudatában, akkor sem fogod felejteni, hogy a cserkészmunkánkban legfontosabb: a szeretet,
mely mindent átjár és átmelegít. Az adminisztratív munkákat is telítsd ezzel, és akkor igazán
teljes értékű cserkészmunkát végeztél.

V. SZOLGÁLATOK.
A munka kezdetén az őrsi és a csapatéletben is — szinte a megalakulással egyidőben — sor
kerül arra, hogy az őrs tagjainak egyéni vagy közös szolgálatára lesz szükség valami testületi,
vagy iskolai ünnepséggel kapcsolatban, vagy még korábban a cserkészotthon rendben-
tartásában. Sokszor, pedig a cserkészetünk iránt érdeklődő és azt szerető társadalom vár
tőlünk bizonyos külső szolgálatokat. Szükséges tehát, hogy az őrsnek e szolgálatokon való
szerepét és ott az őrsvezető feladatait kissé megbeszéljük.
A szolgálat is a kiképzés egyik eszköze, és egyúttal anyaga is —, mert a szolgálaton
szükséges tudnivalókat el kell sajátítani. Nem lehet azonban cél. Szolgálja munkánknak azt a
részét, amellyel iparkodunk a nagyobb közösség, a haza javára lenni, és táplálkozik abból a
feltevésből, hogy minden fiú, aki cserkésszé lett, szeretne valami módon társadalmának,
hazájának hasznára lenni. Fajtái szerint a szolgálat lehet egyéni, lehet külső és lehet belső
szolgálat.
Az egyéni szolgálat önként vállalt személyes teljesítmény, melyre nem a „kirendelés", hanem
valamely belső egyéni ok bírja rá a cserkészt, p1. önmagának próbára-tevése, egy hiba
ellensúlyozása, levezeklése, egy szerep megtanulása valamely előadásra, az őrs
szórakoztatása stb.
A belső szolgálat a csapaton belül végzett, a csapat életével összefüggő szolgálat. Erre
rendszerint a parancsnokság vezényli ki a fiúkat, de még helyesebb, ha Te, mint az őrs
vezetője, kapod a feladatot, s Te osztod be, hogy ki, mikor és milyen szolgálatot lásson el.
Nagy jelentősége, hogy ezzel is tanulunk a közösségért dolgozni, másrészt kiváló próbája
annak, főként ha a fiúk egyénenként látják el, hogy a cserkészszellem, a belső fegyelem
mennyire itatta át lelküket. Az ilyen belső szolgálat lehet napos (ügyeletes szolgálat),
tisztviselő, titkár, könyvtáros, szertáros, összekötő (szövetségi szervekkel és a szervező
testületekkel), stb. Ki kell ezek között emelni azt, ami a legfontosabb őrsödre: a hetes
szolgálatot. Ennek lényege az, hogy a te őrsöd, a csapat többi őrsével felváltva lát el egy hétig
mindennap minden felmerülő munkát, Úgy hogy naponként az őrs más-más tagja (szükség
esetén 2 tagja) tart az otthonban szolgálatot és készen áll minden felmerülő munkára: üzenet-
kézbesítés, postára menés, telefon, levelek átvétele, esetleg iktatás, útbaigazítás stb.
Ugyanezen a héten gondoskodik
az őrs arról is, hogy az otthont legalább egyszer alaposan kitakarítsák. Ennek a jelentőségét is
felesleges részletezni.
Külső szolgálatról beszélünk akkor, amikor az őrs vagy tagjai a szolgálatra „kivonulnak"
(sorfal, kalauzolás, ünnepély, hangverseny, fogadás, körmenet, temetés, versenyek,
fogadalom, más csapat meglátogatása, kiállítás, gyűlés, szövetségi (kerületi) hivataloknál
munka stb.). Ilyenkor a te felelősséged még nagyobb a szolgálat becsületes ellátását és az őrs
általános magatartását illetőleg. Mert ott nemcsak a te őrsödről vagy csapatodról, hanem az
egész cserkészmozgalomnak a jóhíréről van szó. Ott nem magunk között vagyunk, a hibákat
nem szünteti és torolja meg a jóakaratú parancsnok: ott kíváncsi idegenek előtt állunk,
akiknek véleménye még irányítható, de akik, ha egyszer valami nagyobb rendetlenséget,
fegyelmezetlenséget, vagy akár csak gyerekes éretlenséget tapasztalnak őrsöd részéről, örökre
megformálják véleményüket az egész cserkészetről. Éppen azért a szolgálatra való beosztást a
legnagyobb körültekintéssel kell intézned. Úgy állítsd cserkészeid elé a szolgálatra való
kijelölésüket, mint magasabbrendű megbízhatóságuk jelét, mint jutalmat és kitüntetést. És
valóban csak egész cserkészeket állíthatsz a nyilvánosság kritizáló szeme elé, kiváltképpen
akkor, midőn te magad nem vehetsz részt a szolgálaton.
A szolgálat helyén határozottan és bátran jelentkezel parancsnokodnál, vagy annál, akinek
szolgálatot tesztek. Pontosan, vigyázzállásban, kiadod a parancsokat, a lehető legrövidebben
fogalmazva. Minden elvégzett munkáról szigorúan megköveteled az előírt jelentéstételt, de te
magad is elöljáródnak a szolgálat lefolyásáról és fontosabb jelenségeiről azonnal jelentést
teszel. Az őrs beosztása a szolgálat helyén olyan legyen, hogy lehetőleg őrsöd valamennyi
tagját kézben tudd tartani, vagy legalább is ellenőrizni és csak a legvégső szükség esetén
(vagy természetesen felülről jött parancs értelmében) nyugodjál bele abba, hogy őrsöd tagjai
szétszórt helyeken teljesítenek szolgálatot.
Azoknál a szolgálatoknál, melyeken te magad nem veszel részt, főgondod az legyen, hogy
őrsöd tagjait megbízható helyettesre bízd. Jól meg kell fontolnod, hogy hosszú, fáradságos
nevelőmunka eredménye mehet tönkre az olyan szolgálaton, mely a fegyelmezetlenség,
rendetlenség jegyében áll. Általában törekedned kell arra, hogy minden nyilvános
szereplésnél kemény fegyelmezettség, határozottság és gyorsaság jellemezze őrsöd fellépését;
azért is, mert ezt várják tőlünk. Tudnod kell pontosan a szolgálat végét is. Ha az eredetileg
kért időponton túl akarják szolgálataitokat igénybe venni, akkor, ha egypár idősebb fiúval el
tudod látni, ám tedd. Ha azonban ez nehézségekbe ütközik, akkor, tisztelettel bár, de
határozottan hivatkozzál a kérelemre és a megállapodásra és a további szolgálat elől el kell
zárkóznod, — hacsak életbevágó fontosságú dolgokról nincs szó. Így megakadályozod azt,
hogy későn, éjszaka, szóval általában az előre jelzett időpont után érkezzék haza valaki
szolgálatból.
Fontos szempont a szolgálatok beosztásánál az is, hogy ne legyen terhes a fiúkra. Ezért
körültekintően vedd figyelembe az iskolai kötelezettségeket, a fiúk munkáját és munkabírását,
lakásuknak a szolgálat helyétől való távolságát, mikor teljesítettek legutoljára szolgálatot és
hasonló apró, de fontos szempontokat, hogy mindig igazságos legyen eljárásod. Ha pedig
önként jelentkezők látják el a szolgálatot, vigyázz, hogy egyesek ne vigyék túlságba a dolgot
és ne engedd, hogy más munkájuk és feladataik elhanyagolásával minden egyes csip-csup
szolgálaton részt vegyenek.
Sose tévesztheted szem elől, hogy vasvillával elvégre nem kényszeríthetők a fiúk
szolgálattevésre, de viszont azt se feledd el, hogy önként lettek cserkészek és önként vállalták
a cserkészlétükkel járó terheket és áldozatokat is. S ha valaki állandóan elkésik, vagy kibújni
próbál a szolgálat alól, ha rendszert csinál abból, hogy nem jelenik meg a vállalt szolgálaton,
könyörtelenül meg kell tenni a lépéseket a csapatból való kizárására az által, hogy az ügyről a
parancsnokságnak jelentést teszel.
A szolgálatokon kívül még sok más alkalom is adódik arra, hogy őrsöddel a nyilvánosság
előtt szerepelj, így parádék, csapatösszevonások, szemlék, díszszolgálatok, fogadalomtételek,
nyilvános ünnepélyek és csapat-összejövetelek. Ilyenkor kétszeresen kell törekedni arra, hogy
őrsöd csinos, tiszta, egységesen felszerelt és jó föllépésű legyen. Ez természetesen nem megy
magától, ezt gyakorolnod, erre szorgalmasan készülnöd kell.
A kivonulások előmozdítják a cserkészet céljait, de óvjuk a fiúkat a túlterheléstől. Esti, hajnali
vagy éjszakai szolgálatokat a parancsnokság úgy sem igen vállal, ha azonban feltétlenül
szükség van rá, a fiúk szempontjából nagyon fontold meg, mielőtt az őrs nevében elvállalnád.
S ez esetben is zárd ki a szolgálatból a gyenge és talán beteges fiúkat. — Ha pedig olyan
szolgálatra akarnak igénybe venni, mely másnak (idegen magánosnak) anyagi érdekeit
szolgálja s célja csak az — ha burkoltan is —, hogy olcsó, illetőleg ingyenes munkaerőt
biztosítson magának, akkor a szolgálatot nem szabad elfogadni, illetőleg amennyiben a
parancsnokság küldött ki, e körülményről a parancsnok úrnak haladéktalanul jelentést kell
tenni. Viszont a szolgálatért ellenszolgáltatást (anyagiakban) sem neked, sem a fiúknak nem
szabad elfogadnod, legföljebb olyan formában, hogy az őrsöt vagy a csapatot (az egész őrsöt
vagy az egész csapatot) megajándékozzák valami felszerelési tárggyal, vagy a csapat
táborozási (felszerelési) alapjára a parancsnoksághoz fizetnek be bizonyos adományt.
Amint említettem, ha nem vehetsz részt egy szolgálaton, melyen őrsöd vagy egyes tagjai jelen
vannak, a szolgálat vezetésére igen megbízható helyettest kell kiszemelned. Helyes, ha
ilyenkor a szolgálat helyén ellenőrzés céljából megjelensz. Mert a szolgálat is, mint jeleztem,
a kiképzés egyik eszköze, s mivel a kiképzést elsősorban neked kell végezned, azért nemcsak
a fiúk tudásáért, hanem jó, ügyes, vagy szegletes, bátortalan, esetleg kihívó magatartásáért is
te vagy elsősorban felelős. A szolgálatra, ily nagy fontossága miatt, nemcsak a soron lévő
szolgálat előzetes megbeszélésével, elgondolásával kell készülni, hanem általában a kiképző
programba és munkába bele kell vinni a szolgálat főbb tudnivalóinak oktatását: így az
őrszolgálat, kordontartás, díszőr, őrség-váltás teendőit és formaságait. Ezekről a Szolgálati
Szabályzat c. könyvben részletesebben olvashatsz.

VI. A FIÚK MEGISMERÉSE.

Egyik előző fejezetben sok szó esett szabályokról, őrsi adminisztrációról, jelentésekről,
járulékokról, beosztásokról, és még sok mindenféléről. Egészen bizonyos, hogy nem tudod jól
felépíteni az őrsi élet folytonosságát, ha az ott mondottakat figyelembe nem veszed, meg nem
valósítod. De abban a levélben aránylag kevés szó esett arról, akiért az egész munka, akiért az
egész cserkészet, az őrs és minden fáradságunk: a fiúról, a fiú lelkéről. Most arról szeretnék
írni, hogy az őrsvezető, mielőtt végleges programját kidolgozza, mielőtt annak
megvalósításához teljes határozottsággal hozzáfog, mit tesz annak érdekében, hogy a fiúkat
minél jobban megismerje; hogy tisztába jöjjön jó és rossz tulajdonságaikkal, előnyeikkel és
hátrányaikkal, használható és kiegészítésre, javításra szoruló oldalaikkal. Mert nem tudunk jó
munkát végezni e nélkül. Minden tervünk, ha nem az általunk jól ismert fiúk testi és lelki
tehetségeire építjük fel, olyan, mintha emeletes házat építenénk alap nélkül: a tervekből, az
épületből kártyavár lesz, mely az első erősebb szellőre összeomlik. Pedig nekünk olyan
munkatervet kell kidolgozni, mely nemcsak a szellőt, de a viszontagságok viharát is kiállja. A
jó őrsvezető tehát ezért is alaposan, rendszeresen és tudatosan megismerni törekszik minden
egyes cserkészét. Hogyan teszi ezt?
A fiúk megismeréséhez két úton kell haladnia. Az egyik út a csendes, bizonyos értelemben
passzív megfigyelés munkában, játékban, otthon, műhelyben; iskolában stb., amely
megfigyelés míg először főkép a fiúk természetes és önkéntelen megnyilatkozásaira, később
már egyre inkább `az adott utasítások, a kiszabott feladatok elvégzésének ellenőrzésére
irányul.
A másik út a lelkek találkozása beszélgetésben, közös célok kitűzésében és munkálásában,
közös terhek, szenvedések vállalásában.

Megfigyelés.
Hogyan figyeljük meg a fiúkat? Mindenekelőtt úgy, hogy eleve kiirtunk minden elfogultságot,
minden előítéletet magunkból, elfelejtünk minden mástól hallott véleményt cserkészfiainkról,
hogy ne befolyásoljon egyrészt megfigyelésünkben, de másrészt szeretetünkben sem. Tehát a
teljes pártatlanság, a befolyásolás nélküli nyitott szem legyen az irányadónk, s ha már
valamilyen irányban részrehajlók vagyunk, akkor ez csak az az irány lehet, hogy fenntartás
nélkül feltételezzük jóhiszeműségüket, jóakaratukat egész életükben, minden
cserkészmunkájukban. Ahhoz, hogy helyesen figyeljük meg őket, hogy jól megismerjük őket,
ez mind nagyon szükséges.
Megfigyelésünknek egy másik fő tulajdonsága egy negatívum: Semmiképpen se legyen az
észrevehető és terhes a fiúra. Mindenkit feszélyez és befolyásol magaviseletében,
cselekedeteiben, ha tudja, hogy különleges megfigyelés tárgya. Mi pedig nem akarjuk, nem
akarhatjuk, hogy a fiúk alakoskodjanak, hazudjanak nekünk, hogy a magatartásukat már eleve
ahhoz szabják, hogy hja, minket megfigyelnek.
A megfigyelésünk természetesen nemcsak a fiú erkölcsi képességeire és jellemére terjed ki,
— bár kétségtelenül ez a legfontosabb terület, — hanem szellemi tehetségeit, testi erejét és
ügyességét is vizsgáljuk. Az egész fiúról akarunk képet kapni, mert hiszen pro-grammunk is
az egész fiúra fog kiterjeszkedni. Meg kell tehát ismerned őket tetőtől talpig, kívül és belül.
Törekedni kell arra, hogy tisztába jöjj egész jellemükkel: akaratuk erejével, jóindulatuk,
jóravaló törekvéseik mértékével, szellemi tehetségeikkel, ügyességükkel, testi-lelki hibáikkal
és fogyatékosságaikkal. Tudnod kell, mire képesek, mit lehet tőlük várni, mennyire kitartók,
vállalkozók, lelkiismeretesek és pontosak és végül, hogy hogyan állnak cserkészismeretek
dolgában? Tudnod kell mindezt már csak azért is, hogy amikor rájuk bízol valamit, lehetőleg
tehetségüknek megfelelő feladat legyen az és szükség esetén fogyatékosságaikat saját erőddel,
tudásoddal pótolhasd.
Nem kevéssé fontos szempont a fiúk helyes ismerésében az is, hogy meg tudd békíteni őrsöd
tagjait egymás hibáival, és viszont beléjük nevelhesd az egymás képességein, ügyességén és
sikerein való büszkeséget.
Ez a megismerés azonban nem fog magától menni. Neked evégből komoly tanulmányokat
kell végezned, sokat kell gondolkoznod, figyelned és hallgatnod; így többek között
otthonában is meg kell ismerni cserkészedet.
S az otthonában való megfigyelés, tanulmányozás és megismerés nagyon szerencsésen
egészíti ki az eddigi megfigyeléseket, különösen akkor, ha a fiúk a cserkészmunkában
ösztönszerűen is jobbnak mutatják magukat, mint otthon, vagy mint amilyenek régebben
voltak. Mert tudott dolog, hogy otthon rendszerint kevésbé feszes a gyermek, őszintébben
nyilatkozik meg. De itt nagyon óvlak attól, hogy ne engedd elrontani esetleges jó
benyomásodat a fiúról azzal, hogy otthon nincsenek róla nagy véleménnyel. Mert hiszen
mindig, de a te fiaid korában kétszeres gyorsasággal fejlődik, változik mindenki. És ne
felejtsd, hogy az ilyen korú fiúk a régi környezettel szemben a jó irányban történő
változásokat rejtegetni szokták, valahogy szégyellik talán. Valami sajátságos dacból, vagy
talán a keménység iránti olthatatlan nagy tiszteletükben inkább régi énjüket — még ha az
rosszabb is — mutogatják, semhogy elárulják a finomabb lelki hatások iránti
fogékonyságukat. Ha nem tévedek, ez az olyannyira értékes lelki kincsnek, a szeméremnek
egy kissé eltévedt, de érthető megnyilatkozása lehet. Éppen ezért is egy-egy ilyen látogatással
sokszor otthoni magaviseletét is nagyon szerencsésen befolyásolhatjuk.
De van az ilyen látogatásoknak egy egészen más a oldala és jelentősége is, amit szintén
hasznosnak tartok megismertetni veled. Ez pedig az, hogy mivel a cserkészmunka a fiúkat
egészen és mélyen fogja meg, akarva nem akarva olyan munkát is végez, ami rokon az otthon,
a család, a szülők munkájával: nevel is. Ennek a kétirányú nevelő munkának, a fiúk
érdekében, bizony-bizony, lehetőleg egy úton kellene haladnia, teljes harmóniában folynia. Ez
természetesen nemcsak tőlünk függ. De a jó őrsvezető, amikor egy-egy látogatást tesz
cserkészei családjánál, igen nagy felelősséget és igen szép kötelezettségeket is vállal magára e
tekintetben. Mert módja van a cserkészetnek igazi nagy jelentőségét feltárni a szülők előtt, és
így barátokat szerezhet nemcsak a csapatnak, hanem az egész magyar mozgalomnak. Mert
vajon nem a szülők odaadó, önzetlen támogatása-e, a szülők és a vezetők összefogása-e az
igazi titka a cserkészet sikerének és biztosítéka további virágzásának?
És ez a mozzanat végtelenül fontos. Mert „A magyar cserkészet harcot áll a magyar jövőért és
a cserkészfront Hinterlandja, hadtápterülete a család. Harcot nyerni csak a front és a
Hinterland összedobbanó, egységes erőfeszítésével lehet" (Witz Béla, Cserkésztiszt).
A szülők legtöbbször igazán megkapó megbecsüléscsel és áldozatkészséggel állnak
mögöttünk. Baj csak ott van, ahol a szülő nem lát a cserkészmunka mélyére. Amint a szülő
megérezte, hogy a cserkészkedés komoly előnyt jelent fia számára, abban a pillanatban a
szívébe zárta a mozgalmat. Iparkodnod kell nemcsak megéreztetni a szülőkkel ezt az előnyt,
hanem egyúttal méltó lenni bizalmukhoz és szeretetükhöz. Ahol azonban a szülők szíve
hidegebb a mozgalomhoz, ahol szűkkeblűség mutatkozik, akadékoskodások, a cserkészet
útjába apróbb-nagyobb göröngyöket helyeznek, vagy pláne ahol cserkészed otthon éppen az
ellenkezőjét látja mindannak, amit a cserkésztörvény hirdet és kíván tőlünk: ott kétszeres
szeretettel kell a fiúknak segítségére tenned, anélkül, hogy az otthoni tekintélyt bántanád. Az
otthon mindig glóriás fényben álljon a fiúk előtt. De mindenesetre, minden ily esetben
megfigyeléseidről soron kívül tégy jelentést parancsnokodnak.
Mivel azonban egy otthoni látogatásnál nem lehet a csendes megfigyelő szerepére
hagyatkozni, alaposan fel kell készülnöd, míg egy ilyen látogatásra elszánhatod magadat.
Mert ezeknek a látogatásoknak kapcsán feltétlenül szembe kerülsz cserkészeid szüleivel is. És
kapsz kérdéseket, melyekre neked okosan és a cserkészet nagy érdekeit szemed előtt tartva
kell válaszolnod. Apostoli hivatás vár itten terád és te apostoli lélekkel készülj e hivatásra.
A szülőkkel való érintkezésed alkalmával természetesen kellő tapintattal és szerénységgel ki
kell domborítanod azt a gondosságot, amellyel mi az ő fiaik testi lelki egészségére és
fejlődésére vigyázunk. Sok szülő fog panaszkodni arról, hogy fia túlzott lelkesedéssel,
szenvedélyesen cserkészik, és ez nem tetszik nekik. Ezeknek a szülőknek mindig igazuk van.
Gyakori tapasztalatom, hogy az ilyen „vadul" cserkésző cserkészek hagyják ott leghamarább a
cserkészetet, mert túl sokat várnak tőle. Tehát nemcsak a szülők, az óvatos szülők véleménye,
hanem a cserkészszempont is világossá teszi a te feladatodat és eljárásodat az ilyen ügyekben.
Ez nem lehet más, mint hogy e tapasztalatokat jelentve parancsnokodnak, kikéred tanácsát,
mely minden bizonnyal az lesz, hogy te is mérsékeld hevét, minél kevesebb lehetőséget adj
arra, hogy aránytalanul sok időt és erőt fordítson a cserkészmunkára.
Nagyon sokszor, ha egy cserkészed látogatása alkalmával esetleges nyomorukról vagy
szegénységükről szerzel meggyőződést, ez a látogatás megindítója lehet egy olyan akciónak,
mellyel nemcsak cserkészedet, hanem családját is (tőled telhető mértékben) segítheted.
Viszont sokszor a rossz környezet közvetlen, megdöbbentő szemlélése megmutatja neked,
milyen fontos, hogy ezt a cserkészedet a cserkészet ezer szálával szorosan kösd meg és a
cserkészszellem mellett megtartsd, a legjobb, legtisztább környezetet igyekezzél juttatni neki
és ellensúlyozd azt a rossz hatást, amely az otthon részéről éri.
Cserkészed otthonában (szekrényében) aztán jól körülnézel, megnézed könyveit, iskolai
szereit és szépirodalmi olvasmányait is, egyrészt a rend szempontjából, másrészt pedig, hogy
lásd, milyen lelki hatások alatt áll e tekintetben. A szülőktől mindig érdeklődjél a fiúk testi és
lelki hibái iránt és tudd meg, mit is várnak tulajdonképpen a cserkészettől. Így lehet minden
tekintetben kiváló haszonnal végezni az ilyen tanulmányutakat, haszonnal fiaid számára, de
nagy, maradandó haszonnal a te számodra is.
A látogatás tehát több, mint egyszerű megfigyelési alkalom: az a cserkészet és az otthon
összefogósa a fiú érdekében. Ezért foglalkoztam vele aránylag oly hosszan. Azonban persze
egy látogatással még nincs végleg megoldva a megfigyelés.
Talán mondanom sem kell, hogy ha a látogatás terhes volna, ha az őrs tagjai félig-meddig
maguktól nem hívnak, akkor ne igen határozd magadat erre, mert annak szemle jellege volna,
amit semmiképpen sem akarunk. Másrészt sok szegényebb fiú nincs abban a helyzetben, hogy
még olyan kedves vendégeket is, mint te vagy, fogadhasson. Ezekkel inkább sétálgass együtt
és huzamosabban beszélgess velük négyszemközt, esetleg te hívd őket: magadhoz.
Itt említem meg, hogy semmi kivetni valót nem látok azon, ha egyes őrsi összejöveteleket
valamelyik cserkészed lakásán, vagy műhelyükben tartjátok.
Az otthoni megismeréssel csaknem egyenlő értékű, kiváló megfigyelési lehetőség a játék. (L.
később külön.) Sok fiút a játékáról teljesen meg lehet ismerni. Őrsvezetői munkád elején tehát
ne igen bántsd a fiúk játékmódját: csak csendesen, nyitott szemmel figyeld. És ezt nemcsak a
megfigyelés eredményessége érdekében mondom, hanem a te munkád általános sikere
érdekében is. Mert ha te akkor akarsz szabályokat hozni, a játékba belenyúlni és nevelni,
amikor még nem rendelkezel azzal az egyetlen igazi tekintéllyel, mely a lélek felsőbbségével
hat, s melyről már fentebb szóltunk: akkor csak rontottál ott, ahol használni akartál.
Kiválóan nyilatkozik meg a fiúk jelleme a munkában is. Azért azonkívül, hogy a kirótt
feladatok, a beosztásukból természetszerűen folyó munkák végzésének a megfigyelését, sőt
ellenőrzését gyakorolod, nagyon szorgalmasan kell őket olyan alkalmakkor meglátni,
észrevenni és figyelni, amikor hivatási kötelességeiket teljesítik. Nem kell szégyelned keresni
a lehetőségeket, hogy a műhelybe, a gyárba is bejuss, természetesen tapintattal; ha pedig
diákról van szó, igenis tudd és lásd, hogyan végzi iskolai és egyéb diák kötelességét, hogyan
viselkedik elöljáróival, kenyéradójával szemben, hogyan nyilatkozik róluk, hogyan becsüli
őket. S a cserkészmunkán kívüli megnyilatkozásait azért kell különös figyelemmel kísérned,
mert nincs kétféle cserkészet, csak egy, és hazudik az, és nem jó cserkész, aki „cserkész"-
kötelességeit teljesíti, a hivatásbelit (iskola, műhely stb.) pedig elhanyagolja.
Azért nincs kétféle cserkészet, mert az ember egy, és aki egyik irányban megbízhatatlan, a
másikban is az, csak talán még nem vettük észre. A legritkább eset az, hogy valaki a
cserkészet miatt hanyagolja el munkáját, a tanulást; a leggyakoribb, hogy az ilyen, mint
cserkész is, csak félig-meddig használható.
Fogadalmunkat is, a cserkésztörvényünket is át- meg átlengi a kötelességteljesítés szelleme:
ehhez egy téren sem szabad hűtleneknek lennünk. Azért nagyon fontos a fiúk megismerésére
a kötelességeknek miként való végzése.

Beszélgetések.
A fiúk megismerésére való törekvésünkben és munkánkban már az eddigi mozzanatok is
feltételezték, hogy vele közvetlenül, négyszemközt beszélgessünk, és tudjunk beszélgetni; de
a teljes megismeréshez ezt rendszeresen is gyakorolnunk kell. Fontos tehát nagyon, ebből a
szempontból is, hogy jól tudjunk beszélgetni, társalogni.
Ki a jó társalkodó? Úgy-e az, aki jól tud mást meghallgatni. Tehát első és legfontosabb
szabály, hogy te minél kevesebbet beszélj, de annál inkább légy rajta, hogy cserkészed
beszéljen. Természetesen ezt csak akkor fogod elérni, ha már előzőleg tisztelő szereteteddel
megnyerted a bizalmát. Sose feledd: a kettőtök közti baráti viszonyban te nem kapni akarsz,
hanem adni. A lehetőségig légy tehát tartózkodó azokban a dolgokban, amik téged illetnek.
Bármennyire kívánatos dolog, hogy ő utánad igazodjék, a felsőbbséget, a tekintélyedet
tisztelje és kövesse: fontosabb, hogy megtanuljon a maga lábán járni! A beszélgetésnek
művészévé kell lenned, egészen bele kell élned magad barátod lelki világába, teljesen
azonosítanod kell magad vele, csak az ő magasabb érdekeit szabad szem előtt tartanod és
szeretned kell őt. Akkor sikerül az ilyen beszélgetés.
Természetesen óvakodnod kell attól, hogy valami atyai jóindulattól csepegő, oktató hangot
használj, és fölülről lefelé beszélj velük. Teljesen azon az alapon kell a beszélgetéseknek
folyniuk, hogy egyenlők vagytok. Ámbár a beszélgetésnél ügyelsz arra, hogy a te dolgaidat, a
te problémáidat ne hozd folyton elő, mégis, ne zárd el egyéniségedet és óvatosan bár, de
magadról, a te küszködéseidről, önnevelő munkád egyes részleteiről is tehetsz említést. Mert
ha ő bizalmas hozzád, bizalmat vár tőled is cserébe. Csak az a fontos, hogy se az egyik, se a
másik irányban túlzásokra ne ragadtasd magad.
És a beszélgetéseknél ne felejtsd: te megfigyelni akarsz és megismerni, nem pedig rögtön
„hatni". Ezért mindent, mindent ami a fiút érdekli, hozz elő, s ha ő hozta elő, hallgasd meg
türelemmel és szeretettel. Minden gondolatát és véleményét azzal a teljes tisztelettel kell
fogadnod, mely képes megéreztetni: egyenlők vagytok, s akkor a fiú nem fogja lelkét bezárni,
hanem ellenkezőleg, kitárja feléd. De éppen azért vigyázz nagyon a saját nyelvedre: amit így
meghallottál, a fiútól önmagáról, az legyen benned elzárva, és csak parancsnokod tudhat róla
jelentéseid alapján.
És még egyét: senkit sem lehet arra erőszakolni, hogy bizalmával megajándékozzon másokat.
Neked tehát a négyszemközti megbeszéléseket, és azon a bizalmas vonatkozásokat
semmiképpen sem szabad erőltetned, hanem azt ki kell érdemelned.
A beszélgetések hangja is hozzájárul ahhoz, hogy meghitt, szent viszony fejlődjék közöttetek:
óvakodjál attól, hogy egy türelmetlen, haragos, vagy éppen durva szóval ezt tönkre silányítsd.
Megfigyeléseink eredményeinek leszögezéséhez mindig a cserkésztörvényekben keressük az
alapot, a jó cserkész ideáljához hasonlítsuk a tapasztaltakat; de azért sohase feledjük a már
fentebb is ismertetett környezethatásoknak, előzetes tanultságnak, szülők helyzetének
figyelembevételét, stb. És ha ilyen körültekintő is tud lenni az őrsvezető, akkor se egyedül
állapítsa meg e megfigyelések eredményeit és tanulságait, hanem terjessze tisztje,
parancsnoka elé az adatokat és vele együtt próbálja megrajzolni cserkészének jellemét,
tehetségeit, hajlamait, jó és rossz szokásait. És itt nagyon felhívom a figyelmet arra, hogy
tanuljuk meg végre embertársainkat, és cserkészeinket is minden mástól függetlenül, csak
munkájuk szerint, cselekedeteik szerint értékelni.
Ha egyenként megismertük a fiúkat, próbáljuk ezután megismerni őket együttesen, közös
életükben, tömegben. Talán csodálkozol ezen a feladaton. Azonban, ha kinyitod szemedet,
látni fogod, hogy az emberek tömegben mások, mint egyenként, és ha mint egyént ismerjük,
még nem fogjuk tudni, milyen tömegben. Tehát kiránduláson, őrsi és csapat összejövetelen is
folytatni kell csendes megfigyeléseinket, hogy az a 6-7 arc, 6-7 lélek oly világosan álljon
előttünk, mint a nap; hogy a programot az egyén számára és a programot az őrs egésze
számára jó megismerésük alapján, tehát biztos alapokon alkothassuk meg, s egészíthessük
időnként ki.

VII. MUNKAPROGRAM.
Az eddigiek alapján ismered már őrsödet, ki van építve adminisztrációja, többé-kevésbé
tudod, hogy melyik fiúnak milyen különleges megbízatást kell adnod, hogy érvényesülhessen;
megteremtetted az őrsi szellemet önzetlen szereteteddel és valamennyi fiú iránti mélységes
tiszteleteddel: itt az ideje, hogy az őrs számára is, és a fiúk számára egyenként is külön-külön
programot készíts. Mert —itt megint a cserkészet végső céljára kell gondolnod — nem elég az
őrsben való szabad élet, jókedv és szórakozás, hanem szükséges bizonyos tervszerű munka is.
Talán más, boldog országok cserkészei számára elég a szórakozás, játék, amit a cserkészet tud
nyújtani nekik, és elég az országnak az, amit ezáltal kapnak a cserkészek. A mi fiaink részére
azonban ez nem elég. Nekünk egyénileg is többet kell dolgoznunk és tudnunk és összesen is,
nekünk az egész cserkészetet komolyabban kell felfognunk, mert tőlünk is többet kíván
szerencsétlen hazánk.
Ez a munka-program két főrészből áll: a fiúk számára egyéni program és az őrs számára
közös program is kell. — Az egyénszámára kidolgozott program anyaga a fiúk testi-lelki
készségeinek, ismereteinek és tudásának kiegészítésére, jellemük és ügyességük nevelésére
vonatkozhat. Ilyenféle lehet (mindig a fiúk már megismert jelleméhez alkalmazkodó): az
egyik fiú nagyon kedves, okos, jellemes, azonban tudása csak egyoldalú, elméleti; gyakorlati
dolgokhoz nem ért. Az ő számára tehát a program lesz: cserkészügyességekből (főzés,
műszaki munkák), cserkészjátékokból elsajátítani annyit, amennyit csak lehet. A másik fiú
adott körülmények között ügyes, gyorskezű, de gyorsnyelvű is. Neki tehát egy szerencsés
iskola kell, esetleg hallgatási gyakorlat, hogy ettől a hibájától szabaduljon. A harmadik ügyes
is, jólelkű is, de hiányzik belőle az önfegyelem és a belső rendezettség: pontatlan, nem tudja
az időt beosztani és kiszámítani, elszórakozik, holmija rendetlen stb.. Ennek egyrészt egy
olyan megbízást adsz, vagy eszközölsz ki, mely nagy rendszeretetet kíván meg, pld.
könyvtárrendezést, másrészt azonban egészen mellé állasz, mint kiegészítő, mint kisegítő,
munka- és időbeosztásában praktikus tanácsokat adsz, stb.. Számolni kell azzal; hogy
sokaknak nem a megváltoztatása lesz a te feladatod, hanem szerető kiegészítése, (mert hiszen
nagyon sok fiú a hibáiról nem is tehet). A negyediknek talán, aki rossz fellépésű, bátortalan
fiú, alkalmat adsz a nyilvános szereplésre, az ötödiknek, aki veszekedő hajlamú, a felebaráti
és cserkészszeretet szolgálatokban való gyakorlását tűzöd ki feladatul. És így tovább, más és
más olyan célt, mely az ő emberré és jobb cserkésszé levésüket szolgálhatja.
Azonban jól jegyezd meg: az egyének számára programot készíteni, s a program
megvalósításához hozzáfogni neked egyedül sohasem szabad, bármilyen jól végeznéd is azt.
Ehhez annyi tapasztalat, olyan széles látókör és kiforrott jellem szükséges, amit te éppen
korodnál fogva még nem mondhatsz magadénak. Mindenesetre, ha másért nem, azért szabad
csak a parancsnokodnak való jelentés és az ő hozzájárulása után fogni e program
végrehajtásához, hogy csökkentsd azt a te vállaidon túlságosan nagy terhet, melyet a
felelősség jelent, mások benső életébe belenyúlni.
Itt a te munkád elsősorban kiegészíti a parancsnok, a lelkivezető nevelő munkáját főként
azáltal, hogy megfelelő példát adsz a jó cserkész magatartásából, cselekedeteiből,
szokásaiból.

Őrsi program.
Az őrs számára való munkaprogram elkészítéséből és végrehajtásából már inkább kiveheted
részedet. Itt természetesen a program mindenekelőtt ahhoz alkalmazkodik, hogy a fiúk a
cserkészkor és tudós mely fokon vannak. Egész más lesz az, ha jelöltjeid vannak, és ismét
más, ha már 1-2 éve működő cserkészeid. Az újoncoknál ilyenkor főfeladat: bevezetni őket a
cserkészet színes, gazdag birodalmába. Mindenekelőtt meg kell teremtened előző egyik
fejezet szerint az őrs adminisztrációját, s azután az újonc- és II. osztályú próba pontjait a
legcélszerűbb elővenni a Cserkészkönyv alapján; talán csak a sorrenden némi módosítással. A
kiképzés módjáról, az összejöveteleken követendő eljárásról, a tanításról még külön írok
később. A törvénymagyarázatot szintén programtuba kell illesztened, de ne te magad végezd,
hanem kérd meg erre a parancsnok urat, vagy más csapattisztet, mert az úgy helyesebb. Te
csak annyiban működj a törvénymagyarázatoknál közre, hogy tudván, melyik törvény
magyarázata fog következni, sok-sok példát és esetet gyűjts össze megfigyeléseidből (pl.:
ilyen és ilyen napi jótetteket lehet végezni), és magad is gondolkozzál a törvény értelmén,
hogy ha rád kerül a sor, okosan tudj hozzászólni, s fölényed e téren is kidomborodjék.
Az idősebb fiúknál, akik már ezen túl vannak, s az alapvető cserkészismeretekkel
rendelkeznek, természetszerűen más lesz a program. Ott mindenekelőtt az I. oszt. próba
anyagának elsajátítását kell munkába venni, és ezzel együtt a különpróbákat. Be kell állítani
ezután olyan közhasznú tudnivalókat, amik a próbákban nincsenek benne, de a cserkésznek
szüksége van mégis ismeretükre. Így pld. azt, hogy hogyan kell cserkésznapirendet készíteni,
hogyan tanul, hogyan dolgozik a cserkész, hogyan ismeri meg önmagát és alkot
életprogramot, életcélt; a világnézetről és a pályaválasztásról is — a fiúk kora szerint —
érdemes már beszélgetni. Fel kell készíteni ezeket az idősebb fiúkat arra is, hogy
élethivatósukban is miként lehetnek cserkészek, miként végezhetnek bármely pályán
„cserkészmunkát"; tehát szóba kell hozni, hogy az adott társadalmi és foglalkozási ágakba,
ahol az őrs tagjai előreláthatólag el fognak helyezkedni, hogyan lehet belevinni a cserkész-
szellemet és cserkész-egyéniséget, stb.
Itt kell megemlékeznem arról, mi az eljárás, ha az őrsöt új fiúkkal egészítik ki. Legjobb őket
különvenni és mindarra megtanítani, amit az őrs már tud, hogy ne legyen a fiúk között
lényeges tudásbeli különbség.
A munkaprogramban ezeken kívül foglaljon helyet a különböző iparos-munkákban való
készség elsajátítása műhelyekben, vagy tanfolyamokon, melyeket szakértők tartanak, de az
őrs programját szolgálják. Így szó lehet könyvkötő, asztalos, lakatos stb. tanfolyamokról, s az
őrs tehetségének ilyen irányokban való fejlesztéséről. Bár a gyakorlati ügyesség elsajátítása itt
a főcél, de fontos nagyon az a szempont is, hogy a legkülönbözőbb munka-fajták elemeinek
megismerése által. közel jussunk a munkáshoz is. S hogy ez a szempont, különösen diák
csapatokban, milyen döntő fontosságú a szociális életre nevelésnél, arról talán nem is kell
most szólani.
Sor kerülhet azután a vízi életre való kiképzésre is (ha alkalom van rá), így úszni, evezni,
vízből menteni, csáklyázni, csónakot építeni és javítani, evezőt készíteni stb.. Ha idősebbek a
fiúk, ezt szerencsésen egészíti ki a céllövészet gyakorlása, vagy legalább, mint előkészítés, a
fegyverrel való bánás, karbantartás, gondozás és célzás elsajátítása, hogy ha alkalom
kínálkozik erre a szép, férfias sportra, a kellő gyakorlatot hamar megszerezhessék fiaid.
Ezeken a javarészt gyakorlati ügyességeken kívül, amelyekre, kétségtelenül, a fiúk nagyobb
részének van hajlama, gondoskodnia kell a jó őrsvezetőnek arról is, hogy az őrsi életben és a
munkaprogramban érvényesülést találjanak azok a hajlamok is, amelyeket talán inkább
művészieknek, szellemieknek mondhatnánk. Így gondolok a cserkészszíndarabok előadására,
s egyéb műkedvelő dolgokra, szavalásra, monológok és párbeszédek előadására; zeneszámok,
tréfák és az ilyen előadásokban megnyilvánuló legfontosabb készség, a nyilvánosság előtt
való szereplés, ügyes és biztos fellépés készségének az elsajátítására. Itt kell megemlékeznem
arról, hogy ha az őrs tagjainak számos apróbb ügyessége, kész munkája van (fényképek,
lombfűrészmunkák, rajzok stb.), szó lehet egy őrsi kiállítás rendezéséről is, ahol ismét számos
tehetség érvényesülhet. — Föl kell venni még a munkaprogramba a szolgálatokon,
kirándulósokon és ünnepélyes kivonulásokon való helyes magatartás és a legfontosabb
tudnivalók gyakorlását, illetőleg elsajátítását, amint arról még más helyen külön fogok írni.
Ezekben akartam áttekinthetően összeállítani a legfontosabb és leggyakoribb
munkalehetőségeket, amelyeket persze, nem is kell valamennyit egyszerre munkába venni,
hanem amelyekből válogatni lehet, illetőleg, amelyeket egymás után, esetleg több éven át
lehet közel megvalósítandó célul kitűzni. Mert ne feledjük soha: a gyakorlati
cserkészmunkában nem kapkodunk, hanem fokozatosan akarunk haladni: tehát előbbre valók
az alapvető ismeretek (újonc, vagyis III. oszt., II. és I. osztályú próbák), és csak ezek
elsajátítása után, illetve egyes pontjaik közé beleillesztve lehet más, különleges őrsi célok felé
haladni.
A kiképző munka mellett a program másik jelentős része a szórakozós biztosítása; s ez
minden korú fiúra egyféleképen vonatkozik. Rengeteg játékot ismer a jó őrsvezető:
mindenesetre legalább annyit, amennyi a Cserkész-játékoskönyvben (Magyar Cserkész
könyvei 5456. sz.) benne van, de ezeken kívül is gyűjti és tanítja a régi jó magyar játékokat.
Külön gondot fordít ezzel kapcsolatban a testnevelő játékokra, a sportok művelésére. Már a
cserkész napirendjében is benne van a naponként legalább kétszer egy-egy negyedóráig való
erőteljes torna- (szabad) gyakorlat. Ezen túlmenőleg gondolj azonban a testet-lelket üdítő és
erősítő magyar játékokra (méta, labdázás, üsd a harmadikat, körberóta stb.), sőt az idegenből
meghonosítottakra is — a fiúk hajlamai és kedve szerint — és állítsd azokat programba.
Természetesnek találod azonban, hogy e program-alkotás az őrs egésze számára nem mehet
séma szerint: s nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ha sorba veszi az összes próbákat és amit itt-
ott olvas, mint cserkészprogramot, hogy akkor jó munkát végzett és a fiúk életét, az őrsöt
szolgálta. Nem: ide elsősorban az kell, hogy megértsük: a cserkész-kiképző munkának a
főcélja nem a próbázás — elméletileg; az otthonban, hanem igenis a próbázás az életben, a
cserkészmunka betetőzésében: a nagytáborban. A jó őrsvezető programalkotásánál a végcél
az, hogy őrse felkészülten állja meg helyét a tóborban. Ennek kell a szeme előtt lebegnie, ezt
kell jól elképzelnie: micsoda igénybevétel, mily ügyességek kellenek, milyen feladatok
várnak ott rá és az őrsre: és akkor a fiúk ismeretében tudni fogja, hogy pld. szükség lesz a
tábori s kuktamunkákban, a sátorverésben és a tűzhelyépítésben, a felszerelés helyes
kezelésében és használatában, a térképismeretben való nagyobb fokú jártasságra, és az őrs
összeszokására, összeforrására. Az ilyen aztán konkrét program, efelé el lehet és érdemes is
vezetni az őrsöt. S ennél sokkal tovább nem is kell menni. Ha ott, a drága szép tábori életben
megálljuk helyünket, ha az ott szükséges tudnivalókat ismerjük, az együttműködés és
összetartás szelleme megvan: akkor az őrs a maga nagy, egyéni és nemzetet nevelő munkáját
talán el is végezte, s akkor a te lelkedet is melegítheti a jó munka boldog tudata.

