Főnicia

(Kr. e. 1200 - 300)

ókori  civilizáció volt Kánaán északi részén, mely a mai Libanon nagy részét  valamint Izrael,
Szíria és Palesztina egyes területeit

Tengeri kereskedelem (Kis-Ázsia, Ciprus, Ibéria)

Körülhajózták Afrikát
Legfőbb természeti kincsük a  hajóépítéshez mindenütt nélkülözhetetlen libanoni cédrus, és a 
bíborfesték volt, melyet a bíborcsiga váladékából nyertek.

Városkirályságok: Türosz, Szidón, Büblosz

A föníciai Türosz hajósai alapították  Kr.e. 814 –ben Karthago városát

https://www.origo.hu/tudomany/20200210-atszelte-az-atlantioceant-egy-foniciai-vitorlashajo-masa-a-
the-phoenicia.html - Pluszpontért

Izrael – a zsidók

A Libanon hegység déli  részétől a Holt tengerig Az ókor  kezdetén, Kánaán néven volt ismert.

A Kr.e 2000-1700 közti években a  hükszosz törzsszövetséghez tartozott. Az első zsidó

népelemek vélhetően  ezek időszakban, a hükszsosz és hurrita törzsekkel érkezhettek először a 
vidékre. (Az Ábrahám-mondakör szerint maga Ábrahám Úr városában  született és onnan
vándorolt Kánaánba.)

Monotizmus - Jáhve

Körülbelül i.e. 1730 -1800 körül  a hükszoszok – más népekkel, köztük a zsidókkal együtt –
betörtek  Egyiptomba. Itt a hükszoszok átvették a hatalmat, és közülük kerültek ki  a fáraók is.
Egészen 1558 -ig voltak hatalmon, amikor Iahmes Thébai uralkodó megdöntötte uralmukat. A
hükszoszokkal együtt a zsidók is ekkor  süllyedhettek rabszolga sorba. Az ezt követő 300 évben
a zsidók  rabszolganépként éltek Egyiptomban. Amíg a zsidók először elvándorolt  törzsei
Egyiptomban éltek, megindult a második vándorlás is  Mezopotámiából Kánaánba.

Az egyiptomi és a Mezopotámiából érkező zsidók  végül Kr.e. 1230 körül egyesülhettek

Kánaánban, amikor az egyiptomi  zsidók Mózes vezetésével átkeltek a Sínai félszigeten és
végleg  megtelepedtek Kánaán földjén.

Kánaánba érkezésük és az itt élők  legyőzése után újabb háborúkat kellett vívniuk, mert kb.1200
körül  északról (Balkánról) egy több népből álló csoport, a tengeri népek  özönlötték el Kis-
Ázsiát és Kánaánt.
A filiszteusok Kánaán déli részén 5  tengerparti városkirályságot hoztak létre: Askalon, Gaza,
Gat, Asdod,  Eqron.
A Filiszteusok és az előttük csak néhány évtizeddel érkező zsidók  hosszú ideig, – nagyjából 100
évig – háborúztak egymással. A háborúk  végén a tengerparti részeken Filisztea különálló
országként teljesen  elszakadt a zsidók uralta Kánaántól, melynek földjén létrejött izraeli állam.
1030-ban a Benjamin törzs vezetője az északi Saul egyesítette a Kánaánban élő zsidőkat és ő
lett egész Izrael királya. Amikor később Saul vereséget szenvedett a filiszteusoktól, és meghalt,
Dávid (1010-970) lett az új király és ő fejezte be Izrael egyesítését. A zsidó állam fővárosa ekkor
lett Jeruzsálem. Dávidot fia Salamon (971-929) követte a trónon, ám az ő halála után az
egységes zsidó állam  kettészakadt: északon megmaradt Izrael, délen pedig Juda jött létre.
Izraelt Kr. e. 722-ben az assszírok
Kr. e. 734-ben az ún. szír-efraimita háború befejezéseként támadt nagy haderővel Izráelre
Tiglat-Pileszer, és megszállta az ország É-i és K-i részeit (2Kir 15,29). Tíz év múlva egy újabb
hadjárat során Samáriát is ostrom alá vették. 722-ben el is foglalta II. Szargon, és egész Izráelt
asszír tartománnyá tette (2Kir 17,4-6).
Ettől kezdve Júda is ki volt téve a veszedelmes szomszédság következményeinek. Amikor 701-
ben Ezékiás király csatlakozott egy asszír-ellenes szövetkezéshez, Szanhérib asszír uralkodó
nagy erővel szállta meg az országot. Elfoglalta Júda valamennyi városát, egyedül Jeruzsálem
menekült meg (2Kir 18,13-19,37). Az asszír krónika azzal dicsekszik, hogy kétszázezer embert
hurcoltak el az országból (2Kir 19,35).
Júdát Kr. e. 586-ban a babilóniak igázták le. Az izraelitákat Asszíriáb olvasztották, a júdaiak
elhurcolták Babilonba (a Templomot lerombolták), de nem vesztették el hitüket. Kürosz Kr. e.
538-ban hazaengedte a zsidókat.