Az őrs előkészítése a táborozásra.

Milyen szerepe lesz az őrsnek a táborban? Itt tudni kell, hogy ha több őrs táborozik együtt, a
tábori élet és a munkabeosztás, a sorosság, a naposság elvei szerint megy-e s így naponként
egy-egy őrs végzi-e, egy raj vagy a csapat ellátását és minden közérdekű munkát, vagy pedig
egy más „államrendszer" van a táborban és minden őrsnek megvan a maga állandó és
különleges munkaköre (pld. a műszaki munkákat, a főzést és ellátást, az egészségügyi
szolgálatot és adminisztrációt, a takarítást és táborrendet (szolgálatokat) állandóan, a
táborozás egész ideje alatt egy-egy őrs végzi, ill. teljesíti). Az előző rendszer mellett a táborra
való előkészítés aránylag sokoldalú ügyességek elsajátítását teszi szükségessé, az egész őrs
részéről, kb. az előbb említettem felállítás és munkaprogram szerint: Az utóbbi rendszernél az
őrsnek bizonyos külön jellege, speciális ügyköre lévén, bölcs beosztással s a hajlamok,
tehetségek kitapogatásával más szempontok szerint kell felkészülni a táborra.

Őrsi specialitások.
Hogyan képzelem ez utóbbit?!
Feltételezve, hogy az alapvető cserkészismereteknek már birtokában vagytok (tehát az újonc
és II. oszt. próba tudnivalóit elsajátítottátok), az őrs a parancsnoksággal való megbeszélés és
megállapodás alapján egy különleges feladatot kap, pld. azt, hogy a táborban az ellátásról és -
élelmezésről kelt gondoskodnia. Ez kissé részletezve azt jelenti, hogy az őrs:
a) élelmezési programot készít,
b) beszerzési forrásokat kutat fel és biztosít,
c) kiszámítja, hogy egy-egy fiúra, illetőleg az egész táborozó létszám részére naponként
és összesen mennyi nyers élelmiszer szükséges,
d) az étlap, a szükségelt mennyiség és a beszerzési árak figyelembevételével
megállapítja, hogy tehát az ellátásra fejenként ennyi és ennyi kell (15-20%-ot
tartalékol váratlan lehetőségekre, drágulásra),
e) olcsóbb beszerzési forrásokat keres,
f) a kuktamunkákhoz (tűzgyújtás és tüzelés, ételek előkészítése: főzelék-tisztítás,
húsaprítás, megmosás stb.) alaposan felkészül,
g) megállapítja, hogy az étlaphoz mennyi és milyen edény szükséges, gondoskodik ezek
beszerzéséről,•
h) megtanul főzni,
i) megtanul bevásárolni, pénzzel bánni és elszámolni, ételeket szállítani és pakkolni,
j) megtanulja az ételek elrakását, a maradékok gazdaságos felhasználását,
k) a felhasznált nyersanyagokról és pénzről pontos elszámolást készít stb.
Ez csak egy példa. Nézzük talán egy, a tábori életben nagyon fontos másik „külön jellegű"
őrsnek, a műszaki őrsnek a munkáját, illetőleg e munka kis részletezését:
a) elhelyezési tervet készít a táborozó csapatról (sátrak, raktár, szertár, pince) ill. előzetes
tábor-alaprajzot;
b) összeállítja a sátor- és szerszám-szükségletet,
c) kiszámítja e kettőnek költségeit, s ha nincs, gondoskodik tényleges legkedvezőbb
beszerzésükről,
d) kiszámítja a tábor fa, szalma, fuvat szükségletét, gondoskodik kellő mennyiségben,
olcsón való megszerzésükről,
e) a csapat vasúti szállításával kapcsolatos ügyekben intézkedik (kedvezmények,
tehervagon, átkapcsolás szárnyvonalnál stb.),
 f) kiszámítja a szállítandó közös felszerelés teljes súlyát (itt egy határterület van: az
élelmiszerek; előzetesen elosztani a munkát, zavarok kikerülésére!), gondoskodik
megfelelő ládákról, zsákokról s a becsomagolásról,
g) a csapatfelszerelés, s az esetlegesen kölcsön kapott szerelvények karbantartásáról és
raktározásáról intézkedik,
h) ugyanígy gondoskodik játékszerekről,
i) kiszámítja az összes műszaki beszerzésekkel és egyéb költségeket,
j) tábort épít (sátorverés, pince-készítés, forrástisztítás, latrina-ásás és felszerelés stb.),
lebont; csomagol és szállít,
k) vízi munkákat végez: csónakon szállít, csónakot javít stb.
Lehetne még folytatni a műszaki munkák részletezését, ehelyett azonban vegyünk egy
aránylag egyszerűbb és kevesebb munkával járó speciális munkakört, ahol azonban több
lehetőségre kell felkészülni inkább: a mentő és betegápoló őrs feladatát:
a) Ért az első-segély nyújtásához,
b) összeállít és állandóan kéznél tart egy alkalmas mentőszekrényt vagy mentőládát,
c) a táborban egészségügyi szolgálatot tart, erre felkészül,
d) gondoskodik a fiúk táborelőtti orvosi megvizsgálásáról, súlyméréséről stb.
e) betegeket ápol és tisztán tart, orvosságokat elkészíti és beadja,
f) ért a betegeknek való különleges könnyű ételek elkészítéséhez,
g) ért a betegek legalkalmasabb szállításához (kézen, hordágyon stb),
h) az orvossal való gyors kapcsolatot, gyógyszerek beszerzését biztosítja (küldönc,
látogatás stb),
i) az orvos intézkedéseit végre tudja hajtani, tudja a betegeket szórakoztatni, stb.
Talán ez a három példa elegendő lesz arra, hogy rámutassak a munkaprogramra
kidolgozásának ős irányának, felépítésének erre a másik főcsoportjára, amelyet már az előbb
őrsi külön jelleg, őrsi specialitás néven neveztem. Különösen kisebb csapatoknál szokott ez
így lenni, ahol 2-3, esetleg 4 őrs megy csak táborozni, s egy-egy őrs kap egy nagyobb, esetleg
két-három - kisebb fontosságú, és terjedelmű munkacsoportot, melynek a tábori életben
jelentősége van. Ezt azután, mivel a teljes felelősség rajta van, rendszerint becsületesen el is
látja. Ilyenkor az összefogó szerv nem a csapatvezető, vagy a külön élelmező, főszakács,
beszerző, szállító, műszaki biztos és egyéb önálló hatáskörű vezető, hanem a csapattanács,
mely a parancsnokból és az őrsvezetőkből áll, akik a felmerülő feladatokat, azután őrsük
tudása, jellege és az általános elfoglaltságuk szerint vállalják és el is végzik.
Nem akarok egyik rendszer mellett sem pálcát törni: de talán jobb az előbbi, bár nagyon
cserkészszerűen lehet megoldani ez utóbbit is. Különösen, ha mindkét módszer előnyeit
egyesítjük.
Hogyan érvényesül ez utóbbinál az önkéntes munka, az egyéni hajlam és tehetség, s a
cserkész gyakorlati kiképzés és tudás egyetemes, széleskörű jellege?
Az önkéntes munka úgy érvényesül, hogy az őrs a lehetőségekből olyat választ, amihez a
leginkább kedve van. Az önkéntességet úgy sem lehet korlátlanul értelmezni, mert annak
határt szab az őrs egészének és a csapatnak a magasabb érdeke. — Az egyéni hajlam egy
aránylag szűkebb munkalehetőségnél úgy érvényesül, hogy az egész munkakört speciális
részekre kell bontani. Az első két példánál ez elég könnyű, olyan sokirányú feladatot ró az
őrsre, de ha vesszük a harmadik példát is, mely a legszűkebbnek tetsző terület, akkor is fogjuk
látni, hogy hét, különböző hajlamú fiúnak még ez is ad különleges feladatokat és
munkalehetőséget. Pl.:
a) valaki főzni szeret: ez készül a beteg ellátására, gondoskodik a könnyű ételekhez
szükséges nyersanyagokról, ismert gyors beszerzési (ehetőségeiket, elkészíti a
betegnek, feltálalja stb.,
 b) A másik fiú műszaki hajlandóságú, fúrni-faragni szerető. Ez tökéletesítse magát a
különböző betegszállítási munkákban, hordágyak készítésében, alkossa meg a
mentőszekrényt; mint küldönc, akár lóháton, akár kerékpáron képes legyen gyorsan
mozogni stb.
c) A harmadik lesz, aki magát az első-segély nyújtását, az apróbb rosszullétek, sérülések
kezelését, kötözését fogja ellátni, s ebben specializálja magát.
d) Az adminisztratív munkákkal szívesen foglalkozó lesz az, aki az őrs normális
adminisztrációján — melyre mindig szükség van — kívül vezeti a mentő-szekrény
pontos anyagának leltárát, vezeti a betegstatisztikát, a gyógyszerek, kötszerek
felhasználását és fogyását, a fiúk tábor előtti súly-adatait feljegyzi, mentő-naplót vezet
stb.
e) Az ötödik természetének fog megfelelni a mese, a költészet, a betegek és az őrs
szórakoztatása, a lelki odaadás, ápolja, mossa, borogatja, eteti őket, orvosságot ad
nekik s általában az orvos intézkedéseit végrehajtja.
f) A 6. és 7. fiúnak is lehet még különleges munkakört adni (pld.: tájékozódás a
szabadban, térkép után stb.), mely kiegészíti azt a törekvést, hogy az őrs
végelemzésben tökéletes mentő és betegápoló specialista őrs legyen.
Ha azonban, amit már előbb említettem, ezen feladatok nem merítik ki teljesen a fiúk és az
őrs energiáját, akkor a táborélet két-három más, kisebb ágazatának ellátását bízhatjuk rájuk,
pl.: ezenkívül még az őrség-szolgálatot is, vagy éppenséggel az ételek beszerzését és
naponként való szállítását; a legrosszabb esetben pedig tartalékoljuk az őrsöt, és kisegítjük
vele a műszaki és szakács őrsök tevékenységét.
Ilyenformán képzelem el tehát az őrsnek való programra előkészítését a táborig, az esetben,
ha ott az őrsnek állandó jellegű munkája vau, De természetesen már ez a program a fiúk
ismeretét is feltételezi, és hajlamaik, tehetségeik speciális gyakorlását szolgálja. Mondhatjuk
úgy is, hogy kiegészíti azt a programot, amit az egyes fiúk számára már előzőleg, a
parancsnok úrral egyetértésben megalkottál, s míg ott főként az ő jellemük tökéletesítéséről,
addig itt főként gyakorlati ügyességek elsajátításáról van szó.
És itt, amikor „külön jellegről", meg az őrs mindenirányú gyakorlati kiképzéséről szólunk, a
sokoldalúságot és az egyirányú szakképzettséget állítjuk szembe, rá akarok világítani néhány
magasabb elvi szempontra is. Felhívom a figyelmedet mindenekelőtt egyik előző fejezetre,
melyben a különböző megbízásokról szólok. Nagyon fontos, hogy míg egyrészt minden fiú
számára az egy irányban való szakadatlan tökéletesedés programját tűzöd ki — tehát igenis
legyenek az őrs mechanikusai, szakácsai, mentői, költői, gazdasági, vezetői, adminisztrátorai
stb., — addig másrészt mindenik jellemének, egyéniségének a kiegészítésére is gondolj a
teendők, a célok összeállításánál. Kiegészítés, egész, egészség, egység: micsoda hatalmas
gondolatok! Megállok egy pillanatra ezeknél, hogy messze jövőbe világítsak előtted. A tudás,
az ismeretek terén, a tudomány fejlődésében szédítő iram indult meg néhány évtizede. Ennek
következtében mindenki kénytelen egy-egy részletben tökéletesíteni magát, mert egy egész
élet is kevés maholnap ahhoz, hogy a tudomány egy ágának valamely kis részét teljesen
magunkévá tegyük. Azt lehet tehát mondani, hogy a specializálódás, a különleges, a részlet-
ismeretek korát éljük. S hogy ez hova vezet, még nem lehet tudni. Ha úgy halad tovább,
ahogy megindult, nagyon szomorú következményei lehetnek, mert az -egész testet és lelket,
valamennyi tehetségével összefogó és azt kielégítő egységes jellemű férfiak egyre kevesebben
lesznek. A falanszter-rendszer sötét árnyéka vetődik rá korunk még szép, napsugaras delére.
És itt kell belekapcsolódnunk a jövő irányításába. Nekünk, cserkészeknek, míg el kell
ismernünk az egy irányba való feltétlen tökéletesedés jogosságát, sőt kötelességét, addig
másrészről óvnunk kell a magunk és az emberiség számára az egészséges és egységes jellem
ideálját. Nem szabad tehát egyoldalúaknak lennünk, nem szabad az őrs összműködését csak
úgy kiépítenünk, hogy minden egyes különleges munkához csak egy-egy fiú értsen. Mi lesz
például, ha az megbetegszik: az őrs életében és szolgáltatásában szakadás áll be! Azokban az
elemi dolgokban, amik a táborozáshoz és az egészséges fiú-élethez szükségesek, tehát edzett
test, ügyességek, fegyelmezett lélek, — mindenkinek egyformán képzettnek kell lennie. S a
kiegészítés, a nivellálás, á jellem egységessé tétele nagy feladatát a fiú és az őrs számára
készítendő program útján is elsősorban Neked kell szolgálnod és valósítanod; azért is tértem
itt ki magasabb elvi szempontokra, hogy ezt jól tehesd.
És e munkád, amily lényeges az egyes fiú számára, és a csapat egésze szempontjából, egyúttal
olyan szép és boldogító lehet Terád magadra. Mikor szinte a bőség szarujából árasztod a Te
lelked kincseit cserkészeid számára egy szép és gazdag program kidolgozásával és
végrehajtásával, időszerűnek látom a figyelmedet itt erre is felhívni. Mert a szakadatlan
adással nem fognak lelked kincsei elfogyni, sőt növekednek azok.
Olyan -új és értékes készséggel gazdagodik lelked, ami csak a választott vezetőknek a sajátja.
Milyen jó érzés pl. az, ha szépen kiterveled Pista, Jóska, Pali és Peti számára és az őrs
számára a programot, s szépen összeállítod dátum szerint, minden alkalomra: rövid
összejövetel, őrsi és csapat-összejövetel, kirándulás és műhelymunka, otthoni feladatok és
közös őrsi munkák alakjában az összes tenni valókat; és akkor elmégy a parancsnokodhoz,
elébe tárod az egészet és megbeszéled vele. Mennyit tanulsz ezáltal, mily rengeteg
tapasztalatot nyersz! S mily felemelő érzés, elöljáróink becsülését kiérdemelni, bizalmukat
megnyerni. S mily bíztató, mily erősítő érzés tudni azt, hogy valaki munkánkat, terveinket
szeretettel figyeli, jóakarattal bírálja, kiegészíti! Ezért sohase mulaszd el a teljes összhangot
elöljáróiddal. És ha a parancsnok Úr elfoglalt ember, ha nem tud talán annyi figyelmet
szentelni a cserkészetnek, mint amennyi véleményed szerint szükséges volna, akkor keress
engedélyével másokat: egy-egy kelkivezetőt, cserkésztisztet vagy más elöljárót, akivel meg
tudod teremteni azt a lelki összhangot, ami a Te jó munkádhoz annyira szükséges.
S a program készítésének, különösen az őrs egésze számára, még egy fórum elé kell kerülnie,
s ez nem más, mint maga az őrs. Aminthogy Te magad is a programot a cél szempontjai
szerint, a cél érdekében állítod össze, ugyanúgy remélem, hogy a célok ismerete, ismertetése a
kellő formában, őrsödből is kiváltja azokat a konkrét feladatokat, azok szükséges voltának
érzését, amiket Te elgondoltál. Mert nemcsak szerencsés és ügyes dolog, ha az őrsvezető az
őrs tagjaival tudja kimondatni; belőlük tudja napvilágra hozni azokat a célokat és
gondolatokat, amelyek benne élnek, parancsnokával való megbeszélés után, mint az őrs
programja: hanem szükséges is. Mert a cserkészmunka önkéntes munka, és nekünk szinte
tüntetően kell ügyelnünk minden más, kötelező sportnevelés és hasonlókkal szemben annak
kidomborítására, hogy semmiféle formában sem érvényesül nálunk az erőszak, még csak
erőltetés sem, minden, amit teszünk, a fiúk lelkéből fakad. Így egészen bizonyos az is, hogy
kétszeres lendülettel haladnak a felé a cél felé, amit önmaguk tűztek maguk elé. S
bármennyire érdekében van a csapatnak, a fiúnak magának, a hazának és a társadalomnak,
hogy bizonyos dolgokat végezzetek: ha azok nem nőnek ki a fiúk lelkéből, ha többé-kevésbé
kényszert alkalmazol: nem éri el célját az a munka, vagy megbosszulja magát keservesen.
A csapatba való beleilleszkedés mellett megőrizni az őrs, s az őrsbe való beilleszkedés mellett
megóvni az egyén önállóságát, éppen olyan szép, de éppen olyan nehéz feladat is, mint az alá-
és fölérendeltség, a szükséges fegyelem és együttműködés szempontjait összeegyeztetni az
önkéntes munkával, az önkéntes és jókedvű fegyelemmel. Azért, amikor a programot alkotod,
mindezekre legyen gondod, s ne önmagadból, hanem a fiúkból indulj ki.
Összefoglalom az eddig mondottakat:
a) Programot -kell készítened a fiúk számára,
b) az őrs számára,
c) a fiúk számára a program ismeretük alapján elsősorban kiegészítő lehet (jellemük és
ügyességeik összhangbahozása az ideállal),
 d) az őrs számára a program két főrészből áll: 1. a kiképző munka, amellyel elérjük, hogy
az őrs a táborban, akár mint egy külön munkakör hordozója, akár mint az egyetemes
tábori élet minden szükségletének szolgálója, megállja helyét. 2. A másik rész a fiúk
egyéni hajlamainak ad kibontakozási lehetőséget, szolgálja az őrs szórakozását,
jókedvű közös életét.
e) Egész programodat, de különösen a fiúk egyéniségének kiegészítésére vonatkozót,
megismerteted elöljáróiddal, s csak az ő jóváhagyásukkal fogsz hozzá
végrehajtásukhoz; viszont a végzett munkáról mindig jelentést teszel.
f) A programhoz rendelkezésre álló anyagból a fiúk hajlamainak és tudásának megfelelőt
kell választani, mindig szem előtt tartva, hogy egy dologban nagyon ügyesnek, szinte
specialistának kell lennie minden fiúnak, azonban az élet megkívánta, s a táborban
szükséges valamennyi ügyességben annyira járatosnak kell lennie, hogy egyedül is
megállja a helyét.
Most már csak az van hátra, hogy az idő helyes felhasználását beszéljük meg. Felfogásom
szerint egyévi munkaóra van szükség ahhoz, hogy a fiúkat a táborra előkészítsd: Az első tábor
után aztán lehet fokozatosan dolgozni az egyéni és őrsi specialitások megszerzésére. A
különböző lehetőségeket felhasználva, így állítanám össze a programot:
Hetenként legalább egy-egy őrsi összejövetelt számítok 10 hónapon keresztül. Ez kb. 40-44
őrsi összejövetel. Ezen végezném kiképzés elméleti részét, a gyakorlatiból azt, ami otthon
elsajátítható, és természetesen ezenkívül a megfelelő őrsi életről és szórakozásról
gondoskodnék ezeken az összejöveteleken. A gyakorlati munkát és a próbázásokat az ezen év
alatt rendezendő 20 kiránduláson végezném s ugyanitt minden alkalommal sportgyakorlatokat
is eszközölnék, s a játékokra is igen bőséges alkalmat adnék. A kirándulások pótolhatják az
őrsi összejövetelt, — fordítva azonban nem. A törvénymagyarázat és az általános
cserkészszellem nevelésére, nagy magyarok kultuszára a 10 hónap alatt esedékes legalább 10
csapat-összejövetel szolgálna, amelynek a programínját ugyan a parancsnokság állítja össze,
de amelyről tudván, azt az őrsi haladás irányzatába és programjába is be lehet venni. Ha lehet
az őrssel vagy egyes tagjaival naponként találkozni, beszélgess velük rövidebb-hosszabb ideig
s végezd velük el a mindennapi tornagyakorlatokat. Télen, karácsony előtt egy őrsi
karácsony-estét kell rendezni, esetleg beleilleszkedni a csapat karácsonyi ünnepségébe;
húsvétkor pedig, vagy pünkösdkor, kéthárom napos próbatáborban kell részt venni, illetve azt
szervezni. Télen át egy, esetleg két tanfolyamot célszerű rendezni műhelyben, ha nem lehet,
az otthonban, esetleg külső szakember segítségével (lakatos, asztalos, könyvkötő, mentő,
térképes, szakács tanfolyamok stb.), tavasszal pedig általános fontossága miatt a tábori és a
kukta-munkákban kell az őrs tagjait a legtöbbet gyakorolni.
Szolgálatokon való részvétel, vízi és lőkiképzés, ünnepélyen való nyilvános szereplés, esetleg
egy őrsi kiállítás: íme itt van az a gazdag anyag, amiből a programot végül is össze kell
állítanod. Természetesen az az összeállítás csak lépcsőzetesen lehet: az alapok után jöhet az
emelet, az alappróbák után a különpróba. Erre már máskor is felhívtam figyelmedet; s azt
könnyű belátni, hogy vízi vagy lőkiképzéssel, vagy valamely különpróbára való kiképzéssel
nem lehet a cserkési-munkát kezdeni. — Ha még ráutalok itt a szokásos adminisztrációs
teendőkre, a jelentéstételekre, a cserkészek esetleges meglátogatására, mint a Te különleges
feladataidra, akkor az őrs egy évi munkaprogramjának legalább a körvonalait megfelelően
megrajzoltam. Most már terajtad áll, hogy ebből minden fiú számára hasznos, eleven, a
cserkészet lelkét és minden szépségét nyújtó programot ne csak összeállíts, hanem Isten
segedelmével meg is valósíts.•
VIII. AZ ŐRSI PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA.
ÖSSZEJÖVETELEK.
Amaz első kérdés megválaszolása után: Mit tesz az őrsvezető? Meg kell világítsam azt a
másikat is, hogy hol, mily alkalmakkor és milyen elosztásban végzi munkáját.
Itt elsősorban a különböző összejöveteleket kell említenem. Így ha diákok vagytok, és egy
iskolába jártok, az órák közötti 10-20 percek, ha egy gyárban dolgoztok, az ebédidő, a munka
befejezése utáni idő, s mindkettőnél a közös hazamenés, közös munkába (iskolába) menés,
továbbá az őrsi és csapat- - összejövetelek, kirándulások, próbatábor és a nagy táborozás
jöhetnek szóba. A kiképzésnek és az őrsi élet megteremtésének helyeiül, alkalmaiul, ma
elsősorban ezek említhetők.
A felsoroltak közül a rövid és kevésbé rendszeresíthető összejövetelek kihasználása
elsősorban attól függ, hogy az őrs valamennyi tagjával lehet-e találkozni egyszerre, vagy
pedig csak egyesekkel. Ha mindannyian együtt lehettek, akkor szerencsésen felhasználható ez
az idő a felülről jött utasítások közlésére, egy-egy közös programra, megbeszélésére
(kirándulás stb.), érdeklődhetsz a fiúk hivatási munkája iránt s felmerült konkrét problémáikra
(akár diák — vagy tanoncéletből, akár pedig az otthon végzendő cserkészmunkájuk kapcsán)
tehetségedhez képest adhatsz választ.
Ha csak a fiúk közül egyesekkel tudsz összejönni, akkor mindezeken kívül a már máshol
részletesebben tárgyalt négyszemközti beszélgetésekre nyílik alkalom, de nyílik arra is, hogy
a kiképzés munkáját segítsd: ismételjétek azt, amit tanult az őrs, ha valami nehézsége van a
fiának, nem érti, megmagyarázhatod, megmutathatod. Sőt arra is jó ez az idő, hogy egy-egy
próbapontból a próbázás megtörténjék — feltéve, hogy erre meg van elöljáródtól az
engedélyed. És ha a körülmények olyanok, hogy semmi konkrét teendő sem jut ezekre a
találkozásokra: akkor is értékesek, pusztán csak azért, mert alkalmat adnak arra, hogy együtt
lehessetek, láthassátok egymást, véleményeiteket kicserélhessétek. És éppen ilyenkor lesznek
ez összejövetelek nemcsak a szeretet és összetartás érzésének jó gyakorló iskoláivá, hanem
egyúttal próbáivá annak is, hogy szeretik-e egymást a fiúk, szeretnek-e téged, szívesen, szinte
önfeláldozóan jönnek-e ily alkalmakkor össze. Mert ha nem így volna, gondolkodóba kellene
esnie az őrsvezetőnek, mi a hiba a munkájában? — Úgy képzelem az ilyen összejöveteleket,
mint amikor a tyúkmama összehívja a kis csibéit, s azok szeretettel nyüzsögnek körötte, s
elsírják, ha valami bajuk, kikacagják örömüket és örülnek egymásnak.
Ezeknél a rövid összejöveteleknél is, de a rendszeresebb, hosszabb tartamú találkozásoknál is
két főcélod legyen tehát: szolgálni a szív, a lélek és a test ismereteinek és ügyességeinek a
gyarapítását, egyszóval a cserkészkiképzést, másrészt, az őrsnek azt az életét, mely
sablonoktól mentesen adja meg minden fiúnak a lehetőséget, hogy hajlamai, és kedve szerint
szórakozzék és tevékenykedjék az őrsben. Ezt a kettős célt talán legjobban szolgálja ez az őrsi
összejövetel, vagy mint egyes helyeken diákosan mondják: az „őrsi óra".

Az őrsi összejövetel.
Jelenlegi szokásaink szerint ezt minden őrs minden héten legalább egy óráig tartja, állandó
helyen, és állandó időben. A helye rendszerint a cserkészotthon, esetleg egy műhely,
kiránduló hely, vagy egyik fiúnak a lakása; az időpontja pedig az őrs alakulásakor, vagy
valamely forduló pont alkalmával (iskola-év kezdete) megbeszélt olyan időpont, amidőn
minden . őrsi tag és te is ráérsz. A hely tehát nem annyira fontos, az időpontot azonban,
pontosan _meg kell tartani, mert mamár annyiféle sok más elfoglaltsága van egy-. egy fiúnak,
hogy csak szilárd időbeosztás és munkarend mellett lehet jó munkát végezni.
Az őrsi összejövetel anyaga már adva van abban a munkaprogramban, amelyet az előző
fejezet szerint összeállítottál. Itt most főként arra hívorv fel a figyelmedet, hogy a részletes;
összejövetelről összejövetelre szóló program elkészítésénél miként .ügyelj az arányra és
változatosságra. Tegyük fel, hogy az össze jövetel ideje egy óra, 60 perc. Jól kell ezt
beosztani, mert az idő hamar elröpül. Négy főmozzanatot lehet és kell az őrsi összejövetelen
megkülönböztetni:
a) a formaságok
b) a -lélek és az őrsi szellem nevelése, fejlesztése,
c) a gyakorlati kiképző munka,
d) és végül a fiúk egyéni élete, szabad megnyilatkozása, szórakozása.
E négy mozzanatra arányosan kell juttatni időt, és energiát is, tehát kb. 15-15 percet. Kivétel
az, ha egy-egy részletbe nagyon belemelegedtek, vagy egy nagyobb szabású csapatcél
(ünnepség, tábor) -miatt csak egy-két főrészre lehet időt fordítani. De ezt csak kivételesen
engedjük meg, mert különben a túlterhelés veszélye fenyeget, s a hiányokat pedig utólag
pótoljuk.

Az őrsi összejövetel formaságai.

A legelső, amire ügyelni kell, hogy mindenki tisztán, rendesen és pontosan jelenjék meg az
összejövetelre kitűzött helyen. Legkorábban azonban te jössz. Ha másért nem, hogy a korán
jövőknek hasznára lehess, s a rendre is felügyelj. A későnjövést nem ismered: te teljes
tudásodat, szeretetedet és akaraterődet beleadod a cserkészmunkába, valahogy ez biztosítja
azt, hogy a fiúk is így cselekedjenek. Ha valaki mégis kellő ok nélkül késnék, vagy beszélj
vele magad négyszemközt, vagy pedig tégy az ügyről parancsnokodnak jelentést. Az ilyen -
ügyet azonban elhanyagolni nem szabad. A sok helyen szokásos pénzbírságot nem helyeslem.
Pénzt másképp kell az őrsnek szereznie. Mindenesetre pontosan a kitűzött időben
segédőrsvezetőd (tekintet nélkül arra, hogy jelen van-e mindenki) felállítja az őrsöt egy sorba,
„Vigyázz!”, majd, „Tisztelegj!” vezényszókat adja s azután neked, aki az őrs jobb szárnyával
állasz szembe, jelenti a jelenlevők létszámát. Átvéve a vezényletet, „Vigyázz!” vezényszó
után azt mondod: Imádkozzunk. S közösen, vallásotok parancsai szerint, végeztek egy munka
elé illő imádságot, talán azt, amit mi szoktunk végezni:
„Mindenható örök Isten! Alázatos szívvel fordulok Tehozzád, munkám kezdetén. Nagyratörők
céljaim, de gyarló az éri erőm. Kérlek, azért, minden erőnek forrása, támaszd meg az. én
gyengeségemet és tedd eredményessé munkámat, hogy azzal, amit tanulok, a te dicsőségedet
növelhessem, hazámnak és embertársaimnak javára lehessek. Segíts meg; hogy jellemem
épületét egyre magasabbra emeljem, szent igazságodtól és a becsülettől soha el ne
tántorodjam. Ámen.”
Ima után elmondhatjátok a „Magyar Hiszekegyet". Már előzőleg elrendelted: aki netán
késnék, az imádságot a többiek háta mögött, állva végzi el. Az imádság után az első az őrsi
napló felolvasása, melyet a segédőrsvezető, vagy a jegyző végez. Felolvasása után aláírod,
majd kijelölöd azt, aki a mai összejövetel jegyzőkönyvét vezeti (ha nem állandó munkája ez
egyik őrsi tagnak), megvizsgálod a fiúk cserkésznoteszát, vajon vezetik-e, s elintézed
mindazt, amit az őrsi adminisztráció megkíván. Itt említendő további mozzanat, hogy azt a
feladatot, melyet a Fiúk az előző összejövetelen, mint otthon megoldandó, elvégzendő
feladatot kaptak, bemutattatod, esetleg „kikérdezed", természetesen kellő szeretettel,
semmiképpen sem utánozva az iskolai kikérdezést.
Ha összejövetel közben egy elöljárótok (tiszt, parancsnok, tanár) jő be, akkor tisztelgést
vezényelsz és a fiúk tisztelgése közben jelented a létszámot és azt, hogy mivel foglalkoztok.
Az őrsi összejövetel idejének letelte előtt néhány perccel kijelölöd azt, aki az összejövetel
helyét rendbe hozza, lámpát eloltja, ajtót bezárja (ha nem állandó munkaköre ez valakinek —
az ilyen külső dolgokra nagyon kell ügyelni!). Majd megállapítod a legközelebbi összejövetel
helyét és idejét, megismételed az otthoni cserkészfeladatot, kihirdeted a hirdetni valókat, s
azután valamely alkalmas imádsággal befejezitek az összejövetelt_ (esetleg az itt közölt minta
szerint):
„Hálát adok Uram az imént vett jókért. Erős a Szándékom, hogy igaz jó tettek fakadjanak
nyomukban. Add szándékomra áldásodat. Ámen”.
Mely után a segédőrsvezető „Tisztelegj!” és „Oszolj!” vezényel. Ezek voltak azok a
mozzanatok, melyeket formaságok nevén foglalnék össze.

A lélek és az őrsi szellem nevelése az összejövetelen.

A cserkészet szelleme a cserkésztörvényekben nyilatkozik meg leghatározottabban és
leghatásosabban. A lélek nevelésének tehát a törvények az alapja; az őrsi szellem pedig a te, a
fiúk iránt érzett és tanúsított szeretetedből születik meg. Mikor tehát a kettő neveléséről,
fejlesztéséről szólunk, akkor a cserkésztörvények és fogadalom magyarázatára és a te
szeretetednek szolgálatokban, gondoskodásban való megnyilatkozására gondolunk. Hogyan
történik ez az őrsi összejövetelen?
Mint már más helyen említettem, a cserkésztörvényeket és hivatalos magyarázatukat
mindannyiunknak szó szerint meg kell tanulni, különösképpen a törvény szövegét. A részletes
kifejtés is szükséges; ez azonban már nem a mi dolgunk. Erre megkérjük a parancsnok urat, a
rajparancsnok urat, ahogy éppen alkalmasabb, esetleg a parancsnok úr kijelöli azt a személyt,
aki őrsödnek a törvényt magyarázza. A mi sok-sok gyakorlati foglalkozásunk közepett a
szellemet és az irányt a törvények jelentik, azok magyarázatába tehát bele kell mélyednünk,
áhítatos nagy figyelemmel kell hallgatnunk azokat. Hogy a törvénymagyarázatra szánt 8-10
perc a fiúkra csakugyan hasznos legyen, a te feladatod arra ügyelni, hogy a magyarázatot
minden fiú meg- értse, s ha észreveszed, hogy ez nem történt meg, akkor tégy olyan
kérdéseket az előadóhoz, melyekre válaszolva, minden fiú értelméhez és lelkéhez közelhozza
a törvény szellemét és gondolatát és tartalmát. Ha az egyeneslelkűségről van szó, akkor
esetleg kérdést teszel, pl. aziránt, hogy szabad-e szükségből hazudni, vagy tréfából, vagy
kíméletességből?! Ha a kötelességteljesítésről van szó, megkérded, hogy a tanulás, a
műhelyben való munka cserkészkötelesség-e? Ha a segítésről van szó, megtudakolod, hogy az
életed kockáztatásával szabad-e segítened, avagy cserkész-szolgálatnak tekinthető-e olyan
munka, mely más egyének anyagi javait célozza, stb. Természetesen ezek példák, nem
pontosan ezt kell kérdezni, hanem a fiúkat kell jól ismerni és megérezni, hogy mi nehezen
érthető vagy általános jellegű számukra .a magyarázatból, mi szorul egy kis részletezésre.
Ha az őrsöd már régibb cserkészekből áll, nem szabad azt gondolnod, hogy akkor már a
törvénymagyarázat felesleges. Minden korban levő fiúkhoz, minden időben van a
cserkésztörvényeknek mondani valójuk, s amint hibás eljárás az újoncokat
törvénymagyarázatokkal túltömni, ugyanúgy hibás volna ezt a későbbi időkben mellőzni. Ha
a törvényeket átvettétek, akkor helyes szellemükből folyó komoly dolgokról beszélni. Pld. a
helyes tanulás, jó munka, pontos munkarend, életpálya-választás stb.. Ilyenkor is, és általában,
ha nincs törvénymagyarázat, akkor is a te feladatod az legyen, hogy a törvények szövegét,
melyben minden magyarázat nélkül is hatalmas eleven erő van, kikérdezed. — Már csak
ismétlés végett is, jó ez — És megkérded a fiúktól, nem voltak-e kétségeik, hogy a törvény
értelme szerint bizonyos esetekben helyesen jártak-e el? Mert a törvénymagyarázatnak
természetszerűen az a célja, hogy megtanuljunk a törvények szerint élni, cselekedni. S ez
egyúttal a cserkészetnek is egyik legfontosabb célja. De ez nem megy máról holnapra, ebbe
bele kell tanulni, itt sok nehézséget kell legyőzni. Ebben kell elsősorban segítségükre lenned
fiaidnak: szokják meg, hogy mindencselekedetük előtt tegyék fel a kérdést: mit szól ehhez a
cserkésztörvény? Hogyan lehet ezt a cselekedetet a cserkésztörvényhez alkalmazni, vele
összeegyeztetni? S ha lelkük azt mondja: a cserkésztörvényhez ez a cselekedet méltatlan
volna, akkor ne tegyék meg. Ha pedig fogas kérdésekkel jönnek a fiúk, és nehéz esetekkel: azt
ne oldd meg elsietve, hebe-hurgyán; hanem jelentsd ki, hogy ez nehéz kérdés, erre még vissza
akarsz térni, de előbb gondolkodsz rajta. Ez nem szégyen, sőt kötelesség; és a leghelyesebben
akkor jársz el, ha azután a kérdést alaposan megbeszéled a parancsnokoddal vagy a csapat
lelki vezetőjével és az ő felfogását közlöd az esetről a legközelebbi alkalommal.
És itt tulajdonképpen már rátérünk a másik feladatra is: a lélek ilyetén nevelésével már az őrsi
szellemet is neveltük, fejlesztettük. Mert az őrsi összejövetel rövid ideje alatt nincs annyira
alkalmad cselekedni: valahogy inkább a lelkedben élő és belőle áradó erőt, a szeretet erejét
kell megéreztetned, hogy az őrsi szellemet szolgálhasd. Talán megvilágítom egy pár példával,
miként lehet ezt az erőt megéreztetni:
1. Érdeklődéssel. És pedig minden iránt, ami a fiúkat érdekli. Játék, zene, költészet,
előhaladás iskolában, műhelyben, családi viszonyok, olvasmányok, velük történt
események, mind-mind szóba kerülhetnek. Természetesen vigyázva arra, hogy ne egy-
egy fiú legyen csak érdeklődésed tárgya, hanem valamennyi, kivétel nélkül.
2. Rendelkezésre állással. — Ami nehézség, akadály felmerül, ott azonnal teljes
tudásoddal, testi és erkölcsi erőddel odaállsz a fiú mellé. Ha pl. nem tudja valamelyik
fiú egy leckéjét, mondjuk számtanpéldát, vagy valamely fordítást, jól megoldani,
rögtön megbeszéled vele, hogy az összejövetel után együttesen megoldjátok. Vagy pl.
egyik cserkészednek műhelyében lealázó bánásmódban van része: míg egyrészt lelki
erősítéssel, vigasztalással vagy mellette, addig másrészt, ha lehetséges, keresed
parancsnokoddal való egyetértésben az ilyen esetek intézményes meggátlásának
módját stb. Az érdeklődés, a fiúk ügyeiben való készséges rendelkezésre állás, mind-
mind a te szeretetedet mutathatja meg a fiúk iránt: s ha ügyes vagy, arra is alkalmat
találhatsz, hogy megmutassa a fiúk egymás iránt érzett szeretetét is. (Pl. egyik segíti a
másikat.) S a szükséges összeforrást, az őrsi szellem kialakulását ez a kölcsönös
szeretet tudja legeredményesebben és legkönnyebben megoldani. De e két pontnál itt
kölcsönhatások is érvényesülnek: az egyén lelkének nevelése azt eredményezi, hogy
jobb cserkészek alkotják az őrsöt, s akkor természetesen az őrsi szellem is kiválóbb;
viszont, ha az őrs tagjainak nagyobb részében egészséges jó szellem él, ez a gyengébb
fiúkat elhatározóan befolyásolja. —Ilyen szempontokból kell nézni azt a két eljárást is,
amit még e pont tárgyalásánál említek: a cserkész-elbeszélések, regények felolvasását,
ismertetését, s a fiúk egyéni életéből vett fontosabb események megbeszélését. Mert
ezek szolgálják az egyéni jellem, de az őrsi közszellem kiépülését is.
3. A cserkész elbeszélések, regények felolvasósának, ismertetésének az a nagy
jelentősége, hogy ezekben a cserkészet szelleme az alapgondolat, és maga az
elbeszélés konkrét példákkal, eseményekkel mutatja meg, hogy miként járja át a lelket
a cserkésztörvény, és ha átjárta, milyen cselekedetekben nyilatkozik ez meg. Nagy
csomó cserkész-elbeszélésünk, regényünk és színdarabunk van, a Magyar Cserkész
minden két hétben megjelenik és hoz ilyen érdekes elbeszéléseket: ezekből kell
meríteni az anyagot.
4. Az ellenőrzés és a fiúk ügyeinek nyilvános megbeszélése. — Attól függően, hogy
milyen viszonyban vagy a fiúkkal, és azok milyen viszonyban vannak egymással: az-
utolsó összejövetel óta eltelt idő alatt előfordult fontosabb eseményeit egyes
cserkészeid életének, tanulság okából, szóba lehet hozni, s megbeszélni, hogy mi lett
volna a helyes eljárás, ha valami hiba történt; az őrsre háramló dicsőséget kiemelni, ha
valami jó eredményt értek el tagjai. Műhelyben, iskolában, más őrsökkel és más
cserkészekkel szemben való magatartás — mind adott esetek kapcsán lehet még tárgya
az idevágó megbeszéléseknek.
Hangsúlyozni kívánom: az őrsi összejövetel nem a legkiválóbb alkalom az őrsi szellem és a
lélek nevelésére, de azért e célból is kiválóan felhasználható. Lehetőleg azonban ne tegyen ki
e rész az őrsi összejövetel idejének egy negyedénél többet, talán egyetlen kivétel, amikor
valamely cserkésztörvényt kell alaposan megtárgyalni.
Gyakorlati munka az őrsi összejövetelen.
Ez két vonatkozásban tárgya az őrsi összejövetelnek: Mindenekelőtt az otthoni munkafeladat
elvégzésének ellenőrzésére kell egy bizonyos időt fordítani, kb. 4-5 percet. Majd egy későbbi
fejezetben részletezzük ezeket az otthoni feladatokat, addig csak annyit, hogy rendszerint
valamely próbapont anyagából valók és kapcsolódnak ahhoz, amit az őrs éppen tanul.
Ezeknek a feladatoknak az elvégzése és főként az elvégzés módja részben a fiúk
jellempróbája, részben pedig kiváló támpont ahhoz, hogy előhaladásukat ellenőrizhesd és
megállapíthasd. Tehát azt megjegyzésekkel lehet kísérni, a lényegesebb hibát, de a jó
oldalakat is, szóba lehet itt hozni. Hogyan történik e feladatok ellenőrzése? Részben
kikérdezéssel, részben a feladattól függően (talán valami kézügyességi munka volt, vagy
rajzolási, írásos feladat) annak megtekintése, s megbírálása lehet e mód. Célja, hogy a
kiképzés csakugyan egyformán eredményes legyen minden fiúnál. Ezért, ha pl. valaki beteg
volt, vagy egyéb okból elmaradt, egyik önként jelentkező cserkész segítségével, vagy a te
külön kiképző munkáddal próbáljuk a kiképzésben való elmaradását kikerülni, és a hiányt
pótolni. Persze, nem az Orsi összejövetelen, hanem külön. A többi fiút nem szabad ezzel
hátráltatni. Mindenesetre mindent megteszünk, hogy az őrs lehetőleg homogén, azaz
gyakorlatilag egyforma mértékben képzett legyen — már az emberi lehetőségek határain
belül.
Ez az őrsi összejövetel gyakorlati munkájának első fele. Ennél, ha nem is fontosabb, azonban
mindenesetre több időt szánunk a megállapított program szerint következő zíj próbapont, ha
tanfolyamot tartunk, újabb vonatkozó anyagának az oktatására. Tehát 10-15 percet. Ezalatt
vagy te magad, vagy valamelyik cserkésztiszt, esetleg szakember, vezeti a munkát és a
kiképzést. Mindkét esetben gondoskodj róla, hogy az előadott, bemutatott dolgokról jegyzet
készüljön, mely különösen az elfeledhető dolgokat, adatokat tartalmazza. Ennek anyagára az
általános program, az őrs időszerű célja, módjára pedig a kiképzésről mondandók az
irányadók. Itt csak annyit, hogy ha lehet, ez az oktatás teljesen gyakorlati legyen; ha nem
lehet, akkor legyen elméleti (a cserkészet története, hazánk története), vagy olyan gyakorlati
dolog, amelynek elméleti részletei is vannak, de akkor a legközelebbi kirándulás a hiányt
pótolja (tájékozódás, főzés, tábori munkák, felszerelés, játékok ismertetése stb.).

Egyéni élet és szórakozás az őrsi összejövetelen.

Az őrsi összejövetelnek számodra kétségtelenül a legkönnyebb, de egyúttal a legnehezebb
pontja az utolsó negyedóra. Könnyű, mert hiszen ez a negyedóra teljesen a fiúké, és nehéz,
mért a fiúkból feltörő természetes tehetségeket és erőket neked kell ilyenkor átitatni a
cserkészet, megnemesítő, feloldó, az egyén erőit a köz érdekébe állító szellemmel. Ehhez
talpig cserkésznek kell lenni, és résen kell lenni. Az összejövetel e részében is három
mozzanatot különböztetnék meg:
1. A szórakozás. Ez még a legegyszerűbb. A feszült figyelem, mely a törvénymagyarázatot, a
próbapontok tárgyalását, kikérdezését kísérte, megkíván egy kis oldást, egy kis levezetést.
Egy-egy tréfa, vagy adoma elmondása, vagy felolvasása a cserkészkönyvekből, vagy
valamely válogatott irodalmi műből, anekdota-kincsből (pl. Walter: Gaudeam.us!) lehet ennek
egyik formája. S az összejövetel e része itt kapcsolódik az őrsi szellem nevelésénél említett
cserkésztárgyú elbeszélések felolvasásához. — Lehet az őrs valamelyik, vagy több tagja
részéről „elkövetett" költeményeknek, szépirodalmi alkotásoknak, elbeszéléseknek, leírásnak
a felolvasása, esetleg megbírálása, de akár egy könyv tartalmának ismertetése, kivonatolása is
(pl. tanoncoknál). Lehet szavalat, zeneszám, a cserkészlap valamely pályázatának közös
megfejtése, szóval a szellem birodalmából vehetjük az ilyen fajta tiszta szórakozások egész
légióját. De lehet a szórakozás játékszerű, pl. társasjátékok, a Cserkész-játékos könyvből
valamely jó, összejövetelekre való játék; Kim-játék, vagy Kim-játék csukott szemmel. Lehet
mozgással egybekötött is, s ilyenkor, különösen ha az időjárás megengedi, és a külső
körülmények is lehetővé teszik, (pl.- udvar az otthon-épületben) a szabadban is eltölthető ez a
negyedórácska. Mivel? Egy. kis tornagyakorlattal, egy labdajátékkal, vagy szezonszerűen egy
kis hólabdázással, avagy a játékoskönyvből vett akármilyen szabadba való játékkal. Az ilyen
alkalommal csak arra kell ügyelnünk, hogy a játékba való belemelegedéssel az őrsi
összejövetel idő-kereteit fel ne borítsuk. — Lehet végül a szórakozás egy érdekes fajta
önnevelő munka, olyanformában, hogy az őrs valamelyik tagja szórakozásvezető, s minden
alkalommal felváltva más és más kapja azt a jogot és kötelességet, hogy teljesen tetszése
szerint szórakoztassa egy negyedóráig az őrsöt. Lesz, aki nem jut tovább egy humoros
könyvből való felolvasásnál, de lesz, akiből az Istenáldotta jókedv tehetségének aranya fog az
őrsre zuhogni. S nem is annyira tartalmánál, mint inkább cserkészszerű formájánál fogva
fontos és különleges ez a szórakozási lehetőség.
2. És itt már tulajdonképpen át is tértünk - az összejövetel e részének másik fő mozzanatához:
a fiúk egyéni életének, tehetségeinek megnyilatkozásához. Ahogy ezt -a. negyedórát az őrs
szórakozás-vezetőjének adtad - előbbi gondolatom szerint —, ugyanúgy adhatod más fiúnak
is, akármelyiknek, természetesen összejövetelenként felváltva. S egy kis mozgással, vagy egy
jókedvű énekléssel elintézvén a szükséges felüdítést az előző komoly részek után, teljes
figyelmünket szentelhetjük a fiúk önálló, szabadon választott szereplésének. — Milyen
irányban szokott ez megnyilatkozni, s milyen irányba kell az őrsvezetőnek lehetőleg terelni?
— Az egyik fiú talán azt veszi a legnagyobb örömmel, ha bemutathatja és elmagyarázhatja az
ő kézügyességi munkáját. Nagyon egészséges irány, pártolhatod. A másik talán költői
zsengéit szeretné elétek tárni: hallgassátok meg szívesen. A harmadik talán karikatúrákat vagy
komoly rajzokat készít ott helyben legszívesebben: szeretettel és büszkeséggel nézzétek
alkotásait. A negyedik az őrs nyári terveit építi ki, az ötödik a komoly értekezéseket szereti, a
hatodik valamely életpálya szépségeiről és a saját egyéni terveiről szeret eszmét cserélni:
mindegyiket nagy-nagy szeretettel kell meghallgatni, érdeklődni dolgaik után, ami helyes,
elismerni, ami hibás, őszintén megmondani. Mindenesetre ennek az őrsi összejövetel
részletnek meglehetősen fesztelennek kell lennie. Minden 7-8-ik összejövetelen kerülhet sor
egy-egy fiú ilyetén szereplésére, azonban természetesen nem feltétlenül szükséges, hogy ez
benne legyen a programban. Kitöltheti végső elemzésben a szórakozás is. Ez attól függ:
kapnak-e a fiúk elég más alkalmat és lehetőséget arra, hogy erőikkel és tudásukkal
érvényesüljenek?! Ha kapnak, akkor szerencsésen lehet ezt az időt felhasználni a következő
harmadik vonatkozásban, mely beszámoló a fiúk egyéni életéről.
3. Ez a beszámoló abban áll, hogy minden összejövetelen minden fiú röviden beszámol a saját
életének nevezetesebb eseményeiről, kitűzött terveiről, és később azok végrehajtásáról. A
kudarcokról, amik érték, az akadályokról, amelyek munkájuk elé tornyosultak, törekvéseikről
jellemük, akaratuk fejlesztése terén, s az elért eredményekről, sportbeli, munka és tanulásbeli
teljesítményeikről. A cserkésztörvényeknek az ő mindennapi életükben való irányító
hatásáról, de arról is, hogy ha a törvényt rosszul követték, rosszul értelmezték, stb. Ez az
eljárás az őrs tagjai megnyilatkozásának egy más módja, tartalmilag is különbözik attól,
amikor ő az őrs tagjait szórakoztatja, vagy tanítja; amikor adni akar abból, ami neki bőségesen
van. Ez inkább az őrsi tagok lelkének, legbensőbb életüknek és törekvéseiknek egy
megrázóan szép és érdekes megnyilatkozása a tekintetben, hogy mint haladnak, törtetnek a cél
felé, melyet felismertek, s amelyet az őrs egészének segítségével, de főként a te segítségeddel
akarnak most már minden áron elérni. És itt válik különösen nehézzé az összejövetelnek ez a
része a te számodra, s nagy szereteted, önfegyelmed és cserkészképzettséged itt fogja
megállni legelsősorban a próbát. — Az összejövetelnek ez a része használható és használandó
fel arra is, hogy az őrs hagyományai, múltja, régi szokások megbeszéltessenek, s hogy az őrs
speciális, minden más őrstől eltérő értékes és cserkészszerű tudást szerezzen, szabályokat
létesítsen, (egy-egy jó nóta, játék, valamely ismeret, amit az őrs minden tagjának el kell
sajátítani, titkos jel, stb.).
Az őrsi összejövetel négy főrészének ismertetését, és ott a te feladataid és a lehe
tőségek felsorolását ezzel be is fejeztem. Áttekintésül talán annyit, hogy: nagyon ügyelj a
változatosságra a program alkotásánál, ne restelkedj szakerőket is bevonni a munkába és teljes
legyen az összhang elöljáróiddal. Az aránya a formaságoknak, a gyakorlati
cserkészmunkának, a fiúk jelleme és az őrsi szellem fejlesztésének és az egyéni élet
megnyilatkozásának vagy a szórakozásnak egyenlő legyen. S ha egyik összejövetelen az
egyiket túlságosan kiemeled, akkor legközelebb a másikra kell több időt és erőt szánni.

Az őrs a csapat-összejövetelen.
A csapat-összejövetelek anyaga, felhasználása már bizonyos mértékig kívül esik az őrsvezető
szabad tervezgetési és rendelkezési körén. Az ott történő, hallható és látható dolgok azonban
szintén aknáztassanak ki az őrs érdekében, Ezen kívül még két mozzanatra hívom fel
figyelmedet:
a) Az őrs ambicionálja, hogy a csapat-összejöveteleken a legegységesebben felszerelt,
példás magaviseletű, és fegyelmű őrse legyen a csapatnak. Kétszeres gonddal kell a
formaságokra, azok szépségére és szabályos voltára is ügyelni.
b) Amennyiben lehetőség van rá, adjon az őrs e példaadáson kívül is még a csapatnak
tudásából: egy-egy előadás, gyakorlat, révén; és adjon szeretetéből: a kisebb,
kevesebbet tudó, elmaradt, kevésbé fegyelmezett őrsökkel soha-soha ne éreztessen
semmit az -ő fölényéből, úgy mégis, hogy az őrs egységes szelleme és összetartása
kidomborodjék. Ez általános kívánság, konkrét példákkal talán úgy világítható meg,
hogy: nem tesz Senki semmiféle megjegyzéseket a másik őrsre, nem dicséri önnön
őrsének tudását, kiválóságát; ha valamiire, nehézre, önként kell vállalkozni, fitogtatás
nélkül, de maradék nélkül is az egész őrs lelkesen vállalkozik, stb.
Célszerű a csapat-összejövetel anyagát később az őrsi összejövetelen vagy a legközelebbi
kiránduláson még megbeszélés tárgyává tenni.
Az őrsi összejövetel vázlata:
1. Tisztelgés, létszám-jelentés.
2. Imádság.
3. Őrsi napló és cserkésznaplók átnézése; adminisztratív ügyek.
4. Beszámoló az otthoni feladatról, előző alkalommal tanult dolgok ismétlése, hiányok
pótlása.
5. Törvénymagyarázat, jellemnevelés, komoly megbeszélés.
6. Gyakorlati kiképzés új része.
7. Őrsi tagok szabad megnyilatkozása, előadások, szórakozás; beszámoló egy heti
életükről.
8. Énekek vagy torna-gyakorlat.
9. Imádság, oszlás.
10. Egy-egy fiúval való külön munka, foglalkozás, segítés.

Az őrs tanfolyamon.
Ha műhelyben tartatik valamely tanfolyam, akkor természetesen az őrsi élet intimitásai, de az
összejövetelnek fentebb vázolt sokoldalú kihasználása is nehezebben történ. hetik. Azért
célszerű ilyen esetben hetenként még egy összejövetelt beiktatni. Amennyiben ez nem
lehetséges, a tanfolyam csak minden második héten, tarttassék, s minden első héten a
szokásos tartalmú őrsi összejövetel kerüljön sorra, kihagyva belőle persze a gyakorlati
kiképzést. Mert ne feledjük: a gyakorlati ügyességek elsajátítása csak egyik része a
cserkészmunkának, a cserkészmunka pedig még csak a fele a cserkészéletnek. Rövid és
viharos érdeklődés után elsorvad az őrsi szellem, ha pusztán ilyen gyakorlati ügyességekre
helyezzük a teljes súlyt. Ha a tanfolyam alkalmával idegen emberek helyiségeiben vagytok;
az ő szívességükből, úgy-e természetes; hogy, az őrsvezető felelőssége a fiúk fegyelmét és a
rendet illetőleg kétszeres. Sohse feledjük el megköszönni a nyújtott oktatást, és azt
jegyzőfüzetünkben rögzítsük is. Különösképpen ügyelj arra, hogy mindenki megértse a
bemutatott és előadott dolgokat, s ha e tekintetben valami aggályod van, rögtön szóvá kell
tenni. Mert abból, hogy valaki jó szakember, nem következik, hogy egyúttal jó előadó is, sőt
sokszor látjuk ez utóbbi hiányát, s így esetleg kiegészítésképen a saját magyarázó
megjegyzéseinkkel kell kísérni a dolgot, esetleg megfelelő kérdéseket tenni és így hozni
egészen közel az őrs értelmi felfogásához, amit te, mint őrsvezető, mégis csak jól ismerhetsz.
Ha a tanfolyam (vízi vagy lőkiképzés) kivonulóssal, a terepen való mozgással, félig-meddig •
tehát kirándulással kapcsolatos, az külön gondos előkészületet igényel, de ez olyan
nagyfontosságú, hogy külön kell erre kitérni.
Az őrsi életet a csapat-összejövetel s a tanfolyamok, műhelymunka látszólag kevéssé
szolgálják. A jó őrsvezető azonban ezeket az alkalmakat teszi az őrs külső
megnyilatkozásainak ama próbáivá; amelyek a nagy nyilvánosság előtt való cserkészszerű
megjelenés képességét igazolják. Ezt az oldalukat is meg kell látni és kihasználni.
Végezetül csak annyit, hogy az összejöveteleknek a lényege: az együttlét. Mert együttlét
nélkül személyes ráhatás és nevelés, ami a cserkészet lényege, nem képzelhető el. Ezért, ha jó
munkaprogramot alkottunk, ne -feledjük: ennek megvalósításához idő és hely, vagy máskép:
személyes együttlét, összejövetel szükséges. Azért ezeket gondosan szabályozzuk, a
megállapított időkben pontosan tartsuk meg, szeressük, hogy a fiúk is szerethessék, és állandó
energiával és kitartással működjünk, s nem pedig nagy nekilendüléssel és azután hosszú
pauzákkal. Ha. így fogod fel az összejöveteleket, akkor nemcsak a kiképzésnek lesznek jó
eszközei, hanem az őrs életének hordozói, az őrs tűzön-vízen való összeforrásának,
összeszokásának, összetanulásának is biztosítékai.

IX. A KIKÉPZÉS.
Sokat beszéltünk már előzőleg a kiképzésről, mint a cserkészmunka egyik igen fontos
részletéről. Ennek elsősorban az a célja, hogy a fiúk rendelkezzenek azokkal az ismeretekkel
és tudással, melyek képessé teszik őket a jó cserkészéletre, a táborozásra, de képessé teszik
őket arra is, hogy sokoldalú, az élet innen helyzetében talpraesetten helytállni tudó, kis
lovagok és jó honpolgárok lehessenek. A cserkészkiképzés azonban nem-csupán az
ügyességek elsajátítását célozza: nagy súly helyezendő az értelem, a jellem és a test képzésére
is, mert összhangzatosan fejlődött, talpig cserkészeket akarunk, akik nemcsak szív és kedély,
készség és ismeretek, de testi teljesítmény, kézügyesség, találékonyság és jó fellépés
tekintetében is helytállnak. Ezért a cserkészetben a kiképzés mindig konkrét célok,
eredmények elérésére irányul, s ehhez jól átgondolt rendszer, célszerű elosztás, fokról-fokra
haladás, és mindenek fölött ügyes kiképzési eljárás szükséges. Fontos, hogy ehhez tudd
mindazt, amit csak egyáltalán tudni lehet.

Az őrsvezető szerepe a kiképzésben.

A kiképzés valóságos munkája megoszlik a parancsnok, a rajvezető és te közötted. Mint már
több helyen említettem, a rendszeres jellemnevelés, a fiúk lelki vezetése elsősorban a
felnőttek dolga; te azt kiegészíted a parancsnokkal való megbeszélés szerint, azonban főként a
fiúk iránti szereteteddel, és jó példa nyújtásával jársz e tekintetben a parancsnok kezére. A
cserkészpróbákra való kiképzés, a gyakorlati kiképzés azonban -- az őrs részére — elsősorban
a te feladatod. S a te feladatod annak a sok-sok ügyességnek elsajátíttatása, amelyek a
táborban, a kiránduláson szükségesek, s amiket főként a különpróbák tartalmaznak. Ha
mindezeket oktatni a te feladatod, akkor mindenekelőtt neked magadnak kell alaposan érteni
mindehhez. Tehát nem elegendő az őrsvezetői próba letétele, amire most készülsz, hanem
állandó, szakadatlan gyakorlás, ismétlés és Új ismeretek megszerzése a feladatod, hogy őrsöd
előtt már tudásoddal is nagy tanító erőt képviselj.
Hogyan végzed már most a gyakorlati kiképzést? Ide mindenekelőtt a próbák abszolút
ismerete, teljes tudósa kell. Ha beszélgetek az életben előforduló különböző Ügyekről (utazás,
baleset, tájékozódás stb.), minden kiképzési szándék nélkül is oktatod cserkészeidet azzal,
hogy pontosan tájékozva vagy a menetrend helyes használatáról, a megvadult lovakkal
szemben, tűz esetén, vízbefúlásnál követendő eljárásról, az iránytű, a nap, a csillagok és
egyéb tájékozódási segédeszközök használatáról és jelentőségéről. Egy képzett őrsvezető
olyan a tanulni és tudni vágyó cserkészek között, mint a mágnes az acéldarabok között:
ellenállhatatlan erővel magához vonja a fiúkat.
A kiképzés másik feladata részedről, hogy az összejöveteleken, megfelelő időben és arányban
más munkákkal, a gyakorlati dolgok oktatásóra is rátérsz. Az oktatásnál 3 fő mozzanatot
különböztetek meg: a) az ismeretek szóbeli közlése, b) a szemléltetés és bemutatás, c) a
gyakoroltatás, illetőleg próbáztatás.
a) Az ismeretek szóbeli közlése bizonyos mértékig feltételezi, hogy magyarul értelmesen és
szabatosan tudd kifejezni magadat, a tárgyat ismerd, abban teljesen otthon légy. Ennek elérése
végett nem elegendő, hogy egyszer te magad is próbáztál ebből a tárgykörből, valamikor-
régen, hanem erre most otthon előre kell készülnöd, hogy teljesen jól menjen. A másik
kívánság, hogy ne magadnak add elő a dolgokat, hanem mindig a fiúknak. Tehát az ő
szókincsüket használd, az ő értelmük fejlettségi fokát vedd figyelembe, az ő általános
helyzetüket tartsd szem előtt. De az, hogy ne magadnak add elő a próbapontot, azt is jelenti,
hogy nem szabad motyognod, álmosan beszélned, hanem élénken, frissen és jókedvűen kell
foglalkoznod azzal, amit éppen megbeszéltek. S ez feltételezi valamiképpen azt is, hogy nem
szabad önmagadra és mondani valóidra figyelni előadás közben, hanem mindig a fiúkat kell
nézned, és észrevenned, egyrészt, hogy figyelnek-e rád, szavaidra, másrészt pedig, hogy értik-
e, átérzik-e, amit mondasz. Mert ha ezt nem látod, azonnal részletezned kell, ismételned kell a
gondolatot, s példákkal megvilágítani, mindaddig, amíg nem értik. — Az összefüggő előadás
helyett sokszor jobb, ha a fiók tőled az előadandó tárgyra vonatkozó kérdéseket kapnak —
kérdve kifejtő módszer. Mert ők sokat tudnak maguktól, egyéb tanulmányaik, otthoni
tapasztalataik alapján abból, amit mondani akarsz, és rendkívül megörvendezteti őket, ha
valamire rájönnek. Ha ilyen megbeszélés és előadások alapján, egy-egy próbapont tudnivalóin
keresztül haladtatok, akkor utána mindent össze kell foglalni, a fontosabb és elfeledhető
dolgokat, különösen az adatokat le is kell diktálni a cserkésznoteszokba. (Pl. elsősegély
nyújtásánál valamely fertőtlenítőszer oldási százalékát.)
b) A gyakorlati kiképzésnél másik főfeladatod, s az oktatás fősegédeszköze egyúttal: a
szemléltetés, bemutatós. Sok dolognál, ha egyszer bemutatjuk, jobban megértik a fiúk, mintha
ötször elmagyaráztuk volna. Azért az oktatásnak erre a részére külön kell készülni azáltal is,
hogy megfelelő rajzokat, fényképeket, illusztrációkat és könyveket szerzünk be; a III.
osztályú és a II. osztályú próbáknál hatalmas segítségünk lehet ebből a szempontból a
Cserkészkönyv, mely tele van jő illusztrációval. Nagy segítség az ha tudunk rajzolni, mert
akkor egy darab kréta. vagy trón segítségével sok szót és időt takaríthatunk meg és jól
megvilágíthatjuk a kiképzés éppen soron levő anyagát. Még szerencsésebb, ha vagy magunk,
vagy az őrs egyik tagja rendelkezik azzal a kézügyességgel, hogy egy kis fa, textil és agyag
felhasználásával kicsinyített mintákat, modelleket tud készíteni abból, amit bemutatni akarsz,
pl.: egy-egy sátorfajtát, vagy tűzhelyféleséget, stb. Sokszor azonban az oktatott dolgokat
természetben, eredeti nagyságukban van módunk bemutatni, pl. szerszámok, edények stb.,
különösen ha egy műhelyben dolgozunk. Gyakran pedig, ha valamely ügyességről van szó,
pld. takarítás, csomókötés stb. magyarázat helyett megmutathatjuk, hogyan kell azt csinálni és
így segíthetjük az oktatást. Nagy kincs kétségtelenül, ha valaki értelmesen tudja kifejezni
magát; de a bemutatandó rajzok, képek, modellek ügyes összeállításával a gyakorlati kiképzés
eredménye szempontjából sokkal többet tettünk, mint a legékesebben szóló szavakkal.
c) A gyakorlati kiképzés harmadik főeszköze: a gyakoroltatás, a próbáztatás. Ha egy
ügyességet bemutattunk, annak ismertetése, kikérdezése helyett inkább csináltassuk meg a
fiúkkal, egyszer, kétszer, mindaddig, amíg egészen jól és könnyedén megy. És csináltassuk
ezt meg mindenkivel, miközben személyesen ellenőrizzük az elintézés módját. Másik
vonatkozása ennek az, hogy ha valami munkáról (főzés, favágás, tűzhely-, latrinakészítés stb.)
otthon beszélgettetek, rajzokkal, modellekkel elképzelhetővé tetted, amit akartál, hogy akkor
azután egy-egy kiránduláson a szabadban meg kell próbálkozni a végrehajtással. Mert kezdeti
nehézségek után csak ismételt próbálkozás, minden egyes részletnek sajátkezű gyakorlása
teheti csak őrsöd tagjait az ügyességekben mesterekké. Hogy milyen fontos a lélek és a jellem
nevelése szempontjából az a körülmény, hogy a fiúk bizonyos hallott, látott, elméletben
ismert dolgokat végigcsinálnak, arról most nem akarok részletesen szólani, csupán az
eredmény szempontjából való jelentőségére utalok rá. Minél több időt szánnak erre a fiúk,
minél többször végiggyakorolják, annál biztosabban, gyorsabban és maradandóbban (nem
fogják egyhamar elfeledni!) tudják azt a cserkész ügyességet, melyet programod szerint
elsajátíttatni akartál.
A gyakorlatozás legjobb alkalma természetesen a kirándulás és a tábor, bár az őrsi
összejövetel és a műhely-munka fontossága is nagy e tekintetben. De bekapcsolhatod ebbe az
otthont is, úgy hogy a tanult dolgok anyagából feladatokat adsz, és pedig lehetőleg minden
napra valamit (megfigyelési gyakorlatokat, térkép-jelek rajzolását, cövek faragását, paprikás
burgonya főzését stb.). Jó, ha naponként találkoztok s ezen feladatok elvégzéséről, így
naponként beszámolnak fiaid, de ha hetenként egyszer találkoztak is, akkor is kell az őrsi
összejövetelen időt szakítani arra, hogy az elvégzett feladatokat megtekintsd, esetleg az őrs
valamennyi tagjának bemutasd. A jót dicsérni, a gyengét bátorítani és segíteni, ez legyen
ilyenkor az elv. S a segítés módja: a gyengébbekkel vagy te, vagy az őrs egyik tagja, aki
kiválóbb a szóban levő ügyességben, külön foglalkozik.
Már tulajdonképpen ezek a gyakorlatozások is megmutatják neked, hogy egy-egy fiú érti-e
mindazt, amit a próbák előírnak s amire tanítottad te, egy szakember, avagy a parancsok úr,
azonban a szabályok előírják, hogy a cserkész a tanultakból kifejezetten próbákat is tegyen.
Milyen legyen a próbáztatás?
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy a próbáztatás a parancsnok joga, ő azonban ezt a jogát
átruházhatja ügyes őrsvezetőire, s így téged is érhet ez a kitüntetés, hogy próbáztass, legalább
a III., II. osztályú próbáknál, vagy egyes pontjaiknál. Ez a megbízás kétszeresen tegye naggyá
felelősségérzésedet. Mert nemcsak te szégyenülhetsz meg később, ha valaki átmegy nálad a
próbán kellő tudás nélkül, hanem kimondhatatlan károkat okoz-halsz neki magának is, sőt az
egész csapatnak is. Képzeld pl., hogy elsősegélyt kell nyújtania, s ő a beteg állapotát aki
mondjuk, megmérgezte magát, rossz eljárással még súlyosabbá teszi, vagy a szakács próbából
próbázván; a tábori főzés vezetését bízzák rá, s ő a drága és finom élelmiszereket helytelen
főzéssel egymásután teszi tönkre, benneteket pedig éhen hagy stb. Ha kifejezett engedélyed
nincs a próbáztatásra, akkor gyakorlás és előkészítés céljából végezheted.
Ha tehát próbáztatsz, első feladatod, hogy a valóságos tudósról győződjél meg. Ezt pedig csak
a próbáztatásra való alapos készüléssel, az idevágó ismeretek teljes áttekintésével tudod
megtenni, és természetesen okos kérdezéssel, jó és célhoz vezető feladatok megszabásával. Ez
nem könnyű dolog. Olyan formán képzelem e kérdéseket, mint amiként a Cserkész
segítségnyújtás kis kátéja c. könyv (Magyar Cserkész könyvei 3. sz.) van megírva: csupa
kérdés és felelet. Neked is az anyagból számos ilyen kérdést kell előzetesen készíteni, s
egyszerűség okából olyan kérdéseket, amelyek megválaszolásánál több idevágó ismeret
tudása vagy nemtudása napvilágra kell, hogy kerüljön. De nemcsak a kérdéseket állítod össze,
hanem feladatokat is szabsz. Előre kidolgozva, írásban. Itt, a próbaszabályzatok, kiképzési
szabályzat, különpróba szabályzat (M. Cs. könyvei 4. sz. és 52. sz.) és a Cserkészkönyv
lehetnek szolgálatodra, ezek alapján haladhatsz. A cél, hogy a próbapont teljes anyagát
kérdezzük ki. Nem kívánható, hogy a kérdések maradék nélkül felöleljék az egész anyagot, de
minden ismeretcsoport kerüljön szóba. Így pl. a tábori munkáknál ne csak szerszámkezelési és
sátorverési feladatokat adjunk, hanem mutattassuk be a forrástisztításban, favágásban,
tűzhelyépítésben, latrinakészítésben stb. való ügyességüket. Magyarország történeténél
minden fontosabb korszakból, esetleg századból állítsunk össze kérdéseket, az első-segély
nyújtásnál ne csak a kötözésekből vizsgáztassunk, hanem térjünk ki a test szerkezetére, a
beteg ápolására, szállítására, mérgezésekre, balesetekre is stb. Ilyen alapos próbáztatás mellett
egy-egy próbázóra pontonként legalább egy-egy negyedórát kell szánnod, de lehetőleg ennél
sokkal többet. Ebből is látnivaló: ez nagy munka, ehhez elegendő időt és Megfelelő alkalmat
kell biztosítani. (Ezek között legkiválóbb, a tábor és a kirándulás.)
Talán mondani se kell, hogy a próbáztatás gyakorlati legyen. Nem szabad tehát megelégedni a
kérdésekre adott szóbeli válasszal, hanem be kell mutatni, meg kell rajzolni, végre kell hajtani
a feladatot. Pld. a csomókat meg kell kötni, az út-, a térképjeleket, a címert fel kell rajzolni, a
nótákat el kell énekelni, a játékokat, a tisztelgést be kell mutatni, a becslésnél az adatokat
utána kell pontosan mérni stb. Ha a próbáztatásnál valaki nem tud megfelelni, mi magunk
adjuk .meg a választ és oldjuk meg a feladatot. Ha pedig valakinek a tudása nem kielégítő,
akkor nem szabad lágyszívűeknek lennünk, és bár teljes szeretettel, de egyúttal teljes
határozottsággal is: nem szabad elfogadni a próbát, hanem más időpontot kell arra megszabni.
Ha magunk oktattuk a próbázókat, magunk képeztük ki abban, amiből a próbázás folyik,
nagyon helyes a próbára egy másik őrsvezetőt felkérni, vagy a vezetőség egy más tagját. —
Amint hasonló szolgálatokra neked is készen kell tenned. — Mert sokszor bizonyos
elfogultság befolyásolhat bennünket. Akinél p1. azt gondoljuk, hogy tanulmányai
következtében (pl. jó diák) egy-egy pontot jól ismer, ösztönszerűen mellőzzük a szokásos
kérdéseket is, és így próbáztatásunk hiányos lesz. Ugyancsak jótékonyan befolyásolja a
próbáztatás komolyságát, ha azt nyilvánossá teszed, s nemcsak az őrs tagjai vannak jelen,
hanem esetleg más őrsbeli cserkészek is. — Végezetül a próbázásnál nagyon ügyelj arra, hogy
az a meghitt, meleg hang és viszony, mely volt közöttetek, ne romoljon, ne ölts fel valami
hideg, atyáskodó magatartást, ami semmiképpen se volna méltó hozzád, hanem változatlan
nyájassággal és közvetlen hangon folytasd a próbáztatást is. Ha nem te próbáztatsz,
mindenben légy segítségére a vizsgáztatónak is és a fiúknak is. Erre szolgál elsősorban a
„próbavizsgáztatás”.
Van a próbáztatásnak egy más módja is, amit meg kell említenem. Ez pedig abban áll, hogy a
kiképzés közben állandóan adsz olyan feladatokat, amelyek megoldása már próbaszámba
megy. Ezek írásbeliek (rajzok, jelentések) is lehetnek, vagy egy-egy tárgyat kell elkészíteni
(cövek, lombfűrészmunka), s így megőrizhetők s a rendszeres és végleges próbánál, mint
támaszpont a megítéléshez, figyelembe vehetők s így a próbázás maga kevesebb időt és
energiát fog igénybe venni. -- Ugyancsak eltérő eljárás az is, amit néha meg lehet tenni, hogy
a próbázást nem cserkész elöljáró, hanem pl. éppen a főzésnél, az édes anya veszi ki, avagy
egy más szakember (elektrotechnikus különpróba). De a kiképzést is sokszor lehet az otthonra
bízni (házi munka, takarítás, főzés, kukta-munkák), ahol meg van az alkalom és lehetőség, s
ahol ezt nem veszik zaklatásnak a cserkészet részéről. Ezt esetenként kell elbírálni. Végezetül
az egész próbáztatáshoz annyit:
Ne feledd, hogy cserkészeid se feledjék: aki próbázott, az még nem dobhatja sutba azt a benső
erőt, ami szakadatlan tanulásra, önképzésre sarkalta eddig, ezzel az erővel tovább kell élni,
mert a cserkészetben nincs megállás, a próba nem befejezés, hanem csak átmeneti állomás a
további szép cserkészcélok meg valósításának fáradságos, de fölemelő útján.
A fiúk szerepe a kiképzésben.
A gyakorlati kiképzésnél felmerülő három fő feladatod ismertetése után szeretnék rámutatni
néhány, a kiképzéssel összefüggő fontos szempontra.
Az oktatást nem szabad teljesen neked végezned: nemcsak azért, mert túlságosan megterhel,
nemcsak azért, mert bizonyos egyoldalúság így elkerülhetetlen, hanem elsősorban azért, mert
a cserkészet gondolatában benne van a minél nagyobb öntevékenység gondolata. Neked tehát
elsősorban főfeladatod itt: felébreszteni a kedvüket arra, hogy önmagukat képezzék,
helyesebben önmagukat tovább képezzék. Ez az egyik szempont. A másik pedig, hogy amikor
egy-egy próbapont kiképzésénél tartotok, vond ebbe bele a fiúk közül azokat, akik ehhez
különösebben értenek hajlamaiknál és — esetleg — élethivatásuknál fogva. Ha például
műszaki dolgokról van szó, jól segíthet neked az őrs egy tagja, aki talán elektrotechnikus; ha
hazánk történelméről vagy földrajzáról van szó, egy-egy jó diákcserkészed egészen
elvégezheti a szükséges oktatást. A gyakorlati kiképzés tehát legyen az őrs közös munkája, ne
csak a Te egyéni munkád; másrészt pedig adjon alkalmat az öntevékenységre.
Egy másik itt megválaszolandó kérdés: azonos lehet-e mindenkire vonatkozólag a kiképző
munka? — Minden gyakorlati kiképzésnek alapulnia kell valamin: az elemi iskolában, az
otthon, az életben szerzett előző ismeretek, természetes ügyesség, tehetség a legáltalánosabb
alapok. Ha tehát nemcsak jó, de célszerű programot akarsz alkotni, mint annak idején
erőteljesen hangoztattam is, akkor teljesen ismerned kell a fiúkat. Nemcsak a jellemüket,
hanem egyéb tehetségeiket, ügyességüket, hajlamaikat is. Felesleges tehát a háziasan, jól
nevelt fiút a ruházatának, körmének, hajának rendben tartására hosszasan oktatni, amint
felesleges a tanoncokat, ifjúmunkásokat olyan gyakorlati ügyességben hosszú időn át képezni,
amihez ők már hivatásuknál fogva jól értenek.. Ezek szerint talán levonhatod azt a
következtetést: diákoknál minél inkább a gyakorlati ügyességek fejlesztésére állítod be a
kiképző programodat, viszont ha őrsöd tagjai javarészt tanoncok, akkor számukra a
cserkészpróbák anyagából inkább a szellemi ismeretek, az értelem és az általános intelligencia
fejlesztése lesz a fontos, az inkább előtérbe állítandó feladat. A próbákra való kiképzés tehát
nem jelenti azt, hogy mindenre teljesen egyforma időt és energiát szenteljünk, hanem a
próbák jelentik a tényleges tudás szükségének a mértékét és anyagát, s ha azt részleteiben már
máshol megszerezték őrsöd egyes tagjai, akkor természetes, hogy unalmassá válhat, ha
egyenlő figyelmet és erőt szenteltek mindegyes próbapontnak.
Idevágó fontos szempont az is, hogy a kiképzés nem iskolai oktatás, hanem az őrs közös
törekvése egy bizonyos szellemi és gyakorlati tudásnívó elérésére. Ebből többek között az is
következik, hogy bizonyos értelemben ott mindenki egyenlő, tehát lehetetlen az, hogy a
cserkészkiképzés alkalmainál valamelyes - feszesség, kényelmetlenség, kényszeredettség
legyen. A rendetlenséget nem lehet megengedni, azonban az illem és a jóérzés diktálta renden
túlmenőleg se az elhelyezkedés, se a magatartás ne legyen feszes, kényszeredett, oktatás
közben a szakadatlan vigyázz, pihenj és hasonlók mellőzendők. — Ha a kiképzés folyamán
javarészt csak ismereteket közlünk a fiúkkal, ennek módjára is az érvényes, amit a gyakorlati
kiképzésről általában mondottunk.
Végezetül annyit: a kiképzés sikeréhez kell a tárgyhoz való hozzáértés, a gyakoroltatás és a
próbáztatás, de mindezeknél fontosabb, hogy szeressük mi magunk is és tartsuk fontosnak
magunk is azt, amire a kiképzésünk irányul. Ezért, mint minden cserkészmunkát, úgy ezt is,
látható örömmel és jókedvvel kell kezdeni, folytatni és befejezni, hogy a fiúk is örömmel
vegyenek részt ezeken a kiképzési alkalmakon, és érezzék, hogy ott módjuk van erőben,
ismeretekben, találékonyságban és ügyességben gyarapodni. — A gyakorlati tudásodat, a
kiképzésben való jártasságodat ezekkel a kedélyi vonatkozásokkal párosítsd, és akkor
valóságos jó eredményt .fogsz elérni e kiképző munkádban is.
X. A JÁTÉK ÉS A SPORTOK.
Mint láttuk, az őrsvezető feladatai között nagyon szép helyet foglal el a parancsnok
jellemnevelő munkájának kiegészítése, a gyakorlati kiképzés ügyességek elsajátítására és
ismeretek megszerzésére. Elsorvadna azonban a cserkészmunka, ha ezeket nem fűszerezné az
egészséges testmozgás és a játék.
A játék a cserkészetben és a kiránduláson a legfontosabb dolgok egyike.
Fontos elsősorban azért, mert a legtöbb cserkészt a jó társaság, s a jó társaságban való
egészséges játék vonja a cserkészethez. Fontos azért, mert itt módja van jó társaságban
játszania (tudnod kell, hogy gyermek nem élhet játék nélkül, ez ép oly fontos neki, mint a
levegő), és ez a játék nem szolgálja a romlását, esetleg züllését, mint igen sok más játék.
Fontos, mert a játékkal tudod őt a cserkészethez nemcsak vonzani, hanem a későbbi időkben
megtartani és a játékkal kapcsolatban fontos nevelő hatásokat fejthetsz ki. A játék húzza, a
játék megtartja, a játék neveli a cserkészeket: csakugyan ez a legkiválóbb eszköz a
cserkészcélok megvalósítására. Vedd is hát erősen igénybe.
Hogyan kell játszani? Úgy, hogy a testet, lelket egyaránt fölüdítse, és soha semmi kár ne
származzék belőle. Tehát elsősorban megfelelő egészséges helyen, jó levegőn, gyepen,
mezőn, vagy erdőben fogsz játszani. Vigyázol, hogy az öltözködés megengedje a szabad
mozgást, a test szellőzését, de óvakodsz attól, hogy meghűlhessenek a fiúk. Arra törekszel,
hogy mindenki részt vegyen a játékban, de viszont nem engeded, hogy bárki megerőltesse
magát. A játszó, küzdő, versenyző feleket úgy, állítod össze, hogy körülbelül egyforma erősek
legyenek. Megtanítod őket a játéknak arra a szellemére, mely nem ujjong a győzelmen, de
nem búsul a vereségen sem. Fegyelmet követelsz tőlük a játékban is és a legkisebb
kifakadásra vagy durvaságra, ami futball, vagy méta közben esetleg előfordulna, azonnal
véget vetsz a játéknak, vagy pedig elrettentő példaképen kiállítod az illető játékost.
Beleviszed a játszókba azt az egészséges szellemet, amely az ügyetlenebbet folytonos
haladásra, tanulásra készteti, az ügyesebbet, erősebbet pedig arra vezeti, hogy ügyetlenebb
testvérét folyton segítse; jókedvűen oktassa és támogassa, hibáit ne korholja, hanem inkább a
saját ügyességével törekedjék pótolni. Telíted őket azzal a magasabb lélekkel, amely, mint
mindenben, itt is keresi, hogy miben hozhat áldozatot cserkésztestvéréért és szívesen játszik
mindazt, ami másoknak kedves, ha ő esetleg mást is szeretne éppen játszani.
De a játék nekünk nemcsak alkalom a cserkészszellemmel való telítődésre, nemcsak pihenés
és szórakozás: hanem „pihenésnél, üdülésnél, szórakozásnál sokkal több: munka és élet.
Cserkészmunka és cserkészélet. A játék nagyszerű alkalom cserkészmódra tenni,
cserkészlélekkel cselekedni. (Sík Sándor előszavából, a Játékoskönyv c. műből.)
„Minden kísértés, a léleknek minden cserkészetlen rossz hajlama ott leskelődik reánk a
játéknál. Minden cserkésztörvény használatára, minden nemes, lovagias cserkészerény
gyakorlására gyönyörű pályamező nyílik a játéknál. Bevallani, ha leolvasta hadijátéknál a
számodat az ellenség és jó lélekkel elvonulni a „halottak" közé: van-e jobb iskolája az első
törvénynek? Nem a maga feje szerint cselekedni, hanem végrehajtani a kapott parancsot,
könyörtelen lelkiismeretességgel, a legkisebb részletig való pontossággal; akkor is, ha
unalmas, akkor is, ha te azt hiszed, hogy jobban tudnád: íme a második és hetedik törvény
mesteriskolája! Talán sehol ennyire meg nem mutatkozik, mennyire vagy igaz cserkész, mint
egy futball-mérkőzésnél vagy egy labdajátéknál. Magadnak játszol-e, vagy önzetlenül
fegyelmezett összjátékkal bele tudsz illeszkedni, elkeserít-e a játékvesztés vagy tudsz örülni
az ellenség győzelmének is. Vadul törtetsz-e előre, vagy lovagias gyengédséggel kíméled
ellenfeledet, főleg, ha gyengébb. Van-e rá gondod, hogy a kisebbek, gyöngébbek,
ügyetlenebbek is szerepeljenek, labdát kapjanak, mulassanak, vagy iparkodsz őket kihagyni a
játékból; — vagy talán csúfolod és szidalmazod is őket gyengeségükért stb., stb., — ezzel
mutatod meg, cserkész vagy-e lélek szerint, vagy csak a ruhád hazudik annak.”
Különös figyelmedbe ajánlom az őrs úgynevezett ügyetlen tagjait. Meg van benned, mint
minden emberben az az ösztönös tulajdonság, hogy az ügyesebbeket, okosabbakat kedveled
önkéntelenül is. Ezt a hajlamot, amely egy őrsvezetőnél súlyos hiba, minden eszközzel győzd
le magadban. Mert a jó Isten mentsen meg attól, hogy őrsödben találkozzék valaki, aki a
vidám, férfias játékok idején szívében végtelen szomorúsággal és mérhetetlen keserűséggel,
könnyeit visszafojtva húzódik félre. Kétszeresen jó munkát végezel, ha az ilyenek
föllelkesítésére, ügyességük kifejlesztésére nemcsak magad vállalkozol, hanem ebbe a
munkádba ügyesen belevonod őrsöd tagjait és ők maguk oktatják jókedvűen még ügyetlen
társukat.
Ennyit a játék szelleméről és arról, hogy a te őrsöd játékánál milyen szellem kifejlesztésére
törekszel. Ezek után azt kérdezheted: mit játsszunk? Erre igen könnyű felelni, mert van egy
igen kitűnő játékoskönyve a cserkészirodalomnak, a Magyar Cserkész könyvei között (54-56.
sz.) megjelent Bánlaky, Hesz, Sztrilich: Mit játsszunk? c. cserkész játékoskönyve. Teljesen
tele van a szobában, otthonban és a kirándulásra, szabadban alkalmas jobbnál-jobb játékokkal.
De hiszen a játékok fajtáiban nem is lesz hiány: te is sokat tudsz, az őrs tagjai is tudnak
egynéhányat, érdemes a jó játékokat össze is gyűjteni. És érdemes tanulás és változatosság
okáért idővel valamennyit elővenni. De helyes a programba beleilleszteni azokat a játékszerű
mozgásokat is, melyeket á különböző sportok kívánnak tőlünk. Így a métán, füleslabdázáson
kívül lehet futballozni, golfozni, szánkózni, síelni és korcsólyázni, lehet úszni, vízben
labdázni (póló), vívni és lovagolni, lehet művelni az atlétika különböző ágazatait: futás, súly-
és diszkoszdobás, gerelyvetés, magas- és távolugrás, télen a könnyű tornát és a vízi sportokat
stb. A vízi sportok közül nagyon vigyázz az evezésnél. Csónakba ne engedj olyat mély vízen,
aki nem tud jól úszni; szabad vízre csak olyanok menjenek, akikről tudod, hogy nemcsak jól
úsznak, hanem jól eveznek is. Ha módjában van az őrsnek a Megfelelő sporteszközöket
beszerezni, e sportokra, lehetőleg minden egyes fiút taníts meg, elsősorban úszni és evezni,
mert ezek pótolhatatlan jó hatással vannak a testi és bizonyára a lelki egészségre is. E szép,
egészséges sportokban sohase a gyorsaságra való törekvés, hanem a kitartó szívósság legyen
mindig a cél, vagyis úszásban, futásban ne a rövidtávú versenyeket gyakoroljuk, hanem a
hosszú távúakat. Amellett még fontos, hogy ne csak a jobb kéz és láb, hanem tervszerűen a
bal is erősíttessék. — A kerékpározás nem sport; egyik szervünknek sem tesz jót, azt csak
szükségből használjuk. Cserkészszempontból igen ajánlatos testmozgások még a vitorlázás, a
csáklyázás, a fáramászás, pányvavetés, páros játékok (kakasviadal, kitolós), futással járók
(rabló pandúr; fogósdi), vagy más testmozgást. követelők (kulacsadogató, kígyóbőr-hántás),
és télen, hét közben, ha van rá időnk, a szertornázás és a vívás is.
A játékokról írván, föltűnhetett neked, hogy a sportokról is beszéltem. Ne csodálkozzál rajta,
mert ez a természetes, hiszen a játék nem más, mint erőink kellemes gyakorlása. Nos, a
cserkész nemcsak kellemesen gyakorolja erőit, hanem céltudatosan is, és így természetes,
hogy a sportokat űzzük. És ezt nem tesszük egészen célzatossági nélkül. Mert a sportoknak
oly nagy vonzóerejük van, hogy előbb-utóbb meghódítják a fiatalságot. Akkor pedig a
többnyire rossz és erkölcstelen sporttársaság, klubtársaság helyett inkább velünk, köztünk
sportoljon, kiknek sportban, játékban, mindenben a lélek az első.
Nálunk cserkészeknél a sportnak elsősorban az a célja, hogy szórakoztasson és a testet
fejlessze, még pedig arányosan fejlessze. Ebből a követelésből folyik, hogy nem az a helyes,
ha őrsödben hárman-négyen vannak, akik valamely sportban kiválóak és csak ők játszanak,
hanem arra kell törekedni, hogy mindenki egyformán vegyen részt és egy formán ragadják
meg azokat az alkalmakat, amelyeket nyújtasz nekik, hogy testük valamennyi izmát
arányosan és szépen fejlesszék. Természetes követelés viszont, hogy nem szabad folytonosan
egy sportot gyakorolni, hacsak az örsi specialitás célja ezt alkalmilag éppen meg nem kívánja,
hanem arra kell törekedni, hogy amennyire anyagi erőtök engedi, valamennyi sportágat
gyakoroljátok.
De a cserkész sportolása nemcsak időtöltés, nemcsak a test nevelése; hanem ügyességek, sőt
lelki tulajdonságok (gyors elhatározás, önfegyelem, bátorság, önbizalom, jó megfigyelés,
célért való kitartó munka) fejlesztésének is eszköze. A cél: minden egyes cserkésznél a
léleknek minden váratlan esetben is pontosan engedelmeskedő, egyenletesen, általánosan
képzett, edzett test. Ezért nem lehet megelégedni azzal, hogy ha valaki pld. a futballban csak
kapus, vagy csak jobbszélső tud lenni. Időnként váltogatnod kell a fiúkat, hogy minden
helyzetet, minden szerepet be tudjanak tölteni, hogy minden izmuk arányosan fejlődjék. S
ilyen szempontból kell nézni a versenyeket is. Ott sem cél valamelyik őrsi tag egyéni
rekordja, —hiszen lehetőleg az egyéni cserkészversenyek is olyanok, hogy a testi erők
egyenlőtlenségét oly sok cserkészies feladattal egyenlítjük ki (vázlatkészítés, nyomolvasás,
megfigyelés), hogy a puszta izombeli fölény a szellemi és erkölcsi erők érvényesülését el nem
nyomhatja. Ezért van az, hogy a gyorsfutás és úszás mellett a ma divatos testedző
szórakozások közül a turistaságot (télen sível, nyáron sajkával is) űzzük a legszívesebben,
mert ezek adnak módot a környékismeret, térképkezelés, természet-ismeret, nyomolvasás,
távolság-becslés, labdázás és számtalan más cserkészfoglalkozás és játék legjobb
begyakorlására is.
Az izmok erősítésén kívül legyen gondod arra is, hogy a fiúknak érzékszerveik: látásuk,
szaglásuk, hallásuk is élesedjék. Csaknem minden játék és sport elősegíti ezt, de kétségtelenül
legjobban a hadijáték. Azért is nagy szeretettel és gyakorta játsszátok a hadijátékot, mely még
arra is kiválóan alkalmas, hogy sok-sok betanult és gyakorolt ügyességnek hasznát vegyétek
(vázlatkészítés, Morse-jelzés, megfigyelés, nyomolvasás, megközelítés, műszaki ismeretek,
fényjelzés, távbeszélő, rádió használata).
A hadijátéknak, más néven harcszerűnek, vagy cserkészjátéknak a főmozzanata, hogy
szabályaival a fiúk elé varázsoljuk a küzdelem örök szükségességét, de hozzáadva azt, amit az
életben nem mindig látnak: a küzdelemnek, a harcnak becsülettel való folytatását.
Hadijátékban tehát a küzdés alaptörvényeit kell felismertetni cserkészeinkkel. Ilyenek: az
erkölcsi erők fölénye, az anyagi rendezettség és erő, az emberismeret, az összetartás, a vezető
elismerése, a célkitűzések mértékletessége, az idő, tér és a rendelkezésre álló erők
kölcsönhatása, a gyorsaság és kitartás értéke, az alaposság jelentősége, határozottság, a
biztosság, meglepő helyzetben a gyors és helyes elhatározás stb.
Hadijátékot egy őrs természetesen bajosan játszhat, mert nincs ellenfele. Ilyenkor
legalkalmasabban a hadijáték elemeit: a lopódzkodást, megfigyelést, jelentéstételt, járőrözést
stb. gyakorolhatod. Ha egy másik őrssel együtt rendezted a kirándulást, akkor már
természetesen parázs hadijátékról lehet esetleg szó. Bármennyire szívesen játszunk
hadijátékot, sohse engedd, hogy a fiúk közt az eszközből cél legyen, az ellenfélből ellenség;
ne engedd, hogy a vereséget túlságosan szívükre vegyék. Éppen ezért olyanformán bíráld el
mindig a hadijátékokat, hogy a munkateljesítmény, a szívósság, a kitartás ép úgy
megdicsértessék, esetleg még jobban, mint a győzelem, a kézzel fogható siker. Hadijáték után
beszéld meg annak tapasztalatait, dicsérd a dicsérendőket, korhold és javítsd, ami hibás volt.
Sohase engedd, hogy a győzők nagyon elteljenek győzelmükkel. Alkalmazz döntőbírákat,
akikkel minden egyes lehetőségre már előre pontosan megállapodtok. Szabályozd az
„elesettek" sorsát, egyszer s mindenkorra tedd lehetetlenné, hogy csalásra ragadtassák
magukat.
A hadijáték vagy más néven cserkészjáték, megérdemelve nevét, a cserkészjátékok teljessége,
amennyiben benne minden külön-külön gyakorolt játék és ügyesség, életrevalóság érvényesül.
Ez hosszabb ideig tart, rendszerint két vagy több nagyobb cserkész-egység (raj, csapat,
csapatok) játszat s míg az egyéni tudás, lelemény és ügyesség számára is hatalmas lehetőség,
ugyanakkor a közösségbe való beilleszkedés, az engedelmesség és a parancsok pontos
végrehajtásának legjobb iskolája is. Erről, mint igen fontos cserkészmunkáról, külön
tájékoztatót is találsz a cserkészirodalomban: Árkrá, Cserkészjáték c. kéziratos művében. —
Ugyanaz a jelentősége a cserkésznevelés teljessége szempontjából az un hikenak (olv.: hájk),
azaz az őrsi cserkészésnek, mely lényegében ugyan kirándulás, azonban eltér tőle abban, hogy
formája, terjedelme és feladatai (melyek az összes tanult cserkészügyességekben való
helytállást tűzik ki célul) pontosan körül vannak határolva.
A hike tulajdonképpen kószálást, kóborlást jelent. Az útvonalat megszabják, de az idő
beosztása, a foglalkozás sokfélesége és elaprózása az őrstől függ. Legalább 12 óráig, de
általában inkább 24 óráig önállóan és teljes felelősséggel vezeted az őrsöt. Indulás előtt
elosztod a szerepeket és ennek megfelelően a közös felszerelést. Az őrs munkája ezalatt a 24
óra alatt minden tevékenységet felölel, amelyet cserkész a szabadban űzhet. Van naplóvezető,
természet-megfigyelő, útivázlatot készítő, műszaki, főző, rajzoló, fényképész, gyűjtő stb. tag,
mindegyik teljes, önálló működési területtel. Az őrsvezető határozza meg az Utat, a pihenőt, a
megérkezés és indulás idejét, a menetsebességet, a táborhelyet, intézkedik beszerzések, őrség,
tűz stb. tekintetében. A hike mindig táborveréssel jár. Ha különös ok nincs ellene (pl. hideg
éjszaka), az őrs az éjjelt táborában tölti úgy, hogy az őrsvezetőnél magasabb megbízású
cserkész nincs jelen. A hike, vagy a 24 órás cserkészés az őrs együttműködésének igazi
próbaköve, mert a tagok által összehordott részletadatokból az őrs közösen együttes jelentést
ad be. Ehhez mellékeli a vázlatot, a fényképeit, rajzait, a gyűjtött növényeket, leveleket,
bogarakat, köveket és egyéb tárgyakat. Ez a jelentés legyen az őrs művészi érzékének,
ügyességének és magas cserkészi színvonalának tükörképe.
Mind e felsorolt játékok, sportok, szórakozások főleg a szabadba valók. Szabadban is, otthon
is, nagyon szép szórakozás az éneklés, amiben minél nagyobb tökéletességre kell vinned. Jól
sikerülnek sokszor a különböző mulatságok, szavalatok, tréfás párbeszédek, monológok,
amelyek az említett alkalmakon kívül a táborban is jó szórakozást nyújtanak. Főként otthon,
esetleg a táborban esős idő alkalmával jók még a különböző társas:- játékok: a nagyemberes,
hogytetszik, sakk, malom, halma, dáma, lóverseny, Huj, huj, hajrá! (speciális cserkészjáték),
harang és kalapács és még bizonyára sok más, amiket te, vagy az őrs tagjai ismertek. Ezeket a
cserkészmunka komolyabb részével okosan kell vegyíteni. (L. VIII. fejezetet!)
Természetesen minden játékban valóügyességnél mérhetetlenül többet ér, ha te magad
rendelkezel azzal az istenadta jó kedéllyel, melyből az üde, tiszta vidámság csak úgy árad,
amely mindent megaranyoz varázsával. De azért ilyenkor sem árt az ilyen segédeszközöket
ismerni és igénybe is venni.
A játékok gyakorlásának a már említetteken kívül további nagy érdeme az is, hogy a fiúkban
igen értékes tulajdonságokat fejleszt. Így, aki ügyesen, jól tud sportolni, abban önbizalom
fejlődik s annak kapcsán önérzet, a jellemnevelés alapja, az ideálok, elvek iránt való
fogékonyság biztos jele, az érdeklődés nélküli közönyösség gyermekes állapotának
megszűnése. Ha nagyobb és szebb feladatokat meg tud egyedül oldani, ha megtanul gyorsan
határozni és gyorsan cselekedni, az önállóság, az öntudatosság, gyors ítélőképesség, biztosság
és határozottság s ezek alapján a jó fellépés is örvendetes módon fejlődik stb.
Mindaz, amit eddig mondottam, vonatkozott a játékok fajaira, a játékok cserkesz- értékére;
felhasználásukra, a programba való beillesztésükre. Bármennyire szeretnek azonban a fiúk
játszani, mégis a játékokra tanítani is kell a fiúkat, a játékoktatást a kiképzést programba is
bele kell venni. Azok után, amiket a játék nagy cserkészjelentőségéről mondottunk, talán nem
is kell ezeket indokolni.
A játékra való kiképzés, a játszani tanítás lényegében három mozzanatot lehet
megkülönböztetni: a) a játék (sport) elemeinek megismertetése, története, haszna a test és
lélek fejlődésében; b) a játék vagy sport mozdulatainak gyakorlása részleteiben; c) a játék
versenyszerű gyakorlása, versenyek, mérkőzések.
A játék elemeinek ismertetését úgy végezném, mint azt a gyakorlati kiképzés tárgyalásánál
már láttuk: szóbeli közlés, bemutatások rajzokkal, gyakorlások, stb. Minthogy azonban a játék
(sport) rendszerint egy összetett gyakorlati ügyesség, azért az oktatást kezdetben nem a játék
teljes mozdulatanyagának egyidőben való végzésével eszközölném, hanem elemekre bontás
után az egyes elemek fokozatos gyakorlásával. Úgy értem ezt, hogy ha pl. métázni tanultok,
akkor először meg kell tanítani a métaütő helyes tartását, fogását, külön gyakoroltatod az
ütést, de még labda nélkül, csak a levegőben. Ismét külön a labda elütését, külön a labda
adogatását, és külön a helyezkedést, ki- és befutást stb. Ha futballozni tanítod az őrsöt, akkor
sem kezded „meccsekkel" a dolgot. Először a labda részeit ismerteted, kezelését, felfújását
tanítod, majd külön a labda rúgását helyből, a „driblizést", a kapuvédést, a kapura lövést és
helyezkedést stb. és mikor már minden egyes fiú minden részlet-ügyességbe begyakorolta
magát, akkor kerítesz csak sort — a métánál is természetesen —együttes „mérkőzésekre".
Ugyanígy kell elemeire bontani a füleslabda, vagy kézi futball, körróta vagy csalogató
oktatását.
Ez minden sportra, de különösen az úszásra vonatkozik, ahol annyira pontosan van
szabályozva — fontossága miatt — az elemekre bontott oktatás, hogy külön szakemberek
foglalkoznak csak vele, neked nem is szabad ezt magadnak végezned.
Célszerű mindegyik itt felsorolt játék oktatását megelőzni egy erőteljes és minden izmot
igénybevevő tornagyakorlattal, hogy így a test fejlődése egyenletesen és különös fájdalmak,
izomláz nélkül mehessen végbe.
Bármennyire szeret őrsöd egy-egy játékot vagy sportot, neked kötelességed gondoskodni
arról, hogy a játék fő hivatását: a test izmainak arányos fejlesztését szolgálja. Evégből nem
lehet a szeszélyre bízni a játékok megválasztását, hanem tervszerűen kell mindama játékokat
gyakoroltatnod, amelyek a szívet, tüdőt, karokat, vállakat, lábat, combot, bokát, szemet, fület
stb. fejlesztik. A legösszetettebb sport a vízi élet és a hegymászás, ez minden izmot és
ügyességet igénybe vesz, és így előnyben részesítendő, de azért lehet gyakorolni a csak a kart
erősítő kiszorítót, a főként a lábat erősítő futballt stb., a helyi viszonyok és lehetőségek
mérlegelésével.
Talán felesleges említenem, de mégis fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy a
szerencsejátékok a cserkészetből száműzve vannak. Kockázni, kártyázni, rulettozni semmi
körülmények között sem szabad. Azt hiszem, ezzel ez el is van intézve.
Meg kell emlékeznem a játszva tanításról is akkor, amikor a játékok tanításáról van szó.
Minden munkát, a kiképzést és tanítást is bele lehet játékokba vagy versenyekbe foglalni. (De
bele lehet az egész cserkészkiképzés anyagát tábortüzekbe is szorítani, amint a cserkészet
nagy alapítója az ő halhatatlan könyvében, a Scouting for Boys-ban is teszi.) Erre nem adok
részletes utasítást; mert remélem, rövidesen kész könyvet kaphatsz ilyen vonatkozásban a
kezedbe.
Ha az őrsöd játszik egy idegen őrssel, vagy ellene, ez kiváló alkalom arra, hogy az őrsi
összetartás és őrsi közszellem fejlődjék, hogy a közösségbe a fiúk beleilleszkedjenek. Ezért,
ha valami csapatjáték van, törekedjél arra, hogy őrsöd a te rendelkezésed alatt maradjon, s a
játéknak ezt a nagy áldását is élvezhesse.
A játék, mint mondottam, cserkész: munka, eszerint becsüld, szeresd és használd fel arra,
hogy eleven lendületében a fiúkat jól megismerd, de használd fel arra is, hogy ügyes
játékoddal, lovagias gondolkodásoddal, és gondoskodásoddal az őrs tagjainak szeretetét
kiérdemeld, és őrsvezetői tekintélyedet még jobban megalapozd. Sohase felejtkezzél el róla:
őrsi összejövetelen és kiránduláson, táborban nappal és tábortűznél este: adj szakadatlan
alkalmat arra, hogy a rengeteg energia és erő, mely fiaid izmait feszíti, az ő javukra és az őrs
nagyobb dicsőségére a játékban, mint cselekvő energia érvényesülhessen.