Babilóniai fogság II. Nebukadneccar, Babilónia királya (Kr. e. 605-562) még trónörökös korában
legyőzte az egyiptomi sereget (Kr. e. 605). Amikor trónra került, hamarosan birodalmához csatolta Júdát
is. Jójákim király három év után - egyiptomi biztatásra - fellázadt Nebukadneccar ellen (2Kir 24,1).
Jójákim azonban meghalt, mielőtt a büntető hadjárat elérte Jeruzsálemet. Helyette 18 éves fia, Jójákin
uralkodott már. Ő a város megmentése érdekében megadta magát, és Kr. e. 598-ban családjával együtt
Babilóniába került. Rajta kívül a nép vezetői is fogságba kerültek (2Kir 24,14: 10 000 ember; 16: 8 000
ember; Jer 52,28: 3023 ember). Ez volt az első deportáció. Nebukadneccar az elhurcolt király
nagybátyját, Cidkijjáhút nevezte ki királlyá. Ő nem volt olyan erőszakos, kapzsi és fényűző, mint
Jójákim, de gyenge és határozatlan volt. Még Kr. e. 594-ben ellene tudott állni a csábításnak, nem vett
részt a Babilónia-ellenes lázadásban (Jer 27), de amikor Egyiptomban Hofra fáraó kezdett uralkodni (Kr.
e. 589-568), megszegte a Babilóniának tett hűségesküt. A büntetőhadjárat nem maradt el. Az ország
erődítményei egymás után estek el, és végül másfél évi ostrom után Jeruzsálemet is bevették, kifosztották
és felperzselték (Kr. e. 587). Az országban csak az alsóbb néprétegeket hagyták és Gedalját nevezték ki
helytartónak. Őt azonban - ammóni biztatásra - hamarosan meggyilkolták. Ekkor újabb babiloni bosszútól
félve, sokan Egyiptomba menekültek.
A nép élete részben Babilóniában, részben az anyaországban folyt tovább. A foglyok helyzete inkább
lelkileg volt nehéz, mint anyagilag. Saját véneik vezetésével éltek, építhettek házakat, plántálhattak
kerteket, és főleg együtt maradhattak, nem szórták szét őket. Nehezebb volt lemondani az áldozati
kultuszról, mely hitük szerint csak Jeruzsálemben volt lehetséges. A templomi kultusz
továbbfolytatásának lehetetlensége áldozatbemutatás nélküli istentiszteleti formák kialakulásához vezetett
(vö. ZSINAGÓGA). Kísértést jelentett számukra az a gondolat, hogy a babiloni istenek legyőzték Izráel
Istenét; továbbá a hamis próféták működése, akik gyors hazatérésről jövendöltek. A pogány környezet
ellensúlyozásaként különös figyelmet fordítottak a sajátos izráeli szokásokra. A törvény, különösen a
tisztasági törvények buzgó tanulmányozása, a szombat és a körülmetélkedés szigorú megtartása
összetartotta és hitükben megerősítette a deportáltakat. Megértették, hogy a fogság Isten igazságos
büntetése.
Az otthonmaradottak valószínűleg többen voltak, mint a deportáltak (Ez 33,24). Mindenekelőtt a
deportáltak javainak elfoglalásával törődtek (Ez 11,3.11.14). Idegen népek is behatoltak az országba. Ez
rendezetlen helyzetet, jogi bizonytalanságot és valláskeveredést okozott. Nem csoda, hogy Jeremiás a
deportáltakat tartotta a valódi Izráelnek (Jer 13,1-14). A fogság végeztével (Kr. e. 538) a hazatérteknek
nem kevés gondot okozott az ország lakóival való együttélés.

    AZ ÓSZÖVETSÉG NÉPE

 
I. A Biblia
 
-          A Büblosz szóból; jelentése: „könyvek”.
-          Azon könyvek gyűjteménye, amelyeket a zsidó és a keresztény vallás Istentől
származónak tart.
-          I. rész: Ószövetség, II. rész: Újszövetség
-          Nem történeti mű, de fontos forrás (forráskritika!).
-          Bibliai történetek:       a, Ábrahám leszármazottai
b, Az egyiptomi fogság
c, Mózes               (1) Mózes megtalálása
                               (2) Egyiptom --> Kánaán
                               (3) szövetség Istennel
                               (4) Tízparancsolat
 
II. A zsidó állam földrajza
 
-          Földrajzi elhelyezkedése: a Földközi-tenger keleti medencéje (Közel-Kelet).
-          Egyiptom és Mezopotámia között helyezkedett el.
-          „Kánaán”-nak, az „Ígéret Földjé”-nek is nevezzük a területet.
-          Száraz, meleg éghajlatú, zömében köves, homokos, kopár vidék.
-          Fontos helyszínei: Nébó-hegy, Holt-tenger.
 
III. A zsidó állam története
 
-          Kezdetben kereskedővárosok és földműves települések voltak.
-          Kr. e. 19. század: nomád nép érkezése keletről (héberek?).
-          Kr. e. 13. század: délről és keletről héber törzsek érkeztek.
-          12 törzs szövetséget kötött és meghódították Kánaánt.
-          Vezetőik a „bírák” voltak.
-          Saul királysággá szervezte.
-          Saul utóda Dávid:      a, Jeruzsálem lesz a főváros
b, vallási és politikai központ
c, megszilárdítja a határokat
d, erőskezű kormányzás
e, kereskedelmi utak
f, hivatalnokrendszer
-          Dávid utóda, Salamon (Kr. e. 10. század) szentélyt építtetett Jeruzsálemben.
-          Salamon halála után felbomlott az állam:          (1) északi rész: Izrael
                                                                                                              (2) déli rész: Júda
 -          Izraelt az asszírok, Júdát a babiloniak hódították meg.
-          A perzsa hódítás megszüntette a babiloni fogságot, de a zsidó állam önállósága
már nem állt vissza.
 
 
 
IV. A zsidó vallás
           
-          összetartó erő
-          szövetség Istennel (Jahve)
-          Tízparancsolat: törvények, vallási szabályok (mindennek az alapja)
-          egyistenhit (monoteista vallás)
-          zsidó teremtéstörténet (Biblia)