XI. A KIRÁNDULÁS.
Ha az eddigiek szerint szorgalmas munkáddal megteremtetted az őrs tudásának alapjait,
kiépítetted adminisztrációját, meg-teremtettéd szellemét, akkor rajta, ki a szabadba! Helyes,
ha ilyenkor felteszed magadnak a kérdéseket:
 a) Fegyelmezett-e őrsöm? Elég-e egyszer egy parancsot kiadni, hogy az végre is hajtsák?
b) Ismerik-e a fiúk a menetszabályokat? És a helyes, cserkészszerű magatartás
szabályait?
c) Ismerik-e a cserkészfelszerelést és tudják-e helyesen használni?
d) Az egyszerű vezényszavakat (különösen a menetre és fordulatokra) és a helyes
végrehajtást ismerik-e?
S ha e kérdésekre igennel felelhetsz, akkor vállalkozzál csak kirándulás vezetésére. Hogy e
munkád, jól mehessen, megismertetlek azokkal a főbb szempontokkal és feladatókkal,
melyeket tudnod, illetőleg a kirándulással kapcsolatban végrehajtanod kell.
ge. A kirándulós fő jelentősége, hogy alkalmat ad az otthon tanult gyakorlati jelentőségű
tudnivalók bemutatására és gyakorlására. Ilyen formában a gyakorlati kiképzés egyik
elsőrangú eszköze. Azonban éppen ilyen jelentős mozzanat, hogy cserkészeinket a füstös,
poros városból kiviszi az Isten szabad természetébe és annak érintetlen szépségével nemcsak
neveli a lelket, neveli a kedélyt, hanem egyúttal ezer alkalmat ad a sok üléstől vagy egyoldalú
munkától elsatnyult, elgémberedett testnek a felüdítésére, edzésére is. S ha még mindehhez
hozzá vesszük, hogy elsősorban — a tábor után — a kirándulás az az alkalom, amelyen
személyednek, egyéniségednek alakító hatása a fiúkra és viszont a legjobban érvényesül,
akkor látjuk, hogy a cserkészetben és a cserkészéletben alig van fontosabb, hasznosabb,
jelentőségesebb cserkészmunka a kirándulásnál. Éppen e nagy fontosságánál fogva kellő
előkészületet igényel. Nemcsak az első kirándulás, hanem végig valamennyi, mert amilyen
áldó hatású a csapat gyakorlati haladására és fegyelmére egy jó kirándulás, ép úgy bomlaszt
és lazít egy rosszul előkészített és rosszul megszervezett kirándulás. Ezért a kiránduláson
kevés legyen a véletlen, hanem pontos program szerint haladjon minden. Anélkül, hogy az
erőltetettség, a sematizálás látszatát keltsük.

A kirándulás előkészítése.
Mik az előkészítés főbb szabályai? —Négy mozzanatot különböztethetünk meg az
előkészítésben:
a) a hely megválasztásának,
b) az alkalmas időpont kijelölésének,
c) a program összeállításának és
d) a szükségletek biztosításának kérdéseit.
a) Mindenekelőtt alkalmas kirándulóhelyet választunk. Amely vidék bővelkedik ilyenekben,
ott lehetőleg gyakran vezessük a csapatot más és más alkalmas helyekre -már csak a közeli és
távoli környék alaposabb megismerése végett is. De ne gondoljuk, hogy a
cserkészkirándulásnál a hely változatossága a leglényegesebb mozzanat. Végtére, ha egyik-
másik különösen alkalmas helyet többször is fölkeressük, még nem baj — a fő, hogy valóban
alkalmas legyen cserkészmunkára és legyen elég és megfelelő hely a különböző játékokra. Ne
gondoljuk azt sem, hogy föltétlenül hegy és erdő és völgy kell a jó kirándulóhelyhez. Nagy,
sík rétek és kisebb akácosok vízmosásokkal nagyon alkalmas helyek lehetnek.
Ha nem egészen közelre és ismeretlen terepre történik a kirándulás, tisztába kell jönnöd a
kirándulás helyével, az oda vezető utakkal, a távolságokkal és a nehézségekkel, melyek
útközben várnak rátok. Ismerned kell a közlekedési eszközöket és lehetőleg a terepre, szemle
céljából egyedül vagy egy társaddal előre ki kell menned, már csak azért is, hogy ne tedd ki
magadat az eltévedés veszélyének, de még csak a hazaérkezésben való kisebb késésnek sem.
b) A második feladat: alkalmas időpont választósa. Valamely ünnepnap, vagy vasárnap lesz
jó. Ha már többször voltatok kirándulni és a parancsnok úr megengedi, szombaton, vagy
ünnep előtti nap délutánján is elmehettek már. Az ilyen egész-, vagy másfél napos
kirándulásnál azonban gondosan ügyelj arra, hogy a fiúk vallási kötelességeiknek (szent mise,
istentiszteletek) eleget tehessenek. Erre tehát tekintettel kell lenni már az indulás időpontjának
megválasztásánál, esetleg már a hely megválasztásánál is.
A kirándulás napjának megállapítása után jöhet azután az indulás és érkezés pontos idejének
megállapítása. Egy kis egészséges koránkelés sohasem árthat, különben is különösen nyáron,
nagyon fontos, hogy a nagyobb melegek bekövetkezése előtt már elérjük a kirándulás célját.
Ezért az indulás időpontja a kora reggeli órákra essék, alkalmazkodva a közlekedési eszközök
indulásához, fiúk lakásának távolságához és egyéb szempontokhoz. Dönteni kell ugyanekkor
a közlekedési eszközöknek a kirándulás alkalmával való igénybevételéről is, s a költségek
fedezetéről. A közlekedési eszközöket nem szégyen igénybe venni, mert ha éppen a
cserkészkiképzésnek nem speciálisan az a célja, hogy a külvárosokat járjuk és
tanulmányozzuk, akkor ezek igénybevételével mégis jobban ki tudjuk a napot használni.
Természetesen, a kapható kedvezményeket okos megtudakolni és igénybe is venni. Ami a
költségek fedezetét illeti, itt a leghelyesebb, ha a fiúk maguk adják össze a szükséges
összegeket, még pedig a kirándulás előtt, mert utána nehézségek lehetnek a behajtás körül.
Talán mondanom sem kell, hogy a kirándulás kapcsán cserkészeidnek fölösleges költségeket
ne okozz. Jószívedre és tapintatosságodra bízom, miképpen járj el abban az esetben, amidőn
őrsöd valamelyik tagja szegénysége miatt nem tudja a költségeket előteremteni. (Esetleg
fordulj tanácsért parancsnokodhoz ily esetben.)
c) Következő mozzanat, hogy megállapítod a napi pro grammot. E programban lényeges,
hogy a kirándulás kicsiben a táborozás, a cserkészélet teljessége akar lenni. Amit tehát a
táborozásról mondunk e könyv egyik következő fejezetében, az értelemszerűen és a
lehetőségek figyelembevételével áll a kirándulásra is. (A munka részleteit illetőleg nagy
hasznát vehetjük a Magyar Cserkész könyvei 31-33. sz.: a Tábori Munkáknak!) E főszempont
mellett meg kell még említeni, hogy általában a kimenetel, és hazajövetel a rendelkezésre álló
időnek csak kisebbik felét vegye igénybe. És egy kirándulás programjából se szoruljon ki a
játék és a sport mellett a valódi haladást, ismeret- és ügyességgyarapodást jelentő
cserkészmunka, továbbá a test edzését és a fegyelmezést szolgáló torna- és rendgyakorlatok.
A programból már útközben is sokat lehet megvalósítani. Azonban nagyon elhibázza az a
vezető, aki arra törekszik, hogy egy-egy kiránduláson mindenre sor kerüljön. A kirándulás
nem óramű, hanem egy darab eleven élet, cserkészélet, amelyet túlságos sematizálás,
erőltetettség nélkül kell okos formákba, keretekbe szorítani.
A kirándulás programjára lényeges befolyással van az az időszak, amelyben a kirándulás
történik. Természetes, hogy télen főleg a mozgással járó munkát vagy sportot kell a
programban előtérbe helyezni —így pl. közös szánozást, hókorcsolyázást, fegyelmezett
hócsatákat rendezünk, vagy a nyomkövetést gyakoroljuk. És természetes, hogy más
intézkedést adunk az öltözködésre is télen, mint nyáron.
A részletek tekintetében azt a tanácsot adhatom, hogy délelőtt mintegy két óráig tartson a
szoros cserkészmunka. Ennek anyaga lehet a próbák egyes pontjainak a gyakorlása, mint
például tűzhelykészítés és tűzrakás, főzés, morse-, térképezési, nyomkövetési és
rendgyakorlatok, lopózkodás, favágás, a növény- és állatismeret, a szabadban való
tájékozódás, a járőr- és felderítő-szolgálat, hídépítés, telefonvonal vezetése, vagy valamely
cserkészjáték, vagy mutatvány elemeinek a gyakorlása. Mindezeket a cserkészkiképzés
programjából többnyire ismered. Ezeken kívül forrástisztítás, kútásás, kürt- és sípjelek
gyakorlása, fegyverismertetés, céllövés, asztal, padkészítés és latrinaásás, távolságbecslés és
próbáztatás.
A délelőtti munka után következhetik az ebéd, majd az ének. (L. a „Magyar Cserkész könyvei
3435. sz., Cserkészdaloskönyv.) Esetleg az ének helyett társasjátékot játszhattok, vagy a
délután fénypontjának: a cserkészjátéknak a megbeszélése következhetik, ha otthon el nem
végeztétek. A hadijáték mintegy másfélóráig tartson, hacsak az egész kirándulás célja nem
egy nagyobb szabású hadijáték volt. Uzsonna után következhetnek egyéb cserkészjátékok,
amilyeneket bőségben találsz a Cserkész játékoskönyvben.
E programra természetszerűen függ attól, hogy olyan helyre vezeted-e a kirándulást, amely
otthonotoktól nincsen túlságosan messze, — ezt vettem az imént alapul — vagy pedig a nap
nagyobb részét meneteléssel kellene töltened s éppen csak, hogy pihenőre és étkezésre van
időd. Nagyon megszoríthatja a pro-grammot a terep is (pl. felszerelés és kivinnivalók
szempontjából). Azonban bármily messze van a kirándulás végcélja, egy-két próbapontot
minden körülmények között gyakorolhattok, így pl. a térkép után való eljutást a kirándulás
helyére.
A program ilyetén pontos megállapítása után az van hátra, hogy váratlan lehetőségekre is
gondolj és fölkészülj, pl. valami kis baleset, rossz időjárás stb., és hogy a kirándulásra
vonatkozó eddigi döntéseinket és határozatainkat (hely, idő, program stb.) az őrssel is
közöljük. Meg kell beszélni azután és határozott utasításokat is kell adni az egyén és az őrs
felszerelésére s a szükségletekre vonatkozólag.
d) Az egyéni felszereléshez mindenekelőtt egy kényelmes használt cipő, vastag, az
izzadtságot magába szívó, nem gyűrődő gyapjúharisnya, esetleg jól felcsavart kapca
szükséges. A harisnya legyen hosszúszárú; a térdet ez is, a rövid lóden nadrág is szabadon
hagyja. A derékon öv legyen, késtartóval (karabiner), az ing lehetőleg kényelmes, bő ujjú,
nyitott nyakú flanelt-ing legyen, mely az izzadtságot a legjobban veszi magába. A szív feletti
zsebe mindig üres legyen. Nyakkendő, kalap előírás szerint. — Ez a felsorolás nem akarja azt
jelenteni, hogy kirándulni feltétlenül cserkész-felszerelésben kell. Akinek nincs, az hasonló
felszereléssel jöjjön, aki pedig még nem igazolt cserkész, az nem is jöhet cserkész
egyenruhában. Lehetőleg vigyenek a fiúk hátizsákot, még ha félig üres is. A felszerelés
kifogástalanul történjék, s azért annak módját, de a tartalmát is az indulás előtt részben
megbeszélni és gyakorolni, részben ellenőrizni kell. A felesleges holmikat (befőtt, tükör stb.)
kíméletlenül otthon kell hagyatni. A felszerelés súlya egyénenként változhat, azonban a
maximum erőteljes, jól fejlett fiúnál a testsúly egyötöde. Erre a fiúk egészsége iránti nagy
felelősségből kell gondosan ügyelni. Vigyen ellenben mint minimumot minden cserkész:
zsebkést, kulacsot vagy poharat, botot, elegendő, de nem túl sok, száraz, olcsó, könnyen
szállítható és tápláló élelmet (sajt, szalonna, főtt tojás, szalámi, esetleg konzerv, kolbász,
kenyér), illetőleg ha közös a főzés, akkor azt külön megbeszélve, csak bizonyos
tartalékélelmet, (cukor, csokoládé, kenyér). Teát vagy levest lehetőleg mindig főzess odakint,
s ezért szükséges lesz vinni csajkát vagy más edényt, gyújtót és papirost. Nagyobb
kirándulásra a fiúk, ha van, vigyenek még sátorlapot, cövekeket, térképet.
Ezek már félig-meddig közös felszerelési cikkek, s ezért itt áttérünk a kiviendő közös, őrsi
felszerelés megállapítására és a szükséges intézkedések kiadására. Szóba jöhet itt: vizesvödör,
sátorlapok, cövekek, balta, csákány, kis- és nagyásó, szerszámok, varrókészlet, vízmerő
pohár, üst, tűzhelylemez és karika; rostély, főzőkanál, kések, lábasok, térképek, morsezászlók,
Pesten pl. Thirring könyve: Budapest jobbparti környéke stb. Továbbá óra, iránytű és egy kis,
ügyesen összeállított mentőláda, vagy mentőszekrény, helyesebben mentőtáska (1.
Cserkészkönyv), továbbá labda, számok és karszalagok, futball s más szükséges játékszerek.
Ha közös főzés van, az élelmiszer nyersanyagok is az őrsi felszereléshez tartoznak, valamint a
főzőedények is, s mindkettőjük kiszállítása is közügy. Hogyan intézkedj ez irányban?
A szerelvények megőrzése, kivitele és behozatala sokszor zavarokkal jár, ha céltudatosan be
nem osztjuk az egyes szerepeket, miközben bizonyos cserkészcélokat is követünk. Evégből
legjobb, ha az egyes őrsi felszerelési tárgyakat — kivált, ha nincs cserkészotthonotok, bár
még akkor is tanácsos — őrsöd egyes tagjai között kiosztod, és állandó gondjukra bízod.
Egyik pld. a vizesvödröt gondozza, feladata jó karban tartani; ha esetleg elszakadt, megvarrja,
vagy varratja és állandóan tisztán tartja. Kirándulásra elhozza magával, gondoskodik vízről és
valami merítő edényről; a vizet árnyékos és védett helyen tártja. A másik gondjára pld. a
futballt bízod. ő gondoskodik fűzőről, szivattyúról, gumi-ragasztóról, s egyéb kellékekről,
bőrvarrótűről és fonálról s hasonlókról. óvja a kiszáradástól és a nagy nedvességtől a bőrt stb.
Egy harmadikra a főzést, a szükséges konyhaszerek és nyers ételneműk beszerzését bízod s ő
e feladatot teljes felelősséggel látja el. Gondoskodik továbbá az edények, szerszámok
jókarban maradásáról, az üstök kitisztításáról, konyharuhák kimosásáról stb. A negyedik a
szerszámokat: ásót, csákányt hozza ki, gondoskodik a szemetesgödör megásásáról, a szemét
elégetéséről és természetszerűen a szerszámok otthoni rendjéről és megóvásáról is. Teneked
persze pontosan tudnod kell (tehát fel is jegyzed magadnak!), kire, mit bíztál, hogy azután
ellenőrizni tudd őket. Ugyanilyen formán gondoskodj a kiránduláson a tisztaságról is; pl. egy
fiúra bízod azt, hogy soha egy pillanatig se legyen semmiféle szemét, papírhulladék s hasonló
a tábor területén. — Ezeket a megbízásokat kirándulásonként változtathatod, esetleg csak egy-
két havi időközökben. Így tudod a kirándulást, mint a cserkész gyakorlati kiképzés egyik
legjobb eszközét, arra is felhasználni, hogy a fiúkban a felelősségérzést növeld s hogy
megszokják a közösségért való áldozatos munkát.
Ha minden pontosan elő van készítve, a kirándulást a csapat parancsnoksága is engedélyezte,
a szülők a fiúkat elengedik, s viszont velük minden tudnivalót közöltél, akkor még a
gyülekező helyet kell megállapítani. Ez lehetőleg a csapatotthon legyen, már csak azért is,
hogy a közös felszerelést, mely ott szokott tartatni, könnyen magatokkal vihessétek. Ha ez
kerülő volna, egy oly közismert és könnyen megközelíthető helyet kell kijelölni, mely a fiúk
lakásától általában nincsen nagyon messze és a kirándulás célja felé esik (vasút, hajó,
villamos állomás, tér, középület stb.).

Indulás — menet.
Ezen a gyülekező helyen természetesen te vagy az első, ugyanúgy, mint az őrsi
összejövetelen, hogy a korán jövőknek hasznára lehess és a szükséges előkészületekről, az
intézkedéseid végrehajtásáról meggyőződhessél, ha valami sürgős pótolni való van, azt is
elintézhesd.
A kirándulás helyére szintén a cserkészszellem, a cserkész-szabályok értelmében kell
kijutnod. A menetelés lehetőleg mindig rendekben történik. Szűk helyen, ösvényen, vagy
ember-tömegen keresztül egyes sorban. Ha helyedet elhagyod, az őrsi zászlót, melyet addig te
vittél, a segédőrsvezetőnek adod át, a parancsnoklás jogával együtt. Ha van annyi helyetek,
hogy rendekben menjetek, lépjetek egyszerre; ez, ha jól belejöttetek, ép úgy segíti a
menetelést, mint a jó nóta. Különösen ha templom, vagy följebbvaló előtt kell tisztelegnetek,
vigyázzatok a lépésre. A trombitaszó használatával légy óvatos, mert a katonai jelek
használata nincs megengedve. Menetközben megengedhetsz bizonyos könnyítéseket, akár az
öltözéken, akár a magatartáson, pl. a beszélgetést, éneket stb. A sorból csak azt engeded
kilépni, aki erre engedélyt kér. A menet mindig az út baloldalán halad; városban, ha van hely,
a járdán, ha nincs, a kocsiúton. Szembejövőknek balra, előttünk haladóknak jobbra kell
kitérni. Menetközben enni, vagy inni parancs vagy engedély nélkül nem szabad.
Utazásnál különösen ügyelned kell a felés leszállásra, melynek rendben, előre megszabott terv
szerint és csendben kell lefolynia. Nagyon vigyázol a cserkészbotokra, melyeket egy
cserkészed, pld. a segédőrsvezető előre összeszed, és egyszerre visz be a kocsiba. Az utazási
szabályokat, mint általában a felsőbbségek minden rendelkezését, a legféltőbb gonddal kell
megtartanotok. Leszállásnál gondoskodj a kocsi ellenőrzéséről: nem hagyott-e valaki valamit
ott. Szemetelni, piszkítani, rongálni: nem illik, nem szabad.
Ha nagyobb menetelő kirándulásról van szó, ez esetleg járőrökre való szakadás útján, esetleg
egy hadijáték bekapcsolásával történhetik meg. Egyáltalán nagyon figyelembe ajánlom, hogy
a kimenetel értékes idejét sohase hagyd elveszni a cserkészkiképzés szempontjából.
Ezért sohse kell túlságosan sietni. Ha a természet ismertetésére, érdekes növény vagy állat
megfigyelésére, valamely geológiai alakzat vagy ásvány bemutatására nyílik alkalom: álljunk
meg és éljünk az alkalommal! És a térkép után való eligazodás, a terepnek és az útnak a
térképen való ellenőrzése, a jelzések továbbítása, a világtájak megállapítása, milyen
tanulságossá, énekek tanulása, a távolságbecslés gyakorlása milyen kellemessé tudja tenni az
utat. A menetelés felhasználása azonban csak akkor fog sikerülni, ha egyetlen cserkészünk
sem fárad ki annyira, hogy szelleme frissességét elveszítse. Menjünk tehát lassan, tartsunk
pihenőket, legyünk tekintettel a fiatal fejlődő szervezetekre is és ne akarjunk olyan
menetteljesítményt felmutatni, mint a katonák. Azért se jó a sok menet, mert idő és energia se
marad egyéb cserkészmunkákra és játékra. Óránként a menetteljesítmény legyen átlagban 3
km (pihenőt is beleszámítva). Persze, azért a kirándulás nem séta, és igenis akarjuk, hogy a
kirándulás erőink alapos megfeszítését követelje tőlünk! Csak á túlzástól óvakodunk.
Ha gyalogszerrel indultunk útnak, az első tízpercnyi menet után néhány perc pihenőt kell
adnod a szerelvények és a cipő esetleges megigazítására. Hosszabb meneteknél minden egy
órai menetre 15--20 perc pihenő jusson, ha hegyes terepen menetelünk, akkor esetleg (a terep
szerint) még gyakrabban kell pihenőt elrendelni.
Rövid pihenőnél csak a szerelvény megigazítása, egy kis leülés, a szükségletek elvégzése
engedhető meg. Hosszabb pihenőnél, szabályos rendben letelepedést és leszerelést kell
elrendelni. A vízivás csak az esetleges étkezés, vagy 10-12 percnyi pihenő után engedhető
meg. A főétkezés semmi esetre se legyen olyankor, amikor még derekas és nehéz menet van
hátra. És a sok, vagy sokszoros vízivásról is le kell szoktatni a fiúkat, mert céljukat, a lehűlést,
úgy sem érik el vele, hanem csak annál inkább izzadnak.
A városban, mint mondottam, sorban vagy rendekben haladunk, a szabadban a hegyek között
azonban a terephez és a szerelvényekhez alkalmazkodunk. A praktikus cserkész gondosan
ügyelni fog arra, hogy fölöslegesen ne menjen hegynek fel, s viszont úgy választja útját, hogy
az egyszer már elért magasságot ne kelljen elveszítenie. Viszont a jó, de valamivel hosszabb
útat nem áldozza fel a rossz kényelmetlen, valamivel rövidebb útért. A szabadban való
menetnél sokszor a zárt alakzatot egészen megszünteted, s tetszés szerinti szabad
csoportokban, vagy pedig az őrs menetalakzatában haladtok. Ennek módja, mint a
Cserkészkönyv is közli, az, hogy az élen halad egy ügyes cserkészed, térképpel a kezében, s a
legjobb útat keresi, és vezeti az őrsöt. A segédőrvezető az őrs végén menetel, és vigyáz, hogy
senki le ne maradjon. Te az őrs zömével középen haladsz. Esetleg, ha jónak látod, jobbra és
balra egy-egy oldalvédet állítasz. A menet természetesen a legjobb utat keresse, köves, sziklás
út nemcsak a cipőt, de a lábat is rongálja. Nyáridőben, ha lehet, az út nagyobb részét
árnyékban tegyétek meg, ha nem lehet, akkor vigyázni kell, hogy a fiúk napon fedetlen fejjel
ne járjanak, viszont a test és a fej szellőzése is (ingnyak kinyitása, ingujj feltűrése, kalap
időnkénti levétele) biztosíttassék.

Megérkezés és foglalkozás.
A kirándulás céljához érkezve megfelelő helyet keresel, ahol elrendeled a letelepedést.
Rögtön kijelölöd a tóbor határát, melyet engedélyed nélkül senkinek elhagyni nem szabad.
Megásatod a szemetesgödröt, papír, szemét csak abba dobható. Rendelkezel a latrináról; ha
nem ásatsz, elrendeled, hogy az excrementum félreeső helyen ásandó el. A vizes vödröt
árnyékban, tisztán kell tartani, meríteni belőle csak erre a célra szolgáló merő pohárral szabad,
melyet viszont ivásra nem szabad használni.
A munka végzése közben ugyanazokra a szempontokra kell ügyelned, amiket az őrsi órán
végzendő munka kapcsán már említettem, főként tehát arra, hogy mindenki mindent jól
megértsen és rögtön meg is tegye, amit parancsoltál. Te magad lehetőleg háttérben maradsz,
irányítod és ellenőrzöd a munkát.
Jól jegyezd meg magadnak: nem az a jó vezető, aki maga végez mindent, hanem az, aki a
rábízottakkal tudja elvégeztetni a munkát. A vezető feladata elsősorban nem dolgozni, hanem
dolgoztatni. Mert ez sokkalta nehezebb. Jól mondta egy kiváló emberismerő, hogy könnyebb
tíz ember helyett dolgozni, mint tíz ember munkáját szervezni és vezetni.
Még csak arra kérlek, hogy ne legyen kirándulás, melynek programjából a játék és a sport
kiszorítaná a komoly, a haladást jelentő cserkészmunkát, viszont a test edzését szolgáló torna-
és rendgyakorlatok se maradjanak el soha.
Mindezek után kiadjuk intézkedéseinket a játékra, a munkára, az időbeosztásra vonatkozólag.
A szoros értelemben vett kiképzőmunka vagy gyakorlat ne legyen nagyon hosszú: másfél, két
óra elegendő és lehetőleg ebéd előtt érjen véget. Az ebéd is cserkészmunka, mert testi és lelki
erőink fenntartását csak rendszeres, egészséges táplálkozástól várhatjuk. Ezért
gondoskodásodnak arra is ki kell terjednie, hogy egyrészt elegendő tápláléka legyen a
cserkészeknek, különösen nagyobb meneteknél, erősebb játékoknál, másrészt azonban nem
engedheted meg a felesleges dőzsölést, vagy élelmiszer-pazarlást. Étkezés után célszerű egy
kis csendes pihenőt adni az emésztés elősegítésére, vagy egy kis társasjátékkal, jókedélyű
énekkel lehet fél, háromnegyed órát eltölteni. — A délután a játékoké, mint arról már egy
előző fejezetben külön is írtam.
Akár játékról, akár munkáról van szó, a kiránduláson állandó gondod legyen arra, hogy a fiúk
soha, sehol ne legyenek határozott parancs nélkül. Amíg a fiúk el nem érik a
fegyelmezettségüknek azt a magas fokát, amikor már lélekből, maguktól tartanak fegyelmet,
addig mindig erősen kézben kell őket tartanod. Az evést, ivást, a táborhely elhagyását, énekét,
játékot, pontosan szabályoznod kell, megfelelő parancsokat kell kiadnod és nem szabad
előfordulni például annak, hogy munka végeztével a fiúk, csak úgy ötletszerűen, egyenként
hozzáfogjanak az étkezéshez. Evés előtt és után sohase feledd el a közös imádságot.
Mint jó őrsvezető munkaközben is, játékközben is őrsödnek minden egyes tagját folytonos
figyelemmel kíséred. egyelsz arra, hogy ne melegedjenek túlságosan föl, ne erőltessék meg
magukat, ne vállalkozzanak semmire erejükön felül. Vigyázol szerelvényükre, ruhájukra is ép
úgy, mint a belső fegyelemre és a rendre. Ha nagyon rossz kirándulás közben az időjárás,
vissza kell fordulnod, egy kis esőtől azonban, kivált nyáron, nem szabad megijedni. Az egyéni
fölszerelést persze úgy kell szabályoznod, hogy az időjárás semmiféle meglepetést, illetőleg
az egészségben kárt ne okozhasson.
Ezért célszerű a felszereléshez egy kis kabátot, vagy pedig egy lóden gallért, esetleg
esőköpenyt hozatni a fiúkkal, ami jó idő esetén a hátzsákban vagy a zsákon kívül legyen.

Visszatérés.
A hazamenés előtt a tábor egész területét teljesen rendbe kell hozni s minden fiúval
szerelvényét át kell vizsgáltatni, hogy nem veszett-e el valamije. Különösen ha ástunk, kell
gondosan minden nyomot eltüntetni, gödröket betömni, szemetet elégetni, úgyhogy egy
legközelebbi eső után ne lehessen megállapítani, hogy ott bárki járt.
Hazafelé vidám cserkészénekléssel jöjjetek. Nagyon fontos a pontos elindulás, de talán még
fontosabb a pontos érkezés, már csak a cserkészek hozzátartozói szempontjából. is. Minthogy
a fáradtságtól magad is elbágyadsz és így estefelé intézkedéseid, talán már kevésbé lesznek
oly szabatosak, gondoskodásod nem lesz mindenre kiterjedő, azért még jókor, legkésőbb a
hazaindulás előtt add ki utolsó intézkedéseidet, amelyek az elvitt őrsi holmik haza, illetve a
cserkészotthonba való szállítására, a hazamenetel rendjére, a szétoszlásra, a legközelebbi
viszontlátásra stb. vonatkoznak.
Mint minden cserkészmunkánál, itt is melegen ajánlom, hogy a nap befejezése utón kérdezd
meg a fiúkat,: mit is tanultak ma, mivel lettek ügyesebbek, okosabbak, erősebbek, jobbak:
egyszóval kedvesebbek Isten előtt. Esetleg barátságosan érdeklődjél aznapi jótettük iránt és
végül egy pár kedves, meleg szóval köszönd meg jó munkájukat, dicsérd meg azt, aki a
legjobb munkát végezte az napon s végül végy tőlük búcsút. Így a kirándulás nemcsak a
testre, nemcsak a gyakorlati ügyességre volt jótékony hatással, hanem mélyítette, gazdagította
cserkészeidnek a lelkét is, alkalmat adott arra, hogy a jellem útján is tegyenek egy haladó
lépést előre és közelebb hozott téged is a fiúkhoz.
A kirándulás a cserkészkiképzésnek igen értékes eszköze. Hacsak teheted, legalább
kéthetenként vezess kirándulást, még télen se riadj ettől vissza, amikor esetleg egy ródli, vagy
sí gyakorlattal kötheted össze, vagy a nyomkövetést gyakoroltathatod a hóban és
fegyelmezett, nagyszabású hócsatákat rendezhetsz.
Ha a kirándulás csapatban történik, akkor ügyelj a nagy táborozásról mondandókra és
használd fel az alkalmat, illeszd tudatosan programba, hogy őrsöd tagjai megismerjék a csapat
többi tagját is.
Mint a kirándulás vezetőjének, jól kell ismerned a mezőrendőri szabályokat is, főként azokat,
melyek a tűzgyújtás helyére, az erdőben, vadászterületen, szántóföldön, gyümölcsösben,
szőlőben, tarlón stb. való viselkedésre vonatkoznak. A legfőbbek ezek:
1. Vetésre, szántásra ne lépj, csak használt és engedélyezett úton járj.
2. Tüzet csak engedélyezett helyen gyújts, vagy szerezz külön engedélyt.
3. Erdőben ne hangoskodj, utakról le ne térj.
4. Gyümölcsöst, szőlőt kerüld, mellette pihenőt ne tarts.
5. Növényt, bogarat stb. csak engedélyezett helyen gyűjts; fát ki ne vágj, ágakat ne
tördelj.
Általában még a gyanú látszatát is tedd lehetetlenné, mintha a magántulajdont és
magánérdeket sérteni akarnád és a hatóságoknál előzetesen járj el, ha közterületet használni
akarnál .
A kirándulás eseményeit az őrsi naplóban meg kell örökíteni, tanulságait, eredményeit pedig
úgy kell hatásosabbá tenni, hogy a következő összejövetelen alaposan megbeszéljük és a
levonható tanulságokat jól lélekbe véssük.
Ha egész napos kirándulást bármi okból nem rendezhetünk, akkor ragadjuk meg az
alkalmakat a félnapos kirándulásokra is. Bár itt sok mindent másképp kell szervezni és
előkészíteni, mégis mindaz, amit az egész napos kirándulásokra fentebb mondottunk, erre is
értelemszerűen vonatkoztatható. — Mozgó táborozást őrssel nem szoktak és nem is tanácsos
végezni, ha majd öreg cserkészek lesztek, akkor eljön annak is az ideje.
Mindaz, amit eddig mondottunk, a kirándulás vezetésének s ott az őrsvezető és őrs
feladatainak egy általános képét adja. Természetesen, ha első kirándulásotokat végzitek, akkor
sok részletre még ennél is nagyobb gondot kell fordítani, — s viszont, ha egy összeszokott,
már együtt-táborozott őrsöd van, akkor egy-két dolog itteni tanácsaimból felesleges. Ezt azért
említem, hogy amint az összejövetelek programjánál, ugyanúgy a kirándulás programjánál is
nagy tekintettel kell lenni az előzetes képzettségre és az adott helyzetre, s ehhez kell
eljárásban, módszerben, programban alkalmazkodni. Mivel minden egyes kirándulásnál
vannak mozzanatok, melyek azonosak, ezekkel és így e fejezet gerincét is áttekintés céljából
még egyszer felsorolom:
1. Kitüzni a kirándulás napját, az indulás és érkezés pontos helyét és idejét.
2. Megismerni a kirándulás helyét, esetleges terepszemle.
3. A kirándulás programját megállapítani, az őrs tagjaival közölni.
4. Kirándulás költségeit kiszámítani, a fiúktól előzőleg beszedni, kedvezményeket
biztosítani.
5. Szabályozni az egyéni felszerelést.
6. Kiosztani a közös felszerelést, kivitelről, hazaszállításról, elraktározásról intézkedni.
7. A menet és jövet idejét cserkészszempontból kihasználni.
8. Menetakadályokra, egészségügyi következmények létesítése.
9. A táborhatárok megállapítása, közintézmények létesítése.
10. Délelőtt munka (kiképzés), délután játék.
11. A tábor területének rendbe hozása, pontos hazaindulás és érkezés.
XII. A FEGYELEM.
Azoknak az őrsvezetői feladatoknak, amelyeket eddig, főleg a gyakorlati kiképzés kapcsán,
említettünk, a megoldása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a cserkészek találékonyak és
ügyesek legyenek, hogy ne várjanak minden cselekedetükben másoktól utasításokat. Hogy az
életben szükséges élelmességet, résenlevést eltanulják, hogy az alkalmakat a jó munkára
felhasználni tudják, hogy tehát egész jellemükben az önállóság, határozottság és
öntevékenység uralkodjék. Azonban a fiúk nemcsak egyének, hanem a köznek is tagjai;
nemcsak egyéni céljaikat szolgálják, hanem a közösségnek is, a nagy magyar céloknak is
katonái, nincsenek egyedül, egymagukban, hanem egy egésznek részei: feltétlenül szükséges
tehát ezerféle okból a cserkészetben is a fegyelem.
Az élet sok-sok viszonylatában látjuk az önfegyelem szükségét és szerepét. Ahol többen
működnek együtt, mindenütt van vezető és vezetett, főnök és alárendelt, elöljáró és alantas: a
hivatalokban, a rendőrségnél, katonaságnál; de fegyelem van az iskolában, sőt a szülői házban
is. A fegyelemre való készségelsajátítása, az engedelmesség lelkülete éppen olyan fontos,
mint az önállóság lelkének a birtoka; neked tehát e tekintetben is végtelenül fontos feladataid
vannak. Igaz, a lelki nevelés, és így a fegyelemre nevelés is elsősorban a parancsnok dolga.
Azonban talán mondani se kell, hogy ha te azzal a neveléssel nem tanúsítasz összehangzó
magatartást, ha a saját munkáddal, az őrs vezetésében tanúsított következetességgel és
példaadásoddal nem támogatod elöljáróid nevelő tevékenységét: akkor az még félsikert sem
érhet el. Jól érezd át, tehát e téren való felelősségedet, melyet csak fokozzon az a
különlegesen érdekes tény, hogy nálunk, cserkészeknél, a: engedelmesség szabályát az
önkéntességével kell összeegyeztetni. Mert tudod, hogy mindannyian, te magad is, önként
lettünk cserkészek, tehát nálunk az alárendelés nem mehet a katonai drill, az életre-halálra
való feltétlen rendelkezés szellemében, az engedelmeskedés nem történhetik a célt nem
ismerő vakságban: az egyénnek öntudatos alárendelése, az öntudatos engedelmesség a
cserkész fegyelem jellemzői.
A fegyelem és az önfegyelem értéke a közösség, de az egyén szempontjából is végtelen.
Láttál talán már embereket, akik a közlekedési szabályok meg nem tartása miatt életüket
vesztették? Bizonyára, vagy legalább hallottál róla: egész biztosan fegyelmezetlen lelkek
voltak. — Hallottál társaságban neve
tést és vihogást, mikor egy testi hibában szenvedő, egy púpos, egy béna vonult el ott?
Bizonyára, — ők is fegyelmezetlen lelkek voltak. — Láttál már embereket a zsúfoltan jövő
vasutat vagy villamost megrohanni? Fegyelmezetlen emberek voltak, mind egy szálig. A
fegyelmezetlenség véghetetlen átka végigvonul az egész társadalmon, amint hogy viszont a
fegyelem végtelen értékeiből születnek a halhatatlan nagy lelkek: a feltalálók, a tudósok, az
akarat hősei, a szentek, az emberiség valamennyi igazi nagyja. A mindannyiunkban benne
levő és bennünket cselekvésre késztető erők, a cselekvő energiák levezetésére kiváló alkalom
az a sok munka és foglalkozás, amire a cserkészet ád ezer lehetőséget; ám mindez erők és
mindezen munkák eredményei és értéke semmissé válik, ha nem rendelkezel a gátló, fékező
erőkkel, amelyek a sokszor oly könnyen, szinte magától jövő, könnyelmű, meggondolatlan,
másokat bántó, sokszor ostoba és veszedelmes cselekvésnek és késztetéseknek megálljt nem
parancsolnak. A fegyelem, egyik oldalról nézve, nem is más, mint ezeknek a józanság által
sugall fékező erőknek az érvényre juttatása a vakon és önkéntelenül megnyilatkozó cselekvő
erőkkel szemben. Úgy-e világos, hogy a kettő harmóniája és egyensúlya adja azt a férfiúi
jellemet, ami a cserkésznek kell, hogy ideálja és sajátja legyen.
A fegyelem itt vázolt nagy-nagy fontossága a cserkészetben azt jelenti, hogy neked e téren
őrsvezetői munkádban számos feladatod van. Hármat emelek ki. Az első és legfontosabb,
hogy te tudj engedelmeskedni a fölülről jött parancsnak pontosan, vidáman és habozás nélkül;
a másik, hogy a te belső fegyelmed: az önfegyelem jó alapokon álljon. Végezetül: tanulj meg
helyesen parancsolni.
Mindenekelőtt tehát két dologról van itt szó: engedelmeskedni (fékező energia) és
fegyelmezni, parancsolni (cselekvő energia). S a lelki erők mélységes összefüggése
következtében fegyelmezni csak akkor tudhatsz igazán, ha önmagadat már meggyőzted, ha a
fékezőerők uralmát biztosítottad azok felett a széthúzó, egyéniségedet, törekvéseidet,
munkádat a cselekvés lendületébe, de meggondolatlanságába is belevivő erőid felett, a
korlátozatlan és természetes erők felett, melyek olyanok, mint a tűz ereje: csak megkötve
hasznosíthatók.
Mert a fegyelmezés legmélyebb értelmében annyit jelent, mint egy nagy elvet lelkünk
mélyéig átérezni és teljes odaadással követni. Egy nagy elv öntudatos, kitartó követése, a
magasabbrendű erők uralmának az alacsonyabb rendűek felett való biztosítása: tehát belső
fegyelem és szabadság az a diadalmas erő, amely mindenkit csodálattal és tisztelettel tölt el,
amely tulajdonképp fegyelmező hatással van a környezetre. nemcsak az alárendeltekre,
hanem mindenkire.
Tehát az én elvszerű cselekedeteim, állandó szokásaim. következetes eljárásom,
szigorúságom önmagam mai szemben: tulajdonképpen ezek a cselekedetek, illetőleg a belőlük
áradó erő az, amely minden vezényszónál, minden kemény parancsnál hathatósabbak. Ez
tehát a lényeg a fegyelmezésnél, ez teremti meg alárendeltjeidben a fegyelmezésre alkalmas,
lelkületet. És amilyen állhatatosan követed te a cserkészeszményeket, ugyanolyan hajthatatlan
következetességgel kell elvárnod minden egyes cserkészedtől is a mindvégig való kitartást
kötelességei teljesítésében. Vagyis: a parancsolni tudás alapja: az engedelmeskedni tudás. Itt
van a mélységes összefüggés.
Amit itt még ki kell emelnem, az az, hogy nemcsak neked kell engedelmeskedni, nemcsak
meg kell tanulnod cserkészvezetőhöz illően nemesen vezetni és parancsolni, nemcsak a fiúkat
kell engedelmességre szoktatni, hanem meg kell őket tanítani az igazi engedelmességre, és
ezáltal elvezetni őket az igazi szabadsághoz. Mert ehhez az út csak a fegyelmen át vezet, csak
az engedelmesség gyakorlása képesíti őket és mindannyiunkat arra, hogy énünk nemesebb és
felsőbbrendű részének tudjuk a vezetést és így egész lényünk számára az igazi szabadságot
biztosítani.

A cserkészfegyelem alapjai.
Hogy a cserkészetben fegyelem van, ez azt jelenti, hogy vannak elöljáróid, és hogy mint
őrsvezetőnek, vannak alárendeltjeid is. Feladataid az engedelmességben a cserkésztörvény
pontosan körvonalazza és szabályozza. Itt csak arra utalok, hogy nem várhatsz más
engedelmességet őrsöd tagjaitól, mint ahogyan te engedelmeskedsz elöljáróidnak és
följebbvalóidnak. Minden tudásodat és minden akaraterődet akkor szedd tehát elsősorban
össze, amikor engedelmeskedni van alkalmad, mert ezzel szolgálod legjobban azt, hogy
parancsolni tudj és megtanulj.
Mert parancsolni is kell tudni; és ez a fegyelem terén fennálló másik feladatod. Neked
nemcsak szeretettel, a fiúk iránti tisztelettel kell az őrsöt összetartani, hanem szükséges, —és
nálunk Magyarországon kétszeresen szükséges, — hogy kemény akarással, céltudatos
fegyelemben is tartsd össze az őrsödet. Már volt szó arról a hangról, amelynek uralkodnia kell
közötted és őrsöd tagjai között. Talán arra gondolsz e pillanatban, hogy most mást kívánok
tőled, mint akkor, amikor a legmelegebb és szerető hangot kértem tőled cserkészeiddel
szemben. Nem, pajtás. Én úgy érzem, hogy az a feltétlen jóakaratú szeretet, amely semmiféle
áldozatot nem kímél a fiúkért, az őrsért, éppen az adja meg a lehetőségét is, és az erkölcsi
jogosultságát is annak, hogy egy intésedre, szemednek egy mozdulatára az őrs már cselekedni
legyen kész, s hogy amikor a kölcsönös tiszteletről és szeretetről beszéltünk, akkor
tulajdonképpen a cserkészfegyelem igazi alapjairól beszéltünk. Mert itt, az önkéntes
munkában, el sem lehetne képzelni, hogy tudjanak neked engedelmeskedni, ha nem tisztelnek
és szeretnek. És nem tudhatod cserkészeidet jól vezetni, és nekik helyesen parancsolni, ha
nem szereted őket. A szeretet és a keménység csodálatos összeforrása a cserkészfegyelem:
éld, szolgáld ezt minden cselekedetedben. minden akarásodban.

Parancs.
A fölé- és alárendeltségből folyik, hogy a fiúk nemcsak önként és teljesen tetszés szerint
működnek a cserkészetben, hanem parancsokat is kapnak, és azokat végre is kell hajtaniuk.
Az önkéntesség szempontja ott egyeztethető össze a fölé- és alárendeltséggel. hogy a
parancsadás csupán azokra a feladatokra terjedhet ki, amelyeket a fiú és szülei önként
vállaltak. A parancs tartalma és formája szempontjából pedig a határ ott van, hogy a parancs,
mely elhagyja ajkadat, sosem az akaratod, szeszélyed, hanem mindig a felsőbbség
utasításainak és rendelkezéseinek folyománya; másrészt pedig egy parancs sem irányulhat
cserkészeid vagy embertársaid becsülete vagy javai ellen, szóval a parancsok tartalma és
szelleme csak a cserkésztörvénnyel teljesen összehangzó lehet.
Lássunk néhány példát:
A kiképzés munkája, a tábor munkája, a beosztás, a szolgálatra rendelés, bár közvetlenül te
vezeted ezeken őrsödet, illetőleg közvetlenül te adod ki a végrehajtásra vonatkozó
utasításokat, mind a felsőbb parancsnokságtól származik, te is csak végrehajtó szerv vagy
bizonyos értelemben. (E példából látszik a parancsoknak az a tulajdonsága is, hogy mindig a
magasabb egység érdekében szükséges bizonyos cselekvéseket rendel el.). Azt mondottam,
hogy nem lehet a parancs a te egyéni szeszélyed és akaratod. Ha pld. neked eszedbe jut, hogy
mindennap 3 óra hosszat tartsatok összejövetelt, vagy hogy a patak medrét megváltoztasd,
hogy talán egy kis kunyhót építs: az ezekben való közreműködésre őrsödet nem
kényszerítheted, önkéntes jóakaratuktól van függővé téve a részvétel. Ha talán azt rendelnéd
el, hogy a szomszéd ablakát beverjék, vagy idegen kertben gyümölcsöt szedjenek, vagy
valami erkölcstelen dolgot tegyenek: ezt nem is szabad megtenniük, ezeket meg kell
tagadniuk. E példákból kidomborodik tehát, hogy a cserkésztörvénnyel s az állami és a
lelkiismeretbeli törvényekkel szemben álló parancsokat neked nemcsak kiadnod nem szabad,
hanem azokat a fiúknak egyenesen kötelességük megtagadni. Ez az öntudatos engedelmesség
egyik nagyszerű oldala is. Tehát ezek szerint neked, mint őrsvezetőnek, parancsadási jogod
elsősorban csak abban áll, hogy a csapatvezetők utasításait az őrsben és az őrssel közvetlenül
végrehajtod, másrészt pedig, hogy ott rendelkezel és intézkedsz, ahol a fiúk önkéntes
cserkészmunkája erre neked jogot ad: vagyis az önkéntes elhatározással megállapított őrsi
összejövetelen való megjelenést, az önként vállalt munkák és kötelezettségek (így a
cserkésztörvények és fogadalom) végrehajtását ellenőrzöd.

Ellenőrzés.
Az ellenőrzés tehát az a másik fő mozzanat, ahol fegyelmezésednek meg kell nyilatkoznia.
Erről már tulajdonképpen volt is szó, főként a kiképzéssel kapcsolatban. Ott említettük már,
hogy neked folyton látnod kell, mennyire haladtak testvéreid, azért meg kell vizsgálnod
minden egyes őrsi összejövetelen haladásuk fokát. Be kell mutatniuk az előzőkben tanultakat,
meg kell oldaniuk az esetleg kapott cserkészfeladatokat, naponkint be kell számolniuk a
végzett cserkészmunkákról. Addig nem mehetsz tovább, amíg nem látod, hogy mindegyik jól
átdolgozta magában a megfelelő cserkészismereteket és ért is hozzájuk.
De nemcsak a praktikus kiképzés eredményeit kell ilyen formán figyelemmel kísérned, hanem
az erkölcsi és testi erők fejlődését is. Ügyelned kell arra, hogy a test fejlesztésére előírt torna
és sportgyakorlatokat, a sokhelyütt szabályozott napi tornát elvégezték-e? Esetleg te is
végeztethetsz velük naponkint a legfontosabb izomfejlesztő gyakorlatokból néhányat.
Egészségükre is nagyon kell vigyáznod és külsejüket is gyakran szemügyre kell venned. Nem
piszkosak, nem rongyosak-e? Vigyázol arra is, hogy valami furcsa, félszeg szokást ne
vegyenek fel (például könyveiket ne szaggassák szét, ne hordják laponként az iskolába).
Mindezt nagy-nagy szeretettel kell tenned, távolról sem sértő módon.
De ez az ellenőrzés nemcsak a kiképzés önként vállalt munkájára, a cserkészutasítások és
törvények megtartására terjed ki. Neked arra is ügyelned kell, hogy fiaid a
cserkésztörvényhez, a cserkészet szelleméhez olyan cselekedetekben is ragaszkodjanak,
melyek nem szorosan cserkésztények. Neked vigyáznod kell arra, hogy a cserkészet jó
hírnevén kifelé, az emberek felé se essék folt, semmi megszégyenítő dolgot, főleg
cserkészruhában, vagy jelvénnyel, sem őrsöd tagja, sem más ne tehessen. A
cserkészbecsületnek közfogalommá kell válnia. És minthogy részben már azzá is vált,
féltékenyen kell őrködnünk megőrzésén, a külsőségeken, a látszaton is. A maszatos, piszkos
cserkész, vagy egy cserkesz rongyos ruhában, cserkész a villamos lépcsőjén, cserkész a
villamoson jegy nélkül, cserkész, amint gyümölcsöt lop, cserkész, aki az utcán verekszik, és
aki segítség nélkül hagy segítségre szorulót: mindez magában is hiba, de cserkészruhában
elkövetve, még súlyosabb bűnné nő, mert a közösen, verejtékes munkával megszerzett, drága,
fehér cserkészbecsületet szórja be sárral.
Azonban az ellenőrzésnek ez a feladata nem lehet a számodra jog arra, hogy egyrészt a saját
jellemedet erőszakold rájuk, és másrészt, ha valami hibát, megrovandót tapasztaltál, hogy
akkor, ,nekieshetsz" cserkésztestvérednek és felülről lefelé, a rideg bíró hangján, durván,
türelmetlenül, esetleg Mit megalázva hozhatod szóba az elkövetett hibát. Nem! Neked
tisztelned kell kis testvérkéd egyéniségét is és mélyen át kell érezned, hogy mindegyikünknek
más-más forma, a :szokásoknak, módszereknek egy más-más összetétele biztosítja csak a
nyugodt és eredményes jellemfejlődést.
Ezért százszor meg kell gondolnod, mielőtt bármily jogosnak látszó kritikával illeted
munkájukat. Ennek a jogos kritikának is a leggyengédebbnek, baráti szeretetből fakadónak
kell lennie, és Isten óvjon attól, hogy egy „kritikusnak" az ítéletét hallja kicsendülni
szavaidból. Éppen ellenkezőleg, mindig éreznie kell, hogy neked is fáj úgy a feddő, helyesbítő
szó, mint őneki.
S ha valami elkövetett hibát észrevettél, nagyon ügyelj a módra is, amellyel ezt tudtára adod
cserkészednek. Sokkal hatásosabb, kevésbé sértő, tehát mindenképpen legszebb, ha lehetőleg
minden ilyen ügyet négyszemközt tárgyalsz. Igen nagy tapintatosság, ügyesség, és meghitt
őrsi viszony szükséges ahhoz, hogy merészelj ilyen kérdéseket az őrs előtt is szóbahozni. (A
nyilvánosan történt, vagy az egész őrsre vonatkozó hibákat pedig mégis így kell szóvátenni.)
A négyszemközt való beszélgetésnél is ügyelj arra, hogy az az igazság, amelyet ki akarsz
domborítani testvéred előtt, annak a lelkéből is jöjjön, nemcsak a tiédből. Nem ér az egész
cserkészet, cserkészmunka semmit, ha erőszakolni kell mindent. ha ágy csikorog-nyikorog a
cserkészet szekere, mint egy üres taliga.

Büntetés — elégtétel.
A helyes hangról mondottak után talán mondanom sem kell, hogy -óvakodjál a fiók
szidalmazásától, még inkább attól, hogy megüsd őket; ha esetleg valami fegyelemsértést
követtek el, vagy a munkájukat rosszul végezték. Mert úgy-e, jól tudod, hogy a cserkészek
önként jelentkeztek, önként vállalták a munkát, önként tettek fogadalmat. Ha az
engedelmességet, a tett fogadalmat megszegik, voltaképpen nem a szigorú büntetés, hanem a
csapatból való kizárás a helyes eljárás.
Mindazonáltal be kell látnunk, hogy vannak fokozatok. Így ha valami kisebb hibáról, vagy
mulasztásról van szó, amely a gyengeség jele és nem a rosszindulaté, vagy olyan. esetekben,
amikor az illető hibáját belátja, jóvá akarja tenni és törekszik jobb cserkésszé lenni, akkor van
helye a büntetésnek is.
A büntetés célja elsősorban az elkövetett hiba jóvátétele, másodsorban a büntetés a hiba
elkövetőjének hatásos figyelmeztetője, és támasza arra, hogy máskor ne legyen gyenge.
A büntetés előfeltétele az legyen, hogy az illető hibáját önként belássa, a büntetést mintegy
maga kérje, de mindenesetre örömmel vállalja. De belátod, úgy-e, hogy á büntetésből
rendszert csinálni nem lehet, a büntetés csak kivétel lehet, mert, ha az a gyengéd lelkület,
amely minden hibától irtózik, hiányzik cserkészeidből, avagy kiveszett belőlük, nagyon bajos
lesz velük bármily cserkészmunkát végezni.
Miféle, büntetésekről lehet szó? Lehetőleg mindig oly büntetést kell szabnod, ami az
elkövetett hibával kapcsolatos, a hiba leküzdésének szelleméből, céljából folyik. Pld.: ha
valaki elkésett, a következő büntetés kérésére, illetőleg vállalására vezesd rá: három
alkalommal mindig öt, vagy tíz perccel ott lesz az őrsi óra kezdete előtt, de pontosan öt, vagy
tíz perccel előtte. Vagy a következő feladatot adod neki: gondolkozzék arról, miért kell az
embernek pontosnak lennie, s erről írjon egy kis dolgozatot, vagy gondolkozzék arról, miként
fogja magát a pontosságra rászoktatni, és a gondolatait szintén írja le. Vagy: esténként
bizonyos időpontban minden nap öt percig egy-két héten keresztül folyton arra gondoljon,
hogy „én pontos akarok lenni".
Ha egy cserkészed megsértett valakit, esetleg meg is verte egy társát, természetes, hogy
rávezeted a bocsánatkérés feltétlenül helyes és egyedül megnyugtató elégtételének vállalására.
Ezzel azonban nem elégszel meg. Te azt akarod, hogy egyrészt a jó viszony közöttük teljesen
helyreálljon, másrészt az a célod, hogy egyszer s mindenkorra leszokjék cserkészed az ilyen
viselkedésről. Épen azért egy gyakorlatot határoztatsz el vele a hirtelen harag leküzdésére,
például azt, hogy hosszú időn keresztül sohasem mondja ki az első gondolatát és többet
hallgat mint beszél — esetleg rendszeres hallgatási gyakorlatokat tart —; ha haragszik, tizet
számol első szava előtt stb. Másrészt munkába állítod lelkének azokat a szebb erőit,
melyekkel a sértésért igaz bocsánatot tud nyerni magának. Így elvállaltatod vele azt, hogy
megbántott társával egy héten keresztül minden nap tesz valami jót, esetleg úgy, hogy az
illető észre se vegye, esetleg, ha szükségét látod, úgy, hogy az illető tudomást is szerezzen
róla. Vagy ráveszed arra, hogy megbántott társáért naponként imádkozzék, naponként
gondolkozzék róla, s írja le az illető szeretetreméltó tulajdonságait stb.
Nagyon jó büntetések azok, amelyek az akarat edzését segítik elő. Így korai kelés, hallgatási
gyakorlatok, ételben való önmegtagadás, torna, vagy sportgyakorlatok végzése. Őrsöd
tagjaival, a kisebb testvérekkel szemben ezeket az elveket úgy kell érvényre juttatnod, hogy
megérezzék: te részt veszel az ő lelki életükben teljes odaadásoddal, te ép úgy törekszel arra,
hogy ők derék, jellemes férfiakká legyenek, mint ők maguk és mindennek: beszélgetésnek,
feddésnek, büntetésnek csak egy célja van: az ő tökéletesedésük.
Látnivaló tehát, hogy úgy kell megválogatnod a büntetéseket, hogy ne csak az elkövetett
hibához igazodjanak, hanem hogy még a fiúk jellemének a fejlesztését is elősegítsék és
összefüggjenek a programmal, melyet az ő egyéni haladásuk érdekében parancsnokoddal
együtt megszabtál. Ezért nem is nagyon Megfelelő szó a „büntetés".
Sokat beszéltünk már a büntetés okáról, szükségéről, módszeréről és fajairól, azonban nem
tisztáztuk még azt, hogy tulajdonképpen milyen mértékig van jogod neked ilyen büntetéseket,
helyesebben önkéntes elégtételadásokat vállaltatni? Úgy hiszem, ez az utóbbi szó rá is világít
a helyes eljárási szabályra: ott, ahol a fiú egy-egy hibáját önként belátta, s elfogadja a te segítő
kezedet a hibától való szabadulásban. Ha azonban te atyai jogon bíráskodni és büntetni
akarnál, nemcsak cserkészietlenül, hanem jogtalanul is cselekednél. Mert legföljebb arról
lehet szó, hogy a nyilvános gyakorlaton, munkában vagy összejövetelen — melyet te vezetsz -
azt, aki a munkát állandóan zavarja és a fegyelmet sérti, kizárod a munkából. Egyébként
egyoldalúan büntetned nem lehet, hanem minden fegyelemsértő, az őrs, vagy a csapat
becsületét érintő ügyben azonnal jelentést teszel a parancsnokodnak, s az ő kezeibe helyezed
az ügy teljes és végleges elintézését. Legföljebb kötelességszerűen őszinte lélekkel és
elfogulatlanul a szükséges információkkal, felvilágosításokkal szolgálsz. Itt kell
megemlékeznem arról az esetről, hogy ha valamely intézkedésed ellen egyik cserkészed
bármiféle panaszt emelne, ezt magad nem intézheted el, hanem elöljáródhoz kell felterjeszteni
az ügyet, neki kell jelentést tenni. Te is hibázhatsz; ennek következményeit férfiasan . kell
vállalnod.
A cserkészfegyelem tehát a legmagasabb ö rendű fegyelem, mert az önkéntes alárendelésen és
önkéntes engedelmességen alapszik az alárendelt, szereteten és az alantas érdekeinek teljes
tiszteletben tartásán, sőt istápolásán a parancsadó részéről. Eszköz a lélek szabadságharcában,
de egyúttal eszköz a tömegek együttmunkálkodásában is. A te feladatod itt elsősorban a
példaadós az engedelmességben, a felülről jövő parancsoknak a továbbítása., illetőleg a
cserkésztörvényeknek, szabályoknak, önként vállalt kötelezettségek megtartásának az
ellenőrzése. Az engedetlenség a komoly paranccsal szemben a csapatból való kizárást vonja
maga után, itt és középsúlyos esetekben a parancsnokra bízod az ügy teljes elintézését azáltal,
hogy a kellő jelentést megteszed. Kisebb jelentőségű ügyekben, vagy ott, ahol cserkészed
hibáját belátta (tehát nem egyoldalú az elintézés), ott magad is végérvényesen elintézheted
egy önkéntes elégtételadással, elégtétel vállalással, az un büntetés kérdését is, azonban erről is
jelentést kell tenni parancsnokodnak.
A fegyelemben a fékező erők végtelen fontosságát látja az őrsvezető és törekszik arra, hogy
kiegészítse vezetőjének azt a nevelő munkáját, mely a cserkészekből, a modern kor kis
hőseiből nemcsak tevékeny, az élet minden viszonylatában önmagát feltaláló, ügyes és
leleményes, hanem egyúttal felsőbbségének engedelmeskedni tudó, testét kordában tartó, a
lelkiismeret és az erkölcsi törvény parancsait követő egész férfi váljék.

XIII. VEZETÉS ÉS VEZÉNYLÉS.

Az előbbiekben szóltunk már a fegyelmezésről, annak belső, erkölcsi alapjairól és a
határterületekről. Most itt az alkalom, hogy általában a vezetésről, vezénylésről, a
vezényszavakról, a parancsadós módjairól beszélgessünk.
Mik a feladataid a vezetés terén? — Tulajdonképpen minden munkád, amit eddig
megbeszéltünk, vezetői munka volt; a szempont, mely szerint beállítottuk, a vezetés
szempontja volt. Tehát, ahogyan a kirándulás, a játék szervezéséről és vezetéséről,
munkaprogram alkotásáról s összejöveteleken való végrehajtásukról, illetőleg
megközelítésükről, az őrs adminisztrációjának kiépítéséről beszéltünk, az mind vezetői
szemüvegen tárgyalta e fontos cserkészmunkákat (amelyekkel ugyan pl, a Cserkészkönyv is
foglalkozik, de a cserkész szempontjából nézvén elsősorban a dolgokat). Ezek után a
részletekben már látott és tárgyalt vezetői feladatok és tevékenykedés után lássuk
általánosságban a vezetői feladatok legfontosabbjait. Három gondolatot emelek itt ki:
a) a vezető irányítja az eseményeket, alakítja a történteket,
b) a vezető előre lát és gondoskodik minden alája tartozóról, elsősorban ővelük törődik,
c) a vezető az alárendeltekkel szemben és parancsaiért felelősséggel tartozik.
a) A vezető irányítja az eseményeket. — Ha szint házban ülsz és nézed az előtted lezajló
előadást, ha könyvet veszel kezedbe és olvasol, bár belemélyedsz a főhős szerepébe,
jellemébe, egész életébe, mégis, mindkét esetben bármennyire izgulsz és együtt érezel, mégis
csak passzív lelki életet élsz, az eseményeket, az ott történt, látott dolgokat legföljebb
érdeklődéssel tudomásul veszed, de azok irányításába bele nem folyhatsz. Vannak emberek,
akikkel egész életükben csak „történik” valami. Akik sokszor elmenekülnek álmodozásaik
színes birodalmába a talán nem túlságosan szép és vonzó valóság elől, azonban talán soha
nem éreznek késztetést arra, hogy ők tegyenek meg minden tőlük telhetőt, hogy elérjék
vágyaik célját, hanem egy véletlen fordulattól, örökléstől, szerencsétől, főnyereménytől stb.
várják annak elkövetkezését. Ezek a passzív lelkű emberek, akikben nagy átérző erő lehet
ugyan, azonban életet irányító energia annál kevesebb. — Amikor azt mondom, hogy az
őrsvezető irányítja a történteket, akkor nála éppen az ellenkezőre gondolok: őtőle azt várom,
hogy képes legyen nocsak programot alkotni, hanem céltudatosan, lépésről-lépésre mindent a
megvalósulás felé is vinni. És vele is „történik" egy és más; azonban bármily meglepő
esemény középpontjába kerül, mindig iparkodik ruganyosan talpra állani, önmagát feltalálni
és az eseményeket célja érdekében kiaknázni. Őrsöt vezető munkádban elsősorban ez a te
feladatod: valamiképpen a történések fölé emelkedni és irányítani azokat. — Ez azután
feltételezi azt, hogy soha egy-egy részletmunkába annyira bele ne melegedjél, hogy az
minden energiádat lekötve, elvegye tiszta látásodat az egész nézésétől, az egész
szempontjának az észrevevésétől.
b) A jó vezető másik főtulajdonsága, hogy ő nemcsak irányítani törekszik az eseményeket,
hanem valami sajátságos intuícióval, megérzéssel, a megfigyelésnek, a tapasztalásnak és a
találékonyságnak valami csodás keverékével megérzi, hogy minek kell normális körülmények
között történnie, (sőt azt is, hogy minek a rendestől eltérő viszonyok között), előre látja az
eseményeket. Bizonyos előfeltételekből, bizonyos jelekből tud következtetni bizonyos dolgok
bekövetkezésére, át tudja gondolni a saját cselekvéseinek, de az eseményeknek is másokra
gyakorolt hatását és várható reakcióit. Bizonyos „providencia" kell tehát a vezetőnél, és ez
nagy igény. Azonban tudom, hogy te ezzel is rendelkezni fogsz, mert egy bizonyos adott
tehetségen felül, amivel azért a legtöbb őrsvezető rendelkezik, ehhez elsősorban csak nagy
belemélyedés és alapos utána gondolás, szóval olyan dolgok szükségesek, amelyek
akaratodtól függenek. S akaratod erejében bízom.
Mi a gyakorlati következménye az ilyen előrelátó tehetségnek? Ugye bár, elsősorban az, hogy
tud gondolkodni önmagáról és szükségleteiről is, de ami az őrs szempontjából sokkal
fontosabb, tud gondoskodni az őrs egyes tagjairól, az eredmények eléréséhez, a feladatok
legbiztosabb teljesítéséhez szükséges intézkedésekről és eszközökről. Ez a gondoskodó,
előrelátó képesség egyik legfontosabb őrsvezetői erény, ha szabad ezt a kifejezést használni
— és egyúttal a legszükségesebb is. Ennek kell érvényesülnie akkor, amikor egy kirándulás
programját megalkotod, a Falszerelési és egyéb szükségleteket összeállítod, a
cserkészjátékban egy helyzetre, egy feladat megoldására előkészülsz, táborban bizonyos
munkakört teljes felelősséggel ellátsz stb. Aki vezető, az tehát nemcsak nyersen iparkodik az
eseményeket akarata szerint irányítani, hanem bölcs előrelátással a tény
leges erők arányaihoz alkalmazkodik, a várható eseményeket előre látja, s azokra felkészül,
megoldhatatlan feladatokra nem vállalkozik, fejjel a falnak nem megy, de a megoldható
cserkészfeladatok útjából éleslátásával és akaraterejével képes minden akadályt elhárítani.
c) S mindezekből következik a harmadik fő kritériuma, jellemvonása a vezetői tehetségnek, a
vezetésnek: intézkedéseiért teljes felelősséggel tartozván a vezető, ebből a szempontból is
mérlegeli cselekedeteit és rendelkezéseit; sosem gondol csak magára, hanem mindig
alárendeltjei erejére, amikor valami megoldást akar keresztülvinni. S amikor intézkedést tett,
amikor munkát vállalt, akkor tisztában van azzal, hogy erejüket nem haladja-e túl,
egészségüknek nem árt-e, munkájukat, családi és csapatbeli helyzetüket nem befolyásolja-e
károsan, egy szóval: teljesen beleéli magát azok helyzetébe, akik az ő utasításai, mondhatjuk,
az ő parancsa alapján cselekszenek. S ebből folyóan (bár rossz szó, ezt használom):
féltékenyen vigyáz arra, hogy mások se terheljék túl fiait, hogy mások azt a közte és
cserkészei között szövődött viszonyt, amely a kölcsönös ráhatásnak legbiztosabb alapja, el ne
rontsák, stb. Előrelátás, cselekvési és irányítási képesség, és az intézkedésekért és
parancsokért átgondolt felelősség: ez jellemzi elsősorban a vezetőt, s ezek továbbfejlesztése
elsődleges vezetői feladata. Ezek szempontjai, járják át lelkét akkor, amikor fegyelmez,
akkor, amikor ellenőriz, akkor, amikor büntet, de főként akkor, amikor dolgoztat. Jusson
eszedbe itt az, amit a kirándulás kapcsán is mondottunk: sokkal könnyebb tíz ember helyett
dolgozni (persze, arányítva), mint tíz ember munkáját irányítani és jól megszervezni. (Tehát
ebből a szempontból te a nehezebb, de finom értelemben előkelőbb részt választottad!) S az
előrelátás, az irányító készség, párosulva a tényleges erőviszonyokat felismerő egészséges
fantáziával, együttesen alkotják azt a tehetséget, amit bizonyos körülmények között vezetői,
bizonyos körülmények között pedig szervezői tehetségnek lehet nevezni, s amelynek a
lényege nem más, mint a dolgokat és személyeket, mondjuk: az energiákat úgy irányítani,
hogy abból bizonyos eredmény szülessen meg. Ez ritka, de nagyon értékes tulajdonsága
minden jó cserkészvezetőnek, remélem, neked is.
Amikor fentiekben a vezetői tehetség, készség legfontosabb tulajdonságait iparkodtunk
vázolni, előző alkalommal pedig a fegyelemnek a cserkészmunkában való döntő fontosságára
s az ezzel összefüggő parancsadás, engedelmesség, ellenőrzés és büntetés szellemére és a
kellő eljárás elvi alapjaira iparkodtunk rávezetni, akkor most nem marad más hátra, minthogy
a fegyelmezésnek bizonyos külső formáira és vonatkozásaira (fegyelmező és
rendgyakorlatok), a vezénylésre, s a fölé-és alárendeltségből folyó néhány fontos szabályra és
kötelezettségre hívjam fel figyelmedet.

Fegyelmező gyakorlatok.
A különböző rend- és fegyelmező gyakorlatok nemcsak azt a célt szolgálják, hogy a csapat
együttes vezényszóra együttesen, egyszerre tudjon, pontosan meghatározott módon és formák
között mozogni s általában cselekedni, hanem — bár ez az elsődlegesen fontos szerepük —
azt is, hogy általuk a fegyelmet a fiúk lelkébe minél jobban belegyökereztessük, hogy az
elöljárónak, a parancsadónak a személye s a köztük levő viszony e vonatkozása minél inkább
kidomborodjék. Az őrs számára előírt és szükséges rendgyakorlatokat újabban a
Cserkészkönyv meglehetős részletességgel átvette úgy, hogy itt elegendő csak hivatkozni rá
(Újoncpróba 7, és a II. o. próba 10. pontjánál.) Ezeket a Cserkészkönyvből megismerned és
azután magadnak is egész pontosan begyakorolnod kell, hogy amikor tanítani akarod, amikor
vezényeled, a szükséges ellenőrzéseket tudásod alapján ejthesd meg.
A rendgyakorlatok tehát eszközei a fegyelmezésnek a fentieken kívül azért, mert általuk a
fiúk megszokják parancsra azonnal cselekedni, azonnal végrehajtani valamit. Megszokják,
hogy vezetőjük csakugyan vezeti, irányítja őket, stb. Jelentőségük megítélésében fontos az is,
hogy lehetőséget adnak arra, hogy bizonyos számú betanult gyakorlat révén általában az egész
őrs vezetése és kézbe vevése könnyebb, eredményesebb, fellépése egységesebb és formásabb
legyen. Jó hatásuk van a fiúk egyéni jellemére is, mert feltépésük ezáltal veszti el esetlen,
bátortalan jellegét. Tebenned pedig azáltal, hogy szavaid és parancsaid hatását azonnal látod s
így egyre komolyabban veszed ezeket, egyre inkább törődsz az alárendeltekkel, kifejlődik a
parancsnoki, vezetői felelősségérzés teljes komolyságában.
Ezzel kapcsolatban meg kell tanulnod, helyesebben: tudnod kell vezényelni.

Vezénylés, parancsadás.
Hogyan tanulsz meg vezényelni? Mindenekelőtt ismerned kell a vezényszavakat és néhány
általános szakkifejezést. Amit te eddig vezényszónak tudtál, annak parancs a neve. A parancs
két részből áll. Az első felhívja a figyelmet arra, hogy valami parancs következik, éppen azért
figyelmeztető a neve. A második résznek a kimondására kell a parancsot gyorsan és egyszerre
végrehajtani, s ennek a neve rendelkező rész, vagy vezényszó.
A vezényszavak ismeretének alapja természetesen elsősorban a vezényszavak elméleti
megtanulása, ez azonban még nagyon kevés: gyakorolni kell a helyes kiejtést és a jó
hangsúlyozást egy olyan valaki vezetésével, aki maga tökéletesen ért hozzá. Egy irányban
szoktak itt tévedni: azt hiszik, a nagy hang, a lármás kiabálás a jó vezénylés titka. Pedig tudni
kell, hogy sokkal fontosabb, hogy nyugodtan, de élesen hangsúlyozva vezényeljünk, —
semmi esetre se halkan —, a vezényszót kellően szótagolva. A figyelmeztetőket sebesebben
mondjuk, azt a szótagot pedig, amelyre a mozdulat következik, rövid szünet után erős
hangsúllyal kiáltjuk. Pl.: „Menet! Őrs ...", ezt körülbelül egyforma hangsúlyozással
sebesebben mondjuk (ez a vezényszó figyelmeztető része), kis kitartás után az „indulj”-t
erősebb hangsúllyal, egy pillanat alatt kiáltjuk (ez a rendelkező rész). A két rész között
megjegyzést tenni (pl. ne mozogj stb.) nem szabad. A mozdulat, irányát, valamint a teljesítés
pillanatát egy hirtelen gyors mozdulat által, kezünkkel is jelezhetjük.
A vezénylést jól megtanulni minden őrsvezetőnek kötelessége, mert sok igazság van abban,
hogy az őrs úgy engedelmeskedik, amint neki parancsolnak. S ha a fegyelmezés belső
motívumaival tisztába jöttünk, illő, hogy a külső vezénylésünk és fegyelmezésünk se legyen
hiányos.
Mindenesetre, mielőtt valamit parancsolunk, jól meg kell fontolnunk, mit akarunk, hogy az
elhamarkodást, a már egyszer kiadott parancs ismétlését, és mindenek fölött annak
megváltoztatását elkerüljük. Ha azonban hibáztunk, inkább valljuk be, semmint az őrsöt
hibáztassuk. Legjobb velük együtt gyakorolni a vezénylést, amíg nem megy jól. Ne legyen
vezénylésünk nyers és ne legyen a hideg tekintély elérhetetlen magasságában; nekünk
cserkészeink akkor is testvéreink, amikor a helyzet azt kívánja, hogy nekik vezényeljünk. Ezt
akkor tudjuk legkönnyebben elérni, ha magunk is átérezzük, és így a fiúkkal is átéreztetjük,
hogy a vezénylés nem a vezénylésért van, nem cél, hanem csak eszköz. Eszköze a külső
rendnek és a sikert egyedül biztosító fegyelemnek. A katonás mozdulatok gyakorlása nem
megtörni, fárasztani akar, hanem az a célja, hogy a szétszórtsá4a egységet, a rendezetlenségbe
rendet vigyen és a szilárd, rendszeres és biztos formált erejével is lendítsen bennünket előre
cserkészutunkon. Ha így a fiúkat is belevontuk törekvéseinkbe, mint egy munkatársainkká
emeltük őket a vezénylés terén is, akkor hozzájárultunk ahhoz, amit annyira hangsúlyoztunk,
hogy fegyelmük öntudatos fegyelem legyen és akkor sohasem fog előfordulni, hogy egy
esetleges hibás vezénylés általános derültséget keltsen.
A jó vezényléshez hozzátartozik az a mozzanat is, hogy helyesen álljunk fel. Evégből a
leghelyesebb, ha az arcvonallal, vagy annak valamely (főként a jobb) szárnyával szemben
akként állunk fel, hogy minden cserkészt lássunk, és minden cserkész lásson bennünket. Ez
őrsnél nem is ütközik nehézségbe, ha rajt vezetünk, akkor már jobban kell ügyelni.
Felvonulásnál a csapat előtt menetelünk, s hogy ilyenkor vezényszavunkat meghallják,
szembefordulva vezényeljünk. Vezénylés közben (menet kivételével) mindig vigyázz-állást
vegyünk fel. Izegni, mozogni, feleslegesen gesztikulálni nem szabad. Ha egyes cserkészeknek
adunk parancsokat, vagy vesszük jelentésüket, szintén a vigyázzállás felvétele kívánatos, —
ha különben a legjobb barátság köt is bennünket össze, mert ezzel ki kell domborítani, hogy
most nem magánügyet, hanem szolgálati ügyet intézünk.
Azt a parancsot, amely hosszabb, s amelynek kiadására nem következik azonnal egyöntetű
cselekedet a fiúk részéről, és legtöbbször inkább csak egy alárendelt vezetőnek szól,
intézkedésnek nevezzük.
Minden intézkedésünk legyen világos s emellett lehetőleg rövid és határozott. Ez nem megy
magától. Át kell gondolnunk jól és sokszor a dolgokat, s amellett meg kell figyelnünk más
parancsnokok és jó őrsvezetők intézkedéseit, amíg nekünk is könnyen és biztosan fog menni a
parancsadás.
Ha nem vezényelsz, de intézkedést adsz ki, arra kell törekedned, hogy röviden, de nagyon
világosan és félreérthetetlenül mondd meg, amit akarsz s a kiadott rendelkezést feltétlenül
ismételtesd. A parancs ismételtetése a parancs komolyságát, szabatos gyors végrehajtásának a
fontosságát állítja a fiúk lelki szemei elé és bizonyos — nem helytelen —feszes magatartásra
szoktat, másrészt biztosítja azt, hogy a rendelkezést a lehető legpontosabban, minden
különösebb félreértés nélkül hajtsák végre. — Sokszor mégis célszerű a parancsokat,
intézkedéseket írósban kiadni, különösen táborban, vagy harcszerű játéknál.
A rendgyakorlatoknál nemcsak a helyes felállásra, a helyes hangsúlyozású vezénylésre kell
súlyt helyeznünk, — amikről már volt szó —, hanem a parancsolt mozdulatokat ellenőrizni és
javítani is kell. Az ellenőrzés rögtön a parancs kiadása után történik meg, s a javítás is, ha
valami hibás volna. A legfontosabb itt, hogy tanuljunk különbséget tenni vigyázz és pihenj,
vezényszóra való mozgás és önkéntes cselekvés között. Ezért ugyanakkor, amikor teljes
szigorral megkívánjuk a parancs pontos és teljes végrehajtását, domborodjék ki előttünk az is,
hogy mennyire fontos azután ezekkel a parancsokkal vissza nem élni, amint sajnos, sok
helyütt látható. Sokszor minden különösebb cél nélkül kiadnak egy „Vigyázz" vezényszót s
azután nem változtatják meg, nem vonják vissza, hanem tűrik, hogy — ami különben
természetes is ezek után — egy-két perc mulya a feszes állás megszűnjék és állandó mozgás,
majd kényelmes társalgás kezdődjék. Ez nem az alárendeltek hibája, ez a vezető hibája.
Óvakodjál attól, hogy nálad ilyesmi előforduljon. Rövid ideig kívánd a feszességet, a
vigyázzt, s ha szüksége elmúlt, feltétlenül adj pihenj-t vagy más vezényszót, mert nem lehet
kívánni, hogy a rendkívül terhes vigyázz-állást ok nélkül soká kitartsák a fiúk.
Ha valamit gyakoroltok, és nem megy jól, akkor az egyeseknél ki kell javítani a
helytelenséget, ha pedig többen nem tudták helyesen végrehajtani a parancsot, akkor
visszakoztatni kell, elmagyarázni és megmutatni a teendőt, s azután Újra vezényelni. Ha
egyeseknél nehézségek vannak, ki kell venni őket a sorból, és külön gyakorolni, azonban
sohasem szabad gúnyos megjegyzéseket tenni, és az arcvonal előtti szólózással erőszakolni
gyors eredményt. Vezénylésünkben is a főelv: először a cserkésztörvény és azután a
rendgyakorlatok. Tehát a külső fegyelmezés sem lehet arra alkalom, hogy egészen
cserkészszerű magunktartásából egy jottányit is engedjünk.
A fegyelmező és rendgyakorlatokra való kiképzésnél is alapelv az, amit a gyakorlati kiképző
munka tárgyalásánál annyira hangsúlyoztunk, s ami a cserkészet lényege is: hogy mi sohasem
dolgozunk tömegekkel, hanem mindig az egyesekkel. Tehát itt is mindenkit egyenként meg
kell tanítani a dolgokra, mindenkivel egyenként kell gyakoroltatni a mozdulatot, s csak ha már
egyenként tudják, akkor lehet — a külső rend és a formai egység magasabb szempontjainak
alárendelve magunkat — tömegben is gyakorolni a szükséges formációkat. Ezek a
gyakorlatok azonban ne legyenek túlságosan fárasztók, ne terheljük velük a fiúkat és kössük
össze a szükséges és egészséges szabad- (torna) gyakorlatokkal.
A szabadgyakorlatok célja, hogy a test valamennyi izmának a ruganyosságát, erejét
biztosítsuk s képessé tegyük magunkat arra, hogy minden különösebb izomláz és fáradság
nélkül tudjunk egyes különleges sportokat és játékokat elsajátítani és gyakorolni. A torna-
gyakorlatokra is vannak vezényszavak, azonban ezeknél nem olyan fontos az egyöntetűség,
mint a rendgyakorlatoknál, azért ezeket nem is közöljük. Ezeket úgy vezesd, ahogy a csapatod
szokta. Ha pedig sehogyan sem szokta, elég, ha annyit jegyzel meg, hogy ha nem
kargyakorlatokról van szó, akkor egy alapállást (karokat csípőre!) kell felvenni, amelynél
hátraszorított könyöktartás mellett a kezek a csípőn vannak, hogy ezáltal a mellkas jól
kiemelkedjék. Meg kell továbbá jegyezni, hogy vannak egyszerű, csak egy testrészre, illetőleg
ízületre (fej, kar, láb, csípő, boka, csukló, váll stb.) kiterjedő, és több ilyen részletet
összefoglaló, ú. n. összetett gyakorlatok. Ezeket tetszés szerint lehet az elemekből
kombinálni. Vezetésükhöz a legjobb,, ha megmutatjuk a végzendő gyakorlatot, majd
megnevezzük (pl. fejfordítás jobbra (balra), fejhajtás előre (hátra), fejforgatás, kezdjük balra
stb.), s azután hozzátesszük: gyakorolni! Ha megelégeltük a gyakorlatot, állj!-t, ha pedig a
normális vigyázz-állást akarjuk visszaállítani, akkor állás!-t vezénylünk. Ennyit a
gyakorlatokról.

Szolgálati rend.
A cserkészetben fölé- és alárendeltség van, ennek a legfontosabb szabályait is ismerned kell.
Gyakran használtuk az elöljáró, följebbvaló kifejezést. Tisztázni kell ezek értelmét.
Följebbvaló mindenki, aki magasabb rangot visel, mint mi; elöljáró az, aki alá mi
szolgálatilag tartozunk, akinek tehát parancsadási és rendelkezési joga is van bizonyos
mértékben felettünk. • Tehát teneked, mint őrsvezetőnek, a rajvezetőd és parancsnokod
nemcsak följebbvalód, hanem elöljáród is, de ha a csapatban van egy másik raj, annak a
vezetője, vagy egy idegen csapat parancsnoka már csak följebbvalók. Az országos központ és
vezetői mind elöljárók is. Minden följebbvalót és elöljárót tisztelgés illeti meg, az
egyenrangúak, valamint a találkozó őrsök és csapatok is üdvözlik egymást (egyszerre,
fővetéssel). Ezt tudnod és tanítanod is kell, mint a cserkészmagatartás fontos szabályait (lásd
Cserkészkönyv!). Az egyes cserkész legalább 3 lépéssel följebbvalói előtt megkezdi a
tisztelgést s "Jó munkát!" kíván, mit a följebbvaló „Légy résen!” -nel, jelszavunkkal viszonoz,
és természetesen szintén tiszteleg. Ha a cserkész kerékpáron ül, vagy csomagot visz kezében,
tiszteletadása kemény fővetés lesz. Pihenő vagy dolgozó őrs nem tiszteleg, ezt te magad a
saját személyedben intézed el. Templom, szentség, zászló vagy temetés előtt való tisztelgés
módjára á csapatodnál szokásos eljárás az irányadó. Az államfő, főcserkész és királyi család
előtt egyaránt az előírt tiszteletadás a kötelező azzal, hogy ezeknek a tisztelgés, álló
helyzetben, feléjük fordulva előírásos. Sátorban, vagy zárt helyen, ha nem vagyunk
kötelékben, felállás és könnyed főhajtás a tiszteletadás. Ha ilyen zárt helyre magasabb elöljáró
lép be (cserkésztiszt, parancsnok, szövetségi vezető), a benn tartózkodók közül, aki először
meglátja, vigyázz! -t vezényel, a jelenlevő rangban legidősebb jelentkezik nála és jelentést
tesz a létszámról és a foglalkozásról. Nem cserkész (civil) ruhában az üdvözlés a
társadalmilag szokásos módon történik, tehát nem lehet pld. megengedni, hogy cserkészeid az
iskolában tíz percek alatt és egyéb alkalmakkor tanárjukat cserkésztisztelgéssel üdvözöljék. A
cserkésztisztelgés és kézfogás a mi titkos jelünk, és fogadalmunkra emlékeztet, tehát csak
cserkészek között szokásos. Elöljáróinknak ezenkívül engedelmességgel tartozunk,
följebbvalóinknak csak akkor, ha átveszik valamely okból a parancsnokságot, a saját
felelősségükre, tehát tulajdonképpen elöljárókká válnak.
A Himnusz, a Szózat és a Magyar Hiszekegy éneklésekor, vagy ha a zenekar ezek
valamelyikét játssza, civil ruhában felállunk, cserkészruhában tisztelgünk, illetőleg a csapat
szokása szerint valami egységes formában fejezzük ki tiszteletünket — A jelentések formáiról
már volt szó, a szolgálatról szintén, az őrszolgálatról majd a nagytáborozás tárgyalásánál írok.

XIV. A TÁBOR.
Mint az őrsi programara megalkotásáról szóló fejezetben írtunk, egész évi cserkészmunkánk
közvetlen célja, minden igyekvésünk, tanulásunk, gyakorlásunk, betetőzése a nyári nagytábor.
És valóban, így is beállítható a cserkészmunka, mint a nagytáborra való felkészülés. Azonban
a tábor csak a táborig cél: ott már maga is eszközzé válik, maga is közvetít hatásokat, szolgál
magasabbrendű célokat. Ebből a kettős szempontból vizsgáljuk a cserkésztábor és a te tábori
feladataid kérdését.
A magyar cserkésztábor élete és szelleme kettős: egyrészt a cserkész egyéni erőinek és
ügyességeinek a legjobb próbája, mondhatjuk azt is: robinzoni élet; másrészt azonban a
közösségben való együttmunkálkodás, egy őrhelyen az egészért való helytállás, a tábori
életrendnek, szabályainak a megalkotása, és az aszerint való berendezkedés, egy szóval, az
államalkotás iskolája. Minden részletmunkádban, őrsi foglalkozásnál, tábortűznél mindenütt
reggeltől estig, sőt estétől reggelig is ezt a felismert nagy igazságot tartsd szem előtt.
Ha most munkádat részleteiben vizsgáljuk, a feladatokat két főcsoportra lehet osztani: I.
itthoni előkészítő feladatok és II. feladataid a táborban.

Előkészítés a táborra.
Mi a te feladatod a táborra való előkészítésnél? — Tulajdonképpen az egész eddig tárgyalt
valamennyi munkád, valamennyi eddigi feladatod előkészítése a tábornak. Így erre a
kérdésre- igen egyszerű felelet is adható. Mindazonáltal vannak dolgok, amelyeket
közvetlenül a tábor előtt helyes elintézni, illetőleg előkészíteni, vagy a készültséget belőle
megvizsgálni. Így:
a) a gyakorlati készültség,
b) a lelki előkészülés,
 c) a testi felkészülés a táborra és
d) a felszerelés ügye.
a) Bár szorosan a vezetőség feladata a táborozásra előkészíteni a csapatot, mégis saját :jó
táborozásod sikere érdekében, de még inkább a fiúk iránti szeretettől indítva, buzgón
törekedjél arra, hogy a táborozáshoz szükséges valamennyi cserkészismeretet és ügyességet
legkésőbb tavasszal; a táborozás előtti időszakban sajátítsák el a fiúk. Így tanítsd meg őket
mindarra, amit a konyhás és a műszaki különpróbák tartalmaznak, mert ezekre, van a
legnagyobb szükség a táborban.
Azután szorgalmasan foglalkozzatok tűzhelykészítéssel, sátorberendezéssel, a helyes
fölszereléssel és tarts mérsékelt menetgyakorlatokat is őrsöddel.
Mindenesetre a tudás minimumának mértéke: a II. osztályú próba. Arra kell törekedned, hogy
minden cserkészed tábor előtt ezt a próbát tegye le. S ha kivételesen egy-egy fiúnál valamely
komoly ok miatt (előzetes betegség stb.) talán el lehet ettől tekinteni, azonban eredményes
munkátok szempontjából lehetetlenség táborozni menni, ha a fiúk nagy része nem tudja
mindazt, amit a II. oszt. próba megkíván. Sőt, óvatos őrsvezető ezzel még nem is elégszik
meg, hanem a maga részéről is kezdeményez egy próbatábort, ha pedig a raj, vagy a csapat
úgyis megszervezi, ahhoz csatlakozik nagy örömmel, húsvét, vagy legkésőbb pünkösd idején.
Ennek a próbatábornak a rendezésére — amely alkalmas arra, hogy megnyugtasson a fiúk
gyakorlati tudását és ügyességét illetőleg - fokozottan áll mindaz, amit az egész napos
kirándulás rendezéséről és programjáról mint őrsvezetői teendőt annak idején már
elmondottam. Erről a Cserkészkönyvben is sok hasznosat olvashatsz.
b) De ne csak az ügyességüket készítsd elő és fejleszd, hanem figyelmes gonddal készítsd elő
lelküket is mindarra, ami a táborban vár reájuk. Gondolok itt elsősorban megfeszített
munkára, a nélkülözésekre, egyéb kisebb-nagyobb kellemetlenségekre, az alvás és éjjeli
őrködés viszonyaira és hasonlókra. Ezt leghelyesebben az őrsi összejöveteleken megbeszélés
formájában tedd szóvá.
c) S a lélek és a gyakorlati ismeretek fejlesztése mellett vedd programba és munkába a fiúk
testi erejének céltudatos növelését is. Ismered mindegyiket, tudod, mit várhatsz tőlük, ennek
megfelelően okosan gyakorold velük azt a sportot és játékot, amire éppen alkalom van és amit
épp a legjobbnak látsz. Mindenesetre, amire elkövetkezik a tábor ideje, olyan erős és
egészséges legyen minden cserkészed, hogy a kötelező orvosi vizsgálatra ne kelljen féltve
bocsátanod: hátha testi gyengesége miatt az orvos nem engedi táborozni. Szoktasd azért őket
a szabadban való tartózkodáshoz, sátorban, világosban való alváshoz, nagyobb menetekhez,
hátzsák cipeléséhez, stb.
d) A felszerelés. Ennek biztosítása, kiegészítése tudással is (hogy lehetőleg kifogástalan és
hiánytalan legyen), de szeretettel is (figyelembe véve azokat az anyagi nehézségeket, amelyek
sok fiú beszerzéseit megakadályozzák) legyen kedves gondod. Hiszen tudjuk, hogy nem a
cserkészruha teszi a cserkészt; mégis, az egyöntetűség, továbbá a fiúk szeretete az egyenruha
iránt és a sportszerűség szempontjából is a leghelyesebb, ha minden fiúnak van cserkész-
felszerelése. Hogy miből álljon ez, azt a Cserkészkönyvből, a Ruházati szabályzat, és a Tábori
munkák c. könyvekből tudhatod, a kirándulásnál is volt hasonlóról szó. Neked talán arra kell
elsősorban megint ügyelned, hogy se túl terhes (súlya a fiúk fejlettségéhez és súlyához
viszonyítva maximálisan 1:5), sem pedig hiányos (pl. csak egy vékony takaró, egyetlen ing 3
hetes táborra stb.) ne legyen. A saját felszerelésed lehetőleg legyen mintaszerű. Hogy ügyesen
pakolni, gyorsan felszerelkezni, a felszerelést helyesen viselni a fiúk minél inkább
megtanulják, ezt célszerű a tábor előtt minél többször gyakorolni. Ennyit az egyéni
felszerelésről.
Ami a közös, őrsi felszerelést illeti, itt alapul veheted a kirándulásnál erről mondottakat. Talán
kiegészítésül annyit, hogy most már ne csak mutatóba legyen egy-két sátorlap, hanem az
őrsnek lehetőleg legyen őrsi sátra, vagy pedig megfelelő sátorlapokkal rendelkezzék (persze,
ez legtöbbször a csapatvagyonnak része, legföljebb gondozásra és használatra kapjátok,
azonban akkor is tekintsétek magatokénak). Legyen továbbá veder, ha az őrs főz, megfelelő
edények és tűzhely felszerelés, továbbá őrsi napló, varró-, cipőtisztító-készlét; acetilén-lámpa,
kötél, ásó, csákány, balta, Morse-zászló, stb. (Lásd Magyar Cserkész könyvei 31-33. sz.:
Tábori munkák.). Az egész őrsi felszerelésről a segédőrsvezető, vagy az, akit ezzel megbízol,
pontos leltárt készítsen, hogy mindig tisztán lássátok, mitek van, s a hiányok se maradjanak
észrevétlenek. Ugyancsak szükséges a fiúk egyéni felszereléséről is leltári készíttetni minden
egyes fiúval, s ezt azután az itthoni felszerelési gyakorlatoknál, de a táborban is többször
ellenőrizni.
A felszerelés pénzbe kerül; a táborozási részvételi díj is aránylag jelentős összegeket szokott
kitenni. Éppen azért neked itt is vannak kötelességeid: az egyik, hogy a
csapatparancsnokságot mindig informáld arról, ha valamelyik jó cserkészed olyan szegény,
hogy e költségeit nem bírja fedezni — avégből, hogy a csapat az illetőnek támogatást és
kedvezményt tudjon nyújtani (pl. segély, vagy igen hosszú részletfizetési kedvezmény stb.). A
másik feladatod a részvételi díjak összeszedésének megkönnyítése azáltal, hogy a terhet
elosztjátok 10, vagy 40 részre, már ősszel megkezditek a gyűjtést a jövő nyárra. És heti egy
pengőt, vagy legalább 50 fillért berakva az őrsi- vagy csapat-, avagy a szövetségi
takarékpénztárba, eléred azt, hogy mire jő a nyár, már csak egészen csekély kiegészítő
költségek terhelik a fiúkat. Ha azonban így se megy, akkor persze, elő kell venni a leleményt,
s helyes őszintén a parancsnok úrnak feltárni a dolgot, hátha ő, tud segíteni. De tartsd büszke
kötelességednek, hogy ezt a kérdést lehetőleg önerőtökből oldjátok meg. Így a praktikus cél
elérése mellett a 9. cserkésztörvény szellemének, a takarékosságnak a beidegzését is
szolgáltad cserkészeid lelkébe s megtanítottad őket a cél felé szívósan, lépésről-lépésre
haladni, ami igen fontos és értékes vonása lesz így cserkészeidnek. Ennyit az előkészítő
feladatokról.

Az őrsvezető a táborban.
Feladataid a táborban. — Minthogy a táborozás előkészítése, a táborozás alatt az általános
felelősség és a munkák központi irányítása úgyszólván teljesen a cserkésztiszteket és
parancsnokokat terheli, egy őrs egyedül táborozni nem megy, tehát állandóan elöljáróiddal
vagy együtt: első feladatod csak az lehet, hogy beleilleszkedve a csapat szerves életébe, azt
szolgálod és elöljáróid irányítását követed.
Tehát a táborban elsősorban parancsokat kapsz, azokat kell végrehajtanod. Hogy ezt jól
végezhesd, hogy ennek jól megfelelhess, a legelső feltétel az, hogy mindenféle tábori
munkához kiválóan érts.
A fölülről jött parancsok végrehajtásán kívül, egy másik fontos és talán még egy szebb feladat
is vár rád: az őrsöt tűzön-vízen keresztül összetartani.
Az őrs összetartásában nagy segítségedre van, ha külön sátorban lakhattok. Így őrsöd minden
tagja mintegy magától érezheti, hogy mindazt, amit a sátor rendje érdekében tesz, tulajdonkép
az egész őrs jóhíréért teszi; s viszont mindaz a rendetlenség, fegyelmezetlenség, ami a
sátratokban található, az egész őrs jóhírnevét rontja. Ha tehát olyan szerencsés helyzetben
vagy, hogy őrsöddel külön sátorban laktok, használd fel jól ezt a kiváló nevelő alkalmat.
Teremtsd meg a sátorrendet és a sátor különleges szellemét. Tökéletes tisztaság legyen,
semmi se legyen ötletszerű, mindennek legyen meg a maga kiszabott helye, ahol könnyen
megtalálható még éjjel, vagy sötétben is. Gyakoroltasd ezt. Óvd és szeresd a sátort, hiszen az
a te, az a ti otthonotok arra a néhány hétre, amíg az igazi otthontól távol vagytok. Az véd meg
viharok, esők ellen. Az teszi lehetővé, hogy a napi munkában kifáradva „haza" mehess és
„otthon" hajthasd nyugalomra fáradt fejedet. Az volna a jó, ha sikerülne igazi, meleg, családi
szellemet meghonosítanod; ha az őrs csakugyan egy családdá lenne, melynek tagjait a
kölcsönös szeretet és a tisztelet tartja össze, ahol mindegyik arra törekszik, hogy a szolgáló,
tevékeny, cserkésztestvéri szeretetben felülmúlja a másikat. Terajtad áll.
Ugyancsak a te feladatod, hogy azokat a, kis ellentéteket őrsöd tagjai között, melyeket
otthoni vezetői munkád révén még nem tudtál teljesen eltüntetni, a táborban tökéletesen
megszüntesd. Anyagi helyzetük okozta különbségeket itt a legkönnyebb kiíratni. Ha te magad
aszerint becsülöd a fiúkat, hogy mennyit érnek lelkük szép vonásai, jóindulatuk és a végzett
munkájuk szerint, ugyanez a szellem fogja átjárni őrsöd valamennyi tagját.
De talán mondanom se kell: nemcsak a fiúk közti ellentéteket kell megszüntetned, hanem, ha
a te szívedben volna őrsöd valamely tagja részéről elkövetett valami régi kellemetlenség, vagy
cserkészszerütlen magatartás emléke: azt is el kell felejtened, és elfogulatlan, őszinte szeretet
érzésével kell hódító vezető munkádat megkoronázni.
Tudom, hogy ez sokszor nehéz, és különösen nehéznek tetszik azokkal a cserkészekkel
szemben, akik csakugyan kellemetlen, rossz szellemű, játékbontó cserkészeknek bizonyultak.
Azonban erre is csak azt mondhatom, hogy az élet nem fenékig tejfel, és mindig ki vagyunk
téve annak, hogy kellemetlen emberekkel kell érintkeznünk és önuralmunkat, előkelő
férfiasságunkat mégis meg kell óvnunk. A táborozás az életre akar minket előkészíteni; ne
akarjuk az ilyen kis kellemetlenséget nagyobbnak látni, mint aminő és minden áron kikerülni.
Hanem ellenkezőleg, nyugodt szeretetcinkkel próbáljuk meg fölébreszteni bennük is
szunnyadó jobbik énjüket és tűrjük vidáman bosszantásaikat.
Gyakran előfordul, hogy őrsöd tagjai közül egyesek túlzott mértékben szeretik egymást.
Ilyenkor okosan, tapintatosan, mindkét fél iránt érzett nagy szeretettel kell a helyes mederbe
terelni a dolgot. E feladat azonban legtöbbször meghaladja a te erődet. Ilyenkor
haladéktalanul jelentsd tisztednek, vagy parancsnokodnak az esetet, hogy ő a maga gazdagabb
tapasztalatával, nagyobb jártasságával oldja meg a dolgot, és ami szintén fontos, mentesítsen
téged a felelősség alól.
Sehol sem vagy oly közel fiaidhoz, mint a táborban, és így itt a legközelebbről van módodban
őket figyelemmel kísérni, fejlődésükre irányítólak hatni. Éppen ezért sehol sem fogod
erősebben érezni annak a szükségét, hogy mindarról, amit őrsöd tagjainak fejlődése érdekében
tettél, vagy tenni szándékozol, valakinek, aki tapasztaltabb, idősebb nálad, s aki iránt teljes
szeretettel és bizalommal vagy, kikérd a tanácsait és kritikáját meghallgasd. Nagy, igen nagy
dolgokról van itt szó: egy-egy lélek szárnyaló fejlődéséről, vagy lőtt galambként való
lehullásáról. Nem szabad hát a magad -ifjúi tapasztalatlan elmédre hagyatkoznod, hanem
éppen a mélységes, élő felelősségérzés hatása alatt keresd magad is cserkészmunkádban az
ellenőrzést: a tisztet, a parancsnokot, -a vezető tanárt, a lelki atyát.
Nagy gondot kell fordítanod őrsöd tagjainak egészségi állapotára is. Állandóan tudnod kell,
hogy jól és eleget aludtak-e, gyomruk rendben van-e, nem ettek-e túlságosan sokat, stb. Ha
valakinek valami baja van, azonnal jelentened kell a parancsnokságnak, de ezen kívül minden
reggel rendszeresíts egy „egészség-vizsgálatot".
Fontos továbbá, hogy fölszerelésük szigorú ellenőrzésed alatt álljon még idehaza, de a
táborban is. Ne engedd, hogy bármiféle fölösleges dolgot hozzanak; viszont a táborban a
kötelezően elrendelt lista alapján többször végig kell vizsgálnod a fölszerelésüket. Így
rászorítod őket a rendre, másrészt elejét veszed annak, hogy cserkészeid holmijának a fele
elsüllyedjen a szalmában. Aki pedig szereti elhagyogatni a holmiját, annál kénytelen leszel a
figyelmeztető, a tanító jellegű büntetések valamelyikéhez nyúlni, például 25 napig naponként
jelentkezik nálad az illető teljes fölszereléssel, kipakol és bepakol.
Azt a nagyszerű alkalmat, hogy a táborban folyton együtt vagytok, arra is fel kell használnod,
hogy igen-igen jól megismerd (folytonosan közvetlenül ellenőrizd) őket, és haladásukra
ösztönzőleg, irányítólag hass. Ez nyilatkozzék meg elsősorban abban, hogy gyakorlati
ismereteiket bővíted, a különbözőpróbákra előkészíted, ha van jogod hozzá, le is vizsgáztatod
őket. Állandó gondod van arra, hogy a hiányokat pótolják, magad teljes odaadásoddal
mellettük állsz, s amennyiben gyengék, vagy hiányosan képzettek, saját tudásodnak, és
erőidnek sorompóba állításával pótolod a hiányt.
Az őrs külső rendjének a megtartása bizony szintén a te gondod. Neked kell arra is ügyelned,
hogy a csajkák, evőeszközök, de maguk a fiúk is mindig tiszták legyenek, hogy ébresztőre
pontosan keljenek, viszont takarodó után aludjanak. A mindenhol nélkülözhetetlen tábori rend
megtartása is a te válladat terheli. De itt nagyon vigyáznod kell, hogy a rendnek folytonos
hangoztatásával ne tedd magad ellenszenvessé fiaid előtt. A fő az, hogy te tarts meg minden
szabályt, s akkor ők is maguktól és szívesen megtartanak minden egyes tábori rendelkezést. Jó
példa, körültekintő, határozott parancs, kérlelhetetlen végrehajtás: ezen fordul minden.
Az őrsöt azonban nemcsak óvni kell a rendetlenségtől, hanem magaddal kell ragadnod a
cserkészszellem kifejlesztése felé. Egyik legszebb hivatásod, itt, hogy a nélkülözésre,
fáradságok hősies és jókedvű elviselésére megtanítsd őket. Ha valami zavar van a táborban,
ha az ebéd nem sikerült eléggé, vagy kevés, a jókedvű, fölényes lemondás, az ilyen apróságok
fölött való vidám eltekintés szellemét kell cserkészeid szívében megteremtened. Mindezt
azzal éred el, ha mélyen átérzed a külső dolgok kicsinységét és ezt a lelkületet jó példa,
vidámság alakjában árasztod fiaidra, és zokszó, panasz, elégedetlen, türelmetlen kifejezés
sohasem hagyja el ajkadat.
Éljen benned a vágy, hogy minél különb, minél jobb munkát végezz a táborban, és ezzel a
vággyal töltsd el a fiúkat is. Örömmel, és versengve vállaljátok a munkát, amennyi csak
erőtöktől telik s a vállalt munkát szívós kitartással jó végre vigyétek.
Éljen a nemes verseny szelleme bennetek, amely a munkából, nélkülözésből akarja a nagyobb
részt vállalni és nem a másik Örs legyőzésére, háttérbe szorítására gondol. Sőt ellenkezőleg, a
legnagyobb igyekezettel törekszik arra, hogy a többi őrsökkel a testvéri jó viszonyt fönntartsa,
ápolja és még közvetlenebbé tegye. Ha jellegük, ambíciójuk más irányú, mint a tiétek, ha
képességeik, végzett munkájuk összevéve kisebb értékűnek látszik: mindez ne adjon okot
arra, hogy lenézzétek a másik őrsöt, hogy magatokat különbeknek, jobb cserkészeknek
képzeljétek. Ha megvan a jó viszonyra alkalmas lelkület fiaidban, ezt a jó viszonyt
cselekedetekkel iparkodjál foghatóvá, reálissá tenni. Ha nagy csomagja érkezett az őrsnek,
kínáljátok meg őket is, ha valami jó játékszeretek van, hívjátok őket közös játékra; időnként
ünnepélyes formában tegyetek náluk látogatást és Viszont, hívjátok meg őket. És jaj legyen
annak, aki őrsödben a másik őrsről tiszteletlenül nyilatkozik, vagy a közös játékban a
legnagyobb fokú udvariasságot nem tanúsítja!

A cserkésztábor: kis állam.

A magyar cserkésztábor kettős célkitűzéséből folyik, hogy bizonyos szabadság mellett,
amelyet minden egyes fiú és minden egyes őrs élvez és használ gyakorlati ügyessége
fejlesztésére, szórakozásra és jellemének mélyítésére, vannak bizonyos szabályok, melyek a
közös élet módját, formaságait írják körül.
A tábor építésénél az első napokban a különböző feladatokat közvetlenül a parancsnokságtól
kapjátok (úgyszintén a táborbontásnál is), mert ilyenkor a munka aránylag túl sok és minden
dolgozó cserkészkar teljes erejének a kihasználására van szükség. Később azonban a
táborozás rendes kereteit pontos napirend szabályozza. Ennek a napirendnek főbb pontjai:
korai ébresztő, utána reggeli torna- és csukló-gyakorlatok, majd mosakodás, öltözködés;
takarítás (saját holmi, sátor és ágy rendbehozása, szalmazsák stb. szellőzése). Minderre
körülbelül egy óra áll rendelkezésre. Ezek után jő a reggeli, majd a reggeli ima, tisztelgés a
zászló előtt. és parancskiadás. Ezt követi a délelőtti munka, melynek fajára nézve vagy — a
tábori élet szükségletei szerint — felülről kapsz utasítást, vagy pedig szabadon választhattok.
A déli órákban, ha van rá lehetőség, ebéd előtt, fürdés. Egy óra tájt őrségváltás és elosztás,
ebéd, ebéd után csendes pihenő egy óra hosszat, alvás, és ami nagyon fontos, levélírás haza,
és naplóírás, majd további egy óra vagy pihenő, vagy csendes játék, megbeszélés, de
lényegében még pihenő jellegű. Uzsonna után - játék vagy gyakorlatok — ha nincsen éppen
sürgős munka. Vacsora előtt az alvóhely előkészítése, vacsora, utána esti ima, majd
parancskiadás, az éjjeli szolgálat beosztása, tábortűz, takarodó.
Röviden összefoglalva, ez a programja a táborban őrsödnek, ha semmi különleges
megbízatása nincsen. A különleges megbízatás, mint a kiképzésnél részletesen ismertettem,
kétirányú szokott lenni. Vagy napos (szolgálatos) az őrsöd, s akkor végez mindenfajta
felmerülő munkát, a raj vagy a csapat közös életét szolgálva (beszerzés, élelmiszer-szállítás,
főzés, tábor - rendbehozása, takarítás, mosogatás, őrség szolgálat, stb.) Vagy pedig a tábor
életének egy állandó jellegű szükségletét, munkáját látja el mindennap, specializál. Mindkét
lehetőség mellett lehet jó munkát végezni, s ezért nagy szükség van a friss munkakedv
ébrentartására és a helyes munkavezetésre, — de egyúttal a szabad idő okos kihasználására is.
Egy rendes munkanapon feladatod mindenekelőtt a napirend pontos megtartása, a munka
eredményes vezetése. Rendszerint az őrsvezető vezeti a reggeli tornát, öltözködést és
rendcsinálást, felvezeti az őrsöt reggelihez és parancskiadáshoz (reggeli imához, szemléhez).
Rendszerint ő vezeti a délelőtti munkát is (Morse-, térképező, pányvavető, megfigyelési, első-
segélyt nyújtó-, sport-, harcszerű-, hídépítő-, vízi, fáramászó, hajító-, céllövő és
rendgyakorlatok stb.), esetleg a táborépítés valamely munkáját: latrinakészítés; forrástisztítás
vagy kútásás (szóval nem gyakorlat, hanem építőmunka), és a játékokat is.
Látnivaló ezek szerint, hogy rengeteg alkalom van a jó munkára, a vezetésre, az őrs teljes
összeforrásának szolgálására, ügyességek eltanulására. Mindez alkalmaknál három dologra
kell ügyelned: a) a formaságok és időpontok megtartósa. Ahol sokan vannak, mindennek
záros határidőre, pontosan kell meglennie, mert az egyik őrs késése, aminek sokszor egy fiú
az oka, az egész csapat életét és munkáját hátráltatja. Ezért a napirend pontjainak a megtartása
lesz többek között az a pont, ahol őrsöd a csapatélet iránti fogékonyságát mindenekelőtt
bebizonyíthatja.
Ezért a később tárgyalandó szolgálat formaságait, a jelentéseket, parancsok pontos
végrehajtását már jó előre gyakorolni kell; órájával pedig, az őrsvezető a táborban összenőtt.
A másik: a hozzáértés. Ilyenkor lehetetlenség jó munkát végezned, ha a legnagyobb részéhez
nem értesz jól mindannak, amire az őrsöt kell tanítani, amit az őrssel kell elvégezni. Mikor
meg kell ragadni a fejsze nyelét, mikor két kezeddel kell dolgozni, olyankor eszmélsz rá a
maga teljes jelentőségében arra, hogy milyen szegény az a cserkészvezető, aki csak beszélni
tud, aki csak egyoldalúan művelte magát. Mennyi igaz örömtől és gyönyörűségtől, a testi és
szellemi erők acélos megfeszülése nyomán támadt mennyi boldog büszkeségtől esik el az
ilyen! Másrészt ilyenkor olvadnak el azok az őrsvezetői tekintélyek, melyek csak a szó, a jó
fellépés, az ügyes beszéd hatása alatt születtek meg. Szegénynek, elhagyatottnak, esetlennek
érzi magát az az őrsvezető, aki a főzésben, a sátorverésben és a többi kedves tábori munkában
nem jártas. Ez is figyelmeztessen arra, hogy milyen komolyan kell készülnöd a gyakorlati
cserkészmunkára. Egy-két pont nálad is lehet, amiben őrsöd egyik-másik tagja ügyesebb, de
sok ne legyen, mert akkor tekintélyed nehezen lesz fenntartható.
c)A harmadik: az önérzet. Az a tudás és energia, melyet őrsvezetői munkádba beleviszel, úgy
sem marad soha véka alatt, de leghamarább itt a táborban érvényesül. Itt az egész csapat,
minden cserkésze és az egész vezetőség előtt folynak munkáitok, kétszeresen sarkaljon ez a
legmegfeszítettebb erélyre és kitartásra.
A rendes munkanap másik fő szempontja, hogy a szabadidőt jól használjátok. A játék
szelleméről már sokat írtam; ha játszotok, biztosan az, lesz szemed előtt. Azonban, ha a
játékon kívül is van szabadidőtök — és kell, hogy legyen, - ezt használjátok fel mindenekelőtt
testi és lelki pihenésre. Mindkettőre egyformán van szükség a táborban, mindkettő szükséges
ahhoz, hogy azokat az értékes hatásokat, amelyekben a gyakorlati ügyesség terén testetek, s
azokat a mély benyomásokat és tiszta érzelmeket, amelyekben lelketek szakadatlanul
részesül, meg tudjátok emészteni, egészen mélyre, egészen az egyéniség mélyébe tudjátok
befogadni. Úgy gondolom, hogy e szabadidők ne egyéni szabadidők legyenek, hanem őrsi
szabadidők együttes megbeszéléssel, hogy így hozzásegítsd cserkészeidet e rengeteg
benyomás értékesítésére.
Hogyan? — Azzal a céllal indulsz el táborozni, hogy te is, fiaid is testben-lélekben
megerősödve térjetek haza. Ezen azonban szorgalmasan és nagy-nagy szeretettel dolgozni is
kell, a jóakarat önmagában kevés. Neveld rá cserkészeidet, hogy a táborba komoly, szent
célokkal menjenek, s ezek megvalósítását, e célok megközelítését mindennap,
lelkiismeretvizsgálatuk kapcsán ellenőrizzék. Honosítsd meg evégből, hogy az őrssel együtt
naponként este, vagy kora reggel együttes lelkiismeret vizsgálatot tartsatok. Kérdezze-- tek
meg ilyenkor lelketektől, hogy vajon a sok munkának, fáradságnak, szenvedésnek volt-e
valami áldása rátok? Tanultatok, okosodtatok, erősödtetek -e a mai napon? Miben érzitek
magatokat különbeknek, miféle cserkészismeretekben haladtatok előre és mennyit? Tűzzetek
ki mindennapra valamilyen kis közeleső célt, a nagy táborozási célnak egy részletét (pl. egy
vizsgapont letevése, egy főzési mód eltanulása, egy állatnak, egy virágnak a megfigyelése,
egy cserkésztestvér szolgálása stb.), s este azután kérdezzétek meg szigorú-komolyan
magatoktól, hogy azt a célt csakugyan megvalósítottátok-e?! Beszéljetek meg ilyenkor
mindent, amit az őrs napközben vég-- hibát. És ezt tárgyaljátok meg jól, alaposan, a töké-
legjobb erejét s nem követett-e el valaki valamilyen hibát. És ezt tárgyaljátok meg jól,
alaposan, a tökéletesedés, a haladás lángoló szeretetével, hogy okuljatok belőle. Aki pedig
szorgalmas volt és jó munkát végzett s az őrsre becsületet hozott, azt dicsérd meg; s a jó
hírnek, a sikernek közösen örüljetek.
Ha sok súlyos, fárasztó munkátok volt egész nap, és bágyadtan dűltök pihenni, sohase hagyd
el magad annyira, hogy e beszélgetéseket elmulaszd, hanem húzódjatok meg valamely
meghitt helyen és szenteljelek a léleknek is komoly, szép perceket. Mert hiszen mit ér a sok
küszködés, munka és fáradság, ha az egész csak arra van, hogy a test éhségét csillapítsuk? Az
elhanyagolt, magára hagyott lélek árván sír bele az éjszakába, ha nem kap táplálékot, ha
folytonosan megalázva, uralma alá töri a testi élet tolakodó hatalma. A sok szükséglet között
ne feledjük él, hogy csak egy az igazán szükséges. Bibliaolvasásnak, jó könyvek közös
olvasásának, meghitt, komoly beszélgetésnek ilyenkor van jó alkalma.
Ennyit a rendes tábori élet egy napjáról, felhasználásáról és feladatairól.
Amennyiben őrsöd szolgálatban van, akkor feladataid málirányúak. Ilyenkor mindenekelőtt a
csapatért vagytok, minden erőtöket, minden jóakaratotokat össze kell szedni, hogy a
kétségtelenül, terhes és sok munkával, fáradsággal és egyéb nehézségekkel járó szolgálatot
úgy lássátok el, hogy az ne rabszolgamunka, hanem a másokért élő önzetlen és tevékeny
szeretetnek himnusza legyen. Nem tudom, hogy te is úgy leszel-e, mint én annak idején.
Szeretném, ha úgy volna. De én akkor, amikor a táborban őrsömre elkövetkezett a naposság,
már előre boldog voltam, s az öntudatos felelősségnek és valami csodás, elszánt
keménységnek a keveréke lett úrrá lelkemen. A fantáziám szédületesen száguldott: kiszínezte
az összes munka-lehetőségeket, kitervelte előre az idő kihasználását (hiszen oly rövid és oly
sok a munka!). Száz és száz gondolatom jött arra, miként fogom megmutatni őrsömmel azt,
hogy mennyire csordultig van tele a szívünk gazdag szeretettel összes cserkésztestvéreink
iránt (gyönyörűen rendbe hozzuk az összes csajkákat, konyhaedényeket, kimossuk a
konyharuhákat, tartalékba vágunk fát, megjavítjuk a konyhasátort, pompás ebédet főzünk, a
kamrát átrendezzük, a kutat megjavítjuk és a többi), hogy hogyan tudjuk az elkövetkező
naposok munkáját minél egyszerűbbé tenni, hogyan vállalhatjuk a legnehezebb és
legcserkésziesebb feladatok megoldását. És hogy ez a lendítő lélek átáradjon az őrs
valamennyi tagjára, a szolgálat napja előtti este már minden részletet megbeszéltünk:
valamennyiünknek minden idegszála fel volt ajzva a várható hatalmas erőfeszítésre. És
amikor elkövetkezett a szolgálat hajnala, akkor már ébresztő előtt egy, esetleg két órával
halkan, macskaszerűen kibújtunk sátrainkból, hogy zajtalanul és csendben előkészüljünk, és
előkészítsünk mindent, ami szükséges. Az őrs egy része elment a közeli faluba a tejért,
főzelékért stb., a másik fát gyűjtött, begyújtott, előkészítette a reggeli, ebéd főzését stb., ismét
mások az esetleg szükséges mosdóvízről gondoskodtak, a tábort takarították, s mire felkelt a
nap, illetőleg a tábor, mi már jó és derekas munkát végeztünk. És így ment ez egész nap.
Mindenki versenyezve feszítette meg minden erejét, hogy se késés ne legyen, se hiányosan ne
végezzünk valami munkát. Megtettük mindazt, amire a tábor életének szüksége volt, s ami
kötelességünk is volt (főzés, mosogatás, rendtartás), azonkívül azonban mindazt, aminek a
megtételét, ha más őrs volt a napos, szívesen vettük volna tőle. (Bizonyos munkák
előkészítése, nagy tisztogatás és rendezés stb.)
És e munka beosztásánál is mindig szem előtt tartottam azt, ami praktikus is és helyesen
következik a fiúk önérzetéből: mindig egy egész, kerek feladatot bíztam valakire, érezze át a
felelősséget, s viszont lássa munkájának a konkrét eredményeit és hasznát (a tábor
szempontjából), — ami mindannyiunknak olyan jól esik. Így az egyik gondja a tűz, minden
vonatkozásban (begyújtani, táplálni, tüzelőt szerezni, aprítani), a másiké a főzeléktisztítás (ha
szemét lett volna benne, tudjuk, kit pokrócozzunk meg érte), a harmadiké a hús, a negyediké a
főzés, az ötödiké a vízhordás és mosogatás, a hatodiké a szállítás, raktározás, tízórai
előkészítés, ételosztás stb.. Ennek hasznát mindenki átlátja, aki csak egyszer volt egy napig is
táborban. — S az önérzet szem-előtt tartása, a célszerű munka-beosztás mellett a másik
legfőbb segítőnk volt munkánkban: a jókedv. Frissen, lendülettel, nótaszóval dolgoztunk. S ez
lélekből jött. Lehet valami szebb, mint másokért dolgozni és szeretettel, jókedvvel dolgozni,
nekik örömet okozni?
A te feladatod ilyenkor főként a lelket adni, a munkát jól elosztani, jókedvet teremteni, az
időpontokat pontosan betartani, az egész szolgálatért a felelősséget vállalni; de Úgy, hogy
lehetőleg az egész munka fölött kell maradnod, és nem lehet egy részletben elveszned. Úgy
értem ezt, hogy teneked mozgatnod kell a fiúkat, és nem dolgozni helyettük. Ha elkezdesz
főzni, vagy te gondozod a tüzet, elveszíted az áttekintést az egész fölött, és nem tudod
megakadályozni, hogy valami rosszat tegyenek, nem tudod magadat odadobni, mint végső
tartalékot, ha sürgős póterőre, kisegítésre van szükség. Arra kell törekedned: mindenki
végezze a maga munkáját, s te szakadatlanul ellenőrizd valamennyit úgy, hogy ha itt vagy az
egyiknél, akkor is tudd, hol van, és mit tesz a másik. S ha kell, tanítod őket, ha a munka
esetleges aránytalansága miatt ez szükséges, hát segíted őket. Talán még egy más fiút is oda
beosztasz. De minthogy mind a hét fiú munkájáért te vagy felelős, s minthogy rendszerint a
tábor életének fennakadás nélküli vitele az nap a te válladon nyugszik, teljes lehetetlenség,
illetőleg helytelenség volna, hogy te egy munkacsoportnál, egy részletnél megrekedj.
Ugyancsak fontos ez az egész munka fölött-állás és minden fiú szakadatlan ellenőrzése,
irányítása azért is, hogy lásd: nincs-e valamelyik erején felül terhelve?! A naposság nehéz
munka, erre a túlterhelésre a lehetőség megvan, s akkor természetes, hogy sürgősen, idejében
a megfelelő kisegítést add, vagy esetleg kérd a parancsnokságtól. Különösen forró nyári
napokon, amikor még vendégek is vannak, s a fiúk valami okból keveset aludtak, fordulhat
elő az objektív és szubjektív túlterhelés esete.
Amikor azután egy ilyen nap munkáját befejezitek, tarts őrsöddel minden egyes munka felett
szemlét: ragyognak-e az edények, rendben van-e a konyha, a raktár, tiszták-e a csajkák, a
konyharuhák, nincs-e megmaradt gondozatlan étel, élelmiszer, nincs-e szemét a táborban stb.,
s csak miután meggyőződtél a teljes rendről, tisztaságról és befejezettségről, őrsöd
becsületének alapjairól, add ót a következő őrsnek a szolgálatot.
A napos szolgálat rendszerint egymaga túlontúl elegendő munkát ad s az ügyeleti szolgálatot
és őrszolgálatot egy másik őrs látja el. Kisebb csapatoknál, vagy ahol a napos őrs feladatai
nem oly nehezek, esetleg egy őrs láthatja el mindkét irányú szolgálatot. Akármelyik az eset,
meg kell most beszélnünk.
Az őr és ügyeleti szolgálatnak a táborra, a tábor vagyonára, éjszaka mindezeken kívül még a
tábor csendjére, rendjére és esetleges veszélyek elhárítására való ügyelést kell magában
foglalnia (zivatar, támadások, fiúk kalauzolása a sötétben stb.). Míg a napos őrs munkája az
alkotás, addig a szolgálatos őrsé a résen állás. Minthogy ez utóbbinál az egész őrs szolgálatára
nincs egyszerre szükség, 1-2-3 őrszemet állítasz ki a parancsnokság által már előre kijelölt
bizonyos pontokra (tábor bejárat, raktár stb.). A szolgálat rendszerint egyfolytában 2 óra
hosszat tart, zivatarban, vagy igen nagy hőségben lehet rövidebb is. A szolgálat helyére te
magad vagy segédőrsvezetőd vezeti fel az új őrt, aki teljes cserkész díszben van a szolgálat
komoly, ünnepélyes jellegének a kidomborítására. A két őr kölcsönösen tiszteleg egymásnak.
A régi őr elmondja neked észrevételeit, s az új őrnek kötelességeit, s átadja a szolgálatot, az új
pedig átveszi. Mivel éjszaka te is őrt állasz, ilyenkor a felvezetéstől el lehet tekinteni, az egyik
fiú kelti a másikat, s téged külön csak akkor, ha valami nincsen rendjén. Az éjszakai
szolgálatnál nagyon ügyelj arra, hogy soha se legyen csak egy fiú szolgálatban, mindig
legalább ketten legyenek, ó nem, mert talán félhetne valamelyiktők, de akármi hirtelen baja
támadhat egy embernek, s akkor igazán nagy a baj, mert még csak az sincs, aki tudna róla.
Világító szerszámmal rendelkezzenek. Tüzet rakhatnak, de leülniük nem szabad (elalusznak).
Az esetleges telefonügyeletet is ők látják el. A szolgálat rendszerint déltől délig tárt,
ellentétben a napos szolgálattal, mely estétől estig (tulajdonképpen reggeltől estig, mert az
előző este csupán a parancsok átvétele, az előkészítés, a munka beosztás s a raktár és edény
átvétele történik). A déli, un őrségváltás rendszerint ünnepélyes mozzanata a tábor életének,
melyre az őrs díszben vonul fel s a másik őrstől a „napos tiszt" (a táborban a parancsnok
naponként változó helyettese) jelenlétében átveszi a szolgálatot. Itt említem meg, hogy
bármelyik fajta szolgálatnál a napos tiszt a közvetlen elöljárótok, ő hozzá kell fordulni minden
ügyes-bajos dologban. Megemlítem azt is, hogy némely helyen a naposok könnyítésére
szokásban van az ebéd utáni mosogatást (minthogy ilyenkor a legfáradtabbak rendesen a
naposok) a szolgálatos őrssel végeztetni. Te neked mindezt azért kell tudnod, hogy őrsödet
egészséges, józan munkabeosztással tudd a biztos eredmény felé vezetni. Az őröket mindig
tanítani kell arra, hogy őrhelyüket csak közvetlen elöljáróik utasítása alapján hagyhatják el,
vagy amikor egy nagy, közvetlen veszély elhárítására szükséges intézkedéseket teszik meg;
továbbá arra, hogy éjjel ők az egész tábor helyett kell, hogy gondolkodjanak és cselekedjenek
(pl. esőben sátorkötelet meglazítani, vízlefolyást biztosítani, stb.).
A napos tisztnek a napos vagy szolgálatos őrs vezetője a jobbkeze, sokszor helyettese is, azért
az ő feladatait is figyelemmel kísérni és ismerni kell (kihallgatás, betegvizsgálat, étkezés
elosztása, őrség-elosztás, táborrend és tisztaság ellenőrzés stb.). Mindezeket a közeljövőben
megjelenő „Szolgálati szabályzat" c. könyv Tábori szolgálat c. fejezete részletesen fogja
ismertetni, azt alaposan tanulmányozd. Az őrszolgálatnál célszerű a „jelhang" és „jelszó"
használata. A napos szolgálat, de az őrség-szolgálat átvételét is a megelőző napi kihallgatáson
az őrsvezető jelenti.
Azt mondottam e fejezet elején: az évközi cserkészmunka célja a tábor; de hozzáfűztem azt is,
hogy a táborban tovább kell menni és magasabb célt kell kitűzni. Igen, a tábor is eszköz,
eszköze annak a törekvésnek, hogy a fiúk egészséges testű és lelkű lovagok legyenek. A
munka végzése, ennek szelleme, a játék és tiszta szelleme, a tábori nehézségek legyőzése,
ezek mind szolgálják ezt a végcélt s ennek eredményeképpen, úgy hiszem, már messziről fog
meglátszani, hogy táborjárt, tapasztalt őrsöd van, ha ilyen szempontok szerint vezeted első
táborában. Mert az első tábor a legfontosabb, akkor szerzi egész életére szóló benyomásait:
vigyázz, hogy ne legyenek ezek a cserkészet nagy gondolatához méltatlan benyomások.
Sokat, nagyon sokat lehetne még írni és mesélni a táborról. Így külön lehetne foglalkozni az
őrsvezető feladataival a különleges táborokban (mert amit eddig mondottam, főleg az álló
táborra vonatkozik), így elsősorban a mozgó, téli és őrsvezetői táborban.. Azonban úgy
érzem, hogy nem szükséges: ha te a tábor célját és értelmét, a legfontosabb tábori feladataidat
már - megismerted, s azok szellemét magadba szívtad, olyan helyzetekben is helyesen fogsz
eljárni, amikről itt külön nem is volt éppen szó. Mint pl. tábortűznél való magatartás, a közös
játékok, táborból vezetett kirándulások, tanulmányutak, stb. Nem fontos, hogy mindent tudj,
amit tudsz, azt tudd egészen, és tudd öntudatosan.
Inkább áttekintésül nézzük még egyszer a legfontosabbakat:
a) az egész évi munkánk és készülésünk célja és betetőzése a nagytábor,
b) a tábor előtt közvetlen előkészületek szükségesek a test edzése, a lélek előkészítése, a
táborban szükséges ügyességek elsajátítása és a felszerelés kiegészítése terén,
c) a táborban továbbfolytatjuk a fiúk férfiakká és társas lényekké nevelését, egyrészt
egyéni ügyességük érvényesíthetése, másrészt a tábori életbe való bekapcsolásuk által,
d) a táborban az őrs elsősorban a csapatért van, szolgálja (napos-, őrszolgálat),
e) a kapott parancsok végrehajtása után a szabad napokon továbbfolytatja az őrs
gyakorlati és erkölcsi kiképző munkáját, és éli életét bizonyos napirend alapján,
f) a tábor a helyes cserkésztestvéri szellem, összeforrás és szeretet, munkakészség,
áldozatos lélek, s a fiúkért való önzetlen gondoskodás és felelősség kifejlődésének
legjobb iskolája.
g) a cserkésztábor „honfoglalás", és „mintaállam" akar lenni.
Ezek szem előtt tartásával a táborozás csakugyan a cserkészmunka teljessége és betetőzése,
test és lélek, szív és akarat erőinek és képességeinek tökéletes gyakorló tere, a jó
honpolgárság igazi előkészítő iskolája lesz. Ha így vezeted a táborban őrsödet, akkor egyszer
méltó leszel, hogy vezethesd- nemzetedet

XV. AZ IGAZI ŐRSVEZETŐ.

Az eddigiekben, kedves cserkészpajtás, végigvezettelek az őrsvezető feladatain. Elsősorban
azokon a feladatain, amelyek a cserkészek ügyességre nevelése, de részben azokon is, melyek
a jellemnevelésük terén várnak rád. Már az egyes konkrét feladatok megállapításából. Tehát
az előző fejezetekből is kibontakozhatott előtted az az ideál, a cserkész ideálja, amely felé
vezetni, segíteni, irányítani kell őket. — De talán az eddig mondottak alkalmas tükör volt arra
is, hogy megnézd bennük önmagadat, lelkedet, hogy saját tudásodat is tisztán lásd, és pótolni
valóidat, a hiányokat is leszögezhesd. Az itt-ott elszórtan mondottakat kiegészítve, a
cserkészideálról és az őrsvezetői ideálról akarok tehát összefoglaló képet rajzolni most
számodra.

A cserkész-eszmény.
Cserkészideálja nem minden népnek azonos. Az amerikai cserkész ideálja az egészséges jó
fiú, aki mindenhol feltalálja magát, és készségesen segít embertársain. A német nemzet
cserkészideálja a katona, részben a régi céhélet világot látó bolygó vándora. Az angol
használható fiút és jó honpolgárt akar cserkészeiből, akik majdan a gyarmatokon megálljak
helyüket, és megkeresik kenyerüket stb.
Mi hát a magyar cserkész ideálja? -- A magyar cserkész ideáljában többé-kevésbé mindez
benne van, de ennél több is; szavakba így foglalható: a magyar cserkész különb ember és
különb magyar akar lenni.
Különb ember! Az újkor lovagja, a mi felfogásunk szerint, a cserkész, aki nem megy el egy
gyámolításra szoruló mellett, hogy segítséget ne nyújtana, nem képes hazudni, és akármit
elszenved az igazságért. A lelkét nem az önzés és a társadalom egyéb ferde felfogásai, hanem
a 10 cserkésztörvény hatja át: egyenes lelkű, kötelességét teljesíti, szolgálatra és segítésre
kész, mindennap tesz valami önzetlen jót, testvérnek érez minden cserkészt és mindenkihez
egyformán udvarias és gyengéd, bármilyen társadalmi osztályhoz tartozzék, csak önmagával
szemben szigorú. Szereti a természetet is, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket; önálló, de
tud tisztelni tekintélyeket, és engedelmeskedik följebbvalóinak és lelkiismeretének. Higgadt
és meggondolt cselekedeteiben, de nemcsak önuralmát, hanem jókedvét sem veszti el soha.
Erejével, idejével, pénzével gazdaságosan bánik, takarékos, testében-lelkében tiszta; ismeri
önmagát és ismeri hibáit, s azért nem múlik el napja, hogy egy-egy lépéssel ne haladna előre
önmaga tökéletesítésének útján. Szakadatlanul törekszik új tudás és Új ismeretek szerzésére,
hogy találékonyan, talpraesetten és önállóan helyt tudjon állni a jobb életért és eszményeiért
folytatott nagy harcban. Hivatási munkáját is eltölti a hűség és használni akarás szellemével, s
bárhová állította őt a gondviselés, az igaz cserkészlélek harcosa, a cserkészszellem apostola, a
különb ember gondolatának hordozója. De a magyar cserkész inkább, mint bárki más, tudja,
hogy igazi lelki haladás, különb emberré levés, a természet, szokások és öröklés rabságából
való szabadulás a saját erejével nem történhetik meg. Azért mély alázattal és őszinte hittel
fordul az Úristen kegyelméért: a cserkész minden munkáját, egész életét őszinte és mély
vallásosság hatja át, az Úristen színe előtt, akarata és törvényei szerint éli életét. —
Tevékenység és lelkiség tehát a magyar cserkészideál egyik fele.
És különb magyar akar lenni. Forrón szereti hazáját, és képes érte egy csendes, munkás élet
minden fáradságát és izzadságát, de ha kell, életét is áldozni. Nem él abban a hitben, hogy a
magyar a világ legkülönb nemzete: de akarja, hogy az legyen. Nem bánt idegen nemzetbelit,
de ami az övé, azt nem engedi. A magyar erényektől nem bizakodik el, de a magyar hibák
miatt sem esik kétségbe, mindenesetre megtesz mindent, hogy a saját szívéből azokat kiirtsa.
Élete és fajtája jellemének minden tehetségét, szépségét odaadja a nemzetek közösségének,
melynek alkotó része akar lenni, — de tudja azt is, hogy mit jelent Európában, idegen népek,
ellenséges fajok Óceánjában magyarnak lenni. Azért nemcsak lelkét neveli, nemcsak a
tudomány és az ismeretek fegyvereibe öltözik, hanem ügyességét és testi erejét is mindennap
növeli, hogy készen legyen, ha hívja az óra ... Igaz, tettekben mutatkozó hazaszeretet,
áldozatos magyarság tehát a magyar cserkészideál másik fele. E kettős ideál felé kell vezetni
tehát minden cserkészt (elsősorban önmagadat), a parancsnokság erre nevelő munkáját kell
segítened.

Az őrsvezető eszménye.
S az őrsvezetői ideál még ennél is többet akar, és tovább megy. Minden cserkész vezető a
társadalom valamelyik kisebb-nagyobb körében, nos hát, a cserkészvezető a vezetők között is
vezető. És ezt azáltal érdemli meg, hogy a magyar cserkészideál önmagában való
megvalósításán kívül még különb cserkész és különb jellem, továbbá rendelkezik azokkal a
képességekkel, melyeket talán vezetői erényeknek lehet nevezni.
a) Különb cserkész. Mindenekelőtt többet tud, mint más cserkész. Nemcsak I. osztályú
próbája van, hanem az őrsvezetői próbát is letette, s tudja mindazt, amit az megkíván.
Áttekintésül, s mert néhány megjegyzést akarok fűzni pontjaihoz, közlöm itt szó szerint az
egész őrsvezetői próba előírását:

Az őrsvezetői próba szabályzata.

Őrsvezetői próbára csak oly cserkész készülhet, akit a parancsnok erre felszólított azok közül
a cserkészek közül, akik
a) már legalább másfél éve cserkészek,
b) az I. osztályú próbából levizsgáztak,
c) részt vettek nagytáborozáson.
A készülés ideje alatt — mely 6-12 hónap — a próbára felszólított neve „őrsvezetőjelölt".
Próbázásra csak újabb felszólítás után jelentkezhet. Ha ekkor az alábbi próbapontoknak
megfelel, a parancsnok őrsvezetővé nevezi ki.
1. Jelöltideje alatt tanulmányozza a vezetők munkáját és ennek alapján a vezetésben
követendő elveiről, és programjáról írásban beszámol.
 2. Megold egy, a parancsnoktól rárótt önnevelési feladatot (pl. egy hibájáról leszokik,
bizonyos hosszabb szolgálatot végez, valamit megtanul stb.).
3. Ismeri, és magyarázni tudja a Cserkész könyvet, jól ismeri a Cserkészőrsvezetők
könyvét.
4. Ismeri csapata és a magyar cserkészmozgalom múltját és fejlődését.
5. Ért a csapatában szokásos sportokhoz és játékokhoz.
6. Levizsgázik három különpróbából, melyek közül egyet a parancsnokság jelöl ki.
7. Tanúságot tesz vezetői készségeiről, úgy hogy vagy vezet egy kirándulást (előkészítés,
végrehajtás, vezénylés stb.); vagy táborozáson valamely munkát vagy játékot szervez
és vezet.
8. Tanúságot tesz a kiképzésben való ügyességéről úgy, hogy a) legalább egy jelöltet
kiképez; vagy b) őrsi órát tart gyakorlati témáról és kifejti valamely cserkésztörvény
értelmét; vagy c) kiképez egy őrsöt az I. Osztályú próba valamely pontjára vagy egy
különpróbára.
Új csapatoknál e próba letétele nélkül is nyerhető ideiglenes őrsvezetői megbízás — és ez
egyúttal e próbára való felszólítás is —végleges őrsvezető azonban bárki csak e próba letétele
után lehet.
Az őrsvezetői próba letétele után az őrsvezető erről ünnepélyes formák között bizonyítványt
kap.
Amit eddig mondottunk: e kis könyv mindenestül szolgálja azt a célt, hogy képzett, jó
őrsvezetőink legyenek, hogy a próbát letenni könnyű legyen. Egy-két megjegyzést mégis
teszek külön is.
A kijelölés előfeltételeihez nem kell kommentár. --- A készülésre szánt külön „próbaidő" arra
akarja az őrsvezető-jelölt figyelmét felhívni, hogy nagy és szent hivatás előtt áll: minden
erejét feszítse meg, hogy méltón betölthesse. Ezt a gondolatot szolgálja az 1. pont is, mely
tulajdonképpen a jelölt ismereteinek tágítását, jövő munkájára való felkészülést, gondolatai,
tervei, programja céltudatos rendezését kívánja meg. Egy őrsvezetői ideálnak már kell előtte
lennie, ehhez veti a többi megfigyelt vezető tulajdonságait, s a kettőből állítja össze végleges
céljait és módszerét a vezetésben. Ezt írásban is meg kell tenni: egyik legértékesebb adaléka
lesz ez saját fejlődésének a későbbi időkben.
A 2. pont azt akarja, hogy mutassa meg akarata erejét önmaga tökéletesítésében. A
cserkészmunka szakadatlan törekvés a tökéletességre — kétszeresen áll ez a vezető
munkájára. — Nagy jelentősége e követelménynek az is, hogy aki ezt végigcsinálta, egy ily
huzamos cselekedet-sorozat, egy komoly belső harc alapján (mely telve van apró, finom
önmegfigyeléssel és az akarat állandó megfeszítésével) könnyebben •tudja, másban is
felismerni a jellem veszedelmeit és tapasztalatai alapján is, könnyebben tud gyakorlati
tanácsokat adni azok leküzdésére.
A 3. pontban említett két könyv ismeretéhez nem kell sokat hozzáfűzni. A cserkészpróbák, a
cserkész tudásának, cselekvésének tárgya elsősorban a Cserkészkönyvben van benne; az
Őrsvezetők könyve inkább arra felel: hogyan kell cselekednie a cserkésznek és őrsvezetőnek;
mindkettő egyformán fontos.
A 4. pont megkívánta csapattörténetet csak szorgalmas tanulmányozás, a vezetőségnél való
ezirányú érdeklődés útján lehet megismerni igazán. E pont nagy jelentősége abban van, hogy
segít a saját értékeket felismerni, a múlt nagyjaival összeforrni, s bizonyos csapatöntudatra
nevel. Csak arra kell ügyelni, hogy a csapathagyományokhoz való ragaszkodás elzárkózásra
ne vezessen. A magyar cserkészmozgalom történetével foglalkozik a Cserkészkönyv is,
neked azonban tovább kell menned: nemcsak a múltat kell látnod, hogy a jövőt építhesd,
hanem a jelent is jól kell ismerned. Evégből át kell élned magadban is a mozgalom minden
problémáját, programját, olvasnod kell lapjait, megjelent új könyveit, figyelemmel kell
kísérned fejlődését, hogy az egyetemes magyar cserkészettel tudj, illetőleg tudjon a jelölt
összeforrni.
Az 5. és 6. pontokhoz nincs sok hozzátenni való. Csak akkor tudunk másokat oktatni, tanítani
a cserkész gyakorlati munkára, és ami ezzel egyenlően fontos: a játékra, ha magunk is értünk
hozzá. Itt csak annyit kell megjegyezni, hogy erősnek, éptestűnek is kell lennie az
őrsvezetőjelöltnek, hogy mindez ügyességekben vezető és példakép lehessen.
A 7. és 8. pont a legfontosabb és már sokat tárgyalt két erényre: a vezetésben és a kiképzésben
való ügyességre céloz, azt kívánja. Láthatod, hogy — amint a cserkészmunkában általában —
az őrsvezetői próbánál is a te munkád, a te szorgalmad, a te önképzésed fog a célhoz
elvezetni. Úgy tekintsd tehát, mint programot, melyet önerődből fogsz megvalósítani.
Nincs az őrvezetői próbában benne, de a vezető jól ismeri a cserkészet szervezetét, legalább is
annyit, amennyi a Cserkészkönyvben van, de ha a Szervezési utasítást is áttanulmányozza,
annál jobb. Ezen kívül ismeri az őrsvezető szempontjából fontos és rendelkezésre álló egész
cserkész-irodalmat, hogy részben önmagát fejleszthesse minél tökéletesebb vezetővé, részben
hogy cserkészeit tudja tanítani, önképzésükben támogatni. Így az említett két könyv után
sorrendben a híres nevelőnek, Foerster Frigyes Vilmosnak Élet művészete, esetleg Élet és
jellem c. műveit, továbbá Tóth Tihamér műveiből a Jellemes ifjú, és a Művelt ifjú címűeket.
Esetleg Baden Powellnek, a cserkészet alapítójának Scouting for Boys c. könyvét, vagy annak
német fordítását (magyar egyelőre még nincsen).
Gyakorlati önnevelő, őrsöt vezető és képző munkádhoz feltétlenül ismerned kell: Sztrilich-
Mócsy: Tábori munkák és Cserkészsegítségnyújtás kis kátéja, Gerő: Térképismeret, Mócsy-
Jaschik: Cserkészfizika és kémia, Bánlaky-Sztrilich-Hesz: Jótékoskönyv, Spilenberg:
Daloskönyv és a Magyar Cserkészszövetség kiképzési szabályzata című könyveket. Célszerű
ezeken kívül Fodor: Magyarország földrajza, Szövetségi törvénymagyarázat, Sztrilich,
Ranschburg: Erdők ezermestere, Sztrilich-ifj. Zsembery: Jeladás, Hunyadi Erzsébet: Tóbori
szakácskönyv, Nagy Főnök: Indiániskola és Indián önvédelem, Sztrilich-Erzbrucker: Vízi
cserkészet, Bödy: A magyar zászló, címerek stb. és dr. Borsiczky: A csősz c. könyveinek az
áttanulmányozása is. A cserkész ezeket a könyveket persze tudja jól olvasni. Ami azt jelenti,
hogy a könyvből az új, nem ismert gondolatokat magáévá teszi (jegyzetek, megtanulás, egyéb
ismeretek közé való beillesztés és a többi.). Őrsi és magánszórakozásra is a legkülönbözőbb
cserkészregényeket és elbeszéléseket ajánlom, melyekből hála Istennek, már egyre több
megfelelő van. Részletesen ismerteti ezeket „A ti könyveitek" c. füzet. (Valamennyi itt jelzett
könyvet megkaphatod a Szövetségünk gazdasági hivatalában (V. Hajnal u. 6.), illetőleg a
cserkészboltokban.) — Ezekben foglaltam össze az őrsvezető tudnivalóit.
És a több tudáson, a nagyobb ügyességen kívül jellemében is különb: Eltölti lelkét az igazság
rajongó szeretete, az erkölcsi nagyság előtt való meghajlás, az odaadó törekvés minden jóra.
Erejére, tudására szerény, nem ígér, nem vállal semmit könnyelműen. De ha egyszer
valamihez hozzá fogott, attól nem tágít és mindvégig állhatatos. Határozott, kitartó
cselekedeteiben, de tud nemet is mondani, ha könnyelmű társaság vagy bolondos ötlet rossz
útra akarja terelni. A lelke s szeme tiszta, cselekedetei és vágyai között nincsen aránytalanság.
Önálló és ügyes, váratlan helyzetekben feltalálja magát és tudja mit tegyen. Ha talán nem
olyan tehetséges is, de társai közül szívós szorgalmával és becsületes munkájával állandóan
kiválik, a legszorgalmasabb a figyelésben és a legalázatosabb, legbölcsebb saját tudásának
megítélésében. Mert nem elég, ha birkózásban, vagy a cserkészügyességek valamelyikében
múlja felül őrse tagjait; kell, hogy a tanulásban is példakép legyen. De legalább is annyi
szükséges, hogy amit tud, biztosan és alaposan tudja. És amihez nem ért, szíves készséggel,
szégyenkezés nélkül vallja be, már csak azért is, hogy szégyenben ne maradjon.
És rendelkezik a vezetői erényekkel. — Mik ezek? Ezek azok a különleges tulajdonságok,
amelyekben eltérhet a cserkész a cserkészvezetőtől, s amelyekből tulajdonképpen már sokat
érintettünk részletes beszélgetéseink során.
Mindenekelőtt idetartozik a vezetni tudós, három fő jellemvonásával (1. eseményeket
irányító, alakító erő, 2. gondoskodás és előrelátás, 3. felelősségérzés), melyet egyik előző, a
fegyelmezéssel foglalkozó fejezetben részletesen ismertettem. Itt kell megemlékezni a
szociális érzékről, amely képessé teszi az őrsvezetőt arra, hogy a fiúkat úgy vegye, amint
vannak, és bizonyos mértékig alkalmazkodjék is tulajdonságaikhoz. Megvan benne az
önzetlenség és szeretet, melyekről, mint az őrs megteremtésének legfőbb alapjairól, hosszasan
beszélgettünk. Kiegészíti ezt benne valamennyi fiú lényének, jellemének és haladási
feltételeinek átérzése, az állandó törekvés jobb megismerésükre. Végül az önmagát mások
helyzetébe való beleélni tudás, amely a fiúk, és az összetartás szelleme, amely az őrs igazi
vezetésében oly végtelenül fontos.
És mondhatnék még nagyon sok többé-kevésbé jelentős különbséget, illetőleg apró
jellemvonást, mely az őrsvezető ideáljához tartozik: fölényes magatartása a társadalom
bomlasztó elemeivel, a rossz társasággal szemben, a takarékosság, mellyel anyagi
függetlenségre törekszik, a szakadatlan önnevelés, a cserkészeivel szemben való
igazságosság, egész jellemének példakép-volta cserkészei számára. De nem folytatom ezeket,
melyek konkrét tárgyalásaink során úgyis többé-kevésbé élesen kidomborodnak már előtted,
hanem rámutatok ezen őrsvezetői erények egyik legnagyobbikára, melyről még nem esett szó
leveleimben. Mi ez?
Minden vezetői munkánkkal a fiúk tökéletesedését visszük előbbre, őket akarjuk szolgálni. És
mégis, soha senki nem lesz tökéletes, nem lesz senki hibátlan. Marad mindenkiben egy-egy
hiba, sőt sokszor súlyosabb annál: egy-egy bűn. Vajon helyes-e a végletekig arra dolgozni,
hogy ezt „kiirtsuk", hogy a fiút ..megjavítsuk?" Nem hinném, hiszen ez bizonyos
körülmények között nagyon is ellenszenves lehet; az erkölcsi tökéletesedés útja nem rövid, és
nem könnyű. Ahelyett tehát, hogy a hibától akarnánk minden áron megszabadítani valakit,
inkább láthatatlanul és észrevétlenül vegyük magunkra azt a hibát, minden e világban
megnyilatkozó terhével és következményeivel. És próbáljuk meg ezáltal, mintegy megváltani
őket e hibáktól (ez legtöbbször sikerülni is fog). Olvastál-e Mag Károlytól, a nagy, német
útleírótól, aki Winnetou, a nagy indián főnök alakját és jellemét adta az ifjúságnak?
Bizonyára. Hát éppen Winnetou nevét viselő könyvének 4. kötetében, mely sajnos, még
nincsen magyarra fordítva, van arról szó, hogy követői (Winnetou halála után) az ő nevéről
elnevezve egy társulatot, szinte azt is mondhatnók, rendet alapítottak, melynek legfőbb
szabálya az volt, hogy tagjai titokban választanak valakit, akinek a nevét belezárják,
beleforrasztják egy, a szívük felett viselt csillag formájú jelvénybe. Csak haláluk után volt
szabad megnézni, hogy ki volt, akiért minden gondolatukat, aggódásukat, szeretetüket,
sokszor életüket áldozták, akinek e földön valóságos őrzőangyalai voltak. Vajon nem a
cserkész-őrsvezetői nagy-nagy szeretetnek a legszebb, legalkalmasabb formája-e éppen ez?
Azért az őrsvezető szeretetének legyen ez a formája: zárja szívébe cserkészei közül azt, aki a
legesetlenebb, legügyetlenebb, vagy talán a legcsintalanabb és legrosszabb. őt szeresse, bár
külsőleg észrevétlenül, a legjobban, a legmakacsabb akarásával annak, hogy hibáitól,
esetlenségeitől megszabaduljon. Úgy történjék ez mégis, hogy e törekvése ne nyilatkozzék
meg szavakban. ne lássa a védence, hogy ő érte külön vállalkozott őrsvezetője — talán csak
imádságra, de talán szenvedésekre, méltatlanságokra is. Ez a szeretet, hidd el, megváltó erejű,
már itt a földön is. Számtalanszor éreztem végtelen, csendes, de ellenállhatatlan hatását, és ha
erre Te is képesnek érzed magad, próbáld meg. De ez a szándék csak lelked mélyén éljen,
erről soha senkinek ne beszélj, és főként ne beszélj annak, akit így „védencedül" választottál.
Amikor így futólag csak egy-két pontot részletezve (az őrsvezetői próbát és mondjuk így —
az őrangyalrendszer kérdését), végigvezettelek az őrsvezetői eszmény egyes főbb vonásain,
újra hivatkozom legelőt mondott hasonlatomra: vedd ezeket mint tükröt, és segítségükkel
nézz bele jól lelkedbe. Lásd meg, ismerd meg önmagadat így és juss el a tökéletességnek arra
a fokára, amelyet jóakarattal és Isten segítségével cserkész csak egyáltalán elérhet. Hogy
hogyan, arról legközelebb külön írok.
S mivel az őrsvezető nemcsak önmagában jobb és különb, de eszményétől elválaszthatatlan a
fiúk iránt érzett szeretet és az értük való szakadatlan munka, azért végezetül arra kérlek, hogy
gondold végig azokat a feladataidat is, - melyek a fiúkkal és az őrssel való foglalkozásban
várnak rád.
Vonuljon el lelki szemeid előtt minden egyes cserkészed, nézd meg őket egyenként a
cserkészideál világánál, hogy lásd, hol kell tanítanod, hol kell segítened, hol kell
kiegészítened, hol kell szívedbe zárt végtelen szeretettel a megváltás legnagyobb
cselekedetére felkészülnöd. Gondolkozzál, gondolkozzál az este csendjében minderről sokat
és mélyen; forrj össze egészen cserkészeid ügyével, és hajtsd ezzel a gondolattal álomra fejed.
De ha felkel a nap, az számodra a tettek, a cselekvés napja legyen, s fáradhatatlan
munkássággal, a cél magasztosságától átszellemülve tégy, munkálj, fáradj, s a jó Isten meg
fog áldani férfiteremtő, lélekmentő jó őrsvezetői munkádért.

XVI. AZ ŐRSVEZETŐ ÖNNEVELÉSE.

Közeledik a tábor vége, és be kell fejezni beszélgetéseinket. Megemlékeztem már, Úgy
érzem, minden feladatodról, elébed tartottam az önismeret tükrét a cserkész és őrsvezetői
eszmény megmutatásával. Most már csak azokra az ezek után természetszerű kérdéseidre
akarok választ adni: hát hogyan lehetek én ilyen? És ha nem vagyok most ilyén, hát mit kell
tennem, hogy ilyen legyek, mindazt tudjam és tegyem, amit egy ügyes és jó őrsvezetőnek
tenni és tudni kell. Érzem aggódó kérdéseidből, hogy sok hiányt látsz magadban, de sebaj,
összefogtunk ketten és pótoljuk a hiányokat. Mai utolsó beszélgetésünkben arra szeretnék
választ adni: hogyan lehetsz képzett, ügyes őrsvezető és hogyan lehetsz férfi, kemény akaratú

Hogyan lehetsz ügyes őrsvezető.

A jó őrsvezetőséghez első utad és teendőd az, hogy jó cserkész, régebbi voltodnál jobb
cserkész legyél. Minden tudnivalót átismételsz, minden gyakorlatot végigcsinálsz, minden jó
könyvet ismételten átolvasol. Jól megjegyezd: amit 2-3-szor végiggyakoroltál, egyedül
megcsináltál, az beidegződik, azt biztosan tudod, azzal nem vallasz szégyent. Olvasd a
cserkészlapunkat, csináld végig mindazt, amire őrsödet tanítani akarod: a felszerelés
használatától, a csomók kötésétől a sátorverésig és a tábori élet ezer más tudnivalójáig.
Tudásod, ügyességed fokozására, és kiegészítésére tehát elsősorban az önképzés, önnevelés
eszközeit veszed igénybe. Önnevelésedben segít más őrsvezetők, rajvezetők és tisztek
munkájának a figyelemmel kisérése is (akár saját, akár idegen csapatbeli), mert hiszen ebből
is rengeteget lehet tanulni. Egyáltalán itt a legfontosabb, hogy állandóan égjen benned a
tanulás vágya és minden tapasztalatot iparkodjál összekapcsolni eddigi tudásoddal,
tapasztalataiddal. Ami jó új dologra rájöttél, azt jegyzőkönyvedbe azonnal jegyezd fel. Mi
nem tehetünk őrsvezetővé, azzá magadnak kell önmagadat tenned. Ezért ne csak az őrsi
összejövetelek tartását figyeld más vezetőknél, hanem belső szervezési ügyek elintézésének
módjára is terjeszd ki figyelmedet.
Vedd észre azt a finom gondot, amivel egy-egy kirándulást előkészítenek, ahogyan mindenre
gondolnak, minden lehetőséggel számolnak, minden szóba jöhető munkát, feladatot már előre
kiosztanak. Fürkészd ki azt a nagy titkot, hogyan tudják összetartani az őrsöt, hogyan teremtik
meg benne az őrsi szellemet, hogyan fejlesztik a fiúk felelősségérzését. Tanulmányozd azt,
hogy az őrs birtokában levő anyagot, fölszerelést hogyan gondozzák, miképp raktározzák.
Következő lépés önnevelő munkádban az legyen, hogy mikor tudásodat már megfelelőnek
találod, időnként egy-egy cserkészt, valamelyik próbapontból előkészíted a próbára. Így
észreveszed, milyen óriási különbség van aközött, hogy valamit a magunk számára értünk és-
aközt, hogy más előtt is érthetővé, világossá tegyük.
Ha ebbe jól begyakoroltad magad, engedelmet kérsz arra, hogy valamely őrsnek tarts próba-
kiképzést, vagy próba-előadást. Esetleg néhány barátodat kéred meg, hogy meghallgassanak
és szigorúan meg is bíráljanak. Végül, ha elég bizalmad van szervező készségedben, vezess
egy próbakirándulást megfelelő munka- és játékprogrammal. Természetesen megkéred egy
idősebb őrsvezető barátodat, vagy tisztedet, hogy esetleges támogatásodra tartsanak veled.
Körülbelül ezek azok az ismeretek, amiket magánszorgalommal, odaadó gyakorlással
sajátíthatsz el.
A mások nyújtotta tanulási alkalmakból különösen igénybe kell venned a különböző vezetői
és őrsvezetői tanfolyamokat, melyeket többé-kevésbé mindenütt szoktak tartani. Azután jó
szemmel kiválasztod azt a legügyesebb vezetőt, aki már nagyon otthonos a
cserkészpróbákban s megkéred, hogy tanítson meg egyes ismeretekre, főként azokra, amelyek
könyvből, vagy jegyzetből kevésbé könnyen sajátíthatók el. Végül tanulmányaid betetőzéséül,
összes tapasztalataidat és saját leleményedet fölhasználva, kidolgozod őrsöd
munkaprogramját, és a munka módszerét. Felhasználod persze ehhez e könyvecskét is.
Nagyon felhívom a figyelmedet arra is, hogy a játékokban nagy ügyességre tégy szert.
Beszéltünk arról, hogyan lehet, hogyan kell ezekre másokat kiképezned; ha tehát nem volnál
bennük elég gyakorlott, mindenekelőtt önmagadat képezd ki rájuk. Jóakarat és szeretet és
egészséges ambíció minden nehézségeden keresztül fog vezetni.
Ezek után, hogy megbeszéltük, ügyes őrsvezetővé válásodat, szeretnék most befejezésül egy-
két komoly szót szólni akaratod és jellemed neveléséről, szeretnék megfelelni arra a kérdésre,
hogyan leszel nemcsak ügyes, hanem jó, lélekkel telített, sziklaszilárd jellemű
cserkészőrsvezető.

Hogyan lesz az őrsvezető férfi-jellem?

Mikor az előbb az őrsvezető ideáljáról beszélgettünk, a sötétben is láttam, hogy csillog a
szemed, hogyan bólint a fejed, hogyan ismételgeted magadban: igen, én vállalom ezt! Ez
nekem való munka. Állok elébe. — Nem teszem föl azonban rólad, hogy az önismeret terén
annyira hátra volnál, hogy jó őrsvezetőnek gondolnád magad már most, úgy, amint most
vagy. Majd megmutatom, hogy jó őrsvezető leszek, az én őrsöm derék őrs lesz! Ezt kell
mondogatnod magadban. De éppen az őrsvezetői ideál olvasásakor kellett látnod, mennyi
rengeteg jónak vagy még híjával, amelyeket mind meg kell szerezned, ha eredményesen
akarsz munkálkodni, minő erdeje tenyészik benned a rossz tulajdonságoknak, melyektől meg
kell szabadulnod.
Nem tudom, minek vagy inkább híjával: az izmodat kell-e növelned, vagy a
megbízhatóságodat. De akkor vagy a legjobb úton, akkor várhatsz legtöbb eredményt
magadtól, ha úgy érzed, hogy minden téren belóthatatlan sok a tenni valód. Tornázni is
akarsz, hogy erősebb legyen a karod, edzettebb a tested, több cserkészismeretre akarsz szert
tenni, hogy ezekben is példakép lehess minden fiad előtt. A szeretetet, az önzetlenséget
akarod nagyobbra szítani a lelkedben, az akaratodat szeretnéd erősebbé, kitartóbbá tenni. —
Ezt a hangulatot elgondolni is nagyszerű és felemelő! A lélek, új életet akar kezdeni.
Feltámad benne a vágy a nagy életstílus után. Nagyobbra akar nőni önmagánál, merészet és
nagyot gondol, és el van határozva rá, hogy az életét teszi gondolataira és vágyaira. Igy
nyüzsöghettek a megoldandó feladatok Szent István előtt, mikor állammá rendezte a pogány
magyarok törzseit, ilyen lélek vajúdott Széchenyiben, mikor végigtekintett a magyar ugaron.
Nincs nagyszerűbb érzés ennél az alkotási vágynál! De látod, Szent István és Széchenyi azért
lett nagy, mért nem maradtak csak a vágynál, a hangulatnál, a felbuzdulásnál: ők tenni tudtak.
Neked is munkás kézzel kell kidolgoznod magadban a cserkészvezetői lelkületet, az őrsvezető
ideált.
Két iránya lesz ennek a munkának. Az egyik irány inkább a testtel látszik foglalkozni: minél
ügyesebb cserkésznek kell lenned, mindenben otthon kell lenned, amit ebben a könyvben az
őrssel kapcsolatban gyakorlati munkát találtál. Erről beszéltünk az elébb. A másik irány
inkább a lelkedre céloz, a keresztény jellemet akarja kifaragni benned, nemes tulajdonságokat
akar beoltani lelkedbe. A kettő azonban egy és nem ér el igazi eredményt egyik téren se, akit
nem a tökéletesség vágya, egyéniségének harmonikus kifejlesztése sarkal.
Most befejezésül csak az utóbbira vonatkozólag — amiben tulajdonképp benne van a másik is
— akarok néhány tanácsot adni. El akarom mondani, hogy a lelkiélet nagy mestereinek
útmutatása és az én próbálkozásom szerint, milyen taktikához kell tartania magát annak, aki
az életben ráváró legnagyobb harcban győzelmet akar aratni. Mert tisztában kell lenned vele,
hogy harcról van szó. Az első jó elhatározás, mely az őrsvezetővé-levés vágyával együtt
feltámadt a lelkedben, számtalan ellenségre talál környezetedben, társaidban, leginkább
azonban önmagadban. Ha győzni akarsz, hadjáratot kell ellenük vezetned.
A legelső dolog ebben a harcban az elszánt jóakarat. Eltökélt szándékom, hogy azokat a
merész és szent gondolatokat — így kell érezned —, melyeket az őrsvezető-ideál követel
tőlem, megvalósítom. Nem alkuszom, nem csinálok „kompromisszumokat", nem válogatom
ki, mi tetszik belőle, mi nem; nem minősítek semmit kicsiségnek. Ismerem az Úr Jézus
szavát: „Aki nincs velem, az ellenem van." (Tudom, hogy ellenséges földön harcban álló
katona vagyok.)
Ha ez a nagy elszánás meg van benned és őszinte lélekkel mérted össze magad a vezetői
ideállal, nagyjából kialakul benned, hogy milyen jó tulajdonságoknak vagy híjával és milyen
rossz hajlamoktól szeretnél szabadulni.
Lehetséges — mint fenn írtam —, hogy a tennivalóknak egész tömkelege fog rajzani szemed
előtt. De bármennyire kedvező is ez a lekiállapot sok-sok energiájával, te gondolj arra a
taktikára, melyet a világháborúban frontáttörésnek neveztek. Kiválasztották az ellenség
leggyöngébb pontját, vagy titokban oda gyűjtöttek össze minden erőt, és míg a hosszú front
többi részén éppen, hogy csak tartották a vonalat, azon az egy gyenge ponton sikerült betörni
az ellenség háta mögé. És ez rendszerint a jobbra-balra elterülő frontszakaszok
felgöngyölődését is maga után vonta. Neked is a sok tenni valót fel kell jegyezned, mint a
bevásárlandóidat, hogy alkalomadtán sor kerüljön rájuk, és csak egyet válassz ki belőlük,
egyszerre csak ez az egy ellen, esetleg ezért az egyért küzdj különösebben. De ezt az egyet
tedd külön szándékká, külön céllá, és ne nyugodj, míg ezen nem diadalmaskodsz.
Eddig — hogy t. i. felteszi magában valamelyik hibájától való szabadulást, vagy egy vezetői
erény megszerzését — a legtöbb jóra-törekvő fiú el szokott jutni. A legtöbb azonban itt meg is
reked. Két dolgot szoktak elhibázni: az egyik, hogy általánosságban fogadkoznak csak. Pld.,
hogy ezentúl erényes vagy jó leszek, vagy önzetlen leszek, ahelyett, hogy határozott, fogható
módon fogalmaznák meg, amiről le, vagy amire rá akarnak szokni.
Legjobb olyat választani, ami külső tettekben szokott nyilvánulni: pl. a lobbanékonyságot,
vagy a hazudozást, szükségtelen fecsegési hajlamot. — A másik hiba az szokott lenni, hogy
nem ellenőrzik magukat, nem kívánnak jelentéseket a harc állásáról, nem vizsgálják meg a
lelkiismeretüket és ezért nem tudják, hogy állnak, nem tudják, hová kell erősítéseket küldeni.
Mások meg ezeket talán megteszik, de idő előtt kifáradnak és abbahagyják jótörekvéseiket.
Hogy ezek meg ne essenek veled, ajánlok egy praktikus módszert, melyet Franklin
Benjamintól tanultam. Franklin Benjaminról biztosan tudod, hogy nagy tudós volt és a
villámhárító feltalálója, de kevesen tudják, hogy a híres amerikai államférfi nagy jellem is
volt. Önéletrajzában elmondja, hogyan lett jellemes emberré. Egy táblázatot készített,
melyben egyik oldalon felírta azokat a tulajdonságokat, melyeket meg akart szerezni, vagy
amelyekről le akart szokni és minden este + vagy — jellel jelölte meg az aznapi eredményt.
Ilyenformán (ez már cserkésztáblázat!):
1 2 3 4 5
Ágyból kiugrás + + — + —
Torna — — — — —
Derékig mosdás + + — + —
Imádság — + — + —
Napi jótett + + — + —
Iskolai kötelességek — — — — —
Hazugság (tehát itt a — = nem hazudtam.) + + — + —
Engedetlenség — + — + —
Durva beszéd + + — + —
Tisztátalan cselekedet v. szó + + — + —
Eddig fel nem fedezett hiba (szóval beírni, esetleg külön lapra). — — — — —
Napi cél (ami ellen különösebben küzdesz, pld.) + + — + —
Ma nem késem el sehonnan — + — + —
Mi van ebben a táblázatban? Benne vannak a cserkész napi kötelességei, az a rend, amihez
mindennap tartanod kell magad. Ez állandó rovat tulajdonképpen praktikus
lelkiismeretvizsgálat táblázat. Azután benne vannak azok a szokásos hibák, melyeken mindig
rajta kell tartanod a szemed (persze egyéniségednek megfelelően kiegészítheted, illetve
változtathatod). Végül benne van a praktikusan megfogalmazott külön szándék, a napi cél. Ezt
a rovatot időről-időre kell változtatnod. Ha az először bejegyzettel végeztél, - mondjuk két
hétig nem tettél ellene — akkor ez már csak lelkiismereti vizsgálat tárgya legyen minden este,
de új rovatot iktathatsz he melléje és akkor az lesz a külön cél.
Olyan dolog is van a táblázatban, melyről eddig nem írtam: a lelki olvasmány. Miért van erre
szükséged? Ha valóban előre akarsz haladni a tökéletesség útján, nem elegendő annak a
betartása, amiket eddig mondottam.
Ez csak a módszer, a harci taktika. A fegyvereket: nagy és új gondolatokat, a részletekben
való felvilágosításokat - a lelki olvasmány adja meg. Hogy mit és hogyan olvass, arra
vonatkozólag felvilágosítást kapsz a csapatod delét vezetőjétől. És ez a másik, amire utalni
akartam: egész önnevelő munkádat a parancsnokoddal, lelki vezetőddel való állandó
megbeszélések alapján kell végezned.
Hosszúra nyúlt már ez a fejezet, de nem zárhatom be, mielőtt még egy rendkívül jelentős
mozzanatra fel nem hívom a figyelmedet. Ha betartottad is szóról szóra, amit eddig mondtam,
még mindig állni fog rád a zsoltáros szava:
„Hogyha az Úr nem építi a házat: Hasztalan fárad, ki építi azt, Hogyha az Úr nem őrzi meg a
várost: Aki azt őrzi, hasztalan virraszt." (126. zs.).
Imádság nélkül, az Úr Jézussal való benső kapcsolat, az Ő segítsége nélkül minden
fáradozásod hiábavaló lesz. Vagy idő előtt megunod a harcot és leteszed a fegyvert; vagy, ami
egyre megy: nem nézvén magad állandóan az Ő tökéletességének tükrében, vélt erőd és
nagyságod gőgössé tesznek: hátrább leszel, mint induláskor. Ha azonban az Ő kezét fogva
szorosan az ő nyomában jársz, vagyis imádkozol, Vele egyesülsz: kifáradás, elkedvetlenedés,
félrelépés, megbotlás mind csak átmeneti dolgok lesznek nálad, mindig újra el tudsz majd
indulni, mert Ő az út, az igazság és az élet, Ő a mi életünk napja. Ő ígérte meg, hogy aki utána
jár, nem jár sötétségben.
Most már befejezem beszélgetéseinket, befejezem e könyvet. Elmondottam mindazt, amit
tudtam; szívem érzéseit és tapasztalataimat őszintén közöltem Veled. Hogy jól fogod-e a
magad jelleme, cserkészvoltod és őrsvezetői munkád érdekében felhasználni, ez már Terajtad
áll... De én bízom Benned.
FÜGGELÉK.
A rajvezető.
A rajvezető magasabbrendű vezető, mint az őrsvezető. 2, 3, 4 őrsöt fog össze és ezért, ahol
csak lehet, segédtiszt vagy tiszt vezeti a-rajt. Ilyenkor rajparancsnoknak nevezzük. Rajvezető
alatt tehát azt a cserkészkorú (18 éven aluli) próbázott őrsvezetőt értjük, aki akár mint a
rajparancsnok helyettese, akár ilyen hiányában önállóan több őrsöt vezet. Felelőssége is
magasabbrendű, mert mindazért felelős, ami az őrsi összejöveteleken, általában a raj életében,
valamennyi őrsében és valamennyi cserkészével történik.
Érintkezés a rajjal. A rajvezető alaptétele, hogy ő a felnőtt vezető munkáját végzi! A fiúk
hozzá már nem közvetlenül fordulnak, hanem hozzá a szolgálati út az őrsvezetőn át vezet!
Ezért a rajvezető is mindig tiszteletben tartja az őrsvezető helyzetét és minden intézkedését az
őrsvezető által adja ki. Közvetlenül csak az őrsvezetőkkel érintkezik szolgálatilag, és ha egyes
cserkészének ügyét intézi, ezt mindig az őrsvezető jelenlétében eszközli. Abban a kivételes
esetben, ha az őrsvezető nélkül kellene intézkednie, mindig meghagyja a cserkésznek, hogy
őrsvezetőjének azonnal jelentést tegyen, amint lehet. Például: a rajvezetőnek az őrsvezető
jelenti, hogy két cserkésze rossz viszonyban van egymással. A rajvezető a körülmények
alapján reméli az összebékítést. Kihallgatásra rendeli a két cserkészt, akiket az őrsvezető hoz
kihallgatásra. — De ha a rajvezető az utcán cserkészruhában, perselyező cserkészben egyik
őrse cserkészére ismer (mivel ez nincs megengedve), azonnal hazaküldi a cserkészt átöltözni
és meghagyja neki, hogy erről őrsvezetőjének jelentést tegyen.
Hogyan vesz részt a rajvezető az őrsi összejöveteleken? A rajvezető nem minden őrsi
gyűlésen van jelen, csupán többször. Ha részt vesz, ne maradjon végig ott. A gyűlés
vezetésébe ne avatkozzék, hanem legyen csendes megfigyelő. Csak akkor legyen aktív, ha
érre az őrsvezető kéri. Kikapcsolom azt az esetet, hogy az őrsvezető ártalmasan vezeti az
összejövetelt, mert az Őrsvezetők könyvében eddig mondottak cserkészcsapatban az ilyen
esetet kizárják. De csak az összejövetel tartamára néma a rajvezető. Utána beszélje meg azt az
őrsvezetővel, és most négyszemközt mondja el mindazokat a megjegyzéseket, amiket az
őrsvezető munkájára vagy a fiúkra tenni akar. Alapelv: a cserkészek előtt az őrsvezetőről
mindig jót mondjon, kedvezőtlen dolgot sohase! Ez a jó vezetés egyik titka! (Ez azonban
semmiképpen nem jelenthet sem hízelgést, sem túlzást, sem olyan érdem ráfogását, amilyen
nincs. Csak a jó kiemelését jelenti.)
Hogyan osztja szét a raj ügyvitelét az őrsök között? Az őrs részvételének a raj ügyvitelében
kettős célja van: a rajvezető gyakorolja a munka helyes szétosztásának művészetét és az őrs
gyakorolja a nagyobb közösség szolgálatának tudományát. Ha a raj elhatározza, hogy zászlót
szerez és ehhez a parancsnok hozzájárulását megkapta, akkor ennek a tervnek
keresztülvitelével egyik őrsét bízza meg. Általában a megbízatásokat sohasem személyeknek
adja ki, hanem csak őrsöknek. Ilyenek: rajpénztár, könyvtár, szertár, napló, emlékkönyv stb.
kezelése és a csapattól vett parancsok végrehajtása (szolgálat, őrség, otthontakarítás, ünnepély
megrendezése, nagytábori előkészületek egyes munkái stb.) A rajvezető feladata, hogy a
munkákat arányosan ossza széjjel és különösképpen arra legyen gondja, hogy egyik őrs se
kapjon olyan megbízatást vagy feladatot, amelyik az erejét felülmúlja, vagy csak igen nagy
erőfeszítéssel oldható meg részéről. Olyan őrsre, amelynek tagjai éppen fogadalmat tett
újoncok, nem lehet sem egy ünnepély vagy tábortűz önálló rendezését, sem a csapat
nagytábori felszerelésének csomagolását és elszállítását bízni. Idősebb cserkészeket viszont,
akiknek nagy része gyakorlott táborozó, nem alkalmaz a rajvezető őrszolgálatra nappal,
hanem az éjféli időben.

A rajvezetőnek itt nemcsak az a dolga, hogy kézben tartsa a raj ügyeit és ellenőrizze, ha kell,
személyes tanítással és korrigálással, a kiadott utasítások teljesítését, hanem van egy nagy
tapintatot, ügyességet és óvatos higgadtságot kívánó másik szerepe is. Az egész életben
elkerülhetetlen a verseny. A verseny helyes szelleme nagy áldás. Az őrsök helyes
versenyeztetése útján az őrsben magában csiszolódnak le a személyi nehézségek és javítódnak
ki az egyes cserkész járatlansága által támadt hibák. Mindig az őrs szerepel és egy cserkész
sikere az egész őrs dicsősége, de egy cserkész balkezessége lehúzza az egész őrsöt. A
rajvezető tehát igyekezzék teret engedni az őrs szabad versenymunkájának, mert a közös
munka közös lelki élmény és ezek a közös lelki élmények cementezik össze az őrsöt belsőleg.
Támogassa tehát azt a kérést, ha az őrsök akár összetett őrsi, akár az őrsök tagjai közt egyéni
versenyeket akarnak. A punctum saliens a rajvezető számára a körültekintő pontozás! Minden
helyezést indokolni kell és a lefolyt verseny részleteire, minden mozzanatára emlékezni kell!
Vonjon be tehát olyan pártatlan vezetőket ebbe a munkába, akiknek biztos ítélőképességük
van.
Amennyire helyes az egészséges szellemű versenyzés, annyira ártalmas a szenvedély
benyomulósa a versenyzésbe. A szenvedély elhomályosítja az erkölcsi érzéket, az ízlés
finnyássága helyébe durva önzést tesz és a lovagi tornából- elvakult győzni akarók
bosszúhadjárata lesz. A rajvezető nem méltó a rajára, ha nem ismeri fel azt az időpontot,
amikor ezt a határt a verseny átlépi. Akkor aztán csak egy dolga van: könyörtelen eréllyel
azonnal beszüntetni a versenyt. — Ennyit az egészséges versenyeztetésről.
Hogyan tart összeköttetést a parancsnokkal? A rajvezető a raj előtt a parancsnok helyettese és
az ő nevében intézkedik. Természetes tehát, hogy a raj életének minden mozzanatáról
jelentést kell tennie a parancsnoknak. A jelentés ideje a csapat körülményeitől függ. Ha
rendszeres vezetői értekezletek szokásosak (őrsvezetői gyűlés, vezetőtanács, stb.), akkor itt
terjeszti elő, a parancs szerint szóban vagy írásban, jelentését. Ha ily rendszeres gyűlés nincs,
ez semmi körülmények között sem lehet indoka annak, hogy a rajvezető fontos ügyben a
parancsnok nélkül intézkedjék. Alaptétel: a rajvezető minden szolgálati ténykedéséért a
parancsnok felelős. Sohasem szabad tehát a parancsnokot abba a helyzetbe hozni, hogy
kénytelen legyen a rajvezető rendelkezését megmásítani és ezzel a csapat tudtára adni, hogy a
rajvezető itt bakot lőtt. Ha pl. verseny folyt le a rajban (amelyet előzőleg a parancsnoknak
jóvá kellett hagynia), akkor az eredményt semmi esetre ne hirdesse ki a rajvezető, mielőtt a
parancsnok azt írásban jóvá nem hagyta.
Az érintkezés külső formáira ugyanaz áll, amit könyvünk az őrsvezető számára megszabott,
amikor feljebbvalóival érintkezik. Vigyázz-állás a jelentésnél, tiszteletteljes hang
alázatoskodás nélkül és nyájasság, kenetesség és csorgó atyáskodás nélkül. Az egyes ügyek
megbeszélésénél ne felejtsük el azt a főelvet, hogy a raj nem önmagában körülzárt egész,
hanem egy nagyobb egységhez tartozó tag. A rajvezető tehát nem képviselhet soha más, vagy
éppen ellentétes érdeket, nem állhat szemben soha a csapattal vagy a többi rajjal. Ez a
rajvezető túlzása, hamis felfogása lenne, mert egészséges szellemű csapatban a parancsnok
minden rajának feltétlen ura. Ellenkező esetben a raj szabad munkálkodása szabadossággá
züllene — a cserkészet meghalt. A rajvezető legyen a parancsnokkal szemben a jó lélekkel és
készségesen engedelmeskedő cserkésznek mintaképe.
A rajösszejövetel vezetése. Rendesen kéthetenként van, tartama egy—egy és fél óra.
A beosztás nagyjában egyezik az őrsi összejövetelével. Fontossága, jelentőségének
magasztossága abban van, hogy itt tanulnak meg az őrsök nagyobb közösségben
együttműködni. Az oktatási idő alatt tehát a rajvezető foglalkoztassa az őrsöket felváltva. Az
év folyamán minden őrs arányosan szerepeljen, de kerüljön sor minden cserkészre is. A
rajvezető emelje ki az őrsök dicséretes eredményeit és hallgasson a hibáikról. A rajgyűlés
nem a botlásokon való kesergés helye, hanem a lendületes előretörés arénája. A magába
szállást minden őrssel végezze el akkor, amikor csak az érintett őrs tagjai vannak jelen: az őrsi
összejövetelen, nehogy a kölcsönös gúnyolódásnak tápot adjon. A rajösszejövetel -adjon
irányt és emeljen fel! Soha ne maradjon el néhány szó a törvényekről, az önkéntességről, a
napi jótettről és a napi lelkiismeretvizsgálatról, mint a cserkészet alappilléreiről. Néhány szó
és nem fejtegetés! — Amint az őrs az őrsi szellemet ápolja, úgy ápolja a raj a jó rajszellemet.
Ennek próbaköve és kiemelkedő eseménye az ünnepélyes rajgyűlés.
Legyen a raj évi történetében legalább két ilyen esemény. Raj-tea, szeretet-uzsonna, Mikulás-
est, színi előadás, újoncavatás, vagy hasonló indokból. A raj tagjai fehér asztal mellé ülnek, és
együtt szórakoznak; a program ez és semmi több. Az éles szemű rajvezetőnek ez elég alkalom
arra, hogy az előkészületekből és az együttlét mozzanataiból megítélje rajának szellemét. Az
ünnepélyes rajösszejövetelnek gyakran két része van: egyik a nyilvánosság előtt (pl. a
rajzászló bemutatása ünnepély keretében), a másik a raj kebelében (pl. tea). A rajvezető
számára ezek nagyszerű alkalmak arra, hogy teljes munkakört adjon egyes őrseinek és a
megbeszélésnél, azok munkájának összehasonlításánál hangsúlyozza, hogy mindezt a
csapatért teszik. A cél az, hogy elejét vegye minden kicsinyes elzárkózásnak, az un
lokálpatriotizmusnak abban a pillanatban, amint vadhajtásokkal fenyeget.
A rajnak ilyen összejöveteleiről a csapatparancsnokság és a többi raj képviselője sohase
hiányozzék!
Beleilleszkedés a csapatmunkába. Ha erős a csapat, erős a raj is, és viszont. A raj érdeke tehát
a csapatot erősíteni, támogatni, amennyire csak tőle telik, mert az az anya, a szellemet adó,
fenntartó középpont. A rajvezető tehát csak akkor jó rajvezető, ha mindenkor teljesen
tájékozott a csapatügyekben és a maga raja számára kéri és vállalja mindazt a munkát,
amelyet megítélése szerint, jól elvégezhetnek. A rajvezető vegyen részt mindazokban az
összejövetelekben, amelyeken a vezetőség a csapat ügyeit tárgyalja és hacsak teheti, az összes
csapat-összejöveteleken is.
Minthogy azonban nem lehet a raj eredményes munkáját függővé tenni egy vezető
személyétől, a rajvezetőnek maga, raja és csapata iránt való kötelessége gondoskodni olyan
helyettesről, aki bármiben helyére állhat. Ez a fiatalabb rajvezető mindig vele van a
tanácskozásokon és látogatásokon, vezeti a parancskönyvet, rajösszejövetelek előtt jelentést
tesz a rajvezetőnek és mindazt a munkát végrehajtja, amivel a rajvezető megbízza. Néha
helyettes teljes joggal, néha olyan, mint a parancsőrtiszt, néha szárnysegéd, néha társelnök.
Ha a raj élén segédtiszt áll, ez a helyettes rendszerint rajvezető, ha pedig rajvezető önállóan
parancsnokot, a helyettes lehet őrsvezető. A szükség persze törvényt bont, de a kívánatos az,
hogy a helyettes rajvezető próbázott, minden követelménynek megfelelt, tapasztalt (táborjárt)
őrsvezető legyen.
Semmi energia, semmi gond és fáradság nem vész el, amely a csapatért van!
A többi rajhoz való viszony. A csapat rajokra oszló testvéri közösség, amelyben minden raj
egy-egy testvért jelent. Az a család, amelyben a testvérek kölcsönös becsülés és tisztelet
alapján szeretik egymást, az kedves az Isten előtt. A rajvezető egyéniségén múlik legkivált,
hogy az őszinte tisztelet rajának minden tagjában éljen a többi raj munkája, fáradozása, tudása
iránt. Ennek a viszonynak kiépítése a raj belső munkájánál kezdődik. Ha a rajvezető elköveti
azt az egyrészről gyermekes, de másrészről gyilkosan destruktív bűnt, hogy parancsnokának
vagy általában a parancsnokságnak, felsőbbségnek intézkedéseit, parancsait alárendeltjei előtt
bírálja, vagy éppen kicsinyli, becsmérli, az akkor ne csodálkozzék azon, hogy raja
fegyelmezetlen és szétesik. A jó rajvezető semmi hangos megjegyzést nem kockáztat meg
kapott felsőbb parancs felől. Ha panasza van, vagy változtatni akar rajta, fegyelmezettsége
mindig megtalálja az útját és a hangját a felszólalásnak. Ezt mindig rajon kívül kell elintéznie,
de a parancs teljesítése után!
Épp így, ha a rajvezető már csirájában lehetetlenné tesz minden kicsinylést, amely más raj
ellen szól, akkor megteremti azt az egészséges versenylevegőt, amely cserkészies. Ez a
gondolkodás nem akar más lenyomása, becsmérlése, más érdemeinek tagadása, vagy éppen
elferdítése által sikerhez jutni, hanem másnak fair küzdelemben való túlszárnyalása által.
Ezért- a rajvezető szóljon a raja előtt a többi raj munkájáról mindenkor elismeréssel és emelje
ki azok eredményeit, ötletességét, cserkésziességét. Minden rajnál meg lehet találni a
kiválóságokat. Igyekezzék legalább egyszer egy évben együtt lenni minden más rajjal, mint
házigazda, hogy cserkészei a csapat többi cserkészének szolgálásában gyakorolják magukat.
Örömmel kell felhasználni
minden alkalmat, ha más rajnak testvéri szolgálatot tehetünk, pl. részt veszünk más raj
versenyének döntőbíráskodásában, szalagot kötünk a másik raj zászlójára, stb. Ha valamelyik
raj sikert aratott, ki kell emelni azt a rajgyűlésen és írásban kell üdvözölni érte a testvérrajt.
Vitás esetekben semmiképpen ne akarjunk erélyeskedéssel vagy éppen terrorral előnyt
szerezni a rajunk részére; hanem bízzuk az elintézést a parancsnokságra. Ha úgy a, rajvezetőt,
mint a raj minden egyes cserkészét áthatja a többi raj minden egyes cserkésze iránt érzett
nagyrabecsülés és tisztelet, akkor az érzelem tisztasága meg fogja súgni minden nehezebb
esetben mit kell tennünk.
A rajnak és az egyes cserkésznek viszonya az öregrajhoz. Külön megbeszélést kíván a többi
rajhoz való viszony akkor, ha a csapatnak öregraja is van. A 18 éven túl lévő ifjú, aki már
elhagyta a középiskolát vagy segéddé érett, vagy más végleges életpályáját megkezdte, egész
különleges helyzetet foglal el a csapatban. Nem tud már minden összejövetelen ott lenni, mert
elvonja a pályájáért vívott harc. Nem tud annyit dolgozni a csapatért és más témák is érdeklik,
mint a serdülő fiút. Nem olyan egyszerű tehát a rajvezető helyzete, ha utasítást kell adnia arra,
milyen magatartást tanúsítsanak cserkészei az „öregek" iránt. Pedig a feszélyezettség nélkül
való őszinte jóviszony szabja meg a csapat szellemét és alakítja ki hagyományát. A nehézség
főleg akkor kezdődik, amikor az idősebb cserkész a kicsik közül kinő és „Úr" lesz. Becsületes
verekedés az élet porondján minden tiszteletet megérdemel, de szabályozás nélkül a fiatalabb
nem igen tudja, hogy továbbra is Jóskának nevezheti-e, vagy urazza-e? Az öregcserkész
Szívesen van testvéri jóviszonyban minden legkisebb cserkésszel is, de érzi, hogy a fiúk
szociális nevelése is megkívánja a különbség feltüntetését. Ezt a problémát a központ úgy
oldotta meg, hogy az öregcserkészt; a segédtisztet és tisztet szolgálatban urazni kell, a
magánérintkezésben, pedig keresztnevén és bátyámnak kell szólítani. Hogy tegezheti-e vagy
nem, azt az érdekelt idősebb szabja meg aszerint, hogy a fiatalabb cserkész milyen idős és ő
azzal milyen viszonyban van. A rajvezetőnek gondolnia kell mindenre, és ki kell oktatnia
raját. Ha csak lehet, rajösszejövetelére meghív öregeket, és ha valamelyik véletlenül téved be,
jelentést tesz neki. A fiúk előtt ki kell fejtenie, hogy ha az öreg cserkész nem is működik most
olyan erősen, azért igazi jó cserkészmunkát végez, mert hiszen életpályáját alapozza meg. Sőt
fel kell használnia az alkalmat arra, hogy kiemelje a cserkészmunka sokrétűségét és
alkalmazkodását az élethez. Ezért az öregraj képviselőjét mindig részesítse egy fokkal
magasabb tiszteletben, mint a többi rajét. Az öregraj tagjai aztán bő tapasztalatukkal és
készültségükkel (orvos, mérnök, jogász, kereskedő, iparos, stb.) szívesen állnak a raj
rendelkezésére. A rajvezetőnek kell ellenőriznie, nem viselkedik-e valamelyik cserkésze
helytelenül az idősebbel szemben. Itt bő alkalom nyílik a társadalmi magatartás tárgyalására,
mert hiszen az öregraj a maga sokféle foglalkozású tagjával képviseli a társadalmat egész 18
éven alul lévő csapattal szemben.
Ezekben, kíséreltük meg a rajvezető alakjának megfestést, hogy sok szín a palettán maradt.
Pótold lelked gazdagságával. Ihlessen meg ebben az a tudat, hogy a legmagasabb munkakört
érted el, amely cserkészfiú számára megnyithat.
Termesi Győző.